Skip to main content

Full text of "A magyar irodalom története"

See other formats 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  library  shelves  before  it  was  carefully  scanned  by  Google  as  part  of  a  project 
to  make  the  world's  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expired.  Whether  a  book  is  in  the  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  culture  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  filé  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  of  the  filé s  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribution  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
any  where  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  text  of  this  book  on  the  web 


at|http  :  //books  .  google  .  com/ 


^-^r 


7K:*se 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


•  • r 


KÉPES  MAGYAR  IRODALOMTÖRTÉNET 


* 


Digitized  by 


Google 


Magyar  Irodalom  Története 

KÉPES  DÍSZMUNKA  KÉT  KÖTETBEN 

SZERKESZTETTE 

BEÖTHY  ZSOLT 

KIADJA 

AZ  ATHENAEUM  IRODALMI  ÉS  NYOMDAI  R.  TÁRSULAT 


y^ 


ELSŐ   KÖTET 


* 


BUDAPEST 

18Ö6 


Digitized  by 


Google 


Magyar  Irodalom 
Története 

A  LEGRÉGIBB  IDŐKTŐL  BESSENYEI  FELLÉPTÉIG 


BUDAPEST 

AZ  ATHENAEUM  IRODALMI  ÉS  NYOMDAI  R.  TÁRSULAT  KIADÁSA 

1896 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


PH30I2 


A  KÉPES  IRODALOMTÖRTÉNET  MUNKATÁRSAI: 

Szerkesztő:  BEÖTHY  ZSOLT. 
Segédszerkesztő:  BADICS  FERENCZ. 


Alexander  Bernát 
Angyal  Dávid 
Ballagi  Géza 
Baráth  Ferenc 
Bayer  József 
Bánóczi  József 
Endrődy  Sándor 
Erdélyi  Pál 
Felméri  Lajos  (t) 
Fraknói  Vilmos 
Gyulai  Pál 
Hajnik  Imre 
Haraszti  Gyula 


MUNKATÁRSAK : 

Hegedűs  István 
Hellebrant  Árpád 
Horváth  Cyrill 
Imre    Sándor 
Kardos  Albert 
Kelemen  Béla 
Lánczy  Gyula 
Marczali  Henrik 
Négyesy  László 
Pulszky  Ferenc 
Radó  Antal 
Rákosi  Jenő 
Réthy  László 


RiEDL  Frigyes 
Rupp  Kornél 
Sebestyén  Gyula  dr. 
SiMONYi  Zsigmond 
Szász  Károly 
SzÉCHY  Károly 
SziLÁDY  Áron 
Szilágyi  Sándor 
SziNNYEi  József  dr. 
Takáts  Sándor 
Vadnai  Károly 
Váczy  János 
Zichy  Antal 


801 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


ELŐSZÓ. 


p^f?j5w^AR0M  ÉVE  MÚLT,  hogy  Emich  Gusztáv  úr,  az  Athenaeum 
l<?^lg  igazgatója,  azt  a  tervét  közölte  velem,  hogy  irodal- 
Is^^le  Tiiunk  történetéről  egy  nagyobb,  illusztrált  munkát 
^^  Óhajtana  közrebocsátani  a  mívelt  nagy  közönség 
számára.  Ilyen  könyv  hiányát  nemcsak  irodalmunk  érzi,  de 
megérzik  az  olvasó  közönségünkön  is,  melynek  irodalmi  mívelt- 
sége  és  ízlése  csak  igen  vékony  és  szakadozó  szálakkal  van 
a  magyar  szellem  történeti  fejlődésével  kapcsolatban.  így  egész 
mívelődésünknek  nagy  szüksége  van  arra,  a  mi  az  akkor  ter- 
vezett s  immár  befejezett  vállalatnak  célja:  irodalmunk  ismere- 
tének, szeretetének,  ápolásának  terjedésére  és  erősödésére.  Még 
pedig  történeti  alapon  való  erősödésére,  a  melyen  állunk  s  a 
mely  haladásunkat  is  biztosítja.  A  magyar  szellem  története  és 
hősei:  nemzeti  erősségünk  és  iskolánk. 

A  tervezett  vállalatnak  úgy  a  magyar  iskola,  mint  egész 
közmíveltségünk  szempontjából  való  fontosságáról  meg  levén 
győződve,  szívesen  vállalkoztam  vezetésére  s  még  1892.  máju- 
sában kidolgoztam  tervrajzát,  mely  e  két  kötettel  immár  való- 
sulást  ért.  A  könyvet  a  magyar  irodalomtörténet  munkásainak 
egy  nagyobb  társasága  írta,  szám  szerint  41-en.  így  egyfelől 
minden   egyes   cikk   oly   szakember   tollából  kerülvén,  kinek  az 


Digitized  by 


Google 


illető  tárgy  sajátlagos  tanulmányai  körébe  esik,  ez  a  mód  meg- 
bízhatóság és  alaposság  tekintetében  is  biztosítékot  nyiijt.  Más 
felől,  kiváló  írók  közreműködése  által,  a  munka  érdekes  és 
becses  emléke  irodalomtörténetirásunk  jelen  állásának.  Tisztában 
voltam  a  nehézségekkel,  melyekkel  e  terv  alapján  a  vállalatnak 
meg  kell  küzdenie,  sőt  a  vele  járó  bajok  kikerűlhetetlenségével  is. 
Utólag  is  látom,  hogy  az  egyes  cikkek  terjedelmében,  sőt  némi- 
leg a  felfogásban  is  mutatkoznak  egyenetlenségek,  melyeken 
a  szerkesztőségnek  segítenie  bajos  vagy  épen  lehetetlen  volt. 
De  most  is  meg  vagyok  győződve  róla,  hogy  az  előnyök, 
melyeket  a  munka  épen  ilyetén  módon  készültének  köszön, 
sokkal  nagyobbak,  hogy  sem  a  méltányos  bírálattól  némi  elné- 
zést ne  remélhetnénk  addig  is,  míg  módunk  lesz,  talán  újabb 
kiadásokban,  hovatovább  egyöntetűbbé  alakítani. 

A  munkatársak  mindegyike  buzgón  igyekezett  a  legjobbat 
adni,  a  mit  a  vállalat  céljához  képest  adhatott.  Mély  köszöne- 
tet kell  mondanom  mindnyájoknak,  de  legelső  sorban  a  segéd- 
szerkesztőnek, dr,  Badics  Ferenc  úrnak.  Ha  könyvünk  számot 
tarthat  némi  elismerésre,  úgy  ez  legelső  sorban  az  ő  önzetlen 
ügyszeretetének,  fáradhatatlan  buzgalmának  és  alapos  szakké- 
szültségének köszönhető 

És  most  bocsássuk  útjára  könyvünket.  Hintse  a  magyar 
érzés,  magyar  tudás,  magyar  ízlés  magvait.  Vegyen  részt  ő 
is,  bármily  szerény  mértékben,  a  vetésnek  abban  a  nagy  mun- 
kájában, melynek  terméséül  a  magyar  nemzeti  míveltséget 
reméljük. 

Budapesten,  1895.  október  16. 

Beöthy  Zsolt. 


Digitized  by 


Google 


Irodalmunk  és  irodalomtörténetünk. 

Bevezetésül. 


ENKi  sem  tagadhatja,  hogy  nem- 
zetünk az  emberi  mívelődés  s 
a  mívelt  emberiség  érdekében 
a  honfoglalástól  kezdve  állandó 
és  tisztes  szolgálatot  teljesített. 

Államot  alapított  oly  terüle-  a  magyarság 

'^  "^  szerepe  a  mive- 

ten,  mely  akkor  már  nyolcszáz  i^des  terén 
éve  szaggatottságában,  urat- 
lanságában  vándor  seregeknek 
biztos  szállóhelyül  szolgálván, 
a  római  civilizációt,  keresztyén 
vallást  és  a  nyiigoti  államszer- 
vezkedést fenyegető  veszedelem 

^^^^^^^^^^_ _^^D  K^bci       fészkévé  lett ;  szervezetlenségé- 

\^^^^^3B^^^g^^^m^^^^^BX^^BSM     i^g^^  hegyvidékein   és  végetlen 

Könyvíró  barát  a  Képes  Krónikából.  SÍkságain  folyton  váltOZÓ   lakOS- 

ságával,  hullámzó  és  forrongó 
nyugtalanságával  szinte  hozzáférhetetlen  volt  a  nyiigoti  mívelődésnek.  Mun- 
kácsy honfoglalási  képe,  a  hódolók  és  foglalók  felfogásában,  alakításában, 
kifejezésében,  legmélyebb  gondolati  tartalmául  azt  nyilatkoztatja  meg,  hogy 
itt  tulajdonképen  nem  hódítók  és  hódolásra  kényszerítettek  állanak  szemközt, 
hanem  egy  zaklatott,  uratlan  és  mindenünnen  fenyegetett  nép  önkéntes 
hódolattal  köszönti  azokat,  kik  e  föld  uraságára,  szervezésére  és  megvédelme- 
zésére  képesek  és  hivatottak.  A  magyar  honfoglalás  azonban,  most  ezer  éve, 
nem  egj^szerre  vetett  véget  a  magyar  föld  baljóslatú  hagyományának;  sőt 
egy  ideig  ügy  látszott,  mintha  e  katonailag  jobban  szervezett  és  jobban 
iskolázott  nemzet  csak  újabb  és  nagyobb  veszedelmet  hozott  volna  Európára. 
De  száz  év  alatt  minden  megváltozott.  A  vándor  nemzet  hazájául  szerette 
meg  szállását  s  állammá  szervezte.  Elfogadta  a  nyugoti  világ  politikai 
rendjét,  keresztyén  vallását  és  mívelődését.  Az  új  renddel  kibékülni  nem  tudó 
magyarság  eltemetkezett  Thonuzoba  sírjába  s  csak  kisérteni  támadt  fel  még 
egynéhányszor.  A  nemzet,  a  nélkül,  hogy  eredeti  sajátságaiból  kivetke- 
zett, különösen  katonai  erejében  meglazult  volna:  mindegyre  jobban  érezte 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténete.  1 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 


a  nyugothoz  tartozandóságát.  Mint  a  habok  által  hányt  természetes  bástya, 
ellenállott  az  újabb  hullámok  pusztító  erejének.  Védelmezte,  talán  saját 
vérrokonai  ellen,  magával  együtt  új  családját,  melybe  idegenül  lépett. 
A  népvándorlás  új  árjaival  neki  kellett  egyedül,  vagy  legalább  először,  meg- 
mérkőznie. Megverte,  megtérítette,  civilizálta  és  beolvasztotta  őket,  mint  a 
kunokat  és  besenyőket;  a  maga  testével,  majdnem  vére  fogytáig  állta  el 
útjokat,  mint  a  mongoloknak;  a  legutolsót,  leghatalmasabbat  és  legvesze- 
delmesebbet pedig,  a  törököt,  feltartóztatta  és  századokig  lekötötte.  Még  a 
török  háborúk  kezdetén  a  renaissancenak,  a  klasszikái  világ  feltámasztott 
míveltségének,  legkeletibb  fészkét  ő  rakta  meg;  a  szomszéd  keleti  álla- 
mokba ő  vitte  a  nyomtatott  betű  világosságát,  s  ő  vetette  el  a  nyugoti 
kultúra  magjait  A  lelkiismereti  szabadság  nagy  világharcaiban,  új  hite 
mellett  egyszersmind  nemzeti  szabadságát  védelmezve,  kitartóan  segédke- 
zett s  diadalának  kivívásához  tehetsége  szerint  hozzájárult 
Nemzeti  irodai-  Mindez  az  emberi  míveltségnek  inkább  védelmező,  mint   alkotó  Vagy 

mun  a  fejlesztő  munkája.  Nemzetünk  inkább  vére  hullásával,  mint  új  gondolatok- 
kal és  fölfedezésekkel  vett  benne  részt. De  ha  vezérszerepre  nem  juthatott 
is,  sem  egészében,  sem  egyes  tagjai  által:  mindenkor  igyekezett  résztvenni 
nyugot  kultúrai  fejlődésében.  Ha  míveltségének  színvonala,  az  egyenleteseb- 
ben emelkedő  külföldéhez  mérve,  különböző  korok  szerint  nagyon  ingadozó, 
annak  megvoltak  politikai  viszonyainkban  rejlő  okai.  Bizonyos  s  egyszers- 
mind szerencse  az,  hogy  nemzetünk  kultúrája,  különösen  irodalma  minden 
időben  támogatta,  nemzeti  vonásaival,  tartalmával  vagy  legalább  irányzatá- 
val, nemzeti  érzületét  s  ezzel  nemzetül  fenmaradását  és  erősödését.  Még  e 
tekintetben  leglanyhább,  legvisszásabb  koroknak  is  voltak  képviselői,  kik  ezt 
a  hagyományt  fennen  hirdették,  híven  őrizték  s  átadták  kedvezőbb  idők 
fiainak.  A  magyar  irodalom  emberei  közül  így  szolgálták  nemzetiségöket  a 
regesek  és  lantosok,  históriás  énekeikkel ;  a  theologusok,  nemzeti  eszmékkel 
vegyített  vallási  polémiáikban;  az  epikusok.  Zrínyitől  Vörösmarty n  át  Aranyig, 
eposzaiknak  a  nemzeti  törekvésekből  kikristályosodott  alapgondolatával;  a 
históriaírók  erős  és  lelkes  magyarságukkal ;  a  moralisták,  nemzeti  erényeink 
dicséretével  és  hibáink  ostorozásával;  a  regény-  és  drámaírók,  a  múlt  kul- 
tuszával, például  vagy  tanulságul ;  a  politikai  írók  és  szónokok,  az  emberi 
haladás  kérdései  s  a  nemzeti  érdekek  fejtegetésével;  lírai  költők,  nemzeti 
lelkesedésökkel  és  honfi-bánatukkal.  Mind  a  mívelődés  munkásai,  nagyob- 
bára  tanúit  részesei  a  régi  vagy  a  njmgoti  világ  mívelődésének,  előmozdí- 
tói általában  nemzetünk  szellemi  haladásának,  de  a  nemzeti  öntudatnak 
folytonos  ébrentartásával  és  buzdításával.  Irodalmunk,  mely  ekként  a  közös 
emberi  míveltségben  való  részességünket  fentartotta,  nemzeti  elemeivel  és 
irányával  nemzeti  erősödésünknek  és  kifejlődésünknek  is  legfőbb  és  leghat- 
hatósabb eszköze  volt.  Midőn  pedig  azzal  az  erővel,  melynek  fenmaradá- 
sát és  épségét  legfőkép  irodalmának  köszöni,  nemzetünk  képes  volt  meg- 
védelmezni magát:   történetének   egész    folyamán    védte    egyszersmind    a 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK  3 

nyugoti  kultúrát.  lm  ez,  szerényen  fogalmazva,  irodalmunknak  egyetemes 
jelentősége,  általános  mívelődéstörténeti  fontossága  egész  a  legújabb  korig, 
melyben  már  a  világirodalomnak  új  gondolatokat  és  formákat  is  adtunk, 
Eötvös,  Petőfi,  Arany,  Kemény  és  Madách  koráig.  Addig  a  korig,  melyben 
tudását  is  gyarapítottuk,  előtte  ismeretlen  tényeknek  és  igazságoknak  föl- 
derítésével és  közlésével,  különösen  ama  világesemények  részleteire  nézve, 
melyekben  mi  is  résztvettünk,  s  a  miénkkel  rokon  nyelvek  anyagának, 
fejlődésének,  törvényeinek  búvárlatával. 

Irodalmunk  története  tehát  a  közös  emberi  míveltség  fejlődéséhez  való  irodalmunk 
viszonyunknak  s  egyszersmind  nemzeti  fejlődésünknek  története.  E  jelle- 
ménél fogva,  érdekesség  és  tanúiság  tekintetében,  ránk  nézve  egy  sem 
haladhatja  meg  nemzeti  tanulmányaink  közül.  A  nemzeti  lélek  fejlődésének 
rajza,  azoknak  pályájában,  kik  e  lélek  tartalmát  és  mozgalmait  szavakban  is 
ki  tudták  fejeznie  azt  a  mit  a  nemzet  tanúit,  tanulásából  magára  nézve 
értékesnek  tartott  és  saját  eszejárásához  s  viszonyaihoz  idomított  és  alkal- 
mazott; a  mit  ezen  kivül  maga  gondolt,  képzelt  és  érzett.  Mindez  a 
különböző  századoknak,  vidékeknek,  életkörülményeknek  hatása  alatt  külön- 
böző módon  fejlett  s  más-más  lelki  és  testi  adományokkal  biró  egyénisé- 
gekben és  munkáikban  nyilatkozik  meg;  de  természeti  törvény  szerint 
megnyilatkozik.  Kifejezésre  jut  a  regesektől  s  a  székesfehérvári  gyűlés 
pogány  lázító  énekeseitől  kezdve  egészen  napjaink  költői,  írói  és  szó- 
nokaiig: a  mívelődő,  gondolkodó  és  lelkesedő  nemzet.  Különböző  koroknak 
különböző  hatásai  alá  került  magyar  lélek  nyilatkozik  bennök,  s  minden 
jelentősebb  nyilatkozata,  annál  az  új  tartalomnál  és  új  módnál  fogva,  mely 
benne  az  író  egyéniségéé,  ismét  hat  a  magyar  lélekre.  Zrínyiből  a  tizen- 
hetedik század  nemzeti  lelke  szól,  de  nem  csupán  ez;  a  mit  tanulmá- 
nyaiból, képzeletéből,  gondolkodásából,  egész  egyéniségéből  belevitt  mun- 
kájába: azzal  ezt  a  lelket  gazdagabbá  tette  s  munkásává  lett  további 
fejlődésének. 

Irodalmunknak  ez  a  nemzeti  jelleme  s  csak  közvetett  hatása  az 
általános  emberí  mívelődésre :  volt  az  oka,  hogy  szellemi  életünkkel  a  világ 
nem  sokat  törődött.  Mátyás  királyt  és  udvarának  fényét,  gazdagságát. 
Ízlését  magasztalják  vándorló  humanisták,  kik  nála  meleg  és  kényelmes 
otthonra  találtak;  de  a  nemzet  mívelődési  életére,  mint  másutt,  úgy  itt 
sem  igen  van  gondjuk.  Egy  tizenhatodik  századbeli  német  polyhistor, 
Gessner  Konrád,  munkája  a  Bibliotheca  Universalis,  épen  az,  melynél 
fogva  az  irodalomtörténet  atyjának  nevezik,  a  legrégibb  idegen  könyv, 
melyben  magyar  írókról  és  magyar  irodalomról  szó  van.  E  munkának 
1583.  Simlertől  és  Frísiustól  részint  kivont,  részint  bővített  kiadásában  leg- 
alább nevök  szerínt  meg  vannak  említve :  Janus  Pannonius,  Verbőczi  István, 
Dévai  Biró  Mátyás,  Melius  Péter,  Oláh  Miklós  és  még  néhányan  a  mieink 
közül.  Ez  azonban  nagyon  kivételes  figyelem  irántunk,  mely  követőkre 
hosszú  időn  át  nem  talált,   sőt   feledésbe    ment.  Rh-inmann  Jakab  Frigyes  a 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 


História  Literariá-hoz  készült  bevezetésében  már  nem  tudja:  » Vájjon  ki 
adhatna  hírt  —  de  Scriptis  et  Scriptoribus  Hungaricis  ?  Nem  is  hiszi,  hogy 
erről  a  tárgyról  akárki  bármit  írt,  sőt  azt  sem,  hogy  valami  figyelemre 
méltót  írhatott  volna;  mert  a  magyaroknak  már  mindig  olyan  volt  a  ter- 
mészetük, hogy  egy  jó  paripára  vagy  egy  puszta  kardra  többet  adtak, 
mint  egy  érdekes  könyvre. « 
Magyar  írók  Ezeket   a   lenéző   sorokat   olvasta   múlt   század   elején  egy  tübingai 

élctrajz-firyűjtc- 

menyei      magyar  lutheránus  theologus:  a  Selmecbányái  születésű  Czvittinger  Dávid, 
s   feltette   magában,   hogy   könyvvel   áll    elő   cáfolatukra.    » Látta,    mondja 
előszavában,   hogy   minden   nemzetnek   vannak   férfiai,  kik  az  írók  neveit, 
életét,  műveit  s  a  róluk  mondott  ítéleteket  összegyűjtötték  és  kiadták ;  csak 
nálunk  nem  akadt  még  senki,  a  ki  erre  vállalkozott  volna. «  Ilyen  indítékok 
hozták   létre   az   első   munkát,   melynek   tárgya   a   magyar   szellemi    élet: 
Czvittinger    Specimen  Hungáriáé  Liieratae-ját,    mely    1711.    Altdorfban 
jelent  meg.  íróját  a  hazafias  buzgalom,   a  nemzeti  becsület  védelme  ösztö- 
nözték   munkára:    külföldön,    sok    nehézséggel    küzdve,    nagy    költséggel 
gyűjthette  anyagát   s   művét   a    >carcer   academicus«-ban  fejezte  be,  hova 
adósságai   miatt    jutott.    296    emberről    (közöttük    szentekről,    királyokról, 
fejedelmekről  és  államférfiakról)  emlékszik  meg  a  tudományos  kezdet  dadogó, 
rendszertelen   módján,   de    majdnem   valamennyiről    a   kor   divata   s   még 
inkább  lelke,  magyarsága   szerint:  kritikátlan,   szertelen   dicséretekkel.   Már 
kömlbelül   kétszerannyi   magyar   író    életét   és   műveit   ismerteti   félszázad 
müiva  BoD  Péter  Magyar  Athénása    1766.   Ez  az  egyszerű,  falusi  prédi- 
dikátor  oly  korban  dolgozott,  melyben  a  magyarság  lelkét  veszteni  látszott. 
Ezt  a  lelket  akarta  éleszteni   s   rászánta  életét,   hogy   mindannak  emlékét, 
a  miben  nemzetének   lelke   valaha   megnyilatkozott,   felkutatja,  összeg3aíjti, 
megbírálja  és  átadja  az  utókornak.  Kétséges  volt,  ha  bucsüztatóul-e,  vagy 
új  életre  hivó  igéül.  Mindegy:  » indulata  arra  ösztönözte,   hogy  a  mit  fele- 
barátinak hasznokra  és  a   magyar   nemzetnek   tisztességére    és  ékesítésére 
itél    lenni,   abban   ne   légyen   csak   hallgatással,   hanem   a   mi    tőle    kitel- 
hető,  azt   véghez   vigye. «    Véghez   is   vitte.   Athénásában   és   egyéb  mun- 
káiban  régi   irodalmunk   ismeretének   megbecsülhetetlen    anyagát   mentette 
meg  a  feledéstől.  528  írónak   ismerteti    életét   és   munkáit;   felsorol  ezeken 
kivüi  55  névtelenül  megjelent  könyvet  s   az  általa   ismert  könyveket  húsz 
szakban  csoportosítja.  Bod  Péter  a  legrégibb  gyűjtőnk,  kinek  mai  irodalom- 
történetünk is  köszönettel  veszi    hasznát.   Az   általa   ismert  anyagot  líjabb 
kutatóknak   szerencsésebb   helyzete   és   szerencsésebb   keze   nagyon    meg- 
szapontotta.    Horányi   Elek,    a    tudós   piarista,   Bod   után   alig    tiz   évx^el 
kezdett   nagy   betűrendes    írói    életrajzgyűjteményének,    a    hárem    kötetes 
Memória  Hungarorum-nék  kiadásába,  1775—77.,   mel^'et  utóbb,  1792.  a 
Nova  Memória  egyetlen  kötete  követett.  Országszerte  akkor  szervezkedett 
az  írói  gárda,  a  bécsi  testőrség  palotájában,  tábortüzeknél,   klastromokban, 
parokhiákban  és  udvarházakban,  mely  az   új  magyar  irodalmat  vala  meg- 


Digitized  by 


Google 


DAVIDIS  CZVITTINGERI 

NOB.  HVNG. 

SPECIMEN 

HUNGARIiE 

LlTERATiE, 

VIRORVM 

ERVDITIONE  CLARORVM 

NATIONE  HUNGARORUM. 

DALMATARVM ,  CROATARVM,  SLAVORVM. 

ATQ.UE  TRANSYLVANORUM. 

f^íTAS,  SCRJPTA    ELOGIA  BT  CENSFRAS 

ORDINE   ALPHABBTICO 

6XHIBENS 
ticcBon 

BIBLIOTHECA 

SCKtPTORUM 

QUl  EXTANT 

(IEBU3   HUNGARICIS. 


FRAÍfCOPVR/Il  Bt  LíPSÍjB 

TrPMETStíMPrttnsIoo.  GoiuKohlisu,  VNiv.ALroonF.Twooiu 

^NNO  MOCCXi 


Az  első  magyar  irodalomtörténeti  munka  címlapja  hasonmásban. 

Btöthy  Magy.  Irodalomtörténetéhez.  Az  Atkenaeum  tiaddaa. 

Digitized  by  VjOOQiC 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 


alapítandó.  Horányi  hazafias  tüze  és  tudós  kedve  ezerkétszáz  elődjöknek 
felmutatott  példányával  serkenti  munkára  őket  s  egyengeti  ütjokat  a  nem- 
zet megbecsüléséhez  és  méltánylatához.  Mi  sem  tünteti  föl  tisztábban  sem 
igaz  magyar  lelkületét,  sem  nemzeti  célját,  mint  vallásos  türelme,  mely 
egyenlő  mértékkel  osztja  az  elismerést  a  nemzeti  mívelődés  minden  feleke- 
zetű munkásának.  A  forradalom  utáni  szomorú  napokkal  ismét  oly  idő 
köszöntött  be,  melyben  nemzeti  szolgálattá  lett  újra  meg  újra  szem  elé 
állítani,  hogy  a  nemzeti  ügynek  van  még  hadserege,  mely  kezéből  kicsikar- 
hatatlan fegyverrel  harcol:  írói.  A  Magyar  Irók-nak  új  életrajzgyűjtemé- 
nyét, ennek  a  győzhetetlen  védő  seregnek  új  sematizmusát  bocsátja  közre 
a  Szent  István-társulat  Ferenczy  Jakab  és  Danielik  József  szerkesztésében, 
két  kötetben,  1856 — 58.  összesen  1509  magyar  írót  mutat  be  e  könyv, 
mely  fogyatkozása  és  felületességei  ellenére  is  az  első  munka  volt,  mely 
irodalmunk  történetéről  nemcsak  szakköröknek,  hanem  a  nagy  közönség- 
nek is  kezén  forgott.  Hibái,  elfogultságai  ma  meg  vannak  igazítt^a;  tisztes 
feladatát  betöltötte.  Egész  nemzeti  életünk  s  ebben  kultúránk  új  fellendü- 
lésének egyik  monumentális  emlékéül  készül,  Szinnyei  József  szerkeszté- 
sében, akadémiánknak  Magyar  irók  élete  és  munkái  cimű,  nyolc  kötetre 
tervezett  nagy  vállalata,  mely  1890.  indult  meg  s  a  melyben  húszezer 
magyarországi  író  életének  és  munkásságának  betűrendes  bemutatása  van 
tervbe  véve.  Ez  egyes  lexikonok  ekként  bővülő  anyagánál  mi  sem  mutatja 
jobban  nemcsak  irodalmunknak  nagy  arányokban  való  újabb  fejlődését, 
hanem  a  közérdeklődésnek  s  a  kutatás  buzgalmának  emelkedésével,  a 
segédeszközök  gyarapodásával,  a  módszer  javulásával  s  könyv-  és  levéltárak 
megnyíltával  és  rendezésével  azt  is,  hogy  régibb  szellemi  életünk  képe  is 
sokkal  mozgalmasabb  és  gazdagabb   volt,  mint  korábban   hitték  felőlünk  s 

sokáig  hittük  magunk  is.  .  .  :  .    . 

Az  írói  lexikonokon,  kivül  rendszeres  irodalomtörténetünk  is  hasonló  Rendszeres 
forrásból  ered  és  táplálkozik  s  hasonló  célra  törekszik.  Két  tervezet  nyitja  ^etek 
meg  a  sort,  melyeket  nagytudományú  szerzőik  a  külföldi  tudományos 
életnek  mozgalmasságától  ösztönözve  bocsátottak  közre,  de  sohasem  vihet- 
tek ki.  A  mi  szobatudósainkban,  theologusainkban,  polyhistorainkban  is, 
mikor  még  a  magyar  tudománynak  nyelve  alig  volt:  uralkodik  a  nemzeti 
érzés  és  kötelesség.  A  világnak  deák  Írástudói  közzé  kívánkoznak,  de  ott 
a  maguk  hírével  együtt  nemzetük  becsületét  akarják  keresni.  Bél  Mátyás 
1713-ban  adja  ki  Berlinben,  felhívását  a  magyar  írás,  nyelv,  bibliai,  nyelv- 
tudományi és  költői  irodalom  történetére.  Az  életét  tudós  bolyongásban 
töltött  Rotarides  Mihály  1 745.  Altonában  nyomatja,  -  Prolegomena  Histó- 
riáé Hungaricae  literariae  címen,  terjedelmes,  az  összes  kútfőket  ismer- 
tető és  biráló  tervezetét  egy  nagy  munkának,  melyben  a  magyar  iskola, 
tudomány,  művészet  és  irodalom  történetét  vala  megírandó,  »nem  tűrhetvén 
a  külföldnek  hol  tudatlanságból,  hol  rosszakaratból  származó  helytelen 
ítéleteit  felőlünk*.  Wallaszky  Pál,  jolsvai  lutheránus  pap,  ki  Németországon 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 


hozzájutott  a  Rotarides  által  gyűjtött  nagybecsű  anyaghoz,  1785.  a  Coh- 
spectus  reipublicae  litterariae  in  Hungária  című  munkájában  a  magyar- 
országi tudományosság  történetének  megírását  szintén  nemzeti  feladatnak 
tekintette.  Ez  a  célzat  legvilágosabb  kifejezésre  jut  s  legbehatóbb  tárgya- 
lást és  fejtegetést  talál  a  magyar  irodalmi  elmélet  és  történetnek  legelső 
magyar  nyelvű  kézikönyvében :  A  magyar  literatura  esméreté-ben,  melyet 

Pápay  Sámuel  a  derék 
veszprémvármegyei  fiskális 
1808.  adott  ki  két  kötet- 
ben. A  munka  szellemét 
megvilágítják  bevezető  cik- 
keinek címei:  »A  literatura 
széles  értelemben ;  az  vagy 
nemzeti,  vagy  pedig  ide- 
gen ;  célja  az  oktatás ;  azt 
tehát  előmozdítani  kötele- 
sek a  nemzetek ;  még  pe- 
dig a  nemzetit  az  idegen 
felett;  arra  mutat  a  ta- 
pasztalás is;  sőt  azt  kí- 
vánja a  nemzetnek  önnön 
maga  fentartása;  azt  a 
magyar  is  maga  kárával 
tapasztalja;  már  ma  tehát 
munkába  veszi  annak  gya- 
rapítását ;  ámbár  azt  néme- 
lyek ma  is  ellenzik;  de 
azoknak  ellenvetések  meg- 
cáfoltatik ;  második,  harma- 
dik, negyedik  ellenvetések- 
ből is  kiforgattatnak.«  íme 
egy  író  lelke  a  paragrafusok 
címjegyzékében. 
Toidy  Ferenc  A   vázlatokat,   iskola-könyveket    mellőzve,    melyek    az   immár    saját 

irodalmunkat  is  felölelő  közoktatás  szükségén  igyekeztek  segíteni :  irodalom- 
történetünk valódi  megalapítójának  nagy  nevéhez  értünk.  Toldy  Ferenc  ez, 
kit  orvosból  és  kritikusból  Kazinczy  biztatása  tett  irodalmunk  történet- 
írójává. Három  nagy  munkája  három  irányban  alapvető:  A  magyar  nem- 
zeti irodalom  története,  1852.  melynek  két  kötete  csak  a  mohácsi  vészig 
jut,  de  tárgyát  addig  példátlan  teljességben  s  a  legszélesebb  mívelődés- 
történeti  alapon  dolgozta  fel;  azután  A  magyar  költészet  története  az 
»  ősidőktől  Kisfaludy  Sándorig,  1855.,  mely  költészetünk  fejlődésének  legelső, 

önálló   buvárlaton   alapuló   s   kedves   gonddal   készült,   méltó   ismertetése; 


/7^^ 


Toldy  Ferenc  arcképe  és  névaláírása. 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖKTÉNETÜNK 


— oái 


íyarkSltIszet 


TOLBT  IFEEEI^CS. 


végül  a  A  magyar  nemzeti  irodalom  története  rövid  előadásban,  1865., 
mely  irodalmunkat,  valamennyi  ágában,  egész  organikus  fejlődésében,  az 
anyagnak  kritikai  megvilágosításával  és  elrendezésével  először  mutatja  be  a 
forradalomig.  Mint  búvárnak,  régi  irodalmunk  felderítésében,  adatainak  fel- 
kutatásában, forrásainak  birálatában,  anyagának  kiadásában  és  magyará- 
zatában, Toldynál  többet  senkinek  sem  köszönünk;  mint  feljegyző  és  kró- 
nikás, üj  irodalmunk  második  és  legnevezetesebb  félszázadának  képét  az  ő 
fáradhatatlan  és  lelkes  kezének  vonásai  örökítették  meg  számunkra  híven  és 
gazdagon ;  mint  rendező,  a  roppant 

s  részben   általa  gyűjtött   anyagot  ..  .iL:^  ^  ^, 

ő  foglalta  először  tudományos  rend- 
szerbe, ő  világította  be  a  műismeret 
tájékoztató  lángjával  s  ő  mutatta 
be  a  történeti  fejlődés  fonalán.  Ne 
bíráljuk  e  helyt  fogyatkozásait  és 
tévedéseit;  ezek  jó  része  vállalko- 
zásának rengeteg  voltából,  nemzeti 
lelkesedésének  túlzásából  és  baráti 
kegyeletének  elfogultságából  ered. 
Olyan  időben  írta  könyveit,  mikor 
újra  az  a  feladat  jutott  irodalmunk- 
nak, a  melyet  Kazinczy  korában 
töltött  be:  hogy  ébren  tartsa  a 
nemzet  lelkét.  Az  elnyomatás  har- 
madik évében,  1851-ben,  írja  első 
helyt  említett  munkája,  a  nagy  iro- 
dalomtörténet elé  a  vallomást,  hogy 
munkásságát  »egy  szent  tartozás 
lerovásának  tekinti,  melylyel  magát 
hazájának  lekötve  érzi.«  A  költészet 
története  előtt  1854-ben,  a  legrosz- 
szabb  napokban,  óvatosan  és  szépen 
fogalmazta  meg  a  bátorító  figyel- 
meztetést: »Ott,  hol  nem  külső,  hanem  szellemi  hatalmak  viszik  a  főszerepet, 
ott  jelenik  meg  minden  szép,  mikép  az  egyén  is,  a  maga  önvalóságában ; 
ehhez  képest  a  népek  a  belső  történelemben  keresik  büszkeségök  és  dicső- 
ségök  legméltóbb  elemeit. «  A  rövid  előadású  teljes  munkának,  1865-ben, 
Disraeli  mondását  választotta  jeligéjéül :  »A  múlt  hatalmunknak  egyik  eleme. « 
De  már  ekkor  virradt.  Volt  idő  korábban,  mikor  ő  és  könyvei  a  nemzeti 
eszmének  leghathatósabb  szószólói  voltak. 

De  a  legújabb  kornak  serény,  becses  és  gazdag  eredményű  munkás- 
ságát nem  részletezve,  megszakítjuk  a  fonalat.  Nem  irodalomtörténetírásunk 
fejlődését  akartuk  ismertetni,  csak  azt   a  jellemző  vonását   emelni  ki,  hogy 


MÁSODIK  JAVÍTOTT  KIAJDÁS. 
Pefit.kiadja  Heckcnast  Oaszi&v. 

Címlap,  Tinódi  Sebestyén  költött  arcképével. 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 


mindenkor  a  nemzeti  szellemet  kivánta  szolgálni,  táplálni,  erősíteni,  a  mint 
magának  az  irodalomnak  is  fő  jelentőségét  ennek  kifejezésében,  éltetésében, 
rá  való  hatásában  kereste.  Igaz,  hogy  ez  a  vezérgondolata  a  legújabb 
időkig  bizonyos  általánosságban  maradt.  A  magyar  nyelv  szépsége  és 
fontossága  nemzeti  életünkre,  a  magyar  elme  képessége  a  tudományokra 
és  irodalomra,  magyar  íróink  jelessége  és  becsület-szerzése  nevünknek,  a 
magyar  dicsőség  emelésének  lelkesítő  fentartása:  ezekkel  és  hasonló  gon- 
dolatokkal foglalkozik,  s  fejtegetésükkel  s  bizonyításukkal  nemzeti  feladatát 
betöltöttnek  tartja.  Kevés  szó  volt  mind  mai  napig  irodalomtörténeti  mun- 
kásságunkban arról,  hogy  mi  hát  tulajdonképen  az  a  magyar  szellem,  a 
mely  irodalmunkban  folytonos  kifejezésre  jutva  s  általa  mintegy  önmagára 
visszahatva  élt  és  erősödött.  Hogy  az  irodalomtörténet  e  fo  és  legneveze- 
tesebb problémájának  megoldására  csak  gondolhasson  is;  mindenekelőtt 
annak  az  irodalomnak  körével  kell  tisztába  jönnie. 
Az  irodalom  fo-  Mi  hát  az  irodalom  ?  Csak  a  magunk  körében  maradva,  bizonyosnak 

galma  és  köre  \  >  ^ 

látjuk,  hogy  mindazok,  a  kik  mint  elmélkedők  és  történetírók  valaha  iro- 
dalmunkkal foglalkoztak:  benne  a  nemzeti  szellemre  vonatkozó  tanulságot 
kerestek,  e  szellem  erejének  és  képességének  bizonyítékául  idézték  s  táp- 
lálójának tekintették.  A  legelső  sugár,  mely  a  magyar  gondolkodásból  esik 
a  magyar  költészetre,  már  ezt  a  mozzanatát  kívánja  megvilágítani.  Sylves- 
ter  János  Uj  testamentumának  ajánlásában  írja,  hogy  a  magyar  nép  folyton  él 
a  bibliához  hasonló  képes  kifejezésekkel.  »íl  énekekben,  kiváltképen  az  virág- 
énekekben, mellyekben  csudálhatja  minden  nép  az  magyar  népnek  eknijének 
éleis  voltát  az  lelésben,  melly  nem  egyéb  hanem  magyar  poésis.«  íme  a 
népszellem  nyomozása  és  felmutatása  költészetünkben.  Azonban  kétségtelen, 
hogy  ez  a  szellem  nemcsak  a  népköltészetben,  nem  is  csak  a  költészetben 
nyilatkozik ;  de  ép  oly  kétségtelen,  hogy  a  kik  egyes  irodalmak  felett  elmél- 
kedtek, szemeik  előtt  mindig  ez  a  nemzeti  szellemű  irodalom  lebegett  első 
sorban  és  kiváltképen,  fontos  tanulságaikat  ebből  vonták  ki  és  erre  alapi-* 
tották,  ezt  tekintették  tulajdonképeni  irodalomnak,  ha  határait  nem  vonták 
is  meg  biztosan  ebből  a  szempontból.  De  a  nemzeti  lélek  milyen  fajta 
munkákban  n3dlatkozik?  Olyanokban,  melyek  a  nemzet  közös  lelkéhez 
szólanak.  Ez  az  irodalom  mai  fogalmának  határozó  jegye:  az  egész 
nemzetnek  szóló  elme-müvek  foglalata.  A  magyar  irodalmat  nem  minden 
magyar  nyelven  írott  könyv  képezi ;  de  a  magyar  szellemnek  minden  olyan 
alkotása,  éljen  bár  csak  a  nép  ajkán,  vagy  legyen  írásba  jegyezve  avagy 
nyomtatásban  közzétéve,  a  melynek  fölfogása,  célzata,  tárgya  vagy  elő- 
adása által  megnyilatkozik  a  nemzet  lelke,  gondolkodása,  érzése,  képzelete, 
vagy  *  legalább  valami  belőle.  Semmi  belső  okát  nem  látjuk,  hogy  az  iroda- 
lom, vagy  ha  úgy  tetszik,  akár  nemzeti  irodalom  köréből  ki  legyenek  zárva 
a  magyar  elméket  magyar  elmékül  jellemző  deák  nyelvű  munkák:  króni- 
káink és  latin  történeti  munkáink,  melyek  bizonyos  korszakokból  a  magyar 
históriai  felfogásnak  egyedüli  emlékei,  vagy  akár  magyar  humanistáink,  kik 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  tíS  IRODALOMTuRTENETuNK 


a  mívelődés  egy  nevezetes  áramlatának  hatását  mutatjuk  legmíveltebbjeink 
szellemére.  Viszont  minden  nyelven,  s  így  a  miénken  is,  sok  olyan  kön)^ 
Íratott,  a  mely  az  irodalom  körén  kivül  marad.  A  szakmunkák  például 
csak  a  nemzet  egyes  osztályainak  szólanak:  a  különféle  tudományokkal 
foglalkozó  tudósoknak.  Ezek  foglalata:  írott  tudomány,  de  nem  irodalom. 
Nem  ide  valók  a  gyakorlati  élet  különféle  céljait  szolgáló  könyvek.  A  mi 
azonban  így  tárgyánál  fogva  nem  tartozik  is  az  irodalom  körébe:  kiváló 
írók,  a  nemzeti  lélek  hivatott  tolmácsai,  felfogásuk  és  előadásuk  módjával 
az  egész  nemzet  számára  meghódíthatják,  az  irodalomba  avathatják.  A  his- 
tóriai kutatás  tudományából  így  lesz  történetírás,  a  filozoíiából  és  theolo- 
giából  mindenek  eszéhez  és  szivéhez  szóló  elmélkedés  és  erkölcsi  tanítás, 
a  jogtudományból  és  politikából  szónoklat.  A  historikus,  bölcselkedő,  theo- 
logus,  jogász  és  politikus,  nem  tárgyánál,  az  általa  előadott  tényéknél  és 
kifejtett  igazságoknál,  fogva  író,  hanem  felfogása,  képzelete,  érzése  és  elő- 
adása módjánál  fogva.  Az  irodalom  történetének  is  ezekre  van  fogondja; 
könyveik  tartalmából,  eszméik  közül  pedig  csak  azokra,  melyek  az  egész 
nemzeti  szellemre  jellemzők  vagy  hatásosak.  Egyedül  a  költészet  az,  mely 
az  irodalom  középpontját  képezvén,  összes  tartalmi  és  alaki  mozzanataival 
az  irodalomnak  s  így  az  irodalom  történeti  tárgyalásának  is  körébe  tartozik. 

Az  irodalomnak  és  irodalomtörténetnek  ebből  a  meghatározásából  a«  trodtiwi^ 
egjrszerűen  és  természetesen  következik  módszere.  Az  irodalmat  a  nemzeti 
szdlem  kifejezésének  tekintvén :  mibenlétének,  kiváló  jelenségeinek,  váltakozó 
irányainak,  egész  történeti  fejlődésének  megértetésére  mindenek  előtt  figye- 
lemmel kell  lennünk  azokra  a  mozzanatokra,  melyek  a  nemzeti  lélekre  ala- 
kítóan  folytak  be.  Ezek  pedig  természetiek  és  erkölcsiek.  Amazok  sorában 
fo  fontófiságűak  öröklött  faji  tulajdonságaink  s  azok  az  égalji  és  területi 
viszonycric,  melyek  közt  éltünk  és  élünk.  A  síkíöld  s  a  pusztai  élet  nyoma 
megvan  gondolkozásunk  józanságában,  egyenességében,  világosságában  s 
képz^Utúrik  csekélyebb  fejlettségében  is.  De  nem  szabad  megfeledkeznünk 
az  erk5k:si  hatásokról  sem :  vallásos  életünknek,  politikai  és  társadalmi  ren- 
dűnknek, azután  sorsunknak,  a  századokkal  forgó  jó-  és  balszerencsénknek 
alakító  befolyásáról:  a  »háromszáz  esztendő  óta  szomorú  magyar  nóta« 
kérdései  Nem  élvén  elszigetelten,  hanem  más  népek,  országok,  vallások 
kücott:  Setünk  egész  folyásában  ki  voltunk  téve  idegen  hatásoknak,  az 
iíWtn\Vá\i  nagy  mozgalmai,  törekvései,  szellemi  áramlatai  hatásainak.  Ezek 
a  hatások  irodalmunk  tükrében,  mel}mek  változhatatlan  színhangulatát  nem- 
zeti voititidc  a4ja  m%,  e  színhangulat  által  módosulva,  de  sorra  feltűnnek : 
náfít  koB  Mária  basánk  védasszonyává,  a  kálvinizmus  magyar  hitté,  az  üj 
romantkizmus  reakcíonárius  árandata  határainkon  átlépve  mint  tűzi  ki  a 
szabaddvű  zászlót  A  mint  irodaknunkat  nem  ismerhetjük  meg  alapo- 
san és  nem  tárgyalhatjuk  a  külföldétől  elszigetelve :  ép  oly  kevéssé  sza- 
kíthatjuk el  mivelődésí  életünk  egyéb  mozzanataitól:  nyelvünk  törtéQe- 
tétdl,  tudomán}runk  és  művészetünk  fejlődésétől,  a  közmíveltség  ápoló  és 


Digitized  by 


Google 


10  IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 

terjesztő  eszközeitől,  az  iskolák,  a  könyvírás  és  könyvnyomtatás,  a  tudo- 
mányos intézetek  ügyétől.  Az  irodalom  történetében  a  szellem  műveiről 
levén  szó,  kiváló  gonddal  kell  keresnünk  bennök  a .  szellem  műveinek  hatá- 
sát: nagy  költők,  írók,  szónokok,  bölcselkedőknek  az  irodalmi  hagyomány- 
ban vagy  a  korok  divatában  élő  és  ható  példáit :  Szent  Bernátét  középkori 
énekeinkben.  Tassóét  Zrínyiben,  Voltaireét  Bessenyeiben,  Goethéét  Kazinczy- 
ban,  Balzacét  Keményben.  Figyelembe  vennünk,  hogy  az  ügynevezett 
irodalmi  iskolákat  minő  mesterek  hatása  és  példája,  vagy  milyen  nézetek 
közössége  tartja  össze;  milyen  módosulásban  vagy  milyen  oldaláról  mu- 
tatkozik a  lángelme  a  kisebb  tehetségeknél  vagy  az  utánzóknál.  Nem 
jelentéktelen  az  irodalmi  elméletnek,  a  kritikának  befolyása  sem ;  a  magyar 
költészetet  az  ötvenes  években  jórészt  ez  emelte  ki  az  elsekélyesedett 
Petőfi-utánzásból. 
At  irodalom  Az   előttünk   álló  jelenségek  nagy  részét   azonban   s   éppen   a  leg- 

kiválóbbakat  bizonyára  nem  érthetnők  és  értethetnők  meg  teljesen  még 
mindebből  sem.  Petőfi  magyar  volt,  a  tizenkilencedik  század  költője  volt, 
a  világ  nagy  költőinek  s  a  magunk  népköltésének  iskoláit  járta:  de  mind- 
ebből alig  alkothatnók  meg  magunknak  Petőfi  költészetének  képét.  Számba 
kell  vennünk  egyéniségöket,  melynek  bélyegét  rányomták  műveikre,  ha 
nagyobbak:  körükre,  ha  még  nagyobbak:  korukra,  ha  legnagyobbak: 
jövendő  korokra  is.  Ők  is  a  nemzeti  szellemnek  adnak  kifejezést,  az  egyé- 
niségökből  folyó  eredeti  módon  és  tartalommal:  az  örök  forrásból  ujat 
merítenek  s  üj  serlegben  kínálják.  E  nagy  egyéniségek  az  irodalmak  klasz- 
szikusai.  Ismertetésök  a  nemzeti  szellemhez,  mült  és  jövő  alakulataihoz 
való  viszonyuknak  megállapítása:  legfontosabb  és  legérdekesebb  feladata 
az  irodalomtörténetnek.  A  klasszikusok  között  méltó  helyen  és  módon  kell 
bemutatnia  minden  irodalomnak  legrégibb  klasszikusát :  a  költő  népet.  Végül, 
a  mit  épen  a  modem  elméletek  tülzásaival  szemben  kell  hangoztatnunk: 
nem  feledkezhetik  meg  a  művészet  mozzanatáról,  mert  épen  ez  az,  a  minél 
fogva  az  irodalom  mindeneknek  szól:  legfenségesebb  alkotásaiban  egy 
ember  minden  emberekhez,  egy  nemzet  minden  nemzetekhez,  egy  kor 
minden  korokhoz.  Keresnünk  kell,  hogy  a  művészi  hatás  természeti  felté- 
teleinek írók  és  művek  milyen  mértékben  felelnek  meg.  Ennek  kimutatásá- 
val adhatjuk  csak  helyes  magyarázatát  hatásuk  szűkebb  vagy  tágabb 
körének,  rövidebb  vagy  hosszabb  tartamának,  kora  elhunytának  vagy  kései 
dicső  feltámadásának. 

A  magyar  irodalom,  ekként  tekintve  és  feltüntetve,  valóban  nemzeti 
szellemünk  tükre  és  fejlődésének,  alakulásainak  magyarázója  lesz.  E  szel- 
lem az  irodalom  terén  is,  mint  a  politikában,  csak  folytonos,  szívós  és 
nehéz  küzdelmekkel  tarthatta  fenn  és  érvényesíthette  magát.  Vértanúinak 
sora  hosszabb  mint  ünnepeltjeié.  A  Kisfaludy-társaság  emléktárában,  mely 
a  múlt  század  végétől  mostanig  élt  legkiválóbb  íróink  személyes  életének 
drága  ereklyéit  őrzi,  egymás  mellett  foglalnak  helyet  rabbilincs  és  aranytoll, 


Digitized  by 


Google 


IRODALMUNK  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETÜNK 


11 


börtönben  megőszült  hajfürt  és  ezüst  koszorú.  Ha  szellemünknek  e  hosszú 
és  súlyos  küzdelme  közben  kevés  oly  diadalra  mutathatnak  is,  mely  a 
világra  szól ;  de  hosszú  kitartása,  önmagához  való  hűsége,  nemzeti  életünk- 
nek s  ez  által  az  emberi  mívelődésnek  tett  szolgálata:  erejét  mutatja  s 
bizalommal  és  önérzettel  tölthet  el  bennünket.  Történetéből  mindenek  előtt 
és  mindenek  fölött  alapos  ismeretét  kell  merítenünk;  de  ne  becsüljük 
kevésre  ennek  az  ismeretnek  erkölcsi  értékét  se. 


A  Kisfoludy-Társaság  crcklyeszekrénye. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKOR  ÉS  RENAISSANCE 


MONDÁK  ÉS  KÓDEXEK  KORA 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


1  A  magyar  nemzet  őskora. 


MAGYAR  NEMZET  az  urál-altaji  népcsalád  nyugoti,  ugor  ágából  való, 
mely  időszámításunk  első  századaiban  az  Urál-hegység  ázsiai 
és  európai  lejtőitől  a  mai  Oroszországon  át  a  Balti-tenger  part- 
vidékéig hosszú  láncolatot  képezett.  E  népek  őstörténetébe,  néhány 
gyérszavú  hagyományon  kivül,  egyedül  a  nyelvek  s  a  középkor  ethnogra- 
flai  viszonyaiból  merített  következtetések  segélyével  pillanthatunk.  Minde- 
nekelőtt azt  tanuljuk  tőlük,  hogy  az  ugor  népek  mint  halász-vadász  törzsek 
a  folyamok  irányában  terjeszkedve,  már  korán  elszakadoztak,  s  nyelvükre, 
faji  és  míveltségi  viszonyaikra  nézve  az  Ob-Irtis,  Volga,  Dvina  roppant  terü- 
letein egymástól  külön-különválva  fejlődtek,  ügy  hogy  a  mai  ugor  nép- 
család tagjai:  a  magyar,  vogul  és  osztják,  a  moksa-  és  erza-mordvin,  a 
lapp,  a  zürjén-votj^k,  a  cseremisz  s  a  szuomi  (finn,  észt,  liv,  karjalai) 
nyelvek  és  ágak  olyan  rokonsági  viszonyban  állanak  egymáshoz,  mint 
az  indoeurópai  népek  indiai,  iráni,  görög-latin,  kelta,  germán  és  szláv 
csoportjai. 

A  magyarságnak  tehát,  mely  alakulása  első  korszakában  az  ugor  Nyeiyhagyo- 
népek  kötelékében  élt,  legrégibb  nyelvi  hagyományai  az  ugorságban  sar-  '"*"^° 
kallanak.  ősállapotait  jelző  fogalmait  ugor  szóanyaggal  fejezi  ki,  s  a  világ- 
ról alkotott  első  felfogását  ugor  forrásból  hozta  magával.  A  test  és  részeinek 
nevei  (fej,  szív,  nyelv,  szem,  fül,  kéz,  vér),  a  halászat  és  vadászat  eszkö- 
zeinek megnevezései  (hal,  víz,  háló,  nyíl),  a  létezés  első  fogalmai  (élni, 
halni),  ugor  eredetűek  a  magyarban.  Nevezetes  bizonyítéka  ez  ősrégi  közös- 
ségnek a  számolás  hetes  rendszere  (1 — 7,  a  hold  hét-hétnapi  változásából), 
mely  az  összes  ugor  nyelvekben  megelőzte  a  későbbi  tizes  számrendszert. 
A  magyar  nemzetnév  is,  mely  fóld-eniberét  jelenti,  ilyen  kapcsolat ;  hasonló 
felfogás  nyilatkozik  más  ugor  népek  nyelveiben,  mint  a  vogulban,  észtben  stb. 
Az  ugor  népek  közösségéből  hozta  a  magyarság  ösvallását,  mely- 
ből csak  egy-egy  foszlány  maradt  ugyan  ránk,  beszélte  nyelvünkben,  de 
azt  a  rokon  népek  mithikus  költeményeiből  egész  teljességében  megismer- 
hetjük. E  források  a  vogul  monda  a  világ  teremtéséről  s  a  finnek  nemzeti 
eposza,  a  Kalevala. 

E  szép  és  a  mi  szemünkben  nagybecsű  költemények,  melyeket  északi 
rokonaink  tudatából,  kik  a  világmozgalom   útjaitól  félre  esve,  máig  sem 


Digitized  by 


Google 


16  A  MAGYAR  NEMZET  ŐSKORA 

törölte  ki  az  idő,  kétezer  év  előtti  időkbe  varázsolnak  vissza  bennünket,  midőn 
a  világnak  más  képe  volt  mint  ma.  Déli  és  Közép-Európában  a  rómaiság 
játszotta  világszerepét;  Germánia  északi  partvidékei,  a  mai  Anglia, 
Skandinávia,  hiányosan  ismert  területek  voltak,  kezdetleges  míveltségú 
népfajokkal,  a  Volgáról  pedig  csak  mint  mesés  folyamról  (Rha)  tudott  az 
egykori  földrajzi  tudomány.  Ez  ismeretlen  földterületen  szövődtek  az  ugor 
népek  szemléletében  azok  a  bűvös  hitregék,  melyek  fajunk  világnézetének 
legrégibb  nyilatkozatai. 
Ugor  népek  A  vogul   monda   szerint   kezdetben  Numi   Tárom  s   a  tenger  vize 

létezett.  Numi  Tárom,  az  öreg  ég,  vagy  felső  világ,  s  az  alsó  világ  a 
tenger.  Numi  Tárom  ezüst  fonatú  bölcsőben  férfit  és  nőt,  a  napistent  és 
feleségeit  bocsátá  alá,  ezek  a  levegő  nagy  térségein  s  a  tenger  színe  felett 
lebegtek,  ide-oda  hajtva  déli  és  északi  szelektől.  A  férj  Numi  Táromhoz 
imádkozék,  hogy  egy  hajlék  nagyságú  földet  bocsásson  le.  Numi  Tárom 
meghallgatja  a  kérést,  lebocsátja  a  kért  földet.  Majd  a  nő  szülési  ideje 
érkezik  s  életrevaló  fiat  szül.  A  fiu  Elm-pi  =  a  levegő  fia,  vagy  Elm- 
kales  ==  légben  született  halandó.  Elmpi  megnő  . . .  hétfonatü  ezüst  hágón 
Numi  Táromhoz  megyén ;  megkérdezi,  hogyan  éljenek  így  ég  és  víz  közt  í 
Numi  Tárom,  kit  a  monda  hétfonatos  hajü  isteni  alaknak  ír  le,  arra  tanítja 
Elmpit,  hogyan  buktassa  ki  a  földet  a  vízből.  Egy  buvár-madár  bőrét 
adja  neki,  melylyel  leszáll  a  vizekre  s  a  földet  kibuktatja ;  hanem  az  forog 
s  nem  akar  veszteg  maradni;  erre  Numi  Tárom  ezüst  gombokkal  ékes 
övét  adja  Elmpinek,  melylyel  a  földet  körülkeríti  (Urál  hegység)  s  azt 
alkalmassá  teszi  lakóhelyül  az  embereknek.  Meglévén  a  föld,  Elmpi  újból 
felmegy  az  égi  atyához  s  utasítása  szerint  alkotja  meg  az  emlős  és  szár- 
nyas állatokat  s  hóból  és  földből  formálja  az  embert.  Majd  a  halat  hozza 
le  az  égből  az  emberek  táplálékául;  a  hal  tehát  az  ég  ajándéka.  Aztán  a 
vadászat  mesterségére,  nyílkészítésre,  hálókötésre  tanítja  az  embereket,  majd 
férfi  és  nő  közt  házasságot  szerez  s  az  emberi  faj  szaporodásnak  indul. 
Erre  a  halált  (kuljáter)  hozza  le  az  égből,  hogy  a  hány  ember  meghal, 
annyi  jöjjön  nyomába,  egyik  a  másiknak  adjon  helyet. 

A  Kalevala  rúnóiban  ugyanezen  felfogás  főbb  motívumai  maradtak 
fönn.  Itt  Kave  Luonnatar,  a  természet,  a  teremtő  erő,  az  ősi  elv.  Leánya 
Impi  (lég  leánya)  századokon  át  szűzen  élve  himbálódzott  a  lég  téres 
udvarában;  majd  unva  a  hosszú  egyedüliségét  a  tenger  színére  ereszkedék 
alá  s  a  széltől  méhe  megilletődik.  Méhe  gyümölcsét  hétszáz  évig  viselte  s 
mégsem  született  meg  a  gyermek  .  .  .  Egy  vizi  madár  jő,  repülve  a  tenger 
színe  felett  s  helyet  keres,  hol  fészkét  rakja  meg.  ímpit  találja  a  vízen 
úszva  s  ölébe  rakja  arany  tojásait.  Majd  Impi  öléből  legördülnek  a  tojások 
és  széttöredeznek;  a  tojás  alsó  feléből  lett  a  föld,  felső  feléből  az  ég  bol- 
tozatja, sárgája  felső  feléből  a  nap,  felső  fehérjéből  a  hold.  Impi  fia  Váiná- 
"möinen,  kinek  hasonló  szerep  .'ut  a  teremtésben  mint  a  Vogul  hitrege 
Elmpijének. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  NEMZET  ŐSKORA 


17 


Hogy  a  magyar  ősvallás  világnézete  a  két  ugor   teremtési  mondával    Magyar  ős- 
egy  közös  forrásból  származott,  mint  mondók,  nyelvünkben  félreismerhetlen 
nyomai  maradtak.    Az  ember   szó  eredetileg  a  vogul  Elmpi  s  a  finn  Impi- 
vel  egy  jelentésű.    A  szónak   első  tagja   em  =  vog.  elm,   finn  ilm,  Urna, 
levegő,  ég,  a  ber  (régen  perj,  berj,  a  cseremiszben  pir)  =  ^jférj,  A  magyar 
ember  szóban  ilyen  formán  a  vogul  elm-kales  (levegő  fia,  lég  halandója) 
fogalmának  megfelelő  szót  birunk,  mint  ősvallásunk  egyik  ereklyéjét.  A  lapp 
nyelvben  is  ilyen  töredéke    maradt   a  közös  míthosznak  az   olmti§,  almád 
(ember)  szóban,  mely  szintén  az  alme  =  ég  szóból  alakúit.  A  másik  szó, 
a  nap  (régen  náp),  szintén  őshagyomán^^aink  töredéke.  Ez  a  vogul  náj-pi 
(nő   fia)   összetett    szónak    felel    meg.    A    vogul 
míthoszban  ugyanis   a   napnak  legközönségesebb 
jelzője:    asszony-fia,   fiúcska.    A    napisten    atyja 
t.  i.  Numi  Tárom  a  felső  ég,  anyja  Numi  Tárom 
felesége,  nevelőanyja  pedig,  a  ki  őt    a    földön    el- 
hagyatottságában  fölnevelte   s    a    világ    fényévé 
teszi,  a  hajnal  istennője  Kaltész  asszony.  E  szerint 
a  magyar  nap  ugyanazt  a  míthoszi  felfogást  fejezi 
ki,  melyet  a  voguloknál   találunk,   a   hajnal   szó 
pedig    egy    ilyen    vogul   kifejezésnek    felel   meg: 
khojnál,  azaz  hajnal-nő  (finn  khuj,  khoj  =  hajnal) 
a  napisten  nevelő  anyja.  * 

A  magyar  ősköltészet  teimékeit,  melyek  e 
mithoszokat  énekelték  meg,  elpusztította  az  idő, 
a  honfoglalással  beállt  nagy  átalakulás;  de  az 
Anonymusnál  olvasható  Almos-mondában,  még 
históriai  elemekkel  vegyülve  is,  átcsillámlik  valami, 
a  miben  egy  fényes  míthosz  utolsó  sugaraira  is- 
merünk. Emese  (Emus)  az  eunudubeli  fejedelem 
leánya,  kitől  Álmos  született,  az  Impi,  Elmpi 
alakja ;  a  csodás  jelenségben  pedig,  mit  a  Névtelen 
úgy  ír  le,  hogy  Emesének   isteni  látomány  jelent 

meg  Turul  alakjában,  mely  őt  mintegy  röpülésében  temnékenyítette  meg: 
a  vogul  és  finn  eposzban  szereplő  madáralakok  emlékét  láthatjuk.  A  nép- 
mese Tündér  Ilonája,  ki  egy  csallóközi  változat  szerint  (Otrokocsy  F.  Ferenc) 
a  Dunában  hattyú  alakban  úszkál,  nem  fligg-e  szintén  e  hitregével  össze? 

Hogy  alakúit,  változott  a  magyar  ősvallás,  minő  új  elemeket  vett  fel 
az  őshazában,  hogyan  individualizálta  a  természet  erőinek  személy esitését.^ 
(mert  hiszen  a  vogul  és  finn  eposzok,  a  mint  azokat  ma  bírjuk  e  népek 
életviszonyaihoz  alkalmazkodtak),  sajnos^  nem  tudjuk  elképzelni ;  de  hogy 
a  magyar  faj  az  ugor  míthoszban  is  érvényesítette   faji  sajátságait,  a  ma- 


Ugorrőldi  sírhalmokból  előkerült 
vallásos  ereklye. 


•  Vikár  Béla  :  Vadászati  hagyományok  a  finneknél.  1 892.  4.  f. 
Beöthy,  Magyar  irodalomtörténete. 


Digitized  by 


Google 


18 


A  MAGYAR  NEMZET  ŐSKORA 


Ásatások  ered 
menyei 


gyarok  istene  kifejezés  is  bizonyítja.  Maga  a  nagj'  ég,  a  főisten,  melj'^et  a 
vogul  felfogásban  egy  jóságos  öreg  halásznak  (családapának)  látunk  raj- 
zolva, a  magyarság  felfogásában  harcias  isteni  lény  alakjában  jelenik  meg, 
mely  a  felhők  felett  lakozva,  hatalmas  nyilzáport  szór  a  zivatarban  (Isten 
nyila  =  villám),  az  égi  háború  multával  pedig  tarka  szalagokkal  ékes  íve 
(ijja)  jelenik  meg  (szivárvány)  a  szürke  ég  kárpitján,  a  kiengesztelődő  hata- 
lom jelképéül,  melylyel  bünteti  és  védelmezi  a  magyar  nemzetet.  Termé- 
szetes következmény,  hogy  e  két  kép  valamikor  összefüggött  s  ettől  külön 
alakült  a  szivárványnak  az  az  értelmezése,  mely  a  víz  felszivásában  keresi 
az  égi  jelenség  magyarázatát. 

Újabbkori  ásatások  az  ugorföldi  sírhalmokból  sok  régiséget  hoztak 
napfényre.  Több  ilyen  emléket,   melyek   madáralakba  öltözött  embert  vagy 

emberarcot  ábrázolnak,  a 
napisten  tiszteletére  készült 
vallásos  ereklyéknek  tekin- 
tünk. * 

Az  ugor  kultúra  köré- 
ből, a  temetkezés  szoká- 
saira kell  még  utalnunk, 
melyek  némelyikére  nj^el- 
vünk  ma  is  emlékszik.  Az 
osztjákok  temetkezőberkei- 
ben  a  sírok  fölé  faragott 
emberi  alakokat  állítanak, 
s  e  szokás  a  Jeniszei  folyó- 
vidékétől  kezdve  Délorosz- 
ország nyugati  széléig  el 
volt  terjedve. 
Ne\'ezetesek  itt  az  u.  n.  csészetartó  szobrok,  ezek  közt  olyanok, 
melyek  az  avarok-  s  magyaroknál  is  szokásban  volt,  két,  három  fonatban 
leeresztett  hajviseletet  mutatnak.  A  régiségbuvárok  máig  sincsenek  tisztában 
e  szobrok  készítőinek  nemzetiségével.  Nevezetes,  hogy  a  norx^ég  ságák 
(mondák)  tudnak  arról,  hogy  normann  kalózok,  permi  (bjarmalandi)  rabló- 
kalandjaik alkalmával,  egy  templomot  fosztva  ki,  csészetartó  bálvánj''t  rom- 
boltak szét,  mely  aranynyal  és  drágakövekkel  volt  ékesítve.  A  mag>^ar 
fejfa  e  szokással  összefüggő  tradíció  lehet. 

Nemzetünk  a  halottégetés  szokását  is  őshazájából  hozta  magával. 
Az  oroszországi  ős  sírhalmok  (mogila)  neve  máglya  alakban  került  nj'el- 
vünkbe,  s  az  elhamv^asztásra  szánt  farakás  fogalmára  ment  át. 

Az  ugor  népek  egysége,  mint  említők,  már  igen  régen  megszakadt. 
Az  őshazából,  melyet  a  Volga  és  Urál  kömj^ékére  kell  helyeznünk,  a  lap- 


Ugorföldi  sírhalmokból  előkerült  vallásos  ereklye. 


•  Aspelin :  Antiq^uités  du  nord-finno-ougrien.  Helsingfors.   130—131. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  NEMZET  ŐSKORA 


19 


pok  és  finnek  nyugotra  húzódtak  el,  mögöttük  találjuk  a  felső  Volgánál  a 
cseremiszeket,  alább  a  közép  Volgánál  a  moksa-erzákat  vagyis  mordvino- 
kat ;  ezekkel  volt  szomszédos  a  magyarság,  melytől  északnyugotra  terjesz- 
kedtek a  permiek  híres  bányász-törzsei,  északkeletre  az  Ob-Irtis  vidékein 
az  iramszarvas  tenyésztő  vogulok  és  osztjákok.  Úgy  látszik,  hogy  a  ma- 
gyarság földrajzilag  az  összes  ugor  népek  között  a  legdélibb  ág  volt,  mely 
alkalmasint  a  Kaspi  tenger  partvidékéig  ért  le,  lovaival,  méneseivel. 

•     Ilyen  elszakadozottságban  éltek  az  ugor  néptörzsek,  midőn  egy  kelé-  Török  érint- 
tibb  altáji  nép  húzódott   belső   Ázsiából  a  V^olga  vidékeire.   Ez  a  törökség 


Déloroszországi  sírokon  talált  csészetartó  szobrok. 


ágazata  volt,  mely  a  régi  hiín,  kazár,  bolgár,  a  későbbi   kün  s  a  mai  kir- 
giz, báskir,  csuvas,  tatár  stb.  ágakra  oszlik. 

A  törökség  a  magyarsággal  századokon  át  érintkezhetett,  mielőtt  ez 
a  történelem  színpadán  megjelent.  E  találkozás  nagy  átalakító  befolyást 
gyakorolt  a  volgai  magyarságra.  Nyelvét  a  kultúrszavak  egész  özönével 
^.rasztotta  el,  a  vérkeveredés  pedig  azt  a  faji  jelleget  hozta  létre,  melylj'el 
Középázsia  nomád  török  törzseihez  hasonlít.  A  nomádélet  fogalmainak 
kifejezései  (a  lovat  kivéve,  melynek  neve  a  vogullal  közös)  törökök  a 
magyarban.  Ilyen  szavak:  borjú,  tinó,  ökör,  tulok,  kos,  ürü,  tyúk  s  mások. 
Török  eredetűek  azok  a  sz^iMc  is,  melyek  a  nomád  élettel  járó  földmívelésre 
vonatkoznak,  mint  aratni,  sarló,  tarló,  boglya,  örleni;  alma,  árpa,  búza, 
gyümölcs,  bor.  A  törökség,  mely  a  Volgánál  az  első  ismert  államokat 
aBcotta  (Bolgária,  Kazária)  a  kultúra  egyéb  elemeinek  emlékeit  is  bele- 
hímezte  a   magyar   nyelvbe.   Török  szó   a   tenger  neve  (Kazár-tenger  5=i 

2* 


Digitized  by 


Google 


20  A  MAGYAR  XEMZET  ŐSKORA 


Káspi-tenger),  a  buzogány,  boglár,  balta,  tengely,  hajó,  tükör,  gyöngy, 
gyürü,  kalpag,  kapu;  a  bájolás,  bűvölés,  bölcs,  érdem,  tanú,  bölcső, 
koporsá  —  jellemezve  azt  a  sokféle  hatást,  melylyel  a  török  míveitség  a 
magyart  átövezte.  A  török  népekkel  való  együttélés  korában  történt,  hogy 
a  magyar  nyelv  a  tizes  számrendszert  fogadta  be;  a  török  on,  vonna  (10) 
a  magyarban  mint  képző  van  meg  a  negyveít,  ötven,  hatvan  stb.  szám- 
nevekben, a  magyar  iker  (kettős)  pedig  a  török  uker,  ikiz  szavaknak 
felel  meg. 

-Iráni  népek  A  magyarság  az  őshazában  törökökön  kivül   más  ázsiai  népekkel  is 

sokszoros  összeköttetésben  volt.  A  Volga  folyó,  melynek  környéke  földrajzi- 
lag Ázsiához  tartozik,  a  nagy  szarmát  síkot  Iránnal  köti  össze.  Iráni  keres- 
kedők (perzsák,  örmények)  jártak  a  Volga-Káma  vidékeire  drága  nyest 
bőrökért  s  az  Urál  bányatermékeiért,  cserébe  adva  Irán  és  India  délszaki 
termékeit  s  ipari  készítményeit.  A  Káma  mellett  Bolgári  városa  volt  köz- 
pontja e  kereskedelemnek,  melynek  vásárain  a  zűrjén  arany-  s  rézért, 
magyar  paripákért,  kikészített  bolgár  bőrökért  keleti  Szőnyegeket,  szövete- 
ket, kardokat,  ércedényeket  kaptak  cser^^.  Perzsa  kereskedők  közvetí- 
tésével jutott  a  magyarokhoz  a  bő  ruha,^ki$lyet  a  szasszanida  emlékeken 
látunk;  Közép-Ázsia  építészetének  ismerete,  a  kapu  s  díszítése  és  elhelye- 
zése is  így  jutott  őseinkhez,  a  mit  ma  a  székely  építésben  találunk  meg. 

Az  iráni  népekkel  való  érintkezésnek  nyelvünkben  is  nyomai  marad- 
tak. Iráni  szó  a  kard ;  perzsában  kareta,  a  kaukázusi  osszétben  (az  alánok 
utódai?)  kard.  E  szó  a  permi  népeknél  körtfjkprt  alakban  van  meg  s  vasat 
jelent.  Meglehet,  hogy  a  vasat  az  ugorok  a  perzsák  útján  ismerték  meg 
kikészített  kardok  alakjában,  a  mit  annál  inkább  feltehetünk,  mert  az  őskori 
ugor  sírokban  mint  vágó  fegyver  csak  a  csákány  fordul  elő  nagy  mennyi- 
ségben. Más  iráni  szók  (osszét-perzsa) :  asszony  (úrnő  értelemben),  üveg,  hid, 
vásár,  csárda  stb. 

A  magyar  faj  A  magyarság   török  vérrel  s   török   míveltséggel   átjárva   volgamenti 

hazájában,  szinte  ^%y  társadalomban  élt  a  törökséggel.  Ha  egyéb  okunk 
nem  volna  feltenni,  e  helyzet  is  bizonyítja,  hogy  azokban  a  nagy  népmoz- 
galmakban, melyek  a  Volga  felől  indulva  meg,  Etele  nevéhez  vannak  kötve, 
már  a  magyarság  is  mint  alkotó  rész  benfoglaltatik.  Vegyes  nyelvű  hódolt 
és  szövetséges  altáji  törzsek,  a  mint  az  ár  ragadta  magával,  alkották  az 
altáji  népvándorlás  első  hullámát,  mely  mai  hazánk  területére  érve,  fajunk 
első  rétegét  rakta  le.  A  második  áradat,  a  bolgároké  is  török  és  ugor 
elemekből  állt  (bolgárok  a  Baíkán-félszigeten) ;  \%y  a  többi,  az  avar,  a 
magyar  s  a  nyomukat  követő  bessenyő,  jász-kün  áradatok.  Mindannyi  itt 
állt  meg  a  Duna-Tisza  völgyében,  sokféle  alkptó  részből  olvadva  össze  az 
uralkodó  magyar  nemzetnek  nyelvi  és  faji  „egységében,  mely  történel- 
münk ezeréves  folyamán  az  európai  népek  társaságában  fejlődött  tovább, 
egyéniségében  teljesen  beilleszkedve .  a  nyugoti  keresztyén  népek  nagy 
íísaládjába.  \,  -. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  NEMZET  ŐSKORA 


Nemzetünk  nyelvi  és  faji  állását  illetőleg  tehát  meg  kell  állapodnunk 
abban,  hogy  nyelvünk  és  fajunk  első  kiindulását  illetőleg,  az  ugor  nép- 
törzs egyik  hajtása.  Beszélte  nyelvünk  alkotása  s  legrégibb  szóanyaga  az 
ugor  nyelvágtól  elválaszthatlan,  vére,  míveltsége  pedig  összekötő  kapocs 
az  ugorság  és  törökség  törzsei  között,  melylyel  anthropologiailag  s  törté- 
nelmileg egy  közös  keretbe  illik.  A  nyelv  és  faj  két,  egymással  gyakran 
nem  azonosítható  kategória  a  népek  életében.  Egyik  is,  másik  is  egyen- 
rangú alkotó  rész,  melyek  csak  együtt  magyarázhatják  s  értethetik  meg 
a  nemzetet. 

Hogy  a  magyarság,  melyet  a  török  népek  míveltségi  és  laji  kötélé-  Hún-székeiy 
kében  látunk  alakulni  az  őshazában:  minő  fokán  állt  a  szellemi  előhala- 
dottságnak  s  mit  hozott  magával  e  míveltségből  az  új  hazába?  semmi 
sem  jelzi  inkább  mint  az,  hogy  nyelvünkben  a  beiü  és  írás  szavak,  mint 
a  volgavidéki  török  kultúra  emlékei  maradtak  fönn.  Ezekhez  járul  a  rovás 
szó  (mely  a  magyarból  az  oláh,  bolgár,  albán  s  új-görög  nyelvekbe  is 
átment),  feltételezve  egy  régi  Írástudás  folytonosságát,  addig  míg  nemzetünk 
a  keresztyénységgel,   az  írás  művészetében   is   (olasz  papok  közvetítésével) 

veixvvt.   Dí'í/fí-   N  # 

-Din  f -ÍDAÍÍÍ  AW  fí  H  03(A 

Az  entaki  unitárius  templom  mennyezetének  1668-ból  való  fSlirata.  Értelme  (Szabó  Károly  megfejtése 
szerint)  visszafelé  olvasva :  Georgius  Musnai  Csak  egy  az  isten, 

a  nyugot-európai  népekhez  alkalmazkodott.  Sokat  vitatott  kérdés,  vájjon 
az  úgynevezett  hün-székely  betűk,  nem  egy  régi  nemzeti  írás  maradványai-e  ? 
a  mire  határozott  választ  adni  nem  tudunk.  Feltetsző  ez  írás  sémi  karaktere, 
a  miben  a  magyar  reformácziókori  héber  nyelvtudás  emléke  lappanghat,  de 
feltehető  az  is,  hogy  a  székelyeknél  (kik  alkalmasint  a  bessenyők  egy  ágát 
képezik  s  Moldva  felől  telepedtek  meg  Erdély  keleti  havasai  alatt),  egy  régi 
betűírás  hagyománya  maradt  fönn,  melyet  valaki  a  XVI-ik  században  elevení- 
tett fel  s  a  régibb,  ismert  rovásjegyeket  új  költött  betűkkel  toldotta  meg,  azokat 
a  héber  írás  szabásához  alkalmazva.  Újabban  jelentek  meg  a  szibériai,  még 
ismeretlen  nyelvű  kőfeliratok  (Aspelin  és  Radloff  kiadása),  melyeken  Nagy  Géza 
egy  jelenséget  konstatált,  hogy  t.  i.a  szavak  függőlegesen  alkalmazott  pontokkal 
vannak  egymástól  elválasztva,  a  mit  a  székely  feliratok  egyikén  szintén  meg- 
találunk. Akárhogy  legyen  is,  kétségtelen  (s  ez  őstörténetünk  egy  nagybecsű 
adata),  hogy  az  írás  első  ismeretét  nem  európai  forrásból  merítettük,  hanem 
messze  visszanyúlik  őskorunkba,  mely  épen  nem  oly  sötét,  mint  azt  ellen- 
séges érzelmű  s  tudatlan  krónikások  költötték  és  hirdették  nemzetünkről. 

A   magyar-török   (hún-bolgár-kazár)   kapcsolatokkal   együtt  kell    egy 
tekintetet  vetnünk  a  magyar  hadviselés  és   államélet   legrégibb   emlékeire. 


Digitized  by 


Google 


22  A  MAGYAR  NEMZET  ŐSKORA 


Mielőtt  a  magyarság  a  történelemben  megjelenik,  egymástól  független 
törzsenként  tanyázott  a  Volga-menti  síkságokban  s  talán  csak  közös  válla- 
latokra szövetkezett,  midőn  a  törzsek  a  vezérnek  feltétlen  engedelmességet 
fogadtak,  a  mint  az  a  mai  turkománoknál  is  látszik.  Mint  ilyenek,  hol  a 
kozár  birodalomhoz  tartoztak,  hol  idegen  törzsek  szövetségével  —  így  a 
kabarokéval  —  is  gyarapodtak. 
Aíagyarhad-  A  magyarok  hadi  szokásairól   a  bizánci   taktikák   (Maurikiosz,  Bölcs 

Leo,  Konstantin  Porphirogeneta)  írnak  részletesen,  türk  néven  nevezve  őse- 
inket, midőn  a  Volga  felől  Etelközig  haladtak  előre.  E  taktikákból  kitet- 
szik, hogy  a  magyar  lovasság  harcmodora,  ellentétben  az  egykori  bizánci 
és  nyugot-európai  hadrendszerektől,  a  szétszórt  csatározásra  volt  fektetve, 
az  erőmegosztásra  (egyenlő  számú  kisebb  csapattestek),  a  csapatok  gyors 
kifejlődésére  (az  ellenség  meglépése,  látszólagos  hátrálás),  az  előőrsi  szol- 
gálat (harctér  kikémlelése)  stb.  ügyes  alkalmazására.  » Csata  napjáig  —  írják 
a  taktikák  —  a  turkok  nemzetségek  és  törzsek  szerint  el  vannak  széledve, 
lovaikat  télen-nyáron  legeltetve.  Háború  idején  a  szükséges  lovakat  ma- 
gokhoz véve,   patkót   verve   rajok,   türk   sátraik   körül   tartják  a   hadirend 

felállításáig* »Az  avarok  és  turkok  oly  alakban  állítják  fel  seregöket, 

hogy  hamar  helyre .  hozhatják  a  csatában  netán  történő  részletes  meg- 
hátrálásukat, mert  nem  csupán  egy  csatavl^nalban  állanak  ki,  mint  a 
rómaiak  (bizánciak)  és  perzsák,  s  annyi  ezer  lovasuk  sorsát  nem  döntik  el 
egy  pillanat  alatt,  hanem  állítanak  egy  második,  sőt  harmadik  csatavonalat 
is  külön-külön  az  első  háta  mögé,  s  így  minden  különböző  eshetőségre 
könnyen  készen  állhatnak  ....  Vezeték  lovaikat  (nyilak  s  más  fegyverek 
készletben  tartására)  közel  a  hadrend  háta  mögött  tartják,  a  podgj'^ászt 
pedig  egy-kétezer  lépésre  a  hadrend  mögött  elegendő  őrizet  alatt.*  A  fran- 
koknál (s  a  németeknél  is)  se  a  gyalogosoknak  se  a  lovasoknak  nincs 
meghatározott  csatarendje,  nem  állanak  moirákba  (egyenlő  számú  csapatok), 
mint  a  magyarok,  hanem  törzsek  és  atyafiságok  szerint  sorakoznak  együvé ; 
a  csatarendet  egy  tömegben  tömött  sorba  állítják  s  úgy  rohannak  az 
ellenségre.  A  turkok  —  írják  továbbá  a  görög  taktikusok  —  hadi  tervöket 
titokban  tartják,  győzelem  esetén  az  ellenséget  üldözőbe  veszik,  nem  gon- 
dolnak a  zsákmánynyal,  míg  az  ellenséget  széjjel  nem  verték. 

A  magyar  lovasharc  elvei  tehát,  melyeket  a  bizánci  taktikák  a  császári 
seregeknek  ajánlanak,  ezer  évvel  előzték  meg  a  mai  hadi  tudomány  főelemeit. 

A  mi  a  fegyvereket  illeti,  fő  hadi  eszközük  a  nyíl  volt,  melyet  hát- 
rálás alkalmával  is  (kengyelbe  vetve  lábaikat)  nagy  bravúrral  kezeltek.  Más 
fegyvereik  a  kard  (az  előkelőbbeknél)  s  lobogós  kopja.  Öltözetük  könnyű 
s  inkább  támadó  harcra  szánt,  fejők  nyírott,  melyről  hátul  hajfonadékok 
ereszkedtek  le,  a  gazdagoknál  gyöngyökkel,  ékszerekkel  fonva  át,  fejőkön 
kalpagot  boglárral,  vállukon  kacagányt  viseltek,  a  tegezt  (nyíltartó)  olda- 
lukon hordták.  Hadi  útjaikban  nagy  folyókon  bőrből  készült  tömlőkön 
úsztak  át  megterhelt  lovaikkal. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  NEMZET  ÓSKORA 


23 


A  törzsek  és  a  fejedelem  viszonyát  illetőleg  Salamon  Ferenc  a  tör- 
zsek autonómiáját  megszorítottnak  vallja  s  a  nagyfejedelem,  a  gyula  s  a 
karkhasz-ban  a  későbbi  király,  nádorispán  és  országbíró  előképét  látja. 
Hasonló  kormányról  tud  Ibn  Dasta  a  kozároknál  is,  midőn  írja,  hogy  a 
kozár  király  neve  Isa,  de  a  főuralkodó  a  khágán,  ez  azonban  csak  névleg 
kormányoz,  a  világi  hatalmat  az  Isa  gyakorolja.  így  találjuk  a  korábbi 
avaroknál  a  khágán  (fejedelem)  után  a  jugur  és  tudun  (helytartó,  magy. 
Tuhutum  ?)  méltóságneveket. 

Ha  e  kormányrendszerek,  a  fejedelem  s  a  nemzetségek  benső  miben- 
létére nézve  kétségek  merülnek  is  fel,  annyi  bizonyos,  hogy  a  magyarság 
mint  szervezett  nemzet-komplexum  lép  fel  a  történelemben  s  az  a  tény, 
midőn  a  törzsek  Árpádot  választják  fejedelmökül  (kit  kozár  szokás  szerint 
emelnek  pajzsra)  s  a  fejedelemséget  Árpád  utódaira  örökössé  teszik  —  a 
magyar  monarkhia  ezeréves  történetének  kiindulása. 


KirsÍJi  tanya. 


Digitized  by 


Google 


2.  A  magyar  nyelv  eredete. 


A  VALAMELY  ember  eredetét  kutatjuk,  akkor  legelőször  is  hazája 
és  rokonsága  felől  tudakozódunk.  Ugyanezt  teszszük,  ha  valamely 
n^^elv  eredetére  vagyunk  kíváncsiak:  utána  járunk,  honnan  került 
s  melyek  a  rokonai.  Hogy  a  magyar  nyelv  keletről,  a  Don  és 
j^'ycivrokonság  Volga  vidékéről  került  mai  hazájába,  azt  tudjuk.  Ennélfogva  rokonait  is  ott 
kell  keresnünk,  az  orosz  birodalom  rengeteg  síkságain.  Ámde  ott  igen  sok- 
féle népség  lakik  és  lakott,  s  kérdés,  mely  népek  nyelvében  találjuk  meg 
azokat  a  jellemző  családi  vonásokat,  a  mikről  ráismerhetnénk,  hogy  saját 
nyelvünkkel  egy  család  tagjai. 

Mert  a  nyelvek  is,  valamint  az  emberek,  családokba  sorakoznak,  s 
egy-egy  család  tagjai  egy-egy  közös  ősapa  utódai.  Gondoljunk  csak  a 
legismertebb  példára:  a  román  nyelvek  családjára.  Ha  összevetjük  egy- 
mással a  francia,  spanyol,  portugál,  olasz  és  oláh  nyelv  szavait  és  nyelv- 
tani alakjait,  látjuk,  milyen  föltünőleg  hasonlítnak  egymáshoz.  S  hogy 
honnan  van  e  hasonlóság,  azt  minden  mívelt  ember  tudja:  mindezek  a 
nyelvek  a  régi  római  nyelvnek,  a  latinnak  származékai,  vagy  jobban 
mondva  csak  ujabb  alakjai,  mert  a  latin  nyelv  Olaszországban  is,  Francia- 
•  országban   is  változott  és  fejlődött,    csakhogy   emitt   máskép,   mint   amott. 

De  voltak  a  íatin  nyelvnek  is  rokonai :  a  görög,  szanszkrit,  perzsa,  ős-szláv, 
gót  stb.  Ezeknek  is  vannak  mindeniknek  utódaik  s  mai  utódaik  közvetve 
szintén  rokonai  a  mai  román  nyelveknek,  de  már  csak  távolabbi  rokonaik, 
ügy  hogy  hasonlóságuk  már  nem  annyira  szembeszökő.  Vannak  tehát  a 
nyelvek  rokonságában,  mint  az  emberekében,  különböző  fokozatok. 

A  magyar  nyelv  sem  »testvértelen  ága  nemének,*  mint  soká  hitték 
és  híresztelték  nálunk,  —  ámbár  ez  a  balhit,  —  ne  mondjam  babona,  — 
melyet  a  tudomány  rég  elitélt,  még  ma  is  kisért.  Már  kétszáz  évvel  ezelőtt 
fblfödözte  FoGEL  Márton,  hamburgi  tudós  orvos,  hogy  a  magyar  nyelv 
szókincse  és  szerkezete  rokon  a  finn  és  lapp  nyelvével,  s  már  száz  eszten- 
dejénél több,  hogy  a  lapp  nyelvi'e  nézve  Sajnovics,  a  többi  ugor  nyelvekre 
nézve  Gyarmathi  Sámuel  e  rokonságot  meggyőzőleg  bebizonyította.  Vala- 
mint a  hiú  ember  szégyenli  a  szegény  atyafiságot,  ügy  berzenkedett  a 
nemzeti  hiüság  ezen  » lapos*  és  » finnyás*  atyafiság  ellen,  s  ez  az  ellen- 
szenv sokáig  teljesen   elnyomta  nálunk  az   összehasonlító  nyelvészetet.  De 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  NVELV  EREDETE 


1848.  Óta  Hunfal VY  Pál  s  kivált  Budenz  József  a  tudománynak  teljes 
N-iiágosságát  derítették  a  magyar  nyelvrokonság  kérdésére,  s  ma  azt  mond- 
hatjuk, hogy  e  tekintetben  a  kétségre  sem  oka,  sem  joga  nincsen  többé 
senkinek. 

Az  ugor  nyelvek  családjába  a  finnen  és  lappon  kivül  a  következők 
tartoznak :  a  vogul  és  osztják,  a  zűrjén  és  votják,  a  mordvin  és  cseremisz. 
S  mindezek  közül  a  vogul  és  az  osztják  nyelv  áll  legközelebb  a  mienkhez. 


Az  ugor  népek  elágazása. 

A  rokonságot  legföltünőbben  a  szók  egyezése  bizon}'ítja.  A  tárgyak, 
cselekvések,  tulajdonságok  nevei  évezredeken  át  megmaradnak,  ámbár 
itt-ott  némi  változással.  Cicero  kortársai  a  kezet  manus-nak,  az  orrt 
ítasus-nak  hittak,  s  a  mai  római  is  így  mondja:  manó,  naso.  Igaz,  hogy 
némely  szók  idővel  elvesznek  a  kettévált  nyelvnek  eg>'ik  ágában,  míg  a 
másikban  megmaradnak.  Az  által  is  növekszik  a  különbség,  hogy  idővel 
minden  nyelv  több  vagy  kevesebb  idegen  elemet  fogad  magába.  De  \*n- 
nak  bizonyos  fogalomkörök,  melyeknek  szavai  kevésbbé  vannak  aiz  enyé- 
szetnek s  az  idegen  szókkal  való  elcserélésnek  kitéve;  így  pl.  a  testrészek 


Digitized  by 


Google 


26 


A  MAGYAR  NYELV  EREDETE 


Ugor  nyelv- 
család 


s  a  rokonsági  viszonyok  elnevezései,  a  számnevek  és  névmások.  Ezeknek 
egyezése  tehát  leghathatósban  bizonyítja  két  vagy  több  nyelvnek  rc*onsá- 
gát,  illetőleg  hajdani  egységét.  Már  pedig  a  magyar  s  a  többi  ugor  nyel- 
vek közt  ez  az  egyezés  valósággal  szembeszökő. 

Lássunk  mindenekelőtt  a  testre  vonatkozó  kifejezésekből  egy  csomót. 


Magyarul 
szem 

fej 

torok 

kéz 

hón(al) 

váll 

szív 

máj 

velő 

vér 


A  vogiilban,  mint  legközelebb  rokon  nyelvben,  természetesen  legtöbb 
egyezést  találunk,  tehát  olyanokat  is,  melyek  a  finnben  nincsenek  meg: 
haj  —  vog.  x9j  (X  =  német  eh  slz  ach  szóban) ;  fül  —  piF ;  nyelv  — 
úelm;  fog  —  punk;  agyar  —  anáér ;  mell  írnál:  róka-mái)  —  ma^tl  stb. 

Ha  már  most  a  számneveket  hasonlítjuk  össze,  ezekben  is  látjuk  a 
kétségtelen  rokonság  jeleit: 


Vogulul 

Finnül 

sdm  (olvasd  szem) 

silma  (olv.  szilme) 

pank 

pad  (olv.  pe) 

tor,  lur 

kurkku 

kSt  (olv.  kit) 

kHsi  (olv.  keszi) 

kh^nil,  kh^lna 

kain(alo) 

vain,  vgyén 

olka 

sim  (olv.  szimj 

sydaií  (olv.  szüden) 

majt 

maksa  (olv.  maksza) 

wqlem 

ydin  (olv.  üdin) 

wuir 

veri. 

agyarul 

Vogulul 

Finnül 

egy 

ákw. 

yksi  (olv.  ükszi) 

ketlö,  két 

kit,  kitt' 

kaksi    ' 

három 

khürim 

kolme 

négy 

nild . 

neljá 

öt 

át 

viisi  (ered.  víti) 

hat 

X^ 

kuusi  (ered.  küti) 

hét 

soat,sSt 

seiisemán 

száz 

söt,  sat 

sata  (olv.  szata). 

A  vogul  itt  is  több  egyezést  szolgáltat  mint  a  finn,  mert  pl.  a  nyol-c 
vogulul  úql'lqu ;  a  hnsz  —  khus  és  x^^  l  a  negyven,  ötven,  hatvan  — 
nalmén,  dtpén,  %qtpén;  a  nyolcvan  —  úol-sat ;  az  ezer  —  söter. 

De  ezeken  kivül  még  néhány  száz  fontos  alapszónak  pontos  megfe- 
lelőjét megtaláljuk  az  ugor  nyelvekben.  így  pl.  állatneveket,  minők  ló:  vog. 
In;  holló:  vog.  x^tllax,  osztják  kölak;  hattyú:  vog.  X9l^^>  osztják  x^^^^M ^ 
hal:  vog.  kul^oszt  /«/,  finn  kala,  mordvin  kai,  lapp  kvele,  guolle  stb.  — 
a  kezdetleges  míveltség  számos  kifejezését,  minők  háló:  vogulul  /»/fp, 
oszt.  /oltp;  nyíl:  vog.  úal,  oszt.  nol,  votják  nel,  lapp  nnol;  tegez:  vog. 
tdtit,  zűrjén  doz;  lőni:  vog.  //-,  zürj.  lij-,  cseremisz  lü,  finn  luo-  stb.  — 
és  igen  sok  más  közönséges  tárgy  és  cselekvés  nevét,  pl.  víz:  vog.  vit, 
cser.  vid,  finn  vési ;  kő:  vog.  és  oszt.  keu,  kevi,  cser,  kii,  mord.  kev  stb.; 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  NYELV  EREDETE 


jég:  oszt,  jenk,  lapp  jdgüe;  —  élni:  cser.  el-,  lapp  ele-;  hal'(ui):  vog. 
xal',  oszt.  x^l'y  fir^n  kuole^ ;  men-^m:  vog.  s  oszt.  mtn",  -finn  mene- ; 
ad-ni:  lapp  adde-,  finn  ania-,  stb.  stb. 

A  szókincs  egyezésén  kivül  e  nyelveknek  grammatikai  szerkezete  is 
bizonyítja  a  közös  eredetet,  s  e  tekintetben  legfontosabbak  az  egybevágó 
ragok  és  képzők.  Könnyen  kimutathatni  pl.  az  igei  és  birtokos  személyra- 
gok közösségét.  A  kérem,  tőrődöm-béíi  m  személyrag  megvan  a  többi 
ugor  nyelvben  is:  a  lapp  ntannam,  a  csermisz  miem  a.  m.  megyek.  így 
a  többes  1 .  személyben  a  nwrdvin  peli-nek  =  m.  félünk,  a  lapp  mannái- 
mek  =  m.  mené-nk,  mannai-dek  =  m;  mené-iek  stb.  A  birtokos  személy- 
ragokra  nézve  vö.  szemem,  szemed,  szeme:  lappul  dalmem,  calmed,  öalmes, 
vogulul  sámemy  sdmen,  sdmd  (olv.  szemem  stb.)  —  A  képzők  közül  meg- 
találjuk a  mi  gyakorító,  mozzanatos,  míveltető  és  szenvedő  igeképzőinket, 
azonkivül  sok  főnév-  és  melléknévképzőt.  Ezekre  nézve  is  csak  egynehány 
példát  említsünk  a  sokból  (l.  bővebben  Simonyi :  A  magyar  nyelv  I.  67 — 78.) 
A  magyar  vesz-ni  zürjénül  vo§-nt  s  a  m.  vesz-i-eni  ott  voé-t-ínt ;  a  m. 
tolvaj:  vogulul  tolmax  s  a  m.  tolvaj ol  vog.  tolmaxh  A  mi  lep  és  fed 
igéink  a  vogulban  így  hangzanak :  lip-,  pdnt-,  s  ugyanott  megtaláljuk  a 
belőlük  képzett  lepel  és  fedél  főnevek  megfelelőit :  iBpil,  pdntil.  Az  al-sz-ik 
és  álom-  vogul  «/-  és  ulom.  A  sorszámnevek  képzője  megvan  az  egész 
ugorságban,  pl.  negyed-(ik),  hatodf-ikj  lappul  neljad,  koiad,  vog.  nelit, 
katit  stb.  Szintúgy  megtaláljuk  ott  a  magyar  középfok-képzőt,  pl.  a  lapp 
kejves  a.  m.  könnyű  vagyis  kevés:  kejveseb  könnyebb  vagyis  kevesebb. 

Van  aztán  az  ugor  nyelveknek  saját  körükön  túl  további  rokonságuk  urai-aitjjj 
is,  még  pedig  mindenek  előtt  a  szamojéd  nyelvek,  mert  ezekben  sok  pri- 
mitív fogalom  neve  egyezik  az  ugor  nevekkel,  pl.  a  szív  szamojédul  si 
(olv.  szí),  a  szem  sima,  a  tó  tu,  a  toll  is  tit,  a  hal  kuele  stb.  —  Az  ugor 
és  szamojéd  nyelvek  családját  együtt  némelyek  uráli  nyelvcsaládnak  neve- 
zik, s  ez  az  uráli  család  ismét  távolabbi  rokonságban  áll  az  úgynevezett 
altáji  nyelvcsaláddal,  mely  szintén  három  kisebb  családra  oszlik :  a  török, 
mongol  és  mandsu  csoportokra.  Az  öt  kisebb,  illetőleg  a  két  nagyobb 
nyelvcsalád  (az  uráli  s  az  altáji)  együtt  alkotja  a  nagy  urál-altaji  nyelv- 
törzset,  melyet  eddig  röviden  altáji  nyelvtörzsnek  is  szoktak  nevezni. 

Ezen  különböző  rokonsági  fokozatoknak  már  csak  fölsorolásából  is 
sejthetni,  hogy  mind  e  nyelvek  közössége,  egysége  sok  ezer  évvel  ezelőtt 
megszűnhetett.  A  hétszázéves  Halotti  Beszéd  sem  sokkal  áll  közelebb  a 
vogul  s  osztják  nyelvhez,  mint  mai  nyelvünk.  E  szerint  keveset  mondunk, 
ha  a  magyarnak  a  vogul-  s  osztjáktól  való  külön  életét  két  ezer  évesnek 
tartjuk.  Ha  ez  arány  szerint  tovább  számítjuk  a  valószínűséget:  az  összes 
ugor*  nyelvek  egysége  legalább  három  ezer  évvel  ezelőtt  szűnhetett  meg, 
az  ugor  ősnyelv  a  szamojéd  ősnyelvtől  legalább  négy  ezer,  az  uráli  ősnyelv 
az  altáji  ősnyelvtől  (vagyis  a  török,  mongol,  mandsu  nyelvek  ősétől)  leg- 
alább öt  ezer  évvel  ezelőtt  válhatott  külön ! 


nyelvtörzs 


Digitized  by 


Google 


28  A  MAGYAR  NYELV  EREDETE 


A  fölsorolt  távolabbi  rokon  nyelvek  közt  találkoztunk  a  törők  nyelvek 
családjával  is.  Volt  egy  nézet,  s  ezt  Vámbér y  vitatta  legtovább,  hogy  a 
mi  nyelvünk  ezekkel  közelebbi  rokonságban  van,  mintsem  az  ugor  nyelvek- 
kel. A  magyar  nép  huzamos  időkig  érintkezett  török-fajta  népekkel  és  szá- 
mos míveltségi  fogalom  nevét  ő  tőlük  kapta,  de  még  sokkal  nagyobb 
hatással  volt  a  törökség  néhány  más  ugor  nyelvre,  nevezetesen  a  votjákra 
és  cseremiszre.  De  az  ilyen  idegen  elemek  alapján  azt  állítani,  hogy  pl.  a 
mi  nyelvünk  a  töröknek  közelebbi  rokona,  az  éppen  olyan  hiba  volna,  mint 
ha  valaki  a  franciát  tartaná  az  angol  nyelv  legközelebbi  atyjafiának,  azért 
hogy  az  angolban  számtalan  francia  szó  és  fordulat  honosült  meg. 
A  magyar-török  nyelvviszonyt  egj^-általán  tanulságos  egybevetni  az  angol- 
franciával. Itt  is,  ott  is  kettős  viszonyt  kell  megkülönböztetni:  egyik  az  ősi 
rokonság,  melynél  fogva  a  magyar  s  a  török  az  urál-altaji,  az  angol  és 
francia  az  indogermán  nyelvcsalád  kiágazásai,  —  a  másik  a  későbbi  erős 
behatás,  melynél  fogva  a  magyar  nyelv  török,  az  angol  pedig  francia  szó- 
kat vett  föl  nagy  mennyiségben.  De  valamint  ott  meg  lehet  különböztetni 
az  üjabbkori  átvételeket  az  ősrokonság  maradványaitól:  ügy  kell  itt  is 
szétválasztanunk  a  magyar-török  egyezéseknek  két  külön  rétegét.  A  ma- 
gyart török  nyelvnek  mondani  ép  oly  tévedés,  mint  mikor  Dankovszky 
szláv  eredetűnek  akarta  föltúntetni,  azért  hogy  sok  száz  szláv  szó  hono- 
sült meg  nyelvünkben. 


Digitized  by 


Google 


3.  A  pogánykori  költészet  emiekei. 

óltészetCnknek  első  emlékeit  nemzeti  krónikáinkban  keressük.  Forrásaik 
Bennök  birjuk  őstörténetünk  kütforrásait,  bennök  találjuk  meg 
történetírásunk  kezdetét.  E  latin  nyelvű  történeti  műveket  nemzeti 
lelkű  tudós  papok  írták,  kik  követendő  példákul  külföldi  króniká- 
sok műveit  tekintették.  Például,  de  egyúttal  forrásul  is  használták  ezeket, 
belőlük  nemcsak  történetírói  előadást,  hanem  históriai  anyagot  is  tanultak; 
tisztelték  az  írás  tekintélyét,  s  a  maguk  műveit  is  azzal  kívánták  diszesí- 
teni.  Innen  van,  hogy,  bár  lenézték  a  múlt  emlékeit  fentartó  szóbeli  hagyo- 
mányokat és  naiv  költészetet,  mégis  ezekhez  folyamodtak  mindannyiszor, 
valamikor  írott  forrásaik  hián^^osaknak  bizonyultak,  valamikor  másunnan 
nem  tudták  pótolni  a  szerkesztés  hézagait.  Krónikáinkban  ekképen  egymás  * 

mellé  kerültek  a  történetnek  száraz  tényei,  s  a  hagyomány  élő  szava,  egy- 
mást áthatva,  egymást  kiegészítve.  A  papi  szerkesztők  józansága  leher- 
vasztotta a  költészet  virágait,  kritikai  törekvése  n^egválogatta  a  hagyo- 
mány gazdag  beszédjét;  így  tehát  a  költészeti  emlékek  fölötte  torzultan, 
megnyesegetve  s  idegen  nyelvre  átírva  kerültek  krónikáinkba.  Eltorzíthat- 
ták, de  meg  nem  semmisíthették  a  naiv  költészet  termékeit,  s  innét  van, 
h(^gy  azok  elárulják  magukat  a  figyelmes  kutató  előtt,  ki  megtanulta, 
hogyan  kell  elválasztani  a  történeti  anyagot  a  mondáitól. 

Krónikáink  előadásának  mesés  színe  megvesztegette  Toldy  FERENC-et  a  mondai  hitei 
és  utána  másokat,  ök  Kézai  és  Márk  mesterek  elbeszélésében  a  hűn, 
Anon^TTiusében  a  magyar  ősmondát  olvasták,  s  e  kettőt  egybekötötték, 
hivén  a  krónikásnak,  ki  a  hűn  és  magyar  nemzetet  testvémépnek,  mondáit 
egy  törzs  hajtásainak  vélte.  Koruknak  ez  volt  történeti  fölfogása  a,  krónikák 
hitelére :  mondai  hiielüket  Toldy  kifogástalannak  tartotta  s  ez  lett  irodalom- 
történeti tudássá  a  mondákról.  Wenzel  Gusztáv  vizsgálván  a  magyar  és 
külföldi  hünmondákat,  még  jobban  megbizonyította  e  véleményt,  melyet 
Toldy  fogalmazott  és  iktatott  be  irodalmunk  történetébe.  Tanulmányából 
megismerték,  hogy  a  mi  Etelénk  a  küllőidétől  különböző,  s.  ügy  látszott, 
mintha  a  germán  hagyomány  a  magyartól  vett  volna  hatást.  Ipolyi  ezek 
tekintélyére  támaszkodott,  s  a  francia  Thierry  Amadjé  nem  vizsgálta  a 
M  krónikáink  hitelességét,  elfogadta  előadásukat  a  magyar  mondának  írott 
emlékéül.  Mindannyian  meg  voltak    vesztegetve    a.  krónikák    előadásának 


Digitized  by 


Google 


A  POGÁNYKORI  KÖLTÉSZET  EMLÉKEI 


varázsa  által,  s  nem  abban  tévedtek,  hogj'  benne  költői  emlékeket  láttak, 
hanem  abban,  hogy  mindent  népi  és  eredeti  költészetnek  tekintettek,  króni- 
káinkat naiv  költészetünk  átírt  emlékeinek. 

Velők  szemben  az  üj  történeti-kritikai  fölfogás  a  másik  tévedésbe 
esett.  E  felfogás  hirdetője  és  tekintélye  Hunfalvy  Pál  volt,  ki  megtagadván 
a  hún-székely  leszármazást,  megtagadta  a  hún-magyar  rokonságot  s  ezzel 
együtt  a  húnmonda  magyar  voltát,  sőt  még  a  hünmondát  is  megtámadta. 
Szerinte  a  hünmondát  őseink  német  papoktól  vették  át,  s  a  Nibelungen 
hatása  alatt,  nem  ismertek  eredeti  hün-hagyományt,  mely  a  magyar  földön 
élt  volna.  Riedl  Frigyes  megtagadta  a  monda  népies  eredetét,  könyvmon- 
dának tekintette,  mely  az  írott  forrásokból  ment  át  a  nemzet  tudatába. 

A  kérdés  föl  volt  vetve,  megoldást  követelt.  E  megoldásra  egyetlen 
módul  a  részletes  és  pontos  összehasonlítás  kínálkozott.  Heinrich  Gusztáv 
példájára,  Petz  Gedeon  a  monda  minden  egyes  elemének  pontos  összeve- 
tése és  rendszeres  kritikája  után  kimutatta,  hogy  élt  a  hünhagyomány,  s 
hogy  az  nem  a  Nibelung  hatása  alatt  fejlődött.  Egy  kísérlet  történt  arra 
is,  hogy  az  eredeti  hagyomány  alapján  rekonstruálva  az  eredeti  húnmonda 
mily  alakot  ölthetett.  így  történeti  fölfogásunk  tisztulásával  tisztült  e  kér- 
désnek irodalmi  fölfogása,  s  így  pattant  ki  a  titok  zárja,  mely  által  króni- 
káink egyképen  megnyíltak  a  történet  s  az  irodalom  előtt. 

A  kritikai  történetírás  csupán  a  történeti  anyagra  fordított  figyelmet, 
megrostálta  krónikáink  hitelét,  s  ezzel  mintha  megdöntötte  volna  a  pogán\'- 
kori  költészetről  birt  tudásunkat;  de  csak  látszólag,  mert  valóban  megerő- 
sítette. Tőle  tanultuk  meg,  hogy  krónikáink  előadásában  egymás  mellé 
került  a  való  és  a  költött,  a  történeti  és  a  mesei  anyag;  tőle  tanultuk 
meg,  milyen  összefüggésben  állanak  Kézai  és  Márk  krónikái,  meg  Béla 
király  Névtelené.  S  midőn  kijelentette,  hogy  krónikáink  a  mese  világában 
élnek,  már  eleve  elismerte,  hogy  bennök  bírjuk  költészetünk  kezdetét;  s 
midőn  külön  válogatta  a  történeti  tényeket  és  a  mesés  elemeket,  már 
rámutatott  a  mesei,  a  költészeti  kincsre.  E  mondai  kincs  csak  szorgos 
vizsgálódás  utján  fejthető  ki,  de  a  munka  jutalmazó,  bár  nem  találunk 
kész  költészetet,  hanem  annak  csak  romjait,  nem  költői  anyagot,  csak 
törmelékeit,  nem  költői  emléket,  csak  emlékeztetőt.  E  szórványos  nyomok- 
ban mégis  megtaláljuk  kétségtelen  bizonyítékát  annak,  hogy  pogány  eleink 
között  a  monda-alkotó  képesség  a  szájon  forgó  hagyományból  köl- 
tészetet tudott  teremteni,  mely  az  ősi  haza,  a  hüntörténet  s  a  pogány 
magyarság  világát  be  tudta  népesíteni  hősökkel,  cselszövő  és  pártoskodo 
nagyokkal,  szerencsétlen  királjiiakkal,  bölcs  és  vitéz  vezérekkel  E  világban 
ott  szerepelnek  a  mithoszok  csodái,  az  emberit  meghaladó  erények,  a 
nagy  jelentőségű  események,  melyeket  a  naiv  lélek  szorongása  megfliagyít, 
humora  megenyhít. 
Os-if6i{fezc.  A  naiv  költészetnek  letűnt  életéről   nemcsak  krónikáink  tanúskodnak: 

tönk  kSre     ^,      ^ 

Hiteles  följegy^eseink  vannak   már  a  legrégibb   időtől  kezdve,  hogy  a  ma- 


Digitized  by 


Google 


\X 


Digitized  by 


Google 


lettek,  k'" 


cselt.  K 
a  hún-^ 
együtt 

Szerinte 
háta.- a 

élt  v.il'.-^. 


a:      ^     yi 

c     •rí',    ^ 


:2  -:i.    c 


:r. 


do>r..-k   i 


yt 

C 

CT' 

C' 

>í 

^ 

"-r* 

u_ 

"V 

k.iink  c3 

pt '^rosttí 
k"'>n  k«>t3 
vtetie.    I 

pv.i'"n  Ir 
-itn.ulatc: 

k-'-z    k<t 

K  ■/'  tt  r 

t'  -.':eíet  í' 

na,;;'.)kP,:- 
oU  s/ei" 
na^;y  jcC 
humora  r 

Hiteles  f 


iJ,    :=^    «-- 


3- 


12      w'    ^'     ^ 


t: 


5   aí 


I   ^    5.  E  5 


^ 


=5      *^    -^ 


a: 


a:      ^ 


3 


c 
c 


5f 

iv 


á. 

.<í 

b 

«-j' 

yó 

55 

»< 

c 

-> 
•^ 

^ 

^A 

^ 

O 

V 

v^ 

:^ 

*«^ 

"^ 

*>^ 

ae 

^ 

uv 

:>5 

:a 

•^* 

-X 

C' 

^•^ 


.     Mk    téve  !•. 
f     megta^:a.1- 
^ vágót  s  ^■ 
■  megtá*  . 
>s  a  Nibel'  •' 
magyar  !•» 
*K.  let,  kön  \  •  • 
?r-  tuda*  i* 

i    \-H!<  H    •  .     ^'' 
- .   )nt<»r>   '     -. 
-'■  :a;^V'»i  .inv. 


.•V 

:    :.    i 

^ 

,   '      L      l"  M  •.'.  ..V 

ypf 

'' , 

-        .                , 

*< 

-     '  •    • 

- 

sjt'  hu    ' 

■  J2^ 

-_     i    ti-ztu't   e 

JT 

'      -   # 

':    \    'y  ákai   .• 

sv 

^.' 

J  "^ . ' 

2. 

3^ 

-    — '  ■*  S-^ 

^■^  ' 

;     ;.   r..tt  hg,. 

^4- 

< 

--  5*     ?'* 

1 

-      .   i'^a  a  p- 

Ki 

\    .il-iban  Hí    . 

7;    j    egymás    » 

í.    tnle  tan. 

-:!"_•■;  IT-- 

-a. 

.:    p'K.ii,   mv'v   i  . 

*<  ■  '•  Tt 

-^     me>e  v''>  4ábí^' 

3  - 

c  . 

ÍV 

.-T-.  X... 

'.   .nk  ker.icU't . 
-      e^f^vka,    n- 

U'  • 

fi 

-  i£> .' 

J:    >     csak    S7"- 

cr 

-:    1'    ne>n  ta' 
-;.  .    a''.\agnt.    . 

^^^ 

1.       "  ^ 

.  •     "■" 

-^  \  inv"^  ny<" 

vT  ."•: 

'.T 

\^y 

:      •  J  ~   t 

">l 

^:  .v  p»>t','iny  e'u 

O    ' 

"         u  _»  _£! 

~:\  \  »í.  ánvb  »1     .-- 

p^  '^ 

/        ^3    .^ 

*n 

'  — '  '7' 

*-> 

y  net  s    a  p  .:ap' 

"te    ~ 

^"     _7 

-i   T- 

r' í    OS    párti  "^ 

5  .;■ 

>;j    í_ 

':j'    -:- 

;l_vkel    l::   vilá.L;: 

>  ■■ 

^'  ^-5  •' 

)    "~ 

...  a.k".    e-enyek.     . 

^      ,__ 

:jl 

'^  ' 

r     T. 

^  ^.í  a  meunaLíy  t 

nk  tanii.-^kodnak 
i\ ..  h(-u.y  a  nui- 


Digitized  by 


Google 


rwititfi 


§»     e 


>-        ^  -M  "^  S 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  pogAnykori  Költészet  emlékei  31 


gyár  nép  mindenkor  énekelt,  nemcsak  vallásos  éneket  istenei  dicsőségére 
nemcsak  a  tűz  tiszteletére,  nemcsak  a  hadi  vitézség  táplálására,  szó\al 
nemcsak  vallásos,  hanem  világi  dalokat:  hanem  énekelte  a  múlt  nevezetes 
eseményeit,  dicsőségét,  történetét,  énekelt  epikai  dalokat  is.  Tudjuk,  hogy 
ez  epikai  dalokat  egy  énekes  felekezet  emberei  mívelték,  ők  foglalták 
énekbe  a  nemzeti  hősök  tetteit  s  ők  tartották  fenn  ezeknek  emlékezetét, 
átszállítva  dalaikat  nemzedékről  nemzedékre.  E  dalos-rend  egyenesen  a 
naiv  költészetet  szolgálta,  s  talán  épen  ebből  a  tényből  lehet  megérteni, 
mért  nem  maradt  emlékül  csak  egyetlen  ének  is.  Kiváltságukat  biztosab- 
ban őrizte  a  szájról  hangzó,  mint  az  írásból  eltanult  ének,  s  gondoltak-e 
még  azok  leírására  is?  Ha  véletlenül  úgy  történik,  nem  lenne-e  csoda 
megmaradásuk,  eszmélve  siralmas  századainkra  s  ama  gondatlanságra, 
melyben  költészetünk  és  kultúránk  emlékei  csak  a  legújabb  korig  is 
részesültek  ? 

Ha  ők  nem  gondoskodtak  műveik  fönmaradásáról,  miért  tűntek  el  az 
írott  költészetre  gyakorolt  minden  hatás  nélkül.^  Mert  az  öntudatos  íróság 
eleve  eltért  a  népiestől,  melyet  tudákos  maga-bíztában  büszkén  nézett  le 
s  a  megbecsült  idegen  minták  után  indult.  így  tett  Anonymus,  bár  nem 
költő,  hanem  történetíró  volt,  ki  művét  azért  írja,  mert  szégyennek  tartja, 
ha  oly  nemes  és  dicső  nemzet,  mint  a  magyar,  eleinek  történetét  a  paraszt- 
ság meséiből  tanulja  meg.  így  tett  a  többi  krónikás,  korai  józanságával  a 
lenézett  mesékből  csak  történeti  anyagot  akart  meríteni.  S  e  korból  nincs 
egy  nevünk,  mert  a  későbbi  korok  írói  nem  gondoltak  velők.  De  maga  a 
naiv  költészet  élt,  virágzott  s  mind  külalaki,  mind  műalaki  fejlődésében  elérte 
ama  fokot,  mely  alatt  a  valóságos  népi  költészet  sehol  soha  meg  nem 
állhat  Népmeséink  és  népies  epikánk  módjára  kerekedhetett  ki  az  ősi  költé- 
szet naiv  eposza  is,  de  krónikáinkban  ennek  nyomára  nem  akadunk.  Azok 
a  részek  (Kézainál  Lib.  I.  cap.  I— IV.,  Márknál  cap.  II— VII.,  X.,  s  utánuk 
Thuróczinál,  Lib.  I.  cap.  IV.,  XI— Xm.,  XV.,  XVffl.,  XX— XXIH.  húnmon- 
dákra  s  Anonymusnál  különösen  á  cap.  II.,  III.,  XV.,  LV.  a  magyarra), 
melyekben  a  nemzeti  hagyományokra  s  azokban  az  ősköltészet  emlékeire 
ismerünk,  nem  fognak  e  kérdésben  eligazítani. 

Krónikáink  szerint  őseink  Jáfet  ivadékai,  köztük  Nimród  óriás  Thana  a  nemzet  cre- 

'  dcte 

fia,  kinek  népe,  hogy  egy  újabb  özönvíz  esetére  biztosíthassa  magát,  meg- 
építi Bábel  tornyát.  Egy  felsőbb  végzés  azonban  úgy  összekeverte  nyelvü- 
ket, hogy  egymást  meg  nem  értvén,  el  kellett  széledniök.  Nimród  Eviláth 
földjére  költözött,  s  ott  nemzette  Eneth  nevű  nejétől  két  fiát  Hunort  és 
Magort.  E  két  fiú  külön  sátorba  szállott,  s  történt  egyszer  vadászaton, 
hogy  szarvasünő  akadt  eléjök,  mely  őket  üldözés  közben  a  Meótis  ingo- 
ványaiba  vezette.  E  földet  baromnevelésre  alkalmasnak  tartván,  atyjoktól 
engedelmet  kéltek,  hogy  oda  költözve,  ott  lakhassanak,  öt  esztendeig 
b^ességb^  is  élnek  új  hazájokban.  Egy  alkalommal,  az  úrnak  hatodik 
esztendejében^  Belár  és  Dule  fejedelmeknek   mulatozó  hölgyeire  akadnak, 


Digitized  by 


Google 


A  pogAnykori  költkszet  emlékei 


kiket  magukkal  visznek  s  velők  összeházasodnak.  A  két  testvér  Dule  feje- 
delemnek két  lányával  tart  nászt,  s  így  alapítóivá  lesznek  a  két  testvér- 
nemzetnek. Hunor  utódai  a  hunok,  Magoréi  a  magyarok.  Idővel  nagyon 
megsokasodnak,  s  üj  hazát  szereznek  dicsőséges  hadjárat  után  a  gazdát; 
Scythiában.  Itt  élt  a  két  testvérnép,  mig  »mint  a  fövény  úgy  megszapiv 
rodván«  a  hunok  az  Úrnak  hétszázadik  esztendejében  magok  közül  hét 
vezért  és  fegyvereseket  választva,  nyugot  felé,  üj  haza  keresésére  indultak. 
Ez  volt  a  mag>'arok  első  kivándorlása,  miként  krónikáinkban  olvassuk. 


A  magyarok   hejuv^lelc^ 
{A  Képes  KfiírtikjíhMf  ( 


Ősi  történetünk  eseményei  lappangnak  ez  elbeszélés  mögött,  de  abban 
a  csodálatos  keverékben,  mely  összeköti  a  tudákosságot  a  naiv  költészet- 
tel, a  hagyományt  a  történettel.  A  bibliai  származtatás  kétségbevonhatat- 
lanul a  kompilátor  lelkiismeretét,  illetőleg  korának  ily  szokását  terheli;  a 
kalauzul  rendelt  szarvasnak  míthoszi  megjelenésében  a  naiv  képzelet  mun- 
kájára ismerünk;  a  hagyomány  megőrizte  egyes  tulajdonnevekben  az  ősi 
hazának,  Scythiának,  emlékeit;  a  történetírás  tudja,  hogy  nomád  őseink 
vándoréletet   éltek,    mielőtt   a   világ   színpadán   megjelentek   volna.  Minden 


Digitized  by 


Google 


A  POGÁNYKORI  KÓLTÉSZKT  EMLÉKEI 


33^ 


nép  ismeri  és  őrzi  eredetének  mesés  történetét,  de  azok  legtöbbször  a  tör- 
téneti való  rovására  esnek  még  a  míveltebb  népek  míthoszaiban  is.  Úgy 
látszik,  a  magyar  ősmonda  híven  őrizte  meg  a  bölcső  emlékét,  a  gyermek- 
világ meséit,  s  ez  alig  történhetett  másképen,  mint  hogy  az  eseményekre 
épült  szóhagyomány  a  naiv  költészetnek  maradandóbb  formájú  alakulásá- 
ban a  krónikásnak  őszinte  forrásává  lehetett.  Első  pillanatra  mintha  sze- 
gényesnek látnók;  de  mily  mozzanatai  lehettek  egy  nomád  nép  kóbor 
világának,  melyek  még  foglalkoztatni  tudták  volna  fantáziáját  ?  A  mint  azon- 
ban vándoriítjára  megindult,   s*  egy    világrasz()ló   hőse  emelkedett  ki,  egy- 


Aquileja.  (Schedel  XV.  századi  krónikájából.) 

szerre   lett    története    és    bujagazdagon    sarjazott    annak    nyomán    mondai  Eieie  az  idegen 

.  ,         _     '  mondákban 

költészete.  Különösen  mikor  Etele  megjelenik,  ki  egész  Európában  magára 
vonta  a  naiv  költészet  érdeklődését ;  hagyomány  és  monda  fűződött  köréje 
a  ködös  Izlandban  s  a  napsugaras  Itáliában,  Rómától  Aquiléjáig.  A  germán 
és  latin  mondák  Attilája  azonban  nem  hasonlít  a  mi  Etelénkhez. 

Az  idegen  emlékekben  e  hatalmas  fejedelem  nem  élő,  nem  egész 
alak:  egy  mesés  hatalmú  uralkodó;  egy  jóságos  gyám,  ki  két  fiatal  bol- 
dogságának áll  útjában;  egy  mesebeli  király,  bosszút  lihegő  asszonyának 
eszköze  és  feg>^vere ;  egy  theologizáló  bölcsész ;  egy  elméskedő  humanista ; 
egy  barbár  lelkű    és  karú  harcos;    egy  ismeretlen,   hírből  hallott  uralkodó. 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  3 


Digitized  by 


Google 


34 


A   POÜÁXVKORI   KÖLTÉSZET   EMLÉKEI 


Mindenütt   más,  sehol  sem   az    igazi,    nem  egy  egész   ember,   hanem  egy 
Proteus,   ki  mindenütt   más   formában  mutatkozik.  A   magyar   hag>'omány 
hőse   valóságos  emberi  jellem,  majdnem  eposzi  hős,  egy  igazi  fejedelem  és 
vezér,  kinek   hatalmas   alakja   büszkén   hordja  azt   a  felelősséget,  melylyel 
végzete   fölruházta,    kinek   erős    szeme   kibírja    a   ragyogást,    melylyel   a 
hagyomány    pazarul  bevilágította.    így    megalkotva    nincs    sehol,    csak  a 
magyar  krónikák   elbeszélésében,   mely  a  történet  és  a   hagyomány  össze- 
szerkesztésével   a  történeti  s  a   mondai  hün   király  alakját  egyképen  meg- 
őrizte. A  monda  hőse   a   történet   hőse   is,  a   naiv   költészet   élő 
alakra  formálja  a  maga  alai^ait,   csakhogy   pazarul   színezi,   cso- 
diisan  nagTp  ítja ;  e  pazar  színezés  bámulatosan  megmaradt  Etelén, 
e  csodás  nag}'ítás  kivételessé  emelte  alakját,  melyet  a  történetből 
mindnyájan  iísmerünk. 

A  történelemben  a  hun  népnek  vándorlása  és  világtörté- 
neti szerepe  sokkal  előbb  kezdődik  mint  a  mondai  hagyományban. 
Mintha  a  hüntörténet  csak  Etelében  élne,  mintha  az  Ázsiából 
történt  kivándorlás  és  Pannónia  elfoglalása  kö- 
zött lefolyt  századot  a  monda  készakarva 
ugrana  át,  vagy  szándékosan  olvasztaná  beje 
Etele  életébe.  A  mondában  az  egész  nép  tör- 
ténetét ő  hordja,  ő  emeli  a  földi  dicsőség  ma- 
gaslatára és  ő  rántja  magával  a  megsemmisülés 
katasztrófájába. 

A    hunok,   mint   krónikáinkban   folytató- 
lagosan olvassuk,  Scythiából  megindulnak  hét 
fejedelmi  személy  vezetése  alatt.  Közöttük  van 
Bendegúz  két  fia,  Buda  és  Etele,  kinek  világ- 
verő küldetését  a  földből  csodásan  nőtt  karddal 
jelzi   egy   felsőbb   hatalom.   Különböző   viszontagságok   között  a 
Dimához  érnek,   s  azt  az  éj  csendjében  tömlőkön  átúszva,  meg- 
lepik Potentiana  alatt  a  városon  kivül  táborozó   szövetségeseket, 
Eieieatöric-  Macrinust,   ki  a  tartománynak  kormányzója  volt,  s  Detriket,  Itália  királyát, 
ki  segítségére  sietett.    A   hunok  győznek,  s  változó  szerencsével   folytatott 
háború  után  Etelét  királyukká  választják.  »\''ala  pedig  Etele  király   barna 
szinű,  dühös  tekintetű,  büszke  járású,  széles   mellű   s  megeresztett   szakált 

visel  vala merészségében  maga-mérséklő,   csatákban   igen   fortél>'os   és 

ügyelő,   testéhez   illő   erejű Szeretik   vala   pedig   a   külföldi  nemzetek, 

minthogy  bőkezű  és  barátságos  vala,  s  minthogy  természeténél  fogva  szigorú 
volt,  övéi  csodálatosan  félnek  vala  tőle.«  Ekként  rajzolja  Kézai  Simon  mester. 
(Első  könyv,  I.  6.) 

Etele  Budát  maga  mellé  emeli,  s  hogy  legyen,  ki  az  új  hazát  meg- 
védelmezi, mig  ő  idegenben  küzd  hírért  és  dicsőségért,  a  Tisza  és  Don 
között  fekvő  területet  bízta  reá. 


(A  Kcpes  K^úrti^£:»t^ól.) 


nelemben 


Digitized  by 


Google 


A  POGÁNYKORI  KÖLTÉSZET  EMLÉKEI  35 


Etele  külföldre  indul,  megmérkőzik  a  rómaiakkal  Catalana  mellett, 
csodálatos  utakat  jár  be,  nagy  területet  hódít  meg  és  üj  dicsőség  koszorúját 
fonja  maga  és  nemzete  számára.  Ez  alatt  Budát  nagyravágyás  szállja  meg, 
átlépi  birodalma  határát  s  Sicambriát  a  saját  nevéről  Budának  nevezteti.  A 
visszatérő  király  e  fölött  haragra  gyűl,  Budát  megöli,  s  megparancsolja, 
hogy  Sicambriát  Etele  várának  nevezzék.  »A  németek  a  tilalomtól  félve 
azt  Eczilburgnak  nevezik,  de  a  hunok  a  tilalommal  nem  gondolva  mai 
napig  is  Ó-Budának  hivják  és  nevezik. «  Etele  a  »föld  kerekségének  félelme 
és  Isten  ostora «  nevet  vesz  föl,  üj  hadjáratra  indul  Itália  felé.  Megostromolja 
Aquileját,  megremegteti  Rómát ;  az  örök  város  ugyan  megmenekül,  de  az 
olasz  föld  annál  jobban  megsínyli  haragját.  Hatalma  tetőpontján  a  hün 
dicsőségnek  vakító  sugarát  ragyogtatta  föl,  s  győzelmét  üj  nász  gyönyörű- 
ségével és  fényével  diszesítette.  E  mesés  emelkedésében  mintha  egy  pilla- 
natra megállt' volna,  de  utána  nem  következett  ujabb  emelkedés.  Sorsának 
hirtelen  fordulása  költőileg  van  előkészítve,  csodás  jelekkel  érzékítve,  mint 
az  eposzokban  történni  szokott. 

Hazatértében  elébe  viszik  Mikoltot.  »Az 
emberi  alaknál  sokkal  gyönyörűbb «  királyleány 
méltó  tárgya  a  »világ  pörölye*  szerelmének,  kinek 
» csodás  mívű  ágya,  gazdag  arany  készletei,  fényes 
sátrai  voltak*  s  a  ki  '►szerfelett  buja  is  vala«. 
A  történet  Etelét  mesésen  igénytelennek  ismeri, 
a  monda  fényűzőnek,  gazdagnak,  ragyogónak 
jellemzi ;  Priskos  leírása  a  történetíróé,  a  krónikák 
jellemzése  a  naiv  költészet  hatására  mutat.  Etele  a  hét  vezér, 

nászt  ül,  csodás  jelek  intik  előre,  s  végzete  mámo-  (a  Képes  Krónikából.) 

fában,  dicsősége   és   kivánt  örömei  között  éri  el: 

orrának  eleredt  vére  fojtja  meg.  Halála  kietlen  megdöbbenést  kelt,  a  hunok 
fejőket  vesztik,  az  ajtónállók  ijedve  nyargalásznak,  s  Mikolt  » kiáltozásával 
sikoltozá,  hogy  ura  a  minden  test  ütjára  költözött*.  Vele  porba  dől  a  hunok 
hatalma  és  ereje ;  mint  eposzi  hős,  Etele  is  magával  rántja  egész  nemzetét. 

Csak  egy  rövid  jelenet  van  hátra :  hogyan  esett  össze  végtelen  biro-  Hűn  utódok  és 

hagyoniányok^ 

dalma.  Két  fip,  Aladár  és  Csaba,  küzdenek  atyjok  örökségeért.  Amaz  Krim- 
hildtől,  emez  Honoriától  való,  amazt  az  idegenek,  emezt  a  hunok,  saját 
népe,  támogatják ;  bennök  van  megszemélyesítve  a  szemben  álló  két  érdek, 
a  mi  megint  erősen  költői  vonás.  A  monda  érdeke  átszökken  a  kisebbik 
fiüra,  a  népies  képzeletnek  e  kedves  alakjára,  körülveszi  dédelgetéseivel,  s 
rokon  szívvel  siratja  bukását.  A  döntés  kardélre  kerül,  Csaba  három  napig 
tartó  véres  ütközetben  meggyőzetik;  ipához  menekül  Görögországba  s 
onnan  őseihez  Scythiába. 

A  hünmondának  e  rövid  vázlata  egy  kiemelkedő  esemény  elbeszélé- 
sében egy  tüneményszerű  fejedelmet  rajzol,  a  hüntörténetben  Etelét.  Alak- 
iát   részletesen   ismeri,   megnagyítja     és   életének    nagy   mozzanatait  helyi 

3* 


Digitized  by 


Google 


36 


A  POGÁNYKORI  KÖLTÉSZET  EMLÉKEI 


hagyományokhoz  (Buda  és  környéke)  köti.  E  hagyományok  azon  a  földön 
születtek  és  éltek,  a  hol  maga  a  hős  nagy  tetteit  véghezvitte,  s  így  meg- 
maradva kiegészítették  a  krónikaszerzőknek  egyéb  forrásokból  merített  tudá- 
sát. Az  esemény  előadása,  a  helyi  hagyományok  értéke  s  Etelének  jellemző 
és  pontos  kialakítása  egy  költészeti  emlék  maradványaiul  hatnak,  ezek 
a  hún-mondák  emlékei.  Ha  élt  a  Duna  felső  völgyén  egy  gazdag  hün 
hagyomány  még  a  Pilgrim  idejében,  élhetett  a  Duna  délebbi  völgyén 
akkor  is,  midőn  nemzeti  krónikáink  őse,  a  XII.  századi  királyok  krónikája 
készült.  Élt  és  gazdagodott,  gazdagodott  a  bejött  magyarok  mondáival. 
A  szóhagyomány  fenmaradásáról  későbbi  történetírók  műveiben  is  találunk 
adatokat,   s   Erdélyben   máig  él  Eteléről,   Rikáról,   de  különösen  Csabáról. 


BotüQtl  rarhüj:i  4  pirOy:t;d.  \Á  Kt^pcí  Króriikubijíj 


Ott  még  várják  vissza  Csabát  Görögországból,  ismerik  a  Csaba-írét,  s  fen- 
tartják  a  hün-magyar  atyafiság  hagyományát.  Ha  az  nem  felel  is  meg  a 
történeti  igazságnak,  megfelel  a  költészetinek,  mondainak,  mely  jellemző 
motívuma  a  magyarok  második  bejövetelének. 

A  hun  hagyományokhoz  ily  módon  kapcsolva  a  pogány  magyar 
őskor  költészeti  emlékeiként  csatlakoznak  az  ősi  pogány  mondák.  De  ezek 
alig  alakultak  ki  olyan  tökéletesen,  mint  az  Etelével  foglalkozók.  Gazdag- 
nak kell  felfognunk,  mert  még  véletlenül  is  elég  maradt  ránk,  de  ügy  lát- 
szik, nem  üllepedett  meg  teljesen,  nem  formálódhatott  össze.  Részletek, 
inkább  mint  egész,  egymásután  következő,  s  nem  egymást  átható,  egy- 
másra szoruló  elbeszélések.  Nincs  középpontjuk,  melyre  lerakodhatnának, 
nincs  egy  hősük,  ki  körül  csoportosulhatnának ;  vagy  talán  nem  volt  volna 
elegendő  idő  arra,  hogy  e  hagyományok  mondai  avatást  nyerjenek.^ 


Digitized  by 


Google 


A  POGANYKORI  költészet  emlékei  37 


Csaba  nem  szűnt  meg  unszolni  övéit,  folytatja  tovább  a  krónikás,  ősi  magyar 
hogy  foglalják  vissza  Etele  birodalmát.  A  magyarok  hosszú  ideig  nem 
mozdultak,  mig  Almos,  ögyek  fia,  Csaba  kis-unokája  meg  nem  született. 
Őt  isteni  jel,  anyjának,  Emesünek  csodás  álma  jelölte  ki  a  föladat  meg- 
oldására. »Maga  pedig  Almos  ékes,  de  barna  ábrázatú,  fekete,  de  nagy 
szemű,  magos  és  karcsú  termetű  vala,  kezei  tömérdekek  és  ujjai  hosszúk 
valának.*  így  festi  a  Névtelen  negyedik  fejezetében.  E  leirás  mondai  alakra 
utal  részletességével  és  jellemző  adataival.  Almost  tehát  nemzete  fejedel- 
mének választja,  s  ő  vezéreivel  esküt  és  fogadalmat  fogadnak  egymásnak, 
verőkkel  pecsételvén  meg  szerződésüket.  Hosszas  és  harcokban  gazdag 
vándorlásnak  eredtek,  meghódoltatták  a  ruthenokat,  elfoglalták  Kiót,  magukhoz 
csatolták  a  rokon  kunokat,  s  mindenütt  nagy  tisztességet  szerezve  Galícián 
és  Lodomérián  keresztül  Munkács  alá  szállának.  Itt  négy  napig  áldomást 
tartottak  megjöttök  örömére,  s  nagy  feladatuk  megoldására  tanácsot  ültek. 
Almos  betöltötte  hivatását,  kivezette  nemzetét  Pannóniába,  de  e  feladat 
Árpádnak  jutott,  kit  maga  után  fejedelemnek  választatott.  Ettől  kezdve 
Almosról  nem  szólnak  emlékeink,  csupán  egy  kései  szerkesztésben  oFvassuk, 
hogy  Erdélyben  megöletett.  Mintha  e  hallgatásban  valami  rendkivüli  esemény 
emléke  lappangana,  mintha  Almos  csakugyan  csodásan  tűnt  volna  el  nem- 
zete elől,  miként  e  hallgatásból  Toldy  azt  kimagyarázta! 

E  kegyes  és  bölcs  vezér  egészen  az  események  fölött  van  tartva. 
Csodás  születése  és  nyomtalan  eltűnése  között  egy  nagy  nemzeti  vállalat 
sikere  foglal  helyet;  de  maga  nem  követeli  érdeklődésünket.  Inkább  nyu- 
galmas fenségben  áll  előttünk,  mint  tettekben,  eseményekben,  résztvéve 
mozgalmas  küzdelmekben.  E  hideg  méltóság  távolítja,  semmint  közelíti 
alakját,  melyet  különben  a  hagyomány  élénken  megrajzolt. 

Fia  és  utóda  Árpád  bölcseségben  és  vitézségben  egyaránt  kitűnő,  a  honfoglalás 
de  a  naiv  költészet  őt  is  inkább  föl-,  mint  kiemelte;  ő  nem  lett  a  mondai 
elbeszélésnek  kedves  —  inkább  tisztelt  —  alakja.  Bölcseségét  a  fehér  ló 
"regéje,  vitézségét  a  Zalánnal  vívott  ütközet  jellemzi.  Amaz  legrégibb, 
ránk  maradt  históriás  énekeink  egyikének,  a  Pannónia  megvételéről  szó- 
lónak, emez  pedig  újabb  költészetünk  első  nagy  nemzeti  eposzának, 
Vörösmarty  Zalán  futásának  szolgáltatta  tárgyát.  E  két  esemény  köré  a 
honfoglaló  vezérek  tettei  fonódnak,  egymás  mellé  sorakozva,  egymáshoz 
és  Árpádhoz  lazán  fűzve.  Úgy  látszik,  hogy  a  honfoglalás  szerte  kalandozó 
vezéreiről  egy  igen  gazdag  hagyomány  élt,  de  a  népies  költészet  egybeszövő 
mondai  szerkesztésben  nem  dolgozta  föl. 

A  magyar  történet  elbeszélésében,  a  felkészülődésnek,  a  vándomtra 
kelésnek,  a  vezérek  választásának,  a  kémek  kiküldésének  elmondásában, 
mintha  ismerős  történetet  hallanánk,  a  hún  események  megismétlését.  \'an 
bizonyos  rokonság  a  két  nemzet  őstörténetének  elmesélésében,  az  előadás 
menetében,  mely  talán  epikai  ismétlésképen  is  elfogadható  lenne.  Vgy  hinnők, 
bogy  az   elbeszélés  eredetileg  a  magyar  történet  hagyomán3'aiból    támadt, 


Digitized  by 


Google 


38 


A  POGÁNYKORI  KÖLTÉSZET  EMLÉKEI 


Őskori  dalköl- 
tészet 


és  a  hún  történetben  csak  mint  költői  visszavitel  szerepel.  A  krónikás 
teljes  hün  hagyományt  vagy  nem  talált,  s  ezért  fordult  a  magyarok  bejöt- 
téhez, vagy  ha  talált,  nem  akarta  fölvenni,  nehogy  a  külföldi  krónikásokkar 
ellenkezésbe  jöjjön.  Különben  is  azok  a  magyarokat  keleties  szokásaik, 
kétségtelen  ethnografiai  jellegök  és  megjelenésök  módjában  való  egyezésök 
miatt  egyenesen  Etele  ivadékainak,  utódainak  tartották.  Már  a  honfoglaló 
csaták  leírása  egészen  különbözik  a  két  elbeszélésben.  Etele  hadi  szeren- 
csével és  a  háború  jogán  foglalta  el  a  Duna-Tisza  közét.  Árpád  örökösödési 
és  szerződési  jogon ;  harcait  inkább  a  szerződést  meg  nem  tartó  fél  bünte- 
tésére, mint  a  fegyver  jogáért  indította  meg.  E  hadjáratot  a  hagyomány 
^  megőrizte,  de  a  népi  költészet  ép  úgy  nem  foglalta  egységessé, 
y        mint    a   vezérek  külföldi  háborúinak   emlékezetét.   A  hün  és 

magyar  mondának  egy  úton  induló,  de 
utóbb  szétágazó  szálai  ismét  találkoznak 
ott,  a  hova  két  hősük  pihenni  tér.  Etele 
Budavárában  székel,  Árpád  is  itt  üli  meg 
a  honfoglalás  áldomását  s  a  közelben, 
Csepel  szigetén,  üti  föl  sátorát  és  nyug- 
szik meg. 

A  vezérekről  szóló  hagyomány  gaz- 
dag anyaggal  egyre  gyarapodott,  de  nem 
tudott  egy  alak  köré  lerakódni;  a  feje- 
delmek, Zsolt  és  Taks,  s  a  vezérek,  kürtös 
Léi  s  a  nagybárdú  Botond,  mind  éltek 
a  hagyományban,  tetteik  és  nevök  em- 
léke megmaradt.  Amaz  Regensburgban 
felakasztása  előtt  kürtjével  agyonüti  a  német  császárt;  emez 
Konstanclnápnly  elntt,  a  görög  császári  pár  szeme  láttára,  legyűr 
egy  óriást  és  bárdjával  bevágja  az  érckaput.  Mondák  szövődnek 
még  Bulcs,  Bors,  Töhötöm  és  többek  köré.  Azonban  mindannyian  külön- 
külön,  egyes  ember,  egyes  esemény  emlékét  őrizve,  nem  együtt  egy  kiváló 
hős,  egy  korszakos  esemény  epikai  tekintélyének  szolgálva.  E  véleményre 
krónikáink  előadása  jogosít  fel,  s  az  a  tény,  hogy  épen  a  pogány  korban  már 
nyomára  akadunk  az  énekesrendnek,  s  egykorú  történetíróknál,  mint  Theophi- 
lactusnál,  kétségtelen  adatokat  birunk  az  ős  magyarok  dalairól.  A  hetedik 
századbeli  görög  író  azt  mondja  a  magyarokról,  hogy  énekeket  zengenek  a 
földnek.  Ekkehard  krónikás  a  tizedik  század  elején  a  szent-galleni  harácsoló 
kalandorok  énekeiről  emlékszik.  A  magunk  krónikásaiból  is  akárhány  bizony- 
ságot idézhetünk.  Legvilágosabban  Márk  beszéli  a  Képes  Krónikában,  hogy  »a 
hét  vezérek  maguk  készíttettek  magukról  énekeket  neveik  dicsőítésére,  hogy  ma- 
radékaik, azoknak  hallatára,  atyjokfiai  és  barátaik  előtt  velők  kérkedhessenek  ><. 
E  dalok  nemcsak  az  istenek,  hanem  a  nemzeti  történet  kultuszára 
is  zengettek,  s  a  kalandos  és  harcias   nép   merész   vállalataiban   kiapadha- 


M  Képes  Kronikáhól) 


Digitized  by 


Google 


A  POGÁNYKORI  KÖLTÉSZET  EMLÉKEI  39 

tatlan  forrásuk  volt.  De  míg  a  hún  hagyomány  a  krónikás  korában  már 
mondai  távlatban  látszott,  a  magyar  hőskor  dalai  a  még  egyre  fejlődő, 
friss  hajtásokkal  gazdagodó  monda-fa  virágaiként,  egyre  újultak  és  termettek, 
így  tehát  a  hün  elbeszélésben  mondai  nyomokra,  a  pogány-kor  krónikájában 
egy  frissen  hajtó  naiv  költészetre  merünk  visszakövetkeztetni.  Nem  gon- 
doljuk valószinűnek,  hogy  őseink  épen  a  dal  és  költészet  adományát  nem 
hozták  magukkal  a  színes  Keletről,  midőn  állami,  hadi  és  kultúrai  fejlődé- 
sükben a  nomád  népek  között  nem  közönséges  magaslatra  emelkedtek.  A 
magyar  faj  dalos  természete,  költői  képessége  vele  volt,  midőn  oda  hagyta 
Ázsiát  s  gyökeret  vert,  midőn  megalapította  otthonát.  A  fejedelmekről,  vezé- 
rekről énekelt  még  ezután  is,  s  ha  énekeiből  ma  nem  birunk  egyet  is,  ez 
nem  azt  jelenti,  hogy  nem  voltak,  hanem  hogy  nem  maradtak  ránk.  A 
régi  míveltségnek  nem  is  átalakulása,  hanem  kiirtása  és  megsemmisülése  a 
keresztyén  korszak  új  vallási  és  állami  szervezkedésével,  ama  régi  kultúra 
költői  termékeit  is  romjai  alá  temette. 

De  a  hősi  kor  története  azóta  is  egyik  leggazdagabb  forrása  költé- 
szetünknek, s  a  krónikák  elbeszélése  mindenkor  tudott  költői  hangulatot 
kelteni,  s  az  idők  folyamán  gyakran  ihlette  a  késő  korok  íróit.  így  nemzetivé 
lett  volna  akkor  is,  ha  eleve  nem  lett  volna  is  a  miénk.  Buda  halála  a 
hún-tragédiának  kicsiny  mozzanata  a  krónikában,  de  Arany  János  hún- 
regéje  a  magyar  szellemnek  örök  dicsősége,  melynek  forrása  mégis  csak  a 
krónikában  megőrzött  pogány  költészetnek  töredékes  emléke. 


mt 


Digitized  by 


Google 


4.  A  magyarság  az  Árpádok  korában. 


S%cm  látván. 
{A  KcjHííi  KrönikábúK} 


QiJTiKAi  ÉS  KöZMívELÓDÉsi  állapotainkról, 

• 

kiválnunk   áttekintést   nyújtani,  melyek 
aJiLti  a  magyai*ság  a  kitünoleg  nemzeti 
iial^^ok    korszakában    létharcát    foly-^ 
tattá.  Minél  szegényebb  e  kornak  örök- 
SL'Líü    magyar    nyelvű   irodalmi,    költé- 
^/:eti  emlékek  fenmaradása  tekintetében, 
unnál   égetőbb,   kiemelkedőbb  a   törté- 
netíró  feladata   kutatni,   hogy   a   hall- 
gatást  mi    okozhatá,  —  rátenni  kezét 
;i    nép   szivére,    megtudandó,   hogy    a 
ta\  elmúltban  mily  érzelemmel  dobbant, 
—  meglesni,  miként   szólal   meg  az  a 
nyd\\  melyen   írva   oly  kevés   maradt 
ránk  ezen  időkből.  Az  ország  közálla- 
^     piitairol  s  a   magyar  nemzeti  szellem   fejlődéséről  kell  áttekin- 
tést, tájékozást  szereznünk,  hogy  megértsük  azt  a  keveset,  a 
mi  reánk  maradt  s  azt   a  sokat,  mely  szóban  soha  meg  nem  nyilatkozott. 
A  hol  költői  egyéniség  nem   áll  előttünk,   kit  elemezzünk,  ott  a  nép- 
lélek mélyén  kell  búvárkodnunk,  hol  a  költészet  ősforrásai  fakadnak 

A7.  egyházi  és  Szent  István  megkoronázásával,  a  királyság  megalapításával  Magyar- 

vezc^rkcpWseiSi  ország  belép  a  nyugot-európai  államok  szervezetébe  s  a  középkori  eszme- 
világ részesévé  válik.  Ma,  midőn  az  ügynevezett  Sylvester-féle  bulla  kohol- 
mányával végleg  leszámolt  a  történelmi  kritika  s  így  azon  legista  okos- 
kodás is,  mely  ezen  álokmányhoz  fűződött,  jórészt  alapját  vesztette,  tisztán 
előtérbe  lép  e  sarkalatos  történeti  ténynek  harmonikus  természete  azon 
hatalmi  rend  irányában,  mely  az  ezredik  esztendő  körül  Nyugot-Európá- 
ban  fennállott. 

A  magyar  történetírás,  s  a  századunkbeli  inkább  mint  a  múlt  szá- 
zadi, a  II.  Sylvester  bullájának  hitelességére  alapítva,  edSigelé  egy  éles 
megkülönböztetést  vélt  tehetni  a  magyar  királyi  korona  adományának  me- 
rőben szentszéki  eredete  s  azon  császársági  aspirációk  és  befolyások  között, 
melyek  e  fordulóponton  netalán  érvényesülhettek  volna. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN  41 


Pedig  e  dualismus  feltevése  az  Úr  ezredik  é\'e  körül  már  magában 
véve  egy  történeti  tévedés.  Az  ezredik  év  körül  ezen  ellentét  nem  létezett 
s  az  egyházi  és  világi  hatalom,  vezérképviselőiknek  a  pápa  és  császárnak 
mélyen  gyökerező  lelki  barátsága  és  személyi  érdekazonossága  következ- 
tében, a  benső  harmónia  és  közös  célrahatás  azon  eszményileg  tiszta  jelen- 
kezését  mutatja,  mely  a  világtörténetben  azóta  sem  ismétlődött. 

Nem  a  német  császárság  s  a  világhatalommá  kerekedett  pápaság 
állott  itt  szemben,  hanem  a  római  világbirodalom  visszaállításának  nagy 
álma  újból  reá  vetette  fantasztikus  körvonalait  az  örök  város  roncsolt  kör- 
falaira, de  a  kereszt  és  halászgyűrű  jelvényeit  befoglalón.  Az  üj  Caesar 
Augustus  az  Apostolok  és  Jézus  Krisztus  szolgájának  nevezte  magát;  a 
X.  század  extatikus  vallási  rajongása  hatotta  át  s  a  feudalitástól  szoron- 
gatott pápaságot  területi  adományozásokkal  erősítve  ennek  vallási  és  jog- 
hatósági fensősége  vezérharcosául  buzgólkodék. 

E  helyütt  még  főeredményeiben  összegezve  sem  fejthetjük  fél  azon 
viszonyok  láncolatát,  mely  Gerbert-Sylvestert  az  Ottó-ház  hálás  leköte- 
lezettjévé, a  császári  eszme  és  érdek  korlátot  nem  ismerő  előharcosává 
avatták.  Franciaországra  nézx^e  legújabb  kutatások  éles  világításba  helye- 
zik ebbeli  szereplését.  Egy  új  dinasztia  felemelésében  s  egy  örökké  emlé- 
kezetes koronázásnál  neki  már  egyszer  előkelő,  mozgató  szerepe  jutott. 
A  Capet  Hugó  királyválasztását,  noyon-i  felavatását  értjük.  Gerbert  és  mes- 
tere Adalbero,  reimsi  érsek  —  s  az  oroszlánrész  kétségtelenül  az  utób- 
bié —  a  császári  ház  és  IIL  Ottó  érdekeit  szolgálták  a  robertinusok  ezen 
felemelése  s  az  utolsó  (franciaországi)  karolingusok  megsemmisítésében. 
Ezen  történeti  alakulat  szempontjából  kell  mérlegelnünk  egy  napjainkbeli 
kiváló  francia  jogtörténésznek  jellemzését,  miszerint  »a  Capet  Hugó  trónra 
jutása  mindenek  előtt  egyházi  tény  volt«. 

Tudvalévő  dolog,  hogy  e  viszony  a  geniális  dél-francia  pap  s  az  ifjú  a  kölcsönhatás 
graeco-saxon  császár  között  mily  bensővé,  mennyire  személyessé  alakúit 
a  X.  század  azon  végéveiben,  melyekre  Vajk-Istvánnak  vezéri  uralkodása 
terjed  és  tetőpontját  érte,  midőn  III.  Ottó  római  császári  hatalomteljéből  a 
pápai  tiarával  ruházta  fel  mesterét,  immár  II.  Sylvestert.  Császárság  és 
pápaság  az  akarat  és  törekvések  közös  célrahatásában  akkor  néhány 
röppenő  évre  szinte  egybeolvadni  látszanak. 

E  kölcsönös  áthatás  legnevezetesebb  eredményei  közé  tartozik  a  koro- 
naküldés, azon  királyi  díszjelvények  és  egyházi  fenségjogok  átruházása, 
mely  a  római  szentszék  részéről  Szent  István,  Magyarország  irányában 
történt. 

»A  fentnevezett  császár  kegyelméből  és  ösztönzésére  —  írja  merse- 
burgi  Thietmar  Chroniconja  —  Heinrik,  a  bavarok  hercegének  sógora 
Vajk,  a  ki  országában  maga  állít  püspöki  székeket,  koronát  és  felkenést 
vőn.«  E  kitűnő  forrás  lakonikus  feljegyzése  kétségkívül  teljes  összhangban 
áll  mindazzal,  a  mit  a  császár   és   pápa   kölcsönös   viszonyáról  tudunk   s 


Digitized  by 


Google 


42  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 

ennélfogva   egyszersmind   a   legtöbb   valószínűséggel   bíró  előadása  az    e 
részben  történteknek. 

Igen,  III.  Ottó  római  császári  aspirációinak  természetes  kifolyása  volt, 
hogy  királyokat  teremtsen.  Hű  munkatársa,  a  Caesar  (Gerbert  leveleiben 
sűrűn  találkozunk  e  nevezéssel)  bizalmasa,  e  törekvéshez  reá  adja,  a  mit 
csak  ő  adhatott,  az  egyházi  kenetet,  a  koronát  és  áldást.  De  az  ki  volt 
^árva,  hogy  egyoldalúan  intézkedjék  a  császári  politika  szférájában,  sőt 
annak  köreit  egy  ellentétes,  akár  theokratikus  érdekben  érinteni  akarja. 
Nincs  itt  szó  a  német  birodalom  hűbéri  felsőségéről,  melyet  e  királyi  önál- 
lósítás, ellenkezőleg,  kizárni  látszik;  a  minthogy  a  német  határszéli  püs- 
pökmegyék jurisdictiójának  Magyarországra  kiterjesztését  tényleg  és  végké- 
pen meghiúsította.  A  német  történetírók  ezt  mai  napig  sem  képesek  III.  Ottó 
császárnak  megbocsátani.  A  nemzeti  expanzió  meghiúsultának  neheztelése 
ki-kitör  e  kilencszázados  eseményeknek  tárgyalásánál. 

De  e  felfogásuk  kétségtelenül  tárgyilagosabb,  mert  a  históriai  tény- 
állásnak megfelelőbb,  mint  a  magyar  történetíróké,  kik  a  császári  romanti- 
kusnak eme  beleavatkozását  félreértik  és  védekeznek  vélt  jogkövetkezmé- 
nyei ellen,  melyeket  nem  rejtett  magában.  De  ha  ebből  \'alami  benn  is 
rejlett  volna  a  beavatkozó  császár  célzataiban :  mintha  a  történeti  emlékek 
és  oklevelek  tételei  határoznának  a  népek  függetlensége  s  országok  önál- 
lása  felett,  és  nem  az  élő  erők  kifejlődése  és  folyton  megújuló  hatálya  a 
létért  való  küzdelemben! 

Hát  Magyarország   történetéről,   a  magyar   nemzet   végzeteinek   ala- 
kulásáról nem  nyerhetünk  tiszta  képet,  ha  e  királyság  fejleményeinek  valódi 
természetével  nem  jövünk  tisztába  —  elfogulatlanul,  előre  feltett,  csak  későbbi 
fejleményekből  merített  politikai  irányeszméknek  belehurcolása  nélkül, 
m.  Ottó  hatása  Kétségtelen,  Sz.  István  királynak  megkoronáztatása  is  » egyházi  tény 

volt«  —  egyházi  e  szó  legtágasabb  éi'telmében.  De  a  római  birodalmi 
eszme  befolyását,  a  nyugoti  császárság  apaságát  sohasem  tagadhatta  meg. 
S  a  mint  a  IIL  Ottó  romanizáló,  antikizáló  célzatai,  mint  egy  pathétikus 
szimfónia  elhaló  akkordjai,  elenyésznek,  legott  nyomasztó  súlyával  előtérbe 
lép  a  germán  német  elem  sajátlagos  jellege  és  expanzív  tendenciája. 

István  király  maga,  lelke,  egyéniségének  legbensőbb  valójában,  val- 
lásossága nyilatkozásában  ezen  0/tó-szellemet  tünteti  elé.  S  ez  alig  szo- 
rul magyarázatra.  Annak  a  körnek  volt  ő  neveltje,  melynek  élén  III.  Ottó 
állott,  de  a  melynek  szellemi  központját  a  császár  szerelme  Sz.  Adalbert 
képezé.  Ugyanazon  szellemi  légkör  kisugárzása,  rokonbenyomások,  azonos 
aspirációk  s  ennélfogva  hasonló  eredmények. 

Midőn  német  lovagok,  Sigefridek  és  Waltharik  görög  betűkkel  írják 
nevüket  paviai  placitumok  alá,  s  a  praefectus  nrbis  is  görögül  mázol, 
akkor  keletkezik  Magyarországon  is  az  a  páratlan  emlék,  mely  úgy  kirí 
középkori  történetünk  keretéből :  a  veszprémvölgyi  apácakolostor  görög- 
nyelvű   alapítólevele.   Mi  e  görög  monostor  alapítását  nem  tulajdoníthatjuk 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 


43 


első  sorban  dél-olasz  befolyásoknak.  Monté  Cassino  és  fiü-alapításai  latinok 
maradtak,  a  Justinián  utáni  századokban  is,  midőn  romano-bizantin  duxok 
parancsoltak  Nápolyban  és  campaniai-apuliai  részek  felett.  De  felemelkedik  a 
Theophano  császárné  alakja,  az  a  messzeható  befolyás,  melyet  Közép- 
Európa  országaira,  udvaraira  gyakorolt  és  nem  kevésbbé  Gerbert-Sylvesterre, 
ki  tőle  szokta  volt  venni 
parancsait  franciaországi 
szereplése  alatt.  S  a 
j^homo  genere  Graecus, 
imperio  Romanus«,  mint 
Gerbert  III.  Ottót  nevezi, 
nem  hivatkozik-e  a  *Grae- 
cisca  nostra  subtilitas-«ra 
és  kéri  az  Istent,  »ut 
Graecorum  vivax  inge- 
nium«  mestere  által  fel- 
karoltassék  1 

Ha  pedig  Sz.  István- 
nak buzgó  adományle- 
velét olvassuk,  a  raven- 
nai  bilincses  Sz.  Péter 
monostora  (monast.  S. 
Petri  ad  vincula)  javára, 
nem  gondolunk-e  önkény- 
telenül a  császár  hasonló 
tényeire  azon  város  ja- 
vára, melyben  S.  Ro- 
mualddal  vezekelt  s  az 
aszkézis  gyönyöreiben 
ittasült  ?  Különben  is, 
midőn  Vajkot  a  »kereszt- 
kütból  kiemelte «  a  san- 
severino-i  gróf,  Deodat, 
mintegy  jelképezte  azt  a 
melengető,  eszme-érlelő 
szerepet,  mely  az  italo- 
román  elemnek  Magyar- 
ország christianizálásá- 
ban  osztályrészül  jutott. 

De  bármint  legyen,  lehetetlen  fel  nem  ismerni  azt  az  idegen,  bár  a 
szó  legjobb  értelmében  kozmopolitikus  vonást,  mely  e  megindított  vallási 
és  társadalmi  átalakításban  érvényesül.  A  magyar  nemzet  egy  évezreden 
keresztül  több  nagy  forradalomnak  válságait  élte  át ;  de  egy  sem  volt  vál- 


Szent  István  magyar  király  születése.  (A  Képes  Krónikából. 


Digitized  by 


Google 


44  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 


ságosabb,  mélyrehatóbb  és  megrázkódtatóbb,  mint  az,  melyet  a  Sz.  István 
apostoli  térítése  és  hitegységi  akciója  —  s  ez  egységesítésen  fekszik  a 
súly  —  felidézett.  A  |^ét  tábor,  mely  itt  összecsapott,  az  eszmék,  melyek 
itt  engesztelhetetlenül  szemben  álltak,  évszázados  kultúrtávolságok  örvé- 
nyei által  voltak  elválasztva. 

A  pogány  Világos,  hogy   a  konzervativ,   a   védekező   állás   a  pogány  magyar- 

magyarság  * ,  ,    .         .  ,         , 

fölkelese  ságnak  és  nemzetségi  vezéreinek  jutott.  A  tamado,  az  ujito,  tehát  a  saját- 
képi forradalmi  ügynek  protagonistája  István  király.  Milyen  ádáz  riadalom, 
milyen  irtó  harctól  volt  visszhangos  ez  az  ország,  midőn  a  Gyulák  és 
Kopányok  fölkeléseiben  ez  a  két  tábor  összecsapott ! 

E  forradalom  hőse  maga  tárja  ki  szivét  s  elbeszéli  nékünk,  a  mi 
ama  végzetes  órák  alatt  a  somogy-veszprémi  erdőben  lelkét  mozgatta. 
Egyike  azon  ritka  helyeknek  az,  midőn  egy  történeti  fordulóponton  a  vezér- 
cselekvő, egyszersmind  érzületét  taglalja  s  a  kifejezés  egyéni  színével  reánk 
örökíti.  » Kitörvén  —  írja  a  pannonhalmi  alapítólevélben  —  a  háboiiík 
fergetege,  melyben  a  theutonok  és  magyarok  között  szerte  nagy  villongás 
felzúdula,  főképen  pedig,  midőn  a  polgárháborúnak  végromlásától  szoron- 
gattatnám, egyik  megye,  Sümeg  nevezetű,  ki  akar\-án  engemet  űzni  at\'ai 
székemből,  akkora  aggály  fogott  el  és  lelkem  hányódék,  mire  szánjam  ma- 
gam, hová  forduljak?  .  .  .  .« 

Itt  nem  az  apostol  áll  előttünk,  ki  egy  vallási  küzdelemnek  kimenetelén 
íiggódik  csupán.  A  harcok  egész  sorozatára  látszik  utalni;  a  nemzeti 
visszahatás,  az  alkotmányi  rend  s  uralkodó  hatalom  ellen  irányzott  táma- 
dások különböző  motívumai  és  fázisai  között  distingvál.  A  dolgok  nem 
állnak  olyan  egyszerűen,  mint  azt  a  külföldi  szerzetesek  által  irott  legen- 
dák feltüntetik,  a  hol  minden  a  hit-kérdés  körül  forog.  A  lét  kérdése  az  egész 
vonalon  fel  van  vetve  és  nyilvánvaló,  hogy  a  bukott  fél,  ha  nem  is  vég- 
képen megsemmisülni,  de  egész  valójában  megrendülni,  megtöretni  fog. 

Voltaképen  az  iránt  sem  foroghatott  fenn  kétség,  hogy  a  bukott  fél 
ki  leend.  A  pogány  magyarság  meg  lesz  \^ala  törve  elébb  vagy  utóbb  s 
a  nyugoti  befolyás  mindenképen  érvényesül.  A  nemzeti  fentartásnak  ösz- 
tönszerű erőnyilvánítása  volt,  hogy  az  magyar  fejedelem  vezérlete  alatt, 
magyar  nemzeti  tényezők,  pártok  részvételével  történt.  De  az  iránt  sem 
lehetett  kétség,  hogy  ez  az  ősi  magyar  .  elem  sajátlagos  életével,  mívelő- 
dése,  egész  genetikus  fejlődésével  egy  nagy  interdiktum  alá  vétetett,  egy 
konok,  de  lappangó  ellenzék  sáncai  mögé  vonult,  s  a  felszínről  letűnvén, 
átengedé  a  tért  azon  új  eszméknek  és  erőhatv^ányoknak,  melyek  idegenek 
voltak.  Sátrait  elvágták  a  hivők  közösségétől,  mint  a  Dathan  és  Abiron 
népeiét:  de  azért  a  föld  el  nem  nyelte  őket  —  legalább  sokáig. 

Ellenben  a  közép-  és  nyugoteurópai  germán  népek  christianizálása 
—  a  keltákról  nem  is  szólva  —  a  hatodik  század  végén  nagyjában  befe- 
jezettnek tekinthető.  A  szászok  ellenállása  a  nyolcadik  század  végével 
megtöretett   s   a   legkésőbbi    térítések,   a    nomiann-skandináx'    törzseké,   a 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK   KORÁBAN 
É 


45. 


X.  század  közepéig  bevégeztetett.  És  még  ott  is,  hol  kemény  har-  Mag^^arjii*.. 
cokkal  és  rázkódtatésokkal  járt  légyen  e  megtérítés  —  az  első  ellentállás 
megtörése  után,  e  népek  a  maguk  összeségében  csakhamar  meghódoltak 
az  új  hitvilág  uralkodó  eszméinek,  intézményeinek,  s  lelkes  hordozóivá  és 
fejlesztőivé  váltak.  De  épen  azért,  mert  kompakt  tömegekben,  naiv  őszinte- 
séggel és.  buzgalommal  léptek  e  hit-  és  kultúrvilágba,  melyet  a  romano-kelta 
népek  alakítottak  és  fejlesztettek,  vihették  be  ősi  népéletök  elemeit  és  bele- 
szőhettek keresztyénségökbe  barbárságuk  emlékeit.  A  Heljand  alnémet  ver- 
ses evangélium-harmóniája  a  IX.  századból,  a  keresztyéni  és  germán- 
népiesnek ez  a  sajátlagos  vegyüléke,  ezen  állapotnak  legjellemzőbb  terméke 


Szent  István  harca  Kean  vezérrel.  (A  Képes  Krónikából.) 

és  emléke.  —  A  magyar  hittérítés  ehhez  képest  igen  kései  s  az  ellentállás,  a 
törzsi  hagyományokhoz  való  ragaszkodás  igen  szívós,  s  igen  hosszas.  Nem 
csupán  vallási  ellentétek  összeütközése  ez,  hanem  első  sorban  két  különböző 
kultúr-állapoté,  melyben  a  faji,  nemzetiségi  momentumoknak  elejétől  fogva 
erős  része  volt.  A  Vatha-féle  lázadások  jelszavai  és  harckiáltásai  között 
nemcsak  az  az  általánosság  szerepel,  minélfogva  » engedtessék  meg  az  egész 
népnek  rün  paganorum  élHÍ«,  azután  »az  egyházakat  lerontani,  püspökö- 
ket és  papokat  megölni*  —  hanem  specifikálnak  is:  »a  tizedszedő  felkon- 
coltassék,  a  CoUecta,  valamint  Péternek  emléke  is  veszszen  ki  németjeivel 
és  latinjaival  együtt «.  Az  egyházi  intézmények  s  a  velük  szorosan, 
egybeforrott  állami  és  hatalmi  rend  ellen    irányultak   e  lázadások. 


Digitized  by 


Google 


46  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN  . 

Az  új  szellem  A  megogzlás  nemzeti  táboronként  ez  emlékekben  felette  kirivó.  Az  ide- 

átalakító 

hatása  géneknek  azonosítása  a  keresztyen  ügygyei  bizonyos  kontradistinkciót  invol- 
vál, mely  a  magyar  faji  hagyományoknak  képviselőit  vagy  mondjuk  rajongóit 
egy  reménytelen,  de  dacos  ellenzékben  tünteti  elénk  azon  uralkodó  koresz- 
mék, azon  mívelődés  ellen,  mely  épen  a  XI.  szazadtól  a  XlII-nak  végéig, 
hogy  minden  egyébtől  eltekintsünk,  egy  gazdag  és  sokóldalülag  differen- 
ciált szellemi  életet  bírtak  fejleszteni,  kezdve  a  metafizikai  spekuláció  ma- 
gaslataitól, az  érzelmi  világ  szubtilis  költői  kifejezéséig.  Egy  fokozatos,  bár 
a  XI — XIIL  századok  között  rohamosan  haladó,  differenciáló  és  szellemülő 
(spiritualisztikus)  kultürfolyamat  volt  az,  melynek  magasabb  fejleményeiben 
az  európai  népek  csak  azon  előfeltétel  alatt  s  azon  arányban  vehettek 
részt,  a  mennyiben  annak  kezdetlegesebb,  naivabb  emocionális  és  anyagias 
fázisaiban  résztvettek,  ezekkel  azonosultak.  Ezt  az  organikus  létfolyamatot 
kezdeményeitől  fogva  kellett  keresztülélni. 

Nyilvánvaló,  ha  nem  akarjuk  egymást  a  konvencionális  frazeológiával 
kifizetni,  hogy  ez  a  részvétel  a  magyarság  zömében  nemcsak  viszonylag 
kései,  de  intenzivitásában  lassü,  vértelen  volt.  A  királyság  szigorún  keresz- 
tyéni, egyházi  jelleget  öltött,  az  állami  intézmények  benső  kapcsolatban 
jelentkeznek  az  egyháziakkal  s  a  hierarkhiai  tényezők  a  kormányzatnak 
előkelő  közegeivé  és  hordozóivá  válnak,  mint  Európaszerte,  de  főképen  a 
germán  befolyások  alatt  fejlődő  országokban.  Ámde  a  magyar  nemzeti 
szellem,  az  eredeti  népélet  csak  kelletlenül  látszik  ezekhez  alkalmazkodni 
és  ha  egyáltalában,  úgy  nem  ezen  keretekben  érvényesült. 

A  királyi  dekrétumokat  átható  vallásos  szellem,  a  századokon  keresz- 
tül következő  kényszer-  és  büntető-cikkelyek  a  vasárnap  megünnepléséről, 
a  böjtöknek  tartásáról,  a  gyónás  szorgalmazásáról,  a  papirend  tiszteletben 
tartásáról,  a  vallási  belélet  és  házassági  szentség  szabályozásáról,  —  mind- 
ezek inkább  a  magyar  királyság  keresztyén  gondolkodásáról,  mint  a  nép- 
nek önként  buzgólkodó  hitéletéről  tanúskodnak. 

A  pogány  szertartás  elleni  tilalmak  e  törvényhozásnak  s  a  népi  ellent- 
állásnak nevezetes  emlékei.  Maga  Sz.  István  törvénye  még  általánosság- 
ban a  keresztyén  hit  megtartásáról  rendelkezik,  s  a  kánoni  fenyítékekre 
hivatkozik.  Ez  a  magyar  egyház  első  szervezésének  idejére  vonatkozó  s 
{^'j  nincsen  benne  semmi  jellegzetes,  ha  csak  a  visszaeséseknek  azon  gya- 
korisága nem,  a  melylyel  számolni  szükségesnek  látja. 
Pogány  De    emberöltőkkel    ezután,   a   század   vége   felé,   Sz.    László   tör\'é- 

hagyomanyok  j^y^^^^j  meglep  a  pogány  hagyomány  kultuszának  naiv  ősi  színezete. 
»Akárki  légyen,  ki  a  pogányok  módja  (gentilium  ritu)  szerint  kútfők  mellett 
ájtatoskodnék  vagy  élőfa,  forrás,  kő  mellett  áldoznék,  vétségét  ökörrel 
váltsa  meg.«  (S.  Ladisl.  Decret.  I.  22.)  Felötlő  a  marhabirságolásnak 
enyhesége  ezen  1092-iki  szabolcsi  zsinat  többi  cikkelyei  és  büntetései, 
főleg  a  tolvajlásra  vetetteknek  súlyos  szigora,  mondhatjuk  kegyetlensé- 
géhez képest. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  AttPÁDOK  KORÁBAN  47 

De  már  húsz  évvel  későbben,  a  XII.  század  elején  (1104 — 12) 
Kálmán  király  alatt  tartott  első  esztergomi  zsinatnak  7.  §-a  erélyesebb 
intézkedésnek  szükségét  látja.  »Hogy  senki  ne  merjen»  valamit  a  pogány 
szertartásokból  követni;  a  ki  mégis  megcselekedne,  ha  nemes,  11  napig 
szigorüan  vezekeljen,  ha  pedig  közember,  hét  napig  ütlegekkel...«  Felette 
tanulságos  ez  a  különböztetés  nemesek  és  köznép  (maiores — minores)  között, 
mi  e  »gentilis  rítusnak*  még  az  uralkodó  rendben  való  terjedtségét  bizonyítja. 

Midőn  160  évvel  későbben  Ottokár  cseh  király  diplomatája  és  szó- 
csöve a  római  kúriánál  a  lyoni  közzsinathoz  (1273.  végén)  intézett  híres 
beadványában  Magyarországot  és  királyságát  denunciálja,  nemcsak  mint  az 
eretnekek  menedékét,  hanem  a  kün  pogányság  uralkodása  és  terjeszkedése 
színhelyét  (»az  ifjakat  és  leányokat  vallásukra  csábítják,  a  mivel  keves- 
bítik a  keresztény  magzatok  számát «)  —  akkor  ezen  célzatosan  túlzó 
és  rikítón  színező  előadástól  nem  lehet  megtagadni,  hogy  tényleg  megfelel 
a  viszonyok  való   állásának. 

A  középkori  mívelődés  akkor  már  tetőpontján  állott ;  legelső  és  leg-  a  neiMeü 
gazdagabb  fejleménye,  a  proven9al,  már  ekkor  régen  dekomponálódott  és  ez  ébredése 
időtájt  következett  be  végleges  megfojtása  az  Anjou  Károly  kegyetlenül  önző 
orthodoxiája  s  északi  (oíl)  abszolutizmusa  alatt;  a  skolasztika  oszlopa, 
Thomas  Aquinas  már  bevégezte  korszakos  művét  (t  1274.  január);  a  spi- 
rituális (franciskánus)  aszketizmus  megkezdte  volt  hatalmas,  groteszk  és  meg- 
indító harcát  a  hierarkhiai  elvilágiasodás  ellen.  A  keresztyén  szellem  és 
antithézisei,  miszticizmus  és  racionalista  spekuláció,  antik  eszmék  romantikus 
tükrözései,  a  lovagi  világ  s  egy  politikai  öntudatra  ébredő  városi  polgárság, 
új  forgalmi  és  értelmiségi  tényezők  erőkifejléseinek  összeütközése  és  keresz- 
tezése —  ekkor  kezdik  a  középkori  nemzeti  irodalmaknak  ébredését,  gyors 
virágzását  eszközölni,  mely  megragadó  alkotásokban,  közöttük  némely 
elévülhetetlen  műben,  nyilatkoztatja  a  nemzeti  szellem  és  nyelvnek  teremtő 
erejét. 

Csak  Magyarországnak  nincsen  irodalma,  csak  a  magyar  faji  és 
nemzeti  szellemnek,  nyelvnek  nincsen  számottevő  önálló  írott  hagyatéka  a 
honalapító  dinasztia  századaiból!  Ezt  az  üres  lapot,  melyet  a  magyar 
irodalomtörténet  az  Árpádok  korából  mutat,  megmagyarázni  a  köztörténelmi 
vizsgálatnak  feladata.  A  fentebbiekben  azért  helyeztük  élesebb  reliefbe  azon 
ellentéteket,  melyek  az  ősi  nemzeti  szellem  hagyományai  s  a  királyság 
egyházi  és  állami  intézményei  között  fennállottak. 

Nem  mintha  Magyarországnak  ez  időben  nem  lett  volna  szellemi 
mívelodése,  és  hiányoznának  annak  szervei,  közegei.  A  keresztyénség  »új 
ültetvénye*,  mint  régi  emlékeink  kifejezni  szokták,  egyszersmind  az  iskola, 
a  rendszeres  oktatás  első  plántáit  honosította  meg.  A  magyar  egyház- 
történelemnek kitűnő  érdemlapja  ez.  A  mi  tudománymívelés,  művészet, 
tanulmány,  szellemi  mozgalom  Magyarországon  csak  folyt,  mind  az  o 
érdeme.   De  nyelve   latin  volt  és  munkásai  kiválólag   olasz   egyháziak.  Az 


Digitized  by 


Google 


48 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK   KORÁBAN 


irodalmi  produkció  azonban  még  ezen  univerzális  keretben  is  jelentéktelen, 
szinte  elenyésző.  A  nemzeti  elem,  a  magyar  szinezet  benne  szinte  teljesen 
hiányzó.  A  mi  kevés  nyomra  akadunk,  még  kiáltóbbá  teszi  ezt  a  kietlen 
pusztaságot.  Vagy  ismét  előhozakodjunk  a  Gellért  életírójának  hét  szer- 
zetesével, azokkal  az  » írástudó  férfiakkal  s  a  magyar  nyelvben  is  járatos 


iv.aí^rűTi^ 


fS'i^ 


f  i^iíípn 


U 


&í3 


iU^iiZ^ 


'^Jt  J^xbuLí^nm'pnno  iif%  tá  fW 


^-" — 


fr^t^Í^ÜtJ 


íi|í'ft,aaÍ  Ei«4f7?riJ  ^|»^íí  *.wiirül  M-ÓT^^  s*ií4r^Vv  íttyioMÍ  pfO  ti^«í^t)i9c«?  Dí^ 


A  -a 


V- 


^    sf 


Msii 


'J?-*-^:  -*■■* 


A  pannonhalmi  apátsáí?  alapító  levelének  kicsinyíiett    má^;a. 


tolmácsaival,    a    kik    a    népnek    isten    igéjét    prédikálták  ....    a   csanádi 
provinciában  ?« 
Magyar  népdal  Van  azonban  Sz.  Gellért    életirásának    tárgyunkra  vonatkozólag   egy 

korában  igen  nevezetes  passzusa,  melyre  gyakran  hivatkoztak,  de  a  jellemző  tanul- 
ságokat belőle  le  nem  vonták.  Próbáljuk  meg  mindenekelőtt  szabatosan 
lefordítani.  A  késői  életíró   beszéli:   » Megtörtént  egyszer,   hogy   valamelyik 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBT^  49 

bivónek  védelmére  a  királyhoz  utaznék.  És  ezen  vidéknek  erdős  részében, 
mely  .a  sertések  tartáséra  szolgált,  egy  jószág  feküdt,  melyben  délre 
megszálla.  Ott  aztán  éjfél  körül  hallja  a  malomkövek  zúgását,  a  melye- 
ket ő  egyébként  nem  vett  vala  észre.  Csudálkozék,  hogy  az  mi  légyen. 
Legottan  egy  nő,  ki  a  malmot  hajtotta,  énekelni  kezde.  A  püspök  pedig 
elámulva  odaszól  Walthernek:  Hallod-e  Walther,  miképen  szól  a  magya- 
rok .  dudája  (syfnphonta  Ungarorum)  és  mindketten  nevettek  ezen  ének 
felett.  Csak  ez  az  egy  némber  hajtotta  a  malmot,  dalolása  pedig  magasra 
felment.  A  püspök,  a  ki  ezalatt  lefeküdt  az  ágyba,  még  mindig  magaiélp 
nevetve  odaszól:  Walther,  magyarázd  meg  nekem,  iinicsoda  dallaffiíí 
éneklés  ez  (quis  istíus  melódiáé  cantus  sit),  mely  dalolásával  szent 
olvasmányomat  abbahagyni  kényszerít?  Feleli  amaz:  A  dalnak  modulá- 
ciója az  (ista  modulatío  car minis  est),  feleié,  a  nő  pedig,  a  ki  dalol, 
szolgálója  annak  a  gazdának,  a  kinél  szállva  vagyunk,  a  ki  urának  büzá- 
ját  őrli  olyan  időben,  a  melyben  ezen  a  földön  más  őrlő-malmot  feltalálni 
nem  lehetne.  Mire  a  püspök :  mesterségesen  jár-e  vagy  munkálásra  ?  Mondja 
Walther:  mesterségre  is,  erőfeszítésre  is;  n^m  igás  baromtól  vontatva,  hanem 
saját  kezétől  (a  nőnek)  körülforgatva.  Ó  bámulatos  dolog,  mondja  a  püspök, 
miképen  kínlódik  az  emberi  nem !  Ha  mesterség  nem  lenne,  ki  viselhetné  el  a 
munkát.?  Boldog  ez  a  némber,  a  ki  másnak  hatalma  alatt  állva,  mégis  vidám  • 
s  ily  jókedvűn,  zúgolódás  nélkül  teljesíti  a  köteles  szolgálatot!  Egyszersmind 
nem  csekély  értékű  pénzösszeget  küldött  neki  (t.  i.  a  szolgálónak).* 

A  mi  ezen  epizódban  nevezetes,  az  nem  az  általános  emberi,  a  hit-  a  dai  hatása 
buzgó  püspök  kedély essége,  megindulása  a  nehéz  munkajárom  és  ennek 
jókedvű  elviselése  felett ;  sem  részvételi  ragaszkodást  a  nép  nyelvéhez  és  éne- 
kéhez abban  nem  láthatunk.  Épen  ennek  az  ellenkezője  az,  a  mi  megkap : 
szembeszökő  az  ellentét,  mely  a  mívelt  gondolkodású  olasz  s  az  őt  környező 
népi  világ  között  feltárul ;  a  magyarországi  egyház  ezen  törzsoszlopának 
idegenszerű  járatlansága  a  magyar  népelem  lénye  tekintetében.  Az  ő  szü- 
lőhazája, Velence,  keletkezésének  legziláltabb  fázisaiban  is,  romano-bizan- 
tin  kultür ,  befolyások  hatása  alatt  állott  Akkor  már  kétszáz  éve  múlt, 
hogy  mint  tényleg  független  városállam  a  Rivalto  szigete  körül  mai  köz- 
pontján koncentrálódott  s  az  akkori  világkereskedelemnek  és  forgalomnak 
felismerhető,  bár  még  nem  kiváló  közvetítőjévé  küzdte  fel  magát.  A  rab- 
szolgaság körül  ugyan  jelentékeny  tapasztalásai  voltak;  de  inkább  rab- 
szolga-kereskedelmi és  hajófuvarozási  réven.  Ez  az  irtózat  akkora  merő 
testi  munka  ellen,  valamint  a  mesterséges  segédeszközök  alkalmazásának 
követelménye  a  XL  század  elején,  sőt  még  a  középkornak  jóval  ké- 
sőbbi időszakaiban,  csakis  igen  előhaladott  míveltségi  állapot  mellett  kép- 
zelhető :  valóságos  olasz  vonásnak  mondhatnók,  ha  nem  tartanánk  a  felületes 
általánosításoktól  s  az  anakronizmus  vétségétől. 

Abból  a  makkosból  pedig  a  magyar  köznépnek  szerény,  de  jellegze- 
tes képviselője  lép  elénk;   egy  módfelett  dolgos   és  dalos  szolgáló.  A  mily 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  4 


Digitized  by 


Google 


50 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPADOK  KORÁBAN 


Symphonia  és  sommásan  végeznek  régi  krónikáink  az  állami  és  hadi  események  vezér- 
képviselőivel, oly  rendkivüli,  hogy  ekkora  tér  szenteltetett  a  jobbágyhely- 
zetű névtelen  vászoncselédnek.  Az  élénkérzésű  olasz  megütődik  az  egész 
tüneményen,  s  nyilván  izgatja,  zavarja  a  soha  nem  hallott  nóta,  pedig 
már  ekkor  éveket  töltött  az  országban.  E  sajátságos  ritmusok  őt  és  kísé- 
rőjét, a  Csanádi  zárdaiskola  magisterét,  a  német  Walthert  nevetésre  fakaszt- 
ják. A  püspök  élcel,  midőn  a  magyarok  symphoniáját  emlegeti.  Közel  fekszik 

a  kísértés  ezt  valami  ma- 
gyar zenedarabra,  dalra 
magyarázni.  Ámde  sytn- 
phonia :  a  középkori  világ 
nyelvén  mindig  és  kizá- 
rólag hangszert  jelentett, 
mel^'et  régi  glosszáriumok 
közepes  pontossággal,  de 
fajlagosan  felismerhetőleg 
megjelölnek.  *  Modem  je- 
lentősége mint  polyphon, 
zenekari  szerzeményalak 
csak  a  X\l.  század  óta 
kezde  képződni.  Ismétlem, 
ez  a  »  magyar  symphonia  « 
csak  élcelés  a  malomszer 
zúgásával  xegj^est  fel- 
hangzó énekre,  mely  egy 
pillanatra  hangszemek 
tetszhetett.  A  hely  érde- 
kessége ós  fontossága 
azon  észre\'ételekben  rej- 
lik, melyekkel  a  leányzó 
éneklését  kisérik.  Kétség- 
telen, hogy  valami  specifi- 
kus magyar  dolog. hallá- 
sának benyomása  alatt  állanak.  Beszélgetésük  ennek  mivoltáról  elég  szabatos 
képzetet  nyújt.  A  püspököt  megragadja  a  melódia  sajátsága,  tehát  a 
hangmeneté,  a  hangkövetkezés  egymásutánja.  Igen  régi  középkori  kéziratok 
a  sequentia  fogalmát  kötik  a  melódiához.  Walther  pedig  feleletében  a 
modulációra     utal,    tehát    a    hangesés    módjára,    a    théma,    a    zenetétel 


\  traui  dóm  kapuzata. 


»  A  tubákkal,  libiáKkal  egy  kategóriában  említtetik  a  symphonia,  de  ezekkel  nem 
azonosítható,  valamint  a  pásztorsíppal  sem.  Sevillai  Izidor  értelmezése  szerint  valami  töké- 
letesebb szájdoromb-féle  lehetett.  .A  francia  chifonie  vielle,  az  olasz  ú.  n.  Ura  tedesca  is 
ide  tartoznak.  Gyűjtőneve  különböző,  bár  rokon  többhangú  instrumentumoknak. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN  51 

<itt:    Carmen)    különböző    hangnembeli    szövésére    és    harmonikus    válto- 
zataira. 

Egy  önálló  magyar  zene-ritmusnak  legelső,  pozitív  megállapítása 
€z;  az  önálló  magyar  népzenének  történeti  emléke  olyan  időkből,  midőn 
cigány  még  nem  volt  ebben  az  országban. 

E  ténjTiek  fontossága  ki  fogja  menteni,  ha  netalán  túlságos  részié-  ^S^J^* 
tességgel  foglalkoztunk  egj^  adomaszerű  epizóddal.  Hiszen  a  magyar  dalról 
oly  kevés  a  nyomunk,  holott  a  néplélek  mozgásait,  rendüléseit  elemi 
közvetlenséggel  érezzük  történelmi  emlékeinkből.  A  külső  harcok  és  belső 
konvulziók  azon  sorozata,  mely  Sz.  István  halálától  Sz.  Lászlóig,  a  velen- 
cei Péter  trónrajövetelétől  Salamon  király  végzetéig  Magyarország,  törté- 
netét teszi,  mind  a  nemzeti  védekezés,  az  állami  függetlenség  s  az  érvé- 
nyesülésében korlátozott,  sőt  sértett  faji  érzet  kitöréseire,  küzdelmeire 
vezetendő  vissza,  öntudatos  nemzeti  visszahatás  okozata  mind,  háborgó 
népi  indulatok,  melyeknek  utórezgéseit  érezzük  latin  krónikáink  lapjain 
keresztül,  de  a  magyar  lantnak  valamelyes  műalkotásában  nem  maradtak 
reánk.  Nincs  költő,  ki  miként  a  lombardiai  városoknak  a  Hohenstaufok 
«lleni  harcaiban  énekelné: 

La  gént  d'  Alemaigna 

non  voilaz  amar, 

ni  la  soa  compaigna 

nous  plaza  usar, 

c  al  cor  m'  en  fai  laigna 

ab  lor  sargotar. 

<A  németországi  nemzetséget   ne  akarjátok   szeretni,   sem   társaságával  ne 
tessék  élni,  mert  felfordul  belsőm  csuklásuktól.) 

Egy  Peire  da  la  Caravana  (Cavarana?)  valószínűleg  olasz  nemzeti- 
ségű trobadomak  proven9al  sirventeséből  ^  való  e  versszak.  Az  egész 
költemény  egy  buzdító  s  izgató  ének  a  lombardiai  városokhoz,  hogy  a 
Hohenstauf  császárok,  jelesen  VI.  Henrik  elleni  harcukban  tartsanak  ki. 
Az  a  csüklás  a  német  nyelvre  céloz,  melyet  más  helyütt  »lairar  de 
■cas  —  kutyák  ugatásának «  is  nevez. 

Magyarországról  is  van  egy  költői  emlékünk,  mely  e  hangot  meg- 
üti; az  is  VI.  Henrik  császárt   ostorozza   s   a   német   elleni   gyűlölet  kitö- 
résén végződik.  De  az  is  proven9al;   s   a   trobadorok   sajátlagos   személyi 
■és  politikai  eszmeköréből  folyó.  A  Peire  Vidalnak  ugyanazon  időben  1198.  * 
körül  n.  Alfonz  király  halála  feletti  planh-Mt,  sirámát  értem. 

Ben  viu  a  gran  dolor 

'  D'un  sirventes  fairé  —  kezdettel  (L.  Raynouard,  Choix  des  poésíes  őrig.  des  trouv. 
prov.) ;  1196  körül  keletkezhetett  s  az  egyedüli  emlék  ezen  különben  ismeretlen  trou- 
^adourtól. 


Digitized  by 


Google 


52  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 

sor  kezdettel  \  mely  a  trobadorok  e  nagy  pártfogója  és  kedvence  a    »bon 
rey  Anfos*  vejének,  Imre  magyar  királynak  udvarán  keletkezett: 

Per  ma  vida  guerir  • 
M'en  anei  en  Ongria 
Al  bon  rey  'N  Aimeric; 
Lai  trobei  bon  abríc 
Et  aura  m,  ses  cor  tric, 
Servidor  et  amic. 

(Hogy  életemet  gyógyítsam,  Magyarországba  menék.  A  jó  király  Aimeric 
úrhoz.  Ott  jó  oltalmat  találtam  —  és  leszek  én  nékie,  csalárd  szív 
nélkül  szolgája,  barátja.)  Különben  Peire  Vidal  is  cansos-aiban  ismételve  a 
> kutyaugatás*  felette  udvariatlan  hasonlatával  gyűlölködik  a  középkori 
német  idióma  ellen. 
A  neíMcti  De  hát  az  Arpádkori  uralom  legnagyobb  alkotását  a  nemzeti  király- 

megszilárdítása  ság  s  állami  rendnek  kifejlesztése,  megszilárdítása  képezte,  melyet  szent 
István  megalapított  vala,  —  nem  a  régi  erők  és  hagyományok  evolúciója. 
Ezen  intézmények  és  vele  a  monarkhikus  keresztyén  állam  legtökélete- 
sebb, mert  legerélyesebb  kiforrása  a  XI.  század  utolsó  negyedére  esik,. 
Sz.  László  és  Kálmán  királyok  korszakára,  s  az  utóbbi  alatt  tetőpontját 
érte-  A  legendárius  vonásoknál  élesebben,  sajátosabban  jellemzi  a  benyomást,, 
melyet  Sz.  László  uralkodása,  hatalmi  állása  Magyarország  s  a  nemzet  ké- 
sőbbi öntudatára  gyakorolt,  hazai  kútfőinknek  az  az  adata,  minélfogva  »a 
római  császár  halála  után  a  németek  hercegei  és  hűbérfejedelmei  s  az  összes 
bárók  és  főemberek  közösen  és  egyértelműleg  kérik  vala,  hogy  vállalja  ef 
az  imperiumot*.  És  ha  németországi  forrás-adalék  nem  támogatja,  sőt  a 
XI.  száizad  császárválasztások  lefolyása  és  módozatai  e  hírnek  tényszerű 
valószínűségét  le  is  rontják,  Magyarország  és  koronája  nemzetközi  hatalmi* 
állásának  a  római  szent  birodalom  viszályai,  ziláltságával  szemben,  tökélete- 
sen megfelelő  kifejezője.  S  ez  a  nemzetközi  túlsúly,  mely  a  magyar  fegyve- 
rek győzelmén  alapúit,  csehek,  lengyelek  és  kunok  felett ;  s  a  keletrómai  biro- 
dalom, valamint  Oroszország  expanzivitásnak,  fenyegető,  imponáló  erőkifejté- 
sének határt  szabott  —  ez  a  hatalmi  állás,  mondjuk,  békés  célzatokat  követett 
s  a  konszolidáció  gócpontja  volt  Nyugot  és  Kelet  mesgyéjén.  Mert  a  magyar 
hatalmi  fejlődés  érdekeitől  el  is  tekintve,  ezen  európai  konszolidáció  vívmá- 

>  Barisch  szövegkiadásában  (Peire  Vidal's  Lieder  stb.),  honnan  Sebestyén  Gyula. 
(Adalékok  a  középkor  énekmondók  énet^éhez  c.  magyar  tárgyú)  tanulmányaiban  reprodu- 
kálta. De  ezen  sokat  idézett  canzonenak  Raynouard,  Diez  és  Mahn  illető  szövegkiadványai- 
ban kezdő  sora  következőleg  szól :  Mont  vin  ab  gran  dolor  (Sok  búval  él)  stb.  Egyébként 
is  számos,  bár  csak  kivételesen  lényeges  szóvariánsok. 

*  A  Bartsch-féle  szövegben  gaudir  áll,  mi  azt  jelentené :  életemnek  örvendeni,  élveznie 
De  én  a  guerir  variánst  a  fentebbi  értelmezéssel,  mint  az  előző  soroknak  s  az  azokban, 
kifejezett  életuntság  és  kétségbeesésnek  megfelelőbbel,  jobbnak  tartom. 


Digitized  by  VjOOQ iC 

-  — ^A 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 


53 


fiya  volt  egyedüli  nagy  és  tartós  hódítása  is:  a  bomladozó  horvát  király- 
ság részeinek  csatolása.  De  a  míg  Európaszerte  a  hűbériség  politikai  felül- 
kerekedése letörpítette  a  királyi  hatalmat,  szétfeszítéssel  fenyegetett  minden 
állami  egységet  s  a  jogrend  alakítását  kiszolgáltatta  a  territoriális  hatalmak- 
nak: addig  Magyarországon  a  királyság  diadalmasan  kiterjesztette  jogarát, 
szigorú  köztörvények  uralma  alá  hajtá  a  szabadosok  egész  rendjét,  főurat 
és  lovagot  egyaránt;  és  bár  a  hierarkhiai  szervezetnek  országos  kormányzati 
szerepét  és  hatalmi  körét  tovább  fejlesztette  és  tényleg  kijebb  terjesztette  a 
közép-európai  államok  bármelyikénél,  mégis  szilárd  vonásokkal  megvonta 
alárendeltségé  határait,  a  királyi  souverainitás  s  az  ország   közjoga   alatt. 

Azt  az  üj  közszellemet,  melyet  a 
magyar  királyság  megteremteni  tudott, 
sajátosan  megkülönbözteti  a  nemzetnek, 
minden  rétegeinek  az  az  egyértelműsége, 
melylyel  épen  ezen  egység  és  uralkodói 
erélynek  fejedelmi  képviselőit  avatja  hő- 
seivé, melengeti  emlékezetében.  László 
király  haláláról  szólva,  kiemeli  a  legenda, 
hogy  a  » magyaroknak  egyeteme  sírt 
felette,  papság  és  világi  nép  azonmód, 
gazdag  és  szegény  egyaránt  —  minden- 
nemű zenének  szerei  hallgatának  a  gyász 
ideje  alatt «. 

Ha  e  közszeretet  személyi  hagyo- 
mányától eltekintünk:  tényleg  a  fentebbi 
mozzanatok  és  rugók  hatályát  észlelhet- 
jük. László  utódjától  kezdve  az  egész 
Xn.  századon  keresztül  III.  Béla  király 
uralkodása  végéig,  sőt  Imre  király  halá- 
láig, a  Xni.  század  elejéig.  Kálmán  király 

alatt  mindez  nagyobb  arányokat  ölt.  Az  Adria-menti  terjeszkedés  és  Horvát- 
ország végleges  meghódítása:  egy  európai  hatalmi  politika  követése,  mely 
délfelé  szövetségeseket  keres  és  északnak  fegyverrel  támad. 

Az  ország  belkormányzatában  szigorún  egyházelvi,  mondhatnók  némi  Beikormányrat 

^      ,       .  .     .    ,  ,  ...  ,  ,  és  nemzetközi 

anakhronizmussal,  cluntacensts  irany ;  de  a  nemzetközi  viszonyokban  az  or-  viszonyok 
szag  önállóságának,  külön  érdekei  független  megóvásának  büszke  és  kíméletlen 
tanúsítása.  Az  ország  közigazgatási  rendszerének  szabatos  megállapítása 
mellett,  a  köz-  és  magánjogok  terén,  teljes  meghódolás  a  király  törvénye 
«lőtt.  Bizonyos  prohibitiv  közgazdasági  politika,  melynek  helyessége  iránt 
nem  könnyű  ítéletet  formálni  a  kérdés  adatbeli  tisztázatlansága  mellett;  s 
«gy  erélyes  és  sikeres  állami  pénzügy  megteremtése,  mely  ezen  évszázad 
Arpádházi  fejedelmeinek  legkiválóbb  vívmányai  közé  tartozik.  Azt  mondja 
egy    német    történetíró,    Büdinger,    Kálmán    király    uralkodásáról,     hogy 


Bekenga  királyné  síremléke  a  zárai 
S.  Mária  templomban. 


Digitized  by 


Google 


54  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 


>Iegbámiilatosabb  benne  az  erélyes  pénzügyi  rend,  a  rnSyen  akkori- 
ban csak- a  görög  birodalomban  s  a  mohamedán  államokban  követtetett^ 
ámde  nyugoti  és  Közép-Európában  ismeretlen  volt«. 

Olvasva  azt  a  jövedelmi  kimutatást,  mely  már  egy  századdal  ké- 
sőbbi időről  in.  Béla  király  kincstári  állapotait  összegezi,  el  kell  ismernünk,, 
hogy  hasonló  segédforrások  felett  e  kornak  egyetlen  fejedelme  sem  rendel- 
kezett. És  hogy  ez  nem  volt  csupán  papiron,  az  iránt  az  ország  nemzet- 
közi állásából  meríthetünk  pozitív  megnyugvást.  Mert  az  állami  financiák 
állása,  vagy  mondjuk  a  királyi  kincstáré,  Magyarország  története  minden 
fázisaiban  biztos  hévmérőjéül  tekinthető  az  állami  erőkifejlés  és  tekintély 
fokának.  A  hanyatlás  korszakaiban  a  köznyomomál  talán  még  kirivóbb 
az  udvar  s  a  központi  kormány  szegénysége,  kiéheztetése.  Nyugodtak 
lehetünk,  hogy  azon  korszakban,  mely  Magyarország  hatalmával  impressio- 
nálta  Európát,  a  kincstári  kimutatás  a  válóságnak  megfelelő  lehet. 

Túlzás  nélkül  mondhatunk  annyit,  hogy  ha  van  valami,  a  mi  a  töb- 
biek felett  Kálmán  király  uralkodására  a  nagyság  bélyegét  üti,  úgy  az  a 
^cél--  és  öniudaiosságnak  bizonyos  kifejtése.  így  a  nemzeti  jelleg  teJUnte- 
'tében  is.  Az  egész  korszak  állami  és  törvényhozási  tényeiből  kirí  az  a 
határozott  különböztetés,  melyet  a  szolgák  eladása,  külföldre  szállítása 
tekintetében  egyrészt  a  magyar  nemzetségü  szolga  (in  genere  Hungaro- 
•rum)  vagy  más  eredetű  magyarországi  szülött  (in  Hungária  natum 
ajfenigenam)  és  nézetem  szerint  az  »alienigena«  ez  összeköttetésben  nem 
fjelent  idegen  eredetűt,  csak  nem-magyart,  —  továbbá  az  idegen  földről 
behozott  idegen  nemzetiségű  szolgák  (linguae  alterius  servi,  ab  aliis  ducti 
regionibus)  köpött  teszen.  ^^ 
A  magvar  Maga  az  az  egész  dekrétum,  melyből  e   cikkelyt  idézzük,  a  magyar 

Xszaáiata*  nyelv  állami,  törvényhozási  használatának  egyedül  álló  emléke  e  korbóL 
Arra  a  sajátszerű  törvényszerkezetre  célzok,  mely  az  Albric  szerzetes 
kompilációja  gyanánt  került  törvénykönyvünkbe.  Azon  tekervényes,  modoros 
és  kétségbeejtőn  homályos  előszóból,  melylyel  a  Seraphin  érsekhez  intézett 
ajánlás  alakjában  munkáját  bevezeti,  kétségtelenül  kitűnik,  hogy  azon  orszá- 
gos gyülekezet,  melynek  végzeményeit  bemutatja,  határozatait  magj'ar 
nyelven  alkotta,  s  a  mit  még  kétségtelenebbnek,  vagy  legalább  is  valószí- 
nűbbnek tartok,  magyar  nyelven  folytatta  tárgyalásait. 

Oly  elenyésző,  a  mi  a  magyar  nyelvről  e  korból  reánk  maradt,  hogy 
ez  a  kérdés  némi  taglalást  és  kitérést  megérdemel  s  a  magyar  irodalom- 
történetben, mely  eddigelé  teljesen  ignorálta,  helyet  követel  magának. 

Szó  van  arról  a  cursoli  országos  gjKilekezetről  (concilium  cursoUi- 
num),  mel5TŐl  talán  soha  nem  fogjuk  megtudni,  hogy  talajdonképen  hol? 
milyen  helyen  tartatott  —  mert  Curzola  szigetén  bizonyáfa  nem;  /ursolli- 
num  {=tarczal)  olvasás  egy  elvetésen,  a  Corpus  Jurisban  nyomatott  ver- 
cellinum  pedig  egyáltalában  semmin  seni  alapszik.  Célja  volt  a  törvény- 
hozásnak, mondja  ez  az  előszó,  félemelni  a  megalázott  királyi  tekintélyt  és 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN  55 


megtömi  az  elbizakodott  lovagoknak  egyenetlenségét,  túlkapásait.  E  végből 
a  Sz.  István  törvényeinek  átalakítását  vette  célba,  a  változott  körülmé- 
nyekhez való  alkalmazását  Ama  törvények  még  a  keresztyénség  kényszerű 
terjesztése  végett  hozattak,  »a  nyers  és  kénytelen  keresztyén  ellenében* 
»Miglen  legkeresztyénibb  királyunk,  galamb-együgyűségű  kegygyei  a  bevég- 
zett vallásnak  megedzett  hitét  szemlélve  ....  a  szentemlékezetű  királynak 
törvény-szövegét  az  egybegyűlt  országnagyokkal  újraszerkesztette «. 

E  királyi  végzeményeket  az  előttünk  fekvő  törvénycikkelyeknek 
szerkesztője  csak  >recapitulálta«,  még  pedig  sovány  kivonatban.  »Nem  a 
saját  Ítéletének  nyomdokait  követte,  hanem  idegen  útnak  előző  irányaihoz 
ragaszkodva.*  S  azért  kéri  az  érseket,  kinek  rendeletére  e  munkát  vállalá : 
•uram,  te,  a  ki  engemet  ezen  népnek  nyelvében  kevésbbé  készültnek  tekin- 
tesz, ha  a  toll  a  megkezdett  út  csapásától  netalán  eltévelyegne,  megszo- 
kott jó  akaratoddal  nyesd  el  a  feleslegeseket,  pótold  ki  a  tökéletlent,  javítsd 
ki  a  hibákat*  .... 

E'  népnek,  tehát  a  magyarnak  nyelvét  csak  tökéletlenül  értette,  ki 
e  végzeményeket  kivonatos  cikkelyben  latin  nyelven  visszaadta. 

E  közelfekvő  értelmezéssel  szemben  újabb  időkben  a  régi  magyar  alkot- 
mánynak egy  éles  elméjű,  de  különc,  alapos  tudománjm,  bár  helyenként 
korlátolt  és  módszer  nélküli  vizsgálója,  Krajner  Imre  arra  utalt,  hogy  nem  a 
magyar  nyelvi  járatlanságról  van  itt  szó,  hanem  azon  eredeti  okmányok 
curiális  stylnsáról,  melyekből  kivonatát  szerkesztenie  kellett;  nem  a  » nyelv, 
linguae*  kitételén,  hanem  a  :^genere€,  e  nép  ^ilyetén  nyelvezetén^^  fekszik  a 
súly.  Azt  mondja  Krajner,  hogy  egészen  hihetetlen,  miszerint  azon  idők- 
ben ilyen  okmányok  magyarul  Írattak  volna.  De  főérvül  reáutal  azon  ellen- 
mondásra, miszerint  Albricus  »a  mi  szent  atyánk  Istvántól,  a  mi  népünk- 
nek adott  törvényről*  beszél,  —  a  mi  arra  látszik  mutatni,  hogy  ő  magyar 
születésű  volt.  Csakhogy  ez  az  utóbbi  ellentmondás  merőben  látszólagos,  s 
a  »pópulus*  szónak  különböző  értelmezésén  alapúi. 

Középkori  latinságon  a  minden  minősítés  nélküli  »populus*  kitétele 
nem  jelent  nyelv  és  származás  szerinti  népet,  hanem  politikai  nemzetet. 
És  nyilván  a  széles  értelemben  vett  politikai  magj'ar  nemzethez  tartozónak 
vallhatta  magát  az  az  egyházi,  a  ki  magyar  javadalmazásból  a  magyar 
közviszonyok  közepette  élt  s  ez  utóbbiakat  valószínűleg  hosszas  megfigye- 
lés alatt,  talán  közhivatali  alkalmazásban  közelről  megismerte :  mert  hisz 
különben  az  ország  prímása  miként  adhatott  volna  neki  törvényszerkesztési 
megbízást.^  Ellenben  hogy  »az  ezen  népnek  nyelve*  a  XI.  század  végén  is 
népi,  nemzeti  nyelvet  jelentett,  szemben  a^  irodalmi  latinnal  vagy  sajátlagos 
irálynemekkel,  az  is  kétségtelen;  mert  ismét  kérdenünk  kell:  valószínű-e, 
hogy  az  érsek  ilyetén  munkával  megbízott  volna  valakit,  ki  a  jogi  termi- 
nológiát nem  ismerte? 

Kétségtelen:  egy  idegen  származású,  de  idővel  meghonosúlt  egyházi 
férfiú  áU  előttünk,  ki   a   magyar   nyelv   tökéletlen   ismerete,   de  nem  teljes 


Digitized  by 


Google 


56 


A 'MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK '  KORÁBAN 


tudatlansága  mellett,  magyar  törvényhozási  matériáiéból  dolgozoU.  Sőt 
nem  tudom,  vájjon  az  Albricus  modoros,  negédes  irálya  s  álszerénykedése 
mellett,  tanácsos-e  szó  szerint  vennünk  azt  a  »kevésbbé  kész«  képzettségét 
e  nép  nyelvén,  a  mi  ép  ügy  lehet  kacérkodás  az  ő  magyar  nyelvisme- 
retével idegen  létére,  a  mint  az  »unus  ex  minimis*,  egy  az  utolsók  közül 
való,  a  kinek  magát  legeiül  bemutatja,  »s  a  ki  mégis  a  szentség  szolgá- 
jának neveztetik  a  mennyei  szemlélkedés  palotájában «,  nyilván  egészen 
mást  fejez  ki,  mint  a  maga  teljes  jelentéktelensége  öntudatát  és  beismerését. 
Hogy  mik  lettek  légyen  ezen  ^idegen  ütnak  előző  irányai*,  valami  kész, 
végleges  magyar  szerkezet-e,  avagy  csupán  feljegyzések   a   tárgyalásokról, 

mely  utóbbiak  ezen  összefüggés  szerint 
mindenképen  magyar  nyelvűek  lehettek 
—  ki  a  megmondhatója? 

A  mellett  nem  szól  semmi  valószí- 
nűség, hogy  Albricus  e  tárgyalásokon, 
akár  mint  jegyző  vagy  hallgató  maga 
is  jelen  lett  volna.  Igen  találó  Krajnemek 
az  a  megjegyzése,  melyet-nnűve  egy 
másik  helyén,  másnemű  összefüggésben 
mellesleg  odavet,  miszerint  Albricuis 
egyenest  reácéloz  az  országnagyok  e 
gyülekezete  korlátozott  és  zárt  jellegére. 
»A  királyi  tanácsba  az  ajtókon  kivül 
állót  be  nem  engedte  a  lenézett  sze- 
génység.* 

A  mi  magukat  a '  törvénycikke- 
lyeket illeti,  ezek  bár  há  nem  tárják  is 
fel  előttünk  azt  »a  számtalan  mag>'ar 
fordulatot*,  melyet  Szalay  László  egy 
jegyzetben  bizonyítás  avagy  részlete- 
zés nélkül  odavetőleg  felemlít  —  annyi 
Árpádkori  tör-  kétségtelen,  hogy  más  észjárás,  más  formulázás,  pongyolább   irály  és  több 

VQny  magyar 

szavai  olyan  teteinek,  mondatnak  foglalatjai,  a  melyeknek  zavarossága  egy  ide- 
gen és  helyenként  meg  nem  értett  minta  utáni  dolgozatra  vall.  S  azután 
az  egyedüli  Árpádkori  törvény,  a  melyben  magyar  terminusok,  szavak 
szerepelnek.  Mindössze  két  ilyen  magyar  kitétel  fordul  benne  elő.  Az  egyik 
az  a  capecium  szó,  mely  alatt  nyilván  kepét  kell  érteni.  Bár  a  kepe 
fogalmának  beléillesztése  ama  44-ik  cikkelybe,  mely  szól  a  bitang  szol- 
gáknak adásvevése  tilalmáról  és  birságairól,  már  nem  zavarhatja  a  kon- 
strukciót —  mint  azt  a  Corpus  Juris  glosszája  megjegyzi,  mert  a  mondatót 
sem  a  Sámboki  lectiója  szerint,  sem  az  Endlicher  által  közzétett  szöveg- 
ben szabatosan,  megoldani  amügy  sem  sikerűi.  Megjegyezzük  niég,  hogy  a 
<:apecium,  capecius  vagy  capetiae  a  mint  a  szó  III.   Ince   pápának  a  kialo- 


A  zárai  S.  Nfária- kolostor  campaniléje. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN  57 

csai  főpaphoz  intézett  egyik  levelében  szerepel,  kizárólag  magyarországi 
szolgáltatás  értelmében  fordul  elő.  Ezenkívül  m^  csak  a  Mátyás  király 
1481-íki  dekrétumában  (V.  art.  5.)  említtetik  s  analóg  összeköttetésben  a 
Kálmán-féle  cikkelyhez;  t.  i.  természetbeli  szolgáltatás  pénzértékű  megha- 
tározása, amott  megváltása  céljából 

A  másik  és  sokkal  kirívóbb  magyar  szó  az  Albric  törvényszerkeze- 
tében, a  mega  (megye),  megalis  (megyei)  ismételt  használata,  a  megfelelő 
latin  kitétel  helyett,  a  latin  mondat  közben :  p.  o.  Ducis  ministri  qui  in  mega 
regis  sünt  etc.  Avagy:  in  qua  Comitis  Mega  Rex  digrediatur,  duo  judices 
megales  etc.  Tehát  megye  és  megyei:  két  olyan  fogalom,  melynek  külön- 
böző, de  régtől  használatos  latin  terminusok  felelnek  meg,  akármily  érte- 
lemben használjuk  e  szót:  limes,  comitatus  vagy  districtus  jelentésében. 
Mondhatnók,  hogy  Albric,  a  magyar  megj'ének,  megyebírának  sajátlagos 
természete,  jogállása  által  megragadtatva  a  különbözést  a  magyar  elneve- 
zés által  kivánta  jelezni.  De  ez  nem  felelne  meg  sem  az  előző,  sem  a 
kövákező  források,  oklevelek  irálya,  latin  nyelvhasználatának.  Sokkal  köze- 
lebb fekvő  a  magyarázat,  miszerint  Albricot  —  s  ez  egy  érv  idegen 
származása  mellett  —  megragadta  az  a  sűrűn  hallott  magyar  szó :  megye, 
megyei  —  a  fülében  csengett;  és  bár  deák  dolgozatának  magyar  színeze- 
tét, zamatát  annak  eredeti  használatával  emelni,  kimutathatni  vélte.  Mert 
ismételjük,  se  szükség  nem  kivánta,  se  szokásnak  meg  nem  felelt. 

Már  néhai  jó  Jemey  János  panaszolta,  hogy  »honi  irodalmunk  történet-  J^f^jUJjJ  ^^nré- 
írói  kevés  figj^elemre  méltaták  vagy  épen  mellőzék  Kálmán  király ....  fontos 

cikkeit* A  fentebbiekben  az  Albricus  által  szerkesztett  végzeményre  meg- 

kisérlettük  azt  Maga  Jemey  a  U.  végzeménynek  ama  kezdő  cikkelyeit  idézi  fel 
(fordításában),  melyek  a  bécsi  Thuróczi-kéziratban  Kálmán  királynak  önálló 
zsidó-törvényét  képezik,  tényleg  azonban  a  keresztyének  és  zsidók  közötti 
adás-vevési  ügyleteket  szabályozván,  egy  darab  kötelmi  jogot  tartalmaznak. 
Ez  ügyleteknél  bizonyos  szerződések,  bizonyságlevelek  kiállítása  rendelte- 
tett el,  s  e  »cartulá«-k  használata,  érvényesítése  szabályoztatik. 

Méltán  kérdezi  Jerney:  minő  nyelven  készültek  ezek?  » Latinul  bizo- 
nyára nem.  Azon  korban,  midőn  maga  a  papi  rend  is  zsinati  törvények 
erejével  szoríttatott  a  latin  nyelv  (lingua  literatoria)  tanulására  s  beszélé- 
sére,  annak  közhasználatát  feltenni  is  balgaság  volna,  c  S  az  Albric  elő- 
szavára hivatkozva,  végzi:  » Mondják  már  mindezek  után  elleneink:  mikép 
nyelvünk  az  Arpádi  királyok  szakában  nem  íratott  s  íratásra  képességgel 
nem  birt  vala:  zajgásuk  a  buta  rágalmak  posványába  sűlyed  el.€ 

De  ha  a  magyar  államiság  területi  s  eszmei  nagymérvű  kibontakozá- 
sát Kálmán  király  uralkodása  alatt  a  magyar  nyelv  közhasználata  kiséri, 
legalább  annyi  nyomát  tüntethetjük  ki,  mint  a  középszázadok  semmi  más 
korszaka  alatt:  egyszersmind  a  szárnyszegés,  a  híinyatlás,  a  népi  fejlődés 
tervszerű  megakasztásának  kezdeményeit  is  ezen  uralomra  kell  visszavezet- 
nünk. Arra  a  tilalomra  célzok,  mely  szerint  semminemű  úri  hatatom   alatt 


Digitized  by 


Google 


58  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 


álló  egyénnel,  vámépbelivel  sem  tanulmánsá  folyamot  végeztetni  avagy  azt 
pappá  tenni  urának  tudta  és  nyilvánított  beleegyezése  nélkül  nem  szabad;  a  ki 
megcselekszi,  a  teljes  megváltási  díjon  felül  még  ötven   pensa-nyi   birságot 
köteles  fizetni, 
úrijo^okés  Az  igazat  bevallva,  nem   látom   adatszerűleg   megállapítható  nyomát, 

hogy  ezen  rendelkezés  fentebbi  módozatai  alatt  foganatba  vétetett  volna. 
Az  az  (első)  esztergomi  zsinati  végzemény,  a  melynek  cikkelyei  között 
előfordul  (65.),  országos  törvényünkbe  fel  nem  vétetett,  és  bár  legtöbb  ren- 
delkezései tényleg  érvényesültek,  alaposnak  látszik  Endlicher  azon  jellemzése, 
miszerint  egy  nemzeti  zsinat  elé  terjesztett  törvényjavaslattal  van  dolgunk. 
Ámde,  akár  törvény,  akár  javaslat,  a  tényszerű  történeti  állapot  megvilágítá- 
sára becses  emlék.  Mutatja  a  törekvést  alsóbb  s  ennélfogva  nyilván  tiszta 
magyar  néprétegekben  felemelkedni  nemcsak  az  egyházi  rendbe,  de  ezenkívül 
is  a  literarius  tanulmányra.  És  látjuk  a  tendenciát  a  magyar  főpapságnál, 
hogy  az  emelkedő  törekvésnek^  a  szellemi  aspirációnak  ütját  állja.  Még  pedig 
nemcsak  a  sajátképeni  szolgánál,  a  föld  népénél ;  hanem  azon  elemeknél  is, 
melyek  Nyugot-Európában  mindenütt  a  nemzeti  szabad  polgárság  zö- 
méhez hozzáforrtak,  későbben  sajátképeni  tömegét  képezték,  t.  i.  azok  az 
iparúző  városnépek,  burgensisek,  servientes  castri  civiles,  a  kik  nálunk 
egyedül  válhattak  volna  magyar  polgársággá,  holott  Nyugoton  az  italo- 
galliai  országokban  a  római  városélet,  törvény  és  polgári  jog  az  ó-római 
császárság  korától  fogva  szinte  megszakítatlanul  átörökítette  volt  egy  sza- 
bad városi  polgárzatnak  társadalmi  hagyományait  s  intézményes  kereteit. 
Mert  az  egyházi  pálya  Magyarországon  nem  volt  az  a  mindenki  által 
megközelíthető,  felemelő  s  a  feltétlen  szabadok  sorába  igtató  hivatás,  a 
melyre  egyetemes  természete  szánni  látszik.  Nemcsak  hogy  az  »úr€  manumis- 
sió-ja  kívántatott,  de  az  egyházinak  egyéni  jogállapota,  statusa  is  különös 
változást  nem  szenvedett.  Megszűnt  szolgai  munkára  kötelezett  lenni,  s  az 
egyháznépbeli  szolgának  felszenteltetése  után  született  gyermekei  az  egy- 
házbeli  szabadok  sorába  léptek;  —  de  ezen  utóbbi  rendelkezésből  távolról 
sem  szabad  azon  általános  következtetést  levonni  —  mint  egy  helyütt 
Szalay  L.  tevé,i  miszerint  a  » klerikussá  vált  szolga  családja  szolgai  állapot- 
jából  kibontakozott «.  Mert,  mint  a  Kálmánkori  zsinati  végzemény  szövegéből 
kitűnik,  az  csak  az  egyháznépbeliekre  vonatkozott.  Ellenben  a  XIII.  szá- 
zad oklevélkészletének,  egyház-törvénykezési  és  bíráskodási  emlékeinek 
szorosabb  vizsgálata  arról  g>'őz  meg,  hogy  az  egyházi  állás  a  tökéletes  sze- 
«iélyi  szabadság' státusát  nem  vonta  maga  után,  hogy  éles  különböztetés 
"tétetett  a  nemesi,  teljes  jogü  szabad  egyházi  s  a  szolga  állapotú  papok 
(presbyteri  servilis  conditionis)  között,  hogy  az  utóbbiak  nem  birtak  mindig 
az  egyházi  szolgálat  szabad  helyválasztása  vagy  áttétele  jogával,  hanem  — 
főképen  az  egyháznépbeliek  —  gyakorta  csak  az   engedélyező,  »manumit- 


Magyarország  története  I.  226.  1. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ARPADOK  KORÁBAN 


59 


tens«  egyház  területére  voltak  szorítva;    végre,   látjuk   az  eseteket,  midőn  .    szoiga 
a  magáníoldesúr  a  pap  és  családja  ellen  »felveti  a  státus  kérdését,  az  illető 
papra  gyermekeivel  együtt  a  saját  szolgájának  (jobbágyának)   címét   reá- 
illesztvén c. 

E  különböztetések  s  engedélyezési,  szabadítási  követelmények  még  a 
szerzetrendi  fogadalmasokra  nézve  is  követhetők. 

Ezek  a  viszonyok,  melyeket  köz-  és  jogtörténetünk  eddigelé  oly 
kevéssé  tisztázott,  nem 
igen  lehettek  alkalmasak, 
hogy  az  egyházi  rendet  a 
magyar  nép  szellemi  erői- 
nek medrévé  tegyék  és 
magasabb  ismeretek  elsa- 
játítására, irodalmi  képessé- 
gek kifejtésére  ösztönözzék. 
Mert  a  mely  egyházme- 
gyékben tömegesen  talál- 
kozunk e  » szolga  állapotú 
papokkal* ,  ott  »a  kevés 
tized,  ínség  és  hogy  nincs 
miből  fentartani  őket «,  álta- 
lános panasz  tárgya. 

Ezeknél  ismeretesebb, 
mert  európai  fórum,  a  ró- 
mai kúria  előtt  két  pápa 
alatt  játszódott  le  az  eset, 
mily  kivételes  és  nehéz 
volt  a  kibontakozás  e  vi- 
szonyokból, mily  keserves 
az  ellenzés,  melyben  a 
személyes  érték  érvényesü- 
lése Magyarországon  egy- 
házi  téren   is    találkozott, 

mily   egyoldalúan   főúri   előjog   haszonélvezete   gyanánt    állíttatott    oda    a 
főpapi  hivatás. 

A  TimóU  zalai  főesperes  zágrábi  püspökké  nevezésének  siralmas  tör- 
ténetére célzunk.  IV.  Orbán  pápa  nevezte- ki,-deJVJBéla-király...s-a  ^zágrábi - 
káptalan  egyaránt  vonakodtak  őt  elismerni,  befogadni,  még  pedig  alacsony 
származás  címén.  Mellőzöm  ezen  három  évre  (1264 — 66)  kinyúló  vitás 
ügy  nagyérdekű  részleteinek  idézését.  A  viszálynak  tudvalevőleg  IV.  Kele- 
men hajthatatlan  erélye  vetett  véget,  a  kinek  utoljára  sikerűit  a  püspöki 
kinevezésnek  érvényt  szerezni.  Az  a  bulla,.-jiielylyel  IV.  Kelemen  »a  sze- 
génynek ügyét,  ki  az  Ürra  van  hagyva,  nyomozni*  Ígérkezik,  s  a  melyben 


A  jaki  templom  kapuzata. 


Digitized  by 


Google 


60  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 

a  lelki  tulajdonságok  istenadta  jogának  elismerése  követeltetik,  kétségkivül 
páratlanul  áll  hazai  történetünk  középkori  okmánytárában.*  Azonban  zavaró 
tévedés  lenne  azt  hinni,  hogy  egyedülállók  a  középkor  általános  törté- 
netében; zavaró  azért,  mert  megtévesztene  a  tényleges  állapotok  és 
különbözések  tekintetében,  melyek  Magyarország  és  Nyugot-Európában, 
valamint  a  kettő  között  fennálltak.  A  demokráciának,  a  demokráciái  egyen- 
lőségnek eszméi  és  törekvései  a  középkori  történetben  is  nevezetes  fejeze- 
tet töltenek  be.  De  nem  a  XIII.  századi  degeneráló  és  bomladozó  magyar 
királyságban.  •  IV.  Orbán  és  IV.  Kelemen  egyaránt  franciák  voltak.  Északi 
axnaz,  délfrancia  (épen  •  Saint-Gillesbeli)  emez.'  IV.  Orbán  pap  és  theologus 
s  állítólag  egy  troyes-beli  foltozó  vargának' a  fia.  IV.  Kelemen,  a  pro- 
ven9al,  korábban  jogász  s  a  pápai  széken  aíAnjou-politikáncdc  nemzetközi 
ágense.  Ennek  neve  a  proverí9al  költők  sorában  is  megörökíttetett,  habár  a 
vallási  költészetnek  gyér  ágában  és  hanyatlási  korszakában.  De  Magyar- 
országon hogy  támadhatott  volna  nemzeti  irodalom,  midőn  az  írástudók 
vezérosztályában,  az  egyháziban,  legalább  annak  felsőbb  rendjeiben  a 
nemesi  születés  nyilváníttatott  főkellékül,  melyet  nem  pótolhatott  sem  érdem, 
sém*  tudás. 

JFelesleges  ismételgetés  volna,  újból  kiemelnünk,  hogy  e  népnek  anyagi 
helyzete,  egész  nyomorúságos  állapota  ezen  szellemi  mozgási  szabadságá- 
nak megfelelő  volt.  »Az  arany  bulla  a  magyar  történetek  mezején  egyike 

azon'»deusterminus*-oknak,  mélyek  előre  és  hátra  mutatnak* mondja 

SzALAY  LÁSZLÓ,  —  történetíróink  közül  az,  ki  a  legmélyebb  államférfiúi 
bepillantást  tanúsította.  És  bárha  6  nagy  műve  egyik  legtartalmasabb 
fejtegetésében,  államférfiúi  tárgyilagossággal  és  történetírói  intuícióval 
egyaránt,  •  az  alkotniányos^fejlődés  becses  eleméül  méltányolván  a  nemesi 
előjogoknak'  ezen  nfiagy  szabadságlevelét,  —  »miután  adott  viszonyok 
között  a  nemzeti  szabaSsághoz  csak  az  arisztokrácián  mint  médiumon 
át-  vitt  és  viszen  az  út«,  — .  szintén  konstatálja,  hogy  azon  egész 
konstelláció  alatt,  mely  ~  e"' bullát  eredmény  ezé,  » óriási  léptekkel  kezdett 
veszendőbe  menni  a  birodalom*.  ' 

A  teieíJítésck  S  a  királyi  hatalom  arisztokratikus  megtörésével,  a  birodalom  bomla- 

dozásával  veszni  indult  maga  a  nép.  Azután  a  tatárjárás  a  magyarság 
létszámát  nagyobb  arányban  pusztítván,  oly  súlyosan,  mint  egyetlen  közép- 
és  nyugot-európai  népnél  sem,  annak  helyreállítása  is  rendkívüli,  mond- 
hatnók, inorganikus  módon  történt.  A  német  beköltözés  és  telepítés,  mely 
Sz.  Istvánnal  vévén  kezdetét,  a  XII.  század  második  felétől  fogva  II.  Géza 
óta  nagy  mérveket  öltött,  most  e  pusztító  vész  után  ismét  megindulván,  a 
lakosság  nemzetiségi  arányait,  de  még  inkább  a  nemzeti  osztálytagőlatot 
lényegesen  érinteni  kezdé.  A  német  hospes  szinte  azonosul  a  magyarországi 

*  Ez,  valamint  az  egész  ügyre  vonatkozó    okmányok   közölve    Theiner,    Monum.  L 
és  Fejér  Cod.  Dipl.  T.  IV.  3.  köt. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPADOK  KORÁBAN  61 

polgár  fogalmával.  De  bármennyire  elismerjük  a  német  telepítés  természet- 
szerű geográfiai  vonását  és  üdvös  jelentőségét  az  ország  polgárosodása, 
anyagi  haladása,  ipari  és  forgalmi  kultúr-viszonyai  emelésében,  talán  az  a 
tekintet  sem  jogosulatlan  a  magyar  szellem  s  irodalom  kifejlődésének 
szánt  történeti  szemlében,  miszerint  e  szellemre  s  irodalmi  nyilvánulására  az 
idegen  beköltözésnek  ez  a  túlnyomó  német  tömege  nem  lehetett  kedvező 
hatással. 

Sőt  azon  erős  német  irányzattal  szemben,  mely  napjaink  történet- 
írását és  szemléletét  Európaszerte  befolyásolni  kezdi,  —  legújabb  keletű, 
modem  fejlemények  kritériumait  vivén  bele  a  középkori  germán-teuton 
dolgok  és  viszonyok  megítélésébe,  —  szükségesnek  látszik  ama  ténynek 
kiemelése,  hogy  a  szellemi  kultúra  élesztése,  valamely  nemzeti  irodalom 
termékenyítése  tekintetében  e  teuton  befolyástól  alig  volt  mit  várni.  A 
míveltség  és  szellemi  produkció  hagyományait,  úgy  mint  élesztő  erőit  a 
római  kultúra  és  italo-román  utódjai  örökítették  át.  A  thuiscon,  mint 
maga  a  szó  töve  mutatja,  csak  egy  népelemi  nyelv  volt;  egy  volgar" 
a  szó  alantibb  értelmében.  Az  önálló  és  —  viszonylag  a  középkorban  —  új 
nemzeti  kultúrák  támadása  és  növekvése,  azon  ölelkezés  és  termékenyítés 
intenzivitásától  függött,  melylyel  a  szó  valódi  értelmében  európai  egyete- 
mes anyamívelődéséhez  és  román  sarjadékaihoz  viseltetett 

Reánk  nézve  e  német  kultúrbefolyást  az  a  keleti  mesgye,  az  Ostmark  jjuifúíbeTowás 
képviselte,  az  a  bajuvár-osztrák  országcsoport,  mely  Magyarország  törté- 
netére és  társadalmi  alakúlatára  Géza  vezérségétőljjogva  napjainkig  befolyni 
soha  meg  nem  szűnt.  A  magyar  jogtörténet  feladata  e  germán  érvényesü- 
lést az  Árpádkori  közjogi  intézményekre  s  a  magán-,  főleg  birtokjogi  tör- 
vényhozásra kimutatni.  De  a  mi  szellemi  mivelödés  tekintetében  ezen 
legközvetlenebb  német  szomszédainktól  várható  volt,  arra  nézve  adjuk  át 
a  szót  egyik  legilletékesebb  történetírónknak.  »E  tekintetben  Ausztria  hosz- 
szú  ideig  a  (német)  birodalom  többi  országai  mögött  állott  —  írja  Huber 
Alfonz ;  *  —  magasabb  míveltségről  akár  csak  a  középkor  szellemében  is, 
itt  nem  lehet  szó.  A  birodalom  súlypontja  a  Babenbergek  korában  a  Rajna 
mellékén  és  határos  területein  feküdt,  úgy  hogy  a  délkeleti  német  márkák 
már  területileg  is  legmesszebb  estek  ettől.  Nem  volt  egy  monostoruk,  mely 
a  tudományokat  ápolta  volna,  egy  birodalmi  apátságuk,  melynek  feje  az 
udvarral  s  a  kormánynyal  élénk  összeköttetésben  állott  volna.  Ausztriába 
vagy  Stájerországba,  mondhatni,  hogy  soha  sem  jött  császár.  Néhány  zár- 
daískolában  a  barátokat  és  talán  más  tudnivágyó  ifjakat  vallásban,  írás-, 
olvasásra  és  számvetésre  tanították. «  * 

És  ha  ezen  eredeti  mivoltában  fejlődő  néptörzsnél  a  lírai  és  népkölté- 
szetnek gyöngyei  fakadtak  is  és  őriztettek  műköltészetében  Reinmarnál, 
Walter  von   der  Vogelweidénál :   a  francia-olasz   műbefolyás   szembeszökő. 

'  Geschichte  Oesterreichs  I.  kőt.  mívelődési  állapotokról  szóló  XVII.  fejezet  491—3.  I. 


Digitized  by 


Google 


62  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 


Onnan  tehát  Magyarországnak,  a  magyar  szellem  kifejlődésének  nem  volt 
mit  várnia. 

ciasz  telepek  Azonban  Magyorország   tényleg   el   volt   özönölve    olasz  elemektől, 

melyeknek  befolyása,  mint  fentebb  említők,  a  keresztyénség  első  térítési 
mozgalmaitól,  Sz.  István  kezdeményeitől  fogva  észlelhető.  A  »latini«  ezen 
folytonos  beszivárgásáról  és  helyenként  tömeges  megtelepedéséről  sem  tör- 
vénykönyvünk gyér  megemlékezése,  sem  a  krónikák  nem  n5aíjtanak  kellő 
fogalmat.  Csak  az  oklevelekből  látjuk,  mily  sűrűek  a  királji  birtok-  és  vele 
járó  nemességadományok,  megyei  közhivatalok  viselése  olaszoknál  és  olas2:ok 
javára;  miként  képezik  a  lakosság  tekintélyes  részét  városokban,  mint 
Sz.-Fehérvár,  Esztergom,  és  lépnek  fel  sűrűn  a  Szepességben  a  német  elem 
tülnyomósága  dacára.  De  a  magyar  nép-nemzeti  szellemmel  érintkezésbe 
ezek  nem  lépnek;  legalább  nincs  nyoma,  hogy  annak  irodalmi  produkcióját 
az  Árpádok  korában  termékenyítették  volna. 
Romjw  És  mégis  van  valami  Árpádkorbeli  történetünkben  a  mi  román  befo- 

lyásra utal,  s  a  magyar  történettel  foglalkozókat  önkénytelenül  annak  nyomo- 
zására ösztönzi.  Kétségtelen  a  somogyvári  Sz.  Egyed  zárdának  szabályszerinti 
összeköttetése  a  proven9al  anyaházzal  s  e  francia  jellegnek  a  XII.  századon 
keresztül  szigorú  megóvása.  Kizárólag  qsupán  >*  franci «  lehettek  tagjai  *  s 
az  első  barátok  közül  egy  Poitiers  városi  tudós  barát  —  Petrus  Pictaviensis 
grammaticus  —  külön  kiemeltetik.  De  midőn  Büdinger  azon  nézetét  nyilvá- 
nítja, miszerint  y^egy  történeti  irodalom  kezdeményei,  melyek  nemsokára 
azután  felismerhetők,  lényegileg  e  francia  barátokra  vezethetők  vissza*  — 
csak  szubjektív  feltevésnek  ad  kifejezést.  És  hasonlóképen  csak  következtetés, 
bár  indokolt,  a  Bartal  Györgyé,*  ha  a  III.  Bélakori  királyi  kancellária  rende- 
zését ily  francia  befolyásra  vezetik  vissza. 

Román:mag^-ar  De  Van  egy  tér,  a  melyen   ez   a   romano-francia   befolyás  enyészhe- 

emickek  tétlen  emlékekben  megérzékűlt  s  az  Arpádházi  uralom  és  magyar  munkának 
kinyomatát  megörökítette.  E  tér  az  építőművészet.  E  téren  a  román, 
kerek  íves  stílnek  képviselője  és  terjesztője  Kelet  felé  s  az  Adria  mentén, 
Dalmáciában  a  magyar  építés  volt.  Bár  a  mongol  pusztítást  csak  kevés 
emlék  élte  túl,  mégis  határozottan  szólhatunk  egy  magyar  műépítési  kor- 
szakról és  irányzatról.  E  korszaknak  egyik  utolsó,  már  átmeneti  stádiumát 
a  körből  a  csúcsívesbe,  tünteti  fel  a  jaki  apátság  temploma  s  annak  stíl- 
beli  válrokona  a  traui  dóm.  Kálmán  király  dalmáciai  hódítását  a  S.  Maria 
apácakolostor  campaniléjének  építésével  örökítette  meg  és  a  S.  Maria  tem- 
plom délkeleti  sarkában  Bekenga,  Kálmán  király  első  (tőle  elválasztott)  nejé- 
nek feliratos  síremléke  egész  tisztaságban  tanúsítja  e  román  stílt. 

*  E  szokás  azonban  a  XIL  sz.  végén  a  magyar  honosok  által  sérelmesnek  pana- 
szoltatván, Imre  király  óta,  a  XIII.  század  első  éveitől  fogva  az  idegen  jelleg  megszűnt  s 
a  szerzettársak  magyarok  voltak.  L.  Puxhoffer  Monaster.  Hung.  I.  köt.  a  Sz.  Egyedi  zárda 
tört.  fejezetét. 

■  Bartal :  Commentar.  ad  Hist.  Hung.  Tom.  II,  p.  94. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN  63 


E  műveknek  építőmesterei  kőfaragó-,  festő-,  aranyozó-,  lakatos-mesterei 
Magyarországból  és  Ausztriából  valók  voltak, »  —  ha  a  stíl  maga  idegen, 
francia  eredetű  volt  is  és  Ausztria-Karinthián  keresztül  származott  be  ha- 
zánkba. Ama  fentemlített  királyi  adományozások,  nemesítések  közül,  melyek 
olaszok  javára  történtek,  igen  sok  mesterembereknek,  valószínűleg  ezek  kitü- 
nőbbjeinek  jutalniíizására  eszközöltetett.  E  hely  szűke  tiltja,  hogy  a  magyar 
oklevéltárból  e  tanulságos  eseteket  egyenként  idézzük. 

Közvetlenül  a  tatárjárás  után  jő  hazánkba  Villars  de  Honnecouri,^  a 
cambray-i  székesegyház  építésze,  a  kinek  a  kassai  s  esztergomi  székesegy- 
házak építése  s  a  marburgi  Sz.  Erzsébet  templomé  tulajdoníttatik.  Hazánkban 
ekkor  veszi  kezdetét  a  magyar  építészetnek,  az  Eitelberger  felosztása  szerint 
másod^,  góthikus  korszaka.  De  a  dalmata-horvát  nevezetes  műemlékeken 
még  sokáig  amaz  első,  romaneszk  műiránynak  befolyását  észlelhetjük. 

Azonban  bármi  kedvezőtlenül  alakultak  légyen  az  Arpádházi  uralom  ^^J!J^" 
alatt  a  magyar  közviszonyok  egy  sajátlagos  nemzeti  irodalom  kifejlődése,  a 
magyar  népi  szellem  összhangzatos  kibontakozása  tekintetében :  mégis  hagyo- 
mányokat, nemzeti  klenódiumokat  örökített  át,  melyek  páratlan  becsükben 
magukban  hordták  egy  jobb  jövőnek  zálogát.  A  középkor  ama  századai- 
ban, midőn  a  hűbériség  nemcsak  az  országok,  de  a  népek  belső  egységét 
is  darabokra  -törte  Európaszerte  és  sem  a  nemzeti  öntudat,  sem  az  egysé- 
ges haza  érzelme  megfogamzani  nem  tudott,  —  Magyarországon  a  királjd 
család  minden  belviszályai  és  tagjainak  birtoklási,  kormányzási  szeparatiz- 
musa dacára  és  dacára  az  arisztokráciái,  sőt  oligarkhiai  elhatalmasodásnak 
a  XIII.  század  folyamában,  —  a  nemzeti  egj'ség  soha  megzavarva  nem 
lett,  s  a  királyság,  utolsó  képviselőinek  minden  sülyedése  dacára  soha  meg 
nem  szűnt  ez  államiságnak  tisztelt,  sőt  szeretett  kapcsául  tündökölni. 

Kétségtelen,  hogy  Magyarországot  is  Sz.  István  királyságának  alapí- 
tásától fogva  megragadta  a  hűbériség.  De  az  a  mód,  a  mely  szerint  az 
Magyarországban  kifejlődött  —  épen  ügy  mint  Angliában  —  inkább  erő- 
sítése volt  a  királyi  központosításnak  s  országos  egységnek,  mint  lazítása, 
megbontása. 

»Hogy  a  magyar  nemesi  jószágban  a  királyi  jog  benne  fekszik  és 
hogj'  a  nélkül  azt  sikeresen  nem  bírhatni « :  ezt  a  jogelvet  X'erbőczivel  szem- 
ben, ki  a  Lajos  király  uralkodása  idejétől,  jelesen  1351-től  fogva  hatályos- 
nak mondja,  már  az  Arpád-királyok  korszakában  érvényesülJnek  kimutatta 
Krajner.^   S  a  germán  jogintézmények  minden  analógiái,   sőt  kölcsönvételei 

'  L.  G.  Gelcich  :  Le  confraternitá  laiche  in  Dalmatia.  (Ra«;u>;i  1885.)  25  I.  —  Jack- 
son  :  Dalmatia  etc.  Vol.  I. 

•  Villars  de  Honnecourt  vázlatkönyvének  különböző  lapjain  és  rajzolatai  között 
foglaltatnak  ama  sajátkezű  feljegyzései,  melyek  Magyarországba  hivatásáról,  itteni  hosz- 
szabb  időzéséről  és  futólag  működéséről  tesznek  bizonyságot. 

'  Krajner  Imre :  A  magyar  nemesi  jószág  természete  (Pest,  1 843.)  számos  erre  vo- 
natkozó oklevéli  helynek  és  esetnek  kimutatása  mellett. 


Digitized  by 


Google 


64  A  MAGYARSÁG  AZ  ÁRPÁDOK  KORÁBAN 

mellett  mindenkinek  el  kell  ismernie  a  magyar  közjogi  fejlődésnek  azt  az  ere- 
deti vonását,  hogy  közjogi  jurisdictiónak  állandó  területi  elidegenítését  nem 
ismerte,  közhivatali  jogosítványnak  magántulajdonul  gyakorlását  s  öröklő 
átvitelét  nem  engedte.  Az  arany-bulla  XVI.  cikkelyének  —  » egész  várme- 
gyéket, vagy  bárminőnemű  méltóságokat,  jószágul  vagy  magántulajdonul 
nem  fogunk  örökre  adományozni*  —  ez  a  voltaképeni  értelme.  Sem  a  vár- 
megye feletti  királyihatalomról,  sem  a  királyi  hivatalok  köz-  és  nem  magán- 
jogszerű  személyes  adományozásáról  a  magyar  király  soha  nem  fog  lemon- 
dani. A  magyar  hűbériség  tehát  abból  állott,  hogy  magánjogi  viszonyokat 
közjogiakká  tőn,  de  megfordítva  sohasem:  a  magyar  közjogi  jogosítvány 
nem  vált  magánjogi  tulajdonná.  E  föld  minden  talpalatján  megtartotta 
országos  jellegét;  s  a  közhatalom  egységes  maradt  a  sz.  korona  fej^sége 
alatt.  S  ezen  országos,  közjogi  egységen  felül  —  megvolt  a  nemzeti,  mond- 
hatnók, faji  összetartozóságnak  forrasztó  központja  azon  érzelemben,  mely- 
lyel  a  magyar  nép  az  Árpádház  véreihez,  sarjadékaihoz  ragaszkodott. 
Ragaszkodó  Ez  az  érzület,  ez  a  ragaszkodás   soha   nem   nyilvánült  szenvedélye- 

Árpádokhoz  sebben,  szivósabbúl  mint  az  utolsó  Arpádházi  fisarjadék,  a  velencei  Endre: 
trónra  jutása  körül  s  uralkodása  folyamán.  Bárha  ő  maga  trónrajutása  után 
»ősei  házától  s  a  királyi  tróntól  mintegy  idegenül  huzamosan  visszavetett- 
nek* nevezi  magát,  mégis  az  a  szegény  mauvais  sujet  IV.  László  király 
—  vagy  talán  inkább  tragikusan  kellene  felfognunk  végzetét  ?  —  már  ural- 
kodása elején  Szlavónia  hercegévé  nevezve  visszafogadta  őt  a  királjd  házba 
s  a  korona  várományosául  ismerte  el.  Az  ország  rendjei  meg  törvénybe 
igtatták,  hogy  »mint  a  királyi  törzsből  származottat,  az  ország  természet 
szerinti  urául  tisztelik  őt«.  S  az  országos  okleveli  nyilatkozatokban  folyton 
hangsúlyozzák,  hogy  ő  » természetes  urunk*  »a  birodalom  drága  kincse*. 
S  a  magyar  népben  még  évszázadokig  rezgett  ez  a  húr,  élt  a  tudat,  hogy 
az  Árpádház  több  volt  egy  uralkodó  családnál.  Klenódiuma,  jelvénye  volt 
annak  a  nemzeti  egységnek  s  öntudatnak,  melyek  nélkül  nem  támadhat 
nemzeti  irodalom.  De  ha  ezek  megalakultak,  megszilárdultak:  akkor,  ha 
szinte  késve  is,  de  biztosan  támadni  fog  amaz. 


