Skip to main content

Full text of "A magyar nemzet története"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designcd  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  A/íJí/iííJí/i  íJíírí&Hííon  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  flle  is  essential  for  informingpeopleabout  this  project  andhelping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  lesponsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whelher  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  seveie. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http  :  //books  .  google  .  com/| 


rrirATwRfGímjrírNtSE  " 

BEQCEST 
UNIVERSITY  .,  MICHIGM' 

t  Ca-HERAL  LIBRARY         ^ 


A 


MAGYAR  NEMZET 


TÖRTÉNETE 


* 


SZERKESZTI 


SZILAGYI  SÁNDOR 


KIADJA 


AZ  ATHENAEUM  IRODALMI  ÉS  NYOMDAI  R.  TÁRSULAT 


HETEDIK  KÖTET 


* 


BUDAPEST 

AZ  ATHENAEUM  IRODALMI  ÉS  NYOMDAI  RÉSZVÉNYTARSULAT  BETŰIVEL 

1808 


II.  KÁKÓCZI  PBRSNCZ  KINT  lUPBRATOR. 
(Eiykorü  ftstmény  KrAf  ErdSdy  lUrolynt  uOL  Kolownt  Júll*  ErtTiiö  bjrIokáb»n  Önodon.) 


A  Magyar  íHm»4l  TMíHaam. 


J  ■ 


.'  ■  "s 


1 


l 


í: 


I 

i 


j    ;• 


■'  1  '*  .-    ' 


I  ■  • 


.  f 


"   r  •." 


MAGYARORSZÁG  TÖRTÉNETE 


I.  LIPÓT 


ES 


I.  JÓZSEF  KORÁBAN 


(1657—1711) 


IRTA 


ACSADY  IGNACZ 


y^ 


I 


BUDAPEST 

KIADJA  AZ  ATHENAEUM  IRODALMI  ÉS  NYOMDAI  RÉSZVÉNYTÁRSULAT 

1898 


31 

V.7 


«      *^  • 


MAGYARORSZÁG  TÖRTÉNETE 


I.   LIPÓT  ÉS  I.  JÓZSEF   ALATT 


IRTA 


ACSÁDY  IGNACZ 


A  UágjK  Nemset  Története.  Vn.  1 


tcndö,  melyen  át  I. 
l,ipót  és  I.  József  ki- 
rályok ültele  Szent- 
István  trónusán,  nemzeti  törté- 
netünk h  iskc  keményének  egyik 
legemlékezetesebb  szakasza.  Ez 
időben  szabadult  meg  az  állam- 
lerulu  legnagyobb  része  a  török 
nralomttl  s  Buda  visszafoglalása 
^oha  el  nem  halaványodó  fétiy- 
nyel  üvezi  e  korszakot.  Csakhogy 
az  urok  emlékezetű  eseményt 
veres  vajuda&ok,  romboló  bei- 
mozgalmak  elo/rték  meg,  kisér- 
ték és  követtek.  E  mozgalmak 
Lipót  trónra  léptével  kezdődtek  s  csak  fia,  József  halálával  szűntek  m^  s 
végletekig  elmérgesitették  a  korona  és  a  nemzet,  a  királyi  hatalom  és  a 


ELŐSZÓ. 


magyarság  egymáshoz  való  viszonyát.  Lipót  trónra  léptének  már  első  évében 
megdőlt  az  a  hatalmi  egyensúly,  melyet  a  bécsi  béke  a  magyar  állam- 
területen alkotott  s  mely  félszázadon  át  biztosította  a  magyarság  legfőbb 
nemzeti  érdekeit  a  császári  és  a  török  udvar  túlkapásai  ellen.  Erdély,  mely 
addig  magyar  politikájukban  mindkettőt  mérsékletre,  kíméletre  kénj-szeritette, 
külső  és  belső  háborúkban  merítette  ki  régi  erejét.  Ezzel  az  eg^'^ensúly 
megbomlott  s  Bécsből  és  Konstantinápolyból  egyaránt  özönnel  zudittattak 
a  szenvedések  a  magyarságra.  Egy  ideig  csak  az  uralkodó  osztályok  véde- 
keztek s  Magyarország  évtizedeken  át  nehéz  belső  forrongások,  összeeskü- 
vések és  lázadások  színhelye  volt.  E  közben  a  királyi  hatalom  tökéletesen 
megfeledkezett  abbeli  hivatásáról  és  kötelességéről,  hogy  az  országot  az 
ozmánok  ellen  oltalmazza.  Soha  a  török  uralom  oly  kiterjedést  hazánkban 
nem  öltött,  soha  az  udvar  annyi  áldozatot  nem  hozott,  hogy  a  szultántól 
békét  vásároljon  magának,  mint  Lipót  uralkodása  első  huszonöt  évében.  De 
bármi  kevéssé  akarta,  épen  a  magyarok,  a  bujdosók  mozgalmai  elemi 
erővel,  ellenállhatatlanul  háborúba  sodorták,  mely  Európa  támogatásával,, 
hírneves  hadvezérek  vezetése  alatt  nehéz  és  hosszú  tusában  megtörte  a 
szultán  félelmetes  erejét  s  Budával  az  ország  legnagyobb  részét  Lipót 
uralma  alá  helyezte.  Patakokban  folyt  a  hosszú  háborúban  a  magyar  vér 
is  s  a  parányivá  fogyott  nemzet  mérhetetlen  áldozattal  járult  a  küzdelem 
sikeréhez.  De  a  diadal  nem  neki  gyümölcsözött  s  az  udvar  nem  a  magyar 
királynak,  hanem  a  császárnak  foglalta  vissza  Magyarországot.  A  török 
rabságot  a  német  kényuralom  váltotta  fel  s  a  királyi  hatalom  a  béke  éveit 
nem  a  múltak  bajaínak  orvoslására,  hanem  a  magyarság  megmaradt  ere- 
jének végképeni  megtörésére  használta. 

Ur  és  jobbágy,  polgár  és  nemes  egyaránt  testi-lelki  nyomorba  sülyedt 
s  lassankint  mindenkiben  az  az  érzés  támadt,  hogy  olyan  hatalommal  áll 
szemben,  mely  teljes  megrontására  törekszik.  A  társadalom  minden  rétegére 
kiterjedt  az  elkeseredés  s  immár  a  tömegek  is  megmozdultak,  hogy  midőn 
többször  vérbe  fojtott  kísérletezés  után  végre  H.  Rákóczi  Ferenczben  meg- 
találták természetes  vezérüket,  lángba  borítsák  az  egész  országot.  Azok 
a  törekvések,  melyek  meg  akartak  semmisíteni  mindent,  a  mi  magyar, 
a  nemzet  legnagyobb  részét  egy  zászló  alá  gyűjtötték.  E  zászló  köré  sora- 
kozott a  nép  minden  eleme,  a  magyar  nemes  úr  és  a  paraszt,  a  városok 
német  polgársága,  a  felvidéki  tót  és  ruthén  szegénység.  Küzdelmük  nem  a 
rendi  alkotmány,  nem  a  nemesség  osztályérdekei,  hanem  a  magyar  nemzet 
megmaradásának  védelmére  irányult.  Ez  az  idő  nem  a  rendi  kiváltságokért, 
az  oligarchikus  vagy  nemesi  előjogokért  való  küzdelem  korszaka  többé. 
A  rendi  alkotmány  politikai  jogait  az  udvar  egymás  után  rég  elkobozta 
már.  Országgyűlést  nem  tartottak,  a  király  maga  szabta  a  törvényt,  maga 
vetette  ki  az  adót,  mellőzte  a  nemesi  kiváltságokat,  szóval  félre  tette  az 
egész  alkotmányt,  a  nélkül,  hogy  a  tömegeket  maga  ellen  lázította  volna. 
\'égül  sem  rendi  érdekekért,  hanem  a  lételében  megtámadott  magyarságért^ 


ELÓSZÓ. 


.azért  fogtak  fegyvert,  hogy  Magyarország  magyar  maradjon.  Csak  ez  esz- 
mény hozhatta  mozgásba  a  tömegeket  s  ez  avatta  küzdelmüket  a  katonai, 
politikai  és  kormányzati  ügyekben  járatos  rétegek,  az  úri  és  nemesi  osz- 
tályok csatlakozásával  nagy  nemzeti  szabadságharczczá.  A  rendi  kivált- 
ságok védelme  soha  sem  gyűjtött  volna  össze  oly  óriási  hadakat,  minők 
II.  Rákóczi  Ferencz  köré  sereglettek.  Az  ő  táborában  volt  akkor  Magyar- 
ország s  épen  a  kiváltságosak  csekély  töredéke  szolgálta  a  bécsi  politikát. 
A  tömegek  hősi  tusája  nem  maradt  meddő  s  vérükből  sarjadzott  ki  az  új 
Magyarország,  melynek  alapját  a  királyi  hatalom  s  a  magyarság  kibékü- 
!ése,  a  szatmári  pacificatio  rakta  le. 

Ez  időszak  változatos  történetét  elbeszélni  a  jelen  kötet  feladata. 
Eseményeit  töméntelen  kútfő  és  irodalmi  segélyforrás  helyezi  új  világításba. 
Ez  idők  számos  kiváló,  sőt  másod-,  harmadrendű  szereplője  is  értékes 
naplókat,  emlékiratokat  s  más  följegyzéseket  hagyott  reánk.  leveleik  és 
okirataik  meg  épen  töméntelen  számmal  maradtak  fenn  s  a  sok  becses  kútfő 
segélyével  valósággal  bepillanthatunk  a  rég  sirban  porladó  nemzedékek  lelki 
világába,  az  események  legrejtettebb  titkaiba.  Másfelől  az  egész  művelt 
Európa  szakirodalmában  dús  anyag  kínálkozik  a  magyar  történelem  e 
korszakának  ismeretéhez.  A  legtöbbet  természetesen  a  magyar  történetírás 
szolgáltatja.  Jeles  irók,  Szilág>á  Sándor,  Pauler  Gyula,  Károlyi  Árpád, 
messze  kiterjedő  kutatások  alapján,  e  korszak  számos  kimagasló  jelenetét 
kitűnő  munkákban  világították  meg.  Különösen  gazdag  azonban  a  Rákóczi- 
korszak irodalma.  Járultak  ugyan  hozzá  sokan,  főleg  külföldiek,  de  mind- 
nyájuk közül  kimagaslik,  sőt  páratlan,  nagynevű  irónk,  Thaly  Kálmán 
történészi  tevékenysége.  A  Rákóczi-korszaknak  és  előzményeinek  szentelte 
fáradhatatlanul  munkás  életének  immár  negyedik  évtizedét  s  az  eredmény 
valóban  tiszteletet,  bámulatot  parancsoló.  Fáklyát  gyújtott  a  vak  sötét- 
ségben s  okmánykiadásaiban,  feldolgozott  műveinek  fényes  és  hosszú  soro- 
zatában, kisebb  tanulmányaiban,  tárczáiban  és  másnemű  közléseiben,  melyek 
száma  sok  százra  megy,  a  kuruczvilág  minden  dicsőségét  és  szenvedését 
visszavarázsolta  a  mai  emberöltő  elé.  Magán-  és  hivatalos  levéltárak,  kül- 
és  belföldi,  másoktól  észre  sem  vett  gyűjtemények  szolgáltatták  kezébe  a 
rengeteg  anyagot  s  utazások,  a  fontosabb  események  szinhelyén  tett  meg- 
figj^elések  és  tapasztalatok  gj^arapitották  bámulatos  tudását.  Nincs  a  nagy 
szabadságharcznak  olyan  mozzanata,  nincs  egyetlen  alakja,  akár  politikai, 
akár  katonai,  vagy  közművelődési  tekintetben  válik  ki,  a  kire  új  világot  nem 
derített  volna.  Koszorúba  fűzte  a  kurucz  költészet  virágait,  kiásta  a  levél- 
tárak mélyéből  a  kurucz  diplomaták  jelentéseit,  a  hadvezérek  és  kormány- 
férfiak magán-levelezéseit.  A  honvédelem  és  a  közigazgatás,  az  egyház, 
iskola  és  közművelődés,  művészet-  és  iparfejlődés  szóval  a  nemzeti  élet 
nunden  megnyilatkozása  szerető  és  szakavatott  búvárt,  gyűjtőt  és  fel- 
dolgossót talált  benne.  Elvándorolt  a  Márvány-tenger  zúgó  partjaira, 
hogy    az    ott    porladó    hősök    emlékét    felkutassa,    el    Konstantinápolyba, 


hog>-  !I.  Rákóczi  Fo-encz  hamvait  újra  megtalálja.  Nincs  történelmünknek 
egyetlen  korszaka,  melynek  minden  lényegesebb  mozzanatára  annyi  becses 
forrással  rendelkeznénk,  mint  Thaly  Kálmán  kutatói  szerencséje,  törhetetlen 
munkakedve,  sohasem  szünetelő  irói  tevékenysége  következtében  a  Rákóczi 
nevével  összeforrt  nagy  nemzeti  fölkelés  idejére.  Hálával  és  tisztelettel 
emlékezem  meg  e  páratlanul  sikeres  történetírói  tevékenységről,  melynek 
eredményeit  jelen  munkámban  lehetőleg  értékesítettem.  De  ép  oly  gondosan 
használtam  minden  egyéb  irodalmi  segédforrást  és  kútfőt,  hogy  részre- 
hajlás és  elfogultság  nélkül  úgy  beszélhessem  el  ez  időszak  eseményeit. 
olyanoknak  rajzolhassam  a  vezérlő  egyéniségeket,  a  mint  azok  cselekede- 
teikben s  az  egykorú  hiteles  emlékekben  visszatükröződnek. 


■■v-rj»~ 


II.  Rikónl  Ferenci  ku4J>  «•  iá< 
(RaJiolU  CseTDB  Károlf.) 


ELSŐ  KÖNYV 


ERDÉLY  ROMLÁSÁNAK  ÉVEI 


I 


ispatakl  ref.  csjhliz  tulajdoni 


I.  FEJEZET. 

I.  Cipói  l^irdlv  és  udrora. 

Hz  EURÓPAI  politika  súlypontja  III.  Ferdinánd  császár  és  király  halá- 
lakor (1657  ápril  2-ikán)  már  rég  Bécsbe,  az  osztrák  Habsburgok 
udvarába  helyezkedett  át.  A  spanyol  Habsburgok  óriási  birtokaik 
dús  segélyforrásaival  sem  tudták  azt  a  vezérlő  állást,  melyet 
\'.  Károly  századábaa  szereztek,  a  következőben  is  megtartani.  E  szerep 
(isztrák  rokonaikra  szállt,  ámbár  ezek  országai,  területüket  tekintve,  messze 
elmaradtak  a  spanyol  világbirodalomé  mögött.  A  spanyol  ágnak  az  akkor 
ismert  négy  világrész  mindegyikében  voltak  birtokai.  Európában  a  nagy 
Spanyolország  mellett  a  dúsgazdag  Spanyol-Németalföld,  a  mai  Belgium, 
1.^1-Olaszország  és  számos  középtengeri  sziget,  Amerikában  végtelen  területek, 
Ázsiában  és  Afrikában  igen  értékes  gyarmatok  uralták  a  spanyol  koronát. 
Ellenben  az  osztrák  Habsburgok  összes  országainak  kiterjedése  alig  haladta 
meg  a  6000  négyszög  mértföldet  s  még  területileg  sem  alkotott  összefüggő 
egészet.  Lakosságát  12  millióra,  az  állami  jövedelmeket  6  millió  forintra 
becsülték.  Országaik  nagysága  és  népessége,  alattvalóik  anyagi  vagy  szellemi 
ereje  nem  adhatta  meg  tehát  az  osztrák  Habsburgoknak  azt  a  kiváló  jelen- 
tőséget, melyre  a  nemzetközi  politikában  vergődtek.  Erkölcsi  kútfőkből  táp- 
IfUkozott  B2.  Az  osztrák  Habsburgok  világhatalmi  állása  onnan  származott, 
hogy  tagjai  viselték  állandóan  a  német  császári  és  a  magyar  királyi  koronát. 
Tényleges  erőgyarapodást  ez  a  két  korona  sem  nyújtott  ugyan,  sőt  nehéz 
anyagi  áldozatokkal  jár,  de  páratlanul  álló  erkölcsi  súlyt  és  tekintélyt 
kölcsötizött,  olyat,  mely  előtt   Európa  minden  keresztény  fejedelme  meg- 


10  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

hajolt.  A  középkori  vallásegység  rég  szétbomlott  ugyan,  de  a  római  császár 
a  XVn.  század  második  felében  is  rangban  legelső  uralkodója  maradt  föld- 
részünknek. A  magyar  korona  birtoka  még  inkább  fokozta  a  Habsburgok 
európai  jelentőségét,  mert  ama  nagy,  világtörténelmi  küzdelem  vezérévé 
avatta  őket,  melyet  a  Nyugat  a  Kelettel,  a  kereszténység  az  iszlámmal  évszá- 
zadok óta  folytatott.  A  keleti  kérdésben  a  magyar  király  adott  irányt  az 
európai  politikának  s  a  többi  államok  elismerték,  hogy  magát  védve, 
Európát  védi  a  török  terjeszkedés  ellen  s  nem  önző  hatalmi  érdekek, 
nem  a  hóditás  és  birtokszerzés  vágya,  hanem  a  nyugati  polgárosodás 
oltalma  ösztönzi  harczra  a  félhold  ellen.  Másrészt  a  Habsburg-házi 
magyar  király  fején  ott  ragyogott  a  császári  korona,  mely  meg  Európa 
nyugatának  nagy  politikai  kérdéseiben  kölcsönzött  viselőjének  kimagasló 
tekintélyt.  Ekképen  az  osztrák  Habsburgok  Európa  nyugati  és  keleti  poli- 
tikájában egyaránt  vezérszerepre  jutottak  s  földrészünk  sorsának  intézésére 
sokkal  nagyobb  befolyást  gyakoroltak,  mint  a  minőre  országaiknak  csupán 
terjedelmét,  értelmi  és  anyagi  erejét  nézve  igényt  tarthattak  volna. 

Mindkét  korona  viselője  szállt  sirba  III.  Ferdináddal.  Utódjának, 
I.  Lipótnak  azonban  csak  a  császári  koronáért  kellett  fáradozni,  mert 
Magyarországban  még  atyja  életében  megkoronázták  s  igy  törvényeink 
értelmében  abban  pillanatban,  melyben  atyja  meghalt,  a  magyar  király 
uralkodói  jogainak  teljes  birtokába  lépett.  Akadályul  csak  iíjú  kora  szolgál- 
hatott, mert  atyja  halálakor  Lipót  (született  1640  június  9-ikén)  még  tizen- 
hét éves  sem  volt. 

Mindazáltal  a  minisztertanács  már  április  6-ikán  kimondotta,  hog>' 
meg  levén  koronázva.  Magyar-  és  Csehországban  közvetlenül,  regensség 
nélkül  vegye  át  az  uralmat.  Lipót  negyedik  fia  volt  atyjának  s  mig  idő- 
sebb fivérei  éltek,  papnak  szánták  s  ennek  megfelelő  szerzetesszerű 
nevelésben  részesítették.  Szigorúan  tartották  s  sokat  kellett  tanulnia,  ámbár 
kevés  kedve  volt  hozzá.  Csak  1654-ben,  mikor  testvérei  halálával  ő  lett  a 
trónörökös,  változott  meg  nevelésének  rendszere  s  csak  akkor  vonták  be 
oktatása  körébe  a  katonai  és  politikai  tudományokat  is. 

Igen  sokfélét  tanult  és  tudott  is.  Jól  irt  németül,  latinul,  olaszul, 
spanyolul;  értett  francziáúl,  ámbár  nem  szivesen  használta,  de  nem  német 
nemzeti  érzése  miatt.  Németül  is  idegen  kiejtéssel  beszélt,  mintha  könyvből 
tanulta  volna.  Általában  nem  volt  benne  nemzeti  érzés ;  öltözködni  spanyol 
divat  szerint  szokott,  a  legszivesebben  olaszul  társalgott  s  e  nyelven  ver- 
seket is  irt.  Jártas  volt  sokféle  tudományban.  Alaposan  ismerte  a  mennyi- 
ségtant, számos  történeti  munkát  olvasott,  szorgalmasan  látogatta  bécsi 
könyvtárát,  melyet  szakadatlanul  gyarapított.  A  komoly  tudomány  mellett 
a  kor  minden  babonája  és  balhite  is  beíolyásolta  lelkét.  Nemcsak  a  csodák- 
ban, a  jóslatokban,  hanem  az  alchymiában,  az  aranycsinálás  lehető- 
ségében is  hitt,  mely  hitét  szédelgők  és  kalandorok  busásan  kiaknázták. 
Értett  a  festészethez,   a   fafaragáshoz,  de  legszivesebben  zenével   foglalko- 


1.    LIPÓT   KIRALV    és    udvara. 


zon,  mely  főszenve 
délye  volt.  A  zenét 
élvezte  néha  a  nap 
nagyobb  részén  at 
Kitűnő  műértő  sot 
zeneszerző  volt  s 
számos  szerzemenje 
maradt  fenn,  melyek 
napjainkban  bocsát 
tattak  közre.  Kar 
mestere  egy  ízben 
azzal  bókolt  neki 
*Mayen  kár,  hogy 
felséged  nem  zenész 
lett.*  »Nem  tesz  sem 
mit,  ^  felelt  a  csa 
szár,  —  jobb  ez  ig>  * 
.\z  életmód,  melyet 
Lipót  kora  JQusaga 
tói  kezdve  folytatott 
papi  neveléséhez  ke 
pest,  olyan  szabályos 
volt,  mint  egy  jora 
való  iskolás  gyér 
meké.  Napi  rendjet 
előre  pontosan  meg 
állapította ;  korán 
mindig  egy  bizon\  o 
órában  kelt,  mmdent 
előre  meghatározott 
időben  végzett  s  egj  ik 
napja  úgy  telt  el  ha 
váratlan  események 
nem  zavarták  a  ren 
det,  mint  a  masik 
Esténkint  kártyazn 
szokott  s  az  utols 
fillérig  följegyzé  nye 
reségét  vagy  veszte 
ségét.  Könnyen  fel 
fortyanó  természete 
mellett  is  udvar  as 
volt  a  másokkal  valo 


12  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


érintkezésben.  Szeretett  alamizsnáskodni  s  általában  jó  nevén  vette,  ha 
minél  többen  fordulnak  közvetlenül  ő  hozzá  kérelmükkel.  Szivesen  adott 
kihallgatást,  ámbár  csak  általános  kifejezésekben  szokott  felelni.  Egészben 
inkább  nyárspolgári  természet  volt,  kis  állásba  való  ember,  az  alsóbb 
hivatalnok  minden  jó  tulajdonával.  Hasonlitott  őséhez,  II.  Fülöp  spanyol 
királyhoz.  Kis  dolgokban  bámulatosan  munkás,  szorgalmas,  de  nagy  érde- 
kek és  szempontok  iránt  teljesen  idegen. 

Papnak  neveltetvén,  hihetetlen  elfogultsággal  állt  szemben  a  más  val- 
lásúakkal.  Protestáns  tudóssal  1658-ban  beszélt  először,  midőn  a  császár- 
választásról hazatérve,  Nürnbergben  megnézte  a  városi  könjrvtárt,  mely 
protestáns  lelkész  felügyelete  alatt  állt.  Az  ifjú  császár  nagyon  elcsodálko- 
zott a  lelkész  sokoldalú  ismeretein,  mert  » eddig  —  mondta  —  azt  hittem, 
hogy  a  lutheránusok  csupa  tudatlan  emberek «.i 

Csaknem  félszázadig  ült  a  trónon  s  ez  időben  természetesen  ő  is 
sokat  változott  s  nagy  a  különbség  az  ifjú,  az  érett  férfiú  és  a  korán 
elaggott,  öreges  császár-király  között.  Időszakonkint  más-más  tulajdonságok 
élesedtek  ki  egyéniségében,  de  jellemének  alapvonásai  soha  sem  változtak. 
Mindig  inkább  pap  maradt,  mint  világi  uralkodó.  Mindig  megőrzé  családi 
élete  szeplőtlenségét ;  szerető  hitves,  jó  atya  volt.  De  a  mint  erényei,  akképen 
fogyatkozásai  is  keveset  változtak  az  idők  folyamán.  Minthogy  papnak 
nevelték,  kezdettől  fogva  összekeverte  a  vallást  -a  politikával  s  országait  úgy 
kormányozta,  mint  a  hitbuzgó  püspök  a  maga  egyházmegyéjét.  Mindvégig 
megmaradtak  absolutistikus  hajlamai,  a  rendi  szabadságok  iránti  legyőz- 
hetetlen ellenszenve,  emberismeretének  szertelen  fog\'atékossága,  valamint 
minden  önálló  elhatározástól  való  leküzdhetetlen  irtózása.  Elete  minden 
szakában  valósággal  rabja  maradt  környezetének,  minisztereinek,  ámbár 
megválasztásukban  mindig  szerencsétlen  volt.  Mihelyt  azonban  valakit  taná- 
csosává tett,  bizott  benne  föltétlenül,  ragaszkodott  hozzá  görcsösen,  noha 
az  illető  képtelensége,  gyakran  bűnössége  ország-világ  előtt  nyilvánvalóvá 
lett.  Nem  egy  kedvelt  tanácsosát  olyankor  kellett  elbocsátania,  mikor  maga- 
viselete már  európai  botránynyá  fajult.  Rendeltetése  levén,  hogy  örökre 
környezetének  gyámsága  alatt  álljon,  trónraléptekor  természetesen  ifjúkora, 
gyíinge  testalkata,  az  üg^-ek  körül  tájékozatlansága  még  inkább  idegenekre 
utalták  s  uralkodói  eg>^énisége  az  első  években  egyáltalában  nem 
lépett  előtérbe.  Helyette  regensség  nélkül  is  tanácsosai,  udvaronczai  ural- 
kodtak, kik  nagyban  magasztalták  az  ifjú  császár  eszét,  képességeit, 
fenkölt  érzését.  »De  —  irta  haza  a  velenczei  követ  —  még  eddig 
semmit  sem  venni  belőlük  észre.*  Ebből  később  sem  sok  nvilvánult, 
különösen  nem  tanácsosai,  bizalmasai  megválasztásában,  kikben  a  jellemet 
és  tehetséget  papi  nevelésének  egyoldalú  szempontjai  szerint  szokta  meg- 
ítélni.    Politikusai,    diplomatái,    a     legfőbb     tisztségek    viselői    uralkodása 

*  Zwiedinek  v.  Südenhorst,  Deutsche  Geschichte,  I.  195. 


I.    LIPÓT    KIRÁLY    ÉS    UDVARA. 


egész    hosszú    folyamán    kivétel  nélkül    harmad-negyedrangú    tehetségek, 
gyakran    minden   képesség   és  jellem   nélküli   emberek   voltak,   kik  előkelő 


I,  Updt  magyar  dlsiruhiban. 
(Egykorú  melszct  után.) 


állásukat  nemcsak  a  közügy,  hanem  egyenesen  a   császár  megkárosítá- 
sával,   hiúságuk    és    bűnös    önzésük    szolgálatába    helyezték.    Allamférfia 


14  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


I.  Lipótnak  sohasem  volt,  mert  az  államférfiút  a  nemzeti  politika  talaja 
szüli  s  csak  a  nemzeti  érzés  ereje  neveli  nagyra.  A  császári  udvarnak 
azonban  hiányzott  minden  nemzeti  színezete  s  inkább  felekezeti  jelleget  viselt. 

Ellenben  hadvezére,  jeles,  sőt  lángeszű  katonája  volt  Lipótnak 
mindig.  A  császári  udvar  tekintélye,  a  török  elleni  küzdelem  nemzetközi 
jelentősége  Európa  összes  országaiból  vonzotta  a  vitéz,  bátor,  harczra, 
halálra  kész  emberek  sokaságát.  Jöttek  mindenfelől  hívatlanul,  seregestől, 
hogy  az  örök  harczok  szinhelyén  állást,  előmenetelt,  hírnevet,  vagyont 
szerezzenek.  Volt  köztük  töméntelen  kalandor  és  szerencse-vadász.  De  voltak 
komoly,  lelkiismeretes,  nagyratörő  katonák,  sőt  világra  szóló  tehetségek  is. 
A  véletlenen  kivül  leginkább  ő  nekik  köszöné  Lipót  ama  tüneményszerű 
külső  sikereket,*  melyeket  uralkodása  folyamán  elért  s  melyek  teljes  kiakná- 
zásához csupán  áUamférfiai  liiányoztak.  Katonáinak  köszönt  mindent,  noha 
maga  épen  nem  volt  katonatermészet,  sőt  eleinte  a  leghatározottabb  béke- 
szeretet* vezette.  A  béke  barátjává  tették  iQúsága,  nevelése,  gyönge  egész- 
ségi állapota  s  e  törekvésében  támogatta  nagybátyja,  Lipót  Vilmos  főherczeg, 
az  uralkodó  család  nagy  tekintélyű  hadvezére,  ki  ez  időben  már  törődött, 
beteges  ember  volt  s  minthogy  maga  nem  állhatott  sereg  élére,  minden 
harczias  politikát  ellenzett. 

Lipót  udvartartását,  magánéletét  egyszerűség  jellemzi.  E  téren  nem 
utánozta  a  » napkirályt*,  XTV.  Lajos  franczia  királyt,  kivel  máskülönben  a 
nemzetközi  politika  mezején  uralkodása  egész  folyamán  szakadatlan  ver- 
sengésben, küzdelemben  élt.  De  csupán  külsőleg  maradt  udvartartása  egy- 
szerű, tényleg  azonban  a  közjövedelmekhez  képest  túlságosan  költséges 
volt.  Lipót  nem  tudott  gazdálkodni  s  pazarló  asszonyok  és  fényes  ünne- 
pélyek nélkül  is  többet  költött,  mint  a  mennyit  szabad  lett  volna.  Egész 
sereg  here,  minden  rendű  és  rangú  élősdi  táplálkozott  rajta.  Az  udvari 
zenekar  kétszer  annyiba  került,  mint  az  udvari  kamara,  az  akkori  legfőbb 
pénzügyi  hatóság,  afféle  közös  pénzügyminisztérium,  melynek  hatásköre  az 
összes  Habsburg-országokra  kiterjedt.  Lipót  atyjától  nagyon  zavaros  pénz- 
ügyi viszonyokat  örökölt.  Uralkodása  elején  a  közjövedelmeket  valami  6,  a 
hetvenes  években  9  millió  tallérra,  a  XVII.  század  végén  12  miUió  frtra 
becsülik.  Csakhogy  a  kezelésben  hihetetlen  zűrzavar  és  lelkiismeretlenség 
harapózott  el.  Meggazdagodott  minden  tisztviselő,  csak  a  császár  maradt 
szegény,  a  ki  följegyzé  ugyan  napról  napra,  hány  krajczárt  vesztett  vagy 
nyert  kártyán,  de  pénzügyminiszterét  soha  sem  vonta  számadásra.  Már 
atyjáról.  El.  Ferdinándról  beszélték,  hogy  mikor  azon  bosszankodott,  hogy 
valamelyik  lova,  bármennyire  etette,  nem  akart  meghízni,  valaki  megjegyzé : 
•Felség!  tegye  meg  kamara-elnöknek,  majd  meghízik.*  Lipót  alatt  a 
kamara-elnöknek  még  jobb  dolga  volt,  mert  nevelése  következtében  az  ifjú 
király  a  pénzügyekhez  egyáltalában  nem  értett.  A  corruptio,  mely  a  pénz- 

*  Gaedecke,  Die  Politik  Oesterreichs  in  dem  spanischen  Erbfolgskriege,  U.  55. 

•  Sagredo  velenczei  követ  166Ö-iki  jelentése:  Piedler,  Fontes  Rer.  Austr.  XXVII. 


I.   LIPÓT   KIRÁLY    ÉS   UDVARA.  15 


Ügyi  kezelésben  Bécsben  uralkodott,  csakhamar  európai  hirre  vergődött. 
A  német  fejedelmek,  kik  Magyarországba  segédhadat  küldtek,  a  zsoldfize- 
tést a  magok  emberei  által  eszközölték,  mert  attól  féltek,  hogy  a  pénz  a 
császári  tisztviselők  kezén  elkallódik.  Politikai  tanácsosai  sem  örvendt^ 
jobb  hírnévnek,  mint  a  pénzügyi  tisztviselők,  »a  leggyöngébb,  legelvtelenebb, 
leghitványabb  embereknek*  tartották  őket.  *  Első,  vezető  ministerévé  Lipót 
már  1657  júniusban  egykori  nevelőjét,  az  öreges  Portia  herczeget  tette,  a  ki 
minden  államférfiúi  tehetséget  nélkülözött.*  Okossága,  mint  az  egykorú 
tudósítás  mondja,  tényleg  tehetetlenség  volt.  Nem  akart  mást,  mint  békét* 
s  feláldozott  mindent,  csakhogy  fentarthassa.  Lomha,  habozó  ember,  a  ki  — 
mondja  a  velenczei  követ,  —  soha  sem  tudja  magát  valamire  eltökélni.* 
A  közvélemény  felfogása  Portia  herczegről  később  sem  javult;  min- 
dig közönséges  udvaroncznak,  higvelejűnek,  tunyának,  kormányzásra  kép- 
telennek, papucshősnek  festik*  s  tettei  igazolják  e  jellemzést.  Csak  anyagi 
érdekeire  tudott  ügyelni  s  mikor  meghalt  (1665),  egy  milliónál  több 
maradt  utána,  noha  semmivel  kezdte.  Auersperg  János  herczeg  csak  Portia 
halálával  lett  ugyan  névleg  is  első  titkos  tanácsos,  vagyis  a  mai  fogalmak 
szerint  miniszterelnök  és  külügyminister,  de  Portia  képtelensége  mellett 
mindig  irányadó  befolyást  gyakorolt,  ámbár  semmivel  sem  ért  többet  nála, 
sőt  hiúsága,  oktalan  dicsvágya  császárja  érdekeinek  egyenes  elárulására 
vezette.  Noha  családos  ember  volt,  vén  korában  az  a  rögeszméje  támadt, 
hogy  bibomokká  nevezteti  ki  magát.  E  furcsa  szándékát  azonban  nem 
Lipót,  hanem  a  Habsburgok  örökös  ellenségének,  XIV.  Lajos  franczia 
királynak  segítségével  igyekezett  Rómában  valósítani.  Hogy  a  franczia 
királ3rt  megnyerje  magának,  koczkára  tette  a  Habsburgok  legéletbevágóbb 
érdekeit  s  Lipótot  a  franczia  politika  szolgálatába  helyezte.  Árulását  a 
pápa  leplezte  le,  ki  a  bibornokok  kinevezésénél  Lipót  és  Lajos  jelöltjeit 
egyaránt  mellőzte  s  mikor  Lipót  ezt  zokon  vette,  föltárta  előtte  a  helyzetet. 
Qsak  úgy  tudta  meg  Lipót,  hogy  Auersperg  a  francziák  segélyével  akart 
bibomok  lenni.  1669  végén  elcsapta  ugyan,  azt  azonban  nem  engedte  meg, 
hogy  az  árulót  perbe  fogják,  noha  sokan  sürgették,  mert  meg  akarták 
volna  hivataloskodása  közben  szerzett  roppant  jószágaitól  fosztani.  A  Por- 
tiáknál és  Auerspergeknél  mindenesetre  többet  ért  utódjok,  Lobkowitz  Ven- 
czel  herczeg,  előbb  a  hadi  tanács  elnöke,  mely  állásban  akkor  nemcsak  a 
katonai  ügyek,  hanem  a  portával  való  diplomatiai  alkudozások  és  érint- 
kezések  is  egyesültek.   Lobkowitz  •   tapasztalt,   járatos,  ámbár '  épen   nera 

'  Pauler  Gyula,  Wesselényi  és  társai  összeesküvése,  I.  39. 

*  Naní  velenczei  követ.  Príbram,  Oesterreichs  Politik  bei    der    Wahl    K.   Leopolds 
Archív  fúr  Öst.  Gesch.  LXXffl.  100. 

■  Egy  franczia  a  bécsi  udvarról,  Mittheil.  des  Instituts  f.  öst.  Geschichtsf.  XII.  299. 
«  Fiedler:  Fontes  Rer.  Austr.  XXVn.  116. 

*  Sagredo  jelentése,  1665. 

*  Életrajzát  németül  megirta  Wolf  Ádám. 


16  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kiváló  elme.  Mikor  a  hatalom  élére  került,  már  idős,  de  szép,  előkelő  modorú 
és  külsejű  férfiú  volt,  a  ki  nagy  lábon  élt  s  vén  korában  is  sok  időt 
áldozott  a  társas  élvezeteknek.  Szellemes,  élezés  ember  volt,  szeretett  tán- 
czolni,  udvarolni,  mulatni.  E  mellett  határtalan  hiúság  és  nagyravágyás  élt 
benne,  mely  hibáit  a  franczia  diplomatia  mesterileg  ki  tudta  aknázni. 
Mint  politikus  elbizakodott,  kíméletlen,  erőszakos  volt  minden  jog-  és 
erkölcsi  érzés  nélkül.  Még  mint  a  hadi  tanács  elnöke  sokat  érintkezett  a 
magyarokkal,  kik  önkénykedő  természete  miatt  hamar  meggyűlölték.  Ellen- 
ben Lipót  nagyon  megszerette  s  Portia  halálakor  főudvarmesterévé,  Auers- 
perg  bukásakor  első,  főministerévé,  az  osztrák  Habsburgok  kül-  és  bel- 
politikájának legfőbb  intézőjévé  nevezte  ki.  Föltétlenül  bizott  benne  s  ismé- 
telve biztosította,  hogy  szivből  szereti  s  hogy  bizalmát  nemcsak  szóval, 
hanem  tettel  is  kimutatja  ország-világ  előtt.^  Lobkowitz  azonban  császárja 
bizalmával  épen  úgy  visszaélt,  mint  Auersperg.  Utóbb  hivatalos  vizsgálat 
állapitotta  meg,  hogy  szavaival  és  tetteivel  hűtlenséget  és  árulást  követett 
el  urán,  ki  elcsapta  ugyan,  de  azt  ismét  nem  tűrte,  hogy  birái  elé  állítsák. 

Ha  ilyenek  voltak  a  vezérlő  politikusok,  a  többiek  sem  állhattak  az 
erkölcsi  és  értelmi  erő  valami  magas  színvonalán.  Legtovább  megmaradt 
Lipót  mellett  pénzügyministere,  Sinzendorf  Lajos  gróf,  az  udvari  kamara 
elnöke.  Mindnyájok  közt  a  legméltatlanabb  a  bizalomra;  dölyfös,  tudatlan, 
pénzügyekhez  nem  értő,  de  a  maga  zsebe  megtömésében  annál  élelmesebb 
ember.  20,000  tallér  értékű  vagyonnal  kezdte  s  óriási  költekezései  daczára 
több  milliót  gyűjtött.  Noha  a  titkos  tanácsban  ismételve  felszólaltak  gaz- 
dálkodása ellen  s  figyelmeztették  űzelmeire  a  császárt,  ez  1679-ig  meg- 
hagyta állásában.  Sinzendorf  tudott  magának  védelmező  bűntársakat  sze- 
rezni. Hamis  eskütől,  lopástól,  csalástól  sem  riadt  vissza.  1679-bcn  végre 
perbe  fogták  s  minthogy  szörnyű  sikkasztásai  részben  saját  vallomása 
következtében  kiderültek,  1.970,000  tallér  megtérítésére  ítélték,  mely  ösz- 
szegből  mintegy  másfél  milliót  ki  is  fizetett,  roppant  jószágai  egy  részét 
engedve  át  a  kincstárnak." 

E  vezéremberck  mellett  az  ifjú  uralkodót  még  számosan,  a  kivá- 
lóbbak titkos  tanácsosi  ranggal  környezték.  A  titkos  tanács  volt  az  a  tes- 
tület, mely  a  legfontosabb  államügyekben  véleményt  mondott  s  szakkérdé- 
sekben albizottságokra  oszk)tt.  Minthogy  Lipót  kevés  válogatással  adományozta 
a  titkos  tanácsossílgot,  a  tanácsba  a  legkülönbözőbb,  tapasztalatlan,  csak 
egyéni  érdeket  hajhíiszó  elemek  jutottak  be.  »A  tanácsosok,  —  mondja  a 
velenczei  követ®  —  nem  az  államot,  hanem  az  egyes  pártokat  szolgáljálí, 
még  pedig  oly  bősz  indulattal,  hogy  nem  urok  érdekeinek  védelmére,  hanem 
azért  szoktak  összegyűlni,  hogy  egymás  fondorlatait  meghiúsítsák.  Egynéme- 


*  Lipót  levelei  Lobkowitzhoz.  Közzé  tette  Dworak  :  Archív  fiir  öst.  Gesch.  LXXX. 

•  Newald,  Belagerung  Wiens,  II.  7. 
■  Nani  1658-iki  jelentése. 


I.    LIPÓT   KIRÁLY   ÉS    UDVARA.  17 

lyikük  olyan  üres  fejű,  hogy  közdolgokról  beszélni  sem  lehet  vele  a  nélkül, 
hogy  el  ne  mosolyodjunk  s  oda  ne  legyünk  az  álmélkodástól.« 

Később  valóban  lehetőleg  mellőzni  kellett  a  titkos  tanácsot  s  Lipót 
csak  a  megbízhatóbbakat  szokta  úgynevezett  titkos  értekezletre,  ma  minister- 
tanácsnak  neveznők,  meghívni.  Egészben  környezetének  világi  tagjai  az 
if]ú  uralkodóban  absolutistikus  hajlamait,  az  egyháziak  vallásos  buzgal- 
mát élesztették  s  szakadatlanul  táplálták  benne  azon  szellemet,  mely  uralko- 
dását sajátos  színezetűvé  tette. 

Kiválóbb  magyar  egyéniség  az  uralkodó  környezetében  nem  volt  s 
^z  a  tény  világosan  megjelöli  azt  a  helyet,  melyet  Magyarország  az  udvari 
politikában  ez  idő  szerint  elfoglalt.  Magában  véve  nem  lett  volna  baj,  hogy 
a  császár  környezetében  hiányzott  a  magyar  elem,  mert  a  magyar  törvények 
gondosan  megóvták  a  magyar  államkormányzat  teljes  önállóságát  és  függet- 
lenségét. Ama  koronázó  hitlevélben,  melyet  Lipót  az  úr  szine  előtt  szent 
esküvel  erősített  meg  s  melyet  a  rendek  szokás  szerint  a  törvénytárba  igtattak, 
Magyarország  kormányzata  ez  időben  is  olyannak  jelentkezik,  minővé  a  bécsi 
béke  s  a  reá  vonatkozó  törvények  formálták.  A  hitlevél  kimondja,  hogy  az 
ország  saját  törvényei  szerint  kormányzandó,  legalább  három  évenként  ország- 
gyűlés tartandó,  magyar  ügyekben  a  király  csupán  magyarok  tanácsával 
élhet,  a  végvárakban  a  törvény  engedte  kivételeken  kivül  csakis  magyar  kato- 
nák és  kapitányok  lehetnek,  az  igazságszolgáltatás  a  hazai  törvények  szerint 
■eszközlendő,  a  szabad  királyi  városok  jogaikban  megtartandók  s  a  szent 
korona  az  országból  ki  nem  vihető.  Különösen  szabatosan  intézkedik  a 
hitlevél  a  vallásügyről  s  nemcsak  világosan  megerősíti  az  1608-iki  törvé- 
nyeket s  a  linczi  békét,  hanem  külön  is  megígérteti  a  királylyal,  hogy  a 
vallás  szabad  gyakorlatát  sértetlenül  fentartja.  Szabad  és  önálló  volt  tehát 
Magyarország  s  nem  volt  reá  szüksége,  hogy  a  bécsi  udvarban  magyarok 
legyenek.  Csakhogy  a  fent  jelzett  jogállapot  csupán  a  törvénykönyvben  állt 
fenn,  míg  a  gyakorlati  életbe  vajmi  kevés  ment  át  belőle. 

A  tényleges  állapotok  homlokegyenest  ellenkeztek  a  törvénynyel.  Trónra 
léptekor  Lipót  úgy  folytatta  az  uralkodást,  mint  atyja  tette.  Elméletben 
Magyarország  önálló  volt,  de  gyakorlatban  idegenek  intézték  sorsát,  a 
melynek  alakulatára  neki  magának  alig  volt  befolyása.  Fennállottak  ugyan 
a  régi  magyar  főhatóságok,  volt  az  országnak  nádora,  gróf  Wesselényi 
Ferencz,  a  jeles,  vitéz  katona,  nagy  műveltségű,  hazafias  érzésű  politikus; 
volt  országbirája,  gróf  Nádasdy  Ferencz,  az  akkori  nemzedék  egyik  leg- 
eszesebb  embere ;  volt  a  szlavón-horvát  részeknek  bánjuk,  gróf  Zrínyi  Miklós, 
kora  legnagyobb  magyarja,  jeles  költő  és  író,  európai  jelentőségű  egyéni- 
ség; a  kamara  és  a  többi  közhivatalok  élén  szintén  magyarok  álltak, 
csakhogy  egyiknek  sem  maradt  igazi  hatásköre  s  nem  ők,  hanem  a  király 
idegen  tanácsosai  kormányozták  Magyarországot,  melyet  nem  tekintettek 
egyébnek,  mint  végvidéki  területnek  azon  kizárólagos  rendeltetéssel,  hogy 
az  örökös  tartományoktól  távol  tartsa  a  török  veszedelmet.  Magyarországot, 

A  Magyar  Nemiét  TOrténete.  \VL,  2 


18  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

ha  nem  is  jogilag,   de  tényleg  kiszolgáltatták  a  töröknek,  hogy  a  vesze- 
delmet levezessék  Ausztriáról.  Noha  az  európai   közvélemény   a   császárt  s 
a  vele  azonos  magyar  királyt  tekinté  a  török  elleni  küzdelem  főzászlóvivő- 
jének,   a   bécsi   udvar   maga   ezt  .a   zászlót   rég   elejtette  s  ötven   éven  át 
folyton  azon  fáradozott,  hogy  a  békét  a  szultánnal  minden  áron   fentartsa. 
Elérte  czélját  s  a  zsitvatoroki  szerződés  óta  az  udvar   mindig   békében  élt 
a  portával.  De  nem  Magyarország,  mert  a  török  azt  mondotta,  hogy    neki 
nincs   frigye   a   magyarral,   hanem   csakis   a   némettel   s  igy   nem  köteles 
Magyarországot   kimélni.  Az   udvar   meg   nemcsak  nem  védte  a  magyaro- 
kat, hanem  hogy  a  portát  ne  ingerelje,  eg>'enesen  gátolta  őket  az  önvéde- 
lemben, a  török  támadások   megtorlásában.    A   török  folyton  zavarta  tehát 
portyázásaival,  beütéseivel,  hódoltatásaival  a  magyarság  nyugalmát.  így  pár 
hóval  Lipót  trónra  lépte  után  Kassa  városa  vidékét  dúlta  fel  s  sok  előkelő 
embert,    köztük    a    szepesi   kamara   egy   tanácsosát    elfogta.*    Egykorúak 
évenként  10,000  lélekre  becsülik  azt  az  átlagos  veszteséget,  melyet  a  királyi 
Magyarország  a  török  beütések  következtében   szenvedett.   Csupán   a   rab- 
szijon   elhajtottak   száma   félévszázad    folyamán   meghaladta   a   nyolczvan- 
ezret.   Az   emberveszteséggel   természetesen   karöltve  járt  a  vagyoni  pusz- 
tulás, a  tömegek  elszegényedése,  a  békés  munka  megnehezítése  s  az  összes 
nemzeti  erők  rohamos  hanyatlása.   Az   udvar   ezt    nem   igyekezett  gátolni, 
mert   csak   úgy   vásárolhatta   meg   a   maga   békéjét,   ha    Magyarországon 
szabad  kezet   enged  a  töröknek.  így  az  országnak   önálló   életczélja  többé 
nem  volt.  Nem  önmagának  élt,  hanem  azért,   hogy   védelmet   nyújtson   az 
örökös    tartományoknak   s   elhárítsa   a   török   támadást    Ausztriáról.    Egy- 
szerű  határőrvidéknek   nézték   s   ennek   megfelelően   kormányozták,   tekin- 
tet nélkül  saját  érdekeire  és  szükségleteire.  Törvény  biztosította  jogait  nem 
vették  számba  s  már   ez   időben   czélúl   tűzték   ki,   hogy  eltörlik  a  király- 
választás jogát,   noha   akkor   ennek   is   inkább    csak  erkölcsi  értéke,   mint 
valóságos  tartalma   volt.   Európa  választó   királyságnak   ismerte    Magyar- 
országot, pedig  ez  időben  már  csak  látszólag  volt  az.  A  Habsburg-trónörö- 
köst  a   magyarok   mindig   királylyá   választották   s   ha    kissé   nehezebben 
ment,  mint    1655-ben   Lipót   választásakor,   pénz   némította   el   az   ellenke- 
zőket,   így    a   királyválasztás  joga   legfölebb   egyeseknek   hozott   hasznot. 
Az  uralkodó  család  azonban  mégis  örökössé  szerette  volna  tenni  a  magyar 
királyságot,   hogy  nemzetközi   tekintélyét   gyarapítsa   s  az  eszme  hívei  azt 
hirdették,  hogy  ha  a  magyarok  teljesitik  a  király  óhaját,  ő  viszont  mindea 
erejét   Magyarország    felszabadítására   fordítja.    A    magyarok   ellenkezőleg 
érveltek ;  azt  mondották,  szabadítsa  meg  az  országot  a  töröktől  s  ők  kész- 
ségesen   választják  örökös  urokká.  Ot  embernyom  keserű  tapasztalatai  után 
nehezen  hihették,  hogy  a  királyi  hatalom  szakit  a  hagyományos  politikával 
s  beváltja  I.  Ferdinánd  óta  ezerszer  ismételt  igéretét,  az  ország  felszabadi- 

>  Szerémi:  Tört.  Tár,   1897.   192. 


I.   LIPÓT   KIRÁLY    ÉS   UDVARA.  19 


tására.  Pedig  magyar  részről  gyakran  utaltak  reá,  minő  mérhetetlen  erőre 
és  hatalomra  tehet  szert  az  uralkodó  család,  ha  felszabadítja  az  országot. 
Keletre,  hol  egész  Konstantinápolyig  övé  lehet  minden,  igyekeztek  figyelmét 
terelni.  A  magyar  politikusokban  szilárdan  élt  a  hit,  hogy  a  király,  »ha 
csak  az  egy  Magyarországot  foglalja  vissza  hajdani  terjedelmében,  többet 
nyert,  mintha  Bécstől  Hollandiáig  parancsolna,  mert  a  Fekete  tengertől  az 
Adriáig  valamennyi  tartomány  felségedet  fogja  magyar  királyul  elismerni. «  * 
Ezt  a  felfogást  az  udvar  sohasem  akarta  megérteni  s  épen  az  ellenkező 
irányban  haladt.  Egyedül  a  nyugat  iránt  érdeklődött  s  ott  igyekezett  hatal- 
mát gyarapítani.  Ellenben  abbeli  hivatását,  hogy  ő  az  iszlám  elleni  véde- 
kezés természetes  vezére,  már  csak  úgy  értelmezte,  hogy  ő  a  vezér  akkor, 
ha  a  szultán  támad,  máskülönben  pedig  nem  szabad  áldozattól  visszariadnia, 
hogy  a  portát  a  béke  megtartására  birja.  Hogy  czélt  érjen,  kiszolgáltatta 
neki  Magyarországot,  mi  ez  ellen  a  magyarok  örökösen  tiltakoztak  s  folyton 
panaszszal,  néha  fenyegetéssel  ostromolták  az  udvart.  Ez  nemcsak  nem 
orvosolta  a  panaszt,  hanem  mindinkább  elidegenedett  a  magyaroktól,  kik  nem 
férnek  meg  bőrükben,  nem  méltányolják  az  áldozatokat,  melyeket  értük  kirá- 
lyuk hoz.  Rakonczátlanoknak  nevezték  s  végre  jobban  gyűlölték  őket,  mint 
akár  a  törököt.  Azt  mondották:  »A  magyarokban  bizni  nem  lehet.2« 
> Magyarországnak  nem  jó  erősnek  lenni,*  Itthon  meg:  »Ha  magyar  vagy 
s  sokáig  élni  akarsz,  okos  ne  légy,  vitéz  ne  légy  s  pénzed  se  legyen  sok,« 
szavakban  foglalták  össze  az  udvar  nézetét  a  magyarokról.  Bécsben  egyenesen 
úgy  okoskodtak  hogy,  ha  Magyarország  három  részre  darabolva  nem  lenne, 
ha  a  császári  hatalom  felszabadítaná,  s  a  magyaroknak  nem  kellene 
többé  a  töröktől  félniök,  soha  sem  lehetne  őket  féken  tartani,  mert  idegen 
király  helyett  magok  közül  ültetnének  valakit  a  trónra.^  Egyik  előkelő 
tanácsos  nyiltan  azt  vallotta,  hogy  inkább  Bécs  is  a  töröké  legyen,  sem- 
hogy Buda  visszakerüljön  a  magyarok  kezébe. 

Mindezt  első  sorban  az  okozta,  hogy,  mint  Lippay  György  esztergomi 
érsek  monda, 

Olyak  adnak  a  királynak  tanácsot, 
Kik  nem  ették  az  alföldi  kalácsot.* 

Két  idegen  világ  állt  itt  szemben  egymással.  Nádasdy,  »a  ki  köztük  forog, 
tudja  állapotukat*,  már  1659-ben  írta:  »sem  ratio,  sem  politika,  sem  pénz, 

'  Ezt  csak  1683-ban  irta  ugyan  Esterházy  Pál  nádor,  de  ez  volt  a  Habsburg- 
párti  magyar  közvélemény  nézete  mindenkor.  Bubics-Merényi,  Herczeg  Esterházy  Pál  élete, 
(Tört.  Életrajzok,  1895.)  213. 

■  1658  február  13-iki  levéL  Wolf,  id.  m.  116. 

»  Ez  a  felfogás  száz  változatban  előfordul  az  egykorú  bécsi  követi  jelentésekben  és 
pedig  velenczei,  franczia  s  más  iratokban  (igy  Bonsy  franczia  követ  1663  április  21-iki 
velehczei  jelentésében  :  Mon.  hist.  Slav.  Mer.  XIX.  224.),  akár  barátai,  akár  ellenségei  a 
császári  udvarnak. 

*  Szilágyi  Sándor,  Erdélyi  Országgy.  Emlékek,  X.  410. 


20  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

egyszóval  semmi,  félelemnél  egyéb  a  németet  magyarokhoz  jóvá  nem 
teszi. «  *  Lipót  király  már  iQú  koránál  fogva  sem  volt  képes  tanácsosai  és  a 
magyarok  közt  barátságosabb  viszonyt  teremteni  s  különben  is  politikailag 
és  vallásilag  teljesen  idegenül  állt  szemben  akkor  még  túlnyomóan  protestáns 
magyar  országával.  Zrinyi  Miklós  egy  pillanatig  még  jót  remélt  az  új  ural- 
kodótól, ámbár  tudta,  hogy  tanácsosai  halálosan  gyűlölik  a  magyarokat  s  az 
udvar  vasöwel  zárja  el  nemzetétől  a  királyt.  De  már  a  nádor  hamar  meg- 
győződött, hogy  a  trónváltozás  nem  javította  az  addigi  viszonyokat. 
•Itten  —  Írja  elkeseredve  1658  augusztus  16-ikán  Bécsből  —  mind  egészsé- 
gemet, mind  emberségemet  s  értékemet  elveszítettem.  Mivel  sem  becsületem, 
sem  auctoritásom  s  csak  nézéssel  sem  akarván  hazám  veszedelmében  részes 
lennem,  holnapi  napon  haza  megyek.*  •  Maga  a  közvélemény  Lipót  trónra 
lépte  első  pillanatától  kezdve  n^oigtalanságot  érzett  s  a  nélkül  hogy  tör- 
tént volna  valami,  aggodalom  fogta  el  a  kedélyeket.  »Azt  mondják  itten  — 
Írja  1657  június  10-ikén  Pozsonyból  Osztrosits  Miklósné  férjének  —  hogy 
nagy  reformatiót  akarnak  kezdeni  még  Magyarországon  is.«  « 

Egyelőre  azonban  az  ifjú  királyt  és  tanácsosait  más  feladatok  foglal- 
koztatták. Ezek  Lipót  házassága,  a  spanyol  örökség  biztosítása,  és  a 
császárválasztás.  A  Habsburgok  spanyol  ága  kihalófélben  volt.  IV.  Fülöp 
királynak  nem  volt  figyermeke  s  minthogy  a  saliai  törvény  kizárta  a  női 
ágat  a  trónöröklésből,  Lipót,  mint  legközelebbi  vérrokon,  az  esetleg  meg- 
nyíló roppant  spanyol  örökség  egyetlen  törvényes  örökösének  tekintette 
magát.  Jogát  azonban  új  házassággal  óhajtotta  végképen  megszilárdítani. 
Megkérette  Fülöp  király  legidősebb  leányának  kezét.  Ezzel  párhuzamosan 
tárgyalások  indíttattak  a  német  fejedelmekkel  a  császárválasztás  iránt. 
Melyik  a  fontosabb,  a  spanyol  örökség  biztosítása  vagy  a  császárválasztás, 
az  iránt  az  udvarban  eleinte  eltértek  a  vélemények.  Auersperg  herczeg 
fődolognak,  »primum  fundamentum  «-nak  a  spanyol  örökséget,  illetve  a 
házasságot  tekintette  s  azt  ajánlotta,  hogy  a  császári  koronát,  mely  úgy 
sem  lesz  a  spanyollal  összeegyeztethető,  Lipót  engedje  át  családja  más 
tagjának.  E  tétova  közben  mindkét  czél  veszélyeztetve  lett  s  Lipót  majd- 
nem elesett  a  feleségtől,  valamint  a  császárságtól.  Szerencsére  a  spanyol 
király  nem  sokáig  késett  a  válaszszal  s  kikosarazta  az  ifjú  kérőt. 

Erre  azután  az  udvar  egész  erejét  a  császárválasztásra  összponto- 
sította. Csakhogy  immár  komoly  nehézségek  támadtak,  mert  az  eszme 
hogy  ne  Lipót,  hanem  a  Habsburg-család  más  tagja,  esetleg  Lipót 
Vilmos  főherczeg  választassék  meg,  a  németek  közt  némi  visszhangot  kel- 
tett. A  főherczeg  elutasította  ugyan  a  jelöltséget,  de  ekkor  meg  Ferdinánd 
tiroli  főherczeg  lépett  előtérbe.  Franczia-,  Angol-  és  Svédország  a  leg- 
nagyobb erővel  dolgoztak  Lipót  ellen,  ki  eleinte  a  választó  fejedelmek  közül 

*  Szilág5'i :  Századok,  1874.  475. 

■  Levele  a  M.  Tud.  Akadémia  kézirattárában. 

•  Komáromv  András  közlése:  Tört.  Tár,  1889.  155. 


II.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ÉS  LENGYELORSZÁG  FELOSZTÁSA.  21 


csupán  egyre  számithatott  bizton,  mig  a  többit  egyenkint  kellett  megnyer- 
nie, a  mi  rengeteg  időt,  munkát,  kivált  pénzt  igényelt.^  Maga  Lipót  semmi 
áron  sem  akart  a  császári  koronáról  lemondani,  melyet  összes  koronái 
között  a  legértékesebbnek  tartott.  De  dicsvágyát  szivébe  zárta  s  azt  han- 
goztatta, hogy  a  legnagj^obb  veszély  hárulna  a  német  birodalomra  s  az 
egész  kereszténységre,  ha  a  török  azt  hallaná,  hogy  a  Habsburgok  elestek 
a  császárságtól.*  Hogy  a  tárgyalások  színhelyéhez  közelebb  legyen,  már 
kevéssel  trónra  lépte  után,  július  derekán  Prágába  költözött,  honnan  utóbb 
a  birodalomba  ment.  Csak  1658  július  l-jén  választatott  császárrá  s  egy 
hosszú  esztendőnél  tovább  távol  volt  bécsi  székhelyétől.  Már  ez  okból  sem 
kisérhette  figyelemmel  a  magyar  ügyeket,  melyek  e  közben  válságos  for- 
dulatot vettek.  A  válság  nem  királyi  területen  támadt  ugyan,  hanem  Len- 
gyelországban s  Erdélyben,  de  nagy  része  volt  benne  az  udvarnak  is. 
Már  ni.  Ferdinánd  szövetkezett  Lengyelországgal  H.  Rákóczy  György 
erdélyi  fejedelem  ellen.  Lipót  örökségül  kapta  a  szerződést  s  néhány  héttel 
trónra  lépte  után  a  lengyelek  segítségére  küldötte  hadait.  Ezzel  kezdődtek 
Lipót  háborúi,  melyek]  egész  uralkodását  végig  kisérik.  Első  háború, 
noha  lengyel  földön  folyt,  Magyarország  további  sorsára,  egész  jövőjének 
alakulatára  gyökeres  hatást  gyakorolt.  A  magyarság  egy  részével  küzdött 
Lipót  ott  is  s  hozzájárult  a  romláshoz,  mely  az  országot  csakhamar  sújtotta. 


II.  FEJEZET. 

II.  Rál^óczv  Gvörgv  ^^  Ceng^elország  feloszíása. 

II.  Rákóczy  György,  ki  » nagyon  boldog  környülállások  közt  vévé  által 
az  erdélyi  fejedelemséget «,s  csaknem  egy  évtizeden  át  vitte  erős  kézzel 
Erdélyben  az  uralkodást.  Atyjától  a  tulajdonképeni  erdélyi  földön  kivül  a 
magyar  részekből  jelentékeny  területet  örökölt.  Az  úgynevezett  partium  akkor 
Máramaros,  Bihar,  Kraszna,  Közép-Szolnok,  Zaránd  és  Szörény  vármegyékből 
állt,  melyek  a  Felső  Tiszától  az  Al-Dunáig  védő  övként  környezték  a  feje- 
delemséget. Sőt  ezen  kivül  két  más  vármegj^e,  Szatmár  és  Szabolcs  volt  kezén ; 
ezeket  személyesen  birta  életfogytiglan,  illetve  azon  időre,  mig  erdélyi  fejedelem, 
a  mi  egynek  vétetett,  mert  kizártnak  látszott  az  eshetőség,  hogy  életében  elveszt- 
hetné a  fejedelemséget.  Hatalmas  területek  ura  volt  tehát  II.  György  s  Kolosvár, 
Brassó,  Fehérvár  és  Nagy-Szeben  mellett  Debreczen,  Várad,  Belényes,  Lúgos, 
Karánsebes  jelentek  meg  országgyűlésein.  Legtöbb  maga  is  erődített  hely,  néme- 
lyik tekintélyes  vár,  melyekhez  még  Huszt,  Ecsed,  Jenő,   Kalló  és  Szatmár 

'  E  munkásságot  részletesen  leírja  Príbram :  Archív  f.  öst.  Gesch.  LXXIII. 
«  Augusztus  27-iki  levele.  U.  ott,  LXXX.  463. 
■  Gróf  Bethlen  Imre,  11.  Rákóczy  György  ideje,  22. 


22  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

járultak.  A  honvédelmet  még  atyja,  az  öreg  Rákóczy  György  lelkiismere- 
tesen szervezte.  Nem  alakított  ugyan  állandó  hadsereget,  de  a  fogadott  kato- 
naság s  a  nemesi  fölkelés  a  végvárrendszerre  támaszkodva  teljes  oltalmat 
biztosított  az  országnak  bárhonnan  jövő  külső  támadás  ellen.  A  véghelyeket, 
s  magában  az  országban  Kolozsvárt,  Dévát,  Szamos-Újvárt,  Fogarast,  Kővárt 
a  fejedelem  jó  karba  helyezte,  kellő  hadiszerrel  és  őrséggel  látta  el.  A  had- 
szervezet igen  jó  volt  tehát,  csakhogy  kizárólag  a  védelem  czéljainak  szol- 
gált s  ezzel  kényszeritőleg  megszabta  II.  Rákóczy  György  politikájának  irá- 
nyát. Ez  éveken  át  nem  is  hagyta  el  természetes  medrét  s  abban  a  mozgalmas 
időben,  midőn  Európa  nagy  részét  a  harmincz  éves  háború  befejeztével  is 
szakadatlanul  dúlta  a  háború,  —  1656-ban  Velencze  s  a  török  birodalom, 
Franczia-  és  Spanyolország,  Svéd-,  Orosz-  és  Lengyelország  vivtak  egymással 
•gyilkos  harczokat,  —  Erdély  és  részei  valóságos  oázisként  jelentkeznek. 
A  királyi  Magyarország  sóhajtozva,  irigy  szemmel  nézte  a  boldog  Erdélyt, 
mely  török  oltalom  alatt  békében  él,  várait,  városait,  falvait  megtartotta, 
mig  a  királyi  terület  a  német  uralom  alatt  rettenetesen  elpusztult.^  A  feje- 
delemség a  békés  munka,  a  belső  nyugalom  és  biztosság  tűzhelye  volt 
s  a  kedvező  viszonyok  a  társadalomra  erősen  átalakító  hatást  gyakoroltak. 
A  nemesség  a  hosszú  béke  folyamán  tanulásra  adta  magát  s  ez  időben 
» Erdély  sokkal  esméretesebb  vala  az  idegen  tudós'  világ  előtt,  mint 
Magyarország*.  Nemzetközileg  nem  volt  ugyan  önálló,  hanem  török  hűbéri 
főuralom  alatt  állt.  De  a  főhatalom  soha  olv  enyhe  nem  volt,  mint  épen 
ez  időben  s  alig  nyilvánult  másban,  mint  évi  adófizetésben.  Ez  adó 
pedig  igen  csekél}^,  Erdélyért  magáért  10,000,  a  részekért  5000,  összesen 
évi  15,000  arany  volt,  s  1659-ben  maguk  az  erdélyiek  mondották,  hogy 
» többet  fizetett  a  török  nemzetnek  esztendőnkint  Magyarország  egy  vármegyéje, 
mint  mi  egész  országul*.  Ennek  megfelelően  a  nép  igen  mérsékelt  adóterhet 
viselt.  így  a  szászokon  kivoil  az  összes  városok  csak  5,245  frt  évi  adót  fizettek. 
Míg  például  Magyarországon  a  kis  Modortól  7,500,  Bazintól  5000  frt  taksát 
szedtek,  a  náluk  jóval  nagyobb  és  gazdagabb,  a  kincses  Kolozsvár  csak  2,400, 
Várad  meg  épen  1,400  frttal  volt  megróva.  Mindazáltal  a  befolyó  közjöve- 
delmek dúsan  fedezték  a  közszükségleteket  s  minthogy  a  középkori  felfo- 
gás az  államháztartás  s  a  fejedelem  magánháztartása  közt  nem  tett  különb- 
séget, Rákóczy  György  évenként  igen  tetemes  összegeket  takarított  meg  s 
helyezett  el  biztos  magyarországi  várainak  kincstáraiban.^  A  közvélemény  őt 
tartotta  Európa  leggazdagabb,  ingó  és  ingatlan  magánvagyon  tekintetében 
legdúsabb  uralkodójának.  Mindenesetre  rendkívül  gazdag  s  földrészünk 
egyik  legnagyobb  földesura  volt,  mert  még  unokája,  II.  Ferencz  magán- 
jószágaínak kiterjedése  is  meghaladta  a  százhúsz  négyszög  mértfoldet,^  noha 


^  Zrínyi  Miklós  siralmas  panasza.  Közli  Kanyaró  Ferencz  :  Tört.  Tér,  1890. 

«  Szilágyi,  Erd.  Országgy.  Emi.  XII.  255. 

*  Thaly  Kálmán,  Tanulmányok  a  Rákóczi-korból,  28. 


24  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

időközben  némi  szaporodáson,  a  zborói  uradalmon  kivül  igen  sok  el  is 
kallódott  belőle.  Ep  oly  töméntelenek  voltak  ingó  tőkéi,  kincsei,  melyeket 
már  1652-ben  többre  becsültek  10  milliónál,  s  melyek  állandó  szaporodását 
évenkint  fél  millióra  tették.'  E  kincseket  a  hozzáférhetetlen  Munkács,  Patak 
s  más  magyar  várakban  gondosan  őrizte  és  gyarapította*  édes  anyja,  az 
öreg  fejedelemasszony,  a  derék  Lorántffy  Zsuzsanna. 

A  kezében  összehalmozódott  hatalmat  II.  Rákóczy  Györg>'  nagyon 
erőteljesen  gyakorolta  s  »absolutus  fejedelemnek*  mondotta  magát.  Tényleg 
korlátlanul  uralkodott,  ámbár  formailag  nem  törölte  el  a  régi  rendi  alkot- 
mányt és  intézményeket.  Az  országgyűlés  évenkint  kétszer,  ha  kellett,  bár- 
mikor összegyűlt  s  törvényt  hozott.  De  mindig  csak  az  lett  törvény,  mit 
a  fejedelem  kivánt  s  az  összes  rendi  intézmények  az  ő  akaratának 
végrehajtóivá  alakultak  át.  Annak  a  tusának,  mely  Magyarországon 
királyság  és  rendiség  közt  országgyűlésen  és  vármegyében  szakadatlanul 
folyt,  sőt  mindinkább  elmérgesedett,  Erdélyben  ez  időben  nyoma  is  alig 
található.  Ott  is  meg\'oltak  a  rendi  önkormányzat  szervei,  de  nem  mertek 
a  fejedelemmel  ellenkezni,  ki  saját  akaratának  engedelmes  eszközeiv^é 
tette  azokat.  Törvényhozásban,  közigazgatásban  és  igazságszolgáltatásban, 
a  béke  és  a  háború  dolgaiban  szabadon  érvényesült  a  fejedelem  szava  s 
tanácsosai  csak  azt  tették,  a  mit  ő  rájuk  parancsolt.  Rendesen  jót  akart  s 
nem  támadt,  mint  a  királyi  hatalom  a  magyar  részeken,  az  alattvalók  lelki- 
ismerete és  nemzeti  érzése  ellen.  Maga  II.  György  a  kálvinista  vallás  lelkesült 
hive  s  általában  a  protestantismus  egyik  zászlóvivője  volt  ugyan,  de  nem 
változtatott  a  fennálló  egyházpolitikai  állapoton,  mely  a  négy  bevett  felekezet 
egyenjogúságán  nyugodott.  Barátja  volt  a  békés  haladásnak,  a  jólét  szabá- 
lyos fejlődésének,  megpróbálkozott  a  codificatióval,  összegyűjtötte  a  íenálló 
jogot,  s  ő  szentesitette  és  tétette  közzé  az  Approbaták  neve  alatt  ismert 
törvénykönyvet.  Irodalom,  tudomány,  iskolaügy  iránt  melegen  érdeklődött  s 
maga  is  kiválóan  művelt,  sok  jó  tulajdonnal  megáldott  ember  volt.  Boldog 
házasságban  élt  Báthory  Zsófiával,  ki  eg}^  fiúgyermekkel,  I.  Rákóczy 
Ferenczczel  ajándékozta  meg.  A  rendek  a  kiskorú  gyermeket  atyja  utódává 
választották  s  a  szultán  készségesen  megerősítette  a  választást.  Így  a  Rákóczi 
család   uralkodása   Erdélyben,    valamint   Erdély   további   békés,    szabáhos 

'  Szilágyi,  Erdély  s  az  északkeleti  háború,  I.  207. 

■  Hogy  a  gazdagságáról  keringő  hirek  nem  túloztak,  az  kétségtelen.  Mikor  Regécz  és 
Patak  1685-ben  a  császáriak  kezébe  került,  noha  Munkács  volt,  mint  legerősebb  vár,  a 
családi  kincs  főtárháza,  a  két  hel3'en  őrzött  vagyon  értékét  II.  Rákóczi  Ferencz  a  leltárak 
szerint  több  millióra  becsülte.  Mikor  pedig  végre  Munkács  is  megnyitotta  kapuit  a  németek 
előtt,  ezek  a  Rákóczi-árvák  javait  összeirták  s  Bécsbe  küldték.  Ott  KoUonics  kezébe 
kerültek,  ki  utóbb  egy  részüket  kiadta  az  örökösöknek.  A  munkácsi  kincsek  nagy  részét 
azonban  a  németek  s  egyes  magj'arok  egj-^szerűen  elsikkasztották.  (Komáromy  András : 
Századok,  1891.  736  —  50.)  Mindazáltal  milliókra  ment  az  is,  a  mi  visszakerült,  s  ez  maga 
bizonyitja,  milyen  mérhetetlen  lehetett  az  1657  körül,  meh'  idő  után  a  beállott  megpró- 
báltatások közt  nem  igen  gyarapodhatott  többé. 


11.    RAKÓCZY   GYÖRGY    ÉS   LBSGYELOBSZAG   FELOSZTÁSA. 25 

fejlődése  hosszú  időre  bizto^tottnak  látszott,  s  ha  a  fejedelem  még 
.egy  évtizedig  folytatja  békepolitikáját,  hatalma  kétségtelenül  olyan  nagy- 
arányú gyarapodást  nyer,  melylyel  legmagasabb    szárnyalású    ábrándjait  is 


LorloHI;  ZtDiUnn*  erkflyc  >  sáTospUtki  kksttlyoi 
(Ríjiolt*  Dörro  Tiv»d«r.) 


Ideiégithette  volna.  De  már  ez  időben  is  elég  erős  volt  arra,  hogy  törté- 
nehni  hivatását  az  egész  magyar  nemzet  javára  háborítatlanul  teljesítse. 
Erdély  tartotta  fen  az  egyensúlyt  a  magyar  állam  területén ;  ereje,  tekintélye 


26  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNEtE. 

állta  Útját  annak,  hogy  a  porta  teljesen  meghódoltassa,  a  bécsi  udvar  meg 
ősi  intézményeitől,  melyek  nemzeti  lételét  és  a  lelkiismeret  szabadságát 
biztosították,  megfossza  az  országot.  Bécsben  és  Konstantinápolyban  egy-^ 
aránt  számba  kellett  venni  s  számba  is  vették  Erdély  hatalmi  állását  s  a 
mint  annak  idején  Erdélylyel  vagy  legalább  közvetítésével  kötötték  meg  a 
bécsi,  a  zsitvatoroki,  a  linczi  békét,  Erdélyre  való  nézve  soha  sem  is  merték 
teljesen  mellőzni  e  szerződéseket.  Rajtuk  nyugodott  Erdély  viszonya  a 
két  nagyhatalomhoz  s  földrajzi  fekvésével,  hatalmi  eszközeivel  a  fejede- 
lemség állandóan  mérséklő  befolyást  gyakorolt  magyarországi  törekvé- 
seikre. Másrészt  a  bécsi  és  a  konstantinápolyi  udvarok  Erdély  sorsára  szintén 
döntő  hatással  lehettek  s  a  két  állam  volt  az,  melyre  Erdélynek  a 
legnagyobb  figyelemmel  kellett  lennie.  A  Habsburgokkal  szemben,  noha 
Erdély  kivül  állt  Szent-István  koronája  kötelékén,^  a  fejedelem  óvatos, 
udvarias  magatartást  követelt.  »Az  ausztriai  háznak  szolgálni  kivánunk«  — 
irta  az  esztergomi  érseknek,  —  mert  »mi  nekünk,  jó  apám  uram,  békesség 
kell;  adott  Isten  eleget,  senkiét  nem  kívánjuk*. ^  Ez  azonban  csak  szólás- 
mód volt.  Tényleg  olthatatlan  dicsvágy  égett  Rákóczy  szivében  s  türelmet- 
tenűl,  izgatottan  leste  a  pillanatot,  hogy  lelke  titkos  vágyát  kielégíthesse. 
Királjá  koronára  áhítozott.  Sokáig  nem  tudta  ugyan,  melyik  királyi  korona 
megszerzésére  irányozza  törekvéseit  s  Pozsonyban  vagy  Varsóban  valósit- 
hatja-e könnyebben  vágyait  ?  De  foglalkozott  az  eszmével  s  tervei  előkészítésére 
a  moldvai  és  havas-alföldi  vajdákat  fegyverrel  vetette  alá  felsőbbségének. 
Alkudozásba  lépett  a  tatárokkal,  kiknek  országa  Moldvával  volt  határos  s 
kik  a  szultán  hűbéresei  voltak,  továbbá  a  kozákokkal,  kik  névleg  lengyel 
alattvalók  ugyan,  de  folyton  lázongtak  a  gyönge  lengyel  királyok  ellen. 
Magyarországban  szintén  sokakkal  állt  érintkezésben,  s  kétségkívül  arra 
számitott,  hogy  az  egész  protestáns  társadalom  köréje  sorakozik,  ha 
egyszer  a  tettek  mezejére  kell  lépnie. 

Bécsben  ismerték  e  viszonyokat  s  a  külső  udvariasság  daczára  nem- 
csak bizalmatlanul,  hanem  ellenséges  indulattal  kisérték  Rákóczy  működését. 
Ot  tartották  a  gyűlölt  »magyar  szabadság*  oltalmazójának  s  őt  okolták  a 
magyarok  nyakassága  miatt,  kikkel  titkos  egyetértésben  áll.^  Vigyáztak  reá. 
De  azért  Porcia,  Auersperg,  Waldstein  s  az  udvar  többi  hatalmasai  igen 
kedvesen  vették  gyakori  ajándékait,  főleg  a  sok  szép  török  lovat.  Olykor- 
olykor meg  ők  tettek  neki  valami  jelentéktelen  részletkérdésben,  határviUon- 
gási  ügyben  engedményeket.  De  a  bécsi  politika    rendszerébe   elvileg   nem 

•  1659  márczius  26-ki  proclamatiójukban  a  rendek  igy  nevezik  magokat :  >Mi^Erdély 
országának  három  nemzetből  álló  rendéi,  kiket  az  ür  isten  az  ő  igaz  ítéletéből  boldog 
emlékezetű  királyinknak  birodalma  alól  idegen  nemzetnek  hatalma  alá  rendelt*  s  fájdalommal 
említik,  hogy  > atyánkfiaival,  nemes  Magyarországgal  mostan  eg>'  korona  alatt«  nem  lehetnek. 
Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XIÍ.  216  — 7«.  , 

•  1655  augusztus  1-én  kelt  levele:  Szilágyi,    Erdély  és  az  é.-k.  háború,  I.  421— 2J 

•  Wolf,  Fürst  Wenzel  Lobkowitz,  141. 


k 


II.   RÁKÓCZY   GYÖRGY   ÉS   LENGYELORSZÁG   FELOSZTÁSA.  27 

illett  a  protestáns  erdélyi  fejedelem,  nem  illett  az  erős  Erdély.  Mikor  1655-ben 
Wesselényi  Ferencz  nádorrá  választatott,  Rákóczi,  ki  személyes  ellenségének 
tartotta,  az  udvarnak  sajátszerű  ajánlatot  tett.  Felajánlotta  közreműködését 
oly  irányban,  hogy  a  »nyughatatlan  elméket  Magyarországban  közös  erővel« 
zabolázzák  meg.  De  Bécsben  épen  ő  benne  biztak  legkevésbbé,  s  udvariasan 
ugyan,  de  határozottan  elutasitották  ajánlatát.  Mikor  pedig  1656-ban  a  feje- 
delem harczias  terveiről  és  külföldi  tárgyalásairól  »sok  fabulás  hir<  érkezett 
Bécsbe,  magatartása  az  udvari  körökben  erős  visszatetszést  keltett  s  az 
ellenséges  indulat  sokszor  durva  szavakban  nyilatkozott.  Egy  kanál  vizben 
is  megfojtották  volna,  de  minthogy  nem  tehették,  hóditó  szándékai  valósí- 
tását minden  áron  meg  akarták  hiiisitani. 

Egészen  máskép  alakultak  a  fejedelem  és  Erdély  viszonyai  hűbér- 
urához,  a  szultánhoz,  ekkor  IV.  Mohamedhez,  ki  ez  időben  még  egészen 
tdietetlen  iQúi  volt.  A  szultán  maga  nem  érdeklődött  közügyek  iránt, 
hanem  éjjeleit  a  háremben,  a  napot  a  szabadban  töltötte  vadászattal, 
melyhez  néha  sok  ezer  embert  rendelt  ki  hajtóul.  Azt  mondották  róla, 
hogy  atyja,  kit  megöletett  (nem  ugyan  ő,  mert  akkor  még  gyermek 
volt,  hanem  a  lázadó  janicsárok,  kik  a  gyermeket  trónra  ültették), 
átkozta  meg,  hogy  úgy  éljen,  mint  a  vad  a  mezőn.  Csakugyan  kóbor 
életet  folytatott.  Nem  szerette  örökké  forrongó,  háborgó  fővárosát,  hanem 
ideje  nagy  részét  vidéken  töltötte,  s  vadászszenvedélyének  élt.*  Helyette 
édes  anyja,  az  orosz  származású  Zaime,  ez  időben  még  fiatal,  szép  és  szel- 
lemes nő,  vitte  az  uralmat  és  pedig  nagy  és  nehéz  gondok  közt,  mert  nem 
birta  azt  a  férfiút  megtalálni,  a  ki  feladatában  segíteni  képes.  1650  őszétől 
1657  szeptemberéig  13  nagyvezér  állt  a  kormányzat  élén.  Minduntalan  vál- 
tozást kellett  eszközölni ;  az  egyiket  megölték,  a  másikat  elcsapták,  mihelyt 
képtelensége  bebizonyult.  Ez  örökös  kormánjrváltozás  bajait  fokozta  az, 
hogy  a  porta  Velenczével  évek  óta  háborúban  állt  s  minden  erőlködése 
mellett  sem  birt  katonai  sikert  elérni.  Természetes,  hogy  a  nehéz  viszonyok 
közt  a  szultán  nem  sokat  törődhetett  hűbéres  országaival.  A  fejetlenség  köz- 
ben azt  tehették,  a  mit  akartak  s  ez  időt  használta  fel  Rákóczy  György, 
hogy  a  moldvai  és  havassalföldi  vajdákat  fegyverrel  kényszerítse  felsőbb- 
sége  elismerésére.  A  portán  nem  tetszettek  ugyan  viselt  dolgai,  de  szemet 
hunytak  előttük  s  örültek,  hogy  Rákóczy  még  veszedelmesebb  vállalatot  nem 
kezdeményez. 

Csakhogy  a  sok  évi  fejetlenség  Konstantinápolyban  1656  szeptember 
15-ikén  egyszerre  megszűnt.  Zaime  ssoiltána  végre  megtalálta  azt  az  embert, 
a   kit   keresett,   a   kire  szüksége  volt.  Ama  napon   Köprili  Mohamed  kapta 


*  A  velenczei  követi  jelentések  eg>'ike  1638-ra,  másika  1641-re  teszi  születése  évét. 
Barozzí-Baschet,  Le  Relazioni  degli  ambasciatori  di  Turchia,  II.  133.  és  203. 

■  Életmódjáról  s  vadászatairól  sok  érdekes  adat  van  az  erdélyi  követek,  főleg  Paskó 
Kristóf  jelentéseiben,  Török-Mag\-ar  Tört.  Emlékek,  IV. 


I  i  % 

■»        S        K 


S      3 
2      I 


II.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ÉS  LENGYELORSZÁG  FELOSZTÁSA.  29 

a  nagyvezéri  tisztet,  mely  azután  teljes  két  évtizeden  át  örökös  maradt  csa- 
ládjában. Valóságos  Köprili-dynastia  alakúit,  mely  sokkal  jelentősebb  befolyást 
gyakorolt  Magyarország  sorsára,  mint  az  uralkodó  szultán.  Mohammed  az 
új  nagyvezér  kinevezésekor  maga  szabta  meg  a  feltételeket,  melyek  közt  a 
kormányt  elvállalni  hajlandó.  Csaknem  korlátlan  hatalommal  ruháztatván 
fel  a  hetven  éves,  irni,  olvasni  sem  tudó,  de  ritka  eszű  férfiú  vaskézzel 
fogott  a  belső  rend  helyreállításához,  s  a  kormányzat  újjászervezéséhez. 
E  mellett  a  Velenczével  folyó  háború  foglalkoztatta  s  egész  buzgalmát  a 
hadi  siker  előkészítésére,  megfelelő  haderő  kiállítására  fordította.  A  mint  1657 
elején  a  tengeri  és  szárazföldi  sereget  talpra  állította,  maga  lépett  élére,  s 
m^kezdte  a  műveleteket. 

A  míg  Konstantinápolyban  anarchikus  állapotok  uralkodtak,  a  porta 
nagyon  kevéssé,  legfölebb  írásbeli  figyelmeztetéssel  korlátolta  Rákóczit  cse- 
lekvésében. A  temesvári,  gyulai  s  más  török  végvárak  parancsnokai  folyton 
agyarkodtak,  panaszkodtak,  vádaskodtak  ugyan  ellene.  Főleg  a  jenéi  vitézek 
s  a  szomszéd  török  őrségek  közt  történtek  minduntalan  összeütközések  s 
a  törökök  már  ekkor  azon  mesterkedtek,  hogy  Jenő  várát  kezükbe  kerítsék, 
melynek  őrsége  örökösen  dúlta  a  szomszéd  török  területet.  Ismételve  kértek 
is  engedélyt  a  portától,  hogy  a  veszedelmes  erősséget  ármánynyal  vagy 
erőszakkal  megvegyék.  De  a  porta  a  velenczeí  háború  és  az  örökös  nagy- 
vezér-válság közepett  nem  akart  Erdélylyel  összetűzni.  Rákóczi  e  helyzetet 
ügyesen  felhasználta  s  Moldvát  és  Havasalföldet  felsőbbségének  vetette  alá. 
Konstantinápolyban  ez  komoly  aggodalmat  keltett,  melyet  fokoztak  ellen- 
ségei, kik  a  többek  közt  azzal  gyanúsították,  hogy  Temesvárt  is  el  akarja 
foglalni.  Mikor  meg  a  két  vajdaságból  elmaradt  az  adó,  a  porta,  hol  nagy 
volt  a  pénztelenség,  még  inkább  megneheztelt  Rákóczira.  Bizalmasan  figyel- 
meztették is,  hogy  » balul  magyarázzák*  magaviseletét.  De  nem  tehettek 
ellene  semmit,  mert  a  velenczeí  háború  megkötötte  a  nagyvezérek  kezét, 
kik  különben  is  minduntalan  változtak. 

Ez  az  állapot  azonban  1656  őszén  véget  érvén,  a  hatalom  oly  ember 
kezébe  került,  a  kinek  volt  akarata  s  a  kinek  volt  ereje  akaratát  érvényre 
emelni.  A  gyökeres  változást,  mely  a  portán  végbement,  s  történeti  jelentő- 
ségű következményekre  vezetett,  mert  még  egyszer  és  utoljára  föllobbantotta 
a  török  birodalom  hanyatló  erejét,  Rákóczi  nem  vette  észre.  Diplomatái  nem 
állottak  feladatuk  színvonalán,  noha  a  fejedelem  általában  csak  a  portán 
tartott  állandó  ügynököt,  kapítihát  s  mellettök  titkárul,  török  deákul,  egy 
pár  fiatal  embert.  Az  ügynök  rendes  tudósításokat  szokott  küldeni,  melyek 
néha  fölöttébb  értékesek.  De  sem  társadalmi  állása,  minthogy  nem  önálló 
országot,  hanem  egy  hűbéres  fejedelemséget  képviselt,  sem  költekezése,  mi 
a  portán  mindig  döntő  jelentőségű  volt,  nem  szerzett  neki  a  török  világ- 
városban olyan  tekintélyt,  olyan  összeköttetéseket,  hogy  értesítéseit  közvetlen 
forrásból  merítse  s  a  diplomatia  szövevényeibe  kellő  betekintést  nyerjen. 
Más  országok  legjelesebb,  legkipróbáltabb   tehetségeiket   küldték   Konstantí- 


30  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

nápolyba.  Rákóczi  ellenben  kevéssé  válogatta  meg  portai  ügynökeit.  »Itt 
minden  keresztény  követek,  residensek,  —  irja  haza  az  erdélyi  ügynökség 
egyik  tagja,  —  tudósok;  csak  az  oláhok  barbarusok,  s  kiktől  nem  sokat 
különbőz  a  mi  residensünk.^*  Ennek  megfelelő  volt  az  eredmény.  Tisza  Ist- 
vánnak, az  akkori  követnek  nem  voltak  olyan  összeköttetései,  hogy  az  új 
nagyvezér  egyéniségét  megismerje  s  a  helyzet  változását  idejében  észre 
vegye.  Azt  hitte,  hogy,  mint  régen,  a  porta  ezután  is  belenyugszik  utólag 
mindenbe,  a  mit  Rákóczy  tenni  fog.  A  követség  egyik  tagja  máskép  fogta 
ugyan  fel  a  helyzetet  s  figyelmeztette,  hogy  >  ebben  az  új  állapotban  egy 
jó  akarónk  sincs  az  udvarnál*  ^  De  az  intés  nem  használt.  A  fejedelem  maga 
is  osztozott  követe  felfogásában.  Ugy  okoskodott,  hogy  immár  két  háborút 
—  a  moldvait  s  a  havas-alföldit  —  indított  a  porta  megkérdezése  nélkül 
s  soha  sem  történt  baja,  s  hogy  a  határszéli  pasák  áskálódásai  sem  ártottak 
neki.  Nincs  tehát  mit  aggódnia  jövőre  sem,  követhet  egészen  önálló  poli- 
tikát, mert  a  portának  egyéb  a  baja  s  majd  csak  bele  nyugszik  a  befeje- 
zett tényékbe. 

Ekképen  egészen  félreismerte  a  török  viszonyokat,  noha  eg^^edül  Kon- 
stantinápolyban tartott  folytonos  képviseletet.  A  n3aigoti  államokkal  Rákóczy 
általában  nem  állt  rendes,  állandó  diplomatiai  összeköttetésben.  Sehol  sem 
tartott  követet,  vagy  csak  ügynököt  is,  hanem  kezdetleges  közvetítés, 
magánemberek,  néha  utazó  kereskedők  útján,  kik  legfölebb  kósza  híreket 
tudhattak,  értesült  a  külföldi  eseményekről.  Még  Bécsben  sem  volt  ügy- 
nöke s  a  Vág  vidékén  lakó  Mednyánszky  Jónás,  mint  magánember  látta 
el  bécsi  hírekkel.  így  a  fejedelem  sem  elég  gyorsan,  sem  elég  alaposan  nem 
tájékoztathatta  magát  a  nemzetközi  viszonyokról,  a  kabinetek  titkairól. 
Időnkint  Icüldött  ugyan  rendkívüli  követet  oda,  a  hol  épen  valami  végezni 
valója  volt,  de  ez  sem  volt  tanult,  a  viszonyok  mélyébe  hatoló  diplomata^ 
a  ki  Erdély  érdekeit  sikerrel  szolgálhatta.  Diplomaták  helyett  II.  Rákóczy 
György  a  legfontosabb  államügyekben  eszelős  rajongókra,  minő  Drabik 
Miklós,^  a  magyar  földre  menekült  morva  emigráns,  ki  jövendöléseit  küldte 
meg  neki,  s  kiről  évtizedek  múltán  helyesen  mondották,  hogy  » nehéz  is 
volna  distinguálni :  ha  álmát  hazudta-c  vagy  az  álma  hazudott  ?« *  vagy 
olyanokra  hallgatott,  kik  a  maguk  szakában  elsőrangú  tehetségek  voltak, 
mint  a  híres  tanügyi  reformátor  Comenius,  de  a  diplomatiához  egyáltalán  nem 
értettek.  Ily  összeköttetések  útján  a  nyugatot  mozgató  nagy  európai  kérdé- 
sekről ép  oly  kevéssé  lehetett  tájékozva,  mint  a  bécsi  vagy  konstantinápolyi 
udvar  hangulatáról.  A  nyugat  nagy  érdekküzdelmeiben  való  részvételre  az 
a  kezdetleges  diplomatiai  szolgálat,  mely  rendelkezésére  állt,  ép  oly  kevéssé 

»  Harsány i    1656    szeptember  7-iki  jelentése.  Szilágyi,  Okmánytár  II.    Rákóczy    Gy. 
dipl.  összeköttetéseihez,  458. 

■  Balog  Máté  október  16-iki  jelentése.  U.   ott. 

•  Életrajzát  megírta  Kvacsala  János:  Századok,  1889. 

*  Gróf  Bercsényi  Miklós  mondása.  Thaly  Kálmán,  Tanulmányok,  89. 


II.   RÁKÓCZY   GYÖRGY    ÉS   LENGYELORSZÁG    FELOSZTÁSA.  31 

t 

tette  képessé,  mint  a  honvédelmi  szervezet,  mely  meg  tisztán  a  defensiva 
alapjaira  volt  fektetve.  Rákóczy  azonban  mindkettőt  olyan  czélokra  igye- 
kezett felhasználni,  minőkre  alkotva  nem  voltak.  Némi  habozás  után  végre 
elhatározta,  hogy  a  folyamatban  levő  svéd-lengyel  háborúba  avatkozik. 
Eleinte  nem  tudta,  melyik  félhez  csatlakozzék,  mert  a  lengyel  urakkal  köz- 
vetetten érintkezésben,  János  Kázmér  királylylyal  meg  barátságban  állt. 
Ellenben  a  svédek  messze  voltak.  Mindazáltal  protestáns  hitbuzgalma  a 
svédekhez  vonzotta.  Teljesen  félreismerte  a  nemzetközi  helyzetet  s  az 
egyes  államok  egymáshoz  való  viszonyát.  Olyan  időben,  midőn  Crom- 
weil,  az  angolok  hatalmas  lord-protectora  Francziaországgal  szövetke- 
zett, midőn  épen  a  protestáns  államok  fogtak  fegyvert  Svédország  katonai 
úlsúlyának  megtörésére,  Rákóczy  abban  reménykedett,  hogy  a  protestáns 
államokat  nagy  nemzetközi  szövetségbe  lehet  egyesíteni.  Rajongók,  hazá- 
jokból  elűzött  szegény  menekültek,  a  Comeniusok  ós  Drabikok  keltették, 
vagy  legalább  élesztették  benne  e  hitet.  E  szegcn\'  száműzöttek,  mikor 
minden  más  reményük  elveszett,  Rákóczyban  látták  a  fenyegetett  protestáns 
hit  védőjét  s  folyton  ostromolták,  fogjon  feg>^ert  a  vallás  érdekében  s 
keresse  a  többi  protestáns  államok  szövetségét.  Szakadatlanul  ismételték 
intő,  buzdító  szavaikat,  lépjen  be  a  » szent*  harczba,  melyet  Svédország 
már  megkezdett,  mert  az  Isten  a  Rákóczyakat  szemelte  ki  a  dicső  feladatra, 
hogy  ellenségeit  kiirtsa.  Azt  jövendölték,  hogy  Rákóczy  meghódítja  Lengyel- 
országot s  győztes  hadait  Bécs  ellen  fogja  vezethetni.  Ily  eszméket  hirde- 
tett Drabik  >Lux  in  tenebris«  czímmel  kiadott  könyvében,  mely  Európa- 
szerte  feltűnést  keltett.  Rákóczi  vallásos  kedélyére  még  mélyebb  hatást 
tettek  a  rajongók  btztatásai,i  mert  egyéni  dicsvágyának  is  meg- 
feleltek. Drabik  jóslatai  alapján  Rákóczi  valóban  azt  hitte,  hogy  a  gond- 
viselés különös  czélokra  szemelte  ki  s  Isten  súlyos  haragját  vonná  magára, 
ha  vonakodnék  a  tettek  mezejére  lépni.  Első  sorban  a  protestáns  államok 
szövetségének  eszméjét  kapta  fel  s  már  1655-ben  külföldre  küldte  követét, 
Schaum  Konstantint.  Schaumnak  először  Comeniust  kellett  fölkeresnie, 
ki  az  egyes  udvarokhoz  szóló  diplomatiai  iratokat  megfogalmazta. 
A  küldetés  teljes  sikertelensége  meggyőzhette  Rákóczyt,  hogy  a  protestáns 
államok  szövetségének  eszméje  olyan  ábránd,  melynek  valósulását  komoly 
politikus  tervbe  sem  veszi  többé. 

De  ha  az  összes  protestáns  államokkal  nem  is,  legalább  a  svédekkel 
igyekezett  szövetségre  lépni  a  fejedelem.  A  harminczéves  háború  Svéd- 
országot elsőrangú  katonai  hatalommá,  az  éjszak  vezető  államává  tette. 
Nagyszerű   hadserege  volt,   mely   a   mikor   külföldön    működött,   idegenek 


'  Mikor  később  hitében  csalatkozott,  maga  is  szemére  hányta  Comeniusnak,  hüp;y 
a  jóslatokkal  tévútra  vezette.  Egykorú  írók  meg  Comeniust  egyenesen  azzal  vádolták, 
hogy  a  jóslatokkal  ő  döntötte  Rákóczyt  az  örvénybe.  Kvacsala,  A  XVII.  századi  chiliasmus 
törtenete.  Prot.  Szemle,  18Ö90.  437. 


32  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


rovására  élt  s  a  svéd  népnek  magának  kévésébe  került  De  a  westfáli 
béke  után  a  vitéz  hadsereg  haza  tért  s  a  svéd  adófizetők  pénzéből  tartatott 
el.  Hogy  a  nagy  adótehertől  szabaduljon,  a  nép  azt  óhajtotta,  hogy  ural- 
kodója harczias  politikát  folytasson  s  ismét  külföldön  foglalkoztassa  kato- 
náit. Maga  a  sereg  szintén  unta  a  tétlenséget  s  foglalkozást  sürgetett.  De 
a  míg  asszony,  Krisztina  királyné  ült  a  trónon,  ez  óhaj  nem  teljesült. 
1654-ben  azonban  a  nagy  háború  egyik  hírneves  vezére.  Károly  Gusztáv 
zweibrückeni  palotagróf  lett  X.  Károly  (Gusztáv)  névvel  svéd  király.  Az  új 
uralkodó  együttérzett  egykori  katonáival  s  alig  hogy  trónjára  ült,  nyom- 
ban foglalkozott  a  háború  eszméjével.  Csupán  az  volt  a  kérdés:  kivel 
hadakozzék.^  Meg  lehetett  támadni  Dániát,  Moszkvát,  Lengyelországot  s  az 
államtanács  alaposan  megvitatta,  melyik  háború  ígérkezik  előnyösebbnek. 
A  király  a  Lengyelország  ellen  támadást  határozta  el.  Ott  rokonai,  a  katho- 
likus  Wasák  uralkodtak,  kikkel  Svédország  a  század  elején  hosszú  háborúkat 
folytatott,  melyeknek  1635-ben  is  csak  fegyverszünet  vetett  véget.  Azóta 
pihent  a  fegyver,  de  a  két  állam  viszonya  nagyon  rideg  maradt.  1652-ben 
franczia  és  velenczei  közvetítéssel  Lübeckben  békekongresszusra  gyűltek 
ugyan  össze,  de  innen  mindkét  fél  még  elkeseredettebben  távozott.  Krisz- 
tina királyné  azonban  nem  juttatta  törésre  a  dolgot.  Ellenben  X.  Károly, 
minthogy  János  Kázmér  lengyel  király  még  trónöröklési  jogát  sem 
akarta  elismerni,  megüzente  a  háborút.  Ez  elhatározására  döntő  befolyást 
gyakorolt  az  a  zűrzavar  és  fejetlenség,  mely  a  lengyel  köztársaságban 
János  Kázmér  tehetetlensége  s  a  főúri  társadalom  féktelensége  következ- 
tében elharapózott  s  az  ország  ellenálló  képességét  teljesen  megbénította.  I^n- 
gyelország  1654-ben  Alexej  moszkvai  nagy  fejedelemmel  különben  is  hábo- 
rúba keveredett.  Ily  körülmények  köz(.')tt  a  svéd  király  biztosra  vette  a  győ- 
zelmet, melyet  a  végletekig  ki  akart  aknázni  olyképen,  hogy  megszűnteti 
az  önálló  Lengyelországot  s  nagy  részét  magának  tartja,  a  maradékot  meg 
szövetségesei  közt  osztja  fel.  Csakhogy  Lengyelország  felosztása  elsőrangú 
európai  kérdés  volt.  Eg\Tészt  a  keleti  tengeren  való  túlsúly,  másrészt 
főfontosságú  egyházpolitikai  erdekek,  a  katholicismus  létele  Európa  olyan 
tájékán,  hol  Lengyelország  volt  egyetlen  menedéke,  állt  vele  szoros  kapcso- 
latban s  így  az  államok  hosszú  sorát  érdekelte.  A  német  Hansavárosok, 
Dánia,  Brandenburg,  Anglia,  Németalföld  a  császár  és  a  szultán,  Oroszország, 
a  tatárok  és  kozákok  fontos  területi  vagy  kereskedelmi  kérdésekkel  voltak 
benne  érdekelve.  »A  legnagyobb  vállalat,  mely  jelenleg  a  földön  folyik*, 
írta  róla  egy  franczia  államférfiú. 

X.  Károly  1655  június  végén  kezdte  meg  Brandenburg  segítségével 
a  háborút.  Szeptember  9-ikén  megszállta  Varsót  s  a  lengyel  király  Krakkóba 
menekült,  mely  azonban  október  1 7-ikén  szintén  megadta  magát.  Ezzel  csak- 
nem egész  Lengyelország  a  svédek  hatalmába  került  s  már  csak  a  zsák- 
mányon való  osztozkodás  volt  hátra.  Ekkor  azonban  beállt  a  visszahatás, 
még  pedig  bel-  és  külföldön  egyaránt.  Svédország  szomszédai,  a  protestáns 


X.  Kiroly  nrid  klrtljr. 


f  N«BMI  TSrtéiKlc.  Vn. 


34  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

államok,  politikai   és   kereskedelmi   érdekeiket   féltették.   A   császári  udvart 
meg  az  a  kilátás  aggasztá,  hogy  a  svéd  hatalom  Szilézia  és  Magyarország 
határáig  terjedhet  s  a  Habsburgok  elnyomott   protestáns   alattvalói  esetleg 
hozzá  fordulhatnak.  A  brandenburgi  választónak  a  svéd  király  nem  adott  annyit, 
a  mennyit   követelt   s   azért   folyton   változtatta  politikáját.  Hol  a  császárt 
biztatta  a  svédek  elleni  szövetségre,  hol  meg  melléjük  állt  nagyon  üg\^esen 
aknázva  ki  saját  előnyére  a  helyzetet.  De   magát  a  leng>^el  népet  is  felverte 
közönyös  tétlenségéből  a  svéd  hódítás.  1 656-ban  a  tömegekben  hirtelen  lángra 
lobbant  a  nemzeti  érzés.  A  katholikus  papság  fáradhatatlanul  izgatott  a  protes- 
táns svédek  ellen,  a  tömeg  fegyvert  fogott  s  az  elűzött  János  Kázmér  vissza- 
térve nagy  hadsereget  talált.  E  mellett  az  oroszok,  noha  Lengyelországgal 
is  háborúban   álltak,   nem   szövetkeztek  a  svédekkel,   hanem  a  svéd   keleti 
tartományokat  támadták  meg.  Július  végén  a  svédek   megverték   ugyan  a 
roppant  lengyel  hadat,  de  a  helyzetök  már  őszszel  katonailag  és   diploma- 
tiailag  egyaránt  kedvezőtlenné  vált.  E  közben  Rákóczy  Györg\^  élénk  tárgya- 
lásokat folytatott  a  svéd  királylyal,  hogy  vele  szövetkezve  a  leng^^el  királyi 
koronát  s  a  lengyel   zsákmány   egy   részét    megszerezze.   De   Károly   nem 
fektetett   súlyt   Erdély   szövetségére.    Katonailag    gyengének   tartotta,  mert 
személyesen  ismerte  az  erdélyi  hadsereget,  midőn  az  I.  Rákóczy  György  idején 
Morvaországban   együtt    működött   a   svédekkel.  Még   nagyobb   mértékben 
befolyásolták   politikai   tekintetek.   Tudta  jól,   hogy  a  császári   udvar,   bár- 
mennyire  fél   a   svéd   hatalom   terjedésétől  s  bármennyire   rokonszenvez  a 
katholikus  érdekekkel,  mindaddig  ki  nem  lép  semlegességéből,  míg  Rákóczy 
a  lengyel  kérdésbe  nem  avatkozik.  Bécsben   csakugyan    kizárólag  e   szem- 
pontból nézték  az  északon  folyó  tragoediát ;  nem  akartak  benne  részt  venni, 
ha  Rákóczy  tétlen  marad,  ellenben  fegyverrel  készültek  a   lengyeleket  segí- 
teni, mihelyt  Rákóczy  kardot  ránt.  Károly  király  ismerte  a  helyzetet  s  eleinte 
fontosabbnak  tartotta  a  császár  semlegességét,  mint  Rákóczy  csatlakozását. 
Követe,  Welling   megjelent  ugyan  Erdélyben,  de   nem  szövetségi  ajánlattal. 
Ellenkezőleg  kijelentette,  hogy  Károly  nem  óhajtja  idegen  uralkodók  beavat- 
kozását a  svéd-lengyel  viszályba.  Ez  akkor  Rákóczyt  igen  kellemetlenül  érín- 
tette.i  Welling  valóban  csak  azért  küldetett  a  gyulafejérvári  udvarba,  hogy 
a  fejedelmet  visszatartsa  a  lengyelekkel  való  szövetségtől,  kik   régibb   szer- 
ződés alapján  ismételve  sürgették,  küldje  be  hozzájok  hadait.  De  X.  Károly 
győzelmei    után    Rákóczy    nem    gondolt    a    lengyelekhez    való    csatlako- 
zásra, mihez  buzgó  protestáns  érzelmei  mellett  akkor  sem  volt  kedve,  mikor 
velük   szerződött.   Most,  .  hogy  nézete   szerint   a   lengyelek   ereje  meg  volt 
törve,  végleg  elfordult  tőlük  s  a  győzedelmes    svédektől    várta    becsvágyó 
tervei  valósulását.  Hasztalan  biztatták  a  lengyel  főurak,  hogy  támogatását 
a  lengyel   koronával    fogják   jutalmazni  s   vagy   őt   vag>^   fiát   királyukká  . 


*  Welling    1655   augusztus    27-iki   jelentése:    Szilágyi,    Erdély    és    az    északkeleti 
háború,  I.  459. 


n.   RÁKÓCZY   GYÖRGY    ÉS   LENGYELORSZÁG   FELOSZTÁSA.  35 

választják.  Rákóczy  ez  ajánlatukban  annál  kevésbbé  bízhatott,  mert  a  len- 
gyeleknek volt  élő  törvényes  királyuk  s  különben  is  valósággal  házaltak  a 
koronával,  melyet  nemcsak  neki,  hanem  Ferdinánd  császárnak,  sőt  a 
moszkvai  nagyfejedelemnek  is  felajánlottak.  E  mellett  a  lengyel  viszonyokról 
sem  volt  tájékozva  s  merő  lehetetlenségnek  tartotta,  hogy  a  csaknem  teljesen 
leigázott  lengyelekkel  s  szövetségeikkel,  a  tatárokkal  kiverhesse  Lengyel- 
országból a  svédeket.  Számba  vette  azt  is,  hogy  a  protestáns  államok,  melyek 
jóakaratára  mindig  súlyt  helyezett,  noha  később  még  végzetes  pillana- 
tokban sem  látta  semmi  hasznát,  rossz  néven  vennék  a  katholikusokkal  való 
szövetkezést.  Minden  igyekezete  abban  ormolt  tehát,  hogy  a  svédekkel  meg- 
egyezésre jusson.  De  követei  hasztalan  keresték  föl  a  távoli  Poroszország- 
ban Károly  királyt.  Ez  még  mindig  nem  óhajtotta  a  fejedelem  fegyveres 
segélyét  s  nem  tett  követeinek  határozott  ajánlatokat.  Csakhogy  időközben 
új  zivatar  tornyosult  össze  feje  íölött,  mely  nem  a  katholikus,  hanem  a  protes- 
táns államok  köréből  indult  ki,  ezzel  végleg  halomra  döntve  Rákóczy 
ábrándját  a  protestánsok  egyetemes  szövetségéről.  A  protestáns  Németalföld 
és  Dánia  engesztelhetetlen  ellenségeivé  lettek  Svédországnak,  melyet  Bran- 
denburg jeles  uralkodója.  Frigyes  Vilmos  a  »nagy«  választó  szintén  csupán 
dús  jutalom  fejében,  sőt  így  is  csak  kénytelen-kelletlen  támogatott.  Német- 
alföld meg  is  kezdte  az  ellenségeskedéseket,  Dánia  komolyan  fenyegetőzött, 
az  oroszok  szintén  a  svédeket  támadták  meg.  Ily  körülmények  közt 
a  svéd  király  politikája  gyökeresen  megváltozott.  Erdély  szövetségét  egy- 
szerre nagyon  értékesnek  kezdte  találni  s  nem  félt  többé  a  császár  beavat- 
kozásától, sőt  egyenesen  óhajtotta.  Látta,  hogy  a  saját  erejéből  nem  képes 
a  háborút  sikerrel  befejezni.  Egy  kártyára  tett  tehát  mindent  s  azon  dolgozott, 
hogy  a  lengyel  háború  általános  európai  háborúvá  változzék  s  a  császár 
és  Francziaország  is  bele  keveredjenek.  Követei  1656  deczember  6-ikán 
megkötötték  tehát  Rákóczyval  a  szövetségszerződést,  melynek  ötödik  pontja 
értelmében  a  lengyel  birodalom  Svédország,  Erdély,  Brandenburg,  Radziwill 
herczeg  és  a  kozákok  közt  felosztatván,  Rákóczy  kapja  Nagy-  és  Kis-Lengyel- 
országot,  valamint  Litvánia  egy  részét  Galicziával,  Krakkóval  s  a  szepesi 
városokkal.  A  királyi  czím  csak  kilátásba  helyeztetett  a  fejedelemnek,  ki 
viszont  arra  kötelezte  magát,  hogy  a  lehető  leggyorsabban  *  megkezdi  a 
műveleteket  s  az  ostromolt  Krakkó  felmentésére  vezeti  hadait. 

Ezzel  a  koczka  el  volt  vetve.  Rákóczy  a  háború  mellett  döntött  s 
döntése  Erdélyben  élénk  nyugtalanságot  keltett.  A  nép  szava  az  első  pilla- 
nattól kezdve,  mióta  a  követek  ide-oda  járásából  következtethette,  mi 
készül,  foljrton  a  vállalat  ellen  nyilatkozott.  Már  1655-ben  felhangzott  a 
tiltakozás.^   Azután   egyre   zajosabb   lett    s  a  fejedelem  legbensőbb  családi 


'  A  szerződés  Szilágyinál  id.  m.  lí.  190—96. 

•    Sélyei     Balog    István,     »Temető.  Kert*    (1655.)     s     >Utitárs*     (1657.)     czimü 
műveiben. 


FriKyeB  Vltmos  brandenburgi  váUntA. 
{Egykorú  metszet  után.) 


II.    RÁKÓCZY   GYÖRGY   ÉS   LENGYELORSZÁG   FELOSZTÁSA.  37 


körébe  behatolt.  Édes  anyjának  ösztönszerű  > rettegései*  voltak,  melyeket 
homályosan  ugyan,  de  közölt  fiával.  Ellenben  neje,  a  lengyel  anyától  szár- 
mazó Báthory  Zsófia,  sírt  a  gondolatra,  hogy  férje  a  lengyelekkel  fog 
hadakozni,  s  mindig  tiltakozott  a  föltevés  ellen,  hogy  a  vállalatot  helyeselte 
volna.1  A  vallásról,  egyházi  érdekről  lévén  szó,  a  fejedelem  azt  hihette, 
hogy  terveiért  legalább  a  protestáns  papság  fog  lelkesedni.  De  csalódott ;  az 
erdélyi  protestáns  papok  higgadtabban  Ítélték  meg  a  politikai  helyzetet,  mint  ő 
s  épen  a  papság  köréből  hangzott  a  legkomolyabb  tiltakozás.  Azért,  hogy 
a  protestantismus  Lengyelországban  esetleg  túlsúlyra  kerüljön,  Erdély 
békéjét,  belső  nyugalmát,  szabályos  fejlődését  a  papság  akarta  legkevésbbé 
koczkáztatni.  Különben  is  ez  időben  Lengyelországban  már  végleg  eldőlt 
a  valláskérdés.  Az  uralkodó  osztály,  a  nemesség  visszatért  a  katholikus 
egyházba,  protestáns  alig  volt  többé  az  országban.  A  lengyelek  igazi 
vallásháborút  folytattak  a  svédekkel,  s  vallásos  és  nemzeti  szenvedélyeik 
feUobanása  tette  terméketlenné  a  svédek  minden,  fényesnél  fényesebb 
diadalát.  Az  erdélyi  protestáns  papság  a  vállalat  ellen  fordult  tehát  s 
hangosan  hirdette,  hogy  Erdély  jólétét  idegen  érdekekért  veszélyeztetni 
nem  szabad.  De  Rákóczy  mint  »absolutus  fejedelem*,  azt  tette,  a  mit 
akart  s  hivatalosan  a  kormánytanácsban  elő  sem  terjeszté  a  szövetség, 
vagy  a  háború  ügyét.  Egyenként  végzett  tanácsosaival,  kik  egyszerűen 
meghajoltak  akarata  előtt;  Bánffy  Dénes,  Barcsay  Ákos,  Rhédey  Ferencz, 
Kemény  János,  kikre  később  a  felelősséget  át  akarta  hárítani,  mind  azt 
mondották,  hogy  nem  tanácsolták,  hanem  ellenkezőleg  veszedelmes  fész- 
kdődésnek  jelezték  a  háborút.^  Ez  csak  részben  felelt  ugyan  meg  az 
igazságnak,  mert  Írásban  beadott  véleményeikben  nem  ellenezték  a  feje- 
delem  terveit.  Ugy  állt  a  dolog,  a  mint  Kemény  János  utóbb  mon- 
dotta: »Soha  javallója  annak  nem  voltam,  de  hogy  ellenzője  lettem  volna, 
az  hozzám  se  férhetett,  mivel  szolga  voltam. «  Senki  sem  helyeselte  a 
hadjáratot,  de  senki  sem  merte  nyíltan  ellenezni,  hogy  magára  ne  hara- 
gítsa a  fejedelmet. 

A  magyar  urak  nagy  része,  főleg  a  Zrínyiek  és  Nádasdy  Ferencz 
országbíró  lelkes  örömmel  üdvözölték  volna  ugyan  Rákóczy  minden  sikerét, 
de  ez  urak  katholikusok  voltak  s  különben  sem  ismerték  a  fejedelem  ter- 
veit. Tettre  buzdították  ugyan,  ha  olykor-olykor  levelet  intéztek  hozzá, 
mert  a  magyarság  érdekében  óhajtották  hatalma  gyarapodását,  de  a  lengyel 
vállalatot  ők  nem  javalták  s  Rákóczy  ki  sem  kérte  tanácsukat.  Midőn  pedig 
megtudták,  hogy  Rákóczy  Lengyelországba  nyomult,  ez  a  hír  erős  aggo- 
dalmakat keltett  bennük.^  Nem  hitték,  hogy  a  fejedelem  ily  hatalmas  feladat 

'  ie64  márczius  22-iki  levele  Erdélyhez.  Arpadia,  I.  287. 

•  A  Rákóczy-párti  1659  maros-vásárhelyi  gyűlés  szeptember  26-iki  ülésén.  Szilágyi, 
Erd.  Orsz.  Emi.  XIL  378. 

■  Kitűnik  ez  Vitnyédy  István,  a  Zrínyiek  és  Nádasdy  bizalmasa,  s  a  kor  egyik 
levelesebb  eszű  embere  leveleiből.  Vitnyédy  már  1657  február  1-én,  tehát    olyan  időben. 


38  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

ndiézségeivel  megbirkózhassék  s  vállalatát  nem  tartották  kellően  előkészí- 
tettnek.^ 

És  ebben  teljesen  igazuk  volt.  A  portán,  hol  a  velenczei  háború 
kimerítette  a  kincstárt,  pénzzel  Rákóczy  ekkor  még  talán  engedélyt  szerezhetett 
volna  a  cselekvésre.  De  be  sem  jelentette  terveit  a  szultánnak.  Általában 
számba  sem  vette  az  eshetőséget,  hogy  a  háború  kedvezőtlen  folyamot 
is  vehet.  Föltétlen  és  gyors  győzelemre  számított  s  tisztán  a  győzelemre 
alapította  minden  föltevését.  \Jgy  okoskodott,  hogy  okvetetlenül  győzni  fog 
s  akkor  könnyű  lesz  pénzzel  és  szép  szóval  a  porta  jóváhagyását  kinyernie. 
Addig  fölöslegesnek  tartotta,  zsebét,  kincstárát  megnyitni. 

Hasztalan  figyelmeztették  a  konstantinápolyi  angol  és  franczia  követek, 
vigyázzon  magára,  mert  baja  támad  a  nagyvezérrel.  Rákóczy  meg  volt 
győződve,  hogy  Lengyelországból  a  kivívott  győzelem  után  rendbe  hoz 
mindent.  Gondatlanságában  annyira  ment,  hogy  a  tatár  khánt  is  magára 
haragította.  Ennek  megnyerése  merő  pénzkérdés  volt.  A  khán  azt  kívánta, 
hogy  a  fejedelem  olyan  évi  ajándékot  adjon  neki,  minőt  a  portára  szokott 


János  Kázmér  aláírása. 


küldeni.  Rákóczy  sokalta  az  összeget,  megtagadta  az  ajándékot  s  ezzel 
halálos  ellenségeivé  tette  a  tatárokat,  kikre  pedig,  mint  a  lengyelek  szom- 
szédaira s  akkor  szövetségeseire  is,  fontos  szerep  várakozott  az  új  háborúban. 
Minthogy  a  tatárok  a  szultán  alattvalói  voltak  s  a  svédek  ellen  Lengyel- 
országgal szövetkeztek,  Rákóczy  tulajdonképen  Törökországot  is  megtámadta, 
midőn  a  svédekhez  csatlakozott.  Másrészt  a  cselekvés  terére  kényszerítette 
a  bécsi  udvart  is,  mely  még  a  szövetség  megkötése  előtt  hivatalosan  és 
magánúton,  Szelepcsényi  György  püspök,  az  udvarnak  és  Rákóczynak  egy- 
aránt bizalmasa  által  sürgősen  figyelmeztette,  hogy,  ha  a  svédek  mellé 
áll,  a  császár  okvetetlenül  kilép  semlegességéből.  Rákóczy  a  maga  törhe- 
tétlen  optimizmusában  azt  hitte,  hogj''  ez  a  veszedelem  sem  komoly.  Egre- 
földre  esküdözött,  istent  hivta  tanúbizonyságul,  hogy  valamint  kilencz  évi 
uralkodásával  nem  tette,  akképen  mostani  vállalatával  sem  akarja  a  Habs- 


inidőn  Rákóczy  még  a  legfényesebb  sikerrel  biztathatta  magát,  helytelenítette  Mednyánszky 
Jónáshoz,  Rákóczy  ügynökéhez  intézett  levelében  a  vállalatot.  M.  Tört.  Tár,  XV.  k. 
92-94. 

'  Vitnyédy  későbbi  levelei. 


II.    RÁKÓCZY    GYÖRGY    ÉS   LENGYELORSZÁG   FELOSZTÁSA.  39 


burgok  érdekeit  károsítani.^  De  ügynöke,  Mednyánszky  Jónás  hasztalan 
ismétlé  Bécsben  e  biztatást.  Ugyanakkor,  mikor  Rákóczy  Gyulafejérvárt 
megkötötte  a  svéd  szövetséget,  a  császár  meg  a  lengyelekkel  szerződött 
s  fegyveres  segítségre  kötelezte  magát. 

így  a  fejedelmet  az  a  veszély  fenyegette,  hogy  Lengyelországban  a 
német  császár  s  a  török  szultán  zászlai  alatt  küzdő  csapatokkal  lesz  kény- 
telen megvívni,  a  mi  első  rangú  katonai  lángelmének  is  bajosan  sikerül- 
hetett.  Diplomatiailag   elvesztette  tehát  a  hadjáratot,   mielőtt  kardját  csak 

kihúzta  volna. 

De  ez  a  kard  általában  gyönge,  ily  világra  szóló  feladat  megoldására 
teljesen  képtelen  volt,  a  mit  hadi  dolgokban  csak  némileg  járatos  ember, 
nemcsak  Zrínyi  Miklós,  hanem  Vitnyédy  is  tudott.  A  magyarok  azt  tartották, 
hogy  Rákóczynak  vannak  vitéz  katonái,  de  nincsenek  jó  tisztei,  nincs 
alkalmas  hadvezére  s  » fösvénysége «  miatt  nem  szerzett  megfelelő  tiszti 
kart,  noha  a  külföldön  kaphatott  volna.* 
Ebben   igazuk  volt,  mert   a   fejedelem  ^ 

hozatott  ugyan  Konstantinápolyból  pár-  Z^  ^^   Si^cJ^w^ 

ducz-  és  tigris-bőrt,   díszsátrat,  ékszert,     ^ 

selymet,  de  a  hadviseléshez  szükséges  Mednyánsiky  jóhas  auirása. 
eszközökről  nem  gondoskodott.  Mindig 
azt  hitte,  hogy  tulajdonképen  csak  ka- 
tonai sétaútra  megy  s  a  lengyel  zsákmány  érett  gyümölcsként  nagyobb 
erőfeszítés,  nélkül  fog  ölébe  hullani.  Ö  maga  bátor,  vitéz  ember  volt,  a  ki 
utóbb  személyesen  szembe  szállt  az  ellenséggel  s  végűi  a  csatatéren  ontotta  ki 
vérét.  Hadvezéri  tehetségnek  azonban  legcsekélyebb  nyoma  sem  nyilvánul 
élete  ama  három  utolsó  évében,  melyet  nagyobb  részt  háborúban  töltött. 
A  hadjárat  katonai  előkészítésére,  seregvezetésre  maga  épen  nem  volt 
alkalmas.  Az  urak  sorában  sem  akadt  senki,  a  ki  e  hiányait  pótolta  volna. 
Mindnyájan  ép  oly  vitéz  emberek,  de  hadvezérségre  ép  oly  képtelenek,  mint  ő. 
E^nek  megfelelően  tétettek  a  katonai  előkészületek,  melyek  nemcsak  a  háború 
elhúzódását,  de  még  pillanatnyi  vereségeket,  sőt  a  téli  évszakkal  járó 
nehézségeket  sem  vették  számba.  Pedig  Rákóczy  téli  hadjáratra  vállalkozott, 
mert  a  szerződés  arra  kötelezte,  hogy  a  legrövidebb  időben  útra  keljen  s 
felszabadítsa  a  svéd  kézen  levő  Krakkó  városát,  melyet  a  lengyelek  erősen 
ostromoltak. 


»  Szilágyi,  id.  m.  II.  132 -138. 
*  Vitnyédy  levelei,  id.  h. 


40  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


m.  FEJEZET. 

II.  Rál^óczv  Gvörgv  romlása. 

Szerződési  kötelezettségéhez  hiven,  a  fejedelem,  a  nehéz  téli  idő  daczára, 
összehívta  hadait,  melyeknek  Visken  kellett  1657  január  14-ikén  találkoz- 
niuk. Oda  rendelte  a  fogadott  katonákat,  a  várőrségek  egy  részét,  a  széke- 
lyeket, a  nemesi  fölkelést,  vagyis  Erdély  egész  fegyverfogható  lakosságát, 
Hunyad  és  Zaránd  vármegyék  kivételével,  melyek  nemessége  a  S2X)mszéd 
törökök  szemmel  tartására  otthon  hagyatott.  A  fejedelmi  parancsnak  enge- 
delmeskedett mindenki,  ámbár  jó  kedvvel  senki  sem  ment  s  csak  a  kényte- 
lenség vitte.* 

Már  az  első  lépésnél,  saját  országában  kezdődtek  a  nehézségek, 
melyek  Rákóczy  e  hadjáratát  végig  kisérték.  A  sereg  minden  készület 
nélkül  ment  neki  a  járatlan,  hólepte  hegységnek.  Eleinte  legalább  az  idő- 
járás volt  enyhe,  csakhogy  ekkor  áradások  késleltették  az  előnyomulást. 
Pár  nap  múlva  azonban  erős  fagy  és  hó  következett,  mi  a  készüleü^i 
seregnek  töméntelen  bajt  okozott.  »Nem  ember  ellenségünk,  —  irta  már 
ekkor  anyjának  a  fejedelem,  —  hanem  Isten  van  ellenünk.  «*  A  hó  övig  s 
azon  túl  is  ért,  száz  ökör  sem  birt  egy  szekeret  a  magaslatokra  felvonni. 
»Meg  nem  Írhatjuk,  —  folytatja,  —  micsoda  búsulással  vagyunk,  majd 
tisztességes  halált  kivánnánk  inkább. «  Végre  január  31-ikén  Rákóczi  mégis 
lengyel  földre  vergődött,  de  a  nagy  fáradság  egészen  beteggé  tette.  E  mel- 
lett keserű  csalódás  várta.  Arra  számított,  hogy  a  lengyel  főurak  közül 
legalább  családjának  régi  barátai,  a  népből  pedig  a  dissidensek  (görög- 
keletiek) hozzá  csatlakoznak.  De  ellenkezőleg  történt.  Egykori  barátai 
mind  ellene  fordultak,  a  tömeg  pedig  gyűlölte  benne  az  idegent,  ki  leigá- 
zására,  romlására  tör.  Rákóczy  a  nép  minden  rétegében  ellenségre  talált. 
A  közvélemény  ez  áramlatával  a  pártos  főurak  nem  mertek  szembe  szál- 
lani s  ha  egyikben-másikban  volt  is  hajlandóság,  hogy  a  fejedelemhez  álljon, 
a  nemzeti  érzés  és  szenvedélyek  általános  föUobbanása  tartózkodásra  kész- 
tette. A  lengyel  urak  nem  Rákóczyhoz,  hanem  Csenstochavába  siettek  s  ott 
azt  határozták,  hogy  első  sorban  Rákóczy  ellen  fordulnak.  E  végből  abban 
állapodtak  meg,  hogy  Potocky,  Czarnecky  és  Lubomirszky  csapatai  Szan- 
domir  közelében  összpontosíttassanak.  Kis-  és  Közép-Lengyelország  nemes- 
sége személyesen  fölkeljen  s  Petrikovnál  egyesüljön.  Egyszersmind  utasí- 
tották a  litvánokat,  hogy  Rákóczy  s  a  svédek  egyesülését  megakadályozzák.' 

«  Thaly  Kálmán,  Történelmi  Kalászok,  16.  A  hadjáratban  résztvevő  Horvát  Kozma 
naplója. 

•  1657  január  21-iki  levele.  Szilágyi,  Erdély  s  az  é.-k.  háború,  II.  351. 
■  Lisola  márczius  23-iki  jelentése.  Pribram,  id.  m.  250. 


n.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ROMLÁSA.      .  41 

Egyelőre  azonban  e  határozatok  csak  papíron  maradtak.  Rákóczy  folytatta 
előnyomulását  Krakkó  felé  s  hadai  február  1 8-ikán  találkoztak  először  némi 
lengyel  portyázókkal.  De  a  szerencsétlen  háború  nagyobb  harczok,  egyetlen 
egy  csata  nélkül  folyt  le,  noha  mindkét  félnek  volt  katonája  bőven.  Rákóczy- 
hoz előnyomulása  közben  20,000  kozák  is  csatlakozott  s  így  a  sereg,  mely 
eredetileg  mintegy  1 8,000  lovasból,  5000  erdélyi  gyalogból  és  6000  oláhból 
állt,  49,000  emberre  növekedett.*  Útjának  irányát  és  czélját  a  katonai 
helyzet  jelölte  meg.  Krakkót  kellett  fölmentenie,  melynek  svéd  őrségét  az 
ostromló  lengyelek  fölöttébb  szorongatták.  Rákóczy  sietett  a  segítséggel  s 
minthogy  senki  sem  áUta  útját,  elég  gyorsan  haladt  előre.  Arról  azonban 
nem  gondoskodott,  hogy  országától  egyre  távolabb  nyomulva  a  fontosabb 
helyeket  katonailag  megszállja  s  összeköttetéseit  Erdélylyel,  esetleg  vissza- 
vonulása útját,  biztosítsa.  Minél  messzebbre  ért,  annál  inkább  megkönnyí- 
tette a  lengyeleknek,  hogy  büntetlenül  törhessenek  az  ő  területére  s  elvágják 
hazájától.  Jelentéktelen  csatározások  után,  márczius  28-ikán  Krakkó  alá 
érkezett.  Útjában  az  udvar  követsége,  Szelepcsényi  püspök  s  néhány 
magyar  lir  kereste  föl,  hogy  visszatérésre  bírja.  De  nem  boldogultak  s  a 
fejedelem  márczius  28-ikán  megtartá  fényes  bevonulását  Krakkóba,  hol  a 
királyi  palotába  szállt.  De  csak  két  napig  pihent  ott  s  márczius  30-ikán 
folytatta  előnyomulását,  hogy  szövetségesével,  Károly  svéd  királylyal  egye- 
sítse hadait.  Április  11 -ikén  találkozott  a  két  uralkodó  s  találkozásuk  nagy 
külső  fénynyel  ment  végbe,  de  mindkét  félnek  kinos  kiábrándulást  hozott. 
Messze  távol  hazájuktól  nyomban  észre  vették,  hogy  csalatkoztak  egymás- 
ban. A  fejedelmet  elkedvetlenítette,  megijesztette  a  svéd  sereg  csekély  száma, 
a  királyt  meg  az  erdélyi-kozák  had  csekély  harczképessége.  De  az  eg^^esült 
sereg  Károlyban  minden  esetre  jeles  hadvezért  kapott,  ki  nyomban  meg- 
kezdte a  támadó  műveleteket  s  a  lengyelek  főserege  ellen  indult,  mely 
azonban  sehol  sem  akart  csatát  elfogadni.  A  lengyelek  a  nagy  ország 
egyik  részéből  a  másikba  futottak,  a  svéd-erdélyi  sereg  utánuk  iramodott 
s  hetekig  kergette  őket,  miközben  teljesen  kiélte  és  feldúlta  ama  területet, 
melyen  átvonult  s  fosztogatásaival  borzasztó  ínségbe  döntötte  a  köznépet. 
Rákóczy  mindenüvé  elkísérte  ugyan  Károlyt,  de  egyre  jobban  elhidegült 
tőle.  Gyula-Fejérvárt  deczember  6-ikán  szövetség-szerződést  kötött  a  svédek- 
kel, sőt  végre  is  hajtotta,  midőn  segítségükre  sietett.  A  szerződés  vég- 
leges szentedtése  azonban  akkorra  maradt,  mikor  azt  a  másik  fél,  Károly 
is  szentesítette.  Ez  lengyel  földön  megtörtént  s  május  1 9-ikén  Károly  végleg 
ratificálta  a  szerződést.  A  fejedelem  azonban  húzta-halasztotta  a  szentesítést, 
mely  végűi  örökre  elmaradt  Rákóczy  a  svédekkel  egész  Brzestig  nyomult, 
a  nélkül,  hogy  tulajdonképen  tudta  volna,  mit  akar.^  Mihelyt  Brzest  vára 
rövid  ellenállás  után  megadta  magát,  május  25-ikén  a  svéd  király  a  maga 

*  Szilágyi,  Erdély  s  az  északkeleti  háború,  II.  Hogy  e  sereg  legnagyobb  része  fegyel- 
mezetlen, kellően  be  nem  gyakorolt  s  föl  nem  szerelt  had  volt,  azt  később  önvédelműl 
maga  hozta  fel.  Basire  védirata,  kiadja  Kropf  Lajos:  Tört.  Tár,  1888.  524. 


n.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ROMLÁSA.  43 

hadai  legnagyobb   részével   elvált   Rákóczytól,  sőt  június    elején    Lengyel- 
országból Dániába  sietett. 

De  KáLroly  király  még  mindig  nem  választotta  el  teljesen  a  maga 
ügyét  a  Rákóczyétól,  noha  ez  a  szövetség-szerződést  nem  ratificálta.  Legjobb 
tábornokát,  Steinbockot  aránylag  jó  nagy  haddal  hagyta  mellette.  Noha 
Rákóczy  e  közben  a  tatárság  készülődéseiről  s  a  porta  súlyos  haragjáról, 
valamint  a  bécsi  udvar  ellenséges  szándékairól  értesült,  a  svédekben  bizva, 
egyre  távolabbra  nyomult  országaitól.  Az  egyesült  svéd-erdélyi  sereg  átkelt 
a  Visztulán  s  június  18-ikán  Varsó  alá  ért,  mely  másnap  megadta  magát. 
Ezzel  azonban  Rákóczy  diadalútja  véget  is  ért.  Kezében  volt  ugyan  Varsó, 
Brzest  és  Krakkó,  de  végtelen  távolságban  állt  országától  s  Steinbock 
június  20-ikán  ama  rémhírrel  lepte  meg,  hogy  királya  magához  rendelte  s  a 
svéd  sereg  elválik  az  erdélyitől.  Rákóczyt  teljesen  lesújtotta  e  fordulat.  Tudta, 
hogy  a  saját  hadaival  a  lengyeleket,  kiknek  a  császáriak  és  a  tatárok 
segítségükre  siettek,  le  nem  verheti.  Még  azt  sem  merte  többé  meg- 
próbálni, hog>-  az  ellenséges  földön  át  karddal  törjön  magának  utat  hazá- 
jába. Pedig  a  svédek  sürgősen  tanácsolták  a  visszavonulást  s  megjelölték 
az  utat,  meh'  még  nyitva  áll,  melyen  aránylag  csekély  áldozattal  haza 
juthat.  Károly  király,  noha  elvált  Rákóczytól,  egyáltalán  nem  akarta,  hog\' 
csekély  katonai  értékű  hadaival  az  ellenség  zsákmányává  legyen.  » Szeret- 
ném, —  irta  X.  Károly  június  3-ikán  Steinbocknak,  —  ha  a  fejedelem 
bántatlanul  és  idejében  a  maga  határához  érne.«  »Ha  biztosan  meg- 
tudod, —  irta  június  6-ikán,  —  hogy  a  császáriak  bevonultak  Lengyel 
országba,  tanácsold  a  fejedelemnek,  hogy  idejében  meghátráljon  s  a  Rug 
mentén  hazájába  térjen,  felhasználva  a  magas  vizállást,  melynek  következ- 
tében nem  üldözhetik.*  ^  Steinbock  ennek  megfelelően  járt  el;  kérte  a  feje- 
delmet, vonuljon  haza  felé  s  Krakkó  irányában  pontosan  megjelölte  neki 
azt  az  utat,  mely  még  szabad  volt  s  melyen  baj  nélkül  eljuthatott  Moldvába. 
De  Rákóczy  vezérei  és  tisztei  ridegen  elutasították  az  eszmét.  Azt  mondották, 
a  visszavonulásnak  olyan  színe  lenne,  mintha  vereséget  szenvedtek  volna, 
pedig  tényleg  nem  vesztettek  csatát.*  Rákóczy  könyezve  kérte  Steinbockot, 
hogy  maradjon.  De  a  tábornok  nem  ellenkezhetett  királya  parancsával  s 
június  22-ikén  elvált  a  fejedelemtől,  ki  szintén  megkezdte  a  visszavonulást, 
csakhogy-  nem  a  svédek  ajánlotta  irányban.  Rákóczy  nem  akart  egyedül 
maradni  s  ha  a  svédek  elhagyták,  a  kozákok  vezetésére  bizta  magát.  Ezek 
azzal  biztatták,  vonuljon  velük  Lemberg  felé,  mert  útközben  friss  kozák 
csapatok  fognak  hozzá  csatlakozni.  Tényleg  azonban  csak  azt  akarták, 
hogy  Rákóczy  fedezete  alatt  vihessék  haza  gazdag  zsákmányukat.  így  az 
erdélyi  had,  nehéz,  fárasztó  úton,  puszta,  eleséget  alig  nyújtó  vidéken,  Kis- 
Oroszországon   át   Ukrajna   felé   húzódott,   épen   ama   földre,  melyen  át  a 

'  A  levelek  Carlsonnál :  Geschichle  Schwedens,  IV.  201—202. 

*  A  svédeket  utóbb  sok  felől  azzal  vádolták,  hogy  cserben  hagyták,  örvénybe  dobták 
Rákóczyt.  E  vád  ellen  X.  Károly  hosszú  okmányban  védekezett.  Tört.  Tár,  1893.  430-438. 


44  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

I  —       —        — -• 

tatárok  LengyelorsMgba  akartak  nyomulni.  A  fejedelem  maga  vitte  tehát 
hadait  az  ellenség  torkába,  oda,  a  honnan  menekülés  egyáltalán  nem  kínál- 
kozott. Ha  csak  egyetlen  egy  gondolkodó  katona  van  táborában,  ezt  a 
gyászos  utat  okvetetlenül  megakadályozta  volna.  Maga  az  éhező  sereg 
egyre  zajosabban  követelte  az  útirány  megváltoztatását.  Azt  kiabálta: 
» hátra,  vissza*,  vagyis  hazafelé.  A  kozákok  és  az  oláhok  tömegesen  szök- 
döstek, sőt  a  kimerült  erdélyiekből  valami  3000  ember  külön  vált  s  a 
legrövidebb  úton  igyekezett  hazájába  jutni.  A  fejedelem  azonban  haladt  a 
kozákokkal  tovább,  miközben  ismételve  békét  kért  a  lengyelektől,  kik  min- 
denfelől csipkedték  táborát.  De  az  elkeseredett  lengyel  urak,  kik  látták, 
hogy  úgy  is  veszve  van,  hallani  sem  akartak  békéről  s  az  éhező,  mind- 
inkább bomlásnak  induló  sereg  egész  Ukrajna  határáig  nyomult,  azon 
reményben,  hogy  ott  újabb  kozák  segélyhadak  csatlakoznak  hozzá.  De  nem 
így  történt.  A  kozákok  haza  kisértették  magukat  és  roppant  zsákmányukat 
az  erdélyi  hadakkal  s  mihelyt  közel  voltak  országukhoz,  egyszerűen  a 
faképnél  hagyták  a  fejedelmet.^  Ugyanezt  tették  az  oláhok  és  moldvaiak, 
s  így  a  holtra  csigázott  erdélyi  had  július  21-ikén  Miedzibosnál,  messze 
Ukrajna  határain,  magára  maradt,  körülötte  pedig  mindenfelől  gjnilekeztek 
a  lengyel  csapatok.  Itt  végre  a  fejedelem  is  belátta,  hogy  kelepczébe 
került.  »Svéd,  kozák  barátság  megcsala,  —  irta  anyjának.*  —  Svéd  még 
Varsótól  válék  el,  a  kozák  birodalmára  elkisérteté  magát  velünk. «  De  még 
ekkor  sem  volt  veszve  minden,  ha  elszánt  katona  vezeti  a  hadat,  mely 
megfogyott,  kimerült  ugyan,  de  a  végveszélyben  bizonyára  kétségbeesetten 
harczolt  volna  a  menekülésért.  A  lengyel  hadak  szedett-vedett  népből  álltak 
s  még  számbelileg  sem  voltak  többségben.  Egy  katona  karddal  nyitott 
volna  utat  magának  haza  felé  Moldvába.  De  Rákóczy  nem  volt  katona  s 
békét  kért  a  sokkal  gyengébb  lengyelektől.  Még  serege  előtt  is  restelte  a 
dolgot  s  csupán  két  legbizalmasabb  embere :  Mikes,  a  kanczellár  és  Kemény, 
a  tulajdonképeni  fővezér  tudták  a  titkot.  A  lengyel  urak  e  közben  a  lengyel 
királyi  pártól  is  arra  utasíttattak,  hogy  Rákóczyval  kíméletesen  bánjanak. 
Azt  hangoztatták  tehát,  hogy  ok  nélkül  nem  akarnak  keresztény  vért  ontani 
s  hajlandók  a  békére.  Tényleg  csak  az  volt  a  czéljuk,  hogy  a  sietve  közelgő 
tatárok  kezébe  juttassák  az  erdélyi  sereget.  Rákóczy  kész  volt  mindenre, 
s  július  22-ikén  Czarni-Osztrovban  csakugyan  egyezmény  köttetett,®  melyet 
a  fejedelem  a  táborában  levő  svéd  biztos  sürgős  figyelmeztetései  daczára, 
még  aznap   szentesitett.  Ez  egyezménynyel  kötözve  adta  át  magát  a  len- 

'  Kosztomarov  orosz  iró  Chmielniczky  Bogdán  kozák  hetman  életrajzáról  írott 
művében  ez  eseményeket  máskép  színezi  ki.  De  a  mit  orosz  források  után  az  1657-íki 
eseményekről  mond,  az  alig  egyeztethető  össze  azzal,  mit  róluk  erdélyi,  svéd,  leng>'el  s 
általában  európai  kútfőkből  tudunk. 