'yút-mssk^^ 


Digitized  by 


Google 


5.  A  királymondák  és  az  énekmondók. 


MIT  A  FÉNYES  központ  felé  csoportosító  monda  korábbi  történe- 
tünkben hiába  keresett,  azt  most,  a  királyság  megalapítása  és 
a  keresztyénség  fölvétele  után,  készen  kapta  az  ország  koronás 
királyában,  kinek  Rmsége  alatt  a  szabad  törzsfők,  t'örhetlen 
vitézek  sarjai  egyszerre  a  föltétlen  tisztelet  és  szolgálatkészség  középkori 
lovagjaivá  lettek.  Első  királyunk  azonban  megingathatlan  hitével,  kegyes 
családi  életével  és  meglepő  hitterjesztési  míveleteivel  nem  annyira  a  hagyo- 
mán\'os  hősköltészetet,  mint  inkább  a  nálunk  egészen  új  vallásos  mondát 
foglalkoztatta.  István  király,  Imre  herceg  és  nevelője  Gellért  szentekké 
lettek,  s  élettörténetöket  azóta  rajongó  lélekkel  megírt  legendák  hirdetik. 
E  könyvek  tartalma  kevés  irodalomtörténeti  érdekkel  bír,  mert  a  buzgó 
szerkesztők  inkább  .arra  ügyeltek,  hogy  a  mintául  vett  külföldi  legendák 
csodái  megtörténjenek,  mint  arra,  hogy  a  magyar  képzelem  által  teremtett 
különlegességek  el  ne  maradjanak. 

Pedig  a  Geirért-legendába  kevert  gyönyörű  Csanád-moítda  egyedül 
is  eléggé  hirdeti,  hogy  bővében  voltak  a  nemzeti  hagyománynak.  De  ez 
az  eg>'  kivételes  följegyzés  is  csak  azon  tévedésen  alapulhatott,  hogy  a 
jámbor  barát  egyháztörténetet  vélt  írni,  mikor  a  templomalapító  egész 
regényét  elmesélte.  így  tudjuk  meg  aztán,  hogy  a  szigorú  István  gyanak- 
szik a  pogány  Csanád  vezérre,  ki  a  gyanút  azzal  szándékszik  eloszlatni, 
hogy  megkeresztelkedik  s  ajánlkozik  a  szintén  pogány  Achtom  megféke- 
zésére. A  véres  ütközet  Csanád  győzelmével  végződik.  A  hős,  István  udva- 
rába índúl,  hol  hidegen  fogadják,  mert  az  ellenség  levágott  fejét  vetély- 
társa, a  hazug  Gyula  vitte  meg  győzelem  jeléül.  Csanád  arra  kéri  a 
királyt,  hogy  a  ki  a  fejjel  kedveskedett,  mutassa  elő  a  nyelvet  is.  Mikor 
ezt  nem  találják,  Csanád  tarsolyába  nyúl  és  az  ámulok  elé  teszi.  Gyulát 
erre  elkergetik,  az  igazolt  hőst  pedig  azzal  tüntetik  ki,  hogy  Achtom  váro- 
sát róla  nevezik  el  és  a  hozzá  tartozó  vármegye  örökös  ispánjává  teszik.  — 
E  monda  a  nagy  nemzetközi  vagyonból  olvadt  történetünkbe,  mert  alap- 
elemei benne  vannak  a  perzsa  Sáh-Náhméban,  a  középkori  francia  trouve- 
rek,  angol  bárdok,  német  spielmannok  Tristan  dalaiban;  később  a  mitho- 
lógia   és   ősmonda   lomtárába,   a  mesék  birodalmába  került,    s   mint  ilyen 

Bedthy,  Magyar  irodalomtörténet.  5 


A  Csanúd- 
monda 


Digitized  by 


Google 


66  A   KIRÁLYMONDÁK  ÉS  AZ  ÉXEKMOXDÓK 


ismeretes  a  mi  gyűjteményeinkből  is.  A  monda  nálunk  azért  bír  különr)s 
jelentőséggel,  mert  rokonai  bölcsőjének  a  Pontus  és  Don  tájékát  tekintik. 
Az  ott  lakó  középkori  szkitháktól  először  a  görög  hajósok  közvetítették 
nyugotnak,  később  pedig  a  gyarmatok  és  a  normán  hajósok  terjesztették 
tovább.  Csakhogy  mi,  kik  a  Gellért-legenda  íratása  előtt  másfél  századdal 
még  a  Pontus  és  a  Don  vidékét  laktuk,  alig  szorulhattunk  közvetítőkre, 
mert  a  mi  kis  epizódunk  régibb  a  híres  Tristan-regénynél  és  a  perzsa 
nemzeti  eposznál. 
Királymondák  A  királymondák  világának  teljesebb   képét  a  későbbi  krónikások  tár- 

ják elénk.  Ezek  a  múltban  csak  a  száraz  igazságot  keresték  ugyan,  de 
szeretetretméltó  egjíűgyűségökkel  a  rendelkezésökre  álló  hagyomány  köl- 
tészetéből is  sokat  megmentettek.  A  történeti  kritika  különösen  a  Bécsi 
Képes  Krónika  XII.  századi  forrását  vádolja,  hogy  írója  naiv  lélekkel  csün- 
gött a  műit  idők  széphístóriáin,  és  hogy  urának,  11.  Gézának  dicső  elő- 
deiről minden  tarkaságot  összeírt.  Tudása  valóban  meglepő.  Egyik  kijelen- 
tése szerint  még  az  említett  szentekről  is  olyasmivel  akar  kedveskedni, 
mi  a  régebbi  legendákban  nem  olvasható.  Valódi  elemébe  azonban  csak 
akkor  jut,  midőn  Szár  László  idegenben  bujdosó  fiaira  kerül  a  sor.  Endre, 
az  idősebb  testvér,  trónra  jut,  Béla  megkapja  a  tiszántúli  hercegséget, 
ő  pedig  a  következő  remek  krónika  előhangjául  felsóhajt :  » Az  ország  ezen 
megosztása   a  viszály   és    háborúk   veteményes   kertje   lett   Magyarország 

királyai  és  hercegei  közt c 

Veteményes  kertje  lett  a  mondaköltészetnek  is.  István  halálával  a 
trónt  övező  legenda-köd  oszolni  kezdett.  A  hittérítő  király  és  kegyes  életű 
királj^fi  palotáit  számító  kegyencek,  cselszövők,  orgyilkosok  foglalták  el. 
A  koronáért  folytatott  véres  küzdelemben  érvényesülni  kezdtek  a  közép- 
kori epika  kedvelt  alakjai:  bátor  trónkövetelők,  elűzött  királyok,  bujdosó 
hercegek,  gonosz  tanácsadók,  titokleső  papok,  hadverő  vitézek;  az  örökké 
feszült  állapot  pedig  mindig  szolgáltatott  eseményt,  mi  az  izgatott  nép  kép- 
2:elmét  foglalkoztassa:  a  király  és  herceg  közti  gyakori  meghasonlás, 
kiszivárgott  palotatitok,  sikertélen  tőrvetések,  a  vitézi  párbajok  esélyei,  regé- 
nyes ostromok  és  a  kisebb  hadi  kalandok  egész  tömege.  A  Szár  László 
fiai  által  alapított  dinasztia-ág  történetének  már  a  bevezetése  is  regény. 
Béla  ép  a  lengyel  udvarban  időzik,  midőn  ott  egy  pogány  pomerán  hős 
megtagadja  az  adót.  Ebből  viszály  lesz,  mit  az  alattvalók  közös  megegye- 
zése szerint  párbajjal  kellene  elintézni.  Midőn  azonban  a  herceg  és  fiai 
vonakodnak  a  félelmes  pogánynyal  megvívni,  Béla  áll  elő  s  a  büszke 
pomeránt  leteríti.  Az  ország  és  a  hercegi  család  becsületének  megmentéseért 
vitéz  vendégök  a  fiatal  hercegkisasszony  kezét  és  a  pomeránok  adóját  kapta 
jutalmul.  A  hatalmas  rokonság  Endrében  féltékenységet  ébresztett,  minek 
következtében  később  a  hercegség  odaadományozásával  teljesen  elszámította 
magát  Ennek  súlyát  különösen  akkor  kezdte  érezni,  mikor  Salamonban  örököse 
született  s  évelődései  az  ismert  várkonyi  jelenetet  rendeztették  vele.  Béla   a 


Digitized  by 


Google 


Sie&t-Lásslö  megszabadítja  az  elrablott  magyar  leányt.  (A  Thuróczl-krónika  1488-ki  augsburgi 

kiadásának  címképe.) 


Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet ébís. 


Az  Aihenaeuni  kiadása. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  KIRÁLYMONDÁK  ÉS  AZ  ÉXEKMONDÓK  67 


féltett  trónt  utóbb  mégis  elfoglalta  s  példáját  fiai  is  követték  az  ingatag  Salamon- 
nal szemben,  kit  apja  azzal  tett  a  hdyette  uralkodó  jeles  királyok  tekintélyes 
ellenfelévé,  hogy  még  gyermekkorában  eljegyezte  a  megalázotf  német  császár 
leányával.  Ezen  eljegyzéssel  hozta  kapcsolatba  a  regényes  elem  iránt  fogékony 
hagyomány  a  vérteshegyi  mondát,  melyet  a  naiv  krónikás  szintén  elbeszél. 

E  romantikus  világban  lép  a  szereplők  közé  a  középkori  magyar  Saent  líszió 
epika  legmagasztosabb  alakja,  Szent  László.  Benne  a  középkori  lovag 
eszménye  testesült  meg:  ő  volt  nálunk  Krisztus  anyaszentegyházának  leg- 
erősebb oszlopa  és  a  pogányok  legnagyobb  félelme;  testileg  óriás,  erőre 
l^;yőzhetlen,  népe  jólétének  éber  őre,  az  elnyomottak  fölemelője,  az  árvák 
édes  atyja,  méltó  haragjában  engesztelhetlek^  s^e  a^  legyőzöttekkel  szemben 
mindig  szelid  és  irgalmas  ellenfél ;   végül  -^-  a  ínjt  nyugoton  a  lovagi  mél-  • 

tóság  rovására  kezdtek  már  túlságba  vinni  —  qiiegvolt  benne  a  nők  iránti 
komoly  tisztelet  és  szolgálatkészség.  Nagyságának,  híre  bejárta  csakhamar 
az  idegen  országokat  is,  mi  a  hagyomány  szerint  abban  nyerte  kifejezését, 
hogy  a  keresztyén  nyugot  kevéssel  halála  előtt  fölkérte  egy  keresztes  had- 
járat vezetésére.  Egyházi  részről  később  szentté  avatták,  életéről  legendát 
írtak,  a  nevének  szentelt  ünnepen  ékes  himnuszokat  énekeltek  és  dicsőségét 
prédikálták,  a  templomok  eknaradhatlan  dísze  pedig  az  egyik  kalandját 
ábrázoló  falkép  lett  A  bécsi  egyetem  magyar  burzája  és  Eríiély,  melyet 
tulajdonkép  az  ő  híres  csatabárdja  szerzett  meg  a  magyar  koronának,  véd- 
szentjév^é  választotta;  Várad  piacán  lovas  szobra  állt,  Nyiira  vármegye 
címerébe  festette,  s  a  magyar  aranypénz  egyik  lapját  Nagy  Lajostól  Rudolfig 
állandóan  az  ő  képe  díszítette.  Könnyű  elképzelni,  hogy  az  ilyen  dicső  alakkal 
szemben  az  aranyszájú  monda  sem  maradt  hallgatag.  Csakhogy  a  mi  régi 
költészetünkre  mért  sors  nála  sem  tett  kivételt.  Megkapta  a  hivatalos  legenda- 
írót, ki  ép  oly  egyoldalúan  járt  el  mint  elődei,  s  kapott  egy  krónikást,  a  ki 
mindig  hivatása  ellen  vétett,  ha  a  ragyogó  mondai  elemhez  mert  nyúlni 
akkor,,  midőn  a  céhbeliek  talán  csak  a  fakó  annalesen  pepecseltek  vokia. 

Az  így  magára  maradt  hagyományból  nem  sokat  követelhetünk,  de 
azért  hét-nyolc  százados  gazdagságának  élnek  ma  is  még  emlékei.  A  hős 
által  meghódított  és  védett  keleti  részek  népmondái  szerint  a  tordai  hegy 
azért  repedt  meg,  hogy  utat  nyisson  a  menekülő  királynak,  a  » Szent- 
László-pénzek «  pedig  úgy  támadtak,  hogy  az  üldözött  ellenség  által  szórt 
ezüstöt  kővé  változtatta.  A  nyugoti  szélen  Deák  Balázs  tartotta  fenn  emlé- 
két azzal,  hogy  a  veszélyben  forgó  király  kocsijába  ujját  dugta  az  elveszett 
keréksz^  hdyett.  Van  egy  országszerte  ismert  játékrigmusunk  is,  mely  az 
anyja  után  lengyelnek  nevezett  jó  király  katonáit  cselekvényes  formában 
sz^^pelteti  s  mint  ilyen  egy  régi  népjáték  vagy  játékszíni  termék  agyon- 
torzúlt  elemeit  őrizte  meg.  Fölötte  érdekes  még  a  » Szent  László  fuvec, 
mely  a  Csaba-írének  régi  változata,  és  az  a  másik,  monda,  mely  szerint 
László  holta  után  ép  úgy  segítségére  járt  a  székelyeknek,  mint  a  hún 
halottak :   mert  a   hőst   az   Árpádkori   királymondák  oly   erős   fényű  góc- 


Digitized  by 


Google 


68 


A  KIRÁLYMONDÁK   ÉS  AZ  ÉNEKMONDÓK 


pontjának  tüntetik  fel,   mely   a   naiv   költészet   szabadalmával   minden  más 

dicsőséget  elhomályosít  s  ha 
csak  lehet,  a  magáéhoz  olvaszt. 
A  krónikás  László  hercege 
az  események  színterén  először 
testvér-bátyjának,  Gézának  ol- 
dalán jelent  meg,  ki  a  törvényes 
királynak  elismert  Salamon  mel- 
lett a  hercegséget  bírta.  Midőn 
ugyanis  ezek  egyesűit  hadaik- 
kal Cserhalomnál  a  kunok  se- 
regét verték :  »láta  Szent  László 
herceg  egy  pogán}^!,  ki  lóháton 
visz  egy  szép  magyar  leányt. 
Szent  László  herceg  tehát  azt 
ab'tja  vala,  hogy  a  váradi  püs- 
pök leánya,  s  jóllehet  súlyosan 
meg  vala  sebesülve,  mégis  sebes 
nyargalvást  űzi  lovával,  melyet 
Szögnek  hí  vala  (quem  Zug 
nominabat).  S  midőn  sehogy 
annyira  be  nem  érhette,  hogy 
leszúrhassa,  minthog>'^  sem  az  o 
lova  sebesebben  nem  fut,  sem 
amazé  kissé  el  nem  marad  vala, 
hanem  mintegy  könyöknyi  tá- 
\'olság  vala  a  lándsa  hegye  és  a 
kún  háta  közt,  Szent  László 
herceg  oztán  kiálta  a  leánynak 
és  monda :  Szép  húgom !  fogd 
övén  a  kunt  s  vesd  magad  a 
földre ;  mit  az  meg  is  tőn.  S  a 
mint  Szent  László  herceg  tá- 
volról a  földön  heverőre  sze- 
gezte lándsáját  s  meg  akarta  ölni, 
a  leány  igen  kére,  hogy  ne  ölje 
meg.  Miért  is  ebből  látható  — 
teszi  hozzá  a  jámbor  krónikás, 
—  hogy  nincs  hűség  az  asszo- 
nyokban ;  mivel  aligha  nem  buja 
szerelemből  akarta  azt  megsza- 
badítni.  A  herceg  azonban  sokáig 
küzdvén  vele,  s  inát  elmetszvén, 


Digitized  by 


Google 


A  KIRÁLYMONDÁK  ÉS  AZ   ÉXEKMONDÓK 


69 


m^ölé.  E)e  ez  a  leány  n«m  a  püspök  leánya  volt*  (Ford.  Szabó  K.)  AMerhaimi 
E  kaland  lett  később  a  hős  egész  életének  legismertebb  jelenete  (lásd  a 
mellékletek  közt  is),  mert  a  műemlékek  bizonysága  szerint  a  XIV — XV^  szá- 
zadban alig  volt  már  valamire  való  falusi  templomunk,  melynek  kezdetleges 
falképei  közt  ott  ne  díszelgett  volna.  Költői  maradványok  híjján,  ma  ezekből 
olvassuk  ki,  hogy  a  XII.  századi  mondát  naiv  költészetünk  később  tete- 
mesen átalakította,  kibővítette.  A  fiatal  hercegből  idős  király  lett,  ki  a  lány 
atyját  audiencián  fogadja,  aztán  fogadást  tesz,  hogy  a  leányt  megmenti, 
végül  pedig  fejét  a  lány 
ölébe  hajtva  piheni  ki 
a  viadal  fáradalmait.  A 
harc  több  jelenetre  osz- 
lott s  a  viadal  képe  is 
megváltozott,  mert  a 
birkózó  kunnak  előbb 
inát,  aztán  nyakát  a  lány 
metszi  el.  Vannak  olyan 
ciklusok  is,  melyeknek 
egyes  részei  eg>^éb  adat 
híjján  megfejthetlenek ; 
de  azt  az  egyet  világo- 
san mutatják,  hogy  a 
cserhalmi  kalandból  a 
középkori  vallásos  ke- 
gyelet és  regényesre  örö- 
mest hajló  képzelem 
valóságos  kis  eposzt  te- 
remtett 

A  hősmonda  fénye 
és  a  legenda  misztériuma 
végig  kisérik  egész  élet- 
történetén. Pozsony  alatt 
a  déli  pihenőt  kalandra 
akarja    felhasználni.    A 

véletlen  épen  Salamonnal  hozza  össze,  a  ki  mérkőzés  nélkül  is  meghátrál, 
mert  László  feje  fölött  két  kardos'  angyal  jelenik  meg  s  a  könnyelmű 
rokont  visszavonulásra  inti.  Vácnál,  a  későbbi  egyház  helyén,  égi  láto- 
mánya  volt.  A  magyar  ősmondák  sebezhetlen  csodaszarvasa  jelenik  meg 
előtte  égő  agancscsal,  világos  jeléül  annak,  hogy  itt  még  a  legendái  elemet 
is  a  nemzeti  hagyomány  teremtette.  A  véres  mogyoródi  csata  előtt  angya- 
lokat látott  leszállni,  kik  bátyját,  a  leendő  királyt  előre  megkoronázzák. 
Történelem  olvad  össze  legendái  elemmel  a  Charitas  apáca  jóslataiban  is: 
a  róla  szóló  vallásos  epika  olyan  specifikus  helyeivel  szemben  pedig,  minő 


Szent  László  harca  a  leányrabló  kunnal.  (Kisfaludy  Károly  rajza.) 


Digitized  by 


Google 


70 


A  KIRÁLYMOXDÁK  ÉS  AZ  ÉNEKMONDÓK 


Salamon  és 
Géza 


A  királyi 
jegyzők 


'a  holttesttel  meginduló  kocsi,  krónikásunk  bőven  gondoskodott  olyan  epízó- 
dokról,  melyek  kizárólag  a  népmonda  termékei.  Krakkó  várát  pl.  a  szent 
király  azzal  bírja  megadásra,  hogy  minden  katonájával  hozat  egy  csizma- 
szár földet  s  az  így  csinált  dombot  behinteti  liszttel ;  az  ostromlottak  ebből 
a  magyarok  gazdagságára  következtetnek,  s  mielőtt  a  cselt  észrevennék,  a 
várat  átadják. 

A  Szent  László  személyéhez  fűződő  jeleneteket  kerek  cselekvénynyé 
Salamon  és  Géza  regénye  egészítette  ki;  Salamoné,  a  ki  közös  ellensé- 
gük volt,  és  Gézáé,  kit  mindenki  gyöngébbnek  tartott,  de  a  kit  vitéz 
öcscsé  rfiihdig  1  mégí^édelmézetí;  a  harc  ■  hevében;  pl.  azzal,  hogy  rett^ett 
hadi  jelvényeit  elcís'erélte  vele.  Mondai  szempontbál  a  szerencsétlen  Salamon, 
mint  állandó*  ellenség,  kimeríthétlen  kútfeje  volt  ^  tárgyul  kínálkozó  esemé- 
nyeknek, és  szerfölött  érdekes  ellentéte  a  mortdaköltés  főhősének,  László 
eszményi  alakjának.  A  gyönge  elméjű,  ingatag  jellemű  és  lobbanékony 
vérű  fiatal  király  számára  az  erősen  nemzeti  hagyomány  azzal  biztosította 
részvétünket,"  hogy  á  honnan  minden  baj  szála  kiindult,  oda  állította  gonosz 
tanácsadóját,  Videt,-  ki  a  hercegségre  vágyódott,  és  a  becsületes,  de  Vid 
ravaszságával  szemben  tehetetlen.  Emei  ispánt,  ki  az  eseményeket  csak 
-elsiratni  tudta.  A  -hadi  erényt  Salamon  pártján  Bátor  Após  >az  ezer  közül 
választott  \'itéz«  4cépviselte,  ki  ép  oly  hű  kisérő j^  volt  urának,  mint  László 
Gézának.  A^  a  sereg,*, melyet  támogatott, " sohasem  kerülte  el  sorsát;  de 
ha  párbajra  került  a  sor/  mindig  ő.  állt  ki  s  -rhindig  megvédte  a  magyar 
név  becsületét '  az  ámuló*  német  szövetséges  *  haViak  előtt.  Ezért  a  Lászlót 
dicsőítő  hagyománynak  is  egyik  legkedveltebb  alakja  lett.  Majdnem  minden 
csatában  feltűnik  »fakó  lován,  bozontos  bor  vértjében*,  s  csakis  a  részre- 
hajló krónikáson  mült,  hogy  röviden  jelzett  viadalairól  olyan  homéri  helyeket 
nem  olvasunk,  mint  a  kemeji  jelenet,*  melyben  László  pártjáról  egy  Péter 
nevű  vakmerő  vitéz  szégyenült  meg,  »ki  sárga'  lován  a  többiek  előtt  járt 
és  csillogó  vértjével  s  aranyos  sisakjával  föltűnit,  s  a  vitézeket  viadalra 
hívja  yala*.  \ 

A  királymondák  röviden  vázolt  költészetéhek  Szent  Lászlóval  vége 
szakad.  Ennek  egyik  oka  az,  hogy  az  1150  körül  jegyezgető  krónikás 
oly  közeli  események  tárgyalására  jutott,  melyeknek  már  szemtanúja  is 
lehetett  és  így  nélkülözhette  a  kevésbbé  megbízható  naiv  hagyományt. 
A  másik  ok  pedig  az  \'olt,  hogy  László  trónját  Kálmán  foglalta  el,  a  ki 
Álmos  herceget  és  fiát  Bélát  megvakíttatta.  A  finom  tollú  jegyző  pedig 
Vak  Béla  fiának,  II.  Gézának  volt  alázatos  udvari  embere,  ki  teljes  lélek- 
kel azon  munkált,  hogy  a  mogorva  Kálmánt  és  fiát,  a  féktelen  II.  Istvánt 
befeketítse.  Beszél  ugyan  róluk  is  sok  hihetetlenséget,  de  ez  mind  olyan 
ferdítése  a  valóságnak,  mihez  a  költészetnek  semmi  köze.  Az  Árpádház 
történetének  második  felé\'el  még  szerencsétlenebbek  vagyunk,  mert  csak 
évkönyvek  morzsolják  le  a  hátralevő  másfél  századot.  Kézainak,  Kún  László 
krónikásának   lett   volna   tisztje,    hogy   a   későbbi    királyok  hivatalosan  föl- 


Digitized  by 


Google 


A  kirAlymondAk  és  az  ÉXEKMONDOK  71 


jegyzett  uralkodási  idejét  viselt  dolgaik  emlékeivel  kitöltse,  s  hogy  azon 
hősök  érdemeit,  kikpek  nevét  esetleg  egy-egy  adománylevél  mentette  meg, 
egyébként  is  megjutalmazza;  de  ő  a  hag>''omány  fölismert  ferdítéseitől 
annyira  iszonyodott,  hogy  a  szóbeszédet  megvetőleg  mellőzte,  a  korábbi 
följegyzésekért  pedig  csakis  rideg  kivonatban  mert  felelősséget  vállalni. 
Azt  a  pár  epizódot,  mely  Imre  királyról,  Bánkbánról  és  a  tatárjárásról 
beszél,  szintén  csak  olyan  krónikások  irataiban  olvassuk,  a  kik  századok 
mülva  a  régi  mondák  avarjában  még  mindig  krónikás-eseménj^t  kerestek 
költészet  helyett. 

Valóban  különös  iróniája  a  sorsnak,  hogy  ma  azokról,  kik  a  jámbor 
királyi  jegyzők  előtt  a  szájhagyományt  ilyen  rossz  hírbe  keverték,  sokkal 
többet  tudunk,  mint  azon  hősökről,  kiknek  dicsőségét  hihetetlenné  túlozták, 
élettörténetét  meseszerűvé  tették.  Anonymus  már  Kézai  előtt  kikelt,  hogy 
»igen  éktelen  és  elég  iUetlen  lenne,  ha  az  oly  igen  dicső  magyar  nemzet 
eredetének  eleit  s  minden  vitézi  tetteit  a  parasztság  csalfa  meséiből  vagy 
az  énekmondók  csacska  énekeiből  álmodozva  hallaná*.  Krónikájával  tehát  a 
népmondát  és  á  népköltés  emlőjén  élő  énekmondók  céhét  akarta  felesle- 
gessé tenni.  Csakhogy  ő,  mint  a  honfoglalás  első  krónikása,  lépten-nyomon 
elárulja,  hogy  a  leszólt  mondától  és  epikai  daltól  szabadulni  nem  tudott. 
Mikor  Tuhutumról  szól,  idézi  az  énekszöveget,  más  alkalommal  pedig 
ezen  szavakkal  bizonyít:  »Ha  jelen  levelem  betűinek  nem  akarjátok  hinni, 
higyjétek  az  énekmondók  csacska  énekeinek,  és  a  parasztság  hiú  meséinek, 
kik  a  magyaiok  vitézi  tetteit  és  hadait  mind  mai  napig  sem  eresztik  feled- 
ségnek.*  E  kettős  forrás  közül,  az  ősidőktől  fogva  élő  népmonda  mellett, 
minket  az  énekmondók  érdekelnek,  kik  a  modern  irodalmak  kialakulásában 
legelső  műköltőknek  tekinthetők. 

Ide  vonatkozó  kútfőink   legrégibb   nyoma   Szent   István  koráig  vezet.  Knekmon<tók 
A  Pozsonyi  Krónikában  olvassuk,  hogy  az  augsburgi  menekültek,  mig  a  szi- 
gorú király  barangolásaiknak  végét  nem  vetette,  sátorról  sátorra  járva  ének- 
mondással keresték  kenyerüket.  Anonymus  említi  ugyan,  hogy,  midőn  Árpád 
népével  Etelvárba  vonult,  »a  kobzok  és  sípok  minden  zengései  és  édes  hangjai, 
az  énekmondók  mindenféle  énekeivel,  zengnek  vala  előttük* ;  de  erre  meg  kell 
jegyeznünk,  hogy  a  krónikás  e  képet,  mint  minden  képét,  saját  kora  viszo- 
nyai után  rajzolta.   Mert  mig  le  nem   települtünk,   nálunk   sem   merülhetett 
fel   más  jelenség,   mint   minden   velünk   egy   míveltségi  fokon  álló  népnél; 
tehát  nekünk  is  csak  olyan  vándorénekeseink  lehettek,  kik  egy  személyben 
a  varázslót,  csodadoktort,  a  tudós   ezermestert,    vagy  helyette  a  mindenhez 
értő  mulattatót  képviselték.  Mikor   aztán    társadalmunk  és  szellemi  életünk 
gyökeresen  átalakult,   különösen   nekik  kellett  gyorsan  megváltozniok,  mert 
sikereik   főtitka   mindig   az   ügyes   alkalmazkodásban   rejlett.   Az  új  királyi 
udvar  kegyét   azonban   csak   később   nyerhették  meg,   midőn   ott   a    nyu- 
goti    lo^'agvilág     kedvteléseit    a    hozzánk    házasodó    hercegnők    és    kísé- 
reteik   meghonosították,    midőn   a   híres   o.sztrák    spielmannok,   mimiesin- 


Digitized  by 


Google 


72  A  KIRÁLYMONDÁK  ÉS  AZ  ÉNEKMONDÓK 


gert\i  és  a  keresztes  vitézeket  kisérő  menesirelek,  jongleurök  ismertekké 
lettek  s  midőn  a  legkalandosabb  életű  troubadour,  Peire  Vidal,  az  Imre 
király  udvarában  tapasztalt  előzékenységet  már  megénekelte.  A  haszon- 
élvezetre nekik  osztott  birtokkal  rendesen  a  vámépek  mellé  kerültek,  miből 
az  következik,  hogy  velők  egy  rangon  voltak,  s  hogy  az  udvar  távollété- 
ben ezeket  mulattatták.  Az  így  letelepültek  mellett  maradtak  olyanok  is, 
kik  az  augsburgi  menekültek  kóbor  művészetét  folytatták,  a  vele  járó  léha 
életmódot,  feslett  erkölcsöket  fentartották.  Különben  alig  volna  érthető  az 
1279-ki  budai  zsinat  azon  szigorú  határozata,  hogy  az  alakoskodó  hisiriók 
és  mimusok  mellett  az  énekmondó  és  zenész  joculatorokdX  sem  szabad  a 
papoknak  hallgatni. 

Igricek  és  A  fontos  jogi  Ügyeket  tartalmazó  oklevelekben  csak  mellékesen,  határ- 
járásoknál, határsértéseknél  és  birtokadományozásoknál  jönnek  szóba,  s  a 
kancellária  rendesen  a  joculator  szó  általános  fogalmával  jelöli  meg  őket 
Nemzeti  nevöket  s  a  mulattatás  mivoltát  csak  az  általuk  lakott  telek  neve 
sejteti  velünk.  így  a  zalamegyeiek  földje  Igrichinek  (1251 — 92),  a  pozso- 
nyiaké Igrecknek  (1244)  említtetik;  ugyancsak  a  bennök  lakó  joculatorokról 
nevezték  el  a  krassómegj^ei  Igrechyt,  a  borsodi  Igrichh  és  az  Aranyos  vize 
mellett  fekvő  Igrechteluköt  Az  igricnek  \'agy  igrecnek  ejtendő  szót 
szlávból  kölcsönöztük,  hol  hangszeren  játszót  jelent.  De  a  mi  alkalmazá- 
sunkban jelentette  már  a  zeneszó  melletti  gajdolást  és  tréfálkozást  is,  mert 
különben  az  első  magyar  egyházi  szerzők  nem  üldözték  volna  a  bűnös 
igrecséget  és  igricbeszédet.  Arpádkori  énekmondóink  eredeti  nevét  egy 
Anjoukori  oklevél  tartotta .  fenn,  melyben  a  budai  várhoz  tartozó  birtok 
Regielöknek,  lakói  királyi  combibaioroknak,  magyarul  r^^ösö*nek  neveztet- 
nek (Poss.  Regteluk Combibatorum  Regalium  condicionariorum  wlgariter 

Kegus  dictorum).  A  regösök  soha  nem  hallott  latin  nevét  valószínűleg  az 
oklevél  fogalmazója  csinálta  annak  megértetésére,  hogy  a  kinek  a  királyi 
mulattató  regélt,  széptörténeteket  és  epikai  dalokat  mondott,  azokkal  egy- 
szersmind együtt  mulatott  és  ivott.  És  ez  régi  hagyomány  lehetett,  mert  már 
egy  1219-ki  oklevélben  is  találunk  egy  Regus  nevű  tekintélyes  udvarnokot. 
Sőt  alig  tévedünk,  ha  a  regösöket  egyenesen  énekmondóink  azon  rendjé- 
nek tartjuk,  a  kik  nevök  után  ítélve  már  ősidőktől  fogva  a  nemzeti  hagyo- 
mány hivatásszerű  őrzői  voltak. 

Kobíosok  és  Idézett  okleveleink  már  a  hanyatlás  korából  valók  s  a  bennök  foglalt 

adatok  csakis  visszaható  erejüknél  fogva  bírnak  nagyobb  jelentőséggel. 
A  királyi  udvar  fokozatosan  szegényük,  s  mint  minden  idézett  oklevél 
bizonyítja,  sorra  került  a  mulattatók  birtokainak  eladományozása  is.  A  kik 
azonban  ilyen  réven  kerültek  sróba,  azok  a  koronajavakból  gazdagodó 
osztály  nagyobb  méretű  háztartásában  mindig  kész  menedékre  találtak. 
így  maradt  a  régi  művészet  folytatója  kaáli  Mikou  (1296)  a  királyi  bor- 
szállítók körében,  és  csak  így  léphettek  az  elődök  örökébe  a  hegedősnek 
nevezett   »Stephanus   Fyellator*  (1355),    )*Nicolaus  dictus  kobzos«  (1364) 


Digitized  by 


Google 


A  kirAlymondák  és  az  énekmondók  73 


és  »SiMON  hegedes*  (1437).  E  szórványosan  előjövő  és  csak  esetlegesen 
följegyzett  nevek  mentették  meg  aztán  a  régi  énekmondók  két  hangszeré- 
nek emlékét:  az  ázsiai  kirgizekkel,  mongolokkal  és  kunokkal  közös  pen- 
gető kobozét,  és  az  eredetinek  látszó  nyirettyűs  hegedőét  A  fönti  pár  ada- 
lékkal egyetemben  pedig  segítik  áthidalni  azt  a  mélységes  űrt,  mely  a 
latin  krónikák  mondakivonatai  és  a  XV — XVI.  század  históriás  énekei 
között  sötétlik;  de  nert  pótolják  az  énekmondók  sokat  szidott  és  üldözött 
naiv  költészetét,  melyet  a  tudákos  literátusok  áldástalan  félszegsége  örökre 
eltakart  szemeink  előL 


Digitized  by 


Google 


6.  Legrégibb  nyelvemlékeink. 

(Oklevelek  magyar  szavai.  —  Halotti  Beszéd.  —  Königsbergi  Töredék.) 


Oklevelek 
magysr  szavai 


MAGYAR  NYELVNEK  nincsenck  olyan  régi  emlékei,  mint  a  németnek 
vagy  épen  a   latinnak,   görögnek.   Az   ügynevezett   hün-székely 
írás   lehetett   a   honfoglaló   magyarok  írása,    de  a  mi  efféle  írás^ 
fonmaradt,  az  sokkal  később  korból  való. 

Még  a  magyar  keresztyénség  első  két  századából  sem  maradt  fönn 
összefüggő  nyelvemlék.  Van  azonban  a  XI.  s  XII.  századból  számos  latin 
oklevelünk,  mel^'ekben  igen  sok  magyar  tulajdonnév  és  köznév  fordul  elő. 
Érdekesek  ezek  közt  a  pogány-mágyar  személynevek,  melyeket  utóbb  a 
keresztyén  keresztnevek  teljesen  kiszorítottak  De  egész  a  XIV.  század 
elejéig  találkozunk  ilyen  szép  nőnevekkel :  Gyöngy  (v.  ö.  Arany  Gyöngyvér-ét), 
Bíbor,  Havadi  (virágnév  ma  is  a  székelyeknél),  Játék,  Ajándék,  Az  utóbbi 
mint  férfi  neve  is  előkerül,  továbbá  Erős  stb. 

Arpádkori  határleíró  oklevelekben  számtalanszor  találkozunk  utak, 
vizek,  fák  és  más  effélék  neveivel,  melyek  vagy  pusztán,  vagy  latin  for- 
dításukkal vannak  beleszőve  a  latin  szövegbe,  ilyenformán:  In  quadam  via 
vulgariter  Arkusuth  vocata  (azaz  árkus  út,  árkos  üt).  Fluvius  zuchugo 
(zuhogó-nok  híják  Háromszékben  ma  is  a  patakbeli  vízesést).  Méta  vádit 
ad  Sartue,  inde  per  ipsius  litus  ad  ejusdem  Saar  caput  (vagyis  a  határ 
a  sár  tövétől  a  sárvíznek  partján  megy  ugyanazon  sárnak  fejéig,  kütfejéig). 
Méta  pervenit  ad  unum  locum  Sarfeu  vocatum  (sárfő). 

Számos  becses  adatot  szolgáltatnak  a  latinul  írt  krónikák  is,  kivált 
Anonymusé,  Béla  király  névtelen  jegyzőjéé,  a  XIII.  századból  s  az  ügyne- 
vezett Váradi  Regestrom  szintén  a  XIII.  század  elejéről,  nagyváradi 
istenítéletek  jegyzőkönyve,  végre  az  Árpádházi  királyoktól  fonmaradt  tör- 
vények és  szabadalomlevelek. 

Már  ezekben  a  szétszórt  apró  maradványokban  is  nemcsak  szókin- 
csünknek találjuk  legrégibb  példáit,  hanem  a  hangtan  és  szótan  történeté- 
hez is  becses  adalékokat. 

A  hangtanra  nézve  először  is  az  tűnik  szemünkbe,  hogy  a  XI.,  XII. 
században,  s  nagyrészt  még  a  XlII-ikban  is,  a  mainál  zártabb  volt  a  rövid 
magánhangzók  kiejtése.  Jelesen  azt  látjuk,  hogy  a  mai  a  ebben  a  korban 
o-nak  van   írva,   a   mai  o  u-nok,   s   a   mai  é  részben  í^nek.  Például  Orod, 


Digitized  by 


Google 


LEGRÉGIBB  NYELVEMLÉKEINK 


potok^  Ulosz,  Bojnuk,  Pulgár,  igyház,  Timis  —  ma  Arad,  patak.  Olasz, 
Bajnok,  egyház,  Temés  stb.  —  Az  oklevelek  és  krónikák  számos  adata  arról 
tanúskodik,  hogy  szavaink  nagy  része  eredetileg  egy-egy  magánhangzóval 
hosszabb  volt;  pl.  hodu-útu,  bikkszádu,  álmu,  szereimii  —  ma  had-út, 
Bikkszád,  ál(o)m,  szerel(e)m  stb.  —  Végre  az  is  kitűnik  belőlük,  hogy  sok 
hosszú  magánhangzónk  abban  az  időben  még  kettős  magánhangzó  volt; 
pl.  gyisznó'Oul,  tou,  áldou-kút,  (ezekben  tehát  o«-ból  lett  a  mai  ój,  keik-holm 
kék-halom.  Tápéi  Tápé  (itt  tehát  ei-hoX  fejlődött  a  mai  é)  stb. 

De  alaktani  adatokat  is  találunk  szóban  forgó  emlékeinkben  a  szókép- 
zés, sőt  a  szóragozás  köréből  is.  A  képzők  közül  legtöbbször  fordul  elő  a 
meOéknévképző  -5  és  az  igenévképző  -ó  ö:  keikös  kékes,  kökényős,  agya- 
gus  út,  álmus ;  farkas-hálou-hely,  kú-hurdou-út,  zuchugó,  szállás-odou 
stb.  —  Az  összetett  helynevekben  gyakori  a  3.  személy  ragja :  vermek-alja, 
Úr-kuta,  vár-erdei,  Király-révi,  —  Egy  1055-i  oklevélben  a  -ra  re  rag- 
gal még  mint  reá  alakú  névutóval  találkozunk:  Mony orau- Kerekű  reá, 
hofiu^úiu  reá  stb.  (Monyorókerékre.,  hadútra).  Anonym.usnái  megvan  a 
magyar  dativus  is:  Dux  locum  illum  dedit  Oundunec  patri  Ete.  Dux  dedit 
terram  magnam  Tosunec  patri  Lelu  stb. 

összefüggő  szövegű  írott  nyelvemlékünk  e  korból  voltaképen  csak  |a  Halotti 
egy  van:,  a  XIII.  ^ század  harmadik  tizedéből,  tehát  körülbelül  az  arany 
bulla  idejéből  való  Halotti  Beszéd,  mely  a  Nemzeti  Múzeumban  levő  Pray- 
kódexnek  egy  lapját,  a  154-diket,  foglalja  el  s  mintegy  harmadfél  száz 
szót  tartalmaz.  A  kódexet  Toídy  nevezte  el  így;  előbb  Sacramentum 
Boldvettse  vagy  Missale  Posoniense  néven^  emlegették.  Horvát  István 
tévesen  azt  tartotta,  hogy  egy.  Boldva  melletti  kolostorban  keletkezett; 
újabban  inkább  a  pozsonymegyei  Deákibán  keresik  íratása  helyét.' 

A  kódexnek  többi  része,  sajnos,  latin  nyelven  van,  de  a  legszebben 
írott  kódexek  közé  tartozik:  három-négy  nagyobb  kép  s  itt-ott  díszesebb 
kezdőbetűk  vannak  benne.  A  Pray-kódexet  alkalmasint  Pázmány  Péter 
ajándékozta  a  pozsonyi  káptalannak,  ez  bírta  1813-ig,  s  akkor  került  a 
Múzeumba.  A  tartalma  igen  vegyes.  Legeiül  vannak  a  legrégibb  eszter- 
gomi zsinat  rendeletei.  Azután  egy  naptár  következik,  melyet  1192-ben 
kezdtek  írni  s  1210-ben  végezték  el.  Harmadik  helyen  egy  1183-i  húsvéti 
tábla  áll.  Erre  egy  benedekrendű  szerzetes  történeti  jegyzetei  következnek. 
Azután  ismét  egy  1171-i  húsvéti  tábla,  továbbá  miséhez  való  előkészület, 
aztán  egy  teljes  miséskönyv  képekkel  és  hangjegyekkel.  Ezt  követi  az  az 
Agenda  vagyis  halotti  szertartás,  melynek  része  a  Halotti  Beszéd.  A  végén 
még  egyes  misetöredékek  s  későbbi  írású  szent  leckék  s  könyörgések 
vannak. 

A  Halotti  Beszédre  Pray  György  figyelmeztette  először  a  tudós  világot, 
midőn  17J0-ben  közölte  hét  sorát  Vita  s,  Elisabethae  necnon  b.  Marge- 
ritae  című  könyvében.  Az  egészet  először  Sajnovics  adta  ki  ugyanabban 
az  évben,  az  o  híres  Demonstratio-jában^  még  pedig  Faludi  Ferenc  olva- 


Digitized  by 


Google 


76  LEGRÉGIBB   NYELVEMLÉKEINK 


sása  szerint ;  másodszor  Koller  József  a  pécsi  egyházmegye  történelmében, 
1782-ben;  majd  Révai  írt  hozzá  1803-ban  egész  kötetnyi  magyarázatot 
AnHquüates  c.  munkájában.  Azóta  sokan  foglalkoztak  vele,  a  többi  közt 
egy  finn  nyelvtudós,  Blomstedt  Oszkár,  ki  egész  könyvet  írt  róla  finn  nyelven. 
A  Halotti  Beszédnek  írása  megegyezik  a  kódexnek  26.  levelén  olvas- 
ható történeti  bejegyzésekkel,  melyekben  a  többi  közt  az  van  mondva, 
hogy  II.  Endre  már  hat  évig  uralkodott  s  e  szerint  e  jegyzet  1210-ben 
íródott.  Másfelől  a  miséskönyv  s  az  ebben  foglalt  Halotti  Beszéd  írásjegyei 
a  XIII.  századnak  közepe  tájára  mutatnak.  E  két  körülményt  összeegyez- 
tetve, nagy  valószínűséggel  következtették,  hogy  Halotti  Beszédünket  a 
mondott  századnak  húszas  és  harmincas  évei  közt,  közelebbről  1228  táján 
írták.  Kétségtelen,  hog>'  a  keresztyén  imádságok,  a  miatj^ánk,  hiszekegy, 
zsoltárok,   énekek   már   akkor   le    voltak   fordítva   magyarra,  —   hisz   más 

iSmsJ  jjm  itów  tíiöSufc.  i^  öj  y^tXí  twn^^Wl^iucr/'  - 

A  Konigsbergi  Töredék,  a  XIV.  század  elejérv.l. 

nyelven  nem  is  szólhattak  a  papok  a  magyar  néphez,  —  de  a  véletlen  azt 
akarta,  hogy  mindezek  közül  írásban  csak  egy  lapnyi  szöveg  maradt  fönn. 
A  Halotti  A   Halotti   Beszéd    nyelvének    hangbeli    jelleme    egészen    hasonló   az 

okiratokéhoz,  de  a  nyelvtannak  egyéb  részeire  nézve  már  sokkal  több  föl- 
világosítással  szolgál;  így  a  szóképzésre  és  —  a  mi  összefüggő  beszédben 
természetes  —  különösen  a  ragozásra  és  mondattanra  nézve. 

A  képzők  közül  csak  a  legérdekesebbiket  emeljük  ki.  A  H.  B.  szerint 
a  4  vagy  -cU  -et  képző,  mely  igékből  képez  főneveket,  voltaképen  -/í;-nek 
hangzott.  Az  intés,  üldözés,  kínzás  fogalmakat  így  fejezték  ki  akkor :  inietv, 
ildetv,  kínzotv  (ma  így  volna:  intet,  üldet,  kínzat).  Ez  főleg  azért  érdekes, 
mert  a  AíVdS-társat  még  ma  is  hitves-n^k  mondjuk  s  ez  is  azt  bizonyítja, 
hog>'  a  hü  helyett  valaha  hítv-et  mondtak. 

A  névragozásra  nézve  is  csak  egy  tanúiságot  akarunk  e  helyen 
meríteni  a  Halotti  Beszéd  nyelvéből;  azt,  hogy  a  ragok  eredetileg  önálló 
szók  voltak.  Már  láttuk  az  okiratok   adataiból,   hogy  a  -ra  -re  rag  valaha 


Digitized  by 


Google 


Mennyi  milosztben 

Mennyi  malasztban 

cxlutta  vola        néki 

adia  vala        neki 

volov  gyimilcsiktúl 

váló  gyümölcsökkel 

gyimilcsétűl.         Gye 
gyílmölesétől. 


%! 


'■■^'  -f*  '•  táljAtulc  feleim,  BzOmtökkel.     I        Sermo  supra  ftepulcrum. 

iytlvcn :  Látjátok,  feU(barái)im,     szemetekkel,     \       (Beszid         a  koporsó  Jölölt.) 

mik       vogymuk.        Isa       pof    és       chorauT  vogymuk. 

mik       vagyunk.    Bizony!    por     és        hamu  vagyunk. 

terömtéve  elévé  miv     IsemQkOt  Ádámut      és 

teremíé  elé  (isten)  a  mi     ősünket,         Ádámot.         é$ 

paradísumot  házóá  És       mend  pAradisumben 

a  paradicsomot         házává.       És     az  egész     paradicsomban 
munda        néki        élnie.  Héon        tilutóa  út     így  fti 

monda        neki     hogy  éljen.     Csupán       tiltá  Őt     egy  fa 

mundóa         néki,         méreft     nöm    ennéiik.         Isa  ki       nopua    emdöl       oz      gyimilcs- 

megmondá      neki,    hogy  miért    ne     ennek :    „Bizony,  a  mely  napon    eendel       ö      gyiímőlcs- 
\ú\,  hálálnék  haláláal  holsz.  llalláva  cboltát  ter5mtŐe  isten 

ból,         halálnak       halálával     Halsz  meg'.      Hallá  holtát  a  teremtő  isten- 

tfil,    gye     feledére.  Engede         ördöng  Intetvínek,  és    evek       oz       tiluvt 

íöl.     de     el/eledé.  Engede       az  ördög         csábításának.        És    evek       a         tiltott 

gylaiilcstúl.        és   oz       gyimilcsbeo        haláhit        evek.      És  oz     gyimilcsnek  úl 

gyümölcsből.       És  a       gyümölcsben       halált  evek.       És  a     ^mölcsnek        oly 

keieriv        toU  vize,    '  hugy  turkukat  nűgé  szokosztja 

keserű        vala  íze,        hogy  torkát  m^^-  sxákasttfa 

nuginek,  gye     mend        ű        folánek 

magának,       hanem  egész  fajának 

isten,       és       vetéve  űt       ez       munkás 

isten       és      béleveié        őt        e         bafos 

és       pukulnek       fésze,       és      mend       ú 
és       '^      -     - 


N5in 
Nem 


héon 

csak 

Horoguvék 
ffaragHvék 

hálálnék 
haléinak 


halálut 

halált 
világbeié 
világba. 


nemének. 
nfiPHéneh, 


vola, 

vala, 

evek. 

evek. 

és       I6n 
Ks       tőn 
kik       ozuk 
pokobták      fiszké      is    minden    (ő)       nfitnéneh.  Akik     azok, 

roiv         VQgymuk.         Hugy     és    tiv        látjátuk  szömtökkel.  isa      és    nöm 

mi  is  azok  vagyunk,     a  hogy   is     U        látjátok  szemetekkel.       Bizony! 

iggy    ember  múlchotja         ez       vermöt.  Isa       mend         ozchuz  járov 

^y     embtr     sem  Merülheti  ki    «  ($irj  vermet.    Bizony !    mind 
vogymuk.  Vimádiuk  uromk         isten       kegyllmét 

vadunk.       Imádjuk  (kérjUk)        nrunM        isién       kegyelmét 
jorgo9Sun       6       néki.       és         kegyidjen.         és      butcsáf^sa 
irgalmazzon  n^i 

Ks       vimádjuk         szen(t)       achszin       máriát.  ._       

És   kőnyördgftinh    Máriának  a  szent  ass»>nytMk       és        boldog 
és    mend  angyelkut.  hugy  vimádjonok  érette. 

ás  minden       angyaloknak,       hogy         imádkozzanak  érette, 

stont         Péter     urot,  kinek         odutt         hotolm  oudania 

Szent         Péter   úrnak,        kinek       adatott     hatalom  oldani 

hugy      _  oudja    ^  mend    ^  ö  ^   ?5"ií-         &      .  _vimádjuk  mend 


ahhoz         járulók 
ez         lénkért,         hugy 
e  lélekért,        hogy 

mend         ti       bűnét. 
és      htgyelnt^síttn     és      bocsássa   meg  minden   ó      bűnéi. 

és       boudug  Michael  arkangyelt 

Mihály       arkangyalnak 
Kfi      vimádjuk 
És  k9ny9rqgjünk 
és         kelnie 
és         kőini, 
szentuküt, 


hogy    oldosza  fel    minden  6  bűnSt.         És     kői^érigjünk     minden       centeknek. 


hugy      légyen^        néki       segéd  uromk 

hogy      legyenek         neki      segítői  urunk 

mádságuk       miá       bulcoássa  ú 

mádságuk     miatt      bocsássa  meg 

iUktvitűl.  és    pókul 

üldözésétől  s  a  pokol 

nyngulxnábelé.  és       odjun 

nyugalmába,  és       adjon 

mend 


színe       előtt,       hugy       isten       iy       vl- 

szine       előtt,       hogy        az  ő        i- 

btinét.    És  szoboduhha        út       ördCng 

bűneit,  és  snábaditsa  m€g  őt  az  ördög 


minden       jóban 

Sserelmes 
Szerelmes 

kit       ilr^     ez 
kit    az  Úr     e 

kínok 

kinek 


reszet. 
részt. 

brátim 

barátim  ! 


ez 

a 


nopun 

napon 

testét 

testét 

Jákob 

Ibrahám,       Izsák   és  Jákob 

jtrtva  mend  ű  szentii 


ez 

e 


nopun 
napon 


Ibrahim,       Izsák, 

Abn  -  '  -     ■'     ■ 


elkövetkezvén    minden 

MöX  jochtotoia 

félőt  iktatni 


űt         párad  isum 
őt    a  paradicsom 
utót       ós 
ntat        és 
chárműl.        Kyrie   eleison 
háromssor     Kyrie  eleison  i 

ez     szegúiy     ember  lUkíért 

e     Szegény     ember  lelkéért, 

világ                   timnöcébelöl  mente 

világ                  tűmlöczéből  kimente, 

tOmetjŰk,            hugy       úr       űt  kcgyilméhel 

tefneljük,          hagy  a%  Űr       őt  kegyelmével 

kebelében                 helyhezje,          hugy  bírság       nop 
kebelébe                hefyhezze          és  az 
önöttei                  közikfín 


kínzotujátúl.  és       vezesse 

kínzásától,  is       vezast 

néki  mönnyi  uruszágbelé 

neki  a  mennyországa 

És         kéássatuk  uromkhuz 

5        kiáltsátok  urunkhoz 

vimádjomuk 
imádkozzunk 


homus 
hamis 


ítélet 


szentéi 


és         boldog  ai 

ileszje  űt.         És .  tiv 

élessze  föl      (őt).  (lis) 


napja 

jov 
között  jobb 

bennetök.  C'lamate  ter.       K. 

titeket  is.  Kiúltsúltik  hávoviszor  : 

Kxrie  eleison  ! 


Digitized  by 


Google 


.miri'jluqaa 
íis'íí  >A<»lini 

iri)>ití''jiifffi7: 


iVfiíiyí/: 


iílnv 


niri/Lo 

/ólov 


I  /lillf 

iif 
v\o 


.lÚJ-j^OliiíliVíí 

Ki,       i:.L(M-. 


X'.l  7;ji       íü 

nílrjt.fl  i/1  j;í>] 


>Í'J70      ííJ 

,\' i\ó.iü'\7;i.      I 


y.  i 


íuli,lnif 

:;Iorí;,,.li/ 

.-rl-Jir^ílIjC 


'/umoíi'j        tiij     luq        attl 
íűHiidVi^A      vim  3T«l3 

■  íjulil  noyÜ  .'jíiúh 

./li^'jíiii'j     íii«"'n      IJ'jTyni 

,/lonivbJin  MióLiö  öLojíuH 

<í.'l       ./lavy  JiíIi.ImI  n^'^Irí'jIifiiiY.S        so 

'.'A        .Av'-i  Ui.\vii\        u-j'\/"AomVw'jí,        n 

■j.'.'iín  In/liJ /Iliit  yjiiifí        .osiY 

XO  JU  37  .')0V  HÜ 

vií     ií-j 


,iAtin         fii.Liiijm 


,97db9(dl 


9X2* 


,lú1 
Ao\ 


>íj";>lniJfr!         XO 
li         Lírját 


.J-uCM'i 

il-rr,:ní:'AMi 


?;a 

aIot 

>foriIii>Iüq        80 

7^'UH 
7UV.A  Xi 


7Ű19&911 

ntéá         m"/. 

go        }(5nlclfirí 
.}|umYSO"v         ^í*" 


fifi'jfíi 


r.<:>, 


ín\iU'lWí   írtUt     Ííl'e.toOo'\  ^.-i 


7\uj\\\f. 


v.^ 


OfífJC-l 


\«> 


>ln{l^j.fíii7      >!.K  .olJt^ij  >Jon'»iLj;ail7 

,iíí/J'"inosH  Lii'jui  'Áu[bi,mr/ 

ÍY         >i         fl'JÍÍii         '(5i"f^         .íí'Mo 

'Jl'Jrívj/iJClirii; 

xíjfiMínoiij 

"<j'\u\'j       7u')'a;3:: 
I-.l'j'-fyQöfifni/  í;/,fív  Rümori 

11/        vsíJff  .íliJilorní^í 

iCij'íöflö  HÜ 


fíiUríibíni.j 

HÜ  1<))IJ 

n<'HÍ'jlo    SIÍI7/1        .I/Jíín,.ií:> 
f'jrf^niiívT. 


HÍ 

1/ 

.Ií/ir,in]'ixrn>í 
Ivnnöm  i/lün 

'Auií-.i'.^.r.j-A 
S9 


.)luniY)toY 
0U19XH         j{ji|bÁmÍY        a^ 

,í(nu       19lí>q  J|t9Sg 

j  bfi'i/n  Atbuo  ^uH 
Lí?72Da  i>lün  }l9n9Y;|ü(  "Oitul 
x;^>:iiH0lud        iiirn        }(i/^ii«iLHm 


7>,V>l\ 

>bní;( 
.Jinti/d 


>lijfn'»ifj/srni/ 
áuiU.ro'Altiíiut 


IU)|oq     RÜ 

nní.Lo       BÜ 
miJind 


qrírr 

YOf. 

Mi.-A  -i.Aii.Wv.TA 


lu 
YíííJfí 
n«"»>liNN")>| 


.lOlivJdbn 
nadvot,      .  baom 
HM 


S9        nü<K»n 

í9lHí»í  niiffofl 

dt»>I/íl       ,>Ib«sI 
4ÖAŰV.  t^    Aúzt\      t^m^é^v}! 
iiJnos?5  ű  Lnam 


.mÁrlfi-idÁ^ 

CYÍüi 


v^-\s 


.VNŐ> 


OfXf^Ofl 


nintotr(:;K>i 


Digitized  by 


Google 


ij 


m 


^  vogínuí.  yfa  yxirtfámnxv  iiogmuc  Dotyi  mOaí^tn 
t^tmrve  dtvt  miy  ifoímciir  adarnitr.  eTochró vaUiida  ^ 

mtnuii  Tiíiu  dmr  rOcon  titmna  wrtg-fa  g;nmIceTvl.  Cr 
tnnndaa  iwit  mcrtrTiiewgpc.^öluiwimn  eiminl  o? gwwiir 
rwl,  h^WxitKhí^ua'ílcif.  hjbSUaui  chdlm  m  wiiitvtrifto» 
tvl,  g^föídcvr.  Otjcdr  urdmig-tmrTviTicc.  eTorcc  oy  vdarr 

Kf mn  íiawi  nm^ptncc.  g^maid  w  iouncc  háUbmr  evcc 

báUhwr  cTpuailiiec  fí^ff.  tfrntnd  w  ncmencc.  luc  «>vc. 
miv  vögimw/biig^efnvUnjmc  Otnnriicl»d.tCicrntwn 

vo^uc;  Iffimamc  taromc  tAtnlijoffbtitr  «  Wic  trr.  hug^ 
V  ^yrmatíjg^  í)m  adifbm  nurur.  iiflHívdiig'  inich<uÍ4srduogdr: 
f<ntr  ^cotmrcr.  Tunit  odor  Tj<m>bn  ovd0ni4.  cf  komCr.  ,^ 

hu$  úgciKc  liállWed  nromc  fonrdcstr.  bturtftai  tv  w  % 

űdémiTvl.  <f|>i|al  l^onvktTwC  cf vt»í<ftr  wr  |xa]aii&'        ; 

^J-Cci'clmtr  Vnn^  mmdg^^  ^xjpn  cwíberliUaciT: 
^X^  Kit  vrei^nopun  e^  lionmf  vtlag-  nTnTiuce{»dcvlTnctn<C. 
B.wvtt  e^  TUJfun  tcifttT  rumcnvc  bwgpuruvrlUígilitwJbd 

vyraa  iimui  w  ()íCfmt  «f  unutrci  at^tcun  wv  , 

"  Icvl  wcliTjjrma  tU>ir  wr.  Cf nvUimraic.  cUnuar  m.  ^ 


f^oitia  <ípj  4íiJ''df*ffrai]fic«arrs[r  ^ntniiin  ád^m  jfjort 
'rrm ,  <í  di  JUole  fuAdeiiTf  dhi  j»«ídnir.  qmd  fiit  «^  oití'ftaí' 


\  HalotU   BusiéJ,  .;  ruKi-^aiti  ■         '   miigyar  nyelvemlék  iKisoAinasa. 

Digitized  by  VjOOQ IC 


-litefiSK, ^_  ■      ^..'.;.  .  ...,_,---..:..... ..,^„,.v-l.-., -,..•-- -^~~—-^-------^á 


4.     il 4 !•.»•/>«<« 4M    hirtAAc/t 


Digitized  by 


Google 


LEGRÉGIBB  NYELVEMLÉKEINK 


reá  volt,  s  ez  ugyanolyan  névutó,  mint  alá,' fölé  stb.  Továbbá,  hogy 
Anonymus  még  nem  azt  mondta :  Oundunak,  Tosunak,  hanem  Oundu-nek, 
Tosu-nek;  ez  is  azt  mutatja,  hogy  a  nek  valamikor  önálló  volt.  Ugyanígy 
olvassuk  a  Halotti  Beszédben  hangzóilleszkedés  nélkül:  hálálnék,  fajánek, 
magánek,  —  és  jouben,  a  mi  ma  jóban.  Még  szembetűnőbbek  a  követke- 
zők: világbeié,  uruszágbelé,  nyugulmábeli  =  világba,  országba,  nyugal- 
mába, és  timnöcébelől  =  tömlöcéből.  Ezekből  kiviláglik,  hogy  a  mai  -ba  -be 
rag  régente  belé  volt  s  a  mai  -ból  -bői  rag  belől.  Ezek  pedig  ép  olyan 
viszonyszók  voltak  akkor,  mint  pl.  a  felé  és  felől  névutók. 

A  Halotti  Beszédnek  igeragozásában  legföltünőbbek  ezek  az  alakok: 
ierőmtéve,  feledéve,  hadláva  stb.  ezek  helyett:  teremte,  feledé,  hallá. 
Minthogy  e  mai  alakokban  csak  a  múlt  időnek  a  tője  van  meg,  melyhez 
a  többi  személyben  a  személyrag  járul  (teremté-m,  feledé-d  stb.) :  világos^ 


A  Kőnigsbergi  Töredék. 

Betű  szerint:  ;    .  Olvasása: 

\jg  scolanoc :  Vylagnoc    kezdetiutul         Úgy  szólánok  :  Világnok  kezdetvítűl 
fugua  rohtonc  ez  nem  levt  wala,  hug  1  fugva  rochtonk  ez  nem  lőtt  vala,  hugy 


scuz  lean  fiot  sciulhessen,  scuzsegnec 
tukere  tistan  maradhassun,  es  nekunc 
hyrunc  benne  ne  leyessen.  Tudyuk 
latiuc  evt  scuz  leannac,  qui  vleben  tart 


szűz  leány  íiót  szülhessen,  szűzségnek 
tűkére  tisztán  maradhassun,  és  nékünk 
hírönk  benne  né  lé(h)essen.  Tudjuk, 
látjuk  őt  szűz  leánynak,  ki  ölében  tart 


chudaltus    fiot,    furiscte    musia,   etety  I  csudál(o)tus  fiót,  fbrisztje,  musja,  éteti 

ymleti,  ug  hug  imleti    (emteti,    szoptatja),    úgy    hugy 

ana  sciluttet ;    de  qui  legén  neky  atia  |  anya  szilöttét ;  de  ki  légyen  néki  atyja, 

azut  nem  tudhotiuc.  Ez  oz  ysten,  mynt  ,  azut  nöm  tudhotjuk.  Ez  oz  isten,  mint 

evt  esmeriuc,  quit  sceplev  nem  illethet ;  \  őt  esmérjük,    kit    szeplő   nem  illethet ; 

mert  ha  ysten  ev  num  uolna,  ev  benne  1  mert  ha  isten  ő  nöm  volna,    ő   benne 

bynut  lelhetneync.  Ámen.  j  bínöt  (bűnt)  lélhetnéjnk.   Ámen. 


hogy  ama  -va  -ve  nem  egyéb  volt,  mint  a  harmadik  személy  ragja,  ugyanaz,, 
mely  -ja  alakjában  jelenik  meg  a  hall-ja,  /aW-^a-félékben.  —  Még  az  ennétk 
alakot  említjük,  melyben  egész  tisztaságában  meglátszik  az  esz-ík-h^\  -ik 
személyrag,  holott  a  mai  ennék-bő]  elenyészett  a  ragnak  magánhangzója. 

Vannak  e  nyelvemlékben  egész  szók  is,  melyek  ma  ismeretlenek,, 
divatjukat  multák,  kihaltak,  —  köztük  olyanok  is,  hogy  a  H.  Beszéden 
kívül  egyáltalán  nem  fordulnak  elő.  Ilyen  a  már  említett  ildetv,  »üldözés«, 
továbbá  birság-nop  » ítéletnap*,  önöttei  az  Istennek  »boldogultjai«,  jorgoi 
>irgalmaz«,  kegyid  » kegyelmez «, /ísa;  »fészek«  (finnül  pesá),  tsa  »bizony«. 

Érdekes  mondattani  régiségeket  látunk  ebben  a  mondatban :  Hadiává 
choltát  teremtőe  istentől  azaz  teremtője  Istentől  =  az  őt  teremtő  Isten- 
től; itt  tehát  a  személyragos  főnév  a  rákövetkező  főnévnek  jelzője,  mint 
pl.  ezekben :  fele  királyságom,  java  búza,  alja  rozs.  —  Hadiává  choltáf 
a.  m.  hallá  holtát,  azaz  » hallá,  hogy  mégha N.  A  /-képzős  főnévnek  ilyen 
használata  akkoriban  közönséges  lehetett,  mert  még  á  XV.  század  kódexei- 


Digitized  by 


Google 


LEGRÉGIBB  NYELVEMLÉKEINK 


ben  is  olvasunk  ilyeneket:  koldóUomat  általlom  =  restellem,  hogy  koldul- 
jak ;  ígyen  akarom  ö  néki  maradtát  =  azt  akarom,  hogy  ő  így  maradjon. 

így  szól  továbbá  a  H.  B. :  ki  nopun  émdöl  oz  gyimilcstúl,  e  helyett : 
a  mely  napon  eendel  ama  gyümölcsből.  Itt  a  ki  névmás  melléknévüeg,  jel- 
zőül van  használva,  s  hasonlókat  olvasunk  a  XV.  század  közepén,  pl. 
5* magát  adván  Krisztusnak,  ki  ist^n  áldott  légyen  örökké*  =  a  mely  isten. 

Még  egy  mondatot  idézünk  a  H.  B,-ből:  Vimádjomuk  ez  szegíny 
ember  lilkiért,  azaz  imádjunk  e  szegény  ember  lelkeért.  Imádni,  csodálni 
s  több  más  ilyen  ige  előfordul  még  későbbi  kódexeinkben  is  tárgy  nélkül, 
míg  ma  csak  tárgyesettel  használjuk  őket,  különben  pedig  reflexív  szárma- 
zékaikat alkalmazzuk:  imádkozni,  csodálkozni, 
A  Köm|sbergi  Mindjárt  itt  megjegyezhetjük,   hogy   a   Halotti   Beszédtől  körülbelül  a 

XV.  század  közepéig  megint  nincs  hasonló  terjedelmű  nyelvemlékünk. 
Ebből  a  kétszáz  évnél  hosszabb  időközből  (tehát  az  idegen  eredetű  királyok 
korából  egész  Mátyásig)  csak  néhány  apróbb  szövegünk  van,  nevezetesen : 
a  Königsbergi  Töredék,  egy  Nagy  Lajos  korabeli  esküminta,  és  Hunyadi 
János  kormányzói  esküje  1446-ból.  Az  utóbbi  kettő  csak  későbbi  másolat- 
ban maradt  fönn.  Az  első  azonban  a  XIV.  század  elejéről  származó,  iga7 
csak  néhány  sornyi  (mintegy  70  szót  tartalmazó)  kézirat ;  s  Szűz  Máriáról 
való  megromlott  ének  töredékét  foglalja  hiagában.  A  régi  ének  ritmusa 
(4,  4  -I-   4,  3)  a  három  utolsó  sorban  még  egészen  tisztán  cseng: 

De  ki  légyen  |  néki  atyja  ||  azut  nem  tud  |  hotjuk. 

Ez  oz  isten  |  mint  (őt)  esmérjük  {|  kit  szeplő  nem  |  illethet; 

Mert  ha  isten  |  ő  nem  volna  ||  (ő)  benne  bínÖt  |  lelhetneink. 

Az  emlék  leírója  azonban  nem  érezhette  benne  a  verset  s  toldásokkal 
és  változtatásokkal  megrontotta.  De  ritmusa  ezek  ellenére  is  tisztán  fel 
levén  ismerhető,  e  Szűz  Mária  szeplőtelenségéről  szóló  éneket  kell  a  leg- 
régibb magyar  versnek  tartanunk.  Csak  a  hatvanas  években  (1864)  födözték 
föl  Poroszországban,  a  königst)ergi  könyvtárban,  egy  könyvtábla  belső 
oldalán;  Toldy  Ferenc  ismertette  s  adta  ki  először.  E  töredék  nyelvének 
hangbeli  jelleme  még  igen  közel  áll  a  Halotti  Beszédéhez,  Egy  szava  szé- 
pen megerősíti,  a  mit  fönt  az  -at  -et  képzőről  s  a  hitves  szóról  mondtunk : 
» világnok  kezdetviiül  fugva«.  De  egyéb  nevezetességet  nem  igen  találunk  benne. 
Arpádkori  nyelvemlékeinknek,  kivált  a  nagy  szánunal  fönmaradt 
okleveleknek  szókincse  még  csak  félig-meddig  van  kiaknázva.  Teljesebb 
összegyűjtése  és  értékesítése  a  jövő  föladata. 


Digitized  by 


Google 


-A 


7.  A  csúcsíves  stíl  kora  ós  a  renaissance. 

(Az  Anjou  királyok;  Zsigmond  és  Mátyás  uralkodása.) 


MINT  A  NYüGOTi  róitiai  birodalom  s  vele  a  régi  civilizáció  a  nép-  egyháx  ^ve 


vándorlás  viharaiban  szétbomlott  s  a  népek  összekeveredéséből 
új  nyelvek,  új  nemzetek  és  üj  államok  alakultak,  csak  az  egy- 
háznak római  nyelve  tartotta  fenn  a  kapcsot  a  régi  világ  kultú- 
rájával, melynek  egy  részét  az  újjáalakult  világba  átvitte.  Nyelvében  birta 
az  eg\'ház  a  régi  világ  tudományossága  kincseinek  kulcsát,  melyek  által 
képes  volt  egy  új  kultúrát  kifejleszteni  az  új  nemzeteknél.  A  római  egyház 
nevelte  az  új  nemzeteket  és  századokon  keresztül  csak  az  egyház  szolgái 
a  papok  és  szerzetesek  voltak  a  tudomány  és  művészet  őrei,  mívelői  és 
terjesztői. 

A  mint  később  állandóbb  viszonyok  keletkeztek,  a  világi  hatalom  arra 
törekedett,  hogy  az  egyház  gyámkodása  alól  felszabadítsa  magát;  a  csá- 
szárság és  pápaság  tehát  halálharcba  keveredett  ugyanakkor,  midőn  a 
vallási  fanatizmus  a  népeket,  élükön  a  lovagokkal,  keresztes  háborúkra 
Palesztinába  vezette.  Ez  alatt  a  polgári  elem  felszabadította  magát  a  váro- 
sokban, főleg  Olaszországban,  a  lovagok  hatalma  alól,  s  a  csúcsíves  stíl 
korában,  mely  az  Anjou-ház  uralkodásával  egykorú,  meg  kezdte  osztani  az 
egyházzal  a  kultúra  eddigi  monopóliumát. 

A  tanítás  ugyan  még  sokáig  az  egyház  kezében  maradt,  de  a  mű- 
vészet a  céhek  intézménye  által  világi  kézre  jutott.  A  régi  római  irodalom 
mellett  új  nemzeti  irodalom  fejlődött  ki,  mely  a  klasszikus  metrum  helyébe 
az  ass2X)náncot  és  rímet  tette,  s  úgy  az  okleveleket,  mint  a  krónikákat 
nemcsak  az  egyház,  hanem  már  a  nép  nyelvén  is  írta;  de  a  kedélyvilág  e 
mellett  tisztább,  mélyebb,  átszellemült  alakzatok  után  sowirgott,  a  gótika 
magasra  törő  formákban  építette  csúcsíves  székesegyházait,  Dante  megírta 
a  Divina  Commediát,  Giotto  és  a  sienai  iskola  elhag\'ta  a  bizánci  festés 
megmerevedett  típusait;  új  élet  pezsgett  a  nemzeteknél  az  olasz  géniusz 
ihlete  alatt. 

Ez  volt  Róbert  Károly  kora,  kinek  atyját :  Martell  Károlyt,  már  Dante 
mint  magyar  királyt  üdvözölte;  fel  is  köszöntötte  hazánkat  ismeretes  sza- 
vaival: »0  beata  Ungheria,  se  non  si  lascia  piu  malmenare« !  Ó  boldog 
Magyarország,  ha  nem  hagyja  magát  ezentúl  félrevezettetni !   Róbert  Károly 


es  szerepe 


Nemzeti 
irodalmak 


Digitized  by 


Google 


80 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA   ÉS  A  RENAISSANCE 


A  kassai  dóm. 


Digitized  by 


Google 


A  CSUCSn^ES  stíl  kora  és  a  RENAISSANCE 


81 


magával  hozta  az  olasz  kultúra  magvait ;  Sienai  PÉTERt,  ki  pecsétjét  veste,  a  olasz  kui- 

...        ,*r,  ,  ,  .  ,  .    /./r.      /       /    « r  .  /      .    /r.  ,         túra  befolyása 

meg  is  tette  előbb  nemessé,  azután  szepesi  főispánná.  Valószínűleg  ez  veste  hazánkra 
a  király  aranypénzeinek  bélyegeit  is,  a  firenzei  aranyok  mintájára,  az  egyik 
oldalon  a  firenzei  liliommal,  a  másikon  Keresztelő  Szent  Jánossal,  később 
az  Anjou-címerrel  és  Szent  Lászlóval.  A  liliom  után  florenusnak,  fiorinonak 
hívták  az  aranyakat,  magyarul  forintnak;  e  név  mostanáig  emlékeztet  az 
olasz  befolyásra.  Az  olasz  kultúra  azonban  sem  alatta,  sem  Nagy  Lajos 
alatt  nem  vert  gyökeret  hazánkban;  városaink  németek  voltak  s  művészetök 
német  hagyományok .  szerint  fejlődött  ki,  mindamellett,  hogy  az  érintkezések 
Olaszországgal  már  a  nápolyi  hadjárat  és  foglalás  által  gyakoriak  voltak, 
midőn  Olaszország  az  európai  civilizáció  élén  állott. 


J&^v^^SL&J 


Nagy  Li^]os  magyar  és  külföldi  országnagyokkal.  (A  Képes  Krónikából.) 

Zsigmond  alatt  sem  szűntek  meg  a  magyar  érintkezések.  A  király 
egyik  főembere.  Ozorai  Pipo,  a  temesi  gróí,  sohasem  felejtette  el,  hogy  ő 
a  híres  Bondelmonte-család  Scolari  ágából  szakadt  Magyarországba;  s 
Vasari  megjegyzi,  hogy  minden  tehetséges  firenzei,  ki  a  XV.  század  kez- 
detén Magyarországba  vetődött,  jól  járt  Pipo  Spano  (ispán)  oltalma  és  párt- 
fogása alatt;  így  Pellegrino  di  Terma  mester,  ki  színezett  fával  berakott 
bútorokat  készített,  később  az  ismeretes  Ammanati  asztalos,  ki  még  Mátyás 
király  idejében  is  élt.  Pipo  öreg  napjaira  még  egyszer  meglátogatta  eredeti 
hazáját,  Firenzét,  s  onnét  magával  hozta  MASOLiNó-t,  az  akkor  híres  festőt 
Magyarországba.  Andrea  di  Castagno  festette  le  akkor  a  magyarországi 
főurat,  kinek  életnagyságú,  falra  festett,  hatalmas  arcképe  most  a  Bargello- 
gyűjteményben  látható  azon  különös  latinságú  felirattal :  Philippus  Hispanus 
relator  victoriae  Turcarum.    Ebből   látjuk,    hogy  Scolari  Fülöp  temesi  gróf, 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  ö 


Digitized  by 


Google 


82  A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ÉS  A  RENAISSANCE 


kit  mi  Ozorai  Pipónak  szoktunk  nevezni,  méltóságának  magyar  nevére 
fektetett  súlyt,  nem  a  latinra,  s  ntínt  főispánt  festette  le  magát,  nem  mint 
comes  supremust.  De  Andrea  a  magyar  ispán  szót  hispanusra  fordította 
le,  s  a  felirat  többi  szavaiból  is  láthatjuk,  hogy  Andrea  mester  nagyobb 
művész  volt,  mint  latinista.  A  Pipo  által  megrendelt  műveknek  s  Masolino 
tevékenységének  azonban  nincs  semmi  nyoma  hazánkban.  A  művész  maga 
Pipónak  nem  sokkal  később  bekövetkezett  halála  után  visszament  Firenzébe. 
A  temesi  gróf  testvére,  András  is  Magyarországba  jött,  hol  őt  Zsig- 
mond előbb  zágrábi,  később  nagyváradi  püspöknek  nevezte  ki.  Itt  olasz  urak 
tartózkodtak  udvaránál,  kik  1426-ban,  kevés  nappal  a  püspök  halála  előtt, 
végrendeletére  mint  tanúk  írták  alá  neveiket;  két  orvosa  is  olasz  volt. 
De  mindezen  érintkezéseknek  nem  volt  semmi  hatása  a  művészetre ;  főuraink 
azonban  általuk  ismerkedtek  meg  a  humanizmussal,  a  renaissance  ezen 
éltető  szellemével. 
A  régi  Mindamellett,  hogy  az  Anjou-kor  kezdetén  a  nép   nyelve   úgy  Olasz- 

klasszikusok  .    ^  \  .  -,  . 

hatása  orszagban,  mint  Del-Franciaorszagban  irodalmi  nyelvvé  fejlődött  ki  s  ma- 
művészetekre  radandó  becsű  műveket  teremtett,  a  római  klasszikus  írókat  még  mindig 
utolérhetetlen  mintáknak  tekintették;  ezeknek  tanulmányozását  nevezték  a 
humanióráknak,  s  humanistáknak  azokat,  kik  a  római  klasszikusokkal 
foglalkoztak  és  azokat  utánozták.  Ez  azonban  nemsokára  lelohasztotta  azon 
keresztyén  bensőséget,  mely  a  gótika  idejében  az  egész  életet,  különösen 
a  germán  népeknél,  áthatotta.  A  régi  klasszicitással  a  régi  pogányság  is 
befolyással  volt  úgy  az  új  irodalomra,  mint  a  megújult  művészetre.  Ez 
annyira  ment,  hogy  midőn  a  keresztyénség  főszentélyének,  a  Szent  Péter 
templomának  érckapuit  öntötték,  Donatello  öcscse  reájok  tette  Szent  Péter 
és  Szent  Pál  hatalmas  alakjainak  gazdag  keretébe  nemcsak  Romulust  és 
Remust,  a  mint  őket  a  nőstény  farkas  szoptatja,  hanem  még  Herkulest, 
sőt  Lédát  is  a  hattyú  ölelésében.  Ezen  nem  botránkozott  meg  senki,  a 
vallás  őrei  eltűrték,  hogy  necsak  a  humanisták,  de  még  a  papok  is  »per 
deos  immortales*  (a  halhatatlan  istenekre)  esküdözzenek,  s  bibomokok  is 
oly  feslett  erkölcsű  színdarabokat  írjanak,  melyek  inkább  a  pogány  császárok 
theatrumaiba,  mint  a  pápák  udvarához  illenek,  miért  is  a  szigorúbb 
erkölcsűek  még  a  pápákat  is  pogánysággal  gyanúsították. 

Ilyen  volt  a  renaissance  szelleme,  mely  a  szépben  kereste  eszmény- 
képét, s  midőn  a  római  klasszikusokat  tanulmányozta  és  utánozta,  a  római 
császár-idők  pompája  mellett  azok  alacsony  erkölcsiségének  színvonala  fölé 
emelkedni  nem  is  erőlködött.  VI  Sándor,  II.  Július  és  X.  Leo  udvarában 
inkább  uralkodott  a  szépnek  dicsőítése,  mint  a  vallásosságnak  érzete. 

Janus  Pannonius,  a  csodagyermek,  ki  már  tanuló  korában,  Ferra- 
rában,  magára  vonta  egész  Olaszország  figyelmét.  Vitéz  János,  VArdai 
Pál  s  barátaik,  egész  erővel  belevetették  magukat  az  újkori  kultúra  ezen 
áramlatába,  fnely  Firenzében  már  az  öreg  Medici  Cosmus  óta,  főleg 
unokája,  Lorenzo   Magnifico  udvarában   virágzott  fel  bájos  szépségében  és 


Digitized  by 


Google 


j&c  cXcctiom  bnt  comiti6imt\)ic  in  regem. 


öíílaltni^^ttbiMstíe  venít:mtiIto0dnlAauit.  iti^^ 

c&ca  yítoic9  tfad  fknsniiiidípít^  comitie  tebiOüi  eo 
flüibi^eo  ^a(tif0tiirur$cre :  acmceptiiínéabopfattt 
et>ticerc^mt»ictlbeítberare'vtbeblt.^óif4crnfoí0ct:ívpcó7 
poncbie  re2BireM:^q5  eUséboFcsednbictü  per  tetű  regnő  1^ 


Mátyás  király  ifjúkori  arcképe.  (A  Thuróczi-krónika  1483-iki  augsburgi  kiadásából.) 


BíöViy,  Magyar  irodalomtöi  tinetéhcz. 


Az  Ath^naeum  kkidása. 
Digitized  by  VjOOQIC 


Digitized  by 


Google 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ÉS  A  RENAISSANCE  83 


a  nápol3n,  mantuai,  milanói,  ferrarai  és  urbinói   fejedelmeknél  mindennap  űj 
bimbókat  hajtott. 

Mátyás  király  is,  ki  fogékony  volt  minden  iránt,  a  mi  nagy  és  ^  '"JJátyl^^*^ 
szép,  felkereste  a  renaissance  civilizációját  ott,  a  hol  legszebben  virágzott,  udvarában 
főleg  azóta,  hogy  a  királyné,  az  arragoniai  Beatrix,  hazája  mívelődését 
Budán  is  ápolta.  Mátyás  udvara  volt  azon  időben  a  legfényesebb  s  leg- 
míveltebb  az  Alpeseken  inneni  Európában;  sem  a  német  császár,  sem  a 
francia  király  nem  vetélkedhetett,  csak  a  brabanti  hercegek  versenyez- 
hettek vele. 

Bergamói  Fülöp  humanista  már  1460-ban  említi  Mátyás  olvasási 
szenvedélyét,  mely  oly  nagy  volt,  hogy  az  udvari  személyzet  gyakran 
találja  Curtiust,  Liviust  vagy  más  történeti  munkát  a  király  ágyában  ván- 
kosai közt  Mátyás  pedig  azon  gyönyörű  levelében,  melyben  1471-ben 
Pomponius  Laetusnak  megköszöni  Silius  Italicus  eposzának  nyomtatott 
példányát,  említi,  hogy  bár  folytonos  háborúkba  keverve,  fenmaradó 
idejét  mégis  az  irodalom  olvasásának  szenteli,  nagy  élvezettel  és  vigasz- 
talással. *  Silius  már  iíju  korunkban  tetszett,  s  most  is  tetszik,  midőn 
háborúval  foglalkozunk,  annál  inkább,  mert  ő  is  csatákat  énekel;  de  még 
sem  tagadhatjuk,  —  így  folytatja  a  király  —  hogy  szánandó  a  királyok 
sorsa,  mert  háborút  viselni  kénytelenek,  holott  diadalaik  is  mindig  ember- 
vértől nedvesek.  Mi  nem  keressük  a  háborút,  de  ha  kihívnak,  azt  vissza 
nem  utasíthatjuk;  mert  ezt  követelik  a  nemzet  becsülete,  megsértett  királyi 
jogaink  s  elleneink  rosszakarata.  Ez  annyira  igaz  és  ismeretes,  hogy 
béke  egyáltalán  nem  'is  köthető,  ha  a  háború  előbb  meg  nem  vetette  a 
béke  alapját* 

Mátyás  már  a  hatvanas  években  alapította  híres  könyvtárát  s  köz- 
használatra bocsátotta,  miben  a  Corvinát  csak  a  Laurentiana  Firenzében, 
a  Marciana  Velencében  és  a  Vaticana  Rómában  előzte  meg.  A  király  híres 
tudósokat  is  hitt  meg  udvarához :  REOiOMONTANUSt,  a  hírese  sillagászt,  Martius 
GALEOTTit  és  BoNFiNiust,  kik  történetírói  lettek,  FoNTiusra  pedig  és  Taddeo 
UcoLEmra  könyvtára  őrizetét  bizta.  De  mindezen  tudósok  még  sem  maradtak 
állandóan  Magyarországban,  a  honvágy  visszahívta  őket  a  szebb  olasz 
égalj  alá. 

így  járt  Mátyás  a  művészekkel  is,  mert  a  király  műérzéke  meg  tudta  ^látyás  mint 

^  „         ,  ,  műpártoló 

becsülni  a  renaissance  remekeit  s  a  legkitűnőbb  es  legdrágább  miniátorokkal 
diszíttette  legszebb  kódexeit.  Lorenzo  Medici,  ki  a  királylyal  mindig  barát- 
ságban élt,  Verocchiónak,  Leonardo  da  Vinci  nagy  tanítójának  két  érc- 
domborművét  küldte  meg  a  királynak,  melyeknek  egyike  Nagy  Sándort, 
másika  Dárius  királyt  ábrázolta.  Vasari  írja,  hogy  Mátyás  sok  firenzeit 
tartott  udvaránál  s  minden  ritkaságot  kedvelt ;  meg  is  hívta  a  híres  Filippino 
Lippit  Magyarországba,  de  ez  nem  akarta  Olaszországot  elhagyni;  mégis 
két,  igen  szép  képet  festett  számára,  melyeknek  egyikében  a  királyt  is 
lefestette,  úgy  a  mint  emlékérmein  látjuk.  Vasari  szerint  Benedetto  di  Majano, 


Digitized  by 


Google 


84 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ÉS  A  RENAISSANCE 


a  híres  építész,  szobrász  és  intarsiator,  ki  arra  adta  magát,  hogy  különböző 
színű  fából  berakott  távlatokat,  lombozatot  és  fantasztikus  alakokat  készítsen, 


Beatrix  királyné  arcképe    s  névaláírása. 

Mátyás  király  számára  dolgozott  egy  szekrénypárt  a  legszebb  és  legmes- 
terségesebb  művészettel  berakott  fából.  Minthogy  a  király  nagy  kegyességgel 
hívta  meg,  hogy  mindenáron  jöjjön  Budára,  begöngyölte  szekrényeit,  hajóra 


Digitized  by 


Google 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ES  A  RENAISSANCE 


85 


Ült  s  Magyarországba  ment,  hol  bejelentvén  magát  a  királynál,  az  szívesen 
fogadta.  Ekkor  Benedetto  felhozatta  szekrényeit  s  azokat  a  király  jelenlétében 


yf\^u^  kef- 


\^t^%/i\^^%^%^\. 


Mátyás  király  arcképe  és  névaláírása. 

kezdte  kirakatni,  mert  ez  nagyon  vágyott  látásukra.  A  nedvesség  azonban 
a  hajóban  s  a  tengeri  levegő  felolvasztották  az  enyvet,  s  a  mint  a  művész  a 
viaszvásznat  kibontotta,  csaknem  minden  berakott  darab  földre  esett.  Mennyire 


Digitized  by 


Google 


86 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ÉS  A  RENAISSANCE 


p 
p 


I 


Digitized  by 


Google 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  KS  A  RENAISSANCE 


87 


megijedt  és  megszégyenült  Benedetto  ily  sok  úr  jelenlétében,  ezt  mindenki 
gondolhatja.  De  ő  azért  ismét  összerakta  munkáját,  a  mint  legjobban  lehetett 
s  a  királyt   nagyon   kielégítette,   hanem  e  mesterségét   mégis   megutálta,  s 


Bergamöi  Fülöp  felajánlja  munkáját  Beatrix  királynénak.  (A  munka  cimképe  1487-ből.) 

nem  tudta  tovább  kiállani  azon  szégyen  miatt,  melyet  általa  vallott.  Félre- 
tevén tehát  minden  félénkségét,  szobrászatra  adta  magát,  melylyel  már 
mielőtt  Magyarországba  jött  volna,  Lorettóban  egy  mosdó  medencét  készített 


Digitized  by 


Google 


88  A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ÉS  A  RENAISSANCE 


bizonyos  angyalokkal,  márványból.  És  mielőtt  Magyarországot  elhagyta 
volna,  tudtára  adta  a  királynak,  hogy  ha  kezdetben  szégyenben  maradt  is, 
a  hiba  az  oly  mesterség  gyakorlatáé  volt,  mely  alacsony,  nem  pedig  a 
művészi  tehetségé,  mely  magasztos.  Elkészítvén  tehát  egy  pár  művet 
agyagból  és  márványból,  melyek  a  királynak  nagyon  tetszettek,  visszatért 
Firenzébe. 

A  király  jobban  járt  egy  másik  építészszel,  ki  azonban  kevésbbé  volt 
híres,  mint  Benedetto,  t.  i.  Chimenti  CAMicciAval.  Erről  Vasari  csak  annyit 
tud,  hogy  >firenzei  volt  s  a  magyar  király  szolgálatában  épített  számára 
palotákat,  kerteket,  kutakat,  kerti  mulató  házakat,  erődöket  s  egyéb  neve- 
zetes kőmívesmunkát,  diszítményekkel,  vésésekkel,  s  hasonló  dolgokkal, 
melyeket  nagy  szorgalommal  végzett  Baccio  Cellini,«  ki  különben  is  híres 
intarsiator  és  elefántcsontvéső  volt.  » Elvégezvén  e  munkákat  Chimenti, 
honvágytól  indíttatva  visszatért  Firenzébe  s  Bacciónak,  ki  Magyarországban 
maradt,  néhány  képet  küldött  Berto  Linajuolótól,  hogy  azokat  a  királynak 
adja.  Magyarországon  ezek  igen  szépeknek  tartattak  s  a  király  megdicsérte 
azokat.  Chiementi  egyébiránt  nem  maradt  soká  Firenzében,  s  visszament 
Magyarországba,  hol  a  király  szolgálatában  maradt,  de  egyszer  felrándúlván 
a  Dunán,  hogy  bizonyos  terveket  készítsen  malmok  számára,  kimerültségből 
betegségbe  esett,  mely  őt  kevés  nap  alatt  más  világba  vitte.  E  két  mester 
munkái  1470  körül  készültek. « 
visino  A  mi  Mátyásnak   nem   igen   sikerűit,   hogy   hímeves   olasz   művészt 

ban  állandóan  vagy  legalább  hosszabb  időre  Magyarországban  megtelepítsen,  az 
megtörtént  halála  után.  Visino  t.  i.  Mariotto  Albertinelli  legjobb  tanítványa, 
firenzei  kereskedőkkel  Magyarországba  vetődött,  hol  »sok  képet  festett*, 
^ogy  Vasari  szavaival  éljek  —  > melyeket  mindenki  megbecsült «.  De  e 
szegény  ember,  kevésbe  mült,  hogy  pórul  nem  járt ;  mert  természete  olyan 
volt,  hogy  szabadon,  meggondolatlanul  szólt,  s  nem  tudta  tűrni  bizonyos 
magyarok  alkalmatlankodását,  kik  telebeszélték  fejét  és  dicsérték  az  ottani 
állapotokat,  mintha  nem  volna  más  élvezet  s  boldogság  a  világon,  mint 
fűtött  szobákban  jól  enni  és  inni,  se  semmi  magasztosabb  nagyság  s 
nemesség,  mint  a  magyar  királyé  és  udvaráé,  s  mintha  ezeken  kivül  az 
egész  világ  nem  volna  egyéb  mint  sár. 

>  Visino  azt  találta  —  így  írja  Vasari  —  a  mint  igazán  is  van,  hogy 
Olaszországban  mégis  más  a  nagyság,  a  mívelődés  és  szépség.  Megunta 
tehát  egyszer  e  bolondságokat  s  történetesen  egy  kicsit  jó  -kedvében  lévén, 
kiszalasztotta  száján,  hogy  többet  ér  egy  palack  fehér  bor,  mint  itt  minden 
király  s  királyné  fénye,  kik  valaha  ebben  az  országban  uralkodtak.  S  hogyha 
szerencséjére  nem  bízta  volna  baját  egy  jóravaló  püspök  kezére,  ki  tudott 
az  emberekkel  bánni,  s  tudta  s  akarta  a  dolgot  nevetségre  fordítani, 
Visino  megtanulta  volna,  mit  tesz  vadakkal  tréfálni;  mert  ezek  a  barbár 
magyarok  nem  értvén  a  szavakat,  s  azt  gondolván,  hogy  valami  nagy 
dolgot  mondott  és  nemzetöket  s   királyukat  gyalázni  akarta,   a   felbőszített 


Digitized  by 


Google 


A  CSÚCSÍVES  STÍL  KORA  ÉS  A  RENAISSANCE 


89 


nép  által  minden  szánalom  nélkül  szét  akarták  őt  szedetni.  De  ama  püspök 
kimentette  a  bajból,  megbecsülvén  e  derék  embert,  s  jóra  fordítva  a  dolgot, 
őt  a  király  kegyébe  visszahozta,  kit  e  dolog,  a  mint  meghallotta,  nagyon 
mulattatott.  Visinót  ezután  az  országban  mindig  megbecsülték  s  tiszteletben 
tartották.  Szerencséje  azonban  nem  tartott  soká,  mert  nem  tudta  kiállani 
azokat  a  kályhákat  s  a  hideg  levegőt,  melyek  alkatának  ártottak  s  nem- 
sokára meghalt.  De  életben  maradt  híre  mindazoknál,  kik  ismerték  életében, 
s  kik  később  látták  müveit.  Képei  1520  körül  készültek. « 

A  mint  látjuk,  az  olasz  renaissance  nem  tudott  Magyarországban  ügy 
meghonosodni,  hogy  a  nemzet  életét  áthassa,  de  egy  emberöltővel  később 
ez  a  németek  révén  mégis  megtörtént  a  reformáció  által. 


A  magyar  birodalom  címere  Mátyás  korában.  (A  Thuróczi-krónika  1488-iki  augsburgi  kiadásából.) 


Digitized  by 


Google 


8.  Janus  Pannonius  és  a  humanisták. 


Újjászületés  és 
humanizmus 


MA  NAGYSZABÁSÚ   szellemi  mozgalom,  mely  a  XIV.  évszáz  második 
felétől  a  XVI-ik  évszáz  első  feléig  korszakot  alkotó  hatást  gya- 
korolt Európa   különböző   nemzeteire  és  ezeknek  külön  nemzeti 
míveltségét  megtermékenyíté :  két  jellemző  névvel  jelölte  meg  az 
irányt,  melyet  képviselt.  E  két  név:  újjászületés  és  humanizmus. 

Újjászületés  érzésben,  gondolkodásban:  e  világ  szépségének  eleven 
élvezése,  a  gondolkodó  elme  szabad  kutatása,  az  igazságnak  egyházi 
korlátoktól  ment  keresése  utján.  Az  ókori  pogány  míveltségnek,  melyet 
a  középkor  óriási  szakadással  választott  el,  ismételt  fölfedezése,  élvezése, 
utánzata  lett  a  jelszó :  Petrarca,  a  mozgalom  úttörője,  kész  volt  saját  nem- 
zeti költészetének  virágait  föláldozni,  csakhogy  az  antik  irodalom  remekeit 
fölkutassa,  íöltámaszsza  és  az  emberiséget  ez  üj  világ  élvezésére  tanítsa. 
Az  újjászületés,  a  megújhodás  ez  emberei:  egy  Petrarca,  egy  Bocaccio, 
egy  Poggio,  Niccolo  de  Niccoli,  egy  Lionardo  Bruni — QuintiHán,  Cicero, 
Livius,  Valerius  Flaccus  ismeretlen  műveit  hozzák  napfényre,  a  görög 
irodalomnak  elfeledett  szerzőit  olvassák,  magyarázzák,  fordítják  a  közérthető 
latin  nyelvre  és  semmi  munkát  nem  tartanak  fontosabbnak ;  hiszen  V.  Miklós 
papa  valóságos  szenvedélylyel  fordíttat  és  nem  sajnál  költséget,  kitün- 
tetést s  rangot  osztogatni,  csakhogy  az  egykor  elátkozott  pogány  irodalmat 
föléleszsze. 

Másik  név,  mely  ez  iránynak  mintegy  erkölcsi  jellemét  jelöli  meg :  huma- 
nizmus. E  humanizmus  a  klasszikái  irodalmat  s  a  görögök  és  rómaiak  antik 
életét  tekinté  olyannak,  mely  az  emberi  természetet  szellemi  és  erkölcsi  tehet- 
sége teljességében  mutatja.  Ép  azért  minden  nemesebb  tehetség  egy  esz- 
ményt űz:  a  stílus  eszményét.  A  legtökéletesebb  latin  stílus  megszerzésére 
törtek.  E  bevégzett  latin  irodalom  kikristályozódott  formájába  önté  mindenki 
saját  tudását,  gondolatait.  Büszkén  gondolt  arra,  hogy  egy  világnak  szól, 
egy  világ  érti  meg.  Az  új  életet  nyert  latin  nyelv  lőn  a  nagy  szellemi 
köztársaság  közös  nyelve,  mely  a  mívelt  világ  szellemeit  egy  központtal 
hozta  érintkezésbe.  E  központ  Olaszországban,  és  ennek  nagyobb  városai: 
Ferrara,  Mantua,  Milano,  Firenze,  Nápoly  élén  Rómában  v^olt.  A  nevelésre, 
még  pedig  a  nevelésnek  egészen  új,  szabad  szellemben  átalakított  formá- 
jára: a  humán  tanulmányokra  helyezték  a  súlyt.  Itt  szerezték  meg,  a 
litterae  humaniores  tanulása  utján,  a  polgárjogot  a  míveltségre.  A  klasszikus 


Digitized  by 


Google 


j 


JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK  91 


nyelveknek  és  irodalmaknak  eleven,  közvetlen  élvezésében  növekedik  az 
újabb  nemzedék.  A  középkori  egyetemek  és  középiskolák  rendszere  teljesen 
megváltozott.  Egy  Vittorino  da  Féltre  és  egy  Guarino  szellemében  oly  üj 
irányt  vett  az  oktatás,  hogy  az  úgynevezett  litterae  humaniores  központi 
helyet  vívtak  ki.  A  litterae  humaniores  a  legújabb  időkig  Európaszerte 
az  emberies  míveltségre  a  legjobb  előkészületül  szolgálnak.  A  humanizmus 
Európa  minden  államában,  a  különböző  nemzetek  jelleméhez  képest  más-más 
módon,  de  minden  nemzet  irodalmára  mély  hatást  gyakorolt.  Elmondhatjuk, 
hogy  hazánk  e  részben  nem  maradt  hátra.  Egyetemeink  a  középkorban  egy 
sorba  helyezhetők  az  egykorú  egyetemekkel. 

A  Xn.  évszázban  keletkezik,  Európa  legrégibb  egyetemeivel :  a  salemói.  Középkori 
bolognai,  párizsi  egyetemmel  egy  időben,  a  veszprémi  egyetem,  melyet  Hl.  Béla 
alapt  1183-ban.  Száz  év  múlva,  a  mikor  IV.  László  egy  donációval  meg- 
segíti a  tűzvész  által  óriási  kárt  szenvedett  intézetet,  már  tizenöt  tanár  mű- 
ködött és  az  egyetem  a  párizsinak  mintájára  volt  szervezve.  A  Nagy  Lajos 
által  1367-ben  alapított  pécsi  egyetemet  V.  Orbán  ugyanazon  szabadalmakkal 
ruházta  föl,  melyekkel  a  csak  két  évvel  korábban  keletkezett  bécsi  egyetemet. 
Ez  intézet  még  1494-ben  is  mint  »Schola  Maior  Quinque  ecclesiarum* 
(pécsi  főiskola)  néven  fordul  elő,  sőt  még  1543-ban,  tehát  a  mohácsi  vész 
után  is  számos  hallgatósággal  dicsekszik.  És  Zsigmond  mégis  megalapítja  a 
budai  egyetemet,  mely  a  konstanci  zsinatra  1414-ben,  mint  tekintélyes 
egyetem,  képviselőket  küld.  E  főintézetek  mellett  is  Vitéz  János  új  egyetem 
érdekében  szólal  föl  Mátyás  király  előtt ;  a  király  a  pápához  intéz  kérelmet, 
melyben  kiemeli,  hogy  »némikép  hiányos  az  egyetemes  tanulmány  (stú- 
dium generálé)*.  A  pápa  1465.  május  19-én  Vitéz  Jánoshoz  és  Janus 
Pannoniushoz  intézett  bullájában  engedélyezi  egy  új  egyetem  fölállítását. 
Ezt  Pozsonyban  állítják  föl.  Ez  egyetenmél  működött  a  világhírű  Joannes 
Regiomontanus  (Johann  Müller  von  Königsberg),  ki  Vitéz  János  benső 
barátja  volt,  kire  a  Tabulae  Directionum  szerkesztését  bízta.  Pozsonyban 
hangzott  volt  el  e  férfiú  ajkáról  Galilei:  Mégis  mozog  a  fÖld-JQ  előtt  száz 
évvel  a  föld  saját  mozgásáról  fölállított  tan.  Ez  egyetem  a  bécsivel  oly 
kollegiális  sűrű  érintkezésben  van,  hogy  a  baccalaureusok  és  lectorok  ki- 
kérésére több  adat  található  a  bécsi  egyetem  történetében. 

Ez  egyetem  már  a  humanisták  hatása  alatt  áll;  hisz  alapítója  Vitéz 
JAnos  őszinte  humanista,  Janus  Pannonius  pedig  a  magyar  humanisták  feje 
és  büszkesége.  Az  1477-ben  Magyarországba  hívott  Thaddeus  Ugoletti 
megbízást  kap,  hogy  a  Corvina  és  a  pozsonyi  egyetem  számára  vásároljon 
könyveket  Olaszországból.  Ez  egyetem  rövid  ideig  virágzott.  Alapítója 
Vitéz  János  meghasonlott  a  királylyal,  összeesküvésbe  keveredett.  Vitéz 
János  bukása  és  halála  az  egyetemet  is  romlásba  vitte.  Ekkor  foglalkozik 
Mátyás  ama  hihetetlenül  nagyszabású  tervvel,  hogy  40.000  tanuló  számára 
teremtsen  intézetet,  melyet  Heltai  ír  le  magyar  krónikájában.  E  terv  való- 
színűsége  ellen  emelt  kételylyel  szemben   megjegyzendő,   hogy  Brandolini 


Digitized  by 


Google 


92  JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 


olasz  írónak:  A  köztársaság  és  királyság  egybehasonlítása  cimű  pár- 
beszédében, a  párbeszéd  egyik  szereplő  alakja,  maga  Mátyás,  hozza  föl  a 
királyság  védelmére,  hogy  a  párizsi  egyetemen  30.000  tanuló  nyer  oktatást 
a  különböző  tudományokban. 

Rendkívüli  élénk  volt  az  a  szellemi  mozgalom,  melyet  Mátyás,  foként 
miután  Beatrixot  vette  nőül,  az  olasz  tőiddel  egyenes  összeköttetésben 
lángeszével,  tiszta  látásával  fölkarolt.  Híres  könyvtárának  alapítása,  a 
királyt  környező  humanisták:  Galeotti  Marzio,  Ugoletti  Tádé  az  olasz 
tudósokkal  sűrű  összeköttetést  tartanak  fenn.  Másolók,  művészek  dolgozníűc, 
hogy  az  akkori  ízlés  ssserint  minél  díszesebb  alakban  állítsák  ki  a  könyveket 
és  gyarapítsák  a  könyvtárt.  A  humanizmus  történetének  egyik  legkiválóbb 
történetírója,  Voigt  a  legnagyobb  elismeréssel  mondja  nagy  királyunkról: 
>Mátyást  illeti  meg  az  első  és  páraüan  dicsősége  annak,  hogy  Olaszországon 
kivül  Petrarca  és  Niccoli  nagy  tervét  fölfogta  és  valósítani  törekedett. « 
Vitéz  János  Az   olasz   föld   humanistáinak   iskoláiból   kerülnek  ki  a  mi  tehetséges 

föpapjaink,  világi  föurainak  egyrésze. 

SzÉCHY  Dénes  esztergomi  érsek,  kit  huszonnégy  éves  korában  ruháztak 
föl  e  méltósággal,  Páduában  tanúit  és  a  humanisták  barátja  volt. 

Utódja  Vitéz  János,  Hunyadi  János  egykori  titkára.  1447-től  fogva 
nagyváradi  püspök,  1464-ben  már  esztergomi  érsek,  politikai  beszédeit, 
állami  okiratait  egészen  a  firenzei  kancellár-stílben  szerkeszti.  A  török  elleni 
háborúra  buzdító  beszédei :  mintáivá  lesznek  a  későbbi  beszédeknek.  E  korban 
Isota  Nogarola  (1450),  ez  olasz  humanista  nő  is  fényes  beszédet  tart 
a  török  kiűzése  mellett.  A  humanista  a  törököt  mint  barbárt  üldözte:  a 
régi  római  büszkeség  lengi  át  e  beszédek  hangját,  képeit,  szólamait.  Vitéz 
János  1455-ben;  tiz  évvel  később  Janus  Pannonius  tart  hasonló  beszédeket. 
De  a  fődolog  a  humanistákkal  szőtt  benső  barátság.  A  híres  Poggio  Hunyadi 
Jánosnak  ajánlja  föl  a  képmutatók  ellen  írt  művét  és  három  kisebb  érteke- 
zését, s  figyelmezteti,  hogy  a  régi  múlt  nagyjait  örök  feledés  borítaná,  ha 
az  irodalom  nem  tartja  fenn  emlékezetüket.  Vitéz  Jánost  költők,  művészek 
veszik  körül.  Paolo  Vergerio  olasz,  Podokatheros  Fülöp  cyprusi  görög 
és  Szanoki  György  lengyel  költők  összeköttetésbe  lépnek  vala.  Tribrachus 
modenai  hímeves  költő  neki  ajánlja  pásztor-költeményeit.  Argyropulos  és 
Trapezuntios  neki  szentelik  fordításaikat. 
Mátyás  és  a  E  Szellemben    növekedett   a   lánglelkű   Mátyás  ;   hiszen   a    Hunyadi 

humanisták  .  ,  ,^.  ,  ,     ,  ^      ^  ,  .    ^    ..  /•-. 

család  nevelője  a  lengyel  származású  latin  költő:  Szanoki  György  (Georg 
Sanocensis)  lett,  kiről  Callimachus  Buonacorsi  a  legnagyobb  elismeréssel  szól, 
midőn  Ulászlónak  magyar  királylyá  történt  választásáról  ír.  E  kitűnő  férfiú 
életrajz-irója  kiemeli,  hogy  e  kör  embereit  >oly  különböző  nemzetek  között 
s  a  nemes  tudományok  iránt  ugyan  az  az  érzés  köté  össze*. 

Mátyás  hadi  tetteinek,  békében  tündöklő  erényeinek  dicsősége  besu- 
gárzott Olaszországba.  A  divatos  dicsbeszédek  túlzásainak  leszállítása  mellett 
is  e  nagy  király  nemes  alakja  újabb  fényt  nyer  a  Fraknói  Vilmos  és  Ábel 


Digitized  by 


Google 


JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 


93 


Jenő  áltaí  közzétett  újabb  közleményekből.  Carbo  Lajos  ferrarai  híres  tanár 
és  költő,  Janus  Pannonius  legjobb  barátjának  és  a  pécsi  püspöki  széken 
utódjának  Emestusnak  tanítója,  Mátyás  király  tetteiről  írt  párbeszédében  a 


Vitéz  János  arcképe  és  névaláírása. 

Hunyadi-monda  egyes  részei  ujabb  vonásokkal  fordulnak  elő.  A  Szibinyáni 
Jankra  emlékeztető  Janco  névről  azt  mondja,  hogy  Hunyadit  így  a  törökök 
hívták:  e  névvel  rémítgették  a  rossz  gyermekeket. 


Digitized  by 


Google 


94  JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 

Alexander  Cortesius  Mátyás  hadi  erényeiről  írva,  a  holló  s  címer  mesé- 
iét üj  változatban  adja  elő  s  elragadtatással  mondja,  hogy  Mátyás  a  múzsák- 
nak oly  kényelmes,  oly  szelíd  lakhelyet  nyitott,  hogy  azok  elhanyagolva  az 
aon  hegyeket  és  Permessus  folyó  habjait,  a  király  lakóházába  költöztek. 

Naldi  Naldus  firenzei  költő  pedig  Ugoletti  Tádéval,  a  Corvina  rende- 
zőjével, beszélgetvén  Mátyás  tudományszeretetéről,  úgy  föllelkesúl,  hogy 
Mátyás  könyvtáráról  terjedelmes  dicskölteményt  ír.  E  költeményben  olvassuk, 
hogy  a  Corvin  János  nevelője,  Ugoletti  Tádé,  növendékét  a  görög  nyelvre  is 
oktatta:  tehát  a  humanisták  szellemében  növelte. 

Carbo  Lajos  szintén  írt  egy  nagyobb  költeményt  Mátyásról,  melyből 
a  már  fentebb  említett  párbeszédben  egy  oly  helyet  idéz,  mely  nemzetünk 
Itörténelmi  hivatását,  hogy  védpaizsa  legyen  Európának,  ép  azokkal  a  sza- 
vakkal fejezi  ki,  melyekkel  azóta  annyi  nagy  emberünk. 

Rólunk  zengett  az  európai  latin  költők  lantja,  de  zengett  görög- 
nyelven is  a  mi  dicsőségünk  és  gyászunk.  így  ugyané  Carbo  említi,  hogy 
Hunyadi  János  csatáit,  különösen  a  várnai  csatát,  görög  prózában  és  versben 
örökítik  meg. 

Ugolino  de  Vieri  (Verinus)  Mátyás  király  diadala  és  bántulafra 
méltó  élete  hősversekben  című  költeményében  Szilágyi  Erzsébetről  azt  írja, 
hogy  áldott  állapotában  álmot  lát  Almában  egy  paizsot  és  egy  lándsát 
szül  E  paizs  feltartóztatja  a  barbárok  betörését  és  a  lándsától  reszket 
Germánia. 
A  humanizmus  E  humanista  mozgalom  áthatja  a  tudomány  különböző  köreit.  Hat  a 

hatása  a 

tudományokra  bölcsészetre,  hat  a  theologiára.  A  bölcsészetben  Arisztoteles  tekintélye  csökken : 
Plató  eszmetana,  végtelen  aspirációi  jobban  megfeleltek  e  nagy  és  sza- 
badságra törő  szellemek  reformtörekvéseinek.  Marsilius  Ficinus  Platót 
lefordítja,  a  Vendégséget  Janus  Pannoniusnak  úgy  ajánlja,  hogy  őt  plato- 
nicusnak  nevezi.  A  platonizmus  a  bölcsészetben  oly  forrongást  jelentett, 
mint  egy  pár  száz  év  múlva  a  cartesianizmus.  És  önérzettel  elmondhatjuk, 
hogy  mind  a  két  mozgalom  közvetlenül  hatott  hazánk  nagy  szellemeire. 
Platonicus  Janus  Pannonius  és  cartesianus  Apácai  Csere  János.  De  hatott  a 
theologiára  is. 

Pannóniai  András,  magyar  egyházi  író,  ki  iQú  korában  Hunyadi 
János  szolgálatában  katonáskodott  és  Mátyás  király  születése  idején  Hunyadit 
Kolozsvárra  kisérte  (1440).  Később  Olaszországba  megy,  karthauzi  zárdába 
lép.  Velencében  nagy  tekintélyre  emelkedik.  A  ferrarai  zárda  vikáriusává 
lesz  és  Estei  Borsó  herceg  (1450 — 1471)  kegyébe  jut,  ki  új  monostort 
építtet.  E  Pannóniai  András  a  Hunyadi-ház  iránt  rajongó  szeretetét  és 
háláját  egy  szép  latin  nyelven  írott  munka  szerzésével  rója  le.  1467-ben 
Mátyás  számára  könyvet  ír  a  királyi  erényekről.  A  művet  Márk  mester 
utján  küldi,  kiben  Galeotti  Marziot  sejtjük,  ki  ép  ez  időben  Janus  Panno- 
niusnál,  majd  Mátyás  udvaránál  megfordult.  Habár  theologiai  pályára 
lépett    és    testestől-lelkestől    szerzetevSsé   lett,   ifjúkori   klasszikus   míveltsége 


Digitized  by  VjOOQ iC 


JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK  95 


megérzik  művein.  ^Humanista  volt  ő  is:  a  görög  és  latin  klasszikus  írók  humMisták 
tanulmányozása  és  utánzása  által*  —  mondja  róla  műve  fölfedezője: 
Fraknói.  Érdekesnek  tartjuk  megemlíteni,  hogy  Pannóniai  András  három 
magyar  főrangú  ifjúról:  Vingárti  Lászlóról,  Palóczi  Zsigmondról  és  Prényi 
Miklósról  emlékszik  meg,  kik  Ferrarában  tanultak,  mi  amaz  élénk  össze- 
köttetés bizonysága,  melyet  Janus  Pannonius  a  Guarinóról  írt  remek  dics- 
költeményében  örökített  meg. 

A  másik  egyházi  író  Nicolaus  de  Mirabilibus,  ki  Kolozsvárt  született, 
habár  olasz  származású  család  sarja  volt.  ír  a  lelkiismeretről  Aquinói  Szent- 
Tamás  szellemében  és  van  egy  érdekes  vitatkozása  arról  a  kérdésről,  hogy 
az  ember  bűneseténél  Ádám  vagy  Éva  vétke  nagyobt)-e.^  E  vitát  1489-ben 
Georgius  Benigni  de  Salviatis  híres  minoritával  tartja.  Előbb  a  Diva  Reparata 
templomban,  később  Medici  Lőrinc  udvarában,  hol  a  két  híres  platonicus 
Marsilius  Ficinus  és  Pico  della  Mirandola  élvezettel  hallgatták.  Érdekes, 
hogy  Isota  Nogarola,  e  híres  humanista  nő,  ki  gróf  Apponyi  Sándornak 
volt  egyik  őse,  1451-ben  ugyan  e  kérdésben  vitázik  Foscarini  Lajossal. 
Sajátságos !  A  középkori  feladatot  a  humanisták  klasszikus  zamatú  nyelvén 
próbálták  megoldani. 

Meg  kell  emlékeznünk  még  a  magyar  humanisták  sorában  Garázda 
PétertőI,  kihez  Baptista  Guarinus  meleg  hangon  ír  költői  levelet  (elégiái 
versformában),  kiről  egy  Gyulafehérvárott  létezett  fölirat,  mint  az  ausoniai 
lant  zengzetes  pengetőjéről  emlékszik  meg.  Egyébiránt  Esztergomban 
esperes  volt,  meghitt  barátja  Vitéz  Jánosnak  és  Janus  Pannoniusnak.  Ide 
sorozandó  Kalocsai  György  (előbb  Georgius  Polycarpus),  Pannoniusnak  olasz- 
országi barátja.  Aeneas  Silvius  mint  sienai  püspök  veszi  pártfogásába,  majd 
Vitéz  János.  Mátyás  több  ízben  használja  követségre.  1479-ben  kalocsai 
érsek  lett.  Vespasiano  olasz  könyvkereskedő  híres  életrajzai  sorában  az 
ő  és  Janus  Pannonius  életrajzát  adja,  kora  nevezetes  emberei  sorában, 
Mívelődéstörténeti  szempontból  érdekes  adat  Vespasianónál,  mely  szerint 
György,  pécsi  prépost  korában  a  templomban  egy  nagyon  szép  könyvtárt 
rendezett  be,  jó  fizetésen  egy  papot  bízott  meg  a  könyvtár  gondozásával. 
Háromszáz  kötetnél  többet  gyűjtött  össze:  Firenzében  3000  forintért  vett 
könyvet. 

De  lángesze,  sokoldalú  tanúltsága,  gazdag  irodalmi  munkássága, 
ékesszólása  által  a  magyar  humanisták  közt  első  helyet  vivott  ki  magának 
Janus  Pannonius,  kit  Pannóniai  András  elragadtatással  seraphicus  mellék- 
névvel tisztel  meg. 

öt  a  magyar  humanisták  élére  kimagasló  költői  tehetsége  emelte. 
Mert  ha  a  humanisták  a  klasszikus  irodalom  bevégzett  tökélyű  nyelvét 
mint  eszményi  célt  igyekeztek  elérni:  a  költői  tehetség  már  csak  alak- 
érzékénél fogva  is  e  törekvésre  leghivatottabb  volt.  Ép  azért  nyert  lendü- 
letet a  latin  költészet,  mert  az  antik  formát  rajongó  szeretettel  keresték. 
E  korban  egy  Poliziano,  egy  Piero  Bembo,  egy  Beccadelli,  egy  Fracastoro, 


Digitized  by 


Google 


96  JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 

Pannonius  ^SY  Castiglionc,  egy  Flaminio  oly  költeményeket  írtak  latin  és  görög  nyelven, 
mintha  csak  Ovidius,  CatuUus,  Martialis,  Statius  és  a  görög  Anthologia  írói 
szólalnának  meg.  Vergilius  utolérhetetlen  magasságban  lebegett  előttük. 
Mindenki  az  ő  babéráért  versenyzett.  Az  ő  géniusza  ihleté  Janus  Panno- 
niust,  hogy  kiválóan  epikussá  lett. 

Janus  Pannonius  a  humanisták  divatja  szerint  fölvett  írói  név;  tulaj- 
donképen Csezmicei  János,  szülőfalvától  Csezmicétől  nevezve.  A  Cesinge 
név  tévedésből  fordul  elő  még  okiratban  is.  Született  1434  augusztus  29-én. 
Atyjáról  csak  annyit  tudunk,  hogy  Janus  Pannonius  őt  kora  gyermekkorában 
elveszte.  Anyja  Vitéz  Borbara,  Vitéz  János  testvére.  Születése  helyét  maga 
jelöli  meg  a  Guarinóhoz  írott  dicskölteményében: 

Ott  hol  a  Dráva  szelíd  folyású  zsongó   habokkal 
Kész  a  Dunába  szakadni  kövér  föld  sík  mezejében. 

E  hely  Szlavonországban,  Verőce  megyében  van,  Eszéken  felül.  Szláv  eredetű 
családból  származott,  de  magyar  nemesnek  született.  Elemi  iskoláit  Pécsett 
végezte.  Nagybátyja  Vitéz  János  értesülvén  unokaöcscse  kiváló  tehetségéről, 
a  humán  tanulmányok  végzésére  (és  ép  e  kifejezéssel  él  Vitéz  János  a 
modenai  püspökhöz  írt  ajánló  levelében)  a  hímeves  Guarinóhoz  küldi 
Ferrarába.  A  13  éves  gyermek  itt  ismerkedik  meg  és  köt  örök  baráti  frigyet 
Galeotti  Marzióval,  ki  akkor  20  éves  volt.  Úgy  Galeotti  mint  Janus  Pan- 
nonius életére,  kivált  olaszországi  tanulmányuk  idejére  nézve  fontos  az 
utóbbinak  Galeottihoz  írt  szép  elégiája  (gróf  Teleki  Sámuel  kiadásában. 
Elég.  II.  4.)  Galeotti  ekkor  20  éves  volt.  Guarino  ifia.  Baptista  Guarinónak 
egy  újabban  fölfedezett  levelében  (1469-ben)  eleven  szavakkal  rajzolja  a 
kis  Janusunk  lángeszét.  Oly  emlékező  tehetsége  volt,  hogy  néha  1000 
verset  is,  melyet  több  nap  alatt  gondolt  ki :  egyszerre  írt  le  egyhuzamban. 
Fölfogó  tehetsége  pedig  oly  gyors,  hogy  bárhonnan  hallott  vagy  előtte 
egyszer  fölolvasott  verset  egyszerre  elmondott.  A  görög  és  latin  nyelvet 
oly  mértékben  és  oly  hihetetlen  gyorsasággal  sajátítá  el,  hogy  Galeottinak 
ő  lett  görög  mesterévé ;  csakhamar  fordít  a  görög  Anthologiából,  Plutarchosból 
és  Demosthenesből.  Négy  év  múlva  nagybátyja  visszahívja ;  de  tapasztalván 
a  szép  deli  ifjúvá  fölserdűlt  János  bámulatos  előhaladását,  komolyabb: 
bölcseimi,  jogi  és  theologiai  tanulmányokra  visszaküldi.  Ekkor  Janus  Panno- 
nius jár  Velencében,  Paduában,  Mantuában,  Firenzében,  hol  megismerkedik 
Marsilius  Ficinussal,  Plató  híres  fordítójával,  ki  később  egyik  platonicus 
dialógusát  neki  úgy  ajánlja,  mint  platonicusn8ik. 

1 452-ben  1  ír  III.  Frigyeshez  egy  panegyrist  (Itália  kibékítése  érdekében), 
mely  őt  az  első  latin  költők  sorába  emeli.  Ekkor  fog  nagyszabású   epikus 

>  Teleki  e  költemény  írását  tévesen  teszi  a  költő  16-ik  évére,  mert  Frig)'es 
1452-ben  látogatta  meg  Velencét.  (Daru,  Velence  története,  II.  k.  104,  a  német  fordításban, 
melyhez  hozzáférhettem.) 


Digitized  by 


Google 


JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 


97 


müvébe.  Ferrarai  mestere  iránti  háláját  a  hozzáintézett  dicskölteményben  fejezte  Janus  Panno- 
ki.  E  dicsköltemény  befejezését  gróf  Teleki  a  Janus  Pannonius  életrajzában 
1458 — 1460  közti  időre  leszi,  mikor  tizenegy  évi  tanulás  után  haza  megy 
Magyarországba  és  előbb  Budán  telepszik  le,  majd  Pécsre  megy. 

Janus  Pannonius  velencei  főnemesekkel  jött  összeköttetésbe,  különösen 
két  kiváló  férfiúval:  Francesco  Barbáréval,  ki  a  Guarino  iskolájának  büsz- 
kesége volt,  kinek  költeményei  zsengéit  szenteli  és  nővérének,  Barbarának, 
lakodalmára  szép  nászdalt  ír;  továbbá  Jacobus  Antonius  Marcellusszal,  a 
velencei  kitűnő  államférfiúval  és  hadvezérrel,  kinek  birtokára,  Montagnanára  is 
kimegy.  Legnagyobb  terjedelmű  eposzát,  mely  mind  műszerkezet,  mind  nyelv 
tekintetében  legjobban  megközelíti 
az  antik  eszményt,  panegyrikus  for- 
mában, e  férfiú  dicsőítésére  szenteli. 
Ez  eposz  (Panegyricus  ad  Jacobum 
Anionium  Marcellum  Venetum)^ 
antik  nnodort>an  van  írva.  Minerva 
lelkesíti  a  költőt,  hogy  mellőzve  a 
régi  kor  untig  ismételt  tárgyait, 
kora  történetéhez  forduljon.  Felhívja 
figyelmét  Marcellusra,  a  ki  méltó 
őséhez,  a  nagy  Claudius  Marcellus- 
hoz,  Minerva  ékesen  szóló  ajkain 
megered  a  szó  és  az  ő  elbeszélésé- 
nek keretébe  van  foglalva  Velencé- 
nek Philippo  Maria  Visconti  milanói 
fejedelemmel  a  XV.  évszáz  negy- 
venes éveiben  folytatott  küzdelme, 
mely  válságos  részletekkel,  meg- 
ragadó mozzanatokkal  bővelkedik, 
így  Cremona  ostroma,  Brescia  meg- 
mentése,   a    tiroli    havasokon   át  a 

Garda  tóra  szállított  hajók  váratlan  támadása,  a  Pó  szigetén  körülzárt 
ellenség  ellen  a  folyón  való  merész  átkelés,  a  hősnek  rágalom  alapján  vissza- 
hívása, majd  jellemének  teljes  diadala,  diktátori  hatalma  művészi  egységbe 
olvadnak  egybe,  hogy  Marcellust  Velence  nagyságának  eszményi  képvise- 
lőjéül tüntessék  föl.  Szerepel  Velence  védszentje  szent  Márk  is,  ki  oroszlán 
alakjában  szólal  meg,  hogy  a  sértett  hőst  Arisztides,  Kimon,  Themisztokles, 
Camillus  példáival  buzdítsa,  hogy  áldozza  föl  haragját  a  hazának.  Marcellus 
enged  a  szellemi  szózatnak,  csatatérre  siet.  Diadalt  arat,  békét  szerez 
hazájának.    De   ekkor   sem   fogy  ki  a  költő  a   tárgyból.   Most   Cliót   hívja 

'  Áll  egy  elégiái  versmértékben  írott  praefaiió\ió\  (52  vers)  és  a  hősi  hatosban  írott 
eposzból  (2871    vers). 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  7 


Janus  Pannonius  állítólagos  arcképe. 

(Kzüst  dombormű,  körirata:  Joh.  Cesinge  Eps 

V.  Basilic.) 


Digitized  by 


Google 


98  JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 


*^rüus  művei"  segítségül,  ki  elmondja  Velence  keletkezését,  emelkedését.  Még  Claudius 
Marcellusnak  jósolták  meg  a  Palid  tó  nemtői  a  hunok  vándorlását,  a 
lagúnák  városának  alapítását,  a  Marcellus-család  kiköltözését  és  a  patrí- 
ciusok közé  fölvételét.  A  két  Marcellus  (a  római  és  velencei)  közti  fenséges 
párhuzammal  végződik  a  nagyszabású  mű.  És  ha  az  eposz  duzzadó, 
méltóságos  folyamát  szemléljük,  fájlalnunk  kell  két  dolgot:  először,  hogy 
nem  maradt  ránk  a  magyar  történetből  merített  Annalese,  melyet  Sambucus 
még  látott,  mint  Janus  Pannoniusnak  1569-iki  bécsi  kiadásához  készült 
előszavában  írja;  és  másodszor,  hogy  nem  váltotta  be  költőnk  azt  az 
ígéretét,  melyet,  a  Guarinóhoz  intézett  panegyrikusában  a  következő  ver- 
sekben fejezett  ki: 

Eljön  a  férfiasabb  kor  majdan,  erőm  növekedvén, 

Lantom  Nagy  Hunyadink  hős  harcát  zengi  meg  egykor.     (675—6.  v.) 

E  panegyrikus  (Süva  Panegyrica  ad  Guarinum  Veronensem  prae- 
ceptorem  suuntj  a  valódi  humanista  képében  a  humán  tanulmányok  fel- 
éledését rajzolja.  A  humanista  költők  előtt  annyira  kedvelt  személyköltés 
(prosopopoeia)  alakjában  adja  elő  Clio  és  Hermes  beszélgetését.  Qio  elpa- 
naszolja a  világ  elvadulását  a  középkorban,  keseregve  beszéli  el,  hogy 
az  alvilágba  kell  a  Múzsáknak  leszállniok  és  ott  élniök  ámyékéletet,  mert 
senki  sem  gondol  velük.  Hermes  rámutat  Itáliára,  rá  a  Guarinus  bölcsőjére, 
kinek  majdan  főérdeme  lesz,  hogy  föltámasztja  a  halottakat,  új  életet  ad  a 
művészeteknek.  Abból  a  képből,  melyet  Guarinus  jelleméről,  iskolájáról, 
tanítási  módszeréről  (melyből  lehet  okulást  szerezni  még  ma  is),  a  tisztelők 
rajongó  szeretetéről  élénk  ecsettel  rajzol:  a  humanizmus  éltető  szelleme 
sugárzik  felénk. 

Bizonyára  a  fejlőtehetség  korában,  midőn  költészetének  bő  forrása 
föltakadt,  írhatá  a  Szelek  versenye  cimű  eleven  rajzát,  melyet,  mint  a  leiró 
költészet  egyik  mintáját,  olvastak  hazánkban  még  a  múlt  évszázban  és 
ez  évszáz  elején  is  a  közkézen  forgott  Delectus-őkba.n.  Kísérletet  tesz 
Homeros  fordításában,  hogy  kedvében  járjon  V.  Miklós  pápának,  kinek  leg- 
hőbb óhajtása  volt :  egy  latin  Homeros.  A  pápához  írott  költeménye,  mely- 
ben Homerost  dicsőíti,  kiegészíti  a  Glaucus  és  Diomedes  epizódját,  melyet 
lefordít. 
Janus  Panno-  IK'  tanulmányok   közt   megizmosúlt   tehetséggel,   gazdag  epigramma- 

" szereplése^  gyűjteménynyel  tér  haza  14o8-ban.  Itt  több  ízben  betegeskedik.  1459-ben 
pécsi  püspök-helyettes,  1460-ban  püspök  lesz.  Ezután  írja  elégiái  egy  részét. 
Több  elégiájának  keletkezési  idejét  a  bécsi  császári  könyvtárba  került  Corvin- 
kódex leveleinek  fölirataiból  tudjuk. 

Betegsége  okozá,  hogy  Mátyás  hadjárataiban  1462 — 1463-ban  nem 
vesz  részt.  Ez  utóbbi  évben  elveszti  szeretett  anyját,  kinek  emlékét  két 
szép  elégiában  és  egy  sírfeliratban  örökíti  meg.  1464-ben  csatlakozik 
Mátyás   táborához,   mely   Jaicát  ostromolta.  Panaszkodik  a  háborii  kénvel- 


Digitized  by 


Google 


JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK  99 


metlenségei  miatt,  gyenge  teste  aem  bírja  a  fáradalmakat,  de  azért  mint 
pécsi  püspök  honvédelmi  kötelezettségének  eleget  tesz  és  Mátyás  kegyét 
ügy  megnyeri,  hogy  *  külön  adománylevélben  ad  neki  s  utódainak  enge- 
délyt arra,  hogy  Baranyamegyében  bányákat  művelhessen.  Hatalma, 
gazdagsága  tetőpontjára  emelkedik.  Évi  100,000  arany  jövedelme  volt, 
pápai  adóban  1650  aranyat  fizetett. 

1465-ben  Rozgonyi  János  társaságában  mint  Mátyás  követe  megy 
11.  Pál  üdvözlésére  és  egyszersmind  a  török  hadjárat  költségeire  segély- 
kérés érdekében.  Rozgonyi  ékesszólása  diadalt  arat.  II.  Pál  százezer  aranyat 
ajánl  fol  a  hadjárat  fedezésére.  Janus  Pannonius  még  egyszer  átélte  íQúkori 
benyomásait.  Nemcsak  Rómában  van  jelen.  Meglátogatja  Galeottit  Paduában, 
kit  magával  hoz  Magyarországra,  hol  Mátyás  udvaránál  nyer  előkelő  állást, 
Mátyás  jeles  mondásairól  és  tetteiről  ír  oly  szellemben  emlékiratot,  mint 
.  tette  a  híres  Panormita  (Beccadelli)  Alfonzo  nápolyi  királyról. 

Hatalma  és  befolyása  fényes  napjait  élvezte  költőnk  1471-ben,  midőn  a  köitö  haiáia 

,   ,      ,  „  ,  / .  ^       .     •  /,  <   «        M         .  <  ..  .         f   ,  •»**  temetése 

nagybátyja  peldaja  után  indulva,  csatlakozik  ahhoz  az  összeesküvéshez, 
melyet  az  oligarchák  szőttek  Mátyás  ellen.  Már  be  is  hívták  az  ellen- 
királyt, Kázmér  lengyel  herceget.  A  mi  Janusunk  hűtlen  és  hálátlan  lesz 
királyához.  Mátyás  merész  föllépése  szétvágta  az  összeesküvés  szálait.  Janus 
Pannonius  Horvátországba  menekszik;  itt  egy  jó  barátja  Medvevárában 
rejtegeti,  hol  meg  is  hal.  Piero  Valeriano  egy  szép  mondát  beszél  el  haláláról. 
E  szerint  a  pécsi  prépost  rejtegette  a  bevádolt  és  mindenkitől  elzárkózott 
költőt,  ki  itt  bújában  meghal.  A  templom  egy  rejtekébe  rejti  el  a  bebalzsa- 
mozott holttestet.  Mátyás  egy  látogatása  alkalmával  tudakozódván  Janus 
Pannonius  felől,  a  hű  barát  térdre  borulva  vallja  be  merényét,  hogy  őt 
elrejtette  a  büntető  igazság  bosszúja  elől.  Mátyás  megindul.  A  hű  barátot 
kitűnteti  és  Janus  Pannoniusnak  fényes  temetést  rendel.  Ebből  a  mondai 
epizódból  merítette  Kisfaludy  Károly  a  Barátság  és  nagylelkűség  című 
kis  drámájának  tárgyát. 

A  költő  sírkövére  saját  versét  vésték,  melyet  még  1463-ban  írt: 

Itt  nyugszik  Janus,  ki  legelső  hozta  magával 
A  Hetikon  szüzeit  a  Duna  partjaira : 
Ennyit  hagyj  vésnünk  a  gyászemlékre,  kajánság. 
Aljas  irigységnek  nincs  helye  síri  kövön. 

(Panori  Tewréwk  B,  fordítása.) 

Élt  tehát  38  évet.  Aránylag  rövid  élet  alatt  gazdag  tevékenységet 
fejtett  ki.  A  Teleki  Sámuel-féle  híres  utrechti  kiadás  (1784,)  két  részben 
egy  hosszabb  életre  is  elegendő  munkásság  mellett  tanúskodik.  Már  pedig 
azóta  Ábel  Jenő  kitűnő  filológusunknak  kivált  olaszországi  búvárlatai 
(1878 — 1879)  újabb  gazdag  eredményre  vezettek.  Egy  újabb  panegyrikus 
(René  nápolyi  király  dicsőítése)  négy  elégia,  több  epigramm  és  egy  híres 
humanista  költővel,  Joannes  Sagundineussal  váltott  versei,  egy  hosszabb 
epithalamium  kerültek  napfényre,  egy  hosszabb  Plutarchos  fordításán  kivül. 


Digitized  by 


Google 


100  JANUS  PANNONIUS  ÉS  A  HUMANISTÁK 


Műfajok  szerint  írt :  panegyrikust  4-et,  leíró  költeményt  egyet,  elégiát 
34-et,  több  mint  400  epigrammot.  Ezeken  kivül  hendeka  syllabokat,  egy- 
két lírai  költeményt,  beszédeket,  leveleket,  több  fordítást  Demosthenesből, 
Plutarchosból,  egy  részletet  Homerosból. 

Igazat  kell  adnunk  Voigtnak,  ki  hangsúlyozza,  hogy  Janus  Pannonius 
elaprózta,  epigrammokra  törte  szét  gazdag  tehetségét.  Bőbeszédű,  könnyű 
folyású  irálya  gyakran  feltűnt;  de  azért  hatalmas  emlékező  tehetségének 
bő  forrásaiból  a  klasszikus  benyomásokat,  míthoszokat  és  képeket  oly  mesteri 
módon  csoportosítja,  hogy  azt  az  eszményt,  mely  a  humanisták  előtt 
lebegett,  költeményeiben  megközelíté.  Természetesebb  és  közvetetlenebb 
Poliziano,  melegebb  Flaminio;  de  ama  kor  epikusai  sorában  (Fracastoro, 
Filelfo,  Vida)  Janus  Pannonius  az  elsők  közt  vívott  ki  magának  helyet. 
A^^n^jJ^dóB-  Sajnálnunk  kell,  hogy  Mátyás  alakja  a  róla  írt  számos  epigrammban 

csak  fogyatékos  világítást  nyer.  Pedig  e  hatalmas  lángész  a  nép  szellemében 
gyökerezett :  a  humanista  fejedelem  a  népszerű  fejedelemmel  egyesül  benne. 
Ha  tovább  él,  vagy  ha  a  nemzeti  dinasztiát  sikerűi  megalkotnia:  a  huma- 
nizmus nemes  oltványa  a  nemzeti  törzsben  megfoganván,  nem  marad  oly 
idegen,  oly  kozmopolita,  milyenné  a  Celtes  által  (1497-ben)  alapított  Dunai 
Tudós- Társasága  -tagjainál  vált.  A  forma  bámulása,  a  tartalmatlan  gon- 
dolatjáték lett  a  mulatsága,  a  szellem  meddő  fényelgése  foglalta  el  a  hu- 
manizmus nemes  lelkesedését :  eljött  a  nemzeti  nyelv  újjászületésének  kora. 
A  latin  költészetet  a  XVI.  évszáz  nemzeti  áramlata  elfedte ;  de  az  irodalmi 
formák  iránt  eltompult  az  érzék:  e  formát  századok  múltával  találta  meg 
a  nemesbűk  nemzeti  ízlés.  A  nemzeti  irodalom  fejlődése  kétségtelen  igaz- 
sággá emelte  azt  a  hitet,  hogy  a  nemzeti  élet  talajában  csak  a  nemzeti 
érzés  által  fölszántott,  a  nemzeti  géniusz  által  ihletett  költészetnek  van  joga 
terebélyes   fává  sarjadni  föl,  mely  alatt  késő  nemzedékek    találnak  üdülést. 

^  Lásd  a  Társaság  működéséről  :  Ábel  Jenő  Magyarországi  humanisták  és  a  Dunai 
Tudós-Társaság,  Budapest  1880. 


Janus  Pannonius. 


Digitized  by 


Google 


9.  Középkori  könyvtáraink  ós  a  Corvina. 


XV.  SZÁZAD  ELEJí:x  megindult  hatalmas  szellemi  áramlat  a  könyv-  Középkon 
másolásból  virágzó  iparágat  teremtett,  s  mivel  a  lassü  munka  ésYönywárau 
még  rendszeresen  űzve  sem  birta  fedezni  a  nagy  keresletet, 
létrejött  a  könyvnyomtatás.  Az  előző  századok  kisebb  szük- 
ségletét a  literátusok  fofészkeiben,  a  káptalanokban,  monostorokban,  királyi 
kancelláriákban,  főbb  tanintézetekben  és  egyetemeken  állították  elő.  A 
betűrakás  legszorgalmasabb  mesterei  a  türelmes  barátok  voltak,  kiknek 
pulpitus  mellett  görnyedő  alakjával  sokszor  találkozunk  az  egykorú 
könyvdiszítésben.  Olcsó  munkabérök  mellett  csak  a  hártyát,  tust  és  fes- 
téket kellett  megfizetni;  de  a  kész  könyvnek  még  így  is  mesés  értéke 
lett.  A  buzgó  könyvkötő  erős  deszkába  és  bőrbe  foglalta,  a  kopás  ellen 
nagy  rézsarkakkal  s  úgynevezett  köldökökkel  látta  el.  A  könyvtolvajok 
ellen  azzal  védekeztek,  hogy  a  vaskosabb  köteteket  az  állványhoz  láncolták, 
sőt  ezenfelül  még  egy-egy  súlyos  átkot  is  jegyeztek  bele.  A  könyvek 
áráról  szintén  maradt  fenn  pár  jellemző  adat.  Egy  Vid  nevű  magister 
1263-ban  somogymegyei  birtokát  adja  kárpótlásul  a  csatári  monostor 
elvesztett  bibliájáért;  Benedek  kászonyi  plébános  1349-ben  breviáriumát  nyolc 
márkára  becsüli,  mikor  a  vele  együtt  ellopott  pej  lovat  csak  négybe  számítja ; 
a  XV.  század  második  felében  pedig,  midőn  a  szerény  egyháziak  helyett 
már  világiak  másoló  műhelyei  és  nyomdái  dolgoznak,  1400  aranyat  is 
fizetnek  egy-egy  remek  firenzei  bibliáért. 

Megtisztelésképen  kell  hát  megemlítenünk,  hogy  Arpádházi  kirá- 
lyaink közül  azok,  kik  mívelődésünknek  legtöbb  szolgálatot  tettek,  vala- 
mennyien könyvtáralapítók  és  könyvkedvelők  voltak.  Szent  István  király 
1015-iki  alapító  levelében  olvassuk,  hogy  a  pécsváradi  monostornak  33 
könyvet  adott;  Szent  László,  ki  féktelen  népének  szigorú  törvénykönyvet 
íratott,  a  pannonhalmi  apátságot  72  kötettel  ajándékozta  meg ;  a  fölvilágo- 
sodott Kálmán,  ki  rajongó  kora  kegyenceit,  a  keresztes  vitézeket  keményen 
megleckéztette,  népétől  a  »könyves«  nevet  kapta;  a  bizánci  udvar  nevelt- 
jéről, a  mívelt  III.  Béláról  pedig  azt  jegyezték  fel,  hogy  az  írás  és  olvasás 
mesterségét  tulajdonképen  ő  általánosította  nálunk.  De  mindezt  csak  kró- 
nikákból és  oklevelekből  tudjuk,  könyveink  a  háborúk  és  dúlások  végnél- 
küli során  örökre  elvesztek.  A  tatárjárás   előtti   időkből    —    tehát   nemzeti 


Digitized  by 


Google 


102 


KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA 


A  könyvek 
sorsa 


királyaink  fénykorából  —  törvénykönyveink,  legendáink  krónikáink  későbbi 
átírásai  mellett,  csak  az  egy  Pray-kódex  maradt  meg  eredetiben  —  beszédes 
tanújául  annak,  hogy  a  legrégibb  irodalmak  pár  esetleg  megmaradt  terméke 
-a  virágzás  hű  mértéke  sohasem  lehet. 

A  későbbi  századok  szellemi  életét,  míg  a  könyvkészítés  kizárólag 
egyházi  kezekben  volt,  leginkább  vallásos  természetű  latin  művek  jelzik. 
Magyarországi  másolók  és  betűfestők  neveit  gyakran  olvashatjuk  az 
európai  könyvtárak  kódexeiben,  s  itthon  is  megmaradt  több  szertartás- 
könyv, melynek  kétségtelen  magyar  voltát  a  magyar  szentek  himnuszai 
hirdetik.  Nagyobb  gyűjtemények  nyomára  azonban  csak  az  idegen  nemze- 
tiségű határ-városokban  akadunk.  Mert  a  középkor  végén  már  a  magyar 
papi  testületek  erkölcsei  is  meglazultak,  —  s  a  szatirikus  által  szidott 
apát  urak  az  értékes  holmik  közt  szereplő  régi  könyveket  is  elpazarolták. 
A    nagyszebeni    plébánia    lajstroma   pl.    1500-ig   épen    kétannyi    könyvet 


D,  F,  S  kezdőbetűk  a  gyulafehérvári  Batthyányi  könyvtár  1377-iki  Esztergomi  Missaléjából. 

mutat  ki,  mint  a  magyarországi  bencések  1508-iki  összeírása,  melyben  9 
monostorra  alig  jut  több   130  kötetnél. 

Ilyen  viszonyok  közt  aztán  a  magyar  nyelvű  emlékek  sorsa  még 
mostohább.  A  Königsbergi  Töredékkel  táblát  ragasztanak,  a  nyűlszigeti 
magyar  apácák  könyvei  elpusztulnak;  csak  midőn  a  huszita  mozgalom  a 
nemzeti  nyelvet  nálunk  is  megsürgette  s  a  könyvhöz  szükséges  iparcikkeket 
már  elég  olcsón  meg  lehetett  szerezni,  kezdik  a  szertartás  magyar  elemeit 
és  a  mívelt  osztály  egyéb  lelki  szükségleteit  sűrűbben  másolgatni.  A  profán 
irodalomból  csakis  az  országos  érdekű  krónikákat  tartják  terjesztésre  mél- 
tóknak. A  középkori  regösök  és  hegedősök  gazdag  költészete  elvész.  Érzé- 
kies  népdalainkat  a  jámbor  egyháziak  megvetették,  üldözték,  s  csakis  a 
körmöcbányai  íródeák  szeszélyének  köszönhetjük,  hogy  számadáskönyve 
szélén  ma  egy  kis  jelentéktelen  töredéket  olvashatunk. 

E  félszeg  világot  a  renaissance  hatalmas  hullám-verése  forgatta  fel, 
mely  nálunk  —  sajnos  —  legmaradandóbb  nyomokat  ismét  csak  a  könyv 
történetében  hagyott. 

Zrednai  Vitéz  János  humanizmusba  merült  lelkének  fővágya  az  volt, 
hogy   az   üj    eszméket   élesztő   művekből    egy   olyan    hazai    gyűjteményt 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


rs. 

00 


I 


6 

1 

a 


I 
i 


& 

I 


6 


I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA  103 

teremtsen,  melyben   a   tudomány  minden   ága   képviselve   legyen.   Fényes   vitéz  jános 
állása  lehetővé   tette,  hogy   a   könnyen   társuló   külföldi   tudósok   néhány  könyvgyűjtő 
jelesét  maga   köré   csábítsa.    Ezeknek   közvetítésével  oltotta  aztán   könyv- 
gyűjtési szenvedélyét,  melynek  félszegségeit  unokaöcscse,  Janus  Pannonius 
szeretetre   méltó   humorral   lobbantotta   szemére.    »Azt    kívánod    —    írja 
egyik  levelében  —  hogy  könyveket  küldjek.  De   vájjon   nem   eleget   küld- 
tem-e  már   is?   Csak   görög  könyveim   maradtak   meg,   a   latinokat   mind 
elvittétek.    Istennek   hála,   hogy    járatlanok    vagytok    a    görög    nyelvben. 
Különben  a  görög  könyveket    sem   hagytátok   volna  meg.   De  ha  megta- 
nultok   görögül,    én    azonnal    a    héber    nyelvet    sajátítom    el,    és    héber 
kódexekből   állítok   össze   könyvtárt.  ...  Ha  annyira   vágytok  könyveket 
bírni,  ne  foszszatok  meg  azoktól  másokat,  főleg  olyanokat,  kiknek  kevesebb 
van,  mint  néktek.   Hisz   Olaszország  el  van  árasztva   könyvekkel.   Hozas- 
satok onnan,  a  mennyit   tetszik.   Küldjetek   pénzt  Firenzébe.   Az   egyetlen 
Vespasián  képes  kielégíteni  titeket. «  És  hogy   a  tanács  mohó  nagybátyján 
rögtön  fogott,  a  szóba  hozott  híres  könyvkereskedő  följegyzéseiből  tudjuk. 
> Olaszországban  s  egyéb  tartományokban  —  írja  Vitézről  —   összekeres- 
tette a  könyveket;  a  mit  pedig  nem  talált  készen,  azt  Firenzében  leíratta, 
nem  tekintve  árra,  csakhogy  szépek  és  hibátlanok    legyenek.    Kevés    latin 
könyv  vala,  mi  nem  lett  volna  meg  neki.«  A  gazdag  gyűjteményt,  melynek 
igazán  szép  kódexeit   egyházi   s   állami  teendői   mellett   maga   emendálta, 
halála  után  szétharácsolták.  Legtöbb  darabja  külföldre  került,   —   pedig  a 
Vitéz-címer  mellett  ott  ékeskedett  Magyarországé   is,   mivel  első    tulajdo- 
nosuk kétségtelenül  az  örököst  akarta  megjelölni. 

A  jeles  humanista  álmait  tanítványa,  Mátyás  király  valósította  '^^S*  ÍÍJ][?^a  co^rvína 
ki  a  mester  halála  után  oly  fényes  és  gazdag  könyvtárt  létesített,  mely 
az  egykorú  olasz  fejedelmek  és  pápák  híres  gyűjteményeivel  vetekedett. 
A  róla  szóló  nagy  irodalom,  melyben  Bíbliotheca  Budeuse,  Bibliotheca 
Corviniana  s  röviden  Corvina  néven  szerepel,  sokáig  hirdette,  hogy 
alapját  Vitéz  János  és  Janus  Pannonius  könyvtára  képezte.  Ma  azonban 
tudjuk,  hogy  Mátyásnak  korábban  is  voltak  könyvgyűjtői  és  másolói, 
kikkel  valószínűleg  már  a  tudománykedvelő  I.  Ulászló  könyveit  és  atyja 
hagyatékát  egészítette  ki.  De  a  nagymérvű  gyarapodás  csak  akkor  indult 
meg,  midőn  a  finom  míveltségű  Beatrixszal,  Ferdinánd  nápolyi  király  leányával 
1476-ban  házasságra  lépett.  Ezóta  a  budai  vár  valódi  fészke  lett  az  olasz 
humanistáknak.  Köztük  voltak  Vitéz  emberei  is,  kik  mint  befolyásos 
kegyencek  gyorsan  kibékítették  Mátyást  egykori  maecenásuk  emlékével. 
Ekkor  kerülhetett  lelkébe  egy  hatalmas  könyvtár  alapításának  eszméje: 
mert  el  kellett  hallgattatni  a  múltat,  mely  a  történetet  jegyző  humanis- 
táknak Vitéz  fogságáról  és  Janus  Pannonius  üldöztetéséről  beszélt  s  beszélt 
Beckensloer  érsekről,  kit  Mátyás  ültetett  a  pártütő  Vitéz  helyére,  hogy 
aztán  az  ország  címerét  viselő  könyvekkel  az  ellenséges  német  táborba 
szökjék. 


Digitized  by 


Google 


104 


KÖZÉPKORI   KÖNYVTÁRAINK   ÉS  A   CORVINA 


■^-^■j"' 


•m 


^  AA^ 


-fe^«-;:^x;^ 


A  raudnitzi  Lobkowitz-ködez  909-ik  lapja.* 

"  Olvasása :  Emlékezel  meg  ember  a  ha  ]  lalrol  mert  nem  kessyk  |  ez  ygiket  yrta 
meg  bewlc  sa  {  lamon  kenwenek  heted  rezébe  I  mely  sook  yokat  aad  embernek  ^lala  |  Inak 
emlekezety,  zent  irasban  sook  |  helyen  meg  yelentetyk,  mert  hugy  |  mond  azon  bewlc,, 
emlékezel  meg  |  ember  ate  vtolso  halalodrwl  es  soha  |  nem  vetkezel,  ez,,Van  hug 
mond  I  zent  Bernald,  A  halainak  zwnetlen  •  valo  emlekezety  nagy  Bódog  u.  erv.i  t  vele 
viselye  ember  vala  holot  yarad  [yarand]  |  es  soha  nem  vetkezyk,  towaba  vgy  |  mond 
zent  agoston  doctor,  Semmy  |  vgyan  el  nem  vonza  az  embert  abin  |  tewi,  mikepen 
ahalalnak    gyakor  1  latos    emlekezety :    Mert   ahalal    tezy   |    embert    hog   ew    magát    meg 


Digitized  by 


Google 


j 


> 


3 

I 


ja 


^ 

^ 


»  --•. 


I 

íj 

1 


I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA 


105 


Az  erélyes  király  által  megindított  munka  roppant  méreteivel  meg- 
lepte az  egész  mívelt  világot.  Gyűjtőket  indított  (Görögországba  es  Kis- 
Azsiába,  a  konstancinápolyi  töröknél  a  Comnenek  könyvtárára  alkudoztatott, 
Olaszországban  pedig  Ugolqfti  szórta  a  könyvpiacon  már  ismert  magyar 
aranyat,  melyből  a  budai  könyvtár  gyarapítására  évente  33,000  darab  fogyott 
el.  Itthon  30  másoló  dolgozott  a  tudós  Raguzai  Félix  vezetése  alatt. 
E  mellett  foglalkoztatták  a  sokkal  népesebb  olaszországi  telepeket  is,  minek 
világos  nyomát  Pietro  Medici  azon  levele  őrzi,  melyben  atyját,  a  dús- 
gazdag Lorenzót,  azzal  örvendeztette  meg,  hogy  Mátyás  halálával  a  könyvek 
ára  tetemesen  leszállt. 

Igen  természetes,  hogy  a  minden  áldozatra  kész  király  hódolt  a 
renaissance  őrületes  pompakedvének  is,  és  a  könyvdíszítő  művészeteknek 
minden  megrendelésén  szabad  tért  nyitott.  Másolói  a  finom  hártyának  felét 
is  alig  írták  tele,  a  többi  margónak  maradt.  Erre  kerültek  reá  a  miniátorok 
és  iUuminátorok  változatos  kezdőbetűi,  a  lapszél-dísznek  festett  lombozatok, 
\arág-kandeláberek  és  arabesz- 
kek, továbbá  a  pazar  fénynyel 
kiálb'tott  címlapok  gyönyörű  ko- 
szorúi és  keretei.  A  könyvfestők 
művészete  különösen  az  utóbbi 
helyen  összpontosult.  Néha  egész 
lapot  betöltő  kompozíciókkal  lep- 
ték meg  a  királyt,  máskor  a  leg- 
szebb   arabeszket     arcképekkel, 

amorettekkel,  fantasztikus  állatokkal  és  apróbb  emblémákkal  élénkítették. 
Ilyenkor  a  távlat,  árnyékolás  és  anatómia  még  nem  pontos  ugyan;  de  a 
rajzban  és  a  jól  összeválogatott  színek  felrakásában  bámulatos  ügyességet 
tanúsítottak.  A  teljes  méltánylásnál  azt  sem  szabad  felednünk,  hogy  midőn 
Gherardo,  Giovanni  dai  Libri,  Francesco  del  Chierico  és  Attavante,  Mátyás 
király  szolgálatában  ragyogtatták  művészetöket,  akkor  Michel  Angelo  és 
Rafael  még  g>'ermekek  voltak  s  Lionardo  da  Vinci  korszakalkotó  ecsetje 
is  csak  kísérletezett. 

A  másoló  és  könyvfestő  néha  évekig  dolgozott,  míg  a  mű  könyv- 
kötő-nnűhelybe  kerülhetett.  Itt  a  tábla  színes  selyem  és  bársony  takarójára 
finom  mívű  ötvös-munka  jött,  minek  nyomát  ma  már  csak  a  szegek 
helyei  és  egy-két  zománcos  ezüst  csat  hirdeti.  Ha  szövet  helyett  vörös  bőrt 
alkalmaztak,  az  ötvösmunkát  rajta  oly  jellemzetes  préselés  helyettesíti,  mely 


'M^!^'. 


A  gyulafehérvári  Batthyányi-könyvtár  1377-ki  Esztergomi 
Missaléjának  kolofonja. » 


A  Corvina 
könyvdiszítői 


alázza  '  mindeneket  velle  meg  vtaltat  es  pe  j  nitenciat  tartath  ewele,  Mert  hugy  \  mond 
zent  Jeronimos  doctor.  kevnyew  j  meg  vtaláia  mindeneket  ky  minden  '  kor  gondolta 
magát  meg  halandónak  |  lennye. 

>  Olvasása:  Finitus  est  iste  liber  per  manus  Henrici  i  dicti  Stephani  de  West- 
falia  plebanum  in  Schu  j  karía  cum  scriptura  illuminatura  ligatura  j  Anno  domini 
M!CCC!LXXVII!  deo  gratias. 


Digitized  by 


Google 


106 


KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA 


A  könyvtár 
helye  és  órei 


aranyozott,  ezüstözött  és  vaknyomású  virág-arabeszkjeivel  a  Corvina  köte- 
teit még  a  hollós  Hunyadi-címer  nélkül  is  fölismerhetővé  teszi. 

A  kész  kötet  végül  a  budai  vár  délkeleti  részén  épült  külön  helyi- 
ségbe 1  vándorolt,  hol  a  6 — 7000  kötetre  becsült  állomány  két  termet  töltött 
meg.  A  rohamosan  gyűjtött  könyvtár  ügyeinek  vezetésére  itt  külön  állás 
volt  szervezve,  melyet  a  király  először  Vitéz  emberével,  a  híres  Joannes 
Regiomontanussal  tökött  be,  ki  után  Corvin  János  nevelője,  Taddeo  Ugoletti, 
majd  Marzio  Galeotti,  Bartolomeo  Fonté  és  az  emb'tett  Félix  Ragusanus 
következett.  Ezek  szolgálták  ki  a  királyt,  királynét  és  az  udvari  tudósokat, 
s  ezek  rendezték  a  szakcsoportokat,  melyek  Naldus  Naldius  panegyrikusa 
szerint  selyem  takarók  hímzéseivel  voltak  megjelölve. 

A  folyamatban  levő  gyarapodás  Mátyás  váratlan  halálával  egyszerre 
véget  ért.  A  világhírű  kincsek  sorsát  az  ország   zászlósai   vették  kezükbe. 


f-* 


f 


Vitéz  János  jegyzete  a  Victorinus-ködex  végén. 

^  A  Corvina  1490-iki  szcrződésükben  olvassuk,  hogy  a  királyi  könyvtárból  könyvet 
kiemelni  még  Corvin  Jánosnak  is  csak  az  ő  tudtuk  és  beleegyezésük 
mellett  volt  szabad.  Nagyon  valószínű,  hogy  a  Mátyás  örökébe  ültetett 
gyönge  II.  Ulászló  szintén  csak  a  hatalmas  urak  kedvében  járt,  midőn 
dicső  elődje  könyvpiaci  hátralékait  kiegyenlítette.  Eleinte  maga  is  a  maece- 
nások  szerepét  próbálgatta,  de  később  beérte  az  utánzott  előd  könyx'einek 
elajándékozgatásával.  Utódja  II.  Lajos  idejében  már  egész  Európa  tudta, 
hogy  a  Budán  megforduló  követek  ajándékaiban  a  fényes  Corvin-kódexek 
játszanak  legnagyobb  szerepet. 

A  könyvtár  további  sorsáról  a  török  uralom  történetének  sötét  lapjai 
beszélnek.  Buda  eleste  után  mindenki  azt  hitte,  hogy  a  kincsek  még 
mindig  a  régi  födél  alatt  maradtak.  Pázmány  Péter,  Bethlen  Gábor  és 
I.  Rákóczi  György  lépéseket   is  tettek   visszaszerzésökre;    de   a   sikertelen 

>  Naldtts  dicskölteménye  szerint  a  királyi  palota  közepén  egy  négyszögletű  bolto- 
zatos terembe.  (Naldi  Naldii  Flór.  lib.  II.  —  De  Laudibus  Augustae  Bibliothecae  ad 
Mathiam  etc.) 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


v^\^ 


S 


rr"  uu  '^ 


^z 


s 


z> 


z 

u 
5Í 

o 

o 

< 


H 

a 

UÜ 


,^ 


O 

o 


u,2 


l 


7) 

2 
o 

X 


c 


cd  ^ 


^P^* 


O    -i 


r^ 


5!  ti) 

Z   Á 


0 
<   t-   w 

•ü  2  X 


Ü 
2 

cu 

1- 


o 


> 

^  u  *- 

^  .>^  ^ 

1-^  */i  k-. 

íi  r  2: 

H    »-»  **. 


^i/'MImÍ 

.  /:  :■  , 

pb3v 

'  0 

GJKyMM:, 

^•\5  ■•  1 

'^^^ 

v^  ■ 

P^p^j^^M 

".  i-í    , 

^■^ÜkKh 

->   ■ 

■SSt^IKwQ 

: pQ  ■. 

R^^arl 

■--  <  rJ 

idillit' 

:z:  :5 1  3  J  i 

S   §    E  .H    P 
íii  ■£    S     C    S 


^  fi 


vmi,i4«rv<iii«  '***wpt  WK!<rw 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


■5 


o       ^ 

5   ^ 


E      F 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by  VjOOQIC 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA 


107 


törekvés  csak  a  gyanút  ébresztette,  hogy  hátha  nincs  is  már  a  budai  töröknek 
mit  áruba  bocsájtania.  Végül  I.  Lipót  sürgetéseire  csakugyan  kiderült, 
hogy  alig  volt  már  pár  száz  kötet,  a  többi  vagy  Konstancinápolyba  ván- 
dorolt, vagy  —  a  mi  legvalóbbszínű  —  tűzvésznek  és  a  kezelők  lelket- 
lenségének  lett  áldozata.  Buda  visszavétele  után  még  az  utolsónak  maradt 
kötetek  is  külföldre  vándoroltak  és  első  sorban  a  bécsi  udvari  könyvtárt 
gyarapították,  melynek  XVI.  századi  emléktáblája  őszintén  hirdeti,  hogy 
Hollós  Mátyás  magyar  király  könyveiből  gazdagodott  meg. 

A  Corvin-kódexek  vándorlásának  apróbb  részletekben  gazdag  története    a  corvin- 

^  o  o  kódexek 

csak  a  legüjabb  időben  kezd  közeledni  befejezéséhez.  Az  1843 — 44-ki   or- visszaszerzése 
szággyűlésen  összegyűlt  ren- 
dek feliratot  intéztek  V.  Fer- 
dinánd  királyhoz,   a  Corvina 
külföldi  maradványainak  visz- 
szaszerzése  ügyében.  És  erre 
megindult  Metternich  herceg 
nagyarányú  levelezése,  mely- 
nek  csak    annyi    eredménye 
lett,  hogy  a  hányatott  ereklyék 
sorsára  irányült  figyelmet  újra 
fölelevenítette.     A     hazai    és 
külföldi    tudósok    által    meg- 
indított mozgalom  elvégre  föl- 
tárta a  konstancinápolyi  me- 
sés   hírű    kincstár    ajtait.    A 
budai  könyvtár  romjairól  laj- 
stromok készültek,  a  megtalált 
kötetek  közül  pedig  négy  da- 
rab I.  Ferenc  József  királyunk 
szívességéből  a  Magyar  Nem- 
zeti    Múzeum     könyvtárába 
vándorolt.  Ugyancsak  ő  általa 
került    oda    az    a    két   gyö- 
nyörű  kódex    is,    melyet   Metternich    felszólítására    a    modenai    fejedelem 
útnak  indított,  de  később  a  forradalom  alatt  Bécsben  megrekedtek.  Közben 
II.  Abdul  Hamid  szultán  engesztelte  ki  a  múltat  azzal,   hogy    1877-ben  a 
Corvina  konstancinápolyi  töredékének  még  meglévő  35  kötetét  királyunknak 
ajándékozta,  ki  ezt  a  budapesti  Tud.  Egyetem  könyvtárába  juttatta.  E  mellett 
sorra   került  a  többi   európai   gyűjtemények   felkutatása    is,   és   a   bennök 
felhalmozott   kincsekből   a  kétségtelen   Corvin-kódexek   száma   rövid    időn 
125-re  szaporodott.  A  nagy  közkönyvtárak  példányai  ma  már  visszaszerez- 
hetlenek,   de   a   régi  könyvek  közmondásszerű   sorsa  épen    nem   zárja   ki, 
hogy  hazai  gyűjteményeink  ezután  is  gyarapodjanak.  A  mutatványul  adott 


Leláncolt  középkori  könyvtár.  (Hereford.) 


Digitized  by 


Google 


I 

108  KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA  ! 


két  színes  címlap  olyan  kódexekből  való,  melyek  a  külföldi  könyvpiacról 
csak  mostanában  kerültek  haza.  A  M.  Nemzeti  Múzeum  remek  Attavante- 
kötetét  például  azért  lehetett  olasz  kezekből  megmenteni,  mert  a  színes 
Corvin-címert  (melyet  most  másik  Attavante-féle  példány  után  restau- 
rálva adtunk)  egy  későbbi  tulajdonosa  átfestette;  Emich  Gusztáv  példá- 
nyát pedig  az  éber  németek  még  a  cseh-magyar  címen-el  ellátott  jellemző 
Corvin-kötés  dacára  sem  ismerték  fel,  mert  a  régebbi  szöveg  címlapján  a 
Corvin-címernek  nem  jutott  helye. 
A  corvm-  A  budai   könyvtár   maradványainak   biztos   fölismerését   és   végleges 

ismertető  jelei  összeírását  ép  az  érintett  nehézségek  teszik  lehetetlenné.  A  kötés  címeres 
arany  és  ezüst  díszét,  selymét  és  bársonyát  már  a  kapzsi  fosztogatók 
letépték;  a  megrongyolt  bőrkötést  később  elvetették,  vagy  —  mint  az 
említett  modenai  és  konstancinápolyi  kódexeken  láthatjuk  —  ujabbakkal 
helyettesítették ;  sőt  arra  is  van  eset,  hogy  az  amateurök  őrültjei  a  díszes 
címlapot  ellopatták  s  hogy  a  tudatlanok  kép-ollózása  is  pusztított.  És  ha 
a  sokoldalú  torzítás  egyetlen  útbaigazító  jelet  nem  hagyott,  a  könyv, 
mint  kétségtelen  Corvin-kódex  többé  szóba  sem  jöhet.  Ilyenkor  a  származás 
nehéz  nyomozása  szokott  segíteni,  mely  a  valószínű  Corvin-kódexek  számát 
ma  már  messze  fölibe  emelte  a  kétségtelenekének.  A  teljesen  fölismerhet- 
lenek  száma  természetesen  még  ennél  is  nagyobb  lehet.  Mert  itt  első 
sorban  azokra  a  jellemző  kötéstől  megfosztott  példányokra  gondolunk, 
melyek  régebben  készültek  s  mikor  Budára  kerültek,  kész  díszítéseiken  a 
könj^tár  tulajdonát  jelentő  címer  helyet  már  nem  kapott.  Azt  is  tudjuk, 
hogy  a  könyvnyomtatás  első  termékeinek  külön  csoportja  volt.  Tudjuk, 
hogy  Budán  már  1473-ban  nyomda  működött,  hogy  Brünnben  és  Augs- 
burgban  Thuróczi  nagy  krónikáját  Mátyás  király  számára  nyomták:  az 
így  készült  példányok  tehát  ép  úgy  helyet  kérhettek  a  Corvinában,  mint  azok 
a  magyarországi  mise-könyvek,  melyeknek  külföldön  nyomott  példányain  a 
dicső  király  neve  ott  ékeskedett.  Tekintélyes  gyarapodási  tényezőnek  kell 
még  a  külföldi  szerzők  és  nyomdászok  ^  küldeményeit  is  tekintenünk,  mert 
a  magas  pártfogók  kegyét  ezen  időben  a  termelés  alázatos  bemutatásával 
volt  szokás  keresni.  A  vásárlás  méreteiről  semmit  sem  tudunk.  Nagyra 
nem  tehetjük,  mert  arra  már  biztos  adatunk  van,  hogy  a  nyomdák  kez- 
detleges termékeit,  melyek  a  kéziratok  legegyszerűbb  kiállítását  utánozták, 
a  finom  izlésű  király  inkább  lemásoltatta  és  így  a  fölös  kiadás  árán 
díszes  kódexei  csoportját  gazdagította  velők.  Azt  a  körülményt  tehát,  hogy 
ma  csak  a  Nicolaus  de  Ausmo-féle  egyetlen  címeres  Corvin-incunabulumot 
ismerjük,  nem  a  pusztulás  jelének  kell  tekintenünk,  hanem  annak,  hogy 
a  fényes  gyűjtemény  szerény  külsejű  nyomtatványairól  a  mai  kutatók  két 
útbaigazító  jele,  a  sok  munkát  igénylő  jellemzetes  kötés  és  a  büszke 
Corvin-címer  könnyen  lemaradt. 

A  világhírű  könyvtár   történetének   ilyen   fokú   megvilágítása   mellett 
csak    a    külföld   vérmes    reményű    és   némileg   szűk    látókörű    filológusai 


Digitized  by 


Google  * 


^ü 

í: 

A  m,  n.  Múzeumban  levő,  1467-böl  kelt,  Quintus  Curtlus  de  gcsUc  Alezandri  Hágni  cíi 
Corvin-codex  kötésének  hdLV.  l<iblí^ig|,i,ed  byGoOglC 


i 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖNYVTÁRAINK  ÉS  A  CORVINA 


109 


csalódtak.*  Ők  a  középkori  mívelődés  két  végvárát,  Budát  és  Konstanciná-  corvinkódexek 
polyt,  azon  régi  könyvek  menedékhelyének  képzelték,  melyeket  a  XV.  század 
léha  humanistái  állítólag  keleten  felejtettek.  A  később  megejtett  kutatás 
minket  érdeklő  része  azonban  ős  anya-kódexek  helyett  többnyire  csak 
fiatal  másolatokat  hozott  napfényre.  A  humanizmus  Budán  összehalmozott 
termékei  mellett  a  szerény  mezhez  szokott  régi  egyházi  irodalom  csakis 
újabb  kiállításban  foglalhatott  helyet ;  a  görög  nyelvű  régi  kódexek  pompás 
bizánci  stílje  már  bevált,  s  mivel  a  görög  eredetit  Olaszországban  latin 
fordítással  helyettesítették,  Mátyás  az  ilyenekhez  könnyebben  hozzá  férhetett, 
mint  a  latin  klasszikusok  féltve  őrzött  régiségeihez,  melyeknek  a  csillogó 
firenzei  másolatok  csak  fattyű-hajtásai  voltak.  Hisz  a  renaissance-kori 
olasz  emendátor  akkor  sem  megbízható, 
ha  esetleg  kilünő  példány  után  javított, 
mert  a  túlzott  fényűzés  szolgálatában 
inkább  csak  arra  ügyfélt,  hogy  a  vaka- 
rókés  és  a  dörzskő  a  finom  hártyát 
minél  kevesebbet  sértse,  s  hogy  a  ki- 
hagyott szavak  beékelésével,  a  kuszált 
sorok  rendbeszedésével  a  pontos  sor- 
közök és  széles  lapszélek  tisztaságán 
szeplőt  ne  ejtsen.  Az  egykorú  készítmé- 
nyek mellett  került  ugyan  elő  pár  olyan 
XII — XIII.  századi  kódex  is,  melyen  csak 
a  Corv^in-kötés  új:  de  ezek  összevéve 
sem  bizonyítanak  annyit,  mint  a  mit 
ama  fönti  adatból  kiolvashatunk,  mely 
a  görög  régiségek  földjére  küldött  gyűj- 
tőkről beszélt.  Csakhogy  az  ilyesmi  iránt 
ép  azok  süketek,  kik  a  romjaiból  ismert 
Corvinát  ma  olyan  középkori  gyűjtemé- 
nyekkel állítják  szembe,  melyek  pusztulásnak  kitéve  nem  voltak  és  így 
félelmes  versenytársuk  jeltelen  vagy  utolsó  ismertető  jelétől  is  megfosztott 
régi  példányainak  menedéket  n>'újthattak. 

A  nagy  budai  könyvtár  révén  eddig  csak  Heliodoros,  Diodoros,  Mátyás  érdeme 
J^ikophoros  Kallistou,  Festus,  Naidus  Naldius  és  Ludovicus  Carbo  köteteinek 
juthatott  tudományos  szerep ;  de  azért  az  egyetemes  mívelődéstörténet  így 
is  föltétlen  tisztelettel  hajlik  meg  Mátyás  király  előtt,  ki  egy  időben  volt 
tárgya  a  rajongó  humanisták  és  művészek  csodálatának  és  a  nyugati 
kultúrát  fenyegető  török  félelmének,  ki  itt  keleten  ezer  teendője  mellett  a 
középkor  legnagyobb  és  legfényesebb  könyvtárainak  egyikét  alapítja  akkor, 
midőn  az  új  eszmék  ápolása  körül  Olaszország  határain  túl  még  a  szerény 
tudósok  közt  is  kevesen  virrasztottak.  Csak  ott  van  némi  tévedés,  midőn 
benne  a  könyvtáralapítót  kizárólag  az  idegen  szellemi  áramlat    neveltjének 


Középkori  könyvtár.  (Brandt:  St,  Navis 
című  művéből,  1497.) 


Digitized  by 


Google 


i 


110 


KÖZÉPKORI   KÖNYVTÁRAINK   ÉS  A  CORVINA 


tekintik.  Nevelte  őt  a  magyar  középkor  története  is,  melyben  a  tudomány- 
pártoló nemzeti  királyok  sorát  méltón  fejezte  be;  de  nevelte  a  Vitéz  szel- 
leme is,  mert  midőn  a  nemzetközi  kincsekből  hazai  gyűjteményt  teremtett, 
népét  a  haladás  új  ösvényére  akarta  vezetni.  S  hogy  ez  nem  sikerűit, 
nem  rajta,  hanem  a  sors  mostohaságán  mült.  A  gyorsan  megváltozott 
idők  könyvtárát  elsöpörték  s  népében  a  szép  iránti  érzéket  eltompították. 
Egy  búsabb  világ  következett,  mely  a  csírájában  elfojtott  magyar  renais- 
sance  derűit  örömei  helyett  a  hit  komor  misztériumaiból  meríthető  vigasz- 
talódást szomjúhozta. 


Kgy  Corvhi-kódex  záró  kapcsa. 


Digitized  by 


Google 


10,  Középkori  költészetünk. 


I. 

Legendák  és  egyházi  énekek. 

KÖZÉPKORI  MAGYAR  EGYHÁZI  KÖLTÉSZETNEK  két  fő  műfaja  az  ének  és 
legenda  volt.  Mindaz,  mi  a  kódexekben  költészet,  nagyon  kevés 
kivétellel  e  két  osztály  egyikébe  sorakozik.  Amaz  a  vallási  buz- 
galmat és  áhitatot  juttatta  kifejezésre,  ez  nagyobbára  tanító  és 
buzdító  célból  készült,  hogy  a  szerzeteseknek  példákat  szolgáltasson  a 
földi  élet  hivságainak  megvetésében.  Az  eredetiség  nem  sok  bennök, 
egyikben  ép  úgy,  mint  a  másikban.  Mint  a  klastromi  irodalom  termékei 
általában,  a  legtöbb  emlék  itt  is  régibb  vagy  újabb  deák  iratokból  került. 

A  himnuszok  nagy  részét  az  egyház  énekkészletéből  szedték,  melynek  %nek^öHés 
mindig  akadtak  kiváló  művelői,  egy  Sz.  Ambrus  (Vefti  Redempior  gentium, 
Ex  more  docH  ntystico),  Sedúlius  (A  solis  ortus  cardine),  Venantius 
Fortunatus  (Ave  maris  stella  [?],  Vexilla  regis  prodennt,  0  gloriosa 
Domina),  Nagy  Sz.  Gergely  pápa  (Conditor  alme  siderum),  Rabanus 
Maurus  (Veni  creator  spiritus)  és  Aquinói  Tamás  (Pange  lingva  gloriosi 
corporis  mysterium).  A  papi  író  ezekhez  fordult,  hogy,  főkép  eleinte, 
latinul  kevésbbé  tudó  társainak  lelki  szükségleteit  ez  irányban  kielégítse. 
A  fordítás  nehézsége  azonban  ritkán  volt  arányban  erejével.  A  még  fej- 
letlen magyar  nyelv  csak  .erőltetve  birta  követni  a  latin  himnodikának 
hittanilag  is  képzett  nyelvét,  az  orthodoxia  pedig  élénken  sürgette,  hogy 
a  fordítás  maradjon  hű  az  eredetinek  értelméhez.  Egyelőre  ez  lett  a  fő 
elv;  a  vallás  hamisítatlan  tisztaságának  megőrzése  volt  a  főgond;  —  a 
költészetet,  a  » verseknek  ékesgetését*  jó  ideig  mellékesnek  hirdették. 
Mindemellett  is  az  énekekben  tagadhatatlanul  vannak  szépségek.  Az  erede- 
tinek világossága  és  melegsége,  költői  eszméjének  s  képeinek  hatásossága 
több  fordításnak  ódon  egyszerűség]P  és  darabossága  alatt  megmaradt. 
A  Nádor-kódexben  az  Idvőzlégy  idvösséges  hostya,  a  Festetich-kódexben 
az  O  gloriosa  domina  kezdetű  himnusz  fordítása,  a  Winkler-kódexnek 
két  éneke  Krisztus  kínszenvedéséről  (Patris  sapientia,  Emlékezjél  keresz- 
tyén), a  Comides-kódex  Ave  regina  co^/or/íw-fordítása,  vdigy  az  a  Szent 


Digitized  by 


Google 


H2  KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


A^^tH-    \t«M1  Cftf^  Wo.  lf4,H€H%  ^gi\ 

cl  )u  \tMA  a^  l)a,Y\vud  ^m  •  V^homJ 

Készlet  a  Példák  Köoyvéb(M  hasonmásban.' 

»  Olvasása:  Olvastatyk  zent  atyáknak  eletevkben  egy  pelda.  ezenképpen.  ,  Egy 
jdevben  vala  egy  fráter,  hogy  ky  |  eordekegtevl  annera  kesertetyk  vala  eh  |  segél  es  ev 
testének  erevlelensegevel.  \  hog  napnak  elsev  jdeere  jutván  oly  jgen  ehezyk  vala.  es  ev 
ereye  oly  jgen  el  fogyatkozyk  vala.  semmy  keppen  etlcn  nem  zen  védhet  va-a.  de 
maga  '  azerl  nem  ezyk  vala  hanem,  vgj^  \  mond  vala  ev  zvueben.  Valamikep  I  pen  lehet, 
de  meg  varom  az  harmad  ;  orat.  es  akoron  ezem.  Mykoron  kedeg  el  ju  vala  az  harmad 
ora.  vgmond  vala  az  ev  gondolatynak.  mastan  es  ereuvel  várnom  zenuednem  kel 
mynd  hatod  orayg.  Mj'koron  jut  vala  ha  '  tod  orara.  megaztagya  vala  az  az3'v  '  kenyeret 
az  v\»zben    es  vgmond  vala  ' 


Digitized  by  VjOOQ iC 

J 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK  U3 


ének,  ki  dicséri  sztz  Máriát,  stb.  megannyi  jobb  darabok  e  művek  sorában.  Himnuszok 
Tőszomszédságukban  elég  gyom  is  akad;  a  tehetségesebb  fordítók  mellett 
voltak,  kik  rabszolgai  tehetetlenséggel  a  holt  szavakhoz  ragaszkodtak  s 
értelmetlen  sorok  egymásutánját  szövögették.  Többek  közt  a  Döbrentei- 
kódexben  klasszikus  ilyenfajta  hely  az,  hol  a  Veni  redempior  gentium 
kezdetű  híres  szép  himnusznak  e  tömör  versszaka:  »Procedens  de  thalamo 
suo,  Pudoris  aula  regia,  Geminae  gigás  substantiae,  Alacris  ut  currat 
viam,«  ekképen  hangzik: 

Ö  teremebelől  kilépvén, 
Királyi  háznak  szemérmeket, 
Állattyabeli  óriás, 
Hogy  vígan  fusson  hamarját. 

Máskor  egy-egy  rosszul  választott  szó  vagy  szólás  a  jóízlést  botrán- 
koztatja meg.   A  vallás  és  költészet  fönséges  képei   közé   űtszéliség   vagy 

Halabori  Bertalan  pap  jegyzete  a  Döbrentei-kódex  230.  lapján.  ^ 

épen  aljasság  tolakodott  be  és  megrontotta  a  műnek  hangulatát.  Még 
erősebben  nyilatkozik  az  erőlködés  s  az  ízlés  zordonsága  a  verselésben. 
A  pilises  íróra  nem  hatott  e  részt  a  humanizmus.  Az  eredetinek  szótag- 
számát követte  csupán  és  átlag  még  a  nemzeti  formák  keretében  is 
nehezen  birt  mozogni,  annál  kevésbbé  van  nyoma,  hogy  az  antik  verselés 
természete  ismeretes  volt  volna  előtte.  A  mi  véltebb  és  izmosabb  költői 
tehetségek  ritkák  voltak,  vagy  ha  voltak  is,  csak  kevéstől  maradt  fordítás 
a  legújabb  időkre.  A  Példák  Könyve  című  kódexben  van  egy  hinlnusz, 
melyet  egy  » néminemű  bölcs*  azért  szerzett,  »hogy  az  halált  jonkább 
eszében  tarthatná,*  s  e  mű  a  fordítónak  prózájában  is  hatással  szólaltatja  meg 
a  középkori  szerzetesnek  sötét  világmegx'etését.  Kódex-irodalmunknak    egy 

*  Olvasása:  légen  attának  diccpseg  es  fivnak  tiztesseg  ,  es  zent  leieknek  vigasag 
Miként  vala  kez  |  dedben'  es  immár :  es  mindenkor  es  9r9knek  |  9r9kig  ámen  Bertalan 
pap  bcregvannegei  '  Halabori  falvbol  nemzett :  ez  zoltart  irta  :  '  ziletes  vtan  ezer  9t  zaz 
i^olc  e2tend9ben  | 

BeMhj,  Magyar  irodalomtörténet.  8 


Digitized  by 


Google 


114 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


emléke  sincs,  mely  erő  dolgában  e  fönséges  siralommal  vetekednék.  A  Salve 
mundi  salutare  kezdetű  s  a  felfeszített  Krisztushoz  intézett  magas  szár- 
nyalású verses  imádság,  melyet  a  magyar  kódex-hagyománynyal  egyben, 
ügy  látszik,  tévesen  tulajdonítottak  clairvaux-i  Sz.  Bernátnak,  az  időszak 
egyik  legjobb  költői  tehetségének  átdolgozásában  maradt  meg  s  még  a 
XVII.  században  is  kedvelt  éneke  volt  a  katholikus  közönségnek. 
A  nemzeti  Mindezen  munkákban  édes  kevés,   a   mit   különös  nemzeti  vonásnak 

kultusza      lehet   mondani.   Az   eszmék   s   érzelmek   idegen   földön   fogantak,   csupán 
a  nyelv  magyar.  Néhány  énekben   azonban   megszólalt  a  sajátos   magyar 

szellem  is,  melynek  a  középkor- 
ban különös  vonást  kölcsönzött 
a  nemzeti  szentek  kultusza.  Szűz 
Mária,  Magyarország  védasszo- 
nya, hazafi  tisztelet  tárgya  is; 
Szent  István  és  Szent  László  ki- 
rályok nemcsak  a  hit,  hanem  a 
nemzeti  dicsőség  hősei  is  voltak. 
A  hazafiak  az  ő  közbenjárásuk- 
nak tulajdonították,  hogy  isten  a 
bűnökbe  sülyedt  nemzetet  él- 
tette, s  hozzájuk  könyörögtek  a 
veszélyek  idején.  E  nézet  külö- 
nösen két  J3imnuszban  jutott  ki- 
fejezésre. Egyik  a  Peer-kódexneV. 
Szent  László  királyt  dicsőítő  éne- 
ke, a  másik  Vásárhelyi  András, 
ferencrendi  szerzetesnek  1 508- 
ban  Máriához  intézett  litánia- 
szerű  versezete.  Szent  Lászlót 
Magyarországnak  adta  az  ég, 
hogy  » dicsekednél  te  két  ország- 
ban: Magyarországban  és  menny- 
országban*, Mária  a  » törököknek 
Mária-siraimak  megnyomorítója,  királyoknak  jó  tanácsadója,  magyaroknak  megoltalmazója*. 
Tisztelete  különös  nemzeti  vonás,  szeplőtelen  fogantatását  a  legjobb  mag>''ar 
theologusok  védik,  anyai  fájdalmáról  a  Mária  siralmaknak  megható  és 
sajátságos  költészete  indul  fejlődésnek.  Végül  Szent  István  királynak  dicsé- 
retéről némely  kevésbbé  jelentékeny  töredéket  mellőzve,  egy  a  XV.  század 
végén  (1484.)  nyomtatott  éneknek,  az  első  magyar  nyomtatványnak  töredéke 
szól,  mint  a  kinek  dicsőséges  szent  jobbkezét,  népünknek  drága  kincsét, 
szívünknek  nagy  örömét,  óhajtva  nézi  a  magyar. 

A  megmaradt  énekek   kora   nem    igen    terjed    túl   a   XV.   századon, 
legalább  semmi  sincs,  a  mi  régebbieknek  mutatná  őket.  Részben  átmentek 


1^ 

m 

|2^"4. 

w:.<^^:-^ 

^s 

P 

Wh  ' 

'  "m 

...    ?  V 

If'^fc      T',, 

m 

^^^Js 

r-         ' 

IF**— »! 

Krisztus  keresztre  feszítése.  (Az  Krsekújvári-kódexböl.) 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI    KÖLTÉSZETÜNK 


115 


a  nép  ajkára,  s  különösen  a  középkor  vége  felé,  mikor  az  egyház  e  részt 
engedékenyebbé  vált,  az  istentiszteleten  is  énekelték  őket.  A  versszerzőnek 
oldala  mellé  állott  a  zenész  s  több  szép,  ódon  dallammal  (Üdvöz  légy 
üdvösséges  ostya,  Angyaloknak  nagyságos  asszonya,  stb.)  segítette  az 
ének  elterjesztését. 

A  legendák,  szépprózai  elbeszélésünk  első  emlékei,  szintén  a  vázolt 
irányban  fejlődtek,  s  mint  a  himnuszok,  két  csoportra  oszlanak.  A  legtöbb 
idegen  szentekről  szól,  s  ezekben  a  nemzeti  élem  ismét  alig  több  a 
nyelvnél.  A  szerzetes  író  a  nagy  legendás  könyvekből  fordította  őket, 
különösen  Voraginei  Jakab 
(t  1298 — 9)  dominikánus  író- 
nak Aurea  lcgenda}éihó\,  vagy 
Temesvári  Pelbárt  (f  1504.) 
híres  magyar  ferencrendi 
szerzetesnek  Pomeriumáböi, 
melynek  prédikációkba  szőtt 
legendái  jórészt  ismét  Vora- 
ginei  munkájából  kerültek.  A 
magyar  szentek  élete  Pelbárt- 
b(31  jutott  a  kódexbe,  a  nélkül, 
hogy  ez  elbeszéléseket  Pelbárt 
szerkesztette  volna.  Szent  Ist- 
ván legendája  Hartvik  püs- 
pi^ktől.  Szent  Imréé  a  Codex 
LuftaeiacensisvB\Q,mQ\y'\k  test- 
vérszövegéből került.  Szent 
László  története  szakasztott 
mása  a  korzendonki  kézirat- 
nak, melyet  a  BoUandisták 
használtak,  Szent  Gellértét  a 
régi  nagy  Gellért  legendából 
készítette  Pelbárt,  s  valószínű, 

hogy  a  Pomerium  Erzsébet-legendája  sem  eg\'éb  átvételnél.  Még  ezekben  a 
művekben  is  van  egy  és  más,  a  mi  idegen  földről  szakadt.  Elég  e  részben 
csak  Szent  Imre  legendájára  utalni,  mehTiek  egy  része  jóformán  szószerinti 
mása  Sz.  Márton  püspök  sJsmét  Sz.  Jeromos  legendájának.  (V,  ö.  Érsek- 
újvári-kód.  351,  és  Érdy-kód.  564,  L)  Nemzeti  szellem  jobbára  csak 
Sz.  István  és  László  történetét  hatotta  át.  A  múltnak  e  nagy  alakjait,  épen 
mint  az  énekekben,  nem  csupán  szenteknek  rajzolták,  hanem  a  nemzet 
hőseinek  is,  kiknek  tettei  sokszor  az  egész  magyarság  érdekeivel  össze- 
forrottak,  vagy  épen  a  nemzeti  történelem  fényes  lapjait  szaporították. 

A  művek  közül  soknak  árt,  hog>'  —  Pelbárt  módjára  —  prédikációba 
van  szőve  s  szét  van  daraboh'a.    .A  legnag\'obb  legtMidás  k()n\'v,  az  Erdy- 


Le^ndák 


Krisztus  sírba  tétele.  (Az  Krsekújvárl-kódexbr»I.> 


Digitized  by 


Geogle 


116 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


A  Marj;it- 


kódex,  valóságos  beszédgyűjtemény,  mely  Pelbárt  és  Voraginei  után  készült. 
Hasonló  jelenségek,  noha  gyérebben,  mutatkoznak  a  Debreceni-kódexben 
is,  melynek  névtelen  írója  szintén  az  említett  forrásokból  merített.  Másutt, 
így  az  Érsekújvári,  Kazinczy-  és  Comides-kódexekben  szintén  több  az  idegen 
eredetű  legenda.  A  legrégibb  magyar  vallásos  kódex,  az  Ehrenfeld-féle,  a 
régi  Acta  S.  Francisci  et  sociorum  eius  nyomán  a  XIV.  század  elejéről 
Bódog  Ferenc  és  társairól  és  őnekik  csodálatos  mívelkedésekröl  beszél; 
Szt  Domokos  és  Krisztina  élete  szintén  különálló  könyvek. 

Tisztán  magyar  eredetű  nagy  legendának  Szent  Margit  élete  bizonjoílt. 
E  Margit  IV.  Béla  leánya  volt  és  a  margitszigeti  kolostorban  önsanyar- 
gatás és  csodálatos  mívelkedetek  közt   a    » mártíromság  érdemét*    kereste. 


^inh>HAyyit 


YHoi  M/ÍMJjítíl  -  hif 


Részlet  Szent  Margit  életének  139-ik  lapjáról.'  (Ráskai  Lea,  domé.s  apáca,  írása  1510.) 

Holta  után  több  kísérlet  történt,  hogy  a  szentek  közé  iktassák,  s  ily  alka- 
lomból V.  István  idejében  Gergely  pápa  el  is  rendelte  élete  megvizsgálását. 
A  vizsgálat  jegyzőkönyve  alapján  s  talán  a  XV.  század  első  felében  készült 
legenda  krónikaszerű  s  töredékes  munka,  melynek  előadása  is  száraz  és 
rideg.  Az  akkori  kolostori  élet  azonban  híven  van  benne  rajzolva.  Ily 
körülményesen  csak  kevés  egykorú  emlék  festette  a  középkor  szerzetesének 
küzdelmét,  aprólékos  szokásait,  hosszú  siralmait  és  imáit,  önmegtagadá- 
sának    és   világ-megutálásának    mélységét.    E   megdöbbentő    életnek    nincs 


>  Olvasása:  Zeni  margyt  azonnak  halála  vtan  |  egy  eztendevuel-  es  evt  holnappal. 
Az  iste  I  njr  erevnek  myelkevdety  rnya-  kezde  ez  |  zentseges  zvz  zent  margjt  ázzon 
fenle  '  ny  choda  tetelevkkel  •  Elevzer  ezenkep  |  pen  •  Mjrkoron  jrnanak  vr  zvletetir  | 
vtan  •  ezer  keet  zaz  •  hetvenkeet  ezten  |  devben  •  junjrus  hauanak  tjrzenhar  I  mad 
napjran*  pjrnkest  octauaya  vtan  |  való  kedden-  harmad  ora  vtan.  Egy  ! 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


Uf 


egyetlen  öröme,  a  mely  a  földről  fakad;  leíráséban  sincs  semmi  kényesebb 
ízlés.  A  szerző  előtt  egyedül  a  tettekben  nyilatkozó  lelki  erő  és  nagyság 
fénye  világolt,  s  szavaiban  ép  oly  kevéssé  volt  válogatós,  mint  a  sokszor 
undorító  jelenetek  színre-vitelében. 

A  legöida-író  általán  ritkán  is  törekedett  költői  hatásra.  E  művekben  sok   ^J^ílnos^' 
szépség  nyilatkozhatik  és  nyilatkozik,  az  eszme  mindig  fenkölt  volt,  a  kép-      J®"*-'"^ 
zelet  szabadon  csapongott  a  természet  minden  országában ;  mégis  a  legendázó 


P>w 


W^ 


Alexandriai  Szent  Katalin  verses  legendájának  első  lapja.' 

mindig  történetírónak  hitte  magát  s  első  sorban  tanítani  és  vezetni  óhajtott. 
A  mártírok  és  hithősök  dicső  példáit  hirdette,  hogy  az  igemagyarázónak  a 
népnél  kedves  anyagot  nyújtson,  vagy  szerzetestársait  épületes  olvasmá- 
nyokkal a  tökéletesedés  útján  előbbre  buzdítsa  és  segélje.  Ez  volt  előtte 
a  fo,  s  minden  más  mellékes ;  a  tartalmat  tolmácsolta,  az  alakban  több- 
nyire durvát  és  tökéletlent  alkotott. 

"  Olvasása :  Prológus  |  Istennek  kegyelmessége  |  ees  9  neky  dwcz9sege  igen  |  nagy 
9  zenty  k9zet  me  |  rt  nekj^k  annjr  iot  zewr  |  zpt  hogy  mynt  zent  pal  meg  yelenty  haló 
eem  i  ber  nem  erthety  mert  |  mjrnt  fenes  menjrorzag  |  ban  gezjdelmes  zent  egy  |  házban 
eelnek  mennyey  et  |  kekvel  mondhatatlan  9rew  |  mekel  azonképpen  ez  wylag  |  ban 
wytezkpdp  zent  egyház  |  ban  mygh  wilagh  uilaghwl  (lezen)  |  . 


Digitized  by 


Google 


118  KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


A  KataUn-  A  legérdemesebb  akkori  munkák  egyikét,  a  magyar  középkori  vallásos 

legenda  *  -_ 

epika  legfőbb  díszét,  az  Ersekujvári-kódexben  örököltük.  E  munka  Szent 
Katalin  verses  nagy  legendája  A  több  mint  négyezer  sornyi  elbeszélés 
elmondja,  hogy  Costusnak,  Alexandria  királyának,  nem  volt  örököse 
Mindent  elkövetett,  hogy  utódra  szert  tegyen,  de  hiába.  Végre  Alphorabius 
bölcs  és  csillagjósló  tanácsára  aranyképet  öntetett  azon  isten  tiszteletére, 
ki  baját  okozta.  És  az  arany,  íme,  a  »crucííixom«  alakját  öltötte  magára. 
Costus  a  fölfeszített  istenhez  könyörgött,  s  felesége  leáns^t  szült,  Katalint. 
A  gyermek  nagy  bölcseségben  nőtt  fel  s  atyja  halála  után  Alexandria 
kormányszékére  jutott  Később  utazás  közben  egy  erdőbe  tévedt  és  egy 
remetével  találkozott.  A  remete  Krisztust  ajánlotta  neki,  mint  hozzá  méltó 
jegyest.  A  Megváltó  maga  is  megjelent  Katalinnak,  ki  erre  keresztyénné 
s  az  isten  fiának  arájává  lőn.  Ettől  fogva  igazi  keresztyén  jámborságban 
töltötte  idejét,  midőn  egy  napon  Maxentius  császár  Alexandriába  érkezett 
és  a  keresztyéneket  vissza  akarta  erőszakolni  a  pogányságra.  Katalin  a 
zsarnok  elé  lépett  és  védelmezte  a  keresztyén  hitet,  hogy  a  császár  nem 
tudott  néki  mit  felelni.  Bölcsesége  bámulatra  ragadta  Maxentiust,  ritka 
szépsége  forró  szerelemre  gjmjtá.  A  hatalmas  ember  magáévá  akarta 
tenni  e  csodálatos  szüzet  és  mindenkép  alkalmat  óhajtott  neki  adni  a 
megmenekülésre.  Ötven  bölcset  hivatott  megcáfolására,  de  Katalin  meg- 
térítette mind.  A  bölcs  egy  lábig  máglyára,  a  leány  börtönbe  került. 
De  állhatatossága  itt  sem  hagyta  el,  s  látása  és  szavai  egymás  után 
megnyerték  a  császárnét,  Maxentius  legbensőbb  emberét  és  vitézeit  —  a 
vértanúságra.  A  zsarnok  dühöngött  fájdalmában,  de  még  ekkor  sem  tudott 
szerelméről  lemondani.  A  császári  koronát  s  kezét  ígérte  Katalinnak,  ha 
megtér.  Hiába  volt  minden.  Krisztus  arája  hű  maradt  jegyeséhez  és  hősileg 
lépett  a  vérpadra*  A  sokaság  sírt,  s  az  égből  szózat  hallatszott: 

Jöjj  én  hozzám,  én  választottam! 
Neked  nagy  jó  nyugalmat  alkottam  ! 
Jöjj  el  immár,  én  szép  jegyesem. 


Megnyílt  neked  már  mennyország, 
És  tégedet  vár  Szentháromság, 
Jöjj  el  már,  én  édes  szemem  világa. 


A  hóhér  levágta  fejét;  de  vére  nem  ömlött.  »Tej  folya  derekából  a 
szüzességnek  jegyére. «  Az  égből  angyalok  szálltak  le  s  testét  »Sinai 
hegyre  el-felvivék«.  Lelke  fölrepült  a  mennyországba. 

Az  elbeszélés  meséje  elég  szaggatott  ugyan,  de  mégis  van  némi 
kerekdedsége ;  egyes  részletei  ügyesen  vannak  megalkotva,  s  mi  a  legenda- 
irodalomban szinte  egyedüli  oldala :  a  lelki  állapotoknak  némelyes  rajzolása 
s«n  hiányzik  belőle.  Tényleg  a  szív  és  erkölcsi  eszmény  erejének  fönséges 
gondolata  s  az  anyagi  erő  gyengesége  azokkal  szemben,  egy  középkori 
magyar  emlékben  sincs  ily  jó  lelemény  szerént  s  ennyi   elevenséggel  kife- 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK  119 

jezve,  —  bármily    fogyatékos    és    feledékeny    is    aztán   a   jellemzés   s   a 
kidolgozás. 

Szilády  Áron  Pelbártot  hitte  a  versezet  írójának.  De  ennek  a  véle- 
ménynek több  számottevő  adat  ellene  mond,  s  legtöbb  valószínűség  a 
mellett  szól,  hogy  a  verses  művet,  részben  a  Pomerium  alapján,  egyéb 
kezek  írták.  A  középkor  alkonyülóban  volt  már.  Mintha  —  úgy  látszik  — 
érezte  volna,  hogy  szellemét  még  egyszer  az  egyházi  tudomány  fogja 
diadalra  segíteni,  a  költészetben  is  emléket  alkotott  a  tudományok  égi 
védőjének,  szűz  Szent  Katalinnak.  A  protestantizmusnak  kritikai  iránya, 
mely  a  legendák  eszményi  világát  ép  úgy  elvetendő  volt,  mint  a  közép- 
kornak a  szentekhez  intézett  sok  szép  és  meleg  énekét,  rohamosan 
közelgett.  A  katholikus  hazafiság,  melyet  a  régi  énekek  hirdettek,  nem 
maradt  már  sokáig  az  egész  nemzetnek  sajátos  érzése.  Az  énekek  közül 
több  még  tovább  is  az  összes  magyarok  ajkán  zengett,  részben  mivel 
szépségök  varázsától  a  protestantizmus  sem  bírt  megválni,  a  legenda 
megmaradt,  a  hol  maradt,  klastromi  olvasmánynak. 


n. 

Világi  költészet 

Az  a  több  mint  kétszáz  esztendőre  rugó  időszak,  mely  az  Árpádok 
Hágának  kihaltától  a  mohácsi  vészig  terjed,  írott  emlékekben  majdnem 
teljesen  az  egyházi  szellem  korának  mutatkozott.  E  ténynek  azonban  nem 
szabad  senkit  megtévesztenie.  A  klastromok  inkább  megőrizték  a  saját  emlé- 
keiket; a  mit  a  világi  szellem  alkotott,  ritkán  foglalták  írásba,  s  azilyfajta, 
szájhagyományban  élő  dolgok  könnyen  elkallódtak.  Tárgyban  és  alkatomban 
nem  volt  hiány,  a  nemzet  és  magánosok  élete  gazdag  táplálékot  nyújtott 
a  költészetnek.  Toldi  Miklósról  és  a  Hunyadiakról  mondák  keletkeztek;  a 
külfölddel  való  érintkezés  útján  ismeretessé  vált  a  Róland-rege,  s  a  hege- 
dősök sem  vetették  meg,  a  mit  jelenőknek  regényes  mozzanatokban  gazdag 
változásai  szolgáltattak. 

A  meglevő  adatok  alapján  nem  lehet  tagadni,  hogy  az  énekmondók  az  énekmondók 
ren4je  gyökeres  változást  szenvedett.  Az  olasz  humanizmus  sokat  eltörölt 
a  királ)á  udvartartásnak  régi  jellegéből.  A  királyi  udvari  regösök  rendje 
megszűnt,  s  birtokukat,  Regtelököt,  már  a  korszak  elején  (1347)  idegen 
kezekben  találjuk.  Egyes  dalosok  azonban  sokáig  akadtak.  Thuróczi  idejében 
nagy  volt  a  számuk ;  Galeotti  szerint  Mátyás  asztalánál  is  énekeltek ;  Tinódi 
Sebestyén  a  XVI.  században  is  számosat  ismert.  Idejök  haladtával  azonban 
becsületök  is  fogyton  fogyott.  Már-már  bohócokká  aljasultak,  kik  egy  kis 
borért  is  »elzörgettek«,  s  a  jókedvű,  durva  hallgatóság  még  a  bottól  sem 
kímélte  hatokat.  Énekeik  közül  többnek  tárgyát  világosan  megjelölik  egyes 


Digitized  by 


Google 


120 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


adatok,  mint  Zách  Klára,  Kis  Károly,  Kont  és  társai  veszedelmét,  Zsigmond 
tetteit  és  a  kenyérmezei  diadalt;  de  az  élet  nagyot  változott  körülöttük, 
deákok,  literátus  emberek  ragadták  mellettök  a  lantot  kezükbe,  háttérbe 
szorították  és  megvetették  »hazug  csácsogásaikatc,  mint  a  hogy  naiv  éne- 
keiket nevezték,  lantosoknak  mondották  magokat  és  fitymálással  tekintettek 
le  a  szegény  hegedősre.  E  tanultabb  emberek  a  krónikák  szellemét  becsülték, 
az  igaz  valóságot  akarták  elbeszélni,  s  ekkép  a  hegedősöknek  költészete 
mindinkább  félre  és  a  nép  közé  szorult  a  krónikások  előtt.  A  jeles  Gábor, 
ki  Amoldus  de  Bavaría  szerint  Mátyás  tetteinek  megéneklésén  fáradott,  már 
humaniíítft  és  deákul  tudó  ember  \'o1t  s  aligha  tartozott  többé  a  naiv  ének- 

,  mondók  köréhez. 

Tényleg  az  új  irány- 
nak megmaradt  emlékei, 
a  történeU  énekek,  a 
XV.  század  végénél  nem 
korábbiak,  noha  itt-ott  a 
régebbi  szelleninek  is  mu- 
tatják nyomát.  A  Pannó- 
nia megvételéről  szóló 
ismeretes  »  rímkrónika  < , 
mint  Arany  János  nevezte, 
a  kornak  e  részt  eg}'ik 
legérdekesebb  hagyatéka. 
Keltét,  a  mint  ma  isme- 
retes, az  írás  sajátságai 
alapján  a  XI\^.  századtól 
egész  a  XVI.  század  ele- 
jéig fol  lehet  tenni,  s  egy- 
'  ''""véteie""^^*  átalán  nem  lehetetlen,  hogy  az  ének  épen  Csáthi  Demeternek  munkája,  ki 
a  XVI.  század  első  felében  halt  meg.  Bármint  áll  is  a  dolog,  Pannónia 
megvételének  érdekes  oldala,  hogy  a  régi  népies  költészetnek  pár  jeUemzo 
sorát  —  a  legnagyobb  valószínűség  szerint  —  föntartotta.  A  fehér  ló 
mondája,  melyet  elbeszél,  megvan  a  régi  krónikákban;  de  a  következő 
sorokhoz  nincs  megfelelő  deák  szöveg: 


Zich  Felicián  merénylete.  (A  Képes  Krónikából.) 


KclQm  földén  elA^tónek. 
Az  CsekQT\  ők  cs<*ének, 
Az  Tírfemben  el-fe!/e/ének, 
Érden  sokat  ők  <r/ének, 
5r<whalomnáI  megszíí/tónak. 

Pedig  e  soroknak  ritmusa  és  betűrímei  népi  verselésre  vallanak, 
etimologizálásuk  természetének  semmi  köze  a  tudákos  etimologizáláshoz, 
minő  a  krónika  más  helyén  találkozik.  Végül  van  bennök  régi  szó,  melyet 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


121 


a  középkor  végén  már  nagyritkán  ejtettek.*  —  A  deákos  ember,  ki  verse 
Írásánál  latin  krónikát  tartott  kezében,  régi  énekekre  eszmélhetett,  a  melyek, 
mint  Szilády  véli,  maguknak  a  deák  krónikáknak  is  forrásul  szolgálhattak. 
Ez  éndceket  a  tárgyalt  töredék  alapján  is  föl  lehet  vinni  a  XQI.  század 
közepéig,  a  mikortól  ismert  krónikáink  eredtek;  akkor  a  mai  Kelemföldet 
sem  nevezték  már  eredeti  nevén  Kreynfeldének  vagy  Keremfeldének. 

A  hegedős-költészetre  más  oldalról  vet  világot  egy  XVL  századbeli 
elbeszélés,  Tinódi  Sebestyén  lantosnak  Zsigmond-krónikája,  mely  e  költői 
világ  tartalmából  szintén  megőrzött  egy  érdekes  mozzanatot.  A  dolgot, 
írja  Tinódi,  » énekben  hallottam,  vagy  volt,  vagy  nem  volt«.  Zsigmond 
király  holtteteme  körül  nagy  sok  rendbéli  papok  forgolódtak,  de  mégis 
kétséges,  hogy  a  császár  lelke  égbe  ment.  Ugyanis  Tar  Lőrinc  a  pokolban 
való  jártában  eg>'  tüzes  nyoszolyához  érkezett,  a  melynek  »négy  szeginéi 
négy  tüzes  ember  állt«.  Ezek  azt  mondták,  hogy  a  nyoszolyát  Zsigmond 
számára  tartják  készen.  A  két  egyházbíró  fejedelem,  ki  a  nyoszolyának 
^gy-egy  lábát  tartotta,  » levélváltságért*  és  »hamis  dézmáért  kárhozott*,  a 
másik  két  ür,  mindkettő  » paraszt  nemes «  » dúlásért*.  Volt  a  pokolban  egy 
•tüzes  kádferedő*  is,  ebben  Zsigmond  fürdött.  Körülötte  Mária  királyné 
forgódott  leányával  és  sok,  párta  nélkül  való  leányokkai,  kiket  Zsigmond 
megszeplősített.  Tar  Lőrinc  később  mindezt  megjelentette  a  császárnak,  s 
ez  azt  felelte,  hogy  » lészen  arról  nagy  gondja,  mint  ő  ágyát  pokolból 
kiiktassa*.  E  végből  ^koronának  egy  kis  ágát  elrontá*,  tizenhárom  várost 
elzálogosított  s  a  pénzen  a  Zsigmond-kápolnát  rakatta,  hogy  ágyát 
»mennyországra  igazgathassa  «• 

Mint  teljességgel  krónikás  alkotás,  a  költői  és  krónikás  irány  for- 
dulóját hosszabb  töredék  jelzi,  melyet  Szabács  viadaláról  írt  egy  né\'- 
telen  (1476).  E  munka  egészen  hű  a  történelmi  valósághoz  és  a  múlt 
dicsőségének  s  küzdelmeinek  daliása  helyére  a  jelen  mozgalmainak  meg- 
örökítését iktatja.  Azzal  kezdődik,  hogy  »az  fellyül  mondott  Pál  Kenézy 
ároknak  mélységét  igen  nézi,  honnég  minemű  álgyü  kell  mellé*.  Mátyás 
király  a  vár  elé  vontatja  az  ágyúkat  és  sok  felől  megkezdi  a  falak  löve- 
tését.  Azonban  » azzal  Szabácsnak  ingyen  sem  árthattak*,  mert  a  várbeliek 
mindenféle  hadi  szerszámmal,  »sőt  menden  erejekvel  rajtunk  lőttek*.  Később 
a  magyarság  egy  jeles  ostrommal  jó  nevet  vött,  de  a  cseheknek  éjjeli 
támadása  nem  sikerűit  s  »nékik  kézen,  nékik  vízen*,  sokan  elvesztek. 
Majd  Ali  bég  tizenötezer  lovassal  a  vár  megmentésére  érkezett.  Mátyás 
király  sem  volt  rest  és  dobbal,  trombitával  és  kiáltozással  oly  zajt  csapatott, 
hogj'  szinte  » hasad  volt  ég  mindezektől,*  s  így  a  várbeliek  nem  vehettek 
hírt  a  segítségről.  Ali  elvonult  és  tgy  ifjú  török  Hamza,  ^gondolván,  hog,y 
volt  magyar  —  ott  haza,*  elárulta  a  várat. 


Tar  Lóri  ne 
iQondája 


Szabács 
viadnTa 


'  A     Cséke  és  csekni    szavakra  v.  ö.  Szilády 
és  Mózes,  Hl.  k.  13,  2. 


Régi  M.  Költők    Tára,  I.  k.  243.  l. 


Digitized  by 


Google 


122  KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


f**(ir<w>/^'^ 


Szabács  viadalának  utolsó  lapja,  hasonmásban.* 


1  Olvasása :  Akarattyok  szerént  tŐn  kegyelmet  |  És  nagy  míltóságos  engedelmet  . 
így  megadák  Szabács  erősségét  |  Benne  hagyák  álgyúnak  bőhségét  |  Mely  álgyúkat  királ 
többőhteté  |  És  Szabácsot  nagyon  erőssóhteté  {  Hagjrván  benne  vitézeknek  javát  |  Hogy 
ne  látná  továbbá  az  kárát  {  Ez  mind  ezen  szerént  hát  megleve  |  Töröknek  és  raendennek 
kegyelmet    teve   |  Királ    ugyan    Budára    eredvén  |  Török    sereg    környőlö    terjedvén  ]  Hát 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK  123 

így  megadák  Szabács  erősségét, 
Benne  hagyák  álgyúnak  bóhségét. 
Mely  álgyúkat  királ  többóhteté 
És  Szabácsot  nagyon  erőssóhteté, 
Hagyván  benne  vitézeknek  javát, 
Hogy  ne  látná  továbbá  az  kárát. 
Ez  mind  ezen  szerént  hát  megleve. 

A  magyar  sereg  visszaeredett  Budára,  hol  *hát  valának  nékik  nagy 
csudába*  a  sok  fényes  török  fogoly  miatt,  a  török  császár  pedig,  ki  meg- 
hallott mindent,  *\6n  nagy  bosszoságba«. 

A  közvetlenség  s  a  ritmusnak  bizonyos  egyenletessége  a  krónikás 
iskola  jobb  alkotásai  közé  sorozzák  e  kis  munkát,  melyről  Toldy  lelke- 
sedve hirdette:  »fme  egy  ének,  melyet  Mátyás  király  asztalánál  énekel- 
hettek!* Művészi  szerkezete  nincsen,  azonban  berendezése  elég  ügyes,  s 
mindehhez  a  történetírás  részére  pár  érdekes  adatot  őrzött  meg.  E  törekvés 
a  történelmi  igazságra,  részben  a  tárgy  egykorúsága  és  a  költői  alakítás 
hiánya  megannyi  jellemző  sajátsága  lett  a  következő  időszak  történeti 
költészetének,  a  melytől  csak  a  XVII.  században  emelkedtünk  fel  a  művészi 
elbeszélés  magaslatára,  s  így  Szabács  viadala  egy  egész  verselő  iskolához 
—  emlékeink  szerint  —  bevezetésül  szolgál. 

A  szóban  forgó  kört  némely  alkalmi  versek  egészítették  ki,  melyek.  Kisebb  énekek 
ugy  látszik,  nagyban  divatoztak.  Mátyás  király  megválasztását  az  ismeretes 
dallal :  Máfyási  mostan  választotta,  üdvözölte  még  az  utcán  alá-  s  feljáró 
gyermeksereg  is;  egy  névtelen  hosszabb  versben  búsongott  ugyancsak  az 
6  halálán,  ki  sok  országokat  bíra,  ellenségeinek  ellene  álla,  meghódította 
Bécs  városát,  kívánatos  vala  cseh  Prágának,  ajándékot  kapott  a  törököktől, 
hogy  >ne  feszegetné  ő  császárokat*,  igyekezett  »az  vízen  álló  Velencére 
és  benne  való  beles  olaszokra «. 

Magyarországnak  fényes  tűköre,  világa 
És  rettenetes  bajnoka  .  .  . 
Királyok  között  léi  te  hatalmas 
És  nagy  igyeknek  diadalmas, 
Néped  között  nagy  bizodalmas, 
Légy  Úristennél  immár  nyugodalmas ! 

Bizonyos  Gergely  deák  egy  töredékben  1490.  körül  meghalt  urát, 
Both  Jánosi  siratja,  kit  Mátyás  király  el-bekülde  nagy  Törökországba,  s 
ki  aztán  ugyanott  el  is  veszett.  Egy  másik  deák,  Szabadkai  Mihály, 
1515-ben  a  népeket  arra  szólította  föl,  hogy  bánkódjanak  Beriszló  püspök 
veszedelmén,  kinek  fején  sohasem  vett  erőt  a  törökök  császárja.  Majd 
balladásan  Ali  vajdát,  a  püspök  foglyát  szólaltatta  meg: 

valának  nékik  nagy  csudába  |  Hogy  Budának  menden  utcájába  ,  Jelennen  királnak 
odvarában  |  Látnak  törők  népet  kazdag  ruhában  |  Királnak  ékessen  odvarlani  |  Ment  kell 
píaczon  várban  állani  |  Ezt  meghallak  mind  Törökországba  |  Török  császár  lön  nagy 
bosszoságba  | 


Digitized  by 


Google 


124  KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK 


Jaj,  hogy  veszek    szégyent  vallék 

Én  bátorságomban, 

Egy  pap  miatt  nagy  kárt  vallék 

Én  vajdaságomban. 

Én  nem  valék  igaz  hitű 

Szegény  horvátoknak, 

Sok  rabolást  én  is  tettem 

Az  ő  velatokban. 

Azért  fogván  tart  most  engem 

Egy  haragos  papbán. 

Végül  Geszthi  LAszLónak  egy  1525-ben,  a  hatvani  gyűlés  előtt  írt 
töredékes  verse  az  ország  nyomorát  emlegeti,  az  urakat  egyezségre  s  a 
régi  dekrétomok  megtartására  inti  s  a  hazát  az  ég  oltalmába  ajánlja. 

A  művészet  és  költőiség   mindenfelé   csekély   vagy   épen   semmi;  de 
az  ének  jobbára  őszinte  fájdalom  hangján  és  ekkép  szívhez  szólott. 
Apáti  c'antiie-  A   korszak   alkonyán,   a    politikai   és   társadalmi   élet   bomlása   közt 

végre  kibontotta  ostorát  a  szatirikus  is.  A  Peer-kódex  Cantilená]^  szer- 
zőjének, ApAti  FERENcnek  csúfolódása  mint  valami  friss  áramlat  jelent  meg 
a  középkori  emlékek  megszokott  levegőjében.  A  verselő  szakított  a  v'ilági 
dolgok  vallásos  felfogásával  s  egyedül  józan  szemét  használva  muto- 
gatta korának  fonákságait,  »régi  jó  barátit, «  kik  » gyakorta  szép  szóval* 
járulának  hozzá  s  megcsalák,  a  fejedelemnél  hízelgő  nagyurakat,  kiknek 
azt  tanácsolta,  hogy  fejér,  szép  és  üstös,  ékes  szablyájokkal  ne  vágják 
a  pogány  népet.  Az  embereket  intette,  hogy  a  papoktól  óvakodjanak. 
A  leányok  is  serényen  futamnak  a  táncban,  de  ha  igen  jámborok  benne,  elhull 
pártájok,  A  menyecskéknek  jobb,  ha  nem  barangolnak,  időnek  javában 
tyúkot  ültetnek  .  .  .  bölcsőt  ringatnak  .  .  .  ezzel  elélhetnek.  A  pór  Sámsonnak 
alítja  magát,  nem  tiszteli  urát ;  de  fogják  meg  szakállát,  vegyék  el  jószágát, 
megalázkodik.  Régente  a  papok  is  máskép  viselték  magokat,  míg  nem  volt 
galléros  köntösük,  vörös  birétomjuk :  pénztől  elfutamtak,  szőrben  beöltöztek, 
híven  áldozának  a  szent  koronának. 

Tennie  kellene  azt  az  nagy  uraknak ! 

—  Hogy  sok  lika  vagyon  erdőn  a  ravasznak : 

Nincsen  birodalma  rajta  agaraknak, 

Halál  az  nyulaknak. 

Igen  kevés  hajók,  számtalan  jószágok, 

Erős  regulájok,  kevés  zsolozsmájok, 

Bársonyos  szolgájok,  fekete  kápájok 

Az  apát  uraknak. 

A  gúnydal  igen  szakadozott  s  több  helyütt  homályos;  azonban  ver- 
selése elég  jó,  s  a  maga  nyers  és  természetes  hangján  jellemző  képet 
rajzol  a  korról,  hogy  az  irodalomtörténet  csaknem  egyhangúlag  helyezte  a 
XV'l.  század  kezdetére. 

Egyedül  a  szerelem  az,  melynek  alig  van  némi  nyoma  e  költészet- 
ben. Mátyás  asztalánál  csak  ritkán  csendült  szerelmi  dal,  s  ebben  a  közép- 


Digitized  by 


Google 


KÖZÉPKORI  KÖLTÉSZETÜNK  125 


kori  író  a  nemzet  méltóságos  komolyságát  vette   észre.  Virágének  nem  is  virágénekek 
maradt  több  egynél  az  utókorra,  ha  csak  ide  nem  sorozzuk  azt  az  ügyes 
kis    köszöntőt,   melyet   Enyingi   Török   Imre   küldött  jegyesének.    Parlagi 
Krisztinának   (1485): 

Emericus  Török 

Köszön  Krisztinának, 

Legyen  kenvebb  inhának  > 

Száz  »jó  napot, «  kétszáz  »jó  éjt« 

Hozzája ! 

A  korból  egyedül  ismeretes  valódi  virágének  a  körmöci  levéltár 
1505-iki  jegyzőkönyvének  címlapján  jutott  el  hozzánk  s  így  hangzik: 

Supra  aggnő,  szökj  fel  kabla, 
Hazajött  férjed,  tombj   Kató 
Az  te  szíp  palástodban, 
Gombos  sarudban  ; 
Haja,  hája,  virágom  ! 

Pedig  a  szerelmi  költészet  kétségkívül  virágzott.  Már  a  XVI.  század 
első  felében  van  író,  ki  érdekes  észleletet  jegyzett  föl  a  virágénekekről, 
mint  »a  melyekben  csodálhatja  minden  nép  a  magyar  nép  elméjének  éles 
voltát  a  lelésben,  mely  nem  egyéb,  hanem  magyar  poézis «  (Sylvester). 
Tartalmokat  a  szigorú  erkölcsbíró  balítélkezésével  kárhoztatta,  de  kiemelte 
képes  szép  nyelvöket,  a  melyhez  képest  a  biblia  trópusai  sem  különös 
szokatlanságok  a  magyar  olvasó  előtt.  Azonban  az  írni  tudók  még  nem 
becsülték  a  könnyen  termő  nótát  annyira,  hogy  leírták  volna,  s  nem 
akartak  a  legalább  színre  meglevő  erkölcsi  felfogással  szembeszállni,  meh' 
a  virágéneket  mint  erkölcstelen  dolgot  kárhoztatta.  Ekként  itt  is  elkallódott 
csaknem  minden, -s  mint  a  középkori  magyar  misztériumnak  s  népmesének 
nyomait,  a  szerelmi  költészet  töredékeit  is  későbbi  munkákban  lehet  csak 
i^ejteni  és  nyomozni. 

>  Kenvebb  =  könnyebb  ;  inh,  joh  =    szív. 


Digitized  by 


Google 


11.  A  kódexek  mint  nyelvemlékek. 


A  Besztercei 
szójefív/ék 


ÁRPÁDKORI  APRÓ  NYELVEMLÉKEKBŐL  szcmen  szcdegetjük  eredetibb 
szavainkat,  s  ezt  a  foglalkozást  az  aranjinosáshoz  hasonlította 
egy  jeles  irodalomtudósunk :  ellenben  a  kódexek  kordban  már  düs 
erekből  és  bányákból  aknázhatjuk  nyelvünk  régi  kincseit.  Mert 
van  a  magyar  nyelvtörténetben  egy  egész  korszak,  melyet  a  kódexekről  ne- 
vezhetünk el,  s  azt  mondhatjuk,  hogy  ez  a  kor  épen  egy  évszázadot  foglal 
magában,  kerek  számokkal  1430tól  1530-ig,  s  majdnem  egyenlő  két  részre 
oszthatjuk:  a  régibb  kódexek  korára,  melyek  többnyire  egj^enként  tüne- 
deznek föl,  s  a  későbbiekére,  melyek  tömegesen  lépnek  föl  s  jobbára  közös 
irodalmi  forrásokra  vihetők  vissza.  Ezek  a  források:  az  eg\^házi  lírában  a 
breviárium,  az  epikus  tartalmüakban  Jacobus  de  \'oragine  gjnajteménye,  a 
beszéd-irodalomban  pedig  Temesvári  Pelbárt  munkái.  De  tartsunk  sort. 

Ezt  a  sort  egy  sajátságos  nyelvemlék  nyitja  meg:  a  tizenöt  írott 
lapra  terjedő  Besztercei  Szójegyzék,  melyet  csak  1891-ben  födöztek  föl  a 
beszterce-naszódi  megyei  levéltárban.  Mint  már  neve  mutatja,  nem  össze- 
függő szöveg,  hanem  latin-magyar  szójegyzék,  a  minőt  az  akkori  iskolákban 
szokás  volt  tollba  mondani,  s  a  minő  1484  tájáról  még  egy  rövidebb  is 
fönmaradt  Nyirkállai  TAMÁsnak,  Mátyás  király  udvari  kancellárjának  egy 
kézirati  gyűjteményében  (most  csak  Kovachich  1799-iki  kiadásából  ismerjük: 
a  kéziratnak  a  pécsi  püspöki  könj^vtárban  kellene  lennie,  de  1890-ben  már 
sehol  sem  találták).  Az  ilyen  szójegyzéket  nominalnak,  vagy  nofnencUUnra- 
nak  hittak,  mert  csak  a  névszókat  diktálta  a  tanító,  még  pedig  tárgji 
csoportokban.  Ezekből  a  nemzedékről  nemzedékre  szálló  jegyzékekből 
fejlődtek  legrégibb  szótáraink  is;  Pesti  Gábor  Nomenclaturája  (1538)  és 
Szikszai  Fabricius  Vazulé  (1590). 

A  besztercei  nominal  írása  módjánál  fogva  kétségtelenül  a  X\\  szá- 
zadnak első  feléből  való.  írója,  mint  a  végén  maga  elánilja,  egy  szlavóniai 
vándortanító  lehetett:  Georghis  de  regno  dicto  Sclavoniae.  Mind  a  latin, 
mind  pedig  a  föléjük  írt  magyar  szók  telve  vannak  hibákkal.  E  hibák 
abból  magyarázódnak,  hogy  egyik  tanító  a  másikéból  másolgatta  e  szó- 
tárkákat,  s  így  a  hibák  elkövetésére  számos  alkalom  kínálkozott.  Azonban 
hibái  mellett  is  igen  becses  a  szójegyzék,  mert  körülbelül  1300  szót  foglal 
magában  s  köztük  természetesen  számos  érdekes  és  tanulságos  adatot. 


Digitized  by 


Google 


A  KÓDEXEK  MINT   NYF-LVEMLÉREK 


127 


^*^*^^i  S»^y ^M^r*^^  '^g^^^^Sc^c  ^^^**^^*^ 


^    _         6tf-0tfe«'<»<«4Jfe&»4«U«tt, 


-  I 


A  Besztercei  Szójegyzék  8-ik  lapja.  (Hasonmás.)' 


»  A  magyar  rész  szavai  :  talp,  cipeljrs  (cipellős),  cappca,  (kapca),  —  bochor  (bocskor) 
nadrág  '  capcha  (kapca),  keremheg  thekerew  (körömhegytekerő  =  lábra  való  kapcaruha) 
ar  (ár),  serke  (serte),  ziuu  (szíj),  phestek  vag  ih'  (festék  vagy  irha)  ber  (bőr),  midenlye  (olv. 
(medence).  —  fatalp      pozthow,  barsan.  kerekes  barzon,  scarlatli,  —      i;enti,  zederjes,  zöld. 


Digitized  by 


Google 


128  A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK 


Ilyen  pl.  a  háromszor  előforduló  egyveng,  mely  testvért,  egytestvért  jelent, 
s  melyet  ezenkívül  csak  Nyirkállainál  találunk  egyszer.  FicU  mostoha  fiú  (ép  így 
Nyirk.)  és  atyai  mostoha  atya.  Bér  sógor.  A  kamasz  és  cenk  szók  ekkor  még 
kutyafajtákat  jelentettek  (más  források  szerint  is).  Hort  a.  m.  agár;  ez  a  szó 
unikum,  sehol  máshol  nem  fordul  elő.  Ravasz  =  róka.  Sztrak  a.  m.  a  későbbi 
eszterág  vagyis  gólya  (ószláv  strükú).  —  Hagymán  nyereg  alá  való  takaró.  Ere 
és  emlé  a.  m.  gyeplő,  fék.  — -  Fen  fenkő,  köszörűkő.  Verő  a  kalapácsnak  eredeti 
magyar  neve.  Szálú  bárd  (ma  is  a  székelyeknél).  Kép  kopja  (Heltainál  is).  — 
Higy  fülönfüggő  (a  Bécsi-kódexben  is).  Venerék  ital  (kódexekben  is).  Márvány 
kalács  (a  palócok  most  is  így  híják  a  fonott  kalácsot).  —  Erény  örvény  (más 
forrásokban  is  őrény^  őréin).  Kisa  veszekedés,  háborúság  (kódexekben  is  késa,  kisál- 
kodás),  —  Ágylep  ágynemű;  ezenkívül  csak  egy-két  jelen-századi  forrásban  fordul 
elő  (pl.  M.  Nyelvészet  VI.  k.)  —  A  tarka  és  szürke  szók  még  kicsinyítő  képző 
nélkül  vannak:  tar  posztou  virgulatus,  és  szir  grisetus,  —  A  szóképzésre  nézve 
érdekes  még,  hogy  a  -ség  képző  nem  illeszkedik :  aggsíg  ma  aggság,  és  alet  ség 
ma  alattság  (hajókötél).  —  Az  Arpádkori  ortografiára  emlékeztetnek  még  a  /oií, 
posztou,  tartoU'íéle  alakok  (»loiVj  poztow,  tarthow^),  melyeket  a  kódexekben  már 
nem  igen  találunk. 

ciosszáriumok  Van  a  XV.   századból   nnég  két   olyan   nyelvemlékünk,   a  mely  nem 

összefüggő  szöveget,  hanem  csak  szókat  tartalmaz,  de  nagy  mennyiségben 
s  azért  meg  kell  őket  becsülnünk.  Ezek  az  ügynevezett  Németujvári 
Glosszák  s  a  Budapesti  Glosszák,  Glosszáknak  nevezik  a  lapszéli  vag\' 
sorközi  jegyzeteket,  jelesen  az  olyanokat,  melyek  idegen  szöveget,  szókat 
és  szólásokat  magyaráznak.  Ilyen  glosszáriumokban  a  mi  nyelvtörténetünk 
nem  olyan  gazdag  mint  pl.  a  németeké,  s  a  mi  van  is,  részben  kiadatlan 
(így  pl  Budapesti  Glosszák,  melyeket  Szilády  Áron  készül  kiadni,  továbbá 
a  Nemzeti  Múzeumban  levő  Batthyányi  Boldizsár-féle  latin  miséskönyx-  lap- 
széli jegyzetei  1489-ből).  A  Németujvári  Glosszák  1470-ből  valók,  legalább 
az  a  részük,  mely  magába  a  szövegbe  van  beleiktatva  ilyenformán :  »Deinde 
visus  est  plus  quam  quingentis  fratribus,  tebnec  hog  nem  wthzaznak, 
novissimo  autem  tanquam  abortivo,  erethlen  germeknek,   visus   est   mihi«. 

Sok  ritka  s  elavult  szó  és  szóalak  van  e  jegyzetek  közt;  pl.  gerla  corus 
(gabonamérték),  hejt  stolidus,  jug-szél  déli  szél,  koltag,  koltog  zörget,  lewsag 
opprobrium,  gyalázat,  meraz  hitvány,  néző  javas  asszony,  vanalat  foganat,  siker^ 
ijene  azaz  ijenéy  ijenő  ijesztő,  rettenetes. 

Az  első  teljes  magyar  kódex,  tehát  a  legrégibb  magyar  könyv  az 
Ehrenfeld-kódex,   mely  tulajdonosától,  Ehrenfeld  bécsi  orvostól  vette  nevét 

zurpozthow  I  tarpoztow  (tarka  posztó)  — ,  zere^el  (seregély)  viola,  ordas  zinew  {  kamaleiir 
keg  (kék),  scamith  (=  bársony,  ném.  sammt),  zjrr  (szür-ke),  velez  |  duplech,  vegpozthow, 
bressel  (brüsseli  v.  boroszlói  ?),  morych  (moris  ?  feketés  ?)  dami  ( ? )  |  veres  zinew,  — , 
bibor,  golch  (gyolcs),  chen  (cendely)  |  zyn,  gaputh,  zognya.  palasth, — ,  palasth  |  hazanus  (?), 
chaprang  (cafrang  =  fejkötő),  — ,  vege  |  enk  (ing),  berhe,  reythew,  — ,  zalacziw  (szalagszíj),, 
cacerziu  j  ew  (ő  =  öv),  partba  ew,  — ,  choth  (csat),  nyelw  |  cophth  (kapcs)  vag  akel 
(vagy  acél),  fen  (fenkŐ),  ylew  (ülő),  vereu  (kalapács),  |  ezuere  kezerew  (öszvéres  köszörű  > 
száraz  malom  ?),  rez,  alu  (olv.  oln  =  ón),  bodok  (bádog),  erch  (érc),  --  í  chouach  (kovács), 
ethues  (ötvös),  arán,  esysth  (ezüst),  pathko  | 


/Google 


Digitized  by  ^ 


Müncheni-kódex 

(Szent  János  evang.  I.  Rész  1-25.) 


{EUS  hasáb; 


Olvasána ; 


'     tL    IS 

ten 
rala 

nel  MctideaecH  miatta 
laUfiS£c  ec  4(  OiiiAitalWtfl 
licjsi  Aen  l(it'  Mel'- 1«^    '  " 
6  beonf^  élctuala  es  iu  ^et 
vaU  —  embe 

recnec  ^eoesteg^  es  a  f^oe»- 
scg  setétekbeu  iéttlí^  M.a'a*- 
tetec  dtet  JOQSiiqw  fogifliüc 
Volt  UtentŐl  ífeftcliBt  esb-   ''  ' 
ber  kinec  jBcqe.' vtU  )4i|űíi; 
Ez  iöt  tftMMtfgbtt  Jbog*  nuici^ 
sagot  iiaUana  a  vüagrol     . 
Igás  vüag  yskn.  ki  megtf*    *^  ^ 
jagoeéit  meaden  embeit  ■  ^ 

e  világba  iőu^t  £  vi^bftA>. - 
vala  es  e  vüsg  ö  mialta  1<5t 
es  e  Tílag  6tet  megnem  «6- 
mert^  Tnlaidoii  dDoeb^ 
iöt  es  önnei  őtőC  XMiii  Ipgattac 
Valameoneo  kddeg.  ibgstti^ 
dtet  adót  .^ekic  hatéi-     . 
mat  ístealiaia  lenniee  .  Kic «     • 
nem  vérecbfl,  fem  t^stnec   ' 
akarattabol,  stíR  fertuukac  ' 
akaraUabol»  de  ziU«ttec  .t  ' 
istent^  «8  ax  ^e  lö«  test«  ^' 


[Második  hasáb) 

ee  lakt>sic  mfí  bennönc  es 
i«ttue  &  ^te^f^et  monnaT 
at'atol  en^etlen  dg'  /íiletet- 
JUK  .djcŐsegét  'telkest  tnalar- 
tal  A«  ^aascggflít  JáDOs  ta- 
ng^iV^t  .vallót  •<^. rótta  es  ka- 
jaUot  ntQuddflA'Ec  az  kit 
mondec  ki  ea  .ttttafmm  iöveu- 
do  9^  QD  előttem  Icjt,  mert  eu 
.  «i^«m  volo  vala,  ts  S  tel- 
.    ie^^i^bőt'flCBd  nft  vöttöiic 

malMtloli  iBi4iu^ert,  mert 
■  'Ar  torv«n  ■Mi)l9f&  miftt  ada- 
tot, a  insUCetikedeg  es  az  igas- 
.    sa|;  U  .--^'foiat'ldt  tstent 
.  's<mha,«oikt  ttem  lattá*  hanem 
,     ^Q  .^Odden  t!g  tűletet  tin 
ki  rii;^  axanac  oU^B  6  ' 
.  jnr^ís^'bir(}e£te«  Ks  ee  Janosnac 
' .  taJi^nllia  fhicor  ereztetrec 
.irVöb^  «^ -*'<!««  p^pocat 
•  eSn  leOUfl&tf^  i'  fwzia,  hog 
meekfif&rtiöc'-^tet' Te  ki 
»4fi:  Es  -mejívalla  es  nem 
.  í00ÁÍMé^  mert  'éft  nem  va- 
;  :tí^  -^  •  Es  kéwhíC  6tet'  Nfi 
' ,  aaert-  Vlos  irág:  c  te  "Es 

moríjdUK  'í^&n  vagoc,  prophetá  va|^ 
4^e"lte^  iSt  feUI*Nem  monda- 

ji^^Bort'^ekl^  Ki  vag 
.'bog  ^l^tetet  ággoAc  «£oc- 
.aác'kid  crdixíttdatc  münket 
Mit  DHmdá2  te^KOi  roUtfd    - 
Monda  £n  rn^dk  kietkn* 
\fk  iuöltatftCft  •flsua  K.«ae- 
k^tec  TniiLe-  nO^  naikMvt 
ino^dot  isaias  proph'^ta 'És 
kic  erntelbct  vsla  va!a- 
^pi  «  leióittK}  kö2S^  £ü 
kerdeo  ot«t  é»  fOdmtanaobbki 


a  ! .  .'-  h<  iJ  '*.'•:'-  T  '.'j   ".  \ 


Digitized  by 


Google 


(.gS:      1   sííéH  .1  .Jinavd  rionhl  )nös8) 


■JaíaJij.N   'ijö  n»ííí>;aj|».  lol^';^   . , 

•i;1   ROÍIJ.I.  i«>i3ií«*íC^Í  *».  lüi     . 
i<>'   i9   iiíl-n    o    loiíi:/    Jü^4*ii9»'    . 
tí>   .\x  .%d   iiü/ihiioírr  7olIi^i 
;:;;/■■     rnj:i'(u;li/   tio    i;I    'Jof»Hofn 
I  V    íTjfii    .loi    ni!>ti('Iö   no  fö  oh 
•Ií)J   íí  a5   .filfiv   olfiv   fíiöJltíís 
viiötíuv   ijrri   fuiDfn    líxí^^^aíig^t  ' 

^P.f■ií   Jr.iíí!   RSH^om    iif>Y-;<ií   n 

1no]«í   luí   íJiini   ■       ?r  )4Ji?. 
fii'jíMul    ,í:Uí:1   mtííi    ijííisfi  Áítitoa" 

ml     )3Í9lÍÍS    aí»    «3ll3)4a9    3*3 

o  usd^ló  disifn^  flo^v  ii.  . 

•>alt-iJ\:jiy   n>>iífj   sJ'íiííííoíi^ 
1/;m)(j/:<]  ^>üf>Í«  a    íTHÍííihí 

ftv  flt5rf*|0iq  ^o^«v  nióA   ^firtfm  ' 

isaínüm  í>3iiaJí3}Jk9i9  oiil  dhíi 
^n^íí^U.i^o^y  .fia,  *ímoH', 

^BÍI5V    BÍJÍV,   D3^9)S»19    DÍJ 
^H     líix^Ójí    J*lífiíJbl    R    'JKll 


(cfi^;j&^a)^ 


uv 


t    a 


i\ii'l?.i   írbfílsTwsjf  fiixív   sír' 
^'    ldiű^v»i9ttjrtsr.  a!CtiK0.8Í  itfeV  al 

,    Joi^üIJY  ,i2    fiflJSlUu    iO^Bií 

-1  n)^'jfn  *ijl  «í^'/  ^AliV  i^i   ''*^ 
3<Í9nno  noDWÍfJ  I    aliarn 

.         ;    ,    .......     -ff^fi    9Í^fp^,.\0bB   ^}^,,^^ 

,...,,.  .^.  3Í^,í>^/Hi^ít?»i«ííttaípi  í^ro^.r, 

39nl89t    niM    ,ÍM391^Y    0190 


.  ;  í  •:!'..   tíw.   — ,    cp'íth    (c^at)     i*y.-iH-       .-t.i^'i'i    .'k..iv-»    w  ■(    .i.  .-"i 


Digitized  by 


Google 


,<   í^ 


l^ 


pcccrr 


ét^i^t 


'^r  >ta**^  V*^  H»*^ 


Otí*^ 


r  'i" 


7  '^^I^HS" '"  *  fr' 


Hftsűnmás  *  MiiochcnUliídeK  85*.  lapjáríL  0*öa.) 


f#  Magyar  ht^dséí^mi^riM^iéhet, 


Digitized 


ibyGooQle 


1 


Digitized  by 


Google 


A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK  129 

s  Assisi  Sz.  Ferenc  életét  foglalja  magában.  Ennek  a  kódexnek,  melynek  Ehrenfeid- 
fonmaradt  kéziratát  legalább  is  á  XV.  század  közepén  írták,  becsét  még 
emeli  az  a  körülmény,  hogy  nyelve  jóval  régiesebb  koránál,  tehát  a  kéz- 
irat sokkal  régibb  eredetinek  a  másolata.  így  magyarázódik  meg  az  a 
jelenség,  hogy  nyelvében  a  Halotti  Beszéddel  való  egyezéseket  is  találunk, 
pl  sok  régies  zártabb  magánhangzót  (fugván,  husszú,  urvus. . .),  az  imád- 
ságnak vimádság  formáját  stb.  —  Az  Ehrenfeld-kódex  Nyitrán  került 
napfényre  s  nyelve  is  a  Nyitrához  közel  eső  palócos  magyarság  saját- 
ságait mutatja ;  v.  ö.  tnagamot,  őköt,  fordól,  indól  stb.  —  Különben  nyel- 
véből —  egyebet  mellőzve  —  csak  néhány  ragozási  különösséget  említünk, 
a  mely  máshol  vagy  ritkán  vagy  egyátalán  nem  kerül  elő. 

Az  ikes  igék  elbeszélő  múltjában  s  foltételes  módjában  a  3.  személy  csak 
magas  hang  után  végződik  ék-ea  (pl.  eoék,  ennék),  mély  hang  után  nem  így, 
hanem  ák-oai  (ő)  haraguvák^  vimddkoznák  stb.,  míg  egyebütt  mindenhol  igy 
olvassuk:  haraguvék,  imádkoznék.  Sajátságos  igealak,  mely  a  régiségben  igen 
ritka :  jutandana  (egynehányszor  előfordul).  A  -hál  hŐl  névrag  itt  is  kéttagú  még, 
mint  a  Halotti  Beszédben,  de  már  illeszkedik  a  mélyhangú  szókhoz:  hélyhdől, 
völgyheMf  társimhcUdl,  halottaibaXál  féltámad.  Ezt  m^  néhány  kódexben  megta- 
láljuk, de  már  sehol  ilyen  állandóan,  mint  itt. 

Az  Ehrenfeld-kódexet  korra  nézve  nyomban  követi  a  fereHciek  ^^Jílá.^^ 
bibliája.  Ezt  —  mint  a  legnagyobb  valószínűséggel  kimutatták  —  két 
ferencrendi  szerzetes  fordította,  TamAs  és  BAlint,  kik  a  XV.  század  közepe 
táján  a^  pápai  inquizició  elől  menekültek  Szlavóniából  Moldvába.  E  biblia 
töredékei  maradtak  fönn  a  Bécsi-,  Müncheni-  és  Apor-kódexekben.  Az  első 
kettőt  kevéssel  a  XV.  század  közepe  után  írták,  a  Müncheni-kódex  végére 
oda  is  jegyezte  a  másoló,  hogy  » megvégezte  Németi  György  Moldovában 
Tatros  városában  1466<,  ellenben  az  Apor-kód^xbeli  másolat  csak  utóbb 
készült,  a  századnak  vége  felé.  A  Bécsi-kódex  kézirata  a  bécsi  udvari 
könyvtárban  van  s  az  ó-szövetség  kisebb  könyveit  foglalja  magában  (Ruth, 
Eszter,  Judit,  Makkabéusok,  Dániel  s  a  kisebb  próféták  vannak  benne).  A 
Müncheni-kódexet  a  müncheni  kir.  államkönyvtárban  őrzik  s  tartalma  a  négy 
evangélistából  telt  ki.  Az  Apor-kódex  a  Székely  Nemzeti  Múzeum  tulajdona ; 
a  zsoltárok  legnagyobb  részét  magában  foglalja  s  függelékül  imádságokat 
s  több  effélét  —  A  három  nyelvemléknek  összetartozását  kétségtelenné 
teszi  az,  hogy  nyelvezetük  majd  minden  ízében  megegyezik,  mind  a  szó- 
kincs, mind  a  nyelvtani  alakok  tekintetében.  A  mi  csekély  eltéréseket  talá- 
lunk, jóformán  mind  a  különböző  másolók  rovására  írandó.  Nagyon  emeli 
e  nyelvemlékek  becsét  a  következetes,  egyszerű  és  célszerű  helyesírás. 
Minden  hangot  egyszerű  jegygyei  írnak,  még  a  cs-i  is,  melyet  egy  ^  forma 
jegy  fejez  ki;  az  5^  hangot  a  Müncheni-kódexben  fölül  pontos  z  betű 
jelöli.  Legérdekesebb,  hogy  a  zárt  ^  is  ifleg  van  különböztetve  a  njólt  e-től, 
pl.  az  ember  szó  így  van  írva :  ember.  LegfÖltünőbb  hangtani  jelensége  e 
régi  bibliának,  hogy  a  szóvégi  e  hangot  mindig  ö-re  változtatja,  valahány- 
szor a  megelőző  szótagban  ö  U  féle  hangzó  van,  tehát  előttö,  bünö,  öszvö. 

B«(ytliy,  Magyar  irodalomtörténet  9 


Digitized  by 


Google 


130 


A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK 


Az  Ehrenfeld-kódex  66-ik  lapja.  (Kisebbített  hasonmásban.)  * 

>  Olvasása:  Zent  sebekrewl  való  czuda  |  MEne  czudalatossagnak  legének  az  {  zent 
fercncznek  zent  seby  meltoc  |  Teczyk  az  nemjrnemew  esmeretes  czudaban  |  yelensegest 
mutatuan  Nemjrnemew  fra  prae  |  dicalo  frátereknek  gjrlekezetyben  Mer  vala  i  az  gyleke- 
zesben  nemynemew  predicalo  |  fráter  ky  bodog  ferenczet  ez  keppen  gylewly  |  uala  e\v 
yonhaban  hogy  sem  yrasban  ew  |  tett  latnya  sem  bezedben  hallanya  sem  |  zyueben 
hyhetyuala  zent  sebeknek  hely  |  uel  ekesewltnek  lénye  Azért  mykoron  |  emondot  barát 
lakoznak  kegyekeluewl  ez  |  mondót  conuentben :  kynek  ebellew  hazában  |  meg  yrtakuala 
Zent  ferenczet  (ew)  zent  |  sebeknek  hely  uel :  hytetlenseguel  es  gylew  |  seguel  yndoltatott 
Az  fráter  el  mene  ty  '  tkon  ke  es  az  zent  attyanak  zent  seby  he  |  lyet  kesyuel  eluakara 
vgy  hogy  mende  |  nestewlfoguan  m  semmy  meg  nem  yele  |  nnek  De  másod  napon 
mykoron  azon  fra  {  tcr  ewlne  az  aztalnal :  neze  zent  ferencz  |  nek  kepére  es  lata  ot  al 
az  helyeken  vy  |  ab  sebekett  holott  el  uakartauala  ment  |  elezteb  uoltakuolna  Es  (son- 
doluan)  meg  1 


Digitized  by 


Google 


XI 
I 

N 

73 
Ui 

O 


2  .^ 
8  f   I 


t 


jx  i;  y 

l  í  ^ 

>    13  -. 