•  Szilágyi,  A  két  Rákóczy  György  családi  lev.  522. 

■  A  szerződés  s  a  reá  vonatkozó  hitlevelek  Szilágyinál :  Okmánytár  ü.  Rákóczy 
György  dipl.  összeköttetéseihez,  552  —  556. 


II.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ROMLÁSA.  45 

gydeknek,  kik  kérlelhetetlenül  használták  ki  helyzetük  minden  előnyét. 
A  fejedelem  kötelezettséget  vállalt,  hogy  lengyel-ellenes  szövetségeit  fel- 
bontja, a  lengyel  királyhoz  bocsánatkérő  követséget  küld,  neki  esetleg 
katonai  segélyt  ad,  az  összes  megszállott  helyeket  kiüríti,  a  foglyokat,  min- 
dennemű zsákmánynyal  együtt  kiadja  s  hadi  kárpótlásiil  1 .200,000  forintot 
fizet.  Mindez  lealázó,  szertelenül  terhes  volt  ugyan,  de  még  nem  jelentette 
a  végveszedelmet.  Ezt  Rákóczy  azzal  idézte  föl,  hogy  beleegyezett  a  len- 
gyelek azon  kikötésébe,  hogy  az  általuk  kijelölt  úton  vezesse  vissza  seregét 
Erdélybe.  Ezzel  magát  és  seregét  a  lengyelek  kegyelmére  bizta,  kiket 
pedig  .sak  a  bosszúállás  bősz  indulata  vezetett.  Azon  ürügy  alatt,  hogy  a 
zsákmányt  visszaveszik,  valósággal  kirabolták  a  fejedelmet  s  csapatait,  s 
midőn  a  rablást  befejezték,  eltávoztak,  hogy  a  további  munkát  a  közelgő 
tatárokra  bizzák.  Csupán  Sapieha  maradt  biztosul  az  erdélyi  táborban.  Azt 
állította,  hogy  Erdély  felé  vezeti,  tényleg  pedig  nem  oda,  hanem  a  tatárok 
torkába  vitte  az  elcsüggedt,  kimerült,  éhező,  hadi  rendjéből  kiforgatott  erdélyi 
tömget  s  a  fejedelemnek  sejtelme  sem  volt,  hová,  merre  vezetik.  Július 
26-ikán  késő  este  hallotta,  hogy  a  tatár  khán  egész  közel,  Kamenicznél 
táboroz.  Csak  ekkor  jutott  szörnyű  helyzete  tudatára.  A  khán  engesztelhe- 
tetlenűl  gyűlölte,  mert  pénzbeli  igényeit  nem  teljesitette.^  Tőle,  a  pogánytól, 
annyi  kíméletet  sem  várhatott,  mint  a  lengyelektől.  Gyors  cselekvésre  hatá- 
rozta el  tehát  magát.  Rögtön  hadi  tanácsot  tartott,  mely  kimondotta,  hogy 
a  fejedelem  meneküljön,  váljék  el  a  seregtől  s  siessen  haza.  Rákóczy  hivta 
Kemény  Jánost  is.  Ez  azonban  nem  akarta  hadait  a  végveszélyben 
elhagyni.  így  a  fejedelem,  kihez  mindenki  csatlakozhatott,  kinek  lova  még 
birta  az  utat,  július  27-ikén  hajnalban  Rhédey  Lászlóval,  Bánffy  Dénessel, 
Bakos  Gáborral,  néhány  idegen  —  svéd  és  lengyel  —  kisérőjével,  összesen 
néhány  századmagával,^  Máramarosba  indult,  hová  » szaladva,  kit  nem  kell 
tagadni* '  érkezett,  mig  ama  fényes  sereg,  melylyel  a  télen  útra  kelt,  a 
végveszedelembe  jutott.  Kemény  a  hadakkal  Stry  és  Tremblova  felé  nyo- 
mult s  július  31-ikén  a  nyomában  levő  tatár  khánnal  egyezséget  igyekezett 
kötni.  E  végből  táborába  ment,  de  mielőtt  a  khán  elé  bocsátották,  magára 
maradt  csapatait  a  tatárok,  kiket  a  lengyelek  buzgón  támogattak,  egysze- 
rűen elfogták.*  így  a  büszke  sereg  maradványa  hadi  fogságba,  keserves 
tatár  rabságba  került.  Bármennyien  elhaltak,  elszöktek,  elmaradoztak,  még 
mindig  sok  ezerén  estek  rabul.  »Tizennyolczezeren  vagyunk  Ínségben, 
tatár  kézben*,  —  mondta  az  egykorú  ének.*^  Rozsnyai  szerint,  ki  a  portán 
hallotta,  22,000,  Vitnyédy  szerint  23,000  ember  fogatott  el.  A  tatárok  meg- 

*  Vitnyédy  István  azt  állítja,  hogy  annak  idején  20,000  forinttal  le  lehetett  volna  a 
khánt  kenyerezni.  Id.  h. 

*  Barcsay  1657  augusztus  13-iki  levele.  Szilágyi,  id.  m.  II.  369. 
»  írja  Rhédey  László.  M.  Tört.  Tár,  I. 

*  Az  esetet  maga  Kemény  leirja  Szalárdinál. 
»  ThaVy  Kálmán,  Vitézi  énekek,  I,  157-158. 


46  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


osztoztak  rajtuk  s  a  szerencsétlenek  a  legkülönbözőbb  gazdák  kezébe  kerül- 
tek, kik  szerteszét  hurczolták  a  Krim  félszigetén  levő  falvaikba.  Gk)nosz, 
kegyetlen  bánásmódban  részesítették  őket,  melyben  » testünk  elszáradott, 
színünk  elhervadott,  lelkünk  elbágyadott«.i  Csupán  az  előkelőbbekkel  bántak 
enyhébben,  mert  rengeteg  váltságdijat  vártak  értük.  Kemény  Jánostól  300,000, 
Apafy  Mihálytól  30,000,  Béldy  Páltól  —  mint  irja  —  25,000  (mások  más 
összeget  mondanak),  Komis  Ferencztől  20,000,  Sebessy  Miklóstól  10,000 
tallér  sarczot  kivántak.  A  mint  a  pénz  vagy  a  megfelelő  kezesség  beérke- 
zett, az  illetőt  haza  bocsátották.  Keményt  1658-ban,  Apafyt  1659-ben, 
Béldyt  1661-ben.  A  közrabok  sarcza  55—1000  tallér  közt  váltakozott. 
Némelyiket  családja,  eladva  mindenét,  váltotta  ki.  Egyes  földesurak,  főleg 
Béldy,  nagyobb  mértékben  folytatták  a  kiváltást,  nem  annyira  irgalomból, 
mint  üzletből.  A  kiváltott  rab  ugyanis  kiváltójának  adósa  lett  a  váltságdíj 
erejéig,  melynek  kamata  fejében  személyes  szolgálatra  kötelezte  magát.  Ha 
bizonyos  időn  belől  a  váltságdijat  meg  nem  téritette,  hitelezőjének  örökös  job- 
bágyságába került,  mint  még  az  1 707-iki  törvény  is  említi.*  Nehéz  volt  tehát 
a  sorsa  annak  is,  a  ki,  kiváltatván,  övéihez  térhetett,  mert  otthon  szegénység, 
szolgaság  várta.  De  a  foglyok  nagy  része  ott  maradt,  némelyek  10 — 20  évig, 
a  legtöbben  örökre.  Szörnyű  szenvedéseik,  kegyetlen  kínzásaik  hírét  leveleik, 
melyek  nagy  számmal  maradtak  reánk,  tudatták  az  otthon  levőkkel.  A  had- 
járat általában  roppant  emberveszteséggel  járt.  Rhédey  László  136  főnyi 
kísérettel  s  vagy  20  szekérrel  indult  el.  »De  mindezek  oda  vesztek,  — 
irja,  —  mind  emberekkel  együtt,  csak  magam  huszadmagammal  szaba- 
dultam ki.«  3 

A  rémhírek  gyászba  és  fájdalomba  borították  Erdélyt,  melynek  lakos- 
sága ezt  a  merész  vállalatot  kezdettől  fog\^a  aggódva,  izgatottan  nézte. 
Rákóczy  ismerte  e  hangulatot  s  hogy  megnyugtassa  a  közvéleményt,  nejét 
és  fiát  >'mint  legkedvesebb  zálogunkat «,  Erdélyben  hagyta,  a  kormányzatot 
pedig  három  tagú  regensségre  bízta,  melybe  Rhédey  Ferenczet,  Serédy 
Istvánt  és  Barcsay  Ákost  nevezte  ki.  De  hatalmat,  jogkört  alig  adott  nekik, 
mert  kikötötte,  hogy  csak  azon  rendeletük  legyen  ér\'ényes,  melyet  mind- 
hárman aláírnak.  Csakhogy  Serédy  beteg  volt  s  jószágain  maradt,  Rhédeyt 
pedig  a  fejedelem  Husztra  rendelte.  így  a  regensek  közül  Barcsay  egyedül 
jöhetett  számba,  de  maga  semmit  sem  tehetett,  mert  keze  minden  irányban 
meg  volt  kötve.  Pénzt  általában  nem  bíztak  reá  s  a  legcsekélyebb  összeg 
utalványozását  a  fejedelemasszonytól  kellett  kérnie.  Kormányzói  tevékeny- 
sége arra  szorítkozott  tehát,  hogy  január  13-ikán  Rákóczy  fegyvereinek 
sikeréért  poenítentia-tartást  s  buzgó  könyörgést  rendelt  el  országszerte.  Rhédey, 
kinek  a  máramarosi  szorosokat  kellett  volna  őriznie,  » valami  tatár  hírt  hall- 


*  Talár  rabok  éneke;  Thaly  :  Századok,   1871.  483. 

•  Thaly  közlése:  Tört.  Tár,  1897.  605. 

■  Nagy  Iván,  Rhédey  L.  tört.  maradványai:  M.  Tört.  Tár,  XVII.   13^ 


^%m 


?*VÍ    4^1 


Cu  Zful  é-rvÁe^McO^.  Vjoáfo^fucv 


Kemény  János  levele  a  tatár  fogságból. 
(Eredetije  nx  orsz.  levéltárban*) 


48  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

ván,«  1  Utóbb  Erdélybe  sietett  ugyan,  de  csak  azért,  hogy  feleségét  bátor- 
ságosabb helyre  vigye.  Ugyanekkor,  februárban  a  fejedelem  is  meghagyta 
övéinek,  hogy  Ecsedre  húzódjanak.  Ez  még  inkább  fokozta  az  izgatottságot. 
A  nép  azt  hitte,  hogy  a  fejedelmi  család  menekül,  mert  Lengyelországban 
valami  nagy  baj  történt.  Barcsay  helytartó  nem  is  akarta  kibocsátani,  hogy 
a  »nagy  bódulás*  *  ne  fokozódjék. 

Nem  csupán  a  fejedelmi  hadat  féltették,  hanem  magát  az  országot, 
melyet  Rákóczy  mindenfelől  védtelenül  hagyott,  mert  csak  Hunyad  és  Zaránd 
megyék  nemessége  maradt  otthon,  hogy  szükség  esetén  Jenő  várát  meg- 
segíthesse. Ellenben  másutt  sehol  nem  állt  számba  vehető  fegyveres  erő  s 
a  határszélek  védtelensége  egyenesen  bátoríthatott  minden  ellenséget  a 
betörésre.  Remegett  is  az  ország  s  mikor  áprilisban  franczia  ügynök  járt 
Erdélyben,  nyomban  szemébe  ötlött,  hogy  »a  község  fél,  retteg  s  min- 
denek panaszkodnak  a  fejedelemre,  miért  kellett  elmenni «.s  Ez  izgatottság, 
noha  ekkor  még  Lengyelországból  csupa  biztató  hir  érkezett,  folyton  fokozó- 
dott s  végűi  »soha  nagyobb  bódulás  Erdélyben  nem  volt*.*  Az  első 
villám  azonban  nem  ott  csapott  le,  a  hol  általánosan  várták.  Ama  hirekből, 
hogy  a  tatár,  a  török,  a  lengyel  beütni  készül,  egyelőre  csak  a  lengyel 
betörés  valósult  meg  s  ez  sem  közvetlenül  erdélyi  területet  sújtott.  Mig 
Rákóczy  messze  távolban,  Varsó  körül  járt,  júniusban  vagy  40,000  főnyi 
lengyel  csőcselék,  melynek  egy  negyed  része  sem  volt  fölfegyverezve, 
beütött  Rákóczy  magyarországi  jószágaira.  E  tömeg  pusztán  rabolni  jött,  s 
4 — 5000  emberrel  ki  lehetett  volna  verni.  De  sehol  sem  állt  útjába  senki 
s  így  háboritlanúl  végezhette  a  boszúállás  művét.  Munkács  városát  s  Bereg- 
szászt teljesen  porrá  tette,  ez  utóbbi  város  népét  nagyobbrészt  leölte,  Németi 
város  (Szatmár  mellett),  Szinyérváralja  város  nagyobb  részét,  Visk  városát, 
Újvárost,  Parlagot,  Újfalut  egészen  fölperzselte,  templommal,  iskolával 
együtt.  »Bereg  vármegyének  nagy  részét,  Szatmámak,  Ugocsának  derekát, 
a  szamosközbeli  szép  földeket*  feldúlta  lakosságát  nagyrészt  kardélre 
hányatta,  s  bántatlanul  »nagy  szép  barom  csordákkal,  s  egyéb  prédákkal 
•vonult  ki.*  Egy  más  jelentés  szerint «  Bereg,  Ugocsa,  Szatmár  megyéket 
feldúlta,  Podhering,  Szent-Miklós,  Rákos  várakat,  Munkács,  Vári,  Bereg, 
Beregszász  városokat  s  háromszáznál  több  falut  elhamvasztott,  a  nép 
minden  vagyonát  elrabolta  vagy  felégette.  Minthogy  attól  lehetett  tar- 
tani, hogy  a  lengyelek  fol3rtatják  a  támadást  s  egész  Gyula-Fejérvárig 
hatolnak,  Barcsay  közfelkelést  hirdetett  s  Szamosfalván  vagy  5 — 6000 
embert  gyűjtött  össze.  De  a  lengyelek,  kiknek  egyedüli  czéljuk  a  rablás  és 

»  Február  14-iki  levele  Szilágyinál,  id.  m.  II.   374. 

"  Február  9-iki  levele  u.  ott,  II.  374. 

»  Április  27-iki  levél  mell.  u.  ott,  II.  358. 

*  Július  12-iki  levél  mell.  u.  ott,  II.  393. 

»  Szalárdi,  Siralmas  krónika,  309—13. 

«  1659:  XXVL  t.-cz. 


II.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ROMLÁSA.  49 

égetés  volt,  haza  takarodtak,  mihelyt  czéljokat,  Rákóczy  javainak  elpusz- 
títását, elérték.  E  javak  azonban  leginkább  királyi  területen  feküdtek  s  a 
betörés  Mag^-arországban  nagy  mozgalmat  keltett.  A  nádor  nyomban  az 
udvarhoz  fordult,  mely  meg  a  lengyel  királyt  kérte  föl,  tartsa  féken  alatt- 
valóit. Némi  katonaságot  is  fogadtak  s  a  nádor  felhatalmazást  nyert, 
hogy  a  támadás  megújulása  esetén  felhasználhassa.^  A  felső-magyarországi 
vármegyék  július  21-ikén  Jolsván  gyűlést  tartottak  s  felszólitották  a  nádort, 
hogy  az  okozott  kár  fejében  foglalja  le  Lubló  várát  s  a  13  szepesi 
várost  s  a  lengyel  alattvalók,  kik  hazánkban  tartózkodnak,  elfogassanak  s 
vagyonuk  elkoboztassék.  Egyszersmind  bizottságot  küldtek  ki,  mely  a 
Bereg,  Ugocsa  és  Szatmár  vármegyékben  okozott  kárt  összeírja  s  vizsgá- 
latot tartson,  mely  honlakosok  támogatták  az  ellenséget.^ 

A  magyar  király  alattvalói  adták  meg  tehát  először  az  erdélyi  feje- 
delem lengyel  vállalatának  árát.  Ez  természetesen  csak  fokozhatta  a  bécsi 
körök  elkeseredését  Rákóczy  iránt,  kivel  különben  is  háborúban  álltak,  mert  a 
német  hadak  időközben  a  lengj^elek  segítségére  siettek  s  elzárva  az  erdélyiek 
visszavonulásának  legrövidebb  útját,  vesztét  nagy  mértékben  elősegítették. 
De  sokkal  végzetesebbé  vált  Rákóczyra  az  a  diplomácziai  tevékenység, 
melyet  az  udvar  és  ügynökei  Konstantinápolyban  kifejtettek,  hogy  a  nagi^^- 
vezért  s  a  török  irányadó  köröket  ellene  ingereljék.  Az  aknamunka,  mely 
már  akkor  megindult,  mikor  Rákóczy  a  svédekkel  szövetkezett,  teljesen 
megmérgezte  viszonyát  a  portával.  Reninger  Simon,  a  császári  követ, 
különösen  azonban  a  portán  nagy  befolyású  követségi  tolmács,  Panajotti 
Miklós,^  dolgoztak  ellene  fáradhatatlanul.  Figyelmeztették  a  nagyvezért, 
hogy  svéd-orosz-kozák-erdélyi  szövetség  készül,  mely  a  török  birtokokat 
a  Fekete  és  Azovi  tenger  mentén  a  legnagyobb  mértékben  veszélyezteti. 
Másrészt  azzal  biztatták  Köprili  Mohammedet,  ki  ekkor  minden  igyekezetét 
a  velenczei  háború  nyomatékos  vitelére  összpontosítá,  hogy  Ausztria 
segíteni  fogja  Velencze  ellen.  Akár  elhitte  ezt  a  nagyvezér,  akár  nem, 
Törökországra  a  velenczei  háborúban  a  bécsi  udvar  semlegessége  is  igen 
előnyös  volt.  Szívesen  engedett  tehát  Reninger  sürgetésének  s  meghagyta 
Rákóczynak,  hogy  otthon  és  veszteg  maradjon,  ha  pedig  elindult,  nyomban 
visszatérjen.  De  Rákóczy  úgy  intézkedett,  hogy  a  török  követet  ne  bocsássák 
hozzá.  Időközben  János  Kázmér  követe  is  Konstantinápolyba  érkezett, 
panaszkodott  a  béke  megsértésén,  vádaskodott  Rákóczy  ellen  s  a  tatárok 
segítségének  kirendelését  szorgalmazta.  A  moldvai  vajda  már  február  6-ikán 
értesítette  Rákóczyt  és  Barcsayt,  hogy  nagy  a  harag  a  portán  s  a  tatárokat 
Erdély  ellen  akarják   indítani.   Utóbb   Tisza   és  Harsányi  kapitihák   napról 

»  A  király  július  17-iki  rendelete.  Tört.  Tár,  1896.  200. 

•  A  gyűlésről  szóló  jelentést  közzétette  Pettkó  Béla:  Tört.  Tár,  1884.  586  —  9. 

•  Rákóczy  1658  márcziusban  azt  mondja,  hogy  legnagyobb  ellensége  a  portán 
Panajotti.  Hormuzaki,  Documente,  V.  48.  A  császári  követ  Rákóczy-ellenes  izgatásaira  sok 
világot  vet  ugyané  gyűjtemény  DC.  kötete  is. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  4 


.^  »]^sííYAK  NEMZET   TÖRTÉNETE. 


.^...    x^o:  xvivtKSv  Ji  X!<v*á»^  s  Barcsayt,  hogy  »a  szegény  haza  eUen 
,.AsN\.  *   ^:  V*  vvv'^**"  Tíí^^íiani  igyekezzenek*.  De  nem  adtak  szavaikra, 
.  s,.  »íi.v  \.H<   A^tem  —  lia  klmed  hazáját,   istenét   s   keresztény 

^■.  -v^vv  vc*v^*.    ^    A^t>eNÍrainat  ne  hagyja  el«.   Sürgették   Barcsayt,   hivja 
XXV.      \^ .*ívv\  X  vu'vV^Mi  ajíindékkal   a   három   nemzet   nevében   követ- 
sz   *    \\ •;«:..   *^Vít    mmnknak,   ő   nagyságának   nem   hisznek*  többé; 
^  _  .^ ,  r,    ,  .v^'\^^,c:  <^  egri  pasákat  nyerje  meg,  hogy  a  portán  Rákóczyt 
*,vv-v      -V   A.'xHUiíil  jöjjenek   a   követek,    mert  bizony   post   festum 
^^,*.    %v^  .i^í    c*tx   vio   t'^^tria,  ha  a  dolog   halad*.    Arra   is   fig^^elmeztették 
kk  .v\       vv>.'V.*v'^^   muKion  eshetőségre   s   idejében   bevágassa   az   utakat, 
X    ^    .     ,.  i  \sv  N*  íV  törhessenek.  Sőt  már  ez  időben  fölvetették  az  eszmét, 
;  ;;  .v^xiolonu*  a  fiatal  Ferencz  nevében   küldje  a  követet  és  az 
•xOvvN.   vv\^\>:m\üI  azon  hitben,  hogy  az  ártatlan  gyermek  iránt  a  portán 
aaxxn^Nn'v^^  l^*^'-  *^  hangulat,  mint  atyja  iránt.  Barcsay  azonban  sem 

, ,.^^  ^^^^  j^*tu  a  kellő    segély  eszközeikkel   ellátva    az   ajánlott   intézke- 

*v>;*A'U'<Otx*  nem  volt.  Az  ő  hatásköre  arra  szorítkozott,  hogy  a  vett 
*  A'^^vv'*  ííV)iküldjo  a  fejedelemnek,  ki  tájékozva   volt  a  konstantinápolyi 

Mxvn    Krakkót    megszállotta,    azon    hitben,    hogy   e   sikere    megteszi 

«.  ..^;.  ,i  :\íg\"vezérre,   végre  ő  is  elérkezettnek   látta  az  időt,   hogy  válla- 

v\  '*;\  atalos  előterjesztést  tegyen  a  portának.  Torday  Ferenczet  a  svéd 

\     xvAotcvel    be   küldte   Konstantinápolyba,    hol    törekv^éseit   az   angol 

»^\\\  i**  tiunogatta.  De  Torday  hamar  meggyőződött,  hogy  jót  nem  végez- 

.  >.  !\\o>:irta  a  fejedelemnek,  hogy    >'ezekhez  a  pogány    ebekhez*    semmit 

>.    ok.    mert   eddig    is    csak    a    velenczei    háború    gátolta   a   portát   az 

sC'HvVcs    fellépésben.    Az,   hogy   svéd   követ    is  jött   vele,    inkább   ártott 

'  ,s  \\i\  nak.    A   török  neheztelt  a  svéd  királyra  a  lengyel  háború  miatt,  de 

V,  A^iu^son  azért,  mert  »a  porta  adófizető   szolgáját  (tudniillik  Ngodat)    por- 

/^^•  való  k(*)telessége  mellől   elvonta,   maga  gonosz   cselekedetiben   társsá 

^-.:\ilta.*  Nyiltan   megmondták   az   erdélyi   követeknek:    >'Soha   mi   azt   el 

^Víti   szenvedhetjük,   nem   is   akarjuk,   hogy   a   fejedelem    Lengyelországot 

"M>:acvá  tevén,  erejében  nevekedjék;  erőnknek  rajok  kell  fordulni. ^<  Torday 

V   i\/.   állandó    követek   is   oly    fenyegetőnek  tartották    a    helyzetet,    hogy 

^\:{  tanácsolták  Rákóczynak,  térjen  haza,  küldje  seregének  egy  részét  Erdély 

\ Ovielmére,   mert    Konstantinápolyban    azt    mondják:   >- Erdély  üres  és  most 

minden   vérontás   (azaz   ellenállás)    nélkül    prédálhatják*.    Csakugyan    már 

áprilisban  felmerült  az  eszme,  hogy  a  szilisztriai  és  ruméliai  pasák  Erdélybe 

indíttassanak,!  n  nii   kétségkívül  csupán   a   velenczei  háború    miatt  maradt 

el.  A  vége  a   követségnek   az   lett,   hogy    Torday,    Tisza   István   és   Har- 

Siinyi  Jakab  elfogattak  s   a  héttoronyba   zárattak,    a   tatár   khán   meg  azt 


'  Hormuzaki,  Documente,  IX.  1.  S5.  A  bécsi  velenczei  követ  jeleiilése.  A  követ  jelen- 
té.sei  is  jelzik,  milyen  erővel  dolgozott  a  bócsi  udvar  a  portán  Rák(')czy  ellen. 


II.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ROMLÁSA.  51 


a  határozott  parancsot  kapta,  hogy  lengyel  földre  nyomulva,  az  erdélyi 
sereget  megtámadja  s  mindenképen  Rákóczyt  magát  igyekezzék  elfogni. 
E  veszélyből  azonban  a  gyors  menekülés  megmentette  a  fejedelmet,  ki 
augusztus  4-ikén  már  a  biztos  Ecseden  volt. 

Betegen,  testi-lelki  szenvedéstől  gyötörve,  érkezett  oda,  éjjel  is  »a 
phantasia  háborgatta*.  Még  nem  tudták  ugyan,  mi  történt  seregével,  de 
nem  engedtek  neki  pihenést ;  mindenfelől  ostromolták,  mindenkinek,  töröknek, 
németnek,  magyarnak  voltak  sürgős  kívánságai.*  » Egészséges  főnek  is  elég 
gond  volna  ennyi  dologra  érkezni,  —  kesereg  augusztus  21-ikén  anyjának  — 
mi  pedig  bizony  rossz  fővel  vagyunk.  «3  Tisztább  elme,  nagyobb  ész  is  meg- 
zavarodhatott volna  a  zűrzavaros  helyzetben,  mely  egjrre  aggasztóbb  lett. 
A  németek  rosszakaratához,  a  török  kegyetlen  fenyegetéseihez  immár  a  nép 
szörnyű  kétségbeesése  járult.  A  mint  híre  terjedt,  hogy  Kemény  hadát  rab- 
szíjra fűzte  a  tatár,  az  ország  valóságos  siralomvölgye  lett.  Mindenfelől 
fölhangzott  a  jajszó  és  nem  volt  város  vagy  falu,  melyben  a  nemesek  és 
katonák  elárvult  családjai  övéik  elvesztet  ne  gyászolták  s  a  fejedelmet,  a 
svéd  szövetséget  ne  okolták  volna.^ 

*Ez  az  ország,  uram  —  irta  Barcsay  a  konstantinápolyi  követeknek  — 
főrendekből  és  hadakból  megtisztult,  itt  mindenfelé  a  sok  sirás,  jajgatás, 
átkozódás.*  * 

Itthon  lesújtott  alattvalói,  s  a  helyzetet  kiaknázni  szerető  bécsi  udvar, 
a  portán  az  engesztelhetetlen  nagyvezér  álltak  Rákóczj^al  szemben. 
E  sokféle  csapás  közepett,  e  borzasztó  zűrzavarban  sokan  rá  mutattak  az 
eszközökre,  melyekkel  elejét  lehetne  venni,  hogy  a  fejedelem  és  hadserege 
romlását  Erdély  végromlása  ne  kövesse.  Barcsay  már  augusztus  13-ikán 
egész  valójában  felismerte  a  helyzetet.  Látta,  hogy  Rákóczy  állása  tartha- 
tatlan s  ha  többet  nem,  legalább  Jenő  várát,  melyre  mindig  fájt  a  török 
foga,  át  kellene  engedni,  hogy  a  nagyvezér  az  egész  országot  fel  ne  dúlja. 
Mások  hangsúlyozták,  hogy  Rákóczy  Györgynek,  ha  meg  akarja  a  trónt  csa- 
ládja részére  megmenteni,  egyénileg  vissza  kell  vonulnia.  A  szászok  világosan 
megjelölték  a  kibontakozás  útját.  Azt  ajánlották,  hog>''  a  fejedelem  haladékta- 
lanul mondjon  le  kiskorú  fia,  a  már  megválasztott  Ferencz  fejedelem  javára. 
Ezt  a  választást  a  porta  rég  jóvá  hagyta  s  jó  pénzzel  rá  lehetne  venni, 
hogy  a  trónváltozásba  belenyugodjék.  E  közben  Rákóczy  nyissa  meg  kincs- 
tárát; lehetőleg  maga  teremtse  elo  a  tatár  rabok  váltságát  s  ezzel  a  haragvó 
közvéleményt  engesztelje  még.  Magyarországból  hasonló  tanácsokat  kapott. 
Ott  a  » rendetlen  és  idétlen  expeditionak«  sorsa  mély  részvétet  és  szána- 
kozást  keltett.  Érezték,  hogy  a  magyar  ügyekre  is  döntő  hatása,  les?:  § 
nem  kételkedtek  benne,  hogy  »mi  is  megérezzük  sajnálatos  voltát  a  szeren- 

'  Augusztus  7-iki  levél.  Hadtört.    Közi.  1892.  706. 

-  Szilágyi,  id.  m.  II.  435. 

•  A  svéd  követ  1657  augusztus  29-ikén  kelt  levele  Szilágyinál,  id.  m.  II.  324. 

♦  Augusztus  13-iki  levele.  U.  ott,  369. 

4* 


it  A   MAGYAR   NEMZET   TÖRTÉNETE. 

'.:*fi;ri'«(fntk'.  Még  a  katholikus  urak  is  sajnálták  Rákóczyban  a  magyart, 
k.  ít,t<irimei,  kire  nein  egyszer  támaszkodtak  az  udvarra]  szemben.  Szívesen 
'^//aixr^'ik'idtek  volna  trónja  megtartásában,  de  tudták,  hogj'  itt  a  főmunka 
■.  ftá  tiu-tn&Tii  hárul.  Zrínyi  Miklós  fig>'elmeztette,  hogy  "magnanimitással, 
;í«-jw'/!(iá*vil  és  liberalitással  a  futó  szerencse  kerekét*  még  mindig  meg- 


köthetni. \'itnyédy  ez  eszmét  bővebben  is  kifejtette  s  ismételve  ajánlotta 
Rákóczynak,  nyissa  meg  tárházát,  váltsa  ki  a  rabokat,  különben  az  ország 
más  fejedelmet  választ;  azalatt  jó  pénzzel  engesztelje  meg  a  portát, 
melynek  most  úgy  is  elég  sok  a  baja  Velenczével.> 

'  Vilnyédy  ez  időbeli  levele  id.   helyen. 


n.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  ROMLÁSA.  53 


A  fejedelem  azonban  egy  irányban  sem  tudta  magát  döntő  lépésre 
rászánni  s  fukarsága  különösen  a  szükséges  pénzáldozatok  hozatalától 
riasztotta  vissza.  De  végre  mégis  csak  tennie  kellett  valamit.  Az  izgatott- 
ságtól még  mindig  betegen  sietett  Erdétybe,  s  szeptember  2-ikán  Deésre 
összehiv^a  az  országgyűlést,  melyet  azonban  saját  biztossága  érdekében 
Szamosújvárra  helyezett  át,  hol  a  rendek  egy  csűrben  tanácskoztak.  »Ha 
láttál  valaha  —  irja  egy  szemtanú  —  szomorú  gyülekezetet,  a  volt  ez, 
mivel  ott  láthattad  volna,  hogy  a  sirás  és  zokogás  miatt  a  rend  szerint 
fol>Tii  szokott  szók  félben  hagyattanak  és  jó  ideig  hallgatásban  volt  az 
egész  g5rülekezet.  Ki  apját,  ki  fiát,  ki  öcscsét,  ki  bátyját,  ki  barátját,  ki 
rokonait,  ki  felebarátját,  ki  szolgáját,  ki  hazáját,  ki  nemzetét,  ki  a  magyarnak 
égig  felhatott  hirének,  nevének  eltapodtatását,  ki  a  szegény  hazára  s  abban 
maradott  kicsin  nemzetre  következtető  veszedelmet  emlegette.*<^  A  tanács- 
kozások természetesen  szenvedélyes  lefolyást  vettek.  Megengesztelni  a 
portát  s  kiváltani  a  rabokat,  ez  volt  a  megjelentek  főkivánsága.  Ehhez 
még  egy  harmadik  járult,  melyet  inkább  a  boszúvágy  és  a  harag  sugallt. 
Minthog>^  a  fejedelmet  felelősségre  vonni  nem  lehetett,  a  rendek  a  tanács- 
urakat akarták  büntetni  s  azt  kérdezték,  kinek  javallatára  indíttatott  a 
háború?  A  fejedelem  habozott  a  válaszszal.  Nem  akart  az  igazsággal  elő- 
állani,  mert  az  egész  vállalat  az  ő  személyes  műve  volt.  Azt  felelte  tehát, 
vessenek  fátyolt  arra,  a  mi  elmúlt,  s  csak  a  jelennel  és  jövővel  foglalkoz- 
zanak. A  rendek  nem  engedtek  s  az  ügy,  melynek  az  adott  helyzetben 
alig  volt  jelentősége,  viharos,  szenvedélyes  vitákat  keltett.  E  közben  mélyen 
megható  jelenet  játszódott  le.  A  gyűlésen  egész  tömeg  gyászruhás  nő 
jelent  meg,  kiknek  atyja,  férje  vagy  testvére  sinylette  a  tatár  rabságot. 
Azért  jöttek  az  ország  szine  elé,  hogy  a  foglyok  kiváltását  sürgessék. 
Ezzel  előtérbe  lépett  a  váltság-ügy,  metyben  a  rendek  is  a  dúsgazdag 
fejedelemtől  várták  a  kezdeményezést.  De  ez  azt  felelte,  hogy  pénztárát  a 
sok  háború  kimerítette  s  különben  is  nagy  sarczot  kell  a  lengyeleknek 
fizetnie.  Nemcsak  kötelességének  nem  ismerte  tehát,  mint  barátai  ajánlották, 
saját  költségén  kiváltani  a  szerencsétleneket,  kiket  ő  juttatott  rabságba,  de 
még  nagyobb  aránsoi  közreműködését  is  megtagadta.  Ezzel  örökre  meg- 
pecsételte a  foglyok  többségének  sorsát.  Lehetetlenné  vált,  hogy  a  tatárokkaj 
olyan  megegyezés  létesüljön,  mely  szerint  egy  általányösszegért  kiadják  az 
összes  rabokat.  A  foglyok  magukra  hagyattak  s  a  kiknek  családja  nem 
birta,  vagy  valamelyik  jó  embere  nem  akarta  a  kivánt  váltságdijat  meg- 
fizetni, az  ott  veszett.  Sok  ezer  szegény  ember  jutott  e  sorsra  s  otthon 
levő  övéik  mind  a  fejedelem  ellen  fordultak.  A  megszokás,  az  érdek,  a 
rokonszenv  igen  sok  és  igen  erős  köteléke  csatolta  Erdélyt  a  Rákóczyakhoz. 
De  mikor  a  fejedelem  megtagadta  a  rabok  kiváltását,  maga  lazitotta  meg 
a  legnag>'obb  mértékben  a  kapcsokat,  melyek  alattvalói  tömegét  hozzá  fűzték. 

*  Thaly,  Tört.  Kalászok,  42.  Horvát  naplója. 


\  .Kiví>jU  XKKSCT  TÖRTÉNETE. 
T4  ■  


,     küK»"vAUiSíicif^   '^'^^^  ••*  rabokétól,   maga  adott  példát  Erdélynek, 


kat  n  roWck-ííí  !-,r.::.  í:v\^v   azt  sem  hittek  el  többe  neki,   hogy  beteg.» 

?^  .    w«v*tvi  '\»*i:k   hivv  »iiz  isten  megbolondította  őket*.^  Ekképen 

.         •'roiKtUit  a  kv^tdok  a  fejedelem  és  alattvalói   között,  megrendült 

^^^®       .         mikvv-   a   naiiyvezér    is    kimondta    Rákóczyra   a   végitéletet. 

^^*.      .  I...  intik  Ix'  a  Pi>rtára  a  követek,  a  törököt  nem  lehetett  meg- 
Mert  hasztaUm  .n"^-^^        .,  i.  .       ,         ,  ^* 

.   ii  •     -V  srultan  ositkhamar   megparancsolta   az  országnak,  szakítson 

^^^'       •  1    foí5«s-'í^  meg   a  tróntól  s  válaszszon   helyébe  a  portához    hű 
.     1     f    ^'o  som  lehetett  többé  az  ifjú  Rákóczy   Ferenczről,   mert  nem- 
r  •ínnTC  magara,    iianem   az   egész   Rákóczy-családra   kimondta   a 
^^^^  T  'ér  a  büntetést  s  parancsai  végrehajtására   nagy  követséget  küldött 
^délvN?.  Nt''«"  mamdt  egyéb,  mint  vagy  engedelmeskedni,  vagy  fegyvert 
•   I  )e  ki  gondolhatott  az  utóbbira,  mikor  a  férfi  népesség  szine-java,  a 
bin^  emberek  tömege  messze  Krimiában  raboskodott  ?  Maga  Rákóczy 
'  t     hoffV  nicR  ^^^^  hajolnia  s  október  25-ikére  Fejérvárra  összehívta  a 
'     1^^  nappal   később  Barcsay  Ákos  a  török  követséget   az   ország 
■       lé  vezette.  A  kíivetség  kék  selyem  tokban  athnamét  hozott,  melyben 
Itán  haladéktalanul   új    fejedelem   választására  hivta  fel   a   rendeket. 
♦••rí*k  a  tn>nt  egyszerűen  megüresedettnek  tekintette.   A  rendek  azonban 
hclvezkedtek  c  szélső  álkispontra,   hanem   két   napi   tanácskozás  után 
. .  . -j^'  Kákóczyt,  terjcszsze  elő  azon    föltételeket,   melyek   mellett   önként 
ondani    hajlandó.    A    fejedelem     tétovázott    s    csak     viharos     tárgya- 
.    után   engedett.    Valósággal  ki  kellett   tőle   erőszakolni   a   lemondást, 
Ív  azonban   sem  őszinte,  sem   végleges   nem   volt.    »Valamig   végképen 
1   etsződik  a  fényes  portán   dolgunknak  jó  karban   állíthatásának  remény- 
,       addig  ---  mondotta  Rákóczy  —  el  kellett  magunkat  vonnunk  fejedelmi 
elekünkből  és  az  ország  directióját  míisnak  engedni.*    November  2-ikán  a 
rendek  végre  a  fejedelemválasztáshoz  foghattak,  miközben  Rákóczy  unoka- 
^icscsével,  a  katholikus   Rákóczy  László  gróffal,  német   és   magyar   zsoldo- 
saival haragosan  távozott  FejérvárnSl.  A  nehéz  viszonyok  közt,  természetesen 
•  *      bajos  volt  fejedelmet  találni.  A  rendek  Kemény  Jánosra  gondoltak.  Csakhogy  reá, 
mint  a  lengyel  vállalat  egyik  főszerepl(')jcre,  sokan  haragudtak  s  különben  is 
ekkor    még    tatár    rabságban,    messze    távolban    élt.    Gondoltak    Barcsay 
Ákosra,    a    g>njlés   legtekintélyesebb   tagjára   és   eln(')kére.«    Sokan    fejede- 
lemmé akarták  választani,  mert  az  ügyekben  járatos,  a  töröknél  jó    hirben 
áll,  a  mostani  gyakorlati  világhoz  alkalmazkodni  tud,  kedvesen  és  szívesen 

>  Szilagyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XI.  E  gyiílósrúl  Harabás :  Századok,  1887.  420  —  34. 
•  Szeptember  10-iki  levele  Szilágyinál  :    A  két  Kák()czy  család  lev.  524. 
»  Vurnehmstes    Mitglied    und  hazaíi  —   mondja    az    egykorú    Országgyűlési    N'apló. 
Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XI.  203. 


II.   BAKÓCZY    GYÖRGY    ROMLÁSA, 


beszél  mindenkivel  s  a  köznép  is  szereti.  E  mellett  több  éven  át  országgyű- 
lési elnök  volt,  külföldi  követségekben  járt,  s  érdemet  szerzett  a  megválasz- 


Rbédey  Feieaci. 
CBlmíny  Teck  berezeg  blnobibin.) 


tásra.  Csakhogy  ellenségei   azzal   érveltek,  hogy  mindez   igaz  ugyan,  sőt 
Barcsay  nem  is   koldus.   De  alacsony,  oláh  származású,  általános    blzal- 


56  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

maskodásával  nevetségessé  tenné  a  fejedelmi  méltóságot  s  az  előkelőbbek 
nem  is  engedelmeskednének  neki.  Gyermeke  sincs  s  mostani  házasságából 
nem  várhat  utódot;  már  pedig  a  gyermektelen  ember  könnyebben  szánja 
el  magát  meggondolatlanságra.  Ez  hatott  s  Barcsay  jelöltsége  elejtetett. 
Ekkor  a  rendek  oda  fordultak,  hová  a  török  maga  irányozta  figyelmüket, 
midőn  ajánlotta,  hogy  valami  Bethlen  -  ivadékot  kellene  megválasztani. 
Mivel  azonban  az  iktári  Bethlen-nemzetségnek  mag\''a  szakadt,  a  rokon- 
ságban kerestek  jelöltet.  Hamar  meg  is  állapodtak  s  Bethlen  Gábor  sógorát, 
az  öreg  Rhédey  Ferenczet  egj^'hangúlag  fejedelemmé  választották  olyan  felté- 
tellel, hogy  megtartja  az  ország  törvényeit  s  a  » fényes  portától  semmi 
időben  el  nem  szakad,  sem  az  országot  elszakítni  nem  igyekszik,  hanem 
Erdélynek  a  török  császárral  való  régi  frigyét  intacte  megtartja «.i 
A  választást  azzal  adták  tudtára  a  török  követségnek,  mely  az  ügy  elinté- 
zéséig nem  akart  Fejérvárról  távozni,  hogy  meghajoltak  a  szultán  paran- 
csának s  kérik  további  jóakaratát.  Magok  is  küldtek  követet  a  portára, 
valamint  a  budai  pasához,  ki  már  nagy  arányú  előkészületeket  tett,  hogy 
Erdélyre  rontson,  ha  a  szultán  akarata  nem  teljesül.  De  mihelyt  Rhéde}^ 
megválasztatásáról  értesült,  ő  is,  a  tatárok  is,  kik  szintén  készültek,  meg- 
nyugodtak s  úgy  látszott,  hogy  a  vihar  immár  elvonult  s  Erdély  lassan- 
kint kiheverheti  a  lengyelországi  vereséget.  Ehhez  első  sorban  békére  volt 
szüksége  s  ezt  a  békét  Rhédey  fejedelemsége   biztosítani  látszott. 


IV.  FEJEZET. 

Srdélv  romlása,  ©arcsav  föjödckmségö. 

Élesebb  látású  emberek  azonban  a  trónváltozás  után  is  aggodalommal 
néztek  a  jövő  elé.  »E  haza  —  irta  Barcsay  csakhamar  —  elég  veszede- 
lemben forog;  egyik  vizözön  el  nem  múlik,  másik  következik.*  Valóban, 
Rhédey  megválasztása  csak  pillanatnyi  fegyvern^oigvás  volt,  melyet  g>^orsan 
követett  az  új  összeütközés.  A  fejedelmet  a  porta  készségesen  elismerte, 
még  pedig  ugyanolyan  feltételek  mellett,  mint  annak  idején  Rákóczyt.  Sem 
nagyobb  adót,  sem  valamel}''  terület  átengedését  nem  kiv^ánta.  A  nagyvezér 
általában  nyugtot  akart  Erdélyben  s  nem  bolygatta  tovább  a  dolgot,  hogy 
végre  valósíthassa  szándékát  s  döntő  csapást  mérhessen  Velenczére.  Tengeren 
vagy  Kréta  szigetén  ez  nehezen  ment.  Nagy  sereget  gxoijtött  tehát,  melylyel 
Velencze  birtokát,  Dalmácziát  akarta  elárasztani.  Hogy  előkészületeiben  ne 
háborgassák,  Rhédey  megválasztásával  az  erdélyi  kérdést  elintézettnek  tekin- 
tette.  Csakhog>^   Rhédey  komoly   kisérletet   sem   tett   a   fejedelmi   hatalom 

»  Választási  feltételei.  Szilágyi,  id.  m.  XI.  321. 


ERDÉLY   ROMLÁSA.    BARCSAY   FEJEDELEMSÉGE.  57 


gyakorlására.  In  partibus  fejedelem  maradt  mindvégig  s  tétlenül  nézte,  hogyan 
szervezkedik  ellene  az  ellenzék.  A  részeket  s  a  legfontosabb  véghelyeket 
Rákóczy  kezén  hagyta,  ki  bent  ült  az  országban  s  nem  sok  hajlandóságot 
mutatott  arra,  hogy  a  hatalmat  kiadja  kezéből.  A  legtöbb  végvár  kapi- 
tánya, sőt  a  fiscalis  jószágok  tisztei  is  megtagadták  a  hűségesküt  az  új 
fejedelemtől.  Tényleg  két  fejedelme  volt  Erdélynek,  a  mi  csakhamar  föl- 
keltette a  török  gyanúját,  ki  méltán  hihette,  hogy  a  fejedelemválasztás  merő 
komédia  volt  a  porta  tévedésbe  ejtésére.  »A  téltől  fog\^a  —  irták  török 
részről  Erdélybe  —  minden  leveletek  rakvák  voltak  hazugsággal  s  min- 
denkor eg>^ik  a  másikkal  ellenkezett.*  ^  Maga  Erdély  ártatlan  volt  ugyan 
a  dologban,  mert  az  ország  őszintén  szakított  Rákóczyval.  De  mivel  nem 
birt  akaratának  súlyt  adni,  mivel  a  terület  egy  része  tényleg  Rákóczy  kezén 
maradt,  a  távoli  Konstantinápolyban  úgy  Ítélték  meg  a  helyzetet,  hogy 
Rhédey  választása  általában  csak  szinből  történt  s  Rákóczy  uralmának 
leplezésére  szolgál.  Hogy  véget  vessen  a  kétszinűségnek,  a  nagyvezér  újólag 
kijelentette,  hogy  » Rákóczy  György  örökre  kivettetett  a  fejedelemségből*, 
s  hogy  az  erdélyiek  soha  se  reméljék,  hogy  kegyelmet  nyerhet.  » Vessétek 
ki  elmétekből  s  jól  meggondoljátok,  nem  okosság  az,  hogy  egy  személyért 
olyan  országot  elpusztíttattok.*  2 

Mindezt  a  nagyvezér  olyan  időben  mondotta,  midőn  Rákóczy  kül- 
dötteivel is  értekezett,  ki  őszszel  eg^^ik  legügyesebb  diplomatáját,  Sebesi 
Ferericzet  a  portára  indította.  Sebesi  a  nagj^ezért  nem  találta  a  fővárosban, 
s  a  táborban  nyújtotta  át  neki  ura,  valamint  a  három  nemzet  kérő  levelét. 
De  a  nagyvezért  mi  sem  engesztelhette  meg.  Azt  felelte,  hogy  sem  Rákóczyt, 
sem  maradékát,  sem  nemzetségének  bármely  más  tagját  nem  tűri  a  trónon 
s  ha  a  három  nemzet  túl  nem  ad  rajta,  porrá  teszi  az  egész  országot. 
Konstantinápolyba  visszatérve,  Sebesi  más  főemberekkel  beszélt  s  kérdezte,  nem 
nyerheti-e  meg  pénzzel  a  nagyvezért.  De  ezek  már  ismerték  Köprili  Moham- 
medet.  *Ha  ezt  a  sátort  megtöltenék  is  aranynyal*,  felelték  Sebesinek,  » akkor 
sem  érne  czélt*.*  Végül  a  nagyvezér  súlyos  fenyíték  alatt  még  azt  is  meg- 
tiltá,  hogy  Rákóczy  érdekében  csak  kéréssel  is  forduljanak  hozzá.  Rákóczy 
sem  hitt  többé  a  kibékülés  lehetőségében.  » Próbáltuk  mi  —  irja  deczember 
23-ikán  —  ígérettel  a  portát;  de  hiába.  A  vén  eb  vezér  megdühödött 
ellenünk,  jóakaróink  sem  mernek  szólani,  a  pénz  nem  kell  az  ebnek.** 

Tisztában  volt  tehát  a  helyezettel.  Tudta,  hogy  a  török  egész  hatalmát 
magára  idézi,  ha  veszteg  nem  marad.  De  nem  birt  nyugodni  s  még  a 
télen  megindította  a  mozgalmat  a  fejedelmi  szék  visszaszerzésére.  Ezzel 
kezdődtek  Erdély  tulajdonképeni  gyászévei ;  megindult  az  a  küzdelem,  mel}'' 

>  Török-Magyar  Tört.  Emi.  E.  V.  443. 

•  U.  ott,  1657  október  30.  Kenán  pasa  lev. 

•  Sebesi  Fogarasban  november  20-ikán  kelt  jelentése.  Szilágyi,  Erdély  és  az  é.-k. 
háború,  U.  447. 

•  Szilágji,  Oklevéltár,  590. 


58  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE, 


az  országot  a  végromlásba,  Rákóczyt  a  halálba  vitte,  ki  fegyvert  fogott 
a  maga  és  családja  jogaiért  s  élete  fog>'táig  elszántan  küzdött  érettük. 
Bátorsága,  hősi  halála  tiszteletet  parancsol  s  alakjára  a  férfiasság  fény- 
sugarát veti.  De  politikája  idézte  föl  Erdélyre  s  a  magyar  részekre  azt 
a  szörnyű,  tollal  le  sem  irható  veszedelmet  és  romlást,  mely  őket  a  követ- 
kező években  érte  s  Erdély  hatalmi  állását  végleg  megdcmtötte.  Az  ellen- 
mozgalmat Gyulai  Ferencz  váradi  alkapitány  inditotta  meg ;  szájas,  erőszakos 
katona,  kinek  sejtelme  sem  volt,  hogy  fondorlatai  milyen  végzetes  követ- 
kezményekkel járhatnak.  Azt  kezdte  hirdetni,  hogy,  mivel  a  részek  a  fejér- 
vári országg>'űléscn  képviselve  nem  voltak,  az  ott  eszközölt  trónváltozás 
is  érvénytelen.  Ez  eszmének  hamar  megnyerte  a  szomszéd  véghelyek  kapi- 
tányait és  őrségét,  kiket  mind  Rákóczy  nevezett  ki  s  fizetett,  valamint  a 
nyilt  helyen  lakó  bihari  és  szabolcsi  hajdúkat.  A  hajdúk  ragaszkodtak  ugyan 
Rákóczy  személyéhez,  de  nem  ellenkeztek  volna  az  országgal,  mert  a  budai 
pasa  külön  figyelmeztette  őket,  hogy  Rhédeynek  engedelmeskedjenek.  Csak- 
hogy Gyulai  hadnagyaikat  \'áradra  rendelte  s  ott  csalárdul  rávette  őket, 
hogy  a  pasának  olyan  választ  küldjenek,  mely  a  legnagyobb  mértékben 
felbőszíthette  s  mely  utóbb  csakugyan  a  hajdú  városok  romlását  okozta. 
A  szerencsétleneket  Gyulai  azzal  ámította,  hogy  Rhédey  a  töröknek  akarja 
területüket  átengedni.  Ugyanezzel  rémi  tette  a  jeneieket  s  hog>'^  e  sorsot 
kikerüljék,  mindnyájan  azt  üzenték  Budára,  hogy  ragaszkodnak  régi  urukhoz, 
s  csak  neki  engedelmeskednek.  Ezzel  nyíltan  Rákóczyhoz  pártolt  az  ország 
egy  része,  mert  elhitették  vele,  hogy  máskülönben  török  uralom  alá  jut. 
Pedig  ekkor  még  ilyesmiről  szó  sem  volt  s  Rhédcytől  eleinte  a  rendes 
adónál  s  az  engedelmességnél  egyebet  a  porta  nem  kívánt. 

Az  ellenmozgalomnak  azonban  az  volt  leghatásosabb  izgató  eszköze, 
hogy  az  új  fejedelem  Erdély  nagy  részét,  a  végeket,  Jenőt,  Váradot,  Bihar- 
megyét, a  hajdúságot  a  töröknek  ígérte,  s  általában  csak  ilyen  szömj'ű 
áron  vásárolta  meg  trónusát.  E  hamis  hírek  hatottak  s  a  lakosság  egyre 
szélesebb  körei,  még  a  székelyek  is,  Rákóczyban  látták  az  ország  területi 
épségének  egyedüli  megmentőjét.  A  hangulat  e  rohamos  megváltozását 
fölöttébb  elősegítette  az  a  körülmény,  hogy  a  nag>^ezér  immár  csakugj'an 
követelte  Jenő  átengedését.  E  kívánságot  egyedül  az  keltette  benne,  hogy  a 
vár  meg  mindig  Rákóczy  birtokában  volt.  Ha  idejében  Rhédey  kezére  száll,  a 
török  nem  törődött  volna  Jenővel,  Rákóczynál  azonban  semmi  áron  sem  akarta 
hagyni.  Ez  okból  követelte  a  vár  átadását,  melyre  különben  is  rég  vágyott, 
mert  az  őrség  folyton  háborgatta  a  szomszéd  török  területet.  Még  júliusban 
híre  járt,  hog\'  meg  akarja  támadni  s  mikor  Rákóczy  vissza  nem  adta  Erdély- 
nek, sokan  előre  látták,  hogy  Jenő  végre  is  >  oda  csúszik^-,  vag>is a  töröké  lesz. 

Rákóczy  sietett  a  közhangulatot  a  maga  érdekében  értékesíteni.  A  kiván- 
ságra,  hogy  adja  vissza  Jenőt,  azt  felelte,  hog>'  soha,  inkább  koldusbotra 
jut,  semhogj'  ezt  megtegye.  >^  Átkozott  magyar  haza  fia  az,  ki  Rákóczy 
György  kegyelmes  urunk  mellől  eláll-,   ilyen  s  más  efféle  szólamok  hasz- 


Hajdúk  B  XVII.  lubadbui. 
(hgflcorú  fulmény  gráf  BerchloJd  Anhur  birtokában.) 


60  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

nálatára  utasította  hiveit.^  Deczember  18-ikán  fig^^elmeztette  a  törvény- 
hatóságokat, hogy  a  porta  »ma  Jenőt  kívánja,  azután  hamar  Lúgost,  azután 
Brassót  vagy  Szebent  kívánhatja,  végre  \^áradot;  apródonként  gyengítvén 
oltalmát,  erejét,  pasát  helyeztethet  Erdélybe  <v. 

Az  izgatás  egyre  nagyobb  arányokat  öltött  s  elvette  Rhédey  Ferencz 
minden  kedvét  az  uralkodástól.  E  közben  a  nagyvezér  újra  meg  újra  érte- 
sítette Rhédeyt,  hogy  Rákóczy  számára  nincs  keg^^elem,  siessen  tehát  Erdélybe 
s  foglalja  el  székét,  különben  az  ország  ki  nem  kerüli  a  romlást.^  Ez  időben 
sem  kívánt  tőle  egyebet,  mint  azt,  hogy  Jenőt  átadja  s  pontosan  fizesse  az 
adót.  Máskülönben  a  nagyvezér  azon  igyekezett,  hogy  Rhédey  állását 
megszilárdítsa  s  sürgősen  utasította,  küldjön  a  portára  követséget,  melj' 
megvigye  neki  a  fejedelmi  jelvényeket.  De  Rhédey  megelégelte  a  rövid 
fejedelemség  kétes  örömeit  s  a  rendeket  1658  januárban  Medgyesre 
hívta  össze.  A  gyűlés  eleinte  a  Rákóczy  érdekében  folyó  mozgalom  ellen 
elég  határozottan  állást  foglalt.  Elküldé  követét,  Bánffy  Dénest  Gyaluba 
s  könyörögve  kérette  Rákóczyt,  adja  ki  Jenőt  és  Váradot  s  ne  idézze 
a  török  dühét  az  országra.  A  rendek  a  hajdúk  lecsöndesítését  is  meg- 
próbálták, csakhogy  követük  el  sem  jutott  hozzájuk,  mert  Gyulai  Váradon 
letartóztatta.  Rákóczy,  ki  folyton  éleszté  az  ellenállás  szellemét,  természetesen 
megtagadta  a  rendek  kívánságainak  teljesítését.  Azt  mondta,  hogy  Jenőt 
majd  ő  védi  meg  s  erősen  megfen\'egette  a  gyűlést.  Fenyegetésének  nyoma- 
tékot adandó,  seregével  Medgyes  ellen  nyomult.  A  rendek  egy  része  nem 
akarta  ugyan  Rákóczyt  s  a  töröktől  kért  segéh'hadat.  De  télvíz  idején 
a  törököt  csak  hetek  múlva  várhatták,  ellenben  Rákóczy  katonáival  ott 
ült  a  nyakukon  s  erőszak  alkalmazásától  sem  riadt  vissza.  Rémü- 
letükben fejüket  vesztve,  1658  január  16-ikán  formaszerűen  visszaültették 
tehát  Rákóczyt  a  fejedelmi  székbe.  Csakhogy  ugyanekkor  Budáról  és  Driná- 
polyból  a  legfenyegetőbb  jelentéseket  vették.  A  szultán  s  a  pasák  egyaránt 
tudtokra  adták,  hogy  Rákóczyt  semmi  szín  alatt  sem  tűrik  meg  a  trónon, 
így  az  ország  újra  meggondolta  a  dolgot  s  január  19-ikén  követség  útján 
kérte  föl  a  három  nappal  azelőtt  visszahelyezett  fejedelmet,  hogy  a  török 
fenyegetésekkel  szemben  köszönjön  le  s  hárítsa  el  az  országról  a  vég- 
roiTÜást.  De  Rákóczy  meg  volt  győződve,  hogy  a  fen\^egetések  nem  komo- 
lyak s  a  nagyvezér  belenyugszik  a  változásba.  Nem  engedett  tehát,  hanem 
inkább  Rhédeyvel  eg>^ezett  meg,  ki  maga  vezette  be  január  22-ikén 
Medgyesbe.  Két  nappal  később  megalkották  a  törvényeket,  melyek,  a  meny- 
nyiben nem  tisztán  adóügyiek,  eg^'szerű  elszakadást  jelentenek  a  portától. 
A  rendek  kimondották,  hogy  a  török  csak  azt  akarta,  hogy  Rákóczyt,  »mint 
egy  hűséges  pásztort  nyáj  mellől  elszakasztván,  minket  Nagyságod  pásztori 
gondviselése   alatt   levő    igaz    híveit,   szabadosabban    megszaggathatna,   és 

»  Levelét  1.  Hadtört.  Közi.   1894.  89. 

>  Május  3-iki  levél.    Nagy  Iván  :  M.  Tört.  Tar,  XVII.  47. 


ERDÉLY    ROMLÁSA.    BARCSAV    FEJEDELEMSÉGE.  Öl 

hazánknak  határit  magáévá  tehetné.  Ez  abból  is  világosan  kitetszik,  hogj- 
az  első  parancsolatjában  a  Nagyságod  méltóságos  személyének  letétele 
alatt  egi'éb  kívánsága  nem  volt,  hanem  azután  Jenőnek,  olyan  szép  vég- 
háznak odaengedését  is  kivánla-.  E  veszedelem  elhárítására  —  mondják 
a  rendek  —  ismét  Rákóczy  fejedelemsége  alá  adták  magukat.^ 

Tén\1eg  azonban  nem  Önkényt,  hanem  kénytelenségből,  mert  fegy- 
verrel erőszakolta,  történt  Rákóczy  visszahelyezése.  Az  új  fejedelmet  nép- 
szerűvé tette  Jenő  megtartásának  kérdése,  melyet  immár  még  inkább  elő- 
térbe tolt.  \'alóságos  plebiscitumot  rendezett  arra  nézve,  átadja-e  JenÖt, 
vagj'  utolsó  csepp  vérével  is  megvédje-e?  A  törvényhatóságok  lelkesen 
felelték,  hogj'  ne  adja,  mert  Jenő  védelmében  "készek  vagyunk  feleséginket, 
gyermekinket  egy  halomban  vágatni*.  Rákóczy  bizott  a  hazafiasság  e  meg- 
nyilatkozásaiban s  hasztalan  figyelmeztette  február  25-ikén  az  okos  Haller 
Gábor,  hogy  »nem  vármegyék,  nem  székelység,  nem  hogy  Jenőnek,  sőt 
a  magok   oltalmára  is  fel  nem  ülnek".^    Bethlen    Gábor   egjik    legnagyobb 


Rbídey  Fereocz  aláírás*. 


államférfiúi  tette  az  volt,  hogy  egykor  hasonló,  sót  kevésbbé  veszélyes 
körülmények  közt  nem  késett  a  porta  kívánságára  Lippát  átadni.  Nehezen 
tette,  de  inkább  megtette,  semhogy  az  erős  török  hatalom  támadását  orszá- 
gára zúdítsa.  Rákóczy  György  ellenben  hanyatló  ügyét  Jenő  kérdésével 
kapcsolta  össze,  sőt  törvénybe  igtatta,  hogy  hűtlenség  bűnébe  esik  min- 
denki, ki  Jenő  átadását  csak  indítványozni  merészli.  Azt  hitte,  hogy  ragasz- 
kodva Jenő  várához,  mely  nem  erdélyi,  hanem  partiumbeli,  tehát  magyar 
terület  volt,  a  magyar  király  támogatását  is  megnyeri.  Immár  ebbe  vetette 
reménye  horgonyát  s  már  akkor,  mikor  visszahelyezését  előkészítette, 
a  bécsi  udvarnál  keresett  támaszt.  Ott  azonban  azt  kérdezték  tőle,  mit 
ajánl  a  segély  fejében,  s  minő  ellenszolgálatokat  várhat  tőle  a  király  és 
a  kereszténység  ?  Erre  Rákóczy  februárban  Sámbár  jezsuitát  küldte  Lippay 
György  érsekhez  s  kijelentette,  hogy,  ha  a  király  támogatja,  ö  meg  a  katholikus 
^yháznak  ad  Erdélyben  kedvezményeket.  Lippay  szívesen  vette  ez  aján- 
latot s  ki  akarta  bővíteni  azzal,  hogy  Lórántffy  Zsuzsanna  engedje  el  a 

'  Szilágyi,  Erd.  Orsi.  Etnl.  XI.  351. 
•  U.  ott,  361. 


62  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


százezer  forintot,  melyet  a  kincstárnak  kölcsön  adott,  Rákóczy  meg  Szat- 
márba  és  Ecsedbe  német  őrséget  veg>-en  be.  Ez  esetre  hajlandó  volt  meg- 
segítése érdekében  az  udvarnál  közbenjárni.  Lippay  és  más  magyar  urak 
csakugyan  felkarolták  ügyét.  Ellenben  a  német  miniszterek  hidegen,  ellen- 
szenvesen nézték  Rákóczynak  a  trón  visszaszerzésére  irán>ailó  erőlködéseit. 

Ügynöke,  Mednyánszky,  már  1658  elején  egész  határozottan  értésére 
adta,  hogy  ne  számítson  az  udvarra,  mely  hajlandó  ugyan  érdekében  a 
portán  közbenjárni,  de  háborúba  bonyolódni  ő  miatta  nem  akar.*  Vissza- 
helyezése után  Rákóczy  még  nagyobb  buzgalommal  folytatta  kísérleteit.  Azt 
akarta,  hogy  az  udvar  támogassa  törekvéseit  a  portán  a  kibékülés  iránt 
s  ha  ez  nem  sikerül,  segítse  meg  fegyveres  erővel.  A  magyarok  mindkét 
kívánságát  készségesen  teljesítették  volna.  De  befolyásuk  általában  csekély 
volt  s  Lipót  királylyal  különben  sem  érintkezhettek,  mert  akkor  a  császár- 
választás hosszú  ideig  messze  külföldön  tartóztatta.  Csak  leveleikkel  keres- 
hették fel,  mit  meg  is  tettek,  kérve  az  íQú  királyt,  segítse  meg  Rákóczyt, 
mert  ezzel  nemcsak  a  maga  politikai,  hanem  a  katholikus  egyház  érdekeinek 
is  szolgálatot  tesz.  A  vérmes  Rákóczy  bízott  a  sikerben.  » A  mi  az  udvart 
illeti,  —  irta  Keménynek*  —  ott  mi  dolgunkat  megcsináltuk.  Az  urak 
mind  jóakaróink;  mind  azt  ajánlották,  a  regímenhez  nyúljunk.  A  király 
Schmidtet  küldte  be  a  portára,  mellettünk  segítséget  is  ígérnek  és  hogy 
Jenőt  ne  adjuk«.  Márczius  elején  követe,  Bánffy  Dénes  Bécsben  a  pápai 
nuntiusnál  tisztelgett,®  hogy  törekvéseinek  az  ő  befolyását  is  megnyerje. 
Kövér  Gábor  pedig  Frankfurtba  sietett  Lipót  királyhoz.  Az  udvart  Rákóczy 
ajánlatai  kétségkívül  nagy  elégtétellel  töltötték  el.  Első  sorban  örültek  a 
veszedelmes  ember  megaláztatásán,  kitől  még  nem  rég  a  mag>^ar  koronát 
féltették,  ki  ellen  a  múlt  évben  hadat  küldöttek  Lengyelországba,  a  portán 
meg  erős  izgatást  folytattak.  Jenő  sorsa  sem  érdekelte  az  udvart,  mert  ez 
a  vár  messze  esett  a  királyi  területtől,  melynek  védelme  szempontjából 
katonailag  is  kevés  értékű  volt.  Arra  tehát,  hogy  fegyveresen  megsegítsék 
Rákóczyt,  a  német  miniszterek  egy  pillanatig  sem  gondoltak.  Tudták,  hogy 
az  erdélyi  dolgokba  avatkozás  beláthatatlan  bonyodalmakra,  esetleg  háborúra 
vezethet,  ők  pedig  békében  akartak  a  törökkel  élni.  »A  magyar  uraknak 
az  a  nézetük,  - —  írja  az  egyik  miniszter  április  16-íkán  Lobkowitz  ber- 
ezegnek, —  hogy  mindenképen  támogatni  kell  Rákóczyt.  Én  azonban  nem 
tudom,  hogyan  történhetik  ez  hosszú  török  háború  nélkül.  Én  azt  tartom 
helyesnek,  végezzék  a  dolgot  háború  nélkül.** 

Másrészt  azonban,  épen  azért,  mert  békét  akartak,  azt  sem  óhajtották, 
hogy  a  török  Rákóczyval  való  viszályát  a  hatalmi  és  területi  viszonyok 
gyökeres  kiforgatására  használja.  Portia  berezeg,  mikor  a  törököt  értesítette, 

'  Szilágyi  Sándor,  Nádasdy  Ferencz  és  II.  Rákóczy  György  :   Századok,  1874  :  449. 

•  M.  Tört.  Tár,  XXII.  286. 

■  Bánffy  márczius  11-iki  levele.  Szilágyi,  Okmánytár,  6u7— G09. 

*  Wolf,  id.  m.  114. 


ERDÉLY   ROMLÁSA.   BARCSAY    FEJEDELEMSÉGE.  63 

hogy  belenyugszik  Rhédey  megválasztásába,  kifejezte  királya  azon  óhaját 
s,  hogy  további  változás  Erdély  állapotában  ne  történjék.  Különben  is  nyug- 
talanító hirek  keringtek  a  török  szándékairól;  azt  beszélték,  hogy  Kallót 
követeli,  sőt  a  tavaszszal  Kassát  fogja  megtámadni,  mi  az  illető  vidékek 
lakosságában  nagy  rémületet  keltett.^  Mindez  okokból  az  udvar  az  erdélyi 
kérdés  békés  elintézését  óhajtotta  s  támogatta  is  Rákóczy  hasonló  törek- 
véseit a  portán.  Méltán  attól  tartott,  hogy  az  erdélyi  háború  királyi 
területre  is  átcsaphat,  s  csakug^'an  már  a  tavaszszal  óvatossági  intézkedé- 
seket volt  kénytelen  tenni.  Lipót  április  30-ikán  felhatalmazta  Gonzaga 
herczeget,  a  hadi  tanács  alelnökét,  hogy  a  határszél  védelméről  megfelelően 
intézkedjék,  mit  a  nádor  is  sürgetett.  Mindez  azonban  épen  a  béke  fen- 
tartása,  nem  pedig  Rákóczy  érdekében  történt.  Május  elején  várták  a  Vág 
völgyében  a  német  katonaságot,  »de  nem  a  fejedelem  segítségére,  hanem 
csak  veszteg  fognak  lenni,  míg  meglátják,  merre  akar  indulni,  vagy  kiszállni 
a  török «. 2  Bécsben  különben  is  komolyan  attól  féltek,  hogy  Velencze,  Svéd- 
ország vagy  a  francziák  állanak  Rákóczy  háta  mögött  s  hogy  ezek  nagy  keleti 
háborút  akarnak  felidézni.  Tényleg  Rákóczy  fordult  X.  Károly  svéd  királyhoz 
s  szövetségük  megújítását  szorgalmazta.  De  levele  a  dánok,  az  emiitett 
államok  ezektől  meg  az  udvar  kezébe  került  s  még  inkább  fokozta  a 
gyanút  törekvései  iránt.  Hasztalan  hirdette  tehát,  hogy  ha  a  magyar  király 
veszni  hagyja  Erdélyt,  utána  vesznek  a  még  kezén  levő  magyar  vár- 
megyék, sőt  örökös  tartományai  is.  Bécsben  nem  azonosították  Rákóczyt 
Erdély  ly  el. 

Az  udvarnak  kitűnő  összeköttetései  voltak  Konstantinápolyban,  s 
Reninger  épen  ez  időben  jelentette  haza,  hogy  a  portán  arról  sem  akarnak 
hallani,  hogy  Rákóczy  él  s  ha  az  erdélyiek  más  fejedelmet  nem  válasz- 
tanak, okvetetlenül  rájuk  megy  a  tatár  s  a  végbeli  törökség.^  Reninger 
azt  is  jelentette,  hogy  a  portán  a  többi  hatalmak  a  nagyvezért  harczias 
politikára  ösztönzik;  angolok,  francziák,  svédek  csakugyan  teljes  erővel 
dolgoztak  ott  a  háború  érdekében,  nem  annyira  a  Rákóczy,  mint  inkább 
a  Lipót  elleni  háború  felidézésén,  mert  e  hatalmak  az  ifjú  császárt  keleten 
akarták  foglalkoztatni,  hogy  kezét  a  nyugoton  megbénítsák.  Itthon  csak- 
ugyan fölmerült  a  gyanú,  hogy  a  nagyvezér  a  császár  ellen  készül  s  a 
nádor  és  Lippay  érsek  figyelmeztették  a  még  Frankfurtban  levő  Lipótot 
a  veszélyre.* 

Bécsben  számba  kellett  tehát  venni  az  eshetőséget,  hogy  a  török- 
erdélyi háború  átcsaphat  Magyarországra.  Ettől  annál  inkább  tarthattak,  mert 
a  török   azzal   vádolta   az   udvart,   hogy   megtűri,   hogy  a  magyaiországi 

*  Károlyi  Ádám  1658  márczius  17-iki  levele.  Hormuzaki-gyűjtemény,  V.  44. 

*  Osztrosicsné    május   6-iki    levele.    Közli  Komáromy :    Történelmi  Tár,   1889.   158. 

*  Reninger  márczius  16-iki  és  április  3-iki  jelentései.  Wolf,  id.  m.   114. 

*  Július  26-iki  levelük.  Hormuzaki-g\'űjtemény,  V'.  51.  Ugyanitt  sok  más  okmány 
világítja  meg  a  konstantinápolyi  viszonyokat. 


64  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

urak  támogassák  Rákóczyt,  mit  a  császári  követ  a  leghatározottabban  taga- 
dott. Bécsben  szívesen  látták  volna  tehát,  ha  a  nagyvezér  nem  bántja  többé 
Erdélyt  s  a  zsitva-toroki  békeszerződés  alapján  Kéninger  ez  értelemben 
fel  is  szólalt.  Többet  azonban  ez  idő  szerint  tenni  nem  akartak,  s  a  magyarok 
hamar  belátták,  hogy  Rákóczy  Bécstől  semmit  sem  várhat.  Sürgősen  aján- 
lották tehát  neki,  kéresse  minden  áron  a  portával  való  megegyezést.  »A  feje- 
delem dolgai  —  Írja  Vitnyédy  május  10-ikén  —  most  kevésbbé  tetszenek, 
mint  midőn  Leng>''elországba  indult;  bizony  elveszti  magát. «  Attól  félt, 
hogy  Rákócz>'  is  úgy  jár,  mint  a  dán  király,  kinek  mindenfelől  Ígértek 
segélyt  s  ki  a  svédekkel  szemben  mégis  magára  maradt.  Intette  tehát,  hogy 
fegyvert  ne  fogjon  a  török  ellen,  mert  »a  kozák,  moldvai  és  havasalföldi 
vajdák  segítsége  jó  ugyan,  de  nem  elég*<,  ellenben  a  német  segély  rákháton 
jár.  »Nem  hiszem,  hogy  oly  hadviselő  embere  legyen,  ki  hadait  vezérelni 
tudná  a  nagy  bestia  ellen. « i  Rákóczy,  mint  mindig,  mostan  is  a  legkalan- 
dosabb terveket  eszelte  ki.  Zrínyihez  s  más  magyar  urakhoz  fordult  segélyért. 
Palásthy  nevű  ügynökét  küldte  ki  Magyarországba,  hogy  az  urak  katonai 
díversiót  tegyenek  érdekében  s  ezzel  elvonják  Erdélyről  a  törököt.  De  helyesen 
jeg>^ezte  meg  Vitnyédy:  >> messziről  való  barátkozások  ezek,  messziről  való 
segélykérés-^,  melyhez  eg^-részt  Lipót  király  engedélye  és  parancsolata,  más- 
részt nagy  költség  kell,  mert  »a  ki  jó  bélest  akar  sütni,  annak  szép  fehér 
lisztínek  és  bőven  vajának  kell  lenni,  a  mi  tárházunkban  nincsen*. 2  Mindaz- 
által Rákóczy  folytatta  igyekezeteit  az  udvarnál,  noha  immár  Lippay  érsek 
is  azt  ajánlotta,  béküljön  ki  a  törökkel  s  ne  számítson  a  németre.  Még  hatá- 
rozottabban nyilatkozott  (június  24.)  Gonzaga  herczeg ;  felszólította,  köszönjön 
le  s  ne  igyekezzék  a  királyt  háborúba  bonyolítani.  E  veszély  elhárítására 
az  udvar  mindent  elkövetett  s  hogy  a  porta  aggodalmát  eloszlassa,  Reninger 
utóbb  azon  hivatalos  nyilatkozatot  tette  (1658  szeptember  16.),  hogy  a  császár 
nem  avatkozik  Rákóczy  dolgába,  mert  sem  maga,  sem  elődei  nem  szereztek 
rá  érdemet,  hogy  a  Habsburgoktól  segélyt  várjon  s  az  ő  kedvéért  Lipót 
nem  hajlandó  azt  a  jó  viszonyt  megbontani,  melyben  a  szultánnal  él.  Rákóczy 
már  a  nyáron  belátta  ezt  s  fájdalmasan  irta  június  25-ikén:  » némettől  segít- 
séget nem  várhatunk «.  Mindazáltal  sem  ekkor,  sem  később  nem  akart  a 
helyzet  kényszerűségéhez  alkalmazkodni.  Kezdettől  fogva  kereste  ug^^an 
a  törökkel  való  megegyezést,  de  nem  oly  módon,  mely  czélhoz  vezethetett. 
A  nagyvezér  ez  időben  is  következetesen  a  Velencze  elleni  döntő  csapást 
készítette  elő  s  minthogy  terveit  az  erdélyi  bonyodalmak  komolyan  veszé- 
lyeztették, siilyt  fektetett  békés  elintézésükre.  Folyton  gyűjtötte  a  birodalom 
minden  részéből  a  hadat,  hogy  régi  tervét  immár  valósítsa  s  Velenczét  meg- 
fenyítse. Cattarót  vagy  Dalmáczia  más  pontját  akarta  szárazföldi  úton  meg- 
támadni.  Kora  tavaszszal   már   befejezte   előkészületeit   s  egyes  török  csa- 

'  Tört.  Tár,  1896.  228.  és  226. 
«  Levele:  Tört.  Tár,  1896. 


ERDÉLY   ROMLASA.   BARCSAY    FEJEDELEMSÉGE.  66 

patok  be-betörtek  Dalmácziába.  Egyre  nagyobb  súlyt  helyezett  tehát  arra, 
hogy  Erdélylyel  rendbe  jöjjön  s  mikor  meghallotta,  minő  mozgalmat  keltett 
ott  azon   követelése,  hogy   Jenőt  török  kézbe  adják,  kész   volt  a  kíván- 


ságától   elállani,   mihelyt    a   rendek    visszahelyezik   Rhédeyt   s  elszakadnak 
Rákóczytól.1  Ez  azonban  ismerte  a  nagyvezér  velenczei  terveit  s  belőlük  azt 


'  M.  Tört.  Tir,  XXn.  286. 

K  Uag/éi  Ncmut  TBrUneU.  Vn, 


66  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


a  reményt  merítette,  hogy  a  nagyvezér  végre  is  engedni  fog  s  Erdél>i 
ezúttal  nem  bántja.^ 

E  téves  föltevésben  s  az  udvar  támogatására  számítva,  azon  kísér- 
letei, melyeket  a  porta  megengesztelésére  tett,  nem  a  helyzetnek  megfelelő 
óvatossággal  és  tapintattal  történtek.  Február  12-ikén  levélbeí  jelentette 
ugyan,  hogy  holtig  hű  szolgája  lesz  a  szultánnak,  kire  dicsőségesebb  a  kegye- 
lemadás, mint  az,  hogy  nagy  hatalmát  egy  »egér«  ellen  indítja.  Csakhogy 
hozzá  tette:  ha  kegyelmet  nem  kap,  a  kardhoz  folyamodik.^  E  részben 
alázatos,  részben  fenyegető  levelén  a  nagyvezér  —  mint  a  császári  követ 
jelenté  —  szertelenül  felháborodott  s  ezt  kifejezte  Reninger  előtt  is,  ki  mélyen 
sajnálta,  hogy  az  -erdélyiek  küszöbön  álló  romlásukat  el  nem  hárítják 
magukról,  hanem  Rákóczyval  akarnak  tartani,  ki  leveleivel  még  inkább  fel- 
boszantotta  a  nagyvezért.  Siralmas  dolog  —  folytatja  —  hogy  egy  ember 
együgyűsége  miatt  annyi  sok  ezerén  vagy  életüket  fogják  veszíteni,  vagy 
a  legnagyobb  ínségbe  jutnak*. 

A  nagyvezér  még  ekkor  sem  alkalmazta  a  végső  eszközt,  a  fegyvert, 
hanem  még  egyszer  felszólította  az  országot,  helyezze  vissza  Rhédeyt  a 
fejedelemségbe.  A  rendek  május  22-íkén  össze  is  gyűltek ;  de  szint  vallani, 
döntő  határozatot  hozni  a  nehéz  pillanatban  sem  mertek.  Követeik  jelen- 
tették a  portán,  hogy  Rákóczyhoz  ragaszkodnak,  a  ki  azonban  a  szultán 
hű  alattvalója  lesz.  De  ha  a  porta  semmi  áron  sem  kegyelmez  Rákóczsmak, 
ennek  beleegyezésével  készek  új  fejedelmet  választani.  A  nagyvezér,  ki  épen 
akkor  akart  Dalmáczía  ellen  nyomulni,  az  ilyen  kiegyezés  eszméjétől  sem 
idegenkedett.  Kész  volt  Rákóczynak  megbocsátani,  de  csak  az  esetre, 
ha  személyesen  megjelenik  Drinápolyban  s  ott  maga  kéri  a  kegyelmet. 
Ha  kegyelmet  akar,  —  írta  még  májusban  a  nagyvezér  Rákóczynak  — 
jelenjék  meg  a  portán  s  a  nagyvezér  esküvel  vállal  kötelezettséget,  hogy 
nem  lesz  bántódásíi.^  Többen  ajánlották  is,  hogy  ne  féljen  a  veszélytől 
s  tegye  meg  a  döntő  lépest: 

De  potiorb  hm  itt  a  konty  a  kalapnál, 
S  a  pataki  tanács  Barkóczy  Lászlónál.* 

Rákóczy  nem  fogadta  el  a  meghívást  s  a  nagyvezér  kénytelen  volt 
magasra  törő  terveit  Velenczc  ellen  elodázni  s  Erdély  mcgfenyítését  komo- 
lyan előkészíteni.  Még  a  tavaszszal  utasította  a  tatár  khánt,  induljon 
hadaival  Erdélybe.  Hogy  a  tatárok  útja  szabad  legyen,  elcsapta  a  moldvai 
és  havas-alfcUdi  vajdákat,  Rákóczy  híveit  s  olyanokat  ültetett  helyükre,  kik 
parancsaínak  föltétlenül  engedelmeskedtek.  A  budai  s  más  magyarországi, 
valamint  a  szilisztríai  pasák  is  utasíttattak,  hogy  megfelelő  haddal  Erdélynek 

*  Rómába  kiildütt  márcziusi  és  áprilisi  jelentések:  Theiner,  Vetera  Monum.  Slav.  .Mer.  H. 
«  Szilágv'i,  Erd.  Orsz.  Kml.  XI.  383. 

»  .Szilágyi,  Okmánytár,   624- (526. 

*  Egykorú  gúny  vers  Rozsnyainál. 


ERDÉLY   ROMLÁSA.   BARCSAY    FEJEDELEMSÉGE.  67 

induljanak  s  a  Velencze  ellen  rendelt  roppant  haddal  végre  a  nagyvezér  is 
oda  nyomult.  Mindezt  tudta  Rákóczy  és  tudta  az  ország,  mert  egész  sereg 
török  és  tatár  követ  jelent  meg  s  jelezte  a  közelgő  zivatart.  *De  a  nagyvezér 
még  akkor  is  menekülést  s  bűnbocsánatot  igért  az  esetre,  ha  Rhédeyt  vissza- 
helyezik, vagy  ha  őt  nem  akarják,  mást  választanak  fejedelemmé.  Ekkor 
azonban  már  azt  is  követelte,  hogy  Rákóczyt  s  az  elcsapott  moldvai  és 
oláh  vajdákat,  kik  Rákóczy  védelme  alá  Erdélybe  menekükek,  kiszolgál- 
tassák. A  nehéz  fenyegetések,  a  lesújtó  jelentések  hatása  alatt  a  rendeknek 
foglalkozniok  kellett  a  kibontakozás  eszközével,  a  fejedelemválasztással. 
A  nagyvezér,  a  budai  és  temesvári  pasák  már  megindultak,  a  rettenetes 
tatárhad  közeledett,  Rákóczy  meg  teljesen  magára  volt  hagyatva  s  akkor 
már  rég  tudta,  hogy  a  bécsi  udvartól  semmit  sem  remélhet.  Tudták  a  ren- 
dek is,  hogy  Erdély  maga  nem  állhat  ellent  a  töröknek,  de  gyámoltalan- 
ságukban  nem  merték  a  tényekből  ridegen  levonni  a  következtetéseket. 
Ismételve  fölkérték  a  fejedelmet,  találjon  módot,  melylyel  az  országot  a 
végveszedelemből  megmentheti.  Ez  alatt  azt  értették,  adja  be  lemondását 
s  teg>^e  lehetővé,  hogy  a  porta  parancsának  megfelelően  más  fejedelmet 
válasszanak.  Rákóczy  azonban  bújósdit  kezdett  játszani  s  mindig  azt  felelte, 
hog>^  előbb  az  ország  nyilatkozzék.  Az  ország  viszont  nem  nyilatkozhatott 
szabadon ;  a  rendek  többsége  szivesen  teljesitette  volna  a  nagyvezér  kíván- 
ságát, de  lehetetlen  volt  új  fejedelmet  választani  mindaddig,  mig  Rákóczy 
le  nem  mondott,  mert  az  ő  kezén  voltak  a  várak,  a  katonák,  a  kincs- 
tári javak.  Napokig  húzódtak  a  tárgyalások,  s  utoljára  is  a  legszerencsét- 
lenebb módon  végződtek.  A  szakítás  Rákóczyval  megtörtént,  csak  hogy  nem 
elégíthette  ki  a  nagyvezért,  mert  a  rendek  elálltak  ugyan  Rákóczytól,  de 
új  fejedelmet  nem  mertek  választani.  Rákóczy  viszont  kijelentette,  hogy 
a  maga  sorsának  engedi  át  Erdélyt,  ellenben  saját  javait  fegyverrel 
fogja  a  török  ellen  megvédeni.  Ezzel  olyan  helyzet  alakult,  melynél  kép- 
telenebb alig  gondolható.  Minthogy  a  rendek  új  fejedelmet  nem  választottak, 
magukra  zúdították  a  török-tatár  hadak  özönét  s  minthogy  Rákóczy  nem 
volt  többé  fejedelem,  hivatásának  sem  tartotta  Erdély  védelméről  gondos- 
kodni. Egy  katonát,  egy  pénzt  sem  hagyott  az  országban,  hanem  hadait 
Várad  felé  indította,  hol  nem  állt  ellenség.  Hasztalan  figyelmeztette  Barcsay, 
hogy  épen  megfordítva  keDene  cselekednie,  a  részekben  levő  csapatokat 
kellene  berendelnie  s  a  föld  népét  is  felfegyverezve  Temesvár  felé  nyomulnia, 
hol  a  török  gyülekezett.^  Mikor  Rákóczy  távozott,  a  védtelenül  hagyott 
országnak  még  kormánya  sem  maradt  s  nem  volt  senki,  a  ki  akár  a  védelem, 
akár  az  alkudozások  ügyét  törvényszerűen  kezébe  vehette  volna.  » Isten 
előtt  is  kárhozatos  vétek,  irja  Barcsay  augusztus  2 1  -ikén  Rákóczinak,  hogy 
a  szegény  haza  így  romol.  Valóban  is  átkozódik,  zúgolódik  az  ország, 
nagyságod   az   ő   pénzeken  tarja   a   fizetett   hadat    s   most   szükségeknek 

*  Barcsay  június  26-iki  levele;  közli  Szilágyi:  Tört.  Tár,  1893.  326. 

5» 


o^  ■■•■'■  ^.VM.".hr   TÖRTÉNETE. 


,rtv  *«•»'•*»' 


«'V?> 


i\  » ' 


.^    ^..-      '..v.'vi    Nagyságodtól;   átkot   eleget   hallana 

^^  .  :í.u     ^'lu    hadsereg,    sem    kormány,  mely    az 

.^■.  ..■  •  .• ..   í^"»'*t  mindenfelől  hangzott  az  óhaj,  hogy  föltét- 

......       -:,^- •  v.ícrrel,  kegyelmet  kell  tőle  vásárolni  minden 

,    ;v  vov'  \cg>'e,  vezesse   akár  az  ellenállást,  akár  a 
o*. .  wi    ,-i Vií.   hozzájárulása   nélkül    maguk    az    esemé- 
^■A.ik    Kircsav    Ákost.    Barcsav    akkor    valami    40 
.^,1.     Vi  slas    szép    ember    volt,   józan    ítélettel    s    erős 
,.  .:.n;..v    mj:\-    nemzeti  jelentősége   iránt.   » Termete  közép- 
.,  v  -.      Ts'omc  kék,   orra   nagy,  arczszine  élénk,  arczkifeje- 
'*   ICgyszerű,   becsületes   ember   volt,  ki  ritka  éles 
;   viszonyokat  s  hónapoklval  azelőtt   előre  megmondta 
•.v.uK'tt    tettre,   cselekvésre  s  lelkéből   minden   dicsvág>'' 
-.   ,.,íA    Ivis   ujját   mozgatja,    Khcdev   helyett    már   1657  őszén 
......   V    \.\Ack  fejedelemmé.    De   nem   vágyakozott  ez  állásra  s  az 

*  VI  .\\  Kevéssé  akarta  a  rendek,  mint  a  török  kezéből  elfo- 
,.  .,  „^-.i  niiír  lGr)7-bcn  gondolt  reá.  Érezte,  hogy  nem  ura  a 
ly.s  •,.;nM\    í»    ut;m   kívánkozott   első,   irányadó   szerepre.    Mikor    a 

.  ;.  .^-^^ix  hl'/  közeledett,  megengesztelésére  maga  akart  táborába  sietni. 

....\».x ,  nr'./i'i   vette,    hogy    a   török   őt    is    a    fejedelemjelölíek   sorába 

„-ti    ment    el,   s   ezt  augusztus  23-ikán  megírta  Rákóczinak.  Ez 

. ,,. ,   ■  !ti«\í'.t'i  íi/zal  g\'anusiiotta,  hogy  a  trónra  vág>ik.  I^rcsay  őszintén 

,,»,!     :\\ii*l»"iiii'\  h";^^y  lia  nem  Rákóczyról,   kinek   háza   nevelte,   lenne   szó, 

.  i    .  i,r.»'iieil^u   L-tein  volna  a  jó  alkalmatossíígok  jelen  levén.  De  igy  ne 

.,  •.■t.ii.  í'.ik  szivein  gundolatjában  is  tűnjék*.  Csakugyan  épen  a  nehéz 

..  ,',\Uh;íii    i\<}hvy/Mt  ix    legkomolyabban    Rííkóczy  javára,   mert   váratlanul 

.    ,i,i  .il\    MjMZzaTiat    merült   föl,  mely   reményt   nyújtott   a   békés   kibonta- 

;,...  .ri.i.   Mik"/l'en  a  nagyvezér  Erdélyhez  közeledett,  azt  a  hirt  vette,  hogy 

\,.  .iíiImm  ve  .zedeljnes   lázadás   t'irt   ki.    Még  nagyobb  súl\l  fektetett  tehát 

.,,  ii.lrlvi  ii*^\xk  gyor.s  rendezésére  s  augusztusban  újra  felliivta  Rákóczyt, 

l,..;'.\    l'.iiii.iilan^íága  biztosítása  mellett  jelenjék  meg   táborában    s   tisztázza 

iMM;'..it.  í'ii.Iy  esetre  kegyelmet  remélhet.  Harcsay,  ki  a  levelet  vette,  nyomban 

iiif;'!  iiMie  kak'k"zy:i;ik,  sőt  önként  ajánlkozott,  hogy  elkíséri  a  török  táborba, 

.I-.í-  /  \íi-\ok         irta  neki  augusztus  23-ikán  —    Xagysi'igoddal   bemenni 

:.  i')  L  .  ;'.of:o^z  szerencsét    Nagyságoddal   együtt    szenvedni;   noha   tudom 

i;i/.i    la'ív.ii)    a    löi'^kök,    Nagyságod   az  én  tanácsomból   cselekedett    min- 

<lí'f;!-  szifiiéii  úgy  j.iniék,  mint  Török  Bálint  János  király  idejében,  de  azzal 

:.<  :!i  go;;cl' 'lilék. vö  J^jj  kegyelmes  uram  úgy  hinném,  Nagysiígodnak  semmi 

f';i-iv..d;.is;t  neiJi  lenr.e,  v)t  nagyobb  becsülettel  megékesíttetvén   térne   meg, 

:.  az  e;;ész  \ilájL:*jn  -^if/kké  \'al''*  híre,  neve,  dicséretes  emlékezete  fenmaradna. 

'  S/.:i;.'y;    I-..  :.  <>rz.  i.r,:   aI.  .}í;  -47. 

■    K..v<'c    ..  li,.--  ...   'ír,...   ).j;;l..-Krajzai  :j2.   Ford.  Toldy  István. 


ERDÉLY   ROMLÁSA.   BARCSAY   FEJEDELEMSÉGE.  69 

A  török  deák  is   azt   mondja,  ha   ezer   feje  volna   is,   bele   merné  kötni, 
Nagyságodnak  semmi  bántódása  nem  leszen.^* 

Csakhogy  Rákóczy  ekkor  még  kevésbbé  bizott  a  törökben,  mint  annak 
előtte.  Mikor  Erdélyből  kivonult,  a  nélkül  hogy  lemondott  volna,  valami 
10,000  főnyi  hadat  gyűjtött  Várad  környékén,  hogy  saját  területét  megvédje 
s  különösen  Jenő  várát  biztositsa.  E  közben  a  nagyon  békés  érzelmű  s  Rákóczy 
iránt  jó  indulatú  budai  pasa  a  nagyvezér  parancsára  hadait  a  Maros  felé 
vezette.  De  Rákóczy  megtámadta  s  június  26-ikán  visszaszorította.  E  sikeren 
neki  bátorodva,  csakhamar  Arad  és  Gyula  közt  török  területre  nyomult  s 
július  5-ikén  újra  megharczolt  az  ellenséggel.  A  törökök  élén  a  budai  s  az 
egri  pasák  és  az  esztergomi  bég  álltak.  Rákóczy  a  jobbszárnyon  Gyulai 
Ferencz  és  Barkóczy  István  vezetése  alatt  a  zsoldos  katonákat,  a  balszámyon 
Szuhay  Mátyás  kallói  kapitány  és  Keresztes  András  alatt  a  hajdúkat  s  a 
tüzérséget  helyezte  el,  mig  Ébeni  István  és  Bakos  Gábor  a  tartalékot 
vezették.  A  harczot,  mely  Lippa  és  Arad  közt  folyt  le,^  az  döntötte  el, 
hogy  Gaudy  András  ezredes  a  tüzérséggel  idejében  közbe  lépett  és  nagy 
sikerrel  működött.  A  tö- 
rökök több 
veszteséggel  hátráltak 
s  a  győzelem 

tünést    keltett.    Hire    járt,  ^>-^„,    "^_     ) ' 
hogy  a  török  hadnak  szine- 
java    elveszett  és  a  budai 

pasa  eltünt.3    Pozsonyban  ^^^^^^  ^^^^  ^j^,^,^^ 

és  Bécsben  is  sokat  beszél- 
tek Rákóczy  sikeréről.  »A  nagyságod  győzelme  hangoslik  mindenik  fülé- 
ben*, jelentették  onnan.*  Tényleg  azonban  a  diadal  katonai  szempontból 
egészen  jelentéktelen  volt  s  a  helyzetet  nem  változtatta  meg.  Maga  Rákóczy 
sem  tulajdonított  neki  értéket  s  nemcsak  nem  folytatta  az  üldözést, 
hanem  már  másnap,  július  6-ikán  levélben  felajánlotta  hódolatát  a  megvert 
budai  pasának.  Az  erdélyieket  pedig  a  váratlan  győzelem  nemcsak  fel  nem 
lelkesítette,  hanem  egyenesen  megrémítette.  Augusztus  első  napjaiban  a  rendek 
újra  összegyűlvén,  most  már  határozottan  felkérték  a  távollevő  fejedelmet, 
hogy  tekintve  a  török,  tatár  és  oláh  hadak  támadását,  mondjon  le.  Rákóczy 
nem  tudta  magát  elhatározni.  Az  erdélyiek  lemondását  kívánták,  a  nagy- 
vezér táborába  hívta,  de  sem  ezt,  sem  amazt  nem  tette.  Győzelme  vált 
reá  végzetessé.  Minthogy  győzött,  nem  akart  lemondani,  másrészt  meg 
győzelme  után  még  kevésbbé  mert  a  török  táborba  menni.  Habozásban, 
tétlenségben  veszett  el  a  drága  idő.  A  nagyvezér   már   Temesváron  állt  s 

'  Szilág3'i,  Erd.  Orsz.  EmL  XL  418. 

•  Basire  védirata,  kiadja  Kropf  Lajos:  Tört.  Tár,  1888.  562-562. 

•  Kövér  Gábor  július  31-iki  fejérvári  levele  Szilágyinál,  id.  m.  X.  406. 

•  Mikes  Mihály  augusztus  6-iki  rovnai  levele  u.  ott,  412. 


)dÖtt.     A    tö- 

száz     főnyi      ^'^^^^7^\  (     '    '-  ^^Z 


70  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


megengesztelésére  még  mindig  nem  történt  semmi.  így  a  török  minden 
békeóhaja  kárba  veszett  s  ezzel  elveszett  Erdély,  elveszett  Rákóczy  ügye  is. 
Az  ellenség  az  egész  vonalon  megindította  a  hadműveleteket  s  augusztus 
29-ikén  Jenő  vára  alá  érkezett.  Rákóczy  a  várról  kitűnően  gondoskodott; 
falait  jó  karba  helyezte,  eleséggel,  lőszerrel,  minden  készlettel  bőven  ellátta 
s  a  nagyszámú  őrség  kapitányai  teljesen  birták  bizalmát;  ő  meg  folyton 
kitartásra  bátorította  s  segélyével  kecsegtette  őket.  Csakugyan  készült  föl- 
mentésükre, de  lehetetlen  volt  bármit  is  tennie,  mert  az  őrség  már  szeptember 
2-ikán  átadta  a  várat  a  töröknek.  így  került  ellenállás  nélkül,  szégyenletesen  az 
ellenség  kezébe  az  a  hely,  mely,  ha  idejében  átadatik,  Erdélyt  a  legször- 
nyűbb romlástól  menti  meg.  Most  azonban  a  romlást  nem  lehetett  többé 
feltartóztatni.  Jenővel  elveszett  Lúgos  és  Karánsebes  s  csaknem  az  egész 
terület,  mely  az  egykori  Szörény  vármegyéből  Erdély  kezén  volt. 

Mindez  azonban  csekélység  ahhoz  képest,  mi  e  közben  a  fejedelemség 
tulajdonképeni  területén  történt.  Augusztus  második  felében  a  török- 
tatár hadak  betörtek  Erdélybe,  első  sorban  a  Bárczaságba.  Rettenetes  volt 
már  számuk  is.  Egykorúak  szerint  a  tatár  khán  maga  80 — 100,000,  a 
kozákok  12,000,  a  szilisztriai  pasa  12,000,  a  moldvaiak  9000,  az  oláhok 
12,000  emberrel  jöttek.  Ha  csak  félannyian  voltak,  egyszerű  élelmezésük  is 
elviselhetetlen  terhet  rótt  volna  a  lakosságra.  De  a  hadak  nem  az  országot 
megszállani,  hanem  büntetni,  rabolni,  pusztitani  jöttek.  Sokaságukkal  szemben 
ellenállásról  szó  sem  lehetett  s  különben  sem  volt  katonaság  sehol.  Barcsay 
összehívta  ugyan  a  közfelkelést,  noha  t()r\'én3'es  megbizást  senkitől  sem 
kapott.  Meg  is  jelent  néhány  ezer  ember,  de  mikor  látta  a  felégetett  falvak 
lángját,  füstjét,  övéi  megmentésére  haza  futott. 

így  tehát  az  ellenség  mint  a  sáskasereg  ellenállás  nélkül  áraszthatta 
el  a  szerencsétlen  országot ;  a  hol  megjelent,  porrá  égetett  mindent  s  a 
lakosságot  vagy  levágta,  vagy  rabszíjra  fűzte.  A  Királyföld  egyes  városok 
kivételével,  melyek  roppant  sarcz  árán  mentették  meg  magukat,  szörnyen 
elpusztult.  Brassó  25,000  tallérral  váltotta  meg  magát,  de  egész  vidéke 
sivataggá  tétetett.  Szeben  ugyanannyit  fizetett.  Fogaras  sikeresen  megvédte 
magát,  de  másutt  alig  volt  ellenállás,  pedig  a  hol  volt,  rendesen  sikerült, 
mert  a  tatárok  apró,  néha  50 — 60 — 200  főnyi  csapatokban  lepték  meg  az 
egyes  helyeket. i 

Nem  levén  fejedelem,  senki  sem  gondoskodott  az  ország,  vag>'  a 
városok  védelméről.  A  fővárosban.  Fejérvárt  nem  volt  őrség,  sőt  az  elöl- 
járók nagy  része  is  elfutott.  A  magukra  maradt  polgárok  pénzzel  igye- 
keztek a  tatárt  megengesztelni  s  midőn  ez  nem  használt,  védekezni  kezdtek. 
De  nem  levén  fölkészülve,  az  ellenség  szeptember  5-ikén  elárasztotta  s 
teljesen  feldúlta  a  várost.  Barbár  módon  elpusztította  Bethlen  Gábor  feje- 
delmi  palotáját,  betört  az  öreg  templomba,  s  kihányta   sírjából  I.  Rákóczy 

'  Frarxk  naplója.  Kcizli  Sziláj^yi  Sándor  :  Tört.  Tár,   1888.  3(). 


ERDÉLY   ROMLASA.    BAHCSAY    FEJEDELEMSÉGE. 


György  csontjait.  Összetört,  elégetett  mindent,  még  a  könyvtárt  is  azon 
kéziratokkal,  melyeket  Bethlen  Gábor  a  budai  Corvinából  szerzett.   Elégett 


a  főiskola  épülete  s  egész  fölszerelése.  Bethlen  Gábor  és  1.  Rákticzy 
György  összes  alkotásai,  a  szép  építkezések  mind  elpusztultak,  Erdély 
fővárosa  romhalmaz  lett  s    régi   fénye    eltűnt    örökre.    Innen    a    tatárok 


ERDÉLV    ROMLÁSA.    BARCSAV    FEJEDELEMSÉGE. 


szolgáltatva  az  ellenségnek,  A  nagyvezér  csak  azért  nem  emelt  még 
szertelenebb  kívánságokat,  mert  az  ázsiai  forradalom  némi  kíméletre 
kényszerítette. 

Első  sorban  a  megüresedett  trón  betöltéséről  kellett  gondoskodni. 
A  nagj^'ezér  nem  bízott  többé  a  rendekben,  hanem  a  trónkérdést  is  a  saját 
táborában  akarta  elin- 
tézni s  a  budai  pasa 
még  elsó  értekezletükön 
felajánlotta  Barcsaynak 
a  fejedelemséget.  Immár 
ö  volt  a  török  egyetlen 
jelöltje;  mást  a  nagy- 
vezér nem  akart  elfo- 
gadni s  azért  a  budai 
pasa  tudtára  adta,  hogy 
engedelmeskednie  kell, 
különben  újra  elárasztja 
hadaival  s  'porrá  téteti 
e  hazát  s  többé  feje- 
delemség nem  lészen, 
hanem  pasaság«.  Ellen- 
ben ha  elfogadja  a  feje- 
delemséget, török  had 
nem  megy  Erdélybe, 
sót  a  tatárok  is  kihivat- 
nak s  Várad  bántatlan 
marad. 1  Barcsay  napokig 
vonakodott,  de  végre, 
hogy  megmentse  az  or- 
szágot a  teljes  romlástói, 
szeptember  1 4-ikén  a 
nagyvezér  egyenes  pa- 
rancsára engedett.  Elfo- 
gadta a  fejedelemséget, 
elfogadott  minden  felté- 
telt, mert  semmi  sem  sújthatta  annyira  az  országot,  mint  a  mostani  állapot, 
mely  ha  még  pár  hétig  tart,  Erdélyt  menthetetlenül  pusztasággá  változtatja. 
Ennek  elejét  veendő,  Barcsay  végre  feláldozta  magát,  hisz  az  éles  eszű 
eml>er,  a  ki  eddig  is  előre  látta  s  megmondotta  a  közdolgok  folyamát,  kétség- 
kívül tudta,  hogy  elhatározásával  a  legkomolyabb  veszélyt  idézi  föl  Önmagára. 
De  kész  volt  hazája  szenvedéseit  a  saját  személye  koczkáztatásával  meg- 


Barcsay  rcjedcimi  buiogínji. 
(Relner  Zsigmond  gyDjlemínjíben.) 


'  Szeptember  25-Íki  levél.  Szilágj-i,  Erd.  Orsz.  EmE.  XII.  06. 


^.:.v,;   XT^rfT    TX^RTÉNETE. 

r4 


,  r-K    n>3  *;í v^ií-   ^*  szertelenül   kemény   feltételeket 

,-,::»•    -  f.-v.^-*"^'  ^  v^^   s,,g^.  a  török  megtartsa  Jenőt,  Lúgost. 

,..•  n*    ^'*'    ■'"  ,     ,„,  ,.:,  V'it':.  ivle  kellett  nyugodnia,  hogy  az  évi  ad«^ 

■,^.-^v-   ^'''-^^  "1^    ^x-  c-:enkivül  az  ország  500,000  tallér  (1000 

.)  '  "     '^'"''"  i,o<  oív-'--*'  -zessen,  még  pedig  a  legrövidebb  idő  alatt, 

,^...,.-      '.''^'^  ^  »-.!. Tisulyozta,  hogy,  ha   a   feltételek  nem  azonnal 

^•■'  "^"         ■«  t..'\e-kedve  szerint  fog  Erdélyivel  elbánni.  Mihelyt 

^.,i..-5=*'r*'*'-  .  -.iovvezér  a  hadak  szine  előtt :    "ihol  a  hatalmas 

..  ■  M"*^"'**'         ...;<<;   .u.uita  Harcsaynak  a  tollas  buzogányt  s  ezzel  a 

_     .:.         ^  ■■■'      ■ 


V.  KEJEZKT. 

yi;jiíl*m  Sí*délv  s  a  részelj  biríol^dérí. 

,.    ic\v:olojn    a   legválságosabb    kr)rülményck    közt    vette   át   a 

o    ;'.\Mira    lépte    legalább    véget    vetett    a   romlásnak   s   ezrek 

^c  t.^lvict  mentett  meg  az  envészettől.  mert   a   tcirök   beváltotta 

N\n  folytatta  a  pusztítást.    Harcsay    kivitte,   hogy   a    tatár    had 

v'-v^-^"'^  át  vette  útját  hazájába,  söt    gondja   volt    reí'i,  hogy  a  Kon- 

.^  ^^;x»\ui  fogva  levő  erdélyi  kapitihák,  Tisza  István  és  társai,  végre 

,.s.x*k  szabadságukat. 

\f.^Nivs/t  az  uti  possidotis  elve  alapján   kr>tött  egyezség  Erdély  meg- 

,. .,-.  lorületcnek  teljes  épségét  is  biztosította  s  azonkívül,  a  mit  a  nagy- 

,^^.    *\ldig  I\*ak<)C/A't«)l    elvett,   egyetlen    egy    vár   átadását   sem   kívánta. 

,. :  ;  v^llenben  szertelenül  sokat  k( iveiéit.  De  bármi  aránytalan  volt  az  új  ad('> 

V   A  sarc/  .1/  elpusztult  ország  anyagi   erejéhez  képest,  a  fizetés  körül  is 

^  ;;ujtani  lehetett  a  tcircik  engedékenységére  s  általában  úgy  látszott,  hogy 

^    \\\  Uorniíinyzat    nuigán  a  pénzkérdésen   nem   fog   hajótörést   szenvedni. 

\jnuieii  ;itt»'>l  függ/Ui,  hogy  az  irányadó  tényezők  komolyan,  egy  értelemmel 

s\i;,ian;ík  az  úij;is/erve/és  munkájához,  mely  czélN')!  a  nagyvezér  szeptember 

)(i  ikaii  liM/ii   bucsiitotta  az  új   rcjedelmet.  hogy  országgyűlést  tartson  s  az 

i»i;Vt'/^<^'g<.'t  a  rendekkel  elfogadtassa.    De  mivel    nem  biztak  t<'>bbé   az  erdé- 

UieUlvii,  söt  Mtt«»l  tartottak,  hogy  i^arcsay.  ki  csak  a  legsürgetőbb  kényszer- 

lu'ly /étben  fogadta  el  a  fejedelemséget,  le  W^v,  kciszíMini.   követsége  egy  részét 

ke/esi'íl  a  t;\borban  tartották.  A  nagy  ve/ér  megígérte.  hog\'  az  országgyűlés 

fii!\amíin  a  tr)rr)k-tatar  hadak  tétlenül  maradnak  s  ha  a  rendek  teljesítik  a 

jNiiia  parancs;it,  békésen  eloszolnak,    ha  a/onban  vonnkodnak,    -bejönnek  s 

4»p»kt'>sen  itt  maradnak-.  A  kr»/\élemcn\'  nem  is  ellene/te  a  tíiríík  kívánságok 

'   A   iiyt»k/.   ú-itclilt    '..•■.:ii    l'i.mU  n.ipl.'ia.   S:il;uyi.   ij.   m    .\II.   7i». 


KÜZDELEM    ERDÉLY    S    A   RÉSZEK   BIRTOKÁÉRT.  75 

teljesítését.  Mint  Barcsay,  a  rendek  is  meghajoltak  a  helyzet  kényszerűsége 
előtt  s  immár  attól  függött  minden,  hogy  Rákóczy  György,  ki  még  feg>^erben 
állott,  ámbár  semmit  sem  tett  az  ország  védelmére,  minő  magatartást  fog 
követni.  Barcsay  első  sorban  hozzá  forduk  s  szeptember  19-ikén  kimerí- 
tően, teljes  őszinteséggel  tárta  fel  előtte  eljárásának  indító  okait.  Elmon- 
dotta, hog}^  csak  kénytelenségből  ment  a  táborba,  hol  csupán  azért,  »hog>'' 
pasaságot  Erdélyben  ne  hagyjanak,*  s  a  török  fősereg  az  országra  ne 
törjön,  fogadta  el  a  fejedelemséget  s  a  szörnyű  terhes  feltételeket.  Esdve 
kérte  tehát,  nyugodjék  meg  az  eldöntésben,  mert  az  új  helyzetben  is  »meg 
akarom  mutatni,  nem  háládatlan  nevelt  szolgája  vagyok  Nagyságodnak.*  i 
De  Rákóczy  nyomban  megkezdte  ellene  az  izgatást  s  kiadta  a  jelszót, 
»hogy  elviselhetetlen  summát,  nagy  darab  földet*  2  ígért  a  töröknek  s  így 
vásárolta  meg  tőle  a  fejedelemséget.  Az  országgyűlést,  melyet  Barcsay 
október  5-ikére  Segesvárra  hívott  ősszé,  noha  a  török  a  határon  állt, 
Rákóczy  meghiúsítani  igyekezett  s  mindenkit  eltiltott  a  megjelenéstől.  Csak- 
ugyan kevesen  gyűltek  Segesvárra,  s  kedvetlenül,  bátortalanul  taglalták 
a  kérdést,  elfogadják-e  Barcsayt  fejedelemnek  s  kivel:  a  portával,  vagy 
Rákóczy val  szakítsanak.^  » Mindnyájan  akarnák  —  mondja  az  egykorú 
országgyűlési  naplóiró  —  a  ködment  megmosni,  de  senki  sem  akarná 
megáztatni.*  Végül  azonban  azon  kikötéssel,  hogy  lemond,  mihelyt  Rákóczy 
a  portát  megengeszteli,  Barcsayt  fejedelmül  ismerték  el.  Rákóczy  azonban 
már  ekkor  támadni  készült,  de  Barcsaynak  gyorsan  török  sietett  segélyére 
s  ig>-  a  támadás  eg>'előre  elmaradt,  s  az  ország  nyugalma  ez  évben  többé 
nem  háboríttatott.  A  rövid  béke  idejét  Barcsay  teljes  buzgalommal  felhasz- 
nálta, hogy  viszonyát  Rákóczyval  rendezze.  Minthogy  sohasem  kereste  az 
uralmat,  készségesen  elfogadta  az  országgyűlés  azon  kikötését,  hogy,  ha 
Rákóczynak  sikerül  a  portát  megengesztelni,  nyomban  leköszönjön.  Erről 
október  18-ikán  ünnepélyes  hitlevelet  állított  ki,  melyben  ismétli,  hogy  »soha 
e  galibás  állapotnak  kívánója  nem  voltam*  s  kötelezi  magát,  hogy  jövőre 
is  Rákóczy  érdekeit  fogja  szolgálni  s  nem  a  maga  trónja  megerősítésére 
törekszik,  hanem  mindent  elkövet  a  portán,  hogy  Rákóczy  kegyelmet  kap- 
jon, mely  esetre  nyomban  visszalép.  Addig  is  csak  Rákóczy  helytartójának 
tekintette  magát  s  el  volt  tökélve,  politikai  és  magán  érdekeit  eg>^aránt 
teljes  kíméletben  részesíteni.  Ez  a  békülékenység  lett  azután  végzete,  rom- 
lásának főoka,  mert  Rákóczyt  megengesztelnie  soha  sem  sikerült.  Rákóczyt  telje- 
sen elvakította  a  keserűség  és  gyűlölet.  A  józan  ész  azt  sugalhatta  volna 
neki,  hogy  örülnie  kell,  hogy  az  lett  utóda,  a  ki  bármikor  kezébe  adja  a 
hatalmat,  mihelyt  a  porta  engedi  s  a  ki  addig  is  hatásosan  megvédi  óriási 
erdélyi  jószágait  a  ragadozók  ellen.  Önérdeke  kívánta  tehát,  hogy  támo- 
gassa Barcsayt,  időközben   meg   a   nag>^vezért   igyekezzék   megengesztelni, 

'  Levele  Szilágyinál :  Erdély  és  az  é.-k.  háború,  II.  514. 

•  Levelei  Rhédeyhez  :  Tört.  Tár,   1892. 

•  Frank  jelentése.  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XII. 


76  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

mi  kellő  türelem  és  kitartás  mellett  lassan  ugyan,  de  végűi  talán  sikerül- 
hetett volna.  Csakhogy  a  harag  rossz  tanácsadó  s  Rákóczyt  az  ellenkező 
irányba  terelte.  Az  első  percztől  kezdve  ostromolta  Barcsay  állását  s  irigy 
gyűlölködésében  személyéről,  egyéniségéről '  a  legkiméletlenebbűl  nyilat- 
kozott. A  legalacsonyabb  származású  embernek  nevezte,  kit  ő  emelt  föl  a 
porból,  a  leghálátlanabb  szörnyetegnek,  hazaárulónak,  szentségtörő  bitorló- 
nak,* kinek  hinni  nem  lehet.s  Még  azt  is  rá  fogta,  hogy  » közelít  a  pápista- 
sághoz.* Ez  a  vád  onnan  származott,  hogy  Barcsay  a  bécsi  udvarhoz 
követet  küldött  s  jóakaratát  kérte  Erdély  számára,  mely  esetre  ő  is,  mint 
Rákóczy  már  néhány  hóval  azelőtt  tette,  bizonyos  kedvezményeket  igért  az 
erdélyi  katholikusoknak.  De  sem  az  udvar,  sem  a  magyar  urak  előtt  nem 
titkolta  tulajdonképeni  szándékait  Rákóczy  irányában.  Egre-földre  kérte  őket, 
birják  reá,  » vonja  el,  alázza  meg  magát;  szolgálja  istenét,  keresse  kedvét 
az  országnak  s  a  fényes  portának,  ne  fegyverrel,  könyörgéssel «.  De 
Rákóczy  engesztelhetetlenül  gyűlölte  benne  a  parvenüt,  a  szerencsésebb 
versenytársat.  E  gyűlölet  családja  minden  tagjára,  még  édes  anyjára,  az 
özvegy  fejedelemasszon3^ra  *  is  kiterjedt  s  lehetetlenné  téve  az  őszinte  meg- 
egyezést, további  végzetes  megpróbáltatásokba  sodorta  immár  nemcsak 
Erdélyt,  hanem  a  részeket  s  Magyarország  némely  vármegyéit  is.    • 

Rákóczy  haladt  a  maga  útján  s  folytatta  azt  a  képzeleti,  ábrándos 
politikát,  mely  már  annyi  keserű  csalódásnak  tette  ki.  őszszel  követe  újra 
megjelent  Bécsben,  de  most  már  nemcsak  azért,  hogy  az  udvar  szövetsé- 
gét megnyerje,  hanem  azért  is,  hogy  Velenczétől  kérjen  segitséget.  Ügy- 
nöke fölkereste  a  köztársaság  követét  s  utalva  arra,  hogy  az  idén  is  . 
Rákóczy  mentette  meg  Dalmácziát  a  török  támadástól,  a  jövőre  véd- 
és daczszövetséget  ajánlott  s  200,000  arany  segélyt  kért.  A  velenczei 
követ  meghallgatta  ugyan  az  ügynök  előterjesztését,  jelentést  is  tett  róla  a 
dogénak,  de  nem  ajánlotta  elfogadásra.*^  Ep  oly  meddők  voltak  igyekezetei 
az  udvarnál,  mely  —  mint  a  velenczei  követ  irta  —  Erdély  ügyével  fog- 
lalkozni sem  akart,  hogy  erejét  a  még  mindig  folyó  svéd-lengyel-dán  hábo- 
rúban vethesse  latba.  Mindazáltal  Rákóczy  folyton  reményiekben  ringatta 
magát,  sőt  azzal  hitegette  az  erdélyieket,  hogy  nemcsak  a  császár,  hanem 
a  svéd  is  —  pedig  annyit  tudnia  kellett,  hogy  az  egyik  kizárja  a  mási- 
kat —  segíteni  fogják.  Ugrón  András,  a  bátor,  szókimondó,  okos  ember, 
jeles  gazda,  e  nehéz  időkben  az  ország  főpénztárnoka,  ki  becsületesei 
kezelte  az  ország  pénzét  és  sáfárkodásáról  számadást  tett,  melyet  családja 
két  évtized  multán  is  elő  tudott  mutatni,  méltán  felelte  Rákóczynak,  hogy 
szép  az  a  segítség,  de  szeretné  már  látni.  Erdélyben  a  közvélemény  veszett 

>  Szilágyi,  id.  m.  XII.  76. 

*  Október  2-iki  levele.  U.  ott,  66. 

*  Portia  herczeghez  irt  levele  október  29-ikén.  U.  ott,  83. 

*  Levele  Medgyesi  Pálhoz.  Prot.  Szemle,  1890.   151  —  54. 

*  November  29-iki  jegyzéke.  Hormuzaki,  id.  m.  IX.  98—99. 


KÜZDELEM   ERDÉLY    S    A   RÉSZEK   BIRTOKÁÉRT.  77 

Ügynek  tekinté  a  Rákóczy  ügyét  s  a  józan  elemek  elfordultak  tőle.  Mikor 
az  országgyűlés  novemberben  összeült,  ott  Rákóczy  következő  nyilatkoza- 
tát terjesztették:  » Isten  úgy  segéljen,  nem  gondolok  vele,  ha  Erdély  pusz- 
tán marad  is,  még  sem  hagyom  becsületemet;  ha  én  nem  birom,  más  is 
ne  birhassa.«  i  A  rendek  ezt  a  felfogást  a  legélesebben  kárhoztatták  s  meg- 
ható szavakban  kérték,  ne  szaporítsa  szenvedéseiket,  hisz  már  is  » hazánknak 
szine-java  a  lengyelországi,  minden  méltó  ok  nélkül  suscipiált  expeditiótul 
fogva,  ki  pogányság  között,  ki  másutt  keserves  rabságot  szenved.*  Azóta 
meg  iránta  való  hűségükért  a  törökök  » lakóhelyeinknek  nagy  részét  porrá, 
hamuvá  tették,  sok  ezer  ártatlan  lelkeket  öregekkel  elegy  örökké  való 
rabságra  vivének,  némelyeket  fegyvernek  élével,  némelyeket  egyéb  iszonyo- 
dásra  méltó  halálnak  nemével  megölének.«  » Mindezeken  —  folytatták  — 
Ngodnak  szive  meg  nem  esvén,  inkább  akar  rajtunk  5 — 6  hónapig  ural- 
kodni, mintsem  a  maga  méltóságában  kisebbséget  szenvedni. «  Pedig  >noha 
nem  a  haza  szülte,  de  annyi  emberkorig,  oltalomnak  inkább,  mintsem  rom- 
lásvárásnak  segítsége  alatt  nevelte  és  annyi  javaival,  melyet  gyermekségé- 
től fogva  vett,  tartotta  Ngodat«.2  Istenre  kérték  tehát,  engedje  át  őket  a 
maguk  sorsának.  Figyelmeztették,  mennyire  ingerli  a  törököt,  midőn  az 
elűzött  moldvai  és  oláh  vajdáknak  jószágain  menedéket  ad,  >  kiknek  maga 
mellett  való  tartásával  a  fényes  portának  szeme  fényét  szurkálni  láttatik*. 
Midőn  Rákóczy  sem  kérésre,  sem  intésre  nem  hallgatott,  a  deczemberben 
Segesvárt  tartott  országgyűlés  még  élesebben  kifakadt  ellene.  » Minden 
Ngod  cselekedetiből  —  irta  neki  —  azt  láthatjuk  mind  mi,  mind  az  egész 
világ,  inkább  akarná  a  szegény  hazát  és  mindnyájunkat  éppen  veszni, 
csak  maga  személye  maradhasson  meg.«  Felszólították  tehát,  ne  engedje 
tovább  rontatni  az  országot,  hanem  bocsássa  el  hadait,  adja  ki  az  erdélyi 
véghelyeket,  küldje  el  köréből  a  két  vajdát,  maga  pedig  valamelyik  magyar- 
országi várában  vonja  meg  magát.  Tudtára  adták,  hogy  nem  ők  szakad- 
tak el  tőle.  »A  Ngod  elviselhetetlen  igája  alatt  —  mondják  —  mégis 
nyögtünk  volna,  csak  a  porta  engedte  volna. «  De  a  török  mást  parancsolt 
s  nekik  engedelmeskedniök  kellett,  mert  »az  ellen  való  állásra  erőnket  nem 
ismerjük;  haszontalan  az  ellen  rugdalózni  nem  akarunk,  hogy  magunkkal 
együtt  a  kereszténységre  ok  nélkül  veszedelmet  ne  hoznánk.*  Kérik  tehát: 
•szánjon  meg  bennünket,  ne  rontsa  hazánkat  maga  személyéért  és  méltó- 
ságáért.* >  Emlékezzék  istenesen,  mennyi  jót  tett  a  haza  Ngoddal,  atyjával 
és  azon  felül  is  mutassa  meg,  noha  másunnan  származott  közinkben,  nem 
háládatlan  szegény  hazánkhoz.  Hiszen  mi  sem  vagyunk  barmok,  —  foly- 
tatják —  hogy  csak  vonjuk  az  igát,  nyögjünk  a  verés  alatt.  Fel  kell 
valaha  serkennünk  s  Ngod  Írásival  kényszeríttetvén,  részét  ki  kell  monda- 
nunk az  igazságnak.*  «  A  rendeket  nem  Barcsay  izgatta  e  fellépésre,  hanem 

'  Szilágyi  id.  m.  Xll.  89. 

•  U.  ott,  103-104. 

•  Az  idézetek  a  rendek  átiratából  vévék.  U.  ott,  112  —  115. 


78  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

a  nagyvezér,  ki  semmi  áron  sem  akarta  tűrni,  hogy  Rákóczy  anyjának, 
feleségének,  fiának,  vagy  pedig  híveinek  javai  legyenek  Erdélyben.  A  nagy- 
vezér ez  ügyben  irt  a  jenéi  pasának,  ez  meg  egyenesen  a  szultán  szigorú 
parancsakép  értesítette  róla  Barcsayt.^  Ilyen  parancs  azután  egyre-másra 
érkezett  s  minthogy  nem  volt  foganatja,  a  portán  azzal  gyanúsították 
Barcsayt,  hogy  titkon  összejátszik  Rákóczyval,  ki  meg  azzal  vádolta, 
hogy  az  ő  felbujtására  küldi  a  török  az  ilyen  rendeleteket.  Pedig  a 
dolog  természetéből  következett,  hogy^  a  török  Rákóczy  jószágainak  elkob- 
zását követelte,  ki  azokon  menedéket  adott  a  nagyvezér  által  elcsapott 
oláh  és  moldvai  vajdáknak.  Másrészt  követelnie  kellett  azt  is,  hogy  mind- 
azok, kik  meg  nem  hódolnak  Barcsaynak,  elveszítsék  jószágaikat  s  ne 
zavarják  Erdély  belső  békéjét.  Maga  Barcsay  nem  volt  az  erély,  nem  volt 
az  erőszak  embere  s  minthogy  még  mindig  csak  Rákóczy  helytartójának 
tekintette  magát,  nem  akarta  a  törvény  szigorát  alkalmazni  Rákóczy  hivei 
ellen.  Különben  is  végtelen  nehézségekkel  kellett  küzdenie.  Mikor  trónra 
lépett,  nemcsak  az  ország  volt  kipusztulva,  hanem  a  kincstár  is  üres  volt, 
a  fiscalis  jószágokat  s  más  jövedelmeket  még  Rákóczy  bírta.  E  mellett  a 
porta  sürgősen  kívánta  a  hadi  sarcz  első  részét,  100,000  tallért.  A  rendek 
ki  levén  merülve,  nem  igen  akartak  fizetni  s  midőn  Barcsay  a  novem- 
beri országgyűlésen  a  porta  kívánságát  előterjesztette,  nagyon  sokan  elide- 
genedtek tőle  s  a  fejedelemnek  fel  kellett  vetnie  a  cabinet-kérdést.  Kijelen- 
tette, hogy  kész  leköszönni,  ha  a  rendek  óhajtják.  Ha  ellenben  azt  akarják, 
hogy  maradjon,  teljesítsék  a  porta  kívánságait,  gondoskodjanak  a  100,000 
tallér  megfizetéséről,  különben  a  török  hadak  újra  elárasztják  az  országot  s 
maguk  veszik  meg  rajta  a  sarczot.  Minthogy  a  jelenlevő  török  követ  szin- 
ten erősen  fenyegetőzött,  meghozták  a  törvényeket,  melyek  a  hadi  sarcz 
fizetését  elrendelik.  A  pénz  azonban  lassan,  nehézkesen  fotyt  be.  Barcsay 
minduntalan  tartott  gyűlést,  folyton  felajánlotta  lemondását,  a  rendek 
azonban  mindig  visszautasították.  De  a  helyzet  nem  tisztük,  a  fizetés  igen 
lassan  haladt,  másrészt  Rákóczy  egyre  ellenségesebb  magatartást  követett. 
Jószágait  Barcsay  nem  bántotta,  sőt  ő  is,  a  rendek  is  biztosították,  hogy 
újra  fejedelmükül  fogadják,,  mihelyt  a  portát  kibékíti.  Addig  azonban  — 
mondották  —  köszönjön  le  s  adja  ki  a  részeket  s  a  kezén  levő  várakat. 
Rákóczy  hallani  sem  akart  ilyesmiről.  Hasztalan  figyelmeztette  Barcsay, 
hogy  ezzel  az  illető  vidékekre  idézi  a  török  veszedelmet  s  a  porta  nem- 
csak tőle,  hanem  Erdélytől  is  elveszí  a  véghelyeket.  Maga  a  török 
szólította  fel  kevéssel  Barcsay  kínevezése  után  a  Szabolcs  vármegyei  hajdú- 
városokat, noha  azok  nem  tartoztak  Erdélyhez  s  Rákóczyt  csak  mint  a  két 
vármegye  élethossziglani  birtokosát  uralták,  hogy  az  új  fejedelemnek  enge- 
delmeskedjenek. Ök  azonban  azt  felelték,  hogy  »mi  Barcsay  Ákost  nem 
uraljuk,  minthogy   nem   is   kívánja.   Erdélyhez   is   nekünk   semmi    közünk 

*  A  nagyvezér  és  a  jeriei  pasa  levelei.  Szilágyi,  id.  m.  XII.  109  —  111. 


KÜZDELEM    ERDÉLY    S   A   RÉSZEK   BIRTOKÁÉRT.  79 

nincs*  s  az  ő  urok  a  római  császárral  való  békesség  szerint  Rákóczy 
György .1  Ebben  teljesen  igazuk  volt.  De  az  eset  jelzi,  hogy  a  török  Rákóczyt 
ekkor  már  nemcsak  az  erdélyi  részek,  hanem  a  két  magyarországi  vármegye 
birtokában  sem  akarta  meghagyni  s  komoly  volt  a  veszély,  hogy  előbb-utóbb 
vagy  magának  foglalja  vagy  legalább  elpusztítja  azokat.  Barcsay  tisztán  látta 
a  helyzetet  s  előre  megmondotta,  mik  lesznek  Rákóczy  makacsságának  követ- 
kezményei. »Ha  a  méltóságos  fejedelem  kezén  marad  Várad,  —  irta 
Wesselényi  Ferencz  nádornak  —  az  is  elvész,  nemkülönben  mint  Jenő;  a 
Tiszán  innen  való  két  vármegye  is  porrá  tétetik,  császárral  ő  felségével  való 
békesség  is  felbomol,  s  félő  az  egész  magyar  nemzetnek  végső  romlása  ne 
következzék.*  2  Az  udvart,  a  magyar  urakat  ösztönözte  tehát,  birják  enge- 
dékenységre Rákóczyt,  különben  a  kezén  levő  területek  elvesznek.  Hog>^  a 
szabolcsi  hajdú  városokról  elháritsa  a  veszedelmet,  a  budai  pasát  is  fel- 
szólította, hivja  fel  a  nádort,  hogy,  ha  a  hét  hajdú  város  csakugyan  a 
magyar  királyé,  vegye  vissza  Rákóczytól,  ki  csak  azon  időre  kapta  a  két 
vármegyét,  a  mig  erdélyi  fejedelem.  Barcsay  a  hajdú  városokra  nemcsak 
azért  fektetett  súlyt,  hogy  a  török  torkában  fekvő  helyeket  a  pusztulástól 
megmentse,  hanem  azért  is,  mert  a  hajdúk  szolgáltatták  Rákóczy  seregé- 
nek java  részét.  Első  sorban  azonban  az  erdélyi  területek  visszaszer- 
zésén  fáradozott.  Újra  (1659  január  9.)  Rákóczyhoz  fordult  s  esdve  kérte, 
szánja  meg  a  kereszténységet,  a  saját  családját  s  adja  ki  önkényt  a  par- 
tiumot  a  várakkal  s  a  hajdúsággal.  Biztosította,  hogy  » mindjárást  a  feje- 
delemségről renunciálok«,  mihelyt  Rákóczy  rendbe  hozza  ügyét  a  portával. 
De  már  akkor  tudtára  adta,  hogy  ha  a  partiumot  vissza  nem  szolgáltatja, 
kénytelen  lesz  erdélyi  jószágaihoz  nyúlni,  mert  el  kell  oszlatnia  a  nagy- 
vezér azon  gyanúját,  mintha  nem  is  komolyan  követelné  a  részeket  s  álta- 
lában Rákóczyval  együtt  dolgoznék  a  porta  megtévesztésén.  Azt,  hogy 
Rákóczy  meg  tudná  védeni  a  részeket,  egy  pillanatig  sem  hitte  s  helyesen 
irta,  »nem  az  ő  nga  erejéhez  való  az«.  Sőt  az  erdélyiekben  az  a  gyanú  támadt, 
hogy  Rákóczy  csupán  ellenük,  Barcsay  megbuktatására  feg3rverkezik,  de  a 
törökkel  egyáltalán  nem  mer  többé  megvívni,  hiszen  »az  elmúlt  nyári  állapo- 
tokban is  sem  Erdélyért,  sem  annak  részéért,  Jenőért  nem  próbála  semmit*. 
Haller  Gábor  figyelmeztette  Rákóczyt,  hogy  újra  betörnek  a  tatárok  és  »nem 
mindenkor  bujhatik  úgy  ő  nga  előttök  el,  mint  a  nyáron !«  » Az  evangéliumi 
tudomány  szerint  —  folytatta  —  senki  két  ellenkező  úrnak  nem  szolgál- 
hat. Az  ő  nga  (Rákóczy)  teljességgel  ellenkezik,  mindenkor  is  ellenkezett  a 
porta  parancsolatjától  és  noha  ő  nga  mind  azzal  biztata  az  előtt  is,  nem 
lészen  onnét  bántódásunk,  de  kimondhatatlan  kárunkkal  kelletik  a  szófoga- 
dást megtanulnunk.*  ^  Már-már  harczra  került  a  dolog  az  ellenfelek  közt  s 

'  Deczember  4-iki    hadházi  gyűlésükből  tett  válaszuk.    Szilágj'i,   Erd.    Orsz.  Emi., 
XII.   125. 

"  1Ö59  január  16-iki  levél.  Szilágyi,  Erdély  és  az  é.-k.  háború,  II.  ő23. 
•  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XII.  143. 


80  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


csupán  a  végső  pillanatban  állott  be  a  békés  fordulat.  Rákóczy  látva  elha- 
gyatottságát, 1659  január  30-ikán  egyezségre  ^  lépett  Lázár  György  gyei, 
Barcsay  követével.  Az  egyezségben  kötelezte  magát,  hogy  kibocsátja 
kezéből  Váradot  és  a  partiumot.  minek  fejében  meg  Barcsay  fejedelem 
nem  háboritja  erdélyi  javai  békés  birtokában.  Barcsay  ezzel  ellentétbe 
lépett  ugyan  a  nagyvezér  határozott  parancsaival,  de  hogy  a  részeket 
megmentse,  kapva-kapott  a  kiegyezésen.  Elbocsátotta  hadait,  a  rendeket 
pedig  Beszterczére  hivta,  hogy  a  szerződést  beczikkelyeztesse.  Az  ország- 
gyűlés hosszú  ideig,  egy  hónapig  tartott  (február  26 — márczius  26.)  s  a 
Rákóczy-pártiak  közül  sokan  vagy  kegyelmet  kértek,  vagy  személyesen 
megjelentek. 

Csakhogy  Rákóczy  e  közben  meggondolta  a  dolgot,  ismét  fenyegetőzött 
s  folyton  újabb  nehézségeket  emelt  a  kiegyezés  elé.  A  rendek  szintén  inga- 
doztak s  izgatottságukban  hangulatuk  napról  napra  változott.  Nem  volt 
közöttük  vezető  szellem,  ki  tanácskozásaiknak  irányt  birt  volna  adni. 

A  fejedelem  végre  beleunt  Rákóczy  bosszantásaiba,  valamint  a  rendek 
habozásába  s  a  márczius  11-iki  ülésen  kijelentette:  »a  regiment  kezetekbe 
bocsátom,  tietek  a  haza,  viseljetek  gondot  reá.«  Erre  meg  a  rendek  ijedtek 
meg  s  kiáltványt  tettek  közzé,  mely  első  sorban  Magyarországhoz  fordult 
s  a  Rákóczy  hívei  köréből  Erdélyről  és  fejedelméről  terjesztett  vádak  hamis- 
ságát tünteté  föl.  A  rendek  tiltakoztak  a  feltevés  ellen,  mintha  ők  lennének 
okai  a  romlásnak,  mely  országukat  az  utóbbi  években  érte.  A  felelős- 
séget Rákóczyra  hárították,  ki  keresztény  szomszédai  ellen  való  felfegy- 
verkezésével a  hatalmas  török  nemzetet  magára  haragította  s  ki,  noha 
tehetetlen  a  török  ellen,  nem  levén  elégséges  ereje,  » mostan  sem  szűnik 
meg  azt  a  hatalmas  nemzetet  újabb-újabb  cselekedetivei  búsítani «.  Immár 
azonban,  mondják,  a  veszedelem  nem  csupán  Erdélyt,  hanem  az  egész 
magyar  nemzetet  fenyegeti.  Ha  tehát  ez  bekövetkezik,  ne  őket,  hanem  azokat 
átkozzák,  a  »kik  e  romlásnak  szerző  eszközei  voltának,  avagy  annak  meg- 
előzésében módjok  lett  volna,  de  elmulatták*.  E  manifestum^  a  magyar 
főuraknak  is  megküldetett,  kik  a  szerint,  a  mint  Rákóczynak  ellenségei, 
vagy  barátai  voltak,  fogalmazták  válaszukat.  E  közben  a  legfenyegetőbb 
hírek  érkeztek  Konstantinápolyból,  még  pedig  különböző  részről,  török 
pasáktól,  erdélyi  követektől,  sőt  a  császári  követtől,  ki  a  legalaposabban 
ismerte  az  ottani  hangulatot.  A  nag>^ezér  egyre  fenyegetőbben  követelte  a 
Rákóczy val  való  teljes  szakítást,  hogy  az  erdélyi  zavarok  a  nyár  folyamán 
ismét  el  ne  vonják  másnemű  tervei  valósításától.  Rendet  akart  csinálni  s 
hogy  télvíz  idején  meg  nem  kezdte  a  harczot,  abban  Barcsay  akadályozta 
meg,  ki,  mint  maga  mondta,  csak  » adományommal,  szép  szómmal,  hazug- 
ságommal, csélcsap  tökéletlenségemmel  ^<  bírta  pihenésre.  De  » immár  a  tavasz 

*  A  szerződés  Hormuzakinál,  XI.  119  —  21. 
■  Szilágyi,  id.  m.  XII.  216-18. 


*  Ktt3tc  Nemzet  TOrlcnele.  VD. 


82  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

majd  kinyilik«,  s  minden  jelentés  egyetértett  abban,  hogy,  ha  a  partium 
ügye  gyorsan  el  nem  intéztetik,  a  török,  a  tatár,  a  moldvai  és  oláh  vajda 
a  részekbe  törnek  s  Várad  ellen  vonulnak.  »Csak  jól  főzzön  Ngod,  — 
mondta  a  fejedelem  Rákóczyra  czélozva  —  elég  vendége  érkezik.*  A  nagy- 
vezér el  sem  tudta  képzelni,  hogy  a  részek  Rákóczy  kezén  való  maradá- 
sának más  oka  lehetne,  mint  az,  hogy  Barcsay  összejátszik  Rákóczyval. 
Az  alkudozások,  melyek  kettejük  közt  folytak,  még  inkább  növelték  a  gya- 
nút s  a  nagyvezér  boszusan  üzente  meg  Barcsa5mak,  hogy,  ha  csakug>'^an 
a  porta  hive,  »ne  legyen  olyan  nyúlszivű*,  hanem  vegye  kezébe  Váradbt 
mielőbb,  »mert  bizony,  ha  a  török  hadak  megindulnak.  Várad  oda  leszen. « 
Hogy  fenyegetéseinek  nyomatékot  adjon,  az  erdélyi  követség  tagjait  ismét 
a  héttoronyba  záratta.  Barcsay  e  hírre  figyelmeztette  a  nagyvezért,  hog>- 
csak  a  Rákóczy  malmára  hajtja  a  vizet,  mikor  rosszul  bánik  Erdélylyel. 
s  sanj^argatja  követeit.  »Kész  vagyok  ezért  az  országért,  csak  ne  romol- 
jon, —  folytatja  —  Ngod  lába  elébe  menni,  ott  a  mit  akar,  azt  cselekedje 
velem,  akár  csak  ne  lássam  hazám  veszedelmét,  romlását.  Nem  is  úgy  megyek, 
mint  fejedelem,  hanem  mint  a  hatalmas  császárnak  legkisebb  lovásza.*  ^ 
A  hang,  melyet  a  fejedelem  a  nagyvezérrel  szemben  használ,  nem  feje- 
delmi ugyan,  de  annyi  bizonyos,  hogy  ezzel  az  ország  messze  területeiről 
hárította  el  legalább  eg\'  időre  a  végromlást.  Egy  pillanatig  sem  szűnt 
meg  követei  szabadoii  bocsátását  sürgetni,  sőt  a  nagyvezérrel  szemben  is 
fölvetette  a  cabinet-kérdést.  -Nagyságod  —  irta  neki  —  nekünk  adta 
hatalmas  császár  zászlaját,  botját,  kardját  s  egyéb  ahhoz  való  ékességét. 
Bevigyük-e,  itt  hagyjuk-e,  tudósitson.«  2 

Barcsay  két  kézzel  kapott  tehát  a  partium  ügyében  Rákóczyval  kötött 
egyezségen  s  sietve  jelentette  a  nagyvezérnek  az  örömhírt.  Csak  hogy  Rákó- 
czinak akkor  is,  mikor  a  részeket  látszólag  kiadta,  még  mindig  kezén 
maradt  a  két  vármegye,  Szatmár  és  Szabolcs,  Kalló,  Szatmár  és  Ecsed 
erős  várakkal.  Jogilag  e  területekhez  Erdélynek  semmi  köze  sem  volt, 
tényleg  azonban  ott  is  életérdekei  érintettek,  mert  ott  > élődő  s  azt 
farkas  módra  naponként  emésztő,  a  hatalmas  török  nemzetet  is  szüntelen 
boszantó*,  hadaival  Rákóczy  folyton  fenyegette  Erdély  biztosságát.  Bar- 
csay újra  a  bécsi  udvarhoz  fordult  tehát  s  felkérte,  vegye  vissza  a  két 
vármegyét,  különben  elpusztítja  a  török,  ki  semmi  áron  sem  akarja 
azokat  Rákóczynál  meghagyni.  A  fejedelem,  noha  kezdettől  fogva  azon 
fáradozott,  hogy  a  bécsi  udvart  is  megnyerje,  ott  sokáig  erős  bizalmat- 
lansággal találkozott.  Gonosz  embernek,  féltöröknek  tartották  s  elhitték 
róla,  hogy  beteges  dicsvágya  vásároltatta  meg  vele  a  fejedelemséget.' 
Csakliamar  azonban  józanabbul  ítélték  meg,  elismerték  fejedelemnek  s  tár- 
gyalásokba  léptek   vele.    A   többek   közt   az    erdélyi    katholikusok  javára 

1  1659  április   13-iki  levele.  Szilagyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XII.  230. 

*  1659  április  22-iki  levél.  U.  oU,  239. 

■  A  velenczei  követ  jelentése.   Hormuzaki,  IX.   105. 


KÜZDELEM    ERDÉLY    S    A    RÉSZEK   BIRTOKÁÉRT.  83 


engedm&iyeket  s  az  erdélyi  katholikus  püspökség  visszaállítását  kérték  tőle. 
Barcsaynak  személyesen  nem  volt  kifogása  ez  óhajok  teljesítése  ellen. 
A  rendek  elé  is  vitte  a  kérdést;  ezek  azonban  békésebb  időkre  halasz- 
tották a  döntést.  A  király,  hogy  a  törököt  kímélje,  szigorúan  megtiltotta  a 
magyar  uraknak,  hogy  Rákóczyt  támogassák,  kitől  a  két  vármegye  vissza- 
adását is  követelte.  Az  udvar  békepolítikájának  teljesen  megfelelt  Barcsay 
az  a  törekvése,  hogy  a  töröknek  ne  adjon  okot  újabb  beavatkozásra. 
Másrészt  meg  szívesen  ragadta  meg  az  alkalmat,  hogy  Rákóczy  bukásából 
azt  a  pozitív  hasznot  merítse,  hogy  visszaszerzi  a  két  vármegyét.  Báró 
Radolt  Kelemen  útján  megkezdte  tehát  Rákóczyval  a  tárgyalásokat,  melyek 
megegyezésre  is  vezettek.  Rákóczy  jószágaínak  java  része  királyi  területen 
feküdt,  ott  élt  anyja,  ott  volt  az  ő  végső  menedéke  is  s  így  az  udvar  jó- 
akaratára különös  súlyt  kellett  helyeznie.  Abban  állapodott  meg  Radolttal, 
hogy  a  két  vármegyét  a  királynak  engedi  át,  a  várakba  német  őrséget 
fogad  s  általában  nem  folytatja  a  harczot  Erdély  ellen.  Ezzel  Erdélyről,  a 
részekről,  a  két  vármegyéről  egyaránt  elhárítottnak  látszott  az  újabb  török 
támadás  veszélye.  Mindez  a  biztató  remény  azonban  csakhamar  szét- 
foszlott. Rákóczy  nem  akarta,  Barcsay  meg  nem  tudta  az  egyezséget  meg- 
tartani. Barcsay  szívesen  tette  volna  s  törvénybe  is  igtat tattá,  hogy  Rákóczy 
György  szabadon  bírhassa  összes  erdélyi  javait.  Csakhogy  a  porta  hal- 
lani sem  akart  e  föltétel  teljesítéséről  s  politikai  és  pénzügyi  okokból 
egyaránt  a  legszigorúbban  megtiltotta  végrehajtását.  Nemcsak  személyes 
gyűlölet  vezette.  Egyrészt  előre  látta,  hogy  a  mig  Rákóczy  lesz  Erdély 
legnagyobb  földesura,  ott  az  új  kormányzat  mindig  veszélyeztetve  marad, 
másrészt  meg  azt  kívánta,  hogy  Barcsay  a  roppant  értékű  Rákóczy -javakat 
a  félmilliós  hadi  sarcz  törlesztésére  fordítsa.  E  sarczból  E»*dély  még  alig 
fizetett  valamit,  mert  az  időközben  befolyt  pénzek  a  rendes  évi  adót 
5  más  közszükségleteket  sem  fedezték.  A  portának  pedig  a  velenczei 
háború  roppant  költséget  okozott  s  egyre  szorgalmazta  Barcsaynál  a 
fizetést.  Mikor  a  fejedelem  az  ország  szegénységévelj  a  nép  kimerülésével 
mentegetőzött,  azt  felelték  neki,  ott  vannak  a  rengeteg  Rákóczy-javak, 
adja  el  azokat  s  így  szerezzen  pénzt  a  sarcz  törlesztésére.  E  javak 
csakugyan  dús  értéket  képviseltek,  mert  6 — 7000  jobbágy  élt  rajtuk  s 
eladásuk  nagy  pénzt  hozott  volna.  De  Barcsay  nem  akart  ez  erőszakos 
eszközhöz  folyamodni,  bármint  sürgették  a  portáról,  akárhányszor  figyelmez- 
tették követei,  hogy  >áradton  árad  ott  a  harag*,  foglalja  le  tehát  a  javakat 
s  küldjön  be  pénzt;  mielőbb  meg  kell  ezt  tenni,  »most  az  ideje,  mert 
az  indulás  (a  török  hadak  Erdély  elleni  indulása)  után  késő,  soha  bizony 
Erdély  többször  maga  állapotján  meg  nem  marad,  hanem  utolsó  pusztu- 
lásra jut*.  Barcsay  kötve  érezte  magát  a  szerződés  által  s  nem  nyúlt 
a  Rákóczyak  javaihoz.*  Méltán  mondhatta  utóbb:  »Nem  is  félünk,  senkinek 

>  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XII.  321. 

6* 


84  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

is  csak  egy  házhelyet,  vagy  csak  tíz  pénz  érő  javait  is  azzal  vádolhat- 
nának, elvettük  volna. «  Pedig  pénzügyileg  helyzete  még  nyomorúságosabb 
volt,  mint  politikailag.  Az  úgynevezett  rendes  jövedelmek,  melyek  az  udvar- 
tartás költségeire  voltak  kiutalva,  a  zűrzavaros  viszonyok  közt  a  folyó 
kiadásokat  sem  fedezték  s  már  Rhédey  is,  bármi  rövid  ideig  uralko- 
dott, 6500  forintot  költött  a  sajátjából  az  ország  szükségleteire.  Pedig 
akkor  még  nem  dúlta  fel  a  tatár  az  országot.  Barcsay  ezekből  az  úgy- 
nevezett rendes  jövedelmekből  még  kevesebbet  látott,  az  adókat  meg  nem 
ő  kezelte  s  különben  is  jövedelmük  külön  czélokra  volt  lekötve.  Mindazáltal 
nem  érinté  a  Rákóczy-javakat,  hanem  Ugrón  András,  az  ország  buzgó  főpénz- 
tárnoka  segélyével  más  forrásokból  igyekezett  pénzt  szerezni  s  júniusban 
100,000  tallért  küldött  a  hadi  sarcz  tölesztésére  Konstantinápoly ba.^  E  pénzt 
nagy  országos  küldöttség  vitte  be.  A  portán  elfogadták  ugyan  a  várva 
várt  összeget,  de  egészen  máskép  számolták  el,  mint  az  erdélyiek  óhaj- 
tották. 80,000  tallért  a  két  év  óta  hátralékos  adóba  tudtak  be,  egy  rész 
meg  másra  ment  el,  úgy  hogy  az  500,000  tallér  törlesztésére  csak  5000 
tallér  számíttatott.*  A  követek  esdve,  rimánkodva  kérték  tehát  a  fejedelmet, 
küldjön  haladéktalanul  még  15 — 20 — 25,000  tallért,  különben  a  török 
elárasztja  az  országot.  Török  részről  meg  folyton  utaltak  a  Rákóczy-javakra 
s  hasztalan  kérte  Reninger  császári  követ  is  kormánya  nevében  a  nagy- 
vezért, engedje  meg,  hogy  Rákóczy  megtarthassa  erdélyi  javait.  Őt  ép 
oly  hevesen  elutasították »  e  kéréssel,  mint  Barcsay  ismételt  előterjesztéseit 
és  követeit.  Egyfelől  tehát  a  török  erőszakolta  a  javak  lefoglalását,  más- 
felől meg  Rákóczy  sem  tartotta  meg  az  egyezményt  s  még  neje  is  olyan 
hangon  irt  a  rendeknek,  hogy  ezek  leveleit  egyszerűen  visszaküldöttek.  Ily 
viszonyok  közt  a  Rákóczy-javak  elkobzása  kikerülhetetlenné  vált.  Ezzel 
azonban  Rákóczy  az  egyezséget  megszegettnek  nyilvánította  s  fegy- 
verrel készült  elégtételt  venni.  Egyelőre  a  háború  csak  papíron  folyt,  mert 
Rákóczy  még  nem  fejezte  be  készülődéseit  s  hogy  időt  nyerjen,  egymás- 
után irta  a  kihívó  leveleket  az  országhoz,  mire  a  rendek  szintén  elvesz- 
tették türelmüket  s  kíméletlenül  megmondták  neki  az  igazságot.  »Jószági- 
ban  való  kárvallást,  —  irják  neki  júliusban,  —  sajnálja  Ngod,  mi  pedig 
Ngod  miatt  országúi  elveszénk,  szabados  emberekből  rabokká  levénk.*  »Ha 
a  háladatosságnak  csak  mi  kicsiny  szikrája  volna  is  Ngodban«,  nem  támadna 
rajok  azért,  mert  javait  kénytelenségből  lefoglalták,  >hísz  kétannyija  maradt 
Mag>'arországban,  melyet  Erdély  által  szerzett. «  »Mert  ugyanis  merje  Ngod 
mondani,  hogy  valaha  Erdély  nélkül  Munkácsnak,  Tokajnak,  Regécznek,. 
Ecsednek  uraságát  obtineálhatta  volna. «  >Már  negyedik  íztől  fogván 
nevelvén  és  liizlalván  ez  a  szegény  haza  Ngtokat,  mindannyi  sok  java 
vétele  után  is  átoknál,   szítoknál   egyebet  nem   hall,   romlására   való  igye- 

*  Június  15-ki  jelentése.  Szilágyi,  id.  m.  XII.  312. 

*  A  fejedelmi  előterjesztés.  U.  ott,   ?37. 
»  U.   ott,  321. 


KÜZDELEM   ERDÉLY   S    A   RÉSZEK    BIRTOKÁÉRT.  85 

kezetnél  különbet  nem  experiál.«  *  Arra  a  kérdésére,  mivel  érdemelte  meg, 
hogy  notórius  személyként  javait  lefoglalják,  »csak  azt  feleljük:  nem  mitő- 
lünk, a  portától  kérdje  meg«.  Minthogy  az  adóemelést  s  a  félmiliomos 
sarczot  Rákóczy  úgy  tűntette  fel,  mintha  Barcsay  ez  áron  vette  volna  meg 
a  fejedelemséget,  a  rendek  tudtára  adták,  hogy  ezt  a  pénzt  »ngodhoz  való 
adhaesiónkért  reánk  vetek  büntetésül. «  *  Végül  szivéhez  fordulnak  s  mélyen 
megható  szavakban  kérik  » szűnjék  meg  ingerelni*  a  portát.  »Im  az  úristen 
az  ő  hiveinek  mind  sóhajtásokat  megszámlálta  s  könyhuUatásukat  tömlő- 
jébe szedte;  bizony  bosszút  áll  Ngodon,  ha  nem  akar  szánni «.» 

E  közben  Rákóczy  befejezte  készülődéseit.  Bizton  tudhatta,  hogy  a 
török  ellene  lesz,  hogy  a  császár  segíteni  nem  fogja.  Az  oláh  vajda  szö- 
vetségét igyekezett  tehát  megszerezni,  a  mivel  még  inkább  magára  vonta 
a  porta  haragját.  Leginkább  azonban  Barcsay  tehetetlenségére,  az  erdélyiek 
gyöngeségére  s  a  nagy  adótól  való  iszonyodására  számított.  Feltevése  nem 
volt  alaptalan,  mert  Erdély  a  teljes  bomlás  és  elzüllés  állapotába  hanyat- 
lott s  még  a  szászokat  is  arra  bujtogatták,  szakadjanak  el  a  másik  két 
nemzettől.*  Mindazáltal  Barcsay  a  veszély  hírére  fegyverre  szólította  a  ren- 
deket, kik  augusztus  20-ikán  kezdtek  a  Keresztesmezőn  gyülekezni,  hol  már 
augusztus  25-én  hírét  vették,  hogy  Rákóczy  és  csapatai  benyomultak  s  a 
határszélen  levő  csekély  erdélyi  hadat  visszaszorították.  E  hirre  Barcsay  a 
rendek  elé  lépett  s  azt  kérdezte  tőlük,  meg  akarnak-e  maradni  a  porta 
hűségében,  vagy  Rákóczyhoz  csatlakoznak?  Nyilatkozzanak  őszintén  és  ha 
az  utóbbit  akarják,  ő  kész  Rákóczy  javára  lemondani.  —  »Az  én  fejede- 
lemségemért —  mondotta  —  ktek  semmit  se  cselekedjék,  mert  énnékem 
nem  kellett,  nem  is  kell.«  A  rendek  ismét  Rákóczy  ellen  és  a  török  hűség 
mellett  döntöttek.  De  e  férfias  elhatározásnak  megfelelő  tettek  helyett  Rákóczy 
előnyomulásának  hirére  egyszerűen  szétoszoltak  s  Barcsayt  magára  hagyták. 
A  fejedelem  Dévára  húzódott  s  kétszer  is  Rákóczyhoz  küldte  Kemény 
Jánost,  ki  ez  időben  szabadult  ki  a  fogságból,  hol  a  tatár  khánnal 
nagyon  megbarátkozott.  A  khán  még  1658-ban  őt  ajánlotta  fejedelmül. 
Csakhog>'  megkésett  a  jelöléssel,  mert  a  nagyvezér,  ki  különben  sem  akart 
a  tatár  khán  után  indulni,  már  Barcsaynak  adta  az  uralmat.  De  a  fog- 
ságból Kemény  azzal  a  hittel  tért  haza,  hogy,  ha  itthon  lett  volna,  most  ő 
ülne  a  trónon.  Itthon  Barcsayhoz  csatlakozott,  ki  buzgón  támogatta  a  rop- 
pant sarcz  megszerzésében,  melyet  kívántak  tőle  s  melynek  egy  részét  az 
ország  vállalta  el.  Noha  főleg  őt  okolták  a  lengyel  veszedelemért.  Kemény 
alakját  a  fogság  és  szenvedés  martyriuma  övezte  s  hamar  népszerűvé 
tette.  A  közvélemény  benne  látta  azt  a  várva  várt  szabaditót,  ki  a  mos- 
tani zűrzavarból  kimenti.  De  Kemény  nem  volt  vezető  szellem;  sok   dicsé- 

'  A  rendek  nagyterjedelmű  manifestumából.  Szilágyi  id.  m.  XII.  319  —  24. 

*  A  rendek  1659  júliusi  nyilatkozata.   U.  ott. 

*  U.  ott,  323-24. 

*  Lutsch  János  1659  június  25-iki  levele.   Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  V,  454. 


86  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

rétes  személyes  erénye  és  jó  tulajdona  mellett  ép  oly  kevéssé  volt  diplo- 
mata, mint  hadvezér.  Barcsay  két  izben  is  elküldte  Rákóczyhoz,  hogy  békés 
kiegyezést  hozzon  létre  közöttük.  E  végből  kész  volt  Rákóczyval  szemé- 
lyesen találkozni,  ki  eleinte  szintén  nem  zárkózott  el  a  kibékülés  eszméje 
elől.  Egykorúak  szerint  azt,  az  akkor  valósitható  tervet  vetette  föl,  hogy 
mivel  őt  a  porta,  Barcsayt  meg  ő  nem  akarja,  Kemény  János  legyen  a 
fejedelem.  » Azonban  Rákóczy  fejedelem  is  inkább  szeretvén  magát  másnál 
s  nem  akarván  más  ember  kebelébe  eperjet  szedni,  megváltoztatta  minden 
elméjét. «  Kemény  János  közvetítése  meddő  maradt  s  Rákóczy  azzal  vádolta 
Barcsayt,  hogy  »csak  szinesen«  folytatta  a  tárgyalásokat.  Egyre  tovább 
előre  nyomult  tehát  s  pár  hét  alatt  csaknem  az  egész  országot  birtokába 
vette,  mig  Barcsay  Déván  húzta  meg  magát  s  onnan  kért  segélyt  a 
töröktől.  De  a  nagyvezér  nem  bízott  benne,  hanem  azt  üzente  neki,  hogy 
csak  úgy  segiti,  ha  hűsége  bizonyítékául  megjelenik  a  budai  pasa 
temesvári  táborában.  Erre  Barcsay  néhány  hívével  és  némi  haddal 
Temesvárra  sietett,  hol  nagy  kitüntetéssel  fogadták  s  ismételve  dicsérték, 
hogy  engedelmeskedett  a  porta  rendeletének.  Ellenfelei  Barcsay  futását 
a  hazán  való  árulásnak  bélyegezték;  tén3^1eg  azonban  nemcsak  a  szük- 
ség, hanem  a  józan  ész  is  parancsolta  e  lépést,  mely  következményeiben 
üdvösnek  bizonyult,  mert  legalább  erre  az  esztendőre  elhárította  Erdélyről 
a  török  újabb  bosszúálló  betörését.  E  tettével  Barcsay  eloszlatta  a 
török  azon  ismételve  kifejezett  gyanúját,  hogy  ő  is,  a  rendek  is  »töké- 
letlenkednek«,  Rákóczyval  egyetértenek,  miért  is  azzal  fenyegetőzött,  hogy 
»a  tavalyi  állapoton  nem  tanult  Erdély,  de  jobban  megtanítja*.  Ez  a 
gyanú  immár  megszűnt  s  a  fenyegetés  tárgytalanná  vált.  A  nagyvezér 
meggyőződött  Barcsay  hűségéről,  s  megtudta,  hogy  lehetnek  Erdélyben 
egyesek,  kik  Rákóczyhoz  szítanak,  de  maga  az  ország  és  fejedelme  hivei  a 
szultánnak,  kinek  kíméletét  niegérdemlik.  Barcsay  úgy  adta  elő  a  történ- 
teket, hogy  nem  az  ország  szakadt  el,  nem  azt  kell  tehát  büntetni,  hanem 
Rákóczy  haddal  kényszeríté  a  népet,  hogy  hozzá  csatlakozzék.  De  a  ki 
menekülni  bírt,  az  inkább  menekült,  csak  hogy  el  ne  kelljen  pártolnia. 
A  fejedelem  arról  is  biztosította  a  nagyvezért,  hogy  a  bécsi  udvar  sem  segíti 
Rákóczy t.^  Ennek  megfelelően  változott  meg  a  török  magatartása.  Először  is 
elbocsátotta  s  haza  küldte  az  erdélyi  követeket,  kik  a  héttoronyba  kerültek, 
mikor  gyanú  támadt  Barcsay  hűsége  iránt.  Azután  pedig  török  hadat  kül- 
dött Erdélybe,  de  nem  azért,  hogy  büntesse,  égesse,  hanem  azért,  hogy 
Barcsayt  visszahelyezze,  híveit  pedig  megvédje  Rákóczy  ellen.  Szejdi  Ahmed 
pasa,  a  Barcsay  segítségére  rendelt  fővezér  szeptember  24-ikén  értesíté  az 
országot,  hogy  azok,  kik  » Barcsay  Ákost  ismerik  fejedelmüknek,  sem  tes- 
tükben, sem  ingóbingó  javaikban,  sem  egyéb  marhájokban  kárt  nem  val- 
lanak.* így  a  háború  egészen  elveszte  eddigi  megtorló  jellegét   s  a   török 

^  Ezt  a  császári  követ  irja  haza.  Hormuzaki,  Documente,  V.  59. 


KÜZDELEM   ERDÉLY    S    A   RÉSZEK    BIRTOKÁÉRT.       87 

csak  rendet  akart  Erdélyben  csinálni,  A  töröli  támadással  szemben  Rákóczy 
szeptember  ^4  ikére  Maros  \'ásárhelyre  hivta  össze  a  rendeket,  kik  csekély 
számmal  jelentek  meg  De  a  kik  eljöttek  azok  ugj  szólván  kötözve 
adtak  magukat  Rákóczy  kezébe  kinek  hi\ei  nagyban  igvekeztek  hangu- 
latot csinálni   veszett    ugyuk   számira   Azt    híresztelték    hogy    Barcsa}'!   a 


Barcsa;  Ákos. 

{EBjUorú  metsiel  után.) 

török  tömlöczre  vetette,  hogy  Rákóczy  Mihnye  oláh  vajdával  már  megköté 
a  szövetséget  s  hogy  jó  lesz  kívánságait  mielőbb  önként  teljesíteni,  mert 
>akár  nolle,  akár  velle*,  visszaveszi  a  fejedelmi  hatalmat.  A  gyűlésen 
Kemény  János  fekete  tatár  öltözetben  és  fegyverzetben  jelent  meg.  Tel- 
jesen Rákóczy  pártjára  állt  s  a  rendeket  is  ily  irányban  igyekezett  befolyá- 
solni. Ezek  azonban  eleinte  haboztak,  mert  tudták,  hogy  »a  portától  valóelsza- 


88  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kadás  mi  izű  lehet. «  Maga  Rákóczy  hangsúlyozta  volt  az  országgyűlési 
meghívóban,  hogy  a  porta  beleegyezése  nélkül  nem  ül  vissza  a  trónra.  De 
alig  hogy  a  gyűlés  megnyílt,  már  harmadnap  azt  kívánták  hivei,  hogy  az 
ország  föltétlenül  és  azonnal  helyezze  be  székébe.  Ezen  sokan  meg- 
ütköztek s  felhozták,  hogy  ellentét  van  e  kivánság  s  a  meghívó  közt.  De 
az  ellenzék  csakhamar  elnémult.  Egyrészt  Rákóczy  fegyveres  nyomása, 
másrészt  ama  remény,  hogy  a  hadi  sarczot,  mely  annyi  törlesztés  után 
sem  igen  apadt,  a  dúsgazdag  Rákóczy  leveszi  vállukról,  hallgattatta  el. 
A  török  követelések  »kellete  felett  való  bősége«  mellett  az  ország  érezte, 
hogy  a  maga  erejéből  meg  nem  fizetheti  a  sarczot  s  még  egy  próbát  tett 
Rákóczyval,  hogy  az  ö  pénze,  esetleg,  mint  hivei  hirdettek,  fegyvere  meg- 
menti a  fizetéstől,  így  a  rendek  már  a  szeptember  27-iki  ülésen  visszahelyezték 
s  követséget  küldtek  hozzá.  O  coeca,  o  stolida  plebs,i  jegyzi  meg  e  hatá- 
rozathoz az  országgyűlésen  jelenlevő  szász  követ  és  naplóiró.  Harmadnap 
tartotta  meg  az  új  fejedelem  hadai  élén  megfelelő  pompával  bevonulását 
Vásárhelyre.  A  török  sipos  azt  az  oláh  nótát  fújta,  melyet  a  magyarok 
így  neveznek:  Az  oláh  fáta  nótája,  mikor  kaprait  (kecskéit)  elvesztette 
volna  és  magát  siratván,  bujdosván  keresné  elvesztett  kaprait.  Ezután 
Petki  János  éneke  következett:  Izraelnek  szent  Istene,  ki  lakozol  magas 
mennybe,  vigyázz  onnan  mindenekre.  A  visszahelyezést  Barcsay  letétele  egé- 
szité  ki.  Október  3-ikán  a  rendek  tudatták  a  törökkel,  hogy  >  Barcsay  Ákos 
fejedelemsége  nekünk  nem  kell,  mivel  akaratunk  s  hirünk  nélkül  minket 
elhagyott*.  Egyszersmind  kijelentették,  hogy  fegyverrel  fognak  ellenállani, 
ha  >  Rákóczy  fejedelmünk  is  az  ő  közöttünk  való  fejedelemségben  meg  nem 
hagyattatik.«  Rákóczy,  hogy  önbizalmukat  fokozza,  az  oláh  vajdával  való 
szövetség  ügyét  a  rendek  elé  hozta.  Az  eszme  azonban  csekély  visszhangot 
keltett.  Ugrón  András  régi  tapasztalatok  alapján  mutatta  ki,  hogy  a  szövetség 
Erdélynek  nem  lehet  hasznára,  mert  az  oláhok  nem  fognak  fegyvert  a 
török  ellen,  mi  pedig  » magunk  oltalmazására  sem  vagyunk  elegek  és  mégis 
mást  oltalmazzunk."  (Sapienter,  teszi  hozzá  az  eg\'korú  hallgató.)  Másoknak 
azért  nem  tetszett  a  szövetség,  mert  »az  oláh  természet  szerint  való  ellen- 
sége a  magyarnak.  <^  Ez  ellen  a  Rákóczy-párt  felhozta,  hogy  »a  török  sem 
ördög  s  meggondolkodik  ^<,  ha  meghallja,  hogy  a  három  ország  (Moldva 
volt  a  harmadik)  kölcsönös  véd-  és  daczszövetséget  kötött.  Ugrón  végűi 
azt  mondta:  én  hát  csak  hallgatok,  legyen  úgy  s  Rákóczy  óhaja  teljesült, 
a  szövetség  jóvá  hagyatott.  Az  új  fejedelem,  hogy  a  bécsi  udvar  jó  indu- 
latát megnyerje,  szóba  hozta  a  katholikusoknak  teendő  engedményeket  is. 
E  téren  azonban  ő  sem  ment  többre,  mint  Barcsay.  A  rendek  arra  szorít- 
koztak, hogy  a  törvényczikkek  egyikében  (X.  t.-cz.)  kijelentették,  hogy 
mihelyt  a  viszonyok  engedik,  foglalkozni  fognak  a  katholikusok  sérelmeivel. 
Ez  után  szétoszoltak  s  Rákóczyra  bízták  trónja  védelmét,   ki  október   első 

»  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XII.  ."^83. 


KÜZDELEM    ERDÉLY    S   A   RÉSZEK    BIRTOKÁÉRT.  89 

felében  Erdély  legnagyobb  részének  ura  volt.  De  magára  maradt  teljesen 
s  különösen  arra  hasztalan  számitott,  hogy  a  bécsi  udvar  megsegíti.  A  török 
iránt  követett  politikához  hiven  Bécsből  Rákóczyt  mindig  a  legkomolyabban 
békére  intették,  sőt,  mint  a  király  alattvalójának,  egyenesen  megparancsolták  a 
békén  maradást.  Mikor  a  nyáron  újabb  készülődéseinek  hirét  vették,  Lipót  király 
erélyes  hangú  levélben  szólította  fel,  tegye  le  a  fegyvert  s  húzódjék  vissza 
a  két  vármegyében  levő  javaira.  Ez  esetre  újra  késznek  nyilatkozott  közben- 
járni a  portán,  hogy  jószágait  megtarthassa.  A  király  Barcsayt  is  fölkérte, 
tartózkodjék  a  fegyveres  föllépéstől  s  ne  bántsa  Rákóczy  javait.  De  a  levél 
megkésett,  mert  Rákóczy  már  hetekkel  előbb  megindult.  Mikor  újra  fejede- 
lemmé választatta  magát,  a  király  követet  küldött  hozzá,  hogy  lemondásra 
birja,  ha  Erdélyt  és  az  egész  kereszténységet  veszélybe  nem  akarja  dönteni. 
Hiú  remény  — -  mondotta  —  győzelemben  bizni  a  török  roppant  hatal- 
mával szemben,  s  Rákóczy  csak  úgy  mentheti  meg  magát  és  nemzetét,  ha 
haladéktalanul  leteszi  a  fegyvert.  Minthogy  támadása  okául  Rákóczy  főleg 
erdélyi  javai  elvételét  hozta  fel,  a  királyi  követ,  Herényi  György  kész  ter- 
vezetet hozott  magával,  melynek  alapján  a  török  kívánsága  is  teljesült, 
Rákóczy  sem  károsult  volna.  Herényi  azt  ajánlotta  Harcsaynak,  kihez  szintén 
volt  megbízása,  hogy  a  jószágokat  a  török  parancsához  képest  ideigle- 
nesen az  erdélyi  urak  vegyék  birtokba  s  Rákóczynak  évi  haszonbért  fizes- 
senek értük.  Herényi  ígérettel  és  fenyegetéssel  próbált  Rákóczyra  hatni,  de 
sikertelenül,!  ámbár  e  közben  a  portán  a  császári  követek  (a  rendesen 
kivül  akkor  báró  Meyern  Ágost  rendkívüli  követ  is  ott  volt,  ki  Lipótnak 
császárrá  választását  jelentette  be),  buzgón  fáradoztak  oly  irányban,  hog>' 
legalább  erdélyi  javai  birtokában  hagyják  Rákóczyt.  De  a  nagyvezér  hara- 
gosan utasította  el  a  kívánságot.  Sőt  végűi  azzal  a  követeléssel  állt  elő, 
hogy  a  császár  szolgáltassa  ki  neki  Rákóczyt.  Meyern  azt  felelte:  » Rákóczy 
nincs  a  császár  kezében.  De  még  ha  a  császár  hozzá  férhetne,  kiadása 
akkor  is  tisztességébe  ütköznék. «  Erre  török  részről  azt  mondották,  hogy 
az  udvarra  és  a  portára  is  az  lenne  a  legelőnyösebb,  ha  a  császár  Rákóczyval 
úg>'  bánnék  el,  mint  egykor  a  pápa  Dsem  herczeggel.  A  követ  ezt  is 
elutasította,  ámbár  a  búcsúkíhallgatáson  a  szultán  maga  ismételte  a  kíván- 
ságot. Sőt  mikor  a  szultán  külön  követséggel  viszonozta  Meyern  követ- 
ségét, Bécsbe  küldött  levelében  újra  kérte  a  császárt,  tétesse  el  láb  alól 
Rákóczyt,  a  béke  akadályát,  különben  maga  fogja  a  legszigorúbban  meg- 
fenyíteni. Rákóczy  személyét  bántani  eszébe  sem  jutott  ugyan  az  udvarnak, 
de  visszahelyezését  a  fejedelmi  székbe  nemcsak  nem  támogatta,  hanem 
egyenesen  kárhoztatta.  Ezt  nem  egyedül  azért  tette,  mert  békét  akart 
most  is  a  törökkel.  Rákóczy  szándékai  is  nyugtalanították ;  attól  félt,  hogy 
kétségbeesésében  olyan  tettekre  ragadtatja  magát,  melyek  beláthatatlan 
következményekre  vezethetnek. 

'  A  szeptember  7-ikén    kelt  utasítást  ismerteti    Komáromy    András :    báró    Berényi 
György  élete. 


90  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Egyre-másra  érkeztek  Bécsbe  Kéninger  jelentései,  hogy  Rákóczy  egyenesen 
arra  számit,  hogy  miatta  a  szultán  és  a  császár  háborúba  bonyolódnak; 
hogy  a  francziák  és  velenczések  állanak  háta  mögött,  kik  pénzzel  is  segíteni 
hajlandók,  mert  azt  akarják,  hogy  az  erdélyi  kérdésből  nagy  keleti  háború 
támadjon.  Reninger  folyton  figyelmeztette  az  udvart,  ne  támogassa,  hanem 
hagyja  magára  Rákóczy t.^  Ez  a  tanács  megfelelt  a  német  miniszterek 
óhajainak,  sőt  a  harczias,  tüzes  vérű  magyar  főurak  némelyekében  is  erős 
támaszra  talált.  >  Attila  igen  méltán  flagellum  dei  (isten  ostora)  volt,  de  ő  utána 
—  irta  még  áprilisban  gróf  Csáky  István  tárnokmester  —  Rákóczy  György- 
höz hasonlóbb  Attila  sohasem  volt«.«  Eképen  szó  sem  lehetett  arról, 
hogy  a  császár  akár  csak  egy  katonát  küldjön  Rákóczy  segítségére. 

Rákóczy  eközben  ura  volt  ugyan  az  országnak,  sőt  a  moldvai  és 
havasalföldi  vajdaságba  is  a  maga  embereit  ültette,  de  a  reá  törő 
török  hadnak  nem  birt  ellenállani.  A  tatárok  Moldvát,  a  szilisztriai  pasa 
Havasalföldet  gyorsan  elfoglalták.  Szejdi  Ahmed  budai  pasa  meg  Barcsayt 
vitte  be  Erdélybe  s  Zajkánynál,  Hlye  közelében  november  22-ikén  megverte 
Rákóczyt.  A  fejedelem  vitézül  részt  vett  a  harczban,  de  példája  a  fegyel- 
mezetlen hadakat  nem  tartóztatta  vissza  a  csúfos  szaladástól.^  Nagy  vesz- 
teséget szenvedett  ugyan,  de  nem  érezte  magát  megtörve.  A  részekből  új 
hadak  érkeztek  hozzá,  a  török  pedig  az  előrehaladt  évszak  miatt  nem  üldözte. 
Barcsay  összehívta  az  országgyűlést,  de  a  rendek  a  háború  s  a  tél  miatt 
nem  jelentek  meg.  A  pasa  látva,  hogy  nem  végezhet  semmit,  Barcsayval 
abban  állapodott  meg,  hogy  nem  folytatja  a  harczot,  hanem  csapataival 
haza  tér,  s  csak  1500  embert  hagy  Barcsaynál,  ki  híveivel  és  hadaival 
Szebenbe  menjen  téli  szállásra.  A  tavaszszal  azután  egyesült  erővel  újitják 
meg  a  támadást  s  végleg  rendbe  hozzák  a  trónkérdést.  Ennek  megfelelően 
a  török  távozott,  Barcsay  és  hivei  pedig  deczember  16-án  Szebenbe  érkeztek. 
Alighogy  Rákóczy  a  török  kivonulásáról  értesült,  Szeben  alá  sietett  s  az  erős 
várat  vivni  kezdte.  De  nem  volt  sem  megfelelő  hada,  sem  nehéz  ágyúja; 
az  ostrom  nem  haladt  előre  s  inkább  arra  szolgált,  hogy  a  tusakodó  felek 
a  békés  megegyezést  keressék.  Levelek  és  követek  utján  csakugyan  mindun- 
talan megújultak  a  kísérletek,  de  nem  vezethettek  eredményre,  mert  mint 
Barcsay  hivei  még  deczember  28-ikán  megirták  Rákóczynak:  » Isten  után 
a  fényes  portán  áll  az  erdélyi  fejedelemségnek  adása  s  elvevése «.  Figyel- 
meztették tehát,  ne  itt,  hanem  a  portán  keresse  a  fejedelemséget.  Rákóczy 
rég  megpróbálta  ezt,  csakhogy  azt  felelték  neki :  »Ha  egy  várat  megtöltené 
aranynyal,  még  sem  leszen  ő;  —  készebb  volna  a  császár  egy  rész  biro- 
dalma nélkül  ellenni,  hogy  sem  Rákóczyt  szenvedni  gyalázatjára«.  Az  erdélyi 
követség,  mely  e  végválaszt  kapta  (1659  november  9.)  más  fontos  hireket  is 


*  Reninger   1659    október  20-iki  jelentése  Hormuzakinál,  id.  m.  V.  57. 
'  Deák  Farkas,  Csáky  István  élete,   191. 

*  A  csatát  leirja  Rákóczy  :  Családi  lev.  578. 


KÜZDELEM   ERDÉLY    S    A   RÉSZEK    BIRTOKÁÉRT.  91 


hozott  haza.  A  nagyvezér  akkor  is  Velenczével  foglalkozott  s  súlyt  helye- 
zett reá,  hogy  az  erdélyi  kérdés  újra  el  ne  mérgesedjék.  Megüzente  tehát  az 
országnak,  hogy  ha  lecsöndesedik  s  szakit  Rákóczyval,  a  szultán  ismét 
megelégszik  a  régi  15,000  arany  adóval.  De  ha  a  béke  a  tavaszig  helyre 
nem  áll,  s  a  rendek  bele  nem  nyugosznak  Barcsay  fejedelemségébe,  a  nagy- 
vezér újra  kijő,  s  »soha  tovább  sem  Erdély,  sem  Várad  meg  nem  marad, 
hanem  porrá  teszik*. ^  Ez  intés  deczember  8-án  ismételtetett.  «Ne  mondjátok, 
—  Írja  a  nagyvezér  a  rendeknek  —  idején  értéstekre  nem  adtunk  minde- 
neket«.  Lelkükre  kötötte,  űzzék  ki  Rákóczyt,  térjenek  vissza  Barcsay  hűsé- 
gére, különben  a  jövő  tavaszszal  megszámlálhatatlan  haddal  megy  ellenük 
»és  a  mi  gonoszt  eddig  még  nem  érzettetek,  megkóstoljátok  bizonynyal*. 
A  háború  minden  rettenetességet  szemük  elé  idézte,  sőt  hogy  a  részeket 
elijeszsze  Rákóczytól,  előre  jelentette,  hogy  azokat  is  elpusztítja  s  birtokba 
veszi  Váradot.  Ez  a  kivánság  ekkor  hangzott  fel  először. 

A  mig  Barcsay  uralma  biztosítottnak  látszott,  a  török  sohasem  kivánta 
V'áradot.2  Most  azonban,  minthogy  a  vár  Rákóczy  kezén  volt,  a  nagyvezér 
kijelentette,  hogy  büntetésül  ezt  is  elveszi,  ha  a  rendek  tavaszig  a  porta 
hűségére  meg  nem  térnek.  Ellenben  ha  elűzik  Rákóczyt,  nemcsak  további 
bántódásuk  nem  lesz  s  mostani  területüket  csorbítatlanul  megtartják, 
hanem  az  adó  és  a  hadi  sarcz  körül  is  tetemes  könnyítésre  számíthatnak. 
Ez  férfias,  a  nagyvezér  egyéniségéhez  illő  intés  volt,  ki  más  gondjai 
közepett  szabadulni  akart  az  erdélyi  bajoktól.  De  nemcsak  ő,  hanem 
a  magyarországi  pasák  is  ez  értelemben  nyilatkoztak,  sőt  az  egyik  »mint 
atya  és  anya  édes  magzatit*  »  úgy  intette  a  szabolcsi  hajdúkat,  szakad- 
janak el  Rákóczytól,  különben  elpusztulnak.  Még  le  sem  pecsételte  a  levelét, 
hogy  ne  legyen  ürügyök  azt  felbontatlanul  vissza  vagy  Rákóczyhoz  kül- 
deni. Mindez  azonban  süket  fülekre  talált  s  az  ország  tétlenül,  csaknem 
aléltan  várta  be,  hogy  összecsapjanak  felette  a  hullámok.  Hasztalan  volt 
minden  intés,  minden  fenyegetés,  hasztalan  tette  közhírré  a  porta  hóna- 
pokkal a  végrehajtás  előtt  az  1660-iki  véres  esztendő  programmját. 

Később  maguk  a  rendek  tették  a  beismerő  vallomást,  hogy  a  portát 
nem  illethetik  oly  szemrehányással,  mintha  szándéka  iránt  kétségben  hagyta 
volna  őket.  » Micsoda  orczával  —  mondották,  —  vádolhassuk  tökéletlen- 
ségnek vétkével  a  török  nemzetet.^*  Már  1659.  végén  tisztán  állt  Erdély 
előtt,  mit  várhat  a  tavaszsztól,  ha  a  porta  parancsolatának  nem  engedel- 
meskedik. De  még  sem  történt  semmi  a  biztos  veszedelem  elhárítására  s 
az  ország  hanyatthomlok  rohant  a  romlásba. 


'  Toldalaghy  Mihály  levele  Haller  Gáborhoz.  Szilágyi,  Erdély  és  az  észak-keleti 
háború,  II.  549-52. 

•  Bizonyítja  ezt  Rhédey  László  s  a  jenéi  pasa  közti  levelezés ;  közli  Nagy  Iván  : 
M.  Tört.  Tár,  XVH.  67-9. 

»  Bethlen  Imre,  id.  m.  193. 


92  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


VI.  FEJEZET. 

Rál^óczv  Qvörgv  Halála,  leárad  eleste. 

E  fenyegetések,  e  komoly  intések  közepett  Rákóczy  folytatta  Szeben 
ostromát,  mely  azonban  magyar  és  török  őrségével  és  elszánt  polgá- 
raival vitézül  védekezett.  Inkább  csak  ostomzár,  mint  valódi  vívás  volt  az 
a  tél  egész  folyamán.  Rákóczy  itteni  meddő  erőlködéséből  is  azt  a  tanú- 
ságot meríthette  volna,  hogy  a  maga  erejéből  nem  boldogulhat  s  Erdélyt 
és  a  részeket  csak  úgy  mentheti  meg  a  végromlástól,  ha  a  török  támadás 
megkezdése  előtt  leköszön  s  lehetővé  teszi  a  meghódolást  a  rendeknek,  kik 
rettegve  néztek  a  jövő  elé.  Időnként  úgy  látszott,  mintha  felülkerekednék 
benne  a  józan  ész.  »Váradot  talán  kiadom  —  irta  1660  márczius  16-ikán 
gróf  Rákóczy  Lászlónak,  —  mert  azt  mondják,  e  miatt  pusztul  az  ország*.* 
De  nem  tette,  hanem  folytatta  az  ellenségeskedést,  mire  kora  tavaszszal  a 
török  is  megkezdte  a  hadműveleteket. 

Szejdi  Ahmed  budai  pasa  a  telet  Temesvárt  töltötte,  hogy  idejében 
megtehesse  intézkedéseit  s  nagy  sereggel  indíthassa  meg  a  harczot, 
mihelyt  az  időjárás  engedi.  Korán,  1660ápril  elején  munkához  látott,  véres, 
kegyetlen  munkához,  mert  a  török  immár  megint  boszúló  hadjáratba  fogott. 
A  nagyvezér  megújította  a  rendeleteket,  hogy  porrá  kell  tenni  az  országot, 
le  kell  vágni  mindenkit  s  Szejdi  Ahmed  csakhamar  a  lakosokat  ezernyi 
számmal  ölette  le,  fejüket  meg  levágva  és  szalmával  kitömve  töméntelen 
szekerén  küldte  be  a  nagyvezérhez  bizonyságául  annak,  hogy  hiven  teljesíti 
parancsait.  A  boszúló  hadjárat  azonban  nem  Erdély,  hanem  a  részek  ellen 
irányult.  A  pasa  nem  törődött  azzal,  hogy  Rákóczy  Szeben  vivására  paza- 
rolja az  időt,  hanem  Bihar  vármegyébe  nyomult  s  Rákóczy  erejének  főfor- 
rását  akarta  betömni. 

A  részeket  s  a  két  vármegyét  Rákóczy  teljesen  védtelenül  hagyta  s 
a  várakon  kívül  nem  volt  őrsége  sehol.  Ahmed  ellenállás  nélkül  nyomult 
előre.  Hogy  a  királynak  okot  ne  adjon  a  beavatkozásra,  a  szabolcsi  hajdú 
városokat,  noha  Rákóczy  hivei  voltak,  eleinte  kímélni  akarta.  Felszólította 
tehát  őket,  hogy  bizonyos  határidőben  embereiket  küldjék  el  táborába, 
különben  elpusztulnak.  A  hajdúság  az  előző  évek  szomorú  tapasztalatain 
okulva,  hajlott  a  békés  megegyezésre,  s  eleget  akart  tenni  a  pasa  kívánságá- 
nak. De  Rákóczy  váradi  és  ónodi  kapitányai  azzal  biztatták,  ne  féljenek,  majd 
megvédik  őket.  Bízva  az  ígéretben,  a  hajdúság  Gyulai  Ferencz  váradi  kapi- 
tánynyal egyesült.  Az  volt  a  szándék,  hogy  az  egyesült  magyarok  a  köze- 
ledő   török    hadat   megtámadják  s  ha  csak    lehet,   visszaszorítsák.   Gyulai 

»  Deák  Farkas,  Nagy- Várad  elvesztése,  9. 


RÁKÓCZY    GYÖRGY   HALALA,    VARAD    ELESTE. 


azonban  a  döntő  pillanatban  megijedt ;  nem  mert  csatába  bocsátkozni,  hanem 
Váradra  húzódott,  a  Szoboszló  körül  gyülekező  hajdúságot  pedig  sorsának 
engedte  át.  Hasztalan  mondották  a  végveszedelembe  juttatott  hajdúk :  »Ihol 
volna  hát  az  6  sok  vérök  hullásával  való  hűséges  szolgalatjuknak  érdemes 
érdeme  és  jutalma?»i  Nem  volt  számukra  többé  semmiféle  menekvés, 
mert  Gyulai  egyenesen  a  török  torkába  vitte,  s  ott  cserben  hagyta  5ket. 
Mikor  elvált  tőlük,  nemcsak  az  önsegélyre,  de  még  arra  sem  maradt  idejük, 
h(^y  feleségeiket,  gyermekeiket  biztosságba  helyezzék,  A  töröktől  akkor 
már  csak  a  Hortobágy 
mocsaras  vize  válasz- 
totta d  őket.  Futott 
teliát  mindenki,  a  ki 
hová  tudott,  s  az  ellen- 
ség bántatlanul  dúlhatta 
a  >sok  szép  rakott  épü- 
letü  hajdúvárosokat*. 
Kába  hamuvá  lett  s  Szo- 
boszlót  április  2S-ikán 
szerdán,  érte  utolsó 
végzete.  A  ki  még  me- 
nekülhetett, az  elfutott. 
De  sokaknak  már  erre 
sem  volt  idejük  s  házok 
népét  a  templomkerítésbe 
vitték,  mert  a  városnak 
•^yházakömyülug>'an 
jó  erősséggel  való  kas- 
télya volna«.  Itt  a  sze- 
rencsétlenek egj'  ideig, 
a  mig  lövöszerük  el 
nem  fogyott,  vitézül  véd- 
ték magukat  és  Övéiket. 
De  a  pasa  a  kastély- 
nak hajtotta  janicsárjait, 
kik  heves  ellenállás  után  benyomullak  s  a  férfiakat  mind  leölték.  Minden 
levágott  fejért,  mely  azután  a  portára  küldetett,  egy  tallér  julalmat'kaptak. 
A  nőket  rabszíjra  fűzték,  a  város  és  a  szomszéd  községek  mind  porrá 
tétettek  s  »a  környék  eget  verő  füsté,  tüze  belátszott  Debreczenbc'..  Az  "ekkor 
örökre  elpusztult  Sziget  község  futó  lakosait  az  ellenség  a  máig  Vér 
völgynek  nev«iett  helyen  érte  utói  s  mészárolta  le.' 


if  Rdkdny  Linlú. 


(Egykor 


■  SzaUrdi  íiralmas  któnikája,  493. 

■  Seücs  István,  Debreezen  város  türl.  II.  372. 


d4  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Ezután  Debreczenre,   már  akkor  a  Tisza-vidék  nagy  és   népes   főhe- 
lyére került   a   sor.   A   magyar   protestantismus  egyik  legélénkebb    gócza, 
hires  főiskola,  élénk  szellemi  és  tudományos  élet  központja  volt  s  az    egy- 
korúak Christianopolis-nak   nevezték.   Lakosai    leginkább   munkás,  jómódú, 
hitbuzgó  iparosok,  részben  marhatenyésztők   és   kereskedők   voltak,   kik   a 
katonai  mesterséggel  nem  igen  foglalkoztak.   A  város  nagy   területen  épült 
s  ez  időben  több  mint  1800  nagy  és  kisebb  ház  állt  benne.  Katonai  véde- 
lemre azonban  Debreczen  nem  volt  alkalmas.  )►  Mezőben  épült,  erős   kerítés 
nélkül  való,  csak  engedelmességhez   ragaszkodó «    helynek   nevezi   eg^^korú 
krónikása.  1   Volt   ugyan   palánkja,   voltak    árkai,   melyeket   veszél}'^    idején 
szélesebbé   és  mélyebbé   ástak.    Csakliogy  ezek   legfeljebb  kisebb  portyázó, 
kóborló  csapatok  rajtaütése  ellen   nyújthattak  oltalmat.   Nagyobb   seregnek, 
főleg  ha  ostromszert   is   hozott,   Debreczen   ellent   nem   állhatott,  sőt  ellen- 
állásra egyáltalán  nem  gondolhatott.  Nem  is  gondolt,  mert  ez  csak  fokozta 
volna   veszedelmét.   Mint   egész   Biharvármegye,  a  város  is  Erdélyhez  tar- 
tozott, de  sem  az  ország,  sem  Rákóczy,  a  részek  tulajdonképeni  ura,   nem 
küldött   csak   egy   katonát   védelmére,  a  váradi  őrség   meg   egyenesen   rá 
zúdította    az   ellenséget,   mikor   a   hajdúkat    előbb    felbiztatta,   végűi   meg 
<:serben  hagyta.  Debreczen  veszve  volt   tehát,    a   bősz   ellenségnek   ki   volt 
szolgáltatva,  mikor  április  30-ikán    Szejdi    Ahmed    a   város  alá    érkezett  s 
sátorát  a  Basahalmon  ütötte  fel.  A  polgárság  csak   kegyelem   utján   mene- 
külhetett Szoboszló  s  a  többi  szomszéd  községek  sorsától.  Meg  kellett  vásá- 
rolnia  a   kegyelmet,  bármi  nagy  árat  kivánt  érte  a  pasa.    A    debreczeniek 
már  Szoboszlóra  követet,  eleséget,  ajándékot  küldtek  a  török  táborba.  Deb- 
reczen alá  érve,  mig  csapatai  egész  a  Tiszáig  kóboroltak  s  felégettek  min- 
dent, Szejdi  a  városi  tanács  kiküldöttjeivel  alkudozott.  Durván  bánt   velük, 
megkinoztatta  őket  s  100,000  tallér  váltságot  követelt.  A  szerencsétlen  város 
megadta  a  roppant  összeget,  mire    május    8-ikán   kínszenvedése   véget   ért. 
vSzejdi  Erdély  felé  vezette  hadait,  de  már  előbb  maga  is,  Barcsay  is  felszó- 
lította Biharmegyét,  hogy  hűsége  jeléül  május  7-ikéig  táborába  küldje  embe- 
reit, különben  a  hajdúság  sorsára  jut.  A  vármegye  ki  is  rendelte  küldötteit, 
kik  azonban  Gyulai  fondorlatai  következtében  megkéstek.  Mikor  végre  meg- 
érkeztek, a  pasa  már  átbocsátotta  a  Berettyón  portyázóit,  kik  egész  Várad- 
hoz egy  mértföldnyire  fölperzseltek  mindent.  A  vármegye  egy  részét  azon- 
ban hódolatuk  megmentette   a  pusztulástól  s   a  pasa  Várad  alól  is  vissza- 
rendelte portyázóit.  Csakhogy  lelketlen  emberek  itt-ott   új   kegyetlenségekre 
ingerelték.    Május   8-ikán   a  török   fősereg   Pocsajon  már    túl    járt,    mikor 
az  ottani  szabadlegények  rajta  ütöttek  a  török   utóhadra.    Másnap   azután 
-az   egész    török    sereg    visszafordult   s   Pocsajt  megvéve   a  benne  levőket 
levágta.  Minthogy  Székelyhíd  őrsége  szintén  csipdeste  a  török  tábort,  Szejdi, 
jioha  a  várat  magát  nem  bántotta,  a  vár  alatti  szigetekre  katonaságot  kül- 

*  Bartha  Boldizsár  krónikája.  Megjelent  1666-ban. 


RÁKÓCZY   GYÖRGY   HALÁLA.    VÁRAD    ELESTE.  95 

dött,  mely  az  oda  menekült  parasztokat,  vagy  4000  embert,  kard  élére 
hányta,  vagy  rabszíjra  fűzte.  Innen  azonban  a  török  nagyobb  arányú  pusz- 
títás nélkül  vonult  a  Meszes  hegységen  Erdélybe,  hogy  immár  maga  Rákóczy 
ellen  forduljon,  ki  e  közben  Szeben  alatt  állt,  melynek  vívása  sehogy  sem 
haladt  előre.  Hogy  ügyét  népszerűbbé  tegye  s  katonáit  szaporítsa,  a  töme- 
gekhez, a  parasztsághoz  fordult.  Már  1658-ban  örökös  nemességet  igért  a 
biharvármegyei  jobbágyságnak,  ha  fegyveresen  táborába  siet.  A  felhívás 
főleg  az  oláhság  körében  keltett  visszhangot  s  több  ezerén  váltották  fel 
eddigi  békés  foglalkozásukat  a  katonáskodással.  A  parasztság  e  mozgalma 
sok  bajt  okozott  a  földesuraknak,  kik  az  országgyűlés  előtt  panaszolták  be 
Rákóczy t,  hogy  »a  jobbágyságot  csak  maga  indulatjából  fellázasztotta,  nem 
tudjuk,  micsoda  szabadságnak  ígéretével  az  egész  országnak  ígérete  ellen «.* 
Nag\'obb  erőg>'arapodást  Rákóczy  nem  is  merített  a  mozgalomból  s  nem 
volt  képes  új  sereget  alakítani,  mely  Biharból  kiszorítsa  az  ellenséget.  Rákóczy 
akkor  \'áradot  féltette  s  nem  tudta,  hogy  Szejdi  Ahmed  Erdélybe  igyek- 
szik. Szeben  alatt  csekély  figyelő  hadat  hagyva,  serege  javával  Várad  védel- 
mére akart  tehát  sietni.  Május  10-ikére  tűzte  ki  az  indulást,  hogy  pünkösd 
harmad  napján  Váradon  lehessen.*  Ez  erős  várat  szemelte  ki  műveletei 
alapjául.  De  megkésett ;  útját  már  elállotta  a  török  s  nyílt  mezőben  akarta 
csata  elfogadására  kényszeríteni.  Rákóczyt  nyugtalanná,  izgatottá  tette  a  tudat, 
hogy  nsigy  török  sereg  áll  előtte.  De  még  mindig  reménykedett.  »Nem 
sokaság,  —  mondotta  —  Isten  ver  hadat,  s  mi  Istenben  bízunk.  «3  Csakhogy 
két  nappal  később  egész  nagyságában  áthatotta  helyzete  rendkívüli  komoly- 
ságának  tudata.  Erezte,  hogy  közeleg  a  vég,  halálsejtelmek  gyötörték  s  május 
16-íkán  a  szamosfalvi  táborban  megírta  rövid  végrendeletét.  » Kérlek,  édes 
Zsófikám  —  végzé  nejéhez  fordulva,  —  az  én  hozzám  való  tökéletes  sze- 
retetedet holtom  után  is  mutassad  meg,  kiben  nem  is  kételkedünk ;  nekünk 
megbocsáss,  ha  vétettünk  volna,  az  Isten  dicsőségére  vigyázz,  az  igaz  val- 
lásban, kiben  velünk  ékéi,  állhatatos  légy  változatlanul ;  Ferkót  abban  neveld, 
semmi  világi  dicsőség,  félelem  attól  el  ne  szakasszon '<.'* 

Hadaínak  lelkes  hangulata  közepett  ő  maga  egyre  izgatottabb  lett. 
Kerülni  akarta  a  döntő  mérkőzést  s  .Szász-Fenes  és  Gyalu  közt  ütött  tábort, 
hog\'  Kolozsvárt  fedezze  a  török  ellen.  De  vezérei  sürgősen  követelték  a 
támadó  fellépést,  sőt  a  további  visszavonulást  egyenes  gyávaságnak  mon- 
dották. Rákóczy  végre  engedett  s  május  22-ikén  elfogadta  a  csatát.  A  jobb 
szárnyon  a  had  színe-java,  a  középen  a  gyalogság  és  tüzérség,  a  balszár- 
nyon a  székelység  állt.  A  csata  kedvező  körülmények  közt  indult  meg. 
Erős  szél  fujt  épen  szembe  a  törökkel  s  gátolta  mozdulatait.  Csakhamar 
azonban  a  szél  megfordult  s  a  magyarok  arczába  hajtotta  a  port  s  a  puska- 

*  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XII.  483. 

*  Levele:  Tört.  Tár.  1892.  126. 

»  Május  14-iki  levele.  Hadtört.  Közi.   1894.  56. 

*  Szilágyi,  Erdély  s  az  é.-k.  háború,  II.  571. 


96  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

por  füstjét.  Mindazáltal  a  sereg  egy  ideig  vitézül  tartotta  magát,  mig  a 
székelyek  hátrálni  nem  kezdtek.  Rákóczy,  látva  soraik  bomlását,  közéjük 
vágtatott  s  megállította  őket.  A  török  azonban  észrevette,  hogy  az  ellenség 
balszámya  a  leggyöngébb,  s  teljes  erővel  reá  vetette  magát.  Rákóczy  újra  oda 
sietett  tehát,  hogy  személyes  megjelenésével  öntsön  lelket  vitézeibe.  De  mikor 
a  fenesi  patakon  átugratott,  a  szél  lefújta  fejéről  réz  sisakját.  Fedetlen  fővel 
rohant  a  harczolók  közé.  Maga  volt  s  férfiasan  küzdött  egy  egész  csapat 
török  ellen.  Többeket  levágott,  miközben  védtelen  fejét  néhány  erős  vágás 
érte.  Szerencsére  a  legválságosabb  pillanatban  megérkeztek  ónodi  vitézei  s 
kivágták  az  ellenség  közül.  A  vér  elborította.  Orvos  vagy  sebész  nem  volt 
táborában  s  környezete  kötözte  be  nehéz  sebeit.  A  baleset  hire  hamar  meg- 
bénította seregének  ellenállását.  Futott  mindenki,  a  merre  birt  s  a  török 
maradt  a  csatatér  ura.  De  nem  folytatta  az  üldözést,  különben  bizonynyal 
elfogja  Rákóczyt,  kit  környezete  kocsin  vitt  a  Körös  melletti  rossz  utakon 
Várad  felé.  Onnan  két  borbély  sietett  ugyan  eléje,  kik  sebeit  bekötözték,, 
de  megmenteni  nem  tudták.  Nehéz  betegen  feküdt  Váradon,  hová  neje, 
Báthory  Zsófia,  kit  sürgősen  hívtak,  június  6-ikán  délután  érkezett  s  még 
életben  találta  a  beteget.  De  a  viszontlátás  végleg  kimerítette  erejét;  szava 
csakhamar  elállt  s  7-ikén  ^  hajnali  egy  órakor  befejezte  küzdelmes  életét. 
Holttestét  Patakra  vitték  s  édes  anyja  mellé,  ki  csak  pár  héttel  előzte  meg 
(1660  április  18.)  a  halálban,  tették  örök  nyugalomra. 

így  esett  végre  maga  II.  Rákóczy  György  áldozatául  az  egyenetlen 
küzdelemnek,  mely  negyedfél  év  folyamán  megszámlálhatlan  ember  életét, 
szabadságát,  vagyonát  emésztette  fel.  Erején  felüli  feladatra  vállalkozott  s 
igaza  van  az  egykorú  énekesnek,  midőn  azt  mondja  róla: 

Ha  Hector  volnál  is,  sok  volt  két  Hercules, 
Kélcsapás  két  császárt  le  nem  vág,  mert  feles. 

Bármennyi  ínséget  hozott  Erdélyre,  ott  még  két  év  múlva  sem  akarták 
elhinni,  hogy  meghalt.*  A  szenvedő  nép  reményei  és  vágyai  benne  össz- 
pontosultak. A  tömeg  tőle  remélte  nyomorúságaiból  való  megváltását,  tőle 
várta,  hogy  Erdély  régi  fényét,  jólétét  és  nyugalmát  helyre  állítja.  Várta 
várta,  de  hiába  várta,  a  régi  fény  és  jólét  épen  úgy  sírba  volt  téve,  mint 
maga  Rákóczy  György. 

Szejdi  Ahmed  még  az  nap,  a  csatatérről  szétküldte  győzelmi  jelenté- 
seit. Megírta  mindenfelé,  hogy  megverte  Rákóczyt  s  elnyerte  minden  ágyúját. 
De  sebesüléséről  nem  emlékezett  meg,  mert  nem  is  sejtette  »  diadalának  ezen 
leglényegesebb  mozzanatát.  Barcsay,  ki  az  időközben  felszabadult  Szebenből 

^  Ezt  a  napot  mondja  az  özvegy  által  Heves  vármegyéhez  intézett  temetési  meghívó- 
Szederkényi,  Heves  várm.  Tört.  III.  72.  Ellenben  az  egj'ik  temetési  zászlón,  mely  még  a 
múlt    században    megvolt    a    pataki    templomban,    a  halál  napja  június  6-ikára  van  téve. 

•  Kraus  krónikája  :  Fontes  Rer.  Aust.  IV.  7. 

*  A  debreczeniekhez  intézett  május  22-iki  levele :  M.  Akad.  Ért.  1855.  405. 


rXkóczy  gyöbgy  halAla.  vXrad  eleste. 


a  tőrök  táborba  érkezett,  utóbb  a  bslál  hirét  napokig  titkolni  igyekezett 
előtte. 

Ismét  Barcsay  volt  tehát  az  ország  egyedüli  fejedelme,  kihez  a  nagyvezér 
már  június  4-ikén »  szigorú  rendeletet  intézett,  hogy  »az  igaz  úton  egyenes 
lábbal  járj,  a  kengyelt  igazán  nyomjad,  mostan  Erdélyre  rendelt  szerdár 
Ali  pasa  szavát  fogadd,  az  árulókat  ne  szánjad;  arra  ne  tekints,  hogy 
veled  ^y  hiten  vannak*.  Szolgáltassa  ki  őket  »különben  hitele  nem  lészen 
szódnak,  hatalmas  császár  haragjába  esel;  mint  annak  előtte,  minket  csak 
szóval  tartogattál,  látogattál,  ezután  ne  \egyen'.  Ismét  kétszínűséggel  vádol- 
ták tehát  s  durván  fenye- 
getőzve parancsolták  meg 
neki,  gondoskodjék  a  hadi 
sarcz  beszolgáltatásáról. 
Sőt  Szejdinek  csakhamar 
egyszerű  foglya  lett  s  en- 
gedelmeskedni tartozott 
mindenben.  Ellenkezésével 
csak  életét  veszélyeztette 
volna,  még  pedig  ok  és 
haszon  nélkül,  mert  az  or- 
szág a  török  hatalmában 
volt  s  sorsán  egyes-egyedül 
engedelmességgel,  a  vett 
parancsok  gyors  teljesitésé- 
vel  lehetett  segíteni.  Bar- 
csay július  5-ikére  Seges- 
várra hívta  tehát  a  rendeket, 
melyek  az  Ő  távollétében 
kivetették  az  óriási  sarczot 
s  a  fizetés  iránt  szigorú 
int^kedéseket  tettek.  A 
fejedelem  a  török  táborból 
titokban  arra  is  figyelmeztette  Rákóczy  régi  híveit,  távozzanak  Erdélyből, 
mert  a  török  aligha  nem  kiadatásukat  fogja  követelni. 

Erdély  visszafoglalásával  a  nagyvezérnek  azon  boszúprogrammja, 
melyei  az  ősz  óta  annyiszor  köztudomásra  hozott,  még  csupán  csak  egyetlen 
pontjában  jutott  végrdiajtásra,  A  többi  ezután  következett.  A  nagyvezér 
nem  jöhetett  ugyan  személyesen  magyar  földre,  de  itt  másik  nagy  sereget 
alakított  s  fővezérévé  —  szerdárává  —  Ali  pasát  nevezte  ki.  Az  Ö  fel- 
adata volt,  hogy  Váradot  s  a  részeket  birtokába  vegye  s  a  török  táborban 
levő  Barcsay  parancsot  kapott,  hogy  Várad   békés   átadása   iránt    haladék- 


A  ftntsl  eaixti  emlfkB. 


>  Tör5k-Magyar  Tört.  Emlékek,  V.  471. 
A  tátgrf  HMBtet  Terttoete.  va 


98  A  MAGYAR  NBMZBT  TÖRTÉNBTB. 

talonul  intézkedjék.  Barcsay  azonban  titokban  ellenállásra,  kitartásra  intette 
a  váradíakat,  kik  elszántan  követték  tanácsát. 

A  török  műveletek  azonban  nemcsak  Várad,  hanem  a  két  vármegye 
birtokba  vételére  is  irányultak.  Ali  szerdár  értesítette  Souches  tábornokot,  a 
császári  hadak  fővezérét,  hogy  »egy  talpalatnyit  sem  engedek  abból,  mit 
Rákóczy  birt«.  Ez  a  két  vármegye  pedig  a  török  által  mindenkor  elismert 
békeszerződések  értelmében  a  magyar  király  törvényes  tulajdona  volt.  Más- 
részt Várad  birtoka  is  igen  közelről  érdekelte  a  magyar  királyt,  mert  messze 
területek  nyugalmát  és  biztosságát  érintette.  Várad  a  kereszténység  ^yik 
legerősebb  védbástyája,  Erdély  s  egész  Magyarország  egyik  legelőkelőbb 
városa  volt.  Sok  százados  történeti  emlékek  dicsfénye  övezte.  Szent  királyok 
teste  porladt  földjében,  szent  királyok  érczszobrai  állottak  főterén ;  hires  papok 
és  tanitók,  kitűnő  főiskola,  jól  felszerelt,  külföldön  szerzett  nyomda,  mely  épen 
akkor  készitette  elő  a  vizsolyi  biblia  új  kiadását,  fokozta  hírnevét.  Számos 
kereskedője,  jeles  bortermelése  messze  földdel  összeköttetésbe  hozta.  »Ez  a 
város  Biharvármegyének  és  a  Tiszán  innen  való  darab  földnek  metropolisa^ 
fővárosa*  vala  s  » Európában  a  kereszténység  egyik  fő  bástyájának  és 
Magyarország  kulcsának «  tartatott.  Rendesebben  épült  az  alföldi  városoknál 
s  a  kőházak  sürün  követték  benne  egymást.  Volt  » gyönyörűséges  iskolája, 
sok  temploma  s  két  kórháza*  s  egész  vidéke  viruló  jólétnek  örvendett.  Egy 
mértföldnyire  a  Körös  vize  mentében  » csaknem  egymást  érték  a  faluk 
gyönyörűséges  búzatermő*  határokkal.  Nagy  polgárosodási  és  anyagi  jelen- 
tőségét betetőzte  rendkívüli  katonai  értéke.  A  ki  erős  várát  birta,  az  a 
részek  ura  volt  s  a  királyi  terület  messze  vidékeinek  is  parancsolt.  Ezt  a 
várat  kívánta  most  a  török,  de  nemcsak  ezt,  hanem  a  király  területéből 
a  két  vármegyét  is,  melyeknek  Rákóczy  halálával  a  török  által  elismert 
békeszerződések  alapján  egyszerűen  vissza  kellett  szállniok  a  magyar  királyra* 
így  a  nagjTvezér  nemcsak  Erdély,  hanem  a  királyi  terület  nagyarányú  meg- 
csonkítását tűzte  ki  Ali  és  Szejdi  pasák  csakhamar  egyesült  hadai  czfljául. 
A  török-erdélyi  kérdés  kivetkőzött  eddigi  jellegéből  s  nagy  nemzeti,  sőt 
nemzetközi  jelentőséget  nyert.  A  bécsi  udvarnak  minden  békeóhaja  mellett 
foglalkoznia  kellett  tehát  a  komoly  katonai  ellenrendszabályok  ügyével. 

Lipót  már  márczius  29-ikén  maga  elismerte,  hogy  veszedelem  fenyegeti 
Magyarországot  s  némi  idegen  hadat  indított  a  határra.  Csakhamar  maguk 
a  váradiak  is  a  királyhoz  fordultak  s  az  esetre,  ha  vallásszabadságukat  bizto- 
sítja s  őrséget  küld  a  várba,  készek  voltak  uralma  alá  helyezkedni.^  A  magyar 
tanácsosok,  első  sorban  Wesselényi  Ferencz  nádor,  ki  Várad  sorsát  őszintén 
szivén  viselte,  a  legmelegebben  ajánlották  Várad  megsegítését.  Ök  általában 
a  háborút  óhajtották  s  javaslatuk  abban  ormolt,  hogy  Lipót  király  forma- 
szerűen  üzenjen  hadat  a  töröknek  s  Erdélyt  is  védelmébe  fogadja. 

A   háború    eszméje   ekkor   Németországban   sem   volt   népszerűtlen.* 

*  A  velenczei  követ  június  17-iki  bécsi  jelentése.  Hormuzaki,  id.  m.  DC.  176. 

•  Zwiedinek,  Deutsche  Geschichtc,  I.  234. 


RÁKÓCZY   GYÖRGY  HALALA.    VARAD   ELESTE.  99 

E  mellett  Velencze  szövetségére  biztosan  lehetett  számítani,  mert  a  köz*^ 
társaság  még  mindig  háborúban  állt  a  törökkel.  Sőt  az  udvar  ez  időben 
kellő  sereggel  is  rendelkezett,  mert  a  svéd-lengyel  háború  ez  évben  az  olivai 
békével  befejeztetett  s  az  északon  működő  császári  hadakat  magyar  földön 
lehetett  alkalmazni.  De  Portia  herczeg  a  leghatározottabban  ellenezte  a 
hadüzenetet  s  a  magyarok  csakhamar  belátták,  hogy  ily  irányú  törekvé- 
seikkel egyáltalán  nem  boldogulhatnak  az  udvarban.  Csupán  arra  szőrit* 
koztak  tehát,  hogy  legalább  Várad  kapjon  német  őrséget,  mielőtt  a  török 
az  ostromot  megkezdi.  A  nádor  addig  ismételte  sürgetéseit,  mig  Lipót  király 
végre  Várad  ügyét  magyar  és  német  tanácsosai  elé  terjesztette.  A  tanács- 
kozások jiíliusban  Gráczban  tartattak*  A  magyarok  hosszú  jelentésben 
hangsúlyozva  Várad  nagy  stratégiai  fontosságát,  utaltak  ama  régibb 
szerződésekre,  melyek  a  magyar  királyt   Erdély  megsegítésére  kötelezték. 

Kijelentették  ugyan,  hogy  maguk  sem  ajánlják  a  formaszerű  had- 
üzenetet, de  azt  mondották:  ha  a  török  békeszegés  nélkül  ostromol- 
hatja,  a  király  meg  békeszegés  nélkül  megsegítheti  Váradot.^  A  tanácsosok 
többsége  azonban  egyszerűen  úgy  vélekedett,  hogy  »ő  felség&iek  semmi 
köze  Váradhoz*.  Később  meggondolták  ugyan  a  dolgot  s  belátták,  hogy 
»ldiet  Váradhoz  ő  felségének  közi«.  De  nyomatékosan  hangsúlyozták, 
hogy  a  kérdés  fölötte  kényes  s  könnyen  háborúra  vezethet.*  A  császári 
követ  a  portán  szót  emelt  ugyan  Várad  érdekében,  de  többre  az  udvar  e 
téren  nem  vállalkozott  s  Várad  ügyét  végleg  elejtette.  Ellenben  a  két  vár- 
megyét nem  akarta  a  töröknek  juttatni  s  a  király  rendeletéből  nagyobb 
német  had  indíttatott  a  Tiszához,  hogy  az  ellenséget  szemmel  tartsa  s 
mihelyt  a  körülmények  engedik,  német  őrséget  tegyen  ama  várakba,  melyek 
eddig  Rákóczy  kezén  voltak.  Fővezérré  Souches  tábornok  rendeltetett,  ki  e 
tekintetben  igen  határozott  utasításokat  kapott.^  Még  a  váradiak  azon 
kérését  is  megtagadta,  hogy  legalább  400 — 500  gyalogot  s  néhány  tüzért, 
ilyen  egy  sem  volt  a  várban,  küldjön  segélyükre.  Ellenben  követe  s  levele  útján 
bizto^totta  Ali  pasát,  hogy  seregének  csak  az  a  rendeltetése,  hogy  a  királyi 
területet  megvédje  a  tatárok  ellen.  Nem  fogja  tehát  a  török  hadműveleteket 
mindaddig  háborgatni,  mig  azok  a  király  területét  nem  érintik.  Hasonló  bizta- 
tást kapott  Ali  Lobkowitz  herczegtől,  a  hadi  tanács  elnökétől.  Mindez  nem 
bénította  meg  a  nádor  buzgalmát.  Újra  meg  újra  a  királyhoz  fordult  s  kérte, 
utaátsa  hadait  Várad  fölmentésére.  Végre  Lipót  megengedte  Várad  megsegí- 
tését, de  csak  úgy,  ha  harcz  nélkül  lehetséges.  Ez  azonban  lehetetlen  volt,  sőt 
a  királyi  nyilatkozat  oly  időben  történt,  mikor  Várad  sorsa  rég  eldőlt. 

E   hosszadalmas  tárgyalások   közepett   a   magára    hagyatott   Várad 
örökké  dicsőséges  harczot  vívott  a  tengernyi  török  haddal.  A  város  a  reá 

>  A  velenczei  .követ  július  27-iki  gráczí  jelentése.  Hormuzaki,  id.  m.  IX.  176—178. 

•  Roltal  későbbi,  1669-iki  előterjesztése.  M.  Akad.  Ért.  1855.  412-415. 

*  Souches   levele   Ali   pasához   világosan   megmondja,    hogy  egyedüli  czélja  a  két 
vármegye  visssaszerzése.  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  V.  474. 

7* 


100  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

zúduló  viharok  közepett  valósággal  gazdátlan  jószág  volt  s  ennek  meg* 
felelő  sorsban  is  részesült.  A  magyar  király  elutasította  magától,  Erdély 
fejedelme  török  fogságban  sinylett  s  a  város  azelőtt  sem  az  övé,  hanem 
Rákóczyé  volt  Ez  tartott  is  benne  tekintélyes  őrséget,  mely  azonban  holt- 
testét kikísérte  s  többé  vissza  sem  tért,  mert  Rákóczy  halála  különben  is  véget 
vetett  a  Rákóczyak  birtoklásának.  így  a  város  magára  maradt  s  még  főkapi- 
tánya, Haller  Gábor  is  hatvan  fontos  vasban  nyögte  a  török  fogságot  De 
onnan  is  biztatta  az  elhagyatott  polgárokat.  Első  sorban  azt  tanácsolta  nekik, 
Ígérjenek  100,000  tallért  a  töröknek,  hogy  békén  hagyja  őket.  Ezt  a  r^iget^ 
összeget  a  váradiak  maguk  nem  teremthették  volna  elé  soha,  noha  önként 
összerakták  minden  pénzüket  s  arany-ezüstjüket.  Mindazáltal  Tisza  Istvánt 
idején  a  pasához  küldték,  ki  azonban  kereken  kijelentette,  hogy  neki  a 
város  kell.  A  szegény  lakosságnak  a  meghódolás  s  az  önvédelem  közt 
keUe  választania.  Nem  habozott;  elhagyatva  mindenkitől,  maga  próbálta 
ősi  tűzhelyét  megoltalmazni.  Nemcsak  a  hazafiasság,  hanem  az  otthon 
szeretete  sugallta  ez  elhatározást  s  szabadon  elmehetett  a  városbóji  min- 
denki, a  kit  nem  a  lelkesedés  csatolt  oda.  Távoztak  is  sokan,  sőt  a 
lakosság  nagyobb  része,  mindazok  az  elemek,  melyek  a  fegyverforgatáshoz 
nem  értettek,  vagy  az  ostrom  idején  csak  terhére  lettek  volna  az  őrségnek. 
A  görög  kereskedők,  kiknek  egyik  legfőbb  telepe  Várad  volt,  nők  és  gyer- 
mekek nagy  számmal  kerestek  menedéket  idegenben.  A  külső  városrészeket 
a  váradiak  nem  is  akarták  védeni  s  azok  lakosainak  nagyobb  részt  úgy  is 
távozniok  kellett  A  kik  azonban  helyben  maradtak,  azok  helyt  álltak 
vitézül.  Igazán  válogatott,  halálra  szánt  emberekből  alakult  a  védők  kis 
csapatja,  nagyobb  részt  városi  polgárok,  köztük  a  városban  birtokos  bihar- 
megyei nemesek,  diákok  s  az  egykori  őrségbői  némi  csekély  gyalogság. 
Ágyúval,  lőszerrel,  eleséggel  a  vár  bőven  el  volt  látva.  Csakhogy  az  egész 
őrségben  nem  akadt  egyetlen  egy  tüzér,  ki  az  ágyúval  bánni  tudott  volna. 
Minthogy  a  vár  főkapitánya  török  fogságban  sinylett,  a  védelmet  Balog 
Máté  alkapitány  vezette,  ki  mellé  az  őrség  nyolcz  tagból  álló  vezérkart 
rendelt.  E  bizalmi  férfiak  voltak  Ibrányi  Mihály,  a  helyettes  kapitány, 
Boldvay  Márton  és  Belényesy  Ferencz,  Biharvármegye  alispánjai,  Szalárdy 
János,  a  hiteles  hely  jegyzője  és  korának  jeles  krónikása,  Rácz  János, 
tapasztalt  katona  s  három  városi  tanácsnok.  Harczképes  ember  csak  850 
volt,  pedig  a  sikeres  védelemhez  valami  5000  fegyveres  kellett  volna.  De 
a  váradiak  nem  csüggedtek.  Megesküdtek,  hogy  megtartják  a  várat  s  a  leg- 
nagyobb buzgalommal  tették  meg  az  előkészületeket  a  védelemre.  Szétosz- 
tották egymás  közt  a  bástyákat,  melyek  mindegyike  külön  kapitánjrt  kapott, 
150  emberrel.  E  kapitányok  közt  voltak  Weér  György,  Boldvay  Gergely,  Nagy 
Ferencz,  Tisza  István.  Tartalékul  100  vitéz  és  35  diák  maradt  Három 
jeles  pap :  Komáromi  Péter,  Igaz  Kálmán  és  Kállai  lelkesítették  a  vitézeket 
kitartásra,  s  az  egész  ostrom  folyamán  fáradhatatlan  odaadással  végezték 
a  buzdítás  és  vigasztalás  szent  munkáját.  Orvos  azonban  egy  sem  volt  a 


RÁKÓCZY  CTÖSGr  UALXLA.   VARAD  ELESTE. 


101 


várban;  a  betegdtet  és  sebeseket  csak  két  borbély  látta  el,  de  6k  is  kellő 
gyógyszer  nÉlkUl  működtek.  Az  elsŐ  ágyúlövés  már  július  1 3-ikán  eldördült, 
ámbár  Ali  pasa  a  fősereggel  csak  másnap  délután  érkezett  a  vár  alá. 
15-Íkéa  a  pasa  felszólította  az  örséget    adja  meg  magát  s  a  táborában 


(Egykoiu  metszel  után.) 

levő  Barcsayt  is  hasonló  felhivás  küldésére  kényszerítette,  melyben 
azonban  a  fejedelem  jelezte,  hogy  >félelemből*  irta.  A  halálra  szánt  pol- 
gárság tagadólag  felelt,  mire  Ali  megkezdte  a  lövetést  Az  ostrom  párat- 
lanul nagyszerű,  de  Részen  sajátos  látványt  kínált.  A  hadi  tudományban 
járatlan,  nagyobbára  városi  nép  harczolt  itt   a  diadalhoz  szokott,  edzett. 


102 A   MAGYAR  NKBÍZET   TÖRTÉNBTB. 

gyakorlott  török  sereggel,  melyben  bőven  képviselve  volt  minden  fegsrver- 
nem  s  melynek  ágyúit  s  egész  tüzérségi  harczát,  ostrom-  és  aknamunkáit 
nagy  számú  avatott,  részben  német  és  olasz  tüzér  vezette.  Mintha  gyer- 
mekek harczoltak  volna  óriásokkal.  Csakhogy  e  gyermekeket  a  legtisztább 
hazafiasság,  a  szülőföldhöz  való  forró  szeretet  hevítette  s  hősökké  avatta 
mindnyájukat.  Várad  védelme,  őrségének  dicső  ellenállása  ama  gyászos 
korszak  egyik  legragyogóbb  mozzanata  s  örökké  való  bizonyítéka  a  nemes 
érzések  ama  bőségének,  mely  a  nemzet  közép  és  alsó  rétegeiben  élt  s 
mely  megfelelő  vezetés  alatt  annyi  csapást  elhárított  volna  az  országról. 

A  török  ostromműveletek  első  czélja  a  várárok  vizének  lecsapolása 
volt,  mi  erős  munka  után  sikerült  is  s  az  ellenség  immár  a  várfal  alá- 
aknázásához  láthatott.  A  várbeliek,  tüzérség  hiányában,  ezt  a  munkát  s 
általában  az  ellenség  folytonos  közeledtét  nem  bírták  akadályozni.  Még  a 
közönséges  ágjrúval  sem  tudtak  bánni,  a  gránátok  vetését  pedig  meg  sem 
kezdték,  mert  egy  kísérletük  balul  sült  el.  Ép  úgy  nem  értettek  az  akna- 
ásáshoz s  e  téren  meg  sem  kísérlettek  az  ellenség  igyekezetének  meghiúsí- 
tását. Tapasztalatlanságuk  következménye  lehetett,  hogy  augusztus  14-ikén 
az  egyik  lőszertár  felrobbant  s  több  száz  embert  megölt.  De  sem  ez  a 
csapás,  sem  az  a  körülmény,  hogy  ismételve  hasztalan  fordultak  segélyért 
a  Tokajnál  álló  német  hadhoz,  nem  törte  meg  az  életben  maradottak  kitar- 
tását. Augusztus  24-ikén  a  falak  már  olyan  romlott  állapotban  voltak,  az 
aknák  oly  széles  rést  ütöttek  rajtuk,  hogy  Ali  rohamra  küldte  hadait.  De 
a  csekély  őrség  készen  várta  s  véres  harcz  után,  valami  3000  főnyi  veszte- 
séggel, űzte  vissza  a  mindenfelől  rá  özönlő,  támadását  pihent  erővel  több- 
ször ismétlő  ellenséget.  A  nők  is  dicsőséges  részt  vettek  a  védelemben 
s  követ  dobtak,  forró  vizet,  olajat,  olvasztott  faggyút  öntöttek  a  résen 
benyomuló  ellenségre,  sőt  a  férfiak  mellett  vitézül  forgatták  a  kardot  is. 
De  a  hosszú  tusában  a  védők  szintén  sokat  vesztettek.  Ibrányi  több  jó 
vitézzel  elesett,  Rácz  János  és  mások  súlyos  sebet  kaptak.  A  várfalak  több 
helyen  teljesen  bedőltek  s  a  győzelem  daczára  kitűnt,  hogy  a  valami 
300  emberre  leolvadt  őrség  helyzete  tarthatatlan.  Kívülről  segítséget  sehonnan 
sem  remélhetett,  Ali  meg  erős  készületeket  tett  a  roham  ismétlésére,  melynek 
síkerében  kételkedni  nem  lehetett,  melyet  bevárni,  a  nők  és  sebesültek  nagy 
számára  való  tekintettel,  oktalanság  lett  volna.  Hét  heti  ellenállásában  végleg 
kimerülve,  a  hősök  kis  csapata  augusztus  27-íkén  kitűzte  a  fehér  zászlót 
s  Tisza  Istvánt  többek  kíséretében  kiküldte  a  török  táborba.  Ott  szívesen 
fogadták  őket,  mert  Ali  szintén  belefáradt  a  hosszú  és  sok  áldozatot  igénylő 
ostromba.  A  várbeliek  felajánlották  a  fegyverletételt,  de  csak  bizonyos  fel- 
tételek mellett,  melyek  természetökhöz  képest  két  csoportba  oszthatók.  Az 
egyik  hazájukat,  Erdélyt  illette ;  biztosítást  kívántak  az  iránt,  hogy  a  török 
leszállítja  Erdély  adóját  s  Váradon  kivül  más  várat  el  nem  szaldt  tőle. 
A  másik  csoportban  voltak  a  saját  kívánságaik.  Ez  utóbbiakat  Ali  pasa 
készségesen  elfogadta,  ellenben   visszautasított  minden  oly  kikötést,  mely 


RÁKÓCZY   GYÖRGY  HALÁLA.   VÁRAD   ELESTE.  108 

Erdélyre  vonatkozott.  A  meghatalmassottaknak  bele  kellett  törődniök  a 
megváltozhatatlanba  s  az  egyezséget  ^  a  török  ajánlotta  alapokon  kötötték 
meg.  E  szerint  a  lakosok  közül  azok,  kik  maradni  akartak,  vagyonuk 
birtokában  hagyattak.  A  kik  távoztak,  azok  elvihettek  a  saját  ingóságaikon 
kivül  a  hires  könyvsajtót,  a  biblia  kinyomatott  részeit  s  a  káptalani  levél- 
tárt is.  A  végrehajtáskor  mindez  másként  történt  ugyan,  mert  nem  volt 
elég  szállitó-eszköz,  mely  a  távozókat  s  ingóikat  elvihette  volna.  De  a  kik 
távozni  akartak,  azok  a  sebesültekkel  egjóitt  bántatlanul  eljutottak  Debre- 
czenbe,  vándorlásuk  első  állomáshelyére.  Augusztus  28-ikán  Várad  már  a 
töröké  volt,  s  mihelyt  erődítményei  helyreállittattak,  megkezdődött  a  közeli 
erődök  és  vidékek  behódoltatása,  mely  rohamosan  folyt  s  aránylag  rövid 
idő  alatt  nemcsak  a  részekből  Bihar,  Kraszna,  Közép-Szolnok,  hanem  az 
erdél3á  vármegyék  közül  Belső-Szolnok,  Doboka,  Hunyad  messze  terü- 
lete is  adófizetője  lett  a  töröknek. 

Várad  hősi  ellenállásának  mindazáltal  meg  volt  egy  igen  nevezetes 
következménye.  A  törököt  hódító  programmjának  megváltoztatására  kény- 
szerítette. Az  egykor  Rákóczy  kezén  levő  két  vármegye  birtokba  vétele 
elmaradt.  Pedig  Ali  nem  szívesen  mondott  le  róluk  s  a  nádor  szeptember  10-ikén 
fegyverre  szólította  a  vármegyéket,  mert  még  akkor  is  úgy  látszott,  hogy 
Várad  után  Szatmár-  és  Szabolcsvármegyékre  kerül  a  sor.*  De  Várad 
m^vivása  sok  időt  és  vért  kivánt,  miközben  meg  a  Tiszánál,  Tokaj  és 
Rakamaz  közt  nagyobb  császári  had  g3mlt  össze.  »A  prófontot  —  irják  a 
táborból  —  minden  nap  20,000  emberre  adják  ki ;  azt  pedig  kd.  jól  tudja, 
cselédre  adni  s  osztani  nem  szoktak,  hanem  fegyverfogható  ember  szá- 
mára.* * 

Ez  a  sereg  elég  lett  volna  Várad  megmentésére.  De  Souchesnak 
ragaszkodnia  kellett  utasításaihoz  s  tevékenysége  csak  arra  szorítkozott, 
hogy  német  őrséget  tegyen  a  szabolcsi  és  szatmári  várakba.  Ez  sem  ment 
simán  s  a  táborban  folyton  folytak  a  tanácskozások:  »A  sok  consultatio 
miatt  —  Írja  Károlyi  László  —  szintén  estve  lett  az  ételünk,  napestig  semmit 
sem  évén;  még  eddig  kicsint  végeztünk,  holnapra  haladott.**  A  török 
nem  emelt  ugyan  akadályt,  de  a  magyarok  mindenütt  fáztak  a  német 
őrségtől.  Tokaj,  mely  addig  Rákóczy  kezén  volt,  önkényt  megnyitotta 
ugyan  kapuit,  de  már  Szatmárral  nehezebben  ment  a  dolog.  Kökényesdy 
György  kapitány  és  társai  nem  akarták  a  várat  a  császáriaknak  átadni. 
Károlyi  László  egy  ideig  hasztalan  kérte,  sőt  fenyegette  őket,  vegyék  be  a 
német  őrséget,  különben  bajba  kerülnek  s  elvesztik  jószágaikat,  melyek  nem 
a  várban,  hanem  azon  kívül  vannak.*  A  fenyegetést  ígéret  egészítette  ki  s 

»  Török-Magyar  Tört.  Emi.  IV.  486-488.  és  Hadtört.  Közi.  1892.  390-394. 

•  Levelét  közli  Szerémi:  Emlékek  Bars  hajdanából,  137. 

»  Gróf  Károlyi  cs.  Oki.  IV.  403.  Károlyi  László  június  30-iki  levele. 

•  U.  ott,  407. 

•  Károlyi  levelei  Tárkányból.  U.  ott,  IV. 


104 A  MAGYAR  HMCKT  TOBTÉHETE. 

Szatmár  kapui  v^^  m^nyiltak  a  német  előtt.  Ezzel  a  két  várm^ye  biz- 
to^ttatott  a  király  számára  s  minthogy  időközben  a  török  tábor  eloszlott, 
Souches  is  eltávozott  Az  udvar  nagyc»i  m^  volt  az  eredménynyel  elégedve, 
mely  visszaadta  a  két  vármegyét,  a  nélkül,  hogy  a  tőrök  békét  f^bontotta 
volna.  Annál  inkább  el  voltak  keseredve  a  magyarok.  Várad  elveszte  egész 
Felső-Magyarországot  rémületbe  ejtette  s  az,  hogy  a  várakat  német  őrség 
szállta  meg,  fokozta  az  elkeseredést  Rettegtek  a  lelketlen  soldatescától, 
jobban  féltek  tőle,  mint  a  töröktől  Különben  is  a  német  hadak  behozatala  s 


Sutmár  vtr*. 
(Egrkoni  melsiel  után.) 

a  várakban  való  elhelyezése  béke  idején  nyilt  törvénysértés  volt.  A  renddc,, 
főleg  a  protestánsok,  az  Őrség  kivitelét  sürgették  tehát,  mire  az  udvar  hivei, 
a  katholikus  urak  azt  felelték,  hogy  szükség  van  a  németekre,  hogy  a 
télen  a  török  ellen  megvédje  a  felvidéket.  De  a  protestánsok  nézete  sze- 
rint télen  a  vármegyék  maguk  is  megvédhetik  magukat.'  Izgatott,  elkese- 
redett volt  a  hangulat  s  ösztönszerűleg  érezte  mindenki,  hogy  Várad 
elveszte  nagy  nemzeti  csapás,  melynek  hatásait  előbb-utóbb  az  egész, 
magyarság  megsínyli. 


'  Dipl.  jelentések:  Tört.  Tár,  1880.  743. 


BASCSAY  ÉS   KEMÉNY    JAKOS.   APAFY  MIHALY   TRÓNRAJUTÁSA.  105 


Vn.  FEJEZET. 

l^arcsav  és  K^méni?  9ános.  Qpafp  fiQiH^^IV  trónrajutása. 

Várad  megvételévél  Barcsay  fogsága  véget  ért,  mert  időközben  Erdély 
is  beküldte  a  sarcz  egy  részletét,  Ali  meg  befejezte  a  bosszú  művét.  Nem 
levén  többé  ellenfejedelem,  azt  lehetett  hinni,  hogy  a  szerencsétlen  országra 
végre  mégis  csak  beköszönt  a  béke  napja,  melyre  oly  igen  szüksége  volt. 
De  a  hosszan  tartó  kóros  állapot  alapjában  megmérgezte  az  államszerve^ 
zetet  s  új  válságokra  vezetett.  Csik-  és  Háromszékben  az  adóval  túlterhelt 
székelyek  fegyvert  fogtak.  A  mozgalom  a  csikiek  véres  leverésévél  végző- 
dött, mig  a  háromszékiek  önként  meghódoltak,  hogy  a  fejedelem  a  kedé^ 
lydcet  megnyugtassa,  október  20-ikára  Segesvárra  hivta  össze  a  rendeket. 
Nem  is  sejtette,  mi  készül  ellene  s  ez  időben  is  Várad  visszaszerzésén 
fáradozott.  Ismételve  kérte  a  nagyve2:értől,  ki  ha  felelt  is,  nemcsak  ridegen 
dutaatotta,  hanem  keményen  megdorgálta  s  az  országot  is  megfenyegette.* 
Soha  nagyobb  szüksége  nem  volt  tehát  Erdélynek  a  békére,  mint  most. 
De  épen  ^kor  jelentkezett  új  trónkövetelő.  Többen,  főleg  a  menekült  szé- 
kelydc  az  aranyos-medgyesi  várában  élő  Kemény  Jánoshoz  fordultak,  ki 
már  szeptemb^ben  késznek  nyilatkozott  haddal  jönni  be  az  országba.*  Az 
országgyűlés  folyamán  hire  is  terjedt,  hogy  Kemény*  fegyvert  fogott  a 
fgedétem  megbuktatására.  A  hir  valónak  bizonjoilt  s  Kemény  november 
204kán  kiáltványt  *  bocsátott  ki,  melyben  egyelőre  csak  azt  jelentette,  hogy 
hadaival  Erdélybe  indul. 

Ezzel  új  felvonás  kezdődik  Erdély  kinszenvedéseinek  színjátékában. 
Keményt  a  székelyek  biztatták  vállalatára,  melylyel,  az  egykorú  krónikás 
szerint,  még  nagyobb  szerencsétlenségbe  döntötte  hazáját,  mint  Rákóczy.  Az 
új  trónkövetelő  magas  termetű,  büszke  és  vad  tekintetű  vitéz  katona,* 
e  meDett  művelt,  világlátott  ember  és  jó  iró  volt.  Beszélni  »nagy  eloquentiá- 
val  és  ékesen  szólással «  tudott.  De  nélkülözte  nemcsak  a  hadvezéri,  hanem 
a  csapat  parancsnoki  tehetséget,  a  mi  az  1644/45-iki  háborútól  kezdve 
minden  alkalommal  bebizonyult.  Épp  oly  kevéssé  termett  a  kormányzásra, 
mint  Barcsay.  De  mig  ez  természetes  eszével,  józan  Ítéletével,  szerénységévé 
alkalmazkodott  a  viszonyokhoz,  Kemény  a  rajongás,  a  képzelődés  politikáját 
követte  s  agyrémek  után  futkosott.  Cseréy  Mihály  » teljes  életében  gonosz, 
ambitiosus,  kegyetlen,  vérszomjas  ember «-nek  nevezi  s  e  jellemzést  a  tények 

«  Török-Magyar  Tört.  Emi.  V.  478-480. 

•  Szeptember  17-iki  levele.  M  Tört  Tár,  XVIII.  145-147. 
'  Életrajza  Márki  Sándortól:  Századok,  1883. 

•  Közli  Szilágyi:  M.  Tört.  Tár,  XVUL  155-158. 

•  Reverend-Bethlen,  id.  m.  50. 


106  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


meglehetősen  hűnek  bizonyítják.  Miért  indult  be  Erdélybe,  arról  nagyon  zava- 
rosan nyilatkozott.  Panaszkodott  a  »konczokat  féltő «  emberekre  s  esküdözött, 
hogy  nem  horgássza  magának  a  fejedelemséget,  » hanem  in  privato  a  magam 
dolgainak  kívánok  csinálni  securitást«,^  mert,  mint  mondotta,  Barcsay  őt 
» egész  familiástól  elrontani  igyekszik*.  Ebben  egy  sz^nemyi  igazság  sem 
volt.  De  még  tévesebben  fogta  fel  a  politikai  helyzetet.  Abból  az  alapeszméből 
indult  ki,  hogy  a  török  el  akarja  törölni  a  fejedelemséget  s  pasákat  ültet 
Erdélybe,  hogy  továbbá  a  portát  e  szándékától  eltéríteni  nem  lehet,  »ha  millió 
pénzek  adatnának  is ;  ország  kell  s  nem  pénz  nekiek«.  Másrészt  abban  biza- 
kodott, hogy  a  bécsi  udvar  segítségére  lesz  a  veszedelem  elhárításában,*  mire 
nézve  már  az  őszszel  megkezdte  a  tárgyalásokat.'  E  kettős  tévedését  Erdfly 
újabb  szörnyű  pusztulással,  ő  maga  meg  életével  fizette  meg.  Kémény 
hadaival  olyan  gyorsan  előrenyomult,  hogy  Barcsay  nem  is  gondolhatott 
ellenállásra,  hanem  Görgény  várába  zárkózott  s  így  az  egész  ország 
Kemény  hatalmába  került.  Barcsay  ama  keserű  tapasztalások  után,  mdyeket 
a  török  segélylyel  legutóbb  tett,  ez  úttal  nem  fordult  többé  a  pasákhoz, 
hanem  inkább  Keménynyel  kereste  a  megegyezést  Deczember  11-ikén  az 
ellenfelek  személyesen  találkoztak  s  minthogy  Barcsay  soha  sem  vágyott  a 
fejedelemségre  s  mindig  kész  volt  leköszönni,  hamar  megegyezték. 

Közösen  hívták  össze  az  országgyűlést,  melyen,  ha  a  rendek  kívánják, 
Barcsay  beadja  lemondását.  A  gyűlés  Szász-Régenben  deczember  26-ikán 
kezdte  meg  tanácskozásait,  melyek  folyamán  Barcsay  csakugyan  leköszönt 
Erre  1661  január  l-jén  a  rendek  Kemény  Jánost  egyhangúlag  fejedelemmé 
választották.  Mikor  a  nagy  eseményt  nejével  közölte,  megjegyezte,  hogy 
jobb  szerette  volna,  ha  >  veletek  eg>áitt  csendes  életben  költhetném  el 
hátralevő  kevés  napjaimat.*  *  De  tisztában  volt  vele,  hogy  nyugalomról, 
csendes  életről  immár  szó  sem  lehet,  mert  >  megdühödött  ellenünk  a  pogány- 
ság hatalmas  ereje «.  E  veszélylyel  szemben  az  ország  egyetértésébe  s  a 
német  segélybe  fektette  bizalmát  a  helyett,  hogy  teljes  erejével  a  nagyvezér 
megengesztelésén  fáradozott  volna.  Tett  ez  irányban  is  kísérletet,  mely 
kétségkívül  sikerül,  ha  ugyanakkor  a  bécsi  udvar  segítségét  nem  keresi.  A  bel- 
grádi pasa  még  február  derekán  elég  biztató  választ  küldött  neki.  A  portán 
szintén  voltak  barátai.  Ott  immár  kevésbbé  haragudtak  Erdélyre,  mint  a  csá- 
szári udvarra,  egjTészt  azért,  mert  meghiúsította  a  két  vármegye  elfoglalását, 
másrészt  meg  azért,  mert  az  a  nézet  kezdett  felülkerekedni,  hogy  az  erdélyi 
bonyodalmakat  az  udvar  szítja  és  öröldtí  meg.  Már  ez  időben  fölmerült 
a  porta  kc')rében   a  vélemény,   hogy   \'elenczére   a   döntő   csapást,   melyet 


'  November  20-ikán  Csáky  Istvánhoz  s  deczember  1-én  a  nádorhoz  intézett  levelei. 
Századok,  1873.  486-490. 

•  Szeptember  12-iki  levele.  M.  Tört.  Tár,  XVIH.  145-147. 

•  November  17-iki  levele;  közli  Koncz  :  Hadt.  Közi.  1892.  429. 

•  Tört.  Tár,  1893.  523. 


BABCSAY  ÉS  KEMÉMY   JJÜIOS.  APAFY  MIHALY  TRÓNRA  JUT  ASA.  107 

évről-évre   el  kellett  halasztaníok,  csak  akkor  fogják  mérhetni,  ha  előbb 
f^yverrel  alázzák  m^  a  császárt.  Ha  még  ez  időben   nem   is  egyenesen 


Kemíay  JtnsB. 

(EgTkoni  festmin;  sr6I  Búiflj  G;Ori;r  birlokábin.) 

háborús,  de  mindenesetre  elkeseredett  volt  a  porta  hangulata  a  bécsi  udvar 
irán;  s  kOlÖDösen  azt  nem  akarta  tűrni,  hogy, Erdély  dolgába  avatkozzék. 


lOS  A  MAGYAR  NEMZET  tÖRTÉNBTE. 


Nem  sokáig  maradt  előtte  titokban,  hogy  Kemény  Báníiy  Dénest  és  Kászonyi 
Márton  szerzetest  Bécsbe  küldte.  E  pillanat  óta  Kemény  ügye.  a  portán 
veszve  volt.  Maga  az  ország  teljes  készséggel  meghódolt  az  új  fejedélem- 
nek, kinek  Barcsay  minden  irányban  hiven  segédkezett  uralma  megszilár- 
ditásában.  Kemény  január  16-ikán  maga  dicsérte  buzgalmát  és  szolgálatkész- 
ségét.  Csakugyan,  mihelyt  lemondott,  Barcsay  egyszerűen  félre  állt  s 
minthogy  kevéssel  az  előtt  másodszor  nősült,  egészen  családi  körébe 
vonult  vissza.  A  török  nagyon  haragudott  reá,  hogy  tudta  nélkül  leköszönt 
s  immár  végleg  elejtette.  A  portán  szóba  sem  került  többé  visszahelyezése, 
s  maga  Kemény  örömmel  hirdette  még  márczius  derekán,  hogy  »Barcsaynak 
töröknél  igen  be  van  téve  a  kapuja*.  A  tél  folyamán  az  új  fejedelönnek 
nem  is  akadt  baja  s  ha  az  időt  akár  katonailag,  akár  diplomatiailag  kel- 
lően értékesíti,  talán  el  is  hárítja  a  veszélyeket,  melyeket  megválasztatása 
pillanatában  előre  látott.  De  egymás  után  múltak  a  hónapok  s  mikor  a 
tavasz  beköszöntött,  kitört  a  zivatar,  melylyel  szemben  Kemény  teljesen 
magára  volt  hagyatva.  A  fejedelem  egyre  idegesebb,  türelmetlenebb  lett  a 
nehéz  viszonyok  közt.  Bizalmatlankodott,  versenytársakat  látott  mindenütt, 
félt  mindenkitől,  a  fiatal,  hígvelejű  Zólyomy  Miklóstól  kezdve  a  tétlen  Bar- 
csayakig.  Kegyetlenséggel,  véres  szigorral  igyekezett  tehát  uralmát  meg- 
szilárdítani. Barcsay  egyik  testvérét,  Gáspárt,  törvény  nélkül  akasztatta  fel. 
Ellenben  a  volt  fejedelem  s  egy  másik  testvére  ellen  a  rendeket  tolta  elő- 
térbe. Ezek  neki  is  megtettek  mindent,  a  mit  kívánt.  Áprilisi  gyűlésükön 
törvényen  kívül  helyezték  a  két  Barcsayt  s  felhatalmazták  a  fejedelmet, 
hogy  azt  tegye  velük,  a  mit  akar.  Alig  hogy  a  rendek  eloszoltak.  Kemény 
vadászás  közben  elfogatta  a  két  testvért  s  Andrást  fel  is  akasztatta.  Bar- 
csay Ákos  immár  magára  maradt.  Érezte,  hogy  gyilkosok  környezik 
s  minden  pillanatban  ketté  szelhetik  élete  fonalát.  Május  15-ikén  végrende- 
letet tett  tehát.  Sejtelmében  csakugyan  nem  csalódott.  Kemény  azzal  gya- 
núsította, hogy  görgényi  fogságából  összeköttetésben  áll  a  törökkel,  mit 
alig  lehet  elképzelni  s  hogy  leveleível  izgatja  az  erdélyieket.  Nem  lehe- 
tetlen, hogy  a  fogságból  való  kiszabadítása  iránt  fordult  egyikhez-másik- 
hoz,  de  hogy  politikai  szerepre  nem  vágyódott  többé,  az  bizonyos.  Mind- 
azáltal Kemény  ily  törekvésekkel  gyanuátotta  s  intette,  hogy  konkolyt 
ne  hintsen  » mások  tiszta  búzája  közé«.  Ezzel  sem  elégedett  meg,  hanon 
június  6-ikán  a  medgyesi  országgyűléssel  olyan  törvényt  hozatott,  melyről 
a  rendek  tudták,  hogy  a  halálos  ítélettel  *  egyenlő.  »A  rettenetes,  mélyen 
sajnálatos  ítélet*  végrehajtását  a  fejedelemre  bízták,  sőt  olyan  gyilkos  han- 
gulatban voltak,  hogy  Buday  Zsigmondot,  Apor  Lázárt,  Szövérdy  Józsefet 
szintén  halálra  ítélték.  Ez  utóbbi  egyszerű  kornétás  volt  s  ő  került  elsőn* 
bitófára. 

Ellenben  Barcsayt  rokonával  Budayval  Kemény  Görgényből  a  távolabbi 

'  >Palain  condemnatur,  morte  muriatur*  —  mondja  az  országgyűlési  naplóird. 


BARCSA7  ÉS   KEMÉNY   JÁNOS.   APAFY    MffiÁLY   TRÓNRA  JUTÁS  A.  1Q9 


Kővárba  szállíttatta.  De  útközben  a  Mezőségen,  Répa  falu  közelében  június 
30-ikán  mindketten  egyik  szolgájukkal  együtt  lemészároltattak,^  mások  szerint 
csalárdul  meglövöldeztettek.*  Ez  időtől  kezdve  Keményt  folyton   üldözte  a 
végzet  Kortársai  azt  mondották,  hogy  Barcsay  vére  feketéllik  kezén  s  azért 
kdl  elvesznie.  Csakugyan  hanyatthomlok  rohant  az  örvénybe.  Nem  a  török 
buktatta  meg,  hanem  saját  politikája,   Mig  a  nagyvezér  határozott  tájéko- 
zást nem  nyert  arról,  hogy   Kemény   Bécsre  akar  támaszkodni,  kész  volt 
meghagyni  a  fejedelmi  széken,  de  a  következő   feltételek  mellett,  ha  meg- 
jelenik a  portán  s  ott  személyesen   veszi  át  a  fejedelmi  jelvényeket  s  ha 
fiát  túszul  a  szultán  udvarában  hagyja,  a  két  évi  adóhátralékot  s  a  sarczot 
pedig  lefizeti.  Áli  budai  pasa  szintén  felszólította,  jöjjön  el  hozzá  s  szemé- 
lyesen tárgyaljon  vele.^  Minthogy  a  töröknek  nem  volt  más  jelöltje  s  végre 
rendbe  akarta  hozni  az  erdélyi  kérdést,  a  személyes  érintkezés  akár  Budán, 
akár  más  török  városban  valószínűleg   sikerre  vezetett  volna.  De  Kemény 
Bécstől  várta  a  segélyt  s  április  23-ikára  Beszterczére  országg3rűlést  hivott 
össze,  mely  a  török  kívánságait  elfogadhatatlanoknak  n5álvánította  s  Kemény 
óhajainak   megfelelően,  kimondotta,   hogy   Erdély   elszakad  a  portától  s  a 
császár  védelméhez  folyamodik.   A   szászok  jobb   belátásuk   ellenére,  csak 
kénytelenségből*   csatlakoztak    a   merész   elhatározáshoz.   Ezzel   a   rendek 
szentesítették    Kemény  politikáját,   mely   kezdettől   fogva   nem   a   portával 
való  kiegyezésre,  hanem  a  német   segély   megszerzésére  irányult.  E  segély 
reményében    jött    az    országba    s    azóta    mindent    megtett,    hogy   meg- 
nyerje.   Magyar    részről   a   nádor    és    mások    biztatták   s   támogatták    is 
törekvéseit.  Ő  maga  kész   volt  bármely   áldozatra,   s   megírta   bécsi  köve- 
teinek:   »ha   eltökéllették   a  hadakozást,   bizony   a   conditiókon   meg  nem 
akad  a  dolog «.  Figyelmeztette  az  udvart,  hogy,  ha  őt  bukni  hagyja,  Erdély 
vagy  a  töröké,  vagy  olyané  lesz,  »ki  alatt   nem  miséznek   a   páterek   ben 
Erdélyben,  csak  úgy  is,  mint  eddig*.  Bécsben  azt  kívánták,  hogy  Székely- 
híd, Kővár  s  Illye  várakba  német  őrséget  fogadjon.  Ebbe  készségesen  bele 
^yezett.  Másrészt  egyelőre  1000  főnyi,  német   had    beküldését  kérte,  mely 
saját  rendelkezése  alá  bocsáttassék. 

A  bes2rterczei  gyűlés  után  követei,  Bánffy  és  Kászonyi  már  nem- 
csak a  maga,  hanem  az  ország  nevében  jelentek  meg  Bécsben.  Újra 
felajánlották  a  kért  három  várat,  sürgették  az  őrség  s  1000  gyalog  lekül- 
dését  s  kérték  az  udvart,  járjon  közbe  a  portán,  hogy  a  török  ne  bántsa 
Erdélyt.  Magyar  részről  egyre  buzgón  támogatták  a  követeket,  sőt  föl- 
vetették az  eszmét  is,  vegye  a  király  birtokba  az  országot  s  így  mentse 
meg  a  török  pusztításaitól.*  Egy  pillanatig  úgy  látszott,  mintha  a  magyar 

*  Krau6,  id.  m.  151. 

«  A  Pálóczi  Horváth  család  naplója:  M.  Tört.  Emlékek,  írók,  XXXI.  219. 
•      •  1661  április  7-iki  levele.  Hadt.  Közi.  1892.  435. 

*  Országgy.  Napló.  Szilágyi,  id.  m.  XII.,  496. 

*  Hormuzaki,  id.  m.  IX.  181. 


U^  A   MAGYAR  NBIfZBT  TÖRTÉNKTB. 


^^'K<v;4H  fv^UUkerckcdnik  s  férfias  elhatározásra  ragadná  az  udvart.  Az  erdélyi 
K\^\vl\*K  H  hrtvli  tnnáv^  ü^,  nKh'hex  a  török  ügyek  tartoztak,  inig  a  nyu- 
^rtU  twIitíKAl  A  txViüt>Í!V.tpr  intejrtif,  június  26-ikán  azt  az  érteátést  nyertók, 
K^\  A  x^itpAv  Ms9   xNtvi^MÍWat   tdyesiteni,  sőt  a  Tisza  és  a  Duna  mellett 

\UMx<  A  ^Ntfe^  íHítutót  vette,  hogy  Kemény  az  udvarral  alkudozik, 
m>\^\Ona^»  ^'^^vvr'sv  tstici,  N>g\'  semmi  áron  sem  tűr  » némethez  vonó  embert « 
.4  uv^K'i^  bVtt>'Vc.i  (vNit,  köfi«Böi\}ön  le,  különben  mérhetetlen  veszeddembe 
vK^itvi  N44k\i*^^  ti<ubait.  s/óhan«  hivatalosan  és  magán  úton  ismétlődtek  az 
»mínv.A  '^»vii  KvHiK*n\  uant  a  nagyvezér  nem  volt  olyan  engesztelhetetlen^ 
uiiui  H>*!v\V'A  V'Vv*»gy  iránt.  Késznek  nyilatkozott  magán  érdekeit  védeni, 
íi»i.A.fcí;aii  Kni'CliH,  núhi'lvt  önkényt  lemond.  Reninger  császári  követ  ntiaga 
fii;\\lnw.-io((v  a  [\nUi  c  hangulatára  s  ajánlotta  neki  a  lemondást,  külön- 
ivo  KulcK  \OKiv>HÜtisra  jut.  Hivei  közül  is  többen  belátták,  hogy  csak 
iii;v  v.aKuluUu4t  az  ország,  »ha  cedál  Ngod,  különben  török  száll  Erdélybe, 
-.i^iufc  i\»lUv  nia>;yar  fejedelem  nem  lészen«.  Egy  török  fogságban  levő  hive 
»»K'K  a^íK^'**-''^^*'^  óikén  is  égre-földre  kérte  »mint  református  fejedelmet*,  hogy 
iMvmx^ion  lo  "Sok  ártatlan  léleknek  pogánykézbe  esése,  bőséges,  ártatlan 
xouvK  kioutasn  liassa  meg  Ngod  lelkét.*^  »Csak  a  Ngod  maga  megalázása 
v*0Kv0h**^  hozzá,  s  a  mint  lemond,  az  ország  minden  veszélytől  m^;sza- 
tM^lnl  •  IH'  nem  tette,  noha  ekkor  már  Erdélyt  elvesztette  s  mint  maga 
nm  v»**»K^*^'^^**'  ^^)'  Ugocsa,  Szatmár  vármegyék  egész  Deésig,  Kolozs- 
vAiiH  •ininiíciick  hamuvá  lettének*.  Kemény  ekkor  is  bizott  a  német 
^,*^Olvl»t*n  s  «zt  hitte,  hogy  a  segély  megjötte  annyira  felvillanyozza  az 
oiu.'rtKot,  hogy  egy  emberként  köréje  gyűl  s  szembe  száll  a  törökkel  De 
rtf  oiN/rtf;  elpusztult,  kimerült.  Némi  harczkedv  csak  itt-ott  nyilvánult  a 
nfi^kolyoknél,  főleg  Csikben,  mert  » maguk  is  mind  a  római  valláson  levén^ 
rtr  nj  Hzí) vétség  nálok  igen  kedves  volt«.  Máskülönben  a  nép  a  sok  szén- 
viHlívitol  elfásukan,  tétlenül  várta  az  ellenséget,  ki  még  a  nyár  elején  meg- 
lohMit.  A  török  június  végén  a  rettenetes  tatár  hordákkal  két  nagy  had- 
•irn*^l>eii  V^irad  felől  a  Körös  völgyén,  a  Temesközből  meg  a  Vaskapun  át 
bcMiyoinult  az  országba.  Kemény  szervezni  igyekezett  ugyan  az  ellenállást, 
k\v  az  agyoncsigázott,  végkép  kimerült  tömegeket  nem  birta  magával 
tagadni  s  kis  hadát  Maros-Ujvár  alá  gyüjté.  De  ez  olyan  csekély  volt^ 
hogy  csatába  nem  bocsátkozhatott,  hanem  egyre  hátrált  az  üldöző  törökök 
dói.  lílóbb  Szamosujvár,  azután  a  távoli  Huszt  védő  falai  alá  kellett  húzód* 
ni/l,  sorsának  engedve  át  Erdélyt,  melyet  a  török-tatár  kegyetlenül  dpusz- 
titott.  Ali  pasa  a  török  hadakkal  Huszton  sem  engedett  pihenést  Keményndc 
.Seregének  egy  része  oda,  a  másik  meg  Nyalábvárig  nyomult  s  kegyetlenül 
feldúh  mindent.  Kemény  királyi  területre,  Beregbe,  Zemplénbe  volt  kénytden 
menekülni  s  Teleki  Mihály  útján  sürgette  a  gyors  segélyt  a  németektőL 

Erdély   immár   egy-két  vár  s   a  magára  hagyott  székelység  kivéte- 
lével török  kézben  volt  s  ha  a  porta,  mint  Kemény  állította,  Erdflyt  pasa* 


BARCSAY   ÉS   KEMÉNY   JÁNOS.   APAFY  MIHÁLY   TRÓNRAJUTÁSA.  111 

Sággá  akarta  volna  tenni,  szándékát  most  akadály  nélkül  végrehajthatja. 
De  Ali  pasának  nem  az  volt  a   feladata.   Csak  a  Kemény  uralmát  kellett 
m^ömie,  a  némettel    czimboráló    fejedelmet  kellett  elűznie,   még   pedig 
nemcsak  Erdélyből,  hanem  a  részekből  is.  Alig  hogy  ezt  megtette,  vissza- 
sietett az  országba,  hogy  ott  új  fejedelmet  választasson.  Ez  azonban  most 
még  nagyobb  nehézségbe  ütközött,  mint  valaha,  mert  nem  volt  sem  jelölt^ 
sem  választó.  Maga  a  pasa  Maros- Vásárheljn^e  érve  Petky  Istvánnak  aján- 
lotta fel  a  trónt,  ki   azonban  nem   merte   elfogadni.   Ali  ezen  annyira  fel- 
bőszült, hogy  feldúlta  a  különben  is  Keményhez  szító  Maros  és  Udvarhely 
széket  Hogy  a  trónkérdést  megoldáisra  juttassa,  augusztus  végén  felhívta 
az  ország  rendéit,  hogy  »ha  rettenetes,  rátok  következendő  romlást  el  akar- 
játok távoztatni «,  siessenek   táborába,   hol  föltétlenül   biztosítja  személyes 
szabadságukat.   De  nem  jött  senki.  Szeptember  elején  ismételte  a  hívást   s 
ezúttal  több  eredménynyel.  Legalább  annyi  foganatja  volt,  hogy  a  szászok 
elküldték   követeiket,   s   néhány  középrendű  nemes  is   megjelent.  Csak  a 
táborban,  hol  ismételve  vették  a  parancsot,  hogy  válasszanak  fejedelmet,, 
tudták   meg  a  gjmlés   tulajdonképeni   czélját.    Minthogy   a   töröknek  saját 
jelöltje  nem  volt,  teljesen  a  megjelentek  tetszésére  bizta,  kit  akarnak  válasz- 
tani s  így  elvileg  ezúttal   is  sértetlen  maradt   a   libera   electio,   a   rendek 
azon  joga,  hogy  szabadon  válasszák  fejedelmüket.  A  rendek  azonban  nem 
akartak  e  joggal  élni.  Azt  mondották,  hogy  kevesen   vannak  s   nem  ille- 
tékesek a  választásra.  Mégis  leginkább  azért  huzták-halasztották  a  döntést^ 
mert  nem  volt  jelöltjük.  A  tekintélyesebb  urak  mind  Kemény  pártján  voltak 
s  így  nem  jöhettek   szánútásba.   Gondoltak  Rhédey  Ferenczre,  de  elálltak 
tőle,  mert   egyszer   már  leköszönt    s   különben  sem  volt  jelen.  A   pasa 
ellenben  sürgette  a  választást,  hogy  a  hadműveletekre  alkalmas  idő  kárba 
ne  vesszen.  Mikor  a  rendek  nem  bírtak  jelöltet  találni,  Ali  végre  felvetette 
Apafy  Mihály  jelöltségét.  Apafy  »tudománynyal,  isteni  kegyes  élettel,  szép- 
termettel  ajándékoztatott  ifjú  legény*  volt.*   Előkelő   család   sarja,  a  Beth- 
lenek rokona.  Nem  rég  szabadult  ki  a  tatár  fogságból,  s  ebesfalvi  jószágán  élt 
teljesen  távol  a  politikától,  nem  avatkozva  a  véres  párttusákba,  melyek  az. 
országot  örvénybe  sodorták.  A  pasa  kijelentette  ugyan  a  rendeknek,  hogy 
tetszésük  szerint  választhatnak  akárkit.  De  elküldte  embereit  Apafyhoz,  hogy 
felajánlják  neki  a  fejedelemséget   s  a  táborba   hozzák.  Apafyból  hiányzott 
minden  dicsvágy  s  nem  szívesen  távozott  csöndes  családi   tűzhelye  mellőL 
»Isten  látja  lelkünket,  —  irta  csakhamar,^  —  hogy  e  nagyságot  sohasem 
kívántuk  és  azért  soha  nem  is  kerestük.*  Ezt  őszintén  mondotta  s  szerény- 
sége mögött  csakugyan  nem  lappangtak  dicsvágyó   érzések.   Megrémült  a 
török   váratlan   ajánlatától,   neje,  a  jeles   gazdasszony.   Bornemissza  Anna 
m^  beteggé  emésztette  magát.  De  a  felhívás  parancs  volt,  melynek  enge- 
delmeskedni  kellett.   Apafy  útnak   indult  tehát  s  szeptember  14-ikén  ért  a 

'  Szalárdi,  id.  m.  623. 

*  November  25-iki  levele.  Árpádia,  I.  250. 


112  A  MAGYAR  NBMZBT  TÖRTÉNETE. 


török  táborba.  Ott  már  fejedelemként  fogadták,  mert  kevéssel  megjötte 
előtt  megtörtént  a  választás,  s  a  rendek,  bármi  kevesen  voltak,  Apafy 
Mihályt  kiáltották  ki  Erdélyország  fejedelmévé.  Ali  pasa  két  nappal  később 
újra  kérdést  intézett  a  rendekhez,  elfogadják-e  Apafyt  fejedelmükül  A  rendek 
azt  felelték,  hogy  hiven  engedelmeskednek  neki,  ha  megtartja  őket  szabad- 
ságaikban. Ezt  Ali  maga  lelkére  kötötte  a  fejedelemnek  s  intette,  hogy 
bízzék  a  szultánban  s  erős  kézzel  vigye  a  kormányzatot.  Ezek  után  föl- 
diszítette  a  fejedelmi  jelvényekkel  s  Apafy  Mihály  Erdély  törvényes  ural- 
kodója lett.  Bármi  kevéssé  óhajtotta  nemcsak  maga,  hanem  neje  és  rokon- 
sága is,  hogy  ez  »az  állapot «  állandóan  rajta  maradjon,  beleegyezését  ő 
is  bizonyos  feltételekhez  fűzte.  Nénje,  Apafy  Anna  már  az  első  pillanatban 
figyelmeztette,  hogy  okvetlenül  kikösse,  hogy  a  tatárokot  nyomban  kivigyék 
az  országból,  »mert  az  embereket  azok  emésztik  el«,  hogy  továbbá  az 
adó  leszállítását  kérje,  mert  »immár  az  országnak  jobb  része  elpusztult*.* 
Kétségkívül  Apafy  sürgetésére  állott  el  Ali  pasa  azon  kívánságától,  hogy 
az  ország  újabb  800,000  tallér  sarczot  fizessen.  A  rendes  évi  adó  leszáUi- 
tására  nézve  is  ígéretet  tett,  másrészt  azonban  megkívánta,  hogy  a  Barcsay* 
féle  sarczból  140,000  tallért  az  ország  rövid  határidőn  belől  megfizessen, 
A  portán  megelégedéssel  fogadták  a  megoldást  s  csakhamar  nemcsak 
athnamét,  botot,  zászlót,  kardot,  főlovat,  hanem  » eddig  szokáson  kivüli 
fejedelmi  széket««  is  küldtek  Apafynak.  Az  athname*  az  adót  évi  40,000 
aranyban  állapította  meg  s  más  terhet  nem  rótt  az  országra.  E  mellett 
még  csak  arra  kötelezte  a  fejedelmet,  hogy  a  szultán  azon  ellenségeit,  kik 
Erdélybe  menekülnek,  elfogja  s  kiadja.  Máskülönben  Erdély  eddigi  jogállása 
s  viszonya  a  portához  semmit  sem  változott,  s  további  területek  átenge- 
dését sem  kívánták  az  új  fejedelemtől.  A  török  végvárak  folytatták 
ugyan  Hunyadban,  Dobokában,  Belső-Szolnokban  a  hódoltatást,  de  ez  ama 
perczben  kezdődött,  melyben  Jenő,  Lúgos,  Karánsebes,  Várad  török  kézbe 
került,  s  Apafy  trónra  jutásával  nem  állt  kapcsolatban. 

Több  akadályba  ütközött  az,  hogy  Apafy  uralmát  az  ország  maga 
elismerje.  Alighogy  trónját  elfoglalta,  az  új  fejedelem  mélyen  me^iató 
szavakban  hívott  fel  mindenkit,  »ne  kapdosson  valami  árnyékhoz  hasonló 
bíztatásokon,  kedvezzen  édes  nemzetének,  ne  gyönyörködjék  még  több 
keresztény  vér  kiontásán  és  ártatian  lelkeknek  rabságra  való  vitetéseken. 
Térjen  elméjére  valaha  és  igyekezzék  mennél  hamarább  a  reájok  felhúzott 
fegyvert  magáról  elfordítani*.  Csatlakozzék  hozzá,  mely  esetre  teljes  jó- 
akaratát biztosítja  mindenkinek.*  Sokakra  hatott  a  felhívás  s  Keménj" 
maga  kénytelen  volt  elismerni,*  hogy  a  városok  és  nemesek  nagy  szánmial 

«  1661  szeptember  14-iki  levele.  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  V.  499. 

•  1661  november  6-iki  lev.  U.  ott,  V.  511. 
«  U.  ott,  VI.  10-12. 

•  Szeptember  17-iki  kiáltván/ai,  U.  ott,  500-501. 

•  Október  24-iki  kiáltványa.  U.  ott,  506-507. 


BARCSAY    ÉS    KEMÉNV   JÁNOS.    APAFV    MIHÁLY    THÓNRAJUTÁSA. 


csatlakoztak  Apafyhoz.  Ellenben  a  székelyek  Kemény  biztatására  nem 
akarták  a  fegyvert  letenni,  mire  október  elején  a  tatárok  és  Ali  pasa 
hadai  elárasztották  Csikszéket,  mely  kegyetlenül  elpusztíttatott.  Töméntelen 
ember  hányatott    kardélre,  4000en    meg   rabszíjra   kerültek.  Gyergyó  szék 


(Egykorú  melsiet  utín.i 

azonban  még  idejében  meghódolt  s  kikerülte  a  romlást.  Ellenben  Fogaras 
városa  porrá  tétetett.  Kemény  5 — 6000  emberrel  október  végén  a  székelyek 
s^tségére  sietett  ugyan,  de  szokása  szerint  későn.  Mikor  a  székelyek 
romlásának  hirét  vette,  Beszterczét  akarta  megszállani,  de  oda  küldött 
hajdúit  ágyúval*  űzték  vissza. 

A  M«KTV  Nemitt  TOnínele.  VII.  S 


114  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE* 


Kemény  János  mindazáltal  foljrtatta  a  harczot,  mert  ez  időben  teljesült 
régi  vágya  s  megkapta  a  német  segélyt.  Az  udvar  bármennyire  békepoli- 
tikát követett  is  a  porta  irányában,  az  események  sodra  erősebb  volt  az  5 
óhajainál  s  végre  is  arra  kényszerítette,  hogy  kilépjen  tétlenségéből.  Várad 
tör(>k  kézre  jutásának  óriási,  minden  irányban  nyilvánuló  következményei 
lettek,  melj'ek  a  magj'ar  urak  múlt  évi  jóslatait  teljesen  igazolták,  a  mi 
szavuknak  a  császiir  tanácsában  ismét  szerzett  némi  nyomatékot.  Az  udvar 
kezdte  belátni,  hog\'  hatásosabban  kell  Mag>'arország  biztosságáról  és  meg- 
nyugtatásimSl  gondoskodnia,  mert  \'árad  elestének  hire  a  legtávolabbi  vidékek 
lakóit  is  n>egrémitctte.  A  felvidéki  meg\'ék  csakhamar  megírták  Bécsbe^ 
h(^v,  ha  \'tiradot  a  töröknél  hag>ják,  ok  is  aligha  maradhatnak  sokáig  a 
kinÚy  alattvalói.  Heh-zetük  osiikug\an  eg\Te  válságosabb  lett,  mert  a  török 
\'án\drv>l  a  királyi  területet  is  dúlta  és  hódoltatta,  sőt  a  jobbágyságot  a 
tvVIvii^urak  ellen  bujtogatta.  A  végbeliekkel  szintén  g\'akran  összeütközött, 
UKTl  A  csH:i>2Ári  hadvik  tétlensége  \'árad  ostroma  idején  szertelenül  fokozta 
a  K>rök  dbu:akvvlotts;.igát.  A  portán  azt  mondták  a  császár  követeinek: 
♦  NVm  féliUxk  a  csiiszártól,  a  ki  \'áradot  sem  tudta  meg\"édeni.<*  Ily  körül- 
n>ein'<*  kv>2t  ar  udv.u-  kezdte  belátni,  hogy  hasztalan  az  ő  békeszeretete, 
hA  a  tvNS>k  haNH-ut  akar. 

NU^^^íít  a  mag\'ar  befolyás  teljes  erővel  a  háború  éixi^ében  dol- 
iiv\ív>tt.  UKft  a  legutóbbi  három  év  folyamán  a  béke  daczára  az  ország 
*lai\vsaK>*i^  elpusztult,  s  a  török  terület  nagyobb  mértékben  gyarapodott, 
uuiít  fvKttv:isrerű  háborúban  történhetett  volna.  Különösen  a  nádor  igye- 
kv'-ctt  AT  udvart  erélyesebb  cselekvésre  ösztökélni.  Mint  a  közvéleménynek, 
ívivi  vri  aj:  volt  a  nézete,  hogy  a  király,  midőn  Erdélyt  megsegíti,  az  egész 
i*\ii:\  ar  riemzetet  segíti  meg.  Csakhogy  az  udvarban  igen  hatalmas  maradt 
,i  t\^ka\irt  is.  Élén  Portia  herczeg  állt,  kit  Lipót  Vilmos  főherczeg,  az  ifjú 
v-vaUwvío  nag>'bátyja  s  kedves  embere,  buzgón  támogatott.  A  főherczeg  ez 
\K^Nri\  sokat  betegeskedett  s  mivel  nem  ő  lett  volna  a  hadak  fővezére, 
.itt.itaban  nem  akarta,  hogy  háború  legyen.^  Csakhogy  még  a  túlsúlyban 
ícvv^  békepártnak  is  számolnia  kellett  a  háború  eshetőségével.  Már  1660 
^i^eczember  végén  Lipót  külön  követül  Berlinbe  küldte  tehát  Colalto  grófot,  hogy 
f^vveres  segélyt  kérjen  Frigyes  Vilmos  brandenburgi  választótól.  Ez  nem 
vonakodott,  sőt  más  fejedelmeket  is  biztatott.  A  mainzi,  kölni,  szász  és 
bajor  választók  mind  készeknek  nyilatkoztak  a  császárt  megsegíteni.  E  ked- 
vező kilátások  mellett  az  udvar,  noha  még  mindig  erősen  óhajtotta  a  békés 
megoldást,^  végre  engedett  Wesselényi  nádor  s  a  többi  magyar  urak  sürge- 
tésének s  kilátásba  vette  Kemény  János  megsegítését.  Ez  a  magyar  poli- 
tikának szokatlan  sikere  volt  s  a  közvélemény  is  a  magyarok  művének 
tekintette   a   fordulatot.  »Bele   is   kapatánk   a   nagy   héliumban   kegyelmes 

*  Hammer,  Gesch.  des  osman.  Reiches,  Ili.  536. 

•  Molin  velenczei  követ   1661-iki  jelenlése.  Fiedler,  id.  m. 

«  Az  ide" vonatkozó  iratok  regestái :  Tör.  Tár,  1880.  743 -797. 


BARCSAY   ÉS   KEMÉNY   JÁNOS.   APAFY   MIHÁLY   TRÓNRAJUTÁSA.  1  1 6 


királyunkkal*  monda  a  sikerre  büszke  nádor.  Bécsben  megegyeztek  Kemény- 
nyel, s  elhatározták,  hogy  tetemesen  megszaporítják  azokat  a  német  csa- 
patokat, melyeket  a  múlt  évben  a  rakamazi  tábor  eloszlása  után  a  magyar 
véghelyekben,  Ónodon,  Csetneken,  Szendrőben,  Szécsényben,  Füleken  szállá- 
soltak el.  Ez  őrségek  gonoszul  viselték  magukat,  s  az  érdekelt  vármegyék 
ismételve  sürgették  kivitelüket.  De  a  nádor  mindig  azt  felelte,  hogy  az 
ország  biztosságára  való  tekintetből  itt  kell  maradniok.  E  németekhez  a 
tavaszszal  az  udvar  a  cseh  tartományokból  újabb,  immár  tekintélyes  hadat 
hozott  be  s  főparancsnokának  legjobb  hadvezérét,  az  olasz  Montecuccoli 
Raymondot  rendelte.  Bármennyire  rettegtek  különben  a  német  zsoldosoktól, 
jövetelük  hire  ezúttal  Magyarországban  nagy  megelégedést  keltett.  Azt 
hitték,  hogy  komoly,  igazi  háború  készül,  mely  ismét  visszaszorítja  a  török 
uralmat  s  Erdélyt  és  Felső-Magyarországot  megmenti  pusztításaitól.  A  nádor 
mindent  elkövetett,  hogy  a  német  hadat  bizalommal  fogadják  s  élelme- 
zéséről kellően  gondoskodjanak.  Kassára  hivta  Felső-Magyarország  vár- 
megyéit, hogy  a  császári  hadak  részére  ingyen  és  pénzért  szállítandó  eleség 
ügyében  határozzanak.  Noha  épen  ez  évben  szűk  volt  a  termés,  a  követek 
azon  meggyőződésben,  hogy  »ő  felsége  armadája  nem  kevés  haszonnal 
fogja  megmutatni  hazánknak  defensióiban  készségét*,  nagy  mennyiségű 
gabonát  ajánlottak  meg,  még  pedig  fele  részben  a  földes  urak,  fele  részben 
a  jobbágyok  terhére. 

Szatmár,  Szabolcs  és  Ugocsavármegyék  el  levén  pusztulva,  cseké- 
lyebb mértékben  rovattak  ugyan  meg,  de  a  többi  tiz  vármegye  összesen 
17,000  köböl  búza  szállítására  kötelezte  magát,  fele  részben  ingyen,  fele 
részben  pénzért.  A  nádor  maga  1000  köblöt  ajánlott  s  igy  18,000  köböl 
búza,  valamint  850  darab  vágó  marha  állt  a  katonaság  élelmezéséhez 
rendelkezésre.  A  gyűlés  arról  is  intézkedett,  hogy  a  megajánlott  eleség 
idejében,  mint  a  fővezénylet  kivár\ta,  Tokajban  és  Szatmárt  legyen.  A  nádor 
a  nemesség  személyes  fölkelését  is  kilátásba  vette.  De  a  rendek  e  helyett 
a  városokkal  egyesülten  1500  lovast  ajánlottak  föl.i 

Lelkes  hangulatban  várta  tehát  az  ország  a  német  hadakat.  De  lel- 
kesedése lehűlt  ama  naptól  kezdve,  melyen  magyar  földre  léptek.  A  mint 
júniusban  Cseh-Morvaországból  megkezdték  bevonulásukat,  dermesztő  rémület 
és  kétségbeesés  váltotta   fel  a  bizalmat.  A  németek  úgy  viselkedtek,  hogy 

0 

futott  a  nép  előlük  mindenütt.  A  Morva  vizétől  Ersek-Ujvárig,  Nagy- 
Szombat,  Sempte,  Körmöcz  vidékén,  a  Duna  mentén  egész  Komáromig  az 
erdőkbe  menekült  a  lakosság  s  pusztán  hagyta  «  falvait  és  házait.  Ez  annál 
inkább  felbőszítette  a  rabló  zsoldos  hadat,  mert  előnyomulása  közben  még 
pénzért  sem  kaphatott  eleséget.  Az  általános  rémület  következtében  a 
m^yék  végre  sem  hajthatták   azon   intézkedéseket,  melyeket  a  sereg  élel- 

>  Az  augusztus  24-iki  gyűlés  megállapodásai.  Szederkényi,  id.  m.  Hl.  463—466. 
»  1661  június  ll-iki  jelentés.  Tör.  Tár,   1880.  753. 

8» 


116  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

mezese  érdekében  tettek.  Megbomlott  minden  állami  rend,  a  hol  a  német 
had  megjelent,  ez  pedig  még  inkább  megdühödött,  mert  tényleg  a  leg- 
nagyobb nélkülözésekkel  kellett  küzdenie. 

Mindazáltal  Montecuccoli  tekintélyes  haderőt  gyűjtött  össze,  mely 
legalább  1 5,000,  mások  szerint  24,000  emberből  állt.  Az  volt  a  czélja,  hogy 
valamely  nagyobb  török  várat  ostrom  alá  vegyen  s  igy  vonja  el  Erdélyről 
az  ellenséget.  Csakhogy  ez  a  terv  időközben  tárgytalanná  vált,  mert  Ali  pasa 
kiverte  s  királyi  területre  szorította  Keményt,  ki  sürgősen  kérte  a  német 
segélyt.  Az  udvar  utasította  tehát  Montecuccolit,  induljon  Kemény  meg- 
segítésére. A  fővezér  teljesítette  e  parancsot,  Erdélynek  fordult  s  augusztus 
végén  Szatmánnegyében  csakugyan  egyesült  Keménynyel.  Bécsben  még 
mindig  a  harczias  hangulat  volt  túlsúlyban,  mert  ugyanakkor  a  Dunán 
túl  is  megkezdődtek  a  hadműveletek.  Souches  tábornok  német,  Batthyány 
pedig  magyar  csapatokkal  török  területre  tört,  elfoglalta  Zsánibék,  Vál, 
Ercsi  erődöket,  sőt  a  huszárok  egész  Buda  külvárosáig  portyáztak. 
Másrészt  a  sohasem  pihenő  Zrínyi  Miklós  Kanizsa  környékén  jelent 
meg  s  38  hódolt  falut  feldúlt.  A  sikerben  bizó  hadak  már  Vácz  vagy 
Székes-Fejérvár  ellen  terveztek  támadást,^  mig  az  egyesült  magyar-német 
had  akadálytalanul  nyomult  egész  Kolozsvárig. 

Szabad  volt  az  útja,  mert  Ali  pasa  akkor  a  székely  földön  állt  s  a 
fejedelemválasztással  volt  elfoglalva.  így  tehát  Montecuccoli  nem  találkozott 
törökkel,  pedig  akkor  még  megharczolt  volna  vele.  De  minden  ellenállás 
nélkül  ért  szeptember  első  felében  Kolozsvárra,  mi  közben  Bécsben  gyöke- 
resen megváltozott  a  hangulat.  A  békepárt  ismét  teljesen  felülkerekedett 
s  végkép  háttérbe  szorította  a  magyar  befolyást.  Rendkívüli  követ  ment  a 
portára,  hogy  a  fölmerült  bonyodalmat  kiegyenlítse.  Montecuccoli  s  kétség- 
kívül Souches  is,  mert  a  dunai  részekben  szintén  abba  hagyták  a  harczot, 
meg  parancsot  kapott,  hogy,  mint  egy  német  főtiszt  Kolozsvárról  irta,  »ne 
tegyünk  semmit «,  mit  a  táborban  úgy  magyaráztak,  hogy  a  hadjáratnak 
»békülés  lesz  a  vége «. 2  A  vett  parancs  végrehajtására  Montecuccolinál  alkal- 
masabb embert  képzelni  sem  lehetett.  Katonai  egyénisége  e  tekintetben 
teljes  összhangban  állt  az  udvari  politika  óhajaival.  Vérében  volt  az  óva- 
tosság, mely  a  vett  utasításhoz  képest  immár  tétlenséggé  változott.  Szó 
sem  lehetett  többé  katonai  műveletről,  a  török  elleni  támadásról,  bármi 
biztatók  voltak  a  kilátások,  s  bármi  elégedetlen  volt  a  tétlenséggel  maga 
a  sereg  is,  melynek  tisztei  » becsületes  harczot*  vártak.  Montecuccolit  sem 
katonáinak  hangulata,  sem  Kemény  sürgetései  nem  bírhatták  cselekvésre. 
Nyíltan  megmondotta,  hogy  a  királytól  azt  a  parancsot  kapta  »igen  caute 
cselekedjem,  s  ne   periclítáltassam   az  ő  felsége   hadát «.»  Ilyen  parancscsal 

•  Mindezekről  diplomatiai  jelentések  :  Tört.   Tár,   1880.  755  —  756,  valamint  a  nádor 
szeptember  15-iki  levele  :  Szederkén3'i,  id.  m.  III.  76. 

•  Szeptember  16-iki  levél,  Tört.  Tár,   1880.  756. 

•  Nagy  Iván  :  M.  Tört.  Tár,  XVII.   187. 