«     «>    u 

s  1*1 


Ő  e  «  2Í 

4>  S  (4 

i  «  » > 

M  1^  a  ,ri 

«  ^  -a  o 

8  g  J| 

S  ..  -^  -2 

."  '^  8  i 


4> 

£  S 

.   o 
!b  C 

o 

II 


Digitized  by 


Google 


c  ^  T  n  ^  ^  ^  f  t  t/^  t  'í  '^  ^  ^ 


í     > 


3'     H,     >:      - 
,      y     «      o      " 


^  M''  '-^  'íF  ±  i 


f  i 


.V        .4       c 


f  '^^    * 


^    ^     f    ^ 


-:      »      C 
■^      <      »— 

3    -^    !?    ...   ^    o 

-  j^ 


o    ir    =    5    *     a  .^í:   ¥.    ■■ 

í  l  1  ?  5  r  i  ="  g  <  í 


r    ^i 


a  S       £ 


r  ^  ^ 


s 

c 

C' 

I 

tr 

c 


Digitized  by 


Google 


i 


1 

M 


1 


§ 


I 


Digitized  by 


Googk 


Digitized  by 


Google 


A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK  131 

E    sajátság,    minthogy   ma   is    megvan    a    drávamelléki    nyelvjárásokban, 
szintén  bizonyíthatja  a  fordítóknak  szlavóniai  eredetét. 

A  ferenciek  bibliájában  még  a  következő  különösségek  fordulnak  elő:  A 
-aég  képző  itt  már  két  alakú:  -ság  ség,  de  -ségtí-féle  melléknevek  vége  mindig 
egyforma:  magasségő,  kazdagségő  stb.  (a.  m.  magasságos,  nagyon  gazdag;  v.  ö. 
más-sztn-f  de  más-szérií).  —  Az  ö  ff  végű  mellékneveknek  még  v-hangú  tőalakjuk 
is  van,  pl.  dics  ff :  dicsövek,  éggyügyff:  eggyügyövek,  mint  kff:  kövek,  —  Az 
igeképzésre  nézve  legérdekesebb  a  Münch.  kódexben  a  ható  ige  helyett  előfor- 
duló ilyen  kapcsolat:  »Nem  hatsz  egy  fürtöt  fejérré  tenned*  e  h.  nem  tehetsz 
(a  HB.-ben  már  van  múlchotja,  azaz  múlhatja^  az  Ehr.  k.-ben  pedig:  »Mit  hat- 
hatnék adnia?*  =  mit  adhatnék).  —  Van  két  sajátságos  igenévi  szerkezet, 
melyet  e  biblián  kivül  más  nyelvemlékben  alig  találunk.  Egyik  a  -va-képzős  ige- 
név személyragos  használata:  Kit  én  megesmervém  elfuték.  Tévelygetek  nem 
tudváiok  írást.  A  másik  egy  különös  -íí-képzős  igenév,  mely  mindig  személy- 
ragos: Láttonk  tégedet  éhezetted  és  étettönk  tégedet,  szomjaztad  és  veneréket 
(italt)  ad  tónk  te  néked  —  láttunk  téged  -éhezve,  szomjazva.  Látám  a'  szelletet 
(lelket)  leszállatta  mennyből  =  leszállva.  Az  utóbbiakhoz  hasonló  néhány  kife- 
jezés még  ma  is  él  a  székelyek  közt,  pl.  dlmottam,  álmottad  e  h.  álmomban, 
álmodban,  leányta  e  h.  leány  korában. 

Mátyás  király  idejéből  való  a  Szábács  viadaláról  való  ének  (1475  yiaSíií^más 
vagy  1476),  mely  mindössze  százötven  sor,  de  arról  nevezetes,  hogy  első  kódexek 
összefüggő  nyelvemlékünk,  mely  nem  másolatban,  hanem  az  eredeti  kéz- 
iratban, sőt  az  eredeti  fogalmazványban  maradt  ránk.  —  Azonkívül  még 
két  kódex  maradt  a  XV.  századból.  Egyik  a  Guary-kódex  1483-ból,  mely 
vallásos  tanításokat  tartalmaz,  az  Akadémia  kézirattárában.  A  másik  a 
Festetics-kódex,  melyet  1494  tájban  írtak,  s  melynek  fő  részét  a  Boldog- 
asszony hórái  teszik,  a  keszthelyi  Festetics-könyvtárban. 

Legtöbb  írott  nyelvemlékünk  a  XVI.  század  első  tizedeiből  maradt, 
ámbár  ezeknek  jó  része  régibb,  elveszett  kódexek  másolata,  változtatott 
helyesírással  és  nyelvvel,  ügy  hogy  nem  lehet  pontosan  megállapítani  az 
eredetinek  korát,  tehát  a  szövegeknek  régiségét. 

Első  helyen  két  kisebb  nyelvemlék  áll:  1503-ból  a  sajószentpéteriek 
végzése  boraik  árulása  felől,  és  a  Pannónia  megvételéről  szóló  ismert  ének, 
melyet    ma  csak  XVIII.  századi  másolatban  birunk. 

Utánuk  következik  a  kódexek  hosszú  sora,  melyek  között  e  korban 
már  bizonyos  nagyobb  csoportokat  különböztethetünk  meg.  E  csoportokat 
részint  a  források,  részint  a  másolók,  részint  pedig  a  tartalom  közössége 
köti  össze. 

A  forrásokat  —  mint  már  említettük  —  majdnem  kizárólag  a  brevid- 
riumban,  slz  Arany  legendában  és  Temesvári  Pelbárt  munkáiban  leljük 
meg.  Az  első  az  imádságokat  és  énekeket,  a  második  a  külföldi  szentek 
legendáit,  a  harmadik  főleg  a  magyar  szentekéit  s  azonfolül  az  egyházi 
beszédeket  szolgáltatta. 

Legközelebb  érdekelnek  bennünket,  mint  hazai#  források,  Temesvári 
PELBÁRxnak,    a    híres    ferencrendi    szónoknak    munkái.    Életéből    nagyon 

9* 


Digitized  by 


Google 


132 


A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK 


Temesvári  kevcsct  tudunk :  hogy  Temesvárott  született  1430  s  1440  között,  hogy 
1458-ban  a  krakkói  egyetemre  ment  taniíkii,  hogy  1463  végén  24  társa 
közt  ötödik  helyen  nyerte  el  a  baccalaureatust,  azután  a  ferenciek  rendjébe 
lépett  s  1483-ban  szerzete  budai  házában  tanította  a  hittudományt,  s 
végül,  hogy  1504-ben  halt  meg.  Nyomtatásban  megjelent  munkái  mind 
latinul  voltak  írva,  számos  kiadásban  láttak  napvilágot  (a  XV.  század 
végétől  egész  a  XVI.  század  végéig,  de  legtöbb  kiadás  1498  s  1521  közt 
jelent  meg),  s  Európa-szerte  elterjedtek.  Jobbára  szent  beszédek  gyűjte- 
ményei, rendesen  több  is  egy-egy  alkalomra,  hogy  válogatni  s  váltogatni 
lehessen.  Egy  részüket  bizonyára  elmondotta  maga  is  magyarul  Több- 
ször is  emlegeti,  hogy  be- 


szédei  »az  együgyű  nép 
számára  készültek*,  hogy 
»ez  ország  népe  fölfogásá- 
hoz mérve  kívánja  őket 
szerkeszteni*  (»a  magyar 
nép  akkori  értelmi  fejlett- 
sége mellett  a  legszebb 
bizonyíték,*  mint  Szilády 
mondja),  hogy  » egyebekre, 
melyek  nem  tartoznak  a 
népszerű  beszéd  körébe, 
nem  terjeszkedik  ki*.  Egy 
helyt  elmés  állatmesét  sző 
beszédébe  s  megjegyzi, 
hogy  » efféle  példákat  azért 
vegyít  beszédébe,  hogy  ha- 
sonlók által  az  ebéd  utáni 
szent  beszédekalatt  szunyó- 
káló népet  ébren  tartsa* .  — 
Munkáinak  címei  ezek:  Stellarium  Coronae  Mariae  Virginis  (1.  kiad. 
1498),  Sermones  Pomerii  Frahris  Pelbarti  de  Themeswar.,.  de  SancHs 
(1499).  Sermones  Pomerii  . . .  de  Tempore  (1498).  Sermones  Quadra- 
gesimales  (1499).  Expositio  . .  Sensus  . .  Libri  Psalmorum  Complestens 
(1504).  Aureum  Rosarium  Theologie  (1503). 

Kódexeink  nagy  része  Pelbárt  műveinek  fordítása.  Az  Érdy-kódex 
majdnem  egészen  a  Sermones  de  Sanctis  s  a  Sermones  de  Tempore 
beszédeiből  és  legendáiból  van  összeállítva,  s  az  utóbbiak  közt  legérde- 
kesebbek s   legbecsesebbek   a  magyar  szentek  (István,  Imre,  László    stb.) 


Kinixsyné  Magyar  Benigna  imádságos  könyvének  kolofonja.* 
(Az  író:  F[rater]  M.  jegyzete  1513-ból.) 


>  Olvasása:  Ez  k9n3rweth  yrtha  f,  1  M.  Nadsaagos  Benjrg  |  na  azoimak,  njrhajr  | 
kenesy  paal  thaarsanak  \ik^  nadsaaga  klastroma  |  ban  waasomban,  My  |  korth  j^maanak 
kristus  1  zyleteesenek  vtaanna  |  ez^r  9th  zaa2  thy29n  |  haarom  ezt9nd9ben  | 


Digitized  by 


Google 


^moóimít^oim^ 


Temesvári  Pelbárt  munkájának  címlapja,  hasonmásban.   Xyom.  IfiOO  körííl.) 


fíeCthy,  Magyar  irodajomtfhténetéhcz. 


Az  Athfnaeum  kiadása. 

Digitized  by ' 


/Google 


Digitized  by 


Google 


A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK 


133 


legendái,  mert  ezeket  Pelbárt  kiváló  gonddal  szerkesztette  volt.  Ugyanazon 
két  munkából  találunk  egyes  részeket  az  Érsekújvári-  s  a  Kazinczy- 
kódexbcH,  a  Sermoncs  de  Sanctis-hól  azonkívül  a  Tihanyi-  és  Weszprémi- 
kódexben.  Végre  a  Stellarium-hól  van  merítve  a  Horvát-kódex  majdnem 
egészen,  a  Tihanyi  és  Kazinczy-kódexnek  pedig  nagy  része. 

De  Szilády  Áron  azt  is  bizonyította,  hogy  a  kódex-korszaknak  leg-Kataiin-iegenda 
híresebb  magyar  verses  terméke,  a  Katalin-legenda,  épenséggel  Pelbárt 
alkotása.  Az  ő  prédikációiban  találjuk  meg  mind  ennek,  mind  pedig  a 
Debreceni-  és  az  Érdy-kódexben  olvasható  két  prózai  Katalin-legendának 
megfelelő  latin  szöveget  De  azonfolül  van  egy  külön  megjelent  latin  Katalin- 
legenda, mely  kétségkívül  Pelbárttól  származik  (Raymundus  bíboros  adta  ki 
Bázelben  1504-ben),  s  ebben  ő  maga  mondja,  hogy  a  római  történetre  vonat- 
kozó adatokat  egy  domonkosrendi 
szerzetestől  kapott  könyvből  merí- 
tette, s  hogy  ^ugyanonnan  vonta 
ki  a  verses  mű  tervét  {carminis 
modufn),  valamint  Sz.  Katalinnak 
a  császárral  és  az  ötven  bölcscsel 
fol}rtatott  vitatkozását  is«.  Ez  a 
verses  mű  pedig  alig  lehet  más, 
mint  a  latin  legendával  íoltünő 
vonásokban  egyező  magyar  verses 
legenda. 

A  kódexeknek  leírói  közül 
legérdekesebb  két  apáca:  RAskai 
Lea  margitszigeti  dömés  apáca  és 
Sövényházi  Márta,  Clarissa  apáca. 
Ráskai    Lea   a  Margitszigeten  írta 

1510-ben  a  tartalom  tekintetében  is  kiváló  Margit-legendát  vagyis  magyar- 
országi Szent  Margit  életét,  továbbá  a  Példák  Könyve  első  felét,  a 
terjedelmes  Cornides-kódexei,  a  Szent  Domonkos  életét,  s  végre  1522-ben 
a  már  fönt  említett  Horvát-kódexet  (A  Comides-kódex  részei  voltak  erede- 
tileg az  apostoloknak  méltóságáról  való  kön3^ecske,  a  Sándor-kódex  s  a 
Bod-kódex  is.)  —  Sövényházi  Mária  írta  a  nagyterjedelmű  Érsekújvári- 
kódex  nagyobb  részét  s  dolgozott  a  Thewrewk-kódexen  is. 

Az  említetteken  kivül  még  sok  más  becses  kéziratunk  is  maradt  e 
korból.  így  az  1506-ból  való  Winkler-kódex  s  az  1508-ból  való  Nádor- 
kódex, melyeknek  nagy  része  egyazon  szöveg  másolata;  passiót,  legendá- 
kat, imádságokat,  tanításokat  foglalnak  magukban.  így  az  1508-ikiZ?ó'*r^«/^- 
kódex,  az  1522-iki  Keszthelyi-  s  az  1539-íki  Kulcsár-kódex ;  mind  a  három 


A  Kriza-kódex  kolofonja. ^ 
(Az  író:  Garay  Pál,  dÖmés  szerzetes,  jegyzete.  1532.) 


A  kódexek 
leírói 


^  Olvasása  :  Ezer  pt  zaaz  harmyncz  |  kettpd  eztend9ben  ez  |  koáwechket  végeztem 
zent  príska  napyan  I  fráter  pal  Garay  |  predicator  Z9rzetbeli  | 


Digitized  by 


Google 


134  A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK 


zsoltárfordításokat  tartalmaz,  s  az  utóbbi  kettő  ugyanegy  fordítás  másolata. 
1516  s  1519  közt  írták  a  nagy  Jordánszky-kódexei,  mely  megint  egy  más 
bibliafordítás  töredékeit  őrizte  meg,  s  mely  nyelvére  és  jobbára  a  pontos 
helyesírásra  nézve  a  már  említett  Érdy-kódex  társa.  Becsesek  még  a  Lob- 
kovitz-kódex  (1514),  a  Vitkovics-kódex  (1525),  a  Teleki-kódex  (1525—1531), 
a  Kriza-kódex  (1532),  a  keltezetlen  Peer-kódex,  mely  a  Szent  Elek  és  Pál 
életén  kivül  magában  foglalja  Apáti  Ferenc  feddő  énekét  s  Vásárhelyi 
Andrásnak  a  Thewrewk-kódexben  is  meglevő  szép  Mária-énekét. 

Ezenkívül  még  egy  csomó  kisebb-nagyobb  kódexünk  van,  de  csak 
kettőt  említek  még :  a  szépen  írott  s  ékes  kezdőbetűkkel  és  színes  sorokkal 
díszített  Czech'kódexei,  mely  1515-ben  Kinizsy  Pálné  (Magyar  Benigna) 
számára  készült  imádságos  könyv  volt,  —  és  a  Batihydnyi-kódexnek 
nevezett  díszes  nagy  karköny\^et  (1551  tájáról),  mely  azért  nevezetes,  mert 
alapul  szolgált  a  reformátusok  Graduáljának. 


Rá8kai  Left,  dömés  apáca,  utolsó  sorai  és  névaláírása  a  Comides-kódex  végén.* 

leíeStáp  ^^   ^^^^^   nyelvemlékek  közt    kiváló   helyet   foglalnak   még   el,   mert 

híven  tükrözik  vissza  a  régi  társalgás  nyelvét,  a  levelek.  A  XVI.  század- 
beli levelek  közül  néhány  száz  össze  van  szedve  a  Magyar  Levelestdr 
című  gyűjteményben. 

S  most  vessünk  még  egy  pillantást  kódexeink  nyelvének  általános 
jellemvonásaira. 

Hangtani  jellemük  egészben  véve  már  megegyezik  a  mai  nyelvvel; 
vagyis  más  szóval:  a  magyar  kiejtés  e  négyszáz  év  óta  nagyon  keveset 
változott.  A  mi  eltérést  találunk  az  egyes  kódexekben,  az  többnyire  csak 
nyelvjárási  sajátság,  mely  az  illető  kódex  vidékén  ma  is  megvan.  Abban 
a  korban,  a  könyvnyomtatás  elterjedése  előtt,  természetesen  nem  volt  még 
megállapodott  irodalmi  köznyelv,  hanem  mindenki  a  maga  vidéke  nyelvét 
alkalmazta.  S  ez  a  körülmény  nyelvészeti  tekintetben  nagyon  növeli  a 
kódexek  becsét,  mert  híven  íöltüntetik  a  mai  nyelvjárások  négyszáz  év 
előtti  állapotát. 

>  Olvasása :  \  vanheet  eztendevben  •  dyoclecianusnak  {  alatta  •  vegeztetyk  zent  iustitia 
azzonnak  j  elete  •  vrnak  eztendeyben  •  ezer  evt  |  zaz  tyzenheet  eztendevben  •  :  — 
raskay  lea.  | 


Digitized  by 


Google 


Kinízsíné -Magyar  Benígna 

imádságos  könyvének  (Festetich-kódex)  címlapja  (2-ik  lap) 
betűszerint  olvasva: 


^  -  o  m  ^  >i  -:   •       ^      a  ^  ^ 


„■'^/  ■""•■■"-  •    ■ 

.,..-■:     :.•  [J]  Ku'Ctek 

^     '  ercwlvtívvnk^ 

■   '  '  ,               .  iink  rhy' 

W\'d\\'esset 

nak .  Klcwl\ve;^)*tí^vfr  kcW.  <^í'- 

.?  V  Ifclewuhel*    ''/l^ 

4-; 


■'"         k 


/*. 


• 


.Di^gitized  by  VjOOQIC 


Bnj^inaa  iB^ígBM^^itííéiMil 


^'rti^'^[9jtCKfí^\t3iiődexet,  mely  megint  egy  ma- 

>     •  .    .:    -  ':,jly  nyelvére    és   jobbára    a  punt'>:^ 

:•  :         •.        :•   1    v'    h^o^Icx  táfsa.  Becsesek  még  a  Lob- 

:  i  '  '  -.      l'-.Jc*  í!.*)!'.)),  a  7c:/^)fe/-/^c>í/^.i:  0523— 103 1  ». 

'.     .      .  .  ••        ••     ;  -  '^  l\er  kódex,   mely  a  Szent  Elek  és  Vu\ 

•  '  .      •      !      ..         \:  iM    Ijivnc   feddő    énekét   s    Vásárhelyi 

'    ••  .    .  .'  \  i        V  .  '   :.    íi.L'L;ic\ő  szép  Mária-énekét. 

•    -     •:•,      .  ■  -  ;  -j^b  ruiLTVobb    kódexünk    van,   de    csak 


>fn7/ü7tv/X)'íD' 
vm  >(no 


. '-tt  .s  tJ.-.-s  kezdőbetűkkel  és  színes  sorokkal 

!  .l.)-b,.i;    Kinizsy   Pálné    (Magyar  Benigna 

:'!v.v    \i'X,    —    es    a    Batthyány i'kódexnx:\ 

-'     ;■..■'.   i,';:\''(>l),  mely  azért  nevezetes,  mc  i 

(rí\;J/<j/i.tníik. 


í       i 


7     '         r//     rtoadriíüY^rfoYb     Y^BriJloa  1 

Az    l^K;rií,^ialJ5J:^^<amrk  irtéí^n(Ji*V4iittriií^sJ(^^       toglalnak    még    el,    nvjr  l 
•  '.-.n  tí'ikn-:  -,,v;„w*»  k  ^^i^;.'^^   '•  .i'.  i^  n\vi     :,    a  levelek.  A  XVL   század- 
rx.:  k'v>--.''\  ►V......  .ic:-íii\\-    '/i./^  1*  ^/,    \.in^^"'Ue   a  Magyar  Levclesiar 

<  :.>;i       .:   , /t^^^P^í^íY     nobn^m      [qbtcA 

-.  •..  -t  iforithJy^l^b  c:4y  v.lia-.ta.-i  kovlcxeink  nyelvének  általános 
/.'    ■  '    •:'.'«  ira. 

''..  litrtíii  jellemük  egus/bon  vc\e  mar  megegyezik  a  mai  nyelvvel; 
.!!..>  szóval:  a  magyar  kicjtcs  e  ne:;y^záz  év  óta  nagyon  keveset 
\jv.  -U,  A  mi  eltérési  taiaiunk  az  egxc.s  kódexekben,  az  többnyire  csak 
'■\.i\;áraM  sajátság,  mely  az  illető  k^dox  vidékén  ma  is  megvan.  Abban 
a  k< íjban,  a  k-'-nyvnyomtatas  eiiencdv^e  el'^tt,  természetesen  nem  vult  mét^ 
iíjc.uailapodott  inídc'Imi  k(>znyeK\  hanem  mindenki  a  maga  vidéke  n\ elvét 
ri'-iaimazta.  S  ez  a  k<>riil'neny  nyelvészeti  tekintetben  nagyon  nr)veli  a 
k. 'tiexek  becsei,  meit  hi\cn  íültüntetik  a  mai  nyelvjárásuk  négy.^záz  év 
'.    '•::  .iHapotát. 

•   Olvasása:     vanlu-ct  c7tfnJcvht.M     ilyoolccian-usnak     alatta-   vcgoztetyk  zent  lusiitia 
■'^  'k        elete  •   vrnak    eztonJtyben      ezer    evt    ;    zaz      tyzenhcet    eztcndcvben      :    — 


Digitized  by 


Google 


Hasonmás  Kinizsiné-Magyar  Benigna  imádságos  könyvének  címlapjáról.  (1494  körül.) 
íKredetüe  a  gr<^f  Fcstetich-féle  keszthelyi  könj'vtárhan.) 


litruthy   Mugy    iioUalomiCrténetéhíz 


"'íirMfe'.N''- 


Digitized  by 


Google 


A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK  135 


Mert  egyes  képzők   és   ragok   kódexbeli   hangalakja   eltér   a   maitóí.    a  kódexek 

,  o         ^  ^  nyelvi  saját- 

a  mennyiben  akkor  nagy  részük  nyikabban  hangzott  mint  ma.  így  pl.  a  ságai 
mai  -úl  ül  képző  még  jobbára  -ól  61  (fordól,  repöl  stb.),  a  mai  -ít  még 
-ojt  éjt  öjt  (fordojt  V.  fordqt,  dücsövöjt  stb.),  a  mai  -unk  ünk  és  -juk 
jük  még  'Onk  énk  önk  és  -jok  jék  jök  (házonk  kerlénk  ökrőnk,  adónk 
keresBnk  gyóztönk  —  adjok  keressék  győztök)  stb.  Érdekesek  a  honnan 
kérdésre  felelő  névragok.  Ezek  közül  a  -hol  bői  és  -ról  röl  a  kódexekben 
is  többnyire  a  mai  irodalmi  alakot  mutatják,  ámbár  az  utóbbi  ingadozik  s 
gyakran  -rúl  rül-nek  van  írva ;  de  a  mai  -tói  tol  helyett  ugyanazon  kódexek, 
melyek  -ból  böUi  alkalmaznak,  rendszerint  következetesen  -tál  tüUi  írnak. 
Azóta  a  rokon  mondattani  érték  miatt  minden  nyelvjárásban  egyforma 
lett  e  három  ragnak  vége;  mind  a  hármat  vagy  ó  o-vel,  vagy  ú  ií-vel 
ejtik  (az  utóbbi,  a  búi  bUl-féle  ejtés  már  sokkal  jobban  el  van  terjedve). 
A-  mi  a  magánhangzóknak  illeszkedését  illeti,  nem  sok  eltérést  látunk. 
De   a    'Szér  rag  még   a   legtöbb   kódexben   állandóan    megtartja    magas 


Ráskai  Lea,  dOmés  apáca,  jegyzete  a  Sz«  Domonkos  élete  című  kódex  (1517.)  végén.' 

hangját:  hányszer,  másadszer,  utóiszeren.  —  Nevezetes  a  nélkül  névutó- 
nak eredeti  alakja,  mely  szerint  e  névutó  tulajdonkép  két  részből  áll: 
egyik  a  -nál  nél  rag,  a  másik  a  kül,  kült  vagy  külön  határozó  szó.  Igen 
gyakran  találkozunk  kódexeinkben  ilyen  kifejezésekkel:  alásnál-kül  (alvás 
nélkül),  atyátoknál  kii;  mind  igénél,  mind  beszédnél  kii;  ö  gyaldzásoknál, 
ítéleteknél  és  kárhozatj oknál  kül;  törnél-külön,  nyomdoknál-killön,  király- 
nál-kült  stb. 

A  szótök  közül  az  ügynevezett  hangzóvesztők,  minők  lakodalom 
(lakodalm-unk),  érdemel  (érdeml-i),  a  régibb  kódexekben  nagyrészt  magán- 
hangzó nélkül  maradnak  az  egész  ragozásban,  pl.  lakodalm,  lakdalmnak, 
érdemi,  országiván  stb. 

Az  igeragozásban  sok  kódex  még  sértetlenül  mutatja  az  szj,  zj,  sj 
hangcsoportokat:  vadászja,  mosja,  emlékezjél  (ugyanazokban  a  mai 
hozzám,  hosszú,  asszú  is  így  vannak  még:  hozjám,  hoszjú,  aszjú). 
—    Föltűnő    a  jt-wégü    igék   (s   köztük   a    mai   -í/-képzősek)  fölszólító 

»  Ohasdsa :  Ezer  evt  zaz  es  tyzenheet  eztendevben  végezte  |  tet  ez  kevnyv  •  zerdan 
husvet  napja  vtan-  |  ezen  eztendevben  halának  meg  az  veen  |  sororok-  legendy  kato 
ázzon  mynd  az  tevbby-   | 


Digitized  by 


Google 


136  A  KÓDEXEK  MINT  NYELVEMLÉKEK 

módja,  mert  sok  kódexben  h  a  jellemző  hangja :  gyüh  gyűjts,  nyakad 
n3mjtsad,  éhed  ejtsed;  szabadoch,  szabadech  vagy  szabadok,  szabadeh, 
zabadih,  annyi,  mint  szabadíts,  meréhe  merítse,  bővőhük  bővítsük  stb. 
Ezekből  fejlődtek  az  ilyen  palóc  alakok:  szabadij,  fordíja,  íakarijjon, 
fordídd  stb.  —  Az  összetett  igealakok  közül  legsajátságosabbak  azok, 
melyekben  a  régibb  kódexek  mind  a  két  részt  személyragozzák:  fizetem 
valék,  tudom  valék  «=  fizetem  vala,  tudom  vala. 
^éSségek'  ^  mondattani  régiségek  közül  nevezetes  a  tárgsmak  ragtalan   hasz- 

nálata a  különféle  igenevek  mellett.  Ennek  egyes  maradványait  ma  is 
ismerjük  (háztüz  nézni  jöttek,  kalap  levéve  jött  be),  de  a  régiségben  sokkal 
gyakrabban  előfordul ;  pl.  Jőve  egy  némber  viz  merefteni.  Ne  fordóljon  meg 
ő  köntöse  felvenni.  Tandics  tartván.  6  keze  kinyújtván.  Még  ő  e  beszelvén 
(midőn  még  ő  ezt  beszéli  vala). 

Mindezeken  fölül  természetesen  a  szókincsben,  szólásokban,  fordula- 
tokban is  sok  jellemzőt  említhetnénk:  igen  sok  kifejezés  elavult  ma,  de 
kódexeinkben  minden  lépten-nyomon  találkozunk  velük.  Csak  néhány  példa 
álljon  itt :  ápol  csókol,  emni,  emtetni  szopni,  szoptatni,  gyoponik,  gyopont 
gyúlad,  gyújt,  jószág  erény,  kőláb  oszlop,  kőlyuk  barlang,  rívőlés  v.  réűlés 
V.  riitet  V.  elrejtés  elragadtatás  (innen  még  a  mai  népies  elrejtőzés  álhalál), 
szerkezés  szövetkezés,  hóival  reggel,  olymely  v.  olymint  mintegy,  mintha 
(•megdöglött  és  oly  mely  elveszett  világ«),  várunk  lelkünk  szakadva, 
Istentől  futamott  világ,  édeskedvén  isteni  gondolatokban,  »ha  akarsz 
jegyösödnek  öleletivel  gyönyerködni  és  ú  véle  édesködni^,  >d  szizlé  fszüzlő] 
szép  szemek,  ó  rózsálló  piros  tündeklő  szép  orcák,  ó  édeslö  szép 
ajkakt.  .  .  . 

Sajnálni  lehet,  hogy  régi  nyelvemlékeinket  nem  eléggé  olvassák, 
különösen  nyelvünk  tanítói,  kik  ez  által  a  mai  nyelvnek  sokkal  mélyebb 
átértésére  jutnának,  és  íróink,  kiknek  stílusát  nagyon  megtermékenyítenék 
az  efféle  tanulmányok.  A  leküzdendő  nehézségeket  messze  fölülmúlja  itt  a 
kínálkozó  haszon  és  élvezet.  Mert  élvezetes  ama  tiszteletre  méltó  régi 
írások  olvasása.  Különös  vonzóerőt,  sajátszerű  varázst  ád  nekik  az,  hog}' 
nyelvük  idegen  és  mégis  a  mienk,  első  tekintetre  ismeretlen,  de  ha  kissé 
hozzá  szokunk  és  belemelegszünk,  olyan,  mint  egy  rég  elbujdosott  jó 
barát  beszéde,  ki  messze  idegen  földeken  járt,  más  hanghordozáshoz, 
más  kifejezésekhez  szokott,  de  hova-tovább  hallgatjuk,  annál  inkább  fölis- 
merjük benne  azokat  a  hangokat  és  gondolatokat,  melyektől  annyiszor 
megrezdültek  szívünk,  lelkünk  húrjai.  . . 


.'ört^^cs'^* 


Digitized  by 


Google 


12.  A  krónikák. 

KÖZÉPKORI  TÖRTÉNETÍRÁS  egyik  legSEJátságosabb  formája  a  krónika- 
írás. Nem  száraz,  időhöz  kötött  elsorolása  az  emlékezetes 
tényeknek,  mint  az  évkönyv-írás,  de  nem  is  teljes  csoportosítása 
azoknak,  mint  a  minő  a  klasszikus  vagy  a  modem  história.  Maga 
az  elbeszélés  marad  mindig  a  fő,  de  azért  már  kitűnik  magának  az  írónak, 
korának,  környezetének  felfogása,  gondolkodása-módja.  Kifejezést  nyer  az 
a  három  nagy  tényező,  mely  a  középkor  szellemi  világát  alkotja :  a  keresz- 
tyénség, a  római  míveltség  és  az  egyes  nemzetek  hagyománya  és  érzése. 
Bármily  különböző  korból  maradtak  reánk  a  krónikák,  ez  a  három  vonás 
mindegyiken  meglátszik,  és  épen  e  vonások  különböző  összeforrása  adja 
meg  az  egyes  művek  egyéniségét. 

Reánk  több  ily  latin  nyelvű  mű  maradt  a  XIII— XV.  századokból,  Kö2é|kon]i^^ 
melyeket  rendesen  azon  helyről  szoktak  elnevezni,  hol  a  kézirat  megmaradt, 
vagy  nyomtatásban  megjelent.  Ilyenek  a  Pozsonyi,  Nagyváradi,  Dübnici 
Krónikák,  a  Budai  és  Bécsi  Képes  Krónika.  Szerzője  csak  egynek  van 
megnevezve :  Kézai  Simon,  ki  magát  Kún  László  papjának  nevezi.  A  Budai 
Krónikát  Nagy  Lajos  korában  egy  Muglen  Henrik  nevű  lovag  németre 
fordította.  Körülbelől  ugyanazon  időben  készült  a  rímes  krónika  is,  mely 
alig  más,  mint  a  Muglen  krónikájának  átirata  latin  ritmusos  versekben. 
Mindezen  művek,  bár  különböző  bőséggel,  ugyanazt  az  anyagot  tárgyalják. 
Szövegük  a  legtöbb  helyen  szóról  szóra  megegyező.  A  legbővebb  a  Bécsi 
Képes  Krónika,  melyet  nemcsak  gyönyörű,  a  középkori  miniatűr-festészet 
remekeihez  tartozó  képei,  hanem  a  nemzeti  hagyományok  hű  és  szép 
kifejezése  teszik  nemzeti  mívelődésünk  első  rangú  kincsévé.  A  Kézai  kró- 
nikája a  hiinok  történetét  elég  bőven  tárgyalja,  de  a  királyok  történetében  alig 
más,  mint  a  nagyobb  krónikának  száraz  kivonata.  A  Budai  Krónika  az  első 
Magyarországon  nyomtatott,  legtöbb  helyütt  szószerint  megegyezik  a  Bécsi 
Krónikával,  csak  épen  a  mondai  részletek  hiányzanak  belőle.  A  Bécsi  Krónikát 
véve  alapul,  de  tekintettel  a  külföldi  irodalomra  is,  írta  meg  Thuróczi  János 
Mátyás  királynak  már  tudósabb  korában  Magyarország  krónikáját. 

Mindezek  annyira  megegyeznek,  hogy  nem  tévedünk,  ha  valameny- 
nyit  egy  közös  eredetre  viszszük  vissza  és  egy  szempont  alatt  tárgyaljuk. 
Kívülök  még  megmaradt  egy  tisztán  annalisztikus  följegyzés,  a  XIII. 
század  elejéről,  ugyanazon  kódexben,  mely  a  Halotti  Beszédet  is  megőrizte. 


Digitized  by 


Google 


138 


A  KRÓNIKÁK 


A  legelsó  nem 
zeti  krónika 


Ezt,  bár  helytelenül,  Pozsonyi  Krónikának  is  szokták  nevezni.  Megma- 
radt még  Béla  király  Névtelen  jEGYZóJÉnek  könyve  a  magyarok  történe- 
teiről, mely  sok  tekintetben  érintkezik  ugyan  a  krónikákkal,  de  mégis 
azoktól  egészen  különálló,  sajátságos  mű,  mely  több  mint  évszázad  óta  a 
legtöbb  problémát  nyújtotta  régi  történetünk  kutatóinak,  úgy  hogy  azok, 
a  többi  krónika  némi  elhanyagolásával,  leginkább  vele  foglalkoznak. 

A  krónikaírás  kezdeteire  nézve,  mivel  csak  későbbi  kéziratok 
maradtak  meg,  magára  a  krónikák  tartalmára  vagyunk  utalva.  Ebből 
kitűnik,  hogy   a  királyok   történetének    első   megírása   körülbelül    II.  Géza 

király     idejére,     1 1 50—  1 160 
körül  esik.  Ez  a  következte- 
tésünk azon  alapúi,   hogy  a 
krónika  ez  ideig  gazdag,  köl- 
tőies,  azontúl   pedig    hosszú 
időn  át  alig  közöl  mást,  mint 
a  királyok  koronázása,  halála 
és   temetése   idejének  száraz 
elsorolását.    Feltűnő   továbbá 
az  a  nagy  tisztelet,  melylyel 
II.  Gézáról   és   atyjáról   Vak 
Béláról  szól ;  feltűnő  a  részre- 
hajlás  e    család   őse.   Álmos 
herceg  iránt,   Kálmán  király- 
lyal  szemben.   Ugyancsak  a 
tartalom  vezet  azon  következ- 
tetésre,  hogy  e  krónikát  Dö- 
mösön    szerkesztették,    azon 
klastromban,  mely  Almosnak 
és  családjának  emlékét  külö- 
nös tiszteletben  tartotta.  Ennek 
a  könyvnek,  melyet  Nemzeti 
Krónikának  neveztünk  el,nincs 
meg  sem  eredetije,  sem  máso- 
lata.  Csak   a   későbbi   megmaradt   krónikákból,  melyek  átvették,   kivonták 
vagy   bővítették    és    folytatták,    lehet    tartalmát    szövegét    megközelítőleg 
rekonstruálni. 

Nemzeti  Krónikának  nevezzük,  bár  latin  nyelven  szól,  bár  egy  klas- 
tromnak  a  világtól  elzárt  falai  közt  jött  létre.  De  a  latin  köntösön  áthallat- 
szik a  magyar  szív  dobbanása,  és  a  hazafiság  napja  besugározza  a  szer- 
zetes élet  egyformaságát. 

A  krónikás  nem  támaszkodhatott  mindenben  hazai  hagyományokra. 
A  hunok  történetére  nézve  Jordanes  gót  története,  a  Sz.  István  uralmát 
követő  háborúkra  nézve  az  altaichi  (bajorországi)  évkönyvek  voltak  forrásai. 


Zsigmond  király.  (Thuróczi  krónikájából.) 


Digitized  by 


Google 


A  KRÓNIKÁK 


139 


^ 


De  midőn  az  idegei  adatokat  felhasználja,  egész  naiv  módon  a  nemzeti  ^^j^jj*^ 
felfogáshoz  képest  megváltoztatja  azokat.  Midőn  Attila  rajzát  adja,  Jordanest 
követi  szorul  szóra.  Csak  egy  a  különbség.  A  gót  író  szerint  a  nagy 
hün  királynak  gyér  volt  a  szakálla  a  hunok  módjára,  a  krónikás  ellenben 
hosszú  szakállt  viseltet  vele,  mert  különben  hogy  hasonlított  volna  a 
magyarokhoz.?  Az  altaichi  évkönyvek  nyomán  isten  segítségének  tulajdo- 
nítja ő  is  a  németek  ménfői  győzelmét,  de  hozzáteszi,  hogy  ott  roppant 
sok  német  esett  el.  A  német  forrás  azon  adatát,  hogy  III.  Henrik  a 
magyarok  kérésére  német  törvényeket  adott  nekik,  azzá  változtatja,  hogy 
meghagyta  nekik  kérésökre  a  magyar  szokásokat  és  jogokat. 

Tnmif#t>CMft£ 
fi|nfrtícm  ^'- 

It^rMttHifi  irmutu^  t^mnté^cnft  '^^  ampM  fu^mr 

Hasonmás  a  Dubnld-krónika  els6  lapjáról. 

Ha  a  királyok  történetéhez  hozzáadjuk  a  hunok  történetének  magyar 
vonatkozásait,  különösen  a  község  jogáról  szóló  és  a  magyarok  ősi  egyen- 
lőségéről szóló  helyeket,  oly  krónikát  nyerünk,  mely  —  ki  merem  mon- 
dani —  egyedül  áll  a  maga  nemében  a  középkorban.  Méltó  büszkeséggel 
tekinthet  reá  minden  magyar  szem,  mint  a  nemzeti  nagyságnak  önérzetes 
és  mégis  józan  hirdetőjére.  Krónikánknak  individualitását  a  nemzeti  érzet 
adja  meg.  Erezhető  a  keresztyén  befolyás,  a  szerzetesi  fegyelem,  de  azért 
nem  képes  elnyomni  a  pogány  ősök  hőstettei  fölött  érzett  büszkeséget. 
Latin  a  nyelv,  de  midőn  a  fehér  ló  mondáját,  vagy  Lehel  halálát  beszéli 
el  barbár  szavakkal,  minden  ízéből  kihallatszik  a  magyar  szó.  Igaz,  hogy 
nem  nyerünk   részleteiben   megbízható,  kortanilag   pontos  képet,   nemcsak 


Digitized  by 


Google 


140  A  KRÓNIKÁK 


tévedéseket  találunk,  hanem  elferdítéseket  is,  de  mindezért  bő  kárpótlást 
nyújt  nemzetünk  kezdődő  s  fejlődő  míveltségének  szeretettel,  részvéttel 
rajzolt  képe. 

szg^t^Lteió  a  Mint  ily   szigorúan  monarkhikus  nemzetnél  nem  is  lehet  máskép: 

a  király,  a  nemzet  feje  lép  mindenütt  előtérbe.  Különösen  nagy  előszeretet 
tái^gya  Sz.  László,  az  igazi  magyar  ideál,  hősiessége,  vallásossága,  igaz- 
ságossága által.  Nem  állíthatom,  hogy  a  cserhalmi,  mogyoródi  csaták,  a 
belgrádi  ostrom  vagy  a  kún  harcok  minden  részletökben  híven  lennének 
előadva.  De  hogy  az  írónak  lelkében  élt  a  nagy  királsmak  idealizált 
emléke,  és  hogy  a  legegyszerűbb  vonásokkal  képes  volt  olyannak  rajzolni 
hősét,  milyennek  hódoló  szelleme  felfogta,  azt  csak  az  tagadhatja,  ki  előtt 
a  betű  többet  nyom,  mint  a  hibákban  is  észlelhető,  mindent  átható  és  eleve- 
nítő szellem.  Ép  oly  egyszerű  s  világos  képét  nyerjük  Salamon  történetének, 
mely  szinte  kész  eposz,  I.  Bélának,  Gézának,  H.  Istvánnak.  E  király  mellett, 
kit  önkénye  ellentétbe  hoz  nemzetével,  feltűnnek  már  a  főurak  is,  mint  a 
nemzet  jogainak  védői.  Abban  a  Pázmánban,  ki  Oroszországban  a  királynak 
kijelenti,  hogy  ostromolja  ő  maga  a  várat,  mert  jobbágyai  haza  mennek, 
látom  a  nemzeti  alkotmányosság  első  szószólóját  Szavai  ép  oly  kemények 
és  önzők,  mint  a  király  tettei,  de  érezni  lehet,  hogy  mögötte  a  nemzet  áll. 
Egész  irodalmunkban  alig  van  más  mű,  mely  annyira  birna  hatni  a 
lélekre,  mint  ezek  az  egyszerű  elbeszélések.  Igazi  jellemzést  csak  egyet 
találunk,  a  Kálmánét,  az  pedig  épen  nem  felel  meg  az  igazságnak  és  nem 
is  poétikus.  Ez  az  igazán  nagy  király  valódi  Thersitesnek  van  rajzolva, 
sántának,  púposnak,  selypnek,  a  mellett  ravasznak.  Ez  elfogultságot  a 
papoknak  iránta  való  haragjából  szokták  magyarázni.  Sokkal  természe- 
tesebb azonban  az  Álmos  családjában  való  ragaszkodásban  keresni  e 
gyűlölet  forrását. 

Krónikánk  tehát  sokkal  inkább  egyes  személyek  története,  mint  bármely 
más  hasonló  munka.  De  ez  is  jellemző  nemzeti  tulajdonság :  mintegy  a  hősök 
tiszteletének  kifejezése.  Ép  oly  jellemző  a  helyi  és  rendi  vonatkozásoknak 
majdnem  teljes  hiánya.  A  király  és  az  ország  teljesen  egy:  mellettök 
minden  egyéb  háttérbe  szorul. 

Kézai  krónikája  E  munkához  a  XIII.  század  elején  egy  új  elem  járul,  a  hiinok  törté- 

nete, melyen  már  a  Nibelung-monda  hatása  is  meglátszik.  Meglehet,  hogy  ezt 
német  átdolgozó  kapcsolta  hozzá,  mert  hasonlatai  német  viszonyokra 
vonatkoznak.  így  p.  o.  a  hunok  nyelve  annyira  hasonlított  szerinte  a 
magyarhoz,  mint  a  szász  a  thüringiaihoz.  A  magyar  történetre  nézve  a 
XIII.  szazad  végéig  csak  gyér  adatokat  találunk.  Ekkor  írt  Kézai,  ki 
tudákos  létére  a  lehető  legtudatlanabb,  s  hogy  csak  egy  példát  említsünk, 
az  V.  század  elején  élt  Orosiust  a  félezredéwel  későbbi  Nagy  Ottó 
hivatalos  historikusává  teszi.  Kivonatának  csak  Kún  László  története  ad 
némi  önálló  értéket.  Sokkal  teljesebben  tartotta  fenn  a  krónikát  a  budai 
minorita  klastrom  egy  hazafias  barátja,  ki  körülbelül  a  XIV.  század  elején  írt 


Digitized  by 


Google 


^  ^,,^^  pe  cofonatKMie  regts  Matbié. 
^1  Jtpn  mort^m  L/adizlairegts  eiedUtseftnn  regem  hungan'e 
^JC^Alatbus  fe.me.filiiislUuíbis  (oi^is  de  butr^adppe.  co. 
"'"o^ncien  4^nnodni  mtllefimoquadringetefimoquinquagertmo 
0<^aao:g  tatn  extefris  ut  bobemis  &  polőísiq^  nőnuUis  incolís 
iácre  corőe  íűbie<fhs  übi  pluiimü  tfidiátibus  ut  leo  fortifTtinur: 
itiuiiíltniinuiqg  reíltttt.flic  etiá  cű  ualtdiíTtmo  exercitutegnű 
bozne  ingredu^  caftrum  munitiCDinű  laycza  noie  e  tnanibus 
turco^  gtoriofe  erípueríttdeinde  ui<flor  redtens  ad  bangariam: 
dy  ademate  fan^i  regis$tepbái  qSt  apud  f^nderícű  romano^ 
itnpaCoré  babebat:in  ciuitate  alberegalispotitus  eftjCTPóífeaT 
uero  colledo  ingett  exercitu  moldauutn  terranit^nifiiá  facre 
corőe  übteíkun  léd  p  id  tetnports  rebellem  ingreflus  eft.ibu» 
babtto  acerbiflimooonflidlu  trtűpbű  preclarü  atq^  memorabué 
obtűiuit.  Vnde  6c  uextUa  pluría  indyte  uiAorie  fue  figna  budi 
ulq^  adc&ixit.que  magna  cű  celebritate  m  procbiah  beattflttne 
JMLarie  uirginís  ecdeha  affixabodie  confptciunt.|Leltqua  aút 
preclaraac  meorabilu  facioora  (éréifTinii  atOB  inuidinttni  dnij 
noftrí  regis:quta  tanta  funt  q^lireutter  cőprebédi  nequeuntán 
altud  tempus  difFerenda:ac  latius  proftquenda  crutit.fhx)  quo 
dnono(lcoillujRYÍ(ritno  at(^  grattotooptiinus  maximula  dtus 
ettam  atq^  etiam  rogandus  e(l:ut  eum  tn  pace  tranqlIa.'iuÜlicie 
obíéruationetiiiorum  dtledione:regni  increnient»:&r  diutuma 
demu  uite  tncobmítate  tenere;fmiare:dC  augere  dignetur. 


Jinita  Bude  Annodm.M.CCCC.LXX 
uígtha  pentbccoftest  per  Andrea  Hcfs/ 


III 


Hpii]|arroo 


A  BvdAi  Krónika  utolsó  lapja.  (Az  első  magyarországi  nyomda  terméke.  1473-ból.) 


M  ».^     ..*:..     ^»-^<  ^A  .  Az  Aihenaatm  kiadása. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Ohrasás:        Praedlbüdi^     magiAfr  Inciplt       proioeas       in       gesta       Uungarum. 

FérdUdat     M^gnevereü       meshr,  Ktzdődik      a»     előbeszéd     a     magyarok      tetteihez. 

ac       .^uoQdaok  oaoM        meaoriae       gloriosissinü  Belae  CMto 

és    Majifarorsxdg       nBiai     jóemlikezetü     nagydicsö       királyának       Btíanak 

HungATÍM  .aoUifais*  N.       suo  dilectisslmo  amico,         viro 

fegy»Őf9,      Ugkeávesebh     barátiának,       tiszteletes       s     a     deáki       tudomány 

TflW^ftbiU  et  arte       litferalís         sdentiae  imbuto,  salutem 

Me9fe»'«JpMii  >  avatott  férfiúnak,  N-^ek  üdvöt 

«c  •    ISQae        pi(itioai»  idfectiim.        Dum       oUm       in       scolari        studio 

é9  Hvánatánah  teljesedést!         Midőn         egykor         iskolai  tanulságon 

%vvaűL     C9MIIIUB,  •     et       in         liifllona     Troíaoa,     quam    ego  cum       sammo  amore 

egyiHt      vatdnk,       s         a         trójai        históriában,       melyet      én      igen       megszeretvén 

compleKus       ex       Hbris         DaretM  Pbrygái       oeteroniinque    auctorunip     sicut    a    ma> 

I>ares  PhrygháS  és  mds         '  smertők  könyveiből,  miként  mes- 

gi0trs»       roeis  audlveraiD,  in      lunini  volumen       proprio  stilo       compilaveram, 

teretmtifí     hatloitam       vala,       tulajdon       szerbet  etemmel    egy    kötetbe       böngésztem       volt, 

pari  voJuntate  legeremus.  petisti       a    me,     ut    sicut  históriám         Tro- 

egy      akarattal  .    Uéüsgatám,    .  tíréA       Wem :       Hogy,       miként     a       trójai       históriát 

ianam         bellaquc       Graecorum        scrtpsaram,  ita      et  genealógiám  regum 

sf     a      görőgth     hadaU        megírtam         vaía,       úgy       írnám  neked        Magyarország 

Hungáriáé  et         nobiJíiiin  •     sworum,  qualiter         septem         principales       personae, 

hirál^ai       és       n^metá       s%ármakásdt       is,       wiképen       szállott       alá       a       scythiai 
quae         Helumoger  vocantur         de       terra  ^cvthica  descenderunt,         vei 

fÓtdrífl  a  hét         Jefedeihíi  személy.  Miket       hetumogemek  nevezünk, 

qualis       ^t      terra         ScjpChica.       et        qualiier       sit         generatus         dux        Almus, 
voiy       mUjifit       a        scythiai.  föta,  i        miképen  született        Almus, 

aut        quare  vocatur    Almus    pcimua    dux        Hungáriáé,        a      quo        reges         Hunga- 

vagy      miért        nevexUk  Álnmtnak  Magyarország    első    vezérét,   kitől    a   ma- 

rorum         originem  duxerunt,  vei    quot       regna       et        reges     sibi     subjugave- 

gyárok  királyai  9f4deiöket  vtHék,        vagy     hdf^   ortzdgof    és       királyt  hódoUattah, 

ront,  *ut         quare      populus    de    terra       Scythtca        egressus    per       idioma         alie- 

vagy       miért       Oávezih        a  Mtyáhiai       földről        kifátt       nfyet  az       idegenek 

nigenarum  Huitgaril         et      *in    sua       lingua    propria       Mogerii      vocantur,  tibi  scri- 

nyetvén        hungarusoknak  s  tulajdon        magok       ívelvén  mogeroknak. 

bérem.        Fromisi  et  enim     hie         facturum ;       sed      alii.s         negotiis  impeditus,    et    tu- 

Igirtem  is,       hogy  megteszem,        de       más       bajoktól  gátolva        úgy 

ae    petitiools       et      meae '      promissionis     jam      pene    eram  •blitus,       nisi  mihi  per     littera^ 
kér$lm0dról       mimt       igéretomrSi       már  ■    tsaknem       megfeledkezem,  ha       Kegyelmed 

tua       dilectio  debítum  reddere  moDuisset.  Memor       igitur    tuae    di- 

tartatdsvm    lerovására,  émtelivel     nem       ént       vaUa.  Megemlékem>én  assért 

lectionis.         quamvis  multis         et        divcrsls         huius       laboriosi         saeculi-    impe- 

Ke^lmedri^,         noha       «    munkás  ^4^  ^*  mindenféle  baja 

ditus      sím         negotiis,  facerc       tamen       aggreasus         sum,       quae       üacere       ius- 

gálot       is,  hoíuM         foi^k         megtenni,  mit  tennem  ,.      parancsoltál, 

sistl,       et      secundum      '  •  tradltiones  dlversorum  historiographorum  divi- 

s  .a  '    különböző  történetírók  hagyonkámyai  szerént, 

nae       gratlae    ftilttss*       anxIÜó,       optimum  aestimans,  ut        ne  posteris         in 

isten  kegytlnUnek  se4Üyével    .       asum  jó        *zándikbál,  hogy       t» 

ultiraam  gencrationem  oblivloni  tradatur.  Optimum    irgo      duxí,     ut 

maradéknál      utolsó        íziglen      fetedségbe       ne       menjen.     •  Legjobbnak        gondolám 

vére       et  •     glmpUciter'    '  tibi      scrlbercm,       quod    legcntes         possint     *      agnoscere, 
neked        igazán ,      és       egystterüen         megirnons^^       hogy       az       olvasók         megérthessék 
i|uomodo     res     gestae'      essent.      Kt       s!      tam'  nobilissima  gens  Hungáriáé 

mik       inikét^       történtének.         S      ha     az   ^   ofy       igen        nemes      magyar       nsmut 
prfmordia       sime*        generationis  et       fortla    '  quaeque      facta     sua,    ex    falsis      fa- 

eredetének       eleit       s.      minden        vitézi       tetteit       a       parasztság        csalfa        meséltél 
bulls       nisticorum,       vei    a      garrulo  cantu     '    ioculatomm         quast         sompnian- 

yagy         a         hegedősök  csacska-^  énekéből    .  mintegy  álmodozva 

dó       audlret,  ralde    •   - Indeéortiiti       et'    sUtls  Indecenff       eSBet.         Ergo     potius 

hallaná,  igen  .  éktelen  -        és  elég  illeüen         lenne.       TeHái       inkákh 

ammodo    de     certa       scripturáfum  explanatione,'  et      aperta         histórianiib 

ezennel        irományok       bizonyos        fejteget f»éb4i         és         a         kistáridk        ftyUván   ' 

interpraetationc  rvrum  vfrltatem   '         ríobiliter         percipiat       Falis  igitur   Han- 

magyardjBotjából      értse       nemesileg   ,     a        áolgok         valáságát.        Boldqf         tétd^. 

gaiia,       cuí    mifit'     dona         data       varia.  Omnibus    enim       horis         gaudaat 

Uaggforország^      mellnek   adatott    sohjáta^     Baenéúi       "^méiutin        időben        gyönyör- 
ét        munere  '        sul        Iltteratoris.  Ouia         cxordium  ipejiealofiae         HMomi. 
ködffk  _       árijának-^   'uengéjéken,  ;     Ueri'ime   kezdve    van    királyai       s     nemeseinek 

származásrendi. 


Digitized  by 


Google 


aunomöm 


.oJtíITfi 


li 


j7.>rni; 

•l:m 


1/  io'Jfí 


milo         .ruíl 


.mul'j-jflrí 

ij";         i'imLílov  mi/iii;       ni  ,iniiT)viLn«  ^l')rn 

iif.tJ'yq  ,;»iJfn')TJü3l  sif.Jiiuíov  hnrí 

in '^'jT  ftiiij^' l/.i.iyj{  »>      üli  .mi,Tj-iqno^        mij"»oj9fiiO  ji.pr.IIíjrf  mfinsi 

.it:r  •^T'j'i         'íoIj.'n'ifihT  'tuJ'iM  i-»JiIiiUp  ,miiinun        muilidon  J9  'jjíhciqnfjH 


•ni"  mr.cTojíjrrf  ni:>i<<     lu 


3£Up 


Snull  ^.t 


tlVjt  Jlr! 


utn 


Míííhvn 


jUl  lií.i'.JL 

-4.TjJíiI     Tjq  Iliim  r-'Ui        .^uíild**  rriüTi 

Sh      'iJ.Í/3      lUÍI^i  lofiiyM  ] 

-•jqmi       iíIJOyiirf  iXoJl'.ríi;]  cíUlUri 

ni  >!ÍTjl''()q  an         lu 

lu      .ixub      Qy(ii    mumrlqi; 


'flIj-.L'p 

íuj- 
miní»t 


í;oiíIíY'j?.        moj     jb     ííiilijqoq       'ncup  íij«  Jnui 

KÍTqoiq     r.ir^nil        fiu«     ni         )»  liin^nuH  fnuicnojtin 

?íiil«      \i')>.        :  iTiLnuijBl  'ym     mina   i-t   i^imoi*!        .mai^il 


•jffiq       m/íj, 
Sí»>:iun<mi 


VMTj/ib 


lr> 


9£Up        .rnu?* 


Jtuliim 
nomr.í         disofi") 
miíio^iavib  ^ynuiJlbcíl 


'íl»í4í'.313!5i<» 


inüiníií* 


*n 


.979:)^.on:iC  íni<?nt>q 

oj.iiji);nijH  ;;»no:sj[ 

*.»?Nn«        'TiiT.Vun        '.int'iM 


fnum:iq» 
.lUJiihEtt  inoiviído 

5»'ijn'jjt'jí    boiíp        ,iní>T9dÍTJH 
Arnii{<íindon  mBJ 


£b 


iöBUp  muioíKlu-joi  uJnro 


-níJinqm(». 


5íuiíoq 


''inr.i^.^'iinoiq        ycom      ly        ^.jnt)iíií9q    9« 

•jiabboi  muiidsb  oiíj-jilb        uuí 

Kfvmsi/p  .-íinoríD^I 

.^Min-^on  mi'*  ríuifb 

n-::oA  .'.i  \oib^ 

mubnuo'j't      m  ,iti»r<' 

r)5,f»'S»iS\ü4                  u  ?. 

,(if((/IM.  ei/lllíl      9£Í]A1>)  9An 

manoiti.iynaa  mr.rniílü 

idií        tsliDilqmi*'        to        aiav 

iíí        Ki      .íno«í{y        o&i;;9^      h9t      obomoü|i 
i»A        ?.  .iín-i^ttS^^M         \n^4iw        Itm 

9JtUis        üib-iomnq 

oIuTiíí^      t.    lov        .mino3il>»üT        --ííIüH 

ffli/ioodbni  Mblítv  ,i9TÍkufi        ob 


'íinoijf.Tinya 
tnhmm 


minuhojdiri 
wbM\V/tt 


Bíiaqr. 


ÍJ 


4<v/nbmoVi 


obommA 


nuH    lUirXi  zHoT        .taiqbnyq 
ibA%^  ^/>bUV\  .Vi;^^h2o\u'i 

jfidbufls  n'noá        rnins 

-  iviv»5'0         mtS^M         mbiiim 

ituí^yi  acíjjolRynají 

4*wn6>m^n      \        tn-AbVti     nu'v 


,:»noiiAnAlaxy 

isjilidon  molfijhdv  minöt  9noiJaí3f.iqi9Jni 

4o>V>h  R  »^'*^'^*^<'^*^        '^'•^'^        \b<Sh\)ö«i^'»»'€^w« 

aiidinmo  .itiiAv       jiiiib         ftnob      iaun    iuo       (JIíib^ 

mutbioxo         *'"íi  íiiolüiíttifl        fU8  si^niim         5fc 


Digitized  by 


Google 


fe 


K 


)Mifci^  ^Mht^  éatéps  «ítfC<mt«5>«  jBAtoftTAnu/ 

iKíim 'USb^  f«§»  l<aifmm^im 
<(iir  ^eiuMM^  ti«emr  a<rt«ii»  ibt^^ 

tttt*- tr<fc*Éi!r  #  4N?*««m*  vJV  1ífew«f  |»<Ritr  ^^^ 

Iriifif i«i4lMtt& iidiMuvtito  ammíaahaf^  f^íí»*f^ 
4»4if4iMr' if4kle'^4ici;fr  <r<:Ki5iit^0(etif  ^tf^'tSj^^ 


Iftvutziiiítt  %aí 


u^ 


HSKV 


Béta  király  Néfvtelen  Jegyzője  krónikájának  első  lapja  hasonmásban. 


Digitized  by 


Google 


ii^i...^^.^..^  b^^^^M 


i'Aii-ji  Mi!  H  i<ni-'>M.onols        acnofnam  'jíinon  m&bnoup  di. 

-JliiuMS^        íViWuALVt*        ó'.;nii()^u«      ű\^i:»A\imíu\      mASn        ^usí.to^ö'^^ti^A     f\ 

^iir^  fUjíme  omÍHnii'i'jlib  ow>j        ./  ,<ííinB)«»n  af.nf.iínuH 

(nali/Ii/'í  ,<»liJdíni  •jmííi-jío?'  ^íilinujíil        slij;        Ja  ilidjsiono/ 

«'iLfi;J>.  níl«)'jíi        tii        milo        mu(I  .muiitJfiR  ^inouiíoi  -.íuj^         ís 

.  í5Í»v.\m«vj^        nAoA'/J  **o*v>'i  nöUiW.  \U^Ií'ív,"í\)í'í\  íanti^tiitii  ti-J  ?a 

jiomr,  íimfTiu;*        muj  nyj    m&up      .AnrA-nT      űhoí^lri  ni         í'j        .^um  >:»;>:)      Iiimi/í 

-c:ii    fi    íu-Sk      .rnuifj.iij.    'ji;|..rninoial90        iis'nrl'l  aítoTcd  í-iiHil        x^        auzslqmoo 

.iií.Tyvf.Iiqín<«'j        nlij^    íit}- t  ]         p  »rrmfo7  miinu       ni  ,mJ5iD/iLufi  ^.i-jm         iíní«t^ 

nr  mr.hoj^.irl  Wm-í    Ju     .om     n        iísiíOT  .RiírniiojíOÍ  sjüjtiulo/  iinq 

.■ii'.r  xiji         ^.ülj.nijnnq  'TTji'i'jy  ^>u\í\uy  ,minoua        muilidon  la  'jjinii;?níjf{ 

.".HWlk  \V>\'ilMS7.  W'itV'iilW  A  XV'^S  \m\\\TuI  U  t^vVlNI  /^öü 

i'Sflt/H  /ísgoi         ouji       íi         ,  5>>ni;'4iUfH  /ub     ^íiininq     >;ijmIA     iiilnvnv  oifiup         íuj; 

-um     s^    \o\ii    .Vavíí'*!      őíA-i     ^4,»«  Sitiit  iw>u\f.  ibuv.umVk  4>\5;-i'v>«  \t^n«        '/í^tn 

O'/Bj^ii^du?*.      Mii!      Híízjrji         Í'J        t.n^íyi        Joup    I-j/  ,JnuTj/i;b  moninho  muioi 

.*ií^\ii\V.\,í>*  V/.\Íju*         <■•»      V)>,ijiVM»)     7KÍiA      7>i»'»  ,*iSWví  Vj'iói^Ví'i'f*  ivwVu'ti*  *u1liV^ 

Aln         i;n'-<íbi        i9q    íiu^í^'jnyy         ii'jiffíyjíí        unaí    jb    ^.uluqoq      oici/p  tiií\  ,jnin 

-h'jrf  idií  ,iij)'icoov      ÜTjaol/        fihqoiq    /,i/:>níl        i.uy.    ni        is  liir.^null  muiisnöjíín 

.A&r4ot^^^ohi  itit'ibvjn        io'^unt  hoI^\i>\h\  ^.  4s>itAi»7,Miii'$\NuA  ttvih^n 

ui     j'j    .auíib-ííjmi  HÜJoíion  ííÍ(I«      b')A        ;  níLnuíjr.l  'jm     mino   t->   íríítioi*!         cn-ji^'i 

'líiTjltil     i^q  iriim  Ktn        .xuJiIdo  miiT>     un-jq       ítijíl      '•im>i/intin<nq        oBom       Ja        '?in>iíií3q    9« 

ih     'jiiUi    ii/íijji        iDfTiöM  .ía^ftiunom              oiabboi             muíidöb           ohj'jlib        jjuí 

-yqmi     íIuo-jjí^          i^uiioríftl  iji/rüri          ■»'i^Tj/ib        íf»          hííIijot            KivoiBiip          .vtinoilíwl 

-iíüt       'Ji90i:l        9j>up        .rnuíí  'íu«H91^;íb        fiíjmr.r        ois^Bt             .>jiío5jon          mi>.      f».ujib 

-ívíb             muioriqfiiííoíioífíirl  muioiiiovib               ^'.^noiííbBiJ          rnubnu3'j<{      l-j        .ií^f.* 

ni          ^.noJ-íoq            an        iu  ,i<n/>mií>"w.           mumiíqo        .oilixin.        8IJJ|u1    OBtlBi;^        y^n 

IU     .ixub      o?<T3    mumilqO  .-lüíubcTí            inoivíHo               rnonotJi.iynsg               mr,rniífu 

.'JVJJ''.on^n           íniy.i'.oq  n'jínoTi-ji    boiip        .müiodn;);*.      idiJ        loJioilqmb        lo        aiav 

üuiB^nuII  ?.no;ij  Brniü'^indon  mA)      i<i        íA      .inoük')        orjjío^      H^^     *tb<^mouf 

\\::»Vin        tu7>.iim        ?Sm"4«         írj^í        Mo        s^o      «»A        ''•  .■í»wi>inWM         \n^itm        ixm 

-fll      ríiHlül    zo    ,Biix.      Bi3B't      íiíjp'jBup      BÍliol        ts  -íinorif.Tjnaa  9»uit        BtbTomhq 

•aBínqnrn^  i<iBi/p          minoiBiiJooi          uinBO  oIuiia^      r.    lov        .mino3iJ>{Ui        «fUi/H 

ii'isoliomlb                or^Xnim                \^4^i^M  c^itjo^:)  A'ó?.7vb^^'^A           d          '{X^^'' 

;»uiJoq      (»y,i:H          .ío^^y        Jínayobni           ííííb*!      l»  muiooobni  'íbÍBv            ,]9iíbiTB        ob 

^'ihdlm        UiihlL        .\nn'i\          w%\\^\ü           x^^^  ^  ks\'íM>s             m%^           ,bM&U&A 

nuH    luirXi  zil'/í        .tBÍqbiaq  isíiiídon  moíBJhav  mindT  onoilBlSBiqidíni 

)Bí)bus^  Híiorf        mifld    HudinmO  .bíibv        AtBb         snob      Inifp.    íijd       .JIíib^ 

-ílivnbv^         míi^i  mtm'tMi         \M\msa.      .\bs?.6V    *<>?.     \\o\&bii    ianvUM        .'^b«%>o^i^^(%CkM 

iiun^j  SBÍJíoIfiansg  mutbioKa  *'"íi  .í»no)Bi»tífl        íüh  sisnum         5fc 


Digitized  by 


Google 


fe 


V      *^ 


<(iir  ^ctwnt^  iiMmr  ^e-tcim  ftitl^ 

ím  Jm»  4dm*&  fddo^  iiMtMtr*  4^^ 

Imiif fiKdiMf  iid4fiii^«U  öwmiwáátip  <Ju0Af»*f^ 


Béta  király  Néfvtelen  Jegyzője  krónikájának  első  lapja  hasonmásban. 


Digitized  by 


Google 


«-      íI#1ém«.'>« 


'Jli>nb\^&        íuwv./)iiVi*        Of.VíliOun      űísiiiUm-ío^      mA^n        ^ö5>.to"tDv>íi\/L    ?.% 
oiiv  .ojiíTTB  omÍKr-ü-jahb  ous?        ./  ,KuhRh>n  sr.nfií|nuH 

ín'jiulu-i  .ojíjdmi  •jj.iíi3ÍD«  'íili.TjíJiI        alii-.        ]a  ilidciano/ 

oibiH'í  njÍ4)'j>'        Ili        miio        fpud  .mülyüTÍR  ^•i.ioíjiíoq  m.u^         ís 

-i>iir     A     jujÍ".      .rniJT.í;i!j.     'ju;  miTtOTjííD        iiji'nrf'í  8ÍÍ37ft<l  xtWíí        X9        Rijxslqmoo 

.m,Tjvr.Iiqm-''j        olíj^     ítí  "^1        nimirlov  muni;       ni  ,mjji3/itufi  ^íi-im         -^ní^tTj 

nP  inr.iioj/írfl  jijjÍ'ü    )u     .-jm    «        iJítiJoq  .^irm^ioííDl  3ir,l(iulo/  nr.q 

iTjiJil'ji  íni;jj(-;í.'í.it»;i  i'i      cíí  ,rTi  Tj-iqno^        min.>'>3f,Ti.í        'ji.pnlí'jrl  mr.rKi 

.■u'.r..f'vn        '*.b{i.n''Aihi  tijIij-?  iiJili>üp  ,min«>u;?        muilidon  j^  oniiii^níjfí 

•A«V»:'>n«  ln^rl«l^om*^\^A        Vilii  /AsmM'.  ■|mV>h'iV>\.  ^^«^  »»  \o^k)V(V> 

/-"HWik  \Ví\-vVhs'*  «'»'\''4iim  ?.  .ÍAi>"\.  u.u'uvjv.  ö        itv^Vim         7<Sia« 

n^nuM  'OgöT        oup      i;        .jBni.^niiM         /ub     ^íUírinq  ,  ^íumlA    iuíc;'><>v  giuup        íu/ 

'jVB^utdüsí      idff.      fíoi;**!        ío        r.njííT        í'»ijp    I-jv  ,jnurj/iíb  mönii'ao  muioi 

.*toUuUo\íőA  W><j<»4        <\     >o>.u:^^it)    7«uA      7>.i»"»  ,lSt\vi  \ííAi',lii'n  iv»Autii  Av.mv;^ 

•j'úa  jifi!'»iLi        i;»q    üuí'.í'jIH')         «oííIíy.ü<^'        jm9J     jL    'ííjlüqoq      'nci/p  iuk  ,Jnui 

•ítj'í  idií  ,TiJj  ic'^'jv      íiiugol/        ühqoiq     r.irjml        jíu>í     ni        Ja  iiiR^nuH  mmxsnsain 

.ibnioTí^íjw  «víh'<i\        io^u«i  «v»íV\vjÍm\  a  *Xiít*o?4<iijX»MA  nSü^-fw 

ui     ÍJ    .Buíib-íqmi  rfiiío^.in  ".tilr,      tr>*.        ;  muTuíjr.l  -jm     niins   i-j   jaimoi*!         mji^d 

>fiTjJíi[     lyq  ífüm  i-íííi        .ííuliido  nijji^     un'jq       ítu;l      ^'inotrf^iínoiq        'jGom       Ja        -iin-íiJiíaq    9# 

iL    '.j.i/1    lujigi        lomaM  íaíí^tiunom  oubboi  muJidöb  oilj'jllb        «uJ 

-'jqmi     ilu'jsLK  ÍHoiioduI        <!j/ruri  vj.-Tjvtb        Jí>  KiJlum  »ivmfiup  .^íinoitD^I 

üüi,       'Ji90)5l        sjiup        ,mir<»  ''.iiiiitoi-^^H        n;>mftJ        ai90£l  .-^iito^íon  mi^^      «ujfb 

-ivib  muioriqcií^onoJfíid  muit)>íií»vib  ^jan-íiJibcu  rnubnuo'j't      í-i        ,ii?H'» 

íii  iiTji-íoq  an        Ju  .ünumi  i^'jí.  mumiiqo        .oili/iii.        euJliil    aAiJAi^        oii.i 

íu      .ixub      o^w    mumrlqO  .-luiiibci]  inoivíldo  m'jnoni.Tjnsg  fnfimiílü 

.•jvjj<i>n-nR  íniriiíí^q  n-jin'j-^j\    boiip        .moiodiiux      idij        i9JiDilqmi>'        ía        9137 

*^'v.-,A^<'5V^'>w*  *í>v-Ij'i\o        lu        7>,*)A         .monVt^'^m  tt^Vin5?/0i>        ^^        niisx»*4i  b^ÍMi 

uniiA^nuH  anag  Ami^^ilidon  mAl      \h        L-í      .inonHo        0£j;t9^      Hai      obi>ínoüp 

Urm"»n        ^ufV>»w        '•.'Mn»«         in^^i        íW        íö      i»A       V.  .lÍjwjtnMtM         \R^i\m        iim 

al      ^iíilül    /.9    ,BU<'.      fjaü'f      oupaftup      niJiol        Ja  ^.in«>tjf>i^naa  9Aü«        f.íbTomnq 

•njsinqniM^  iaüijp          fnuioJAiuooi          ujn/io  olunf>s      r.    lov        .fnino3iJ«ui        «ilüd 

u'jso\>omlú                 O'^Xmm                V54\i^M  Cki2'jb£.:i  i'r»7.7vb»^%A           b          '<Xx^'!> 

ai/iJoq      ()'ji>i  .í'j^fia        uns'jobn't           f.iífiví      Ja  muioooLni          MbUv            (taiibuA        ob 

4«^hin\        MaK'íX  .>Mt«<i^          N^U^Wi           X'>^^  *^            n^hH^             m^t           ,h«i^U&A 

mmAiioJdiri  jsíioqii      Ja  ,anoiJAnalaxu  muiniui'^'iij'i       AJiao      ob     obommA 

noH    iíJíiai  xíla'*í       .tAÍqbiaq         lajilidon  moJBjridv  mindi  dnoiJAJafiiqiaJni 

\hA%\  >^oUo^  .^b^hóMuti  io>\nb  w  '^VkZ'nn^v.        ^a^        \^4h\>Dssk^&^<;^XM« 

ir.abui!^  -ihoti        mtna    audinmi)  .aíiav        a) Ab         snob      inun    iuo       r^ii^^ 

-ti>vwöv>         míS^lii         mtmtm         Ik^msa.      .\hsa6V    íoa    \\o\sibí»    ittnvUm        .'^h«'to'«a'(ii»U 
Hu'^'ji  acrjjolfianag  mutbioxa         *'"2  .«iiolAi^ttrl        iu8  aisnura         *fc 


Digitized  by 


Google 


K 


ARUZIDA# 

i^im  VlU^  j[i«^  fl^iifftii^ 

<(iir  ^trismifr  tfoomr  4<rt«ii»  ibtl^ 


<7,  kf'HtfW  <|«£wiif  itnáttf  <r4ii^  ISímft 

\\W   áriától  tiwttő^íirtiil-amájgfttfflíw 

^fififfii4lNM&ii(lii«imd#  űiitmiM4a^  <)u«ft#iiifm^ 


Béta  király  Néfvtelen  Jegyzője  krónik^'ának  első  lapja  hasonmásban. 


Digitized  by 


Google 


^al...^^.^..^     UJ^mAAr 


mini-i^nuH        ststs^        ni        •itraolnnq       liqioni 


>Sl/Í3Íb9MS 


r/ni-'/'i>íonoI>{ 


i> 


omt«;iií'jyIib 


•,W 


aünon 


fn&bfloup 


3jinj>?íni;H 


■n.\oA.M 
.iii.T;vf.[iqin<>';        olíj^ 


J:j 


19 


,ínin»)í;«        mirilidon  J* 


Iiimi/' 
ni  .mfiTjyiLi/fi  >!Í3rrT        -'níüi)} 


m'jií/Ii.'í  .ojuHíni  'jiwMöbí'  rfilj.iulíil        síir.        )» 

(•ibuM  nr-Uvjü        ni        niiio        mud  .mu):^i;'n£ 

>VV-i*»Hto1        n.VoA.M  loi'fV  nuUiW.  \U^l»^'<'."s\\'i\ 

r.iii;     'jüj-rninoiíííso        iiji'riri'í 

.  \»  i'\  ri'  1 1\\  ü  A  A?)  sTi  i'4 

M'{  T]        p)fni/fo7  miini; 

inr.ii(ij»íirf  Urji<*.     iu     ,'jrn     r         iíítiíoq 

arjí  ij-í  Tíliliiup 

•Attftc'iniK  A'»«  r>X^uwM\sA        \ili4  ./Vhms:/ 

./.urnik  U-ii-ilStr*  Kv\SA»m  ?.  .lAo\  UviAvtjí  b        n^^yUm        'í\ukl 

L^^auH  ríö^ST        oup      ti        ,})int:^nu\{         /ub     ^umnq  .  >íumIA    iwíiííciv  oiuijp        íu/ 

-üm    lí    \oi"tA    ,\^V'>r^'i      hz\^    \\,l^i,•^K^\u^y.u\K  iu\\''Mi\\\k  4S\c:it'>w  \t^u«         ('^^^ 

•jil£  iim>>:Li        i:»q     JíUr-ft'jíjíy         ;íüiíIjv'j<í        J!1T91     jb     HuIuqDq       oim/p  íuk  ,ínin 

'AHW^^bLi        IU  V>«\S»t        Uö\iA  Vötl,Ío\         iiíiAVíva  *»  iu^'i'jtt        \^\xm        7"íiri'j 

-irjü  idi)  .luJrrfi'jo'/      riit)SoM        r,iiqoiq     r.u^jnil        nij>í    ni        ía  inr.;)niiH  minunoaif 

.ABnAoTiX^jm  ««ííh'<«        i«)"^um  «oii\bVM\  <  4jí«A<»?,m  iii^iWxA  nvihyw 

ui    io    ^^utiL'if^mi  ííiiJoTj'jn  >íííIíi      b'j^        ;  miníJlüiil  '>fn     minő   i-y   isimoiM         mai^d 

-ífliííííH     Tjq  íflim  iiíin        .>iUJiWo  hijstí     *jn'>q       mjij, 
W^whí^^VA        IjA  .m^niJiiWV^^m        m'»nA\>%'i 

ib     '>jii/i     lUUjjt        lomöM  .lai»>:iunom 

-'jqmi     ilu'j-jijií  í«r>ÍT.idfil        «iiiüri  vi/íTj/ib         is  Hillum 

^u'i        'ji90j:1        aiiüp        .rriuíí  ^i  i/hhoi  jííjí.        numr.í        iiiddfil 

muioiíTJvrb  ''.^(v  niibBii 


-ivib  müioriqfn><oiioí<4iíl 

.  \w'j  n-./.  h)'<Kbmiv/j>^itA 

ni  wn'3i'*')q  an        Ju 

tu      .ixub      0ÍÍ19     mumlíqf) 


3i3bb'ji  muíidöb  oiíooltb        auí 

;<fvmfii/p         ./{rnoiJo^I 

.iíiitíi^an  mix      ^íuiíb 

\o\bi 


hiioA 
rnubnuo'j^ 


.xnfímiix.ii, 


mufiKiq'* 

•luífibfiií  inoivíído 

sí'jino^g-jl     boiip        ,fnai9diT>íi 

Dr.iifl^nuH  íinug  fimÍK^iIidon  mai 

Vvrm'in        tViA>vim        ^^m'tR         iri)^!        y\o        tft 
fli       ''i/íü;!    zo    ,fiiii'.      rJjüi      tíupyr.up       ninol 
\«>i«X'>m         u\\i>7/j         ^udi:'dt»  «i>'\        b        \h\t^\ 

i?íBi;p         minojAluvoi  ujnro  oluniis      a    1^'        .murooiiaui       Ailuri 

O'i^mm  \54)A)K^  ni&'jb&'j  A'(>7.7>kA^'»A  &  xX^'> 

j'ivíí'i        ;<nDj9bni  «ijc>í      is        mi/ioDObni  'iblav  ,í9iibuA        ob 


.•^Tjj'íonjijj  lriií»ííi»q 


-íiBinqmtíij 
u'jsoVjomU* 


monf»iíhnyn98  mr»fniílu 

idiJ        loJÍDilqmív        ío        ovj'f 


líiíiíKJr.Tínas 


OBU« 


Bibiomhq 


íiJiíoq 


minBnoJfílrf 


BlTjqA 

iiiVt<A/;iA 


ffluiBtuíqí'ij''.        ftn;>o      9b     obommA 


-nuH    -iuirXi  zib'í 


•ÍBÍqbiaq 
ííiod        mins 


IfidbUfs^ 


isíiiidon  moJBíhdv  minei  snoiiAJdfiiqiQini 

audínmo  .ittijiv       B)Bb         itnob      inifü    iuo       ,AnB9 

muibjor.o         *íwO  .Hnol£i9Tjrl        m8  ai^num         *fc 


Digitized  by 


Google 


h 


^Mipad  ^Mkt\$  éatéps  fíeu^mti^f  mSttpfffArtu/ 
'i^im  V3U«  5i«^  C:ii^^Htsi^^ 

HíCP' 


BéU  király  Néfvtelen  Jegyzóje  krónik^ának  első  lapja  hasonmásban. 


Digitized  by 


Google 


^A-L.M^jm  m,^m*m      ImSfAA »/* 


mASn 


(TIAbflOUp  *>(. 


'ymiamí'inhb 


li.  rvv/J^ni'-o        ..fii 


19 


IIid&^ono^' 


[ii        miio        mu(í  .mui-j'jfiR 

.n'i'-!T        nxniilov  rnunu       ni  ,mBií>viLi»fl  ;'.igm        ;ítil;'J)} 


i»itT()iíiíí)q         'iii 


nr 


)9 


Iiimi/' 


*Mv".\diA 


,9m    R        iiiísiíoq  ,Rifm9TJí:9l  3ii;ínul<»/  hr.q 

j'xihq  iTijj'i-i^  i-*jiliiup  ,aiuiou«        muilidon  H  ojíiin;5n«H 


i;anijH 
-nro    »    MáM 


XUl  VíUil.TJ^^■3^  i 

>{í>gDT        í)up       I,        ,ji»iij;í|nwH 


TjJíIr.ii;.         í'j 


/lib     ;<ijiiinq  .  ííumlA     luln-'jov 


fmat      ÍM 


OlBUp 

I-n  un 


üm.'iLf 


iíllf.líp 

íiji- 

Hifi      >"j:í^i        íy        l■,^^^^        joup    Ijv  .jninoxub  monií^no  minro 

•jilíi  üm.'iLf        laq    íiíi^ri'jiaí)         «otílrcj<í        bit^i     jb    ^uluqoq      oiciip  li;fí  ,Jnui 

-irj<  idií  .luJioov      iiiyj^oM        unqmq    r.irjn'ú        nun    ni        I9  U1r.^nuU  muinno^w 

.á&n4ot*t>^<>m  «vi\"^VK        *»)>iu«t  «»)b\u\M\  <•.  iu>«*<»?-Mivj>,nuA  «v\h'(ji« 

íji     1-j    fftuUL-itjmi  i'.iiio'Ujn  v.ííIíí      b'j<í        ;  muiuíjtii  ym     mino   )•>   if?imoi*l         niai^d 

'fiiaJíil     lüq  iílim  i>:in        ,ííuíild*>  ííiiítí    -jn-jq      mjit. 
ib     oj;í;]     iiiíigi         lonibM  la««iunom 

-yqmi     iíw'j'jiiíí  iH(»!i<.di;I  iíiifiiri         ^-íííTj/íL 

■iíUi        'Jio-Ji;!         sfiüp        ,rriuí; 


13 


ííin- áliíaq    9« 


10 


-ivib  /ntnoriq£i?íi)iioífjifl 

ni  iíiiyMoq  an         lu  ,>!nf.fiiiJ«*)i. 

Tu      .ixub      ojiid    mumíJqO  .luíjjbfii) 

b)        >{f^Iiil      X9      ,AIJ<'.        filQli't        OlipJliUp         fiiJlol 

i^flup         mtnoiAli/ooi  uitir.'j 

oyi'-í  .J'j?'>íy        J»n9:>9bni  ííííoí 

\ii\h1        .-M«wii  ir»mU'i  >>W 


ínufri;íq'» 
inoivildo 
,rni)i9dÍTJí! 


'•inoM'irinoiq         oftom 

•jTjbb'íi  muJidöb  oüü'jíib        huí 

y.naiBup         .mnoito^l 

,iíitj"39n  rni>.      »íi/jíb 

T)2:oA  ,''.'1        \okb^ 

ftiubttUO'j*'.      ÍJ        .ií^f** 

.oílixni;        ei/ílul    dfiííüi^        uj^n 

iTtíiní'iiíi.Tjnsg  mBmilIu 

m\>isi         n?Ao\M        \iknA^b&iMn 

idiJ        loJÍDilqmiH        la        9is7 


«iílum 
v.tiAitMtn    ^ 
namfií        9190B1 

rauiO'íiovib  íOnoiiibBil 


Í9 


^inoíj/nsnoa 


0£i?9^      fi9i     obomoup 
Bibiomnq 


-nBinqmo^ 


íiiiloq 


9BUci 

oIünBs      f^    '^^       .minooijs».ui       íítlud 
fnino99bn(  'tbíav  ,í9itbt/A        ob 


muiBiiojairi 


Bnyqn 


lt» 


muiBii/íqh^'í        BÍ193      9b     obommji 


nuH    luU^i  xib'I 


.íBiqiDiaq 

;iiod        mín9 
mbmm 


ÍB9bUB^ 

.:Vinv«^L;nin  tus*. 


,'jnoijfinBiaxu 

iQíiIidon  moíBín9v  minei  9noiíBí3Btqi9)ní 

%i/dinm()  .bítav       jiíBb         Bnob      iaun    iuo       ^iis^ 

muibioxg         *'"ü  .?iiioJBi9tiif        tua  sMnuni         9fc 


) 


Digitized  by 


Google 


-H 


6, 


luaptr  ^fl<>cf  m-gví'a-  1yi«ngai>ma» 


» 


l 


Itfi^iaw  c(iíhuC/»náti6  *r3^^  mímft 

^«>a»  ftor  ^ttiiwiwiif .  <r  líwttt^  <pii^  4^ 


/ 


Wfae-cota. 


4r6ti5iKdMNf<0^' 


^      íjíllt 

BéU  király  Névtelen  Jegyzője  króoikójának  első  lapja  hasonmásban. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  KRÓNIKÁK  141 


A  Képes  Krónikában  az  elbeszélés  mellett  nagy  szerep  jut  a  rajznak,  ^  ^^  ^^ 
a  festészetnek  is.  A  részletezés  bámulatos,  a  színezés  oly  élénk,  mint  ha 
ma  festették  volna,  a  felfogás  a  lehető  legnaivabb  és  legtermészetesebb, 
mint  p.  o.  midőn  a  csodaszarvast  kopókkal  vadásztatja,  vagy  pedig  a  hét 
vezért  vasba  öltözött  címeres  lovagoknak  rajzolja.  Maga  az  író  is  le  van 
rajzolva,  ez  is  minorita  barát,  kinek  egy  XVI.  századi  író,  Baranyai  Decsy 
szerint,  Márk  volt  a  neve.  Kézirata  1358-ból  való,  és  elején  Nagy  Lajos 
képe  tündököl,  a  mint  a  keleti  és  nyugoti  nemzetek,  —  fegyver  és  viselet 
szerint  megkülönböztetve  —  övezik  a  trónján  ülő  királyt.  (L.  a  81.  lapon.) 

Nagy  Lajos  dicső  korának  két  egymástól  különböző,  de  egyaránt  ^^'i^Jj;^* 
nagy  értékű  kütfo  tartotta  meg  az  emlékét.  Az  egyik  a  Dubnici  KrónikdbBSi 
maradt  meg.  Ez  színezésben,  részletezésben,  jellemzésben  a  régi  nemzeti 
krónikának  méltó  folytatása.  írója  valószínűleg  minorita,  Lajos  király 
káplánja,  ki  őt  hadjárataiban  kisérte.  E  mű  költői  becsét  mi  sem  bizonyítja 
inkább,  mint  az,  hogy  Arany  János  kiváló  előszeretettel  használta.  Innét 
merítette  a  Sz.  Lászlónak  s  a  Toldi  szerelme  számos  epizódjának  tárgyát 

A  másik  KüKüLLói  János  esperes  munkája  Lajos  király  tetteiről.  Ez  Kflküuöi  János 
sokkal  szárazabb,  rövidebb,  de  az  az  érdeme,  hogy  a  király  egész  ural- 
kodására kiterjed,  s  jellemének  vallásos,  némileg  misztikus  vonásaira  is  vet 
világot  KüküHői  János  művét  Thuróczi  János  krónikája  őrizte  meg  szá- 
munkra. Mátyás  korának  ez  a  tudós  itélőmestere  egészen  az  ő  idejéig, 
1468-ig  viszi  az  eseményeket.  Jól  értesült,  hiteles  és  tudományossága 
mellett  a  népies  hagyományokat  sem  veti  meg.  ő  beszéli  el  Kontnak  és 
társainak  sorsát.  Különösen  nagy  szeretettel  ír  Hunyadi  Jánosról,  a  nemzet 
hőséről,  és  fiának,  a  nemzet  reményének,  királylyá  választásáról. 

A  nemzeti  érzés  ép  annyira  megvan  az  Anonymus  híres  művében,  Anonymus 
de  ebben  aránylag  sokkal  nagyobb  rész  jut  már  az  egyházi  felfogásnak 
és  a  rómain  alapuló  míveltségnek.  Régi  történetíróink  közt  kétségtelenül 
Béla  király  jegyzője  bírt  a  legterjedelmesebb  egyházi  és  világi  olvasott- 
sággal, ö  már  annyira  keresztyén,  hogy  a  magyarok  honfoglalását  űton- 
ütfélen  a  kiválasztott  nép  kánaáni  hadjáratához  hasonlítja,  annjrira,  hogy 
szerinte  már  a  pogány  Álmosban,  a  »jókedvű  adakozóban*  is  megvolt  a 
Szent-Lélek  adománya.  A  mellett  ismeri  és  felhasználja  az  akkori  irodalom 
egész  körét.  Nagy  Sándor  mondáját,  a  középkori  trójai  mondát,  Isidorus 
etimológiáit  és  Regino  krónikáját  Már  e  szélesebb  körű  míveltségéből  és 
a  biblikus  vonások  előtérbe  lépéséből  is  következtetjük,  hogy  műve  későbbi 
eredetű  a  nemzeti  krónikásénál. 

A  Gesta  Hungarormn  írója  magát  Béla  király  jegyzőjének  nevezi, 
mi  szabad  tért  enged  őt  az  1060— 1270  közti  időbe  helyezni.  Régebbi  tör- 
ténetíróink szerették  őt  I.  Béla  kortársának  feltüntetni,  hogy  előadásának 
hitelességét  valamikép  támogassák.  De  a  kritika  egymásután  lerontotta 
erősségeiket,  most  már  alig  van  szakember,  ki  őt  lEL  Béláénál  régebbi 
korba  helyezné.  Az  eredeti  kézirat  nem  maradt  meg;  az  a  könyv,  melyet  a 


Digitized  by 


Google 


142 


A  KRÓNIKÁK 


bécsi  könyvtárban  őriznek,  a  XIII.  század   végén   vagy   a   XlV-nek  elején 
írott  másolat. 
Anonymus  kora  Tekintettel   azon   nagy   szerepre,    melyet    nála   a   kunok    játszanak, 

tekintettel  arra,  hogy  a  honfoglaló  magyarokat  azon  úton  hozza  be,  melyen 
a  tatárok  tényleg  bejöttek,  tekintettel  végre  arra,  hogy  a  nála  előforduló 
hely-  és  személynevek  legtöbbje  megvan  IV.  Béla  és  Kún  László  okleve- 
leiben, mi  inkább  azon  nézet  felé  hajlunk,  mely  őt  IV.  Béla  jegyzőjének 
állítja.  Saját  korának  viszonyait  ülteti  át  az  őskorba,  és  a  részleteket, 
különösen  a  beszédeket,  gyakran  a  mondákból,  különösen  a  Sándor-mon- 
dából vett  vonásokkal  tölti  ki.  Magyar  volta  nem  szenved  kétséget.  Meg- 
őrzött több  régi  szót  (aldumas,  tulbou)  és  a  személyneveket  gyakran  raggal 
közli  (Edunec,  Edumernec). 

Más  nemzetek  pontosabb,  szebb  latinsággal  írott  történeti  emlékekkel 
dicsekednek.  De  nemzetibb  és  mély  történeti  igazság  mellett  költőibb  len- 
dületű emléke  egy  országnak  sincs,  mint  a  minőt  mi  bírunk  nemzeti 
krónikánkban. 


II.  Ulászló  és  gyermekei.  (A  Gersei-családnak  adományozott  címeren.) 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSI  ÉS  NEMZETI  HARCOK  KORA 

PROTESTÁNS  KOR, 
ANTIREFORMÁCIÓ  KORA,  NEMZETIETLEN  KOR 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


^m 


13.  A  protestáns  kor  áttekintése. 

(1526-1606.) 

Jazánknak  XVI.  SZÁZADI  TÖRTÉNETE  a  leghatározottabban  ellentmond 
azon  közönséges  felfogásnak,  mintha  csakis  a  politikai  hata- 
lommal, anyagi  jóléttel  járhatna  együtt  az  irodalmi  fölvirágzás. 
A  magyar  nemzet  aligha  élt  szerencsétlenebb  korszakot,  mint  a 
melynek  kezdetét  a  mohácsi  vész  jegyzi,  végét  a  magyar  nemzetet  két 
ellenséges  táborra  osztó  Bocskai-féle  szabadságharc  határolja  és  a  melynek 
minden  esztendejét  török,  német  és  magyar  fegyvertől  kiontott  honfi  vér 
festi  emlékezetesen  pirosra.  S  mégis  a  török  járás,  a  német  dúlás  ez  évei- 
ben, a  magyar  állami  és  társadalmi  rend  teljes  felbomlásának  e  napjaiban, 
1^ Zápolya  öldöklő  századj dban^  ébred  föl  igazán  a  magyar  szellemi  élet, 
ekkor  születik  meg  tulajdonkép  a  magyar  irodalom. 

Csodálatos  jelenség  ez,  melyet  nem  értet  meg  más  mint  az  esz-  ^  "atásí^^*^ 
mének,  egy  új  eszmének  minden  akadályon  diadalmaskodó  ereje.  Egy  új 
eszme,  a  hitbeli  és  erkölcsi  megújulás,  a  reformáció  mívelte  a  csodát,  hogy 
a  magyar  nemzet,  bár  a  török  évről  évre  pusztította  várait  és  hasogatta 
ki  a  hazából  a  legszebb  részeket,  föl  tud  lelkesedni  templomok  és  kivált 
iskolák  építésére,  hogy,  bár  ezer  és  ezer  magyar  nyögött  rabszíjon 
Konstancinápoly  partjain,  főurak  és  egyházak  nem  sajnálják  az  áldozatot 
tanulnivágyó  ifjakat  és  tudományszomjas  férfiakat  külföldi  egyetemekre 
küldeni. 

A  reformáció  eszméje  mívelte  a  csodát,  hogy  a  magyar  nép,  bár 
az  idegen  eredetű  uralkodó  család  ellen  folyton  védeni  kényszerűit  ősi 
alkotmányát,  megótalmazza  a  lelkiismeret  új  szabadságát  is,  hogy,  bár  a 
pártokra  szakadt  országban  az  ellenfelek  egymás  javait  ragadozták,  bir- 
tokait foglalgatták,  nem  feledkezik  meg  a  szellemi  javak  védelméről  sem. 
Valóban  csodák  történtek  akkor,  midőn  a  főúr,  ki  a  végvárak  erősítésének, 
újabb  meg  újabb  csapatok  kiállításának  terhe  alatt  már  roskadozott,  mégis 
kész  áldozni  könyvnyomdákra,  vallásos  és  tudományos  munkák  költséges 
kinyomtatására,  s  a  midőn  a  közember,  ki  éjjel-nappal  fegyvert  hordott 
kezében  az  ismert  és  ismeretlen  ellenségek  visszaverésére,  legelső  pihenő 
óráját    arra    fordítja,    hogy    lelkét  jámbor   olvasmánynyal    építse.    Csodás 

Beöthy,  Magyar  irodalointörténet.  10 


Digitized  by 


Google 


146  A  PROTESTÁNS  KOR  ÁTTEKINTÉSE 

korszak,  mely,  bár  a  keletről,  nyugotról  fenyegető  vész  végső  erőfeszítésre 
kényszeríti  a  nemzetet,  mégis  fölös  számmal  terem  szellemi  harcost,  írót, 
tudóst,  költőt  is.  Ha  a  bibliai  nép  a  babiloni  fogságból  visszatérve,  egjik 
kezében  fegyvert,  másikban  építő  szerszámot  tartott,  a  XVI.  század  magyar- 
ját sem  képzelhetjük  el  máskép,  mint  a  ki  egyik  kezében  kardot  ragad 
török  és  német  ellen,  másik  kezében  tollat  forgat  lelki  üdvének  biztosítá- 
sára, áhítatának  és  hazafias  érzésének  erősítésére,  a  magyar  történeti  és 
mondai  emlékek  megőrzésére,  a  szellemi  táplálék,  a  gyönyörködtető  olvas- 
mány után  vágyó  nép  szükségletének  kielégítésére. 
A  reformáció  A    reformáció   szellemi  .  mozgalma,    mely  megváltoztatja    hazánknak 

terjedése  , , 

vallási,  irodalmi,  sot  politikai  képét,  a  futó  tűz  gyorsaságával,  az  uj 
eszme  ellenállhatlan  erejével  terjed  el  Magyarországon.  Az  üj  tanítás  lángja 
először  a  határszéleken  lobog  föl,  a  szász  Királyföldön,  a  német  Szepes- 
ségen,  mint  a  mely  két  vidéknek  mívelt  és  iparűző  városai  anyaorszá- 
gukkal sokszoros  szellemi  és  anyagi  kapcsolatban  állottak.  Luther  merész 
föllépéséről  szebeni,  lőcsei  s  más  német  városbeli  kereskedők  és  tanuló 
ifjak  hozzák  hazánkba  az  első  hírt;  a  hírt  nyomban  követik  Luthernek 
és  a  többi  reformátoroknak  iratai.  A  szélekről  csakhamar  tüzei  fog  ^z 
ország  szíve,  Buda  is,  a  hol  Mária  királyné  udvari  papja,  Henkel  János 
is  a  reformációhoz  hajolt,  és  a  hol  1522-ben  Grineaus  Simon  és  Wins- 
hemius  Vitus,  egyetemi  tanárok,  felsőbb  pártfogással  nyíltan  kezdték  hir- 
detni Luther  tanításait. 

Az  üj  tanok  tüzére  csak  olaj  volt  az  1525.  évi  kegyetlen  törvény, 
mely  a  hírhedt  *lutherani  autem  comburantur*  szavakat  foglalta  magá- 
ban, és  a  mely  csakugyan  máglyára  is  vitte  Luthernek  néhány  magyar 
hívét.  Azonban  az  eddig  rejtőzködő  reformáció  támadó  arccal,  sőt  a  hódítás 
bevallott  szándékával  csak  a  mohácsi  vész  után  lép  föl,  a  mikor  elesett  a 
katholikus  főpapság  jó  része,  midőn  az  ügyis  mélyen  sülyedt  magyar 
egyház  vezetés  és  összetartás  nélkül  maradt,  midőn  az  egyházi  vagyont 
királyok  és  főurak  egyaránt  siettek  szétragadozni,  midőn  az  ellenkirályok 
pártszempontokból  nem  merték  a  reformáció  híveire  hozott  szigorú  törvé- 
nyeket komolyan  végrehajtani,  és  midőn  a  magát  mindinkább  befészkelő 
török  nemcsak  nem  gátolta,  de  szívesen  látta  a  császárral  és  €iz  egész 
Habsburg-házzal  ellentétes  protestáns  vallásnak  előhaladását. 

Különben  a  tiszta  magyarság  körében  az  üj  vallás  csak  akkor  ver- 
hetett mélyebb  gyökeret,  midőn  levetkezte  a  külföldi  színt  és  megfosztatott 
a  német  hü  gyűlölt  nevétől,  midőn  Wittenbergából  hazatért  lelkes  ifjak 
és  tudós  férfiak  magyar  nyelven  és  magyar  hazafias  célzattal  kezdték 
hirdetni  az  idegenben  támadt,  jórészt  a  román  és  germán  világnézet 
ellentétéből  fakadt  szellemi  mozgalom ,  elveit.  1531-ben  kezdi  meg  térítői 
működését  Budán  az  első  magyar  ajkú  reformátor,  a  ómagyar  Luthere 
névvel  kitüntetett  Dévai  Biró  Mátyás,  a  ki  egyik  ország  szélétől  a 
másikig,  Kassától  Sárvárig  prédikálta  Luther  tanait,  hogy  hosszas  hányatás, 


Digitized  by 


Google 


A  PROTESTÁNS  KOR  ÁTTEKINTÉSE 


147 


bécsi  fogság,  külföldi  bujdosás  után  végül  Debrecenben  a  Kálvin  felfogását  ^*|íft5k '*' 
hirdesse  és  így  élte  végén  (1547.)  a  helvét  hitvallásnak  alapját  megvesse. 
A  Dévaival  egy  időben  és  azonos  módon  működő  reformátorok,  a 
kik  közül  Ozorai  Békést,  Batizi  Ugocsát,  Szatmárt,  Sztárai  a  Duna  és 
Dráva  közét,  Stöckel  Abaujt  és  Sárost,  Szegedi  Kis  István  a  török  hódolt- 
ságot térítette  az  új  hitre,  néhány  évtized  alatt  Luther,  majd  Zwingli  és 
Kálvin  követőjévé  tették  az  egész  országot  a  Magas-Tátrától  a  Száváig, 
az  Olt  mellékétől  a  Lajta  partjáig,  elterjesztvén  az  új  hitet  nemcsak  a 
míveltebb  németek  és 
az  értelmes  magyarság 
körében,  hanem  szór- 
ványosan még  a  tót, 
szerb  és  oláh  nemzeti- 
ségek között  is,  híveket 
toborzván  az  egyházi 
és  világi  főurak,  a 
városi  polgárok  és  az 
elnyomott  jobbágyok 
soraiból  egyaránt. 

Ha  e  gyors  és  tel- 
jesnek mondható  siker 
okait  keressük,  aligha 
elégedhetünk  meg  a 
föntebb  elősorolt,  a  ter- 
jedésre kedvező  külső 
körülmények  magyará- 
zatával; sőt  azon  fel- 
fogás sem  fejt  meg 
mindent,  hogy  az  új 
eszme,  ha  egyszer  tá- 
madólag  lép  föl,  ellen- 
állhatatlan erővel  söpri 
el  a  múltnak  összes  ha- 
gyományait. Az  egész 

nemzetre  kiható  ily  nagy  változásnak,  —  azt  hiszszük  —  a  nemzeti  felfogás 
és  élet  mélyében  találhatók  fel  erkölcsi  és  lélektani  okai.  A  magyar  nemzet 
józan  gondolkozása  és  egyszerű  érzése  —  úgy  látszik  —  soha  sem  forrt 
teljesen  össze  a  középkor  miszticizmusával;  annál  inkább  egyezett  a 
reformációval,  mely  az  érzelmi  rajongással  bizonyos  értelmi  józanságot,  az 
érzelgő  vallásossággal  komoly  buzgóságot  állított  szembe.  E  felfogás  mellett 
szól  az  is,  hogy  a  magyar  nép  örömmel  fogadja  a  reformációnak  mind 
radikálisabb  fejlődését.  Luther  tanítását  csakhamar  elnyomják  Kálvin  hitbeli 
nézetei;   majd   Kálvin   vallástételét   is  odahagyja  a  magyarság  jó  része  és 

10' 


Egy  protestánskori  magyar  reformátor-író:  Szegedi  Kis  István. 


Digitized  by 


Google 


148  A  PROTESTÁNS  KOR  ÁTTEKINTÉSE 

az  unitárius  elveknek  hódol,  sőt  az  unitárizmus  magyar  fejének,  Dávid 
Ferencnek  akad  néhány  oly  híve,  a  kik  csupán  az  ó-testamentomot  ismerik 
el  szentírásnak  és  így  megalkotják  a  szombatosok  szektáját,  ezt  az  eredeti 
magyar  felekezetet. 

A  reformáció  országos  hódításának  titkát  talán  még  az  is  segít 
megfejteni,  hogy  magyar  hirdetői  mindjárt  kezdettől  fogva  politikai,  mond- 
hatnám, hazafias  színbe  vonták,  ügy  hogy  protestáns  vallás  és  magyar 
hazafiság  csakhamar  kapcsolatba  jutott.  Térítők,  vitatkozók,  írók  és  költők 
ügy  tüntetik  foI  az  üj  hitet,  mint  istennek  különös  ajándékát,  melynek 
segítségével  a  magyar  nemzet  megtisztulhat  korábbi  vallási  és  politikai 
bűneitől  és  a  mely  egyedül  szolgálhat  ótalmául  a  pártokra  szakadt,  a  töröktol 
végromlásra  juttatott  magyar  hazának;  szóval  a  XVI.  századi  magyar  a 
reformációtól  nemcsak  lelke  üdvösségét  várja,  de  hazája  boldogulását  is 
reményli ;  valamint  hogy  a  középkori  magyar  is  nemcsak  vallásos  áhítattal, 
hanem  hazafiüi  tisztelettel  fordült  Szűz  Mária,  Szent  István  és  László 
alakjaihoz, 
sa^tó  mintha  "^  magyar   irodalmat   azonban   nem   annyira   a   reformáció  hódítása, 

^^^ttrci*^'  ™"^  ®  hódítás  fegyverei  érdeklik.  Magyar  iskolával  és  magyar  sajtóval 
küzdött  és  győzött  az  új  hit,  ügy  hogy  egyszerre  örök  dicsőségül  két 
nagy  vívmányt  ér  el,  megteremti  a  magyar  könyvirodalmat  és  nevel  hozzá 
magyar  olvasó  közönséget. 

A  hittérítő  ugyanis  együttal  iskolaalapító;  nem  elégszik  meg  azzal, 
hogy  elfogadtatja  az  üj  tanókat  a  községgel,  meg  is  akarja  benne  gyöke- 
reztetni; épen  azért,  mielőtt  más  falu  vagy  város  felé  venné  ütját,  előbb 
a  földesurat  vagy  a  fold  népét  iskolaalapításra  és  az  üj  hittől  áthatott 
tanító  fogadására  bírja.  így  keletkezik  a  szepesi  és  szász  városokon  kivül 
Sárospatakon  és  Debrecenben,  Nagyváradon  és  Kolozsvárt,  Tolnán  és  Sár- 
várt magasabb  rendű  iskola,  ha  a  százával  előállott  elemi  iskolákat  nem 
is  említjük.  —  A  reformátorok  azonkívül  jórészt  könyvnyomtatók  is  voltak. 
Prédikációikat,  vitairataikat,  vallásos  költeményeiket  sokan  a  maguk  nyom- 
dáján adják  ki,  mint  Heltai  Gáspár  Kolozsvárt,  Huszár  Gál  M.-Óvárt  és 
tartózkodása  más  helyein.  Ha  pedig  saját  nyomdát  nem  szerezhet  a  prédi- 
kátor, a  pártfogó  foürral  állíttat  fol,  a  milyen  volt  például  a  sárvár-üjszigeti 
Nádasdi  Tamás  jóvoltából. 

Az  iskola  és  sajtó  nemcsak  a  katholicizmus  ellen  szolgált  fegy- 
verül, hanem  midőn  a  reformáció  iránya  többfelé  ágazott,  az  üj  hit 
követői  egymás  ellen  is  fölhasználták.  Különben  az  a  szakadás,  mely  a 
protestantizmus  belső  erejét  annyira  meggyöngítette  és  az  ellenreformáció 
föléledését  oly  nagy  mértékben  elősegítette,  a  magyar  irodalomra,  csak 
szerencsének  mondható.  Az  ágostai  és  helvét  hitvallások  közötti  vetélke- 
désnek és  kivált  a  szentháromsághívők  és  az  unitáriusok  között  folyt 
elkeseredett  küzdelemnek  sokkal  több  irodalmi  terméket,  güny-  és  vita- 
iratot,    továbbá     vallásos    költeményt     köszönhetünk,     mint    általában    a 


Digitized  by 


Google 


A  PROTESTÁNS  KOR   ÁTTEKINTÉSE 


149 


protestantizmus  és  a  katholikus  egyház  mérkőzésének.  A  katholicizmuson  ^•^^  Miklós 
ugyanis  a  föllépő  új  hit  a  mohácsi  vész  után  rendkivül  könnyű  diadalt 
arat;  az  ó-egyházat  első  meglepetésében  annyira  elhagyja  az  erő-érzet, 
hívei  közül  úgy  elpártol  minden  kiválóbb  szellem,  hogy  a  szervezete, 
szertartásai  és  dogmái  ellen  intézett  támadások  egész  özönét  —  mond- 
hatni —  némán,  'megadással 
tűri.  Katholikus  vitairatok  — 
legalább  magyar  nyelven  — 
csak  a  század  második  felében 
állanak  elő,  midőn  a  trienti 
zsinat  világszerte  megindította 
a  katholikus  egyház  újraszer- 
vezését, nnidőn  a  kiváló  tudós 
és  államférfiú.  Oláh  Miklós, 
esztergomi  érsek,  (1554—65.) 
új  életet  lehel  a  magyar  katho- 
licizmus  haldokló  tagjaiba,  és 
főkép,  midőn  a  mindig  tanulni 
kész  Róma  hívei  eltanulják  a 
reformátusok  két  leghatható- 
sabb fegyverének,  a  magyar 
iskolának  és  sajtónak  haszná- 
latát, a  miben  az  egyház  új 
vezetői,  a  jezsuiták  csakha- 
mar mérkőznek  mestereikkel, 
sőt  támadóra  fogván  a  dolgot, 
e  korszak  legvégén  le  is  győ- 
zik elleneiket.  A  protestánsok 
módjára,  a  felekezeti  felfogást 
is  ők  szintén  összekötik  haza- 
fias eszmékkel. 

A  XVI.  századi  irodalmat 
tehát  legnagyobb  részben  val- 
lásos mozgalmak,  felekezeti 
küzdelmek  teremtik;  egyné- 
hány, nagyon  is  magánosan 

álló  világi  terméket  kivéve,  vallásos  íz  és  szín  ömlik  el  prózán  és  versen, 
tanításra  és  gyönyörködtetésre  szánt  műveken,  a  költészetnek  minden  faján, 
a  lírai,  az  epikus  és  drájnai  költeményeken  egyaránt.  Az  irodalmon  ural- 
kodó vallásos  szellem  pedig  első  sorban  protestáns;  katholikus  költészetről 
az  egész  korszakon  végig  sem  emlékezhetünk. 

Az  új  hit  követeli  a  nemzeti  bibliát  és  így  áll  elő  a  biblia  részben  való 
vagy  teljes  fordításainak  egész  sora ;  az  új  hit  támad  és  védekezik  és  így 


PiCEfidis  cffigicm  quifcjuis  dcpinxit  OLÁH  I, 
Viai  Apdlaam  fcdulus  aitc  manum; 


US 


Oláh  Miklós,  esztergomi  érsek,  arcképe  és  névaláírása. 


Digitized  by 


Google 


150  A  PROTESTÁNS  KOR  ÁTTEKINTÉSE 


^iwSaS^i?^  születnek  meg  a  nagyszámú  vita-  és  gúnyiratok;  az  új  hit  az  élőszó 
erejével  hódít  és  így  keletkeznek  a  magyar  prédikációknak  tömérdek  és 
vaskos  kötetei.  A  reformáció  beviszi  a  nemzeti  nyelvet  az  isteni  tiszteletbe 
és  ezért  fordítják  le  hivatott  és  hívatlan  költők  több  ízben  a  zsoltárokat, 
himnuszokat  és  szereznek  számba  is  alig  vehető  sokaságú,  templomi  hasz- 
nálatra szánt  énekeket;  a  reformáció  minden  hittételét  a  bibliára  építi  és 
ezért  foglalják  versbe  névtelen  és  névre  alig  érdemes  énekszerzők  a  bib- 
i!  liának,  kivált  az   ó-testamentomnak   szebb   részeit;   a   reformáció,   főkép  a 

i  kálvinizmus,   komorabbá   teszi   a   hívek   életfelfogását   és   ezért    támadnak 

azok  a  sajátságos  hazafiasan-vallásos  magyar  költemények,  melyeket  szer- 
zőik siralmaknak  neveztek. 

A  vallásos  szellem  azonban  nem  foglal  el  minden  lelket  és  nem 
hajt  a  maga  szolgálatába  minden  irodalmi  terméket.  A  magyar  nyelven 
folytatott  irodalmi  munkásság  maga  után  vonja  a  magyar  nyelvtudományi 
úttörő  műveit,  a  magyar  nyelvtan  és  szótár  első  zsengéit ;  a  reformációból 
folyó,  a  nép  felvilágosítására  irányuló  törekvés  hozza  létre  az  első  magyar 
nyelvű  történelmi,  jogi  és  természetrajzi  műveket.  Az  átalános  irodalmi  fel- 
lendülés még  egy  régi  műfajt,  a  históriás  énekek  kivesző  műfaját,  is  fölele- 
veníti egy  kis  időre  Tinódiban  és  társaiban ;  egyszersmind  új  költői  termé- 
keknek nyit  utat  két  irányban  is,  midőn  minden  vallásos  színtől  és  tanító 
célzattól  ment  hazai  és  főkép  külföldi  mondaforrásokból  merített  prózai  és 
verses  elbeszéléseket  nyújt  a  magyar  olvasó  közönségnek  gyönyörködte- 
tésül, és  a  midőn  az  egyházi  énekek  mellett  helyet  juttat  a  műköltészetben 
a  szerelmi  lírának,  az  eddigelé  megvetett,  a  nép  közé  száműzött  virág- 
énekeknek. 


^^>D^¥^ 


Digitized  by 


Google 


14.  A  könyvnyomtatás  kezdete  Magyarországon. 

JlELÓTT  TULAJDONKÉPENI  TÁRGYUNKRA     TÉRNÉNK,   előbb   a   kÖnyvnyom- 

tatás  első  termékeiről,  melyeket  ősnyomtatványoknak  (incunabula) 
nevez  a  bibliográfia,  kell  általában  egyet-mást  elmondanunk. 
Ezek  az  ősnyomtatványok,  melyeknek  határául  az  1500-ik  évet 
szokás  fölvenni,  a  csínt  és  fényt  illetőleg  távolról  sem  közelítik  meg  a  középkor- 
nak sokszor  rendkívüli  pazar  módon  készített  és  díszített  kéziratait.  Csak 
lassan,  midőn  a  könyvnyomtatók  Olaszországban  a  szebb  kéziratokat  vették 
mintákul,  nyer  a  nyomtatvány  díszesebb  külsőt.  A  kezdetlegességnek  lehet 
tulajdonítani  azon  körülményt,  hogy  Mátyás  király  nagyhírű  könyvtárából, 
mint  föntebb  láttuk,  az  eddigi  kutatások  szerint  a  125  kódexen  kívül  csak 
egy  ősnyomtatvány  maradt  fenn. 

Az  ősnyomtatványokat  kezdetben  főkép  hártyára  nyomtatták.  Midőn  a   ősnvomtat- 
könyv  már  nem  képez  dísztárgyat,  hanem  a  tanulmányozás  segédeszközévé  ^ 

kezd  válni,  akkor  a  hártyát  a  papiros  váltja  fel,  mely  vastagságra  és  szépségre 
gyakran  megközelíti  a  hártyát.  A  könyvek  alakja  kezdetben  az  ívrét  (folio) 
volt,  de  a  nehézkes  használat  miatt  nemsokára  negyedrétű  alakban  nyo- 
matták azokat  1467-ban  már  nyolcadrétű  munkák  is  láttak  napvilágot.  Az 
ősnyomtatványoknak  eleinte  nem  volt  külön  címlapjok,  hanem  az  első  lapon 
van  a  fejezeteket  felsoroló  tartalomjegyzék;  vagy  pedig,  mint  a  Thuróczi- 
krónikánál   is   látható,   ajánló  levéllel  kezdődik:   Ad  egregium  dominum 

Thontam  de  drag prefatio  iohannis  de  thwrocz:  in  primum  librum 

chronice  hungarorum  foeliciter  incipit.  Tulajdonképeni,  most  dívó,  bár 
rövidebb,    címlapokkal   csak    később   találkozunk.    A    munka    rendesen   a 

következő  szavakkal  végződik :  Explicit  liber,  qui  dicitur vagy  Finiuni 

feliciter Ezt  látjuk  a  Thuróczi-krónikának  brünni  kiadásánál,  mely  így 

végződik :  Hlustrissimorum  hungarie  regum  chronica  ....  finit  felicius. 
Az  ily  végsorokból  (colophon)  megtudjuk  a  könyv  címét,  a  nyomtatás  helyét 
és  idejét  és  a  könyvnyomtató  nevét,  a  kinek  műhelyében  a  mű  készült. 
A  lapszámozás  csak  a  XV.  század  80-as  éveiben  kezdődik ;  akkor  is  csak 
a  levél  első  lapját  látták  el  római,  majd  arabs  számokkal.  Hasonlókép  áll 
a  dolog  a  signaturáJ^eA,  vagyis  az  ívek  sorrendjét  jelző  betűkkel.  Ezeket 
is  ez  időben  kezdik  használni. 


Digitized  by 


Google 


152 


A  KÖNYVNYOMTATÁS  KEZDETE  MAGYARORSZÁGON 


ván'^o"/ dTsí/-"  ^  kön}rv   külső   díszét  nagyban   emelték  a  szép  és  tiszta  nyomáson 

*ése  és  papiroson  kívül  a  kezdőbetűk  (initiale)  és  fametszetek.  Az  iniciálék 
befestése  és  a  fametszetek  színezése  a  miniátorok  és  illuminátorok  dolga 
volt.  Minthogy  a  festés  tetemes  összegbe  került,  a  könyvnyomtató  az  iniciálék 
helyét  üresen  hagyta  vagy  pedig  a  szöveg  betűjénél  jóval  kisebbel  jelölte 
meg  a  befestendő  betűt,  hogy  a  miniátor  el  ne  téveszsze.  A  tulajdonos  azután 
ezekhez  fordult.  Az  iniciálékat  rendesen  vörössel  és  kékkel  festették  be. 
A  miniátorok  azonban  sokszor  a  fejezetek  elejére  díszes  polychromba  foglalt 
arany  iniciálékat  festettek,  a  könyv  első  lapját  pedig  vörös,  kék,  zöld  és 
fehér  arabeszkes  díszkerettel  vagy   szalagdíszszel   ékesítették.  Egy  1476-ki 

velencei  Plinius-kiadásban,  mely  az 
1882-ki  könyvkiállításon  is  látható 
volt,  a  díszesen  festett  kezdőbetűk 
híres  rómaiak  és  görögök  képeit 
foglalják  be.  A  XV.  század  vége 
felé  már  fametszetű,  virágos  díszí- 
tésű iniciálék  kezdenek  divatba 
jönni.  A  fametszetek  kifestésé  is 
utólag,  sokszor  nagyon  későn  tör- 
tént. Ezt  látjuk  Thuróczi  króniká- 
jánál. Vannak  példányok,  melyekben 
a  fametszetek  ki  vannak  festve,  de 
vannak  olyanok  is,  melyekben  a 
festés  hiányzik.  Az  ily  példányok 
kön5^észeti  tekintetben  becsesebbek. 
Gutenberg  találmánya  a  föl- 
találás után  mintegy  húsz  évvel 
jutott  el  hozzánk.  Geréb  László 
budai  prépost  és  alkancellár  a  mi- 
veltség  terjesztésének  e  fontos  esz- 
Hess  András  közéről  hírt  vévén,  1472-ben  Hess  ANDRÁst  Velencéből  Budára  hívta  s 
vele  állíttatta  föl  az  első  hazai  nyomdát,  megelőzve  ezzel  több  külföldi  államot, 
mint  Németalföldet,  Angol-  és  Spanyolországot,  sőt  Cseh-  és  Lengyelországot, 
Ausztriát.  Nyomdájának  két  termékét  ismerjük.  Az  egyik,  mely  év  nélkül 
jelent  meg :  Magni  Basilii  Leonardi  aretini  in  opusculü  de  legendis  poeticis 
címet  visel,  s  a  IS-fk  levélen  van  a  kolofonja:  Sic  finis  libelli  Basilii  est 
per  A.  H.  E  két  betű  Hess  András  nevének  kezdőbetűje.  A  másik  már 
vaskosabb  munka,  s  kisívrétű  67  levélből  áll;  ez  a  Chronicon  Budense 
név  alatt  ismeretes  magyar  krónika,  mely  a  magyar  történetet  a  hunok 
eredetétől  kezdve  Mátyás  király  megkoronáztatásáig  tárgyalja.  A  munka 
Geréb  Lászlónak  van  ajánlva  s  mostanáig  tíz  példányban  ismeretes.  A 
kolofon  szavai  szerint:  Finita  Bude  Anno  dni  M.CCCC.  LXXIIL  in 
vigilia  penthecostes :  per  Andrea   Hess.   Mint   a  mellékleteink   közt  levő 


XVI.  századi  könyvnyomtató  műhely. 


Digitized  by 


Google 


A  KÖNYVNYOMTATÁS  KEZDETE  MAGYARORSZÁGON 


153 


hasonmáson  látható,  e  nyomtatvány  az  olasz  hatást  hordja  magán,  a 
menn3áben  nem  az  akkor  szokásos  gót  betűkkel,  hanem  a  kerek  (római) 
típussal  készült,  melyet  Hess  Olaszországból  hozott  magával. 

Azonban  a  budai  nyomda  nem  volt  hosszú  életű.  Alig  született  meg, 
már  is  elenyészett  nyomtalanul.  Mi  volt  a  megszűnésnek  oka,  arra  nézve 
nincsen  semmi  adat.  Elemi  csapás  érte-e  a  nyomdát,  vagy,  mint  némelyek 
állítják,  Hess  halála  miatt  szűnt  meg,  biztosan  nem  állíthatjuk.  Hess  halála 
még  nem  lett  volna  elegendő  ok.  Hisz  tudjuk,  hogy  ez  időben  már  több 
magyar  ember  dolgozott  külföldi,  főkép  olaszországi  nyomdákban,  így 
Nagyszebeni  Tamás  1 472-ben  Mantuában,  később  Modenában,  Brassai  András, 
1476  óta  Velencében,  Erdélyi  Bernát  1478  óta  Paduában,  Magyar  Péter 
1482  óta  Lyonban,  Feketeiialmi  Márton  1484-ben,  Garai  Simon  pedig 
1491  óta  Velencében.  Ezek  közül  bizonyára  nieg  lehetett  volna  nyerni 
valamelyiket  a  nyomda  to- 
vább vezetésére.  Tény  az, 
hogy  ismét  a  külföldhöz 
kellett  fordülni.  Közvetítőül 
szolgáltak  a  budai  nyomda 
megszűnése  következtében 
keletkezett  budai  könyv- 
árusok, a  kik  1484-től  1525- 
ig  Nürnbergben  és  Velen- 
cében nyomatták  különösen 
a  hazai  egyházak  számára 
szükséges  könyveket,  ösz- 
tönözte őket  erre  Mátyás 
királynak  a  Budai  Kró- 
nika megjelenése   után  hat  Heyden  Sebald  négy  nyelvű  iskolai  könyvének  utolsó  lapja. 

évvel     kiadott     rendelete, 

melyben  az  egyházakat  misekönyveik  és  breviáriumaik  kinyomatására 
utasította.  S  1480-ban  meg  is  jelenik  Veronában  az  első  missale,  e  címmel: 
Ordo  missalis  secundum  ritum  dominorum  ultramontanorum.  Az  1484 — 
1525-ig  terjedő  időszakból  tizenegy  könyvárus  nevét  ismerjük.  Megemlítendő 
közülök  Fegek  Tibold,  ki  1488-ban  Ratdolt  Erhard  augsburgi  nyomdásznál 
kinyomatta  Thuróczinak  a  magyar  királyok  arcképeivel  és  számos  csataképpel 
díszített  krónikáját.  E  munkából  két  oly  hártyára  nyomtatott  példány 
van  a  Múzeum  könyvtárában,  melyben  Fegemek  Mátyás  királyhoz  intézett 
ajánló  levele  arany  betűkkel  van  nyomtatva. 

Döntő  befolyással  volt  a  nyomdászatra  a  reformáció.  Ennek  terjedésével 
csakhamar  gondoskodni  kellett  a  szentírásnak  és  tankönyveknek  anyanyelven 
való  készítéséről.  A  XVI.  század  első  nyomtatványai  még  nem  a  hazában 
készültek.  Krakkó^  melynek  nagyhírű  egyetemét  a  magyar  ifjak  nagy 
számmal  látogatták,  volt  a  szellemi  táplálék  megteremtője.  Vietor  Jeromos 


Magyar 

Íomdaszok 
:Qir51dön 


T  Qwá  hécc  pmann  refirámt 
«)af  ícwwt  ícb  Oé  Ocr  folcl?0  wunfd'.t 
<Co  m5  pbporoíeösicij  tat  jcgnaiace^ 
IHyc^  ticUt^  ncUm  t^voanotmi 
T  Tanmnitmnbircprétcor.  mon^yat 
^d)  wurtfcb  O^r  ebcrt  aud)  {i>  uicU 

FINIS. 

Eormula:  pucrorum  cxítum 
efcholaroganaum 


Digitized  by 


Google 


154 


A  KÖNYVNYOMTATÁS  KEZDETE  MAGYARORSZÁGON 


EPISTOL^ 

pavli  lingva  hvn 

tíARJCA  DONATAE. 

AZ    ZENTH    PAAL 
leudey  magyar  nyélaen« 


gy!i?^íyoiít2t-  nyomdájából    kerültek   ki  a   legelső   nyomtatványok :   Az  első  ezek  között 

ványok     HcydcH  Scbald :  Pueriliunt  colloquiorum  formuláé  című  munkája  (1531.), 

melynek  egyetlen   csonka  példánya  a  Nemzeti   Múzeum   birtokában  van. 

Utána  következik :  Komjáthi  Benedek  által  fordítva  Szent  Pál  levelei,  mely 

1533-ban    Perényi    Gábor    özvegyének,    Frangepán    Katalinnak    költségén 

jelent  meg.   Nagybecsű  e 

nyomtatvány  már  azért  is, 
mert  ez  a  magyar  iroda- 
lomnak máig  fenmaradt 
első  nyomtatott  emléke. 
Mintegy  19  magyar  nyom- 
tatvány került  ki  a  krakkói 
nyomdából,  melyek  közül 
nevezetesebbek:  Gálszécsi 
Istvánnak  töredékben  fen- 
maradt :  Énekes 'könyve 
(1536),  Székely  István: 
Keresztyénség  fundamcK- 
tornáról  való  rövid  tanú- 
sága (1544);  ugyanannak 
Zsoltár-könyve  ( 1 548);  Dé- 
vai Mátyás:  Orthogra- 
phia  Ungaricaía.  (1549.) 
Krakkó  mellett  még  Bécs 
említendő,  hol  Singrenius 
János  nyomdája  működött 
Az  ő  jól  berendezett  nyom- 
dájában látott  napvilágot 
Pesti  Gábor  több  munkája. 
Hazánkban,  félszáza- 
dos szünet  után,  az  első 
nyomda  Erdélyben  keletke- 
zett; ez  az  1529-ben  léte- 
sített nagyszebeni  nyomda, 
de  a  mely  rövid  életű  volt 
Csak  a  nagyhírű  Hontbr 
jÁNOSnak  sikerűit  1535-ben  oly  nyomdát  felállítani  szülővárosában,  Brassó- 
bein, mely  huzamosb  ideig  virágzott.  A  bázeli  egyetemről  hazajővén,  az  ott 
szerzett  készletekkel  ruházta  be  nyomdáját,  melyből  latin,  német,  sőt  görög 
munkák  is  kerültek  ki.  Nevezetes  e  nyomda  arról  is,  hogy  papirszük- 
ségletét  magyar  papirmalomból  fedezte. 

De    legnevezetesebb,    mert    legelső    magyar    nyomda,    a  vasmegyei 
Sárvár  mellett  fekvő    újszigeti  nyomda   volt,   melyet  1536-ban   Nádasdy 


Konjáthi  Benedek :  Szent  Pál  leveleinek  címlapja.  (1533.) 


Digitized  by 


Google 


A  KÖNYVNYOMTATÁS  KEZDETE  íMAGYARORSZAGON 


155 


Tamás  horvát  bán,  későbbi  nádor  állított  fel,  s  annak  vezetését  Sylvester 
jÁNOSra,  ki  1536-ban  az  újszigeti  iskola  tanítója  volt,  majd  AbAdi  BENEDEKre 
bízta.  E  nyomdának  két  terméke  maradt  fenn,  mindkettő  Sylvesteré :  egyik 
a  Magyar-latin  nyelvtan  (1539.),  másik  az  Új  tcstamcfüum  (1541.),  mely 
gót  betűkkel  van  nyomtatva  s  fametszétű  képes  iniciálékkal  díszítve.  1541 
után    az    újszigeti    nyomda,   talán    a    törökök    pusztítása    következtében, 

megszűnt,    s   a    követ-     

kező  tizenhét  év  alatt, 
valamint  előbb,  úgy 
most  is  Krakkó  látta  el 
a  hazát  magyar  nyom- 
tatványokkal. 

Azon  három  ma- 
gyar város  közül,  me- 
lyeknek a  XVI.  századtól 
fogva  van  virágzó  nyom- 
dájuk, Kolozsvár  áll  első 
helyen.  Heltai  Gáspár 
1550-ben  hazajővén  a 
wittenbergi  egyetemről, 
HoFGREFF  nyomdászszal 
egyesűit,  s  egy  korá- 
hoz képest  jól  felsze- 
relt nyomdát  állított  fel, 
melynek  szép  betűi,  csi- 
nos iniciáléi  és  díszí- 
tései voltak.  Nyomdász- 
társának  megférhetlen 
természete  miatt  1553- 
ban  visszavonult  a  nyom- 
dától, s  1553— 59-ig 
Hofgreff  maga  vezette 
azt.  1559-ben  ismét  át- 
vévén, ő  volt  a  nyomda 

tulajdonosa  egész  1575-  Konjáthl  Benedek:  Szent  Pál  leveleinek  első  lapja. 

ben  bekövetkezett  halá- 
láig. Utána  özvegye,  majd  fia  bírta.  Nyomdájából  néhány  német  és  latin 
könyvön  kivül,  számos  magyar  theologiai,  költői  és  tudományos  munka 
került  ki.  Mint  legnevezetesebbek  említhetők:  a  Martinuzzi  által  kiadott 
Ritus  explorandae  vertíaiis  (1550),  Tinódi  Sebestyén  Croniká}a  hang- 
jegyekkel, a  Hofgreff-féle  Énekes-könyv,  Száz  fabula  Aesopnsból,  Werbőczi 
Törvénykönyve,  a  Cancionale  azaz  históriás  énekes-könyv,  s  több  más. 
E  kor  szebb  nyomtatványai  közé  tartozik  Heltai  Chronikája. 


Ujsziget 
Kolo2s\ 


olo2svár 


kZ  ROMA  VAROSA  BÉLIEK/ 

nek  yrth  zcnth  Pal  Leuelnck  reivydat 
ualo  Mágyaríag  aesercdmc^ 

YNth    jehth 
Hícronymus. 
mongya     (es 
yttha  ^5  phi^ 
Icmonnak  irth 

;wr  iíenrh  Pal 
Apaftalrh  hy^ 

, newct  kcgyg 

vejeteken  ncvui  mymh  »y  Aadalma$  nye^ 
rdcgeth  magának  tulaydonytotca  í  levnh 
f^nny  ast  Ser^ító  Pauhis  prcxrónfulful/kyth  , 
•5  CnriíhiíhaK  megh  nyerth/  miképpen  oU 
UaíTuk  35  apoftoloKnak  iarafokrol  ynh  kc^ 
nywnck  tyjea  hartnadyí<  rejeben,  Ifmeg^ 
len  nemclyekedi  yr  kyk'ajth  itiongyak  ho^ 
gy  aj  Sído&gban  mondatot  Saulnak  /  c$ 
35  megh  t^res  íFoi'duIas'A^tan/ne>3/5thcs  d 
val  tojcatta  lertrtí.  De  35  Origencf  döAor^ 
tiak  mondaíá  ?svclekedefc  tethcyk  lobnak 
SS  alkohnacosbnak*  Mykrppen  aj  o  c^r^ 


Digitized  by 


Google 


156 


A  KÖNYVNYOMTATÁS  KEZDETE  MAGYARORSZÁGON 


A  debreceni 
nyomda 


Vándor- 
nyomdák 


corróze  cgí>íí%)f€l  ecs  bíkcíígv/el  meg  hos 
-'  '^r^eámi^éf^^  anyaaft  cgyhaáiflk  yp# 

Uban  ízcíuli  Ambrjo^--  n^yan  ^^a 

mv€űMwcosyt£©>mJnk  Icíifl 

tana  c^f  ^  coriii  liaíitiíne 


Magyarországnak  legnevezetesebb  nyomdája  a  debreceni  volt,  melyet  a 
kassai  fogságából  Debrecenbe  menekült  pap,  Huszár  Gál  1561-ben  alapított: 
Melius  Péter  debreceni  prédikátornak  három  munkáját  adta  ki.  Huszár 
Gál  innen  Komjátiba  ment,  hol  mint  lelkésznek  saját  nyomdája  volt;  1574 
körül  kiadta  Énekes-könyvéi.  A  debreceni  nyomdászok  közül  mint  tevé- 
kenyeket kell  kiemelnünk:  Török  MiHÁLYt,  kinek  nyomdájából  került  ki  a 
nemrég  feltalált  Szegedi  Gergely  Énekes-könyve  (1569.)  ő  utána  következett 
Komlós  András,  a  lengyel  nemes  származású  Hoffhalter  Rafael,  eredeti 
néven  Skrzetuski.  —  E  század  nyomdái  közül  még  a  bártfai  érdemel 
említést,  metyet  Gutgesell  Dávid  1578-ban  állított  fol,  s  melyben  a  század 
végéig  több  magyar,  latin  és  német  munka  jelent  meg. 

Az  itt  felsorolt 
nyomdákon  kivül  volt 
hazánkban  több  vándor- 
nyomda. A  nyomdák 
ugyanis  a  reformáció 
szolgálatában  állottak. 
E  körülmény  fölkeltette 
az  állam  és  a  kath. 
egyház  figyelmét ;  s 
mindenképen  nehézséget 
s  akadályokat  gördítet- 
tek azok  felállítása  elé; 
sőt  üldözték  is.  Nem 
csoda  tehát,  hogy  nem 
volt  állandó  maradásuk. 
Vándorbottal  kezökben 
jártak  városról  városra, 
s  a  hol  némi  nyugal- 
mat találtak,  letelepedtek, 
pártfogókat  kerestek,  hogy  hozzáfoghassanak  munkájok  szedéséhez,  nyo- 
másához, sőt  még  eladásához  is.  Vásárok  alkalmával  kiterítik  ponj^ájokat 
s  kínálják  mindenkinek.  Majd  ismét  más  helyre  mennek  s  ismét  újra  kezdik, 
úgy  mint  már  előbb  tették.  Csak  a  lelkesedésnek  s  buzgó  szilárd  akaratnak 
lehetett  tulajdonítani,  hogy  ily  körülmények  között  e  korban  a  nyomdászok 
egyáltalában  annyit  is  tudnak  felmutatni,  mint  a  mennyit  tényleg  tettek. 

Ily  vándor-nyomdász  volt  egy  ideig  a  már  említett  Huszár  Gál  ref 
prédikátor,  ki  1560  előtt  Magyar-Óvárt,  Komjátiban,  végre  Pápán  dolgo- 
zott. Ilyen  volt  Hoffhalter  Rafael  s  fia  Rudolf,  kiknek  Váradon,  Gyula- 
fehérvárt, a  muraközi  Nedeliczen,  Alsó-Lendván,  ismét  Váradon,  rövid 
ideig  Debrecenben  volt  nyomdájok.  Vándor-nyomdája  volt  az  e  század 
egyik  legtermékenyebb  írójának  Bornemissza  Péter  ev.  superintendensnek, 
ki   nagyterjedelmű   munkáit    Semtén,  Detrekőn,  Rárbokon  1574-től  1582-ig 


^ 


Gálszécsi  István  Énekes-könyvének  kolofonja.  (1536.) 


Digitized  by 


Google 


A  KÖNYVNYOMTATÁS  KEZDETE  MAGYARORSZÁGON 


157 


nyomatta  ki.  Manlius  János  1582-től  1602-ig  kóborolt  Nemetüjvárott, 
Monyorókeréken,  majd  Német-Siczen,  Német-Keresztúron,  s  végre  Sárvártt. 
Nevezetes  még  Manskovit  Bálint  nyomdája,  kit  Galgócról  Vizsol3^a  hívtak 
meg  s  a  kinek  műhelyéből  került  ki  Károlyi  Gáspár  három  kötetes  ívalakú 
bibliája.  De  a  XVI.  század  vége  felé  már  a  katholikusok  sem  maradtak 
tétlenül.  Telegdi  Miklós  1577-ben  megvette  a  bécsi  jezsuitáknak  évek  óta 
heverő  nyomdáját,  s  azt  Nagyszombatban  felállította;  első  terméke  saját 
Evangéliumok  magyarázatának  ü.  része,  mely  »Az  Felséges  Romai 
chaszamac  kegyelmes  engedelméből*  jelent  meg. 

A  könyvnyomtatás  terjedésével  együtt  járt  a  könyvek  olcsósága,  a  Könyvtárak 
mi  lehetővé  tette,  hogy  nemcsak  főurak  és  gazdagok  gyűjtöttek  köny- 
veket, hanem  a  kevésbbé  tehetősek  is.  Az  egyházi  rend  tagjai  közül  e 
században  Oláh  Miklósnak  volt  könyvtára,  ki  tudósokat  és  tanulókat 
könyvekkel  is  megajándékozott.  Monoszlói  Gábor  könyvtárát  a  pozsonyi 
káptalannak  hagyta.  A  világiak  közül  jeles  könyvtára  volt  a  Fuggerek^ek 
Vöröskőben,  Nádasdy  Tamásnak  csepregi  várában,  melyből  néhány  darab 
a  budapesti  egyetemi  könyvtárba  került;  a  híres  Sambucus  (Zsámboki) 
Jánosnak  könyvtárában  a  nyomtatott  könyveken  kivül  igen  becses  kézirat- 
gyűjteménye is  volt.  A  protestánsok  közül  Szegedi  Kis  István  reformátor 
könyvtára  a  200  kötetet  jóval  meghaladta.  Halvepopius  Pál,  beszterce- 
bányai tanító  könyvtárának  jegyzéke  (1596  körül)  a  besztercebányai 
levéltárban  őriztetik.  A  számos  újan  keletkezett  iskolák  mellett  is  voltak 
néhol  becses  könyvgyűjtemények,  ilyen  a  brassai,  melyet  Honter  János 
alapított  s  idővel  egyike  lett  a  legnagyobbaknak. 


Singrenios  J.  1538-iki  nyomdai  jelvénye. 


Digitized  by 


Google 


15.  Vallásos  irodalom. 

I. 

Bibliafordítók. 

REFORMÁCIÓ  MOZGALMAI  ÉS  KÜZDELMEI  rányomják  bélyegüket  a  XVI. 

század   egész   irodalmára;    vallásos,    főkép    protestáns    szellem 

uralkodik  az  irodalom  legnagyobb  részén. 

A  vallás  szükségletére  szánt  termékek  között  első  helyet 
foglalnak  el  a  magyar  bibliafordítások.  A  reformációt  bátran  mondhatjuk  a 
biblia  renaissanceának  és  valóban  a  magyar  hitújításnak  is  érdeme  marad, 
hogy  ekkor  jut  a  magyar  nép  kezébe  a  teljes  biblia,  az  emberiség 
mívelődésének,  erkölcsi  fejlődésének  e  leggazdagabb  kincsesbányája.  A 
reformáció  a  biblia  tekintélyére  építvén  összes  hitelveit  és  egész  szervezetét, 
hazánkban  is  első  kötelességének  tartotta  a  bibliának  mennél  szélesebb 
körben  és  mennél  közvetlenebbül  való  ismertetését;  siettek  tehát  az  első 
reformátorok  —  s  példájokat  követte  majdnem  minden  tollforgató  prédi- 
kátor —  hogy  az  ó-  és  újszövetséget,  legalább  főbb  részeiben,  versben  és 
prózában  átültessék  a  magyar  nyelvbe.  E  helyütt  csak  a  prózai  fordításokat 
soroljuk  elő. 
Az  eisö  biblia-  Előbb  azonban  ki  kell  jelentenünk,  hogy  a  XVI.  század  bibliafordításai 

fordítók  j  >        ö^ 

között  nincs  katholikus  szinű,  még  olyan  sem,  mely  katholikus  irotol 
származott  volna.  A  XVI.  század  két  legrégibb  bibliafordítóját,  névszerint 
Komjáthi  Benedeket  és  Pesti  Mizsér  Gábort  tévedés  volt  az  ó-egyház 
híveihez  sorozni  és  még  nagyobb  tévedés  fordításaikban  katholikus  egyházi 
munkákat  látni.  Mindketten  a  reformáció  követői  és  ha  nem  tagadták  is 
meg  nyíltan  a  pápát  és  nem  esküdtek  is  föl  az  ágostai  hitvallásra,  mind- 
ketten a  protestantizmus  szellemében  dolgoztak  és  a  katholikus  egyház 
ellenére  adták  ki  az  új  szövetség  egyes  részeit. 

E  szerint  a  református  magyar  bibliafordítók  sorát  Komjáthi  Benedek 
nyitja  meg,  ki  az  újszövetség  egyik  legnehezebb  részét  Epistolae  Paüli 
lingua  hungarica  donatae  —  Az  zenth  Paal  leueUy  magyar  nyeluen 
1532-ben  fordította  Nyalábvárában,  Perényi  Gábomé,  Frangepán  Kataün 
udvarában  és  Krakkóban  adta  ki  1533-ban  úrnője,  Perényiné  költségén. 
Munkája  a  Vulgata  után  készült,  de  a  protestáns  fölfogás  nyilván  kitűnik 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM  159 


az  előszóból  és  az  Roma  varosa  bélieknek  yrth  levélhez  fűzött  niagyará- p^^*|^j!^^^5j\^^^^. 
zatábóL  A  fordítás  nagyon  is  magán  viseli  az  első  kísérlettel  járó  küz- 
ködésnek  nyomait ;  Komjáthi  nyelve  rendkívül  nehézkes,  szolgailag  latinos ; 
előadása  homályosságát  maga  is  érezte,  mert  többször  mentegeti  magát  és 
mert  hibáján  körülírásokkal,  bőbeszédűséggel  igyekszik  segíteni.  Különben 
Szent  Pál  levelei  az  első  magyar  nyomtatott  mű,  melyet  épen  ezért 
1885-ben  az  Akadémia  hasonmásban  üjra  lenyomatott. 

?\z  újszövetségből  már  többet  bocsátott  közre  Pesti  Mizsér  Gábor, 
a  ki  a  négy  evangéliomot  adta  a  magyar  nép  kezébe  1536-ban  Bécsben 
(Wij  TestamefUum  magijar  nijeluen),  a  kit  egyébiránt  mint  Ezópus 
meséinek  első  fordítóját  és  mint  az  első  magyar  szótár  szerkesztőjét  is 
nagyrabecsűl  a  magyar  irodalomtörténet.  Művét  és  őt  magát  azért  tar- 
tották katholikusnak,  mivel  összetévesztették  Pesti  Gábor  gyulafejérvári 
kanonokkal  és  ugocsai  főesperessel,  holott  Pesti  Mizsér  talán  sohasem 
szenteltette  íol  magát  pappá,  hanem  magasabb  míveltségű  magyar  tudós 
humanista  módjára  élt  Bécsnek  a  reformációtól  nem  idegenkedő,  a  huma- 
nizmusnak fölöttébb  kedvező  városában.  Pesti  stílusa  merőben  ellentéte 
Komjáthiénak :  rövid,  sőt  tömött,  mégis  világos.  Szintén  a  Vulgata  után 
dolgozik,  de  használja  Erasmus  magyarázatait.  Humanista,  egyszersmind 
protestáns  voltát  bizonyítja,  hogy  egyaránt  tűzte  ki  műve  céljául  a  magyar 
népet  az  igaz  hitben  erősíteni  és  a  magyar  nyelvet  a  többi  mívelt  nyelvek 
mintájára  fejleszteni. 

Az  egész  újszövetséget  Sylvester  jÁNOSnak  köszönhetjük,  a  ki  syivester  János 
1541-ben  Sárvár-Újszigeten,  Nádasdy  Tamás  költségén  adta  ki  fordítását 
Vy  TestametUü  Magár  nelwed  címmel.  Sylvester  sokban  hasonlít  Pesti  Mizsér 
Gáborhoz,  nemcsak  azért,  mivel  őt  is  többen  a  katholikus  egyház  hívének 
tartották,  nem  is  azért,  mivel  életök  végét  mindketten  Bécsben  töltötték, 
talán  egymással  jó  barátságban,  hanem  és  sokkal  inkább,  mivel  mindketten 
humanista  míveltségben  nevelkedtek  és  majdnem  azonos  irodalmi  munkás- 
ságot folytattak.  A  XVI.  század  számtalan  magyar  írója  között  alig  van 
érdekesebb  és  rokonszenvesebb  alak  Sylvestemél,  a  ki  a  szigorú  vallásos- 
ságtól vezetett  reformátorok  és  prédikátorok  korában  ugyanazon  humanista 
szellemtől,  a  renaissancenak  ugyanazon  éltető  lehelletétől  volt  ihletve,  mint 
Balassi  Bálint.  Joggal  tekinthetjük  úgy,  mint  némi  részben  e  nagy  költőnk 
úttörőjét;  mert  míg  e  kornak  minden  tudósa  és  bármely  felekezetű  papja 
csak  megvetéssel  és  gyűlölettel  emlékezik  a  népi  eredetű  és  profán  tartalmú 
virágénekekről,  addig  Sylvester  elég  vakmerő  a  magyar  nép  e  po'ésisét  a 
bibliával  állítani  egy  sorba  és  a  kettőnek  képes  kifejezéseit,  költői  nyelvét 
egyenlő  magasztalásban  részesíteni.  Hánytvetett  élete  sem  kevésbbé  viszon- 
tagságos, mint  az  első  magyar  szerelmi  lirikusé:  csakhogy  őt  nem  a 
katonáskodás  és  a  fékezhetetlen  szenvedély  sodorják  bajba  és  bújdosásba, 
mint  Balassit,  hanem  a  tudományszomj,  a  humanista  vérmérséklet.  Szinyér- 
váralján  született  1505  táján,  1526 — 27-ben  a  krakkai  egyetem  hallgatója. 


Digitized  by 


Google 


160 


VALLÁSOS  IRODALOM 


Élte  legboldogabb  és  legmunkásabb  éveit  Sárvár-Újszigeten   töltötte  az  ő 
hires  maecénása,  Nádasdy  Tamás  udvarában;  itt  írta    1539-ben  az  első 


Jí%   MACAH   KIPNEK    K]   BZT 
OLYASSÁ 

'■"íXofífőf  öltolfoü  rtjSwn  n?fe^  0:5.  íftfn/ 
a^  fíí  í^irt  imj  píqw  mfö  otlo  fiW. 
SSii^go  (ilrFud  f ol  mofí  $0  ncfrb  t^  álról/ 

'3l^profffafau5f  |^|^f&/  iwrt  fl^c^  flC^  iftrn 

JL\9t^t/  ^e^tncs  itt  mm  Itfet  tltu  n«u<b. 
S'f  r^  tráfbon  ^ol  mo^an  {9  neHrt^  c^  ólhif/ 

•9u(rt  biu  múitk/^o^  ((nft  nr  ménexf  ma^őf. 
fí^h' «8tbou(/($  8óródúl  (ri>t>f  ^tőFui 

oS^qÍ  Dofa  rf9t>(n/^ol  nefrt)  (k;.  tít  S^agoruf. 
5d^ínb(n  ttípncf  o^  ú  ifci<9Ín''t)09  iitt'iibcn.(tXi(t(n 

^órufrííií  úUn/mitibtn  imQqa  nefloif* 
Sff  pa^n  «^rei)fe(  fiiii*^  itt  oa^n  taJt  foto  pí^/. 

%tt  DO^on  (K^tubomÁií  mríi  óróP  \\tttt  ab . 
ttlh  frnír  pű^on  itf/  mellbfn  mífor  í^cl  órófff 

S(Í/iii(í(a!Ctnenri(»l  ^öiro/ ^alőlro  menr. 
H^  ft  ttrnnt  f i^rt/mfg  páít/óróf  ilftff  ({f  öb 

2^|(nf  bífol^hinr^tóbb  ()i^ob«lniob  axirf* 
jlnnrf  o^tit  foÍQcAt  mtnbrnfor  (í§tft  fúrbutf/ 

Annef  mfn^nFor  (i^tga^  ől^o^ofof• 
fl^btt  e^|>o^^a  oi^fn/9  ikn)  |)ág  mifor  1^  műn5 

Sobogof  c|  ilutttt/  vtf^ttd  t\  goinloP. 

«8pluc|lcr  2|ono^  i^úi< 


Az  első  magyar  nyelven  ín  disztichonok.  (Sylvester  Új  testamentumának  bevezetése.) 

magyar  nyelvtant  (Gramatica  Hvngaro-LcUina  in  usunt  puerorü  recés 
scripta),  itt  fordította  le  1541-ben  az  egész  újszövetséget.  Humanista 
voltát   mi  sem  bizonyítja  inkább,  mint  hogy  írói  és  tanítói  működésében,  a 


Digitized  by 


Google 


m 


^aáárnrftwnnidTcf 


fMraMft  ffá^n. 


Sylvester  János  Üj  testamentumának  címlapja.  (Nyom.  Újszigetben,  1541.) 


Beöthy,  Magyar  irodalomiöríénetihez. 


4ít.  Athenacum  kiat 


Az.  Aihcni 

Digitized  b^ 


L^e 


Digitized  by 


Google 


O 


%    o    S   5  ^    '^U 
t^  \#    »-    í;  *-  öj 

V^  V   ^  5   *  ••    í^ 


^  f^^^fff  % 


I 

:5 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM 


161 


pártfogójától    biztosított    gondtalan    helyzetében    sem    hagyta    nyugton   a 
tudományszomj,  hanem  arra  bírta,  hogy  már  meglett  férfikorában,  1534-ben 


f  crfg  níp  nO^lá  t^  lótö/ííf^írrfrf  tán  O^íjcnncf  • 

tf(,fttfaröfrtof  fcie&cfmc  eoía/{e!Páftn  '^n  ^*^í>««  ember  Dalo/j^ 
<í(pn  áacre^tt  «ofo/  M<eC^i4  «U9  lőtl^otna  fi  Wlna/  {et  ne  tii 
lötíxitra  MÍoeűLlctta  Bíptttí/ N  míuel  ember  forbeíi  alíopűtfd 
tan  f  if^iH  ember  wfo.49  el'oí  el  f  lefirfn  fel  Ifm  eflá  wHw  föra 
hoé  "<e<  »«f9  látt>of  nő/  meri  ö^on  t>oIo  ofo.  40  míloraií  fl^'Sí* 
íiííct^íre  lufoff  wrfna/fel  fefintuiri  megíátő  őfeívte^wo***"* 
tí.?«íeu$/fícff  íáíí  fe/merf  ma  ennefem  flaLtéí>á^_ol>naf  feíí  me0 

jtmarobnom'  .J|$fttfmnlefŐfla/56!Órómbenftamlía:55bflbe  fodös, 
íőttfff.  ^efmiforonnláfnöf  eV  mvsbmV  ^uflobnaf  Poíoj^f 
iwonbuőíi/tc^búiwfiíemberbe^menf  poínabe  pöHőfra.|luon  fe 
italén  Sorteiifl'monba  <CiW  ípennef  •  'XJrom  im  Ren  U^a^imi 
M  f elíf  f^tf  eal^íríeM  oDom ''  {5  |?a  wlamíben  Poloftf  mea  <^ttl« 
tm^iik^nnH<á)ohrtftt*  y^nt>a%€^&A<ti-  «^t>o^narm« 
fSrtínjf  meámarotaffl/o^irf  t>oáe^|í  abw^ximnarieoitaleaen 
^eH  fltembcrnef  ft'a  c^trf  wtt/|?09  meg  fereffe/  jflf  mej  twc^d 
kcmi  ct  wfeftoolt.VS'liforonrtlíot.e^eíef  |?allanttWícrt  ^afonlöfotf 

f  bef tí ef  i8f Swiiba  ^etVe^^<«rt  W  giov^ltm^e^f ó^í  Poína/ 


Részlet  Sylvester  bibliafordításából. 

még  egy  külföldi  egyetemet   keressen   föl,   és   pedig  a  vvittenbergait,  a  hol 
az  üj  hithez  hajló  lelke  maguknak  a  nagy  reformátoroknak,   Luthernek  és 

'  BeOthy,  Magyar  irodalomtörténet.  ^^ 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM 


Syivcstcr  János  Melanchthonnak  tanításában  találhatott  megerősítést  Humanista  felfogása 
magyarázza  meg,  hogy  Wittenbergából  hazatérte  után  sem  maradt  sokáig 
az  elszigetelt,  félreeső  Sárvárt,  hanem  Bécsbe,  az  egyetemre,  a  humanistáknak 
egyik  székhelyére  vágyott.  Körülbelül  tíz  évet  (1544 — 54)  tölthetett  a  bécsi 
egyetemen,  mint  a  héber  nyelv  tanára,  de  e  közben  is  sok  hányatás  és 
szenvedés  volt  osztályrésze.  Halála,  mely  ötvenedik  éve  körűi  érte  utol, 
épen  ojy*  kevéssé  határozható  meg'ídÖ  ázerint;  mint  születése.  * 

Sylvestér  az  első,  d  ki  a  bibliát  az  eredetiből  fordítja,,  az  üj  szövelséget 
t.  i.  görög  nyelvből,  de  tekintettel  volt  a  latin  fordításokra,,  a  Vulgátán 
kivül  főkép  ^az  Erasmus  magyarázataira.  Műve  nemcsak  a  tudós  noellett 
tesz  jó  tanúságot,  hanem  azt  is'  l)i2onyí{ja,  hogy  Sylvester  a  magyar  nyelv- 
nek tudatos  ismerője.  Ez  a  virágénekekre  vonatkozó  megjegyzésén  .kivül 
abból  is  kitűnik,  hpgy  ő  vette  legelőször  észre  a  magyar  nyelvnek  a  klasz- 
szikus  verselésre  alkalmas  voltát,  midőn  Az  magyar  népnek  írott  elő- 
szavát,* vafiamint  ar'üjszöretség  egyes  réázeihek  tartalmát  disztichonokba 
foglalta. .  J^yelve  különben  erőben  dialektusi  színű,  még  pedig  a  közép-tiszai 
nyelvjárás  színét  viseli,  magán.  A  fordításon  protestáns  szellem  vonul  végig, 
a  mint  azt  Révész  Iipre .  kimutatta,  kinek  bizonyítékai  ráillenek  Komjáthi 
Benedekre  és  Pesti  Mizsér  Gáborra  is. 

Székelj  István  Szihtén   az   éredétí   zsidó  'és  görög   nyelvből   készült  három  kisebb 

rendű  rész-fordítás,  ú.  mi  a  zsoltárok  könyve,  melyet  Bencédi  Székely  Ist\'An, 
a  történetíró,  adott  ki'  Krakkóban  1548-ban  és  a  mely  —  ügy  látszik  — 
az  énekgyűjteményekl)en  foglalt  prózai  zsoltároknak  szolgált  szövegéül  a 
verses  átdolgozás  létrejöttéig ;  toyábbá  Sáptuel  és  a  királyok  két  könyve, 
valamint  Jób  könyve,  melyeket  a  vitázásairól  ^s  a  kálvinista  egyház  szer- 
vezéséről híres^  Melius  Ihász  Péter  fordított  le  Debrecenben  1565-ben, 
nagy  tudományú  apparátussal  ellátva,  bőséges  tárgyi  magyarázattal  és 
a  kor  viszonyaira,  a  felekezeti  küzdelihekre  vonatkozó ;  érdekes  megjegy- 
zésekkel; végül  Félegyházi  Tamás  debreceni  prédikátornak  1586-ban  meg- 
jelent Vy  Testamentoma  auuagi  frigie,  mely  az  előbbiekkel  együtt  csak 
egy-egy  kiadást  ért  és  így  kevéssé  terjedhetett  el. 

Heitai  Gáspár  A  teljes  magyar  bibliát  is  a  XVI.   századnak   köszönhetjük.  E  nagj', 

egy  egész  életet  betöltő,  munkára  Heltai  Gáspár  vállalkozott  először, 
a  kit  több  más  idegen  nemzetiségűvel  együtt  a  reformáció  tett  szászból 
magyarrá,  még  pedig  a  kornak  legtermékenyebb,  legsokoldalúbb  magj'ar 
írójává  és  a  ki  kolozsvári  s  más  protestáns  tudósok  segítségével  kevés 
híján  az  egész  ó-  és  újszövetséget  lefordította  magyarra  az  1551 — 65-ig 
terjedő  években.  Heltai,  ki  már  érett  iQú  korában  kezdte  tanulni  a  magyar 
nyelvet,  bámulatosan  gazdag  szókincsre  és  meglepően  folyékony  előadásra 
tett  szert.  Az  alanyi  és  tárgyas  ragozás  elvétése  (a  vonatkozó  névmási 
tárgy  után  is  rendszerint  tárgyasán  ragozza  az  igét.  pl.  melyeket  egy  lapis 
szeles  tániérra  feladá)  és  egy-egy  germanizmus  (az  Énekek  énekét  a  német 
das  hohe  Lied  mintájára  Salamon   legfeljebb   való  énekének  nevezi)   késő 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


\m 


f>n 


%»      ^^     V*      J^      o^ 


•lií      '*^ 


•^    ^    *S    ^  L5^ 


^  ^  5  ^'  i 


3 


CQ    ^  ^    ^    §   ? 


M>    O    N    w    N    3 

!S  ^  ^  S-l 


°  >  3:2  U 


T3  t.  C    C  C 

C    3    '■  J^    N  C 

2!  «»o  .ir  o  "  •^  nJ 

2-  :  S  c 'Jí  N  -g^ 


•?  -?.  ••.^  3  5 


g-  c  i«  -^   "  #«  *- 

o  o  -  ^:o  I- j2 


Cl 

il 


v* 

^ 


<id 


Digitized  by 


Google 


u 
cl 


E-T 


u   f(    c 

c    c  ^ 
0  -^     w 


•í  6  i 

4^  «j  "^ 

w  z;  ui 

0^  C  ^4 

Ji  -O  -^ 

--^  O  g 

—  «^  ií 


S^ 


MJ     aj 
O  vo 


?     Q4 


c 
^a 


OS 

c 


O     5 

C 


Cl 

C 

> 


^  £  6 


X    Ou 

«    o 


C 

M 
OS 

O 

o 


Cl 


—     G     O     O     C  <-SÍ     o 

♦^   5Í   •-»    «^  S    ai  -í? 

5*2  S<S  -^ 


o  «« 


>    u 

•3    Ö 


E 

rí 


6  r.-o 


C 


-a 

4> 


2r  őo 


c! 


^     > 

esi    ^ 

C     O 

3   a 

o 


o  E 


M 


S   bo^ 


^  6 


C*^ 
t- 


xCS    1— 


w    c  .n  vs  -^ 


rí 


I 
.0 


o 
E 


c 
-:S       ^E 


"  00 

««  no 
E 


!S    2  cj    ^a 


SS 

C     ** 


S 


t3 

2 


J3 
I 

o 

I 


cí     N     c     >s  - 

js  ««  o  ^-5 

f -^  a  i  I 


Cl 


a 


^2 


vrtf 

>H      O 


u    _.    M 


I 


I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  ;IRODALŐM  163 


vénségében  is  elárulja  Keltáinak  szász  eredetét ;  mindazáltal  kiváló  stíltehet- 
sége, az  erős,  velős  kifejezések,  a  népies  fordulatok,  sőt  a  költői  dikció 
iránti  érzéke  majdnem  minden  kortársánál  méltóbbá  tették  a  bibliának 
magyar  tolmácsolására  A  fordítás  természetesen  nem  mindenütt  egyöntetű, 
mert  többen  osztoztak  a  munkában;  átalában  az  ótestamentomot  jobban 
sikerűit  megszólaltatnia,  mint  az  újszövetséget,  ámbár  a  zsidó  tudományban 
nem  lehetett  nagyon  erős.  Úgy  látszik,  az  újszövetség  görög  nyelve  nagyobb 
nyűggel  nehezedett  rája;  különösen  kínos  látni,  mint  vergődik  Szent  Pál 
leveleinek  szimbolikus  vonatkozásai,  dogmatikus  fejtegetései  között,  holott  a 
l&téneti  könyvekben  elbeszélő  stílusa  nemcsak  világos,  de  kedves,  a  zsol- 
tárokban pedig  sokhelyt  a  költői  hangot  is  eltalálja.  Általában  Heltai,  ha 
nem  is  tudatos  és  tudós  műfordító,  mindenesetre  szerencsés  utánzó,  a  kinek 
Ballagi  Mór  a  bibliafordításokról  szóló  tanulmányában  nem  egy  oly  saját- 
ságát tudja  megjelölni,  melylyel  felülmúlja  fordítótársait. 

A  teljes  íimgyeLT  bibliának  dicsősége  mégsem  a  Heltai  nevéhez  fűződik,  Károu  Gáspár 
hanem  a  Károli  GAspAnéhoz,  a  kinek  megadatott,  hogy  az  ő  munkája  váljék 
a  reformáció  magyar  Inbliájává,  hogy  az  ő  fordításában  keressenek  szá- 
radok áhítatot  és  megnyugvást,  találjanak  nemzedékek  vigasztalást  és 
okulást.  Károlit  nem  csupán  önérdeme  juttatta  e  nagy  dicsőséghez,  hanem 
részben  a  véletlen  szerencse  is.  Heltai  bibliája  az  ószövetség  egy-két  jelen- 
téktelenebb könyvének  kivételével  már  húsz-harminc  évvel  előbb  készen 
állott,  mielőtt  Károli  munkához  fogott  volna;  csak  egy  fejedelmi  bőkezű- 
ségű  pártfogó  hiányzott,  ki  a  különböző  időben  megjelent  rész-bibliákat 
'egybefoglalva  és  újra  kinyomatva,  az  egész  szentírást  a  magyar  nép  kezébe 
adta  volna.  De  épen  azon  években,  a  legutolsó  rész,  az  újtestamentom 
megjelenése  idején  Heltai  nagy  változáson  megy  át,  Dávid  Ferenchez  hajlik, 
ezzel  együtt  megtagadja  a  szentháromságot.  A  magyar  protestáns  feleke- 
retek, kivált  az  unitárizmustól  létében  fenyegetett  kálvinista  egyház,  hogyan 
fogadhatta  volna  el  a  szentháromságtagadó  Heltai  bibliáját  a  maga  szent  , 
könyvéül?  Alig  várta,  hogy  egy  új  fordító  áUjon  elő,  a  kinek  munkájával 
Iciszoríthassa  Heltainak  úgyis  töredékes  szentírását 

Azonban  igaz  érdem  sem  kevés  járult  hozzá,  hogy  Károli  legyen  a 
magyar  biblia  Lutherévé.  Nem  oly  jártas  ugyan  a  héberben  mint  Melius, 
<ie  azért  a  különböző  latin  és  magyar  fordítások  fogyatékainak  megítélésé- 
hez bátran  segítségül  hívhatja  az  eredeti  szöveget;  kiválóbb  írói  tehetség- 
gel, finomabb  stilista  érzékkel  sincs  megáldva,  de  meg  tudja  találni  a  min- 
dennapi használatra  szánt,  a  köznépnek  is  érthető  kifejezéseket;  a  körül- 
írásokat sem  kerüli,  de  azért  elég  világos ;  az  idegenszerűségektől  sem  ment, 
•de  azért  elég  magyaros :  szóval  nyelve  az  az  egyszerű,  magyar  stílus,  mely 
sem  magasra  nem  tört,  sem  alant  nem  maradt,  s  így  legalkalmasabb  lett 
Károli  művét  a  legszélesebb  körökben,  az  összes  kortársak  között  meg- 
.gyökereztetni,  a  kikről  aztán  hagyománykép  szállott  a  későbbi  nemzedé- 
kekre a  tisztelet  és  kegyelet  e  bibliának  még  hibái  iránt  is. 

11* 


Digitized  by 


Google 


164  VALLÁSOS  IRODALOM 


Kéroli  élete  és  nagy  munkájának  előállása  még  a  homályosabb  iro- 
dalmi kérdésekhez  tartozik.  Gond  Károli  Gáspárnak  szokták  nevezni, 
de  a  gönci  predikátum  nem  illeti  meg,  mivel  minden  valószinűség  szerint 
jobbágyfiúnak  született  a  Károlyi  grófok  ősi  fészkében,  Nagy-Károlyban. 
A  Károli  nevet  is  kérdés,  vájjon  nem  szülővárosáról  vette-e,  mert  több  jel 
arra  mutat,  hogy  eredeti  család-nevén  Radicsnak  hívták;  születése  évét 
szintén  csak  hozzávetőleg  tehetjük  1520-ra.  Annyi  bizonyos,  hogy  1555 — 6-ban 
kint  járt  Wittenbergában,  hol  nemcsak  az  üj  hitben  erősödik  meg,  hanem 
főkép  tudományt  gyűjt  nagy  munkájához.  Hazatérte  után  alig  néhány 
évvel  1561-ben  már  Göncön  találjuk,  mint  lelkipásztort,  a  hol  több  mint 
három  évtizedig  viselte  nyájának  gondját,  szervezte  különböző  zsinatokon  a 
felső-magyarországi  kálvinista  egyházakat,  védelmezte  többrendbeli  vitákon 
az  unitárius  iránytól  fenyegetően  ostromolt  felekezetét,  munkás  élete  utolsó 
éveit  pedig  a  teljes  magyar  biblia  létrehozására  és  kirtyomatására  szentelte, 
hogy  századokra  szóló  művének  befejezte  után  két  évvel,  1592-ben  meg- 
nyugodhassék  az  Úrban  ez  istenes  vén  ember. 

Károli  csak  részben  dolgozott  az  eredeti  után;  bár  értett  héberül  is^ 
görögül  is,  mindazáltal  leginkább  latin  fordításokra  támaszkodott,  így  a 
Vulgáta  mellett  főkép  Tremellius  fordítására.  A  nagy  munkában  több  dol- 
gozótársat vett  maga  mellé,  a  kik  közül  csak  Pelei  János  gönci  tanitó 
neve  ismeretes  előttünk.  Természetes,  hogy  a  különböző  részek  stílusa,  épen 
ügy  mint  a  Heltai  bibliájában,  nem  egyöntetű,  a  nj'^elv  pedig  majdnem 
feltűnő  dialektusi  különbségeket  tűntet  föl,  a  mint  azt  a  bibliának  legújabb 
nyelvészeti  vizsgálata  nyilvánvalóvá  tette.  Kár,  hogy  e  filológiai  kutatás 
nem  terjedt  ki  Karolinák  az  előző  bibliafordítókhoz,  kivált  Heltaihoz  való 
viszonyára,  mert  nekünk  úgy  tetszik,  hogy  Károli  igen  sokat  épített  reájok. 

A  teljes  magyar  biblia  1590-ben,  Vizsolyhein,  egy  kis  faluban  jelent 
meg  több  protestáns  főúr  áldozatával,  a  kik,  igaz  puritán  felfogás  szerint, 
nevöket  sem  akarták  megemlíttetni  az  előszóban,  de  a  kik  között  joggal 
sejthetjük  a  Dobók,  a  Báthoriak  és  a  Rákócziak  egy-egy  tagját.  A  nyom- 
tatás helyéről  az  első  teljes  magyar  bibliát  vizsolyi  bibliának  nevezi  az  iro- 
dalomtörténet. Azóta  e  fordítás,  mint  teljes  biblia,  ötvennél,  egyes  részeiben 
pedig  nyolcvannál  is  több  kiadást  ért  hazánk  és  a  külföld  legkülönbözőbb 
helyein,  miközben  a  protestáns  tudósok,  kivált  Szenei  Molnár  Albert,  Tót- 
falusi Kiss  Miklós  és  többen  folj^on  pótolgatták  hiányait  és  javítgatták 
hibáit,  de  a  gyökeres  javítás  még  mindig  a  mi  korunkra  néz.  De  bár- 
mennyire elavult  is,  a  magyar  mívelődésre,  a  magyar  nép-  és  irodalmi 
nyelv  fejlődésére  gyakorolt  hatása  sohasem  évűi  el. 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM  195 


II. 

Prédikátorok. 

A  korszak  egész  életét  átható  vallásos  felfogás  hozta  magával,  hogy 
a  hittani  elveket,  a  vallástételeket  és  szertartásokat  folyton  magyarázzák, 
hogy  a  szentírást  és  a  valláshoz  fűzhető  erkölcsi  és  nemzeti  eszméket 
szüntelen  fejtegetik;  így  jőnek  létre  fölös  számmal  az  ágendák,  kisebb  és 
nagyobb  káték,  így  állanak  elő  a  moralizáló  szónoki  művek,  kivált  a  pré- 
dikációk végiremehetetlen  gsrűjteményei. 

Az  agenda-  és  kátéfélék  szerzői  között  ott  találjuk  Dévai  Biró 
Mátyáson  kezdve  majdnem  valamennyi  nevezetesebb  reformátort:  Székely  munkák 
Istvánt,  Batízi  Andrást,  Heltait,  Melinst,  Félegyházit,  B^hét,  a  kik  jobbára 
nemcsak  ágendát  szerkesztettek  paptársaiknak,  hanem  vallásuk  fundamen- 
tomát  is  közölték  híveikkel ;  a  helvét  hitvallás  hivataloS  kátéja,  a  heidelbergi, 
csak  1577-ben  jelenik  meg  először  magyarul.  A  század  második  felében  a 
katholikus  egyház  kényszerítve  látja  magát  e  téren  is  követni  a  reformá- 
ciót s  ekkor,  1572-ben  lefordítja  Telegdi  Miklós  pécsi  püspök  Canisius 
katekhizmusát.  Ugyancsak  Canisius  után  készít  Vásárhelyi  Gergely  jezsuita 
a  század  végén  egy  kisebb  és  nagyobb  kátét,  1583-ban  pedig,  valószínűleg 
szintén  jezsuiták,  kiadják  Nagy-Szombatban  a  katholikus  nagy  Agendariust. 

A  moralizáló  munkák  sem  csekély  számmal  találhatók,  ha  a  versbe 
foglaltakat  itt  nem  veszszük  is  számba.  E  téren  a  katholikusok  nem  ke- 
vésbbé  buzgólkodnak,  mint  a  reformátusok.  Különösen  sokat  elmélkednek  a 
halálról,  a  halálra  való  készületről,  a  feltámadásról  és  örök  életről ;  szintúgy 
szeretik  fejtegetni  az  ördög  kísértésének,  a  bűnös  ember  lelki  tusakodásának 
tárgyát,  gyakran  párbeszédben  is;  egyszersmind  foglalkoznak  az  ország- 
állapotjának,  a  nemzet  szerencsétlen  sorsának  vallásos  szempontból  való 
niagyarázatával 

A  két  felekezet  vezérei  egyaránt  hivatásuknak  tartják:  ez  irányban 
is  megpróbálni  erejöket,  és  így  természetes,  hogy  az  erkölcstani  munkák 
írói  közül  nem  hiányozhatik  a  Heltai,  a  Mélius,  a  Károli  Gáspár  és 
Péter,  a  Bornemisza,  a  katholikusok  részéről  Draskovics  pécsi  püspök 
és  a  rendkívül  termékeny  Pécsi  Lukács  neve,  míg  a  korszak  végén  Ma- 
gyári  István  és  Pázmány  Péter  hatalmas  alakjai  állanak  egymással  szem- 
ben, sőt  épen  Pázmánynak  köszönhetjük  a  moralizáló  művek  legjelesebb, 
maradandó  értékű  termékét,  Kempis  Tamásnak  a  Krisztus  követéséről 
négy  könyveit  magyarul  (Bécs,  1604.) 

A  kor  vallásos  irodalmának  zömét  talán  számszerint  is,  de  terjedelemre    Protestáns 

,    prédikátorok 

nézve  minden  bizonynyal  a  prédikáció-gyűjtemények  teszik.  A  reformáció 
az  istenitisztelet  főrészévé  emeli  a  szent  beszédet.  A  protestáns  lelkészek,  a 
kik  legörömestebb  s  mintegy  büszkélkedve  mondogatják  magokat  ^prédi- 
feá/ar  € -oknak,  legfőbb  tisztökül  tartják,  köztük  és  a  katholikus  papok  között 


Digitized  by 


Google 


166  VALLÁSOS  IRODALOM 


legszembetűnőbb  különbségül  állítják  oda,  hogy  ők  tanítják,  magyarázzák, 
hirdetik,  prédikálják  a  szentírást,  a  mint  azt  Szent  Pál  a  rómaiakhoz  írt 
levelében  követeli  tőlük  (cap. .  I.) ;  ellenben  az  ó-egyház  szolgáit  épen  a 
prédikáció  elhanyagolásáért  nem  győzik  elég  szidalommal  illetni,  elmondván 
őket  Meliusszal  néma  ebeknek,  szakmányos  birbitelöknék  stb.  (Melius: 
Mágiar  Praedikatioc)  Hihetetlen  számmal  teremnek  a  prédikációk  e 
korban  és  ijesztő  terjedelmű  gyűjtemények  állanak  elő  belőlök:  csak  az 
egy  Bornemiszának  prédikációi  több  ezer  lapot,  sokszor  sűrűn  nyomtatott 
lapot  foglalnak  el.  A  jelesebb  protestáns  lelkipásztorok  nemcsak  saját  nyá- 
juknak,  nemcsak  éltökben  kivannak  szolgálni,  hanem  a  gyülekezetökben,  a 
szószékről  hangoztatott  beszédeket  elterjesztik  sajtó  útján  is,  ha  csak 
módjukban  áll.  Fejedelmek,  főurak,  nemes  asszonyok  járulnak  hozzá  e 
testes  kötetek  költséges  kiadásához :  Meliusnak  Mágócsy  és  Enyingi  Török, 
Károli  Péternek  a  Báthoriák  és  Telegdiek,  Dávid  Ferencnek  János  Zsig- 
mond erdélyi  fejedelem,  Kulcsár  Györgynek  az  alsó-lindvai  Bánfiák, 
és  a  Zrínyiek,  Bornemiszának  a  Balassiak;  a  Bebekek,  a  Sulyokok, 
Beythének  a  Nádasdyák,  a  Batthyányak  voltak  pártfogói,  míg  a  katholikus 
Telegdi  Miklós  prédikációi  részben  Miksa  király  anyagi  támogatásával 
jelentek  meg. 

Nemcsak  pártfogóik,  olvasóik  is  leginkább  ez  előkelő  körökből  kerül- 
nek ki;  a  szerzők  ajánlólevelei  bizonyítják,  hogy  a  kornak  magasabb 
míveltségű  asszonyai  forgatják  legszorgalmasabban  és  legáhitatosabban  a 
a  prédikáció-gyűjteményeknek  véget  alig  érő  lapjait,  a  vártermek  félhomá- 
lyában, addig,  míg  a  férj  a  vártól  messze  a  török  ellen  harcol  vagy  talán 
a  vár  alatt  zsákmányra  les.  Nem  mondhatjuk  pedig,  hogy  a  prédikációk 
különösebben  a  nőkhöz  szólottak  volna  akár  tartalmukkal,  akár  előadá- 
sukkal. A  prédikáció  ez  időben  első  sorban  a  szentírás  magyarázata,  és 
épen  ezért  fektetnek  rá  oly  nagy  súlyt  a  lelkipásztorok.  A  reformáció  kezébe 
adta  a  híveknek  a  bibliát,  a  fiilökbe  hangoztatta  a  szentírást,  törekednie 
kellett  tehát  arra  is,  hogy  a  mit  hívei  hallanak  és  olvasnak,  megértsék,  értsék 
pedig  az  új  hit  szellemében. 

Ezért  van,  hogy  pl.  Melius  egy  kötet  prédikációban  végig  magya- 
rázza Szent  Pálnak  a,  Rómabeliekhez  írt  levelét,  melynek  fejtegetésében 
legtöbbet  buzgólkodnak  a  protestáns  lelkészek;  egy  másik  kötetben  a 
Colossabelieknek  írt  levelét;  úgy  szintén  egész  kötetet  tesz  Az  Széni 
Jánosnac  tött  ielenesnek  igaz  es  iras  szerint  való  magyarázása  predi- 
katioc  szerint  (1568.). 
Bornemisza  BORNEMISZA  PÉTER  pedig,  a  kiből  csak  Úgy  omlott   a   prédikáció  árja, 

az  összes  evangéliomokat  végig  magyarázza,  a  melyeket  esztendőn  át  va- 
sárnaponként szoktak  olvasni;  termékenységével,  a  beszédből  kifogyhatat- 
lanságával  mindenesetre  magának  biztosította  az  első  helyet  a  prédikáto- 
rok között,  mert  csak  1573  és  1579  között  megjelent  tőle:  Első,  Masic, 
Harmadic,   Negyedic,  Oetoedic   es  utolsó  része  Az  Evangeliomokból  es 


Digitized  by 


Google 


HER3ARIVM 

FVV 


EKNfiC  NEVERROL.  TERMESZETEK. 

rol  ét  ha0njiról.  Magyar  oyelwrc,  és  ez 

ieo<irc  ho^U  az  Do^oroc  Kónyuciból 

^•z  Horhi  MeiiusPeeer. 


N/omtM^oi  ColofuirU  Heltax  Ca^rpartie 
MiÜhcII/ébé,  •!.  5.  7$.  EŰtcndöben. 

Horhi  MelliM  <Juhisz)  Péter  HerbMlain  cimű  fűvísxkOnyvének  címlapja. 


BMjT,  Uagfttr  irodaXomUrthutfkn. 


Aa  AlhenaeuM  kiadása. 

Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM 


VQ7 


az  epistolakbol  való  tanvsagoknac,  Mellyéket  mindenic  wrnapian  szók- 
tanac  prédikálni.  Mindezeket  megrövidítve  és  megválogatva  1584-ben  össze- 
foglalta egy  kézbe  is  alig  fogható  vastag  kötetben. 


MAGÍAR.PRJ\E 

DIKATIOC,  KIPPOSTILLANAC 
NEVEZNEC,  A  PiLOPHETAC  ES 

JirOsloCOC     tHAS^ABOL,    AILCCI 

DoóteroknacOngcncs,Q|rifoftomutf,Tlic<v 
pliiladlu^,^  Ambiw,^    Hicrortymu^^ ' 
^   Agoílon,  cs  a  miftani  bolcz  Dö- 
doroc  magiaraz^c  f  crint 


a  Connt,  r4> 


Mikor  egybe gyultocrninclíncc  fi  koziflíctcc  Pfaljnní* 
tudomajiia^nycíi  vncc  ^rtéííc^mcg  icIciitíc.cj^ííá^magiaBar 
2SÍfla  vagotv:  Mindcncc  épületre  tcgcncc 


DobroczŐmbí,        ^  ^  hXllh 


Melius  Péter:  Magyar  Prédikációinak  címlapja.  (Debrecen,  1563.) 


Digitized  by 


Google 


168  VALLÁSOS  IRODALOM 


Termékenységre  nézve  majdnem  vetekedik  vele  fiatalabb  kortársa  és  a 
Dunántúl  szuperintendens-társa,  Beythe  István  a  ki  1584-ben  négy  kötetben 
adta  ki  az  Eztendö  által  való  Vasamdpi  Evangéliomok  és  EpistolaksX,  úgy 
szintén  a  Fő  Innep  Napocra  való  Evangéliomok  es  Epistolák  magyarázatot 
Tciegdi  Miklós  A  katholikus  szent   beszéd   is  egy  nyomon  jár  a  protestáns  prédiká- 

cióval, mint  azt  Telegdi  Miklós  pécsi  püspök  művei  bizonyítják,  a  ki  elő- 
ször vette  föl  a  küzdelmet  az  új  hit  bajnokaival  a  szószéken,  a  ki  először 
hárította  el  magáról  és  paptársairól  a  »néma  ebek*  szidalmat,  de  a  ki  mind- 
járt utol  is  éri  versenytársait,  sőt  beszédeinek  világosságával,  stílusának 
tömörségével  le  is  győzi  nemcsak  személyes  ellenfelét,  Bornemisza  Pétert, 
hanem  a  XVI.  század  összes  prédikátorait,  úgy  hogy  a  korszak  legkiválóbb 
szónokát,  Pázmánynak  méltó  úttörőjét  benne  kell  látnunk.  Az  ő  prédikációi 
is  az  evangéliomot  fejtegetik,  tulajdonképen  nem  egyebek,  mint  a  Borne- 
misza beszédeinek  ellenmásai.  Három  év  alatt  három  nagy  kötetet  adott 
ki  Bornemiszával  körülbelül  egy  időben  1577 — 80-ig,  u.  m.  Az  Euangelio- 
moknac,  mellyeket  Vasárnapokon,  es  egyéb  Innepeken  esztendő  által  az 
Anyaszentegyházba  olvasni  es  -  prédikálni  szoktanac,  magyarazattyanac 
Első,  Második  és  Harmadic  Részéi, 

E  prédikációk,  mint  szentirás-magyarázat,  épen  nem  különböznek  a 
középkori  skolasztikusok  vagy  az  ókori  talmudisták  fejtegetéseitől.  Magasztos 
dolgok  és  kicsinyességek,  bámulatos  elmééi  és  bosszantó  szőrszálhaso- 
gatás, tudományos  szófejtés  és  gyermekes  szójáték,  nemes  érzések  és  dun^a 
szidalmak,  a  stílusnak  szónoki  ereje  és  alacsony  kofálkodás  csak  üg}- 
összevegjoílnek  műveikben,  mint  skolasztikus  és  talmudista  elődjeikébea 
A  legtudósabb  köztük  Melius,  de  egyúttal  a  legindulatosabb  is.  Mikor  leg- 
javában hirdeti  az  igét,  mikor  a  legfenségesebb  hitelvet  magyarázza,  egyszerre 
csak  szitkozódásba  tör  ki  vagy  a  katholikusok  vagy  az  unitáriusok  ellen. 
A  prédikálás  magasztos  kötelességéről  beszél  egy  helyt,  de  hirtelen 
szidalomra  fordul  ajka  mondván:  ^Hát  ti  hőndo,  here  papoc,  baratoc, 
borcziszarok,  néma  ebec  mit  heuerték  az  kalastromban,  mit  orditoztoc 
farkas  módra  heuertec  mint  egy  artániok  az  agyban^.  (Melius.  Postalli. 
3-dik  prédikáció.)  A  veszekedéshez  Bornemisza  és  Telegdi  is  értefiek, 
nug  Beythe  mindnyájoknál  szelídebb;  bőbeszédben,  a  szók,  a  kifejezések 
halmozásában  alig  enged  egyik  is  a  másiknak.  A  nyers  népiességen  kívül 
épen  ez  áradozó  bőbeszédűség  a  legjellemzőbb  vonásuk,  a  mibe  a  még 
különben  töredékes,  átmenet  nélkül  ugrándozó  stílusú  Melius  is  gyakran 
beleesik,  a  mint  azt  a  következő  példa  is  bizonyítja,  midőn  a  Szent  János 
Jelenéseiben  látott  fának  magyarázza  gyökerét,  derekát,  gjaimölcsét  és 
levelét :  *Leuele  imaz  a  fanac  az  hiuekbe  való  zöldellő  foganatossága,  az 
hiuekbe  fódózesse,  ruházassa,  es  valaztasa,  megyvyetasa,  szentelése:  cs 
igazetasa,  szabadetasa,  gyogyetasa,  feltamaztasa  a  búnből^  Christus 
fvszaginac  reanc  arradasa,  a  szenth  Lelec  szentelese,  Betakarasa,  elfődb- 
zese  rutsaginknac  oruossag  a  kegiomaras  ellen,  a  bun  es  halai  elletu- 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM  169 


szenvedély 


ra. 

Polemikttsok. 

Oly  élénk  vallásos  irodalom,  minőt  a  XVI.  század  mutat  föl,  nem  is 
képzelhető  vitázó  művek  nélkül.  A  reformációnak  meg  épen  éltető  eleme 
a  vitázás,  mely  szellemi  atyáitól,  Luthertől  és  Kálvintól,  szállott  rá  örök- 
ségül Tudjuk,  hogy  a  két  reformátor  bármikor  és  bárhol  kész  volt  síkra 
szállani  az  ellennézetűekkel ;  tudjuk,  hogy  Luthert  iokép  vitatkozó  szenve- 
délye ragadta  mind  tovább  s  tovább,  míg  az  a  távolság,  melyet  első  léptével 
megtett,  áthidalhatatlan  űrré  nem  nőtt  közte  és  a  pápa  között. 

A  vitatkozás  szelleme  a  magyar  reformáció  hívein  is  erőt  vesz.  Vitára  „Yüf^iílit 
kél  az  ó  és  új  hit  papja  a  templomban,  de  vitát  folytat  a  főúr  is  főúri 
vendégével  az  asztalnál,  polgárok  a  céhekben,  katonák  a  táborban  is  egymás 
hitét  ostromolják,  hol  komoly,  hol  gúnyos  vitával ;  a  küzdő  felekezetek  között 
gyakran  előkerülő,  néha  napokig  tartó  vitát  lázas  érdeklődéssel  hallgatja  a 
jámbor,  együgyű  nép,  de  nem  restell  a  közönségben  ott  szorongani,  esetleg 
a  vitat  vezetni  számos  főúr,  sőt  még  fejedelem  is.  Az  új  hit  papja  pedig 
vitával  kél  és  vitával  fekszik.  Vitázik,  mikor  imádságát  énekbe  foglalja  és 
mikor  a  biblia  egyes  részeit  versekbe  rendeli ;  vitázik,  mikor  a  Credót  fejtegeti 
és  mikor  a  szentírást  fordítja,  vitázik,  mikor  ethikai  kérdésekről  elmélkedik 
s  mikor  a  szentírást  magyarázva,  prédikál. 

Vititkozó  íz  ömlik  el  tehát  az  egész  vallásos  irodalmon,  énekkölté- 
szeten, bibliai  elbeszéléseken;  a  moralizáló  és  szónoki  prózán  egyaránt,  de 
ez  mind  még  nem  elégíti  ki  sem  a  papokat,  sem  a  közönséget,  mert  ezen 
felül  külön  vitázó  iratok  keletkeznek  igen  nagy  számmal.  A  vitázó  irodal- 
mat is  a  protestánsok  indítják  meg,  támadják  a  katholikus  vallás  dogmáit, 
ostromolják  szervezetét,  gúnyolják  szertartásait,  szidalmazzák  egyházi  szol- 
gáit A  katholikusok  évtizedeken  át  némán  tűrik  a  fejökre  hulló  vádak 
és  rágalmak  özönét  és  csak  a  század  második  felében  merik  szóval  és 
sajtóval  a  küzdelmet  fölvenni  az  elhatalmasodott  eUenfél  ellen. 

Az  újítók  részéről  az  első  támadást  maga  Dévai  Biró  Mátyás  intézi, 
midőn  egy  latinul  írt  munkácskában  kétségbe  vonja  a  szenteknek  segítségét 
Ez  az  egyetlen  mű,  melyet  a  katholikus  fél  viszonzás  nélkül  nem  hagyott, 
mert  Szegedi  Gergely  franciskánus  szerzetes  apológiát  ír  a  szentek  mellett 
szintén  latinul.  E  vitairatok  közül  azonban  egyik  sem  maradt  reánk. 

Mélyebb  nyomot  hagyott  maga  után  az  első  magyar  nyelvű  támadás, 
melyben  Ozorai  Imre  részesíti  a  kath.  egyházat  De  Christo  et  eius  Ecclesia, 
Itent  de  Antichristo  eiusque  Ecclesia  című,  1535-ben  kiadott  művével.  Az 
Antikrisztuson  természetesen  a  római  pápát  érti,  mint  a  ki  mindenféle  emberi 
S2serzeménynyel  megrontotta  Krisztusnak  isteni  parancsolatait.  A  katholikusok 
elleni  vitairatok  közül  a  támadás  korából  legértékesebbek  Sztárai  MiHÁLvnak 
drámai  dialógusokba  foglalt  munkái,  melyekkel  később  foglalkozunk. 


Digitized  by 


Google 


Í7Ö  VALLÁSOS  IRODALOM 


Azonban  a  katholikus  és  református  felekezetek  közti  harc  a  század 
dereka  felé  nem  élénk,  mert  az  ó-egyház  hívei  feltétlenül  megadják  ma- 
gukat, hogy  majd  utolsó  negyedében  annál  nagyobb  erővel  viszonoz- 
hassák a  támadásokat.  Elevenebb  képet  mutat  a  reformátusoknak  egymás 
között  folyó  küzdelme,  ámbár  e  harctéren  sem  a  lutheránusok  és  kálvi- 
nisták versengése,  hanem  az  unitáriusoknak  a  többi  protestánsok  ellen  in- 
tézett szerfölött  heves  és  veszedelmes  ostroma  köti  le  teljes  figyelmünket. 
S  méltán,  mert  e  színhelyen  találkozunk  a  korszaknak  legjellemzőbb  két 
alakjával  a  két  legerősebb  vitázóval,  Meliüs  Péter  és  Dávid  Ferenc  hatal- 
mas egyéniségeivel. 
Meiius  Péter  Melius  IhAsz   PÉTER,  a   kit   a  magyar  Kálvin  név  csak  oly  joggal 

megillet,  mint  Dévait  a  magyar  Luther  kitüntetés,  a  somogymegyei  Horhi 
faluból  került  a  reformátusoknak  akkor  is  legnagyobb  eklézsiájába,  Etebre- 
cenbe,  alig  huszonöt  éves  korában,  1559-ben,  hogy  a  protestantizmus  e 
szellemi  várából  előbb  megótalmazza  az  üj  hitet  az  egri  püspök  támadása 
ellen,  hogy  majd  onnan  szervezze  a  lutheránusoktól  elváló  kálvinista  egy- 
házat és  hogy  végül  diadalmasan  megküzdje  az  unitárizmus  részéről  fényvető 
élet-halálharcot.  Mikor  1558-ban  haza  jött  Wittenbergából,  a  hol  gazdag 
theologiai  ismereteit,  görög  és  héber  nyelvbeli  jártasságát  szerezte,  maga  is 
Luthernek  volt  híve,  de  csakhamar  Kálvin  felfogását  tette  magáévá,  hogy  e 
meggyőződéséhez  mesterétől  örökölt  vas  következetességgel,  közmondásossá 
vált  magyar  kálvinista  nyakassággal  ragaszkodjék  mind  haláláig.  Szívós 
tettereje,  vakmerő  bátorsága,  puritán  jelleme  is  Kálvinra  emlékeztetnek,  de 
nem  kevésbbé  a  más  nézetüek  ellen  táplált  féktelen  gyűlölete,  kérlelhetetlen 
szigorúsága,  mindent  letiporni  vágyó  zsarnoki  akarata  is,  a  mely  utóbbi 
tulajdonságai   vonták   fejére   ellenfelei   részéről  a  *  Péter  pápa*  gúnynevet, 

A  katholikus  egyházon,  melynek  hívei  a  tiszántúli,  átalában  a  tiszai 
vidékekről  majdnem  teljesen  kipusztultak,  könnyű  volt  diadalmaskodnia;  a 
Luther  követőivel  a  Kálvin  kátéját  elfogadtatni  aránylag  szintén  nem  került 
nagyobb  fáradságába,  annál  kevésbbé,  mert  e  küzdelembert  körülbelül  1565-ig 
Dávid  Ferenc  is  hűséges  fegyvertársa  volt,  a  kivel  együtt  küzdöttek  a 
magyarországi  és  erdélyi  ágostaiak  ellen;  teljes  szellemi  erejét  csak  akkor 
kellett  harcba  vinnie,  midőn  a  rohanó  árként  terjedő  unitárizmus  ostromát 
volt  hivatva  feltartóztatni. 

A  szentháromság-tagadás  magyar  földön  talán  épen  Debrecenben  ütötte 
föl  legelőször  a  fejét.  Arany  Tamásnak  hívták  a  vakmerőt,  a  ki  magának 
Meliusnak  hívei  között  kezdte  1561-ben  e  felfogást  hirdetni,  de  Melius  és 
társai  oly  nagy  erővel  rontottak  a  magában  álló  újítóra,  hogy  Arany  négy- 
napi templomi  vita  után  a  gyülekezet  és  a  városi  tanács  színe  előtt  vissza- 
vonta tanait  és  bűnbánó  fogadalmat  tett  a  szentháromságnak  azután  való 
tiszteletére.  Hogy  az  Arany  Tamás  újításaiban  nem  csekély  veszély  rejlett, 
azt  Melius  önkénytelenül  is  elárulja,  midőn  Arany  leverésére  mindig  büszkén 
hivatkozik  és  midőn  az  egész  vitának  lefolyását  külön  könyvben  is  közzétette 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM 


171 


Az    Arán    Tamás   hamis    es    ereinec    tevelgesinec  stb.    meghamisiiási 

címmel,  1562-ben.  Még  nagyobb  bajt   támasztott   Egri  Lukács,  előbb  egri, 

majd  ungvári   pap,   kit  Károli   Gáspár  egymaga   nem   tudott   elhallgattatni 

és  a  ki   ellen   Meliusnak  is  föl  kellett  lépnie,   de  a  valódi,   az  élet-halálharc 

csak   akkor   következett  be,   midőn    1565-ben   Dávid    Ferenc    rendíti    meg  Dávid  Ferenc 

hatalmas  erejével  a  szentháromságnak  évszázados  dogmáját. 

DAviD  Ferenc  kétség- 
telenül egyik  legérdekesebb 
alakja  a  XVI.  századnak,  mert 
egy  maga  megtestesíti  a  re- 
formáció egész  szellemi  forra- 
dalmát, a  vallásos  fejlődés  azon 
változatos  fokait,  melyeket 
Luther,  Kálvin,  az  anabap- 
tisták, Servetus,  Socinus  stb. 
külön  -  külön  tüntetnek  föl. 
Élete  a  XVI.  századi  magyar 
hitújítás  történetének  hű  képe, 
szellemi  fejlődése  az  igazságra 
törő  nyugtalan  emberi  elmét 
példázza,  mely  ha  a  hagyo- 
mányos, támaszt  elveszítette, 
ereje  fogytáig  kutat  újabb 
meg  újabb  nyugvópontok 
után.  Dávid  Ferenc  is,  a  mint 
a  katholikus  egyház  bámula- 
tosan nagyszerű  épületéből 
egy  kövecskét  kimozdított, 
nem  pihent  meg,  míg  a  ha- 
talmas épületet  tetőtől  alap- 
jáig szét  nem  rombolta,  nem 
vigyázván  arra,  hogy  a  düle- 
dező kövek  őt  magát  is  a 
romok  alá  ne  temessék. 

Dávid  Ferenc,  kit,  vala- 
mint pap-,  író-  és  elvtársát, 
Heltait,     a     reformáció     tett 

szászból  magyarrá,  1510  és  20  között  születhetett  Kolozsvárt  varga 
mesterembertől,  mért  is  ellenfelei  vargának  csúfolták.  Külföldi  egyetemekről 
visszatérve,  besztercei  katholikus  plébános  lett,  de  a  századközepén  luthe- 
ránussá és  kolozsvári  pappá  lesz;  az  erdélyi  ágostaiak  csakhamar  szuper- 
intendensökké  választják,  a  miért  megvédte  őket  egy  izgága  vallásújító, 
Stancaro  ellen;   1560  táján  az  úrvacsora  kérdésében  Kálvinhoz  csatlakozik 


Az  nagylzo- 

MBATI    TANVLO   DE- 

ac  gicrmckckncc ,  Tdcgdy  Myklos 

Mcftcr,  lílcnbcn  walo  be-. 
keÍ5cgliet   kiwan 

I  Vílgyatoc  ícrdmcs  fiaim, 
mccgli  cn  thyiicktcc,azcn  Kc- 
gidmesVramnac,  Olah  Miklofnac 
Eftcrgami  Erfckncc,  &c.  paranclio-^ 
lattyabol  tancto  mcftcrctcc  Icwoc 
mdy  nagy  ^rgalmatoílaggal  igyc- 
kcftcm  mindenkoron  a2X>n  ,hogy 
nemchaktanulfagtokban,  hanem  á 
kcrcf  tycn  hitncc  vallafabanis  vcTSc- 
-cteclcnncc.  Annakokacrt  gyakor* 
tatoűaggal  intettclec,  hogy  mcgh  ol- 

talmaznatoc 


Telegdi:  Ax  keresztyensegnec  fondamentomlrol  címú 
munkájának  előszava.  (Bécs,  1662.) 


Digitized  by 


Google 


172  VALLÁSOS  IRODALOM 


és  maga  után  vonja  a  magyar  nyelvű  protestánsokat,  a  kik  ekkor  örökre 
elválnak  a  szász  lutheránusoktól  és  a  kik  követik  őt,  mint  püspököket  az 
unitárizmusra  is,  midőn  1565  körül  megtagadja  a  szentháromságot  és  hadat 
üzen  a  lutheránusoknak  és  kálvinistáknak  egyaránt. 

Melius  rögtön  észreveszi  a  fenyegető  veszélyt,  egyik  hitvitát  a  másik 
után  tartja  Dávidékkal,  melyek  közül  a  gyulafejérvári  második  (1568)  és  a 
nagyváradi  (1569)  a  legnevezetesebb.  Mindkettőt  végig  hallgatja  János 
Zsigmond  egész  udvamépével,  mindkettőben  részt  vesz  a  kálvinistáknak  és 
és  unitáriusoknak  egész  szellemi  gárdája.  A  viták  lefolyását  latin  és  magyar 
művekben  ;smerteti  mindkét  fél,  de  azonkívül  is  lázas  munkásságot  indítanak 
meg  egymás  cáfolására,  kivált  Melius  és  Dávid. 
Irodalmi  harcok  E  küzdelem  folyamán  adja  ki  Melius  1567-ben  A  Debreczenbe  ószve 

gyblt  keresztien  praedikatoroknac,  igaz  és  szent  irás  szerint  való  voUá- 
socaXj  írja  1570.  Az  egéz  szent  irasbol  való  igaz  tudománi  és  nag3^zámü 
latin  vitairatait.  Dávid  Ferenc  munkássága  még  bámulatosabb,  az  annji 
szellemi  és  testi  erőt  emésztő  disputákon  felül  ráér  évenkint  két-három, 
részint  latin,  részint  magyar  nyelvű  vitázóművet  nyomatni,  mely  utóbbiak 
közül  nevezetesebbek:  Rivid  Magyarázat  miképpen  az  Antichristus  az 
igaz  Istenróh  való  tvdománt  meg  homalositotta  (1567.)  és  Az  Szent 
Irasnac  Fvndamentomabol  vótt  Magyarázat  az  Jézus  Christusrol.  (1568.) 

Az  irodalmi  harcba  beállanak  küzdőkül  mindazok,  a  kik  a  disputákon 
résztvettek,  kálvinista  részről  Czeglédi  György  és  Károlyi  Péter,  az  uni- 
táriusok közzül  Heltai,  Basilitis  István  és  Császmai  István.  E  vitairatok 
közül  legérdekesebb  a  Debrecent  disputa  vagy  Válaszuti  komédia  néven 
ismeretes.  Sztárai  drámáira  emlékeztető,  párbeszédbe  foglalt  gúnyirat,  melyről 
a  drámai  művek  között  lesz  bővebben  szó. 

1572-től  kezdve  csillapúi  a  küzdelem  heve,  mert  a  kálvinista  fél 
elveszti  ez  évben  vezérét,  a  férfi  kora  delén  elhaló  Meliust,  a  kinek  sírhe- 
lyét elfeledték  ugyan  a  debreceniek,  de  a  ki  a  maga  szellemi  képét  rányomta 
az  egész  kálvinista  egyházra,  kivált  a  debreceni  eklézsiára,  melyet  ő  tett 
» kálvinista  Rómá*-vé.  De  az  unitárizmust  sem  kisebb  csapás  érte,  mert 
ugyanazon  esztendőben  halt  el  az  ifjú  János  Zsigmond  fejedelem,  Dávid 
és  az  unitáriusok  fopártfogója,  az  első  és  utolsó  unitárius  uralkodó.  Dávid 
Ferenc  dlen  ekkor  újult  erővel  támadnak  fol  régi  ellenségei,  legjobb  barátai 
is  ellene  fordulnak  és  midőn  Krisztus  istenségét  is  megtagadja  a  már  ősz, 
de  mind  merészebb  reformátor,  Déva  várába  záratja  a  fejedelmi  parancs; 
ott  is  ér  véget  nyugtalan,  tettekben  gazdag,  a  magyar  vallási  és  szellemi 
életben  örök  emléket  hagyott  élete  1579-ben.  —  Erdélyben  végkép  ebiémúl 
az  unitáriusok  vitája,  csak  a  magyar  altöldön  és  a  Dunántúl  vínak  a  pro- 
testánsokkal hol  hevesebb,  hol  szelídebb  küzdelmeket,  melyek  közül  a  török 
basa  előtt  folyt  budai  és  a  szintén  török  engedélylyel  tartott  pécsi  dispu- 
tációt  említhetjük  (1588);  ez  utóbbinak  tartalma  egy  a  ^Debreceni  dispu- 
tához«  hasonló  kézirati  drámai  dialógusban  maradt  reánk. 


Digitized  by 


Google 


VALLÁSOS  IRODALOM  173 


A  Dunántúl  ez  időtájban  a  lutheránusok  és  kálvinisták  között  is 
lángra  lobbant  az  ellentét  tüze,  holott  a  két  felekezet  itt  és  éjszak-nyugoti 
Magyarországon  az  egész  századon  át  nemcsak  békében,  hanem  egyazon 
fő  vezetése  alatt  élt  egymás  mellett  Huszár  Gál,  Bornemisza  Péier  és 
Beythé  István  közös  szuperintendensek  alatt.  1591-ben  azonban  a  csepregi 
coUoquiumr^k  nevezett  hitvita  elszakította  egymástól  a  testvér  felekezeteket, 
épen  akkor,  midőn  a  közös  ellenség,  a  megújult  katholikus  egyház  fenyegető 
támadása  összes  erejök  egyesítésére  intette  őket. 

A  tridenti  zsinat  által  újjászervezett  és  a  jezsuitáktól  lelkesített  katho-  ^^^xSel^f  ^ 
likus  egyház  hazánkban  is  megkezdi  az  eUenreformáció  nagy  munkáját 
a  század  utolsó  negyedében.  Az  eddig  néma  egyház  szó-  és  tollharcba 
küldi  legkiválóbb  embereit,  főpapjait,  a  kik  előbb  legfeljebb  ha  nyers  erő- 
szakkal igyekeztek  a  reformációnak  útját  állani  Telegdi  Miklós  pécsi  püspök 
indítja  meg  a  küzdelmet,  kinek  prédikációiról  már  tudjuk,  hogy  tulajdon- 
képen nem  egyebek  mint  Bornemisza  beszédeinek  cáfolatai.  Bornemisza 
és  Telegdi  egykorúak  voltak,  valószínűen  1535-ben  születtek  mindketten, 
az  irodalmi  működést  korán  megkezdték,  legfontosabb  műveiket  egyidőben 
adják  ki,  nagyfontosságú  tevékenységüket,  egyúttal  életüket  is  körülbelül 
egyszerre  végzik  be.  Bornemisza,  kinek  halála  évét  biztosan  nem  tudjuk, 
1583-ban  nyomatja  utolsó  művét,  mint  éjszak-n)mgoti  Magyarország  pro- 
testáns szuperintendense,  Telegdi  pedig  1586-ban  hal  el,  mint  pécsi  püspök 
és  az  esztergomi  érsekség  adminisztrátora. 

De  a  mily  nyugodt  és  szerencsés  a  Telegdi  pályája,  a  kit  még  ifjú 
korában  Oláh  Miklós  érsek  vesz  pártfogásába  és  a  ki  mindvégig  bírja  a 
legmagasabb  egyházi  és  fejedelmi  személyek  kegyét,  oly  hányt-vetett,  zakla- 
tott, sőt  üldözött  a  Bornemiszáé,  a  ki  Huszttól  Nagyszombatig  hazánk 
éjszaki  részén  szerteszét  paposkodott,  mint  kisebb-nagyobb  eklézsiák  lelki- 
pásztora és  mint  szeszélyes  főurak,  a  Balassiak  és  mások  udvari  papja  s  a 
kit  a  kath.  reakció  két  ízben  is  börtönbe  vetett. 

Fáradatlan  munkásságuk  főkép  Nagyszombatra  és  környékére  terjedt 
ki;  Nagyszombatban  jelennek  meg  Telegdi  művei,  Bornemiszáéi  pedig  a 
közel  eső  Detrekőn,  Semptén  és  Rárbokon ;  ugyancsak  Nagyszombatban  álla- 
nak egymással  szemben,  mint  személyes  ellenfelek,  egyik  a  kath.  vallást 
terjesztvén,  másik  a  protestáns  híveket  ótalmazván.  Tulajdonképen  prédi- 
kációikban is  folyton  egymással  vitáznak,  még  ha  nem  említik  is  egymás 
nevét,  de  azért  szükségesnek  látják  mindketten  külön  vitairatokkal  is  elő- 
állani.  Bornemisza  támadja  meg  először  nyíltan  Telegdit  1577-ben  Fejtegetés 
című,  ma  már  elveszett  munkájával,  mel3Te  Telegdi  1580-ban  felel  és 
Főképpen,  az  io  cselekedeteknec  iutalmárul  való  igaz  keresztyéni  tudománt 
oltalmazza,  de  még  azon  évben  egy  kis  Rbuid  írási  is  ír,  Melyben 
megbizonyettatic,  hogy  a  Papa  nem  Antichristus,  utolsó  vitázó  művében 
pedig  előadja  Egy  Néhány  Jeles  Okait  mellyekert  nem  ueheti  es  nem 
akaria  uenni  Luter  Mártonnak  es  az  ii  maradékinak  tudományát. 


Digitized  by 


Google 


174  VALLÁSOS  IRODALOM 


'^G?amaüii*  ^  küzdelemre  élesített  tollat  az  egyszerre   kidőlt  vesénk  kezéből  új 

harcosok  ragadják  ki.  Telegdinek  méltó  utódja  támad  Monoszlai  András 
pozsonyi  prépostban,  majd  veszprémi  püspökben,  ^a  ki  épen  a  megtáinwiott, 
de  a  haláltól  már  elnémított  Telegdi  Miklósnak  védelmére  szánta  első  művét, 
mely  1588-ban,  Nagyszombatban  jelent  meg  Apológia  a  k&sánseges  ke- 
resztyen hü  agazatínac:  es  az  anyaszeniegyhaz  bizonyos  fivallasinac 
oltalma  címmel,  de  azonkívül  még  három  vitairatot  bocsátott  közre  eg}^- 
házának  épen  legostromoltabb  kérdéseiről,  Az  Szenteknec  hozanc  való  seget- 
segekrúl  (1589)  továbbá  Az  idvóssegre  intő  kepeknec  tiszteleiiról  (1589), 
végül  Az  szabad  akaratról,  es  az  Istennec  Akarafyarol  (1600). 

Protestáns  részről  többen  is  állnak  elébe  a  harcnak,  kik  közül  Gyar- 
MATHi  Miklós  helmeci  prédikátor  egyenest  Monoszloi  főművének,  a  szentek 
tiszteletéről  szóló  könyvének  cáfolására  vállalkozik,  1598-ban  Debrecenben 
kiadott  Keresztyéni  Feldetével  A  küzdelem  heve  a  század  végén  sem 
csillapul,  sőt  épen  a  korszak  határán  éri  el  tetőpontját*  A  reformáció  föl- 
fogását magasabb  és  általánosabb  szempontokból,  valamint  tisztült  ízléssel 
és  erős  stílussal  Magyari  István  sárvári  prédikátor,  Nádasdy  Ferenc 
udvari  papja  hirdeti  Az  Országokban  való  sok  Romlasoknac  okairól,  es 
azokból  való  meg  szabadolasnak  io  modiarol  irattatot  hasznos  kbnyuets- 
*qében,  1602-ben,  mely  elég  merész  az  ország  pusztulásáért  a  katholikus 
vallást  tenni  felelőssé  és  a  meljrre  mindjárt  a  következő  1603.  évben  maga 
Pázmány  Péter  adta  meg  a  méltó  választ  Az  Magiari  István  Sárvári 
Praedicatornak,  az  Ország  romlása  okairul  irt  kóniuere  való  Feleletével 
De  a  két  ellenfél,  kivált  Pázmány  behatóbb  ismertetése  egy  más  korszak, 
az  antireformáció  korának  történetébe  tartozik. 


Digitized  by 


Google 


16.  Humanista  hagyományok  a  XVL  században. 


DUNAI  TUDÓS  TÁRSASÁG  HAGYOMÁNYA  nem  szakadt  meg.  A  XVI. 

század    folyamán    föléledt    nemzeti    költés  mellett   latin   költők 

is   léptek   föl,   kik    Janus   Pannonius   babérai    után    törekedtek. 

Az  olaszországi  összeköttetést  a  német  egyetemek  hatása  váltja 
föl ;  de  azért,  kivált  a  század  végén,  Báthori  Zsigmond  udvarában  ismét  az 
olasz  míveltség  gyakorol  befolyást,  olaszországi  egyetemeken  képzett  fér- 
fiak művelik  a  történetírást  és  költészetet.  A  császár  osztogatja  a  »poeta 
laureatusc  címet.  A  költők  kiválóan  két  műfajt  művelnek :  epikát  és  pedig 
elégikus  mértékben  s  még  az  ugyan  e  versben  megszólaló  lírai  fajokat :  valódi 
elégiát,  epigrammákat.  A  iambus  és  a  hendekasyllab  alakjában  meg-meg- 
szólal  a  güny  is. 

A  latin  költők  sorában  tehetségével  kiválik  So.mmer  János.  Kalandos  életet  Sommer  János 
él.  Mint  poéta  próbál  szerencsét,  majd  katona  lesz  és  egy  fejedelmi  kalan- 
dornak, Heraklides  Jakabnak  lép  szolgálatába,  kit  Bethlen  Farkas  Joanues 
despotának  hív.  E  despotát  Ferdinánd  kegye  1561-ben  Moldva  urává  teszi; 
de  később  trónjától  fosztják  meg  1567-ben.  A  mi  költőnk  átéli  a  borzalmas 
napokat,  s  a  despota  nejének  kegyence  lesz;  azután  bujdosik,  előbb  Brassóban 
telepszik  le,  majd  Kolozsvárra  megy  és  itt  ragálynak  esik  áldozatává 
1574-ben.  A  mit  életéből  itt  pár  vonással  rajzolánk,  azt  híven,  közvetetten 
hangon  beszéli  el  egy  elégikus  mértékben  írt  krónikás  versében,  melynek 
címe :  Moldva  veszedelme.  Jól  jellemzi  őt  Szilágyi  Sándor  (Erdély  irodalom- 
történetei, Budap.  Szemle  III — VII.  kötete),  hogy  Sommer  » valóban  költői 
lélekkel  írt.  Versein  méltóság  és  nyugalom  ömlik  el,  melyet  még  az  sem 
zavar,  midőn  saját  élményeit  énekli  fájdalmas  hangon.*  Ugyan  e  Sommer 
Magyar  királyok  cím  alatt  a  hún  király  és  utódja  történetének  költői 
elbeszélése  után  az  Árpád  és  vegyes  házbeli  királj^ok  során  megy  végig  s 
krónikáját  Ferdinánd  és  János  ellen-királyokkal  végzi.  Van  neki  a  Szerelem 
kertje  cím  alatt  egy  kedves  költeménye,  melyet  nászajándékul  írt  Jungk 
szebeni  szenátornak  esküvőjére  1568-ban.  A  kert  fái  misztikus  erejüket 
rendre  magyarázzák  meg  és  ajánlják  föl.  Utolsó  művét  Blandratához, 
János  Zsigmond  híres  orvosához  írja  a  régi  tragédiák  mintájára:  A  colica 
és  podagra  versengése,  címmel.  Paródikus  költemény. 


Digitized  by 


Google 


176  HUMANISTA  HAGYOMÁNYOK  A  XVI.  SZÁZADBAN 

j ^ 

^"íczS  ^''  ^  koszorús  költők  sorából  tartósabb  hímévre  emelkedett  Thuri  György. 

írt  egy  könyv  elegiát  vegyes  tartalommal.  (Nászénekek,  búcsú-versek, 
halálozást  sirató  elégiák.)  Debreczeni  Balázszsal,  Alvinczi  Péterrel  baráti 
viszonyban  él,  s  a  Drugethek  kegyét  élvezi.  Vannak  epigrammjai,  köszöntő 
versei.  Thuri  a  XVI.  évszáz  második  felében  élt.  Egyetlen  költeményének 
találjuk  meg  keltét.  1602-ben  dicsőítő  költeményt  ír  Rákóczi  Lajoshoz,  ki 
Ibrahim  bácsmegyei  béget  legyőzte  és  láncra  verte.  Szinán  basa  haláláról 
is  megemlékezik.  Stein  Simon  epigrammája,  mely  Thuri  nevét  ügyes  szó- 
játékkal a  tömjénillattal  (thus)  hozza  össze,  bizonyítja,  hogy  korában 
milyen  kedvelt  költő  volt.  Mélyebb  ihlet  hiányzik  nála,  ügyes  verselő. 

Hasonló  irányt  követett,  de  tanultabb  és  jelesebb  költő  Filkfalvi 
FiLiczKi  János,  ki  vegyes  költeményeket  írt,  s  az  epigramm  terén  Janus 
Pannoniussal  állítható  párhuzamba.  Görög  epigrammjai  kivétel  nélkül  jók; 
kiváló  értékű  Hungária  című  görög  és  latin  nyelven  ismert  epigrammja, 
melynek  utolsó  két  sora  kifejezi,  hogy  Magyarország  sorsa  oly  gyászos, 
melyet  eléggé  megsiratni  nem  lehet.  Ezt  maga  a  végzet  tiltja.  Álljon  itt  e 
szép  költemény: 

Nagy  nevem  oh  hova  tűnt  ?  Hova  sújt  még  engem  a  Végzet 
Mélyen  alá  vagy  szörnyű  haragja  egy  isteni  lénynek ; 
Engem,  a  boldog  anyát,  sok  magzatu  büszke  királynőt? 
Most  hajh  !  elveszítem  jogaram,  hajh  !  porba'  hatalmam ! 
Mind  oda  gyermekem  is,  kit  a  kard  döntött  le  a  sírba, 
Kit  meg  a  rabságnak  nyom  igája  szolgai  módon. 
És  panaszolnom  sem  szabad  immár.  Tiltja  a  Végzet, 
Mert  hiszen  elsiratni  ilyen  gyászt  hol  van  elég  köny? 

Báthori  zsig-  A  fent  méltatott  költők  inkább  a  német  tanúitság  hatása  alatt  álltak. 

mond  udvara        ^  *^ 

Báthori  Zsigmond  udvarában  számos  olasz  fordult  meg  és  több  kiváló 
magyar  író  az  olasz  egyetemek  növendéke.  így  Gyulai  Pál,  Szamoskod 
István,  Kovasóczi  Farkas,  a  fejedelem  kancellárja,  olasz  intézetekben 
nyerték  oskolázásukat.  Történeti  műveikben  a  Bonfini  hagyományát  követik. 
E  hagyomány  követője  a  kiváló  tehetségű  Decsi  JAnos  (Barovius)  fejedelmi 
tanácsos,  ki  Báthori  Zsigmondnak  Szinán  elleni  hadjáratát  írta  le  antik 
zamatú  nyelven  s  üldözött  és  utóbb  legyilkolt  hős  urához  való  hű  ragasz- 
kodással. Korábban  nagy  utazást  tett  Lengyel-  és  Oroszországon  át  Német- 
országba, s  ennek  leírását  is  kiadta  versbe  szedve,  Hodoeporicon  Itíneris 
címmel.  Magyar  közmondás-gyűjteménye  első  nálunk  s  kiváló  fontosságú. 
Kovasóczi  igazi  humanista  thémát  tárgyal:  Párbeszéd  az  uralkodásról 
vagy  a  kormányforma  Erdélyben  cím  alatt  (1584-ben  Kolozsvárt 
jelent  meg). 

Történetírók  még :  Gyulai  PAl,  előbb  Békési  embere,  majd  a  fejedelem 
titkára  (Kemény  Zsigmond  első  regényének  hőse),  és  Somogyi  Ambrus  ki 
Bonfinit  folytatta  1606-ig.  De  kiváló  figyelmet  érdemel  Szamosközi  IstvAn. 
Szintén  Bonfini  történetírói  iskolájából  került   ki,  de  irályának  tömör  ereje^ 


Digitized  by 


Google 


HUMANISTA  HAGYOMÁN^OK   A  XVI.  SZÁZADBAN  l77 


Őszinte  igazságszeretete  mégis  önálló  egyéniséggé  teszik.  Humanista  mívelt- 
ségének  és  hajlamának  tulajdoníthatók  ama  költemények,  a  melyeket  törté- 
nelmi foljegyzései  közé  sző.  A  történeti  maradványok  IV.  kötetében  jött 
versek  közt  van  gúny-vers  a  Báthori  Zsigmond  udvarában  élősködő  bohó- 
cokra, vannak  történeti  tárgyú  epigrammok,  epitáfiumok,  egy  pár  tréfás 
adoma,  elégiák.  Szamosközi  híjával  van  a  költői  tehetségnek.  Mihelyt  elhagyja 
az  iskolás  formát,  melyben  verselni  taníták,  hihetetlenül  alant  jár  és  lapos. 
Ilyen  egy  történelmi  verse  a  Kendi-féle  összeesküvésről,  mely  rímes  jam- 
busokban  van  írva  és  oly  durva  hungarizmusokkal,  mintha  nem  is  a  jeles 
latin  stilista  írta  volna. 

Hímeves  deák  költők  többen  is  voltak  még  e  korban  és  e  légkörben. 
Ilyen  Deidrich  György,  kinek  1591-ben  jelent  meg  Szebenben  Anagram- 
matikusei,  mely  Báthori  Zsigmond  nevének  betűiből  alkot  anagrammot.  Ilyen 
dicsköltő :  ScHAESEUS  Keresztel Y,  medgyesi  pap,  ki  » császári  koszorús  költő « 
nevet  vívott  ki  magának.  írt  elégiákat,  epigrammot  és  egy  hőskölteményt 
Pannónia  romlása  cím  alatt,  mely  a  János  király  halála  utáni  dolgokat 
beszéli  el  Eger  megvédéséig  (1552.),  míg  ehhez  csatlakozó  másik  munkája 
Szolimán  hadjáratairól  szól.  Uncius  LÉNÁRt,  ki  Páduában  és  Rómában  tanúit 
s  Báthori  Istvánnak  jutott  különös  kedvébe,  szintén  magyar  krónikát  írt 
versekben,  mely  Etelétől  Mátyás  királyig  terjed.  Laskai  Csókás  Pétkr^  ki 
szintén  megjárta  Itáliát  és  Franciaországot,  Báthori  Zsigmondra  és  udvari 
embereire  ír  dicskölteményeket.  Ö  írta  össze  a  Wittenbergában  iskolázott 
magyar  tanulók  első  jegyzékét. 

Még  egy  költőről  kell  megemlékeznünk,  ki  szintén  >  császári  koszorús  Bocatius  János 
költő «  címmel  dicsekedhetett.  Ez  Bocatius  János,  ki  Németországról  ván- 
dorolt be  s  jó  magyar  emberré  lett.  Eperjesi  tanítóságon  kezdte  s  utóbb 
kassai  bíróvá  és  Bocskai  diplomatájává  emelkedett.  Németországi  követjárását 
öt  esztendei  rabsággal  fizette  meg  s  ennek  emlékezetére  írta  Olympias 
Carceraridját  Utóbb  Bethlen  Gábor  választotta  udvari  történetírójának. 
Költeményei  Bártfán  jelentek  meg  Hungaridos  libri  poematum  V.  cím 
alatt  1599.  A  verselés  gondossága,  a  tárgyak  gazdag  választéka  tekintetében 
csakugyan  kiváló  helyet  érdemel.  Költeményeinek  öt  könyvét  külön  beve- 
zetésekkel ajánlja.  Maecenásai  Forgács  Zsigmond  és  Darholtz  Kristóf,  kikhez 
intézett  ajánló  levelét  Kassáról  keltezi.  Az  öt  könyv  külön-külön  műfajt  tar- 
talmaz: 1.  vitézi  költemények,  2.  dicsköltemények,  3.  nászdalok,  4.  vegyesek, 
5.  epitáfiumok,  elégiák.  Bőbeszédű  könnyed  írásmód,  Ovidius-utánzó  velős 
mondások,  a  kedély  igaz  meghatottsága,  a  valódi  költő  ihlete  nélkül.  Alkalmi 
költő  a  szó  szoros  értelmében.  Nagy  összeköttetései  az  előkelő  körökkel, 
a  Zemplén-  és  sárosmegyei  mágnásokkal,  tudós  papokkal,  egykori  tanuló- 
társaival mindegyre  alkalmat  adnak  poemák  írására. 

Szembetűnő  a  forma  bevégzettsége  és  a  tárgy  prózaisága  közti 
ellentét  A  humanista  emlékek  elhalványulnak.  A  német  egyetemekről  kike- 
rült latin  költők  műveiben  már  nem  érezni  azt   az    eleven  ihletet,   mely  a 

BeGthy,  Magyar  irodalomtörténet.  12 


Digitized  by 


Google 


178  HUMANISTA  HAGYOMÁNYOK  A  XVI.  SZÁZADBAN 

renaissance-kori  emlékek  hatása  alatt  álló  Janus  Pannonius  műveit  átlengi. 
Nemcsak  a  tehetség,  de  a  korszellem  is  tette  Janus  Pannoniust  igazi 
humanista  költővé.  A  reformáció  a  humanizmus  áramlatát  elborítá.  A  nem- 
zeti költészet  kezdi  próbálgatni  szárnyait. 

A  jelen  század  elején  (1818.)  szólalt  meg  még  egy  elkésett  viszhang, 
mint  az  elhaló  Echó,  egy  szerény  ifjú  Múzsája:  Ungvár-némethi  Tótk 
László  görög  költeményeiben.  Ezek  között  van  egy:  Hermina  című 
(József  nádor  korán  elhunyt  nejének  emlékét  megörökítő)  költemény,  mely 
a  dirkei  hattyú  hangjára  emlékeztet.  A  Pindar  lelke  ihleté  a  magyar 
költőt,  midőn  e  verset  írá. 


Digitized  by 


Google 


17.  A  XVL  század  történetirodalma. 


MAGYAR  TÖRTÉNETÍRÁS,  azaz  a  történeti  anyagnak  feldolgozása 
magyar  nyelven,  a  XVI.  században  vette  kezdetét.  Impulzust 
erre  is  a  reformáció  adott,  de  az  anyagot  hozzá  a  megelőző 
század  irodalma,  a  két  nyomtatott  krónika  (Thuróczié  s  a  budai) 
■és  Bonfin  szolgáltatták.  Ez  az  anyag  azonban  csak  a  XV.  század  végéig 
terjedt,  de  az  » irodalmi  ébredés*,  mely  általánossá  lett  és  a  tudomány  s 
irodalom  minden  faját  felölelte,  magával  hozta,  hogy  a  történetíróknak  egész 
serege  támadt,  kik  saját  tapasztalataikat,  élményeiket  impresszióikat  akarták 
az  utókor  számára  megörökítni.  Ezeknek  az  íróknak  egy  része  magas 
míveltségen  kívül  előkelő  állással  bírt,  szerepet  játszott  a  történetben  s  annak 
lefolyását  nemcsak  mint  szemlélő  tekintette :  ezek  közül  majd  mindeniknek 
megvolt  a  maga  kedvenc  klasszikusa,  kit  mintául  választott  az  anyag 
feldolgozásánál  —  a  XV.  század  humanizmusa  ezek  munkáiban  tovább 
élt.  De  voltak  olyanok  is,  kiket  a  klasszikái  formák  nem  érdekeltek.  Ezek 
kezébe  csak  a  belső  ösztön  adott  tollat,  a  vágy,  hogy  a  mit  láttak,  hal- 
lottak, megörökítsék.  Épen  ez  a  tarkaság  a  kidolgozásban,  felfogásban  teszi 
becsessé  a  század  történeti  irodalmát.  A  mit  a  humanistáknál  s  krónikásoknál 
nélkülözünk:  a  különböző  osztályok  belső  életére  is  vetnek  a  nem  huma- 
nisták munkái  világot. 

Érdekes  az  is,  hogy  a  régi  anyag  hogyan  alakúi  át,  módosul  az  új 
írók  kezében,  kik  egészen  az  új  idők  hatása  alatt  állanak. 

Az  első  magyar  világtörténet  Krakkóban  1 559-ben  látott  világot.  Egy  Székely  István 
egyszerű  kálvinista  prédikátor  írta :  Székely  István,  gönci  lelkész.  Hogy 
olvasmányaiban  vezérfonala  legyen,  csinált  magának  egy  chronologiát,  » kivel 
elméjét  az  írás-olvasás  közben  segítené*.  Az  egyetemes  történet  kimagaslóbb 
eseményeinek  krónikaszerű  feldolgozása  külföldön  már  régebben  divatba 
jött  Legelterjedtebb  könyv  Rolevvinck  Vemer  latin  munkája  a  Fasciculus 
Temporum  volt,  mely  Németországban  számos  kiadást  ért,  németre,  franciára 
lefordíttatott.  Székely  ettől  vette  a  formát.  Hatezer  évig  áll  fenn  a  világ  s  minden 
ezer  egy  fejezetet  képez  az  ő  munkájában  is.  Kezdi  a  teremtés  első  évén, 
s  attól  fogva  az  eseményeket  évek  szerint  csoportosítja.  Krisztus  születésétől 
fogva  minden  évnél  két  évszámot  jelöl  meg:  a  világteremtés  és  a  Krisztus 

12' 


Digitized  by 


Google 


180  A  XVI.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 

születési  szerinti  számítás  évét.  De  a  két  munka  közt  nincs  semmi  más 
hasonlat.  Székely  az  egyes  évek  eseményeit  a  maga  módja  szerint,  erős 
kálvinista  színezettel  dolgozta  fel,  vehemens  kifakadásokkal  a  pápaság 
túlkapásai  ellen.  Azonkívül  mindenütt,  az  illető  évszám  helyére  beillesztette  a 
magyar  krónikák  adatait,  de  ezeket  is  azoktól  eltérőleg  önállólag  dolgozva 
fel,  s  beszőve  azokat  a  hagyományokat,  melyek  az  ő  idejében  a  nép  tuda- 
tában éltek.  Egész  1657-ig  lehozta  a  világ  s  hazája  eseményeit.  Székely, 
mikor  e  munkáját  kiadta,  már  elismert  író  volt :  egy  hittani  munkája,  zsoltár- 
fordítása közkézen  forogtak.  Korának  egyik  legolvasottabb  könj^e  volt  az 
ő  világtörténete,  mely  nyelvi  tekintetben  is  figyelemre  méltó.  Igazán  mondja 
a  korrektor  a  munkáról  írt  versben: 

Hogyha  penig  valamint  az  szónak  módja  kilembez, 

És  a  szollásnak  új  folyamása  leend : 
Mindjárt  az  régi  székelyek  nyelvén  tekintsen, 

Kiknél  tiszta  magyar  nyelv  maradéka  vagyon. 

Heitai  Gáspár  Magyarország   első   nyomtatott  s  magyar  nyelven  írt  történetét  egy 

szász  papnak,  Heltai  GÁSPÁRnak  köszönhetjük,  ki,  hogy  a  magyar  irodalom 
megalapítása,  felvirágoztatása  érdekében  nagyobb  tevékenységet  fejthessen 
ki,  nyomdát  állított  fel.  Csak  születésére  s  hivatalára  nézve  volt  szász: 
igazi  magyar  reformátor,  kinél  többet  a  magyar  nyelvért  és  irodalomért 
korában  senki  sem  tett.  Érezte  annak  szükségét,  hogy  Magyarország  története 
a  magyar  közönségre  nézve  hozzáférhetővé  legyen.  Kettős  elfoglaltsága 
—  mint  pap  és  nyomdász  működött  —  nem  engedvén,  hogy  maga 
önálló  kutatásokat  tehessen,  arra  szorítkozott,  a  mi  már  megvolt :  Bonfinira. 
Nem  volt  megelégedve  Brenner  Márton  1543-iki  kiadásával,  mely  csak  a 
három  első  részt  foglalta  magában,  s  egy  Csáky  Mihálytól  kapott  kézirat 
alapján  1565-ben  kinyomatta  a  IV-ik  decasnak  hat  első  könyvét  eredeti  latin 
nyelven  História  Inclyti  Regis  Matthiae  Hunyadis  Regis  Hungáriáé 
Augusiissimi  cím  alatt.  Már  ekkor  Ígéretet  tett  Magyarország  történetének 
kiadására,  s  hozzá  is  fogott  adott  szava  beváltásához,  de  a  nyomtatás 
befejezése  előtt  meghalván,  a  Chronica  az  magyarok  dolgairól  című 
munkája  nyomtatását  özvegye  fejezte  be  1575-ben. 

Maga  mondja  a  címlapon,  hogy  a  magyarok  történetét  Bonfíniusnak 
nagy  könyvéből  és  egyéb  históriás  könyvekből  nem  kicsiny  munkával  hozta 
rendbe  és  írta  meg  magyar  nyelven.  De  a  Cancionale  kiadójának  a  nagy 
elterjedésnek  örvendett  históriás  énekek  s  más  hagyományok  rendelkezésére 
állottak  s  ezekből  ő  inspirációt  és  adatokat  meríthetett.  Előre  bocsátja  az  ország 
leírását,  kezdi  Scythián,  a  hunokon  s  a  mohácsi  vészig  folj^atja.  Valóban 
nem  fordította  s  nem  is  utánozta  Bonfiniust:  jól  mondja,  hogy  >rendbe 
hozta*.  Bonfini  dagályos  író,  stílja  keresett,  hemzseg  a  bombasztoktól,  mint 
egy  igazi  humanista.  Heltai  előadása  tiszta,  világos,  keresetlen.  A  nép 
nyelvén  ír,   hogy  mindenki  megértse.   Aztán  felfogása  is  más,  ítéleteiben  is 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


I 


s 

•« 

^ 

í 


•5 


1 


I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  XVI.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 


181 


ANTOINE     VE  R  ANTIÜSE 

JÍrthzoeeyue  Onyroió , 


Verancsics  Antal,  esztergomi  érsek  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


182  A  XVI.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 

eltér  Bonfinitől,  a  kor  szelleme,  a  protestantizmus  szemüvegén  át  nézvén  az 
eseményeket,  az  egész  Bonfini-féle  munka  átalakul  kezei  közt.  A  kényes 
Ízlésű  és  magas  míveltségű  humanisták  számára  írt  latin  históriából  készült 
az  első  népszerű  magyar  történet." 

vcrancsics  A  mi  e  két  nyomtatott  könyvön  kívül  magyarul   írt  történeti  munka 

korunkig  fenmaradt,  azokról  a  kortársak  közül  legfelebb  egy-két  jó  barátnak 
s  legfelebb  egy  kis  szűk  irodalmi  körnek  lehetett  tudomása.  A  legelsőről, 
mely  ezek  sorát  megnyitja  s  a  legnevezetesebbről  csak  homályos  hagyo- 
mányból birtak  tudomással  az  emberek,  míg  végre  öt  századnegyed  előtt 
egy  dalmáciai  utazó,  Fortis  apát,  Sebenicoban  a  Drágánicsok  levéltárában 
színről  színre  látta  Verancsics  Antal  munkáit.  De  azután  is  egy  század- 
negyednél több  idő  telt  el,  míg  hazájokba  visszakerültek  ezek. 

A  magyar  egyházfejedelmek  tisztes  sorában  a  legkiválóbb  helyek 
egyikét  foglalja  el  e  munkák  írója.  Gyermekéveit  a  Statileóknál,  Beriszló 
Péternél  (veszprémi  püspök)  töltötte,  tanulmányait  Páduában  végezte 
Szolgálatai  sorát  János  király  udvarában  kezdte,  folytatta  Izabellánál,  Ferdi- 
nándnál s  végre  Maximiliántól  elnyerte  az  esztergomi  érseki  széket.  Majd  i 
minden  európai  udvarnál  viselt  követséget:  a  pápáknál,  Ferenc  francia  s 
Henrik  angol  királyoknál,  de  legnevezetesebb  kétszeri  konstancinápolyi  útja  ^ 
volt.  A  két  Statileo  s  Beriszló  udvaraiban  nyert  benyomások  döntöttek 
a  gyermek  jövendő  sorsa  felett,  átélte  Magyarország  hanyatlásának  egész 
korát  Ulászlótól  Maximiliánig,  részt  vett  az  államügyek  vezetésében  s  főként 
a  diplomáciai  pályán  tett  nagy  szolgálatokat  hazájának.  Be  volt  avatva  az 
államtitkokba  s  épen  az  a  körülmény,  hogy  kora  történetének  megítéléséhez 
megadhassa  a  helyes  szempontokat,  bírta  rá,  hogy  a  rendelkezésére  álló 
roppant  anyagot  feldolgozza.  De  nagy  munkájának  csak  töredékeivel  készült 
el,  úgy  szólva  egyes  fejezetekkel.  Ezek  összeillesztésére,  magára  az  utolsó 
átdolgozásra  nem  maradt  ideje.  , 

Emlékiratok  Pedig  Szeretett  volna  elkészülni  azzal.   Volt  érzéke,   tehetsége,  előké- 

születe hozzá,  hogy  jó  történetíróvá  legyen.  Egy  levele,  melyet  példányához, 
mesteréhez,    kora    nagynevű   történetírójához,   Paulus   Joviushoz   írt,  mint 
adversariákat  ennek  munkájához,  mutatja,  hogy  korának  történeti  irodalmát 
ebből  a  szempontból  is  tanulmányozta.    Magyar  krónikájával  is  ezt  készi-       ^ 
tette    elő.     Pár   sorral,    históriai    egymásutánban    közli    az    eseményeket:       i 
csak  Buda    bukásánál   tesz   kivételt;   melyet  terjedelmesen,  a  részletekre  is 
kiterjedve  ír  le.  S  e  tervezett  munkájához  anyagúi  szerezte  be  a  fontosabb 
események   leírásait  szemtanúk  által:  ZAYtól  Lándorfejérvár  bukásáne!^  s       '^ 
BoRNEMiszÁtól  Buda  elestének  leírását,  melyek  közül  az  első  írójának  éles  meg- 
figyelő tehetségére  vall.  Még  egy  más  emlékirat  is  maradt  ránk  ezen  időből'       .^ 
a  Martonfalvy  Imre  deáké,  mely  az  Enyingi  Török  család  számára  készült       J 
(152Ö — 1583)  s  kivált  kortörténeti  tekintetben  sok  érdekes  részletet  tartalmaz.       ^ 

Azok  közül  az  apróbb   magj^ar  nyelvű  memoire-ok  közül,  melyek  ez 
időből  fenmaradtak,   csak  egyet  említünk   még   fel,   mely  magasan  kiemel- 


Digitized  by 


Google 


1 


c 


« 
*« 

M 


C. 
§ 


1 

o 

I 


6 

I 


V 

I 

I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  XVI.  SZÁZAD  Történetíród  ALMA  183 

kedik  a  többiek  felett:  Mindszenthi  Gábor  naplóját  János  király  utolsó 
napjanól  Egyszerű,  de  megható  epilogja  János  király  zaklatott  életének. 
Meleg  rokonszenvvel,  közvetlenséggel  írva.  Egy  felesleges  szó  nincs  benne, 
de  hogy  minden  szava  igaz,  bizonyítja  az  a  hatás,  melyet  az  olva- 
sóra tesz. 

A  különválás  s  a  fejedelmi  udvar  megszilárdulása  Erdélyben  hatással  Gyuiafi  Lestár 
volt  a  történetírás  fejlődésére  is.  A  humanizmus  utolsó  felvillanásának  s  a 
latin  történetírás  elkésett  másod  felvirágzásának  korában  emelkedett  ki  egy 
magyar  évkönyvíró  Gyulafi  Lestár,  kinek  szétszórt  munkáit  csak  az  utolsó 
időben  lehetett  összeszedni,  s  így  csak  töredékeiben  menteni  meg  a  történetírás 
számára.  Sarja  egy  dunántúli  ősrégi  családnak.  Született  1557-ben,  16  éves 
korában  a  bécsi  császári  iskola  növendéke  volt,  de  már  iQú  korában 
Erdélybe  került  nagybátyjához,  Gyulafi  Lászlóhoz  s  attól  fogva  állandóan 
a  Báthoríak  szolgálatában  állott.  A  diplomáciai  pályán  alkalmazták:  a 
lengyelországi  követségekkel  legtöbbnyire  őt  bízták  meg.  Nem  akart  tör- 
ténetíróvá lenni,  de  az  eseménydús  és  mozgalmas  időkben,  melyekben 
élt,  annyit  látott  és  tapasztalt,  hogy  emlékező  tehetségén  ezek  följegyzésével 
akart  segítni.  Azokból,  a  miket  olvasott,  csinált  excerptákat,  egyes  évek 
nagyfontosságú  eseményeiről  chronologiai  foljegyzéseket  készített,  s  azokról, 
a  miket  hallott  vagy  tapasztalt,  naplót  vezetett.  Ezek  a  följegyzések  évről 
évre  terjedelmesebbekké  lettek  s  egyes  nagyobb  fontosságú  eseményeket, 
már  egészen  az  apróbb  részletekig  leírt,  úgy  hogy  a  naplóföljegyzések 
(1565—1606)  több  helyen  emlékiratokká  nőtték  ki  magokat. 

S  mikor  ez  a  becses  anyag  eg3^tt  volt,  akkor  sem  akarta  maga  ^^^j^^yj^^^^ 
értékesítni.  Rendelkezésére  adta  barátjának  Szamosközy  ISTVÁNnak,  kiről 
tudta,  hogy  kora  történetének  megírásával  foglalkozott.  Családja  Magyar- 
országból származott  Erdélybe,  ő  maga  a  páduai  egyetemen  végezte 
tanulmányait  s  első  munkája,  melyet  kiadott,  az  Analecta  Lapidum 
archeológiai  munka  volt.  Egy  Németországban  tett  utazás  után  visszatért 
hazájába,  hol  Bocskai  levéltámokká  s  országos  történetíróvá  nevezte  ki, 
és  történeti  munkájának  kiadásáról  végrendeletében  is  gondoskodott.  Ez 
Thuanus  modorában  dolgozott  latin  történet  volt,  1566-on  kezdve,  mely 
azonban  csak  napjainkban  látott  világot.  Ehhez  a  munkához  egész  életén 
át  gyűjtötte  az  anyagot :  a  hol  a  mit  csak  hallott  följegyezte  —  s  ezekből 
a  följegyzésekből  került  ki  az  a  rendkívül  becses  és  nagy  terjedelmű  anyag, 
mely  azon  idpk  történetének  mai  napig  első  rangú  forrásai  közé  tartozik. 
Ezekben  is  sok  apróbb  följegyzés  mellett  egész  monográfiák  vannak  tör- 
ténetírói pártatlansággal  s  meglepő  közvetetlenséggel  írva. 

Az  ezen   korbeli  magyar  emlékiratok  sorát  kora  egyik  legkiválóbb  és  niésházy  istvAn 
legnevezetesebb   államférfiának,   a  későbbi   nádornak,   Illésházy    ISTVÁNnak 
följegyzései  zárják   be.    A   hosszú   török    háború    első   tíz  évének  korából 
(1592 — 1603)   leírja  azokat   az   e^peményeket,  melyekben   részt   vett   vagy 
melyekben  szerepelt.  Egyöntetűbb,  kerekebb  munka  a  két  elsőnél  —  s  azért 


Digitized  by 


Google 


184  A  XVL  SZÁZAD  TÖRTÉNETÍRÓD  ALMA 

is  fontos,  mert,  míg  a  két  elsőből  az  erdélyi  eseményekről  nyerünk  tájáco- 
zást,  ez  a  magyarországi  történeteket  írja  le. 

Ezek  a  felsorolt  munkák,  s  még  egy  pár  jelentéktelen  chronologia, 
képezték  a  magyar  nyelvű  történetírás  kezdetét  a  XVI.  században.  Sokkal 
gazdagabb  volt  a  latin  nyelvű  történetírás,  mely  különösen  a  század 
második  felében  virágzott  fel.  De  még  mindig  keveset  nyomtattak:  Bomel, 
brassai  bíró  Brassóban  kiadta  1556-ig  terjedő  Chronologiáját  s  SAMBua-s 
Bécsben  1558-ban  Bonfinival  együtt  egy  sereg  kisebb  történeti  munkát 
tett  közzé.  Hanem  azért  sok  államférfi  s  magasabb  míveltséggel  bíró  ember 
ezen  eseményekben  s  politikai  alakulásokban  gazdag  időkben,  belső  ösztönére 
hallgatva,  a  történetírói  pályára  lépett.  A  humanizmus  emlékei  még  nem 
vesztek  ki:  sokan  jártak  a  küllőidre  egyetemi  tanulmányaik  befejezésére: 
ezeknél  az  irodalmi  foglalkozás  lelki  szükség  volt.  Sajátságos  játéka  a 
véletlennek,  hogy  az  első,  ki  e  század  történetíróinak  sorát  megnyitja,  nem 
ezek  sorából  került  ki. 
Szerémi  György  Ez   SzERÉMi  György   volt,  János   király   udvarf   káplánja.    Eszes,  de 

hézagos  míveltségű,  könnyen  hivő,  de  azért  fontoskodó,  kíváncsi,  pletykákat 
hajhászó  s  a  nagy  urakhoz  dörgölőzni  szerető '  ember  volt  A  mit  látott, 
hallott,  tapasztalt,  meg  akarta  örökítni  s  ez  vezette  rá,  hogy  megírja  Magyar- 
ország történetét  (1456 — 1543).  Magyarul  gondolkodott,  deákul  írt  s  ez 
munkájának  sajátságos  érdeket  kölcsönöz.  Komoly  történeti  munka  számba 
nem  igen  jöhet,  de  azért  első  rangú  forrás,  mert  az  idők  hangulatáról  abból 
nyerünk  értesítést. 