BARCSAY   ÉS   KEMÉNY    JÁNOS.    APAFY    MIHÁLY    TRÓNRA  JUTÁSA.  117 

győzni  nem  lehetett,  s  Kemény  ügye  e  percztől  kezdve  veszett  ügy  volt. 
Minthogy  attól  tartott,  hogy  Ali  pasa  támadólag  lép  föl,  Montecuccoli 
az  Ígért  1000  embert  Kemény  táborában  hagyta,  Kolozsvárba  s  néhány 
más  várba  meg  őrséget  tett,  s  ezzel  befejezettnek  tekintette  feladatát.  Már 
szeptember  18-ikán  serege  zömével  megkezdte  a  visszavonulást.  Törököt 
nem  is  látott,  de  katonáit  a  sok  nélkülözés,  a  szokatlan  éghajlat  s  minden- 
féle betegség  annyira  megviselte,  hogy  a  német  had  vereség  esetén  sem 
juthatott  volna  szánalomra  méltóbb  állapotba.  A  furcsa  hadjárat,  mely  az 
érintett  vidékeket  ép  úgy  elpusztította,  akár  a  valóságos  háború,  mélyen 
elkeserítette  a  magyarokat,  sőt  Európaszerte  megbotránkozást  keltett. 
Ellenben  az  udvart  kielégítette  az  eredmény.  Megmenekült  a  török  háború 
veszélyétől,  s  néhány  erdélyi  várat  is  hatalmába  kerített.  Az  egész,  nagy 
garral  és  költséggel  megindított  hadjáratnak  azonban  a  magyar  vármegyék 
lakói  adták  meg  az  árát.  A  rossz  terméstől,  árvizektől,  járványoktól  sújtott 
felvidék  volt  kénytelen  téli  szállásra  befogadni  Montecuccoli  duló-fosztó, 
fizetetlen,  elkeseredett  hadait. 

Keményre  ez  a  fordulat  a  végveszélyt  jelentette.  A  német  hadakkal 
ő  is  kivonult  Erdélyből,  melynek  lakossága  a  székelyeken  kivül,  mint 
Montecuccoli  is  észre  vette,  majdnem  teljesen  cserben  hagyta.  Másrészt  Ali 
pasa  a  székelyek  leverése  s  a  németek  távozása  után  annyira  biztosított- 
nak látta  Apafy  trónját,  hogy  némi  hadat  hagyva  mellette,  maga  a  főse- 
reggel a  tél  közeledtekor  eltávozott  a  kegyetlenül  feldúlt,  pestis  pusztította 
országból.  Kemény  a  királyi  területen,  hol  a  székelyek  leveretése  után  jószá- 
gain meghúzta  magát,  a  török  fősereg  távoztának  hírére  újra  kísérletet 
tett  Erdély  birtokba  vételére.  Ismét  a  német  hadakba  fektette  főreményét, 
pedig  annak  a  kis  csapatnak  sem  látta  hasznát,  melyet  Montecuccoli  mel- 
lette hagyott.  »Egy  német  korporálnak  nagyobb  authoritása  köztük,  — 
irta  november  12-ikén,  —  mint  nekem.*  De  a  szatmári  kapitány  csakugyan 
támogatta  s  elég  tekintélyes  haddal  indulhatott  1662  január  3-ikán  Erdélybe. 
Háboritlanul  eljutott  Kolozsvárra,  hol  szintén  német  őrség  állt.  Apafynak 
volt  ugyan  török  hada,  de  nem  mert  megütközni,  hanem  az  erős  Seges- 
várra húzódott,  hogy  ott  várja  be  a  kért  török  segélyt.  Általában  békésen 
szerette  volna  a  viszályt  elintézni  s  mihelyt  Kemény  betöréséről  értesült,  a 
három  nemzet  részéről  követséget  küldött  hozzá,  hogy  a  támadás  abban- 
hagyására  birja,  mely  esetben  biztosította  összes  javai  háborítatlan  birto- 
kát De  Kemény  fogságra  vetette  a  követeket  s  hadait  Segesvár  ostromára 
vezette.  Csakhogy  ismét  megkésett,  mert  a  török  segély  hamarabb  meg- 
érkezett, mint  képzelte.  Ali  pasa  gyors  menetben  küldte  be  Kucsuk  Mehem- 
medet,  a  jenői  béget.  Kemény  január  21-ikén  értesült,  hogy  a  Vaskapu 
felől  a  török  közeledik.  Némelyek  szerint  eléje  akart  sietni,  mások  szerint 
vissza  akart  vonulni,  de  az  erélyes  Kucsuk,  a  ki  még  aznap  .Segesvárnál 
egyesült  Apafyval,  nem  engedte  kisiklani  karmai  közül  s  már  22-ikén  a 
l^nagyobb  erélylyel  megkezdte  a  támadást.  Alig  egy  órányira  Segesvártól, 


118  A   MAGYAR   SEMZET   TORTÉMETB. _^___ 

Nagy  Szolos  szász  községnél  találkozott  az  ellenséggel  Kemény  kuiek 
serege  jo\al  nagyobb  volt  nem  hitte  hogy  a  nehéz  útban  kifáradt  török 
ilyen  hamar  harczot  kezdjen  s  a  szükséges  elovigyazati  mtezkedéseket  is 
elmulasztotta  Csapatainak  egy  része  epén  zsákmányolni  járt  maga  meg 
ebédnél  ult    mikor  déltájban  hírét  vette   hogy   közeledik   az  ellenség   Csak 


Kucsuk  Aletacined. 

(Egykorú  meUzel  uléin.) 

akkor  kezdte  hadait  rendezni.  De  a  kedvezőtlen  terepviszonyok  közt,  egy  szűk 
völgykallanban  nem  állt  módjában  számbeli  túlsúlyát  értékesíteni  s  kato- 
náit különben  is  megijesztette  a  váratlan  tánmdás.  Mindazáltal  úgy  a  hogy 
rendbe  szedte  csapatait.  A  bal  szárnyra  a  horvátokat  és  dragonyosokat, 
a  középre  a  huszárságot,  a  jobb  szárnyra  a  csekély  erdélyi  gyalogságot  ren- 
delte. De  még  a  hadak   rendezkedése   közben   rájuk   tört  &  török.  Az  el5- 


BARCSAY   ÉS   KEMÉNY   JÁNOS.   APAFY   MIHÁLY   TRÓNRAJUTÁSA.  119 

őrsök  nem  jelezték  az  ellenség  közeledtét,  mire  a  meglepett  huszárok  ellen- 
állás nélkül  megfutottak.  Követte  példájokat  a  gyalogság,  s  a  csata  úgy- 
szólván harcz  nélkül  elveszett.  Alig  50  ember  esett  el  s  ép  oly  csekély 
volt  a  foglyok  száma.i  Kemény  a  futást  megakadályozandó,  a  huszárok 
elé  vetette  magát,  s  a  saját  lovasai  taposták  agyon.  »Barcsay  uram  bús 
haláláért  áldozat  kellett,  isten  keze  volt  rajta. «  »Visszaadá  Isten  igaz  köl- 
csönnel a  jámbor,  kegyes  Barcsay  Ákos  ártatlan  halálát*  —  irják  róla  az 
egykorúak. 

Kucsuk  és  Apafy  örültek  ugyan  a  könnyű  győzelemnek,  de  csak 
később  tudták  meg  igazi  értékét,  Kemény  halálát.  Eleinte  azt  hitték,  hogy 
megmenekült  s  Apafy,  ki  nyomban  felhivta  a  szamos-ujvári  őrséget,  adja 
fel  a  várat,  csak  győzelmét  tudatta  vele,  de  versenytársa  elestét  nem, 
mert  ekkor  még  maga  sem  sejtette.  Midőn  megtudta,  még  inkább  azon 
fáradozott,  hogy  a  német  kezén  levő  várakat  visszaszerezze.  Görgénynyel 
és  Fogarassal  czélt  is  ért.  De  Kolozsvár,  Szamos-Ujvár  és  Székelyhíd  nem 
hallgatott  szavára,  mire  Apafy  folytatta  a  müveleteket  s  Szatmár  köze- 
lébe vonult.  Ekkor  azonban  Scheidau  császári  ezredest  küldték  ellene,  ki 
elől  a  vele  levő  török  haddal  csakugyan  visszahúzódott.  így  Kemény  János 
tragoediája  véget  ért  ugyan  a  szőlősi  csatával,  de  az  általa  kezdett  mozgalom 
nem  szűnt  meg.  A  pártján  levő  erdélyiek  1662  február  16-ikán  értekez- 
letet tartottak  s  elhatározták,  hogy  német  támogatással  folytatják  a  har- 
czot  s  Kemény  Simon,  János  fia  köré  csoportosulnak.  Követeik  Bécsből 
biztatással  térvén  vissza,  márczius  végén  Kemény  Simont  vezérükké  válasz- 
tották, ki  országgyűlést  hivott  össze.  Erdélyben  azonban  nem  keltett  vissz- 
hangot a  mozgalom,  mely  nemsokára  végleg  el  is  aludt,  mert  az  udvar 
újabban  békealkudozásokat  kezdett  a  törökkel  s  magára  hagyta  a  külön- 
ben is  csekély  számú  Kemény-pártot.  Mindazáltal  nem  ismerte  el  Apafyt 
s  még  kevésbbé  teljesítette  azon  kérését,  hogy  az  erdélyi  várakból  kivonja  a 
német  őrséget.  Apafy  első  sorban  a  fontos  Kolozsvárt  akarta  vissza- 
szerezni s  április  23-ikán  Kucsuk  hadaival  vivni  kezdte  a  várost.  Az  őrség 
azonban  hetekig  ellenállt.  Ali  pasa  Apafyra  gyanakodni  kezdett  s  meg- 
üzente neki,  ha  kellő  erélylyel  nem  folytatja  a  vívást,  maga  megy  Kolozs- 
vár alá  s  kiveri  a  németet,  de  a  várost  is  megtartja.  Szerencsére  az  udvar 
és  a  porta  tárgyalásai  időközben  annyira  haladtak,  hogy  Apafy  júniusban 
török  részről  utasítatott,  hagyja  abban  az  ostromot.  Ezt  készségesen 
megtette  s  meddő  hadviselését  immár  hosszú  fegyverszünet  váltotta  fel. 
Erdélynek  1662  őszén  végre  már  csak  egy  fejedelme  volt  tehát.  De  az 
ország  területe  még  mindig  ketté  volt  szakítva.  Kolozsvárt  és  Székelyhidat 
vidékével  együtt  a  német  vonta  ki  a  fejedelem  hatósága  alól  s  a  császár 
nem  volt  hajlandó  —  hasztalan  sürgette  Apafy,  hasztalan  figyelmeztette,  hogy 
Kolozsvár  Várad  sorsára  juthat  —  őrségeit  haza  rendelni.^  Csakhogy  nem  gon- 

«  Gróf  Zani  Lajos  levele  :  Századok,  1892.  606. 
•  Századok,  1873.  497. 


120  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

doskodott  itt  levő  katonái  fizetéséről  sem.  Ezek  folyton  elégedetlenkedtek, 
tisztjeik  ellen  lázadtak  s  végre  1664  januárban  Apafy  kezére  játszották  a 
két  várat,  ki  hátralékos  zsoldjukat  megfizette  s  a  maga  szolgálatába  fogadta 
őket.  1664-ben  Apafy  ismét  egyesithette  tehát  mindazt  a  földet,  melyet 
a  török  a  lezajlott  hat  esztendő  viharaiban  el  nem  vett  Erdélytől.  Csakhogy 
e  csonkitások  igen  nagyok  és  fájdalmasak  voltak.  Jenővel  elveszett  Zaránd, 
Lúgossal,  Karánsebessel  Szörény,  Váraddal  meg  a  roppant  Bihar  vármegye, 
s  Békésnek  az  a  darabja,  mely  ez  utóbbiba  volt  kebelezve.  Mindez  a  gaz- 
dasági és  stratégiai  szempontból  egyaránt  értékes  terület  nagyrészt  köz\''et- 
len  török  uralom  alá  került  s  csupán  idő  kérdése  volt,  mikor  veszi  el  a 
török  azt  is,  a  mi  belőle  itt-ott,  a  határszélen  vagy  a  hegyvidéken  még 
Erdély  kezén  maradt. 

Ennek  még  Debreczennel  is  meggyűlt  a  baja,  mióta  Váradon  pasa  ült, 
ki  a  magáénak  tekintette  a  várost.  A  debreczeniek  sem  adót,  sem  dézsmát 
nem  akartak  Erdélynek  fizetni.  Sőt  az  erdélyi  harminczados-zászlót  sem 
engedték  kitüzetni  s  az  ottani  harminczad-hivatal  török  lett.i  E  foglalá- 
sokkal karöltve  járt  a  regi  birtokviszonyok  s  a  társadalmi  szervezet  alapos 
felforgatása.  A  török  rátette  kezét  a  földre,  elűzte  régi  urait,  defterbe  irattá 
a  falvakat  s  hűbér  gyanánt  szétosztotta  a  saját  mohammedán  harczosai 
közt.  A  jobbágyságot  még  attól  is  eltiltotta,  hogy  elűzött  földesurainak 
önkényt  tegyen  bármi  fizetést  vagy  szolgálatot.  A  földesurak  bosszúja 
azonban  nem  a  török,  hanem  a  jobbágyok  ellen  irányult,  kiket  a  távolból 
azzal  fenyegettek,  hogy  elpusztítják  falvaikat.  A  két  felől  szorongatott  köz- 
nép erre  azt  felelte:  »Ha  béke  lesz  a  törökkel,  mindent  megadunk  földes- 
urainknak, a  mivel  tartozunk.*  2  De  olyan  béke,  mely  a  részeket  a  török 
uralom  alól  felszabadította  volna,  nem  létesült,  s  igy  a  régi  birtokos  osz- 
tály a  szomszéd  vármegyékbe  húzódott.  De  ott  sem  talált  n3mgtot,  mert  a 
török  Váradról  és  más  kisebb  bihari  várakból  folytatta  a  hódoltatást  s  fegy- 
verrel vagy  fenyegetéssel  egyre  több  községet  kény  szeritett  adózásra.  » Sza- 
bolcs és  Szatmár,  Kraszna  és  Közép-Szolnok  vármegyéket  úgy  behódoltat- 
ták  vala,  hogy  —  irja  Szalárdy  már  1662-ről  —  az  erősségeken  kivül 
egész  a  Szamosig,  Szatmárig  a  Meszestől  fogva,  a  Tiszának  délfelől  való 
részén  hódolatlan  hely  már  nem  igen  maradna.*  Sőt  a  » Meszesen  belől  is 
Kolos,  Belső-Szolnok  és  Doboka  vármegyéket  is  most  a  füst  alatt  csak- 
nem mind  meghódoltatta <<.»  Mind  e  vidékek  községei  bele  vétettek  Piri  pasa 
1662-ben  készült  összeírásába,  a  hirhedt  Piri-defterbe,  s  a  melyik  oda  beju- 
tott, előbb-utóbb  ki  nem  kerülhette  a  hódolást,  bármi  távol  esett  is 
Váradtól.  A  törr>k  » karóba  veréssel,  rabságra  való  vitellel «  fenyegette  a 
lakosságot  s  a  ki  egész  Kolosvár  közelében  meg  nem  hajolt  a  fenyegetés- 
nek, azt  a  szerteszét  kalandozó  török  lovasok  kíméletlenül  megtanították  az 

^  Erre  suk  irat :  Török-Magyar  Tűrt.  Emi.  VI. 
•  Tört.  Tar,   1880.  743. 
»  Szalárdi,  id.  m.  634  —  5. 


BARCSAY   ÉS   KEMÉNY    JÁNOS.    APAFY   MIHÁLY   TRÓNRAJUTÁSA.  121 

engedelmességre.  Ugyanez  történt  Zaránd  vármegye  felső  járásában,  mely 
pedig  akkor  sem  hódolt,  mikor  Jenő  régebben  török  kézen  volt.  Hasztalan 
könyörgött,  rimánkodott  a  fejedelem  Váradon,  Konstantinápolyban,  hasz- 
talan igyekezett  pénzen  vagy  a  bécsi  udvar  közvetitésével  kiméletet  vásá- 
rolni. A  hódoltatás  soha  sem  szűnt  meg  s  a  török  uralom  csakhamar 
mélyen  belenyiilt  az  ország  testébe.^  A  behódolás  olyan  terhet  rótt  a  népre, 
hogy  valóban  bámulni  kell  testi-lelki  erején,  melylyel  elviselte.  »Egy  hódolt 
szegény  paraszt  ember  adója  —  mondja  a  hivatalos  jelentés  —  csak  az 
eszpajáknak  (török  földesúrnak)  reá  megyén  30 — 40  forintra.  Egy  fonásával 
élő  özvegy  asszony-állatnak  adója  16 — 20  forintra  s  többre  is.  Ezeken  kivül 
vajat,  mézet,  vágó-barmot  és  sok  egyéb  accidentiákat  adnak  évenkint.«  * 
Mindez  csak  török  földesúri  adó  volt.  De  néhol  a  magyar  földesúrnak  is 
kellett  fizetni.  Ehhez  járultak  az  állami  adók  és  az  egyházi  terhek.  Nem 
csoda,  ha  sok  helyen  a  szegénység  inkább  ott  hagyta  mindenét  és  meg- 
szökött. 

A  területi  viszonyok  változása  már  Apafy  uralkodása  első  éveiben 
gyökeres  újításokat  tett  a  honvédelem  terén  is  szükségessé.  Mihelyt  Kolozsvár 
visszakerült  a  fejedelem  kezébe,  ki  kellett  azt  vetkőztetni  régi  városi  jelle- 
géből, s  végvárrá,  főkapitányi  székhelylyé  tenni.  Kolozsvárra  szállt  immár 
a  határvédelemben  az  a  szerep,  melyet  az  előtt  Várad  játszott  s  e  tényben 
eléggé  kifejezést  nyer  ama  roppant  veszteség,  melyet  Erdély  a  lezajlott 
mozgalmakban  területileg  szenvedett.  A  kolozsvári  főkapitányság  alá  Gyalu, 
Somlyó,  Almás,  Szilágy-Cseh,  Drág,  a  Várad  eleste  után  épített  Sebes  és 
más  kisebb  erőd  tartozott. 

Mindazáltal  a  területcsonkítás  csekélység  ahhoz  az  óriási  veszteség- 
hez képest,  melyet  Erdély  a  lezajlott  hat  esztendő  folyamán  legértékesebb 
kincsében,  lakosságában  szenvedett.  E  veszteség  már  nem  csupán  a  széleket, 
a  terület  egyes  részeit  érte,  hanem  kiterjedt  az  egész  országra,  s  talán 
egyetlenegy  község  sem  akadt,  melyet  megkímélt  volna,  ámbár  természetesen 
itt  súlyosabb,  amott  elviselhetőbb  volt.  Némelyik  község  teljesen,  másik 
kisebb-nagyobb  részében  elhamvadt,  pusztán  maradt,  mig  a  harmadik  köny- 
nyebben  kiheverhette  a  csapást.  De  érezni  megérezte  minden  vidék  az  idők 
viharos  járását.  Már  a  lengyelországi  kaland  fájdalmas  érvágás  volt  Erdély 
testén.  Sok  ezerén  vesztek  oda.  De  a  megpróbáltatások  csak  ezután  követ- 
keztek. 1658-ban  a  tatárok,  Rozsnyay  szerint,  ki  maga  hallotta  a  portán, 
100,000  embert  hajtottak  el.s  Sőt  a  török  írók  150,000-re  teszik  e  számot. 
Az  1659 — 60-iki  években  is  egyre  dúltak  a  belmozgalmak,  jártak-keltek  a 
zsoldos   hadak,  kisebb   török  csapatok,   s   pusztították,  a  mi  még  maradt. 

*  Az  erdélyi  hódoltságról  Szilágyi  Sándor:  Budapesti  Szemle,  II.  A  területi  viszo- 
nyok alakulását  pontosan  feltüntettem  a  » Magyarország  1683-ban,  a  török  uralom  leg- 
nagyobb kiterjedése  korában*  czimű  nagy  fali  térképen. 

«  Koncz  közlése:  Tört.  Tár,  1894.  684. 

*  Rozsnyay  Dávid  Tört.  Maradványai,  173.  jegyz. 


Sebes  vára. 
(Rl^ulta  Cíern>  Kvoyl.) 


BARCSAY   ÉS    KEMÉNY   JÁNOS.    APAFY   MIHÁLY   TRÓNRAJUTÁSA.  128 


1660  Őszén  kitört  a  pestis  és  1661-ben  is  szörnyű  romlást  okozott. 
E  mellett  ismét  megjelentek  a  tatárok,  még  pedig  az  ország  azon  részei- 
ben, melyek  addig  meglehetősen  megkiméltettek.  Ezúttal  elpusztult  Maros, 
Csik,  Gyergyó  és  Háromszék.  Különösen  Csik  szenvedett  rettenetesen,  mert 
15,000  embernél  többet  hajtottak  el  belőle. ^  A  török  még  a  halottakat  sem 
kímélte,  a  temetőket  sem  hagyta  érintetlenül.  Felásta  a  sírokat,  hogy  a 
hullákkal  eltemetett  drágaságokat  elrabolja.*  »Az  egész  ország  —  irja  gróf 
Zani  Lajos  1662  tavaszán  Kolosvárról,  hol  a  német  őrség  tisztje  volt  — 
annyira  elpusztult,  a  török  annyi  lakost  hajtott  el,  hogj''  Erdély  csaknem 
sivatagnak  látszik. «  A  Váradhoz  közelebb  eső  vármegyékben,  »ez  időben  — 
egy  későbbi  1674-iki  jelentés  szerint  ^  —  öt-hat  mértföldnyire  is  egy  faluban 
egy  kunyhó  nem  volt,  egy  ember  nem  lakott ;  elraboltattak,  levágattak  és 
a  d^  miatt  meghaltak. «  Fejérvár  s  sok  más  népes,  vagyonos  város  rom- 
ban hevert  s  azok  sem  voltak  sokkal  jobb  állapotban,  melyek  kikerülték  a 
tdjes  pusztulást.  Kolozsvár  a  török-tatár  sarczolásokat  még  csak  elbirta, 
de  nem  a  német  megszállást.  »A  lakosok  nagyobb  része  földjét,  mezejét, 
S2sőlejét  elhagyva  elköltözött.  A  mi  csekély  nép  megmaradt,  minthogy  kevés 
volt  köztük  a  földmives,  nagy  nyomorban  tengődve  gyászolták  sorsukat, 
mert  soknak  annyija  sincs,  hogy  éhségét  csillapítsa.**  Négyszáznál  több 
ház  ánt  üresen,  ipar,  kereskedés,  anyagi  jólét  tönkre  ment,  a  város  hires 
indája  dcsenevészedett,  s  1662-ben  csak  7  magyar  és  2  szász  tanulója 
volt*  A  Király  föld  nagy  városai,  Brassó  és  Szeben  nem  jutottak  ugyan 
ennyire^  de  roppant  adókat  és  sarczokat  kellett  íizetniök,  másrészt  a  vidék, 
melyből  gazdaságilag  táplálkoztak,  csaknem  koldusbotra  jutott.  A  sokféle 
teher  a  Királyföld  községeit  nagyarányú  adósság-csinálásra  késztette  s  eladó- 
sodásukat hűtlen  sáfárok,  a  helyi  közigazgatás  lelkismeretlen  kezelői  még 
inkább  fokozták.  Egészben  az  ember-veszteséget,  mely  1657-től  Kemény 
János  haláláig  Erdélyt  az  ellenség,  az  inség,  a  pestis  következtében  érte, 
250,000  lélekre  becsülik.*  Legtöbbet  a  vármegyék  szenvedtek,  mert  még 
1720^ban  is  valami  20o/o-kal  kisebb  volt  népességük  mint  1658-ban.  Ekkor 
IL  Rákóczy  György  csupán  az  adózó  jobbbágyságot  kerek  számban  48,000 
családra  becsülte,^  ellenben  1720  körül  már  csak  39,271  ilyen  család  Íratott 
össze.  A  vármegyék  népességi  viszonyai  a  XVII.  század  egész  második 
fdében  nem  alakultak  ugyan  szabályosan,  de  mindenesetre  a  jelzett  hat 
évben  érte  őket  a  legnagyobb  emberveszteség. 

De  az  az  emberanyag,  melylyel  a  hiány  a  következő  fél  évszázadban 

>  Kraus,   id.  h.  201. 

•  Századok,  1892.  607. 

•  Közli  Koncz  József:  Tört.  Tár,  1894.  683. 

*  Egykorú  iraU  Jakab  Elek,  Kolozsvár  tort.  11.  735. 
»  Székely  Sándor,  Unitáriusok  tört.  139. 

*  Bethlen  Imre,  id.  m.  135. 
'  Hadt.  Közi.  1897.  631. 


124  A   MAGVAR    NEMZBT    TÖRTÉNETE. 

pótoltatott,  egészen  más  volt,  mint  az,  mely  elveszett.  Az  eredeti  lakosság  sok 
helyen  magyar  volt,  most  meg  elpusztult  falvait  egyre  nagyobb  mértékben 
oláhság  szállta  meg,  mely  Moldvából  és  Havasalföldéről  ottani  földesurai 
önkénye  elŐl  szakadatlanul  Özönlött  be  Erdélybe. 

Népességében  megfogyva,  vagyonosságában  megtörve,  szellemi  erejé- 
ben, polgárosodásában  is  érzékenyen  károsodva  került  ki  Erdély  a  hat 
esztendei  megpróbáltatásokból.  Lángeszű  férfiak  talán  még  jobbra  fordíthat- 
ták volna  gyászos  végzetét.  De  a  kormányzat,  mely  alá  került,  nem  birta 
a  sebeket  behegeszteni  s  az  országot  az  elzüllés  állapotából  kiemelni. 
Addigi  fényes  szerepe  és  politikai  jelentősége  immár  végképen  oda  lett  s 
sem  Bécsben,  sem  Konstantinápolyban  nem  vették  többé  komoly  politikai 
tényezőképen  számba.  Erdély  ezután  nem  gyakorolt  irányadó,  vezető 
befolyást  a  magyarság  sorsának  alakulására.  Ingó  nádszál  lett,  melyre 
senki  sem  támaszkodhatott.  Ezzel  megszűnt  a  hatalmak  egyensúlya  a 
magyar  államterületen  német  és  török,  az  udvar  és  a  porta  egyaránt 
megpróbálhatták  legszélsőbb  törek\'éseik  valósítását  Magj'arországban. 


Apíly  .Mih&ly  buiogiaya. 

(Ríjzolta  Cserna  Káiolj.) 


MÁSODIK  KÖNYV 


A  VASVÁRI  BÉKE  KORA 


Sient-Gotthird. 

iSajzolw  Cscrru  Kirolf.) 


I.  FEJEZET. 
<S  vallási  sérelmei^. 

tf  eiNYi  MIKLÓS,  kinek  sasszeme  a  távoli  jövőbe  látott,  néhány  hónap- 
I  pal  Lipót  trónra  lépte  előtt  észrevette,  hogy  »a  fátum  nagy  válto- 
zásokat készit«.  Jóslata  gyorsan  teljesült  s  Lipót  király  uralko- 
:  dásával  majdnem  egyszerre  kezdődtek  a  nagy  változások  s 
szankápráztató  sebességgel  követték  egymást.  Erdély  volt  az  első  áldozat  s 
tragikus  soiso,  pusztulása,  három  fejedelmének  gyászos  halála  mély  benyo- 
mást tett  a  királyi  Magyarország  társadalmának  minden  rétegére.  Nemcsak 
az  emberi  részvét  irányozta  a  testvér  Erdély  szenvedéseire  a  figyelmet. 
A. mi  Erdélyben  történt,  azt  megérezték  a  magyar  király  alattvalói  is  s 
lengyelek,  tatárok,  törökök  egyaránt  kegyetlen  dühvel  pusztították  el  a  királyi 
terület  némely  részeit.  Mikor  meg  pasa  ült  Váradba,  egész  Felsö-Magyar- 
országot  rettegés  fogta  el  s  állandóan   veszélyeztetve  látta   nyugalmát  és 


De  Lipót  király  uralkodása  első  éveiben  még  sefti  a  török  vész  izgatta 
legmélyebb  mélyében  a  magyarság  szivét.  >A  mint  minden  fának  vagyon 
fwge  s  minden  seculumnak  gonosz  geniusa*  •,  ez  időben  a  magyarság 
fáján  a  valláskérdés  rágódott  legfájósabban  s  e  korszaknak  a  vallásüldözés 
lett  gonosz  geniusa.  Az  üldözés  szelleme  kiséri  az  egész  XVII.  századot, 
mert  mindenütt  a  vallásos  érdekek  lobogója  alatt  tusakodtak  egymással, 


•  Zrínyi  1656-iki  leveleiből.  Századok,  1374,  : 


128  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

marczangolták  szét  önmagukat  Európa  népei.  E  küzdelmeket  sehol  sem 
kizárólag  a  tiszta  hitbuzgalom  támasztotta.  Politikai,  nemzeti,  gazdasági, 
többé-kevésbbé  öntudatosan  érvényesülő  anyagi  érdekek,  az  emberi  ter- 
mészét  alacsony  indulatai,  irigység,  kapzsiság,  uralomvágy,  a  hatalommal 
való  visszaélés  hajlama  játszottak  közre  bennük.  Ha  a  vallásháború  szent 
tüze  soha  sem  nélkülözte  teljesen  a  salakot,  a  XVII.  század  második 
felében  a  hatalmi  érdek  már  mindenütt  túlsúlyra  került  s  a  vallásüldözés- 
ből mindinkább  kiveszett  az  eszményi  hitbuzgalom  lángja.  Olyan  idősza- 
kokban, midőn  igaz  vallásos  szellem  hatja  át  az  életet,  ez  a  szellem  nemes, 
fenkölt  tettekre  lelkesíti  a  hiveket.  Olyankor  születnek  a  hatalmas  dómok,  a 
gyönyörű  szentegyházak  s  a  legtávolabbi  falú  szegény  népe  egyszerű 
templomok  és  kápolnák  építésével  ad  tiszta,  romlatlan  hitéről  bizonyítékot. 
De  a  XVII.  század  második  felében  egyetlenegy  monumentálisabb  egyházi 
építmény  nem  készült  hazánkban.  Ebben  az  időben  a  vallásos  eszme  mögött 
az  uralomvágy  lappangott  s  az  erosebb  egyszerűen  elnyomta  a  gyöngéb- 
bet, elvette  templomait,  elűzte  papjait,  lánczra  verette,  tömlöczben  sanyar- 
gatta híveit,  kiket  az  esküvel  erősített,  közkötelező  tör\^ények  nem  mentettek 
meg  a  hatalmasok  nyers  erőszakosságától.  Mindezt  nem  sugalhatta  az  igazi 
vallásos  szellem.  Ez  az  ököljog,  a  hódítás,  a  jogtiprás  szelleme  volt  s  a 
magyarságra  olyan  végzetes  veszteséget  hozott,  melyeket  mind  e  mai  napig 
sem  birt  kiheverni.  Egykor  Castiliaí  Izabella,  Lipót  király  egyik  ősanyja 
azt  irta  Rómába:  » Bizonynyal  nagyon  sok  szenvedést  és  keserűséget  okoz- 
tam ;  városokat,  tartományokat  és  királyságokat  fosztottam  meg  lakosaik- 
tól. De  a  mit  tettem,  a  szent  hit  iránti  szeretetből  tettem. «  E  vallomás 
brutális  volt  ugyan,  de  őszinte  s  a  királyné  kegyetlenségét  valóban  a 
tiszta  vallásosság  sugallta.  Ellenben  a  XVII.  század  második  felében  a 
hatalmasok  a  hitbuzgóság  rovására  is  megalkudtak  a  viszonyokkal,  ha 
az  önérdek  ajánlotta.  A  hol  hasznát  látták,  készségesen  és  gyakran  szö- 
vetkeztek protestáns  fejedelmekkel  vagy  népekkel.  Ott  azonban,  a  hol  vad 
szenvedélyeiket  nem  korlátolta  egyéb,  mint  a  törvény,  irgalmatlanul  való- 
sították szándékaikat  s  nálunk  nyíltan  merték  hirdetni,  hogy  inkább  far- 
kasok, mint  eretnekek  lakják  Magyarországot. *  Ezzel  a  lakosság  nagy 
többségének  üzenték  meg  az  irtó  háborút,  mert  Lipót  trónra  léptekor 
hazánk  népessége  túlnyomóan  nemkatholikus  volt.  Mellőzve  a  görög-nem- 
eg^-esültcket,  anabaptistákat  és  zsidókat,  kik  soha  sem  részesültek  a  vallás- 
szabadságot biztosító  törvények  jótéteményeiben,  maga  a  két  protestáns 
felekezet  is  nagy  számbeli  túlsúlyban  volt  a  katholíkusok  felett.  Hivei  vol- 
tak csaknem  az  összes  városok,  a  polgárság,  s  a  birtokos  nemesség  igen 
nagy  része,  a  szegény  nemesség,  a  végbeli  katonaság  úgy  szólván  egészen 
s  a  jobbágyság  tömegei.  A  felvidéken,  a  13  északkeleti  megyében,  a  hat  fel- 

*  Hogy  uz  udvart  és  a  magyar  főpapságot  a  vallásüldüzésben  mennyire  nem  esz- 
ményi czélok  vezették,  azt  Zrínyi  Miklós  éles  észszel  és  hosszasan  mutatja  ki.  Siralmas 
Panasza,  kiadja  Kanyaró  Ferencz  :  Tört.  Tár,  1890.  270  —  74. 


A    VALLÁSI   SÉRELMEK. 


vidéki  városban,  valamint  Szatmárban,  Németiben,  Nagy-Bányán  csak  szór- 
ványosan akadt  katholikus  lakosság,  A  nagy  Szatmár  vármegye  teriiletén 


r.  egybii  edíofcl. 
(Rajzolta  Cstma  Károly.) 


nem  volt  egyetlen  parochia,  egyetlen  katholikus  plébános  s  egyes  katho- 
likus urak  vallásos  szükségleteit  az  Ugocsa  megyei  szürke  barátok  elégítet- 
ték ki.  Kassától  Erdélyig  a  kálvínság  uralkodott,  kivált  a  hódolt   területen, 

A  MaBjar  Nemiét  TArtéiwte.  VIL  9 


130  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


hol  a  török  nemcsak  nem  érintette  a  vallás  szabad  gyakorlatát,  hanem 
oltalmul  szolgált  a  katholikus  térítés  ellen. 

Ekképen  a  lakosság  nagy  többsége  protestáns  volt.  Mindazáltal  a 
protestantismus  már  Lipót  trónra  lépte  előtt  súlyos  veszteségeket  szenve- 
dett a  főúri  társadalom  vallásváltoztatásával.  Mig  a  főurak  nagy  része  hozzá 
tartozott,  bátran  és  sikerrel  tudta  törvénybiztositotta  lelkiismereti  szabadságát 
megoltalmazni,  habár  a  katholikus  királjá  hatalom  sohasem  támogatta,  a 
katholikus  főpapság  pedig  ellene  dolgozott.  Mindez  nem  ártott  neki  még 
olyan  időben  sem,  mikor  Erdélyre  nem  számíthatott,  például  a  katholikus 
Báthoryak  korában.  Elég  erős  volt  egymaga,  mert  csaknem  az  egész  magyar 
főúri  világot  övének  mondhatta.  így  többségben  volt  az  országgyűlésen  s 
csaknem  kizárólag  uralkodott  a  vármegyékben.  Ö  hozta  tehát  a  királylyal  a 
törvényt  s  ő  gondoskodott  a  törvények  végrehajtásáról  s  a  bennök  biztosított 
jogok  gyakorlati  érvényesítéséről.  Mindez  azonban  az  utóbbi  emberöltő 
folyamán  gyökeresen  megváltozott.  Az  aristokratia  hitet  cserélt  s  visszatért 
a  régi  egyház  kebelébe.  Már  165o-ben  csak  négy,  tisztán  protestáns  főúri 
család  élt  hazánkban.  Ezzel  a  főpapság,  melyet  a  király  mindig  támogatott,  a 
főúri  s  azután  legalább  egyes  közép  nemesi  családok  segítségét  is  meg- 
nyerte működéséhez.  Megkezdődött  a  vármegye  katholizálása.  A  főispánok 
csaknem  mind  katholikusok  voltak,  kik  lehetőleg  katholikus  alispánokat  és 
tisztviselőket,  katholikus  országgyűlési  követeket  igyekeztek  választatni.  így 
a  helyi  hatalom  is  kezdett  kisiklani  a  protestánsok  kezéből,  s  ha  sérelmet 
szenvedtek,  pör  útján  már  nagyon  nehezen  kaphattak  elégtételt,  az  ország- 
gyűléshez meg  hasztalan  folyamodtak,  mert  ott  szintén  a  katholikusok 
voltak  többségben.  Ezzel  a  törvény  uralma  a  vallásügyben  mindinkább 
megszűnt. 

Az  urak  nem  elégedtek  meg  azzal,  hogy  maguk  vallást  cseréltek, 
hanem  jobbágyaikat  is  vissza  igyekeztek  vinni  a  régi  egyházba.  Erre  esz- 
közül az  úgynevezett  jus  reformandi,  a  földesúri  hatalomból  folyó  azon 
jog  szolgált,  mely  szerint  a  földesúr  saját  vallását  rá  kényszerítheti  minden- 
kire, a  ki  az  ő  telkén,  az  ő  oltalma  alatt  él.  A  XVI.  században,  mikor  a 
nemesség  csaknem  egészen  protestáns  volt,  a  katholikus  egyház  szakadat- 
lan harczot  folytatott  e  jog,  illetve  a  benne  rejlő  elv  ellen.  De  mihelyt  a 
főúri  társadalom  visszatért  kebelébe,  főleg  1647  óta,  a  katholikus  egyház  lett 
a  jus  reformandi  legbuzgóbb  védője.  Minthog>^  a  legfőbb  tisztségeket  vagy 
főpapok,  vagy  buzgó  katholikusok  viselték,  az  udvar  meg  különben  is  meleg 
rokonszenvvel  kisérte  a  mozgalmat,  a  földesúri  jus  reformandi  a  katholikus 
egyház  terjeszkedésének  hatalmas  fegyvere  lett.  \'cres,  kegyetlen  üldözés 
támadt  s  az  összeütközések  hosszú  sorát  a  templomfoglalások,  papok 
durva  elűzése,  a  hívek  tömeges  elfogatása,  bilincsekben  való  sanyar- 
gatása, a  lelkiismeret  s  a  legszentebb  érzések  lábbal  tapodása  kisérte. 
Mert  a  vallásváltoztatás  csak  az  uralkodó  osztályban  ment  a  térítés  békés 
eszközeivel   végbe.   Ellenben   a   szegényebbek,  a  polgárok  és  a  jobbágyok, 


A    VALLÁSI    SÉRELMEK.  131 


kiknek  egyebük  sem  volt  hitüknél  s  kiknek  az  áttérés  világi  előnyt  nem 
hozott,  buzgón  ragaszkodtak  a  valláshoz,  melyben  születtek.  Ezt  különösen 
drágává  tette  nekik  az  a  körülmény,  hogy  az  istentisztelet  anyanyelvükön 
folyt  s  e  nyelven  küldhették  fohászaikat  az  örökkévaló  Istenhez,  kihez  a 
közviszonyok  romlása  közepett  most  még  bensőbb  áhítattal  fordultak,  mint 
valaha.  Az  anyanyelv  a  protestáns  egyház  és  a  hivek  közt  oly  erős  kap- 
csokat alkotott,  melyeket  csak  erőhatalommal  lehetett  szétvágni,  mi  termé- 
szetesen fájdalmas  rázkódtatásokat  okozott.  Jóval  Lipót  trónra  lépte  előtt 
megindult  ez  a  vallásüldözés.  De  1658-ig  mégis  óvatossággal,  kimélettel 
folyt,  mert  nyilt  és  titkos  vezetőinek  tekintettel  kellett  lenniök  Erdélyre,  a 
magyar  protestantismus  természetes  oltalmazójára,  a  bécsi  és  linzi  békék, 
a  magyar  vallásszabadság  ez  alaposzlopai  megalkotójára.  II.  Rákóczy 
György  lengyelországi  veresége  azonban  véget  vetett  a  kiméletnek  s 
azóta  a  magyar  vallásviszály  egészen  új  jelleget  öltött.  A  mint  Rákóczy 
hatalma  megdőlt  s  Erdélytől  tartani  többé  nem  kellett,  áz  üldözés  nemcsak 
féktelenebb,  hanem  állandó  is  lett  s  a  protestantismus  legzárkózottabb  védbás- 
tyáiba,  a  felvidéki  városokba  és  vármegyékbe  behatolt. 

Megkezdődött  az  igazi  vallásháború,  mely  ekkor  a  társadalomnak 
egészen  más  rétegeiben  folyt,  mint  régebben.  Immár  a  főurak  támogatása 
adta  meg  a  harcznak  a  maga  végzetes  jellegét,  a  maga  romboló  termé- 
szetét. A  főpapok  nyomban  Rákóczy  lengyelországi  veresége  után  erős 
kézzel  fogtak  a  munkához.  Lippay  György  primás  már  1658  nyarán  nem- 
zeti zsinatot  tartott  Nagy-Szombatban.  Az  ilyen  helyi,  akár  nemzeti,  akár 
eg>'házmegyei  zsinatok  mindig  fontos  hivatást  végeztek.  Helyreállitották  az 
egyházi  fegyelmet  és  rendet  s  a  helyi  egyházkormányzat  súlypontját 
ismét  a  püspök  kezébe  téve  a  hódításhoz  szükséges  erő  kifejtésére  képe- 
sítették. A  nagyszombati  zsinaton  a  magyar  főpapság  már  oly  erősnek 
érezte  magát,  hogy  nyiltan  háborút  üzent  a  többi  felekezeteidnek,  midőn  a 
bécsi  és  linzi  békekötéseket  s  a  rájuk  vonatkozó  törvényeket  semmiseknek 
nyilvánította  s  a  katholikus  vallás  azon  jogát  hirdette,  hogy  Magyarorszá- 
gon is  tűzzel-vassal  irthatja  az  eretnekséget.  A  főpapság  jogelmélete  szerint 
Rákóczy  bukása  s  Erdély  tehetetlensége  megdöntötte  mindazon  törvénye- 
ket, melyek  a  magyar  protestánsoknak  a  vallásszabadságot  biztosították. 
•Nincs  többé  Bocskaytok,  nincs  Bethlen  Gáborotok,  PZrdélyre  nem  támasz- 
kodhattok, —  mondották  nekik  —  nincs  többé  törvény,  melytől  oltalmat 
várhatnátok,  azt  tesszük  veletek,  a  mit  akarunk. «  Ekképen  magyar  részről 
hirdették  először  a  jogeljátszás  azon  elméletét,  mely  csakhamar  magát  a 
magyar  alkotmányt  is  tönkre  tette,  a  magyar  nemzet  politikai  jogainak  utolsó 
maradványait  is  elsodorta. 

Az  íQú  Lipót  király  és  tanácsosai  minden  hitbuzgalmuk  mellett 
eleinte  tétlen  nézői  maradtak  a  küzdelemnek.  A  királyt  a  császárválasztás 
sok  ideig  távol  tartotta  állandó  székhelyétől  s  ifjú  kora  mellett  azután  sem 
ő  adott  irányt  a  politikának.  Az  udvart  szintén  másnemű  kérdések,  a  nyu- 

9* 


132 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


gáti,  északi,  keleti  nagy  nemzetközi  bonyodalmak  foglalkoztatták  s  ő  sem 
avatkozott  a  magyar  vallásügyi  tusákba.  Nem  öntött  olajat  a  tűzre,  de 
nem  is  oltotta.  Látszólag  semleges  maradt  s  a  panaszokra,  melyekkel  a 
protestánsok  elárasztották,  azt  szokta  felelni:  » Magyarok,  vannak  törvé- 
nyeitek, (mdyek  a  vallásszabadságot  biztosítják,  melyek  a  bevett  felekeze- 
tek jogállásának  megsértőire  büntetést  szabnak),  hajtsátok  végre  azokat.* 
A  király  a  vallásügyi  sérelmeket  magánsérelmeknek  nyilvánította 
tehát,  melyek  nem  ő  eléje  tartoznak,  mert  nem  a  protestáns  vallásszabadsága 
hanem  esetleg  egyesek  szenvedtek  sérelmet.  Ne  hozzá,  ne  is  az  ország- 
gyűléshez forduljon  tehát  a  károsult,  hanem,  mint  más  panasz  esetén,  ren- 
des pör  útján  keressen  orvoslást.  Csakhogy  a  rendes  pör  útján  senki  sem 
boldogulhatott,  mert  ugyanazok  voltak  a  hatóságok,  ugyanazok  kezelték 
az  államhatalmat,  kik  a  vallásháborút  vezették  s  a  törvényt  lábbal  tapod- 
ták. A  főpapság  mellett  a  főurak  jártak  az  üldözésben  legelői.  Közülük  gróf 
Nádasdy  Ferencz  országbíró  vált  ki.  Óriási  jószágok  ura  volt  s  évi  jövedelmét 

200,000  frtra  becsülték. 
Maga  is  protestánsnak  szü- 
letett s  csak  1643-ban  tért 
át.  De  akkor  kíméletlenül 
kezdte  meg  a  vallásháborút 
s  jószágain,  valami  40,000 
lelket  kényszeritett  az  át- 
térésre. »Dühöngőnek,  az 
Anti-Krisztus  egyik  követé- 
nek* nevezték  a  protestán- 
sok. A  gróf  Esterházyak  s  a 
többi  urak  utánozták  Nádas- 
dyt  s  kicsinyben  ugyanazt 
tették,  a  mit  ő  nagyban 
folytatott.  A  hangulat  katholikusok  és  protestánsok  közt  mindinkább 
elkeseredett,  olthatatlan  gyűlöletté  fajult,  mely  megmérgezte  a  közéletet, 
behatolt  a  családi  szentélybe  s  közeli  vérrokonokat  halálos  ellenségekké 
változtatott.  Lorántffy  Zsuzsanna  1 659-ben  kitagadta  a  katholikus  Rákóczya- 
kat,  kik,  mint  mondja,  annyira  elhídegedtek  tőle  és  fiától,  hogy  •ide- 
genben is  alig  tapasztalunk  hozzánk  ennyi  vadságot «.i  Mikor  Osztro- 
sicsné,  Révay  Kata,  anyja  holttestét  temetni  akarta,  sokáig  töprenkedett, 
meghívja-e  az  előkelő,  udvarnál  bejáró  katholikus  atyafiakat,  mert  »azok 
—  írja  férjének  —  bennünket,  akik  lutheránusok  vagyunk,  nem  úgy  mint 
embereket,  hanem  mint  legalább  való  állatokat  tartanak «.«  Az  irodalom  tőle 
telhetőleg   szította,   élesztette,   a   nép   szélesebb   rétegeibe   bevitte  e  gyilkos 


Gróf  Nádasdy  Ferencz  aláírása. 


*  A  két  R.  Gy.  családi  lev.  597. 

«  Komáromy  András  közlése  :  Türt.  Tár,   1889.  276. 


A  vallAsi  Sérelmek. 


A'  Három  Idvöíségcs 

kérdésre,  a*  Lurter  és  CalvíniRa 

Tanítók  mint  felelnek  ?'  ugy ,  a' miiK 

Matkó  Iftván  mondgya)  foLiiS. 

X,utT6k6 

imé  ateri 

Matkó  Hazugságínak  mcg- 

torkollása) 

Poíaházi  Mocskainak  tneg- 
lapodása. 


érzéseket.  A  hitvitázó  könyvek  szaporodtak,  de  a  tusa  kevésbbé  folyt  komoly, 
tudományos  érvekkel  s  tudományos  hittudományi  irodalom  nem  fejlődött 
belőle.  Kicsinyes,  szenvedélyes  czivakodássá  fajult  az  is.  A  katholikusoké 
volt  a  hatalom,  érvük  a  fegyver  s  mást  nem  is  igen  akartak  igénybe 
venni.  A  hitvitázó 
irók  közt  a  katho- 
líkusok  száma  egé- 
szen eltörpül  a  pro- 
testánsoké mögött. 
Egyik-másik,  mint 
Sámbár  Mátyás 
jezsuita,  igen  élénk 
írói  tevékenységet 
fejtett  ki,  de  ő  sem 
érveivel,  hanem 
túlzásaival,  erös 
mondásaival,  bár- 
dolatlan kifejezé- 
seivel, leleményes 
durvaságával,  rá- 
fogással,  szÖrszál- 
hasogatással  igye- 
kezett hatni.  Egy- 
maga állitólag 
12,000 embert  térí- 
tett meg.  De  bizo- 
nyára nem  köny- 
veivel, melyeknek 
semmi  közük  a 
tudományhoz  s 
melyek  abból  a 
süppedékes  talaj- 
ból fakadtak,  azon 
a  színvonalon  ál- 
lanak, mint  a  fele- 
kezeti harczot  hir- 
dető modem  iro- 
dalom. 

Még  a  hig- 
gadtabbak is,  mint  Stankovics  János  jezsuita,  végűi  arra  a  következ- 
tetésre jutottak,  mint  Sámbár,  hogy  tűzzel-vassal  kell  irtani  az  erelnek- 
s^t.  Csupán  igy  lehet  azt  a  czélt  elemi,  melyet  Stankovics  következő 
óhajba  foglalt:    >Adná  Isten  mennél   hamarabb  látnunk  azt  a  napot,  azt 


Nyomtattatott  1 6  ő  7*  Efzteod: 


Sámbár  Mátyás  védelmezi  sínek  c: 


[nl.pj«. 


Ȓ-fc 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


A  >;k><íi^öí?^  e>  öTN^endetes  ünnepnapot,  melyben  az  egész  Magyarország 
>^v  •^\cív^\  szv^ljon,  a  régi  igaz  hitben  egyesüljön.^  Ez  kétségkívül  hatal- 
*ii«i^i^^  ix.V;v>2ta  volna  a  felekezetileg  megoszlott  magyarság  erejét.  Csak- 
hv^v  ^£  ideiben  a  hitegység  helyreállítására  józanul  gondolni  sem  lehetett. 
\s  eg\"ííi2erű  kisérlet,  mely  valósítására  tétetett,  végleg  felzavarta  a  társa- 
dalmi békét  s  koczkára  tette  a  magyarság  lételét.  Mindazok,  kik  égtek  a 
H  vágjiól,  hogy  összetörjék  ősi  intézményeit,  szabad  folyamot  engedtek  az 
üldözésnek,  mert  külföldi  példákból  jól  tudták,  hogy  ez  intézmények  leg- 
szélesebb s  legszilárdabb  fundamentuma  a  vallásszabadság  nagy  elve  s  ha 
ez  öss2:edől,  vele  dől  a  régi  alkotmány  is.  A  mint  napjainkban  a  felekezeti 
szűkkeblűség  kevésbbé  magát  az  áldozatul  kiszemelt  felekezetet  ostromolja, 
hanem  egy  egész  politikai  rendszert,  a  korszellem  minden  új  alkotását  igyek- 
szik halomra  dönteni,  akképen  akkor  a  protestánsellenes  hajsza  mögött  a 
politikai  kényuralom,  a  magyar  állam  önállósága,  a  magyarság  nemzeti 
létele  elleni  támadás  rejtőzködött.  Ez  időben  még  a  háttérben  maradt  s  kár- 
örvendve nézte  a  magyarság  kebelében  folyó  testvérharczot.  De  előállt 
azonnal,  mihelyt  e  harcz  annyira  kimerítette  a  nemzet  erejét,  hogy  ősi 
intézményeit  nem  birta  többé  megoltalmazni. 

Fenkölt  szellemek  az  első  percztől  kezdve  észrevették  e  veszélyt  s 
szóval  és  tettel  fáradoztak  elhárításán.  Habár  a  közlélek  ez  elvadulása,  a 
jogérzék  szertelen  megfogyatkozása  az  uralkodó  társadalom  legnagyobb 
részére  kiterjedt,  egyesek  mégis  megőrizték  elfogulatlanságukat.  Közéjük 
tartozott  Wesselényi  Ferencz  gróf  nádor  és  neje  Széchy  Mária,i  még  inkább 
azonban  Zrínyi  Miklós.  A  nádori  család  jószágain  ez  időben  is  békén, 
háborítatlanul  élhettek  a  protestánsok  ezrei.  Férj  és  feleség  egyaránt  nem 
áhítoztak  a  »lelkek  fogdosásának«  sajátszerű  dicsőségére,  noha  maguk  a 
legszigorúbban  teljesítették  vallásos  kötelességeiket,  a  mi  nem  gátolta  őket 
abban,  hogy  a  más  vallásúak  iránt  türelmesek  legyenek  s  lelkiismereti 
kényszert  senkire  se  gyakoroljanak.  Ugyanez  a  szellem  vezette  a  nádort 
hivatalos  működésében,  csakhogy  itt  már  másoknak  is  volt  szavuk  és  sze- 
szerepük.  A  hol  mások  közreműködésére  volt  utalva,  ott  »a  maga  hasznát 
egyedül  kereső,  szegény  országunknak  csak  zsírját  óhajtó  és  azt  idegen 
helyekre  kitakaró  és  veszedelmünket  czélozó  emberek  «2  meg  tudták  hiúsí- 
tani nemesebb  czélzataít.  Az  ő  gondolkodása,  türelmessége  a  protestánsok 
iránt  csak  ott  érvényesülhetett,  a  hol  közvetlenül  mint  földesurok  állt  velük 
szemben.  Sok  ezer  jobbágya,  töméntelen  községével,  papjával  és  iskolájá- 
val békén  élt  jószágain,  mikor  a  többi  urak,  néhol  közvetlen  szomszédai,, 
kegyetlenséggel  és  fegyverrel  irtották  a  protestantismust.  A  maga  nagy  ura- 
dalmain szabadon  érvényesült  törvénytisztelete,  sőt  az  udvarnál  és  az 
országgyűlésen,  a  vármegyékben  s  a  társadalomban  mindig  a  közvetítés,  a 
kibékítés  eszméjét  képviselte.  Hogy  nem  bírt  vele  boldogulni,  azt  a  nádori 

'  Életrajzát  megirtam  a  Tört.  Életrajzok   1885.  évi  folyamában. 

*  Gömör  vármegyéhez  intézett  levele.  Közli  Nag}'  Iván:  Tört.  Tár,   1884.  710. 


A    VALLÁSI   SÉRELMEK.  135 


állás  jogkörének  csorbulásán  kivóil  főleg  az  ellentétek  elmérgesedése,  a  közszel- 
lem elvadulása  okozta,  mely  a  békítő  irányt  teljes  meddőségre  kárhoztatta. 

A  türelmesség  és  a  béke  fenkölt  előharczosa  volt  Zrínyi  Miklós  az 
irodalomban  és  a  tettek  mezején.  Eletének  eszménye  a  nemzet  egyetértése, 
katonai  újjászervezése  volt.  Senki  fájdalmasabban  nem  érezte,  mint  ő,  hogy 
a  vallásháború  nemcsak  kizárja  ez  eszmény  valósulását,  hanem  végrom- 
lásba és  szolgaságba  dönti  a  hazát.  Buzgó,  lelkes  katholikus  volt  ugyan, 
jó  barátságban  állt  a  főpapokkal,  megnyerte  a  pápa  kegyét.  De  mindig 
megmaradt  a  keresztény  türelmesség  mintaképének.  Már  egyik  legelső  poli- 
tikai művében,  » Siralmas  Panasza  «-ban,  erélyesen  sikra  szállt  a  protestánso- 
kért. Hirdette,  hogy  a  magyar  király  esküt  tett  ama  törvényekre,  melyek 
a  vallásszabadságot  biztosítják.  Meg  kell  tehát  azokat  tartania  s  a  királyi 
esküvel  szentesített  törvényt  a  katholikus  főpapok  sem  sérthetik  meg  büntetle- 
nül. Soha  sem  tagadta  meg  ez  eszméit,  melyek  azonban  legfölebb  az  üldözött 
protestánsokban  keltettek  visszhangot,  kik  ez  időben  már  számba  vették  a  köz- 
viszonyokban beállt  gyökeres  változást  s  alkalmazkodni  igyekeztek  hozzájuk. 
Nem  törekedtek  többé  az  általános  uralomra,  ellenségeik  teljes  megtörésére. 
Szigorúan  a  paritás  alapjára  helyezkedtek  s  csak  azon  jogokat  igényelték, 
melyeket  esküvel  szentesített  törvényeink  biztosítottak  számukra.  Egyébiránt 
a  két  protestáns  felekezet  régi  torzsalkodásai,  gyülölségei  az  új  helyzetben  sem 
enyhültek.  A  kálvinisták  a  lutheránusokat  » szecska*,  ezek  amazokat  » tolvaj « 
hitűeknek  csúfolták.  A  hol  egy  községben  együtt  éltek,  egymást  ép  oly  engesz- 
telhetetlen indulattal  nézték,  úgy  üldözték,  mint  a  közös  ellenség  mindkettejü- 
ket. Mindazáltal  a  kálvinista  papság  körében  a  türelmesség,  a  testvériség  esz- 
méinek nem  egy  nemes  hirdetője  akadt,  a  ki  a  harczok  legszenvedélyesebb 
pillanataiban  is  azzal  fordult  az  ellenséghez:  »E1  ne  temessük  a  vad  g3mlölet- 
ben  magyar  hazánkat,  mindnyájunknak  édes  szülő  anyját  és  nevelő  dajkáját. 
Ne  legyünk  egymás  megrontói,  hisz  » mindnyájan  azon  néhai  magyar  vérnek 
részesei  vagyunk*.  Pósaházi  János,  a  derék  pataki  tanár  és  jeles  iró  hirdette 
e  szavakat.  Sőt  mások  azt  mondották:  »Ne  legj^en  áldott  az  a  vallás,  ne  legye- 
nek áldottak  azok  az  emberek,  a  kik  a  vallásnak  némely  különböző  tekinteti 
alatt  a  hazafiak  közt  visszavonást,  gyűlölséget  és  háborgást  szereznek*. 

De  az  ily  hangok  ép  úgy  elvesztek  az  ádáz  vihar  zugásában,  mint 
Zrínyi  intő  szavai.  A  vallásviszály  évről  évre  jobban  elmérgesedett  s  két 
ellenséges  táborra  szakította  a  magyar  társadalmat.  Az  egyik  folyton  heve- 
sebben szította  a  tüzet  s  hogy  minél  nagyobb  terjedelmet  öltsön,  a  tömeget 
fanatizálta  a  protestánsok  ellen.  Az  alsó  rétegek  nyers  indulatait,  hírvágyát 
iránj'ozta  az  ellenfélre.  Feltüzelte  képzelő  erejét,  meséket  koholt  és  rémhíreket 
hozott  forgalomba.  A  többek  közt  beszélték,  hogy  a  pozsonyi  lutheránus 
templom  ablakából  eg>'  kámzsás  ördög  szokott  mindenki  szeme  láttára 
kinézni.!  x  tömegben  általában  az  a  felfogás  kapott  lábra,  hogy  a  protes- 


'  Komáromy  .András:  Századok,   18S8.  802. 


136  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

tánsok  törvényen  kivül  állanak ;  mindenki  azt  teheti  tehát  velük,  amit  akar, 
mely  tudat  a  műveletlen  nép  alanti  szenvedélyeinek  nyers  kitöréseit  nagyban 
elősegítette.  így  szövődött  az  üldözés  és  testvérharcz  nagy  hálózata  s  átölelte 
a  társadalmat  legfelső  köreitől  kezdve  a  legalantibb  rétegekig.  Az  összeütkö- 
zések egyre  szaporodtak  és  hevesebbek  lettek,  a  világi  hatóságok  egyre  lany- 
hábban oltalmazták  az  üldözötteket  s  a  protestánsok  immár  csak  az  ország- 
g3mléstől  remélték  végtelenül  felszaporodott  sérelmeik  orvoslását.  A  rendek 
már  1657-ben  sürgették  az  országgyűlés  összehívását.  De  akkor  s  a  követ- 
kező évben  a  császári  méltóság  megszerzése  foglalkoztatta  az  udvart  s 
Magyarországtól  messze  távolban  tartotta  az  ifjú  királyt.  Csak  1659-ben 
határozta  el  magát  Lipót,  hogy  megjelenik  magyar  hivei  közt  s  július 
21-ikérei  Pozsonyba  országgyűlést  hirdetett.  A  hangulat  nagyon  izgatott 
volt;  az  erdélyi  események  s  a  protestánsok  elleni  üldözés  miatt  némely 
vármegyében  már  a  követválasztás  is  zajos  lefolyást  vett.  Mindenfelől 
összeírták  a  sérelmeket  s  kevés  vármegye  volt  olyan  szerencsés  hely- 
zetben, mint  Szatmár,  mely  a  követi  utasításban  kimondotta,  hogy  »gra- 
vamenre  való  megbán tódásunk  nem  lett«.*  Ez  idilli  állapot  oka  az  volt, 
hogy  a  csekély  számú  katholikus  földesurak  békében  éltek  a  kizárólag 
protestáns  lakossággal.  Ez  a  tény  eléggé  megvilágítja  a  forrást,  melyből 
1659-ben  a  nemzet  elégedetlensége  fakadt.  Kizárólag  a  vallásügy  okozta 
a  bajt  s  még  csak  itt-ott  hangzott  panasz  a  német  katonaság  ellen. 

A  vallásügy  vitte  a  főszerepet  a  vármegyék  utasításaiban  is  s  számos 
követ  kapta  a  megbízást,  hogy  a  vallásügyi  sérelmek  orvoslását  a  leg- 
erélyesebben  sürgesse.  De  akadtak  olyanok  is,  kik  keveset  vártak  a  g^níí- 
léstől  s  Zrínyi  Miklós  el  sem  akart  menni,  mert  meg  volt  győződve,  hogy 
a  szélső  katholikus  elemek  túln3'omó  befolyása  meghiusítja  a  síkeres  műkö- 
dést. Eleinte  úgy  látszott,  mintha  a  gyűlés  három  hét  alatt  elvégződik,' 
de  a  követeknek  hetekig  kellett  a  királyra  várakozniok,  miközben  a  két 
felekezet  közötti  torzsalkodások  még  izgatottabbá  tették  a  hangulatot.  Végre 
megjött  a  király.  Nagy  pompával  vonult  be  s  a  nézők  ^hizlalták  szemei- 
ket a  sok  szép  lovakon,  de  legkivált  különbnél  különféle  sok  szép  sere- 
geken és  sok  szép  katonai  öltözet  ekén  «.*  A  felség  maga  magj^ar  v^íselet- 
ben  mutatta  be  magát  alattvalóinak.^ 

A  munka  azonban  nem  igen  haladt,  mert  >»  eddig  csak  ettünk,  ittunk, 
vendégeskedtünk,  semmi  dologhoz  nem  fogtunk*.®  A  királyi  előterjesztések 
arra  intették  a  rendeket,  hogy  magánsérelmek   felhozásával  ne  kellemetlen- 

^  Zsilinszky  Mihály,  A  mag}'ar  országgyűlések  vallásügyi  tárg3'alásai,  III.  133  —  185. 

•  Berey  József:  Prot.  Szemle,   1897.  401. 

'  Károlyi  László  augusztus  4-iki  levele.  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  IV.    39. 

•  Augusztus   15-diki  levél.  U.  ott,  IV.  395.  lap. 

•  Az  egykorú  német  jelentés  szerint  >nach  ungarischer  Manier*  mutatkozott  a  ren- 
dek előtt. 

«  Augusztus  20-iki  levél.  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  IV.  396.  lap. 


A   VALLÁSI    SÉRELMEK.  137 


kedjenek  a  felségnek  s  ne  akadályozzák  a  tárgyalások  gyors  befejezését. 
De  épen  katholikus  részről  hozták  napirendre  a  valláskérdést.  Némelyik 
vármegye  csupa  katholikus  követet  küldött.  Ez  ellen  a  katholikus  ren- 
deknek nem  volt  kifogásuk.  Ellenben  azt  követelték,  hogy  a  mely  vármegye 
követei  közt  több  a  protestáns,  mint  a  katholikus,  ott  a  két  felekezet  köve- 
teinek Száma  egyenlővé  tétessék,  vagyis  csak  ugyanannyi  protestáns  sza- 
vazhasson, a  hány  katholikust  küldött  a  vármegye.  Ez  ellen  az  illetők 
élesen  tiltakoztak.  Még  inkább  elkeseredett  a  hangulat,  mikor  a  személynök 
megtagadta  a  protestánsok  által  előterjesztett  sérelmeknek  a  felség  elé  jut- 
tatását. Mindez  azonban  csekélység  volt  ahhoz  képest,  a  mi  ezután  történt. 
A  pozsonyi  magyar  evangélikus  hitközségnek  1658-ban  a  király  megtil- 
totta, hogy  saját  költségén  templomot  épitsen.  Midőn  pedig  mégis  felépí- 
tette, eltiltotta  használatától.  Az  elöljáróság  a  tilalomnak  nem  engedel- 
meskedett, mire  tagjai  Bécsbe  idéztettek  és  elfogattak,  mig  a  hitközség 
70  más  tagja  ellen,  mert  a  királyi  parancsot  megszegték,  pert  indítottak. 
Az  országgyűlésen  levő  protestánsokat  ez  önkényes  eljárás  még  inkább 
elkeserítette.  Mindent  megtettek,  hogy  ártatlan  hitfeleiket  kiszabadítsák,  de 
kérelmükre  azt  a  választ  kapták,  hogy  az  illetők  nem  vallásuk,  hanem 
makacsságuk  miatt  fogattak  el.  Mikor  a  királyhoz  fordultak,  kénytelen- 
kelletlen fogadta  ug>^an,  de  ismét  csak  tanácsosaihoz  utasította  őket.  Végre 
a  pozsonyiak  kegyelmet  kértek  és  kaptak,  de  a  többi  vallásügyi  sérelmek 
nem  orvosoltattak  s  a  király  leirataiban  minden  engedményt  megtagadott. 
Eközben  a  közjogi  sérelmek  is  nem  eg}'  heves  vitát  keltettek,  sőt  az  erdélyi 
kérdés  szintén  felmerült.  Erdély  rendéi  októberben  a  pozsonyi  gyűléshez 
fordultak,  mely  meleg  rokonszenvvel  kisérte  ugyan  sorsukat,  de  az  udvar 
sugalmazására  november  30-ikán  oly  átiratban  felelt,  melyből  Erdély  meg- 
tudhatta, hogy  részvétnél  és  jóindulatnál  egyebet  sem  remélhet  tőle.  Habár 
vontatva,  a  tárgyalások  mégis  csak  előre  haladtak  s  a  protestánsok  nem 
jutottak  abba  a  kényszerhelyzetbe,  hogy,  mint  fenyegetőztek,  távol  marad- 
janak a  g>'űlés  tanácskozásaiból.  Reájuk  való  tekintetből  történt,  hogy 
a  jezsuiták  honfiúsitására  irányuló  czikk  kimaradt  a  törvénykönyvből. 
Deczember  2-ikán  rekesztetett  be  az  országgyűlés,  mely  133  törvényczikkbe 
foglalta  végzéseit.  Nagy  részük  egyszerű  magánsérelmelckel,  a  személy-  és 
vagyon-biztosság  ellen  vétők  megfenyítésével,  adóval  és  katonatartással 
foglalkozik  ugyan,  de  igen  sok  fontos  közjogi  határozat  is  van  bennük. 
Megnyitja  a  törvénykönyvet  a  koronázó  hitlevél,  mely  arra  kötelezi  a 
királyt,  hogy  Magyarország  önállóságát  tiszteletben  tartsa,  a  magyar 
üg>'eket  kizárólag  mag^^arokkal  intéztesse  s  a  vallásszabadságot  a  reá 
vonatkozó  törvényekkel  és  szerződésekkel  lelkiismeretesen  végrehajtsa. 
A  többi  czikkelyek  egyike  sem  szól  ugyan  a  vallásügyről,  de  közjogi  tekin- 
tetben sok  lényeges  részlettel  egészíti  ki  a  hitlevelet.  Külön  is  kötelezik 
a  királyt,  hogy  végrehajtsa  azon  törvényeket,  melyek  Magyarország  önálló 
kormányzatát  biztosítják;  tov^ábbá  hogy  csorbítatlanul  fentartsa  a  nádori  jog- 


,    MAGV>\B    NEMZET   TÖRTÉNETE. 


kört,  egyházi  javadalmakat  csak  született  magyaroknak  adjon,  az  idegen 
katonaságot  három  év  alatt  kivigye  az  országból,  addig  pedig  a  nádor  ható- 
sága alá  rendelje.  A  törvény  végűi  arra  kötelezte  a  királyt,  hogy  a  török  határ- 
széli ügyek  s  a  hódolt  községek  ügyének  rendezése  czéljából  külön  magj'ar, 
a  viszonyokkal  ismerős  követet  küldjön  a  portára  s  ott  állandó  magyar 
ügynököt  tartson,  a  ki  a  magyar  ügyekben  a  császári  követet,  ki  e  viszo- 
nyok körül  tájékozatlan  volt,  tanácsával  támogassa.  Az  1659-iki  ország- 
gj'űlés    törvényeiben     Magyarország    önálló     államisága 


fiithory  Zsdlli. 

{EETkoru  olajfestméay  ulán.) 

tabban  kidomborodik  teJiát  s  midőn  a  kinily  kifogás,  fentartás  nélkül  szen- 
tesitette azokat,  koronázó  esküje  és  hitlevele  értelmében  újra  kötelezte  magát 
megtartásukra.  De  nemcsak  ezért  fontos  e  gj'űlés.  Évtizedekre  Idhatólag  ez 
volt  az  utolsó  orezággyűlés,  melynek  végzeményeit  az  ország  minden 
rendje,  minden  eleme  törvényeseknek  és  közkötelezöknek  ismerte  el. 

A  protestánsok  az  országgyűlésen  mérsékletüknek  ékesszóló  bizonyí- 
tckiit  adták  ugyan,  midőn  főleg  a  nádor  sürgetésének  és  biztatásának 
engedve  nem  távoztak  a  g\'ülésről,  noha  sérelmeiket  sem  a  király,  sem  az 
országgjűlés,  melybe   minden    reményüket   vetették,    nem   orvosolta.    Mind- 


A   VALLÁSI    SÉRELMEK.  139 


azonáltal  keserű  hangulatban  távoztak  Pozsonyból  s  szétvitték  az  elége^ 
detlenséget  az  ország  minden  részébe.  Pedig  a  vallásüldözés  csak  ezután 
öltött  igazán  nagy  arányokat.  Erdély  teljes  elgyöngülése  ujabb  harczra 
tüzelte  a  főpapságot  s  világi  szövetségeseit.  A  térítés,  templomfoglalás, 
papok  üldözése  fokozott  erővel  s  még  kiméletlenebbűl  folyt.  A  nádor  később 
az  1659— 1662-ig  megtérítettek  számát  legalább  30—40,000  lélekre  becsülte. 
Az  üldözés  egyre  nagyobb  területekre  terjedt,  mert  a  katholikus  egyház  a 
főrendek  sorában  ismét  hatalmas  hódításokat  tett.  1661-ben  áttért  gróf 
Illésházy  Gábor  s  csakhamar  egyik  leánya,  Kata,  gróf  Batthyány  Pál  meny- 
asszonya.1  Ezzel  a  jus  reformandi  alkalmazásának  ujabb  tere  nyilt  az  lllés- 
házyak  roppant  javain,  hol  eddig  a  protestánsok  bizton  és  békén  éltek  s 
hol  felekezetük  egyik  legszilárdabb  mentsvára  állott.  Még  ennél  is  jelenté- 
n\'ekebb  volt  Báthory  Zsófia,  II.  Rákóczy  György  erdélyi  fejedelem  özvegyé- 
nek áttérése.  Zsófia,  lengyel  anya  szülötte,  a  katholikus  hitben  neveltetett  s 
csupán  politikai  okokból,  hogy  az  erdélyi  trónörökös  hitvese  lehessen,  tért  át 
a  helvét  hitre.  Ezt  is  csak  külsőleg  tette  s  férjének  családja  jól  tudta,  hogy 
szivében  állandóan  katholikus  maradt.  I.  Rákóczy  György  csak  oly  feltétellel 
juttatott  neki  végrendeletében  hagyományt,  »ha  megmarad  a  mi  igaz  vallá- 
sunkban*. Lorántffy  Zsuzsanna  azonban  lelkére  kötve  fiának,  hogy  gyermekeit 
a  » tiszta  keresztyén  vallásban  nevelje «,  hosszú  végrendeletében*  menyéről, 
Zsófiáról  meg  sem  emlékezett.  Kétségtelenül  sejtette,  hogy  adandó  alkalom- 
mal nyíltan  is  vallani  fogja  régi  hitét.  Férje  II.  György  abban  a  rövid  vég- 
rendeletben, melyet  kevéssel  utolsó  csatája  előtt  a  szamosfalvi  táborban  telt, 
különös  melegséggel  kérte,  maradjon  meg  az  igaz  hitben  s  abban  nevelje  gyer- 
mekét. Mindez  kétségtelenné  teszi,  hogy  ismerték  érzéseit  s  hogy  férje  életé- 
ben is  csak  külsőleg  vallotta  a  protestáns  hitet.  A  mint  özvegy  lett,  sietett 
e  külső  kapcsot  széttépni.  Mindjárt  férje  halála  után  felmerültek  az  áttéréséről 
való  hírek.  Azt  beszélték,  hogy  fiával  Bécsbe  megy  s  ott  nyilvánosan  leteszi 
a  katholikus  hitvallást.  Később  is  többször  híre  járt,  hogy  e  czélból  Bécsbe 
érkezik.3  Az  udvari  és  magyar  főpapi  körök  korán  értesültek  szándékáról 
s  mindent  elkövettek,  hogy  elhatározásaiban  meg  ne  inogjon.  Nem  is  volt 
szokása  habozni.  Rideg,  szigorú  nő  volt,  a  Báthoryak  szilaj  vérének,  erő- 
szakos ösztöneinek  örököse,  melyek  most  annál  hevesebb  alakban  jutottak 
kitörésre,  mert  tizenhét  éven  át  meg  kellett  azokat  fékeznie.  Annyi  ideig 
állt  Lorántffy  Zsuzsanna  elég  önkényes  családi  hatalma  alatt.  Anyósát 
és  férjét  néhány  hét  alatt  elvesztvén,  végre  azt  tehette,  a  mit  akart  s 
fiával,  a  17  éves  Ferenczczel,  kinek  nevelését  a  jezsuitákra  bizta,  1661 
őszén  visszatért  a  katholikus  egyház  kebelébe.  Bécsben  örömmel  fogad- 
ták a  várva   várt   esemény   hirét   s  Lipót   király    16(31    november    13-ikán 


»  Guzics  János  naplója:  Tört.  Tár,  1889.  494. 
*  Szilágyi,  A  két  R.  Gy.  családi  lev.  594. 
'  Dipl.  jelentések:  Tört.  Tár.,  1880.  753. 


140  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Üdvözölte  az  özvegyet.  Volt  oka  reá.  Erkölcsileg  is  nagy  eredmény,  fényes 
siker  volt  a  Rákóczyak,  félszázadon  át  a  magyar  protestánsok  oszlopai- 
nak ez  áttérése.  Fokozta  a  katholikus  egyház  tekintélyét,  követésre  buzdí- 
totta az  ingadozókat,  mindazokat,  kik  észrevették,  hogy  világi  előnyre,  elő- 
menetelre, hivatalra  csak  vallásváltozás  esetén  számíthatnak,  de  eddig  álsze- 
méremből  tartózkodtak  az  áttéréstől.  Most  Báthory  Zsófia  megadta  a  példát, 
sőt  az  özvegy  tovább  is  akart  menni.  Nem  elégedett  meg  azzal,  hogy 
fiával  együtt  áttért.  Áttérésétől  kezdve  szigorú,  úgy  szólván  zárdai,  igazi 
apáczaéletre  adta  magát  s  nyomban  lángoló  hévvel  kezdte  meg  a  harczot 
a  protestantismus  ellen.  Fáradhatatlan  volt  ígéretben,  biztatásban,  ajándékban 
s  a  hol  ez  nem  használt,  erőszakkal  folytatta  térítői  munkáját,  még  pedig 
olyan  földön,  mely  eddig  minden  üldözés  és  változás  közepett  a  magyar 
protestantismus  sziklaszilárd,  bevehetetlen  erőssége  volt.  Ebbe  az  erősségbe, 
a  felvidékre,  a  13  vármegyéébe  hatolt  be  immár  az  ellenség  s  saját  főfész- 
kében  támadta  meg  a  protestáns  vallást.  E  vidék  nagy  földesurai,  a 
Homonnayak,  Csákyak,  Perényiek  már  azelőtt  áttértek  ugyan  de  ezzel 
csupán  azt  érték  el,  hogy  csaknem  teljesen  elvesztették  politikai  és  társa- 
dalmi befolyásukat  a  protestáns  lakosságra,  melynek  vallása  ellen  komolyabb 
támadást  intézni  nem  mertek.  Most  azonban  a  Rákóczyak  végtelen  vagyona, 
fényes  dicsősége  hozzájuk  szegődött  s  ezzel  a  katholikus  ellenreformatio  a 
felvidéken  ellenállhatlan  hatalomra  tett  szert.  Az  emlékezetes  mozzanatokban 
oly  gazdag  XVII.  század  egyik  legkimagaslóbb  eseménye  ez  áttérés,  mely 
a  Rákóczy-családra,  a  magyar  protestantismusra  s  az  egész  nemzetre  eg}^- 
aránt  történelmi  jelentőségű.  Zsófia  fejedelemasszony,  midőn  1661-ben 
áttért,  még  nem  sejtette,  minő  végtelen  szolgálatot  tesz  e  lépéssel  a  Rákóczy 
nemzetségnek.  Legalább  félszázadra  hárította  el  róla  a  végzetet,  mert  e  nélkül 
valószínűleg  már  1671-ben  beteljesedik  a  Rákóczyak  g^^ászos  sorsa.  Ugy 
jártak  volna,  mint  a  Zrínyiek  és  Frangepánok.  Ezt  kétségkívül  Báthory 
Zsófia  áttérése  s  azóta  nemcsak  a  vallásügyben,  hanem  a  politika  mozgal- 
maiban is  követett  ridegen  udvari  magatartása  hárította  el.  Ellenben  a  pro- 
testantismusra végzetes  lett  ez  az  áttérés  s  sok  ezer  lelket  menthetetlenül 
elszakított  tőle.  Minthogy  ez  erőszakosan  és  kiméletlenűl  történt,  az  esemény- 
nek politikai  tekintetben  is  főfontosságú  következményei  voltak,  melyek 
nemzeti  történetünk  további  folyamára  döntő  hatást  gyakoroltak. 

A  kath.  főpapság  e  fényes  sikerből  új  erőt  és  kedvet  merített  s  még 
buzgóbban  folytatta  a  térítést.  De  legelői  Báthory  Zsófia  járt.  Nyomban 
megvonta  a  protestáns  hitkcizségektől  és  iskoláktól  mindazokat  az  évi  segé- 
lyeket, melyeket  az  elhunyt  Rákóczyak  részint  kötelező  adománylevelekben, 
részint  törvényes  erejökből  ki  nem  forgatott  végrendeletekben  tettek.  Ugy 
okoskodott,  hogy  az  1647-iki  törvény  szerint  semmiféle  kötelezettség  nem 
terheli,  mert  ő  most  katholikus  s  oda  fordíthatja  alamizsnáját,  a  hová 
akarja.  A  maga  alamizsnájával  csakugyan  azt  tehette,  a  mi  neki  tetszett. 
Itt  azonban  oly  segélyekről  és  hagyományokról  volt  szó,  melyeket   nem   ő 


A    VAU.ASI    SÉRELMEK. 


maga  tett,  hanem  az  elhunyt  Rákóczyak,  kik 
1  kötelezettséggel  hagytíik  reá, 
hogy  végakaratukat  tisztelni  tartozik.  Ez  a 
kötelezettség  nem  öt  személyesen,  hanem  a  kezén 
levő  jószágokat  terhelte.  Sőt  Lorántffy  Zsu- 
■  ■■'-  ■-♦  , '  zsiinna  eliire  lálása  mét;  az  áltérég  eshetőségét 
■"■'  "  is  számba  vette  s  végrendeletében  nemcsak  a 
legszigombban  meghagyta,  hogy  legatumait 
fogyatkozás  nélkül  meg  kell  fizetni,  hanem  intézkedett  azon  törvényes 
eszközökről,  melyek  végakaratának  föltétlen  tiszteletben  tartását  biztosit- 
hatták.  A  végrendeletben  kimondotta,  hogy,  ha  az  örökös  nem  fizetné  ki 
a  hagyományokat,  a  károsult  a  vármegye  alispánjához  forduljon,  Id 
szolgabirájával  és  esküdtével  a  legrövidebb  ulon  minden  huza-vona  kizá- 
rásával tegyen  igazságot.  Hasonló  szabatossággal  intézkedett  továbbá  arról, 
hogy  minden,  a  mi  életében  kijárt  az  eklézsiáknak  és  iskoláknak,  fogyat- 
kozás nélkül  halála  után  is  megfizettessék.  Itt  tehát  nem  alamizsnáról,  hanem 
jogi  kötelezettség  teljesítéséről  volt  szó  s  midőn  Báthor>-  Zsófia  ezt  meg- 
tagadta, nemcsak  az  elhunyt  adományosok  iránti  kegyeletet,  hanem  a  legegy- 
szerűbb jogfogalmakat  is  megsértette.  De  hasztalan  fordullak  hozzá  a  meg- 
kárositotiak  s  keresték  a  békés  megegyezést.  Két  papjuk  Munkácson  tisztelgett 
nála  s  szép  szóval,  könyörgéssel  igyekezett  enyhébb  eljárásra  bírni.  Mikor 
az  Özvegy  hajthatatlan  maradt,  a  károsultak  LorántRy  Zsuzsanna  intéz- 
kedéseinek megfelelően  a  bírósághoz  fordultak.  A  zempléni  alispán  már 
1662-ben  megintette  Zsófiát  és  fiát.  De  ez  ép  oly  kevéssé  halott  reá, 
mint  a  papok  békéltető  kiséilete.  Az  ügy  csakhamar  országszerte  érdeklő- 
dést keltett  és  a  kedélyek  tiüizgatottsága  mellett  hatalmas,  zajos  mozga- 
lommá fokozódott.  A  tizenhárom  vármegye  magáévá  tette  s  az  országos 
sérelmek  közé  avatta  az  ügyet.  Ezzel  a  felekezeti  viszály  behatolt  a  magyar 
király  területének  legtávolabbi  vármegyéibe,  legrejtettebb  vidékeire.  Ellensé- 
gekként álltak  szemben  egymással  mindenütt,  a  hol  vegyesen  éltek  a  bevett 
felekezetek.  Kegyetlen  gyűlölködésük  a  közéletet  teljesen  megmételyezte  s 
rohamosan  sodorta  Magyarországot  a  válságba. 


«  A   MAGYAR   NEMZET   TÖRTÉNETE. 


II.   FEJEZET. 

fl  némcl  xsoldosolt  pus«íításai.  Qz  I662-il?i  országgyűlés. 

rn-aaikkor.  mikor  a  vallásüldözés  a  lelki  szenvedések  özönét   zúdí- 

t.Mta  a  loniepekre.  az  országnak  egy   része    abban   a   veszélyben    forgott, 

T  ■  ■  -.vid  lételében  tönkre  jut  s  pusztulásra,  végnyoniorba  sülyed.  1607  óta 

i'  ^^1  nTC  nag\'obb  német  hadak  jöttek  az  országba  s  leírhatatlan  nyomort 

-••ik  mindenütt,  a  hol  megjelentek.  Tíirvényeink  értelmében  német  kato- 

-  T  behozatala  csiik  háború  vagy  komoly  hadi  veszély  idején  volt  meg- 

iv*    Másküh">nben   Gyúr   és    Komárom   kivételével   a   magyar    terület 

.'  ,       .uiiuidó  hőpénz  mellett    felfogadott   magyar   katonasílgra    bizatott, 

<\  •  a  véghelyeken  állomás()Zi)tt.  E  xégbelieknek  zsoldjukból  kellett    meg- 

■*i    "\k  CsiikiiogN'  az  udvarban  foly<'>    fejetlen  gazdálkodás  miatt  a  magyar 

•  wívliek  nag>*on  rendetlenül  kapták  íizetésüket  s  megesett,  hogy  nemcsak 

MT  --két   hanem  nyolcz,  kilencz  évig  is  hasztalanul  várták,  sürgették   zsold- 

■*k.it  Minthogy  pedig   élnir>k   mégis   kellett,   a   kí^znépen    élősködtek,    azt 

■  ízták,  fosztották  s    néha   ketten-hárman,    néha   kisebb   rajokban   messze 

ridn  bekóboroltak,  erőszakkal  szedve  r>ssze   azt,    a   mire   szükségük   volt. 

\*héz   kegyetlen  esapásként  sulx'osodott  a  lakosságra,  —  főleg   a   hüdt>lt- 

-'  tí  területre  —  a  magyar  végbeli  katonaság.  De  ezt  a  nép  már  megszokta 

s  kül(">nben  is  a  nádort*')!    a  lielyi  katonai  és  megyei  hatóságokig  mindegyik 

oltalniíizni  ig\ekezett  a   jobbágyságnt.    A    \'égbeliek    fosztogatásai    ellen    a 

í^paraszt  vármeg>e<  az  egxes  községekben  a  j«)bb;'igyságb«')l  alakított  helyi 

'irség  rendőri  intézménye  némi  védelmet    mégis  csak  nyújtott  s  legalább  a 

nagy  bajokat  el  tudta  híiríiani. 

Egészen  más  természetű  volt  a  német  katonaság.  Európa  minden 
részéből,  rendesen  a  munkakerülő  elemekből  toborzottak  össze.  A  katona 
nem  azért  vállalt  hadi  szolgálatot,  hogy  a  hadseregben  carriéret  csináljon. 
I.  Jjpót  k«>rí'ibiin  már  állandó)  Ví»1í  ugyan  a  hadsereg,  de  létszámát  minden 
háború  után  igen  nagy  arányokban  leszállították  úgy  hogy  a  hadi  mesterség 
akkor  nemcsak  a  k«»zlegényeknek,  hanem  n  tisztek  nagy  részének  sem 
nvújtott  állandt)  ellátást,  élete  nagyobb  részére  kiható  foglalkozást.  Az,  a  ki 
katonai  szolgálatot  ví'illalt,  rendesen  csak  egyetlen  hadjáratra  kr)tr)tte  le  magát. 
E  hadjáratot  üzleti  vállalatnak  tekintette.  Kitette  magát  az  ellenség  golyó- 
jának, az  idegen  éghajlat  xeszélyeinek  s  a  tábori  élet  ezer  bajának.  Mszont 
nem  elégedett  meg  a  zsolddal  melyet  ígértek  neki  s  legtr)bbsz<>r  még  ren- 
detlenül is  fizettek.  Ma  az  üzletben  mindenét  koczkíira  tette,  nyerni  akart 
benne  mindent.  Dicsőségről  a  Icgtiibbnél  sz<'>  sem  lehetett,  mert  százezrekre 
jutott  egy,  a  ki  családi  összek(')ttetés  nélkül,  pusztán  Síiját  erejéből  a  magasba 


s.  » j. r   ..  aUét^K       »R r !-:nete. 


...      ^  §7oi4pf— -í:-     Tii  i:  !i:tr>í:;,    üieui  vagj'ont  íikart  szerczni,  mert 

• '  .,  „.^  c--*-r:— .t.      -«  •  l:^■s•át:1^íií^gei.  Azzal  indult  zászlaja   alá, 

^.  oinr^—      ^:^      «»í      i'<.  vi'.us?  vímoer  tcr  haza.  A  XVlí.  század 

Iilv;.-  vag}  öf^         "^  ,  .      ,      ,         ',  .  .       ■  j    . 

Jfr^  -tfuia  kP«"^     o-íra^>?'-Mi'>*-     ■-w**"iitütt.  la  egészséget,  eletet,  mindent 

*  ^tL-^ltial   ^ö*r  jnoT.vr-=      ^avf/estíbiil    lehetőleg    rövid     idő     alatt 

*  Tazda£n*«!«>-.       '  i--.-vw^^..-TK    jkir  meg  a  XVTI.  század   hadi  joga, 
^"^  ■      ;*jr.x--     í-<.i.*»T,     ,fiAw'iitii;i.    A    harminczéves    háború    ember- 

L  4..L«--^    -^..-i        -1.VÍ3Ü     Mtiiíf.ídik   felében    is  általános  érvénv- 

.,         ..  ^ ..      *^-.-      c't!  :<urán  az  ellenséges  hadsereg,  hanem 
[VT  nvu"^' 

trtsa^  .^-.:    ^    .-c^r^,     !iri^:xk  területet  megszállották.  A  hadi  jog 

^^^^  "fe  *c  -.•"•*■•-•  '•-!'>^titís  tMldíin  elvegyen  mindent,  akár  eg\'- 
^"^7^^  .,  ^^^^  X-  •    .  -..^iuííicir.  Mikor  a  hadsereg  a  megszállott  ellen- 

^*    — i^.-   -:  .^-i^-.-.-.'.'iru,  :blgyújtotta  azt  is,  a  mit  el   nem  vihe- 

^^  *  ^.  ,^.-  ->^^  ^- ::Áv>r:ata  Euri.'»paszerte  ^  s  ezzel  jött  Magyaror- 
^^''  ''.^.. .  ^  .  .i  "<>;tí<  X'ldnek  tekintett.  A  nép  nyelvét,  viszo- 
■^f  **   ..   xc-ft.  :..■ -^.í^-xs.    D'n^knek   nézte  őt  is.   Ehhez  járult  még 

■ V-  "^   1  •    '.os:v  ;iz  udvar  ez  időben  hiányosabban  gon- 

^       .  , -<'iJ  ^etizetéséről,  a  másik  meg  az,  hogy  a  poli- 

^'^^ ,    \ ^     .,.^      .-:    i/    M^jzag  legtávolabbi  vidékeire,  egész   Erdélybe 

v^  -  .-!Vv*^  "•-  '''*^'  "'^  '^''  ^^^g^n  katonaságot.  Ezzel  a  szenvedések 
^^  .  .  ^i. :  .  .:*^.i.;-:u  mert  a  háborúban  meg  volt  engedve  minden 
"•'  ^  ..^  -^.T  ;•  . -.L.'.-.  '.aiv  a  kiitiHiák  kicsapongásait.  Maguk  mentek  rossz 
^  '  *^t;  V  '•■  AHMs.:  hiuig/íott  ellenük,  -a  hadi  regulára*  hivatkoztak, 
^     *  :   ..  w'^s.  IS  hozzá,     mint  az  én  vizslám  —  irja  az  egykorú 


^x^  ^^-  ^" 


.V..  w      V.:.  az  idegen  had  nem  gyakorolt  kíméletet,  hisz  jött 


-  \ 

^  w    ^•-  aI* 'it  id^'^t  ki  akarta  használni.    Neki  semmi  érdeke   sem 

:*v->5<'íx  •vv.x-íiu adásában,  mint  volt  még  a  töröknek   is,  a   ki  leg- 

*  vv  *   \^^^'    .'^dct    iiívokezett   kimélni.   Mikor   az    1660-iki   pusztítások 

■,^vvv   ^-  V'^'"^^  meghallotta,  hogy  az  Egerhez   tartozó   hódoltság,    Mis- 

L*.   ^i^^^'íVtOI.  S/ikszo  s  más  községek  a  tatártól  félve  futni  kezdenek, 

j«a-^  ísí^í.  lí^'iiv  bíitran,  szabadosan   otthon   maradhatnak:    várassatok 

^..^..,>^;v»k    cs    vessetek,   egyéb  féle   dolgokat,    minden    mezeit    lássátok 

ciifXc^^^  :Víkül'.  mert  féken  tartja  hadait  s  a  kiben  mégis  kár  esnék,  eskü- 

|.   •^>^\   duplán  téiiti  meg  neki.^ 

\  !v»ioklvn  az  önérdek  még  fejlesztett  ki  némi  emberséget.  De  a 
-j,^ty\s  hadnak  nem  volt  oka  kimélni  az  országot.  Néha  meg  épen  a  kém'- 
^)^^^  viiio  a  rablásra,  a  fosztogatásra,  mert  készpénzen  sem  birt  eleséget 
,jit?it**ni.  \  szenvedésekről,  melyeknek  ez  időben  a  magj-ar  és  idegen  hadak 
^\\i\st\  kiU'iio  az  országot,  a  nádor  ki')vetkezőleg  nyilatkozott:  »Ha  édes- 
n^nroMink    elfajult,  magyar  nemzet  neve  alatt  járó  latraink,  a   mi   magya- 

'    \   IniiK'zia  ós  nemet  katí»nasáj;  e  fclfugásárúl  Krdmannsdürfer,  id.  m.  11.   11. 
s/.iMidiiM.  Mi'Nkí)lcz   város  mnnoj^r.   Okltár,  308  — 9. 


A   NÉMET   ZSOLDOSOK    PUSZTÍTÁSAI.   AZ    1662-IKI   ORSZÁGGYŰLÉS.  145 

raink  actiojára  tekintünk,  mit  nem  ért  édes  nemzetünk?  A  mit  sohasem 
reménylett.  Van-e  oly  kigondolható  kin,  avagy  latorság,  a  mit  tőlük  nem 
szenvedünk  ?  Es  ha  tovább  tekintünk,  lengyel  felebarátunktól,  kiktől  hálaad6 
oltalmat  (inkább),  mint  fenyegető  félelmet  várhatnánk.  Van-e  oly  nemzet,, 
a  kitől  mostan  e  haza  ne  láttassék  bántodni.^  A  lengyel  fenyeget,  erdélyi 
magyarok  a  Nyírünkön,  török,  tatár,  kurtány,  oláh,  rácz  s  magunk  némely 
lator  jobbágyink  égetnek,  rabolnak,  magunk  oltalmára  fogadott  katonáink 
kóborolnak  és  pusztítanak  bennünket.  Segítségünkre  küldött  német,  vallon, 
olasz,  franczia  s  Isten  tudja  micsoda  nemzetből  állók  mind  csak  a  miénken 
élnek  s  fogyasztnak  bennünket*.  De  ekkor  még  azzal  vigasztalta  a  szen- 
vedőket: »Tábornak  ez  a  gyümölcse,*  a  mint  ma  mondják:  ez  a  háború  s 
minthogy  ekkor  még  nagy  reményeket  fűzött  a  háborúhoz  s  maga  sür- 
gette a  német  hadak  behívását,  hogy  a  török  uralom  megtörését  megkí- 
sértsék, bele  nyugodott  a  háború  e  mérges  gyümölcseibe  is. 

Csakhogy  1660  után  mindinkább  csökkenni  kezdett  a  remény,  hogy  a 
német  hadak  megvívnak  a  törökkel  s  felszabadítják  az  országot.  Egyrészt 
az  udvar  békepolitikája  mindinkább  határozottan  kidomborodott,  másrészt 
meg  egyre  nagyobb  számmal  jöttek  a  németek  hazánkba.  Az  udvar  ren- 
desen fizetetlen,  éhen  holt  népet  küldött  be  s  »valamely  had  addig  bárány 
volt«,  mihelyt  magyar  területre  lépett,  >már  pusztító  oroszlán  kegyetlenséget 
követ,  arra  szabadsággal  bocsáttatván  be  oltalmazóitól*.*  A  hol  megjelen- 
tek, vége-hossza  sem  volt  zsarolásaiknak.  A  katonák,  a  tisztek  elszedtek  a 
lakosságtól  mindent,  a  mihez  férhettek.  A  nagyobb  helyek,  a  mezővárosok, 
melyek  drága  pénzen  vásároltak  tőlük  salva  guardíát,  még  csak  megmarad- 
hattak, habár  a  pénzen  kivül  töméntelen  bort,  kenyeret,  sört,  sót,  zabot 
s  másnemű  ajándékot  kellett  szolgáltatniuk.  De  a  falvak  lakói  rémülve 
futottak  szét,  mert  nem  bírták  a  terheket  viselni.  Vatay  István,  ki  mint  a 
kincstár  megbízottja,  három  század  németet  s  a  tüzérséget  Turóczból  N3it- 
rába  kisért,  megírta  a  kamarának:  »A  népség  mindenütt  elszalad  a  helyekről 
előttünk  és  ezek  a  németek  is  csintalankodnak,  vermeket,  mit  nyitnak, 
gabonát  és  az  idei  vetéseket  kaszálnak  és  étetnek.*  Ugyanezt  tették  min- 
denütt egész  Tokajig,  hol  kivált  a  rendetlen  életmód  miatt  nagyobb  részük 
ott  veszett.  A  mi  kevés  megmaradt  belőlük,  az  tél  felé  nyomorultan,  ron- 
gyosan, betegen  takarodott  vissza  Morvába,  miközben  ismételte  azt,  a  mit 
a  tavaszszal  tett. 

1661-ben  sokkal  nagyobb  arányokban  újult  meg  a  német  hadak 
beküldése,  hogy  Montecuccoli  alatt  megtegyék  szégyenletes  és  reájuk  is 
végzetes  sétájukat  Erdélybe.  Május  6-ikától  június  7-ikéig  három  csapat 
német  vonult  Morvából  a  Vág  völgyén.  Mindegyiktől  külön  kellett  a  lakos- 
ságnak drága  pénzen  salva  guardiát  váltania.  Ezenkívül  töméntelen  ajándékot, 

■  Nádasdy  oratióját  közli  Veress  Endre  :  Tört.  Tár,  1896.  105. 

■  1660  június  2-iki  levele.  Orsz.  levéltár,  vegyes  levelek. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  10 


146  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kenyeret,  bort,  sört,  zabot  s  más  egyebet  szedtek  tőle.*  Természetes,  ezt 
is  csak  a  nagyobb  helyek  birták  meg,  a  falvak  lakói  ellenben  újra  szét- 
futottak, mire  az  átvonuló  németség  kifosztotta  az  üres  házakat.  A  mit 
el  nem  vihetett,  azt  bosszúból  összetörte  s  végűi  felgyújtotta.  Ugyanezt 
tette,  mikor  Erdélyből  visszatért.  De  bármit  szenvedtek  egyes  nyugati 
vármegyék,  az  csekélység  ahhoz  képest,  a  mit  Montecuccoli  hadai  a  fel- 
vidéki vármegyében  elkövettek.  Abaúj,  Szepes,  Sáros,  Gömör,  Borsod,  Torna, 
Ung,  Bereg,  Ugocsa  és  Zemplén,  noha  elegendő  élést  adtak,  a  legszörnyűbb 
pusztításnak  és  kegyetlenségnek  voltak  kitéve  s  a  szegénység  nagy  terüle- 
teken éhenhalásra  jutott,  vagy  kivándorlásra  kényszeríttetett.  »Ha  ő  felsége  — 
Írja  gróf  Csáky  István,  a  legaulikusabb  főurak  egyike  a  nádornak  Szepes- 
várából  —  ezt  az  armadát  ott  fogja  teleltetni,  esküvéssel  mondották 
előttem  szavahihető  főemberek,  Szepesvármegyébői  is  ment  be  Lengyel- 
országba 600  embernél  több;  hátha  ide  terjed  a  németek  kvártélyozása 
hatezer  is  fog  menni;  úgy  a  többi  vármegyékből  is  proportionaliter.«« 

A  bestialitásaikról  fenmaradt  töméntelen  adatból  a  következő  eset 
világítja  meg  a  leghívebben  a  német  katonák  magaviseletét.  Október 
23-ikán  báró  Hagen  Vilmos  vezetése  alatt  néhány  száz  főnyi  németség 
küldetett  Nagy-Bányára  téli  szállásra.  A  városi  hatóság  megegyezett 
Hagennel.  Átengedte  neki  szállásul  a  külvárost  s  különben  is  gondoskodott 
a  katonák  ellátásáról.  Ezek  néhány  hét  alatt  az  ép  házakat  » minden 
keitekkel,  épületekkel  a  földdel  egyenlővé  tették,  azoknak  fáját  téli  tüze- 
lésben quartirokba  rakásokra  gjoíjtvén,  kertekbeli  sok  szép  gyümölcs- 
fáikat kivágván,  irtván  és  feltüzelvén,  temetőkerteket  és  valahol  mi  épületek, 
kertek  a  város  kerítésén  kivül  találhatnának,  mindenestűi  elpusztiták  és  igy 
sok  ezer  forint  érő  károkat  töttek  vala.«  Ezt  a  város  tétlenül  volt  kénytelen 
nézni.  De  a  katonák  deczember  28-ikán  az  egyezség  megszegésével  a  fal- 
övezte városba  is  belopództak  s  rabolni  kezdtek.  Csakhogy  a  polgárság 
» véres  agyakkal,  gyalázattal, «  kiverte  s  még  a  külvárosban  sem  tűrte 
tovább  őket,  habár  Hagen  mentegetődzött  s  igérte,  hogy  ezután  szigorúbb 
fegyelmet  fog  tartani.  A  tanács  azt  üzente  neki:  a  kinek  egy  hiti  nincs, 
száz  sincs.  így  a  németek,  a  polgárok  bosszújától  félve,  eltávoztak  a  városból. 
De  nem  mindenütt  volt  fegyveres,  bátor  városi  polgárság.  A  jobbágy- 
községekben szabadon  garázdálkodhattak,  s  úgy  elpusztították,  mint  Nagy- 
Bánya  külvárosait.  1662-ben  tovább  folyt  a  fosztogatás  s  a  németek  kivált 
Liptó  és  Sáros  megyéket  irtották  tüzzel-vassal.  Leírhatatlan  volt  az  inség  s 
ennek  megfelelő  az  elkeseredés,  mely  a  társadalom  minden  rétegét,  a  katholiku- 
sokat  és  a  protestánsokat  egyaránt,  a  birtokos  osztályokat,  a  városi  polgár- 
ságot s  az  éhenhalással  küzdő  szegénységet  elfogta.  Siralom,  panasz, 
fenyegetés  hangzott  fel  mindenütt  az  országban,  mely  alig  szenvedett 
kevesebbet,  mint  Erdély  a  tatároktól. 

>  1 66 l-iki  viselt  dolgaikat  leirják  az  anabaptista  krónikák  :  Fontes  Rerum  Austr.  XLIIL 
•  1661  november  30-iki  levele.  Magyar  Nemzeti  Múzeum  kézirattára,  fol.  lat.  2309.  H. 


A    NÉMET    ZSOLDOSOK    PUSZTÍTÁSAI.    AZ    iee2-lKl    ORSZÁGGYŰLÉS.  147 

A  törvény,  a  jog  uralma  minden  téren,  a  legaprólékosabb  dolgokban 
is  megszűnt.  Bécsben  még  az  ország  területi  épségével  sem  törődtek 
többé  s  egyebek  közt  némely  magyar  harminczadhivatalt  Ausztriába,  a 
pecsenyédit  Német-Ujhelybe,  a  büdöskútit  és  újfalvit  Ebenfurtba  tették  át. 
De  mit  is  törődtek  volna  a  magyar  törvénynyel,  mikor  a  magyarok 
maguk  lábbal  taposták  azokat  ?  Mintha  kihalt  volna  a  jogérzék,  olyan 
szellemi  zűrzavar  támadt  a  valláskérdésen  kivül  is.  Csáky  István  gróf, 
a  tárnokmester,  azt  hirdette  s  megirta  Bécsbe,  hogy  II.  Rákóczy  György 
halálával  Lipót  Magyarország  korlátlan  ura  lett,   'absolutus  rex  Hungáriáé, 


N«gybÉny«  rígl  fi 
(Jnschke  viifcstméojB  uUn.) 

Idért  dicsértessék  a  teljes  szentháromság  örökké*. •  Mikor  az  ország 
színe  előtt  hivatkozás  történt  az  1608.  I.  törvényczikkre,  az  alsó  tábla 
elnöke,  a  királyi  személynek  azt  felelte,  hogy  ez  a  törvény  elavult.' 
»A  magyarok  —  irta  1661-ben  a  velenczei  követ  —  nagy  buzgósággal 
alkotják  törvényeiket,  de  nem  tartják  meg.  Minden  főúr  kis-királynak 
nevezheti  magát,  mert  alattvalóit  rabszolgájának  tekinti.*  Annyira  kiveszett 
a  törvényesség  minden  érzéke,  hogy  végre  egy  plébános,  a  kit  közönséges 

'  RoUaI    grófhoz   1660   június     10-ikén    intézell  levele.    Deák  Farkas,    Nagy-Várad 
elvesztése.  15. 

■  Fabó,  l662-iki  orsziggyűlés,   12. 


148  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

bűntett  miatt  perbe  fogtak,  büntetlenül  mondhatta,  hogy  neki  sem  vár- 
megye, sem  törvényszék  nem  parancsol. 

Ilyen  testi-lelki  Ínségben,  a  végletekig  elkeseredett  hangulatban  élt 
a  magyar  vélemény,  mikor  az  udvar  1662.  elején  elhatározta,  hogy  május 
1-ére  Pozsonyba  összehivja  az  országgyűlést.  A  nádor  eleinte  örömmel 
üdvözölte  ez  elhatározást,  s  közölte  az  udvarral  azokat  az  utakat  és 
módokat,  melyek  a  gyűlést  sikeressé  tehetik.  A  király  és  miniszterei 
előtt  személyesen  és  levelei  útján  tárta  fel  az  ország  helyzetét.  Bármi 
töméntelenek  voltak  a  jogos  panaszok,  azokat  két  főcsoportba  foglalta  össze. 
A  katonai  kegyetlenségek,  a  német  hadak  pusztításai,  valamint  a  lelki- 
ismereten, a  vallásszabadságon  ejtett  sérelmek  háborították  fel  a  közlelket. 
Ezek  orvoslását  sürgette  tehát  a  nádor  s  nyiltan  megmondotta  a  királynak, 
hogy  meg  se  nyissa  az  országgyűlést,  ha  e  két  bajon  sejteni  nem  akar, 
mert  ez  esetben  a  felzavart  szenvedélyek  okvetetlenül  meddővé  teszik  a 
tanácskozásokat.  Ellenben  —  monda  —  ha  e  két  sérelmet  orvosolja,  száz 
esztendő  óta  nem  volt  országgyűlés,  mely  oly  kedvező  lefolyást  vesz,  mint 
a  most  tervezett.  Magának  is  megvoltak  bizonyos  reformtervei,  melyek  való- 
sítása az  országgyűléstől  függött.  Kétségkívül  ismerte  Zrínyi  eszméit  a 
nemzeti  honvédelem  újjászervezése  körül.  Ezek  befolyása  alatt  első  sorban 
a  nemesi  fölkelés  elavult  rendszerét  óhajtotta  a  kor  viszonyainak  meg- 
felelően újjászervezni.  De  mivel  csak  az  esetre  számíthatott  a  rendekre, 
ha  Lipót  király  nem  üres  kézzel  lép  eléjük,  hanem  a  töméntelen  sérelem 
közül  legalább  a  legégbekiáltóbbakat  orvosolja,  nem  szűnt  meg  az  udvart 
ily  szellemben  befolyásolni.  Tanácsait,  figyelmeztetéseit  többször,  még  május 
elején  is  ismételte,  de  minden  eredmény  nélkül.  Az  udvar  nem  azért  szánta 
el  magát  országgyűlés  tartására,  hogy  a  magyar  nép  szenvedésein  enyhítsen. 
Minden  békés  törekvése  mellett  viszonya  a  portához  egyre  bonyolódott. 
Ennek  következtében  Magyarországtól  minél  nagyobb  pénzbeli  és  katonai 
segéljrt  akart  szerezni.  Ez  tette  szükségessé  az  országgyűlést,  melynek 
egyedüli  feladatává  a  kért  segélyt  tűzték  ki. 

Lipót  király  a  magyarok  panaszai  tárgyában  Montecuccolitól  kért 
véleményt,  ki  már  február  25-ikén  két  emlékiratot  terjesztett  elő,  mely 
kizárta  a  lehetőséget,  hogy  az  iíjú  király  a  katonai  sérelmek  orvoslása 
terén  akár  csak  némi  ígéretet  is  tegyen.  Montecuccoli  azt  hangoztatta, 
hogy  a  magyarok  nemcsak  a  véghelyekben  nem  akarnak  német  őrséget 
tűrni,  hanem  egyenesen  azon  dolgoznak,  hogy  a  német  had  teljesen  elpusz- 
tuljon. ^  Ily  körülmények  közt  a  nádor  hasztalan  sürgette  a  katonai  bruta- 
litások megszüntetését.  Az  udvar  Montecuccoli  álláspontját  tette  magáévá 
s  minden  engedményt  megtagadott. 

Ugyanily  rideg  alapon  állt  a  vallásügyben.  Most  még  inkább  azt 
hangoztatta,   hogy  a  vallásügy  nem  országgyűlés  elé  való  s  a  ki  sérelmet 

«  Mittheil.  des  Kriegsarchivs,  1897.  225. 


A   NÉMET   ZSOLDOSOK   PUSZTÍTÁSAI.    AZ    1662-IKI    ORSZÁGGYŰLÉS.  149 

szenvedett,  az  lépjen  a  törvényekben  meghatározott  pörös  útra.  E  törvények 
csakugyan  elég  szabatosak  voltak,  de  a  katholikusok  egyszerűen  semmi- 
seknek nyilvánították  azt  az  egész  törvényhozást,  mely  a  protestánsok 
jogállását  biztosította.  Olyan  vármegyében,  hol  az  alispán  katholikus  volt, 
a  protestáns  panaszos  egyáltalán  nem  szerezhetett  jogorvoslást.  De  akkor 
még  voltak  protestáns  alispánok  is,  a  kik  ragaszkodtak  a  törvényhez  s 
ennek  megfelelő  ítéletet  hoztak.  Mikor  azonban  megvolt  az  ítélet,  meg- 
érkezett a  királyi  parancs,  mely  a  katholikus  fél  ellen  a  végrehajtást  fel- 
függesztette, vagy  végleg  megtiltotta.  Midőn  tehát  a  király  a  rendes  per 
útjára  utasította  a  protestánsokat,  csak  kegyetlen  gúnyt  űzött  velük. 

A  nádorban  kétségkívül  megvolt  a  komoly  szándék,  hogy  a  törvénynek 
érvényt  szerezzen,  különben  nem  sürgette  volna  a  királyt  a  vallásügyi  sérelmek 
orvoslására.  De  egyrészt  az  udvar  ellenállása,  másrészt  a  többi  hatóságok 
engedetlensége,  a  törvény  ellen  valóságos  lázongása  teljesen  megbénította  a 
különben  is  sokat  betegeskedő,  elaggott  nádor  tetterejét.  Mikor  látta,  hogy 
az  udvar  a  nemzet  bajainak  orvoslására  semmit  sem  akar  tenni,  a  köz- 
vélemény elkeseredése  mellett  előre  megjósolta,  hogy  a  gyűlésen  szakításra 
kerül  a  dolog  s  esetleg  véres  mozgalmak  támadhatnak  belőle.  Sőt  egy 
pillanatig  azt  hitte,  hogy  a  rendek  már  most  sem  követelik  a  király  meg- 
hívását s  a  protestánsok  el  sem  jönnek  Pozsonyba.  Midőn  egy  idegen 
diplomata  azt  mondta  neki,  hogy  az  összehívó  rendelet  szétment  s 
Pozsonynál,  mint  országgyűlés  idején  mindig  történt,  már  hidat  is  vernek, 
azt  felelte,  hogy  » összehívó  rendelet  és  híd  még  nem  országgyűlés*. 

A  királyi  meghívó  nem  járult  a  túligaztott  hangulat  lecsilapításához 
s  a  követválasztások  némely  vármegyében  zajos,  izgalmas  lefolyást  vettek. 
Nem  volt  többé  egyetlen  vármegyéje  az  országnak,  mely,  mint  1659-ben 
Szatmár,  azt  mondhatta  volna,  hogy  panaszra  nincs  oka.  Maga  Szatmármegye 
tde  volt  immár  sérelemmel,  mert  a  mint  a  német  1 660-ban  a  szatmári  várba 
betette  lábát,  ütöttek  erre  a  vármegyére  is  a  szenvedések  órái.  Alig  egy  év 
alatt  a  Szatmár  városához  közelebb  eső  falvakban  —  szám  szerint  negyven- 
kettőben —  a  német  31,312  frtnyi  kárt  okozott.  De  különösen  Szatmár  és 
Németi  városok  érezték  meg  az  új  istencsapást.  A  jobb  házak  némelyikébe 
20,  sőt  40  katona  szállásolta  be  magát  s  élt  a  háziúr  költségén.  A  lakosok 
»házát,  háza  táját,  boronált,  sövényét  leégetik,  —  mondják  egyik  panasz- 
levelükben ^  —  a  mi  kevés  javuk  maradott  a  szegénységnek,  a  német 
vitézek  sáfárkodnak  belőle;  erőhatalommal,  éjjeli-nappali  lopással,  házak 
megásásával  a  szegény  gazdák  javait  prédálják,  vesztegetik.*  Az  ínséghez 
járult  a  vallásüldözés.  1662-ben  elfoglalták  a  református  templomot,  noha 
a  vármegye  pénzén  épült  s  az  iskolát,  melyet  egy  kegyes  földesúr.  Kun 
István  a  magáéból  emeltetett.^  Az  országgyűléstől  várt  tehát  orvoslást  min- 
denki s  május  elején  már  sokan  együtt  voltak  Pozsonyban.  De  jó  ideig  tétlen 

"  Panaszuk  az  országos  levéltárban:  Vegyes  levelek,   1660  —  69.  csomó. 
•  Bcrey  József:  Protestáns  Szemle,  1897.  461. 


150  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kellett  vesztegelniök,  mert  a  király  csak  május  23-ikán  érkezett  meg. 
Eközben  hire  terjedt,  hogy  6000  német  zsoldost  rendeltek  Pozsonyba  és 
környékére,  kik  a  rendek  netaláni  heveskedését  féken  tartsák.  A  tanácskozás 
szabadságát  fenyegető  ez  intézkedés  a  követeket  természetesen  még  inkább 
felizgatta.  Ehhez  járult  az  is,  hogy  épen  azok  a  főurak,  kiktől  higgadtságot, 
hazafias  mérsékletet  lehetett  várni,  nem  jöttek  el  a  gyűlésre.  A  protes- 
tánsokat, kivált  Zrinyi  Miklós  távolmaradása  aggasztotta  s  külön  levélben 
kérték  meg,  hogy  jöjjön  el  közéjük.  A  felső-magyarországiak  meg  attól  féltek, 
hogy  Kemény  Simon,  János  fejedelem  fia,  folytatni  fogja  atyjának  kalandos 
politikáját,  s  az  Erdélyhez  közel  eső  királyi  területre  ismét  rázúditja  a  török 
támadást.  Nyomott  hangulatban  tartották  meg  tehát  a  protestánsok  május 
1 1-én  első  értekezletüket  s  a  nádorhoz  fordultak,  sok  egyéb  közt  azon  kéréssel, 
hogy  az  üresedésben  lévő  felső-magyarországi  főkapitányi  állást  mielőbb 
betöltsék.  Csakhamar  sérelmeik  összeállításához  fogtak,  miközben  végre  május 
17-ikén  megtartatott  az  első  országos  ülés,  mely  a  király  fogadásának  pro- 
grammját  állapította  meg.  Lipót  bevonulása  május  23-ikán  ment  végbe,  de  nem 
azzal  a  pompával,  minőt  a  rendek  más  ily  alkalmakkor  ki  szoktak   fejteni. 

A  protestánsok  a  pünkösdi  ünnep  okozta 

jf  szünetet  arra  használták,  hogy  a  császár 

^^.        t         ry  kíséretének  kiválóbb  tagjainál,  Portia  her- 

yrf^f^^H^Qj f^m^       czegnél,  Rottal  János  grófnál,  a  magyarok 

^    v^^_-2-^l,^s^^^38P      közül  a  nádornál, Lippay esztergomi érsek- 

CT^  ^^^  nél,  Szelepcsényi  György  kalocsai  érsek- 
Kemény  simoD  aiAirAsa.  canceUámál,  Nádasdy  Ferencz  országbíró- 
nál tisztelegjenek  s  jóakaratukat  kérjék 
sérelmeik  orvoslásában.  De  kevés  vigasztalót  hallottak.  Mindenütt  azt  a 
választ  kapták,  ejtsék  el  a  vallásügyi  sérelmeket,  mert  fontosabb  a  haza 
megmentése,  mely  ha  elvész,  vele  vész  a  vallás  is.  A  protestánsok 
elismerték,  hogy  a  haza  veszedelemben  forog,  de  épen  azért  kérték  a 
katholikusokat,  hagyják  abba  a  vallásüldözést.  Midőn  nem  értek  czélt, 
abban  állapodtak  meg,  hogy  utasításaikhoz  híven  semmiféle  más  kérdés 
országgyűlési  tárgyalásába  nem  bocsátkoznak,  míg  vallásügsnl  sérelmeiket 
nem  orvosolják.  Május  31-ikén  nyújtotta  át  Lipót  a  rendeknek  elő- 
terjesztéseit, melyek  a  török  részről  fenyegető  veszélylyel  szemben  gyors 
és  áldozatkész  intézkedésekre  buzdítják  őket.  Erre  azután  kitört  a  zivatar 
s  felmerült  a  kérdés,  a  királyi  előterjesztést,  vagy  a  sérelmeket  tárgyalják-e 
előbb.  A  katholikusok  az  előterjesztést,  a  protestánsok  a  sérelmeket  akarták 
elsőnek.  Amazok  azt  mondották,  hogy  a  mostani  gyűlés  nem  is  közönséges 
országgyűlés,  hanem  rendkívüli,  melynek  egyedül  a  királyi  előterjesztéssel 
szabad  foglalkoznia.  E  felfogást  a  protestánsok  erélyesen  elutasították  s  ezzel 
a  két  párt  teljesen  különvált.  A  protestánsok  immár  a  királyhoz  fordultak 
s  tőle  reméltek  igazságot.  De  Lipót  és  kísérete  akkor  még  kevésbbé  akartak 
a  vallásügy  gyei  foglalkozni,  mint  azelőtt.  Azzal  sem  törődtek,  ha  a  protes- 


A   NÉMET   ZSOLDOSOK   PUSZTÍTÁSAI.    AZ    16Ő2-IKI   ORSZÁGGYŰLÉS.  lől 

tánsok  Ott  hagyják  a  gyűlést.  A  többség  kathoükus  volt  s  annál  szivesebben 
teljeatette  a  király  pénzbeli  és  katonai  kivánságait,  minél  ridegebben  bánt 
el  a  protestánsokkal.  Ezek  tehát  nemcsak  egy  jó  szót  sem  kaptak,  hanem 
épen  az  országgyűlés  folyamán  ujabb  jogtalanságot  szenvedtek.  Szelepcsényi 
kalocsai  érsek  egy  lutheránus  papot  elfogatott,  tiszttartójával  félholtra  verette 
s  azután  félévnél  tovább  tömlöczben  tartotta.  A  protestánsok  a  fogoly 
szabadon  bocsátását  kérték.  De  az  érsek  azt  felelte,  hogy  a  papot  nem 
vallása,  hanem  közönséges  bűntény  miatt  vetette  börtönbe.  Már  ekkor  azt 
az  ürügyöt  használta  tehát,  mely  a  későbbi  üldözésekben  annyira  elő- 
térbe lépett.  Arra  azonban  nem  adott  választ,  mi  jogon  tartja  ő  fogva  a 
lelkészt,  ha  közönséges  bűnt  követett  el  s  mért  nem  szolgáltatja  ki  a  vár- 
megyei hatóságnak  ?  A  protestánsok  hasztalan  fordultak  a  miniszterekhez 
s  az  urakhoz.  Zrinyi  elismerte  a  rajtuk  ejtett  jogtalanságot,  de  a  haza 
szent  nevében  ő  is  mérsékletre  inté  őket.  A  nádor,  ki  eddig  oly  melegen 
védte  az  udvarnál  ügyeket,  mikor  látta,  hogy  e  részről  semmit  sem  vár- 
hatnak, szintén  csak  azt  a  tanácsot  adhatta,  hajoljanak  meg  a  tények  hatalma 
előtt,  hisz  többé  »Bocskay  nincs,  Bethlen  meghalt,  Apafynak,  kiben  bizhat- 
nátok, fegyvere  nyugszik*.  Midőn  igy  mérsékletet  ajánlott,  ezzel  nem  hagyta 
cserben,  mint  vádolták,  a  protestánsok  igaz  ügyét.  Csak  számolt  ama 
ténynyel,  hogy  ez  idő  szerint  a  koronától  engedményt  nyerni  nem  lehet,  mert 
•királyunk  a  dajkája  (a  papok)  mellén  függ«.  El  akarta  tehát  a  döntést 
halasztani,  »valamig  a  király  a  maga  elméjére  nem  jut«.  Saját  érdekében 
minden  áron  kerülnie  kellett  a  szakítást.  Közjogi  kérdésekben  maga  is  a  protes- 
tánsokra támaszkodott,  mert,  mint  monda,  a  katholikusok  közt  alig  van  egy 
ember,  a  ki  szivén  viselné  a  nádori  tekintély  fenntartását  s  elősegítené  jog- 
köre helyreállítását.  Békítő  kísérleteit  támogatta  Zrinyi  Miklós,  kit  a  protes- 
tánsok sem  gyanúsítottak  kétszínűséggel  vagy  lanyhasággal.  Sőt  saját  hit- 
feleik közt  is  akadtak  némelyek,  kik  elfogadták  a  nádor  érvelését  s  azon 
fáradoztak,  hogy  kenyértörésig  ne  fajuljon  a  viszály.  Az  érdemes  és  tekin- 
télyes báró  Berényi  György,  midőn  kérései  a  királynál  és  Portia  ber- 
ezegnél meddők  maradtak,  szintén  figyelmeztette  hitfeleit,  hogy  Erdély 
tehetetlen,  a  véghelyek  telvék  némettel,  idegen  segélyt  nem  remélhetni.  Ily 
körülmények  közt  tartózkodni  kell  tehát  a  szélső  elhatározásoktól.  A  protes- 
tánsok minden  elkeseredésük  mellett  szívesen  követik  a  tanácsot,  ha  az 
udvartól  legalább  egy  biztató  szót  kapnak,  mi  végből  minduntalan  a  királyhoz 
vagy  minisztereihez  fordultak.  Lipót  fogadta  ugyan  őket,  de  oly  » halkan 
és  lassú  szóval*  felelt,  hogy  a  közelében  állók  sem  értették.  Különben  is  eluta- 
sította őket.  Mikor  újra  jelentkezni  mertek,  egészen  felháborodott,  hogy 
akaratához  nem  illeszkednek,  » gyakori  folyamodásaikkkal  alkalmatlan- 
kodnak nála«.  Lelkiismeretük  megnyugtatására  a  protestánsok  még  júliusban 
kikérték  papságuk  véleményét.  Az  ágostai,  valamint  a  helvét  egyház  köréből 
hosszasan  indokolva  azt  a  tanácsot  kapták,  ne  ingadozzanak  jogaik  védel- 
mében. Ragaszkodtak  tehát  a  kívánsághoz,  hogy  sérelmeik  orvosoltassanak. 


lEdlett 

Eközb 

körn.\- 

szabf 

felizL 

hazí. 

tán- 

két 

ha 

p. 

t!. 

1 


■■*.    •'*•"  ' 


..  sr^»>i  *  **  oreaággyűlési  többségtől 

rswtu  ^jarewt  fi^  Bei-áJtották  tehát  fenye- 

iahiCr^x'  duBiztak  Pozsonyból.  A  nádor 

„.■^■^•jgah-  ki^yenlithetlenné  mérgesedett, 

■■'     "~     ^^  ^aűíBi  *:  udx'amak,  napolja  el  az  ország- 

-    -^    ""^^    ,^^   a.  TtKT  fVasonyban  voltak,  el  is  akarták 

'^  ~         j,**.-****  -?*°  ^^^  bántak  oly  kíméletlenül  a 

^"    "    ■  ^^^xtíjcts  iKtteéget  kielégítsék  s  vele  adó-  és 

.    ^  ^"^     "^         ^^,  .itassak.  Várakozásukban  nem  csalatkoztak, 

— ^^~  ,_:,..:it,:s  ■.K-itseg,  mint  monda,   félre  téve  minden 

,     ■      "  ~      . .;!  >  .-siJí  a2  ország  megmaradására  gondolva, 

^<-     •*■     "^  ^    .-«^3il«."Ca  az  55  czikkelyből  álló  törvénykönyvet. 

■"^  ^  t,.:ii\v;ia.^  tiutalmaz.  Arra  kötelezi  a  királyt,  hogy 

•    ""'*"     "^~   »íL''^  tanácsában  intézze,    a  portán  magyar  ügy- 

^      '^^    "^   .^    iaAi^etsagot  kivigje'  s  a  mig  itt  van,  a  nádornak 

'  "^ '        ^    f  itsttsín   élelmezze.  Több   törvénycziiik  a   nemesi 

*       "        .     i.'xMíi'.'.nk.  Gyökeres  újitásokat  az  adott  viszonyok  közt 

*>  ■"■■^      .  ^.^1,  :«n  lehetett,  de  legalább  világosan  megállapíttatott 

-^c--"'^*' '    ^  ,.s.  iatonaiillitás  kötelezettsége.  A  fölkelés  vagy  katona- 

"^  •<(  1  wn'ény  a  társadalom  minden  rétegére  kiterjeszté  és 


*•»-»;»' 


imvlor 


A    főpapok,    főurak    és    birtokos    nemesek 


■**         ,»9iK*>  ^ öz\egyek,  betegek  és  elaggottak  birtokuk  arányában 

v*'""'^'*^a,jp[íS ;  a  kisebb  javadalmzásu  papok  arényszerűen,  a  szabad 

>».'"*'*'       ^  :ni:iden  20  polgári  ház  után  egy  gj-alogot  adnak,  a  kivált- 

■»'<'  ,  .^^sfit.  szabadosok,  praedialisták,  hajdú  városok  részt  vesznek   a 

'''        ^  ji  htslohitlan  ráczok,  egytelkesek,  armalisták  szintén  személyesen 

"^X  kik  katonát  nem  állítanak,  az  idegenek,  kiknek  az   országban 

■^"^7  *íwv  fiíldjük  van,  a  zsidók  és  anabaptisták,  kereskedők,  kalmárok, 

'^*t1,    j^fw  és  pálinkafőzők,  molnárok,  szénégetők,  favágók,  általában 

^^^..i  «   "6m    nemesek,  kik    a    portalis  adózás  keretén  kívül  állnak, 

^^  ^tfinek    a  vármegye  pénztárába,  hogy  katonát  fogadjon.  Ekképen 

'  (Or\'W>'  ^  ország  összes  lakosságát  bevonta  a  honvédelmi  szerve- 

^A*-  aí   egj"ik   rész    személyesen   katonáskodott,    a  másik  katonát  vagy 

^u|»Íottr  nielyen  a  katonaság  eltartatott.   Életbe  vágó,  nagy  fontosságú 

'Apnnil  volt  tehát  szó.  Csakhogy  sem  ez,  sem  a  többi  1662-iki  törvények 

-Ml  léplek  életbe  soha.  Azon  czikkelyeket,  melyek  Magyarország  őnnálló- 

ajgjiinak   tiszteletben    tartására  kötelezték,    az  udvar  nem    vette    számba. 

IA  t^bick  s  általában  az  egész  törvénykönyvet  a  rendi  társadalom  útasí- 
lOttR  vissza.  A  protestánsok  nem  vévén  részt  a  törvények  megalkotásában, 
aiokat  senuniseknek,  érvényteleneknek  tekintették. 


s  még  40  saázad  volt,  Krones, 


AZ   UDVAR  ÉS   A   MAGYARSÁG.    ZRÍNYI    ÉS   MONTECUCCOLI.  153 

Noha  a  nádor  volt  az  egyetlen,  aki  a  szakítást  gátolni  próbálta,  a  protes- 
tánsok haragjának  első  kitörése  közvetlenül  ő  ellene  irányult  Csakhamar 
azonban  az  ellenállás  elvi  alapokra  helyezkedett  s  a  tizenhárom  felvidéki  vár- 
megyében összpontosult.  A  felvidék  a  hozott  törvények  végrehajtását  kereken 
megtagadta,  mert  a  pozsonyi  gyűlést  országgyűlésnek,  végzéseit  közkötele- 
zőknek el  nem  ismerte.  A  törvényeket  vissza  is  küldte  a  királynak,  még  pedig 
oly  éles  hangú  üzenettel,  hogy  a  követet,  Szepessy  Pált,  a  nádor  fel  sem 
bocsátotta  Bécsbe.  Az  alsó-magyarországi  vármegyék,  noha  ott  a  protes- 
tánsok befolyása  már  hanyatlóban  volt,  szintén  nem  mind  fogadták  el  az  új 
törvényeket.  Többen  visszautasították,  s  ezt  tette  még  Mosón  vármegye 
is,  mi  nagy  feltűnést  keltett,  mert  főispánja  maga  a  király  volt. 

Az  1662-iki  törvények  bejutottak  ugyan  a  törvénytárba,  de  az  életbe 
soha  sem  mentek  át  s  soha  sem  hajtattak  végre.  Az  országgyűlésből  az 
ellentétek  tusája  áthelyeztetett  magába  az  országba,  minden  egyes  vár- 
megyébe s  valószínűleg  már  ekkor  kitör  a  polgárháború,  ha  a  török  támadás 
sürgős  veszélye  más  irányba  nem  tereli  a  küzdő  felek  figyelmét. 


III.  FEJEZET. 

Qz  udi?ar  és  a  magyarság.  %nrvgi  és  CÖonUcuccoli. 

A  közlélek  az  1662-iki  országgyűlés  után  végleg  ketté  vált  s  az 
ellentétek,  melyek  a  következő  félszázad  megpróbáltatásait  felidézték,  már 
ekkor  szertelenül  kiélesedtek.  Egyfelől  az  udvar  s  a  hozzá  szitó  magyar 
egyházi  és  világi  főurak,  másfelől  a  protestáns  tömegek  s  a  katholikusok 
az  a  töredéke,  mely  a  nemzeti  eszmét  föléje  helyezte  a  vallás-kérdésnek, 
álltak  szemben  egymással  Ez  ellentét  élő  kifejezésre  jutott  a  korszak  két 
kiváló  szereplőjében:  a  magyar  gróf  Zrínyi  Miklósban  s  az  idegen,  de 
a  magyar  ügyekre  erős  befolyást  gyakorló  gróf  Montecuccoli  Rajmondban. 
Egy-egy  elv  képviselője  mindegyike,  olyan  elvé,  mely  már  majdnem 
másfél  század  óta  küzdött  egymással  hazánk  történetében  s  mely  ekkor 
senkiben  sem  elevenedett  meg  annyira,  mint  Zrínyiben,  a  magyarság  és 
Montecuccoliban,  az  udvar  legelső  katonájában,  legjobb  hadvezérében.  Jó 
és  rossz  tulajdonaiban,  erényeiben  és  hibáiban  mindakettő  a  nemzet  és 
udvar  közötti  ellentétet  képviselte  s  a  személyes  versengések,  torzsalko- 
dások és  viták  mögött,  a  könyvekben,  melyeket  írtak  és  a  harczokban, 
melyeket  vivtak,  a  mindinkább  kibékíthetlenné  váló  két  politikai  elv  szemé- 
lyesedett  meg.  Mindkettő  egyaránt  messze  kimagaslott  kortársai  sorából. 
Zrin}^,  nemzetének  kedvencze,  kinek  híre  világra  szólott.  Montecuccoli,  a 
császári  udvar  bizalmasa,  évek  hosszú  során  át  legfőbb  katonai  tanács- 
adója és  hadvezére.   Tehetség  és  jellem,   tudás   és  érdem  tekintetében  az 


.   ILkJtJta   XEU2ET   TÖRTÉNETE. 


^    j-rsr  _^-  a:jsjJ  il'  sorának  magyar  főúri  társadalmában,  mint  a 


Gróf  Zrlnj'i  UlklAs. 

(ilofmann  ei;y)<'"''>  melsxete 


Miiidkottcn  elükclő  száiniazásuak,  kik  azonban  liimket,  nevüket,  tekin- 
líílyllkí^l  iiiittintínkniik  kílszí'mlék.  Mindkettőben  volt  közérzés,  nemes  önzet- 


AZ  UDVAR  ÉS  A  MAGYARSÁG.  ZRÍNYI  ÉS  MONTECUCCOLI.         155 

lenség,  lelkesedés,  mindketten  koruk  műveltségének  osztályosai.  Sőt  egyéni- 
ségükben sok  a  rokon  vonás,  mely  közelebb  hozhatta  volna,  a  barátság 
kapcsaival  fűzhette  volna  össze  őket.  De  különböző  talajból  fakadtak,  más 
légkörben,  más  szellemi  világban  nőttek  fel.  Az  egyikben  az  udvar,  a 
másikban  a  magyarság  lelke,  világnézlete  testesült  meg,  a  mi  ösztönszerűleg 
ellwiségekké  tette  őket,  midőn  még  nem  is  ismerték  egymást.  Zrínyi,  a  ki 
tisztelni  tudott  minden  érdemet,  eleinte  közeledni  igyekezett  Montecuccolihoz 
s  levélben  ajánlotta  föl  barátságát.  De  az  olasz  az  udvar  körében  magába 
szívta  mindazt  a  bizalmatlanságot,  melyet  ott  a  magyarok  iránt  tápláltak, 
nem  merte  a  kinyújtott  kezet  elfogadni,  hanem  hivatlanoknak  mutogatta 
a  levelet,  kik  gúnyt  űztek  írójából  s  kinevették,  hogy  egy  közlegényből 
lett  tábornok  kegyét  hajhászsza.  A  tapintatlanság  mélyen  sértette  Zrínyi 
büszke  önérzetét  s  így  a  két  kiváló  egyéniségben  rejlő  elvi  ellentétekhez 
magánsérelmek  járultak,  melyek  viszonsmkat  örökre  megrontották.  Személyes 
ellenségképen  folytatták  további  pályájukat  s  habár  egyaránt  vitéz  katonák, 
jeles  írók,  eszes  államférfiak  voltak,  egymással  rideg  ellentétben  álló  eszmé- 
nyeket szolgáltak.  Mindkettejük  műveltsége  közös  forrásból,  az  olaszból 
táplálkozott  Montecuccoli  olasz  földön  született  (1609)  s  tizenhét  éves 
korában  lépett  császári  szolgálatba.  Vitézsége,  katonai  tehetségei  gyorsan 
a  magasba  emelték.  De  nemcsak  a  harczmezőn,  hanem  a  bécsi  udvarban 
is  megállta  helyét.  Ep  oly  finom  udvaroncz,  mint  derék  katona  volt. 
Hamar  behatolt  a  császári  politika  szellemébe  s  fogékony  lelkével  mind- 
inkább ő  lett  az  udvar  eszejárásának,  gondolkodásának  leghívebb  képviselő- 
jévé. A  béke  és  háború  műveiben,  a  csatatéren  és  diplomátiában  ő  valósí- 
totta meg  a  leghívebben,  legöntudatosabban  a  császári  politikát.  Valóságos 
tudós  volt,i  még  pedig  igazi  mindentudó.  Foglalkozott  a  versírástól  kezdve 
az  alchímíáig  és  cabbalistikáig  mindennel,  bölcseleti,  orvosi,  jogi,  mennyi- 
ségtani, műszaki  tanulmányokkal.  De  mint  hivatásos  katonát,  különösen  a 
hadtudományok  érdekelték.  A  hadviselést  magát  tudományos  alapokra  fek- 
tette, tudományképen  folytatta.  Termékeny  volt  új  eszmékben  s  sok  olyat 
pendített  meg,  melyet  csak  a  jelenkor  valósított.  Bámulatosan  sokat  irt. 
Műveiből  sok  megjelent  ugyan,  de  nagyobb,  állítólag  legértékesebb  részük 
még  kéziratban  hever.^ 

Mikor  Magyarországgal  közelebbi  érintkezésbe  jutott,  a  harczmezőn 
és  az  irodalmi  foglalkozásban  már  megállapodott  nézeteket  szerzett, 
melyek  tudományos  meggyőződéssé  csontosodtak  benne.  A  császári  sereg 
többi  parancsnokai  is  inkább  az  elmélet  emberének  vagy  államférfiúnak, 
mint  tulajdonképeni  katonának  tartották  s  Souches  tábornok  azt  mondotta 
róla,  hogy  hadi  tudományát  könyvből,   nem   pedig  a  harczmezőn  tanulta.® 


»  Pauler  Gyula,  Zrínyi  Miklós  és  Montecuccoli  Rajmond.  Budapesti  Szemle,  1867.  IX. 

•  Kiadatlan  irodalmi  haoyatékáról :  Mitth.  des  Kriegsarchivs,  1897. 

•  Pufendorf  svéd  követ  jelentése.  Kiadta  Helbig,  id.  m.  69. 


156  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Elméleteihez  Magyarországban  is  makacsul  ragaszkodott,  noha  itt  olyan 
viszonyokkal  állt  szemben,  melyeket  egyáltalán  nem  ismert.  Itt  a  közigaz- 
gatási intézmények,  a  katonai  anyag,  a  seregszervezet,  a  nép  teherviselő 
képessége  teljesen  elütöttek  a  külföldiektől.  De  más  volt  maga  az  ellenség 
is,  mint  az,  melylyel  Montecuccoli  a  nyugat  harczaiban  megismerkedett. 
Mindazáltal  nem  e  viszonyokhoz  alkalmazta  a  maga  tudományát,  hanem 
vaskézzel  akarta  a  viszonyokat  a  maga  elméletéhez  idomítani.  Minthogy 
ez  nem  sikerült,  mindinkább  elkeseredett  a  magyarok  iránt.  Végűi  az  elke- 
seredést személyes  összeütközések  engesztelhetetlen  gyűlöletté  fokozták.^ 
Érzéseit  nem  is  titkolta  s  azzal  indokolta,  hogy  a  magyarok  is  engesz- 
telhetetlenűl  gyűlölnek  minden  idegent.  »A  magyarok  —  irta  1662  már- 
czius  8-ikán  —  a  németek  iránt  olyan  gyűlöletet  táplálnak,  hogy  még 
azokat  a  magyarokat  is  gyűlölik,  kik  a  németekhez  hajlanak. «  ö  benne 
magában  nem  volt  semmi  nemzeti  érzés.  Az  olasz  polgárosodás  gyermeke 
volt  ugyan  s  leginkább  olaszul  irt,  de  latinul  és  francziáúl,  sőt  kivételesen 
spanyolul  és  németül  is.  Egyéniségének  nincs  nemzeti  bélyege  s  a  nemzeti 
eszmével  szemben  a  császári  eszmét  képviselte.  A  császárság  rideg  egyház- 
politikai és  kényuralmi  törekvései  hatották  át  lelkét  s  Magyarország  sajátos 
viszonyai  iránt  minden  érzéket  nélkülözött.  Midőn  Károlyi  Lászlónak,  a 
leghűbb  királypártiak  egyikének,  a  koi-mány  felajánlotta  (1670)  a  szatmári 
kapitányságot,  Károlyi  csak  az  esetre  akarta  elfogadni,  ha  gondoskodnak 
az  őrség  pontos  fizetéséről  s  más  egyébről,  a  mi  kötelessége  teljesítésének 
alapfeltétele  volt.  Károlyi  irásba  foglalta  kívánságait  s  Bécsbe  sietve,  tisz- 
telgett Montecuccolinál,  hogy  támogatását  kérje.  A  mint  Károlyi  befejezte 
mondókáját,  az  olasz  azt  kérdezte  tőle: 

—  Olvassa-e  uraságod  Július  Caesar  történelmi  művét  .^ 

Károlyit  meglepte  a  különös  kérdés.  Őszintén  megmondotta,  hogy 
nem  olvassa. 

—  Csak  olvassa,  —  felelt  az  olasz,  —  abból  megtanulhatja,  hogy 
nem  illik  királyunknak  feltételeket  szabni. 

Hasztalan  tiltakozott  a  magyar ^  az  ellen,  mintha  feltételeket  szabna; 
hasztalan  mondotta,  hogy  kívánságai  épen  ő  felsége  s  a  vár  érdekét 
tartják  szem  előtt,  Montecuccoli  nem  tudta  megérteni.  Két  idegen  vílág- 
nézlet  állt  itt  szemben  egymással  s  Montecuccoli  soha  sem  bírt  Magyar- 
ország sajátos  viszonyaiba  behatolni.  Katona  volt,  a  ki  vak  engedelmességet 
kívánt,  hasztalan  ütközött  kívánsága  törvénybe,  jogba,  tényleges  viszo- 
nyokba. Elfogultsága  annyira  elvakította,  hogy  a  jeles  hadvezér  épen  a 
magyar  harcztéren  bírt  legkevésbbé  babért  aratni.  Tétovázó,  óvatos  ter- 
mészetéhez   járultak    megrögzött   előítéletei,   melyek   képtelenné   tették   rá, 


*  A  magyarok  iránt   egyre    fokozódó    ellenszenvét    Veltzé    százados  is  elismeri,  ki 
kézirati  hagyatékát  ismertette.   L.  Kriegsarchiv,  1897.  225. 

■  Károlyi  följegyzése.  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  IV.  485. 


AZ  imVAU   ÉS   A   MAGYARSÁG.  ZRIHYI   ÉS  MOMTEOJCCOLl.  157 

hogy  belássa,  hogy  itt  más  az  ellenség,  mint  az  éjszaki  és  nyugoti  orszá- 
gokban, hogy  itt  a  vezér  elszántsága,  merészsége  nélkülözhetetlen  kelléke 
a  sikernek.  Az  a  hadtudományi  elmélet,  mely  természetéből  folyólag  mind- 


inkább megcsontosodott  benne,  csaknem  kizárta  a  lehetőséget,  hogy  Magyar- 
országon diadalokat  arasson.  Ellenben  annál  hívebben  juttatta  kifejezésre 
az  udvari  politikát,  mely  azon  elvben  csúcsosodott,  hogy  Magyarországért 


158  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


nem  ssrtikséges  az  ellenséggel  megvívni  s  minden  hadat  az  örökös  tarto- 
mányok védelmére  kell  megtartani.  E  politikának  megfelelően  Montecuccoli 
hadvezéri  hivatását  abban  látta,  hogy  lehetőleg  meg  ne  harczoljon,  hanem 
inkább  agyon  manoevrirozza  az  ellenséget.  Megfelelő  körülmények  közt  ez 
az  elv  is  jogosult  lehet,  de  a  magyar  harcztéren,  a  török  mozgékony,  örö- 
kösen támadó  hadviselése  mellett,  egyszerűen  kizárta  a  sikert.  1661-ben  a 
Kemény  János  megsegítésére  indított  műveletekben  nyilt  Montecuccolinak 
először  alkalma  elveit  Magyarországban  gyakorlatilag  kipróbálni.  Nagy 
várakozással  néztek  megjelenése  elé,  mely  azonban  keserű  csalódást  hozott. 
A  hadsereg  ellenséget  nem  látott,  nagy  része  mégis  tönkre  ment,  Erdély 
török  uralom  alá  került,  azon  vármegyék,  melyekben  a  német  had  átvonult 
s  a  hol  téli  szállást  vett,  pusztasággá  lettek,  s  végűi  maga  Kemény  is 
elesett.  A  megbotránkozás  érzése  zajosan  tört  ki  a  magyarokból,  kik  a 
hadjárat  sikertelenségéért  nem  a  minisztereket,  kiknek  parancsai  szerint  és 
szellemében  járt  el,  hanem  a  császári  vezért  tették  felelőssé.  Gúnyosan, 
keserűen  hangoztatták,  hogy  a  magyar  király  végtére  kihúzta  kardját,  de 
hadvezére  nem  az  ellenséget  ütötte  le  vele,  hanem  a  segélyében  bízó 
Kemény  Jánost;  hogy  hadai  elpusztították  az  ország  nagy  részét  s  úgy 
futott  előlök  a  lakosság,  mintha  a  tatár  jönne  s  hogy  meg  sem  ütközött 
az  ellenséggel,  de  mégis  szörnyű  veszteségeket  szenvedett.  Mindezért  a  köz- 
vélemény, mely  nem  ismerte  az  udvari  politika  titkait,  a  vezért,  Monte- 
cuccolit  okolta,  ki  csakhamar  tollat  fogott,  hogy  tisztázza  magát  e  vádak 
ellen.  Az  1662-iki  országgyűlés  folyamán  röpiratban  ^  védte  eljárását  s  kis 
munkáját  nemcsak  a  magyarok  közt  terjesztette,  hanem  az  idegen  udva- 
roknak is  megküldte.  Noha  a  röpirat  csak  kéziratban  keringett,  sokan  ismer- 
ték s  nagyon  megütköztek  rajta,  mert  Montecuccoli,  hogy  magát  tisztázza  a 
magyar  hadviselést  tette  bírálat  tárgyává.  Lényegileg  csak  azt  mondta  róla, 
a  mire  a  maga  hadtani  műveiben  Zrinyi  is  utalt.  De  a  mit  ez  nemzete  fdbuz- 
ditására,  okulására  mondott,  azt  az  olasz  a  magyarok  befeketítésére  s  saját 
fblmagasztalására  használta.  Még  ott  is,  a  hol  kénytelenségből  elismerte,  hogy 
baj  történt,  a  magyarokat  tette  érte  felelőssé,  mi  ép  oly  oktalan  volt,  mint  az 
a  törekvése,  hogy  lemossa  erdélyi  hadjáratáról  a  teljes  kudarcz  bélyegét.  Monte- 
cuccoli e  kis  műve  valóságos  politikai  programm.  Gyűlöletet  lehel  Magyar- 
ország iránt  s  minthogy  ez  időtől  fogva  írójának  befolyása  a  bécsi  udvarban 
egyre  fokozódott,  volt  alkalma  érzéseit  tettekben  is  nyilvánítania.  Az  udvar 
és  a  magyarság  viszonyának  teljes  megrontásában  s  a  következő  évtizedek 
romboló  küzdelmeiben  nyer  kifejezést  Montecuccoli  programmjának  diadala. 
A  magyar  közvélemény  ösztönszerűleg  érezte  e  röpirat  jelentőségét  s  Zrinjá 
Miklós,  ki  személyére  való  czélzásokat  is  olvasott  ki  belőle,  nyomban  meg- 
adta reá  a  megfelelő  választ.  Czáfoló  röpiratot  irt   s   azt   kérdezte  Monte- 


'  Kiadta  latinul,  Zrínyi  válaszával,  Kanyaró  Ferencz  :  Tört.  Tár,  1887.  Mindkét  irat 
latinul  és  magyarul:  Hadt.  Közi.   1890. 


AZ   UDVAR   ÉS   A  MAGYARSÁG.   ZRÍNYI   ÉS   MONTECUCCOLI.  159 

cuccolitól:  » Mondd  meg,  mi  a  haszna  Magyarországnak  hadjáratodból?* 
Szemére  vetette,  hogy  egy  viruló  sereget  adtak  kezére  s  ő  azt  tönkre  tette ; 
hogy  hadjáratában  elpusztult  mindenki,  Kemény,  az  ország,  a  hadsereg, 
de  magának  a  fővezérnek  semmi  baja  sem  esett.  »Add  vissza  —  folytatta 
keserűen  —  a  boldogságot,  jóllétet,  melyet  seregeddel  kizavartál.  Nem  azt 
tetted,  a  mit  Regulus  tanácsolt:  »Ha  rövid  a  kardod,  told  meg  egy  lépés- 
sel* Utalt  reá,  hogy  a  jó  hadvezérnek  fel  kellett  volna  Kemény  fegyelme- 
zetlen magyarjait  villanyoznia,  módot  kellett  volna  nekik  nyújtania,  hogy 
akár  bátorságukról,  akár  gyávaságukról  bizonyságot  tehessenek.  De  a  vezér 
harczra  sem  adott  nekik  alkalmat.  Nincs  tehát  joga  őket  kárhoztatni  s  a 
saját  hibáiért  reájuk  hárítani  a  felelősséget.  Nem  a  sereg,  hanem  egyedül 
a  vezér  bizonyította  be,  hogy,  legalább  magyar  földön,  babért  képtelen 
aratni  s  igy  nem  is  való  a  magyar  harcztérre. 

E  kárhoztató  itélet  kimondásái*a  a  jogot  Zrínyi  Miklós  évek  hosszú 
során  át  a  trónnak  és  a  hazának  a  harczmezőn,  a  közéletben,  az  iroda- 
lomban fegyverrel  és  tollal  tett  hosszú  és  dicsőséges  szolgálatával  szerzé 
meg.  Sem  tudásban, 
sem   érdemben   nem 

volt  méltatlan   ellen-        /  ^^^  r  ^^    j/^^   V 

feléhez.  Egész  Euró- 
pában ismerték  nevét, 
itthon  pedig   ő   volt 

az  egyetlen,  kire  bi-  2^^^,  ^^^  ^^,^^^ 

zalommal,  remény- 
nyel tekintettek  a  pártokra,  rendekre,  felekezetekre  tépett  magyarság  tömegei. 

Mint  Jupiter  villog  több  csillagok  között, 
Avagy  hyacinthus  szép  virágok  között, 
így  Zrínyi  tündöklék  nagy  főurak  között.* 

»Igen  tudós,  vitéz,  nagy  tanácsú,  nemzetéhez  buzgó,  vallásában  nem 
babonás,  képmutató  és  üldöző,  mindent  igen  megbecsülő,  nemes,  adakozó, 
józan  életű,  az  olyanokat  s  az  igazmondókat  szerető,  részeget,  hazugot, 
falánkot  gyűlölő,  nagy  és  szép  termetű,  lelkű  és  ábrázatú  «s  férfi  volt. 
Igaz  ember  volt,  tiszta  fejjel,  meleg  szivvel,  nem  ment  az  ember  nagy  és 
apró,  nemes  és  alacsony  szenvedélyeitől;  heves,  lobbanékony  természet, 
mely  a  parancsoláshoz,  nem  pedig  az  engedelmességhez  szokott.  De  senki 
sem  szerette  hazáját  forróbban  nála,  senkiben  sem  keltettek  nemzete  szen- 
vedései olyan  sajgó  fájdalmat,  mint  az  ő  finom  idegzetű  lelkében  s  senki 
nem  gondolkodott,  töprenkedett,  fáradozott  annyit  e  szenvedések  orvoslásán, 
mint  ő.  » Magyar  vitézeknek  földbjen  temetett  csontjai  s  azok  nagy  lelkének 


'  Egykorú  ének.  Thalj',  Vitézi  Énekek,  I.   190. 
*  Bethlen  Miklós  önéletleirása,  I.  326. 


160  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


umbrái  (árnyai)  —  nem  hadnak  nékem  aludnom,  mikor  kívánnám,  sem 
henyélnem,  mikor  kivánnám  is.<  Élete  nagy  részét  hadakozásban  töltötte. 
Mióta  kardot  forgathatott,  öccsével  Péterrel  a  határszélen  fekvő  birtokaik  védel- 
mében folyton  kisebb-nagyobb  harczokat  vivott  a  törökkel.  A  két  testvér 
hol  védekezett,  hol  támadt,  de  sohasem  pihent.  Mindazáltal  Miklós  nagy 
lelkét  ez  a  foglalkozás  nem  töltötte  be.  Katonai  kalandjai  zajában,  csöndes 
magányában,  családja  körében  magasabb  eszmények  foglalkoztatták.  Pusztuló 
nemzete  talpra  állításán,  országa  régi  hatalmának  fölújításán  töprengett 
szakadatlanul,  mint  másfél  század  multán  nagy  lelki  rokona,  gróf  Széchenyi 
István.  Szive  égett  a  tettvágytól,  a  nagy  eszméktől,  melyeket  a  magyar 
történelem  s  a  müveit  világ  irodalma  tanulmányozásával  igyekezett  tisz- 
tázni s  a  valósításra  alkalmasakká  tenni.  Noha  életének  java  része  a 
harczok  szakadatlan  lánczolata,  szakadatlanul  tanult  és  olvasott  is,  hogy 
kora  műveltségének  teljes  birtokába  jusson.  Kardja  és  tolla  egyaránt  nem 
pihent  soha  s  mindkettő  ugyanazt  a  czélt,  hazáját  szolgálta. 

Korának  összes  bajait  és  nyomorúságát,  nemzete  minden  szenvedését 
átérezte,  s  erőteljes,  néha  megrendítő  szavakban  fejezte  ki.  » Vizek,  hogy 
nem  zugtok!  Magyar  földünkben  s  annak  sok  templomaiban  feküvő  régi 
szent  jámborok  s  maradéktokat  szerető,  istenfélő  eleink,  hogy  fel  nem 
támadtok  s  hogy  nem   dorgáljátok   meg   mostani   lakosait   országunknak* 

—  kiáltja  a  tespedésbe  merült  társadalomnak.  Nagy  nemzeti  reformot 
sürget  és  pedig  a  társadalom  minden  részére  kiterjedőt.  A  munkát  a  leg- 
felső körökben  akarja  kezdeni.  » Reformáljuk  magunkat  elsőben,  a  kik  elei 
vagyunk  az  országnak,  azután  az  alattunk  valókat. «  Nemzetét  fölébresz- 
teni, tettre  buzdítni,  talpra  állítani  volt  minden  cselekvésének  rugója. 
Magánlevelei,  költői  és  hadtudományi  müvei  mind  erre  irányultak.  »Óh 
én  édes  grófom,  édes  öcsém  uram  —  irta  egyik  barátjának,^  —  mely  igen 
vész  hazánk,  nemzetünk !  Láthatod-e  ezt  száraz  szemmel  és  megnyug- 
hatik-e  lelked  rajta,  hogy  semmit  ne  cselekedjél.*  Néha  maga  is  borongó 
pillantással,   rettegve   néz   a  jövő   elé.    »Ugy   látom,  —   kesereg   ilyenkor 

—  minden  veszély  összeesküdött  megnyomorodott  hazánkra  és  nemzetünkre, 
és  nem  hiszem,  hogy  sokáig  lett  volna  egy  nemzetnek  is  úgy  minden 
reménységén  kivül  való  ügye,  mint  minekünk  vagyon.*  Várta  tehát,  » ennek 
a  nagy  sententiának  executióját,  melyet  a  fátum  reánk  kimondott*.  De  »nagy 
szívvel*  várta.  » Bizony  dolog,  minden  szerencsétlenségeknél  feljebb  való 
az,  hogy  lássa  ember  nemzetének,  hazájának  utolsó  veszedelmét.*  De  ha 
már  veszni  kell,  azt  akarta,  hogy  minden  jó  magyar  azon  legyen,  ho-»v 
»a  mi  veszedelmünk  is  ne  essék  az  ellenség  romlása  nélkül*. 

De  Zrínyi  nem  a  tespedés  embere  volt  s  a  hazafias  fájdalom,  az 
elkedvetlenedés  csak  pillanatokig  bírt  túlsúlyra  vergődni  nagyra  törő  lel- 
kében.  Fokozatosan   fejlődött  ő  is.   Eleinte   inkább  csak  kesergett,  panasz- 

»  Századok,   1872.  558. 


L^aí^i 


(__^e^ef  CSálliloScj   tCniintfen  íc  Awv 
On£untJc  ciítfnlLcuftvO  ta/re  oRof  HttmÁniM 


C^íieíi  OmÁiMnknaJi 


.eíén.  Mierf  fww  "na-av  ratta 
ó'ícn   (^oMn/iat    CaJtia 

IMsilct  >  ZriDjliH  kéilratlból, 
(A  kíxint  ercdctljB  m  Mgtsbi  egyciim  kfinjrvtirábaiu) 


A  MuKTar  Ncnuct  Tflrtén«tew  VIL 


162  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kodott  az  ország  sorsán  s  javaslatai,  melyeket  a  bajok  orvoslására  tett, 
még  nagyon  általános  keretben  mozogtak.  De  látköre  mindinkább  bővült, 
nézetei  tisztultak  s  végűi  egész  világosan  megismerte  a  nemzet  menekülésének 
útját.  Mindinkább  belátott  az  udvari  politika  titkaiba  s  a  tapasztalás  meg- 
győzte, hogy  Bécs  a  magyar  nemzetet  a  török  uralom  alól,  melyet  minden 
baj  főkútfejének  tartott,  fölszabadítani  nem  akarja.  Ö  maga  megrajzolta 
Mátyás  királyban  annak  az  uralkodónak  a  képét,  a  kire  az  országnak 
szüksége  lenne,  hogy  a  török  jármot  lerázhassa.  Családja  hagyományai, 
a  saját  örökös  harczai  a  török  engesztelhetetlen  gyűlölőjévé  tették.  Ez 
uralom  alól  kellett  szabadulnia  a  nemzetnek,  hogy  a  végromlástól  mene- 
küljön. De  a  tapasztalás  meggyőzte,  hogy  e  téren  semmit  sem  remélhetni 
az  udvartól,  mely  a  magyarsággal  csak  az  örökös  tartományokat  védelmez- 
teti.  Pedig  »ha  nem  igyekezik  oltalmunkra  —  kiált  föl  —  mire  való  nekünk 
a  király?*  Mint  az  egész  közvélemény,  akképen  Zrínyi  is  mindinkább  éfor- 
dult  az  udvartól  s  másutt  kereste  az  orvoslás  eszközeit.  De  nem  idegenben. 
Sokkal  jobban  ismerte  a  világtörténelmet  s  a  nemzetközi  viszonyokat,  Nem- 
hogy másoktól  várta  volna  Magyarország  megmentését.  Mint  realpolitíkus 
általában  nem  hitt  ily  segély  lehetőségében,  sőt  az  esetre  sem  várt  tőle;  jót, 
ha  csoda  módra  bekövetkeznék,  mert  legföleob  azt  eredményezné,  hogy 
az  ország  a  törököt  más  idegen  uralommal  cserélné  föl.  A   győztes  ic^ge- 

■ 

nek  újra  »csak  eltapodnák  nemzetünket  és  eltörlenék,  rabságra  vetnj§k«. 
így  érlelődött  meg  benne  a  meggyőződés,  hogy  önállóságát,  szabadsagát 
a  magyarság  csak  önerejéből  szerezheti  vissza.  Zrínyi  rendületlen  bizalom- 
mal volt  nemzete  iránt  s  a  szörnyű  csapások  után  is  elegendőnek  tar- 
totta erejét  a  felszabadulás  nagy  munkájához.  Csak  szervezni  kell  ez 
erőt,  csak  egyesíteni  kell  a  szétfoszlott  magyarságot,  hogy  ismét  njagy 
és  virágzó  lehessen.  Az  önsegélyt  s  annak  lehetővé  tételére  a  nemzet  lelki 
egyesítését  hirdette  Zrínyi  apostoli  buzgalommal,  írói  és  társadalmi  tevé- 
kenységében. Müvei  közül  csak  hőskölteménye,  az  Adriai  tengernek  éiré- 
nája,  a  Zrinyíás  jelent  ugyan  meg  ez  időben  nyomtatásban,  de  kéziratban 
mind  elterjedtek,  s  Írójuk  eszméi  nem  maradtak  asztala  fiókjába  zárva. 
Barátai,  előkelőbb  kortársai  ismerték  azokat  a  hatalmas  harczi  szózatokat, 
melyek  lánglelke  egész  hevével  tettre,  munkára,  önsegélyre  buzdítoiták 
a  magyart,  melyek  világosan  megjelölték  a  nemzeti  politika  végczéljaít  B  a 
valósításukra  alkalmas  eszközöket.  Szervezni  a  nemzetben  felhalmozott 
anyagi  erőt  és  szellemi  tőkét,  reformálni  a  honvédelmi  szervezetet,  oriaayar 
nemzeti  hadsereget  alakítani  s  abba  a  nép  minden  rétegét  bevonni,  helyet 
adni  benne  a  társadalom  összes  elemeinek  —  ez  politikai  programja,  mely- 
től a  szabadulást  várja.  Azokat  az  eszményeket,  melyeket  a  közvélemény 
akkor  Magyarország  állami  önállóságáról  táplált,  valóban  csak  úgy  lehe- 
tett valósítani',  ha  maga  töri  meg  a  török  hatalmat  s  e  czélra  magyar 
vezérek,  magyar  tisztek  alatt  kellően  fölszerelt  állandó  nemzeti  hadsereget 
alkot.    Zrínyi   részletesen    kifejté   reformtervét    s   megjelölé    mindazokat    az 


AZ    UDVAR    KS    A   M'AGVÁRÓK.    ZIÖNYÍ    ÉS  MtíNTECUCCOLI.  Í6Í 

erkölcsi  és  anyagi,  pénzügyi  és  katonai  forrásokat,  melyekből  a  ilagy 
£ilkotásnak  állandóan  táplálkoznia  kell.  Nem  akarta  ugyan  érinteni  a 
rendiség  uralkodó  rendszerét:  mindazáltal  demokratikus,  a  rendi  korláto-^ 
kat  áttörő  eszméket  hirdetett,  melyek  valóátása  az  egységes  magyar  nemzet 
megalakulásának  útját  egyengette  volna.  Fölveti  a  közteherviselés  eszméjét 
s  azt  akarja,  hogy  a  nemesség  a  nemzeti  hadseregre  fordítsa  jövedel- 
mei egy  részét.  Van  érzéke  az  érdem,  a  tehetség,  a  tudomány  iránt  s  á 
nemzeti  reformban  megfelelő  szerephez  igyekszik  azokat  segíteni.  A  szüle- 
tést magát  nem  tekinti  jogczímnek  a  tiszti  állásokra.  Nézete  szerint  jobb 
értelmes  szegény  legényekből  alaltítani  meg  a  tiszti  kart,  » hogysem  a  neme- 
seket és  gazdagokat  arra  választani,  kikben  azonban  sem  vitézségek,  seni 
okosságok  annyira  való  nincsen*.  Még  kevésbbé  bántja  vallásos  elfogultság, 
s  nemes  lelke  a  türelmességet  hirdeti  azokkal  szemben,  kik  a  vallás  lobo- 
gója alatt  a  legalacsonyabb  szenvedélyeket  uszították  a  más  felekezetűekre. 
Zrinyi  nem  azt  kereste  honfitársaiban,  ami  elválasztja,  hanem  azt,  ami  egye- 
sítheti erejüket  a  közügy  javára.  Maga  istenes  életű,  buzgó  és  tiszta  hitű 
katholikus  volt.  De  épen  a  saját  hitéhez  való  rendületlen  hűség  késztette 
rá,  hogy  másoknak  hasonló  jogát  elismerje,  érte  szót  emeljen,  a  lelkiis- 
mereten való  erőszaktételt  minden  alkalommal  kárhoztassa.  Egy  zászló 
alá  akarta  a  liaza  minden  lakosát  gyűjteni,  hogy  saját  erejével  mentse 
meg  magát  a  kettős  veszedelem  ellen,  mert  élete  gyökerein  rágódik, 
A  török  mellett  ott  volt  az  idegen,  a  bécsi  uralom,  melyet  nem  kevésbbé 
tartott  kártékonynak,  mint  amazt.  Meg  volt  győződve,  hogy  nem  a  mohá- 
csi vész,  hanem  csupán  az,  hogy  akkor  idegen  uralkodóházhoz  fűzték 
sorsát,  rontotta  meg  Mag>'arországot.  Azért  vesztek  el  végházai,  területének 
legnagií^obb  része,  s  azért  nem  bir  boldogulni  ma  sem.  Az  idegenek 
egyenesen  kívánják  további  romlását,  hogy  végkép  elnyomhassák.  E  nézeteit 
s  egyszersmind  rendületlen  hitét  egy  jobb  jí')vő  iránt  hirdette  lelkesen,  néha 
szívig  ható  keserű  szenvedélyességgel.  Azok  az  eszmék  testesültek  meg 
benne,  melyek  az  akkori  emberöltőt  t()bbé-kevésbbé  (')ntudatosan  áthatották. 
A  török  elleni  fékezhetetlen  harczvágy,  vele  párliuzamosan  a  végletekig 
fokozott  bizalmatlanság  az  udvar  iránt,  uralkodnak  a  közvéleményen.  Bécs- 
ben ismerték  ez  érzéseket  s  azzal  a  bizalmatlansággal,  azzal  az  ellenszenvvel 
mely  Montecuccoliban,  az  udvar  legkiválóbb  képességű  egyéniségében  teste- 
sedett  meg,  kisérték  Zrinyi  s  a  magyarok  törekvéseit.  A  mily  buzgón  hirdette 
itt  Zrinyi  egyrészt  a  türelmesség  igéit,  másrészt  a  törr)k  elleni  örök  háború 
eszméit,  olyan'  buzgón  támogatták  ott  a  vallás-viszály  elmérgesedésére  irá- 
nyuló törekvéseket  s  igyekeztek  a  szultántól  a  béke  fentartását  megvásárolni. 
Bécsben  a  két  Zrínyi-testvérben  soha  sem  biztak  teljesen  s  még  a 
harcztéren  tett  szolgálataik  sem  találtak  elismerésre.  Az  örökös  küzdelmek, 
melyeket  a  széleken  a  törökkel  folytattak,  európai  hírnévre  juttatták  őket, 
ellenben  az  udvarnál  visszatetszést  keltettek,  mert  veszélyeztették  béke- 
politikáját. Másrészt  az   irigy   és   kapzsi    német    kapitányok,   kiket   a  hadi 

ir 


164  A   MAGYAR.  NEMZET    TÖRTÉNETE. 


tanács  a  végvidéki  várakba  küldött,  örökösen  áskálódtak,  vádaskodtalc  a 
Zrínyiek  ellen,  kik  garázdálkodásaikat,  a  köznépen  elkövetett  zsarolásaikat  nem 
akarták  tűrni.  Miklóst  a  báni  állásban  nem  mellőzhették  ugyan,  de  Pétert 
ismételve  megfosztották  katonai  méltóságaitól.  Elkeseredésében  Péter  már  az 
ötvenes  években  érintkezésbe  lépett  Velenczével,  sőt,  mint  híresztelték,  a 
törökkel  is.  A  jól  szervezett  császári  diplomatia  hamar  értesült  e  dolgok- 
ról s  a  Zrinjáek,  első  sorban  Miklós,  kit  Péter  tetteiért  is  felelőssé  tettek  s 
kitől  tekintélye  és  lángesze  mellett  természetesen  leginkább  féltek,  hamar 
gyanúba  kerültek.  Tehetségeihez,  katonai  képességeihez,  érdemeihez  méltó 
hatáskörre  hasztalan  várakozott  tehát.  Már  akkor  önmagára  gondolhatott, 
midőn  dicső  őséről,  a  szigetvári  vértanúról,  e  sorokat  irta: 

Bizol-e  németben  te  okos  horvát  bán, 
Német,  mely  tégedet  a  föld  alatt  kivan 
Lenni. 

A  mellőzés,  a  személyes  sérelem  kétségkivül  reá  épp  úgy  befolyással  voltak, 
mint  Montecuccolira.  A  mint  személyes  elkeseredése  fokozódott,  akképen 
az  a  reménye,  hogy  az  udvar  megmentheti  Magyarországot,  egyre  fogyott. 
Annál  inkább  nemzetéhez  fordult  tehát  s  egymás  után  irta  tettre,  önsegélyre, 
a  honvédelem  újjászervezésére  irán3mló  szózatait  a  közvéleményhez.  Már  nagy 
eposza  sok  tekintetben  politikai  iránymű  s  ugyanazon  czélnak  szolgál,  mint 
egész  írói  tevékenysége.  A  dicső  múlt  visszavarázslásával  buzdítja  harczra  a 
kortársakat.  De  sem  ez,  noha  nyomtatásban  megjelent,  sem  a  csupán  kézirati 
másolatokban  keringő  prózai  munkák  nem  birták  a  nemzetet  a  reform  útjára 
terelni.  A  főúri  társadalomban  Zrínyinek  általában  kevés  jó  embere  akadt  s  a 
besúgók  nem  egyszer  megrontották  viszonyát  még  a  nádorral  is,  ki  tehetsé- 
geinek és  érdemeinek  igaz  tisztelője  volt,  kinek  nejéhez  a  közeli  vérrokonság 
kapcsa  fűzte.  A  többi  urak  irigykedve  nézték  fokozódó  népszerűségét  s  közö- 
nyösen, némelyek  ellenszenvesen  álltak  ama  férfiúval  szemben,  a  ki  annyira 
kimagaslott  közülük  s  a  ki  elvekért  küzdött,  míg  ők  maguk  csak  előmene- 
telökkel,  vagyonuk  gyarapításával  törődtek.  Zrínyi  népszerűsége  nem  a 
társadalom  felső  rétegeiben,  hanem  a  tömegekben,  a  közép-  és  kisbirtokos 
nemességben,  az  értelmiségben  terjedt  el.  Ezek  önösség,  irigység  nélkül 
csodálták  hősi  tetteit  a  harczmezőn,  törekvéseit  a  politika  terén.  Zrinyi 
az  ő  érzéseiknek,  örömüknek  és  bánatuknak,  szenvedéseiknek  és  remé- 
nyeiknek adott  kifejezést.  De  még  e  körökben  sem  olyan  módon  nyilvánult 
befolyása,  mint  a  közügy  érdeke  kívánta  volna.  Áldották,  csodálták,  istenítet- 
ték, de  tettre  nem  buzdultak.  Elismerték  vezérüknek,  apostoluknak,  de  a  ve- 
zérnek nem  volt  hadserege,  az  apostolnak  nem  voltak  áldozatkész  hívei. 
Zrinyi  előtt  ez  sem  maradt  titok  s  kí-kítört  belőle  az  elkeseredés.  Csakhogy 
az  ő  nagy  lelke  mindig  új  meg  új  cselekvésre  buzdult.  Elejétől  kezdve  tudta, 
hogy  nem  pennával,  hanem  karddal  fogja  nevét  a  halhatatlanság  könyvébe 
beírni  s  ha  müveível  hatni  nem  birt,  tudatosan  olyan  tettre  szánta  el  magát^ 
mely  messze  menő  katonai  és  politikai  következményekre  vezetett. 


ZRINYI-ÚJVÁR.    A^    1663-IKI   HÁDJÁftAT.  16S 


IV.  FEJEZET. 

%rírv2i'lilvár.  Qz  1663-il^i  Hadjárat, 

1661  tavaszán  Zrínyi  Miklós  egy  új  várat  épitett,  melyet  Zrinjá- 
Újvárnak  nevezett.  A  várépités  eszméjét  tulajdonképen  a  töröktől  kölcsönző. 
A  kanizsai  pasa  épen  ő  ellene  akarta  magát  és  területét  egy  új  erőd  épí- 
tése útján  biztosítani,  s  1661  májusban  vagy  2000  főnyi  haddal  megjelent 
a  határszélen,  hogy  a  terepet  megvizsgálja.  Ki  is  jelölte  azt  a  halmot, 
melyen  az  új  várat  építtetni  akarta.  Ha  szándékát  valósíthatja,  az  új  vár 
örökösen  veszélyeztette  volna  nemcsak  a  Muraközt,  hanem  mindazt,  a 
mi  Szlavóniából  s  a  Dráva-Száva  közéből  még  a  király  kezén  volt.^  Zrínyi 
éber  szemmel  kisérte  a  török  minden  mozdulatát  s  idején  értesült  e  szán- 
dékról. Megelőzte.  Maga  épített  várat  a  régi  Kecskevár  helyén,  a  török 
határ  közvetlen  közelében,  de  még  a  saját  jószágán,  vagyis  királyi  földön. 
Sietnie  kellett  az  építéssel  s  hogy  példát  adjon,  maga  ásót,  kapát  fogott, 
s  időnkint  ott  dolgozott  munkásai  sorában. 

Zrínyinek  oly  rögtönözve  kellett  határoznia,  hogy  az  építésre  előze- 
tesen, mint  a  törvény  rendelte,  a  királytól  engedélyt  nem  kérhetett.  De  utólag 
jelentést  tett  az  ügyről  s  eljárása  jóváhagyását  sürgette.  Portia  herczeg 
nagyon  megijedt,  s  az  építést  » csaknem  rupturára  (a  törökkel  való  szakí- 
tásra) való  alkalmatosságnak*  találta.  Zrínyi  azonban  nem  tágított;  kért, 
könyörgött,  fenyegetődzött,  s  » Isten  birószéke  elé  rettenetes  ítéletre «  idézte* 
mindazokat,  kik  új  vára  megtartásában  gátolni  akarnák.  De  aligha  boldo- 
gul, ha  egy  más  körülmény  nyomatékot  nem  ad  kérelmeinek.  Az  akkori 
két  vezérlő  miniszternek,  Portia  és  Auersperg  herczegeknek  nagy  jószágaik 
voltak  Ausztria  déli  tartományaiban,  főleg  Friaulban,  melyekhez  a  török 
horvát-szlavón  földön  át  könnyen  hozzá  férhetett,  s  melyeket  régebben  ez 
úton  pusztítani  is  szokott.  Most  ezt  a  harczias  Zrínyi  testvérek  gátolták, 
kik  hősiesen  védve  a  sziavon  végeket  és  a  Muraközt,  elzárták  a  török 
útját  az  osztrák  délvidéktől.  A  két  főminiszter,  a  ki  több  buzgalommal  szol- 
gálta magánérdekeit,  mint  a  császári  politikát,  ennek  következtében  jobban 
megbecsülte  a  Zrínyieket,  mint  Montecuccolí  vagy  Lobkovvitz.  Ez  esetben 
is,  mihelyt  megértették,  hogy  Zrinyi-Ujvár  közvetve  az  ő  javaik  oltalmára 
szolgál,  bármennyire  óhajtották  a  török  béke  fentartását.  Zrínyit  végűi  még 
sem  gátolták,  sőt  egyenesen  támogatták  az  építésben.^ 

A  hevenyében  készült  vár  természetesen  kisszerű  volt.  Sem  terjedelme, 
sem   bástyái   és   felszerelése   nem   emelték   ki  a  harmadrangú   határerődök 

*  Az  okokat,  melyek  Újvár  építésére  bírták,  Zrínyi  július  5-íki  levelében  hosszasan 
kifejti..  Közli  Kanyaró  Ferencz  :  Tört.  Tár,  1888.  605-08. 

■  Pauler  Gyula:  Századok,  1867.   18. 

*  Vitnyédy  István  ez  időbeli  lev.  íd.  h. 


>99 


^■MAV/ABVm.ZBV  TöjrréHÍTP. 


közUl.  Ahhoz,  hogy  nagy,  az  erődítés  akkori  kívánalmainak  megfelelő 
várat  építsen,  pénze  sem  volt  Zrínyinek,  ki  az  összes  költséget  a  saját  zse- 
béből fedezte.  De  ily  várra  szükség  sem  volt  e  vidéken  s  ZrinjH-Újvár 
olyan  állapotban,  minőbe  építője  szerény  anyagi  erejével  helyezte,  teljesen 
megfelelt  hivatásának.  Ez  abból  állt,  hogy  az  ellenséges  portyázásokat  távot 
tartsa  a  Muraköztől.  Fontossága  már  építés  közben  kitűnt,  mert  a  munkák 
biztosítására  rendelt  őrség  alig  egy-két  hét  alatt  ötvennél  több  kóborló 
törököt  fogdosott  össze.  Messze  föld  lakóira  valóságos  áldás  lett  az  erőd  s 
Zrínyi  egyre  jobban  gyönyörködött  közhasznú  alkotásában,  mely  csakhamar 
leljesen  összenőtt  szivével.  Elejétől  fogva  kész  volt  utolsó  csepp  vérét 
áldozni  a  vár  védelmében  s  folyton  várta  a  kanizsai  török  fegyveres  táma- 


dását. A  pasa  azonban  nem  mert  Zrínyivel  kikötni,  hanem  a  nagyvezérnél 
emelt  panaszt.  .Azt  állította,  hogy  a  vár  a  fennálló  békeszerződés  ellenére, 
még  pedig  hódolt  földön  épült.  A  porta  magáévá  tette  e  felfogást  s  a  vár 
lebontását  szorgalmazta.  Ezzel  a  kis  Zrínyi-Újvár  nemzetközi  díplomátiaí 
alkudozások  tárgya  lett  s  lényeges  befolyást  gyakorolt  a  háború  és  béke 
függőben  levő  ügyének  eldöntésére.  \''ele  új  kérdés  merült  fel,  mely  még 
inkább  összebonyolította  a  helyzetet.  így  Zrinj'i  a  legnagyobb  mértékt)en 
elősegítette  az  udvar  békepolitikújának  meghiúsulását  s  az  új  háború  felidé- 
zését, melytől  a  magyarság  a  tűrhetetlen  belviszonyoktól  való  megmentését 
várta.  Immár  öt  év  óta  nyakán  ült  a  német  s  pusztította  szakadatlanul. 
A  vallásüldözés  egyre  nagyobb  mértékben  folyt,  a  török  meg  Örökösen 
terjeszkedett  és  hódoltatta    a    széleket    s  az  országot    a    valóságos  háború 


ZRINYI-yJVÁR.    AZ    1663-1101  •HADJÁRAT.  1^6^ 


sem  ij  dönthette  volna  nagyobb  ínségbe.  A  közvélemény  igazi  háborút 
óhajtott .  tehát  s  azt  hitte,  hogy  olyan  zivatar  lesz,  mely  megtisztítja  a 
közélet  Tomlott  légkörét  s  halomra  dönti  a  tűrhetetlen  viszonyokat.  EJzzel 
szemben  az  udvar  minden  igyekezetét  a  béke  fentartására  összpontosította. 
De  a  hígvelejű  miniszterek  e  törekvésükben  sem  voltak  következetesek  s  az 
erdöyi  várak  megszállásával  a  portát  a  legnagyobb  mértékben  bizalmat- 
lantiá  tették  szándékaik  őszintesége  iránt. 

A  török  politika  vezető  eszméje  évek  hosszú  során  át  a  velenczeí 
háború  sikeres  befejezése  volt  Köprili  Mohamed  nag^'vezér  tapasztalva,  hogy 
a  tengeren  nem  boldogul,  Dalmácziában  akarta  a  döntő  csapást  az  ellenségre 
mérni.  A  szárazföldi  támadást  sürgette  maga  a  hadsereg  is,  melyet  a 
nagjrvezér  eleinte  hajóra  ültetett,  hol  a  szokatlan  harczban  ezer  még 
ezer  jó  katona  pusztult  el.  Köprili  Mohamed  csakhamar  maga  belátta, 
hogy  a  tengeren  kárba  vész  minden  igyekezete.  Minden  tavaszszal  megtette 
tehát  az  előkészületeket  a  Dalmáczia  elleni  támadáshoz  s  épen  azért  kese- 
redett el  Erdély  iránt,  hogy  az  ott  folyton  megújuló  mozgalmak  egyre 
gátolták  szándéka  valósításában.  Kezdettől  fogva  az  a  gyanú  élt  benne, 
hogy  e  mozgalmakat  Bécsből  szítják  s  midőn  1661-ben  az  udvar  nyíltan 
Kemény  mellett  foglalt  állást,  a  nagyvezér  egyszerre  megváltoztatta  políti- 
tikáját. 

Eddig  békét  akart  a  császárral,  hogy  \'elenczét  megfenyíthesse.  Most 
azonban  tanácsosabbnak  tartotta  a  császár  elleni  háborút,  kevésbbé  azért, 
hogy  Magyarországban  hódításokat  tegyen,  mint  inkább  azért,  hogy  győzel- 
mével Velenczét  megfélemlítse,  megpuhítsa. 

Belpolitikai  szempontok  szintén  háborúra  ösztönözték.  A  janicsárok 
1657  óta  Konstantinápolyban  négy  ízben  fellázadtak  és  tűrhetetlenné  tették 
a  szultánnak  a  fővárosban  való  tartózkodást.  Hogy  a  fékezhetetlen  sol- 
datescát  másutt  foglalkoztassa,  egykorúak  ^  szerint  egyenesen  azért,  hogy 
a  háborúban  elpusztuljanak,  a  nagyvezér  már  1661-ben  elhatározta 
a  hadüzenetet.  Csakhogy  nehéz  betegségbe  esett,  melyből  föl  sem  épült 
többé.  De  még  tíz  nappal  halála  előtt  magához  kérte  Kéninger  császári 
követet  s  tudtára  adta,  hogy  a  német  beavatkozást  Erdély  ügyeibe  nem  tűr- 
heti A  kihallgatáson  jelen  volt  a  holtbeteg  nagyvezér  fia  és  csakhamar  utóda, 
Köprilizáde  Ahmed  is.  Ahmed  még  csak  valami  26  éves  volt,  mikor  1661 
novemberben  atyja  halálával  nagyvezér  lett.  Atyja,  ki  maga  írni-olvasni 
sem  tudott,  a  nagy  tehetségű  iíjút  kitűnő  nevelésben  részesítette  s  korán 
megismertette  az  uralkodás  mesterségével  s  a  kormánygépezet  működésével. 
Atyja  eszméinek  hű  letéteményese  lett  s  első  sorban  a  bécsi  udvar  irányá- 
ban folytatta  politikáját,  de  mint  ifjú  több  erélylyel,  még  nagyobb  rideg- 
séggel  öt  kétségkívül  személyes  dicsvágy  is  ösztönzé  a  háborúra.  Olyan 
fiatalon  lett  nagyvezér,  hogy  rászorult  a  katonai  babérra  s  győzelmes  had- 

'  Rycaut,  L'état  présent  de  lempire  Ottonw^ne.  >;       ,,    ,      ^    ..^ 


168  A  MAGYAR  NKMZBT   TÖRTENBttC. 


járatra  volt  Szüksége,  hogy  tekintélyét  fokozza,  áMsáC  szilárdítsa.  A  nagy- 
vezérváltozás tehát  úgyszólván  önmagától  felidézte  a  háborút  s  a  por- 
iéról Bécsbe  érkező  összes  jelentések  kétségtelenné  tették,  hogy  ott  a  hadi 
párt  kerekedett  felül. 

De  Bécsben  nem  vették  komolyan  e  jelentéseket  Békét  óhajtottak, 
békét  minden  áron  s  kizártnak  tartották  megzavarását.  Minthogy  a  vég- 
szükség esetén  a  porta  minden  kívánságát  teljesíteni  akarták,  nem  hittek  a 
szakításban  s  nem  is  tettek  katonai  készülődéseket.  Csakhogy  a  bécsi  minisz- 
terek készek  voltak  ugyan  mindent  megadni,  de  régi,  kicsinyes  taktikájuk- 
nak megfelelően  húzták,  halasztották  a  döntést,  s  apró  fogásokkal  pró- 
báltak időt  nyerni.  A  nagyvezér  számos,  kevésbbé  lényeges  kívánság  mellett 
két  főfeltételhez  kötötte  a  béke  fentartását.  Még  1662-ben  kijelentette 
Remnger  császári  követnek,  vigyék  ki  a  német  őrséget  Erdélyből  s  bontsák 
le  a  Kanizsa  közelében  emelt  várat,  különÍ3en  megvívja  és  törökkel  rakja 
meg.  Az  udvar  kész  volt  mindezt  megtenni,  de  nem  akkor,  mikor  a  török 
ennyivel  is  megelégedett.  Az  elesett  Kemény  János  fiát  és  híveit  nem  támo- 
gatta  ugyan  tovább,  Zrinyi-Ujvár  építését  meg  azzal  mentegette,  hogy  török 
részről  a  béke  idején  nem  egy,  hanem  83  erődöt  emeltek  a  végeken.  A  jog 
szempontjában  az  udvarnak  igaza  volt,  de  mivel  semmi  esetre  sem  akarta 
jogát  karddal  oltalmazni,  a  béke  érdekében  már  ekkor  el  kellett  volna 
fogadnia  a  török  feltételeit.  Reninger  jelentette  is  haza,  hogy  komoly 
háborútói  lehet  tartani  ^  s  a  szultán  200,000  emberrel  készül  Magyar- 
országba. Előbb  Váradot  látogatja  meg,  melyről  azt  mondották  neki,  hogy 
Konstantinápolyon  kívül  nincs  oly  erős  vára.  Azután  Bécs  ellen  vezeti 
hadait.*  Júliusban  Reninger  új  kiegyezési  tervezetet  kapott,  melylyel  a  por- 
tán sokat  foglalkoztak.  De  a  nagyvezér  immár  újabb  követeléseket  emelt; 
nem  akarta  Erdély  szabad  fejedelemválasztó  jogát  elismerni;  másrészt 
Rákóczi  egykori  birtokaiból  Székelyhíd  s  a  hajdúság  átengedését  kívánta. 
A  magyarországi  pasák  jelentései  folyton  újabb  igények  emelésére  nógatták 
s  még  Kálióra  és  Károlyra,  mint  régóta  a  töröknek  hódoló  helyekre  is  fel- 
hívták figyelmét.  A  határszéli  pasákat  a  bécsi  kormány  habozása,  gyámol- 
talansága egyre  elbizakodottabbakká  tette  s  fennen  hirdették,  hogy  nem 
félnek  a  császártól,  a  ki  Váradot  sem  bírta  megvédelmezni. 

E  közben  az  udvarban  végleg  felülkerekedett  a  békepárt,  s  Beris 
udvari  kamarai  tanácsos  a  portára  küldetett,  hogy  Reninger  törekvéseit 
támogassa.  De  a  nagjrvezér  szóba  sem  akart  vele  állani,  hanem  Temes- 
várra, Ali  pasához  utasította.  Ott  azonban  a  pasa  azzal  fogadta,  menjen 
Konstantinápolyba  vagy  akárhová,  csak  nála  ne  alkalmatlankodjék.  Novem- 
ber végén  az  udvar  báró  Goest  szintén  Temesvárra  küldé.  A  pasa 
egy  ideig  vele  sem  akart  tárgyalni.  Később   azonban   talán   csengő   érvek- 

»  1662  április  28-iki  jelentése.  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  V.  52-56. 
•  1662  április  30-iki  jelentés  Hormuzakinál,  id.  m.  V.  62-63. 


ZRINYI-ÚJVÁR.    AZ    1663-IKI   HADJÁRAT.  1'69 


nek  engedve,  m^kezdte  az  alkudozásokat  s  Bécsben  végre  csakugyari 
komoly  engedményekre  határozták  el  magukat.  Készek  voltak  a  török 
minden  kívánságát  teljesíteni,  az  erdélyi  várakat  kiüríteni,  Zrínyi-Újvárt 
lebontani.!  Októberben  Zrínyit  Bécsbe  idézték,  s  rá  akarták  venni,  bontsa 
le  maga  kedves  vára  erődítményeit.  De  Zrínyi  vonakodott  a  kívánságot 
teljesíteni,  mire  a  miniszterek  tudtára  adták,  hogy  egyszerűen  kiszolgál- 
tatják a  töröknek.  Az  volt  a  tervük,  hogy  megkötik  a  nagyvezérrel  a  békét 
s  elrendelik  Zrínyi-Újvár  lebontását.  Ha  Zrínyi  nem  engedelmeskedik,  viselje 
vonakodása  következményeit  maga.  Már  előbb  kijelentették  Ali  pasának, 
hogy  a  mit  Zrínyi  tesz,  arról  a  német  császár  semmit  sem  tud  és  tudni 
nem  is  akar.*  Most  még  tovább  mentek  s  úgy  okoskodtak,  hogy  ha  a 
kötendő  béke  azon  határozatát,  mely  Újvár  lebontását  elrendeli,  Zrínyi  végre- 
hajtani vonakodnék,  hajtsa  azt  végre  a  török  fegyveres  erővel,  vagyis  pusz- 
títsa el  a  várat  s  az  udvar  nem  fogja  akadályozni. 

Goes  és  Beris  Ali  pasával  Temesvárt  csakugyan  megkötötték  1668 
elején  az  új  békeszerződést  Ekkor  azonban  az  udvar  meghunyászkodása 
már  idejét  multa  s  czélt  tévesztett.  A  császári  kormány  félelme  a  háborútól 
annyira  nyilvánvalóvá  lett,  hogy  a  nagyvezérben  az  a  meggyőződés  támadt, 
hogy  a  császár  egyáltalán  nem  képes  háborút  viselni.®  A  temesvári  egyez- 
séget nem  hagyta  tehát  helyben.  Nem  akarta  az  alkalmat  elszalasztani  s  már 
1662  őszén  végkép  meghozta  elhatározását,  melyből  titkot  sem  csínált, 
mert  novemberben  értesítette  Apafyt,  hogy  » kikeletkor  nekünk  is  utunk 
leszen  arra  felé.**  Reninger  tisztában  is  volt  a  helyzettel.  Látta,  hogy  a  béke- 
tárgyalások megkéstek  s  folyvást  jelentette  Bécsbe  a  török  nagy  arányú 
készülődéseit,  valamint  azt,  hogy  a  háború  kikerülhetetlen. 

De  Bécsben  békét  akartak  s  annyira  bíztak  fentartásában,  hogy  épen 
ez  időben  leszállították  a  hadsereg  létszámát  s  kivitték  a  Magyarországban 
levő  német  katonaság  egy  részét.  Mikor  1663-ban  a  nagyvezér  hadaival 
már  Belgrádban  táborozott,  a  csekély  hadseregből  további  öt  ezredet 
engedtek  át  a  spanyol  királynak  s  küldtek  Olaszországba.  Még  akkor  sem 
hittek  a  háborúban,  mert  készek  voltak  a  nagyvezér  kívánságait  teljesíteni, 
de  arra  nem  számítottak,  hogy  Ahmed  pasa  egészen  új  követelésekkel 
állhat  elő.  Pedig  természetes  volt,  hogy  más  áron  kínálta  a  békét  akkor, 
mikor  még  Konstantinápolyban  vagy  Drinápolyban  állt,  mint  akkor,  midőn 
rengeteg  hadaival  már  Belgrádig  jutott.  Bécsben  ama  hitben  ringatták 
magukat,  hogy  a  nagyvezér  csak  a  békefeltételek  biztosítása  czéljából  vonul 
Belgrádba,  a  mint  tényleg  híre  járt,  hogy  a  török  nem  a  császár,  hanem 
egyedül  Zrínyi  és  Újvár  ellen  készül  s  a  nagyvezér  személyesen  megy  a 
vár  megvívására,  vagy   legalább   nagy   sereget   küld   ellene.    Mivel   pedig 

*  1662  október  22-iki  egyezménytervezet.  Hormuzaki,  id.  m.  IX. 

•  Ali  Pasa  1662  május  24-iki  levele.  Theiner,  Vet.  Mon.  Slav.  Merid.  U.  164. 

•  Sagredo  velenczei  követ  1665-iki  jelentése.  Fiedler,  Fontes  R.  Aust.  XXVIL    104. 

♦  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  VI.  79. 


17)0  .   A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE,  / 

Béqsh&Oí  Zicixiyw^  ^várával  többé  nem  törődtek,  nemcsak  nem  készültek: 
^L  hál)orúra,  hanem  1663.  tavaszán  is  folyton  csökkentették  a  rendelkezésre 
álló  hadsereget,  mert  bizton  remélték  »a  békesség  megvételét  mint  pénzzel, 
mind  darabjával  országunknak  a  legméltatlanabb  feltételek  alatt  is«  mint 
az  éles  eszű  Vitnyédy  májusban  mondotta.  Ellenben  a  nagyvezér  komoly 
háborút  tervezett  s  nézeteiben  osztozott  a  minisztertanács,  mely  elé  a 
szultán  az  ügyet  terjeszté.  A  szultán  a  sereg  főparancsnokává  nevezvén 
ki  a  nagyvezért,  az  hadaival  1663  márczius  21-ikén,*  (egy  más  adat  sze- 
rint április   13-ikán)*  elindult  ürinápolyból. 

Belgrádban  Beris  és  Goes  császári  meghatalmazottak  csatlakoztak 
Kéningerhez,  kit  a  nagyvezér  magával  hozott,  s  új  békeajánlatokat  tettek.  De 
Ahmed  egyre  terhesebb  követeléseket  emelt.  Eszéken  a  követek  kijátszották  a 
nagy  trompfot  s  elfogadtak  mindent,  mit  a  porta  eddig  kivánt  tőlük.  Itt  azon- 
ban Ahmed  pasa  már  azzal  a  kivánsággal  állt  elő,  fizessen  a  császár  magyar 
birtokaiért,  mint  a  zsitvatoroki  béke  előtt,  évi  30,000  arany  adót  a  szul- 
tánnak. Kéninger  tisztán  látta  a  helyzetet  s  nem  szűnt  meg  figyelmeztetni 
az  udvart,  készüljön  a  háborúra.  Még  márczius  25-ikén  megirta  Lobkowitz 
berezegnek,  a  hadi  tanács  elnökének,  hogy  a  török  sereg  összpontoátása 
sokáig  elhúzódik  s  hónapok  is  eltelnek,  mig  az  eszéki  hidon  átkelhet  Leg- 
alább 40 — 50  napja  van  a  császárnak  s  ha  hadai  ez  időt  felhasználják,  sok 
kárt  tehetnek  a  törökben ;  már  pedig  a  nagyvezért  annál  könnyebben  békére 
lehet  bimi,  minél  keményebb  ellenállással  találkozik.*  A  török  összpontosítás 
csakugyan  nehezen  ment  s  a  sereg  még  május  végén  is  az  Eszék,  Belgrád, 
Temesvár  közti  területen  volt  szétszórva.  létszámát  70,000  gyalogra,  80,000 
lovasra s  225  ágyúra  becsülték;  óriási  podgyász  kisérte,  mely  mozdulatait 
lassította.  Nagy  száma  sem  tette  a  sereget  félelmessé,  mert  Kéninger  sze- 
rint legfölebb  45 — 50,000  igazi  katona  volt  benne,  a  többi  kevésbbé 
használható,  sőt  legnagyobb  részt  rabló,  szemét  nép,  mely  inkább  terhére, 
mint  hasznára  volt  a  tábornak.  Maga  az  ügyes  Kéninger  már  előbb,  sőt  a 
nagyvezér  közvetlen  közeléből  is  a  Balkán-szlávokkal  keresett  érintkezést, 
hogy  fellázítsa  őket  s  a  török  sereg  hátában  zendülést  keltsen  ugyanakkor, 
midőn  a  császári  hadak  szembe  lépnek  vele.  Panajoti  volt  főeszköze.  Daczó 
János  erdélyi  követtel,  ki  adót  hozott,  egy  fiatal  török  deák,  a  jenői  szár- 
mazású Brankovics  György,  érkezett  a  portára,  s  a  hivatalos  érintkezésben 
megismerkedett  Kéningerrel,  ki  czéljaira  igyekezett  használni.  A  Brankovics 
szerb  fejedelmi  család  sarjának  ismerte  el  Panajoti  meg  kivitte,  hogy  a  petyi 
(ipeki)  pátriárka  szintén  elismerje  a  hires  Brankovics  György  despota  iva- 
dékának, s  ezzel  az  egész  szerb  nemzet  törvényes  fejének.  Általa  akarta  a 
császári  követ   a  szerbek  fölkelését   előkészíteni.   De   Bécsben   nem   tudták 

'  Thury,  Az   1 60?  - 1 664-iki  hadjárat  török  források  alapján.  Hadt.  Közi.   1890. 
^  Karácson  Imre,  Az   1663-iki  török  hadjárat.    Hadt.    Közi.    1896.    76.     Thury    és 
K«rác$Qfl  egyaránt  Resid  munkáját  fordítják. 
•  Levele  Wolf  id.  művében. 


ZRINYI-Ü^VAR.    az    1 6  6^-lKJ   HADJÁRAT.  171 


BrankQvjcsnak  hasznát  venni,  s  minthogy  általában  nem  akaitak  háborút, 
$zá]n;iba  sem  vették  a  Balkán-szlávok  közreműködését.  Ekképén  semmi  sem 
történt  a  török  sereg  előnyomulásának  meggátlására  s  noha  a  nagyvezér 
csak  júliusban  indult  el  Belgrádból  Budára,  senki  sem  állotta  útját  épen 
ott,  hol  legkönnyebben  föl  lehetett  volna  tartóztatni. 

A  nagyvezér  magyar  földre  érkezte  végre  a  bécsi  minisztereket  is 
kiábrándította.  Be  kellett  látniok,  hogy  nemcsak  fenyegetőzik,  nemcsak 
Zrin3át  akarja  sújtani,  hanem  itt  a  nagy  háború,  mely  az  osztrák  örökös 
tartományokra  is  átcsaphat,  sőt  Bécs  ostromát  sem  zárja  ki.  Erre  az  eshe- 
tőségre  nem  számítottak  s  az  érkező  hirek  lesújtó  hatása  alatt  végkép 
elvesztették  fejüket. 

Tudták,  hogy  egész  Magyarország  védtelenül,  nyitva  áll  a  török  előtt 
s  két-három  főváron  kivül  a  véghelyek  kétségbeejtő  állapotban  vannak. 
A  török  véghelyek  sem  voltak  jobb  karban  s  épen  azért  sürgette  Reninger 
a  támadó  fellépés  korai  megkezdését,  mert  tudta,  hogy  a  ki  előbb  támad, 
azé  marad  a  siker  s  könnyű  szerrel  megvívhatja  a  másiknak  véghelyeit. 
De  a  mivel  a  császár  nemcsak  meg  nem  indította  a  támadást,  hanem  a  készü- 
lődést is  elmulasztotta,  ama  percztől  kezdve,  melyben  a  nagyvezér  Budára 
érkezett,  a  királyi  várak  a  legkomolyabb  veszedelembe  jutottak.  Nem  volt 
sehol  »élés,  por,  golyóbis  és  ahhoz  való  öreg  lövöldöző  szerszám*.*  A  mi 
pedig  volt,  olyan  ócska,  hasznavehetetlen  volt,  hogy  lövés  közben  szét- 
repedt s  az  őrségben  tett  kárt,  mint  Léván  történt.  Az  egyes  várakban 
csekély  had  állt  s  a  falakat  omladozó  félben,  védhetetlen  állapotban  talál- 
hatta az  ellenség.  A  véghelyek  kapitányai  valósággal  ostomolták  segélyért 
a  nádort,  ki  azonban  csak  biztatásokkal  tudott  felelni,  mert  pénzről  és  kato- 
náról Bécsben  intézkedtek.  De  ott  a  békében  bízva  ép  úgy  nem  \'ették 
számba  a  nádor  sürgetését,  mint  Reninger  tanácsait.  Májusban  elrendelték 
ugyan  a  nemesség  személyes  fölkelését,  de  mikor  a  had  a  résztvevők  nagy 
költségével  összegyűlt,  nem  tudtak  vele  mit  csinálni  s  újra  haza  bocsátották. 

A  rendes  hadseregből  összesen  valami  28,000  emberre  számítottak. 
Csakhogy  elmulasztották  idején  való  összpontosítását  s  a  katonaság  szana- 
szét állomásozott  a  különböző  tartományokban,  s  Montecuccoli,  a  ki  fővezérré 
neveztetett  ki,  alig  5000  emberrel  állt  Magyar-Óvárnál.  Ily  körülmények 
közt  Bécs  lakosságát  is  a  legnagyobb  rémület  fogta  el,  mert  a  nagyvezér 
Budáról  feltartózhatatlanúl  nyomulhatott  a  császári  székváros  ellen.  A  bécsiek 
tömegesen  menekültek  tehát.  Sőt  Németország  közeli  részei  is  fenyegetve 
érezték  magukat  s  a  bajor  választó  a  nyár  folyamán  megtette  az  intéz- 
kedéseket, hogy  udvarával  Münchenből  biztosabb  helyre  menekülhessen. 

Ekkor  az  udvar  még  egy  kísérletet  tett  a  béke  megvásárlására  s  immár 
az  adófizetéstől  sem  riadt  vissza.  Csupán  annyi  kedvezményt  kért,  hogy 
az  évi  fizetésnek  ne  adó,  hanem  ajándék  legyen  a  neve.  A  császári  követek 

•  '■•■■•.•, 

»  Esterházy   1663  október  8-iki  levele.   Hadt.  Közi.    1898.   242-243. 


172  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Budán  ily  értelemben  tettek  ajánlatot.  Meghunyászkodásuk  azonban  épen 
az  ellenkező  hatást  kelté  a  nagyvezérben,  ki  biztosra  véve  győzelmét  a 
katonai  babérról  semmi  áron  sem  akart  többé  lemondani,  hanem  megkezdte 
a  tulajdonképeni  háborút. 

Ekkor  azután  az  udvari  politika  áldatlan  következményei  egész  rideg- 
ségükben  nyilvánultak.  Minthogy  semmi  sem  történt  az  ellenállás  szerve- 
zésére, a  háború  nemcsak  védtelenül  találta  az  országot,  hanem  lehetet- 
lenné tette  a  későn  elrendelt  honvédelmi  intézkedések  foganatosítását  is. 
A  császári  miniszterek  magatartása  annál  érthetetlenebb,  mert  a  török 
fenyegetések  hírére  nemcsak  Magyar-,  hanem  Németországban  is  nag^^on 
harczias,  lelkesült  volt  a  hangulat.  A  birodalomban  töméntelen  röpirat  és 
újság  jelent  meg,  mely  a  török  véreb  szörnyű  tetteit  rajzolva,  harczra 
buzdította  a  népet.  A  papok  a  szószékről  lelkesítették  a  tömeget,  a  biro- 
dalom összes  községeiben  déli  12  órakor  megkondult  a  » török  harang «,  a 
török  ellen  imára  intve  a  híveket.^  A  fejedelmek  szintén  készek  voltak 
támogatni  a  császárt,  ki  azonban  a  lelkesült  hangulatot  nem  használta  fel 
idejében,  mert  mindig  békére  számított.  A  közöny,  melyet  Bécsben  a  török 
háború  veszélye  iránt  tanúsítottak,  egész  Németországban  erős  vissza- 
tetszést keltett  s  mindenütt  élesen  gáncsolták  a  császári  minisztereket. 
Különösen  a  bajor  választó  kárhoztatta,  hogy  hadseregről  nem  gondos- 
kodnak, hanem  a  befolyó  közjövedelmeket  udvari  ünnepélyekre  és  költ- 
séges ballettek  szinre  hozatalára  tékozolják.*  Mikor  az  udvar  végre  készü- 
lődni kezdett,  a  németek  harczias  hangulatát  a  folyó  1663-iki  hadjáratban 
értékesíteni  többé  nem  lehetett  s  áldozatkészségüknek  az  udvar  csak  a 
következő  évben  vette  hasznát.  De  a  császár  nemcsak  Németországban 
talált  volna  szövetségeseket,  ha  diplomatiája  lelkiismeretesen  felhasználja  a 
kedvező  körülményeket.  VII.  Sándor  pápa  már  Várad  bukásának  hírére 
fölvetette  a  török  ellen  alakítandó  európai  szövetség  eszméjét.  Csakhogy 
Bécsben  nem  volt  érzék  ilyen  magas  szárnyalású  tervek  iránt.  A  pápa 
mindazáltal  Francziaországot  is  meg  akarta  nyerni  s  hosszú  ideig  folytatta 
vele  a  tárgyalásokat.  Minthogy  Bécsből  nem  támogatták,  tulajdonképeni 
czélját  nem  érte  el.  De  részben  e  tárgyalások  eredménye,  hogy  XIV.  Lajos 
franczia  király,   mikor  a  háború  kitört,  a  császárt  támogatta. 

Magyarországon  természetesen  eleinte  még  lelkesültebb  volt  a  köz- 
hangulat, mely  mindig  óhajtotta  a  háborút  s  most  buzgó  áldozatkészség- 
gel igyekezett  királyát  a  törökkel  való  véres  mérkőzésben  támogatni. 
Wesselényi  Ferencz,  Zrinyi  Miklós,  az  urak  és  a  nemesség  egyaránt  égtek 
a  harczvágytól.  A  nádor  fáradhatatlan    volt  a  levélirásban,^  a  buzdításban, 

*  Erdmannsdörfer,  Deutsche  Gesch.  I.  362. 

•  Döberi,  Die  Entstehungsgeschichte  der  bayerisch-franzosischen  Allianz  von  1670, 
Münchener  Alig.  Ztg.  Beilage,   1898.  38.  szám. 

■  Ilyen  leveleit  nagy  számmal  közzétették  Nagy  Iván  :  M.  Tört.  Tár,  X.,  Szerémi, 
Emlékek  Barsmegyéből  és  Ráth  Károly:  Uj  M.  Múzeum,  1854.  II. 


ZRINYI-ÚJVÁR.    AZ    1663-ÍKI   HADJÁRAT.  178 


hogy  talpra  állítsa  a  vármegyéket.  Májustól  kezdve  minduntalan  hirdette, 
hogy  a  nép  » kardot,  bárdot,  fegyvert,  bátor  szivet  szerezzen  s  neveljen 
magában*.  Némelyik  levele  valóságos  harczi  riadó,  költői  szárnyalású,  erő- 
vel, lelkesedéssel  telt  szózat.  Szakadatlanul  mentek  szerteszét  parancsoló, 
lelkesítő,  biztató,  reményt  nyújtó  vagy  feddő  levelei  s  a  hazafiság  leg- 
nemesebb húrjait  pengették.  Eleinte  jól  is  indult  a  dolog  s  úgy  látszott, 
hogy  a  császári  sereg  mellett,  melyet  40,000  főre  akartak  emelni,  talpra 
áll  a  nemesi  fölkelés  melytől  26,000  embert  vártak.  Csakhogy  a  császári 
sereg  nem  mutatkozott  s  a  hol  voltak  némi  németek,  ezek  szokásuk 
szerint  irgalmatlanul  pusztították  a  lakosságot.  A  magyarok  és  németek 
együttműködését  ez  a  körülmény  kezdettől  fogva  veszélyeztette.  Másrészt 
a  német  parancsnokok  nem  helyeztek  kellő  súlyt  a  nemesi  fölkelésre  s 
megtörtént,  hogy  behívták  ugyan  a  fölkelő  hadat,  de  alighogy  megmustrál- 
ták, ismét  haza  küldték  s  így  az  illetők  nagy  költekezésbe  verték  ugyan 
magukat,  de  a  közügynek  nem  használtak  vele.  A  császári  tábornokok  s 
a  nádor  intézkedései  közt  sem  volt  összhang;  nem  határozott  terv  szerint 
jártak  el  s  rendeleteik  a  legtöbbször  ellentétben  álltak.  így  a  nemesség,  a 
vármegyék  harczias  hangulata  nagyobb  részt  kárba  veszett.  A  nemesi  föl- 
kelést nem  idején,  hanem  akkor  igyekeztek  mozgósítani,  mikor  a  török 
műveletek  már  lehetetlenné  tették.  Minthogy  a  nyár  folyamán  sem  jelentkezett 
sehol  tekintélyesebb  császári  had,  a  nagyvezér  pedig  már  Budán  állt  s  elárasz- 
tással fenyegette  a  királyi  vármegyéket,  a  lelkesedést  rémület  váltotta  fel  s 
megdermesztette  az  ellenállást.  Senki  sem  mert  tűzhelye  mellől  távozni, 
mert  nem  tudta,  mely  pillanatban  lesz  kénytelen  családja  védelmére  hasz- 
nálni fegyverét. 

Augusztus  végén  néhány  egyházi  és  világi  úr  a  Dunán  tul  össze- 
gyűjté  ugyan  hadait,  a  felvidéki  vármegyék  is  fogadtak  katonát,  a  nádor 
meg  az  új  helyzetben  sem  szűnt  meg  szervezni  az  ellenállást.  De  az  ország 
a  maga  erejére  utalva  nem  tudta  többé  az  ellenség  műveleteit  megakadá- 
lyozni. Még  sajátszerűbben  bánt  el  az  udvar  Zrínyi  Miklóssal.  Az  ő  ellen- 
állását szándékosan  bénították  meg.  Minthogy  az  országban  nagyobb  német 
had  nem  állt,  azt  semmi  áron  sem  akarták  engedni,  hogy  a  maga  erejével 
indítson  valami  nagyobb  hadi  vállalatot.  Zrínyi  abból  indult  ki,  hogy  a 
háború  tulajdonképen  ő  miatta,  ő  ellene  indíttatott.  Idejében  megtett  tehát 
mindent,  hogy  méltóan  fogadhassa  ellenségét.  Még  a  tavasszal  Bécsbe  sie- 
tett s  6000  embert  kért,  hogy  támadólag  léphessen  föl.  Az  udvar  azonban 
kereken  elutasította.  De  Zrínyi  segített  magán.  Hírneve  ezreket  vonzott  zászlai 
alá  s  könnyen  nagy  sereget  gyűjtött,  melylyel  meg  akarta  kezdeni  az 
offensiyát.  Már  akkor  foglalkozott  a  tervvel,^  melyet  néhány  hónap  múlva 
oly  fényesen  megvalósított,  hogy  Eszékig  nyomul,  felégeti,  elrontja  az  ottani 

'  A  terv  Vitnyédytől  származik,  ki  június  30-dikán  veti  föl  az  eszmét  s  bocsánatot 
kér,  hogy  katonai  dolgokban  tanácsot  mer  Zrinyinek  adni,  de  néha,  mondja,  a  vak  is  talál 
egy  patkót. 


174  '   'Á   MAGYAR  KteMZEr  TÖfttÉWE'TÉ. 


hidat  s  ezzel  hónapokra  hátraveti  a  Belgrádnál  gyülekező  török  fő^eg 
benyomulását  az  anyaországba.  De  Bécsben  Zrínyit  határozottan  eltiltották 
a  támadástól.  így  a  bán,  nem  tudva  katonáit  foglalkosstatni,  elbocsátotta 
kész  és  tekintélyes  seredét.  A  török  háboritatlanúl  átjöhetett  az  eszéki  hidoii 
s  megkezdhette  előny omulását  oda,  »hol  Zrínyit  Miklóst  nem  tud«.  A  gráczi 
hadi  tanács  még  ekkor  is  tétlenséget  parancsolt  Zrínyinek,  ki  csakugyan  veszteg 
maradt.  De  augusztus  13-ikán  egy  kisebb  török  had,  valami  7000  ember, 
szerencsét  próbált  Zrínyi-Ujvár  ellen.  Rajtaütést  tervezett,  mi  csaknem  sike- 
rült. A  legnagyobb  veszélyben  Zrínyi  még  is  felvillanyozta  embereit  s  vissza- 
verte a  rohamot,  másnap  meg  maga  támadott  s  600  főnyi  veszteséggel 
Kanizsa  felé  kergette  az  ellenséget.  Leslie  tábornok,  kihez  eközben  segélyért 
fordult,  meg  sem  mozdult  s  Zrínyi  saját  erqével  aratta  győzelmét,  melylyel 
nem  csupán  Zrinyi-Ujvárt,  hanem  az  egész  Muraközt  megmentette  a  pusz- 
tulástól. A  következő  hónapokban,  noha  ismételve  fenyegette  a  török,  az 
ottani  nép  mindig  aggodalom  nélkül  nézett  a  jövő  elé,  mert  meg  volt  győ- 
ződve, hogy  Zrínyiben  » ember  és  oroszlán  vezére  vagyon*. 

Az  udvar  ez  időbeli  magaviselete  Zrinyi  iránt,  támadó  fellépésének 
egyenes  eltiltása,  a  veszély  pillanatában  teljes  magára  hagyatása  csak 
részben  magyarázható  meg  a  béketörekvésekkel  vagy  Montecuccoli  szemé- 
lyes gyűlöletével.  Itt  sokkal  fontosabb  okok  is  közreműködnek.  Már  1663 
tavaszán  keríngtek  külföldön  hirek,  hog}^  Zrinyi  a  koronára  vágyik.  Diplo- 
maták is  jelentették  udvaruknak,  az  egyik  ^  oly  alakban,  hogy  a  magyarok 
tényleg  felajánlottak  Zrínyinek  a  koronát,  ki  azonban  visszautasította,  a 
másik*  olyképen,  hogy  fegyvert  akar  fogni,  Bethlen  Gábor  példájára  királylyá 
akarja  magát  választatni,  s  hogy  öcscse,  Péter  ez  iránt  titkos  összekötte- 
tésben áll  a  német  fejedelmekkel.  Az  egykorú  magyar  emlékekben  ilyen 
törekvésnek  semmi  nyoma,  s  a  következő  évben  maga  a  bécsi  nuntius  alap- 
talan ráfogásnak  nyilvánította  e  föltevést.  Csakugyan  Zrínyi  ép  oly  kevéssé 
gondolt  ekkor  a  királya  elleni  támadásra,  a  mint  Magyarországon  nem 
volt  számottevő  tényező,  mely  Zrínyinek  felajánlhatta  volna  a  koronát. 
De  maga  a  kósza  hír  elég  volt  rá,  hogy  a  különben  is  gyanús  ember 
iránt  komoly  bizalmatlanságot  ébresszen.  Attól  féltek,  hogy,  mint  egykor 
Bethlen  Gábor,  olyan  dicsőségre  tehet  szert,  mely  félelmessé  válhatik  az 
udvarra.  Tétlenségre  kárhoztatták  tehát  s  még  akkor  sem  támogatták,  mikor 
az  elleaség  megtámadta.  Zrínyi  segített  ugyan  magán,  de  hónapokon  át, 
mindaddig,  míg  a  német  sereg  meg  nem  szaporodott  az  országban,  had- 
vezéri tehetsége  nem  érvényesülhetett. 

E  közben  Ahmed  pasa  nagyvezér  Budán  végleg  megállapította  had- 
műveleteinek tervét.  A  nagyvezér  igen  okos  ember,  de  nagyon  tapasztalatlan 
katona  volt.  Tudta  ugyan,  hogy  a  katonai  helyzet  reá  nézve   fölötte   ked- 

•  A  velenczei  franczia  követ  1663  április  21-iki  jelentése.  Mon.  Spect.  Slav.  Merid. 
XIX.  222. 

•  A  bécsi  nuntius  július  21-diki  jelentése.  Közli  Fraknói  :  Tört.  Tár,   1894.  578.^ 


ZBlUn-ÚJSTÁÉ.  At  KHeZ'lKX  ÍTADJÁRAT.  í¥i 


vezŐ  s  az  előnyöket  Id  is  akarta  használni.  De  már  azt  nem  birta  helyesen 
megítélni,  hói  arathatja  aránylag  csekély  erőfeszítéssel  a  legnagyobb,  á 
döntő  sikert.  Nyitva  volt  előtte  az  út  Bécsig  s  a  védelemre  teljésen  készü- 
letlen császári  székváros  aligha  állhatott  volna  ellent  nyomatékos  téánsi- 
dásnak.  De  ilyen  magasra  a  nagyvezér  gondolatai  nem  szárnyaltak.  Talán 
általában  nem  mert  veszélyesebb  vállalatba  fogni.  Talán  nem  is  annyira 
döntő  sikert  akart,  mint  inkább  könnyű  győzelmet,  mert  igazán  nagyra 
nem  merte  magát  elszánni.  Budán  sokat  tanácskozott  pasáival,  kikkel  végre 
azt  határozta  d,  hogy  nem  Bécset,  nem  is  Győrt,  hanem  Érsek-Újvárt  fogja 
megvívni.  Ez  a  vár  szintén  jelentékeny  erősség  volt.  Csakhogy  azzal  a 
munkával  és  áldozattal,  melybe  megvétele  került,  magát  Bécset  elfoglalhatta 
volna,  mely  esetben  úgy  is  kezébe  kerül  nemcsak  Érsek-Újvár,  hanem 
egész  Magyarország.  Július  végén  kezdte  meg  a  műveleteket.  Budáról  Esz- 
tergomnak indult,  hol  hidat  veretett,  melyen  hadai  a  Duna  jobb  partjára 
juthassanak.  A  hídverés  folyamán  a  török  had  Esztergom  alatt  vesztegelt, 
de  a  túlparti  Párkányt  idejében  megszállotta  s  éjjelenkint  széleskörű  elővigyá- 
zat! intézkedéseket  tett,  mert  hire  járt,  hogy  Zrínyi  Miklós,  vagy  Forgách 
Ádám,  Ersek-Ujvár  főkapitánya  a  tábort  megütni  készül.  Minden  éjjel 
20 — 30,000  embert  rendeltek  ki  strázsára.^  Mikor  a  rajtaütés  elmaradt,  a 
török   források   szerint   egyenesen   lesbe  igyekeztek   csalni  Forgáchot.    Két 

0 

török  szökött  be  Újvárba  s  elmondotta,  hogy  a  dunai  hid  még  nem 
kész  s  hog>^  Párkánynál  igen  csekély  török  had  áll,  melyet,  mivel  a  ttil- 
partról  bajosan  kaphat  segélyt,  kCmnyen  meg  lehetne  semmisíteni.  Mások 
szerint  Forgách  Komáromból  vette  a  hírt,  hogy  az  árviz  elrontotta  az 
esztergomi  hidat  s  Párkányon  csak  valami  2500  török  maradt.  Rajtuk 
akart  tehát  ütni ;  magához  vette  a  szomszéd  megyék  fölkelését,  az  újvári 
őrség  egy  részét  s  augusztus  6-ikán  mintegy  8000  emberrel  I^árkánynak 
indult,  melyet  még  azon  éjjel  megrohant.  De  12000  török  készen  várta, 
bekerítette  s  serege  nagy  részét  lekaszabolta.  Több  ezer  ember  veszett  eí, 
köztük  sok  magyar.  Az  érzékeny  vereség  erkölcsileg  is  nagy  hatást  tett. 
A  közeli  megyéket,  melyek  számos  derék  fiukat  vesztették,  rémület  fogta 
el  s  egy  pillanatig  ixz  az  aggodalom  is  fenforgott,  hog\'  Ersek-Ujvár  sem 
tarthatja  magát,  mert  az  őrség  megfogyott  s  mint  F'orgách  irta,  »a  külső 
fortificatióra  nem  lészen  emberünk «.  Sürgősen  kért  tehát  segítséget  a 
nádortól,  főleg  gyalogot.^  Wesselényi  teljes  buzgalommal  fáradozott  a  vesz- 
teségek pótlásán  s  maga  is,  a  győri  és  komáromi  kapitányok  is  küldtek 
Ljvárra  némi  hadat.  A  vár  csakhamar  ismét  el  volt  látva  emberrel,  éléssel 
s  mindennel,  úgj'  hog>'  Forgách  azt  hirdette,  hog\'  66  hétig  képes  ellen- 
állani. A  török  augusztus  1 6-ikán  érkezett  a  vár  alá,  mely  valóságos  erősség 
volt,  hat   kiszögelő   bástyával  és  szilárd  falakkal.    Lippay  esztergomi  érsek 


^  A  táborban  levő  Rozsnyaj',  id.  h.  48' ». 

«  Augusztus  7-íki  levele.  Hadt.  Kíizl.   1893.  720. 


^76  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNET& 

áldozatkészsége  következtében  a  falak  jó  karban  voltak  s  hosszú  vívást  kitart- 
hattak. Ellenben  a  vár  körül  futó  árok  nem  volt  elég  mély  s  vizét  könnyen 
le  lehetett  vezetni.*  Sőt  az  ostrom  folyamán  kitűnt,  hogy  a  védők  száma 
sem  elegendő,  ámbár  sokáig  számbeli  fogyatkozásukat  pótolta  a  kötelesség- 
érzet, melylyel  nehéz  feladatukat  teljesítették.  Bíztak  a  nádor  azon  ígéreté- 
ben, hogy  fölmentő  sereget  alakít  s  időt  engedtek  neki  ígérete  beváltására. 
Wesselényi  csakugyan  fáradhatlanúl  dolgozott,  de  hasztalan  volt  minden 
igyekezete.  A  vármegyék  és  az  udvar  egyaránt  cserben  hagyták.  Amazokat 
a  párkányi  vereség  valósággal  megdermesztette,  az  udvar  pedig  sem  Újvár- 
ral, sem  Magyarországgal  nem  törődött  többé.  Egyedül  az  lebegett  előtte, 
hogy  a  rendelkezésre  álló  csekély  német  had  Bécset  és  a  török  hadműve- 
letek által  fenyegetett  Morvaországot  fedezze  és  megvédje. 

Ez  utóbbi  feladat  Souchesnak,  amaz  Montecuccölinak  jutott,  ki 
Óvámál,  később  Cseklésznél  és  Köpcsénynél  állt.  Ugyanaz  időben,  mikor  a 
nagyvezér  megkezdte  a  műveleteket,  július  31-ikén  azt  a  leghatározottabb 
utasítást  vette  a  hadi  tanácstól,  hogy  szigorúan  a  védelemre  szorítkozzék.* 
Egyébiránt  neki  is,  Souchesnak  is  igen  csekély  volt  a  serege.  A  nádor 
még  sem  esett  kétségbe  s  Újvár  megsegítésére  irányuló  munkáját  nem 
hagyta  félben.  Augusztus  16-ikán  összehívta  a  nemesi  fölkelést.  Az  urak 
bandériumait  s  a  megyei  lovasságot  nyolczadnapra  táborába,  Sellyébe, 
a  Vág  mellé  rendelte,  mig  a  gyalogságnak  a  török  által  fenyegetett  része- 
ken az  utak  őrzését  tette  feladatává.^  De  parancsának  nem  volt  foganatja. 
A  hangulat  általában  keserű  és  nyomott  volt,  a  török  pedig  rettenetes 
fenyegetésekkel  ijesztette  a  vármegyéket.  Zemplénnek  azt  írta,  hogy  fő- 
és  alispánját  megnyúzatja,  ha  a  nemesség  föl  merne  kelni.  A  hódolt  vár- 
megyékben a  nemesség  csakugyan  moczczanni  sem  mert  s  például  Heves 
pénzen  váltotta  meg  magát.  Hogy  fenyegetéseinek  nyomatékot  adjon  s 
fokozza  a  közrémületet,  a  nagyvezér  augusztus  végén  a  tatárokat  s  a 
könnyű  lovasokat  pusztítani  küldte  szerteszét.  A  lovas  tömegek  némi 
harcz  után  átlábalták  a  Vág  sekélyes  vizét,  feldúlták  Nyítra  vármegyét, 
Pozsony  vármegye  nagy  részét,  a  dus  Mátyus-földét  s  a  morva  széleket. 
Szent-György  városa  felgyújtatott,  lakói  megölettek  vagy  rabszíjra  kerültek. 
Hasonlókép  elpusztult  Trencsén  vármegyének  a  Vágón  inneni  része.* 

Ily  körülmények  közt  a  felföldön  s  a  Dunán  inneni  részekben  a  nádor 
felhívásának  nem  lehetett  eleget  tenni.  Mikor  augusztus  21-én  a  felkelő 
hadon  szemlét  akart  tartani,  a  táborban  nem  volt  fegyveres.  Csak  a  megyék 
küldöttei  várták  s  jelentették,  hogy  az  ellenség  közelsége  miatt  a  nemesség 
nem  távozhatik  tűzhelyétől.  Hasztalan  fordult  augusztus  29-íkén  a  nádor  már 
nemcsak  a  nemességhez,  hanem  a  városi  és  paraszti  személyekhez,  felhíva 

>  Bubics  Zsigmond,  Mars  Hungaricus,  27. 

•  Mittheil.  des  Kriegsarchivs,  1897. 

•  Rendeletét  közli  Nagy  Iván:  M.  Tört.  Tár,  XII.  8-19. 

•  Ez  év  történetéről  Gyurikovics  György:  Tud.  Gyűjt.  1834.  II.  76—91. 


[t  TfinéoMe.  VIL 


178  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE, 


Őket,  hogy  » valaki  16  esztendőt  elhaladván  fegyvert,  avagy  csak  botot  fogjon 
édes  hazánk  szabadítására. «  Körülhordoztatta,  vagy  legalább  rendeleteire 
ráfestette  a  véres  kardot,  véres  nyársot  s  a  legsúlyosabb  büntetésekkel,  a 
középkori  törvény  egész  szigorával  fenyegette  azokat,  kik  felhívását  nem 
követik.  De  lelkes  szava  ép  oly  hatástalan  maradt,  mint  fenyegetése,  mert 
a  rémület  időközben  még  inkább  erőt  vett  a  kedélyeken.  A  török-tatár  foly- 
tatta a  pusztítást  s  a  lakosság  a  hegyekbe  és  erdőkbe  menekült.  A  harcz- 
térhez  közel  eső  vármegyékben  felbomlott  minden  állami  és  társadalmi  rend 
s  ez  a  föld  semmivel  sem  járulhatott  Ersek-Ujvár.  felmentéséhez.  Ep  oly 
kevéssé  járulhattak  hozzá  a  felsőmagyarországi  vármegyék,  melyek  joggal 
féltek  attól,  hogy  a  török  őket  is  elárasztja.  Otthon  kellett  tehát  maradniok, 
hogy  szükség  esetén  családi  tűzhelyüket  oltalmazhassák. 

Több  sikerrel  bíztatta  magát  a  nádor  a  kevésbbé  fenyegetett  dunán- 
túli vármegyékben.  Oda  sietett  tehát  s  szeptember  8-íkán  Vatt  mellett  össz- 
pontosította az  urak  s  a  nemesség  hadait,  melyek  fővezérévé  Zrínyi  Miklóst 
tette  meg.  Itt  tehát  lett  volna  alkalmas  vezér,  de  itt  sem  gyűlt  össze  számot- 
tevő hadsereg.  Azzal  a  néhány  ezer  emberrel,  mely  együtt  volt,  a  török 
roppant  erejével  szemben  egy  Zrínyi  lángelméje  sem  boldogulhatott.  A  nádor 
visszasietett  tehát  a  dunáninneni  részekbe,  hogy  újabb  kísérletet  tegyen 
a  fölkelés  mozgósítására.  De  ez  a  vidék  már  legnagyobb  részt  a  török 
kezén  volt  s  a  kóborló  tatárok  Pruszka  közelében,  Trencsénben  magát  a 
nádort  is  megtámadták,  s  kevésbe  múlt,  hogy  el  nem  fogták.  E  közben 
Zrínyit  is  a  Muraközbe  szólították  az  események,  önerejéből  a  magyarság 
fel  nem  menthette  tehát  Ersek-Ujvárt.  Minthogy  pedig  a  csekély  számú  császári 
hadak  az  örökös  tartományok  védelmére  szorítkoztak,  Érsek-Újvár  sorsa 
eldőlt  ama  pillanatban,  melyben  ostrom  alá  került.  Augusztus  17-ikén  kez- 
dődtek a  harczok  s  a  vívás  ^  nagy  nyomatékkal  folyt.  Némely  nap  egy-egy 
bástyára  340  nagyobb  golyó  hullott,  s  sok  kárt  tett  emberben  és  erődít- 
ményben. De  a  védők,  kik  biztosra  vették,  hogy  fölmentő  sereg  érkezik, 
heteken  át  halálra  szántan  teljesítették  kötelességüket  Noha  számuk  eg3rre 
fogyott,  kitartásuk  meg  nem  ingott  s  szeptember  l-jén  újra  szent  esküt 
tettek,  hogy  mindhalálig  megvédik  a  várat.  Bíztak  a  segélyben  s  midőn 
140  hajdúnak  csakugyan  sikerült  a  török  táboron  át  a  várba  bejutni,  az 
őrség  a  török  némely  sikerei  közepett  sem  veszté  el  bizalmát.  A  falak 
omladoztak,  de  a  védelem  elszántan  folyt  tovább.  Egy  ízben  a  törökök 
erős  roham  közben  már  tizenhét  zászlót  tűztek  a  falakra.  De  az  őrség 
visszaverte  a  rohamot  s  ártalmatlanná  tette  az  ellenség  aknáit  is.  Noha  a 
rohamok  minduntalan,  éjjel-nappal  ismétlődtek,  vitézül  folytatta  az  ellenállást. 
Mindazáltal  a  hosszú  ostrom  végre  mégis  kimerítette  az  ellenállás  erejét  s  mikor 
a  várban  nagy  szerencsétlenség,  puskapor-robbanás  történt,  az  őrség  német 

zsoldosai  arra  kényszerttették  vezérüket,  Pió  őrgrófot,  hogy  alkuba  lépjen  a 

■*»  ,,  '  ■         - 

»  Leírja  Bálás  György:  Hadt.  Közi.   1888.  212-223. 

'■í  .  ÍV  .•-  ;■  •  •.;■  !  ■"    ;  ■'1  .  •'f;:  a 


zrujyi-újvAr.  az  1 663-na  hadjárat.  1 7Ö 


törökkel.  Ezzel  a  védelem  ereje  meg  volt  törve ;  kénytelenségből  maga  Pbrgáöh 
vette  át  az  alkudozások  vezetését  s  tisztességes,  feltételek  mellett  megadta 
magát.  Szeptember  26-ikán  vonult  ki  Érsek-Újvárbór  á  megmaradt  őrség, 
összesen  2422  ember;  csak  400  magyar  volt  köztük,  a  többi  mind  elesett. 

Ersek-Ujvár  bukásának  hire  zűrzavart  és  rémületet  keltett  az  összes 
közeli  véghelyekben.  Ezek  mind  a  lehető  legrosszabb  karban  voltak.  Falaik 
düledeztek,  hiányzott  a  hadiszer,  az  eleség  s  a  fővár  bukása  a  csekély 
őrségek  bátorságát  nagyon  lelohasztotta,  Nadányi  Miklós,  Nógrád  vár  kapi- 
tánya készült  ugyan  az  ellenállásra,  de  a  vár  erőditményei  olyan  elhanya- 
golt állapotban  voltak,  hogy  védelmükre  gondolni  sem  lehetett.  Megadta 
tehát  magát,  s  ugyanezt  tette  Nyitra,  Léva,  Szécsény,  Palánk,  Buják, 
Komjáti,  Galgócz  s  még  néhány  kisebb  erőd.  Itt-ott  történt  ugyan  próba 
az  ellenállásra,  mely  azonban  czéltalan  vérontásnak  bizonyult.  Az  őrség 
vagy  üresen  hagyta,  vagy  maga  adta  át  a  várakat,*  s  a  török  roppant 
területeket  vetett  alá  uralmának.  » Új  vár.  Újvár  —  kesergett  a  nádor*  — 
volt  ezeknek  gyökere,  Újvárnak  veszedelme  szélhezteti,  ide  s  tova  futtatja 
s  bujdostatja  a  keresztény  magyarokat.* 

Ekképen  a  nagyvezér  fényes  hadi  sikert  aratott,  melynek  erkölcsi 
hatását  koczkáztatni  nem  akarva,  befejezte  az  idei  hadjáratot.  Az  évszak 
különben  is  nagyon  előre  haladt  s  Ahmednek  hetekig  Ersek-Ujvárt 
kellett  maradnia,  hogy  az  erődítményeket  jó  karba  helyeztesse.  Egész 
seregével  oda  volt  kötve,  hogy  az  ellenség  meg  ne  támadhassa  a  várat 
mig  az  olyan  állapotban  nincs,  hogy  maga  megvédheti  magát.  A  nagy- 
vezér azonban  időközben  sem  pihent,  hanem  azon  dolgozott,  hogy 
katonai  sikereit  nagy  politikai  alkotással  tetőzze  be.  Fel  akarta  szólí- 
tani egész  Magyarországot,  váljék  el  a  némettől  s  helyezkedjék  a 
szultán  uralma  alá.  Minthogy  méltán  tartott  tőle,  hogy  az  ő  biztatásaira 
a  magyarok  nem  hallgatnak,  eszközül,  közvetítőül  Apafy  Mihály  erdélyi 
fejedelmet  szemelte  ki  s  táborába  rendelte.  Apafy,  nem  ismerve  a  nagy- 
vezér szándékát  s  enyingi  Török  Bálint  sorsától  remegve,  nehezen  mozdult 
ki  a  biztos  Erdélyből.  De  a  nagyvezér  ismételt  sürgető,  parancsoló  fel- 
hívásának nem  lehetett  ellenszegülni  s  szeptember  20-ikán  Radnótról 
indulva,  Lippán  és  Zentán,  hol  a  Tiszán  átkelt,  lassú  menetben  Pestre, 
s  onnan  Ó-Budára  érkezett.  Ott  egy  napot  töltött  s  megnézve  Mátyás 
király  budai  palotáját,  október  1 8-ikán  Ersek-Ujvár  alá  ért.«  A  török  egész 
útjában  szívélyesen  fogadta  s  a  nagyvezér  is  elhalmozta  bizalma  jeleivel. 
Csakhamar  közölte  vele  terveit  ,s  a  fejedelem  a  nagyvezér  óhaja  értel- 
mében az  érsekújvári  táborból  október  22-ikén«Magyarországhoz  kiáltványt 
intézett.   Felhívta  az  összes   lakosságot,  .csatlakozzék  a  törökhöz,   hódoljon 

>.TanuJcihallgatások  Nógrád,  Léva  és  Buják  átadásáról.  Hadt.  Közi 'l 892  és  189?. 

*  Októljer  4-iki  l^v^le.  Hadt.  KözJ.    1 893.  722. 

•  Útjáról    több   egykorú  napló.    Az  egyik  Rozsnyaynál,  a  másil^    »bagon  ledűlése* 

•        ...  .        ••  •       •  -.^       *'-.^.' 

czimű  1670-ben  megjelent  munkában.  * 

12* 


180 A  MAGYAR  HEBIZBT  TORTÉMHTE. 

de  önként,  mely  esetben  teljes  oltalomban  fog  részesülni.  A  felhívás  meg- 
küldetett  a  vármegyéknek,  melyekhez  a.  nádor  október  31-ikén  lelkes  szó- 
zatot intézett,  ne  higyjenek  a  török  biztatásainak.  Gondolják  meg,  minő 
sorsra  -'jutottak  a  már  korábban  behódolt  országrészdc.  E^zek  állapotából 


Apa^  UIULl;. 

(Siadnii  igykorú  réímctnetB  útin.) 

megítélhetik,  mit  ér  a  török  oltalma,  hitlevele.  >  Kardot  köss,  vonj  kardot 
édes  nemzetem  —  kiálta  —  magad  oltalmára.  Jobb  dicsőségesen  kezeden 
veszteni  gyermeked,  feleségedet  szabadsága  nyerésében,  mint  összetett 
kézzel,  gyalázatos,  puha  hírnévvel  a  tÖrÖk  véredet,  lelkedet,  szabadságodat. 


ZRINYI-ÚJVÁR.   AZ    1663-IKI  HADJÁRAT.  181 


minden  jódat  kiszopó  igája  alá  adnod. «  ^  A  nádor  szavai  hatottak  s  Apafy 
felhivása  sehol  sem  kelté  a  legcsekélyebb  visszhangot.  Hasztalan  híresz- 
telték, hogy  a  nagyvezér  országgyűlést  akar  a  magyarokkal  tartani.  Senki 
sem  jelentkezett  táborában.  Még  azok  a  vármegyék  sem  mozdultak,  melyek 
Várad  eleste  óta  a  vallásüldözések  elfajulása  közben  ismételve  azzal  fenye- 
getőztek, hogy  behódolnak,  ha  a  király  nem  orvosolja  sérelmeiket.  Most 
megvolt  az  alkalom  fenyegetésük  beváltására.  A  király  a  háborúban  tel- 
jesen magukra  hagyta  őket,  a  török  ott  ült  a  nyakukon  s  oltalmat  kinált, 
ha  hozzá  csatlakoznak;  ellenben  végpusztulással  fenyegette  őket,  ha  vona- 
kodnak. De  bármi  nagy  volt  a  rémület,  bármennyire  fokozta  a  hadjárat 
gyászos  folyama  az  udvar  elleni  elkeseredést,  a  koronás  királyhoz  való 
hűség  és  ragaszkodás  még  mindig  túlnyomó  maradt  a  neniesség  szivében. 
Egy  vármegye,  egyetlen  egy  nemes  úr  sem  követte  Apafy  hivását  s  a 
nag5^ezér  kisérlete  Magyarország  önkéntes  behódoltatására  teljesen  meddő 
maradt.  Ahmed  pasa  érezte,  hogy  kudarczot  vallott,  hogy  fegyverrel  tudott 
ugyan  várakai  hódítani,  de  a  magyarok  szivét  semmiféle  ígérettel  és  bizta- 
tással nem  nyerheti  meg.  Ezt  soha  többé  nem  feledte  s  ez  időtől  fogva 
kegyetlenül  meggyűlölte  a  magyarokat.  Midőn  később  a  magyarok  támaszt 
kerestek  nála,  gúnyosan  hányta  szemükre,  mért  nem  jöttek  akkor,  mikor 
hivta  őket,  mikor  segíteni  akart  rajtuk.  Engesztelhetetlen  ellenségük  volt 
mindhaláláig  s  buzgón  támogatta  az  udvart  mindenben,  a  mi  leigázásukra, 
megsemmisülésükre  irányult.  De  haragját  nyomban  éreztette  legalább  azon 
vidékekkel,  hova  portyázol  gyorslábú  lovaikon  eljuthattak. 

Ersek-Ujvár  megvétele  után  is  folytatta  a  dúlást-fosztást.  A  tatárok 
benyomultak  a  hegységbe  s  az  erdőkben  rejtőzködő  lakosokból]  valami 
tizenkétezret  fűztek  rabszíjra.  Zrínyi,  ki  időközben  újra  megjelent  e  vidéken, 
hasztalan  hivta  fel  ismételve  Montecuccolít,  hogy  egyesült  erővel  támadják 
meg  az  ellenséget.  Az  olasz  épen  vele  akart  legkevésbbé  együttműködni. 
Zrínyi  maga  kezdte  tehát  csípdesni  a  török  hadat,  midőn  az  Ersek-Ujvárról 
ismét  Esztergomba  tért  vissza.  Sikerült  is  a  rabok  egy  részét  kiszaba- 
dítania, s  megjelenése  általában,  rémületben  tartotta  a  török  tábort.  Hogy 
bosszút  álljon  rajta,  a  nagyvezér  késő  őszszel  vagy  16,000  főnyi  török- 
tatár  hadat  küldött  Zrinyí-Ujvár  ellen.  De  Zrínyi  testvérével,  Péterrel,  ki 
október  17-ikén  a  boszniai  pasát  Károly  város  közelében  keményen  meg- 
verte, november  27-íkén  szétűzte  a  gyülevész  hadat. 

A  nagyvezér  Budáról  kegyesen  bocsátotta  el  Apafy  fejedelmet.  Haza- 
térését azonban  egy  véres  esemény  kisérte.  Haller  Gábor,  Erdély  egyik 
legkiválóbb  főura,  régóta  a  török  táborban  tartatott  tisztességes  fogságban. 
Midőn  a  nagyvezér  a  távozni  készülő  Apafyt  s  kíséretét  kaftánnal,  dísz- 
ruhával tüntette  ki.  Haliért  is  felkaftánozta.  Ez  a  kegyelem  e  jelét  oda 
magyarázta,   hogy   visszanyerte   szabadságát  s  a  fejedelemmel   ő  is  békén 


»  Nagy  Iván :  M.  Tört.  Tár,  X.  123. 


182  A  MAGYAR -NEMZET  TÖRTÉNETE. 


haza  mehet.  Útnak  indult  tehát  ApafyvaL  De  a  nagyvezér  visszavitette 
s  megölette.*  Maga  a  nagyvezér  a  telet  Belgrádban  töltötte,  de  a  tatárokat 
s  a  hadsereg  egy  részét  magyar  földön  hagyta,  hogy  idejekorán  meg- 
kezdhesse á  jövő  évi  hadjáratot. 


V.  FEJEZET. 

A  török  győzelmek  Európaszerte,  de  kivált  Németországban  meg- 
lepetést, sőt  rémületet  keltettek.  Szidták,  gúnyolták  Montecuccolit  *  és 
Lobkowitzot,  a  vén  Portiáról  meg  azt  mondták,  hogy  elaludt  a  hadi 
zajban.  Egyrészt  a  közvélemény  e  felháborodása,  másrészt  az  az  aggo- 
dalom, hogy  a  török  immár  magát  Bécset  támadja  meg,  végre  a  minisz- 
tereket is  nagyobb  erélyre  ösztönözte.  A  mit  a  béke  reményében  a  múlt 
évben  elmulasztottak,  kellő  haderő  kiállítását,  azt  most  a  háború  közepette 
buzgalommal  készítették  elő. 

Lipót  1663  végén  megjelent  a  német  birodalmi  gyűlésen,  hogy  ott 
gyors  és  kimerítő  segélyt  szorgalmazzon.  A  német  fejedelmek  azon  cso- 
portja, mely  a  rajnai  szövetséget  alkotta,  már  előbb  önként  felajánlotta 
a  császárnak  a  maga  csapatait.  Csakhogy  e  szövetségnek  Francziaország 
is  tagja  volt  s  XIV.  Lajos  királynak  szintén  jogában  állt  a  szövetség- 
levélben megállapított  hadjutalékot  elküldeni.  Lajos  pedig  ragaszkodott 
e  jogához  s  követelte,  hogy  az  ő  csapatai  is  ott  legyenek  a  rajnai  szövetség 
segélyhadában.  De  Bécsben  nem  akarták  a  gyűlölt  franczia  király  segít- 
ségét elfogadni,  s  egyelőre  nem  vették  igénybe  a  rajnai  szövetség  ajánlatát. 

A  kénytelenség  utóbb  észre  térítette  a  bécsi  minisztereket  s  a  pápa 
sürgetésére  nagy  nehezen,  de  végűi  mégis  csak  elfogadták  a  rajnai  szö- 
vetség segélyét.  A  szövetség  hadteste,  valami  7200  ember,  még  1663  végén 
Stiriába  érkezett.  Volt  benne  némi  franczia  katonaság  is,  sőt  eleinte  az  egész 
hadtest  főparancsnokává  egy  franczia  tábornokot,  a  hires  Turennet  szemel- 
ték ki.  De  politikai  tekintetekből  a  német  gróf  Hohenlohe  Farkas  Gyula 
lett   a   fővezér,    noha   vezéri   képességekben   épen   nem   bővelkedett.    Csak 

*  Rozsnyay  bőven  leírja  Haller  esetét,  kit  a  török  már  1660-ban  vasra  veretett, 
mert  azzal  vádolta,  hogy  ő  játszotta  Váradot  Rákóczi  kezére,  s  ezzel  felidézte  az  akkori 
háborút.  Később  Haller  megszabadult,  de  1662-ben  ismét  nem  bocsátotta  haza  a  török. 
Állitólag  fejedelemmé  akarta  tenni,  ha  Apafy  be  nem  válik.  Most  azonban  nem  lévén  többé 
rá  szüksége,  Apafy  kérelmére  megölette. 

•  Montecuccoli  megírta  az  1663-iki  hadjárat  történetét,  kétségkívül  azért,  hogy 
tisztázza  magát.  Ez  a  műve  azonban  még  eddig  kiadatlan  s  a  közös  hadügyministerium 
levéltárában  őriztetik. 


».    • 


A    3ZENDREI    H 


t   tAbOR    1664-B£JV. 


AZ    1664-IKI   HADJÁRAT.  183 


később  csatlakozott  ho^zá  Cöligny  gróf  vezetése  alatt  néhány  ezer  fránczia^ 
valamint  Olaszországból  némi  lovasság.  így  a  francziák  száma  a  hadjárat 
folyamán  7 — 8000  emberre  növekedett.  Maga  a  német  birodalmi  gyűlés 
külön  szavazott  meg  segélyt,  mely  a  papiron  valami  30,000,  a  valóságban 
csak  10,000  emberrel  szaporította  a  császári  haderőt.  Ez  utóbbinak  gyara- 
pításán buzgólkodott  Lobkowitz  herczeg,  a  hadi  tanács  elnöke  s  létszámát 
1664  február  végéig  21  gyalog-  és  18  lovasezredre,  valami  36,000  gya- 
logra és  15,000  lovasra  emelte.  A  magyar  hadak  kiállítását  a  nádor 
készítette  elő.  Az  udvar  szerződéseket  kötött  egyes  urakkal,  hogy  m^- 
határozott  számú  zsoldos  katonát  fogadjanak.  Nádasdy  Ferencz  május  1-jére 
6000  főből  álló  haderő,  8  lovas-  és  2  gyalogezred  kiállítására  vállalkozott. 
Zrínyi  Miklós  és  Batthyány  Ádám  a  Dráván  túl  gyűjtöttek  hadat.  Felső- 
Magyarországon  6000  gyalogos  és  1000  lovas  fogadását  rendelték  el  s  az 
élelmezésről  is  gondoskodtak.  Alsó-Magyarország  főraktára  Trencsén  volt, 
hová  a  PálfTy  grófok  30,000  köböl  gabona  szállítására  szerződtek,  mig 
a  megye  húst,  bort  s  más  eledelt  rendelt  oda.  Bercsényi  Miklós,*  a  bánya- 
vidéki alkapitány  a  kincstár  költségén  egy  lovasezredet  (500  ember)  ala- 
kított. Báthory  Zsófia  2000  embert  ígért  s  a  többi  főurak  szintén  készültdc 
hadaikat  kiállítani.  Nagyobb  nehézséget  okozott  a  nemesi  fölkelés,  melyre 
nézve  az  udvar  és  a  nádor  közt  komoly  nézetkülönbség  támadt.  A  nádor 
korán  intézkedett  a  felkelés  összehívásáról  s  már  február  29-íkén  biztatta  a 
megyéket,  hogy  (a  törökről  van  szó)  >  midőn  kegyetlen,  körmös  kézzel 
megmaradott  sarjúját  is  édes  hazánknak  gyökerestül  tépni-szaggatni  akarja, 
az  egész  keresztyénségnek  megegyesülése  bilincset  vét  fene  kezeire«.  Azzal 
lelkesíté  a  magyarokat,  hogy  nemzetközi  segítség  jön  megmentésükre. 
Fogjanak  tehát  fegyvert  maguk  is  s  szálljanak  szembe  az  ellenséggel 
A  nádor  igyekezetei  sikerrel  bíztattak.  De  csakhamar  összeütközésbe 
jutott  Bécscsel.  Az  udvar  a  fölkelést  német  fővezetés  alá  akarta  helyezni. 
Ellenben  a  nádor  a  törvény  világos  határozataihoz  képest,  s  okulva  a  múlt 
évi  tapasztalatokon,  mikor  a  német  had  teljesen  cserben  hagyta,  azt  köve- 
telte, hogy  nemcsak  a  felkelő  nemesség,  hanem  a  felvidéken  levő  német 
csapatok  is  az  ő  közvetlen  főparancsnoksága  alatt  álljanak.  Mikor  kíván- 
ságát elutasították,  azzal  fenyegetődzött,  hogy  ott  hagy  mindent  s  Lengyel- 
országba megy  fürdőzni.  Május  végén  sietve  küldték  hozzá  gróf  Rottal 
Jánost,  hogy  térítse  el  szándékától  s  ha  mégis  elutaznék,  vegye  át  a 
nádori  tisztség  teendőit.  Wesselényi  engedett;  kész  volt  Kassára  is  menni 
s  a  felkelést  a  felvidéken  szervezni.  így  ez  a  vihar  elvonult,  de  mind- 
untalan új  bonyodalmak  merültek  föl,  melyek  miatt  a  felső-magyarországi 
nemesi  fölkelés  csak  1664  szeptemberben  gyűlt  össze  Szendrő  váránál, 
mikor  a  hadműveletek  már  végükhöz  közeledtek. 

Sokkal  fontosabb  következményei   voltak  az  ellentétnek,  mely  Monté- 

'  Életrajzát  megírta  Thaly  Kálmán  :  A  gróf  Bercsényi-család  története,  I. 


1^4  A  Maa^AJK  xmziT  tOsténete. 


^Mv\^>tl  (^  ^in\i  kösst  (enimttt  s  a  múlt  évben  még  inkább  elmérgesedett. 
.\ú  v>laüKi&  hime\^  a  legutóbbi  hadjárat  érzékeny  csorbát  ütött  s  Zrínyi 
vv4l  az  eg\'txJKUi  hadN'ezér,  ki  a  lezajlott  harczokban  némi  sikert  aratott. 
Mástf^t  magaviseSete  a  l^ékesszólóbban  megczáfolta  az  oktalan  gyanút, 
iiúutha  királ\i  koronára  vágyakoznék.  Ha  dicsvágyó  ábrándok  befolyá- 
síu^jak.  csak  követnie  kellett  Apafy  hivását,  csak  meg  kellett  jelennie  a 
török  táborban  s  a  nagyvezér  bizonynyal  kinevezi  Magyarország  urának. 
l>e  Zrínyi  karddal  ment  a  töröknek,  s  mig  Montecuccoli  ellenséget  alig 
látott,  Zrínyi  maga  kereste  föl,  vagy  ha  reá  jött,  fegyverrel  kergette  vissza. 
Uy  kíirülmények  közt  Zrínyi  katonai  tekintélye  főleg  a  külföldön  nagyban 
emelkedett  s  az  udvarban  is  csökkent  a  bizalmatlanság,  melyet  az  utóbbi 
hónapokban  tápláltak  iránta.  Zrínyi  azt  ajánlotta,  hogy  a  legközelebbi  hadjárat 
súlypontja  a  Duna-Dráva  vidékére  helyeztessék  át.  Késleltetni  kell  a  török 
fősereg  átkelését  az  eszéki  hídon,  s  lehetőleg  átkelés  közben  kell  a  nagy- 
vezért megtámadni.  Minthogy  e  műveletekben  Zrínyire  elsőrangú  szerep 
várakozott  volna,  Montecuccoli  ezt  az  egész  tervet  ellenezte  s  azt  aján- 
lotta, hogy  egy  sereg  alakittassék,  —  valami  50,000  ember,  —  mely  a 
Dunánál  központi  állást  foglaljon  el  s  Esztergomot  vagy  Budát  támadja 
meg.  E  két  tervhez  járult  még  egy  harmadik.  A  nádor  azt  követelte, 
hogy  Felső-Magyarországba  nagyobb  német  hadat  küldjenek,  mely  a  felkelő 
nemességgel  és  a  magyar  csapatokkal  visszavegye  a  múlt  évben  elvesztett 
várakat,  különben  ez  az  országrész  menthetetlenül  elpusztul.  Azon  katonai 
tanácskozásokban,  melyek  Montecuccoli  részvételével  márczíusban  és  ápri- 
lisban Regensburgban  tartattak,  mind  e  kívánságokat  figyelembe  igyekeztek 
venni.  Azt  határozták,  hogy  három  önállóan  működő  hadsereg  alakíttassák, 
az  egyik  a  felvidéken,  mint  a  nádor  sürgette,  a  másik  a  Dunánál  mint 
Montecuccoli,  a  harmadik  a  Drávánál,  mint  Zrínyi  ajánlotta.  Ha  van  elég 
katona,  ez  a  terv  kétségkívül  beválik.  De  az  adott  körülmények  közt  a  rendel- 
kezésre álló  haderőt  annyira  szétforgácsolta,  hogy  egyik  sereg  sem  volt  képes 
kellő  súlylyallátní  feladata  megoldásához. 

Nem  is  a  regensburgi  haditerv  szerint  folyt  le  a  legközelebbi  had- 
járat. Zrínyi  lángelméje  egészen  új  helyzetet  teremtett.  Még  télviz  idején, 
1664  januárban  támadólag  lépett  föl  s  megkezdte  azt  a  hadjáratot,  melyben 
merészségével,  rohamos  sikereível,  alig  2 — 3  hét  folyamán  a  töröknek 
okozott  súlyos  veszteségeível  az  egész  művek  világ  bámulatát  megszerzé. 
Bécsben  végre  belátták  a  súlyos  hibát,  melyet  a  múlt  évben  elkö\'ettek, 
midőn  eltiltották  az  eszéki  híd  ellen  tervezett  támadásától.  Immár  megadták 
neki  nemcsak  az  engedélyt,  hanem  a  kellő  rendes  hadat  is,  hogy  tervét 
valósítsa.  Hohenlohenak  Stiriában  állomásozó  csapatait  küldték  hozzá,  ámbár 
nem  helyezték  főparancsnoksága  alá.  A  németeken  kívül  több  mag\'ar  úr, 
Batthyány  Ádám,  Esterházy  Pál,i  Draskovics  János  ^  s  mások  csatlakoztak 

*  A  hadjáratot  részletesen  leírja  »Mars  Hung.«  ez.  művében.  Kiadta  Bubics  Zsigmond. 

•  A  hadjáratról  szóló  február  18-iki  levele:  Hadt.  Közi.   1892.  692-694. 


AZ    1664-IKI  HADJÁRAT.  185 


Zrínyihez,  ki  január  21-ikén  egyesítette  a  hadat,  mely  8000  magyarból, 
5000  horvátból,  10,000  birodalmi  és  3000  császári,  összesen  26,000  har- 
czosból  állt.  A  berzenczei  török  őrség  már  másnap  átadta  a  várat,  melyből 
fegyveresen  távozhatott.  Zrínyi  január  23-ikán  Babocsa  alá  vonult,  mely 
másnap  szintén  megadta  magát,  de  őrsége  immár  csupán  fegyverei  ott- 
hagyásával  bocsáttatott  el.  A  várral  értékes  zsákmány  jutott  a  vivók 
kezébe,  kik  innen  az  erős  Sziget  felé  indultak,  de  nem  azért,  hogy  meg- 
vegyék. Zrinyi  ezzel  csak  tulajdonképeni  szándékát  akarta  leple2aii.  Mig  egyik 
csapata  Barcs  ellen  fordult  s  az  üresen  talált  erődöt  lerontotta,  a  főhad 
Turbékot,  a  nagy  Szulejmán  emlékére  emelt  templomerődöt  vivta  meg. 
Turbék  hires  török  búcsújáró  hely  volt,  hova  Ázsiából  is  jöttek  zarán- 
dokok, mert  ott  őrízték  diszes  márványsirban  Nagy  Szulejmán  szultán 
földi  maradványainak  egy  részét.  A  >szép  kápolnaformára  épitett  hely« 
kellően  meg  volt  erősítve,  s  őrsége  meg  is  próbálta  az  ellenállást.  De  csak- 
hamar belátta,  hogy  vállalata  reménytelen  s  megszökött,  mire  az  ostromlók 
a  síremléket  és  erődöt  szétrombolták.  Erre  a  had  lövést  váltva  a  szigeti 
őrséggel,  a  vár  alól  Pécsnek  indult. 

Ezt  a  hires  várost,  melynek  egész  vidéke  a  fejlett  polgárosodás  és 
anyagi  jólét  benyomását  tette,  akarta  Zrínyi  megvenni.  A  város  gyönyörű 
szőlők  és  gyümölcsösök  közepett  olyan  nagy  és  népes  volt,  hogy  egy- 
korúak szerint  nagyobbnak  látszott  Bécsnél.  A  házak  számát  6 — 7000-re 
tették.  Volt  benne  16  mecset,  veres  rézzel,  ólommal  vagy  más  érczlemezzel 
fedve.  De  különösen  kettő  tűnt  ki  építésének  szépségével;  a  város  neve- 
zetességei közé  tartozott  két  igen-igen  szép  fürdője  márványpadolatával, 
érczkútjaíval  és  kristályablakaival.  Az  utczákat  pompás  kutak,  költséges 
épületek  díszítették.  A  várost  jó  erős  fal  övezte,  a  régi  négytomyú  székes- 
egyházat pedig  a  török  külön  várrá  alakította  át,  melyet  hatalmas  fal 
és  árok  választott  el  a  várostól.  Ez  erős,  népes,  gazdag  helyet  igye- 
kezett Zrinyi  rajtaütéssel  megvenni.  Január  27-ikén  érkezett  Pelérdre,  másnap 
pedig  Pécs  alá,  melyet  a  németek  nyomban  megrohantak  s  előbb  a  kül- 
városokat, január  29-ikén  meg  a  belvárost  is  bevették.  A  rajtaütés  csak 
részben  sikerült  tehát,  mert  a  vár  török  kézen  maradt.  De  megbecsülhe- 
tetlen értékű  zsákmány,  készpénz,  arany,  ezüst,  mindenféle  áruczikk,  kivált 
eleség  s  sok  ezer  hordó  bor  került  a  győztesek  kezébe.  Zrinyi  Hohenlohet 
és  hadait  a  vár  ostromára  hagyva,  maga  5000  lovassal  az  eszéki  híd  ellen 
indult  s  január  31-ikén  megvette  a  hídfő  védelmére  épült  dárdai  erődöt. 
A  török  ekkor  már  értesült  Zrinyi  azon  szándékáról,  hogy  fel  akarja  az 
eszéki  hidat  égetni.  Ez  a  híd,  a  hídépítészet  egyik  remeke  s  a  török  betö- 
rések főkapuja,  a  szemtanú,  Esterházy  Pál  szerint  1 2  láb  széles  s  8353  láb 
hosszú  volt.  A  másik  szemtanú,  Draskovics,  szélességét  16  lépésre,  hosszú- 
ságát egy  mértföldre  teszi,  s  azt  mondja,  hogy  >'szép,  sima  tölgyfából, 
mintha  meggyalulták  volna,  az  oszlopi  erős,  vastag  és  sűrű  tölgyfából 
voltak*.   A  nagyvezér   Belgrádból   idejében   intézkedett,  hogy  Zrínyit  meg- 


AZ  1664riiq  hadjárat.  187 


akadályozzák  S2sándéka  valósításában,  sőt  maga  sietett  a  Szerémségbe* 
De  Zrínyi  gyorsan  dolgozott,  s  az  eszéki  török  fol5rtonos  lövöldözése 
daczára  megoldotta  feladatát.  Február  l-jén  hozzáfogott  a  hid  felgyujtásához, 
s  két  napi  nehéz  munkában  a  rombolás  csakugyan  sikerült.  Csapatai 
Dárdán  kivül  porrá  tették  Baranyavárt  s  feldúlták  az  egész  vidéket  sok 
virágzó  községével,  melyek  évtizedek  óta  nem  láttak  ellenséget.  Ekképen 
czélját  elérve,  minthogy  Eszék  vára  ellen,  melynek  segítségére  a  nagyvezér 
tetemes  haddal  közelgett,  különben  sem  tervezett  támadást,  február  4-ikén 
visszaindult  Pécsre.  Ott  a  németek  nem  kellő  komolysággal,  folytatták 
a  vár  vívását,  hanem  részegeskedéssel,  csintalankodással  lopták  az  időt, 
mi  közben  tetemes  veszteséget  is  szenvedtek.  Ostromágyú  hiányában  s 
csapatai  kimerültsége  miatt  Zrínyi  sem  folytatta  a  vívást.  Az  újraegyesült 
had  február  6-ikán  távozott  Pécsről,  melyet  felgyújtott.  Eszéktől  Babocsáig 
szintén  fölperzselt  mindent  s  a  lakosságot  ezernyi  szánmial  hajtotta  el, 
hogy  a  nagyvezér,  ha  újra  kezdi  a  háborút,  pusztán  találja  e  vidéket. 
Zrínyi  és  Hohenlohe  közt  már  Pécsett  nézetkülönbség  támadt,  s  annyira 
kiélesedett,  hogy  Esterházy  Pál  sem  tudta  kibékíteni  a  haragvókat.  Elváltak 
tehát;  Hohenlohe  visszatért  Stiriába,  Zrínyi  és  a  magyarok  meg  haza 
siettek. 

Egész  Európa  örömmel  és  lelkesedéssel  vette  a  rövid  téli  hadjárat 
hírét.  A  császár,  a  pápa,  a  franczia  és  spanyol  király,  német  és  olasz  feje- 
delmek üdvözlő  levéllel  s  sokféle  kitüntetéssel  halmozták  el  Zrínyit.  A  kül- 
földet, mely  az  1663-iki  hadjárat  gyászos  eredményeinek  lesújtó  hatása 
alatt  állt,  egyszerre  fölvillanyozták  e  sikerek  s  a  magyar  hőst  még  a  leg- 
sötétebb Havasalföldén  ^  is  a  kereszténység  rettenthetlen  lovagjaképen  ünne- 
pelték. Az  elismerésben,  melylyel  elhalmozták,  kifejezést  nyert,  hogy  a  kor- 
társak a  rövid  hadjárat  katonai  értékét  igen  nagyra  becsülték.  Zrínyi  maga 
ezt  abban  foglalta  össze,  hogy  az  ellenséges  területet  úgy  elpusztította,  hogy 
egy  ideig  ott  török  sereg  megjelenni  és  megélni  nem  bír.  » Nincs  egyetlen 
ellenség  —  írja,  —  immár  a  Duna-Dráva  közén  s  nem  hiszem,  hogy 
húsvétig  jöhetne  oda,  addig  pedig  mi  jobb  alapokra  fektethetjük  a  magunk 
dolgát*.'  Szóval  időt  szerzett  a  császárnak  a  hadi  készületek  befejezésére, 
Montecuccolinak  pedig  a  műveletek  háboríthatlan  megindítására,  ö  maga 
lelkes  reménynyel  nézett  a  jövő  elé.  Bízott  a  további  győzelmekben  s  a 
háborútól  » nemzetünknek  még  egyszer  talpra  állítását «  várta,  mert  »most 
vagy  sohasem  ronthatja  vagy  legalább  tántoríthatja  meg  ő  felsége  az  otto- 
man  hadat*.  Ezt  azonban  csak  úgy  lehetett  elérni,  ha  minden  perczet  fel- 
használnak, ha  gyorsan  cselekesznek  s  nem  örökös  tanácskozásra  fecsérlik 
az  időt.  Zrínyi  maga  minden  pénzét,  csaknem  egész  vagyonát  a  háborúra, 
hadfogadásra  költötte.*  Volt  serege  magának  is,  de   nem   oly   nagy,   hogy 

*  Gremonville  november  13-iki  jelentése.  Mon.  Slavor.  Merid.  XIX.  9. 

•  Babocsán  február  11-ikén  kelt  levele.  U.  ott,  227. 

»  1664  február  14-iki  levele.  Hadt.  Közi.  1893.   133. 


188  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


rá  ne  szorult  volna  a  császári  zsoldosok  támogatására.  Újra  segélyt  kért 
tehát,  hogy  kiaknázhassa  az  eszéki  hadjárat  sikerét.  Minden  győzelem  jelen- 
tősége attól  függ,  hogyan  értékesitik,  hogyan  hasznosítják  a  kitűzött  katonai- 
politikai végezel  érdekében.  Ha  nem  használják  föl,  a  legfényesebb  diadal 
is  elveszti  fontosságát,  mint  ez  csakhamar  bebizonyult.  Zrínyi  nagy  erő- 
feszítéseket tett,  hogy  sikerei  kárba  ne  vesszenek,  s  folytatni  akarta  a  táma- 
dást. De  ismét  útjában  találta  Montecuccolit,  ki  egész  Európa  akkori  köz- 
véleményével ellentétbe  helyezkedve  gunynyal,  becsmérlőleg  beszélt  a  téli 
hadjáratról.  Zrínyi  az  eddigi  eredményt  Kanizsa  megvételével  akarta  bete- 
tőzni, mire  a  viszonyok  nagyon  kedvezőknek  látszottak.  A  nagyvezér  az 
eszéki  hid  lerombolása  miatt  csak  hónapok  multán  hozhatott  Kanizsának 
segítséget.  A  szomszédos  erődök  elfoglalása  pedig  Kanizsát  legalább  ideig- 
lenesen elzárta  segélyforrásaitól,  mert  a  közeli  török  őrségek  meg  voltak 
törve,  vagy  félemlítve  s  a  vidék  elpusztult.  így  Kanizsa,  mely  élelemmel 
sem  volt  kellően  ellátva,  fölötte  veszélyes  helyzetbe  jutott  s  gyors  támadás 
esetén  elveszett  volna.  Zrínyi  nyomban  hozzá  akart  fogni  a  munkához. 
De  Bécsből  csak  márczius  18-án  adták  ki  az  engedélyt,  melyet  Zrínyi 
nagyon  megkésve  kapott  kézhez,  így  az  alkalmas  idő  kárba  veszett  s  ezzel 
az  ostrom^  sikere  is  kérdésessé  vált 

Az  engedélylyel  magával  nem  lehetett  a  várat  megvenni,  kellő  sereget 
és  ostromágyút  pedig  nem  adtak  Zrínyinek.  Kapott  ugyan  birodalmi  és 
császári  hadakat,  de  ezeket  nem  ő  alá  rendelték.  A  német  csapatokat 
Hohenlohe,  a  császáriakat  Strozzi,  a  magyarokat  Zrínyi  vezette  teljes  önál- 
lósággal, s  minthogy  Hohenlohe  rossz  embere  volt  Zrínyinek,  az  egységes 
fővezénylet  hiánya  eleve  bizonytalanná  tette  az  eredményt. 

A  kellő  ostomágyú  hiányában  a  bán  eleinte  rajtaütéssel  akait  czélt 
érni  s  április  7-ikén  Hohenlohevel  bejárta  a  vár  környékét.  Kitűnt,  hogy 
rajtaütésre  gondolni  sem  lehet,  mert  a  vár  kellően  meg  volt  erősítve  s  az 
őrség  elszántan  teljesítette  kötelességét.  Mindazonáltal  ekkor  még  remélte, 
hogy  április  27-  28-ikára  megvívja  a  várat.*  Csakhogy  a  német  hadak 
elkésve,  a  hó  vége  felé  érkeztek  a  hosszú  várakozásban  már  türelmetlenné 
lett  magyar  táborba.  Sőt  ekkor  sem  hoztak  ostromágyút,  noha  tudták,  hogy 
immár  rendszeres  víváshoz  kell  folyamodni.  A  három  külön  hadtestből  álló 
sereg  csak  április  28-díkán  egyesült  Kanizsa  alatt.^  A  sereg  létszáma 
16—18,000,  de  legfeljebb  24,000  ember  lehetett.  Rendszeres  ostromnak  ily 
had  nem  adhatott  kellő  súlyt,  mert  Kanizsát  nemcsak  falai,  hanem  földrajzi 
fekvése,  a  mocsarak  és  ingoványok,  melyek  környezték,  tették  erőssé. 
A  várat  megközelíteni  is  nehéz  volt.  Mindazáltal  május  1-sején  megkez- 
dődött a  bombázás,  mely  kárt  is  tett   az   ellenségben,   de   nem   törte   meg 

»  Az  ostromot  leírja  R.  Horváth  Jenő:  Hadtört.  Közi.  1888.  632—45. 
•  Mon.  Slav.  Merid.  XIX.  228. 

»  Kanizsa  ostroma  első  idejéről  (április  26  május  18.)  rendes  napló  maradt  ránk. 
Theiner,  Vetera  Mon.  Slav.  Mer.  II.   177—79. 


190  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


kitartását.  Zrínyinek  különben  sem  volt  eleme  a  várvivás,  mely  igen  lassan 
haladt  előre,  noha  május  16 — 17.  közti  éjjel  egy  hajdúcsapat  a  várba  lopód- 
zott, számos  törököt  levágott  s  két  zászlót  hozott  ki.  Az  őrség  élelmiszere 
is  fogyatékán  volt  s  már  csak  lóhusból  táplálkozott.  A  magyarok  bizton 
számítottak  rá,  hogy  erős  rohamnak  a  vár  nem  állhat  többé  ellent  De 
Hohenlohe  és  Strozzi  nem  akarták  hadaikat,  melyek  már  is  sokat  szenvedtek, 
maga  Strozzi  megsebesült,  rohamban  koczkáztatni.  így  a  vezérek  egyenetlen- 
sége miatt  a  táborban  nyomottá  vált  a  hangulat.  Egyszerre  május  30-ikán 
hire  jött,  hogy  a  nagyvezér  május  14-ikén  20,000  emberrel  átkelt  az 
eszéki  hidon  s  Szigetnél  vagy  Pécsett  várja  a  többi  hadak  csatlakozását 
E  hir  Zrinyit  nem  ejtette  kétségbe.  Minthogy  a  török  haderő  még  nem  volt 
teljesen  összpontosítva  s  a  nagyvezér  aránylag  kis  sereggel  rendelkezett, 
azt  ajánlotta,  hogy  az  egyesült  magyar-német  had  siessen  a  nagyvezér  elé 
s  vívjon  meg  vele.  De  a  németek  nemcsak  e  merész  tervet  utasították  el, 
hanem  abban  akarták  hagyni  Kanizsa  ostromát.  Strozzi  június  l-jén  tényleg 
megkezdte  a  visszavonulást,  mi  a  táborban  roppant  mozgalmat  keltett 
A  magyar  urak  a  vivás  folytatását  sürgették  s  kérésükre,  főleg  Zrínyi  rábe- 
szélésére Stozzi  megváltoztatta  szándékát,  sőt  kezét  adta,  hogy  állandóan 
a  magyarokkal  marad.  Zrínyi  ennek  megfelelően  tette  meg  intézkedéseit. 
Még  az  nap  csapatokat  küldött  szerteszét,  melyek  szétugrasztották  az  itt- 
ott  gyülekezni  kezdő  törököt.  Babocsa,  Berzencze  és  Segesd  őrségét  magá- 
hoz vonta  s  ezzel  is  szaporította  a  fősereget.  Mindez  azonban  nem  hatott 
a  németekre.  Strozzi  meggondolta  magát  s  a  magyarok  kérése  és  adott 
S2ava  eDenére  hadaival  eltávozott,  mire  Batthyány,  Esterházy,  a  győri 
püspök  és  Nádasdy  is  haza  tértek  s  csak  Hohenlohe  és  Zrínyi  maradtak 
Kanizsa  alatt,  ök  azonban  elégtelenek  voltak  a  vivás  folytatására  s  pün- 
kösd hétfőjén  szintén  eltávoztak.*  Zrínyi  könnyezve  vált  meg  a  helytől,  mely 
már-már  kezében  volt  Hohenlohe  és  Strozzi  Zrinyi-Ujvámak  húzódtak  s 
útközben  egyes  osztályaik  találkoztak  a  törökkel,  mert  Kanizsa  felsza- 
badulása után  a  nagyvezér  végre  maga  fel  akarta  keresni  azt  az  embert, 
a  ki  a  háború  egész  folyamán  egyedül  mert  vele  szembe  szállani.  Saját 
várában  látogatta  meg  s  Kanizsa  alól  Zrinyi-Ujvár  ellen  indult. 

Ekképen  még  is  ez  a  vár  lett  a  hadműveletek  középpontja.  A  csá- 
szári haderő  nem  három,  hanem  csak  két  seregre  oszlott,  mert  a  dunai 
és  drávai  hadat  egyesíteni  kellett  Ennek  fővezére  Montecuccoli  lett,  míg  a 
felvidéki  hadtest  élén  Souches  tábornok  állt.  A  duna-drávai  hadnak  az 
volt  természetes  feladata,  hogy  megmentse  Zrínyi-Újvárt,  melyet  az  ellenség 
nagy  erővel  támadott  meg.  Zrínyi  személyesen  vitte  a  védelmet  s  vissza- 
szorította a  török  előcsapatokat.  Hogy  minél  távolabb  tartsa  őket  a  gyönge 
vártól,  azt  óhajtotta,  hogy  a  németek  az  ellenség  és   a  vár  közt   üssenek 

*  Egykorú  jelentés.  Hadt.  Közi.  1893.  134—36.  Más  egykorúak  szerint  már  vasárnap 
távoztak. 


AZ    1664-IKI   HADJÁRAT.  191 


tábort,  ök  azonban  a  Mura  túlsó  partjára  költöztek  s  a  töröknek  engedték 
át  a  váron  uralgó  magaslatokat.  Ezeket  megszállva,  az  ellenség  minél  inkább 
átkarolni  igyekezett  a  várat  s  a   Mura  szigetén  is   állást   próbált  foglalni. 
Visszaszoríttatott   ugyan,   de   a   harczban  Strozzi   tábornok  elesett.   Végre 
megjött  Montecuccoli  s  átvette  a  főparancsnokságot.  Ezzel  reá  szállt  át  az 
intézkedés  joga  nem  csupán  a  német  táborban,  hanem  a  várban  is.  Serege 
legalább  oly  számos  volt,  mint  a  töröké  s  szaporítására  rendeltettek  mind-' 
azon  külföldi  csapatok,  melyek  még  útban  voltak.  Zrínyi  a  maga  hadával 
Légrád  mellett  állt.  Montecuccoli  szintén  ott  ütött  tábort  s  a  Murán   hidat 
veretett,  mely   az   összeköttetést  a  várral    biztostíotta.   A  vár  megmenté- 
sének legegyszerűbb  módja  az   lett   volna,  hogy   a   császári   sereg   megtá- 
madja a  számbelileg  vele  egyenlő,  minőségileg  azonban  messze  alatta   álló 
török  hadat.   De  Montecuccoli  most  sem   támadni,  hanem   csak   manövri- 
rozni  akart.    »Nagy  Isten  ostora,  —  irja  a  jelenlevő  Esterházy  Pál  június 
29-ikén,  —  hogy  többen  vagyunk  most  is  a  töröknél,  még  sem  mernek  az 
emberek  reá  menni. «  A  tétlenség,  melynek  következményeit  előre  látta,  a, 
mellőzés,  melyben  részesült,  Zrinyiben  lázas  izgatottságot  keltett  s   Hohen- 
loheval  úgy   összekapott,  hogy  majdnem  kardra  mentek.  ^  Zrínyi  azt  köve- 
telte, hogy  teljes  erővel  meg  kell  a  törököt  támadni.  De  Montecuccoli  min- 
dig talált  ürügyet,  hogy  a  csatát  elhalássza.  Hol  újabb  segélyhadakat  várt, 
hol  más  kifogással  élt,  miközben  a  török  hevesen  bombázta  Zrinyi-Ujvárt,  hol 
vigyázatlanságból  lőporrobbanás  történt,  s  megölte  Horvát  Andrást,   a   vár 
vitéz  kapitányát.  Ez  megadta   Montecuccolinak   az   ürügyet   arra,   hogy  a 
várat  egyszerűen  feláldozza.  Zrínyi,  midőn  nem  birta  szándékában  megin- 
gatni, Bécsbe  akart  sietni,  hogy  a  királyt  rávegye,  bizza  a  sereg  egy  részét 
közvetlenül  az  ő  vezetésére  s  szabadítsa  fel   Montecuccoli   gyámsága   alól. 
Nemcsak  őt  magát,  hanem  a  táborban  levő  összes   magyar   urakat   felhá- 
borította Montecuccoli  magaviselete,  melyet  sehogy   sem  bírtak  megértem. 
»Csak  Isten  adna  jó  szivet  Monteccucoli  uramnak*,  fohászkodott  Esterházy 
PáL  De  a  császári   fővezér   hajthatatlan   maradt   s  Zrínyi-Újvárt   sorsának' 
engedte  át.  Zrínyi  nem  akart  szemtanuja  lenni  kedves   vára   bukásának  s 
iiinius    29-íkén    délután    elkeseredetten   távozott   a   táborból,   mire   Monte- 
cuccoli elrendelte  a  vár  kiürítését.  De  mielőtt  ez   megtörtént,   a  nagyvezér 
június  30-ikán  rohamot  intézett  a  vár  ellen.  A  benne  levő  1200  német    és 
40   hajdú   sietett   menekülni   s   még   az    aláaknázott    bástyákat   sem   rob- 
bantotta fel.  így  a  vár  harcz  nélkül  török  kézbe  jutott.  Zrínyit  mélyen  lesúj- 
totta a  csapás,  melyről  még  az   nap    »nagy   lelki   fájdalommal*   értesítette 
Csáktornyáról  a  stíriai  kormányt.  Valóságos  gyászjelentést  írt.  Elpanaszolta, 
hogy  Montecuccoli  ott  állt  és  tétlenül  nézte  a  vár  elestét,  sőt  egyenesen 
megtiltotta,  hogy  valaki  kardot  húzzon  védelmére.  »Ez  tehát  a  mindig  várt 

»  Tábori  napló,  június  20  —  július  5.  Közzétette  Nagy  Iván :  M.  Tört.  Tár,  XXU. 
270-275. 


AZ    1664-lKI   HADJÁRAT.  193 

és  remélt  segítség*,  teszi  hozzá  keserűen.  Bécsbe  sietett,  hogy  orvoslást 
keressen.  Július  12-ikén  érkezett  oda  s  a  bécsi  lakosság  lelkesült  tünte- 
tésekkel fogadta  a  csaták  hősét.  Ellenben  az  udvar  hideg  maradt.  Zrínyi 
hasztalan  kopogtatott  minden  ajtón,  hasztalan  járt  a  minisztereknél  s  tett 
nekik  szóban  és  Írásban  előterjesztést.  Biztatták  ugyan,  de  nem  intézték  el 
emlékiratait,  mert  azt  akarták,  hogy  ne  távozzék  Bécsből.  Ott  maradt  még 
augusztusban  is  s  a  harczokban  részt  nem  vett  többé.  így  az  a  férfiú,  ki 
addig  a  legkiválóbb  szerepet  játszotta  a  hadjáratban,  kire  egész  Európa 
pillantása  irányult,  tétlenségre  kárhoztatva  vesztegelt  messze  a  csatatértől. 
Eközben  a  nagyvezér  július  7-ikén  levegőbe  röpítette  Zrínyi-Újvárt  s 
eltörölte  a  föld  színéről  úgy,  hogy  még  nyoma  sem  maradt.  Csapatai  szerte 
diilták  a  vidéket  s  megszállották  a  közeli  magyar  véghelyeket,  Kís-Komá- 
romot,  Kaposvárt,  Egervárt,  Egerszeget  és  Felesket.  Montecuccoli  mindezt 
tétlenül  nézte  s  a  magyarok  látva,  hogy  » semmi  kedve  nincsen  az  ütkö- 
zethez, előbbeni  módja  szerint  defensive  viseli  magát*,  eltávoztak  táborából, 
hogy  hadaikat  a  saját  jószágaik  oltalmára  fordítsák.  így  mindazok  a  sike- 
rek, melyeket  Zrínyi  a  télen  aratott,  kárba  vesztek  s  júliusban  a  Dunántúl 
a  katonai  helyzet  a  csá- 
száríakra  olyan  kedve- 
zőtienné  alakult,  hogy 
ismét  számba  kellett 
venni  a  lehetőséget,  hogy 
a  nagyvezér  Bécset  tá- 
madja meg. 

Eközben     az     Or-  Gróf  RAkóczy  László  aláirásm. 

szág   más  részeiben   is 

folytak  a  küzdelmek  s  a  tavaszszal  merész,  de  sikertelen  kísérlet  történt  Várad 
visszafoglalására.  A  felvidéki  urak  ismételve  tanakodtak  rajta,  hogyan  ejthet- 
nék meg  Váradot,  honnan  a  török  messze  földnek  annyi  bajt  okozott.  De  mivel 
az  udvar  a  portával  összetűzni  nem  akart.  Várad  megvétele  pedig  okvetienűl 
háborúra  vezetett  volna,  nem  merték  terveik  valósítását  megpróbálni.  1664-ben 
azonban  háború  volt.  Csakhogy  a  Tiszánál  nem  jelentek  meg  királjd  hadak, 
hogy  Váradot  megostromolják.  A  felvidéki  urak  a  magok  erejével  vállalkoz- 
tak tehát  a  nehéz  munkára.  Gróf  Rákóczy  Lászlóval  többen  rajtaütést  tervez- 
tek, melyet  akkor  akartak  végrehajtani,  mihelyt  Kucsuk  váradi  pasa  hadaival 
a  nagyvezér  táborába  megy.  Távollétét  igyekeztek  felhasználni  s  alig  hogy 
indulásáról  értesültek,  a  közeli  véghelyekből  nénii  német  és  magyar  csapatokat 
vonva  magukhoz,  Rákóczy  László  s  helyettese  Pethő  Zsigmond  alatt  észre- 
vétlen meghúzták  magukat  a  vidéken.  Alkalomra  lestek,  hogy  a  várba 
nyomulhassanak.  Május  27-ikén  szokták  Váradon  a  pünkösdi  országos 
vásárt  tartani,  melyre  töméntelen  nép,  török,  magyar  kereskedő  és  paraszt 
sereglett  össze.  Rákóczyék  a  maguk  embereivel  s  200  szatmári  katonával 
parasztruhában  a  többi  vásárossal  észrevétlenül  bejutottak  a  városba,  egész 

A  Mmgyar  Nemzet  Története  VII.  13 


194  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

a  vár  előtti  piaczra.  Ott  azonban  baj  történt.  Talán  elárulta  őket  valaki, 
talán  másképen  keltettek  gyanút,  de  a  török  őrség  fegyvert  fogott  s  mielőtt 
a  merész  összeesküvők  a  kijelölt  pontokon  elhelyezkedtek  volna,  megkez- 
dődött a  harcz.  Rákóczy  és  kisérői  a  törökre  vetették  magukat  s  a  várba 
igyekeztek  jutni.  De  egy  lövés  leterítette  a  vezért  s  Rákóczy,  az  ifjabb, 
katholikus  ág  utolsó  férfi  sarja  életével  fizette  meg  vállalatát,  mely  meg- 
hiúsult. Kísérőinek  csak  egy  része  birt  elmenekülni,  a  többit  levágták,  vagy 
elfogták. 