Szerémi  kortársai  s  utódai  közül  Brodarics  István  püspök  emelkedett 
ki  egy  erős  színekkel  s  művészi  ecsettel  vázolt  monográfiával  A  ntohácsi 
veszedelemről,  melyben  maga  is  résztvett  s  csak  bajjal  tudott  menekülni. 
A  János -párti  Zermegh  János,  utóbb  Ferdinánd  alatt  kamaratanácsos, 
megírta  kora  történetét  János  király  haláláig.  Baksay  Ábrahám  a  magyar 
királyok  chronologiáját  állította  össze  1567-ig.  Erdélyben  pedig  Ostermayer 
Hieronymus  brassai  orgonista,  Siegler  Mihály  brassai  tanár,  s  Massa  Simon 
brassai  pap  rövid  s  elég  száraz,  de  azért  használható  krónikákat  (az  első 
1560-ig,  a  második  1563-ig,  az  utóbbié  1585-ig  terjed)  hagytak  hátra. 

Mindez  a  humanizmus  másod  virágzásának  előzménye  volt.  Azzal 
kapcsolatban  a  történetírás  is  ujabb  lendületet  nyert,  s  a  nem  egészen  félszá- 
zadra terjedő  idő  alatt  oly  nagy  virágzásra  emelkedett,  hogy  azt  utóbb 
sem  tudta  túlszárnyalni.  Az  első  lökést  erre  az  emelkedésre  Bonfin  munká- 
jának kiadása  adta  meg:  de  hatással  volt  rá  Jovius  s  később  Thuanus 
is,  —  ezen  korukban  nagyon  elterjedt  történetírók. 
Oláh  Miklós  Ezeknek  az  íróknak  sorát  Oláh  Miklós,  esztergomi  érsek,  nyitja  meg  — 

egy  bevégzeüen  munkával :  mert  az  ő  Attilá]Si  s  Magyarország  leírása  egy 
tervezett  nagy  magyar  történetnek  bevezetését  képezték.  Nyomban  utána 
Forgács  Ferenc  következett  a  legkiemelkedőbb  mindannyia  között,  de  a  ki 
teljesen  szakított  a  liviusi   utánzás  hagyományával.  Pesszimista  történetíró, 


Digitized  by 


Google 


A  XVI.  SZÁZAD  Történetíród  ALMA  185 

egészen  a  Tacitus  szellemében.  A  legsötétebb  képet  tárja  fel  a  korról, 
melyet  leírt,  olykor  túlzásra  is  ragadtatik :  de  mindezt  bizonyos  számítással 
teszi.  Másnak  szerette  volna  a  világot  látni  mint  ez  a  romlott  kor,  melyben 
élt  és  szereperelt  s  melynek  vezérlő  férfiait  személyesen  ismerte,  önzéseikkel, 
bűneikkel,  aljasságaikkal.  Tanúja  volt  az  ország  sülyedésének  s  ebből  a 
rettenetes  nyomorból  még  a  kibonyolódást  sem  látta.  Hát  nem  volt  mindenben 
igaza,  épen  úgy  mint  Tacitusnak  sem:  de  a  mű,  bárcsak  kéziratban  ter- 
jesztették, még  sem  tévesztette  el  hatását.  Az  ő  kommentárja  János  király 
halálával  kezdődik  s  1572-ig  tart.  Befejezett  egész  munka,  mely  kompozíció 
és  stflus  tekintetében  is  fölötte  áll  a  többieknek.  Ha  ő  ezt  magyar  nyelven 
írja,  megvetette  volna  alapját  a  magyar  históriai  stílusnak. 

Másik  kiemelkedő  történetírója  e  kornak  Brutus  Mihály,  Báthori  ^^^^  ^ihiiy 
István  lengyel  király  történetírója.  Velencei  származású  olasz  volt,  s  épen 
a  Forgács  Ferenc  meghívására  kerűk  Báthori  István  udvarába.  De  sok 
hányatáson  s  csalódáson  ment  keresztül  még,  míg  ez  a  régi  vivású 
humanista  rászánta  magát  az  Erdélybe  menetelre.  A  Bonfin  kiadásához 
csatolt  függelékek  közül  a  legtöbbet  maga  Sambucus  írta  s  ő  mint  erős 
Ferdinánd-párti,  elfogult,  igaztalan  volt  János  király  irányában.  Ezekkel 
szemben  Báthori  István  azzal  bízta  meg,  hogy  Bonflnit  folytassa  s  szol- 
gáltasson igazságot  János  emlékének.  Az  összes  levéltári  anyag  rendelkezésére 
állott,  s  ő  el  is  készült  munkájával.  (1490 — 1552.)  Már  meg  is  tették  az 
előkészületeket  annak  kiadására,  de  a  nyomtatás,  minthogy  ő  azt  új 
átdolgozás  alá  vette,  elmaradt.  Teljesen  ma  sem  bírjuk  munkáját.  Az  —  bár 
nem  sok,  a  mi  elveszett  —  csonkán  maradt  fenn. 

Brutus  után  Boníininak  másik  folytatója  Is  akadt,  Somogyi  (Simigianus)  ""^octfrók  *'^' 
Ambrus,  belső-szolnok  vármegyei  főjegyző,  ki  1490-en  kezdve  1606-ig  nagy 
gonddal  készítette  el  terjedelmes  munkáját,  mely  csak  e  század  elején 
látott  világot.  Közvetlenül  a  Báthori  Zsigmond  környezetéhez  három 
humanista  történetíró  tartozott,  kik  inspirációt  az  ő  fényes  s  olasz  ízléssel 
berendezett  udvarában  nyertek :  Szamosközy  —  kinek  magyar  följegyzéseiről 
már  szólottunk  —  az  ő  terjedelmes  és  nagy  becsű  annalisaival,  Baranyai 
Decsi  János,  a  híres  jogtudós,- az  ő  kiváló  érdekű  kommentárjaival  (1592 — 
1598),  mely  hasonlag  csak  töredékesen  maradt  fenn,  s  Jacobinus  János 
kolozsvári  jegyző,  utóbb  Báthori  Zsigmond  titkára  s  végre  Székely  Mózes 
korlátnoka  (elesett  Brassó  alatt  1603),  ki  nevét  a  Szinán  basa  elleni  szép  és 
fényes  táborozás  leírásával  örökítette  meg. 

Ezek  mind  erdélyi  történetírók  voltak.  Magyarországnak,  illetőleg  latránffyMikiós 
Rudolfiiak  is  volt  egy,  de  ez  kiemelkedő  sokak  felett,  az  elismert  magyar 
Livius :  Istvánffy  Miklós,  ki  abban  is  szerencsésebb  volt  a  többinél,  hogy 
munkája  nemsokára  halála  után  megjelent,  ő  is  Bonflnit  folytatta  s  vitte 
1606-ig.  De  bármily  kiváló  és  nagybecsű  történeti  munka  is  az  övé,  egy 
gyengéje  mégis  van.  Ott,  a  hol  a  magyar  történet  azon  részéhez  ér,  melyben 
ő  maga  is  szerepet  játszott,  —  meghamisítja  az  eseményeket.  Sok  esetben 


Digitized  by 


Google 


186 


A  XVI.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 


fenmaradt  jelentései  megcáfolják  a  történetíró  adatait.  E  munkája  gyarlósága 
mellett  is  a  magyar  történetírás  egyik  legmaradandóbb  és  legbecses^b 
alkotása  marad,  mert  hivatalos  állásánál  s  összeköttetéseinél  fogva  a 
a  történetírás  olyan  forrásai  is  megnyíltak  előtte,  melyek  mások  előtt  zárva 
maradtak.  S  ezekből  ő  bőven  merített,  úgy  hogy  történetének  első,  nagyobb 
fele  több  tekintetben  megbízhatóbb  az  utolsó  könyveknél.  A  kortársoktól, 
különösen  a  szereplő  egyénektől  teljes  objektivitást  különben  sem  lehet 
várni:  a  politikai  éles  pártküzdelmek  hatása  alatt  állanak  ők  is.  Ö  zárja 
be  a  humanista  történetírók  sorát,  kortársa  és  tanítványa  Thuanusnak. 
Mint  ez,  ő  is  az  anyag  kritikai  feldolgozását  és  művészi  formába  öntését 
tette  feladatává,  s  ennek  köszönheté,  hogy  munkája  máig  sem  évűit  el, 
sőt  napjainkban  magyar  fordításban  látott  világot. 

A  XVI.  századi  humanista  történetírók  díszes  sorát  Istvánffy  bezárta, 
Bonfin  iskolája  megszűnt,  s  a  következő  században  a  magyar  történetírás 
egészen  más  nyomon  fejlődött. 


II.  János  király  címeré. 
(Werbóczi:  Tripartitum-ának  első  magyar  kiadásából.) 


Digitized  by 


Google 


18.  A  magyar  jog  és  a  Hármaskönyv. 

MAGYAR  NEMZETI  ÉLET  egyik  legsajátabb  alkotása:  joga.  Eleinte  a 
magyar  nemekhez  (törzsekhez)  tartozóknak  (nemeseknek)  törzsi 
joga,  a  magyar  jog,  itt  e  hazában  országos  joggá  lett.  Hazánknak 
a  nyugoteurópai  míveltséghez  csatlakozása  után  a  magyar  jog 
is  n3rugoteurópai  irányban  fejlődött  ugyan,  de  azért  individualitását  nem 
veszítette  el.  Szabályai  folyton  a  magyar  nemesség  életviszonyai  és  gon- 
dolkodásából fakadván,  a  magyar  jog  nemesi  jog  maradt;  és  mivel  a 
hazánkat  idővel  szintén  elért  hűbériség  az  ország  közjogi  egységét  és  ezzel 
az  összes  nemesek  közvetlen  összeköttetését  a  közhatalommal  megszüntetni 
képes  nem  volt,  folyton  az  összes  nemesség  joga  maradt,  főpapok,  főurak 
és  köznemesek  mindig  egy  és  ugyanazon  joggal  élvén.  Az  országnak  törzsi 
különállással  bírt  (székelyek,  kunok,  szászok  stb.)  vagy  pedig  nem  nemes 
lakosai  (polgárok  és  parasztok)  éltek  ugyan  kiváltságaik,  szokásaik,  majd 
helyi  szabványokból  (statútumok)  folyt  külön  joggal,  de  ezek  is  mindazokban, 
mik  részükre  külön  szabályozva  nem  voltak,  a  magyar  jognak  voltak 
alávetve.  A  magyar  jog  tehát  nemcsak  nemesi  jog  volt,  hanem  egyszersmind 
közönséges  vagy  országos  jog. 

E  nemesi  és  egyszersmind  országos  jog  a  XVI.  századot  megelőzőleg  R^kí  J^l^zoká- 
az  írott,  rendszeres  alakot  nélkülözte.  Szabályai  csak  ritkán  alapultak  tör- 
vényeken, hanem  a  szokásból  fakadtak,  és  emlékezetben  s  érvényben  is 
csak  a  gyakorlat  tartotta  azokat.  Az  országos  bíráskodásnak  az  Anjou- 
királyok óta  a  királyi  kúriában  összpontosítása  és  annak  az  ott  működött 
rendes  vagy  nagybírák  (nádor,  országbíró,  személynök)  parancsaival 
(mandata  judiciaria)  igazítása,  e  gyakorlatnak  némi  állandóságot  és  hatá- 
rozottabb formát  adtak  ugyan,  de  a  jognak  bizonytalanságát  nem 
szüntették  meg.  A  folyton  változó  életviszonyok  közepette  a  jogkereső 
felekre  ügy  mint  a  bírákra  nézve  idővel  gyakran  nehézzé  vált  a  való  jogot 
megtalálni,  mi  nem  ritkán  igazságtalan  ítélet  hozatalának,  sőt  a  bíráskodás 
erőszakos  megzavarásának  is  okul  szolgált.  E  bizonytalanságból  a  magyar 
jogot  csak  elveinek  és  szabályainak  rendszeres  egybefoglalása  menthette  ki. 
A  férfiú,  kit,  több  rendbeli  sikertelen  kísérletek  után,  e  feladat  telje- 
sítésével király  és  ország  megbíztak:  Werbóczi  István  volt. 


Digitized  by 


Google 


188  A  MAGYAR  JOG  ÉS  A  Hi^RMASKÖNYV 


^t^^*  Werbóczi   István  1    1470  körül   született,  mint  ivadéka   egy  ugocsa- 

megyei  szerény  köznemes  családnak,  mely  egykor  a  Kerepeczi  nevet  viselte. 
Olaszország  egyetemein  képezve  ki  magát,  korának  egyik  kiváló  míveltségű 
férfia  volt,  ki  széles  körű  jogtudománynyal,  kiterjedt  nyelvismeretekkel  és 
klasszikái  képzettséggel  bírt,  sőt  még  a  theologiában  is  jártas  volt,  s 
mindehhez  még  ritka  szónoki  erővel  rendelkezett.  Különös  jártasságát  a 
hazai  jogban  pedig  elébb  megyéjében,  később  a  királyi  kúriában  teljesített 
bíráskodási  működésének  köszönte  volt. 

Első  politikai  fellépésétől  fogva  (1492)  állandóan  annak  a  politikának 
volt  előharcosa,  melynek  már  fél  század  óta  túlnyomóan  a  magyar  köz- 
nemesség volt  híve,  és  a  mely  nem  a  nsmgottal  való  szövetségben,  hanem 
magában  a  nemzetben  kereste  az  ország  erejét,  és  eredményt  a  közne- 
messég befolyásának,  szemben  az  arisztokráciáéval,  a  magyar  politikai  életben 
túlsúlyra  emelésétől  várt.  Politikai  iránya  őt  a  Szapolyaiak  pártjára  vonta, 
melynek  érdekében  működött  az  országgyűléseken,  és  az  országbíró  s  erdélyi 
vajda  ítélőmesterévé  történt  előléptetése  után  (1502),  ő  fogalmazta  az  1505-ki 


Werbóczi  névaláírása. 

rákosi  országgyűlésnek  ama  végzését,  mely  a  trónutódlás  iránt,  nemzeti 
király  választhatása  céljából,  intézkedett.  És  Werbőczinek,  kinek  az  1505-ki 
országgyűlés  nemzeti  jutalmat  szavazott  meg,  hathatós  befolyása  volt  az, 
mely  az  1507-ki  országgyűlésen  keresztülvitte  amaz  intézkedéseket,  melyek 
a  köznemességnek  az  ország  tanácsában  jelentékeny  részt  biztosítottak. 

Ily  szellemű  és  szereplésű  férfiúra  bízták  1510  után  a  fontos  feladatot, 
hogy  Magyarország  szokásos  jogát  feljegyezze  és  rendszerbe  öntse. 
A  Tripartitum  Werbőczi  e  feladatnak  a  Magyarország  szokásos  jogának  hármas- 

könyve  (Opus  tripartitum  juris  consvetudinarii  Ind.  Regni  Hungáriáé)  dmű 
munkával  felelt  meg.  E  munka,  mely  nevét  anyagának  három  részre  való 
felosztásából  vette,  kiválóan  az  országos  nemesi  jogot  tartalmazza,  a  mint 
azt  különösen  a  királyi  kúriában  működött  bíróságok  akkor  alkalmazták ;  a 
polgárok  és  parasztok  s  egyéb  külön  jogokkal  bírt  népelemek  jogviszonyait 
pedig  csak  kevéssé  veszi  figyelembe^  Országos  törvényekből,  a  szokásból, 
de  különösen  az  ország  nagybíráinak  ítéleteiből  vonta  ki  Werbőczi  a 
magyar  jog  elveit,  melyeket  összefüggő  rendszerbe  ő  fűzött  először.  Római  és 

"  V.  ö.  Práknói  Vilmos:   Werbőczy  István  a    mohácsi   vész  előtt.  Századok  1876. 
437.  és  597.  s.  k.  1. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  JOG  ÉS  A  HÁRMASKÖNYV  189 


ELS  EW      REE2E. 
JZ'    HYT^ES   NEWES  MAGYA% 

banmrecí^eifialo  osjasmol 


E 


Titul 


US   \. 


|Z     DECRE  TÓMNAK    ELSEW 

H  fitfi£BBN   SKOLLOIC    AZDOLOOieiLOL  MfiLLYBK   a2 

&cinyiycknek  okára  néznek,  es  ahoz  illetíde^k,  t^ány  íllyk. 
az  my  neme&ygewnknek  eredetyre^l.ízabadlagarol.iozagolc 
oak  kerelefeiei^i^byrodalniatol^ozlararol.cl  adafarol  idegcney 
tefercwl  chyereleferevolyidev^  m^^lafrol.rzabgoreytafrolyhataf 
iarairol^ka  negjred.es  iegy  twha  íyzetyftevol ,  ingó  marhának 
es  allo  iozagnak  megbevochy^lldíerevol^MaJodyk  ryzyben  ke 
deg,  az  dolgoknak  es  pereknek  folVaiyrol  ^  kyk  azfelly'cvol 
meg  mődotiózagok  feleiül  es  egyéb  dolgok  felevol  támadnak^ 
c  s  onnat  u*v^wendeV0  fenüenciakrol,  es  el  larafanaLredyrev^l, 
Annak  i^tanna  harmadykrczebenytewt^enbe^^Dl^úlpalo perek 
nek,  es  kerefeteknek  kerdefnek  wta  ftefynt,  cs  ez  orlagnak 
mynde  voarmegy^be^l^es  borwathorz^gbol,  thoth  orzagbol 
cs  erdelbevi^l,esegyhazy(zekrewlKyraly>Mdwaraba  voalo  fel 
voetelerei^l,  es  óda  bocyatafnac  rendyrei^I,  es  mogyarolyT  ho 
wabba  fzabad  i^arafoknak  tevor^enyrevol^es  bevontetcade^ 
perek rewl,  cs  azoknak  wegck  fzakadafyrol,  W  E  R  B  E  W- 
CZ  Y  c\[coc  Decretomanak^elfew  rezeben. 

EZ    0%ZAÖ    THEWRyENYNEK 

esfiMjnakclfcw  re!^€rewl,es  elewít^erhcgy  mptJ 

aí{egyha:!;jfim€lyek  mj/nd  k((/ega;i^para!{ty 

wraífegyen/cw/aha(^aghan,  es 

nemefsepben  eeinek. 

H    ij  Titduí 

Részlet  Werbőczy  Tripartitumának  első  magyar  fordításából.  (1565.) 


Digitized  by 


Google 


190  A  MAGYAR  JOG  ÉS  A  HÁRMASKÖNYV 


kánonjogi  jártassága  őt  ebben  segítette  ugyan,  de  nem  a  feltüntetendő  jog 
nemzeti  voltának  rovására.  Tiszta  magyar  jogot  nyújt  ő;  itt-ott  ugyan 
hézagosan,  de  ügy  szólván  soha  sem  tévesen.  Formailag  is  a  Hármaskönja^ 
a  középkori  európai  jogkönyvi  irodalom  egyik  legértékesebb  terméke.  De 
különösen  becsessé  teszi  azt  közjogi  iránya,  melyre  Werbőczi  politikai 
egyénisége  nyomta  bélyegét.  A  sz.  korona  birtokjogi  tana,  és  a  nemesség 
egységének  (una  eademque  nobilitas),  közös  szabadságának  nagy  elve 
abban  lelkes  kifejezést  nyertek,  valamint  a  királyi  kegyúri  jog  formulázá- 
sával  az  ország  önállóbb  egyházi  helyzete  is. 

A  Hármaskönyvnek  a  köznemességre  nézve  ily  kedvező  közjogi  iránya 
volt  minden  valószínűség  szerint  annak  oka,  hogy,  habár  azt  Werbőczi  az 
1514-ki  országgyűlésnek  bemutatta,  ez  azt  helyeselte,  a  király  pedig  meg- 
erősítette: a  törvényes  kihirdetésben  nem  részesült.  Három  évvel  később 
(1517)  szerzője  által  kinyomatva*  csak  mint  magánmunka  és  nem,  mint 
tervezve  volt,  törvényes  erővel  felruházott  jogkönyvként  jelenhetett  meg. 
De  így  is  tartalma  jelességénéi  és  szerzője  nagy  tekintélyénél  fogva  már 
Werbőczi  életében  hatással  volt  a  magyar  jogéletre. 
Werbőczi  ké-  E  sikertelenség  azonban  Werbőczi  tevékenységet  nem  lankasztotta. 

szerep  se^^j^  ^^  ^.^^  személynök  a  királyi  tábla  élén  az  ország  törvényfolyását 
igazította,  az  országgyűlésen  pedig  továbbra  is  a  köznemesség  vezéreként 
szerepelt,  melynek  szellemében  iparkodott  a  törvényhozást  iránsatani  és  az 
ország  kormányzatát  átalakítani.  Az  1525-ki  zivataros  hatvani  ország- 
gyűlésen, mely  Báthori  Istvánt  a  nádorságtól  megfosztotta,  a  köznemesség 
nagy  lelkesedéssel  Werbőczit  emelte  a  nádori  székbe,  önzetlensége  és 
rendíthetlen  igazságossága,  melyet  mint  » Magyarország  nádora  és  szolgája«  * 
tanúsított,  számos  barátját  is  ellenségévé  tévén,  az  1526-ki  Sz.  György 
napi  országgyűlés  őt  nemcsak  a  nádori  méltóságból  tette  le,  de  még  a 
hűtlenség  bűnében  is  elmarasztalta. 

A  Mohácsnál  az  országra  tört  vész  rázta  őt  fel  ismét  tevékenységre. 
A  nemzeti  királyság  eszméjét  szolgálva,  erélyesen  közreműködött  Szapolyai 
János  trónra  emelésében.  Működése  azonban  az  ország  kettéválasztása 
után  már  nem  volt  többé  oly  nagy  arányú  és  mozgalmas  mint  előbb. 
A  nyugalmasabb  kancellári  méltóságban  szolgálta  János  király  ügyét  és 
Budának  török  kézre  iutása  után,  mint  a  török  uralom  alá  jutott  magyarok 
főbírája  múlt  ki  1541-ben.  Fiága  nemsokára  utána  fiaiban  kihalt;  leányági 
egyik  késő  maradéka  Lorántfy  Zsuzsanna  volt. 

Werbőczi  Istvánnal  és  családjával  azonban  nem  enyészett  el  Hár- 
maskönj^e.  Sőt  inkább  idő  múltával  nemcsak  a  János  király  alá  tartozott 
területen,  hanem  az  ország  többi  részeiben  is  mindinkább  növekvő  tekin- 
télyre tett  szert ;  ha  nem  is  törvényes,  de  szokásjogi  erőt  nyert.  A  bíróságok 

>  Bécsben  Singrenius  nyomdájában. 

*  így  címezi  magát  Werbőczi  az  ország  hivatalos  irataiban. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  JOG  ÉS  A  HÁRMASKÓNYV  191 

már   a   XVI.  század   második   felében   mindenütt   alkalmazták   a   Hármas-  ^«IÍp?'ÍÍÍT 

magyar  lorai- 

könyv  szabályait,  miért  is  magyar  nyelvre  fordítása  is  szükségessé  vált;  ^^^ 
Weres  Balázs,  ki  azt  1565-ben  teljesítette,^  vele  a  magyar  jogi  műnyelv 
megalapítója  lett.  A  Hármaskönyvnek  egyes  tételeire  pedig  a  magyar  köz- 
életben idővel  ügy  hivatkoztak  mint  alaptörvényekre,  és  különösen  a  nemesi 
szabadságok  abban  a  formulázásban,  melyet  nekik  Werbőczi  a  sokszor 
idézett  »primae  nonus«-ban  (I.  rész.  9.  cím)  adott,  éltek  tovább  a  nemzet 
öntudatában.  Nagy  érdeme  a  Hármaskönyvnek,  hogy  a  jog  hazánkban 
magyar  maradt,  idegen,  különösen  a  római  jog,  soha  ki  nem  szorította,  és 
hogy  ő  tette  lehetségessé  a  magyar  jog  tudományos  mívelését.  A  nemzeti 
élet  és  irodalomnak  egyik  fontos,  szépirodalmunk  után  talán  legmagyarabb 
ága  tehát  Werbőczinek  köszöni  későbbi  virágzását. 

'  Megjelent  Debrecenben  nagy  ívrétben. 


Digitized  by 


Google 


19.  A  XVI.  századi  líra. 


XVI.  SZÁZADI  MAGYAR  LÍRA  TÖRTÉNETÉNEK  nagy  része  Örökre  el  van 
temetve.  A  világi  dalok,  virág-énekek,  az  irodalomra  nézve  csak 
titkon  fakadhattak  s  feslésök  hajnalán  tépett  levelekként  hullottak 
alá,  mert  boldog,  boldogtalan  tépdesésökben  találta  gyönyörű- 
ségét s  azt  hitte,  hogy  ezáltal  szent  kötelességet  teljesít.  Számtalan  lenéző, 
elitélő  s  üldöző  nyilatkozat  tesz  erről  bizonyságot  s  szolgál  magyarázatul 
ama  mezők  kopárságának,  melyeken  irodalomtörténetünk  gyűjtői,  szemlélői 
csüggedezve  barangolnak.  A  letarolt  mezők  felett  őszi  köd  sűrűségével  ül 
még  ma  is  annak  a  nem  test-,  hanem  szellemcsonkító  aszketizmusnak  áldatlan 
emlékezete,  melylyel  a  vallás  nevében  s  az  erkölcs  érdekében  különösen 
a  vallás  szolgái  sanyargatták  a  nemzeti  szellemet,  felekezeti  különbség 
nélkül.  Irodalomtörténetünknek  különben  elsőrendű  nevezetességei  szították 
a  tüzet  egyfelől,  nevelték  a  homályt  másrészről,  s  ez  utóbbi  az  előző 
századokból  is  terjengve,  a  XVI.  századot  is  köz  megnyugvás  mellett 
borította  el. 
né^köués«tröi  ^^^  ^^^  ^^"^  nyilallik  át  e  sötét  ködön  s  mint  elkésett  őszi  villám 

hasítja  végig  egy  pillanatra  a  kishitűség  e  lomha  álmát,  —  a  Sylvester 
Jánosé,  ő  ugyanis  annak  nevét  ragadja  fel  világító  kétélű  pallos  gyanánt, 
a  kinek  nevében  számtalanszor  máglyára,  pokol  tüzére  kárhoztatták  kor- 
társai a  magyar  líra  világi  énekeit.  Az  általa  magyar  nyelvre  fordított  üj- 
testamentumhoz  írt  egyik  jegyzetében  Jézus  példázatairól  mondja,  hogy  az 
ilyen  beszédhez  hozzá  kell  szokni  annak,  a  ki  azt  olvassa.  » Könnyű  kediglen 
hozzá  szokni  az  mü  népünknek,  mert  nem  idegen  ennek  az  ilyen  beszíd 
neme.  íl  ilyen  beszédvei  naponkíd  való  szóllásában.  íl  ínekekben,  kivált- 
képen az  virág-ínekekben,  melyekben  csudálhatja  minden  níp  az  magyar 
nípnek  elmíjinek  éles  voltát  az  lelísben,  mely  nem  egyéb,  hanem  magyar 
poézis.*  —  Ez  az  egy  hang  valóságos  pusztában  kiáltó  szó  volt  és  még 
sokáig  az  maradt! 

Azonban  kétségtelen  az,  hogy  a  mint  a  szerény,  anyanyelvét  minden 
kortársánál  alaposabban  ismerő,  tudományosan  mívelt  lelkű  Sylvesternek 
az  akkori  közvéleménynyel  szemben  volt  bátorsága  e  szót  kimondani :  épen 
ügy  megvolt  az  általa  említett  magyar  poézisnek  is  mind  életre  való  képes- 
sége  s   elfojthatatlan   hatalma,  mind  pedig   szükségessége,  melyeknél  fogva 


Digitized  by 


Google 


A  XVI.  SZÁZADI  LÍRA  193 


lenézetés,  üldöztetés  ellenére  is  élt,  éltetett  és  lelkesített.  Életéről,  töredékes  ^^^J^^^í^^ 
maradványainál  meggyőzőbb  bizonyság  a  folytonos  üldöztetés,  meg  az 
egyházi  énekekből  is  legtöbbször  kisugárzó  erős  nemzeti  érzés,  valamint 
azok  a  szépen  alakulva  tömörült  kifejezések,  melyeket  a  nemzeti  költészet 
ős  patakjai  kavicsok  módjára  nagy  hosszú  időn  át  nyaldoshattak  addig  az 
ideig,  a  mikor  a  vallás  nemzetközi  folyamának  magyar  medrébe  jutottak. 
Éltető,  lelkesítő  erejének  arány-számát  azokkal  a  tényezőkkel  egybevetve 
lehetne  talán  kimutatni,  melyek  a  XVI.  század  folytán  a  nemzet  megmara- 
dását biztosították.  Kül-  és  bei-viszonyok,  európai  s  részben  ázsiai  események, 
nyers  erő,  vitézség,  diplomácia,  szívósság,  a  hazai  föld  termékenysége  és  a 
többi  mind  számba  veendő;  de  ha  mindezt  összeveszszük,  akkor  sem  áll 
előttünk  oly  vegyi  képlet,  a  mely  a  mohácsi  romlásnak  indulás-folya^ 
matat  feltartóztathatta  volna.  Az  erre  ható  elemek  vegyületében  a  nemzeti 
költészetnek  is  okvetetlen  helyének  kellett  lenni,  s  ha  valóban  » Isten  csudája, 
hogy  még  áll  hazánk«,  akkor  a  vallásos  villongás  ama  századában  csak  a 
költészet  emelhette  az  elősorolható  földi  tényezőket  oly  magasra,  hogy  e 
csuda  létrehozásában  a  láthatatlan  erővel  együttműködhettek. 

Egyházi  és  világi  énekeinkben  —  bármily  kevés  maradt  is  ránk  ez 
utóbbiakból  —  egyaránt  megtaláljuk  ennek  nyomait.  Vásárhelyi  András 
1508-ban  kelt  egyházi  énekében  röviden,  de  nyomósán  szól  magyarok 
oltalmazójáról  —  törökök  megnyomorítójáról ;  a  Beriszló  Péter  halálán 
kesergő  Szabadkai  Mihály  nem  csekélyebb  áhítattal   zengi  1515-ben,  hogy 

Kenyeregjönk  az  Úristennek  mi  mind  fejenkint, 
Hogy  ne  hagyjon  terekeknek  dúlnia  koroskint, 
Bátorítson  viadalhoz  minket  mind  fejenkint. 

Geszthy  László   diák  pedig   Ez   vég  pusziaságról  kezdetű  töredékes  éne- 
kében, épen  mikor 

Magyarország  vala  nagy  fő  szükségében, 
Az  végek  valának  mind  elveszendóben, 
Ezer  ötszáz  huszonöt  esztendében  — 
kiáltja,  hogy 

Isten,  Szűz  Mária  háborútól  védjen, 
Hatvanban  gyűljetek,  hogy  jó  végre  légyen, 
Jó  Lajos  királyunk  diadalmat  végyen, 
Minden  tanácstokban  ő  jó  véget  tegyen ! 

A  nagy  veszedelemnek  előtte  is,  utána,  is  így  zengett  az  ének;  a 
Jeremiádok,  a  zsoltárok  ugyanazon  hangon  szóltak,  melyen  a  világi  énekek 
szerzői  hallatták  a  leplezetlen  igazságot,  gerjesztették  a  nemzeti  érzést, 
tüzelték  a  vitézséget,  bátorságot.  Ha  e  hang  ma  igazságával  egyhangúnak, 
komorságával  nyomasztónak,  tárgyszerűségével  nem  maiasan  költőinek  lát- 
szik: az  énekszerzők  hibája,  fogyatkozása-e  az?  A  XVI.  századi  egyházi 
és  világi  líra  komoly  irán3rü  énekei  válságos   idők   szüleményei.   Létrejöttét 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  13 


Digitized  by 


Google 


194 


A  XVI.  SZÁZADI  LÍRA 


SOLTAR 

AZ  AZ 

ÍZ€NT  DAVÍDNAC,   £$  BffTEE 
litchm  kii>  mszfp  SiaumátxUthdts 


Egyházi  énekek  eiőző  rendkívüli  körülmények  úgy  az  anyának,  mint  a  szellemnek  szülöttére 
nézve  egyformán  jellegzők :  de  abban  nagy  a  különbség,  hogy  a  gyemiek 
ezek  által  nyomorékká,  hülyévé  is  lehet,  míg  a  költői  lélek  termékenjoílési 
pillanatának  szülötte  azoktól  nyeri  hatható  képességét,  csudatévő  erejét. 
Batizi  AndrAs  44-dik  pszalmusa,  Szkhárosi  énekeinek  részletei  s  2-dik  pszal- 
musa,  SztArai  és  a  SzEGEDiek  közül  különösen  IstvAn  és  Gergely  pszalmu- 
sainak  s  énekeinek  jó   része,  ezek   közé   számlálható.   Batizi   búsulásának 

mélysége,  Szkhárosi  heves  lant- 
verése, Sztárai  Mihály  törhetetlen 
hite  s  éneklő  virtuozitása.  Sze- 
gedi István  béketűrő  lelke,  Sze- 
gedi Gergely  áhítatossága  ezzel 
az  erővel  hatott,  ezt  a  jelleget 
viseli  magán  még  ma  is.  A  for- 
dított zsoltár  vagy  himnusz  ere- 
deti szövege  sohasem  gátolta  őket 
s  társaikat  mint  Végkecskemeti 
MiHÁLYt,  Siklósi  MiHÁLYt,  Szegedi 
LóRixcet,  MAgócsi  GASPARt  s 
számtalan  másokat  abban,  hogy 
a  tartalommal  rokon  vagy  sok- 
szor önálló  gondolataikat  is  ahhoz 
ne  fűzzék:  eredeti  énekeikben 
pedig  mint  BattyAni  GRBAxnál, 
Patatics  GYöRGYnél,  a  néha  da- 
rabos verselés  mellett  is  meg\an 
a  bátorító  és  megindító  erő. 

Az  utóbbinak  börtönbeli 
kesergésébe  oly  panasz  nélküli 
önmegadás,  keresztyén  remény- 
ség hangjával  találkozunk,  hogy 
akaratlanul  is  az  e  századbeli 
halotti  énekekre  tér  át  gondola- 
tunk. A  Dies  iraenek  s  a  Pru- 
dentius    Jani    maesta    quiesce 


\ 


MigyarNyeluen 
HELTAl  CASPARéCtf 


COLOSVARATi 


Heltai  Gáspár:  Zsoltár-könyvének  címlapja. 


querelaiának  magokat  mai  napig  fentartott  fordításai  mellett  Batizi,  Dézsi 
AndrAs,  Tuba  Mihály,  Patai  István  eredeti  halotti  énekeiben,  Pesti  Gyórgy 
Halálról  való  énekében,  Arator  Katalin  búcsúztatójában,  Szepetneki  János 
confessiójában  annyi  egyszerűen  szép  s  mélyen  megható  gondolat  van  kife- 
jezve, hogy  az  újabb  ilynemű  énekek  csak  ritkán  közelítik  meg  azokat 
Világi  költészet  Az   egyházi   és   világi   énekek  közt    mintegy    átmenetet   képeznek  a 

Házasságról  szóló  énekek,  melyek  közül  például  Batizié  elejétől  végig  bibliai 
alapon  szerkesztett,  tanköltemény  jellegű   komoly   ének ;   Besenyei  Jakab,  a 


Digitized  by 


Google 


'i 


A  XVI.  SZÁZADI  LÍRA 


195 


ÖTT&OI^  REfZli 

iéttt  ötcr. 

Minden  lelkes  áJar ,  dkhi^ 
mazWratrHallcliüiiL 

A  Sölt4r  köo^uénec  vége^ 


Halcion  madárról  vőtt  hasonlatosságával  bővíti  tárgyát  s  szépen  fűzött 
énekében  szintén  a  komoly  didaxis  hangján  zeng;  Sziráki  BalAzs  fohász- 
szerűén  énekel,  valamint  Paniti  János  is ;  míg  a  Nyilas  NÉVTELENJÉnek  nevezett 
Házasok  énéki  szerzője  ügyes  invencióval  páros  dal  alakjában  s  a  tiszta 
házasélet  gyöngéden  szerető  hangján  írta  meg  a  régi  magyar  boldog  családi 
élet  dicséretét.  Tar  Benedek  Házasságrul  való  dicséretében  kevés  a  dicséret, 
annál  több  a  humor,  melylyel  a  helytelen  szokásokat,  léha  erkölcsöket  csip-  virágénekek 
kedi,  csapkodja  s  az  Adhortatio 
ntulterummal  együtt  korrajzoló 
értékénél  fogva  is  becses  darab. 
A  házasságról  szerzett  éne- 
kek tárgyáról  a  szerelmi  dalokra, 
az  ügynevezett  virág-énekekve 
lehetne  áttérnünk;  azonban  a 
most  említett  két  ének  előadási 
modora,  az  ezekben  nyilatkozó 
humor  annyira  közeledik,  mond- 
hatni megegyez  a  hegedős-énekek 
hangjával,  hogy  egy  folytában 
elébb  ezekről  tehetünk  említést. 
A  hegedősöket,  énekeikkel  együtt, 
a  fentebb  mondottaknál  fogva 
lenézte,  üldözte  a  vallásosság, 
kevésre  becsülte  a  világ,  meg 
ők  magok  sem  sokat  adtak  ma- 
gokra. Énekeik  fő  célja  a  mu- 
lattatás  volt  s  ezt  a  mindennapi 
élet  közönséges  szokásainak  sok- 
szor elég  alantjáró  tréfás  előadá- 
sával, saját  egyéniségök  nevetsé- 
gessé tételével  s  azáltal  kívánták 
-elérni,  hogy  magokból  csakúgy 
mint  másokból  minden  alkalom- 
mal készek  voltak  csúfot  űzni. 
Ütleg,  koplalás,  szomjúság,  ré- 
szegség, torkosság,  latorság,  tolvajság,  koldus  állapot  dicsekvő  hangon  való 
szemérmetlen  emlegetése,  részökről  mind  virtus-számba  ment.  Mindenik  a 
maga  énekét  fútta  s  igyekezett  a  többin  túltenni,  a  mit  a  másiktól  eltulaj- 
doníthatott, azzal  mint  sajátjával  hivalkodott.  Arra,  hogy  énekét  megörökítse, 
ha  volt  is  pénz  tarsolyában,  nem  igen  áldozott;  a  mulatók  meghallgatták, 
kinevették,  különféle  apró  pénzzel  kifizették,  de  arra  hogy  feljegyezzék, 
kinyomtassák,  nem  tartották  érdemesnek.  Az  ének  a  kísérő  zenével  együtt 
elhangzott   A  jó    Tinódi   becsülte  magát   annyira,   hogy    Cronica]ában   a 

13* 


COLOSVARAT 

NYOMTATTOJ.AZ 
\7rnitc  tiftteíségére:  a  ne- 
mes Magy^  nemzet- 
nec^pal^re?  Hcl- 
uí  CárpártöL 
1  S  ^•* 


Heltai  Gáspár:  Zsoltár-könyvének  utolsó  lapja. 


Digitized  by 


Google 


196  A  XVI.  SZÁZADI  LÍRA 


magáéiból  kettőt,  a  Sokféle  részegesekről  és  az  Udvarbírákról  s  kulcsá- 
rokról szólót,  lenyomatott.  Hegedűs  MÁRTONnak  egy  ily  énekével,  Valkai 
históriás  énekének  kiadásakor  egy  üresen  maradt  levelet  töltött  be  a  könyv- 
nyomtató, s  még  két  ily  ének  kéziratban  maradt  fenn,  melyek  közül  az. 
egyik  Moldovai  Mihály  énekének  mondja  magát  a  versfokhen. 

Szerelmi  dal  vagy  virág-ének  ebben  a  században  is,  mint  mindig 
száma  nélkül  zengett.  A  szerető  szív  akaratlanul  is  dalban  nyilatkozik^ 
ha  magától  nem  telik,  mondja,  alakítja  a  hallottat,  a  másét,  a  mindenkiét 
Kardéra  tudja  azokat  gyermek,  leány,  asszony  —  mint  Pázmány  pana- 
szolja —  nemcsak  egy  időben,  hanem  minden  korban.  Még  a  kódex-író^ 
szerzetes  is  gondolt  azokra,  a  mikor  egy  szelet  papírra  ezt  jegyezte  s 
kódexébe  fűzte :  »szűvem,  lölköm,  virágom,  cinigém,  aranyom,  gombom,  ágonv 
levelem.*  A  mit  Sylvester  mond,  örökre  méltóan  jelöli  meg  az  elhangzott 
virág-énekek  értékét  Reméljük,  hogy  még  kerül  meg  a  seregestül  elveszett 
XVI.  századi  szerelmi  dalokból;  addig  örvendjünk,  hogy  van  egy  költőnk,, 
ebből  az  időből,  a  ki  érezte  is,  tudta  is,  mit  érnek  azok,  táplálta,  termékenyítette 
azokkal  saját  lelkét  s  verseiben  olyan  örökséget  hagyott  nemzetének, 
melynek  minden  íze  annak  bizonyítéka,  a  mit  maga  egyik  éneke  végéra 
így  fejez  ki: 


Oh  kedves  nemzetem,  hazám,  édes  felem ! 
Kivel  szerelmetes  mind  tavaszom,  telem : 
Keseregj,  sírj,  kiálts  istenedhez  velem ; 
Nálad,  hogy  szeretlek,  légyen  e  vers  jelem. 


Digitized  by 


Google 


20.  Balassi  Bálint. 

]föLTó,  KINEK  MŰVEIBEN  a  XVI.  század  egyházi  és  világi  Krája 
egyaránt  tetőzik,  Balassi  Bálint,  az  első  költő,  a  kinek  költe- 
ményeiből önálló  egyéniség  tükröződik  vissza,  a  ki  két  századon 
át  is  érezteti  hatását  a  magyar  Jcöltészeten  és  verselésen  és  a 
ki  a  legújabb  kornak,  nekünk  is  megérdemli  nemcsak  irodalomtörténeti,  de 
poétikai  érdeklődésünket. 

Balassi  egy  főrangú  család  ivadéka,  mely  a  XVI.  században  lelkes  haza- 
fiakat, de  elvetemült  rablólovagokat  is  adott  az  országnak;  atyja  Dobónak 
volt  vezértársa  Eger  híres  védelmében  a  török  >  ellen,  de  nagybátyja  volt 
azahirhedt  Balassi  Menyhárt,  a  kinek  »árultatásáról«  komédia  készült,  a 
kornak  e  legbecsesebb,  maró  gúnynyal,  jellemző  erővel  telt  drámai  terméke. 

Zivataros  időkben  születik,  1551-ben,  egész  élete  a  csaták  zajában  Balassi  óieto 
és  csapások  közt  telik  el,  véget  is  háborúban  ér.  Vitéznek  nevekedett  és 
a  fegyverforgatást  már  korán  megtanulta  részint  atyja  oldalán,  részint  az 
egri  végvár  kapitánya  mellett.  E  vár  alatti  mezőn  próbálta  meg  erejét  a 
portyázó  török  csapatokon  és  e  várból  szállott  ki  néha  párviadalra  vala- 
mely szomszéd  erősség  török  bégjével  vagy  agájával,  a  mikor  is  nem 
egyszer  tért  haza  diadallal.  Ugyancsak  Egerben  gyullad  szíve  az  első 
szerelmi  lángra,  a  várkapitány  leánya  Ungnád-Losonczy  Anna  Mária 
iránt  De  a  könnyelmű  Balassi  eljátszotta  a  leány  szerelmét  és  ez  másnak 
jutott  kezére.  Ekkor  Balassi  is  megházasodik,  de  az  első  ideál  képét  nem 
tudja  feledni,  annál  kevésbbé,  mert  házassága  boldogtalan  és  mert  boldog- 
ságának maga  ásta  sírját.  Nejétől  végre  elválik,  mert  a  törvény  is  elválasztja ; 
neje  Dobó  Krisztina  ugyanis  unokatestvére  volt  s  a  vele  kötött  házasságot 
az  egyházi  bíróság  vérfertőzésnek,  a  házasságból  született  fiút  törvény- 
telennek nyilvánítja.  E  szigorú  ítéletet  még  azzal  sem  előzhette  meg,  hogy 
1586-ban  elhagyta  a  protestáns  hitet,  melyben  született,  és  visszatért  a 
katholikus  egyházba. 

Családi  életéből  kizavarva,  vallásos  érzelmeiben  meghasonolva,  bűn-  és 
magánjogi  perektől  zaklatva,  ne  csodáljuk,  hogy  lelke  egyensúlyát  elvesz- 
tette, hogy  előbb  bűnös  szerelemben,  NogaroUi  gróf,  kassai  várkapitány 
nejének,  Harrach  Annának,  szerelmében  keresett  vigasztalást,  majd  bujdo- 
sásban  gondolt  megnyugvást  találni.    1589-ben  búcsút   mondott   hazájának, 


Digitized  by 


Google 


198 


BALASSI  BÁLINT 


Balassi  első 
munkája 


I 


Öt  hosszú  éven  át  bujdosott,  Lengyelországon  keresztül  a  Balti  tengerig- 
elvetődött ;  de  végre  onnan  is  visszatért,  hogy  karját  hazája  védelmére  üjra 
és  utoljára  felajánlja.  Épen  Esztergomot  ostromolja  a  magyar  sereg  1594-ben  ; 
Balassi  a  táborhoz  csatlakozik,  vitézül  harcol  a  török  ellen,  de  a  sikeres 
ostromnak  végét  nem  éri,  mert  néhány  nappal  a  vár  megvétele  előtt  sebeiben 
elhal  a  költő  és  dalia,  férfi  kora  delén,  élete  negyvenharmadik  évében. 

Első  irodalmi  munkája  egy  vallásos  irányú  elmélkedés  volt :  a  Betegh 
lelkeknek  való  ffvues  kertecske,  melyet  Bock  Mihály  után  »az  ő  szerelmes 
szüleinek  háborúságokban  való  vigasztalására*  németből  fordított  (1572.), 
midőn  t.  i.  atyját  éveken  át  alaptalan  hűtlenségi  perrel  üldözték.  De  Balassi 

nevét  irodalmunkban  nem  ilynemű  munkái 
teszik  emlékezetessé,  hanem  költeményei. 
E  középkofi  várúrban  egy  troubadour  lelke 
^  lakozott  s  valóban  költeményei  azt  a  hatást 
teszik  reánk,  mintha  >Provence  daltelt  mezőin  « 
termettek  volna,  csakhogy  vallásos  énekeinek 
a  reformáció  felfogása  ad  sajátos  színt,  sze- 
relmi dalain  a  renaissance  lehe  és  feltűnő 
népies  íz  érzik  és  —  mi  legélesebben  elvá- 
lasztja, egyszersmind  legeredetibbé  teszi 
Balassi  egyéniségét,  —  nemzeti  tárgyú  köl- 
teményei királyok  és  feudális  urak  dicsőítése 
helyett  a  haza  romlott  állapotján  keseregnek, 
a  magyar  nemzet  veszendő  hímevét  siratják. 
Vallásos,  vagy  a  mint  maga  és  kora 
nevezte,  istenes  énekeiben  ugyanazon  eszmék 
és  érzések  uralkodnak,  mint  átalában  a  kor 
protestáns  költészetében,  a  mi  csak  természe- 
tes, mivel  Balassi  is  ugyanazon  forrásokból 
táplálkozott,  mint  az  egyházi  költők,  a  régi 
himnuszokból,  a  reformációnak  külföldi  híres 
énekszerzőiből  s  főkép  a  zsoltárokból.  Dá\ád 
könyvét  teljesen  le  akarta  fordítani,  de  csak  öt  zsoltárnak  az  átdolgozása 
Istenes  énekek  maradt  reánk.  Azonban  e  néhány  költemény  is  elegendő  volt  arra,  hogy 
Szenei  Molnár  Albertnek  buzdításul  és  például  szolgáljon  a  zsoltárkönyvnek 
könnyedebb  formájú,  költőibb  nyelvű,  átalában  énekelhetőbb  átdolgozására 
De  nemcsak  Szenei  Molnár,  hanem  az  egész  kor  is  nagy  gyönyörűségét 
találta  e  zsoltárokban  és  egyéb  vallásos  költeményeiben,  hiszen  Balassit  épen 
istenes  énekei  tették  a  XVI.  század  végének  és  az  egész  XVII.  századnak 
kedveltjévé,  ezek  tartották  fenn  a  legújabb  korig  költői  dicsőségét,  Istfties 
énekei  nem  készültek  ugyan  egyházi  célra,  de  azért  a  reformáció  legfőbb 
érzései,  az  istenbe  vetett  erős  hit,  a  lelki  nyugalmat  megrabló  bűntudat  és 
az  ebből  folyó   komor   hangulat   csak   úgy  végig   vonulnak  rajtok,  mint  a 


BETEGH 

LELKEKNEK 

való  f%  ues  kec  tccqke  mdí 

ftmfktáUltMífkíkfwrij  fvn»K 
MÍtúlúiJtHikjrrmdcmmMé  k- 

^h\  ftgUJfatet  tglffyp  t  líia 

mkjs  k^MéJ^Mi* 

fal. 

MelÍMttOUmuíthiiBéUpij  Ac 


Balassi  Bálint  legelső  munkájának 
címlapja.  (Krakkó  1572.) 


Digitized  by 


Google 


4 


5      4   ^. 


^ 


1 

I 


I 


5 

i 


•ö 

$ 


I 


t 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


BALASSI  BÁLINT 


199 


protestáns    papok   és   tanítók   egyszerűbb   versein;   ügy  hogy   Balassi,   ha 
katholizált  is,  költészetében  megmaradt  igaz  reformátusnak. 

Istenes  énekei  között  elvegyűlve  jelentek  meg  hazafias  költeményei,  a  "'"m^nyek^"*" 
mint  hogy  hazafias  érzése  is  gyakran  beleolvad  vallásos  felfogásába.  Hangja 
is  csak  oly  bánatos,  sőt  még  fájdalmasabb,  mint  vallásos  költeményeiben, 
ügy  hogy  gyakran  a  kor  ierémiádjait,  a  protestáns  énekszerzők  e  hazafiasán 
vallásos,  sajátos  műveit  juttatja  eszünkbe.  A  hazaszeretetnek  mély  bujával 
siratja  Magyarországot,  mely  eddigelé  a  keresztyénségnek  viselte  pajzsát  a 
pogányság  ellen,  és  a  melynek  vértől  öntözött  mezei  az  összes  európai  lovag- 
ságnak szolgáltak  vitézlő  iskolájául,  de  most  népe  megromlott,  vitézsége, 
híre,  neve  elfogyott.  Fentebb  idézett  fáj- 
dalmas felkiáltása,  melyben  isten  előtt 
verseit  hívja  honszerelmének  tanüságára, 
ma  is  mélyen  megindít,  sőt  örök  tisztele- 
tünkre tart  számot. 

Hazafias  dalai,  bármily  közel  járnak 
is  a  vallásos  költeményekhez,  mégis  bennök 
mutatkozik  Balassi  legeredetibbnek  és  leg- 
oszintébbnek ;  istenes  énekei  —  a  mint 
említettük  —  nagyobb  részt  átdolgozások, 
a  szerelmi  daloknak  is  jó  része  idegen 
forrásból  kerül,  hazafias  költeményei 
ellenben  csakis  honszerelméből  és  költői 
tehetségéből  fakadnak. 

Eddigelé  egy  irányban  látjuk  haladni 
Balassit  korának  énekszerzőivel;  maga- 
sabban, sokkal  magasabban  jár,  de  azért 
csak  belül  marad  a  vallásos,  hazafias 
költészet  terén ;  más  ösvényre  csak  akkor 
lép,  midőn  a  kaiona-élehől  és  a  természet 
szépségeiről  teljesen  világi  és  egészen  dal- 
szerű költeményeket   kezd   hangoztatni: 

midőn  dicséri  az  óhajtva  várt  szép  tavaszt,  mely  megszabadítja  a  tél  unalmas  Katonadalok 
fogságából;  midőn  magasztalja  a  pünkösdnek  gyönyörű  idejét,  mely  ismét 
kisegíti  rejtekéből  Cupidót,  és  a  mely  a  nagy  széles  mezőt  újra  megnyitja 
a  végbeli  vitéz  katonáknak;  midőn  dicsőíti  a  végeket,  melyekben  Balassa 
is  ott  töltötte  élete  javát,  lesen,  próbán,  véres  harcon  szerezvén  a  költői 
hírnév  mellé  hadi  becsületet  is.  Mert: 


iih^ly  altalz£:rcs# 
te(aiNcm€te6I 

Balassi  Betegh  lelkek  stb.  című  munkájának 
utolsó  lapja. 


A  jó  hírért,  névért, 
A  szép  tisztességért, 
Ok  mindent  hátrahagynak  ; 
Emberségről  példát, 
Vitézségről  formát 


Mindeneknek  ők  adnak. 
Midőn  mint  jó  sólymok, 
Mezőn  széllyel  járnak, 
Vagdalkoznak,  futtatnak 


Digitized  by 


Google 


200  BALASSI  BALINT 


Ellenséget  látván,  Szólítatlan  megtérnek; 

Örömmel  kiáltván,  Sok  vérben  fertezvén, 

Ők  kópiákat  törnek ;  Arcúi  reá  térvén, 

S  ha  súlyosan  vagyon  Űzőt  sokszor  megvernek. 
A  dolog  harcokra, 

E  katona-  és  természet-dalok  már  élénken  emlékeztetnek  bennünket 
Provence  énekeseire,  de  a  troubadour  név  joggal  csak  szerelmi  lírájáért,  virág- 
énekeiért  illeti  meg.  Sajátságos  története  van  a  magyar  szerelmi  költészetnek ; 
bizonynyal  tudjuk,  hogy  élt,  hogy  virágzott,  hogy  a  köznép  folyton  han- 
goztatta, hogy  a  míveltek  is  kedvelték,  mégis  Balassi  előtt  a  nevén,  a 
poétikus  virágének  szón  kívül  alig  maradt  ránk  belőle  valami. 

Virágénekek  H^  a  korábbi   idők   nem   tartottak   fenn   egy  négy  sornyi  töredéknél 

többet,  a  XVI.  század  komor  vallásos  iránya  és  a  reformáció  puritán  szelleme 
még  kevésbbé  kedvez  a  költészet  e  nemének.  E  század  egyházi  férfiaiban 
az  első  keresztyénségnek  buzgalma  újul  föl  a  virágének  kiirtására;  mint 
hajdan  a  térítő  papok  a  rajongás  hevével  és  a  gyűlölet  kitartásával  harcoltak 
a  nemzeti  költészet  pogány  emlékei  ellen,  hasonló  buzgóságot  fejtenek  ki 
e  kor  papjai,  katholikusok  és  protestánsok  egyaránt,  a  szerelmi  líra  ellen. 
Vallásos  irataikban  és  prédikációikban  nem  győznek  elég  átkot  szórni  a 
virágénekekre,  szerzőiket  és  kedvelőiket  örök  kárhozatra  ítélik.  Nem  csoda 
tehát,  ha  a  költőkön,  kik  jobbára  papokból  kerülnek  ki,  általában  az 
iskolavégzett  embereken,  kik  egyházi  nevelésben  részesülnek,  vallásos  elfo- 
gultság vesz  erőt  a  virágénekek  ellen,  melyhez  tudákos  megvetés  is  járul, 
minthogy  e  dalok  leginkább  a  nép  ajkán  termettek. 

Ez  elfogultság  és  megvetés  ellen  támad  fel  Balassi  virágénekeivel  és 
vívja  ki  a  szerelmi  költészetnek  a  megillető  helyet.  Hogy  buzgó  vallásos 
neveltetése  mellett  is  épen  Balassi  lép  föl  a  szerelmi  líra  első  apostolaként, 
az  a  költőnek  előkelő  származásából,  erős  és  tartós  szenvedélyéből  és  főkép 
rendkívüli,  a  renaissance  fuvallatától  érintett  míveltségéből  fejthető  meg. 
Tudományban  sokan  felülmúlhatták,  míveltségre  nézve  korában  alig  van  hozzá 
fogható ;  de  azért  az  ő  elfogulatlansága  sem  terjed  annyira,  hogy  virágénekeit 
nyomtatásban  is  közre  merte  volna  bocsátani ;  ügy  hogy  csupán  a  véletlen 
szerencsének,  meg  Balassi  egy  feltétlen  hívének  köszönhetjük,  hogy  virág- 
énekei a  radványi  levéltár  százados  homályából  1876-ban  napfényre  kerültek. 

köué^szefének  Ismeri  a  költészet  minden  forrását  és  azokat  fel   is   tudja   használni, 

forrásai  Müzsája  jórészt  a  népköltészet  emlőjén  táplálkozik;  innen  a  sok  rokon 
eszme  és  kifejezés  virágénekeiben  és  népdalainkban.  Azonban  nem  veti 
meg  az  idegen  népek  dalait  sem;  a  honunkat  környező  német,  oláh,  len- 
gyel, olasz  és  török  népek  nyelvét  jól  érti  és  nem  egy  költeménye  ered 
ezek  földéről.  Sokat  tanul  a  klasszikusoktól  is;  korán  megismerkedik  a 
renaissance  irodalmával  s  különösen  kedveli  MaruUust  és  Angerianust,  e 
kornak  két  latin  nyelvű  szerelmi  lírikusát.  De  bár  sok  eszmét,  képet  és 
kifejezést   vesz   át   e   forrásokból,    szolgai   utánzóvá   soha   sem   válik;   az 


Digitized  by 


Google 


BALASSI  BALINT 


201 


Digitized  by 


Google 


202  BALASSI  BÁLINT 


idegen  költők  eszméi  módosulnak  nála;  hozzájok  ad  vagy  elvesz  belőlük, 
de  mindenesetre  eredetiséget  önt  el  rajtok;  kivált  a  magyar  versforma  az, 
a  mely  feledteti  velünk  a  költemények  nem  honi  eredetét.  j 

nak^euemíese  Azonban  az  átdolgozott  költemények  csak  kisebb  felét  teszik  szerelmi         ! 

énekeinek,    túlnyomó    részben    eredetiek;    amazokban    több   a   mesterkélt         j 
finomság,  tetszetősb  az  eszme,  ezekben  több  a  természetesség,  erősebb  az 
érzés.  Szerelmében  csapongása  mellett  is  tudott  mély  és  igaz   lenni:   épen 
azért  szerelmi  lantjának  a  hangja  is  változatos.  Borús  hangulat,  epedő  bánat,         I 
kitörő   és  majdnem   kétségbeeső  fájdalom   hangzik  szerelmi   elégiáiban   és         | 
ódáiban,  melyeknek  jóltevő  ellentétei'  az  enyelgő,  jókedvet  lehellő  dalok.  i 

Költeményei  számos  ismeretes  és  sok  ismeretlen  nőhöz  intézvék,  a  kik  : 
között  annál  nehezebb  eligazodni,  mivel  a  troubadourok  példájára  ő  sem 
nejét  dicsőíti  és  mivel  a  klasszikus  és  renaissance-kori  költőket  követve,  ő  is 
álnév  alá  rejti  szerelmesét,  a  virágének  szavával  élve,  kegyesét.  Ifjúkori, 
különböző  női  nevekre  szerzett  költeményeiben  nem  kell  egyebet  látnunk, 
mint  olyan,  mai  felfogás  szerinti  emlékkönyvbe  szánt  verseket,  melyékben 
a  lovagias  ifjú  köteles  udvarlását  tette  ismerős  szépének.  Igaz,  lángoló, 
éveken  át  tartó  szerelmet  csak  az  Anna,  Júlia  és  Coelia  névre  szerzett 
virágénekekben  kell  keresnünk,  melyek  bizonyára  ama  két  Annát  illetik, 
kikről  az  életrajzban  emlékeztünk,  s  valóban  lírájának  gyöngyeit  épen  ezen 
szerelmi  költeményei  között  találhatjuk. 

A  csiszolt  gyöngyök  mellett  —  természetesen  —  akad  sok  darabos, 
durva  is,  melyeknek  nemes  fénye  csak  helylyel-közzel  csillan  elő.  Balassi 
ugyanis  szerelmi  lírájának  nemcsak  tartalmával  száll  harcra  hagyományos 
balítéletek  ellei^,  hanem  formájával  is  utat  kell  törnie  a  vallásos  költészet 
megcsontosodott  formái  közül.  E  küzdelem,  melynek  célja  a  világi  dalnak 
bel-  és  külalakját  megteremteni,  nem  mindig  vezet  sikerre. 

A  költő,  kiben  csak  úgy  teremnek  a  daleszmék,  gyakran  beleesik  az 
egyházi  énekszerzők  hosszadalmasságába.  Dalaiban  az  eszme  szép,  az  érzés 
igaz,  több  strófa  valóban  költői,'  de  gyakran  feledi  a  mértéket,  ismétel  vagy 
nem  tud  megállani  az  indulat  legmagasabb  fokán ;  zavarólag  hatnak  azon 
epikus  elemek  is,  melyekben  a  költő  elmondja  az  alkalmat,  sokszor  az 
évet  és  helyet  is,  hol  és  mikor  versét  szerezte.  De  azért  mégis  őt  illeti 
a  magyar  műdal  megteremtésének  dicsősége, 

A  külalakkal,  a  verseléssel  való  küzködését  sem  kevésbbé  érdekes 
figyelemmel  kisémünk.  Költői  szükség  birja  őt  líraibb  versformák  megalko- 
tására, nem  pedig  az  eredetiség  hiú  keresése,  mint  a  vele  máskülönben  oly 
rokon  troubadourt  és  minnesángert.  Balassi  dallamosságra  törekedett,  melyet  a 
régi  hosszú  sorokkal,  egyhangú  rímekkel  és  untató  strófaszerkezettel  nem 
érhetett  el ;  a  hosszú  sorokat  tehát  rövidekre  szaggatja,  úgy  hogy  a  metszet- 
elválasztotta részeket  egymással  rímelteti;  az  egyhangú  négyes  rímeket, 
váltó,  ölelkező  és  rácsapó  rímekkel  helyettesíti ;  a  régi  nehézkes  versszakokból 
változatos  és  könnyen  énekelhető  strófákat  alkot.  így  született  többek  között 


Digitized  by 


Google 


BALASSI  BÁLINT  203 


az  a  dallamos  versforma,  mely  Balassi-strófa  néven  ismeretes,  melyet  a  múlt 
század  végéig  annyi  hivatott  és  hívatlan  Balassi-utánzó  használt,  és  a 
melynek  mintájára  számos  más  lírai  versforma  is  keletkezett. 

Mint  magános  vándorszikla,  melyet  a  renaissance  sodort  hozzánk, 
ugy  emelkedik  ki  Balassi  a  XVI.  század  vallásos,  általában  egyházi  színű 
irodalmának  egyhangú,  sok  helyt  sivár  rónájáról.  Már  kora  is  megbámulta, 
de  csak  részben  értette  meg ;  még  Rimái  is,  Balassinak  leghívebb  tanítványa 
és  istenes  énekeinek  kiadója,  még  ő  is  veszni  hagyta  a  mester  költői 
munkásságának  javarészét,  a  virágénekeknek  még  ő  sem  tartotta  fenn  az 
emlékezetét.  Csak  a  jelenkor  méltányolja  teljes  értékében,  midőn  a  vallásos  és 
hazafias  költészet  babérán  kívül  homlokára  fűzte  a  szerelmi  líra  mirtuszát  is, 
midőn  elismerte  őt  a  magyar  műdal  és  a  lírai  versformák  megteremtőjének. 
De  azért  Balassi  korát  sem  vádolhatjuk  hálátlansággal  vagy  közöm- 
bösséggel ;  ennek  nemcsak  a  kortársak  és  a  közvetlen  követők  tisztelő? 
sőt  hódoló  nyilatkozatai  mondanak  ellent,  hanem  —  s  még  inkább  —  a 
kiadásoknak  azon  szakadatlan  sora,  melyben  vallásos  és  hazafias  költe- 
ményei Istenes  énekek  címe  alatt  megjelentek,  az  1604.  évtől  kezdve,  a 
mely  évbeli  kiadást  Rimainak  tulajdonítanak,  az  1879-ik  évig,  a  mikor  a 
Radványi-kódex  alapján  összes  műveit  Szilády  Áron  adta  ki  részletesebb 
életrajzzal  és  bőséges,  nagybecsű  jegyzetekkel. 

Dicsőségének  és  hatásának  terjesztéséhez  nagy  mértékben  hozzájárultak  ÉnckgyAjtemé- 
azon  kézirati  és   nyomtatott   énekgyújtemények,  melyek  leginkább  vallásos 
célra  készültek  és  a  melyeknek  köszönhetjük  a  XVI.  századi  költői  termékek 
jó  részének  fentartását.  E  gyűjteményeknél,  melyekben  gyakran  találkozunk 
Balassinak  egyik-másik  énekével  is,  mi  sem  bizonyítja  inkább  azt  a  mélyre- 
ható érdeklődést,  a  melyet  a  XVI.  század  magyarja  tanúsít  az  egész  irodalom, 
kivált  a  vallásos  és  nemzeti  költészet  iránt.  A  kéziratiak  közül  megemlítjük  a 
gyulafehérvári,  sárospataki,  nagydobszai  stb.  kódexeket,  melyek  templomi 
használatra  szánt  protestáns  graduálék ;  a  nyomtatott  gyűjtemények  közül  leg- 
terjedelmesebbek :  a  Bornemiszáé  (Detrekő  1582.),  mely  a  XVI.  századi  vallásos 
költészetnek  valóságos  tárháza ;  az  u.  n.  debreceni  énekeskönyv,  melyet  talán 
Huszár  Gál  alapított,  a  melynek  kiadásai  a  XVI.  század  második  felétől  kezdve 
évtizedenkint  megújultak  (1560  (.?),  1569,  1579,  1590,  1592)  és  a  rflelyből 
századokon  át  millió  meg  millió  protestáns  lélek  merítette  áhítatát ;  továbbá  a 
Heltai   Cancionáléja  (1574)  és  a  Ho/greff-féle   énekeskönyv  (1560  körül), 
melyek  világi  költői  termékeket,   főkép  históriás  énekeket  és  mondai  feldol- 
gozásokat is  foglalnak  magukban,  E  fenmaradt  művek  nagy  számából  követ- 
keztetve, bátran  nevezhetjük  a  XVI.  századot  a  magyar  irodalom  első  virág- 
zása korának. 


Digitized  by 


Google 


21.  XVI,  századi  elbeszélő  költészetünk. 


uj  iránya 


HISTÓRIÁS  ÉNEKMONDÁSNAK  a  XVI.  század  voIt  a  legvirágzóbb 
szaka.  Míg  az  előbbi  századokból  mindössze  néhány  nevet  s 
egy-két  töredéket  mutathat  fel  irodalmunk :  addig  e  század  nagj^- 
számú  énekszerzői  egész  kis  könyvtárra  ment  örökséget  hagytak 
reánk,  főkép  a  század  második  feléből.  E  gazdagságra  mindenesetre  nagy 
s  termékenyítő  hatással  volt  a  vitézi  tettekben,  nevezetes  eseményekben 
bővelkedő  kor,  melyben  éltek,  de  még  inkább  a  reformáció  s  a  könyv- 
nyomtatás. A  régi  énekmondók  megmaradtak  a  hazai  események  szűkebb 
körében;  a  XVI.  századiakat  már  áthatja  a  renaissance  is,  mely  Mátyás 
korában  még  csak  a  királyi  udvar  vendég  tudósait  s  költőit  lelkesítette. 
A  könyvnyomtatás  hozzáférhetőkké  teszi  az  eddig  kevesektől  ismert  ó-  és 
középkori  műveket,  a  reformáció  pedig  a  legtanulságosabb  könyvre,  a 
bibliára  hívja  föl  a  figyelmet,  s  ez,  mint  a  renaissance  szövetségese,  először 
érezteti  a  szó  és  írás  hatalmát. 
Az  énekszerzés  A  külföldi  iskolákról  hazatért  iQak  lesznek  az  új  szellem  első  hirdetői, 

ök  hozzák  haza  mind  az  üj  hitelveket  mind  a  külföldön  régóta  kedvelt 
regés-könyveket,  s  itthon  nemcsak  új  tartalmat,  hanem  egészen  új  irányt 
adnak  az  énekszerzésnek.  Mert  —  kivált  eleinte  —  ők  maguk  az  énekszerzők, 
kik  itthon  mint  papok,  tanítók,  jegyzők,  udvari  íródeákok  állandóan  egy-egy 
községben  vagy  valamely  előkelő  ember  udvarában  élnak  s  első  sorban 
híveik  vagy  uraik  lelki  épülésére,  mulattatására  szerzik  énekeiket.  De  nekik 
ez  legtöbbször  csak  mellékes  foglalkozásuk  volt.  Nagy  számmal  voltak 
azonban  kívülök  olyan  énekszerzők,  kik  az  énekmondást  mesterségszerűen 
űzték,"  néha  állandóan  vagy  rövidebb-hosszabb  ideig  egy-egy  pártfogó 
szárnyai  alatt,  másszor  egyik  várból  vagy  városból  a  másikba  vándorolva, 
főkép  a  véghelyeken,  melyeknek  vitézi  népét  buzdították,  vigasztalták, 
mulattatták.  A  kit  szívesen  láttak,  szívesen  maradt ;  a  ki  megunta  a  kóborlást, 
letelepedett  s  mint  írástudó  vagy  zeneértő  ember  íródeákká,  tanítóvá  vagy 
kántorrá  lett.  A  legtöbbnek  életéről  nem  is  tudunk  többet  mint  e  jegyzetet, 
mert  szerénységök  csak  ennyit  rejtett  a  versfőkbe  vagy  az  utolsó  versszakba. 
Az  énekmondást  hivatásszerűen  üző  versszerzőket  kortársaik  lanio- 
soknak,  hegedősöknek  nevezik,  sokszor  felváltva,  néha  élesebben  megkülön- 
böztetve. Különbözött  a  hangszerük  is ;  a  hegedősöké  citera-  vagy  tambura- 
féle  eszköz  volt   (a   vonós    » lengyel   hegedű  c    csak   később  [fordul   elő),  a 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


205 


mmmms'iim}ém. 


lantosoké  tojásdad  alakú,  hat  hürral  ellátott  lant  vagy  koboz.i  Még  inkább  ^h\"g?dó^k* 
megkülönböztette   őket   tanúltságuk.   A  hegedős  vándor   népénekes  volt,  a 
lantos  pedig  képzett   ének-  és  zeneszerző,  tehát  iskolázott  ember:  Uteraius 
vagy  deák,  mint   akkor  nevezték.   Ez   magyarázza   meg  büszkeségöket  is 
—  a  hegedősökkel  szemben. 

A  lantosok,  bár  verset  írnak,  nem  költői  hatásra  törekesznek;  a 
minthogy  rendesen  nem  is  költők,  hanem  a  középkori  latin  krónikások 
utódai,  kik  lenézik,  megvetik  a  költői  képzelemmel  szőtt  szájhagyományt, 
csak  írott,  tehát  hitelesnek  tartott  forrásból  merítenek,  s  akár  régi,  akár 
egykorú  »lött  dologról «  énekelnek,  az  események  hű  előadását  tartják  legfőbb 
céljuknak ;  de  a  verses  forma  és  a  zenei  kiséret  költői  szárnyat  adott  hozzá, 
s  ez  vitte,  terjesztette  a  nehezebb  terhet  is.  — 
Mellettük  azonban  még  jó  ideig  virágzott  a 
népénekesek  kara  is.  Tinódi  némi  nehezteléssel 
mondja,  hogy  »sok  hegedős  vagyon  itt  Magyar- 
országban*, nemcsak  magyar,  hanem  más 
nyelvű  is.  (A  »rác  módban*  knVónöstn  Kármán 
Demeteri  dicséri.)  Ezek,  mint  a  régibb  századi 
népköltők  utódai,  —  » hegedűszóban  mondanak 
szép  mesét «,  melyet  az  őshagyományból  épen 
ők  tartanak  fenn  s  fejlesztenek  tovább  az  által, 
hogy  a  régi  mondákat  új  hősökhöz  fűzik,  meg- 
toldják, kiszínezik ;  meghatóan  szólaltatják  meg 
a  szív  érzelmeit  is;  mulattatók,  vígságszerzők, 
ezért  a  főúri  s  közrenden  lévő  nép  egyaránt 
kedveli,  a  világi  hívságokat  gyűlölő  egyházi 
rend  azonban  régóta  üldözi  őket.  Ellenben  az 
erkölcsös  életre,  hazafias  tettekre  buzdító  lantos 
deákot  az  egyháziak  is  szívesen  hallgatják,  sőt 
maguk  is  beállnak  ilyen  énekszerzőnek.   Ezek 

leírják,  kinyomtatják  szerzeményeiket,  amazok  élőszóval  terjesztik,  s  csak 
kis  részük  maradt  fenn  írásban,  a  többi  elvegyűlt  a  népköltészetben  vagy 
végkép  feledésbe  merült;  szerzőiket  leszorítják  a  térről  a  tudós  lantosok,  s 
utóbb  a  cigány  zenészek,  kik  mulattató  szerepüket  átvették. 

A  XVI.  századi  elbeszélő  költészet  termékei  tehát  legnagyobbrészt 
ilyen  iudós  lantosoktól  erednek,  s  nevök  krónika,  história  vagy  szép- 
história. Az  énekes  rendesen  azzal  fog  tárgyához,  hogy  módfelett  eldicséri 
hősét  vagy  ennek  tetteit,  melyek  mind  »nagy,  jeles,  csuda  dolgok*,  — 
>kinek   mássát*  soha  sem  hallották  a  hallgatók.   A   mennyiben  ismerősebb 

*  »A  lant  elég  nagy,  tojásdad  idomú,  markolatos,  hat  húros  hangszer  volt.  Szava 
igen  szép,  tömör,  férfias.  Első  kezdetben  csak  dalok  kíséretéül  szolgált  ugyan,  de  már  a 
XVI.  század  közepén  kezdve  virtuóz  hangszerré  nőtte  ki  magát. «  Bartalus  István: 
A  magyar  palotás  zene  eredete.  Századok,  1892.  2.  lap. 


.tLtí 


Egy  XVI.  századi  lantos. 
(A  fricsi  varkastély  párkányzatáról.) 


Digitized  by 


Google 


206  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

^^  ^adása  ^^^"  ^  történtet,  valami  üj  vonás  kiemelésével  kelti  föl  iránta  az  érdeklődést ; 
nagyobb  hitelesség  kedveért  nyomban  megnevezi  a  forrást  is,  melyből 
» igazán  szedte «  s  » versekbe  rendölte «  a  históriát.  Hanem  a  hosszú  éneket 
néha  mégis  csak  unalmas  volt  hallgatni,  az  énekes  kénytelen  oda  szólni  a 
zajongóknak  vagy  pihenőt  tartani.  Mindezt  szakasztott  így  találjuk  német 
kar-  és  kortársaiknál  is,  kiktől  bizonyára  vettek  hatást.  Abban  is  hason- 
lítanak hozzájuk,  hogy  a,  bort  mindnyájan  szeretik,  bár  különben  erősen 
ostorozzák  a  részegeskedést.  De  mesterségük  kívánta,  hogy  » elüssék  az 
rozsdát  az  torkukról*;  s  másrészt,  mivel  leginkább  társas  összejövetelek: 
családi  vagy  más  vigalmak  alkalmával  énekeltek,  minden  tartózkodás 
nélkül  figyelmeztetik  a  hallgatókat,  hogy  »jó  volna  megkináiniok  most 
lantost,  hegedőst  az  bornak  javával*.  (Ilosvai.)  Sokszor  jutalmuk  sem  \-olt 
egyéb,  mint  pár  napi  jóltartás  vagy  egy  kis  bor. 

Lantosok  és  hegedősök,  kiknek  bor  lelkök, 
Csak  borért  is  elzörgetnek  néha  szegényök  — 

mondja  Tinódi.  Valóban,  nagyobb  részük  hányt-vetett  életű  szegény  ember, 
ki  a  mulatók  szeszélyeit  tűrve,  magából  is  csúfot  űzve,  ha  néha  vígabb 
napokat  él,  a  nélkülözést  is  jól  ismeri.  A  végső  versszakokban  rendesen  meg- 
mondják nemcsak  a  helyet  s  az  évet,  a  hol  s  a  mikor  az  éneket  készítették, 
hanem  azt  is,  minő  kedélyállapotban,  minő  körülmények  közt  voltak.  Ritkán 
történik,  hogy  »egy  jó  kedvében*  vagy  »nagy  víg  voltában*  írhat  az  énekes, 
többször,  hogy  »nagy  búvában«  vagy  »szoméhságában«,  »büdosásban«  vag)' 
valami  »füstös  házban*.  Annál  tiszteletreméltóbb  az  a  lelkes  bátorság,  melylyel 
pártfogóiknak  is  szemökbe  mondják  hibáikat  s  istenes  életre,  összetartásra, 
hazaszeretetre  intik  őket.  Ez  a  lelkesedés  tartotta  meg  énekeseinket  —  minden 
nyomoraik  közepett  is  —  pályájokon.  Munkáiknak  kevés  a  költői  beesők, 
de  van  történeti  s  korfestő  értékök;  s  a  mennyiben  a  nép-  és  műköltészet 
még  nem  váltak  külön,  mindnyájan  az  ősi  versformákban,  a  népnek  sok 
régiséget  megőrzött  nyelvén  írnak:  olvasásuk  ma  is  tanulságos. 

Vegyük   már   sorra   a  nevezetesebbeket,   olyan  csoportokban,  a  mint 
a  megénekelt  tárgy  szerint  együvé  tartoznak. 


I. 

Bibliai  elbeszélések. 

Hiába  sürgette  a  protestantizmus,  hogy  a  szentírást  a  nép  kezébe 
kell  adni ;  a  fordítás  munkája  lassan  haladt  s  csak  a  század  második  felé- 
ben lett  teljessé.  Addig  s  a  mellett  is  szükséges  volt  a  nép  vallásos 
buzgalmát  ápolni,  az  új  hitben  megtartani.  De  ez  csak  egyik  ok  volt,  mely 
az  énekszerzők  figyelmét  a  bibliára  fordítá.  A  török  hódítás  alatt,  a  politikai 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  207 

és  vallási  pártoskodások,  egyenetlenkedések  közt  elvadult  erkölcsök  szelidí- 
tésére  tanulságos  példákat  nyújtottak  a  szent  könyvek.  Az  országos  csapások 
közepett  vigaszt  keresett  a  szenvedő,  s  jól  esett  látnia,  hinnie,  hogy  van 
gondviselő  kéz,  mely  nyomorainkból  kisegít,  ha  igaz  szívvel  fordulunk 
feléje.  A  biblia  választott  népének  sorsában  sok  olyan  részlet  van,  mely 
hasonlít  a  mienkhez  s  ekként  például  szolgálhatott. 

Mindjárt  az  első  s  legrégibb  bibliai  tárgyú  elbeszélés  is  e  rokon  ^^rkas  András 
vonásokat  állítja  párhuzamba.  Ez  az  esztergomi  számnazású,  külföldön 
tanúit  s  aztán  valószínűleg  protestáns  pappá  lett  Farkas  András  krónikája 
a  zsidó  és  magyar  nemzetről  (Cronica  de  introdtictione  Scyttarum  in 
Vngariam  et  Judeorum  de  Egypto),  mely  Gálszécsi  Keresztyéni  tudomá' 
nydval  együtt  Krakkóban  jelent  meg  1538-ban.  A  zsidókat  Kánaánba, 
minket  Magyarországba  vezérelt  isten;  utóbb  mindkét  nemzet  bűnökbe 
sűlyedvén,  amazokra  Nabukodonozort,  mireánk  a  törököt  s  németet  küldé 
büntetőkül.  Hiába  küldötte  oda  a  prófétákat,  majd  egyetlen  fiát,  nem 
hittek  bennük  s  elpusztultak;   így  járunk  mi  is,  ha  istenhez   nem   térünk. 


Ezek  vcan  6[c  íki  es  nc^uen  kílcnczbcn,az  Starat 
MiHal  czcOcrzc  vcrfckbcn,  rarpapokual  valoigickc* 
2ccckbcn,cí  Jftcnbcnvalo  io  rcracnfcgcbca 


Sztárai  Mihály:  Ákháb  királyának  utolsó  versszaka.  (Első  kiad.  Debrecen,  1574.) 

Azt  tanácsolja  tehát,  hogy  a  hatalmasok  »ne  üldözzék  az  istennek  igéjét « 
(t  i.  az  új  vallást),  inkább  adjanak  hálát,  hogy  »szent  igéjével  vigasztal 
veszedelmünkben*  s  kérjük  istent: 

Magyari  uraknak  pártoló  szűvöket 
Igazgassa  immár  ah  jámbor  kerál  mellé, 

(t.  i.  Jánoshoz),  kinek  az  énekszerző  annyira  híve,  hogy  az  egyetértés 
kedveért  a  törökkel  való  szövetkezését  is  jónak  tartja : 

Bölcsen  cselekedék :  frigyet  vélek  vetc, 

Hogy  csak  épölhetne  ah  megnyomorodolt  orszái;. 

A  vallásos  és  hazafias  szellemnek  ez  a  kapcsolata  innét  kezdve 
állandó  vonása  mind  a  bibliai  mind  a  történeti  tárgyú  elbeszéléseknek; 
csakhogy  a  török  barátságról  később  máskép  ítélnek.  Farkas  András  idejében 
a  török  még  nem  foglalt,  még  nem  lakott  a  hazában ;  azontúl,  bár  gzabad 
járást-kelést  engedett  az  új  vallás  hirdetőinek  s  többszöri  nyílt  pártfogása 
miatt  a  könnyen-hívők  még  áttérését  is  lehetőnek  tartották:  hamar  meg- 
győződtek a  barátság  veszedelmes  voltáról  s  kiábrándulva  annál  nagyobb 
hévvel  gyűlölték  a  magáén  kívül  minden  más  vallást  kigúnyoló  törököt. 


Digitized  by 


Google 


208  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

Farkas  András  fellépte  után  egymást  éri  a  szent  történetek  írása  s 
kiadása.  Alig  van  a  szentírásnak  (különösen  az  ó-szövetségnek)  egyetlen 
része,  mely  feldolgozóra  ne  talált  volna;  de  akad  néhány  elbeszélés  a 
szentatyák  és  vértanúk  életéből  is.  A  nevezetesebb  énekszerzők  a  következők : 
Bati2i.Któonyi  Batízi  AndrAs  (1530—46   körül)   kassai   tanító,   utóbb   tokaji  pap  s 

buzgó  terjesztője  a  protestantizmusnak.  Istenes  énekein  kívül  megírta  Az 
drága  és  istenfélő  vitéz  Gedeon,  Az  istenfélő  Zsuzsanna  asszonnak  és 
Jónás  prófétának  históriáját,  Izsák  patriarkhdnak  házasságát  s  egy 
karácsonyi  ének  keretében  Krisztus  születésének  históriáját  A  Meglőtt  és 
megleendő  dolgok  históriájához  kora  politikai  s  vallási  állapotára  vonat- 
koztatja a  bibliai  történeteket.  Mély  vallásosság  ömlik  el  valamennyin :  arra 
inti  hallgatóit  is,  isten  és  a  szentháromság  dicséretével  végezvén  mindai 
énekét 

Kákonyi  Péter  (1554  körül),  hercegszőllősi  papnak  csak  két  bibliai 
elbeszélése  van:  Az  Asvérus  királyról  és  az  istenfélő  Hester  királyné- 
asszonról  meg  Az  erős  vitéz  Sámsonról;  de  mindegyik  könnyen  folyó 
versekben  s  kifejező  erejű  nyelven,  a  mit  kevés  kortársáról  lehet  elmondani. 

Termékenyebb  toUii  s  szintén  ügyes  elbeszélő  és  verselő:  Dézsi 
András  1550  körül),  valószínűleg  debreceni  iskolamester,  ki  megénekelte  a 
Világ  kezdetűül  lőtt  dolgokat,  Izsák  áldozatját,  a  Makhabeusokat,  Moyses 
és  Józsue  hadát,  az  Ifjú  Tóbiás  házasságát  stb.  VaJamennyit  » tanúságul 
adá«  s  ezért  alkalomszerűen  ki-kitér  a  magyar  viszonyokra;  korholja  a 
féktelen  mulatozást,  a  káromkodást,  erkölcstelen  életet,  s  erős  hittel  és 
hazafisággal  hirdeti,  hogy,  ha  elhagyva  a  gonoszságot,  istenhez  térünk,  ő  is 
»tészen  vélünk  irgalmasságot*  — 

Megszabadítja  jó  Magyarországot, 
Megépíti  ez  sok  nagy  pusztaságot. 

i  SztArai  Mihály  Legtöbbet  tudunk  Sztárai   Mihály  élete-  és   működéséről.   Még  mint 

ferencrendi  szerzetes  és  Pálóczi  Antal  udvari  papja,  jelen  volt  a  gyászos 
mohácsi  ütközetben.  Ura  elestével  visszatért  Sáros-Patakra  s  pár  év  múlva 
a  vár  új  urának,  Perényi  Péternek  védelme  alatt  megalapítója  s  első  papja  lett 
a  reformált  hitközségnek.  Urának  fogságba  kerülése  után  maga  is  elmene- 
kült s  1544  tavaszán  a  baranyamegyei  Laskón  állapodott  meg.  Innét  kezdte 
meg  aztán  az  egész  délvidék  reformálását,  120  egyházközséget  alapítva, 
melyeknek  Qgy  ideig  püspöke  volt.  Utóbb  Tolnára,  majd  Pápára  került  s 
késő  vénségben,  1575  körül  halt  meg.  Rendkívül  tevékeny  ember,  lelkes 
hittérítő,  tüzes  vitatkozó  s  nagytudományü  szónok  volt,  ki  ezenfelül  a 
zeneKpltésben  zsoltáraival,  az  irodalomban  könnyű  folyású  elbeszéléseivel, 
drámai  formájú  vitairataival  is  kitűnt  kortársai  közül.  Laskai  hívei  félszázad 
múlva  is  emlegették  szép  prédikációit,  csengő  hangú  énekeit  E  hagyo- 
mány szerint  » csendes  nyári  estéken  a  templom  dombjáról  hegedűje  mellett 
szép  hangos  szóval,  messze  hallhatólag  énekelte  az  általa  magyar  ritmusba 


Digitized  by 


Google 


..--1 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  209 


szedett  énekeket «.  Mellőzve  egyéb  iiányü  működését,  itt  csak  szent  törté- 
neteit említjük  meg,  minők:  Szent  Illyésnek  és  Ákháb  királynak  idejében 
lőtt  dolgok,  melyet  »tar  papokkal  való  nagy  itkezetiben«  (vagyis  vitatkozásai 
idején),  1 549-ben  szerzett.  Az  Holofernes  és  Judit  asszon  históriáját  1 552-ben, 
az  Athanáz,  alexandriai  piíspők  életét  1557-ben,  az  1556-ban  elhunyt  angol 
vértanú:  Cranmerus  Thamás  érseknek  históriáját  1560-ban  szerzé. 

Sok  volna  elszámlálni  az  e  korban  írt  elbeszéléseket,  melyeknek 
számát  az  újabb  kutatások  egyre  szaporítják.  Ug\'anaz  a  szöveghez  tapadó 
költőietlen,  száraz  előadás,  ugyanaz  a  moralizáló  irány  látható  egész  a 
sort  bezáró  Illyefalvi  ISTvAxig  (1590.),  ki  Buchanan  angol-latin  költő  után 
Jephta  tragédiáját  irta  meg,  korához  képest  elég  választékos  nyelven. 
Fejlődést  különben  a  nyelv  és  verselés  terén  sem  találunk ;  egy-egy  élén- 
kebb előadású,  gördülékenyebb  nyelvű,  hangzatosabb  sorokban  verselő  után 
30 — 40  év  múlva  ismét  egész  csomó  kezdetleges  munkát  lelünk,  melyekben 
legföljebb  a  korfestő  megjegyzések  s  a  nyelv  szótári  anyaga  érdemelnek 
figyelmet. 


Tinódi  és  a  történeti  énekköltés. 

Másik  forrása  e  kor  elbeszélő  költészetének:  a  történelem,  hazai  és 
külföldi  egyaránt.  Az  énekszerzés  módja,  a  szerkezet,  nyelv,  verselés  ugyanaz 
mint  az  előbbi  csoportnál,  mert  a  cél  is  ugyanaz.  Itt  is  a  »lött  dolgok  «-at 
keresik  s  » tanúságúi  rendölik  versekbe*.  Ezért  történeteiket  nem  a  mondai 
hagyományból,  hanem  a  múltra  nézve  az  írott  latin  krónikákból  merítik, 
a  jelenre  nézve  pedig  a  szem-  és  íultanúk  vagy  legalább  szavokhihető 
emberek  után  indulnak,  gondosan  kerülve  mindkét  helyen  azt,  a  mi  a 
valósággal  —  hitök  és  meggyőződésök  szerint  —  ellenkezik.  Ez  a  rideg 
józanság  csak  néha,  csak  ott  melegszik  fel,  a  midőn  kortársaikhoz  fordul- 
nak, őket  buzdítják  vagy  korholják. 

Ennek  az  iránynak  legrégibb  s  egyszersmind  legnevesebb  mívelője :  Tinódi  élete 
Tinódi  Sebestyén,  kit  munkái  nagy  számánál  s  országos  hírénél  és  hatá- 
sánál fogva  is  megillet  az  első  hely.  Élete  körülményeiről  alig  tudunk 
többet,  mint  a  mennyit  helylyel-közzel  maga  elárul  verseiben;  de  e  kevés 
adat  s  munkáinak  szelleme,  iránya  eléggé  kidomborítják  tiszteletreméltó 
alakját  s  főkép  írói  jellemét. 

Születése  helyéül  a  hagyomány  a  fehérmegyei  Tinód  nevű  pusztát 
tartja,  mely  akkor  falu  volt,  a  nemes  Tinódi-nemzetség  birtoka;  születése 
évét,  későbbi  eseményekből  következtetve,  1510,  köré  tehetjük.  Iskoláit 
valószínűleg  a  közeli  Tolnán  vagy  Fehérvárott  végezte;  ott  szerezhette 
munkáiból  kitetsző   deákos   míveltségét   s   ott   mívelhette  ki    tehetségét  az 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  ■  14 


Digitized  by 


Google 


210 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


X 


< 

I 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  211 

ének-  és  zenében  is,  melyeknek  tanítására  az  akkori  iskolákban  nagy  gondot  Blmhlzib^ 
fordítottak.  A  Dunán-túl  folyó  török  harcok  azonban,  mint  nemes  iQüt, 
korán  fegyverre  szólíták,  s  Tinódi  harcol,  míg  balkezén  sebet  nem  kap. 
Gyóg3njlása  idején  Dombóvárott  írja  legrégibbnek  tartott  énekét,  a  Jázonról 
és  Medeávól  szólót,  melyet  iskolai  emlékek  nyomán  készített.  Megsebesülése 
vagy  épen  balkarjának  megbénulása  lehetett  az  ok,  a  miért  a  hadi  pályát 
elhagyta,  s  oda  ment,  hova  tanültsága  s  kedve  hívta.  Második  fenmaradt 
énekét,  a  »jó  példa«  végett  »bibliából  kiszedett*  Judit  asszon  históriáját, 
már  Szigetvárott  »Terek  Bálintnak  házában  éltében  —  szorzotté*,  hol  mint  e 
hősnek  állandó  udvari  embere,  íródeákja,  igen  boldog  napokat  élt.  E  bol- 
dogságnak azonban  végét  vetette  az  1541-ik  év,  midőn  Buda  elfoglalása 
alkalmával  a  vitézségeért  annyira  tisztelt,  egyéb  erényeiért  annyira  szeretett 
ura  török  rabságba  esik.  Villámként  üt  e  hír  a  »kegyös  vezér*  szigeti 
népére.  Hites  társa  »Bírva  ápolgatja  futosó  két  fiát*  s  kéjjel  nappal  kesergi 
urának  fogságát«,  barátai  kiszabadításán  fáradoznak;  de  hiába  minden 
fáradság  és  áldozat.  Tinódi  » vitéz  urán  való  nagy  kesergésében*  mindjárt 
a  hír  megbizonyosodása  után  versekbe  foglalja  a  történteket  (Buda  veszé- 
séről és  Terek  Bálint  fogságáról),  a  következő  évben  ismét  visszatér  rá 
(Príni  P.  Majlát  L  és  Terek  Bálininak  fogságokról)  s  mély  megindu- 
lással rajzolja  a  hős  családjának,  szolgáinak  s  barátainak  fájdalmát,  s  a 
•sírva  veszíkelő  szegén  Magyarország*  gyászát.  Török  Bálint  soha  sem 
tért  vissza ;  előbb  Majláttal  együtt  a  konstancináix)lyi  Héttoronyban  rabos- 
kodott, majd  Kis-Ázsiába  vitetvén,  1550-ben  útközben  meghalt,  nqe  bújában 
már  előbb  elhunyt.  Szolgáik  pedig  szerte  bujdostak  a  hazában. 

Tinódi  előbb  régi  urának  egyik  hívénél,  Verbőczi  Imrénél  talált  ^  Pártfogók 
menedéket,  s  megénekelte  ennek  1542-iki  kozári  diadalai.  A  Dunán-túl 
meghódolása  utáii  a  felvidéken  folyt  a  harc ;  Tinódi  is  arra  tartott,  s  miután 
útközben  adatokat  gyűjtött  a  lévai  és  szálkai  ütközetek  leírásához,  Nagy- 
szombatba ment.  1544-től  1548  tavaszáig  leginkább  itt  és  Pozsonyban 
tartózkodik,  nemcsak  azért,  mert  az  e  helyütt  tartott  országgyűléseken 
alaposan  tájékozódhatott  az  ország  ügyeiről,  az  összegyűlt  nemesség  pedig 
szívesen  hallgathatta  az  éneket  is:  hanem  mindenekfölött  azért,  mert  az 
irodalompártoló  Nádasdy  Tamás  nádorban  nagylelkű  ^  pártfogóra  talált. 
Szerepe  e  főúr  udvarában  több  lehetett  mint  egyszerű  mulattató  lantosé, 
mert  a  nádor  még  halála  után  is  melegen  emlékszik  meg  »véglehelletéig, 
tanúsított*  hív  szolgálatairól.  A  török  harcok  pár  évig  szünetelnek,  de  Tinódi, 
a  mennyire  egyéb  elfoglaltsága  engedi,  talál  tárgyat.  Mivel  —  úgymond  — 

Sok  királról,  császárról  emléköztem, 

Csuda  hadakat  rólok  beszéllöttem, 

De  terek  nemzetről  nem  elmélködtem  — 

1546-ban  megénekli  Szulimán  császár  Kazul  basával  viadaljáról  szóló 
-énekét,  melynek  tárgyát  »egy  úrfiú  császártul  megjöttében  nagy  bizonynyal 
beszéllé*  neki. 


14» 

Digitized  by 


Google 


212 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


1548-ban  miért,  miért  nem,  elhagyja  a  nádor  udvarát  s  egy  ideig  a 
Nyírségen  tartózkodik;  itt  írja  a  Sokféle  részögösről  szóló  elmélkedését. 
Majd  Egerbe  megy,  melyet  ép  akkor  vettek  át  Ferdinánd  biztosai,  s  Varkucs 


Ennec  !^  íraía  asíoKoforuarba 
Tinódi  Scbcfticnk&n  nycmtataraba 
Szcrzc  nagy  öuuaba'cgy  hideg  lobaba 
Ciakran  fu  kóimebc  mert  ninch  pijnz  cafolyaba. 
Finis. 

EGER  VAR  Ví ADA 

LYAROL  VALÓ  EN£C. 

Hiíloria. 

Tinódi  Scbcfticn  dcac  KaíTabi 
Fcrdinaadus  Kiralnac  hiu  voltába 
Egri  varnac  chuda  6crenciaiaba 
Vicezckcdiiria  Cronikaiaba 


^ 


TTTÜ^H^^ 


♦  t»  y 


i''nw...l^uii 


-4^ 


33 


TI  Magyarocmáriftendímadgyatoc 
Es  &  neki  nagy  halakat  ad|^yatoc 
JcJü«bcn  Tiöan  innci  kic  lakoftoc 
Egri  vitczeknec  íbcioi  mongyatoc. 

I  m  c^y  CronilÜit  mondoc  meg  hallyatoc 
Tálam  m » iiat  foluntm  hallottaroc 
Magyarpcvegl««baifir«ml»oIgaltatoc 
JB£er  váratom  mafto  ulfiUzato.c* 

Nemem' 


Részlet  Tinódi  Cronicájából.  (Ali  basa  utolsó  és  Egervár  kezdó  versszakai  az 
eredeti  hangjegyekkel.) 

Tamás  idejébe   löit   csaták  Egörből   cím  alatt  versekbe  foglalja  e  végbeit 
vitéz  kapitánynak  az  előző  hét  év  alatt  viselt  dolgait. 

Ez  utóbbi  ének  versfőiben,  valamint  utolsó  versszakában  azt  írja : 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


213 


Sebestyén  deák  a  kincses  Kassába 
Az  végekről  gondolkodik  magába, 
Irta  ezer  ötszáz  és  negyvennyolcba, 
Hideg  télben  fú  körmében  házába. 

Mikor  telepedett  itt  le  s  maga  szerezte-e  házát,  ki  » tarsolya  üres- '^*"'^*  kassán 
ségé«-ről  többször  panaszkodik,  vagy  feleségével  kapta:  nem  tudjuk;  de 
Kassa  város  jegyzőkönyvei  megerősítik,  hogy  felesége  és  gyermekei,  háza 
és  szőUeje  voltak.  Ezentúl  leginkább  itt  tartózkodik;  nemcsak  a  családi 
élet  nyugalma,  hanem  a  jól  védett  város  biztossága  is  visszatartotta,  s 
mivel  Czeczei  Lénárd  várkapitányban,  ki  »nagy  víg  embör  vala«,  jó  párt- 
fogóra talált.  Ez  a  nyugalom  és  jólét  nagyobb  munkásságra  is  indítja. 
Ekkor  írja  meg,  —  leginkább  nagyböjtben,  a  mikor  lantját  pihentetnie 
kellett,  —  Dávid  király  s  a  schmalkaldi  háborúban  vitézkedett  ezer  huszár 
(Károly  császár  hada  Saxoniában)  történetét,  s  a  mikor  újra  megkezdődik 
a  török  háború,  a  hazában  esett  dolgokat.  Ha  valamerre  nevezetesebb 
esemény  történik,  nem  elégszik  meg  a  kósza  hírekkel,  hanem  rögtön  útra 
kel;   távolság,   fáradság  nem   akadályozza,  hogy  oda  menjen:  megismerni 


^^^^m^m^m^^^^^M 


Ti  magyarok  már  ís-tent  i  -  mádjatok     És  ő   ne-kinagyhálá-kat    ad-ja-tok, 


^^^^^^rl^í^iTi^ilS'.ÍI^^ZfS^^^ 


Je-lös-ben  Tiszán  in-net  kik    lakoztok,    Eg  -  ri  vi  -  té-zeknek  sok  jót  mondja-tok. 


^         Tinódi  Eger  várának  dallama  Bartalus  Istvin  átirisában.' 

az  esemény  színhelyét,  szereplőit,  általában  hiteles  adatokat  szerezni  annak 
minden  részletéről.  Ezek  alapján  készülnek  a  felvidéki  várak  elfoglalásáról, 
Kapitány  György  párviadaláról  Hubiar  agával,  majd  a  Szegedi  veszede- 
lemről. Losonci  elestéről  Vég-Temesvárban,  Egervár  viadaláról  stb.  szóló 
énekei.  A  mit  összegyűjtött,  azt  gyorsan  fel  is  dolgozta;  így  az  utóbbi 
énekek  (pedig  az  Egervár  négy  részben  1800  sorból  áll)  két  héttel  a  tör- 
ténet után  már  készen  állanak.  E  sietségre  kétségkívül  hallgatóinak  érdek- 
lődése ösztönözte,  kik  érthető  kiváncsisággal  várták-lesték  a  kedvelt  lantosnak 
hitelesen  előadott  újságait. 

^  Bartalus  István  (id.  h.  20 — 21.  lap)  szerint  » vannak  olasz  passamezzók,  melyek 
folytonosan  eszünkbe  juttatják  Tinódi  stílját  s  főleg  ennek  Eger  ostromáról  szóló  énekét. 
A  két  stíl  közt  a  különbség  csak  annyi,  hogy  az  olaszok  derültebbek,  Tinódié  nyomottabb, 
olykor  siralmas«.  Mátra)rval  szemben,  ki  Egervár  dallamát  >a  legrégibb  magyar  nép- 
dallamnak* nevezte  s  első  felét  a  lassú  toborzóhoz  hasonlította,  azt  mondja,  hogy  ebben 
» legközelebb  a  rokonság  az  indulóhoz «,  a  mit  »a  Napóleon  hadjáratára  dalolt  indulóval 
is  igazolhatni «. 


Digitized  by 


Google 


214 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


Tinódi  össze- 
gyűjtött munkái 


Kassán  készíté  el  —  Thuróczi  krónikája  nyomán  —  a  Zsigmond- 
krónikát,  itt  kezdte  el  Erdély  históriáját  is,  melyben  a  János  király  halá- 
lái'ól  a  Fráter  György  megöletéseig  történeteket  foglalja  versekbe.  Hogy 
ehhez  helyszíni  tanulmányokat  tegyen,  másrészt  hogy  felszaporodott  énekeit 
kinyomathassa,  1553-ban  fölkerekedik  Kassáról  s  Kolozsvárra  indul.  Útba 
ejti  Debrecent,  s  itt  megénekli  Török  Bálint  hős  fiának,  Jánosnak  vitézségét, 
s  nagy  kerülővel  célhoz  érvén,  befejezi  Erdély  dolgait,  (öt  részben  1676 
sor).  Majd  megírja  Budai  Ali  basa  históriáját  (Szondi  György,  Ördög 
Mátyás  és  mások  történetével),  aztán  1554   elején   kiadja  Cronica  címmel 


^^^^^^^ 


Egykorú  másolat  Tinódi  Hftdnagyokiiak  tanúság  címú  munki^ábóL 
(A  pécsi  pQspöki  levéltárból.) 

és  saját  szerzeményű  kótáival,  Ferdinánd  királynak  ajánlva,  kitől  ezért 
ötven  forintnyi  (a  maihoz  képest  mintegy  tízszeres  értékű)  jutalmat  kapott 
E  kötetben  valamennyi  érdemesebb  munkája  együtt  van,  a  Zsigmond 
királyról  és  Az  János  király  fiáról  való  szép  krónika  kivételével,  melyeket 
alkalmasint  tartalmuk  miatt  hagyott  ki  a  királynak  ajánlott  munkából. 

Tinódinak  ezután  nyoma  vész.  Haza  ment-e,  útközben  vagy  otthon 
halt-e  meg,  nem  tudjuk.  Halála  évét  is  csak  valószínűséggel  tehetjük 
1557-re,  mert  ez  év  végén  kassai  háza  már  felesége  nevére  van  írva,  ez 
pedig  1559-ben  nemes  Posgay  György  felesége.  Az  asszon3^ak,  mint  egy 
védelmére  írt  ajánló  levélben  olvassuk:  » valami  pathykaya  volt,  kiben 
marhayat  árulta  még  özvegy  korában   is« ;  s  midőn  ennek  gyakorlásában 


Digitized  by 


Google 


Tinódi  Sebestyen  Croaica-jának  címlapja. 


Beöthy,  Magyar  irodaloniiőrtémUhez, 


Az  Alhiíiaeum  kiciUasa. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  215 

a  városi  hatóság  gátolta,  első  férjének  érdemén  ennek  régi  jóakarói,  köztük 
maga  a  nádor,  kelnek  védelmére. 

Ez  az  adat  is  igazolja,  a  mit  egyik  énekében  mond  magáról  Tinódi, 
hogy  őt  »sok  nagy  urak*  ismerték.  Hozzátehetjük,  hogy  kedvelték  is, 
nemcsak  ők,  hanem  a  közrenden  lévők  is.  S  Tinódi  e  kedveltségre  bőven 
rászolgált ! 

Az  a  lelkiismeretes  buzgóság,  melylyel  énekeihez  az  adatokat  gyűjti,  ^J^fJ^JJJ^^éso 
mutatja,  hogy  legfőbb  törekvése  volt:  az  igazat  kitudni  s  hirdetni.  Nem  a 
költői  alakítás  szépségeivel  akart  hatni  (ehhez  nem  is  értett  volna),  hanem 
az  előadottak  igazságáwé\\  ez  volt  becsvágya  is.  >Sem  adományért,  sem 
barátságért,  sem  félelemért  hamisat  be  nem  írtam  —  mondja  a  Cronica 
előszavában ;  —  az  mi  keveset  írtam,  igazat  írtam «.  S  e  tekintetben  Tinódi 
oly  megbízható,  hogy  szavai  históriai  forrásként  idézhetők;  adatainak 
hitelét  nemcsak  az  egykorú  történetírók,  hanem  az  ujabban  előkerült  okira- 
tok is  megerősítik. 

Neki  az  esemény  csak  alkalmi  példa:  a  győzelem  lelkesítő,  a  vesz- 
teség intő  példa.  (»Vagy  nyereség  avagy  veszteség,  de  róla  megemléközni 
gyönyörűség,*  mondja  a  Ferdinándhoz  írt  ajánlatban.)  Kora  iíjüságától 
fogva,  első  kedves  urától  megtanulta:  gyűlölni  a  törököt  Ebből  a  gyűlö- 
letből fakad  hazajisága,  mely  a  politikában  is  megjelölteti  vele  a  helyes 
utat.  Előbb  Török  Bálinttal  együtt  ő  is  János-párti  volt;  de  mikor  meg- 
győződik a  török-barátság  álnokságáról,  bármennyire  sajnálja  s  tiszteli  a 
gyermekkirályt  s  özvegy  anyját,  gyengeségüktől  nem  remél  szabadulást. 
Nádasdy  udvarában  Ferdinánd-párti  lesz,  s  ezentúl  nem  szűnik  meg  hirdetni, 
a  mit  száz  év  múlva  a  nagy  Zrínyi  is  egyedüli  orvosságnak  tartott,  hogy 
félretéve  minden  —  vallási  és  politikai  —  viszálykodást,  egyesülnünk  kell 
a  török  ellen.  Ez  a  nagy  cél  lebeg  előtte  mindig,  ezt  hangoztatja  jóformán 
minden  énekében!  így  már  a  Príni  P.  Majlát  I.  s/*.-ben  ekként  buzdítja 

hallgatóit : 

Bolondság  tőletök  fejenként  magyarok, 
Terek  álnok  hitit  meg  nem  gondoljátok. 


Eg3rmást  szeressétök  jobb  ti  fejetöknek, 

Úgy  lészen  romlása  gonosz  terök  népnek. 

Tanácsot  sokáig  kérlek  ne  tartsatok, 

Ha  ez  két  víz  között  ti  lakni  akartok, 

Mert  ha  csak  hallgattok,  szömben  ti  nem  vívtok, 

Félők,  hogy  sokáig  itt  nem  maradtok. 

Ezért  örűl  a  legcsekélyebb  sikernek,  a  mely  a  keresztyén  fegyvereket 
kiséri;  biisul  a  bajok  láttára,  de  nem  csügged,  hanem  fölemeli  szavát: 
javulást,  istenhez  térést  hirdet.  Az  erős  hazafiságon  kívül  ez  a  mély 
vallásos  érzés  a  másik,  mely  énekeit  áthatja. 

Csak  istenben  vitézök  bízjatok, 

Mert  ű  lészön  fegyvertök,  paizstok,  — 


Digitized  by 


Google 


216  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

mondja  a  Hadnagyoknak  szóló  ianúság-hein.  A  bibliából  s  a  hazai  törté- 
nelemből vett  számtalan  példával  bizonyítja,  hogy  az  istenbe  vetett  hit 
erőt  ad,  a  tőle  elpártolás  pedig  bukást  okoz.  Ezért  korholja  az  urak  zsa- 
rolását, a  szolganép  hűtlenségét  (Udvarbirák  és  kulcsárokról);  s  bár  maga 
sem  veti  meg  a  jó  bort,  melyet  isten  »nagy  jó  végre  terömte«,  józan  mér- 
tékletességet hirdet,  mert  —  ügymond  —  »ha  külömben  cseleködünk, 
lelkünkben  veszünk  c  (Sokféle  részögösröl).  Vidámabb  hang  egyedül  e  két 
utóbbi  énekében  van,  itt  is  maga-mérséklő.  Nem  ezekkel,  hanem  vitézi 
énekeivel  kívánt  közönségére  hatni. 

Tinódi  hatása  S  hatott  is,   mint   históriás-énekes   első  sorban  kétségkívül  komoly  s 

fontos  tárgyával  meg  hazafias  és  vallásos  meggyőződése  erejével,  hevével 
is !  Előadása  krónikás  modofií,  néha  egész  lapokon  csupa  leírás  vagy  név- 
sor ;  nyelve,  verse  —  bizonynyal  a  gyors  munka  következtében  is  —  dara- 
bos, a  mit  nem  igen  feledtethet  az  egyes  lírai  helyek  lendületes  folyása. 
De  a  mikor  ő  maga  adta  elő  énekeit,  akkor  azokat  a  gyöngeségeket  elfe- 
ledtette a  melódia  szépsége;  ehhez  több  érzéke,  kiműveltebb  ízlése  volt 
közönségének  is,  mint  a  szerkezet,  n3elv  és  versforma  finomságai  iránt.  Azok 
a  saját  szerzeményű  dallamok,  melyeknek  jegyeit  Mátray  Gábor,  Bartalus 
István  és  mások  igyekeztek  megfejteni,  hű  kifejezői  a  tartalom  komoly  hangu- 
latának; kevés  változat  van  bennök,  de  az  a  néhány  hang  mélyen  érinti 
a  hallgató  szívét,  rokonságban  van  régi  népdalainkkal  s  elvitázhatlan  bizo- 
nyítéka Tinódi  kiváló  zeneszerző  tehetségének.  —  Művei  közt  nincsenek 
remekdarabok,  de  fon'ásaivá  lettek  azok  a  legremekebb  költői  alkotásoknak, 
midőn  Czuczor,  Tompa,  Arany  s  mások  merítettek  belőle.  Ez  egymagában 
is  elég  érdemessé  teszi  őt  az  irodalomtörténet  hálájára. 

Tinódi  példája  másokat  is  énekre  buzdít;  különösen  a  század  utolsó 
negyedében  nagy  számmal  találunk  históriás  énekeket,  melyek  a  régibb 
és  újabb,  hazai  és  külföldi  eseményeket  foglalják  versekbe.  így: 

Históriás  éne-  GosArvárí   MAtyás,  hunyadmegyei  harmincados,  Heltai  Krónikája  után 

megírja :  Az  régi  magyaroknak  első  bejövésekről  való  históriáját,  Atillával 
miképen  telepedtenek  le  Sicambriában,  és  mely  nagy  vérontással  /érkez- 
tének be  Pannoniába,  (Kolozsvár  1579.)  Mint  e  hosszú  címből  is  látható, 
tulajdonkép  a  hűn  birodalom  történetét  adja  elő  (hat  részben),  a  mely 
népet  az  akkori  históriai  köztudat  és  nemzeti  büszkeség  a  magyaroknak 
nemcsak  rokonaiul,  hanem  egyenes  elődeiül  tekintett.  —  Még  hosszabb 
Valkai  ANDRÁsnak :  Az  magyar  királyoknak  eredetekről  és  nemzetségekről 
való  szép  história  (1567.),  melyet  Ádámon  kezdve  egész  koráig  folytat 
tüzes  hazafisággal  mondva  honfitársainak :  » Vaj,  magyarok,  mely  bolondok 
tü  vagytok,  magyar  fejedelmet  tük  nem  uraltok,  nyilvánvaló  veszésteket 
látjátok*.  A  minek  magyarázatául  tudni  kell,  hogy  ő  Báthori  István  híve, 
munkáját  is  neki  ajánlja.  Valkai  írta  meg  továbbá  (Bonfini  után) :  Az  nagyúr 
Bánk  bánról  való  históriát,  miképen  az  András  királynak  feleségéi 
megölte  az   ő  nagy  vétkeért.   (1573.)  Történeti  egymásutánban  mondja  el 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  217 

az  ismert  részleteket.  Bánk,  miután  a  királynét  megölte,  a  király  után 
"^ögy>  Konstancinápolyban  éri  utol  s  előadja  a  történteket;  de  a  király 
megbocsát  neki,  sőt  tisztében  is  meghagyja.  Később,  a  király  hazatérte 
után,  újra  eléje  veti  magát,  hogy  ítéletét  kérje,  de  a  király  ismét  megbocsát 
neki:  » híreneve  királynak  azért  jó  lőn,  mert  igaz  András  király  ő  neve  lőn«. 

Temesvári  János  deák  Dézsen  laktában  szintén  latin  krónikákból 
írja  meg:  a  IV.  Béla  király  idejebeli  tatárjárás  történetét.  (1571.)  Históriás  éne- 
Nagybánkai  Mátyás  Hunyadi  János  vajda  (1570.),  Görcsöni  Ambrus 
Mátyás  királynak  (1577.)  históriáját  énekli  meg  (az  utóbbit  Bogáti  Fazekas 
fejezvén  be).  Vannak  egyes  eseményekről,  főkép  győzetaies  csatákról  írt 
krónikák  is,  minők:  Temesvári  István,  telegdi  iskolamesteré,  a  kenyér- 
mezei diadalról  (1569.);  Salánki  Györgyé  a  nádudvari  győzelemről 
(1580.);  névtelen  szerzőké:  Thúri  György  vitézségéről,  Ali  basáról.  Szi- 
getvár veszéséről  (mely  szerint  Zrínyi  Miklós  nem  vett  részt  a  végső 
kirohanásban,  mert  halálos  sebben  feküdt) ;  s  befejezi  a  sort  Báthori  Zsig- 
mond 1595-iki  hadjáratának  históriája  (Kolozsvár  1596.). 

A  külföldi  történetekből  az  iskolás  míveltségű  énekmondókat  termé- 
szetesen legjobban  érdeklik  a  klasszikus  világ  nagy  emberei  és  eseményei, 
s  ^versekbe  rendölik*  Cyrusnak,  Xerxesnek,  Nagy  Sándor,  Hannibál  és 
Scipio  (a  > három  jeles  főhadnagy «)-nak  s  másoknak  hadi  tetteit.  Szerzőik 
közül  csak  egyről  szólunk  részletesebben,  ez  Ilosvai  Péter,  ki  azonban 
működésének  jelentősebb  részével  a  következő  fejezetbe  tartozik. 


III. 

Toldi  Miklós  és  a  magyar  mondák. 

Bármennyire  iparkodnak  a  históriás  énekmondók  csak  a  valót  beszélni 
el,  előadásukba  lépten-nyomon  betolakszik  az  » aranyszájú*  monda  is.  Mint 
krónikaíró  elődeik,  ők  is  lenézik  a  >  parasztság  csalfa  meséit  és  a  hegedősök 
csacska  énekeit*  (Anonymus);  de  néha  minden  szabadkozásuk  ellenére 
megejti  őket  a  »hazug«  (mert  hitelesen  nem  bizonyítható)  mese  költői 
varázsa.  így  járt  a  különben  józan  fejű  s  kritikai  érzékű  Tinódi  is,  ki  a 
Zsigmond-krónika  végén  nyíltan  megmondja: 

Énekben  hallottam,  vagy  volt  vagy  nem  volt, 
Tar  Lőrinc,  hogy  pokolba  bement  volt  • 

de  azért  meg  nem  állhatja,  hogy  —  ha  csak   ügy  mellékesen  is  —  el  ne 
beszélje  Tar  Lőrinc  pokoljárásának  mondáját. 

Kétségtelen,  hogy  ilyen  mesés  színű,  naiv  elbeszélést  többet  is  költöttek 
a  népénekesek ;  de  mivel  le  nem  írták,  velők  együtt  az  énekek  is  eltűntek. 


Digitized  by 


Google 


218  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

Népmondák  q^q^  ^^  maradt  meg  belőlük,  a  mit  a  nép  tőlük  eltanulva,  vagy  tovább 
alakítva  megtartott  emlékezetében.  A  jelen  század  derekán  megindult  nép- 
költési gyűjtések  már  csak  keveset  menthettek  meg;  jobban  mondva,  úgy 
elvegyűltek,  annyira  átalakultak,  hogy  legtöbbjöknek  kora  már  nem  állapit- 
ható meg.  Figyelemre  mékó  azonban,  hogy  az  ó-székely  balladák  közül 
többnek  (mint  pl.  a  A  fogoly  katona,  Fogarasi  István,  Boriska,  Oláh  Gerö, 
Nagy-Bihal  Albert  címűeknek)  tárgya  török  vonatkozású,  tehát  látszólag 
XVI.  vagy  XVII.  századi  eredetűek.  De  csakis  látszólag,  mert  bár  a  szereplők 
közt  vannak  történeti  nevek  is,  maga  az  esemény  ritkán  vagy  egyáltalán 
nem  történeti.  A  balladák  szerkezete,  versformája  sokkal  régibb  eredetre 
mutatnak ;  másrészt  olyan  mozzanatok  vannak  bennök,  melyek  más  népek 
költészetében  is  föllelhetők.  A  népköltőnek  elég  volt  egy-egy  hasonló  hely- 
zet, hogy  aztán  a  régi  éneket  evvel  fölfrissítse  vagy  újabb  nevekhez  fűzve 
érdekesebbé  tegye.  A  népköltészet  ma  is  megteszi  ezt,  s  főkép  a  neveket 
akként  cseréli-váltja,  hogy  az  illető  vidékhez  közelebb  hozza.  Az  újon  kelet- 
kezett énekek  mellett  így  alakúit  át  a  régiek  jó  része  a  török-világ  korá- 
ban, melynek  eseményei  mély  nyomot  hagytak  nemcsak  történelmünkben, 
hanem  népünk  élete  s  képzelmi  világában  is. 

Van  azonban  két  énekünk,  mely  kétségtelenül  ebből  a  korból  szár- 
mazik, de  egyszersmind  érdekes  példája  a  régi  mondai  anyag  alakulása-  s 
gyarapodásának.  Egyik  Toldi  Miklós  mondája,  melyet  az  újabb  száj- 
hagyomány már  kezdett  Mátyás  közelebb  eső  korához  fűzni,  a  másik 
Szilágyi  és  Hajmási  mondája,  mely  szintén  valamely  régibb  történet 
újabb  változata.  Amannak  szerzője,  Tinódinak  iQabb  s  nem  kevésbbé 
termékeny  tollú  kortársa: 

iiosvai  Péter  Ilosvai  Selymes  PÉTER.  Életéről  még  annyi   bizonyos   adatunk   sincs 

mint  Tinódiéról.  Pályája  elején  valószínűleg  iskolamester  volt  s  később  lett 
vándor-énekessé,  ő  azonban  nem  az  egykorú  eseményeket  foglalja  versekbe, 
hanem  —  saját  szavaiként  —  a  »régi  nagy  idők«  embereinek:  világbíró 
Sándor,  Cyrus,  Nebukadnezár  » meglőtt  jeles  dolgait*  ;  » sokat  szólt  a  szent- 
írásbeli próféták,  királyok,  vitézek  dolgáról*  is;  de  sem  külső  siker,  sem 
anyagi  támogatás  tekintetében  nem  versenyezhet  Tinódival,  bár  tudományos 
készültség,  hazafiság,  vallás- erkölcsi  bátorság  dolgában  épen  nem  áll  mögötte, 
"^históriáí^"  Munkái  közül  mindössze   öt  maradt   fenn.  Nagy  Sándor  históriáját 

(hat  részben,  1548.)  » igazán  szedte*  Justinus  és  Curtius  krónikáiból; 
Az  nagy  Szent  Pál  apostol  históriáját  a  szentírás  alapján  szerzetté  azon 
» nagyszép  tanúság*  kedveért,  hogy  » istennek  fiai  kik  akarnak  lenni,  azok- 
nak sok  nyomorúságot  kell  szenvedni* ;  harmadik  munkáját,  a  tudomány- 
kedvelő Ptolomeus  királynak  históriáját,  »Aristeas  könyvében  találta*. 
Mind  a  három  latin  prózai  műveknek  versekbe  foglalása,  egyszerű  fordí- 
tások, melyek  az  eredetitől  mindössze  abban  különböznek,  hogy  Ilosvai 
csak  a  történeti  adatokat  válogatja  ki,  s  gondosan  kerüli  mindazt,  a  minek 
mondai   íze   van.   De  Ptolomeusában   annyira   elragadja  hősének  dicsérete, 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  219 

hogy  két  alkalmi,   hazai  viszonyainkra   vonatkozó  megjegyzést  sző  közbe.  "*kozásX*' 
Mikor  Ptolomeus   világszerte   elküldi   tudósait,  hogy  könyvesházába  köny- 
veket gyűjtsenek,  így  szól: 

Urak,  ha  nem  bánnátok,  egyet  szólnék, 

Házatokban  minap  szélleltekinték, 

Sohol  én  csak  egy  könyvet  sem  láthaték. 

Oly  igen  féltek  tü  lám  az  papságtól, 
Hogy  nem  tanultok  ez  pogán  királytól, 
Az  vitézség  meg  lehet  az  pennától, 
Bár  ne  félnétek  így  az  bibliától. 

S  mikor  az  ének  végén  elmondja,  hogy  a  király  a  tudósokat  gazdagon 
nnegajándékozza,  s  világ  hasznára  »az  szent  könyvet  megfordíttatta  vala* 

—  ismét  korholja  a  magyar  urakat,  kik  ilyenre  nem  áldoznak,  s  a  gyakor 
részegeskedés   miatt   elszegényednek.    Aztán    megtérésre    inti    őket,    mert 

—  úgymond  — 

Ha  el  nem  hagyjátok  erkölcsötöket, 
Magyarországnak  mondjatok  jó  éjét, 
Napkeletre  idején  nézzetek  helt  .  .  . 

Kzt  a  bátorságot  az  az  önérzet  sugallja,  mely  nyomorán  is  áttör,  midőn 
tudománya  szerint  jobb  sorsot  érdemelne.  PtolomeuséX  »sován  Szilágyor- 
szágban, Kusalkőben«  szerzé  »egy  füstös  házban «  s  elvégezte  »egy  som- 
bokorban«.  Szent  Pálját  » bánat  és  nyomorúság  közt  —  Szakmarban  egy 
jámbor  lakatgyártónak  házában*  írja  s  keserű  humorral  veti  hozzá: 

Nem  csuda,  ha  vétek  vagyon  az  írásban, 
Sok  reszelő,  fúró  kárt  tett  nékem  írásban. 

De  fordításain  kívül  maradt  két  eredeti  szerzeménye  is:  egyik  a 
Sokféle  nevehiek  magyarázatja,  melyet  egy  keresztelői  alkalomra  ír  s  benne 
egy  csomó  babonát  és  nevet  magyarázgat ;  a  másik  Az  híres  neves  Tholdi 
Miklósnak  jeles  cselekedetiről  és  bajnokságáról  való  história  (1574.). 
Ilosvai  nevét  tulajdonképen  ez  az  ének  teszi  emlékezetessé,  ez  sem  az 
alakítás  jelessége,  hanem  tárgya  miatt. 

>Az  örök  istennek  —  úgymond  Dosvai  —  az  erősség  sem  utolsó  '^^^áBió^A^ 
áldomása*;  sőt  igen  nagybecsű  tőke  volt  abban  a  harcias  korban,  midőn 
a  személyes  vitézség  a  legmagasabb  polcra  is  utat  nyithatott.  » Például* 
szolgál  maga  Toldi  Miklós,  ilyenül  állítja  oda  Dosvai  is,  s  a  hős  életéből 
ióformán  nem  is  érdekli  egyéb,  mint  csak  épen  roppant  erejének  bizonyí- 
tékai. Míg  Toldi  György  ott  fenn  fényeleg  Lajos  király  udvarában,  öcscse, 
Miklós  otthon  a  béresekkel  dolgozik,  félkarjával  emelgetve  a  malomköveket, 
a  nyomórudat  stb.  Féktelen  ereje  azonban  kétszer  is  gyilkosságba  keveri, 
s  el  kell   bujdosnia;   így  kerül  Pestre,  Budára,   előbb  mészárosoknál,  majd 


Digitized  by 


Google 


220 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


T    H    O    L    D    I 

MIKLÓSNAK 

lELES  CSELEKEDETIRöL 
Es  baynokságáról  való 

HISTÓRIA. 

Iratt4toH 
IL  Z  0  S  n)  A  l    ^<E^^^ 

e- 

3 

I 


I 


5, 


LÖCSEN, 


Vv 


'«Mr,fii»t«r -'*   ♦«.«' >-iírU,4Í'nj  ,5jo 


Ilosvai  Tholdijának  címlapja.  (A  le^égibb  fenmaradt  kiadás.) 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  221 

a  királyi  konyhán  szolgái,  bámulatot  kelt  roppant  erejével,  midőn  meg-  '^'^^^^l^^^^ 
fékezi  az  elszabadult  bikát  s  a  várba  >két  jó  öreg  kondérral«  hordja  fel 
a  vizet  a  Dunáról.  Egyszer  a  rüdhányó  vitézek  közé  sompolyogva,  ere- 
jével a  király  figyelmét  is  magára  vonja,  ki  megbocsátja  vétkét  s  bátyját 
megbízza,  hogy  vitézzé  szerelje  föl  Miklóst.  Csakhamar  rá  is  szolgál  a 
vitéz  névre,  midőn  a  Duna  szigetében  » öklelő*  félelmes  cseh  vitézt  megöli. 
Most  a  király  » fejéhez  választá  s  tizenkét  lóra  néki  hópenzt  adata «.  Toldi 
ezután  még  soksor  csodáltatta  erejét,  de  nem  mindig  vallott  becsületet; 
egyszer  egy  özvegyasszony  teszi  csúffá,  kiugratván  őt  az  ablakon,  másszor 
egy  lakatosnak  segít  valami  gazdag  sírt  megrablani.  Többi  ifjúkori  kaland- 
ját mellőzi  Ilosvai,  s  csak  férfi-  és  öregkora  hőstetteit  beszéli  eL  Egyszer 
azt  parancsolja  Lajosnak  a  tizenegy  király  hódolatától  elbizakodott  császár, 
hogy  fizessen  neki  adót  s  ezt  személyesen  vigye  hozzá  Prágába.  Lajos 
elmegy,  s  míg  ő  számon  kéri  a  meghívás  okát,  vitézei  elfoglalják  s  kifoszt- 
ják Prágát,  a  haragos  Toldi  pedig  ekkép  fenyíti  meg  a  császárt  és  kör- 
nyezetét : 

Meghidjétek  tü  ezt  tizenegy  királyok : 
Agyatokban  rontom  arany  koronátok, 
Uratokat,  Lajost,  ha  jól  nem  szolgáljátok ! 

Azok  megrettenve  »mind  fejet  hajtanak*  s  fényesen  megvendégelik  a  magyar 
urakat.  Idő  telvén,  Lajos  egyszer  »új  udvar «-t  hirdet;  voltak  ott  » jeles 
öklelések*,  de  nagy  szégyen  érte  a  magyarokat,  mert  egy  olasz  vitéz 
elragadta  tőlük  az  ország  címerét.  A  vén  Toldi  ennek  hírére  barátcsuhában 
roegy  a  versenytérre  s  legyőzvén  az  olaszt,  Lajos  bocsánatát  is  megnyeri. 
Máskor  meg  gj'űlésre  hivatja  a  király  az  elaggott  Toldit;  ez  el  is  megy, 
de  midőn  az  udvari  apródok  gúnyolják  fehér  szakállát,  köntösujjával,  melyben 
héttollú  buzogánya  volt,  hármat  agyonüt  közülök  s  a  királyt  is  megfeddi  értök. 
Aztán  hazamegy  Nagyfaluba  s  két  év  múlva  meghal.  » Szertelen  temérdek 
agya-koponyáját «  s    »nagy  öklelő-fáját«    még  a  késő  maradék  is  csodálta. 

ím  ez  rövid  tartalma  a  históriának,  melyet  Ilosvai  »az  jó  vitézeknek  Toidj^az^  újabb 
például*  —  »az  félelmeseknek  megbátorításul*  írt.  Tárgyához,  az*  akkor 
még  bizonyára  gazdag  mondai  anyagból,  alig  vesz  föl  valamit,  sőt  a  mi 
»keveset  olvasott  róla  krónikában*,  abból  is  csak  a  valószerűt  válogatja 
ki,  s  az  adatokat  hézagosan,  szerkesztés-,  jellemzésre  törekvés  nélkül 
aggatja  össze,  a  szokott  krónikás  modorban.  De  mindemellett  hálával  tar- 
tozik neki  irodalmunk ;  mert  legalább  megőrizte  a  történeti  s  mondai  hagyo- 
mány némi  töredékét,  mely  később  forrásává  lett  a  több  jeles  költői  alko- 
tásnak; Dugonics  {Toldi  Miklós)  és  Szigligeti  drámát  (Rózsa),  Kisfaludy 
Károly  (Sastoll)  és  Vörösmarty  (Toldi)  a  hős  egyes  tetteiről  kisebb  költői 
elbeszélést  írtak;  de  valamennyi  között  legm^gafiflMMn  áll  Amny  remdc 
Toldi-trilogiájeiy  melyben  a  "^^np^^r^*^  egész  anyagát  felöleli.  Sőt  a  múlt 
század  óta  egész  iiodálma  keletkezett  a  Toldi-kérdésnek,  mely  azóta  kiváló 
irodtíombuvárok  elméjét  foglalkoztatta. 


Digitized  by 


Google 


222  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

A  ''^J'y/^JJ?"^*  A  kérdés  a  körül  forgott :    vájjon  valóságos  élő  személy  volt-e  Toldi, 

kit  Ilosvai  Lajos  korába,  a  szóbeli,  sőt  a  kései  írott  hagyomány  Mátyás 
korába  tett,  vagy  költött  személy  ?  Mellőzve  a  legrégibb  véleményeket,  csak 
Toldy  Ferencnél  kezdjük;  ő  Miklóst  valami  ősmagyar  Herkulesnek  nézi, 
kinek  míthoszi  alakját  még  az  őshazából  hozták  eleink.  Ipolyi  Arnold 
szintén  mithologiai  hősnek  tartja;  Greguss  Á^ost  a  francia  Gamelyn-, 
Heinrich  Gusztáv  a  német  Kurzibold-mondában  láttak  hasonló  vonásokat. 
A  mennyiben  a  testierő  a  régi  korokban  nagy  szerepet  játszott,  minden 
nép  mondai  és  mesei  hagyományában  találunk  néhány  rokon  vonást,  hely- 
zetet. Megvannak  ezek  a  magyar  hagyományban  is,  vagy  úgy  hogy  az 
ős  népmesei  vonásokat  alkalmazták  Toldira,  vagy  hogy  az  ő  valóságos 
kalandjai  alakultak  tovább;  így  a  nógrádmegyei  Nagj^alu  környékén,  hol 
a  monda  többféle  változatban  él,  s  Dosvai  által  nem  említett  kalandcta-ól  is 
tud.  Arany  mindemellett  erősen  hitte,  hogy  Toldi  valóságos  tört«ieti  sze- 
mély, s  hogy  —  mint  Dosvai  írja  —  csakugyan  Nagy  Lajos  korában  élt. 
És  »e  hitnek  sokat  köszönhet  irodalmunk*  —  mondja  Kemény  Zsigmond, 
a  ki  Toldit  szintén  nem  tartotta  költött  hősnek. 

történeimi^aíak  Végre  Sztlády  ÁroH   büvárlatainak   sikerűit  oly  adatokat  felkutatnia, 

melyek  Toldi  történeti  létezését  s  Ilosvai  és  Arany  hitét  igazolni  látszanak. 
Újabban  napvilágra  került  okiratokból  ugyanis  kiderítette,  hogy  » Toldi 
György  és  Toldi  Miklós  a  XIV.  században,  Róbert  Károly  és  Nagy  Lajos 
uralkodása  alatt  éltek,  a  hogy  Dosvai  énekli «.  (Régi  Magy.  Költők  Tára 
IV.  360.)  György  1376-  és  1382-ben,  tehát  élete  végén  mint  bihari  főispán 
szerepel.  Miklós  pedig  1354-ben  pozson)anegyei  alispán  és  vámagy;  1359-ben 
Lajos  király  megbízásából,  mint  »nagyerejű  ember«,  ő  hozza  haza  Firen- 
zéből a  két  oroszlán-kölyket ;  1365-ben  tagja  és  főtisztje  az  olasz  » fehér 
csapat«-nak;  1383-ban  Szabolcsmegye  főispánja,  s  e  tisztében  volt  az 
utoteó  adat  szerint  1385-ben  is,  tehát  túlélte  Lajos  királyt.  Mindez  teljesen 
ráillik  Dosvai  Toldijára,  ki,  ha  ifjúkorában  parasztnak  nevelkedett  is,  a 
királyi  udvarban  kiművelhette  magát  annyira,  hogy  később  főbb  tisztségeket 
viselhetett.  Ehhez  járul,  hogy  Biharmegyében  a  XVI.  században  is  éltek 
Toldiak,  s  hősünk  emlékét  kegyeletesen  őrizték.  Lehet,  hogy  az  e  tájon 
élt  Ilosvai  a  családi  hagyományból  is  felhasznált  egyet-mást  históriájához. 
Érdeme,  hogy  ezt  fentartotta,  de  Arany  örök  dicsősége  marad,  hogy  a 
hősére  vonatkozó  gyér  számú  adatra  oly  tökéletes  művet  tudott  építeni. 
Szuágyi  és  Költői  értékre  nézve  nemcsak  Ilosvai  ToW/ja,   hanem  az  egész  XVI. 

riája  századi  hístóriás-énekköltészet  fölött  magasan  kiemelkedik  egy  1571-ben 
írt  költemény:  Szilágyi  Mihály  és  Hajmási  László  históriája,  melyet  a 
XVII.  század  elejéről  egy  kézirati  másolat  tartott  fenn  az  Akadémia  Csorna- 
kódexében.  Mint  a  végső  (33-ik)  versszak  mondja: 

Ezerötszáz  és  hetven  fölött  írnak  egyben: 

Egy  ifiú  szÖrzé  vala  ültében,  Szöndörő  várában, 

Egy  poétának  ő  verseiből,  szomorú  szivében. 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  223 

Ennyi  mindössze,  mit  szerzőjéről  s  a  munka  forrásáról  tudunk.  Ebből  ^^„öS^él 
az  sem  dönthető  el,  vájjon  az  al-Duna  mellett  vagy  a  Borsodban  fekvő  forrása 
Szendrő  értendő-e,  mely  ekkor  szintén  végvár  volt.  Forrását  a  költemény 
első  ismertetői  a  szláv  költészetben  keresték;  de  ott  nincs  hasonló  tárgyú 
költemény,  melynek  ez  átdolgozása  lehetne.  Mivel  poétáknak  akkoriban  a 
latin  költőket  nevezték,  s  a  szövegben  előforduló  Nagy-Szombat  alkalma- 
sint Tirnava,  a  bolgár  főváros  nevének  hibás  fordítása:  nem  lehetetlen, 
hogy  egy  XV.  századi  latin  költőnek  (ma  ismeretlen)  verseiből  dolgozott 
a  magyar  szerző;  akkor  ugyanis  harcoltak  vitézeink  Bulgáriában,  de 
Nagy-Szombat  felé  a  török  később  sem  járt.  Mióta  azonban  a  székelyföl- 
dön többfére  változatban  fenmaradt*  hasontárgyü  népballadák  előkerültek, 
több  valószínűség  szól  a  mellett,  hogy  a  költő,  kit  irodalomtörténetünk 
SzENDREi  NÉvTELENnek  szokott  nevezni,  egy  ilyen  rövides  előadású  népköl- 
teményt vett  alapul  s  dolgozott  át  kora  ízlése  szerint  históriává.  De  ez 
átdolgozás  is  rövid  (mindössze  33  három  soros  versszak),  szerkezetének 
arányai,  jellemző  ereje  s  költői  nyelve  pedig  szerzőjének  nem  közönséges 
tehetségéről  tanúskodnak. 

Egyszer  »két  vitéz  úrfi  rabbá  esett  vala«,  s  a  török  császár  Kon-  Tartalma 
stancinápolyban  tömlöcre  vetteti  őket  Pünkösd  napján  Szilágyi  kinézeget  a 
rostélyon  s  keserű  fájdalommal  emlékezvén  az  egy  év  előtt  agg  szülei 
s  hajadon  húga  társaságában  töltött  víg  lakomára,  bús  nótát  ver  kobzán. 
A  császár  leánya  látja  a  szép  ifjút,  hallja  a  bús  nótát,  megszánja  s  meg- 
szereti az  iQút;  aztán  titkon  lemenvén  hozzája,  azt  ajánlja  neki  >nagy  szép 
ékös«  "szókkal,  hogy  »ha  fölfogadja  igaz  hitére«,  hogy  kiviszi  Magyar- 
országba és  ott  feleségül  veszi:  akkor  kiszabadítja  tömlöcéből.  Szilágyi 
örömmel  fölfogadja.  A  leány  tehát  »megszörződött«  a  tömlöctartóval ;  az 
ifjakat  ellátja  jó  kardokkal,  kiválasztanak  három  jó  paripát,  a  többit  pedig 
a  lovászokkal  egjrütt  leölvén,  elmenekülnek.  Mikor  a  harmincadokon  kérdik, 
hova  mennek,  azt  mondják: 

*  Nagy-Szombat  felé  az  farkasokkal  szöröncsét  próbálni. 

De  reggelre  kelve  a  császár  parancsából  már  üldözik  őket,  s  a  vámokon 
nagy  harcot  kell  állniok.  Ezen  csak  átverekednek,  de  nyomukban  vannak 
már  a  »fovajdák«  is.  A  két  magyar  vitéz  egy  közeli  szigetbe  rejti  a  lányt, 
ki  ott  elsiratja  az  érte-haló  ifjakat,  s  értök  a  félelmes  vadonban  magát  is 
halálra  szánva,  isten  kezébe  ajánlja  lelkét.  De  az  ifjak  legyőzik  a  vajdákat, 
s  Szilágyi  > nagy-szépen  kézen  fogva*  viszi  ki  az  örvendező  lányt,  s  sze- 
rencsésen eljutnak  a  magyar  határra.  Útközben  Hajmási  is  fölgerjed  a  szép 
leány  szerelmére  s  párbajra  hívja  érte  Szilágyit.  Hiába  kéri  ez,  hogy  neki 
van  már  hites-társa,  vannak  gyermekei,  hiába  kéri  a  lány  is,  hogy  inkább 
őt  hányják  szablyára,  mintsem  érte  egymást  rontsák,  Hajmási  minden  áron 
meg  akar  vívni,  összecsapnak  tehát  és  Szilágyi: 


Vitéz  Hajmásinak  kezét  bokában  elcsapkodta  vala. 


Digitized  by 


Google 


224  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

Ez  isten  büntetését  látván  ebben  bűnös  szerelméért,  bocsánatot  kér  társától 
s  elválnak,  Szilágyi  pedig  hazavivén,  nőül  veszi  a  lányt. 

Ezt  az  elbeszélést  dolgozta  át  Vörösmarty  Szilágyi  és  Hajmást  tímű 
balladájában,  meghag3^a  az  egész  cselekvényt  s  csak  a  nyelvet  váltván 
költőibbre;  ennek  és  a  népköltészeti  maradványoknak  felhasználásával  írta 
Gyulai  Pál  is  hasoncímű  költeményét,  mely  a  cselekvény  szövetének  kiszí- 
nezésével, a  ballada  hézagainak  kitöltésével,  az  egyes  helyzetek  lélektani 
megokolásával  irodalmunknak  egyik  legszebb  költői  elbeszélésévé  válik. 


IV. 

Regényes  vagy  szép-históriák. 

A  magyar  nemzeti  hagyományon  épült  énekek  mellett  nagy  számmal 
voltak  még  e  korban  olyanok  is,  melyek,  mint  a  bibliai  és  históriás-énekek, 
írott  forrás  alapján  keletkeztek,  de  nem  annyira  tanulságul,  hanem  leg- 
többször tisztán  gyönyörködtetés,  mulattatás  kedveért  Már  amazok  szerzői  is 
fölkeresik  a  klasszikus  hőskor  kalandjait,  s  a  vitézség  »példáiul«  megéneklik: 
Jason  és  Medea  (Tinódi),  Paris  és  görög  Ilona,  a  trójai  háború  (Hunyadi 
Ferenc),  Aeneas  herceg  (Huszti  Péter),  Ajax  és  Ulysses  a  »két  görög 
herceg*  (Csáktornyái  Mátyás)  és  mások  történetét  Midőn  aztán  a  könyv- 
nyomtatás terjedése  hozzáférhetőkké  teszi  a  középkor  kedvelt  mulattató 
könyveit,  a  reformáció  alatt  sűrűbbé  válik  a  külfölddel  való  érintkezés :  az 
idegen  költői  termékek  nyomán  sűrűn  készülnek  a  magyar  átdolgozások 
is.  Átdolgozások  és  nem  fordítások.  A  magyar  szerzők  ugyanis  a  kor 
divata  szerint  nagyon  szabadon  bánnak  el  az  idegen  anyaggal.  Itt  meg- 
rövidítik, amott  megtoldják  az  eredetit;  változtatnak  a  helyzeteken,  hely- 
es személ3^eveken  is.  Nyelv  és  verselés  tekintetében  is  jobbak  mint  a  már 
ismert  históriás-énekek,  de  magasan  felettük  állanak  főkép  a  mese  érde- 
kessége és  kerekségére  nézve.  E  jeles  tulajdonaikat  az  átdolgozás  szabad- 
sága, ha  néha  megrontotta  is,  de  teljesen  el  nem  vehette.  Kevesebb  bennük 
vagy  egészen  hiányzik  a  moralizáló  elmélkedés  is,  s  így  költői  hatásukat^ 
az  élvezet  gyönyörét  ez  sem  zavarta, 
voiter  Legrégibb   ezek   közt   a   páduai   egyetemen   tanúit  Istvanfi   Pál,  a 

történetíró  Miklós  atyjának,  História  regis  Voiter  című  elbeszélése,  melyet 
—  Boccacciónak  egy  latin  átdolgozású  munkájából  (De  história  GriseldiSy 
mulieris  maximae  constantiae  etpotentiae  Petrarcától)  —  1539-ben  szerzett; 
legrégibb  íbiweiV  tiriásfl  -azonban  csak  1574-ből  való.  A  » krónika «  tartalma 
az,  hogy  Voiter,  mikor  barátai  unszolására  megházasodik,  egy  szegény, 
de  szép  és  erkölcsös  pásztorleányt  vesz  nőül.  Hogy  hűségét  kipróbálja, 
gyermekeit   elvéteti   tőle   s   később   is   folyton   gyötri,  végre  pedig  el  akar 


Digitized  by 


Google 


j 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


225 


tőle  válni.  Griseldis  ebbe  is  belenyugszik;  ekkor  aztán  a  menyasszonyban 
saját  leányát  mutatja  be  Griseldisnek  s  azontúl  boldogan  élnek.  Ezt  a 
végletekbe  menő  gyötrést  és  önmegadó  türelmet  a  mai  ízlés  nem  találja 
fölemelő  hatásúnak,  de  a  középkori  viszonyok  között  lehetséges  volt  s 
még  Istvánfl  is  alkalmasnak  találta,  hogy  az  » asszony-házasoknak  például* 
szolgáljon.  Nyelve,  verselése  különben  korához  képest  elég  gördülékeny. 

Szintén  Boccaccio  novelláiból  (Beroaldo  Fülöp  latin  átdolgozása  után)  Gismunda  wstó- 
készült  más  két  elbeszélésünk.  Egyik  Enyedi   György,  a  későbbi   unitárius 
püspök  elbeszélése:  Igen  szép  História   az    Tancredus  király  leányáról 
Gismundáról  és  a  királynak  titkos  Tanácsáról  Gisquardusról,  kik  között 
felbonthatatlan  szeretet  lévén,  egymásért  halálra  adták  magokat,  (1577.) 


G  Y  Cronikac  mondok  vrak  halgaf- 
iatok^kinck  ralam  maflar  titicm  haU 
ioccacofc,egy  Olaz  !canrulkincziu« 
dalkozharrok,  AÍJ&oiií  hazaftoknak 
pcidaíu)  adharcíatok. 
Ai  Oíai  orftagnak  egy  6cgcl«ibcn,  az  vcfulc  hét- 
nek ú  kerulc;iiben)nag  lok  (ie p  varoiok  vadnak  u  fcK* 
cibcn,cs  \t\c%  (iín  nepck  laknak  az  mcncibcp. 

Ezcegczlenai  kik  be  fi^llocuk  vala^kulcziesvara* 
fokar  raica  rakrak  vala.OlaGol  neuicf>ik  az  pedamon* 
canak^Magíarulmondharcíuk  vg  m<nc  bog  allianak. 


l>ivanli  Pál  História  Regis  Volterjanak  cl>o  vcrs.szakai. 

Másik  Szegedi  Veres  Gáspár  :  Szép  rövid  história  két  nemes  ifjaknak  igaz 
barátságokról,  (1578.)  Amaz  a  hű  szerelem,  emez  az  önfeláldozó  barátság 
megható  példája.  A  szerzők  nem  is  mulasztják  el  ennek  szépségét  alkalmi 
kitérésekben  fejtegetni ;  nyelvök  is  fordulatos  s  ez  is  hozzájárulhatott  elter- 
jedésökhöz. 

Gyakran  használt  forrás  volt  továbbá  a  XIIÍ.  században  készült  s 
utóbb  sokkép  bővített  Gesta  Romanorum  című  novella-gyűjtemény,  mely 
Európa  majd  minden  nyelvére  lefordítva  közkézen  forgott.  Ebből  készült 
egy  névtelen  szerzőnek  munkája:  a  Szép  Chronica  miképpen  az  Apolló- 
nivs  nenó  Királyfi,  egy  Mesénec  meg  feyiéseértt  el  hudosuán,  Az  Tengeren 
mindeneket  el  uesztuén,  Halász  ruhában   Altistrates   Király   vduarában 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  lö 


Apollón!  US 
királya 


Digitized  by 


Google 


226  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETC'NK 

iiita,  melynec  Leánya  a  szép  Lucina  asszony,  az  Királyfit  meg  szereiuen^ 
hozzá  méné.  És  miképpen  az  Apollonius  az  Királyságra  haza  menüén, 
az  Tengeren  Feleségét  és  Leányát  el  veszté,  és  miképpen  őket  soc  esztedő 
múlna  nagy  őrömmel  egésségben  találá.  (1591.)  Ez  a  hosszú  cím  leg- 
rövidebben elmondja  a  kalandos  történetet,  mely  a  hányatottak  nyugalmas 
boldogságával   végződik.  —  A  Gestákból   merítette   Póli   István  is  Histo- 

jovenianus  riáját  az  lovenianus  nevö  Romai  Császárnak,  Isten  ellen  való  föl 
fuvalkodasarol,  es  az  Nagy  Ur  Istennek  rayta  tótt  boszszuallasarol,  es 
előbbi  tisztiben  való  allassarol  (1593.).  Egyszer  ugyanis,  míg  a  folyóban 
fürdik,  egy  hozzá  hasonló  férfi  fölveszi  ruháját  s  kastélyába  térve  helyette 
uralkodik,  őt  pedig  senki  sem  ismeri  föl;  midőn  e  hányatásában  végre 
» isten  szent  nevére*  kéri  gyóntatóját  bebocsátásért,  ez  felismeri  s  a  meg- 
tértet visszavezetvén  udvarába,  helyettese  kijelenti,  hogy  Rafael  angyal,  kit 
isten  az  ő  kevélységének  megbüntetésére  küldött.  —  A  harmadik  az 
Rusztán  császár  Akadémia  Csoma-kódexében  kéziratul  fenmaradt  Rusztán  császárról  szóló 
ének,  melyet  a  névtelen  szerző  az  utolsó  versszak  vallomásaként  szintén 
»Romaságnak  írt  könyvéből  íra«.  Szent  Eustachius  legendája  hasonlít  is 
hozzá.  E  szerint  Eustachius  vezért  elűzik,  de  Traján  császár  tizenöt  év 
mülva  a  fenyegető  bajok  miatt  visszahívja;  megkerül  felesége  s  két  fia  is, 
de  mivel  nem  akar  pogány  módon  áldozni,  a  császár  parancsára  megégetik. 
A  magyar  ének  szerint  Eustachius  császár  fölveszi  a  keresztségét  s  ezzel 
a  Rusztán  nevet.  Mivel  választására  van  hagyva,  hogy  iQú  vagy  öreg 
korában  akar-e  boldog  lenni,  ő  az  utóbbit  választja.  A  bajok  hamar  meg 
is  látogatják :  elveszti  feleségét,  fiait.  Sok  év  múlva  szerencsétlenségek  érik 
Rómát  is,  megkerestetik  tehát  egykori  fejedelmöket,  megkerülnek  családja 
tagjai  is  s  aztán  boldog  öregségben  élnek.  A  mese  részleteiben  annyi 
eltérés  van,  hogy  ezt  a  szabad  átdolgozás  nem  magyarázza  meg,  azért 
valószínű,  hogy  a  szerző  nem  az  eredeti  forrásból  merített,  hanem  valami 
későbbi  feldolgozásból. 

Euriaius  és  Szintén   latin   forrásból,   az   utóbb    pápai    trónra   emelkedett   Aeneas 

Lucretla  '  ^    ^ 

Sylvius  Piccolomini  De  duobus  amantibus:  Eurialo  et  Lucretia  dmű 
kedvelt  könyvéből  van  merítve:  Eurialusnac  es  Lucretiának  szép  kis- 
toriaia,  mellyben  m.eg  irattatik  egymáshoz  való  nagy  szerelméé,  mély 
szerelemből  végre  Lucretiánac  kővetkőzéc  szőrnyú  halála.  Az  utolsó  sorok 
szerint  1577-ben  készült  »Bodrogh  vize  mellet  Patac  városában,  az  wr 
gombos  kertében «.  E  hely,  valamint  az  ének  eredeti  toldásai  (a  forró  sze- 
relem veszedelmes  voltáról),  folyékony  nyelve,  verselése  s  végül  számos 
egyező  kifejezés  alapján  szinte  bizonyosnak  mondható,  hog>''  a  pataki 
névtelen  Balassi  Bálint,  a  XVI.  század  nagy  lírikusa.  Az  elbeszélés  alapja 
való  történet :  Schlick  Gáspár  császári  kancellárnak  egy  sienai  nővel  kötött 
kalandos  viszonya,  mely  az  eredeti  latin  feldolgozásban  s  fordításokban  nagyon 
elterjedt.  Balassi  költői  lelke  átérezte  (maga  is  átélte)  a  tárgy  és  helyzetek 
költőiséget,   aeért   nem   is  prózában,   hanem  versekben  dolgozta  át,  de  az 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  227 


erkölcsi   elmélkedéssel   ráütötte   kora  bélyegét  is.  Kedveltségét  eléggé  bizo 
Tiyítja,  hogy  rövid  időközökből  négy  kiadása  ismeretes. 

Ellenben  a  Szép  Históriás  ének  az  Telamon  királyról  (1578.)  ^^^^-'^''^^^^^^y^ 
Tiek  egyetlen  kiadása  is  csak  egy  példányban  maradt  fenn.  Meséje  hasonló 
motívumokon  épül  föl  mint  Kádár  Kata  című  népballadánké.  Telamon 
király  fia  megszereti  egy  szegény  furdősnek  a  lányát,  de  szülei  nem  engedik 
•elvenni.  Háborúba  küldik,  s  mire  megtér,  a  lányt  a  Xanthus  vizébe  vetik, 
A  visszatért  királyfi  sírva  ölelgeti  a  lány  apját  s  maga  is  a  vizbe  ugrik. 
A  búvárok  összeölelkezve  találják  meg  őket.  A  király  egy  sírba  temetteti 
őket,  a  lány  apját  pedig  magához  veszi.  Az  elbeszélés  forrása  és  szerzője 
ismeretlen.  Minden  valószínűség  szerint  valami  középkori  (olasz  vagy  latin) 
rege-gyűjteményből  való,  mely  egyik  néptől  a  másikhoz  vándorolt. 

Ugyanilyenből  készülhetett  Gergei  vagy  Gyercyai  AxBERTnak  elbeszé-'^''^'"**^*'*'- 
lése :  História  egy  Árgirus  nevű  királyfiról  és  egy  tündér  szüzleányról, 
mely  számtalan  kiadást  ért  s  a  ponyvairodalomban  mind  máig  fenmaradt. 
A  kezdősorok  szerint  szerzője  » olasz  krónikából  fordította*.  Mivel  ez  eddig 
ismeretlen,  nem  ítélhetjük  meg,  mennyi  benne  a  fordítás  s  mennyi  a  szerző 
toldaléka;  de  annyi  népies,  a  mag3^r  mesevilágban  is  feltalálható  vonás 
van  benne,  hogy  ez  megmagyarázza  népszerűségét,  kedveltségét.  A  három 
részben  s  összesen  244  négyes  versszakban  előadott  elbeszélés  tartalma 
röviden  ez :  Akleton  király  kertjében  egy  csodás  almafa  mindennap  háromszor 
virágzik,  éjjelre  megérik  a  gyümölcse  is,  de  reggelre  semmi  sincs  a  fán. 
£g>'  jós  magyarázata  utáti  a  király  legkisebb  fia  ott  hál  a  fa  alatt  s  látja, 
hogy  szép  fehér  hattyúk  jönnek  az  almákért.  Egyet  megfog  s  ez  gyönyörű 
lánynyá  változik.  Míg  együtt  mulatnak,  egy  vén  asszony  levágja  a  lány 
haját,  ki  e  miatt  többé  nem  jöhet  vissza,  csak  annyit  mond,  hogy  a  fekete 
városban,  a  » változó  helynél*  találhatja  meg  a  királyfi.  Ez  el  is  megy 
inasával  s  eljut  Tündérországba,  egy  vénasszony  a  találkozó  helyet  is 
megmutatja,  de  inasának  hűtlensége  miatt  mindháromszor  elalszik.  Tovább 
bujdosik,  míg  végre  civódó  ördögfiakra  akad,  kik  atyjok  bűvös  erejű  bocs- 
korán, palástján  és  ostorán  nem  tudnak  megosztozni.  Árgirus  csellel  eltávo- 
lítván  őket,  a  bűvös  ruha  segítségével  ott  terem  kedvesénél,  a  kivel  aztán 
boldogan  élnek.  E  szép  mesének  egyes  részei  a  keleti  népek  meséire  emlé- 
keztetnek, a  minthogy  ezekben  található  föl  a  legtöbb  európai  mesének 
ősalapja,  mely  aztán  később  többfélekép  alakült,  változott.  Vörösmarty 
szintén  ezt  a  mesét  dolgozta  fel  Csongor  és  Tünde  című  fantasztikus 
vígjátékában. 

Hasonlókép  keleti  eredetű,  de  hozzánk  német  forrásból*  került :  Az  Forfv-  ^^^^^fl^^ 
natvsról  való  szép  história,  énec  szer  ént  szerezve :  miképpen  az  6  aityanac 
szegensege  tniat  ki  indulván  szolgáltaira,  Es  miképpen  a  Szerencze  a 
Fortuna  egy  Erszént  ada  neki  egy  erdőben,  kinec  soha  Aranyba  fogyat- 
kozássá nem  vala :  Az  vtán  ismét  Indiában  ollyan  Súeget  tele  az  Király- 
nál, kit  mi]ior  az  feyébe   tótte   volna,  valahova  kéuánkozot  azon  órába 


Digitized  by 


Google 


228 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 


oda  iútoty  és  az  6  nagy  kazdagsága  miat  Császárrá  valasztoHác.  (Év 
nélkül.)  Az  ismeretlen  szerző  Szebenben,  német  forrásból  haUotta  a  mesét, 
melyet  aztán  szabadon  dolgozott  fel,  átszőve  hosszú  leírásokkal  és  elmél- 
kedésekkel. Mindemellett  kalandos  részletei  s  népmesei  vonásai  miatt  szin- 
tén kedvelt  könyvvé  lett,  a  mint  az  volt  az  1480-iki  augsburgi  német 
kiadás  is. 
Vitéz  Francisco  Végül  két  elbeszélésünkben  a  dél-szláv  érintkezés  vagy  épen  egyenes 

hatás  nyomaira  is  akadunk.    Egyik:  Egy  szép  história  az  vHez  Francis- 
cárul,  es  az  6  Feleségééről,  mely    1552-ben  készült,  de  legrégibb  ismert 


I 


^M  G  Y  regi  dologról  6ep  Krónikát 

" '  '■*  "ÍO    mondok,  kinek  tálam  maflát  tuncm 

■^  hallotatok,Eg  iffiu  vitezrÖl  kin  c7n- 

'í|  dalkozhattok,rjtcrclmc$  tarfari 

^§^lM  gondolkozhattok. 


tarfarul  kin 


Lón  vicez  f  rancifco  Zcbernik  varában,  Kiral  v- 
tan  kit  bír  hiíjGolgalatiaban,  ki  lakozik  vala  nag  kaz> 
d3g(agaban,(ok  iambor  vicczi  vannak  vigafagban. 

igen  Srucndcznek  mint  vitéz  vroknak,Kíraly  vtan 
való  kegícimesvroknak,  kit  ncueznek  valavicczFrá- 
cifonak,  fcicnkent  íjolgalnak  mint  vítez  vroknak. 

lllícn  cziudalatos  cbcr  allapatcia,  miként  maid  meg 
balliuk  az  gonoz  Oefenczie,vitcz  Francílconak  mi 
módon  Go1gala,mínden  faíat  iauatul  hamarci  f^akadá 


Ráhkai  Vitéz  Franciscójának  első  versszakai. 

kiadása  csak  1574-ből  való.  Szerzője  Ráskai  Gáspár  (az  első  kiadábban 
hibásan :  Vasfay ),  ki  vitézül  harcolt  a  mohácsi  ütközetben,  utóbb  János 
király  pártján  mint  nógrádi  főispán  és  csapatvezér  még  többször  kitűntette 
magát.  Költeményét  első  sorban  rokonai,  az  alsólindvai  Bánffy-család 
mulattatására  írta.  Béla  király  nagy- vígan  él  Budán  s  felhivatja  az  urakat; 
így  megy  oda  Francisco  is,  Zebernik  \'ár  ura.  Lakoma  alatt  eldicsekszik 
szép  x'árával  és  feleségével.  Legyőzött  ellenfele,  Kassander,  fogad  vele,  hogy 
a  nő  hűtlensége  jeléül  elhozza  gyűrűjét  és  arany  handsárát.  De  be  sem 
juthat  a  várba,  a  kívánt  tárgyakat  csellel  mégis  megszerzi.  Francisco  elveszti 
várát  s  a  király  kegyét,  aztán  megizenvén  nejének  a  történteket,  elbujdosik. 


Digitized  by 


Google 


XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK  22Ö 

Neje  most  keresésére  indul,  majd  vitéznek  öltözve  a  király  udvarába  megy, 
ez  megszereti  s  fiává  fogadja.  Kassander  ezalatt  elfoglalja  Zebemiket  s 
nádorispánná  lesz.  Egyszer  meghívja  magához  a  királyt.  Lakoma  alatt  a 
fogadott  királ3^  óhajára  elbeszéli,  minő  csellel  jutott  a  vár  birtokába.  Ekkor 
a  nő  fölfedezi  magát,  férjét  pedig,  kit  már  előbb  testőréül  fogadott,  ekkép 
meggyőzvén  ártatlanságáról,  Kassandert  a  király  kivégezteti,  a  hű  nőt  pedig 
örökösévé  teszi.  Az  a  tárgy,  hogy  a  nő  hűségét  fogadással  teszik  próbára 
s  a  csalás  kiderűltével  ismét  boldogok  lesznek,  a  Boccaccio  Decameronján 
kívül  különböző  változatban  majd  minden  nép  meséi  közt  feltalálható. 
Ráskai,  ki  megfordulhatott  Zebemik  várában,  lehet,  hogy  már  e  várhoz 
fűződve  hallotta  a  mesét.  Közvetlen  forrása  ismeretlen  lévén,  nem  dönthető 
el,  maga  alakította-e  át  a  mese  idegen  anyagát  a  magyar  viszonyokhoz  vagy 
már  így  kapta.  Amúgy  nagyobb  az  érdeme  s  a  költeményben  nyilatkozó 
magyaros  észjárás,  az  előadás  biztossága  csak  megerősíti  öntudatos  alkotó 
képességét;  de  ha  készen  kapta  is,  az  átültetésben,  a  színezésben  még 
mindig  dicséretes  költői  tulajdonokat  árul  el. 

A  Vüéz  FranciscóvaX  több  tekintetben  rokon:  Az  Béla  ^iralirul  ^^^^^^^ 
való,  és  az  Bankó  leániarol  szép  história,  melynek  szerzője  az  utolsó 
előtti  (145-ik)  versszakban  egyenesen  megmondja,  hogy  az  éneket  » horvátból* 
fordította  magyarra  >Sempte  városában*,  1570-ben.  Egykorú  kiadásban 
nem  ismeretes;  kéziratban  Széli  Farkas  fedezte  fÖl  egy  XVI.  századi  elbe- 
szélő költemények  másolatait  tartalmazó  kötetben,  s  ebből  adta  ki  1884-ben. 
—  Béla  király  itt  is  udvarába  rendelteti  a  föurakat.  Az  öreg  Bankó  azonban 
nem  mehet,  fia  sincs,  ki  helyettesíthetné,  de  férfias  tartású  legifjabb  s  leg- 
szebb leánya  vállalkozik,  hogy  elmegy  helyette.  A  királynak  feltűnik  az  ifjú 
vitéz  szépsége,  s  mivel  lányt  sejt  benne,  különböző  versenyeket  rendeztet, 
de  Bankó  leánya  "mindenütt  győztes  marad.  Végre  fürdést  parancsol  a 
a  király,  a  lány  azonban  előmutatván  apja  levelét,  mely  szerint  török-tatár 
dúlja  várait,  [engedélyt  kap  a  távozásra.  Mikor  hajóra  száll,  kikapcsolja 
>kamoka  dolmányát,  Királ3mak  mutatá  szép  két  almáját*.  A  király  fele- 
ségévé akarja  tenni  s  utána  futtat,  de  nem  érik  utol.  Bankó  pedig  nagyot 
nevet,  mikor  leánya  elbeszéli  kalandjait.  Ez  a  költemény  meséje,  mely  drámai 
élénkséggel,  hangzatos  ritmusú  sorokban  van  előadva.  A  szerkezet  tömör- 
sége mellett  figyelmet  érdemel  a  jellemzés  következetes  biztossága,  a  kato- 
nás erkölcsű,  szépsége  s  ereje  tudatában  tréfásan  ingerkedő  lány  jelleme  ép 
úgy,  mint  a  szenvedélyesen  kitörő  király  kudarca.  Mindenesetre  egyike  e 
kor  legkiválóbb  alkotásainak.  A  magyar  vonatkozásokban  itt  természetesen 
ép  oly  kevéssé  kereshetünk  történeti  adatokat  mint  a  Vitéz  Franciscóban ; 
a  két  énekben  is  használt  »Béla«  név  s  a  biztosan  megjelölt  horvát 
forrás  legfeljebb  annyit  bizonyítanak,  hogy  Béla  királyaink  emléke,  kiknek 
a  Száván  alul  többször  volt  dolguk,  sokáig  fenmaradt  a  balkáni  szláv 
népeknél ;  de  nem  lehetetlen,  hogy  valamelyik  szláv  tejedelemre  (bjelo  kral) 
vonatkozik. 


Digitized  by 


Google 


230  XVI.  SZÁZADI  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZETÜNK 

Az  a  körülmény  is  érdekes,  hogy  Bankó  leányának  töriéneU 
kéziratban  maradt  ránk,  mert  annak  bizonysága,  hogy  az  akkor  énekeit 
és  kedvelt  » históriák  «-nak  csak  egy,  s  talán  épen  kisebb  része  jelent  meg 
nyomtatásban,  a  többi  pedig  másolatokban  terjedt  el,  vagy  le  sem  íratott. 
De  csupán  a  kiadottak  nagy  számából,  melyet  az  újabb  kutatások  koronkint 
még  növelnek,  következtetve  is  kétségtelennek  mondhatjuk,  hogy  az  ének- 
mondás a  XVI.  század  folyamán  nagy  virágzásban  volt,  mert  a  vallás- 
erkölcsi példa,  a  való  história,  a  regény  egykép  verses  formában  nyilat- 
kozott. Költői  becsök  nem  egyenlő,  de  annyiban  valamennyi  becses,  hogy 
nyelvünk  széleskörű  mívelésével  megtörték  az  litat  s  lehetővé  tették  a 
következő  század  nagy  irodalmi  alkotásainak  létrejöttét. 


Tinódi  jelvénye  (A  Cronioa  végén.) 


Digitized  by 


Google 


22.  Széppróza. 


A  dráma  kezdete. 


A  verses 
XVI.  SZÁZADBELI  MAGYARORSZÁGON     a     SZellemnek     oly   erős    és   álta- költészet  műfaji 

lános  mozgalmassága  támad,  hogy  a  költészetnek  is  ügy 
szólván  egész  területét  mívelni  kezdi.  A  líra  egész  köre  meg- 
teljesedik, s  nemcsak  motívumokban  gazdagszik,  hanem  műfor- 
mákban is.  A  himnusz  után  megharsannak  a  feddő  költőknél  és  Balassinál 
az  óda  változatai  s  megszólal  az  elégia  panasza;  a  jeremiádok  némelyi- 
kében, a  lakodalmas  versekben  és  Tinódinál  előtörnek  a  szaiira  keserű 
kifakadásai,  n^^ers  kacaja  és  vidám  tréfái;  megzendülnek  a  dal  külön- 
nemű hangjai  és  tárgyai.  Az  epika  mezején  ugyanezt  látjuk.  Tinódinak  és 
társainak  nag>'obb,  történeti  és  mondai,  úgynevezett  krónikáiban  az  irodalmi 
eposz  kezdeteit  láthatjuk,  melyet  Zrínyi  lángelméje  és  tanulmányai  a  fejlő- 
désnek még  előtte  álló  hosszú  útján  egyszerre  szöktettek  át.  Ugyancsak 
Tinódi  rövidebb  históriáiban,  emlékezéseiben  s  egyebütt,  mint  Túri  György 
énekében,  megjelenik  az  epikai  dal,  mely  utóbb  balladává  tömörült.  A  költői 
mese  kedves  mosolylyal  köszönt  Argírusban ;  a  komoly  költői  elbeszélésnek 
egész  gazdag  irodalma  támad,  mely  a  történet  és  monda,  a  haza  és  külföld 
egyházi  és  világi  forrásaiból  merít;  de  a  sok  szent  és  vitézi  példa  között 
Bankó  leányának  kalandjával  feltűnik  a  víg  költői  elbeszélés  is.  Heltai 
párversei,  Pesti  Gábor  terzinái  bejelentik  az  epigrammát,  íme  a  verses 
költés2:et  szervezetének  első  kialakulása  Magyarországon. 

De  meghonosodnak,  vagy  legalább  beköszöntének  ugyanekkor  a  köl- 
tészetnek azok  az  ágai  is,  melyek  előadó  formája  a  kötetlen  beszéd,  az 
ügynevezett  szépprózai  ágak.  Ilyen  folyó  beszédben  írva  jelenik  meg,  a 
századnak  épen  közepén,  az  irodalmi  dráma  kezdetleges  formája  is. 

Nyomai  ennek  a  klasszikái  drámától  különböző  színi  formának,  mint  ijöítésze™cls6 
a  keresztyén  nemzeteknél  mindenütt,  nálunk  is  régibbek  s  a  katholikus 
egyház  szertartásaiban  gyökereznek.  E  szertartások  ma  is  tele  vannak 
drámai  elemekkel;  elég  a  misére  s  fő  mozzanatára,  az  áldozatra  gondol- 
nunk. Nemcsak  látványosságokkal,  hanem  egyenesen  cselekvények  ábrázo- 
lásával, különböző  személyek  által  vitt  párbeszédekkel,  a  pap  és  gyülekezet 


nyomai 


Digitized  by 


Google 


232  SZÉPPRÓZA 


közt  megosztott,  váltakozó  szólamokkal  és  énekekkel  táplálják  az  áhítatot^ 
s  gerjesztik  a  hitet  a  vallás  lényegét  képező  szent  titkokban :  Krisztus  szü- 
letésének, áldozatának,  feltámadásának,  mennybemenetelének,  egészben  a 
váltságnak  titkában.  A  recitativók,  énekek,  párbeszédek  kezdetben  egészen  a 
biblia  nyomán  készültek  és  adattak  elő.  A  rítus  e  részletei  utóbb  mind 
jobban  kibővültek,  mintegy  külön  mutatványokká,  melyek  azonban  még 
az  istenitisztelet  kiegészítő  részeinek  tekintettek.  A  pásztorok  megjelenése 
a  jászolnál,  a  három-királyok  látogatása,  Krisztus  temetése,  a  sírjánál  meg- 
jelenő s  az  angyallal  találkozó  asszonyok:  mind  megkapó  látványokban, 
rész  szerint  eleven  drámai  jelenetekben  voltak  bemutatva  karácsonkor,  víz- 
keresztkor, nagypénteken  és  húsvétkor.  Leggazdagabbak  a  húsvéti  mutat- 
ványok, a  passiók  voltak.  Mindezek,  talán  egyben-másban  fejletlenebbül 
vagy  egyszerűbben,  de  bizonyára  ép  úgy  megvoltak  nálunk  is,  mint  a 
nyugoti  országokban:  Dankó  Józsefnek  a  régi  magyar  egyház  szertartá- 
sairól közzétett  adatai  kétégtelenné  teszik.  A  Pray-kódexben,  melyben  a 
Halotti  Beszéd  is  foglaltatik,  a  XIII.  század  elején  le  van  írva  egy  ilyen 
húsvéti  szertartás,  mikor  a  papok  Krisztust  sírjában  keresik,  s  az  angya- 
loknak öltözött  diakónusok  jelentik  nekik,  megmutatván  az  üres  sírt:  hogy 
non  est  hic,  surrexit,  —  nincs  itt,  feltámadott. 
Misztériumok  ^    keresztyén    hittitkokat,    a    titkos  jelentésű   vagy    rejtett    pogány 

istentiszteletek  nevével,  misztériumoknak  szokták  nevezni.  Innen  ment  át 
az  a  név  amaz  ábrázolatok  jelölésére  is,  melyek  e  titkokat  Krisztus  éle- 
tének egyes  jeleneteiben  jelképezték.  Míg  az  istenitisztelet  hivatalosan  meg- 
szabott rendjében  maradnak  s  a  szertartások  kiegészítő  részéül  mutatkoznak : 
szertartásos  misztérium  a  nevök.  A  fejlődés  azonban  itt  nem  áll  meg. 
A  mutatványok  mind  gazdagabban  rendeztetvén,  világiak  is  kezdenek  részt- 
venni bennök,  mesteremberek,  parasztok,  énekesek,  komédiások,  mind  nagyobb 
számmal,  ügy  hogy  már  a  XIII.  századtól  kezdve  sok  helyt  a  lakosságnak 
nagy  tömege  lép  föl  játékosnak.  A  latin  helyett  természetesen  a  nemzeti 
nyelv  lesz  uralkodóvá  s  a  bibliai  szólamokba  és  egyházi  hagyományba 
utat  talál  a  népi  szellem,  felfogás,  kifejezésmód  s  megalakul  a  népi  misz- 
térium. Az  előadók  jelmezt  öltenek.  Még  egyideig  a  papság  vezetése  és 
felügyelete  alatt  állanak,  de  az  egész  már  inkább  vallásos  mulatság,  mint 
istenitisztelet.  A  játékosok  nem  is  fémek  el  többé  a  templomban,  hanem  a 
templomok  és  kolostorok  udvarán  s  a  templomokat  környező  temetőben 
adják  elő  mutatványaikat.  A  játékok  Krisztus  életén  kívül  felölelik  az  egész 
bibliai  történetet,  az  apostolok  és  szentek  életét.  Egyre  több  világi  elem 
vegyül  beléjök;  az  előadások  nemcsak  komikai  intermezzókat  szőnek  be, 
hanem  profanálják  a  szent  történetet  (az  Úristen  átaluszsza  a  fölfeszítést, 
Salamon  összepöröl  a  feleségével,  Péter  egy  magyar  misztériumban  táncra 
kerekedik  Máriával).  Az  egyház  az  ekként  elvilágiasodott  passió-játékoknak 
ellene  fordul  már  a  XIII.  századtól  kezdve.  Egy  ideig  és  sok  helyt  hiába 
üldözi   őket;   de  a  szentelt   területekről   végre   is   kiszorulnak  s  fejlődésök 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA 


233 


Utolsó  fokán  piaci  mutatványokká  lesznek.  A  papság  visszavonulván,  rende- 
zésöket  a  községek,  céhek,  iskolák  vagy  egyes  társaságok  veszik  kezökbe. 
Ilyeneket  találunk  Olaszországban,  hol  a  római  Colosseumban  is  tartottak 
híres  passió-játékokat ;  s  ilyen  a  szentföldi  zarándokokból  a  XV.  "század 
elején  alakült  párizsi  Confréres  de  la  Passión  de  Notre  Seigneur. 


Misztérium-előadás  a  középkorban. 


A  népi  misztériumok  fejlődésének,  különösen  műforma  tekintetében, 
két  fokát  különböztethetjük  meg.  Egyik  a  misztériumi  jelenetek,  másik  a 
sorozatos  misztériumok  vagy  misztérium-drámák.  Amazok  a  régi,  egyes 
szertartásos  misztériumok,  nemzeti  nyelven,  a  népies  felfogáshoz  'idomulva 
és  népies,  olykor  tréfás  részletekkel  vegyítve.  Ilyenek  a  mi  Bethlehem-járá- 
saink   és   vízkereszti    játékaink.    A   sorozatos   misztérium-drámák   nagyobb 


Népi  miszté- 
Lfiumok 


Digitized  by 


Google 


234  SZÉPPRÓZA 


személyzettel  és  nagyobb  készülettel,  a  bibliai  jeleneteknek,  még  pedig  ó-  és 
üj-testamentomiaknak,  egész  sorozatát  mutatták  be,  sokszor  a  bűnbeeséstől 
kezdve  a  megváltásig,  máskor  csak  a  passió  jeleneteit.  Az  előadások  olykor 
egész  ^apon  át,  sőt  napokig  tartottak,  s  a  mennyet,  földet  és  poklot  fel- 
tűntető három-emeletes  színpadon  folytak,  mely  gépezettel  is  el  volt  látva. 
A  nagy  számú  személyzet  körében  mindig  megjelent  az  Úr  szent  állata: 
a  szamár,  s  a  mulattató  elemet  főkép  a  » szegény  ördög «  felsülései  képvi- 
selték, ki  az  új  színpad  bohóc-tipusai  között  az  első  volt.  Ilyenféle  misztérium- 
drámák azok,  melyeket  a  bajor  Oberammergauban  s  nálunk  Pozsony  mellett 
Főréven  német  parasztok  ma  is  előadnak:  amott  jóformán  az  egész  szent 
történetet,  emitt  Ádám  és  Éva  paradicsomi  mondáját,  összekapcsolva 
Krisztus  születésének  jeleneteivel.  A  népi  misztérium,  a  mint  tárgyköre 
bővült,  új  elnevezések  alatt  új  ágakat  is  hajtott.  Ilyen  a  mirákulum,  mely 
a  franciáknál  már  a  XII.  században  előfordul  s  tárgyát  a  szentek  és  vér- 
tanúk csodás  legendáiból  meríti;  tulajdonkép  dramatizált  legenda.  Ilyen  a 
moralitás,  mely  erkölcsi  oktatás  céljából,  költött  cselekvényben  allegorikus 
alakokat,  megszemélyesített  fogalmakat  léptet  föl.  Mindegyik  sokszor  össze- 
vegyül a  tulajdonképeni  misztérium  elemeivel.  Előadásukat  víg  farceoV. 
és  interludeok,  tréfák  és  közjátékok  tarkítják,  s  ezekből  a  kezdetleges 
drámákból  fejlődik  tovább,  részben  a  klasszikái  dráma  befolyása  alatt,  a 
tragédia  és  komédia.  Minthogy  azonban  mind  a  népi  misztériumban,  mind 
a  moralitásban  vegyültek  a  komikus  és  tragikus  elemek,  nem  mondhatjuk, 
hogy  maga  a  misztérium  fejlődött  volna  tragédiává,  a  moralitás  pedig 
komédiává. 
misftSiiSSSk  Nálunk   is   nemcsak   a   szertartásos  misztérium  divatát  bizonyító  töl- 

jegyzésekre  akadunk;  hanem  elég  bővében  vagyunk  a  népi  misztérium 
meghonosodása  és  virágzása  nyomainak,  sőt  emlékeinek.  Az  utóbbiak:  a 
mindenütt  ismert  Betlehem-járók  és  Három-királyok  versei  és  mondókái,  a 
karácsoni  és  vízkereszti  játékok.  Angyalnak,  katonáknak,  pásztoroknak 
öltözött  legények  és  fiúk  a  szent  jászol  képével  és  a  csillaggal  karácson 
és  vízkereszt  táján  esténkint  házról-házra  járnak  s  ájtatos  és  tréfálkozó 
verseket  mondanak,  énekelnek,  olykor  táncra  is  kerekednek.  A  katonák  és 
pásztoroknak  sokszor  nyers  elméskedése  ép  oly  elevenen  emlékeztet  a  XVl. 
századnak  komikai  hangjára,  mint  a  háznéphez  intézett  kéregetésök  a 
hegedősénekek  ismert  záradékaira.  Az  ilyfajta  játékoknak  egészen  nemzeti 
eredetéről  és  fejlődéséről  más  országokban  is  alig  lehet  szó:  alapjuk,  a 
cselekvény  menete,  sok  részletök  is  még  a  bibliából  és  liturgiából,  tehát  közös 
forrásból  való.  A  nemzeti  csak  belevegyül  színezően,  elevenítőleg,  díszítve 
az  általános  keresztyénbe.  Ez  a  vegyülés  kétségtelenül  megtörtént  nálunk 
is.  Misztériumainkban,  a  bibliai  képek  keretében,  megtaláljuk  a  régi  egyházi 
énekek  viszhangját,  még  itt-ott  elferdített  deák  soraikat  is ;  lelünk,  különösen 
a  pásztorok  neveiben,  oláh  és  szláv  kölcsönzésre  mutató  nyomokat,  sőt  a 
klasszikái  idill   tudákos  beavatkozására    mutató   reminiscenciákat   (Koridon, 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA  236 

Tütüre,  Moksus) ;  azonban  mindezek  nmellett  találunk  olyat  is,  a  mit  bátran 
magyarnak  nézhetünk.  Dyen  már  a  huszár,  a  pásztorok,  juhászok,  bojtárok 
jeleneteinek  nagy  terjedelme,  szinte  előtérbe  jutása,  melyet  a  mi  falusi 
népünk  ízlése  fejlesztett  ki.  Eszökjárása,  gúnyolódásaik,  zsörtölődésök, 
tréfáik  egészen  magyarok.  Némelyikükben,  különösen  a  Kálmány  Lajos 
által  Szeged  vidékéről  közlöttekben,  szinte  hamisítatlanul  megtalálhatjuk 
protestáns-kori  népies  irodalmunk  stíljét. 

E,  már  nagy  számmal  ismert  emlékeink  bizonyítják,  hogy  a  népi  ^H^^^^ 
misztériumi  jelenetek  előadásának  szokása  nagyon  régi  nálunk  is.  Jobban  drámák 
bizonyítják  ezek  maguk,  mint  azok  a  támadó  nyilatkozatok,  melyekkel 
Bornemisza  Péter,  Geleji  Katona  István,  Pósaházi  és  Czeglédi  György  Krisztus 
szenvedésének,  halálának  és  feltámadásának  a  templomokban  szokásos  színi 
ábrázolatait  korholják.  E  nyilatkozatokból  nem  tűnik  ki,  hogy  nem  csak 
afféle  tisztán  szertartásos  s  legfeljebb  énekkel  kisért  látványosságokról  van-e 
szó,  a  milyenek,  különösen  déli  Olaszországban,  húsvét  táján  ma  is  széltére 
divatoznak.  Nem  tűnik  ki  az  sem,  hogy  e  hugvéti  játékok  korukban  gya- 
koribbak lettek  volna,  mint  a  karácsoniak;  ellenkezőleg  ez  utóbbiak,  népi 
jelleget  öltve  s  mintegy  nép-mulatságul  élve,  annyira  el  lehettek  terjedve, 
hogy  fel  sem  tűntek  nekik ;  míg  amazok,  a  gyűlölt  barátok  és  segédeik  által, 
templomokban  istentiszteletül  előadva,  sértették  puritán  felfogásukat.  Karácsoni 
és  vízkereszti  játékaink  szokása  bizonyára  középkori,  sőt  ismert  misztériumaink 
egy  része  is,  bármennyi  közöttük  az  újabb  vagy  az  átdolgozott,  legalább 
a  protestáns  korra  mutat  vissza.  Divatuk  régiségét  mutatja  nagy  elterjedett- 
ségök,  az  ország  legmagyarabb,  idegen  befolyástól  leginkább  elzárt  vidé- 
kein is  (Göcsej,  Debrecen,  Szeged,  Csongrád,  Hódmezővásárhely),  a  mi 
alig  mutatkozhatnék,  ha  újabb  szláv  vagy  német  kölcsönzésekről  lenne 
szó.  Az  a  körülmény  is,  hogy  nemcsak  katholikus,  hanem  protestáns  népünk 
körében  is  élnek,  bizonyítja,  hogy  oly  időben  vertek  általános  gyökeret, 
mikor  még  ismeretlen  volt  a  vallásos  mutatványokat  és  ábrázolatokat  kár- 
hoztató felfogás,  mely  a  protestáns  nép  közt  való  elterjedésöknek  és  meg- 
honosodásuknak mindenesetre  útját  állta  volna.  A  hazánkbeli  németség 
között  (Bártfa,  Brassó,  Főrév,  Selmec,  Körmöc,  Besztercebánya)  korán 
kifejlett  a  nagyobb,  sorozatos  misztérium  vagy  misztérium-dráma.  A  magyar 
misztérium  azonban  nem  ezt  mutatja,  hanem  a  régibb,  fejletlenebb,  rövidebb 
egyes  jeleneteket;  amazok  központja  a  húsvéti,  ezeké  a  karácsoni  legenda. 
Magyar  húsvéti  népi  misztériumból  (mely  olykor  már  a  kánai  menyegzővd 
szokott  kezdődni)  csak  egyetlen  tréfás  töredéket  ismerünk,  míg  egy  másik- 
nak kivonatát  Szálka  János  közölte.  Ezen  kívül  Vincze  Gábor  kiderítette, 
hogy  Csanádi  Albert  pálos  szerzetes  a  XVI.  század  elején  magyar  verses 
passiójátékot  írt,  mely  azonban  elveszett.  E  költői  ágnak  nálunk  utolsó 
fecskéje  volt  Juhász  Máié  minorita,  ki  1761-ben  egy  nagyobb  terjedelmű 
misztériumot  adott  ki  Krisztus  szenvedéseiről,  ó-szövetségi  jelenetekkel  vegyítve, 
hét  szakaszban. 


Digitized  by 


Google 


236  SZÉPPRÓZA 

Az  előadottakat  összefoglalva,  kimondhatjuk,  hogy  hazánkban  nemcsak 
a  liturgiái  misztérium  divatozott,  hanem  még  a  középkorban  meghonosodott 
és  bizonyos  fokig  kifejlődött  a  népi  misztérium  is,  mely  fejlődésében  a  nép 
által  előadott  misztériumi  jeleneteknél  megállott.  A  húsvéti  játékokról  alig 
tudunk  valamit;  de  karácsoniak  és  vízkeresztiek  bőven  maradtak  ránk  s 
máig  is  élnek.  Nem  egyszerű  kölcsönzések,  mert  az  alakító,  módosító 
magyar  népszellemnek  világos  nyomait  ■  viselik  magukon.  A  régiebbek  stílje, 
egyes  részleteikben,  a  XVI.  századra  mutat. 

Iskolai  drámák  ^   misztériumokkal   kezdődő   színmű  fejlődésének   az    iskolák   adtak 

további  lendületet.  Magukat  a  misztériumokat  is  kétségkívül  játszották  az 
iskolákban;  de  a  humanizmus  törekvései  főleg  a  klasszikái  nyelvekben 
való  képzésre  irányúiván,  latin  nyeivgj^akorlatul  Terentiusból  adatnak  dara- 
bokat a  deákokkal.  Majd  a  terentiusi  műsor  kimerülvén,  a  tanárok  Vergil 
énekeit  öntik  drámai  formába  és  adatják  elő  növendékeikkel;  utóbb  hol  a 
vallásos,  hol  a  világi  történetből  maguk  írnak  számukra  tanító  vagy  erkölcsi 
célzatú  darabokat.  így  születik  meg  az  iskolai  dráma,  mel3mek  első  ismert 
képviselője  Reuchlinnak  a  wormsi  püspöki  palotában  1497-ben  előadatott 
Hennoja.  A  latin  nyelvű  előadások,  a  hallgató  közönség  kedveért,  nemzeti 
nyelvükkel,  így  Németországon  németekkel  is  kezdenek  váltakozni  s  a 
népies  tréfálkozásnak  szintén  helyet  engednek.  A  reformáció  terjedtével  ezek 
a  kedvelt  iskolai  játékok  szintén  a  hitújítás  szolgálatába  vonatnak.  Maga 
Luther  is  rendeztet  a  tanulókkal  ilyen  előadást.  A  reformáció  tanait,  táma- 
dásait, küzdelmeit,  ellentéteit  dramatizálják  s  komor  tanításaikkal,  theolpgiai 
fejtegetéseikkel,  nyers  gúnyolódásaikkal  körülbelül  ugyanazt  a  szolgálatot 
teszik  az  új  egyháznak,  mely  a  szabad  vizsgálatot  s  az  egyéni  meggyőzés 
szükségét  hirdeti,  mint  a  melyet  a  réginek  tettek  a  misztériumok,  a  képze- 
letre és  érzésre  ható  látványosságaik,  énekeik,  verseik  által.  Hazánkban  az 
iskolai  dráma  föUéptéről  szóló  legrégibb  adatunk  csak  1553-ból  való,  mikor 
a  bártfai  deákok  előadták  Eunuchust  s  Kain  és  Ábelt.  Szokásukkal  s  a 
protestáns  dramatizált  szatírákkal  embereink  mindenesetre  külföldön,  különösen 
Németországon   ismerkedtek  meg  s  idegen  minták  nyomán  utánozták  őket 

Sztárai  Mihály  ^  drámai  forma  a   magyar   költészetbe   a  protestáns  dramatizált 

polémiával,  szatírával  lép  be.  Megkezdője  Sztárai  Mihály  volt,  első  refor- 
mátoraink egyike,  kiről  bizonyosan  tudjuk,  hogy  Páduában  tanúit,  de  meg- 
fordulhatott Németországon  is.  Valószínűleg  főnemes  családból  származott, 
ifjú  korában  Sárospatakon  franciskánus  volt,  urával  Pálóczi  Antallal  vitéz- 
kedett Mohácsnál,  utóbb  a  reformációra  térvén,  késő  vénségeig  lankadatlan 
buzgósággal  hirdette  az  igét,  sok  küzdelem  és  vándorlás  között,  Patakon, 
Laskón  és  Tolnán,  Gyulán  és  Pápán.  Híres  énekes  volt,  jeles  zsoltárfordító 
és  több  szent-história  költője;  de  különösen  tüzes  nyelvű  prédikátor  és 
térítő.  A  régi  egyház  papjaival  sok  vitát  kellett  állania,  melyek  között . 
legnevezetesebb  volt  1551-diki  diadala  a  Valpó  és  Vukovár-kömyékbeli 
zsinaton,"^hol  legyőzött  ellenfeleinek  rémültökben  el  keUett  rejtezkedniök.  Ez 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA  237 

Ütközeteinek  emlékét  tartja  fenn  két  színjátéka,  melyek  között  az  első  még 
1550-ben,  a  második  1559-ben  készült. 

Az  utóbbinak  címe:  Comoedia  lepidissima  de  sacerdotio:  az  igaz  ^^^^^^ 
papságnak  tikőre,  mely  öt  felvonásban,  egy  prológussal,  szembeállítja  a 
katholikus  papi  rend  tanával  és  képviselőivel  a  protestáns  egyetemes  papság 
tanát  és  embereit  Borbás  bíró  egész  prédikációt  tart  a  habozó  Antal 
bírónak  arról,  hogy  mivel  mindnyájan  áldozunk,  még  pedig  igazsággal, 
dicsérettel  és  jó  cselekedetekkel,  mind  prédikálunk  és  imádkozunk :  belsőleg 
mindnyájan  papok  vagyunk;  az  egyháznak  és  híveknek  különösen  gondját 
viselő  papság  csak  külső  tisztség.  Antalon  fog  is  a  szó,  de  a  maga  papjait 
is  hallani  kívánná.  A  vikárius  elé  készül  s  hívja  Böröck  papot,  kinek  csak 
szatyrára  és  palackjára  van  gondja.  Nem  bízik  sem  magában,  sem  » hájas 
breviárjábant  s  csak  ügy  indul  neki  a  disputának,  ha  Lukács  fráter  is 
segítségül  jön.  A  más  oldalon  Borbás,  a  maga  papjával.  Tamással  áll  elő. 
így  mennek  előbb  a  vikáriushoz,  majd  a  püspökhöz  és  pápához.  Tamásban 
kétségkívül  magát  rajzolta  Sztárai,  s  míg  a  bírák,  barátok  durvaságaiban 
van  bizonyos  humoros  zamat,  ő  erőszakos  és  bőbeszédű  theologus.  A  pápá- 
hoz azzal  köszönt  be,  hogy:  »ha  isten tek  volna,  tehát  lopók,  latrok,  tolvajok, 
larkasok  és  szentség-árulók  nem  volnátok,  t  Arad  belőle  a  szó,  az  idézet 
a  bibliából,  a  szent  atyákból,  a  breviáriumból  a  katholikus  papság  felfo- 
gása, hatalmaskodása  pilisessége,  némasága  és  simoniája  ellen.  Az  ellen- 
vetések oly  gyávák  és  gyarlók,  hogy  Sztárai  szinte  lehetetlenségöket  akarta 
éreztetni.  Tamás  és  Borbás  győzelme  ekként  nagyon  könnyű;  de  aztán 
annál  teljesebb.  A  pápa  íel  akarja  magát  akasztani  szégyenében,  a  többi 
>  fa-pap  €  is  ki  vargává,  ki  tímárrá,  ki  kovácscsá  készül  lenni.  Az  érdekes 
darab  szövege  tulajdonképen  két  elemből  áll:  hosszas  theologiai  fejtegeté- 
sekből, melyek  előadása-módja  nem  különbözik  a  kornak  más  efféle  jobb 
termékeitől;  azután  rövides  beszélgetésekből  és  feleselésekből,  melyekben 
van  erő,  elevenség,  fordulatosság.  Költői  tekintetben  legtöbb  figyelmet 
érdemel  a  húzódozó  Böröck  pap  jellemképe,  melyen  a  humoros  felfogás  derűje 
csillog.  Úgy  látszik,  ugyanezek  az  alakok  s  ugyanígy  játszották  vagy  inkább 
disputálták  végig  Sztárai  korábbi,  1550-ből  való  darabját,  mely  A  papok 
házasságáról  szól.  Csak  egy  kis  töredékünk  van  a  végéről,  a  hol  Tamás  már 
a  pápa  előtt  bizonygatja,  hogy  a  papoknak  szabad  házasodniok.  Szavainak 
van  is  foganatja,  mert  a  vikárius  és  Böröck  már  ki  is  néznek  maguknak 
két  szép  leányt.  Egy  gyermek  fohászkodása  az  igazság  terjedéseért,  fejezi 
be  epilógusként  a  darabot. 

Láttuk,  hogy  mindkét  darab  tulajdonképen  egy-egy,  a  vallásos  kérdések  ^  Slpíftí"^ 
körül  folyó,  akkoriban  nem  ritka  vitatkozást,  a  hozzá  való  készülődésekkel 
s  következményeire  való  utalásokkal:  mutct  be  drámai  alakban.  Drama- 
tizált disputák,  melyek  korjellemző  fajtájának  a  XVI.  századból  még  egy 
harmadik  emlékét  is  bírjuk.  Ez  a  Disputatio  Debrecziftensis,  comoedia 
vdlaszutina  illustrata,  melyet  egy  régi  kéziratból  Jakab  Elek  nemrég  tett 


Digitized  by 


Google 


238  SZÉPPRÓZA 

közzé.  Tárgya  az  a,  Debrecenben  1567.  december  4-dikén  tartott  hitvita, 
melyben  állítólag  János  Zsigmond  rendeletére  az  erdélyi  unitáriusok  szál- 
lottak szembe  a  kálvinistákkal.  Három  felvonásból  vagy  actusból  áll  s 
szereplői  kálvinista  és  unitárius  theologusok  s  két  lutheránus  bíró.  Az 
unitárius  író  a  kálvinista  papokat  a  katholikus  hierarchia  neveivel  gúnyolja ; 
így  Melius  Pétert  Péter  pápának,  Czeglédi  Györgyöt  György  kardinálisnak 
nevezi  már  az  »interlocutorok«  jegyzékében.  Jóllétük,  erőszakoskodásuk 
és  gyávaságuk  ellen  ép  olyan  csúfondárosan  támad  mint  Sztárai  a  katho- 
likusokra.  Az  » erdélyi  bestiák*  jöttének  hírére  Péter  pápa  elájul;  de  végre 
is  helyt  kell  állnia.  A  vita,  melyet  az  unitáriusok  részéről  Dávid  Ferenc, 
Carianus  és  Blandrata  alapvető  tételeik  bizonyításával  vezetnek,  a  kálvinisták 
csiitos  vereségével  végződik.  >Mind  az  egész  város  megtér«,  kivéve  a 
debreceni  pápát  és  kardinálisát.  Nemcsak  keresetlen  elevenség  és  komikai 
villanások   lepnek   meg  a   dialógokban,   hanem,  főként   Péter    pápának  és 


CS/x^^Xf^c^^  Pc^^J/^ 


Balassi  Menyhárt  névaláírása. 

udvarának    rajzában,  szatírái    ér   és   bizonyos    jellemző    képesség.    Talán 
unitárius  deákok   elő   is   adták,  míg   arról,  hogy  Sztárai  disputái   is  meg- 
jelentek-e valamely  iskolai  színpadon,  semmit  sem  mondhatunk. 
^*^ufási"*^'  Rokon  ezekkel   a  disputákkal,  de   magasan  felettük  áll  s  egész  XVI. 

századi  irodalmunknak  egyik  legbecsesebb  emléke  és  büszkesége  az  a 
drámai  szatíra,  mely  Abrudbányán  1569-ben  e  címmel  jelent  meg :  Comoe- 
dia  Balassi  Mennihart  arultaia'sarol,  melliel  el  szakada  az  Magyar- 
országi masodic  valaztot  János  kiraltul.  Nyomtatásánál  azonban  koráb- 
ban, mindenesetre  1565.  elején  íratott.  Kiadója  s  talán  szerzője  is  Székes- 
fejérvári KarAdi  PAl,  az  alföldi  unitárius  egyházak  szuperintendense,  ki 
azonban  »az  maradék  magyarországbeli  vitézlő  urakhoz*  intézett  előszavában 
azt  mondja,  hogy  a  munka  csak  ügy  akadt  kezébe.  Célja  minél  kegyet- 
lenebbül megbélyegezni  a  sok  » pártolást,  áruitatást,  idegen  fejedelmek 
választását,  ki  miatt  az  ország  pusztula,  vésze  és  romla*.  Felfordült  kora 
visszás  erkölcsi  képének  talán  legjellemzőbb  viselője  a  harcban*  edzett,  hős, 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA 


239 


és  vakmerő,  de  elvetemedett  Balassi  Menyhárt,  kinek  egyik  rabló-fészkét, 
Lévát,  országos  hadjárattal  kellett  elfoglalni,  a  miről  Tinódi  is  írt  egy, 
Balassi  hősiségét  magasztaló  krónikát.   Hitét  és  pártállását  az  ellenkirályok 


COMOEDIA 

BALASSI    MENNIHART 

axuhataíarol  ,>mclHelcl  íaka^^ 

az  Magyar  orl>gi  mífo4i« 

yalazcoti  ANO$ 

kiiraitul* 


MattKei  zz* 
AggyatOc  mcgazCliaÉarnacttCEa 
íkXttfCt  Ift«cneki»  a%  líkcnct* 


KYCMTATTATOT 
Ahinigfh^iiyzn  £7.ct  ptlaz  lumaakí- 


Balassi  Menyhárt  árultatásának  címlapja.  (Ahrudbnnya,  in  iM 

közt  egymásra  változtatta,  árulásaiért  mindig  megfizettetvén  magát  s  uraitól 
elnézést  csikarván  ki,  hogy  rablásaival,  fosztogatásaival,  védetlenek  sanyar- 
gatásaival telhetetlen  kapzsiságát  kielégítse.  A  komédia  elején  zavarban 
van:   Miksához   pártolván,   szeretné   Jánostól   kapott   várait,    Szatmárt    és 


Digitized  by 


Google 


240  SZÉPPRÓZA 


^^íaSstr*^'  Nagybányát  megtartani,  melyeket  hadi  és  politikai  okokból  nem  akarnak 
az  ő  megbízhatatlan  kezén  hagyni.  Cinkos  népei  közt  várja  a  prédikátor 
Szénásit,  kit  azért  küldött  el,  hogy  »a  német  király*  fő  emberei  között 
pártfogókat  keressen  ügyének.  De  a  küldött  azzal  a  hírrel  jő,  hogy  az  urak 
között  hitele,  becsülete  nincs  már  s  legfeljebb  az  érseket,  a  meg  nem 
nevezett  Oláh  Miklóst,  nyerhetné  meg,  ha  kálvinista  hitéből  konvertálna. 
Ennél  könnyebb  mi  sem  lehet  Balassira:  Józsa  deákkal  elkészítvén  az 
útját,  megjelenik  az  érseknél,  ki  gyónásra  szólítja  foL  Balassi  elmondja 
bűneit,  azaz  élete  történetét.  A  rablásoknak,  gyilkosságoknak,  esküsz^é- 
seknek,  árulásoknak  véget  alig  érő  sorozata  ez,  a  legmaróbb  gúnynyal 
tele  úgy  a  rabló  urak  egész  fajzata,  mint  a  római  egyház,  papjai  és 
szertartásai  ellen.  A  gyóntató  türelme  is  kimerül;  de  az  új  hivő  száz 
gira  ezüstöt  ajánl  neki  s  erre  feloldozza.  Az  utolsó  rész  toldalék:  Balassi 
fiának,  az  apjára  ütött  Boldizsárnak  szökését  adja  elő  Lincből,  a  hol  kezesül 
tartották. 

Mély  gyűlölet  költeménye  ez,  melynek  túlzásaiban,  igaztalanságaiban 
is  érzik  a  kor  lehellete.  Cinikus  alakjainak  jellemzésében,  tréfás  jeleneteiben, 
egymásra  toluló  keserű  elmésségeiben  az  égő  fájdalom  heve  izzik :  a  nemzeti, 
vallásos  és  erkölcsi  érzés  fölháborodása,  hogy  a  nemzeti  királyság,  a  pro- 
testáns, valószínűleg  az  unitárius  vallás,  s  az  igazság  és  erkölcs  ügyét  a 
kor  önző  és  gálád  hatalmasaitól  elnyomva  kell  látnia  s  még  a  jövőn  is 
kétségbeesnie.  Az  író  erős  unitárius,  ki  ép  úgy  gúnyolja  a  kálvinista  pre- 
destinációt,  mint  a  katholikus  fülbegyónást  s  lelkes  embere  egyháza  státo- 
rának,  János  Zsigmondnak.  A  cselekvény  csekély  és  összefüggetlen,  a  szericezet 
ügyetlen  és  befejezetlen:  egy  kezdetleges  drámaírónak  tapogatózó  kísérlete, 
de  egy  kiváló  költői  tehetség  terméke.  E  Névtelen,  protestánskori  költésze- 
tünknek, Balassi  Bálint  mellett,  a  legnagyobb  neve.  Nem  okoskodik,  nem 
fejteget  tételeket,  nem  theologizál,  mint  Sztárai,  hanem  úgy  politikai,  mint 
vallási  álláspontját  az  életnek  magának  valószerű,  egyéni  képeiben,  tehát 
költői  módon  fejezi  ki.  így  különösen  a  fűibegyónás  ellen  intézett  támadását. 
Alakjait  élesen  és  mégis  finoman  jellemzi,  élőkön  Menyhértet,  a  cinikus  és 
elvetemült  kapzsit,  ki  élceivel,  szitkaival,  önmaga  ellen  intézett  gúnyával 
tárja  föl  egész  sivár  lelkét,  kardján  és  pénzén  kívül  nem  bízik  és  nem  hisz 
semmiben,  s  mikor  lélekfordulást  emleget,  akkor  is  kihangzik  félelmes  nevetése, 
A  vérévé  vált  gonoszság  jelenik  meg  fiában  is,  de  más  ámyéklatban:  a 
fiatalos,  dévaj  és  vidor  kalandvágygyal.  A  többi  személyen  is  mind  az 
életnek  egy-egy  jellemző  vonása.  Más  érdeme  a  darabnak:  dialógjának 
elevenségében,  erejében  és  jellemzetességében  áll ;  a  szereplők  szószaporítás 
nélkül,  az  életnek  egyszerű  nyelvén  beszélnek,  körüket  jellemző  nyerseséggel, 
körmönfont  mondásokkal,  példabeszédekkel.  íme  futtában  e  dialogizált 
szatirának  oly  fényes  tulajdonságai,  melyeknél  fogva  bátran  sorolhatjuk, 
bár  a  külföldet  tekintsük  is,  korának  legkiválóbb  termékeihez.  Irodalmunkban 
először  Horvát  István  és  Toldy  Ferenc  méltatták. 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA  241 


Még  egy  fordítást  említhetünk  e  körben:  Szegedi  LóRiNcnek  1575-ben 
Debrecenben  megjelent  Theophaniáját  A  paradicsomból  kiűzött  első  ember- 
pár házánál  m^'elenik  három  angyalával  az  Isten.  Maga  elé  rendeli  a  gyer- 
mekeket s  a  verekedő,  mosdatlan,  imádkozni  nem  tudó  Káint  megbünteti, 
szolgájává  teszi  öcscseinek,  Ábelnek  és  Szethnek.  A  gyarló  darab  iskolai 
előadásra  lehetett  szánva  s  átmenetet  képez  a  misztériumból  a  moralitásra. 
Eredetijét  Heinrich  Gusztáv  fedezte  fel  a  német  Selnecker  latin  munkájában. 


II. 

Ezópi  mesCy  novella,  prózai  zsoltár. 

A  Balassi-komédiában  festett  XVI.  század  magyar  világát  nemcsak  ^^p*  "***® 
az  idegen  hadak,  német  és  török  tartották  rettegésben,  hanem  fékezhetetlen 
és  pártos,  erőszakos  uraink  is.  Az  ő  fenyegető  hatalmuk  alatt  olyan  idők 
jártak,  mikor  az  igazságot  az  alantabb  állóknak  megkeresni  majdnem  lehe- 
tetlen, de  még  kimondani  is  veszedelmes  volt.  Dyen  viszonyok  termettek 
és  tartották  fenn  azt  a  műfajt,  mely  az  elnyomhatatlan  igazságnak  hegedű- 
szóban, a  világ  sokszor  visszás  folyásának  példázatokban,  állatok  által 
játszatott  cselekvényekben  ad  kifejezést.  E  műfajnak,  melyet  Luther  mindjárt 
a  biblia  után  sorozott,  az  ilyen  zord  viszonyok  a  kedvező  levegője.  Ezek 
érlelték  és  honosították  meg  a  mi  irodalmunkban  is  az  ezópi  mesét  Akkor 
még  csak  a  rejtett  szót,  találós  mesét  hittak  mesének;  a  kis  tanító  példá- 
zatok kölcsönzött  neve  pedig  a  fabula  volt  Az  ezópi  tőkéből,  mely  évez- 
redek óta  inti,  tanítja  a  világ  nagyjait  és  kicsinyeit,  még  a  protestáns  korban 
két  gyűjtemény  is  jelent  meg. 

Az  egyik  attól  a  nagyérdemű  írónktól.  Pesti  Mizsér  Gábortól  való,  ^®"*^  "•®^* 
ki  Bécsben  papnak  készült,  de  talán  a  reformációhoz  szítása  miatt  letett 
szándékáról  s  humanista  tanulmányainak  élvén,  irodalmunkat  egy  szótárral 
s  az  Új  Testamentom  fordításával  is  megajándékozta.  Ide  tartozó  munkája 
is  Bécsben  jelent  meg  1536-ban  deák  és  magyar  címmel:  Aesopi  Phrygis 
fabuláé,  Esopus  fábulay.  Könyvét  Ezópusnak  Planudes  után  jókedvvel 
elmondbtt  verses  életrajzával  vezeti  be,  melyet  még  ugyané  században, 
1592-ben  Laskai  János  is  megírt  bővebbea  Pesti  185  meséjét  korabeli 
külföldi  gyűjteményekből  kölcsönözte;  de  szabadon  adta  vissza.  Munká- 
jában új  feladata  volt :  a  kódexek  ünnepélyes,  körülirogató  stílje  után  kevés 
szóval  sokat  mondani,  s  csattanók  és  célzások  kiemelésére  válogatni  is  a 
szavak  között.  E  feladatnak  becsülettel  megfelel:  tömör,  értelmes  s  a 
mesélésnek,  rövidségében  is  feltűnő  kedve  által  vonzó.  Sok  gyökeres  szó- 
lamot és  kifejezést  vesz  a  néptől,  s  dialektusa,  a  nyUt  hangzók  iránt  való 
hajlama,  bizonyos  régies  színt  ad  neki.  A  prózai  mesék  után  hármas  vers- 
sorokban veti  a  tanulságot,  melyekben  már  nehézkesebben  mozog, 

BeOtliy,  Magyar  irodalomtörténet.  16 


Digitized  by 


Google 


242 


SZÉPPRÓZA 


Heltai  meséi 


Í^ITí^íabclíj  «fopuP  lo 
mk  fabuláit  fcc5Demch« 

Bskakafroleeebra; 
6^  kca?reii?l. 

Cíf  feilas  mtftoroad  5é* 
meten  Kdegftní  j  caíal* 
fgffdíagateurtffs  mő 
da.MtfneE  uhlot  fen  íT/- 
lijen  fhif s  martúrr  ;14a  ua 
lamé  Kj  drága  íta  áros  ta 
lalt  wolna  tr ged »  fr nt<f 
ficm  aJolnanalanal  n>ífgab, mm  tudna  mífir 
eerne^etcm  tcgíjg  fiframffrenem  íd,fcm 
nagifra  nem  bewcMwlcm»Se«>ttntab  roífa 
den  dtaga  tewnel  nagtfobban  alacn^k  eg^ 
árpa  aaiagfí  tupja  5efner«  — 

ífiteimc 

A  tatás rnffnden  bolond  cuűyn  lc$eü$ 
Ko  ío  CűMotnár  mtjnt  drága  Ce»  né  ivesa 
Noasercabewichcitieinc  teucfo  tesnu 

aj  farfvafrol  ccw  bamnrol 


Nevezetesebb  a  másik  gyűjtemény,  melynek  szerzője  vagy  átdolgozója 
Heltai  Gáspár,  kiről  azt  írja  Imre  Sándor,  hogy :  »Luther  lelkének,  irodalmi 
humorának,  kedélyének  nálunk  leginkább  örököse  vagy  képviselője. «  Pap, 
könyvnyomtató  és  író;  pályája  az  igazságnak  becsületes  és  nyugtalan 
keresésében  ingatagságot  mutat :  lutheránusból  kálvinistává  lesz  s  mint  unitá- 
rius hal  meg ;  de  hazája 
szellemi  és  erkölcsi  ér- 
dekeinek bátor  szolgá- 
latában a  leglelkesebbek 
és  fáradhatatlanabbak 
egyike.  Magyar  krónikát 
ír,  bibliát  fordít,  egyházi 
és  világi  énekeskönyvet 
ad  ki,  kátét,  naptárt, 
füveskönyvét,  népies  ira- 
tokat készít.Németanya- 
nyelvű  s  végig  ejt  hi- 
bákat munkáiban ;  de 
nagyobb  hajlamot  és  ta- 
nulékonyságot a  magyar 
nép  eszejárása  és  kifeje- 
zésmódjai iránt  kortársai 
közül  senki  sem  tanúsít 
Felhasználja  az  igazság 
hirdetésének  egyik  leg- 
hathatósabb formáját  is 
s  1566-ban  Kolozsvártt 
kiadja  Száz  fabulájii, 
melyben  különösenaXV. 
századi  Steinhöwelre  lát- 
szik támaszkodni.  A  régi 
meséket  saját  kora  erővel 
teljes  népiességének  szí- 
nébe öltöztette.  Már  o 
nem  kiméli  a  szót,  s  fabu- 
láit nemcsak  megérteti, 
hanem  kedvére  elmeséli,  olykor  egész  kis  novellákká  bővíti,  s  széltében 
megmagyarázza.  Tréfás  népies  fordulatainak  csak  Rozsnyainál  és  Mikesnél 
találjuk  üjra  másait.  Hosszabb  és  már  egészen  eredeti  értelmezéseit  is 
telehinti  a  közmondások  és  példabeszédek  egészséges  fűszerével ;  a  mesékből 
üj  meg  üj  tanúiságokat  hüvelyez  ki,  melyekbe  néha  megint  új  mesét  sző. 
De  formájánál  fontosabb  nemes  és  bátor  egyénisége,  mely  e  példázatokban 
és  magyíirázatokban  előttünk  áll.  Korának  nemcsak  oktatója,  hanem  szigorú 


Részlet  Pesti  Gábor  Esopus  fabuláiból.  (Bécs,  1596.) 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA  243 


erkölcsbírája.  A  felszabadult  vizsgálat  és  lelkiismeret  világánál  szinte  vak- 
merő szókimondással  mutatja  be  korának  és  népének  sebeit.  Vezérgon- 
dolata :  az  isten  előtt  való  egyenlőség,  s  ebből  le  meri  vonni  a  következé- 
seket a  földi  életre  nézve  is.  A  szegény  nép  prédikátora,  s  szinte  izgatva 
mutat  rá  hitlen  elnyomóira  és  lelketlen  fosztogatóira.  Nem  kiméli  az  elál- 
tatott királyokat,  a  hamis  bírákat,  rabló  urakat  s  mind  a  hatalmasokat, 
kiket  a  Balassi-komédia,  Bornemisza  prédikációi  és  Szkárosi  Horvát  énekei 
is^megsuhintanak.  A  mese  rókájában  és  farkasában  mindig  az  áruló  és 
•erőszakoskodó  urat,  az  ő  korának  rókáját  és  farkasát  látja  és  festi.  Mesés- 
könyve, sötét  erkölcsrajzaival,  ép  oly  érdekes  emléke  e  kor  irodalmának, 
mint  a  fmily  tiszteletes  alakja  Heltai,  ki  emelt  fővel  és  harsány  hangon 
kegyetlen  igazságokat  hirdet  törékeny  csónakjából,  melyet  viharos  korának 
zúgó  hullámai  ragadnak  és  ostromolnak. 

Ugyancsak  Heltait  tarthatjuk,  a  legnagyobb  valószínűséggel,  a  század   ^^Jj^SSif*^ 
legnépszerűbb  komikai  irata  fordítójának.  Ez  a  híres  Salamon  és  Markalf, 
melynek   tréfás   alakjai,  mondásai,   idegen    eredete   ellenére,  átmentek  a  mi 
népünk  szellemébe:  a  bölcs  Salamon  paraszti  ellenfeléből  a  magyar  monda 
a  mi  Salamon  királyunk  udvari   bolondját   alkotta   meg;   tréfás   kifejezései 
közmondásokként    kerültek    forgalomba.    Az    elős9il|r    1577-ben    Salamon 
királynak  az  Dávid  király  fiának  Markaifai  való    Tréfa   beszédeknek 
Itonyve  cím   alatt  Kotozsvártt   megjelent,  s  azóta   máig  számtalanszor  üjra 
nyomatott  munka   nagy    kedveltségét    is  a   kor   viszonyai    magyarázzák. 
A  szegény  tréfálja  meg   benne  a  gazdagot,  a  gyönge  a  hatalmast,  a  tanu- 
latlan a  tudákost :   agyafúrtságával,  furfangjával  kifog  rajta  s  nevetség  tár- 
gyává teszi.  Az  élet  nehéz  harcában  tetszik  a  szegénységnek,  ha  legalább 
a  humor  durvaságával  vehet   magának   elégtételt  azokon,   a  kiket  ellensé- 
geinek tekint.  A  Salamon   és  Markalf  mondája  régi,  talán  zsidó  eredetű;  a 
középkor  végén  főleg  deák  és  német  átdolgozásokban  terjedt  el.  Ezek  egyikén 
alapszik  a  magyar  szöveg  is.  Markalf,  az  otromba  paraszt,  rút  feleségével, 
Polihánával,  beállít  a  fényben  trónoló  bölcs  Salamonhoz,  ki  vetekedésre  hívja  fol. 
A  király  igazságokat  mond,  melyekre  Markalf  kapcáskodó  közbeszólásokkal, 
goromba  feleselésekkel,  alacsony  példákkal  válaszol  és  támad.  Mikor  Salamon 
megunja  a  tolakodót,  ez  szemére  hányja,  hogy  legyőzte.  Utóbb  többször  is 
találkoztak   a  paraszt  kunyhójában,   kinek  bőbeszédű  agyafúrtsága  mindig 
kifog  a  bölcsön.   Vérszemet  kapva,    aljas   tréfákkal  sértegeti   a  királyt,    ki 
fölháborodva,   akasztófára   itéli.  Markalf  csak  azt  a  kegyelmet   kéri  magá- 
nak, hogy  arra  a  fára  kössék,  a  melyiket  maga  választ  ki  magának.  Sala- 
mon beleegyezik;   de   miután   az   okos   bolond   az   egész   országban  nem 
talált  kedvére  való  fát,    holtig  tartást   rendel  neki  és  feleségének.    A  mint 
mindez  elő  van  adva:   a  csufolódásra,   körmönfont   és  gyors    fordulatokra 
törekvő  darabos  beszéd,  a  tömérdek  példaszó  és  közmondás,  a  durva  kife- 
jezések válogatatlansága :   az  általánosan  uralkodó  népies  hangban  is,  egy 
fokkal  alantabbi,  kiválóan  parasztos  ízt  adnak   neki.   A  nép  szerette  is,    s 


Digitized  by 


Google 


244 


SZÉPPRÓZA 


SALAMON  KI* 

RÁLYNAC,    AZ  DÁVID  KIRÁLY    ?U 

AMAC  MARKALFAL  VALÓ  TRÉFA  BESZ£I)£K> 


«Hg»  bit)^  Ut  umiOjim  itirra 


Salamon  i»  Markalf  cimlapa.  (Kolozsvár,  1577.) 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA  245 

bár  hatása  a  tudomány  kicsinylésére  irányul,  táplálta  eszejárásának  eleven- 
ségét és  szabadságszeretét.  Eredetét,  történetét  legbehatóbban  Ipolyi  Arnold 
vizsgálta,  hatását  igen  szépen  Imre  Sándor  fejtegette  a  magyar  néphumorról 
írt  könyvében. 

A  század  kisebb  humoros  iratai  közű)  említsük  még  meg  a  legel-  Mánkóczi 
mésebbet,  a  Kolozsvártt  1589-ben  megjelent  Kopaszság  dicséretük  mely 
igazán  kedves  iróniával  tréfálkozik;  s  Mánkóczi  Istvánnak  a  száz&á 
végén  följegyzett  és  napfényre  csak  ujabban  került  kalandjait.  Az  utóbbi- 
ban egy  ironikus  moralista,  korholva  a  papi  nőtlenséget,  az  elhatalmaso- 
dott erőszakoskodásokat  s  kifejezvén  török-gyűlöletét  is:  egy  pap  részeges 
és  félbolond  fiának  viselt  dolgait,  esztelen  pőrlekedéseit  és  vad  erőszakos- 
kodásait beszéli  el.  Az  előadásban  van  valami  szatirikus  felsőség,  de  nem 
sok  ügyesség.  Valamely  vármegyei  táblabíró  vagy  prókátor  írhatta,  ki 
ismeri  a  nép  mondásait,  de  szívesen  fitogtatja  deák  tudományát  is. 

A  meséken,  népies  iratokon  felül  a  XVI.  században  jelenik  meg  első^^^^^^HJ******^ 
őse  a  mai  regénynek  vagy  novellának,  melyet  első  beköszöntésekor  s  még 
jó  ideig  beszédnek  vagy  példabeszédnek  nevezték.  Mint  annyi  nagy  és 
kiterjedt  nemzetségünké,  ez  az  ős  is  jövevény.  Nánetországról  jött,  nem  is 
tudjuk,  kinek  a  kalauzolásával.  Magyar  címe:  Ponciánus  históriája;  for- 
dítóját nem  ismerjük;  kiadója  Eberus  Balázs  Bécsben,  1573-ban.  Külföldön 
a  régi  középkori  verses  történeti  vagy  mondai  elbeszéléseknek  kötetlen 
átdolgozásai,  nemkülönben  egyéb  mulattató  történetek  prózában,  már  a 
korábbi  századtól  kezdve  sűrűn  készültek.  A  próza  terjedésének,  felülkere- 
kedésének  okai  voltak:  az  olvasók  szaporodása,  kiknek  irodalmi  szükség- 
leteit az  énekesek  már  nem  elégíthették  ki  s  a  kik  üj  meg  új  olvasmányt 
vártak;  azután  a  prózának  könnyebb  alkalmazkodása  a  fejlődő  nyelvek 
változásaihoz;  végre  a  folyó  beszédnek  a  humanizmus,  a  nagy  latin 
prózaírók  tanulmánya  által  vett  művészibb  fejlődése.  Magyarországon  a 
protestáns  kor  mulattató  irodalmában  még  a  vers  uralkodik,  s  az  átalaku- 
lásnak csak  első  postái  jelennek  meg.  Míg  a  beszéltető  próza,  melynek 
közvetetten  az  élet  nyelvéből  kellett  merítenie,  a  drámai  kísérletekben  fnss, 
eleven  és  fordulatos:  addig  a  szépprózai  elbeszélés  stílje,  melyet  némileg 
kötött  a  régi  biblia-fordítások  epikai  részeinek  előadó  módja,  fejletlen. 
A  Ponciánus  fordítása  is  feltűnően  régies,  körülirogató,  nehézkes.  —  A 
könyv  voltaképen  példázó  novellák  gyűjteménye,  melyek  egy  fő  történetbe 
levén  beillesztve,  az  úgynevezett  keretes  szerkesztésmód  példái.  Ponciánus 
császár  fiát,  a  hét  bölcs  mester  által  nevelt  Diocletianust  bevádolja  mos- 
toha anyja,  hogy  őt  bűnre  akarta  csábítani,  holott  épen  ellene  állott  fajtalan 
kísértéseinek.  A  császár  halált  mond  fiára;  de  a  vesztőhelyen  megje- 
lennek tanítói  s  célzatos  elbeszéléseikkel  hét  nap  egymás  után  meg  tudják 
akadályozni  a  végrehajtást.  Otthon  azonban  a  gonosz  mostoha  is  mond 
ellenkező  irányú  meséket,  melyekkel  mindig  újra  felbőszíti  férjét.  Végre  a 
hetedik  napon  a  fiú  megszólalása  által  kitudódik  az  igazság,  hogy  a  csá- 


Digitized  by 


Google 


246 


SZÉPPRÓZA 


Kezdetik  hf  t  bólchncc 

chelekedceyk  fcp  példa  befedekírel  ^s 

haízoiilacofazgokiral,  egyben 

fzerkeoízteteh : 

POntiaxiti^soraltotef  !Kommiaf 
waxofaban  fibcoífjttmlaeífvd^ 
m  cft)  moQamt  felefegctil  tornai 
gí^iajarnoe  /  igen  5cp  cö  cmbcíefneí 
fcüftnctfö  kaniaf /niclicít)  ticfi  nagt^ 
^ercfeííbm  toala/  ecfjfuíf  ncf  i  egi;  ígm 
5fp  fiaf/  tind  kon  mm  T>icíimam\$ 
ticiücfcDff  aj  qinmttj  ié  rmbcrcfícuí 
i^cfi  f^íírcfíf  mía/  mitúvon  ftbigf) 
mmar  o*,  gíermcÉ'  í}ct  c^tmtxoí  ídoí^ 
ita  falaira  intqh  bctc^tttf  ajch)  an^ 
tm/ianvan  ai  halait  hoqi  etncm  fa^ 
n)OhtAtí^ati\a\a/f)p^(i  (}mata^á)ia^ 
t^art/t^monjbanth/  tn  wani/micrt 
fíögi;  flí  bttcgfeijcíí;  cl  nem  tauotjtat 

hatom 


számé  asszonyi  ruhában  szeretőt  tartott  magának,  mire  aztán  lófarkára 
kötve  őtet  végzik  ki.  Ez  a  fő  történet  és  a  beléje  szőtt  mesék  ősrégi,  talán 
buddhista  eredetűek  s  reges  szerzőjökül  Sindibadot  szokták  emlegetni; 
innen  a  világirodalomban,  a  hét  bölcs  mester  mellett,  szokásos  nevök: 
Sindibád  parabolái.   A   mesék   görög  és  zsidó  szerkezetek  alapján,  Dam 

Jehan  latin  fordításában 

jutottak  el  njrugotra^ 
melynek  valamennyi  iro- 
dalmában vannak  verses 
és  prózai  feldolgozásaik. 
A  deák  szövegnek  egy 
magyar  másoló  által  ké- 
szített kódexe  is  meg\'an 
a  budapesti  egyetem 
könyvtárában.  Egyes 
meséi  közül  leghíresebb 
az  efezusi  özvegy  tör- 
ténete, melyen  alapszik 
Verseghynek  SzetUesiné 
című  költői  beszélye  is. 
A  Ponciánusban  foglalt 
epizód  egyike  az  ősi 
mese  legdurvább  válto- 
zatainak s  általában  az 
egész  könyv  meséi  és 
válogatatlan  kiiejezései, 
illemérzésünkbe  gyakran 
beleütköznek.  Különben 
didaktikus  iránya  a  ta- 
m'tók  iránti  tiszteletre,, 
az  Ítélésben  való  elha- 
markodástól  s  a  gonosz 
asszonyok  furfangjától 
óvakodásra  int. 

A  folyó  beszédnek 

Ponciánus  históriájának  els6  lapja.  (Bécs,  1573.)  kÖltŐi    alkalmazása    kö- 

rében, a  protestáns  kor 
Báthorj^istván  végén,  még  Qgy  sajátos  és  érdekes  jelenséget  találhatunk:  Ecsedi  BAthori 
István  Zsoltárait,  melyeknek  megromlott,  foszladozott  és  töredékes  kéziratát 
1850-ben  fedezték  föl.  Az  akadémiában  Toldy  Ferenc  mutatta  be  s  ugyanő* 
adta  ki  az  összesen  23  éneket,  mely  a  72  közül  még  meg  volt  menthető.. 
Szerzőjük,  az  1555—1605.  élt  országbíró,  korának  legfényesebb  nevű,, 
legelső  és  egyik  leggazdagabb  főura  volt,  ki  fejedelemként  élt  vidéki  nemes- 


Digitized  by 


Google 


SZÉPPRÓZA  247 

társai,  papjai,  tisztjei  és  katonái  közt  Ecsed  várában.  Magas  méltóságokat 
viselt  s  vezérlő  része  volt  az  1593.  és  94-diki  török  háborúkban;  de 
különben,  folytonos  betegeskedéssel  küzködve,  inkább  vallásos  szemlélődés- 
ben, mint  országos  tevékenységben  töltötte  életét.  Egész  lelkével  istenébe 
mélyedt  s  minden  tehetségével  a  protestantizmus  ügyét  szolgálta.  Feleke- 
zetének első  teljes  biblia-fordítását  nagyobbára  az  ő  költségén  nyomatta 
ki  Károli  Gáspár  Vizsolyban,  Mélyen  szerette  hazáját  s  ragaszkodó  lelkü- 
letének egész  hűségével  állott  Rudolf  király  oldalán,  kinek  nagyatyját  az 
ő  nagybátyja  segítette  a  magyar  trónra.  De  nevénél,  vagyonánál  s  az 
országban  első  méltóságánál  fogva  nagyon  is  hatalmas  volt  arra,  hogy  a 
prágai  udvar  megbízzék  benne;  kémlelték,  zaklatták,  ingerelték.  Báthori 
csak  imádkozott  s  nem  mozdult  mindaddig,  mig  Básta  és  Belgiojoso  dúlásai, 
hitfeleinek  megindult  nyomása  és  szorongatása,  az  1604.  törvénytelen 
törvénycikk  a  magyar  protestantizmus  egét  sötét  felhőkkel  nem  borították 
be  s  az  új  egyházat  végső  veszedelemmel  nem  fenyegették.  Bocskai  hadra 
készült  s  a  » fejedelmekkel  egyenlő*  ecsedi  várúrnak  egy  szolgája  előtt,  a 
monda  szerint,  megjelent  az  Úr  angyala  s  Báthorinak  halálát  hirdette,  ha 
vétkéből,  a  királyhoz  való  hűségéből,  meg  nem  tér.  A  magyar  protestantizmus 
küzdelmeinek  talán  ez  az  egyetlen  legendája.  Báthori  országbírói  kettős 
pecsétjét  visszaküldte  Rudolfnak  s  nyíltan  Bocskaihoz  csatlakozott,  a  mi  a 
fölkelésnek  mindjárt  kezdetén  megadta  súlyát.  Mielőtt  azonban  diadalát  meg- 
érhette volna,  meghalt  s  a  jezsuita  történetírók  siettek  befeketíteni  emlékét. 

Egy  hittudományi  Tractán  kívül,  magányában  nagy  számú  eredeti  b^^íJJ^zsoi- 
zsoUárokat  írt  prózában.  E  költeményekben  a  keresztyén,  sőt  protestáns 
gondolat-  és  képzetvilág  az  érzületnek  amaz  ótestamentomi  félelmes  ború- 
jában jelenik  meg,  mely  e  század  kedélyéletének  feltűnő  sajátossága.  De 
míg  a  prédikátoroknál  és  vallásos  költőknél  a  gonosz  és  hitetlen  világra 
zúdított  átkokban,  feddésekben,  jövendölésekben  nyilatkozik :  addig  Báthorinál 
egészen  bensőségében  marad.  Zsoltárai  korának  lelkét,  megalázkodva, 
bűntudatának  terhével,  de  istenbe  vetett  rendíthetetlen  bizodalmával,  tisztán 
istenhez  való  viszonyában  tárják  föl.  Életének  legnevezetesebb  mozzanatait, 
háborúságait  és  kisértéseit,  családi  reménytelenségének  fájdalmát,  hazájának 
és  egyházának  veszedelmeit  sorra  beleszövi  fohászkodásaiba.  A  biblia 
hatalmas  képei  által  izgatott  képzelet  nyilatkozik  bennök,  helyenkint 
valóban  rendkívüli  erejű  nyelven,  melybe  sokszor  a  biblia-fordítások  latiniz- 
musai férkeznek;  nyilatkozik  azután  e  nemzedékek  miszticizmusa,  egy 
magába  vonult  lélek  szenvedélyes  isteni  félelmével.  Ez  érzület  jellemző  az 
egész  korra ;  de  igazabb  bensőségét,  teljesebb  mélységét,  tisztább  kifejezését 
sehol  sem  találjuk,  mint  e  misztikus  költőnknek  terjengő,  szakadozott,  de 
rész  szerint  fenséges  fohászkodásaiban.  És  nincs  a  XVI.  századnak  irodalmi 
terméke,  melynek  prózája  költőibbnek  tetszenék. 

A   protestáns   kor   a   megújhodott   vallásos   lelkesedés  kora  volt    A 
köz-  és  magán-életnek  minden  viszonyát  a  vallásos   élet  körébe  vitte  be  s 


Digitized  by 


Google 


248 


SZÉPPRÓZA 


ennek  világánál  törekedett  eligazodni  közöttük.  Boldogsága  csak  az  istenben 
való  boldogulás  volt.  A  középkor  ájtatos  világától  főként  az  a  törekvése 
különbözteti  meg,  hogy  a  vallásos  érzést  a  lelkiismeret  szabadságával  és 
a  vizsgálat  jogával  kapcsolja  össze,  ezek  által  újítsa,  tetjeszsze,  mélyítse. 
Ennek  az  iránynak  hazánkban,  irodalomban  és  életben,  két  jellemző  vonása 
tűnik  szemünkbe.  Egyik  a  lelkek  mély  megalázkodása  és  misztikus  bűn- 
tudata az  ótestamentomihoz  közeledő  protestáns  nézletnek  igazságos  és 
kérlelhetetlen  istene  előtt.  Másik  a  vallásos  gondolatnak  állandó  és  benső 
összeköttetése  a  nemzetivel;  midőn  állandóan  isten  büntetéséül  emlegetik 
a  haza  nyomorát  s  a  vallásos  és  erkölcsi  megújhodástól  folyton  folyvást 
nemcsak  lelki  üdvösséget,  hanem  nemzeti  váltságot  remélnek :  a  vallásosság 
egyszersmind  hazafiságnak,  a  hazafiság  pedig  vallásosságnak  tetszik  szí- 
vökben.  Ez  a  két  jellemző  vonás,  mely  sokképen  összeszövődik,  jelenik 
meg  tisztán  abban  a  két  nagyérdekű  vallásos  munkában,  melylyel  a  kor 
befejezést  nyer.  Az  utóbbi  Magyarinak  Ország  romlásában,  az  előbbi 
Báthori  ZsoUáraiban. 


Brever  Lőrinc,  lőcsei  könyvnyomtató,  jelvénye. 


Digitized  by 


Google 


23.  A  katholikus  visszahatás. 

(1606-1676.) 

XVI.  SZÁZAD  VALLÁSOS  HITE,  erkölcsi  élete  nehéz  állami  válságok, 
társadalmi  rázkódások  s  felekezeti  küzdelmek  között  vívódott, 
míg  tisztulva  és  nemesedve  minden  oldalon  fölemelkedett.  A  régi 
egyház  tanítása  azonban  az  új  eszme-áramlat  ellenében,  legalább 
egyelőre,  háttérbe  szorult :  s  az  üj  egyház  a  maga  különböző  felekezeteivel 
országszerte  diadalmaskodott,  mert  a  változásra  hajló  idő  és  a  változásnak 
kedvező  viszonyok  elemi  erővel  mozdították  elő.  Hisz  az  eszme-áramlatok 
útja  is  hasonlít  a  légáramlatok  útjához.  A  jó  öreg  Tóth  Ferenctől,  a  dunántúli 
református  püspöktől,  Ipolyi  Arnoldig,  a  nagyváradi  katholikus  püspökig, 
csak  a  mi  száradunk  folyamában  is  sokan  és  sokszor  foglalkoztak  ennek 
okaival  és  körülményeivel,  különböző  felfogás  szerint;  de  mindannyian 
elismerik  és  kiemelik,  hogy  a  magyar  protestantizmus  diadalának  leghat- 
hatósabb eszközei:  a  szószék,  az  iskola  és  sajtó  voltak. 

Az  üj  eszme-áramlat  vélök  és  általok  győzött.  Mert  a  vallásos  ^""^^^a^t 
megújhodás  tudományos  megújhodással,  a  lelkiismereti  szabadság  szellemi 
szabadsággal  párosult;  a  protestantizmus  ennélfogva  kettős  hivatása  és 
célzata  szerint  mohó  tevékenységgel  gondoskodott  az  ige  hirdetéséről  és 
az  ismeretek  közléséről.  A  protestáns  iQak  seregestül  jártak  a  külföldi  egye- 
temekre, ügy  hogy  csak  Wittenbergában  1522-től  1560-ig,  nem  egészen 
négy  évtized  alatt,  442  magyar  hallgató  fordult  meg ;  pedig  átlagos  számuk 
azontúl  sem  csökkent,  bár  később,  a  század  vége  felé  már  Bázel,  Heidel- 
berg,  Königsberg,  Strassburg  egyetemein  is  sokan  gyülekeztek.  Ezek  az 
ifjak  ott  nemcsak  a  hitújítás  eszméit  tanulták  el:  de  a  szónokolás  művé- 
szetében és  vitatkozás  módszerében  is  kiképezték  magokat,  a  vallásos 
és  tudománj'os  irodalom  ismeretét  annak  istápoló  szeretetével  és  fejlesztő 
mivelésével  kötve  össze;  s  itt,  a  hazában,  mint  prédikátorok,  a  protestan- 
tizmus magvetőiként  szerte  jártak,  magasba  emelt  szemmel  és  ékesen  szóló 
ajakkal  hirdetgették  az  új  tanításnak  igéit,  s  hintegették  annak  intéz- 
ményeit, az  apostolok  rajongásával  álmodozva  arról  a  mennyországról, 
melyet  az  6  leikök  belső  hite  szerint  igazabban  ígértek,  mint  azok  a  régi 
plébánosok,    kiket   az   Apáti   Ferenc   feddő   éneke   oly   gúnyosan   emleget, 


hatása 


Digitized  by 


Google 


250  A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 

. — — _ : . { 

s  a  Sztárai  Mihály  Tamás  papja  az  írással  néma  ebeknek  nevez.  Nyo- 
mukon élet  fakadt:  iskola  és  sajtó  alakúit;  ügy  hogy  a  század  folyamán 
28  protestáns  kön5rvnyomtató  intézet  működött,  míg  a  katholikusok  számára 
csak  nagykésőn,  1577-ben  létesült  az  első,  a  nags^zombati  műhely.  Ter- 
mészetes ilyeténkép,  hogy  a  protestáns  irodalom  a  katholikust  legalább 
tízszeresen  meghaladja :  a  mi  az  üj  eszme-áramlat  gyors  és  országos  sükerére 
világot  derít.  A  protestáns  nagy-urak,  egyenesen  Luther  és  Kálvin  buzdí- 
tására vagy  tanítványaik  ösztönzésére,  vallásuk  érdekében  tetemes  áldoza- 
tokat hoztak,  hogy  nyomtató  intézeteket  és  iskolákat  állítsanak,  még  pedig 
nem  annyira  felekezetök  vezetőiként  és  annak  segítségével,  hanem  inkább 
egyes  gyülekezetek  s  egyes  jeles  reformátorok  számára ;  míg  a  katholikus 
főurakat  ebbeli  szándékukban,  ha  ugyan  volt,  meggátolta  az  az  elv,  hogy  a 
hívek  lelki  javáról  és  egyházi  érdekéről  való  gondoskodás  kizárólag  a  papság 
joga  és  tiszte;  s  a  mikor  a  közszükség  nyomása  alatt  az  1548  :  XII.  és 
1550  :  XIX.  törvénycikkek  erősen  sürgetik  is  az  iskolák  szaporítását,  az 
ország  és  fejedelem  kegyúri  jogánál  fogva  teszik  és  a  végrehajtást  egészen 
a  papi  rendre  bízzák:  mi  a  visszahatás  koráig  elmaradt 
A  protestantiz-  A  visszahatás   célja   és   feladata  mindenek   előtt  abban  nyilatkozott, 

oius  elterjedése 

hogy  a  protestantizmussal  fölvegye   és  megvívja  a  harcot  a  szószéken,  az 
iskolában,  a  sajtóban ;  hogy  leküzdje  és  visszaszorítsa  minden  vonalon,  ha 
lehet,   a   szeUem   erejével,   ha   kell,  a   hatalom  fegyverével.   Mert  az   igazi 
struggle   for   life,   az  igazi  lenni   vagy   nem   lenni  kérdése  'nyilait    élesen 
szivébe,   ha  a  katholicizmus  a  XVII.  század   kezdetén  a  maga  helyzetére 
gondolt,   mely  kétségbeesésre  vagy  elszánásra   egyaránt   indíthatott   Hisz 
az   üj   egyház   pár   évtizeddel  azelőtt  ügy  elhatalmasodott,  a  mint  Telegdi 
Miklós   vallja,   hogy   a  protestánsok  már  az   érsekség  székhelyén,   Nagy- 
Szombatban  is  birtokukba  vették  a  templomot,  az  ország  minden  városait,, 
helységeit,   faluit   és   pusztáit   annyira   ellepték,   hogy  félni  lehetett,  mikép 
a  katholikus   hitnek  neve   is   kivész;   ügy   elhatalmasodott,   a   mint  Ipolyi 
Arnold   írja,   hogy   Veresmarti  Mihály,   mint   gyermek,  Tolnában   és  Bara- 
nyában, sőt  az  egész   vidéken   katholikus   embert   elevenen  nem  láthatott, 
S  a  régi  egyház  a  XVU.  század,   a   visszahatás   kezdetén  már  ott  állott, 
a  mint  Szentiványi  Márton  beszéli.   Szántó  István  öregebb   társa   kéziratí 
följegyzésére  hivatkozva,   hogy    rendjök   közönséges   iskoláinak    felállítása 
előtt  egész   Magyarországon   a  katholikus   hitet  már  csak  három  mágnás 
követte,  a  nemesség  közül  pedig  alig  volt  csak  egy  is,  ki  annak  kebelében 
megmaradott   volna;   sőt   két   évtizeddel  utóbb,   a    visszahatás    folyamán, 
1622-ben  is  ott  állott,  a  mint  Pázmány  Péter  számba  veszi,  hogy  a  Duna,. 
Tisza,  Dráva  és  Száva  egész  közén,  a  török  hódoltságban,  alig  találkozott 
húsz  katholikus  pap,  mellettök  néhány  jezsuita,  kik  álöltözetben,  álütakon, 
ismeretlenül   bujdostak   a   titkos   térítés  feláldozó  rajongásával;   az  erdélyi 
fejedelemség   hét   magyaroszági   vármegyéjében,   a  Tisza  mentén  alig  két- 
három   mágnás   tudta   megmenteni  házi   káplánjait;   mert  a  török-lakta  és 


Digitized  by 


Google 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


25L 


Bethlen-bírta  területen  még  a  püspökök  sem  tartózkodhattak  székhelyökön.  p^p^^^,^^}^^^ 
A  kalocsai  érsek,   az   erdélyi,   váradi,  egri,    csanádi,  pécsi,  bosnyai  és  sze- 
rémi  püspökök  mint  kanonokok  éldegélnek  az  esztergomi,  pozsonyi  és  győri 


Gróf  Forgácta  Ferenc  esztergomi  érsek. 

káptalanban,  vagy  mint  prépostok  és  apátok  egyéb  menedék-szigeteken; 
címök  inkább  kegyeleti  emlék,  mint  egyházi  hatalom,  inkább  ragaszkodás  a 
joghoz  mint  maga  a  jog.  A  Ferdinánd  ország-részében  Pázmány  térítő 
sikerei  nyomán  kedvezőbben   alakultak   ugyan   a   viszonyok,  mert   a  főúri 


Digitized  by 


Google 


252  A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 

rend  fele  a  katholiciztnushoz  csatlakozott :  de  a  nemesség  és  nép  még  az  üj 
hitet  vallotta  s  alig  egy  tizede  pártolt  el  attól,  a  miből  könnyen  megérthető, 
hogy  a  katholikus  papság  száma  itt  is  elenyésző  csekély.  Mert  az  áUami 
válságok,  társadalmi  rázkódások  és  feldcezeti  küzdelmek  között  a  szerzeti 
kolostorok,  prépostságok  és  apátságok  elpusztultak;  csak  a  pálosok  és 
ferencesek  némely  háza  kerülte  ki  a  romlást ;  a  világi  papok  pedig  elfogytak 
a  fogyó  katholicizmussal.  Még  az  esztergomi  érseki  megyében  is,  hol  a 
XVI.  század  közepén  900  plébános,  30  prépost  és  30  apát  működött, 
alig  lehetett  100  plébánost  találni,  pedig  a  régi  egyház  ereje  Forgách 
Ferenc  föllépésétől  fogva  ezen  a  területen  tömörült,  a  katholikus  vissza- 
hatás magvetése  két  évtized  óta  ezen  a  területen  egyre  folyt,  foként  az 
oktatás  emelése  által.  Mert  meglepő,  hogy  a  katholikus  iskolák,  a  mint 
Szentiványi  Márton  bizonyítja,  a  püspökök  gondatlansága,  valamint  a 
tam'tók  hiánya  és  a  török  dúlása  miatt  előbb  országszerte  annyira  meg- 
gyérültek, hogy  a  szülők  a  királyi  felség  engedelméből,  mikép  gyermekeik 
tanulás  nélkül  el  ne  parlagosodjanak,  kénj^elenek  voltak  azokat  protestáns 
iskolákba  küldeni,  mire  példát  maga  Verancsics  Antal,  az  esztergomi 
érsek  adott,  ki  rokonát  Bártfán  Stöckel  Lénárd  keze  alatt  képeztette.  Pedig 
amaz  idő  szelleme  szerint  minden  tudományba  a  felekezetiesség  elveit  vitték 
bele,  s  a  katholikus  növendékek  közül  számosan  áttértek  az  új  egyházba; 
minek  csak  1629-ben  szakadt  vége,  mikor  Pázmány  a  plébánosoknak  meg- 
parancsolta, hogy  beszédeikkel  a  szószékről  egyre  figyelmeztessék  és  intsék 
hallgatóikat,  hogy  közülök  senki  gj^ermekét  tanulás  vagy  kereskedés,  mes- 
terség vagy  nyelvismeret  végett  protestáns  helyre  ne  küldje. 
Akathoukus  Mert  Pázmány  lángeszének  egész  tisztaságával  látta  be  a  helyzetet, 

ViSSZAhfttÁS 

kezdete:     ismerte   föl  az   eszközöket:    s  acél-akaratának    egész    szívósságával   eg}' 

r  orff ach  Ferenc  , 

eletén  keresztül  dolgozott  annak  megfordításán,  ezek  teljes  kihasználásával. 
A  mióta  a  pozsonyi  országgyűlésen  a  jezsuiták  érdekeit  a  magyar  nemesi 
és  rendi  jogok  örve  alatt  oly  hathatósan  védelmezte:  ő  volt  a  katholikus 
visszahatásnak  ForgAch  Ferenc  alatt  sugallója,  később  vezetője,  halála  után 
lelkesítő  példája.  Forgách  Ferenc  hatalmas  érsek  ugyan,  kinek  méltósága 
díszével  családja  fénye  olvad  össze,  vallásossága  erélyével  grófi  büszkesé- 
gének követelése  egyesül :  de  inkább  uralkodni,  mint  alkotni  képes.  Az  5 
érdeme  a  katholikus  visszahatás  első  szervezése,  még  inkább  a  Pázmány 
tehetségeinek  első  méltatása,  mert  a  nagy-szombati  zsinat  1611-ben  minden 
bizonynyal  az  ő  befolyására  vezethető  vissza,  ha  a  Forgách  nevéhez  fűződik 
is.  Iránya  legalább  a  Pázmány  szellemére  vall :  hisz  a  plébánosok  hiányának 
pótlása,  elégtelen  tudományának  javítása,  egyházi  fegyelmének  és  erkölcsi 
életének  emelése  mindig  az  ő  törekvéseinek  körébe  tartozik.  Ez  a  zsinat 
kétségtelenül  az  ő  sugalmazására  folyamodik,  a  magyar  lelkészek  csekély 
számára  és  a  föpapok  szegénységére  való  tekintettel  és  hivatkozással,  a 
pápához,  hogy  engedje  meg,  mikép  a  gréci,  bécsi,  oknüci  és  prágai  pap- 
nevelő házakban  3 — 3,  a   római  német  kollégiumban  évenkint  12  raagj'ar 


Digitized  by 


Google 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


253 


növendéket  képeztethessen;  de  a  folyamodás  sükeretlen  marad;  mi  a   régi 
egyház  érdekéből  annál  sajnálatosabb  volt,  mert  a  katholikus  ifjak  külföldi 
egyetemeket  a  hitújítás  óta  úgyis  alig  látogattak;   csak   Pázmány   tanár- 
kodása korában  jelent  meg  a  gréci  egyetemen  több  magyar  hallgató,  1604-t61 
1608-ig,    négy  esztendő  alatt  összesen   tíz,  egynek  kivételével  az  is  vala- 
mennyi jezsuita  újonc.    Pedig  Magyarországon    számbavehető    papnevelő 
házuk   nem   létezett.    Hiszen  még   Pázmány   érsekségének  kezdetekor    is, 
1616-ban,  egyedül  Gj^őrött,  Nyitrán  és  Nagy-Szombatban  állt  efféle  intézet, 
de  kevés  iQú  számára;  a  mellett  sem  a  tridenti  zsinat  követeléseinek,  sem 
a  kor   igényeinek    meg  nem    feleltek,  a   Bethlen-mozgalmak    alatt    pedig 
szüneteltek  vagy  teljesen   megszűntek ;    úgy  hogy  Forgách    kezdeménye 
szinte  meghiúsiílt,  s  a  visszahatás  egész  célja  és  feladata,  tervezetében  és 
végrehajtásában,   PAzMÁNvra   szállt,   ki   felekezeti  küldetésében  lelke  őszinte 
elfogódásával  nemzeti  kül- 
detést látott,  s  annak  köte- 
lesség-érzetét ennek  felelős- 
ség-érzetével emelte  fölebb 
és  engesztelte  meg;   nem- 
csak beszélt,  de  tett ;  legelső 
volt  a  szószéken,   az  isko- 
lában  és  sajtóban,  senki 
jobban  emberöltőjében  ná- 
lánál  nem   értette  és  nem 
méltatta  egyiknek  is  becsét ! 
A  szószék  szaporítása,  az 
iskola  alapítása,  az  irodalom 
fejlesztése,  a  régi   egyház 

védelme,  küzdelme,  diadalma  volt  nappali  álma  és  éjjeli  álmatlansága ;  s  ép 
oly  nemes  lelkesedéssel,  mint  nemes   áldozatkészséggel   alkotott   mindenütt. 