Más  és  megbizhatóbb  egykorú  jelentés  szerint  nem  egészen  úgy  tör- 
tént a  dolog,  hanem  az  említett  napon,  kedden  virradóra  a  had  megindult 
Várad  ellen  s  a  kállai  gyalogok,  kik  » elsők  és  bátrak*  voltak,  bevágták 
a  kapukat.  Csakhamar  azonban  ellenállással  találkoztak  s  a  harczban 
Rákóczy  lelövetett.  Haragjukban  a  magyarok  felgyújtották  Váradot  s  szá- 
mos rabot  kiszabadítva,  »sok  szép  nyereséggel,  szép  öltözetekkel,  lovaikat 
megterhelték  s  haza  tértek «.' 

Mikor  ez  a  megható  epizód  Várad  véráztatta  földjén  lejátszódott,  a 
dunáninneni  részekben  sokkal  nagyobb  arányokban  s  több  sikerrel  folyt 
a  háború.  Az  ottani  német  hadakat  Souches  tábornok  vezette,  kit  a  nádor 
sürgetésére  a  hadi  tanács  utasított,  hogy  még  februárban,  de  legkésőbb 
márcziusban  Nyitra  várát  vegye  ostrom  alá.  A  műveleteket  mindazonáltal 
csak  április  közepén  lehetett  megkezdeni.^  Souches  17-ikén  szoros  zár  alá 
vette  Nyitrát,  mely  május  3-ikán  megadta  magát.  Innen  valami  11,000  főnyi 
haddal  Lévának  indult  s  május  9-ikén  átkelt  a  Garamon.  De  a  kedvezőtlen 
időjárás  sok  bajt  okozott.  A  nagy  esők  megdagasztották  a  vizeket,  másrészről 
Ersek-Uj  vár  és  Esztergom  felől  török  hadak  nyomultak  elő,  mire  Souches  abban 
hagyta  a  műveleteket  s  seregével  visszafordult.  De  mikor  május  14-ikén  a 
Garamhoz  ért,  a  túlsó  parton  szemben  találta  magával  Kucsuk  Mehemed 
váradi  pasa  mintegy  15,000  főnyi  seregét.  Erre  Souches  Bakabányán  át 
Zsarnóczának  fordult,  hogy  ott  jusson  át  a  Garamon.  A  török  utána  sietett 
s  május  16-ikán  Zsarnóczánál  a  Garam  Wdját  hatalmába  akarta  keríteni. 
Véres  harcz  támadt.  Souches  főereje  kedvező  hadállásban,  a  magaslaton 
várta  az  ellenséget  s  egymásután  verte  vissza  heves  rohamait,  melyek  közben 
Kucsuk  pasa  is  elesett,  mire  hadai  megkezdték  a  visszavonulást.  Ekkor  Souches 
rájuk  vetette  magát  s  a  Garamnak  szorította  őket.  Ez  a  zsarnóczai  vagy 
szentkereszti  győzelem  ismét  lehetővé  tette  Souchesnek  a  támadó  fellépést. 
Egyesülve  a  segélyére  küldött  Heisterrel,  valamint  a  magyar  hadakkal, 
megint  Léva  ellen  indult,  mely  június  14-ikén  megadta  magát.  Eleinte  le  akarta 
rombolni  az  erődítményeket,  de  minthogy  elég  jó  karban  voltak,  megmásí- 

*  Ez  a  versio  valószínű,  mert  Pethő,  ki  Rákóczy  elestével  a  vezetést  átvette,  Deb- 
reczenen  át  tért  haza  s  az  ott  készült  egykorú  leírás  így  adja  elő  a  dolgot.  Széli  Farkas 
közlése:  Tört.  Tár,  1894.  539.  A  pálóczí  Horvát-család  rövid  naplójegyzete  is  azt  mondja, 
hogy  a  magyarok  nagy  zsákmánynyal  tértek  haza. 

■  Souches  hadjáratáról  R.  Horváth  Jenő:  Hadt.  Közi.   1894.  285.,  321.  és  673-88. 


196  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

totta  szándékát  s  őrséget  hagyott  a  várban.  Ezzel  a  szépen  induló  had- 
járatot az  udvar  be  is  akarta  fejezni,  mert  attól  tartott,  hogy  a  nagyvezér 
Kanizsáról  Bécs  ellen  fordul.  Souches  a  Vág  mellé  rendeltetett  tehát  vissza, 
hogy  szükség  esetén  Bécs  védelmére  siessen.  De  mihelyt  a  császáriak  a 
Vág  mellé  húzódtak,  a  török  kezdte  meg  a  támadást  s  vissza  akarta 
foglalni  Nyitra  és  Léva  várát.  Ali  esztergomi  pasa  valami  25 — 30,000 
embert  gyűjtött  s  Léva  ellen  indult.  De  az  őrség  vitézül  ellenállt  s  így 
Souchesnek  volt  ideje  a  vár  fölmentésére  vezetni  hadait.  Galgóczról  mint- 
egy 12,000  főnyi  sereggel  indulva,  július  19-ikén  hajnalban  átkelt  a  Gara- 
mon, hol  Szent-Benedek  közelében  már  várta  az  ellenség.  Véres  harcz  után, 
melyben  Koháry  István,  az  elővéd  hős  vezére  elesett,  a  török  meghátrált 
Balassa  Bálint  gróf  huszárjai  s  a  német  lovasság  sokáig  üldözték  s  rop- 
pant pusztítást  vittek  benne  véghez.  Maga  Ali  pasa  s  vele  vagy  6000  embere 
elesett  s  töméntelen  zsákmány  jutott  a  győztesek  kezébe.  Július  20-ikán 
Souches  bevonult  a  fölmentett  Lévába  s  néhány  napi  pihenő  után  foly- 
tatta az  előnyomulást.  Augusztus  l-jén  megjelent  Párkánynál,  melyet  még 
az  nap  megvett  s  a  Duna  hidját,  a  török  e  fontos  átjáróját  felgyújtotta. 
Mint  Zrínyi  téli,  akképen  Souches  tavaszi  és  nyári  hadjárata 
kedvező  eredménynyel  végződött  tehát  s  csak  Montecuccolival  szemben 
maradt  a  nagyvezér  előnyben,  a  mennyiben  Zrinyi-Ujvárt  elfoglalta  s 
elpusztította.  De  épen  a  dunántiili  harcztér  e  pontján  játszódtak  le  csak- 
hamar oly  események,  melyek  az  egész  hadjárat  sorsát  eldöntötték. 


VI.  FEJEZET. 

(J  szcní-goííHárdi  csaía.  (E  i?ast?ári  bél^c. 

A  nagyvezér  Zrinyi-Ujvár  alól  a  Rába  vidékére  indult.  Montecuccoli 
nyomon  követte  s  július  22-ikén  Mura-Szombatnál  újabb  német,  Coligny 
vezetése  alatt  pedig  franczia  csapatok  érkeztek  táborába.  Onnan  Körmenden 
át  Szent-Gotthárdhoz  nyomult,  hol  július  28-ikán  egyesítette  a  rendel- 
kezésére álló  összes  hadakat.  Csakhogy  az  élelmezésről  nem  történvén  gon- 
doskodás, a  katonák  a  lakosságot  dulták-rabolták,  mely  kétségbeesésében 
itt-ott  fegyvert  fogott  ellenük.  A  császáriakat  a  Rába  vize  választotta  el  a 
töröktől,  ki  át  igyekezett  jutni  a  folyón,  hogy  végre  csatára  kényszerítse 
Montecuccolit.  Némi  meddő  kísérlet  után  a  nagyvezér  ki  is  erőszakolta 
az  átkelést  s  hadai  egy  részét  a  Rába  innenső  pártján  helyezte  eL  Július 
29-ikén  Szent-Gotthárdnál  a  két  sereg  szemben  állt  egymással 

De  csak  augusztus  l-én  mérkőztek  meg.  A  támadást  nem  Montecuccoli 
kezdte  ugyan,  de  készen  várta  az  ellenséget.  Az  egyesült  keresztény  sereg 
valami   30,000  harczosból  állt.    Csakhogy  tüzérséggel,   ágyúval  egyedül   a 


í 

T-   /^ 

i 

1 

y 

Iv 

r 

r 

< 

J 

V — 

i 

f 

f 

^1  c 

li 

3 : 

a 
I 

3 


198  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

császáriak  voltak  kellően  ellátva,  a  francziák  és  a  birodalmi  hadak  nem. 
A  törökök  számát  130,(XX)-re  teszik,  melyből  azonban  legfölebb  60—70,000 
volt  katona,  a  többinek  a  harcztéren  nem  lehetett  hasznát  venni.  Monte- 
cuccoli  főleg  a  két  szárnyat  erősítette  meg,  s  a  balszárnyra  rendelte 
Coligny  franczia  hadát,  melyben  sok  előkelő  nemes  úr,  szolgált;  mig  a 
jobbszárnyon  a  császári  katonaságot  helyezte  el.  A  két  szárny  közt  a 
középen  a  birodalmi  had  állott. 

A  török  támadás  épen  a  leggyöngébb  pont,  a  közép  ellen  irányult  s 
a  birodalmi  had  csak  akkor  vette  észre  az  ellenséget,  mikor  már  a  nyakán 
volt.  Az  erős  rohamnak  •  nem  •  is  birt  ellenállani  s  érzékeny -veszteséggel 
szoríttatott  visáza.  A  veszélyes  pillanatban  egyfelől  Montecuccoli,  másfelől 
Hermán  badeni  őrgróf  az  ellenségre  vetették  magukat,  s  szerencsésen  vissza- 
verték. A  török  még  két  izben  teljes  erővel  újította  meg  a  támadást,  de 
mindig  hasztalan.  Eközben  a  tüzérség  erősen  lövöldözte  a  Bába  túlpartján 
levő  török  lovasságot,  mely  megfutott,  mire  a  csata  sorsa  eldőlt  s  a  török 
teljes  vereséget  szenvedett.  A  pasák  közül  többen,  még  pedig  a  legjele- 
sebbek, elestek  s  14,000  török  harczos  vérzett  el,  vagy  veszett  a  Rába 
hullámaiba;  40  zászló,  15  ágyú  került  a  győztesek  kezébe  s  noha 
tulajdonképeni  üldözés  nem  történt,  a  katonák  töméntelen  zsákmányt  ejtet- 
tek. Magyarok  a  császári  táborban  nagyobb  számmal  nem  harczoltak,  mert 
az  egykorúak  szerint  a  vezérek  hamis  practicája  kizárta  őket  a  maguk 
hazája  oltalmából.  De  —  mondották  —  mégis  magyar  adta  a  győzelmet : 
a  Rába  vize,  mely  többet  emésztett  meg  az  ellenségből,  mint  a  fegyver. 
A  Rába  vizén  kivül  azonban  Zrínyi  neve  is  hozzájárult  a  diadalhoz. 
A  törökök  azt  hitték,  hogy  Zrinyivel  állanak  szemben,  mert  eszükbe  sem 
juthatott,  hogy  a  nagy  törökverőt  épen  a  döntő  pillanatban  tétlenségre 
kényszeríti  irigyeinek  konoksága.  A  török  megvolt  győződve,  hogy  Zrínyi 
vezeti  a  harczot  s  ez  a  tudat  ólomsúlylyal  nehezedett  reá  a  csata  folyamán. 
Zrínyitől  rettegett,  előle  futott  meg  s  ő  neki  engedte  át  a  csatatért. 

A  szent-gotthárdi  győzelem  ^  a  legfényesebb  fegjrvertények,  a  leg- 
nagyobb diadalok  egyike,  melyeket  keresztény  fegyverek  a  törökön  arattak. 
Csakhogy  minden  győzelem  annyit  ér,  a  mennyire  a  győztes  fél  értékesí- 
teni tudja.  A  császári  hadvezénylet  és  díplomatia  azonban  nem  hasznosí- 
totta igazi  értékének  megfelelően  a  szent-gotthárdi  csatát.  Montecuccoli 
nem  üldözte  a  futó  nagyvezért.  Annál  többet  kérkedett  győzelmével,  mely 
Zrinyivel  szemben  ismét  őt  tette  a  hadjárat   hősévé.   Értett   a   reclamehoz, 

*  Nettebohm  Vilmos  porosz  tanár  1887-ben  tanulmányt  tett  közzé,  hogy  a  csatá- 
ról Montecuccoli  jelentései  alapján  támadt  s  azóta  egyik  történészről  a  másikra  átszállt 
hagyományt  új  kutfok  alapján  megdöntse.  Ezt  azonban  már  előtte  megtette  Angeli 
őrnagy  a  Kriegsarchiv  1877-iki  évfolyamában.  Ma  általános  az  a  nézet,  hogy  a  szent- 
gotthárdi csata  csakugyan  fényes  diadal  volt.  De  Montecuccoli  nem  használta  ki,  az 
udvar  pedig  sietve  s  oly  feltételek  mellett  kötötte  meg  a  békét,  mintha  a  török  nyerte 
volna  meg  a  csatát. 


a^v^afítc  ^eíaííDií/  unt)  MbUt\ 

ÜllmAitiae  ^oíf  kn  i .  üuaufti  1 664.  j 


BaHNTLlCHEABBULDUNG^nEB. 
CaRXSTEN  BataUA  ^líy/í:,x.uJihM 

CtnmíTűJ  Maair(u^!i:iŰh:  Pia. 
FtítmarsJ./utr.  Sgntrk     ^Obr.Ra^ecb 

}  Oht  Kj^an^ftk 


(Egykorú  metstcl  . 


A  Magyar  Nmitl  TBrUittíatt. 


IMnlimé^m^^'- 


itDI  ÜTKÖZET, 
'■ios  sjfljtcmenjíboi.) 


%  Alkenawm  MdU^a. 


A    SZENT-GOTTHÁRDI   CSATA.   A   VASVÁRI   BÉKE.  199 


nagyhangú  tudósításai  szétmentek  Európába  s  mindenüvé  elvitték  dicső- 
ségét s  a  szent-gotthárdi  diadal  hirét.  Jelentései  nem  is  túlzottak, 
mert  a  győzelem  könnyen  a  török  teljes  megsemmisítésére  vezethetett 
volna.  Csakhogy  Montecuccoli  tétlenül  pihent  babérain  s  időt  engedett 
a  nagyvezérnek,  hogy  kiheverje  a  csapást,  mely  egy  pillanatra  teljesen 
elkábította.  Minthogy  nem  üldözték,  Ahmed  pasa  hamar  föleszmélt  s 
hadait  a  Bakonyon  át  Fehérvárnak,  onnan  meg  Esztergomnak  vezette, 
miközben  megtalálta  az  eszközöket,  melyek  kijuttatták  a  hínárból.  Még 
Ersek-Ujvárt  is  fölmentette,  melyet  időközben  Souches  felvidéki  csapatai 
kezdtek  vivni.  Augusztus  végén  azonban  a  nagjrvezér  közeledtének  hírére 
az  ostrom  abban  maradt  s  a  császári  had,  melynek  vezetését  a  beteg 
Souches  Heisternek  adta  át,  Cseklésznél  Montecuccolival  egyesült,  ki 
már  előbb  60  új  ágyút  kapott,  most  pedig  40,000  főnyi  diadalmas  had- 
dal rendelkezett.  De  ekkor  sem  fordult  az  ellenség  ellen,  hanem  min- 
dig csak  készült  a  cselekvésre.  A  vezérek  —  mondja  a  korszak  egyik  kül- 
földi történésze,  —  » kizárólag  hadi  tanácskozásokkal  mulattak,  melyeknek 
nem  volt  más  czéljuk,  mint  az,  hogy  a  további  harczok  iránti  kedvetlen- 
séget, hogy  ne  mondjuk,  a  gyávaságot  leplezgessék «. 

De  bármi  megrovás  illeti  a  hadvezérletet  a  nagy  győzelem  után,  még 
sem  ő,  hanem  a  császári  diplomatía  volt  az,  mely  a  szent-gotthárdi  napot 
minden  értékéből  kiforgatta.  Minthogy  az  udvar  soha  sem  akarta  a  háborút  s 
mindent  elkövetett,  hogy  a  törökkel  megegyezzék,  a  váratlan  győzelmet  csak 
alkalomnak  használta,  hogy  régi  szándékát  immár  valósítsa.  A  béke-tárgya- 
lások tulajdonképen  nem  szüneteltek  a  háború  egész  folyamán.  Mikor  1663-ban 
a  nagyvezér  Budáról  Ersek-Ujvár  ellen  ment,  nem  bocsátotta  el  Kéninger  csá- 
szári követet.  Ez  állandóan  a  török  táborban  maradt  s  minthogy  el  volt  látva 
a  szükséges  felhatalmazással,  a  nagyvezér  ismételve  tárgyalt  vele,  sőt  időn- 
ként Lobkowitz  herczeggel  is  váltott  levelet  a  béke  ügyében.  Közvetlenül 
a  szent-gotthárdi  csata  előtt  is  folyt  az  alku,  melyet  a  vereség  után  a  nagy- 
vezér gyors  befejezésre  igyekezett  juttatni.  Megkönnyítette  a  megegyezést  az, 
hogy  egyes  kérdések,  melyek  régebben  nehézséget  okoztak,  időközben  meg- 
oldást nyertek.  Zrínyi-Újvár  eltűnt  a  föld  színéről,  a  legtöbb  erdélyi  várban 
levő  németek  meg  Apafyhoz  pártoltak.  Ezzel  legalább  ezek  a  kényes  kér- 
dések el  voltak  döntve  s  így  kevesebb  akadály  állta  útját  a  békekötésnek, 
melyre  most  a  nagyvezér  inkább  rászorult,  mint  az  udvar.  így  tehát 
már  augusztus  10-ikén  Vasvárt  megköté  Kéningerrel  a  békeszerződést,  még 
pedig  a  területi  viszonyokat  illetőleg  az  uti  possidetis,  a  tényleges  birtok- 
állomány alapján.  Mindenki  megtartotta  azt,  a  mit  az  utolsó  évek  mozgal- 
maiban szerzett.  Lipótra  visszaszállt  tehát  a  két  vármegye,  Szatmár  és 
Szabolcs,  ellenben  a  töröké  maradt  Lúgos,  Karánsebes,  Jenő,  Várad  és 
Ersek-Ujvár,  melylyel  szemben  a  király  jogot  nyert,  hogy  sajái  területe 
védelmére  más  várat  építsen.  Erdélyre  nézve  a  szerződés  kimondotta, 
hogy     a    fejedelemség     régi     állapotába    helyeztessék    vissza,    vagyis    a 


200  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

— _ ^ 

szultán  főhatalma  alatt  maradjon,  a  császár  ellenben  kivonja  őrségeit  s 
Székelyhid  erődítményei,  noha  már  Apafy  kezén  voltak,  lerontassanak. 
A  szerződés  végűi  intézkedett,  hogy  a  két  császár  rendkivüli  diszkövetség- 
gel  cserélje  ki  a  végleg  szentesített  békeokmányt  s  ez  alkalommal 
200,000  forint  értékű  ajándékot  küldjön  egymásnak. 

Az  augusztus  10-iki  vasvári  szerződés  Kéninger  műve,  melyben  Mon- 
tecuccoli  nem  vett  részt  s  mely  kötelezővé  csak  úgy  vált,  ha  a  bécsi 
cabinet  megerősíti.  Ettől  függött  tehát  a  béke  vagy  háború  kérdése. 
Az  udvarnak  nem  is  voltak  kételyei  az  iránt,  hogy  a  feltételek  a  lehető 
legkedvezőtlenebbek  Magyarországra  s  hogy  a  török  győzelmes  hadjárat 
esetén  sem  nyerhetett  volna  többet.  Ezzel  Bécsben  tisztában  voltak  s  előre 
tudták,  hogy  a  békeszerződés  a  magyaroknál  a  legnagyobb  megütközést 
fogja  kelteni.  De  a  mint  nem  az  ő  érdekükben  kezdték,  akképen  az  ő 
érdekükben  folytatni  sem  akarták  a  háborút.  Az  udvar  figyelme  kizárólag 
nyugatra  irányult  s  békét  akart  keleten,  bármi  áldozatot  ró  az  a  magya- 
rokra, kikről  ez  időben  különben  is  azt  állították,  hogy  csak  a  törököktől 
való  félelem  tartja  őket  féken  s  ha  nem  félnének,  elszakadnának  az  ural- 
kodó családtól.  1  E  balvélemény  a  minisztereket  a  vasvári  béke  gyors  elfo- 
gadására ösztönözte,  ámbár  a  szent-gotthárdi  győzelmen  kivül  a  nemzet- 
közi viszonyok  kedvező  alakulata  is  a  háború  folytatását  ajánlotta.  XIV. 
Lajos  franczia  király  hadai  a  császári  táborban  harczoltak.  A  brandenburgi 
választó,  ki  ekkor  már  tekintélyes  hatalommal  rendelkezett,  kész  volt  új 
segélyt  nyújtani.  »A  hitetlenek  elleni  harcz,  a  viszonyok  rendezése  Magyar- 
országban s  a  szomszédos  területeken  olyan  feladat  volt,  —  írja  egy 
osztrák  történész  *  —  melyet  az  osztrák  ház  akkori  szomszédainak  helyes- 
lésével és  támogatásával  oldhatott  volna  meg.« 

De  Bécsben  egy  pillanatig  sem  gondoltak  az  előnyök  ily  irányú 
kiaknázására.  Kéninger  szerződését  a  legnagyobb  örömmel  vették  s  elfo- 
gadták minden  pontját,  pedig  az  egykorúak  nézete  szerint,  ha  csak  némileg 
keménykednek,  rá  bírhatják  az  aggódó  nagyvezért,  hogy  legalább 
Ersek-Ujvárt  kiadja.  De  meg  sem  próbálták,  hanem  helybenhagyták  a 
török  minden  feltételét.  Azt  azonban  érezték,  hogy  e  feltételek  csúfosak, 
lealázok  s  Európaszerte  •  megütközést  fognak  kelteni.  Nem  siettek  tehát 
a  kihirdetéssel  s  noha  már  szeptember  elején  kiszivárgott  a  békekötés 
híre,  hivatalosan  csak  szeptember  26-ikán  hozták  köztudomásra.  Monte- 
cuccolinak  nem  volt  ugyan  része  megkötésében,  de  a  tény  maga  nagyon 
kielégítette,  mert  nem  kellett  attól  félnie,  hogy  a  további  háború  meg- 
tépheti babérait,  melyekre  oly  büszke  volt.  Pedig  ezeket  épen  a  béke- 
szerződés tépte  meg.  Minthogy  a  vasvári  béke  kedvezőtlen  volt  a  császárra, 
a  szent-gotthárdi  győzelem  sokkal  jelentéktelenebbnek  tűnt  fel,  mint  a  minő 
valóban  volt. 

*  Sacredo  1665-iki  jelentése  Fiedlemél. 

•  Zwiedinek,  Deutsche  Gesch.  I.  252. 


A  szent-gotthArdi  csata,  a  vasvari  béke. 


201 


A  vasvári  békével  Lipót  formaszerűen  elejtette  császári  és  királyi 
méltóságából  folyó  azon  kettős  kötelezettségét,  hogy  a  török  elleni  háború 
zászlóvivője  legyen.  Trónra  lépte  óta  az  udvari  politikában  igen  élesen  dom- 
borodik Jd  a  törekvés,  hogy  a  szultánnal  békében  éljen.  Eleinte  az  ural- 
kodó e  politikára  ifjú  kora  miatt  nem  gyakorolhatott  befolyást.  De  a  vas- 
vári béke  megkötésekor  nem  volt  többé  gyermek;  épen  az  időben  lett 
huszonnégy  éves,  s  minthogy  hét  éve  ült  már  a  trónon,  nyilt  volna  alkalma 
az  ügyekben  tájékozást  és  tapasztalatot  szereznie.  Csakugyan  tisztában  volt 
a  béke  értékéről,  s  maga  mondotta:  »Jól  tudom,  hogy  sokaknak  nem  fog 


m:(,ym^^^!'^^^^' 


feá>il&yöiá'^(i 


A  vasvári  béke  okirmtának  kezdösormi. 

(Az  okirat  eredetije  a  bécsi  állami  levéltárban.) 

tetszeni. « *  Mégis  kapva  kapott  rajta,  mert  az  örökös  tartományokat  meg- 
óvta a  háború  megpróbáltatásaitól.  Különben  is  szabadulni  akart  a  franczia 
segélytől  s  ép  oly  kevéssé  volt  inyére  a  protestáns  Brandenburggal  szövet- 
kezni. Általában  nyugalmat  óhajtott,  mert  házasodni  készült.  Elfogadta  tehát 
ezt  a  »szomorú  békeszerződést*,*  bármennyire  sértették  feltételei  méltóságát 
és  tisztességét.  így  azután  szeptember  végén  a  békekötés  hivatalosan  kihirdet- 
tetett. Mikor  feltételei  köztudomásra  jutottak,  az  örökös  tartományokban  s  a 


>  Október   1-én  kelt  levele.  Renner,  Wien  im  Jahre  1683.  3. 
•  Erdmannsdörfer,  Deutsche  Gesch.  1.  373  —  374. 


202  A   MAGTAR  NEBfZET   TÖRTÉNETE. 

német  birodalomban  olyan  felháborodás  támadt  s  oly  éles  szavakban  nyil- 
vánult, hogy  az  udvar  maga  is  meghökkent.  Az  izgatottságot  csillapítandó, 
félhivatalosai  azt  híresztelték,  hogy  nem  volt  sem  elég  pénz,  sem  elég  katona 
a  hadjárat  folytatására,  hogy  Montecuccoli  serege  teljesen  kimerült  s  igy  merő 
kénytelenségből  kellett  békét  kötni.  De  a  császár  csak  időt  akar  nyerni  s 
mihelyt  összeszedi  erejét,  végcsapást  fog  a  törökre  mérni.  Mindez  azonban 
irányzatos  koholmány  volt  a  közvélemény  megtévesztésére.  Sem  pénzügyi, 
sem  katonai  okok  nem  kényszerítették  a  békekötésre  az  udvart;  még 
kevésbbé  gondolt  arra,  hogy  egyhamar  megújítsa  a  háborút.  Ellenkezőleg  a 
vasvári  békével  csak  betetőzte  eddigi  török-  politikáját,  mely  mindenképen 
kerülni  akarta  a  szultánnal  való  összetűzést.  Most  egész  nyíltan  és  teljesen 
különválasztotta  a  császári  érdeket  a  magyarok  érdekétől.  E  sajátszerű  eljá- 
rást azzal  indokoha,  hogy  a  magyarok  rosszul  viselték  magukat  a  háború- 
ban s  az  urak  ellenséges  magatartást  követtek  a  császár  iránt.  Portia 
herczeg  Gremonville  franczia  követnek  a  békekötés  igazi  okául  azt  mon- 
dotta, hogy  a  magyarok  állhatatlanok  s  nem  tudják,  mit  akarnak,  ők 
kezdték  a  háborút,  de  mikor  meg  volt  üzenve,  nem  akartak  benne  részt 
venni.  Most  ellenben,  mikor  megvan  a  béke,  folytatni  szeretnék  a  harczot. 
Váradot  és  Ersek-Ujvárt  a  császár  azért  engedte  át,  folytatta  Portia,  mert 
azt  hiszi,  hogy  ilyképen  inkább  uruk  és  mesterük  lehet  a  magyaroknak  s 
megakadályozhatja  őket  abban,  hogy  elszakadjanak  tőle  s  más  királyt 
válaszszanak.^  Ez  a  felfogás  az  első  percztől  kezdve  kizárta  a  lehető- 
séget, hogy  a  császári  cabinet  csak  ideiglenesnek,  csak  fegyverszünetnek 
tekintse  a  vasvári  békét.  Ellenkezőleg  sietett  minden  lealázó  feltételnek 
eleget  tenni  s  a  portával  mielőbb  teljesen  rendbe  jönni.  Az  udvar  e  törek- 
vését fölöttébb  megkönnyité  az  a  körülmény,  hogy  Ahmed  pasa  ép  oly 
érzelmeket  táplált  a  magyarok  iránt,  mint  ő.  A  nagjrvezér  is  a  magyarokat 
okolta  a  háború  meddőségéért  s  még  jobban  meggyűlölte  őket,  midőn 
megtudta,  hogy  a  vasvári  békét  nem  akarják  elfogadni.  Ellenszenvét  folyton 
élesztette  benne  egyik  legbizalmasabb  embere,  a  porta  főtolmácsa,  Panajotti 
Miklós.  Ez  huszonöt  éven  át  a  császári  követség  szolgálatában  állt,  míg 
a  nagyvezér  maga  mellé  nem  vette.  Uj  állásában  megbecsülhetetlen  szol- 
gálatokat tett  a  bécsi  udvarnak.  A  török  állam  összes  titkait  elárulta 
neki,  s  ravasz  furfangja  a  bécsi  politika  leghűbb  szövetségesévé  tette  a 
nagyvezért.  A  szent-gotthárdi  csata  különben  is  mély,  egész  életére  kiható 
benyomást  gyakorolt  Ahmed  pasára.  Soha  sem  merte  többé  kardját  a  csá- 
száréval összemérni  s  politikájának  sarkpontja  lett  a  szultán  és  a  császár 
közötti  jó  viszony  fentartása. 

Ha  már  a  külföldön  megütköztek  a  vasvári  alku  csúfos  feltételein, 
Magyarországban  a  békeszerződés  igazi  kétségbeesést  keltett,  mert  itt 
valóban  szörnyű  állapotokat  törvényesített.  Ersek-Ujvár  birtokában  a  török 

*  Gremonville  1664  november  6-iki  jelentése.   Mon.  Slav.  Merid.  XIX. 


A  szent-gotthArdi  csata,  a  vasvári  béke.  203 

úgy  szólván  ketté  tépte  a  még  megmaradt  királyi  területet,  mely  addig 
hosszú  foltként  húzódott  az  Adriai  tengertől  a  Kárpátokon  át  Erdély  hatá- 
ráig. Immár  ebbe  a  foltba  beleékelte  magát  a  török  s  még  az  érintkezést, 
a  közlekedést  a  keleti  és  nyugoti  országrész  között  is  fölöttébb  megnehe- 
zítette. Az  északkeleti  vármegyékből  Pozsonyba  az  egyszerű  utazás  is 
veszélyessé  vált  a  török  kö2:elsége  miatt,  kinek  portyázol  a  fő  országútat, 
mely  a  Vág  völgyén  vezetett,  bármikor  ellephették  s  elzárhatták.  Másrészt 
az  újabb  hódítással  s  a  vele  járó  hódoltatással  számos  egyházi  és  világi 
birtokos  roppant  kárt  szenvedett  s  még  további  károktól  tarthatott.  Az  esz- 
tergomi  érsek  é\á  jövedelme  ötezer  taUérral  csökkent,  mert  Ersek-Ujvár 
körüli  javait  és  jövedelmeit  mind  elvesztette.  Sőt  a  maradék  is  veszélyben 
forgott,  mert  előre  lehetett  látni,  hogy  az  újvári  török  folytatni  fogja  a 
dúlást  s  a  hódoltatást.  Az  országos  és  a  magánsérelmek,  a  nemzet  jövő- 
jeért való  aggodalom  és  saját,  egyéni  kárvaUásuk  a  társadalom  minden 
rétegében  a*  legmélyebb  elkeseredést  keltették  s  a  magyar  tanácsosok  annál 
kevésbbé  akartak  a  szerződéshez  járulni,  mert  sértette  őket  az  is,  hogy  tudtuk 
és  megkérdezésük  nélkül  köttetett.  Növelte  az  elkeseredést  az  a  hir,  hogy  a 
békeszerződésnek  titkos  pontjai  vannak,  melyek  közvetlenül  a  magyarok  ellen 
irányulnak.  Beszélték,  hogy  a  békében  ki  van  kötve,  hogy  a  török  nemcsak 
fel  nem  bujtogatja  a  magyarokat,  hanem  teljesen  szabad  kezet  enged  az 
udvarnak,  hogy  úgy  bánjék  velük,  a  mint  jónak  látja.  Az  izgatottság 
óriási  volt  mindenütt,  a  főuraknál,  kiknek  legtöbbje  súlyos  anyagi  kárt 
szenvedett,  valamint  a  vármegyékben.  Elfogadhatatlannak  találták  a  béke- 
kötést s  egyes  hevesvérűek  azt  hirdették,  hogy  esetleg  fegyverrel  akadá- 
lyozzák meg  végrehajtását.  »Itt  a  békesség  felől  —  irják  Bednyéről  november 
3-ikán  —  csoda  hirek  futamodtak,  hogy  a  felföldi  magyarok  contradicáltak 
azon  békességnek  s  elpártoltak  ő  felségétől  s  nemsokára  20,000  svecus 
fog  jönni  segítségekre;  ahhoz  még,  hogy  a  franczia  király  is  protectiót 
ígért  nekik.*  ^ 

A  közvélemény  megnyugtatása  érdekében  az  udvar  eleinte  súlyt 
helyezett  arra,  hogy  a  békét  a  magyar  állami  főtisztségek  viselői  s  a  király 
úgynevezett  tanácsosai  is  elfogadják.  Ezt  csak  erkölcsi,  nem  pedig  jogi 
szempontból  tartotta  szükségesnek;  mert  a  szerződés  érvénybe  lépett,  mihelyt 
Lipót  aláírta.  Hogy  elnémítsa  őket,  az  udvar  kész  volt  egyeseknek,  kik 
vagyoni  kárt  szenvedtek,  némi  kárpótlást  nyújtani  s  ily  értelemben  írta 
deczember  10-íkén  Lipót  király  a  magyar  urakról,  hogy  » enyhén  kell 
velők  bánni,  különben  ágaskodnak,  mint  a  kemény  szájú  lovak,  vagy 
helyesebben,  mint  a  csökönyös  szamarak «.3  Lippay  érseknek  évi  6000 
tallért  s  a  bibornoki  süveget,  a  nádornak  a  kassai.  Zrínyi  Péternek 
a  károlyvárosí,  Esterházy  Pálnak  a  bányavidéki   főkapitányságot  helyezték 


>  Szerémi,  Tört.  Tár,  189G.  623. 
■  Renner,  id.  m.  6. 


204  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kilátásba.  Nádasdyt  azzal  biztatták,  hogy  üresedés  esetén  ő  lesz  a  nádor. 
Sőt  eleinte  készek  voltak  a  felvidéki  vármegyék  megnyugtatására  a  protes- 
tánsoknak szintén  tenni  némi  engedményt.  Az  a  terv  merült  fel,  hogy  magyar- 
német bizottság  járja  be  a  nádor  elnöklete  alatt  az  egész  országot,  egy- 
részt hogy  a  hely  szinén  jelölje  meg  ama  pontokat,  melyeket  a  területi 
viszonyok  új  alakulata  miatt  meg  kell  erősíteni,  másrészt  hogy  meg- 
állapítsa, mely  templomok  adandók  vissza  a  protestánsoknak.  A.  bizottság 
határozatait  azután  országgyűlés  elé  akarták  terjeszteni,  melyet  a  király, 
ki  már  ekkor  jegyben  járt,  azért  óhajtott,  hogy  esküvő  után  nejét  meg- 
koronáztathassa. Eleinte  október  31-ikére,  azután  november  25-ikére, 
Pozsonyba  tervezték  az  urak  gyűlését,  melyen  Lipót  király  is  részt  vett 
volna.  A  gyűlés  azonban  deczember  25-ikére  maradt  s  Bécsben  folyt 
le,  miközben  az  udvar  magatartása  is  megváltozott.  Nem  gondolt  többé 
sérelmek  orvoslására,  politikai  engedményekre,  hanem  a  gyűlés  tagjait 
már  csak  egyenként,  magánérdekeik  kielégítésével  igyekezett  megnyerni. 
Lobkowitz  herczeg  vállalkozott  a  hálátian  feladatra,  hogy  a  vasvári 
szerződés  előnyeiről  meggyőzze  az  összegyűlt  urakat.  Felhozta,  hogy  a 
király  visszanyerte  Szatmár  és  Szabolcs  vármegyéket,  s  kilátásba  helyezte, 
hogy  Ersek-Ujvár  helyett  a  Vág  mentén  új  várat  építenek.  Szó  sem 
volt  tehát  többé  vegyes  bizottság  kiküldéséről,  mely  némely  sérelmet  is 
orvosoljon.  Csak  a  szent  koronát  küldték  vissza  Pozsonyba,  honnan 
a  háború  idején  elvitték.  De  bármi  keserű  volt  a  gyűlésen  megjelent  urak 
hangulata,  ama  tény  előtt,  hogy  a  béke  meg  van  kötve,  meg  kellett 
hajolniok.  Az  ország  különben  is  tele  volt  német  katonával,  a  fontosabb 
várakat  német  őrségek  tartották  kézben,  s  az  udvar  tudta,  hogy  megfékezhet 
minden  ellenállást.^ 

A  gyűlés  csupán  egyet  tehetett  tehát,  azt,  hogy  megtagadta  a  béke- 
szerződés elfogadását,  mert  erre  magát  illetéktelennek  s  az  ügyet  ország- 
gyűlés elé  valónak  tartotta.  így  a  bécsi  értekezlet  eredménytelenül  oszlott 
szét.  A  nádor,  hogy  eléje  ne  vágjon  az  országgyűlés  szabad  elhatá- 
rozásának, 1665  január  5-ikén  megjelent  a  pozsonyi  káptalan  előtt,  hol 
ünnepélyes  tiltakozást  vétetett  föl.  Ebben  kijelenté,  hogy  sem  a  maga 
személyében,  sem  a  rendek  nevében  a  békeszerződéshez  nem  járulhat 
s  járulni  nem  akar  s  ámbár  két  császári  biztossal  részt  vesz  az  új  vár 
építésére  alkalmas  terület  kiszemelésében,  eleve  tiltakozik  társainak  minden 
oly  cselekménye  ellen,  mely  az  ország  jogait  sérthetné. 

Az  udvar  azonban  a  tiltakozással  nem  törődött,  hanem  következetesen 
haladt  a  maga  útján  tovább.  Első  sorban  kerülni  igyekezett  mindent,  a  mi 
a  portát  ingerelhetné.  Maga  a  nagyvezér  kimondotta  a  béketárgyalások 
folyamán,  hogy  a  határszéli  villongásokat,  apróbb  beütéseket  (s  ilyeneknek 
tekintendők  mindazok,  melyekben  5000-nél  kevesebb  ember  vesz  részt)  nem 

*  Mindez  Gremonville  jelentései  alapján.  Mon.  Slav.  Merid.  XIX. 


A  SZaMT-GOTTHÁBDl  CSATA.   A  VASVAM   BÉKE. 205 

fogja  békeszegésnek  mmöateiu  Mindazáltal  Lipot  még  az  ilyen  apró 
mérkőzésektől  is  eltiltotta  katonait,*  noha  a  török  folyton  csipkedte  a  királyi 
területet  Másrészt  az  udvar  megtett  mindent,  hogy  akkorra,  mikor  a  disz- 
kovetseg  a  szerződés  szentesített  példányát  Konstantinapolyba  megviszi,  a 
maga  részéről  elvállalt  kötelezettségek  teljesítve  legyenek.  Ez  okból  azonnal 
sCirgetni  kezdte  Székelyhíd  erődítményeinek  lerontását  E  var  egy  ev  óta 
Apafy  kezén  volt  ki  Erdély  biztossága  erdekében  azt  óhajtotta,  hogy  ne 
hányjak  szét  falait  De  a  bécsi  udvar  ragaszkodott  a  szerződés  szigorú  végre- 
hajtásához s  Apafy  kénytelen  volt  engedni,  hogy  a  var  »pogany  kézre  ne 
essék  hanem  két  császár  békességével  hanyassek  el»    Csakhogy  a   rosszul 


Siíkelfbid  >  leromboli 


fizetett  magyar-német  őrség,  mely  csak  néha  napján  látott  egy  kis  zsoldot  s 
örökké  nyugtalankodott,"  azzal  fenyegetőzött,  hogy  fegyverrel  áll  ellent  a  lebon- 
tásnak. Hogy  a  fejedelmet  az  őrség  elleni  erélyes  fellépésre  birja,  az  udvar 
megígérte  neki,  hogy  a  császári  követek  támogatni  fogják  másnemű  kíván- 
ságait a  portán.  Ennek  következtében  Apafy  kielégítette  az  őrséget  s  1665 
januárban  a  különben  kitűnően  felszerelt  vár  erődítményeit  földig  lebonttatta." 


>  1664  október  7-iki  levelében  megparancsolta  Radován  komáromi  vajdának,  tartóz- 
kodjék a  portyázásoktól  s  ne  bántsa  a  törököt,  különben  a  legsúlyosabb  büntetésre  szá- 
míthat. Dworak,  i4  m.  507. 

'  Boldvai  Mánon  kapitány  jel.  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  VI. 

•  Hadtört  Emi.  1890.  394-368. 


206  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Erre   a   békeszerződés   értelmében  a  legutolsó  német  őrségek  is  eltávoztak 
az  erdélyi  várakból. 

Apafy  bizton  számított  reá,  hogy  a  készséget,  melylyel  Székelyhid 
ügyét  rendezte,  Bécsben  azzal  fogják  viszonozni,  hogy  támogatják  törek- 
véseit, melyek  oda  irányultak,  hogy  valósággá  legyen  a  vasvári  béke 
azon  pontja,  mely  szerint  Erdély  régi  állapotába  helyezendő  vissza.  Ezt  a 
békét  a  császár  kötötte  s  első  sorban  tőle  függött,  hogy  a  szerződés  Ígérte 
restitutió  ténynyé  váljék.  Különösen  két  irányban  óhajtotta  Erdély  ezt 
a  régi  állapotba  való  visszahelyezést.  Az  utóbbi  években  portai  adója  szer- 
telenül emeltetett,  másrészt  ugyanakkor  Várad  és  Temesvár  felől  nagyarányú 
hódoltatással  csökkentették  területét  s  ezzel  teherviselő  képességét.  Azon 
czímen,  hogy  az  illető  községek  Váradhoz  tartoznak,  a  török  az  országnak 
valami  egynegyed  részét  hódoltatta  be  s  veszedelmesen  közeledett  a  főfon- 
tosságú  sóbányákhoz,  a  kincstár  egyik'  legdúsabb  *  jövedelmi  forrásához. 
Apafy  azt  óhajtotta  tehát,  hogy  a  császár  járjon  közbe  a  portán,  hogy 
Erdély  adója  mérsékeltessék,  az  ország  területi  épsége  pedig  ne  csorbittassék. 
E  két  baj  orvoslását  kereste  Apafy  s  minthogy  mindegyik  a  vasvári  béke 
előtti  időkből  származott,  még  1664,  jaauár ,. l-jén,  Lajos  franczia  király 
közvetítését  is  kikérte.  A  franczia  cabinet  igen  behatóan  foglalkozott  a 
kérdéssel,  minő  politikát  kövessen  Erdély  irányában.  Arra  a  meggyőződésre 
jutott,  hogy  Francziaország  mindenesetre  hasznát  veheti  Erdéljmek,  kivált 
az  esetben,  ha  a  Habsburgok  a  lengyel  korona  megszerzésén  fáradoz- 
nának s  e  terveiket  kellene  meghiúsítani.  Lajos  király  október  3-ikán  nagyon 
udvariasan  felelt  tehát  Apafynak  s  ígérte,  hogy  utasítja  portai  követét,  hogy 
a  fejedelem  kívánságait  támogassa.^  November  elején  az  ifjú  Bethlen  Miklós 
Bécsbe  érkezett  s  kérdezősködött,  van-e  ott  franczia  követ.  Mihelyt  meg- 
tudta, hogy  Gremonville  az,  kétségkívül  a  fejedelem  megbízásából  föl- 
kereste, s  érintkezésbe  lépett  vele.  Apafy  közvetlenül  a  nagyvezérnél  is 
tett  kísérleteket  kettős  panasza  orvoslása  iránt.  De  nem  boldogult  s  azért 
volt  kénytelen  a  külhatalmakhoz  folyamodni.  Minthogy  Francziaország  kilá- 
tásba helyezte  az  erkölcsi  támogatást,  a  fejedelem  külön  megbízásban  Bécsbe 
küldte  Bánfify  Dénest,  hogy  az  a  nagy  diszkövetség,  mely  a  portának  meg- 
viszi a  szentesitett  szerződést,  s  a  benne  megállapított  ajándékot,  Erdély 
ügyének  a  békekötés  értelmében  való  rendezését  is  sürgesse,  mire  Bánffy 
csakugyan  ígéretet  kapott. 

A  portára  küldött  követség  élén  gróf  Leslie  Walter,  a  harminczéves 
háború  egyik  katonája,  később  a  sziavon  végek  főkapitánya  állt.^  1665 
május  15-ikén  indult  Bécsből  fényes  és  nagy  kísérettel,  melyben  egyetlen 
magyar  sem  volt.  Harmincznégy  hajó  vitte  le  a  Dunán,  s  szeptember  17-ikén 
ért  Konstantínápolyba,  hol  1666  januárig  maradt.  Nagy  fénynyel  fogadták, 
olyan   előzékenységgel,   mint   keresztény   követet  azelőtt  soha  sem.  Költött 

*  Az  iratok :  Mon.  Szlavor.  Merid.  XIX. 

■  Útját  leírja  udvari  papja :  Tafemer,  Caesarea  Legatio  stb.  czímű  művében. 


A  szent-gotthArdi  csata,  a  vasvari  béke.  207 


is  sokat  s  követsége  többe  került  egy  milliónál.  Buzgón  támogatta  törek- 
véseit Reninger,  az  állandó  követ,  valamint  Panajotti,  a  porta  főtolmácsa. 
Sok  mindenféle  kívánsággal  állt  elő.  Az  érsek-újvári  pasa  valami  200  falut 
behódoltatott.  Leslie  ezek  egy  csoportjának  visszaadását,  esetleg  az  újvári 
erődítmények  lebontását,  valamint  a  héttoronybaij  elzárt  keresztény  fog- 
lyok kiadását  kérte.  De  a  nagyvezér  ez  irányban  minden  engedményt  meg- 
tagadott s  a  budai  pasához,  egy  renegáthoz  utasította  Lesliet.  Ellenben 
előzékenyebb  volt  oly  kérdésekben,  melyek  Magyarországot  nem  érintették. 
Leslienek  sikerült  kereskedelmi  szerződést  kötni,  melynek  alapján  Bécsben 
keleti  társaság  alakult,  de  csak  rövid  ideig  állt  fenn.  Szót  emelt  a  keleti  keresz- 
tények helyzetének  javítása  érdekében  is  s  szabad  megtelepedést  igyekezett 
a  jezsuitáknak  a  török  birodalomban  S2:erezní.  Ellenben  Erdély  ügyét  egy- 
általán elő  sem  hozta  a  nagyvezérnek,  noha  Apafy  e2:er  aranyat  küldött 
Réningcmek,  sőt  még  többet  ígért,  ha  panaszait  kellő  nyomatékkal  támo- 
gatja. Küldött  pénzt  Panajottinak  is,  ki  1663  óta  folyton,  de  kivált  ekkor 
nagyon  biztatta  a  fejedelmet.  Leslie  azonban  szóvá  sem  tette  Erdély  dolgát 
Kétségkívül  az  ő  meggyőződését  fejezte  ki  pátere,  midőn  azt  mondotta, 
hogy  »nem  engedi  ugyan  a  kereszténység,  hogy  Erdélyt  török  ülje  meg, 
de  nem  jó  Erdélynek  felettébb  gazdagnak,  boldognak  lenni «.»  Mindazáltal 
Bécsből  folyton  biztatták  Apafyt,  hogy  Leslie  támogatni  fogja  kéréseit,  sőt 
a  támogatás  fejében  viszonzásul  az  erdélyi  katholikusok  számára  engedt 
menyeket  kértek  tőle.  Az  erdélyi  követek,  kiket  a  nagyvezér  » pokol  szemmel « 
nézett,  Leslíebe  és  Kéningerbe  vetették  tehát  minden  reményüket.  Mind- 
kettőtől kaptak  is  ígéretet  s  Paskó  Kristóf  eleinte  megnyugtató  jelentéseket 
küldött  haza  Erdélybe.  Kéningerben  lehetett  is  némi  jóakarat.  De  midőn 
látta  a  nagyvezér  ellenszenvét  a  magyarok  és  az  erdélyiek  iránt,  a  kényes 
kérdést  egyáltalán  elő  sem  merte  hozni.  Növelte  a  bajt,  hogy  Apafy  késett 
az  évi  adó  beküldésével,  pedig  a  portának  pénzre  volt  szüksége  s  nagyon 
neheztelt  a  késedelem  miatt.  Ily  körülmények  közt  a  császári  követek  egyik 
legfőbb  feladatukról,  Erdélynek  régi  állapotába  való  visszahelyezéséről  tel- 
jesen  megfeledkeztek.  Ugy  okoskodtak,  hogy  a  török  Erdélyt  »meg  ne  nyo- 
morgassa, az  nem  lehet;  Magyarországnak  és  Erdélynek  nem  kell  sza- 
badságot engedni*. 2 

Kéninger  később  azt  hozta  föl  mentségül,  hogy  » Apafy  uram  igen 
lágyan  viseli  magát*.  Az  agyon  gyötört  Erdélytől  kívánt  tehát  kemé- 
nyebb magatartást,  mikor  maga  a  római  császár  is  meghunyászkodott 
a  szultán  előtt.  így  Leslie  követsége  meddő  maradt,  de  csak  annyiban, 
a  mennyiben  az  volt  feladata,  hogy  Magyar-  vagy  Erdélyországnak  sze- 
rezzen némi   kedvezményt.   Ellenben  titkos,  de  tulajdonképení  czélját,  hogy 


»  Paskó  1665  október  26-iki  jelentése  :  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  VI.  270. 
■    Paskó    Kristóf  emlékirata.  Tört.  Tár,  1890.  32.  A  tárgyalásokról  számos  okmány 
Szilágyinál :  Erdélyi  Orsz.  Emi.  XIV. 


208  A   HAGYAB  NEUZET   TÖBTÍNBTB, 

a  császári  udvar  és  a  porta  viszonyát  lehetőleg  szívélyessé  tegye  s  a 
lezajlott  háború  által  keltett  keserűséget  eloszlassa,  teljes  mértékben  elérte. 
Mig  Leslie  a  portán  tartózkodott,  Bécsben  török  díszkövetség  nyújtotta 
át  a  szentesitett  szerződést  s  az  ajándékokat.  Ép  oly  kitűntető  fogadtatásban 
részesült,  mint  Leslie  a  portán,  és  nagyon  el^detten  tért  haza.  így  minden 
megtörtént,  hogy  a  császár  és  a  szultán  jó  viszonya  szilárd  alapot  és 
állandóságot  nyerjen.  Valóban  soha  a  porta  és  a  bécsi  udvar  olyan  barát- 
ságban nem  állott,  mint  a  következő  években  mindaddig,  mig  Ahmed  nagy- 
vezér meg  nem  halt  (1676).  A  magyarság  ez  időben  szemben  találta  önálló- 
sága megtartására  irányuló  törekvéseiben  mind  a  kettőt.  Oly  természet- 
ellenes, oly  egészségtelen  volt  ez  a  fordulat,  hogy  múlhatatlanul  erőszakos 
rázkódtatásokra,  véres  válságokra  kellett  vezetnie,  melyekkel  a  következő 
húsz  esztendő  évlapjai  csakugyan  megteltek. 


TürUk  és  mtgjti  Itgyvtiek. 

(Rajzolta  Cicrna  Kirolr.) 


HARMADIK  KÖNYV 


A  NAGY  ÖSSZEESKÜVÉS  KORA 


A  Magyar  Nemzet  Tiirténete.  VII.  14 


i 


^ 


f 


':i' 


■• 


\ 


f 


fl! 


I 


:i 


.:l 


•I 


• 


it 


I' 


í 


I 

I 


I 


'  1 1 


dh 


/ 


Ai  SMueikllvö  flSnrak. 

(RajiolU  Ciernk  Kirolj.) 


I.  FEJEZET. 

Qz  ország  a  uasüári  bcl^c  ulán.   Srin^i   Cöiklós  h^Mla. 


VEKEN  ÁT  remélte,  kívánta,  sürgette  a  magyar  közvélemény  a 
háborút,  mert  tőle  várta  gyökeresen  megromlott,  a  béke  eszkö- 
zeivel nem  is  gyógyítható  közállapotaínak  orvoslását.  A  háború 
immár  lezajlott  s  nemcsak  nem  javította,  hanem  egyenesen 
tűrhetetlenné  tette  a  lakosság  helyzetét.  Szatmár,  Szabolcs,  Heves,  Ugocsa, 
részt>en  Bereg  s  más  felvidéki  vármegyék  mellett,  melyeket  már  az  erdélyi 
bonyodalmak  folyamán  pusztasággá  tett  a  török  és  a  tatár,  most  ugyané 
sorsra  jutottak  olyan  területek,  melyek  évtizedek  óta  nem  láttak  ellenséget. 
Elpusztult  legnagyobb  részükben  Nyitra,  Trencsén  és  Pozsony  vármegye,' 
honnan  török  írók  szerint  45,000  rabot  hajtottak  el.  Már  előbb  nagy 
romlást  szenvedett  az  ország  egykori  paradicsomkertje,  a  Csallóköz,  mely 
annyira  jutott,  hogj'  »sem  nem  arathat,  sem  nem  vethet*.'  1664-ben  külö- 
nösen sokat  szenvedett  a  Dunántúl,  a  nagy  háború  tulajdonképeni  színhelye, 
a  Muraközzel,  melyet  Zrinyi-Újvár  bukása  megnyitott  a  töröknek. 

Versenyeztek  az  ellenségekkel    a   pusztításban    a    német    zsoldosok, 
s  a  Hegyalján  a  legkegyetlenebbdl  dúlták-fosztották  a  népet,  mely  néhol  fegy- 


■  Guzic;  naplója.  Jurt.  Tár,   18Í 
'  A  nédor.  Hadt.  Közi,   1897.   12 


212  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

vérrel  védekezett.  Ennek  az  istencsapásnak  még  a  béke  sem  vetett  véget. 
A  németek  a  véghelyeken  maradtak,  honnan  úgy  gyötörték  a  szegény- 
séget, hogy  elkeseredésében  a  törökhöz  fordult  s  Zemplénben  a  tömeg  az 
egri  pasa  segélyével  akarta  egyes  véghelyekből,  főleg  Ónodról  a  németeket 
kiverni.  1665  májusban  a  nádor  a  megyékhez  intézett  leiratban  szigorúan 
megtiltotta  »a  törökkel  való  conversatiót*,  sőt  később  az  üzleti  érint- 
kezést is.* 

Bármi  kevéssé  foglalkozott  politikával  s  bármi  kevéssé  értette  azon 
közjogi  kifogásokat,  melyeket  a  főurak  emeltek  a  vasvári  békeszerződés  ellen, 
annak  közvetlen  következményei  épen  a  tömegben  kelthették  a  legmélyebb 
elkeseredést.  Erezte  mindenki,  hogy  a  török  lett  csaknem  az  egész  királyi 
teríilet  ura.  Ersek-Ujvár  helyett  Galgócz  átellenében,  a  Vág  jobb  partján  új 
véghely  épült  ugyan,  melyet  Lipótvárnak  ^  neveztek  el.  Az  építéshez  szük- 
séges telkek  kisajátítása  után  a  munka  még  1665-ben  megindult  s  a  vár 
négy  év  alatt  el  is  készült.  Német  őrséget  kapott,  melylyel  együtt  a  jezsuiták 
is  megjelentek  benne.  Az  új  vár  kétségkívül  nem  volt  fölösleges,  de  a  török 
harczokban  sohasem  emelkedett  fontos  szerepre  s  az  Ersek-Ujvárról  állan- 
dóan folytatott  behódoltatásnak  nem  tudott  gátat  vetni.  Minthogy  az  udvar 
tartózkodott  mindentől,  a  mi  viszonyát  a  portával  zavarhatta,  a  számára 
megmaradt  terület  hathatós  védelméről  sem  gondoskodott  s  a  török  a  határ- 
szél minden  pontjáról  szabadon  nyomorgathatta  a  király  alattvalóit.  Folyt 
is  a  munka  szakadatlanul,  folyt  télen-nyáron  s  gyakran  megesett,  hogy 
télvíz  idején  egész  falvak  apraja-nagyja  futni  kényszerült  az  erdő  rejtekébe, 
hol  tömegesen  estek  hónak-fagynak,  éhségnek  áldozatul.  Szatmárban  Károlyt 
és  vidékét  a  török  ismételve  felszólította,  hogy  behódoljon  s  minthogy  a 
nép  nem  tette,  1672-íg  kilenczszer  dúlta  föl  a  vidéket.^ 

De  nemcsak  a  török  ellen  nem  védte  alattvalóit  az  udvar,  hanem 
teljesen  megfeledkezett  a  végbelí  katonák  fizetéséről  s  így  a  tulajdonképeni 
magyar  katonaság  hihetetlen  nyomorba  jutott.  A  fülekí  őrség  vitézei  gróf 
Esterházy  Pál  bányavidéki  főkapitányhoz  intézett  panaszukban  igazán  meg- 
ható színekben  ecsetelik  a  maguk  s  általában  a  végbelí  magyar  hadak 
siralmas  helyzetét.  Elmondják,  hogy  »a  vitézlő  rendnek  semmi  fizetése; 
kilencz  esztendőtől  fogván  egyszer  fizettek.  Ruhátalan,  éhen  való  a  vitézi 
rend.  Éhhel  haló  a  hajdú,  kénytelen  a  falukra  kell  kimennie,  tarisznyájába 
kér  kenyeret  háza  népe  táplálására.  De  nem  kap,  mivel  vármegye  végezte, 
és  ha  császár  fizetésen  való  szolga,  van  fizetése,  éljen  azzal. «  A  vármegyék 
csakugyan  a  legszigorúbban  intézkedtek,  hogy  elfogják  a  katonát  vagy 
hajdút,  még  ha  igazolványa  is  van,  mihelyt  állomáshelyéről  távozik;  »ne 
járjon  a  falun,  el  kell  szoktatni  a  falukon  való  járástól.*  Pedig  kinn  kellett 


*  Szederkényi,  id.  m.  III.  90. 

■  Épitésének  történetéről  1.  Nagy  Iván:  Tort.  Tár,   1884.  401—411. 

»  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  IV.  489. 


AZ  OBSZAG   a  VASVAia  BÉKE  UTÁN.  ZRIHYI  HUCLÖS  HALALA. 


jámia,  mert  Füleken  még  lakást  sem  kapott.  A  házakat  mind  elfoglalta  az 
oda  menekült  naness^  s  Így  az  őrség  a  váron  kívüli  falvakban  tengődött 


ÍMP^ 


Gróf  ErterUiy  FáL 

(Egjkorú  melsiel  után.) 

családostól,  »onnan  vártál,  kapuskodik  és  szolgál  á  várban".  A  vár  maga 
ép  oly  nyomorult  állapotban  volt,  mint  Őrsége.  Derekas  bástyái  ledőltek, 
hídja  elromlott  s  ha  a  tisztek  a  nemes  vármegyékhez  fordultak,  ezek  azt 


214  A  MAGYAR  KEMZET  TÖRTÉNETE. 

fi^dték:  ha  kell  6  felségének  a  vár  és  véghely,  építtesse.*  Nem  tudva  máskép 
m^élníy  a  végbeliek  éhes  hada  természetesen  a  szegénységre  vetette  magát. 
A  Nagy-Kunságnak  1669-ben  huszonkettőből  csak  hét  községe  maradt, 
a  többinek  lakossága  az  utóbbi  nyolcz  év  folyamán  Debreczen  felé,  tehát 
erdtiyi  területre  menektUt.  A  hét  községből  az  egyikben  6,  a  másikban  9 
család  élt  De  »már  senki  sem  akar  szántani,  mivel  semmi  megmaradását 
nem  látták*.*  »Saját  nemzetünknek  pusztító  keze  lőn  rajtunk, «  mondják  a 
lakosok.  »Hét  éve  teljesen,  mióta  minden  tavaszszal,  mint  az  árviz  elborítják, 
mint  a  sáskák  elpusztítják  földünket,  nem  hagyva  rajta  semmi  élést,  marhát, 
lovat,  juhot  és  semminemű  jószágot;  (24  mértföldnyi  területen)  Polgártól 
Makóig  ők  evek  meg  hét  év  óta  mind  földi,  mind  fái  gyümölcseinket, 
szSőinket,  dinnyéinket. «  Mindez  természetes  következménye  volt  ama  poli- 
tikának, melyet  az  udvar  ez  időben  követett.  Maga  jó  viszonyban  állt  a 
törökkel  s  minthogy  örökös  pénzzavarral  küzdött,  ama  területek  magyar 
katonaságáról  sem  akart  gondoskodni,  melyeket  a  békeszerződés  tulajdonában 
hagyott.  » Hadat  nem  tarthat,  muzsikára,  komédiákra,  farsangolásokra, 
szánkázásokra  kell  a  pénz««  —  mondották  elkeseredésükben   a  magyarok. 

Ehhez  járultak  a  nép  lelki  szenvedései.  Az  erőszakos  térítés  a  háború 
évdben  sem  szűnt  meg,  hanem  még  Idméletlenebbűl  folyt  s  a  jezsuiták 
1662 — 65-ben  10,000  embert  térítettek  meg.  Ez  a  lelkiismereti  kényszer 
kínosabban,  fájdalmasabban  sért  bennünket,  —  mondották  a  protestánsok  — 
mint  a  zsoldosok  és  a  török  minden  pusztítása.  Csakugyan  öldöklő  szellem 
lengi  át  az  udvar  valláspolitikáját.  Az  1 662-iki  országgyűlésen  Lipót  király, 
s  tanácsosai  azt  az  elvet  hirdették,  hogy  a  vallásügy  magánügy  s  a  ki 
sérelmet  szenved,  az  a  rendes  per  útján  keressen  orvoslást  A  protestánsok 
ezt  is  megpróbálták  s  Báthory  Zsófia  ellen  a  király  e  tanácsához  képest 
1664-ben  a  károsult  eklézsiák  és  iskolák  Zemplénvármegye  törvényszékénél 
újabb  port  indítottak. 

A  tárgyalás  augusztusban  megtartatván,  a  biróság  az  1661 — 63-iki 
járandóság  fizetésére  kötelezte  Báthory  Zsófiát.*  De  az  özvegy  semmit  sem 
adott  a  bíróságra,  mel5mek  Ítélete  csakugyan  nem  hajtatott  végre,  mert  Bécsből 
megakadályozták.  Az  udvar  ugyanis  homlokegyenest  ellenkezésben  azzal,  a  mit 
1662-ben  hirdetett,  most  a  viszályt  országg5rűlés  elé  tartozónak  nyilványitotta. 
Csakhogy  a  protestánsoknak  nem  kellett  többé  országgyűlés,  mert  a  tett  tapasz- 
talatok után  semmi  jót  nem  várhattak  tőle.  Ragaszkodtak  tehát  a  törvényhez 
s  többszöri  huzás-halasztás  után  érvényt  akartak  a  törvényes  Ítéletnek  sze- 
rezni. Erre  a  király  1669  július  4-ikén  az  özvegynek  védlevelet  adott, 
melyben  megtiltotta  a  vármegyéknek  Ítéleteik  végrehajtását  s  elrendelte,  hogy 
az  ügy  a  legközelebbi  országgyűlésig  függőben  maradjon.   Beregvármegye 

'  Hadtört.  Közi.  1897.  635-639. 

«  Gyárfás,  Jász-Kunok  tört.  IV.  319-321. 

■  Nádasdy  oratiója,  id.  h. 

*  Fejes  István,  S.-A.-Ujhely,  83-86. 


AZ   ORSZÁG   A  VASVÁRI   BÉKE   UTÁN.  ZRÍNYI  MIKLÓS  HALÁLA.  215 

azonban  ekkor  is  ragaszkodott  jogához,  mire  a  király  július  26-ikán  s 
másod  Ízben  deczember  10-ikén  e  vármegye  peres  eljárását  egyszerűen 
betiltotta  s  azt  a  hozott  ítéletekkel  egyetembe  törvénytelennek  nyilvánította.* 
Ezzel  a  királyi  önkény  lépett  a  törvény  helyére  az  igazságszolgáltatás  terén. 
Pedig  a  nélkül  is  rideg  párt-  és  felekezeti  szenvedélyeknek  szolgálatában 
állt  a  bírói  hatalom.  Baskó  György  olyan  nőt  vett  el,  a  ki  első  férjétől 
törvényesen  elvált.  Az  esztergomi  káptalan  ezért  Baskót  elfogatta  s  minden 
jószágát  elkobozta.  Beregmegye  Kóródy  Ferenczet  gyilkosság  miatt  tör- 
vényesen elitélte.  De  a  végrehajtás  előtt,  királyi  parancs  következtében, 
Kórodyt  szabad  lábra  kellett  helyezni,  mire  a  jezsuiták  nyomban  misleí 
jószáguk  igazgatójává  nevezték  ki.^  Selmeczen  egy  kamarai  írnok  egy 
gazdag  polgár  leányát  szerette  volna  elvenni.  De  az  atya  és  leány  ridegé 
elutasította  a  tolakodót.  Ez,  hogy  bosszút  álljon,  őket,  valamint  evangélikus 
papjukat  az  esztergomi  káptalan  szentszéke  elé  idézte.  A  szentszék  az  evan- 
gélikus feleket,  kik  meg  sem  jelentek,  8000  tallér  bírság  s  600  forint  költs^ 
megfizetésében  marasztalta  el.  Ez  ítéletet  a  protonotárius  akként  hajtotta  végre, 
hogy  Selmecz  város  javait  az  említett  összeg  erejéig  le  akarta  foglalni.  Midőn 
ezt  a  város  nem  engedte,  Balassa  Bálint  honti  főispán  katonai  karhatalommal 
lefoglalta  a  városházát,  a  város  sörházait  és  korcsmáit  s  többi  ingatlanait. 
Töméntelen  ily  esetet  kínálnak  a  kor  igazságszolgáltatásának 
évkönyvei.  Némelyikből  országos  sérelem  lett,  némelyik  csak  szűkebb 
körben  vált  ismertté.  De  egyaránt  megingatta  az  igazságszolgáltatás  iránti 
bizalmat  a  tömegekben,  egyaránt  fokozta  az  elkeseredést  az  államhatalom 
ellen  s  ezzel  bősz  indulatokat,  vérengző,  kegyetlen,  forradalmi  hangulatot 
keltett.  Az  a  né2:et  kerekedett  felül,  hogy  az  udvar  ki  akarja  irtani  a 
magyart,  hogy  »kevés  idő  alatt  neve  se  legyen*  többé,  hogy  »vagy  utolsó 
pusztulásra  vagy  siralmas  csehországi,  morvái  és  sléziai  szabadságtalan- 
ságra«'  kívánja  juttatni.  A  »parókás  német«,  a  »hajas  szomszéd«,  a  ki  az 
előtt  sem  valami  kedves  embere  volt  a  magyarnak,  ez  időben  az  alsó 
tömegek  gondolatvilágában  valóságos  rémalakká  változik,  a  ki 

Mardosó  kutyaként 
Rád  készíti  agyarát, 
Hogy  téged  megmarjon, 
Javaiddal  bírjon, 
Elnyerhesse  hazádat.* 

Ez  ellen  a  bősz  fenevad  ellen  íránjml  a  tömeg  mérhetetlen  szenve- 
délye s  felhangzik  a  harczi  szózat,  hogy 

Kiki  immár  vegye  elő  éles  fegyverét! 
Ne  kímélje  vérontástól  erős  karjait ! 

"  Timon,  A  párbér  története ;  okmtár,  IV.  és  V.  sz.  okmány. 

*  Zsilinszky,  Vallásügyi  tárgyalások,  UI.  312-314. 

•  Ujház^Pál  lev.  Hadtört.  Közi.  1893.  549. 

«  Petkó  Zsigmond  éneke  1666-ból,  közli  Thaly  Kálmán:  Figyelő,  m.  20. 


216  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

E  nézet  mindinkább  hódított  s  ez  a  közhangulat  kikerülhetetlenné 
tette  a  királyi  hatalom  és  a  nép  között  az  összeütközést. 

E  hangulatot  jól  ismerte  az  udvar,  de  nemcsak  nem  mérsékelte, 
hanem  folyton  olajat  öntött  a  tűzre.  Ura  volt  az  országnak;  a  fontosabb 
várakban  a  törvény  ellenére  német  őrségeket  tartott,  a  nemzetközi  viszo- 
nyok egyre  inkább  óhajai  szerint  alakultak  s  lehetővé  tették,  hogy  végre 
lesssámoljon  a  magyarokkal  s  úgy  bánjék  el  velük,  mint  egykor  a  csehekkel. 
Portia  herc2:eg  kevéssel  a  vasvári  béke  megkötése  után  egész  leplezetlenül 
elmondta  a  franczia  követnek  az  udvari  politika  tulajdonképeni  végczél- 
jait.  A  főminiszterrel  való  eszmecserék  benyomása  alatt  már  1664  november 
16-án  Gremonville  a  következőket  jelentette  haza:  » Mindent  öss2:efoglalva, 
a  császár  igyekezete  az,  hogy  a  legkorlátlanabb  uralmat  honosítsa  meg 
Magyarországban «.i  A  magyar  urak  tisztában  voltak  az  udvar  törekvé- 
seivel s  csakhamar  Lippay  György  prímás  a  feszületet  tartva  kezében, 
ismételte  a  követnek^  azt,  mit  már  Portiától  hallott. 

Az  udvar  és  hívei  a  vasvári  békét  épen  azért  siettek  elfogadni,  mert 
Magyarország  erejének  megtörését,  a  magyarság  legyőzését  látták  benne 
megpecsételve.  »A  magyar  —  mondotta  Spankau*  tábornok  1664-ben  — 
legyőzött  nemzet,  melyet  megvetnek,  semmibe  sem  vesznek.*  Bécsben 
tényleg  tehetetlen,  legyőzött  nemzetnek  tekintették  s  végleg  az  idegen  uralom 
jármába  igyekeztek  hajtani.  E  törekvésnek  fölöttébb  kedveztek  a  viszonyok. 
A  vaUásháború,  melyet  a  kisebbség  a  nép  többsége  ellen  folytatott,  teljesen 
megbénította  a  nemzet  erejét  s  csaknem  kizárta  a  lehetőséget,  hogy  a 
tömegek  egy  zászló  alatt  egyesüljenek  az  udvar  ellen.  Nem  maradt  tehát 
más  mentő  eszköz,  mint  idegen  segélyre  gondolni,  a  külföld  támogatását 
megnyerni  az  önvédelemhez.  Csakhogy  erre  nézve  sem  nyílt  kilátás  sehol 
s  e  tekintetben  a  nemzetközi  viszonyok  a  vasvári  béke  után  a  magyarokra 
nézve  valósággal  reménytelenekké  alakultak. 

A  végveszédelemmel  szemben  azonban  a  közvélemény  a  szalmaszál 
után  is  kapkodott  s  a  külsegély  csalfa  lidérczfénye  után  indult.  A  legkü- 
lönbözőbb, legképtelenebb  eszmék  merültek  föl.  Álmodoztak  svéd  segélyről, 
lengyel  segélyről,  noha  Lengyelországban  egyrészt  II.  Rákóczy  György 
támadása,  másrészt  a  császári  befolyás  megszilárdulása  ilyesmit  eleve 
kizárt.  Különben  is  a  vallástusák  elmérgesedése  következtében  másfelé 
vetették  pillantásukat  a  katholikusok  és  másfelé  a  protestánsok.  Legkö- 
zelebb természetesen  Erdély  esett,  egykor  a  magyarság  és  a  protestan- 
tismus  védbástyája.  Ezt  azonban  teljesen  kimerítették  a  lezajlott  megpró- 
báltatások. Apafy  nemcsak  tehetetlen  volt,  de  személyes  érdekei  is  tétlenségre, 
részben  a  magyar  mozgalmak  elleni  állásfoglalásra  ösztönözték.  1665  óta 
attól   félt,   hogy  az  íQú  Rákóczy   Ferencz   az  udvar   segélyével  megfoszt- 

*  Gremonville  jelentése.  Mon.  Slavor.  Merid.  XIX. 

■  Gremonville  deczember  18-iki  jelentése.   U.  ott,  17. 

•  Pauler,  id.  m.  I.  48. 


AZ  ORSZÁG   A  VASVÁRI  BÉKE  UTÁN.   ZRÍNYI   MIKLÓS  HALÁLA.  217 

hatná  trónjától.^  Óvatosan  tartózkodott  tehát  mindentől,  a  mivel  az  udvart 
magára  haragíthatta  volna.  Még  azt  is  tétlenül  nézte,  hogy  a  közeli  német 
őrségek  1664  óta  folyton  kapdosták,  csipdesték  az  erdélyi  határt.  Hat  év 
alatt  csak  ökröt,  tehenet,  lovat  30,000-nél  többet  hajtottak  el,  egész  falvakat 
fbivertek,  sok  embert  megöltek  s  1670  nyarán,  mikor  megszaporodtak,  két 
Ízben  törtek  az  országba.  A  német  őrségek  rablásai  annyira  veszélyez- 
tették a  közbiztosságot,  hogy  a  magyar-erdélyi  kereskedés  megszűnt  s 
minthogy  Erdélyben  tallért  vagy  aranyat  nem  vertek,  hanem  a  jó  pénzt  a 
magyar  kereskedés  szolgáltatta,  a  fejedelem  attól  félt,  hogy  a  török  adót 
ezután  nem  lesz  képes  jó  pénzben  fizetni.^  Mindazáltal  nem  mert  megfelelő 
intézkedéseket  tenni  s  csak  kérésre  szorítkozott  még  a  magyar  vallás- 
viszályokban is,  melyek  erkölcsi  érzelmeit  sértették  melyeket  azonban 
főleg  azért  akart  enyhíteni,  mert  attól  félt,  hogy  Rákóczy,  kit  mindig  erdélyi 
trónkövetelőnek  tartott,  a  protestánsok  segélyével  próbálhatná  meg  a  feje- 
delemség visszaszerzését.  Sőt  Rákóczytól  való  féltében  1670  tavaszán  komo- 
lyan foglalkozott  az  udvarral  való  titkos  szövetkezés  eszméjével.' 

Még  tehetetlenebb  volt  Erdély  a  törökkel  szemben.  A  portán  semmibe 
sem  vették  Apafyt.  » Könnyű  a  szultánnak  —  mondották  1667-ben  köve- 
teinek —  olyan  zsidó  helyébe,  mint  urunk  —  így  jelentették*  a  követek 
haza  —  más  zsidót  tenni. «  Apafy  pedig  semmitől  sem  félt  jobban,  mint 
attól,  hogy  elveszti  trónusát  s  e  félelemből  a  török  örökös  terjeszkedését 
sem  merte  megfékezni,  noha  csakhamar  a  gazdag  sóbányákat  fenyegette. 
Ezek  megtartása  életkérdés  volt  Erdélyre,  mert  a  só  szolgáltatta  a  kincstár 
fő  jövedelmét.  Hogy  török  kézre  ne  jussanak,  arra  nem  találtak  más  módot, 
mint  az  egész  vidék  elpusztítását.  Az  országgyűlés  1669  júniusban  tör- 
vényt hozott,  hogy  a  török  határ  és  a  bányavidék  közötti  föld  sivataggá 
tétessék,  az  ott  levő  községek  áttelepíttessenek  s  a  földesurak  kárpótdtassa- 
nak  az  elpusztult  falvakért.  Ezt  a  törvényt  végrehajtották  ugyan,  de  kihir- 
detni nem  merték,  hogy  a  török  meg  ne  tudja  a  czélzatot  s  felelősségre 
ne  vonja  a  fejedelmet. 

Erdélyre  nem  támaszkodhatott  tehát  a  nemzeti  ellenáUás  s  a  protes- 
tánsok valóban  inkább  közvetlenül  a  törökbe  vetették  reményüket.  Ez  a 
dolog  természetéből  következett.  Mikor  az  udvar  annak  idején  Ausztriában 
megkezdte-  a  harczot  a  protestánsok  ellen,  az  osztrák  tartományok  protes- 
táns nemességének  gyűlésein  is  felhangzott  a  fenyegetés,  hogy  inkább  a 
töröknek  hódolnak,  semhogy  hűtlenek  legyenek  az  evangéliumhoz.*  De 
tőlük  a  török  messze  volt,  s  fenyegetésüket  nem  valósíthatták.  Nálunk 
azonban  a  török  szomszédsága,  a  behódolás  kénytelensége  természetszerűen 

»  1665  augusztus  29.  és  október   20-ki  levelek.  Török-Magyar.  Tört.  Emlékek,  VI. 

•  Emlékirat  1670.ből.  Rozsnyay,  id.  m.  428-30. 

•  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emlékek,  XIV. 

•  Rozsnyay  munkái,  498. 

•  Zwiedinek,  Deutsche  Gesch.  I.  228. 


2tS  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


arra  btrta  a  közvéleményt,  hogy  az  udvar  fenyegető  magatartásával  szemben 
a  türökt^  várja  a  megmentést.  A  korszellem,  a  külföldről  terjesztett  eszmék 
és  tanok  is  fly  irányba  terelték  a  magyar  protestantismust. 

Ugyanakkor,  mikor  a  török  birodalom  erejének  rohamos  hanyatlását 
már  nem  egy  politikus  észrevette,  Európában  az  elnyomott  protestánsok 
épen  a  tőröktől  várták,  hogy  megszabadítja  őket  a  katholikus  egyház 
kényuralmától.  n.  Rákóczy  György  szomorújátéka  s  az  a  szerep,  melyet  benne 
a  török  vitt,  sajátszerű  hatást  tett  a  nyugaton.  Drabik  sokat  olvasott 
munksyay  a  » Világosság  a  sötétségben*  azzal  biztatta  az  üldözötteket, 
bogy  egyedül  a  franczia  király  és  a  török  szultán,  ki  népével  fölveszi  a 
kereszténységet,  fogja  visszaadni  szabadságukat.  Könyvét  az  egész  pro- 
testáns világban  terjesztették,  fordították,  átdolgozták  s  olvasták.  Alapgon- 
dolata sokakat  megragadott,  a  többek  közt  Comeniust,  ki  Rákóczy  esetéből 
azt  a  tanúságot  merítette,  hogy  a  törököt  meg  kell  nyerni,  meg  kell  térí- 
teni, mi  végből  Lorántfify  Zsuzsannát  felkérte,  fordíttassa  le  török  nyelvre 
a  bibliát*  A  vasvári  béke  annyiban  igazolta  Drabikot,  a  mennyiben  a 
tiáborüban  kitűnt,  hogy  a  törököt  legyőzni  nem  lehet.  A  magyar  közvéle- 
mény taeg  a  lezajlott  eseményekből  azt  a  tanúságot  merítette,  hogy  elvész 
a  török  nélkül  s  mindenképen  őt  kell  felszabadítása  eszméjének  megnyerni. 
F^dig  soha  ez  a  kísérlet  reménytelenebb  nem  volt,  mint  a  vasvári  békét 
kj>vető  évtizedben  s  épen  az  a  tudat  tette  az  udvar  politikáját  a  magyarság 
iránt  oly  kíméletlenné,  hogy  a  nemzeti  mozgalom  nemcsak  támogatást, 
)ianem  még  bátorítást  sem  remélhet  a  portától.  Maga  a  nagyvezér  volt  a 
jQgelső,  a  ki  a  magyarok  üzelmeire  figyelmeztette  a  császárt.  Leslie  grófnak 
már  1665-ben  megmondotta,  hogy  a  magyarok  rosszban  törik  a  fejüket  s 
vigyázni  kell  rájuk.  Hazatértében  Budán  a  mozgalmakról  Leslie  még  többet 
ballott.  A  pasa  elmondotta  neki,  hogy  gróf  Balassa  Imre  kész  nemcsak 
behódolni  s  fiait  és  várait  átadni,  hanem  a  bányavárosokat  is  török  kezére 
jlítszani.  A  pasa,  ki  különben  erről  már  előbb  küldött  Bécsbe  bizalmas  érte- 
sítést, azt  ajánlotta  Leslienek,  rakják  meg  Kassát  német  őrséggel,  mert  Felső- 
Magyarország  fel  akar  lázadni.  Leslie  a  hallottakról  kimerítő  jelentést  tett 
itz  udvarnak.  Balassa  Imre  fogságba  is  került,  melyből  megszökött  ugyan, 
^  1666  július  elején  valóságos  hadjáratot  indítottak  ellene  s  rövid  ostrom 
után  divényi  várában  újra  elfogták.^ 

«  Kvacsala:  Századok,  1882.  804—810. 

•  Tett-e  Balassa  olyan  ajánlatot  a  budai  pasának,  mint  ez  Leslienek  beszélte,  az 
kétes,  mert  ez  időben,  1665  tavaszán  megtámadott  egy  török  száll ítmán3rt,  a  kiséret 
0gy  részét  megölte  s  mindent  zsákmányul  ejtett.  Minthogy  Bécsben  épen  ekkor  várták  a 
török  díszkövetséget,  Balassát  a  kassai  nádori  szék  elé  idézték,  mely  32  czégéres  bűn- 
tényben vétkednek  nyilvánította  s  elitélte.  Balassa  a  pozsonyi  várba  záratott.  Fogsága 
nem  lehetett  nagyon  szigorú,  mert  a  bécsi  franczia  követtel  is  titkos  érintkezésbe  léphetett, 
sőt  meg  is  szökhetett.  A  török  ellen  intézett  támadása  után  alig  hihető,  hogy  a  budai 
pasának  a  jelzett  ajánlatokat  tette  volna.  Minthogy  azonban  Divény  várából  csakugyan 
veszélyeztethette    a  bányavárosokat,    Bécsből   p,   nádort  utasították,  szállja  meg  a  várat. 


AZ   ORSZÁG   A   VASVÁRI   BÉKE   UTÁN.    ZRÍNYI   MIKLÓS    HALÁLA.  219 

Azok  a  magyar  urak,  kik  a  nemzetközi  viszonyokat  jobban  ismerték, 
nem  is  reméltek  semmit  a  portától  s  első  sorban  a  katholikusok  Velenczére 
és  Francziaországra  gondoltak.  Velencze  tényleg  még  mindig  háborúban 
állt  a  törökkel  s  zokon  vette  a  vasvári  békét,  mely  lehetővé  tette  a  nagy- 
vezérnek, hogy  egész  erejével  ismét  reá  vesse  magát.  De  épen  ez  okból 
nem  gondolhatott  a  köztársaság  a  magyar  ügyekbe  való  avatkozásra. 
Erdekei  a  császárra  utalták,  kinek  kegyét  kellett  keresnie.  így  csak  Fran- 
cziaország  maradt.  Valami  százötven  év  óta  küzdött  a  franczia  állam  a 
Habsburgokkal,  hogy  világhatalmi  állásukat  megingassa.  E  küzdelem  első 
sorban  a  spanyol  Habsburgok  ellen  irányult  ugyan,  de  a  két  ág  benső 
viszonyai  és  érdekközössége  következtében  az  osztrák  Habsburgokat  is  súj- 
totta. XIV.  Lajos  e  hagyományos  politikának  egyik  legkiválóbb,  legtehet- 
ségesebb képviselője  volt,  a  ki  a  küzdelmet  mindinkább  az  osztrák  Habs- 
burgok ellen  irányította.  Még  a  császári  koronát  is  el  akarta  tőlük  halászni 
s  egyre  nagyobb  mértékben  igyekezett  német  birodalmi  területeket  elhódí- 
tani, miben  természetesen  mindig  szemben  találta  magát  a  birodalom  fejével, 
a  császárral.  Valami  két  emberöltőn  át  ült  Lajos  a  franczia  királyi  trónon 
s  a  hódítás  és  terjeszkedés  politikáját  ritka  következetességgel  és  kitar- 
tással folytatta.  Csakhogy  nem  mindig  hadakozott,  hanem  észszel,  ügyes- 
séggel, diplomácziai  furfanggal  készítette  elő  terveit,  melyek  mindig  a 
Habsburgok  ellen  irányultak  ugyan,  de  épen  sikerük  kívánta,  hogy  bizo- 
nyos időközökben  békésnek,  jó  indulatúnak  mutatkozzék  a  bécsi  udvar 
iránt.  Ez  időszakok  közé  tartozott  a  vasvári  béke  évtizede.  1663-ban  Lajos 
némi  hadat  küldött  a  császár  segítségére,  de  az  elégedetlen  magyarokkal 
is  érintkezésbe  lépett.  Készen  akart  állani  minden  eshetőségre;  kereste  a 
megegyezést  a  császárral,  de  az  esetre,  ha  ez  nem  sikerül,  alattvalóit 
akarta  ellene  kijátszani. 

Zrinyi  Miklós  1664-iki  fényes  téli  hadjáratának  hirére  XTV.  Lajos 
üdvözlő  levéUel  és  kitüntetésekkel  halmozta  el  a  magyar  hőst,  sőt  pénzt 
küldött  neki,  hogy  hadműveleteit  folytassa.  A  franczia  király  ez  eljárása 
az  udvariasság  ténye  volt  minden  politikai  utógondolat  nélkül.  Tudtára 
adta  Zrínyinek,  hogy  azért  támogatja,  hogy  további  szolgálatokat  tehessen 
a  kereszténységnek.  Zrinyi  a  pénzt  annál  inkább  elfogadhatta,  mert  olyan 
uralkodótól  jött,  a  kinek  hadai  a  császár  táborában  küzdöttek.  Zrínyi 
Miklós  és  Péter  meleg  szavakban  köszönték  meg  a  király  kegyét,  mire 
Lajos  azt  felelte,  hogy  ismeri  a  két  derék,  jeles  hős  értékét,  kik  emléke- 
zetes tettekkel  minden  nap  újra  meg  újra  bebizonyítják  lelkes  buzgalmukat 
a  kereszténység  védelmében,  örömmel  ragad  meg  tehát  minden  alkalmat,* 

Balassa  az  ellene  intézett  támadást  Wesselényi  személyes  gyűlölködésére  vezette  vissza  s 
leveleiben  (az  orsz.  levéltárban  őriztetnek)  szörnyen  gorombáskodott  a  nádorral,  ki  anoál 
erélyesebben  hajtotta  végre  az  udvar  parancsát,  ámbár  talán  maga  sem  tudta,  mi  birta 
tulajdonképen  a  bécsieket  a  Balassa  elleni  szigorú  fellépésre. 

«  1064  június  25-iki  levele.  Mon.  Slavor.  Merid.  XIX.  231. 


„  A  UAGYAR  NEMZET   TÖRTÉNETE. 

rtt  iMtBc    —   hogy  irántuk  táplált   jóakaratáról    tanúságot    tegyen. 

;*-ir»'."idro  ug>'anez  időben  más  európai  uralkodók  is  elhalmozták 
i-jcniü;d-  \findazáltal  a  franczia  királylyal  való  érintkezésük  Bécsben 
vi^£^->»»si  kdtett  s  fokozta  a  bizalmatlanságot,  melyet  iránluk  különben 


XtV.  Uloi. 

(Ejjkorú  metaiít  uUn.j 

A  Zrínyiek  viszün\'a  a  francziáklitiz  a  tavasz  óta  csakugj'an  más  jelle- 
get kezdett  ölteni.  Zrinyi  Péter  május  12-ikén,  mint  állitoita,  nemcsak  a  maga, 
hanem  testvérbátyja  nevében  is  kijelentette  báró  ReiPfcnhergernek,  a  francziák- 
kal  sziivctkezett  mainzi  választi'i  bizalmas  emberének,  hogy  hajlandó  a  fran- 


AZ   ORSZÁG   A  VASVÁRI   BÉKE   UTÁN.   ZRÍNYI   MIKLÓS   HALÁLA.  221 


cziákkal  közelebbi  viszonyba  lépni  s  ez  iránt  Reiffenbergerrel  szerződést  kötni 
Zrinyi  Péter  ezen  s  későbbi  szereplésében  minden  alkalommal  azt  hangoztatta, 
hogy  bátyja  részéről  is  van  fölhatalmazása  a  cselekvésre.  Ez  állítását  sem 
megczáfolni,  sem  megerősíteni  nem  lehet,  mert  egyetlen  egy  okirat  sincs, 
mely  magától  Zrinyi  Miklóstól  származnék  s  világot  vetne  arra,  hogy 
öcscse  alkudozásaival  szemben  ő  maga  milyen  álláspontot  foglal  el. 
Annyi  bizonyos,  hogy  a  bán  még  nem  rég  épen  nem  lelkesedett  a  fran- 
czia  szövetségért.  »Ha  győzedelmes  —  mondja  az  Afiumban  a  fran- 
cziáról  —  eltűrhetetlen,  ha  nyomorodott,  semmirekellő. «  Az  udvar  rossz 
indulata  s  a  francziák  előzékenysége  azonban  változást  idézhetett  elő  felfogá- 
sában. De  személyesen  csak  akkor  érintkezett  francziákkal,  mikor  Zrinyi- 
Újvár  eleste  után  huzamos  időn  át  vesztegelt  Bécsben,  hol  a  szent-gotthárdi 
csata  győztesei,  a  franczia  katonatisztek,  csakhamar  nagy  számmal  jelentek 
meg.  Felkeresték  s  nagyban  ünnepelték  Zrínyit,  ki  ez  érintkezéssel  annyira 
gyanúba  keverte  magát  a  miniszterek  előtt,  hogy  a  velenczei  követ  nyil- 
vánosan szóba  sem.  mert  vele  állani,  hogy  maga  is  gyanússá  ne  váljék. 
De  eddig  nincs  nyoma,  hogy  Zrinyi  és  a  francziák  e  barátkozása  más 
természetű  lett  volna,  mint  vitéz  katonák  egymás  iránti  rokonszenve  és 
érdeklődése.  Ellenben  Zrinyi  Péter,  még  mielőtt  a  vasvári  békekötésről  értesült, 
egészen  más  lépésre  tökélte  el  magát. 

Nejét,  az  eszes,  nagyravágyó  Frangepán  Katalint,  Velenczébe  küldte, 
hogy  az  ottani  franczia  követ,  Bonzy  püspök  útján  kérje  Lajos  király 
támogatását  az  elégedetlen  magyarok  számára.  Zrinyiné  szeptember  utolsó 
hetében  fordult  Bonzyhoz  egy  bizalmasa,  egy  kapuczinus  utján.  Szemé- 
lyesen azért  nem  érintkezhettek,  mert,  mint  Bonzy  irja,  Zrinjáné  csak 
horvátul  tudott.  Zrinyiné  embere  elmondotta  Bonzynak,  hogy  a  két  gróf, 
kikkel  a  császár  nagyon  rosszul  bánt,  franczia  védelem  alá  óhajt  helyez- 
kedni, ha  a  király  elfogadja  szolgálataikat.  Ez  esetben  franczia  ügynök 
jöjjön  Buccariba  s  ott  végleg  egyezzék  meg  a  két  gróffal.  Zrinyiné  ugyan- 
ekkor valószínűleg  Velenczének  is  fölajánlotta  a  két  gróf  szolgálatait,  de 
minden  eredmény  nélkül.  E  közben  a  vasvári  békekötés  híre  köztudo- 
másra jutott,  s  Zrinyiné  még  nagyobb  súlyt  helyezett  a  francziákkal  való 
niegegyezésre,  mert  —  mint  monda  —  a  béke  végkép  elkeserítette  a  két 
grófot,  kik  immár  fegyverre  akarják  az  országot  szólítani.  Dyen  terveikről 
ekkor  Velenczében  sokféle  kósza  hír  keringett.  Beszélték,  hogy  elszakadtak 
a  császártól  s  a  törökkel  semlegességi  szerződést  kötöttek.  E  hirek  Bécsből 
jutottak  oda,  hol  már  azelőtt  is  gyanúátották  Zrínyi  Miklóst,  hogy  Velencze 
és  Francziaország  támogatását  keresi.  ^ 

Parisban  a  Zrínyiek  ajánlatát  eleinte  nagyon  tartózkodva  fogadták  s 
a  király,  a  kinek  hadai  ez  időben  még  a  császár  táborában  voltak,  egész 
általánosságban  felelt   Bonzynak.   Októberben   azonban   a   politikai   helyzet 

>  Fraknói:  TörU  Tár,  1894.  582.  1664  szeptemberi  jelentés. 


222  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

némfleg  változott.  A  király  terveivel  sem  állt  többé  összhangban  a  császár  és 
a  szultán  közti  béke,  melyet  elhamarkodottnak,  feltételeit  pedig  szégyen- 
leteseknek nevezte.  Hajlandó  volt  tehát  a  Zrinyiek  szolgálatait  elfogadni^ 
De  a  tárgyalások  folytatására  Velenczét,  nem  pedig  Buccarit  tűzte  ki  s  art 
kívánta,  hogy  a  Zrinyiek  oda  küldjék  meghatalmazottakat,  ki  szabatos  fel- 
világosítást adjon  arra  nézve,  minő  szolgálatokat  ajánlanak  a  grófok  s  mit 
kivannak  a  királytól.  Bonzy  az  új  utasításnak  megfelelően  folytatta  a  tár- 
gyalásokat Zrinyinével,  ki  hosszabb  emlékiratban  fejtette  ki  óhajait.  Az  irat 
abban  ormolt,  hogy  Magyarország  tönkre  megy  a  német  uralom  alatt 
Megmentésük  érdekében  a  magyarok  új  királyt  akarnak  választani  s  Lajos- 
nak ajánlják  fel  koronájukat.  Hogy  szándékukat  valósíthassák,  küldjön 
a  király  hajóhadat  Buccariba  s  pénzt  a  szükséges  szárazföldi  hadsereg 
fogadására.  Mielőtt  Zrinyiné  haza  utazott,  még  értesítette  a  franczia  követet, 
ki  emlékiratát  nagyon  zavarosnak  találta,  hogy  Felső-Magyarország  is 
támogatja  törekvéseit  s  hogy  amaz  országrész  leghatalmasabb  főura,  I. 
Rákóczy  Ferencz  sűcarja  leányát,  Ilonát  feleségül  venni.  Ezzel  a  velenczei 
tárgyalások  véget  értek,  még  pedig  minden   további  következmény   nélküL 

Lajos  általában  képtelenségnek  tartotta,  hogy  a  magyarok  királyukká 
válaszszák.  Különben  is  éles  esze  már  akkor  belátta,  hogy  sokkal  többre 
mehet,  ha  egy  ideig  a  császárral  tart  barátságot,  mintha  egyes  magyar 
elégedetlenek  kétes  értékű  szolgálatait  fogadja  el.  E  mellett  Bonzyra  másutt 
volt  szüksége,  s  november  28-ikán  Lengyelországba  küldötte.  Ezzel  Velencze 
megszűnt  a  tárgyalások  központja  lenni,  mely  Bécsbe  helyeztetett  át, 
hová  Lajos  még  augusztusban  egyik  legravaszabb  diplomatáját,  Jacques 
Brethel  de  Gremon viliét  nevezte  ki  követül.  Ritka  eszű,  ravasz  ember  volt, 
korának  összes  erényeivel  és  bűneivel  felruházva,  ki  czéljaira  mindent  fel- 
használt. Bécsben  udvarolt  mindenkinek,  ismerte  férfiak  és  nők  gyöngéit 
s  kiaknázta  azokat.  Hamar  megkedveltette  magát  nemcsak  az  özvegy  csá- 
számével,  hanem  magával  Lipóttal,  kit  élczeivel  mindig  meg  tudott  nevet- 
tetni. A  miniszterekkel  pedig  valósággal  úgy  játszott,  mint  a  sakk-tábla 
alakjaival.  Utasításai  és  hivatása  természete  egyaránt  kötelességévé  tették,  hogy 
mindenre   kiterjeszsze   figyelmét,  a  mi  a  Habsburgok   országaiban  történik. 

Ennek  megfelelően  kereste  az  érintkezést  a  magyarokkal  is  s  kapva 
kapott  az  alkalmon,  midőn  az  ifjú  Bethlen  Miklós,  mint  az  erdélyi  követség 
tagja,  1 664.  november  elején  Bécsben  meglátogatta.  A  magyar  viszonyokról 
tájékozást  szerzendő,  sokat  érintkezett  vele  azon  ürügy  alatt,  hogy  lovat 
akar  tőle  vásárolni.  Sőt  végűi  megbízta,  utazzék  Csáktornyára  s  tudja 
meg  részletesen  Zrínyi  Miklós  szándékait.  November  6-ikán  Bethlen® 
csakugyan  elutazott  s  13-ikán  érkezett  Csáktornyára.  Zrínyi  rég  tudta, 
hogy   az   udvar   gyanakszik   reá   s   neszét   vette  az  érintkezésnek,   melyet 

'  1664  október  17-iki  utasítás  Bonzy  számára.  Mon.  Slavor   Merid.  XIX.  241—44. 

•  Minderről  s  általában  arról,  hogy  akkor  csak  Bécsben  lett  volna,  Bethlen  Miklós 

nagybecsű  önéletleirásában  említést  sem  tesz.  E  részleteket  Gremonville  jelentései  beszélik  el. 


A 

I 


224  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


testvére,  Péter  a  francziákkal  és  a  velenczeiekkel  folytatott,  hisz  hirtik  nem- 
csak az  udvarba,  mely  e  miatt  Velencze  bécsi  követének  szemrehányást 
tett,  hanem  szélesebb  körökbe  is  eljutott.  Még  az  őszszel  ^  hallott  róluk  a 
nádor,  ki  a  dolgon  fölöttébb  megütközött.  Sietett  a  kósza  hírekről  jelentést 
tenni  s  a  királyt  biztosítani,  hogy,  nem  törődve  ellenségei  fenyegetéseivél, 
rendületlenül  megmarad  hűségében.  Zrínyi  jól  tudta  tehát,  hogy  nehéz  gyanú 
terheli,  sőt  némelyek  azzal  rémítették,  hogy  személyes  biztossága  is  fenye- 
getve van.  Mindazáltal  teljesíteni  akarta  az  udvar  azon  felhívását,  hogy 
a  vasvári  béke  ügyében  november  25-ikére  összehívott  tanácskozáson  meg- 
jelenjék. Bethlen  útján  megíratta  Gremonvillenek,  hogy  november  20-ikán 
Bécsbe  indul  s  meglátogatja.  Meg  is  tette  az  úti  készületet,  miközben 
barátságosan  látta  el  vendégét,  Bethlent  s  régi  bizalmasát,  Vitnyédy  Ist- 
vánt. Majdnem  minden  nap  erdei  dísznóra  vadásztak  a  szomszéd  erdő- 
ségben. November  18-ikán  szintén  vadászni  ment  a  társaság  a  közdi  kur- 
saneczi  (a  mai  Zrinyifalva)  erdőbe.  Kocsiba  ültek  s  Zrínyi  útközben  vidáman 
adomázott.  Az  erdőben  a  társaság  szétoszlott,  Zrínyi  egyedül  indult  el  s 
lőtt  is  egy  nagy  vadkant.  Alkonyat  felé  a  vadászok  ismét  találkoztak,  hogy 
együtt  induljanak  haza.  Zrínyi  épen  kocsiba  akart  szállani,  mikor  egyik 
vadásza.  Páka  István,  jelentette  neki,  hogy  nem  messze  onnan  egy  kant 
sebesített  meg,  melyet  könnyen  el  lehetne  ejteni.  A  gróf,  noha  a  többiek 
figyelmeztették,  hogy  későre  jár  az  idő,  lóra  kapott  s  Pákával  visszatért 
az  erdőbe.  Ott  hamar  megtalálták  a  sebzett  vadat.  De  alig  hogy  a  gróf  a 
lóról  leszállt,  a  vadkan  rá  rohant  s  leteperte.  Páka  egy  fára  menekült, 
honnan  lövéssel  elriasztotta  a  vadat.  Segélykiáltásaira  a  társaság  többi  tagjai 
is  elősiettek  s  vérben-fagyban  fekve  találták  Zrínyit,  kinek  fején  három  seb 
tátongott.    » Rútul   bánék  velem   a   disznó «    —   mondotta*   környezetének, 

'  Október  28-iki  levele  Rottalhoz.  Orsz.  levéltár. 

•  Egykorúaknái  s  napjainkban  is  íolmerült  a  gyanú,  hogy  Zrinyi  nem  a  vadkan, 
hanem  az  udvar  által  felbérelt  orgyilkos  áldozata  lett.  Egyházasbükki  Dervarics  Kálmán : 
>Gróf  Zrinyi  Miklós,  a  költő  halála*  czimű  kis  művében  ezt  bizonyosra  veszi  s  Páka  Ist- 
vánt, Zrinyi  vadászát  tartja  a  felbérelt  orgyilkosnak.  Említi,  hogy  az  a  puska,  melylyel  a 
rá  vésett  felirat  szerint  Páka  a  gyilkosságot  elkövette,  a  Nemzeti  Múzeum  régiségtárában 
őriztetik.  Az  orgyilkosság  azonban  kétségkivül  alaptalan  mese.  Ma  már  erre  nézve  nem 
csupán  Bethlen  és  Cserey  közléseire  vagyunk  utalva,  kik  közül  a  jelenlevő  Bethlen  különben 
is  azt  mondja,  hog>'  vadkan  ölte  meg.  Ma  már  ismerjük  a  legközelebbi  rokon,  Zrinyi 
Péter  levelét,  melyben  értesíti  a  pápát,  hogy  bátyja  vadkan-vadászat  áldozata  lett.  (Deczember 
8-iki  levele.  Fraknói :  Tört.  Tár,  1890.  1894.  594.)  Ismerünk  más  eg>'korú  tudósításokat  is, 
{Irodt.  Közi.  V.  203.  és  Hadt.  Közi.  707  — 8.,  ez  utóbbi  a  nádor  jelentése  alapján  készült)  és 
egyikben  sincs  a  legcsekélyebb  czélzás  az  orgyilkosságra.  Gremonville  szintén  nem  tud 
róla  semmit,  pedig  ő  mindenféle  kósza  hirt  följegyzett.  A  hetvenes  években  egy  titkos 
franczia  ügynök  tartózkodott  a  bécsi  udvarban  s  tapasztalatairól  igen  becses  jelentést 
küldött  haza.  (Mittheil.  des  Inst.  für  Oest.  Gesch.  XII.  289.)  Ebben  megemlékezik  Zrinyi- 
ről  s  ő  is  azt  mondja,  hogy  vadkan  ölte  meg.  Ez  a  diplomata  inkább  kém  volt  s  a  leg- 
különbözőbb forrásokból  merítette  értesüléseit.  Bizonyára  hallott  volna  tehát  az  orgjril- 
kosságról,  ha  erről  akkor  akár  csak  kósza  hirek  keringenek.  De  ezek  csak  sokkal  később 
keletkeztek  s  hitelt  nem  érdemlenek. 


AZ   ORSZÁG    A    VASVÁRI    BÉKE   UTÁN,    ZRÍNYI   MIKLÓS    HALÁLA. 225 

mely  a  vérzést  megálltán  próbálta  De  hasztalan  s  Znny  Miklós  csak- 
hamar, még  az  erdőben  kilehelte  lelkét  Nem  a  harczmezon  hol  annyiszor 
kereste  a  halalt  hunyt  el  a  csaták  hőse  De  a  z  go  mély  erdőben : 

Ang  a      egio  o  t  azonna    lesza  I 
D  cs     k  az       en    hang      muzs  kával 
Gab   e    ban  ke       zed  maga  a 

F    d         <  eme     gy  n     ru    za  n       a 

Gyász  es  s  ralom  fogadta  a  rémhírt  széles  Magyarországon  s  a  müveit 


világban  mindenütt,  hol  a  vitézséget  becsülni  tudták.  Csupán  a  kanizsai 
török  lövetett  Örömet,  s  Bécsben,  hol  november  24-ikén  tudták  meg,  az 
irányadó  körökben  csaknem  ugyanoly  érzést  keltett.  Egyik-másik  miniszter 
palástolni   sem  igyekezett    örömét,  hogy  a  gyanús,  félelmetes  ember   ily 

■  A  Zrinyiász  utolsó  éneke. 
A  Magfu-  Kcmict  Tenénett.  VII.  15 


226  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


könnyű  szerrel  ártalmatlanná  vált.  Hivatalosan  azonban  az  udvar  is  részvétét 
fejezte  ki,  ámbár  annyira  nem  ment,  mint  például  Münchenben  tették,  hol  az 
udvar  és  nagy  közönség  részvételével  gyászistentiszteletet  tartottak  s  az 
elismerés  legmelegebb  szavaival  méltatták  az  elhunyt  halhatatlan  érdemeit.^ 


II.  FEJEZET. 

(J  ixömzöli  mozgalom  ©össölénvi  T^örcncz  Haláláig. 

Zrinyi  Miklós  halála  pótolhatatlan  veszteség  volt  a  magyarságra, 
különösen  pedig  a  mozgalomra,  mely  akkor  keletkezőben  volt.  Nemcsak 
első  katonáját,  hires  íróját  és  legnépszerűbb  emberét  siratta  nemzete.  Sirba 
szállt  vele  az  az  egyetlen  férfiú,  ki  a  társadalmi,  felekezeti,  gazdasági  ellen- 
tétektől szétszaggatott  magyarságnak  legalább  tekintélyes  részét  egyesít- 
hette volna.  Halálával  a  nemzeti  mozgalom  tragoediájának  első  felvonása 
valóban  véget  ért.  Az  elégedetlenség  megmaradt  ugyan,  de  a  mozgalom 
elvesztette  természetes  központját  s  elemeire  bomlott  szét.  Zrinyi  Miklós 
helyett  más  urak  léptek  előtérbe,  de  egy  ideig  egészen  önáUóan  dolgoztak. 
Mindegyikük  sok  szép  erénynyel  dicsekedett,  mindegyiket  erős  magyar 
érzés  s  törhetetlen  rendi  hazaszeretet  hevítette.  Az  egyik  a  harczmezőn  vitéz- 
kedett, a  másik  a  tanácsban  volt  jeles.  De  össze  nem  illettek,  közös  műkö- 
désre nem  termettek.  Lippay  érsek,  Wesselényi  nádor,  Zrinyi  Péter,  csak- 
hamar horvát  bán,  Nádasdy  Ferencz  országbíró  között  a  múlt  annyi 
barázdát  vont,  annyi  sokat  gyűlölködtek,  fondorkodtak  egymás  ellen,  hogy 
közös  czélra  való  egyesülésük  töméntelen  akadályba  ütközött,  s  midőn  meg- 
történt, sem  válhatott  állandóvá,  szilárddá.  Altalános  volt  ugyan  az  elkese- 
redés országszerte,  de  a  mint  különböző  forrásokból  fakadt,  akképen 
különböző,  egymással  kapcsolatban  nem  álló,  sőt  részben  ellenséges  cso- 
portokra oszlott  az  elégedetlenek  tábora.  Egészben  kettős  áramlat  különböz- 
tethető meg.  Az  egyik  a  nagy  urak  elégedetlensége,  a  másik  a  protestáns 
felvidék  elkeseredése.  A  kettő  közt  éveken  át  nemcsak  közelebbi  kapocs  nem 
volt,  hanem  a  protestáns  tömegek  bizalmatlanul,  ellenségesen  álltak  szem- 
ben a  katholíkus  urakkal.  De  míg  a  tömegek  csak  forrongtak  s  habár 
morogva,  de  ellenállás  nélkül  viselték  az  igát,  a  katholíkus  urak  cselekedni 
kezdtek  s  előbb  külön-külön,  azután  többen  egyesülve  a  franczia  királynál 
kerestek  támaszt. 

Zrinyi  Miklós  halála  után  Lippay  György  esztergomi  érsek  tett  ez  irány- 
ban újabb  kísérletet.  Az  a  meggyőződés  hatotta  át,  hogy  hazaárulás  lenne 
bele  törődni  a  vasvári  békébe,  mert  a  király  koronázó   esküjének   megsze- 

*  A  deczember  6-ikán  tartott  beszédet  közzé  tette  Salamon  :  Bud.  Szemle,  XLVU. 


A   NEMZETI   MOZGALOM   WESSELÉNYI   FERENCZ   HALÁLÁIG.  227 

gésével  magyar  tanácsosai  tudta  nélkül  kötötte.  E  béke  az  érsekre  is  siilyos 
áldozatokat  rótt.  Jószágai  egy  részét  elvette  a  török,  megmaradt  részét  a 
német  zsoldosok  dúlták,  kik  raboltak,  gyilkoltak,  sőt  lehetetlenné  tették  a 
földmivelést,  az  aratást,  a  szüretet.  Hasztalan  kért,  rimánkodott  az  érsek; 
az  udvar  nemcsak  nem  segített  bajain,  hanem  örökös  panaszai  miatt 
neheztelésével  sújtotta.  Magyarország  prímása  a  katholikus  Lipót  birodal- 
mában rosszul  kezdte  magát  érezni  s  a  Rómába  költözés  eszméjével  fog- 
lalkozott. E  hangulatban,  a  nélkül  hogy  a  Zrínyiek  hasonló  lépéséről  tájé- 
kozva lett  volna,  1664  végén  ^  érintkezésbe  lépett  Gremonville-el,  s 
hajlandónak  nyilatkozott  a  francziák  érdekében  pártot  alakítani.  Ugyanez 
időben  a  nádor  is  érintkezett  a  franczia  követtel,  de  még  csak  panaszko- 
dott neki  s  nem  támogatását  kereste.  1665  január  elején  Zrínyi  Péter  járt 
Bécsben  s  tárgyalt  Gremonville-el,  újra  felajánlva  a  magyar  koronát  a  fran- 
czia királynak.  De  a  követ  figyelmeztette,  hogy  a  nemzetközi  helyzet  jelen 
alkulatában  e  terv  kivihetetlen.  Várni  kell  tehát,  miben  Zrínyi  is  megnyu- 
godott s  csak  hadfogadásra  kért  pénzt,  de  nem  kapott.  Lippasmak  nem 
volt  bizalma  Zrínyihez  s  mikor  meg- 
hallotta, hogy  ő  is  járt  a  követnél,  ez  fr^ '  Um. 
utóbbit  levélben  kérte  föl,  hogy  saját  íf^^'l^mh^^ 
érintkezéseikről   semmit   se   szóljon   a 

követtel  való  érintkezések  mindinkább  f/(] 

megélénkültek     s    GremonviUe    nagy        /  /  '  JhUv^'riJL 
figyelemml  kisérte  a  magyar  ügyeket.        i/^  /' 

Fentartotta     összeköttetéseit     Bethlen  ^ippay  György  aláírása. 

Miklóssal  is,  kinek  2000  frankot  adott. 

Májusban  értekezett  Bánffy  Dénessel,  Apafy  követével,  az  év  végén  meg  a 
fogoly  Balassa  Imrével  lépett  titkos  összeköttetésbe.  De  különösen  Vitnyédy 
Istvánnal,  a  nagyeszű,  keresett  ügyvéddel,  a  Zrínyiek  és  Nádasdy  Ferencz 
bizalmasával,  a  magyar  protestantismus  egyik  vezéralakjával  éríntkezett. 
Vitnyédy  alacsony  viszonyokból  emelkedett  tekintélyes  állásba  s  nemcsak 
tigyvédi  tudományával,  hanem  kereskedéssel  is  gyarapította  vagyonát, 
melyet  nemes  czélokra  használt.  Pártolta  az  irodalmat,  az  iskolaügyet  s 
bőkezűen  segítette  a  szegény  sorsú,  külföldön  tanuló  íQakat.  Maga  is  tanult 
ember,  jó  írós  volt  éles  ítélő  tehetséggel.  Abban  a  körben,  melyben  eddig 
mozgott,  azon  törekvéseiben,  melyeknek  eddig  szentelte  képességeit,  kitű- 
nően megállta  helyét.  De  a  nagy  politikához  nem  értett  s  vele  a  mozgalomban 
a  megbízhatatlan,  kalandos  irány  lépett  előtérbe.  Azon  ábrándos  politiku- 
sok közé  tartozott,  kik  a  legképtelenebb  terveket  kovácsolják  s  dicsvágy- 
ból vagy  pénzért  végrehajtásukra  is  vállalkoznak.  Alig  hogy  megismerke- 

*  GremonviUe  deczember  18-iki  jelentése.  Id.  h. 

•  Fenmaradt  leveleit  1652 —64-ből  két  kötetben  kiadta  Fabó  András:  M.  Tört.  Tár, 
XV.  és  XVI. 

15* 


228  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

dett  GremonviUe-al;  ajánlkozott  neki;  hogy  elteszi  láb. alól  Lubomirszkyt,  a 
legkiválóbb  lengyel  főurak  egyikét,  ki  hazájában  a  franczia  befolyás  fdi9- 
kerekedését  fegyverrel  igyekezett  akadályozni.  Pénzt  kért  és  kapott  is  e 
czélra  s  e  nem  épen  tiszta  ügy  árnyékot  vetett  az  egész  nemzeti  mozga- 
lomra s  vezetőinek  erkölcsiségére  is.  Tényleg  azonban  1665  folyamán  a 
magyar  elégedetlenek  mozgalmainak  szétfutó  szálai  mindinkább  a  franczia 
követ  kezében  folytak  össze  s  még  Zrinyi  Petemé  is  fölkereste  Gremon- 
ville-t,  ki  férjének  csakhamar  évdijat  eszközölt  ki  XIV.  Lajostól.  A  követ 
mindinkább  világos  képet  nyert  a  helyzetről  s  belátta,  hogy  egész  Magyar- 
ország elégedetlen  ugyan,  de  a  különböző  elégedetlen  elemek  közt  nincs 
meg  a  keUő  kapcsolat.  Hogy  a  mozgalom  országossá  válhassék,  első  sorban 
kívánatosnak  tartotta,  hogy  a  nyugati  és  keleti  vármegyék  közt  szorosabb 
viszony  létesüljün.  Rábeszélte  tehát  Zrínyit,  hogy  leányát,  Ilonát*  az  iQú 
Rákóczy  Ferenczhez  adja  feleségül.  Ilonának  más  kérője  is  volt,  a  többek 
közt  gróf  Rottal  János  cseh-morva  nagybirtokos,  magyar  és  magyarul  tudó 
indigena,  az  udvar  egyik  bizalmasa  s  magyar  ügyekben  főtanácsadója. 
Zrin3n  egy  ideig,  Gremonville  állitása  szerint,  ki  akarta  Rákóczyt  kosa- 
razni s  csak  magyar  barátai  és  a  franczia  követ  ismételt  rábeszélésére 
egyezett  bele,  hogy  leánya  Rákóczy  neje  legyen.  A  lakodalmat  1666  már- 
czius  1-én  Makoviczán,  a  vőlegény  birtokán  nagy  fénynyel  és  érdeklődés 
mellett  ülték  meg.^ 

De  minél  több  új  összeköttetéseket  kötött  Gremonville  a  magyarokkal, 
annál  inkább  visszavonult  Lippay  érsek.  Nem  bizott  Zrinyiben  s  különben 
is  betegeskedett.  A  halál  csakugyan  már  1666  január  3-ikán  megváltotta 
testi-lelki  bajaitól.  Noha  Lippay  szereplése  a  mozgalomban  soha  sem  volt 
jelentékeny,  halála  mégis  súlyos  csapást  mért  a  nemzeti  ügyre.  Az  udvar 
ez  időben  is  hallott  egyet-mást  a  magyarok  külföldi  érintkezéseiről. 
De  nem  sokat  gondolt  velük,  mert  tudta,  hogy  hasztalan  csörgetik 
bilincseiket,  mert  a  maguk  erejéből  úgy  sem  birják  azokat  széttörni,  török 
segélyre  meg  egyáltalán  nem  számithatnak.  Nem  sokat  törődött  tehát 
velük  s  csak  arra  fordított  gondot,  hogy  az  időnként  megüresedő  legfőbb 
egyházi  vagy  világi  méltóságok  föltétlenül  megbizható  emberek  kezébe 
jussanak.  Ilyennek  tekintette  Szelepcsényi  Györgyöt  s  sietett  Lippay  helyére 
az  érseki  székbe  ültetni.  Szelepcsényi  huszonkét  év  óta  szolgálta  mint  can- 
cellár  s  legutóbb  mint  kalocsai  érsek  az  udvart.  Immár  a  magyar 
katholikus  egyház  főpapja  lett.  A  nemzeti  történet  legválságosabb  két 
évtizedében  viselte  e  kimagasló  méltóságot,  melyhez  csakhamar  a  nádori 
szék  megüresedése  után  a  királyi  helytartói  állás  járult.  így  összpon- 
tosult személyében  az  egyházi  és  világi  hatalom,  melyet  az  udvar  és  a 
vallásüldözés  szolgálatába  helyezett  s  gyakorolt  kíméletlenül,  kegyetlen 
önkénynyel.    A    magyar    protestánsok    évlapjaira    vérrel    van    emlékezete 

'  Életrajzát  megírta  Horváth  Mihály. 

■  Thaly  K.  (Tört.  Tár,  1881.  585  —  89.)  közli  a  meghívott  vendégek  névsorát. 


ik\  Rikóny  Ferenci  is  Ziia;!  Ilooa  eekUvfijtre. 

(Eredetije  ts.  orsiigoi  levélttrbui.) 


230  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

beírva.  De  a  magyar  katholikusok  talán  még  jobban  gyűlölték,  mint  a 
protestánsok.  Éles  eszű,  az  ügyekben  járatos,  tevékeny,  de  erőszakos 
ember  volt,  súlyos  jellembeli  fogyatkozásokkal.  Kortársai  magyarnak  sem 
akarták  elismerni,  hanem  tótnak,  csehnek  csúfolták.  De  különösen  mérték- 
telen ivását  s  a  még  mértéktelenebb  pénzszomját  giinyolták.  Azt  mon- 
dották, hogy  minden  ebédnél  holt  részeggé  issza  le  magát  s  pénzért 
kaphatni  nála  mindent:  világi  és  egyházi  állást,  igazságot,  sőt  vallási 
türelmességet  is.  Már  II.  Rákóczy  György,  kivel  bizalmas  összeköttetésben 
állt,  ismerte  1  telhetetlen  kapzsiságát.  Az  udvarban  épen  úgy  tudták  ezt^ 
mint  az  országban  s  akármit  akartak  tőle,  első  sorban  pénzvágyát  vették 
számba  és  elégítették  ki.^  A  prímási  méltóság  » újabb  alkalmakat  adott  neki 
rablásokra «. 8  Két  évi  érseki  működése  után  a  buzgó  katholikus  Nádasdy 
Ferencz*  epébe  mártott  tollal  rajzolta  meg  képét.  » Ordít,  visít  —  irta  — 
a  hamis  mammonára.  Nincs  oly  hamisság,  a  ki  nála  pénzen  nem  árus. 
Édes  mézet  nyal  ajkain,  midőn  ocsmányul  hazud.«  Fösvény,  rendetlen  életű, 
oktalanul  részeges,  soha  sem  adott  még  legközelebbi  rokonainak  sem  a  maga 
erszényéből,  hanem  a  királyt,  az  egyházi  rendet,  atyafiait  mind  azzal 
ámítja,  hogy  őket  teszi  javainak  örökösévé.  Csakugyan  rengeteg  kincset 
halmozott  össze  hosszú  életében  s  hogyan  jutott  hozzá,  arról  tájékozást 
ad  a  magyar  katholikus  egyház  egy  másik  főpapja,  a  ki  utóda  lett  a 
prímási  széken,  Széchenyi  György,  kalocsai  érsek.  »Nem  kellene  megvizs- 
gálni —  irta  Széchenyi  1683  november  7-ikén  —  honnan  származott 
ez  a  kincs  .^  Nem  más  módon,  mint  akképen,  hogy  ez  az  ember  sokféle 
erőszakossággal  és  zsarolással  tőlem  s  az  egész  országtól  harácsolta  össze. «  * 
Egy  igen  szellemes  asszony,  a  protestáns  Osztrosítsné  Révay  Kata,  kivel 
egy  ideig  nagy  barátságot  tartott,  hogy  utóbb  annál  többet  agyarkodjék 
ellene,  azt  a  közmondást  alkalmazta  reá,  hogy  »a  farkas  néha  változtatja 
szőrét,  de  természetét  sohasem*.® 

Csakugyan  egész  hosszú,  kílenczven  évig  elnyúló  életében  megtar- 
totta farkas  természetét,  habár  néha-néha  változtatta  szőrét.  Mikor  hiú- 
ságában, anyagi  érdekeiben,  pénzvágyában  sértették,  még  az  udvarral  is 
szembe  mert  szállani.  Ilyenkor  eszébe  jutott,  hogy  magyar  s  hogy  Magyar- 
országnak törvényei  is  vannak,  ámbár  megsértésükben  ő  szokott  legelői 
járni.  Húsz  esztendeig,  mig  az  esztergomi  érseki  székben  ült,  ő  volt  az 
udvar  minden  törvénytelenségének  kész  végrehajtója,  a  polgárháború  szítója, 
az  idegen  uralom  úttörője  és  megalkotója;  sőt  farkastermészetével  gyakran 

'  1657  augusztus  21 -ikén  irja  róla  :  »cancellarius  uram  pénzszereto  ember,*  Szilágyig 
Erdélv  és  az  északkeleti  háború,  II.  435. 

•  így  az  1672— 73-iki  tárgyalásokban.  Károlyi,  Az  alkotmány  felfüggesztése  1673-ban. 
■  Pauler  Gyula,  id.  m.  I.  83. 

*  Oratiója:   Tört.  Tár,   1896.   107-108. 

»  A  levél  Rennernél:  Wien  im  Jahre   1683.  268. 
«  Komáromy:  Tört.  Tár,  1885.  889. 


A   NEMZETI   MOZGALOM   WESSELÉNYI   FERENCZ    HALAlAIG.  231 

tovább  ment,  mint  maga  az  udvar  óhajtotta  volna  s  nem  egyszer  ide- 
geneknek kellett  vakbuzgalmát  mérsékelni. 

Szelepcsényivel  az  esztergomi  érseki  székbe  olyan  férfiú  ült,  kire  az 
udvar  föltétlenül  számithatott.  Néhány  hónappal  később  Lipót  egy  másik 
egyházi  kinevezést  eszközölt,  mely  még  nyomatékosabb  hatást  gyakorolt 
Magyarország  sorsának  további  alakulatára.  Augusztusban  nyitrai  püspökké 
nevezte  ki  Kollonics  Lipótot,^  ki  ezzel  hazánk  történetének  szinpadára  lépett, 
hol  valami  négy  évtizeden  át  végzetes  szerepet  játszott.  Kollonics  magyar 
földön  született  s  minthogy  családja  indigenatust  nyert,  az  udvar  magyar 
számba  vette.  Atyja  visszatért  ugyan  a  katholikus  egyházba,  de  atyjának 
testvérei  protestánsok  maradtak.  IQúságában  » evangélikus  nagybátyái  úgy- 
szólván alamizsnából*  nevelték  fel.s  Ezt  azonban  hamar  elfeledte  s  egyházi 
pályáját,  valamint  a  befolyást,  melyet  szerzett,  a  protestánsok  kegyetlen 
üldözésének  szentelte.  Ifjú  korában  nem  papnak,  hanem  katonának  készült ; 
a  máltai  lovagrendbe  lépett  s  vitézül  harczolt  a  hitetlenekkel.  E  rend  tagja 
volt,  mikor  Lipót  nyitrai  püspökké  tette.  Pappá  sem  volt  még  szentelve, 
hittudományi  ismeretei  meg  egyáltalán  hiányzottak.  De  hogy  a  magyarok 
versenyének  elejét  vegyék,  betöltötték  a  püspökséget,  ámbár  egyházi  fogyat- 
kozás következtében  Kollonics  csak  két  év  múlva  foglalhatta  el  székét. 
A  >  vörös  katona «  —  igy  nevezte  Szelepcsényi  —  főpapi  székében  is 
vérengző,  kegyetlen  ember  maradt,  a  ki  nemcsak  boszorkányokat  égettetett,' 
hanem  vas  kezét  a  lutheránusokkal,  kálvinistákkal,  anabaptistákkal,  zsidókkal, 
részben  a  görög  nem  egyesültekkel  is  éreztette.  Ő  ez  időszak  magyarellenes 
politikájának  legkíméletlenebb  képviselője.  Noha  végűi  a  magyar  katholikus 
egyház  primási  székébe  emelkedett,  magyar  katholikus  kortársai  nem  azono- 
sították magukat  vele  s  tudták,  hogy  hitbuzgalma  mögött  a  magyarság 
elleni  olthatatlan  gyűlölete  lappang.  Csakugyan  Kollonics  még  az  eretnekek 
iránt  is  kíméletes  tudott  lenni,  ha  nem  magyarokról  volt  szó.  Az  erdélyi 
szászokat  nem  bántotta  vallásukban  s  később  ismételve  mondotta  nekik, 
hogy  noha  eretnekek,  szereti  őket,  jótevőjük  lesz,  mert  németek.* 

Mintha Granvella  bibornokot  akarta  volna  utánozni,a  ki  Belgiumban  szüle- 
tett, de  spanyollá,  népének  esküdt  ellenségévé  lett  s  politikájának  féktelenségé- 

*  Életrajzát  megírta  Maurer  József:  Cardinal  Gráf  Leopold  Kollonitsch. 

*  Krauske,  von  Der  grosse  Kurfurst  und  die  Prot.  Ungams.  Hist.  Zeitschrift, 
477.  Idézet  egy  1672-ki  követi  jelentésből. 

■  Teljesen  téves  életrajzírójának  az  a  nézete,  mintha  Kollonics  a  boszorkánypörök 
ellensége  lett  volna.  Ennek  igazolására  felhozza,  mennyire  megbotránkozott  rajta  Kollonics^ 
hogy  Trencsénben  egy  évben  300  asszonyt  dobtak  boszorkányság  miatt  a  vizbe.  A  kik 
belefúltak,  azok  ártatlanoknak,  a  kik  el  nem  merültek,  azok  boszorkányoknak  tekintettek 
s  megölettek.  Ez  esetet  azonban  Kollonics  nem  azért  hozza  fel,  mintha  a  boszorkány- 
pöröket  ellenezné,  hanem  azért,  hogy  a  magyar  büntető-eljárás  kegyetlenségét  feltüntesse 
s  az  osztrák  büntető  perrendtartás  behozatalát  indokolja.  Maga  is  égettetett  el  boszor- 
kányokat. 

*  Zieglauer,  Harteneck  czimű  művében. 


232  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

vei  egyenesen  belehajtotta  a  felkelésbe.  Kollonics  szintén  magyar  földön  látott 
napvilágot,  de  német  volt,  kérlelhetetlen  a  magyarok  iránt ;  ő  a  bujdosók  moz- 
galmainak egyik  fő  okozója,  a  Rákóczi-fölkelés  tulajdonképeni  felidézője. 

Már  1670-ben  a  német-újhelyi  püspökségre  tétette  ugyan  magát  át, 
de  ott  még  közelebb  volt  az  udvarhoz  s  még  közvetlenebb  befolyást  gya- 
korolt reá.  Lipót  királylyal  sok  tekintetben  lelki  rokonságban  állt  Egyformán 
gyűlölték  a  nem  katholikusokat,  a  rendiséget  s  az  önkényuralommal  akarták 
mindkettőt  megsemmisíteni.  Nemcsak  befolyásolta,  hanem  külsőségekben 
majmolta  is  a  császárt  s  azon  hajtó-erők  között,  melyek  az  udvart  a  követ- 
kező években  a  végletekbe  vittéJc,  Kollonics  állt  legelői. 

Gremonville  Bécsből  a  legéberebb  figyelemmel  kisérte  ugyan  a  magyar 
ügyeket,  de  fő  feladata  nem  ez  volt.  Lajos  király  azért  küldte  a  császári 
udvarba,  hogy  annak  bizalmát  megnyerje  s  tévedésben  tartsa  a  franczia 
politika  tulajdonképeni  czéljaira  nézve.  Mig  Gremonville  folyton  arról  bizto- 
sította Lipótot  és  minisztereit,  hogy  Francziaország  békét  akar,  Lajos  király 
Belgium,  a  spanyol  Habsburgok  birtoka  ellen  készült  támadó  hadjáratra. 
A  követ  azonban  oly  ügyesen  dolgozott,  hogy  Bécsben  föltétlen  hitelt 
adtak  békebiztosításainak  s  a  spanyol  Habsburgok  elleni  támadásról  csak 
akkor  értesültek,  mikor  az  már  tényleg  megtörtént  s  maga  Gremonville  tett 
róla  a  császárnak  jelentést.  Lipótot  a  hir  teljesen  készületlenül  találta ;  az  első 
pillanatban  azt  mondta,  hogy  becsülete  és  lelkiismerete  kötelezik  a  spanyolok 
megsegítésére.  Ez  eshetőséggel  szemben  szította  Gremonville  a  magyarok 
elégedetlenségét,  de  addig  nem  akarta  a  mozgalmat  kitörésre  juttatni,  mig 
Francziaország  érdeke  nem  kívánja.  Sem  őt,  sem  királyát  rokonszenv 
nem  vezette,  erkölcsi  szempont  nem  korlátolta.  Eszközül  használták  a 
magyarokat  a  maguk  czéljaira,  s  a  politikai  helyzet  alakulatához  képest 
hol  tettre,  hol  várakozásra,  nyugalomra  intették  őket.  Ugyanakkor,  mikor 
Lajos  utasította  Gremonvillet,  hogy  Belgium  elleni  támadását  közölje 
a  császárral,  egyszersmind  meghagyta  neki,  hogy  ha  Lipót  kilépne  sem- 
legességéből, hozza  mozgásba  a  magyarokat  s  segélyével  biztassa  őket. 
Minthogy  azonban  a  császár  tétlenül  nézte  spanyol  rokonsága  veszedelmét, 
Gremonville  szintén  mérsékelte  a  magyarok  harczi  kedvét.  Csakhogy 
készen  akart  lenni  minden  eshetőségre  s  mivel  mégis  rájuk  szorulhatott, 
nemcsak  nem  szakított  velük,  hanem  olyan  irányban  befolyásolta  őket, 
hogy  szorosabban  tömörüljenek.  Eddig  az  elégedetlen  urak  egymással 
nem  is  érintkeztek  s  Gremonville  volt  az,  kinek  mindegyik  a  másik- 
nak tudta  nélkül  panaszait,  óhajait,  terveit  előadta.  Bármi  kevéssé  tartotta 
kivihetőknek  politikai  tervezgetéseiket,  titokban  annál  inkább  buzdította 
őket,  hogy  egyesüljenek  s  azon  volt,  hogy  minél  többeket  nyerjen  meg. 
E  czélra  nagyon  alkalmasnak  látszott  Vitnyédy,  ki  többé-kevésbbé  élénk 
érintkezésben  állt  mindazokkal  a  főurakkal,  akik  számba  jöhettek,  Zrínyivel, 

'  Május  13-iki  jegyzéke.  Mignet,  Negotiations,  II.   147. 


A  NEMZETI   MOZGALOM   WESSELÉNYI   FERENCZ   HALÁLÁIG. 


233 


a  nádorral,  Nádasdyval,  gróf  Thököly  Istvánnal  s  másokkal.  Ezek  egyesí- 
tése azonban  eleinte  komoly  nehézségbe  ütközött.  Nádasdy  gyűlölte  a 
nádort;  jószágai  különben  is  a  határszélen  vagy  Ausztriában  feküdtek, 
s  így  könnyen  utóiérhette  az  udvar  bosszuló  keze.  Thököly  nagyon 
jóindulatú,  hazafias  érzésű,  művelt  főúr  volt,  de  Árva  vármegye  örökös 
föispánságát  igyekezett  —  nem  sikertelenül  —  megszerezni,  erdélyi  jószágai 
miatt  pedig  állandóan  rá  volt  utalva  az  udvar  jóakaratára.  Különben  sem 
termett  közpályára.  Törekvéseit  roppant  vagyona  gyarapítására  összponto- 
sította, miben  hűségesen  és  sikerrel  segítette  becsületes,  derék  jószágigaz- 
gatója, Keczer  Menyhért.^  Maga  Thököly  jó  apa  és  buzgó  lutheránus,  de 
eszem-iszom,  részeges  ember  volt  s  nagyon  pórias  élvezetek  közt  töltötte 
idejét ;  s  minthogy  jószágigazgatója  ebben  is  hű  társává  szegődött,  öngyilkos 
életmódjuk  hamar  megtörte  mindkettejük  életerejét.  Örökösen  betegeskedtek, 
de  mértéktelenségükről  leszokni  nem  tudtak  s  nem  egyszer  megtörtént,  hogy 
mikor  Lőcséről  elhozatták  az  orvost,  még  »a  doctor  is  valóban  jól  ivék«,  azaz 
őt  is  leitatták  a  sárga 
földig.  Uy  emberek 
fájlalhatták  ugyan  az 
ország  gyászos  sor- 
sát, de  arra  nem 
voltak  valók,  hogy 
helyzete   javításában 

tevékeny    szerepet 
játszanak.  Annál  na- 
gyobb     jelentőséget 
nyert    a    mozgalom 

gróf      Wesselényi 

Ferencz  nádorispán,  az  ország  első  főméltósága  csatlakozásával.  A  nádor 
typikus  alakja  volt  annak  a  XVII.  század  második  felében  már  kihaló 
félben  levő  magyar  főúri  világnak,  mely  az  igaz  királypártiságot  az 
igaz  magyarsággal  össze  tudta  egyeztetni.  Hű  Habsburg-párti,  buzgó 
katholikus  volt,  de  nemzete  minden  érdekét  is  melegen  felkarolta. 
Távol  maradt  az  udvari  párt,  valamint  a  protestánsok  szélsőségeitől 
s  békíteni,  közvetíteni  igyekezett.  De  a  szenvedélyek  már  sokkal  inkább 
elvadultak,  sem  hogy  a  békítő  kísérletek  eredményre  vezethettek  volna.  Végre 
a  nádor  is  belefáradt  a  háládatlan  munkába  s  mikor  az  udvarnál  bol- 
dogulni nem  bírt,  engedett  a  közvélemény  erős  áramlatának  s  Zrínyihez 
csatlakozott.  Még  ebben  az  időben  is  azt  mondotta:  nem  a  király  rossz, 
hanem  tanácsosai  azok.  A  nádor  tudatában  volt  elhatározása  rendkívüli 
jelentőségének.  Egyéni  érdek,  hiúság,  hírvágy  nem  vezette.  Eljutott  már 
a    legmagasabb   polczra    s    mint    óriási   jószágok    ura,    csak    veszthetett. 


Thököly  István  aláírása. 


*  1663-69-re  kiterjedő  naplóját  kiadta  Nagy  Gyula:  Mon.  Script.  XXXIII. 


234  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


midőn  a  nemzeti  mozgalom  útvesztőjébe  lépett.  De  kész  volt  koczkáztatni 
mindenét,  hogy  hazáját  a  végromlástól  megmentse.  Zrínyi  Pétert,  noha  már 
franczia  évdijat  húzott,  szintén  nemesebb  érzések  vezették  s  méltán  mond- 
hatták mindketten,  hogy  cselekvésüknek  az  a  mozgató  oka,  hogy  az  utóvilág 
»haláluk  után  őket,  a  haza  oszlopait,  a  haza  romlásával  ne  vádolja. « 

Mikor  Zrinyi  leánya  lakodalmáról  hazatért,  1666  április  elején  a 
stubnyai  héwizben  találkozott  a  nádorral,  kinek  körében  voltak  neje. 
Nagy  Ferencz,  Bory  Mihály  s  néhány  más  nemes  híve.  Ekkor  a  nádor 
és  a  bán  szövetségre  léptek,  mely  szerint  oda  akarnak  tördcedni,  hogy  az 
» ország  törvényei  s  a  királyi  diplomák  értelmében*  egyesült  erővel  hárítsák 
el  hazájukról  a  fenyegető  veszélyeket.  Egyszersmind  megfogadták,  hogy 
az  ország  jelen  szomorú  helyzetében  mindhalálig  megsegítik  egymást. 
A  szövetséglevél  a  törvényekre  hivatkozik  s  nem  is  ütközik  beléjük. 
Azon  eszközökre  nézve  is  megállapodtak,  melyeket  czéljuk  érdekében  alkal- 
mazni óhajtanak.  Zrinyi  természetesen  a  franczia  érdekkörbe  igyekezett 
vonni  Wesselényit.  Abban  állapodtak  meg,  hogy  100,000  forintot  kérnek 
Gremon viliétől  a  mozgalom  előkészítésére  s  a  nádor  április  5-ikén  a  magyar 
nemzet  nevében  külön  meghatalmazást  adott  a  bánnak,  hogy  a  franczia 
követtel  a  tárgyalásokat  megindíthassa.  Zrinyi  ez  alapon  csakugyan  Gremon- 
viliéhez  fordult,  ki  azonban  azt  felelte,  hogy  most  semmit  sem  tehet  a 
magyarokért,  mert  királya  békében  él  a  császárral.  Mindazáltal  Zrinyi  élénk 
érintkezésben  maradt  a  franczia  követtel  s  magyar-franczia  szövetség  kötése 
ügyében  szerződés-tervezetet  nyújtott  át  neki,  melyet  Vitnyédy  készített 
Vitnyédy  jeles  prókátor,  de  nagyon  kezdetleges  diplomata  volt.  Olyan  állam- 
szervezetről ábrándozott,  minő  a  korunkban  fölmerült  dunai  confoederatio. 
Nagy  népszövetséget  akart,  melyben  a  magyarok  mellett  horvátok,  tótok, 
dalmaták,  erdélyiek,  moldvaiak  és  havasalföldiek,  sőt  esetleg  a  lengyelek  is 
részt  vegyenek,  s  mely  tagja  legyen  a  római  szent  birodalomnak,  de  a  magyar 
alkotmány  sérelme  nélkül.  A  tervezet  készítője  is  elismerte,  hogy  eszméi 
háború  nélkül  nem  valósithatók.  E  háborút  —  mondotta  —  a  magyarok 
készek  megkezdeni  még  az  esetre  is,  ha  maga  Lajos  király  nem  üzen  hadat 
a  császárnak,  hanem  csak  100,000  tallért  ad  az  előkészületekre,  továbbá 
alkalmas  tiszteket  és  lőszert  küld  s  a  magyar  hadsereg  zsoldjának  fize- 
tését elvállalja.  E  segély  fejében  a  magyarok  a  franczia  király  fiát,  vagy 
valamelyik  rokonát  királyukká  választják.  Erről  a  fellengző  tervről  a 
nádornak  nem  volt  tudomása,  s  mikor  utólag  értesült  róla,  nem  titkolta  el 
visszatetszését  különösen  a  felett,  hogy  franczia  herczeget  akarnak  trónra 
juttatni.  Személyesen  ismerte  ugyan  Gremon  viliét,  de  nem  sokat  várt 
a  távoli  Francziaországtól.  A  nádor  a  felvidéki  közvélemény  befolyása  alatt 
állt,  mely  a  segélyt  a  közelben,  a  töröknél  kereste,  még  pedig  Apafy 
Mihály  fejedelem  közvetítésével.  Apafy  ez  időben  eleget  hallott  a  magyarok 
elégületlenségéről  s  minthogy  attól  tartott,  hogy  a  mozgalom  Rákóczy 
Ferenczet     léptetheti     előtérbe,     két     ügyes    emberét.     Teleki    Mihályt    és 


A   NEMZETI  MOZGALOM   WESSELÉNYI   FERBSCZ   HALAlAIG. 235 

Bethlen  Miklóst  a  felvidékre  küldötte,  hogy  a  viszonyokról  kell5  tájékozást 
szerezzenek.  A  követek  felkeresték  Késmárkon  ThökÖlj^t,  kinek  örökké 
részegeskedő  társaságában  keveset  tudtak  meg.  Onnan  Murányba  mentek, 
hová  a  nádor  augusztus  23-ikára,  azon  ürügy  alatt,  hogy  családi  pör- 
patvarát    fiával,    Lászlóval    akarja    rendezni,  a   felvidék  számos  kiválóbb 


Gróf  Weua 


ínyl  Fenne 
ftílmínj  III 


emberét  meghívta.  Eljöttek  olyanok  is,  kik  a  nemzeti  mozgalomban  való 
részvételre  fel  nem  szólíttattak.  De  mig  ezek  fenn  a  várban  a  nádornál 
vig  poharazással  mulattak,  Bory  és  Nagy  Ferencz  titokban  a  beavatot- 
takkal tanácskozott.  Jelen  voltak  az  értekezleteken  Vitnyédy,  nagyidat 
Székely  András,  Keczer  Menyhért,  Fáy  László,  Kende  Gábor,  Ispán  Ferencz, 


236  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

fügedi  Nagy  András,  Szuhay  Mátyás,  Szepessy  Pál.  A  többség  abban 
állapodott  meg,  hogy  a  törökhöz  kell  fordulni  segélyért.  Mindnyájan  hűséget 
esküdtek  egymásnak,  s  szövetségre  lépve,  » interessatusok  «-nak  nevezték 
magukat.  A  nádor  máir  előbb  értesítette  Zrínyit,  hogy  Apafy  útján  a  törökhöz 
akar  fordulni,  mi  ellen  akkor  a  bánnak  sem  volt  kifogása.  így  Murányban 
az  elégületlenek  megtették  a  döntő  lépést.  Az  ország  nádorának  vezetése 
alatt  határozatba  ment,  hogy  felkérik  Apafyt,  küldjön  követséget  a  por- 
tára s  nyerje  meg  a  szultán  támogatását  a  magyarok  részére.  A  követség 
utasítását  1  a  nádor  irta  alá.  Ebben  elmondja,  hogy  a  magyar  nemzet  kész 
a  szultán  védnöksége  alá  helyezkedni  s  a  körülmények  szerint  évi 
50 — 100,000  tallér  tiszteletdijat  fizetni.  Ennek  fejében  kérik  a  szultánt,  hogy 
a  magyarokat  megvédje,  belügyeikbe  ne  avatkozzék  s  engedje  meg,  hogy 
szabadon  választhassák  királyukat.  »Be  kell  hódolnunk*,  monda  a  nádor 
leverten,  midőn  az  iratot  Bethlennek  átadta. 

Két  feje  levén  a  mozgalomnak,  csakhamar  bekövetkezett  a  nézet- 
eltérés, a  kétfelé  húzás.  A  nádornak  nem  tetszettek  Zrínyi  franczia  tervei, 
ez  meg  utólag  a  törökkel  való  szövetkezés  ellen  emelt  kifogást.  Család- 
jának százados  hagyományai,  ifjú  kora  óta  a  törökkel  vívott  harczai  vissza- 
taszították a  gondolattól,  hogy  most  a  török  szövetségese  legyen.  De  kifo- 
gásai megkéstek,  a  koczka  el  volt  vetve  s  Apafy  beküldte  követét,  Baló 
Lászlót  a  portára.  Küldetése  mód  nélkül  kényes  volt.  A  nádor  tudta,  hogy 
Panajotti,  a  porta  főtolmácsa,  a  császári  udvar  fizetett  kéme,  ki  nyomban 
értesíti  a  császári  követet  mindenről,  miről  fontos  állásában  értesülhet. 
Balónak  a  magyarok  nevében  kellett  tehát  szólania,  de  nem  volt  szabad 
neveket  említenie,  hogy  Bécsben  meg  ne  tudják,  kik  részesei  a  mozga- 
lomnak. Nem  is  végezett  semmit  s  hónapok  multán  a  nagyvezér  azon 
üzenetével  tért  vissza,  hogy  a  magyarokat  nem  segíti  s  Erdélynek  is  sem- 
legességet parancsol. 

Már  ez  időben  történt,  hogy  Nádasdy  Ferencz  országbíró,  közös 
híveik  ösztönzésére,  közeledni  kezdett  a  nádorhoz.  Még  1666  júliusban 
szövetséglevelet  küldött  neki,  melyet  Wesselényi,  bízva  az  országbíró  érzé- 
seinek tisztaságában,  készségesen  aláirt.  Mikor  pedig  a  nádor,  a  bán  s  az 
országbíró  az  év  végén,  a  király  esküvője  alkalmából,  Bécsben  személyesen 
találkoztak,  újabb  szövetségre  léptek  (deczember  19-ikén)  s  arról  kölcsö- 
nösen kiadták  egymásnak  a  biztosító  levelet.  Nádasdy  az  ország  leg- 
gazdagabb és  egyik  legeszesebb  embere  volt.  Csatlakozása  erkölcsi  és  anyagi 
tekintetben  egyaránt  igen  értékes  lett  volna,  ha  csakugyan  abból  a  czélból 
történik,  hogy  a  nádor  és  a  bán  segélyével  »ezen  megmaradott  kevés  nem- 
zetet a  kereszténységben  és  az  ő  maga  nemében,  az  országot  meg  ezen 
szorult  határaiban  is  megtarthassuk «.2 

*  Az  1666    augusztus    27-ikén    Murán3'alján    kelt    s    a    nádor    által  aláirt  utasítás 
Deák  Farkasnál:  A  bujdosók  levéltára,  227-232. 
■  Szövetséglevelük:  Pauler,  id.  m.  1.   115. 


\2    ^ 


5  1 


^S'^^^*^ 


■ü 


>     7> 

S    1 

S  3 


1 


I 

I 


j 


I 


A    NEMZETI   MOZGALOM    WESSELÉNYI   EERENCZ    HAI^LAIG. 


Nádasdy    azonban   nem  e  végből  csatlakozott  a  mozgalomhoz,  őt 
kizárólag  egyéni  érdek  vezette.  Tudta,  hogy  Wesselényi  a  sir  szélén  áll  s  a 


TRANCiőcra  deNadast.E^latinvs,  terio*. 

foGARAS  CÖMITATVÍS  C^STRIFEKMlCCSMEá 

öcc.Perdveiu5  Hvngabjcvs  . 


Gróf  NádBsdy  Ferenci. 

l Egykorú  metszel  ulán.) 


nádori  méltóság  nem  sokára  megüresedik.  Összeköttetésbe  igyekezett  tehát 
lépni  a  nemzeti  mozgalommal,  hogy  segélyével  majdan  a  nádori  székbe 
ülhessen.   Nádasdy  sajátszerű  helyzetben    volt  A  protestánsok  halálosan 


238  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

gyűlölték  s  az  udvarnál  is  voltak  ellenségei.  A  protestánsokat  azzal  igye- 
kezett tehát  megnyerni,  hogy  hozzájuk  csatlakozik,  az  udvart  meg  azzal, 
hogy  titkaikat  elárulja  neki.  Még  hónapok  multán  is  kizárólag  e  czélt  tar- 
totta szem  előtt  s  nyiltan  megmondotta,  hogy  azért  lépett  az  interessatusok 
sorába,  hogy  » rájuk  vigyázhassunk,  —  velük  összeköttetésben  maradván, 
tetteikről  az  udvart  értesíthessük  s  igy  mind  az  udvarnak,  mind  a  vár- 
megyéknek kedvébe  járván,  a  nádorság  dolgában  mindkét  tényezőre  számít- 
hassunk.*^ 

E  közben  a  heveskedő,  szélsőségekre  hajló  elemek  a  legképtelenebb 
terveket  kovácsolták.  Vitnyédy  fölvetette  az  eszmét,  hogy  Lipót  királj^, 
mikor  a  magyar  határ  közelében  vadászik,  lesből  meg  kellene  lepni  s 
vagy  megölni  vagy  elfogni;  ez  utóbbi  esetben  a  Vág-menti  Kasza 
várába,  báró  Petrőczy  István  birtokára  akarta  vitetni  s  ott  tőle  Magyar- 
ország minden  sérelmének  orvoslását  kicsikarni.  E  hóbortos  terven  a  nádor 
szörnyen  megütközött  s  Vitnyédyt  meg  akarta  öletni.  Zrínyi  szintén  fel- 
háborodott rajta  s  a  dolgot  senki  sem  vette  komolyan,  ámbár  utóbb  komoly 
következménye  lett,  mert  a  bécsi  miniszterek  felhasználták  s  úgy  tüntették 
y  fel  a  magyarokat  a  király  előtt,  mint  a  kik 

^w^*3Í^'«  ^  Ayo^íAA^tíl)      életére  törtek.  Másrészt  Zrinyi,  a  ki  folytatta 
//  ^  O       ^    4r      érintkezéseit  Gremonville-al,  rávette  a  nádort. 


hogy  1666  deczember  elején  titokban  fölke- 

vitnyédy  István  aláírása.  ^^^e  a  franczia  követet.  Ez  biztatta  s  arra 

ösztönözte,  hogy  XIV.  Lajoshoz  Zrínyivel 
együtt  levelet  intézzen  s  óhajait  és  terveit  előadja  neki.  A  levél  még  deczember 
második  felében  Parisba  küldetett.  A  nádor  csakhamar  alaposabb  betekintést 
nyerve  a  nemzetközi  viszonyokba,  megtudta,  hogy  ez  idő  szerint  a  franczia 
s  a  török  segély  egyenesen  kizárja  egymást  s  ha  a  magyarok  a  francziával 
alkudoznak,  semmi  esetre  sem  remélhetik  óhajaik  teljesítését  a  szultántól,  mert 
a  párisi  s  a  konstantinápolyi  cabinetek  viszonya  a  lehető  legrosszabb.  De  a 
levél  már  Parisba  ment  s  a  hibát  jóvá  tenni  többé  nem  lehetett.  Gremonville 
a  nádortól  és  a  bántól  azt  is  megtudta,  hogy  Nádasdy  hozzájuk  csatlakozott. 
Személyes  éríntkezésbe  igyekezett  tehát  vele  lépni  s  még  január  (1667) 
közepén  titokban  össze  is  jöttek.  Tőle  szintén  Írásbeli  nyilatkozatot  kért  és 
kapott.  Az  okos  franczia  nyomban  megismerte,  hogy  nagy  eszű  és  itélő- 
tehetségű  emberrel  van  dolga,  ki  jobban  ismeri  a  világot  és  a  nemzetközi 
viszonyokat,  mint  a  nádor  és  a  bán.  Mindazáltal  az  interessatusok  ügye 
állandóan  a  nádor  kezében  összpontosult,  ki  már  előbb  Lengyelországra  is 
kiterjesztő  figyelmét.  Ottími  nagybirtokos  volt  s  előkelő  állásánál  fogva 
összeköttetésben  állt  a  lengyel  főurakkal  s  bennük,  első  sorban  magában 
a  királynéban  igyekezett  a  magyarok  ügye  iránt  érdeklődést  kelteni.  De  itt 
ép  oly  hasztalan  kopogtatott,  mint  a  portán. 

»  1667  július  9-iki  levele.  Pauler,  id.  m.  I.   144-45. 


A   NEMZETI  MOZGALOM   WESSELÉNYI   FERENCZ   HALÁLÁIG.  239 

Sőt  itthon  az  ujabb  hivek  toborzására  tett  kísérletek  is  meghiúsul- 
tak, mert  a  dunáninneni  megyék  tekintélyesebb  embereivel  Trencsénben 
tartott  értekezlet  nem  vezetett  czélra.  A  megjelentek  azt  is  megtagadták, 
hogy  esküvel  kötelezzék  magukat  a  tanácskozás  tárgyának  titokban  tartá- 
sára. Ennek  következtében  be  sem  avatták  őket  a  titokba. 

Annál  nagyobb  súlyt  kellett  tehát  a  felsőmagyarországi  protestánsok 
csatlakozására  fektetni,  kik  nagyon  el  voltak  ugyan  keseredve,  mert  Báthory 
Zsófia  egyre  kiméletlenebbűl  folytatta  az  üldözést,  de  még  eddig  távol 
maradtak  az  urak  mozgalmától.  Még  az  udvar  is  szükségesnek  találta,  hogy 
némi  engedménynyel  csillapítsa  a  protestánsok  elkeseredését.  Ez  ügyben  a 
nádor  1667  január  4-ikén  értekezletet  tartott  Pozsonyban  az  ország  egyházi 
és  világi  fejeivel.  A  megjelentek  többsége,  köztük  néhány  katholikus  főpap, 
a  protestánsok  sérelmeinek  orvoslását  ajánlotta.  Abban  állapodtak  meg, 
hogy  Wesselényi,  ki  márcziusban  Beszterczebányán  nádori  széket  akart 
tartani,  maga  elé  idézze  Báthory  Zsófiát  s  a  felvidéki  protestánsokat  s 
vagy  kibékíti  őket,  vagy,  ha  ez  nem  sikerül,  hivatalos  hatalmával  adja 
vissza  a  protestánsoknak  az  elvett  egyházi  jövedelmeket.  A  kibontakozás 
e  módját  az  udvar  sem  ellenezte,  mert  az  iíjú  királyné  megkoronázása 
czéljából  országgyűlést  akart  tartani.  A  protestánsok  azonban  okulva  az 
1662-iki  keserű  tapasztalatokon,  a  vallásügyet  nem  akarták  többé  az 
országgyűlés  elé  vinni.  Most  ők  mondották  azt,  mit  előbb  a  király,  hogy 
ugyanis  a  vallásügyben  vannak  világos  törvények ;  végre  kell  tehát  azokat 
hajtani.  Hogy  az  országgyűlést  lehetővé  tegyék,  Bécsben  nem  bánták  tehát, 
ha  a  vallásviszály  előzetesen  elintéztetik. 

E  végből  Nádasdyt  azon  utasítással  küldöttek  Beszterczebányára,  hogy 
ott  a  felvidékieket  az  országgyűlésen  való  megjelenésre  bírja.  Az  ország- 
bíró, ki  erőszakos  térítéseivel  oly  gyűlöletessé  tette  magát  a  protestánsok 
előtt,  e  küldetésre  a  legkevésbbé  alkalmas  ember  lett  volna,  ha  már  előbb 
a  mozgalomhoz  nem  csatlakozik.  De  az  interessatusok  igy  sem  igen  bíztak 
benne  s  Beszterczebányán  külön  biztosító  levelet  kívántak  tőle,  melyet  már- 
czius  9-ikén  ki  is  állított.  Nézetei  különben  az  új  viszonyok  közt  gyöke- 
resen módosulni  kezdtek,  ő,  a  ki  évtizedeken  át  réme  volt  a  protestánsok- 
nak, immár  azt  hirdette,  hogy  »a  religíóbeli  kérdéseket  a  pokolbeli  ördög 
gyújtotta  a  magyarok  közzé,  pedig  ha  elveszti  őket  a  német,  oda  lesz 
az  ország  is,  a  vallás  is«.i  A  beszterczebányai  gyűlésen  az  interressa- 
tusok  már  tudták,  hogy  Baló  hasztalan  járt  a  portán.  De  nem  vesztették 
el  kedvüket,  hanem  folytatták  tanácskozásaikat.  Csakhogy  a  nádor  nem 
vett  bennük  többé  részt.  Még  februárban  megbetegedett,  s  állapota  mind- 
inkább súlyosabbra  fordult.  Halála  *  márczius  27-ikén  következett  be,  mely 
szomorú  fordulat  hirtelen  véget  vetet  a  beszterczebányai  gyűlésnek. 

*  Oratioja  a  Tört.  Tárban. 

■  Betegségéről  s  halála,  valamint  temetése  napjáról  bővebben  szólok  »Gróf  Wesse- 
lényi Ferencz  halála*  czimű  értekezésemben.  Századok,  1884.  483>-92. 


240  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Wesselényi  elhunytával  a  mozgalom  további  súlyos  csapást  szen- 
vedett. Elvesztette  legtekintélyesebb,  leghiggadtabb  vezérét.  Másrészt  a  nádori 
szék  megüresedése  új  alkalmat  adott  az  egyéni  dicsvágy  olyan  irányú 
érvényesülésének,  mely  a  nemzeti  ügynek  csak  ártalmára  lehetett. 


III.  FEJEZET. 

Srinvi  Péter  és  Hádasdv  Terencz.  (3iz  árulás. 

Immár  Zrinyi  és  Nádasdy  lettek  előkelő  nevük  és  közhivataluk  követ- 
keztében a  mozgalom  vezérei.  Zrinyi  Péter  vitéz,  jeles  katona  volt,  ki  ifjú- 
ságától kezdve  harczban  állott  a  törökkel  s  százszor  koczkára  tette  életét. 
A  harcz  volt  az  ő  eleme,  nem  a  politika.  E  téren  valósággal  a  meggon- 
dolatlan gyermek  benyomását  teszi;  könnyelmű,  állhatatlan  volt,  egyik 
végletből  a  másikba  esett,  s  ha  nem  életével  fizette  volna  meg  a  szerepet, 
melyet  a  Wesselényi  halála  után  következő  három  esztendőben  játszott, 
történelmünk  leggyűlöletesebb  alakjai  közé  tartoznék.  Maga  sem  tudta  soha, 
mit  cselekszik,  s  noha  öntudatlanul,  tényleg  az  ő  könnyelműsége  idézte 
világhírű  nemzetségére  s  hazájára  a  romlást.  Vezérnek  nem  volt  való  s 
mihelyt  reá  szállott  a  vezéri  tiszt,  buknia  kellett  vele  az  ügynek  is  ment- 
hetetlenül. 

Eszét,  képességeit,  politikai  belátását  tekintve  Nádasdy  összehasonlít- 
hatatlanul felette  állt.  De  az  országbíró  csak  színből  csatlakozott  a  moz- 
galomhoz, azért,  hogy  segélyével  egyéni  czéljait  valósítsa.  Mikor  a  nádori 
szék  tényleg  megüresedett,  e  czélzatai  mindinkább  előtérbe  léptek.  Mindent 
elkövetett  ugyan,  hogy  viszonyát  az  interessatusokkal  fentartsa;  de  csak 
azért,  hogy  titkaikat  megismerhesse  s  az  udvarnak  föladja.  Ügynökéül, 
tulajdonképen  kémjéül,  minthogy  maga  messze  a  Dunán  túl  élt,  —  a  fel- 
vidéken Szentbe  Bálint  szolgált,  kit  itélő-mesterévé  nevezett  ki.  Már  ekkor 
tett  czélzásokat  az  udvarban,  hogy  Magyarországban  készül  valami  s 
Wesselényi  összeesküvést  akart  támasztani.  Még  Lipót  királynak  is  mon- 
dott ilyesmit,  hogy  országgyűlés  tartására  birja,  melyet  azért  óhajtott, 
hogy  a  nádori  szék  betöltessék.  Ez  óhaja  nem  teljesült  ugyan  s  czélzásait 
sem  vették  figyelmbe,  mindazáltal  a  nádorság  üresedése  idejére  ápril  30-ikán 
Lipót  Szelepcsényi  prímást  és  őt  nevezte  ki  királyi  helytartóvá,  az  ország 
kormányzatának  fejévé.  Azzal  is  biztatták,  hogy  ő  lesz  az  udvar  jelöltje, 
mihelyt  a  viszonyok  megengedik,  hogy  országgyűlés  tartassék  s  a  nádor- 
ság betöltessék.  Nádasdy  volt  tehát  Wesselényi  halála  után  az  ország 
egyik  kormányzója  s  az  udvar  bizalmasa,  másrészt  azonban  az  összeeskü- 
vés fővezére.  Ö  közvetítette  a  levelezést  Zrinyi  és  Gremonville  közt,  sőt  ez 
utóbbival  még  két  ízben,  júniusban  és  deczemberben,  titkon  találkozott,  mert 


"^ 


zrínyi  Péter  és  nAdasdy  ferencz.  az  árulás.  241 

Zrínyivel  együtt  a  tavasz  óta  a  legnagyobb  buzgalommal  azon  dolgozott, 
hogy  XIV.  I^jos  formális  szerződésre  lépjen  velük  s  mielőbb  megindít- 
hassák a  fegyveres  fölkelést.  Nádasdy  szeptemberben  is  sürgette  a  határozott 
választ  Gremonvilletől.  De  a  franczia  követ  tisztán  a  saját  érdekeit  tartva 
szem  előtt,  hol  biztatta,  hol  türelemre  intette.  Szeptemberben  Gremonville 
felhatalmazást  kapott  királyától,  hogy  megkösse  a  magyarokkal  a  szerződést. 
Csakhogy  a  furfangos  franczia  jobbnak  látta  nem  élni  a  felhatalma- 
zással, mert  a  magyarokat  csak  az  esetre  akarta  mozgósítani,  ha  azok 
a  főfontosságú  alkudozások,  melyeket  ez  időben  az  udvarral  magával 
folytatott,  meddők  maradnak.  E  tárgyalások  a  körül  forogtak,  hogy  Lipót 
császár  és  XIV.  Lajos  király  titkos  szerződést  kössenek  az  esetleg  megnyitó 
spanyol  örökségen  való  megosztozás  tárgyában.  Lipótnak  lelkiismereti  aggo- 
dalmai voltak  az  ilj^en  szerződés  ellen.  Egyrészt  magát  tartotta  a  spanyol 
Habsburgok  egyetlen  törvényes  örökösének,  míg  a  francziák  által  ajánlott 
szerződésben  elismerte  volna  Lajos  kírál}'  jogát  is.  Másrészt  spanyol  nagy- 
bátyja irányában  hítszegésnek,  árulásnak  tekintette  az  alkut.  Gremonville 
azonban  meg  tudta  nyerni  terveinek  a  két  irányadó  minisztert,  Auersperget 
és  Lobkow'itzot  s  segélyükkel  mindinkább  megtörte  Lipót  ellenállását.  Maga 
(-iremonville  irta  haza,  hogy  a  tárgyalás  olyan,  mint  valami  olasz  bohózat. 
A  császári  miniszterek  vitték  benne  a  bohóczok  szerepét  s  Gremonville  azt 
tehette  velük,  a  mit  akart.  Auersperg  berezegnek  a  bíbornoki  süveget  ígérte 
jutalmul,  Lobkow'itzot  meg  hizelgéseivel  hálózta  be  annyira,  hogy  nemcsak 
üg\'nüke,  hanem  valóságos  kémje  volt  s  nyomban  értesítette  a  titkos  tanács 
tárgyalásainak  legbizalmasabb  részletéről  is.  Ezért  nem  akart  Gremonville 
a  magyarokkal  szerződni,  mikor  már  megkapta  rá  a  felhatalmazást.  Bízott 
benne,  hogy  az  udvarral  köthet  olyen  egyezséget,  mely  százszorta  előnyö- 
sebb  lesz  Francziaországra.  Bizalmában  nem  is  csalatkozott,  mert  Auers- 
perg és  Lobkowitz  rávették  a  császárt,  hogy  a  saját  jobb  belátása  ellenére 
1668  január  19-ikén  aláírja  a  szerződést  a  spanyol  örökség  majdani  felosztása 
tárgyában.  Ez  az  osztozás  a  lehető  leghátrányosabb  volt  a  császárra,  mert 
mindaz,  a  minek  a  spanyol  korona  birtokaiból  hasznát  vehette  volna, 
Francziaországnak  jutott. 

De  nem  ebben  állt  jelentősége,  mert  a  szerződés  sohasem  hajtatott 
végre,  sőt  egész  napjainkig  titokban  maradt.  A  szerződés  a  császár  kizá- 
rólagos örökjogának  elvét  áldozta  föl  s  évekre  a  franczia  politika  érdek- 
köréhez csatolta  a  bécsi  udvart.  Auersperg  csakhamar  meglakolt  árulásáért. 
Mikor  ranczia  segélylyel  bibornokságra  törekedett,  a  pápa  leleplezte  üzel- 
meit s  megütközve  mondotta  :  » sajnos,  hogy  a  jámbor  és  jó  császárt  íg}' 
elárulják.*  Erre  Lipót  1669-ben  elcsapta.  De  Gremonville  nem  bánta  buká- 
sát, meri  helyét  másik  szövetségese,  Lobkowitz  berezeg  foglalta  el.  A  fran- 
czia politika  Bécsben  olyan  előnyös  helyzetbe  jutott  tehát,  hogy  sokáig  nem 
szorult  a  magyarokra.  I^jos  király  még  1667  végén  kijelentette,  hogy  ez 
idő  szerint  nem  szerződhet  a  magyarokkal.  Sőt  a  következő  években  egye- 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  It^ 


242  A    AUGYAR   WKMZET   TŰRTÉMETE. 

nesen  azt  kívánta  érdeke,  hogy  az   udvarral   fentartsa   bizalmas   viszonyát 
5  a  magyarok  ellen  forduljon. 

Ép   oly   meddő   maradt   az   az   újabb  kísérlet,   mely   Apafy  útján  a 
török  segitség  megszerzésére  tétetett.  Apafy  azt  ajánlotta,  hogy  újra  bddlldi 


Lobkawitz  hercMg. 
(EEf  liorii  íistminy  után. 


a  portára  Balót,  még  pedig  azon  szigorú  parancscsal,  hogy  minden  áron 
személyesen  beszéljen  a  nagyvezérrel,  különben  hűtlenség  bűnébe  esik  s 
életét  és  javait  elveszti.  De  a  szokásos  ajándékra  és  költségre  bizonyos 
pénzt  kért  a  magyaroktól.  Ezt  azonban  senki  sem  akarta  előlegezni,  kUlÖnÖsen 


zrínyi  Péter  és  nádasdy  ferencz.  az  árulás. 243 

nem  Nádasdy,  a  Crösus,  a  ki  a  mozgalom  élén  állt.  Végre  ő  is,  Zrínyi  is,  ki 
mint  az  özvegy  nádomé  zilált  anyagi  viszonyokkal  küzdött,  adott  ugyan  öt-öt 
ezer  tallért,  de  csak  kölcsön,  előlegül  s  Nádasdy,  a  ki  a  nádoméval  a  lipcsei 
uradalom  megvásárlása  iránt  alkudozott,  az  5000  tallért  a  vételárba  kivánta 
betudatni.  Baló  egyenesen  Kréta  szigetére  ment,  hol  a  nagyvezér  Kandia 
városát  vivta.  Ott  volt  Panajotti  is,  ki  nélkül  el  nem  juthatott  a  nagy- 
vezérhez.  Baló  az  evangéliumra  tétetett  szent  esküt  az  olaszszal,  hogy 
titkát  el  nem  árulja,  mire  a  nagyvezér  szine  elé  bocsáttatott,  ki  előadására 
azt  felelte,  hogy  békében  él  a  császárral  s  a  magyarok  kedvéért  a  békét 
meg  nem  szegheti.  Baló  leverten  tért  haza,  de  ugyanazon  hajó,  mely  a 
szigetről  a  szárazföldre  szállította,  vitte  Panajotti  levelét  is,  melyben  küldeté- 
séről hosszú  jelentést  tett  Casanova  császári  követnek  Konstantinápolyban. 
Nádasdy  épen  részt  vett  a  bécsi  titkos  tanács  azon  ülésén,  melyben 
Casanova  jelentését  felolvasták.  így  az  interessatusok  és  az  erdélyiek  is 
megtudták,  hogy  a  portával  való  érintkezéseiket  a  »kutya<  Panajotti  Bécs- 
ben beárulta.  Mindazáltal  Apafyval  újabb  követet  küldettek  be,  ki  azon- 
ban ép  oly  keveset  végzet,  mint  Baló. 

A  bécsi  udvarban  Casanova  jelentései  kevés  érdeklődést  keltettek. 
A  minisztereket  a  nyugati  ügyek  foglalkoztatták  s  különben  sem  féltek  a 
magyaroktól,  mihelyt  tudták,  hogy  a  portától  nem  várhatnak  támogatást. 
Egyedül  gróf  Rottal  János,  ki  eddig  is  úgyszólván  szakminiszterük  volt  a 
magyar  ügyeknek,  kezdett  a  mozgalomra  több  figyelmet  fordítani. 

Az  ő  érdeklődését  sem  a  császárnak  teendő  szolgálat  vágya  keltette 
föl.  ő  is  a  nádori  székre  áhítozott  s  minthogy  legkomolyabb  verseny- 
társát Nádasdyban  látta,  kutatni  kezdte,  nincs-e  része  a  mozgeűomban  ?  Az 
éles  eszű  Nádasdy  hamar  észrevette,  hogy  Rottal  szemmel  tartja  s  egy 
Ízben  Erdélybe  küldött  titkárát  kiraboltatta  s  a  nála  levő  leveleket  elvétette, 
hogy  megtudja,  min  töri  Rottal  a  fejét.  A  levelekből  azonban  csak  az 
tűnt  ki,  hogy  az  udvar  Erdélyben  is  tart  kémeket  s  hogy  BánflFy  Dénes 
tanácsúr  Bécs  zsoldjában  áll* 

Minthogy  Rottal  a  nádorságra  vágyott,  ő  is  támogatta  az  udvar 
azon  törekvését,  hogy  országgyűlés  tartassék.  Nádasdy  meg  Széchy  Mária 
és  Nagy  Ferencz  utján  igyekezett  hatni  a  felvidéki  interessatusokra,  hogy 
részt  vegyenek  az  összehívandó  országgyűlésen.  Ezek  azonban  azt  felelték, 
hogy  irtóznak  tőle,  mert  a  gyűlésen  sohasem  kaptak  elégtételt.  Nádasdy 
szükségesnek  látta  tehát,  hogy  egy  tekintélyesebb  ember  menjen  a  felvidékre 
s  rá  vette  Zrínyit,  hogy  maga  vállalkozzék  e  feladatra.  Zrínyi  még  az 
ősszel  egy  idegen  főúrral,  gróf  Tattenbach  Erazmussal  kötött  ligát.  Tatten- 
bach  Stiriának  egyik  leggazdagabb,  de  léha,  könnyelmű  főura  volt.  Azt 
sem  tudta,  mit  csinál,  mikor  szeptember  9-íkén  szövetséget  kötött  Zrinjrivel, 
ki  csak  annyit  mondott  neki,  hogy  csodadolgok  készülnek,  hogy  a  magyarok 

»  Pauler,  id.  m.  I.  161. 

16* 


244  A    MAGVAP   NEMZET    TÖRTÉNETE. 

összetartanak,  álljon  tehát  ö  is  közéjülc.  Az  okirat  nem  jelölte  meg  a  szö- 
vetkezés czélját  s  csak  arra  kötelező  a  szerződő  feleket,  hogy  támogassák 
egymást  s  titkaikat  el  ne  árulják.  A  bán  szivesen  vállalkozott  arra  ís,  hogy 
a  felvidékre  menjen,  mert  neki  immár  szintén  voltak  titkos  tervei.  Első 
sorban  az  üresedésben  levő  felső-magyarországi  főkapitányságra  vágya- 
kozott. Öszszel  a  felvidékre  utazott  tehát,  hol  sokakkal  érintkezett,  de 
Báthory  Zsófia  és  a  protestánsok  közt  a  békét  helyreállítani  nem  tudta.  Ekkor 


Grdf  Rotlal  János. 

(Rgykorii  melízel  ulán.} 

történt  először,  hogy  Zrin_\i  Patakon  vejének,  Rákóczy  Ferencznek  is  szólt 
egyet-mást  a  mozgalomról,  de  niég  kevesebbet,  mint  Tattenbachnak.  \'ejével 
szintén  nagy  tervei  voltak ;  már  ekkor  neki  szánta  az  erdélyi  fejedelem- 
séget, de  ebbe  a  titkába  sem  avatta  be,  mert  méltán  attól  félt,  hogy  kitu- 
dódik s  még  .^pafy  is  a  mozgalom  ellen  fordul.  Ip  és  vő  közt  különben 
sem  fejlődött  még  bizalmas  viszony.  Zrínyi  látta,  hogy  Rákóczy  aliféle 
anyám-asszony  katonája,  a  ki  teljesen  anyja  uralma  alatt  áll,  az  meg 
elszömy  üköd  ott    a    társaságon,    melybe    Zrín\'í    ke\'eredett    s    mely   csupa 


zrínyi  Péter  és  nAdasdy  ferencz.  az  árulás.  245 

véres  szájú  protestáns  emberekből  állt.  Útja  közben  a  bán  Széchy  Máriával 
szerződött  a  murányi  és  szendrői  uradeűmak  megvásárlása  iránt.  Az  üzletből 
nem  lett  ugyan  semmi,  de  a  mozgalomra,  melyben  üzlet  és  politika,  köz- 
és  magánérdek  annyira  összebonyolódott,  volt  bizonyos  hatással.  Zrínyi  a 
felvidéken  máskülönben  is  buzgó  tevékenységet  fejtett  ki.  A  nádornét  Nádasdy 
felkérésére  rá  beszélte,  hogy  a  lipcsei  uradalmat  Nádasdynak  adja  el,  irt  a 
varsói  franczia  követnek,  érintkezett  a  nádorné  egyik  lengyelországi  ügy- 
nökével, de  különösen  arra  igyekezett  rávenni  a  felvidéki  nemességet,  mely 
a  protestáns  Bocskay  István,  egy  igen  hazafias  érzésű,  de  beteges  és  tehe- 
tetlen főúr  köré  sorakozott,  hogy  szakítson  a  török  szövetség  eszméjével. 
Egész  1668  február  elejéig  maradt  a  felvidéken.  De  lényegileg  nem  végzett 
semmit.  A  katholikus  urak  s  a  felvidék  mozgalmát  szerves  kapcsolatba 
hozni  nem  tudta,  az  üzlet  pedig,  melyet  a  nádorné  és  Nádasdy  közt  köz- 
vetített, nemcsak  nem  jött  létre,  hanem  ellenkezőleg  a  nádornéban  és  embe- 
reiben, sőt  magában  Zrínyiben  is  idegenséget  keltett  Nádasdy  iránt.  így 
a  mozgalom  vezetőinek  személyes  viszonya  megromlott  s  Nádasdy  újra 
az  udvarhoz  közeledett.  ^ 

Ismét   czélzásokat    tett,  ^ —       ^^  x     X        ^ 

hogy  összeesküvés  ké- 
szül, hogy  Apafy  a  tö- 
rökkel fondorkodik.  De 
most  még  kevésbbé  hall- 
gattak reá,  mert  za 
udvar,  mely  eddig  elég  ^     .      ,  „x,  ^ 

. ,    .     '  ^  ^         ^  ^-^         I.  Rikóciy  Ferenci  aláírása. 

jo  mdulattal  volt  iránta 

s  a  nádorsággal  kecsegtette,  hirtelen  elfordult  tőle.  Bécsben  borzasztó  dolgo- 
kat kezdtek  róla  beszélni.  1 668  február  1 3-ikán  éjjel  a  császári  várpalota 
egyik  része  leégett.  Azt  híresztelték,  hogy  Nádasdy  gyújtatta  fel,  mert 
bosszút  akart  a  császáron  állani.  Csakhamar  egy  más  mesét  koholtak  róla. 
Hire  terjedt,  hogy  Nádasdy  a  császárt,  mikor  egy  ízben  Pottendorfban  ven- 
dége volt,  meg  akarta  mérgezni.  A  bűntényt  Nádasdyné  hiúsította  meg,  ki, 
hogy  megmentse  Lipótot,  maga  fogyasztotta  el  a  mérgezett  ételt,  mely  sírba 
is  vitte.  A  szakácsot,  ki  az  ételt  főzte,  —  mondották  —  Nádasdy  saját  kezével 
ölte  meg.J  Nádasdy  kétségkívül  értesült  e  rágalmakról  s  lelke  mélyében  föl- 
háborodott. Ö,  a  ki  azon  föltett  szándékkal  lépett  az  interessatusok  közé, 
hogy  titkaikat  följelenti  s  ki  tényleg  már  tett  is  ez  irányban  egyet-mást, 
most  a  másik  végletbe  csapott  át.  A  legszélsőbb  forradalmi  eszmék  hirde- 
tője lett  s  1668-ban  iratot  szerkesztett,  melyben  az  udvar  iránti  gyűlölete 
a  legkíméletlenebbül  nyer  kifejezést.  A  két  iratot  nem  nyomatta  ugyan  ki, 
de  megmutatta  néhány  bizalmasának.  Mindkettő  szenvedélyes,  lázító  irat, 
a  közeledő  kuruczvilág  hírnöke,  azoknak  a  végelkeseredés  sugallta  szózatok- 

'  Maurer,  Leopold  Graí"  Kolonitsch,  -R  —  43. 


246  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

nak  előhangja,  melyek  az  örvénybe  döntött  nép  minden  fájdalmát  és  bosszú- 
ját erőteljes  nyelven,  néha  költői  lendülettel  szólaltatják  meg.  Két  iratának 
egyike,  az  oratio,^  az  ország  négy  rendéhez  intézett  ébresztő,  igy  jellemzi  az 
udvart:  » akaratja  törvény,  csalás  diplomája,  hite  megszegésére  minden 
alkalmatosság  kedves.  » Kiemeli,  hogy:  »az  udvar  a  törökkel  barátságosban 
összeczimborálván,  sorsot  vetettek  reád  s  megosztoznak  ezennel,  édes  nem- 
zetem, határidon*,  összegezve  szenvedéseiket,  egyesülésre  hivja  fel  az  ország 
rendéit,  különben  hazájuk  végleg  elenyészik.  » Keress  segitséget,  a  hol 
találsz,  —  ebben  foglalja  össze  a  teendőket,  —  mert  bizonyára  majd  késő 
lesz.  Ezt  a  kevés  rossz,  rajtad  heverő  gaznépet  emészd  meg,  szoros  utaidat 
vágd  be,  végváraidat  vedd  kezedhez,  kicsinytől  fogva  nagyig  kelj  föl,  meg- 
segít az  isten  igaz  ügyedben.** 

Az  egyesülésre  a  nemzetnek  soha  sem  volt  nagyobb  szüksége,  mint 
épen  ez  időben.  A  török  Apafy  harmadik  követét  is  elutasította,  Casanova 
ujabb  figyelmeztetéseket  küldött  Bécsbe,  a  franczia  politikában  pedig  a 
császárral  való  megegyezés  után  olyan  gyökeres  fordulat  állt  be,  hogy 
XrV.  Lajosra  valósággal  kellemetlenné  vált  a  magyarokkeű  való  érintkezés. 
Augusztus  24-ikén  Gremonvillenek  a  magyar  ügyben  új  utasítást  adott 
tehát,  melvet  akként  fogalmaztatott,  hogy  a  követ  a  bécsi  minisztereknek 
megmutathassa.  így  külsegélyről  szó  sem  lehetett  s  noha  itthon  egyesek 
a  legkalandosabb  terveken  törték  a  fejüket  s  még  a  bányavárosokból 
Bécsbe  indított  pénzszállítmányt  is  fel  ^akarták  verni,  a  felvidéki  interessa- 
tusok sorában  a  józan  hangulat  kerekedett  felül.  Ök  a  franczia  követtel 
soha  sem  [álltak  érintkezésben  s  Zrínyi  és  Nádasdy  iránt  sem  tápláltak 
bizalmat.  Reményeiket  egyedül  a  török  segítségbe  helyezték  s  midőn  eluta- 
síttattak, augusztus  18-ikán  abban  állapodtak  meg,  hogy  a  török,  vagy 
legalább  Apafy  támogatása  nélkül  semmi  esetre  sem  fognak  fegyvert. 
Ez  időben  a  mozgalom  elvesztette  veszélyességét  s  hogy  teljesen  elaludjék, 
ahhoz  csak  némi  jóindulat  kellett  volna  az  udvar  részéről.  De  a  vármegyék 
hasztalan  küldték  követeiket  Bécsbe.  Hasztalan  rimánkodtak,  az  udvar  semmi- 
féle sérelmüket  nem  orvosolta.  Személyes  torzsalkodások,  Nádasdy  cziva- 
kodása  az  özvegy  nádoméval  még  zavarosabbá  tették  a  helyzetet,  még 
nyomottabbá  a  közhangulatot,  melyben  csakhamar  ugy  szólván  a  termé- 
szeti törvény  erejével  érlelődött  meg  egyesekben  az  árulás  eszméje.  Nem 
Nádasdy  tette  e  terén  az  első  lépést,  sőt  az  árulás  épen  ellene  irányult. 
Az  első  feladó  a  vén  iványi  Fekete  László^  egykor  Wesselényi  vitéz  kato- 
nája, volt,  ki  1668  szeptemberben  Pozsonyban  elmondott  Szelepcsényinek 
mindent,  a  mit  a  mozgalomról  tudott.  Vallomásait  megerősítette  Barkóczy 
István,  az  interessatusok  társa,  sőt  a  felkelés  egyik  kiszemelt  vezére.  Mikor 
azonban  a  király   szabolcsi   főispánná   nevezte  ki,  az  udvarhoz   szegődött. 

»  Közli  Veress  Endre:  Tört.  Tár,  1896.  103-112. 

■  A  sajátkezüleg  javított  példányt  Nádasdy  igy  irta  alá  :  Irta  Keserű  Péter,  Sirokán. 

•  Jószágairól  adatokat  közöl  Nagy  Iván:  Tört.  Tár,   1898.  463—80. 


zrínyi  Péter  és  nádasdy  ferencz.  az  árulás.  247 

A  hiányos  értesülés  daczára  a  prímás  elég  komolyan  vette  az  ügyet  s 
azt  ajánlotta,  hogy  a  főbb  vezetőket  színes  ürügyek  alatt  Bécsbe  kell 
csalni,  ott  kihallgatni  s  esetieg  elfogni.  A  miniszterek  is  behatóan  foglal- 
koztak a'  kérdéssel  s  Montecuccoli  katonai  készülődéseket  sürgetett.  De  a 
többség  azt  határozta,  hogy  egyelőre  még  várakozó  állásban  kell  maradni. 
Ez  igen  helyesnek  bizonyult,  mert  csakhamar  a  mozgalom  összes  szálai 
az  udvar  kezébe  jutottak.  Zrínyi  végre  kiábrándult  a  francziákba  vetett 
reményeiből.  A  nyár  folyamán  a  lengyelekkel  keresett  érintkezést  s  vejét, 
Rákóczyt  akarta  lengyel  kírálylyá  választatni.  E  czélból  személyesen  készült 
Lengyelországba,  de  Gremonville  határozottan  ellenezte  tervét.  Zrínyit  egyrészt 
ez  haragította  meg,  másrészt  végre  be  kellett  látnia,  hogy  a  magyar  ügyekben 
sem  várhat  Francziaországtól  semmit.  Felhatalmazta  tehát  Széchy  Máriát, 
kinek  murányi  várában  a  mozgeűomra  vonatkozó  összes  íratok  őriztettek,  hogy 
mindkettejük  nevében  tegyen  feljelentést,  s  szerezzen  bűnbocsánatot  számukra. 
Az  özvegy  nádorné  bizalmas  embere,  Bory  Mihály  utján,  kinek  küldetéséről 
még  Nádasdyt  is  értesítette,  ámbár  nem  teljes  őszinteséggel.  Kottáihoz  for- 
dult. Bory  nemcsak  elmondott  mindent,  hanem  jegyzékbe  foglalta  a  Murány- 
ban  levő  iratokat  s  eredetiben  való 
felküldésüket  ígérte.  Azon  biztosí- 
tással tért  haza,  hogy  ő  maga, 
valamint    úrnője,   Zrínyi   és   Nagy 

Ferencz,  mihelyt  újabb   hűségesküt     /y  ^^MÁ^^^T^^^ 

tesznek,   teljes   kegyelmet  nyernek.  t^""^ 

Rottal,  kinek  eljárását  Lipót   király  ^^^,  ^^^^^  j^„^^  ^j^,,^^ 

is  helyeselte,  ezzel  a  magyar  ügyek- 
ben az  udvarnál  még  nagyobb  befolyást  nyert  s  most  annál  inkább  való- 
sithatónak tartotta  a  nádorság  megszerzésére  irányuló  régi  szándékát.  Hogy 
a  magyarokat  el  ne  ídegenítse  magától,  békés  utón  akart  a  bonyodalomnak 
véget  vetni  s  különösen  országgyűlés  tartását  ajánlotta.  Az  udvar  helyeselte 
nézetét  s  a  király  deczember  6-ikára  Bécsbe  hívta  a  magyar  tanácsosokat, 
hogy  az  országgyűlésről,  a  nádorválasztásról,  s  más  közügyekről  véleményt 
mondjanak.  Jelen  voltak  Zrínyi  és  Nádasdy,  ki  éles  eszével  hamar  észrevette, 
hogy  baj  van  s  Rottal  föléje  kerekedett.  Most  ő  ellenezte  tehát  az  ország- 
gyűlést, mire  annál  inkább  volt  oka,  mert  mindenki  elismerte,  hogy  a  13 
vármegye  nem  jelenik  meg,  míg  vallásügyi  sérelmei  nem  orvosoltatnak.  Lipót 
azonban  épen  a  téren  nem  akart  engedni  s  inkább  elejté  az  országgyűlés 
eszméjét.  Az  értekezleten  a  török  folytonos  hódoltatásaí  is  szóba  kerültek. 
Egyes  vármegyék  és  főurak  minduntalan  kaptak  felszólítást,  hódoljanak  be, 
különben  a  török  tűzzel-vassal  pusztítja  el  birtokaikat.  Ez  alkalommal  Zrínyi 
elmondotta  Rottalnak,  hogy  van  egy  előkelő  foglya,  Omer  spahi,  ki  egye- 
nesen a  nagj^ezér  nevében  szólította  fel,  egyezzék  meg  a  törökkel,  ő 
azonban  szóba  sem  állt  foglyával.  De  mikor  haza  bocsátotta,  hogy 
sarczát  beszerezze,  Omer   azt   Ígérte,   hogy  visszatérve   magától   a    nagy- 


C^'^CrHjÁ..^ 


248  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

vezértől  hoz  felhívást  Zrínyinek.  Ha  ilyen  levelet  kapna,  —  mondotta  a 
bán  —  fd  fogja  küldeni  az  udvarnak.  Rotteű  Zrínyi  kérelmére  az  ügyről 
jelentést  tett  a  királynak  is,  ki  a  titkos  tanácshoz  utasította,  mely  (deczem- 
ber  14.)  hivatalosan  megbízta  Zrínyit,  folytassa  Omerrel  a  tárgyalásokat. 
A  hadi  tanács  török  tolmácsát,  ki  magyarul  is  tudott,  bocsátották  rendel- 
kezésére, hogy  Omert,  ha  visszatér,  alaposan  kikérdezze.  Zrínyi  ez  alka- 
lommal is  hangsúlyozta,  hogy  engesztelhetetlen  ellensége  a  töröknek  s  egye- 
düli óhaja  az,  hogy  a  király  hadat  üzenjen  a  portának.  Tényleg  az  udvar 
bíztatására,  egyenes  parancsára  lépett  immár  érintkezésbe  a  törökkel. 

E  közben  Rottal  folytatta  érintkezéseit  a  nádoméval,  ki,  mivel  Bory 
csakhamar  meghalt,  még  deczemberben  Pozsonyba  utazott  s  magával  vitte  áz 
összes  iratokat.  Ott  azonban  megbetegedvén.  Nagy  Ferenczet  küldte  Bécsbe. 
Rottal  már  1669  január  30-ikán  azon  helyzetben  volt,  hogy  az  összeesküvés 
iratait  német  fordításban  bemutathatta  a  titkos  tanácsnak.  Előterjesztette  az 
egyes  szövetségleveleket,  a  franczia,  erdélyi  és  török  érintkezésre  vonatkozó 
iratokat  s  az  interessatusok  bizalmas  leveleit.  A  titkos  tanács  abban  álla- 
podott meg,  hogy  egyelőre  senkit  sem  kell  bántani,  sőt,  hogy  az  interessa- 
tusok biztosságban  ringassák  magukat,  legfontosabb  irataik  eredetije  vissza- 
küldessék Murányba,  hogy  a  nádorné  az  illetők  kívánságára  bármikor  fel- 
mutathassa azokat. 

Az  udvar  ekkor  minden  részletében  ismerte  tehát  a  nemzeti  mozgalmat 
és  szereplőit.  A  miniszterek  maguk  nyomban  észrevették,  hogy  a  katholikus 
urak  összeesküvése  és  a  felvidéki  protestánsok  mozgalma  két  különálló 
dolog  s  ha  voltak  felvidéki  protestáns  nemesek  az  interessatusok  közt, 
maga  a  felvidék  távol  maradt  a  katholikus  főurak  tervezgetéseitől.  Egy 
pillanatig  a  miniszterek  azon  voltak,  hogy  a  két  mozgalmat  továbbra 
is  távol  tartsák  egymástól.  Ha  a  vallásügy  terén  csak  némi  engedményt 
tesznek,  ezt  a  czélt  könnyen  elérhették  volna.  De  Lipót  király  érzelmei 
iránti  tekintetből  hivatalosan  nem  voltak  hajlandók  engedményre.  Ugy  akarták 
tehát  a  dolgot  intézni,  hogy  Báthory  Zsófia  s  a  protestánsok  közt  magán- 
jellegű egyesség  létesüljön  s  Zrínyit  bizták  meg,  beszélje  rá  vejét,  Rákóczyt 
az  ily  természetű  egyességre.  Az  udvar  már  rég  megígérte  az  erdélyi 
fejedelemnek,  hogy  némely  határvillongási  ügy  rendezése  tárgyában  a  fel- 
vidéki vármegyéket  gyűlésre  fogja  összehívni.  iMost  beváltotta  igéretét  s  a 
gyűlést  1669  április  28-ikára,  Eperjesre  hívta  össze,  sőt  programmjába  a 
vallásügy  kivitelével,  melynek  rendezését,  mint  magánügyet  Zrínyi  utján 
akarta  eszközölni,  a  felvidék  sérelmeit  is  fölvette.  Noha  Rottal  az  időben 
sokat  betegeskedett,  az  udvar  őt  bízta  meg  a  gyűlés  vezetésével  s  mellé 
több  magyar  biztost  rendelt,  köztük  Zrínyit,  ki  időközben  visszatért  fog- 
lyával, Omerrel  szintén  folytatta  a  tárgyalásokat.  Omer  nem  hozott  ugyan 
levelet,  de  újra  bíztatta  Zrínyit,  forduljon  a  portához.  A  bán  ezt  bejelen- 
tette Rottalnak,  ki  —  ekkor  már  a  felvidéken  voltak  —  levelet  adott  át 
neki,  hogy   horvátra    fordítsa  s  Omer  útján  a    portára   küldje.    E  levélben 


ZRÍNYI   PÉTER    ÉS   NÁDASDY   FERENCZ.    AZ    ÁRULÁS.  24^ 

Zrínyi  azt  irta,  hogy  az  idén  már  késő  mozgalmat  támasztani,  de  a  jövő 
évben  a  török  szolgálatára  bocsátja  magát.  A  levelet  Rottal  fogalmazta  s 
Zrínyi  csak  az  ő  parancsainak  engedett,  midőn  horvát  nyelven  megirta 
s  elküldte.  Rottal  Nádasdy  ellen  is  fel  akarta  Zrinyit  használni,  a  mi  annál 
könnyebben  sikerült,  mert  a  két  szövetséges  ez  időben  különben  is  össze- 
veszett s  a  szeleburdi,  heveskedő  Zrinyi  azzal  fenyegetőzött,  hogy  csapa- 
taival Nádasdy  jószágaira  tör. 

Minthogy  az  udvar  az  eperjesi  gyűlésen  tárgyaltatni  sem  akarta  a  val- 
lásügyet, Zrinyi,  még  mielőtt  Eperjesre  ment,  felkereste  Patakon  vejét,  ki 
ekkor  már  vagyonilag  felszabadult  anyjának  gyámsága  alól  s  megosztozott 
vele.  A  bán  a  legnagyobb  buzgalommal  látott  azon  feladatához,  hogy  Rákó- 
czyt  a  protestánsokkal  kibékítse.  A  szomszéd  vármegyékből  számosan  siettek 
Patakra,  hol  élénken  folytak  a  kiegyezési  tárgyalások.  A  mint  róluk  érte- 
sült, Báthory  Zsófia  Munkácsról  nyomban  elküldte  emberét,  hogy  meghiú- 
sitsa,  vagy  legalább  elodázza  az  egyezséget.  De  a  gyámoltalan  Rákóczy 
immár  épen  úgy  ipja,  mint  előbb  anyja  befolyása  alatt  áUt  s  nem  birt 
ellenkezni.  Elől  tűz,  hátul  viz,  mondta  tehetetlenségében  s  április  26-dikán 
aláirta  az  egyezséget,  melyben  a  protestáns  papoknak  és  iskoláknak  vissza- 
adta jövedelmeiket,  a  pataki  tanárok  elmaradt  fizetésének  pótlására  4000  frtot 
tett  le  s  a  protestáns  vallásgyakorlat  további  szabadságát  biztosította  jószá- 
gain, így  Zrínyi  elérte  czélját  s  a  protestánsok  egyik  legfontosabb  sérelme 
orvoslást  nyert,  még  pedig,  mint  Bécsben  óhajtották,  tisztán  magánjogi  utón, 
az  udvar  beleavatkozása  nélkül. 

Rákóczy  állása  a  protestáns  felvidéken  ezzel  egyszerre  megváltozott. 
Elfeledték  az  eddigi  üldözést  s  azt  mondották,  hogy  a  kiegyezéssel  20,000 
kardot  szerzett  magának.  Ezt  a  fordulatot  Zrinyi  arra  használta,  hogy 
nemcsak  beavatta  Rákóczyt  a  mozgalomba,  hanem  levelet  íratott  vele  — 
maga  is  aláirta  —  XIV.  Lajoshoz  s  segítséget  kért  tőle,  noha  rég  tudhatta,, 
hogy  meg  nem  fogja  kapni.  E  lépés  Zrínyi  Péter  azon  hóbortjaínak  egyike^ 
melyek  csakhamar  sűrűn  követték  egymást. 

Pár  nappal  később,  április  29-ikén  kezdte  meg  tanácskozásait  az  eperjesi 
gyűlés,  mely  igen  népes  volt.  -13  vármegye  és  8  szabad  királyi  város  vett 
benne  hivatalosan  részt  s  a  bányavárosok  is  képviseltették  magukat.  Apafy 
szintén  elküldte  követeit  még  pedig  azon  határozott  utasítással,  hogy 
a  vallásügyi  sérelmek  orvoslását  sürgessék  s  jelentsék  ki,  hogy  ez  a  fő 
kívánsága,  mely  mellett  minden  egyéb  óhaja  eltörpül.  Csakhogy  a  követség- 
nek az  a  titkos  utasítása  is  volt,  hogy  Rottallal  Erdély  és  az  udvar  szövet- 
kezése iránt  tárgj^alásokat  indítson. ^  A  megjelentek  azonban  kezdettől  fogva 
olyan  izgatott  hangulatban  voltak,  mely  kevés  kilátást  nyiijtott  a  sikerre. 
Kifogásolták  a  királyi  meghívó  levél  szövegét,  illetéktelennek  tartották 
magát  a  gyűlést,  a  commissiót  a  sérelmek   tárgyalására.   Növelte   elkesere- 

'  Szilág>'i,  Erd.  Orsz.  Emlékek,  XIV. 


250  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

désüket,  hogy  épen  a  gyűlés  folyamán  kegyetlenül  zsarolták  és  fosztogatták 
a  szatmári  őrség  német  zsoldosai  egyes  nemesek  jószágait. 

Az  összegyűltek  írásba  foglalták  ugj^an  öt  év  óta  felmerült  sérelmei- 
ket, de  kijelentették,  hogy  orvoslásukra  a  mostani  commisióval  tárgyalásba 
sem  bocsátkoznak.  Május  végéig  elhúzódott  a  tanácskozás,  de  minden  ered- 
mény nélkül.  Rottal  nagyon  restelte  a  kudarczot  s  azt  Nádasdy  titkos 
ármánykodásának  tulajdonította.  Hogy  bosszút  álljon  rajta,  Zrinyit  Eper- 
jesről hazatértükben  rábeszélte,  tegyen  őszinte  és  kimerítő  vallomást  az 
interessatusokkal  való  összeköttetéseiről.  Zrínyi  teljesítette  Rottal  óhaját,  ki 
gondoskodott  róla,  hog\^  a  bán  vallomása  Nádasdyra  lehetőleg  terhelő 
legyea 

Viszontszolgálat  fejében  Rottal  Lipót  király  üzenetekép  tudtára  adta, 
hogy  minden  bűne  felejtve  van,  ha  hűségében  többé  meg  nem  inog.  így 
Zrínyi  bűnbocsánatot  nyerve  olyan  vallomást  tehetett,  mely  teljesen  meg- 
felelt Rottal  óhajainak.  Lipót  az  ügyet  Lobkowitzhoz  és  Montecuccolihoz 
utasította,  kik  elé  Rottal  1669  június  24-dikén  kimerítő  jelentést  terjesztett. 
Ugy  színezte  ki  a  történteket,  hogy  a  felvidék  mozgalmainak  okozója  első 
sorban  Nádasdy  s  ő  a  főbűnös  mindenben,  mi  1665,  sőt  1649  óta  ott 
végbe  ment.  ő  volt  benső  barátja  U,  Rákóczy  Györgynek,  ő  terelte  az 
elhunyt  nádort  a  franczia  szövetségbe.  Rottal  végűi  azt  ajánlotta,  hogy 
Nádasdyt  mielőbb  fogságra  vessék.  De  Lobkowitz  a  mellett  döntött,  hogy 
várakozó  állásban  kell  maradni.  Nem  tehető  föl,  hogy  ezt*  abból  a  pokoli 
szándékból  tette  volna,  hogy  a  magyarok  minél  jobban  bele  jussanak  az 
összeesküvés  ingoványába  s  az  alkalmas  pillanatban  teljes  kíméletlenséggel 
léphessen  föl  ellenük.  De  egy-két  ember  fogságra  vetése  a  különben  is 
reménytelen  mozgalomnak  mindenesetre  véget  vetett  volna.  Ellenben  a  tét- 
lenség, a  várakozás  csak  újabb  szárnypróbálgatásokra  ösztönözte  a  szen- 
vedélytől felzavart  közvéleményt. 


IV.  FEJEZET, 

Srin^i  Péter  és  a  törölj  szörctség.  Q  fölívelés. 

Zrínyi  Péter  ez  időben  nemcsak  Rottal  utján,  hanem  személyesen  is 
bűnbocsánatot  kért  Lipóttól  s  hűséget  fogadott  neki.  De  nyomban  meg- 
szegte igéretét.  Meg  akarta  akadályozni,  hogy  az  akkor  választott  lengyei 
király,  Wísniovíeckí  Mihály  a  császár  nővérét,  Eleonóra  főherczegnőt  vegye 
feleségül.  Elhatározta,  hogy  követet  küld  a  lengyel  királyhoz  s  felkéri, 
hogy  ne  osztrák,  hanem  dán  feleséget  vegyen.  Az  utasítás,  mel3''et  követének 
adott,  kíméletlenül  megtámadta  a  Habsburgokat,  főleg  magát  Lipótot. 
Elmondotta,  hogy  az  osztrák  kormány  mindig  mások   szerencsétlenségében 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  251 

keresi  üdvét  s  Magyarország  teljes  letgázására  törekszik.  »Nincs  a  világon 
kormány,  —  mondja,  —  mely  oly  romlott  lenne,  annyira  ádáz  érzelmeket 
táplálna  Isten  s  a  népek  jogai  ellen,  mint  ez  s  a  mi  a  legsajnosabb,  nincs 


remény,  hogy  megváltoznék,  vagy  megjavulna-.  Papírra  is  vetette  a 
levelet,  de  Bécsben  nem  volt  megbizható  embere,  a  kivel  Lengyel- 
országba küldiiette  volna.  Véletlenül  ugyanakkor  sógora,  Frangepán  Ferencz 
is  Bécsben  időzött.  Az  alig  26  éves  ifjú,  nemzetsége  magyar  ágának  utolsó 


252  A  MAGYAR  XEMZKT  TÖRTÉNETE. 

sarja,  olasz  műveltségű,  horvát  érzelmű  ember  volt.  A  magyar  mozgal- 
makról eddig  semmit  sem  tudott  s  az  interessatusok  oly  kevéssé  biztak 
benne,  hogy,  midőn  egy  izben  véletlenül  közéjök  tévedt,  kémnek  tartották 
s  titkoltak  előtte  mindent.  Most  Zrinyi  tőle  kért  alkalmas  embert,  kit  Len- 
gyelországba küldhessen.  Egyúttal  összes  terveibe  és  titkaiba  beavatta. 
Frangepán  készségesen  csatlakozott  sógorához  s  rendelkezésére  bocsátotta 
kísérete  egy  tagját,  Bargigli  Ferencz  olasz  dominikánust.  Ez  Zrinyi  levelével 
csakugyan  Lengyelországba  ment,  de  ott  semmit  sem  végzett. 

Mig  Zrinyi  ekképen  újra  rá  lépett  a  lejtőre,  honnan  kevéssel  az  előtt  meg- 
menekült, sőt  sógorát  is  magával  vitte,  az  eperjesi  commissió  ügyében  a  király 
(1669.)  július  16-ikára  Bécsbe  hivta  magyar  tanácsosait.  Megjelent  Nádasdy 
is,  ki  már  tudta,  hogy  Kottái  súlyos  vádakkal  illeti  s  » becsületében  gázol*, 
ámbár  nem  sejtette,  hogy  Rottal  mi  mindent  tud.  A  primás  is  határozott 
czélzásokat  tett  az  összeesküvésre,  mert  neheztelt  Nádasdyra,  kiről  azt 
terjesztették,  hogy  ő  ellene  is  merényletet  tervez.  De  a  többi  tanácsosok, 
kik  sem  a  mozgalomról,  sem  az  árulásról  nem  tudtak  semmit,  nem  adtak 
hitelt  a  primás  állitásainak.  Nem  tagadták  ugyan  az  ország  sokféle  nyo- 
morúságát, de  az  orvoslás  eszközét  országgyűlés  tartásában  látták.  Csak- 
hogy ezt  immár  főleg  a  primás  ellenezte,  mert  nem  akarta,  hogy  a  nádori 
szék  betöltessék  s  le  kelljen  a  királyi  helytartói  állásról  mondania.  Mind- 
azáltal a  király  (augusztus  2.)  a  13  vármegyét  leiratban  biztatta,  hogy 
legközelebb  országgyűlést  fog  tartani. 

Nádasdy  a  bécsi  értekezlet  egyes  jelenségeiből  észrevette,  hogy  baj 
van  és  hogy  nemcsíik  Rottal  és  a  primás,  hanem  Zrinyi  is  ellene  dolgozik. 
Elhatározta  tehát,  hogy  végleg  szakít  az  összeesküvőkkel,  hogy  őszinte  vallo- 
mást tesz  s  a  királytól  magától  kér  bűnbocsánatot.  Kihallgatásra  ment  Lipót- 
hoz s  a  saját  ártatlanságát  hangoztatva,  Zrínyit  azzal  vádolta,  hogy  rossz- 
ban töri  fejét  s  őt  is  bajba  akarja  keverni.  Lipót  meghallgatta,  de  nem 
adott  neki  határozott  választ.  Nádasdy  csakhamar  bizalmasa,  Donellan 
Miklós  szerzetes  útján,  —  ki  Lobkowitz  berezegnek  is  bizalmasa  volt,  — 
megtudta,  hogy  az  ud\'ar  nagyon  haragszik  reá.  A  hir  mélyen  lesúj- 
totta s  a  dolgot  magyar  ellenségei  áskálódására  vezette  vissza.  ^  Nincs 
nemzet,  —  irta  elkeseredésében  egy  barátjának,  —  ki  ennél  g3^alázatosabb 
legyen,  ki  úgy  fogja  a  gőzölgő  szenet  utolsó  romlására,  mint  az  átkozott 
mag^^arság''.^  Magához  kérette  tehát  Donellant  s  átadta  neki  eredetiben  és 
fordításban  az  összeesküvésre  vonatkozó  adatokat,  melyek  birtokában  voltafe 
hogy  a  császár  elé  terjeszsze  s  kegyelmet  kérjen  tőle.  A  barát  az  iratokat 
Lobkovvitzhoz  vitte,  ki  utasította,  hogy  rendezze  őket  s  készítsen  Nádasdy 
vallomásáról  részletes  Írásbeli  jelentést.  Donellan  ezt  is  megtette  s  előterjesz- 
tésében vizsgálat  megindítását  kérte.  Nádasdy  azonban  izgatottságában  be 
sem  várta  Donellan  munkásságának  eredményét,  hanem  október  végén  Bécsbe 

>  Pauler,  id.  m.   l.   282. 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  253 


sietett  s  Lipót  lábai  elé  borulva,  ügye  elintézésére  biróság  kiküldését  kérte. 
Sokáig  nem  kapott  határozott  választ.  November  végén  Lobkovvitz  az  ügyet 
a  titkos  ttinács  elé  vitte  ugyan,  de  ez  sem  döntötte  el,  hanem  abban  álla- 
podott meg,  hog}^  nem  kell  erőszakot  alkalmazni,  de  kegyelmet  sem  szabad 
adni.  Lobkowitz  még  inkább  tévedésbe  ejté  Nádasdyt.  Maga  készített  egy 
nyilatkozatot,  melyet  sajátkezűleg  s  a  saját  nevében  való  leirás  végett  át- 
adott neki.  Nádasd^'  betűhíven  lemásolta  s  neve  aláírásával  november 
29-ikén  visszaadta  Lobkowitznak.  E  nyilatkozatban  bocsánatot  kért  min- 
denért, mit  a  múltban  tett,  a  jövőre  pedig  hűséget  fogadott.  Lipót  deczember 
l-jén  közölte  Lobkovvitzczal  végelhatározását.  » Tudassa  vele  nevemben, 
—  írja  a  császár  miniszterének,  —  hog>'  az  említett  emlékiratban  kife- 
iezett  legalázatosabb  hódolata,  s  azon  köteles  nyilatkozata,  hogy  jövőre 
javamra  és  szolgálatomra  törekszik,  legkegyesebb  tetszésemmel  találkozik 
s  én  teljesen  bizom  benne,  hogy  ígéreteit  beváltja.  így  tehát  tudassa  vele, 
hogy  hű  és  sikeres  szolgálatait,  melyeket  övéivel  nekem  tenni  fog,  minden- 
kor illendően  fogadom  s  legkegyelmesebben  elismerni  akarom«.i 

Lobkowitz  átadta  a  kéziratot  Nádasdynak,  ki  érezte,  hogy  ezzel  ügye 
elintézve  nincs,  mert  kifejezetten  nem  adja  meg  a  kért  bűnbocsánatot. 
Tudta,  hogy  állandóan  feje  fölött  függ  a  veszedelem  s  aggodalmakkal 
tért  haza.  De  lelkiismeretesen  megtartotta  a  királynak  tett  fogadását  s 
semmiféle  részt  nem  vett  többé  a  nemzeti  mozgalomban,  mely  az  udvar 
hibájából  egyszerre  ismét  nagyobb  hullámokat  kezdett  vetni.  Az  eperjesi 
gyűlés  meddőségén  elkeseredve  a  felvidékiek,  Apafyhoz  küldték  Czegléd^' 
Istvánt,  kora  eg>'ik  legjelesebb,  legtekintélyesebb  protestáns  papját,  hogy 
segélyt  szorgalmazzon  a  töröknél. 

A  sok  csalódás  daczára  a  közvélemény  mindig  újra  meg  újra  bele 
kapaszkodott  a  török  segély  csalfa  reményébe,  s  az  áramlat  oly  erős  volt, 
hogy  maga  Zrínyi  F^éterné,  mikor  az  1609-iki  év  nehán}'  hónapját  a  felvi- 
déken  tölte,  nem  birt  befolyásának  ellenállani.  O  is  arra  nógatta  férjét, 
egyezzék  meg  a  törökkel,  mely  esetben  egész  Magyarország  vele  megy. 
Zrínyit  azonban  épen  ekkor  a  török  elleni  harcz  eszméje  foglalkoztatta. 
Az  év  elején  vitézül  megvívott  a  boszniai  pasával,  utóbb  meg  fölmerült 
változékony  lelkében  a  gondolat,  hogy  itt  hagyva  mindenét.  Kréta  szige- 
tére megy,  hol  évek  óta  elkeseredett  tusa  folyt  a  velenczeiek  és  törökök  közt. 

Csakhog>'  a  sors  halomra  dönté  e  számításait  is.  Kréta  szigetén  épen 
ez  időben  dőlt  el  (16()9  szeptember)  a  török  javára  a  küzdelem,  s  X'elencze 
békét  kötött  a  szultánnal.  Horvátországban  ekkor  az  az  aggodalom  támadt, 
hogy  a  török  immár  Zrínyi  ellen  fordítja  erejét.  Egyik  jeles  katonája, 
Bukováczky  Ferencz  őszszel  maga  ajánlkozott,  hogy  bemegy  a  portára 
s  megalkuszik  a  törökkel.  Bukováczky  tervét  mások  is  helyeselték,  Zrínyi 
mindazonáltal     habozott.    Nem    szívesen    szakított    a    saját    múltjával    és 

'  Dworak  :  Archiv.  f.  oest.  Cresch.  LXXX.  489-í»0. 


254  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


családja  összes  hagyományaival  s  különben  is  tisztában  volt  tettének  poli- 
tikai jelentőségével.  De  nem  rég  maga  az  udvar  tette  kötelességévé,  hogy 
Omer  utján  a  törökkel  érintkezzék.  Most  meg  Felső-Magyarországból  s  köz- 
vetlen környezetéből  buzdították  a  tárgyalások  megindítására.  Ennek  a  sok 
felől  jövő  befolyásolásnak  a  gyönge  férfi  nem  bírt  ellenállani.  Útnak  indí- 
totta tehát  Bukováczkyt,  ámbár  írásbeli  utasítás  nélkül.  Egykorú  jelentés 
szerint*  azonban  Bukováczky  Zrínyi  nevében  a  következő  ajánlatot  tette  a 
portának: 

1.  Magyar   és   Horvátország   a  szultán   védelme  ajá  helyezkedik    s 
12,000  tallér  évi  adót  fizet,  mely  később  sem  emelhető; 

2.  a  szultán  megtartja  Magyar-  és  Horvátországot  régi  szabadságában  ; 

3.  Apafy  helyébe  Rákóczy  Ferenczet  teszi  erdélyi  fejedelemmé; 

4.  a  budai  pasán  kívül  külön  30,000  főnyi  török  haddal  segíti  Zrínyit ; 

5.  a  németektől  elveendő  várak  a  magyaroké  maradnak. 
Bukováczky  novemberben  indult  eL  Egy  hónappal  előbb  a  felvidékiek 

sürgetésére  Apafy  szintén  elküldé  Rozsnyay  Dávidot  a  nagyvezérhez.  Rozs- 
nyay  1669  deczember  l-jén  ért  Kréta  szigetére,  hol  azonban  Panajotti 
hatalmában  volt  s  hetekig  nem  juthatott  a  nagjrvezér  el^.  Ellenben  Buko- 
váczky Szalonikibe  ment,  hol  a  szultán  akkor  időzött.  Deczember  19-ikén 
érkezett  oda.  A  pasáknak  igen  hízelgett  a  híres  Zrínyi  azon  ajánlata,  hogy 
kész  behódolni  s  adót  fizetni.  Biztatták  is  a  követet,  ki  nem  ismerve  a 
viszonyokat,  hitelt  adott  szavuknak.  Csak  hogy  határozni  a  szultán  a  nagy- 
vezér nélkül  nem  mert  s  Bukováczkyt  Krétára  küldé.  Mielőtt  hajóra  szállt, 
értesítette  Zrínyit,  milyen  sokféle  kitüntetéssel  fogadták  s  a  porta  kész 
teljesíteni  minden  kívánságát;  most  —  folytatta  —  Krétára  megy,  hol 
formaszerűen  megköti  a  szerződést  a  nagyvezérrel.  Küldetéséről  Panajotti 
természetesen  nyomban  értesítette  Casanovát,  ki  már  deczember  26-ikán 
megírt  mindent  Bécsbe.  De  a  legnagyobb  szolgálatot  az  udvarnak  Panajotti 
azzal  tette,  hogy  elmondta  Rozsnyaynak,  Apafy  követének,  hogy  Zrínyi 
Bukováczky  által  Rákóczynak  kéri  az  erdélyi  fejedelemséget.  Rozsnyayt 
a  leleplezés  méltán  megijesztette;  nyomban  megírta  a  fejedelemnek,  maga 
pedig  február  15-íkén  (1670)  a  nagyvezér  azon  üzenetével  sietett  haza, 
hogy  Erdély  ne  merje  zavarni  a  némettel  fenálló  békét.  Bukováczkyt  a  nagy- 
vezér egyáltalán  nem  fogadta  s  kérelmeit  határozottan  ellenezte.  Minthogy 
azonban  a  szultán  és  udvaia  óhajaival  sem  akart  rideg  ellentétbe  helyez- 
kedni, azt  irta  Szaloníkiba,  hogy  Zrínyiben  nem  lehet  bízni,  Ausztriá- 
val pedig  új  háborút  kezdeni  nem  czélszerű.  A  szultán  ne  adjon  tehát 
tényleges  segítséget  Zrínyinek,  hanem  csak  biztassa ;  e  végből  intézzen  hozzá 
levelet  s  czimezze  keresztény  hadai  fővezérének.  Eleinte  ez  nem  tetszett  a 
szultánnak,  ki  határozottan  segíteni  akarta  Zrínyit.  De  minthogy  nem  mert 
mindenható  nagyvezérével  kikötni,  azzal  bocsátotta  haza  Bukováczkyt,  hogy 

>  Türt.  Tár,  l882.  341. 


I 

I 

I 


N 


C 
cs 


U 

M 

> 

s 

O     C5 

n     » 

H      g 

fi  ? 

z    * 

06      ^ 
3     I 

10 

n 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  255 

a  hivatalos  választ  a  boszniai  pasától  fogja  megkapni.  Noha  tehát  külde- 
tése  tényleg  teljes  felsüléssel  végződött,  Biikováczky  azon  hitben  utazott 
vissza,  hogy  a  török  segély  biztosítva  van.  Panajotti  nyomban  értesítette 
mindenről  Casanovát,  ez  meg  az  udvart.  Panajotti  azt  ajánlotta,  hogy 
Zrinyit  mielőbb  el  kell  láb  alól  tenni,  mert  a  nagyvezér  most  elutasította 
ugyan  ajánlatait,  de  idővel  talán  mégis  elfogadja  azokat.  Meg  kell  tehát 
az  alkalmat  ragadni,  hogy  e  veszélyes  embert  örökre  ártalmatlanná  tegyék. 
A  Rozsnay-Bukováczky  küldetés  újabb  forduló  pontja  az  összesküvés 
nagy  tragoediájának.  Az  a  hir,  hogy  Zrínyi  Rákóczy  számára  kéri  az  erdéljd 
fejedelemséget,  Apafyt  teljesen  elidegenítette  a  mozgalomtól  s  csak  mikor 
később  Rákóczy  Ferencz  becsületszavával  erősítette,  hogy  ipja  e  tervéről 
előzetes  tudomása  nem  volt  s  azt  leghatározottabban  visszautasítja,  kez- 
dett a  fejedelem  bizalmatlansága  csökkenni.  De  hónapokon  át  még  Erdély 
is  ellenségesen  állt  szemben  a  mozgalommal.  Másrészt  a  bécsi  udvar,  mely 
Casanova  útján  deczember  óta  mindenről  értesíilt,  idejében  megtehette 
Zrínyi  megfenyítésére  az  intézkedéseket.  Herberstein  károlyvárosi  főkapi- 
tány már  (1670)  februárban  utasítást  vett,  legyen  készen  minden  eshető- 
ségre s  tartsa  szemmel  Zrínyit  és  Frangepánt.  Zrínyi  e  közben  ide-oda 
kapkodott.  Ismét  érintkezést  keresett  az  udvarral,  sőt  ajánlatot  tett,  hogy 
a  Muraközt,  s  tengermelléki  javait  átadja  a  felségnek,  ha  az  örökös  tarto- 
mányokban megfelelő  kárpótlást  nyer  értük.  Mikor  azonban  Bukováczky 
márcziusban  haza  érkezett,  noha  Írásbeli  választ  nem  hozott.  Zrínyi  biztosra 
vette,  hogy  meglesz  a  török  segély.  E  hitében  megerősítette  az,  hogy 
a  boszniai  pasától  csakugyan  levelet  kapott,  mely  » Magyar-,  Horvát- ^ 
Erdély-  és  Moldvaországok  fejedelmének  s  az  egész  ottomán  sereg  fővezéré- 
nek* nevezte.  Neje  szintén  készpénznek  vette  e  játékot  s  bizalmuk  átterjedt 
Frangepán  Ferenczre,  ki  márczius  9-íkén  azt  irta  egyik  hívének,  »alig 
várom  a  perczet,  hogy  süvegeink  a  turbánokkal  egyesüljenek.  A  német 
süvegek  —  istenemre  repülni  fognak «.  E  harczias  hangulatnak  megfelelően^ 
Zrínyi  fegyverre  szólította  jobbágyait,  kiknek  a  robot  és  földes  uri  terhek 
eltörlését  ígérte.  Fölfegyverezte  a  muraközi  nemeseket  s  egy  emberét 
a  Balaton  vidékére  küldte,  hogy  katonát  fogadjon,  Csáktornyából  pedig 
kiköltöztette  Zrínyi  Miklós  özvegyét,  Löbl  Zsófiát,  kit  német  érzelműnek 
tartott.  E  mellett  kísérletet  tett  az  ó-hitű  határőr  nép  megnyerésére  s  Fran- 
gepán Orfeot  a  tengermellékre  küldte.  Természetesen  a  felvidékieket,  első 
sorban  Rákóczyt  is  tettre,  fegyverfogásra  buzdította,  mert,  mint  irta  nekik, 
a  török  szövetség  biztosítva  van.  Mindez  nagy  feltűnést  keltett,  s  a  szom- 
széd örökös  tartományok  attól  féltek,  hogy  az  ottani  parasztság  is  Zrínyi 
mellé  áll.  Zrínyi  tényleg  számított  Stiriára,  különösen  szövetségesére,  Tatten- 
bach  grófra.  Ez  azonban  épenséggel  nem  volt  a  tettek  embere  s  hogy 
biztosítsa  magát.  Zrínyivel  való  érintkezéseiről  értesítette  a  stíriai  kor- 
mányt. De  nem  ő,  hanem  Zrínyi  volt  az,  ki  a  döntő  pillanatban  telje- 
sen elvesztette  fejét.  Ugyanakkor,  midőn  sógorát    és    vejét   fegyverfogásra 


256  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Ösztönözte,  midőn  megkezdte  a  hadak  gyűjtését,  ismét  érintkezésbe  lépett 
az  udvarral.  Felkérte  özvegy  sógornőjét,  Löbl  Zsófiát,  menjen  Bécsbe  s 
nevében  jelentse  ki,  hogy  kész  mindent  abban  hagyni,  ha  a  császár  meg- 
iutalmazza.  Ugyanez  ügyben  az  agg  Borkovich  Márton  zágrábi  püspököt 
is  Bécsbe  küldte,  ki  oda  márczius  17-ikén  érkezett.  Lobkowitz  harmad- 
napon Hocherrel,  Montecuccolival,  Lamberttel  tanácskozott  Zrinyi  ügyében. 
Elhatározták,  hog^'  fegyverrel  semmisitik  meg,  mert  rég  megérdemli  a  halált. 
De  mig  a  császári  had  a  helyszínére  érkezik,  szinleg  »nyájasan,  kegyesen < 
bánnak  vele.  Kegyelemmel  biztatták  tehát,  hogy  Borkovich  utján  Bécsbe 
csalják.  »Jó  czél  érdekében  —  mondották  —  a  felség  élhet  csalárdsággal, 
olyan  emberrel  szemben,  ki  rossz  czélból  oly  galádul  megcsalta. «  E  bandita 
morál  éppen  abban  a  pillanatban  tette  a  minisztereket  vérszomjas  tigri- 
sekké, midőn  a  mozgalom  vezére  felajánlotta  hódolatát  s  a  kíméletet  és 
kegyelem  inkább  lett  volna  helyén.  Lipót  császárra  magára  is  átterjedt 
környezetének  e  hangulata.  » Remélem,  —  irta  április  9-ikén  egyik  bizalmasá- 
nak —  isten  megsegít,  s  én  majd  móresre  tanítom  őket ;  olyat  ütök  az  ujjokra, 
hogy  fejők  is  lehull  bele.«  Mikor  meg  a  mozgalom  teljesen  ártalmatlanná 
volt  téve,  előre  jelezte  (április  22.),  hogy  nem  sokára  fejek  leütéséről  fog 
a  világ  hallani.  lg\'  a  mozgalom  részeseinek  sorsa  az  első  pillanattól  el 
volt  döntve.  Mindazáltal  Lobkowitz  azzal  küldte  haza  Borkovichot,  hogy  a 
császár  kegyelmébe  fogadja  Zrinyit,  ha  ismét  hű  íilattvalóként  viseli  magát. 
Ennek  bebizonyítására  jöjjön  Bécsbe.  » Megbecsüljük  mi  itt  Zrínyit*  — 
mondotta  a  berezeg  —  »csak  jöjjön  ide;  mondja  meg  neki,  hogy  bizton 
jöhet !«  Borkovich  még  otthon  sem  volt,  mikor  Zrinyi  egy  másik  bizalma- 
sát, Forstall  Márk  barátot  küldte  az  udvarba,  még  pedig  a  legnagyobb 
titokban,  úgy  hogy  Frangepán  sem  tudott  róla.  Zrinyi  mint  politikus 
valóságos  gyermek  maradt  halála  napjáig.  A  legképtelenebb  ábrándokban 
ringatta  magát,  sejtelme  sem  volt  tetteinek  jelentőségéről  s  az  udvar  han- 
gulatáról. Midőn  PY^rstall  útján  ismét  felajánlotta  hűségét,  viszonzásul 
egyenesen  jutalmat,  újabb  állásokat,  jószágot,  40,000  forintnyi  adóssága 
kiűzetését  kérte.  Bécsben  nevettek  és  megütköztek  Zrin^'i  merészségén  s 
megtettek  minden  intézkedést,  hogy  leverjék.  Márczius  végén  szétmentek  a 
rendeletek,  melyek  Zrinyit  egyszerűen  proscribálták  s  báni,  valamint  min- 
den egyéb  állásától  megfosztották.  Már  előbb  (márczius  22)  elfogatták 
Tattenbachot  s  megkezdték  Stiriában  a  sereg  összpontosítását,  melynek 
vezére,  Spankau  Paris  utasíttatott,  foglalja  el  Csáktornyát  és  Légrádot  s 
élve  halva  kerítse  kézre  Zrínyit  és  nejét.  E  közben  Forstallal  a  kétszínű 
játéknak  megfelelően  elég  szívélyesen  bántak.  Bíztatták,  hogy  Lobkowitz 
nem  hagyja  el  » kedves  rokonát*,  s  még  Hocher  is  azt  mondotta,  hog\', 
ha  Zrinyi  megtér,  mostani  hibája  nem  lesz  ártalmára.  Forstall  készpénznek 
vett  mindent  s  levélben  arra  kérte  Zrínyit,  küldje  fel  hódolata  bizonyíté- 
kául fiát,  Jánost,  Bécsbe.  Forstall  április  3-ikán  Lobkowitz  levelével  utazott 
haza,   melyben   a  miniszter  azt  tanácsolja  Zríminek,   bízzék  a  király  vele- 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  257 

született  kegyességében,  mert  ha  bebizonyította  hűségét,  a  herczeg  is  teljes 
erejével  közbe  fog  érte  járni. 

Csakhogy  Zrínyi  ugyanez  időben  még  mindig  folytatta  a  fe.gyverkezést 
Frangepán  Ferencz  Zágráb  városát  s  a  túrmezei  nemességet  igyekezett  meg- 
nyerni, emberei  meg  fölvertek  egy  eleségszállitmányt,  mely  a  császári  őrség- 
nek küldetett,  elhajtották  a  petrínyai  végbeliek  marháját  s  más  erőszakosságot 
is  követtek  el.  Herberstein  károljrvárosi  főkapitány  anélkül,  hogy  a  kellő 
utasítást  bevárta  volna,  már  márczius  22-ikén  kisebb  sereggel  a  felkelők 
ellen  ment,  egy  csapatjukat  szétverte,  azután  Frangepánt  kezdte  üldözni. 
Ez  ellenállás  nélkül  előbb  Zágrábba,  onnan  meg  Csáktornyára  menekült, 
hová  április  l-jén  érkezett.  Másnap  mindketten  segélyért  fordultak  a 
kanizsai  pasához,  de  azt  a  választ  kapták,  hogy  a  portától  erre  nézve 
rendelet  nem  érkezett.  Mivel  Zrínyi  bizonyosra  vette,  hogy  ez  a  rendelet 
mielőbb  megjön,  időt  nyerendő,  Csáktornyán  akart  ellenállani  a  német 
hadaknak  s  megtette  az   előkészületeket   a  hosszabb  védelemre.   Csakhogy 


Gróf  Zrinyl  Péter  aláírása. 

e  közben  [Forstall  megjött  Lobkowitz  biztató  ígéreteivel,  mire  Zrínyi  és 
Frangepán  lemondtak  a  további  küzdelemről.  Forstallt  visszaindították 
Bécsbe  s  ezúttal  korlátlan  meghatalmazással  ruházták  fel.  Meghódolása 
jeléül  Zrínyi  egyetlen  fiát,  Jánost  is  elküldte  vele.  Egyúttal  Lipótnak  levelet 
irt,  melyben  térdre  borulva  kér  bocsánatot  a  múltért,  s  Lobkowitz  ígéretei 
értelmében  a  felség  kegyelmére  bízza  üg>'^ét.  Forstall  az  ifjú  Zrínyi  Jánossal 
április  7-íkén  indult  el.  Ekkor  Spankau  hadaival  már  Stíria  határán  állt. 
Zrínyi  levelet  irt  neki ;  biztosította  hűségéről  s  kérte  jöjjön  el  hozzá,  hogy 
személyesen  felvilágosíthassa. 

Bécsben  az  ifjú  Zrínyit  udvariasan  fogadták  ugyan,  de  nekik  a  fiú 
nem  volt  elég,  ők  magát  az  apát  akarták  kezükbe  keríteni.  Lobkowitz  meg- 
írta tehát  neki,  hogy  »a  felség  kegyelmének  kapui  soha  nem  voltak  elzárva 
senki  előtt.*  De  még  mielőtt  e  levél  Csáktornyára  érkezett,  mihelyt  Spankau 
hada  a  Muraközbe  nyomult,  Zrínyi  és  Frangepán  elhatározták,  hogy  sze- 
mélyesen Bécsbe  sietnek.  Zrínyi  nejétől  elbúcsúzva,  április  13-án  lóra  kapott 
s   Frangepánnal  és   néhány   kísérőjével   elvágtatott    Bécs   felé,    a   halálba. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  17 


258  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Április  17-ikén^  érkezett  oda  s  egy  külvárosi  kolostorba  szállt.  Onnan 
Lobkowitz  saját  kocsiján  vitette  őket  egy  belvárosi  vendéglőbe,  pár  óra  múlva 
meg  olyan  szállásra,  melyben  mindketten  őrizet  alatt  álltak.  Csáktornya 
már  egy  nappal  elutazásuk  után  megnyitotta  kapuit  a  németeknek,  kik 
nemcsak  minden  hadi  szert  lefoglaltak,  hanem  teljesen  kirabolták  a  várat  s 
Zrinyinének  cselédjeivel  még  eleséget  sem  hagytak.  Zrinyi  és  Frangepán 
összes  várai  ellenállás  nélkül  megadták  magukat.  Frangepán  Orfeo  nejével 
és  Frangepán  Ferencznével  olasz  földre  menekült  s  ezzel  a  mozgalom  a 
Dráván  túl  véget  ért.  Egy  hét  elég  volt,  hogy  a  császári  sereg  a  rendet 
helyreállítsa,  miközben  az  összes  lefoglalt  jószágokat  teljesen  elpusztította. 
A  mit  a  németek  el  nem  vihettek,  azt  összetörték,  még  a  márványszob- 
rokat is.  Megindultak  az  elfogatások  s  mindazok,  kik  Zrínyivel  rokonszen- 
veztek, börtönbe  jutottak.  A  szomorú  sorsot  csak  kevesen  Icerülték  ki, 
kik  még  ideje  korán  idegenbe  menekültek. 

Hasonló  gyorsasággal  és  gyászos  eredménynyel  játszódott  le  a  felvidék 
tragoediája.  Rákóczy  csatlakozásával  s  a  protestánsoknak  tett  engedményeivel 
az  ottani  mozgalom  s  Zrinyi  közt  bizonyos  kapcsolat  létesült,  mely  a  fel- 
vidéket s  vele  az  egész  országot  belesodorta  Zrinyi  romlásába.  Altalános 
volt  az  elégedetlenség,  nemcsak  azért,  mert  az  udvar  közönyösen  hall- 
gatta a  mindenfelől  felhangzó  panaszokat.  A  politika,  melyet  a  porta  irányá- 
ban követett,  egyenesen  tűrhetetlenné  tette  a  nép  helyzetét  ama  vidékeken, 
melyek  közelebb  estek  a  törökhöz,  a  ki  főleg  Ersek-Ujvárról  folyton  mesz- 
szebbre  terjeszté  a  hódoltságot.  Minthogy  a  nemesség,  a  földesurak,  hogy 
jószágaikat  megmentsék,  itt-ott  gátolni  igyekeztek  a  terjeszkedést,  a 
török  dühe  első  sorban  ellenük  irányult.  A  többek  közt  elfogta  s  emberte- 
len kínzások  közt  végezte  ki  Dolinay  Ferencz  és  Apponyí  Gáspár  birtokos 
nemeseket.  Nyítra  vármegye  1669  októberi  közgyűlésén  e  szörnyű  álla- 
potok szóba  kerültek  s  az  a  megállapodás  történt,  hogy  a  11  dunán- 
innení  vármegye  közös  gyűlést  tartson,  mely  a  királytól  védelmet  kérjen 
»a  török  ebek  ellen*.  E  gyűlés  Körmöczön  november  28-ikán  folyt  le,  de 
csak  10  megye  képviseltette  magát,  mert  Pozsony  nem  akart  részt  venni. 
A  megjelentek  emlékiratot  szerkesztettek,  melyet  külön  követség  vitt  fel 
Bécsbe.  A  követségnek  kötelességévé  tétetett,  hogy  1670  január  28-ikán 
Breznóbányán,  hol  a  vármegyék  újabban  össze  akartak  jönni,  adjon  szá- 
mot küldetéséről.  Ez  új  gyűlésre  meghívták  a  11  dunánínneni  vármegyén 
kívül  a  13  felvidékit  is,  csakhogy  ez  utóbbiak  január  24-ikén  Kassára 
külön  gyűlést  tűztek  ki.  Az  udvar  ekkor  már  elhatározta,  hogy  fegyver- 
rel csinál  rendet  az  országban  s  a  körmöczi  emlékiratot  válaszra  sem  mél- 
tatva, január  2 1-íkén  pedig  királyi  leirattal  törvénytelennek,  » titkosnak «  nyil- 
vánította a  körmöczi  gyűlést. 


'  Paulcr  Gyula  egykorú  napló  alapján  18-ikára  teszi  megérkeztet.  De  már  17-ikén  irt 
onnan  Bocskaynak,  ha  ug3'an  a  levél  kelte  nem  leves.  Tört.  Tár,  1896.  568. 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  259 

Egy  héttel  előbb  (január  15.)  egy  másik  rendelet  a  január  24-ikére 
összehívott  kassai  gyűlést  tiltotta  be.  Itt  a  vármegyék  azonban  mégis  tanács- 
kozni kezdtek.  De  alighogy  gyűlésüket  megnyitották,  megjelent  Cseróczy 
Gáspár,  a  királyi  jogügyek  igazgatója,  újra  felolvasva  a. király  betiltó  ren- 
deletét, s  távozásra  hivta  föl  a  megjelenteket  Ezek  azonban  nem  hallgattak 
reá,  hanem  feliratot  intéztek  a  királyhoz  és  Csáky  Ferencz  felvidéki  főkapi- 
tányhoz, újra  elmondva  százszor  ismételt  panaszaikat.  Egyszersmind  elhatá- 
rozták, hogy  megjelennek  a  breznóbányai  gyűlésen,  másrészt  a  végek  őrzésére 
maguk  fogadnak  1418  katonát.  Intézkedtek,  hogy  e  had  egy  része  Csengéméi 
Gyulafy  László,  a  másik  Szabolcs  vármegyében  Ispán  Ferencz,  a  harmadik 
Zemplénben  Bocskay  István  kapitánj^ga  alatt  gyűljön  össze.  Mustra-  és 
íizető-mesterűl  Szuhay  Mátyás  rendeltetett,  ki  a  megyék  által  készített  veres 
zászlókat  szétosztatta  az  egyes  csapatok  közt.^ 

Január  28-íkán  Breznóbányán  a  közös  gyűlés  csakugyan  megtar- 
tatott, ámbár  a  dunáninneni  megyék  közül  most  nemcsak  Pozsony,  hanem 
Trencsén  is  hiányzott.  Mindazáltal  sokan  voltak  együtt,  csakhogy  a  hatá- 
rozathozatalt máskorra  halasztották.  A  felvidék  erre  maga  Lőcsén  akart 
gyűlést  tartani,  de  a  király  betiltotta,  s  márczius  16-ikára  Beszterczebá- 
nyára  rendelte  a  követeket.  Itt  is  sokan  jelentek  meg  s  sérelmeikben 
elmondották,  hogy  alig  van  törvény,  alig  van  a  királyi  hitlevélnek  egy 
pontja,  melyet  a  kormány  meg  nem  sértett  volna.  A  bajok  főoka,  hogy 
törvény  ellenére  idegen  tanácsosok  intézik  a  magyar  ügyeket,  kik  nem  a 
haza  javát,  hanem  a  saját  hasznukat  nézik,  az  ország  szükségleteit  meg 
nem  ismerik.  A  végbeli  kapitányok  idegenek,  gyakran  méltatlan  emberek, 
kiknek  ostobaságát,  hanyagságát  az  ország  sinyli  meg.  Nádor  nincs,  de 
van  törvény  ellenére  királyi  helytartó.  Kérték  tehát  a  felséget,  orvosolja  e 
sérelmeket,  mert  a  mit  ők  kérnek,  az  törvényben  gyökerezik  s  teljesítéséhez 
országgyűlés  sem  szükséges.  A  királyi  biztosokkal  tárgyalni  sem  akartak 
s  hasztalan  figyelmeztette  őket  Szelepcsényi,  hogy  nagyon  súlyos  a  német 
marka ;  márczius  28-ikán  szétoszoltak.  Az  udvar  képviseletében  Nádasdy  is 
jelen  volt.  Itt  jutottak  füléhez  a  kósza  hírek,  hogy  Zrínyi  megegyezett  a 
törökkel.  Nem  helyeselte  a  dolgot  s  reménytelennek  látta  a  mozgalmat, 
melytől  teljesen  távol  maradt.^  Hasztalan  bíztatta  Nagy  Ferencz,  béküljön 
ki  Zrínyivel,  kinek  emberei  februárban  megtámadták  jószágait  »Eb  ura 
fakó!  —  mondotta.  —  Fejetlen  lábak  ezek.  Se  vezér,  se  pénz,  se  szövet- 
séges. A  török  ha  nyer,  magának  nyer.« 

A  felvidéken  azonban  nem  így  fogták  fel  a  török  szövetség  ügyét, 
hanem  benne  látták   a   menekülés   egyedüli   eszközét.   A   törökbarát   irány 

'  A  hadak  számára  készült  szabályzat.  Hadt.  Közi.   1897.  142—44. 

*  Kende  Gábor  később  azt  vallotta,  hogy  Nádasdy  a  beszterczebányai  gyűlés 
folyamán  felhívta,  menjen  be  Erdélybe  s  ajánlja  fel  Apafynak  a  magyar  koronát.  Ez  azon- 
ban nem  valószínű.  Ellenkezőleg,  nincs  semmi  nyoma,  hogy  Nádasdy,  mióta  az  udvarral 
kibékült,  a  mozgalomban  a  legcsekélyebb  részt  vette  volna. 


260  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

mindinkább  felülkerekedett  s  csakhamar  válságos  tévedés  uralma  alá 
hajtotta  a  közvéleményt.  Egészen  megfoghatatlanul,  a  tényekkel  egye* 
nes  ellentétben,  igazi  lelki  betegségkép  terjedt  el  mindenütt  az  a  hit, 
hogy  a  török  békét  kötve  Velenczével  immár  megsegíti  a  magyart.  E  föl- 
tevés általános  volt  s  a  protestáns  papok  még  inkább  megerősítették  e  hité- 
ben a  tömeget.  Czeglédy  István,  a  nagy  hirű,  nagy  tekintélyű  pap,  a  szó- 
székről hirdette  —  legalább  ezt  állítja  egy  sereg  tanú  —  hogy  »legyen 
Istennek  áldott  neve  Kandiának  török  kézbe  való  esésén.  Az  isten  tovább 
is  tegye  győzedelmessé  a  török  nemzetséget.*  ^  Most  már  Magyarország 
szabadulásának  is  ütött  az  órája.  Kikeletkor  megjön  a  török,  széttöri  a 
rablánczot,  helyreállítja  a  szabadságot  s  ismét  békességet,  njmgalmat 
szerez  a  szegény  hazának.*  Mennyei  kinyilatkoztatásnak  vették  e  biztatást, 
mely  élesztette  az  elégedetlenek  reményeit,  melyeket  Vitnyédy  a  Dunán 
túl  a  protestáns  papok  útján  a  tömegekben  is  terjesztett.  Vitnyédy  1670 
február  13-ikán  hirtelen  meghalt  ugyan,  de  a  török  segélybe  vetett  hit 
általánossá  vált  s  midőn  Zrínyi  azt  kezdte  híresztelni,  hogy  megegyezett 
a  portával,  állítását  készpénznek  vették  mindenütt.  Rákóczy  Ferencz  az 
egyességet,  melyet  a  protestáns  papokkal  kötött,  nem  valami  buzgón 
hajtotta  ugyan  végre  s  a  protestánsok  még  mindig  idegenkedtek  tőle: 
de  a  közvélemény  zajos  megnyilvánulása,  a  környezet,  melyben  élt,  ifjú 
neje  és  anyósa  erős  hatással  voltak  reá.  Pénze  levén,  meg  igyekezett 
nyerni  nemcsak  a  hajdúságot,  hanem  a  közeli  várak  magyar  őrségeit, 
melyek  évek  óta  nem  kapva  zsoldot,  a  szó  igaz  értelmében  éhséggel, 
nyomorral  küzködtek  s  szívesen  csatlakoztak  mindenkihez,  a  kitől  kenyeret, 
fizetést  várhattak.  Egy  részük  hajlott  tehát  Rákóczy  biztatásaira.  Csakhamar 
Zrínyi  egész  határozottan  jelentette  a  felvidékieknek,  hogy  szerény  12,000 
tallémyi  évi  adó  fejében  a  szultán  védelmébe  fogadta  az  országot.  Ne 
hallgassanak  tehát  a  császár  embereire,  hanem  készüljenek.  » Fogjatok 
hozzá,  —  irta  márczius  10-íkén  vejének  —  a  mint  isten  bátorságot  és 
erőt  adott. «  ^  Tíz  nappal  később  újra  biztosította,  hogy  végleg  rendbe  jött 
a  törökkel  s  ha  eddig  meg  nem  kapták,  néhány  nap  alatt  megkapják  a 
szomszéd  török  vezérek  a  szultán  parancsát,  hogy  a  magyarokat  fegyverrd 
segítsék.  »Itt  mindnyájan  talpon  állunk,  —  folytatta  —  csak  az  óráját 
várjuk,  hogy  fellobbanjon  a  tűz.« 

Nemcsak  a  magyarok  vették  készpénznek  Zrínyi  ez  állításait.  A  magyar- 
országi törökök  sem  kételkedtek  benne,  hogy  a  porta  összes  magyar 
földön  levő  hadaival  megsegíti  a  felkelőket.  Egyes  pasák  jóhíszeműleg  ismé- 
telve mondották  ezt  s  barátságos  érintkezésben  álltak  a  magyarokkal.*  De 
azon  parancs  helyett,  hogy  a  fölkelőkhöz  csatlakozzanak,  a  nagyvezír  ápri- 

*  Leleszi  konvent.   1671-iki  iratok,  3-ik  szám. 
«  Pauler,  id.  m.  I.  298. 

«  Pauler,  id.  m.  I.  340. 

*  Egykorú  jelentések.  Hadt.  Közi.  1897  306. 


V 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  26  í 


lisban  meghagyta  a  budai  pasának,  hogy  semleges  maradjon,  mert  a  szul- 
tán egyáltalán  nem  akarja  a  magyarokat  megsegíteni.  Ettől  már  azért  is 
elmehetett  a  kedve,  mert  a  császári  követ,  hogy  teljesen  lerontsa  Zrínyi  hite- 
lét, nyomban  jelentette  a  portának  azon  ajánlatait,  melyeket  ez  időközben 
az  udvarnak  tett. 

Az  udvar  régóta  ép  úgy  ismerte  a  felvidék  hangulatát  és  helyzetét, 
mint  Zrinyi  török  tárgyalásait  s  már  1669  végén  megkezdte  a  haderő  szaporí- 
tását. Ez  kivált  Montecucxx)li  sürgetésére  történt,  ki  meg  volt  győződve,  hogy 
Magyarországon  addig  nem  lesz  rend,  mig  a  magyar  várakba  csupa  német 
katonát  nem  raknak.  Csakhogy,  mondotta,  mindaddig  csinján  kell  a  magya- 
rokkal bánni,  mig  oly  haderő  nincs  egjrütt,  melylyel  az  udvar  minden  ellen- 
állást megtörhet.  E  politika  győzött;  a  kormány  36,000  főre  igyekezett  a 
hadsereg  létszámát  emelni,  hogy  két  önálló  hadtestet  alkothasson,  melynek 
egyike  Alsó-,  másika  meg  Felső-Magyarországban  állítsa  vissza  a  nyugalmat. 

A  biztató  hirek,  melyeket  Zrinyi  minduntalan  küldött,  természet- 
szerűen élesztették  a  felvidék  harczkedvét  is.  Április  9-ikén  az  interessatusok 
közül  sokan  megjelentek  Patakon,  hogy  a  további  teendőkről  tanácskozzanak, 
mely  alkalommal  Rákóczy  közölte  velük  Zrinyi  harczra  szólító  leveleit. 
Véletlenül  ug^'anaz  nap  érkezett  Patakra  9 — 10  tisztje  kíséretében  gróf 
Starhemberg  Rüdiger  tokaji  várparancsnok.  Komája  volt  Rákóczynak  s 
valami  jelentéktelen  ügyben  akart  vele  beszélni.  Rákóczy  szívesen  fogadta, 
de  már  másnap  tudatta  ottlétét  az  interessatusokkal,  kik  isten  ujját  látták  a 
dologban  s  —  nem  ellenmondás  nélkül  —  elhatározták,  hogy  a  német 
tiszteket  el  kell  fogni.  Néhányan  Starhemberghez  mentek  s  felhívták,  adja 
át  Tokaj  várát.  Ezt  a  gróf  megtagadta,  de  kardját  átadta.  Ugyanezt 
tették  a  többi  tisztek.  Rákóczy  Starhemberget  kíséretével  vasban  Regéczre 
küldte,  hol  azok  tisztességes  fogságban  tartattak.  Starhemberg  elfogatásával 
megtörtént  a  szakítás  s  az  eddig  békés  mozgalomból  fegyveres  fölkelés 
lett.  Az  ínteressatusok  Bocskayt  és  Rákóczyt  fővezérükké  választották. 
Az  utóbbi  nyomban  az  egri  pasától  kért  segélyt,  Bocskay  meg  magához 
Vonva  a  közeli  vidék  népét,  Tokaj  vára  megvívására  indult,  de  szervezetlen 
seregével  eredményt  nem  bírt  elérni.  Most  már  szabadon  tört  ki  a  szivek 
mélyébe  rejtett  elkeseredés.  Felhangzott  a  kiáltás  »a  német  az  ellenség!*  s 
ki  kell  verni  a  véghelyekből,  mert  a  törvény  tiltja,  hogy  ott  legyen.  Jobb 
—  mondották  —  egyszerre  behódolni  a  töröknek,  mint  darabonkint,  hosszú 
küzdelemben  teljesen  kipusztulva.  Csakhamar  5 — 6000  ember  gyűlt  a  föl- 
kelés zászlai  alá,  s  ha  van  vezér,  ki  a  tömeget  hadsereggé  tudja  szervezni, 
ez  időben,  midőn  a  német  még  messze  volt,  bizonyára  sokra  mehetett  volna. 
Ily  vezér  azonban  hiányzott,  s  Nádasdy  helyesen  ítélte  meg  a  viszonyokat, 
midőn  azt  mondta:  » fejetlen  lábak  ezek*.  Ehhez  járult,  hogy  a  prote- 
stánsok egy  része  folyton  idegenkedett  Rákóczytól,  ki  Patakról  a  jezsuitákat 
elküldeni  nem  akarta.  Eperjes  és  Kassa  nem  is  csatlakozott  hozzá,  Debre- 
czenben    meg    azt    mondották,   hogy   az   egész   mozgalom   csak   » pápista 


262  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

practica«,  melyet  a  katholikus  Rákóczy  és  Zrinyi  nem  a  haza  javára,  hanem 
a  protestánsok  megrontására  inditott.^  Még  Bocskay  Istvánné  sem  bizott  a 
» pápista  emberek «  kezdeményében,  s  rossz  néven  vette  férjétől,  hogy  hozzájuk 
csatlakozott.  Ö  maga  már  márcziusban  erdélyi  területre,  Husztba  akart 
költözni.*  Debreczen,  mikor  Rákóczy  hadnagyai  fegyverre  szólították  a  polgár- 
ságot, azt  felelte,  hogy  a  város  Erdélyhez  tartozik,  s  nem  állíthat  ki  hadat. 
A  hajdú  városokat  Rákóczy  megmustráltatta  ugyan,  de  ezek  sem  siettek  a 
fölkeléssel. 8  Szabolcs  vármegye  egyeseket  kivéve  tétlen  maradt,  miért  is 
sok  szemrehányást  kellett  hallania.*  Az  ellenáramlat  azonban  még  is  sokkal 
gyöngébb  maradt,  semhogy  a  felkelés  kitörését  gátolhatta  volna.  A  tömeg  is 
kezdte  hangoztatni:  > Menjünk  a  beste  plundrás  németjére!  Nem  kell  többé 
német  király,  magyar  királyra  van  szükségünk*.  A  legkülönbözőbb  hirek 
keltek  szárnyra.  Beszélték,  hogy  az  udvarnak  nincs  serege,  sőt  azt  is, 
hogy  a  császár  meghalt.  Többen  hirdették,  hogy  »a  mi  urunk  és  kegyelmes 
királyunk  többé  nem  magyarországi  király,  a  németeket  mind  le  kell  vágni*. 

Némelyik    azt    mondotta,   hogy 
y^!^^  inkább  hallja  a  házánál,  avagy 

^'^f^^  /i  ^  -      Allah-t,  hogysem  a  misét,  vagy 

a  német  Berdót    (Wer  da).  »Az 
ország  törvényét  vigyék  Török- 
országba; eligazítja  a  14.  articu- 
Kcczer  András  aláírása.  lust  anní  1647.  a  váradí  és  egri 

pasa.**^  A  vallásos  visszatorlás 
szintén  meg  kezdődött  s  neki  mentek  a  papi  javaknak.  Keczer  András  arra 
biztatta  Abaujmegyét,  hogy  Pálffy  Tamás  püspök  nagyidai  jószágait  dúlja  fel. 
Üngvármegyében  a  pápistákat  pribékeknek  mondották,  kiket  le  kell  vágni  s 
többeket  felszólítottak,  térjenek  vissza  a  kálvinista  vallásra.  Volt  olyan  a 
ki  megtette,  de  olyan  is,  a  ki  inkább  a  Tiszába  ugrott,  semhogy  hitet  változ- 
tasson. A  katholikusok  országszerte  megrémültek  s  különösen  a  jezsuiták 
még  a  távoli,  biztos  Pozsonyból,  Trencsénből,  Nagy-Szombatból  is  Bécsbe 
küldöttek  féltettebb  kincseiket  s  » azontúl  magok  is  világi  katona  köntöst 
szabatván  maguknak,  abban  látván  őket  a  turóczi  conventben  tuczettel 
lóháton,  a  borotvált,  tarolt  fejek  árulván  el  őket,  egyébiránt  katonáknak  ismer- 
ték volna «.^  A  mozgalom  a   nyomorúsággal   küzdő   végbeliek   soraiban    is 


'  Pauler,  id.  m.  II.  28-29. 

«  Márczius  7-iki  levele,  Tört.  Tár,  1891.  273. 

»  Egykorú  jelentések.  Hadtört.  Közi.,   1897.  3067. 

*  A  leleszi  konvent  által  eszközölt  tanúkihallgatások. 

*  Mindé  részletek  a  leleszi  konvent  által  a  király  1670  deczember  6-iki  rendelete 
alapján  eszközölt  vádpontokból  és  tanúvallomásokból  vétettek.  Az  okirat  a  leleszi  konvent 
kárában,   1671-iki  iratok,  3  szám. 

*  Tört.  Tár,  1885.  426. 


zrínyi  Péter  és  a  török  szövetség,  a  fölkelés.  263 

viszhangot  keltett.  Ónod,  Diósgyőr,  Kalló  magyar  őrsége  a  fölkelőkhöz  állt. 
Ugyanezt  tette  Szatmármegye,  noha  a  főispán,  Károlyi  László  kijelentette, 
hogy  inkább  meghal,  semhogy  királyához  hűtelen  legyen.  Le  kellett  a 
főispánságról  mondania,  mire  a  megye  fegyverre  szólította  a  nemességet 
és  a  jobbágyságot.  A  fölkelők  felhívták  Strassoldo  szatmári  kapitányt, 
hogy  május  12-ikig  adja  át  a  várat  s  távozzék  az  országból.  Meghódolt 
nekik  Károly  és  Nagybánya,  de  Szatmárt  Strassoldo  nem  adta  át,  hanem 
ellenkezőleg  támadólag  lépett  föl  s  három  század  dragonyost  küldött 
Szinyérváraljára,  hogy  Uray  Mihályt,  a  szatmármegyei  mozgalom  eg3nk 
vezérét  elfogja.  A  németek  nem  találták  otthon  Urayt  s  csak  curiáját 
prédálták  fel.  A  csapat  két  százada  Dünewald  János  és  Adelung  kapitányok 
vezetése  alatt  április  23-ikán  ^  tért  visza  Szatmárba.  Útközben  a  meggyesi 
erdőben  a  fölkelők  rajok  törtek  s  az  úgynevezett  gombási  harcz  lett 
az  1670-iki  fölkelés  egyetlen  csatája.  A  rajtaütés  eszméje  a  korszak  egyik 
előkelő  hölgyalakjától,  Lónyay  Annától,  Kemény  János  özvegyétől  szár- 
mazott. Mihelyt  a  németek  Váraljára  indultak,  levelet  irt  Gyulafy  Lászlónak 
s  saját,  első  férjétől  származó  fiának,  Wesselényi  Pálnak,  siessenek  Udvari 
felé  Gombásnak  s  állják  el  a  visszatérő  ellenség  útját,  miközben  azt  a 
maga  szolgái  hátban  fogják  támadni.  Az  a  megállapodás  történt,  hogy  az 
ellenség  indulását  Meggyes  alól  három  ágyúlövés  fogja  jelezni.  Gyulafy  és 
Wesselényi  a  maguk  udvamépével,  a  szatmármegyei  fölkelők  nagy  részével, 
Ugocsa  50  lovasával,  Bereg  egy  és  Zemplén  két  zászlóaljával,  az  ecsedi 
karabélyos  és  gyalog  őrséggel  csakugyan  Gombásra  siettek.  Alig  hogy 
odaérkeztek,  felhangzott  a  jeladó  három  lövés,  mire  a  németekre  vetették 
magukat,  kik  Medgyes  felé  hátráltak,  hol  Lónyai  Anna  népe^  várta  és 
rohanta  meg  őket.  Nagy  részük  levágatott,  néhányan  elfogattak  s  kötözve 
Ecsedre  vitettek.  A  győztes  magyarok  Görbédre  és  Medgyesre  szálltak, 
hol  Keményné  megvendégelte  őket.  A  diadal  olyan  hatást  tett,  hogy  Gyulafy 
serege  csakhamar  valami  6000  emberre  szaporodott,  kikkel  Szatmár 
ostromára  sietett.  Ott  a  németek  helyzete  tarthatatlannak  látszott  s  mint- 
hogy Szendrő  csatlakozását  is  várták,  mig  Tokajt  a  benn  levő  magyarok 
segélyével  rövid  nap  múlva  remélték  megvenni,  nem  volt  alaptalan  a  föltevés, 
hogy  rövid  nap  múlva  a  felkelés  az  egész  felvidék  urává  lesz.  » Itten 
a  németek  kiirtásához  hozzá  kezdettek  az  emberek*  —  irta  Bocskay.  ^  — 
mig  Rákóczy  a  további  teendők  megállapítására  ápril  derekán  május  1-ére, 
Tályára  hivta  a  vármegyéket. 

Ez  apró  sikerek  által  élesztett  harczias  hangulatban  találta  a  fel- 
vidéket ama  meglepő  hir,  hogy  Zrínyi  letette  a  fegyvert  s  Bécsbe  érkezett. 

*  A  csata  napját  határozottan  megmondják  azon  tisztek,  kik  ekkor  kárt  szenvedtek, 
s  utóbb  a  hadi  tanácstól  a  lázadók  lefoglalt  javaiból  kértek  kártérítést.  Az  iratok  az  orsz. 
Itárban  :  a  kamarához  int.  lev.  1670—9.  C.  csomag. 

■  Pinkóczy  János    és    Becsky    István  tanúvallomásai  az  idézett  leleszi  okiratokban. 

«  Rákóczy  április  18-iki,  Bocskay  április  20.  és  21-iki  levele.  Tört.  Tár,  1891.  239-40. 


264  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Kételkedni  sem  lehetett  valóságában,  mert  Zrínyi  sajátkezűleg  irta  meg 
Bocskaynak  és  Rákóczynak.  Elmondotta,  hogy  csalatkozva  a  törökben 
megalázta  magát;  »ide  (Bécsbe)  jöttem  ő  felségének  kegyelmére  hagyván 
magamat,  Istennek  hála,  reménytelenül  minden  kegyelmet  találtam*.  Egy- 
előre még  csak  várakozásra  intette  őket,  de  utóbb  Lobkowitz  sürgetésére 
s  azon  hitben,  hogy  ezzel  megmenti  önmagát,  nekik  is  lelkükre  kötötte, 
kövessék  példáját,  tegyék  le  a  fegjrvert  s  folyamodjanak  a  császár  kegyel- 
méhez. Zrínyi  magaviselete  határtalan  felháborodást  keltett,  s  úgy  szólván 
egyszerre  eloltotta  az  egész  mozgalmat.  »Nem  olvastam,  sem  láttam  olyan 
embert,  —  e  szavakban  fejezi  ki  a  közvélemény  érzelmeit  egyik  interes- 
satus  —  ki  rövid  idő  alatt  oly  rettenetes  dolgot  cselekedjék;  elsőben  meg- 
csalja saját  nemzetét,  aztán  királyát,  aztán  a  törököt*.*  Kende  Gábor  föl- 
háborodva jelentette  Erdélybe  a  » bánnak  bolondsága  miatt  való  gyalázatos 
esetét*. 2  Ugy  fogták  fel  eljárását,  hogy  nem  levén  fundamentuma  a  töröknél, 
félt,  hogy  a  császár  megtudja  cselekedeteit.  Bécsbe  sietett  tehát  s  ezzel  a 
legnagyobb  veszélybe  döntötte  Rákóczyt,  ki  maga  is  keservesen  panaszolta, 
hogy  ipja  » felvett  dolgait*  milyen  » rendetlenül  folytatta*,  minek  árát  most 
ő  s  az  egész  magyar  nemzet  adja  meg.  Apafy  könnyes  szemmel  olvasta  a 
leveleket,  melyekből  megtudta  »bán  uram  éretlen  s  az  egész  magyar 
nemzetnek  végső  veszedelmét  siettető  cselekedeteit «.«  Zrinyi  leveleinek 
lesújtó  hatása  alatt  Rákóczy  még  inkább  sürgette  az  interessatusokat,  hogy 
a  tályai  értekezletről  el  ne  maradjanak.  Sokan  gyűltek  össze  s  a  legtöbben 
csak  itt  értesültek  az  új  fordulatról.  Az  elkeseredés  viharosan  tört  ki 
belőlük.  Két-három  ember  főzte  ki  ezeket,  —  kesergett  az  egyik  szónok, 
Székely  András  —  s  » mindnyájan  megromlunk  bele.  Verje  meg  az  Isten 
azt,  ki  oka  ennek  az  állapotnak*.  Elhatározták,  hogy  leteszik  a  fegyvert  s 
hogy  minden  vármegye  irjon  fel  a  királyhoz,  tartsa  meg  őket  jogaikban, 
mely  esetre  készek  élni-halni  érte.  Mindnyájan  békés  megoldással  biztatták 
magukat  s  számitottak  Szelepcsényi,  Pálffy,  Nádasdy  és  más  urak  támoga- 
tására. Rákóczy  még  május  1-én  ily  szellemben  irt  Bécsbe.  Mások  Rottalhoz 
fordultak  s  kérték,  jöjjön  le  közéjük,  nem  feg>'verrel,  hanem  pálmaággal 
s  tartsa  meg  a  hazát  a  királynak^  a  királyt  meg  a  hazának. 

»  Pauler,  id.  m.  11.  43. 

«  Tört.  Tár,  1896.  508— 10. 

»  U.  ott. 


-.4^ 


Kemény  Jánosné  aláírása. 


Uuráay  vára  feUdásk. 
(EKTIioi^  metszet  Miit.) 


V.  FEJEZET. 
Slfogaldsolf  és  üldőzés«^.  (H  megtorlás. 


Immár  vége  volt  a  mozgalomnak  s  »a  13  vármegye  csak  árnyéktól 
megijedvén,  hadát  elbocsátván*  a  békés  kibontakozást  kereste,  vagyis  az 
udvar  kegyelmére  bizta  magát.  De  nyomban  megindult  a  megtorlás, 
megkezdődtek  az  üldözések  és  elfogatások.  A  szatmári  német  kezdte  s 
Báthory  Zsófia  követte  példáját  nemcsak  azért,  hogy  bizonyságot  tegyen 
a  maga  hűségéről,  melyben  senki  sem  kételkedett,  hanem  azért  is,  hogy 
buzgalmával  az  udvart  kedvezően  hangolja  a  fia,  Rákóczy  Ferencz  részére 
kért  kegyelem  ügyének,  Rákóczy  egy  pillanatig  arra  gondolt,  hogy  Erdélybe 
menekül,  de  csakhamar  anyjához  sietett  Munkácsra  s  kérve-kérte,  hogy  bűn- 
bocsánatot szerezzen  neki,  Zsófia  Starhemberget  és  társait  szabadon  bocsá- 
totta, gazdagon  megajándékozta,  az  elfoglalt  véghelyeket  visszaadatta  s 
Mocskay  András  püspököt  pénzzel  Bécsbe  indította,  hogy  fiának  kegyelmet 
vásároljon,  váraiba  pedig  német  őrséget  kérjen,  mely  féken  tartsa  a  felkelőket. 
Pedig  erre  nem  volt  többé  szükség.  Május  20-ika  óta  a  nyugalom  mindenütt 
helyreállt  s  a  vármegyék  egymás  után  küldték  hódoló  nyilatkozatukat  az 
udvarhoz.  Azok,  kik  a  békés  fordulattal  megelégedve  nem   vohak,  vagy 


266  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE, 

büntetéstől  féltek,  tömegesen  futottak  erdélyi  területre,  Debreczenbe,  Kővárba, 
főleg  Husztra,  hol  már  június  derekán  nyolczvanöt  bujdosó  húzta  meg 
magát.  Bocskay  Istvánnak  is  sikerült  álruhában  elmenekülni,  de  nejét,  ki 
első  férjétől  származó  fiával,  Klobusiczky  Jánossal  Aranyos-Medgyesre 
igyekezett,  útközben  Báthory  Zsófia  emberei  meglesték,  mindenéből  kifosz- 
tották s  foglyul  a  szatmári  várba  czipelték. 

Az  események  csakhamar  azoknak  adtak  igazat,  kik  cserben  hagyva 
mindenüket,  elfutottak,  mert  meg  voltak  győződve,  hogy  az  udvar  kegyetlen 
visszatorlást  fog  gyakorolni.  Bécsben  csakugyan  ki  akarták  aknázni  a 
diadalt,  még  pedig  annál  kiméletlenebbűl,  minél  könnyebben  jutottak  hozzá. 
Lobkowitz,  Montecuccoli,  Hocher,  Kollonics  s  egyes  magyar  urak  a  leg- 
engesztelhetetlenebb  politika  szóvivői  voltak  s  annyira  megnyerték  esz- 
méiknek Lipót  királyt,  hogy  ez  már  május  22-ikén  azt  irta:  »A  magyar 
ügyek  jó  állapotban  vannak.  De  fel  akarom  használni  az  alkalmat,  hogy 
Magyarországban  máskép  rendezzem  be  az  ügyeket*. 

Hasonló  szellemben  dolgozott  Báthory  Zsófia,  ki  egymás  után  küldte 
a  miniszterekhez  a  felkelők  iránti  bősz  gyűlöletet  lehelő  leveleket,  melyekről 
Montecuccoli  azt  mondotta,  hogy  aranyba  kellene  foglalni.  Különösen 
Lobkowitz  és  Montecuccoli  hirdették  a  kérlelhetetlenség  politikáját,  mihelyt 
kitűnt  a  mozgalom  erőtlensége.  A  mig  attól  tartottak,  hogy  hatalmas  nem- 
zeti fölkeléssel  állanak  szemben,  melynek  megtörése  sok  katonát  s  még 
több  pénzt  igényel,  mely  idővel  esetleg  török,  lengyel,  franczia  vagy  erdélyi 
részről  nyerhet  támogatást,  ők  is  óvatosságot,  kiméletet  ajánlottak.  De  mihelyt 
a  mozgalom  kardcsapás  nélkül  véget  ért  ö  8  —  10,000  főnyi  sereg  elégnek 
látszott  az  ország  teljes  leigázására,  elhatározták,  hogy  egyszer  s  minden- 
korra kiirtják  a  magyarok  lázongó  szellemét.  Részben  azok  vitték  az 
udvarban  a  hangadó  szerepet,  kiknek  atyjuk,  rokonuk  fél  évszázaddal 
azelőtt  Csehországot  vetette  alá  a  merő  kényuralomnak.  Most  a  munkát 
Magyarországban  akarták  ismételni,  s  hogy  Isten  áldását  kérje  ki  hozzá, 
Lipót  Mária-Cellbe  zarándokolt,  hogy  » Magyarország  boldogságáért  és 
megmaradásáért*  imádkozzék.  Hazatérve,  seregét  elindította,  hogy  a  magyar 
várakat  és  városokat  megszállják  s  védelmük  alatt  kezdetét  vehesse 
az  a  véres,  kegyetlen  hajsza,  mely  csaknem  az  egész  uralkodó  osztály 
perbe  fogatására,  testi-lelki  megrontására,  az  ország  régi  intézményeinek  egy- 
szerű eltörlésére  vezetett.  A  katholikus  főpapi  kar  legtiszteletreméltóbb  alakja, 
Széchenyi  György  kalocsai  érsek,  a  Habsburgok  rendületlen  hive,  mérsékelni 
próbálta  a  miniszterek  bősz  dühét.  Fölkereste  őket  s  kivált  Montecuccolit 
igyekezett  irgalomra  birni.  De  hasztalan  mondotta,  hogy  a  mozgalom 
vezetői  közül  >egyiknek  sem  volt  feje  soha  a  rebellióra«,  s  nem  szabad 
feledni,  milyen  siralmas  helyzetben  van  a  nép,  a  mi  sokat  megma- 
gyarázhat. Montecuccoli  azt  felelte,  hogy  ez  a  mozgalom  gonoszabb,  mint 
a  csehek,  mint  Bethlen  Gábor  vagy  a  portugallok  lázadása,  s  különben 
sem  szabad  az  alkalmat  elszalasztani,  hogy  » rendbe  szedjék*  az  országot. 


elfogatAsok  és  üldözések,  a  megtorlás. 


267 


Csak  május  22-ikéii,  mikor  a  Tiszánál  már  semmi  szükség  sem  volt  rá, 
érkezett  Spork  tábornok  vezetése  alatt  a  császári  s«^  a  Vág  vizéhez. 
Spork,  noha  harczosainak  száma  alig  8 — 9000  volt,  meg  nem  tűrte,  hogy 
magyar  katonák  is  csatlakozzanak  hozzá.  Németa,  l^inkább  nős  emberek, 
töméntelen  szedett-vedett  népet  czipeltek  magukkal,  úgy  hogy  tábora  három- 
szor amiyi  volt,  mint  a  harczosok  száma.  E  gyülevész  nép  azután  siva- 
taggá tette  a  vidéket,  a  hol  átvonult.  Ellenállással  sehol  sem  találkozott, 
noha  2^3000  ember  elég  lett  volna,  hogy  a  Liptó  és  Szepes  közti  szoro- 
sokban útját  állja.'  De  páni  rettegés  fogott  el  mindenkit,  s  a  köznép 
szene-szét  futott  az  erdőkbe.  Hasztalan  mondották  egyesek,  hogy  »a  magyar 
behunyt  szemmel  nézi  a  veszedelmet  s  várja  fejére  a  sulykot,  mint  az 
oktalan  állat*.  Egyetlen-egy  ember  sem  fogott  fegyvert  s  a  ki  csak  szó- 
lani is  mert  ellenállásról,  azt  ártalmatlanná  tették  társai.  Bónis  Ferenczet, 


ki  megütközött  a  gyáva  meghunyászkodáson,  néhány  homonnai  nemes 
kötözve  vitte  Spork  táborába.  A  mint  a  németek  közeledtek,  az  üldözés 
és  elfogatás  még  nagyobb  arányokat  öltött,  s  Báthory  Zsófia  egyre  kímé- 
letlenebb lett.  Férfiakat  és  nőket  tömegesen  vetetlek  fogságba,  Bocskaynén 
kívül  Forgách  Istvánnét  és  Barkóczy  Istvánnét  is.  Június  24-ikén  Patak 
megnyílt  a  németek  előtt,  kik  a  Hegyalját  iszonyúan  sanyargatták.  Július 
I6-ikán  a  bevehetetlennek  tartott  Ecsed  is  kezükbe  került.  Sok  ínteressatus 
keresett  ott  menedéket  s  a  várat  egyezség  mellett  adta  át,  melyben  büntet- 
lenséget nyertek.  A  német  azonban  csak  megkötötte,  de  meg  nem  tartotta  az 
alkut.  A  nyár  derekán  Murányon  és  Aranyos-Medgyesen  kivül  a  felvidék 
összes  várait  német  őrség  száUta  meg.  Harcz,  sőt  ellenállás  nélkül  történt  ez 


'  Pauler,  id.  n 


268  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

rohamos  gyorsasággal,  s  a  » siralmas  emlékezetű  esztendő  «^  nyarán  Magyar- 
ország kötözve  hevert  az  udvar  lábainál.  A  király  azzal  küldte  be  hadait, 
hogy  hiveit  fegyverrel  akarja  a  hűtlenek  ellen  oltalmazni.  De  csakhamar 
kitűnt,  hogy  azért  jöttek,  hogy  mindenkit,  akár  hű  volt,  akár  hűtlen,  egy- 
aránt az  idegen  uralom  igája  alá  hajtsanak,  a  mozgalom  részesein  pedig 
véres  bosszút  álljanak.  A  mint  Spork  azon  várakat  és  helyeket  megszállta, 
melyek  a  mozgalomban  szerepet  játszottak,  nyomban  azok  ellen  fordult, 
melyek  a  mozgalomhoz  nem  csatlakoztak,  hanem  a  császár  pártján  maradtak. 
Július  27-ikén  Kassába  vetett  német  őrséget.  A  polgárok  hasztalan  hivat- 
koztak hűségükre;  tiz,  sőt  huszonöt  katonát  is  kaptak  egy  házba 
vendégül.  Ugyané  sors  érte  Eperjest  s  időnként  a  többi  városokat.  M^ 
lévén  szállva  minden  fontosabb  hely,  hozzá  foghattak  a  megtorláshoz, 
s  akkor  már  lázadónak  kereszteltek  el  mindenkit,  a  kin  általában  húzni- 
vonni  lehetett  valamit,  különösen  pedig  az  evangélikusokat.*  Az  dfogatások 
egyre  nagyobb  méretekben  folytak.  Az  összeesküvés  összes  fejei,  titkainak 
tudói,  Széchy  Mária,  Zrínyi,  Nádasdy,  Nagy  Ferencz,  kikhez  immár  Rákóczy 
Ferencz  járult,   rég   megtették   vallomásaikat,  Írásbeli  jelentéseiket,  sőt  az 

Jh  ^gjf^  í^^^f^- 9i^ii- 

Gyöngyössy  István  aláírása. 

udvar  kezébe  adták  a  mozgalom  egész  levéltárát.  Bécsben  a  legapróbb 
részletekig  ismerték  tehát  a  bűnrészeseket  s  elkészitet  )k  a  rebellisek  név- 
sorát, melyben  vagy  százötven  név,  ezenkivül  egész  községek  szerepeltek, 
melyek  összes  lakossága  gyanúba  vétetett.  Ilyen  gyanúsak  voltflk  a  Hegyalja 
városai  majdnem  mind,  Ecsed  s  más  helyek  összes  lakói.  De  mindig 
többen  kerültek  rovásra  s  noha  a  cancellária  csak  június  29-ikén  rendelte 
el  a  gyanúsak  letartóztatását,  ekkor  már  sokan,  férfiak,  nők  sínylődtek 
börtönben.  Csáky  Ferencz  főkapitány,  hogy  bebizonyitsa  hűségét,  Kassán, 
Bártfán,  Eperjesen  megtöltötte  a  tömlöczöket,  mig  a  vidéken  Spork  Fodor 
Ádám  nevű  homonnai  nemessel  fogdostatta  össze  az  embereket.  Fodor 
rossz  hirű,  elvetemült  ember  volt.  Ezt  Spork  is  tudta.  De  mivel  tisztességes 
ember  nem  vállalkozott  rá,  kénytelenségből  őt  bizta  meg  az  elfogatá- 
sokkal.  Hivatását  olyan  kíméletlenül,  oly  embertelenséggel  végezte,  hogy 
Ónod  vidékén,  mikor  pórázra  fűzött  rabjait  Sporkhoz  hurczolta,  a  köz- 
nép rá  támadt  és  elverte  keményen.  Nem  kiméit  senkit,  iQat,  öreget, 
férfit,  asszon}^  s  utóbb  maga  a  kormány  megbotránkozott  aljassá- 
gain s  börtönbe  zárta,  —  természetesen   csak   akkor,  mikor  bakói  művét 


*  így  nevezi  1670-et  Babocsaj'  Tarczali  krónikája:  Rumy,  Mon.  Hist.  I.   17. 
■  Pufendorf  svéd  követ  id.  jelent.  47. 


WESSELÉNYI  PEREN C2Nt  S2ÉCHY  MARIA. 

(Kb-yboru  fcsímcny  a  liercieg  Kitcrhiiyali  fiaknúi  virbuliljibui.) 


A  Matyar  Simtit  TOrUiiilHim. 


ELFOGATÁSOK   ÉS   ÜLDÖZÉSEK.   A  MEGTORLÁS.  269 

már  elvégezte.  Hasonló  lelketlenséggel  járt  el  Báthory  Zsófia,  ki  tiszteivel 
egyre  sokakat  kötöztetett  meg.  Fogságra  került  Gyöngyössy  István  *  a  költő, 
és  a  beteg  Czeglédy  István  is.  Az  elfogatásokkal  karöltve  jártak  a  jószág- 
elkobzások, melyek  égbe  kiáltó  önkénynyel  hajtattak  végre,  minden  tekintet 
nélkül  a  feleség  saját  vagyonára,  még  ha  az  első  férjétől  származott, 
a  gyermekek  törvényes  részére,  hitelezőkre,  zálogjogokra.  A  telhetetlen 
kincstár  rá  tette  kezét  mindenre,  s  igen  kevés  volt  az,  a  mit  utóbb  vissza- 
adott A  császár  hivatalos  okiratban  teljes  kegyelmet  biztosított,  mindenkinek, 
a  ki  leteszi  a  fegyvert.  Ez  Ígéretben  bizva,  igen  sokan  meghódoltak,  de 
» azután  csak  nyakon  kötötték  őket;  sokaknak  közülük  kebelükben  volt 
a  hitlevél  s  úgy  vitték  a  tömlöczre*,^  Még  a  Széchy  Máriának  személyesen 
biztosított  kegyelmet  sem  vették  többé  figyelembe.  A  király  már  április  30-ikán 
intézkedett,  hogy  Murányba  német  őrséget  tegyenek.  De  a  parancs  végrehaj- 
tását akkorra  hagyták,  mikor  a  németek  az  egész  felvidék  urai  lesznek. 
A  nünt  ez  megtörtént,  a  király  (augusztus  2-ikán)  Széchy  Mária  egyszerű 
elfogatását  rendelte  el.  Az  öreg  nádomé  egy  pillanatig  ellenállásra  gondolt 
erős  sziklavárában.  De  mikor  egy  kis  német  had  augusztus  10-ikén  meg- 
jelent Muránynál,  a  nádomé  a  németek  vezérével,  Károly,  lotharingiai  her- 
czeggel  egyezséget  kötött.  Befogadta  a  német  őrséget,  minek  fejében 
biztosítást  nyert,  hogy  sem  személyes  szabadságában,  sem  vagyonában 
bántódása  nem  lesz.  A  herczeg  aláírásával  és  külön  becsületszavával  kezes- 
kedett az  egyezség  megtartásáért.  De  az  udvar  sem  egyezséggel,  sem 
becsületszóval  nem  törődött,  hanem  a  nádomét  Murányban  fogságra  vetette, 
jószágait  meg  elkobozta. 

Megtelvén  a  börtönök,  az  udvar  Rottal  gróf  elnöklete  alatt  Lőcsére 
bizottságot  küldött,  még  pedig  kettős  czélból.  Az  egyik  az  volt,  hogy  az 
illető  vármegyékkel  fedeztesse  a  felvidékre  küldött  német  had  (hat  gyalog- 
és  két  lovas-ezred,  továbbá  a  dragonyosok,  összesen  8 — 10,000  ember) 
eltartásának  költségeit.  Másik  feladata  az  volt,  hogy  a  fogoly  interressa- 
tusok  elleni  pörös  eljárás  tárgyában  megállapodjék  a  vármegyékkel  s  mint 
a  király  mondotta,  »apai  szeretettel*  gondoskodjék  drága  Magyarorszá- 
gáról. Rottalt  Gubasóczy  János  pécsi  püspök,  Esterházy  Farkas  királyi 
személynök,  Heister  Gottfried  tábornok,  a  hadi  tanács  s  gróf  Volkra  Ottó, 
az  udvari  kamara  képviselője  kisérték  számos  alsóbb  hivatalnokkal  Lőcsére, 
hova  augusztus  18-ikán  érkeztek.  Itt  Rottal  azt  tekintette  főfeladatának, 
hogy  bele  mártsa  az  összeesküvésbe  Nádasdyt,  ki,  mióta  az  udvar  meg- 
bocsátott neki,  teljesen  távol  maradt  a  mozgalomtól.  A  foglyok  vallomá- 
saiból igyekezett  Nádasdy  bűnösségére  új  adatokat  nyerni.  Könnyen  kap- 
hatott   olyan   vallomásokat,    minőkre    szüksége    volt,   mihelyt   czélzatát   a 


*  Életének  főmozzanatait  kiadatlan  okmányok  alapján  egész  új  világításba  helyezte 
Nagy  Iván:  Irodalomtört.  Kczl.  1897.  és  1898. 

•  A  porta  részére  még  1670-ben  készült  emlékirat.  Rozsnyay,  id.  m.  429. 


270  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

kihallgatottak  megsejtették.  Kivált  Nagy  Ferencz  állt  ebben  szolgálatára,  hogy 
önmagát  megmentse.  Noha  igazán  terhelő  tényeket  nem  tudott  Nádasdyról 
mondani,  Rottal  nyomban  (augusztus  22-ikén)  felszólitotta  Lobkowitzot, 
fogassa  el  az  országbírót.  Utóbb  Nagy  Ferenczet,  ki  minden  árulásával 
sem  kerülhette  el  a  letartóztatást,  Bécsbe  küldte,  hogy  Nádasdy  ellen  úgy- 
szólván koronatanúul  szolgáljon. 

E  közben  a  bizottság  a  felvidéki  megyékkel  tárgyalt,  melyek  az  inter- 
ressatusok  ellen  a  rendes  per  útját,  illetve  országgyűlést  ajánlották.  A  hadak 
eltartása  iránt  a  bizottság  s  a  vármegyék  közt  egyezmény  nem  létesült  s 
a  katonaság  nagy  szükséget  szenvedett.  Ennek  következtében  dúlta-fosztotta 
a  lakosságot,  mely  néhol  fegyverrel  védekezett  s  nem  egy  rabló  katonát 
agyonütött. 

Rottal  elérvén  saját  czélját,  mely  Nádasdy  megrontására  irányult, 
a  még  mindig  izgatott  felvidéken  rosszul  kezdte  magát  érezni.  Azt  ajánlotta 
tehát  az  udvarnak,  helyezze  át  a  bizottság  működését  máshová  vagy  osz- 
lassa fel.  Minthogy  a  tatárok  támadásáról  is  kósza  hirek  keringtek,  az  udvar 
teljesítette  Rottal  óhaját.  A  gróf  október  31-ikén  értesítette  a  vármegyéket, 
hogy  a  bizottság  Lőcséről  Pozsonyba  helyeztetett  át.  Ekkor  már  Nádasdy 
rég  fogva  volt.  Lx)bkovvitz  akár  azonnal  vérpadra  küldte  volna  s  elhitette 
Lipóttal,  hogy  ő  a  főbűnös,  a  mozgalom  tulajdonképeni  lelke,  m^erem- 
tője.  A  király  elfeledte  minden  igéretét,  melyet  Nádasdynak  tett  s  kiszol- 
gáltatta bakóinak.  Nádasdy  e  közben  neszét  vette,  hogy  veszély  fenyegeti 
s  irt  Lobkowitznak,  hogy  kész  minden  állásáról  lemondani,  vagyonát 
átengedni,  külföldre  vándorolni  vagy  kolostorba  vonulni,  csak  ne  bántsák. 
De  Lobkowitz  hajthatatlan  maradt.  Szeptember  3-ikán  reggel  katonaság 
szállta  meg  a  pottendorfi  kastélyt,  elfogta  a  még  ágyban  levő  Nádasdyt, 
mindenét  elrabolta,  úgy  hogy  némelyik  katona  tizenötezer  forintot  érő 
zsákmány  nyal  távozott.  A  fogoly  Bécsbe  vitetett  s  nyomban  szigorú  őrizet 
alá  helyeztetett,  óriási  javai  meg  lefoglaltattak.  November  végén  fogsága 
a  legszigorúbbá  vált.  Hocher  vezette  ügyében  a  vizsgálatot.  Nádasdy 
gyakran  fordult  hozzá  leveleivel,  mig  egész  ridegen  tudtára  nem  adta,  ne 
alkalmatlankodjék  többé. 

Az  elfogatások  mély  fájdalmat  keltettek  országszerte,  hisz  száz  meg 
száz  nemesi  család  tagjai  jutottak  tömlöczbe.  De  egyik  "elfogatás  sem 
döbbentette  meg  annyira  a  közvéleményt,  mint  a  Nádasdyé.  Tudták, 
hogy  az  1670-iki  fölkelési  kísérletekben  semmi  része  sincs,  s  midőn  mégis 
elfogták,  senki  sem  érzé  magát  többé  biztosságban,  bármi  híve  volt  a 
császárnak.  Az  aggodalmat  fokozták  a  keringő  hirek,  hogy  több  főpap 
és  főúr  fog  elfogatni. 