Ismételve  hangoztatta  mind  a  király,  mind  a  pápa  előtt,  hogy  a  P^m*ny  P«ter 
magyar  katholicizmusnak  égető  baja  a  papok  hiánya,  az  eretnekség  e  miatt 
harapózott  el;  mert  a  hol  tíz  kellene,  egy  is  alig  található,  ki  rend  szerint 
tudatlan,  nem  egyszer  erkölcstelen,  az  emberi  tisztesség  ellenére  vadházas- 
ságban él  vagy  az  egyházi  törvények  ellenére  megesküszik  asszonyával: 
ennélfogva  biztos  számítással  fogott  az  állapot  javításába  és  következetes 
kitartással  teljesen  helyrehozta  azt  Mindenek  előtt  újra  szervezi  a  pap- 
nevelést Nagy-Szombatban,  hol  az  érseki  intézettel  csakhamar  a  káptalani  is 
versenyre  kél  a  lelkészek  kiképzésében;  majd  megalkotja  a  bécsi  Páz- 
máneumot,  mely  ma  is  virágzik,  eleinte  nem  annyira  tudós,  mint  inkább 
erényes  papok  kitanítására,  mert  úgy  az  érseki  megyében,  mint  egész 
Magyarországon  főleg  nagyszámú  áldozó-papokra  van  szükség ;  azért  mielőbb 
megengedi,  hogy  saját  költségükön  más  főpapok  is  oda  járathassák  növen- 
dékeiket ;  aztán  kieszközli,  hogy  a  római  német  kollégiumba  a  magyar  ifjak 


A  Pázmáneum  Bécsben. 


Digitized  by 


Google 


254 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


minél  többen  és  minél  könnyebben  juthassanak  be,  fölvételi  vizsgálat  nélkül 
mindazok,  kiket  az  érsek  alkalmasoknak  ítél;  mert  úgyis  csak  a  jelesebb 
tehetségeket  küldi  az  örök  városba,  hogy  a  kathollcizmus  nagy  emlékeinek 
és  nagy   intézményeinek   behatásai    közt   magasabb  hivatásra  érlelődjenek. 


Lippay  György  esztergomi  érsek. 

Általában  mindent  elkövet  az  egyházi  szószék  ellátására,  a  régi  vallás  régi 
fényének  és  papi  rendjének  emelésére,  a  király  és  pápa  segítségével ;  még  a 
főpapi  hagyatékok  lefoglalásától  sem  retten  vissza,  csakhogy  a  lelkészi  neve- 
lésnek minél  tetemesebb  és  szilárdabb  alapot  vethessen.  S  minő  eredménynyel  ? 
Bizonysága  lehet,  hogy  a  nagyszombati  intézetnek,  mely  1622  óta  állt 
újólag,   1633-ig,  egy  évtized  alatt,  95  növendéke  vette  föl  az  eg>'házi  ren- 


Digitized  by 


Google 


A  RATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


255 


deket,  hogy  a  bécsi  Pázmáneumban,  mely  1624-ben  12  ifjúval  nyilt  meg, 
1633-ban  már  50,  s  csakhamar  62  kispap  tanúit;  bizonysága  lehet,  hogy 
Pázmány  három  foesperességének,  a  pozsonyi,  sárvári  és  nyitrainak  terü- 
letén 1635-ben  már  több  áldozó-pap  működött,  mint  húsz  esztendővel  azelőtt 


Szelepesényi  György  nyitrai  pQspök,  utóbb  esztergomi  érsek. 

egész  érseki  megyéjében,  sőt  szinte  egész  Magyarországon:  Róma,  Bécs, 
Nagy-Szombat  oly  szaporán  eresztette  a  maga  rajait;  bizonysága  lehet, 
^ogy  egyenes  befolyása  következtében  a  katholikus  fiatalság  külföldi  isko- 
lázása is  nagyot  lendűlt.  1616-tól  1637-ig  csak  a  gréci  egyetemen  83 
magyar  hallgató  fordult  meg,  kiknek  nagyobb  része  hasonlókép  az  egyházi 
pályára  készült.  Pedig  el  kell  ismernünk,  hogy  bár  mindenek  fölött  a  viszo- 


Digitized  by 


Google 


256  A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 

nyok  szükségleteire,  a  számra,  igen,  a  számra  tekintett:  de  a  főesperesi 
látogatások  elrendelésével,  a  megyei  és  tartományi  zsinatok  szervezésével, 
a  vallás-erkölcsi  élet  emelésére  is  végtelenül  üdvösen  hatott  Mert  baine 
az  uralkodó  főpappal  a  hittérítő  apostol  egyesűit,  a  ki  jól  tudta,  hogy  a 
betűbe  a  lélek  önt  szellemet,  hogy  az  igazi  vallásosságot  csak  a  lángoló  buz- 
góság élesztheti  és  erősítheti ;  hogy  a  papok  tisztasága  a  hívek  tisztaságának 
tükre  és  botrányos  viselkedése  azok  megbotránykozásának  köve,  a  mi  amaz 
éles  összeütközések  korában  nemcsak  kihívó,  de  egyenesen  megrontó  volt : 
azért  ügyekezett  irtani  á  gyomot  Erényes  és  munkás  papi  tábort  óhajtott 
teremteni,  hogy  minden  áldozó-pap  példájával  vonzzon,  ékes-szólásával 
hódítson:  a  visszahatás  lelkes  és  elszánt  harcosa  legyen! 
'roSödéSs*?  ^  jezsuiták  az  ő  legkitüntetettebb  kedvencei,  mert  azok  legfáradhatat- 

lanabb  munkásai.  Még  a  mikor  rendjökbe  tartozott,  sugalmazta  Forgáchnak 
a  nagyszombati  kollégium  eszméjét,  szorgalmazta  Rómában  annak  keresz- 
tülvitelét; később,  a  mikor  kötelékeiből  feloldva  már  az  érseki  széken  ül, 
ugyanazzal  a  becsüléssel  és  ragaszkodással  van  irántok.  Ismeri  szerveze- 
töket,  míveltségöket,  elszánásukat,  eszélyöket  és  önfeláldozásokat;  igazi 
harcoló  tábor :  papok  és  tanítók,  hősök  és  vértanúk,  lovagok  és  cselszövök,  a 
mint  szerepök  követeli,  céljok,  a  protestantizmus  leverése  és  a  katholicizmus 
fölemelése  érdekében.  Ott  szerepelnek  szemkápráztató  fényes  templomaikban, 
mesteri  ékesszólással  a  szószéken,  alázkodó  áhítattal  a  gyóntató  fülkében, 
ott  az  iskolákban,  alapos  tudománynyal  és  mindennemű  szórakoztatással; 
ott  küzdenek  a  legfenyegetettebb  helyeken,  legkockázatosabb  veszedelmek 
között :  győzni  vagy  elhullani  egyaránt  erősek ;  ott  pompáznak  a  fejedelmek 
és  főurak  kíséretében,  s  ott  settenkednek  a  léha  pazérok,  mint  a  Thúrzó- 
testvérek  oldalán,  kik  nagy  elődeik  nevére  oly  méltatlanok  voltak,  ott  a 
vigasztalásra  szoruló  özvegyek,  a  brandenburgi  Katalinok,  Pugger  Máriák, 
Pálffy  Katák,  Báthory  Zsófiák,  a  Bossányi  és  Erdődy  Zsuzsannák  termeiben. 
A  visszahatás  még  Pázmány  vezérlete  s  a  világi  papság  szaporodása 
mellett  is  csak  ezzel  a  mindenre  kész  sereggel  haladhatott  sükeresen.  Alig 
létesül  első  iskolájok,  mint  tanítók  és  térítők  csodás  sükert  érnek  el. 
Két  esztendő  múlva,  1618-ban  már  800-ra  rúg  tanítványaik  száma,  már 
százakat  visznek  a  katholicizmus  kebelébe;  mert  a  tanító  kar  mellett 
egyszerre  a  térítő  raj  is  megjelenik.  Nagy-Szombatban  rend  szerint  40 — 60 
jezsuita  lakik,  kik  köröskörűi  messzi  vidékeket  bebolyganak ; .  s  a  nagy- 
szombati ház  mintájára  Pázmány  egymásután  alapítja  a  pozsonjri,  szathmári, 
szepesi  házakat,  mert  meggyőződése  szerint  csak  az  iskolák,  a  jezsuita 
iskolák  által  lehet  a  vallást  régi  virágzására  juttatni ;  végre  a  középoktatás 
kiegészítéseként  megalkotja  a  nagyszombati  egyetemet,  melynek  ragyogó 
megnyitása  már  a  katholicizmus  diadal-ünnepe*  Lelkétől  lelkesülnek,  példája 
szerint  áldoznak:  grót  Drugeth  György,  ki  Ungvárt  és  Homonnán,  a  grót 
Althan-család,  mely  Komáromban,  Dallos  Miklós  győri  és  Lósy  Imre  ^ri 
püspök,  kik  Győrött  és  Gyöngyösön  áUítanak  a  jezsuiták  számára  iskolákat 


Digitized  by 


Google 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS  257 

Minden  új  intézet  üj  küzdő  csapat,  mely  láncolatosan  pusztít  á  protestan- 
tizmus hívei,  fiatalok  és  öregek  soraiban,  mert  a  tanítók  és  térítők  fonton 
forrva  és  qőttön  növekedve  a  magyarországi  és  erdélyi  föld  minden  vonalain 
fel-felvillannak. 

Mert  a  visszahatás  lelke  Pázmány  lángszellemének  kialudtával  el  nem  t^jcszkedése 
lobban,  utódai  Lósy,  Lippay,  Szelepcsényi,  Széchenyi,  kiket  a  katholicizmus 
élet-harcának  vezetésére  maga  nevelt,  érseki  székével  öröklik  hagyományait 
is,  s  a  jezsuita  iskolák  egész  sorozatát  szervezik :  Lippay  Trencsénben  és 
Rozsnyón,  Szelepcsényi  Lőcsén,  Selmecen,  Szakolcán  és  Zsolnán,  Széchenyi 
Budán,  Egerben,  Kőszegen,  Esztergomban  és  Pécsett;  mellettök  vetekedő 
buzgósággal  és  áldozattal  az  egyházi  és  világi  nagyok  létesítik:  mint  gróf 
Draskovics  György  győri  püspök  a  nyitrai,  Matyasovszky  László  nyitrai 
püspök  az  eperjesi  és  nagybányai,  Báthori  Zsófia  a  kassai  és  pataki, 
Báthori  István  a  kolozsvári  és  nagyváradi,  Apor  István  a  brassai,  szebeni 
és  gyulafehérvári  intézeteket,  Kisdi  Benedek  egri  püspök  a  kassai  egyetemet, 
hogy  másokat  ne  emlegessünk.  Mind  e  helyek,  melyeket  kiemeltünk,  valódi 

hadi  terv  szerint,  ügyes  számi- 

tással  és  következetes  kiviteUel, 
ügy  vannak  kiválasztva,  hogy  a     \ 
kathoiíkus  támadást  egyenesen  a     1 
protestantizmus  vidékeire,   népe-     ' 
sebb  városaiba  vigyék  be,  hogy     | 

azt  romboló  erővel  nyomják  el.  AÜiiic»rpét7r7eVaüiró^I 

S  egészen  addig,  a  míg  a  derék 

és  hazafias  kegyes  tara'tó-rend  nálunk  meg  nem  honosodik,  az  összes 
katholikus  intézeteket  a  jezsuiták  vezetik:  1688-ban  már  29  középiskola 
és  2  egyetem  van  kezökön,  az  összes  papnevelő  házakkal,  melyek  közül 
még  feloszlatásukkor  is  tizenkettőben  működnek.  S  mind  e  telepek  tűzfész- 
keiből égő  veszedelmet  visznek  az  új  egyház  szorongatott  hajlékaira. 

íme,  a  visszahatás  törtetve  tör  minden  évtizeddel  tovább,  mert  az 
ország  megtelik  jezsuitákkal,  küzdő  táboruk  futosó  őrszemeit  mindenfelé  el 
a  határokig  terjesztik.  Vélök  és  általok  a  sajtóban  is  megzajosül  az  élet, 
mert  Pázmány  lángeszével  és  tüneményes  munkaerejével  az  irodalmat  is 
célzatainak,  eszméinek  szolgálatába  veszi :  több  mint  harminc  művel  gazda- 
gítja. Korszakos  szelleme  uralkodik  a  század  összes  hitvitáin.  Mert  társai: 
Balásfí  és  Lépes,  Veresmarti  és  Sallai,  Hajnal  és  Vásárhelyi  csak  az  ő 
szárnysegédei;  követői:  Sámbár,  Kiss,  Stankovics,  Szentiványi  csak  az  6 
fegyvereivel  küzdenek  tovább.  A  buzgósági  művek  példánya  az  ő  Imád- 
ságos könyve,  az  egyházi  beszédek  mintái  az  ő  Prédikációi,  a^  vitázó  okok 
és  érvek  tárháza  az  ő  Kalauza.  A  katholikus  irodalom  az  ő  szelleméből 
táplálkozik:  föllendül  és  felvirágzik.  A  szükségletet  már  nem  elégíti  ki  az 
egyetlen  nagy-szombati  nyomtató  műhely :  egymásután  keletkezik  a  pozsonyi, 
kassai  és  csiki   sajtó,   sőt   Kolozsvártt  és  Lőcsén  is  nyomatnak   katholikus 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  17 


dtr^J^^ 


Digitized  by 


Google 


258 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


A  protestantiz- 
mus állapota 


«^^    ■^^i_^^f_^& 


könjrveket;  Bécs,  Gréc,  Prága  pedig  tömegesen  készíti  és  küldözi  be  őket 
s  a  megújhodó  magyar  katholicizmus  támogatásában  Pottendorf  is  közre- 
működik. 

A  katholikus  visszahatás  szívós  számítással  és  kemény  küzdelemmel 
nyomült  ugyan  minden  vonalon,  szószéken,  iskolában  és  sajtóban  elé:  de 
az  erejebíró  magyar  protestantizmus  a  papok  erkölcsi  befolyásától,  a  tanítók 
tudományterjesztésétől,  s  az  írók  elvi  vitájától  még  össze  nem  romlott 
volna.  A  Bethlenek,  Rákócziak,  Rhédeyek,  Telekiek,  Hartaiak  és  Petneházi 
Király  Annák   s   annyi   más   fo  és  köznemes   még   mindig  nagy  számmal 

képeztették  a  német,  helvét,  belga 
és  holland  egyetemeken  a  pro- 
testáns ifjakat,  kik  visszatérve 
koruk  míveltségének  színvonalán 
képviselték  felekezetöket,  teljesí- 
tették mint  prédikátorok,  profesz- 
szorok  és  vitatkozók  hivatásszerű 
kötelességöket.  Sem  szellemök, 
sem  tudományuk,  sem  harci  ked- 
vök  a  hetvenes  évekig  nem  csök- 
ken :  templomaik  ép  oly  népesek, 
iskoláik  ép  oly  híresek,  mint  a 
katholikusokéi ;  nyomtató  műhe- 
lyök  pedig  még  mindig  több, 
irodalmok  még  mindig  gazdagabb 
és  mozgalmasabb.  Vagy  hivat- 
kozzunk-e Magyari  Isivdnrsi, 
ki  ép  oly  naiv,  megható  hangon 
beszél,  mint  Veresmarti;  csakhogy 
a  míg  ez  a  maga  lelke  vésze- 
sétől ijedez,  addig  az  az  egész 
magyar   nemzet    romlása    miatt 


PÁZMÁNY  PETER^ 

NEK,  ES1T£RGAMI  ULSEKe 

*NEX  «ET  KÓNYVBTSKBIRB, 

M  E  L  ITE  L  E  T 

AZSZEMTIRASROLE^ 

•s  AayifcM-  egyhttfol  íit, 
BI H  ARVAR^MEGYENEK 

OnfirŰTln*  M  DC  ZZVI.EÍCca. 
dd^nlÍDOCtacolt. 


DJ!BRECZBNBBN» 

NyomcutaiottRliBDA  PtTt».afcal, 


«^^    «^^    «^^     ^iSS^ 


PécBváradi  Péter  vitairatának  címlapja.  (1629.) 


szorong.  Ugy  áll  ott  a  két  század 
között,  mint  a  kiben  a  múlt  babonás  hite  és  a  jövő  kutató  felvilágosodása 
egyesül.  Senki  se  hisz  jobban  nála  az  isten  közvetlen  vezetésében,  vallásának 
igazságában ;  rajongó  mély  felekezetességből  hirdeti,  hogy  az  ország  minden 
romlásának  oka  a  katholicizmus  bálványozása  és  erkölcstelensége.  Vagj' 
hivatkozzunk-e  Alvinczi  Pélerre,  ki  a  vékony  tudományú  jezsuita,  Menander 
Pistolocius  képében  ép  oly  elmésen  és  hatásosan  kezeli  a  csípő  és  maró  gúny- 
nak, a  3zíneskedő  és  pellengérező  magasztalásnak  fegsrvereit,  mint  Pázmány 
az  együgyű  prédikátor  álcájában  ?  Az  észbeli  okok  és  tekintélyi  hivatkozások 
ugyanoly  bőségével  rendelkezik,  a  magyaros  szólások  és  közmondások 
ugyanoly  csattanósságával,  és  a  logikának  ugyanazzal  a  syllogismusokban 
és  alternatívákban  mozgó  kérlelhetlen  következtetéseivel.  Vagy  hivatkozzunk-e 


Digitized  by 


Google 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


259 


Szenei  Molnár  Albertem,  kivel  a  vallásos  költészet  művelői  közül  katho- ^'°*"**"^  ^^^^ 
likus  körből  senki  nem  mérközhetik?  Zsoltárainak  versbeli  változatossága, 
kifejező  érzelmessége  ma  is  megkapó,  pedig  századok  óta  zengnek.  Vagy 
hivatkozzunk-e  Melotai  Nyilas  Istvánra,  kinek  szívét  ép  oly  mélyen  érinti 
a  hívek  lelki  üdve,  mint  Lépes  Bálint  nyitrai  püspökét,  hiszen  nemcsak 
maga  irtogatja  a  ves2:edelmes  tévelygések  és  hamis  vélekedések  kárhozatos 
tövises  bokrait,  de  utódjainak  is  örökül  hagyja?  Ha  fölmelegszik,  erős 
érzéstől  rezdül  hangja,  s  gondolatait  párhuzamos  tagolattal,  mintegy  a  biblia 
stíljének  szellemében  fejti  ki,  a  míg  a  sok  bizonyság,  értelmezés  fejtegetés, 
magyarázat  el  nem  nyomja;  Lépesnél  bizonynyal  derekabb  tehetség.  Vagy 
hivatkozzunk-e  Pécsvárádi  Péterre,  ki  a  protestáns  Biharvármegyét  oly  élesen 
és  hathatósan  oltalmazza  Pázmány  ellen,  ki  mint  »a  haszontalan  tyúk  kotko- 
dácsolásával,  a  mérges  kigyó  süvöltésével :  ügy  árulja  el  magát  írásával «. 
Pécsvárádi  előbb  szóval  a  templomban,  aztán  tollal  hosszü  munkájában  végig 
megyén  az  érsek  két  rövid  könyvének:   A  szentirásrul  és  az  anyaszent- 

egyházrul,  minden  tételén ;       

tudása  nagy,  alapossága 
meglep,  sőt  részletességével 
sokszor  fáraszt:  de  szó- 
kimondó élessége,  csattanó 
érvelése,  férfias  és  komoly 
bátorsága  nem  méltatlan 
ellenfélnek  mutatja.  Vagy 
hivatkozzunk-e  Pósaházi 
Jánosra  és  Matkó  Istvánra, 

kik  ép  oly  szilaj  természetek,  mint  Balásfi  Tamás  és  Sámbár  Mátyás,  ép  oly 
leleményesek  és  csüfondárosok  a  csatározásban  és  bántalmazásban ;  s  ép  oly 
fejedelmi  pazarsággal  osztogatják  azokat  a  címeket,  a  melyeket  nem  szokás 
a  leveles-tárba  az  örökösök  számára  eltenni?  Tehetségükben  is  van  annyi 
él,  nyelvökben  is  van  annyi  erő;  kivált  Pósaházi,  ki  örökké  vetélkedik  és 
m^  nem  árul  Mátyás  pappal,  tömöttség  és  fordulatosság,  s  a  gondol- 
kodás és  előadás  energiájára,  jóval  fölebb  emelkedik.  Vagy  hivatkozzunk-e 
Komáromi  Csipkés  Györgyre  és  Tótfalusi  Kiss  Miklósra,  kiknél  több 
szeretettel  Káldy  György  sem  foglalkozott  a  biblia  fordításával?  Vagy 
hivatkoz2:unk-e  Czeglédi  Istvánra,  annyi  magvas  munka  szerzőjére,  ki  a 
dolgos  virrasztástól  időnek  előtte  galambőszszé  lesz,  s  hitének  áldozataként 
vértanúságot  szenved:  de  a  míg  él,  mint  a  jó  őrálló,  egyre  vigyáz  és 
csatáz  ?  Érdekes  és  jellemző  hatás,  hogy  a  protestáns  írók,  mint  Czeglédi  is, 
a  lángeszű  érseket  még  mindig  előveszik,  szembe  nézik,  heves  és  személyes 
harcba  hurcolják,  intik,  feddik,  korholják,  szemrehányásokat  zúdítnak  fejére, 
mint  élőnek;  a  mikor  már  rég  nem  felelhet  vissza,  mert  epigonjai  csak  az 
ő  fegyveres  házából  veszik  fegyveröket:  így  ezt  a  tárházat  törekszenek 
tönkre  tenni;   de   ezzel  magok  is  közreműködnek  abban,  hogy  a  Pázmány 

17* 


Medgyesi  Pál  névaláírása. 


Digitized  by 


Google 


260 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


OV  ERELA    MAGYAR^ 

HVNCARlifi.     ,(llo.OK$Z^CJ^. 

A  M  VN«  »VNT. 

proh«JoIor,cenv 


pora ,  in  quibus 
111 


A  visszahatás 
eszközei 


elsősége  már  korában  megállapodjék.  Czeglédi,  a  mint  első  életírója,  Köleséri 
Sámuel  mondja,  nem  emberi  agyaskodással  vagy  találmányokkal,  hanem  a 
szentírással  támogatja  az  igazságot  s  az  egyházi  atyák  ismeretével  harcol, 
mert  az  ellenséget  a  saját  fegyvereivel  akarja  meggyőzni.  Különben  stílje, 
a  hol  fölhevül,  érzelmes  és  hatásos,  de  a  szüntelen  való  hivatkozások  miatt 
sokszor  töredékes  és  egyenetlen.  A  mi  nála  hiányzik,  a  szerkesztő  és  író 
műgondja,  mely  nemcsak  a  jól  tagolt  szerkezetet  terveli  ki,  hogy  a  részek 
arányai  tetszetősek  és  összhangzatosak  legyenek:  de  arra  is  ügyel,  hogy  a 
részekbe  minden  darab  simán  kidolgozva  jusson  bele.  Vagy  hivatkozzunk-e 
Séiyei  Balog  Istvánvei,   az   ötletes  prédikátorra,   Gelei  Katona  Istváncdi,  a 

nagyeszű  püspökre,  kinek  ren- 
geteg tudományánál  csak  vas- 
kalapja volt  nagyobb,  Medgyesi 
Pálra.,  e  nemes  és  felvilágoso- 
dott szellemre,  kinek  minden  írása 
a  tanulmány  és  hangulat  ter- 
méke. Pápai  Páriz  Ferencre,  e 
békülékeny  lélekre,  ki  a  meg- 
nyugvás hirdetője? 

A  protestánsoknak  nincs 
ugyan  oly  uralkodó  vezérszelle- 
mök,  mint  Pázmány,  kinek  párja- 
ritkító termékenysége  szellemi 
tehetségein  kívül  anyagi  eszkö- 
zeiben is  gyökerezik,  mert  nem 
kénytelen  előbb  Maecenást  fogni, 
mint  a  szegény  *  prédikátorok : 
kinek  szavai  súlyához,  művei 
tekintélyéhez  minden  érdemök 
mellett  az  is  jelentékeny  nyoma- 
tékot ád,  hogy  az  ország  herceg- 
prímása, a  király  legelső  taná- 
csosa és  az  egyház  bíboros  főpapja;  de  vannak  elegen,  kik  széles 
tudománynyal,  zamatos  nyelvvel  és  magyaros  stíllel  bírnak,  érdemes  ellen- 
felei Pázmánynak  és  társainak. 

Más  eszközök  azok,  a  mikkel  a  visszahatás  teljes  diadalmat  aratott. 
A  szószék,  az  iskola,  a  sajtó  csak  megingatta  az  erejebíró  magyar  protes- 
tantizmust: a  király,  a  katonaság,  a  földbirtokosság  verte  le,  a  jezsuitaság 
sugalmazásai  szerint.  Nem  fordulunk  sem  a  Magyarország  Panaszához, 
sem  a  Jezsuita  Páterek  titkaihoz,  hogy  a  támadás,  üldözés,  mesterkedés 
annyi  nemét  jellemezzük,  mert  hiszen  annak  riadó  jajja,  ennek  kavargó 
gyűlölete  fölötte  sötéten  színez:  hanem  csak  a  történeti  tények  mellett 
maradunk.  Már  Forgách  nem   egyszer  követett  el  visszaélést,  hogy  a  régi 


>Scanvad. 

í  UJD  faodű  Mar.  MJHI^^^ir^ 

tyrem  i  vivimortuis ,  flunnr-  a*m .  fianf, 

t^l  YÍVi<,iHYÍdffBP*'^"**'i  ob  ■■4"^'*  in^«  u  MM  íz  liM* 

efTeraum  SauiK  flDabiiain,&  ^^  i,iiyWhnB.k  ,  ai  «w 

ódium  crga  gett*  bumanam ;  Mf huk  oabcn  acaia^jthia 

Qí.iqüantomagii»id«.y.  ^Xí'g!^;^''^^, 

eztTtfliuma;  advencum  iudi-  liknak  vig*f ,  ti  u  iiíi* 


OlXinCS  ingem)  VireS  expcdlC  ,    mk  mSmkn  crci*i.  ki  becxikiiTa, 

inodo  caelum  temt ,  terram   cm*  h»gr  ixfgiwi  rt"r»dei,^ 
e«Io,i»iíce«,omntmdifci    Eííll'iai^^^ 

&i , «  ax  K«cl 


Dlinam ,  móres  honcftos,pu-  ^g^Krkimii  j 

blkaoitt  Chríaünicatis  pácé  fttii^k4«*-íw«bckcftg4«to 

&  cranqailicacem^qaontino*  ^  {,, JlbotMiaffa.- 
doKUfbaccporsxL 


Az  eisó  lap  Alvinczi  Péter  Magyarország 
panaszából  (1620.) 


Digitized  by 


Google 


A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


261 


egyházat  istápolja,  mint  az  1604-iki  hírhedett  XXU-ik  cikkely  betoldása  ^  P^°j««^^';««*' 
által,  már  Pázmány  nem  egyszer  élt  a  fogással,  hogy  maga  helyett 
egyenesen  a  királyt  léptette  sorompóba,  mint  a  pozsonyi  protestánsok  ellen, 
hiszen  a  nemzeti  küzdelmek  a  vallásos  sérelmeket  mindig  lobogójukon  viselik, 
s  már  Alvinczi  1620-ban,  Magyarország  Panaszdbein  olyannak  festi  az  időt, 
hogy  az  élők  megirigyelhetik  a  holtakat,  mert  a  templomok  elfoglalása, 
papok  elkergetése,  keresztelések  és  temetések  eltiltása  gyakori  dolog;  már 
Szenei  Molnár  a  Bekeczi  új  templom  felszentelésében  panaszosan  írja,  hogy 
az  igaz  hívőknek  a  Krisztus  kereszt-zászlója  alá  kell  sorakozniok  és  a  világ 
fejedelme  ellen  kell  csatázniok  és  viaskodniok :  de  a  visszahatás  a  hetvenes 
évektől  fogva,  a  bécsi,  nikolsburgi  és  linci  békekötések  és  királyi  eskük 
ellenére,  rombol  a  protestantizmus  alkotásai  közt.  A  mikor  a  szerencsétlen 
Wesselényi-Nádasdy-mozgalmat  vérbe  ölik:  a  király,  a  zordon  I.  Lipót, 
szabad  kezet  enged  katonáinak  és  jezsuitáinak  a  protestánsok  irtására,  s  a 
Caraflfák,  Cobbok,  Spankauk,  Rothalok,  Volkrák  az  idegenek  vérgyűlöletével 


Szelepcsényi  GyOrgy  névaláírása. 


a  magyarok  iránt,  rohanják  meg  a  protestánsokat,  veszik  el  erőszakosan 
iskoláikat  és  templomaikat,  vagy  a  földbirtokosok  üldözik  el  a  tanítókat  és 
papokat  a  földesúri  jogok  örve  alatt. 

íme,  Eperjesen  1673,  március  10-én  Volkra  tábornok  az  egri  püspök 
és  jezsuiták  kíséretében,  éjjel,  fáklyák  világánál  rohammal  foglalja  el  a 
főiskolát  és  templomokat.  A  tanárokat  és  lelkészeket  száműzik  és  esküvel 
kötelezik,  hogy  Magyarországra  többé  vissza  nem  térnek,  hacsak  nem 
katholikusokul ;  még  a  készülődésre  is  csak  két  napot  hagynak  nekik. 
Pozsonyban,  1672-ben,  rendszeres  támadással  és  vívással  ragadják  el  a 
tanintézetet  és  egyházakat,  a  rektort  és  konrektort,  kik  a  tanulókat  ellen- 
állásra tüzelik,  megkötözik  és  számkivetik.  Sopronban  1674-ben  simábban, 
a  királyi  fiskussal  kötött  szerződés  szerint  veszik  el  a  főiskolát,  templomokat, 
egyházi  birtokokat  és  javadalmakat/  legalább  kegyeimül  élni  és  futni  eresztik 
a  tulajdonosokat.  Sáros-Patakon  Báthori  Zsófia  a  földesüri  jogok  címén 
adja  át  a  jezsuitáknak  a  Rákócziak  örökét,  a  híres  kollégiumot,  összes 
vagyonával,  s  a  tanárok,  Pósaházi  János  és  Buzinkay  Mihály,  vándorbotot 


Digitized  by 


Google 


262  A  KATHOLIKUS  VISSZAHATÁS 


vesznek  kezökbe,  s  a  tanulókkal .  büjdosásnak  indulnak  Debrecenbe,  majd 
Gyula-Fehérvárba,  hol  mint  pataki  iskola  működnek  tovább,  legalább  a 
nevöket  megőrzik.  Pápán  Eszterházy  Pál,  az  uj  birtokos  katonai  karhata- 
lommal kergeti  ki  a  protestánsokat  iskolájokból,  templomukból,  papi  lakaikból, 
s  minden  jószágukból,  egyszerre  több  mint  600  lakos  hagyja  el  a  várost. 
Váradon  a  török  megvétel  dülásában  pusztul  el  a  jeles  tanintézet  és 
züllik  el  népe. 

A  jezsuiták  a  király  engedelméből,  a  földesurak  támogatásával  járnak 
faluról  falura,  s  a  protestáns  főiskolák  után  a  protestáns  templomokat  szedik 
el.  Mi  van  még  hátra?  Szelepcsényi  György  prímás  1673-ban  Majláth  Miklós 
ügyigazgató  vádjára  a  bányavárosok  kerületéből  minden  protestáns  papot 
helytartói  széke  elé  idéz;  megjelen  ott  33  közülök,  kiket  halálra  ítélnek, 
míg  a  királyi  kegyelem  száműzetésben  vagy  lemondásban  ád  nekik  mene- 
déket; 1674-ben  pedig  vértörvényszéke  elé  szólítja  az  összes  protestáns 
papokat  és  tanítókat:  s  300-nál  többen  mennek  szembe  a  veszedelemmel. 
Megindul  Czeglédi  István  is,  összetörve,  betegen,  híveinek  zokogása  közt 
és  megérkezik  hoUan,  Még  Szelepcsényi  és  Majláth  is  összedöbben:  de  a 
többi  iránt  nincs  irgalom  szívökben.  Vagy  le  kell  mondaniok,  vagy  börtönbe 
kerülnek,  aztán  61-en  gályarabok  lesznek,  hogy  Trieszt  és  Nápoly  terhes 
hajóit  húzzák,  s  ínségben,  keserűségben  énekeljék  a  vértanúk  dalát.  Szó, 
tanítás,  vitatkozás  elcsügged :  de  a  Thököly  és  Rákóczi  ágyúi  már  dörögnek. 


Digitized  by 


Google 


24.  Pázmány  ós  köre.' 

I  öRTÉNELMüNK  KÖNYVÉNEK  GYÁSZLAPJAI  AZOK,  melyek  a  vallási  harcok 
eseményeit  beszélik  el.  De  a  sötét  árnyék  mellett  azokon  sem 
hiányzik  a  világosság  derűje.  Az  ellentétes  vallási  felfogások 
súrlódásából  a  szilárd  meggyőződések  lángja  csap  föl,  és  az. 
eszményekért  való  hevűlés  melege  terjed  szét;  így  tehát  az  emberiség 
haladásának  és  emelkedésének  mozgató  erői  fejlődnek.  E  mellett  a  vallási 
harcokban  a  tömegek  öntudatos  tényezők,  nem  pedig  (mint  más  mérkőzé- 
sekben) vak  eszközök  gyanánt  vannak  hivatva  részt  venni.  Ezért  a  vezérek 
a  szellemi  hatás  fegyvereit  kénytelenek  használni,  azokat,  a  miket  az  élő 
és  írott  szó  nyújt;  mindkettőnek  pedig  csak  a  tömegek  nyelve,  a  nemzeti 
nyelv  szolgálhat  közegül. 

Innen  van,  hogy  (miként  egyebütt)  nálunk  is  a  XVI.  és  XVII.  század 
folyamán  a  vallásfelekezetek  ádáz  harcának  nyomaiban  a  nemzeti  nyelv 
kifejlődésének,  a  nemzeti  irodalom  felvirulásának  vigasztaló  látványa  tárul 
föl.  És  jellemző,  hogy  az  a  férfiú,  ki  a  küzdelem  fegyvereinek  kovácso- 
lásában és  használatában  fölényét  kétséget  kizáró  módon  bebizonyította: 
a  diadalmas  hódító  babérjait  fűzte  homloka  köré. 

Ez  PAzmAny  Péter. 

őt  is,  mint  a  nagy  feladatok  megoldására  hivatott  egyéniségeket 
rendszerint,  a  körülményeknek  kivételesen  szerencsés  találkozása  készítette 
elő  hivatására. 

ősrégi  magyar  családból  származott.  (Szül.  Váradon  1570.  október  Pázmány  íqú- 
4-ikén.)  Atyja  Pázmány  Miklós,  biharmegyei  alispán,  és  anyja  is  Kálvin 
felekezetéhez  tartozván,  vallásukban  nevelték  őt.  De  a  mikor  az  apai  házhoz 
katholikus  mostohaanya  került,  ez  gyengéd  befolyásával  a  serdülő  gyer- 
mek lelkét  a  kath.  vallás  felé  kezdé  irányozni.  Csakhamar  hatalmas  szö- 
vetségest talált  Szántó  István  jezsuita  atyában,  ki  (1581)  mint  hithirdető 
jött  Váradra.  Ez  a  legmagyarabb  és  legharciasabb  jezsuita  szónoklataival, 
irodalmi   polémiáival   és   személyes   érintkezésével   nagy   hatást  gyakorolt; 

>  V.  ö.  e  sorok  írójának  két  monográfiáját :  Pázmány  Péter  és  hóra.  Budapest 
1867—1871.  Három  kötet.  —  Pázmány  Péter.  Budapest,  1886.  (A  Történelmi  Életrajzok 
illusztrált  kiadványa.) 


Digitized  by 


Google 


264 


pAzmAny  és  Köre 


annál  inkább,  mert  Báthori  István  barátságának  és  Rómában  nemzete  javéra 
kifejtett  buzgó  tevékenységének  varázsa  környezte.  Meghódította  a  tizenkét 


üll'i:lliIlLl.l!lü 

Pázmány  Péter  egykorú  arcképe. 


éves  Pázmány  Pétert  is,  ki  a  katholikus  vallásra  tért,  és  őt  Kolozsván^ 
kisérte,  hogy  a  jezsuita  kollégiumban  végezze  iskoláit.  A  jezsuita-rend  több 
kitűnősége   működött   itt,   kikben   a   fiatal   konvertita  rajongó  vallásossága 


Digitized  by 


Google 


PAZMÁNY  és  köre  265 


méltó  példányképeket  ismervén  föl,  ő  maga  is  tizenhét  éves  korában  a  rend 
tagjai  közé  vétette  föl  magét. 

A  hittudományi  tanulmányok  végett  elöljárói  Rómába  küldöttek.  A  RómáSfn"^é« 
vallásos  élet  gjrúpontjánál,  a  klasszikái  kor  emlékeinek  és  a  keresztyén  Grpcben 
művészet  remekeinek  légkörében  négy  esztendőt  tölthetett.  Tanárai  közé 
tartozott  Bellarmin  Róbert  is,  korának  legnagyobb  hittudósa,  a  kath.  egy- 
háznak a  protestantizmussal  vívott  küzdelmeiben  legünnepeltebb  vezérhar- 
cosa. E  szerint  gyermekéveitől  egész  addig,  míg  a  nyilvános  pályára  lépett, 
a  kiváló  férfiak  egész  sorozatával  állott  összeköttetésben,  kik  egyaránt 
alkalmasak  voltak  arra,  hogy  hatalmas  tehetségének  kifejlesztésében  közre- 
működjenek, és  arra,  hogy  jövő  tevékenységének  irányát  kitűzzék. 

Miután  négy  éven  át  a  gréci  egyetemen  mint  a  bölcselet  tanára 
működött,  1601-ben  visszatérhetett  végre  hazájába  és  neki  szentelhette 
szolgálatát.  Azért  küldetett  Magyarországba,  hogy  szónoklataival  az  egyház 
híveit  megerősítse,  az  elpártoltak  visszavezetésén  fáradozzék,  és  felvegye  a 
harcot  a  protestantizmussal,  mely  ekkor  minden  téren,  számarány,  míveltség 
és  politikai  süly  tekintetében  leszorította  uralkodó  állásáról  a  kath.  egy- 
házat. 

Mindjárt  alkalma  nyílt  erejének  megmutatására. 

Az  1602-ik  év  elején  Magyart  István  sárvári  lutheránus  prédikátortól  ^  JJi'eiSf 
könyv  jelent  meg,  mely  a  következő  címet  viselte:  Az  országokban  való 
sok  romlásoknak  okairól.  Abból  indült  ki,  hogy  a  kath.  vallás,  mint  hamis 
tanítás,  isten  haragját  és  boszüját  idézi  le  mindazon  országokra,  a  melyek- 
ben el  van  terjedve,  és  különösen  Magyarországra  is.  Forgách  Ferenc, 
nyitrai  püspök,  buzdításái'a  Pázmány  vállalkozott,  hogy  a  támadást  vissza- 
verje. A  radosnyai  püspöki  nyaralóban  töltött  néhány  hónap  elegendő  volt, 
hogy  megírja  Feleletéi  a  Magyart  István  Az  ország  romlása  okairól  írt 
könyvére.  Nem  elégedvén  meg  a  védelemmel,  támadólag  lépett  föl,  s  azt  a 
tételt  vitatta,  hogy  a  Luther  tanainak  terjedése  miatt  sújtja  isten  az 
országokat  csapásokkal. 

Ezen  első  irodalmi  föllépésével  kitűntette,  hogy  hosszú  külföldi  tar- 
tózkodása és  idegen  nyelven  folytatott  tanulmányai  közepett  nem  vesztette 
el  a  tiszta,  mondhatnók  ázsiai  magyarságnak  jellemét,  melyet  a  bihar- 
megyei nemesség  kiváló  mértékben  tudott  megőrizni;  nem  vesztette  el  a 
magyar  nyelvnek  azt  az  őserejét,  melyet  a  szülői  házból  egyedüli  örökség 
gyanánt  vitt  magával.  Olyan  erőteljesen  használja  a  magyar  nyelvet,  mintha 
a  Kőrös  partjáról  sohasem  távozott  volna.  Csorbítatlanul  birta  a  magyar 
nép  szellemének  képekben,  hasonlatokban  és  közmondásokban  felhalmozott 
dús  kincseit ;  a  magyar  nép  sajátságos  gondolat-  és  érzület-világának  mély 
ismeretét:  a  mely  tulajdonságok  szónoklatainak  és  iratainak  csodaszerű 
hatását  megalapítandók  voltak. 

És  szintügy  már  első  munkájában  teljesen  érvényesül  szigorú  logi- 
kájának   és  éles  dialektikájának   hatalma,  a  melyet   nem  gyengít  a  nehéz- 


Digitized  by 


Google 


266  PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


AZ  országok;- 

BAN    VALÓ    SOC    ROM: 

LASOK.NAC  OK.AIROL,  ES   AZOIO, 

BOL    VALO^MEG     SZ  AB  AdVLASNAC    ÍO 
modgiar^i*  moíian  vyonnan  írattatpt,  cs  focb^hs 
cmbcrckncc  írafokbol  fzcrcztctct  haft* 
nos  kőnyuctskc* 

MAGYARI  ISTVa'n  SÁRVÁRI 

Prxdícator  I^ÍtaI« 

Pfalmo  LXXXLv«rf:Xnr* 
Vaihaax^  en  nefemhalgatot  volna  engemet  y  et 
a^  Ifiatla^n  vtaimban  ián  volna,  nüuan 
femmetottem  yfolna  a^  8  ellen/egej^et ,  es  aí^ 
b  hahorgatoi  ellen,  fel  emíltem  ifolna  af^  en 
kf^met. 

NIOMTATTATOT  S^ARVARAT, 

az  Author  költf^cucl* 

MANLIVS   i/nOS    által. 

ANNO   M.  O,   C\U 


Magyar!  István  munkájának  címlapja. 


Digitized  by 


Google 


PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


267 


késség  és  túlterheltség.  Komoly  fejtegetéseit  a  güny  és  tréfa  élénkségével 
szakítja  meg.  A  hang  higgadtságát  természetesen  nem  várhatjuk  tőle; 
kíméletlen  személyeskedésein  nem  ütközhetünk  meg.  Ezen  kor  polémiáinak 
modorát  kellett  követnie  néki  is. 

Ettől   fogva   irodalmi   munkásságában   nem   állott   be   szünet  Habár  ^^SűÍíScsÍ^* 
1602  őszén   visszahivatott   Grécbe,   hogy   négy   éven   át   a   hittudományt 
tanítsa,  egy  nagy  latin  theologiai  iskolai  könyv   kidolgozásának  fáradalmai 
közepett,  mintegy  üdülést  keresve,  magyar  nyelven  írt  munkákkal  gondos- 
kodott honfitársai  legsürgetőbb  vallásos  szükségleteinek  kielégítéséről. 


quantiff  ríi/u 


^^tUiLfm 


i~t*JiJt 


A  gréci  egyetem  a  XVII.  században. 


Lefordította  Kempis  Tamásnak  Krisztus  követéséről  írt  elmélkedő 
könyvét  (1604),  melyről  állítják,  hogy  a  szentírás  után  a  legelterjedettebb 
nyomtatott  mű,  és  négy  század  óta  minden  keresztyén  népnél  közkézen 
forog.  Továbbá  az  első  magyar  Imádságos  könyvet  szerkesztette  meg. 
(1606.)  És  hogy  mily  éles  érzékkel  találta-  el  a  magyar  közönség  ízlését, 
bizonyítja  az  a  számos  kiadás,  melyben  napvilágot  látott.  De  e  mellett  a 
vallási  polémia  fegyvereit  sem  pihentette.  Az  mostani  tudományok  hamis- 
ságának tíz  nyilvánvaló  bizonysága  című  könyvében  (1605)  összefoglalta 
mindazon  érveket,  melyekkel  a  hitújítás  létjogát,  alapítóinak  tekintélyét  és 
tanításának  igazságát  a  kath.  hittudomány  ostromolni  szokta.  Ellenben  egy 
külön  kérdést  tárgyalt   másik   munkája :   Keresztyén  felelet  a  megdicsőült 


Digitized  by 


Google 


268  PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


széniek  tiszteletéről,  értünk  való  könyörgésökröl  és  segítségül  hívásokról, 
melyet  (1607)  Gyarmathi  Miklós  helmeci  prédikátor  ellen  intézett. 

ForgáSipnmás  Ezen   munka  megjelenésének   idejében   Magyarország  egyházi  viszo- 

oidafán  j^y^j  ^  i^^^j  békekÖtés  által  új  szabályozást  nyertek,  mely  a  protestánsok 
igényeit  kielégítve,  kiküzdött  előnyeiket  állandósítani  látszott.  De  Forgách 
Ferenc,  ki  ekkor  az  ország  prímási  székét  elfoglalta,  hajthatatlan  erélylyel 
folytatta  a  megerősödött  ellenséggel  a  harcot.  Ebben  vezérállást  jelölt  ki 
Pázmánynak,  ö  most  véglegesen  visszatért  hazájába,  hogy  annak  ezentúl 
haláláig  szolgálatában  maradjon.  Mintha  a  helyzet  fokozódott  nehézs^ei 
még  élesztenék  harcvágyát:  támadásainak  merészsége  ekkor  éri  el  tető- 
pontját. Lázas  tevékenységet  folytat.  Gyore  egymásutánban  látnak  nap- 
világot polemikus  művei,  melyeknek  száma  a  következő  nyolc  esztendő  alatt 
(1609 — 1616)  tizenkettőre  megy,  s  melyekkel  egyidőben  fordul  Kálvin  és 
Luther  felekezete  ellen.  Majd  apró  füzetekben  a  csatározó  vitéz  kardcsapásai 
villannak  meg;  majd  vaskos  kötetekben  a  faltörő  ágyú-óriás  rázkódtató 
dörgését  hallatja. 

ir<>djüiiü  párbaj  A  legnagyobb  feltűnést  az  az  irodalmi  párbaj  keltette,  a  mit  Alvinczi 

Péter  kassai  lelkészszel  vívott,  a  kiben  a  kálvinisták  eg}dk  vezéröket  tisz- 
telték, s  ki  a  Bocskai-fölkelés  előkészítésének  és  diadalának  egyik  tényezője 
volt.  Pázmány  eredeti  és  elmés  formában  hívta  őt  föl  a  mérkőzésre.  Egy 
keresztyén  prédikátortól  a  kassai  nevezetes  tanítóhoz  Alvinczi  Péter 
uramhoz  Íratott  öt  szép  levél  című  munkájában  (1609),  korlátolt  elméjű 
protestáns  prédikátort  szólaltat  meg,  ki  katholikus  urakkal  hitvitába  bocsát- 
kozván, nem  képes  kellően  védelmezni  vallását,  s  Alvinczihez  fordul  támo- 
gatásért, előadván  neki  a  viták  egész  lefolyását.  A  legkülönfélébb  kérdések 
kerülnek  szőnyegre.  A  prédikátor  a  katholikusokat  bálványimádóknak 
bélyegezi,  majd  azzal  vádolja,  hogy  vallásuk  a  hitszegést  megengedi. 
További  vitatkozások  tárgyát  képezi :  a  papok  nőtlensége,  a  házasság  szent- 
sége stb.  A  könyv  hatását  megítélhetjük  Alvinczi  haragjából,  mely  annyira 
ragadta  őt,  hogy  Magócsi  Ferenc  főkapitányt  fegyveres  boszúra  serkentette. 
És  haladék  nélkül  közzétette  feleletét.  Mire  szintén  még  ugyanazon  évben 
megjelent  Pázmány  válasza:  Alvinczi  Péternek  sok  tétovázó  keringésékkel 
és  czégéres  gyalázaiokkal  főihámozott  feleletinék  rövid  és  keresztyén 
szelídséggel  való  megrostálása. 
A  Kalauz  Azoiíban  irodalmi  pályájának  legkiemelkedőbb  alkotása  az  Isteni  igaz- 

ságra vezérlő  Kalauz.  (1613.) 

Ebben  a  nagyterjedelmű,  kétszáz  ívet  meghaladó  műben  azt  a  célt 
tűzte  ki  magának,  hogy  a  kath.  vallás  főbb  ágazatait  kimerítően,  rendsze- 
resen, összefüggésben  tárgyalja ;  hogy  az  egyház  szolgáinak  és  híveinek 
egyaránt  tájékozást  nyújtson  saját  okulásukra,  fegyverkészletet  külső  táma- 
dások visszaverésére.  Mesterének,  Bellarminnak  munkája  lebegett  példány- 
képül szemei  előtt ;  nem  egyszer  átkölcsönzé  tőle  az  anyagot,  gondolatokat 
és  az   érveket.   De  jogosan  visszautasíthatta  ellenségeinek   azt  a  vádját, 


Digitized  by 


Google 


PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


269 


Pázmány  Kalauzának  címlapja. 


Digitized  by  VjOOQIC 


270  PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


hogy  több  fejezetet  kiírt  belőle.  És  csakugyan  a  két  könyv  között  lényeges 
különbség   van.   Bellarmin   hittudósok,   Pázmány  a  mívelt   nagy  közönség 

I  számára  írt.  Az  előbbbi  azokra  a  hitágazatokra  szorítkozik,  melyek  a  val- 

lásfelekezetek között  vita  tárgyát  képezik;  az  utóbbi  kiterjeszkedik  azokra 
az  alapvető   igazságokra   is,   mik   az   egész   keresztyénség   közös  birtokát 

!  képezik.  Pázmány  munkájának  Bellarminé  fölött  e  szerint  előnye  az,  hogy 

I  a  tudományos   módszerrel  a  népszerű   előadást  egyesíti;   továbbá  hogy  a 

;  sokféle  tárgyat  egy  gondolat  fonala  fűzi  össze. 

Gondolatmenete  a  következő:  A  természetes  ész  sugallta  érvek  iga- 
zolják, hogy  egy  isten  létezik,  kit  az  igaz  hit  elfogadásával  kell  tisztelni. 
Az  igaz  hit  a  keresztyénségen  kivül  nem  található  föl;  mivel  pedig  a  ke- 
resztyénség több  részre  szakadt,  az  emberi  ész  sugallta  érvekkel  és  a  szent- 
írás világos  szövegéből  bizonyítja,  hogy  a  római  egyház  az  igaz  keresztyén 
egyház,  s  hogy  annak,  szilárd  alapja  a  pápaság  intézménye.  Végre  azon 
kérdésekkel  foglalkozik,  a  melyek  a  katholikus  egyház  és  a  protestantizmus 
között  válaszfalat  vonnak  össze.  A  Kalauz  e  szerint  túlnyomóan  polemikus 
természetű;  éles,  kíméletlen  és  sújtó  részletekben  bővelkedik;  de  egyes 
fejezetei  teljesen  tárgyilagosak.  Pázmány  egyúttal  feladatául  tűzi  ki  magának, 
hogy  olvasóinak  szívére  is  hasson,  az  erős  meggyőződéssel  karöltve  a  benső 
áhítat  szellemét  éleszsze  bennök. 
'^  hatása"^  ^  magyarországi  protestáns  felekezetek  vezérférfiai  azonnal  felismerték 

a  csapás  súlyát,  melyet  a  Kalauz  rajok  mért,  és  gondoskodtak  aiTÓl,  hogy 
hatását  ellensúlyozzák.  Mivel  pedig  a  magyar  hittúdósok  között  egj^et 
sem  tartottak  a  feladatra  képesnek:  Wittenbergába  fordultak;  az  egyetem 
egyik  hímeves  tanára:  Balduinus  Frigyes  vállalkozott  rá.  Ez  sok  nehéz- 
séggel járt;  mert  előbb  a  magyar  könyvet  latinra  kellett  fordíttatni.  És 
tizenhárom  esztendő  telt  el,  míg  a  cáfolat  (természetesen  latin  nyelven) 
megjelent.  (1626.) 

Magyarországon  ezalatt  a  protestáns  álláspont  oltalmazói  részint  for- 
dított könyvek  előszavában,  részint  eredeti  művek  egyes  fejezeteiben  léptek 
föl  a  Kalauz  ellen.  Pázmány  négy  önálló  munkában  válaszolt.  Ezek  közöl 
kettő  álnevet  (Lethenyei  Istvánéi  és  S^l  Miklósét)  visel  a  címlapon;  de 
a  nyelv,  előadás  és  tartalom  szembetűnően  magán  viseli  az  igazi  szerző 
bélyegét. 

A  Kalauz  Pázmány  tekintélyét,  súlyát  és  befolyását  a  legmagasabb 
fokra  emelte.  Már  azelőtt  is  szónoklatainak  és  iratainak  meggyőző  ereje 
számosakat,  a  főrangú  családok  köréből  és  a  nép  soraiból  egyaránt,  veze- 
tett vissza  a  katholikus  egyházba.  Azontúl  még  nagyobb  eredményeket 
mutathatott  föl. 
e^ki^Méken  ^^   ^^^   természetesnek   kell   találni,   hogy  mikor  1615-ben    Forgách 

Ferenc  halálával  a  prímási  szék  megüresedett,  ennek  elfoglalására  az  udvar, 
a  magyarországi  katholikusok  és  a  szentszék  a  leghivatottabbnak  Pázmánjt 
tartották,   ki   már    1616.  szeptember   28-ikán   esztergomi   érsekké  kinevez- 


Digitized  by 


Google 


PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


271 


tetett.  Ekkor,  hivatalos  állásánál  fogva  is,  átvette  a  magyarországi  kath. 
egyház  vezérletét.  Egyúttal  egész  kiterjedésben  igénybe  vette  azt  a  poli- 
tikai befolyást,  mely  a  történeti  hagyomány  szellemében  az  ország  első 
főpapját  megilleti. 

Szava  az  udvarnál,  az  országgyűlésen,  a  békealkudozásokban  irány-  ^*^"}Ísai*^*^^ 
adó  volt  mindig.  De  tevékenységének  súlypontja  mégis  az  egyházi  élet 
terére  esett,  melyen  az  újjászervezés  munkáját  csodálatraméltó  sokoldalú- 
sággal indította  meg;  felhasználva  minden  eszközt,  a  mit  az  egyetemes 
egyház  intézményei  és  a  magyarországi  kath.  egyház  különleges  viszonyai 
rendelkezésére   bocsátottak.   A   legfőbb   figyelmet   a   papság   szellemi   szín- 


Páunány  nagyszombati  palotája. 

vonalának  emelésére  fordította,  E  végből  kollégiumokat  és  papnöveldéket 
alapított;  nemcsak  az  ország  határai  között,  hanem  Bécsben  is,  hol  a  régi 
híres  egyetem  a  tudományos  kiképzés  bő  forrásait  nyitotta  meg.  És  merész 
óhajtás  ébredett  föl  lelkében,  hogy  a  régi  nagy  királyoktól  alapított,  de 
idők  folyamán  elenyészett  egyetemek  pótlására  főiskolát  létesítsen.  Meg- 
adatott néki  ezen  óhajtás  valósítása  is,  1635-ben  százezer  forintnyi  összeget 
tett  le  alapítványul  a  nagyszombati  egyetem  részére,  mely  egyelőre  két 
karral,  a  hittudományival  és  bölcseletivel,  kezdette  meg  működését;  míg  a 
jogi  karral  néhány  évtized  múlva,  az  orvosi  kan-al  pedig  csak  Mária  Terézia 
uralkodása  alatt  egészíttetett  ki. 

Azon  széles  kiterjedésű  tevékenység  közepett,  a  mit  az  egyházi  és 
politikai  téren  kifejtett,  nem  hagyott  föl  az  irodalmi  munkával  sem,  melyhez 
lelke  legbensőbb  hajlamai  vonzották  s  a  melyben   nem   szűnt  meg  a   szel- 


Digitized  by 


Google 


272 


PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


Pázmány  poli- 
tikai röpirata 


lemekre  való  hatás  legmélyebbre  menő  eszközét  látni  akkor  sem,  mikor 
rang  és  hatalom,  tekintély  és  vagyon  a  befolyás  annyi  más  eszközét  szol- 
gáltatták kezeibe. 

Felhasználta  azt  azon  politikai  válság  idején  is,  melyet  Bethlen  Gál>or 
erdélyi  fejedelem  első  támadása  (1619,)  hozott  az  országra.  Minthogy 
Bethlen  ügyének  publicisztai  támogatásáról  is  gondoskodott,  s  Alvinczi  Péter 
kassai  prédikátor  által  latin  röpiratot  bocsáttatott  közre:  Pázmány  maga 
írta  meg  a  feleletet,  melyet  két  nyelven,  latinul  és  magyarul,  névtelenül 
bocsátott  közre.  Címe:  Az  magyarországi  támadásoknak  hamisan  költött 
eredetinek  rövid  velős  hamisítása.  (1620.)  Ebben  azt  bizonyítja,  hogy  a 

támadásnak   politikai   gyűlölség  és 

hatalomvágy,  nem  pedig  vallási 
sérelmek  az  okai;  hogy  továbbá 
II.  Ferdinánd  megválasztása  tör- 
vényesen ment  véghez,  s  hogy  a 
király  koronázási  hitlevelében  el- 
vállalt kötelezettségeit  meg  nem 
szegte.  Végül  a  saját  személyét 
illető  vádakat  utasítja  vissza.  Kü- 
lönösen hangsúlyozza,  sőt  esküvel 
erősíti,  hogy  az  a  gyűlöletes  mon- 
dás :  » jobb  hogy  az  országot  vadak 
lakják,  hogysem  mint  az  eretne- 
keknek benne  való  maradást  enged- 
jenek,«  hogy  az  >soha  se  szájába, 
se  elméjébe  nem  jött!« 

Miként  Alvinczi  latin  röpira- 
tára, szintügy  a  wittenbergai  hittu- 
dósnak a  Kalauz  ellen  közzétételt 
latin  munkájára  magyar  nyelven 
írta  meg  válaszát;  kitűntetvén  azt, 
'^  ^^'feteief^**  hogy  kevésbbé  helyezett  súlyt  irodalmi  reputációjára  a  külföldön,  mint 
munkájának  hatására  a  hazában.  » Jóllehet  ^  úgymond  —  deákul  is  tudok ; 
de  mivel  a  Kalauzt  magyarokért  magyarul  írtam,  annak  oltalmát  is 
magyarul  akartam  írni,  nemzetségemnek  lelki  orvosságáért.*  E  munka  c&ne: 
A  setét  hajnalcsillag  után  bujdosó  Luteristák  vezetője,  mely  útba  igazítja 
a  fvittembergai  akadémiának  Fridericus  Balduinus  által  kibocsátott  fele- 
letit a  Kalauzra,  1627, 

Szíve,  mely  ilyen  erős  nemzeti  érzést  uralt,  nem  szűnt  meg  különös 
melegséggel  dobogni  szülőfölde.  Biharmegyéért,  bár  azóta,  hogy  onnan 
tizenkét  éves  korában  távozott,  oda  soha  többé  vissza  nem  tért.  Tanújelét 
adta  annak  Az  szent-írásról  és  az  anyaszentegyházról  szóló  munkájával 
(1626),  mely  elé  Biharmegyéhez  intézett  ajánlólevelet  helyezett  »Soha  —  így 


Fa  ls  m 

O  R  I  G  I  N  I  S 

MOTVVM   HVNOA- 

RICORVM      SrO- 

CINCT A 

%jí  r  V  T  A  T  t  a 
Az  MAGYAR    OFÜ 

vJis 
HAMISSIT  ASA. 

•  AnnoChrist  i> 
tM.9c.ja. 

Pitmkuj  politikai  r6piratinak  cimlapja.  (1620.) 


Digitized  by 


Google 


-/<s- 


'á^_!^l_d 


'vsvpví^  Mwpujtify  ^V 


^^^f^'^  ^. 


Cos  -Sn 


\ 


Digitized  by 


Google 


>  >^" 


Awil 
1 


Google 


Digitized  by 


PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


273 


m 


szól  a  megható  gyengédség  hangján  —  soha,  édes  nevelő  hazám  fele-  Bto2m7^e 
dékenységben  nem  volt  előttem  emlékezeted,  sőt  kívántam  s  kerestem  abban 
módot,  hogy  velem  való  dajkálkodásodat,  hálaadó  szolgálattal  valami 
részből  megköszönjem,  és  benned  lakozó  atyámfiainak  csekély  értékem  szerint 
kedveskedjem.  De  mód  nem  adatván  élő  nyelven  tanításával  hozzád  való 
kötelességemnek  terjesztésében,  hogy  teljességben  háladatlanul  meg  ne  haljak, 
vénségemben  ezzel  a  kis  írásomnak  néked  ajánlásával,  ha  kötelességemnek 
eleget  nem  tehetek,  ismertetni  akarom  hálaadó  tanításomat.*  És  mikor  ezen 
munkára  Pécsvár adi  Péter  váradi  lelkésztől  cáfolat  jelent  meg  (1629), 
Pázmány   egyik  papja  által  bo- 

csáttatta  közre  a  feletetet,  ily  tm^mM^M^^MMÍ 
címmel:  Jó  nemes  Váradnak 
gyenge  orvoslása,melylyelSallai 
István  püspöki  plébános  gyó- 
gyítgatja farkasmaráshói  esett 
sebeit  Biharvármegyének  és 
oltalmazza  a  szent-irásról  és 
ecclesiáról  írt  könyvét  az  esz- 
tergomi érseknek.  (1630.)  Úgy 
látszik,  épen  a  szülőföldje  iránt 
táplált  gyengédsége  tartotta  visz- 
sza  attól,  hogy  ő  maga  közvet- 
lenül irányozza  oda  polémiájának 
ütegeit.  De  a  könyv  irályártak 
tisztasága  és  érvelésének  hatalma 
kétségtelenné  teszi,  hogy  ő  ezt 
gondosan  átjavította,  vagy  a  mi 
hihetőbb,  saját  felügyelete  alatt 
irattá. 

A  haladó  kor  nem  hagyott 
nyomokat  szellemének  erején  és 
firisseségén,  az  évek  ránehezedő  súlya  alatt  nem  hanyatlott  harcias  hajlama.  ^ 
Ellenben  idő  előtt  beállott  testi  fogyatkozások  megakadályozák  szónoki 
tisztének  gyakorlásában.  És  ezen  körülmény  késztette  arra,  hogy  Prédiká-  Pázmány  Pré- 
cióinak  egy  részét  egybegyűjtvén  közrebocsássa.  A  gyűjtemény,  mely  116 
egyházi  beszédet  tartalmaz,  közel  320  ívre  terjedő  kötetben,  néhány  hónappal 
halála  előtt  (1636)  jelent  meg,"  és  így  legutolsó  kiadványa,  mely  irodalmi 
érték  tekintetében  a  Kalauzzal  egy  színvonalon  áll;  a  minthogy  túlzás 
nélkül  állíthatni,  hogy  az  egyházi  szónoklat  terén  senki  sem  múlta  őt  fölül. 

>  Egy  évvel  Sallai  könyve  után  jelent  meg  Pázmánytól  egy  polemikus  munkácska  : 
Bizonyos  okok,  melyek  erejétől  viseltetvén  egy  főember  az  új  vallások  tőréből  kifestett  és  az 
római  ecclesidnak  kebelibe  szállott.  (1631.) 

■  Meghalt  1637.  márczius  19-ikén. 
Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  18 


ESETET  HAINAL^CSÍL^ 
LAGUTAN    ÉUJBOSö  LIU 

VEZETŐJE. 

Mely  iitUaií^azictfa  a  Vincbcj-- 

gii  A^i(áeim4!^^V  FrideriíW  ínfdmnm- 

•ilt j  I  k  1-botTÍ^ot  1-!  clcú 

al'K.'.t  AU7H  A. 

FjíZMANT  PETEK 
^j^erpimi  Erfek  l^i^  * 

BLCHSIN   A   K  QLOKIAr 
£0  R  Mi€  A     MATZ, 


A  wittembergai  felelet  cáfolaia.  (1627.) 


Digitized  by 


Google 


274 


pázmAny  és  Köre 


Pázmány  mint 
szónok 


A  természet  bőkezűen  halmozta  el  mindazon  tulajdonságokkal,  melyek 
a  szónoki  hatás  foltételei;  és  ezeket  avatott  emberektől  nyert  elméleti 
oktatás,  valamint  az  ékesszólás  klasszikus  műveinek  tanulmányozása  magas 
tökélyre  emelte.  Már  külső  megjelenésével  megragadta  a  hallgatót.  Közép- 
termetű szikár  test  büszke  fot  hordozott.  Magas  és  nyílt  homlokára  a  mély 
elmélkedés  rávéste  bélyegét;  hatalmas  szemöldöktől  árnyalt  fényes  szemei 
a  rejtett  gondolatok  mélyéig  látszottak  hatolni;  erősen  kiemelkedő  orra 
alatt  idegesen  összeszoruló  ajkai  az  akaraterő  folytonos  megfeszítését 
árulják  el.  Dús  hajzat,  tömött  bajusz  és  spanyol  módra  nyírt  szakáll  elő- 
nyösen  keretelik    be   az   arcx)t, 


mely  a  fensőbb  intelligencia,  hi- 
deg számítás  és  hajthatatlan  erő 
összbenyomását  teszi,  és  olyan 
jellemet  revelál,  mely  hozzá  szo- 
kott saját  indulatait  és  szenve- 
délyeit vaskézzel  fékezni;  de 
egyszersmind  hivatást  érez  ma- 
gában arra,  hogy  mások  szelleme 
fölött  az  ész  és  tetterő  fölényét 
gyakorolja.  Miként  tekintetében 
a  szelíd  mosoly  és  a  behízelgő 
nyájasság  varázsa  hiányzott : 
hangja  nélkülözte  azt  az  érces- 
séget  és  modulációt,  mely  az 
érzelmek  különböző  árnyalatai- 
nak kifejezésére  szükséges.  Arra 
utalta  őt  minden,  hogy  az  észhez 
szóljon.  És  csakugyan  célja: 
hallgatóit  meggyőzni.  A  logika 
s  nem  a  lelkesedés  uralma  alatt 
áll.  Az  érvek  erejére  és  világos- 
ságára, sokféleségére  és  csoportosítására  helyezi  a  fősúlyt.  Hatalmas 
argumentátor,  a  minek  Bourdaloueí  nevezi  a  szónoklat  története.  Sohasem 
tesz  kísérletet,  hogy  a  misztikus  elragadtatás  légkörébe  emelkedjék.  Az 
égre  mutat,  de  a  földet  nem  hagyja  el. 

Nem  deklamált,  kerülte  a  páthoszt ;  az  ékesszólás  külső  formai  szép- 
ségeit kevésre  becsülte.  Mert  ő  a  prédikálást  apostoli  működésnek,  nem 
a  művészet  gyakorlásának  tartotta.  Öntudatosan  ragaszkodott  a  termé- 
szetes és  keresetlen  modorhoz.  Az  igaz  lelkipásztor  legfőbb  dicsőségét 
abba  helyezi,  hogy  hallgatóinak  lelkéből  a  tévedéseket  kiirtsa,  velők  a  bűnt 
megutáltassa,  őket  bűnbánatra  és  javulásra  késztesse.  »Nem  veszedelmes 
orvosnak  tartanók-e  —  ügy  mond  —  a  ki  betege  előtt  lantot  vemé  és 
éneklésével  akarná  gyönyörködtetni  fülét ;  orvosságokat  pedig,  mivel  azoktól 


fi  Az  Szí  RAS 

*e;|SRVL,  ES  AZ-  ANVA- 
^í^  ízcntcgyházmi,  kcc  rövid  k6ny- 
iJíSg  vccskck. 


«fi  PÁZMÁNY  PÉTER, 
EfzcergamiErfclL 


[fii.  cip.  Jí.  y.  ff^ 
E?  Irfzíin  néhek  tgytnís  h  jt^y  fjo^y 
A '  büknd9k  dnr  tévtíy  fégyimk  J^ort.. 
||^  NV OM  r  A rr  A  B tt k  s  t  w,  G ti. u  h  i n  ; 


Pázmány  munkájának  címlapja. 


Digitized  by 


Google 


pázmAny  és  köhe 


275 


fÍS'£Ü 

fe 


t?nm 


» 


t'£ 


ÍWí?^>l^  Anyafzent^ház  Szokaíab6I, 

MINDEN  jaja 

1  VASÁRNAPOKRA.  |^ 

BS  EGY-NEHANY 

INNEPEKRE. 

Rendclc  Evangelíomokrúl » 

IPREDIKACZIOKJ 


m 


tr^^^^ 


Mellydíetf 
ELó  NYELVÉNEK  TANÍTÁSA- ÚT AN 

ír ajhéi  foglak 


IS^CARDINAL  PAZMANYp^ 
Ilii  PÉTER  ESZTERGAMI 

*^i^l  ÉRSEK. 

CfaI4rd%aI  aem  járunk;  az  Iftco  %éjée  m^  nem  fer 
««tcttyűk :  hancni,Igazfagnák  kir/clcntéfévd  aján- 
lyuk  magunkatjnindcn  <mbcrck  IcJki  ifméreti-     * 
hci,  lftea-cl4t.  *; 

^?íf?Í*/'-^*f **:  **•  Ü  C.  X  X  X  V  T.  EfutmOben.      % 


;%@^j  

Pázmány  Prédikácziöinak  címlapja.  (1696.) 


18- 


Digitized  by 


Google 


276  PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


a  beteg  iszonyodik,  nem  adna  nyavalyásnak  gyógyítására.  Dyen  ártalmasak: 
a  prédikátorok,  kik  csak  szólásnak  ékességével,  vagy  magok  álma  és 
elmélkedésök  beszélgetésével,  vagy  igen  mély  és  szokatlan,  de  haszontalan 
tudományokkqj  viszkettetik  a  hallgatók  fülét,  a  lelki  sebek  genyedtségét 
pedig  meg  sem  illetik. « 

^*^SkációT'^"  De  a  másik  szélsőségtől  is  távol  tartotta   magát:  a  természetességet 

nem  kereste  a  trivialitásban,  sem  az  egyszerűséget  a  pongyolaságban. 
Ezért  nem  volt  a  rögtönzés  barátja;  gondosan  kidolgozta  beszédeit.  És 
habár  képeinek,  hasonlatainak  megválasztásában  gyakran  hallgatói  köznapi 
foglalkozásának  színvonalára  száll  le :  soha  sem  jő  a  jó  ízléssel  összeütkö- 
zésbe. Polemikus,  hajlamaitól  sem  hagyta  magát  elcsábíttatni.  Míg  toUát 
nem  egyszer  magával  ragadta  az  indulat  forgószele:  a  szónok  lelkében 
teljes  szélcsend  honol.  A  szószék  küszöbén  leteszi  a  fegyvert,  melylyel  az 
irodalom  terén  oly  sok  sebet  ejtett. 

Az  evangélium  tanításának  magyarázata  képezi  prédikációinak  tár- 
gyát; és  a  hit  titkainak  fejtegetésében  a  dogmatika  leghomályosabb  rész- 
leteire világosságot  árasztott.  De  bármennyire  erős  a  dogmatikában,  nem 
kevésbbé  szívesen  foglalkozik  az  erkölcstan  gyakorlati  kérdéseivel;  az  élet 
különféle  irányai,  a  kötelességek  fajai  közöl  egy  sem  kerülte  el  figyelmét. 
Mindez  megmagyarázza  ékesszólásának  hódító  hatását,  mely  több  mint 
kétszáz  esztendő  múltával  sem  évűit  el ;  mert  prédikációit  ma  is  az  egyházi 
szónoklat  nuntáinak  ismerik  el,  egyházi  szónokok  szívesen  használják  fol 
és  a  politikai  ékesszólás  mesterei  is  tanulmányozásra  érdemesítik. 

Prédikációinak  gyűjteménye  még  1768-ban  is,  egyes  részei  átdolgozva 
napjainkban  többször  láttak  napvilágot.  Hasonlóképen  a  Kalauz,  az  Imád- 
ságos könyv,  a  Kempis-fordítás  szintén  egész  legújabb  időkighasználatban 
maradtak.1  Oly  dicsőség,  a  melyben  a  XVH.  század  egyházi  írói  közöl 
talán  csak  a  francia  irodalom  hírneves  mesterei  osztoznak. 

Szintúgy  tartós  volt  az  a  hatás,  a  mit  nyelvünk  fejlődésére  gyakorolt. 
>A  magyar  könyvnyelvet  —  hogy  Toldy  Ferenc  kifejezésével  éljünk  — 
ő  teremtette  meg.«  És  a  Tisza  vidéke. 

^dSáTíöír  Ellenben  nem  volt  képes  iskolát  alapítani  és  nem  adatott  meg  néki  az 

a  szerencse,  hogy  a  magyar  egyházi  irodalom  terén  méltó  örökösök  lépjenek 
nyomaiba.  Életében  is  csak  ketten  voltak,  a  kik  a  küzdelemben  vezérlete 
alatt  résztvettek. 

Baiásfy Tamás  ^^   egyik:   Balásfy  Tamás,   erdélyi   nemes   család    sarja,    unitárius 

szülők  gyermeke,  szintén  a  mint  Pázmány,  körülbelül  egy  évtizeddel  utána, 
a  jezsuitáktól  vezettetett  a  kath.  egyházba  és  az  örök  városban  végezte 
hittudományi  tanúknányait.  Hazájába  visszatérvén  (1604  táján)  győri 
kanonok,   majd   boszniai   püspök,  végre   pozsonyi   prépost  lett   Sokoldalú 

>  A  Kalauz  utolsó  kiadása  1766-ban,  a  Kempis  fordítása  1772-ben,  as  Imádságos 
könyvé  1869-ben  jelent  meg. 


Digitized  by 


Google 


PÁZMÁNY  ÉS  KÖRE 


277 


Pázmány  carrarai  márvány-szobra  az  esztergomi  főtemplomban.  (Della  Vedova  Péter u'»I.) 


Digitized  by 


Google 


278  pázmAny  és  Köre 


míveltségével,  éles  elméjével  és  a  vitatkozásban  való  ügyességével,  min- 
denütt hol  megfordult,  magára  vonta  a  figyelmet  De  könnyen  fellobbanó- 
heves  természete  gyakran  erőszakos  tettekben,  vad  kitörésekben  nyilvá- 
nulván, kínos  bonyodalmakat  támasztott  magának  és  jóakaróinak. 

Az  irodalom  terén  Pázmány  vezette  őt.  Ez  ugyanis  1614  végén 
Rómába  utazván,  két  röpiratának  sajtó  alá  bocsátására  Balásfs^t  kérte  fol^ 
ki  az  egyikhez  ajánlólevelet  és  függeléket  csatolt.  Kevéssel  utóbb  (1616)  egy 
év  lefolyása  alatt  két  terjedelmes  munkát  és  egy  kisebb  röpiratot  tett  közzé 
Pázmány  védelmére,  kinek  ellenfeleit  a  legszélsőbb  határokig  érő  szenvedé- 
lyességgel  támadta  meg.  A  csúfolódás  és  szitkozódás  mesterségében  senki 
sem  múlta  őt  felül.  De  mind  a  latin,  mind  a  magyar  nyelvet  mesterileg  tudta 
használni;  a  kifejezések  és  fordulatok  gazdagságát  nagy  folyékonysággal' 
párosította;   komoly  fejtegetéseit   elmés  ötletekkel,  szójátékokkal  élénkítette. 

^jSSSy^  Szerényebb  tevékenységet  fejtett   ki  Veresmarti  Mihály,  ki   miután 

sok  éven  át  mint  a  kálvinista  felekezet  egyik  tekintélyes  lelkésze  műkö- 
dött volt,  hosszú  belső  harc  és  mind  saját  felekezete  tekintélyeivel,  mind 
hírneves  katholikus  hittudósokkal,  köztök  Pázmánynyal,  folytatott  hitviták 
és  értekezletek  után,  lépett  át  a  kath.  egyházba.  Megtérésének  ezen  érdekes- 
történetét kimerítően  írta  le  egy  könyvben,  mely  azonban  csak  néhány  év 
előtt  látott  napvilágot.1  Megtérése  után  (1610.)  Pázmán jmak  rendelkezésére 
bocsátotta  tollát.  Az  ő  tanácsára  lefordította  Leys  Lenard  belga  jezsuitának 
€Űckortájt  (1609.)  megjelent  könyvét  Tanácskozás  a  felett,  melyet  leéli  a 
különböző  vallások  közöl  választani.  (1611.)  Csak  több  mint  húsz  évi  szünet 
után  (időközben  pozsonyi  kanonokká  és  báttai  apáttá  lett)  jelent  meg  ^y 
második  munkája :  Intő  és  tanító  levél,  melyben  a  régi  keresztény  hitben  a 
bátaiakat  erősiti  apaturok.  (1633.)  A  Pázmányhoz  intézett  ajánlólevélben, 
méltó  kifejezést  adott  megtérítője,  mestere  és  főpapja  iránti  hálájának. 

Káidi  György  Nagy   része    volt    Pázmánynak  azon  jelentékeny   műben   is,   a   mit 

Káldi  György  a  biblia  magyar  fordításának  elkészítésével  és  kinyomatásával 
létesített  (1626.),  s  a  melynek  mind  lelkiismeretességét  mind  nyelvbeli 
előnyeit  a  protestáns  kritika  sem  habozott  elismerni.  És  figyelemreméltó 
tény  az,  hogy  a  nagyterjedelmű  könyv  nyomtatási  költségeinek  fedezésében,. 
így  tehát  közrebocsátásának  dicsőségében  is,  Pázmánynyal  Bethlen  Gábor 
osztozik.  Ekként  a  nemzeti  nyelv  kultusza  áthidalta  azokat  a  magas  válasz- 
falakat is,  a  miket  vallási  és  politikai  ellentétek  emeltek  közöttök. 

>  Ipolyi  Amold :  Veresmarii  Mihály  megtérése  históriája.  Bevezetésül :  Veresjnarti. 
Mihály  élete  és  munkái.    Korrajz  a  hitújítás  idejéből.  Budapest.  1875.  Két  kötet.. 


Digitized  by 


Google 


25.  A  régi  magyar  iskolázás. 


I. 


A  középkori  iskolák. 


jA  A  JELENKORT  A  GYÁRAK  és  gyári  munkások  kofának  mondhatnók :  ^^^^^^3^ 
a  X — Xni.  századot  is  elnevezhetnők  a  bajvívók  és  a  szerzetesek 
korának.  Úgy  tetszik,  mintha  akkor  kétféle  emberfaj  lakta  volna 
hazánk  földét:  fegyverforgató  hűbérurak  és  vitézeik,  s  könyv- 
forgató papok  és  szerzetesek.  A  világi  és  lelki  ügyekkel  bajlódó  eme  két  race 
foglalkozásához  képest  hazánk  rakva  volt  várakkal  meg  templomokkal  és 
kolostorokkal,  mint  a  háborü  és  béke  jelvényeivel.  A  világ  az  a  harcmező 
volt,  melyen  királyok  és  főurak  trónért  és  hatalomért  küzdöttek ;  a  kolostor 
pedig  az  a  szentély,  hol  a  világ  zajában  kifáradt  lelkek  nyugalmat,  s  a 
béke  apostolai  lelki  épülést  találtak. 

A  középkort  —  mivelődési  oldalát  tekintve  —  a  népek  iskolába  járása 
korszakának  is  mondják.  Ha  ez  igaz,  mi  is,  mint  a  szomszéd  nemzetek, 
a  latinokhoz  mentünk  iskolába:  az  ő  betűiket  vettük  át,  tudásszomjazó 
embereink  az  ő  nyelvöket  kezdették  tanulni,  s  tanulták  szakadatlanul  Szt. 
István  korától  egész  a  jelen  száz  második  negyedéig.  E  hosszas  tanfolyam 
tam'tómesterei  jó  sokáig  a  papok  és  szerzetesek  (clericusok),  a  tanítás  főmű- 
helyei a  kolostorok  voltak. 

A  középkori  kolostor  más  volt,  mint  a  mai.  Egy-egy  plátói  köztársaság 
az,  a  szentség  elvére  alapítva.  Ebben  is,  mint  amabban,  három  rend  volt: 
az  iparosok,  a  harcosok  és  a  bölcselkedők  rendje.  Hiszen  pl.  a  bencések 
nemcsak  az  emberek  elméjét  szántogatták,  hanem  a  földet  is  mívelték,  a 
ciszterciek  szintén  gazdaságot  is  folytattak.  Otthon,  a  celláikban  ülő  szer- 
zetesek közül  némelyek  könyveket  másoltak,  mások  iniciálékat  festettek  és 
aranyoztak ;  voltak,  a  kik  könyvkötéssel,  íróhártya-,  festék-  és  tintakészítéssel 
foglalkoztak.  És  e  szakmákban  oly  becses  cikkeket  készítettek,  hogy  a 
franciák  ma  is  azt  mondják  a  remek  készítményről:  »,benedictinus  munka «. 
A  harcosok  rendjét  a  papolok  és  hittérítők  alkották,  kik  a  tudatlanság 
és  hitetlenség  ellen  fol)rtattak  hadjáratot.  A  bölcselők  rendjének  megfeleltek 
a  kolostorfőnökök,  a  kanonokok,  a  kolostori  vagy  apátsági  iskola  mesterei. 


Digitized  by 


Google 


280  A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


élükön  a  scholasticus  ntagisierréí.  A  ki  aztán  a  scholarok  vagy  noviciusok 
közül  idő  iártán  legtöbbre  ment  a  legnemesebb  művészetben,  a  dialektikában : 
az   a   plátói    állam   filozófusához    hasonlóan,    —   kormányzó,   főnök   vagy 
apát  lett. 
^ilk^sfkM^-'  Nemzetünk,   az   első   százakban,  nagyon   el   volt   foglalva  a  hon-  és 

lyaink  alatt  alkotmányszervezés  nagy  munkájával ;  természetes,  hogy  a  kultüra  terén 
sem  Szt.  István,  sem  utódai  nem  akartak  ujat  alkotni,  hanem  elfogadták 
a  szomszéd  népeknél  talált  mintákat.  Első  királyunk  előtt  ily  kitűnő  minta 
volt  a  N.  Károlyé,  a  frank  nemzeti  míveltség  alapítójáé,  ki  Alcuin,  a 
nagynevű  britt  szerzetes  vezetése  mellett,  Európában  első  szervezte  a 
nemzeti  oktatást,  a  fejedelmi  (udvari)  iskolától  le  a  legkisebb  kolostori 
iskoláig.  Elmondhatni,  hogy  Alcuin  volt  nemcsak  Franciaországnak,  de  egész 
Európának  a  közoktatásügyben  első  minisztere. 

Az  itthon  másolt  kolostori  és  apátsági  iskolákban  a  hét  szabad  művé- 
szetet (septem  artes  liberales)  tanították,  melyekről  azt  tartották,  hogy  minden 
tudásnak  az  összege,  elannyira,  hogy  némelyek  sajnálkoztak  Platón,  ki  nem 
ismerte  e  művészeteket.  Szerepök  a  bölcseségre  vezetés  volt,  melyet  egy 
hármas  és  egy  négyes  úton  (trivium  és  quadrivium)  eszközöltek.  A  trivium 
tárgyai :  a  grammatika,  rhetorika,  dialektika ;  a  quadriviumé :  muzsika,  arith- 
metika,  geometria,  asztronómia.  Az  egészet  befejezte  a  theologia,  melyet  azonban 
az  egyetemen  vagy  főiskolán  tanítottak.  Ily  főiskolánk,  úgy  látszik,  III.  Béla 
koráig  nem  volt. 

A  plébániai  \''agy  fdrai  iskolák  helyettesítették  a  mai  népiskolát. 
Szent  István  kora  óta  ezek  a  templomok  függelékei,  a  keresztyén  érzület 
melegágyai  s  az  elemi  ismeretek  közlői.  Főtantárgyuk  a  vallástan  és 
erkölcstan,  melyet  rendszerint  a  papok  tanítottak,  mint  ez  iskolák  fel- 
ügyelői s  sok  helyt  mesterei;  továbbá  az  olvasás  és  írás.  A  betűírás 
ezekben  az  iskolákban  a  grammatika  előcsarnoka  volt.  írni  azért  is  kellett 
tanulni,  mert  az  ipar  fejlődtével  a  végzett  segédnek  tartozott  az  ura 
felszabadító  levelet  adni.  Tanították  továbbá  a  számvetést  és  éneket,  ez 
utóbbit  az  istentisztelet  kedvéért.  Egyházi  szertartásoknál,  temetéseknél  stb. 
az  iskolásgyermekek  karának  már  akkor  is  szerepe  volt,  s  a  tanulókkal 
való  házaló  éneklés,  a  régi  időktől  fogva  egész  a  jelen  századig,  a  taní- 
tóknak mellékjövedelmet  biztosított.  A  Margit-legenda  is  azt  mondja  az 
énektanulásról:  »és  kevés  idennek  utánna  jól  kezde  tanolny  és  énekelny 
az  egyéb  kisded  leányokkal «. 

A  nemesség  gyermekei,  a  hadviselést  tekintvén  leendő  foglalkozá- 
suknak, ritkán  jártak  farai  iskolákba;  de  annál  inkább  tanultak  bennök  a 
nép  gyermekei,  úgy,  hogy  IX.  Gergely  pápa  1233-ban  panaszolva  írja 
magyarországi  követéhez,  hogy  Magyarországon  a  papok  közt  sok  a 
szolgai  származású. 

Az  ország  némely  részében  farai  iskolák  pótolták  a  kolostori  isko- 
lákat  is.    Az   erdélyrészi   Szászfoldön  pl.   nem   is   volt    sohasem    kolostor, 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


281 


sem  kolostori  iskola,  csak  egyház-községi  iskola,  mely  azonban  a  politikai 
községgel  egyet  jelentett.  Egyházi  szabályzataik  a  XIV.  századból  ügy 
szólnak  a  tanítóról   mint   egyházi    egyénről,  a  plébánia  kiegészítő  részéről. 


KülönMzó  nemzetiségű  tanulók  a  prágai  egyetemen. 

Némely  vidék  plébániai  iskoláinak  volt  kerületi  felügyelője  is:  az  esperes, 
ki  időnként  a  tanítókat  kellő  utasításokkal  látta  eL  Dy  kerületi  tanfel- 
ügyelőkről, kik  a  Szepességben  működtek,  tesz  tanúságot  egy  1439-iki 
oklevél.  A  XIV.  és  XV.  században  az  egész  országban  fennállott  plébániai 
vagy  farai  iskoláink  számát  némelyek  öt-hat  ezerre  teszik. 


Digitized  by 


Google 


282  A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


A  középkor  az  oszlopos  egyéniségek  kora.  Feltűnik  egy-egy  kiváló 
férfi,  élére  áll  valamely  intézetnek  s  azt  vállaira  emelve,  egyénisége  erejénél 
fogva  híressé,  kimagaslóvá  teszi.  így  történt,  hogy  Európa  legrégibb  főis- 
koláit :  Salemo,  Bologna,  Párizs  iskoláit,  ü.  n.  Studiuntait  a  XI.  században 
egy-egy  ily  szellemi  Hercules  tette  világhirűvé.  A  mi  volt  Constantinus  az 
orvostanban  Salemónak  és  Imerius  a  jogtudományban  Bolognának,  ugyanaz 
volt  Abelard  a  theologiában  és  bölcseletben  Párizsnak.  Maga  a  pápa  (Inno- 
centius)  elismerte  róla,  hogy  tudja  mindazt,  a  mi  a  mélységes  pokolban,  de 
azt  is,  a  mi  a  magasságos  égben  van. 

A  párizsi  egyetem,  mely  magát  a  keresztyénség  napjának,  az  egyház 
világító  tornyának  nevezte,  melynek  theologiai  doktorai  az  egyháznak  az 
égboltozat  fényét  adják:  kell,  hogy  mintául  szolgált  legyen  Európa  külön- 
böző országainak.  Nem  csoda,  ha  Párizs  már  a  XII.  században  a  különböző 
nemzetek  tanulói  színe-javának  a  találkozó  helye;  az  európai  szellemi 
míveltség  központja,  valóságos  angyalvára,  hová  idegen  népek,  távol 
országok  fejedelmei  is  szívesen  küldték  tanülni  gyermekeiket.  Hazánkból  a 
XII.  században  a  Bethlen-  és  Bánfi-családok  több  tagja,  s  néhány  kiváló 
szerzetes  tanúit  ott. 
Középkori  ma-  A  magyar  szellemnek   a   míveltség   iránt   való  nagy  fogékonyságára 

mutat  az  a  tény,  hogy  HL  Béla  királyunk  (11 73 — 1 196)  a  veszprémi  káptalani 
'  iskolát  egyetemi  rangú  főiskolává  emelte.  Minthogy  neje  (Margit)  11.  Fülöp 
francia  király  nővére  volt,  s  ennélfogva  Béla  a  francia  udvarral  élénk  össze- 
köttetésben állt:  természetes,  ha  a  nevezett  főiskolát  a  párizsi  mintájára 
(prout  Parisius  in  Francia)  rendezte  be.  Ugyanerre  a  gondolatra  azután 
csak  mintegy  kétszáz  esztendő  múlva  jött  IV.  Károly  császár,  midőn 
az  első  német  egyetemet  alapítá  Prágában,  a  párizsi  Rue  du  Fouarreban 
töltött  tanulóévei  emlékére.  A  tanulók  itt  is  —  mint  Párizsban  —  nemzett 
(natio)  származás  szerint  csoportosultak.  A  magyar  ifjak,  mint  külön  » nem- 
zet«  szerepeltek  Bécsben,  Bolognában,  Krakóban,  s  külön  társas-heljriségök 
(bursa)  is  volt,  hol  benlakást,  s  a  szegény  sorsúak  anyagi  segélsrt  is  kaptak. 

Úgy  látszik,  hogy  a  veszprémi  egyetemen  leginkább  a  jogtudomány 
virágzott,  mert  annak  a  tudását  a  zsinatok  is  nagyban  sürgették. 

Nem  tudjuk,  hogy  e  főiskola  mikor  szűnt  meg;  de  azt  igen,  hogy 
Nagy  Lajos  királyunk  a  XIV.  század  második  felében  a  pécsi  egyetemet 
alapítá  a  polgári  és  egyházjog  s  más  stúdiumok  tanítására.  V.  Orbán  pápa 
Avignonban  1367  szeptemberében  kelt  bullájával  jóváhagyta  a  pécsi  egyle- 
temet; minthogy  azonban  e  főiskolának  szintúgy,  mint  a  két  évvel  előbb 
(1365-ben)  alapított  bécsi  egyetemnek  —  nem  tudni  mi  okból  —  meg- 
tagadta a  theologia  tanítása  jogát :  az  egyetem  nagyobb  gondot  fordíthatott 
a  kánoni  és  polgári  jogtudomány  mívelésére.  Épen  azért,  mert  ezt  a 
tudományt  mívelte,  jelentékeny  hatással  lehetett  a  közmívelődésre  s  sokkal 
tovább  fentarthatta  magát,  mint  Magyarország  középkori  bármely  más 
egyeteme.  És  mégis  feltűnő,  hogy  XI.  Gergely  pápának  1376-ban  kelt  egy 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS  283 

bulláján  kívül  (melyben  e  főiskola  tanárait  és  tanulóit  egyházi  javadalmaik 
élvezetében  meghagyja  öt  évre  abban  az  esetben  is,  ha  hazulról  távol 
voltak)  teljes  másfél  száz  esztendőn  át  nincs  biztos  adatunk  ez  egyetem 
életéről  vagy  virágzásáról.  Mátyás  király  korában  sem  tudunk  felőle.  Némi 
valószínűséggel  csak  annyit  mondhatunk,  hogy  a  pécsi  egyetem  1543-ban 
szűnt  meg,  mikor  Pécs  török  iga  alá  került. 

Hazánk  középkori  főiskoláiról  általában  keveset  tudunk.  Ily  kevés 
adatunk  van  a  Zsigmond  király  nevéhez  fűződő  óbudai  egyetemről,  s  a 
Vitéz  János  1467-ben  alapította  pozsonyi  főiskoláról  is.  Úgy  vagyunk  velők, 
mint  a  természetvizsgáló  egy-egy  kihalt  állatfaj  hézagos  csontmaradvá- 
nyaival, melyekből  lehetetlen  a  kihalt  faj  típuszát  megalkotni,  Szerencsénkre 
a  középkor  főiskolái  tanulmányok  és  tankönyvek  tekintetében  is  oly  egy- 
formák, hogy  egyiknek  a  belső  élete  szakasztott  mása  a  többi  életének. 

Lássuk,  mit  tanítottak  s  mit  tanultak  a  középkori  egyetemeken? 

A  művészetek  (artium)   fakultásán  grammatikát,  logikát,  dialektikát  ^ Jj5S[J^a  ^5. 
(tehát  egy  részét  a  mai  gimnáziumi  tantárgyaknak) :  ez  utóbbit  Aristoteles  gg^rtemSken 
könyvei    alapján;    a    többi    fakultásokon    theologiát,  jogot    és    orvostant. 
A  tanulás  a  leckék  lejegyzésében  állt  és  a  betanultak  fölött  való  dispu- 
tában; a  tanítás  pedig  főképen  diktálásban. 

Az  íróeszközzel  és  jegyzőkönyvvel  fölszerelt  tanuló  a  tanterembe 
ment,  s  leült,  még  pedig  a  földre,  mert  még  Párizsban  is  egész  1451-ig, 
a  tanulók  szívesen  ültek  a  szalmával  behintett  földön.^  Ima  után  a  tanár 
hozzá  kezd  a  leckéhez,  illetőleg  olvasni  kezdi  az  írott  kézikönyv  szövegét, 
lassan,  mondatról  mondatra,  hogy  a  tanulók  utánírhassák.*  Az  artium 
magister  pl.  diktálta  Aristoteles  valamely  iratának  latin  fordítását. 

A  szabad  művészetek  tanítása  arra  való  volt,  hogy  előkészítsen  a 
theologiára,  mint  a  legKberálisabb  tudományra,  mely  megszabadítja  az 
emberi  lelket  minden  bajtól.  A  theologia  magisterei  két  csoportra  oszolnak 
a  szerint,  a  mint  vagy  a  bibliát  olvassák  (biblici)  vagy  pedig  Lombardi  Péter 
dogmatikai  szentenciáit  (sententiarii).  Ez  az  utóbbi  nehezebb  mesterség  volt, 
mert  a  hitcikkeket  pro  és  contra  vitatták.  A  theologiát  olyformán  tárgyalták, 
mint  valamely  mennyei  geometriát :  puszta  syllogismusok  segítségével.  Eme 
száraz  és  rideg  logikai  eljárás  következtében  a  theologusok  elfelejtették  a 
papolást;  nem  bírtak  a  szívhez  szólni,  a  lelket  meghatni.  Üres  szóvitákat 
folytattak  ily  kérdésekről:  Milyen  volt  a  paradicsom  belseje?  —  Jézus 
teste  be  van-e  ruhával  födve  az  Úrvacsorában  ?  —  Mit  tesznek  az  angyalok 
testökkel,  miután  betöltötték  abban  földi  küldetésöket  ?  stb.      , 

A  jogi  szak  tanárai  vagy  a  Corpus  juris  egyes  könyveit  magya- 
rázzáky  vagy  pedig,  mint  az   egyházjog  mesterei  (decretisták,  canonisták),. 

*  Innen  a  Rue  du  Pouarre  épen  a  szalmával  behintett  tantermekről  kapta  nevét. 
■  A  diktálás  nagy   becsben   állt,  s  midőn  1355-ben  Párizsban  be  akarták    tiltani,  a 
Rue  du  Fouaireban  majdnem  fellázadtak  a  tanulók. 


Digitized  by 


Google 


284  A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


Gratian  Decreialdt  A  jogi  szakma  jól  jövedelmezvén,  tanárai  szakítottak 
az  egyházias  élettel,  a  XIII.  század  óta  nősültek  és  teljesen  laikus  módon 
és  fényesen  éltek.  E  fakultáson  is  nagyon  járták  a  vitatkozások. 

Az  orvosi  szak  magisterei  {lippocrátes  és  Galenus  műveit  olvasták; 
sok  egyetemen  a  tanulókat  e  tanok  megtartására  esküvel  kötelezték.  A 
boncolás  ritkaság  volt ;  eleinte  két  évben  egyszer,  később  évenként  egyszer 
boncoltak.  A  páduai  egyetem  híres  tanára  Montagnana  eldicsekedett  vele, 
hogy  életében  tizennégy  boncolást  végzett.  Hiszen  még  Moliére  korában  is 
(XVn.  század)  a  hullaboncolás  valóságos  ünnepi  látványosság  volt.  Itt  is 
nagyobb  gondot  fordítottak  a  disputákra,  mint  a  leckékre,  mert  azt  hitték, 
hogy  az  ember  örökké  tartó  disputára  született,  s  hogy  a  syllogismus 
kitűnő  szer  még  a  betegségek  ellen  is.  Vitatárgya  volt  egy-egy  ily  tétel: 
Volt-e  Ádámnak  köldöke? 

A  tanfolyam  tartama  a  stúdium  fontosságától*  függött.  Ehhez  képest 
legtovább  tartott  a  theologia  tanulása.  Valaki  lehetett  a  művészetek  mestere 
(artium  magister)  21  éves  korában,  jogi  vagy  orvosdoktor  26 — 27  éves 
korában,  de  a  theologia  doktora  35  éves  kora  előtt  nem  lehetett. 

A  disputákon  (melyeket  gúnyosan  »kakas-viadálok«-nak  is  neveztek) 
jelen  volt  legalább  egy  magister  (mint  vezető),  aztán  a  baccalaureusok  és 
a  tanuló-ifjúság.  A  baccalaureusok  az  egyetemek  tanár-  (magister)  jelöltjei 
voltak,  mely  jelöltség  az  » artium  facultas«-ról  a  többiekre  is  elterjedt.  A  sok 
kéziratmásolás   és  disputálás   miatt  e  jelöltek  rendkívül  terhes  életet  éltek. 


11. 

Pázmány  egyeteme  és  a  protestáns  főiskolák. 

'^refonnédő*^  A  XV.  század  Európa  »nagy«  százesztendeje-  az  irodalom,  művészet 

és  tudomány  megújhodásának,  s  az  élet-  és  világnézet  átalakulásának  kor- 
szaka (renaissance).  Nálunk  e  mozgalom  élő  képviselője:  Mátyás  király. 
Népének  atyja,  a  Corvina  alapítója,  a  nemzeti  nyelv  és  dal  kedvelője  s  a 
tudomány  és  művészet  bőkezű  pártfogója,  örökre  kár,  hogy  a  Budára 
tervezte  »studium  generálé «  létre  nem  jött,  mert  az  kétségkívül  a  renais- 
sance hű  kinyomata  lett  volna.  Hisz  a  hova  a  renaissance  beköszöntött, 
ott  a  scholastika  lehanj'^atlik,  a  tudomány  laikussá,  sőt  népszerűvé  lesz  és 
új  menedékl^elyeket  keres. 

Kezet  fog  vele  a  X\^.  században  a  reformáció,  melynek  hatására 
a  vallás  elkezd  a  kicsinyek  azaz  a  nép  nyelvén  szólani.  A  renaissance  a 
gondolkodók  elméjében  talált  visszhangra,  a  reformáció  pedig  a  népet  találta 
a  szívén;  példa  rá  hazánk  a  maga  iskolázásával  és  lángoló  hitvitáival. 
Hogy  hazánkat  a  reformáció  villámsebességgel  s  győzelmesen  járta  be, 
annak  egyik  oka  az  volt,  hogy  közéletünk  a  mohácsi  vész  után  sírba  temet- 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS  285 


kezett  volt.  Az  új  mozgalom  és  elveinek  a  sajtó  és  a  szószék  utján  való 
gyors  elterjedése  vigasztalólag  hatott  a  lesújtott  nemzetre.  A  szabadság- 
vágyat ébresztve,  az  önérzetet  élesztgetve,  bizalmat  kdtett  a  nemzet  szivében, 
s  fölemelte  levertségéből.  Mindenki  érezte,  hogy  a  nemzetnek  halottaiból 
való  feltámasztására  és  erkölcsi  megújhodására  főeszköz  az  iskolázás.  íme, 
igy  találkozik  nálunk  az  iskolázás  renaissancea  a  nemzeti  élet  és  az 
erkölcsök  megújhodásával. 

A  mozgalomnak  alkalmas  tenyésztőhelyei  voltak  azok  az  iskolák, 
melyeket  a  vagyonosabb  városok  még  a  XV.  században  nyitottak  volt.  Ez 
még  nem  elég.  A  protestáns  egyház  legkiválóbb  férfiai  a  hitújítás  színhelyére 
mennek,  s  Melanchthon,  Sturm  és  Trotzendorf  —  eme  nagy  iskolamesterek  — 
oldalánál  éveket  töltenek,  hogy  itthon  erejök  legjavát  az  egyház  és  haza 
javára  szentelhessék,  pl.  Dévai  Biró  Mátyás ;  Stöckel  Lénárd,  a  bártfai  minta- 
szerű iskola  szervezője ;  Szikszói  Fabricius  Balázs,  Balzarati  Vitus  János,  a 
sárospataki  ref.  iskola  első  tanárai ;  továbbá  Sylvester  János,  Heltai  Gáspár, 
Melius  Péter,  a  debreceni  iskola  igazgatója ;  Honter  János,  az  erdélyi  szász 
iskolák  szervezője :  mind  Wittembergában  tanultak,  s  így  elmondhatni,  hogy 
Melanchthon  egyszersmind  a  magyar  iskolázásnak  is  a  nagymestere.  Mindenik 
új  protestáns  iskola  a  felekezet  élő  gondolkodása,  és  eleven  szívverése  volt. 
A  XVI.  században  az  országban  fennállott  168  kisebb  és  középiskolai  rangú 
intézet  közül  134  volt  protestáns  és  csak  34  katholikus. 

A  katholikus  egyházra  e  században  szomorú  napok  következnek.  A^^J^-^'^^^^ 
A  kolostorok  megürültek,  a  papság  teljes  felbomlásban  volt.  A  nemzet 
jobbjai  tapasztalván,  hogy  a  protestáns  egyház  —  iskolái  útján  —  magába 
szívta  a  fejlődés  és  haladás  szellemét,  s  azokat  az  elveket,  melyek  az 
ember  életének  értéket,  gondolkodásának  emelkedést  adnak :  sürgetni  kezdték 
az  országgyűlésen  (1548-ban  és  50-ben)  a  királyt  és  a  főpapokat,  hogy 
az  elhagyott  egyházak  és  konventek  javadalmaiból  iskolákat  álUtsanak. 
Ugyanezt  kérték  ez  időtájt  Erdélyben  a  rendek  Izabellától  és  később  János 
Zsigmondtól. 

Ily  körülmények  közt  az  e  században  alakúit  jezsuitarend,  mint 
Krisztus  athlétáinak  testülete  állott  a  roskadozó  régi  egyház  védelmére. 
L  Ferdinánd  1552-ben  hívta  a  jezsuitákat  Ausztriába ;  Oláh  Miklós  prímás, 
ki  Nagy-Szombatban  főiskolát  akart  alapítani,  1561-ben  telepíti  oda  a  jezsui- 
tákat, kik  néhány  év  múlva  elhagyják  a  várost;  Báthori  István  Lengyel- 
országból küld  Kolozsvárra  1579-en  tizenkét  jezsuitát,  s  ottani  akadémiá- 
jukat adományokkal  látja  el.  Az  ott  1587-ben  felvett  négy  növendék  egyike 
Pázmány  Péter  volt. 

A  Jézus-társaságot  száműzi  ugyan  Erdélyből  az  1588-iki  medgyesi 
országgyűlés;  de  az  anyaországban,  Rudolf  király  pártfogása  mellett,  ez 
időtájt  (1586)  másodszor  is  megtelepedtek.  A  XVI.  század  második  felében 
több  helyütt  nyilvánul  vágy  és  akarat  főiskolák  alapítására.  János  Zsigmond 
—  ily  célból  —  1569-ben  Ramus  Péterrel,  a  párizsi  egyetem  hírneves  taná- 


Digitized  by 


Google 


286 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


rával  alkudozik,  de  Ramus  a  Bertalan-éji  mészárlás  áldozatául  esvén,  a 
terv  meghiúsult;  Oláh  Miklós  a  nagyszombati  jezsuita-iskolát  egyetem 
rangjára  akarja  emelni ;  de  a  jövő  (XVII.)  századra  marad  e  szép  feladatok 
megoldása.  Oláh  Miklós  tervét  a  prímási  széken  utóda:  Pázmány  Péter 
valósította  meg,  a  János  Zsigmondét  pedig  egyfelől  Bethlen  Gábor  erdélji 
fejedelem,  másfelől  Lorántfi  Zsuzsanna,  I  Rákóczi  György  özvegye.  E 
századnak  három  fejedelmi  alapítványa  adott  léteit  egyfelől  a  nagyszombati 
(ma  budapesti)  egyetemnek,  másfelől  ma  is  virágzó  két  főiskolánknak:  a 
gyulafehérvári  (ma  nagyenyedi)  kollégiumnak  és  a  sárospataki  főiskolának. 
Pázmány  Péter  esztergomi  prímást  nem  hagyta  nyugodni  az  a  tudat, 
hogy  a  jezsuita-rend  kollégiumaival  és  nemesi  fiúnöveidéivel  (convictus)  ellq>te 
Németországot,  s  annak  délkeleti  és  északnyugoti  részeiben  a  kath.  egyházat 
az  összeomlástól  megmentette;   sőt   némely  egyetemek  filoz.  fakultásait  is 


A  nagyszombati  egyetem. 

hatalmába   kerítette,  pl.   Bécsben,   Prágában    és   Freiburgban.    »A    nemzet 
díszének  emelésére  legfontosabb  eszköznek  tartotta  egy  tudomány-egyetemnek 
felállítását,  melyben  a  harcias  nemzet  erkölcsei  szelídülnének  és  az  egyház 
és  állam  igazgatására  alkalmas  férfiak  neveltetnének.* 
A  nagyszombati  A  lángoló  lelkű  főpap  1635   május  13-án  százezer  forint  alapítványt 

?Sa  ^szerve- tett  egy  Nagy-Szombatban  felállítandó  egyetemre,  s  a  főiskolát  a  Jézus- 
társaság nagyszombati  kollégiumának  vezetésére  bízta.  Ezt  a  magyar 
közmívelődésre  nagyjelentőségű  tényt  a  király :  IL  Ferdinánd  megerősíti  s  az 
új  főiskolát  a  szokásos  önkormányzati  és  grádusosztási  jogokkal  és  kivált- 
ságokkal felruházza.  Az  új  főiskola,  melynek  voltaképen  csak  két  (theologiai 
és  filozófiai)  kara  volt,  csonka  intézet  vala.  Tanfolyamai  (facultas)  egymás 
alá  voltak  rendelve:  t.  i.  legfelül  áUt  a  négyéves  theologiai  tanfolyam; 
alatta  volt  a  három  éves  filozófiai  folyam  és  a  harmadik  karnak  számított 
gimnázium  (facultas  linguarum).  A  gimnázium  igazgatóját  a  decanus 
linguarum  cím  illette. 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


287 


Indlx  Ac/ÖE^Mícdi 


l^7ö~ 


Jteboa^  A^^ezUíí,  J^Ha 


té'ri  Ü. 


A  nagyszombati  egyetem  elsŐ  hallgatói. 


Digitized  by 


Google 


288  A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


A  növendék  e  fokozatokon  át  juthatott  a  theologiára.  Az  egyetem,  mint 
a  jezsuiták  vezetése  alatt  levő  intézet,  a  rend  generálisának  és  tartomány- 
főnökének, meg  a  kollégium  rektorainak  hatósága  alatt  állott,  s  ennélfogva 
nem  is  volt  a  tudományoknak  az  a  köztársasága,  minők  a  renaissancekori 
egyetemek.  Hiszen  a  nagy  alapító  eleinte  a  bécsi  egyetembe  akarta  a 
főiskolát  bekebeleztetni,  de  e  szándékától  később  elállott. 

A  tantárgyak  tanítása  tekintetében  egészen  középkori  állásponton 
maradt  az  intézet,  mert  a  theologiát  aquinói  Tamás  szerint  tanították  és  a 
filozófiai  karban  a  fizikát,  mathézist,  logikát,  metafizikát  és  erkölcsbölcseletet 
Aristoteles  szerint  magyarázták.  Az  egyes  karokban  a  tantárgyakból  nyilvános 
vitatkozásokat  tartottak  (pl.  a  bölcseleti  karban  évenként  ötször),  melyeken 
az  egyházi  és  világi  kitűnőségek  is  megjelentek,  sőt  néha  —  mint  maga 
Pázmány  is  —  résztvettek.  A  főrangú  családok  fliai,  kik  azelőtt  a  nagyobb 
udvarokban  levő  u.  n.  lovagiskolákhon  lovaglást,  vívást,  lándsadobást  s 
leendő  életmódjuknak  megfelelő  egyéb  foglalkozásokat  tanultak,  most  nag>- 
számmal  kezdték  látogatni  e  főiskolát,  s  a  vitákban  gyakran  kitűntek. 

A  jezsuiták  filozófia-tanítását  jellemzik  azok  a  tételek,  a  melyeket 
a  baccalaureatusi  és  magisteri  (mesteri)  fokozat  vizsgálatain  vitattak. 
Rendszerint  chriának  való  ily  tételeket  vitattak.  >»Mi  rútabb:  pazarló 
öregnek  vagy  fösvény  ifjúnak  lenni.?*  Voltak  egészen  meddő  kérdések; 
pl.  a  freiburgi  egyetemen  1623-ban  a  mesteri  fokozatra  pályázó  36  ifjú 
vitatkozott  e  kérdés  felett:  > Van-e  és  hol  van  a  pokolba  lejárás?  Valószínű-e, 
hogy  a  pokol  tüzétől  források  melegűlnek  és  ércek  felolvadnak,  mint  Pionius 
martir  állítja?!*  S2:akasztott  másai  ezek  a  középkori  fentidéztük  kérdé- 
seknek. Azonban  fordultak  elő  helyénvaló  kérdések  is;  pl.  a  XVin.  százsa 
elején  Batthyány  Pál  gróf  győzött  a  mesteri  fokozatra  adott  eme  kérdés 
megoldásában:  »Archimedes  földönkívüli  pontjának  mily  erővel  lehetne 
Magyarországot  helyéből  kimozdítani?* 

A  hittudományi  karban  működött  hat  tanár,  a  bölcseletiben  öt,  összesen 
tizenegy  tanár  évi  300 — 300  forint  fizetéssel.  A  megnyitás  után  harmincegy' 
év  múlva  (1667-ben)  jogtudományi  (két  éves)  tanfolyamot  is  csatoltak  az 
egyetemhez,  melynek  alapját  Lósy  és  Lippay  prímások  vetették  meg.  Ennek 
a  karnak  szervezet  és  ügyrend  tekintetében  egészen  különös  helyzete  volt : 
nem  volt  az  egyetembe  beolvasztva,  sem  attól  nem  volt  különálló,  termé- 
szetesen azért,  mert  a  jezsuita-rend  —  szervezeténél  fogva  —  sem  a  jogi  sem 
az  orvostudományok  tanításával  nem  foglalkozhatott.  A  jogi  kar  tudományos 
színvonalát  mutatja  az,  hogy  pl.  a  hazai  jogból  tankönyvet  nem  használtak, 
sem  előadást  nem  tartottak,  hanem  csak  diktáltak.  Sőt  néha  nem  is  maga 
a  tanár  diktált,  hanem  a  tanulók  közül  választott  helyettesével  diktáltatott. 
^  ^"  mia**^*"  ^  nagyszombati  egyetemnek  szakasztott  mása  volt  a  kassai  jezsuita 

akadémia  vagy  stúdium  generálé,  melynek  alapját  —  1657-ben  —  íüsdi 
Benedek,  egri  püspök,  hatvanezer  frtos  alapítványnyal  vetette  meg.  I.  Lipót 
1660-ban  kiadott  (arany)  bullájával  ez  intézetet  megerősítette  s  a  szokásos 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


289 


C$bcs£m6  Keresztyen 

Mcflyet 
t/ílJTeí^intetes  és  Na^y/agos  Pral^ 


AZ  RÁKÓCZI 


GYÖRGY     ^ 

'^  ^  (  SIGMOND  "^^l; 

i^Iílcnnck  fcgitf^géból ,  az  cgéfz  jelenvalóknak  "^^ 
i^  nagyőrvcndczcfekkcUdicscrctcfcnés  igen  boldogul  IajS! 
1^  el  mondót tanak  ,  mikor  igaz-valláfokban  való  fzcp  J^ 
—  épületekről  abban  az  próbában  bizonságot  tenné-  ifj^ 
nck,  mellyet  az  Erdély  Orfzágnak  Kegyelmes  Feje.  ]?iS| 
,^^  delmc  az  Ur  Vacsorá/a  előtt  kívánt  hallani.  Kis  afz.  2ÍS! 
^^  fzony havának  i  j  napján.az  i63  7eíztendőben,mely.  ^^^ 
,^^  re  nézve  ez  6  Nagvfigok  két  Fia  máfod  nap  az  Ur  va-  ?jS, 
^^  csorájához  való  járuláflal  az  Fc;cr.  Vári  templom.  "S^ 
,^^  ban  Icgh  elsőben  hiteket  niegh  pccsc«  2^ 

•$^?^  ''^'^^'  1^ 

1^^  Keresztúri   Pal  "Í^ 

1^  AzUwkŐNagyfagokMcftcrcáltaL  ;|^^ 


Keresztúri  Pál  munkájának  címlapja. 


Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet. 


19 


Digitized  by 


Google 


2d0  A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


VI 


kiváltságokkal  ellátta.  Később  nemesi  convictus  is  csatoltatott  hozzá;  de  a 
század  második  felében  súlyos  elemi  csapások  s  politikai  és  vallási  viszályok 
megrendítették  az  iskola  alapját  Thököly  Imre  1682-ben  Kassát  elfoglalván, 
a  jezsuitákat  kiűzi,  s  később  1705-ben  II.  Rákóczi  Ferenc  utasítja  ki  őket 
Azóta  az  intézet  meggyengülve  tengett  1 773-ig,  a  jezsuita-rend  felbomlásáig. 
Pázmány  egyeteme  a  fentvázolt  állapotban  marad  egész  a  XVUL 
század  közepéig.  —  A  kath.  egyháznak  eme  mozgalmával  szemben  a 
protestánsok  sem  maradtak  tétlenül,  sőt  azt  megelőzően  is  gondoskodtak 
maguknak  szellemi  erőss^ekről,  főiskolákról, 
.gyulafehér-  Bethlen  Gábomak,  Erdély  fejedelmének,  céHa  lévén  »a  nemesség  nagy 

kouégium    részéből  kipusztított  ország  regeneratiója«,  1629  év  őszén,  tehát  hat  évvel 
Pázmány  alapítása  előtt,  megveti  a  nevéről  nevezett  kollégium  alapját  húsz- 
ezer forintos  alapítványnyal,   kilencvenezer  írtra  becsült  hét  darab  tokaji 
szőUővel,    a  nagyenyedi   uradalommal   és   2200  frt   évi  dézsmajánilékkaL 
E  mellett  a  fehérvári  iskolában   negyven  alumnusra    tesz    alapítványt  — 
A  főiskola    1630-ban  kezdé  meg  működését  négy  tanárral  (köztük  Opitz 
Márton),  kik   a   felsőbb  tudományokat   tam'tották  és  három  koUaborátorral, 
mint  a  latin  osztályok    tanítóival.   Hímeves  tanárai  voltak:  Alsted,  Basire 
Izsák,  Piscator,  Bisterfeld.   A   főiskola  mellett  virágzott   fel  az  I.  Rákóczi 
György  fiait   és  a  főurak  gyermekeit  magába  fogadó  udvari  kollégium, 
szintén  kitűnő  mesterek  vezetése  mellett,  kik  közül  kimagaslott  Keresztúri 
Pál,  ki  nyelvismeretek  mellett   reálismereteket  is  közölt  tam'tványaival.  Itt 
működött  e  század  legnagyobb  magyar  reálistája :  Apácai  Cseri  János  is, 
az  első  magyar  encyclopaedia  írója,  a  nemzeti  nyelvért  buzgó  nagy  mester, 
ki  apostoli  hévvel  szorgalmazta  a  tanítás  megújhodását,  a  tudományoknak 
magyar  nyelven  tanítását,  és  Erdélyben  egy  egyetem  felállítását,  hogy  inaink 
ne  legyenek  kénytelenek  külföldre  vándorolni  a  tudományokért.  A  kollégium 
főiskcriai  rangját  tanúsítják  az  ott  tartott   theologiai  vitatkozások,  melyeken 
több  ízben  maga  a  fejedelem  volt  a  bíró.  Apácai  —  Basireral  való  összetűzése 
miatt  —  a  fejedelem  kegyét  vesztvén,   Kolozsvárra  költözött,  mint  az  ottani 
ref  kollégium  igazgatója.  Tanítványainak  jelentékeny   része  oda  is  követte 
a   mestert.   Ezután   a   fehérvári   iskola   csak   tengődött;   később  a  tatárok 
dúlták  fel,  s  az  1658-iki  lengyel  beütés  hírére  az  egész  feloszlott.  Szerencse, 
hogy  e  kollégiumot  Apafi  Mihály  fejedelem    1662-ben  a  kocsárdi  táborban 
kelt  rendeletével  N.-Enyedre   helyezte  át.    A  kollégium  új  székhelyén  meg- 
erősödött,  kegyes   alapítványokkal  gyarapodott   s  kitűnő  tanárokkal  dicse- 
kedhetett,  minő  Páriz-Pápai  Ferenc,   a  híres  szótáríró,   kit  Apafi  1687-ben, 
mint  követet  küldött  ki  a  németalföldi  rendekhez,  a  svéd  és  dán  királyhoz, 
a  szász  és  brandenburgi  választófejedelemhez  s  Helvetia  rendéihez. 
A  sárospataki  A  protestánsok   másik   nevezetes   főiskolájának   alapját  Sárospatakor. 

a  Perényi-család  vetette  meg  a  XVI.  század  elején.  A  mi  az  enyedi  kollé- 
gium volt  az  erdélyi  oláhság  közepette,  ugyanoly  áttörhetetlen  erősség 
lett   Sárospatak   az   ország   északi   részében   lakó   nemzetiségek   ellenében. 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


291 


A  Perényi-család  nagy  áldozatkészsége  után  az  Egervár  ostrománál  halha- 
tatlanná lett  Dobó  István  neje  és  fia,  majd  a  Rákócziak  és  Lorántíi  Zsu- 
zsanna veszik  szerető  gondozás  alá  a  kollégiumot.  L  Rákóczi  György  a 
pataki  iskolát  a  Bethlen-kollégium  fényére  akarván  emelni,  elsőben  épületekkel 
és  kitűnő  tanárokkal  látta  el,  majd  neje,  Lorántfi  Zsuzsanna  behívja 
Comenius  Amos  Jánost,  a  XVI.  század  legnagyobb  pedagógusát,  hogy 
a  főiskolát  újjászer- 
vezze. Comenius  hét 
osztályú  schola  pan- 
sophicát  tervezett, 
melynek  három  felső 
osztályában  politikát, 
theologiát  és  theoso- 
phiát  is  tanítottak 
volna.  Sajnos,  hogy 
Rákóczi  Zsigmond 
kora  halála  miatt 
(1654)  e  terv  nem 
valósulhatott  meg. 
Lorántfi  Zsuzsanna 
nemcsak  nagy  ala- 
pítványokat tett  a  fő- 
iskola javára,  hanem  ' 
gondozta  is,  mint  :z 
»  édes  anya  magzatát, 
az  dajka  az  ő  kicsiny-  ^ 
dedit  és  igyekezett 
nevelni  az  ifjúságot 
istennek  és  szegény 
hazánknak  a  szolga- 
latjára « .  Tüneményes 
áldozatkészsége  át- 
szállott fiára:  Zsig- 
mondra is,  kit  Come- 
nius a  nemzet  szeme- 
fényének nevezett,  s  ki  gazdag  könyvtárát  a  kollégiumnak  hagyta.  Ebben 
a  században  a  pataki  kollégium  könyvtára  volt  a  leggazdagabb. 

A  nagy  fejedelemasszony  halála  után  (1660)  a  pataki  kollégiumra 
s  általában  a. protestáns  iskolákra  válságos  idők  következtek.  Az  1671-ben 
kezdődött  császári  foglalások,  majd  a  Thököly-  és  Rákóczi  Ferenc-féle  fölkelés 
alatt  történt  üldözések  miatt  a  protestáns  iskolák  nagyrésze  majdnem  elvérzett. 
Kivált  a  pataki  főiskola  szenvedett  sokat,  mert  a  Rákóczi-család  a  róm. 
kath.    egyházba   tért   s   I.   Rákóczi  Ferenc  a   szent-könyvet,  melyet  nag^'- 

19- 


Lorántfi  Zsuzsanna. 


Digitized  by 


Google 


292 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


atyja  magával  hordozott  a  hadakban  is,  s  melyből  huszonhétszer  ismételt 
átolvasás  közben  sok  vigasztalást  merített :  tőrrel  keresztül  ütve,  a  tűzbe 
dobta.  Az  ő  és  anyja,  Báthori  Zsófia  mostoha  indulata  elnézte,  sőt  bese- 
gítette, hogy  fegyveres  erővel  foglalják  el  az  iskolát,  s  hogy  a  bdőle 
száműzött  ifjúság  majdan  húsz  évig  bolyongjon  e  hazában.  Ezer  szer^icse, 
hogy  az  elűzött  kollégium  előbb  Gyulafehérvárott,  majd  Maros-Vásárhdytt 
talált  otthont,  hazát  és  iskolát.  Az  1687-ben  történt  új  elüzetéskor  az  iQak 
előbb  Vizsolyba,  majd  Göncre  vonultak,  míg  1695-ben  Kassán  nsrílt  meg 
az  iskola,  honnan  Rákóczi  hadai  által  kiszorítva,  1703-ban  tértek  vissza 
ismét  Patakra  s  a  szécsényi  gyűlés  határozata  1705-ben  helyezte  vissza 
a  sokat  szenvedett  főiskolát  előbbi  birtokaiba  és  jövedelmeibe. 
itözmívííődési  ^^  ^  nagyszombati  főiskola  és  a  kassai  akadémia  csonka  egyetemek : 

jelentősége  akkor  a  protestánsok  gyulafehérvári  és  sárospataki  kollégiumai  (s  ide  kell 
számítanunk  a  debreceni  és  eperjesi  főiskolákat  is)  akadémiai  rangú  inté- 
zetek, melyek    élénk    tudományos    szellemökkel,   a    külföldi    egyetemekről 

behozott   és  a  korszellemnek  meg- 
felelő    bölcseleti    és     tudományos 
irányzataikkal  egy-egy  kis  egyetem 
helyét  pótolták.   Hiszen  míg  Nagy- 
Szombatban    scholastikai    tételdcet 
vitatnak,  addig   Gyulafehérvárt   és 
Sárospatakon    Descartes    és    Baco 
szellemétől  áthatva  fejtegetik  a  filo- 
zófiai és  theologiai  kérdéseket;  sőt 
Comenius  a  pataki  főiskolát  az  euró- 
pai magasabb  tudományos  míveltség 
rendszeréhez  köti.  N.-Szombatban  —  szintúgy  mint  Gyulafehérvártt  és  Sáros- 
patakon —  a  theologia'  lévén  a  főstudium,  a  vitázásra  helyezték  a  fősúlyt, 
s  azt   oly  komolyan   vették,  hogy  pl.   Sámbár  egy  alkalommal  csak  azzal 
a   feltétellel   bocsátkozott   vitába,   hogy   a   legyőzött  fél  fejét  veszítse.    Am 
e  mellett  Gyulafehérvártt  mathézist  és  természettudományokat  is  tanítanak, 
de   úgy,   hogy   a   fizika   mellett  helyet  foglalt   a   mágia,   s   az  astronomia 
mellett  az  astrologia.  Maguk  a  külföldről  bejött  tudósok  is  büszkék  voltak 
rá,  ha  titokzatos  tudományuk  címén  őket  a  közönség  »ördöngös«,  »táltos<, 
s  többféle   nevekkel   ruházta   fel.   A   protestáns  főiskolák  munkáját  szeren- 
csése egészítették  ki  a  külföldi  (német,  angol,  hollandi,  stb.)  egyetemeknek 
évenkint  több  mint  százhúsz  magyar  ifjúra  szóló  alapítványai,  melyek  meg 
nem  szűntek   fiainkra   csalogatók   s  a   magyar   tudományosságra  terméke- 
nyítők lenni. 

A  protestáns  főiskolák,  mint  a  reformáció  szülöttei,  egyidősek  a  szellem 
értelmi  és  erkölcsi  emancipációjával,  s  mint  olyanok,  egyfelől  a  hit,  a  lelki- 
ismereti és  politikai  szabadság,  másfelől  a  nemzeti  érzület  védvárai.  Míg  a 
Pázmány  főiskolája   és   a  jezsuitakézen   lévő   többi   kollégiumok   szivósan 


Comenlns  Ámos  János  névaláírása. 


Digitized  by 


Google 


A  RÉGI  MAGYAR  ISKOLÁZÁS 


293 


Comenius  Ámos  és  iskolája.  (Összes  munkáinak  címképe ) 


Digitized  by 


Google 


294 


A  REGI  MAGYAR  iSKOLÁZAS 


.ragaszkodtak  a  latin  nyelvhez,  s  nevelték  az  ellatinosodott  s  később  elné- 
metesedett főúri  nemzedéket:  azalatt  a  protestáns  főiskolákban  Apácai, 
Comenius  és  társaik  fenhangon  hirdetik  a  nemzeti  nyelv  elidegeníthetetlen 
jogait,  sürgetve  sürgetik  a  magyar  nyelvű  tankönyvek  írását  s  a  tudo- 
mánynak jnagyar  nyelven  megszólalását.  Természetes  tehát,  ha  egy-egy 
főiskolánk  (pl.  a  pataki  kollégium)  sorsa  nem  egy  ízben  volt  a  nemzet,  sőt 
az  európai  diplomácia  figyelmének  is  tárgya.  Ennélfogva,  de  annálfogva  is, 
mert  a  nemzet  és  nép  legjobbjainak  ákiozatkészsége  tartotta  fenn  őket:  e 
főiskolák  a  nemzet  szívével  állottak  szakadatlan  összeköttetésben,  s  abból 
merítették  erkölcsi  erejük  legjavát.  Hatásukra  nézve  ez  intézetek  régi  lámpák, 
melyek  mindig  megbírták  az  ismeretek  üj  olaját 

A  XVI.  és  XVII.  században  a  katholicizmus  és  protestantizmus  úgy 
állottak  egymással  szemközt,  mint  küzdő  felek.  Azóta  megismerték  s  becsülni 
tanulták  egymást,  s  mint  a  hogy  Homér  hősei  a  csata  végeztével  kicserélték 
fegyveröket:  a  katholikus  iskolázás  is  eltanulta  azt  a  honalkotó  munkát, 
melyet  a  protestáns  iskolák  akkor  kezdettek  m^,  mikor  a  magyar  nyelv 
jogaiért  küzdést  némelyek  véteknek,  mások  nevetséges  kicsinységnek  tartották. 


Pázmány  biboinok  érme. 


Digitized  by 


Google 


26.  A  XYII.  század  vallásos  irodalma. 


Szenei  Molnár  Albert,  Geleji  Katona  István,  Káldi  György. 

VALLÁSI  IRODALOM  a  XVII.  század  elkövetkeztével  nagyszabású, 
alapvető,  kánoni  tekintélyű  művekben  jegecedik  ki :  Károli  és  Káldi 
J?/Wíajában,  Pázmány  Kalafízábaxiy  Molnár  Albert  Zso/Záraiban 
^fés  a  Geleji  Katona  Öreg  Gradudljéban,  melyeket  később  a 
katholikus  énekgyűjtemények  követtek.  Á"  százados  szellemi  harc  után  álta- 
lános volt  a  vágy,  biztosítni  az  eredményeket,  s  mind  a  két  fél  vetélkedve 
sietett  hitének  alapelveit  végleges  jeUegű  művekbe  foglalni,  lelki  épülésének 
eszközeit  egybegyűjteni,  megrostálni  és  authorizálni.  Ekkor  támadtak  az 
egész  alkotások,  a  befejezett  rendszerű  nagy  művek,  a  felekezetek  alap- 
könyvei; a  fejlődés  e  téren  hosszü  időre  lezárul  s  az  egyházak  szeDemi 
viszonya  megállapodik. 

Ez  összefoglaló  törekvésnek  legöntudatosabb  és  legtöbboldalú  kép-  Molnár  a.  élete 
viselője  MOLNÁR  Albert,  az  irodalom  szenvedélyének  tán  első  rabja  magyar 
fajunkból,  a  tanulás  és  tanítás  vágyának,  a  művelődés  és  írás  szeretetének 
páratlan  megtestesülése  és  önfeláldozó  martirja.  Székely  eredetű  családból 
született,  a  pozsonymegyei  Szencen,  1574.  aug.  30-án;  látására  siető  atyja, 
egy  tehetős  molnár,  baltáját  nyújtá  az  újszülött  kezébe,  hogy  az  ő  mester- 
ségét folytassa  egykor;  de  a  múzsa  tollat  szánt  e  kézbe,  s  a  nyilt  eszű, 
könyves  gyermek  csakhamar  rászolgált,  hogy  szokás  szerint  papot  jöven- 
döljenek belőle,  s  atyja  tam'ttatni  kezdé.  Szencen,  aztán  Győrött,  Göncön 
és  Debrecenben  diákoskodott.  Göncön  ép  akkor  folyt  a  biblia  kiadása  s 
Molnár  tanúja  volt  a  buzgó  fáradozásnak,  melyet  a  híres  prédikátor,  Károli 
Gáspár,  ez  istenes  vén  ember,  és  Pelei  János  az  iskolamester,  e  nagyszerű 
vállalatnak  szenteltek,  maga  is  több  ízben  vitte  Károli  levélkéit  a  vizsolyi 
nyomtató  műhelybe;  az  itt  haDott  szófejtő  vitatkozások  ébresztek  fel  nyel- 
vészkedő hajlamát  is ;  —  Debrecenben  pedig  magyar  verseket  kezdett  iro- 
gatni A  magyar  könyveket  már  ekkor  annyira  szerette,  hogy  tanítói  gyakran 
úgy  ütötték  ki  kezéből,  nehogy  a  latin  nyelvet  elhanyagolja  miattok.  Tizenhat 
éves  korában  neki  indült  az  » impérium*  protestáns  egyetemeindc,  magára 
hagyatva,  mert  atyja  időközben  elszegényedett  s  ő  nem  is  valamely  nagyúri 


Digitized  by 


Google 


296  A  XVn.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 

"írtSSidíi'  pártfogó  költségén  járt,  mint  más  szegény  iQak.  Wittenbergában  kihúzta 
két  évig,  az  ínség  ekkor  Heidelbergbe  üzCe.  Megható  látni  levelezéseiből, 
mint  küzd  nyomora  övéi  iránt  való  gyöngéd  kíméletével;  olykor  megkoc- 
káztatja a  segedelemkérést,  azonban  a  szűkölködő  család  áldásnál  egyebet 
nem  küldhet  —  csak  még  az  utóirat  szerint  azt  a  három  forintot,  melyet 
atyja  azalatt  kért  kölcsön,  míg  bátyja  a  szomorú  levelet  írta.  S  még  sem 
csüggedett.  A  kálvinista  diák  szívós  türelmével  folytatta  pályáját,  szorgal- 
mával, jó  erkölcsével  kivívta  tanárai  elismerését  s  szert  tett  jó  emberek 
aprólékos  segedelmeire.  1593-ban  Strassburgba  ment,  hol  a  Collegium  Wilhel- 
miticum  alumnusául  vették  föl  s  három  nyugalmasabb  évet  töltött.  Itt 
1595.  baccalaureussá  avatták ;  babérkoszorúja  még  ma  is  megvan  Albumának 
táblájában  üvegíodél  alatt  e  sajátkezű  fölírassál:  Corona  mea  laurea, 
multís  aerumnis  et  soUicitudinilms  in  Argentinensi  Lycaco  párta  Anno 
Christí  1595.  Mense  Maio,  Ekkor  meglátogatta  Genfet,  a  kálvinizmus 
fofészkét  s  megismerkedett  az  agg  Beza  zsoltárköltővel.  1596.  ismét  bujdo- 
sóvá lett;  a  lutherista  Strassburgban  színvallásra  szólíták  fel,  s  a  Kálvin 
hitéhez  ragaszkodása  miatt  száműzték  a  városból.  Egy  svájci  és  olasz- 
országi út  után,  melyet  Bázelen,  Milánón,  Rómán  és  Velencén  át  tett,  1597 
elején  az  orthodox  heídelbergi  egyetemre  menekült,  a  hol  több  éven  át 
theologiai  előadásokat  hallgatott,  de  oly  nagy  nyomorban,  hogy  már-már 
j  öngyilkosságra   gondolt.   A   tudós   barátaitól,   künn    tanuló  földiéitől  s  híre 

I  növekedtével   már  az   anyaföldről   is   érkező   ajándékok  jóformán  csak  az 

éhenhalástól  meróették  meg.  S  még  sem  fogadta  el  a  sárospataki  iskola- 
tanítóságra vaJó  -meghívást.  E^yéb  hivatás  leb^ett  előtte,  irodalmi  tervei 
voltak,  fel  akarta  szerelni  magyar  felekezetét  a  szükséges  vallási  könyvekkel, 
s  ezért  még  tanulni  akart,  a  német  egyetemek  közelében  maradni,  használni 
a  föiskolák  könyvtárát,  a  tudósok  társaságát,  tanárainak,  most  már  barátainak, 
tanácsát,  a  könyvnyomtatás  fejlettebb  eszközeit.  1599.  végén  hazanézett, 
a  protestáns  előkelő  férfiak  közt  pártfogókat  szerezni  s  a  magyar  refor- 
mátus nép  irodalmi  szükségletei  felől  tájékozódni.  Visszatérte  után  még 
1600 — 1607  közt  is  mint  öregdeák  tartózkodott  a  herbomi,  heídelbergi, 
altorfl  és  marburgi  eg>'etemeken,  theologiai  és  filológiai  előadásokat  hall- 
gatva; közben  más  városokban  is  lakott,  részint  hogy  a  könyvnyomtatás 
technikájával  megismerkedjék,  mint  Frankfurtban,  a  hol  a  Sauer  János 
műhelyében  korrektor  volt,  részint  mint  nevelő,  hogy  megélhetését  bizto- 
sítsa, mint  Ambergben. 

Ezalatt  megindította  irodalmi  vállalatait.  Legelőbb  a  bibliát  akarta 
kényelmesebb  alakú  s  olcsóbb  kiadásban  közrebocsátani,  mert  a  Károli-féle 
biblia  rengeteg  tömege  miatt  nem  volt  hordozható  s  nagy  ára  miatt  nem 
terjedhetett  kellőleg.  De  néhány  évbe  csak  az  belekerült,  míg  a  vizsol>i 
bibliát  megkaphatta  Magyarországból ;  kiadót  is  ily  nagy  vállalathoz  sokáig 
nem  kaphatott,  úgy  hogy  e  mű  csak  1608-ban  látott  napvilágot  Azalatt 
Molnárnak   több   más  munkája   megjelent.   Első  volt   ezek  közt  egy  latin- 


Digitized  by 


Google 


A  XVH.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA  297 

magyar  és  magyar-latin  szótár :  Dictionarium  Latíno-Hungaricum  és  **°^{Jr^*  ^^^' 
Hungarico-Latínmm,  melylyd  a  magyarországi  latin  tanításnak  egy  égető 
hiányán  kívánt  segíteni.  A  magyar  tanuló  házi  munkáját  addig  efféle 
segédeszköz  nem  könnyítette,  mert  a  meglevő  néhány  latin-magyar  szó- 
gyűjtemény tárgyi  csoportok  szerint  lévén  szerkesztve,  a  szótanulásra 
alkalmasak  voltak  ugyan,  de  a  keresésre  épen  nem ;  az  egyetlen  betűrendes 
Calepinus  pedig  nagy  terjedelme  és  drágasága  miatt  valóságos  fehér  holló 
volt.  Molnár  tehát  egy  kis  alakú,  betűrendes,  lehetőleg  teljes  szótárt  szer- 
kesztett, a  Dasypodius-féle  német-latin  szótár  berendezése  szerint,  melyet 
rendkívül  megkedvelt,  az  összetételeket  is  besorozva  önálló  szókul,  s  nagj'^ 
gondot  fordítva  a  latin  jelentésnek  mentül  rövidebb  és  találóbb  vissza- 
adására. Anyagát  még  strassburgi  egyetemi  hallgató  korában  kezdte 
gyűjteni,  a  keze  ügyébe  kerülő  magyar  könj'vekből  folyton  szaporította,  az 
előző  magyar  szótárakat  azonban  nem  használhatta,  kivévén  Baranyai  Decsi 
János  közmondásgyűjteményét.  Az  első  rész  szerkesztését  nagy  hazafias 
lelkesedéssel,  s  munkája  fontosságának  teljes  tudatával  1603-ban  befejezvén, 
1604-ben  Nürnbergben  kinyomatta  és  Rudolf  császárnak  ajánlta;  fáradsága 
jutalmáért  maga  ment  el  Prágába,  hol  a  híres  csillagász,  Keppler  fogadta 
vendégéül.  A  császár  tanácsosai  a  jeles  fiatal  tudóst  meg  akarván 
nyerni  a  katholikus  hitnek,  a  jutalmon  felül  ötven  forint  útiköltséggel  a 
bécsi  egyetemre  igazították,  de  a  Bocskai-támadás  időközben  kitört,  s  Molnár 
>nem  akarván  a  Krisztusban  való  igaz  hitét  próbára  vetni «,  visszasietett 
Altorfba.  A  szótár  második  része  is  még  1604-ben  megjelent  Nürnbergben, 
s  az  egész  mű  alig  remélt  sikert  aratott.  Példányait  nemcsak  itthon,  hanem 
a  külföldön  is  gyorsan  kapkodták,  úgy  hogy  Mutternek  egy  kiadványa  sem 
volt  olyan  kelendő;  még  Molnár  életében  két  kiadása  jelent  meg  folyton 
javítva  és  bővítve  (Hanau  1611,  és  —  már  görög  szavakkal  is,  mint  első 
magyar  és  görög  szótár  —  Heidelberg  1621),  halála  után  is  újabb  kettő 
a  XVin.  század  elejéig  (Frankfurt  1644  és  Nürnberg  1708),  a  mikor 
Páriz-Pápai  kiegészítette ;  így  megújítva  s  Bod  Pétertől  a  múlt  század  közepén 
ismét  kiegészítve  egész  a  jelen  század  közepéig  megtartotta  népszerűségét, 
sőt  többi  szótárainknak  is  ez  a  szótár  szolgált  legkihasználtabb  alapjául. 
E  szótár  nyelvtörténeti  szempontból  is  igen  becses,  régi  szókban  és  ala- 
kokban, érdekes  szólásokban  nagyon  gazdag  s  jelentéstani  tekintetben  első- 
rangú forrás.  De  még  nagyobb  volt  az  írói  nyelvre  való  hatása,  ez  lévén 
a  magyar  nyelv  szókincsének  első  kimerítőbb  lajstroma  és  századokon  át 
legteljesebb  nyilvántartó  könyve. 

Altortban,  anyagi  gondoktól  aránylag  szabadon,  készíté  el  legnemesebb  zsoit^fordítá- 
művét,  zsoltárfordítását.  Magyarországon  nagy  hiányt  tapasztalt  alkalmas 
protestáns  egyházi  énekekben.  A  sok  száraz,  dogmatikus  ének  közt  kevés 
költői  ihletből  fakadt  darab  találkozott,  de  azok  sem  voltak  kiválogatva, 
összegyűjtve  s  jó  részükön  megérzett  a  felekezeti  célzat ;  általában  pedig  a 
verselés   kezdetleges,   a   dallam   egyhangú  s  az    éneklés  módja  meglehetős 


Digitized  by 


Google 


208 


A  XVU.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


gyarló  volt.  Molnár  1601-ben  a  frankfurti  francia  templomban  elragadta- 
tással hallgatta  szent  Dávidnak  francia  versekbe  szedett  és  változatos, 
művészi  dallamokra  alkalmazott  örökszép  zsoltárait,  a  következő  évben  pedig 


I.  iL  iir.  tforr  Alt 

A«  BL5Ö    SOLTAV. 


Mt  w^wmm  áll  ■'  bündséli  Ocin  . 
A  dbfiiMknilc  n«mú|b  (ékekben 


Hl  •Ily  ember  nagy  boldog  btTwSfü 
I  Mm  tt  oUyas  ninca  jö  rermO  ^  , 
Mdly  ft-  via  melles  vagyon  pllntilva , 
O  técjébto  megfiozsa  gvümttliséc  « 
Bs  cl  nem  üokta  hulUriii  ievcUr; 
Ikképen  g*  mii  ez  ember  vége*  , 
Minden  dolgában  m^gycn  jö  v^hez. 

j  De  nem  igyco  vágynak  •'  gonoSak  ; 
H  jnem  mmt  at  aprő  por  ét  poly  vik  , 
MHlyek  a-  íélrOl  kellel  ragadtatnak  , 
igy  ii  ítéletben  meg  nem  illhatfiak 
A'  $onokak.  éi  kik  bűnben  élnelc 
A»  iga«ak  közt  helyet  nem  lelnek. 

4  Mert  az  (ftcn  •fméri  űtokit 
As  Igazaknak  érti  dolgokat « 
Aiért  mind  brdkké  dk  megmaradnak  -, 
D*a-  kik  cfafc  a^gonofligban  járnak  , 
Azoknak  nyilvAo  mind  elvék  üiok : 
Mert  lílennck  nem  kell  az  o  dolgok, 
n      S  O  L  T  A  R 


}    UvQ 

«  Nagy  feniiTVO  aM»4)ik :  Mk  kétiok 
JfrfiagcaflukcIezckackkMdit*    («zzdl 
Bt  minden  igájokat  roncAik-el  • 
N^ilélíonk  tübbé  niconk  cfiélit. 

De  az  UH  Ifién  a'm^  meonyckboi  s 
T(ák  Qcvfti  dolgokM  azoknak  » 
TfáfoljaOket  ülvén  iemfiékibeo. 
K.iiick  ezek  femmtt  nem  Arfbataak. 

i  Ha  végre  hogy  mccrodál  baragjt^ 
Kemény  beleddel  kezd  SóIim  azdtaJí 
Resenetesképen  merriaficja » 
K.Í  miatt  tdJyc^TéggeTelbJdiyadnik. 

Hogy  niérrektCÍgymood.cz  eUc»zBgtf^ 
A'kiténkcAtema'kir4lyfligrav  Ivi 

■s  kirlly i  piltiftt  éo  adtam  néki » 
Az  én  6ent  begyemre  a*  Sionra. 
'    5  4Monde'királysJ»:rmkiJ»rdcltti 
Ak  d  ttnitsftt  éft  ficnt  dékréioffl&c : 
A'fdtéget  UR  monda  énnékem  » 
Bn  fiam  vagy*  ma  íültclek  fiamat: 

Kérjed  én  ittUm  (Tok  poginyokíl^ 
Kiket  «rttktagül  néked  adok , 
Pöld  kercksegin  fok  tartom  Iny  okát 
Mindentts  én  itnéktd  a|AaM  (daf » 

f  Bonijd  meg  ttkct  ce  nagy  hanlow^ 
Mint  ftföldbbl  égtieit  cserép  edényty 
Bt  ft' te  királyi  vaipéltKiddal 
Verd  ttCvc .  él  rttrd  apró  pocdor'iánkéMtr 

Aftért  PtftÁ9\tn§kt  Birlkt  Kiiilyok  # 
Bzekbeltanútáaot  vegyatek , 
B4  roa|atokat  jól  mcgg»iidol)ácok^ 
Kik  e  Fttldttn  regnáltok, ítéltek. 

C  SzolglHéiok  ez  kaolma«  URnMtiá 
Igaz  felelemmeli  jánibor  éieaci 
Orvendezmokö  nagy  viSliAnak  t 
De  ezekit  legyenekrettegelTcV. 

Tsókoliiiok  e*tiékrek  knldtttt  F'ia^r 
Hogy  krdferi  meg  ne  haragudjék  « 
Bl  ne  malaflltok'paraRifbltim> 
Mehi  (ömyüképendkeíl  veiactak 

7  Meri  gyakorczhogv  ineyé  feiavchiáde 
Mtnt  a'febcs  cík  »fUgerieirharMJ«. 
Te  azért  cellyef  Eivvel  dh«d|y«3  i 
Bdldog  a' 1(1  magit  ez  URr^bizza. 

ift.    s  o  L  T  A  r; 


Ndigy  Uk  tlkffCf  im," 


Sz.  Molnár  A.  Sz.  Divid  zsoltárainak  clsfi  Upjs. 

a  heidelbergi  egyetemen  ő  is  megtanulta  a  zsdtárok  ilyen  énekléséi  némeC 
szöveggel.  Mit  Sem  óhajtott  ekkor  melegebben,  mint  hogy  magyar  fdekezetéC 
m^ajándékozza  e  tartaknilag  és  formailag  egyaránt  becses  gyfijteménynyel^ 


Digitized  by 


Google 


A  XVU.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA  299 

mely  különben  Európaszerte  akkor  jött  divatba.  Marót  Kelemen  francia 
költő  (1495 — 1544)  kezdte  a  XVI.  század  elején  szent  Dávid  magasztos 
költészetét  francia  versekbe  foglalni,  de  csak  egy  hafmadrészszel  készült 
el,  munkáját  később  Beza  Tivadar  (1519—1605),  a  híres  lausannei  és 
genfi  reformátor,  Kálvin  társa,  folytatta  és  fejezte  be  a  század  közepén, 
s  mid&i  1565-ben  Goudimel  Kolozs  dallamaival  együtt  megjelent  a  gyűjte- 
mény, annyira  megtetszett,  hogy  a  francia  kálvinisták  zsoltárkönyvökül 
fogadták;  hét  év  múlva  (1572)  már  németül  is  kiadta  Melissus,  1673-ban 
pedig  másik,  jobb  fordításban  Lobwasser  Ambrus.  Lefordították  azonkívül 
még  Molnár  idejéig  olasz,  spanyol,  holland,  angol,  lengyel,  cseh  és  latin  nyelvre 
is.  Molnár  a  Lobwasser-féle  fordítást  használta  az  1594-iki  kiadás  szerint. 
Első  néhány  kísérletében  az  ismerősök  lelkes  javaUása  szerint  a  magyar 
szöveg  igen  jól  hangzott  a  francia  melódiákra.  Ez  énekek  néhány  évig 
zsongottak  lelkében,  szomorúságait  is  velők  enyhítette,  s  midőn  1606-ban 
teljes  lefordításukhoz  fogott,  hihetetlen  gyorsasággal  az  első  száz  zsoltárt 
márc.  9-től  máj.  24-ig,  a  többi  ötvenet  pedig  szept.  1-től  kezdve  23  nap 
alatt  befejezte,  s  a  könjrv,  kótákkál,  a  jövő  1607.  évi  aug.  végén  IV.  Frigyes 
rajnai  pfalzgróf  választófejedelemnek  és  Móric  hesseni  landgrafhak  ajánlva 
Sz.  Dávid  királynak  és  prófétának  százötven  Zsoltára  címmel  Herbomban 
elhagyta  Corvinus  (Rabé)  sajtóját. 

A  zsoltárfordítás  Molnárnak  mint  írónak  és  nyelvművésznek  legnagyobb  ^^^^^^íű  ^^°*" 
dicsősége.  Tartalmilag  megtermékenyíté  vele  protestáns  vallási  költészetünket, 
s  verstechnikánk  fejlődésének  is  hatalmas  lendületet  adott.  A  kálvinizmus 
szelleme  erős  rokonságban  volt  a  zsoltárok  szellemével,  a  zsoltárokból  nálunk 
is  már  többen  fordítottak  prózában  és  versben  s  írtak  zsoltárszerű  költe- 
ményeket: a  magyar  kálvinistaság  e  vágyódását  a  zsoltárok  magasztos 
költészete  iránt  kielégíté  a  Molnár  gyűjteménye.  S  ő  a  korhoz  képest  meg- 
lepő szépen  fordított;  fordítása  nem  hideg,  értelem  szerinti  visszaadása  az 
eredetinek,  hanem  az  érzés  beszéde,  melyet  vallásos  ihlet,  benső,  mély  hit 
sugallott;  szintúgy  érzik  rajta  az  a  mohó  lelkesedés,  melylyel  a  fordítás 
munkáját  végezte,  egyszersmind  az  akkori  nyelv  teljes  bírásáról  tanúskodik, 
s  bár  egyenetlen,  de  többnyire  költői  lendületű.  Legmerészebb  vállalat  volt 
e  fordítás  technikai  tekintetben,  műköltészetünk  verselésének  akkori  áUapota 
szerint  visszaadni  magyarul  azt  a  sokféle,  csinos  és  mesterséges  alkatú 
versformát,  melybe  a  fejlettebb  francia  ízlés  a  zsoltárokat  szedte;  Molnár 
ismerte  e  feladat  merészségét,  s  épen  azért  is  fordítá  a  zsoltárokat,  hogy 
gazdagítsa  költői  technikánkat,  szépítse  a  temfdomi  éneklést,  nemesítse  vers- 
szerzőink és  énddőink  ízlését.  A  naagyar  dvasókhoz  intézett  bevezetésben 
felhozza,  hogy  a  régibb  magyar  énekek  nagyrészt  igen  paraszt  versekbe 
vannak  foglalva,  holott  a  Szentléleknek  is  kedves  a  versek  szép  ^yező 
volta.  >Az  régi  magyar  énekekben  pedig  avagy  semmi  ^yenlő  terminatiók 
(«  rímek)  nem  voltak,  avagy  tíz  vers  is  egymásután  mind  egy  igében 
ment  ki,  a  honnan  az  históriás  eprekben  számtalan  az  sok  vala  vala  vala. 


Digitized  by 


Google 


800  A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 

^/iSmi^bScM'  ^^  ^  idegen  nemzetek  az  kik  ezt  látják,  nem  győznek  eleget  rajta  nevetni ... 
Az  francziai  rhythmusok  pedig  sokkal  külömb  formán  foglaltatnak  öszve,  és 
az  verseknek  sokféle  nemei  vadnak öszveséggel  az  zsoltárok  százhar- 
minc különböző  nótákra  vadnak,  és  majd  megannyi  a  versek  ntínei.  Annak- 
okáért  meggondolhatja  minden,  minemő  nagy  munkával  kellett  énnekem  ez 
hosszú  magyar  igéket  az  franciái  apró  igékből  álló  versekre  formálnom, 
holott  egy  syllabával  sem  tehettem  többet  hozzá,  sem  az  sensustul  nem 
kellett  eltávoznom.  Mert  nagyobb  gondom  volt  az  fundamentombéli  igaz 
értelemnek  fordítására,  hogy  nem  az  verseknek  ékesgetésérec.  Szó  sincs 
róla,  hogy  a  francia  verselés  csínját  és  könnyűséget  megközeUtette  volna, 
a  szövevényesebb  formákban  sokszor  a  ritmust  is  elveszti,  de  az  ő  erede- 
tijének, Lobwassemek  nehézkes  verselését  többnyire  felülmúlja,  s  Balassit 
kivéve,  a  mi  költőinkét  is.  Némely  szép  versformát  nála  találunk  először 
dallamosan  kialakítva,  melyek  későbbi  költőinknél  kedvelt  rítmusokiil  sze- 
repelnek. A  francia  zsoltárok  s  a  német  szöveg  trochaeusi,  de  kivált  jam- 
busi  lejtését  nem  lehetett  ugyan  megtartania,  de  a  trochaeusi  lejtést  sokszor 
öntudatlanul  is  megközelíti.  (Mini  a  szép  híves  patákra.)  A  magyar  fülndc 
kedvesebb  ritmusokat  azonban  nagy  könnyűséggel  írja,  dikciója  ezekben 
meglepő  szabad  és  lendületes,  nyelve  oly  hathatós,  mintha  nem  is  másod- 
kézből fordított  volna.  Lobwasser  szövegéhez  képest  sok  árnyalat  elmosódik 
nála,  verseiben  van  elég  henye  verspótló  szó  és  kifejezés,  de  ugyanannyi- 
szor a  Lobwasser  lapos  és  prózai  kifejezései  helyett  ő  él  tömöttebb,  köl- 
tőibb szólammal.  Az  egyszerű,  erős,  folyékony  nyelv  az  oka,  hogy  e  for- 
dítást nagyon  csekély  módosításokkal  énekli  ma  is  a  magyar  református 
nép;  e  nyelv  legfölebb  régies,  de  még  nem  avult,  közel  áll  a  nép  beszéd- 
jéhez, s  rajta  van  a  régiség  tisztes  rozsdája. 

Zsoltárait  a  ref  egyházak  csakhamar  bevették,  bár  a  kótákkal 
eleintén  sok  baj  volt.  De  a  nép  is  megszokta  a  dallamosabb  kath.  énekeknél 
kissé  nehezebb  éneklésű,  de  szép  és  változatos  melódiákat.  A  zsoltárkön}^' 
az  énektanítás  javultával  (melyet  részben  elő  is  mozdított)  mind  kelendőbb 
lett,  úgy  hogy  nemcsak  Szenei  nyomatta  ki  még  kétszer  (1608  és  1612  a 
biblia  függelékéül),  hanem  halála  után  is  1701-ig  majdnem  harminc  kiadást 
ért,  s  kivált  a  század  közepétől  kezdve  egymást  érték  a  kiadások,  melyeknek 
száma  jelenleg  jóval  túljár  a  százon.  Ez  a  legelterjedtebb  magyar  köny\'. 
A  zsoltárok  a  pfotestáns  egyházi-költészetre  is  hatottak;  a  » dicséretek* 
leginkább  a  zsoltárénekek  dallamára  és  versalakjához  vannak  szabva. 

A  zsoltárokkal  egy  évben  bocsátotta  közre  Kis  iaíehizmuséX  is, 
melyet  a  heidelbergi  öreg  Katekizmusból  állított  össze,  kérdésekbe  és  felele- 
tekbe foglalva  a  református  hitvallás  főtételeit,  főleg  iskolai  használatra  s  a 
nép  egyházi  tanításának  eszközéül. 

Az  a  két  német  fejedélem,  kiknek  Molnár  a  zsoltárokat  ajánlta,  nem- 
zetközi protestáns  érdekből  is  felkarolta  a  lelkes  magyar  protestáns  írót 
IV.  Frigyes;  kinek  heidelbergi  akadémiáján  már  előbb  jótéteményeket  élvezett, 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZAZAD  VALLÁSOS  IRODALMA  301 


1606-ban  a  heidelbergi  Sapientiae   Collegiumban  rendelt   neki  a  tanítók  v^ifPÍ^'^A 

,  ,    ,  ,  DiDUaioraitasa 

asztalánál  ellátást,  a  nagymíveltsegu  es  műszerető  Móricz  landgraf  pedig, 
ki  a  biblia  kibocsátásának  szándékát  helyeslé,  de  főleg  egy  magyar  nyelvtan 
írására  buzdította,  hog}'  a  gondtalan  munkássághoz  kellő  módot  njmjtson  neki, 
1607— 1611-ig  Marburgban  saját  költségén  tartotta.  Itt  készítette  el  Molnár 
a  Biblia  új  kiadását,  mely  1608  őszén  Móric  fejedelemnek  ajánlva,  kisebb 
negyedrétben,  tömött,  csinos  alakban  jelent  meg.  A  vizsolyi  bibliát  nemcsak 
technikai  tekintetben  újította  meg,  hanem  szövegét  is  sok  helyen  megjavította, 
pallérozta  és  ékesgette.  Károlí  fordítását  illő  kegyelettel  a  lehetőségig  megtartotta, 
s  ez  egyik  érdeme,  hogy  a  meglevő  hagyomány  tekintélyét  öregbíté ;  de  mind 
a  tartalmi  hűség,  mind  a  magyaros  és  szép  szólás  tekintetében  sokat  egyen- 
getett rajta.  Elválasztotta  az  apokrif  könyveket  a  kanonikus  kön)^ektől, 
tartalom-foglalatokat  készített  a  könyvek  elé,  a  jeles  helyeket  megkülön- 
böztette, a  hiányzó  verseket  pótolta,  az  észrevett  hibás  fordításokat  meg- 
igazította, a  fordítás  nyelvét  megtisztogatta  a  soloecismusoktól,  s  különös 
gonddal  és  következetességgel  javította  meg  a  helyesírást;  munkájában 
saját  theologiai  ismeretein  kívül  nagy  segítségére  voltak  tanárai  és  a  marburgi 
egyetem  könyvtára;  Genius  Izsák  egész  sereg  másnyelvű  bibliát  bocsátott 
rendelkezésére.  Tévedések  az  ő  keze  után  is  maradtak:  de  az  idő  rövid- 
ségéhez képest  jeles  munkát  végzett  s  az  ő  tolla  is  segített  átszúrni  azt 
a  bibliai  nyelvet,  mely  háromszáz  éven  át  oly  mélyen  áthatotta  magyar 
népünk  egy  tetemes  részének  eszejárását  és  beszéde  módját. 

Mint  öntudatos  stiliszta,  már  régóta  gyűjté  nyelvtani  észleleteit,  s  most  Magyw  nyeiv- 
a  magyarul  is  tudó  Móric  fejedelem  fölszólítására  megírta  latin  nyelven 
a  magyar  nyelv  grammatikáját  Novae  Grammaticae  Ungaricae  übri  duo, 
gyakorlati  céllal,  a  magyarul  tanulni  kivánó  idegenek  számára.  Előszavában 
kiemeli  a  magyar  nyelv  hasznát  a  németekre  nézve  is,  ha  kik  Pannóniába 
mennek  a  törökkel  hadakozni  vagy  egyéb  ügyben,  annál  több  szükség  lesz 
rá,  ha  ez  országot  az  isteni  kegyelem  valamikor  felszabadítja.  E  művét  a 
máskor  szaporán  dolgozó  Molnár  nem  tudta  két  évnél  elébb  befejezni,  mert 
a  töretlen  úton  rendkívüli  nehézségekkel  kellett  küzdenie,  nagyrészt  azért 
is,  mert  a  latin  nyelv  kategóriáiba  nem  lehetett  a  magyar  nyelv  sajátságait 
könnyen  beleilleszteni.  Sylvester  nyelvtanát  nem  kaphatta  meg,  elméletét  a 
keze  ügyébe  eső  magyar  könyvekből,  főleg  a  vizsolyi  bibliából  vonta  ei,  a 
kidolgozásban  követve  a  fejedelemtől  a  hesseni  iskolák  számára  írt  latin 
nyelvtannak  Ramus-féle  módszerét.  A  két  részre,  alaktanra  és  ssoitaxisra 
osztott  könyv,  mely  Hanauban  1610  februárjában  jelent  meg,  valamennyi 
régibb  magyar  nyelvleírásunk  közt  a  legterjedelmesebb,  és  —  magyarul  tanuló 
idegöleknek  lévén  szánva  —  a  legteljesebb  is,  teljesebb  a  Sylvesterénél,  mely 
magyar  anyanyelvű  tanulóknak  készült  és  sok  sajátság  ismeretét  föltételezte 
és  mellőzte.  Ez  a  fökülönbség,  és  az,  hogy  a  Sylvester-féle  nyelvtan  jobban 
a  nyelv  veleje  körül  jár,  míg  a  Molnár  műve  inkább  a  nyelvnek  gyakorlati 
célú  leirása.   Hogy  a  latin   grammatika   szempontjából   indult  ki,  s  a  ferde 


Digitized  by 


Google 


302  A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


helyzetben  sok  hibás  eredményre  jut,  az  azon  korban  természetes.  De  a  latin 
keretet  sok  helytt  áttöri.  A  hat  latin  casushoz  %y  hetediket  vesz  föl:  a 
mutativust  (^á,  -vé),  míg  a  többi  ragokat  az  affixumok  neve  alatt  fic)glalja 
össze,  elfi^edve,  hogy  az  ő  »casusai«  közt  is  a  -neky  és  ^l  vhg  épen 
oly  affixumok,  mint  a  -veh  Számozza  a  declinatiókat  és  conjugatiókat  ő  is, 
de  csak  négy  declinatíót  és  kétféle  coniugatiót  különböztet  meg.  A  névm- 
gozás  elsőbben  két  részre  oszlik  a  >genitivus«  szerint  »in  -Hok^  és  »in  -nék^ 

—  tehát  mély  és  magashangok  szerint,  mindkettő  ismét  két  részre  szakad 
abból  a  szempontból,  hogy  a  szó  hangzón  vagy  mássalhangzón  végződik-e,  — 
íme  a  magyar  sajátságok  érvényesülése  a  latin  chablonbaa  A  vonzattan 
csoportosítása  is  latin  modoni  A  héber  grammatikát  követi  abban,  hc^^  az 
igehajlításnál  a  harmadik  személyt  teszi  első  helyre,  mint  a  mely  az  igetővel 
azonos.  —  Mindenkép  nagy  vívmány  volt  azonban  a  magyar  nyelvet  eg>' 

—  habár  kölcsönzött  —  nyelvtani  rendszerhez  ho2:zámémi  s  a  sok,  finom 
megfigyelésről  tanúskodó  anyagot  összehordani.  Tényleg  a  nyelvészet  leg- 
eredetibb oldala  Molnár  munkásságának.  Molnár  német  tudós  barátai,  mint 
Rittershusius,  Remus,  Alsted  nagy  érdeklődéssel  kisérték  a  grammatika 
szerkesztését,  mikor  pedig  megjelent,  itthon  is  annyira  tetszett,  hogy 
Forgách  Ferenc  biboros  és  Pázmány  Péter  is  dicséretekkel  halmozták  eL 

Molnár  A.  itthoni  A  már  hímeves  tudós  hazatértét  már  ekkoriban  hevesen  sürgették  a 

prot.  egyház  érdekében  városok,  egyházközségek,  prédikátortársak  és  régi 
pártfogók,  szülővárosának  tanácsa  is  ünneplésen  hívta  haza ;  de  ekkor  egj^ 
szívügy  tartóztatta.  A  harminchét  éves  férfi  háztűz  után  vágyott  s  1611. 
okt.  8-án  nőül  vette  a  híres  reformátorok  családjából  származó  Ferinari 
Kunigundát,  Vietor  marburgi  tanárnak  elvált  feleségét,  kitől  később  három  fia 
és  három  leánya  született.  Eleinte  a  nő  szülőhelyén,  Oppenheimban  lakott  mint 
nyomdafelügyelő,  de  1613-ban  családostul  Magyarországra  jött  mégis,  elfog- 
lalva Batthyányi  Ferenc  kegyurasága  alatt  a  rohonci  lelkipásztorságot.  Itt 
nyugodtan  élhetett  volna,  de  megszokván  az  örökös  vándorlást,  ügy  látszik, 
unta  a  lelkészkedést,  s  minthogy  egy  nyomtató  műhely  alapítására  célzó 
tervei  nem  sikerűitek,  1615-ben  már  megvált  helyétől  Erdélyben  tisztel- 
kedett  Bethlen  Gábornál,  a  ki  meghívta  őt  a  gyulafehérvári  főiskola  tanári 
székére;  de  » török  és  tatár  hírektől  elrémített  gyenge  német  házanépe* 
miatt  eldobta  magától  e  fényes  szerencsét  s  visszasietett  Németországba. 
V.  Frídrik  pfalzgróf,  régi  pártfogójának  fia,  az  oppenheimi  iskola  tanárává, 
majd  rektorává  tette.  Ez  elég  szerény  állásban  hosszabb  szünet  után  újabb 
korszaka  nyílt  meg  írói  munkásságának.  Ekkor  készített  három  ujabb 
művet,  melyekkel  ismét  a  magyar  református  vallásos  irodalom  hézagait 
akarta  betölteni.  Lefordította  Scultetus  Ábrahám  heidelbergi  udvari  prédi- 
kátor, személyes  jó  barátja  és  jótevője  közkedveltségű  egyházi  beszédeinek 
gyűjteményét,  mely  az  egész  évi  vasárnapokra  és  főbb  ünnepekre  szóló 
textus-magyarázatokban  a  ref.  vallás  alaptételeit  fejtegeti  és  az  ellenkező 
tanokat  cáfolgatja;  könyvét  Po5/í7/a  S^wZ/^/íca  címmel  Oppenheimban  1617. 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


803 


AZ  NAGY  SZOMBATI 

ECCÍ.ESIANAC,  HIV  KERESZTYENEC 

GyúlekezetiVic:  Es  E^nec.  I5THN  Utín, 

f6f6  PatroDuíinac,  Gaoávifclojeec: 

Ofz  Nemesis  n/iteíttesfir/fdiffac, 
MezS  Szegedi    Gasparnac^ 

LuBLAi        Kkaus:^     Janósnac, 
Derreccni  Bcdi  Istvannac, 

KÓROSi         Bóldre     Mihalynac, 

e/í^  j^tya  Ijiennec  kegyehhes  átddsJit^  batalmxs  ctalnraty 
fk^ni  Lelksne^  <Xfe^rlését^  ^tgiT^aUsatyfT^nt  Ftaérí  4?; 
fE sixs  (^HUSTUseRT  f^vánow J\íyemfkfrMt. 

I  D ó N  Jácob  Patriarcha  Pharao Királcój 
kcrdctnéchánycfztendős  volna  i  ázt^lcli, 
hogy  az  i  BudosísánAC  nanjatfzJz  és  hárnitnUc  efz, 
tendic.  HolottazDOgylzentcmbcríir  6 eletét 
budosáfnac nevcZL Azonképpen  énisé  ctcm- 
ncccz  negyvenhárom  efzccudeit  igazán  me- 
rő budosaínacmondhatora.  Mertal»gt6li6t- 
cemel  fzülcinincl  tizcnkcttodic  erztcndőmet,  hazámból  ottan 
hamar  kibudoílam^éselóízer  Nagy  GyoroctyánnakutánnaGóű- 
|tzŐD  és  Debrecenben  lőtt  Deákul  tanulgataromnac  ízáKáía. 
OfztáofclIycbícrdűIvéoNénfietorftágbancisőhenVircbergá/. 
ban^és  Argentínában  tanulgattam  az  cudomanycknac  kezdetű. 

)(     1         Qcreg 


Ctn.M-y 


:;zenci  Molnár  A.  PostlUáinak  ajánló  levele.  (Oppenheim,  1617.) 


Digitized  by 


Google 


304  A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 

ü^áíak^fortí " ^^  kishalából  nagyszombati  pártfogóinak  ajánlta.  Itt  adta  ki  1620-ban 

*^"  a  reformátusok  zürichi  Imádságos  könyvét  is,  mely  talán  minden  prózai 
munkája  közt  legsimább  és  folyékonyabb  nyelvű.  De  mint  ifjabb  éveinek  a 
Zsoltárok,  úgy  férfikorának  legfőbb  és  legmerészebb  vállalata  volt  Kálvin 
János  híres,  a  ref.  egyház  rendszerére  nézve  alapvető  művének,  az  Insti- 
iutio  Christianae  Religionisnak  fordítása,  mely  még  a  harmincéves  háború 
első  esztendeiben  készült,  de  a  zavaros  idők  miatt  csak  1624-ben  jelent 
meg  Hanauban:  Az  kereszfyeni  religiora  es  igaz  hitre  való  tanitás  stb. 
címmel,  Bethlen  Gábornak  ajánlva,  kinek  felszólítására  fordítá  a  munkát 
A  hatalmas,  több  mint  1600  negyedrétű  lapra  terjedő  mű  egyike  e  korbeli 
irodalmunk  díszeinek,  egyrészt  az)  eredeti  mű  jelentőségénél  fogva,  mely 
ezáltal  irodalmunknak  is  tulajdonává  lett,  másrészt  mert  megkisérli  egy 
művelt  nagy  szellemnek  egy  kiművelt  nyelven  írásba  foglalt  mélyen  járó 
elmélkedéseit  magyarul  visszaadni.  A  latin  eredetinek  tömöttségére  csak 
törekszik  a  fordító,  prózája  a  szükséges  műszók  hiányát  érezteti,  körülirásos, 
nehézkes,  terjengő,  sokszor  azonban  lendületes  is.  Kár,  hogy  e  munka  nem 
ért  több  kiadást;  a  magyar  református  egyház  mintegy  megfeledkezett 
múltjának  e  becses  hagyományáról  s  theologusai  jóformán  csak  hírből 
ismerik  már. 

továbw^hánya-  ^  harmincéves  háború  kitörtével  az  ő  helyzete  is  megrendült   Előbb 

ésm^Sdésc  ^  fejedelmi  udvarhoz  húzódott  Heidelbergbe,  hol  az  udvari  környezet 
már-már  sokallani  kezdé  az  idegen  íróra  fordított  költséget.  A  fehérh^yi 
csata  földönfutóvá  tevén  Frigyest,  országát  Tilly  spanyol  hadai  dúlták  fel, 
Molnárt  is  Heidelbergben  kifosztották  és  megkínozták.  A  kínzás  jelenetét, 
a  mint  a  hátrafelé  gúzsba  kötött  s  a  magasba  felhúzott  Molnárt  a  spanyol 
katona  perzseli,  meg  is  örökíttette  Molnár  azon  arcképe  hátterében,  melyet 
Kálvin  Institutiói  címlapjára,  Kálvin  képével  szemközt  rajzoltatott  Heidelbergből 
Hanauba  vándorolt,  tett  egy  utat  Hollandiába  is,  a  honnan  sok  adománynyal 
tért  meg.  Ekkor  jött  Geleji  Katona  útján  Bethlentől  egy  újabb  meghívás,  s 
Szenei  ekkor  a  folzaklatott  Németországból  csakugyan  végleg  Magyarországba 
tette  át  lakását,  1624.  Ettől  fogva  keveset  tudunk  róla.  1625-ben  Kassán 
lakott,  1630-ban  Kolozsvártt  keltezte  A  legfőbb  jóról  című  könyvét,  utolsó 
munkáját,  melyet  Ziegler  György  (álnéven  Josquinus  Betuleius)  rigai  tudós 
tanár  De  incertitudine  rerum  humanarum  discursus  theologicus,  eihicus 
et  historicus  című  latin  művének  német  fordításából  fordított.  A  német  kiadás 
a  könyvben  felhozott  temérdek  történelmi  példa  és  anekdota  miatt  igen 
kapós  volt  s  Molnárt  három  kiadó  is  sürgette,  hogy  fordítsa  le  e  kelle- 
mesen oktató  olvasmányt  magyarra.  Discursus  de  summo  bono.  Az  legfőbb 
iorol  cím  alatt  bocsátotta  ki  Lőcsén  1630-ban;  második  kiadást '1701-ben 
ért  a  könyv.  Azért  nevezetes,  hogy  Molnárnak  itt  a  példák  elbeszélésénél 
a  szépprózai  nemben  volt  alkalma  kísérletet  tenni,  a  mi  neki  eléggé  sikerűit 
is.  Ezt  ármunkáját  Darholtz  Ferencnek  ajánlta,  kinek  sok  jótéteményét  vette  s 
ajándékából  kifizette  adósságait  és  kiházasította  leányát.  Az  egyszer  elsza- 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


305 


Sz.  Molnár  A.  Kálvin  Institutiója  ford.  címlapja..  (1624.) 


Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet 


Digitized  by 


Google 


306  A  XVll.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


lasztott  szerencsét  nem  sikerűit  tehát  üstökön  ragadnia  s  ezen  újabb  magyar- 
országi tartózkodása  szegénységben  telt.  Utóbb  egészen  elfeledték,  az  új 
fejedelem,  I.  Rákóczi  György  sem  fogta  hathatósan  pártját.  1633-ban  még 
élt,  mert  akkor  rendezte  iratait  (levelek,  diplomák,  elismervények,  útlevelek 
stb.),  melyek  egy  nagy  kötetben  összegyűjtve  Album  név  alatt  gróf  Kemény 
József  ajándékából  a  m.  tud.  Akadémia  könyvtárában  őriztetnek  s  Molnár 
életét  oly  részletesen  és  hitelesen  dokumentálják,  hogy  alig  ismerjük  oly 
közelről  más  e  korbeli  írónak  életét.  —  Erdélyben  halt  meg,  némely 
hagyomány  szerint  a  kolozsvári  temetőben  nyugszanak  hamvai. 

^^^^^tone * "**^'  Bizonynyal  lehangoló  látvány,  hogy  ez  a  lelkes,  fáradhatatlan  ember, 

ki  hazájának  és  nemzetének  oly  sokat  használt,  úgyszólván  egész  életét 
hányatásban  tölte  s  jutalmát  soha  sem  vette  el.  De  ebben  a  haza  nem  egé- 
szen hibás.  Hányszor  kihalták  szép,  biztos  állással,  s  az  a  tekintélyes  hely, 
melyet  Piscator,  Bisterfeld,  Alsted  és  más  külföldi  tudósok  szívesen  fogadtak 
e),  neki  is  fel  volt  ajánlva.  De  természetében  volt  bizonyos  írói  könnydműség, 
a  változás  iránti  vágy,  valami  vándorösztön,  hajlam  az  ég  madarainak 
módjára  élni,  az  isten  kegyelmére  és  az  emberek  adományaira  bízni  magát, 
melyeket  szupplikációi  alkalmával  elég  bőven  is  kapott  s  úgy  tekintett  mint 
méltányos  adót  a  tehetősek  fölöslegéből  az  egyház  szolgájának ;  később  fele- 
ségétől való  függése  s  igen  népes  családja  miatt  nem  vergődhetett  zöld 
ágra,  a  mint  hogy  soha  sem  igen  volt  jó  gazda.  Azonban  a  külföldhöz 
nemcsak  gyöngesége,  hanem  rendeltetése  is  csatolta  oly  sokáig:  jó  köny- 
vekkel szolgálni  egyházát  és  nemzetét.  Nem  volt  teremtő  szellem,  nyelvészeti 
munkáin  s  élőbeszédein  kívül  kevés  eredetit  írt;  századokra  szóló  könyvei 
mind  fordítások.  Ily  közlető  munkásságra  valóban  ott,  a  nyugoti  míveltség 
tűzhelyein  lehetett  neki  legjobb  tere,  onnan  tükrözhette  a  míveltség  sugarait 
távol  hazája  felé.  Úgy  tűnik  fel  külföldi  munkásságában,  mint  a  fejlődő 
magyar  kultúrának  a  messze  nyugotra  elhelyezett  szerve,  mely  ott  felszívja 
s  hazájába  vezeti  a  mívelődés  éltető  elemeit.  Erre  a  hivatásra  szerelte  fel 
a  gondviselés  rendkívüli  fogékonysággal  s  közlő  képességgel.  Két  hazája 
volt ;  a  némethez  ragaszkodott  azért  a  míveltségért,  melyet  ott  szerzett ;  — 
s  e  míveltséget  megosztá  a  magyarral,  mert  ezt  meg  szerette.  De  sem 
itt,  sem  ott  nem  lévén  teljesen  otthon,  paradox  helyzetének,  az  akkori  viszo- 
nyok közt,  áldozatul  kellett  esnie.  Egyéni  sorsát  nem  tekintve,  mint  író  a 
legszerencsésebbek  egyike,  mert  fölismerte  a  tehetsége  és  a  közszükséglet 
közti  viszonyt  s  hasznos  és  maradandó  hatású  műveket  alkotott,  melyekkel 
igazi  sikereket  ért  el. 

Geieji  Katona  i  A  közpályára  nem  termett  és  tisztán  író  Molnárnak  valóságos  ellentéte 

az  erdélyországi  kálvinistaság  írója  és  vasakaratú  vezetője,  Gbleji  Katona 
István.  Félig-meddig  kortársa  Szeneinek,  de  pályája  körülbelül  akkor  Jcez- 
dődik,  mikor  amazé  végződik.  Összetartoznak  annyiban,  hogy  Gelejinek  írói 
működésében  is  az  egyházi  éneklés  javítása  s  ezzel  kapcsolatban  énekes 
könyv   szerkesztése,   hitfejtegető   munkák   szerzése,  s  a  nyelvtani  kérdések 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZAZAD  VALLÁSOS  IRODALMA  307 

iránt  való  érdeklődés  játszanak  legfőbb  szerepet ;  de  Gelejí  není  volt  fordító, 
hanem  eredeti  munkákat  írt  a  gyakorlati  szükség  és  a  különleges  erdélyi 
viszonyok  szerint,  ö  egészen  az  élet,  a  közpálya  embere,  kinek  a  toll  csak 
egyik  eszköze.  Ez  a  gyakorlati  vonás  meglátszik  munkáin ;  erős  fejű  egyház- 
kormányzó és  politikus;  munkáit  i?  a  rendtartó  főpap  diktálta. 

Gelej,  utóbb  elpusztult  helys^ben,  Mező-Keresztes  vidékén  1 589-ben g. Katonaélete 
született  Atyját  féléves  korában  elveszte,  őt  pedig  hét  éves  korában  egy 
nagy  emberrablás  alkalmával  elragadták  a  tatárok.  Egy  szolnoki  török  vette 
meg  kótyavetyén,  de  egy  hónap  múlva  rátalált  az  anyja,  kiváltotta,  s  még 
viselős  állapotában  tett  fogadásához  híven,  papi  pályára  adta.  Anyja  és 
bátyjai  odaadó  támogatásával  Monokon,  Szántón,  Göncön,  Újhelyen  és  Patakon 
végezte  tanulását.  Patakon  még  serdülő  korában  egyhangúlag  seniorrá 
választották ;  majd  a  beregszászi  iskola  tanítójává  rendelték  elöljárói  s  e  tisztét 
oly  általános  megelégedésre  viselte,  hogy  midőn  Bethlen  Gábor  a  tiszán- 
inneni ref.  egyház  részéről  egy  jó  erkölcsű  és  kiváló  képzettségű  iQú 
kijelölését  kérte,  a  kit  külföldi  akadémiákra  küldjön,  a  csengeri  zsinat  Gelejit 
ajánlotta.  1615.  november  14-én  érkezett  bő  útiköltséggel  Heidelbergbe, 
a  hol  két  évnél  tovább  theologiai  és  filozófiai  előadásokat  hallgatott  s  az 
akadémia  tudós  tanáraitól  rendkívüli  leckéket  is  vett.  Visszatérvén,  a  fehérvári 
főiskolában  tanári  széket  kapott  s  nagy  lelkesedéssel  és  eredménynyel  egy 
évnél  valamivel  tovább  tanított;  a  mellett  a  fehérvári  kisebb  templomban  a 
közönség  előtt  is  többször  szónokolt,  hol  a  fejedelem  az  előkelőségekkel 
együtt  nem  egyszer  megjelent  hallgatói  közt;  nyilvános  vitákat^  is  állt, 
diadalmasan,  s  nemcsak  gyakorlatkép,  hanem  valóságos  komoly  ellenfelekkel 
is.  A  fejedelem  ekkor  testvérének,  iktári  Bethlen  Istvánnak  hasonnevű  fia 
mellé  rendelte  mentorul;  a  fiatal  gróffal  1619  tavaszán* Heidelbergbe  ment 
s  másfél  évvel  előbb  megszakadt  tanulását,  kivált  a  nyelvekben,  mathe- 
matikában  és  történelemben,  nagy  tűzzel  folytatta.  A  spanyol  hadak  köze- 
ledtével Nürnbergbe,  majd  Prágába  vonult  növendékével  együtt,  néhány 
nappal  a  fehérhegyi  csata  előtt  pedig  ezt  a  helyet  is  elhagyván,  hazajött. 
Itthon  1621  november  23.  a  tiszamelléki  ref.  püspök  lelkészszé  szentelte, 
a  fejedelem  pedig  tábori  papjává  tette,  mely  nehéz  szolgálat  nagyon 
megviselte  szervezetét.  Mint  udvari  pap,  mellette  szolgált  Keserűi  Dajka 
Jánosnak,  korábban  szintén  a  fejedelem  udvari  papjának  s  1618  óta  erdélyi 
szuperintendensnek.  Szigorú  és  türelmetlen  püspökével  teljesen  azonos 
szellemi  iránya  lévén,  az  erdélyi  ref  egyháznak  súlyos  válságok  közt  való 
kormányzásában  valósággal  a  püspök  jobb  keze  volt.  Az  ő  indítására 
és  közreműködésével  kezdte  meg  Dajka  az  egyházi  énekgyűjtemény,  a 
híres  ömg  Graduál  összeállítását,  mely  nyomtatásban  már  a  Geleji  püs- 
pöksége alatt,  s  tőle  befejezve,  1636-ban  jelent  meg.-  (Irodalmi  értékéről 
alább  lesz  szó.)  Dajka  halála  után  1633.  június  26.  az  enyedi  zsinat 
egyhangúlag  Gelejit  választotta  püspökké,  távollétében  s  úgyszólván  aka- 
rata ellen. 


20» 


Digitized  by 


Google 


308 


A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


^ki  mű"ködfee  ^  püspöki  székcn  nagy  feladatok  vártak  rá.  Erdélyben  a  református 

egyház  uralmát  és  eg}''ségét  komoly  válságok  fenyegették.  Az  unitarizmus 
és  a  szombatos  felekezet  folyton  terjeszkedett,  magában  a  reformált  egyház 
kebelében  is  bomlasztó  törekvések  merültek  föl,  az  Angliából  és  Hollandból 
haza  került  fiatal  theologusok  presbiteri  és  independens  eszméket  terjeszt- 
gettek. Geleji  azonban  nemcsak  példás  életű  és  kitűnő  pap  volt,  hanem 
eszes   és  erélyes   egyházkormányzónak  is  bizonjnílt.  Erős  akaratával  ürrá 


Káldi  Györg3'  arcképe. 

tette  magát  a  helyzeten,  az  egyházban  szoros  rendet  tartott,  az  ellenvéle- 
ményűeket  részint  szóvitákban  és  könyvekkel,  részint  hatalmi  úton  elnyomta 
s  ebben  szinte  vak  türelmetlenséget  tanúsított.  Nagy  hatása  volt  a  fejedelemre 
is,  kinek  támogatásával  nagy  eredményeket  ért  el.  A  zsidózóktól  és  katho- 
likusoktól  számos  egyházat  elhódított,  az  unitáriusok  terjeszkedésének  gátot 
vetett,  az  episkopális  rendszert  pedig  megerősítette.  Célja  érdekében  az  erő- 
szakos eszközöktől  sem  riadt  vissza  s  a  lelkiismereti  szabadság  elnyomá- 
sától sem  irtózott.  Része  volt  az  1638-iki  országgyűlés  azon  határozatának 
meghozatalában  s  végrehajtatásában,  mely  a  zsidózók  felekezetét  eltörölte, 
híveit  pedig  megsentenciázta ;  a  fanatizált  nép  egy  szombatost  megkövetett. 


Digitized  by 


Google 


A  XVn.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA  309 


sokat  sáncmiinkára  hurcoltak,  jószágaikat  elkobozták  s  mindegyiket  kény- 
szeríték,  hogy  a  bevett  vallásfelekezetek  valamelyikére  térjen  át.  A  pres- 
biteri és  independens  irány  fő  képviselőjét,  a  lelkes  és  merész  Tolnai  János 
pataki  tanárt  és  társait  nyolc  évi  küzdelem  után  az  1646-iki  szathmári 
zsinaton  m^osztatta  hivataluktól,  pártjokat  összetörte  vagy  megfélemb'tette. 
E  zsinat  megbizásából  készíté  a  fennálló  rendeletekből  a  Geleji-kánonok 
néven  ianert  egyházi  törvénykönyvet,  mely  1649-ben  fejedelmi  megerősítést 
nyert  és  korunkig  fennállott.  Élte  folyására,  működésére  megelégedéssel 
tekintett  vissza,  csak  azt  fájlalta,  hogy  a  gyermekek  áldását  megvonta  tőle 
a  gondviselés.  1649.  decemberben  halt  meg,  szép  összeg  megtakarított  pénzt 
hagyva  egyházának.  »Volt  ez  igen  hasznos  ember,  vigyázó  és  jó  rendet 
tartani  kivánó  püspök,  az  eklézsiákat,  oskolákat  szaporgatta  s  híven  meg- 
tartotta* —  jellemzi  Bod  Péter. 

Maga  jegyezte  meg,  hogy  könyveit  hagyja  maga  után  gyermekek  helyett,  ^^i^licióí^é 
Valóban  az  irodalmi  vita  terén  is  első  bajnoka  volt  egyházának  s  hatalmas  P^unkár 
könyvekkel  szállt  szembe  az  ellenvéleményűekkel.  Első  volt  ezek  közt  a 
Praeconium  evangélicum  két  kötete,  majdnem  ezer-ezer  ívrétű  lapon  (Gyula- 
fejérvár 1638  és  1640)  az  egész  évi  vasár-  és  ünnepnapi  evangéliumokat 
magyarásMÍ  prédikációk,  számra  212,  latin  nyelven,  nagyrészt  polemikus 
tartalommal  a  zsidózók,  unitáriusok,  anabaptisták  és  katholikusok  ellen. 
Legközelebbi  művét  az  unitáriusok  ellen  intézte.  E  felekezet  részéről 
ugyanis  még  pár  évtizeddel  előbb  Enyedi  Gyöi:gy  szuperintendens  és 
Csanádi  Pál  kolozsvári  tanár  irodalmi  harcot  indítottak  a  szentháromság 
dogmája  ellen  írt  munkáikkal.  Csanádit  már  egyszer,  1617-ben  Gyuia- 
fehérvártt,  Bethlen  Gábor  és  udvara  jelenlétében  tartott  vitatkozáson  elné- 
mította Keserűi  Dajka,  azóta  irodalmilag  is  többen  feleltek  az  unitáriusoknak, 
de  legtöbb  készülettel  és  buzgósággal  maga  Geleji.  Miután  a  zsidózókkal 
végzett,  1641-ben  Kolozsvártt  az  unitáriusokkal  rendezett  nagy  vitatkozást, 
melyen  a  fejedelem  is  megjelent  családjával  és  egész  udvarával;  az  unitá- 
riusok részéről  Csanádi  vitte  a  szót ;  a  lelkipásztorok,  okulva  a  szombatosok 
esetéből,  nem  mertek  eljönni,  csak  az  iskolatanítókat  küldték,  s  így  Gelejinek 
és  Bisterfeldnek  könnyű  volt  a  diadal..  E  vitatkozáson  előadott  érveléséből 
támadt  a  Titkok  titka  című  nagy,  rendszeres  cáfoló  munkája,  Enyedi  György 
okoskodásai  ellen,  a  szentháromság  tanának  védelmére,  Rákóczi  György 
fejedelemnek  ajánlva.  A  könyv  nagy  theologiai  jártasság  műve,  csúfondáros 
polémiával,  pedáns  dialektikával,  az  ó-  és  üjtestamentumi  tanúságok,  példák, 
tekintélyek  szabályszerű  alkalmazásával  dogmatikus  tételekről,  de  morális 
eszmék  nélkül.  A  mit  ebben  el  nem  mondott,  s  a  mi  mondani  valója  a  többi 
feldcezetek  ellen  is  volt,  mindazt  Váltság  titka  című  munkájába  foglalta, 
mely  három  rengeteg  nagy  negyedrétű  kötetben  a  váltság  művét,  tehát 
Krisztus  eljövetelét,  életét,  szenvedéseit  és  megdicsőülését  fejtegető  kétszáz 
huszonnyolc  prédikációból  áll.  Nem  igazi,  lelkesítő,  szívemelő  szentbeszédek 
ezek,  hanem  sivár  polémiák,  a  szentírásból  okoskodó,  cáfolgató  prédikációk 


Digitized  by 


Google 


310  A  XVII.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


a  »tévelygők«  ellen,  nagy  dialektikával,  erélyes,  szinte  kopogó  sarkú  stílusban, 
de  kevés  erkölcsi  emelkedéssel,  melegséggel  és  érzéssel.  Az  isten  iránti 
szeretet  inkább  a  többi  hitűekkel  való  vetélkedésben  nyilatkozik.  A  nydv 
bő  és  áradozó,  gyökeres  magyarságú,  szemléletes,  olykor  drasztikus,  eredeti 
kifejezésekben  gazdag,  halmozott  jelzőivel,  megrakott  körmondataival  nehézkes, 
kissé  cikornyás  és  körmönfont,  de  erős  és  egyéni. 

G. Katonama-  E  rengeteg   könyveknél   mai   nap  jóformán   több   érdekkel   bír   az  a 

tizenkét  levélnji  Magyar  grarntnaiikáiska,  melyet  Geleji  a  Titkok  titka 
után  függesztett  E  kis  füzet  módszerét  második  címe  mutatja :  » Avagy  az 
igaz  magyar  Írásban  és  szollásban  kévántató  néhány  szükséges  Observatiok, 
mellyeket  irogatási  és  elmélkedési  között,  egyszer  másszor  eszében  szede- 
getett, meg-jegyzegetett,  *  és  magyar  munkájiban,  főbb-képpen  a  Titicok- 
Titkaban  követett  is,  és  egyként  a  maga  írásának  és  S2:ollásának  ments^ére, 
s  másként  pedig  a  magyarságon  kapdosó  elmés  ifjúságnak  oktattatására, 
kibocsátott  G.  K.  I.«  stb.  Azaz  nem  rendszeres  grammatika,  hanem  egyes 
gyakorlati  esetekből,  többnyire  nyelvbeli  és  írásbeli  hibákból  kiinduló  s  olykor 
elvi  eredményekre  vezető  megfigyelések  gyűjteménye,  minden  szoros  roid- 
szer  nélkül,  hatvanhat  tételben  (ilyen  pl.  a  ki  és  mely  különbsége).  Leg- 
fontosabb e  grammatikában  a  helyesírás  etimológiai  elvének  felállítása,  mely 
az  addigi  zavaros  és  inkább  a  kiejtés  esetlegeitől  függő  helyesírással  szemben 
elvi  zsinórmértékül  szolgált ;  csakhogy  Gelejit  túlzott  következetessége  hibás 
tételekre  ragadta  (pl.  nyelvekvel).  Ez  újítással  a  magyar  etimologizálást  is 
megindította.  Másik  neve2Jetes  kezdemény  annak  a  nyelviíjító  tételnek  a 
kimondása,  hogy  a  meglevő  képzések  és  összetételek  analógiájára  olyan  új 
szókat  alkothatunk,  melyek  a  »község«  előtt  ismeretlenek  és  szokatlanok 
(pl.  kegyestelen),  s  egy  sereg  tudományos  műszót  mindjárt  maga  alkot  is: 
phantasia  =  képzemény,  essentia :  magánlétel  v.  vagyonság  stb.  Dyen  újítá- 
sokkal munkáiban  is  sűrűn  él. 

Káidi  György  Katholikus   részen   e   korszak   számos   kiváló    egyházi   írója   közt  a 

jezsuita  Káldi  György  az,  a  ki  Pázmány  mellett  a  legszükségesebb  és  1^- 
maradandóbb  művekkel  ajándékozta  meg  egyházát  és  hazáját.  Nagyszom- 
batban, 1570-ben  született,  szegény  nemes  családból.  Az  egyházi  rendbe 
lépett  s  előbb  mint  világi  pap  működött,  huszonnyolc  éves  korában  a  jezsuita 
rendbe  lépett  át  Rómában,  a  hol  két  évi  növendéksége  alatt  olaszul  is 
megtanult,  úgy  hogy  négy  nyelven  prédikálhatott.  Hazatértekor  Erdélybe 
küldöttek;  Kolozsvártt,  Székelyudvarhelytt  és  Gyulafehérvártt  tanított,  míg 
Bocskai  fejedelem  1605  végén  a  rendet  Erdélyből  ki  nem  rekesztette.  Gjoila- 
fehérvártt  kezdte  meg  a  biblia  fordítását  1605.  dec.  10-én  s  alig  másfél  év 
múlva,  1607.  márc.  25-én  már  befejezte  Olmützben,  a  hová  Erdélyből 
menekült.  A  következő  években  sok  költözés,  hányatás  várt  reá.  1607-ben 
ismét  Erdélyben  volt,  1610-ben  újólag  menekülnie  kellett  Brünnbe,  majd 
a  leobeni,  gréci,  bécsi  kollégiumokban  lakott  és  tanárkodott,  s  Bécsben 
1612.  május  27-én  tette  le  negyedik  fogadalmát  Grécben  és  Bécsben  írogatta 


Digitized  by 


Google 


A  XVn.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA  dll 


jóval  később  kiadott  vasárnapi  prédikációit.  Szerzete  visszafogadásával 
1615-ben  hazatérvén,  Nagyszombatban  volt  a  kollégium  első  elöljárója, 
1624-től  pedig  a  nemes  i^ak  Pázmány-alapította  nevelőintézetét  igazgatta. 
Nagyszombati  működésében  Bethlen  hadjárata  kétszer  is  megzavarta.  1 6 1 9-ben 
társaival  együtt  menekült  a  városból  és  csak  1621-ben  térhetett  vissza. 
1623  novemberben  ismét  megszállta  Bethlen  hada  a  várost,  de  a  fejedelem 
akaratából  senkinek  bántódása  nem  volt,  sőt  a  szerzetesek  több  rendbeli 
figyelmet  is  tapasztaltak.  Mikor  decemberben  tovább  mozdult  a  sereg,  rossz- 
indulatü  tanácsra  Bethlen  visszaküldött,  a  városba  s  a  kemény  hid^ben 
hegyeken,  erdőkön  át  táborába  hozatta  a  tanácsbeliek  egy  részét  és  a 
szerzeteseket.  Ezek  közt  volt  Káldi  is,  ki  a  fejedelemmel  bátran  szembe- 
szállván,  mind  ezen  tettéért,  mind  a  polgárháborúért  s  a  török  szövetségért 
teljes  két  óra  hosszáig  szívreható  ékesszólással  feddette,  ügy  hogy  társai 
életéért  remegtek.  Bethlent  azonban  megillette  az  erkölcsi  bátorság,  Káldit 
fejedelmi  asztalához  ültette,  sőt  ezer  tallért  ajándékozott  neki  a  biblia  mielőbbi 
kiadására,  s  társaival  békében  útnak  eresztette;  utóbb  is  mindig  tisztelettel 
bánt  vele.  Káldit  Pázmány  1629-ben  saját  kívánságára  Pozsonyba  helyezte 
át,  hogy  a  jezsuiták  új  kollégiumát  felépítse.  Itt  adta  ki  1631-ben  prédiká- 
cióinak két  kötetét,  mely  a  kollégium  nyomtató  intézetében  készült,  s  itt 
érte  a  halál  folytonos  munkálkodás  közben  1634.  okt.  30-án. 

A  bibliának  még  1606-ban  készült  fordítását,  melynek  kézirata  a  ^f^^^^' 
budapesti  egyetem  könyvtárában  található,  elöljárói  kívánságára  több  tudós 
szakértővel  közölte,  s  maga  még  egyszer  alaposan  átdolgozta  és  az  egyházi 
főhatóságok  engedélyével  1626-ban  Bécsben  kinyomatta.  Címe:  Szent  Biblia. 
Az  egész  keresztyénségben  bé-vött  régi  deák  bötüból  magyarra  fordította 
a  Jésus  alatt  vitézkedő  társaságbeli  nagyszombati  Káldi  György  Pap. 
Alakja  ívrét.  A  kiadást  Pázmány  Péter  »bőv  költséggel^,  Bethlen  Gábor 
az  említett  ezer  tallérral  és  a  pozsonyi  kincstár  a  galgóci  harmincad 
jövedelméből  száz  magyar  forinttal  segítette.  A  fordítás  kétségkívül  legjobb 
biblia-magyarításunk.  Ha  gyorsan  készült  is,  a  »nonum  prematur«-t  kétszer 
is  bőven  megérte  s  olyan  gyökeres  igazításokon  ment  át,  hogy  az  első 
kidolgozás  kéziratára  alig  lehet  a  nyomtatott  szövegben  ráismerni.  Ballagi 
Mór  véleménye  szerint  Káldi  használta  a  régi  magyar  bibliát  és  Heltaiét,. 
tehát  a  történeti  folytonosságot  fentartá.  Az  ú.  n.  Vulgatát  fordította,  bő, 
tiszta  és  érett  magyarsággal,  meglepően  könnyű  folyású  és  numerózus  mon- 
datokban, melyek  sokkal  kedvesebben  olvastatják  magokat  mint  a  Károli 
szövege.  Érdekes  az  a  támadás,  melyet  Káldi  a  vizsolyi  biblia  ellen  intéz, 
a  szent  bibliához  csatok  Oktató  intésben  a  sz.  Biblia  felöl.  Védi  a  kath. 
egyháztól  elfogadott  szentírás  hitelességét  s  vádolja  Károlit,  hogy  nem  az 
igaz  bibliát  adja  a  közönség  kezébe,  mert  a  szövegből  elhagy,  hozzátold, 
az  értelmet  csavarja.  Káldi  fordításának  használatát  Magyarországra  nézve 
mindjárt  Pázmány  engedélyezte,  s  ez  volt  a  magyar  katholikusok  hiteles 
szentírása  egészen  korunkig. 


Digitized  by 


Google 


312  A  XVn.  SZÁZAD  VALLÁSOS  IRODALMA 


^*^***?JÍ^**'*-  Élte  alkonyán   indította  meg    hamiincnégy   esztendő   alatt   különféle 

helyeken  tartott  szentbeszédeinek  kiadásét  »a  végre,  hogy  ha  többé  szerelmes 
hazámnak  nyelvvel  nem  szolgálhatnék,  írással  szolgálnék «.  A  hazának  úgyis 
nagy  szüksége  van  efféle  könyvekre,  mert  áz  igaz  tanítók  megfogytak  és  az 
egész  keresztyénségben  alig  vagyon  oly  nemzetség,  melynek  oktatására  és 
lelki  épülésére  kevesebb  nyomtatott  könyve  legyen  á  maga  nyelvén,  mint  a 
nemes  magyar  nemzetnek.  Sokan,  a  kik  hallgatták,  buzdíták  is  e  kiadásra, 
mert  az  írás  messzibb  terjed  mint  a  szó,  s  egy  időben  sok  helyen  lehet 
foganatos.  Külön  kötetbe  foglalta  .Az  Vasárnapokra  való  prédikácziókeX 
és  külön  Az  Innepekre  való  prédikácziókeX^  de  mindegyikből  csak  az  első 
rész  jelent  meg,  amaz  Pázmánynak,  ez  gróf  Esterházy  Miklósnak  ajánlva. 
E  beszédek  előnyösen  különböznek  Geleji  prédikációitól  abban,  hogy  magával 
a  vallással  foglalkoznak,  nem  más  felekezelekkel,  s  morális  céljuk  és  hit- 
magyarázó tartalinuk  van,  noha  a  morált  inkább  a  bibliából  és  a  példákból 
hozzák  ki,  mint  az  ember  erkölcsi  érzésének  fölkeltésével.  Oktató,  felvilá- 
gosító, de  nem  vitázó  beszédek,  nagyobb  szónoki  lendület  híján,  teli  a 
bibliából  és  régi  írókból  vett  tanulságokkal  és  példákkal,  igen  folyékony, 
népszerű  előadásban.  Szerkezetök  —  általán  hármas  felosztással  —  világos, 
de  különösen  világos  és  változatos  az  előadás  folyamatja;  mondatai  kerek- 
dedek és  hangzatosak,  s  Káldi  nyelve  közelebb  jár  a  nép  eszéhez,  mint  az 
eredeti  prózájában  is  idegenszerű  és  jóval  nehézk^ebb  Szeneié.  Bizonyára 
Káldi  prózáját  a  gondolat  önkéntes  és  természetes  kifejezésére  nézve  ebben 
a  korban  nagyon  jelesnek  kell  mondanunk. 


Digitized  by 


Google 


27.  Apácai  Cseri  János. 

XVII.  SZÁZAD  NEMCSAK  A  MAGYAR  KöLTói  tehetségnek  örökbecsű 
megnyilatkozását  s  mai  irodalmi  nyelvünk  előállását  látja,  hanem 
azt  is,  mint  lesz  irodalmunk,  létezésünk  óta  most  először,  a  nemzet 
szellemi  életének  egyetemes  kifejezője,  eszköze  és  emeltyűje. 
S  maga  e  szellemi  élet  is  sokrétű  és  változatos  volt,  a  hazai  és  külíöldi 
mozgalmakból  egyaránt  táplálkozott  s  az  európai  elme  haladásával  lépést 
tartott.  így  tanült  meg  nyelvünk,  mely  azelőtt  csak  a  szerelemnek  édes 
versével  játszott,  fegyvert  és  vitézt  énekleni ;  így  tanúit  meg  az  isteni  tudo- 
mányért is  bajt  állani  s  élő  szóval  és  szeges  írással  egyformán  vitézkedni ; 
így  tanulta  meg  végre,  hogy  egyéb  nemzetek  minket  a  tanültságnak  dol- 
gában állandóan  felül  ne  haladjanak,  minden  szép  és  hasznos  tudományokat 
is  a  haza  fiaival  közleni. 

Fölötte  jellemző  e  korra  és  reánk  magyarokra,  hogy  a  midőn  a  tudo- 
mány irodalmunkban  először  föllép,  nemzeti  fontosságát  hangsúlyozza. 
Apácai,  az  első  magyar  tudós,  egyúttal  nemzetí  mívelődésünknek  is  első 
apostola.  » Szerencsétlen  nép  —  így  szól  —  melyre  a  tudományok  csak 
idegen  nyelv  által  szivárkodnak*.  S  midőn  ő  egymaga  önemésztő,  fárad- 
hataüan  munkásságával  a  » szerencsétlenség*  bélyegét  rólunk  letörli  s  még 
fiatal  kultúránk  történetének  egyik  legtartalmasabb  lapját  megírja,  egyúttal 
örök  fenmaradást  biztosít  nevének  s  örök  emlékezetet  törekvésének. 

Szegény  jobbágy  szülőktől  1625-ben  született  Apácán,  a  honnan  Apácai  éiete 
előnevét  vette.*  Családi  viszonyairól,  testvéreiről,  fejlődéséről  keveset  tudunk. 
Csak  tizenhét  éves  korában  kerül  iskolába  Kolozsvárra,  majd  Gyulafehérvárra 
megy,  akkoriban  a  sárospataki  mellett  az  ország  leghíresebb  kollégiumába. 
Itt  később  Geleji  Katona,  a  híres  református  püspök,  figyelmessé  lesz  reá 
s  a  huszonhárom  éves  iQú  egyháza  költségén  Hollandia  főiskoláit  látogat- 
hatja:   Franekert,   Leydent,   Utrechtet,   Harderwyket.    Nagy   nyelvismeretet 

'  Tanulókorában  még  a  Csere  nevet  viselte,  s  Hollandiában  nyomtatott  nagy  műve 
címlapján  is  ez  áll :  Apátzai  Tsere  János.  Mióta  azonban  külföldről  haza  jön,  állandóan  és 
következetesen  Cserí-t  ír  ó  is,  más  is.  »Johannes  Chierj  Apacius  S.  S.  Theologiae  Doctor« 
így  találni  nevét  Kolozsvárt  sajátkezűleg  bejegyezve  —  és  »Clar.  Dno  Johanni  Cseri  de 
Apácza«  dme  azon  levélnek,  melyet  hozzá  Lorántfi  Zsuzsanna  1658  elején  intéz. 


Digitized  by 


Google 


314  APÁCAI  CSERI  JÁNOS 


szerez:  érti  a  héber,  arab,  görög,  latin,  holland,  francia  és  angol  nyelvet; 
s  miután  három  év  múlva,  1651  április  havában  a  theología  doktorává 
avatják,  öt  hónappal  később,  bár  nincs  állása,  sem  kilátása  rá,  megházasodik ; 
neje  Aletta  (Adél)  van  der  Maet,  a  kivel  ennek  szülővárosában,  Utrechtben, 
telepedik  le. 

Miből  élt,  nem  tudjuk.  Hogy  a  teljesen  ismeretlen  huszonhat  éves  ifjút, 
ki  a  tudomány  érddcében  eddig  még  semmit  sem  tehetett,  a  hires  utrechti 
egyetemen  tanársággal  kínálták  volna  meg,  mi  sem  bizonyítja,  de  magában 
sem  valószínű.  Hihetőleg  valamely  nyomdánál  korrektor  volt,  vagy  magán- 
tanítással foglalkozott.  Bizonyos,  hogy  midőn  1652  őszén  az  új  püspök  haza 
hívja,  örömmel  veszi  a  kilátást  a  biztos  állásra  —  de  örömmel  azt  is,  hogy 
hazájának  fog  szolgálhatni.  S  mert  a  közelgő  tél  és  családi  körülmények 
miatt  azonnal  haza  nem  utazhatik,  hogy  a  püspök  ne  nehezteljen  késedelme 
miatt,  és  hogy  »minden  hazafiakkal  megesmértetném  azt,  hogy  hazámon 
kívül  az  időt  hasznosan  töltöttem  s  kedves  hazámat  szünet  nélkül  szemeim 
előtt  tartottam*,  már  előbb  latin  nyelven  megkezdett  enciklopédiáját  magyarul 
dolgozza  ki,  és  még  mielőtt  befejezte  volna,  »a  számomra  küldetett  úti 
költségnek  egy  részét  (ámbár  az  nékem  egyébre  is  kellett  volna),  minthogy 
más  módom  nem  volt,  a  könyvnyomtatónak  adám  és  így  idő  dőtt  ugyan,  de 
mindazáltal  az  istennek  segítségében  bízván,  kezdem  a  munkámat  nycMntatni«. 
Ez  1653  elején  történt  s  a  könyvnek  nagyobb  fele  —  487  oldalból  260  — 
ekkor  tényleg  el  is  készült 

Arfínlkiia'"  ^^^3   augusztus    29-^   érkezett   Apácai   feleségével,  gyermekével    és 

töredék  munkájával  Gyulafehérvárra.  Ezt  a  napot,  mint  egy  régi  foljeg>'- 
zésben  olvassuk,  holtig  megbőjtölte.  Az  intézet  ekkor  itt  egy  két  csoportra 
oszló  előkészítő  vagy  elemi  iskolából,  egy  négyosztályú  gimnáziumból  s 
egy  akadémiai  tanfolyamból  állott.  Az  elsőben  két  segédtanító  (collaborator) 
tanított;  a  középsőben  négy  tanító  (rector);  a  felsőben  egyetlen  tanár. 
Apácai  a  gimnázium  második,  poétikai,  osztályának  lett  tanítója.  Évi  jöve- 
delme érdekesen  jellemzi '  a  kort  és  viszonyait ;  fizetése  volt  250  forint 
készpénz,  28  köböl  búza,  3  disznó,  15  bárány,  rajméz  és  16  forint  értékű  fa, 
a  mi  összesen  szintén  65 — 70  forintot  tett.  Három  tam'tótársa  ugyanennyit 
kapott,  a  kollégium  egyetlen  tanára  —  ekkor  a  híres  Bisterfeld  —  ellenben 
1800  forint  fizetést  húzott.  Látnivaló,  Apácai  állása  épen  nem  volt  előkdő. 

fo  te  biszédc  Tanítói  állását  De  studio   sapieniiae,  a   bölcseség   tanulásáról,  című 

latin  nyelvű  értekezésével  foglalta  el.  » Inkább  a  köny,  mint  a  szónoklat  illik 
hozzám,  midőn  a  magyar  nemzet  örök  gyalázatára  elfordult  szemekkel, 
de  kénytelen  vagyok  nézni  a  nyomorúltság,  a  szégyenletes  tudatlanság  s 
tehetetlenség  roppant  tengerét,  mi  által  el  lőn  érve,  hogy  nem  a  fegyver  ereje, 
nem  a  leigáztatás  joga,  hanem  önként,  aluszékonyságunk,  tudatlanságunk, 
érzéketlenségünk  következtében  nem  látjuk  meztelenségünket,  szükségeinket, 
szegénységünket «.  S  mi  ez  élénken  kiszínezett  visszás  állapotok  szülő  oka? 
Az,  hogy  a  hazai  iskolák  mind  rosszul  vannak  szervezve,   maga  a  gj'iila- 


Digitized  by 


Google 


j^      tti  ft   -^ 


\ 


atö 


<^n/l 


Kartársai    a 

ttek  észre  és 

.-  ;dést,  mely 

ii   nemcsak 

-erejét,  elméje 

<i\   szerve 5!ett 

*iek  az  iskola 

művét  is  az 

:-nára    készült 

a,  dia.  Azaz, 
i  i}s  mag)'ar 
« i  zóban  pon* 


é 


h^. 


W^  ,■ .  H  jf^tpTf' A  logikában, 

^    /    /  ^^vrasaival  való 

'f}yjy^^jeJJ~*^é\  vag>'  épen 

'      <       /  /.  íi-Ar  «JS    tudja    jól 

•    .h^\  :^Tf^^7j^^   meglepő 


hv*^-  M2y^l^'  ^'t^  Copemicust, 


Digitized  by 


Google 


♦  ^ 


.• 


^^^.'^íc  ey^-^^í^^/^  ^'^•'7^ 


V  % 


^,   t  -ir«Q  -   - 


Digitized  by 


Google 


APÁCAI  CSERI  JÁNOS 


315 


fehérvári  is.  S  részletes  tervet  ajál  a  gyökeres  javításra.  Kartársai  a 
kezdő  fellépésében  csak  a  szerénytelenséget  látták,  de  nem  vették  észre  és 
nem  méltányolták  azt  az  igaz  buzgóságot,  azt  a  rajongó  lelkesedést,  mely 
őt -nagy  céljáért:  az  iskola  reformjáért  eltölti.  Ennek  áldozza  ő  nemcsak 
tüzes  lelke  minden  hevületét,  hanem  egész  törhetetlen  munkaerejét,  elméje 
minden  gondját,  gondolatját.  Apácai  tudós  és  tanító,  ki  a  jól  szervezett 
iskola  útján  akar  tudományt  és  nemzeti  kultúrát  terjeszteni,  kinek  az  iskola 
állami  és  társadalmi  tényező  a  nemzetiség  emelésére.  Nagy  művét  is  az 
iskolának  írta ;  nem  egyéb  az,  mint  a  magyar  iflúság  számára  készült 
tankönyv  a  tudás  összes  ágairól. 

E    könyv    1655-ben   jelent   meg.    Formája    kis    nyolcadrét,   hogy   ^^^í^ii^^^' 
tanuló  kényelmesen  zsebre  dughassa.  Címe :  Magyar  Encyclopaedia.  Azaz, 
-minden  igaz  és  hasznos  böUseségnék  szép  rendbe  foglalása  és  magyar 
nyelven  világra  botsátása.  Apáfzai  Tsere  János  által.  Az  előszóban  pon- 


A  gyulafehérvári  kollégium. 

tosan  és  lelkiismeretesen  fölsorolja,  kit  követett  a  metafizikában,  a  logikában, 
a  geometriában,  a  fizikában,  az  astronomiában  stb.  s  a  forrásaival  való 
összevetések  igazolják  a  saját  állítását :  többnyire  kivonatot  csinál  vagy  épen 
szórói-szóra  fordít  Nagyobb  baj,  hogy  forrásait  nem  mindig  tudja  jól 
megválogatni :  középkort  és  újkort,  tudást  és  babonát  egészen  meglepő 
elfogulatlansággal  sorol  egymás  mellé  az  ő  mohó,  de  kritika  nélkül  szűköl- 
ködő tudásvágya.  Mindazáltal  joggal  büszkeségünk  e  könyv,  még  pedig 
általános  európai  és  szorosan  nemzeti  szempontból:  öt  évvel  Descartes 
halála  után  ismerteti  már  nálunk  Apácai  az  új  filozófiát,  midőn  még  sem 
Olasz-,  sem  Angolország  nem  hallott  a  korszakos  gondolatokról  —  s 
magyarul  szólaltatja  meg  Ramust  és  Amesiust,  Regiust  és  Copemicust, 
Schnelliust  és  Scriboniust,  a  tudomány  minden  ágát  nemzeti  nyelven,  oly 
időben,  mikor  hasonló  vállalkozásra  még  a  németek  sem  merészkedtek. 
Azt  teszi  ő,  a  mit  tizenhat  évvel  ezelőtt  ugyancsak  Hollandiában  meg- 
jelent: Discours  de  la  méüiode  című  művével  Descartes  kísérlett  meg  a 
francia  nyelvre  nézve,  melyet   a   nagy  filozófus  1637-ben   tesz   először   az 


Digitized  by 


Google 


316  APÁCAI  CSERI  JANOS 


elvont  gondolkodás  eszközévé.  De  míg  ez  a  nyelv  erejét,  tömörségét, 
hajlékonyságát,  hogy  ügy  mondjuk,  csak  nagyjában  teszi  győzelmes 
próbára,  Apácai  egyformán  bámulandó  merészséggel  és  sikerrel  a  tudomány 
összes  ágainak  egész  terminológiáját  igyekszik  megteremteni.  E  nemzeti 
oldala  az  ő  nagy  kezdeményének  marad  örök  dicsősége.  Szinte  bámuljuk, 
mennyi  erő  és  simulékonyság,  mennyi  kifejező  és  ámyékló  tehetség  van 
nyelvében.  Konkrétre  és  elvontra,  fogalmakra  és  viszonyaikra  annyi  a  szava 
és  fordulata,  hogy  nyelvtehetség  dolgában  egyenesen  Balassi  és  Pázmány 
mellé  helyezhetjük.  De  míg  amazoknak  voltak  előzőik,  még  pedig  tárgy 
és  nyelv  dolgában  egyaránt,  Apácai  —  és  ebben  nagyobb  mindkettőnél  — 
minden  közvetítés  és  előkészítés  nélkül  honosítja  meg  irodalmunkban  a 
tudományt  és  teremti  meg  hozzá  az  alkalmas  nyelvet.  Könyvének  tartalma 
már  akkor  sem  állott  mindenben  európai  színvonalon,  a  midőn  megírta,  de 
könyvének  nyelve  ma  is  megérdemli  nemcsak  a  csodáló  elismerést,  hanem 
a  beható  tanulmányt. 
Az  Encyciopae-  Az  Encyclopoedta  tizenegy  részből  áll  és  a  (latin,  görög,  héber  s  tán 

még  arab)  grammatikát  és  a  retorikát  kivéve, —  melyek  hihetőleg  a  ter- 
vezett, de  el  nem  készült  12.  résznek  tették  volna  tartalmát  —  az  akkori 
tudomány  összes  ágaira  kiterjed.  Az  első  rész  a  tudománynak  kezdetiről 
ötödfél  lapon  Descartes  alapelveit  fejtegeti:  » Magával  ellenkeznék,  ha  azt 
véki6k,  hogy  a'  mi  gondolkodik,  azonba  hogy  gondolkodik,  ne  l^en. 
Minekokáért  ez :  Én  gondolkodom,  azért  vagyok ;  minden  megtudható  dolgok 
k6z6tt  legelsóbb  és  bizonyossab.  Holott  a  gondolkodáson  értetnek  mind  azok, 
mellyek  mű  tudtunkra  lesznek  bennünk :  és  így  nem  tsak  az  értés,  akarás, 
képzés,  hanem  az  érzés  is  annyit  tészen  itt  mint  a*  gondolkodás «.  Istenről 
való  fogalmunk  bizonyítja  Isten  létét:  »Igy  azért  az  Isten  benniüink  találtatott 
képzése  felól  ha  megkérdjük  magunkat,  honnan  legyen  mfl  bennünk;  oly 
megmérsékelhetetlen  tökéletességet  találunk  abban,  há  jól  gondolkozunk 
felólle,  hogy  lehetetlen  legyen  tellyességgel  annak  mástól  belénk  oltattatása^ 
hanem  tsak  attól  a*  kiben  minden  tókélletességnek  tellyessége  vagyon,  azaz  az 
voltaképpen  levó  véghetetlen  Istent61«.  A  tévedés  előáll  »mikor  ha  valamit 
elégségesképpen  nem  értünk  is,  rólla  Ítéletet  teszünk*.  A  természeti  testes 
dolgok  létezése  felől  kételkedhetünk  ugyan,  de  azért  valójában  léteznek. 
»Mert  akárminek  érzése  is  oly  dologtól  ered  mű  bennünk,  mely  a'  mű 
elménktó  kül6mbóz«.  Filozófiával  foglalkozik  még  a  következő  két  rész,  mely 
22  oldalon  a  logikát  és  dialektikát  tárgyalja  Ramus  és  Amesius:  a 
humanista  és  a  theologus  művei  alapján.  Már  forrásainak  ily  megválasztása 
mutatja,  hogy  Apácai  távolról  sem  volt  filozófiai  fő,  a  mint  nem  is  volt 
filozófus,  sem  általában  bármiben  is  önálló  szaktudós :  mint  a  gjoilafehérvári 
nagyhírű  Alstedius,  vagy  a  most  vele  együtt  működő  Bisterfeld,  ő  is 
enciklopedista  volt,  kinek  a  theologia  volt  szaktanulmánya. 

A  következő   két   rész   mathematikával   és  geometriával  foglalkozik; 
a  hatodik  az  égi  dolgokról,  astronomiáról   értekezik.   A   hetedik   a  föld 


Digitized  by 


Google 


APÁCAI  CSERI  JÁNOS 


317 


I  A. 


MAGYAR 
ENC YCLOP  A  D 
/f  <  fi 

MINDEN  IGAZ  ES  HASZNOS 

BőlcTcrégnek  fzep  rendbe  foglalj* 

6  é%  Magyar  hyelreo  t  ilágta  bpt&riiá. 

(AP/nZAl  TSERE  lAi^osr 

ahal. 

Senbc.  64.  Gp'tjí^, 

Etjromniá  á  veterttus  invenfá  effent :  h'űí 

ikmenfemfer  mruum  tht ,  ufus  (S  invtm* 

torum  ab  altts/ctaUtAÍJS  Jt/fo(^i0. 


dolgokról  a  négy  elem  —  föld,  víz,  levegő  ég  és  tűz  —  fonalán  adja  elő  a 
különböző  tudományrészeket,  érdekesen  s  önmagát  és  tudását  jellemzően 
emlékezvén  meg,  a  hol  csak  lehet,  hazájáról  és  ennek  nevezetességeiről.  így 
midőn  Európa  napkeleti  részeit  fölsorolja:  » Felső  és  alsó  Magyarország, 
Erdély  (szegény  hazám  vallyon  mikor  látlak !),  Dácia,  Mysia,  Rátz  és  Górfig 

ország*.   Majd    áttér    a    he-  

gj^ekre:    » Amerikában  Popoc  | 

Ampeche,  Syriaban  Lybanus, 
Hermon.  Erdélyben  aTogarasi 
havasok ;  ugyan  itt  Fejérvár* 
hoz  nem  messze  a'  Kecskekó, 
Bartzában  a*  Kotla,  Vargyas 
mellett  a'  Tsudakó,   melynek 
az  oldalában  egy  nagy  kerek- 
ded lik  vagyon,  kire  nehezen 
hághatni   fel   és   osztán    oda 
bé  rettenetes  öregek  vágynak, 
's    denevéreknek     sokasága; 
egynehány  óráig  jártam  tizen- 
eggyed  magammal  gyertyák- 
nál benne,  de  végét  soha  nem 
érhettük ;     sok     emlékezetre 
méltó  dolgokat  láttam  benne*. 
Megjegyzendő,  hogy  Magyar- 
ország egyetlen  hegyének  sem 
tudott  helyet  szorítani.    Áttér 
a  vizekre  s  a  nevezetesb  forrá- 
sokról szól:   » Német  Ország- 
ban sok  jó  savanyó  (bor)  vizek 
vannak ;    mint    Erdélybennis, 
kik  kózűl  az  Erdó  vidékiek  leg-     I 
nevezetesebbek,  mellyek  mellet 
a'  b.  e.  és  mindenfelé  tündöklő 
hirü  nevfi  Bethlen  Gábor,  halála 
elótt  nem  sockal  Medicusi  tana- 
tsaikból  három  holnapig  mula- 
tott«.  Itt  magyarázza  a  színeket,  a  hangokat  és  zenét,  meteorológiát,  anatómiát, 
fiziológiát  stb.  E  helyütt  fordul  elő  a  következő  mondata  is:  »A*  hét  bokor 
inak  kölónbőző  hasznait  ime  két  versben  foglalva  vehedd  eszedbe: 

Lát  az  elő,  mozdít  szemet  a'  más,  harmada  kóstol 

S  a*  negyed,  haíl  az  6t6d,  vándor  hatodik,  heted  a  nyelv. 

Holott  a'  hatodik  vándornak  mondatik,  mivel  sok  felé  szolgál." 


uira  AjEcxi. 
ExOfficiná  Jo  A  iTN  IS  á  Wa^s- 

BbRGfi)  CÍ9  U  C  Lili. 

Apácai  Encyclop&ed iájának  címlapja.  (Utrecht,  1653.) 


Digitized  by 


Google 


318  APÁCAI  CSERI  JÁNOS 


^diííartaimí**  ^  nyolcadik  rész  a  csinálmányokról  értekezik,   melyeket  különböző 

szempontok  szerint  sorol  föl,  a  közelebbi  részletek  iránt  is  érdeklődőket 
ekkor  még  Sárospatakon  működő  nagy  kortársának,  Comeniusnak  Aranyas 
AjtaJáTB.  utalván.  Szól  a  város  és  várépítésről,  majd  a  nevezetesebb  váro- 
sokat sorolja  fel  névszerint,  legtöbbet  Belgiuméi  közüL  Midőn  TrajectíMiiot 
(Utrechtet)  említi,  oda  teszi  zárjel  közé:  »holott  az  ő  mind  a*  többi  felett 
való  kiességére  nézve  tsaknem  ót  egész  esztendeje  már  hogy  lakom «  -—  a 
mi  persze  non  értendő  szószerint.  Magyarország  városai  ezek:  Buda, 
Székes  Fejérvár,  Esztergom,  Nándor  Fejérvár,  Kassa;  az  erós  várak  penig 
Veszprim,  Sziget,  Komárom,  Győr.  Erdélyben:  Fejérvár  (az  Erdélyi  feje- 
delem lakó  hellyé),  Kolosvár,  Szeben,  Brassó.  Külön  pontban  szól  azután  >Az 
fóvebb  Academiák«-ról.  Melyek  vannak  Angliában,  Scotiában,  Hispániában 
stb.  következik:  »11.  Erdélyben  a'  Fejérvári  (ha  lábra  állhatna).  Kolosvári. 
12.  Magyarországba  a'  Váradi,  Pataki,  Debreceni.  Noha  mind  az  Erdélyi  's 
mind  a'  Magyarországiak  Oskolák  inkább  mint  Académiák.« 

A  hátralévő  három  részben  a  történetet,  ethikát  és  theologiát  adja 
elő.  Az  iskolaszervezés,  a  tanítás  és  nevelés  minden  részlete  kiválóan 
érdekli.  Az  » anyai  scholák«-ra  különös  súlyt  vet,  » tartások  s  fel  álla- 
tások oly  szükséges,  hogy  valamely  országban,  tartományban  s  városban 
nintsen,  meg  tsalhatatlan  jele,  hogy  az  az  ország,  tartomány  és  a'  város 
a*  temérdeki  tudatlanságnak  tengerébe  borult  bé  's  Isten  országától  is 
messze  vagyon.  Minekokáért  szintén  ollyan  szükséges  a'  keresztyén  s 
hazáját  igazán  szerető  fejedelmeknek  effélét  állatniok,  mint  más  féle 
(deák)  Scholákat,  holott  azoknak  is  az  a'  ftindamentomok.*  Részletes 
tervet  ad  egy  jó  iskola  képéről,  melyhez  legalább  hét  tanító  személy  kíván- 
tatik s  melynek  hét  classisa  legyen;  az  első  osztályban  a  latin  nydvet 
tanítanák,  a  többiben  a  hat  ars-t,  mindenik  classisban  mást-mást :  gramnia- 
tikát,  retorikát,  logikát,  mathematikát,  fizikát,  theologiát.  >Bizony  ha  tsak  így 
lenne  is,  hamar  világot  látnánk  és  lerázhatnók  nyakunkból  ama*  meg  mond- 
hatatlan gyalázatot,  mely  miá  más  nemzetségeknek  tsudáivá  és  tsúfjivá 
lettünk  volt ;  meg  küssebithetnók  penig  a  tanulni  idegen  Országokra  járásunk 
miá  esett  rettenetes  nagy  summát,  úgymint  kik  szegén  hazánkból  három 
esztendők  alatt  ki  takarítunk  18000  tallért,  azonba  penig  ugyantsak  ott 
fentereg  a  Magyarság,  a'  mely  sárban  nagy  költéssé  élőt  volt*. 
Apácai  Kortársai  az  Encyclopaediát  nem  méltatták.  A  tudománykedvelő  feje- 

nyilvános  vitat-       ,  ,  ^      ^  ,      . 

koaésa  delem  sem  vette  észre,  s  midőn  Bisterfeld  helyébe  más  tanár  kell.  Apácaira 
nem  is  gondol  —  mert  mint  tanítványa,  Bethlen  Miklós,  önéletírásában  írja : 
»Abban  az  időben  a  szegény  magyarok,  kivált  Erdélyben,  ügy  hitték, 
hogy  ha  nem  német  s  plundrában  nem  jár,  nem  lehet  tudós  ember «  — 
hanem  Basiret  hívja  meg,  a  kivégzett  angol  király  volt  udvari  papját. 
Ez  csakhamar  ellensége  lett  Apácainak,  a  kit  cartesianizmusa  és  az 
Erdélyben  akkoriban  meglehetősen  elterjedt  presbiterianizmushoz  ragaszkodása 
egyaránt  gyanússá  tettek   előtte.  Basire  a  fejedelemmel   együtt  1655.  szep- 


Digitized  by 


Google 


APÁCAI  CSERI  JÁNOS  319 


tember  24-én  vizsgálatot  tartott  az  üj  tanév  elején  az  iskolában  s  ez  alka- 
lommal történt  meg  köztük  az  emlékezetes  összeütközés.  Basire  megtámadta 
a  presbiterianizmust,  mire  Apácai  azzal  válaszolt,  hogy  okai  oly  selejtesek, 
•hogy  minden  középszerű  presbiteriánus  könnyen  megcáfolhatná.  Erre 
n.  Rákóczi  György  parancsot  adott,  hogy  ezt  az  ellenfelek  azonnal  megtartandó 
nyilvános  vitatkozáson  döntsék  el.  Hiába  szabadkos^ott  most  már  Apácai, 
hogy  ily  fontos  ügyre  nem  készült  el  eléggé:  a  vitatkozás  megtörtént  s 
Apácai  teljes  vereségével  végződött  »De  isten  engem  ügy  segéljen  — 
fakadt  ki  ekkor  a  fejedelem  —  Apácai  uram,  a  Medgyesi-presbitériumot 
a  míg  én  élek,  ide  bé  nem  hozza  ked.  Mást  ne  tanítson,  mert  isten  engem 
úgy  segéljen,  valaki  mást  tanít,  a  Marosba  vettetem,  vagy  a  toronyból 
hányatom  le !«  A  fejedelem  megfosztotta  állásától  s  midőn  Lx)rántfi  Zsuzsanna 
Patakra  akarta  tanítónak  hívni,  Rákóczi  ellenezte :  »nem  illik  ilyen  embernek 
javán  így  munkálódni*.  A  püspök  azt  ajánlotta  neki,  kövesse  meg  Basiret 
s  adjon  reverzálist.  Apácai  egyiket  sem  cselekedte  s  a  következő  évben 
a  sokkal  kisebb  rangü  kolozsvári  iskolába  helyezték  át. 

Itt    1656.   november   20-án   foglalta   el   állását.    »Ha   az    alumnia    a  Apácai  koIozs- 

,  váron 

deákokat  —  írja  Bethlen  Miklós  gróf  —  es  engemet  az  atyám  ott  (Gyula- 
fehérvárt) nem  tartott  volna,  bizony  mind  odahagytuk  és  Kolozsvárra 
Apácaihoz  mentünk  volna «.  Itt  is  nagy  hatással  volt  tanítványaira.  Az 
iskola  részére  az  ő  kedvéért  tett  Lorántfi  Zsuzsanna  ezerforintos  alapítványt 
s  Barcsaytól  is  ő  nyerte  ki  tíz  tanuló  ingyenes  köztartására  a  camera- 
ticum  beneficiumoi.  E  fejedelemhez  fordült  1658  végén  nagy  tervével: 
A  magyar  nemzetben  immár  elvégtér  e  egy  Akadémia  felállításának  módja 
és  formája  felől.  Ugyanez  évben  dúlja  fel  a  tatár  Fehérvárt  és  híres 
iskoláját  s  Barcsay  sem  ér  rá  Apácai  tervével  foglalkozni.  Erdély  hanyatlik 
s  nagy  fia  fenszámyaló  törekvéseinek  véget  vet  a  kora  halál:  1659 
december  31-én  éjjel  Apácai  meghal  sorvadásban,  35  éves  korában. 
Rövid  életet  élt,  de  halhataüant. 


Digitized  by 


Google 


28.  A  XVII.  század  törtenetirodalma. 

SZÁZAD  TÖRTENETIRODALMA  ép  oly  gazdag  és  változatos,  mint 
a  minő  gazdag  változatos  eseményekben  maga  a  század. 
A  vallásos  és  politikai  szabadságért  vívott  küzdelmek,  az 
erdélyi  fejedelmek  törekvései  és  a  török  harcok  körükbe 
vontak  minden  társadalmi  osztályt.  Alig  volt  vidéke  az  országnak,  melyben 
a  sűrű  változások,  a  szörnyű  dúlások  s  a  felekezetek  kíméletlen  háboníja 
ne  éreztették  volna  hatásukat  mindenütt,  a  főúr  kastélyától  a  legsz^ényebb 
tűzhelyig.  Innen  az  általános  és  mély  érdeklődés  az  egykorú  események 
iránt.  Az  egyszerű  városi  lakos,  kit  rendes  könilmények  közt  csak  a  bírák 
választása,  a  gabona  és  a  gyümölcs  ára,  a  város  épülése  és  a  saját  család- 
jának gyarapodása  érdekelt  volna,  most  ugyancsak  számba  veszi  a  mérkőző 
pártok  erejét  s  latolgatja  a  küzdelem  eshetőségeit,  mert  nem  csupán  lelki- 
ismeretének békéje  forog  kérdésben,  hanem  egyéni  biztossága  is.  Némelyik 
hajlott  korában  leírja,  hogy  mit  szenvedett,  látott  és  hallott,  csak  ügy, 
mint  néhány  főúr  és  köznemes.  És  még  az  is,  kit  a  tudós  nevelés  és 
ambició  mesterségesebb  szerkezetre  vagy  épen  a  latin  nyelv  használatára 
késztetnek,  örömest  foglalkozik  a  saját  korával,  vagy  ha  a  múlt  történetét 
tárgyalja  is,  nem  akarja  tagadni,  hogy  műve  bizonyos  érzelmi  kapcsolatban 
van  korának  eseményeivel. 
Bethlen  Farkas  Különösen  áll  ez  BETHLEN  FARKASról.   A   nevezetes   történetíró  atyja, 

Ferenc,  tudós  ember  és  előkdő  államférfiú  volt,  ki  Kemény  János  húgát 
vette  nőül.  Bethlen  Farkas  I.  Rákóczi  György  uralkodása  alatt  született 
(1639),  tizenöt  éves  korában  már  befejezte  iskoláztatását  s  még  fiatal 
ember  volt,  midőn  a  lengyelországi  hadjárat  után  a  fejedelmek  versenygése 
közben  már  szerepet  játszott.  Keményhez  csatlakozott,  de  tulajdonkép  Apafi 
alatt  emelkedett  rangra  és  jelentőségre.  1675  óta  Bethlen  Jánost,  a  beteg 
kancellárt,  helyettesíti  hivatalában  s  annak  halála  után  1678  áprilisában 
őt  választják  kancellárrá.  Igen  nevezetes  szolgálatot  tett  Erdélynek,  midőn 
1678-ban  Béldi  Pálnak  a  portára  menekülésekor  az  erdélyi  követség  élén 
meghiúsította  a  menekült  főúr  veszedelmes  törekvéseit.  De  rövid  ideig  viselte 
a  kancellári  hivatalt,  mert  1679.  végén  már  meghalt.  Mint  Bethlen  Miklós 
írja:  » Élete,  szerencséje,  becsületi  legszebb  virágában  hala  meg.  Az  erdélyi 
főrend  között  termete,  ábrázatjára  nézve  merő  Absolon«. 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZAZAD  TÖRTÉNETIRODALMA  321 

Nagy  munkájában  Erdély  történetének  elbeszélését  a  mohácsi  vészen  ^ttíS^imkár 
kezdi  és  az  1609-iki  évvel  végzi.  Bizonyos,  hogy  folytatni  akarta  művét; 
mint  maga  írja:  » Kellett  volna  Hazánk  Históriáját  tovább  is  vinni.. .  Vigye, 
a  ki  érkezik  s  hazáját  szereti.  Tőlem  már  nyughatik ;  megfosztottak  ahhoz 
való  időmtől  a  terhes  hivatalok. «  Nem  üres  szó  nála  az,  hogy  »ki  hazáját 
szereti*.  Bizonyos  hazafias  célzata  van  munkájának.  Nagy  történeti  képben 
akarta  kortársainak  megmutatni,  hogy  »a  mi  egyenetlenségünk  a  török 
dühének  tápláléka  és  hatalmának  növelése «.  örökös  kár,  hogy  nem  folytatta 
az  elbeszélést  a  saját  koráig.  Annyi  igazságszeretet,  mérséklet  és  türelmesség 
jellemzi  művét,  hogy  ama  szenvedélyes  pórtharcok  koráról,  melyet  átélt, 
tőle  várhattuk  vokia  a  legtárgyilagosabb  rajzot. 

Bármily  szép  latinsággal  írta  művét  s  bármily  világosan  csoportosí- 
totta benne  majdnem  egy  évszázad  eseményeit,  a  munka  főérdemét  mégis 
az  anyag  gazdagságában  kell  keresnünk.  Bámulatos  szorgalommal  gyűjtötte 
össze  a  XVI.  század  forrásait,  melyek  még  munkájának  megjelenése  után 
is  nagyrészt  kéziratban  maradtak  vagy  épen  ismeretlenek  voltak.  Sokszor 
találkozunk  munkájában  az  ily  hivatkozásokkal:  mint  Istvánii,  Brutus, 
Szamoácözy,  Gyulafi  stb.  írják,  de  néha  hivatkozás  nélkül  is  idéz  egyes 
részleteket.  Maga  is  mondja  előszavában,  hogy  a  köveket  és  a  fát  másoktól 
vette,  de  az  épület  szerkezete  és  formája  az  övé.  Azonban  e  szerkezet 
eltérő  attól,  a  minőt  ma  megszoktunk,  mert  néha  inkább  átveszi,  semmint 
feldolgozná  forrásait.  Általában  bizonyos  eklekticizmus  jellemzi  történetírását. 
Midőn  el  akarja  beszélni  Báthori  Zsigmond  1594-iki  vérengzését,  megvallja, 
hogy  a  történetírók  különböző  előadása  miatt  ez  elbeszélés  nagy  nehézsé- 
gekbe ütközik.  Némelyek  —  úgymond  —  Zsigmondot  vádolják,  mások  pedig 
a  kivégzett  főurakat.  Már  pedig  ő  nem  akarja  a  vétkeseket  felmenteni,  de 
gyűlöletet  sem  érez  oly  emberek  ellen,  kiket  soha  sem  ismert.  Azért  úgy 
gondolja,  hogy  legjobban  cselekszik  ha  egyszerűen  egymás  mellé  állítja 
a  vádlók  és  a  védők  előadását.  S  így  Bethlen  a  történetírói  tárgyilagos- 
ságot egészen  az  Ítéletről  való  lemondásig  viszi  oly  esetben  is,  hol  azt 
várhattuk  volna,  hogy  a  források  vizsgálatából  nyert  benyomásainak  bizo- 
nyos kifejezést  adjon. 

Különös  viszontagságai  voltak  Bethlen  munkájának.  Testvére  a  XVIL 
század  végén  kinyomatta  egy  részét,  de  félbenhagj^  a  nyomtatást  poli- 
tikai okok  és  másnemű  nehézségek  miatt.  Csak  a  múlt  század  végén  adta 
ki  Benkő  az  egész  művet.  Sokan  azt  állították,  hogy  a  munkát  nem  is 
Bethlen  írta,  hanem  két,  nála  tartózkodó  lengyel  menekült,  kik  közöl  az  egyik, 
Grondski,  maga  is  történetíró  volt  és  a  két  Bethlen  munkájából  valami 
kompiládót  állított  össze.  Most  már  e  nézet  tarthatatlan,  mióta  Szilágyi 
Sándor  alaposan  megcáfolta  Erdély  Irodalomtörténete  című  munkájában. 

Sokkal   határozottabb   írói   és  államférfiú   egyéniség   a  család  másik  Bethlen  jános 
ágából  származó  Bethlen  János.  1613-ban  született  s  hatvanhatodik  évében 
halt  meg.  Ismerte  Bethlen   Gábort,  hivatalt  viselt   L  Rákóczi  Oyörgy  alatt, 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet  21 


Digitized  by 


Google 


322  A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 

n.  Rákóczi  György  1656-iki  hadjáratában  a  Krakkóban  maradt  őrség  volt 
gondjaira  bizva.  Ezután  Barcsai  pártjához  szegődött,  csak  kelletlenül  ment 
át  Kemény  táborába  s  Apafi  kancellárja  lett  egészen  1675-ig,  midőn  beteg- 
sége miatt  helyettesíteni  kellett.  Az  1657-iki  szerencsétlen  hadjárat  óta 
mélyen  meggyökerezett  lelkében  az  aggodalom  Erdély  sorsa  miatt.  Úgy 
hitte,  hogy  hazája  menthetetlenül  ki  van  szolgáltatva  a  török  hatalomnak, 
s  hogy  minden  lépés,  mely  a  portát  ingerelheti,  nagy  veszedelemmel  jár. 
Azért  csatlakozott  Barcsaihoz,  kinek  csélcsap  könnyelműségét  igen  jól  ismerte 
s  azért  nem  akart  eleinte  Keményhez  állani,  noha  az  erdélyi  főurak  közt 
őt  tartotta  a  legeszesebbnek  s  a  legkiválóbbnak.  Teleki  1672-iki  kirohanása 
óta  igen  elégületlen  volt  Apafi  tanácsosaival  és  politikájával.  És  az  akkori 
ellenzéknek  egyik  tagját  sem  vezérelte  oly  tisztán  az  elvi  szempont,  mint 
Bethlen  Jánost.  Ismeretes  volt  elégületlensége,  de  azért  igazságtalanul 
keserítették  el  utolsó  éveit  politikai  üldözéssel. 
kéuSiníSa^  Két  munkát  írt.  A  Commentarü  de  Rebus  TraHsilvanidshen  Erűély 

történetét  Bethlen  Gábor  halálától  az  1663-iki  háború  kitöréséig  beszéli  el. 
Ez  a  könyve  még  1663-ban  jelent  meg,  több  kiadást  ért  s  Tröster  németre 
fordította.  De  másik  könyve,  a  História  Rerum  TransUvanicarurny  mely 
az  előbbi  munka  végén  félbenhagyott  elbeszélést  az  1673-ik  évig  folytatja, 
csak  a  múlt  században  jelent  meg,  igen  hibásan,  Horányi  kiadásában. 
Első  műve  kerek  kompozíció  és  gondosan  van  írva.  Egész  1657-ig  elbe- 
szélése csak  futólagos,  de  azután  igen  részletessé  válik.  Könyvét  nem  csupán 
írói  ambícióból  írta:  az  európai  közönség  kezébe  Erdély  szerencsétlensé- 
gének hiteles  leírását  akarta  adni,  figyelmeztetve  a  békében  élő  idegent 
hogy  Erdély  pusztulása  a  szomszédos  nemzetek  romlását  is  maga  után 
vonná.  Másik  munkája  stílben  és  szerkezetben  egyenlőtlen,  nem  egészen 
kidolgozott,  inkább  » történeti  naplója  egy  államférfiúnak «,  mint  Szilágj'i 
mondja.  Bethlen  sok  okiratot  közöl  és  titkos  tanácskozásokról  s  tervekről 
tudósít  igen  megbízható  tudomása  alapján.  Azért  oly  becses  forrásművek 
kön3rvei,  melyek  nélkül  az  ellenfejedelmek  koráról  s  Apafi  uralkodásának 
első  éveiről  jóval  hézagosabb  ismereteink  volnának.  Különös  mestere  a  szö- 
vevényes alkudozások  s  a  politikai  hangulatok  leírásának.  Fukar  szavú  a 
jellemzésben,  de  elbeszélése  által  domborítja  ki  a  jellemeket.  Olykor  dicsér 
is,  hanem  általában  bizonyos  keserűséggel  ítéli  meg  az  embereket.  Nincs 
hőse  könyveinek,  valami  nyomasztó  fatalizmus  érzetével  írja  történetét. 
Nem  szereti  a  Rákócziakat,  kiemeli  Barcsai  állhatatlanságát  s  gj'önge- 
ségét,  és  noha  dicséri  Kemény  eszességet,  élénk  világításban  tünteti 
föl  kegyetlenségét  is.  Benkő  Bethlent  »Erdély  Tacitus«-ának  nevezi  s  ez 
a  dicséret  nagyon  jól  esett  volna  történetírónknak.  Úgy  látszik,  hogj' 
Tacitus  volt  legkedvesebb  írója,  mit  nemcsak  egyes  fordulatai  mutatnak, 
hanem  az  is,  hogy  az  Annales  színezését  átviszi  a  maga  korszakának 
rajzára.  I.  Rákóczi  György  koránál  ki  is  mondja,  hogy  »az  emberek  g}Tl- 
kolását  ha  kiveszed,  azt  vélnéd,  hogy  Tiberius  Comelius  Tadtus  kora  tért 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 


323 


GaUJL  BXGNI  DOKINITkS  ET  ^ICULORIÍM  COMLó.iU: 

CbNíinaíiRM\iADa:l>iix.  wcgt^  Bethlen, 

Can^s^  vííutifyntns  uux ,  vurc Janis  9 

Ownis  et  m  tutojimnuifamií  crit - 


Bethlen  Gábor  fejedelem  arcképe. 


2^ 


Digitized  by 


Google 


824  A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉNETmODALMA 

vissza «.  De  még  feltűnőbb  ez  átvitel,  midőn  az  1672-iki  országgyűléshez 
ér,  melyen  az  erdélyi  rendek  zúgolódtak  Teleki  kirohanásának  várható 
következményei  miatt  Először  szokott  művészetével  írja  le  a  raidek  egyes 
csoportjainak  hangulatát;  majd  midőn  elmondja,  hogy  a  dolog  Teleki 
javára  dőlt  el,  a  mi  nagyon  kevéssé  tetszett  Bethlennek,  a  következőket 
teszi  hozzá:  »S  láthattad  volna,  olvasóm,  hogy  mint  rohantak  a  gyűlés 
végén  a  levélvivők  Kővár  felé,  mert  mindenki  sietett  dicsekedni  Teleki 
előtt,  hogy  minő  hű  szolgálatokat  tett  érdekében,  úgy  annyira,  hogy  maga 
Teleki  is  sokallotta  e  hitvány  szolgai  engedelmességet.  De  a  legöregebb 
tanácsúr,  Bánfi  Zsigmond,  hogy  Teleki  legőszintébb  barátjának  mutassa 
magát,  maga  sietett  Telekihez,  noha  igen  rosszul  volt  s  félholtan  ^itték 
Kővárba,  hol  napokon  át  ágyban  fekvő  beteg  volt*.  Itt  bizonyára  nagyítás 
van  a  dologban.  Igaz,  hogy  Bethlen  elbeszéléseinek  mindig  van  valami 
tényleges  alapja,  de  itt  észrevehető,  hogy  Teleki  imperátori  palástot  kapott, 
s  hogy  előtte  az  erdélyi  tanácsurak  a  szolgalelkű  senatorok  szerepében 
lépnek  fel. 
^*koronáróf"*  Erdélyből  az  ország  nyugoti  határára  s  az  akkori  politikai  élet  egészen 

más  körébe  vezet  Révay  Péter  neve.  Régi  családból  származó  főúr  volt,, 
ki  résztvett  a  tizenöt  éves  török  háborúban  s  Rudolf  és  II.  Mátyás  alatt 
a  tanácsteremben  a  legelőkelőbbek  közt  foglalt  helyet,  n.  Mátyás  a  négy 
jelölt  közül  Révay  Pétert  nevezte  ki  koronaőrnek  Pálfíy  Istvánnal  együtt 
Nem  ok  nélkül  mondották  róla,  hogy  kétszeres  őre  volt  a  koronának, 
mert  nemcsak  önfeláldozó  buzgalommal  járt  el  hivatalában  » tizennégy  évig 
és  holta  napjáig*,  hanem  fürkészte  is  a  reá  bizott  kincs  történetét  s 
védelmezte  szentségét  az  avatatlan  támadások  ellen.  Akadtak  írók,  mint 
például  Tubero,  kik  babonásnak  nevezték  a  magyarok  tiszteletét  a  szent 
korona  iránt.  E  kicsinylő  hang  nagyon  rosszul  esett  Révaynak,  s  foúr 
létére  nem  átallott  tollat  fogni  a  bántalmazott  korona  védelmére,  hiszen 
—  úgymond  —  az  irodalom  és  a  történet  tanulmánya  annyira  díszére 
válik  még  a  fejedelmi  férfiúnak  is,  hogy  nélküle  nem  tarthatjuk  sem  igazi 
férfiúnak,  sem  igazi  fejedelemnek.  1613-ban  adta  ki  Brevis  Commeniarius^ 
de  Sacra  Corona  Regni  Hungáriáé  című  művét  Augsburgban.  Midőn 
munkáját  átnézte,  szükségét  érezte  kibővítésének  s  így  keletkezett  a 
De  monarchia  et  sacra  corona  Regni  Hungáriáé  című  könyve,  mely 
csak  halála  után  jelent  meg.  (1659.)  Eredetileg  a  magyar  történet  rövid 
kompendiumában  akarta  kimutatni,  hogy  méltán  nevezik  a  szent  koronát 
angyalinak,  szentnek  és  apostolinak.  Másik  munkájában,  mely  az  elsőnek 
csak  bő  átdolgozása,  nem  ejti  el  eredeti  célját,  hanem  már  Magyarország 
kidolgozottabb  történetét  adja  a  legrégibb  időktől  ü.  Ferdinánd  koráig. 
Protestáns  volt,  de  a  mellett  lelkes  híve  az  osztrák  háznak  s  inkább  csak 
kénjrtelenségből  csatlakozott  Bethlenhez.  A  szent  korona  hagyományos- 
tisztelete  nála  rajongó  miszticizmussá  fokozódik.  Valami  titkos  mágikus  erőt, 
büntető   és  jutalmazó   hatalmat  tulajdonít  a  koronának.   Politikai   érzelmei 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  TÖRT£NETIR0DALMA 


325 


tyERENU^SIMVS  AC  PoXNTISVSmVíS' 
P RINCEPvV  GeORGJVS    RaJCO C I  D ElG RATU 
TRAN^.yyi.VANIAl.PRrNCEPS'  COMEjS 
6'lCVLORVM  ET   DoMINViS'  E\RT 

Regni    Hvngarl«letc 


I.  Rákóczi  György  fejedelem  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


326  A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 

sokszor  előtörnek  történeti  elbeszélése  közben.  Ajánlja  a  békés  eljárást 
vallási  ügyekben  és  a  törökkel  való  szövetség  kárhozatosságát  hirdeti.  A 
régibb  századokra  nézve  Thuróczit  és  Bonfiniust  használja,  de  már  a 
mohácsi  vész  után  mind  önállóbbá  lesz,  feljegyzéseket  értékesít,  vagy  oly 
eseményeket  beszél  el,  a  melyekben  neki  is  része  volt.  Műve  a  legjobb 
általános  magyar  történet  a  XVII.  században ;  Bethlen  Farkas  is  felhasználta, 
történetírók  Bizonyára  Révay  folyékony   latinságára   is   gondol   Mindszenti  páter^ 

midőn  azt  mondja,  hogy  a  Monarchia  többet  ér  Nadányi  F/oriisánál.  NadAnyi 
János,  ki  nagyenyedi  tanár  volt,  Amsterdamban  1663-ban  adott  ki  egy 
Florus  Hungaricus  című  művet.  Akkor  tájban  voltak  francia,  angol,  dán 
s  német  Florusok  is,  Annaeus  Florus  történetíró  emlékének  tiszteletére. 
Nadányi  a  legrégibb  időktől  kezdve  I.  Lipót  koráig  tárgyalja  a  magyar 
történetet  szorgalmas,  és  némi  kritikai  törekvésre  mutató,  de  általábaa 
színtelen  kompendiumában. 

Kéry  János,  ki  mint  váci  püspök  halt  meg  1685-ben,  Mariis  Turcici 
Ferocta  című  könyvét  Pozsonyban  adta  ki  1672-ben.  A  vasvári  békével 
végződő  háborü  történetét  beszéli  el  benne  igen  szónokiasan  és  igen  bőven. 
A  Nádasdy  FEREUcnek  tulajdonított  Mausoleum  Regum  Ungariae  (1664.) 
című  illusztrált  könyv  a  magyar  vezérek  és  királyok  életéről  elmélkedik, 
rhetori  ügyességet  mutatva.  Meg  kell  még  említenünk  Böjti  GÁSPÁRt,  ki 
Bethlen  Gábor  költségén  tanült,  s  udvari  történetírója  és  a  fehérvár  ikáptalan 
rekvizitora  volt.  Tizenkét  könyvet  írt  Bethlen  történetéről,  de  csak  három 
maradt  meg  belőtök.  Böjti  nagy  tisztelője  a  fejedelemnek,  az  ókori  történet- 
írókat utánozza,  de  igen  jól  van  értesülve  s  azért  művének  töredéke 
Bethlen  ifjúságának  történetére  nézve  igen  értékes. 
^!ai*krón?kS*  ^  magyarul  író  történetírók  közt  első  helyen  kell  említenünk  Szalárdj 

jÁNOSt.  Magyarországi  születésű  volt  s  külföldi  egyetemeket  is  látogatott. 
Maga  beszéli,  hogy  még  igen  ifjú  korában  neveztetett  ki  1634-ben  a  fehér- 
vári levéltár  egyik  konzervátorává.  Később  adományokat  s  jobb  hivatalt 
kapott  és  mint  főpénztámok  halt  meg  1666-ban. 

Több  ízben  panaszolja  munkájában,  hogy  a  magyar  nemzet  között 
eleitől  fogva  »a  meglőtt  dolgoknak  megiratása  csak  semmibe  hajtattak 
volna;  a  mely  dolgok  megírattak  volt  is,  a  pad  alá  hajítatván,  a  porban 
hevertetnek;  jó  ló,  avagy  egy  jó  vendégség  a  népnek  külső  és  belső 
épületinél  nagyobbnak  tartatván*.  Azért  írja  meg  Siralmas  Magyar 
Krónikájának  kilenc  könyvét  a  >következő  posteritásnak  megintetésekre  és 
oktatásokra «  1662-ben.  Meg  akarja  mutatni,  mint  »egy  tükörben*,  hogy 
kiknek  a  könnyelműsége  sodorta  az  országot  virágzó  állapotjából  a  leg- 
nagyobb nyomorba.  János  király  korán  kezdi  és  egészen  I.  Rákóczi 
Györgyig  valóban  » rövidségre  is  igyekezik  pennája*,  mint  kezdetben  ígérte. 
Hanem  azután  elfelejti  igéretét,  mindig  bővebben  önti  a  szót,  mennél  köze- 
lebb jut  az  1662-ik  évhez.  És  ez  jól  is  van  így,  mert  az  ő  naiv  bőségében 
több  örömünk  telik,  mint  néhány  kortársa  száraz  rövidségében.  Műve  nagy 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA  327 

becsű  mint  történeti  emlék,  mert  Szalárdi  sokat  látott  és  hallott,  okiratokat 
is  forgatott,  s  bizonyos  okos  átnézete  van  a  dolgok  összefüggéséről.  Valami 
prédikátori  és  tudákos  színe  van  előadásának,  hanem  a  mellett  kedvét  leli 
az  elbeszélésben  s  a  leírásban  is,  és  noha  nehézkesek  mondatai,  tőről 
metszett  magyarságát  nem  könnyen  unjuk  meg.  Mennyi  részletet  tartott 
.meg  számunkra,  minőkkel  más  történetírók,  kiknek  figyelmét  a  nagy 
politika  inkább  elfoglalja,  nem  törődnek  annyit.  Legjobban  szereti  I.  Rákóczi 
Györgyöt,  noha  rövidebben  tárgyalja  korát  mint  a  fiáét,  mi  igen  termé- 
szetes, hiszen  ez  a  kor  még  nem  tartozik  a  » siralmas*  időkhöz.  Igaz 
ugyan,  hogy  a  fejedelem  nem  mulatta  el  a  fiskus  hasznát,  hanem  »a  felől 
a  lakosok  közöl  kinek  nem  rakodtak  meg  csűrös  kertéi  s  kiknek  nem  töl- 
tettek meg  pincéi  s  kiknek  nem  teljesedhettek  ládái.'*  Csak  egyszer  érinti 
sóhajtva  a  fejedelem  fösvénységét,  a  portával  szemben,  mert  mikor  könyvét 
írta,  már  eléggé  érezte  e  rosszul  alkalmazott  takarékosság  következményeit. 
Különben  szeretetreméltó  részletességgel  írja  le  jó  urának  minden  szokását 
s  kedvtelését.  Megkedvelteti  az  olvasóival  a  gondos,  ritka  szorgalmú  gazdát, 
az  építkezésben  gyönyörködő  fejedelmet,  a  szenvedélyes  halászt  és  vadászt 
s  a  mindvégig  keményen  viselkedő,  harcokban  forgott  katonát.  Az  öreg 
fejedelem  nem  hagyja  magát  még  akkor  sem,  miután  Christianus  doktor 
az  érvágáskor  már  gonosz  jelt  tapasztalt.  Halálos  betegen  hajnal  előtt  felkel, 
a  mocsárra  siet  és  ebédig  lovagol,  nyargal  s  gyalogol  a  vadászaton.  Nem 
engedi,  hogy  a  lépcsőn  segítsenek  neki ;  hanem  egy  napon  már  nem  megy 
vadászni,  Fehérvárra  siet,  s  bármint  igyekszik  magát  megkeményíteni,  nem 
mehet  fol  segítség  nélkül  a  lépcsőn.  Most  már  mindenki  tudta,  hogy  közel 
van  halála.  —  Fiának  korát  kevesebb  örömmel,  »igen  kedvetlenül,  sőt  szíve 
nagy  szomorúságával*  beszéli  el.  Itt  már  azt  bizonyítja,  hogy  »nem  a  porbul 
vágynak  a  nyomorúságok:  ez  világi  gazdaságok  a  tántorodásra  általútak*. 
Nem  gyűlöli  II.  Rákóczi  Györgyöt,  mentegeti  az  emberi  gyarlósággal  s 
a  tanácsadók  könnyelműségével.  Nagy  részletességgel  beszéli  el  a  váradi 
ostromot,  melyet  maga  is  átélt,  jól  érezvén,  hogy  e  fontos  végvár  török  kézre 
jutása  minő  csapás  Erdélyre,  Általában  az  ellenfejedelmek  korára  nézve  igen 
tanulságos.  Némi  könnyű  irónia  lebben  át  komoly  arcán,  midőn  Barcsai 
lakodalmi  vígságát  írja  le  az  ország  kétségbeesett  helyzetében.  Úgy  látszik, 
hogy  Keményt  jobban  szerette,  hanem  azért  Barcsaira  sem  haragudott,  mert 
nem  volt  szigorú  bírája  a  fejedelmi  embereknek.  Az  a  körülmény,  hogy 
Barcsai  száz  tallért  adott  a  szép  öreg  magyar  biblia  nyomatására,  s  hogy 
megigérte  Bonfinius  magyar  fordításának  kinyomtatását,  igen  sokat  nyomott 
Szalárdi  előtt. 

Petthő  Gergely  Rövid  Magyar  Cronicdja,  mely  Bécsben  jelent  meg  Pcttw  króni- 
1660-ban,   nagyrészt    csak   száraz   kivonat  régibb   írókból.    Maga    Petthő 
mondja  az  1572.  évnél,  hogy  »eddég  való  Írásomat  szedegettem  nagy  szor- 
galmatossággal egybe,  sok  rendbéli  fő  Historicusokból*.  De  már  az  1573-ik 
évtől   kezdve   » bizonyosabb   dolgok*   következnek,   melyekben   ő  maga  is 


Digitized  by 


Google 


328 


A  XVU.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 


forgott,  vagy  a  melyeket  » meghihető  személyektől  €  értett.  Petthő  az  1626-ik 
éven  végzi  történetét  s  úgy  látszik,  hogy  nemsokára  meghalt,  de  krónikáját 
Spangár  András  folytatta  a  múlt  században.  Flegler,  ki  a  krónika  első 
kiadását  nem  látta,  azt  hitte,  hogy  az  a  kifakadás,  melyben  Bocskai  el  van 


Kemény  János  fejedelem  arcképe. 


Lisznyai  Kovács 
Pál 


ítélve,  mivel  a  törökkel  oly  időben  kötött  szövetséget,  midőn  a  pogány  kiűze- 
tésére igen  jó  alkalom  lett  volna,  nem  Petthőtől  való,  hanem  valami  későbbi 
kiadótól.  Pedig  e  kifakadás  megvan  az  első  kiadásban  és  különben  is  az 
a  nézet  akkor  el  volt  terjedve  a  katholikusok  közt. 

Sokkal    értéktelenebb    Lisznyai   Kovács    PAl  Magyarok   Cronicaja, 
mely  Debrecenben  jelent  meg  1692-ben.  A  professzor  igen  furcsán  és  tudá- 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉN£TIRODALMA  329 

kosán,  noha  kevesebb  ismerettel  mint  a  szintén  fantasztikus  Fröhlich 
Dávid,  a  régi  magyar  történetről  okoskodik,  Etelén  kezdve  a  királyok  koráig. 
Ide  érve  kijelenti,  hogy  a  királyok  dolgai  világos  leírásának  kinyomtatására 
nincs  elég  költsége,  azért  csak  röviden  végez   velők  Mátyás  király  koráig. 

Címe  miatt  ez  általános  történeti  munkák  közt  kell  említenünk  Rozsnyai  Dávid 
RozSNYAi  Dávid  Történt  Dolgok  I.  Ferdinándtól  I.  Leopoldig  című  művét. 
Pedig  ez  a  munka  nincs  kidolgozva,  csak  néhány  lapnyi  szöveg  van  benne, 
a  többi  okiratgjrűjtemény.  Rozsnyai  mint  török  tolmács  Konstancinápolyban 
tartózkodván,  török  okiratokat  gyűjtött  s  magyar  fordításban  bizonyos 
rendbe  szedte  azokat  Ily  módon  igen  sok  becses  adalékkal  gyarapította 
különösen  a  XVII.  század  történetét.  Másnemű  iratai,  mint  például  Naplója 
és  Önéletrajza,  Apafi  korára  nézve  becsesdc. 

Hídvégi  Mikó  Ferenc  Históriája  1594-től  1613-ig  terjed.  Mikó  BáthoriH.  Mikó  Ferenc 
Gábor  alatt  kezdett  emelkedni,  Bethlen  Gábor  többféle  méltóságot  ruházott 

reá  és  fontos  követségekkel _    _    _ 

bízta  meg.  Kemény  János     j  v^^-^.  ' 

is  elismeri,  hogy  Mikó  »ér-     j 

telmes,  elmés,  expertus,  jó     i 

bátorságú,     familiáris,    jó 

hazafia «  volt.  Egyszerűen 

s   nagy   igazságszeretettel     j 

írja  meg  a  korában  történt     i 

dolgokat.   >A  mit  nem  tu-     | 

dok,  nem  is  írom«,  mondja     | 

egy  helyütt  és  el  is  hihetjük,     , 

hogy  mindent  igaznak  gOn-  Kemény  János  névaláírása. 

dőlt,  a  mit  elbeszélt.  Báthori 

Gáborról    úgy  szól,  mint  a  hű  szolga  uráról.   Históriáját  a  maga  élményei 

elbeszélésével  élénkíti  s  így  félig-meddig  emlékíró  is. 

A  XVn.  század   emlékírói   közöl  szellemére   s  történeti  jelentőségére  Kemény  János 
nézve  Kemény  János  a  legkiválóbb.  1607-ben   született,  tizenötödik  évében    . 
került  Bethlen  Gábor  udvarába,  azóta  folyvást  emelkedett,  míg  végre  1661 
elején  fejedelemmé  választották  Barcsai  ellen,   de   már   a   következő  évben 
•elesett  a  nagyszőUősi  csatában. 

Tatár  rabságában  » lételének  sanyarú  alkalmatosságában «  írja  le  élete 
történetét.  Volt  mit  elbeszélnie  és  értett  is  hozzá.  Igaz,  hogy  néha  » fel- 
felbomló  a  szófűzése*,  mint  Szalay  mondja,  de  hirtelen  írt,  sietett  a  cél 
felé,  mint  lován  megszokta  a  csatamezőn,  s  a  mit  emlékezete  tárházából 
papirosra  vetett,  azon  az  élet  melegét  érezzük.  Mennyi  országon  s  vidéken 
át  kalandoz,  hány  kiváló  emberrel  ismerős  s  mily  nagy  eseményekben  volt 
•döntő  része!  Minden  szava  latba  esik  kora  történetének  megírásánál.  Ott 
forgolódott  Bethlen  körül  a  csatatéren  s  udvaránál;  bőven  szól  I.  Rákóczi 
György   hadjáratairól,   melyeknek   vezéralakja   volt;   megfordult  Lengyelor- 


Digitized  by 


Google 


330  A  XVII.  SZÁZAD  TÖRTÉNETIRODALMA 

'^önlletr^^^  stógban,  Németországon,  a  portán  s  az  oláh  földön  akár  mint  követ,  akár 
csak  kíváncsiságból.  Jó  humorú,  nyílt  szemű,  vitéz  és  fáradhatatlan  ember 
volt.  Változatos  és  sanyarú  katonai  életéről  igen  sokat  tud  beszélni.  »Az  ki 
mit  nem  ött,  nem  tudja,  mi  ízű,  nehéz  kenyér  az  katonai  kenyér. «  Hanem 
azért  ép  oly  okos  volt,  mint  bátor  és  tűrni  tudó.  Elbeszélése  általában 
megbízható,  mert  nem  akarja  nagyítani  tetteinek  kiválóságát,  inkább  szán- 
dékai tisztaságát  igyekszik  minél  kedvezőbb  világításban  feltűntetni.  Több 
jellemrajzot  találunk  könyvében,  mint  bármely  más  egykorú  dolgokról  író 
kortársánál.  Mennyi  jellemző  vonást  őrzött  meg  Bethlenről,  Mansfeldről,. 
Pázmányról,  Brandenburgi  Katalinról,  I.  Rákóczi  Györgyről,  Puchaimról,  Götz 
tábornokról  és  számos  magyar  főúrról.  Még  az  emberek  külsejét  is  rajzolja 
s  e  tekintetben  egyedül  áll  kortársai  közt  Igaz,  hogy  itt  a  torzkép  felé 
hajlik,  nagyon  is  jól  mulat  a  nevetséges  külsejű  embereken,  hanem  egészben 
véve  meglepően  szerencsés  jellemrajzai  vannak.  A  mit  Mansfeldről  ír,  azt 
Ranke  is  idézi  Wallensteiniában,  Meg  is  kell  vallanunk,  hogy  ugyancsak  oda 
állítja  a  »deformis«  tábornokot,  ki  »rá  nézve  egy  közönséges  musketásságot 
sem  érdemlett  volna;  igen  kicsin,  fonnyadt,  nyulábrázatú,  vén  emberke,. 
^  egyébiránt  híres,  praktikus  hadviselő  ember;  szótalan,  alá  néző,  álnokságot 

mutató  ábrázatú  ember   vala   ez   Mansfeldc.   Igen   sikerűit  mellékalakjai  is 
vannak,  mint  például  Ferenczfi  secretarius. 

Hanem  van  hőse  is,  van  hérosza  élete  eposzának  s  ez  Bethlen  Gábor. 
Az  a  legfényesebb  része  könyvének,  mely  Bethlen  halálával  végződik.  Nehéz 
volna  belőle  úgynevezett  szép  részleteket  kiválogatni,  hanem  a  maga  egészében 
szép  az,  mert  Bethlen  alakja  uralkodik  rajta  úgy,  a  mint  az  ifjúságára 
visszaemlékező  író  fantáziája  besugározza.  Ott  látjuk  Bethlent,  a  mint  erősen 
markolva  kardját  parancsokat  oszt,  a  golyózápor  közt  a  sáncokat  vizsgálja, 
féken  tartja  a  törököt  és  szembeszáll  a  némettel.  Azután  látjuk  udvarában 
pompától  környezve  s  büszkén,  de  hívei  iránt  leereszkedő  nyájassággal.  Majd 
betegségét  viseli  el  türelmesen  s  utolsó  szavaiban  istenéhez  fordul.  Minden 
ízében  hős  volt  és  fejedelem.  »0h  vajha  reménlhető  volna  valaha  más! 
Oh  vajha  avagy  ne  született,  avagy  örökké  élt  volna !«  így  sóhajt  fel 
Kemény  elbeszélése  végén,  s  úgy  érezzük,  hogy  valami  hiánya  volna  Bethlen 
dicsőségének,  ha  Kemény  nem  írt  volna  róla.  Bethlen  utódait  már  nem 
szerette.  Hanem  azért  mindannyit  nagyon  híven  szolgálta.  A  fejedelmek 
» földi  istenek*,  mondja  egy  helyütt.  S  nem  tudjuk,  vájjon  szolgálatkészsége 
nem  nyomta-e  el  néha  őszinteségét  és  belátását  tetteiben  és  tanácsaiban? 
A  lengyelországi  vállalatot  még  I.  Rákóczi  György  élete  végén  előmozdította 
s  igen  gyorskezű  végrehajtója  volt  11.  Rákóczi  György  kockáztató  politi- 
kájának. Kérlelhetetlen  volt  a  Barcsaival  vívott  harcban,  de  hihető,  hogy 
ő  lett  volna  a  legméltóbb  utódja  Bethlennek,  ha  békésen  s  hosszabban 
uraljcodhatik. 

^*Kren?^  Szerényebb  körbe  lépünk,   ha  Nagy  Szabó  Ferenc  Memorial^éX  for- 

gatjuk. Szerzője  nem  történeti  nevezetesség,  hanem  igen  sajátságos  és  tipikus 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  Történetíród  ALMA  33  r 

alak,  ki  a  történét  nagy  folyamától  félreeső  viszonyokról  és  hangulatokról 
is  igen  érdekesen  tudósít.  Nagy  Szabónak  Borsos  Sebestyén  volt  a  nagyatyja 
s  Borsos  Tamás  a  nagybátyja.  Mind  a  kettő  nagyon  becses  történeti  fel- 
jegyzéseket hagyott  hátra.  A  mi  Nagy  Szabónk  » szüle-apjának «  irását 
folytatja  » holmi  városunkban  s  országunkban  és  magunk  körül  való  Memó- 
riáié szabásút.  A  ki  akarja  olvasni,  lássa,  —  némelyet  a  Kalendáriomban 
is  megnézek,  hogy  jobban  legyen  a  dolog*.  Maros- Vásárhely tt  született 
1581-ben,  hetvennyolc  éves  korában  még  írta  feljegyzéseit.  A  szabóságot 
vén  Palástos  Istvánnál  gyakorolta  Kolozsvárott  Különös  felfogását  az  esemé- 
nyekről az  teszi  érthetővé,  hogy  polgár  volt  és  katholikus.  Tanúságul 
jegyzi  föl,  hogy  »nincsen  soha  igaz  jó  akarattal  hozzánk  a  székelység, 
sem  nemességnek  nagy  része.  €  Bástát  nagy  jámbornak  nevezi,  ki  pusztító 
német  és  vallon  katonáit  még  meg  tudta  fékezni,  de  magyar  hajdúival 
»nem  tudott  bírni*.  Bocskairól  írja,  hogy  » összekapott  a  némettel,  mi  végett? 
eléggé  én  azt  nem  tudom.  De  látni  való  dolog,  hogy  az  emberi  állat  a 
fejedelemséget  szereti,  ha  módja  vagyon  a  dologban*.  Nagyon  élénk  eszű, 
mindenre  figyelő,  szépen  gyarapodó  polgárember  volt  Nagy  Szabó,  ki 
szerette  volna,  ha  az  » emberi  állat*  nagyravágyásai  kevésbbé  zavarják  a 
marosvásárhelyiek  békéjét.  Ismerték  is  őt  az  udvarnál;  Bethlen  István 
> mindenre  embernek*  nevezte  s  1621-ben  a  lengyel  hadjáratra  indult 
szultán  táborába  küldött  élésszállítmány  alvezérévé  nevezte  ki.  Ezt  a 
politikai  akciót  nagy  élénkséggel  írja  le  Nagy  Szabó,  ki  1658  aug.  29-én 
Jézus,  légy  velünk!  szavakkal  fejezi  be  írását,  hallván  az  égető  pogányság 
közeledése  hírét. 

Nem  szólhatunk  itt  mindarról  a  sok  naplóról,  emlékiratról,  helyi  kró- 
nikáról s  leírásról,  melyek  a  legkülönbözőbb  szerzőktől  a  legkülönbözőbb 
szempontokból  írva  többé-kevésbbé  mind  fontosak  a  század  történetére  nézve. 
De  mulasztás  volna  hallgatással  mellőznünk  Bartha  Boldizsár  ép  oly 
eleven  mint  hiteles  Rövid  Chronicaját  (1666.),  mely  Debrecen  városának, 
a  szerző  »édes  lakó-hazájá«-nak,  különösen  a  H.  Rákóczi  György  lengyel 
hadjáratát  követő  években  kiállott  szenvedéseit  beszéli  el. 

Az  egyes  események  leírói  közöl  csak  kettőt  akarunk  megemlíteni.  Bocatius  Jáno^j 
Bocatius  János,  az  ismeretes  latin  költő  és  kassai  bíró,  ki  már  a  humanisták 
között  említve  volt,  leírta  útját  Bocskai  rákosi  láborábd,  hová  a  kassaiak 
megbízásából  ment  el.  A  jeles  humanista  sokat  deklamál  s  nehézkesen 
elméskedik,  de  mindamellett  érdekes.  Bemutatja  Bocskait,  a  ki  majd 
magyarul,  majd  németül  szép  nyájasan  beszél  a  tudós  bíróval.  A  tudós 
úr  lova  megcsökönyösödött  s  nem  akart  előre  menni,  midőn  a  fejedelem 
hívta  lovasát.  » Latin  lovas  vagyok*,  monda  Bocatius  azoknak,  kik  gúnyolták. 
A  fejedelem  becsülte  a  latin  lovast,  magával  vitte  a  vezir  táborába  s  így 
Bocatius  leírhatta  Bocskai  1605-iki  nevezetes  találkozását  a  vezirrel.  Leírja 
még  Budát  és  Pestet  is.  Mindenütt  rom,  szenny  és  pusztaság.  Isten  veled 
Pest  és  Buda!  —  így  végzi  —  elég  egyszer  látni  benneteket. 


Digitized  by 


Google 


332  A  XVII.  SZXZAD  TÖRTfiNETIRODALMA 

^"^áSSi'^^  Kocsi  Csergó    Bálint    1676-ban    leírta    a    gályarabságra    ítélt  pro- 

testáns papok  szenvedéseit  Bod  Péter  fordította  le  e  leírás  egy  részét 
latinból  magyarra  ily  címen:  Kősziklán  épüU  ház  ostroma.  Kocsi  Csergő 
maga  is  a  szenvedők  közt  volt  s  nem  hallomásból  írta  le  a  magyar 
protestantizmus  mártírjainak  majdnem  hihetetlen  gyötrelmeit. 

Thököly  naplói  A  század  naplói  közöl  a  gazdag  történeti  tanulság  és  irodakni  érték 

tekintetében  Thököly  Imre  naplói  a  legkiválóbbak.  Thököly  kora  ifjúságától 
élete  végéig  írta  naplóját.  De  csak  egyes  töredékei  maradtak  fenn  s  ezek  közöl 
a  legterjedelmesebb  összefüggő  rész  az  1693 — 1694-ik  évekből  való,  melyre 
Madách  Imre  figyelmeztette  Nagy  Ivánt,  a  napló  e  részének  kiadóját  Fel 
van  jegyezve  e  naplókban  minden,  a  mi  írójuk  lelkét  elfoglalta:  iQú  remé- 
nyek, gyakori  csalódások,  a  mindig  felújuló  hit,  politikai  álmodozás,  diplo- 
máciai mesterkedés,  vallásos  buzgalom,  harci  kaland,  s  a  messze  földön 
hányódó  élményei.  A  történeti  érzékű  olvasó  nem  unhatja  nieg  e  köteteket, 
ép  oly  kevéssé,  mint  Thököly  híveinek  naplóit,  melyek  Thaly  Kálmán 
kiadásában  jelentek  meg. 

Mátyás*2iráiya  ^  végül  e  században  még  az  elmélkedő  történetírásra   is  van  példa, 

hogy  annál  a  szónál  maradjunk,  a  melyet  Zrínyi  használ  egyik  értekezésének 
következő  címében:  Mátyás  király  életéről  való  elmélkedések.  »Ha  nem 
láthatjuk  sol^un  Mátyás  királyt  —  úgymond  Zrínyi  —  lássam  elmémben 
az  ő  dicséretre  méltó  dolgait. «  Korának  akar  tükröt  mutatni,  midőn  a 
nagy  király  történetét  hadászati,  politikai  és  erkölcsi  szempontokból  bírálja. 
Hanem  a  mellett  történeti  kritikája  is  figyelemreméltó.  Mátyást  korából 
akarja  megérteni  s  nem  a  halála  után  beállott  eseményekből  Arról  a 
körülményről,  hogy  »a  király  inkább  mene  a  német  császárra «,  semmint  a 
törökre,  sokkal  nagyobb  tárgyilagossággal  szól,  mint  sok  utána  következő 
történetíró. 

Bizonyára  meg  lehetünk  elégedve  e  század  történetírásával.  Igen  nagy 
és  sokszor  művészi  kézzel  rendezett  anyagot  nyújtott  a  maga  korának 
megítélésére.  De  nem  tagadhatjuk,  hogy  a  múlt  forrásainak  összegyűjté- 
sében s  kritikájában  és  az  egész  magyar  történet  új  formába  öntésében 
nem  mutat  fel  elég  eredményt.  A  következő  századnak  több  nyugalma  \'olt 
az  ily  visszatekintő  munkára. 


Digitized  by 


Google 


29.  A  XVn.  század  lírája. 


Z  ELÓZÓ  SZÁZAD  LÍRAI  HANGULATA  SZintC    észrCVétlenÜl  játszik    bele  Balassi  és  Rimái 

a  XVII.  századéba.  Balassi  Bálint  meghalt  ugyan  az  eszter- 
gomi táborban,  de  költői  dicsősége  túlélte  őt,  mind  fényesebben 
ragyogott  s  varázsa  nőttön  nőtt.  Költészetének  hangja  és 
formái  hatottak  az  egész  kor  lírájára,  s  kiváltképen  Rimáiéra,  ki  a  tanítvány 
kegyeletével  és  hűségével  ápolta  emlékét  s  gyarapította  nimbuszát.  Barátja 
nevet  új  életre  hozta,  verseit  kinyomozta  s  azok  a  saját  verseivel  együtt, 
állítólag  1604-ben  ki  is  adattak.  E  kiadásnak  eddig  egy  példányát  sem  bírjuk, 
csupán  Rimái  Iratai  között  találtunk  egy  töredéket,  ügy  hiszszük,  e  kiadás 
elé  írt  prózai  elöljáró  beszédének  csonka  szövegét.  Ebben  írja:  » Valamikor 
vagy  láttalak,  vagy  emlékezem  felőled,  mindenkoron  vigasztalom  magamat 
véled «,  s  e  szavak,  mint  egy  önzetlen  barátságnak  visszatérő  emlékei, 
megindítanak  és  fölemelnek. 

Barátságuk  csakugyan  őszinte  és  nemesítő  lehetett  Rimái,  irataiban 
és  leveleiben,  mindenkor  figyelemmel  kíséri  a  két  Balassi-fiú  sorsát,  ép  úgy 
meggyászolja  Bálintot.  Barátságuk  nem  csupán  külső  viszonyaik  közösségén, 
leikök  rokonságán  izmosul,  hanem  költői  eszményeik  és  tehetségök  harmó- 
niája által  kapcsolódik  mind  szorosabbá.  Balassi  egy  nyilatkozatában  nem- 
csak a  mester  büszkeségének,  hanem  a  baráti  szív  örömének  is  ékes  kife- 
jezését adja :  »Ha  úgy  mégy  elő  dolgodban,  az  mint  elkezdtél,  'gyakorolván 
azt,  nem  hogy  el  nem  érkeznél  velem,  de  meg  is  fogsz  haladni.  Sőt  halála 
óráján  is  ötét  vallotta  Balassi,  írja  a  radványi  kódex,  helyében  valónak 
lenni,  kérvén  arra,  hogy  az  ő  halálát  verseivel  ékesítse*.  Rimái  ekkor  írta 
a  Bocsásd  szent  lelkedet  kezdetű  énekét. 

E  baráti  összeköttetésnek  emléke  nem  csupán  néhány  vers  s  az 
emb'tett  kiadás,  hanem  egy  vonzó  hagyomány,  mely  nevöket  összefűzte, 
műveiket  fölcserélte,  verseiket  két  századon  keresztül  majdnem  30  kiadásban 
együtt  adta  ki,  magukat  a  magyar  nyelv  két  ékességének  nevezte,  s  rólok 
a  radványi  kódex  szavai  szerint  ily  megtisztelő  közvéleményt  alkotott: 
»méltó,  hogy  (Rimái  verseit)  Balassi  irásitul  messze  ne  hagyjuk,  mert 
Balassi  Bálinton  kívül  csak  egy  magyar  sem  érkezhetik  el  véle,  bár  ugyan 
igyekezzék  is  rajta.*    Úgy  látszik,  mintha  e  hagyomány  főképen  abból  a 


Digitized  by 


Google 


334 


A  XVn.  SMáSÁD  LÍRÁJA 


hatásból   táplálkoznék,  melyet  kettejök   költészete  irodahnunkra  gyakorolt, 
mely  alól  líránk  a  XVII.   század  folyamán  alig  tud  menekülni.   S  valóban 
nehéz  volna  arról  elmélkedni  a  nélkül,  hogy  Rimái  költészetével  előbb  m^ 
ne  ismerkedjünk. 
Rimái  élete  RiMAi  JÁNOS  írói  dicsőségét  hosszü  ideig  Istenes  énekei  tartották  fönn, 

de  kortársai  leveleiből  és  saját  irataiból  jól  értesülünk  arról,  hogy  més 
műveket  is  írt,  s  hogy  az  a  tisztelet,  mely  őt,  a  fejedelmek  bizalmasát  s  a 
nádorok  barátját  körülvette,  részben  írói  munkásságán  alapúit.  Fényes 
pályát  ftitott  meg,  s  az  gazdag  volt  kitüntető  megbízatásokban  és  elis- 

--       merést  szerző  sikerekben,   s  mindezt  erős 

jellemének,  politikai  ügyességének  és  hűsé- 
gének köszönhette.  Elmélkedő  lelke  és  gaz- 
dag tapasztalásai  őt  korán  emelték  filozófiai 
magaslatra,  az  emberek  és  viszonyok  fölé, 
mi  által  minden  változandóságban  jó  ma- 
gyarnak s  minden  sikere  mellett  szerénynek 
ismerjük  meg  őt. 

János,  Rimái  György  deák  és  Madách 
Krisztina  fiók,  Alsó-Sztregován,  valószínűleg 
1564-ben  született.  Jó  nevelésben  kellett  már 
otthon  részesülnie,  hogy  Gréc  és  Bécs  egye- 
temein folytathassa  tanulmányait.  Miként  a 
korabeli  fiatal  emberek: 


Az 

J0     emlekf^tu  ,  Iflenben 
ivifjigefem  mjigové 

NÉHAI    N  EMÉS 

fis  Nemzetes 
aiMAI  JÁNOS- 
NAK, 
Iftcnes  Eacki  ké- 
veckeznek. 


I 


Tudományokat  ő  kezde  tanulni, 
Játékokban,  vadászásban  ott  lenni, 


Balassi  és  Rimái  Istenes  É&ekelnek 

második  címlapja.  Pozsony,  1676. 

(Eredeti  nagyságban.) 


s  ez  utóbbiakat  már  ecsedi  Báthori  István 
udvarában  gyakorolhatta,  mert  az  országbíró 
már  1587  előtt,  tanulmányai  befejezése  után, 
udvarába  vette.  Talán  énekes  apródja  volt, 
hiszen  későbbi  ura,  Báthori  Zsigmond  egy, 
1595-ben  írt  hadi  daláért  szerette  meg  s  vette  magához.  Gyors  emel- 
kedésre Bocskai  udvarában  indul,  a  hol  előbb  titkár,  majd  kincstartó  s 
végül  belső  tanácsos  lett,  s  mint  ilyen,  lUésházi  nádorral  a  zsitvatoroki 
békekötéskor  a  fejedelem  biztosa  volt.  Kassán  Bocskai  fölött  a  gyász- 
beszédet is  ő  tartotta.  Ez  idő  tájban  házasodik  meg,  feleségül  veszi 
Ághy  Orsik  asszonyt,  s  a  családi  tűzhelytől  megint  a  közélet  terére  lép. 
A  lovagias  Mátyástól  a  magyar  jót  vár ;  Rimái  is  szolgálatába  áll,  s  mikor 
reménye,  Bethlen  Gábor  nemes  alakjában  föltámad.  Rimái  siet  felajánlani 
szolgálatait  S  ezek  mindenkor  becsesek  voltak;  ő  a  diplomáciai  feladatok 
egész  sorát  végezte  el.  Konstancinápolyban  három  ízben  (1608.,  1619.,  1621.) 
járt  a  portára  követül,  Bethlen  megbízottja  volt  a  soproni  és  a  szőn}i 
békekötésen   s   bizalmi   embere  a  besztercebányai   országgyűlésen.   A  köz- 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


335 


élettől  ,csak  elbetegesedve  vált  meg  s  halála  1632-ben  következett  be. 
Emlékversek-  és  megtisztelésekben  elég  része  volt,  de  azoknál  szebben 
őrzi  meg  emlékét  az  alakját  rajzoló  hagyomány.  Irodalmunk  még  nem 
rótta  le  iránta  kötelességét,  még  nem  írta  meg  élete  folyását,  még  nem  adta 
ki  fenmaradt  összes  iratait  és  verseit,  méltó  emlékéül  az  író  munkásságának, 
mely.  hazája  számára  volt  szentelve. 

Rímai  irodalmi  munkássága  nagyobb  körre  terjedt,  mint  hosszú  ideig  Rimái  költészete 
gondolták.  Megmaradt  versein  kívül  államiratai  és  levelezései  csak  a  leg- 
újabban váltak  (Ipolyi  Arnold  kiadásában)  ismeretesekké,  deák  versei  s  egy 
kéziratos  imakönyve  Toldy  szerint  az  Akadémiában  őriztetnek.  De  ennél  sokkal 
több  az,  mit  csak  említésből  ismerünk.  Elveszett  művei  között  kell  keresnünk 
portai  naplóit,  kora  történetéről  írt  művét,  egy  De  Virtute  vagy  az  udvari- 
ságról  írt  didaktikus  költeményét,  s  egy  másik,  ismeretlen  hosszabb  prózai 
művét,  melybe,  Ipolyi  szerint,  »élete  dús  tapasztalatait  rakhatta  le«.  Ide 
tartozik  Nagypénteki  meditácziók  című  vallásos  elmélkedése  és  a  Tiszába 
hullott  kötetben  ismeretlen  versei. 

Nem  a  véletlen  műve,  hogy  Rimainak 
épen  csak  Istenes  Énekei  maradtak.  Ezeket 
kedvelte  kora,  tőlök  várta  ő  maga  írói  dicső- 
ségét, miként  Balassi  Bálintnak  is  csak  vallá- 
sos énekeit  adta  ki,  s  a  világi  költemények 
megítélésére  osztozott  kora  fölfogásában.  Mi 
azonban  azt  hiszszük.  Rimainak  is  voltak 
világi  énekei,  s  még  nem  mondunk  le  arról, 
l^ogy  egy  szerencsés  véletlen  kezünkbe  adja 
elveszett  verseit,  s  azok  között  világi  énekeit. 

Ha  ez  megtörténnék,  Balassi  és  Rimái  még  közelebb  volnának  egy- 
máshoz költészetökben,  mert  bár  istenes  énekeikben  egy  sort  állanak,  Balassi 
a  tanítván3^  jóval  meghaladja.  Rimáinál  nélkülözzük  a  szenvedély  erejét 
s  a  szerelem  hevét.  Mintha  nem  is  egy  világot  látott  nemes  úr,  hanem  a 
vitézkedő  anyaszentegyház  valamelyik  harcos  katonája  volna.  Bár  mélyebb, 
mert  nem  elfogult  felekezeti  szempontok  iránt,  művészibb,  mert  nem  ragasz- 
kodott a  hagyományos  verselés  nyűgéhez;  de  azért  az  isteni  félelem,  az 
áhítatos  megadás,  s  a  megtérő  bűnbánás  csak  oly  tompán  és  komoran  jut 
kifejezésre  lírájában.  Innen  magyarázható,  hogy  énekei  közül  nem  egyet 
vettek  föl  az  egyházi  énekes-könyvekbe  mind  a  protestánsok,  mind  a 
katholikusok.  Az  egyházi  ének  e  korban  már  inkább  a  vallásos  áhitat 
emelésére,  mint  a  reformátort  buzgóság  törekvéseinek  gyámolítására  szolgál. 
Rimái  lírája  teljesen  beleillett  korának  általános  hangulatába,  mely  nem 
kedvezett  az  egyénnek,  nem  kedvezett  a  világi  érzéseknek.  Versei  elé 
hosszas  prózai  intelmeket  és  magyarázatokat  tűz,  melyekben  lelke  orvosához 
való  fohászkodásra  int  és  a  jó  gyakorlását  magyarázza.  Költészetének 
komolysága  összefügg  világi  életében  szerzett  bölcseségével,  de  összefügg  e 


Rimal  János  névaláírása. 


Digitized  by 


Google 


336  A  XVn.  SZÁZAD  LÍBAjA 


Digitized  by 


Google 


nehéz  kornak  nemes  törekvéseivel ;  buzgóságát  a  kor  ájtatosságától,  magyar- 
ságát annak  nemzeti  hangulatától  nem  lehet  elválasztani.   Ez  ízesek  oly  i 
erővel  ragadják  meg,  hogy  különben  nehézkes  nyelvét  és  darabos  verselését  i 
is  képesek  megnemesíteni. 

A  hit  indít  bennünk  isteni  szerelmet. 
Szeretetből  való  szelíd  engedelmet. 
Igéjéhez  való  fiúi  félelmet, 
S  jó  cselekedetre  való  kész  figyelmet, 

írja  egy   helyütt   a  hit  erejéről,   mely  őt  istenhez  emeli,  kitől  Az  ínségnek 
és  szomorúságnak  enyhítésére  vigasztalást  így  könyörög: 

Enyhítsd  meg  Úristen  bús  szivem  keservét. 
Ki  régtói  viseli  már  súly  kezed  terhét, 
S  nyeli  kínja  mérgét 
Búvában  nem  lelvén  keservében  végét. 

Vallásos  megadása,  hitében  való  mély  bizalma,  bűnösségének  érzése :  egyéni- 
ségének e  jellemző  mozzanatai,  teljesen  megfelelnek  a  korabeli  hangulat  és 
,  költészet  többi  termékének.  Fájdalmához  a  nemzeti  szomorúság  kapcsolódik, 
bűnösségének  bevallásában  az  ember  vétkességét  tanító  dogma  ereje  nyer 
kifejezést.  Mind  e  hangulatok  az  előző  századtól  nyert  örökségképen 
szállottak  rá  és  korára,  s  midőn  így  a  maga  egyéniségét  beleolvasztotta 
kora  hangulatába,  midőn  arról  énekelt,  a  mi  ügyszólván  hangot  kért, 
abban  remélt,  a  hit  erejében,  a  miben  mindannyian  vigasztalást  kerestek: 
méltán  tartatott  a  magyar  nyelv  második  ékességének.  S  a  milyen  egybe- 
folyó Balassi  és  Rimái  költészete,  a  milyen  egybefolyó  Rimái  és  kwa  költé- 
szetének hangulata,  ép  oly  egybefolyó  a  XVI.  és  XVIL  századok  talál- 
kozóján a  magyar  líra.  Csak  később  alakúi  ki  s  válik  el  egyes  műfajok 
szerint,  midőn  a  nemzeti  élet  folyásában  felmerült  események  s  azok  szülte 
hangulatok  a  Hrát  is  más  és  más  hangnembe  szólaltatják  meg. 
Avauásosiíra  A  XVII.   század   legelején   még   mindig   az  uralkodó  protestantizmus 

eszméit  találjuk,  de  már  nem  hódításban  előretörve,  haneim  erejében  bízva, 
ellenállásra  készülve.  A  feltámadó  katholicizmus  ellen  védelemre  készül  s  a 
hitbeli  ellentétet  erőteljesen  kiélesíti.  Hasonló  éles  ellentét  van  az  ország 
politikai  helyzetében.  A  magyarság  és  a  bécsi  udvar  s  e  két  hatabnas  fél 
.  pártoskodó  urai  állanak  szemben,  s  a  küzdelem  az  alkotmányos  szabadság 
védelmére  egy  századon  keresztül  meg-megújuló  erővel  szakadatlanul  tart 
Az  ország  helyzete  s  a  vallásfelekezetek  geografikus  megosztása  folytán  a 
protestáns  hit  s  az  alkotmány  védelme  csodálatos  egységbe  tömörül,  s 
természetesen  teszi  szövetségessé  a  bécsi  kormányt  a  katholicizmussaL 
E  százados  küzdelemnek  minden  hangulata  visszatükröződik  lírai  költésze- 
tünkben. A  fegyveres  szembeszállás  izgalmai  között  a  katonai  élet,  a  hadi 
szerencse  változandó  forgása  szerint  a  győzelem  öröme  s  a  legyőzetés 
kudarca,  az  elnyomatás   idején  a  bánat  és  keserűség,  az  üldözés  korán  a 


A  XVIL  SZÁZAD  LÍRÁJA 


337 


bujdosók  panasza  táplálta  líránkat.  így  támadtak  a  tárogatós  vitézi 
énekek,  a  síppal  kísért  hajdú-dalok,  a  dallammal  terjedő  szép  énekek, 
s  a  különféle  helyeken  bujdosók  dalai;  másfelől  az  istenes  énekek, 
szép  dicséretek,  a  hazafias  fohászok,  a  papok  jeremiádjai  és  a  gálya- 
rabok keservei;  így  támadtak  a  titkon  síró  elégiák  s  a  lelkesítő  haza- 
fias versek,  bíránknak  mind  e  termékét  az  egyéni  és  nemzeti  érzésnek 
összeforrása  sugalmazta,  s  az  egj^ormán  táplálkozott  a  vallási  és  poli- 
tikai szabadság  szeretetéből.  Ily  módon  a  népies  költészet  lírájában  a 
vallásos  és  politikai  elem  oly  szorosan  egybefonódik,  hogy  élesebb  elvá- 
lasztásra nem  gondolhatunk.  E  két  érzés  egyformán  uralkodik  a  lelkipász- 
toron, a  bujdosó  tanítón  és  katonán,  népies  énekek  helyet  nyernek  az 
egyházi   énekes-könyvben    s   a   vallásos   ének   kultusza   általánossá   válik 


Rimái  és  Alsó-Sztregovai 
Rim»i  János  címere. 


Micsinyei  és  Beniczi  Benicxkl 
Péter  cimere. 


Gyannathi  gróf  Balassa  Bálint 
címere. 


Van  énekünk,  a  melyet  csak  magyar  protestáns  templomban  lehet  énekelni, 
hogy  abban  az  istenitisztelet  igéit  megérezzük.  Költészetünknek  e  vonását 
egy  lényegtelennek  látszó  külsőségen  is  tapasztalhatjuk :  írott  és  nyomtatott 
énekes-könyveink  berendezésén.  A  világibb  hangú  énekeket  írott  forrásaink, 
néhány  kódex,  könyvtáblák  s  akták  egyes  levelei  őrizték  meg.  Följegyezték, 
összeírták  őket,  mert  bennök  megtalálták  saját  érzéseiknek  költői  kifejezését. 
Dyen  gyűjteményekben  egymást  váltva  találjuk  a  legkülönbözőbb  tárgyú, 
hangulatú  és  korú  énekeket.  Nyilván  szól  e  tapasztalás  a  líra  egyetemessége 
mellett.  Ugyanezt  egy  nyomtatott  énekes-könyv  szerkesztője.  Újfalvi  Imre, 
más  szavakkal  ugyan,  de  világosan  kifejezi.  » Felveendők  lennének  az  Énekes- 
Icönyvbe  némely  világi  énekek,  írja,  a  mi  neműek  kevesen  vannak,  ha  az 
Amorrul  valókat  kiveszed.  A  mi  nemű  fajtalanokat  nem  hogy  elő  kellene 
mozdítani  és  bocsátani,  de  mindenütt  inkább  veszteni «.  Ezt  a  gondolatot 
az  előző  században  már  megvalósították,  különösen  Bornemisza  s  Gönczi; 
mindkettejök    Énekes-könyvében  együtt   vannak   a   szép    dicséretek    s    az 

BeOthy,  Magyar  irodalomtörténet.  22 


Digitized  by 


Google 


338  A  XVU.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


országról  szóló   énekek,  s  hosszú  ideig   együtt   is  maradtak,   míg  csak 
az  énekesrkönyv   üj   szerkesztése   és  az   éneklés  rendezése  által   a  világi 
költészet  ki  nem  szorult 
A  szerelmi  líra  A    népies    költészetnek    másfajta   termékei    voltak    azok,    melyekről 

Újfalvi  előbbi  nyilatkozatában,  mint  az  »Amomil  valók«-ról,  beszélt,  s  azokat 
fajtalanoknak  nevezte.  Ezek  voltak  a  szerelmi  költészet  termékei,  talán 
durvább  ízlésű  korukba  beleillőeio,  talán  erőteljesebb  kifejezésekhez  szokva^ 
nyersebb  nyelven  írva,  de  mindenesetre  költészetet  lehelve.  Alig  néhány 
maradt  meg  ilyen,  s  aiTÓl  ítéljük  meg  az  egészet,  mely  mint  a  század 
költői  irányainak  egyike,  a  maga  korában  kemény  elitélésben  részesült 
Testí  énekeknek  nevezték  azokat,  s  az  előző  század  hagyonnányához  híven 
erősen  elnyomták,  mindenütt  inkább  vesztették,  mint  Újfalvi  írja.  Gelei 
Katona  hűségesen  kifejezi  a  papi  rend  elitélő  véleményét,  mely  szerint 
megvetik  és  lenézik  a  virág-éneket,  hajdú-nótára  dúdolt  dalokat,  világi 
(tisztátalan)  szerelemről  írt  pajkos  énekeket,  fajtalan  lutrikámos  fűzfapoé- 
táknak szemtelen  beszédét,  mert  >más  ének  az,  melyet  a  templomban 
énekelnek  s  más  peniglen  amaz,  a  mit  a  szógáló  leány  danógasson,  mikor 
a  gyermeket  rengeti*. 

Az  egyháziak  e  ridegsége  nagy  veszteséget  okozott  népies  költé- 
szetünknek, különösen  a  szerelmi  lírának,  s  gondossága  csak  némileg 
kárpótol  bennünket  azzal  az  egyházi  ének-készlettel,  melyet  megtartott. 
Pedig  ez  nagyon  tekintélyes,  s  közötte  sok  szép  és  kiemelkedő  van.  Mnda- 
mellett  e  korban  az  egyházi  költészet  már  teljesen  az  isteni  szolgálat  és 
szertartások  megszabott  korlátai  közé  kerülve,  bár  csak  lassú  fejlődés  utján, 
beleolvad  a  felekezetek  rítusába,  elveszti  üdeséget,  közvetlenségét,  népies 
zamatát  Főképen  ebben  a  pontban  különbözik  a  XVL  századnak  méltán 
emlékezetes  egyházi  lírája  a  XVII.  századétól,  mely  a  század  végén  már  a 
régi  jó  énekekből  is  csak  keveset  tart  meg,  s  a  hiányt  mesterségszerűen 
készült  tudós  énekekkel  pótolja.  Szerencsére,  a  század  első  tizedei  még 
szoros  egybehajlást  mutatnak  a  XVI.  század  utolsó  éveivel,  s  annak  szent 
hagyományait  nagy  gonddal  őrzik  és  szeretettel  ápolgatják.  S  valóban 
1636-ig,  a  Gr  adnál  megjelenéséig,  még  annak  élénk  szellemét,  nemzeties 
hangulatait  és  erős  szenvedélyét  árulják  el,  míg  utóbb  a  Graduál  tekintélye 
előtt  meghajolva,  az  Énekes-könyv  majdnem  kizárólag  a  gyülekezet  és  a 
család  ájtatosságának  emelésére  szolgál. 
Protestáns  Énekeink  tömege,  néhány  kézirat  kivételével,  nyomtatott  forrásokban 

maradt  ránk.  A  protestáns  ístenitíszteletnek  s  vallásos  életnek  az  ének 
mindenkor  előkelő  tényezője  volt,  s  az  egyház  részéről  mindig  gondos 
ápolásban  részesült.  Az  ember  dicsérje  istenét  tettel,  istennek  tetsző,  igaz 
élettel,  és  szóval,  még  pedig  saját  szavával,  s  »a  mesterséges  szólásnak 
neme  szerint  verssel  és  énekszóval  €,  Mert  az  éneklésnek  az  a  haszna,, 
hogy  az  isten  dicsősége  tündöklőbbé  tétetik,  gyönyörűséget  okoz,  fölvidámít 
és  fölemel,  a   munkát  megrövidíti,  buzgóságra  visz,  s  a  Szentldket  közeUtí 


Digitized  by 


Google 


A  XVfl.  SZÁZAD  LÍRAJA 


339 


hozzánk.  (Gelei.)  Az  egyháznak  ily  szépen  fogalmazott  elvei  mellett,  Szent 
Pál  intésének  hangoztatása  és  Szent  Dávid  zsoltárainak  idáig  elhangzó 
édes  szava  alatt,  a  protestáns  ének  nagy  gazdagságra  emelkedett.  Énekes- 
könyveink  hirdetik  a  protestáns  ének  bő  tenyészetét.  Három  csoportra 
válnak :  a  cancionále  a  hívek  kezében  forgott  s  a  magános  órák  ájtatossá- 
gának  gyakorlására  meg  a  templomban  a  köz-éneklésben  való  részvételre  volt 
rendelve;  hasonló  célú  volt  az  impressum,  csakhogy  formájában  megkisebbűlt 
s  inkább  a  század  derekától  került  forgalomba ;  a  gradndle  az  egyháziak, 
papok,  mesterek  kezében  a  rituális  ének 
kincsestára  volt.  A  cancionaléval  és 
társával  később  együtt  járt  a  zsoÜárok- 
könyve,  mely  Szenei  Molnár  Albert  for- 
dításának gyorsan  hírre  kapott  kiadá- 
sával erős  küzdelemben  állott,  mert  a 
graduálokban  a  Huszár  Gá/-féle  prózai 
zsoltár-fordítások  a  százeiá  végéig  meg- 
maradtak. Énekes-könyveink  még  min- 
dig a  Gönczi-féle  szerkesztés  nyomában 
járnak,  hagyományos  beosztásukon 
alig  változtatnak  valamit;  inkább  az 
énekkészleten,  mely  a  folytonos  gya- 
rapodás következtében  nagy  válasz- 
tékban állott  rendelkezésre.  Kiadásaik 
gyorsan  következtek,  sőt  azt  hiszszük, 
hogy  repertóriumuk  sem  teljes.  Véle- 
ményünk szerint  sokkal  több  kiadásnak 
kellett  lenni,  mint  a  mennyi  tényleg 
ismeretes.  Debrecen,  Bártfa,  Várad  és 
Kolozsvár  csak  úgy  öntötték  az  énekes- 
könyveket. Tartalmukat  a  következő 
énekfajok  teszik:  ünnepi  énekek,  him- 
nuszok, dicséretek,  zsoltárok,  antifonák, 

responsoriumuk,  benedictiók,  invocatiók,  litánia,  próza,  lamentatió,  passió, 
melyek  bár  hivatalosan  még  az  öreg  Graduálban  is  be  vannak  cikkelyezve, 
mind  jobban  és  jobban  megapadnak,  a  kisebb  műfajok  kiválnak  s  a  himnusz, 
dicséret  és  zsoltár  diadalmasan  küzd  meg  a  latin  szertartásra  emlékeztető 
énekfajokkal.  Ide  kell  számítanunk  a  halotti  énekeket,  melyek  Szilvás- 
Ujfalvi  Imre  Énekes-könyvében  az  egész  századot  végig  kisérték. 

A  protestáns  felekezetek  énekei  még  a  század  derekáig  nem  igen 
tértek  el  egymástól,  csupán  a  dogmatikus  énekekben  tapasztalunk  dogmai 
különbségeket,  miáltal  az  ágostai  evangélikus  s  az  evangélium  szerint 
reformált  hívek  minden  türelmetlenkedés  nélkül  vegyesen  használták  a 
bártfai   és   a   debreceni   énekes-könyveket,   de   már   az   erdélyi  felekezetek 

22* 


Kerestyen I 

Isteni 

DICSIRETEK, 

Mcllyekkcl  az  Magvac:^. 

Nemzetben  reformálracott  £c. 
déíiákbaii  £í^teriHo  által  IzoK- 

tanafc  élni.  |y  í 

Myj09ttfaj$i  demérre^Uteffenés  heU  f 

dZh  rendken  b§£j  nem  mint  e^,  eltt 
aZ0.  ^reJLtyenelfnei^  éff&Uttlfre 
héttodfkjor  ^'bocsáttnttéíl^ 

Ezek  mellé  adattattanak  fzép 
rendel  az  Haloc  Enekek-is, 

loCS  ON9 

Nyomtattatot  Brcvcr  Lotincz 
által»itf42.  Eíztend} 


Gönczi  Énekes-könyvének  címlapja. 
(Lőcse,  1842.) 


Digitized  by 


Google 


340 


A  XVn.  SZÁZAD  LÍRA^A 


és^szoííbatos  ^^ráii,  még  a  múlt  században,  átdolgozták  énekeiket.  Az  unitáriusok  egyik 
énekek  büszkesége  BoGÁTHi  Fazekas  MiKLós,  az  iQabb,  1604-ben,  már  Szenei  előtt 
lefordította  Dávid  zsoltárait,  s  azzal  is  távolabbra  vitte  az  unitárius  éneket 
a  többi  protestáns  énektől.  De  még  sokkal  távolabbra  esnek  tőlük  a  szom- 
batosénekek, melyek  Eösi  András,  különösen  Péchy  Simon  gondossága  és 
költői  tehetsége  által,  egy,  amazoktól  teljesen  elütő,  világba  visznek.  A 
rajongók  felekezete  dogmáiban  is  messze  ment,  énekeiben  is  egy  egészen 
sajátos  világ  hangulatait  hagyta  ránk,  melynek  magát  büntető  bűnbánata, 
sanyargató  vezeklése  csodálatos  áhítatában  majdnem  páratlanul  áll  e  korbeli 
énekeink  között. 
Az  öregGraduái  Az   unitáríusok   és   szombatosok   énekei  csendes  támadásképen  érin- 

tették a  két  protestáns  felekezet  énekeit,  melyek  amúgy  szabadon  fejlődtek, 
s  ellenőrzés  nélkül  gyarapodtak.  Gyűjteményeink  minden  kritika  nélkül 
válogatták   össze   e   folyton   működő    irodalomnak  legújabb   termékeit  Ez 


Péchy  Simon  névaláírása. 

ellenőrző  fegyelem  híján  a  protestáns  egyházi  éneklés  a  legnagyobb  zavarok 
elé  nézett,  s  nemcsak  azért,  mert  az  egyes  gyülekezetek  szertartásai  sem 
egyeztek  meg,  annál  kevésbbé  lehetett  az  egész  ország  szertartása  egy- 
öntetű, hanem  foképen  azért,  mert  dogmaikkal  ellenkező  tanításokat  tartal- 
mazó énekeket  is  közönségesen  énekeltek.  Az  »orthodoxa  ecclesia«-nak 
nagynevű  papja,  Keserűi  Dajka  János  szánta  magát  a  protestáns  énekügy 
rendezésére,  s  terveinek  megnyervén  buzgó  fejedelmét,  Rákóczi  Györgyöt, 
legott  munkához  látott.  Bekövetelte  az  írott  graduálékat,  s  így  az  egész 
ének-készletet  megbírálva,  megkezdte  a  hivatalos  graduál  szericesztését 
Munkája  javarészét  sikerűit  elvégeznie,  de  halála  megakadályozta  műve 
befejezésében,  mely  feladat  utódjára,  az  érdemekben  és  tudományban  ép 
oly  kiváló  Gelei  Katona  IsTVÁNra  maradt.  így  készült  el  s  jelent  meg 
1636-ban  Gyulafehérvártt  az  Öreg  Graduál,  melynek  200  számozott  s  a 
fejedelemnek  sajátkezű  dedikálásával  ellátott  példányát  a  nevezetesebb 
gyülekezetek,  valóságos  fejedelmi  ajándékul,  megkapták.  E  tekintélyes  kül- 
sejű, hatalmas  mű  rendet   teremtett,   megszabta  a   himnuszok  szövegét,  az 


Digitized  by 


Google 


::    %í 


H 
o 


tíj    5    <_    1 

5      ^      4>       "^    *^ 

t?    O 

§-§ 


f4 


§ 

o 

f^     fti     ** 

>^  b 


h4 

^  e 


> 

ri 


^' 


H 

< 

ai 
< 
> 


< 


:3 


rtl      M 

4/)     U 
H    N 

> 

SX 

o 


«»  «9  SS  3w>  fii-->ií6*  r  -  ^  ;^'  ^ 


Sg!líií§S?íBSSÍ! 


? 

Q 


3 


I 

& 


I 

o 

I 


I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  LÍRA  JA  341 


istenitisztelet  rendjét,  de  a  pszalmusok  ellen  már  nem  tudott  sikerrel  küz- 
deni; Sz.  Molnár  fordítását  nem  tudta  ellensúlyozni  a  régi  hagyományos 
prózai  szöveggel. 

A  protestáns  ének  közös  kincse  volt  az  egész  nemzetnek,  olvasták  ^Sg*^^ 
és  énekelték  szerte  az  egész  országban,  másolta  és  írta  mindenki.  így 
lassadján  a  világiak  is  beledolgoztak,  s  rajok  vonatkozik  az  az  ítélet, 
melynek  egykorú  társuk,  Szilvás-Ujfalvi  Imre  adott  kifejezést:  » Vetkőznek 
azok,  mondja,  kik  akármi  bokorban  költ  éneket  mindjárást  a  templomba 
bevisznek «..  E  nagy  népszerűség  és  írói  buzgalom  valami  tiszteletreméltó, 
és  egyetemes  törekvés  színében  jelenik  meg.  Az  írók  teljesen  alárendelik 
ennek  a  törekvésnek  magukat,  lemondanak  írói  dicsőségökröl,  nevöket  nem 
igen  rejtik  már  az  versek  fjeikbe,  az  énekes-könyvek  sem  jelzik  már  az 
authorok  nevét.  A  költői  egyéniség  egészen  beleolvadt  e  költészet  magas 
céljaiba;  a  régi  szerzőket,  ha  tudták  is  nevöket,  ismerték  is  darabjaikat, 
elfeledték,  s  az  újakat  nem  tartcftták  szükségesnek  megnevezni.  Sz.-Ujfalvi 
nyíltan  megvallja:  *Kik  legyenek  pediglen  mindeniknek  authorai,  bizonynyal 
nem  tudhatom,  s  nem  is  igen  szükséges «.  De  azért  mégis  több  énekszerző 
neve  és  műve  lett  ismeretessé  előttünk,  közülök  csak  a  jelentékenyebbeket 
említjük:  Pecseli  Király  Imre,  Geleji  Katona  István,  Thénai  Lukács, 
Foktövi  JánoSy  Váczy  Menyhárt,  Laskai  Gáspár,  Farkas  János,  Decsy 
István,  Sidérius  János  stb. 

Énekeink  költői  értéke  nem  éri  föl  irodalomtörténeti  jelentőségöket. 
Eszményeik  és  hangulataik  folytonosan  egy  érzelmi  és  gondolati  világban 
lebegnek,  s  lassan-lassan  megszokottá  válnak;  a  század  második  fejben, 
midőn  teljesen  a  szertartás  hatalmába  kerülnek,  még  jobban  veszítik  vonzó 
erejöket,  még  szorosabban  ragaszkodnak  a  biblia  eszményeihez,  az  áhitat 
hangulataihoz.  Nyelvökben  erősen  elmaradnak,  a  hagyománynak  megkötő 
erejénél  fogva  a  múlt  század  nyomát  tapossák.  Csupán  verseik  külső- 
ségeiben érezzük  Molnár  Albert  zsoltárait,  változatos  alakjait  és  jobb 
rímeit.  De  irodalmunk  fejlődésére,  nemzetiségünk  erősítésére,  annál  nagyobb 
jelentőségűek,  hatásuk  szinte  kiszámíthatatlan.  Ébrentartották  a  vallásos 
buzgalmat  s  ezzel  kapcsolatosan  a  magyarság  nemzeti  érzését,  hatottak 
nyelvünk  körének  tágulására,  prozódiájára,  stíljére  és  hódítóvá  tették  magát 
a  nyelvet  a  katholikus  egyházban. 

Az  antireformáció  a  diadalmas  protestantizmus  fegyverzetét  öltötte  ^jjj^*^,^^^*^,^ 
magára :  Pázmány  Péter  a  magyar  egyházi  beszéddel  és  könyvvel,  Szelep- 
csényi  a  magyar  nyelvű  énekkel  fegyverkeztek;  amaz,  miként  hajdan 
Dévai  Bíró  Mátyás,  a  nyelv  erejével  és  hatalmával,  emez,  miként  hajdan 
Sztárai  Mihály,  a  nemzeti  ének  varázsával  küzdött.  A  nemzeti  nyelv 
művelése  s  az  irodalmi  munkásság,  a  magyar  ének  győzelme  a  protestáns 
irodalom  és  ének  hatása  alatt  következett  be:  a  protestáns  énekes-könyv 
szükségessé  tette  a  katholikus  magyar  énekes-könyvet.  Szegedi  Lőrinc 
az  első  ily  Cancionale  élőbeszédében   jól   fogalmazta  Szent  Pál  tanítását, 


Digitized  by 


Google 


342  A  XVU.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


melyet  a  protestánsok  egy  századjánál  régebben  alkalmaztak,  miután  tapasz- 
talnia kellett  azt  ama  protestáns  ének  hatalmáról,  »melynek  szavait  is  megértik 
a  népek*.  így  jelent  meg  az  első  Cantus  Catholici  1651-ben,  melyet  nem 
sokára  két  újabb  kiadása,  a  Bálás  Agosion-féie  cínu-ől  ismert  gyűjtemény, 
azután  a  Kájoni  János  szerkesztette  Caniionale  Caikalicum,  az  Illyés 
IsU^án  írta  Soltári  énekek,  végül  Náray  Györgyn&k  Lyra  Coelestís  dmű 
énekes  gyűjteménye  követett. 

Ez  a  könyvészet  korántsem  mérkőzhetik  a  protestáns  énekes4cöny vével 
melynek  többféle  szerkesztése  számos  kiadásban  annyira  elárasztotta  az  egész 
országot,  hogy  még  a  katholikusok  is  arra  voltak  utalva.  Ezért  pana- 
szolkodik  Illyés  István  »az  eretnek  graduálékrö  és  funebrálisokról,  nadyek 
a  katholikus  iskolamesterek  kezében  is  faelyesleg  forognak  i&  templomokban 
belyesleg  énekeltetnek «.  Ez  a  hang  a  század  végéről  (1693)  való,  mikor 
már  a  katholikus  iskolamesterek  és  hivők  háromféle  katholikus  énekes- 
könyvet  is  használhattak,  mennyivel  inkább  használták  azok  kiadása  dőlt 
.  a  protestáns  Cancionalékat  ?  Énekelték  és  ismerték  a  protestáns  éneket  s  aKg 
ütköztek  meg  rajta,  midőn  üj  énekes-könyvükben  ilyendcet  találtak.  Bármily 
különösen  hangozzék  is  ma,  a  XVII.  század  katholikus  hívei  az  első  refor- 
mátorok éneikéivel  öre^gbítették  ájtatosságukat.  Természetesen,  mert  énd^es- 
könyveik  első  kiadói  egyszerre  r^an  tudtak  költészetet  teremteni,  mint  nem 
tudtak  annak  idején  a  protestánsok.  Föl  kellett  használnidc  a  f»*olestánsok 
készletét,  át  kellett  venniök  egyes  énekeket,  melyeket  átalakítva,  tanításaik 
szerint  átdolgozva  vettek  be  énekes-könyveikbe.  A  mellett  azonban  dőke- 
resték  a  régi  himnuszokat,  melyeket  nydvemlékeink  után  ismerünk,  s  dere- 
kasan hozzáláttak  az  üj  ének  írásához,  a  zsoltárok  átdolgozásához ;  Illyés 
István  SoUár-köHyve  (1693),  Náray  György  Lyra  Coelestíse  (1695) 
legkiemelkedőbb  műveik.  Van  azonban  a  katholikus  egyházi  köitészet  fájának 
-egy  hervadatlan  virágokkal  ékes  ága,  a  Mária-kuÜusz  lírája.  S  d>ben  a 
-magyar  katholicizmus  nagy  dicsőséget  szerzett  egyházi  költészetének.  Nem 
csupán  a  Mária-daloknak  magasan  szárnyaló  ihlete  által,  hanem  azoknak 
^rőtdjes,  nemzeti  jelleme  által  is.  Midőn  a  Patrona  Hungáriáé  xUcsőséges 
akkját  énekelik  meg  szent  himnuszokkal  és  énekekkel,  nemzeti  érzésök  mfltán 
emelkedik  a  protestáns  ének  hazafiassága  mellé. 
^^k*us?k^"*"  ^  XYIL  század   lírája  még  nincs   kimerítve  a  népies  és  egjiiázi  köl- 

tészet emlékeinek  ismertetésével  Balassi  Bálintnak  iiimai  által  fontartott 
hagyománya  élve  élt  s  költőkké  tette  a  XVII.  század  főrangúit.  E  zivataros 
időnek  egész  folyása  telve  vok  költői  hangulatra  keltő  mozzanattal.  — 
A  nemzetet  ért  viszontagságok  természetszerűen  hatottak  ki  annak  minden 
€gyes  tagjára,  s  innen  magyarázható  e  századnak  egyetemes  líraisága. 
Még  epikusai  sem  tudnak  ellenni  egy:egy  lírai  akkord  nélkül.  Zrínyi  írja 
a  századnak  legszebb  művészi  dalát,  a  török  ifjú  énekét,  s  azon  kívül 
fia  halálát  elegiában  kesergi,  szívének  apróbb  bajait,  szerdmi  kínjait  idil- 
Jekben  énekeli  meg.  Listi  nagy  énekében  is  nem  egy  lírai  részletet  találunk, 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZAZAt)  LÍRÁJA 


343 


I 


Gyöngyösi  munkái  szerfelelett  gazdagok  lírai  szépségekben.   De  ez  a  han- 
gulat sokkal  kiemelkedőbben  nyilatkozik  a  fSraitgú  irodalom  lirikusaiban, 
kik  által  e  század  lírája  egyetemessé  váKk.  A  nemzet  minden  rétege,  világi 
és  egyházi  rend,  katona   és  pap,  szegény  és  f5rangtí,  egyképen  át  volt 
hatva  dalt  fekasztó  hangulattól,  egyképen   érezte  annak  szükségét,  hogy 
saját   szíve  verésében  a  nemzet   életének  verését   érezvén,  vallást  tegyen 
költészete  által  magyarságáról.  Bécsbe  járó  főuraink  Wkökben  együtt  ére2rtek 
a  nemzettel,   csak  úgy  mint  a  zászlót   bontó  és  lobogtató  főrendek.  Ez  a 
társadalmi    osztály    még    ekkor    test    szerint   nem   szakadt  el  a  nemzet 
törzsétől,  csupán  politikai  és  hitbeli  meggyő- 
ződése szerint  vált  két  pártra.  Az  arany- 
kulcsos  Beniczki  Péter  csak  oly  jó  magyar 
volt,   mint  a  kuruc  generális  költő-felesége 
báró  Peírőczy  Kata;  Koháry  István  gróf 
nemzeti  érzését  nem  vesztette  el   a  bécsi 
udvar  szolgálatában,  s  Balassa  Bálint  gróf 
mint  szentelt  vitéz,  Zichy  Péter  gróf,  mint 
belső   titkos  tanácsos,  mindannyian  a   ma- 
gyar költészetnek   többé-kevésbbé    hivatott 
művelői. 

Beniczki  Péter  jóformán  még  kortársa 
volt  Rimainak.  1606—1608  körül  született, 
Vácon,  hol  atyja  a  vár  kapitánya  volt. 
Testvéreivel  gondos  házi  nevelésben  része^ 
sült,  fiatal  korában  talán  a  Thurzók  udva- 
rában élt  s  onnan  állott  katonai  szolgálatba. 
Még  fiatal  ember  volt,  midőn  a  közélettől  visz- 
szavonúlva,  pozsonymegyd  birtokán  Lócon 
meghúzta  magát.  Itt  a  Dudvág  füzeseiben 
Írogatta  verseit,  innen  járt  be  a  szomszédos 
koronázó  városl)a,  innen  látogatta  meg  ro- 
konait, kiknél   gyakorta  hosszabb  ideig   is 

sátorozott.  A  telet  nagyszombati  házában  töltötte.  Élete  végén  kellemetlen  Beniczki  Péter 
pörbe  keveredett,  mely  neki  sok  keserűséget  okozott;  vagyonára  nagy 
veszteséget  hozott  xigyan,  de  a  közvélemény  nem  tartotta  őt  bűnösnek  az 
ellene  emelt  vádakban.  E  port  Thurzó  Mária  örökösei  indították  ellene. 
Thurzó  Máriát  egész  életében  haszonleső  rokonok  vették  körül  s  az  úrasz- 
szony  bennök  nem  bízván,  távoli  atyjafiát,  Beniczkit  bízta  meg  végrendelete 
végrehajtásával.  Az  őszinte  barátság  s  a  rábízott  féladat  fontossága  az 
úrasszonyt  bőkezűvé  tette  Beniczki  javára,  s  a  haszonleső  rokonság 
öröklési  reményeiben  erősen  megcsalatkozott.  Ebből  támadt  a  hosszű  ideig 
húzódó  per ;  a  költő  hiában  küzdött  igazsága  mellett,  fondorkodó  ellenségei 
végre  is  elmarasztaltatták.   Beniczki   azonban   az   utolsó   fórum  Ítéletekor 


MAGYAR 

aiTHMU- 

SOK 

ji  y  A  a  r 

V  E  R.  S  E  te, 

Metif  eket  Irt  Nemzetet 
Bbnyeczici  Pbteii 

Steanh  Vkéi. 
PA  Rérz»  (téf  Ifteni  dt- 
tfrcttkct.  éf  fnMlt«trtt  xu> 

UiódUÉ  k6ift»^  Mé' 

•kuudat.        ^ 
_gOLOSVARAT. 


Beniczki  Péter  verseinek  cimlapja. 
(Eredeti  nagyságban.) 


Digitized  by 


Google 


344 


A  XVII.  SZÁZAD  lírája 


nem  volt  életben:  1664  elején  meghalt.  A  nagyszombati  templomban,  faragott 
kő  alatt  pihen,  miként  végrendeletében  meghág)^. 
^^^SSreef***'^  De  gondoskodott  szellemi  hagyatékáról  is.  »A  minemű  magyar  verseim 

vannak  Veresküben,  írja  végrendeletében,  adja  Beniczki  Pál  uram  nagy- 
prépost uramnak  (Bartók  István)  és  adjon  elegendő  költséget  az  kinyom- 
tatására ő  nagyságának*.  Bartók  tinnini  c.  püspök  még  az  esztendő  folyamán 
kiadta  verseit,  melyek  azóta  húsz  kiadást  értek.  A  köztetszésnek  e  szembeötlő 
nyilvánulásával  szemben  Beniczkinek  költői  sikerét  tagadnunk  nem  leheti 
s  el  kell  ismernünk  érdemét,  hogy  korának  igényeit  kielégítve,  hűségesen 
betöltötte  a  maga  helyét.  De  mai  ízlésünk  nem  talál  bennök  annyi  lelke- 
sítőt, mert  e  didaktikus  irányú  költemények,  egyházi  énekek  s  rímes  sorokba 
szedett  példabeszédek  stíljében  és  nyelvében  ép  oly  kevés  művésziességet 
találunk,  mint  hangulataiban  kevés  líraiságot,  gondolataiban  kevés  fölemel- 
kedőt. Bőbeszédű  verselése  és  érzelembeli 
szegénysége  miatt  messze  elmarad  Rimáitól^ 
kivel  kortársai  majdnem  egy  rangba  sorozták. 
Beniczki  nem  ringatta  magát  hamis  illú- 
ziókban : 

Nem  írtam  ezeket  elme-mulatásért, 
Hanem  néha  s  olykor  csak  a  mulatságért. 
Nem  laktam  oskolát  én  a  tanulásért. 
Ezt  értvén  ne  gúnyolj  engem  rhythmusimért, 

írja  ő  maga.  Valóban,  figyelmes  szem  észre- 
veszi, hogy  e  költeményekben  egy  sokat 
elmélkedő,  mély  kedélj^  embernek  becses 
axiómái  vannak  lerakva.  De  észre  fogja 
venni  azt   is,   hogy  e  gondolatok  egyszerű 

sége  s  kifejezésök  cifra  szerkezete  egymással  nem  hangzanak  össze,  miként 

e  példa  nyilván  megmutatja: 


Csábrághi  és  Szitnyai  gróf  Koháiy 
István  címere. 


Az  állhatatlan  szív : 
Magának  is  nem  hív. 
Másnak  is  jár  vesztére : 

Kuvasz  szénán  fekszik. 
De  benne  nem  eszik ; 
Morog  éhult  ökörre ; 

Harang  is  csak  hirdet, 
De  maga  nem  mehet 
Templomba  a  misére. 


Irigység  oly  dolog, 
A  mely  szívben  bolyog, 
Van  maga  gyötrelmére: 

Mert  kire  ma  düI  s  fúl, 
Holnap  arra  szorul, 
Nincs  az  is  örömére : 

Ha  más  vesztén  örül. 
Maga  belé  kerül, 
Lesz  az  is  sérelmére. 

(74.  75.  Péld.  besz.) 


E  versekbe  foglalt  példabeszédekben,  nem  a  versek,  hanem  a  példa- 
beszédek fontosak  ma,  míg  a  maguk  korában  a  versekért  becsülték  azokat 
Bennök,  250  ily  darabban,  a  XVII.  századi  magyar  nyelvnek  legalább  kétszer 
annyi  közmondása  olvasható,  s  ezek  a  versbe  foglalt  bölcs  mondások  méltán 
emelték  írói  hímevét,  ámbár  »Csak  idő  csalásból  —  Szerzetté  e  verseket*. 


Digitized  by 


Google 


A  XVn.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


345 


Bár  Beniczki  nem  volt  elsőrendű  költői  tehetség,  s  nem  volt  hiva- 
tásszerű lírikus,  mégis  egyik  derék  alakja  XVIÍ.  századi  költészetünknek. 
Nagy  népsze^ségét  mi  sem  mutatja  inkább,  mint  hogy  verseit,  tót  nyelvre 
fordítva,  annyira  megszerették  a  felvidékeii,  hogy  őt  magát  egyenesen 
vissza  kellett  hódítani  a  magyar  költők  közé. 

Gróf  Balassa  Bálint  csak  néhány  költeményt  hagyott  maga  után,  Balassa  Bálint 
legalább  többet  nem  ismerünk.  Ö  is  szemelt  vitéz  volt,  ő  is  katonai 
dicsőségért  küzdött  s  vitézségével  és  szolgálataival  grófi  rangot  nyert, 
de  megmaradt  költeményeivel  a  hű  emlékezést  szerezte  meg.  Előkelő 
tisztekben  forgott :  a  hadsereg  parancsnoka,  Hontmegye  főispánja,  korponai 
és  kékkői  főkapitány,  kir.  ítélőtáblai  bíró ; 
de  mind  e  dicsősége  mellett  versei  men- 
tették meg  az  elfelejtetéstől.  Ö  is  — 


A  Vág  vize  partján, 
Egy  felnőtt  kősziklán 


írta  verseit,  bűneitől  megrémült  s  urához 
térült  szívbeli  könyörgéssel,  csak  úgy  mint 
e  század  többi  lirikusai.  Elveszett  verseit 
mélyen  sajnáljuk,  mert  az  ismeretesek 
erősebb  költői  egyéniségre  engednek  kö- 
vetkeztetni. Van  egy  vonás  életében, 
zivataros  iQüsága,  melynek  keserűsége 
fol-íölüjúl  költeményeiben.  Mostohája  miatt 
oda  kellett  hagynia  a  szülői  házat  —  s 
e  csapást  nehezen  felejtheté  el.  Ekkor  me- 
nekült a  jezsuitákhoz  Nagy-Szombatba, 
s  így  lett  katholikussá.  A  mint  életére 
befolyt  ez  esemény,  úgy  hathatott  költé- 
szetére is. 

KoHÁRY  István  gróf  rokonszenves  alakja  már  régen  ismeretessé  vált,  ^^^^^ 
midőn  költői  műveivel  megjelent.  Mögötte  már  egy  hosszú,  s  a  császár 
hűségében  csodálatos  állhatatossággal  megfutott  pálya  zárult  le,  melynek 
legkeményebb  megpróbáltatása  tette  Koháryt  költővé.  De  míg  polgári 
erényeiért  méltán  írták  neve  után  a  Catót  jellemző  mondást:  »vir  erat 
maximae  gravitatis*,  költői  munkásságáért  nem  nyert  kitüntetést.  Gyorsan 
emelkedő  nyilvános  pályafutása  hasonlíthatatlanul  fényesebb,  mint  írói 
dicsősége.  Kortársai  nem  igen  ismerték  munkásságát,  s  a  XVIII.  század 
húszas  évében,  mikor  költeményei  megjelentek,  már  fásult  és  kimerült 
közönséget  találtak. 

Koháry  István  1649-ben  született  Csábrág  várában.  Öt  testvére  közül 
ő  vitte  legmagasabbra.  Gondos  nevelésében  anyjának  van  része ;  ő  adta  be 


SV0    HIS   AV^SPICnSíílÉfi^ 


Gróf  Koháry  I«tván  Verselnek  első  címképe. 
(Négyszeresen  kisebbitve.) 


István 

léte 


Digitized  by 


Google 


346 


A  XVIÍ.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


íiát  a  nagyszombati  jezsuitákhoz,  honnan  csakhamar  Bécsbe  került  és  »sub 
auspiciis  iraperatoris*  nyerte  el  a  doctori  birétumot.  Ekközben  hasonnevű 
atyja,  füleki  kapitány,  1664-ben  Léva  mellett  elesett,  anyjának  Balassi  Judit 
bárónénak  és  gyámjának,  Baranyay  Tamásnak  felügyelete  alatt,  mint  Lipótnak 
kinevezett  kapitánya,  atyja  állását  foglalta  el,  alig  tiz«iöt  esztendős  korában. 
Ettől  az  időtől  kezdve  császára  hűségében  fegyveresen  küzd  1682-ig, 
müőn  Thököly  Füleket  elfoglalta,  s  Koháryt  elébb  Regécre  vitte  foglyául. 
A  mint  Thököly  zászlója  vígabban  lengett,  Koháry  sorsa  mind  szomorúbbá 
lett  Regééről  szökést  próbál,  de  elfogják  s  Munkács  kővárába,  innen 
Tokajba,  majd  Sárospatakra  s  végre  Unghvárra  viszik  át,  a  szerint,  a  mint 
Thököly  mind  inkább  veszti  lába  alól  a  teret  s  visszahúzódni  kénytelen. 
Harmincnyolc  hónapot  töltött  keserves  rabságban,  mert  Thököly  minden 
áron  meg  akarta  őt  törni   s  magához   hajlítani    De   ő   megadással  tűrte 


Petröczi  és  Kaszavári  báró  Pctrőczy 
család  címere. 


Zichi  gróf  Zichy  Péter 
címere. 


nyomorúságát  s  hűségesen  kitartott  császárja  mellett.  >  Dicsértessék  istennek 
szent  neve,  —  írja  anyjának  Regéc  1682.  nov.  2.  —   írom  jó  igazsággal. 
Csendesen  tűröm  istenem   látogatását;   hogy  p^^ig   Nagyságodat    is  meg- 
tartotta jó  egészs^ben,  áldom  szent  nevét«. 
Koháry  versel  Fogsága  tette  Őt  költővé.  Börtönének  fenekén  hazája  sorsán  szomor- 

kodik, istenét  dicséri,  ájtatosságban  gyakorolja  magát  Nyomorúságát  és 
tsfcena>en  vetett  erős  reményét  verses  alakban  fejezte  ki  Hosszú,  három 
soros  strófák  ezek,  s  minden  lendület  és  költészet  nélkül  valók.  Nagyon 
jól  érezte,  hogy  f&:rfa  verseivel,  miként  maga  mondja,  halhatatlanságra 
nem  jut,  de  hálás  volt  a  verselés  foglalkozása  iránt,  mert  enyhítette  általa 
rabsága  sanyarúságát  Rabságában  írt  istenes  énekei  és  erk^csös  versei, 
axiómái  mind  helyzetében  nyert  hangulataiból  fakadtak,  bennök  csak  a 
fájdalomnak  sivársága  s  az  állandó  hűségnek  magasztos  ereje  nj^er  egyszer- 
egyszer szép  kifejezést  Énekeinek  öt  füzete  annyira  hasonlít  egymáshoz, 
mint  rabságának  egyik  hónapja  a  másikhoz.  Verseit  magában  dúdolgatta, 


Digitized  by 


Google 


Gróf  Koháry  István  arcképe. 


licöthy    Magyar  {rodalomtőrténctéhe9» 


Az  Athenaeum  kiadása. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


^Tl 


♦ 

Sok  ohalcks  kÓ2;ben 

ínség  VIscLésbcn 

éhség  .s;2;enVcDésbcn 

kcscrVcs  rabságban 

MVnkaCs  kóVárában 

s;2;cr;2íct  Versek. 

Mellyeket,  ízerzóje,  mulatozaskra. 
Jutván  rabságábűi,  ízabadulására, 
Moft  kinyomcatcatot,ol  vaftatksára 
Bánatos  ^ivének,  Vígas2;talására. 


^;c  etjcr  bét  fiÁK>  hVsíiA\i\k  eszjerX^'óhen 
éUSínkcL  eL  /oLYó  s^en^észj^  VDó^m. 


Koháry  István  Verteinek  cl«ö  Upja.  (1730.) 
Befff7'y    Mai^sdr  irödnlotrt^ténetéhez.  ^  Afhcitncitm  >fT^fM. 

Digitized  by  VjOOQIC 


Digitized  by 


Google 


A  XVil.  SZÁZAD  LÍRAJA  347 


mert  ínSszerefeet  nem  kapott,  s  kiszabadulása  után  emlékezetből  jegyezte  le. 
Ezael  enyhítette  rabságát: 

Untalan  sóhajtva  s  Istenhez  óhajtva  enyhítsük  sorsunkat, 
Világot  ismerve  s  hfvságát  gyűlölve  felejtsük  el  búnkat, 
Verseket  koholva,  s  azokat  faragva  mukssuk  magunkat. 

S  jól  esett  neki,  hogy  reménységének  versében  hangot  adhat : 

Nem  ^het  kéts%ben,  ad  isten  hitemben,  jó  reményt  seivemnek. 
Éhségem  elmúlik,  jólakásra  válik,  sorsom  megfordulhat, 
Keserves  rabságom  s  nagy  erős  fogságom  szabadságra  juthat, 
Elveszett  értékem,  s  elóbbeni  fészkem  megint  helyreállhat. 

Hűs^e,  állandósága  s  reménys^e  táplálták  nyomorüságában,  s  jutal- 
mazták szabadsággal,  kitüntetéssel,  ranggal  és  királyi  adományokkal :  168ő-ben 
örökös  gróíiá  lett,  azután  a  bányavárosok  és  dunán-inneni  részek  altábor- 
nagya, 1704-ben  királyi  biztos  Seknecen,  1711-ben  Hont  és  Nógrád  ckökös 
főispánja,  1714-ben  országbíró,  az  1715  és  1725-iki  diétákon  császári  meg- 
hízott Rohamosan  emelkedett,  s  minderre  folytonos  szolgálataival  gyara- 
pította érdemeit  1687-ben  Egert  ostromolja  s  jobb  kezét  elveszti,  1703-ban 
Rákóczi  ellen  a  felvidéken  táboroz  s  az  alsó  részeken  hadsereget  gyűjt, 
majd  közhivatalokban  szolgálja  hazáját  és  királyát.  1726-tól  betegesedni 
kezd  s  1731-ben  meghal.  Holttetemét  a  garam-szentbened^  egyházban  nagy 
ünnepségei  s  nagy  szomorúság  között  helyezték  el ;  siriratában  olvassuk : 
»iVo  patria  moritur,  Caesaré,  proque  Deo«. 

Gróf  Ptbry  Lőrincné,  született  báró  Petróczy  Kata  Szidónia  (1658—  ^^f^J^^i**; 
1708)  asszony  rímei  nem  kerültek  kortársai  kezébe,  sem  nyomtatás  alá. 
»Saiát  kezével  irtt«  versei  az  ózdi  kastély  könyvtárában  maradtak  ránk; 
innen  ismertette  azokat  Thaly  Kálnum,  de  kiadásra  még  ma  sem  kerültek. 
Borongó  költészetét  csak  a  legújabb  időben  ismerték  fel  s  méltányolták 
érdeme  szerint,  pedig  az  a  XVII.  századnak  elismert  költői  között  bátran 
helyet  kérhetett  volna.  Nem  csupán  mert  hűen  illeszkedett  a  század  költői 
hangulatába,  hanem  mert  egy  vallásosán  megadó,  fájdalomban  gazdag, 
erkölcsösen  mély  asszony  lelkének,  ihletésének  emlékei,  e  századnak  leg- 
líraibb  költeményei. 

A  grófnét  a  nemzeti  szabadságharcok  hősei  veszik  körül.  Atyja 
buzgó  protestáns,  bátyja  Thökölynek  hadvezére  és  diplomatája,  férje  Erdély 
első  embere  s  a  fejedelemnek  kiváló  híve  volt.  Őt  magát  hozzátartozói 
révén  e  korszaknak  minden  katasztrófája  közelről  érte,  majdnem  egész 
életében  bujdosó  volt.  S  mind  e  mellett  lelkét  próbára  tevő  csapások  súlyo- 
sodtak  rá,  ügy,  hogy  teljes  joggal  írhatta  magáról : 

Siralmas  volt  tudom,  az  én  születésem 
Siralmas  s  árvául  volt  felnevelésem. 
Siralmas  keserves  szárnyomra  kelesem, 
Sirairoas  lesz  holtig  búban  gyötrődésem. 


Digitized  by 


Google 


348  A  XVif.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


E  sorok  magyarázatául  s  életének  rövid  rajzául  legyenek  itt  a  követ- 
kező  adatok.  Ekiesanyját  születése  után  csakhamar  elveszte,  s  atyjának 
politikai  szereplése  miatt  árvaságát  bujdosásban  tölte.  így  került  Erdélybe, 
hol  későbbi  férjét,  a  legderekabb  daliák  egyikét,  megismerte.  Boldog  házas- 
ságukat számos  veszedelem  környékezte.  Apafi  nemcsak  Thökölyt,  hanem 
rokonait  is  gyűlölvén,  rájuk  is  kiveté  hálóját;  így  fogta  nótaperbe  Pekry 
grófot,  kit  rövidebb  bebörtönöztetés  után  kénytelen  volt  szabadon  bocsátani. 
A  gróf  Bécsbe  ment,  vagyona  megszerzésére  s  bosszúja  megállására  az 
udvar  kegyét  kereste,  hitét  elhagyva,  a  török  ellen,  majd  régi  zászlója  s 
fegyveres  társai  ellen  hadba  szállott.  Életének  e  változatos  sorsa  és  rázúduló 
csapásai  között  a  grófné  legfájdalmasabb  csalódása  férjét  illette,  kinek 
hitvesi  hűségében  is  veszteséget  szenvedett  E  csalódás  fájdalma  tette  köl- 
k^iSSyd  *^^®-  Bujdosásban  aggódó,  fogságban  sínylő,  csapásoktól  látogatott,  mindig 
szenvedő  lelkét  szerelmi  csalódása  a  vallás  fölemelő  igéihez  ragadta.  S  ha 
addig  megadással  tűrt  sorsában  szemét  nemzetére  függesztette,  egyéra 
bánatát  a  nemzeti  fájdalomhoz  mérte,  könnyebben  tűrt  és  remélt;  ezután 
isteni  félelemben  és  buzgó  könyörgésekben  gazdag  verse!  által  határozottan 
a  vallásos  költészetre  hajlott.  A  maga  bánatán  síró  megnemesedik  fájdalma 
által,  fölemelkedik  hite  által  s  ki  nem  fogyó  dicséretet  énekel  istene  színe 
előtt,  kinek  jóságába  nem  ok  nélkül  helyezte  reményét.  Pekry  gróf  1703-ban 
elfogatott;  nagy  szolgálatai  fejében  bocsánatot  nyert,  visszafordult  ősei 
tradíciójához,  ismét  kuruccá  lett.  Petrőczy  Kata  Szidónia  erős  hitét  így 
jutalmazta  meg  istene.  E  csapások  és  zaklatások  árán  vásárolta  meg  írói 
dicsőségét,  melyet  kortársai  nem  is  ismerhettek;  féltve  őrzött  kéziratait 
csak  századunkban  fedezték  fol.  Velők  e  század  hrája  a  tetőpontot  éri  el 
Senki  nem  emelkedett  kortársai  közül  hozzá,  érzésének  erejéhez,  szenve- 
délyének hevéhez,  hitének  mélységéhez,  s  mindezek  kifejezésében  a  líraiság 
közvetlenségéhez.  Végezetül  ide  írjuk  >az  bolond  szerelembeszélőkről*  írt 
költeményének  két  szakaszát: 

Az  kit  szive  kezel,  attui  eltávozván : 
Él,  nem  élvén  ;  élte  nélkül  él,  meghalván. 
Esztendőknek  véli  óráit,  számlálván, 
Egy  nap  sokszor  meghal,  elholva  kínlódván. 

Noha  nincsen  szive,  annak  kínját  érzi. 
Másnak  adván  rabul,  gondolattal  nézi 
Fájdalmas  sebeit,  s  kételkedve  hiszi ; 
Fél,  remél  egyszersmind,  hogy  kedvesen  veszi. 

Áttekintés  A  lírai  hangulatnak  ilyen  bús  elevenségét,  a  nyelvnek  ilyen  művészetét 

az  egész  XVII.  században  hiába  keressük  a  műköltészetben.  Ha  valahol,  a 
népies  irányoknak  névtelen  költőinél  találjuk  meg,  de  ott  is  csak  egyiket 
másikat,  vagy  egyikben  másikban.  Ekkora  költői  erő  és  adomány  egyetlen 
írói  egyéniségben  sincs.  Sejtjük,  hogy  lírikusaink  inkább  a  meglévő  példák 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SZÁZAD  LÍRÁJA 


349 


nyűgében,  mint  tehetségöknek  maga  alkotta  formáiban  jelennek  meg ;  sejtjük, 
hogy  líránk  szegénységének  okát  a  század  fölfogásában  és  az  írók  tehetsé- 
gének alkalmazkodó  hajlamában  kell  keresnünk.  Verselésök  nem  mutat 
emelkedést,  legföljebb  gyarapodást  Változatosabbak  a  sorok  és  a  strófák, 
itt-ott  jobbak  a  rímek,  elvétve  szabadabb  a  nyelv  s  közvetlenebb  a  kife- 
jezés, de  általánosságban  mind  a  XVI.  század  hagyományain  élődik.  Még 
legtöbb  hatással  van  rá  a  népies  költészet,  melynek  elevensége,  gazdagsága 
és  költői  szépsége  elől  nem  tud  elzárkózni.  Műköltészetünk  tényleg  Petrőczy 
Kata  által  emelkedik,  míg  Rimái  és  Beniczki  által  járt  csapásokon  halad, 
Koháry  gróf  művei  nem  válnak  be  a  valódi  líra  termékeinek,  Balassa  Bálint 
gróf  négy  verse  csak  reményt  kelt. 

Kívülök  még  néhány  nevet  kell  megemlíteni :  Kazay  Jánosh,,  Radvánszky  ^^^^^^^  ^ 
Jánosét  és  Zichy  Péter  grófét.  Az  elsőről  tudjuk,  hogy  verselt,  a  második 
néhány  verses  darabot  hagyott  hátra,  s  az  utóbbinak  néhány  költeményét 
ismerjük  is.  Esterházy  Pálról  sem  feledkezünk  meg,  ki  Zrínyi  hatása 
alatt  irogatott,  s  művei  ép  úgy  kéziratban  maradtak,  mint  társaié.  Velők 
röviden  elősoroltuk  a  XVII.  század  lírikusait,  s  kiegészítettük  e  kor  lírájának 
rajzát,  melyen  két  erős  hatású  és  nagyjelentőségű  irány  vonalai  ural- 
kodnak: a  népies  és  egyházi   lírának   gazdag   és  nagybecsű  maradványai. 


Gróf  Pekry  Lőrinc  címere. 


Digitized  by 


Google 


30.  Zrínyi  Miklós. 


MIT  A  LEGEREDETIBB  MAGYAR  LANTOS,  Pctőfi,  a  l^cTedetibb  magyar 
elbeszélőről,  Aranyról,  nemzeti  epikénk  utolsó  nagy  képviselőjéről 
állít,  hogy  tenger  mélységéből  egyszerre  bukkana  ki  tűzokádó 
gyanánt:  teljesen  illik  nemzeti  epikánk  első  nagy  költőjére, 
Epikai  köité-  az  » Adriai  tenger  Syrenájá«-ra :  Zrínyi  Miklósra   is.   Előtte  csak  kezdeties 

szetűnk  Zrínyi .  .    ,  ,       ^  .  ^  ,./,.../>,.      ,t         ^,^     .   .  -.    *      ,    , 

eiótt  kísérletek  vannak,  mert  mondai  es  történeti  elbeszéléseink  egyszerű  enAek, 
melyeknek  költői  a  tudatos  műalkotás  titkairól,  törvényeiről,  eszközeiről 
sejtelemmel  sem  bírnak :  írnak,  a  hogy  ösztönük  sugallja,  célzatuk  csábítja, 
szenvedélyök  ragadja  őket.  S  nem  egyszer  megdöbbentő  erővel  nyilatkozik 
meg  bennök  az  ő  lázasan  és  viharosan  forrongó  századuk  egy-egy  felsíró 
érzése:  a  nemzet  sötét  elborulása  az  állami  lét  vivódó  válságának  láttára; 
gyökeres  gjrűlölete  az  elhatalmasodó  török  és  német  uralom  ellen,  felekezeti 
feljajdulása  az  igaz  vallás  érdekében,  kemény  kifakadása  a  féktelen  főurak 
sivár  önzése  miatt,  de  nyilatkozik  merőben  csak  hangjok  közvetlensége  és 
nem  művészi  iskolája  által.  Elbeszélőink  csak  tanítani  akarnak  erkölcsi 
elmélkedésekkel,  csak  feddeni  hazafias  intelmekkel:  ez  az  ő  magok-kijelölte 
hivatásuk.  De  ebbeli  törekvésöknek  ép  az  esik  áldozatul,  a  mi  költői; 
a  helyett,  hogy  tanításuk  és  feddésök  olvadna  bele  a  költészetbe,  költé- 
szetök  vész  el  az  oktató  elemek  között.  A  vallásos  villongás  háborúsága, 
a  politikai  pártosság  nyomása,  az  idegen  irodalmak  rohamos  beáradása 
miatt  kedélyök  üdesége  elványad,  képzeletök  röpülése  ellankad,  s  teremtő 
erejük  elevensége  megtikkad;  különös  jelenség,  hogy  a  régi  regék  és  hősi 
mondák  bűbájos  virágai  iránt,  melyek  a  nemzet  boldog  és  diadalmas 
múltjának  gazdag  mezejéről,  mint  a  vágyak,  hevülések,  vitézi  tettek  és 
dicsőségek  drága  emlékei  legalább  krónikáink  levelei  közé  foglalva  fenma- 
radtak,  egyikök  sem  érdeklődik.  A  mondai  és  történeti  elbeszélések  kobza, 
ha  olykor  meg  is  üti  egy-egy  révedező  kéz  a  húrokat,  olyan  száraz  és 
idétlen  hangot  ád,  hogy  alig  van  valami  köze  a  költészethez.  Ének- 
mondóink a  költő  koszorúja  helyett  a  krónikások  hűségére  áhítoznak; 
nagyobb  hitelességül  hivatkoznak  is  előadásuk  forrására.  A  különbség 
köztük  bizony  kevés,  mindössze  annyi,  hogy  a  próza  nemesebb,  naivabb  és 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIiaÓS  351 


költőibb.  S  még  az  csak  hagyjén  lenne,  ha  a  korabeli  dolgok  megverselői 
járnának  el  ityen  módon;  de  az  mutat  leginkább  elbeszélő  költészetünk 
gyarló  állapotára,  hogy  még  a  régi  múlt  énekesei  sem  emelkednek  nálok 
feljebb.  Eszméjök  még  akad,  de  rendszerint  nem  költői;  ellenben  mind  az, 
a  mi  az  alkotó  költőre  és  költői  alkotásra  vall :  szerkezet,  jellemzés,  lelemény, 
felöltöztetés.  Zrínyi  előtt  teljesen  ismeretlen. 

Zrínyi  Miklós  egyszerre  az  igazi  költő  ragyogó  nagyságában  bukkan 
elő  e  kezdeties  kísérletek  után.  Nem  szakít,  nem  szakíthat  egészen  a 
múlttal,  zordon  nyelve  és  fogyatékos  verselése  krónikás  elbeszélőink  hagyo- 
mánya ;  de  tüneményes  tehetségének,  eredeti  egyéniségének,  művészi  tuda- 
tosságának erejével  mégis  szerencsésen  különbözik  s  meredek  magasságban 
különválik  tőlök. 

Mindaz,  a  mi  a  XVI.  század  uralkodó  eszméi  és  érzései  közül,  mint  a  szigetvári 

hős  és  családi 

szent  eszme  és  magasztos  érzés,  az  ő  emberöltőjére,  a  XVII.  század  hagyománya 
magyarjára  száll,  megjelen  benne,  nemzeti  és  családi  örökség  gyanánt. 
Halhatatlan  ősének,  a  szigetvári  hősnek  nemes  halála,  hazafias  önfeláldozása 
az  állami  lét  oltalmában  és  az  idegen  hódítás  feltartóztatására,  fellobbanó 
fényével  a  maga  idejében  is  sugárzott  és  melegített  ugyan,  de  sajnos,  a 
megoszlott  nemzetet,  a  három  felség  és  három  ország  nemzetét,  nem 
egyesítette  s  egységes  küzdelemre  nem  hevíthette :  csak  a  maga  maradékai 
elé  világított  tisztán,  elolthatatlanul ;  itt  a  haza  lángoló  szeretete  és  a 
lobogó  gyűlölet  a  török  ellen  törvény,  melyet  követnek,  ige,  melyben 
üdvezűlnek,  vitézi  hagyomány,  melyet  büszkeséggel  ápolnak,  vér  szerint 
való  jegy,  mely  rajtok  uralkodik.  A  szigetvári  hős  fia  és  unokája,  mind  a  kettő 
György,  s  a  következő  nemzedék,  Miklós  és  Péter,  a  költő  és  öcscse, 
merészen,  méltóan,  szinte  küldetéssel  sorakozik  egymáshoz:  életök  és 
pályájok  ugyanannak  a  lángírásnak  betűivel  van  írva.  Kora  ifjúságok 
hasadó  hajnalától  utolsó  napjok  leáldozásáig  a  török  ellen  a  nemzetért 
küzdenek,  mint  a  duna-drávai  vidék  őrei,  de  egyszersmind  az  egész 
Magyarország  védelmezői.  Aggodalmaik,  fájdalmaik,  éjjeli  gondjok  és  nappali 
fáradalmok,  álmaik  eszménye  és  liarcaik  reménye  —  a  török  megtörése  és 
a  magyar  fold  visszavívása :  nem  mulasztanak  el  egyetlen  alkalmat  sem 
arra,  hogy  a  pogány  pusztításait  megtorolják,  f51-folkerekedő  csapatait 
megsemmisítsék. 

A  szigetvári  hős  fia  ép  oly  gyors  a  támadásban,  mint  a  mily  hivatott  zrínyi  György 
a  vezérlésre.  Várasd,  Kacérlak,  Babocsa,  Berzence,  a  somogyi  Barcs  és 
Szent- Márton,  s  annyi  végbeli  hely  fol  egészen  Budáig  merész  rajta-ütéséről 
és  diadalmas  ütközetéről  beszél.  Mindig  jól  értesül  és  jól  számít.  Mert 
nemcsak  maga  figyeli  folyton  a  rajzó  ellenség  nyomait,  de  jobbágyai  is 
segítik  önkéntes  kémekül.  Az  ő  fia,  György,  még  nagyrakelőbb,  vakmerő 
vállalkozó  és  kemény  katona.  Mint  fa-áruló  parasztlegény  maga  bemegy  a 
kanizsai  várba,  kikémli  ezt  a  fontos  erődöt,  minek  híre  később  elterjed  a 
törökök   között:    s  már   neve   félelmet   okoz.    Mindig    riadoznak   cselétől. 


Digitized  by 


Google 


352 


zrínyi  MIKLÓS 


A  végbeli   magyar  vitézekbe   új   lelket   önt,   lángra   szítva    a  gyűlöletet  a 
pogány  ellen  és  a  szeretetet  a  haza  iránt.  Még  alig  kezdi  dicsőségét  s  alig 


-^- 


^^'^ 


Gróf  Zrínyi  Miklós,  a  költö-hadvezér,  arcképe. 

győzedelmeskedik  a  Muraközben,  midőn  királya  a  harmincéves  háború 
mezejére  szólítja  és  csapatát  a  Wallenstein  seregéhez  osztja  be,  A  támadás 
híve  és  sürgetője  a  fővezér  ellenében  és  osztálya  lesz  a  Vág-vonal  önzése 


Digitized  by 


Google 


« 

I 

« 


^ 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  353 


s  a  Mansfeld  seregének  kisérgetése:  a  tett  emberének  a  meddő  menetelés, 
mialatt  fiatalon,  huszonnyolcéves  korában  a  járvány  áldozatául  esik.  A  közhit 
ezt  a  járványt  abban  az  időben  Wallensteinnak  nevezi  vala,  alaptalanul, 
de  jellemzően:  mert  reávall  egyfelől  a  nemzet  ragaszkodására,  másfelől 
elárulja  a  birodalmi  had  viszonyát  hozzája. 

Örökség  ez  is  mind  a  kettő,  ágról-ágra :  s  a  birodalmi  elemek  idegen-  ^i^^Q^^tl' 
kedése,  mint  fenyegető  felhő,  ott  borong  a  Zrínyiek  felett,  hogy  dicsőségük 
ragyogását  eloltsa,  vagy  legalább  homályba  vonja,  a  szigetvári  hőstől 
kezdve.  Már  ő  hiában  kér  segítséget  Sziget  fölmentésére,  nem  magáért,  ' 
mert  hiszen  el  van  tökélve  a  nagy  istennek,  a  királyi  felségnek,  a  keresztyén 
világnak  és  a  végpusztulásra  jutott  édes  hazának  híven,  állhatatosan,  derűit 
arccal,  vére  omlásával,  s  ha  sorsa  ügy  akarja,  feje  vesztésével  is  szolgálni, 
hanem  a  nemzet  érdekében;  hiában  fenyegetőzik,  hogy  a  romok  közé 
temetkezik :  Miksa  király  és  Ferdinánd  főherceg  nem  hallgatja  meg,  pedig 
a  szomszédos  megyékben  120,000  főnyi  seregük  áll  együtt,  mely  aztán 
Győrnek  indul.  Sziget  romba  dől  és  a  hős  elesik.  Fiát  ép  oly  kevéssé 
méltatja  Hardeck  igazi  értéke  szerint,  mint  unokáját  Wallenstein.  S  az  a 
fekete  felhő,  mely  az  idegenség,  bizalmatlanság,  féltékenység  és  gyűlölség 
keverékéből  táplálkozik,  még  sötétebben  kavarog  Miklós,  a  költő  felett,  míg 
végzetesen  eltakarja  hazafiúi  és  vitézi  kilátásait.  A  nemzet  pedig,  mely 
mindig  összerendűl,  ha  a  nagyok  hirtelen  omolnak  el,  részvéttel  nézi  és 
gyanakva  színezi  ki  estöket.  Hisz  a  Zrínyieken  szíve  őszinte  melegségével 
csüng :  bennök  egyesül,  a  miért  a  magyar  magára  és  fajára  büszke.  Külö- 
nösen Zrínyi  Miklós,  a  költő  teljes  összhanggal  testesíti  meg  saját  ember- 
öltőjének eszméit  és  érzéseit,  törekvéseit  és  küzdelmeit,  a  mült  hagyo- 
mányaival is  gazdagítva:  benne  századának  nemzeti  lelke  szól! 

íme,  epikánk  előzményei  és  Zrínyi  családi  öröklései,  melyek  egyéni 
tehetségeivel  az  országos  állapotok  szüksége  szerint  jelölik  meg  számára 
a  nemzeti  hivatást,  melyet  karddal  és  tollal  betölt.  Nemcsak  minden  csatája, 
de  minden  írása  is  hazafiúi  tett.  Hősi  kardja  példát  ad,  költői  tolla  példát 
ír.  Pályája  irodalmi  műveiben  nyerí  a  leghívebb  megvilágosítást,  s  irodalmi 
műveihez  pályájától  veszi  legtermészetesebb  indítékait.  Élete  folyása  és 
irodalmi  munkássága  kölcsönösen  áthatja,  magyarázza  és  megokolja  egy- 
mást, a  minek  ismerete  és  méltatása  nélkül  a  Zrínyi  Miklós  igazi  képe 
meg  sem  rajzolható. 

Születése  ideje  még  mai  napig  is  vitás.  Régebben,  Teleki  Ferenc  gróf  ^"^gf^^^j^é^J^ 
után,  1616.  május  1-ről  beszélt  az  irodalom,  de  az  újabb  kutatás  kiderítette, 
hogy  a  Zrínyi  György  és  Széchy  Erzsébet  kézfogója  ennek  az  évnek  csak 
nyárutóján  esett,  fiók  ennélfogva  előbb  nem  születhetett.  Majd  a  Kazinczy 
Ferenc  adata,  1618.  május  1.  került  Andreas  a  S.  Theresa  halotti  beszé- 
déből forgalomba:  de  a  mennyiben  a  költő  n.  Rákóczi  Györgynek,  ki 
1620-ban  látta  meg  a  napot,  öcscse  volt,  s  báni  kinevezésekor,  mely  1647 
decemberének   végéről   kelt,   harmincadik  esztendejét  még  el  nem  érte,  ezt 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  23 


Digitized  by 


Google 


354  zrínyi  MIKLÓS 


az  adatot  is  bízvást  eldobhatjuk.  Most  az  olasz  G.  Priorato  följegyzése 
terjedezik  inkább  s  minden  újabb  bizonyíték  ennek  az  erejét  és  hitelét 
támogatja:  e  szerint  Zrínyi  Miklós  1620  május  i-én  született  A  mi 
annyival  elfogadhatóbb,  mert  Priorato  munkája  megvolt  a  költő  fia,  gróf 
Zrínyi  Ádám  birtokában  s  minden  megigazítás  nélkül  maradt  reánk,  holott 
apja  szokása  szerint  ő  is  jegyezgetni  szokott  könyveibe ;  mert  valószínűleg 
tőle,  ki  Bécsben  gyakran  élt,  szerezte  a  béca  író  a  maga  adatait;  talán 
ez  fejti  meg,  hogy  még  a  Zrínyi    leányáról   is   tudott,   ki  oly  fiatalon  halt 

zrinyuycrmek- gi  £|sg  nevelése  odahaza  folyt,  a  család  rendes  lakóhelyén,  a  Csáktornyái 
várban,  természetesen  amaz  idő  erkölcsei  és  viszonyai  szerint  A  betű 
ismeretével  egyszerre  nyerte  a  hadi  élet  ismeretét,  a  tudomány  elveivel 
a  vitézség  benyomásait.  Már  kis  gyermekül  a  vessző-paripa  és  katonásdi 
játék  helyett  a  valódi  paripa  és  valódi  katonáskodás  szemléletében  gyö- 
nyörködhetett vagy  izgalmas  látványain  edződhetett;  mert  a  Csáktornyái 
vár  dobogó  hídján  apja  fegyveres  szolgái  nem  egyszer  vonultak  be  egész 
diadal-menettel:  elől  hozva  az  elvett  török  lobogókat,  aztán  a  cifra  török 
fegyvereket,  gazdagon  fölszerelt  paripákat,  alázkodó  foglyokat,  majd  az 
elejtett  pogányok  fejeit  dárda-hegyre  tűzve  és  magasra  emelve.  A  diadal 
és  borzalom  látványa  váltakozva  kapta  meg,  s  már  zsenge  korában  olthatta 
lelkébe  azt  a  felfogást,  hogy  a  legigazabb  érdemnek  és  dicsőségnek  a  harcot 
tekintse,  mi  jobb  és  nagyobb  országunk  szolgálatára,  mint  a  költészet 
Hiszen  nemcsak  a  jelennek  eseményei  és  élményei  szóltak  e  felfogása 
mellett,  de  a  múlt  annyi  beszédes  emléke  is.  A  gyermek  nevével  örökölte  a 
vitézi  hagyományt.  Komáromtól  le  a  dalmát  tengerpartig,  mondja  Salamon, 
alig  vala  oly  vidék,  mely  valamelyik  Zrinyi  kisebb-nagyobb  csatájáról  és 
hősi  tettéről  nem  volt  volna  emlékezetes ;  két  nyelven,  magyarul  és  hor\^átul, 
dalban  és  regében  hallotta  dicsőíteni  e  nevet;  s  még  nem  egy  öreg  fegy- 
veres szolga  lehetett,  ki  nagy  ősének,  ama  régi  szebb  idők  föbajnokának 
csodás  tetteiről  élő  krónikás  volt.  A  Csáktornyái  lak  is  Tollius  szerint 
diadaljelvényeivel  egész  múzeumot  képezett:  a  folyosókat  mindenféle  színű 
török  2:ászlók,  értékes  spáhi-kardok,  ezüstös  hosszú-csövű  janicsárpuskák, 
tatár  kézíjjak  borították.  Bent  a  termekben  egy-egy  ősének  képe  vagy 
hadi  jelenete;  kunt  a  bástyafalakon  egy-egy  török  ágyú,  azok  győzedel- 
mének  hirdetője  és  őrizője,  mind  a  Zrínyiek  hivatásáról  és  pályájáról 
beszél  a  gyermeknek. 

A  zrinyi-árvák  De  sorsa   mihamar   megváltozott.   Zrinyi  György   váratlanul  elhal  és 

két  szép  kis  fiacskája  árvaságra  marad:  a  Csáktornyái  lakot  összes  emlé- 
keivel elhagyja  és  csak  emelő  benyomásait  viszi  onnan  magával.  1627-ben, 
Pázmány  ajánlatára,  Domitrovics  Péter,  a  zágrábi  püspök  a  gyámjok,  ígj' 
Miklós  vagy  az  ő  udvarába  vagy  valami  előkelő  úrnak  házába  kerűi:  de 
alig  pár  esztendő  múlva  már  egyenesen  maga  a  bíboros  főpap  veszi  át  a 
gyámságot  és  gondoskodik  a  gyermekek  neveléséről.  Nemcsak  a  király 
figyelme,   mely   irántok   érdeklődik,  de   a  maga  mély  és  őszinte  vonzalma 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  3ŐŐ 


is,  mdyet  a  család  iránt  érez,  vezeti  elhatározásában.  Hiszen  Zrínyi  Györgyöt 
ő  térítette  egyháza  kebelébe;  vallási  és  egyéni  érdeke  egyaránt  követeli, 
hogy  árváiról  se  feledkezzék  el,  ha  ezt  az  oly  nevezetes  családot  a 
katholicizmusnak  meg  akarta  tartani.  A  két  testvér  ezen  a  réven  szeren- 
cséjére alaposabb  tanításban  részesült,  magasabb  míveltséget  szerzett,  mint 
a  korabeli  nemesi  ifjak  rend  szerint.  Mert  ezek  megültek  atyjok  vagy  más 
nagy  urak  udvarában.  S  mit  tanultak  ott?  Zrínyi  szerint  bizony  keveset: 
inni,  pompáskodni,  egy  mentét  aranynyal  megprémezni,  egy  kantárt  pillan- 
gókkal felcifrázni,  egy  forgóval  pípeskedni,  egy  paripát  futtatni:  szóval 
esküdni,  hazudni  és  semmi  jót  nem  tudni.  S  ha  még  udvarba  nem  mennek 
is,  sem  a  hadban,  sem  a  végekben,  sem  idegen  országokban  hadi  mester- 
séget nem  űznek,  prókátorságra  készülnek,  nem  az  igazság  szeretetéből, 
hanem  a  mások  nyomorítása  végett,  vagy  papságra  lépnek,  nem  a  jámborság 
sugallatából,  hanem  isten  tudja  micsoda  indulatból.  Senki  sem  tanúi  tudo- 
mányokat, senki  sem  lesz  zarándok,  hogy  aztán  hazájának  valamit  szolgálni 
tudhasson ! 

Zrínyi  bizony  tudományokat  is  tanült,  utazott  is,  hogy  hazájának  ^^^i^^vlt^ 
használhasson.  A  grammatikai  és  humanitási  osztályokat  a  jezsuiták  grécí 
iskolájában  járta,  hol  az  anyakönyv  bizonysága  szerint  163C)-ban  PelliceroUi 
Vitális  atya  igazgatása  idejében  iratkozott  be  testvérével  együtt  s  nevök: 
Nicolaus  Comes  a  Zrin,  Hungarus,  és  Petrus  Comes  a  Zrin,  Hungarus, 
a  grammatisták  élén  áll;*  hol  négy  esztendeig  1634-ig  maradt;  aztán 
Nagy-Szombatban,  az  érsek  szeme  előtt  végezte  1636-ig  a  rhetoríkai  két  éves 
folyamot,  melynek  célja  a  szónoki  és  költői  tehetség  teljes  kiképzése  volt, 
a  tudományosság  megadásával  a  világ  történetéből,  a  népek  erkölcseiből, 
a  különböző  ismeretek  köréből  és  a  tekintélyes  írók  műveiből.  Iskolázásának 
ez  a  menete  is  a  Príorato  adata  mellett  beszél.  Mivel  Nagy-Szombatban  a 
Pázmány  egyeteme  csak  1635  novemberében  nyílik  meg  s  1636  januárjában 
kezdi  meg  előadásait.  Zrínyi  pedig  már  májusban  zarándok  lesz,  Olasz- 
országba indul:  ennélfogva  az  egyetemnek  hallgatója  nem  lehetett.  Neve 
nem  is  fordul  elő  annak  növendékei  közt.  Csak  a  gimnázium  tanítványa 
volt.  Pedig  szinte  hihetetlen,  hogy  azt  bíboros  gyámja  csak  tizennégy  vagy 
tizenkét  éves  korában  kezdette  meg  vele.  A  mikor  1630-ban  a  gréci  intézetbe 
lépett,  Hz  esztendős  lehetett,  a  mi  a  korabeli  közszokásnak  és  eljárásnak 
leginkább  megfelel.  S  ott,  az  idegen  földön,  idegen  körben,  idegen  mes- 
terektől nyerte  tudásának  alapjait,  nyelvi  ismereteit:  de  itthon  magyar 
emberek  és  magyar  viszonyok  befolyása  alatt  fejezte  be  magasabb  tanul- 
mányait. Itthon  kapta  meg  míveltsége  a  maga  szónoki  és  költői  szellemét, 
az  egyetemes  tartalomban  nemzeti  színezetét.  Mert  Pázmány  abban  az 
időben,  a  mikor  ép  a  fiatal  lélek  virágfakadása  van,  mikor  mindennemű 
behatások  iránt  a  legfogékonyabb,  mikor  a  tanulás  nyomott  levegője  helj^ett 

>  Sckuchardt  Hugó,  gréci  egyetemi  tanár  szíves  adata. 

23- 


Digitized  by 


Google 


356 


zrínyi  MIKLÓS 


^udvani^  inkább  a  tapasztalás  szabad  légáramában  fejledezik,  védenceit  haza  hozta 
és  a  maga  körébe  vette,  hogy  a  nemzeti  eszmék  és  érzelmek  között 
fejlődjenek  és  nevelődjenek.  Az  ő  udvara  volt  csak  igazi  iskolájok,  termé- 
kenyítőbb mint  a  nagyszombati  jezsuita-ház:  ott  a  régi  római  Cicero  a 
mintájok,  itt  a  bíboros  magyar  Cicero  a  példájok;  ott  a  holt  írás  vonzza^ 
itt  az  élő  ember  közvetlensége  ragadja  meg  őket,  ki  korszakos  lángszelle- 
mének fényével,  ékesszólásának  csodás  erejével  még  a  nagyokat  is  bűvös 
igézetében  tartotta.  Hazaíisága  volt  kalauza  hazaíiságuknak.  Kalauzéi  volt 
vezérlője  vallásosságuknak. 

Itt,  a  Pázmány  udvarában,  a 
kor  mozgató  eszméi,  a  nemzeti  vé- 
dekezés és  vallásos  visszahatás  ter- 
vei,  a  harmincéves  háború  esélyei, 
Magyarország  állami  érdekei,  a  ki- 
rályi politika  követelései  a  nemzettel, 
az  erdélyi  fejedelemséggel  és  a  tö- 
rökkel szemben,  a  magyar  irodalom, 
tudomány  és   közoktatás   szükség- 
letei   mindig    erős     hullámveréssel 
zajlottak :  és  Zrínyi  Miklós  nagyra- 
törő  lelke  ez  izgalmas  és  sokszoros 
zajlás   közepette   egyszerre   a  leg- 
magasabb problémákon  érlelődhetett 
Itt,  a  Pázmány  udvarában,  a  vezér 
államférfiak,  az  ország  zászlós  urai 
és  az  egyház  főpapjai  sűrűen  talál- 
koztak   és   messze    kiható   vitákat 
folytattak,   melyek   eszmekeltő   ha- 
tása gyorsabb   lendületet   adhatott 
az   ő    szellemi    emelkedésének.    A 
bíboros    gyám,   ki  nemcsak  az  or- 
szág prímása,  de  egyszersmind  első 
diplomatája    is,    nem    egyszer   üt- 
között  Esterházy  Miklóssal,   a   nádorral  össze,   kinek  ellenében  katholikus 
főpap  létére  a  protestáns   erdélyi  fejedelemséget   támogatja,  mert   nemcsak 
állami,   de   nemzeti   érdek   is   a   magyarság    e    menedék-földének    függet- 
lenebb  állása:    és   Zrínyi   Miklós   mindannyiszor    elmélyedő    érdeklődéssel 
csüngött  szavokon.  Hiszen  a  nemzet   sorsának  intézése  várt  reája  is,  mint 
családi  nagy  hagyománya,  melyet   őseitől,  a  horvát  bánoktól  örökölt.  Már 
kezdő  iskolás  gyermekül  Zala  főispánja,  az   ország   zászlós  ura  lőn,  kinek 
neve  és  jelenléte  szükséges  az  országgyűlési  végzések  szentesítésére,  s  már 
1630-ban  mint   főlovászmester   írta  alá  a  törvénycikkeket.  Talán  Pázmány 
e  magatartásában   keresendő   magva  ama  bizalmas  összeköttetésnek,  mely 


Cm,NlC0LA^í;sTERPW5íifCÍALAN: 
JáSirJuf^CfiituJLHuna  .F4]4t'l(f/ •^ut^.•Aur.V(r^ 


t4Í 


Esterházy  Miklós  nádor  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  357 


később  költőnket  II.  Rákóczi  Györgyhöz  fűzi,  s  ama  meleg  vonzalomnak,  ^*^5rtoy?M^^^ 
melyet  6  az  erdélyi  magyarság  ügyében  mutat ;  mert  sokszor  egyetlen  szó, 
mely  a  gyermeki  lélekben  megfogan,  később  egész  iránynak  jeligéje  lesz. 
Itt,  a  Pázmány  udvarában,  amaz  idő  természete  szerint  kétségtelenül  a 
nemzet  és  vallás  kérdése  uralkodott  minden  kérdésen ;  hisz  a  hajdan  hatalmas 
ország  örökös  küzdésben  a  török  terjeszkedés  és  a  német  befolyás  ellen, 
szinte  minden  erejét  elvesztette :  letiporva  szenvedett.  Meggyőződése  szerint 
isten  csak  a  katholikus  egyházba  visszatért  nemzetet  szabadíthatja  meg 
nyomorától,  részesítheti  áldásában,  azért  nemcsak  egyesek  lelki  üdvének 
megmentése,  de  az  egész  nemzet  jövőjének  biztosítása  vezette  térítő  műkö- 
désében. Lelkében  ezzel  a  szenvedélyes  meggyőződéssel,  ezzel  a  szent 
tévedéssel  a  maga  vallásának  hivatásáról,  mint  szónok  és  író  egy  életet 
áldozott  a  katholidzmus  helyreállítására :  s  a  visszahatás  diadalának  fogásai, 
számításai,  támadásai,  cselvetései  és  összecsapásai  az  ő  sugalmazására  és 
indítására  készültek  és  folytak :  az  ő  égő  vallásossága  lobogott  egész 
kömyezetében.  A  katholicizmus  győzött :  de  az  ország  fölemelése  elmaradt. 
Mert  a  Habsburgok,  kiknek  Pázmány  politikája  szerint  a  katholikus  nem- 
zettel az  országot  föl  kell  vala  szabadítaniok,  a  birodalmi  bonyodalmak 
miatt  édes-keveset  tehettek:  Zrínyire  mégis  a  vallásos  visszahatás  eszméje 
a  megváltás  eszközeként,  a  nemzeti  védekezés  gondolata  a  Habsburgok 
oltalma  alatt  mély  benyomással  voltak.  S  a  mikor  1636.  májusábah  tanúi-  ^^^f^^^^^ 
mányait  végzi,  az  érsek  udvarából  megválik,  és  gyámja  rendelése  szerínt 
Senkviczy,-  esztergomi  kanonok  kíséretében  olasz  földre  indul:  magával 
viszi  benyomásait  is,  a  nemzeti  nyelvnek  és  irodalomnak  azzal  az  erős 
szeretetével,  mely  a  Pázmány  magyarságából  és  munkásságából  kisugárzott. 
Megtanulta  tőle,  hogy  tanulni  kell ;  megtanulta  tőle,  hogy  az  írás  nemcsak 
gyönyörködtető  játék,  de  diadalmaskodó  fegyver  eszméink  érdekében  és 
harcában.  Hiszen  Pázmány  egy-egy  műve  egy-egy  döntő  ütközetet  képezett 
a  katholikusok  és  protestánsok  között;  s  egyszersmind  megtanulta  tőle, 
hogy  minden  állami  és  alkotmányi  kérdést  a  nemzeti  érdekek  magaslatáról, 
az  európai  közviszonyokra  való  tekintettel  is,  kell  elbírálni  és  megoldani. 
Olasz  útjában  látóköre  még  szélesebb  és  egyetemesebb  lesz,  mert  noha 
Itália  az  idő  szerint  politikailag  már  hanyatlott,  délen  a  spanyol,  éjszakon 
a  savoyai  ház  uralkodott,  Róma,  Firenze,  Venezia  elvirágzott :  mégis  termé- 
kenyítő tanúiságokat  szolgáltatott  A  renaissance  még  mindig  dúsan  ontotta 
benne  a  maga  fényét,  kincseinek  gazdagságát :  még  mindig  a  vallás, 
művészet,  költészet  szent  földe  volt!  Zrínyi  Miklós  a  váltakozó  és  meg- 
ragadó behatások  alatt  belemerült  az  olasz  irodalomba,  Tasso  és  Machiavelli 
tanulmányába  s  új  eszmében  és  új  érzésben  forrva  tért  haza. 

Már  ekkor  kész  férfiú,  őseinek  büszke  hagyományai,  a  Pázmány 
lángszellemének  lelkébe  oltott  sugalmai,  olasz  zarándokságának  ihlető 
emlékei  már  ekkor,  1637-ben  emberöltője  élére  és  kora  színvonalára  emelik. 
Származásánál   fogva  vitéz,  növelésénél   fogva  politikus,  hivatásánál  fogva 


Digitized  by 


Google 


358  zrínyi  MIKLÓS 


költő ;   s  mindenütt  a  nemzet  kifejezője,  igazi  megszemélyesítője.  Csak  jó 
szerencse  kell   és  semmi    egyéb    neki,  Sors  bona,  nihil  aliud,  mint  a 
magyarnak,  hogy  gyorsan  és  boldogan  törhessen  előre.  S  tört  merészen  és 
határozottan. 
CsákwJnyán-  ^^  költözött  csáktomyai   várába,  megújította  azt,  a  hozzája  csat- 

méitóságai'  lakozó  kisebb  végházakat  pedig  kijavította,  védő  őrséggel  és  hadi  kész- 
lettel bőven  ellátta,  a  mi  mind  egy  tervszerű  erődítési  rendszer  v^ehajtása 
volt.  S  mint  zalai  és  somogyi  főispán,  légrádi  és  muraközi  főkapitány  ez 
országrészt  éberen  és  keményen  oltalmazta.  Már  a  törökkel  való  első 
összeütközésében  a  kanizsai  basát  oly  hatásosan  megverte,  hogy  a  Muraközt 
hosszú  időre  biztosította.  Egyszerre  megváltozott  a  szerep,  ezután  ő  támadott- 
és  a  török  védekezett:  a  mi  vezéri  tehetségéről  és  önállóságáról  tanús- 
kodott. Majd  a  harmincéves  háború  mezején  csillogtatta  fegyverét:  1644-ben 
mint  egy  horvát  dandár  parancsnoka,  1646-ban  már  mint  a  horvát  hadak 
főkapitánya,  cs.  és  kir.  tábornok,  s  merész  támadásaival  mindig  kitűnt, 
egyszer  épen  a  király  szeme  láttára.  De  a  míg  ő  a  Morvában  harcolt, 
addig  a  kanizsai  basa  a  Muraközt  feldúlta.  Zrínyi  alig  érkezett  vissza, 
bosszúra,  vára  alá  sietett;  Ali  sokkal  nagyobb  erővel  fogadta:  ám  az  ő 
eszes  vezetése,  a  magyar  sereg  szigorú  fegyelme,  lelkesült  bátorsága  véres 
fejjel  verte  a  törököt  várába  vissza.  S  mind  ennek  elismeréseként  a  király 
1647.  december  27-én  horvát  bánnak  nevezte  ki:  Zrínyi  egész  fiatalon  az 
ország  harmadik  zászlós  ura  lett.  De  méltóságát  ünnepélyes  beiktatással 
csak  1649  elején  foglalta  el. 
Zrínyi  idiujei  A  ncgyvencs   évek   alatt  már  Apollónak  is  áldozott,   a  mikor  Viola 

kegyetlensége  ellen  küzködve,  ifiú  elmével,  a  szerelem  édes  versével  játszott 
Sőt  szíve  már  előbb  is  lobogott,  dala  minden  valószínűség  szerint  előbb 
csattogott,  noha  ennek  az  érzésnek  nem  maradt  egyéb  emléke,  mint  a 
leány  neve:  Hajnal  a  Viola-idillek  egyes  helyein.  A  miben  foltevésünk 
gyökerezik,  a  Zrínyi  egyénisége  és  az  olasz  költészet  hatása  reája. 
Költőnek  született  és  az  olasz  költők  ihlete  avatta  fel  és  szólaltatta  meg. 
Mi  természetesebb,  mint  hogy  a  hatás  melegében,  közvetlensége  alatt  .^ 
Annyi  bizonyos,  hogy  a  meglevő  idillek  sem  teljesek.  Már  az  elsőben,  a 
Vadász  panaszában  Viola  kegyetlenségéről,  keservesen  emlegeti,  hogy  az 
acélt  a  tűz  meglágyíthatja,  a  kősziklán  idővel  folismerszik  a  hangya 
nyoma:  csak  ő  nem  hajol,  hiúban  ápolgatja  verssel.  Ebben  az  apolga- 
tásban  bizonyára  még  számos  éneke  fakadt :  de  csak  öt  idylliumot  méltatott 
a  megmentésre.  Valamennyi  olasz  mintára  készült,  s  a  mint  már  Imre 
Sándor  kimutatja,  leginkább  Tassó  követésére  vall.  Zrínyi  bennök  új  műfaijal 
gazdagította  a  jnagyar  költészetet,  ép  annjá  művészi  tapintattal,  mint 
magyaros  érzékkel.  A  műfaj  alakjának  általános  keretében  megmarad 
ugyan:  de  nem  követi  az  olasz  sorok  szerkezetét;  az  ismert  magyar 
négyes  versszakot  használja :  de  Tityrus  és  F/o/ában,  a  Vadász  és  Echóhesí 
apró,  könnyű,  játszi  sorokkal  vegyíti.   Tartalmilag  is  merít  példájából,  mint 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS 


359 


a  Tasso  Amintájából,  de  versei  a  magok  egészében,  a  lelki  indítékok  és 
költői  részletek  fűzésében,  s  festésök  színezésére  és  hangjok  változatosságára 
nézve  eredetiek.  Hangjok  majd  elégiái,  majd  drámai,  a  szerelmes  bennök 
nemcsak  Violával,  de  a  Visszhanggal  is  párbeszédet  űz,  mi  a  Tassó 
Echójára  vezetendő  vissza.  Imre  Sándor  azt  hiszi,  hogy  ezt  a  költői  játékot 
nálunk  Zrínyi  alkalmazta  először,  holott  jóval  megelőzte  őt  Balassi  Bálint 
és  Rimái  János  az  ismeretes  Joannes  Secundus  Hagiensis  után,  nem  kevesebb 
szerencsével.  A  Zrínyi  idilljeinek  tárgya  az  egyetemes  emberí,  a  szerelem, 
melyet  nemes   tartózkodással   és   kora   ízlésével   általános   alakban  érzékit 


A  csáktornyai  vár. 

meg :   de   egyéni   benyomásai   és   vonatkozásai  mind  végig  áttörnek  azon.  zrinyi  szereimé 

Az  ő  szerelme   csapkod   itt,   sokszor  hatalmas  lánggal    Viola  valószínűleg 

Draskovics    Eusebia,    Gáspár    gróf    leánya,   kinek    Lykaon,   gróf  Erdődy 

Farkas   udvarol   előbb,   a   boldogtalan   Berleba   pedig   Draskovics  Borbála, 

János  grófhak,  a  hovát  bánnak  és  későbbi  nádornak  gyermeke,  ki  Zrínyiért 

rajong.    A  költő  győzedelmeskedik  a   küzdelemben:  Eusebia  jegyese,  majd 

felesége  lesz  1646-ban,  míg  Borbála  epedő  tört  szívével  Erdődynek  nyújtja 

kezét.  De  a  Zrinyi  boldogsága  csak  rövid,  mert  a  szép  virágszál  elhervad, 

a  legszebb   csillag   kilobban:   Eusebia    1651-ben   elhal.   S   a  bánkódó   férj 

összezúzva   zokog   miatta.   Mindig   előtte   két   fekete  szeme,  aranyos  szép 

haja,    alabástrom  melle   és  klárís    ajaka;   s   Orpheus  keservéhtn,   melyet 


Digitized  by 


Google 


360  zrínyi  MIKLÓS 


nagy  bánatához  méltónak  se  tart,  kínosan  panaszkodik:  Eurydice  árván 
hagyta  a  világon.  Búsan  szólongatja  a  Drávát,  mely  szerelmének  erős 
bizonysága,  égő  szívének  orvossága  volt,  hisz  sokszor  megnövelte  könyhul- 
latásával,  hogy  sírjön  együtt  véíe.  Csak  Eurydice  van  eszében,  megkeresi 
a  setét  Acheronban,  s  PUtóndl  töredezett  hangon,  töredékes  dallal  könyörög 
érte;  míg  kis  fia  haláláról  szóló  Elégiájáhan,  mely  csak  az  imént  került 
nyilvánosságra,  megható  érzéssel  siratja  meg,  hogy  piciny  fülemiléje,  minden 
reménysége,  mint  könnyű  árnyék  dkele  előle. 
köitöUrtéko  Zrínyinek   e  kisebb    költeményei  nem  méltatlanok   múzsájához.   Ha 

olykor  nehézkesek,  olykor  darabosak  is :  nagy  ereje  nem  egyszer  felragyog 
bennök,  A  merész  gondolatok,  képek,  hasonlatok,  akár  eredetiek,  akár 
kölcsönzöttek,  szinte  buja  gazdagsággal  sorakoznak  egymáshoz ;  s  a  szen- 
vedély őszintesége  még  a  közvetett  alak  ellenére  is  kiérzik  belőlök.  Mert 
az  idillek  alakjok  és  elnevezésök  szerint  idillek  ugyan:  de  igazabban 
szerelmi  énekek.  A  természeti  képek  a  lírai  érzések  festésére  szolgálnak 
leginkább  s  ezek  uralkodnak  amazokon.  A  költő  nem  tagadhatja,  hogy  a 
szerelem  is  bántotta  olykor ;  nem  is  tagadja,  hiszen  a  szerelem  nem  eg>'e- 
netlen  a  vitézséggel.  Mindamellett  úgy  tetszik,  hogy  inkább  a  vitézségnek 
mint  a  szerelemnek  megéneklésére  hivatott.  Sokkal  inkább  keresi  a  széles 
ecsetű  színezést,  a  történeti  részletezést,  mint  a  mennyire  a  szerelmi  énekek 
jellemével  megegyezik;  sokkal  pazérabban  szedi  és  ontja  képeit  és  hason- 
latait az  antik  vallás  és  történetek  alakjairól,  a  természet  tüneményeiből 
és  példáiból,  mint  a  mennyire  az  érzelmi  elemek  íolvehetik.  Kobza  csak 
ott  zendűl,  ott  kap  meg  igazán,  a  hol  ünnepiesebb  hangfutamokat  vehet 
Vallásos  éneke :  a  Feszületre  épen  azért  elegyes  költeményei  közt  a  legszebb 
és  legegységesebb.  Hatalmas  kifejezése  a  keresztyén  áhitatnak,  megadásnak 
és  töredelemnek,  melyre  int,  mert  hiszen  érdemünk,  mint  a  kövön  a 
hangyanyom,  bűnünk  pedig  mint  levél  a  fákon,  örvény  a  tengeren,  fövény 
a  parton,  madár  a  levegőben.  De  az  úrnak  irgalma  nagyobb,  az  ő  kegyelme 
végtelen:  azért  bízhatunk  benne,  nem  magunkért,  hanem  szent  fiáért,  a 
keresztfán  halt  Krisztusért,  a  ki  méltó,  hogy  múzsája  köny-zuhatagokat 
áraszszon  érte! 

Az  ő  múzsája  nem  a  játszi  és  dallamos  húrokat  kezeli  voltakép: 
örömestebb  énekel  nagy  okért  hangosabb  verseket. 

A  Szigeti  Veszedelem,  mely  Bécsben  1651-ben  elegyes  költeményeivel 
együtt  jelent  meg,  az  ő  legsajátosabb  és  legérdemesebb  műve.  Nagy  okért, 
a  nemzeti  megváltásért  fogant,  hangosabb  versekkel,  mert  harci  küzde- 
lemről, hősi  halálról  beszél :  ez  az  első  magyar  epopeia,  melylyel  a  nemzeti 
géniusz  a  világirodalom  remekeinek  magaslatára  emelkedett,  ez  az  első  költői 
alkotás,  mely  eszme,  szerkezet,  jellemzés,  lelemény  és  feldíszítés  tekintetében 
ma  is  teljes  elismeréssel  tölt  el.  Mert  bár  a  tárgyat  nem  a  nemzet  fiatal- 
ságából veszi,  mikor  a  gyermeki  hit  naiv  beszéde  szerint  a  fenséges  istenek 
még  közvetlenül  érintkeznek  az  egyszerű  emberekkel,  velők  élnek,  örülnek 


Digitized  by 


Google 


ZRÍNYI  MIKLÓS 


361 


és  szenvednek,  és  égi  csodáik  minduntalan  beleszövődnek  a  földi  dolgokba ;  ^  ^eSEíoi^" 
bár  nem  választ  oly  korszakos  vállalatot,  melyre  az  isteni  küldetéssel  biró 
hős   vezetése   alatt   az   egész   nemzet   egyesülne,   szándékban  és  érzésben 
összeforrna:  a  maga  magasztos  felfogásával   és   öntudatos  művészetének 
erejével  mégis  a   közeli   történeti   eseményt,  a  részleges   szigeti  küzdelmet 


Zrínyi  Miklós  Szigeti  veszedelmének  dmképe.  (Bécs,  1661.) 

az  isteni  beavatkozás  körébe,  az  egész  nemzet  sorsára  kiható  változás 
jelentőségére  bírja  emelni.  A  magyar  meghasonlott,  megromlott,  bűnbe  merült; 
isten  haragjában  alázta  meg  és  büntetésül  veri  a  törökkel:  istent  ki  kell 
engesztelni,  a  nemzetet  meg  kell  váltani.  Ez  a  Zrínyi  magasztos  eszméje: 
de  nem  kizárólag  az  övé.  A  mikor  az  lelkében  megszólal:  csak  a  nemzet 
lelke  nyilatkozik  benne.  Mert  a  XVI.  században  az  általános  bűnbánat  és 
kölcsönös  vádaskodás   rajongásából,   az   erkölcsi   megüjhodás   szükségének 


Digitized  by 


Google 


362  zrínyi  MIKLÓS 


^  SeSíem*'  ^  ^  nemzcti  fölemelkedés  vágyának  érzetéből  fakad  ki  e  nagy  eszme^ 
alapeszméje  j^^jy  annyira  belement  a  nemzet  lelkébe  és  szívébe,  hogy  az  országos 
rendek  végzésileg  is  kijelentették  az  1546-iki  törvények  Il-ik  cákkelyében, 
mikép  a  magyar  nemzetet  bűneiért  haragjában  veri  a  megbántott  isten; 
s  már  Károlyi  Gáspár,  a  Magyarország  romlásáról  írt  Két  kőtíyvében,  vallja 
és  hirdeti :  hogy  istennek  indítása  nélkül  még  szívében  is  nem  jőve  a  török 
császárnak,  hogy  Magyarországot  rontassa,  ha  az  isten  nem  indítaná  az  o 
szívét  és  az  isten  nem  sügná  az  ő  fülébe,  hogy  fÖlfeg)n^erkezzék,  ennek 
pedig  nem  egyéb  az  oka,  hanem  a  bálvány-imádás,  mi  Károlyi  Gáspár  és 
Magyari  István  szerint  a  katholicizmus,  Pázmány  és  Zrínyi  értelmében  a 
protestantizmus ;  s  már  a  Tardy  György  énekében  a  Szikszai  győzedelcmről 
megvan  isten  közvetlen  beavatkozása  és  az  angyalnak  küldetése.  Tardy 
is  a  maga  élénk,  mozgalmas  elbeszélésében  isten  jótéteményeivel  kezdi, 
hogy  őseinket  a  pogány  földről  kihozva,  szent  lelkével  a  keresztyénségre 
térítette;  majd  a  törökök  dülásait  és  fosztogatásait  említi,  úgy  hogy  isten 
jókedvében  megszánja  a  magyar  népet,  mert  megparancsolja  angyalainak, 
hogy  mönjenek  el  Egörbe,  Rákóczihoz,  hú  szolgájához,  hogy  üljön  hamar 
főlovára,  viselje  gondját  juhainak,  bátorsággal  bízzék  és  semmit  ne  féljen, 
mert  népe  ellensége  ellen  véle  lesz.  Hasonló  előterjesztés,  ugyanaz  a  küldetés, 
azzal  a  különbséggel  mégis,  hogy  itt  a  diadalmat  és  nem  vértanúságot 
hirdeti,  mintha  ez  ének  keletkezésekor,  1588-ban  Zrínyi  Miklós  önfeláldozó 
halála  után  a  haragvó  isten  már  kiengesztelődött  volna  választott  népe 
iránt.  Az  eszme  már  megvolt  és  forrt,  hogy  Zrínyi  a  maga  hatalmas 
erejével  egész  nagyszerűségében  emelje  kú  S  ha  az  a  lángész,  ki  a  nemzeti 
eszméket  és  érzéseket,  melyek  emberöltője  lelkében  és  szívében  élnek,  a 
leghatalmasabban  fejezi  ki:  Zrínyi  bizonynyal  azl 
^  \^gyA^^  Epopeiájának  tárgya :  Sziget  védelme,  hőse  Zrínyi  Miklós,  ki  meg  merte 

várni  Solimán  haragját,  az  ő  hatalmas  karját,  és  rettegett  szablyáját;  sőt 
megálh'totta,  feltartóztatta,  a  míg  hősi  halállal  el  nem  vesz.  De  Zrínyi  önfel- 
áldozása, s  a  maroknyi  magyarság  vértanúsága  nem  egyszerű  vitézi  tett: 
nemzeti  váltság.  A  nagy  mindenható  a  földre  tekint,  egy  szemfordulásból 
megnézi  a  világot,  s  a  magyarok  erkölcsi  sülyedése  miatt  haragra  lobbant : 
állhatatlanok,  tévelygők,  nincs  előttük  az  ő  nevének  és  fia  vérének  becsü- 
leti,  a  jó  cselekedetnek  kelleti,  az  öreg  embernek  tiszteleti;  elfajzottak^ 
a  szép  keresztyén  hitet  eltapodták,  és  különféle  vallásokban  gyönyörködnek; 
s  minden  bűnök  eláradtak  köztük.  Haragjában  Mihály  angyalt  Alektó 
furíához  küldi,  hogy  Szolimánt  bujtsa  fel  a  magyarok  ellen,  kiket  hatalmába 
ád.  Az  angyal  előbb  az  igazakért  esdekel,  de  hiában,  aztán  égnek  ereszti 
sugár-szárnyait .  és  teljesíti  szomorú  megbízását.  Alektó  Szelim  képében 
felbőszíti  az  alvó  Szolimánt,  ki  riadva  ébred:  » fegyvert,  fegyvert U  S  elha- 
tározza, hogy  gyaurt  rak  halomba,  megfLiröszti  lovát  keresztyén  vértóban, 
városokat  és  várakat  rejt  hamuba.  Hadai  azonnal  Drinápolyba  gjrűlnek, 
vezérei  tanácsot   ülnek  Arszlán   budai   basa   levele   felett,  mely  a  háborút 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  368 


ajánlja.  Ott  Delimán,  a  tatár  khán  fia,  kinek  szívét  a  szultán  leánya,  a  szép  s^e^eiemMri 
Kumilla,  s  annak  szép  haja  megkötözé;  de  a  míg  ő  odahaza  járt,  hadát  **^™* 
elhozni,  a  Rusztán  felesége  lett;  mi  miatt  most  Delimán  nyughatatlan,  áll 
vagy  ül,  s  mint  dühös  farkas  lesi  a  Rusztán  halálát  s  kitölti,  ha  lehet,  rajta 
bosszúját;  ott  Amirasszen,  ki  maga  is  fekete,  lova  is  szerecsen,  az  arab 
Karabul,  mely  széliül  fogamzott  egy  híres  kancában;  aztán  Olindus, 
Hamviván,  Demirhám,  kinél  erősebb  a  Szolimán  birodalmában  nem  volt, 
mert  ez  gyökeréből  nagy  tölgyfát  kirántott,  ököllel  agyonvert  egy  nagy 
elefántot;  majd  Demirhám  bátyja,  a  bűvész  Alderán,  Mahomet  fejtegetoje, 
álmok  magyarázója;  végre  mások  tömérdek  sereggel,  mely  mint  felhő  az 
eget  ellepte  a  földet:  jaj  annak,  jaj  a  magyarnak,  kire  ez  a  felhő  fog 
omolni!  A  míg  a  sereg  megjő,  Arszlán  a  budai  fővezér  maga-hittségében 
Palotára  támad,  hogy  érdemet  szerezzen,  de  Túry  György  kemény  foga- 
dására visszairamlik  és  dicsőség  helyett  szégyennel  várja  urát,  ki  olyan 
fekete  paripán  közeleg,  melynél  szebbet  a  képíró  sem  írhat.  A  császár 
fején  patyolat,  két  csoport  kócsagtollal,  vállán  szép  arany  hazdia,  oldalán 
misziri  kard ;  szivében  lángot  és  fegyvert  és  nagy  veszedelmet  hoz  a  keresz- 
tyénségnek.  Hozzája  hasonlatos  bölcs  és  vitéz  fejedelem  még  a  pogányok 
között  nem  volt;  nem  hajlik  mint  az  ág,  de  mint  kőszikla  megáll.  Még 
Nándor-Fejérvár  alatt  a  derék  sereggel,  s  azon  tanakodik:  vájjon  Egert 
vagy  Szigetet  vívja-e,  mikor  Fetráf  az  előhaddal  már  megszállja  Gyulát. 
A  vész  közeledtére  Zrínyi  Szigetben  rendes  szokása  szerint  hajnali  imára 
a  feszület  elé  térdel  könyörögve,  hogy  ne  engedje  isten,  mikép  a  török 
a  keresztyéneknek  árthasson,  segítse  meg  nem  az  ő  tisztességéért,  hanem 
szent  nevének  örök  becsületéért ;  s  isten  meghallgatja  szavát,  noha  érdeme 
csak  annyi  az  ő  kegyelme  ellen,  a  mennyi  vizet  kis  fecske  a  szájába  vészen 
a  mérhetetlen  tengermélység  ellen;  mert  a  feszület  hozzája  háromszor 
lehajlik,  és  tudatja  vele,  hogy  vértanúságot  szenved  és  lelke  égbe  száll, 
hol  angyalok  és  cherubok  várják  és  isten  jobb  kezére  állatják,  mert  annak 
nevéért  a  pogány  ellen  esik  el :  Szolimán  vára  ellen  jő,  mint  éh  farkas  lesi 
az  ő  halálát,  de  hatalma,  ereje  Szigeten  megtörik,  maga  is  az  ő  kezétől 
elpusztul,  hogy  a  bán  fejének  koronája  annál  fényesebb  legyen.  Fia  György 
nevét  feltámasztja,  tündöklő  fénybe  vonja  és  nemzetségét  felvirágoztatja! 
Szolimán  csakugyan  Sziget  ellen  indul,  mire  leginkább  Zrinyi  ingerli, 
mert  a  budai  basára  bosszús  szultán  Arszlánt  leteszi,  helyébe  Mustafa, 
boszniai  basát  emeli,  Boszniába  viszont  Mehmetet  rendeli,  ki  a  magyar 
földről  oda  siettében  Siklós  alatt  pihen  meg.  Gondtalan  és  puha,  elkapott 
szerencse-fi,  ki  Szkender,  siklósi  bég  figyelmeztetésére  sem  veszi  számba  a 
veszedelmet,  melylyel  az  okos  szigeti  hős  fenyegetheti,  sőt  este  Szkenderrel 
fenmulat  és  szép  török  dalnokával  éneket  mondat  boldog  megelégedéséről, 
hisz  a  Szerencse  lábaihoz  kötve.  A  szigeti  bán  azonban  kémeitől  értesülve 
meglepi  és  a  hadat  szétveri,  a  harc  sodrában  a  Mehmet  fiát  megöli,  mire 
Mehmet   elkeserűlten   a   bánra   robban:   de   az   isten  angyala  a  csapást 


Digitized  by 


Google 


364 


zrínyi  MIKLÓS 


fnegtartja,  a  szablyát  kezében  megfordítja:  a  Zrínyi  kardjától  maga  esik 
el.  A  török  elhull,  megftit  vagy  megadja  magát,  mint  a  vitéz  Olaj  bég, 
egyedül  a  bánnak  nevére,  mert  senki  másnak  meg  nem  hajolt  volna.  Zrínyi 
diadallal  tér  meg  várába,  vitézei  elől  a  keresztyén  holtakat  és  betegeket 
viszik,  köztük  Farkasics  Pétert,  a  derék  hadnagyot,  aztán  a  zsákmánjoíl 
ejtett  török  fegyvereket,  a  kópjára  tűzött  fejeket,  az  alázkodó  foglyokat  és 
a  büszke  parípákat,  a  diadalnak  jelvényeiként  Azonban  a  gyors  hír  szár- 
nyára felkele,  szélnél  és  madárnál  gyorsabban  repüle :  s  megviszi  a  szultánnak 


Szigetvár  a  XVI.  században. 


^^^^szüktek  a  Mehmet  vesztét.  Rögtön  tanácsot  ül  és  elhatározza,  hogy  Sziget  eDen 
mérc  fordul,  Kadilesemek  ezer  juhot  adat  áldozatra,  hogy  a  támadás  kimeneteléről 
jóslatot  mondjon.  A  főpap  levágatja  azokat  a  mezőn,  s  huUájokra  sok  sas 
gyűl,  de  egy  nagy  fekete  sas  elkergeti  őket,  s  nem  engedi  nekik,  hogy 
belőlük  egyenek :  a  mi  rossz  jel  a  szigeti  vállalatra.  A  szultán  ép  ellenke- 
zőleg azt  hiszi,  hogy  a  sasok  azért  nem  esznek  a  juhokból,  mert  keresztyén 
testekből  jobb  eledelt  kaphatnak.  Fenhéjázásában  elbizakodik,  míg  serege 
félelemben  szorong ;  s  a  mint  éjjel  két  ló  elszabadul  és  riadva  kel  a 
szó,  hogy  Zrinyi  a  táborra  ütött:  egyszerre  zűrzavar  támad.  A  török 
fölzendül,    szerte    futosik    és   vagdalkozik:    3000  ember  pusztul   el    csak 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  365 


a  Zrínyi  nevének  hallattától.  Zrínyi  ellenben  a  szultán  készültére  hősi 
lélekkel  szervezi  a  védelmet,  beszédet  intéz  társaihoz.  Nagy  a  veszedelem, 
de  azért  esztelenség  lenne  nem  bízni  istenben,  ki  mindig  megsegíti  a 
benne  bízókat,  miként  Zrínyit  is  nem  egyszer  megsegítette.  Most  az  egész 
keresziycHség  Szigetre  néz,  melynek  már  az  is  tisztessége,  hogy  Szolimán 
az  ellensége.  Kiki  elszántan  harcoljon,  a  török  szavának*  ne  higyjen,  mert 
hogyan  adhatna  hitet  az,  kinek  magának  sincsen.  Esküdjenek  meg,  hogy  ez  a 
hely  leszen  dicsőségök  vagy  koporsójuk.  Zrínyi  Miklós  előbb  maga  meg- 
esküszik, hogy  velők  marad  a  fejők  fennállásáig,  majd  társait  esketi  meg, 
kik  csapataikkal  egymásután  vonulnak  fel  az  esküre:  Farkasics,  Juranics, 
Radivoj,  Deli  Vid  s-a  többi  levente  kapitány.  Az  eskü  végeztével  a  várat 
felszereli,  s  fiát  szép  levéllel  a  magyar  királyhoz  bocsátja  s  annak  kegyel- 
mébe ajánlja;  a  fiú  sasnak  fia,  igazi  sas,  menekülni  vonakodik,  míg  apja 
meg  nem  győzi,  hogy  óvja  magát  nagyobb  szükségre  és  jobb  időre,  akkor 
legyen  nagy  példájának  követője. 

A  mint  e  szerint  minden  rendben,  a  szultánnak  két  küldötte  érkezik :  ^^5?!??'/!^, 

'  ostroma;  par- 

a  méz-szavú  Halul  és  a  nyers  Demirhám.  Előbb  Halul  beszél  a  Zrínyi  ^^^^^^^ 
vitézségéről,  a  német  megbízhatlanságáról,  magyar  gyűlöletéről,  rák-háton 
járásáról,  hogy  a  bánt  a  vár  feladására  bírja ;  majd  Demirhám  szól  röviden, 
egyenesen,  hogy  válaszszon  háborúban  vagy  békében,  mire  Zrínyi  had- 
nagyai és  vitézei  megzendülnek :  fegyvert,  fegyvert,  fegyverrel,  nem  szóval  kell 
veszni  Szigetnek ;  Demirhám  pedig  visszavág :  ám  legyen  halálos  fegj^er,  ha 
éltök  oly  unalmas !  Szolimán  haraggal  és  bosszúval  vívatni  és  lövetni  kezdi 
Szigetet,  honnan  Zrínyi  Osmán  támadó  sergére  az  Almás  vizéhez  merészen 
kicsap,  s  nemcsak  maga,  de  Deli  Vid  is  szilajon  öldököl  a  törökök  között : 
Hamvivánnal  megvív,  megkergeti  és  megöli  őt,  fegyvereitől  megfosztja, 
min  annak  szolgája  elkeseredik  és  a  törököket  bosszúra  tüzeli.  Az  éj 
leszállta  miatt  már  lehetetlen.  A  vad  Demirhám  barátja  elestének  hírére 
megesküszik,  hogy  Hamviván  gyilkosának  lelkét  vasa  megemészti,  és  heves 
sürgetésére  a  szultán  megígéri,  hogy  Szigetet  minél  előbb  körülveszi. 
A  mikor  alatta  megszáll,  a  védő  seregnek  ép  nagy  vesztesége  van: 
Farkasics  Péter  régi  sebeiben  meghal.  Zrínyi  magasztaló  beszédet  tart 
felette,  hogy  az  emberí  dolgok  közül  csak  a  jó  cselekedet  maradandó : 
Farkasics  jó  cselekedetével  meggyőzte  a  halált.  Majd  a  temetés  után  elbú- 
súltan,  de  vitézen  kitör  s  a  két  sereg  keményen  összeütközik.  Zrínyi, 
Juranics,  Radivoj  iszonyú  pusztítást  követ  el;  Demirhám  találkozik  Deli 
Viddel,  az  dühösséggel  nagyobb,  ez  igaz  hittel  bátrabb.  Megvívnak  együtt, 
késő  estig  küzdenek,  akkor  megígérik,  hogy  újra  összejönnek  folytatni 
a  párviadalt.  A  szultán  felháborodik  az  örökös  vereségen  és  tanácsot  tart, 
hogy  a  legvitézebb  gyaur  ellen  miként  kell  harcolni?  Rusztán,  a  császár 
veje  szerint  rendes  úton,  sáncokkal,  aknákkal,  árkokkal;  a  szilaj  Delimán, 
ádáz  vetélytársa  szerint  karddal  kell  megrohanni,  a  ki  fél  a  fegyvertől, 
bújyék  el ;  hasonlókép  érvel  Demirhám  is,  a  ki  nem  kapálni  jött  a  vár  alá. 


Digitized  by 


Google 


366  zrínyi  MIKLÓS 


Végre  a  Petráf  közvetítő  terve  győz :  legyen  rendszeres  vívás  a  vár  ellen, 
bátor  támadás,  ha  kicsap  megint,  Zrínyi  ellen. 

Zrínyi  pedig  színleg,  mintha  félne,  tartózkodik  két  napig  a  kiroha- 
nástól ;  s  tudósítja  a  császárt  állapotáról.  Hírnökei  Juranics  és  Radivoj,  nem 
adományért,  csak  a  jó  névért  vállalkoznak  a  veszedelmes  kalandra.  Az 
ellenség  alvó  táborán  menve  át  loppal  sokat  megölnek,  de  aztán  a  tatárok 
között  magok  is  elesnek.  Radivoj  Deli  Vidnék  álmában  megjelenik,  s 
megjövendöli  vezére  és  az  ő  halálát.  Most  megkezdődik  Sziget  tömeges 
megrohanása,  mi  közben  nem  egy  magyar  és  török  kitűnik.  Ezek  között 
különösen  Delimán,  ki  a  cselből  nyitva  hagyott  kis  kapun  a  várba  ront, 
hol  övéiből  csak  egyedül  marad  élve;  de  szintoly  bátorságban,  mintha  a 
török  táborban  járna :  üldözik,  lődözik,  de  nem  találják,  meggondolkozik  és 
megfordul,  karddal  a  kapunak  közéig,  a  lótehem3n  lakatot  ököllel  leüti  és 
a  kaput  lábbal  kirúgja,  aztán  lassan  kíballag  s  az  árkon  átúszik;  a 
magyarság  sorából  pedig  leginkább  Zrínyi,  ki  körül  vitézei,  mint  oroszlán- 
kölykek  vígadnak,  örülnek,  hízelkednek.  Delimán  mégis  búsong  és  restel- 
kedik szigeti  kiballagása  miatt :  de  mikor  puha  vetéljrtársa,  Rusztán  szenére 
veti,  büszkesége  egyszerre  fellobban,  régi  gjrűlölete  felkavarog  és  tűz  sem 
oly  hirtelen,  sem  puskacsattanás,  a  mily  gyorsan  leszúrja  a  szép  Kumilláért, 
annak  szép  hajáért;  a  régi  bosszút  új  alkalmon  így  elégíti  ki.  Barátainak 
sürgetésére  a  szultán  bosszúja  elől  elvonul,  de  mint  haragvó  Achilleus. 
Demirhám  pedig,  ki  erre  leginkább  késztette,  személyes  párviadalra  kél 
Deli  Viddel  az  egymásnak  adott  ígéret  szerint  Deli  Viddel  kétszáz  magyar, 
ki  a  küzdelemre  ügyel,  Demirhámmal  meg  az  Amirasszen  serge,  mely 
nézőnek  kiáll :  s  a  mikor  Vid  már-már  győzne,  Amirasszen  hirtelen  reázúdul, 
de  vesztére,  mert  a  levente  megfordiil,  levágja  és  a  Karabulra  kap,  mire 
magyar  és  török  halomba  gomolyodik,  szégyenére  Demirhánmak,  ki  restelli 
az  árulást.  Végre  Zrínyi  robban  elő  segítségül,  a  törököt  szétverí ;  de  Videt 
hiában  kiáltozza:  elesett  vagy  eltűnt, 
^íllí^ia^  Delimán   ezalatt  úttalan  utakon  bujdosik,  Kumillával  összetalálkozik: 

s  a  két  szív  boldogságban  forr  össze.  A  verten  vert  török  tábor  és  kien- 
gesztelődött szultán  követe  fölkeresi  s  a  hőst  Kumilla  kezének  jutalmával 
hívja  vissza  harcba.  Delimán  kész,  a  nő  balsejtelmeinek  ellenére  indul  véle 
együtt ;  Kumilla  ellankad,  inni  kér.  Delimán  szomakjában  vizet  hoz  számára : 
a  szomákba  sárkány  vére  hullt,  a  víz  megmérgeződött  és  Kumilla  elveszett 
miatta.  Delimán  szerelmi  bánatában  és  őrjöngésében  oroszlán  módjára  ordít, 
ruháit  letépi,  meztelen  járja  az  erdőket,  tövestül  szaggatja  a  fákat;  aztán 
magához  térve  fegyverbe  öltözik,  hogy  bosszút  álljon  a  keresztyéneken. 
De  isten  vezeti  az  emberek  dolgát.  Az  védi  Deli  Videt  is,  hogy  a  törökök 
a  magok  táborában  föl  nem  ismerik;  míg  felesége,  Barbara,  ki  török 
leányból  derék  magyar  menyecske  lesz,  török  harcos  képében  fölkeresi,  s  a 
hírvivő  szerecsent,  ki  ép  ura  hollétéről  akarja  a  szultánt  értesíteni,  lováról 
ledöfi.   A  kerekedő  zavarra  ott  terem  Deli  Vid  is,  nejét  a  zajongók  elől  a 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  367 


i 


I      ^ 


Digitized  by 


Google 


368  zrínyi  MIKLÓS 


Karabulra  kapja  és  Szigetbe  ragadja,  hol  megjelenésére  annál  nagyobb  a^ 
öröm,   mert   már   halottnak  hitték.  Elbeszéli  a   törökök  dolgait;  de  Zrínyi 
meg  nem   retten,   ép   elméjét  és  nagy   szívét  a  török  vesztére  tartja,  mely 
új  tanácsot  ül. 
^ÍnirÍ?Am  Szollmán   haragjában  dühöng.  Delimán  és  Demirhám  szilajon,  heves- 

kedve szól :  a  tanácskozás  lehetetlen.  A  szultán  bizonytalanságban.  Szeren- 
cséjére a  ráró-madarak  egy  postagalambot  táborába  űznek,  annak  leveléből 
megtudja  a  vár  helyzetét:  megindítja  az  általános  támadást.  A  bűvész 
Alderán  még  a  hatalmas  pokolbeli  lelkeket  is  segítségül  idézi,  kik  isz(Hiyü 
vérontást  visznek  véghez:  ott  fegyver  fegyverrel  összetalálkozik,  rettenetes 
Halál  köztük  gyönyörködik.  Most  eljött  ideje,  hogy  Deli  Vid  és  Demirhám 
is  leszámoljon  egymással:  ádáz  párviadalukat  befejezik.  A  két  hős  oly 
kegyetlenül  csap  össze,  mintha  a  tengeren  két  gálya  egybeütközik.  Deli 
Vid  mély  vágást  ejt  a  Demirhám  arcán,  megkapja  nyakát,  megnyitja  oldalát, 
úgy  hogy  a  török  mérget  és  vért  okádva  verődik  és  ordít  kezében:  de 
mint  fáklya  az  utolsó  lobbanáson,  megkettőzteti  vitézségét,  kiperdül  a  Vid 
kezéből,  azt  homlokán,  nyakán,  lábában  halálosan  megsebesíti:  egymás 
mellett  omolnak  össze. 
Az  utolsó  ki-  Zrínyi  is  közelgetni  látja  végső  óráját :  maroknyi  népét  összehívja  és 

a  halálra  lelkesíti;  aztán  gazdag  tárházába  megy,  a  mi  drágasága  van, 
máglyára  hordatja  s  elégeti.  Csak  ünnepi  dolmányát  és  mentéjét  választja 
ki,  két  arany  karpereccel  és  kócsagtollas  sisakjával,  majd  száz  aranyat 
tesz  kétfelé  zsebébe :  hogy  a  maga  hóhérának  jutalmát  tegyen !  Isten  pedig 
ül  vala  abban  a  székében,  honnan  a  világot  nézi  kegyelmesen,  minden 
szentéi  és  angyalai  közt,  mialatt  az  égi  zene  zeng  s  parancsára  egyszerre 
elhallgat.  Megszánta  már  a  szigetieket,  kik  hitéért  küzdenek,  s  nem 
nyelvvel,  nem  szózattal,  hanem  tündöklő  isteni  akarattal  elküldi  Gábor 
angyalt  mennyei  sereggel  Szigethez,  hogy  a  pokolbeli  lelkeket  űzzék 
vissza  és  a  szigetiek  lelkeit  hozzak  fel  az  égbe.  Fénylik  az  ég,  a  merre 
repülnek  s  elejbök  a  Szivárvány  kapuját  megnyitja,  a  Tejes-út  magát 
csinosítja,  a  Göncöl-szekere  viszi  fegyverzetöket  s  könnyíti  terhöket;  csak 
Herkules  nem  mehet,  őrt  kell  állnia  nagy  botjával.  Gábor  angyal  Zrínyihez 
leszáll,  egyik  kezében  lángozó  pallossal,  a  másikban  egy  szép  pálmaággal 
és  koszorúval,  melyet  magasra  tartott:  fényére  a  sötétes  szoba  csodásan 
megvilágosodott.  Az  angyal  megszólal:  »Ihon  az  istennek  az  ő  koronája. 
De  a  magas  egekben  mást  hordozol,  mely  fényes  csillagokból  van  kötve 
örökkön*.  Aztán  folyik  a  harc.  Gábor  angyal  az  Alderán  ördögeit  vissza- 
kergeti, s  azok  mint  forgószél  keveregnek  égben  és  keservesen  üvöltnek 
a  sötét   felhőkben.   Zrínyi   pedig  vértóban  gázol,   vérzuhatagokat  '  fakaszt 

a  pogányból. 

Itt  fegyver  fegyverrel  találkozik  öszve, 
Vitéz  is  vitézzel  kapcsolódik  közbe ; 
Vér,  jajgatás  és  por  megy  égben  keverve, 
Törik  dárda,  kopja,  szablya  elegyedve. 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS 


Halál  formára  jár  bán  törökök  között ; 
Mint  az  lángos  harap,  ha  nádban  ütközött, 
Mint  az  sebes  vízár  ha  hegybül  érközött : 

Oly  kegyetlenségben  Zrínyi  most  öltözött. 

■ 

Sokat  elejt,  míg  Delimánnal  egybeakad,  ki  reá  rugaszkodik  dárdá- 
jával :  de  isten  angyala  elveszi  erejét,  megtompítja  annak  hegyét,  és  Zrínyi 
leveri  őt;  majd  Szolimánnal  ütközik  meg,  s  a  világ  tolvaját  isten  bünteté- 
seként levágja ;  végre  a  törökök  golyóitól  lehanyatlik  maga  is.  Az  angyali 
légió  leiköket  égbe  emeli,  isten  elejbe,   hol  szép  muzsika-szó  fogadja  őkeL 

Az  epopeia  így  az  égből  indula  ki  és  az  égben  végződik.  Isten  ca^^/eíemci 
választott  hőse,  a  szigeti  bán,  küldetésének  egész  fenségében  lép  elénk, 
mint  a  Tasso  Bouillón :  Godfriedja,  könyörögve,  hogy  a  kereszt  csodás 
lehajlása  és  beszéde  a  tündöklő  isteni  akaratot  hirdesse,  mely  reá  vár  a 
magj-ar  vakságaként;  s  vallásosságáriak  és  hazafi$ágának  emelő  erejéből 
mind  végig,  homlokán  eme  jegygyei,  halad  előre:  azért  egész  szigeti 
pályája  a  ragyogó  dicsőség  lángírása.  Társai  közt  nemcsak  hitére  leg- 
nagyobb, de  vitézségére  is  az;  s  ép  oly  magasan  kiemelkedik  minden 
ellensége  felett.  A  költő  igazi  művészi  számítással  a  török  sereg  két  legelső 
hősére :  Delimánra,  ki  egymaga  áll  szemközt  a  szigeti  várban  az  őrséggel, 
és  Szolimánra,  kitől  Európa  retteg,  mint  a  világ  tolvajától,  reáhalmoz  minden 
nagyító  vonást,  hogy  aztán  a  Zrínyi  kardja  elébe  dobja  s  egymás  után 
győzesse  le  véle  őket.  A  szigeti  bán  a  védelemnek  folyamában  mindig, 
mint  a  lángos,  ha  nádba  ütközött,  feltartózhatatlanul  pusztít;  s  örökkön 
ott  lebeg  felette,  mint  az  Úr  lelke  a  vizek  felett,  isteni  küldetése:  hiszen 
isten  fordítja  meg  Szolimán  szándékát  Eger  helyett  Sziget  ellen,  isten  angyala 
fordítja  el  rendszerint  a  Zrínyire  mért  csapást,  mint  Mehmettel  és  Delimánnal 
szemközt;  de  tüneményes  nagysága  csak  akkor  mutatkozik  a  maga  teljes- 
ségében, a  mikor  a  törökség  győzelmesen  elejtett  két  legelső  hősének, 
Delimánnak  és  Szolimánnak  holttestéről  emelkedik  az  égbe.  Mert  ha  Szigetnek 
már  az  is  tisztessége,  hogy  Szolimán  az  ellensége:  mennyivel  jelentősebb 
a  szigeti  bánnak  tisztessége,  kinek  kezétől  omlik  össze  nemcsak  Magyar- 
ország, de  az  összes  keresztyénség  legvitézebb  és  legszerencsésebb  ellene. 
Zrínyi  küldetése  betelik:  magasztos  küzdelmével  és  magasztos  halálával,  a 
vallásosság  és  hazafiság  legszebb  erényeivel  kiengeszteli  istent  nemzete 
iránt:  önfeláldozása  niegváltja  azt.  S  míg  magának  ragyogó  koronát,  örök 
csillagokból  arat:  fajának  ragyogó  példát  mutat  a  nemzeti  erények  kifej- 
tésére, az  igaz  vallás  oltalmára  és  a  török  megtörésére.  Az  isteni  kegyelem 
és  a  nemzeti  védelem  újra  egyesülhet :  a  magyar  a  nagy  mindenható  veze- 
tése és  pártfogása  alatt   vívhatja  meg  a  harcot  az  ország  felszabadítására! 

A  költő  eszméje  a  maga  egész  nagyszerűségében  tündököl  elénk,  az 
ef>opeia  szerkezetének  művészi  megalkotása  és  kivitele  által;  a  mi  csatta- 
nósan bizonyítja,  hogy  Zrinyiben  igazi  teremtő  erő  lobogott,  noha  el  kell 
ismernünk,  hogy  mestereitől  sokat  tanúit,  sőt  az  Jenné  feltűnő  nekünk,  s  az 

B«6thy,  MagyAT  irodolomtörtéoet.  24 


Digitized  by 


Google 


370  zrínyi  MIKLÓS 


^^pcídányd '^  ^^^^  volna  elitélendő  a  maga  nemzedékének,  ha  műve  örök  példányaitól 
nagyon  elüt.  Mert  az  epopeiának  Homértól  kezdve  Ariostóig  és  Tassóig, 
s  utánok  máig  megvannak  a  maga  sajátos  törvényei  és  műfogásai,  melyek 
a  kezelés  módjához  tartoznak:  így  azokat  Zrínyinek  is  figyelembe  kellett 
vennie.  Ilyen  a  föltét,  a  tartalomnak  néhány  sornyi  összefoglalása,  a  segélyre 
hivás  a  Múzsához  vagy  Szűz  Máriához,  a  költemény  elkezdésekor  vag>' 
valamely  vállalat  megindításakor,  a  hadi  számla  a  kiválóbb  hősök  bemu- 
tatásával, a  jövendő  sejtetése  későbbi  események  bekövetkező  fordulatával, 
az  isteni  beavatkozás  közvetlen  nyilatkozásának  beszövése,  csodás  hatá- 
sának meglepő  feltüntetése,  álmok,  jelenések,  jóslatok  sűrű  alkalmazása, 
megrontó  hitetlenség  vagy  ijedtség  felhasználása;  sőt,  a  mint  már  Aran>' 
kimutatja,  a  cselekvény  fordulatainak  nem  egy  indítéka,  a  jellemek  színe- 
zésének is  nem  egy  vonása  szinte  oly  egyetemes  és  örökletes:  például  a 
párviadal,  mely  hitszegés  miatt  általános  harccá  lesz,  vagy  éj  miatt  félben 
szakad  és  máskor  ér  véget,  kiváló  hősnek  az  ellenség  közé  rekedése,  hadi 
tanács  villongása  a  béke  és  háború  pártja  közt,  kihivó  követség  küldése, 
két  jó  barát  közös  vállalkozása,  nagy  vitéz  megfutamodása  s  önmardosó 
szégyene,  az  ellenfelek  személyes  összeütközése  előtt  egymás  sértegetése, 
valamely  szeretett  bajnok  megbosszúlására  a  holtteste  felett  kerekedő  harc, 
elestének  megsiratása  és  eltemetése,  mind  olyan  vonás,  mely  Homér  óta 
minden  epikusban  meg-megjelenik, 
^^^ny'ire^^*"  Zrínyi  jól  ismerte  a  világ-irodalom  remekeit,  hiszen  könyvtára  bizon}'- 

sága  szerirtt  latin,  francia,  spanyol,  olasz  és  német  nyelven  egyaránt  értett, 
törökül,  horvátul,  magyarul  pedig  bizonyosan  már  gyermeki  esztendeitől 
fogva  beszélt;  jól  ismerte  az  epikai  költés  példányait,  hiszen  az  Ilias  és 
Odysseia  latin  fordításban,  az  Aeneis  négyféle  kiadásban  is,  az  Orlando 
Furioso  és  La  Gerusalemme  liberata  eleget  forgott  kezén:  ennélfogva 
ismernie  és  követnie  kellett  az  epopeia  sajátos  törvényeit  és  műfogásait, 
ezek  követelményei  és  nyilvánulásai  szerint.  Már  most  csak  természetes, 
ha  műfaji  találkozások,  sőt  írói  behatások  mutatkoznak  nála.  Hatott  reája 
Homér,  mint  a  széltől  fogant  paripa  említésében,  a  szigeti  veszedelem 
előtt  való  jóslat  alkalmazásában,  a  két  ló  keltette  éji  zavar  rajzában,  az 
almási  harc  színezésében,  a  Deli  Vid  és  Demirhám-féle  párviadal  hitszegés- 
okozta  félbeszakításának  leírásában:  de  hisz  Vergilius,  Aríosto,  Tasso  még 
közvetlenebb  vonatkozásokat  mutat.  Hatott  reája  Ariosto,  mint  az  ének 
kezdetein  való  elmélkedések  beszövésében,  mi  az  Orlando  fiiríoso  költőjénél 
kora  tanbölcseleti  hajlamára  vihető  vissza  ép  úgy,  mint  a  Szigeti  Vesze- 
delem írójánál  a  hazai  elbeszélő  énekek  befolyására;  ehhez  képest  Zrínyi 
inkább  csak  a  beillesztésre  vesz  Aríostótól  ujjmutatást.  Hatott  reája  Vergilius, 
.  hisz  Mehmet  fia  Rézmán  a  Mesentius  fiára,  Lususra,  Zrínyi  beszéde  G>'örg\' 
fiához  az  Aeneas  beszédére  Ascaniushoz,  a  Deli  Vid  és  Hamviván  össze- 
csapása az  Aeneas  és  Turnus  harcára,  a  Juranics  és  Radivoj  követsége  a 
Nisus  és  Euryalus  vállalkozására,  Demirhámnak  vitézkedése  a  szigeti  várban 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  ^WKLÓS  371 


való  benrekedésekor  a  Turnus  viselkedésére,  s  Barbara ,  némely  vonása  a  ^^és^^edcSté? 
Kamilla  képére  vall:  de  költői  erejének  jellemzése  mégis  a  saját  célzata 
szerint  egyéníteni  tudja  alakjokat,  nem  átveszi,  hanem  átteremti  őket. 
S  mindenek  fölött  hatott  reája  Tasso,  úgy  a  szerkezet  általános  tervére, 
mint  a  kidolgozás  számos  részletére  nézve.  Hisz  a  segélyre  hivás  keresztyén 
szelleme,  a  mennyei  jelenet  színezése,  utána  a  cselekvény  folyamatba  indítása 
az  ő  példájára  mutat;  a  hadi  számla  összeállításában  a  Delimán  szerel- 
mének beszövése  a  Tankréd  szerelmi  epizódjának,  a  fogoly  Ibrahim  Solimamo 
bukott  királynak,  a  szultán  követsége  az  egyiptomi  király  követségének 
felel  meg,  még  a  két  küldött  eUentétes  jelleme  tekintetében  is.  Halul  csak 
az  Alet,  Demirhám  csak  az  Argant  más  neve ;  a  Zrínyi  búcsúztatója  a  siklósi 
harc  áldozatai  felett  élénken  emlékeztet  a  Godfried  beszédére  Dudóról,  a 
török  énekes  idilli  rajza,  mely  különben  Vámbéry  szerint  valami  horvát 
dalból  ered,  az  Erminia  idilljére,  a  Demirhám  bosszűfogadása  az  Argant 
esküjére;  a  Szolimán  tanácsülése  fölötte  hasonlít  Aladin  hadi  tanácsához, 
a  Rusztán  gúnyos  szemrehányása  Delimánnal  szemközt  a  Gernand  gyaláz- 
kodásához  Rinaldó  ellen,  véres  kimenetével  együtt,  a  Deliman  és  Kumilla 
szerelme  a  Rinaldó  és  Armida  epizódjához,  az  Alderán  szerepe  az  Ismén 
szerepéhez,  Mihály  angyal  küldetése  az  előterjesztésben  a  Gábor  ang>'al 
megbízásához,  Gábor  angyal  küldetése  a  befejezésben  a  Mihály  angyal 
rendeltetéséhez,  hogy  egyéb  apró  találkozásokat  és  egyezéseket  ne  emle- 
gessünk. Mert  mindebből,  a  miket  kiemeltünk,  s  mindabból,  a  miket  Arany 
János  és  Greksa  Kázmér  részletező  párhuzamaiban  még  felsorol,  a  legtöbb 
az  epopeiában  egyetemes  és  örökletes,  szinte  kézről-kézre  jut:  Homérról 
Vergilre,  Vergilről  Tassóra,  Tassóról  Zrínyire  száll,  inkább  epikusi  tudásuk 
kitüntetésére,  mint  eredetiségök  rovására.  Zrínyi  is  nem  másol,  hanem  alkot, 
ép  annyi  művészi  tudással,  mint  eredeti  tehetséggel ;  csak  mint  ugyanannak 
a  költői  rendnek  tagja,  ugyanazokkal  -az  eszközökkel  él.  S  bizony  semmi 
jobban  nem  igazolja  az  ő  lángeszét,  mint  hogy  annyi  közösség  mellett 
mindig  eredeti  marad.  Az  egyszer  megkapott  és  fölemelt  nemzeti  eszme 
kifejtésére  biztos  kézzel  szövi  a  szerkezetet,  biztos  ecsettel  írja  a  jellemzést : 
ép  abban  a  legérdemesebb,  a  miben  a  legtöbb  költő  gyönge  s  a  miben  az 
igazi  teremtő  erő  megnyilatkozik.  Akár  saját  leleménye,  akár  rendi  öröksége 
legyen,  a  mit  szerkezetébe  felvesz,  jellemzésébe  olvaszt :  teljesen  uralkodik 
magán  és  anyagán.  Ám  vesse  össze  bárki  Tassóval  a  segélyrehivást,  a 
megnyitó  mennj^ei  jelenetet,  a  Demirhám  bosszúfogadását  és  a  megtorlás 
előkészítését:  mennyi  művészi  tudatosság,  sajátosság  és  egyéniség  ömlik 
el  még  e  helyeken  is.  Ott  a  megokolás  fokozása,  itt  a  magyarság  bűnbe 
sülyedése  és  az  angyal  esdeklése  az  ártatlanokért,  Demirhám  magavisele- 
tében a  barátja  után  való  önzetlen  szeretet  bánkódása  és  a  bosszú  áhítása, 
mely  nem  akar  megnyugodni  és  eloszolni  elégtétel  nélkül,  azért  a  szultán 
sürgetésétől'  sem  riad  vissza,  —  mennyi  új  és  hatásos  vonást  elegyít  a 
régi  színekbe! 

34i 


Digitized  by 


Google 


372 


zrínyi  MIKLÓS 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MÍKLÓS  373 


Vagy  vesse  össze  bárki  a  költemény  történeti  anyagát  Istvánffyval,  a  ^^űJ^gJé 
kiből  meríti :  mennyi  tapintatot  és  önállóságot  mutat  forrása  használatában. 
Tudjuk,  hogy  a  történet  nemcsak  iQúkori  tanulmánya,  de  írói  hajlamainak 
érlelésére  is  szolgál ;  tudjuk,  hogy  Bonfini,  Heltai,  Petthő,  Istvánffy  nemcsak 
megvolt   könyvtárában,  de  kivált  az  utolsó  kedves  olvasmánya  is:  mintha 
csak  a  Pázmány  szelleme  és   emléke  kötné  hozzája.  Hiszen  az  ő  nagy 
gyámja  buzdítására   készül  annak  könyve.    Zrínyi  nemcsak  az  események 
tekintetében  követi,   mint  az  Arszlán   budai   basa   és  Túry  György  össze- 
csapásának,  a  Kerecsenyi  László  gyávaságának,  az  Arszlán  bukásának  és 
Mehmet  vereségének  elbeszélésében ;  de  a  szerkezet  egyes  részleteire  és  az 
előadás  egyes   mozzanataira   nézve  is:  például  Zrinyi  a  szultánnak  Sziget 
alá   érkezésekor   minden   összefüggés   nélkül   emlékszik   meg  a   Farkasics 
Péter  haláláról,  a  mint  épen  Istvánffynak  jut  eszébe ;  például  a  szigeti  bán 
három  beszéde  (a  III.  V.  és  XV.  énekben)  minden  gondolatában,  fokozásában, 
indítékában,   megokolásában  szinte  szórói-szóra  egyezik  az  Istvánffy  beszé- 
dével ;  s  ezeken  kivül  az  egyezések  világos  és  meggyőző  adatai  állapíthatók 
meg  az  eskübeli  személyek  neveire,  a  számbeli  erő  feltüntetésére,  az  almási 
harc,  Sziget  alá   érkezés^  szigeti  kirohanás,  az  utolsó  készülés  és  a  Zrinyi 
utolsó    öltözete    körülményeire    nézve.     De    mindezt   a    saját    célzata    és 
kiszámított   terve   szerint   válogatja   ki   és   illeszti  bele  művébe;  úgy  hogy 
Arany,  a  szerkezet  és  jellemzés  mestere,  csak  foltétlen  magasztalással  beszél 
az  ő  művészi  tudatosságáról   és   teremtő  erejéről.    Mert  a  mint  nem  vona- 
kodik a  Szigeti  Veszedelembe  olvasztani,  a  mi  ott  belső  egységbe  forrhat, 
úgy  nem  fél  alkotni  a  történeti  tények  ellenére  sem.  Zrinyi,  a  szigeti  hős,  a 
siklósi  harcban  ott  sem  volt,   Mehmetet  és  fiát  a  költő  mégis  véle  vágatja 
le;  a  fogoly  Ibrahim   azalatt  az  eszéki  hidat  építtette,  a  bán  nevére  mégis 
itt  hódol    meg;   az   almási   harcot   a   történelem   szerint  lövő  fegyverekkel 
vívják,  a  Szigeti  Veszedelemben  pedig  karddal  és  dárdával,  hogy  a  magyarság 
személyes  hősisége  annál  ragyogóbb  legyen ;  Szolimánt  a  szélhűdés  üti  meg 
a  várvívás  sikeretlensége   miatt   való   haragjában,  az  epopeia  előadásaként 
mégis  a  Zrínyi  kardjától  esik  el,  hogy  minden,  de  minden  az  isten  válasz- 
totta hős  emelésére  szolgáljon ! 

Ez  a  művészi  tudatosság  a  szerkezet  megalkotásában  és  kivitelében, 
valamint  az  önállóság  az  alakok  jellöttnzésében  első  nemzeti  epopeiánk 
legnagyobb  és  ma  is  csodált  érdeme.  A  hogy  Zrinyi  a  magyar  és  török 
hősöket,  egyfelől  a  bánt.  Deli  Videt,  Radivojt,  Juranicsot  és  Barbarát  a 
magok  hazafias  és  keresztyén  szellemében,  másfelől  Szolimánt,  Delimánt, 
Rustánt,  Demirhámot  és  Kumillát  a  magok  keleti  és  pogány  természetében 
egyéníteni,  a  hogy  magokkal  az  emberek  szavaival  leiköket  kifejezni  bírja : 
az  csak  igazi,  eredeti  és  nagy  művész  adoniánya  1  Nem  tagadhatjuk,  hogy 
epizódjai  közt  van  laza  is,  mint  a  Farkasics  halála  és  temetése,  de  a  bán 
beszéde  a  hősi  halál  érdeméről  és  az  élet  semmiségéről  fokozza  a  lelke- 
sedést;   nem  tagadhatjuk,  hogy  mithológíája  kevert,  hogy  Mihály  angyal 


Digitized  by 


Google 


374  ZRÍNYI  MIKLÓS 


és  Alektó  füria  nála  együtt  szerepel,  de  Tassó  sem  hibátlanabb,  Camoens 
Lusiádájában  pedig  Krisztus  és  Bacchus,  Szűz  Mária  és  Vénus  váltakozva 
avatkozik  a  portugálok  sorsába;  nem  tagadhatjuk,  hogy  török  adalékai 
közt  akad  valótalan  is,  mint  a  madár-jóslás,  de  Homér  és  Vergil  vezeti 
félre,  általában  pedig  a  keletiesség  rajzában  sokkal  hívebb  és  igazabb,  mint 
Tassó;  nem  tagadhatjuk,  hogy  nyelve  zordon,  de  úgy  örökölte  történeti 
énekeseinktől,  hogy  verselése  fogyatékos,  de  egy  telet  áldozott  vagy  áldoz- 
hatott művének,  mert  hírét  nemcsak  pennájával,  de  rettenetes  bajvívó  szablyá- 
jával kereste,  a  mint  a  berekesztésben  vallja. 

Maga  a  berekesztés,  mely  voltakép  az  Ovidius  Metamorphosisainak 
befejezése  után  készült,  hisz  költőnk  e  bűbájos  elbeszéléseket  annyira  szerette, 
hogy  négyféle  kiadásban,  három  latinban  és  egy  olasz  fordításban  bírta, 
csattanós  bizonysága,  hogy  miként  tudott  ő  az  idegen  elemekre  is  nemzeti  és 
egyéni  bélyeget  nyomni.  Hősi  lelke,  a  maga  lüktető  erejével,  nemzeti  érzése  a 
maga  lángoló  melegével,  a  Szigeti  Veszedelemben  véges-végig  szerencsésen 
egyesül :  a  mi  az  egész  műbe,  úgy  a  költőnek,  mint  fajának  természetes  és 
közvetlen  megnyilatkozásaként  bizonyos  fiatalos  hevet  és  vitézi  szellemet  önt. 
A  Szigeti  vésze-  A  szigeti  bán   vértanúsága  a  nemzet   váltsága,  önfeláldozó    hazasze- 

delem  célzata  ^  °  °   '- 

retete  a  nemzet  buzdítása ;  a  költőnek  az  az  eszméje,  ez  a  célzata.  A  vált- 
ságot nagy  őse  teljesítette ;  a  buzdítást  szóval  és  tettel  ő  hirdeti  és  példázza : 
mert  egész  életének  fölemelő  törekvése  —  az  ország  felszabadítása  a 
török  alól,  A  Szigeti  Veszedelmet  is  azért  ajánlja  a  magyar  nemességnek, 
hogy  azt  föléleszsze  és  egyesítse,  a  nagy  és  szent  háborúra  lelkesítse,  hogy 
a  szigeti  bán  példája  és  a  maga  óhajtása  szerint  utolsó  csepp  vérét  az  is 
a  hazának  áldozhassa!  Mert  Zrinyi  felfogásaként  a  felszabadítás  műve 
egyedül  a  magyar  nemzet  feladata  lehet.  Maga  volt,  a  ki  a  török  igát 
okozta ;  maga  legyen,  a  ki  azt  összetöri :  magyar  hadvezér  alatt,  nemzeti 
hadsereggel.  Hadd  ragyogjon  az  ősi  vitézség  és  ősi  dicsőség  megint,  vívja 
ki  a  magyar  független  állami  lételét,  s  váltsa  meg  nemzeti  becsületét.  Ez 
az  ő  hivatása  és  kötelessége. 
Zrinyi  hadtudü-  Maga   a   felszabadításnak   ez   az  eszméje  és  módja  költőnket  méltán 

tanulmányai  hona  és  kora  legnagyobb  vezérei  közé  emeli.  Családi  örökléseinél  s  egyéni 
tehetségeinél  fogva  hosszan  és  tervszerűen  készült  a  felszabadítás  fel- 
adatára :  mert  ki  lehetett  volna  a  nemzeti  seregnek  nála  hivatottabb  vezére  > 
Belemerült  a  hadtudomány  tanulmányába,  a  régibb  és  újabb  katonai  írók 
műveibe:  a  hadi  építésnek,  hadi  erődítésnek,  gyalog  és  lovas,  szárazföldi 
és  tengeri  háborúskodásnak,  a  vívó  és  tüzelő  fegyverek  kezelésének  elmé- 
letében párja-ritkító  alaposságot  szerzett,  miről  hadtudományi  iratai  és 
hadviselései  fényesen  tanúskodnak.  Könyvtárában  a  régibb  és  újabb  munkák 
Vegetiustól  Machiavelliig  nagy  számmal  fordulnak  elő,  s  ő  bizonynyaí 
nem  díszül,  hanem  okulásul  tartotta  őket :  az  ötvenes  évek  elején  eleget  is 
foglalkozhatott  velők.  Mert  1650-ben,  huszonkét  esztendőre,  a  király  békét 
kötött   a   törökkel,   melyet   Zrinyi   maga   is,  mint  horvát  bán,  1652-ben  a 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS  375 


kanizsai  basával  Légrádon  ünnepélyesen  megújított.  A  találkozás  és  fogad-  iföíáSapotok 
kozás  ugyan  sem  a  derék  basát  nem  feszélyezte,  hogy  már  a  következő 
évben  Kiskomáromot  megtámadja,  sem  Zrínyit  nem  gátolta,  hogy  feleletül 
Kosztajniczára  robbanjon,  s  a  védő  őrséget  és  felmentő  sereget  öt  véres 
ütközetben  szinte  teljesen  megsemmisítse;  de  mégis  csak  részleges  csaták 
foljrtak,  az  országos  háború  pihent.  Zrínyi  a  maga  művelésének  élhetett. 
Már  az  egész  nemzet  szeme  rajta  csüngött,  ő  volt  a  jövő  ígérete  és  záloga : 
az  udvar  az  1655-iki  nádor- választáskor  a  rendek  csodálkozására  mégis 
kihagyta  a  jelöltek  sorából.  A  hősi  bán  nem  tett  ugyan  nyilvános  lépéseket 
a  nádorságért :  de  kétségtelenül  vágyott  arra,  miként  a  II.  Rákóczi  Györgyhöz 
szóló  emlékirata  tanúskodik.  Hiszen  urának,  hazájának,  fajának  senki  bizony 
nem  tudott  és  nem  kivánt  nálánál  többet  szolgálni.  Családja  fénye,  tömérdek 
jószága,  vitézi  és  államférfiúi  sok  érdeme  mind  hangosan  ajánlotta,  ha  maga 
hallgatott  is.  Aztán  előde,  gróf  Draskovics  János  szintén  a  báni  székbül 
emelkedett  a  nádoríba.  De  az  udvar  tudta,  hogy  Zrínyi  Miklós  a  nemzeti 
párt  feje;  mindenek  előtt  hazafi,  ki  öcscséről  csak  azért  vallja,  hogy  jó 
horvát,  mert  jó  magyar  volt ;  aztán  vallásos  gondolkozására  felvilágosodott, 
ki  bár  hitében  buzgó  és  kész  férfiként  Nagy-Szombatba  jővén  légrádi  tiszt- 
tartójával a  templomban  áhítatos  kegyelettel  imádkozik,  eposzában  a 
katholidzmusnak  országmegváltó  erejéről  énekel;  de  törökkel  és  némettel 
való  küzdelmeiből  a  protestánsokat  mind  inkább  megismeri  és  megbecsüli, 
mint  olyanokat,  kik  a  szabadságot  sem  félelemért,  sem  kegyvesztésért  el  nem 
hagyják :  —  azért  mellőzte  a  jelölésnél.  Hogy  is  lehetett  volna  nádor  az  az 
ember,  kiben  a  bécsi  kormány  terve,  az  örökös  királyság  behozatala,  a 
leghevesebb  ellenzőre  talált,  már  akár  alkotmányos  jogaink,  akár  titkos 
számításai  érdekében.  Mert  nem  egész  valószínűtlen  föltevés,  hogy  talán 
lelkétől  az  a  gondolat  sem  volt  idegen,  hogy  személyében  a  magyar  nemzeti 
királyság  eszméjét  megtestesítse  és  a  Hunyadi  Mátyás  korát  elevenítse  újra 
fel.  Sokkal  hívebb  volt  érzésében  és  törvényesebb  eljárásában,  semhogy  a 
Habsburgok  ellenére  remélt  volna;  de  a  Habsburgok  törzsfájának  a  XVII. 
század  elején,  a  mint  Kanyaró  Ferenc  reámutat,  mind  az  osztrák,  mind  a 
spanyol  ága  korhadozott.  Azért  a  királyválasztást,  noha  erősen  tiltakozik 
Siralmas  Panaszában,  hogy  királyunkat  megcsaljuk  és  megvessük,  attól 
elálljunk,  ha  egyszer  elválasztottuk,  noha  III.  Ferdinándot  becsüli,  sőt  szereti 
is,  mert  sem  bolond  épületekre,  sem  eszelős  költséges  vendégségekre,  sem 
bolondok  gazdagítására  nem  költötte  az  ország  jövedelmét,  de  hazája  meg- 
maradására, dicsőítésére  és  öregbítésére:  meg  akarta  mégis  tartani  a  jövő 
reniériyében,  mert  mint  előre  néző  bölcs  államférfi  minden  eshetőségre  szá- 
mított. S  ha  Mátyás  megválasztására  elég  címül  szolgált  csak  az  ő  apja 
tündöklő  érdeme:  miért  ne  lehetne  elég  nála  a  szigeti  hős  fényes  halála, 
s  az  ő  fényes  pályafutása? 

Ám  megnyugszik  a  mellőzésben,   a   maga  sikere  helyett  örül  pártja 
győzedelmének,  mely  a  királyválasztó  jogot  legalább  egyelőre  megmentette ; 


Digitized  by 


Google 


378  zrínyi  MIKLÓS 


máayi  muíSiT  ^^^^^^^  a   koronázás   pompájában,  a  királyasszony   koronázásakor  ő  viszi 
elől  a  királyi  pálcát.  Aztán  haza  siet,  a  kitört  horvát  paraszt-lázadást  Novi- 
grád  és  Sziszek  között  lecsöndesíti.  Majd  megírja  a  Siralmas  Panaszt,  ezt 
a  merész  és  eszes  fejtegetést  az  örökösödés  kérdéséről,  még  inkább  a  nemzet 
kiáltó   sérelmeiről.    Mennyi   erő   lobog   okoskodásában,    érvelésében,    eipelő 
fokozásában,   mennyi   igazság   hangjának   keserűségében   és   a  német  ellen 
való   sötét  gyűlöletének   élességében:   még  ma  sem   menekülhetünk  hatása 
alól!  Az  országos  állapotok   ép   oly  megkapó,  mint  megdöbbentő  tükre  az, 
mely  az  idegen  katonák  garázdálkodásának  nyomásait   híven   örökíti   meg. 
S  megírja  hadtudományi  műveit,  szerény  megokolása  szerint  inkább  a  maga 
tanulására,  mint  a  mások  tanítására:  holott  oly  elveket  hirdetett,  melyek  a 
korabeli  methodizmussal  homlok-egyenest  ellenkeztek,  melyek  ma  is  csonkí- 
tatlan    értékkel   bírnak,   így   bátran   tanítója   lehetett  volna   a  maga  egész 
emberöltőjének,  melyet  századokkal  meghaladott.  Ha  Zrínyi  Miklós  egy  nagy 
nemzet  fiának  születik,  a  mint  R.  Horváth  Jenő,  a  jeles  katonai  író  mondja, 
föllépésével   talán   halomra   dönti   a  methodizmus  hadi  művészetét,   s  neve 
mint  hadtudományi  remekíróé  ma  világszerte  ismeretes  lenne.  Mert  a  Mátyás 
király  életéről  való   elmélkedések,  a  Vitéz  hadnagy,   a  discursusok,  apho- 
rismák,  centúria-tételek  e  becses   gyűjteménye,  a  Tábori  kis  trakta,   s   a 
Török  Áfium  ellen  való  orvosság  lángeszének  ép  oly  maradandó  emlékei, 
mint  B.  Szigeti  Veszedelem.  Ha  feltaláló  nem  volt  is,  a  mint  nem  volt  az  a 
hadi   művészet   egyik   mestere   sem:   helyes  elveit   nemcsak   felismerte,   de 
azokat  hazánk  akkori   viszonyaira   alkalmazni  is  tudta.  A  római,  az  olasz,- 
a  német   hadtudományi  írókat  sikeresen  forgatta,  kivált  Machiavelli  mélyen 
hatott  reá.  A  nagy  olasz  szellem  a  firenzei  történetekben  hona  egyik  leg- 
nagyobb fejedelmét  örökíti  meg,  Zrínyi  hazai  történetünk  egyik  legnagyobb 
alakjáról,  Mátyás  királyról  szól,  az  Livius  első  decasához  fűzi  hadtudományi 
eknélkedéseit,    ez   Tacitus   könyveinek   elveiről   értekezik,   az   a   hadviselés 
művészetét  fejtegeti   módszeres   dolgozatában,  ez  nemzetének  a  török  ellen 
való  harcot  magyarázza  a  maga  Áftnmában.  S  bár  Machiavellivel  mind  a 
nemzeti  hadsereg  eszméjére,  mind  a  tiszti  kellékek  minőségére,  a  katonaság 
gyűjtésére   és   fegyelmezésére,   mind  a  tüzérség  nyilt  csatákban  való  hasz- 
nának tagadására  teljesen  megegyezik:    tanulmányainak  felfogásában,  kifej- 
tésében, irányában  mégis  sok  eredetiséget  és   önállóságot  mutat.  Mert  ezek 
alapja  —  a  gyakorlat,  a   maga   tapasztalása,   melyet   a   régi   és  korabdi 
magyar  hadviselés  hagyományaiból  s  a  török  hadviselés  ismeretéből  merített. 
A  magyar  és   római   történet,   az   olasz   és  német   hadtudományi  irodal(Mn 
neki  csak  arra  való  volt,  hogy   annak   példáib^,'   ennek  tekintélyével  saját 
elveit  támogassa  és  bizonyítsa.  Büszkén  emlegeti,  hogy  teli  a  törtöielem  a 
mi   magyar   nerhzetünk   dicsőségével,    teli   a  világ   annak  emlékeivd,  hog>' 
Európának  egy  szegelete   sincs,  mely   eleinkről  becsülettel  ne  szólna,  mert 
soha  muzulmán   vér  nagyobb  folyásokkal   nem  folyt,  mint  a  magyar  kard 
miatt:  azért   fölötte   féltékeny   nemzete  jó  nevére.  1660-ban,  mikor  a  török 


Digitized  by 


Google 


ZRÍNYI  MIKLÓS 


377 


Váradot  megvette,  visszatorlásul  hirtelen  Kanizsát  megtámadja,  sikeresen  Török  áiium 
vívja,  míg  a  bécsi  kormány  követe  el  nem  tiltja  azt:  Zrínyi  kitörő  bosszú- 
ságában kardját  a  földhöz  vágja,  de  engedelmesen  Csáktornyára  vonul 
vissza.  Az  ő  felháborodásában  a  nemzet  felháborodása  izzik.  Majd  a 
következő  évben  török  ellenére,  német  ellenére  a  Mura  és  Dráva  találko- 
zásánál Zrinyivárt  emelteti,  melyhez  maga  is  naponként  három  órán  keresztül 
talicskázza  a  földet,  hogy  a  mint  a  támadásban,  úgy  a  védekezésben,  a 
mint  a  buzdításban,  úgy  a  munkában  is  példa  legyen.  Az  ő  lázas  készü- 
lődésében á  nemzet  izgalma  lobog.  S  megírja  egyidejűleg  a  Török  Áfium 
ellen   való   orvosságot,   mely  a   legnemesebb  és   legderekabb  riadó,   mely 


H1.1  AftfttWDUND    DT..        '■>  r  A  p.  (,  Y^t.  ^C    Gn  ,^  N  I  T  JE  H  A  1/  .i       1^  4  h  F  >     UH  H.     N  L  V  ^  M   VyJ 


Új-Zrín  vára. 

valaha  elhangzott.  Gyújtó  lángszavával  kiáltva,  üvöltve  figyelmezteti  a 
magyart  a  fenyegető  veszedelemre,  mely  a  török  képében  országunkat 
pusztítja,  buzdítva,  bátorítva  figyelmezteti  hazafiságára,  hogy  ne  bizakodjék 
a  szomszédok  segítségében,  mert  nincs  egyetlen  idegen  nemzet  is,  mely  a 
mi  kedvünkért  szerencséltesse  a  maga  békességét,  mert  a  vízbe  haló  embertől 
fél  a  hajóban  ülő  is,  hogy  le  ne  vonja  magával:  a  magyar  csak  maga 
mentheti  meg  magát  magyar  hadvezér  alatt,  állandó  nemzeti  sereggel. 
S  megkísérli  a  veszedelem  elhárítását  előbb  tanácscsal,  aztán  tettel.  Tettében 
hősi  önfeláldozás,  tanácsában  államférfiúi  bölcseség  van,  mind  a  kettő  pedig 
a  lángeszű  hadvezérre  vall.  Valóban  az  Áfium  részint  politikai  szózat, 
részint  katonai  emlékirat,  mely  nemcsak  mély  belátásával,  de  R.  Horváth 
Jenő  elismerése  szerint  hadi  elveivel  is  bámulatra  ragad,  mert  szinte  minden 
tétele  ma  is  megáll.  Zrínyi  benne  a  nemzet  felszabadítása  s  egyersmind  az 


Digitized  by 


Google 


378  zrínyi  MIKLÓS 


Mont?cuca)U  ^urópai  keresztyénség  védelme  érdekében  lángoló  hévvel  és  ragyogó  ér\-e- 
léssel  szónokol  és  fejteget,  mialatt  fel-feltör  szívéből  a  féltő  és  szerető 
kiáltás:  Ne  bántsd  a  magyart!  1662-ben  pedig  mikor  Montecuccolí  séta- 
hadjárata miatt  Kemény  János  fejdelem  Nagy-Szőllősnél  elesik,  s  Erdély, 
koronánk  egyik  legszebb  bogiára,  elpusztul,  minek  tetőzéseként  a  nemzeti 
elégületlenség  szava  ellen  a  gőgös  olasz  egy  nagyzó  és  vakmerő  röpirattal 
védekezik  a  maga  dicsőítésére  és  a  magyarság  hadi  tudományának,  sőt 
hadi  vitézségének  becsmérlésére,  Zrinyi  nemzete  jó  nevének  védelmére  kel 
névtelen  levelében,  mely  egyik  leghatásosabb  irata.  Szellem,  tudás,  csattanó 
éle,  maró  gúny,  mély  hazaszeretet  és  nemes  önérzet  mutatkozik  benne, 
az  előadás  oly  világosságával,  a  meggyőzés  oly  erejével,  hogy  rögtön  maga 
részére  nyer;  a  színlő  nagyrabecsülés,  szemrehányás,  gúnyolódás,  felhábo- 
rodás és  megvetés  erős  hangviharával  játszva,  végül  a  szánalomnak  és 
nevetségnek  dobja  oda  a  nagyképűsködő  hadvezért.  Az  ő  haragjában  és 
gyűlöletében  a  nemzet  haragja  és  gyűlölete  tombol,  mely  előtt  elfogódva 
és  megigézve  állunk  meg,  mint  valami  megdöbbentő  förgeteg  hatalma  előtt ; 
de  aztán  elgondolkozunk  és  elszomorodunk  rajta,  mert  mint  felcikázó 
villámsugár  a  sötét  elborulás  éjtszakájába,  a  XVII.  század  végletes,  létért 
való  küzdelmébe  ijesztő  pillantást  enged  vetnünk:  micsoda  idegens^  és 
engesztelhetetlenség  volt  a  király  táborában,  mikor  az  ország  védelmére 
hivatott  felek  ilyen  hangon  beszélnek  egymásról,  mikor  a  magyar  hazafiak 
nemcsak  a  török,  de  a  birodalmi  vezérek  ellen  is  küzdeni  kénytelenek. 
Montecuccolí  és  Zrinyi  ettől  fogva  szemközt  áll  egymással.  Mert  a  meg- 
alázott és  megsértett  olasz  feledésre  nem,  csak  bosszúra  áhít.  Montecuccolí 
az  udvar  képviselője,  a  nagy  halogató ;  Zrinyi  a  nemzet  megszemélyesítője, 
a  merész  támadó;  Montecuccolí  idegen,  ki  szolgál,  Zrinyi  hazafi,  az  is  a 
Jegjavából,  kinek  hazája  romlása,  nemzete  pusztulása,  egész  faja  jövőjének 
kockáztatása  forog  kérdésben,  s  érte  nagy  őseként  az  önfeláldozásra  kész. 
Montecuccolí  a  kitört  háborúban,  a  methodizmus  elvei  szerint,  csak  táborozik 
Óvár,  Cseklész,  Pozsony  alatt  s  összedugott  kézzel  nézi,  hogy  vész  el 
Érsekújvár  elestével  három  vármegyének  szinte  minden  erőssége ;  míg  Zrinyi 
a  varasdi  gyűlésen  szervezkedik  seregével,  táborba  száll  s  a  törököket  a 
Szávánál,  Buda  táján,  a  Muraközben,  Esztergomnál  és  az  elesett  Érsek- 
újvárnál egymásután  megveri,  a  hazavonuló  nagyvezért  üldözőbe  veszi, 
utóhadát  elszórja,  a  keresztyén  foglyokat  kiszabadítja,  Zrinyivárt  győzel- 
mesen megótalmazza,  a  Stájerországba  siető  tatár  csapatot  visszanyomja,  a 
kanizsai  vidéket  be-beszágúldja,  s  egyszerre  Óvár  alatt  teremve  a  tOTÖkök 
magyarba  öltözött  rabló  raját  megsemmisíti.  Minden  megjelenése  egy-egy 
diadal,  melyet  Magyarország  és  Ausztria  népe  lelkesedve  hall,  sőt  az  egész 
német  nemzet  csodálva  emleget.  Ezek  hatása  alatt  a  bécsi  kormány  kény- 
telen meghívni  a  regensburgi  tanácskozásba,  kénytelen  beleegyezni  Monte- 
cuccolí leghevesebb  ellenzésének  dacára  az  1664'iki  téli  hadjáraiba,  melyet 
ép  oly  szerencsével,  mint  eszélylyel  hajtott  végre. 


Digitized  by 


Google 


zrínyi  MIKLÓS 


379 


Zrínyi   január    közepén    a    Murán   átkelve    Babócsát    és    Berzencét  ^^Jj^  M^btn 
megveszi,  ezt  az  egész  vidéket   fölmenti,  a  szigeti  törököket  megveri,  Pécs 
városát  megvívja,  a  pozsegai  törököket  megszalasztja,  az  eszéki,  tornyokkal 
és   várdákkal   megerősített   nagyszerű    hidat   lerombolja,   s  ezzel  a  szultán 
(összeköttetését  a  hódoltsággal  elvágja,  tömérdek  veszteséget  okozva  emberben. 


Zrinyi-emlék  a  kurzsaneci  (most  Zrínyi-falvi)  erdőben. 

marhában,  lőszerben,  végre  Segesdöt  elfoglalja  és  visszatér  Zrinyivárba. 
Egész  Európa  bámult  e  gyors  és  vitézi  meneten :  a  pápa  köszönő  levéllel, 
a  király  hercegi  címmel  tűntette  ki,  Stájerországban  és  Regensburgban 
ünnepélyes  körmeneteket  tartottak  győzelmeinek  örömére:  a  hős  híre  és 
dicsősége  ormán  állott.  Csak  Montecuccoli  gúnyolódott  és  forrt  ellene,  ő  és 
társai  annál  inkább  törekedtek  megrontani.  Befolyásuk  következtében  Zrinyi 
nemcsak  a  háború  fővezére  nem  lehetett:  de  még  sergének  vezérletében 
is  osztoznia  kellett  Strozzi  és  Hohenlohe  tábornokokkal,  a  mi  kínos  kudarcot 


Digitized  by 


Google 


380  ZRINYI  MIKLÓS 


Zrínyi  halála  okozott.  Mert  Kanizsa  megvétele,  a  mit  remélt,  a  tüzelő  és  várvívó  szerek 
gyarlósága  miatt  nem  sikerűit ;  a  nagyvezér  megtámadása,  a  mit  sürgetett, 
Hohenlohe  ellenzésére,  a  keresztyénség  magasabb  érdekeinek  megóvása  végett 
elmaradt :  a  német  vezérek  nem  nyugodtak,  míg  a  török  elől  biztosságba,  a 
Mura  mögé  nem  menekültek.  Zrínyi  mint  a  számyatörött  sas  hullott  alá  a 
magasból.  Következett  Montecuccoli  mentő  küldetése,  és  azzal  a  Zrínyi  teljes 
romlása.  Mert  várából  az  őrséget  kiparancsolta,  s  a  török  a  hős  szeme 
láttára,  a  mi  sokkal  nagyobb  seregünk  szeme  láttára  foglalta  el  és  robbantotta 
fel  azt.  S  következett  a  szent-gotthárdi  csata  és  vasvári  béke ;  minden  igaz 
hazafinak  elborulására  és  elkeseredésére.  Zrínyi  csáktornyai  otthonába  vonult, 
felesége :  gróf  Löblin  Zsófia  és  két  kis  gyermeke  körébe ;  majd  a  csáktomyai 
erdőségben  vadászgatott  Bethlen  Miklós  és  Vitnyédy  István  társaságában, 
míg  november  18-án  egy  vadkan  áldozatául  esett. 

Korában  a  magyarság  legelső  költője  és  hőse  volt,  s  mint  epikai 
elbeszélő  és  hadtudományi  író  ma  is  a  legelsők  között  foglal  helyet:  mert 
lelkéből  a  nemzet  lelke  szólt,  kardjában  a  nemzet  vitézi  ereje  villogott. 
Nagy  és  magasztos  eszméjének  megvalósulása:  az  ország  felszabadítása  a 
török  alól,  melyért  írt  és  küzdött,  nem  rajta  múlt,  s  utána  csak  egy 
századdal  teljesült.  Minthogy  nem  magának,  hanem  fajának  élt,  mint  az 
örök  nemzeti  Géniusz  megtestesítője:  neve,  emléke,  dicsősége,  fénye  is 
örök;  nemcsak  magára,  de  egész  fajára  ragyog  vissza. 


Digitized  by 


Google 


31.  Gyöngyösi  István  ós  Listius  László. 

JYÖNGYÖSI  A  XVII.  SZÁZADNAK  LEGNÉPSZERŰBB  EPIKUSA   S  egysZersmind  né'Sefűsé^ 

legkiválóbb  lírikusa,  kinek  csengő  verseit  országszerte  kedvelték, 
költői  tehetségét  csodálták,  ki  az  epikába  belopta  a  lírát,  s 
mindkét  nemben  csillogtatta  költői  művészetét,  kápráztatta  a 
szemet  és  lelket  egyaránt,  hogy  ne  lásson,  ne  érezzen  mást  mint  meleg- 
séget, könnyűséget,  fényt,  csillogást,  derűt,  szerelmet,  a  kellem  szépségét, 
az  ő  rózsás,  virágos,  harmatos  képeit,  mithologiai  példáit,  költői  dikcióját, 
rithmusának  hangzatosságát.  Pedig  mennyire  mögötte  áll  kortársának.  Zrínyi 
Miklósnak,  a  felfogás  merészsége,  az  alkotás  ereje  és  eredetisége  s  a 
ieUemzés  biztosságára  nézve!  Míg  ezt  kora  nem  értette  meg.  Gyöngyösi 
elragadta  kortársait,  másfél  századon  keresztül  legünnepeltebb  költője 
volt  a  magyar  irodalomnak,  és  munkái  kétszáz  év  alatt  vagy  negyven 
kiadást  értek. 

A  csodálkozás,  elismerés  és  lelkesedés  hangján  szól  felőle  Gvadányi, 
a  ki  szerínt  »nála  nagyobb  poétát  magyar  anya  még  nem  szült «  ;  Dugonics 
»magyaraink  között  leggyönyörűebb,  ugyanazért  leginkább  elhiresedett 
verselőnek «  nevezi;  egy  névtelen  tisztelője  Homérhoz  és  Vergilhez  hason- 
lítja; Kovásznál  Sándor  pedig  el  van  telve  » gyöngy  eszétől*,  s  Gyöngyösi 
műveinek  szövegkritikai  kiadását  tűzi  ki  élete  feladatául,  —  a  mi  azonban 
nem  következett  be  a  mai  napig  sem.  íme  egy  szerencsés  költő,  a  ki  meg- 
hódítja az  írókat  és  a  közönséget  egyaránt,  kinek  költői  nimbuszából  nem 
tép  ki  egy  sugarat  sem  a  hivatottak,  sem  a  szivökkel  bírálók  kritikája,  a 
mely  nem  látja,  nem  érzi,  nem  tekinti  benne  a  megyei  élet  egyik  előkelő- 
ségét, hanem  az  édesszavű,  a  felkapott,  az  ünnepelt  költőt. 

Szinte  csodálatos,  hogy  életrajzi  adatai  mégis  oly  hézagosak,  születési  ^^2^*°^^ 
helye  és  ideje  ismeretlen,  iQüsága  titokzatos,  s  hogy  még  leglelkesebb  tisz- 
telője, Dugonics  András,  is  kombinációra  van  utalva  születési  évét  s  ifjúsága 
idejét  illetőleg.  Hol  és  mikor  végezte  iskoláit,  nem  tudjuk,  hogyan  és  hol 
töltötte  ifjúságát,  nincs  reá  adatunk,  csupán  műveiből  következtethetjük, 
hogy  gondos  nevelésben  és  tudományos  kiképeztetésben  részesült  s  talán 
szülőinek  korai  halála  után  magára  maradván,  már  iQü. korában  saját  erejére 


Digitized  by 


Google 


382  GYÖNGYÖSI  ISTVAN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 

volt  Utalva  s  jogi  tanulmányait  is  így  végezte.  Gömörmegye  rendéi  1653. 
jan.  4-én  táblabírónak  választják,  a  mi  azon  időben  első  grádus  a  közpályán, 
melynek  betöltése  —  mivel  tiszteletbeli  állás  volt  —  a  főispán  hatásköréhez 
tartozott,  mint  mai  nap  a  tiszteletbeli  szolgabíróság  vagy  aljegyzoség. 
Nősülését  is  ez  időre  teszik,  a  mi  azonban  szintén  csak  foltevés,  mert  csak 
arra  van  adatunk,  hogy  1659-ben  Békényi  Zsófia  már  neje  volt.  Családi 
életéről  s  körülményeiről  csak  annyit  tudunk,  hogy  négy  gyermeke  volt: 
Gábor,  Julianka,  Rozália  és  Zsiga,  kik  közül  Gábor  1699-ben  Gömörmegj^e 
jegyzőjének  választatván,  több  ízben  követül  küldetett  Bécsbe  s  ott  is 
maradt,  és  így  a  Rákóczi-felkelés  idején  az  ausztriai  házhoz  való  hűsége 
miatt  tisztségét  elveszítvén,  helyébe  Szentimrei  Sámuel  választatott  m^. 
Később  kir.  tanácsos  és  a  szepesi  kamara  titkára  lett. 
^füíSen*  Hogy   a  tiszteletbeli  állással  —  talán,  mert  nős   és  családos  v<^t  •— 

nem  igen  elégedhetett  meg,  mutatja  a  füleki  helyőrségnél  vállalt  seregbírói 
tiszte,  melyet  idősb  gróf  Koháry  István  főkapitánysága  alatt  vállalt,  de 
jövedelme  itt  is  oly  csekély  volt,  hogy  abból  —  mint  maga  panaszkodik 
a  főkapitányhoz  1658-ban  írott  levelében  —  » egyik  cselédjét  sem  susten- 
tálhatja^.  Lehet,  hogy  Wesselényit  már  előbb  is  ismerte,  de  valószínű,  hog>' 
ekkor  ismerkedett  meg  vele  közelebbről,  annyival  is  inkább,  mert  az,  mint 
a  neki  adományozott  füleki  vár  tulajdonosa,  az  ott  seregbíróskodó  Gyön- 
gyösinek elöljárója  volt.  Gyöngyösi  ez  időben  már  foglalkozott  a  versírással, 
sokat  forgatta  a  klasszikusokat,  különösen  Ovidiust,  a  kinek  hatása  alatt 
költői  tehetségét  próbára  teendő,  fordítani  kezdett  s  épen  kedvelt  költőjéből 
Ovidiusból;  s  lehet,  hogy  minden  további  cél  nélkül  csupán  kedvtelésből 
fordította  le  a  neki  tulajdonított  három  heroidát,  hogy  saját  erejét  vagy  tán 
nyelvünk  alkalmas  voltát  próbára  tegye.  A  költészettel  foglalkozó  seregbíró 
híre  eljuthatott  Wesselényihez,  a  ki  a  mívelt,  képzett  embert  nagyon  alkal- 
masnak találván  arra,  hogy  komornyikja  legyen,  magához  fogadta  és  pedig 
már  valószínűleg  1659-ben.  A  költő  új  állásának  első  éveit  (1659 — 1664)  arra 
használja  fel,  hogy  minél  előbb  elkészíthesse  az  urának  hősiségét  és  regé- 
nyes szerelmét  megörökítő  költeményt:  a  Murányi  Vénust,  melyet  1664-ben 
nyomtatásban  is  kiadott,  hogy  urának  és  úrnőjének  >szép  híreket,  neveket 
szerte-szélylyel  az  egész  világon  megmaradandóságra*  segítse.  Tehát  nem 
a  Murányi  Vénus  juttatta  Gyöngyösit  Wesselényi  udvarába,  mert  azt 
már  mint  komornyik  írta.  Mivel  Gyöngyösi  előadása  csaknem  a  legapróbb 
részletekig  megegyez  azzal  az  elbeszéléssel,  melyet  Laboureur  Wesselényi 
elbeszélése  után  írt,  feltehető,  hogy  a  murányi  vár  bevételének  és  Széchj- 
Mária  meghódításának  történetét  ő  is  urától  hallotta,  s  azt  feldolgozván, 
a  már  kinyomtatott  munkával  nem  várt  kellemes  meglepetést  szerzett  a 
.  mű  hőseinek,  a  kik  előtt  ezáltal  nemcsak  becsülésben,  hanem  tekintélyben 
is  gyarapodott. 

Gyöngyösi   ezóta   maga   is  érzi   a  Wesselényi-családhoz   való    tarto- 
zandóságát,  kivált  midőn  Wesselényi  egyik  hadnagyának,  Nagy  Andrásnak 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  383 

magvaszakadtával  ennek  minden  javait  a  »tamquam  bene  meritae  persoriae*  ^^l^/atab^n 
Gyöngyösinek  ajándékozta,  ezzel  jutalmazván  meg  a  hozzá  meleg  ragasz- 
kodással viseltető  komornyikot.  Nem  az  volt  a  Wesselényi-család  és  a 
Gyöngyösi  közt  levő  viszony,  a  mi  az  ür  és  alárendelt  között  szokott 
lenni;  sokkal  több,  mert  bizalom  és  becsülés  alapján  állott  Wesselén3'iék 
részéről,  odaadó  hűségen  és  ragaszkodáson  Gyöngyösi  részéről,  a  kit 
nemcsak  vagyoni  állapotjuk  titkaiba  avattak  be,  hanem  még  amaz  össze- 
esküvésbe is,  mely  a  murányi  várban  szövődött,  s  melynek  szálai  Lengyel- 
országba nyúltak  át.  Talán  ez  volt  az  az  erŐs  kapocs,  mely  Gyöngyösit 
Wesselényinek  1667.  március  7-én  bekövetkezett  halála  után  is  meg- 
tartotta a  Wesselényi-udvarban.  Ugyanez  év  őszén  megfordult  Lengyel- 
országban is  egy  birtok  eladása  ügyében,  a  mikor,  úgy  mint  a  követ- 
kező év  tavaszán^  Woienszky  krakkói  kanonoknál  is  megfordult,  a  kinek 
révén  már  előbb -Wesselényi  a  lengyeleket  iparkodott  megnyerni  szdv-et- 
ségeseinek.  Nagy  hűségre  és  ragaszkodásra,  de  beavatottságra  is  vall  e 
körülmény,  melynek  jutalmául  alig    tekinthetjük  a  balogvári  kapitányságot. 


J^  #^^  í^^^-^/^^- 


Gyöngyösi  István  névaláírása. 

melyet  1668.  október  végén  bízott  reá  úrnője.  Mi  volt  e  »promoveatur,  ut 
amoveatur«  oka,  nem  bizonyos.  Valószínűleg  az  úrnőnek  a  pletykák  által 
megingatott  bizalma  Gyöngyösi  iránt,  a  ki  maga  is  érzi  és  panaszkodik, 
hogy  számkivetésben  van  s  hogy  »az  átkozott  hírharangok  ellene  zavarták 
úrnőjének  szívét*.  De  az  úrnő  maga  is  érezhette  Gyöngyösi  hiányát, 
mert  egy  év  múlva  maga  küldi  el  »Dósáné  asszonyom*  vádoló  levelét, 
hogy  az  abban  említett  szerelmi  viszonyra  vonatkozólag  tisztázhassa  magát. 
Bántotta  a  beteges,  de  még  akkor  is  hiú  Wesselényinét,  hogy  az  ő  legbi- 
zalmasabb embere  egy  szolgálóval  adta  össze  magát.  Férjét  a  közel  múlt 
évben  veszítette  el ;  azonkívül  egy  titkos  összeesküvésnek  c!én  állott,  beteges 
is  volt,  adósságai  is  sok  gondot  okoztak  neki,  szüksége  volt  tehát  egj' 
emberre,  a  ki  mellette  legyen,  a  kiben  bízzék,  a  kire  számíthasson,  a  ki 
támogassa.  Mindezt  Gyöngyösiben  találta  meg,  s  annál  jobban  bántotta 
őt,  hogy  épen  az,  a  ki  talán  legközelebb  állt  hozzája,  ö  mellette  oly 
tisztességtelen  dologra  vetemedett.  Felháborodottságában  eltávolítja  maga 
mellől,  s  csak  a  mikor  hiányát  érzi,  közli  vele  az  eltávolítás  okát,  a 
vádat,  hogy  tisztázhassa  magát  s  újra  visszatérjen  hozzá  támogatónak, 
segítőnek.     Itt,    a    balogvári    magányban,   fogamzott    meg     1668— 69-ben 


Digitized  by 


Google 


384 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 


Gyöngyösi  lelkében  a  Csalárd  Cupido  eszméje,  a  mely  nem  egyéb, 
mint  vezeklés,  s  melyről  1695-ben  azt  írja,  hogy  » ennek  előtte  alkalmas 
esztendőkkel*  íratott 

Az  az  1669.  évi  május   4-iki   szép  levél,   melyben  Gyöngyösi  magát 
a  vádak  alól  tisztázza,  nemcsak  arról  tesz  bizonyságot,  hogy  Gyöngyösire 


Gyöngyösi  István  arcképe. 

leverőleg  hatott  a  balogvári  kapitányságnak  nevezett  száműzetés,  hanem 
arról  is,  hogy  fájt  neki  Wesselényiné  udvarától  távol  lenni  s  az  úrnő 
kegyeit  elveszíteni  Ez  a  levél  azután  visszaszerezte  neki,  a  mit  elvesztett : 
a  fulekvári  életet  és  Wesselényiné  előbbeni  gráciáit,  talán  még  nagyobb 
mértékben  mint  annakelőtte.  Nem  is  hagyja  el  úrnőjét  egész  a  kőszegi 
internálásig.  Kárpótlásul  a  bologvári  száműzetésért  s  elismerésül  a  hű 
szolgálatokért,  nem  késik  az  anyagi  elismerés  sem.  Wesselényiné  ugyanez 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  385 


év  októberében  —  a  balogvári  számkivetés  évfordulóján  —  Babaluska  nevű 
gömörmegyei  falut,  melyet  1200  forint  zálogjogon  bírt,  a  »bene  meritus* 
Gyöngyösinek  400  tallérban  átengedi  s  adománylevelében  megemlíti,  hogy 
•Nemzetes  Gyöngyösi  István  uram . . .  üdvözült  uramat  6  kegyelmét  életében 

egynehány   esztendeig komornyikul   szolgálta,   6    kegyelmének    halála 

után  pedig...  elsőben  udvarunkban  continuálván  a  komomyiki  tisztet,  és 
azután  balogi  kapitánynyá  levén,  esztendeig  szolgált  azon  hivatalában  is«. 
S  így  beteljesedett  Gyöngyösinek  a  Wesselényinéhez  intézett  levelében 
kifejezett  óhajtása,  hogy  »ha  fényes  napot  nem  is,  nekem  is  virraszt  valami 
homályos  hajnalt  valamikor  az  isten*. 

A  következő  évek  azonban  újabb  bajokat  termettek  számukra.  Wesse-  gJS^I^Íut? 
lényiné  már  előbb  gyanúban  volt  az  összeesküvés  miatt,  melynek  híre  a 
bécsi  kormány  fülébe  jutott,  kellő  bizonyítékok  hiányában  azonban  elítélhető 
nem  volt.  Elővigyázatból  Károly  lothringeni  herceg  mégis  német  kato- 
nákkal rakta  meg  a  íüleki  várat  (167Ö.  aug.  10.)  s  Wesselényiné  vagyonát 
zár  alá  vette  (nov.  7.),  sőt  magát  az  úrnőt  is  fogolyként  őriztette.  Az 
összeesküvésben  való  részesség  gyanúja  Gyöngyösire  is  kiterjedt,  a  ki  a 
válságos  napokban  is  hű  maradt  úrnőjéhez,  a  miért  őt  is  elzárták  Fülek 
várában.  Gyöngyösi  azonban  ártatlannak  érezvén  magát,  fogolytársaival 
együtt  Szelepcsényi  György  esztergomi  érsekhez  folyamodott  pártfogásért, 
a  kinek  közbenjárására  Lipót  császár  szabadon  bocsáttatta  őket  (1670.  nov.), 
de  csakis  Bélteky  Pál  füleki  kapitány  s  a  füleki  várőrség  tisztikarának  tíz 
ezer  tallémyi  jótállása  mellett. 

1671  márciusában  Wesselényinét  Pozsonyba  idézték,  s  részletes  valló- ^Sáls^Uái 
mása  után  egy  ideig  Pozsonyban,  majd  Bécsben  tartották  őrizet  alatt.  E  kínos 
helyzetében  is  megmaradt  mellette  a  hű  komornyik,  a  ki  elhatározta,  hogy 
>míg  nyavalyás  asszonyának  dolga  végbemegyen*,  kitart  mellette.  Asszo- 
nyának dolga  azonban  csak  1676.  októberében  >ment  végbe*,  midőn 
rokona,  gróf  Csáky  László  jótállása  mellett  Kőszegre  költözhetett,  hol  1679. 
július  19-én  fejezte  be  viszontagságos  életét.  Gyöngyösi  azonban  már  előbb 
megvált  úrnőjétől,  ki  csekély  (1200  frt)  évi  díjból  élt,  s  1674-ben  már 
Krasznahorka- Váralján  lakik  saját  házában;  innen  ír  Koháry  Isvánnak 
bizonyos  kamarai  ügyben  s  értesíti,  hogy  versei  elküldése  felől  tett  régi 
igéretét  is  nemsokára  beváltja.  Ugyanezen  évben  már  mint  az  Andrássy- 
család  jogtanácsosa  vagy  jószágkormányzója  szerepel,  a  ki  időnként  nem- 
csak a  gazdasági  dolgok,  hanem  az  akkori  mozgalmas  idők  »hadi  dolgai « 
felől  is  pontosan  értesíti  urát,  Andrássy  Miklóst,  és  vezeti  a  Munkácson 
lakó  Zrínyi  Ilona  jogügyeit  is,  ki  őt  1680-ban  mint  az  ország  leghíresebb 
törvénytudóját  említi. 

Ezen  időben  jelenik  meg  Thököly  Felső-Magyarországon  1678  őszén, 
váratlanul,  hirtelenül,  hogy  megjelenésével  időt  se  adjon  a  fontolgatásra, 
hanem  lelkesítsen,  s  zászlaja  alá  toborzza  a  magyarság  azon  elemeit,  kik 
inkább    óhajtották   a  független   Magyarországot,   mint  az  Ausztriával  való 

Beöthy,  Mag^'ar  irodalomtörlénel.  25 


Digitized  by 


Google 


386  GYÖNGYÖSI  JSTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 

iíhvlfiiia  ^^*^'^'^s^-  A  felkelő  sereg  mozgalmainak  nagyobbrészt  Gömörm^ye 
területe  volt  színhelye,  s  e  megye  lakossága  lelkesedéssel  csatlakozott 
is  a  mozgalomhoz,  melynek  ügyében  bízott,  sikerétől  sokat  remélt,  s  még 
többet  várt  az  1682  végén  s  1683  elején  elért  fényes  diadalok  után.  Gyön- 
gyösit, a  ki  már  1681-ben  szerepelni  kezd  a  közéletben,  mikor  Gomör 
rendéi  (január  10.)  Laskovics  Istvánnal  Hevesmegyébe  követül  küldik,  hogy 
•egyet  értsenek  azon  élelmdknek  harmad  részében,  melyeket  DümewaW  hat 
kompániájának  számára  Szendrőbe  szolgáltatni  fognának«,  s  ug^^anezen 
év  áprilisában  a  soproni  diétán  képviseli  megyéjét,  -^  magával  ragadják 
a  fényes  sikerek,  s  talán  az  ártól  sodortatva,  Thököly  párthíve  lesz,  a 
miről  a  bizonyosan  ez  időben  írt  Epithalamium  is  tanúskodik,  a  mely,  bár 
névtelenül  és  nevek  nélkül  Íratott,  mégis  azt  mutatja,  hogy  szerzője 
Thököly  párthíve,  s  hogy  nem  más  mint  Gyöngyösi  István.  Különösnek 
látszik,  hogy  Gyöngyösi,  a  ki  az  1690-ben  kiadott  Rózsakoszorú  elősza- 
vában » törökös  cimborának^  nevezi  Thökölyt,  ekkor  az  ő  híve  volt  Ha 
fontolóra  veszszük,  hogy  ugyanez  a  Gyöngyösi  halála  előtt  a  haza 
békességének  háborgatóit  látta  Rákócziban  és  Bercsényiben  is,  azt  kellene 
hinnünk,  hogy  ingadozó  volt  nemcsak  politikai  jellemében,  hanem  gondol- 
kozásmódjában is,  s  az  az  ember,  a  ki  majd  a  szabadságért  lelkesedik, 
majd  ennek  elnyomójához,  a  császárhoz  szít,  hazafiság  dolgában  bizonyára 
nem  valami  tiszteletreméltó.  Gyöngyösi  labanc  volt,  a  kinek  politikai  elve:  a 
német  császár  és  magyar  király  segítségével  egyesíteni  s  a  török  uralom 
alól  felszabadítani  Magyarországot.  Magyarország  a  XVI.  és  XVII.  században 
oly  préda  volt,  mely  iránt  sokan  támasztottak  jogigényt,  részekre  darabolva, 
felosztva  mintegy  reá  volt  erőszakolva,  hogy  milyen  párt  érdekeit  szolgálja 
s  melyik  elvet  vallja.  A  jó  hazafi  nemzete  sorsának  bizonytalanságában 
tehát  annak  volt  párthíve,  a  kitől  nemzete  szabadságának  visszaszerzését 
remélte,  s  a  kiről  azt  hitte,  hogy  ellenségei  ellen  meg  tudja  védeni.  így 
gondolkozott  Gyöngyösi  is,  a  ki  gyűlölte  a  törököt  s  azt  az  erdélyi  poli- 
tikát, mely  a  törökhöz  csatlakózott,  s  I.  Rákóczi  Györgyöt  és  Barcsai  Ákost, 
a  » török  vazallust «.  Addig  híve  Thökölynek,  míg  az  a  török  segítségére 
nem  szorul,  azontúl  pedig  inkább  császárpárti.  Ebben  kulminál  politikai 
ingadozása,  a  mely,  tekintve  alapját,  nem  vet  jellemére  ámyfoltot. 

Az  1681.  soproni  országgyűlésen  tartózkodása  alatt  írta  Esterházyhoz 
a  Prosopopoeia  Hungáriáé  című  költeményét,  a  melyben  a  »kardos  griffc 
dicsőítését  zengi,  s  a  mely  annak  idején  kéziratban  valószínűleg  bejárta  az 
országot,  de  nyomtatásban  csak  1695-ben  jelent  meg  Palinódia  cím  alatt, 
mintha  a  nádor  dicsőítését  megbánta  volna  s  vissza  akarná  azt  vonni. 

Küldetésének  sikerével  nem  voltak-e  megelégedve  a  rendek,  vagy  azért 
hogy  a  római  egyházba  való  visszatérése  utján  báróvá  lett  Andrássy  Miklós 
íoispán  iránti  bizalmatlanságukat  éreztessék,  nem  bizonyos,  —  elég  az,  hogy 
nem  a  íoispán  által  ajánlott  Gyöngyösit  választották  meg  az  1683.  év 
január  7-én  tartott   tisztújító  gyűlésen  leköszönt   alispán,  Giczei  Gábor  he- 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVAN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 


387 


lyébe,  hanem  Uza  Sándort.  Lehet,  hogy  Gyöngyösi  nem  bírta  még  a 
rendek  bizalmát  oly  mértékben,  hogy  őt  emeljék  az  alispáni  székbe,  vagy 
hogy  a  Thököly  pártján  levő  többség  nem  volt  tisztában  Gyöngyösi  politikai 


Wesselényi  Ferenc  arcképe. 


elveivel.  Mindazonáltal  e  mellőzés  elveszítette  tüntető  jellegét  azáltal,  hog>' 
elküldék  őt  a  Thököly  által  tartott  kassai  gyűlésre,  mely  a  törökkel  kötött 
szövetséget  megszavazta  s  a  szultánhoz  követeket  küldött.  Ezóta  csökkenik 
Gyöngyösinek,  a  ki  a  törököt  lelke  mélyéből  gyűlölte,  lelkesedése,  s  midőn 
a  rendek  a  20,000  ember  számára  két  hónapra  való  eleség  miatt  ellenkezésbe 

25* 


Digitized  by 


Google 


388  GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LlSTIUS  LÁSZLÓ 


jönnek  Thökölyvel,  az  elpártolok  között  van  Gyöngyösi  is.  1685  után  Thököly 
szerencse-csillaga  végkép  letűnt,  birodalma  majdnem  gyedül  Munkácsra 
szorult,  az  egész  felvidéket  pedig  a  német  katonaság  lepte  el,  kiknél  kétszer 
járt  ez  évben  Gyöngyösi:  január  22-én  Göcze  Istvánnal  Karaffa  Antalt 
kereste  fel  »valami  különös  dolgoknak  elvégzése  iránt«,  október  31-én  pedig 
»a  katonasággal  való  számvetésre  rendeltetik  Gyöngyösi  más  többddcel*. 
^e^^tiiSJSf  ^  rendek  csakhamar  belátták,  hogy  Gyöngyösi  ép  oly  ügyes  szóvivője 

ügyöknek  a  németeknél,  mint  volt  Thökölynél,  s  így  alkalmasnak  találván 
a  megye  kormányzására,  a  legközelebbi  tisztújításon,  1686.  nov.  22-én, 
alispánnak  választották  »a  főbb  embereknek  és  sok  nemeseknek  különös 
kívánságokra «.  Ez  állásában  is  1687.  szept  17-én  a  megyének  a  pozsonyi, 
országgyűlésen  való  képviseletével  bízzák  meg  Muraközi  Mártonnal,  a 
megye  jegyzőjével.  1688.  márczius  3-án  alispáni  hivataláról  le  akar  mondani 
s  azután  székújításkor  (november  15-én)  » hivatalát  a  pecséttel  együtt 
letette,  a  választó  szobából  kilépett,  de  a  rendeknek  hatalmas  kérésekre 
tisztségét  ismét  felvállalta «.  169C)-ben  és  1691-ben  ismét  » hosszasan  megje- 
lentette, minő  terhére  lenne  alispánsága,  megszabadítását  kívánta,  de  báró 
Andrássy  Péternek  és  az  egész  rendeknek  nagy  kérésére  ismét  felvállalta*, 
így  tart  ez  1693-ig,  a  mikor  végre  sikerűit  hivatalától  megválnia,  de  ekkor 
is  csak  öregségére  való  tekintetből  fogadták  el  lemondását.  —  Hét  évig 
majd  Csetneken,  majd  Krasznahorka- Váralján  lakott,  folytonos  összekötte- 
tésben maradván  Andrássy  Péterrel,  Koháry  Istvánnal  és   Esterházy  Pállal 

Gyöngyösinek  a  válságos  időkben  e  hét  évi  alispánság  alatt  nehéz 
volt  helyzete.  Gömörmegye  egyaránt  ki  volt  téve  a  török,  a  német  s  a 
felkelő  hadak  pusztításainak.  Hadi  sarc,  zsold,  élelmezés  egymást  érték  a 
megye  új  urai  részéről.  Közvetítőnek  lenni  a  nép  és  a  helyzet  urai  között 
nem  csekély  tapintatot,  ügyességet,  találékonyságot,  eszélyességet  kivánt 
Ezért  —  míg  elődei  egymásután  váltakoztak  az  alispáni  széken,  —  nem 
csekély  érdeme  Gyöngyösinek,  hogy  oly  nehéz  időkben,  oly  felette  fwitos 
és  sok  körültekintést  kivánó  állásban  hét  éven  keresztül  ki  tudta  érdemelni 
a  közbizalmat. 

A  közpályától  való  visszavonulása  idejét  költői  munkássággal  s  meglevő 
munkáinak  sajtó  alá  rendezésével  és  kiadásával  töltötte.  Már  1693-ban 
kiadja  Kemény  Jánoséi,  melyet  Apor  Istvánnak  ajánlott,  kit  személyesen 
nem  ismert  ugyan,  de  neki  mint  Erdély  fiának  dedikálta.  Szerette  volna 
—  ügymond  —  Apor  Istvánt  az  Apor-nemzetségről  szóló  költeménynyel 
megtisztelni,  de  csoportosan  tóduló  dolgai  nem  engedtek  ahhoz  kellő  időt 
1695-ben  kiadta  1681-ben  Esterházy  hoz  írt  költeményét,  elhagyván  az 
ajánlólevelet,  a  kardos  grififet  dicsőítő  latin  verseket  és  saját  nevét  is,  a 
címet  Palinódia,  Prosopopoeia  Hungáriáéra,  változtatja.  Ugyanezen  évben 
adja  ki  a  Csalárd  Cupidót,  s  azt  Koháry  Istvánnak  ajánlotta,  a  kinek 
öt  évvel  előbb  már  a  Rózsa  koszorúval  kedveskedett,  s  a  ki  ez  évben 
fizeti  ki  neki  a  Babaluskáért  járó  1200  forintot. 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  389 


Alig  hogy  utolsó  művét,  a  Charicliái,  kiadja,  (1700.  január  10.), 
ismét  feléje  fordul  a  rendek  bizalma,  mely  őt  1700.  október  4-én  Jelenik 
András  helyébe  megválasztja  alispánnak,  mely  megtiszteltetést  ő  vonakodik 
ligyan  elfogadni  s  öregségére  való  tekintettel  kéri  »a  hivataltól  való  meg- 
szabadulást*, de  reá  vévén  őket,  hogy  »ha  hivatalbéli  dolgában  némi  hiba 
történne,  azt  néki  ne  tulajdonítanák «,  —  foltételesen  egy  évre  elvállalja  az 
alispánságot,  s  viseli  egészen  az  1704.  év  szeptemberében  bekövetkezett 
haláláig. 

Mikor  kezdett  Gyöngyösi  verseket  írni  s  mik  voltak  ifjúkori  niűvei,  ^^Jj^l^j^^- 
■nem  tudjuk  bizonyosan.  Annyi  kétségtelen,  hogy  vele  a  Murányi  Vénusban  t"<"™^y*i 
már  mint  gyakorlott  kezű  poétával  találkozunk,  a  ki  verselés  dolgában 
felülmúlja  összes  elődeit.  Téved  tehát  Dugonics,  mikor  azt  állítja,  hogy  a 
Gyöngyösinek  tulajdonított  Daedalus  temploma  már  csak  azért  sem  lehet 
Gyöngyösié,  mert  *az  soha  semmit  sem  fordított,  hanem  az  6  munkái 
tnind  eredetiek*;  annál  is  inkább,  mert,  hogy  nagyon  is  fordított,  s  költővé 
is  épen  Ovidius  tanulmányozása  és  a  fordítások  tehették,  bizonyítja  nemcsak 
a  neki  tulajdonított  három  heroida,  melyeket  Nagy  Sándor  közölt  (Phil. 
Közi.  1884.),  hanem  az  a  sok  szószerint  való  fordítás  is,  melyekkel  eredeti 
inunkéi  is  el  vannak  halmozva;  így  a  Murányi  Véftusban :  a  Hír  lakása, 
Cupido  nyilai,  Paris  története,  az  Echó  története,  a  szerelem  és  vitézség 
párhuzamba  állítása.  Az  aggódó  és  Széchy  Máriának  levelet  író  Wesselényi 
jellemzése  szószerint  a  Metamorphosis  Byblise,  maga  a  levél  Paris  levele 
Helénához,  Széchy  Mária  pedig  a  Theseusát  váró  Ariadné  stb.  Kemény 
JánosbsLTi  Lónyai  Anna  jegykendőjének  alakjai  sl  Metamorphosisból  valók, 
3,  vadászó  Keménynek  s  a  Csalárd  Cupido  Dianájának  kutyái  még  név- 
szerint  is  Ovidiuséi;  Lónyai  Anna  és  Kemény  János  levelezései  pedig  a 
Heroidák  hőseire  vallanak.  Végre  a  Csalárd  Cupido  III.  könyve  nem 
más,  mint  a  Metamorphosis  VL  könyvének  a  425.  verstől,  a  Chariclia 
X.  könyvében  a  Pryamus  és  Thisbe  históriája  pedig  a  IV.  könyvnek 
S5.  versétől  végig,  kevés  kihagyással,  szószerint  való  fordítása. 

Első  eredeti  műve  az  1664-ben  kiadott  Marssal  társalkodó  Míiráwjy/ Murányi  vénus 
Vénus  című  költemény.  Ennek  tárgya  tulajdonképen  két  szerelmes  szív 
története  vagyis  annak  előadása :  hogyan  ismerkedett  meg  egymással  a  két 
különböző  politikai  párton  levő  szerelmes  (Wesselényi  Ferenc  és  Széchy 
Mária),  mily  küzdelmeken  mentek  keresztül,  a  szerelem  mily  leleményes- 
ségére volt  szükségük,  hogy  egymáséi  lehessenek,  s  végre  mily  kedvező  és 
szerencsés  fordulattal  végződik  szerelmi  históriájuk. 

Murány  várának  elfoglalása,  Wesselényi  és  Széchy  Mária  egybekelése 
mindenki  előtt  ismeretes  volt,  s  Gyöngyösinek  is  az  volt  szándéka,  hogy  e 
történeti  dolog  emlékét,  a  kor  szokása  szerint,  megfelelő  hűséggel  tartsa  fenn 
az  utókor  számára,  de  nem  akart  száraz  krónikát  adni,  mint  Tinódi.  Valami 
újat,  élvezetest,  tetszetőst  kellett  belévegyíteni,  a  mi  egy  részről  az  újság 
ingerével  hasson,  másfelől  a  szereplők  egyéniségének  is  kedvezzen. 


Digitized  by 


Google 


300 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 


S  a  költőnek,  a  ki  az  esemény  e  hőseinek  egy  szép  költeménynyel^ 
szerelmi  történetük  históriájával  akar  kedveskedni,  eszébe  jut  a  segítő  gon- 
dolat: az   ő   kedves  római   költője,  a  kivel  előbb  annyit  foglalkozott,  nem 


írt-e  hasonló  dolgokat?  Vagy  Jason  nem  Medea  szerelmének  segítségéve] 
szerzi  e  meg  a  hozzáférhetetlennek  tartott  arany  gyapjút  ?  A  Metamorphosis, 
Heroidák,  Amorum  libri  nincsenek-e  tele  szebbnél  szebb  szerelmes  törté- 
netekkel?   Hát  nem   tanulta   ő   ezeket   kiváló  szorgalommal,  nem   odaadó 


Digitized  by 


Google 


M^fal  Tárfo1kod6 

M  U  R  A  N  Y I 

V    E    N    V    S. 

Avagy 

ANNAK    EMLE. 

K  £   Z   £  T    E. 

kiképpen  az  Méltóságos  Groff 

Hadidi  W£SS£LENIF£R£NCZ, 
Magyar  Orfzág  Palarínuíla  akkor  Fülcki  fo  Ka* 
pttáovy  ai  Tékéocetes>  és  Nagyságos  GrofT  Rima- 
Itéclu  SZECSI  MARIA  Afzízonjal,  jövend6* 
bcU  hazafsigolcrul  való  titkos  vegezéfe  áltai  cstt« 
dálacos  képen  meg  .  vette  az  hires 

MVRANY  VARAT. 

Iratot  ug/án  az  6  Kigok«  Komorntkja 

GfdBgdOi  Iftvia  áIcaL< 

«iv>^«Mü» -  ■     ■      —    -  III vai^tf* 

Njromutták  Kas  sah,  i6^^^  £íiKad6ben* 

GjÖDgyOsl  IstTáii  Murányi  Venusának  címlapja.  (Kassa,  1664.) 


Beöthy,  Magyat  irodaUmtMénetéhez.  Az  Atheíiamm  kiadása. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


GYÓKGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  391 

szeretettel  csüngött  ő  Ovidiuson  épen  e  szerelmes  történetekben  nyilatkozó  szép 
lírai  részletekért  ?  S  ez  megkönnyíti  feladata  megoldását.  Leírja  a  megtörtént 
dolg<^at,  történeti  hűség  jellemzi  írását,  —  de  a  száraz  eseményt  élvezetessé 
teszi  az  Ovidiustól  ellesett  szép  szerelmes  történetekkel  való  kiszínezés  közbe- 
szövése, lírai  ömlengések  és  festői  leírások  által.  S  költészetének,  múzsájának 
édes  szavával  élvezetet  szerez  minden  olvasónak,  s  nevét  egyszerre  a  leg- 
jelesebb költők  közé  emeli  a  közvéleményben  nyilvánuló  lelkesedés. 

A  Metamorphosisban  mindent  az  istenek  határoznak  és  intéznek  el: 
a  murányi  vár  megvétdét  is  ők  segítik  elő.  Murány  bevétele  Wesselényire 
van  bízva,  a  ki  az  erős  falak  alá  vezeti  seregét,  de  a  vár  megvíhatatlan, 
s  Wesselényi  tehetetlenül  kénytelen  vesztegelni,  míg  az  olympusi  istenek 
pártfogásukba  nem  veszik  s  tanácskozásukban  az  » özvegy  kenyérrel  élő* 
Wesselényi  s  a  »hasonlatosképen  árva  özvegységben*  élő  Széchy  Mária 
sorsának  elintézését  Vénusra  bízzák,  a  ki  Cupidónak  meghagyja,  hogy 
az  » aranyas*  nyilakkal  sebezze  meg  mindkettő  szívét.  A  nyilak  által  sze- 
relemre gyullasztott  szerelmes  Wesselényi  levelet  ír  Máriának  s  találkát  kér 
tőle,  mire  a  szintén  » szerelemre  gerjesztett*  Mária  Kádas  által  kedvező 
választ  küldvén,  a  találkozás  Murány  alatt  megtörténik,  s  Mária  megígéri, 
hogy  Murányt  Wesselényi  kezére  fogja  játszani.  Wesselényi  az  éj  csendjében 
belopózik  a  várba  s  azt  katonáival  elfoglalja.  Mindezt  hosszasan,  három 
énekben  részletezve  mondja  el  a  költő;  közbe-közbe  follelkesűl,  mikor  a 
szerelemről  szól,  és  egészen  költői  lendületű  lesz  akkor,  mikor  Wesselényi  és 
Széchy  Mária  találkozását  festi.  Az  esemény  nehezen  indul,  folyását  a  sok 
kitérés  is  egyre  tartóztatja,  de  annál  gyorsabban  pereg  le  később  a  kifejlet  felé. 

A  Palinódia,  Prosopopoeia  Hungáriáé  című  költeménye,  melyet  Paiinc  dia 
1681-ben  írt,  1695-ben  jelent  meg,  melyben  az  1681-ben  megválasztott  új 
nádort  dicsőíti,  s  figyelmébe  ajánlja  a  »maga  gyámoltalanságán  siránkozó 
Njmipha  ügyét*.  Jóindulatát  és  pártfogását  kéri  a  nyomoníságban  sinylő 
nemzet  számára,  s  bízik  abban,  hogy  arra  szebb  napok  fognak  felderülni, 
ha  a  >kardos  griflF*  oltalmába  veszi. 

1683-ban  írta  a  Thököly  Imre  és  Zrinyi  Ilona  házasságáról  szóló  (»Az  Ének  Thököly 
ki  régen  fegyvert  fogott*  kezdetű)  s  egy  híján  ötszáz  versszakból  álló  költemé-  zrinyi  iionárói 
nyét,  mely  azonban  a  múlt  évtizedekig  csak  kéziratban  és  névtelenül  volt  elter- 
jedve, de  a  gördülékeny,  rithmikus  versek,  az  előadás  modora  minden  valószínű- 
séggel Gyöngyösi  szerzőségére  vallanak.  Itt  is  Vénus  közvetíti  a  házasságot 
Zrinyi  Ilona  és  Thököly  között  oly  módon,  hogy  megjelenik  Zrinyi  Ilonának 
álmában,  eldicséri  neki  Thökölyt  s  tudomására  hozza,  hogy  az  istenek  őket 
egymásnak  szánták,  tehát  ne  idegenkedjék  Thökölyné  lenni.  Leírja  azután, 
hogy  az  így  létrejött  házasság  minő  előnyére  szolgált  Thököly  és  párthívei 
ügyének  melyért  a  Haza  lábához  borúi  Thökölynek  s  könyek  közt  mondja 
el,  hogy  csak  ő  benne  van  reménysége,  mert  ő  állíthatja  helyre  a  haza  épségét. 

1690-ben  gróf  Koháry  Istvánnak  ajánlva  a  Rózs.ikoszorúi  bocsátotta  Rózsakoszorú 
közre,    »mely   vigasságos   és   keserves   dolgokból   kötettett,   mint    a   hogy 


Digitized  by 


Google 


892  GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 


Koháry  István  életének  koszorúja  is  hol  gyenge,  hol  sértő  virágokkal 
füzetett  elejétől  fogva«.  Tizenöt  rózsáról  beszél,  melyeket  három  részbe 
foglal,  az  öröm,  a  keserűség  s  a  dicsőség  rózsáira  osztva.  Ezek  közül 
három  Szűz  Máriára,  a  többi  Jézusra  vonatkozik,  fogantatásától  egész 
mennybemeneteléig.  A  rózsakoszorú-kötéshez  való  készületben  elmondja, 
hogy  a  »játékosabb  esztendőkben^  a  Helikonra  sietett  s  Apolló  és  a  Múzsák 
társaságában  lelte  örömét,  mert  azok  ellenállhatatlanul  vonták  őt  magukhoz 
s  ő  gyönyörrel  hallgatott  reájok,  s  felsorolva  a  mithologiának  majdnem 
minden  szereplőjét,  áttér  a  bibliai  történetre,  s  megfonja  a  koszorút,  melyet 
a  testté  lett  ige  dicsőségére  kötött, 
^cmiékezeu^  A  Murányi  Vénus  után  legnagyobb  terjedelmű  munkája  az  1693-ban 

megjelent  Poraiból  megélemedeU  Phoenix  vagyis  Kemény  János  emlé- 
kezete, mely  három  könyvben  és  húsz  énekben  Kemény  János  erdélyi 
fejedelem  életéről  szól,  tárgyalván  annak  Lónyai  Anna  iránt  való  szerelmét, 
s   küzdelmét   keze  elnyeréseért.  Mikor   végre   már   jegyese   lesz,    Kemény 

• II.  Rákóczi  György  seregében  Lengj'el- 

országba  megy,  a  csata  szerencsétlen 
I     kimenetele  után  tatár  fogságba  kerül, 
;     honnan  csak  hosszú  szenvedés  és  nagy 
váltságdíj  lefizetése  után  szabadul  meg, 
de  hazatérvén,   elveszi  Lónyai  Annát. 
E    szerelmi   történet   kiegészítéséül  a 
;     harmadik  könyvben   elbeszéli  Kemény 
!     erdélyi  fejedelemségét  s  a  nagyszőllősi 
Zrínyi  Ilona  névoiAi^sa.  ^~  csatában  történt  elestét 

Az  előadás  szárazabb,  mint  a 
Murányi  Vénusé,  jellemzése  fogyatékos,  leírása  csak  akkor  válik  költőivé, 
mikor  Kemény  fogságát,  a  békók  készítését  és  a  kovácsokat  rajzolja. 
Máshol  a  szokott  terjengősség  jellemzi  művét,  mint  pL  ott,  a  hol  Kemény 
vadászatát  írja  le,  elősorolván  még  a  kutyákat  is  származásuk  és  tulaj- 
donságaik szerint;  vagy  a  hol  a  jegykendő  alakjait,  az  Echóval  való 
beszélgetést  rajzolja.  Kitérései  az  eseményt  csak  nyújtják,  de  nem  segítik 
elő  a  hős  céljait. 
Csalárd  Cupido  1695-ben  jelent  meg  A  csalárd  Cupido  kegyetlenségét  megismerő  s 

mérges  nyilait  kerülő  tiszta  életnek  geniusa,  melyben  a  költő  óva  int 
bennünket,  hogy  őrizkedjünk  Cupido  nyilaitól,  —  mert  az  megkínoz,  meg- 
gyötör, ha  hálójába  akadunk,  melybe  szép  szavakkal,  csábos  ígéretekkel 
csalogat,  de  ha  beleakadunk,  veszélyt  zúdít  reánk.  Ő  maga  is  találkozott 
Vénussal,^  a  ki  arra  kérte,  hogy  segítsen  neki  elveszett  fiát,  Cupidót  meg- 
keresni. Útjában  előtalálja  Cupido  rabjait,  a  kiknek  nyomorúságos  helyzetét 
látva  Dianát  keresi  fel,  a  ki  megvédelmezi  őt  Cupido  nyilai  ellen.  Elhatározza 
tehát,  hogy  ezután  tiszta  életet  fog  folytatni.  Diana  azonban  nem  tartja  őt 
elég    erősnek    elhatározása    keresztülvitelére,    kézen    fogja   tehát   és  négy 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIüS  LÁSZLÓ  393 


nymphát  mutat  neki  egy  domb  oldalán,  hogy  válaszszon  közülök  egyet, 
a  kivel  része  legyen  a  tiszta  életben.  Azután  vadászni  indulnak,  mely 
alkalommal  Diana  a  szarvassal,  vadkannal  és  medvével  küzd  meg,  a  mi  őt 
arra  figyelmezteti,  hogy  Cupido  ő  ellene  is  három  fenevadat:  a  testet, 
világot  és  ördögöt  fogja  küldeni;  de  biztatja,  hogy  ne  féljen,  mert  a  hit, 
remény,  szeretet,  isteni  félelem  és  bojt  oltalmára  lesznek.  Erre  a  költő  az 
istennő  lábaihoz  borúi  s  megigéri,  hogy  megmarad  szolgálatában. 

Az  új  életre  hozatott  Chariclia,  mely  1 7(X)-ban  jelent  meg,  hosszú  ^*>"i«"» 
verses  regény,  melyet  »régi  versek  rongyábul  vett  újabb  rendbe«,  átdol- 
gozván HeKodor  Aethiopicá]éX,  de  abból  csak  az  öt  első  könyvet  adja 
többé-kevésbbé  híven,  míg  a  többi  részt  hol  megcsonkítja,  hol  kibővíti,  de  a 
költeményt  azért  mégsem  az  eredeti  szerint  fejezi  be.  Heliodor  triccai  püspök 
az  V.  században  élt,  Arcadius  és  Honorius  császárok  alatt,  s  művének 
első  kiadása  1535-ben  jelent  meg  Bázelben  görög  nyelven;  a  kéziratot 
Obsopoeus  Vince  rendezte  sajtó  alá,  ki  azt  egy  katonától  vette,  a  ki  meg 
Mátyás  király  könjrvtárából  rabolta  el.  A  költemény  tárgya  egy  iQúnak 
és  egy  leánynak,  Theagenes- 

nek  és  Charicliának  állhatatos  1 

szerekxie.   E  könyv  a  monda  y^  ^  \ 

szerint  áUásába  került  szerző-     i  /Ctfyw^yj      >^^^^6^t 

jenek:    midőn    azt  kívánták     !      ^X  ^  y  C-^-'-'T^ 

tőle,  hogy  vagy  égesse  meg  '  ^  ^^"Z;, 

művét,  vagy  tegye  le  a  püs-     '  "^ 

pÖkséget,  Ő  az  utóbbit  válasz-  Lónyal  Anna  névaláírása. 

totta.    Művét  később  Európa 

majdnem  minden  nyelvére  lefordították  Különösen  kedvelték  a  iranciák.  Már 
Gyöngyösi  előtt  lefordították  magyarra,  s  ő  ezen  »régi  versek  rongyábul 
vette  újabb  és  jobb  rendbe*.  Dugonics  is  lefordította,  de  latin  fordításból  s 
A  szerecsenek  cím  alatt  adta  ki. 

Gyöngyösi  irodalmi  működése  ezelí  szerint  így  oszlik  meg :  a)  ifjú- 
kori kísérletek:  a  neki  tulajdonított  három  heroida  fordítása  és  Daedalus 
temploma;  b)  hazai  tárgyúak:  Murányi  Vénus,  Kemény  János  és  Ének 
Thököly  és  Zrínyi  Ilona  házasságáról;  c)  vallásos  tárgyú :  a  Rózsakoszorú; 
d)  idegen  tárgyúak:  a  Csalárd  Cupido  és  a  Chariclia, 

Nemcsak  az  ijjjúkori  kísérletek,  hanem  —  mint  említem  —  későbbi 
művei  közül  is  majdnem  valamennyi  magán  viseli  Ovidius  tanúimányo- 
ssásának jellegét  s  azt  látszik  bizonyítani,  hogy  a  mi  költőnk  nem  tartotta 
valami  különös  lelkiismeretben  dolognak  a  nagy  római  műveinek  kivona- 
tolását.  Mihelyt  lelkét  valami  megragadja  vagy  oly  ponthoz  ér  elbeszélé- 
sében, mely  párhuzamba  áHítható,  a  mithologia  s  az  ókori  hősök  elmarad- 
hatatlanok.  Ovidius  hasonlatai,  metaforái,  képei,  figurái  szerepelnek  az  ő 
költeményeiben.  Magától  csak  igen  keveset  tud  mondani,  csak  az  ókor  és 
annak  jelesei  azok,  kiket  követendő  példáknak  lát ;  csak  a  míthosz  rejtélyes 


Digitized  by 


Google 


394  GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 

istenei  szőhetik   az  események  szálait,  melyekben  a  szereplők  közönyös, 
hideg  alakok,  mert  elhatározásukra,  cselekvésükre  Olympus  istenei,  Venus 
és  Ámor  bírnak  befolyással. 
^i^MvöilíS*  Annyira  rabja   Ovidiusnak,  hogy  még  akkor  is,  ha  egy  jellemképet 

kell  megírnia,  hozzá  folyamodik.  Nála  a  levél  megírásával  vesződő  és 
levelét  elküldő  Wesselényi  alakja  a  Metamorphosis  Byblisétől  van  kölcsönözve. 
Ez  is  levelet  ír,  s  küzd  magával,  mit  írjon,  hogyan  írja,  kivel  küldje  el. 
Ez  az  alak  ráillik  Wesselényire  s  a  költő  ím  így  fordít: 

Izzadott,  pirult,  félt,  változott  színében. 

De  nem  volt  egyebet  mit  tenni  szivében, 

Pennát  foga  végre  reszkető  kezében, 

Megírá  szándékát  titkos  levelében. 

A  mennyit  ír  annyit  óhajt  büs  szivében 

Pennája  hol  megáll,  hol  jár  a  kezében. 

Eltörli  azt,  a  mit  kezdett  volt  elsőben, 

Mást  ír.  Az  sem  tetszik.  Sokat  szakaszt  félben. 

(MV.  11.  60-64.) 

Dextra  tenet  ferrum,  vacuam  tenet  altéra  ceram, 
Incipit  et  dubitat :  seribit  damnatque  tabellas ; 
Et  notat  et  delet:  mutat,  culpatque  probatque. 
Inque  vicém  sumptas  ponit,  positasque  resumit. 
Quid  velit,  ignorat ;  quidquid  factura  videtur, 
Displicet  in  vultu,  est  audacia  mixta  pudori. 

(Met.  IX.  522-527.) 

Wesselényi  sem  tudja,  kivel  küldje  el  a  levelet  Széchy  Máriának  s 
a  véletlen  segít  rajta.  Akad  egy  megijedt  fickó,  a  kit  pénzzel  rávesz  a 
vállalatra  s  az  a  viaszszal  bevont  levélkét  (akár  csak  Byblisét)  átadni 
Ígéri  Murány  asszonyának.  Ezt  Ovidius  így  írja  le: 

Cera  manum,  summusque  in  margine  versus  adhaesit, 
•  .  .  Deque  suis  unum  famulis  pudibunda  vocavit, 
Et  pavidum  >fer  has,  fidissime,  nostro*  — 
Dixit  et  adiecit  longo  post  tempore  »fratri«. 

(Met.  IX.  565—569.) 

Wesselényi  levele  a  Heroidák  XVI.  levelének  másolata,  Wesselénji 
pedig  Gyöngyösinél  egy  modern  Paris,  a  ki  Helénája  kezével  egy  üj  birtok 
ura  akar  lenni  s  a  ki  így  ír: 

Nem  is  gyönyörködöl,  tudom,  gyötrelmemben. 
Mordul  sem  tekintesz,  tudom,  levelemben, 
Csak  azon  is  oh  mint  vidulok  szivemben. 
Levelemet  veszed  ha  édes  kezedben, 
Melyből  szivem  olyan  reménységet  vészen, 
Hogy  ki  Írásomban  becsületet  tészen. 
Annál  személyem  is  megvetett  nem  lészen 
Jövendő  dolgom  is  lesz  nála  jó  részen. 

(MV.  n.  71-72.) 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  395 

Hamarabb  vöttelek  szivembe  tégedet, 
Hogysem  szemlélhettem  kegyes  személyedet. 

(MV.  II.  73.) 

Parce,  precor  farso,  nec  vultu  caetera  duro 

Perlege,  sed  formae  conveníentes  tuae. 
Jamdudum  gratum  est,  quod  epistola  nostra  recepta, 

Spem  facit,  hoc  recipi  me  quoque  posse  modo. 

(Her.  XVI.  11-14.) 

Ante  tuos  animo  vidi,  quam  lumine,  vultu 
Príma  liiit  vultus  nuntia  fáma  tui. 

(Her.  XVI.  37-38.) 

Vagy  a  Csalárd  Cupidóhól: 

Mint  az  elvert  galamb  az  ölyvnek  lábában, 

Vagy  az  elkapott  juh  a  farkas  szájában: 

Úgy  forog  nyavalás  sógora  markában, 

És  hever  lábánál  a  földnek  porában.  

(HL  99.) 

Illa  tremit  velut  agna  pavens,  quae  saucía  cani 

Ore  excussa  lupi  nondum  sibi  tuta  videtur; 
Utque  columba  suo  madefactis  sanguine  plumis 

Horret  adhuc,  avidosque  timet,  quibus  haeserat,  ungues. 

(Met.  VL  527-30.) 

A  szerkesztés  és  jellemzés  leggyöngébb  oldala  Gyöngyösinek  s  e^SSSfaeír 
tekintetben  össze  sem  hasonlítható  Zrínyivel.  Mentségére  szolgál,  hogy  célja  forrásai 
is  más  volt.  Használja  ugyan  az  eposzi  eszközöket,  de  előtte  nem  a  világ- 
irodalom nagy  alkotásai  lebegnek  követendő  példákul,  hanem  —  Tinódi, 
ő  is  való  dolgokat:  a  közelmúlt  vagy  épen  egykorú  eseményeket  foglalja 
versekbe.  Ez  a  közelség  nagyon  megköti  kezét  a  szabad  alkotásban; 
akkép  segít  tehát  magán,  hogy  a  történetet  —  mint  maga  mondja  Kemény 
János  előszavában  —  » holmi  régi  fabulás  dolgoknak,  hasonlatosságoknak 
és  más  efféle  leleményes  toldalékoknak  közbevetésével  tetszett  megszínlenie€, 
más  szóval  Tinódi  modorát  felfrissítenie.  S  itt  van  egyik  forrása  népszerű- 
ségének: a  tárgy  és  az  előadás  újsága  egykép  tetszettek  az  olvasónak. 
Azok,  a  miket  a  toldalékban  »a  versek  nagyobb  ékességére  és  kedveltebb 
voltára  nézve«  adott:  a  lírai  részletek  és  eleven  leírások,  alkalmi  elmél- 
kedések és  hasonlatok  —  ha  erősen  magukon  hordják  is  Ovidius  hatását, 
tagadhatatlan  bizonyítékai  Gyöngyösi  költői  tehetségének.  >  Tovább  egy 
századnál  —  úgymond  Arany  —  majdnem  egyedül  ő  volt  az,  kinek  mű- 
veiben szépanyáink  s  dédükeink  az  általános  emberinek  lírai  kifejezését 
feltalálták.  Nem  csoda,  ha  népszerű  volt«. 

Nem  kisebb  érdeme  Gyöngyösinek,   a  nyelv  költőibbé,  fordulatosabbá  nyeí??S*ver- 
tétele.  A  költői  dikció  tekintetében  sokáig  nincs  hozzá  fogható,   ö  a  XVII.       ^*^^^® 
század   nyelvújítója.  Műveiben   meg  akarta  mutatni,  hogy  a  költői  nyelv 
*nem  vehet  be  úgy  minden  szót,  mint  a  folyóirásnak  tágabb  mezeje,  s  több 
szabadságot   enged   a   költőnek «.    A   latin   verstan  nyomán   alkalmazza  a 


Digitized  by 


Google 


396 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 


OÍU. 


^yy^u ^JÍL^Aít   if^M^.««.  Af^^     y  ^  0^  ^  ^^^ 


Cu  2ffi.i  é-r^Áé^^OM,  ^/ia^f^'^^jx^ 


Kemény  Jinos  tatár  rabságból  írt  levelének  utolsó  lapja. 


■  Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  397 


synkopét  (győzelem,  e.  h.  győzedelem)  synkrezist  (lény,  e.  h.  leány),  apokopét 
(Wesselény,  e.  h.  Wesselényi)  és  metathezist  (terény,  e.  h.  tenyér);  alkot 
üj  szókat :  szomorgott  e.  h.  szomorkodott,  misége  e.  h.  mivolta ;  újít  a  latin 
analógia  szerint:  Bellona  sisakját  nincsen  a  ki  vágyja  (e.  h.  kivánja);  fel- 
használja a  tájszókat,  s  jelzői  találók,  választékosak,  eddig  nem  használtak, 
igazán  költőiek:  virágos  tavasz,  mézes  beszéd,  rengő  vitorla,  rózsás  arc, 
alabástrom  nyak,  cédrus  derék;  hasonlatai  újak,  merészek:  szerelme  a 
gerlicéé;  szemes  mint  a  galamb,  csendes  erkölcsében  nincs  negédes  elme; 
a  merre  megy,  nyomában  virágok  fakadnak ;  ha  beszél,  szavaiból  édes  méz 
csepeg ;  ajka  nyilasa  a  piros  hajnal  hasadása ;  mozdulatai  olyanok,  mint  a 
derűit  napnak  az  égen  járása. 

Versei  nagyrészt  alexandrinekben  vannak  írva,  négyes  sorú  csoportos 
rimelhelyezésű  szakokban,  folyékonyság  és  dallamosság  tekintetében  felül- 
múlva összes  elődeit.  Az  alexandrint  ő  használta  legszabályosabban,  a 
középmetszet  ellen  ritkán  vét,  ütemei  dallamosak,  rímei  szépen  csengők. 
Hatásának  jó  részét  mindenesetre  a  verselés  és  nyelv  erejének  és  bájának 
köszönhette. 

LiSTius  László,  Gyöngyösi  kortársa,  ugyanazon  műfajban  dolgozott :  ^'"^^éfeJ;^"** 
történeti  eseményt  választván  költői  feldolgozása  tárgyául,  azonban  hiva- 
tottság és  költői  tehetség  hiányában  még  a  középszerűségig  sem  emel- 
kedett Érdekessé  is  inkább  hírhedtsége  miatt  lett,  mint  olyan  ember,  a 
ki  egyfelől  a  szelíd  múzsáknak  óhajtott  áldozni,  másfelől  pedig  oly  szen- 
vedélyeknek volt  rabja  s  oly  bűnöket  követett  el,  melyek  a  legelvetemültebb 
gonosztevő  színében  tüntetik  fel.  Egy  előkelő  nemes,  kinek  egyik  keze  az 
ég  felé  van  emelve,  másikával  a  démonba  kapaszkodik;  lelkének  jobbik 
fele  az  istenanyához  fohászkodik,  rosszabbik  fele  pedig  azon  tűnődik, 
hogyan  követhet  el  egy-egy  újabb  bűnt;  mert  szíve  tele  van  minden 
gonoszsággal,  a  mi  csak  beleférhet  egy  emberi  szívbe. 

Előkelő  erdélyi  szász  nemzetség  tagja,  a  ki  1620  körül  született, 
atyja  báró  Listius  Ferenc,  anyja  Gyulafi  Zsuzsanna  volt.  Atyját  tíz  éves 
korában  elveszítvén,  anyja  a  jezsuiták  kezére  bízta  neveltetését.  Tanulmányai 
bevégeztével  az  akkori  idők  szokása  szerint  valószínűleg  egyetemre,  majd 
külföldi  útra  is  ment.  IQúságát  kétségen  kí\áil  Erdélyben  töltötte,  s  csak 
1646-ban,  miután  Bánfi  Hedviget  nőül  vette,  tette  át  lakását  Magyar- 
országba, részint  Köpcsényben,  részint  a  sopronmegyei  Kabold  várban 
tartózkodván.  Közhivatalt  nem  viselt,  de  többször  megfordult  Bécsben,  hol 
kedvelt  egyéniség  lévén,  ki  tudta  eszközölni  a  grófi  cím  elnyerését  is. 
Első  neje  halála  után  Kecskés  Évát  vette  nőül,  a  ki  bűnei  elkövetésében 
is  segítőtársa  volt.  Korlátlan  szenvedélylyel  űzte  gonoszságait,  rabolt,  gyil- 
kolt, pénzt  hamisított,  mérgezett,  —  dacolva  a  megye  alispánjával,  Kerekes 
Menyhérttel,  ki  ellene  a  bűnvizsgálatot  megkezdte,  s  ügyét  az  1659-iki 
országgyűlés  elé  is  terjesztette,  hol  felségsértéssel  is  vádoltatván,  ügyének 
megvizsgálása   a   pozsonyi   káptalanra   bízatott,   mely  azt  elintézvén  1661. 


Digitized  by 


Google 


398  GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ 

május  26-ra  törvénybe  is  idézte.  Wesselényi  Ferencet,  a  nádort,  azonban 
maga  részére  nyervén,  ügyét  addig  halasztotta,  míg  Ausztriában,  hol  hamis 
pénzverését  folytatta,  elfogatott  s  a  bécsi  törvényszék  által  1662.  december 
22-^n  pallos  általi  halálra  Ítéltetett. 

Akadtak,  a  kik  a  költő  Listius  s  gonosztevő  Listius  közt  különbséget 
tesznek  s  azt  állítják,  hogy  az  nem  egy,  hanem  két  különböző  személy 
volt.  E  kérdést  azonban  ma  már  teljesen  tisztázta  Komáromy  András,  a  ki 
bebizonyította,  hogy  csakugyan  a  költő  az,  ki  a  hóhér  pallosa  által  múlt 
ki  a  világból. 

Megfejthetetlen  problémája  az  emberi  életnek,  hogy  ^y  főúri  család 
ivadéka,  kit  a  szelídebb  érzések  a  költészet  ápolására  indítnak,  hogyan 
vetemedhetik  olyan  bűnök  elkövetésére,  melyekre  csak  az  elveteműltség 
képes.  Minő  ellentéte  ez  a  jónak  és  rossznak,  mely  embertársa  fejére 
g3rűjtja  a  házat,  keblében  hordozza  a  Leviathánt,  gyilkol  orozva  s  mérget 
önt  a  barátságosan  nyújtott  pohárba,  hogy  örökre  néma  legyen  az,  a  ki 
árulója  lehetne  gonosz  tette  titkainak!  Ki  a  hibás?  a  század,  melyben 
élt;  a  nevelés,  mely  ferde  volt;  a  kör,  melyben  forgott;  az  exigenciák, 
melyek  túlkapásait  elősegítették;  vagy  a  bűnös  asszony,  a  ki  életének  s 
gonoszságainak  társul  szegődött?  Hogyan  emelkedett  ez  a  bepiszkolt  láek 
a  magasságbeli  trónjáig,  hogy  pártfogásért  könyörögjön  a  Boldogasz* 
szonynak,  s  ajka  dicséretet  s  imát  rebegjen  a  Megváltó  anyjának? 
Magyar  Mán  Zrinyinek    1661-ben    megjelent    epochális    műve  adta  meg  neki  az 

ösztönt  a  költészet  mívelésére.  Azt  hitte,  hogy  ő  is  képes  olyan  nagy, 
fenséges  költői  mű  megírására,  mint  Zrínyi,  a  kivel  személyes  ismeretségben 
állott,  —  s  megírta  és  1653-ban  kiadta  nagy  elbeszélő  költeményét  a 
Magyar  Mars  avagy  Mohács  mezején  történt  veszedelemnek  emlékezete 
cím  alatt,  ő  maga  azt  állítja  róla,  hogy  » mulatságból  írta  azokért,  kik 
magyar  rithmusban  gyönyörködnek*,  tényleg  azonban  azt  hitte,  hog!f  nevét 
teszi  általa  halhatatlanná,  s  hogy  kedves  dolgot  cselekszik  vele  honfitár- 
sainak. Azonban  keserűen  csalódott,  mert  művét  nem  méltatták  figyelemre. 
Zrínyit  sem  értették  meg,  annál  kevésbbé  Listiust,  a  kinek  mint  embem^ 
sem  volt  valami  kedvező  híre,  s  így  minden  hatás  nélkül  maradt 

Nem  is  csoda,  mert  már  maga  a  tárgy  is  olyan,  melyből  egy 
Listiusnál  jóval  hatalmasabb  költői  tehetség  s«n  tudott  volna  eposzt  terem- 
teni. E  mellett  Listiusból  hiányzott  az,  a  mi  őt  költővé  tette  volna.  Sem 
érezni,  sem  teremteni  nem  tud,  művének  nincs  alapeszméje,  nincs  háttere, 
nincsenek  hősei,  a  kik  éreznek  és  tesznek;  száraz  krónikát  ad,  valamivel 
jobb  nyelven  mint  Zrínyi,  de  minden  más  tekintetben  messze  mögötte 
maradva. 

A  Clades  Mochachiana  tárgya  a  mohácsi  vész,  melyet  tizen- 
három részben  dolgoz  fel.  Hosszasan  kezdi,  kitér  Hannibálra,  beszél  a 
tudományról  és  vitézségről,  leírja  hosszasan  a  rómaiak  diadalmenetét, 
dicsérí    Cyrust,    Xerxest,    Nagy    Sándort,    majd    áttér  a  török   császárra 


Digitized  by 


Google 


MAGYAR 

MARS 


AVAGY 


Mohách  mezején 

történt  veízedelemnek 

emlékezető. 


Nyomtatcatoc  Béchbén  CozmcrovittsMáthc,CliárzárUrunk 
CÖ  Folségc  lldv4ri  kőnyv.nyoáiutojá  által  j  105$ 

eittendőbeaj. 


Listius  László  Mmgyar  Marsának  címlapja.  (Bécs,  16Ő3.) 


Beöthy,  Monyai  {rodalomiöriéK étéhez. 


ninitÍ7Pd  hv  V-iOOQIC 
/z  Athenaeum  kiadása. 


Digitized  by 


Google 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN  ÉS  LISTIUS  LÁSZLÓ  399 

s  dmondja  annak  genealógiáját,  elősorolván  őseit  s  azok  vitézi  tetteit. 
Szulejman  azon  elvből  indulva  ki,  hogy  »a  mint  az  égben  egy  isten  van, 
úgy  a  földön  is  egy  úrnak  kell  lenni«,  —  elhatározza,  hogy  meghódítja 
Magyarországot.  íme  az  eposz  megindulásának  költői  motívuma !  Ezután 
következik  Lajos  király  genealógiája,  az  ország  belső  állapota,  a  főurak 
közül  soknak  leirása,  a  török  seregnek  Mohács  alá  vonulása  s  maga  az 
ütközet. 

Nincs  ebben  más,  mint  száraz  történeti  adatok  halmaza  —  versekben. 
Krónikájában  annjára  pedáns,  hogy  hűségesen  hivatkozik  még  a  vonat- 
kozásoknál is  a  forrásra,  a  mely  után  dolgozik.  így  lépten-nyomon  emlegeti 
Bonfint,  Pliniust,  Plutarchost,  Vergilt,  Martíalist,  Ovidiust,  Horatiust,  Senecát, 
—  sőt  idéz  a  szentirásból  is.  Csupa  terjengősség,  bőbeszédűség,  idézés 
jellemzi  munkáját.  Nyelve  elég  tiszta  (használ  ily  szókat  is:  lakozó  hely; 
gyanóság;  hitiesküvés;  hadait  megnyugotta  e.  h.  nsrugodtatta,  pihentette; 
futamtja;  vonsza  e.  h.  vonszolá),  itt-ott  latin  szavakkal  kevert  (quárté- 
lyoztak;  tractáltak),  verselése  elég  könnyed,  sokszor  azonban  az  értelem 
esik  áldozatul  a  rímnek  (pL  Török  császár,  miként  álnok  tímár;  vigyázz 
Magyarország,  mert  fold  alattad  ág:  e.  h.  ég). 

Nem  sokkal  több  jót  mondhatunk  másik  művéről,  melyben  a  magyar  ^^"^^^^^^^^ 
vezérek  és  királyok  történetét  beszéli  el  901-től  1652-ig,  meglehetős  rövid- 
séggel vázolván  viselt  dolgaikat.  Nem  bánik  fukarul  a  korához  közel  eső 
uralkodókat  dicsérő  jelzőkkel,  Ferdinándot  pedig  épen  bölcs  Salamonnal 
hasonlítja  össze,  sőt  a  fölé  emeli,  mint  a  ki  minden  dicsőséggel,  szépséggel, 
bölcseséggel  bővelkedik.  Költeménye  végén  megemlékezik  Hunyadi  Jánosról, 
Szilágyi  Mihályról  s  a  Scythiából  kijött  magyarok  hét  kapitányáról  Min- 
denütt a  krónikást  érezzük  benne,  a  ki  rövidségre  s  hűségre  törekszik, 
s  a  mellett  a  dicsőítés  görögtüzénél  mutatja  be  alakjait. 

Utánok  A  szerencsének  állhatatlanságáról  szóló  kilencven  versszakos 
költemény  következik,  tömérdek  vonatkozással  különféle  dolgokra,  csak 
azért,  hogy  párhuzamba  állíthassa  a  magyar  nemzet  sorsát,  melynek  majd 
ötszáz  évig  kedvezett  a  szerencse,  de  most  elpártolt  tőle,  mivel  a  törököt 
küldte  nyakunkra,  a  ki  elfoglalta  az  ország  nagy  részét  s  rabigába  verte 
a  népet.  Itt-ott  felcsillámlik  benne  egy  kis  költői  ér  is,  a  mikor  pl.  az  idő 
változásairól  így  ír: 

Be  szokott  borulni  az  ég  is  fölyhőkkel, 
Gyakran  verejtékzik  nagy  záporesőkkel, 
Napfénye  rejtezik  setétes  ködökkel, 
Sors  forgandósága  játszik  emberekkel. 

Ez  a  legtöbbet  érő  verse,  s  benne  az  alexandrinek  is  kifogástalanok.  Leg- 
nagyobb hibája  —  a  mi  a  többié  is  —  hogy  nagyon  el  van  nyújtva  s 
áradozó. 

A  boldogságos  szűz  Máriához,  Magyarország  pátronájához  intézett 
verse   a  Boldogasszony  apotheosisa   akar   lenni.  Hivatkozik   a  tiszteletre, 


Digitized  by 


Google 


400 


GYÖNGYÖSI  ISTVÁN   ÉS  LlSTIUS  LÁSZLÓ 


melylyel  Magyarország  az  ő  pátronáját  körülveszi :  a  templomokra,  melyeket 
nevének  szenteltek,  a  pénzekre,  melyeket  képmásával  ékesítenek,  a  régi 
királyokra,  kik  újból  és  újból  az  ő  oltalmába  ajánlották  a  hazát,  s  a  pártfogásra, 
melyben  a  Boldogasszony  eddig  részesíté  hű  magyarjait,  a  kik  azonban 
most  már  elpártoltak  tőle,  azért  éri  őket  annyi  csapás,  a  török  pusztítása, 
pogány  hálója ;  de  ő,  mint  tékozló  fiú  visszatér  az  istenanyához  s  kegyelemért 
esedezik,  hogy  az  ő  zászlói  alatt  »pogányságra  mehessünk «.  Végül  a  költő 
a  saját  számára  halála  órájakor  kéri  a  Szent  Szűz  irgalmát.  —  Verskötetét 
A  nemes  Magyarország  czímeréhez  írott  hat  strófás  verse  zárja  be. 

Költői  működése  minden  hatás  nélkül  maradt;  nem  talált  abban  az 
olvasó  sem  újat,  sem  élvezetest,  sem  tetszőt ;  szíve  és  esze  egyaránt  kielé- 
gítés nélkül  maradt.  Ha  lett  volna  is  költészetében  tűz,  nem  gyújtotta  volna 
lángra  azok  szíveit,  a  kik  ismerték  életét,  viselt  dolgait  s  elborzadtak  tettei 
hallatára.  Hogyan  áraszthatott  volna  fényt,  derűt  annak  az  embernek  a 
költészete,  a  kinek  lelke  a  sötétség  éjjelébe  volt  burkolva?... 


A  Rd!  ó:2i-bihlia  inhlajának  diszílménye. 


Digitized  by 


Google 


32.  A  XVII.  századi  széppróza  ós  színószet. 


[ajAtságos,  DE  ÉRTHETŐ  TÜNEMÉNY,  hogy  szépirodalmunk  fejlődése  ^  ^^^*J^^ 
aránj^alanul  lassúbb  és  nehézkesebb  volt  prózai,  mint  verses 
formában.  A  legelső  magyar  regényes  prózai  elbeszélést,  az  1573. 
megjelent  Poncziánust  szinte  nyolc  évtized  múlva,  1651-ben 
követte  a  Fortunatus  története,  s  ezen  kívül  még  két  efféle  könyv  került 
ki  a  század  végéig  sajtó  alól,  1676-ban  a  Szép  Magyelona  és  1695-ben 
a  Haller  Hármas  IsióridjSLy  és  ha  még  ide  számítjuk  is  Rozsnyai  Dávidnak 
kéziratban  maradt  Horologium  Turcicumát:  a  szám  még  ugy  is  elég 
szerény  marad  nemcsak  a  vallásos  próza,  hanem  a  verses  epika  termé- 
keihez képest  is.  S  minő  ellentét  a  tárgyak  közt !  A  vers  hamarabb  simult 
az  élethez,  a  históriás  énekben,  komoly  eposzban  már  régóta  foglalkozott 
hazai,  sőt  egykorú  tárgyakkal;  Gyöngyösinél  már  annyira  fejlődött,  hogy 
a  mulattató  irodalom  tárgyaiul  egykorú  személyeket  és  mindenkitől  ismert 
eseményeket  választott,  melyekkel  valóságos  novellisztikus  modorban  bánt 
el,  s  mindezt  akkor,  a  mikor  a  prózai  szépirodalom  még  mind  a  messze 
földön  kalandozott.  A  forma  még  aránylag  új  volt  a  magyar  irodalomban, 
s  félénken,  elfogultan  tapadt  azon  tárgyakhoz,  melyekkel  külföldről  hozzánk 
jött,  és  még  sokára  mer  újabb  tartalmat,  nemzeti  és  kivált  egykorú  tárgyat 
dolgozni  fel.  A  vers  realisztikusabb.  Mintha  ösztönszerűleg  éreznék  az  írók, 
hogy  a  közelből  vett  tárgy  a  prózában  valóságos  történetnek  tűnnék  fel, 
s  egykorú,  többé-kevésbbé  kényes  novellatárgyak  diskrét  tárgyalására  a 
próssa  még  nem  elég  finom  forma. 

Ennek  a  századnak  is  minden  szépprózai  terméke  csak  fordítás  vagy 
átdolgozás  még,  s  általok  többrendbeli  nemzetközi  novella-anyag  hatol  be 
a  magyar  irodalomba.  Beöthy  Zsolt  könyve :  A  szépprózai  elbeszélés  a  régi 
magyar  irodalomban,  melynek  eredményeit  a  jelen  cikk  is  átveszi,  tüzetesen 
kimutatja  ez  elbeszélő  irodalom  világirodalmi  forrásait  és  a  hozzánk  szár- 
mazás útjait,  s  most  az  összehasonlító  irodalomtörténet  révén  világosan  áll 
előttünk,  minő  középkori  és  keleti  regekörökön  táplálta  a  XVII.  századbeli 
magyar  próza-olvasó  a  maga  fantáziáját. 

Az  olvasó  közönség  ízlésének  fölismerésében   nagy  gyakorlati  érzéket  ^kfa"váíya1* 
tanúsított   a   lőcsei   Brever-féle   kiadócég,   mely  mulattató   prózai  olvasmá- 

BcOthy,  Magyar  irodalomtörténet.  26 


Digitized  by 


Google 


402  A  XVII.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 


nyokkal  szinte  egyedül  látta  el  e  század  magyarjait.  A  cég  hagyományai 
közé  tartozott  a  németeknél  népszerűségre  jutott  könyvek  magyarra  fordít- 
tatása, így  fordíttatták  le  Szenei  Molnár  Alberttel  Ziegler  György  könyvét : 
A  legfőbb  jóról;  így  1629-ben  valaki  mással  a  Mesés  könyvecske  dmű 
gyűjteményt,  mely  a  népnek  volt  szánva,  s  a  ponyván  árulták.  A  benne 
foglalt  találós-mesék  mind  puszta  kérdésekből  és  feleletekből  állnak  s  nem 
fejlődik  belőlük,  mint  indítékból,  hosszabb  történet,  a  milyenek  az  őskortól 
fogva  sok  népnél  divatban  voltak,  ezeknek  szépirodalmi  jelentősége  csak 
abban  állt,  hogy  rövid,  fogós  kérdéseikkel  és  szójátékaikai  a  jelentés- 
árnyalatok  megfigyelésére  és  a  tömött,  kerek,  kifejezésre  szolgáltattak 
ösztönt. 

Az  előző  században  behozott  ezópi  mese  is  kapósnak  bizonyült, 
mert  1673-ban  a  Brever-ház  is  bocsátott  ki  egy  ilyen  gyűjteményt:  Magyar 
Aesopvs,  Az  az;  Aesopusftak  egész  elete  es  Fabulái,  Mellyet  GórSg 
Nyelvből  Deákra,  Deákból  Németre  és  Németből  Magyar  Nyelvre  for- 
dítottak, Es  rövid,  de  hasznos  magyarázattal  és  illendő  Figurákkal  is 
meg'ékesitettek.  Tehát  németből  fordították  még  ezt  is.  Az  újabb  allú- 
ziókkal elegyített  mesék  1687-ben  második  kiadást  is  értek. 
Fortunatus  Szintén   a   Breverék   sajtójából   került   ki  1651-ben  a  Fortunatus  és 

1676-ban  a  Magyelona,  mind  a  kettő  ismét  németből  fordítva.  Amaz 
volt  e  századnak  első  szorosan  vett  szépprózai  terméke;  teljes  címe:  Az 
Fortvnatusrol  íratott  igen  szép  nyájas  beszedú  kőnyvetske.  Miképpen  az  ö 
Erszényéhez  és  kévánt  kedves  Súvegetskéjéhbz  jutván,  és  több  tőrtént  sok 
dolgairól  Melly  most  Németből  Magyarrá  fordíttatott  az  szép  Újságok^ 
ban  gyönyörködőknek  kedvekért.  Fortunatus  története  a  középkor  egyik 
igen  híres  meséje  volt,  egy  részének  forrása  a  Gesta  Romanorum  120.  elbe- 
szélése ;  nyugoton  alakították  először  regénynyé,  melynek  első  német  kiadása 
1480-ban  jelent  meg.  Későbbi  költők  is  vissza-visszatértek  hozzá  és  többen 
dramatizálták.  Nálunk  már  bemutatta  e  mesét  egy  XVI.  századbeli  verses 
elbeszélés,  attól  azonban  ez  a  prózai  fordítás  sokban  különbözik.  A  történet 
a  szerencse  szeszélyét  példázza;  a  szerencse  bűvös  ajándéka:  a  ki  nem 
fogyó  erszény  boldogítja  kegyeltjét,  a  cyprusi  Fortunatust,  sőt  új  bűvszer : 
a  látatlanná  tevő  süveg  birtokába  juttatja ;  de  fiainak  már  hátat  fordít  s  az 
ajándékokat  megrontásuk  eszközeivé  teszi.  Hősét  a  szerző  temérdek  kalandon 
vezeti  át,  országot-világot  láttat  vele,  népek  különösségeit  szemlélteti  mintegy 
kaleidoskopban.  A  ritka,  a  különös  iránti  kíváncsiságot  elégíti  ki,  vagy 
inkább  izgatja.  A  történet  népköny wé  vált  és  egy  század  múlva  újra 
kiadták. 
Szép  MMieiona  £  regényes  elbeszélés  után  megjelent  irodalmunkban  a  nyugoti  lovag- 

regények egy  igazibb  képviselője,  a  Kedves  es  Nyájas  História,  az  szép 
Mag'elonárol ;  Neapolis  királynak  leánárol;  edgy  Péter  nevű  Vitézről 
az  ezüstös  kultsokkal,  ki  edgy  Provincíabéli  Gróf  fia  volt.  Francziai 
nyelvből  Nemet  nyelvre  meg-fordíttatott  Spaletini  György  küldött  levelével 


Digitized  by 


Google 


A  XVn.  SZÁZADI  SZÉPt>RÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET  403 


együtt  M.    Warbeck    Viius  által.  Mostan  penig  Némctból  Magyarrá 
fordította   Tesseni   Wenczel,  az  Magyar   Olvasok  kedvéjért.    A   regény 
alapjául  szolgáló   régi   és  népszerű   mondát   állítólag   Bemard  de  Trevies 
provencei    pap    jegyezte    föl    először   a  XII.   században,   e    följegyzésből 
merített   Petrarca   és   a   híressé  vált  francia  népkönyv,  mely  nyomtatásban 
1480-ban  jelent  meg;   németre   ismételten   is   lefordították.   A  Warbeck-féle 
fordítást  1535-ben   nyomatták   ki.   A  magyar   fordító   feljegyzi,   hogy  őt  a 
lefordításra  azok  ösztönözték,  a  kikkel  a  regény  tartaknát  egyszer-másszor 
megismertette.  —  Péter,  a  provencei   gróf  fia,  szülei   engedelmével  vitézi 
nevet  keresni   idegen   országokba   indul.   Nápolyba   vonja   őt   a   világszép 
királyleány   híre,   s   ott   a   harcjátékokban   minden   lovagot    legyőz.    Nem 
ismeri  senki,  csak   az   ezüstös  kulcsos  lovagnak   nevezik,  a  király  előtt  is 
csak    egy   szegény   nemes   ember   fiának   mondja  magát;  azonban  ügy  is 
megnyeri  >az  ékes  Magelona«  rokons2»nvét  és  szerelmét.  A  dajka  közben- 
járásával találkoznak  s  hű  szerelmet  fogadnak  addig  is,  míg  titkuk  napfényre 
jöhet  Még  egy  diadalmas  lovagjáték  után  Péter  szüleihez  készül  vissza ;  de 
Magelona  nem  élhet  nélküle,  vele  szökik.  Az  ütőn  egy  szerencséüenség  elsza- 
kasztja őket  egymástól.  Egy  ragadozó  madár  elkapta  a  pihenő  Magelonától 
Péternek  egy  tafotába  göngyölt  gyűrűit,  melyeket  a  vitéz  még  anyjától  hozott 
^nlékül.  Midőn  Péter  a  madár  után   indült  s  a  tengerbe  ejtett  tafota  után 
beevezett,  az  ár  elragadta ;  kalózok  kezébe  került,  kik  a  babiloni  szultánnak 
adták  el   rabszolgául,  a   hol  idővel   nagy  méltóságra  emelkedett.  A  tafotát 
•elnyelte  egy  hal,  melyet  provencei  halászok  fogtak  ki,  s  a  gyűrűkről  Pétert 
elveszettnek  hitték  szülei.  A  bura  ébredt  szerencsétlen  Magelona  egy  bücsü- 
járó  asszonynyal   ruhát   cserélt,   Provenceba   vándorolt   s  ott  egy  ispotályt 
lapítván,  betegek   ápolásával   töltötte   napjait,  midőn   egyszer  a  szultántól 
szabadon  bocsátott  Péter  haza  érkezett  és  a  szülők  örömére  egybekelhettek. 
Az   egészen   romantikus   indítékokból  szőtt   regény   átültetése    azért 
nevezetes,  mert  irodalmunk  benne  egy  művészibb  szerkesztésű,  kikerekített 
mesével  gazdagodott,  melynek  szálai  a  bonyolódás  közben  is  mindig  számon 
vannak  tartva,   s  a  mely   azonkívül   nem  a  kalandok  végtelen  sorozatával 
igyekszik  mulattatni,  hanem  némi  költői  részletezésre  törekszik   A  magyar 
fordító    érdeme   pedig  az  elbeszélő  stíl  bizonyos  üjságában  áll;   a  történet- 
szerű    előadásmódból  kezd   kibontakozni,  a   nélkül,  hogy  Heltai  módjára 
Tiépieskednék ;   elevenebb,    színesebb,    s   a   míveltebb    társalgás    nyelvéből 
olvaszt    be  valamit;  kivált  a   két   nem  érintkezésének  rajzában  a  nyelvnek 
^öngédebb,  érzelmesebb  és  udvariasabb  szólásait  és  hangját  találjuk  benne, 
mint    a    Gestán  alapuló  vagy  keleti  eredetű   elbeszélésekben.   Stílusát   nem 
ritkán    idegenszerűségek    tarkítják    (>miért   te   olly  vad  vagy  minket    az 
•elhagyásra  ?«  —  kérdi  Magelona  Pétertől),  de  bizonyos  előkelőségre  minden- 
esetre törekszik. 

Mindennél  nagyobb   hatású  volt  azonban  a  Hármas  Istoria.  jKí«^*  "•>*|[^  Jf aoa 
^2$<5  része  Nagy  Sándornak  egynéhány  nevezetes  dolgait  illeti.   Második, 

26* 


Digitized  by 


Google 


404  A  XVII.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 


jeles  Példa-beszedekből  dll.  Harmadik,  a'  nagy  Trója  veszedelmének 
leg'igazább  Istóriája.  Mellyel  Fogaras  vdrában  rabságában  magyar 
nyelvre  fordüott  MDCLXXXIL  esztendőben,  és  maga  költségével  ki- 
nyomtattatott  Haller  János  Kolozsváratt,  A  század  végén  (1695)  m^elent 
könyvet  mér  nem  a  Brever-héz,  hanem  egy  más  jeles  magyar  könyv- 
nyomtató, az  európai  hírű  Misz-Tótfalusi  Kiss  Miklós  nyomtatta  hollandi 
papirosra,  maga  metszette  betűkkel;  a  kiadvány  valósággal  remek  számba 
megy,  papirosa,  betűje  oly  szép,  akár  ^gy  —  hamisítványé.  Szerzője  ^y 
erdélyi  nagyúr  volt,  annak  a  fSúri  gárdának  egy  tagja,  mely  Balassi 
Bálinttól  Ráday  Gedeonig  az  irodalom  élén  állt.  Régi  fényes  nemzetségének 
egyik  dísze,  Erdély  önállásának  utolsó  idejében,  ftmtos  szerepet  vitt  a 
politikai  életben.  Bizahnasa  volt  Kemény  Jánosnak,  Apafi  alatt  fejedelmi 
tanácsos  és  tordai  főispán,  s  a  Habsburgházhoz  szító  erdélyi  politikának 
egyik  vezérembere.  Ellene  volt  Teleki  Mihály  terveinek,  ki  a  magyarországi 
bujdosókat  fegyverrel  akarta  segítni  a  császár  ellen.  Tdéki  egymásután 
tette  el  láb  alól    1674-ben  Báníi  Dénest,   1678-ban  Béldi  Pált,   elfogatta^ 

megnótáztatta  a  velők  tartó  főembereket, 
kik  közül  Kapi  György  és  Lázár  István  a 
dévai  rabságban  haltak  el.  Haliért  1678. 
Fogarasvárába  záratták  és  csak  négy  év 
miilva,  1682.  bocsátották  szabadon.  Csak- 
hamar visszanyerte  méltóságait  s  1686-ban 
ő  hozta  létre  a  bécsi  haditanácscsal  az 
Haiicr  János  névaiáiráaa.  Erdély   jogi    áMsát   szabályozandó    ú.    n. 

Hallerianus  tractatnsty  meljmek  elfogadá- 
sával azonban  az  erdélyi  rendek  addig  késtek,  míg  Buda  visszavétele 
megtörtént  s  a  császár  ez  alapon  már  n^n  volt  többé  hajlandó  egyezkedni 
Apafi  halála  után  erdélyi  kincstartóvá  választották  s  az  1692-ben  meg- 
aMtíftott  gubemiumnak  is  tagja  lett.  Buzgó  katholikus  volt,  de  nem  tureK 
metlen.  Hetvennégy  éves  korában  halt  meg  1697.  febr.  28-áa 
toSm^*  Fogarasi   rabsága  tette  íróvá.   Tudván,  hogy  a   ,heverés  az  ördög 

párnája*,  »hogy  veszteg  heverve  ne  vesznék  el  —  ügymond  —  munkát 
igyekeztem  adni  űnalmos  elmémnek*.  így  készítette  és  fogsága  utolsó  évében 
befejezte  a  Hármas  Istóriát  s  ugyanakkor  (1682)  kibocsátotta  a  maga  költ- 
ségén egy  erkölcsi  művét,  a  Korenus  ferenc-rendi  szerzetes  után  magya- 
rított Pays,  a'  békeséges  tűrésnek  payssa  című  munkát,  melyet  a  csfltí 
klastromban  nyomtak.  Előszava  lelkesen  védi  a  magyar  nyelvet,  fejtegetvén^ 
hogy  ebből  is  lesz  mívelt  nyelv,  lesz  nagy  szókincse,  szabatossága,  szépsége,, 
csak  használni  kell  szóban  és  írásban,  életben  és  tudományban,  s  vigyázni 
kell  tisztaságára,  nem  kell  szükségtelenül  idegen  szavakkal  keverni.  írás- 
módunknak akkor  már  nagyban  folyó  ellatinosodása  és  németesedése,  a 
nyelvkeveredés  ellen  ez  volt  egyik  legelső  tiltakozása  a  purizmusnak.  S 
Haller  maga  ad  jó  példát  a  tiszta  magyarságra,  épen  a  Hármas  Istoridhéxi 


Digitized  by 


Google 


A  XVn.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 


40^ 


is,  mely  könyvét  azonban  közéleti  elfoglaltsága  miatt  csak  tizenkét  évvel 
kiszabadulta  után,  alig  két  évvel  halála  előtt,  bocsáthatta  ki.  Testvérének, 
Hallerkői  Haller  Pál  KüküUő  vármegye  főispánjának  ajánlta,  mint  kedves 
•ajándékot. 


Haller  János  Hármas  históriájának  címképe.  (Kolozsvár,  1605.) 

A  meleg  szeretetből  fogant  munka  a  középkor  három  híres  könyvét 
egyesíti  magában,  s  a  magyar  olvasóval  megismertette  Nagy  Sándor 
reg&iyes  alakját,  a  trójai  háború  mondáját,  a  mint  e  két  dolgot  a  középkor 
ismerte  és  az  egész  Gesta  Romanorumot,  mely  szintén  a  középkor  szel- 
lemét tükrözi. 


Digitized  by 


Google 


406  A  XVn.  SZAZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 

"^*5rtfn^cu°'  Nagy  Sándorról  is,  a  trójai  veszedelemről  is  történetet  akar  nyújtanű 

Az  a  hiedelme,  hogy  elbeszélése  eredeti  forrásokon  alapszik;  hogy  Nagy 
Sándor  történetét  egy  Kallisthenes  nevű  kortársa  jegyezte  fel,  s  ha  itt  a 
csodáknak  nem  ád   is  hitelt,  annál  erősebben  meg  van  győződve,  hogy  a 

^  trójai  háborúnak  az    az  egyedül  hiteles   elbeszélése,  melyet  ő  fordít,  mert 

szemtanúk,  egy  görög  és  egy  trójai  vitéz,  a  krétai  Dyctis  és  a  frig  Dares 
emlékiratain  alapul,  melyeket  a  római  császárok  korában  e  vitézek  sírjaiban 
találtak  fel ;  és  ez  az  elbeszélés  sem  a  görögöknek  nem  kedvez  mint  Homérus, 
sem  a  latínusoknak  mint  Virgilius.  Eredetijében  annál  jobban  hisz,  mert 
ki  van  belőle  hagyva  az  istenek  beavatkozása.  Mindazáltal  érzi,  hogy  szép 
históriát  fordít,  s  ha  előadása  nyugodt  és  kissé  krónikaszerű  is,  igyekszik 
szépen,  tisztán,  hangzatosan  írni. 

A  való  az,  hogy  mind  a  két  történet  hamisítvány.  Nagy  Sándoré  alkal- 
masint az  első  Ptolomaeusok  idejében,  Alexandriában  keletkezett,  legnagyobb 
részt  fantasztikus  perzsa  mondákból ;  egy  latin  fordítás  révén  korán  elterjedt 
Nyugot-Európában  is,  a  középkorban  számos  változata  fejlett  ki  és  több 
.  verses  elbeszélés  alapjául  szolgált.  Haller  egy  Liber  Alexandri  de  proeliis 
című,  1484-ben  Strassburgban  megjelent  prózai  kiadást  követett.  A  már 
úgyis  keleties  mesét  a  középkor  képzelete  még  hihetetlenebb  kalandokkal 
egészítette  ki.  Dárius  perzsa  és  Pórus  indiai  király  legyőzése  alkotja  az 
elbeszélés  derekát;  Sándor  látja  napkelet  csodáit:  Pórus  tündérpatotáját 
aran)miadaraival,  amazonokat,  mezítelen  bölcseket,  kikkel  a  civilizált  és  a 
paradicsomi  élet  elsőbbsége  felől  vitatkozik,  szakállas  asszonyokat,  sárkányokat^ 
baziliskust,  a  nappal  együtt  növő  fákat;  beszél  a  nap  és  hold  fáival,  griff- 
madarakkal  felviteti  magát  az  égig,  üveghordóban  leszáll  a  tenger  fenekére, 
összejön  Kelet  isteneivel;  érdeklődése  szintoly  telhetetlen  mint  hatalmi 
vágya,  s  emberfölötti  pályája  derékban  szakad  meg,  fiatalon,  hatalma  tető- 
pontján, Macedóniáját  viszont  nem  látva  pusztul  el  bizalmasa,  Antipater 
mérgétől^ 
^'^{feinír*"  A   trójai   háborúról  szóló   apokrif   iratok    a    római    császárok    alatt 

készültek,  a  középkorban  mint  hiteles  kútfők  kerültek  forgalomba,  s  egészen 
háttérbe  szorították  Hómért.  Sok  feldolgozásuk  közt  leghíresebb  lett 
Colonnai  Guído,  »Messana  város  bírájának«  könyve,  mely  1287-ben  a 
salemoi  püspök  kívánságára  készült,  s  valóságos  lovagregénsmyé  kerekedett 
Ezt  fordította  Haller. 

Az  elbeszélés  nem  Heléna  elrablásán  kezdődik,  hanem  az  argonauták 
vállalatán,  mely  alkalommal  először  ütközik  össze  a  görög  és  a  trójai 
nemzet  s  Trója  Jason  és  Herkules  által  pusztul  el,  királya  Laomedon 
elvész,  gyönyörű  leánya  Exiona  Telamon  rabnőjévé  lesz.  Priamos  király^ 
ki  Tróját  fényesebben  —  valóságos  középkori  mesebeli  tündérvárrá  — 
felépíti,  testvére  fejében  raboltatja  el  Parissal  Helénát.  így  tör  ki  a  nagy 
trójai  háború,  melynek  hőseiről,  csatáiról,  fegyverszüneteiről,  a  nagyobb 
vitézektől   egy-egy   harcban  levágott  emberek  számáról  s  a  kissé   chablon- 


Digitized  by 


Google 


A  XVII.  SzAZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET  407 


szerű  párharcokról,  —  melyekben  nagy  szerepet  játszik  a  nyeregből  való, 
gyakran  kölcsönös,  kivetés  —  mind  pontosan  beszámol  az  író,  kí  nemes 
rokonszenvével  titokban  inkább  a  vesztes  trójaiak  részén  van.  Hektor  nagyobb 
hős  és  nemesebb  mint  Akhilles,  ki  félig  orvul  öli  meg  ellenfelét,  ép  úgy,  mint 
később  Troilust  is,  e  második  Rektort;  Patroklus  még  az  első  ütközetben 
elesik,  Akhilles  csak  későn,  Hektor  halála  után,  a  Poliksena  szerelmeért 
vonul  félre  a  harctól,  melyet  akkor  keres  föl  ismét,  mikor  Troilus  majdnem 
kiirtja  kedves  mirmidonjait.  Tróját  Aeneas  és  Antenor  árulják  el,  és  a  hősök 
hazatértével  végződik  a  történet,  melynek  antik  kereteit  romantikus  élet 
tölti  meg;  hősei  lovagok,  női  várhölgyek,  és  Akhilles  szerelme  a  trójai 
királylányhoz  érzelmes  történet. 

Legkedveltebb  volt  azonban  s  népünk  szellemére  a  legnagyobb  hatást  Pftdabsszédcn 
tette  a  középső  rész,  a  Példabeszédek  könyve,  a  Gesia  Romanorum  for- 
dítása. A  Gesták  g3mjteménye  latin  nyelven,  mindenesetre  a  XIII.  század  előtt 
talán  Angliában  keletkezett,  alapja,  ügy  látszik,  a  római  történetből  vett 
emlékezetes  esetek,  mondák  és  anekdoták  voltak,  melyekhez  később  keleti 
regék,  bibliai  történetek,  barátlegendák,  ujabb  népmesei  elemek  és  parabolák 
járultak  s  a  barátoktól  kezdett  gyűjtemény  a  középkoron  át  181  történetre 
szaporodott.  Nyomtatás  alá  1473-ban  került.  Ilyen  sokáig,  annyiféle  elemből 
szaporodván  fel,  motívumokban  igen  gazdag  és  változatos  volt,  s  Nyugot 
költői,  főleg  az  olasz  novellisták  sokfélekép  kiaknázták.  Komoly  és  víg 
tárgyak,  az  erény  csodái,  vérfertőzés,  házasságtörés,  szent  történetek, 
regényes  kalandok  vegyesen  vannak  felhalmozva  a  hosszabb-rövidebb 
elbeszélésekben.  A  barát  gyűjtők  a  XIV.  századtól  kezdve  minden  elbe- 
szélés után  moralizációt  (Hallernál:  magyarázat)  is  függesztettek,  mely  a 
nem  egyszer  frivol  történetekből  meglepő  erőszakossággal  vonja  ki  a 
dogmai  alkalmazást.  A  középkor  feudális  világi  és  misztikus  vallási  szelleme 
érzik  ki  a  példákból  is  s  még  inkább  a  magyarázatokból 

Haller  egy  híján  mind  lefordította  a  történeteket,  melyeket  ő  is  példá- 
zatoknak tekint  —  innen  a  példabeszéd  cím  «—  s  a  dogmai  (több  mint 
morális)  tanulságokat  ő  is  utánok  veti.  Ismerve  az  akkori  vallási  buzgó- 
ságot, a  század  elejének  rengeteg  hitvitázó  könyveit,  érteni  fogjuk,  hogy 
az  akkori  olvasó  ezeket  is  megbírta.  De  magok  a  sokféle  történetek  kel- 
tettek igazi,  mély  érdeklődést,  melyek  az  emberi  életnek  annyi  oWalát, 
viszonyát  tükrözik  és  minden  magyarázat  nélkül  is  példázzák,  hogy  általuk 
a  Haller  könyve  valódi  magyar  népkönyv  lett,  mely  kivált  a  katholikus 
népnél  némikép  a  bibliát  pótolta,  s  1751-ben,  1767-ben,  1795-ben  üjra  meg 
újra  nyomatták,  sőt  még  1870-ben  is  kiadták  Debrecenben  és  a  nép 
könyvkereskedői,  a  kompaktorok  máig  is  árulják. 

Haller  előadása  a  magyar  próza  fejlődésében  bizonyos  átmeneti  fokot  Haiicr  eiöMi&sa 
képvisel.  A  vallási  próza  merev,  egyszínű  komolyságát  nála  változatosabb, 
szelídebb,  nyugodt  históriai  hang  váltja  fel ;  még  nem  novellái  stíl,  de  köze- 
ledik hozzá.  Olyanforma,  mint  a  korabeli  emlékiratoké  és  krónikáké,  csakhogy 


Digitized  by 


Google 


408  A  XVU.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 


tisztaságban  ritkítja  párját,   szóanyaga   elég   gazdag,  mondatai  kereke  és 
folyamatosak,  általán  az  előadás  nincs  ékességek  nélkül,  de  még  nem  elég 
elfogulatlan,  nem  elég  színes  és  jellemző. 
Rofiíanyai  Dávid  Épen  HalleiTal  egyidejűleg  Erdély  egy  másik  pontján,  a  szamosüjvári 

fogságban  egy  másik  rab  szintén  mulattató  könyvet  fordított  magyarra. 
RozSNYAi  Dávid,  egy  székely  származású  török  deák,  azaz  tolmács  volt 
ez,  a  ki  1641-ben  született,  Apafi  Mihálynak  volt  török  ügyekben  afTőe 
fogalmazója,  ki  a  portáról  érkezett  leveleket  fordította  és  a  válaszokat  írta, 
továbbá  a  követek  mellett  Konstancinápolyban  vagy  a  basáknál  tolmácsi 
szolgálatokat  végzett.  Állása  nem  volt  tekintélyes,  de  igen  fontos  és  terhes, 
olykor  önálló  diplomáciai  feladatokat  is  biztak  rá;  s  hűségével,  ügyes- 
ségével, furfangjával  nélkülözhetetlenné  tudta  magát  tenni.  1678-ban  mégis 
fogságba  került,  talán  valamely  udvari  ármány  következtében,  és  csak 
1782-ben  szabadult  ki,  a  mikor  ismét  visszanyerte  alkalmazását  Még 
II.  Rákóczi  Ferencnek  is  szolgált  és  1718-ban  halt  meg.  írásai  közül  a 
Történt  dolgok  című  krónikáját,  melyeket  Konstancinápolyban  gyűjtött 
magyar  vonatkozású  oklevelekből  szerkesztett  össze,  továbbá  naplóját  és 
töredékes  önéletrajzát  Rozsfiyai  Dávid  történeti  maradványai  címen 
Szilágyi  Sándor  az  akadémiai  Monumentákban  adta  ki  életrajzzal  tgyüXX 
1867-ben.  Becses  történelmi  forrás. 
Horoiogium  Szépirodalmi  munkája,  a  Horologium  Turcicum,  soha  sem  jelent  meg, 

még  ma  is  kéziratban  hever  a  nemzeti  múzeum  könyvtárában,  hova  1879-ben 
került.  Értékét  Beöthy  Zsolt  ismerte  íol  s  méltatta  először  A  szépprózai 
elbeszélés  történetében,  Rozsnyai  egyéniségét  is  jellemezve  s  a  mese  forrásait 
is  ösmertetve.  A  93  ívrétű  lapra,  apró,  csinos  írással  írt  szöveg  a  keleti 
mesekincsből  merített,  de  nem  a  Hét  bölcs  mesterből,  a  honnan  a  XVI. 
századbeli  Poncziánus,  hanem  a  Pantsatantrából  Ez  a  híres  szanszkrit 
mesegyűjtemény  sokszoros  fordítások  útján  mind  a  Keleten,  mind  Európában 
mindenfelé  elterjedt  és  rendkívül  dúsan  elsarjadzott.  A  n}aigoti  fordítások 
közös  törzse  egy  XIII.  századbeli  latin  fordítás,  mely  zsidó  szöveg  nyomán 
készült,  ez  ismét  a  VIII.  században  keletkezett  arab  fordításon  alapúi, 
melynek  címe  Kalila  ve  Dimna.  A  mi  Rozsnyaink  más  csapáson  járt,  ő 
közvetlenül  egy  keleti  nyelvből  fordított,  egy  Humájun-náme  című  török 
munkából,  mely  egy  régibb  török  szöveg  alapján  Nagy  Szolimán  idejében 
1540  körül  készült  s  egy  új  perzsa  fordítás  közvetítésével  származik  le  az 
arab  átdolgozásból. 

A  történet  temérdek  állatmeséből  van  keretesen  összeszerkesztve. 
A  kínaiak  igazságos  királya,  Humájun  Fái,  egy  szorgalmas  méhcsoport 
láttára  mélyen  elszomorodik  az  emberi  társaság  örökös  civódásáa  Vezére 
vigasztaláskép  elbeszéli  neki  a  nagylelkű  és  kegyes  Dabeslim  indiai  fejedelem 
példáját,  a  ki  egy  különösen  adakozó  napja  után  álmot  lát,  az  álom  intése 
szerint  keletre  indul,  a  hol  egy  öreg  remete  a  király  atyjától  maradt  roppant 
kincseket  fedez  föl  neki   s   egy  régi  hártyán  a  világbíró  Nagy  Sándornak 


Digitized  by 


Google 


A  XVn.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET  409 

jó  fejedelmek  számára  hagyott  tizennégy  tanítását.  A  tanítások  teljes 
magyarázata  azonban  csak  az  arméniai  hegyek  közt  fekvő  kolostorban 
(az  eredetiben:  Ceylon  szigetén)  tudható  meg.  Dabeslim  mindjárt  útra 
készül,  vezérei  azonban  ellenzik  e  vállalkozást  s  egymást  mesepéldáza- 
tokkal igyekeznek  meggyőzni.  Végre  a  király  mégis  elmegy  s  a  klastromban 
megtalálja  a  bölcs  Lumen  kalugyert  (az  eredetiben  Bidpai  brámint),  a  ki 
a  királynak  példázatokban,  mesékben  fejti  föl  a  titkos  tanításokat.  Ezek 
közül  Rozsnyai  könyvének  ránk  maradt  részében  (a  kötet  végén  37  levél 
ki  van  vágva)  három  tanítás  van  megvilágítva.  A  példák  ismét  egymásba 
fűzött  nagyszámú  állatmeséből  állanak,  melyeknek  egyik  főága  onnan 
indul  ki,  hogy  a  bitangban  hagyott  bivaly  bőgése  megijeszti  az  oroszlán 
királyt,  kinek  két  tanácsosa  a  két  borz,  Buta  és  Ravasz  közül  Ravasz 
addig  fondorkodik,  míg  az  oroszlánnal  megöleti  a  bivalyt.  Közben  az  állat- 
ország  sok  más  képviselője  is  fellép,  beszélgetnek,  történeteket  mondanak 
—  az  emberi  életből  is  —  és  temérdek  axiómát  hordanak  fel  az  uralkodás, 
politika,  hadviselés,  udvari  élet  köréből.  Legfőbb  tanulságuk  az  udvari 
embereknek  szól:  hogyan  juthatnak  legbiztosabban  a  fejedelmek  kegyeibe, 
s  a  királynak:  minő  tanácsadóktól  óvakodjék.  Az  állatok  szerepeltetése 
más  mint  az  európai  állatmesékben,  az  állatok  nem  bizonyos  jellemek 
tipikus  képviselői,  felléptetésük  inkább  csak  álarc,  mely  alatt  egy  és  más 
gondolatot  a  deszpotikus  Keleten  bátrabban  ki  lehetett  fejezni. 

Rozsnyai  előadása  egészen  ellentéte  a  Hallerénak.  Nem  történeti,  ^°^|"y4s^®**' 
hanem  úgynevezett  kuríális  stílus,  mely  épen  akkoriban  képződött  ki.  Rozsn\'ai 
a  mulattató  elbeszélést  is  a  hivatalos  pennával  írta.  Előadása  csak  úgy 
hemzseg  a  latin  szavaktól,  melyeket  magyar  képzőkkel  és  ragokkal  lát 
el,  szavainak  tán  egy  harmadrésze  deák.  Cikornyás,  tekervényes  monda- 
tokat formál,  körmönfont  észjárással.  A  nyelvkeverék  legszélsőbb  példája  ez 
előadás,  melynek  tudákossága  bántó  ellentétben  van  a  naiv  tartalommal. 
De  eredeti  székely  észjárása  sokszor  kitör  a  hivatalos  formából,  s  erkölcsi 
nézeteit,  életelvéit  —  melyekben  elég  sok  macchiavellísmus  van  —  elmés, 
világos  és  csinosan  fogalmazott  gnómákban  tudja  kifejezni.  Ilyen  eredeti 
gondolat,  célzás  sok  van  szőve  a  fordításba,  mely  tehát  inkább  átdolgozás, 
és  a  székely  humor  gyakran  kicsillan.  A  kézirat  kiadása  mindenesetre 
kívánatos  volna. 

így  jönnek  be  a  magyar  irodalomba  a  nemzetközi  mesetőkék  és 
mondakörök,  a  szanszkrit,  az  ezópi,  a  biUiai,  az  antik,  és  a  középkori 
mesék  és  mondák  és  lovagregények,  gyakran  többszörös  közletés  útján, 
ide  érkezésük  alatt  sokszor  megtörve,  átalakítva.  Ezek  fedezik  XVII.  század- 
bdi  magyar  olvasóink  szellemi  szükségletét  és  szolgálnak  a  magyar  szép- 
próza iskolájául.  Két  főirányuk  a  parabolisztikus  vagy  oktató  célú,  és  a 
novellisztikus  vagy  mulattató  elbeszélés;  a  két  irány  foratóra  nézve  az 
adomafélékben  érintkezik.  Az  aenigmát  hittak  nálunk  mesének,  a  mulattató 
elbeszélést  iörtáneinek   (históriának),  a    rövidebbet  beszédnéky  a   példázót 


Digitized  by 


Google 


410  A  XVn.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 


példabeszédnek.  Mind  e  prózai  fajok   azonban  még  messze  földön,  képzelt 
viszonyok  közt  járnak  és  az  élet  prózája  felé  alig  közelednek.  A  magyar 
szellem  a  XVII.  században  a  szépprózai  formában  eredetit  még  nem  termelt. 
Magyar^Míné-  Mindazáltal  a  szépprózai   elbeszélés   következetes  fejlődést  tűntet  föl, 

a  mit  világi  drámánkról,  magyar  színészet  hiányában,  épen  nem  mond- 
hatunk. E  keserves  században,  a  török  harcok,  vallási  háborúk,  kuruc- 
labanc  küzdelmek,  protestáns-üldözések,  német  önkénykedések  közben  a 
magyar  városok  polgári  eleme  nem  erősödhetett,  sem  vagyon,  sem  kultúra 
nem  gyarapodhatott  eléggé,  s  fajunk  csekélyebb  színészi  hajlama  mellett 
a  színészet  mint  állandó  intézmény  nem  verhetett  nálunk  gyökeret.  Némely 
nagyjaink,  mint  Bethlen  Gábor,  Esterházy  Miklós  nádor  (1634)  tartattak 
udvarukban  színi  előadásokat  —  részint  műkedvelőkkel,  részint  hivatásos 
színészekkel,  —  de  nincs  följegyezve,  hogy  az  előadások  magyarul  íőlytak 
volna.  Jártak  itt-ott  az  országban  vándorszínész  csapatok  is,  tehát  a 
melyek  a  népet  kívánták  mulattatni,  de  ezek  idegen  ajkúak  voltak.  Egy 
följegyzés  szerint  1602-ben,  Kanizsa  várának  török  kézre  jutása  után, 
komédiákat  adtak  elő  nyilvánosan,  » melyekben  Kanizsa  ostroma,  a  török 
félelme,  futása,  leendő  megveretése  ábrázoltatott*.  Erről  sem  tudjuk,  voltakép 
kik  adták  elő  ?  összefüggő  színészeti  hagyomány,  az  iskolai  drámán  kívül, 
e  században  sem  fejlődött. 
Feivinczi  György  Egészen   a  század   végére,    1696-ra   esik   az  első,  okiratilag  bebizo- 

nyítható kísérlet  magyar  színtársulat  szervezésére  és  rendszeres  előadások 
tartására.  Fenmaradt  ugyanis  I.  Lipót  engedélylevele,  melyet  Felvinczi  György 
kolozsvári  polgárnak  adott,  a  ki  előrehaladt  korára  mindenféle  csapások 
következtében  tönkrejutott  s  adósságaiból  színi  előadások  rendezésével  remélve 
szabadulást,  utolsó  filléreivel  áldott  állapotban  levő  nejével  együtt  szemé- 
lyesen ment  Bécsbe  szabadalomért  könyörögni.  Az  oklevél  szabadságot  ád 
a  folyamodónak  arra,  hogy  költeményeket  és  énekeket  akár  latin,  akár 
magyar  nyelven  készíthessen,  összegyűjthessen,  fölszerelhessen  és  előadhassc^i 
s  párbeszédes,  felvonásokra  és  jelenetekre  osztott  komiko-tragédiákat  és  komé- 
diákat Magyar-  és  Erdélyországnak  és  a  hozzácsatolt  Részeknek  városidban, 
mezővárosaiban,  váraiban  és  falvaiban  mind  gs^ílések,  mind  vásárok  és 
bárminemű  más  heti  piiicok,  sokadalmak  és  összejövetelek  alkalmával,  a 
mennyiben  e  darabok  tisztességesek  és  nem  trágár  beszédekkel  és  mutat- 
ványokkal telvék,  társaival  egsrütt  játszhasson,  oly  foltétellel,  hogy  a  helyi 
hatóság  az  illető  költeményeket  és  énekeket  fölülvizsgálhassa  és  szüks^ 
esetében  kijavíthassa;  egyszersmind  fölmenti  a  folyamodót  mindaddig,  míg 
állandó  vagyonra  szert  nem  tett,  minden  rendes  és  rendkívüli  köztehertől, 
csak  azt  kötve  ki,  hogy  az  előadások  tiszta  jövedelméből  egy  megegyezés 
szerinti,  de  tíz  százaléknál  nem  kisebb  jövedelmet  fizessen  az  illető  földes- 
úrnak vagy  hatóságnak.  (Az  eredeti  szabadalomlevél  hasonmását  L  mellék- 
leteink közt.)  —  Az  eset  annyiból  is  érdekes,  mert  arra  mutat,  hogy 
színi  előadásokkal  lehetett  jövedelmet  szerezni,  legalább   az  idegen  társu- 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Felvinczi  Gvörojy  színigazgató  -■■a'^ 


...-/■v     Mi::  un 


d.iUnntOríéruU'r.f-. 


Digitized  by 


Google 


m;  ■.61.      rOr.    V'ali  i;e.a  ^  ,  :>:' mcnyenol.) 


'.íroiar.D'^.   k:í:. ui:u. 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  XVIL  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET  411 


latok  szerezhettek.  A  magyar  színtársulat  eszméje  azonban,  ügy  látszik, 
csak  egy  rajongó  és  optimista  fő  álma  volt  ekkor,  a  minő  Felvinczi 
lehetett,  ki  addig  is  minden  vállalkozásával  megbukott.  Bizonynyal  ez  sem 
álUtotta  talpra  sem  őt,  sem  a  magyar  színészetet.  Szóhagyománykép  maradt 
fenn,  hogy  tartott  némi  előadásokat,  színpadjául  a  nyitott  hiú  (házpadlás) 
szolgált,  és  a  közönség  az  utcáról  nézte  a  játékot;  az  egykorú  emlék- 
iratok szerzői  azonban  flgyelmökre  sem  méltatták  a  dolgot,  mely  nyomot 
nem  is  hagyott  maga  után. 

Épen  Felvinczitől,  a  ki  egyébként  is  irogatott,  maradt  fenn  egy  ^*^J^|g^':' 
drámai  kísérlet  is,  melyet  még  a  színi  engedély  kieszközlése  előtt  három  Tragoediéja 
évvel  (1693.)  adott  ki,  címe:  Comico  Tragoedia,  Azaz:  Valamelly 
dolognak  szomorú  kimenetelinék  nyájas  versekkel  való  kifejezése.  Körül- 
belül afféle  paródia;  Felvinczi  is  tréfás  versekbe  foglalja  a  mithologiai 
anyagof,  melyet  »bölcs  poéták  írásiból  szedegetett  ki€,  s  méltóbb  szóra- 
koztató olvasmánynak  tart  az  álmoskönyveknél  és  csízióknál.  —  Satumus 
örökének  felosztásakor  Plútó  kapta  a  legkietleríebb  és  legkisebb  tartományt, 
a  poklot,  mely  a  teméntelen  sok  oda  özönlő  lélek  miatt  oly  kiállhatatlan 
szűkké  lesz,  hogy  Plútó  követséget  küld  Jupiterhez,  hogy  vagy  a  poklot 
bővítse  ki,  vagy  vegyen  ki  az  ott  levő  telkekből  és  többet  ne  bocsásson 
oda,  mert  különben  pártot  üt  ellene.  A  tanács  egybehívása,  a  követség 
fölkészülése,  a  pokolbeli  főemberek  aggodalma  tölti  be  a  darab  nagyobb 
részét  Jupiter  haraggal  fogadja  a  követséget  s  még  megtorlással  is  fenyegeti 
Plútót,  a  mért  nem  tartja  magát  az  egyezséghez.  Plútó  ekkor  elkeseredve 
minden  ördögét  szétküldi  a  földre,  hogy  már  most,  kiki  a  maga  módja 
szerint,  azért  is  mentül  nagyobb  mesterséggel  és  igyekezettel  mindenkit 
a  pokolba  hajtsanak  és  senkit  az  egekbe  ne  bocsássanak.  Ebben  áll  a 
darab  csattanója,  mely  korántsem  olyan  befejezetlen,  mint  Toldy  és  utána 
többen  vélik,  mintha  csak  még  most  kellene  a  bonyodalomnak  kezdődnie. 
A  darab  öt  megjelenésre,  s  a  megjelenések  cselekedetekre  vannak  osztva. 
Formája  verses,  minden  jelenet  más  versalak,  s  oda  van  téve  mindenütt 
az  ad  notam,  pl.  egyik  rész  a  Trója  hisióriájár\ak  nótája  szerint,  másik 
a  horatiusi  Integer  vitae  kezdetű  óda  ngtájára  megy,  mely  utóbbit  szintén 
énekelték  volt  iskoláinkbaru  A  darabban  huszonöt  személy  ,szólalkozik 
egybe^,  de  kevés  helytt  van  élénkebb  szóváltás;  a  főszemélyek  sokáig 
beszélnek  és  a  cselekvény  sokat  állong.  Afféle  énekesjáték  lehetett  ez, 
melyben  az  elevenebb  drámaiság  hiányát  az  éneklés  kívánta  pótolni.  A  vál- 
tozatos és  könnyű  ritmikájú,  mesterséges  rímeléssel  díszített,  olykor  klasz- 
szikai  schémákat  utánzó  verselés,  sajátszerű,  tréfás,  célzásos,  körmönfont  és 
olykor  nehezen  érthető  dikciót  hordoz,  mely  énekelve  kellemesebb  lehetett 
mint  szavalva.  A  jó  Felvinczi,  ha  előadatta  darabját,  talán  emeletes  szín- 
padon, —  földszint  a  pokollal  és  Plútó  népes  udvarával,  font  pedig  az 
éggel,  —  a  látványos  elrendezéstől,  a  dallamoktól  és  a  paródiás  hangtól 
várhatott  hatást 


Digitized  by 


Google 


412  A  XVn.  SZÁZADI  SZÉPPRÓZA  ÉS  SZÍNÉSZET 

^^^ago«dia°'  Maradt  fenn  egy  másik    Comico^Tragoedia,  azaz  rész  szer  ént  víg, 

rész  szer  ént  szomorú  história  is,  régibb  a  Felvincziénél ;  első  ismert  kiadását 
is,  mely  1683-ban  jelent  meg  Brever  Sámuelnál,  irodalomtörténetíróink  csak 
újabb  lenyomatnak  tartják  s  a  darab  keltét  bdso  okok  alapján  a  XVL 
századra  teszik.  Úgynevezett  moralitás  ez,  dramatizált  oktató  allegória, 
melyben  a  megszemélyesített  fogalmak  lépnek  íol.  Az  efféle,  erkölcsi  tételt 
költött  példában  ábrázoló  színjátékok,  nyugoton  már  a  XUI.  század  óla 
divatosak  voltak;  nálunk  ez  a  legrégibb  ismert  kisérlet,  A  négy  szakaszra 
(felvonásra)  oszló  és  jelenetenként  más-más  dallam  szerint,  többnyire  igen 
ügyesen  verselt  darab  meséje  az,  hogy  a  Jócselekedet  idehagyja  a  földet, 
minthogy  az  emberek  többsége  a  Vétek  mellé  pártolt  tőle ;  a  Vétek  egyedül 
maradván  itt  az  úr,  szétküldi  szolgáit:  a  Gyönyörűséget,  Részegs^et^ 
Kevélységet  és  a  többieket  az  emberiség  megnyomorítására ;  meg  is  rontják 
egyenkint  a  dobzódó  Gazdagot,  ki  a  szegény  Lázárt  nem  szánja  meg,  a 
lator  Katonát  (Rablót)  és  a  kegyetlen  Tiszttartót,  a  kiket  a  Halál  nyomban 
levág  és  a  pokolba  taszít.  A  három  példa  egy-egy  felvonást  tölt  be,  mind- 
egyik magában  különáll,  s  azt  az  eszmét  érzékelteti,  hogy  a  bűnt  nyomon 
követi  a  büntetés.  A  laza  szerkezetű,  sovány  cselekvényű  és  elvont  termé- 
szetű darabban  elég  konkrét  módon  ván  festve  a  Gazdag  pokolbeli  szen- 
vedése és  siralma,  s  majdnem  genrekepnek  is  beválik  a  lator  Katona 
jelenete.  Ezek  tetszhettek  annyira  a  darabban,  hogy  a  XVIII.  században 
is  még  vagy  ötször  újra  kellett  nyomatni.  Talán  átdolgozás  id^en  eredeti 
után,  melyet  azonban  nem  ismerünk.  A  ránk  maradt  szöveg  keletkezését 
alig  tehetjük  a  XVII.  századnál  régibbre,  sőt  nincs  kizárva  a  lehetősége 
annak'  sem  —  se  föltevést  fontos  egyezések  támogatják  —  hog>'^  ezt  a 
Comico-Tragoediát  is  Felvinczi  György  írta  vagy  legalább  verselte;  az  ő 
Rütója  mindenesetre  ennék  az  ismeretével  és  részben  mintájára  készült. 

Fdvindzi  tehát  nem  indult  egészen  üres  kézzel  színielőadásainak. 
Műsorának  két  darabját  mi  is  ismerjük,  két  Comico-Tragoediát^  amaz 
előtte  oly  kedves  műfaj  termékeit,  melyet  folyamodványában  nyomatékosan 
megnevezett  s  az  engedélylevélbe  is  belefoglaltatott. 

Azonban  mégis  megbukottw  Az  első  magyar  színigazgató  és  szerző 
nem  lehetett  szerencsésebb  mirit  száz  évvel  később  is  annyi  utódja. 


Digitized  by 


Google 


33.  A  kurucvilág  költészete. 

I. 

Thököly  és  II.  Rákóczi  Ferenc  kora. 

^ocsKAi,  Bethlen  Gábor  és  I.  Rákóczi  György  vezérlete  alatt  már  ^  SÍSiSáí*^ 
félszázadon  át  harcolt  a  magyarság  vallási  és  politikai  szabad- 
ságáért, de  a  század  derekán  tül  nem  állt  közelebb  céljaihoz 
mint  a  harcok  kezdetén,  s  csak  még  jobban  megcsökkent  az 
a  kölcsönös  bizalom,  melynek  fölkeltésén,  ápolásán  az  előbbi  században  is 
hiába  fáradoztak  az  országgyűlések  hazafias  rendéi.  A  bécsi,  nikolsburgi, 
linzi  békekötésekbe  foglalt  Ígéretek  alkalmasak  lettek  volna  a  kedélyek 
megnyugtatására,  de  az  azokba  vetett  remény  ismételten  meghiúsult. 
A  dinasztia  és  kormánya,  bár  rettegve  gondolt  a  török  és  a  külföldi  pro- 
testáns fejedelmek  szövetségével  indított  s  törvényes  alapú  fölkelésekre: 
nem  tudott,  nem  akart  lemondani  hatalmi  törekvéseiről,  csakhogy  ezeknek 
jó  ideig  útját  állta  egyfelől  a  török  hatalom,  másfelől  a  magyar  alkotmány. 
Kerülő  úton  kellett  tehát  járnia  s  az  idők  árját  megvárnia. 

A  magyarságnak,  ha  politikai  szükségből  szövetkezett  is  a  törökkel,  ^"^^^J^^JJi^^ 
legfőbb  vágya  volt  az  ozmán  igától  való  felszabadulás.  Koronkint  kedvező  **^* 
lett  volna  rá  az  alkatom,  Bethlen  Gáborban,  Zrínyi  Miklósban  megvolt  a 
hadvezéri  tehetség  is  a  vállalat  sikeréhez ;  de  a  bécsi  udvar  nem  bízott  az 
ajánlat  őszinteségében  s  egyelőre  fontosabbnak  tartotta  a  » lelkek  vissza- 
nyerését* ;  inkább  elnézte  az  ország  pusztulását,  qiépe  rabláncra  fűzését, 
mint  hogy  felszabadulva,  a  magyarság  és  a  protestantizmus  ereje  növekedjék. 
Annál  nagyobb  buzgóságot  fejtett  ki  a  visszatérítés  munkájában,  melynek 
harcosai  a  szószék,  iskolák  és  irodalom,  az  ígéretek,  jutalmak  és  megfé- 
lemlítés fegyvereivel  valóban  fényes  sikert  arattak.  E  közben  a  külföldi 
események  is  kedvezőleg  egyengették  a  fejedelmi  mindenhatóság  útjait. 
Közép-Európában,  különösen  Franciaországban,  példátlanul  növekedett  az 
egyeduralom  hatásköre;  Csehországnak  az  örökös  tartományok  közé  soro- 
zásával az  ausztriai  ház  hatalmi  állása  szintén  nagyon  erősödött.  Ezeknek 
a  példáknak  meg  a  nyomukban  járó  államtudományi  elméleteknek  felhőiben 
már  ijesztően  gyűlt  számunkra  a  zivatar,  fejünkre  zúdulását  már  csak 
alkalom  hiánya  késleltette. 


Digitized  by 


Google 


414  A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


A  ki  ily  körülmények  közt  még  remélni  tudott,  azt  is  végkép  kiábrán- 
dította az  1663— 64-iki  török  háború  meg  a  rá  következő  vasvári  béke. 
A  mit  Zrínyi  Halul  béggel  mondat  a  szigeti  hősnek: 

Ki  nem  esmérheti  német  barátságát, 
Leginkább  magj'arokhoz  gonosz  akaratját  ? 

—  százados  tapasztaláson  alapúit  ugyan,  de  sohasem  volt  igazabb  tartalmú, 
mint  ekkor. 
^  ^íaiása******  ^^^^  terjed  híre  a  történteknek,  egyszerre  valami  sötét  előérzet  fogja 

el  a  kebleket :  az  országos  romlás,  a  végpusztulás  előérzete ;  családi  levelek- 
és költeményekben,  magánbeszélgetések-  és  értekezleteken  mindenütt  ennek 
réme  kisért,  ennek  hangja  hallható.  A  magyar  érdekek  rovására  kötött  béke 
lekötelezvén  a  törököt,  szabad  kezet  engedett  a  bécsi  udvarnak  szándékai 
megvalósítására.  A  törvényes  állapotok  legfőbb  őrei :  a  nádor,  az  országbíró, 
az  esztergomi  prímás  s  az  ország  más  főurai  megdöbbenve  tanácskoznak 
a  teendők  felett  Növeli  a  rettegést,  a  zavart,  hogy  a  kinek  szava  legnyo- 
matékosabb  lett  volna,  a  magyarság  ünnepelt  vezére.  Zrínyi  Miklós  hirtelen 
elhunyt.  A  bizalmatlanság  király  és  nemzet  közt  ekkor  már  oly  tátongó 
szakadékká  vált,  hogy  a  legképtelenebb  hírek  is  hitelre  találnak,  a  törvényes 
lépések  sikerében  pedig  senki  sem  hisz  többé.  A  titkos  tervezgetés  fölfe- 
dezése s  a  készületlen  niozgalom  kitörése  aztán  megadja  a  kormánynak  a 
kívánt  ürügyet  az  utolsó  akadály,  az  alkotmány  végleges  eltörlésére. 
^űidöSsc^'a*^^  ^^^  hullott  le  Zrínyi  Péter,   Nádasdy  és  Frangepán  feje  a  vérpadon, 

*fü"*"ÍSiésc^'  megkezdődött  a  munka,  mely  e  korszakot  oly  gyászossá  teszi  történel- 
münkbea A  még  nagyobb  számmal  beküldött  idegen  katonaság  ádáz  dühvel 
fogdossa  össze  mindazokat,  kikre  az  elégületlenségnek  legkisebb  gyanúja 
hárul.  A  vallási  sérelmek  miatt  természetesen  legtöbbet  találnak  a  protes- 
tánsok soraiban.  Százával  hurcolják  lelkészeiket  és  tanítóikat  a  pozsonyi 
vértörvényszék  elé  s  innét  aztán  a  vérpadra  vagy  a  még  kínosabb  sánc- 
munkára, gályarabságra.  Eltávolításuk  —  úgy  hitték  —  megkönnyíti  a 
visszatérítés  munkáját  is  a  vezetők  nélkül  maradt  nép  között  Hogy  azonban 
vallásüldözésnek  ne  tűnjék  föl  e  munka,  szorgosan  gyűjtötték  ellenök  a 
politikai  vétkesség  adatait  De  nagy  számmal  voltak  az  üldözöttek  közt  a 
főurak  és  közrendek  sorából  is,  kivált  ha  gazdagok  voltak,  mert  az  elitéltek 
vagyonát  a  kormány  elkoboztatta.  A  vagyonkobzás  oly  arányokat  öltött, 
hogy  a  kamara  rendkívüli  bevételei  rovatában  mint  elsőrendű  jövedelmi 
forrást  emb'tik.  1671— 72-ben  egymást  érík  az  új  adófizetési  rendeletek, 
melyek  új  terheket  róttak  a  már  úgyis  elsanyargatott  országra.  A  mije 
még  megmaradt  a  lakosságnak,  abban  a  dölj^s  idegen  katonaság  dúskált 
A  tisztek  a  nemességet,  a  legénység  a  jobbágyokat  zsarolta,  s  a  mit  szép 
szerével  nem  kapott,  azt  erővel  is  elvitte,  akár  katholikus,  akár  protestáns 
ház  volt;  magának  az  esztergomi  érseknek  gabnavermeit  is  feltörik,  marháit 
pedig  elhajtják.  Petröcty,  Szepessy,  Szuhay  s  a  felvidék  más  menekült  urai 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


415 


1672-ben  élére  állván  az  élégületlenségnek,  néhány  ezerén  fegyvert  fogtak ; 
de  mielőtt  a  mozgalom  nagyobb  erőre  kaphatott  volna,  elnyomták,  s  a 
fölkelés  csak  ujabb  okul   szolgák  az  üldözés  folytatására.  Hogy  aztán  tör- 


vényes szószólója  se  legyen  a  nemzet  sérelmeinek,  1673-ban  eltörülték  a 
nádori  méltóságot,  melyet,  mint  a  királyi  hatalom  elhomályosítóját,  rég  gyűlölt 
az   udvar;   helyét   a  jobbára   idegenekből    álló   kormány  tanács   foglalta   el 


Digitized  by 


Google 


416  A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


Ampringen   Gáspár   vezetése  alatt,   működésének   azonban  már  azért  sem 
lehetett  sikere,   mert   a   katonai,   pénzügyi  és  vallási  ügyekben  nem  intéz- 
kedhetett, pedig  itt  volt  legföctelenebb  az  önkénykédés. 
déiySSíf^ki^I  1674 — 75   körül  mély   csend  borült   az  országra,  a  temetők  csendje, 

cok  és  labancok  melyen  csak  az  elitéltek  fájdalmas  nyögései  hangzottak  keresztül.  Mívd  a 
nemzet  évekig  tűrte  a  rémes  kegyetlenségeket,  a  hatalom  emberei  azt 
hitték,  hogy  ellentálló  ereje  végkép  meg  van  törve.  De  csalódtak.  Az  üldözött 
protestáns  urak  és  nép  a  felvidékről  tömegesen  menekültek  török  területre 
és  Erdélybe.  Egy  század  óta  ez  volt  a  magyarság  megtartója  s  a  vallási 
és  politikai  szabadság  őre,  melyért  mindig  kész  volt  kardot  rántani.  Ezek 
a  kapcsok  fűzték  szorosra  a  felvidék  és  Erdély  viszonyát.  Az  előbbi  évtized 
háborúi  azonban  annyi  romlást  hoztak  Erdélyre,  hogy  a  menekültek  jó 
ideig  hiába  kérték  Apafi  fejedelmet  és  a  rendeket  ügyök  felkarolására.  De 
midőn  a  hatalmas  Teleki  Mihály  vette  kezébe  az  ügyet,  a  porta  sem  ellenezte 
a  támadást,  a  francia  király  pedig  pénzt  és  katonát  igért  segítségül :  tovább 
nem  lehetett  a  mozgalom  kitörését  akadályozni.  Jelentősebbé  m^s  csak 
akkor  vált  e  mozgalom,  midőn  1678-ban  a  felvidékről  még  gyermekkorában 
Erdélybe  menekült  s  azóta  ifjúvá  serdűlt  gróf  Thököly  Imre  ragadta  magához 
a  fővezérséget.  Csakhamar  lángra  lobban  az  egész  felvidék;  meghódolnak 
a  kincses  bányavárosok  s  a  fölkelő  csapatok  az  örökös  tartományokig 
kalandoznak.  Az  erőre  kapott  kurucok,  a  hogy  ekkor  a  fölkelőket  nevezték, 
bosszútól  hevülve,  ádáz  haraggal  öldösték  a  labancoknak  gúnyolt  király- 
pártiakat, dúlták  vagyonukat,  győzelmeikben  majdnem  ép  oly  könyörtelenek 
lévén  mint  ellenségeik.  Tholnai  Mihály,  protestáns  prédikátor,  maga  is 
megsokalja  e  pusztító  munkát  s  a  Vitézek  tükörében  óva  inti  hazája  fiait: 
•Magyar  ne  veszesd  a  magyart!  Vigyázz  jövendőbéli  megmaradásodon, 
hitesd  el  magaddal,  hogy  kevesen  vadnak  emberek  közt  jóakaróid.  Akár 
.  Lutjierista,  akár  Pápista,  akár  Calvinista  légy,  csak  hogy  magyar  vagy, 
ezért  egyenlő  sorsod,  egyenlő  jobbágyi  állapotod  leszen,  legyen  tudva 
nálfid  s  emlékezzél  erre«. 
Thököly  Imre  A  kormány   amnesztiával   és   némi   engedmények   Ígéretével  próbálta 

Thököly  híveit  elvonni  a  fölkeléstől;  168 l-re  kihirdette  a  rég  nem  tartott 
országgyűlést,  melyen  visszaállította  a  nádorságot,  s  e  méltóságra  az 
udvari  párton  kedvelt  Esterházy  Pált  emelték  a  rendek.  Thököly  csak 
időnyerésre  használta  az  alkudozást  s  ép  ez  alatt  volt  legmunkásabb  a 
további  harcok  előkészítésében.  Nem  elégedett  már  meg  a  sérelmek  orvos- 
lásával, nagyravágyása  is  kielégítést  követelt.  I.  Rákóczi  Ferenc  ifjú  özve- 
gyének, a  szép  Zrínyi  Ilonának  kezét  megnyervén,  családja  hagyományos 
ügyességével  nemcsak  roppant  vagyont,  hanem  fényes  összeköttetésiét  is 
szerzett;  majd  athnamét  eszközöl  ki  a  szultántól  s  már  most  mint  Felső- 
Magyarország  fejedelme,  még  eredményesebben  folytatja  a  háborút  De  a 
kuruckirály,  a  hogy  őt  a  törökök  nevezték,  ki  eddigi  sikereit  kitűnő 
tehetségeinek,   főkép   eszes   számításainak  köszönhette,   utóbb  épen  számí- 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILAg  költészete  417 


tásaiban  csalódott  Mikor  Bécs  ostromával  legnagyobb  cs^ást  alcart  mérni  a 
esászári  udvarra :  megfordult  a  kocka.  Elkezdődik  a  visszahóditás  munkája, 
s  a  török  hatalom  lehanyatlása  nagyon  megváltoztatta  a  helyzetet.  Thököly 
eHbgatásának  hírére  a  bosszús  kurucok  már  tömegesen  állnak  a  fölmentő 
seriekbe;  meghódol  Apafi  is  s  váraiba  német  katonaságot  bocsát.  A  helyzet 
dőnyeit  sietett  fölhasználni  a  kormány :  nem  a  sérelmek  orvoslására,  hanem  a 


SZENT      HAD. 
Lelki   r  Tefii  SgjAádsiifflürt  fegyvert    vont 

VITÉZEK  TOKÖRE 

Ollyan  idvefiéges  Szent  Irásbul 

ólzrire  fecdegettecett  Z>/b'T^0MÁr,^^ 

hafznosw|?/,  r6vidcdtr>'feg)fbcn  fecrkcztctte- 
nek.     McUybcn  ha  valab  jól  d-kéfeittctcttd- 

mévcl  belé  cácént,  nagy  könnyen  m^-itélhcti, 

micsoda  téfzi  a' VitézlórcodckctbitortalaookkS^tllcn. 

ségckdóttfutőkká, fzalad<5kk£    «y53Wf^,minr kelljen 

6  magokat  olly  karbioillawfí,  Bogy  cllcnségckkribác- 

ran&embcn  (z&llyanak,  s^dicsircccffcriharczolljraiiak, 

s'  kivánacos  gyözedelemmti-b  ikesúlkfemtfa; .  e?  vité- 

sekoek  kedvekért  iraccatocc  TéHtHIb  mintm^-m^ji  Térni 

Me/i€r  íitdí,  igco  r&videdtn,  de  fUágoOao  mcg-tioic- 

cacnak.     A'  mdlytc  Tanicafi  alkalmacoGaggaUift. 

pnrdikiUoct  ^  Vitézek  ddtt. 

IHOLNAI     MIHÁLY* 


COLOS  VARAT  T- 


A-  SiMtek  ftidtetttéMoek.    M.  D,C.  L  X  X  V  t4ik    cftttodeHbea. 

Tholnay  Mihály  Vitézek  tttktfrének  címlapja.  (1676.) 

hatalmi  vágyak  biztosítására.  Az  1687-iki  országgyűlésen,  Buda  visszafog- 
lalása után,  lemondatja  a  rendeket  a  szabad  királyválasztás  jogáról  s  eltörülteti 
az  aranybulla  záradékpontját,  mely  törvényessé  tette  a  nemzeti  fölkeléseket. 
E  közben  egyre  foly  a  meg  nem  tért  Thököly-hívek  üldözése  is,  kik  hegyeken, 
erdőkben  s  az  elpusztult  alföldön  bujdokolva  mint  szegénylegények  portyázá- 
saikkal rettegtették  a  környéket.  Utolsó  volt  a  meghódolásban  a  fejedelem 
hőslelkű  neje,  ki  harmadfél  évi  ostrom  után  csak  1688-ban  adja  fel  Munkács- 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  27 


Digitized  by 


Google 


418  A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETK 


várát,  s  aztán  a  feladási  sgerződés. üurhit  jjyii lüekeívei,  a  Rákóczi-árvákical 
együtt  Bécsbe  kénjrtelen  menni  Thökölynek  még  egyszer  felcsillant  szeren- 
cséje, midőn  OlábortBág  felől  betör  Erdélybe  s  a  zemyesti  győzelem  után 
fejedelemmé  választatja  magát.  Rövid  uralma  után  pár  ezer  menekült  hívévd  - 
az  aH)unán  hadakozik  még  néhány  évig,  aztán  —  egják  előkelő  foglyával 
kicserélvén  nejét,  —  a  karlócai  béke  megkötésekor  Konstancinápolyba,  majd 
Kis-Azsiába  költözik.  Itt  halt  meg  1703-ban  Zrínyi  Ilona  s  1705-ben  Thököly, 
távol  a  hazai  földtől,  száműzetésben,  de  nem  reménjrtelenüL 
FwBnc*?«?or-  Ekkor  már  ismét  lángban  állt  a  haza  s  a  mozgalom  feje  épen  Zrínyi 

sxág  állapota  iJQj^a  fia :  II.  Rákóczi  Ferenc.  Az  udvar  Csehországban,  jezsuitákkal  nevel- 
tette, azt  hivén,  hogy   kiöl   belőle  minden   nemzeti  érzést.  De  a  Rákócziak 
és  Zrínyiek  vére,  ki  már  tíz  éves  korában  lelkesítő  beszédet  tartott  a  mun- 
kácsi őrséghez,  nem  tagadhatta  meg  magát.  Széleskörű  míveltséget  szerzett, 
Bécsben  s  külföldi  útjain  mindenütt  fejedelmi  körökkel-  éríntkezett,  de  jóllehet 
nőül  is   egy   német  fejedelmi  ház  sarját  vette  el,   s  folyton  német  ruhában 
járt,   szíve-lelke   megmaradt  magyarnak.   Mikor  nagykorúvá   lett,   hazatért 
s  átvette   roppant  terjedelmű   birtokait   Mennyi  szomorú   emlék  újult  meg 
lelkében!  Eltávozta  óta  hosszú  tíz  év  múlt  el,  s  azóta  az   ország   és   nép 
helyzete  nem  hogy  javult  volna,  hanem  még   sokkal  rosszabbra   változott. 
A  bécsi  kormány  úgy  bánt  Magyarországgal    mint  hódított  tartománynyaU 
melyet  a   fegyver  jogán   szerzett.   A  töröktől  visszafoglalt  területeket  csak 
ritka   kivételkép   s  nagy  váltságdíj   mellett  adta  vissza  régi  birtokosaiknak, 
hanem   a   kincstár    számára    foglalta   le   vagy   idegeneknek  adományozta. 
A  katonaság  lerombolta  a  régi  várakat,  könyörtelenül  behajtotta  a  törvény 
ellenére   kivetett   adókat,  s  ezerféle   módon  zsarolta  nemcsak  a  mindenéből 
kifosztott  jobbágyságot,  hanem  a  nemesi  rendet  is.  Mindezeken  felül  gátolta 
a  szabad  vallásgyakorlatot,  a  protestánsok   iskoláit  bezáratta,  templomaikat 
elfoglalta,  papjaikat,  tanítóikat  elűzte.  A  további  teendők  megvitatása  végett 
Bécsbe  idézett  főpapok  és   főurak   hiába  sóhajtoztak,  hiába  protestáltak;  a 
kormány  mindössze  annyit  engedett,  hogy  némely  bajok  elintézésére  három 
föhadi-biztost  nevezett  ki :  a  felvidékre  gróf  Bercsényi  Miklóst,  a  Dunántúlra 
Nádasdy  Tamást,   a  Dunamellékre   Zichy  Istvánt.    Ez  utóbbiak  hamar  ott 
hagyták  hivatalukat;   Bercsényi   két   évig   küzködött   a   német  tábornokok 
gőgjével,   aztán   ő   is  lemondott.    Az  erdélyi  fejedelemség  már  Apafi  halála 
(1690.)  óta  megszűnt,  helyét  a  magyar  gubemium  foglalta  el,  de  tényleg  a 
német  tábornokok  parancsoltak.  Ily  körülmények  között  Bécsben  már  arról 
tanácskoztak,    hogy    a    minden    jogaiból   kiforgatott    országnak    KoDonics 
bíboros   tervei    szerint    egészen   új   kormányzati    rendszert    adjanak,    más 
szóval:  önállóságát  megszüntetve  bekeblezzék  a  birodalomba. 

Rákóczi  mindezt  jól  látta,  de  sokáig  néma  szemlélője  volt  a  bajoknak. 
Tudta,  hogy  minden  lépésére  vigyáznak,  s  már  1697-ben,  Tokaji  és  Szaloniai 
készületlen  fölkelésekor,  csak  Bécsbe  menekülésével  kerülhette  el  a  részesség 
gyanúját.  Midőn   ismét   visszatért,  látszólag  semmivel  sem  törődve,  csupán 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE  419 

családjának  élt ;  de  fényes  fejedelmi  udvara  mulatságain,  vadászatain  sűrúen 
fordűltair  me^  a  környék  előkelő  urai :  őseinek,  családjának  régi  hívei,  az  ő 
szeretetreméltó  egyéniségének,  kiváló  tudományos  míveltségének  nagy  tisz- 
telői. S  voltak  köztük,  mint  a  lánglelkű  Bercsényi  Miklós  unghi  főispán, 
kik  alkalom  adtán  nemcsak  az  ország  helyzetét   tárták  fel,   hanem  azt  is 
értésére  adták  az  ifjú  fejedelmi  sarjnak,  hogy  szabadulást  egyedül  tőle  várnak. 
Rákóczi  sokáig  habozott ;  családja  történetéből  annyi  véres  árnyék  környezte, 
hogy  nagyon  meg  kellett  gondolnia,  mit  mivel.  De  midőn  a  külföldi  politikai 
helyzet  is  bonyolult  s  a  francia  király  biztató  levelet  intézett  hozzá :  végre 
határozott.  Felelete  áruló  kezek  miatt   börtönbe  juttatja   (1701.),   de  félév  g^^JSá^'aica 
múlva  innét  megszökvén,  Lengyelországban  a  már  ide  menekült  Bercsényivel 
hozzálát  a  fölkelés  szervezéséhez.  Midőn  1703-ban  átlépte  a  határt,  itthon 
egyszerre  ezrével  támadt  fol  a  nép,  hogy  lerázza  a  nehezen  tűrt  igát.  Pár 
hónap  elég  volt,  hogy  zászlai  alá  szegődjék  az  egész  felvidék  és  az  alföld. 
A  következő  évben  Erdély  választotta   fejedelmévé,   s   meghódolt  az  egész 
Dunántúl  le  a  Dráváig.  Hiába  volt  az  udvar  többszöri  alkudozása  s  minden 
Ígérete,  senki  sem  hitt  azok  őszinteségébea  A  szécsényi  gyűlésen  a  rendek 
szövetséggé  alakúiván  Rákóczit  vezérlő  fejedelemmé  s  Bercsényit  helytartójává 
választották,  szervezték  az  országkormányzást,  orvosolták  a  sérelmeket  stb. 
Aztán    még   nagyobb  hévvel  folytatták  a  harcot  a  német  s  az  ezzel  tartó 
rácz  és  horvát  hadak  ellen,   sőt   becsapkodván  az   örökös  tartományokba, 
egész    Bécs   külvárosáig   kalandoztak.   E   mozgalomban  niár   nemcsak  az 
elnyomott  szegénység,  nemcsak  az  üldözött  protestáns  rendek  vettek  részt, 
hanem  —  mint  egykor  Zrinyi  óhajtá  —  az  egész  nemzet :  fő-  és  közrend, 
katholikus  és  protestáns  egyaránt.  Ott  voltak  Rákóczi  mellett,  Bercsényin  mint 
leghívebb  tanácsadóján  kívül,  a  Forgách,   Károlyi,   Esterházy,   Barkóczy, 
Csáky,    Sennyey,    Petrőczy,    Ráday,    Gjmrky,    Andrássy,    Szapáry,    2^y, 
Thoroczkay,  Lónyay,  Palocsay,  Perényi,  Pekry,  Teleki,  Hellenbach,  Bethlen, 
Mikes,  Révay,  Vay,   Kemény,  Barcsay,  Rhédey   és   sok  más  fouri  család 
tagjai.    Csak   hogy  nem  a  török   elleni  gyűlölet  gyűjté  őket  egy  táborba, 
hanem  a  sokkal   mélyebb   gynűlölet  az  ellen,   ki   fajunk   kiirtására,   szabad- 
ságunk megsemmisítésére   törekedett.    Ez   az  [elkeseredés  {oly   erőkifejtésre 
készté    a   hosszú   harcok  folyamán   számban  megfogyott  nems^etet,  minőre 
ellenségei   alig  számítottak.   A  Lipót   trónját   elfoglaló  József  igyekezett  is 
megbékéltetni  a  fölkelt  rendeket,   s  maga  Rákóczi  sem  vonakodott  a  békét 
megkötni,   ha  ezt  külföldi  fejedelmek   biztosítják   s   Erdély,  mint  az  alkot- 
mány régi  őre,  visszakapja  különállását.  A  török  kiűzése  után  az  lett  volna 
ugyan    a  magyarság   érdeke,  hogy  inkább  a  szoros  egyesülésben  keressen 
erőt,    de  Rákóczit  és  híveit  a  bizalmatlanság  vitte  a  hagyományos  politika 
üzésére,  s  utóbb   az   ehhez  való   ragaszkodás   is   nehezítette   a  kibékülést 
Ide    járult,    hogy   a  francia   király    sürgetésére    1707-ben    kimondották   a 
Habsburg-ház    detronizálását    s    ezzel    fölégették    a    visszavonuló    hidat. 
Rákóczi  hiába   számított   a   francia   ígéretekre;   csalódnia   kellett   utóbb  a 

27* 


Digitized  by 


Google 


420 


A  KURUCVILÁG  KÖTÉSZETE 


svéd  és  orosz  segítségben  is,  de  azért  folytatta  a  küzdelmet  nagy  kitartással, 
és  változó  szer«icsével    1708— 1709-ig,    a    mikor   minden    ellene     fordult 


Zrínyi  Ilona  törökországi  arcképe.  (1095  körül.) 

Kiüt  az   országpusztító   pestis,  mely  megfogj^asztja   népét;    balul  üt    ki   a 
trencséni  ütközet,  mely  után  sokan  engednek  az  ellenség  csábító  ígéreteinek 


Digitized  by 


Google 


A  kurucvilAg  Költészete 


421 


s  elpártolnak.  A  fölkelés  mind  szűkebb  térre  szorul ;  a  várak  egymás  után 
tárnak  kaput   a   császári  seregeknek.   Rákóczi  látván,  hogy  a  lakosság  és 


Thököly  Imre  törökországi  arcképe.  (1005  körül.) 


seregei  a  hosszas  küzdelemben  kifáradva  egykép  óhajtják   a   békét,   maga 
is  dősegíté  annak  létrejöttét,  de  még  nem  mondott  le  az  idegen  segítségről. 


Digitized  by 


Google 


422  A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


Míg  e  végett  az  orosz  c^ámál  Lengyelországban  járt,  Károlyi  Sándor 
m^kötötte  a  szatmári  békét  Rákóczi  magára  nem  fogadta  el  ennek  pont- 
jait, híveit  azonban  feloldozá  a  hűségeskü  alól  Mégis  sokan  voltak,  mint 
Bercsényi,  Esterházy,  Forgách,  Csáky,  Vay  stb.,  a  kik  iránta  való  határ- 
talan szeretetből  inkább  megosztották  vele  a  száműzetést,  mint  itthon  a 
régi  idők  nyomorának  megújulását  lássák.  A  kik  itthon  maradtak,  azok  is 
soká  s  nehezen  bírtak  beletörődni  az  új  viszonyokba,  melyek  nem  lettek 
ugyan  rosszabbak  a  régieknél,  de  minden  téren  gyökeresen  megváltoztak, 
ím  ezek  fovonásai  annak  a  félszázados  küzdelemnek,  annak  az  irtó 
háborúnak,  melyhez  annyi  gyászos  és  annyi  dicső  emlék  fűződik.  Nem 
lett  olyan  eredménye,  minőt  a  vezetők  tiszta  lelkesedése  kívánt  s  a  nagy 
áldozat  megérdemelt  volna;  de  azért  nem  folyt  le  haszon  nélküL  A 
dinasztiának  be  kellett  látnia  a  kerek  száz  éves  harcok  tanulságául,  hogy 
e  nemzet  készebb  az  utolsó  emberig  elvérzeni,  mintsem  szabadságáról 
lemondani;  ezentúl  tehát  más  eszközökkel  kell  kormányoznia. 

^  ^  tíieme^*^  ^®  másért  is  nevezetes  e  korszak ;  a  küzdelmek  befolyása  politikai  és 

mívelődéstörténelmünkben,  hatása  irodalmunkban  egyaránt  nagyérdekű.  Ez 
a  kor  egészen  külön  világ,  az  ú.  n.  kurucvildg,  8l  nemzeti  élet  sajátos 
vonásaival,  s  főkép  Rákóczi  szabadságharca  idején,  valósággal  utolsó  fel- 
lobbanása a  középkori  daliás  időknek,  erényeivel  és  hibáival,  utolsó  nyil- 
vánulása a  régi  magyar  harc-  és  életmódnak,  melyet  érintett  ugyan  már  az 
újabb  míveltség,  de  eredetiségében  meg  nem  hamisított.  Itt  záródik  be  a 
magyar  középkor,  mel3mek  eseményeit,  embereit  a  század  végéig  rajongó 
tisztelettel  említik,  emléke  pedig  mind  máig  él  hagyományban  és  költészetben. 
Nem  ok  nélkül.  Többször  találkozunk  ugyan  a  fölkelők  közt  is  a 
kíméletlen  erőszak,  az  ádáz  kegyetlenség,  az  önző  kapzsiság,  a  hűtloi 
árulás  jelenségeivel,  mint  az  elkeseredett  gyűlölet,  az  olthatatlan  bosszú,  a 
számító  haszonlesés  és  kishitű  kétségbeesés  következményeivel;  de  ezeket 
felülmúlják,  elfeledtetik  a  mély  vallásos  érzületnek,  az  önfeláldozó  hazasze- 
retetnek, az  egyéni  és  nemzeti  vitézségnek,  nemes  lovagiasságnak,  igaz 
hűségnek  és  szívjóságnak  fő-  és  közrendűeknél  oly  számos,  oly  kimagasló 
példái,  hogy  azokra  méltán  tekint  a  későbbi  kor  tisztelő  bámulattal. 

A  fószercpiök  Legeiül  állnak  maguk  a  vezetők.  Thököly,  ha  egyrészt  mint  számító, 

hideg  diplomata,  másrészt  mint  szenvedélyes  s  haragjában  kérlelhetetlen  és 
általában  nagyravágyó  ember  kevéssé  nyerheti  is  meg  rokonszenvünket: 
S25emélyes  vitézsége,  egész  viharos  sorsa,  a  gyermekkori  bujdosástól  a 
száműzetés  keservéig  átélt  szenvedései,  csalódásai  a  legnagyobb  mértékben 
követelik  részvétünket.  Annyival  inkább,  mert  dicsősége  tetőpontján  sorsa 
összefiiződik  a  legnagyobb  magyar  hölgyek  egyikének:  Zrinyi  Honának 
életével.  Mikor  pártfogója,  a  török  nem  segítheti,  hívei  nagyobbrészt  elhagyják : 
ő  férfiúi  elszántsággal  évekig  dacol  még  a  hatalom  birtokosaival,  s  aztán 
mikor  úgyszólván  mindenki  elhagyja,  fölkeresi  férjét  a  száműzetésben  s  meg- 
osztja vele  ennek  keserveit.  Valóban  megható  példája  a  hitvesi  hűségnél 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


ctf* 

3 


I 


•S 

s 

s. 

♦«» 

^ 

08 

^ 

g 

S 

IX 

«€ 

1 

1 

i 


I 

I 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


A  kukucvilAg  Költészete  423 

Méltó  hozzá  fia:  //.  Rákóczi  Ferenc,  az  önfeláldozó  hazafiság,  a  lelki  ne- 
mességvalóságos megtestesülése,  önzetlen  hazaszeretetét  eléggé  bizonyítja  a 
gyűléseken,  alkudozásokban  a  maga  érdekeit  félretevő  szerénysége,  a  kétszer 
is  felajánlott  lengyel  koronának  el  nem  fogadása,  s  az  a  tette,  hogy  a 
•kimerült  nemzet  kímélése  végett  éveken  át  a  saját  birtokai  jövedelméből 
űzeti  majdnem  egész  hadseregét.  A  haza-  és  szabadságszereteten  kívül 
főkép  ez  a  lelki  nemesség  fűzi  hozzá  híveit,  kik  közt  túlnyomó  számmal 
vannak  a  protestánsok,  mert  törvényekben  gyökerező  vallásszabadságuknak  és 
ügyeiknek,  bár  maga  buzgó  katholikus,  mindig  igazságos  pártfogója.  S  mily 
megható  az  a  ragaszkodás,  melylyel  fő-  és  közrendű  hívei,  ifjak  és  öregek, 
követik  őt  a  bujdosásba,  nem  annyira  a  fejedelem  ügye  iránt  való  bizalomból, 
mint  a  végtelen  jóságü  és  nemességű  ember  iránt  érzett  szeretetből. 

Thökölynek  és  alvezéreinek  a  mindennapos  harc  szolgált  gyakorlati  hadi-  ^udomtoyaés * 
iskolául ;  később  azonban  a  hadi  tudomány  színvonala  is  emelkedett.  Rákóczi,     vitto4e 
bár  vitézségének   és   hadvezető   képességének  maga  is  többször  adta  jelét, 
a  fohadvezéri  méltóságot  szerényen  Bercsényi  Miklósrsi  ruházta,  a  ki,  mint 
Forgách  Simon  és  Bottyán  János,  a  császári  seregekben  már  előbb  magas 
rangban  szolgált;   kiváló  katonái  tehetségek  voltak  még  a  főtisztek  közül: 
Károlyi  Sándor,  Pekry  Lőrinc,  Balogh  Ádám,  a  korán  elhunyt  Bagossy  Pál, 
s  a  később  árulóvá  lett  Ocskai  László  és  Bezerédy  Imre;  hősiség,  vakmerő 
bátorság  tekintetében  pedig  az  egész  kurucság   vetekedett  bármely  nemzet 
vitézeivel  De  inkább  a  jx)rtyázó  harcmódban,  mint  a  rendes  nagy  ütköze- 
tekben tűntek  ki ;  Rákóczi  ezért  egyik  főfeladatául  tűzte  ki  seregeinek  hadi 
kiképeztetését.  Az  újabb  hadi  tudományt,  különösen  a  várerődítés  és  tüzérség 
terén,  kezdettől   fogva   a   francia  tisztek   képviselték  táborában,  s  ugyanők 
meg  a  német,  svéd,  lengyel  zsoldosok  egyszersmind  jó  példaadókul  szolgáltak 
a  hadi  rend  és  fegyelmezettség  meghonosítására.  E  végből  Rákóczi  szigorú 
hadi  szabályokat  alkottatott,  melyeket  az  országgyűlés  által  megerősíttetve, 
kötelező  érvényűvé  tett  egész  seregében.  Gondja  volt  árra  is,  hogy  az  ifjabb 
nemzedékből  magasabb  katonai  képzettségű  és  míveltebb  tiszteket  neveljen. 
Ilyen  céllal  alapította  udvari  ezredeit  s  a  fő-  és  kqznemesi  rend  válogatott 
ifjaiból  a  Nemes  ifjak  társaságáig  melynek  tagjai  (körülbelül  százan)  mint 
testőrök  állandóan  környezetében  tartózkodtak ;  maga  volt  az  ezredesük  is, 
hogy  tekintetüket  annál  jobban  emelje.   Terve  az   volt,   hogy  idővel   ezen 
intézményt  nagyobb  szabású  katonai  lovagrenddé  fejleszsze.  ^  ^udvar™* 

Ezekre  az  ifjakra  kétségkívül  nagy  hatással  voltak  a  fejedelem  kiváló 
erényei  s  a  fényes  udvari  élet,  melyet  a  külföldi  követek  és  tisztek,  polgári 
és  katonai  méltóságok,  újsághozó  futárok  megjelenése  s  a  gyakori  ünne- 
pélyek élénkké  és  változatossá  tettek.  A  fölkelések  idején  alkalma  nyílt  a 
magyarságnak  a  diplomáciai  küldetésekben  is  kitűnnie.  A  török  portához, 
a  francia,  orosz  és  lengyel  udvarokhoz  s  Európa  más  fejedelmeihez  folyvást 
úton  volt  egy-két  követség,  melyekre  Thököly  és  Rákóczi  rendesen  magyar 
embereket  alkalmaztak.  Éles  ész,  a  viszonyok  megitélése  s  ügyes  felhasználása 


Digitized  by 


Google 


4S4 


A  kurucvilAg  Költészete 


tekintetében  különösen  kiváltak  már  Thököly  idejében:  Absokm  Ddnül, 
Szirmay  András,  Rákóczi  alatt:  Ráday  Pál,  Pápay  János,  Bremter 
Domokos  szepesi  prépost,  Veiésy  László  és  mások. 

De  nemcsak  élénkség,  hanem  előkelőség  is  jellemezte  Rákóczi  udvmát. 
Fény  és  gazdagság  több  főúr  családi  várában  is  volt  található,  így  Forgách 
Simon  galgóci,  Csáky  Mihály  szepesi  várában  s  az  Esierhásy,  Barkóczy, 
Andrássy-csaHáoknál,  s  különösen  nagy  műízléssel  párosulva  Bercsényi 
ungvári  várában ;  de  valamennyit  felülmúlta  Rákóczi  udvarának  kápráztató 
fénye,  igazán  fejedelmi  pompája.  Egyik-másik  vára,  mint  a  munkácsi,  sáros- 
pataki, szerencsi,  valóságos  múzeuma  volt  a  festmények,  hímzett  szőnyegek, 
gyönyörű  fegyverek  és  ötvösművek  remekeinek.  Ünnepélyes  alkalmakkor 
maga   s   főúri   környezete   vagyont  érő  pompás  öltözetekben  jelentek  meg. 


A  sirospatakl  Rákóczi-vir. 

Rákóczi  sokat  tartott  arra,   hogy   udvari   ezredei   s  egyéb  hadai  külsőleg 
szintén  rendesek,  sőt  díszesek   legyenek,  ezért   fegyverzetükre,  ruházatukra 
mindig  sokat  költött,  s  a  vitézi  nyalkaság  föbüszkesége  lett  a  kurucoknak, 
^pwkedeicra*^'  ^^  ^  pompaszerctet  s  a  hadi  élet  szükségei  a  hosszú  hadjárat  viharai 

állapota  közben  is  állandó  foglalkozást  nyújtottak'  a  különböző  iparágaknak  és  a 
kereskedelemnek.  Rákóczi  általában  nagy  gondot  fordít  nemcsak  az  állami 
és  fejedelmi  jószágok  jókarban  tartására,  hanem  a  közgazdaság  valamennyi 
ágának  rendezésére.  Tatár  s  arab  fajlovakat,  finomabb  bőröket,  posztót 
s  szövetfélét  keletről  hozat,  de  viszont  jövedelmező  kivitele  van  borban 
Lengyel-,  szarvasmarhában  Német-,  rézben  és  sóban  Törökországba.  A 
posztó-,  színes  bőr-  és  skófiumgyártásra  utóbb  itthon  állíttat  műhelydcet; 
a  műiparágok  közül  különösen  virágzott  a  műhímzés  meg  az  ötvösség. 
Még  nagyobb  arányú  volt  a  fegyvergyártás ;  a  puskák,  kardok,  szuronyok, 
ágyúk  s  a  puskapor  készítésével  sok  helyen  foglalkoztak,  kivált  a  bánya- 
városokban. Magas  virágzásra  emelte  Rákóczi  a  bányamívelést  is,  moly 
temérdek  embernek  nyújtott   keresetforrást,   az   országos  kincstárnak  pedig 


Digitized  by 


Google 


A  kurucvilAg  Költészete  42ö 

a  legíiSbb  jövedelmet  szolgáltatta.  Sok  munkás  kezet  foglalkoztattak  a 
váreröditések  és  tábori  sáncmunkák  is.  A  kereskedelmi  forgalom  emelése 
és  biztosítása  végett  két  ízben  tartatott  a  városok  képviselőivel  szaktanács- 
kozmányt  Szóval  kiterjedt  a  fejedelem  figyelme  mindenre,  a  mivel  az 
oiszág  jóllétét  oly  kedvezőtlen  viszonyok  közt  is  előmozdíthatta. 

Tudomány-  és  műszeretetének  is  nevezetes  emlékei  vannak.  Ez  a  ^JjJiSoretci'^* 
szenvedély  úgyszólván  apai  örökség  volt  a  Rákócziaknái,  kik  az  irodalomnak 
mindig  lelkes  pártfogói  voltak ;  ezen  felül  sokat  építkeztek  és  sokat  áldoztak 
az  iskolákra  A  fejedelem  apjánál  dolgozott  a  híres  Kupeczky  János,  s  mint 
az  ő  udvari  képírója  egész  a  szabadságharc  végéig  nála  tartózkodott  a  nem 
kevésbbé  hímeves  Mányoky  Ádám,  kinek  mesteri  keze  alkotta  egyik  leg- 
szebb arcképét  (1.  mellékleteink  közt),  s  a  kit  kibujdosása  után  Ágost 
lengyel  királ)mak  ajánlott.  Kívüle  azonban  dolgoztatott  másokkal  is,  így: 
Bogdán  G.  Jakabbal  Kassán,  Mindszentí  Mihdfylya]  Egerben,  Mediczky 
Ldssdóval  Belényesen. 

Rákóczi  hat  nyelvet  beszélt,  s  bár  környezetében  is  állandóan  sokféle 
nemzet  fiai  tartózkodtak,  udvara  szell^nben,  nyelvben  tősgyökeres  magyar 
volt.  Az  idegen  származású  jezsuiták  kiűzésével  biztosították  az  iskolákban 
is  a  nemzeti  szellemű  vezetést:  így  maga  a  fejedelem  a  kassai.  Bercsényi 
a  nagyszombati  főiskolákban;  ugyancsak  a  fejedelem  alapítja  a  kegyes- 
rendiek podolini,  Károlyi  Sándor  meg  nagykárolyi  intézetét,  Bottyán  János 
pedig  nagy  alapítván}rt  tesz  a  nyitrainak.  De  nem  feledkezett  meg  Rákóczi 
a  protestáns  iskolaügyről  sem.  Az  általa  személyesen  is  gyakran  meg- 
látogatott sárospataki  főiskolát  visszaadta  a  reformátusoknak,  az  eperjesit 
a  lutheránusoknak;  s  érezték  jótevő  kezét  a  debreceni,  kolozsvári  és 
nagyenyedi  kollégiimiok  is. 

A    nagy  míveltségű  fejedelem   s  fővezére  annyira   kedvelték  a  tudó-  Köitésxet 
mányokat,  hogy  gazdag  könjrvtáraikból  még   á  táborokba  is  ládaszámra 
vitették    magok    után   a    könyveket.    Mindkettejök    gyakorlott  tollú   író   s 
kitönő    szónok    egyszersmind,   lelkes    pártfogói    a    tudományos    és    költői 
munkásságnak.  Rákóczit  a  költészet  kedvelése  miatt  a  princeps  poeiarum 
névvel  ruházták  föl  kortársai,  s  a  hagyomány  néhány  közkedveltségű  ének 
szerzését   is   neki   tulajdonítja  (Repülj  fecském).  Bercsényi  szikrázó  szelle- 
mében   sem  hiányzott   a   költői   vonás.  Verset   ugyan  nem  írt  (mindössze 
egy-két  sornyi  epigrammát),  de  szerette   a   költészetet;   leveleiben  gyakran 
fordulnak  elő  latin  s  magyar  költőkből  vett   idézetek;   tartott  udvari  ének- 
mondót,   egyik   levelében   pedig   Rákóczi   figyelmét   hívja   fel  az  udvarhoz 
küldött  Adami  nevű  tüzértisztre,  ki  amolyan  ezermester  volt  s  különösen 
értett  a  lant-veréshez,  azért  —  ügymond  —  »az  táborban  kellene  applicálni, 
tüzelni  is,  lantolni  is«.  Ha  a  táborokban  valahol  jó  verset  költenek,  alvezérei 
annak  beküldésével  kedveskednek  neki.   Mert  itt,  az  események  színhelyén 
és    hatása  alatt  terem  a  vers  leghamarabb,  s  ha  találóan  fejezi  ki   a   köz- 
érzést, csakhamar  szárnyra  kel,  énekelik,  leírják,  terjesztik  mindenfelé. 


Digitized  by 


Google 


426  A  KURUCVILAG  KÖLTÉSZETI:: 

De  a  vezetők  tudományszeretete  sem  maradt  hatástalan,  fökép  az 
egykorú  események  megörökítése,  a  történetírás  terén.  Az  újabb  történelmi 
vizsgálat  egész  sorát  hozta  már  napfényre  a  munkáknak,  melyek  e  moz- 
galmas korban,  a  gyorsan  váltakozó  események  közvetlen  hatása  alatt 
vagy  azok  lezajlása  után  keletkeztek,  főkép  az  erdélyi  részeken.  Dyenek 
első  sorban  Rákóczi,  Bercsényi,  Bottyán,  Forgách  Simon  és  mások  levdei, 
Károlyi  Sándor,  Beniczky  Gáspár,  Szathmári  Király  Ádám,  Ráday 
Pál,  Bay  Mihály,  Pápay  Gáspár  s  mások  naplói,  Rákóczi,  Mikes 
Kelemen  s  e  körön  kívül  Bethlen  Miklós,  Cserei  Mihály,  Apor  Péter 
emlékiratai  s  egyéb  följegyzései,  melyek  nemcsak  a  kor  történetére  nevez^es 
források,  hanem  mint  irodalmi  munkák  fényes  bizonyságai  íróik  s  általában 
a  kor  tudományos  és  irodalmi  míveltségének.  —  A  mozgalmas  idők  nyújtanak 
alkalmat  az  első  politikai  röpiratoknak  s  az  első  magyarországi  hírlapnak: 
a  Mercurius  Veridicus  ex  Hungáriának  kiadására,  mely  (1705-től  kezdve) 
előbb  hetenkint,  utóbb  havonkint  jelent  meg. 

^'^ííe*'^'  De  nemcsak  szellemben,  nyelvben  s  külső  megjelenésben  volt  magyar 

a  fejedelem  és  a  főurak  udvara,  hanem  az  életmódban  és  szokásokban  is. 
Legfeltűnőbb  volt  ez  a  gyakori  ünnepélyek  és  mulatságok  rendezése  alkal- 
mával, mely  utóbbiakat  gazdagság,  bőség  és  kedélyesség  jeUemeztek.  Sokáig 
endékezetesek  maradtak  nemcsak  a  szécsényi  (1705.),  nagy-szombati  (1706.) 
és  marosvásárhelyi  (1707.)  országos  ünnepségek,  s  a  fejedelemnek  kassai 
és  munkácsi  báljai,  hanem  Bercsényi  ungvári  s  bajmóci  vigalmai  és 
Esterházy  Antalnak  a  dunántúli  városokban:  Sümegen  (1708.),  és  Szombat- 
helyen (1709.)  rendezett  farsangi  mulatságai  is.  Kassán  a  jezsuiták  a  kon- 
viktusi  iJSjakkal  színi  előadást  is  rendeznek  a  fejedelem  tiszteletére:  A  régi 
jó  Mátyás  királyról.  —  Nem  hiányoztak  ilyenkor  a  vígság-szerző  zenészek 
sem.  Rákóczinak  a  hagyomány  cigány-zenekart  is  tulajdonít,  bár  ekkor 
általában  kedveltebbek  voltak  a  flivó  hangszerek.  A  fejedelemnek  és  Ber- 
csényinek udvari  zenekara  leginkább  ilyeneken  játszott.  Saját  zenekara  voK 
Esterházynak  is,  másoknak,  mint  az  öreg  Bottyánnak,  legalább  ^y-két 
síposa.  Ez  a  síp,  a  híres  tárogató,  volt  a  legkedveltebb  hangszer,  a  kuruc- 
világnak  sajátos  instrumentuma;  » olyan  mint  a  klarinét,  de  rokon  a  trom- 
bitával :  fa  a  fuvolája,  a  tölcsére  öblös,  a  fúvója  hosszú  és  vékony  mint  a 
tollszár.  Ördöngös  hangszer!  A  ki  nem  érti  a  fuvásmódját,  egy  sikoltó 
hangnál  egyebet  nem  tud  belőle  kihozni,  a  ki  pedig  tudja  nyitját,  annak 
annyiféle  hangot  ad,  a  hányat  kivan  tőle :  sír,  buzdít,  harsog,  késereg. 
feljajdul,  a  levegőt  hasítja  s  megint  panaszra  fordul,  egész  a  Slsellősuttogá- 

sig <  (Jókai.)   Ennek  édes-bús  hangjai  mellett  énekelték  a  hard  dalokat 

s  a  többi  tábori  éneket  lelkesítőül,  vigasztalóul.  Mint  forradalmi  emiacet 
utóbb  eltiltották,  megégették,  hogy  varázshangjai  valahogy  föl  ne  ébreszszék 
megint  a  letűnt  időket,  szabadságvágyával,  véres  harcaival. 

«s  köitéBzef  Rég  elhangzott  a  harci  zaj,  nem  szólt  többé  a  tárogató,  a  kurucok  — 

rásai  ^'  mind  a  kibujdosottak    mind   az   itthon  maradtak  —  egyre  fogytak,  mind 


Digitized  by 


Google 


A  KUHUCVILÁG  KÖLTÉSZETE  427 

dhaltak ;  de  a .  szabadságharcok  dicsősége,  emléke  megmaradt ;  a  híres 
vezérek  és  hősök  tetteit,  a  nemzet  akkori  örömét,  fájdalmát  fentartották  áiz 
énekek,  vigasztalást  nyújtva  a  következő  évtizedek  borús  napjaiban,  lelkesítve 
még  a  század  végén,  töredékeikben  is.  Mivel  azonban  a  legtöbb  a  levél- 
tárak poros-fakúlt,  régi  oklevelei  közt  volt  eltemetve  vagy  a  népdalok  közé 
vegyülve  kivetkőzött  eredeti  alakjából:  az  irodalomra  nézve  holt  kincset 
képeztek,  jobbára  ismeretlenek  maradtak,  mindaddig,  míg  fáradhatlan  törté- 
netbúvárunk:  TTtaly  Kálmán  szorgalma  pár  évtizeddel  ezelőtt  össze  nem 
gyűjtötte  s  ki  nem  adta  egyéb  régiségekkel  együtt  a  Régi  magyar  vitézi 
énekek  közt  I— ü.  k.  (Pest,  1864.)  és  Adalékok  a  Thököly-  és  Rákóczi-kor 
irodalomtörténetéhez  cím  alatt  (Pest,  1872.)  szintén  két  kötetben,  ehhez 
iárúlt  1885-ben  a  harmadik,  pótkötet.  Ugyanő  adta  ki  a  Rákóczi-Tár 
I — II.  és  az  Archivum  Rakoczianum  I— X.  köteteiben  a  főbb  szereplők 
levelezéseit,  naplóit,  s  ő  írta  meg  e  fölkelés  történetét:  Rákóczi,  Ber- 
csényi, Bottyán,  Ocskay  életrajzaiban,  a  Dunántúli  Hadjáratban  s  egyéb 
kisebb  tanúknányaiban,  melyek  együttvéve  legbecsesebb  forrásai  e  korszak 
történelmének. 


n. 

A  kuruc  költészet. 

A  kuruc  világból  fenmaradt  verses  munkáknak  csupán  nagy  száma  \^l^^^^ 
is  eléggé  bizonyítja  a  költészet  általános  kedvelését  mind  a  főuraknál,  mind 
a  közrendnél.  A  szereplők  egymáshoz  intézett  leveleiben  vagy  egyéb  írásain 
többször  találunk  idézeteket  Balassi,  Rimái,  Beniczki  verseiből ;  egyik, 
harcban  elesett,  vitéznek  tarsolyában  találják  Balassi  költeményeit.  E  század 
folyamán  mondhatni  a  míveltség  kellékének  tartották  a  költészetnek  nemcsak 
ismeretét,  hanem  alkalom  adtán  gyakorlását  is.  A  főrangú  lírikusok  legtöbbje 
ilyen  műkedvelő  poéta,  kit  vagy  a  példa  vonzó  ereje  indít  versírásra,  vagy 
a  fájdalom  szólaltat  meg,  mint  KohAry  ISTvANt,  ki  Thököly  börtönében  s 
Pekryné  Petróczy  Kata  SziDÓNiAt,  ki  az  elhagyatottság  keservei  közt  lesz 
költővé.  Bezerédy  Imre  a  siralomházban  szintén  versekbe  foglalja  vezeklő 
bűnbánatát  A  szabadságharc  lezajlása  után  Palocsay  György  a  régi  jó  idők 
letűntén  mereng,  sőt  a  próza  mestere,  Mikes  Kelemen  is  versbe  önti  a 
bujdosás  keserveit. 

Ezek  is  beletartoznak  a  kurucvilág  költészetébe,  de  bár  nincsenek  Kuruc  költök 
minden  hivatás  híján,  mind  tartalom  mind  költői  feldolgozás  tekintetében 
sokkal  értékesebbek  azok  a  jobbára  névtelenül  fenmaradt  énekek,  melyeknek 
az. országos  bajok,  a  protestáns  üldözések  adtak  tárgyat,  vagy  a  melyek 
a  táborokban,  közvetlenül  az  események  nyomában  keletkeztek  vagy 
a    bujdosás    keservei    között   születtek.   Szerzőik    közt   —   a    versfők    és 


Digitized  by 


Google 


42S 


A  kurucvilXg  Költészete 


egyéb  adatok  tanúsága  szerint  —  vannak  lelkészek,  tanítók,  mint  UjvAry 
Tamás,  Székudvari  János,  Vinczy  György,  íródeákok  és  j^yzők,  mint 
KöszEGHY  Pál,  Kabothy  István,  egy-egy  nyílt  szemű  kis-nemes  mint 
Petkó  Zsigmond,  Dalnoki  Veres  Gerzson;  de  legtöbbször  harcokban  edzett, 
bujdosó   altisztek   s   értelmesebb  közvitézek   mint  Szeóke  Ambrus,  Janóczi 


Pekryné  Petröczy  Kata  Szidónia  arcképe. 

András,  Miszlai  András,  Szencsey  György,  ki  egyszersmind  szorgalmas 
gyűjtője  is  a  kurucvilági  költeményeknek.  Ezek,  valamint  a  jóval  nagyobb 
számü  ismeretlen  szerzők  valamennyien  a  nép  emberei,  kik  annak  érzés- 
és  gondolatvilágát  jól  ismerik  s  találóan  ki  is  fejezik.  A  kuruc  költész^ 
tehát  népköltészet  minden  ízében,  csakhogy  tartalmasabb  mint  a  mai,  Wy- 
tatása  a  régi  nemzeti  költészetnek. 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILAG  KÖLTÉSZBTB  429 


Ennek  löjeüeme  s  kivált  a  lírában  éltető,  uralkodó  eleme  mindenkor  ^  ^^et*'*^" 
a  hazafiság  volt.  Bele  szövődik  ez  a  vallásos  énekekbe,  kihangzik  —  1^- 
alább  egy-egy  sóhajtás  akdcjában  -^  a  szerelmi  dalokból,  végig  húzódik  az 
elbeszélések  hangján,  legtöbbszőr  pedig  egyenesen  fordul  a  nemzethez, 
egyszer  vigasztalva,  másszor  lelkesítve,  s  mindenkor  ápolva  a  nemzeti 
szellemet  mint  fenmaradásunk  biztosítékát  A  politikai  események,  íőkép  a 
mohácsi  vész  óta,  bőven  szolgáltattak  okot  az  aggodalomra  meg  a  bátorításra 
is,  hogy  két  ellenséggel  szemben  megtarthassuk  országunkat  s  »testvértelen 
fajunkat*.  De  legélénkebb  viszhangot  kelt  költészetünkben  Thököly  és 
Rákóczi  szabadságharcza.  Ha  semmi  más  bizonyítékunk  nem  vobia  arra, 
hogy  mennyire  áthatotta  az  egész  nemzetet  a  küzdelem  fontossága,  az  e 
korból  fenmaradt  nagyszámú  költeményekből  is  megitélhetnők.  E  köUe- 
ményekben  valósággal  a  nemzet  lelke  szólal  meg,  oly  híven  tükrözvén  le 
a  közhangulatot,  annyira  nyomon  követvén  az  eseményeket,  hogy  pusztán 
belőlük  meg  lehetne  írni  a  korszak  történetét. 

Az  OTSzágos  fájdalom  első  feljajdulása  abból  a  két  gyászénekből  tör  z^^^^ikiJ^ 
ki,  melyek  Zrínyi  Miklós  elhunytát  siratják:  Gyászének  Zr.  Af.  haláláról  f^* 
és  Keserv  Zr.  M.  halálán.  Az  előbbi  inkább  a  hős  szerencsétlen  halála  körül- 
ményeit részletezi,  a  hír  első  benyomása  alatt  csak  a  fájdalom  égő  kínjait 
mutatva,  az  utóbbi  nyugodtabb  hangú,  s  szerkezetében  is  művészibb  elégia, 
melyben  a  kétségbeesést  már  a  vallás  vigasza  enyhíti,  segítséget,  Zrínyi 
elhunyta  után,  egyedül  az  egekből  várván: 

Nyújtsd  ki  szent  Úristen,  hatalmas  karodat, 
Áldd  meg  szerencsékkel  szegény  magyarokat ;  — 
Mert  te  benned  bízunk  és  nem  más  senkiben ; 
Élók  közt  ez  földön  kimúlt  ez  világbul, 
Ki  te  utánad  volt  legCSbb  bizodalmunk, 
Pogány  török  ellen  erős  protektorunk ! 

Petkó  Zsigmond  Bátorító  éneke  szintén  megemlékezik  Zrínyiről,  de  a  ^^^^l^^^^^^ 
magyarnak  régi  jó  híre-neve  és  nemes  országa  pusztulásán,  szabadsága 
elvesztén  keseregve  már  harcra  buzdít  (1666.),  nemcsak  a  török,  hanem  a 
» hajas  szomszéd*  ellen.  »Ne  szánjuk  —  ügymond  —  éltünket,  mert 
maholnap  késéssel  majd  tőrt  vetnek  nyakunkban. «  Még  hevesebb  Petkónak 
másik :  Gondolkodjál  szegény  magyar  kezdetű  költeménye,  melyben  a  régi 
szabadságharcok  vitézi  hírével  türelmetlenül  serkentgeti  az  alvó  nemzet  fiait 
a  német  ellen: 

Kiki  immár  vegye  elöl  éles  fegyverit, 
Koronáért,  igaz  hitért,  az  szabadságért, 
Jóhirünkért,  nemzetségünk  maradásáért. 
Ne  kímélje  vírontástul  erős  karjait  í 

Nemcsak   tartalma,   hanem  dallamos   verselése   miatt   is   nevezetes   a  Korfestó  énekek 
Magyarország  utolsó  romláshoz  közelgető  állapotját  kesergő  ének.  Mély 


Digitized  by 


Google 


430  A  KÜRUCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


keserűséggel  rajzolja  a  végromlásra  jutott  haza  sorsát,  a  szabadság  meg- 
nyirbálását, a  »festett  szók«  álnok  csábításait;  elégikus  borongása  ódái 
hevületbe  csap,  ynidőn  a  hazájuk  romlását  elősegítő  hűtlen  árulók  éHea 
fordul ;  de  bízik  istenben,  hogy  ezeket  elvesztve,  megsegíti  a  »megromlott 
ha25át«.  Versmértéke  ugyanaz,  mint  a  később  híressé  vált  Rákóczi-nótáé,  ezek 
a  rövid  és  sűrű  rímekkel  csengő  sorok  nagyon  alkalmasak  voltak  az  ének- 
lésre. —  Majd  megszólal  a  felekezeti  gyűlölség  a  Papvilág  Magyarországon 
(1670.)  címűben.  Alapeszméje  a  versfokbe  van  foglalva:  > Papvilág  magyart 
rág,  Mert  nála  uraság «.  Megrójja  kapzsiságukat,  hazaíiatlanságukat,  hogy 
a  hadi  költségekre  nem  áldoznak,  a  királ3rt  pedig  gonosz  tanácsaikkal 
hitszegésre  bírják,  a  protestáns  papokat  börtönre  vettetik  stb.;  végül  a 
magyarok  istenéhez  fordul,  hogy  ne  engedje  ónémetnek,  papoknak  hog>' 
legyünk  jobbágya «. 
^wSte^^  Megkezdődik  a  protestánsok  üldözése.   Megdöbbentő  részletekkel  festi 

ezt  a  Czeglédi  István  haláláról  (1671.)  írt  költemény.  Czeglédi  kassai 
lelkész  volt,  kitűnő  szónok  és  egyházi  író  s  mindenekfölött  jámbor  életű 
ember;  mégis  azon  ürügy  alatt,  hogy  a  protestánsok  ügyében  járt  Apafinál 
elfogják,  majd  betegen  a  pozsonyi  vértörvényszék  elé  idézik,  de  útközben 
meghal.  —  Ez  csak  kezdete  még  az  üldözésnek,  mely  később  valóságos 
embervadászáttá  fajúi.  Voltak,  a  kik  áttéréssel  váltották  meg  életöket,  de 
sokan  készebbek  voltak  a  börtön  keserveit,  Triesztben  és  Nápolyban  a 
gályarabságot  elszenvedni,  mintsem  hitöket  megtagadni.  Az  Üldözött  protes- 
tánsok (1672.),  a  Rah  prédikátorok  (1674.),  a  Gályarabságra  hurcoU 
prédikátorok  énekei  (1675.)  mind  e  szenvedésekből  fakadnak;  de  a  börtön 
minden  sanyarúsága  sem  képes  őket  hitökben  megtántorítani.  A  szentírás 
példáival  s  a  túlvilági  élet  örömeivel  vigasztalják  magukat,  mert  szabadu- 
lásra nem  számítanak;  a  minthogy  kevesen  is  érték  meg,  hogy  1676-ban 
a  külföldi  protestáns  fejedelmek  közbenjárására  haza  kerülhettek.  Ez  a 
halált  nem  rettegő  nyugalom,  és  rendíthetlen  hitbuzgóság,  s  az  istenbe 
vetett  erős  bizalom  és  kegyes  áhítat,  mely  e  költeményekben  nyilatkozik, 
mélyen  megindítólag  jellemzik  az  üldözés  mártírjait.  Költői  érték  szem- 
pontjából különösen  kiemelkedik  e  körből  az  Árván  maradt  magyar  Sión 
kezdetű  (1674.)  ének,  mely  tartalma  s  hangjával  egészen  a  régi  vallásos 
énekekre,  a  zsoltárok  égbe  emelő  fenségére  emlékeztet:  csak  vonatkozásai 
mutatják,  hogy  ez  is  e  zordon  időszak  terméke, 
^"^daí^^"  Az  elkeseredés  nemsokára  nyiltan  kitör,  már  hangzik  a  kurucok  tábori 

dala :  Te  vagy  a  legény  Tyukody  pajtás !  melynek  tűzzel  teli  sorai,  harcias 
dallama  egyszerre  születnek  s  méltók  is  egymáshoz.  A  költemény  kitűnően 
találó  kifejezése  a  közhangulatnak,  az  elkeseredett  német-gyűlöletnek; 
Rákóczi  fölkelése  idején  tíjra  föltámad,  különféle  változatban  végig  hangzik 
az  egész  szabadságharcon  s  utóbb  mint  betyárdal  vegyül  el  a  népkölté- 
szetben. Panaszszal  kezdődik;  a  tábori  tanyán  borozgató  kurucok  egyike 
kifakad,  hogy 


Digitized  by 


Google 


A  kurucvilAg  Költészete. 


431 


Szegénylegénynek  olcsó  az  vére  —  ! 

Két  pogány  közt  egy  hazáért  omlik  ki  vére.. 

Mert  » rajtunk  német  dúl,  rajtunk  török  jár«,  s  fSkép  amaz  annjri 
kárt  tett  már,  hogy  »hozzáképest  mit  sem  tett  török  sem  tatár*.  Szemökre 
veti  a  nag3mraknak,  hogy  »mézes  szókért*  hozzá  hódúkiak  s  eladják 
hazájokat,  pedig  a  németnek  szavában  nem  lehet  bízni: 

Mindent  Ígér,  de  csak  szorűltában, 
Semmit  bé  nem  vált,  ha  szabadjában. 

Csak  pusztítani  jött,  nem  segítségünkre,  s  » álnoksággal  nemzetünknek 
esküdt  vesztére*.  Az  elkeseredés  csak  fokozza  harci  tüzét,  buzdítja  pajtását, 


Te    vagy      a     le     -    gény 


Tyú  -  ko  -  dy      paj»    -    tás, 


Nem       o  -  lyan  mint        más, 


mint     Ku  -  czug     Ba    -    lázs ! 


P 


.íí_íí._i:_. 


Te  •  rem-jen    hát 
P 


or  -  szá-gunkban  jó    bor    ál  •  do 

rit. 


mas. 


Nem  egy    fii  -  lér,  de     két  tal  -  lér  kell     i  -   de   paj 

Kuruc  tábori  dal.  (Káldy  Gyula  átiratában.) 


tás* 


hogy  ne  kímélje,  vágja  csak  e  pogányt,  vágja  még  »az  magyart  is  társa- 
ságában*. Tölt  puskáját,  éles  szablyáját  készen  tartva,  vérszomjazó  kedvvel 
előre  megüli  a  németek  torát. 

Bort  kupámba,  bort !  embert  a  gátra  l 
Tyúkody  pajtás,  induljunk  rája  I 
Verjük  által  az  labanczot  a  másvilágra, 
Úgy  ad  isten  békességet  édes  hazánkra ! 

De  csak  az  elkeseredés   volt   nagy,   a  fölkelők  ereje   kevés.   Mindjárt  LabaiKj^^guny- 
az  1672-ik  év  végén  keletkezik  a  Labanc  gúnydal  Szepessy  Pál  bujdosó 
vezérről,   ki   előbb  borsodi  alispán  volt,   később  a  fölkelők   ügyének   egyik 


Digitized  by 


Google 


432  A  KURUCVILÁG  iCÖLTÉSZETE 


legbuzgóbb  támasza.  Valami  kárvallott  labanc  irta  kevés  költészettel,  néhány 
gúnyos  sora  azonban  máig  fenmaradt  a  sokra  vágyó  nemzeti  erőtlenség 
jellemzésére : 

Jaj  már  minékünk  rebelliseknek, 
Nagy  pipájú,  kevés  dohányü 
Magyar  nemzetnek ! 

^^^'íiíe'^^^*"  Nagyobb  sikerű  volt  Thököly  fölkelése,  kinek  koráról  és  viselt  dolgairól 

már  hosszabb  munkák  szólnak.  Az  Actio  curiosa  című,  prózában  és  drámai 
formában  van  írva.  Cselekvénye  nincs,  egy  dunántúli  főnemes  udvarában 
csak  jönnek-mennek  s  beszélgetnek  a  személyek;  de  ez  a  beszélgetés  —  a 
német-gyűlölet,  a  protestánsok  és  kurucok  iránt  való  meleg  részvét  kife- 
jezésében —  érdekes  világot  vet  a  közhangulatra  a  fölkelés  kezdetén. 
A  darab  föszemélye  vagyis  szóvivője  egy  Gaude  nevű  kurta  nemes^  a 
régi  udvarházak  tipikus  vígságszerző  vendége,  kinek  a  mulattatás  örve 
alatt  sokat  elnéztek,  sokat  megengedtek.  S  ő  ezt  fel  is  használja ;  személy- 
válogatás nélkül  szórja  találó  élceit,  csipős  gúnyjait,  a  melydc  azonban 
sokszor  trágárságba  csapnak.  Kor-  s  jellemfestő  erőre  nézve  nem  áll  egj' 
sorban  Balassi  Met^hárt  áruUaiásdval,  melynek  hatása  alatt  készülhetett; 
de  közmondásokkal  s  magyaros  szólásokkal  bővelkedő  nyelvében,  élénk 
párbeszédeiberi  jellemzően  tükröződik  le  a  XVII.  század  társalgó  hangja. 
Tartalmilag  értékesebb  a  Thököly  hadi  tanácsa,  mely  1680  köriül  vala- 
melyik békeajánlat  felett  folyt  vitát  mutatja  be  103  négysoros  versszakbaa 
»Gyenerális  Thököly  Imre*  az  első  felszólaló,  ki  ismertetvén  az  ajánlatot, 
hozzá  teszi;^  hogy.  őt  a  német  » Lépes  beszédivel  horogra  nem, keríti*. 
Egyszerre  felzúg  az  egész  tábor: 

Feg3rverrel,  feg3rverrel  köll  bosszút  állani, 

Magyarnak  fegyverrel  kÖll  veszni  vagy  nyerni ; 

Hittel  csalattunk :  nem  köll  azért  hinni!  .,       ' 

Fegyver  fog  közöttünk  igazságot  tenni  I 

Thököly  óhajára  mégis  egyenkint  szólnak  a  kérdéshez:  Szepessy 
Pál,  Kende  Gábor,  Keczer  Menyhért  s  a  kurucok  más  főemberei  —  hasonló 
értelemben.  Szavaikban  a  fölkelők  érzülete:  határtalan  német-gyűlölet  és 
harcvágy,  nagyon  tüzesen  nyilatkozik.  A  Thököly  és  Zrínyi  Hona  házassá- 
gáról szóló:  Az  ki  régen  fegyvert  fogott  kezdetű  költemény  (1.  a  31.  fej.) 
épen  a  fejedelem  dicsősége  tetőpontján,  akkép  fejezi  ki  a  közhangulatot,  hog>' 
»az  rongyolt  haza*  eléje  borúi  s  elmondja,  hogy  »csak  benne  vagyon 
reménysége*,  ki  már  azzal  is  megmutatta  hazája  szeretetét,  hogy  érette 
eleget  szenvedett* ;  majd  urától  asszonyához,  Zrinyi  Ilonához  tér  s  eléje 
borúiván,  segítségét  kéri,  hogy  » legyen  a  haza  elhunyt  napjának  világa «. 
De  Bécsnél  csakhamar  megfordul  a  kocka,  s  a  Labanc  gúnyvers  kárör- 
vendve neveti  a  kuruc  vezér  » pünkösdi  királyság* -át.   Szemére  veti,  hogy 


Digitized  by 


Google 


A  kurucvilAg  költkszfjtk 


433 


» királyt   üldöz,   pogányt   küldöz*    s   maga  is   » vélek   mégyen,    hogy   kárt 
tég}'en«.   Különösen   pozsonyi  és  nagyszombati   dülásait   nem   tudja   meg- 


Ivó  és  dohányzó  kurucok. 


bocsátani  s  a  neki  adott  gúnynevek  k()zt  a  » törökkel  béllelt,  nyúzó,  fosztó, 
pártütő «  még  a  szelidebbek  közül  valók. 

PcÖthy,  Magyar  irodalomtörténet.  28 


Digitized  by 


Google 


434  A  KURUCVILÁG  KCLTÉSZBTE 


E  körbe  tartoznak  KohAry  István  rabénekei  is  (1.  a  29.  fej.  345  lap). 
Mint  füleki  kapitány  s  híres  törökverő,  kerül  Thököly  fogságába,  s  dőbb 
Regécen,  majd  Munkácson  és  Ungvártt  szenved  labancpárti  törhetlen  hűsé- 
geért, melynek  utóbb  fényes  előmenetelét  köszönhette. 

sxe«Syk  ^c-  ^  ^^^  kevésbbé  megható  az  a  hűség,   melylyel   Thököly  szétvert,. 

nyekftickci  elzüllött,  bujdosó  vitézei  hajdani  urok  s  a  nemzeti  szabadság  ügye  iránt 
viseltetnek.  Némdyek  vele  mennek,  hogy  rövid  dicsőségének  osztályosai 
legyenek,  mások  az  erdők  rengetegeiben,  az  alföld  pusztaságain  hányódnak 
mint  szegénylegények,  várva  a  jobb  idők  felvirradtát.  A  század  végéig 
támadt  zendüléseknek  ők  a  mozgatói,  Tokaji,  Szalontai  Thököly  hűs^ére 
esketik  hadaikat,  s  még  Rákóczi  seregeiben  is  sok  vén  kuruc  szolgál,  a  ki 
Thököly  alatt  kezdte  meg  a  hadakozást. 

A  bujdosás  korszakából  maradt  énekek  a  legszebb  alkotások  kosé. 
tartoznak.  Ilyen  mindjárt  a  Most  jöttem  Erdélyből  kezdetű.  Nincs  hová 
fejét  lehajtania,  nincs  sehol  maradása ;  idegenbe  menekült  urát  meggyászolja, 
de  mikor  haza  izén,  hogy  kövessék  hívei,  a  szeretet  és  ragaszkodás  igaz 
örömével  megy  utána  nagy  Törökországba.  —  A  kik  itthon  maradtak, 
azoknak  élete  a  lakatlan  tájakon  az  Üldöztetés  közq)ett  is  biztos  volt,  de 
annál  nagyobb  gondot  adott  a  megélhetés;  törökre-németre  lesve,  betyár- 
életre adják  magukat.  Ezt  a  nyomorúságot  festi  a  Mit  búsulsz  kenyeres 
kezdetű  költemény,  mely  Kapitány  Istvánrul,  Buga  Jákob  éneke  s  más 
címek  alatt  többféle  változatban  maradt  fenn.  A  deli  külsejére  hiú  kuruc 
katona  keservesen  panaszkodik,  hogy  lerongyolt  s  szennyes  a  ruhája,  maga 
s  lova  éhezik;  de  nyomorán  felülkerekedik  büszke  humora: 

Ej !  .  .  .  élek  a  mint  élhetek ; 
Kivetem  hasamat    az  szép  verófénynek, 
Csak  úgy  dohányozok,  az  midőn  éhezek, 
Más  szegénylegénynyel  én  is  eltengődek. 

A  bujdosás  keserveiről  panaszkodik  az  Egy  bujdosó  szegénylegény 
szerzője  is,  ki  mint  a  végsorokban  mondja:  »Sok  helyen  ő  megijede,  sok 
helyen  mást  megijeszte*.  Elrongyollott  mindene,  rossz  lován  már  nem  mer 
labancot  űzni,  betyárságra  vetemedett,  de  csak  bízik,  hogy  »az  idő  meg- 
fordul, —  katona-csillag  földerül*  s  aztán  lesz  ismét  >tisztességes  híre-neve«. 

Janóczi  András  azok  közé  tartozhatott,  kik  Thököly  ügyének  leha- 
nyatlása után  a  felszabadító  seregekbe  álltak,  de  mivel  látták,  hogy  ott 
» inkább  kedveznek  az  idegen  jövevénynek «,  oda  hagyják  a  sereget,  s 
kivándorolnak  a  hazából  is.  Janóczi  is  » tengereken  tül«-ra  megy,  hogy  ott 
szerezzen  » becsületes  jó  hírt-nevet«.  Mint  vallásos  ember,  Jbízik  isten  s^t- 
ségében  s  érzékeny  bücsüt  vesz  rokonai-,  s  barátaitól,  kiket  talán  soha 
sem  fog  többé  látni.  De  a  legtöbb  bujdosó  »egy  pénznek  sem  ura«;  a 
mije  volt,  elélte  bujdosásán,  kölcsönt  nem  kap,  földjét,  ha  volt  is,  nem 
>etheti  zálogba,  nincs  tehát  mivel  idegen  országba  útra  keljen,  csak  úgy 
hányódik   az   ország   egyik  szegletétől  a  másikig,   s   ha  megszáll  valahol 


Digitized  by 


Google 


A  KÜRUCVILÁG  KÖLTÉSZETE  435 


éjtszakára:  > Szegény  madarak  módjára,  Fészket  rak  az  ágakra*.  »Az  ég 
alatt,  a  fold  színén*  nincsen  olyan  árva  mint  ő,  oda  fordul  tehát  ótalomért 
az  árvák  atyjához: 

Igaz  teremtő  jó  atya,  Szegény  fejem  hozzád  hajtom, 

Minden  szegények  gyámola.  Minden  dolgom  reád  bízom ; 

Vigyázz  az  szegény  árvákra,  ^égy  az  én  édes  tútorom, 

Az  idegen  bujdosókra.  Előttem  járó  csillagom. 

így  sóhajt  a  Gondviselő  édes  atyáin  kezdetű  ének  szerzője,  egyik 
változat  szerint  » Ungvár  vármegyében  Az  erdősháti  szigetben*,  másik 
szerint:  »Vas  megyében  Kanizsára  lementiben.«  Valóban  az  ország  egyik 
végétől  a  másikig  el  volt  terjedve  e  mély  Vallásos  érzéstől  áthatott  s  költői 
ihlettel  alkotott  >bujdosó  ének«,  melyet  már  egykorú  másolója  »igen  szép«-nek 
mond.  Ezzel  együtt  nagyon  el  volt  terjedve  Balassi  Bálint  Őszi  harmat 
után  kezdetű  búcsú-éneke  is,  csakogy  az  eredetinek  a  változott  helyzethez 
való  alkalmazásával.  A  tartalom  igaz  bensőségén  kívül  mindkettőnek  bús 
dallama  is  nagyban  hozzájárulhatott  a  kedveltséghez  meg  az  elterjedéshez. 

De  annak  sem  volt  jobb  dolga,  a  ki  távol  tartván  magát  a  folkelőktől,  ^  ^^"^'^^  ^^^^ 
megmaradt  a  király  hűségében,  ősei  földjén-házában.  Az  Óh  szegény 
magyarság  kezdetű  költemény  1697-ben  megdöbbentő  képet  fest  arról  a 
durva  zsarolásról,  melylyel  a  sikereiben  elbizakodott  idegen  katonaság  bánt 
az  ország  népével,  akár  nemes,  akár  jobbágy  volt.  Nem  elég  a  sokféle  új 
adó :  az  akcíza,  repartíció,  porció,  melyeket  könyörtelenül  beszednek,  hanem 
beszállnak  a  nemesi  kúriára,  ott  dorbézolnak,  kártyáznak,  kockáznak, 
esznek-isznak,  gőgösen  kiszolgáltatják  magukat,  s  ha  a  gazdának  nem 
tetszik  háza  szabadságának  lábbal  tapodása:  »huncfut«  —  » rebellis*  a  neve, 
megverik,  saját  házából  családjával  együtt  kiűzik,  —  ^ekképen  fizetnek 
igaz  hűségéért*.  Oda  »az  országnak  öröme  s  vígsága«,  oda  a  nemesi 
szabadság,  oda  a  régi  hírnév,  dicsőség,  —  orvoslást  is  alig  remélhet,  mert 
ellenállásra  nyomorult,  erőtlen  a  magyar  nép: 

Ki  más  országoknak  régen  parancsoltál, 
Te  vitézségeddel  sok  népet  meghajtál, 
Idegen  nemzetet  vitézül  levágtál, 
Sok  győzedelmekkel  triumphust  tartottál : 

Most  nem  parancsolhatsz,  mert  nagy  te  rabságod. 
Miként  fújják,  néked  csak  úgy  köll  tánczolnod  ; 
Idegen  nemzetre  szállott  szép  országod, 
Tűled  elvétetett  aranyszabadságod. 

A  végső  sorokban  azzal  a  könyörgéssel  fordul  a  Szentháromsághoz, 
hogy  megszánva  nyomorúságunkat,  *  Magyarországot  tartsa  meg  békés- 
ségben<.  De  a  hol  a  kormány  politikája  annyira  ment  dölyfös  tévedéseiben, 
hogy  a  hívekkel  is  így  bánik,  ezzel  maga  készíté  elő  útját  annak  a  fölke- 
lésnek, melynek  épen  az  egész  nemzet  részvétele  adott  erőt  és  jelentőséget. 

28* 


Digitized  by 


Google 


436  A  KURUCVILAG  KÖLTÉSZETE 


'^^^deicm^*'  Előbb  azonban  még  egy  csalódáson    kellett   átesnie.    Tokaji  Ferencz 

és  SzaloHiai  György,  Thököly  kuruc  hadnagyai,  ismervén  a  néphangulatot, 
1697.  júniusában  jól  szervezett  támadással  meglepik  s  az  őrség  kardra 
hányása  után  elfoglalják  Sáros-Patak  és  Tokaj  várait.  Mielőtt  azonban 
általánossá  tehették  volna  a  fölkelést,  a  császári  őrségek  reájok  csaptak. 
Szalontai  a  kurucság  jó  részével  a  mármarosi  hegyeken  át  elmenekül,  a 
fogságba  került  Tokajit  egykori  emberséges  bánásmódja  miatt  Koháry 
kértére  életben  hagyják,  de  annál  keservesebb  lett  a  két  város  lakóinak 
sorsa.  Személyválogatás  nélkül,  asszonyt,  gyermeket  egyaránt  leöldösött 
a  bosszúállók  kardja,  házaikat  pedig  felprédálták  s  lángokkal  emésztek. 
Ezt  a  pusztulást  foglalja  versekbe  a  Tokaji  veszedelem  című  ének,  a 
fájdalom  közvetlenségével  rajzolva  a  gyilkos  munka  részleteit,  s  átkot  szórva 
a  menekült  kuruc  hadnagyokra,  kik  cserben  hagyták  őket. 

Az  erőtlenség  érzete  s  a  bizalmatlanság  így  még  jobban  elcsüggeszti 
a  népet ;  a  készületlen  mozgalom  kitörése  pedig  csak  újabb  ürügyet  ád  a 
megsemmisítő  politika  erélyes  folytatására.  A  Zokogó  sírással  sirhatsz 
mugyar  nemzet  kezdetű  ének  43  négyessorú  versszakban  heves  kifaka- 
dásokkal  panaszolja  el  »a  napnyugoti  sas  körme  közzé  került «  ország 
siralmas  állapotát  (17(X)-ban),  különösen  a  dunántúli  protestáns-üldözést,  a 
templomok  erőszakos  elfoglalását,  szóval  a  Thököly  előtti  idők  felújulását. 
Ehhez  járult  az  erőszakos  katonafogdosás  a  spanyol  örökösödési  háborúra, 
a  mi  újra  megszaporítá  a  bujdosók  számát. 
Wkóczi  fcuépt^  E    bujdosókból   kerültek   ki   Rákóczinak  első  seregei.   Az  ő  nevének 

varázsa  táborba  gyűjté,  reményre  gerjeszté  aztán  az  egész  országot. 
Elfogatása  csak  növelte  a  gyűlöletet  Bécs  ellen,  s  midőn  kiszabadult,  alig 
várták  hazajövetelét ;  az  isten  —  mint  egy  a  fölkelés  elején  készült  krónikás 
vers  mondja: 

irígyil  megcsúfolta, 

Az  sok  szf^gény    kérésit  meghallgatta : 
Hazájában  ismétlen  visszahozta. 

A  Fölséges  nagy  isten  kezdetű,  bb  verspárból  álló  költeményt  a 
hagyomány  egyenesen  Rákóczinak  tulajdonítja,  de  a  más  nevében  szólás 
ekkor  igen  divatos  módja  volt  a  költésnek.  A  szerző  azonban  mindenesetre 
jól  ismeri  Rákóczi  szellemét.  Erős  \'allásos  bizalommal  fordul  a  magyarok 
istenéhez,  hogy  ne  engedjen  bennünket  elpusztulni;  majd  felsorolván  az 
ország  nyomorát  (» Németnek,  papoknak  jobbágyai  vagytok «),  megátkozza 
Bécset,  a  gonosz  tanácsadókat,  s  egyetértésre,  kitartó  hűségi-e  inti  az  igaz 
hazafiakat.  —  Megkezdődik  a  háború.  A  fölkelt  magyarság  élethalál-harcot  vív 
engesztelhetetlenül  gyűlölt  ellenségével.  Sorsa  javulását,  az  ország  felvirág- 
zását csak  úgy  remélheti,  ha  csekély  erőnket  összetartva  küzdünk.  Ez  az 
érzés  hatja  át  az  egész  tábort.  Ezért  oly  nagy  az  öröm  a  legkisebb  siker 
fölött,  mely  közelebb  juttatja  a  küzdőket  a  célhoz,  s  még  inkább  ezért  oly 
nagy,  szinte  a   kétségbeesésig  fokozódó  a   siralom,   csak  egy-egy  ütközet 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE  437 


elvesztén  is,  melyben  a  kishitűség  hajlandó  mindjárt  az  országos  romlás  ^^  ^halaSr**^ 
kezdetét  látni.  Ilyen  mindjárt  a  Holdvilági  s  feketehalmi  harcról  szóló 
gyászének,  mely  jól  folyó  versekben  az  udvarhelyszéki  kurucok  veszedelmét 
siratja,  s  ilyen  a  Szomolányi  diadal  emléke.  Ez  egyik  legszebb  fegyverténye 
volt  a  kurucságnak ;  Bercsényi  tervei  szerint  ugyanis  Károlyi  és  Ocskai  beke- 
rítették- s  nagyrészt  kardélre  hányták  az  egész  német  hadat,  a  többit  pedig 
elfogták,  köztük  Ritschan  tábornokot  is.  A  költemény,  mely  Ujváry  TamAs 
nyitrakövesdi  kántor  szerzeménye,  nem  írja  le 'az  ütközetet,  hanem  mint 
»Ricsány  német  főgenerális  töredelmes  gyónása«  —  ennek  szájába  adott 
monológ,  melyben  felsorolván  a  magyarság  ellen  hosszú  idő  óta  elkövetett 
temérdek  méltatlanságot,  úgy  tekinti  a  vereséget,  mint  isten  megérdemlett 
büntetését.  Megint  gyászének  szól  A  koroncai  harcról  (1704.),  melyet 
Forgách  Simon  nagyrészt  gyakorlatlan  s  rosszul  fegyverzett  néphaddal 
vívott  Heister  fegyelmezett  seregével  szemben.  Miüzlai  András  szerzé  » holt- 
tetemek között  való  lételében*.  S  ez  a  közvetlenség  erőt  s  élénkséget  ad 
leirásainak,  fájdalmának.  Szomorúsága  annál  nagyobb,  mert  mindenfelől 
csak  rossz  hírek  érkeznek: 

Beborult  országunk  sok  keserű  gyászszal  .... 

Mert  egyfelől     német  rontja  országunkat. 

Másfelől  pogány  rácz  pusztítja  hazánkat, 

Jószágunkat, 

Elhordja  marhánkat  .... 

Uram,  szánd  meg  ily  nagy  romlásunkat ! 

így  halad  könnyen  gördülő  sorokban  a  25  versszakból  álló  költemény. 
Miszlai  gyakorlott  tollából  eredt  a  hasonló  versmértékű  s  Mindenkoron 
romol  ke2MÍetű  bujdosó- ének  is,  melyben  idegen  földön  hányatása  keserveit 
zengi  el  érzelmes  borongással. 

A  kuruc- világ  jó  napjaiból  (1705.)  valók  a  Csinom  Palkó  s  az  Német-gyűiöíct 
Erdélyi  hajdúidnc  című  kedvelt  költemények.  Mindkettő  táncdal,  melyben  büszkeség 
a  szöveg  és  dallam  ügy  szólván  egybeolvad.  Rendkívül  jellemző  a  tartalmuk 
is.  A  (|eli  külsejére,  diadalmas  harcaira  büszke  nemes  kuruc  vitéz  lenézi, 
kigúnyolja  a  »daru-lábű,  szarka-orrú,  görbe  hátú  nyomorult  németség«.et, 
rendetlen  öltözetét,  fegyvereit ;  gyűlölete  annál  nagyobb,  hogy  ilyen  nép  mer 
vesztünkre  tömi;  majd  a  vele  szövetkezett  » fekete  csizmás «,  rossz  lovü 
horvát  népet  gúnyolja.  Míg  ellenben: 

Az.  vitéz  kurucnak  van  Hitván,  cifra  farkasbőre, 

Szabott  dolománya.  Kurta  kis  dolmánya, 

Sarkantyús  csizmája,  Nyakában  függ  g>'ÖngygyeI  fűzött 

Futó  paripája  ....  Csontos  kalabéra. 

Vitéz  karja  ;  lábaiban  Fényességgel  mind  berakva 

Karmazsin  csizmája.  Aranyos  szablyája, 

Gyöngygyei  fűzött  az  bocskora,  Nyusztta!  béllett  az  süvege, 

Ezüstös  kapca  ja.  Csillagos  forgója  .... 


Digitized  by 


Google 


438 


A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


Gróf  Bercsényi  Miklós  oroképe  és  ^láirása. 


Digitized  by 


Google 


A  KÜHUCVILÁG  KÖLTÉSZETE  439 


Ez  Önelégült  büszkeség  végül  szilaj  harci  tűzben  ég,  s  dülásra,  pusztí- 
tásra hívja  fel  a  kurucságot  A  hajdútánc  (Nossza  hajdú,  firge  varjú  stb.)  az 
egykorú  eseményekről  való  célzásokban  többször  homályos,  s  általában  lazább 
szerkezetű,  de  tartalomban,  versben,  dallamban  egyaránt  élénk  folyású. 

A  kurucság  váratlan  sikerei  megdöbbentik  az  udvart  s  József,  az  új  bizaí^Msát 
király,  engedékenységével  remélte  a  kurucokat  megnyerni.  De  bizalmatlanság 
fogadta  a  legjobb  indulatú  békéltetést  is.  Ebből  az  időből  való  a  közhan- 
gulatnak az  a  markáns  kifejezése,  mely,  mint  egy  bosszús  kifakadás,  találó 
rövidséggel  s  oly  erővel  jellemzi  a  hitevesztett  bizalmatlanságot,  hogy 
egyszerre  elterjedt  és  később  is  gyakran  idézve  mind  máig  közszájon  maradt. 
Ez  a  következő  nyolc  soros  vers: 

Ne  higyj  magyar  a  németnek, 
Akármivel  hitegetnek ; 
Mert  ha  ád  is  nagy  levelet. 
Mint  a  kerek  köpenyeged, 
S  pecsétet  üt  olyat  rája, 
Mint  a  holdnak  karimája : 
Nincsen  abban  semmi  virtus  — 
Verje  meg  a  Jézus  Krisztus ! 

Tovább  foly  a  harc  s  egy-egy  hosszú  ostrom  unalmában,  tábori  pihenőn  Es2t«^omrae<»- 
vagy  egy-egy  nevezetesebb  hadi  esemény  nyomában  egyre  másra  terem  az  vétciérüi 
ének.  így  a  Szatmár  vára  megvételéről,  a  Kolozsvár  kuruc  ostrom  alatt, 
a  Magyar  városokrul  vagy  Kuruc  tanya  című,  többé-kevésbbé  krónikás 
modorú  versek.  Valamennyinél  értékesebb  az  Esztergom  megvételérül  (1706.) 
szóló,  az  egész  kuruc  költészetnek  egyik  legszebb  darabja.  A  szerkezet 
kereksége,  az  előadás  drámai  haladása,  a  nyelv  és  verselés  hangzatossága 
egyaránt  kitűnővé  teszik.  A  kuruc  tábor  mozgalmas  képe  a  bevezetés: 
Rákóczi  a  Garam-torokban  szállítja  meg  seregét;  maga  »persia-szőnyegen, 
fényes  tigrisbőrön «  pihen  sátorában,  mely 

Friss,  kerek  dombon  áll  tegnapi  nap  olta, 
Nemcsak  az  sátor,  a  domb  is  csak  azolta ! 
Jó  kuruc  vitézek  csak  tegnap  dombolták, 
A  földjét  kezekben,  süveggel  hordották. 

ím  a  szeretet  és  hiúság  műve :  a  megható  szereteté  a  fejedelem  iránt 
s  azé  a  büszke  hiúságé,  hogy  a  dombról  jobban  láthassa  szép  seregét, 
a  nyalka  kurucok  táborát  Majd  végig  járja  a  tábort  s  kardjával  Esztergom 
várára  mutatva,  bizton  hiszi,  hogy 

Mire  a  fényes  nap  háromszor  felsütne, 
Hejh,  magyar  lobogó  lesz  oda  feltűzve ' 

Úgy  is  történik.  Megindul  az  ágyúharc,  majd  az  éjjeli  ostrom,  melyeknek 
részletei  jellemző  nagy  vonásokkal  domborodnak  elénk,  s  mire  megvirrad, 
Rákóczi  a  győztes  kuruc  sereg  élén  örömrivalgás  közt  vonulhat  fel  a  -várba. 


Digitized  by 


Google 


44Ö  A  KURUCVILAG  KÖLTÉSZETE 


köíteMctbc?  Érdekes  vonása  a  kuruc  költészetnek   egyéb  költeményekben  is  az  a 

közhangulatból  folyó  bizalom  a  vezérek  iránt,  a  hozzájuk  s  a  nemzeti 
ügyhöz  való  ragaszkodás,  mely  sokszor  rajongó  szeretetté  fokozódik.  Ilyen 
a  Vak-Bottyánrul  való  ének  (1705.),  mely  e  híres  tábornok  dunántúli 
diadalmas  harcaira  tekint  vissza  a  ruszti  táborban ;  ilyen  a  Bezerédi  nótája 
(1707.),  mely  e  vitéz  dandárnoknak  egyik  vakmerő  portyázását  foglalja 
hangzatos  versekbe: 

Sárvár  alatt  sűrű  berek  a  Csere  : 
Leskelődő  labancokkal  van  tele ; 
Sűiü  berek,  még  sincs  annyi  levele, 
Mint  a  mennyi  lompos  labanc  bújt  bele. 

Bercscmi  Mik-  Mindkét   költemény   tele  van  német-gyűlölettel,   égő  harcvágygyal   és 

szabadságszeretettel.  Ez  az  alaphangja  a  Nagy  Bercsényi  Miklós  (1708.) 
címűnek  is,  melyet  egyik  vitéz  a  Vág-vize  partján,  a  soóki  táborban  pihenve 
írt  » nemzetünk  oszlopa  «-nak  dicséretére,  ki  már  sok  diadalra  vezette  a 
» szabadságkereső  szegény  magyarokat*.  Bercsényi  már  kuruc  fővezérré 
léte  előtt  kimagasló  alakja  volt  a  magj'ar  főüri  világnak,  ki  titkárjában: 
a  derék  Kószeghy  PÁLban  megtalálta  epikusát  is,  mint  korábban  Wesse- 
lényi Gyöngyösiben.  Nyíltan  ennek  példája  buzdította  Őt  is  a  versírásra. 
Egész  trilógiát  ír  uráról:  az  első  részben  Bercsényinek  » ifjúságában  tett 
vitézi  magaviselésérül «,  a  másodikban  Homonnai  Drugeth  Krisztinával  kötött 
boldog  házaséletérül  szól,  a  harmadikban  Ungvár  megszerzését  és  Csáky 
Krisztinával  való  egybekelését  beszéli  el.  A  két  első  már  a  szerző  életében 
elveszett,  mint  erről  maga  panaszkodik ;  a  harmadikat  Rómer  Flóris  fedezte 
föl  Varsóban  s  mostanig  csak  kézirati  másolatban  ismerjük.  Kőszeghynek 
önálló  alakító  ereje  még  annyi  sincs  mint  Gyöngyösinek:  krónikás  sor- 
rendben, helyenkint  némi  elmélkedéssel  és  leírással  vegyítve,  beszéli  el  az 
eseményeket.  Az  előadásnak,  nyelvnek,  verselésnek  azt  a  báját  is  hiába 
keressük  nála,  mely  Gyöngyösi  munkáit  oly  soká  páratlanokká  tette. 
Kőszeghy  Harmadik  könyvének  mindamellett  megvan  korfestő  érdeke,  a 
mennyiben  hű  képét  adja  a  XVII.  század  végén  a  főüri  világ  házi  éle- 
tének, mulatságainak  (vadászat,  halászat,  vendégeskedés,  lakodalom)  s 
a  szerzőnek  van  annyi  verselő  ügyessége  is,  hogy  e  tulajdonokkal  Bercsé- 
nyinek kuruc  vezérségéről  is  érdekes  elbeszélő  költeményt  alkothatott 
volna;  de  ennek  semmi  nyoma. 

Balogh  Ádám  nótája  (1709.)  magát  a  híres  dandártábornokot  szó- 
laltatja meg  (Tőrök-bársony  süvegem,  Most  élem  gyöngyéletem  stb.),  arra 
a  nevezetes  portyázására  célozván,  midőn  Bécs  alatt  magát  József  császárt 
is  megugratta  s  kíséretéből  többeket  elfogott.  Ugyancsak  az  ő  dicsőségét 
zengi  a  Kölesdi  Aarcrw/ (1708.)  szóló  töredék,  melyben  a  német-rác  hadak 
teljes  megsemmisítése  van  elbeszélve. 

A  rác  hadak  kegyetlen  dúlásainak,  embertelen  öldökléseinek  szintén 
több   emléke   van  a  kuruc-költészetben,   Hyen   a   Kecskemét  pusztulásáról 


Digitized  by 


Google 


A  kürucvilAg  Költészete  44i 


(1707.)  szóló  s  144  versszakra  terjedő  krónikás  vers,  melyben  Szék  udvari 
János  siratja  el  a  város  és  népe  romlását.  Költői  feldolgozás  tekintetében 
sokkal  becsesebb  a  Kerekes  Izsák  című  ó-székely  ballada.  Apja-anyja  hiába 
költik  a  mámoros  vitézt  a  szebeni  rácok  közeledtének  hírével,  de  gyűrűs 
mátkájának  szavára  fölkel,  egyedül  szembeszáll  a  sereggel  s  hősi  halált  hal. 
Előadása,  nyelve,  verselése  mind  az  ősrégi  magyar  költészet  modorában. 

Az  1708.  aug.  3-án  vívott  szerencsétlen  kimenetelű  trencséni  ^^^özti  J^^^^^^^ 
váratlan  fordulatra  juttatta  az  eddig,  többszöri  veszteségök  mellett  is  jó  ^^skai^  Lászió- 
szerencsével  küzdő  kurucok  ügyét.  Most  a  szétrebbent  hadak  nagyobbá 
tették  a  veszedelem  hírét  mint  valóban  volt.  A  nyomukban  járt  németség 
sietett  felhasználni  a  helyzet  előnyeit,  visszahódította  az  egész  Vág  és 
Garam-vidéket,  s  kivetette  hálóját  a  legjobb  vitézekre.  Kettőt  sikerűit  is 
eltántorítani:  Bezerédy  Imréi  és  Ocskai  Lászlói,  de  hasznát  egyik  sem 
láthatta  a  hűtlen  átpártolásnak.  Bezerédyt  még  az  árulás  végrehajtása  előtt 
elfogták,  s  pár  hónap  múlva  a  sárospataki  vár  piacán  hóhér  pallosa  alatt 
vérzett  el.  Itt,  a  vérpadon  olva'sta  fel  búcsúzó-énekét,  melyet  a  siralomházban 
szerzett  »a  maga  nevére*  (t.  i.  a  versfőkben),  önérzetesen  tekint  vissza  régi 
szép  hírére* s  az  ellenség  előtt  is  jól  ösmert  vitézi  becsületére;  a  » gonosz 
szerencsét «  átkozza  a  megtántorodásért  s  bűnbánólag  kéri  barátai  bocsá- 
natát. —  Ocskai  végrehajtotta  tervét,  átpártolt  egész  hadosztályával.  Az 
újvári  vitézek  azonban  megesküsznek,  hogy  kézre  kerítik.  Az  1710-ikiújév 
napján  tivornyázása  közben  meglepik  s  fogva  viszik  Újvárba,  hol  aztán 
reá  is  halál  vár.  Az  elfogatását  s  dicstelen  halálát  megörökítő  Ocskai 
Lászlórul  való  ének  (1710.)  méltó  párja  az  Esztergom  megvételérül 
szólónak;  a  szerkezet  s  versforma  feltűnő  hasonlósága  azt  sejtetik,  hogy 
szerzőjük  is  ugyanaz.  A  bevezetésben  egy  sóhajjal  megemlítvén  a  trencséni 
ütközetet,  mint  a  későbbi  bajok  forrását  s  Ocskai  árulását,  drámai  gyorsa- 
sággal, párbeszédekkel  élénkítve  beszéli  el  a  bosszúvágyó  vitézek  összees- 
küvését, Ocskai  elfogatását,  a  hadi  törvényszék  ítéletét  s  ennek  végrehajtását 
az  árulóra  szórt  átkok  között.  Fejét  feltűzik  a  bástya  fokára  s  a  fölötte 
keringő  nagy  [fekete  hollók,  mintha  résztvennének  a  közgyűlöletben,  azt 
károgják,  hogy:  kár  volt  ilyen  nagy  vitéznek  —  lenni  árulónak,  de  nem 
kár  a  hazaárulónak  szemeit  kivájni. 

Már  Ocskai  László  másoknak  nagy  példa  : 
Gonosz  árulóknak  így  lészen  halála  ! 
Lelkeket  világon  szélveszek  kergetik. 
Azután  pokloknak  lángjára  vettetik^ 

Az  egész  költeményt  a  kielégített  bosszúvágy  öröme  (á  bűnös  meg- 
lakoltatása  felett)  s  bizonyos  elkeseredett  hűség  hatja  át,  az  a  hűség,  melyet 
a  balsors  nem  csökkent,  hanem  még  növel.  Az  összeesküvés,  a  vártás 
felkiáltása,  a  fölzendülök  haragos  szava,  a  befejező  elmélkedés  mind.  annak 
nyilvánulása,  bizonysága*  A  költemény  (mint  párja:  az  Esztergom  meg- 
vétele   is)  nyomban  az  esemény  befejezte  után   készült.  Csajághy   János 


Digitized  by 


Google 


442 


A  kurücvilAg  Költészete 


Újváriak  dicsé- 
reti 


várparancsnok  1710.  jan.  12-én  kelt  levelében  tudatván  Bercsényivel  a 
történteket,  ezt  veti  utána:  »Miném6  verseket  fiindáltanak  ittsn  Ocskainil, 
íme  alázatosan  includáltam  Excellentiádnak,  pro  curiositate«.  S  így  menekült 
meg  a  remek  költemény  az  elpusztulástól. 

Érsek-Újvár  a  kurucoknak  íioerőssége  s  a  felvidéki  hadmíveleteknek 
középpontja  volt.  őrsége  a  vitézlő  rend  legjavához  tartozott,  mely  az  egész 
országban  elhíresült  az  Ocskai  elfogásához  hasonló  merész  »portázásai«-ért 


Tempó  rubato,  Siralnuuan. 


Í^^M=^^^^mi^^^^ 


Jaj     ré  -  gi  szép        ma-gyar  nép,       Az      ellen  •  ség         téged       mikép 
p  Élénkebben.  ':==^ 

Szag-gat      s  tép !        Mi-re  ju-tott      álla  -  pótod        Romlandó  cse  -  rép  I 


Af^á^í^^^^^^m^ 


ele  -  ven  kép.    Voltál     o-lyan    szép,       Ma-gyar      nép ! 


Mint  egy  é-kes 
f  a  tempó 


De  a  sasnak     körme  között  Fonnyadsz  mint  a  lép.     Szegény  magyar  nép  > 
rit.  dim,  (Élénkebben,) 


f^z^=^^^^^^^^^^^ 


Mikor  lesz    már  ép? 

eon  exprewione 


Megromlottal 
rit. 


mint    a    cserép, 


Jaj  hát  szegény  magyar    nemzet  Jó  -  ra      mikor  lép  ? 


A  Rákóczi-nóta.  (Káldy  Gyula  átiratában.) 

s  általában  vitézi  erényeiért.  » Rekkenő  hév  nyárban,  Zordon  tél  havában*, 
éjjel-nappal,  étlen-szomjan  serénykednek  a  német  űzésében;  lesben  állva, 
nyílt  csatában  mint  sólymok  repülnek  a  vezér  vagy  a  trombita  szavára. 
Pozsonytól  Esztergomig  mindenki  retteg  tőlük,  sck  német  tábornokot 
megszalasztanak,  Stahremberg  Miksa  császári  vezért  pedig  egy  vakmerő 
kirándulással  foglyul  ejtik  saját  táborában.  Ennyi  jelességért  méltán  kivágja 
az  Újváriak  dicséreiinek  (1710.)  szerzője,  hogy  minden  jóval  bővelkedve 
tartsa  meg  őket  a  magyarok  istene!  A  költeménynek  versformája,  hangja 
nagyon   emlékeztet   Balassi  Bálint  Végek  dicséretire ;   de  a  tartalom  élénk 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZBTE  443 

változatosságában  s  az  előadás  könnyedségében  sem  méltatlan  követője  a 
mesternek,  ki  a  XVIL  század  folyamán  még  mindig  a  legolvasottabb  költő. 

Az  újvári  kurucok  dicsősége  azonban  már  nem  sokáig  tartott.  Labarw^gúny- 
A  Dunántúl  1709-ben  —  mint  egyik  bujdosó-ének  kezdi  —  Német  sas  vert 
fészkei,  a  régi  jó  vezérek  közül  Bottyán  elhunyt,  Balogh  Ádám,  továbbá 
Fodor  László,  Hellepront,  Fekete  István  s  más  főtisztek  rabságba  estek, 
egymás  után  hódoltak  meg  a  várak,  az  1710-ik  év  őszén  elveszett  Érsek- 
Újvár  is  s  ezzel  végkép  hanyatlásnak  indul  a  kurucok  ügj'^e.  A  Kurucokrul 
váló  labanc  gúnydal  nagy  kárörömmel  gyönyörködik  e  pusztulásban. 
Felidézi  a  Kőszegen,  Szombathelyen,  Sümegen  átélt  víg  napokat,  felsorolja 
a  nyalka  kurucság  minden  díszét:  szép  fegyvereit,  csinos  öltözékét,  hogy 
annál  szembeszökőbbé  tegye  a  bujdosók  nyomorát,  melyet  sok  garázda- 
ságaikért mért  rajok  az  isten.  A  gúny  érzékeny  tűszúrásaival  írt  költe- 
mény, refrainjéről.  Nyalka  kuruc  cím  alatt  vált  ismertté;  elterjedtségét 
eléggé  bizonyítja  sokféle  változata. 

Ismét  megkezdődik  a  bujdosás.  A  szétzüUött  csapatok  a  Bakony  sár-  Bujdosás 
guló  erdeiben  keresnek  menedéket,  s  a  régi  bús  énekek  mellett  vigasztalják 
egymást;  az  épségben  maradt  hadak  Ung  és  Bereg  felé  húzódnak  s  onnét 
sóhajtoznak  vissza  a  »Bakony  aljára,  Ság  mezejére*  s  erősen  hiszik,  hogy 
•Urak  leszünk  még  Dunántúl !«  Ez  a  remény  azonban  mindinkább  fogyott ; 
a  német  seregek  mindenütt  nyomukban  jártak  s  már  a  felvidéki  határszé- 
lekre szorították  a  fölkelőket.  Az  üldözés  elül  csak  a  kibujdosásban  volt 
menekvés.  Kiment  már  Rákóczi  is,  távoztat  két  ének  is  kesergi :  a  Rákóczi 
kesergöje  és  a  Kibnjdosó  Rákóczi  imája,  amaz  politikai  vonatkozások, 
emez  az  istenbe  vetett  hit  njoigalmának  nem  erőtlen  kifejezése;  de  mind- 
kettőnél költőibb:  a  Keserves  bujdosás  című  s  az  Édes  hazám,  szánjad 
válásom  kezdetű,  melyben  a  bizonytalan  sorsra,  idegen  országba  induló 
kuruc  vitéz  a  bujdosás  keserveiért  csak  egy  enyhítő  könnyet  kér  a  hazától. 

De  nem  volt  irigylendőbb  az  itthon  maradtak  sorsa  sem,  főkép  a  béke  a  Rákóczi-noia 
megkötéséig.  A  győzők  döljrfössége  nem  kímélte  sem  a  bűnöst,  sem  az  ártatlant. 
A  régi  idők  minden  nyomora  felújulni  látszott  Ez  a  hangulat,  ez  a  nemzeti 
fájdalom  teremtette  e  korszak  leghíresebbé  vált  forradalmi  énekét,  mel}' 
Ráhóczi-nóta,  Rákóczi-siralma,  Cantus  Hungarorum,  Luctus  Hungáriáé 
stb.  címek  alatt  a  legkülönfélébb  változatban,  írva  s  énekelve,  több  mint 
egy  századig  élt  s  máig  sem  esett  ki  emlékezetünkből.  Jaj  régi  szép 
magyar  nép!  sóhajtással  kezdi,  felidézi  á  szabadságharc  legnépszerűbb 
hőseit,  a  dicsőséges  napokat,  hogy  tőlük,  belőlük  merítsen  erőt.  az  rút 
ellenség  pusztításainak,  az  ínségnek-nyomomak  elviselésére.  Éles  jajkiáltása 
ez  az  elnyomatás  rémeitől  rettegő  népnek.  S  a  mennyiben  »a  sas  körme 
között «  még  sokáig  » fonnyadt «  a  régi  szép  mag3^ar  nép:  ez  volt  vigasz- 
talója, titkos  fohászkodása  egy  teljes  századon  át.  Hatását  nagyban  fokozta 
a  tárogató-síp  mellett  énekelt  bús  dallama,  mely  hű  kifejezője  a  tartalom 
reménytelen  panaszának;    »e  kor  legmeghatóbb,   legszebb   zenei   terméke*, 


Digitized  by 


Google 


444 


A  kurucvilAg  Költészete 


mely  azért  is  nevezetes,  ^mert  magyar  népdalaink  közt  az  egyedüli, 
melynek  dallama  minden  ismétlés  nélkül  16  sorból  álló  strófára  van  végig 
komponálva^.   (Káldy   Gyula.)    Ez   és   az    Őszi    harmat  után  melód- ja 

: nyomódott   be   legmél3-b- 

ben   a  nép    emlékezetébe, 
úgy    hogy    az     1790-iki 
nemzeti  felbuzdulás  idején 
Nagyváradon,    Sárospata- 
kon   a    tárogató    hangjai 
mellett    ezeket    énekekék. 
Rég    bemohosodott    sírok 
hőseiről  idéztek  fel  kisérte- 
ties  emlékeket,  s  ezek  még 
ily  későn  is  roppant  lelke- 
sedéstkeltettek, k  Rákóczi- 
induló azonban  nem  köz- 
vetlenül ezen  alapült,  hanem 
egy   külön   fejlődött  trom- 
bita-riadón,   mely    szintén 
többféle  változatban  terjedt 
el,  de  szöveg  nélkül.  En- 
nek dallamaiból   készítette 
később    1809-ben    Scholl 
Miklós  katonai  kannester 
a  világhírűvé  vált  indulót, 
melyben  a  múlt  dicsőségen 
merengő    méla    borongás 
kitűnő  jellemzetességgd  ol- 
vad össze  a  harcias  tűzzel, 
lelkesítő  hévvel ;  a  magyar 
hazafias  érzelmeknek  e  hű 
kifejezése   miatt  az  induló 
csakhamar  háttérbe  szorí- 
totta,   elfelejtetté    a   régi 
Rákóczi-nótát  is. 

A  Rákóczi-nóta  és  in- 
duló hozták  legmesszebb, 
szállították  reánk,  késő  ma- 
radékra a  régi  szabadság- 
harcok szellemét.  De  nem  ez  az  egyedüli  emlék.  A  béke  megkötésével  véget 
ért  a  harc,  de  dicsősége  tovább  munkált  s  messze  beragyogta  a  következő 
évtizedeket.  Nemcsak  a  bujdosók,  az  itthon  mairadtak  sem  menekülhetnek 
hatása  alól :  megírják  történetét  vagy  legalább  foljegyzik  egyes  eseményeit. 


Digitized  by 


Google 


A  ujgHsy 


ÜCVILÁG  KÖLTÉSZETE 


445 


Í5I' 


Digitized  by 


Google 


444 


A  kurucvilAg  Költészete 


Digitized  by 


Google 


A  KURUCVILÁG  KÖLTÉSZETE  445 


így  CsKREi  Mihály  prózai,  s  Dalnoki  Veres  Gerzson  verses  krónikájában.  ^^qI^^^^'^^ 
(1722.)  Ez  utóbbi  két  részből  s  összesen  255  versszakból  áll.  A  tanulatlan 
szerző  elfogult  Ítélete  miatt  óvatosan  használható  ugyan,  de  történetileg  nem 
^i'dektelen  forrás,  mert  —  miként  előszavában  mondja  —  »mint  látta,  tudta, 
mások  igaz  relatiójok  is  hozzájárulván:  ügy  hagyta  írásban  örök  emléke- 
zetre* ;  de  mint  költemény,  ha  itt-ott  akadnak  is  benne  hangzatosabb  sorok, 
egészben  nem  emelkedik  felül  a  régi  krónikás-énekek  színvonalán.  Maga 
megvallja,  hogy  »soha  is  csak  rudimentáit  is  nem   tanulta*    a  versírásnak. 

A  változott  idő,  a  rohamosan  átalakuló  társadalom  is  élénk  emlé-  ciJSrly 
kezetben  tartja,  sőt  visszakivántatja  a  régi  jó  magyar  világot,  melynek 
utolsó  s  egyszersmind  legszebb  szaka  a  Rákóczi  évtizede  volt.  Ez  az 
újításokkal,  változásokkal  való  elégületlenség  Íratja  meg  Apor  PÉTERrel  a 
Meiamorphosist  s  ezzel  foglalkozik  több  versében  báró  Palocsay  György 
egykori  kuruc  tábornok  is.  Mint  műkedvelő  költő,  már  kora  ifjüságában 
irogatott  verseket;  résztvett  a  spanyol  örökösödési  háborüban  s  itt  kapott 
sebei  miatt  később  is  szenvedvén,  1707-ben,  már  mint  kuruc  ezredes  írta 
»hol  kínban,  hol  büban«  a  Szerencse  magában  szüntelen  forgandó  kez- 
detű költeményét,  melyben  a  magyar  hadaknak  a  neustadti  harcban 
részvételét  s  a  híres  Csonka  bégnek  rabságba  esését  beszéli  el  hosszan, 
krónikás  modorban.  Buzgó  részt  vett  a  szabadságharcban,  vakmerőségével 
többször  kitűnt  s  csak  jóval  a  béke  megkötése  után,  Munkácson  tette  le 
fegyverét.  Aztán  nőül  vette  Bottyán  tábornok  iQü  özvegyét:  gróf  Forgách 
Juliannát,  kihez  már  korábban  is  intézett  verseket  (1.  a  mellékletek  közt), 
haza  vonult  Palocsa-várába  s  ott  még  sok  alkalmi  verset  írt.  Legterjedel- 
mesebb a  Desőffy  Péter  ellen  írott,  ki  elkobzott  javainak  gondviselésére 
volt  kirendelve,  s  korfestő  részleteinél  fogva  legérdekesebb  az  Uj  üdő, 
új  világ  kezdetű,  melyben  gúnyosan  sorolja  fel  a  németséggel  beáradt 
»najmódit«  a  viseletben,  étkezésben,  szokásokban  stb.,  s  azzal  a  sóhajtással 
végzi:  »Adja  isten  azért,  hogy  ez  a  sok  újság  forduljon  hasznunkra «. 

Az  elégületlenségbe  belecsendűl  néha  egy-egy  érzelmes  hang  is, 
üiint  a  Sírva  irt  levelem  kezdetű  gyönyörű  dal,  valamelyik  bujdosónak 
ínségében-nyomorában  hazaküldött  sóhaja;  ilyen:  A  bujdosó  Rákóczi  s 
MiKts  Kelemen  megható  Rodostói  éneke  is.  A  bujdosók  lelke  hazajár  vigasz- 
talásért, az  itthon  maradtaké  viszont  ott  borong  a  Márvány-tenger  körül 
sokáig,  —  szinte  napjainkig.  Ez  a  kapocs :  a  hazaszeretet  s  a  szabadsághősök 
emlékének  tisztelete  köti  össze  a  nemzet  testéről  leszakadtakat  a  hazában 
küzködőkkel. 


Digitized  by 


Google 


34.  Törtónetirodalmunk  a  XVIII.  század  elqjón. 

Babocsay,  Bethlen  Miklós^  Cserei  és  Apor. 

FAGYON  KEVESET  TUDUNK  Nemes   és  Vitézlő   Babocsay   IzsÁKról,  a 

Fata  Tarcaliensia  szerzőjéről.  Maga  mondja  el,  hogy  Tarcal 

városának  » hites  Nótáriusa «  volt  s  munkája  egyik  kéziratához 

csatolt  jegyzetéből   tudjuk,   hogy  1702-ben   56-ik  évében  járt 

Babocsay  Izsák  Thaly  közleményeiből  arról  is  értesülünk,  hogy  Babocsay  a  XVH.  század 

kilencvenes  éveiben   a   tarcali   fiskális    szőlők   inspektora  volt,  s   hogy   e 

hivatalát   II.   Rákóczi  Ferenc   alatt   is  viselte,   noha  1705-ben  már  nagyon 

súlyosnak  érezte  a  kor  s  a  betegség  terhét.  (Századok  1874.) 

Az  1670-ik  évtől  kezdve  az  1700-ik  év  szüretjéig  viszi  »lengeteg 
Historiácskáját*  a  szent  Jehova  áldását  kérve  a  feltetszett  új  saeculumra. 
Mert  az  elbeszélésében  letárgyalt  harmincegy  esztendő  ugyancsak  áldatlan 
volt  az  egész  országban  s  különösen  Tarcalon  s  a  felső  Tisza  vidékén. 
Kuruc,  labanc,  német  s  véghelyi  török  felváltva  vagy  olykor  ^yütt  pusz- 
tították e  területet  és  a  » tokaji  portusnak  közönséges  útjába  eltapodásra 
vettetett  Tarcal  városát*.  Oly  nagy  volt  a  kuruc  időkben  a  nyomor  és  a 
veszedelem,  hogy  1680-ban  Tarcal  behódol  Egerbe  évi  adót  fizetve  a 
töröknek,  mert  sehol  sem  volt  » Istenen  kívül  semmi  oltalombeli  bizodalom «. 
Néhány  év  múlva  »az  idegen  német  nemzet  vas  jármába  szorul  a  lakosság 
nyaka*.  E  szomorú,  de  mozgalmas  évekből  tömérdek  jellemző  és  nem 
csupán  a  tarcali  történetre  nézve  fontos  adatot  őrzött  meg  számunkra  a 
tarcali  jegyző.  Nagyon  terjedelmesen  beszéli  el  az  1697-iki  kuruc  lázadást 
Thököly  ekkor  már  évek  óta  bujdosott,  de  az  elégületlenek  vezetői  a 
Tisza  vidékén  az  ő  húségére  eskették  a  felkelőket.  Akkor  még  az  ő 
nevéhez  tapadt  az  utolsó  szabadságharc  emlékének  varázsa.  Babocsaynak 
nem  tetszett  e  mozgalom;  bármily  jámbor  protestáns  volt,  s  bármily 
súlyosnak  érezte  az  idegen  nemzet  jármát,  a  békés  időket  igen  nagyra 
becsülte.  Nagj'on  jellemző  a  szőlők  inspektorára  nézve  az  a  kifakadás 
hogy  a  lázadók  » drága  finom  asszúszőlőborokat  minden  kímélés  nélkül 
tanquam  asini  ad  lyram  szörnyű  lakomázással  pazaroltak*. 

Kazinczy  ék  »gyilkolónak*  nevezték  a  » szegény*  Babocsay  stílusát. 
Ma  már  nem   szükséges   a   kényes   stilista   szempontjából   bírálni  a  tarcali 


Digitized  by 


Google 


TÖRTÉNETIRODALMUNK  A  XVIII.  SZÁZAD  ELEJÉN  447 

jegyző  művét.  Jeg3'zőiesen  kimért  beszéde  és  bő  kenetessége  jól  illik  tisztes, 
patriarkhális  alakjához,  melyet  lehetetlen  volna  meg  nem  szeretnünk. 

A  történeti  élet  magasabb  köreibe  vezet  Bethlen  Miklós,  a  kancellár  ^®*^é1ete^****^* 
Önéletíráséi,  Szerzője  három  évtizeden  át  nevezetes  szerepet  játszott  Erdély 
történetében,  azért  le  kell  itt  mondanunk  arról,  hogy  élete  történetét  részle- 
tesen elbeszéljük.  Csak  törekvéseinek  és  sorsának  jelentékenyebb  mozzanatait 
kívánjuk  kiemelni,  mert  ily  módon  egyúttal  munkájának  gondolatkörét  is 
jellemezhetjük. 

Bethlen  1642.  szeptember  elsején  született.  Atyjáról,  Jánosról  a  hír- 
neves történetíróról  és  kancellárról  már  megemlékeztünk  a  maga  helyén. 
Föltűnő  a  hasonlóság  az  atya  és  fiú  közt.  Mind  a  kettőben  egyaránt 
erős  a  politikai  és  az  írói  ambíció.  Érzékenyek  és  heves  természetűek, 
ki  nem  fogynak  a  személyes  harcokból  s  többnyire  keserű  elégületlenséggel 
szemlélik  az  erdélyi  állapotokat.  Csakhogy  az  apában  több  a  higgadtság, 
a  fiúban  nagyobb  általános  míveltséggel  nyugtalanabb  hiúság  is  párosult, 
mely  kivált  élete  végén  szomorú  sorsra  juttatta. 

Bethlen  Miklós  huszonnégy  éves  korában  fejezte  be  » tanuló  és  ván- 
doréveit*. Erdélyben  Keresztúri  Pál,  Bazirius  s  Apácai  Cseri  vezetése  alatt 
tanúit.  Tanárai  nagyon  szerették  s  ő  is  melegen  emlékszik  meg  rólok 
Önéletírásában,  Keresztúri  Pál  pedagógiai  elveit  és  módszerét  igen  részle- 
tesen s  valódi  lelkesedéssel  fejtegeti.  És  fejtegetéseit  olvasva  szinte  magunk  is 
igazat  adunk  a  hálás  tanítványnak,  ki  azt  mondja,  hogy  »ez  a  Keresztúri  Pál 
gyermektanítani  ritka  és  példa  nélkül  való  ember  volt«.  1661-ben  a  kül- 
földre indiilt  Bethlen  Miklós,  mert  > halálban  vágyott  az  akadémiákba* ; 
Heidelbergben  s  hollandi  egyetemeken  tanúit,  majd  bejárta  Angliát  s  Fran- 
ciaországot. Sajnáljuk,  hogy  hosszasabban  nem  időzött  oly  változatos  úti 
kalandjai  leírásánál.  Haza  térve  nem  akart  sokáig  pihenni.  Hadi  szolgálatra 
vágyódott,  »Zrinyi  Miklós  akkor  leghíresebb  vitéz  magyar  úr  mellé «.  Útközben 
értesült  a  vasvári  békéről,  de  csak  tovább  ment  a  tapasztalás  kedvéért  s 
abban  a  reményben,  hogy  majd  a  velenceiek  szolgálatában  harcol  a  török 
ellen.  November  13-án  érkezett  Csáktornyára,  hanem  csak  öt  napig  lehetett 
Zrínyi  társaságában,  s  azután  »oda  lőn  az  a  nagy  ember «,  kinek  dicséretével 
Bethlen  alig  tud  betelni.  Művének  az  a  kis  részlete,  mely  a  Csáktornyái 
tartózkodásról  szól,  kiválóan  becses  a  Zrínyire  vonatkozó  adatai  és  kivált 
a  szerencsétlen  vadászat  élénk  leírása  miatt.  Velencébe  is  későn  érkezett 
Bethlen,  mert  a  törökkel  már  megbékült  a  köztársaság,  de  azért  ott  maradt 
utasunk  a  Rialto  nagy  utcában  fogadott  szállásán  s  » belékapott  az  olasz 
nyelvbe  €.  Nagy  kár,  hogy  csak  érdekes  furcsaságokat  jegyez  fel  a  lagúnák 
városáról,  nem  tartja  tisztének  Velence  leírását,  pedig  Párizsnál,  Londonnál 
és  Amsterdamnál  szebb  városnak  » ítéli «. 

A  világot  járt  fiatal  főurat  1667-ben  nevezték  ki  udvarhelyi  főkapi- 
tánynak. Bethlen  eleintén  jó  barátságban  élt  Telekivel.  A  Wesselényi-féle 
mozgalom  alatt  a  Teleki  társaságában   fordult   meg   Thököly  István    és  a 


Digitized  by 


Google 


448  TÖRTÉNBTIRODALMUNK  A  XVUI.  SZÁZAD  ELEJÉN 


^^^TOiitikíSs"^  nádor  udvarában,  s  ki  csak  futólag  is  olvasta  Bethlen  munkáját,  aligha 
felejtette  el  ez  útjának  leírását.  Majd  a  bujdosók  harcainak  első  éveiben 
tollával  támogatta  a  Teleki  politikáját,  és  az  üldözött  magyar  pro- 
testánsok ügyét.  A  Bánfi  Dénes  ellen  indított  mozgalomban  igen  tevékeny 
részt  vett  a  Béldi  s  Teleki  kedvéért  és  a  maga  jószántából  is.  A  szeren- 
csétlen főúr  kegyetlen  üldözését  hosszasan  beszéli  el  s  alapjában  igazság- 
szeretettel, csak  hogy  a  maga  részességét  az  egész  gyűlöletes  történetben 
némileg  kedvező  világításban  akarja  föltüntetni  s  Telekinek  is  sokkal  csel- 
szövőbb  szerepet  oszt,  mint  a  minőt  valóban  játszott.  Bánfi  meghalt  s  most 
az  udvari  párt  Béldi  ellen  fordült.  Bethlen  Miklóst  személyes  ellenségei 
azzal  gyanúsították,  hogy  Béldivel  együtt  az  állami  rend  felforgatására 
törekszik.  E  gyanú  miatt  Bethlen  fogságba  került,  honnan  való  menekülését 
nagyrészt  Teleki  jó  indulatának  köszönhette,  pedig  ő  nem  a  legnagyobb 
szeretettel  emlékszik  meg  Telekiről  a  Béldi-féle  mozgalomnak  egészben  véve 
tárgyilagos  elbeszélésében. 

Bethlennek  általában  nem  lett  volna  oka  annyira  neheztelni  TeielCíre. 
A  mindenható  miniszter  sokra  becsülte  fiatalabb  barátjának  tapasztaltságát 

s  tanúltságát,  csak  vala- 

r-~-^ f--/'  /.  .  y      J^  mivel    nyugalmasabbnak 

v^    V  gYé-^       (ZA^^^  ^^^^^   óhajtotta  volna,  gúnyolta 

yő/^  külföldieskedő    hajlamait, 

Teleki  Mihály  névaláírása.  nagyhangúnak    s  akadé- 

kosnak  tartotta.  Nem  igen 
avatta  be  abba  a  bonyolódott  külügyi  politikába,  melynek  szálait  épen  Bánfi 
halála  óta  Teleki  szőtte  nagy  buzgalommal  és  a  változó  viszonyokhoz 
simuló  elmével.  Már  pedig  Bethlent  semmi  sem  sértette  annyira,  mint  ha 
nem  hallgatták  meg  a  külfölddel  való  érintkezések  kérdéseiben.  Úgy  hitte, 
hogy  az  európai  viszonyok  ismerete  dolgában  egyetlen  erdélyi  úr  sem 
\'etekedhetik  vele.  Az  ambícióiban  sértett  Bethlen  Miklós  valódi  kárörömmel 
rajzolja  Teleki  kudarcát  a  bujdosók  mozgalmaira  vonatkozó  politikában. 
Úgy  látszik,  hogy  magatartásával  is  elég  okot  adott  Teleki  bizalmatlan- 
ságának növelésére.  Csak  a  nyolcvanas  évek  vége  felé  fejlődött  újra 
melegebb  viszony  a  két  államférfiú  közt,  midőn  az  erdélyi  önállóság  s  a 
protestantizmus  veszélyének  közös  érzete  mind  inkább  enj^'hítette  a  személyes 
ellentétek  élét. 

Különben  lehetetlen  volt  teljesen  mellőzni  Bethlent  a  Bécs  felszabadí- 
tása után  következő  években,  midőn  Erdélynek  annyi  alkudozni  valója  volt 
idegen  urakkal.  Önéletírása  kiválóan  becses  adatokat  szolgáltat  ez  alku- 
dozások történetéhez.  Tudjuk,  hogy  Erdély  eleinte  idegenkedett  a  magyar 
király  lenhatóságától.  Bethlen  beszéli,  hogy  1686-ban  ő  volt  az  egyedüli 
erdélyi  úr,  ki  a  Haller-féle  diploma  elfogadását  ajánlotta.  Nem  is  mulasztja 
el  előrelátását  kiemelni,  s  azt  mondja,  hogy  később  ellenfelei  is  igazat 
adtak  neki.  Nem  akarjuk  itt  bővebben  vizsgálni  Bethlen  hitelessége  kérdését. 


Digitized  by 


Google 


TÖRTÉNETIR0DALMX7NK  A  XVin.  SZÁZAD  ELEJÉN  440 


noha  egykorú  okiratokból  ügy  látjuk,  hogy  Bethlen  sem  akarta  elfogadni 
a  diploma  legsérelmesebb  pontját.  Hanem  a  hitelesség  kérdése  itt  azért  is 
mellékes,  mert  Bethlenre  igen  jellemző  mind  az;  a  mit  e  tárgyról  eknond. 
Nagyon  sokat  bizott  az  okiratok  erejéből.  Ritkán  mutatkozott  oly  világosan 
az  elméleti  és  gyakorlati  politikus  sajátságainak  sarkalatos  ellentéte,  mint 
ekkor.  Teleki  ügy  hitte,  hogy  a  tények  többet  nyomnak  mint  az  okiratok. 
Úgy  látta,  hogy  a  csatatéren  még  fordulhat  a  szerencse  kereke.  S  vájjon 
nem  volt-e  jobb  szabad  kezet  biztosítani  mindén  eshetőségre,  mint  önkényt  és  a 
kelleténél  korábban  lemondani  Erdélynek  oly  jogairól,  melyeket  a  legkitű- 
nőbben szerkesztett  diploma  sem  biztosíthatott  volna  az  osztrák  fegyverek 
növekvő  szerencséje  elien  ?  És  ki  volt-e  zárva  a  török  megtorlásának  lehe- 
tősége? Különben  néhány  év  mülva  a  leopoldi  hitlevél  elég  szabatosan 
biztosította  Erdélynek  több  alkotmányos  jogát,  de  mi  maradt  meg  a  szat- 
mári  béke  után   e  biztosítékokból?   Kemény   Zsigmond  szavai  szerint  »a 


Gróf  Bethlen  Miklós  névaláírása. 


leopoldi   kötlevél    17-ik   pontján  kívül   egyik  sem   tartatott  meg«,  pedig  e 
pont  szerint  a  katonai  föhadi  parancsnok  magyar  soha  sem  lehetett. 

Nem  akarjuk  ezzel  kisebbíteni  Bethlen  érdemeit  a  diploma  megszer-  Nc^^Smbj* 
zése  körül.  Érdemei  elismeréséül  1691-ben  megválasztották  Bethlent  főkan- 
cellárnak. Elhihetjük  neki,  hogy  e  hivatalában  a  gubemiumnak  »merő 
kovácsfogója,  pőröly  és  reszelő  műszere«  volt.  Hanem  összeütközések  elvi  és 
személyes  okokból  most  is  háborgatták  njmgalmát,  ép  úgy  mint  Apafi  ide- 
jében. S  e  személyes  súrlódások  végzetessé  váltak  reá  nézve,  midőn  1704-ben 
kibocsátotta  az  Olaj  ágat  viselő  Noe  galambja  című  iratát.  Hallotta  ugyanis, 
hogy  Anglia  és  Hollandia  közvetitőkül  lépnek  fel  a  ü.  Rákóczi  Ferenccel 
megindított  béketárgyalásokon.  Már  pedig  Bethlen  Miklós  el  nem  marad- 
hatott onnan,  hol  Erdély  sorsáról  nemzetközi  alkudozások  folytak.  Érezte, 
hogy  merész  dolgot  mivel,  Fridericus  Goiefridus  Veronensis  nevét  írta 
emlékirata  alá  s  titkosan  küldötte  el  azt  a  külföldi  követeknek.  Szándéka 
a  lehető  legjobb  volt.  Meg  akarta  menteni  az  erdélyi  fejedelemség  önálló- 
ságát. Biztosítani  kívánta  számára  a  császár  s  a  szultán  oltalmát  és  a 
protestantizmus  uralkodó  helyzetét  is  biztosítani  akarta.  Szóval  újra  diplo- 
máciai munkássághoz  fogott,  mikor  mégis  tanácsosabb  lett  volna  a  dolgok 

Beöthy,  Magyar  iiodalomtórténet  29 


Digitized  by 


Google 


450  TÖRTÉNETIRODALMUNK  A  XVm.  SZÁZAD  ELEJÉN 

fejlődését  bevárni.  Csakhogy  most  a  dühös  Rabutín  parancsolt  az  országban. 
A  tábornok  nem  tréfált  ily  dolgokban,  árulást  látott  az  emlékirat  eUdUdése 
módjában  s  egész  tartalmában,  és  kegyetleniU  megtorolta  a  szükségtelenül 
diplomatizáló  erdélyi  főúrnak  stflgyakorlatát.  Hiában  vitatta  a  kancellár, 
hogy  az  ő  Noe  galambja  csakugyan  galamb  s  nem  holló,  m^  örülnie 
keUett,  hogy  majdnem  haláláig  tartó  szigorú  rabsággal  válthatta  m^  életét 
Élete  végén  nem  kívánkozott  vissza  hazájába  s  Bécsbe  halt  meg  1716. 
okt  17-én.  (Utolsó  éveire  nézve  I.  Szathmáry  Károly  közleményét  TörUnam 
Tár  1891.  1.  L) 

^StirfS*"  Fogságában  írta  meg  önéletírdsát   A  Szent  Ágoston-féle  Confessiók 

lebegtek  előtte.  Terjedelmes  bevezető  fejezetekben  elmélkedik  a  jóhír 
múlandóságáról,  meggyónja  hibáit  nem  minden  tetszelgés  nélkül  s  igen 
érdekesen  elmélkedik  mindenféle  filozófiai  és  theologiai  kérdésről.  Érzi,  hogy 
talán  már  csak  annyi  napja  sincs  hátra,  mint  a  mennyi  esztendőt  eltöltött 
Az  övéinek  írja  munkáját,  hogy  sírjanak  rajta,  s  hogy  tanuljanak  belőle. 
Hanem  azért  azon  van,  hogy  a  jóhír  s  becsület,  a  világ  e  szép  Helénája, 
holta  után  ne  legyen  hűtlen  hozzá.  Ellenségeit  nem  kiméli,  de  nem  egészen 
igazságtalan  irántok.  Még  Rabutin  jó  tulajdonságait  sem  akarja  elhallgatni. 
Nagyon  sokszor  tarkítja  írását  latin  kifejezésekkel.  Arra  gondolt,  hogj^ 
latinul  írja  könyvét,  mert  bizonyos  eszmék  kifejezésére  alkalmasabbnak 
tartotta  a  tudós  világ  nyelvét.  Hanem  elállott  szándékától  s  a  mint  imi 
'  kezdett  »egy  materiáról  a  másikra  úgy  esett  a  pennája,  mint  a  víz  eg>ik 
körül  a  másikra«.  Sok  mindenre  talált  szót  anyanyelvében;  fejtegetés,  elbe- 
szélés, sarkazmus,  páthosz,  adoma  s  nagy  események  szemlélete  gyors 
egymásutánban  váltakoznak  könsrvében.  (Szalay :  Magy.  Történelmi  Emlékek.) 

Cserei  Mihály  Egészen  más  természetű  könyv  Cserei  Mihály  Históriája.  Nem  nagy 

ügyekben  forgott  államférfiú  munkája,  inkább  népies  felfogású  elbeszélés. 
Pedig  Cserei  nem  tartozott  a  néphez.  Mint  előkelő  székely  szülők  gyermeke 
1668.  október  21-én  született.  Teleki  Mihály  udvarában  inaskodott,  később 
Apor  István  udvarában  szolgált,  különböző  hivatalokban  forgott,  tartomány- 
biztos,  kincstári  titkár,  csíki  főkirálybiró  s  adóösszeíró  volt  Nyolcvannyolc 
éves  korában  halt  meg  s  élete  utolsó  éveiben  kissé  elégületlen  volt  szol- 
gálatai jutalmával  s  a  világ  folyásával. 

Negjrvenegy  éves  korában,  1709.  december  16-án  a  kurucok  elől  való 
menedékében,  Brassóban  fogott  története  írásához.  Erős  protestáns  s  még 
erősebben  erdélyi  felfogással  írja  elbeszélését.  Nem  szerette  Teleki  beavat- 
kozását a  magyarországi  dolgokba,  nem  szereti  Thököly  felkelését  s  még 
kevésbbé  szerette  IL  Rákóczi  Ferencet,  ki  »szömyű  pusztulásra  hozta  a 
magyar  nemzetet*.  »Igen  könnyű  fa-járomnak«  nevezi  a  török  uralmat, 
melyet  jobban  kellett  volna  megbecsülni  De  ha  már  szét  kellett  törnie  a 
fa-járomnak,  szíve  leginkább  a  leopoldi  hitlevélben  nyugodhatott  volna 
meg;  » gyönyörűséges,  szent*  diplomának  nevezi,  melyet  csak  az  erdélyi* 
egyenetlensége  forgatott  ki  tövestől.   Annyira  elragadja  kizárólagos  erdélyi 


Digitized  by 


Google 


TÖRTÉNETIRODALMUNK  A  XVIII.  SZÁZAD  ELEJÉN  451 


énxka&j  hogy  majdnem  idegennek  tekinti  a  magyart.  » Mindenkor  Erdéljmek 
romlása,  pusztulása  —  úgymond  —  Magyarországból  következik,  mindenkor 
az  erdélyi  jó  takarékos  gazdák  javaiból  épültének  azok  a  here,  gőgös, 
nagyravágyó,  semmivel  nem  biró,  haszontalan,  tékozló,  magyarországi  állha- 
tatlan, nyugtalan  emberek*.  Bármily  szubjektívnek  látszik  is  felfogása,  úgy 
gondoljuk,  hogy  bizonyos  átlagos  közvélemény  nyilatkozik  meg  benne,  mely 
ííZ  erdélyi  udvarházakban  eléggé  otthonos  lehetett. 

Van  bizonyos  népies  egyoldalúság  abban  a  módban  is,  melylyd  ^••"'  előadása 
Cserei  a  szereplőket  jellemzi.  Vannak  héroszai  s  vannak  fekete  emberei. 
Teleki  Mihály  a  fő  ördög,  a  ki  veszedelembe  ejtette  Erdélyt  s  istentelen 
-dolgaival  valódi  isten  büntető  ostora  volt  második  hazájában,  mely  a  ver- 
tumnusi  természetű  jövevényt  elég  bolondul  gazdagította  s  úrrá  tette.  Cserei 
oly  alaposan  befeketítette  az  erdélyi  ügyek  nagy  vezetőjét  s  ezzel  annyira 
kielégítette  az  általános  történeti  felfogás  szükségleteit,  hogy  történetírá- 
sunkban még  ma  is  szenved  a  Teleki  alakja  Cserei  naiv  gyanakodása  és 
személyes  természetű  gjmlölködése  miatt.  Másrészt  Béldi  Pál,  kit  természe- 
tesen csakis  Teleki  pokoli  cselei  sodortak  az  örvénybe,  valóságos  fehér 
Tiüom.  De  mind  a  mellett  nagy  hiba  volna  egészen  elvetnünk  Cserei  jellem- 
rajzait Fantáziája  nem  mindig  mozog  a  végletekben,  s  mivel  nagyon 
szereti  az  érdekes  történeteket,  sok  szereplőjéről,  néha  még  Telekiről  is,  . 
igen  jól  használható  vonásokat  jegyez  fel. 

Általában  Cserei  igen  jó  elbeszélő.  Határozottan  nyilatkozó  novellisz- 
tikus tehetsége  teszi  oly  vonzó  olvasmánynyá  Históriáját  Emlékezzünk 
-csak  Bánfl  és  Béldi  történetére.  Különösen  az  első  valódi  kerek  történeti 
novella  s  történetí  hitelesség  szempontjából  nem  is  igeii  tekinthető  egyébnek. 
De  később,  kivált  a  XVU.  század  nyolcvanas  éveitől  kezdve,  már  hitelesebbé 
válik  Cserei  elbeszélése,  mi  különben  érdekességének  sem  árt.  E  második 
részből  a  zemyesti  csata  elbeszélését  emeljük  ki,  az  érdekesség  és  ja 
becses  történetí  tanúiság  kettős  szempontjából  és  csak  általában  utalunk 
A  11.  Rákóczi  Ferenc  korabeli  harcok  számos  jeleneteire. 

Cserei  érdekességét  nem  csekély  mértékben  emeli  az,  hogy  személyes 
élményeivel  is  élénkítí  elbeszélését  Különösen  gyermekkori  emlékei  közt 
igen  szép  az  a  részlet,  mely  Béldi  Pálra  vonatkozik.  Cserei  atyja  fogarasi 
várkapitány  volt  s  a  mi  történetírónk,  mint  gyermek,  minden  este  hallotta, 
hogy  Béldi  hangosan  imádkozott  és  e  zsoltárt  énekelte :  » Kegyelmezz  meg, 
uram,  nekem,  mert  az  ember  igen  kerget  engem «.  Béldi  őszszel  gyümölcsöt 
küldött  Csereiéknek  s  a  kis  Mihály  megtépte  húgát,  mert  az  ajándék  sző- 
lőből neki  keveset  hagyott.  Béldi  újra  küldött  néhány  gerezdet  s  megizente, 
hogy  ne  veszekedjenek,  mert  többször  nem  küld  szőlőt.  így  játszott  az  élet 
a  komor  börtön  körül  s  a  büszke  főúr  örömmel  fogott  fel  egy-egy  hozzá- 
tévedt vidám  sugarat.  Régi  emlékirataink  közül  mindenesetre  Csereinek 
Kazinczy  Gábor  által  kiadott  históriája  az,  mely  történeti  tárgyakat  kereső 
költőink,   de  a  nagy  közönség  körében  is  legelterjedtebb  és  legkedveltebb. 


Digitized  by 


Google 


*52  TÖRTÉNETIRODALMUNK  A  XVIU.  SZÁZAD  ELEJÉN 


^^Lnkái*'  ^^^^   ^  ™   Cseréinknek  egy  fiatalabb   rokona,  ki  nevét  szintén  mint 

történetíró  tette  emlékezetessé.  Ez  Altorjai  Apor  Péter  volt,  ki  1676-bert 
született  s  mint  az  udvar  híve  s  mint  buzgó  katholikus  béróságot  nyert 
és  többféle  kitüntetésben  részesült.  A  nagyszombati  jezsuiták  voltak  tanárai 
s  Timonnal  levelezett  történeti  kérdésekről.  Latin  munkái,  mint  a  Lhshs 
mundi  és  a  Synopsis  MíUationum  csak  adataik  miatt  értékesek,  de  a 
magyar  nyelven  írt  Meiamorphosis  Transylvaniae  általánosabb  érdekű 
s  a  maga  nemében  megbecsülhetetlen  munka.  Cserei  jegyzeteket  írt  a 
munkához  s  a  jegyzetek  némelyike  fel  van  véve  a  Kazinczy  Gábortól 
kiadott  szövegbe.  Valószínű,  hogy  még  Apor  vette  át  azokat  munkájába. 
Cserei  mindenesetre  segítette  Aport  tollával  és  szóbeli  közléseivel,  s  nagyon 
tanulságos  pótlékokkal  egészítette  ki  rokona  művét.  Apor  1736-ban  alsó- 
torjai udvarházánál  fejezte  be  a  Metamorphósist.  A  hatvan  éves  ür 
sajnálattal  látta,  hogy  1687  óta,  vagyis  a  német  idők  kezdetétől  fogva* 
a  régi  szép  erdélyi  szokások  közül  mennyit  elsöprött  az  új  mód,  azaz 
a  Náj  módi.  Úgy  gondolta,  hogy  ujabb  negyvenkilenc  év  múlva  a 
»maradvák«  még  az  1736-ban  megmaradt  szokásokat  sem  fogják  már 
életben  látni.  Azért  leírja  számokra  a  már  eltűnt,  vagy  még  tünedező 
régi  szokásokat,  hogy  legalább  hírből  ismerjék  azokat.  Megemlékezik  a 
régi  lakomákról  és  táncokról,  a  fejedelmi  udvar  életmódjáról,  az  öltöze- 
tekről, utazásokról,  lakodalmakról,  temetésekről,  hajdani  tisztességekről  és 
végre  az  ő  katholikus  vallásának  egykori  viszonyairól.  Et  haec  meminisse 
juvabunt!  Persze,  hogy  minden  jobb  s  szebb  volt  akkor,  mikor  az 
emberekneík  még  nem  volt  »paszomántos  gyomrok*,  mikor  »az  fenesi  bor 
ón  kannából  is  jó  volt«,  s  mikor  nem  kötötték  hátúi  a  nagy  hajat  zsinórral 
vagy  pántlikával,  mint  a  lófarkát.  Azokban  az  üstökös  időkben  vidá- 
mabb s  gazdagabb  volt  Erdély,  lakói  egyszerűbb  s  szívesebb  emberek 
voltak,  virágzott  még  a  női  hűség,  sőt  a  vallási  türelmetlenség  sem  volt 
oly  éles,  mint  a  copf  korában.  Hazája  a  német  világban  >régi  egjrügsrű 
alázatos  ideiben  való  gazdagságából  kevély,  cifra,  felfordult  állapotjában 
koldússágra  változott*.  Szóval  Apor  a  múlt  idők  dicsérője,  hanem  nagyon 
kedves,  bő  szavú,  jó  szemű,  sokfélére  figj'^elmes  leíró  és  e  tulajdonságainak 
köszönhetjük  azt  a  munkát,  mely  történetünknek  oly  nevezetes  forduló 
pontján  megtartotta  számunkra  a  régi  s  már-már  veszendő  társadalmi 
szokások  képét. 

A  német  világ  már  hamarább  is  gyökeret  ver  Erdélyben,  ha 
11.  Rákóczi  Ferenc  fölkelése  meg  nem  próbálta  volna  a  régi  mederbe 
visszasodorni  az  idők  árját.  E  nevezetes  mozgalom  elmaradása  válasz 
nélkül  hagyta  volna  azokat  a  törekvéseket,  melyek  a  királyválasztás  s  a 
fegyveres  ellenállás  eltörlésével  indultak  meg  s  mind  merészebben  írán3mltak 
az  alkotmányos  önállóság  teljes  elfojtására  A  fölkelés  legelőkelőbb  vezetői 
a  tollat  is  jelesül  forgatták,  úgy  hogy  az  irodalomtörténetnek  már  ezért 
is   foglalkoznia   kell  velők.   Itt   nincs  arra   terünk,   hogy   érdemök  szerint 


Digitized  by 


Google 


TÖRTÉNETIRODALMUNK  A  XVIII.  SZÁZAD  ELEJÉN 


4Ő3 


méltányolhassuk  őket;  de  nem  jutunk  ellentétbe  e  vállalat  céljával,  ha 
röviden  utalni  kívánunk  néhány  pontra,  melyeket  bővebben  kellene  kifej- 
tenünk, ha  fofeladatunk  az  lett  volna,  hogy  IL  Rákóczi  Ferenc  korának 
történeti  prózáját  ismertessük. 

Szólnunk  kellett  volna  mindenekelőtt  a  fejedelemről,  kit  ki  nem  irtható  ^^^Íra?f**^ 
magyar  érzése,  származása  s  nagyratörő  lelke  mintegy  gondviselésszerűen 
jelöltek    ki   a   nagy   harc   vezetőjének.    Mennjnre   tanulságos    önéletrajza 


%if^-í:.. 


Károlyi  Sándor  arcképe. 

lélektani,  irodalmi  s  történeti  szempontból.  A  nagy  küzdelem  képe  elvonul 
a  vezér  szeme  előtt,  csakhogy  a  remények  tűnőben  vannak  s  a  csalódott 
lélek  megnyugvást  keres. 

S  hogyan  mellőzhettük  volna  a  fejedelem  egykori  generálisát,  KArolyi  ^^''^^n^^'^^ 
SÁNDORt?  Károlyi  is  leírta  élete  történetét  (Szalay:  Történeti  Emlékek 
IV — V.  k.);  Önéletírása  s  Naplójegyzetei  becses  anyagát  fel  is  használta 
történetírásunk,  de  Károlyinak  tettei  kiválóbbak  voltak  mint  írásai.  A  vitéz 
s  szerencsés  kuruc  vezérből  Mária  Terézia  tábornagya  lett.  Pályájának 
külső  egysége  fel  van  bontva,  ügy  hogy  a  népszerűség  elfordult  emlékétől. 
Pedig  a  belső  egység  nem  hiányzik  e  változatos  pályából.  Ott,  hol  fordulat 


Digitized  by 


Google 


454  T^RTÉNEtlRODALMUNK  A  XVIII.  SZÁZAD  BLBJÉN 


áll  be  életében,  áz  (»-szágos  állapotnak  ép  annyi  része  van  elhatározá- 
sában mint  akár  személyes  érdekének.  Merészség  és  higgadtság  egyesültek 
léikében.  Gyors,  bátor  s  kíméletlen  volt  a  harcok  idején,  de  serényen  és 
nagy  körültekintéssel  dolgozott,  midőn  az  ország  szervezésére  került  a  sor. 
®g^p^  Egyoldalúság  volna  az  emlékírókra  szorítkoznunk.  A  levélirókról  sem 

volna  szabad  megfeledkeznünk.  Mert  például  Bercsényi  levelei  a  magyar 
próza  kiváló  termékei  közé  tartoznak.  (Thaly:  Rákóczi -Tár  II.  kötet  s 
II.  Rákóczi  Ferenc  levéltára  I.  osztály.)  Nem  azért  Írattak,  hogy  az  olvasó 
közönséget  mulattassák;  a  munka  közben,  ezer  gond  közt  keltek  s  arra 
voltak  hivatva,  hogy  a  nagy  munkát  előbbre  vigyék.  Azért  sok  bennök  a 
nyugodt  s  világos  fejtegetés.  A  fohadvezér  a  helyzetet  bírálja,  az  eshető- 
ségeket vizsgálja  és  rendeleteit  osztja.  De  nem  sokszor  esik  meg,  hogy 
béke  uralkodnék  lelkén.  Hevesen  gyűlöl  s  erősen  szeret,  remél,  kételkedik 
s  a  kétségek  közt  is  bízik;  szenvedélyes  kifakadások,  meleg  páthosz  vagy 
az  éles  giíny  s  a  humor  villanatai  törnek  ki  izgatott  lelkéből.  Levdet 
magukon  hordják  erős  és  szövevényes  egyéniségének  bélyegét. 


Digitized  by 


Google 


35.  A  nemzetietlen  kor/ 

NEMZETI   FÜGGETLENSÉGÉRT  KÜZDŐK    a    majtényi    SÍkon    letették   a  Átalakulások. 

fegyvert.  Az  1711-ciiki  szatmári  békekötés  végét  szakasz- 
totta a  sikertelen  harcoknak;  a  belefáradt  nemzet  lehajtotta 
fejét  a  békesség  párnájára,  és  törekvései  más  irán)rt  vettek. 
Beletörődött  a  meglevő  viszonyokba  s  most  már  csak  azon 
volt,  hogy  alkotmányos  jogait  és  nemesi  kiváltságait,  a  mennyire  ezen  viszo- 
nyok között  lehetséges,  sértetlenül  megóvja.  A  közszellem  átalakulásának 
találó  képe,  hogy  az  1723.  pozsonyi  országgyűlésen  a  pragmatica  sanctio 
tárgyalásakor  a  női  örökösödés  elfogadása  mellett  a  döntő  beszédet  Szluha 
Ferenc  nádori  itélőmester  mondta,  az  egykori  tüzes  kuruc,  ki  Rákóczit 
még  lengyelországi  bujdosásába  is  elkisérte.  Közintézményeink  nevezetes 
átalakuláson  mentek  keresztül  III.  Károly  és  Mária  Terézia  alatt.  Mindjárt 
a  szatmári  békét  követő  esztendőben  megalkották  az  állandó  hadsereget, 
melynek  szervezetére  és  vezényletére  vonatkozó  minden  jog  az  uralkodó 
kezébe  tétetett,  s  összes  terhei  a  nem-nemesekre  rovattak;  a  nemesség 
fegyverre  kelésének  közvetettsége  azonban,  közveszedelem  idején,  fenma- 
radt.  A  legfőbb  közigazgatási  hatóságokul  felállított  magyar  és  erdélyi 
kancellária  s  helytartó-tanács  tisztán  a  királyi  akarat  végrehajtóiul,  az 
országgyűléstől  teljesen  függetlenül  szerveztettek.  A  régi  nemzeti  érzés, 
mely  függetlenségre  törekedett,  a  csalódások  által  elcsüggedve,  sarkaló 
hitében];  meglazulva,  elszunnyadt ;  beérte  a  fejedelmi  jóakarat  biztosításaival 
s  a  régi  alkotmány  betűjének  olyan-amilyen  védelmével.  E  betűk  közül  is 
csak  azok  látszottak  előtte  fontosabbaknak,  melyek  a  nemesi  kiváltságokat 
őrizték.  Midőn  a  korszellem  e  kiváltságok  ellen  kezdett  fordulni  s  Mária 
Terézia,  hogy  visszásságaikat  enyhítse,  kénytelen  volt  az  enyhébb  úrbéri 
szabályzattal  az  alkotmányos  formákon  is  rést  ütni:  a  nyugtalanság,  mely 
lépését  követte,  sem  erőre,  sem  szellemre  nem  hasonlított  a  régi  mozgal- 
makhoz. Az  emberek  inkább  nyugalomra  vágytak  s  az  országban  meg- 
honosodott rendet   és   békét  mindenki  megbecsülte.    Sokat  tett  az  ország 

*  V.  ö.  e  sorok  írójának  Irodalmunk   tőriénete   1711—1772.   című    munkáját  (Buda- 
pest, 1876.) 


Digitized  by 


Google 


456  A  NEMZETIETLEN   KOR 


területének  gyarapítása  (T^nesi  bánság,  Szepesi  városok,  Fiume)  s  a 
tetemesen  emelkedő  anyagi  jóHét.  E  befolyások  alatt  a  nemzet  érdekeit  az 
uralkodó  házához  fűzte,  s  a  hazafiság  és  hűség  egy  fogalomba  olvadt 
Nagy  Lajos  kora  óta  alig  volt  példa  rá,  a  mit  Mária  Terézia  alatt  látunk: 
a  feltámadt  régi  magyar  vitézség  tisztán  a  korona  szolgálatában  kereste 
babérait.  A  mint  egykor  magyar  vitézség  alapította  meg  a  Morvamezőn  a 
Habsburg-ház  uralmát,  magyar  hősiség  vetette  meg  a  Lothringenekéndc 
alapját  is. 
"^sS^m*^  A  magyarság  ügye  azonban  e  félszázad  alatt  s  e  viszonyok  között 

hanyatlása  aláhanyatlott.  A  nyugothoz  való  közeledésünk,  intézményekben  és  mívelő- 
désben,  nemzetiségünk  lazulásával,  nemzeti  nyelvünk  rohamos  térveszté- 
sével és  elmaradásával  járt.  Az  országgyűlési  és  a  megyei  tanácskozások, 
a  közigazgatás,  a  törvénykezés  és  a  közoktatás  nyelve  a  latin  volt  A  latin 
iskolából  kikerült  középrend  nemcsak  a  hivatalos  életben,  hanem  társalgás 
közben  is  deákul  szeretett  beszélni,  s  a  nők  között  is  találkozott  akárhány, 
a  ki  megtanulta  vagy  legalább  törve  beszélte  az  új  életre  ébredt  holt  nyelvet. 

A  főnemességet  meglegyintette  a  kozmopolitizmus  szele,  a  mely  e 
korban  egész  Nyugot-Európán  végig  lengett  A  tiszta  magyar  erdélyi 
fejedelmi  udvar,  mely  a  magyar  előkelő  élet  központja  volt  s  neki 
mintákat  és  formákat  szolgáltatott,  megszűnt.  Máshová  kellett  fordulnia. 
Az  idők  szele  a  császárváros  felé  hajtotta.  Nagyuraink  legtöbbje,  ki  híva, 
ki  hívatlanul,  Bécsbe  sereglett  Az  volt  az  ő  fővárosuk,  a  nsmgot-európai, 
azaz  a  francia  míveltségnek  legkeletibb  határhelye,  a  melyen  innen  csak 
szánalmas  elmaradottságot  láttak.  Oda  vonzották  őket  mindazon  szellemi 
és  anyagi  előnyök,  javak,  élvezetek,  a  melyeket  a  mívelt  világ  nyújthatott ; 
de  legfoképen  az  udvar  fénye  és  melege,  a  mely  kitüntetések,  méltóságok, 
hivatalok,  címek,  érdemrendek  képében  bőven  áradt  reájuk.  Ehhez  járultak 
még  a  családi  összeköttetések,  a  melyeket  Mária  Terézia  a  magyar  és  az 
osztrák  arisztokrácia  között  szívesen  segített  elő.  így  azután  főuraink  mű- 
szerezték a  nsoigoti  míveltséget  vagy  legalább  a  mázát  Francia  nevelőket 
és  francia  szakácsokat  tartottak;  franciául  folyt  termeikben  a  társalgás. 
A  kik  haza  jött^,  itthon  az  idegen  szokások,  idegen  szellem,  idegen  nyelv 
terjesztői  lettek. 

A  francia  nyelv  mellett  a  főúri  körökben  jutott  helye  a  németnek  is, 
csak  a  magyarnak  nem.  Még  több  német  szó  hangzott  a  városok  polgársága 
körében.  Terjesztették  a  nagy  számmal  betelepedett  kereskedők  és  mester- 
emberek meg  a  német  vándorszínészek,  kiknek  számára  néhány  város 
állandó  színházat  is  épített  A  hadseregben  még  Károly  alatt  m^honosodott 
a  német  vezényszóval  a  német  nyelv  és  a  német  szellőn. 

S  ha  még  hozzá  veszszük,  hogy  a  felvidéki  magyar  nemes  családok 
közül  sok  egészen  eltótosodott,  nem  fogjuk  túlzottaknak  tartani  azon 
keserves  panaszokat,  a  melyeket  néhány  lelkes  magyíu-  írónk  munkáiban 
olvasunk.   Dévai   András  mondja   egy  a   Nap   után  forgó  virág  elősza- 


Digitized  by 


Google 


A  NEMZETIETLEN   KOR 


467 


vában:  » Jövevény  idegen  nyelven  kapdosnak  s  nemcsak  unalmas  előttük  a 
magyar  szó,  de  ha  tudják  is  még  e  nyelvet,  szégyénlik  s  majdnem  utálják 
azt  beszélni*.  Hasonlóan  hangzanak  Apor  Péter,  a  szótáríró  Páriz-Pápai, 
Bod  Péter,  utóbb  gróf  Teleki  Ádám  és  Bessenyei  György  panaszai. 

Bizony  nagyon  megfogyatkoztunk  magyarság  dolgában!  A  magyar 
szó  jobbára  a  parasztkunyhókba  szonílt,  s  a  kik  az  ürí  osztálybeliek  közül 
beszélték   nyelvünket,   azokon   meglátszott   a   sok   idegenség   hatása,  mert 


A 

nyelv  ügye 


I.  József/;iIL  Károly  és  Mária  Terézia  medaillon-arcképe. 


részint   megszokásból,   részint   tudákoskodásból   idegen   szavakkal  tülon-túl 
tarkázták  a  beszédjüket 

Voltak,  a  kikben  a  szomorú  viszonyok  között  föltámadt  a  jó  igye- 
kezet, de  nem  volt  foganatja.  1730-ban  társaság  alakúit,  a  melynek  a  magyar 
nyelv  javítása  volt  a  célja;  azonban  ennek  az  általános  közömbösség  csak- 
hamar szárnyát  szegte.  Tervbe  volt  véve,  szintén  a  harmincas  években,  egy 
másik  tudós  társaság  is,  de  ez  meg  sem  alakúit  Egyéb  nem  történt  a 
magyar  nyelv  érdekében.  Az  ország  első  főiskolájában,  a  nagyszombati 
^yetemen,  volt  előadója  a  német,  a  francia,  a  héber,  a  latin  és  a  görög 
nydvnek,  csak  a  magyarnak  nem. 


Digitized  by 


Google 


458  A  NEMZETIETLEN   KOR 


^áuS^!*'  ^   közoktatás  állapota  külsőleg,   az  iskolák   számának  emelkedését 

^ííkoiák*"  tekintve,  haladást  mutat ;  de  magát  a  tanítás  rendszerét  nézve  ezen  a  téren 
is  csupa  elmaradottságot  látunk.  Mária  Terézia  uralkodásáig  a  törvény- 
hozás semmi,  a  kormány  is  csak  kevés  gondot  fordított  az  iskolákra.  Általános 
tanítási  rendszerről  szó  sem  volt;  minden  iskolának  föntartója  adott  irányt 
Az  oktatás-ügyet  egészen  az  egyházi  felekezetek  hatáskörébe  tartozónak 
tekintették.  A  katholikus  iskolák  majdnem  mind  papok,  szerzetesek  veze- 
tése alatt  állottak,  a  kik  között  az  első  helyet  a  jezsuiták  foglalták  el. 
Ez  a  rend  a  nagyszombati  csonka  egyetemen  kívül  négy  akadémiát,  harminc 
gimnáziumot,  tizenkét  papnevelő-intézetet  és  kilenc  világi  konviktust  látott 
el  tanárokkal.  Sok  iskolát  tartottak  a  piaristák,  és  eg3niéhányat  a  többi 
szerzetesrendek  is.  Tehát  iskola  és  tanár  elég  volt,  de  a  tanítás  tárgyai  és 
módszere  tekintetében  a  szerzetesrendek  nem  haladtak  a  korral.  A  nagy- 
szombati főiskola  megmaradt  úgy,  a  hogy  Pázmány  beraidezte.  Alsóbb 
osztályaiban  a  latin  és  a  görög  nyelvet,  a  katekizmust,  az  ó-  és  az  újkori 
földrajz  áttekintését,  az  egyetemes  és  az  egyháztörténet  rövid  vágtát  taní- 
tották; a  fölsőbbekben  a  tiszta  mathézist,  a  logikát,  metafizikát,  ethikát  és^ 
a  természettant;  a  theológia  a  papnevelő  szemináriumba  volt  szorítva. 
Hogy  mit  és  hogyan  tanítottak,  arról  nagyon  elszomorító  képet  vázol  egy 
kitűnő  történetírónk.  A  tanítás  abból  állott,  hogy  tollba  mondták  a  deákoknak 
a  jól-rosszul  megírt  »stúdiumot«,  s  ezt  aztán  szórói-szóra  meg  kellett 
tanúlniok.  A  theológia  csak  sovány  kazuisztikából  állott;  a  bölcselet  nem 
volt  egyéb  haszontalan  szőrszálhasogatásnál.  A  történelem  a  háborúk  dbe- 
szélésén  kívül  majdnem  kizárólag  a  fejedelmek  és  a  fejedelmi  udvarok  életével 
foglalkozott;  s  »ha  néha  talán  megemlítette  is  a  népek  életét,  az  csak  azért 
történt,  hogy  a  szabadságra  törekvést,  az  alkotmányos  nemzeti  jogok 
védelmét  utálatos  lázadásnak,  a  nemzet  legdicsőbb  fiait,  kik  jogai  mdlett 
'  a  kényuralom  ellen  küzdöttek,  büntetésre  méltó  gonosztevőknek  ábrázolják* ; 
a  szellemi  és  erkölcsi  mozgalmakról,  az  anyagi  törekvésekről  nem  történt 
említés.  A  jogtudomány  a  természeti  és  a  római  jog  némi  alapismeretein 
kívül  Verbőczy  Hármaskönyvének  rövid  és  száraz  kivonatából  állott  — 
A  reális  tudományok  a  nagyon  hézagos  mathézist  és  a  természeti  jdens^ek 
leírására  szorítkozó  fizikát  kivéve  teljesen  el  voltak  hanyagolva.  A  szünetek 
oly  gyakoriak  és  oly  hosszúk  voltak,  hogy  szigorúan  fölszámítva,  aUg 
jutott  egy  évre  hatvan  tanítási  óránál  több. 

^^^í  *°"  Míg  a  katholikus  iskolák  a  maguk  ósdi  elmaradottságában  b&ességesen^ 

ol3^thatták  munkájukat,  a  protestáns  intézetek,  a  melyéknek  némelyikében 
újabb  szeDem  kezdett  lengedezni,  sok  háborgatásnak  voltak  kitéve.  Néhányat 
megszüntettek,  másokat  megcsonkítottak.  Volt  mégis  több  jóhfru  kollégiumuk, 
milyen  a  sárospataki  és  a  debreceni;  az  utóbbiban,  a  mdy  különösen  a 
híres  mathematikus  Maróthy  György  alatt  virágzott,  a  XVIDL  század  kozqpéfi' 
a  természettudományokat  már  kísértetekkel  adták  elő.  Ezeken  kívül  jó 
hírben   állott   a  pozsonyi   és  a  sopronyi  evangélikus  bceum  is.   A  kiráty- 


Digitized  by 


Google 


A  NEMZETIETLEN   KOR 


45& 


hágóntúliak  közül  a    nagyenyedi,    mely    1704-ben  a    várossal    együtt    a 
lángok  martaléka  lett,   néhány   évvel   utóbb  ismét  megnyílt.  A  kolozsvári 


Miiia  Terézia  magyar  kísérettel. 


Digitized  by 


Google 


460  A  NEMZETIETLEN   KOR 


kollégiumban  öt  tanár  működött.  A  Sáros-Patakról  számkiűzött  iskola  44 
évig  Gyulafehérvárott  folytatta  működését,  később  pedig  Marosvásárhelyre 
költözött  át  s  itt  az  alsóbb  iskolákkal  egyesülve  főiskolává  lett  A  negyedik 
nagy  református  kollégium,  a  székelyudvarhelyi,  jeles  tanárának,  Borostyái 
Lukács  Jánosnak  köszönhette  emelkedését.  A  szászok  iskolái  lassabban 
tejlődtek;  a  brassói  nem  tudta  visszanyerni  XVII.  századbeli  fóiyét,  s  a 
szebeni  sem  emelkedett,  űgy  hogy  a  törvén)rt  tanülni  kívánók  magyar 
főiskolákra  voltak  kénytelenek  járni.  Az  unitáriusoktól  a  kolozsvári  főiskolát 
1718-ban  elvették,  de  azért  az  oktatást  magánházban  folytatták;  volt  ezen 
kívül  iskolájuk  Tordán  és  Székely-Keresztüron  is. 
^^*ú?ft£íf***  Fordulat   állott   be   az  egész,   de  különösen  a  katholikus  oktatás-ügy 

terén  a  hétéves  háború  befejezése  után.  Barkóczy  Ferenc  és  Esterházy 
Károly  püspökök  kivették  papnövendékeiket  a  jezsuiták  keze  alól  és  világi 
papokra  bízták  őket.  Bécsben,  különösen  Portugalliából,  Francia-  és  Spa- 
nyolországból való  kiutasításuk  után,  megcsökkent  a  jezsuiták  hitele,  s  az 
egyetemen,  a  melyet  sok  magyar  ifjú  látogatott,  jezsuita-ellenes  szellem 
kapott  lábra.  Újítást  sürgettek  mindenfelől,  s  ekkor  Mária  Terézia  Migazzi 
bécsi  érsek  és  Van  Swieten  Gellért  elnöklete  alatt  tanulmányi  bizottságot 
állított  föl.  A  bécsi  egyetemre  új  tanárokat  hoztak  küllőidről ;  ezek  jobb 
kézikönyveket  írtak,  a  melyeket  aztán  nálunk  is  elfogadtak.  1766-ban  Mária 
Terézia  a  helytartó-tanács  kebelében  Magyarország  számára  is  állított  íol 
taniíknányi  bizottságot.  Ez  az  országot  tíz  tanúknányi  kerületre  osztotta 
föl,  s  mindegyik  élére  egy-egy  főigazgatót  állított ;  az  elemi  iskolák  számára 
külön  fölügyelők  voltak  rendelve.  Az  oktatás-ügy  belső  fejlesztéséről  is 
gondoskodtak.  Ürményi  József  és  Terstyánszky  Dániel  új  tanítási  sza- 
bályzatot (Raiio  Educationis)  dolgoztak  ki,  de  ez  csak  később  lépett  életbe. 
A  fontosabb  újítások  közé  tartozott  még  a  selmeci  bányász-akadémia 
fölállítása  1760-ban;  a  nagyszombati  csonka  egyetemnek  orvosi  karral  való 
kiegészítése,  s  a  jogi  és  az  orvosi  kar  kebelében  világi  tanárok  alkalmazása. 
Csak  az  ékesszólás,  a  bölcsészet  s  a  történelem  tanítása  maradt  a  jezsuiták 
kezében  a  szerzet  eltörléséig.  A  főiskola  régi  jellege  egészen  megváltozott, 
midőn  1777-ben  Budára  helyeztetett  át 

A  népnevelésről  is  gondoskodott  Mária  Terézia.  A  főurakat  és  a 
főpapokat  fölszólította  a  népiskolák  pártolására,  s  1770-ben  elrendelte,  hogy 
a  megyék  minden  évben  jelentést  tegyenek  a  tanítók  helyzetéről,  számáról, 
az  iskolák  hiányainak  pótlása  módjáról  Természetes,  hogy  mind  ezen 
intézkedések  csak  később  váltak  gyümölcsözőkké, 
arany  °^áSadS  Bármily  elmaradott  állapotban  voltak  is   oskoláink  e  korszak  végéig, 

a  tudományosság  színvonala  még  sem  szállott  alább,  sőt  emelkedett  A  papi 
és  a  tanári  pályára  készülő  iQak  közül  sokan  külföldi  egyetemeken  foly- 
tatták tanúknányaikat,  és  soraikból  számos  kiváló  tudós  került  ki.  Benkö 
József  a  tudományok  arany  századának  nevezte  el  e  kort;  és  valóban, 
ha   végig   vizsgáljuk   könyvtáraink   polcait,   sok    híres    névvel,   sok   tudós 


Digitized  by 


Google 


A  NEMZETIETLEN   KOR 


46 1 


munkával  fogunk  találkozni,  a  mely  ebben  a  korban  látott  napvilágot.  Gazdag 
tudományos  irodalom  ez,  a  melynek  nem  egy  termékét  még  most  is  meg- 
becsülik, most  is  forgatják  tudósaink.  Ott  vannak,  hogy  csak  az  ismerteb- 
.  beket  említsük,  Pray,  Timon,  Pálma,  Kaprinai,  Dezericzky,  Bél  Mátyás^ 
WallaszJ^,  Kollár  Ádám,  Czvüiinger,  Weszprémi,  Sajnovics,  Hell  Miksa 
stb.  munkái,  a  melyek  mellé  még  számos  kevésbbé  ismert  íróé  sorakozik. 
Mind  kiváló  tudományos  készültségről  tanúskodó  művek,  a  melyeknek 
szerzői  többnyire  híjával  voltak  ugyan  a  teremtő  erőnek,  de  annál  nagyobb 
volt  a  szorgalmuk  és  a  kitartásuk.  A  zordon  szerzetesi  ceDákban  és  a 
protestáns  paplakok  szerény  szobácskáiban  lelkes,  tudni  vágyó  férfiak  lak- 
tak, a  kik  elfakult  régi  fóliánsokat  forgatva  és  olvashatatlan  írásokat  betűz- 
getve kutatták  a  magyarok  eredetét,  az  ősök  viselt  dolgait,  vizsgálták  a 
magyar  elme  termékeit,  keresték  nyelvünk  rokonait,  számítgatták  a  csillagok 
járását  És  az  éjtszakák  magányos  csendjében  percegett  a  toll  az  érdes- 
papiroson, a  melyre  betűt  betű  után  vetettek,  és  a  betűk  millióiból  hatalmas- 
kötetek kerekedtek  ki,  a  melyeknek  terhe  alatt  roskadoztak  a  könyvesházak 
szúette  polcai.  De  mindezek  a  tudós  világ  közös  nyelvén,  és  nem  magyarul 
voltak  írva. 

A  magyar  költészetnek  egyetlen  ága  volt,  mely  ebben  a  korszakban 
indült  virágzásnak:  az  iskolai  dráma.  Ennek  termékei  azonban  nem^ 
juthattak  ki  s  csak  az  iskolai  és  rendházi  könyvtárakban!  végzett  újabb 
kutatások  derítették  ki  a  kéziratos  emlékek  egész  tömegének  napfényre- 
hozatalával, hogy  lelkes  tanárok  mily  kedvvel  és  buzgósággal  mívelték. 


A  »Moriamur«-jelenet  Geramb  »Hab8burg«-jábóL 


Digitized  by 


Google 


36.  A  XVIIL  századi  szépirodalom. 


I. 

Epika  és  vallásos  líra. 

2 t:piROD ALMUNKRA  KÜLÖNÖSEN  VÁLSÁGOS  VOLT  cz  átmeneti  koFSzak, 
melyben  az  ezer  sebből  vérző  nemzet  az  évszázados  léthar- 
cokban kimerült  idegzettel  pihenőre  eresztve  magát,  inkább 
testi  életet  élt.  A  nemzet  régi  ideáljai  a  török  és  az  osztrák 
elleni  küzdelmek  lezajlásával  elhalaványúlván  s  új  eszményei 
*^i?Sdaiom  "^®8  nem  alakúiván  meg,  nemzeti  köztörekvések  hiányában  nem  támad- 
hattak nagy  költői,  kik  érzésvilágát  összpontosítva  fejezték  volna  ki  s  Zrínyi 
nyomdokaiba  léphettek  volna.  A  régi  szellemnek  és  a  nemzeti  társadalom 
régi  szerveinek  bomladozásával,  az  osztályok  elkülönülésével,  a  helyi 
tényezők  fölülkerekedésével  járt  az  irodalmi  szervezet  hanyatlása,  íróink 
megfogyatkozása  és  elszigeteltsége.  Költő  és  közönség  nem  találta  meg 
egymást,  s  a  kor  legjelesebb  írói  ismeretlenek  maradnak  a  nemzet  előtt, 
de  egymás  előtt  is.  Amadé,  Faludi  versei,  Mikes  levelei  nem  látnak  nap- 
világot, elvonultan  irogat  Orczy  Lőrinc  és  magában  kísérletez  Ráday  Gedeon. 
Nem  volt  e  kor  szellemi  tekintetben  meddő,  s  minél  behatóbban 
vizsgáljuk,  annál  inkább  úgy  tűnik  fel,  mint  lassú  előkészület,  átmenet  a 
század  végén  bekövetkezett  nagyszerű  felújuláshoz.  Volt  bizonyos  szellemi 
élet,  de  igen  higgadt,  igen  józan,  a  próza  formájába  illő.  Sőt  volt  nemzeti 
közérzés  is,  hiszen  a  század  közepe  táján  megterhesűl  az  idők  méhe  s  ez 
a  korszak  szüli  és  neveli  azon  férfiakat,  kik  a  század  utolsó  negyedében  a 
nemzetiség  apostolaivá  lettek.  De  ezt  a  nemzeti  közérzést  is  irodalmilag  nem 
a  költészet  tolmácsolta,  hanem  a  tudomány,  melyet  egy  tudós  rend  latin 
nyelven  művelt,  úgy  hogy  a  nemzet  egyetemétől  az  is  elkülönözte  magát. 
Azonkívül  ez  a  szellemi  élet  most  bizonyos  válságon  ment  át  Régi 
hagyományai  küzdöttek  az  új  mívelődési  elemekkel,  melyek  most  nyugotról 
a  sokszorosabb  érintkezés  révén  nagyobb  mértékben  tolultak  belé,  s  a 
melyeket  mint  a  pihenés,  lábbadozás,  anyagi  erősbödés  korában  annál 
kevésbbé  tudott  magába  fogadni,  mert  az  áthonosításra  történetoiileg  is  leg- 
hivatottabb réteg,  a  főnemesség,  legnagyobbrészt  elnémetesedvén,  e  feladatra 


Digitized  by 


Google 


A  XVUI.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  463 

■alkalmatlanná  vált.  Lélektani  törvény,  s  nemcsak  egyesekre,  hanem  népekre 
fe  érvényes,  hogy  üj  képzetek  tömegesebb  rohama  felzavarja  a  lélek  régibb 
tartalmát,  s  a  képzetek  kölcsönös  rendezkedése  bizonyos  időt  kíván.  Ne 
csudáljuk,  ha  e  kor  szelleme  nem  sok  ujat  tudott  teremteni:  saját  élet- 
működésével volt  elfoglalva. 

Szépirodalmunk  azonkívül,  hogy  egyrészt  a  nemzet  életének  anyagibb 
irányával,  másrészt  a  tudományos  irodalommal  szemben  szűkebb  körre  szo- 
rult, szintén  a  régibb  hagyományok  és  újabb  elemek  vegyülését,  válságát 
és  tisztulási  folyamát  mutatja.  Az  előző  század  írói  uralkodnak  az  egész 
korszakon  át;  Balassi  és  Rimái  versei  hét  vagy  kilenc  kiadást  is  értek, 
Beniczki  Magyar  Rhythmusai  hatot,  s  az  epikus  Gyöngyösi  volt  a  század 
szemében  az  a  poéta,  kinél  szebben  szóló  költőt  magyar  anya  nem  szült. 
Ezek  elégítették  ki  a  kor  lírai  és  epikai  szükségletét.  De  akad  egynehány 
szépírónk,  a  kik,  bármennyire  elkülönözve  dolgoznak  is,  valami  újat  létesí- 
tenek s  az  irodalom  némely  ágait  előbbre  viszik. 

Ilyen  fejlődést  két  műfaj  ér:  a  líra  és  a  széppróza,  s  a  kornak 
három  hőse:  Mikes,  Faludi  és  Amadé.  Az  első  a  prózában  újított,  az 
utolsó  a  lírában,  Faludi  mind  a  kettőben. 

A  többi  irodalmi  ág  állapota  inkább  tanulságos  mint  örvendetes.  Leg-  '^^tcralli^eí?*' 
nagyobb  a  hanyatlás  az  eposz  terén,  mely  a  XVII.  század  nagy  stíljétől 
végkép  elmaradt.  Még  Gyöngyösi  regényesebb  iránya  is  kevés  követőre  talált, 
leginkább  a  históriás  ének  modorát  követik  még  az  egykorú  eseményeknek 
népies,  száraz,  emelkedés  nélküli  feldolgozásai,  minő  Péró  veszedelme  1735-ből 
és  Pető  Ferenc  lázadása  1753-ból;  s  nem  jelentékenyebb  Weszprémi  István 
verses  krónikája  sem,  a  Magyar  királyok  1752-ből.  Legsajátszerűbb  a 
históriás  ének-féle  versek  közt  Néhai  tordai  hadnagy  Vida  György  face- 
iiáinak,  jeles  tréfáinak  históriája,  mellyet  hevertében  mélánhóliái  kőzött 
magyar  versekben  foglalt  Sződemeteri  házánál  Olosztelki  KolumbAn  János,  Koiumbánjános 
melyet  szerzője  1758-ban  írt  le,  de  csak  1770ben  nyomatott  ki.  Azért 
nevezetes,  mert  a  magyar  néphagyomány  egy  komikai  alakját  tartotta  fenn 
számunkra.  Hőse  a  XVII.  században  élt  volna,  ki  agyafúrt  csínyjeivel  az 
erdélyi  nagyuraknak.  Serédinek,  Apornak,  de  kivált  Teleki  Mihálynak  sok 
borsot  tört  az  orra  alá  s  azok  is  sokféle,  nem  épen  válogatott  tréfát  űztek 
vele.  A  sok  bohós  kaland  azonban  csak  lazán  függ  össze  a  folyékonyan, 
de  színtelenül  verselt  történetben..  A  szerző  tudva  indul  a  históriás  énekek 
nyomán.  Panaszkodik,  hogy  a  magyar  nem  őrzi  meg  elég  gonddal  jele- 
seinek emlékét,  s  a  históriás  énekek  kedvelt  hőseire  hivatkozik,  minő  hősök 
voltak  Ibránsá,  Kádár,  Szűcs,  Kinizsi  vagy  Toldi,  a  ki  nyomórúddal  int, 
fogván  tetejét,  és  Zámbó,  ki  egy  bikának  elüté  fejét  Voltak  bölcsek, 
szentek  is,  voltak  tréfás  emberek  is,  kik  felderítették  a  komoly  és  hall- 
gatag magyart,  ő  egy  ilyennek  a  történetét  akarja  megörökíteni,  ki  jeles 
tréfiiival  egész  bátran  játszott  a  nagy  urakkal.  Vida  György  alakja  némileg 
Markalfra   emlékeztette  az   olvasót,  mert   rendesen  nagyurakkal  kezd   ki. 


Digitized  by 


Google 


464 


A  XVm.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


de  nem  képvisel   semmiféle   eszmét,   közelebb   áll  a   néphumor  egy  újabb 
csízi  intván  alakjához,   Csalóka   Péterhez.  —   Egyáltalán   nem  epikai  mű,  —  mint  jó 


ideig   sejtették    —   hanem   csak   loyalis  örvendezés  Csfei  István  hadnagy 
(később  őrnagy)  füzetkéje:  Királyi  Buda  vára  mennyi  ideig  sínlett  a  török 


Digitized  by 


Google 


•  A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  465 

igája  alatt  és  az  alól  lett  kedves  szabadülhatásával  s  az  után  melly  nagy 
kiváltképen  való  örömei  voltának,  igen  rövid  s  csak  mint  katonától  kitelhető 
vala,  együgyű  versekben  foglaltatott  a  nemes  Gyiüaianum  régi  magyar 
regementnek  méltatlan  hadnagya  Csízi  István  által,  Budán  1766.  Az  elején 
van  érintve  Buda  régibb  sorsa  és  visszavétele,  de  a  vers  tulajdonképeni 
tárgya  Buda  mostani  szerencséje  a  miatt,  hogy  a  királyné  is  férjével  és 
fiával  meglátogatta,  leánya  pedig  és  veje:  Krisztina  és  Albert  herceg  ott 
telepedtek  meg  és  a  magyar  foméltóságokkal  szívesen  érintkeznek;  nem 
hiányzik  Krisztina  szépségének,  okosságának  és  Albert  vitézségének  bő 
leírása  sem.  Csízi  öreg  korában,  mint  nyugalmazott  fostrázsamester  (őrnagy), 
kiadta  a  Molnár  Borbála  írónővel  folytatott  verses  levelezéseit  az  erkölcs 
pallérozásáról  (1797.),  mely  már  Bessenyeiék  példájára  francia  és  angol 
költők  hatását  mutatja,  egyébként  közhelyekből  áll.  —  A  jobban  verselő  s 
inkább  Gyöngyösit  követő  gróf  LAzAr  JANosnak  francia  forrás  után  készült  Lázár  jános 
terjedelmes  Florindája,  (1766.)  szintén  nem  eposz,  hanem  verses  földrajz; 
öt  könyve  közül  négy  Spanyol-,  Francia-,  Olasz-  és  ismét  Spanyolország 
földjének,  városainak  és  nevezetességeinek  leírásával  foglalkozik,  s  csak  az 
ötödik  rész  beszéli  el  röviden,  mintegy  függelékül,  hogyan  került  egykor 
Spanyolország  a  mórok  uralma  alá,  midőn  Rodrigo  király  Julián  gróf  szép- 
séges leányának  az  atya  távollétében  megrontván  erényét,  a  bosszúálló 
apa  a  mórokat  hivta  be  királya  ellen.  Az  anekdota-formán,  vázlatosan 
előadott  történetnek  van  egy  fénypontja,  Florinda  levele  atyjához,  melyben 
a  szerencsétlenségről  egy  meghatóan  gyöngéd  allegóriában  értesíti.  De  az 
egész  versezet  összeállítása  merénylet  minden  művészi  kompozíció  ellen, 
s  inkább  ismeretterjesztő  munka  mint  szépmű.  —  Soha  sem  jelent  meg  a 
szintén  Gyöngyösi  modorában  dolgozó  HriAgjel  Márton  ref.  lelkésznek  két 
eposza:  Telemachus  története  1757-ből  és  Világbíró  Nagy  Sándor,  Curtius 
nyomán,   1758-ból;  kéziratait  az  esztergomi  primási  könj^árban  őrzik. 

Általán  a  didaxis  a  nyugoti  irodalmak  példájára  a  mi  költészetünket  Fordíusok 
is  el  kezdte  lepni  s  egy  sereg  tanköltemény,  erkölcsi  vers  nálunk  is  kelet- 
kezett. Aesopusnak  e  században  is  jött  ki  három  kiadása  is.  Cato  erkölcsi 
versei  három  fordítóra  találtak.  Füssi  Piusé  és  a  Felsőbüki  Nagy  LAjosé 
négy-négy  kiadást  ért;  a  harmadik  fordítás  egy  névtelennek  Gyöngyösi 
Rózsakoszorúját  követő  Heptalogusában  van.  Illei  János  Boethiusa.  két- 
szer jelent  meg.  Eredetiek  voltak  Bertalanfi  Pál  jezsuita  NagyravágyójeL, 
s  mások.  Verestói  György  erdélyi  szuperintendens  igen  elhíresült  Magyar 
versei  eszmétlen  magasztalásokból  állanak* .  A  többi  eredeti  tanköltemény 
is  alacsony  színvonalon  áll 

Sokkal  figyelemreméltóbb  jelenségekkel  találkozunk  a  vallásos  líra  terén,  vaiiásos  líra 
noha  bizonyos  ernyedés   itt   is   tapasztalható.   A   katholikusok   buzgósága 
beérte  a  múlt  század  végén  létrejött  énekgyújteményekkel  s  Balassinak  és 
Rimainak  folyton  újra  nyomatott  istenes  énekeivel;  mindössze  a  két  Amadé 
meg  Faludi  írtak  néhány  vallásos  költeményt.  A  protestánsok  énekirodalma 

BeOthy,  Magyar  irodalomtörténet.  90 


Digitized  by 


Google 


466  A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


három  nagyobb  gyűjteménynyel  gyarapodott.  Az  evangélikus  Sartorius 
János  rozsnyóbányai  theologus  és  a  wittenbergai  akadémián  tanuló  magya- 
roknak hites  ephorusa,  ki  később  nemescsói  prédikátor  lett  és  az  ótesta- 
mentomnak  héberből  való,  de  aztán  félbenmaradt  fordításában  vett  Bárány 
GYöRGYgyel  és  JÁNOSsal  részt,  —  Wittenbergában  adta  ki  1730-ban  Leltí 
óra  című  gyűjteményét,  mely  439  darabot  foglal  magában  s  részint  a  Gra- 
duális,  az  Aranylánc,  Halotti  könyvecske  és  a  Psalmusok  énekeit  közli  némely 
fogyatkozásoktól  megtisztogatva  s  tárgy  és  alkalom  szerint  rendezve,  részint 
nagyszámú,  német,  cseh  és  deák  nyelvből  fordított  és  azelőtt  ki  nem  nyom- 
tatott, buzgósággal  teljes  új  isteni  dicséreteket  tartalmaz.  A  könyv  újsága 
e  fordításokban  áll,  melyeknél  az  eredeti  ének  kezdetét  a  dallamjelzés  ked- 
veért ki  is  teszi.  Nem  egészen  világos,  Sartorius  maga  volt-e  a  fordítójuk, 
vagy  csak  összeszedte  a  másoktól  lefordított,  de  még  ki  nem  adott  dara- 
bc^at ;  de  eredetieket  alig  írt.  —  Szintén  a  nyilvános   istentisztelet   céljaira 

^*^min*^*'  létesült'  SzőNYi  Benjámin  hódmezővásárhelyi  ref  lelkész  énekeskönyve,  a 
Szentek  hegedűje,  124  hosszadalmas  énekkel.  Vecsei  János  tiszántúli  ref. 
szuperintendens  bocsátotta  ki  meleg  ajánlással  1762-ben,  Az  énekektől  nem 
lehet  tagadni  bizonyos  buzgóságot,  de  nagyrészt  a  mondvacsináltságot 
sem ;  sok  prózai  közhelyre  vezeti  a  szerzőt  az  a  cél,  hogy  az  élet  és  az 
egyház  minden  alkalmára  nyújtson  éneket,  lehetőleg  választékban  is.  Cse- 
lédes gazdának,  nagykárú  embernek,  válóban  levő  asszonynak  ép  úgy  ír 
éneket,  mint  a  hét  napjaira,  az  évszakokra,  ünnepekre,  s  a  keresztyéni 
erényekről  és  a  hit  eszméiről.  Harmoniátlan  verselését,  darabos  dikdóiát 
már  Toldy  hibáztatta,  s  valóban  technikája  épen  nem  mutat  emelkedést. 
Válogatva  mégis  elég  takaros  gyűjteményt  lehetett  volna  belőle  összeállí- 
tani, így  is  gyorsan  fogyasztották,  1784-ben  már  tizedik  kiadása  jelent 
meg:  az  utolsó,  tizenegyedik,  1830-ban. 

Rá^ai  Pál  élete  De  nemcsak   időrendre,   hanem   belső    értékre    is    megelőzték  ezeket 

Rádai  Pál  Istenes  énekei.  Rádai  Pál,  Gedeon  atyja  s  az  ősi  Rádai  család 
újabb  emelkedésének  alapvetője,  1677-ben  született,  gondos  nevelésben 
részesült;  latinul,  németül,  franciául  folyékonyan  beszélt  és  írt  s  korán  a 
közélet  iskolájába  lépett.  Hadi  kiképzést  nyert  Forgách  Simon  horvát  bán  és 
kanizsai  vicegenerális  oldalán,  kivel  két  boszniai  hadjáratban  is  résztvett, 
1699  elején  pedig  I.  József  ifjabb  magyar  király  menyasszcmyának  Bécsl)e 
vonulásán  őrmestere  volt  a  pompás  magyar  bandériumnak,  melyet  mint 
százados,  Forgách  vezetett.  Fiatalságát  tekintve,  ez  a  kitüntetés  kiváló 
személyes  előnyök  jutalma  lehetett  De  Rádai  a  kardnál  jobban  szerette  a 
tollat,  még  ez  évben  elfogadta  Nógrádmegye  főjegyzői  tisztét  s  Ludányban 
vett  lakást.  Kitörvén  1703-ban  a  Rákóczi-mozgalom,  a  Gács  várába  szorult 
és  végre  meghódolt  nógrádi  rendek  közül  egyedül  ő  vonakodott  minden 
fenyegetés  ellen  is  letenni  Rákóczi  részére  a  hűségesküt,  míg  a  tokaji 
táborba  nem  vitték,  a  hol  a  fejedelem  szép  szóval  megnyerte  ügyének. 
Itt  esze,  tolla,  modora  fényes  pályát  nyitott  előtte.  Rákóczi  belső  titkárává 


Digitized  by 


Google 


A  XVHI.  SZAZADI  SZÉPIRODALOM  4d7 


avatta,  államiratok  szövegezésével  és  diplomáciai  képviselettel  bízta  meg. 
ö  fogalmazta  többek  közt  a  »Recrudescunt...«  kezdetű  híres  munkácsi 
kiáltványt;  s  ő  volt  Rákóczi  rendes  diplcnnatája  éjszak  és  kelet  felé. 
ó  járt  követségt)e  a  lengyel  királyokhoz,  —  így  Lesczinsky  Szaniszló  meg- 
választásán is  jelen  volt  fejedelme  képében,  —  az  első  porosz  királyhoz, 
Xn.  t^ároly  svéd  királyhoz  és  Nagy  Péter  cárhoz  (háromszor  is).  Itthon  is 
az  országgyűléseken  többször  szerepelt  mint  fejedelmi  előadó.  1707-ben  a 
marosvásárhelyi  országgyűlés  az  erdélyi  kancellária  igazgatójává  válasz- 
totta. Utolsó  követsége  1709Tben  Benderbe  volt,  az  oda  szorult  XII.  Károly 
svéd  királyhoz  és  a  török  szerdárhoz;  már  1710-ben  a  fejedelemmel  együtt 
kiszorult  Lengyelországba,  de  a  szatmári  béke  után  semmi  célját  nem  látván 
a  további  bujdosásnak,  hazajött,  s  az  udvar  hívására  Bécsbe  menvén, 
letette  a  hűségesküt.  Ezután  az  országgyűléseken,  némely  országos 
bizottságokban  s  a  szomszédos  megyék  közügyeiben  szerepelt  még  nagy 
tekintélylyel,  így  hathatósan  támogatta  a  pragmatica  sanctiót;  leginkább 
azonban  hitsorsosai  ügyében  buzgólkodott,  s  a  király  előtt  is  két  ízben 
tolmácsolta  fényes  követség  élén  és  eredményesen  felekezetének  érdekdt 
A  közügyeken  kívül  boldog  családi  életében  és  a  könyvgyűjtés  nemes 
szenvedélyében  találta  örömét;  ő  alapította,  költséget  nem  kímélve,  az 
első  hungarica-könyvtárt,  mdyet  fia  Pécelen  gazdagon  fejlesztett,  s  a 
mely  most  Budapesten  a  dunamelléki  ref  egyházkerület  tulajdona.  Rádai 
1733-ban  halt  meg  Pécelen.  Eszter  leányától,  ki  Teleki  Lászlóhoz  ment 
nőül,  egész  sora  eredt  az  író  Telekieknek  egészen  az  1861-ben  tragikus 
véget  ért  gróf  Teleki  Lászlóig. 

Rádai  vallásos  érzésű  és  írni  szerető  ember  lévén,  maga  gondoskodott  Rádai  köitószcto 
áhítatának  eszközeiről,  imádságokat  és  énekeket  szerzett  a  maga  haszná- 
latára, még  pedig  mindjárt  pályája  kezdetén,  talán  mint  nógrádi  főjegyző 
vagy  mint  Rákóczi  titkára,  1700  és  1705  közt.  Jó  ideig  dicsérte  ezekkel: 
»csak  a  maga  titkos  házában*  az  istent,  mikor  rokonai  ösztönzésére  elha- 
tározta kiadásukat.  A  hosszúra  nyúlt  benderi  követség  alatt  rendezte  s 
állítólag  már  1710-ben  kinyomatta  Kassán,  de  a  legrégibb  fenmaradt  pél- 
dány évszáma  1715.  A  Lelki  kódolás  első  fele  tizennégy  »adó«-ból  (imád- 
ság) s  egy  reggeli  és  egy  esti  imádságból  áll,  melyek  tiszta,  jó,  folyékony 
prózájukkal  hasonló  helyet  érdemelnek  a  magyar  imádságstíl  történetében, 
mint  a  könyv  második  felét  alkotó  » Istenes  énekek*  vallási  költésünk 
terén.  Ezek  száma  huszonkettő;  húsz  eredeü,  kettő  pedig  szent  Bernát 
himnuszának  kétféle  átdolgozása.  Az  igaz  isten  imádásáról,  a  hit,  remény  és 
szeretet  eszméjéről,  az  isteni  félelemről,  az  önmegtagadásról,  béketűrésre^, 
az  istenben  való  bizodalomról,  a  háladatosságról,  töredelemről,  a  halálra  valÓ 
készülésről,  az  istenségnek,  az  atyának,  fiúnak,  szentléleknek  dicséretéről  és  a 
Jézus  nevéről  zengnek  ez  énekek,  hathatós  buzgósággal ;  alkalmi  jellegű  csak 
kettő  van  köztük,  egy  reggeli  és  egy  esti  ének.  Gondolatokban  nem  igen 
gazdagok,  szépségükben  is  kevés  a  sajátos,  elem;   általán   a   zsoltárok  és 

30* 


Digitized  by 


Google 


468  A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


Rádaiköuébsete^  középkori  himnuszok  eszmekörében  mozognak,  többnyire  a  bűntudat 
ama  sötétes  hangulata  terjed  el  rajtok,  mely  az  embert  méltatlan  féregnek 
tekinti,  kit  csak  az  isteni  kegyelem  üdvözíthet,  s  mintegy  ama  miszti- 
cizmus folytatása  még,  mely  a  XVI.  század  óta  jellemzi  főkép  protestáns 
énekeinket;  legédesebb  hangulatúak  a  Jézus  nevéről  szóló  énekek.  Egyéb- 
ként Rádai  nem  is  akart  egyéni  érzelmeket  zengeni,  a  köz-ének  stíljét  tar- 
totta szem  előtt,  s  igen  nagy  érdeme,  hogy  nem  szorítkozott  gyűjtésre  vag>^ 
fordításra,  hanem  eredetieket  szerzett.  S  a  hitélet  régi  eszméit  új  formába 
öntve  szerencsésen  fejezte  ki.  Dallamokat  nem  költött  énekeihez,  a  meg- 
levők nótájához  támaszkodott,  tehát  nem  hozott  forgalomba  új  schémákaL 
Szeneiből  szedte  mintáit,  de  nagy  ízléssel  a  hangzatosabb  és  nemesebb 
formákat  válogatta  ki ;  nem  riadt  vissza  a  technikai  nehézségektől,  a  kereszt- 
rímeléstől és  a  rímelés  még  bonyolultabb  módjaitól ;  ütemezése  tiszta  s  a 
Himfy-versnek  nagyon  sikerűit  előzményeit  találjuk  nála.  Szenei  formáit 
több  lágysággal  írja  mint  Szenei,  nyelve  is  hajlékonyabb;  rendszerint  van 
benne  szárnyalás,  költői  szín  és  illat  Kifejezési  készletében  így  is  sok  a 
konvencionális  elem,  a  rím  gyakran  parancsol  a  tartalonmak  és  némely 
banalitásokra  kényszeríti,  de  jóval  több  ízléssel  ír,  mint  Rimái  vagy  Beniczkl 
Egészben  véve  határozott  újítás  volt  e  könyv  a  protestáns  énekköltés  terén; 
szívesen  is  fogadták  a  hivők,  úgy  hogy  hét  kiadásáról  van  biztos  tudomás 
s  még  kettőről  hagyomány. 

Ezek  a  szegényesebb  fejlődésű  műfajok  és  termékeik.  Lényegesebben 
fejlődött  a  világi  líra  és  a  széppróza,  melyek  történetét  három  nevezetes 
képviselőjük  működésében  mutatjuk  be. 


11. 

Mikes  Kelemen. 

Időrendre  is  első,  szellemre  nézve  is  legrégiesebb  e  triász  tagjai  közt 
Mikes  Kelemen. 

Mint  szegény  száműzött,  prózánkat  egy  új  műalakkal  és  egy  becses 
elemmel,  a  kellem  szépségével  gazdagította.  Pedig  még  jobban  el  volt  szi- 
getelve, mint  múlt  századi  íróink  bármelyike.  Honfitársaival  való  minden 
közlekedéstől  megfosztva  morzsolta  le  iQú-,  férfi-  és  öreg  kora  napjait  a 
messze  Márványtenger  partján,  a  honvágy  holtig  tartó  sovárgásával  lakolva 
azért,  hogy  fiatal  észszel  hűségére  hallgatva  elhagyta  fejedelméért  hazáját 
Az  egykorú  nemzedéktől  semmi  ösztönt,  semmi  hatást  nem  vett;  az  élő, 
haladó  Magyarországgal  semmi  eleven  kapocs  nem  fűzte  össze..  A  nemzeti 
közösségből  csak  élte  első  huszonegy  évének  benyomásait  és  .édes  anya- 
nyelvét vitte  magával,  s  menekült  társai  is  csak  az  1711  előtti  Magyar- 
országot képviselték  körülte.  De  mint   fejedelme  Rákóczi  az   élettelen  fát 


Digitized  by 


Google 


A  XVra.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


469 


kifogyhatatlan  művészi  leleménynyel  remek  faragványokká :  ügy  ő  azt  az 
1711-ben  magával  vitt  nyelvet  és  szellemet  szép  levelekké  esztergályozta 
és  lelke  pihenő  erejét  nemes  műalkotásokba  lehelte.  Ez  a  rég  magával  vitt 
nyelv  ott  a  távol  elhagyatottságban  lehiggadva,  salakjaitól  megtisztulva  a 
prózának  addig  ismeretlen  harmóniájává  képződött. 

S  ez  elszigeteltséggel   nem   is   az  író  vesztett  többet   mint  a  közön- 
ség, a  kor,  a  magyar  irodalom,   mely   Mikes   újítását  a  maga  idején  nem 
fordíthatta  hasznára.   Az   írói   tehetségben   oly  szegény  kor  ez  egyik  leg- 
jelesebb írójáról  semmit  sem  tudott.  Úgy  hogy  az  irodalomtörténetíró  majdnem 
zavarba  jő,  hová  helyezze  őt.  Nevelni  egy  régibb  korszak  nevelte,  hatását 
csak    egy    későbbi    korszak 
kezdte  érezni.  Ide  helyezzük 
mégis,   mert   ekkor  dolgozott 
és  munkássága  ezen  kor  bé- 
lyegét  viseli.   Ha  félig  kiesik 
is  a  történeti  fejlődésből,   iro- 
dalmunk  történetének  vissza 
kellett  őt  honosítania.   Úgyis, 
mikor  a  visszatérhetés  végső 
reményéről  is  lemondott,  abba 
a  kívánságba  olvadt  bele  hon- 
vágya,  hogy   az   ő   képében 
legalább  munkái  hazajuthas- 
sanak. Nagyon  megérdemelte, 
hogy  ebben  a  reményében  ne 
csalatkozzék. 

Mikes  székely  főnemzet- 
ségből  született  a  háromszéki 
kies  Zágonban,  1690-ben.  Mint 
tizenhat  éves  ifjú  H.  Rákóczi 
Ferenc  udvarában  lett  » belső 

inas«,  azaz  apród,  két  év  múlva  pedig  » bejáró*.  Alig  huszonegy  éves  Mikes  6ieto 
korában  számüzötté  lett,  kibújdosva  Rákóczival,  nem  politikai  kénytelenségből 
vagy  számításból,  »hanem  hogy  igen  szerette  az  öreg  fejedelmet*.  Elkí- 
sérte őt  Lengyelországba,  onnan  Danckán  át,  a  tengeren  Anglia  partjainak 
érintésével  Franciaországba,  melyet  majd  öt  évig  meglakott,  részesülve  a 
bujdosóinknak  szóló  ünneplésekben,  s  együtt  reménykedve  az  ígérgetett, 
-de  mind  kevésbbé  valósuló  francia  segítségben  Magyarország  felszabadítá- 
sára. Vele  ment  akkor  is,  mikor  Rákóczi  III.  Achmed  szultán  hívásának 
engedve  Franciaország  földjét  Törökországgal  cserélte  fel.  Gallipoliban,  majd 
Drirlápolyban  várták  a  száműzöttek  az  alkalmat,  hogy  a  török  háború  egy 
kedvező  pillanatában  ismét  megjelenhessenek  a  világ  színpadán,  de  Eugen 
herceg  győzelmei  és  a  huszonnégy  évre   kötött  passzarovici  béke  meghiú- 


\likes  Kelemen  arcképe.  1711-ből. 


Digitized  by 


Google 


470  A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


^•*^^jj^^s*^  sította  minden  r^nényöket.   Bujukderében,  aztán  Jenflcöiben   rendelt  nekik 
fizáUást  a  porta,  végre  1720  ápr.  24-én  eljutottak  bujdosásuk  végső  álk>- 
mására,  Rodostóba.   Itt   teltek   egyhangú  napjaik   kolostori  rendtartással  s 
«gyre  gyérülő  kilátások   közt.   Mikest   el-elfogta   a   sóvárgás   távol  hazája 
és   a   családalapítás   iránt.    Édesanyja   is  megtudván   hollétét,   szívre  ható 
levélben  kérte,  folyamodjék  amnesztiáért,  otthon  elhárítnak  minden  akadályt; 
de  Mikes  nem  bírta  lelkére  venni,  hogy  elhagyja  a  fejedelmet,  kinek  egyik 
vigasztalása  az  ő  társasága  volt.   Természeti   vidámsága,  jó  humora  meg- 
édesítette a  nyomorúságot  s  a  magyar  telepben  levő  egy-két  nő  társasága 
sokat  pótolt   nála.    Rákóczi   fegyverhordozójának   lánya,   Kőszeghy  Zsuzsi 
élénkebb  vonzalmat   is   ébresztett    szívében,   örömmel   időztek   együtt,  de 
a   lány    1723-ban   az   akkor   özvegyen   maradt   Bercsényihez   ment  floül, 
Bercsényi   halála   után   sem   akarván   a   szegény  bujdosóhoz   kötni  sorsát, 
1726-ban   a  férjétől   rámaradt   összeggel   Lengyelországba   távozott    M^ 
sokkal  fájdalmasabban  sújtotta  Mikest  a  fejedelem  halála  1735  nagypéntekjén 
E   két   lényben   elvesztette   azokat,  kiket   a  számkivetésben   legmélyebben 
szeretett.  Az  újabb  török  háború  1 737—40  közt  ismét  felzavarta  a  rodostói 
egyhangú  életet.  A  török  ismét  tűntetni  akart  bujdosóinkkal,  Rákóczi  idősb 
fia,    József   vezetése    alatt   Magyarország    felé    küldve    őket.    Mikes   rég 
kiábrándult  minden  efféle  reményből  s  még  örült,  hogy  az  országból  valamire 
való  ember  nem  csatlakozott  hozzájuk  és  Erdély  megszabadult  a  rablástól. 
A   moldvai  vajdához   küldetvén   követségbe,   ez  alkalommal  közelről  látta, 
ha   nem  is   kedves   hazáját,    legalább    a    » köpönyegjét*,   a  határbérceket 
A   békekötés   és   az  iQú   Rákóczi   halálával   véget   ért   a   dicsőség  nélküli 
kaland   s   a  bujdosók  visszamentek  Rodostóba,  elfogyasztani   azt  a  rakás 
kenyeret,  mit  a  Mikesnél  -gyakran    idézett  török  példaszó   szerint  a  gond- 
viselés ott  tett  le  számukra.  Mária  Terézia  trónraléptekor  megkísérié  Mikes 
a  hazatérésért  folyamodni,  de  a  királyné  nem  engedte  meg,  hogy  a  szegény 
öreg   bujdosó   haza  jöhessen  meghalni.   Ex  Turcia  nulla  redemptio!  Még 
huszonkét   évig   ette   a   török   császár  kenyerét.   Unalmát  irogatással  űzte 
el,  vallásos  és  erkölcsi  könyvek  fordításával  és  szerkesztésével.  Egymásután 
haltak  el  szeme  előtt  bujdosó  társai;    1758-ban  a  régi  száműzöttek  közül 
már  csak  egyedül  maradt  s  ekkor  rászállt  a  básbugi   méltóság,  a  szultán 
alatt   élő   magyarok    elöljárósága.   Végső    éveiben   megnyert   annyit,  hogy 
erdélyi  rokonainak  írhatott.  Ez  az  égy  öröme  volt  még,  nug  aztán  1762-ben 
ő  is,  az  utolsó  kuruc  bujdosó,  nyugodni  tért  társaihoz. 
Mikes  munkái  Mikes   a   Rákóczi   József-féle   expedíció  után,   az    1740— 50-es  évek 

alatt  adta  magát  az  írás  szenvedélyének.  Munkásságának  egész  terjedelme 
csak  1873-ban  tűnt  ki,  mikor  dolgozásai  a  nemzeti  múzeumba  kerültek 
és  felismertettek.  Tizenöt  vastag  negyedrétű  kötet  kézirata  van  a  múzeumban, 
ezek  közt  hat-hétszáz  lapnyi  terjedelműek  is ;  azonkívül  van  még  a  Török- 
országi  levelek  kézirata  az  egri  érseki  liceumi  könyvtár  birtokában  s  másutt 
is  némely  kötetei,   így   A    keresztnek  királyi   útja,  melyet  még  ő  küldött 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  471 


1760-ban  féltestvérének  Erdélybe.  Ennek  »elso  auctora  spanyol  jezsuita 
volt,  azután  franciára  fordították,  a  franciából  székely  nyelvre*.  Többi 
munkáinak  is  legnagyobb  része  vallásos  és  erkölcsi  tárgyú;  többnyire 
francia  eredetiek  (pl.  Fleury  Kolos)  után  készültek.  Legnagyobb  köztök  egy 
homiletikai  mű,  az  egész  évi  vasárnapokra  és  ünnepekre  szóló  Episto- 
Iáknak  és  evangéliumoknak  magyarázatja  4  köt,  1741-ből;  a  többiek: 
Chatechismus  formájára  való  közönséges  oktatások  2  kötet  1744-ből  és 
újabb  dolgozat  1752-ből,  Keresztényi  gondolatok  1747-ből,  A  Krisztus 
Jézus  életének  históriája  1748-bóI,  A  valóságos  keresztényeknek  tüköré 
1749-ből,  Az  izraeliták  szokásairól  tán  1750-ből,  A  keresztényeknek 
szokásiról  tán  1750-bőI,  Az  idő  jól  eltöltésének  módja  tán  1751-ből, 
A  zsidók  és  az  új  tesiámentomnak  históriája  tán  1754-ből,  és  egy  még 
1724-ben  írt,  de  1741-ben  átdolgozott  mű:  Az  ifjak  kalauza.  Szépirodalmi 
tárgyú  is  van  egy:  a  Mulatságos  napok  1745-ből,  melyet  Abafi  kiadott  a 
Nemzeti  Könj^vtárban ;  ellenben  a  többi  ma  is  kéziratban  hever.  Tekin- 
télyes tanúi  ezek  Mikes  vallásos  érzületének  és  szelleme  oktató  irányának, 
de  a  szépirodalom  történetét  alig  érdeklik. 

Mikes  a  Törökországi  levelekből  font  igazán  örökzöld  koszorút  "^^jjjjjj^*^ 
homlokára.  Ez  az  ő  legsajátosabb  műve,  mely  kissé  késve  ugyan,  de 
mégis  részévé  vált  a  fejlődésnek  s  már  egy  század  óta  gyümölcsözik 
irodalmunkban.  Érdekét  növeli  két  rejtély,  melyek  keletkezéséhez  és  haza- 
kerűltéhez  fűződnek.  Hihetőleg  egy  Törökországban  alkalmazott  magyar 
ember.  Mészáros  nevű  szolnoki  fi  hozta  magával  1786-ban  Bécsbe,  a  hová 
bevásárlások  végett  jött ;  ő  a  kéziratot  Rákóczi  Ferencnek  egy  Horvát  nevű 
öreg  szolgájától  kapta.  A  bécsi  magyar  íróktól  a  lelkes  Kulcsár  István 
kezébe  került  a  könyv,  ki  becsét  azonnal  felismervén,  1794-ben  kinyomatta 
Szombathelyen.  Ez  Thaly  Kálmán  véleménye.  Toldy  szerint  b.  Tóth 
Ferenc  francia  tüzérhadnagy  hozta  volna  a  kéziratot  Konstancinápolyból 
s  miután  a  kiütött  francia  forradalom  régi  hazájába  űzte  vissza,  általa 
kerültek  volna  a  Levelek  is  Magyarországra  s  Kulcsár  kezébe. 

A  sorozat  kétszázhét  levele  közül  az  első  1717  okt.  10-én,  a  Galli- 
poliban  történt  partraszállás  napján  kelt,  az  utolsó  pedig  Rodostóban  1758 
dec.  20-án;  átfogják  tehát  a  törökországi  tartózkodás  egész  idejét  a  négy 
végső  év  kivételével,  a  mikor  Mikes  a  régiek  közül  már  egyedül  maradt 
és  csak  halálát  várta.  Valamennyi  levél  Mikesnek  egy  Perában  élő  nén- 
jéhez,  gróf  P.  E.-hez  van  intézve,  a  kit  a  levélíró  szorgalmatosan  tudósít 
a  bujdosók  dolgairól  meg  a  maga  élményeiről  és  tapasztalatairól,  annyi 
elevenséggel,  közvetlenséggel,  a  benyomások  olyan  frisseségével  s  oly 
kedves  bizalmassággal,  hogy  még  nemrég  is  vitatták  azt  a  nézetet,  hogy 
a  levelek  valódi  misszilis  levelek  voltak.  Ma  már  eléggé  be  van  bizonyítva, 
hogy  Mikes  e  leveleket  soha  el  nem  küldte,  maga  ez  a  gróf  P.  E,  csak 
eszményi  alak  s  Mikesnél  a  levél  csak  irodalmi  forma  volt,  hogy  a  buj- 
dosók   történeteit   és   a   maga   emlékezéseit   megörökítse.    Annál   nagyobb 


Digitized  by 


Google 


472 


A  XVin.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


művészete,  hogy  levelezésének  a  csalódásig  meg  tudja  adni  az  alkalom- 
szerűség látszatát.  De  nem  is  napló  ez  oly  értelemben,  mintha  Mikes  minden 
eseményt  nyomban  levélformába  foglalt  volna  s  a  » levelek «  egyenként  a  kel- 
tezés napján  készültek  volna ;  mert  egyrészt  az  első  és  utolsó  levelek  közt 
nincs  negyvenegy  évnyi  hangulat-  és  stílkülönbség,  másrészt  az  események 
Ibljegyzésében  némelykor  anakhronizmusok  vannak.  Viszont  nem  is  készült 
az  egész  sorozat   egyfolytában   egy   aránylag  rövid  idő,  pl.  a  végső  évek 

alatt,  mintha  Mikes  me- 
moire-t  akart  volna  írni. 
Ezt  a  nézetet  vallja  neve- 
zetesen Toldy  Ferenc,  hoz- 
zátéve, hogy  ez  emlék- 
irathoz Mikesnek  régibb 
naplójegyzetei  szolgáltak 
mindenesetre  alapúi.  De  a 
levelek  egész  hangja  sokkal 
elfogulatlanabb,  semhogy 
—  kivált  célzatos  —  me- 
moire-t  kereshetnénk  l>en- 
nök;  akkor  többet  beszélne 
a  bujdosók  ügyéről,  a 
maga  szándékairól,  mint 
olvasmányairól,  reményke- 
déséről és  hangulatairól. 
S  egy-két  évnél  mégis  na- 
gyobb a  különbség  a  le- 
velek hangulatában.  Abafi 
Lajos  pedig  a  Levelek  pa- 
pírjának vízjegyeiből  meg- 
állapította, hogy  a  sorozat 
hosszabb  időn  át  készült, 
s  főtömege  előbb  megvolt 
mint  Mikes  fontemlített  val- 
lásos munkái,  mert  a  1^- 
nagyobb  rész  papírjának 
vízjeg3''e  az  1741-ben  (tehát  a  legelőbb)  fordított  vallásos  iratokéval  egyezik, 
illetőleg  az  1724-iki  és  az  1741-iki  kéziratok  vízjegyei  közé  esik. 
'^is^zcíkezete  ^^^   látszik,   a  levelek   első    csoportját,   a   Rákóczi    Ferenc  haláláig 

terjedő  részt,  Mikes  az  1730-as  években  dolgozta  fel  levelekké,  talán  egy- 
folytában, addigi  jegyzetei  alapján.  Ilyen  alkalmi  följegyzéseinek  kellett 
lenni,  mert  rendkívül  részletesen  tud  leírni,  még  az  első  törökországi  évekből 
is  minden  eseményt  és  jelenetet.  Akkoriban  majd  minden  erdélyi  ür 
naplózott.    A  második  részt,  melynek  főeseménye  Rákóczi  József  kalandja, 


Mikes  Kelemen  rajza.  (Hit,  remény,  szeretet) 


Digitized  by 


Google 


■B 


e 

*« 

US 


^ 
^ 


'•5 


Digitized  by 


Google 


i'_ 


í'Vi      ,   ;■„■ -i   : 


í 


NS!  ri>^ 


Digitized  by 


Google 


A  XVm.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  473 

vagy  egyidejűleg  jegyezgette  könyvébe,  vagy  némi  megszakítással  egy-egy 
csoport  eseményt,  pl.  a  bukaresti  hosszas  időzés  alkalmával,  vagy  talán 
a  Rodostóba  visszatelepedés  után  az  egészet,  együtt;  épügy  talán  aprán- 
ként folytatta  még  1742-ig;  levelei  itt  mind  ritkulnak,  s  aztán  három  évre 
meg  is  szakadnak.  A  többit  már  ismét  egyszerre  írta  Mikes,  az  ötvenes 
evekben,  legalább  1748   elejétől    1754   közepéig   szóló   leveleit,   huszonegy 


"^Mream  recoUntt  Attye 


C<m/:    ~    -     - 
Com-    -     _    _ 


"5 


Jii'-laa-  ~   ~    i 


Mikes  Kelemen  kézirata.' 


*  E  sorok  a  túlsó  oldalon  látható  kép  hátlapján  vannak ;  Mikes  valószínűleg  tanuló- 
korában küldötte  névnapi  üdvözletül  gróf  Petki  Dávidnak.  A  rövidítések  jelentése  az, 
hogy  P.  D.  lelki  üdvéért  a  névnap  alkalmából  végezni  fog :  3  gyónást  és  áldozást 
^AM^essio  és  «w«munio),  3- szór  elmondja  az  olvasót  {ros&num),  4- szer  végez  testsanyar- 
gatást fmortific&tio)  pl.  böjtöt,  5-ször  elmondja  a  tenretomí  Wániát,  s  6-szor  a  Jézuí 
nevéről  szóló  litániát  (7f/ania  de  .AToMine  Jesu). 


Digitized  by 


Google 


474  A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


darabot,  okvetetlenül  egy  időben  írta,  t.  i.  e  hét  évre  helyezett  levelei 
mind  a  török  állapotokat  írják  le.  Az  utolsó  pár  évre  vonatkozó  leveleket 
írhatta  akár  időnként,  akár  mind  egyfolytában,  míg  1758  dec.  10-iki  leve- 
lével letette  a  sorozat  zárókövét.  —  Egyszóval  három  csoport-  első  és 
legnagyobb  a  fejedelem  haláláig  terjedő  rész;  második  a  Rákóczi  József- 
féle expedició  körül  csoportosuló  rész  1741— í  742-ig,  vagyis  a  második 
rodostói  tartózkodás  kezdetéig;  s  végül  harmadik  csoport  az  utolsó 
húsz  év  levelei,  aránylag  nem  is  sok,  csak  harminckilenc  darab,  alig  ötöd 
része  az  egésznek,  ez  készült  az  ötvenes  évek  közepe  után.  S  ennek 
megfelelőleg  háromféle  hangulat  váltakozik  a  sorozatban,  mely  hangulatok 
életkorával  is,  az  eseményekkel  is  megkapó  összhangban  vannak.  A  lélek 
ruganyos  vidámsága  a  férfikor  delén  túl  szatirikus  árnyalatot  vesz,  végül 
a  lemondás  humorába  olvad  át.  A  hangulat  e  hármas  változata  belső 
kompozícióját  adja  meg  a  sorozatnak,  melyet  az  utolsó  levél  mint  egy 
hattyúdal  fejez  be. 
Vmfma  ^   levelekbe   foglalta   Mikes   mindazt,   a   mi   vele    történt,    a    mi   rá 

hatott,  akár  esemény  volt  az,  akár  megfigyelés  vagy  olvasmány.  Elmondja 
a  bujdosók  Törökországba  érkezését,  az  első  török  háború  lefolyását, 
vándorlásukat  Gallipdliból  Drinápolyba,  Jeniköibe,  végül  Rodostóba,  a  feje- 
delem reménykedését  és  csalódásait,  a  maga  észleleteit,  vágyódását  Zágon 
felé,  kis  szerelmi  regényét  Kőszeghy  Zsuzsival,  a  rodostói  életmódot,  az  ottani 
nép  és  természet  sajátságait,  a  gyapottermelést,  a  selyemtenyésztést,  melyet 
Magyarországban  is  szeretne  meghonosítva  látni;  mikor  anyaga  fogy, 
elbeszél  egy-egy  adomát,  az  országok  vagy  az  egyház  történetéből  egy 
emlékezetes  példát  (nála  lelte  Kisfaludy  Károly  is  Iréné  című  tragé- 
diájának tárgyát),  megitéli  a  magyar  nevelést;  följegyzi  az  európai  főbb 
eseményeket,  a  kisebb  Rákóczi-fiú  rodostói  látogatását,  és  szívrehatóan 
Rákóczi  Ferenc  halálát.  Majd  Rákóczi  nagyobb  fiának  vállalkozását  írja  le 
élénk  tollal  és  jellemzően.  Levelei  utolsó  szakában  a  török  birodalom  vallási, 
politikai,  társadalmi  viszonyait  rajzolja,  s  az  európai  események  érintése 
mellett  egészségének  változásait  és  a  bujdosók  egymásután  elhalálozását 
jegyzi  fel,  míg  végső  levelében  visszapillant  az  egész  sorozatra  s  levelei 
hangulatát  szépen  összefoglalja.  » Vagyon  immár  egynehány  napja,  hogy 
ide  visszaérkeztem  —  írja,  midőn  utolsó  társának  Zay  Zsigmondnak 
halálát  Konstancinápolyban  bejelentvén,  Rodostóba  visszajött.  —  Mit  rendel 
az  úr  ezután  felőlem.?  Az  ő  kezében  vagyok.  Hanem  azt  tudom,  hogy 
a  pornak  porrá  kell  lenni.  És  boldog  az,  a  ki  nem  az  úrnak,  hanem 
az  úrban  hal  meg.  Annyi  hosszas  bujdosásom  után  kell-e  mást  kívánnom 
annál  a  boldogságnál?  —  Az  első  levelemet  a  midőn  á  nénémnek  írtam, 
huszonhét  esztendős  voltam,  eztet  pedig  hatvankilencedikben  írom.  Ebből 
kiveszek  tizenhét  esztendőt,  a  többit  a  haszontalan  bujdosásban  töltöttem. 
A  haszontalant  nem  kellett  volna  mondanom;  mert  az  isten  rendelésiben 
nincsen  haszontalanság;  mert  ő  minderit  a  maga   dicsőségére  rendel.  Arra 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  475 


kell  tehát  vigyáznunk,  hogy  mi  is  arra  fordítsuk,  és  ügy  minden  irántunk 
való  rendelése  üdvösségünkre  válik.  Ne  kivánjunk  tehát  egyebet  az  isten 
akaratjánál.  Kérjük  az  üdvösséges  életet,  a  jó  halált  és  az  üdvösséget. 
És  azután  megszűnünk  a  kéréstől,  mind  a  bűntől,  mind  a  bujdosástól,  mind 
a  telhetetlen  kivánságtóL  Ámen.« 

Nem  ez  az  egy  levél  hangzik  ki  ilyen  mély  hangulattal.  Sőt  minden  ^^humOTa" 
levélben  ott  találjuk  az  ő  meleg  érzését,  melyben  természeti  vidámsága  s  a 
honvágy  melancholiája  veg5nűl,  szerető,  hű,  ragaszkodó  lelkét,  melyet  annyi 
csalódás  nem  tudott  elkesemyésíteni,  csak  eleintén  derűit  humorát  színezte 
később  bánatosabban.  Mindenütt  nyilatkozik  arany  kedélye.  S  mennyi 
változatosság  van  e  hangulatokban,  a  » nénjével*  való  kedves  kötődéstől 
fejedelmének  megsiratásáig  s  ama  rezignált  humorig,  melylyel  visszatér- 
hetésének  megtagadását  fogadja!  S  lelkének  egy  másik  vonása:  rend- 
kívüli fogékonysága.  Minden  benyomás  élénken  hat  rá,  s  bármiről  beszél, 
vonatkoztatni  tudja.  Minden  tárgyra  nézve  vannak  gondolatai,  észrevételei, 
sajátos  szempontja  s  az  ismeretközlő  részek  sem  untatják  az  olvasót  Soha- 
sem vész  bele  tárgyába,  mindig  uralkodik  rajta,  egy  ügyes  fordulattal 
visszatér  a  főgondolathoz,  a  személyi  kérdésekhez,  a  levél  alaphangjához 
s  a  kompozíció  iránt  oly  eleven  érzéke  van,  hogy  egy-egy  levele  olyan 
kerekded,  mint  egy  dal.  Mint  dalaiba  Petőfi,  —  úgy  foglalta  Mikes  egész 
élettörténetét  leveleibe.  S  e  levelek  varázsa  egyrészt  abban  rejlik,  hogy 
ily  méltó  tárgyuk  van,  ily  rokonszenves  életpályát  és  ily  szeretetreméltó 
egyéniséget  varázsolnak  elénk.  De  rejlik  mély  és  gazdag  hangulatukban, 
őszinte  érzésükben  és  Mikesnek  szerkesztő  és  előadó  jnűvészetében  is. 
Nemcsak  egy-egy  levél  van  jól  alkotva,  hanem  az  egész  sorozat  is 
kikerekítve  és  befejezve. 

A  levél  mint  irodalmi  forma  Mikes  előtt  ismeretlen  volt  a  magyar 
irodalomban,  ő  a  franciáktól  tanulhatta,  a  hol  a  levélírás  rég  irodalmilag 
művelt  faj  volt  s  a  Sévigné  asszony  és  többek*  levelei  a  könyvpiacon 
forogtak.  Mikes  ott  időzött  öt  évig,  módja  volt  ilyen  gyűjteményeket  olvasni. 
Csak  az  a  kérdés  még,  arra  talált-e  ott  mintát,  hogy  valaki  egy  föltételezett 
alakhoz  intézett  levelekben  emlékezéseit  írja  meg.  Azt  hiszszük,  ebben 
Mikes  eredeti,  ő  kapcsolta  össze  az  emlékirás  erdélyi  szokását  a  francia 
levélformával.  De  egyéniségének  megfelelőbb  alakot  ki  nem  gondolhatott 
volna. 

Stílusát  bizonynyal  maga  teremtette,  azzal,  hogy  mindig  szíve  sze- 
rint, őszintén  és  természetesen  beszél.  Olyan,  mintha  bizalmasan  társalogna 
a  maga  jóízű  modorában,  egyszerű,  tiszta  székely  nyelvén.  Nála  messze 
vagyunk  a  XVII.  század  vallásos  irodalmának  vitázó,  pathetikus  és  eré- 
lyével  ható  előadásától  s  messze  a  történetírás  fontoskodó,  józan,  nehézkes 
módjától  is.  Nyelve  épen  keresetlenségével  hat;  sem  a  körmondatosság, 
sem  egyéb  latinosság  nem  csábítja  el,  s  oly  tiszta  prózát  az  ő  korában 
nem  is  írtak  többé.  Elméssége,  játszi  szeszélye,   változó   hangulatai  adják 


Digitized  by 


Google 


476  A  XVni.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


meg  prózájának  díszét,  nem  külső  eszközök ;  mert  külső  ékességei  csupán 
az  egyszerűség  és  a  tisztaság, 
^'nfí**  A  Mulatságos  napokban  mint   novellafordítót   látjuk  Mikest.    Erede- 

tijét egy  francia  írónő,  Gomezné  Poisson  Magdolna  Angelica  (1684 — 1770.) 
írta  s  Les  journées  amusanies  cím  alatt  Harisban  1 723-ban  adta  ki  négy 
kötetben.  Formájokra  nézve  keretes  elbeszélések  ezek,  Boccaccio  mintájára ; 
a  nagyvárosi  élet  zajából  egy  falusi  birtokra  menekült  kis  társaság  — 
négy  leány  és  két  férfi  —  a  természet  kellemeinek  élvezésén  kívül  olva- 
sással tölti  ott  idejét,  s  olvasmányaik  nyomán  kiki  egy  történetet  mesél  el 
a  többinek,  mindennap  más-más.  De  szellemökre  ez  elbeszélések  a  Francia- 
országban a  XVII.  században  divatozott  heroikus  regények  közé  tartoznak, 
melyek  klasszikái  és  keleti  nevek  alatt  a  francia  előkelő  társaság  ismert 
alakjait  szerepeltették  mindenféle  képzelt  helyzetekben  és  affektált  erkölcsi 
világításban,  s  kecses  és  érzelgős  nyelven  beszéltették.  Gomezné  ez  irány 
kései  s  nem  is  igen  jeles  képviselője  volt,  de  még  mindig  népszerűvé 
tudott  lenni,  s  az  eszményi  lelkű  Mikes  tetszését  is  nagyon  megnyerte 
alakjainak  eszményi  emelkedettsége.  Mikes  a  Gomezné  hosszabb  elbeszé- 
lései közül  hatot  kiválasztott,  a  keretet  magyar  földre  tette  át,  a  Szamos 
mellé,  a  kertet  Rodostóból  való  kétszer  termő  szőlőtőkkel  ékesítette;  — 
ez  az  ő  leleménye,  egyébként  csak  fordító.  A  novella-dklus  hat  tagja: 
Eleonóra  de  Valesco,  Rákima,  A  ponihiöi  fejedelemasszony.  Donna 
Elvir  de  Znáré,  Angliai  király  Etelred,  Cleodon.  Mindegyikben  ugyan- 
azon rendkívüli  kalandok,  messze  földön  hányódás,  tengeri  út,  kalózok,  vad- 
népek, minden  akadályon  győzedelmes  szerelem  és  hasonlíthatatlan  vitézség 
a  főrugók  s  a  véletlen  szerencse  a  megoldás  rendes  módja.  Mikes  stílje 
itt  nem  éri  utol  a  leveleket.  Nem  a  maga  gondolatait,  hanem  kész  gondo- 
latokat fejezvén  ki,  el  kell  hallgatnia  eredeti  szeszélyes  ötleteit,  elfojtania 
kedélye  szikráit ;  s  az  elbeszélésben  kevésbbé  is  volt  ügyes,  mint  a  cseve- 
gésben, sokkal  költőibb  tollal  írt  le  egy  valódi  élményt,  mint  fordított  egy 
költött  szép  mesét. 


IIÍ. 

Faludi  Ferenc. 

Míg  a  székely  nemesember,  a  kuruc  Mikes,  hazafájó  szívvel  messze 
délkeleten,  Rodostóban,  ugyanakkor  az  ország  másik  szélének  szülöttje, 
a  loyalis  jezsuita  Faludi,  messze  délnyugoton,  Rómában,  szintén  hazajáró 
gondolattal  hasonló  munkába  foglalta  magát :  erkölcsi  könyveket  fordítgatott 
s  a  hazai  nyelvet  ékesgette.  Csak  míg!  Mikes  inkább  magának  dolgozott  s 
ösztöne  szerint  írta  szép  nyelvét:  Faludi  azzal  a  céllal  írt,  hogy  munkáit 
kiadja,  s  a  nyelvet  tanülmányképen,  tudatosan  mívelte. 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


477 


Faludinak  is  teljes  élete  bujdosásban  telt,  noha  száműzött  nem  volt.  ^^^^  ^*^*® 
1704  ápr.  1-én  született  Németújvárott,  s  tizenhat  éves  korától  kezdve, 
a  mikor  a  jezsuita-rendbe  lépett,  hatvankilenc  éves  koráig,  a  rend  felosz- 
latásáig, sokféle  alkalmazásban  egyik  állomásról  folyton  a  másikra  rendelve, 
teljesítette  a  rendnek  tartozó  nehéz  szolgálatait,  s  mind  a  szoros  fegyelem, 
mind  a  terhes  munka  és  a  sok  változás  csak  edzette,  erősítette  szelid 
lelkének  derűit  nyugalmát.  A  bécsi  és  gréci  kollégiumban  tanült,  s  tanított 
a  pozsonyi,  pécsi  iskolákban,  majd  német  hitszónok  lett  a  budai  viziyárosi 
templomban,  ismét  tanárként  működött  többek  közt  a  bécsi  és  gréci 
theologián,    majd    Lincben,  ethikát,    bölcseletet,   mennyiségtant   adva    elő; 


Faludi  Rómában.  (Toldy  Ferenc  1853-iki  Faludi-kiadásának  címképe.) 

1740 — 41-ben  pedig  Rómába  küldték  magyar  gyóntatóul  a  szent  Péter 
egyházába.  Itt  töltött  öt  évet,  aztán  megint  szentírást  magyarázott  Nagy- 
Szombatban,  aligazgató  lett  a  Teréziánumban,  három-három  évig  igazgatta 
a  nagyszombati  akadémia  sajtóját,  a  kőszegi  házat,  a  kőszegi  kollégiumot, 
és  két  évig  a  pécsi  házat,  ötvenöt  éves  korában  ért  csendesebb  révbe,  a 
pozsonyi  könyvtárnokságba,  a  hol  a  rend  eltörléséig,  tizennégy  évig  meg- 
maradt. Ekkor  Rohoncra  vonult  s  hat,  csendes  munkában  töltött  év  után 
ott  is  halt  meg.  Különös  tulajdonsága  volt  az  emberszeretet,  s  mint  a  munka- 
kedv és  a  jó  erkölcs  példája  volt  a  közszeretet  és  tisztelet  tárgya  maga  is. 

Rómában  lett  magyar  íróvá.  Már  itthon  kezdte  ugyan  a  spanyol  Grácián  Faiűdi  prózai 
Aulicusét  magyarítani,  mely  a  múlt  század  elején  nálunk  is  két  kiadásban 
is  megjelent,   de   csak   ottani   csendes   hivatala   mellett   volt  érkezése  arra. 


Digitized  by 


Google 


478  A  XVin.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


hogy  az  örökváros  szellemi  légkörének  hatása  alatt  is,  írói  foglalkozásnak 
adja  magát.  Sokat  olvasott  olaszul  és  franciául  s  módjában  volt  itt,  a 
központban,  rendje  minden  országbeli  kiváló  íróinak  műveivel  megismerkedni, 
így  ismerkedett  meg  Dorell  angol  jezsuita  erkölcsi  dialógjaival,  melyek 
akkor  Francia-  és  Olaszországban  is  elhíresedtek.  Megkívánta  e  műveket 
a  mi  közönségünknek  is,  melyet  a  XVII.  század  ugyan  sok  vallási  polé- 
miával, de  meglehetős  kis  számú  erkölcsi  könyvvel  ajándékozott  meg.  Leiki 
szükség  is  volt  rá  nézve  e  foglalkozás  az  édes  hazai  nyelvvel  ott  az  ide- 
genek közt.  E  római  foglalkozását  tűnteti  fel  az  az  eszményi  kép,  melyet 
Toldy  Faludi  munkái  elé  metszetett.  Itt  készült  a  Gracian-ciklus  els6-  és 
a  Dorell-ciklus  első  és  második  darabjának  fordítása.  Ezeket  Faludi  itthon, 
nagyszombati  akadémiai  nyomda-igazgató  korában  kinyomatta  e  címek 
alatt:  Istenes  jóságra  és  szerencsés  boldog  életre  oktatott  Nemes  ember 
és  Nemes  asszony,  mind  a  kettő  Dorelltól,  1748-ban,  s  már  másik  évben 
újra  kellett  nyomatni ;  továbbá  Grácián  műve,  a  Bölcs  és  figyelmes  udvari 
ember,  1750-ben.  Ugyanekkor  írta  Constantinus  Porphyrogenitus  című 
iskolai  drámáját,  melyet  ez  évben  Nagy-Szombatban  és  1754-ben  Egerben 
játszottak  a  jezsuiták  iskolájában,  de  Faludi  nem  adta  ki;  róla  a  követ- 
kező fejezetben  lesz  emlékezés.  Egy  másikat  is  fordított  olaszból:  Caesar 
Aegyptus  főidén,  melyet  1749-ben  adtak  elő.  Ez  volt  Faludi  íróságának 
első  termékeny  évköre,  épen  élte  derekán.  A  második  élte  végére  «ik; 
húsz  évi  hallgatás  után.  Pozsonyi  könyvtámoksága  alatt  vette  fel  újra  a 
tollat,  s  a  mellett,  hogy  az  említett  műveket,  minthogy  már  rég  elfog3rtak, 
harmadik  kiadásban  is  közrebocsátotta,  egyszersmind  kiegészíté  őket. 
Lefordította  és  kiadta  a  Gracian-féle  maximák  második  és  harmadik  ••szá- 
zadát* (1770.  és  1771.)  és  Dorelltól  a  Nemes  úrfit  Ezekhez  csatolta  az 
eredeti  Szent  emberi  1773.,  s  a  Rohoncon  németből  szabadon  fordított 
Bölcs  emberi  1778.  és  a  Téli  éjtszakákat,  mely  azonban  csak  halála  után 
nyolc  évvel  jelent  meg. 
inűve?wnya  ^^®^  Faludi  prózai  munkái.    Többnyire  erkölcsi  tartalmúak  és  fordí- 

tások ;  szépirodalmi  a  Téli  éjtszakák  és  eredeti  a  Szent  ember.  De  a  magyar 
mívelődés  történetében  a  többi  is  számot  tesz;  hatottak  tartalmukkal  s 
még  inkább  előadásukkal.  Ez  iránytalan  korban  igen  jó  szolgálatot  tett 
Faludi  a  modem  világi  ember  kellékeinek  nyájas  és  csípős  feltüntetésével, 
elsorolva  a  nemes  ember  kötelességeit,  a  »patyolatos  színnép«-et  ékesítő 
erényeket  és  az  ifjúság  törekvéseinek  méltó  tárgyait.  A  Dorell-féle  dialó- 
gusokban egy  bölcs,  öreg  nemes  úr :  Eusebius  a  főszemély,  ki  a  jóra  igyekvő 
i^ú  Neandert,  a  könnyelműbb  Leandert,  a  szabad  életet  folytató  Eleutheriust 
és  hozzá  hasonló  feleségét  Emiliát  és  az  evvel  egyetértő  Lucia  keviöy 
dámát  is  vitatkozva  oktatja,  érintve  általán  a  keresztyén  erkölcstan  minden 
tételét,  a  mint  azokat  egy  nemes  személy  a  modem  viszonyok  közt  meg- 
valósíthatja;  míg  a  Gracian-féle  maximák,  összesen  három  >szá2ad«, 
mindegyik  néhány  illusztráló   gondolattal,   változatokkal  kibővítve,  inkább 


Digitized  by 


Google 


A  XVin.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  479 


az  udvarias  ember  gyakorlati  életbölcseségét  tartalmazzák:  ne  élj  sietve; 
hogyan  tessél;  el  ne  hagyd  magadat,  tudjad  a  benned  fejtekező  édesb 
vétkeidet;  tudj  alkalmazkodni  stb.  —  Faludi  ez  iratokat  tartalmilag  nem 
igen  dolgozta  át,  nem  hozta  közelebb  a  hazai  viszonyokhoz,  az  itt  meg- 
beszélt társadalmi  kinövések  még  alig  jelentkeztek  nálunk  s  az  erkölcsi 
kérdések  egy  része  nem  volt  még  aktuális.  De  éi  szelid  lelkű  Faludi  kerülte 
is  azt,  hogy  erkölcsbírónak  tolja  fel  magát  s  neheztelést  vonjon  magára, 
inkább  meghagyta  a  távoli  viszonyokat,  s  nem  orvosolni  akart,  hanem 
óvószert  nyújtani.  Könyveinek  kelendősége  mutatja,  hogy  így  is  eléggé 
az  elevenre  tapintott. 

Hatásában  nagy  része  volt  azonban  előadásának,  öntudatos  stiliszta  Faiudi  stüusa 
volt,  a  ki  akart  szépen  írni,  s  volt  hozzá  érzéke  is.  >A  mit  írtam,  a  végre 
írtam,  hogy  nyelvünk  is  terjedjen,  hírét  is  adjam,  miben  miként  fárasztják 
eszeket  a  külső  nemzetségek «  —  mondja  egy  helytt,  és  a  maximák  első 
századja  előtt:  »A  mi  a  stílust  illeti,  ha  oly  cifrán  nem  trágyáztam  (a.  m. 
fűszereztem),  a  mint  hazánknak  kényesei  szeretnék,  vagyon  kis  mentségem : 
ifiantan  kezdettem,  távol  bujdosva  írdogáltam  jobb  részét  és  csak  pihenő 
órákkor. «  Kiművelt  nyelvekből  fordított  egy  képzetlen  nyelvre,  olyan  elmél- 
kedéseket, melyekben  nyelvünk  csakugyan  gyakorlatlan  volt.  Két  nehéz 
feladat  várt  reá:  a  magyar  nyelvet  erkölcsi  elmélkedések  megbirására 
kényszeríteni,  műszavakat  alkotni,  s  másrészt  az  eredetiek  stílszépségeit 
sem  hagyni  visszaadatlanul,  hanem  a  magyarban  is  hathatós  szólamokkal 
helyettesíteni.  » Egyről  követem  —  úgymond  —  a  kegyes  olvasót;  ne 
nehezteljen,  ha  fordításomban  néha  csak  mellette  jártam  a  spanyol  authornak; 
ki  (=«  mily)  akadékos,  szeges  munka  az  idegen  nemzetnek  nyelve  járását 
és  annak  tulajdonát  szakasztott  úgy  magyarosan  ejteni !« 

Faludi  e  végből  kétfélekép  járt  el.  Egyrészt  újított;  alkotott  számos 
új  szót  —  kivált  műszókat  —  és  fordulatot.  Néha  csak  a  szó  jelentésének 
megszorításával  újít,  így  midőn  a  régi  általános  értelmű  hitel  szót  (=  hivés) 
a  kredit  kifejezésére  foglalja  le;  máskor  maga  képez  új  szót,  de  nem 
jerőszakos  úton,  hanem  a  képzés  és  összetétel  rendes  módján :  udvariság, 
eUen/él,  olykor  elvonással :  figyelem.  Ez  újításainak  igen  nagy  része  meg- 
maradt az  irodalomban.  Másrészt  a  nyelvnek  meglevő,  de  kevésbbé  ismert 
szó-  és  szólamkincsét  gyűjti  össze  nagy  szorgalommal;  jeles  és  magvas 
szólásokat  jegyez  ki  Pázmányból,  meglesi  a  nép  beszéde  n.ódját  s  a  szebb 
kifejezéseket  jegyzőkönyvébe  iktatja.  E  kifejezéseket  aztán  nagyrészt  ismét 
sajátosan  újítja,  vagy  analogiájokra  másokat  teremt.  Igen  élénk  ösztön 
és  belátás  vezeti  ebben.  Ilyen  gyűjtései  és  saját  szólamalkotásai  fenn  is 
maradtak  jegyzőkönyvében.  Kivált  a  metaforák  és  képes  jelzők  alkotásában 
fejtett  ki  ritka  leleményt. 

Faludi  mindez  újításait  bevitte  stíljébe  és  lehető  sűrűn  alkalmazta, 
hogy  előadásának  jellemet,  hathatósságot  kölcsönözzön.  Ezért  mindjárt  a 
római  dolgozatok  nyelve  rakva  van  tősgyökeres  és  a  mellett  új  szólásokkal. 


Digitized  by 


Google 


480  A  XVni.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


I  Minden  mondat  szembetűnően   teli   van   effélékkel    tűzdelve,  csakúgy  duz- 

zadnak sorai  a  szemenszedett  magyar   frázisoktól.  Kissé  meg  is  sokaüjuk, 

f  ha   egy   szakaszt   elolvasunk.   E   régi   iratokban   még   nem   tudta  a  díszt 

simán,  feltűnés  nélkül  nyelvébe  olvasztani  s  előadása  keresett  öregkori 
dolgozataiban  sokkal  biztosabb  a  stílvirágok  alkalmazásában,  bár  fordítá- 
sainak nyelve  mindvégig  feszes  marad.  —  Fordításaiban  kétféle  stíl  volt 
előtte:  az  aforísztikus  előadás  Grácián  maximáiban,  és  az  összefüggő, 
társalgó  stíl  Dorell  dialógjaiban.  Grácián  Boldizsár,  a  XVII.  század  első 
felének  híres  spanyol  prózaistája,  a  spanyol  ú.  n.  műstíl  (estilo  culto) 
megalapítója  művét  Faludi  csak  másodkézből  —  franciából  és  németből  — 
fordítván,  a  közletés  némikép  enyhítette  ez  író  stDjének  hírhedt  mester- 
kéltségét, a  nélkül  hogy  a  választékosságra  való  ösztönzést  eltörölte 
volna.  S  azt  hiszszük,  tőle  inkább  jót  tanúit  Faludi  mint  rosszat;  tanulta 
a  gyökeres,  velős  szólást  és  az  újító  törekvést,  de  a  keresettséget  az  újítás 
hozta  magával.  Nem  is  Graciant  okoljuk,  hogy  az  Udvari  ember  stílje 
kevésbbé  szenvedhető,  mint  a  dialógusoké,  hanem  a  szentenciás  beszéd 
szakadozottságának.  Valóban  Faludi  előadása  nemcsak  folyamatosabb, 
hanem  kellemesebb  is  a  dialógusokban. 
^  ^*SV°**^"  Amaz  említett  egy   eredeti  és  egy   szépirodalmi   munkájában  szintén 

Téucjtszakák  g^t  a  két  előadásmódot  alkalmazza,  de  mindegyiket  sokkal  szerencsé- 
sebben. A  Szent  ember  Grácián  módjára  száz-száz  gondolatcsoportból  álló 
három  » század «  aforizma-gyűjtemény,  melyben  a  saját  élettapasztalataiból, 
elmélkedéseiből  és  részben  olvasmányaiból  leszűrődött  elveit  foglalja  össze. 
Saját  gondolatait  adván  saját  fogalmazásában,  Faludi  itt  az]  aforizma- 
stílben is  remekel.  Nem  magyarkodik  minden  áron,  tételeit  [talpraesetten, 
kerek  formában  s  nagy  könnyűséggel  fejezi  ki.  —  Az  összefüggő  elődásban 
ép  úgy  sokkal  jobb  a  Téli  éjtszákák  prózája  a  Dorell-fordításokénál,  melyeket 
különben  drámai  formájával  utánoz.  Keretes  munka  ez;  egy  baráti  társa- 
ságnak nyolc  téli  estén  folytatott  beszélgetése  alakjában ;  a  szót  a  lábbadozó 
házi  úr  Hollósi  viszi,  kinek  nagy  olvasottsága  van,  vendégeit  elbeszélésekkel, 
idegen  országok  állapotjának,  és  népek  erkölcseinek  leírásával  mulattatja; 
sok  mindenféle  tárgy  kerül  szóba,  többek  közt  a  két  nem  elsőbbsége,  egy 
híres  pöreset  és  egyebek,  s  általán  az.  ismeretterjesztő  elem  uralkodik  a 
laza  alkatú  egyvelegbe,  de  van  benne  három  novella  is.  Az  egyik  Mauritius 
ferrarai  herceg  felől  szól,  ki  öcscsét  ismeretlenül  megölte  párviadalban,  ezért 
hazájából  elbujddsik,  kalózok  kezébe  jut,  Konstancinápolyban  megnyeri  a 
szultán  menyének,  a  szép  Zaydának  szívét  s  bosszút  áll  ennek  férje  haláláért 
a  vérengző  Szelim  szultánon;  miután  pedig  otthon  az  ő  ellenségei  is 
elpusztultak,  Zaydát  feleségül  haza  viszi  Ferrara  hercegi  székébe,  A  másik 
két  » széphistória «  is  —  Dardanus  bolgár  királyról  meg  Kazimir  lengyel  királ5ríi- 
és  Iréné  macedóniai  királyleányról  —  a  régi  lovagi  történetek  modorában 
megy ;  alkotásukban  alig  van  •  érdem,  de  az  elbeszélő  stíl  könnyedségét, 
hangját,  átmeneteit  sok   pontban  tovább  vitte  bennök  Faludi,  egyes  helyei 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  481 


pedig  szemléletesség  és  költői  szín  tekintetében  is  jelesek,  bár  finomabb 
lélektani  ábrázolást  és  hangulatámyalást  nála,  mint  efféle  elbeszélésekben 
általán,  nem  kereshetünk.  —  Faludinak  ez  a  műve  szintén  fordítás  vagy 
inkább  átdolgozás,  legalább  az  elbeszélések  azok.  Forrása  —  talán  csak 
az  első  elbeszélésre  vagy  az  egészre  is  —  alkalmasint  egy  németre  fordított 
spanyol  könyv,  a  Noches  de  Invierno  volt. 

Faludinak  ez  a  szorosabban  szépirodalmi  munkája  csak  1787-ben 
jelent  meg,  mikor  a  lelkes  Révai  újra  kibocsátotta  a  jeles  jezsuita  többi 
munkáit  is.  Akkor  már  nem  tett  nagyobb  hatást.  De  Faludi,  egyéb  munkái 
alapján  is,  úgy  tűnt  már  föl,  mint  a  magyar  széppróza  mestere.  Prózánk 
általános  ellaposodása  korában  az  ő  nyelve  valami  újszerű,  valami  tisztább, 
nemesebb  nyelv  volt ;  az  ismert  elemekből  alkotott  ismeretlen,  meglepő,  de 
könnyen  megszokható  szólamokat  és  fordulatokat.  Nem  naiv  író  mint 
Mikes,  hanem  tudatos  stiliszta;  nem  éri  azt  el  kedves  egyszerűségben, 
meleg  közvetlenségben,  nála  a  hang  rhetoribb ;  de  hasonló  nyelvtehetsége 
nagyobb  tanúlmánynyal  párosul.  Stílje  nem  egy  régibb  nyelv  legszebb 
kivirágzása,  hanem  egy  új  fejlődés  kezdete.  Valóban  Faludi  a  rendszeres 
nyelvújítás  és  az  általános  stílreform  kezdője.  És  szerencséje  Mikessel  • 
szemben,  hogy  munkássága  idejekorán  hathatott.  Hatott  is,  főleg  előadása, 
s  ez  leginkább  a  frazeológia   és   mondat   numerusos  alkotása  tekintetében. 

Faludi  azonban  a  versre  nézve  is  az  volt  a  mi  a  prózára :  öntudatos  ^^^  ^^\^^ 

*  menyei 

Újító.  Itt  valamivel  eredetibb  mint  a  prózában,  van  néhány  saját  leleménye, 
ögy-ögy  helyzetdala,  vallásos  éneke,  genreképe,  melyek  a  költői  alkotó 
erő  bizonyos  mértékét  föltételezik;  van  egyénisége,  hangulata:  buzgóság, 
derűit  nyugalom,  tisztult  világnézet,  olykor  lelkesedés,  gyakran  tréfa  vagy 
szelídebb  gúny.  De  nem  volt  termékeny  szellem,  nem  volt  sok  motívuma 
s  ránk  maradt  negyven-ötven  költeményének  nem  tartalmában,  hanem 
inkább  formájában  találni  eredetiséget. 

Versei  alkalmasínt  jobban  megoszlanak  élte  során  mint  prózai  dol- 
gozatai, melyeket  csak  két  időszakban  írt;  de  igen  tetszetős  Toldynak  az 
a  hozzávetése,  hogy  Faludi  költő-voltának  is  Rómában  ébredt  tudatára, 
az  olasz  dal  légkörében.  Valóban  Faludi  költészete  nem  olyan,  hogy  kez- 
detét a  római  tartózkodás  előtt  kereshetnők;  az  iQúság  hangja  hiányzik 
verseiből,  —  noha  nem  kell  felejtenünk,  hogy  e  kor  írói  általában  kissé 
öregesek,  s  maga  Faludi  is  sok  jel  szerint  azon  egyéniségek  közé  tartozott, 
a  kik  egyrészt  aggkorukig  megőrzenek  sok  gyermeki  üdeséget,  de  másrészt 
sokban  korán  lesznek  öregesek  is. 

Faludi  lírikus  költő  volt,  többnyire  dalokat  és  dalféléket  írt,  legalább  lírai 
vegyületű  költeményeket:  idillt,  pásztoréneket.  De  az  övé  bizonyos  szél- 
csendes líra.  Sehol  az  egészben  egy  hangja  a  szenvedélynek,  mindenütt  az  a 
derűit  nyugalom,  mely  távol  az  élet  hullámveréseitől,  túl  a  szív  háborgásain, 
teljes  egyensúlyban,  bár  meleg  és  érző  tekintettel  szemléli  a  világ  folyását. 
lirájá    szokatlanul   objektív;   dalainak   nem  ő  a   központja,   hanem   vagy 

Badthy,  Magyar  irodalomtArténet  31 


Digitized  by 


Google 


482  A  XVm.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


általánosan  fejezi  ki  érzésvilágát,  vagy  mások  képébe  öltözve,  helyzet- 
dalokba foglalja,  sőt  gyakran  genreképpé  alakítja.  Vallásos  énekei  közül 
kettő :  A  feszülethez  és  Az  úr  Jézushoz  a  mült  századi  katholikus  egyházi 
líra  legszebb  termékei.  Nagyon  sikerűitek  azok  a  költeményei,  melyekben 
a  maga  életbölcseleti  nézeteit,  érzelmeit  fejezte  ki,  minő  a  mesteri  ritmusú 
Forgandó  szerencse;  a  sors  állhatatlanságát  fejezi  ki  a  hangulatos  szer- 
kezetű Tarka  madárban  is.  A  szerelmet  egy  pár  helyzetdalban  és  idillben 
rajzolja ;  igen  kedves  A  kísztő  úrfi  című  szerelmi  kettős,  mely  refrainjeivel 
és  végpointejével  igen  takarosan  tolmácsolja  a  szerelmi  ingerkedést  Termé- 
szetszeretete a  század  ízlésétől  némikép  eltérőleg  minden  érzelgés  nélkül 
az  ő  józan  módján  nyilatkozik  leiró  költeményeiben  (jó  leirás  az  idő  ébre- 
dése reggel),  idilljeiben  és  pásztori  verseiben.  Az  utóbbiak  részben  alkalmi 
vonatkozásúak,  nyelvökben  sok  a  magyaros  sujtás,  de  jelenetezésök  az 
-antik  mintára  egészen  konvencionális.  Alkalmi  versei  csekély  értékűek; 
kiválik  a  Nádasdyra  írt  két  vers,  melyek  közérzést  fejeznek  ki  némi  ódái 
lendülettel,  de  ezek  is  úgyszólván  helyzet-ódák.  Egypár  genre-helyzete  és 
képe  viszont  igen  jó,  kivált  a  gúnyosak;  a  Nincsen  neve  című  rajz 
Csokonai  vénasszony-rajzainak  méltó  elődje. 
Faiuii  újításai  De  eredetisége  mégis   inkább   az   ízlésben    van,   mint  az  alkotásban. 

Kevés  anyagát  sokféle  műformában  fejezte  ki;  kedvvel  újította  a  belső 
formát,  kereste  a  művészibb  szerkezeteket,  a  váltakozó,  a  páros  éneket, 
a  refraint,  az  elmés  fordulatokat,  s  nagy  érzéke  volt  a  dal  kerekdedsége 
iránt.  A  lírai  nyelv  és  verselés  épúgy  újjászületett  nála  mint  a  széppróza, 
s  ez  annál  fontosabb  vívmány  volt,  mert  az  epika  technikája  már  egy 
századdal  előbb  megújult  Gyöngyösi  keze  közt.  Faludinál  most  a  líra 
kapott  új  színt.  Minden  forma,  a  régi  is,  olyan  nála,  mintha  ő  találta  volna 
ki.  Válogatja  a  művészibb  formákat,  szakalkotásban,  rímhelyezésben  nagy 
leleményt  fejt  ki,  főtörekvése  a  dallamosság,  mit  könnyen,  erőltetés  nélkül 
elér.  Ütemei  tartalmasak,  henye  verspótlék  nála  nincs ;  metszetek,  gondolat- 
ritmus tekintetében  követi  és  továbbképzi  magyar  verseléshajlamát  s  olykor 
ösztönszerűleg  majdnem  trochaeusban  ír.  Nyelve  a  versben  is  olyan  újszerű, 
de  természetesebb  mint  próza-fordításaiban. 

Mily  kitűnő  például  szolgálhatott  volna  e  választékosság,  ízlés,  műgond 
költőink  előtt,  ha  Faludi  versei  idején  az  irodalmi  nyilvánosság  elé  kerültek 
volna!  De  csak  Révai  bocsátotta  ki  őket  1787-ben,  s  noha  kéziratilag  el 
voltak  addig  is  terjedve,  hatásuk  nem  lehetett  teljes. 

IV. 
Amadé  László. 

Nem  kevésbbé  érdekes  alak,  mint  e  kor  írói  triászának  másik  két 
tagja,  de  ismeretlenebb.  Nem  volt  sem  száműzött,  sem  aszkéta,  az  itthoni 
élet  kellő  közepében  élt  mint  katona  és   főúri   gavallér  s  fenékig  ürítgette 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  483 


az  élvezet  poharát.  Élete  alkalmasint  gazdag  volt  regényes  részletekben, 
de  eddig  csak  fővonásaiban  ismerjük ;  emlékezete  sokáig  nem  talált  kegye- 
letes méltatóra,  a  ki  megmentette  volna  a  feledéstől.  Sándor  István  1 796-ban 
tette  közzé  egy  versét;  egyik  buzgó  híve  neki  is  Kulcsár  volt,  ki  1817-ben 
néhány  versét  kiadta  és  a  20-as  években  kéziratos  gyűjteményéből  Toldynak 
is  több  darabot  engedett  át.  Mikor  azonban  jó  hat  évtizeddel  a  költő 
halála  után,  1836-ban  Szalay  László  ösztönzésére  Amadé  Taddé  gróf  kiadta 
versei  gyűjteményét,  már  akkor  Amadé  költészete  egészen  elavult,  emléke 
is  annyira  feledésbe  ment,  hogy  életrajza  egy  kis  nyomtatott  lapra  ráfért. 
Még  csak  születése  hel3^ét  sem  tudták  kideríteni. 

Régi  magyar  főnemesi  családja  a  Guthkeled  nemzetségig  vitte  föl 
•eredetét,  s  1628-tól  fogva  bárói  rangban  volt.  László  atyja  Amadé  Antal, 
aranysarkantyús  vitéz  (1676 — 1737.),  szintén  megemlítésre  számíthat  az 
irodalomtörténetben.  Egy  csonka  füzetben  vallásos  költeményei  maradtak 
ránk,  de  csak  öregkorából,  1736-ból.  Összesen  nyolc  darab,  istenes  énekek 
és  elmélkedő  versek,  Balassi-versnemben,  csakhogy  a  hattagú  sorok  helyett 
öt  szótagúakkal,  és  egy  alexandinban  írt  legenda-féle  Szent  István  királyról. 
Az  erős  hittel,  de  kissé  száraz  okoskodással  írt  hosszadalmas  versek  gya- 
korlatlan technikája  és  felsődunai  dialektusa  mindjárt  rávall  a  műkedvelő 
költőre,  a  ki  talán  csak  fiától  kapott  kedvet  az  énekszerzésre. 

Amadé  László  1 703.  március  1 2-én  született,  alkalmasint  Bősött,  a  ^^^%J;^^^ 
Csallóközben,  hol  a  család  főfészke  volt.  Kijárta  a  jezsuiták  nagyszombati 
egyetemét,  ott  1722-ben  egy  latin  theologiai  vitabeszédet  mondott  el  nagy 
hatással  és  adott  ki  Vidor  in  proelio  S.  Ivo  cím  alatt,  s  Grécben  fejezte 
be  tanulmányait,  hol  1725-ben  a  filozófia  doktorává  avatták.  Ugyané 
három  évben  tanúit  itt  F'aludi  is  bölcsészetet.  Ez  a  nagy  tudományos 
kiképzés  alighanem  a  papi  pálya  kedvéért  volt,  melyre  talán  szülei  szánták, 
mint  már  ötödik  gyermeköket.  Fenn  van  egy  levele  1729-ből,  melyben 
arról  panaszkodik,  hogy  most,  midőn  hazájába  visszatért,  apja,  anyja 
elfordultak  tőle  s  rokonának,  a  hercegprímásnak  közbenjárásáért  esedezik. 
Talán  a  papi  pályát  hagyta  ott  és  ekkor  jött  haza  GrécbőL  Még  1729-ben 
nőül  vette  báró  Orczy  Zsuzsannát,  »de  vele  kevés  ideig  élt«,  mint  a  családi 
megbizásból  szerkesztett  szűkszavú  életrajz  mondja.  Elhalt-e  a  nő,  vagy 
elváltak?  —  nem  tudjuk.  Amadé  azonban  katonaságra  adván  magát,  az 
1735-ben  felállított  Hávor  János-féle  huszárezredben  szolgált  mint  kapitány. 
Majd  második  házasságra  lépett  Veltzl  Mária  Paulinával,  de  gyermeke 
tőle  sem  lett,  mint  első  nejétől  sem.  Mária  Teréziáért  az  örökösödési  hábo- 
rúban vitézül  harcolt.  1742-ben  a  nemesi  felkelő  seregben  ezredes-kapitány 
volt,  míg  1744-ben  generál-adjutánssá  lépett  elő.  Később  megválván  a 
katonaságtól,  1 750-ben  a  pozsonyi  udvari  kamarához  valóságos  tanácsossá 
nevezték  ki,  s  e  méltóságát  életfogytig  viselte,  mialatt  1751-ben  az  arany- 
kulcsot is  megkapta.  Részint  Pozsonyban,  részint  fölbári  jószágán  éldegélt 
a   Csallóközben,  s   mint  aulikus   főúrnak   gyakran  volt  alkalma  az  udvari 

31* 


Digitized  by 


Google 


484 


A  XVm.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


fényben  is  ragyognia.  Szerette   a 
verseket  s  vendégeit  asztal   fölött 


gondolt.  Az  egy  Balassit  követi,  s 
lebbi  szellemi  kapcsolatban,   a   kik 


víg   életet,   a   szép  asszonyokat,  a  szép 

nem   egyszer  lepte  meg  egy-egy  akkor 

rögtönzött    dalával.  ^Hatvanegy   év^ 

korában    halt    meg,    1764    december 

22-ikén  Föl-Báron. 

Amadé  született  világfi  volt,  sze- 
retetreméltó és  könnyelmű,  a  ki  élvezte 
az  élet  örömeit  és  kifogyhatatlan  volt 
a  galans  kalandokban :  a  mellett  szü- 
letett költő,  a  ki  nem  hiúságból,  nem 
is  használni  törekvésből,  hanem  lelki 
szükségből  írt,  a  maga  gyönyörűsé- 
gére; igen  érzékeny,  de  állhatatlan, 
sokat  szenvedő,  hamar  vigasztalódd 
szív,  tetteiben  ügy  látszik,  megfon- 
tolatlan és  nem  mindig  erkölcsös,  de 
érzületében  vallásos.  Alapjában  nemes 
lélek,  kit  meddő  kora  nem  csiszolha- 
tott ki  méltóan.  Mindig  a  pillanat  ha- 
tása alatt  állt  s  annak  hangulatát  igen 
élénken  érezte.  Ez  a  vérmérséklet 
költői  adományát  egyenesen  a  lírára 
utalta,  az  egyéni,  a  szubjektív  lórára 
s  valóban  ő  igazi  lírikus  költő,  a 
minő  Balassitól  kezdve  rajta  kívül  nem 
volt.  S  nem  egész  véletlen,  hogy  az. 
1800  előtti  magyar  erotikus  lírát  há- 
rom oly  költő  képviseli,  a  kiknek 
életviszonyaiban,  tanúltságában  és 
temperamentumában  szembetűnő  egj'e- 
zések  vannak. 

Verseit  bizonynyal  igúkorától 
kezdve  írta,  nem  később  lett  költővé,. 
s  nem  oly  szándékkal,  hogy  a  nyelvet 
művelje.  Egész  költészetének  maga 
a  központja,  verseiben  csak  érzel- 
meit akarja  kiárasztani.  Merő  ellentéte 
Faludinak,  ő  mindig  szubjektív,  s- 
egyúttal  inkább  naturalista.  Az  iro- 
dalmi költészettől^  nem  sokat  tanúit,  a 
költői  művészet  fejlesztésével  keveset 
azokkal  a  névtelen  költőkkel  van  köze- 
az   ú.   n.   kuruc  költészet  mély  érzésíl 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZAZADI  SZÉPIRODALOM  485 


és  dallamos  verseit  szerezték;  sokat  tanult  egyszersmind  a  népdaltól, 
melynek  magyar,  német,  tót  nyelvű  termékeit  módjában  volt  ismerni. 
Élményből,  érzésből  írt,  és  az  életnek;  fontartotta  a  magyar  irodalmi  dal 
folytonosságát,  azét,  mely  Balassi  és  a  kuruc-költők  példájára  a  hazai  és 
az  idegen  nyelvű  népköltéssel  is  állandó  érintkezésben  van.  ő  mint  ennek 
az  eleven,  természetes  lírának  képviselője  emelkedik  ki  Faludi  mellett;  ő 
hatott  a  közönségre  is,  nemcsak  az  írókra ;  hevített,  nemcsak  újított.  S  dalai 
oly  kapósak  voltak,  hogy  nyomtatott  betű  nélkül  is  országosan  elterjedtek. 

ő  maga  a  kor  felfogásának  hódolva  csak  istenes  énekeit  bocsátotta  ki  ^^^^{J?"®' 
Buzgó  szívnek  énekes  fohászkodást  cím  alatt,  dallamokkal  együtt,  Bécsben 
1755-ben;  pedig  ezek  a  leggyengébb  versei,  eszmétlenek,  közhelyekből 
állanak,  bár  egyéni  vonás  az  egykorú  vallásos  énekekhez  képest  ezekben 
is  sok  akad.  Világi  dalai  közt  van  néhány  reflexiv  költemény,  egy  kitűnő 
katonadal  (A  szép  fényes  katonának...),  néhány  gúnyos  darab  (Nőtelen 
és  házas  élet)  —  e  nemhez  is  van  ereje,  —  és  pár  epikai  formájú  levél 
meg  élményrajz,  leiró  részletekkel;  de  legáltalánosabb  tárgya  a  szerelem  s 
legszokottabb  műfaja  a  dal.  Szerelmes  dalai  leghívebb  tükrei  lelkének. 
Esdeklés,  ostrom,  dac,  boldogság,  kötődés,  szakítás,  remény  és  kétség  a 
rendes  indítékai.  Szíve  sokszor  lobbant  hosszabb  vagy  rövidebb  ideig  tartó 
szerelemre.  Első  és  második  feleségén  kívül  csak  a  versfejekből  tíz-tizenöt 
olyan  nőnek  a  nevét  ismerjük,  a  kik  iránt  érdeklődött.  Sok  verse  céloz 
titkos  viszonyokra,  sőt  tiltott  szerelemre  is.  Kedélye  könnyen  lobbanó,  de 
állhatatlan  és  változékony.  Véralkata  nyugtalán,  érzékeny,  örök  izgalomban 
levő;  bú  és  öröm  mint  napfény  és  fellegárnyék  űzik  egymást  lelkén  át.  . 
Könnyen  kap  sebet,  sajgását  hevesen  érzi,  de  hamar  kiépül  belőle.  Teljesen 
alanyi  természet,  a  kin  motívumai  uralkodnak,  annyira  igazán  lirikus,  hogy 
többnyire  dallamostul  költi  dalait,  melyek  így  az  eleven  ének  szárnyain  ter- 
jedtek tovább  s  részben  még  a  nép  ajkára  is  átmentek.  Annyira  a  pillanat 
hatása  alatt  ír,  hogy  érzelmeit  néha  egészen  nyersen  adja,  költői  idomra  nem 
elég  éretten,  noha  általán  gyorsan  kialakul  a  daleszme  lelkében.  Nagyon  ter- 
mékeny költő  is  volt.  Reánk  mintegy  másfélszáz  verse  maradt ;  de  sok  el  is 
veszett  vagy  lappang,  így  egy  lírai  regénye  négyes  alexandrinokban  a  saját 
szerelmeiről,  mely  művét  Toldy  még  látta  Kulcsárnál.  Egyébként  érzelmi 
skálája  nem  nagy  terjedelmű ;  képzelete  élénken,  de  szűk  körben  mozog  és 
gyakran  ismétli  magát.  Nem  birt  egy  nagy  költői  szellem  arányaival,  de  egy-egy 
dala,  egy-egy  strófája  megkap  költőiségével.  Az  olyan  versszakok,  mint : 

A  tengernek  szélvész  után 

Habjai  apadnak, 
Az  egeknek  fblhők  után 

Csillagi  ragyognak : 
Én  szívem  is  már  habozott, 
Fénycsillagom  homályozott ; 

Juttasd  már  partjához,  • 

Epjő  fáklyájához  — 


Digitized  by 


Google 


486  A  XVUI.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM 


költői  eszméjökkel,  kerek  szerkezetökkel,  dallamosságukkal  nem  téveszt- 
hették el  hatásukat,  mikor  még  nem  volt  Himfy.  Kivált  egyenként,  a  hogy 
e  dalok  annak  idején  közszájra  kerültek,  igen  sok  frisseséggel  bírtak  s  a 
dalhang  és  dalforma  iránti  érzéket  erősítették  abban  a  korban,  mikor  a 
magyarul  olvasó  közönség  Gyöngyösinek  és  utódainak  eposzaival  táplál- 
kozott. Szerelmi  darabjai  különben  nem  mind  dalok,  van  köztük  sok  olyan 
szubjektív  költemény,  mely  a  dal  lendületén  túlemelkedik  s  a  dalhangtól 
és  kompozíciótól  eltér,  akár  csak  a  modem  szerelmi  líra  termékei.  Ezek 
az  ő  szenvedélyesebb  darabjai.  —  Régibb  lírikusaink  közt,  Balassit  kivéve, 
egy  sem  oly  egyéni  mint  Amadé,  érzelmei  mindjárt  a  foganás  pillanatában 
hangot  kapnak  s  a  legtöbb  versének  élményi  háttere  van.  Az  a  közvetlen, 
jelenetí  vonás,  mintha  a  lírikus  költő  szemtűi  szemben  állna  egy  más 
személylyel  és  szavai  egy  dialógnak  ráeső  részét  adnák,  szinte  Petőfi 
Sándorig  alig  található  meg  más  költőnél  oly  mértékben  mint  Amadénál 
Petőfinél  e  sajátságot  méltán  emelte  ki  Salamon  Ferenc, 
''^'"stlíusa"*^  A  líra  nyelvét  Amadé  nem   annyira   szép   szólamokkal  gazdagította, 

hanem  a  stíl  elevenségével;  nyelve  nem  trópusokban,  hanem  alakzatokban 
új.  Sok  pongyolaság,  sok  henye  szó  van  nála,  de  a  gondolatot  gyakran 
meglepő  tömöttséggel  fejezi  ki,  s  mindig  élénken  és  fesztelenül.  Mint  verselő 
könnyű  és  dallamos,  a  világi  líra  formakészletét  igen  számos  új  és  dallamos 
formával  frissítette  föl,  melyekkel  virtuóz  módra  bánt.  A  strófák  szövésében,  a 
rímek  elrakásában,  a  ritmusok  változatosságában  igen  nagy  leleményt  fejt  ki, 
noha  a  cifrázást  olykor  a  barokkszerűségig  viszi.  Maga  költvén  hol  mag^-ar, 
hol  nyugot-európai  stílű  dallamait,  nem  volt  kénytelen  a  régi  versformák 
tapodott  útján  járni.  Különben  nem  versel  azzal  a  műgonddal  mint  Faludi, 
nyelve  is  sokkal  egyenetlenebb.  Egészben  véve  Faludinak  ízlése  jobb, 
Amadénak  tehetsége  több.  Hasonlítnak  abban,  hogy  mind  a  kettő  lírai 
költő  volt  s  a  dalnak  külső  és  belső  formáját  fejlesztik.  A  nemsokára  bekö- 
vetkezett irodalmi  ébredés  korában  is  megvan  hatásuk  nyoma;  Faludi 
emlékezetét  a  klasszikus  iskola  költői  ápolják,  Révai  mintául  is  választja ; 
Amadé  irányát  a  népies  iskola  veszi  át,  Palóci  Horváth  Ádámon,  Kisfaludy 
Sándoron  többé-kevésbbé  fölismerhetjük  hatását. 


Haiicr  László  íme   a   múlt    századbeli    széppróza   és  [líra   legnevezetesebb    alakjai. 

Amannak  művelői  közt  még  egy  írót  nevezhetünk,  egy  Haller  grófot,  LAszLót 
a  Hármas  Istória  szerzőjének  dédunokáját,  Mármarosmegye  főispánját,  e 
lelkes  és  mívelt  főurat,  a  ki  azonban  már  harminc  éves  korában  meghalt, 
1751-ben.  Franciából  lefordította  Fénelonnak  világhírre  kapott  regényét,  a 
TélémaqueoX,  mely  munkáját  halála  után  báró  Barkóczi  Ferenc  egri  püspök 
nyomatta  ki  saját  költségén,  1755-ben,  Kassán  s  még  három  ízben  jelent 
meg  újra.  Fénelonnak  finom,  árnyaló  stílje  kitűnő  iskolául  szolgálhatott 
volna  a  magyar  elbeszélő  próza  fejlődésére  s  Haller   tisztában  volt  felada- 


Digitized  by 


Google 


A  XVIII.  SZÁZADI  SZÉPIRODALOM  487 


tával,  volt  ízlése  is,  de  nem  az  az  alkotó  művészete  mint  Faludinak,  vagy 
később  Báróczinak ;  stílje  -olykor  hajlékonyabbá,  színesebbé  küzdi  ki  magát, 
de  meg-meg  visszahanyatlik  az  erőtlen,  körülirásos  módba.  Munkájának 
mégis  megvan  az  a  történeti  fontossága,  hogy  a  Telemaqueban  ő  vezette 
be  irodalmunkba  a  felvilágosodás  korának  első  kísérletét,  az  első  politikai 
célzatü  regényt,  s  vele  kezdődik  a  francia  szépirodalom  közvetlenebb  érint- 
kezése a  magyarral. 

XVIII.  századbeli  szépirodalmunknak  ez  egyik  jellemző  vonása:  a 
francia  hatás.  Általán  szépprózánk  e  korban  is  fordításokból  áll.  Az  iskolai 
drámán  kívül  csak  egy  üj  ág  keletkezik,  mely  eredeti  művet  is  alkot:  a 
levélalak.  De  fordítóinkat  az  előző  századtól  két  különbség  választja  el. 
Egyrészt  újabb,  modernebb  kapcsolatokat  keresnek,  nem  az  ókor  szolgáltatja 
többé  a  tárgyak  jelentékeny  részét,  s  ha  némely  részt  az,  de  nem  a 
középkor  szemüvegén  át,  hanem  egy  újkori  előkelő  szellem  világításában, 
mint  a  Télémaque  mutatja,  melynek  Halleren  kívül  szintén  e  század  közepén 
még  egy  fordítója  akadt,  Zoltán  József  erdélyi  orvos,  kinek  —  Hallerénál  Zoitán  József 
darabosabb  nyelvű  —  munkája  azonban  csak  1783-ban  jelenhetett  meg 
Kolozsvárott.  Másrészt  fordítóink  nem  is  szorítkoznak  már  a  deák  mellett  csak 
a  németre,  hanem  körülnéznek  a  többi  modern  nyelvekben  is,  s  franciából, 
spanyolból,  angolból,  olaszból  vesznek  mintákat.  De  mindenek  fölött  a 
francia  ízlés  kezdi,  mint  európaszerte,  nálunk  is  éreztetni  hatását. 

Az  új  eszmekör  és  az  új  minták  nagy  haladás  a  XVII.  század  szép- 
irodalmához képest,  s  még  nagyobb  az  előadás  haladása.  A  nyelv  gyökeres, 
bő,  tiszta  magyarsága  most  is  megtartja  hagyományait,  de  az  írók  egy- 
szersmind hajlékonyságot,  színváltozatot,  kedélyt,  szeretetet  olvasztanak  a 
prózába,  s  a  csín  iránti  érzék  nagyot  fejlődik,  mint  Mikes  és  Faludi  írásai 
mutatják.  —  A  széppróza  egyszersmind  ekkor  lép  föl  először  az  eposz 
versenytársaként. 

így  készíti  elő  e  kor  csendes  munkája  a  következőt.  Mikes  és  Amadé 
a  próza,  illetőleg  a  líra  természetesebb,  hagyomány  szerinti  fejlődését  kép- 
viselik, Faludi  mind  a  két  ágban  azt  a  tudatos,  mesterséges  fejlesztést 
indítja  meg,  mely  az  irodalmi  ébredést  jellemzi.  Tőle  ehhez  a  lázas,  fényes 
korszakhoz  már  csak  egy  lépés  volt. 


Digitized  by 


Google 


A  szíi^átszás 
eltiltása 


37.  Iskolai  drámák. 

W^  ISKOLAI  SZÍNJÁTÉKOT    a    protestantizmus    terelte    komolyabb   s 
világiasabb  irányba.   A   protestantizmus   korlátozta    a  fantázia 
működését  a  szentek  életének  s  csodáinak  leirásában,  ez  hozta 
bele  a  polémiát,  ez  vitte  közelebb  a  mindennapi  élethez.  A  pro- 
testantizmus nyomában  fejlődő  míveltség  mosolygott  a  misztikus 
papi  játékok  művészietlen  naivitásán,  s  igyekezett  azoknak  megfelelőbb  alakot 
és  tartalmat  adni.  Megalakul  a  komolyabb  irányú  iskolai  dráma,   melyet  a 
protestantizmus  is  elfogadhatónak  talál,  mivel  a  bibliai  részek  körülírása  és 
a  vallási  polémia  jól  felhasználható  volt  a  protestáns  érzület  erősítésére. 

A  hazai  protestáns  iskolákban  még  sem  nyer  nagyobb  lendületet  a 
színjáték,  sőt  a  XVII.  században  majdnem  egészen  elnémul.  Az  okot  nem 
épen  a  debreceni  hitvallás  tilalmában  kell  keresnünk.  Igaz  ugyan,  hogy 
e  hitvallás  1562-ben  kárhoztatá  és  tiltá  a  színi  előadásokat,  »mivel  a 
színdarabok,  nézőjátékok  és  szemérmetlen  táncok  nem  szűkölködnek  a 
rosszakban ;  s  a  kik  színpadi  álarcokat  vesznek  fel,  szemtelen  állásokat  és 
mozdulatokat  tesznek,  a  gonosz  kívánságok  fáklyáját  gyújtják  meg«.  Ara 
e  tilalom  inkább  csak  a  világias  színjátékra  látszik  vonatkozni,  s  nem 
tiltja  a  vallásos  tárgyú  darabok  előadását  Valószínű,  hogy  ebeket  meg 
maga  a  közönség  unta  meg  száraz  polemikus  szellemük  miatt.  A  XVII. 
századbeli  katholikus  visszahatás,  a  protestánsok  üldözése  és  elnyomása 
csak  siettették  aztán  az  amúgy  is  ritkán  felhangzó  protestáns  iskolai 
drámák  elnémulását. 
'^szii^áték  ^  katholicizmus   ébredésével  s  hatalmának  emelkedésével  lépést  halad 

a  katholikus  iskolai  színjáték  a  szerzetes  rendek  iskoláiban.  A  XVII.  század 
elején  indul  meg  s  a  XVIII.  században  éri  el  virágzása  korát,  vagyis  a 
katholikus  középiskolák  aranykorában,  mikor  az  ország  minden  részében 
gomba  módra  emelkednek  a  katholikus  gimnáziumok. 

A  jezsuiták  kezdik  a  játékokat  rendszeresen  és  céltudatosan  űzni,  s 
az  ő  példájokra,  habár  tőlük  függetlenül,  a  piaristák  és  pálosok.  1601-ben 
adják  a  jezsuiták  az  első  iskolai  drámát  Vág-Sellyén,  s  ez  időtől  kezdve 
évről-évre  növekszik  az  előadott  darabok  száma.  A  piaristák  szintén  a 
XVII.  században  kezdik  meg  az  iskolai  színjátszást;   1694-ből  már  maradt 


Digitized  by 


Google 


ISKOLAI  DRAmAK  489 


ránk  latin  nyelvű  iskolai  dráma.  A  jezsuiták  meg  a  piaristák,  a  hol  letele- 
pedtek, az  iskolák  megnyitásával  a  színjátékok  adását  is  megkezdték,  s  így 
nem  lehet  csodálnunk,  hogy  az  előadott  darabok  száma  több  százra  megy. 
Altalános  divat  volt  ez  akkor  Európában  s  csak  a  korszellem  hatásának 
engedtek  szerzeteseink,  midőn  hazánkban  is  meghonosították  az  iskolai 
színjátékokat. 

Iskolai  drámáink  jobbára  külföldi  utánzatok,  fordítások  és  átdolgozások;  dráSiá?c^|«, 
csak  elvétve  akadunk  egy-egy  eredetire.  Nyelvök  latin,  magyar,  ritkábban  "'*"^' 
német.  Céljok  részben  morális,  részben  pedig  pedagógiai  volt.  Elvont  igaz- 
ságokat, erkölcsi  eszméket,  hitéletből  vett  vonzó  példákat  mutattak  be  drámai 
alakban;  nehéz  bölcseleti  eszméket  tettek  népszerűvé  és  könnyen  felfog- 
hatóvá ;  a  bűn  utálatosságát,  az  erény  magasztosságát  hirdették  üj,  hatásos 
és  változatos  alakokban.  Az  akkori  iskolák  főcéljáról,  a  szónoki  képzésről  sem 
feledkeztek  meg.  Ha  valahol,  úgy  e  színjátékokban  sajátíthatták  el  az  i§ak 
legkönnyebben  a  finomabb  hanghordozást,  a  taglejtéseket,  a  hatásos  moz- 
dulatokat és  a  bátor  fellépést.  Méltán  mondhatta  tehát  Deményi  László 
piarista  tanár  a  szegedi  iskolai  színház  megnyitásakor  (1745.):  >A  dicső- 
ségnek leghatalmasabb  pályája  a  színpad,  mely  megnyitja  a  leendő  polgá- 
roknak az  utat  a  szereplésre  és  a  legmagasabb  méltóságokra !« 

E  játékoknak  tehát  nem  a  közönség  szórakoztatása  volt  a  célja  s 
nem  is  a  drámai  költészet  mívelése  akart  lenni.  Mint  pedagógiai  eszköz 
szerepelt  az  iskolákban,  s  így  a  szerzők  nem  a  dráma  törvényeit,  hanem  az 
előadások  pedagógiai  és  morális  célját  tartották  szemök  előtt.  A  lélektanilag 
kidolgozott  jellemeket,  következetességgel  vezetett  drámai  cselekvényeket,  az 
érzelmek  és  szenvedélyek  megragadó  harcait,  a  bonyodalmak  érdekes  fűzését 
hiába  keressük  e. játékokban;  csak  ritkán  találunk  azoknak  nyomára.  Külön- 
ben is  a  nő  és  a  szerelem  hosszabb  ideig  ki  voltak  tiltva  a  színjátékokból, 
s  így  a  szerzőknek  a  legjelentékenyebb  emberi  szenvedélyt  kellett  mellőzniök. 
A  szónoklati  hatás  kedvéért  a  párbeszédeket  s  különösen  a  monoló- 
gokat gonddal  kidolgozott  szónoklatokká  alakították  s  nem  a  jellemek  és  a 
fejlemények  kidomborítására,  vagy  motiválásra,  hanem  a  kedélyek  megindí- 
tására használták.  Az  egyes  jeleneteket  és  felvonásokat  (>végezéseket«) 
epikailag  fűzték  egymáshoz  s  nem  sokat  törődtek  a  drámai  kifejlés  köve- 
telményeivel. A  bonyodalmat  és  kifejlést  rendesen  egy  véletlenül  megjelenő 
alak,  talált  levél,  vagy  valami,  valószínűtlen  rögtönzés  idézi  elő. 

A  külső  hatás  kedvéért  nagy  gondot  fordítottak  a  szerzők  a  verselésre, 
a  prózában  a  válogatott  kifejezésekre.  Nem  egy  kézirati  iskoladrámánk  van, 
melynek  nyelve  komoly  tanulmányozásra  méltó.  Egyik-másik  valóságos 
tárháza  a  tősgyökeres  magyaros  mondásoknak,  elavult,  elfeledett  kifejezé- 
seknek és  szavaknak. 

Zene  és  ének  majd  minden  darabban  volt.  A  szerepeket  a  legjobb 
tanulók  közt  osztották  fel,  s  gondjok  volt  még  a  legkisebb  mozdulat 
betanítására  is. 


Digitized  by 


Google 


490 


ISKOLAI  DRÁMÁK 


llracnohkj.  %wu  acShűcm/i  9)?. 
^  Jium  ozi/o/óufífcj    ^ 

/^c  in 

CTíífíO    M.R  C  íí  LXJCM 


'a^íHi/i 


.3,.'.     .-r»«...~<^"— /*-'"'^— ^-^^^  ^«..^J 


'/t: 


A  Sidonius  (piarista  iskola-dráma)  egykorú  kézirati  színlapja.  (1776.) 


Digitized  by 


Google 


ISKOLAI  DRÁMÁK  491 


Minél  tágabb  körben  mozgott  a  dráma  cselekvénye,  annál  élénkebb  jrámák^eíő- 
hatást  keltett  Az  egyoldalú,  rideg  bibliai  történeteket,  az  unalmas  szomorú-  ^^^^^ 
játékokat  és  moralitásokat  nem  igen  szerette  a  közönség;  inkább  óhajtotta 
a  mulattató,  víg  darabokat.  Egyik-másik  szerző  aztán  erősen  kikel  a 
közönság  ízlésének  ilyetén  elfajulása  ellen.  »A  merő  tréfákat  lesik,  áhítják 
az  komédiákban,  —  mondja  Benyák  Bernát  egyik  tragédiájában,  —  melyek 
ha  szüntelenül  elő  nem  kerülnek,  csak  csekély  ítélettel  vágynak  az  egész 
játék  felől.* 

A  színművek  forrásai  a  biblián  kívül  leginkább  a  görög  és  latin 
klasszikusok  művei,  a  középkori  regényes  elbeszélések  és  a  külföldi  dráma- 
írók művei  voltak.  A  hazai  történetből  merített  tárgyak  közt  legkedveltebb 


c^^ 


A  Sidonius  szereplői.  (A  színlap  hátlapjáról.) 

volt  Salamon  király  története ;  Imre,  Béla,  Zsigmond,  Hunj^adi  János,  Mátyás, 
István  vajda,  Zrínyi  Miklós,  Nádasdy,  Koháry,  Erdődy  stb.  szintén  több 
változatban  van  feldolgozva. 

A  szerzők  igen  kíméletlenül  bántak  forrásaikkal.  Hihetetlen  arányban 
találkozunk  a  plágium  mindenféle  alakjával ;  elferdítések,  eltorzítások,  átírások 
egyszerű  címváltoztatással,  rövidítések  stb.  igen  ismert  és  használt  dolgok 
voltak  iskolai  drámaíróink  kezében.  A  néző  közönség  nem  kutatta  a  forrást, 
a  szerző  tanár  pedig  nem  szánta  nyilvánosságra  s  előadás  után  rendesen 
elvetette  a  könnyű  szerrel  írott  darabot. 

A  múlt  században,  midőn  az  iskolai  színjátszás  már  igen  gyakori 
lett,  s  mintegy  helyettesítette  a  \ilági  színészetet,  a  szerzők  nem  találván 
elegendő  anyagot,  felújították  a  régi  moralitásokat,  misztériumokat  és  pásztori 
játékokat.    Csak   nem    rég  került   napvilágra  negyvenhat  ily  magyar  misz- 


Digitized  by 


Google 


492  ISKOLAI  DRÁMÁK 


iSs2*t^*Sok  ^^"^"^'  melyek  a  csíksomlyói  ferencrendiek  vezetése  mellett  1721 — 51-ig 
kerültek  előadásra.  Fölöttébb  érdekesek  e  misztériumok,  mivel  belőlük 
következtethetünk  az  előbbi  századok  hasonló  termékeire  is.  Prológussal 
kezdődnek  s  epilógussal  végződnek ;  tárgyuk  Krisztus  szenvedéseinek  meg- 
jelem'tése;  alakjok  többnyire  Zrínyi-stanza,  Balassi-szak  vagy  próza. 
A  prológusok  rendesen  a  helyi  körülményekre,  a  játék  tárgyára  és  a 
szomorú  hazai  viszonyokra  vonatkoznak.  Az  egyik  például  így  inti 
komolyságra  a  néző  közönséget: 

Cicogás,  kacagás  itt  ne  hallattassák, 

Hanem  szomorkodás,  sóhajtás  láttassék. 

Ne  is  vélje  senki  aztot  semmiképen, 

Hogy  komédiázzunk  ebben  az  időben, 

Melyben  szegény  hazánk  vagyon  nagy  ínségben. 

Mert  isten  ostora  mindenfelől  rajtunk. 

Melyet  vétkeinkkel  országunkra  vontunk,  stb. 

A  misztériumok  eszmemenete  magyaros;  a  szomorú  tárgy  dacára 
lépten-nyomon  találkozunk  bennök  a  néphumor  jóízű  nsálatkozataival.  Az 
asszír  király  »az  zsidóknak  hátán  dohányt  vágat« ;  a  katonák  mézes 
pálinkát  isznak  s  magyar  dohányt  színak;  az  »ordásbéles«,  »szászhenklis«, 
a  » csokoládé*  stb.  szintén  szerepet  játszanak.  Pilátus  meg  imígy  szólítja 
meg  Krisztust: 

Nazarethí  Jézus,  van-e  prókátorod, 

A  ki  te  melletted  szóljon,  vagy  aktorod  ? 

Mostani  világban  úgy  folynak  a  pörök, 

Hogy  mikor  erszényben  a  sárga  pénz  zörög : 

A  biró  nem  nézi,  pokol-e  vagy  ördög, 

Az  igazság  ellen  ő  eleget  dörög. 

Látom  szegény  Jézus  nincsen  prókátorod, 

Azért  igen  félek,  rosszul  lesz  a  dolgod. 

Igen  hamisak  most,  látom  a  fiSpapok, 

Istentelenséggel  teljes  az  ő  utók.  stb. 

A  misztériumokat  az  iskolában  vagy  a  szabadban  adták  elő.  A  nép  —  ép 
ügy  mint  külföldön  —  a  templomi  istentisztelet  után,  nagy  tömegben  kereste 
fel  a  játékot,  melyben  néha  száznál  is  több  diák  szerepelt. 

E  húsvéti  misztériumok  nem  mentek  át  annyira  a  nép  vérébe  mint 
a  karácsonyi  pásztorjátékok,  melyek  közelebb  álltak  felfogásához,  s  melyekben 
inkább  adhatott  kifejezést  érzéseinek  és  gondolkozásmódjának. 

A  pásztorjátékok  felüjulása  és  elterjedése  határozottan  az  iskolai  színi 
előadások  hatásának  tulajdonítható.  A  ránk  maradt  » betlehemek «  alakjai, 
formái  és  latinos  kifejezései  világosan  kijelölik  az  eredeti  forrást:  az  iskolát. 

Iskolai  pásztorjáték  (idyllion)  rendkívül  sok  maradt  ránk.  Eszthetikai 
becsük  azonban  igen  különböző.  Minél  jobban  fejlődik  irodalmunk,  annál 
értékesebbek  lesznek  pásztorjátékaink.  Egyikben-másikban  » hanyatló  szép 
hazánk*,  »idegen  tájra  költözött  fiaink«  is  szerepelnek. 


Digitized  by 


Google 


ISKOLAI  DRÁMÁK  493 


Az  iskolai  drámák  előadásával  foglalkozó  szerzetes  rendek  közül  hfrt  danfbjai 
különösen  három  tűnik  ki:  a  pálosok,  jezsuiták  és  piaristák  rendje.  A  leg- 
magyarosabb  nyelvben  és  szellemben  a  pálosok  színjátéka ;  magyar  volt  a 
szerzet,  a  nép  gyermekei  voltak  a  szerzetesek;  érzéseik  és  gondolataik 
legközelebb  állottak  a  magyar  néphez.  Pótolhatlan  kár,  hogy  ép  tőlük  maradt 
ránk  legkevesebb.  Táncz  Menyhért  ismert  gyűjteményén  kívül  alig  tudunk 
valamit  e  rend  iskolai  drámáiról  E  gyűjteményben  azonban  több  értékes 
darab  van.  Ilyen  a  PoUdorus  és  Cassandra  című  színmű  három  felvonásos 
közjátéka.  Címét  nem  tudjuk,  mivel  a  kéziratban  csak  intermedium  név 
alatt  szerepel ;  de  tartalma  után  bátran  nevezhetnők  Asszonyok  Csúfságának, 
mert  a  néphumor  kedvelt  motívumát,  az  asszonyi  nem  gyarlóságát  csúfolja 
ki.  A  darab  1765-ben  került  színre  Újhelyen.  Tárgya  egy  vén  leány 
házasságának  viszontagságai.  Nemes  Berbencze  Péter  uramnak  volt  egy 
főkötő  után  vágyódó  leánya,  s  bár  éveinek  száma  több  volt  mint  szok- 
nyájának ránca,  mégis  sikerült  őt  nőül  adni  a  vígkedvű  Kocsonya 
Mihályhoz.  A  szülők  beleegyezésével  a  derék  Kocsonya  rögtön  elviszi  a 
nőt  házába,  még  pedig  hátán,  »nem  lévén  neki  ennél  jobb  alkalmatossága «. 
Házas  életük  nyugalma  nem  sokáig  tart.  Kocsonya  bevallja  feleségének, 
hogy  gyilkolt.  Az  asszony,  bár  hallgatást  igért,  azonnal  följelenti  férjét  a 
bírónak,  azt  gondolván,  hogy  hamarosan  új  férjre  tehet  szert  Kocsonya 
elzárása  után.  De  a  vizsgálat  során  kiderült,  hogy  férje  nem  embert, 
hanem  borjút  gyilkolt.  Ezzel,  s  a  feleség  alapos  elverésével  végződik  a 
második  felvonás.  A  harmadik  felvonásban  Kocsonyáné  asszony  versenyt 
iván  férjével,  hirtelen  meghal.  Megszomorodott  ura  elhivatja  a  szabót  a 
» gyászgubával «,  meg  a  kántort,  ki  a  szülők  siránkozása  közt  elkezdi  a 
búcsúztatót  : 

Isten  hozzád,  édes  uram,  tudod,  hogy  szerettelek, 
Szánom-bánom  és  sajnálom,  hogy  meg  nem  verhettelek. 
Kopasz  fejed  bizonyságom,  hogy  szívből  kedveltelek, 
Sodrófával,  vasvillával  gyakran  ölelgettelek. 

Az  énekre  a  holtnak  vélt  asszony  felrúgja  szent  Mihály  loyát,  s  hogy  e 
szerencsés  feltámadását  bebizonsrttsa,  a  pintes  korsót  kéri  >száraz  gégé- 
jének megöntözésére*.  Az  elbúsult  férj  mit  tehetett  egyebet  —  jól  elverte  az 
asszonjrt.  A  bohózat  szerkezete  és  jellemfestése  elég  gyenge  ugyan,  de  alakjai : 
a  kurta  nemes,  a  fecsegő,  iszákos  asszony,  a  búcsúztatót  éneklő  kántor 
érdekes  népies  alakok.  A  darab  érdeme  magyaros  nyelvében  és  eleven  humo- 
rában van.  Szerzője  valószínűleg  Billisics  Márton  pálos  tanár  (sz.  1736.). 
Érdekes  és  nevettető  jelenetekben  még  gazdagabb  a  gyűjteménynek 
Bakhus  című  bohózata.  Valószínű,  hogy  ezt  is  Billisics  írta;  nyelve  leg- 
alább őt  vallja  szerzőjének,  s  a  körülmények  sem  ellenkeznek  e  föltevéssel. 
Tartalmát  a  szerző  így  adja  elő:  Bakhust,  részegeskedése  és  isteni 
méltóságának  meg  nem  felelő  viselkedése  miatt  Jupiter  ledobja  az  égből,  s 


Digitized  by 


Google 


494  ISKOLAI  DRÁMÁK 


emberi  halandóságra  kárhoztatja.  Majd  betegséget  bocsát  rá  s  Eskulapius 
orvoslása  dacára  elpusztul.  A  Blumauer-féle  tra vesztiákra  emlékeztető 
bohózat  csattanós  élcekben,  gúnyos  mondásokban  és  komikus  helyzetekben 
oly  gazdag,  hogy  kevés  iskolai  színjátékunk  versenyezhetne  vele.  Szer- 
kezete is  jobb  a  közjátékénál.  Kár,  hogy  drasztikus,  sőt  trágár  mondásai 
mélyen  sértik  a  szépérzéket. 

Jezsv!**  A  jezsuiták  drámáik  jelentékeny  részét  olasz,   német  és  francia  rend- 

társaiktól kölcsönözték.  A  kozmopolitikus  iránynak  lévén. hívei,  a  nemzeti 
és  a  népies  iránt  nem  nagy  előszeretetet  mutattak.  Drámáik  tárgyait  legszí- 
vesebben a  világtörténetből  merítették,  s  ugy  írták  azokat  meg,  hogy  Európa 
bármely  színpadán  előadhatták !  Finom  míveltségük  nem  tudott  leereszkedni 
népünk  gondolkozásmódjához,  ők  az  előkelő  világ  nevelői  és  pártfogoltjai 
voltak,  színi  előadásaik  nagyobbrészt  azoknak  szóltak,  azok  ízlésének  és 
gondolkozásmódjának  feleltek  meg.  A  fény  és  pompa  nagyban  uralkodott 
színtermeikben,  de  népünk  kedvelt  alakjai  csak  igen  ritkán  voltak  bennök 
láthatók.  Érdemük  azért  mégis  nagy;  mert  közel  kétszáz  évig  —  irodal- 
munk legszomorúbb  korában  —  fentartották  és  táplálták  a  hajlamot  a 
színjáték  iránt.  Ha  Mária  Terézia  korában  el  nem  törlik  a  szerzetet, 
bizonyára  ők  is  csatlakoznak  a  magyarosító  irányhoz.  Látszik  ez  abból  a 
körülményből  is,  hogy  a  múlt  század  közepén  már  mindig  gyakoribb  lesz 
iskoláikban  a  magyar  nyelvű,  hazafias  érzéseket  hirdető  színi  előadás. 

Katona  és  A  jezsuita  színműírók  közül  az  egykorú  jegyzőkönyvek  nagy  dicsé- 

rettel szólnak  Katona  ISTVÁNnak,  a  kiváló  történetírónak  drámáiról.  Bár 
harminc  iskolai  drámát  és  párbeszédet  írt,  egyet  sem  ismerünk  közülök. 
1758-ban  Komáromban  Benjámin  könyveinkéi  és  Vak  Bélának  előadása 
alkalmával  a  közönség  zúgó  tapsokkal  és  tetszésnyilatkozatokkal  tűntette 
őt  ki.  KuNiTS  SzedecziáséX  (megjelent  1753-ban)  is  dicsérettel  emlegetik 
irodalomtörténetíróink.  E  keserves  játék  azonban  egyszerű  fordítása  Giovanni 
Granelli  olasz  jezsuita  tragédiájának. 
raiudi  Máskép  állunk  Faludi  pERENCnek  Constantinus  Porfirogyeniiíis  című 

szomorújátékával.  Ez  a  legkiválóbb  jezsuita  drámák  egyike,  melyet  a 
kritika  a  dráma  törvényei  szerint  is  megitélhet.  Tartalmát  maga  a  szerző 
ekkép  adja:  a  haldokló  Leó  császár  kiskorú  fiát,  Konstantinust  két  lo 
tanácsosára  Romanusra  és  Fókásra  bízta.  A  két  tanácsos  elkeseredetten  harcol 
a  főhatalom  fölött.  A  sors  Romanusnak  kedvez,  ki  annyira  elbizakodott 
szerencséjében,  hogy  saját  fiát,  Artemiust,  akarja  a  trónra  juttatni.  Azonban 
merész  tervével  elbukik  s  a  trónt  Konstantinus  foglalja  el.  » Ehhez  — 
mondja  Faludi  —  a  poesis  adogatott  valamit  nagyobb  mulatság  kedvéért.* 
A  darab  meséje  nagy  gonddal  és  sok  ügyességgel  van  szőve,  a  szerkezet 
egységes,  a  szenvedélyek  harcának  festése  élénk,  a  nyelvezet  magyaros 
és  erőteljes. 

Méltó  társa  volt  Faludinak  a  komáromi  születésű  Illei  János  (1725— 
1794.),  ki   tudományos   és   szépirodalmi   munkáival   szép   névre   tett  szert 


Digitized  by 


Google 


ISKOLAI  DRÁMÁK 


495 


1767-ben  adta  ki  Salamon,  Ptolomaeus  és  Titus  című  szomorújátékait.  nieí  János 
Az  elsőben  Salamon  és  László  király  viszálkodását  dolgozza  fel  elég 
ügyességgel  és  értelemmel ;  a  másodikban  a  nagyravágyó  Ptolomaeus  szomorú 
történetét  adja  Justinus  elbeszélése  után.  Iliéinek  ez  a  legsikerültebb  eredeti 
drámája  hatásos  jelenetekkel,  cselekvénynyel  és  tehetségre  valló  jellemfes- 
téssel. Leggyöngébb  benne  a  bonyodalomfejlesztés :  ebben,  ügy  látszik,  nem 
tudott  megszabadulni  a  jezsuita  iskolai  cseldrámák  megszokott  sablonjától, 
írt  még  egy  farsangi  játékot  is  Tornyos  Péter  cím  alatt,  de  már  ez  a 
jezsuita-rend  eltörlése  után,  s  így  valószínűleg  a  világi  színpad  számára 
készült,  a  melyen  egyszer  elő  is 
adták.  A  játék  summáját  így 
adja  elő  a  szerző: 

Tom^'os  Péter  bált  indít, 
Reá  költi  mindenit, 
Nem  sajnálja,  csak  tessék 
Az  uraknak  a  játék. 

Maskarát  ád  s  maga  is 
Felöltözik,  ha  veszt  is. 
Nem  sajnálja,  csak  tessék 
Az  uraknak  a  játék. 

Nagy  konyhát  üt  farsangol, 
Koldussá  lesz  és  táncol, 
Nem  sajnálja  csak  tessék, 
Az  uraknak  a  játék. 

A  bohózat  tartalma  ennyi- 
ből áll :  Tornyos  Péter,  jómódú, 
de  fösvény  komáromi  gazda,  far- 
sangra nagy  mulatságot  csap ; 
>gaballérosan«  viseli  magát,  s 
nem  sajnálja  az  »ebanyázta 
penészes  pénzt*.   Meghallja   ezt 

Tornyos  szolgájától  Ventifax,  a  garabonciás  diák,  s  szövetkezik  vele  a 
gazda  megtréfálására  és  pénzének  elemelésére.  Lőrinc  szolga  »isvadronba 
álb'tja  hazugságait*  és  segíti  Ventifaxot,  hogy  a  pénzét  Ixüvetelő  vendég- 
fogadóst » mostani  módi  szerint  igazíthassa  el«.  Ventifax  behízelegvén 
magát  Tornyos  uramnál,  megígéri  neki,  hogy  megtanítja  őt  a  diák  nyelvre, 
a  boszorkánymesterségre,  sőt  azt  is  megteszi  neki,  hogy  pénze  erszényéből 
soha  nem  fog  kifogyni.  Viszonzásul  csak  azt  kéri,  hog}^  az  erszényt  három 
óra  előtt  ki  ne  nyissa,  máskülönben  nem  fog  rajta  a  varázslat.  E  közben 
ügyesen  elemeli  az  aranynyal  telt  erszényt,  s  egy  másikat  nyom  a  gazda 
kezébe.  Erre  felöltözteti  Tornyos  uramat  ^garabonciás*  ruhájába,  bajuszt 
ragaszt  orra   alá   és   könyvet   ád   kezébe.   Tornyos  uram   ép    meg  akarja 


Benyák  Bernát  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


496  ISKOLAI  DRÁMÁK 


kezdeni  a  sárkányavatás  bűbájos  mesterségét,  midőn  betoppan  a  vendég- 
fogadós, s  azt  hívén,  Ventifax  áll  előtte,  összekötözteti  s  jól  elvereti  az 
ellenálló  Tornyos  Pétert.  Ventifax  és  a  szolga  ezalatt  tovább  állnak  a 
pénzzel  és  a  lakomára  beszerzett  tárgyakkal.  Tornyos  Péter  pedig  mit 
tehetett  egyebet,  elátkozta  a  garabonciás  diákot: 

Patvar  vigye  a  diákját, 
S  véle  minden  tudományát 
Oda  vagyon  az  erszényem, 
Erszényemmel  minden  kincsem. 
Haj  dínom  dánom, 
Míg  élek  is,  bánom 
Deákságom ! 

A   bohózat   szerkezete  és   bonyodalma   nem  vall  ugyan  avatott  kezekre^ 
de  azért  több  ügyes  fordulat   és   mulattató  jelenet  élénkíti  az  egyes  vége- 
zéseket.    A   darab   főérdeme   nyelvében   van.    lUei   sok    eredeti    komáromi 
mondást  és  magyaros  fordulatot  őrzött  meg  benne  az  utókor  számára, 
szinm^^  A  jezsuita  rend  eltörlése  után  a  színjátszást  a  piaristák  űzik  tovább. 

Mária  Terézia  koráig  ők  is  jobbára  latin  nyelvű  darabokat  adattak  elő, 
de  azontúl  a  magyar  volt  napirenden  s  az  is  maradt  egészen  az  iskolai 
színpad  elnémulásáig.  Színi  előadásaik  és  színtermeik  nem  voltak  oly 
fényesek  mint  a  jezsuitákéi,  ők  nem  hozathattak  Velencéből  díszleteket  és 
ruhákat,  nem  is  a  főrangűak  mulattatására  adták  drámaikat.  A  közép  és 
alsó  osztályok  gyermekeit  oktatták,  s  többnyire  ezek  voltak  játékaiknak 
is  szemlélői.  E  szerzet  határozottan  a  magyarosítás  céljából  hozta  szín- 
padra a  hazafias  tárgyú  magyar  drámákat.  »A  magyar  komédiáknak 
folytatására,  —  írja  Pállya  István  rendfőnök  —  az  is  ösztönt  adott,  hogy 
az  ilyetén  magyar  játékok  által  az  ifjúság  a  magyar  nyelvben  gyakorol- 
tassék  és  hogy  az  ifjak  a  merészséget,  és  az  böcsületes  emberek  között 
való  tisztességes,  nyájas  társalkodást  édes  magyar  nyelvünkön  előadatott 
komédiákból  szinte  úgy  fölkaphattyák  mint  az  deák  komédiákból*  E  szerzet 
megszakítás  nélkül  tanított  napjainkig;  e  szerzet  tanárai:  Dugonics, 
Endrödy,  Egerváry,  Simái  voltak  világi  színjátékunk  első  művelői  s  így 
a  piarista  iskolai  színjátékokban  láthatjuk  a  fokozatos  fejlődés  legszebb 
példáit.  Minél  közelebb  jutunk  irodalmunk  ébredésének  korához,  annál 
sűrűbben  találkozunk  a  kiválóbb  gonddal  készített  iskolai  drámákkal. 
Ritkulnak  a  bibliai  előadások,  moralitások,  s  gyakoriabbak  lesznek  a  vilá- 
gias tárgyú  színművek.  Kátsor  Keresztély  piarista  tanár  és  színműíró 
1764-ben  már  a  francia  színi  irodalom  termékeire  is  felhívja  a  tanárok 
figyelmét.  A  piaristarend  meg  a  múlt  század  közepétől  kezdve  tanár- 
jelöltjeit a  drámaírás  törvényeire  és  fortélyaira  taníttatja.  Színi  irodalmunk 
ébredésekor  iskolai  színműveink  már  oly  fokon  állottak,  hogy  a  világi 
színpadon  is  előadhatták  azokat.  Mi  természetesebb,  mint  hogy  iskolai 
színműíróink  a  világi  színi  irodalom   első   munkásai  lettek!   De  nem  feled- 


Digitized  by 


Google 


ISKOLAI  DRÁMÁK 


497 


keztek  meg  az  iskolai  színpadról  sem.  Simái,  Egervári  stb.  úgy  készítek 
darabjaikat,  hogy  mind  a  két  színpadon  előadhatták.  Későbbi  íróink  és 
fordítóink  azonban  már  kizárólag  a  világi  színpad  számára  dolgoznak.  És 
itt  kezdődik  az  iskolai  színjáték  rohamos  hanyatlása. 

A  tanárok  önálló  darabok  írása  helyett  egy  ideig  világi  színműveket  ^gejjjji^'' 
dolgoznak  át,  lassan-lassan  azonban  ezzel  is  felhagynak.  1 794-ben  a  külföld 
példájára,  a  pedagógiai  cél  szem  elől  való  tévesztése  és  az  iskolai  színpad 
elvilágiasodása   miatt   a   kormány  nálunk   is   betiltotta  az   iskolai   drámák 
előadását!  A  tiltó  rendelet   ellenére  egy  ideig   még  tengődik,   de  élete  már 
csak  haldoklás.   Az  iskolai  szín- 
pad   jelesebb   szereplői   a   világi 
színpadon     aratták     babéraikat, 
ügyesebb  írói  ott  keresték  darab- 
jaikkal   a  sikert,  s  a  közönség, 
melyben   hosszú  ideig  az  iskola 
ébresztette  a  vonzalmat  és  lelke- 
sedést a  színészet  iránt  —  szín- 
házakban keresett  és  talált  szó- 
rakozást. 

A  piaristák  iskolai  drámaírói 
közül  sokat  emlegették  és  ma- 
gasztalták Péchy  Domokost,  ki- 
nek Szapáry  Péter  és  Koháry 
István  című  szomorújátékai  szo- 
katlan hatást  értek  el!  Sajnos, 
mindakettő  elveszett.  Benyák 
BERNÁTnak  húsz  iskolai  drámája 
maradt  ránk.  Ezek  közül  legkivá- 
lóbb a  Joász,  Júdeának  királlyá 
című  tragédia  (1769.),  melyben 
Athalia  királyné  gyászos  bukását 
dolgozta    fel.    A    darab  ^  meséje 

elég  ügyesen  szövött,  nyelve  figyelemre  méltó.  Érdekes  e  tiagédia  azért  is, 
mivel  nők  is  szerepelnek  benne.  Ugyané  szerző  Plautus  Mostellariáját  is 
átdolgozta  és  —  » főképpen  az  asszonyi  felekezet  kedvéért «  —  az  első  és 
második  felvonás  közé  egy  közjátékot  szúrt;  valóságos  népszínműi  jelenet 
ez,  igazi,  népies  nyelven.  A  szereplők  közt  van  a  zsidó  korcsmáros,  a  tót 
legény,  a  veszekedő  falusi  asszony  stb. 

Határozott    drámaírói    tehetsége   volt   Pállya    István    (1740— 1802)  Páiiya  István 
rendlonöknek,  Széchenyi  Ferenc   gróf  benső   barátjának.    Három  színműve 
maradt  ránk ;  mind  a  hármat  ifjú  korában  írta.   Ezek  között  legkiválóbb  a 
Veszprémben  előadott  névtelen  vígjáték.    (Ravasz  és  Szerencsés?)  A  darab 
tartalmát   ekkép   adja   elő   a   szerző:    »Két    negédes,   kérkedékeny   ember 

Beöthy,  Magyar  irodalomtörténet.  'í2 


Pállya  István  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


498  ISKOLAI  DRÁMÁK 


kimondhatatlan  nagy  kívánsággal  viseltetvén  a  tanácsbéli  tisztséghez,  azt 
tőlök  minden  kitelhető  móddal  és  tehetséggel  keresték.  Csörgő  hadi  ember 
lévén,  nagy  vitézi  cselekedeteit  hányja  veti,  s  azoknak  ügy  mint  jutalmát 
várja ;  a  Deáki  pedig  oskolamestemek  tisztét  viselvén  és  deákságával  fölötte 
kérkedvén,  kimondhatatlanul  bízik  a  szenátorsághoz.  Ezekkel  egy  Ravaszy 
nevű  fortélyos  férfiúnak  színes  barátsága  vala,  a  ki  mesterséges  találmá- 
nyival és  elmés  csalárdságával  mindakettőt  ügy  megutáltatta  a  bíróval^ 
hogy  minden  reménységtől  elhagyattak.  Azonban  pedig  azon  mesterkedik, 
hogy  valami  Szerencsés  nevű  embert  a  bíróval  megkedveltessen  és  azt 
szenátorrá  tegye.  A  mint  hogy  ügy  is  lett!* 
ví^átéka  E^  egyszerű  tanácsos-választást  a  szerző   rendkívül   érdekessé   tudta 

tenni  mulatságos  alakjaival  és  leleményes  meseszövésével.  Alig  van  e 
korból  vígjátékunk,  mely  oly  gazdag  volna  komikus  jelenetekben,  mint 
Pállya  e  színmüve.  A  szerző  nagyon  értett  az  alakoskodásokból  és  félre- 
értésekből keletkezett  komikus  helyzetek  teremtéséhez;  tudta,  miként  kett 
a  torzképekben  a  valódi  életet  feltűntetni;  ismerte  a  hatáskeltés  titkait  s 
eleven  humorával,  csattanós  dialógusaival  bőven  kiveszi  abból  a  maga 
részét.  Szinte  kár,  hogy  a  szerkezetre  és  a  bonyodalom  fejlesztésére  nem 
fordított  nagyobb  gondot  Torz  alakjai  közt  legsikerültebbek  a  két  fősze- 
replő: Csörgő  és  Deák.  Csörgő  uram  a  Hári  Jánosoknak  igazi  mintaképe. 
Egész  életében  nem  tanült  semmit,  de  a  hadi  pályán  mégis  nagyságos  úr 
lett.  Fitymálja  a  tudósokat,  s  megvetőleg  beszél  a  költőkről.  Nagy  Sándor 
vitézsége  az  övéhez  képest  semmi!  Hadseregeket  vert  szét  egymaga,  s 
» Európa  meghajtá  magát  vitézsége  előtt !«  S  ez  a  rettegett  katona  egy 
pisztolydurranástól  ügy  megijed,  hogy  futtában  tízen  sem  tudják  megállí- 
tani! —  Deák  Mátyás  a  tudákos  és  hóbortos  iskolamesterek  mintaképe,  ki 
»a  sok  tanulásban  és  az  régi  dolgoknak  fölnyomozásában  egészlen  meg- 
bódult, még  az  asszonyokkal  is  görögül  és  latinul  beszéU.  Ábrázata  olyan,, 
hogy  mikor  távolról  látja  az  ember,  »azt  gondolná,  hogy  az  isten  és  a  termé- 
szet nem  más  végre  alkotta  őt,  hanem,  hogy  valamely  jeles  bibliotékába 
a  többi  auctorok  közé  tétessék*.  Egy  megavult  Orbilius,  ki  még  tudatlan 
inasától  is  azt  kérdezi,  tudja-e,  mit  mond  Amos  Comenius.  Vestibulumjában  ? 
—  Eredeti  két  alak  Deáknak  és  Csörgőnek  inasa.  Tudatlan,  de  furfangos 
és  találékony  parasztok  ezek,  kik  sok  kacagtató  jelenetet  rögtönöznie  a 
színpadon.  Ilyen  a  többi  közt  a  hetedik  jelenés.  Csörgő  ezredes  elküldi 
inasát  a  poétához  (rongyos  ruhájukról,  ügymond,  bizonyára  megismeri) 
egy  versért,  hogy  a  bírót  üdvözölhesse  névnapján.  Péter  furfangjával  hét 
garasért  megveszi  a  pár  soros  verset,  ámbár  a  poéta  másnak  nyolc 
garason  alul  nem  szokta  adni.  Otthon  gazdájának  két  tallérért  adja  el  a 
verset,  s  elhiteti  vele,  hogy  a  kíMtemény  annál  drágább,  minél  rövidebb. 
Csinál  az  a  poéta  —  ügymond  —  olyan  verset  is,  mely  csak  egy  szóból 
áll,  de  annak  árát  leheteüen  megadni.  Fölötte  komikus  a  két  szolgának 
párbeszéde   a  világ  sorjáról.   Ilyen  a  részeg  és  ingadozó  Péter   monológja 


Digitized  by 


Google 


ISKOLAI  DRÁMÁK  499 


is  »édes,  szerelmes,  támogató,  ápolgató,  szép,  gyönge  lábacskáihoz*. 
Mulattató  az  a  jelenet  is,  midőn  Csörgő  »minuetát«  akar  táncolni,  de 
bizony  csak  » angliai  figurákat  csináU ;  vagy  midőn  megtámadja  kato- 
náival a  bíró  házát  s  a  hős,  ki  Schweidniz  város  templomának  támasz- 
kodva, egymaga  ezer  embert  vágott  le,  egy  kis  lármára  katonáival  együtt 
vitézül  megszalad. 

A  vígjáték  értékét  növelik  a  politikai  célzások  a  kor  felfogása  ellen. 
A  jómódban  élő  tudatlan  katonát  szembe  állítja  a  nyomorgó,  rongyos 
poétával.  Szomorúan  mondatja  el  egyik  alakjával,  hogy  a  »nemzetünktől 
elfajult  magyarok*  már  leveleiken  is  németül  címeztetik  magukat,  s  kap- 
kodnak minden  után,  a  mi  német  vagy  francia. 

1794-től  kezdve,  a  tiltó  rendelet  miatt,  a  színi  előadások  évről-évre  dré^a^l^s'ítóad 
ritkábbak  lesznek.  De  azért,  ha  ritkábban  is,  fel-fel  hangzik  a  régi  kedves  ''^^^" 
hang,  s  üjra  benépesedik  az  elhagyott  színterem.  Sőt  a  jelen  század 
második  évtizedében  imitt-amott  újra  virágozni  kezd.  A  nyitrai  püspök 
például  kétezer  forintnyi  költséggel  álUttatja  helyre  a  színpadot.  Kecske- 
méten, Nagy-Károlyban,  Veszprémben  is  feléled  a  régi  szeretet  a  színjátékok 
iránt,  s  a  közönség  számos  előadásban  gyönyörködhetett. 

A  múlt  század  vége  felé  a  piarista  drámaírók  mindig  jobban  köze- 
lednek a  népieshez.  Színműveikben  megtaláljuk  a  legkedveltebb  népies 
alakokat:  a  cigányt,  kántort,  falusi  bírót,  betyárokat,  vándorlegényeket  stb. 
Sőt  Kecskeméten  egyik  elkésett  vígjátékban  Zöld  Marci  és  Becskereki 
játszszák  a  főszerepet. 


az* 


Digitized  by 


Google 


A  politikai 
viszonyok  be  fő- 
folyása 


38.  A  magyar  történeti  irodalom  a 
XVIII.  században. 

TÖRÖK  KIŰZÉSÉVEL,  a  szabadságharcok  elviharzásával,  Mag>'ar- 
ország  teljesen  \ásszalép   az   európai  mívelt   nemzetek   közös- 
ségébe, melyekkel   addig   is,   tőle   telhetőleg,  igyekezett  lépést 
tartani.  A  költészet   és   műpróza   minden  terén  érezhető  ez  a 
közösség,  ez  a  külső  befolyás:   szerinte   szokta   az   irodalom- 
történét osztályozni   az    egyes   fellépő   írókat  és  iskoláikat.  De  talán  sehol 
3em   oly   szembetűnő    ez   a   közösség   mint   épen   a   történetírás   mezején, 
melynek  akkori  fejlődését  eddig  nem  nagyon  méltatták  figyelemre. 

Megvan  ennek  a  jelenségnek  a  külső,  tárgyi  oka.  A  XVII.  századi 
tf)rtéhetírásra  ^^^letes,  érdekcs  magyar  emlékiratok,  életrajzok  és  helyi  történetek  helyébe 
vaskos  latin  fóliánsok,  vagy  egy  egész  kis  könyvtárt  alkotó  kötetsorozatok 
lépnek,  az  egész  nemzeti  történetet,  vagy  legalább  annak  nagy  szakaszait 
magukban  foglalók.  A  midőn  az  országnak  és  az  egyesnek  léte  minduntalan 
kockán  forgott  vagy  legalább  változásoknak  volt  alávetve,  elég  érdekes  és 
tanulságos  volt  a  jelen  momentum,  és  legfölebb  a  közvetlen  előzmények 
megismerése  végett  kutatták  a  közeimültat.  Összefoglaló,  az  egész  nemzeti 
történetet  felölelő  történelmi  munkák  alkotása  nyugalmasabb  korszakokhoz 
van  kötve.  Csak  olyankor  érzi  a  nép  történetének  folytonosságát,  csak  a 
biztos  jövő  tudatában  kapcsolja  a  távoli  múltat  is  a  jelenhez.  így  jellemzik 
a  római  polgárháborúk  és  hódítások  korát  Sallustius  és  Caesar  ©nlékiratai 
és  monográfiái;  Livius  nagy  nemzeti  műve  pedig  csak  a  »pax  Romána* 
idejében  született  meg.  így  képezi  a  Fronde  a  francia  mémoire-irodalomnak 
mintegy  középpontját;  Dániel  és  Velly  óriási  munkái  pedig  csak  a  XVin. 
század  békés  kezdetén  jönnek  létre.  Angliában  a  XVII.  század  nagy  össze- 
ütközéseinek Clarendon  és  Burnet  emlékiratai  a  jellemző  produktumai;  a 
XVIII.  század  megállapodott  állami  és  társadalmi  rendje  pedig  Hume-nak 
az  ősidőkig  visszamenő  művében  tükröződik  vissza.  így  váltják  fel  nálunk 
is,  mihelyt  az  ország  III.  Károly  és  Mária  Terézia  alatt  » révbe  jutott*, 
Bethlen  Miklóst,  Csereit  és  Aport  a  polyhistor  Bél  Mátyás,  a  hunok  és 
avarok  történetein  kezdő  Deserici  és  Pray  s  a  magyar  történeti  anyagot 
a  vezérek  korától  II.  Leopoldig  összehordó  Katona  István. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVIII.  SZÁZADBAN 


501 


Változott  tehát  a  politikai  viszonyok  átalakulásával  együtt  a  történeti 
munkák  nyelve  és  tárgya.  A  tudományos  haladás  következtében  változott 
a  módszer  is.  A  XVII.   század   végén    a   protestáns   racionalizmus,  melyet 
Pierre  Bayle  képviselt,  másrészt  az  a  szorosan   kritikai  adatgyűjtés,  melyet 
Mabillon   indított   meg,    és    mely   a    BoUandisták    legenda-gyűjteményének 
részben   tartós   értéket  biztosít,  új   irányokba   terelte   a   történetírást.  Nem 
szenved   kétséget,   hogy   a   tudományos   historiográfia   e   két  külön  iskola 
versenyéből,  egymásra  való  hatásából,  majd  összefolyásából,  született  meg. 
Egy  ideig  oly  erősek   voltak  a  felekezeti  ellentétek,  hogy  mindegyik  csak 
a  maga  körében  érvényesülhetett.  Ez  ellentétek  pedig  sehol  sem  erősebbek 
mint   nálunk,  a  hol   mondhatni  még   a   XVIII.   századon   tül   is   élesen   el 
vannak  választva  egymástól   a   katholikus   és  protestáns  módszer  követői, 
és  a  hol  csak  a  francia  bölcsészeti 
iskolának    felülkerekedése    enyész- 
teti    el   lassankint   az    oly   mélyen 
gyökerező  és  minden  téren  nyilvá- 
nuló elkülönítést. 

Első  és  jelentékeny  képvise- 
lőjét a  protestáns-racionalista  irány- 
nak a  tudós  Bél  Mátyás  személyé- 
ben látjuk.  A  honi  tudományosság 
e  büszkesége  Ocsován  született, 
Zólyommegyében  1684-ben.  Hallé- 
ban, a  Thomasius-féle  fölvilágosító 
filozófia  székhelyén,  tanúit  és  azután 
mint  a  besztercebányai,  majd  a 
pozsonyi  ágostai  hitvallású  iskolák 
igazgatója  működött.  Folytonos 
összeköttetésben    állott    a    külföldi 

tudományos   világgal,    a   leghíresebb   tudós   társaságok   beválasztották   őt  Béi  Mátyás 
tagjaik  sorába.    De   ő   megmaradt  kisszeríí  viszonyai  közt,  szembe  szállva 
a  felekezeti  gyűlölség  és  a  kicsinyes   irigység   okozta  üldözéssel,   s   egész 
életét   az   iskola   ügyének  és  hazája  megismerésének  és  megismertetésének 
szentelte. 

Bél  működése  igen  tanulságos  példa  arra  nézve,  minő  termékenyítő 
hatással  van  a  tanítás  helyes  módja  magára  a  tudományos  haladásra 
is.  A  hallei  iskola,  mely  egyrészt  Franké  és  Spener  vallásos  s  emberbaráti 
buzgóságának,  másrészt  a  Locke-féle  bölcsészeti  rendszemek  köszönte 
virágzását,  nem  elégedett  már  meg  a  filológiai  oktatással,  hanem  mentől 
több  tárgyi,  szemléleti  anyagot  —  reáliát  —  is  felvett  a  tanítás  körébe. 
Már  pedig,  mi  lehet  a  tanuló  előtt  érdekesebb,  és  mihez  férhet  könnyebben 
mint  hazája  történetének  és  földirati  viszonyainak  ismeretéhez  ?  Bél  pozsonyi 
tanítványainak  kiválóbbjait  hozzá  szoktatta,   hogy  szünidejöket   honi  vagy 


Bél  Mátyás  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


502  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVin.  SZÁZADBAN 


családi  történetök   tanulmányozására    fordítsák,   és   ily   módon   segítségére 
voltak  művei  igen  becses  anyagának  összehordásában, 
^miíkii**  ^^^  ®^^  értekezésében   a   hún-scytha  Írásról,   melyet    1718-ban  tett 

közzé,  megmutatta,  minő  mesteri  módon  bírja  (összehordani  a  szétszórt 
anyagot.  A  régi  magyar  betűkről  való  ismeretünk  mai  napig  nagyrészt 
ez  értekezés  adatain  alapul.  Pozsonyban  öt  év  múlva  megírta  a  régi  és 
új  Magyarország  ErodromuséX^  a  melyben  a  magyar  fold-  és  néprajzra 
vonatkozó  addigi  munkálatoknak  főbb  tartalmát  állítja  össze.  Szorosan 
vett  történeti  művei  közt  első  az  Adparatus  ad  Históriám  Hungáriáé 
(Pozsony  1735.),  melyben  a  magyar  történeti  forrásmunkák  egy  részét 
teszi  közzé.  Ez  emlékek  némelyike  még  kiadatlan  volt,  másokhoz  mindaddig 
nehéz  volt  hozzáférni  a  kiadások  régisége  és  ritkasága  miatt  Ezekhez 
tartozott  a  nagyváradi  káptalan  híres  feljegyzése  az  előtte  végbement 
istenitéletekről,  a  » rítus  explorandae  veritatis«,  melynek  első  kiadását  még 
Fráter  György  rendezte  sajtó  alá.  Mint  az  Anonymus  első  kiadója  a 
Schwandtner-féle  gyűjteményben,  igen  nagy  érdemeket  szerzett  egész  törté- 
netírásunk fejlődése  körül.  Kritikai  szelleméről  tanúskodik,  hogy  ő,.bár  a 
Névtelen  Jegyző  korát  biztosan  megállapítani  nem  bírta,  mégis  IV.  Béla 
korába  volt  hajlandó  helyezni  művét. 

Mind  gyűjtő  mind  feldolgozó  munkásságának  legfontosabb,  mai 
napig  nagybecsű  emléke  Notitia  Hungáriáé  novae  historico-geographica. 
Az  első  fólió  kötet  kizárólag  Pozsony  városával,  a  második  Pozsony,  Turóc, 
Zólyom,  Liptómegyékkel,  a  harmadik  Pesttel,  a  negyedik  Nógrád,  Bars, 
Nyitra  és  Hontmegyékkel  foglalkozik.  Az  ötödik  kötet  Mosonymegyét  tár- 
gyalta ;  de  csak  kevés  példányban  maradt  meg,  és  csak  a  műit  évben  bocsá- 
totta ezt  újra  közzé  gr.  Zichy  Jenő  az  eredetihez  méltó  díszes  kiadásban. 
E  kötetek  mai  napig  a  magyar  topográfia  és  genealógia  kimeríthetetlen 
tárházai,  nagy  figyelemmel  vannak  a  nemzetiségi  viszonyokra  is,  úgy 
hogy  a  nemzetiségi  viszonyok  kutatói  biztos  forrás  gyanánt  használhatják. 
Kiterjeszkednek  a  fold  leírására  és  a  természeti  tárgyak  ismertetésére,  és  bár 
a  kor  szelleméhez  képest  még  aránylag  igen  nagy  tért  foglalnak  el  bennök 
a  »curiosum«-ok,  nagy  kárára  válik  a  honismeretnek,  hogy  az  óriási  munka 
többi  részei  sajtó  által  nem  jutottak  napvilágra. 

E  valóban  elsőrangú  tudós  érdemeit  csak  akkor  méltányolhatjuk 
teljesen,  ha  meggondoljuk,  minő  nehézségekkel  kellett  neki  mint  úttörőnek, 
a  ki  azonfelül  »akatholikus«  is  volt,  megküzdenie.  Egy  ízben  csak  nagy 
bajjal  birta  életét  megmenteni  Heister  körmei  közül,  kinél  bevádolták,  mert 
közbenjárt  több,  a  Rákóczi-felkelésben  résztvett  hitfele  érdekében.  Pálffy 
Miklós  nádor  kegyének  köszönheté,  hogy  megnyíltak  előtte  az  állami  és 
több  családi  levéltárak,  de  kutatását  ellenségei  valami  szörnyű  merényletnek 
nyilvánították  a  nemzeti  és  nemesi  féltett  titkok  szempontjából.  Hát  még 
midőn  Magyarország  leírása  megjelent!  Az  már  világosan  nem  más,  mint 
az  ország  állapotának  a  külföld  előtt  való  folfedése,  vagyis  kémlelés !  Ennyi 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVIII.  SZÁZADBAN 


503 


vád  ellen  csak  a  nádornak,  majd  Ferenc  lotharingiai  hercegnek,  végre 
Mária  Teréziának  jóakarata  védte. 

A  tudós  pozsonyi  rektor,  a  német  tudósok  módjára,  egész  tudós 
dinasztiát  alapított,  a  mellett  pedig  tanítványai  is  az  ő  útján,  de  nem  az  ő 
-szellemében  folytatták  művét.  Sem  fiai,  sem  utánzói,  mint  Tomka-Szászky 
és  Benczúr,  nem  hasonlíthatók  hozzá.  Az  országra  mind  erősebben  nehe- 
zedő katholikus  reakció  megakadályozta  a  szabadabb  irány  érvényesülését. 
Azonkívül  Bél  egész  munkássága  sokkal  inkább  szólott  a  deák  tudós 
világnak,  —  hisz  mindent  latinul  írt,  —  mint  a  magyarnak.  Még  részre- 
hajlatlansága,  toleranciája  is  idegenszerűnek  látszott  abban  a  világban. 

Sokkal  kisebb  körű  s  terjedelmű,  de  minden  ízében  magyar  és  kálvinista,  Bod  Péter 
Bél  valamivel  ifjabb  kortársának,  a  székely  Bod  PÉTERnek  irodalmi  munkássága. 
Ö  is  részesült  a  külfdöli,  hollandiai  isko- 
lázás áldásában,  de  csakhamar  vissza- 
tért, és  mint  egy  főúri  hölgy,  Bethlen 
Kata,  udvari  káplánja,  majd  mint  ma- 
gyar-igeni  lelkész  élt,  szűk  viszonyok 
-közt,  távol  a  míveltség  minden  közép- 
pontjától. Annál  szívósabban  ragaszko- 
dott szerette  Erdélyéhez  és  annyi  vihar 
Által  fenyegetett  egyházához.  Legtöbb 
műve  az  általános  és  erdélyi  egyházi 
történelemnek  van  szentelve.  A  régeb- 
bien ismeretesek  közt  a  legfontosabb  a 
Smirnai  sz.  Polikárp,  avagy  Erdélyi 
református  püspököknek  históriájok 
(1765.),  de  ez  is  alig  több  egy  kom- 
pendiumnál. Csak  két  év  előtt  jelent 
tneg  megmaradt  kézirata  után  Leidában 

—  hol  tanúit  —  a  magyar  református  egyház  története  latin  nyelven.  E  mű 
emléke  hazafiságának  és  szenvedélyes,  a  korabeli  üldözések  által  még  fokozott 
felekezeti  szellemének.  Akkor  nem  is  jelenhetett  meg  hazánkban,  hisz  szerzőjét 
még  a  Sz.  Polikárp  és  a  még  ártatlanabb  Magyar  Athenás  miatt  is  üldözték. 
JEz  utóbbi  az  első  magyar  nyelven  irott,  szorosan  vett  irodalomtörténeti 
munka,  több  mint  528  magyar  írónak  tartalmazza  betűsorba  szedett  élet- 
rajzát. Kritikának  vagy  tanulmánynak  alig  van  nyoma,  a  felekezetiség 
különösen  abban  nyilatkozik,  hogy  több  protestáns  írót  méltat  megemlítésre 
•és  többet  ír  felőlük.  Hogy  csak  egy  példát  emUtsünk:  Pázmány  Péterrel 
egy  lapon  wégez,  Alvinczi  Péternek  pedig  négyet-ötöt  is  szentel.  Mária 
Terézia  korában  bűn  volt  már  ez  is.  »Ez  a  nagy  férfiú  —  írja  1775-ben, 
néhány  évvel  Bod  halála  után,  a  piarista  Horányi  —  elméjének  kitűnő  emlé- 
keivel nem  közönséges  büszkesége  Erdélynek  és  általános  tetszést  nyert 
volna,   ha,   tekintettel  a  viszonyokra,   enyhébben   és   okosabban  írt   volna. 


Bod  Péter  arcképe. 


Digitized  by 


Google 


504 


A  MAGVAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVUI.  SZAZADBAN 


M  A 

A  TH 


G  Y  A 

E  N 


R 

A  S 


Jczsuta 
történetírók 


Mert  ha  önszántunkból  vetjük  magunkat   a  rohanó  árba  és  azzal  szembe 
akarunk  szállani,  a  vad  hullám  el  fog  sodorni*. 

Ez  a  minden  szembeállót  elborítással  fenyegető  ár  nem  volt  más 
mint  az  uralomra  jutott  katholikus  restauráció. 

A  karlovici  és  szatmári  békekötések  alapján  rekonstruált  Magyar- 
országnak, melyet  méltán  neveztek  »Hungaria  Nova«-nak,  állami  és  társa- 
dalmi felfogásán  a  »Regnum  Marianum«  eszméje  uralkodott.  A  Habsburg- 

_  házból  származó  királyok 
alatt,  aránylag  rövid  időben, 
oly  óriási  eredményeket  vív- 
tak ki  a  törökökkel,  felkelőkkel 
és  protestánsokkal  szemben, 
hogy  lehetőnek  látszott  a  buz- 
góbbak előtt  Sz.  István  biro- 
dalmának egy  vallásúvá  tétele, 
a  Boldogasszony  tisztelete  el- 
lenzőinek, mert  még  a  törvény- 
könyv is  ilyeneknek  bélyegezte 
Luther  követőit,  megsemmisí- 
tése. Nem  sikerűlt-e,  aUg  egy 
emberöltő  előtt  ugyanazon 
terv  Franciaországban,  hol 
pedig  egy  teljes  századon  át 
elsőrangú  politikai  tényező 
volt  a  hugenotta  elem?  A 
szándék  keresztülviteléhez  a 
főúri  és  nemesi  katholikus  tár- 
sadalom szolgáltatta  a  világi, 
az  egyházi  és  első  sorban  a 
jezsuita-rend,  a  szellemi  fegy- 
vereket. Kimondhatjuk  már, 
hogy  e  terv  keresztülvitele  ép 
oly  kevéssé  felelt  volna  meg 
hazánk  érdekének,  mint  a 
tényleges  viszonyoknak,  de  az  kétségbe  nem  vonható,  hogy,  mint  minden 
reakció,  mely  a  múltban  keresi  az  ideált,  erős  lendületet  adott  a  történeti 
kutatásoknak. 

Természetes,  hogy  e  téren  a  jezsuiták  buzgólkodtak  leginkább.  TuRóczi 
László  1729-ben  megírta  Magyarország  történetét  és  földrajzát,  korához 
képest  nagy  tudománynyal,  de  igen  erős  tendenciával :  Hungária  suis  cum 
regibus  compendio  data,  (1729.)  Még  szembetűnőbb  ez  irány  a  kassai 
TiMON  Sámuel  két  művében,  a  régi  és  új  Magyarországról :  Imago  afUiquae 
és  Imago  novae  Hungáriáé  s  Annaleseibex\,  melyekben  Istvánflfyt  folytatja. 


kZ  ERDÉLYBEN  ÉS  MAGYAR-ORSZÁG- 
BAN ÉLT   TUDDS  EMBEREKNEK,  NJEVE- 
ZETESEBBEN  A' KIK  VALAMI,  VILÁG  ELEI- 
BE BOTSÁTOTT IRASOK  ÁLTAL  ESMÉ- 
RETfcSEKKÉ  LETTEK /S  JO  EMLÉ- 
KEZETEKET FEN -HAGYTÁK 

HISTORIAJOK 

MELLYET 
SOK    ESZTENDŐK -ALATT,   NEM   KEVÉS 
«zorgalmato6sAggal  egybe  •szedegbtbtt.  is  a2 

MOSTAN  6LÖRNER,  'S  EZ-UTAN  KÖVCTKCZCN. 

DÖKNEK  TANÚSÁGOKRA,  'S  JÖRA-VAl^  FEL- 

SGAKENTÉSEKRE  KÖZÖMSÉOBSSé  TETT. 

F.    TS.     B  O  D     PÉTER. 
A*  M.  Igeni  Ekkléfiában  a*  KJUSTUS  Szolfíja. 


NymtattatQtt  ifCÓ-tíik  Efitmdibm^ 


Bod  Péter  Magyar  Athenasának  címlapja. 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVIII.  SZÁZADBAN  505 


MSé  «^ 


és  melynek  kéziratát  rendtársa,  Kazy  Ferenc  használta  fel.  De  ezek  inkább 
vitairatok  és  győzelmi  kiáltások,  mint  válóban  történelmi  művek.  Nem  új 
bennök  sem  az  anyag,  sem  a  módszer.  A  fáradhatatlan  gyűjtést  Mabillon 
és  a  st.  mauri  benediktinusok  módjára  nálunk  Hevenesi  Gábor,  Kollonics 
bíboros  gyóntatója  indította  meg.  Több  mint  száz  kötetre  menő  kéziratai 
mai  napig  egyik  főkincsét  alkotják  egyetemi  könyvtárunknak.  Igazi  históriai 
fontosságra  pedig  Mária  Terézia  korában  Pray  György  és  Katona  István 
emelték  az  ecclesia  militans  irányát. 

Pray  György  egy  Tirolból  beköltözött  katona-családból  származott  Pray  oyörgj 
és  1724-ben  született  Pozsonyban.  Mint  jezsuita  egy  ideig  a  bécsi  Theré- 
ziánumban  tanárkodott  és  ott  kezdte  meg,  a  tudós  Froehlich  Erasmus 
befolyása  alatt,  a  hazai  történet  buvárlását.  Fölebbvalói  megengedték,  hogy 
egészen  e  hivatásának  élhessen.  Rendjének  feloszlatása  után  a  királynő 
1773-ban  őt  királyi  historiografusnak  nevezte  ki  és  200  forintnyi  nyugdiját 
megkétszerezte.  1777  után  könyvtámoka  lett  a  Budára  áthelyezett  egye- 
temnek és  József  császár,  ki  szintén  hasznát  vette  tollának  és  tudomá- 
nyának, 800  frtra  emelte  fizetését, 
azután  pedig  a  nagyváradi  literarium 
stallumra  nevezte  ki.  így  haláláig,  mely 
1801-ben  következett  be,  gondtalanul  ^i^^^j 

és  háborítlanul  élhetett  tudományának. 
Ö  volt  az  első  magyar,  ki  kizárólagos 

hivatását  találta  a  történet  mívelésében  p^^^  ^^^^^^  névaláírása. 

és   a   ki   azon   szerencsés   helyzetben 

volt,  hogy  e  hivatásának  meg  is  ferelhetett.  Ö  egyúttal  az  első,  kinek 
tevékenysége  felölelte  a  hazai  történelem  egész  mezejét. 

Főmunkája  a  hunok,  avarok  és  magyarok  évkönyvei  (Annales 
veteres  Hunnorum,  Avarum  et  Hungarorum),  melyeket  hat  folio  kötetben 
egész  I  Ferdinánd  haláláig  folytatott.  A  legrégibb  —  hún  —  történetet 
illetőleg  De  Guignes  nyomán  jár,  ki  először  használta  fel  Attila  népére 
nézvQ  a  khinai  forrásokat,  de  a  későbbi  korra  nézve  egészen  önálló. 
Szembetűnő,  hogy  előzőihez  képest  milyen  óriási  anyag  áll  rendelkezésére. 
Nemcsak  a  már  bel-  és  külföldön  publikált  anyagot  használta  fel,  hanem 
számos  kiadatlan  forrással  gazdagította  a  történeti  tudományt.  Nagy  mér- 
tékben felhasználta  a  kamarai  levéltárban  meglevő  okiratokat,  és  hogy 
egyebet  ne  említsünk,  a  Halotti  Beszéd  kódexét,  melyben  az  első  magyar 
évkönyvek  is  foglaltatnak,  ő  hozta  nyilvánosságra.  Abban  is  úttörő,  hogy 
minden  kötet  előtt  beszámol  a  rendelkezésére  álló  új  vagy  régi  kútfőkről. 
A  mennyiben  rendje  és  meggyőződése  engedi,  józan  kritikával  él,  különösen 
a  kronológiai  és  genealógiai  kérdésekben.  Ő  a  finn-lapp  rokonságnak 
történeti  alapon  első  vitatója.  Bár  nyelve  latin  és  így  stílusa  szükségkép 
elkopott  és  nem  egyéni,  mégis  mindenütt  fölismerhető  nemzeti  érzülete  és 
büszkesége.   Az   akkori   irodalmi   viszonyok    nyomorúságára   éles    világot 


Digitized  by 


Google 


506  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVIII.  SZÁZADBAN 


vet,  hogy  nagy  művének  igen  értékes  V.  kötete  nem  is  önállóan  jelent 
meg,  hanem  mint  egy  foüri  ifjú,  gróf  Bánfly  György,  thereziánumi  thesi- 
seinek  melléklete.  A  kormánynak  különösen  azon  értekezéseivel  tett  szol- 
gálatot, melyekben  a  magyar  korona  jogait  a  melléktartományokra  mutatta 
ki.  így  Mária  Terézia  érdekében  Halics  és  Ladomérról,  József  megbizásából 
a  Balkán-félszigeti  országokról,  különösen  Boszniáról,  mint  a  magyar 
korona  részeiről,  értekezett.  Mária  Terézia  nagyra  is  becsülte  a  tudós 
férfiút  és  a  megalakítandó  magyar  tudós  társaságnak  ő  lett  volna  a 
főoszlopa.  De  midőn  az  akadémia  javadalmazására  a  naptári  illetéket  kérték, 
a  királynő  meggondolta  a  dolgot  és  kijelentette,  hogy:  »két  jezsuita  (Pray 
és  Hell)  mégis  csak  kevés  egy  akadémiához*. 
Katona  István  A  Pray  által  tört  nyomon  tovább  haladt  Katona  IstvAn,  historiográ- 

fiánk egyik  tiszteletreméltó  nagy  alakja.  Nyolc  évvel  fiatalabb  volt  Praynál, 
Bolykon,  Nógrádmegyében  született,  és  a  jezsuita-rendben  mint  tanár 
érvényesült.  A  rend  feloszlatása  után  Budára  és  Pestre  is  követte  az 
egyetemet,  majd  1790-ben  Kalocsán  könyvtámok,  később  ugyanott  kanonok 
is  lett.   József  császár  1785-ben  500  forinttal   nyugdíjazta,  mert   a   német 

előadási  nyelvben  nem  volt  elég  jártas.  Majd- 

I     nem  nyolcvan  évre  terjedő  élete  egészen  a 

£  A  i     tudományos  munkának  volt  szentelve.  Nála 

JiCfyfiwrwv9  (nwfna.  a  történettel  való   foglalkozás   a   tanári  pá- 

j     lyával  állott  szoros  összeköttetésben,  és  első 
Katona  István  névaláírása.  "^^vei    iskolai    könyvek    voltak.    Kalocsán 

megírta  az  érsekség  történetét  jó  magyíu* 
szellemben  (1800.  két  kötet).  Patachich  érsekről  följegyzi,  hogy  botbüntetés 
terhe  alatt  megtiltotta  székvárosában  a  rác  beszédet.  Budán  kezdte  meg 
nagy  munkáját,  Magyarország  kritikai  történetét,  melyet  szerencsésen  be 
is  fejezett.  E  bámulatos  műnek  első  6  kötete  az  Árpádok  korát  tár- 
gyalja, 12  a  vegyes  királyok  korát,  22  pedig  a  Habsburgi  korszakot.  Mint 
kritikai  história  az  egész  bizonyos,  a  margón  feljegyzett  kérdések  után 
indul,  melyekre  a  szöveg  adja  meg  a  feleletet.  Valóságos  feldolgozás  igen 
kevés  van,  kivéve  a  kútfőkről  szóló  bevezetésekben,  de  az  anyag  0I3' 
tömegekben  van  összehordva  és  közölve,  hogy  tulajdonkép  ebből  került 
ki  Fessler,  Engel,  Szaíay,  sőt  Horváth  Mihály  munkái  nyers  anyagának 
legnagyobb  része.  Az  egyes  kötetek  vegén  megemlékezik  az  egykorú 
írókról  is. 

Katona  mint  tudós  és  ember  nagy  tiszteletben  állott,  melyet  még 
József  császár  sem  tagadott  meg  tőle.  Igen  becses,  a  politikai  viszonyokra 
kiterjeszkedő  levelezése  a  híres  Esterházy  püspökkel  1790-ből;  megvan 
az  egri  érseki  levéltárban.  Úgy  mint  Pray,  ő  is  számos  elismerésben 
részesült  a  külföldön  is,  mit  a  latinul  írás  lehetővé  tett.  De  rendjének 
szelleme  rajta  is  uralkodott,  és  hogy  minő  naiv  erővel,  azt  a  következő 
példa  bizonyítja.  Világtörténeti  kézikönyvében   megemlékezik   a   reformádó 


Digitized  by 


Google 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVIII.  SZÁZADBAN  507 


keletkezéséről  s  Luther  és  Kálvin  eretnekségének  egyik  bizonyítékát  abban 
is  látja,  »quod  nec  unum  Sanctum  numerent«. 

Mindezen  írók  ideálja  a  katholikus,  de  e  mellett  rendi  Magyarország 
volt.  A  királyban  Sz.  István  utódját  tisztelték,  nem  is  birták  elképzelni 
másnak,  mint  az  egyházi  és  nemesi  rend  kiváltságai  hatalmas  védőjének,  és 
az  eretnekség  és  hitetlenség  üldözőjének.  Pedig  a  felvilágosodás  szelleme, 
mely  az  állami  és  királyi  érdekben  annyira  tört  a  rendi,  és  különösen  az 
egyházi  jogok  ellen,  akkor  már  megkezdte  bevonulását  a  bécsi  udvarba.  Mária 
Terézia  minden  ellenzése  dacára  hozzá  szított  a  trónörökös,  József  is,  kinek 
már  1760  óta  nyomós  szava  vok  a  kormány  tanácsában.  De  oly  kizárólagos 
volt  a  jezsuita-rend  urabna  a  tudományban,  hogy  a  királyi  teljhatalom  első 
hirdetője,  a  rendi,  és  épen  az  egyházi  szabadság  legerősebb  ostromlója,  az 
annjira. gyűlölt  és  átkozott  Kollár  is  az  ő  soraiból  került  ki, 

KollAr  AdAm  Ferenc  kétségtelenül  egyike  volt  a  múlt  század  leg-  kouat  Adá™ 
alaposabb  és  legélesebb  elméjű  történettudósainak,  ő  is,  mint  az  eddig 
emh'tettek  mindnyájan,  felső-magyarországi  volt,  Besztercebányán  született, 
majd  a  jezsuita-rendbe  lépett,  és  egy  ideig  tanár  volt  Liptó-Szent-Miklóson. 
Onnét  Bécsbe  került,  hol  különösen  a  keleti  nyelvekkel  foglalkozott.  Midőn 
tudós  híre  már  meg  volt  állapítva,  1748-ban  kilépett  a  szerzetből  és  a 
nagy  cs.  k.  könyvtárnál  nyert  állást,  melynek,  Van  Sv^ieten  halála  után, 
igazgatója  lett.  E  minőségében  ő  volt  az  első,  ki  az  ott  felhalmazott 
kézirati  kincseket  a  magyar  történet  érdekében  kiaknázta.  Kiadta  Ursinus 
Velius  történetéi,  mely  a  mohácsi  vész  utáni  kornak  egyik  legjobb  fel- 
dolgozása, továbbá  Oláh  Miklós  múveii,  és  az  Amoenitates  jnris  publici 
Hungarici  (1783.)  című  munkában  nagy  szorgalommal  összegyűjtötte  azon 
adatokat,  melyek  a  magyar  királyság  hatalma  kiterjedésének  kedveznek. 
De  igazi  hírét  egyházpolitikai  műveinek  köszöni. 

A  magyar  királyok  patronátusi  jogának  oklevéli  történetében  (1762.), 
melyet  Józsefnek  ajánlott  fel,  még  csak  az  anyagot  állítja  össze.  Két 
évvel  később  megjelelt  rövid  értekezésében  »a  magyar  királyok  egyházi 
törvényhozási  jogának  eredetéről  és  folytonos  gyakorlatáról*  azonban  már 
levonja  az  adatok  közjogi  következéseit.  A  kegyúri  jogból,  történeti 
alapon,  kimagyarázza  a  papi  jószágokkal  való  rendelkezésnek,  azok  meg- 
adóztatásának jogát.  Igen,  de  a  papság,  magyar  felfogás  szerint,  nemcsak 
királyi  adományból,  hanem  nemesi  jogon  is  birja  jószágait.  Épen  össze- 
ülőben  volt  az  1764-iki  országgyűlés,  hol  a  kormány  az  adó  emelésével, 
a  jobbágyság  sorsa  könnyítésével,  és  a  nemesség,  de  különösen  a  papság 
megadóztatásával  készült  fellépni.  Érthető  az  a  felindulás,  melybe  e  tudo- 
mányos előfutója  a  rendeket  döntötte.  A  diaeta  visszhangzott  a  vádaktól, 
a  Vexatio  dat  intellectum  nevű  híres  röpirat,  melyet  Richvaldszhy  kanonok 
írt,  mutatta,  mennyire  résen  áll  a  fenyegetett  rendi  érdek. 

A  felvilágosodás  és  a  modem  nyelveknek,  különösen  a  németnek, 
befolyása,   a   század  vége   felé   megszakította   azt  az  irányt,  melynek  oly 


Digitized  by 


Google 


508 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  IRODALOM  A  XVIII.  SZÁZADBAN 


^  (láboV^  hatalmas  képviselői  tűntek  föl.  Még  kortörténeti  munkában  is  nyilatkozott  e 
szellem.  Kolinovics  Gábor  mint  Esterházy  József  országbíró  íródeákja 
eljárhatott  —  épen  nem  díszes  ruhája  dacára  —  az  1741-i  híres  ország- 
gyűlés üléseire,  és  ezekről  igen  híven  naplót  is  vezetett.  Jellemző,  hogy  ő 
a  Pozsonyban  uralkodó  drágaság  miatt  is  az  eretnekséget  okolja.  Később 
megírta  pártfogójának  Esterházynak  életét  (Postuma  Memória  Jos.  Ester- 
házy, Tym.  1754.).  Kéziratban  fenmaradt  tőle  a  Rákóczi-felkelés  törté- 
nete és  egy  dunántúli  út  leírása.  Kolinovics  horvát  származású  volt, 
Szenkvicen  született,  a  honnét  később  a  Kovachichok  tudós  dinasztiája  is 
kikerült.  Kovachich  Márton  György  adta  ki  az  1741-iki  igen  becses  naplót, 
mai  napig  elsőrangú  forrásunkat,  1790-ben  Nova  Hungáriáé  Periódus 
cím  alatt.  Akkorra  pedig  Magyarországra  csakugyan  az  irodalom  terén 
is  új  korszak,  virradt. 


Digitized  by 


Google 


TARTALOM. 


El6sz6    

Irodalmunk  és  irodalomtSrténetfink.  Bevezetésül.  Beöthy  Zsolttól 


Lap 
V 


KÖZÉPKOR  ÉS  RENAISSANCE  —  MONDÁK  ÉS  KÓDEXEK  KORA 

1.  A  magyar  nemzet  őskora.  Réthy  Lászlótól    15 

2.  A  magyar  nyelv  eredete.  Sittumyi  Zsigmondtól    24 

3.  A  pogány  kori  költészet  emlékei.  Erdélyi  Páltól 29 

4.  A  magyarság  az  Árpádok  korában.  Lánczy  Gyulától    40 

5.  A  királymondák  és  az  énekmondók.  Sebestyén  Gyulától 65 

(5.  Legrégibb    nyelvemlékeink.    Oklevelek    magyar   szavai.  —  Halotti  Beszéd.  — 

Königsbergi  Töredék.  Simányi  Zsigmondtól    .".  ...  74 

7.  A  csúcsíves  stíl    kora  és  a  renaissance.    Az    Anjou-királyok ;    Zsigmond    és 

Mátyás  uralkodása.  Pulszky  Ferenctől    79 

8.  Janus  Pannonius  és  a  humanisták.  Hegedűs  Istvántól 90 

9.  Középkori  könyvtáraink  és  a  Corvina.   Sebestyén  Gyulától 101 

10.  Középkori  költészetünk.    I.  Legendák    és  egyházi    énekek.  II.  Világi  költészet. 

Horváth  Cyrilltöl   111 

11.  A  kódexek  mint  nyelvemlékek.  Simonyi  Zsigmondtól    126 

12.  A  krónikák.  Marczali  Henrikiöl  137 

VALLÁSI    ÉS    NEMZETI    HARCOK    KORA  —  PROTESTÁNS    KOR, 
ANTIREFORMÁCIÓ  KORA,  NEMZETIETLEN  KOR 

13.  A  protestáns  kor  áttekintése.  (1526—1606.)  Kardos  Alberttól     145 

14.  A  könyvnyomtatás  kezdete  Magyarországon.  Hellebrant  Árpádtól 151 

15.  Vallásos  irodalom.  I.  Bibliafordítók.  IL  Prédikátorok.  III.  Polemikusuk.   Kardos 

Alberttól   158 

16.  Humanista  hagyományok  a  XVI.  században.  Hegedűs  Istvántól 175 

1 7.  A  XVI.  század  történetirodalma.  Szilágyi  Sándortól  1 79  " 

18.  A  magyar  jog  és  a  Hármaskönyv.  Hajnik  Imrétől    „ 187 

•    A    név-  és  tárgymutató,  valamint  a  szövegképek   és   mellékletek  roagyarázatos  jegyzéke  a 
II.  kötet  végén. 


Digitized  by 


Google 


510  TARTALOM 


Up 

19.  A  XVI.  századi  líra.  Szilády  Árontól ^ „ «.  ...  ^  ^  ...  .^  ...  192 

20.  Balassi  Bálint.  Kardos  Alberttől ^ „  .„  .„  ... .^  197 

21.  XVI.  századi    elbeszélő    költészetfink.   I.   Bibliai  elbeszélések.  II.  Tinódi  és  a 

történeti  énekköltés.  UI.  Toldi  Miklós  és  a  magyar  mondák.    IV.  Regényes  • 

vagy  szép-históriák.  Badics  Ferenctől „ 204 

22.  Széppróza.  I.  A  dráma  kezdete.  II.   Ezópi  mese,  novella,  prózai  zsoltár.  Beöthy 

Zsolttól „ ..  231 

23.  A  katholikus  visszahatás.  (1606—1676.)  Széchy  Károlytól  ... ...  ... 249 

24.  Pázmány  és  köre.  Fraknói  Vilmostól ^ .,  „  263 

25.  A  régi  magyar  iskolázás.  I.  A  középkori  iskolák.  II.  Pázmány  egyeteme  és  a 

protestáns  főiskolák.  Felméri  Lajostól —  279 

26.  A  XVII.  század  vallásos  irodalma.  Szenei  Molnár  Albert,  Geleji  Katona  István, 

Káldi  György.  Négyesy  Lászlótól     „  ... ...  295 

27.  Apácai  Cseri  János.  Bánóczi  Józseftől   „ ., 313 

28.  A  XVII.  század  t5rténetírodalma.  Angycd  Dávidtól 320 

29.  A  XVII.  század  lír^a.  Erdélyi  Fáitól «.  333 

30.  Zrínyi  Miklós.  Széchy  Károlytól  ...  350 

31.  Gyöngyösi  István  és  Listius  László.  Rupp  Kornéltól    .„ .-  381 

32.  A  XVII.  századi  széppróza  és  színészet.  Négyesy  Lászlótól 401 

33.  A  kurucvilág  költészete.  I.  Thököly    és   II.   Rákóczi  Ferenc  kora.  11.  A  kuruc 

költészet.  Badics  Ferenctől   «  - ...  ~  413 

34.  Történetirodalmunk  a  XVIII.  század  elején.  Babocsay,  Bethlen  Miklós,  Cserei 

és  Apor.  Angyal  Dávidtól     « .-  446 

35.  A  nemzetietlen  kor.  Dr.  Szinnyei  Józseftől   « «  ~.  .-  455 

36.  A  XVIII.  századi   szépirodalom.    I.   Epika  és  vallásos  líra.  II.  Mikes  Kelemen. 

III.  Faludi  Ferenc.  IV.  Amadé  László.  Négyesy  Lászlótól    ... ...  .-  462 

Sí   Iskolai  drámák.  Takáts  Sándortól    488 

38.  A  magyar  történeti  irodalom  a  XVm.  században.  Marczali  Henriktől     ^  ..  500 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Szövegl^épel^ 

az  I.  kötetben. 


Lap 
Könyvíró    barát    a    Képes    Krónikából. 

(S  kezdőbetű,  színnyomat) 1 

Toldy  Ferenc  arcképe  és  névaláírása  ...       6 
Toldy :   A  magy.  költészet  tört.  cím- 
lapja, Tinódi  Sebestyén  költött  arc- 
képével          7 

A    Kisfaludy-társaság    ereklyeszekrénye 

(zárókép)   ^ 1 1 

Ugorfóldi  sírhalmokból  előkerült  vallásos 

ereklye   ^  17 

Ugorföldi  sírhalmokból  előkerült  vallásos 

ereklye  ^ 18 

Déloroszországi    sírokon  talált    csésze- 
tartó szobrok     19 

Az    enlaki   unitárius  templom   mennye- 
zetének 1668-ból  való  fölirata    21 

Kirgiz  tanya  (zárókép)  23 

Az  ugor  népek  elágazása.  (Térkép) 25 

A  magyarok  bejövetele.  (A  Képes  Kró- 
nikából)        32 

Aquileja.    (Schedel    XV.  századi   króni- 
kájából)        33 

Etele  király.  (A  Képes  Krónikából)  34 

A  hét  vezér.  (A  Képes  Krónikából) 35 

Botond    párbaja    a  göröggel.  (A  Képes 

Krónikából)    36 

Léi  vezér.  (A  Képes  Krónikából) 38 

Szent  István.  (A  Képes  Krónikából) 40 

Szent    István   magyar  király  születése. 

(A  Képes  Krónikából)  43 

Szent  István    harca    Kcan    vezérrel.  (A 

Képes  Krónikából)    45 

A  pannonhalmi  apátság  alapító    levelé- 
nek kicsinyített  mása  48 

A  traui  dóm  kapuzata  50 

Bekenga     királyné     síremléke    a    zárai 

S.   Maria-templomban  53 


Lap 
A  zárai  S.    Maria-kolostor    campaniléje      56 

A  jaki  templom  kapuzata 59 

Szent  László  legendája.  (Részlet  a  szé- 

kel3'foldi    fülei    templom    falképéről)      68 
Szent    László  harca  a  leányrabló    kun- 
nal. (Kisfaludy  Károly  rajza) 69 

A  Königsbergi  Töredék,  a  XIV.  század 

elejéről   «  76 

A  kassai  dóm 80 

Nagy  Lajos,  magyar  és  külföldi  ország- 
nagyokkal. (A  Képes  Krónikából)  ...      81 
Beatrix  királyné  arcképe  és  névaláírása      84 
Mátyás  király  arcképe  és  névaláírása  ...      85 
Buda  a  XV.  században.  (Schedel  Króni- 
kájából)        86 

Bergamói  Fülöp  felajánlja  munkáját 
Beatrix  királynénak.  (A  munka  cím- 
képe  1487-bül) 87 

A  magyar  birodalom  címere  Mátyás  ko- 
rában. (A  Thuróczi -krónika  1488-iki 

augsburgi  kiadásából.  Zárókép) 89 

Vitéz  János  arcképe  és  névaláírása 93 

Janus  Pannonius  állítólagos  arcképe. 
(Ezüst    dombormű,    körirata :    Joh. 

Cesinge  Eps  V.  Basilic.)  97 

Janus  Pannonius  (Zárókép)  100 

D,  F,  S  kezdőbetűk  a  gyulafehérvári 
Batthyányi-könyvtár  1377-iki  Esz- 
tergomi Missaléjából 102 

A    raudnitzi     Lobkowitz-kódex    309-ik 

lapja  104 

A  gyulafehérvári  Batthyányi-könyvtár 
1377-iki    Esztergomi  Missaléjának 

kolofonja    105 

Vitéz  János  jegyzete  a  Victorinus-kódex 

végén     106 

Leláncolt  középkori  könyvtár.  (Hereford)    107 


Digitized  by 


Google 


512 


SZÖVEGKÉPEK  AZ  ELSŐ  KÖTETBEN 


Lap 

Középkori  könyvtár.  (Brandt :  St.  Navis 

című  művéből,  1497)  109 

Egy  Corvin-kódex  záró-kapcsa.  (Zárókép)    1 1 0 

Részlet  a  Példák  Könyvéből 112 

Halaborí  Bertalan  pap  jegyzete  a  Döb- 
rentei-kódex  230.  lapján  - 113 

Krisztus  keresztre  feszítése.  (Az  Érsek- 
újvári-kódexből)    ^  -.  114 

Krisztus  sírba  tétele.  (Az  Érsekújvári - 
kódexből)  115 

Részlet  Szent  Margit  életének  139-ik 
lapjáról.  (Ráskai  Lea,  dömés  apáca, 
írása  1510.)  116 

Alexandriai  Szent  Katalin  verses  le- 
gendájának első  lapja 117 

Zách  Felicián  merénylete.  (A  Képes 
Krónikából)    ^  ...  ^    120 

Szabács  viadalának  utolsó  lapja,  hason- 
másban   ^ «  ...    122 

A   Besztercei  Szójegyzék  8-ik   lapja. 

(Hasonmás)   127 

Az  Ehrenfeld-kódex  66-ik  lapja.  (Kiseb- 
bített hasonmásban) 130 

Klnizsiné  Magyar  Benigna  imádságos 
könyvének  kolofonja. (Az író:  F(rater) 
M.  jegyzete   1513-ból) 132 

A  Kriza-kódex  kolofonja.  (Az  író  :  Garay 
Pál,  dömés  szerzetes,  jegyzete.  1 532.)    1 33 

Ráskai  Lea,  dömés  apáca,  utolsó  sorai  és 
névaláírása  a  Comides-kódex  végén)    134 

Ráskai  Lea,  dömés  apáca,  jegyzete  a 
Szt.  Domonkos  élete  című  kódex 
(1517.)  végén    135 

Zsigmond  király.  (Thuróczi  krónikájából)    138 

Hasomás  a  Dubnici-krónika  első  lapjáról    1 39 

II.  Ulászló  és  gyermekei.  (A  Gersei- 
családnak  adományozott  címeren. 
Zárókép)    « 142 

Egy  protestánskori  magyar  reformátor- 
író :  Szegedi  Kis  István  ^ 147 

Oláh  Miklós,   esztergomi  érsek,  arcképe 

és  névaláírása  149 

XVI.  századi  könyvnyomtató  műhely  ...    152 

Heyden    Sebald     négj'    nyelvű     iskolai 

könyvének  utolsó  lapja    153 

Komjáthi  Benedek  :  Szent  Pál  levelei- 
nek címlapja.  (1533.)   « 154 

Komjáthi  Benedek :  Szent  Pál  levelei- 
nek elsü  lapja  155 

Gálszécsi    István :  Énekes  könyvének 

kolofonja.  (1536.) ^ 156 


Lap 

Singrenius  J.  1538-iki  nyomdai  jelvénye. 

(Zárókép) ....... -    157 

Az  dso  magyar  nyelven  írt  distichonok. 
(Sylvester  Uj  testamentumának  be- 
vezetése)      _  ...  J.  .., 160 

Részlet  Sylvester  bibliafordításából  161 

Melius  Péter:  Magyar  Prédikációinak 

címlapja.  (Debrecen,  1563.) ~.  -    167 

Telegdi :  Az  keresztyensegnec  fonda- 
mentomirol  című  munkájának  elő- 
szava. (Bécs,  1562.) ^  -    171 

Verancsics  Antal,  esztergomi  érsek,  arc- 
képe     181 

II.  János  király  címere.  (Werbőczi  Tri- 
partitumának  első  magyar  kiadá- 
sából. Zárókép)     ... ...    186 

Werbőczi  névaláírása «  ...  «. .-    188 

Részlet    Werbőczi :     Tripartttumának 

első  magyar  fordításából.  (1565.)  ^    189 

Heltai  Gáspár:  Soltár-könyvének  cím- 
lapja. (Kolozsvár,   1560.)  ... 194 

Heltai  Gáspár  :  Soltár-könyvének  utolsó 

lapja.  (Kolozsvár,  1560.)     105 

Balassi  Bálint  legelső  munkájának  (Be- 
tegh  lelkeknek  stb.)  címlapja. 
(Krakkó,  1572.) ......    198 

Balas.si  Bálint  legelső  munkájának  (Be- 
tegh  lelkeknek  stb.)  utolsó  lapja. 
(Krakkó,  1572.) 199 

Esztergom  a  XVI.  században  ^  ...  .»  ...   201 

Egy  XVI.  századi  lantos.  (A  fricsi  vár- 
kastély párkányzatáról.)  ...«-. 205 

Sztárai  Mihály:  Ákháb  királyának 
utolsó  versszaka.  (Első  kiad.  Deb- 
recen, 1574.  ...  ...  « ...  ...  ...  -   207 

A  konstancinápolyi   Héttorony   a    XVI. 

században...  ^ ^   210 

Részlet  Tinódi-Cronicajából.  (Ali  basa 
utolsó  és  Egervár  kezdő  versszakat 
az  eredeti  hangjegyekkel)    ......  ^  ...   212 

Tinódi :  Eger  várának  dallama  Bartalus 

István  átírásában...  ^ ...   213 

Eg3'korú  másolat  Tinódi :  Hadnagyok- 
nak tanúsaid  című  munkájából. 
(A  pécsi  püspöki  levéltárból) ...   214 

Ilosvai :  Tholdijának  címlapja.. (A  legré- 
gibb fenmaradt  kiadás.  Lőcse,  1620.)    220 

Istváníi  Pál :  História  Regis  Volter- 

jának  első  versszakai  ...  ...  ...  .^  ...  .«    225 

Ráskai :     Vitéz    Franciseojának    első 

versszakai „  ...  ...  ., _  ...  .^    228 


Digitized  by 


Google 


SZÖVEGRÉPEK  AZ  ELSŐ  KÖTETBEN 


513 


Tinódi  jelvénye.  (A  Cronica  vegén)   ... 

Misztérium-előadás  a  középkorban  «.  ... 

Balassi  Menyhárt  névaláírása    ^ 

Balassi  Bfenyhárt  áruitatásának  cím- 
lapja. (Abrudbánya,  1569.) 

Részlet  Pesti  Gábor  :  Aesopus  fabulái- 
ból. (Bécs,  1536.) .«  

Salamon  és  Markalf  címlapja.  (Ko- 
lozsvár,  1577.) 

Ponciánus  hlstóri^ának  első  lapja. 
(Bécs,  1573.) 

Brever  Lőrinc,  lőcsei  könyvnyomtató,  jel- 
vénye. (Zárókép)  „  

Gróf  Forgách  Ferenc  esztergomi  érsek 
arcképe 

A  Pázmáneum  Bécsben 

Lippay  György  esztergomi  érsek  arc- 
képe  

Szelepcsényi  György  nyitrai  püspök, 
utóbb  esztergomi  érsek  arcképe  ...... . 

Alvinczi  Péter  névaláírása ... 

Pécsváradi  Péter  vitairatának  címlapja. 
(1629.)  

Medgyesi  Pál  névaláírása  

Az  első  lap  Alvinczi  Péter:  Magyar- 
ország panaszából.  (1620.)   

Szelepcsényi  György  névaláírása  

Pázmány  Péter  egykorú  arcképe  

Magyari  István  :  Az  országokban  való 
sok  romlás  című  munkájának  cím- 
lapja. (Sárvár,  1602.)  

A  gréci  egyetem  a  XVIL  században   ... 

Pázmány :  Kalauzának  címlapja.  (Po- 
zsony, 1623.)    

Pázmány  nagyszombati  palotája  

Pázmány  politikai  röpiratának  (Falsae 
orlginís)  címlapja.  (1620.)     

A  wittenbergai  felelet  cáfolata.  CCímlap, 
1627.)    - 

Pázmány  :  Az  Sz.  Irásrul  című  mun- 
kájának címlapja.  (Bécs,  1626.)  

Pázmány  Prédikáczióínak  címlapja. 
(Pozsony,  1636.)  

Pázmány  karrarai  márvány-szobra  az 
esztergomi  főtemplomban.  (Della  Ve- 
dova  Pétertől.)  

Különböző  nemzetiségű  tanulók  a  prágai 
egyetemen ^  ... 

A  nagyszombati  egyetem  

A  nagyszombati  egyetem  első  hallgatói 
(névaláírások)    


Lap  I  Lap 
230      Keresztúri  Pál :  Csecsemő  Keresztyén 
233            című    munkájának  címlapja.  (Fejér- 

238  vár,   1638.)    289 

Lorántfi  Zsuzsanna  arcképe  „.  291 

239  Comenius  Amos  János  névaláírása  292 

Comeníus   Amos   és   iskolája.    (Összes 

242  I  munkáinak  címképe.)    293 

Pázmány  bibomok  érme.  (Zárókép.) 294 

244      Sz.  Molnár  A. :   Sz.  Dávid   zsoltárai- 
nak első  lapja.  (Hangjegyekkel) 298 

246       Szenei  Mollnár  A. :  Postilláinak  ajánló 

levele.  (Oppenheim,  1617.) 303 

248      Sz.   Mollnár   A.:    Kálvin  Institutiója 

ford.  címlapja.  (1624.) 305 

251       Káldi  György  arcképe    308 

253  A  Gyulafehérvári  kollégium  315 

Apácai :  Encyclopaediájának  címlapja. 

254  (Utrecht,  1653.)     317 

Bethlen  Gábor  fejedelem  arcképe  323 

255  I.  Rákóczi  György  fejedelem  arcképe  ...  325 

257  I    Kemény  János  fejedelem  arcképe 328 

I    Kemény  János  névaláírása    329 

258  '    Balassi   és   Rimái :  Istenes  Énekelnek 

259  I  második  címlapja.   (Pozsony,  1676.)  334 

Rimái  János  névaláírása    835 

260  '    Rímaí    és  Alsó-Sztregovai   Rimái  János 

261  j  címere    337 

264  '    Micsinyei    és    Beniczi    Beníczky    Péter 

I  címere    337 

Gyarmathí  gróf  Balassa  Bálint  címere.-  337 

266  I    Gönczi  énekes-könyvének  címlapja.  (Lő- 

267  '  cse,  1642.)    339 

<    Pécsy  Simon  névaláírása ...  340 

269  I    Beníczki  Péter  verseinek  (Magyar  rith- 

271  musok)  címlapja.  (Kolozsvár,  1670.)  343 
I    Csábrághi    és    Szítnyai     gróf    Koháry 

272  I  István  címere    344 

,    Gróf  Koháry  István  verseinek  első  cím- 

273  '  képe.  (Négyszeresen  kisebbítve) 345 

Petrőczí    és    Kaszavári    báró  Petrőczy- 

274  család  címere    346 

Zichi  gróf  Zichy  Péter  címere  346 

275  Gróf  Pekry  Lőrinc  címere  349 

Gróf   Zrínyi    Miklós,  a   költő-hadvezér, 

arcképe  352 

277       Eszterházy  Miklós  nádor  arcképe 356 

A  Csáktornyái  vár 359 

281       Zrínyi  Miklós  :  Szigeti  veszedelmének 

286  címképe.  (Bécs,  1651.) 361 

Szigetvár  a  XVI.  században     364 

287  Levéltöredék  Zrinyí  Miklóstól    367 


Digitized  by 


Google 


514 


SZÖVEGKÉPEK  AZ  ELSŐ  KÖTETBEN 


Lap 
Az    eszéki    híd    és   erődítmény  a  XVII. 

században 372 

Üj-Zrin  vára    377 

Zrínyi-emlék  a  kurzsaneci  (most  Zrínyi- 
falvi)  erdőben    379 

Gyöngyösi  István  návaláirása    383 

Gyöngyösi  István  arcképe  384 

Wesselényi  Ferenc  arcképe    387 

Murány  vára  a  XVII.  században  390 

Zrínyi  Ilona  névaláírása 392 

Lónyai  Anna  névaláírása  393 

Kernén}'  János  tatár  rabságból  írt  leve- 
lének utolsó  lapja     396 

A  Rákóczi-biblia  táblájának  diszítménye. 

(Zárókép)  400 

Haller   János :    Hármas   histori^iának 

c.'mképe.  (Kolozsvár,  1695.)    405 

Árvavára  Íjai  kivégzések     415 

Tholnay   Mihály:    Vitézek   tükörének 

címlapja.  (Kolozsvár,  1676.)    417 

Zrínyi  Ilona  törökországi  arcképe.  (1695. 

körül)     420 

Thököh'     Imre     törökországi     arcképe. 

(1695.  körül)     421 

A  sárospataki  Rákóczi-vár 424 

Pekryné  Petrőczy  Kata  Szidónia  arcképe  428 
Kuruc  tábori  dal.  (Káldy    Gyula   átira- 
tában)       431 

író  és  dohányzó  kurucok  433 

Gróf  Bercsényi  Miklós  arcképe  és  alá- 
írása    438 

A  Rákóczi-nóta.  (Káldy  Gyula  átiratában)  442 


Up 
A    Neustadti    harc    első    versszakai 

(Palocsay  Gy.  kézirata.)  .«  «  ...  444 

Teleki  Mihály  névaláírása  448 

Gróf  Bethlen  Miklós  névaláírása 449 

Károlyi  Sándor  arcképe 453 

I.  József,  in.  Károly  és  Mária    Terézia 

medaillon-arcképe  ... ...  457 

Máría  Terézia  magyar  kísérettel  459 

A   »Moríamurc-jelenet   Geramb    »Habs- 

burg«-jából  (Zárókép) ...  ...  461 

Buda  a  múlt  század  közepén 464 

Mikes  Kelemen  arcképe.  (1711-ből).-  ...  469 
Mikes  Kelemen  rajza.  (Hit,  remény,  sze- 
retet)   ^ 472 

Mikes  Kelemen  kézirata .-  ...  473 

Faludi    Rómában.    (Toldy    F.    1853-iki 

Faludi -kiadásának  címképe) ^  ...  477 

Amadé    kézirata.  (A    Katona-dal    első 

versszaka) 484 

A  Sidonius  (piarísta  iskola -dráma)  egy- 
korú kézirati  színlapja.  (1776.)  ...  ...  490 

A  Sidonius    szereplői.  (A  színlap  hát- 
lapjáról)      : 491 

Benyák  Bsmát  arcképe -  ...  495 

Pállya  István  arcképe    497 

Bél  Mátyás  arcképe 501 

Bod  Péter  arcképe  ^  .-  .-  ...  503 

Bod  Péter  :  Magyar  Athenasának  cím- 
lapja. (1766.) 504 

Pray  György  névaláírása  ^  ...  .„  ...  ...  ...  505 

Katona  István  névaláírása     ...  506 

Zárókép 508 


A  fejlécek  és  záröképek  korszakonklnt  stilszerűen  változnak. 


Digitized  by 


Google 


ÖOümellél^lefel^ 

az  I   kötethez. 

Lap 
Czvittinger  Dávid  :  Specimen  Hungáriáé  Literatae  című  munkájának  címlapja,  színes 

hasonmásban... 4 

A    Képes    Krónika   5-ik  lapjának   színes   hasonmása.  (A   kezdőbetűben  a   szarvas- 

űzés ;  a  szöveg  —  a  hunok  és  magyarok  eredete  —  fordítása  hártyalapon    ...        30 
Sz.  László  megszabadítja  az  elrablott  magyar    leányt.  (A  Thuróczi-krónika   1488-iki 

augsburgi  kiadásának  címképe.) 66 

A  Halotti  Beszéd,  a  legrégibb    magyar   nyelvemlék,  hasonmása.    (Olvasása    s  értel- 
mezése hártyalapon.)     74 

Mátyás  király  ifjúkori  arcképe.  (A  Thuróczi-krónika  1488-iki  augsburgi  kiadásából.)        82 
A  gyulafehérvári    Batthyányi-könyvtár  Missale-jának    címképe,   színes    hasonmásban. 

(1377.)    „ 102 

Hasonmás  a  brüsseli  Corvin-Missale  első  lapjáról.  (Attavantetól,  1485.)    104 

A  Joh.  Damascenus-féle  Corvin-kódex  Attavante  által  festett  címkepe,  színes  hason- 
másban. (Eredetije  a  M.  N.  Múzeum  birtokában.)    105 

Victorínus  :  Commentum  super  Rhetoricis  Ciceronis    című  (Corvin-kódex  címlapja, 

színes  hasonmásban.  (Eredetije  Em.ich  Gusztáv  birtokában.)  106 

Quintus  Curtius :  De    gestis  Alexandri  Magni    című  Corvin-kódex    kötésének    hátsó 

lapja.  (Az  eredeti  a  M.  N.  Múzeumban,   1467-ből.) 108 

Hasonmás  a  Müncheni-kódex  85a.   lapjáról,  1466-ból.  (Olvasása  hártyalapon) 128 

Hasonmás    a    Jordánszky-kódex    győri     töredékének    első    leveléről.     1516—1519. 

(A  magyar  szöveg  olvasása  hártyalapon)  130 

Temesvári  Pelbárt :  Pomerium  de  Sanctis  című  munkájának  címlapja.   (Nyom.   1500 

körül.) 132 

Kinizsiné-Magyar    Benigna    imádságos    könyvének    címlapja,    színes    hasonmásban. 

Az  1494.  körül  készült  eredeti  a  gr.  Festetich-féle  keszthelyi  könyvtárban.)   ...      134 
A  Budai  Krónika  utolsó  lapja.  (Az  első  magyarországi  nyomda  terméke,   1473-ból.)      140 

Béla  király  Névtelen  jegyzője  krónikájának  első  lapja,  színes  hasonmásban 141 

Sylvester    János :     Új    testamentumának     címlapja,    színes    hasonmásban.    (Nyom. 

Újszigetben,  1541.)    160 

Pesti  Gábor:  Aesopus  fabuláinak  címlapja.  (Bécs,   1536.)     161 

Sylvester:  Magyar-latin  nyelvtanának  címlapja.  (Újsziget,    1539.) 161 

Részlet  Károlyi  Gáspár  bibliafordításáb<')l.  (Vizsoly,   1590.  207-ik  lap.)  ...  162 

Horhi  Melius  (Juhász)  Péter :    Herbárium  című  füvószkönyvcnck    címlapja.    (Kolozs- 
vár, 1578.) 166 

Heltai  Gáspár:  Chronicájanak  címlapja.  (Kolozsvár,  1575.)  ., ...  ...      180 

Zay  Ferenc  :  Landorfcyrvár  (Belgrád)  elveszéséről  (1521.)  írt  emlékiratának  első  lapja, 

hasonmásban.  (.Az  eredeti  kézirat  a  .M.  N.  Múzeum  Jankovich-gyűjtcmcn vében.)      182 


Digitized  by 


Google 


516  MÚMELLÉKLETEK  AZ  ELSŐ  KÖTETHEZ 

Balassi  Bálint  levele  Kapi  Sándorhoz    1589.    (Az  eredeti  kézirat  a  M*  N.  Múzeum 

Jankovich-gyűjteményében.) ^ ^.  ...  198 

Tinódi  Sebestyén:  Chronicájának  címlapja.  (Kolozsvár,  1554.)     .« ...  214 

Pázmány  Péter  levele  Thurzó  György  nádorhoz.  1616 „.  ...  ...  _  272 

Apácai  Cseri  János  levele  Lorántíi   Zsuzsannához,  a  fejedelemasszony  hátiratával, 

1657-bül.  (Eredetije  a  kolozsvári  ev.  ref.  kollégium  levéltárában.)     .« 314 

Az  öreg  Graduál  címlapja.  (Gyulafehérvár,  1636.) _  340 

Koháry  István  verseinek  első  lapja.  (Nyom.   1720.) 346 

Gróf  Koháry  István  arcképe  (Egykorú  metszet  után) ., ...  ...  346 

Gróf  Zrínyi  Miklós  arcképe  (Gróf  Apponyi  Sándor  gyűjteményéből.)  ., ^  ...  352 

Gyöngyösi  István :  Murányi  Venusának  c.'mlapja.  (Kassa,  1664.)    ...  ...  390 

Listius  László  :  Magyar  Marsának  címlapja.  (Bécs,  1653.)    -  398 

Felvinczi  György  színigazgató  szabadalom- levele  1696-ból.  (Dr.  'Vali  Béla  gyűjte- 
ményéből.)   410 

II.  Rákóczi  Ferenc  arcképe  Mányoky  Ádámtól.  (Az  eredeti  festmény  a  szász  király 

tulajdona.) ...  ... « ...  ...  «. ~  422 

B.    Palocsay    György    üdvözlő    verse    őzv.    Bottyánné    gr.    Forgách    Juliannához, 

1710-bül.  (Eredetije  Thaly  Kálmán  gyűjtemén3'^ében) 444 

Mikes    Kelemen:    Törökországi    leveleinek    1—2    lapja.    (Eredetije    az    egri   érseki 

liceum  könyvtárában.) ...  ...  ... 472 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


Digitized  by 


Google 


sy' 


^  ,^^^.  lO  DESK  niOM  WHICH  BORRO^P^D 

LÓAN  DEPT. 

This  book  is  due  on  the  last  date  stamped  below,  or 

OQ  the  date  to  which  renewed. 

Retiewed  books  are  subject  to  immediate  recall. 


REC'D  LD 


-QCTl7^9b6  9  2 


JAN2r65-lPM 


^!uV65'^JB 


REC'D  LD 


MAY  7    1979 


JUL30'65-UAM 
DEC  3- 196524 


m.  c!iL  Mícr  2  0  1279 


-Ree^ 


"^ 


ilJBB  t%b 


-k4/^ 


r'V^'^ 


^ 


,^ic^;^^^^  --^r 


^bloct  to  recall  atíer—   H'J'/J  "^ 


LD  21A- 


f6B 


General  Library 

Uoivenity  of  Califomia 

Berkeley 


Digitized  by 


Google 


*«>* 


Digitized  by 


h 


Qoogl(|2 


U.C.  BERKELEY  LIBRARIES 

in 


coddLibsaM 


Il 


«»*H^l^^k*«M 


1