Az  udvar  csakugyan  gyanúsított  mindenkit,  s  a  miniszterek  leplezet- 
lenül kimondották,  hogy  minden  magyar  főúr  bűnös  és  áruló.  Pálffy  Tamás 
nyitrai  püspök  és  cancellár  még  a  prímást  is  gyanúsítani  kezdte.  De  Szelep- 
csényi   nagyon   erélyesen   lépett   föl   ellene    s  elégtételt   szerzett  magának. 


ELFOGATÁSOK   ÉS   ÜLDÖZÉSEK.    A   MEGTORLÁS.  271 

Nemcsak  a  királynál  emelt  panaszt,  hanem  többek  kíséretében  megjelent 
Pálffy  lakásán  és  kérdőre  vonta.  A  püspök  kénytelen  volt  kinjálatkoztatni, 
hogy  semmi  rosszat  sem  tud  a  prímásról.  E  jelentéktelen  epizód  azonban 
fontos  politikai  következményekkel  járt.  Hogy  tettekkel  bizonyítsa  be  föl- 
tétlen hűségét,  Szelepcsényi,  ki  eddig  az  összeesküvők  elleni  pörök  tárgya- 
lása czéljából  országgyűlést  sürgetett,  immár  a  legszigorúbb  eljárást  taná- 
csolta s  általában  mindenben  az  udvar  rendelkezésére  bocsátotta  magát. 
Az  országgyűlés  eszméjét  most  sem  ejtette  el  ugyan,  de  csak  azért  kívánta, 
hogy  a  rémuralom  hatása  alatt  a  Habsburgok  királyságát  örökössé  tegye 
Magyarországban.  A  németeknek  nem  kellett  ugyan  országgyűlés,  mert  ők 
ekkor  azt  kezdték  hangoztatni,  hogy  az  1491-iki  szerződés  alapján  Magyar- 
ország mindig  a  Habsburgok  örökös  országa  volt  De  elismerték,  hogy 
a  jelen  veszélyes  időben  valóságos  szerencse  az  udvarra,  hogy  olyan  ember 
ül  a  primási  székben,  mint  Szelepcsényi,  ki  a  mellett  immár  egyedüli  királyi 
helytartó,  a  magyar  belügyi  kormányzat  feje  is  volt 

Csakugyan,  ahhoz,  a  mit  Bécsben  terveztek,  föltétlenül  hű  emberekre 
volt  szükség.  Mikor  a  bűnösök,  a  gyanúsok,  a  mennyiben  erdélyi  terü- 
letre nem  menekültek,  el  voltak  fogva,  az  udvar  elhatározta,  hogy  az 
összes  protestáns  főurakat,  Thököly  Istvánt,  Petrőczy  Istvánt,  Ostrosits 
Mátyást  is  elfogatja  s  javaikat  elkobozza.  November  16-ikán  katonaság 
szállta  meg  Kasza  várát,  de  ura,  Petrőczy,  elmenekült.  Másnap  Illava  követ- 
kezett s  ura,  Ostrosits,  el  sem  tudta  képzelni,  mit  véthetett,  mikor  őrizet 
alá  helyezték.  Utolsónak  Thököly  maradt.  A  holt-beteg  ember  novemberben 
adta  férjhez  leányát  gróf  Esterházy  Ferenczhez,  kinek  testvére,  Pál  és 
Heister  tábornok  csakhamar  nagy  haddal  jelent  meg  Árva  vára  alatt,  hogy 
német  őrséget  rakjon  belé.  Thököly  halálos  betegen  végrendelkezett  s  hűségét 
hangoztatva,  arra  kérte  a  királyt,  hagyja  németek  nélkül  meghalni.  De 
november  28-ikán  ostrom  alá  vették.  Az  ostrom  izgalmai  még  inkább  kime- 
rítették a  beteg  erejét,  ki  deczember  3-ikán  csakugyan  meghalt.  Erre  az 
őrség  deczember  10-ikén  megnyitotta  Árva  vára  kapuit,  de  olyan  feltétellel, 
hogy  ura  holttestét  Késmárkra  szállíthatja,  maga  meg  bántatlan  marad. 
Csakhogy  Bécsben  ez  egyezséget  sem  vették  semmibe,  a  holttestet  elszál- 
lítani nem  engedték,  s  a  két  árva  grófkisasszonyt,  a  tizenöt  éves  Máriát 
s  a  tizenkét  éves  Évát  Árvában  elzárták.  Innen  Heister  és  Esterházy  Likava 
eUen  indultak,  hová  atyja  még  Árva  ostroma  előtt  elküldötte  egyetlen 
fiát,  a  13  éves  Imrét,  ki  innen  csakhamar  paraszt  ruhában  két  hű 
embertől  kisérve  Máramarosba  menekült.  Likavát  Nemessányi  Bálint  » prókátor 
kölök  és  rossz  tacskó*  védte  ötvened  magával*  s  mivel  karácsonyig  sem 
adta  meg  magát,  Heister  a  parasztságot  hajtotta  ostromra.  Csakhamar  éjjel 
azonban  az  őrség  kiszökött  s  deczember  27-ikén  a  németek  bevonultak  a 
várba.  Ott  voltak  a  Thökölyek  rengeteg  családi  kincsei  egy  falba  elrejtve.  De 

»  Szerémi:  Tort.  Tár,  1897.  250-252. 


k  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Heiste  meg  alal  u  s  leik  sme  e 
tesen  ssze  atta  i  suk  a  an>  a 
ezüs  ut  eksze  d  a^,  ku  et  es 
pénzt  el  nek  ertekét  ha  on 
mill  a  be  sültek  M  ndezt  He  s 
ter  Becsbe  kuldotte 

\z  uld  ; 
sok   a    ho    a  szia  on 

S  kite  jed  ek  m  helj  Z  ny 
Becsbe  n  erekult     Ltobb     zoka 

s  sszefot,d  stak  k  k  megl  dol 
ván,  Írásban  kaptak  kegyelmet  a 
császári  parancsnokoktól.  De  az  iRajioUo  oarre  Tivijar,) 

udvar  nem  törődött  a  kegyelem- 
mel, még  akkor  sem,  midőn  Herberstein  gróf,  adott  szavára  hivatkozva, 
erélyesen  követelte  a  tett  igéretelí  megtartását.  Ámbár  a  stíriai  kormány- 
szék is  úgy  gondolkozott,  hogy  -az  adott  szót  meg  kell  tartani* ,  az 
udvarnak  más  volt  a  nézete.  így  a  királyi  terület  minden  részében  meg- 
tellek a  tomlöczök  s  mikor  az  16i0-iki  gyászév  lejárt,  több  mint  2000 
nemes  és  más    tehetősebb    Cínber  ült    fogságban.'  Az   elkobzott  ingatla- 

■  Paukr,  id.   m.   I!.  20(;. 


ELPOGATÁSOK    ÉS    ÜLDÖZÉSEK.    A   MEGTORLÁS.  273 


nok  értékét  három  millióra  becsülték.  Sokkal  nagyobb  értéket  képviselt 
ennél  a  lefoglalt  ingó  vagyon,  bármi  töméntdent  elharácsolt  belőle  a  rabló 
katonaság,  Thököly  kincsei  maguk  három  milliót  értek.  Ehhez  járultak  az 
ország  Crösusának,  Nádasdynak  ingói,  Zrinyi  Péter,  Bocskay  István  s 
más  vagyonos  urak  kincsei  s  az  udvar  kezébe  ntínden  esetre  olyan 
összegek  jutottak,  melyekből  dúsan  fedezhette  a  Magyarországba  küldött 
hadak  költségeit 

A  szörnyű  események,  a  tömeges  elfogatások,  jószágelkobzások, 
üldözések,  a  katonaság  féktelenkedése  a  magyar  társadalom  ntínden  réte- 
gében kétségbeesést  és  gyilkos  elkeseredést  keltettek.  Különösen  a  köznép, 
a  tömegek  izgatottsága  öltött  óriási  arányokat,  s  az  egykorúak  állítása 
szerint  az  egész  ország  fegyvert  fogott  volna,  ha  vezére  akad,  vagy  ha  a 
töröktől  támogatást  nyer.  Apafy  ez  irányban  újra  megkezdé  kisérleteit. 
Nem  kellett  többé  trónját  Rákóczytól  féltenie,  sőt  épen  a  németektől  reme- 
gett, kik  már  az  előtt  is  be-becsaptak  Erdélybe,  most  pedig  túlságosan 
megszaporodva,  még  inkább  veszélyeztették  területét.  Azzal  fenyegetőztek, 
hogy  Ecsedből  és  a  szomszéd  várakból  megtámadják  Husztot,  sőt  elveszik 
Máramarost,  mely  pedig,  mint  a  fejedelem  a  töröknek  jelenté,  Erdélynek 
majdnem  egy  harmadrésze,  s  ennek  megfelelő  adót  fizet.  Követével,  Rhédey 
Ferenczczel  a  portának  hosszú  emlékiratot  küldött  tehát,  melyben  megható 
képét  rajzolta  a  magyarok  szenvedéseinek.  Lipót  császár  —  mondja  —  hitleve- 
let adott  a  hazafiaknak  s  azután  elfogatta  azokat,  kik  szavaiban  biztak.  De 
nemcsak  ilyen  érvekkel  igyekezett  a  portát  a  magyar  ügynek  megnyerni, 
hanem  utalt  a  császár  eljárásának  politikai  következményeire  is.  Magyarország 
után  —  irta  —  Erdélyre  kerül  a  sor,  azután  meg  magára  a  portára. 
Mindez  azonban  semmit  sem  használt.  Szóba  sem  álltak  a  követtel,  ki  1 67 1 
januárban  válasz  nélkül  volt  kénytelen  haza  indulni.  Erdély  nem  mocz- 
czanhatott  tehát,  mert  a  török  tétlenségre  kárhoztatta.  A  császár  és  a 
szultán  benső  viszonya  következtében  mindezt  Bécsben  nagyon  jól  tudták 
s  biztosra  vették,  hogy  1671  folyamán  Törökország,  vagy  akár  csak 
Erdély  az  udvart  a  magyar  ügyek  rendezésében  gátolni  nem  fogja. 
Ép  oly  kevéssé  vártak  akadálj^  Francziaország  részéről,  mely  az  1668-ban 
kötött  titkos  szerződés  érdekében  a  bécsi  kabinettel  ekkor  a  legszivélyesebb 
viszonyban  igyekezett  maradni.  Ekképen  biztosítva  voltak,  hogy  ebben  az 
esztendőben  idegen  államok  nem  fogják  terveik  végrehajtását  hátrál- 
tatni. Ezt  az  évet  minden  esetre  fel  akarták  tehát  használni.  Első  sorban 
a  töméntelen  fogoly  sorsa  várt  eldöntésre.  Minthogy  a  hűtlenségi  pöröket 
a  magyar  törvények  értelmében  országgyűlés  folyamán  kellett  tárgyalni, 
a  királyi  helytartó  és  a  kanczellár  e^  ideig  országgyűlés  öszszehivását 
ajánlották.  Most  már  a  protestáns  felvidék  is  szívesen  részt  vett  volna 
benne  s  a  megyék  jelentették  az  udvarnak,  hogy  készségesen  elküldik 
követeiket.  Zemplén  még  az  őszszel  megtette  e  nyilatkozatot  Bécsben. 
Követték    példáját    a    többiek,    de    válaszra   is   alig   méltatták   őket.   íx)b- 

A  Mmgyar  Nemzet  TGrtéoete  VO.  tS 


27,4  A   MAGYAR  NEMZET  TÖRTftNBTB. 

kowitznak  nem  kellett  országgyűlés  s  különösen  azt  nem  akarta,  hogy 
a  folyamatban  levő  pörökkel  foglalkozzék.  E  pöröket  két  főcsoportba 
sorolta.  Az  egyikbe  tartoztak  a  vezetők,  Zrínyi,  Nádasdy,  Frangepán,  kik 
osztrák  börtönben  sínylődtek,  a  másikba  pedig  a  magyar  földön  Őrzött 
többi  interessatusok.  A  vezetők  ellen  már  rég  megindult  az  eljárás.  Mihdyt 


(ügTkorü  melGiel  uUn) 

Spork  meghódoltatia  Felső-Magyarországot,  Bécsben  elérkezettnek  látták 
az  időt,  hogy  perbe  fogják  Zrínyit  és  Frangepánt.  Az  ügy  vezetését  Hocher 
Pál  vette  át  titkárával,  Abele  Kristóffal.  Megindultak  a  kihallgatások  és 
vallatások  s  a  két  fogoly  Német-Ujhelybe  vitetett  át.  Később  Nádasdy 
ügye  szintén  Hocherra  bízatott,  ki  különösen  kitűnt  kegyetlen  vérszomjával. 


ELFOG ATÁSOK  ÉS  ÜLDÖZÉSEK.  A  MEGTORLÁS.  275 


Hocher  alanti  sorsból  inkább  szolgálatkészségével,  mint  tehetségeivel 
küzdötte  fel  magát  a  császár  tanácsosai  sorába.  Jogász  ember  volt  s  a 
római  jog  gazdag  fegyvertárából  szedte  az  érveket  a  császári  kényuralom 
javára  s  a  rendiség  ellen.  Főleg  az  a  gyűlölet,  melyet  a  rendi  jogok  iránt 
táplált,  kedveltette  meg  Lipóttal.  De  még  inkább  gyűlölte  a  magyarokat, 
nemcsak  mint  a  rendi  alkotmányosság  előharczosait,  de  nemzetiségi  elfo- 
gultságból is.  Velük  szemben  kegyetlen  vérszomja  minden  féken,  korláton 
túltette  magát  s  bősz  indulatai  az  őrjöngésig  menő  vadsággal  tükröződnek 
vissza  egyik  véleményében,  melyet  ez  időben  a  magyar  ügyekben  a  csá- 
szár  elé  terjesztett.  »Uj  Hercules  vagy,  uram!  —  kezdi  —  kinek  napról- 
napra szörnyetegekkel  kell  küzdenie.  Alig  hogy  az  egyiknek  leütötted  a 
fejét,  már  is  több  nő  az  előbbinek  helyére. «  Az  összeesküvésre  térve  át,  azt 
kivánja,  hogy  a  vae  victis  elvét  a  legkiméletlenebbűl  alkalmazzák.  » Kezedben, 
kötözve,  börtönben  vannak  a  legkiválóbb  vezetők.  Könyörületességből  ne 
kegyelmezz  életüknek,  ne  hallgass  a  csalfa  sirének  szavára,  kik  irgalmat 
ajánlanak,  mert  ez  csak  új  veszélyt  hoz  reád.«  Emlékezteti  a  császárt  a 
régmultakra  s  minden  háborúért,  minden  pusztulásért,  melyet  az  előző 
századok  folyamán  valaha  a  német  tartományok  a  magyaroktól  szenvedtek, 
a  korabeli  magyarságon  akart  megtorlást  gyakorolni.  » Egyetlen  orvosság 
a  halál,  —  mondja  —  mert  a  halottak  nem  fészkelődnek.*  Csak  vérrel 
orvosolhatni  a  bajt.  Erdély  II.  Rákóczy  György  által  már  megkapta  a 
magáét.  Most  a  magyarokon  a  sor,  őket  kell  emberségre  tanítani.  » Nincs 
féktelenebb  nép  a  magyarnál,  mely  sem  régi  nemzeti,  sem  Habsburg- 
házi királyainak  nem  akart  máskép  engedelmeskedni,  mint  a  vaskény- 
szerűség alatt.  Fel  kell  tehát  használni  az  alkalmat  Most  le  van  nyűgözve, 
vezetői  fogvák,  várai  német  kézben.  Le  kell  tehát  végképen  verni.  »Ne 
hidd,  uram,  hogy  kegyelmeddel  megengesztelheted  őket.  A  legközelebbi 
alkalommal  újra  feltámadnak.  Perdomita  semel  Pannónia,  biztosan  fogod  bimi 
Ausztriát  és  Németországot  s  nyugodt  lesz  Európa. «  *  Lobkowitz  és  Monte- 
cuccoli  egészen  hasonlóan  gondolkodtak  s  miniszterei  még  1670  augusztus 
29-ikén  kijelentették  a  császárnak,  hogy  a  mig  Zrinyi,  Frangepán  és  a  többi 
lázadó  él,*  lehetetlen  a  nyugalom  Magyarországban.  Kimondották  tehát  a 
halálos  Ítéletet,  mielőtt  a  port  csak  megkezdték  volna.  Még  a  rég  elhunyt 
Zrinyi  Miklós  ellen  is  keresték  a  gyanúokokat,  hogy  gyermeke  vagyonát 
elvehessek.  Mikor  azután  Nádasdyt  is  elfogták,  rá  nézve  szintén  azon 
határozatot  hozták,  hogy  ügye  ne  magyar  földön  nyerjen  elintézést. 

A  mi  a  vádlottak  másik  csoportját  illeti,  ezeket  természetesen  már 
roppant  tömegüknél  fogva  sem  szállíthatták  Ausztriába,  hogy  pörüket 
ott^  tárgyalják.  A  királyi  helytartó,  Szelepcsényi,  ki  csak  még  nem  rég 
országgyűlés  elé  tartozónak  mondotta  a  pöröket,  immár  azt  az  álláspontot 

>  Az  iratot  1.  Archív  f.  öst.  Gesch.  Vni.   68—75. 
•  Pauler,  id.  m.  II.   139. 

18* 


276  A    HASYAS   NEHZBT    TÖRTÍNBTK. 

képviselte,  hogy  a  foglyokat  nemcsak  országgyűlés  nélkül,  de  az  országon 
kivQl  is  el  lehet  ítélni.  Midőn  ezzel  szemben  Rottal  némi  kim^etet  ajánlott, 
a  prímás  hevesen  kifakadt  a  haszontalan  és  helytelen  kímélet  ellen.  Azt 
hangoztatta,  hogy  meg  kell  az  eddigi  úton  maradni,  a  pöröket  pedig 
kivételes  bírósághoz  (judicium  delegatum)  utasítani.  Csakugyan  így  történt. 
A   lőcsei  bizottság    folytatásaképen  Pozsonyban  Rottal  elnöklete  alatt  vér- 


bíróság alakíttatott,  melynek  tagja  volt  Szelepcsényi,  Forgách  Adáni, 
Zichy  István  és  Majthényt  János  személynök,  kik  mellett  két  bécsi 
jogtudós  működött.  Csakhogy  a  két  német  szava  volt  a  döntő,  mert  az 
udvartól  vett  utasítás  szerint  nélkülük  a  közvádló  semmit  sem  tdietett. 
A  bíróság  »a  császári  királyi  teljhalaloin  kifolyása  volt,«  s  így  illetőség 
ellen  kifogást    emelni    nem  lehetett,    illetve    az    ilyen   kifogás   nem   vétetett 


A   KIVÉGZÉSEK    S   HATÁSUK    A   KÖZVÉLEMÉNYRE.  277 

figyelembe.  Utasításai  máskülönben  is  korlátlan  hatalommal  látták  el  s 
egyetlen  zsinórmértékéül  a  császár  parancsát  tűzték  ki;  másféle,  akár 
emberi,  akár  isteni  joggal  vagy  törvénynyel  törődnie  tiltva  volt.  Hogy  igaz- 
ságról, jogról,  méltányosságról  ily  körülmények  közt  szó  nem  lehetett,  az 
természetes.  A  pörök,  melyek  Pozsonyban  vagy  külföldön  folytak,  merő  torz- 
képei minden  igazságszolgáltatásnak.  A  boszú,  a  gyűlölet  bizonyos  alakiságok 
mögé  rejtőzködött  ugyan,   melyek  azonban   nem  avatták  pörre  az  eljárást. 

Az  udvar  összesen  két  biróságot  alakított.  Egyet  a  Német-Újhelyen 
őrzött  Zrínyi  és  Frangepán  s  a  bécsi  rabságban  sínylődő  Nádasdy,  a 
másikat  Pozsonyban  a  magyar  földön  levő  vádlottak  számára.  Ez  utób- 
bihoz utasította  a  király  az  elhunyt  Wesselénjá  s  özvegye  Széchy  Mária, 
Rákóczy,  Bocskay  István,  Petrőczy  István,  Szuhay  Mátyás,  Szepessy  Pál, 
Gyulaflfy  László,  Kende  Gábor  s  a  többiek  pörét.^ 

Rákóczy  ügye  azonban  békés  elintézést  nyert.  Anyja  Munkács  kivé- 
telével összes  váraiba  befogadta  a  német  őrséget  kegyetien  dühvel  támo- 
gatta az  udvar  közegeit  a  lázadók  összefogdosásában  s  máskép  is  segí- 
tette őket.  Mindazáltal  csak  nagy  nehezen  birta  fiát  a  Hocherek  körmeiből 
kimenteni.  Sokakat  > megaranyozott «  s  Kollonits  is  buzgón  támogatta. 
Vallására  való  tekintetből  végre  megkegyelmeztek  ugyan  Rákóczynak, 
de  csak  roppant  sarcz  árán.  Eleinte  két  milliót  követeltek  rajta.  Hosszas 
tárgyalás  után  1671  február  21-ikén  létrejött  az  alku,  mely  szerint  Rákóczy 
büntetlenül  marad,  de  400,000  frt  váltságdijat  fizet,  még  pedig  felét  kész- 
pénzben, másik  felét  élelmi  szerben  s  jószágban.  Trencséni  jószágát  engedte 
át  oly  kikötéssel,  hogy  50,000  frtban  visszaválthatja.*  Ekképen  Rákóczi 
ügye  nem  került  bírói  útra,  hanem  egyezségíleg  intéztetett  el. 


VI.  FEJEZET. 

(3i  l^it^égzés^l^  és  l^alásul^  a  l^őzt^éknténvr^. 

A  teendők  óriási  tömege  miatt  a  pozsonyi  vértörvényszék  csak  1671 
február  végén  kezdhette  meg  működését.  Ezt  országszerte  tanúkihallga- 
tások előzték  meg  s  sok  száz  ember  vallomását  tették  papírra.  Maga  a 
bíróság  február  6-ikától  július  18-áig  200  vádlott  ügyében  ítélt.  A  vádlott 
rendesen  csak  a  törvényszék  előtt  tudta  meg,  mivel  vádolják.  A  vádat 
pedig  nem  a  királyi  ügyész  volt  köteles  bizonyítani,  hanem  a  vádlottnak 
kellett  igazolnia,  hogy  ártatlan.  A  bíróság  kimondta  ugyan,  hogy  a  magyar 


»  Az   1670  decz.  22-iki  rendeleteket  közli  Nagy  Iván:   Tört  Tár,  1884.  714—16. 
*  Az  egész  váltságösszeg  leíizettetett,  de  nem    egyszerre,   hanem  csak  a  következő 
években.  A  leszámolásra  vonatkozó  iratok  megvannak  az  országos  levéltárban. 


278  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

jog  szerint  itél,  a  mennyiben  az  utasításaival  nem  ellenkezik,  de  hozzá 
tette,  hogy,  ha  a  magyar  jog  nem  alkalmazható  az  illető  esetre,  a  császári 
jogot  fogja  alkalmazni,  mert  a  lázadók  Lipótot,  mint  császárt  is  fenye- 
gették. Sőt  a  biróság  ezzel  sem  elégedett  meg,  hanem  úgy  okoskodott, 
hogy  a  hol  sem  a  magyar,  sem  a  császári  jog  nem  alkalmazható,  nem 
törvény,  hanem  a  » lelkiismeret  s  az  igazság  szerint «  kell  ítélnie.  Szóval, 
azt  tette,  a  mit  akart.  Különösen  a  jószágelkobzásoknál  tűnt  ki,  hogy  a 
legteljesebb  önkény  vezeti.  A  Hármaskönyv  szerint  a  még  életben  levő 
fiúgyermekek  részét  lefoglalni  nem  lehetett.  A  biróság  azonban  itt  bele 
kapaszkodott  a  császári  jogba,  mely  megengedi  az  összes  vagyon  lefogla- 
lását. A  bírák  azzal  nyugtatták  meg  lelkiismeretüket,  hogy  azt  mondották: 
ha  a  törvényhozók  tudták  volna,  hogy  ilyen  szörnyű  vétkek,  minők  a 
szóban  forgók,  fognak  elkövettetni,  más  törvényeket  hoztak  volna.  Ha 
tehát  már  utasításai  miatt  sem  lehetett  a  bíróságot  igazságszolgáltató 
közegnek  tekinteni,  következetlensége,  kapkodása  végképen  az  önkény  és 
erőszak  bélyegét   süti  tevékenységére.   Nem  igazságot  szolgáltatott,   hanem 

« 

boszút  állt,  lesújtott  vétkest  és  ártatlant  egyaránt. 

A  pozsonyi  pörökkel  párhuzamosan  folyt  a  Zrínyi,  Frangepán  és 
Nádasdy  elleni  eljárás.  A  biróság,  melyhez  üg5áik  utasíttatott,  Hocher 
elnöklete  alatt  tizenegy  tagból  állt.  Egyetlen  magyar  sem  volt  köztük. 
Forgách  Ádámot  kinevezték  ugyan,  de  utóbb  visszavonták  a  kinevezést. 
Frey  György  osztrák  kamarai  ügyész  1670  szeptember  20-íkán  vette  a 
rendeletet,  hogy  Zrínyi  és  Frangepán  ellen  indítsa  meg  a  bűnfenyítő  pert, 
illetve  készítse  el  a  vádlevelet,  melyet  a  vádlottak  november  1 2-íkén  kaptak 
meg.  A  per  mindkét  vádlott  ellen  külön  folyt  s  a  két  sógor  elfogatása  óta 
nem  is  látta  egymást.  Védelmükben  kölcsönösen  eg>'mást  vádolták  s  az 
egyik  a  másikra  igyekezett  mindent  hárítani.  De  mindegyikük  a  legtöre- 
delmesebb,  bűnbánó  vallomást  tette.  Mindazáltal  folyton  új  vallomást 
követeltek  tőlük,  sőt  kínpaddal  is  fenyegették  őket.  Maga  a  bíróság  a  bécsi 
császári  várpalotában  ülésezett  s  1671  ápril  6-ikán  Frangepánt,  ápril  18-ikán 
meg  Zrínyit  fej-  és  jószágvesztésre  ítélte  s  a  büntetést  előzetes  kézcsonkítással 
súlyosbította.  Az  ítéletben  a  bíróság  hangsúlyozta,  hogy  a  felség  Zrínyinek 
rosszhíszeműleg,  csak  »tettetésből,«  hogy  tőrbe  ejtse,  ígért  kegyelmet,  melyre 
vádlott  hivatkozott.  Nádasdy  ellen  sokkal  később,  csak  1671  február  20-ikán 
indították  meg  az  eljárást.  Védekezni  sem  akart,  hanem  a  császár  kegyel- 
mére bízta  magát.  De  Hocher  értesítette,  hogy  a  császár  megkívánja  tőle 
a  védelmet.  Ugyanaz  a  bíróság,  mely  a  németújhelyí  két  fogoly  ügyét 
tárgyalta,  ítélkezett  a  Nádasdy  perében  is  s  ápril  11-íkén  fej-  és  jószág- 
vesztéssel sújtotta.  Ez  ítélet  is  kimondta  az  előzetes  kézcsonkítást.  Mint- 
hogy a  pozsonyi  biróság  ápril  9-íkén  Bónis  Ferenczet  szintén  fej-  és  jószág 
vesztésre  ítélte,  ápril  második  felében  négy  halálos  ítélet  várt  végrehajtásra 
s  különböző  részről  tettek  próbát,  hogy  legalább  egyik-másik  elitéltet 
megmentsék  a  pallostól. 


^ A    KIVÉGZÉSEK    S    HATASUK    A   KÖZVÉLEMÉNYRE.  279 

Znny  es  F  angepan  é  dekében  már  egebben  felszo  al  ak  nemcsak  a 
magyar  főpapok,  koz  ük  Sze  epcsény  Szécheny  Gyo  gy  Pa  ffy  Tamás 
hanem  a  papai  nun  us  s  Fo  dul  ak  L  po  hoz  magahoz  o  du  tak  any  ához 
Eleono  a  özvegy  császárnéhoz  galma  azonban  nem  talál  ak  sehol  mert  a 
foglyok  kivégzése  eg  el  ol  döntve  Ezt  e  meszelésen  csak  a  vezé  lo 
minis  e  ek  ud  ak  s  a  nagy  közönség  meg  az  ősszel  s  al  alánosán  az  h  tte 
hogy  vadlo  ak  egfo  ebb  e  e  hossz  g  an  fogsággal  ognak  bún  ette  n  U  obb 
egyes  va  meg  ek  en  be  el  ek  meg  mag  ka   s  szo   emel  ek  neme  y      ab  a  ya 


fiak*  érdekében,  söt  Abaúj  kezdeményezésére  1671  február  21-ikén  mind  a 
13  vármegye  fölkért  négy  katholikus  nemes  urat,  menjenek  Bécsbe  s  hajlítsák 
kegyelemre  a  császárt.  Az  illetők  azonban  előbb  kérdést  tettek  az  udvarnál, 
vájjon  a  király  elé  bocsátják-e  őket  ?  Mikor  tagadó  választ  kaptak,  szépen 
otthon  maradtak.  A  legkomolyabb  lépés  a  hitbuzgó  Nádasdy  érdekében 
történt.  Magyar  papi   körökből    még    a    télen    a    pápát    igyekeztek    meg- 

'  Orbán  István  kanczelláriai    titkár    1670   szeptember    7.iki  íevele  Szelepcsínyíhez. 
Századok,  1809.039. 


tSO  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 

kegyelmezése  tárgyában  közbenjárásra  bimi.  X.  Kelemen  pápa  csakugyan 
levelet  intézett  (márczius  7-ikén)  Lipóthoz  s  melegen  ajánlotta  kegyelmébe 
Nádasdyt.  De  az  idegen  beavatkozás  még  inkább  megharagította  a  minisz- 
tereket, kik,  hogy  az  áldozatok  egyike  se  szabadulhasson  karmaik  közül, 
immár  siettették  az  Ítéletek  felülvizsgálatát  s  végrehajtását. 

Április  21-ikén  Lobkowitz  elnöklete  alatt  a  titkos  tanács  néhány  tagja 
az  udvar  más  bizalmasaival  felülvizsgálta  mindhárom  Ítéletet  Itt  is  emel- 
kedtek hangok  a  vádlottak,  főleg  Zrinyi  javára  s  meg  akarták  életét  men- 
teni. De  a  többség  abból  indult  ki,  hogy,  ha  akár  csak  egyik  is  kegyelmet 
nyer,  a  magyarok  újra  vérszemet  kapnak.  Ezzel  is  elismerték  tehát  a  minisz- 
terek, hogy  vádlottak  nem  követtek  ugyan  el  halálos  bűnt,  de  meg  kell  őket 
ölni,  hogy  a  magyarok  megrémíttessenek.  Helyben  hagyatván  a  három 
halálos  Ítélet,  végrehajtása  módozatai  állapíttattak  meg.  Az  értekezlet  kimon- 
dotta, hogy  Nádasdy  Bécsben  zárt  helyen,  a  városház  termében,  Zrinyi  és 
Frangepán  pedig  Német-Ujhelyen  ölessenek  meg  s  időközben  se  láthassák 
rokonaikat.  Végül  kimondották  azt  is,  hogy  kinpaddal  kell  őket  fenyegetni 
s  tőlük  újabb  vallomást  kicsikarni.  Megvolt  tehát  az  Ítélet,  de  végleges 
jóváhagyása  Lipót  császár  és  király  akaratától  függött.  Az  elitéltek  vagy 
maguk  vagy  rokonaik  útján  a  döntő  pillanatban  is  kegyelmet  könyörögtek 
tőle.  De  az  iQú  királyt  hónapok  óta  akkép  befolyásolta  környezete,  hogy 
Ibi  ne  ébredhessen  szivében  egy  szikrányi  irgalom. 

A  pártütők  vérénél  kedvesebb  áldozatot  —  mondotta  neki  Hocher  — 
nem  hozhat  az  istennek.  Itthon  nem  is  reméltek  többé  kegyelmet.  »Ö  fel- 
sége a  szent  sacramentumra  esküdt  meg,  —  mondották^  Pozsonyban  — 
egyetlen  egy  árulójának  sem  ad  gratiát.*  Lipót  a  titkos  tanács  április  22-iki 
ülésében,  melyen  maga  elnökölt  s  melyen  az  iratokat  felolvasták,  csak- 
ugyan végleg  jóváhagyta  az  Ítéletet  egész  kíméletlen  ridegségében  az  ember- 
telen súlyosbítással,  a  kézcsonkítással  együtt.  Az  értekezlet  azt  is  megálla- 
pította, hogy  az  ítélet  mindhárom  vádlottal  ugyanazon  időben,  április  28-ikán 
délután  közöltessék,  április  30-íkán  délelőtt  kílencz  órakor  pedig  végrehaj- 
tassék.2 

E  program  a  legpontosabban  megtartatott.  Nádasdy,  noha  még  mindig 
bízott  a  kegyelemben,  nem  akart  ártatlanokat  bajba  keverni  s  mikor  új  vallo- 
mást kívántak  tőle,  csak  annyit  felelt,  hogy  alig  van  az  országban  ember,  a  ki 
a  mozgalomról  valamit  ne  hallott,  ne  tudott  volna,  de  csak  ő,  Zrinyi  és  Fran- 
gepán ismerték  összes  részleteit,  ezeket  pedig  már  elmondotta.  Erre  Hocher 
kínpaddal  fenyegette.  A  fogoly  nyugodtan  felelte,  hogy  a  császár  azt  teheti  vele, 
a  mit  akar,  ő  azonban  a  kínpadon  sem  tudna  többet  vallani.  Április  27-ikén 
éjféltájban  eddigi  börtönéből  a  városházára  szállították  át  Nádasdyt,  ki 
ekkor  sejteni  kezdte,   hogy    vége   van.  Április  28-íkán  » könnyeivel  áztatott 


'   1671   április  13-iki  levél.   Tűrt.   Tár,    1885.427. 
•  Gremonville  jelentése.  Id.  h. 


A    KIVÉGZÉSEK    S   HATÁSUK    A   KÖZVÉLEMÉNYRE.  281 

sorokban*    fordult  a  császárhoz,  engedje  meg  neki,  hogy  életét  vezekelve 
zárdában  tölthesse.  Még  az  nap  délután  kihirdették  előtte  a  halálos  Ítéletet. 
Ugyanakkor  tudták  meg  sorsukat  a  németújhelyi  foglyok.  Abele  hozta 
meg  nekik  az  Ítéletet,  de  mielőtt  kihirdette,  újabb  leleplezéseket  követelt  tőlük 
is.  Frangepán  ismételt  mindent,  a  mit  tudott   s  főleg  az  elhunyt  Vitnyédyt 
tüntette  föl  bűnbaknak.*  Zrínyi  ellenben  kijelentette,  hogy  újat  nem  mondhat. 
Midőn  Abele  kinpaddal  fenyegette,  azt  felelte,  tehetnek  vele,  a  mit  akarnak, 
kész  meghalni  bármely  pillanatban.  A  vitéz  katona  nagyon  meg  volt  hatva, 
szeme  könnybe  lábadt,  mikor   Ábelével   beszélt.    Még  mindig  hitt  a  szaba- 
dulásban, épen  úgy  mint   Frangepán,   ki   az   újabb   kihallgatás   után   arra 
kérte  Ábelét,  eszközölje  ki,  hogy  végre  elbocsássak,  mert  egy  évi  fogságával 
úgy  is  megbűnhődött  már  mindenért.  Csakhamar  azonban  a  foglyok  meg- 
tudták, mi  várakozik  reájuk.  Délután  Zrínyit  kivezették  börtöne  szobájából 
a  vártérre,  melyet  katonaság  szállott   meg.  Ott  olvasta  fel  Abele  a  halálos 
Ítéletet.  Zrínyi  elsápadt,   de   szótlanul,   büszkén   és   bátran   ült  a  városbíró 
kocsijába,  mely  eddigi  börtönéből  a  városi   fegyvertár   épületébe   szállította 
át.  Csakhamar  lehozták  Frangepánt.  ő  már  elkeseredve  tiltakozott  az  igaz- 
ságtalan ítélet  ellen.    Öt  is   a   fegyvertárba   vitték,  hol  újra  magához  kérte 
Ábelét   s  hivatkozva  ifjú  korára,  utalva  arra,   hogy   nemzetségének   utolsó 
férfi  sarja,  rimánkodva  kérte,  eszközöljön  számára  kegyelmet,  vagy  legalább 
néhány  napi  halasztást,  hogy  a  halálra  előkészülhessen.  Frangepán  és  Nádasdy 
kérvényei  Lipót  elé  jutottak,  noha  a  király  ugyanaz  nap,  mikor  az  ítéletet  a 
vádlottakkal  közölték,  április  28-ikán  Bécsből  sietve  Laxenburgba  költözött 
át.  Lehetőleg  távol  szeretett  volna  az  ügy  további  fejleményétől  maradni  s 
mindent  Lobkowitzra  bizott,  még  azt  is,  végrehajtsák-e  az  ítélet  azon  részét, 
mely   a   kézcsonkitásra  vonatkozik.    »Azt   hiszem   ugyan,  —  írta  onnan  a 
berezegnek  —  hogy  mondottam   már   önnek   ez   iránt   valamit.    Minthogy 
azonban  immár  közeleg  a  kivégzés,  teljesen,   absolute  önre  bizom,  mi  tör- 
ténjék ez  esetben,  főleg  ha  az  elitéltek  kérnek.  A  mit   tehát   ön  jónak  lát, 
azt  tudassa  az  udvari  kanczellárral  és  Ábelével,  kiket  én  mindenben,  abso- 
lute egyedül   önhöz   utasítottam.  <    Lobkowitz    nyomban   azt   felelte,   hogy 
intézkedett,  hogy  a  kézcsonkitás  elmaradjon.*  Lipót  április  29-íkén  féltízen- 
kettőkor is  irt  Lobkowitznak  s  teljesen  rábizta  a  további  teendőket.  Abele  egy, 
Hocher  Nádasdytól  két  kérvényt  küldött  át  a  császárnak,  ki  azzal  juttatta 
Lobkowitzhoz :  »In  summa,  ezt  az  egész  dolgot  önre   bízom. «»  Pár  órával 
később  Nádasdy  gyermekeinek  kérvényét  is  Lobkowitzhoz  tette  át.  »A  gyer- 
meki szeretet  —  írja  —  nem  tehetett  egyebet.  Az  első  kérelem  nem  lehet ; 
mi  történjék   a   másodikkal,   önre   bízom.*    Lipót,  mint   levelei  bizonyítják, 
Laxenburgban   is   foglalkozott   a   gyászos   ügygyei   s  a   foglyok  megható 
kérései  oda  is  eljutottak  hozzá.  De  elzárkózott  a  kegyelem  elől,  s  sorsuknak 

»  Vallomását  közzétette  Pauler  Gyula:  Tört.  Tár,  1880.  202—200, 

•  Dworak,  id.  h.  493. 

•  U.  ott,  494. 


282  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

engedte  át  a  szerencsétleneket;   azt  mondta,  csak  vigye  isten  a  menny- 
országba őket. 

Mindnyájan  megadással  készültek  utolsó  útjukra.  Frangepán,  kit  a 
nem  várt  ítélet  eleinte  felizgatott,  április  29-ikén  belenyugodott  sorsába. 
Megható  szavakban  vett  búcsút  övéitől.  Levelet  irt  olasz  földre  menektüt 
nejéhez,  kedves  Júliájához.  ígérte  neki,  hogy,  a  mint  szerető  férje  volt  e 
világon,  akképen  hű  szószólója  lesz  a  másvilágon.^  Ezután  még  Lipót 
királyhoz  könyörgött,*  mentse  meg  a  vérpadon  való  gyalázatos  haláltól 
Zrinyi,  mint  katona,  férfiasan  viselte  sorsát  s  újabban  kegyelmet  sem  kért. 
A  vallás  vigaszával  erősítette  lelkét.  Elbúcsúzott  Frangepántól  is,  kit 
végzetes  bécsi  útjuk  óta  nem  látott.  A  pörben  ellenségképen  álltak 
szemben,  a  halál  torkában  kibékültek.  Utolsó  találkozásukon  vigasztalták  s 
bátorították  egymást.  A  mint  ez  megtörtént,  Zrinyi  is  levélben  búcsúzott 
el  nejétől,®  s  végóhaját  néhány  papírszeletre  jegyzé  fel.  A  halálos  ítélet 
kihirdetése  óta  fol5rton  böjtölvén,  április  30-ikán  reggel  Zrinyi  fölöttébb  ki 
volt  merülve.  Egy  izben  el  is  ájult,  de  csakhamar  buzgón  imádkozva, 
szilárd  léptekkel  haladt  a  vesztőhelyre.  Epén  kilenczet  ütött  az  óra,  mikor 
azt  mondotta:  »Uram,  kezedbe  ajánlom  lelkemet.*  Erre  a  hóhér  pallosával 
hozzá  vágott.  De  csak  harmadik  csapásra  hullott  le  büszke  feje  a  fekete 
posztóra.  Frangepán  egész  éjjel  imádkozott  s  meghatva  beszélgetett  kör- 
nyezetével. A  vérpadra  lépve,  szeme  könnybe  lábadt,  de  ezek  —  monda 
—  nem  a  félelem,  hanem  a  bánat  könnyei.  A  hóhér,  ki  már  Zrínyin 
ügyetlenül  végzé  munkáját,  izgatottságában  vele  még  ügyetlenebbűl  bánt  el. 
Az  ő  feje  is  csak  harmadik  vágásra  hullott  le.  Holttestük  egy  ideig  közszem- 
lére volt  kitéve,  mire  koporsóikat  egymás  mellett  helyezték  a  temető  földjébe. 

Talán  legtöbbet  Nádasdy  bízott  a  kegyelemben,  de  ő  is  hasztalan. 
Április  29-íkét  gyóntatója  s  egy  más  szerzetes  társaságában  vallásos  gyakor- 
latoknak és  elmélkedéseknek  szentelte.  Április  30-ikán  már  hajnalban  talpon 
volt,  meggyónt,  megáldozott;  búcsút  vett  kísérőitől  s  bocsánatot  kért  min- 
denkitől, a  kinek  valaha  vétett.  Noha  nagyon  elgyöngült,  kilencz  órakor 
kezében  feszülettel  és  olvasóval,  áhítatosan  imádkozva  ment  a  városháza 
ama  termébe,  hol  a  vérpadot  felállították.  Pár  perez  múlva  feje  vétetett. 
Holttestét  övéi  később  a  lékaí  klastromba  szállították  át. 

Ugyanaz  időben  *  a  bakó  Pozsonyban  is  működött,  hol  Bónis  Ferencz  • 


'  A  levél  ismételve  megjelent,  legutóbb  Tort.  Tár,  1896 

«  Megható  levele  magyar  fordításban,  Hadt.  Közi.   1894.  690—692. 

•  A  horvát  nyelvű  levél  magyar  fordítása  :  Kath.  Szemle,  1897.  844, 

*  Van  Heister  Gotfried  tábornoknak  egy  levele,  mely  szerint  Bónis  egy  nappal 
előbb  »április  29-ikén  fél  tíz  órakor  a  pozsonyi  vásártéren*  végeztetett  ki.  (Hadtört. 
Közi.  1894«  640.)  De  nem  lehetetlen,  hogy  a  levél  keltezésében  hiba  történt.  Pauler  Gyula 
id.  művében  egykorú  hivatalos  források  alapján  a    kivégzés    napját  április  30-ikára  teszi. 

Rövid  életrajza  Komáromy  Andrástól  ■  Turul,  I\^  76 — 83.  Ugyanő  közölte'  némely 
följegyzéseit:  Tört.  Tár,  1886. 


,-^1^ 


284 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


szenvedett  vértanú-halált.  Bónis  Nádasdynak  volt  bérlője,  a  mozgalomban 
pedig  a  zempléni  fölkelők  vezére.  Nemcsak  jó  gazda,  hanem  igen  művelt 
ember  volt,  erős  magyar  érzéssel,  mely  az  idegen  uralom  esküdt  ellen- 
ségévé tette.  Teljes  lélekkel  csatlakozott  a  mozgalomhoz  s  a  zempléni  föl- 
kelők csapatát  vezette.  » Ügyünk   igaz!   Megsegit  az  Isten !«  szokta  mon- 


: JL^  .iíS!^ 


'Jé^. 


Abele  jelentése  Lipóthoz  a  kivégzésekről. 

(Eredetije  a  bécsi  áll.  levéltárban.) 

dani.  De  nem  volt  módja  vitézségéről  tanúságot  tenni,  ámbár  a  németek 
közeledtekor  ama  kevesek  közé  tartozott,  kik  meg  akarták  próbálni  az  ellen- 
állást Csakhogy  csapatai  elszéledtek,  őt  magát  meg  ellenségei  elfogták  s  a 
németeknek  adták  át.  A  pozsonyi  vérbiróság  az  első  halálos  Ítéletet  ő  ellene 
hozta.    Bónis    bele   törődött   sorsába.   Nem   könyörgött  kegyelemért,   mert 


A    KIVÉGZÉSEK  S   HATÁSUK   A   KÖZVÉLEMÉNYRE. 


?85 


ártatlannak  hitte  és  vallotta  magát  mindvégig.  Börtönében  nyugodt  és 
jókedvű  maradt.  Talán  megmenekül,  ha  vallást  változtat,  de  hasztalan  pró- 
bálták a  jezsuiták  áttérésre  bimi.i  Abban  a  vallásban,  a  melyben  született, 
politikai  érzelmeihez  hiven,  emelt  fővel  tette  meg  két  szolgája  kíséretében 


éCs-^m^Z, 


Abele  jelentésének  záradéka. 

(Eredetije  a  bécsi  álU  levéltárban.; 


Utolsó  Útját  a  vérpadra,  mely  a  városháza  előtti  téren  állott.  Negyvenhárom 
éves  korában  szenvedett  vértanúságot. 

>  Heister  id.  levelében  azt  állítja,  hogy  halála  előtt  félórával  »a  kálvinista  vallást 
letagadván,  a  katholikus  egyház  kebelébe  tért  át,  háromszor  meggyónt  és  feloldoztatott 
s  a  jezsuita  atyák  által  kisérve  állhatatos  maradt*.  Ez  a  hir  más  egykorüaknál  is  föl- 
merült, de  a  mit  Pauler  (id.  m.  II.   351—352  jegyzet)    ezzel   szemben   felhoz,   az    határa- 


286  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE.      

A  kivégzésekben  immár  szünet  állt  ugyan  be,  de  a  pozsonyi  bíróság 
folytatta  működését,  további  halálos  Ítéleteket  hozott  s  tömegesen  hívta 
maga  elé  az  ország  minden  részéből  a  gyanúsítottakat.  Június  18-ikáíg 
Wesselényi  Ferencz,  Csáky  Ferencz,  Thököly  István  és  Dobay  András 
örökösein  kívtil  233  vádlottat  idézett  maga  elé.  A  szolgalelkű  Majláth 
Miklós  kir.  ügyész  még  115  ember  megidézését  szorgalmazta,  midőn  a 
vérbíróság  az  emiitett  napon  királyi  rendeletet  kapott,  mely  felszóHtotta, 
hagyja  abban  a  további  idézést  s  szorítkozzék  a  már  megidézettek  ügyének 
elintézésére.  E  parancsnak  megfelelően  a  bíróság  siettette  tárgyalásait  s  egy 
hónap  alatt  az  összes  pöröket  elintézte.  Még  az  utolsó  napokban  több 
halálos  ítéletet  hozott,  s  egyet  végre  is  hajtatott.  Kivégeztette  Drabik  Miklóst, 
a  83  éves  hóbortos  prófétát;  nem  volt  ugyan  része  a  mozgalomban,  de 
többször  említett  művében,  a  » Világosság  a  sötétségben*  kegyetlenül  meg- 
támadta a  római  egyházat  s  a  Habsburgokat.  Noha  munkája  1657-ben  jelent 
meg  s  1671-ig  senki  sem  bántotta,  most  a  miniszterek  az  aggastyánon  is 
kitöltötték  bosszújokat  s  július  16-ikán  Pozsonyban  fejét  vétették.  Két  nap 
múlva  a  bíróság  befejezte,  illetve  Bécsbe  helyezte  át  működését.  Ott  több 
némettel  megszaporodva  augusztus  3-íkán  Hocher  elnöklete  alatt  tartotta  első 
ülését.  A  pozsonyi  íratok  felülvizsgálata  közben  még  a  németek  is  felhábo- 
rodtak a  rendetlenségen,  következetlenségen,  könnyelműségen,  melyet  a  bírák 
a  pörös  eljárásban  követtek.  Kitűnt  sok  egyéb  közt,  hogy  a  vádlottakkal 
azon  tanuk  nevét  sem  közölték,  kik  teherlőleg  vallottak  reájuk.  De  báumi 
botrányosnak  találták  a  német  bírák  a  pozsonyiak  eljárását,  a  veltik 
megszaporodott  bíróság  sem  volt  sem  igazságosabb,  sem  irgalmasabb. 
Nem  is  lehetett  az,  mert  ő  pusztán  az  iratokból  ítélt,  még  pedig 
a  legnagyobb  gyorsasággal.  Hocher  kimondotta  ugyan,  hogy  a  császár 
nem  kíván  több  vért  s  elég  volt  már  a  kivégzés,  de  nyomban  hozzá  tette, 
hogy  a  szigor  néha  jobb  az  enyhe  ítéletnél.  így  a  Pozsonyban  hozott,  de 
még  végre  nem  hajtott  hét  halálos  ítéletből  ötöt  a  bécsi  bíróság  is  jóvá 
hagyott.  A  halálra  ítéltek  egyikéről,  Bory  Györgyről  maga  elismerte,  hogy 
•semmit  sem  tett«.i  Nem  is  azért  hozta  az  ítéletet,  hogy  végrehajtsa,  hanem 
csupán  azért,  hogy  vádlott  előtt  kihirdesse. 

Sokakra  nézve  a  pozsonyi  ítélet  helyben  hagyatott,  sokak  vagyona 
lefoglaltatott,  mások  utasíttattak,  egyezkedjenek  ki  a  kamarával,  vagyis 
fizessenek  sarczot,  különben  folytatják  ellenük  a  port.  Föltétlenül  csak 
keveset  mentettek  föl.  A  bécsi  bíróság  ítéletei  szeptember  24-íkén  nagy 
miniszteri  értekezlet  elé  terjesztettek,  melyen  Lipót  király  maga  elnökölt. 
Az  értekezlet  hat  halálos  ítéletet  hozott  s  a  legtöbb  ítéletet  megszigorította, 

zottan  alaptalannak  tünteti  föl.    Másrészt  kizárja    az  áttérést  ama  tény,  hogy  Bónis  holt- 
testét a  pozsonyi  lutheránus  temetőben  tették  örök  nyugalomra,  miről  nemcsak  a  pálóczi 
Horváth  család  naplója  (id.  h.  229.),  hanem  a  Czeglédy  István  haláláról  szóló  gyászének  is 
tanúságot  tesz.  Thaly  Kálmán,  Adalékok,  I. 
»  Pauler,  id.  m.  II.  398. 


A   KIVÉGZÉSEK    S   HATÁSUK   A   KÖZVÉLEMÉNYRE.  287 


sőt  kiknek  kegyelmet  adott,  azokra  is  kimondta,  hogy  élethossziglan,  vagy 
bizonyos  ideig  fogságban  tartassanak.  Valami  tizenöten,  kik  ellen  alig 
lehetett  terhelőt  felhozni,  Bécsbe  rendeltettek,  hogy  sarczukra  nézve  a  német 
hatóságokkal  megalkudjanak.  De  sokkal  többen  jelentkeztek,  hogy  pénzzé) 
váltsák  meg  magukat  a  további  üldözéstől.  Némelyektől  olyan  rengeteg 
összeget  kivántak,  hogy  inkább  egész  vagyonukat  a  fiscusnak  engedték  át. 
Sokaktól  jószáguk  felét  vették  el  sarcz  fejében.  Semsey  György  és  Saárosy 
Sebestyén  ily  terhes  feltételek  mellett  nem  akartak  kiegyezni.  Újra  perbe 
fogattak  tehát  s  hosszú  ideig  a  bécsi  tömlöczben  sinylődtek.  A  halálra 
Ítéltek  közül  egy  azzal  váltotta  meg  magát,  hogy  áttért.  De  a  többi  Ítéleteket 
sem  hajtották  végre,  hanem  az  elitéltek  közül  négyet  az  Óriás-hegységben 
levő  Glacz  várába  vittek,  szigorú  fogságba.  Kettejük  ott  is  halt.  A  télen 
(deczember  l-jén)  Tattenbach  grófot  végezték  ki.  Pöre  csak  azért  hiizódott 
oly  sokáig,  mert  vagyonára  a  brandenburgi  választó  szintén  igényt  tartott. 
A  mig  örökségén  a  bécsi  és  berlini  cabinetek  meg  nem  osztoztak,  Tatten- 
bachot  nem  végezték  ki.  De  miheljrt  ez  megtörtént,  őt  is  vérpadra  küldtflc. 

Az  özvegyeket  és 
árvákat  sem  kímélte  a 
Lobkowitzok  és  Hocherek 
kérlelhetetlen  indulata.  Mi- 
kor az  előző  században  a 
véres  Álba  herczeg  Német- 
alföldön elfojtotta  a  fölke- 
lést s  kivégeztette  fejeit, 
Egmontot  és  Hoomt,  maga 

ajánlotta       az      özvegyeket  üTöí  Zrinyi  JAnos  alAirá.* 

Fülöp   király   kegyelmébe, 

ki  Egmontnénak  1 2,000  forint  évdijat  rendelt,  sőt  később  jószágait  is  vissza- 
adta.  A  bécsi  miniszterekben  ennyi  emberi  érzés  nem  volt.  Ők  élők  és 
halottak,  bűnösök  és  ártatlanok,  árvák  és  özvegyek  ellen  egyaránt  engesztel- 
hetetlenek maradtak. 

A  leggyászosabb  sorsra  Zrínyi  Kata  jutott.  Noha  maga  adta  át  Csák- 
tornyát a  németeknek,  ezek  mindenéből  kifosztották,  s  leányával,  Aurórával 
katonai  fedezet  alatt  1670  iúlius  15-ikén  Gráczba  szállították.  Ott  el  akarták 
venni  leányát,  de  a  szegény  anya  kétségbeesett  rimánkodásaira  egy  ideig 
nála  hagyták.  A  dúsgazdag  grófné  borzasztó  nyomorban  tengődött;  ron- 
gyokban járt,  később  téli  ruhája  sem  volt,  s  még  a  stájer  kormányszéknek 
is  megesett  rajta  a  szive.  De  Bécsben  nem  ismertek  szánalmat,  hasztalan 
fordult  könyörgő  leveleivel  minduntalan  Lipót  királyhoz  és  Lx)bkowitzhoz.* 
1672  elején  elvették  tőle  leányát,  s  az  özvegy  magára  hagyatott  ínségében  és 

*  A  hcrczeghez  intézett  megható  levelei  a  M.  Tud.  Akadémia  tört.  bizottságának 
irattárában. 


288  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


kétségbeesésében,  melyből  az  irgalmas  halál  1673  november  16-ikán  szaba- 
dította meg.  Ilonán,  Rákóczy  Ferencznén  kívül  két  leánya  maradt,  kik  mint 
apáczák  a  zárda  csöndjében  végezték  be  életiiket.  Fia,  János,  kit  atyja 
Bécsbe  küldött,  katona  akart  lenni,  de  nem  engedték.  Nem  bíztak  benne 
s  Prágába  vitték.  Hasztalan  fordult  az  ártatlan  árva  a  császár  kegyelméhez. 
» Felséged  felette  jó,  felette  kegyes  —  írta  neki  —  az  ártatlanok  iránt; 
a  katonaságnál  vannak  sokkal  kisebbek  és  sokkal  fiatalabbak  nálam,  kik  nem 
annyira  készek  vérüket  ontani  felségedért,  mint  én.«  De  hasztalan  könyörgött. 
Rettenetes  sors  várt  reá,  mely  azonban  csak  később  teljesedett  be. 

Kegyetlen,  de  még  sem  annyira  könyörtelen  elbánásban  részesült 
az  özvegy  nádomé,  Széchy  Mária.  Murányból  1671  február  13-íkán 
Pozsonyba  szállították,  hogy  pörbe  fogják.  Nem  ítélték  ugyan  d,  de  vagyo- 
nától örökre,  személyes  szabadságától  meg  évekre  megfosztották  s  Bécsben 
belebbezték.  Csak  1676  őszén  bocsátották  .rokonaihoz  Kőszegre,  hol  1679 
július  18-ikán  halt  meg.*  Nádasdy  F'erencznek  nem  maradt  özvegye,  a 
kit  sújthattak  volna.  Ellenben  gyermekeit  megfosztották  apjuk  roppant 
vagyonától.  Csak  morzsáját  —  mindegyik  gyermek  15,000  forintot  — 
kapták  vissza.*  Frangepán  Ferenczné  olasz  rokonaihoz,  özvegy  Kemény 
Jánosné  Erdélybe  menekült.  Bocskay  Istvánné  sokáig  fogva  tartatott 
s  mikor  végre  Erdélybe  húzódhatott,  kifosztották  mindenéből  A  többi 
elitéltek  és  foglyok  családja  iránt  hasonló  kíméletlenséget  tanúsítottak: 
Elvették  a  nőktől  és  gyermekektől  a  saját  vagyonukat  is.  Bónis  Ferencz 
özvegye,  Máriássy  Anna  s  vele  még  sokan  keserves  ínségbe  jutottak.  Az 
üldözés  sem  szűnt  meg  s  olyanok  ellen  is  megújult,  kiket  Pozsonyban 
vagy  Bécsben  felmentettek. 

Az  udvar  minden  áron  bele  szerette  volna  keverni  a  mozgalomba 
a  szabad  királyi  városokat,  noha  teljesen  távol  maradtak  tőle.  De  bele 
akart  keverni  általában  minden  magyart,  hogy  egyszerre  végezhessen 
velük.  Martinitz  gróf  őszintén  megírta  a  prímásnak,  hogy  a  gyanúra  elég 
ok  az,  ha  valaki  magyar;  még  a  legjobb  magyarban  sem  bízhatni,  iga 
kell  a  lázadó  nemzetnek.^  Csakugyan,  még  a  leghívebb  főurakat  is  gyanú- 
sították, ha  másért  nem,  azért,  hogy  megrevolverezhessék  őket.  Sokan  nagy 
összeget  fizettek  a  kamarának,  hogy  az  üldözéstől  szabaduljanak.  A  kiktől 
pénzt  nem  szedtek,  azok  jószágait  katonával  rakták  meg,  kik  kifosz- 
tották, koldusbotra  juttatták  a  munkás  népet  s  a  földesúrnak  roppant  kárt 
okoztak.  1671  végén  rabok  keservétől,  özvegyek,  árvák  jajszavától,  a  hazá- 
jukból tömegesen  elűzött  bujdosók  sóhajaitól  visszhangzott  az  ország  minden 
vidéke.  A  magyarok  szivében  » hihetetlen  gyűlölet « *   halmozódott  fel,  nem 

*  Elete  végnapjairól  hosszasan  szóluk  Széchy  Mária    czimű  munkámban. 

■  Nádasdy  már  16tí3-ban  terjedelmes  végrendeletet  tett,  mely  azonban  nem  vétetett 
figyelembe.  A  végrendeletet  közli  Schönherr  Gyula:  Tört.  Tár,  1888. 
«  Pauler,  id.  m.  II.  30ü. 

*  Mittheilungen  des  Inst.  für  öst.    Geschichtsf.  XII.  288. 


AUSTRIACA  AUSTERITAS 

in  qua  oftenditur 

Quibusmodis  Se  quoiureflorentiC 

fimum  quondamLiberrimumque 

HUNGÁRIA 

REG  N  U  M, 

An.  I670.  Armis  Reglis  infeftatum* 

óc  quod  Comitatus  Didonis  Regiac  conccr- 

nic,defa£tQ  occupacumílc: 
Summaqtie  in  Ltbertatis  Majejiate 

F  E  R  D  I  N  A  n'd  O    PRIMO. 

Everti  caeperit ; 

LEOPOLDO    PRIMO    aufem 
Contra  omnía  Jura>  Divina  Őc  Humana,  huma* 

'  nicűs loquendo,  yixnon  íic evcrfum : 

ab 
Attbore  Anonymo  finguUrl  fide  confcrifta% 

Anno  quoj 

Regnantis  LeopoLDl  prIMI  aetate    sVbLeíle 

rVlnatVr   Pannónia. 

V  E  N  E  T 1 1 S,    Typis  Fratrum  Vcracii, 

CooíUntiai  &  SperacU 


AZ  AUSTRIACA  A08TBR1TA8  CZIMbAPJA. 


A  Magymr  Ntwutt  TdrUiuUkm. 


A   KIVÉGZÉSEK    S   HATÁSUK   A   KÖZVÉLEMÉNYRE.  289 

egyedül  a  protestánsokéban,  hanem  a  katholikusokéban  is,  természetesen 
csak  a  lánczra  vert  katholikus  tömegekében.*  Ellenben  az  uralkodó  társa- 
dalom egy  kis  része  ez  időben  még  szorosabban  csatlakozott  az  udvarhoz, 
hogy  segélyével  lehetőleg  kiaknázhassa  a  nagy  nemzeti  katasztrófát. 
Az  üldözés  napjaiban  irta  (1670  július  l-jén)  Majthényi  János  személynök 
feleségének:  » Száll  még  fecske  az  én  házamra  is«.  Gróf  Forgách  Ádám, 
ki  roppant  jószágai  daczára  nagyon  el  volt  adósodva,  vigan  mondotta 
Majthényinak •  » Éljünk  még,  édes  personalis  uram;  hadd  legyen  részünk 
■egyszer  a  jó  világban  is.«  " 

Vallásos  gyűlölség,  egyéni  érdekek,  birtokszerzés  és  jutalom  kilátásai 
másokat  is  az  udvar  mindenre  kész  eszközeivé  tett.  Némelyiknek  jószágai 
közel  feküdvén  az  osztrák  határhoz,  félelemből  tette  azt,  a  mit  Bécsből 
parancsoltak.  Magyarokra  is  támaszkodhatott  tehát  az  udvar,  midőn,  meg- 
törve minden  ellenállást,  leigázott  nemzetnek  nyilvánította  s  idegen  kény- 
uralom alá  helyezte  a  magyart. 

Lipót  király  egykedvűen  nézte  a  vérengzést  és  üldözést.  Még  április 
30-ikán,  mikor  Nádasdy  kivégzéséről  megkapta  a  jelentést,  azt  irta  Lobko- 
witznak:  » Szegény  Nádasdy  nyugodjék  békével,  már  két  misét  hallgattam 
érte«.  A  többiekért  szintén  mondatott  misét,  ellenben  fenyíteni  akarta  azokat 
is,  kik  Nádasdy  érdekében  a  pápához  mertek  folyamodni.  Figyelmeztette 
a  magyar  papságot,  hogy  a  lázadásban  épen  úgy  eljátszotta  kiváltságait, 
mint  a  többi  magyarok;  »vak  engedelmességet*  kivánt  tehát  az  egyházi 
rendtől.  Ily  körülmények  közt  nem  csoda,  ha  a  magyar,  sőt  a  bécsi  és 
külföldi  közvélemény  is  nem  környezetét,  hanem  magát  Lipótot  tette 
felelőssé  a  vérengzésért  és  üldözésért,  mely  ellen  az  emberi  igazságérzet 
és  részvét  viharosan  tört  ki  világszerte.  Különösen  Nádasdyt  sajnálták, 
s  a  bécsiek  is  azt  mondották,  hogy  ártatlan,  s  hogy  csupán  nagy  gazdag- 
sága miatt  kellett  meghalnia.  De  Zrínyit  szintén  ártatlan  áldozatnak  tar- 
tották, mert  kegyelmet  biztosítottak  neki,  midőn  Bécsbe  csalták. 

Nádasdy  kivégzésekor  a  vesztőhelyen  következő  latin  verset  találtak : 
>A  gyáva  Lipót  helyben  hagyta  az  Ítéletet,  melyet  tudatlan  gonoszság  hozott. 
Menj  vándor!  lm  láttad  az  osztrák  zsarnokság  művét. «  Csakhamar  tömén- 
telen gúnyvers,  röpirat,  rajz,  torzkép  jelent  meg,  melyek  kíméletlenül  pálczát 
törtek  az  igazságtalan  bírák,  sőt  Lipót  felett  is.  Az  egyik  kép  trónon  ülve 
ábrázolja  a  császárt,  kinek  lábainál  hever  a  három  főúr  leütött  feje.  A  kép 
alatt  hosszú  német  vers  van,  mely  a  többek  közt  azt  mondja  neki :  >  Lakjál 
hát  jól  a  magyar  grófok  véréből,  kiknek  vagyonát  elraboltad*.  (Sáttige  dich 
nun  ín  ungarischer  Grafen  Blut,  Denen  du  raubtest  Hab  und  Gut.) 


*  Brown  Ede  angol  orvos,  ki  1671  tavaszán  Komáromból  a  bányavárosokba  s  onnan 
a  Vág  völgyén  és  Pozsonyon  át  ment  Ausztriába,  fölötte  érdekes  útirajzában  hangsúlyozza 
A  katholikusok  elégedetlenségét, 

■  Deczember  13-iki  levele.  Mindkettőt  közli  Szerémi :  Tört.  Tár,  1897.  249. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VIL  19 


290  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

A  magyar  közvéleményben  még  mélyebb  gyökeret  vert  az  a  hit, 
hogy  a  király  adott  szava  ellenére  ölték  meg  a  három  fSurat  E^&et. 
a  tőtiiegek  végkép  elvesztették  bizalmukat  a  királyi  szó,  a  királsri  eskü 
szentsége  iránt  A  közvélemény  minden  megnyilatkozásában  &esen,  n€áa 
n3^ersen  kifejezésre  jut  az  a  tudat,  hogy  a  királynak  többé  hinni  nem  lehet, 
mert  környezete,  első  sorban  magyar  és  német  papjai,  >királyi  szent  hitét 
véle  megszegették«.  >A  német  ebhitű,  s  fogadásába  nem  bizhatni  többet, 
mint  az  ebnek  ugatásában.*  >Hittel  csalattatunk,  nem  kdl  azért  hinni«, 
hangzott  szerteszét  az  országban  s  Lipót  iránt  a  bizalom  soha  többé 
vissza  nem  tért  Évtizedekre  megmérgeztetett  a  viszony  korona  és  nemzet 
közt  s  lehetetlenné  vált  minden  őszinte  kibékülés.  A  késig  menő  küzddem 
lett  a  jdszó,  mert  Lipót  engedményeiben,  Ígéreteiben,  szerződéseibe  soha 
többé  nem  bizott  senki.  Azt  mondták,  hogy  >  mindent  igér,  de  csak  szorul- 
tában,  senmiit  be  nem  vált«.  >Inkább  bármiféle  ördög  alatt,  mint  a  német 
a]att«  akartak  tehát  élni.  A  bizalmatlanság  és  elkeseredés  napjaiban  irták 
és  énekélték  a  nótát: 

Úgy  igyál  bort,  hogy  ha  hallod  a  trombitákat. 
Vért  ihassál  s  német  testből  rakj  garmadákat 

• 

Ez  a  hangulat  csaknem  neg5rven  esztendeig  uralkodott  a  közvéle- 
ményen. A  mig  az  az  emberöltő  élt,  mely  szemtanuja  volt  az  1671-iki  év 
vérengzéseinek,  addig  nem  lehetett  béke  Lipót  és  a  magyarok  közt.  örökre 
dfordultak  egymástól  s  csak  e  hangulat  teszi  érthetővé  mindazt,  a  mi 
Lipót  uralkodásának  további  folyamán  Magyarországon  történt 


I.  Lipót  aláírása. 


NEGYEDIK  KÖNYV 


AZ  IDEGEN-URALOM 


ÉS  THÖKÖLY  IMRE  KORA 


10' 


A  TbauBlych  késmárki  vtrkMUlya. 

(R«jiolta  Forberger  Vllműs.) 


I.  FEJEZET. 
S^ipól  l^irált  és  udvara.  Giz  új  adórendszer.  (Z  vallásUldozés. 


SjIiFÓT  KIRÁLY,  ki  mint  gyönge,  tapasztalatlan  iQú  ült  a  magyar  királyi 
I  székbe,  az  évek  folyamán  megemberesedett,  megizmosodott,  férfl 
I  korába  lépett. 

Egy  franczia megfigyelője  ez  időben  (1673)  a  következőképet 
adja  róla :  •  Termete  középen  alóli,  tartása  feszes,  mintha  sakkfigura  lenne ; 
nincs  benne  erő,  kUlönösen  járása  imbolygó.  Haja  gesztenyebarna,  szeme  szép, 
de  tekintete  révedező.  Az  orr  jól  formált,  a  száj  rendkívül  nagy  s  az  alsó 
ajak  annyira  lecsüng,  hogy  az  arcz  fölöttébb  kellemetlen  benyomást  kelt 
Az  arczsztn  üde  és  élénk,  a  modor  barátságos,  de  fenség  nélkUli,  s  a  császár 
komolysága  inkább  mesterkélt,  mint  fenséges.  Szelleme  nagyon  hasonlit 
személyéhez,  azaz  gyönge ;  nem  lát  egyebet  a  jelentéktelen  dolgoknál,  kerUli 
a  komoly  ügyeket,  fél  a  képes,  szorgalmas  emberektől  s  nem  bizik  bennük. 
Máskülönben  kegyes,  tisztességes  életű,  jó  ember,  de  minden  önbizalom 
nélkül.  Életmódja  nagyon  egyszerű  és  pontosan  szabályozott  Vadászat,  zene 
és  vallásos  gyakorlatok  veszik  igénybe  legtöbb  idejét  Nagyszerű  solymászata 
van,  250-néI  több  madárral.  Igen  jó  s  nagy  a  zenekara,  s  udvartartása  összes 

'  A  már  id.  TranczíB  jelentés.  Mittheilungen  des  InsL  für  üslr.  Geschichtsf,  XD. 


294  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

tagjai  közül  legjobban  bánik  zenészeivel.  A  francziának  feltűnt,  hogy  a  csá- 
szár milyen  keveset  ad  külsejére,  ruházatára ;  spanyol  divat  szerinti  öltönyben 
járt,  veres  harisnyával  és  czipővel,  de  minden  ruhadarabja  viseltes,  kopott 
volt.  Nem  azért,  mintha  fukar  vagy  csak  takarékos  lett  volna.  Szerezhetett 
volna  újat  is,  mert  például  1671-ben  személyes  szükségleteire  64,180  forintot 
költött.  Természete  volt  olyan,  hogy  külsőségekre  nem  sokat  adott  s  udva- 
rában —  az  akkori  sajtóiroda  egyik  irója  szerint  —  » minden  rossz  és 
ócska  volt«.  A  császár  nem  tudott  a  pénzzel  bánni  s  jelentéktelen  dolgokra 
vesztegette.  Kártyázni  sem  tudott,  a  mi  nem  lett  volna  baj,  ha  nem  játszott 
volna.  De  szenvedélyesen  játszott  és  mindig  vesztett.  Maga  szokta  napról 
napra  veszteségét  följegyezni,  mely  például  1671-ben  5457  forintra  rúgott 
így  történt,  hogy  bármi  kevéssé  felelt  meg  a  császári  méltóságnak  az 
udvartartás,  tényleg  aránytalanul  sokba  került,  s  többet  elnyelt  évi  ^y 
milliónál,  noha  az  udvari  kamara  összes  közjövedelmei  1670-ben  két  és  fél 
milliót,  sőt  az  adójövedelmek  csak  1.800,000  forintot  tettek.  Minthogy 
a  bevételek  nagy  részét  az  udvar  vette  igénybe,  a  végbeliék  néha  három 
évig  sem  kaptak  zsoldot,  háború  idején  meg  nem  volt  orvos,  gyógyszerész, 
gyógyszer,  a  mire  évenként  —  mondja  az  udvari  kamara  —  alig  1000  forint 
kellene,  mig  ama  hiány  pótlása,  mely  a  hadseregben  a  roppant  halálozás 
miatt  támadt,  tizannyiba  is  került.^ 

Lipót  ez  időben  már  nős  ember  volt.  1666-ban  vette  féleségűi  még 
nem  tizenöt  éves  unokahugát,  nővérének,  Anna  spanyol  királjménak  leányát, 
Margit  Teréziát.  Az  iQú  császárné  alacsony  termetű,  csenevész,  gyönge 
teremtés  volt,  kit  inkább  apáczának  neveltek.  Férjét,  ki  nagyon  szerette^ 
csak  bácsikájánalc  szokta  nevezni;  imával,  varrással,  hímzéssel  töltötte 
napjait  s  igen  visszavonultan  élt.  A  gyönge  asszony  már  1673  márczius 
12-ikén  meghalt.  Lipót  megsiratta,  meggyászolta  ugyan,  de  még  júniusban 
elhatározta,  hogy  újra  nősül,  s  október  15-ikén  csakugyan  megesküdött 
rokonával,  Claudia  Felicitas  tiroli  főherczegnővel.  Az  új  császárné  szép  és 
büszke,  fényűző  hölgy  volt,  ki  a  politikára  is  befolyást  igyekezett  szerezni. 
De  csakhamar  meghalt  s  Lipót  harmadszor  nősült.  Harmadik  hitvese 
Eleonóra  Magdolna,  pfalz-neuburgi  herczegnő  volt,  ki  immár  egész  életén 
végigkisérte  s  két  fiúval,  József  és  Károly  főherczeggel  ajándékozta  meg. 
Igen  jó  feleség,  szerető  anya  és  hitbuzgó  lélek  volt,  ki  idejét  családi  és 
egyházi  kötelességei  közt  osztotta  meg.  E  mellett  még  nagyszámú  rokon- 
ságát, főleg  testvéreit  igyekezett  kenyérbe,  minél  dúsabban  jövedelmező 
állásba  tenni.  Eleonóra  császárné  az  egyedüli,  ki  Lipót  három  neje 
közül  magyar  királynévá  koronáztatott.  Sem  fényűző,  sem  pazarló  nem 
volt;  ebben  nem  utánozta  a  másik  Eleonóra  császárnét,  III.  Ferdinánd 
özvegyét,   Lipót  mostoha   anyját.   A   büszke   Gonzaga-leány    mint  özvegy 

>  Koch,  Denkschriften  der  k.  Akademie,  Phil.-Hist.  Classe,  I.  152 — 59.  és  Wolf,  Dio 
Hofkammer  unter  Leopold  I.  Sitzungsber.  Phil.-Hist.  Classe,  XI. 


LIPÓT    KIBALT   és    udvara.    AZ    ÚJ    ADÓRENDSZER.    A    VAIXASOLDÖZÉS.       295 


is  nagy  szerepet  játszott  és  fényes  udvart  tartott  Bécsben,  mert  Lipót 
végtelenül  szerette  mostoháját,  ki  abban  az  időben,  mikor  a  kis  főherczeg 
még   nem   volt   trónörökös   s   a   család    többi   tagjai    alig    törődtek    vele. 


anyai  gondviselésébe  fogadta.  Mikor  később  |Lipót  trónra  jutott  s  a 
császárválasztáshoz  pénzre  volt  szüksége,  a  mostoha  összerakta  minden 
fillérét  s  Upót    rendelkezésére    bocsátotta.    Viszont    Lipót  a   legmelegebb 


296  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

szerétettel  ragaszkodott  egész  életén  át  mostoha  anyjához,  kinek  szavára 
sokat  adott  s  kinek  költséges  mulatságaihoz  a  kellő  pénzt  mindig  kiutal- 
ványozta. 

A  saját  egyéniségére  és  életmódjára  azonban  sem  mostohájának^ 
sem  feleségeinek  különböző  egyénisége  nem  gyakorolt  befolyást.  Folytatta 
addigi  szórakozásait,  élvezte  a  zenét,  kártyázott,  vadászott,  sőt  a  maga 
módja  szerint  közügyekkel  is  foglalkozott.  Sűrűn  látogatta  a  miniszter- 
tanácsot, szivesen  adott  kihallgatást,  az  ügyiratokat  átolvasta  s  gyakran 
megjegyzéseket  irt  rájuk.  Sokat  dolgozott,  s  például  1667-ben  10,490  ügy- 
cjarabot  irt  alá  s  684  kihallgatást  adott.  Csakhogy  ezzel  a  külsőséggéU 
tisztán  testi  munkával,  kimerítettnek  tartotta  az  uralkodói  tevékenységet* 
Ügybuzgalma  pusztán  arra  terjedt  ki,  hogy  aláirja  az  okiratokat.  Mi  van 
bennük,  minő  szellemű  az  elintézés,  azzal  nem  törődött.  >Nagy  szerencse 
lenne  az  alattvalókra  —  irta  a  velenczei  követ  még  1665-ben  —  ha 
a  császár  maga  vezetné  magát;  igy  nem  esnék  kegyenczei  pénzszom- 
jának, szeszélyének  és  érdekeinek  áldozatául.*  De  nem  vágyott  önállóságra ; 
a  saját  esze  után  indulni  egyáltalán  nem  akart,  pedig  néha-néha  tisztábban 
látott  minisztereinél.  De  —  mint  egy  másik  velenczei  követ  irja  (1670.)  — 
a  jezsuiták  tanácsára  csupán  lelki  üdvével  törődött,  az  államügyeket  pedig 
minisztereinek  engedte  át,  hogy  a  politikai  baklövésekért  ne  ő  legyen  az. 
örökkévaló  Ítélőszéke  előtt  felelős. 

E  felfogását  később  maga  a  pápa  tévesnek,  egyházellenesnek  volt 
kénytelen  nyilvánítani.  Csakhogy  a  császár  tisztelte  ugyan  a  katholikus 
egyház  fejét,  de  nem  követte  tanácsát.  Általában  nem  az  egyház  legfőbb 
papjaira  szokott  hallgatni,  hanem  mindenféle  szerzetest,  egyszerű  barátot 
gyóntatót  tüntetett  ki  bizalmával;  ők  voltak  legmeghittebb  tanácsadóig 
s  néha  a  miniszterek,  sőt  külföldi  uralkodók  is  csak  e  szűkebb  kör,  e 
camarilla  útján  férhettek  hozzá.  E  körben  Kollonics  Lipót  püspök  és 
Sinelli  Imre  vitte  a  főszerepet.  Sinelli  komáromi  mészáros  fia  volt,  ki 
1674  után  miniszter  és  bécsi  püspök  lett.  Az  uralkodó  e  szűkebb 
papi  tanácsa  folyton  azt  hangoztatta,  hogy,  ha  lelki  üdvösségét  kocz- 
káztatni  nem  akarja,  ne  a  saját  esze  után  induljon,  hanem  mindig 
miniszterei  többségének  tanácsát  kövesse.  Ezeket  a  minisztereket,  Lobko- 
witzot,  Lamberget  és  a  többieket  még  egy  osztrák  történész  is  higvele- 
jűeknek,  Hochert  meg  épen  nyomorult  embernek  nevezi.^ 

Mindazáltal  föltétlenül  uralkodtak  a  császáron  s  elfojtották  benne 
az  önállóságot.  >A  császár  —  mondotta  Lobkovvitz  Gremonville  franczia 
követnek  —  nem  olyan,  mint  az  önök  királya,  ki  mindent  lát,  mindent 
maga  végez.  A  császár  olyan,  mint  a  szobor,  melyet  oda  állítunk,  a 
hova  tetszik.*  Ennek  megfelelően  egyszerű  báb  volt  miniszterei  kezében^ 
Aláirta  ugyan  az  ügyiratokat,  élénk  levelezést  folytatott  sokakkal,  de  köze- 

*  Koch,  Denkschriften  der  k.  Akademie.  Phil.-Hist.  I.   136. 


LIPÓT  KIRÁLY  ÉS  UDVARA.  AZ  ÚJ  ADÓRENDSZER.  A  VALLÁSÚ LDÖZÉS.   207 

lebbről  semmi  sem  érdekelte.  Jót  és  rosszat  egyforma  megadással,  az 
Istenbe  vetett  bizalommal  fogadott  s  közönyösen  folytatta  megszokott 
életmódját,  szórakozásait,  akármi  történt  alattvalóival  és  országaival.  1681 
október  6-ikán  a  kül-  és  belföldről  egész  sereg  Hiob-hir  érkezett  az  udvarba. 
A  francziák  elfoglalták  Strassburgot  és  Casalt,  Thököly  Kallót,  a  török 
Stiria  határán  rezgelődött,  gróf  Rosenberg  miniszter  meghalt.  Egy  napra 
ez  elég  sok  rossz  hir  volt.  Lipót  kedélyének  nyugalmát  azonban  egyik  sem 
zavarta.  Az  napra  vadás25at  lévén  kitűzve,  elment  vadászni  s  nagyon  örült, 
hogy  a  mulatság  jó  eredménynyel  végződött.* 

Mikor  1683-ban  a  török  Bécset  vivta  s  egész  országokat  pusztított 
el,  Lipót  nyugodtan  folytatta  a  harcztértől  távol  rendes  szórakozásait, 
élvezte  a  zenét  s  mulatott  spanyol  és  olasz  szinművek  előadásán." 

Sajátos,  különösen  kiváló  ellenszenvet  Lipót  király  a  magyarok  iránt 
ez  időben  sem  táplált.  De  közönyös  természetére  az  ő  szenvedéseik  nem 
hatottak  s  magyar  ügyekben  teljesen  a  vérengző  Hocherek  és  KoUonicsok 
vezették,  kik  épúgy  gyűlölték  a  rendiséget  és  az  eretnekséget,  mint  ő. 
Minthogy  pedig  a  magyarok  túlnyomó  többsége  ragaszkodott  régi,  rendi 
alkotmányához  s  protestáns  volt,  Lipót  király  ezzel  a  »hungarismus«-sal 
sehogy  sem  tudott  megbarátkozni.  »A  győri  püspök  —  irta  egy  izben  — 
nálam  járt;  elég  jól  viselte  ugyan  magát,  de  a  maga  hungarismusát  bele 
keverte  beszédébe.*  ' 

Az  uralkodó  egyéniségének  s  környezetének  ismerete  nélkül  meg  sem 
érthető  az  a  politika,  melyet  az  udvar  1670  után  Magyarország  iránt 
követett.  Alig  hogy  1670  nyarán  a  lázadás  elfojtatott,  a  legmerészebb  tervek 
merültek  föl  a  magyar  állam  területi  viszonyainak  felforgatására  s  a 
magyarság  elnyomására.  Herbertstein  károlyvárosi  kapitány  fölvetette  az 
eszmét,  szakítsák  el  Horvát-Tótországot  és  a  Muraközt  Magyarországtól, 
s  kebelezzék  a  szomszéd  örökös  tartományokba.  Az  eszme  kivitelét  nyomban 
elő  kezdte  készíteni,  de  csakhamar  oda  módosította,  hogy  csupán  a  dráván- 
túli részeket  tegyék  osztrák  tartománynyá  s  ennek  megfelelően  alakítsák 
át  kormányzatát.  A  terv  Bécsben  is  tetszett*  s  nem  az  udvaron  múlt, 
hogy  dugába  dőlt.  Kétségkívül  felsőbb  ösztönzésre  a  horvát-szlavón  végek 
több  kapitánya  még  áprilisban  írásbeli  nyilatkozatot  küldött  fel,  melyben 
kijelentik,  hogy  Lipótot  s  fiörököseit  örökös  királyuknak  ismerik  el.  Gróf 
Volkra  Ottó,  az  udvari  kamara  tanácsosa,  Magyarország  újjászervezése 
tárgyában  készített  javaslatot,  s  melegen  ajánlotta  a  német  gyarmatosítást, 
az   idegenek   tömeges  betelepítését,  hogy   a   magyar   elemet  megfékezzék.* 


*  Legrelle,  Louis  XIV.  et  Strasbourg. 

•  Gaedeke,  Die  Politik  Oesterreichs  in  der  span.  Erbfolgefrage,  II.  60. 

•  1671  június  17-iki  levele  Dworaknál,  id.  h.  495. 

*  Pauler,  id.  m.  II.  193. 
»  Id.  m.  n.   122. 


298  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Az  udvar  a  győzelem  után  csakugyan  elhatározta,  hogy  eltörli  a  rendi 
alkotmányt  s  Magyarországnak  az  örökös  tartományokéhoz  hasonló  kor- 
mányzatot ad.  Az  önkényuralom,  az  »absoluti  dominatus«  megalkotását 
tette  főfeladatává  s  hogy  czélját  föltétlen  biztossággal  elérje,  szabad 
folyamot  engedett  a  vallásüldözésnek.  Ezzel  igyekezett  a  nemzet  ellenálló 
erejét  végképen  megbénítani. 

Az  idegen  uralom  behozatalában  a  bécsi  miniszterek,  a  vallásüldö- 
zésben a  magyar  főpapok  és  főurak  vitték  a  vezérszerepet.  A  két  tábor 
párhuzamosan  működött  s  egészben  közös  egyetértéssel  dolgozott.  Időnként 
azonban  ellentétek  is  támadtak  közöttük.  A  miniszterek  néha  külpolitikai 
tekintetekből  fékezni  kívánták  a  vallásüldözést,  egyes  (magyarok  viszont 
az  önkénjmralmi  törekvéseket  gáncsolták,  ha  azok  magánérdekeikbe  vagy 
hiúságokba  ütköztek.  A  két  tábor  közt  KoUonics  alkotta  az  összekötő 
kapcsot  s  nevével  mindenütt  találkozunk,  a  hol  a  magyarság  testi-lelki 
érdekeire  valami  csapást  lehetett  mérni.  Bármi  nagy  befolyást  nyújtott 
egyházi  hivatala  és  a  bizalmas  viszony,  melyben  Lipóttal  állt,  hatalomsóvár 
lelke  nem  volt  megelégedve.  Noha  a  magyar  törvény  J  határozottan  tiltotta, 
hogy  egyházi  férfiú  legyen  kamaraelnök,  KoUonics  1672  január  20-ikán 
a  pozsonyi  magyar  kamara  elnökévé  neveztette  ki  magát.  A  kinevezés 
a  magyarok  körében  erős  visszatetszést  keltett  s  Szelepcsényi  prímás  meg 
sem  jelent  a  beigtatás  ünnepélyén,  noha  meghívták  s  királyi  helytartói 
állásánál  fogva  is  jelen  kellett  volna  lennie.  KoUonics  azzal  kezdte  műkö- 
dését, hogy  a  kamarát  németekkel  árasztotta  el,  kik  —  mint  irta  —  >  füg- 
getlenek a  magyaroktól*.  Idegen  tisztikarára  támaszkodva,  sietett  a  lefog- 
lalt javakat  értékesíteni  s  a  földet  a  régi  birtokos-osztály  kezéből  kivenni. 
Mérhetetlen  ingatlan  vagyon,  a  földbirtok  egy  tetemes  része  került  az  elkob- 
zások következtében  a  kincstár,  illetve  a  kamara  kezére.  Óriási  uradalmak, 
közép  és  kis  jószágok,  városi  házak,  készletek,  gazdasági  fölszerelések 
foglaltattak  le  a  sok  míUíóra  menő  ingó  érték  és  kincs  meUett,  mely  a 
Nádasdyak,  Zrínyiek,  Széchyek,  Thökölyek,  Petrőczyek,  Balassák  s  a 
százakra  menő  kisebb  családoktól  elvétetett.  Egyedül  Thököly  István  lefog- 
lalt kincseiből  el  lehetett  volna  egy  áUó  esztendőn  át  a  Magyarországba 
küldött  német  katonaságot  tartani.  De  a  roppant  ingó  vagyon  nagyrészt 
elkallódott  a  hűtlen  sáfárok  kezén,  vagy  az  udvari  kamara  Danaida- 
hordajába  veszett.  A  lelkiismeretlen  kezelés  daczára  az  elkobzott  javak 
tiszta  jövedelmét  KoUonics  1672-ben  66,000  forintra  becsülte.  De  e  szép 
jövedelem  meUett  is  túladni  igyekezett  a  jószágokon.  A  pozsonyi  kamara  a 
Wesselényi,  Nádasdy,  Zrínyi,  Frangepán  és  más  javakra  árverést  hirdetett 
s  felhívta  mindazokat,  kiknek  vevő  szándékuk  van,  hogy  záros  határidőben 
tegyék  meg  ajánlataikat.^  Sőt  a  kormány  az  összes  donatiók  fdtilvizs- 
gálatát  rendelte   el,   hogy  birtokosaik  jogczíméről  tájékozást  nyerve, 

*  1676  május  l-jén  kelt  ily  hirdetménye :  Tört.  Tár,  1897.  277. 


LIPÓT  KIRÁLY  ÉS  UDVARA.  AZ  ÚJ  ADÓRENDSZER.  A  VALLÁSÜLDÖZÉS.   299 


azokat  is  megfoszthassa  jószágaiktól,  kik  a  fölkelésben  nem  vettek  részt.^ 
A  jószágelkobzások  azon  indokolással  történtek,  hogy  azok  fizessék 
meg  a  hadi  költséget,  kik  a  fölkelést  előidézték.  Mindazáltal  az  udvar  az 
idegen  hadak  eltartását  magára  az  országra  hárította  át.  A  császár  egy- 
szerűen kivetette  az  adót  s  már  a  lőcsei  commissiónak  az  volt  feladata, 
hogy  a  pörök  letárgyalása  mellett  az  urakkal  és  vármegyékkel  a  behajtás 
módozatai  iránt  megállapodjék.  Rottal,  a  bizottság  elnöke.  Lőcsén  nem  bol- 
dogulván, működését  Pozsonyba  helyezte  át,  hol  csupán  az  urakkal  tár- 
gyalt 1671  végén  5  gyalog-  és  2  lovas-ezred  állt  a  felvidéken,  ezenkívül 
a  bányavárosok  védelmére  még  2  gyalog-  és  1  lovas-ezredet  akartak 
beküldeni.  Egy  ezred  zsoldszükséglete  eleség,  szállás  s  más  egyéb  nélkül 
80,000  frtot  tett.  Ezenkívül  néhány  vár  kijavítására  s  más  czélokra  is 
kellett  pénz,  úgy  hogy  az  udvar  évi  két  milliót  kivánt  a  kirabolt,  a  töröknek 
is  adózó,  terület,  népesség  tekintetében  egyaránt  végtelenül  megfogyott 
országtól.  Rottal  1671  január  21-ikére  hivta  össze  az  egyházi  és  világi 
urakat,  hogy  rá  birja  őket,  vegyenek  részt  a  közteherviselésben.  Harmincz- 
hárman  voltak  jelen,  de  mind  a  »nem  adózunk*  elvét  hirdették.  Erre 
Lobkowitz  kijelentette  a  prímásnak,  hogy,  ha  az  urak  önként  nem  fizetnek, 
majd  intézkedik  maga  a  király.  Csakugyan  megtette.  Márczius  21-ikén 
rendelet  jelent  meg,  mely  kimondotta,  hogy  minden  megye  maga  tartsa  el 
a  területén  levő  katonaságot,  s  a  ki  nem  fizet,  az  tapasztalni  fogja  eljá- 
rása >rettentő  következményeit*.  A  királyi  rendelet  »rátok,  gyakran  visz- 
szaeső  bűnösökre*,  —  a  mint  a  magyarokat  általában  nevezi  —  egész 
féktelenül  szórta  fenyegetéseinek  villámait.  A  hű  urak,  kik  az  összes  többi 
törvények  eltapodását,  száz  meg  száz  ember  elfogatását,  ezerek  futását 
nyugodtan  nézték,  most  hogy  a  király  tőlük  áldozatot  kivánt,  mégis  csak 
szót  mertek  az  udvar  tervei  ellen  emelni.  Széchenyi  György,  kalocsai 
érsek,  az  erdélyi  fejedelemhez  fordult,  járjon  közben  Bécsben.  De  Apafy 
azt  felelte,  hogy  elég  csúfot  vallott  eddigi  közbenjárásaival  Erre  az  érsek 
egyenesen  Lipóthoz  fordult  s  tőle  kérte  az  adórendelet  felfüggesztését. 
» Elakad  nyelvem,  irta,  midőn  beszélni  akarok,  reszket  kezem,  elborít  a  köny, 
midőn  ezeket  irom,  mert  előre  látom  a  bajok  egész  Iliását,  mely  ez  adóból 
keletkezik.*  «  A  németektől  különben  is  kifosztott  köznép  csakugyan  nem 
birt  fizetni  s  a  katonai  végrehajtás  elől  tömegesen  menekült  török  területre. 
A  hódolt  megyékben  az  önkényesen  kivetett  adót,  a  repartitiót  épen  nem 
lehetett  behajtani,  mert  a  török  egyszerűen  megtiltotta.  Végre  Bécsben  is 
belátták,  hogy  a  szertelen  terhet  enyhíteni  kell;  július  20-ikán  felényire 
mérsékelték  a  márcziusi  adót  s  felét  a  nemességre,  másik  felét  a  jobbágy- 
ságra vetették  ki.  így  is  elviselhetetlen  maradt  az,  s  például  Sárosban 
25  frt,  8  köböl  zab  s  4   köböl   gabona  esett  egy-egy  portára.   Természe- 

>  Gróf  Draskovich  Miklós  1671  április  3-iki  levele  Kottáihoz.  Tört.  Tár,  1897.  257. 
•  1671  ápril  12-iki  levele.  Miller,  Epistolae  Com.  Széchenyi,  L  22-24. 


300  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

tesen  ismét  csak  egy  kis  része  folyt  be  s  a  bécsi  financzpolitikusok  új  adók 
behozatalán  törték  fejüket.  Fogyasztási  és  szükségleti  adókat  terveztek  s 
hogy  mennyire  ismerték  az  ország  viszonyait,  milyen  jól  értették  dolgukat, 
azt  jelzik  ama  számítások,  melyeket  ez  alkalomból  tettek.  Azt  vették  alapúi, 
hogy  a  királyi  területen  210,000  ház  van  átlag  4  lakossal,  a  mi  körül- 
belül megfelelt  a  valóságnak.  De  a  mi  ezután  következett,  az  már  merő 
képzelődés.  Fejenkint  s  hetenkint  4  fontra  tették  a  húsfogyasztást  s  két 
fontra  1  dénárt  akartak  róni';  ezenkívül  a  borra  30,  a  sörre  15  dénárt  akónkint, 
a  pálinkára  meg  1  dénárt  itczénkint.  Meg  akarták  adóztatni  a  csizmadia 
munkákat  s  a  karmazsin  papucs,  a  szattyán  csizma  és  dupla  talpú 
német  csizma  párjára  12  garas  adót  terveztek.  Csupán  a  csizmaadóból 
182,000  frtot  vártak  évenkint.  Mindazáltal  ez  utóbbi  eszmét  elejtették  s 
megelégedtek  a  hus-,  bor-,  sör-  és  pálinka  -  fogyasztási  adóval  Hogy  a 
tervet  kipróbálják,  egyelőre  Pozsony,  Mosón  és  Komárom  vármegyöcben  s 
a  sz.  kir.  városokban  hozták  be,  de  már  1672  végén  az  egész  országra 
kiterjesztették.  A  hatóságok  utasíttattak,  hajtsák  be  a  pénzt,  mert  a  katona- 
tartás terhét  nem  lehet  az  örökös  tartományokra  hárítani.  Hasztalan  kérték 
a  városok,  hogy  vigyék  el  nyakukról  a  katonaságot.  Lobkowitz  szóba  sem  állt 
követeikkel,  az  öreg  Forgách  Ádám  meg  őszintén  megmondta  nekik,  hogy 
hiába  könyörögnek.  » Elveszett  az  ország,  oda  vannak  a  törvények;  ha 
isten  nem  könyörül  rajtunk  s  az  udvar  szivét  meg  nem  lágyítja,  végünk  van«. 

Az  új  adórendszemek  már  erkölcsi  szempontból  is  kártékony  hatásai 
voltak,  mert  a  pálinkaivásnak  első  hivatalos  terjesztője,  az  alkoholizmus 
úttörője  lett  hazánkban.  Főztek  pálinkát  nálunk  már  azelőtt,  csakhogy  inkább 
orvosság  számba  ment  s  a  megyék  a  főzést  szigorúan  tiltották,  sőt 
elkobozták  az  üstöket.  De  mihelyt  az  accisa  behozatott,  ily  tilalomra  nem 
gondolhattak  többé,  mert  a  kincstárt  károsította  volna.  Hevesmegye 
1679-ben  vissza  is  adta  az  üstöket  s  csak  azt  tiltotta  meg,  hogy  a 
pálinkát  búzából  és  rozsból  égessék,^  melynek  termelése  annyira  csökkent, 
hogy  a  lakosság  s  a  katonaság  élelmezésére  sem  volt  többé  elég. 

De  nem  ezzel  sújtotta  az  uj  adórendszer  a  legérzékenyebben  a  töme- 
geket. Olyan  országokban,  hol  a  gazdasági  szervezet  kezdetleges,  fejletlen,  hol 
a  nép  a  nélkül  is  szegény,  a  fogyasztási  adó  mindig  romboló  hatású,  mert 
a  legszegényebb  osztályokat  sújtja.  Ez  történt  nálunk  is  és  valósággal 
betetőzte  a  túlterhelt,  állami,  egyházi,  földesúri  adókkal,  robotokkal  m^- 
rakott  jobbágyság  romlását.  Ez  időben  a  köznépnek  már  majdnem 
lehetetlenné  tették  a  viszonyok  a  termelő  munkát  általában.  A  földművelés 
oly  szűk  térre  szorult,  hogy  egyes  vármegyékben  a  helyi  szükségletet  sem 
fedezte.  A  kereskedés  és  forgalom  szintén  meg  volt  nehezítve,  mert  a 
vidékről  a  vásárokra  járó  népet  a  német  katonák  kifosztották  s  még 
szekerüket  is  elvették,  úgy  hogy   az   emberek  vásárra  menni  nem  mertek 

*  Szederkényi,  id.  m.  III.  362. 


LIPÓT  KIRÁLY  ÉS  UDVARA.  AZ  ÚJ  ADÓRENDSZER.  A  VALLÁSÜLDÖZÉS.    301 

többé.^  Ily  állapotban  találta  a  lakosságot  az  új  adórendszer  s  mi  sem 
jellemzi  jobban  az  accisát,  mint  az  a  tény,  hogy  a  mig  fennált,  a  polgár- 
háború nem  szűnt  meg  az  országban.  E  »portiós  idők«,  —  mint  az  egy- 
korúak ez  évtizedet  nevezik,  egyszersmind  állandó  forradalmi  idők  voltak. 
De  az  új  politikai  rendszer  nemcsak  koldusbotra  juttatta,  hanem 
hitében,  vallásos  meggyőződésében  is  megtámadta  a  népet.  Lipót  király* 
még  1670-ben  fogadalmat  tett,  hogy,  ha  Isten  segítségével  elnyomhatja  a 
fölkelést,  Magyarországot  újra  regníim  Marianum-má,  a  Szűz-Mária  orszá- 
gává teszi  s  kiűzi  belőle  az  eretnekeket.  A  külpolitikai  viszonyok  kedveztek 
e  törekvésnek.  Európában  hatalmas  háború  dúlt,  melyben  a  császár  nem 
vett  ugyan  részt,  ellenben  a  legtöbb  protestáns  hatalom  rá  volt  utalva 
jóakaratára.  Nem  kellett  tehát  attól  tartania,  hogy  háborgatni  fogják 
munkájában.  A  külföld  csakugyan  legfölebb  szerény  kérést  koczkáztatott 
a  magyar  protestánsok  érdekében.  Hocher  azonban  kereken  kimondotta, 
hogy  a  császár  semmit  sem  ad  e  felszólalásokra,  mert  őt  a  protestáns 
államok  a  saját  érdekűkben  támogatják  s  akárhogy  bánik  a  maga  prot. 
alattvalóival,  a  mig  érdekűk  úgy  kivánja,  jövőre  is  támogatni  fogják. 
Ez  föltétlenül  igaz  volt  s  így  a  vallásűldözés  addig  hallatlan  erővel  indít- 
tatott meg,  miben  már  a  császárnak  magának  is  kiváló  része  volt.  Mikor 
1671-ben  a  svéd  követ  egyenesen  hozzá  fordult  s  arra  kérte,  hagyja  abba 
az  üldözést,  különben  a  magyarokat  a  török  karjaiba  hajtja,  azt  felelte: 
jobb  ha  egyes  terűletek  elvesznek,  semhogy  ott  a  nem4catholikusokat 
megtűrje  s  nem  valami  nagy  szerencsétlenség,  ha  a  török  egy-egy  darab 
földet  zsebre  vág.^  Itthon  a  közvélemény  nyomban  a  fölkelés  leveretése 
után  tudta,  hogy  immár  a  protestantismus  elleni  irtó  háború  következik. 
»Ne  félj  bátya,  —  mondta  Barkóczy  István  vendégének,  Kende  Gábornak 
még  1670  tavaszán  —  mert  bizony  nem  bántnak  benneteket,  de  pápistává 
kell  lennetek «."*  Minden  felsőbb  parancs  nélkül  megindult  ez  irányban  a 
hajsza,  a  mint  a  németek  az  országba  érkeztek.  » Éjjel-nappal  fogdostatom 
—  Írja  Majthényi  János  feleségének  —  generálissal  a  kálvinista  és  Luther 
áruló  isteneket.*^  Maga  Szelepcsényi  prímás  eleinte  várakozó  állásban  maradt, 
sőt  azzal  vádolták,  hogy  a  protestánsok  pénzzel  megpuhították,  hogy 
a  fogoly  Hidvéghyt  1000  aranyért  ki  akarja  szabadítani,  hogy  a  gonosz 
eretnek  és  rebellis  Baloghyt  pártolja,  hogy  a  rozsnyóiaktól  justo  titulo  et 
vi  elvehette  volna  a  templomot,  de  inkább  »aranyos  pohárt  teli  pénzzel* 
fogadott  el  tőlük  s  hogy  Morvaországon  egyedül  az  ő  birtokain  vannak 
eretnekek.*^ 

*  Károlyi  László  egy  fölterjesztéséből.  Gróf  Károlyi   cs.  oklevéltára,  IV.  483. 

•  Pufendorf,  a  rendszerint  igen  jól  értesült  svéd  követ  jelentése,  id.  h.  5L 
»  Pufendorf,  id.  h.  53. 

*  Kende  levele.  Hadtört.  Közi.  1896.  240. 

»  Szerémi,  Majthényi-levéltár  Tört.  Tár,  1897.  249. 

•  Századok,  1869.  638. 


802  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Teljes  erővel,  egész  rendszeresen  valóban  csak  1671-ben  indult  meg 
az  üldözés,  még  pedig  nemcsak  Magyarországon,  hanem  az  örökös  tarto- 
mányokban is,  ámbár  ez  utóbbiakban  már  alig  volt  üldözni  való.  Az 
összes  osztrák  és  cseh  országokban  sehol  sem  élt  többé  állandó  lakosúi 
protestáns,  mert  nem  engedték  letelepedni.  Kivételt  Szilézián  kívül  csupán 
Alsó-Ausztria  tett,  hol  még  akadt  néhány  prot  nemesi  család,  Bécsben 
pedig  a  külföldi,  svájczi,  nürnbergi,  augsburgi,  ulmi  s  más  kereskedők 
vallhatták  a  prot.  hitet.  De  nekik  sem  volt  templomuk,  hanem  a  közeli 
magyar  községekbe  jártak  istentiszteletre,  ök  is,  a  nemesek  is  Pozsonyban, 
Sopronban,  Eperjesen,  Lőcsén  s  más  magyar  városokban  szokták  gyér- 
mekeiket  iskoláztatni,^  sőt  egy  pár  osztrák  nemesi  család  a  határszéli 
magyar  városokba  költözött  át.  őket  is  közelről  érintette  tehát  a  magyar 
protestánsok  elleni  üldözés,  mely  ezúttal  a  végletekig  ment  s  irtó  háborúvá 
fajult.  Az  egyházközségeket,  az  egyes  protestáns  papokat,  tanítókat  és  vilá- 
giakat egyaránt  meg  akarták  semmisíteni.  Az  ürügyet  megadta  a  legutóbbi 
fölkelés  s  a  kit  a  lázadásban  való  részvétellel  sem  lehetett  gyanúsítani,  arra 
koholtak  valami  bűntényt.^  A  túlizgatott,  szenvedélyeiben  a  végletekig  fokozott 
időszakban  akadt  jó  vagy  rossz  hiszemű  tanú  mindenre  s  így  az  üldözés 
törvényes  látszatot  nyert.  A  főpapság  szerette  volna  elhitetni,  hogy  nem 
vallásuk,  hanem  felségárulás  vagy  más  közönséges  bűntény  miatt  üldözi  a 
protestánsokat.  Ezt  nem  azért  tette,  mintha  restelte  volna  a  vallásüldözést 
Epén  nem  restellette,  sőt  nyiltan  hirdette  a  vallásháborút.  1671-ben 
Bársony  György  püspök  könyvet «  adott  ki,  melyben  kereken  kijelenté,  hogy 
a  király  nem  köteles  ama  törvényeket  megtartani,  melyek  a  protestán- 
soknak a  vallásszabadságot  biztosítják.  A  bécsi  és  linzi  békekötések  s  a 
reájuk  vonatkozó  törvényczikkek  megszűntek  s  újra  érvényben  vannak 
azon  1523 — 26-iki  törvények,  melyek  a  lutheránusok  elégetését  rendelik  éL 
Bársony  könjrvében  nincs  ugyan  semmi  új  s  összes  tanaival  már  az  1662-ki 
országgyűlésen  találkoztunk,  csakhogy  akkor  e  tanok  inkább  elméleti 
jelentőségűek  voltak,  mert  Felső-Magyarország  gátat  vetett  megvalósítá- 
suknak. Most  azonban  az  is  lánczra  volt  verve,  a  13  vármegye  immár 
elnémult  s  e  tanokat  mindenütt  kíméletlenül  hajtották  végre. 

Ezzel  az  üldözés  sajátos  jelleget  nyert  s  lényegileg  olyanná  lett,  mint 
a  keresztények  üldözése  a  római  császárok  korában.  A  római  állam,  mely 
minden  embernek  szabadságot  engedett,  nem  vallásos,  hanem  politikai 
okokkal  igazolta  a  kereszténység  két  első  századában  az  üldözést.  Nero 
azt  hirdette,  hogy  nem  vallásuk  miatt,  hanem  azért  irtja  a  keresztényeket, 
mert  felgyújtották  Rómát.  A  római  hatóságok  félremagyarázták,  félreértették 

>  Helbig,  Pufendorfs  Berichte,  41—43. 

■  Neumann  András,  Brandenburg  bécsi  követe  jelentései.  Idézi  Krauske  :  Historische 
Zcitschrift  LVIII. 

'  E  munkáról  (V'^eritas  tóti  mundo  declarata)  s  a  hozzá  Aiződő  heves  polomiákról 
Krones :  Archiv  für  Öst.  Geschichte,  XC. 


LIPÓT   KIRALY    és   udvara.   AZ   UJ    ADÓRENDSZER.   A   VALLÁSÜLDÖZÉS.       303 


hitdveiket  és  szertartásaikat,  melyekre  rá  fogták,  hogy  közönséges  bűntények 
leplezésére  szolgálnak.  Erről  a  biró  úgy  meg  volt  győződve,  hogy  a 
vádlottat,  mihelyt  csak  azt  a  vallomást  tette,  hogy  keresztény,  közönséges 
bűntényben  marasztalta  el.  E  pogány  nézeteket  elevenítették  fel  a  XVII. 
század  vallásüldözői,  ök  is  mindenféle  rémmesékkel  bujtogatták  a  protes- 
tánsok ellen  a  csőcseléket ;  ők  is  azt  állították,  hogy  a  protestánsokat  nem 
vallásuk,  hanem  közönséges  bűntény  miatt  itélik  el  s  ők  is  vétkesnek 
nyilvánítottak  ily  bűntényben  minden  vádlottat,  ha  csak  prot.  vallását 
meg  nem  tagadta.  Egyháziak  és  világiak  vezették  az  üldözést  s  az  udvar 
szabad  kezet  engedett  nekik,  hisz  tudta,  hogy  ezzel  ássák  meg  Magyar- 
ország önálló  államiságának  sírját  A  világiak  közt  ismét  Báthory  Zsófia 
járt  legelői.  Még  1671  őszén  elűzte  minden  jószágáról,  pedig  azok  száz 
mértíbldnél  jóval  többre  terjedtek,  a  prot.  papokat,  tanítókat,  kántorokat  és 
diákokat  s  jobbágyait  siilyos  bírság  alatt  tiltá  el,  hogy  lelkiekben  máshoz, 
mint  kath.  plébánoshoz  forduljanak.  A  híres  pataki  iskolát  német  kato- 
nákkal vétette  el  s  elkergette  tanárait,  kik  előbb  Debreczenben,  azután 
Erdélyben  kerestek  menedéket.  Ugyanakkor  Spankau  katonái  elfoglalták  a 
felvidék  egy  másik  jeles  iskoláját,  az  1 666-ban  alapított  eperjesi  coUegiumot. 
Ez  az  iskola  a  magyar  ág.  evangélikusok  fővára  volt,  hová  az  urak  és 
polgárok,  sőt  bécsiek  is  tömegesen  küldték  gyermekeiket.  Csupán  azok  közt, 
kik  1669-ben  egy  iskolai  színmű  előadásában  résztvettek,  58  polgári  és 
nemesi  család  82  íQú  sarját  említik.^  A  Dunántúl  gróf  Kéry  Ferencz  s  a 
Batthyányiak  űzték  el  a  prot.  papokat,  sőt  többeket  fogságra  vetettek. 
A  példát  követték  a  főpapok.  Kaptak  ugyan  katonai  segélyt  az  udvartól, 
de  némelyik  valóságos  kis  hadsereget  tartott.  Szegedy  Ferencz  egri  püs- 
pöknek vagy  1000  főnyi  népe  volt,  mely  nem  valóságos  katonából,  hanem 
a  jezsuita  intézetek  növendékeiből,  katona  ruhába  bujtatott  jezsuitákból 
s  más  fanatikusokból  állt.  E  sereg  élén  járta  be  a  püspök  a  felvidéket  s 
szedte  el  a  templomokat.  Kassán,  hol  a  reformátusok  csak  nem  rég  épí- 
tettek saját  pénzükön  templomot,  azt  is  elvette  tőlük  (1672  január),  de 
mivel  a  katholikusoknak  volt  elég  templomuk,  a  ref.  templomból  katonai 
eleségraktár  lett.«  Széchenyi  György  kalocsai  érsek  és  győri  püspök  katonai 
karhatalommal  1672-ben  valami  80  prot.  papot  űzött  el  s  vette  birtokba 
a  templomokat.  1673-ban  a  hadi  tanács  egy  egész  ezred  katonát  (Wopping 
ezred)  bocsátott  rendelkezésére,  melylyel  előbb  Sopron  vidékéről  űzte  el  a 
prot.  papokat,  deczember  28-ikán  pedig  benyomult  a  városba.  A  lakosok 
fegyvert  fogtak  templomaik  védelmére  s  noha  összeütközésre  nem  került  a 
dolog,  KoUonics  hűtlenség!  port  akart  az  egész  polgárság  ellen  indítani. 
Ez  azonban  átadta  összes  templomait,  kápolnáit,  iskoláit,  az  egyházi 
vagyont   s  a  papoknak,  káplánoknak,   tanítóknak  s   minden   egyházi  sze- 

>  Thaly  Kálmán,    Thököly  Imre  és  iskolatársai.  Századok,  1880.  411—17. 
•  Révész  Kálmán:  Prot.  Szemle,  1897.  493. 


11 


"    r     s 


LIPÓT   KIRÁLY   ÉS   UDVARA.   AZ   ÚJ   ADÓRENDSZER.   A  VALLÁSÜLDÖZÉS.       305 


mélynek  távozni  kellett.*  Csak  a  városban  megtelepedett  Eggenberg  her- 
czegnénak  engedték  meg,  hogy  magának  papot  s  házában  istentiszteletet 
tartson,  melyre  a  polgárok  is  eljárhattak. 

A  Dunán  innen  Bársony  György  püspök  folytatta  az  üldözést.  Fel- 
hatalmazást szerzett  a  királytól,  hogy  az  esztergomi  érsek  és  a  nyitrai 
püspök  egyházmegyéjében,  Turóczban,  Árvában,  Liptóban,  továbbá  Szepesben, 
Lőcsén  és  Késmárkon  az  összes,  tehát  a  nem  kath.  egyházi  községeket  is 
megvizitálhassa.^  E  felhatalmazás  alapján  felhívta  az  érdekelt  lakosságot^ 
hogy  ne  zavarják,  hanem  támogassák  s  egyházi  javaikat  és  kincseiket 
megmutassák,  az  egyházi  jövedelmekről  tájékozást  adjanak.  Kellő  katonai 
fedezettel  indult  útjára.  Mikor  Turoloka  nyitramegyei  községben  a  tem- 
plomot el  akarta  foglalni,  az  elkeseredett  tömeg  reá  támadt,  testvérét 
Jánost,  a  kir.  itélőmestert  megölte  s  vele  is  azt  tette  volna,  ha  az  ev. 
pap  meg  nem  menti.  Más  helyeken  is  ellenállt  a  templomfoglalásnak  a 
nép,  miért  azután  kegyetlenül  lakoltatták.  így  az  állam  maga  hajtotta 
bele  a  tömeget  a  zendülésbe.  Az  üldözés  fővezére  KoUonics  volt.  Saját 
rokona,  gróf  Kollonics  Kristóf,  oltalmazott  ellenében  lévárti  jószágán  töb- 
beket, mire  a  püspök  orgyilkosokat  fogadott,  hogy  egyiket-másikat  a 
nagybátyjánál  levő  protestánsok  közül  eltegyen  láb  alól.«  Másrészt  a  csá- 
szár elrendelte,  hogy  a  Muraközből  s  Légrád  várából  verjék  ki  a  prot. 
papokat  s  a  lakosság  a  kath.  vallás  felvételére  kényszertitessék.  Ez  ellen 
azonban  a  kanizsai  török  felszólalt ;  a  pasa  100  lovassal  megjelent  Csáktornya 
alatt  s  az  üldözés  abbanhagyását  követelte.  Szelepcsényi  a  maga  körében 
szintén  az  erőszak  minden  eszközével  dolgozott  az  eretnekség  kigyomlálásán. 
Ez  a  szabad  kir.  városokban.  Lőcsén,  Eperjesen,  Pozsonyban,  Sopronban, 
Selmeczen,  Bártfán,  Szebenben,  Kőszegen  egyformán  ment  végbe.  Minthogy 
az  állami  és  megyei  közhivatalok  már  mind  katholikusok  kezében  voltak,  a 
templomok  elvételével  egy  időben  a  kir.  városok  tiszti  karát  is  katholi- 
zálták.  Törvény  és  királyi  kiváltság  ősrégi  időktől  fogva  biztosította  a 
városi  polgárságnak  ama  jogot,  hogy  tisztviselőit,  külső  és  belső  tanácsát 
maga  válaszsza.  Most  azonban  törvény  és  kiváltság  nem  számított  többé 
semmit.  A  király  küldöttei  elvették  a  templomot,  paplakot,  iskolát  s  katholikus 
papot  ültettek  bele,  azután  meg  a  városi  elöljáróságot  és  tanácsot  katholizálták. 
Néhol  egyáltalában  nem  volt  katholikus  polgár  s  vidéki  nemes  emberekkel 
kellett  a  tisztségeket  betölteni.  Másutt  a  legszegényebb  rétegekből  kerültek 
ki  a  városi  tisztviselők.  Reformálták  a  czéheket  is,  s  kiszorították  belőlük 
a  protestánsokat.  Ezzel  kenyerüktől  fosztották  meg  őket  s  igen  sok  derék 
iparos  idegenbe  kényszerült  vándorolni,  mint  Eperjesen  történt.  Ily  körül- 
mények közt  még  egyes  miniszterek  is  mérsékletet  ajánlottak.  De  Kollonics 
és    Hocher    szívébe    nem    hatolt    be    az    irgalom    egy  halavány   sugara. 

>  Krones:  Archív  fúr  öst.  Gecshichte,  LXXX.  398—401. 

•  Timon,  id.  h.  VL  sz.  okirat. 

•  Slrompf  László :  Prot.  Szemle,  1804.  703. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  20 


306  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Magyar  részről  még  1672  február  9-ikén  Brandenburg  bécsi  követéhez 
fordultak  s  kérték,  szólaljon  fel  a  végveszedelemben  forgó  protestánsok 
érdekében.  A  követ  jelentést  tett  fejedelmének,  ki,  mint  a  császár  szövet- 
ségese, épen  a  császár  érdekében  ajánlotta  a  mérsékletet,  különben  — 
mondotta  —  az  üldözöttek  a  törökhöz  csatlakoznak,  miből  nagy  kár 
származhat  az  egész  kereszténységre.  Nyomban  felszólította  a  szász 
választót,  hogy  közösen  kérjék  fel  a  császárt  az  üldözés  abban  hagyására. 
De  a  szász  udvar  vonakodott,  mert  egy  előbbi  hasonló  felszólalását  a  csá- 
szár válaszra  sem  méltatta.  Más  német  fejedelmek  azt  ajánlották,  hogy  az 
összes  német  prot.  rendek  járjanak  az  udvarnál  közbe,  mibe  Brandenburg 
beleegyezett.  Csakhogy  a  rendek  tanácskozásai  nagyon  sokáig  elhúzódtak, 
itthon  pedig  egyre  rettenetesebb  lett  az  üldözés.  Minthogy  ugyanddcor 
felmerült  a  császár  és  Brandenburg  szövetkezésének  eszméje,  a  választó 
1672  május  24-ikén  Lipótot  levélben  kérte  az  üldözés  enyhítésére.  » Magyar- 
ország további  pusztulásával  rést  ütnek  —  irja  —  a  kereszténység  előre- 
tolt védfalán  s  a  török  szabad  utat  nyer  Németországba*.^  Június  7-ikén  a 
német  ev.  rendek  is  megszólaltak,  de  egyik  felszólalásnak  sem  volt  a  leg- 
csekélyebb sikere.  A  császár  kitérően,  ridegen  felelt.  Kollonics  és  követői 
szabadon  garázdálkodhattak  s  pár  hónap  alatt  300-nál  több  prot.  tem- 
plomot foglaltak  el. 


II,  FEJEZET. 

Q  bujdosóig,  Qz  1672-il^i  támadás.  Q  gubcrnium. 

A  mint  1670  derekán  az  első  német  hadak  a  felvidékhez  közeledtek, 
az  interessatusok  nagy  része  menekülni  kezdett,  mert  előre  látta,  hogy  az 
udvar  csak  addig  igéri  a  kegyelmet,  mig  a  főbb  erősségeket  meg  nem 
szállta.  Még  a  németek  megjötte  előtt  megindult  tehát  a  futás  erdéljá  vagy 
török  földre,  s  Huszt,  illetve  egész  Máramaros,  Kővár,  Debreczen,  de  egyes 
bihari  községek  is  megteltek  menekültekkel,  bujdosókkal.  1671-ben  a  pozsonyi 
vérbíróság  91  vádlottat  ítélt  el  3  makacsság  czímén.  Voltak  köztük  főurak, 
gróf  Balassa  Imre,  báró  Petrőczy  István,  Bocskay  István,  voltak  főrangú 
özvegyek  Kemény  Jánosné,  leginkább  azonban  közép  és  kisbirtokos  nemesek, 
kik  odahagyva  mindenüket  futottak  be  Erdélybe.  Az  adóprés  lelketlen 
működése,  a  vallásüldözés  kegyetlenségei  viszont  a  legalsóbb  rétegeket,  a 
szegény  nemességet  s  a  jobbágyok  tömegeit  hozták  mozgásba.  Az  ő 
helyzetük  szintén  türhetetienné  vált  s  körükből  valóságos  kis  népvándorlás 


*  Krauske,  id.  \u  485. 

•  Pauler:  Századok,   1869. 


A   BUJDOSÓK.   AZ    1672-IKI   TÁMADÁS.  A  GUBERNIUM.  307 

indult  meg,  úgy  hogy  különböző  helyeken  szétszórva  1672  elején  marsok 
ezerre  ment  a  bujdosók  száma.  Társadalmi  állásuk  szerint  csoportosultak 
a  száműzetésben  is.  Az  urak  és  nemesek  közül  sokaknak  Erdélyben  rokon- 
ságuk, másoknak  meg  jószágaik  voltak,  minek  következtében  kevésbbé 
érezték  a  hontalanság  kenyerének  keseűrségét.  Töméntelen  volt  az  elűzött 
pap  és  tanitó,  kik  főleg  Debreczenben  húzták  meg  magukat,  ök  már  Ínségbe 
jutottak,  mert  a  város  nem  birta  mindnyájukat  kellően  eltartani.  Apafyhoz 
fordultak  tehát  támogatásért  s  a  fejedelem  megtett,  a  mit  tehetett.  Mene- 
déket és  szállást  adott  mindenkinek,  de  a  másnemű  segélyt  kevésbbé  s  a 
bujdosók  nagyobb  részt  szánalomra  méltó  helyzetben,  sok  nélkülözés  közt 
tengették  életüket.  Mindazonáltal  folyton  új  meg  új  rajokkal  szaporította  őket 
a  császári  rémuralom.  A  fejedelem  már  1670  nyarán  az  udvarhoz  fordult 
érdekükben  s  figyelmeztette,  hogy  az  igazságszolgáltatás  szigorát  kegyel- 
mességgel kellene  mérsékelni.  Montecuccoli  azt  felelte,  hogy  a  császárnak* 
ugyanez  a  szándéka,  E  szándék  azonban  oly  furcsa  módon  valósíttatott, 
^<^gy  egyre  többen  menekültek  a  királyi  területről.  Minthogy  a  németek 
Erdélyt  is  folyton  csipkedték  s  példáiil  Károlyból  Somlyó  őrségét  támadták 
meg,  Apafy  a  határszélen  katonai  intézkedéseket  volt  kénytelen  tenni,  melyek 
kincstárát  még  inkább  kimerítették. 

Mindazáltal  Erdély  volt  a  bujdosók  támasza,  csakhogy  ezzel  —  mint 
mondották  —  »nádpálczához  támaszkodtak «.«  Minden  attól  függött,  minő 
magatartást  követ  a  porta  a  bujdosók  irányában  s  megengedi-e  Erdélynek, 
hogy  esetleg  fegyverrel  segítse  őket  ?  A  magyarországi  eseményeket  a  török 
sem  nézhette  közömbösen.  Mikor  1 670  nyarán  a  németek  a  felvidéki  várakat 
megszállták,  a  porta  nyomban  kérdést  intézett  Apafyhoz,  ki  tulajdonképen  ama 
várak,  s  a  hozzá  tartozó  területek  ura  ?  Apafy  válaszolt,  mire  a  nagyvezér 
szigorúan  meghagyta  neki,  hogy  a  magyar  ügyekbe  ne  avatkozzék.  Sőt 
eleinte  azt  sem  akarta  tűrni,  hogy  a  bujdosók  erdélyi  területen  maradjanak. 
A  fejedelem  Rhédey  Ferenczet  küldte  a  portára,  ki  ott  ugy  adta  elő  a  dolgot, 
hogy  a  menekültek  mind  erdélyi  birtokosok,  kiket,  még  ha  a  német  kívánná, 
sem  lehetne  kiadni.*  Egyszersmind  engedélyt  kért  nevükben,  hogy  külön 
követséget  küldhessenek  a  szultánhoz.  Ahmed  pasa,  a  mindenható  nagyvezér, 
a  magyarok  ellensége  volt  s  a  portán  ez  időben  a  császári  befolyás  uralkodott. 
Egykorúak  *  állítása  szerint  a  nagyvezér  60,000  aranyat  kapott  a  bécsi  udvar- 
tól évenkint,  mig  a  békét  fentartja.  Legbensőbb  bizalmasa  Panajotti  csakugyan 
az  udvar  fizetett  szolgája,  ügynöke,  kémje  volt.  Sőt  az  volt  az  erdélyi 
követség  egyik  tagja,  Brankovics  György  is,  ki  1663  óta  összeköttetésben 
állt  a  császári  követséggel  s  Erdély  minden  titkát  elárulta.  Másrészt  a 
bécsi   udvar   gondját   viselte,    hogy    Magyarországban    okot   ne    adjon   a 

«  1670  július  17.iki  levele.  Arpádia,  I.  284. 

•  Tofeus  Mihály  1672  november  28-ikán.  Koncz  József  műve  Tofeusról. 

•  Török-Magyar  Tört.  Emi.  VI.  900—501. 

•  Pufendorf  syéd  követ,  id.  h. 

20* 


308  A  MAGYAR  'NEMZET  TÖRTÉNETE. 

töröknek  a  panaszra.  Egyre-másra  mentek  a  végbdi  német  és  magyar 
kapitányokhoz  a  legszigorúbb  rendeletek,  hogy  a  törököt  ne  ingereljék* 
A  bécsi  miniszterek  azt  tartották  a  fődolognak,  hogy  »a  magyarok  még 
keményebben  megfenyítessenek,  ellenben  nem  nagy  szerencsétlenségnek^ 
ha  egypár  véghely  elesik.U  Minthogy  ez  a  politika  kiszolgáltatta  a 
királyi  területet  a  töröknek,  Bécsben  biztosra  vették,  hogy  a  nagyvezér 
nemcsak  nem  segíti  a  bujdosókat,  hanem  mindenképen  megkönnyíti  az 
udvarnak,  hogy  kipusztítsa  őket.  Már  1671  elején  felkérte  Casanova 
császári  követ  a  nagyvezért,  utasítsa  Apafyt,  a  váradi  és  egri  pasákat^ 
hogy  a  területükre  menekült  magyarokat  kiadják.  Ismételt  sürgetésre  a 
nagyvezér  azt  felelte  ugyan,  hogy  » kiűzeti  török  területről  az  átkozott 
fajtc,  de  ennyire  még  sem  ment.  Az,  hogy  a  császár  teljesen  lesújtsa  a 
magyarokat,  annál  kevésbbé  állhatott  a  porta  érdekében,  mert  azt  is  számba 
kellett  vennie,  hogy  a  császár,  ha  a  magyarokkal  végez,  a  lengyeléket 
fogja  megsegíteni,  kik  ellen  a  török  háborúra  készült,  melyet  1673-ban 
meg  is  indított.  Áprilban  (1671)  az  udvar  Beris  hadügyi  titkárt  különkővetl 
küldte  a  portára,  hogy  a  magyarokat  befeketítse,  s  kiadatásukat  sürgesse. 
A  nagyvezér  azonban  megtagadta  a  kiadatást  s  csak  annyit  igért,  hogy 
»e  zsiványokat*  nem  tűri  török  területen.  Ily  értelemben  irt  Apafynak. 
E  közben  maguk  a  bujdosók  Petrőczy  Istvánt,  Szepessy  Pált  és  Radics 
Andrást  küldték  a  nagyvezérhez,  ki  júniusban  fogadta  őket.  Keservesen 
panaszolták  el  neki,  hogy  a  magyar  nemesség  egy  része  börtönben  síny- 
lődik, a  másikat  a  német  katonák  fegyvere  némítja  el,  mig  a  meggyilkoltak 
sírjaikban  hevernek.  Élők  és  halottak  —  mondották  —  egyaránt  rimán- 
kodva kérik  a  portát,  segítse  meg  a  magyarokat.  A  követek  50,000  tallér 
évi  adót  s  18,000  fegyverest  Ígértek,  ha  a  szultán  oltalmába  veszi  az 
országot.  A  nagyvezér  biztatta  s  a  tárgyalások  folytatása  iránt  a  budai 
pasához  utasította  őket.  Reménynyel,  bizalommal  eltelve  siettek  haza.  De 
Erdélyben  tudták,  hogy  a  szép  szó  semmit  sem  ér,  mert  a  fejedelem  akkor 
is  szigorú  parancsot  vett,  hogy  veszteg  maradjon.  A  nagyvezér  igéretd 
csakugyan  nem  voltak  komolyak.  Panajotti  nemcsak  meghiúsított  mindent^ 
hanem  a  tárgyalás  összes  részleteiről  értesíté  Casanovát.  Azt  tanácsolta 
csalogassák  kegyelmi  ígéretekkel  a  bujdosók  vezéreit  Bécsbe  s  ott  tegyék 
el  láb  alól. 

E  közben  a  szomszéd  német  várkapitányok  fegyveres  támadással 
fenyegetődzve  követelték  Apafytól  a  bujdosók  kiadatását.  A  szerencsétlenek 
ősszel  újra  a  nagyvezérhez  folyamodtak,  ki  nem  fogadta  többé  követüket,^ 
mert  Casanova  erélyes  ellenactiót  foljrtatott  s  ki  tudta  eszközölni,  hogy  a 
nagyvezér  november  1-én  hivatalos  alakban  azt  a  nyilatkozatott  tette,  hogy 
fenn  akarja  a  békét  a  császárral  tartani.  Ellenben  újra   elutasította   azt    a 

>  Pufendorf,  id.  h.  96. 

•  Apáczai  Tamás  követ  naplószerü  jelentése  :  Tört.  Tár,   1890.  38—40. 


A    BUJDOSÓK.    AZ    1672-IKI    TAMADAS.    A   GUBERNIUM.  309 

Itivánságot,  hogy  kiadassa  a  bujdosókat,  sőt  elnézte,  hogy  egyes  határszéli 
pasák  engedelmével  egy  részük  török  területen  húzta  meg  magát.  Apafyt 
azonban  megint  szigorúan  eltiltotta  a  beavatkozástól.  A  török  politika  fenn 


P(triei7  IttriD. 
(Egfkerú  rcstménj  biri  BinSf  Gjitgj  birlokábRa.) 


akarta  ugyan  a  császárral  való  békét  tartani,  de  még  sem  óhajtotta  a 
bujdosók  mozgalmának  teljes  kíalvását.  Némi  elnézéssel  volt  tehát  a  menekültek 
iránt,   csakhogy    azt    ismét  nem   akarta,   hogy  Erdély  ragadja  magához  a 


310  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

mozgalom  vezetését.  így  a  porta  különválasztotta  a  bujdosók  ügyét  Erdélytől. 
De  csakhamar  a  bujdosók  is  érezték,  hogy  az  ő  érdekeik  nem  azonosede 
Erdély  érdekeivel,  bármi  fontos  is  reájuk  ez  ország  támogatása.  A  bujdosók 
egész  Mag>'arország  behódolását  felajánlották  a  nagyvezérnek  s  czéljaik 
elérésére  minél  nagyobb  haderőt  kértek  tőle.  Ellenben  Apafy  és  tanácsúra^ 
Teleki  Mihály  a  mozgalmat  nem  csupán  vallásos  és  nemzeti  rokonszen- 
vekből támogatták,  hanem  még  inkább  azért,  mert  segélyével  Felső- 
Magyarország  egy  részét  remélték  megszerezhetni.  A  j)orta  viszont  a  bujdo- 
sókat kész  volt  legalább  bizonyos  eshetőségek  beálltával  támogatni,  de 
Erdély  beavatkozását  egyáltalán  nem  tűrte,  hogy  a  fejedelemség  erőgya- 
rapodást ne  meríthessen  a  mozgalomból.  Egymás  után  küldte  Apafjniak  a 
parancsokat  s  figyelmeztette  követeit,  hogy  semlegességéből  ki  ne  merjen 
lépni.  Erdélyben  meg  nem  jó  szemmel  nézték,  hogy  a  bujdosók  nagyobb 
török  hadat  kérnek,  mert  attól  tartottak,  hogy  a  török  sereg  megjelenése 
magyar  földön  Erdélyre  veszélyeket  idézhet  föl  s  esetleg  újabb  területi 
csonkításokkal  fog  járni.  A  portának,  Erdélynek,  a  bujdosóknak  más-más 
volt  tehát  az  érdekük,  a  mi  természetesen  sokféle  összeütközést  okozott 
A  bujdosók  egy  része  megneheztelt  Apafyra,  ki  meg  elfogatta  Petrőczyt 
s  csak  sok  rimánkodásra  bocsátotta  szabadon.  Sőt  az  erdélyi  tanácsurak 
némelyike  eg\'enesen  a  németekkel  tartott.  Bánfify  Dénes  elárulta  az  udvarnak 
s  a  német  tábornokoknak  a  bujdosók  titkait  s  ellenük  befolyásolta  a 
fejedelmet. 

E  kedvezőtlen  helyzetben  is  egyre  szaporodtak  a  bujdosók  s  ^istenünk 
dicsőségéért  s  hazánk  testi-lelki  szabadságáért  fegyvert  viselő  grófi,  uri, 
főnemesi,  lovas  és  gyalog  vitézlő  rendből  álló  magyarságnak*  nevezték 
magukat.  A  köznép  bujdosó,  kurucz  vagy  alsó  párti  névvel  különböztette 
meg  a  labanczoktól  vagy  felső  pártiaktól.  Mindn^'ájan  égtek  a  honvágytól^ 
a  harczkedvtől,  a  bosszútól.  Kisebb-nagyobb  csapatok  halálra  szántan,, 
kétségbeesetten  a  » megzöldült  erdőknek  s  völgyieknek  alkalmatosságával*,, 
vagyis  mihel^'t  olvadt  a  hó  és  lombbal  takarta  be  a  tavasz  az  erdőt,. 
betörtek  a  felvidékre,  hol  a  közbiztonság  teljesen  megbomlott.  Spankau  kassai 
főkapitány  (1672  május  12)  dn'ikói  szigorral  rendelte  el  mindazok  üldözését 
és  clfogatását,^  kilvTŐl  a  hatóság  akár  csak  fülheg}'gyel  hall  valami  gyanúsat. 
Különösen  a  protestáns  papokat,  kiknek  némel^'ike  a  török  gj^őzelméért  imád- 
koztatja  a  községet,  továbbá  a  szegény  nemes  embereket,  de  a  parasztokat,. 
főleg  az  oroszokat,  kik  sok  rablást  követtek  el,  akarta  ártalmatíanná  tenni. 
Mindez  nem  riasztotta  vissza  a  bujdosókat,  kik  megunva  a  hosszas  Ínséget 
és  száműzetést,  ez  évben  (1672)  végre  nagy,  általános  támadást  tervesrtek. 
Már  második  éve  éltek  keserű  számkivetésben  s  haza  vág^^akoztak,  hogy 
fegyverrel  szerezzék  vissza  azt,  a  mit  a  fegyver,  az  erőszak  elvett  tőlük. 
Mindinkább    belátták,   hogy    tettleges    segélyt    nem   Víirhatnak  a  töröktől  s 

»  A  rendeletet  1.  Századok.   1807.  283-5. 


A   BUJDOSÓK.    AZ    1672-IKI  TÁMADÁS.   A   GÜBERNIUM.  311 

tisztán  önerejükre  utalvák.  Ezt  maguk  sem  tartották  nagynak,  de  bizton 
számíthattak  reá,  hogy  ha  királyi  területre  törnek,  az  ottani  lakosság 
mindenütt  tömegesen  csatlakozik  hozzájuk.  Hogy  komolyabb  vállalathoz 
foghassanak,  első  sorban  vezérre  volt  szükségük,  pedig  közülük  tehetség 
vagy  tekintély  dolgában  senki  sem  emelkedett  ki  annyira,  hogy  mindnyá- 
juknál engedelmességre  számíthatott  volna.  A  két  legelőkelőbb,  Balassa 
Imre  és  Bocskay  István  épen  nem  volt  vezérnek  való.  Amaz  szenvedélyes, 
megférhetetlen  természet,  kit  azzal  is  gyanúsítottak,  hogy  titkos  érintke- 
zésben áll  a  némettel.  Bocskay  meg  beteges  s  különben  is  gyámoltalan 
ember  volt.  Inkább  számba  jöhetett  Petrőczy  István  báró,  Thököly  István 
sógora,  kinek,  mint  Thököly nek,  alig  volt  része  az  1670-iki  összesküvésben. 
Mégis  futnia  kellett  s  elvesztette  mindenét.  Lángolt  a  bosszúvágytól  s  leste 
a  pillanatot,  midőn  fegyverrel  térhet  vissza  hazájába. 

Őt  azonban  Apafy  nem  akarta  vezérnek.  A  bujdosók  Teleki  Mihályt 
igyekeztek  tehát  megnyerni,  a  ki  hajlott  hívásukra  s  noha  a  porta  szigorúan 
tiltotta  a  beavatkozást,  rá  vette  Apafyt,  »hogy  Istennek  tetsző  módon* 
megsegítse  a  bujdosókat.  A  fejedelem  augusztus  31-ikén  írásban  —  így 
kívánta  az  óvatos  Teleki  —  engedte  meg  neki,  hogy  kimenjen  a  buj- 
dosók közé.  Csak  hogy  pár  nap  miilva  meggondolta  a  dolgot  s  vissza- 
vonta az  engedélyt.  Teleki  azonban  vissza  nem  fordulhatott  többé.  Mikor 
a  tanácsurak  értesültek  kimeneteléről,  nagyon  megrémültek  s  olyannak 
tüntették  föl,  mintha  a  tervezett  támadás  nem  Erdély,  hanem  Teleki 
magánvállalata  lenne.  Uy  értelemben  küldtek  követséget  Bécsbe  s  a  török 
táborba,  mely  Lengyelország  ellen  indult.  E  közben  a  bujdosók  megtették 
a  támadás  előkészületeit.  A  váradi  pasa  jóakarattal  volt  irántuk,  sőt  egy 
bankárjuk  is  akadt  Pap  Dániel  személyében,  ki  20.000  tallért  előlegezett, 
melyért  a  szatmári  jószágokkal  akarták  kárpótolni.  Közülük  azok,  kiknek 
volt  valamijük,  a  gyermek  Thököly  Imre,  özvegy  Kemény  Jánosné  s  fia 
Wesselényi  Pál,  egyes  erdélyi  urak,  még  Bánfify  Dénes  is,  a  ki  minden 
titkukat  bejelentette  a  kassai  németeknek,  pénzzel  segítették  őket.  Augusztus 
20-ikán  a  főbb  emberek  tanácskozásra  gyűltek  össze,  hogy  hadi  tervüket 
végleg  megállapítsák.  A  tárgyalások  folyamán  sok  mindenféle  eszme  merült 
föl,  még  az  is,  hogy  Lipóthoz  két  követet  küldjenek,  a  ki  biztosítsa,  hogy 
nem  felséges  személye,  hanem  csak  azok  ellen  fogtak  fegyvert,^  a  kik  félre- 
vezetik. De  a  kedélyek  végtelen  elkeseredése  mellett  e  gondolat  nem  keltett 
viszhangot.  Szuhay  Mátyás  azt  mondta,  » Isten  úgy  segéljen,  a  királyi 
hitlevelet  zászlómra  tűzöm  és  ugy  vezetem  csapatomat  a  német  ellen «.* 

A  mozgalom  politikai  végczéljáúl  azt  tűzték  ki,  hogy  Felső-Magyar- 
ország török  oltalom  alatt  önálló  fejedelemség  legyen,  mert  a  bécsi  udvarnak 
ígéreteiben,  akármily  alakban  adatnának  is,  senki  sem  bízott  többé.  A  ter- 


>  Egykorú  jelentés.  Tört.  Tár,  1890.  46-48. 
•  Angyal,  Thököly  Imre,  I.  103. 


812  A   IIAGYAS   NEMZET   TÖRTÉNETE. 


vezett  támadás  ügyében  a  gyűlés  elhatározta,  hogy  Wesselényi  Pál,  Forgách 
Miklós  és  Teleki,  ha  ugyan  kijön,  Szatmár  várát  támadják  meg,  a  fősereg 
pedig  Oebreczenben  gyülekezve  a  felvidékre  törjön.  A  mi  a  bujdosó  hadat 
illeti,  az  emberanyag  maga  katonailag  kitűnő  volt.  Küzdött  soraiban  min- 
denféle elem,  főúr  és  paraszt,  polgár,  pap  és  diák,  magyar,  rácz  és 
orosz  rendek.  A  ki  zászlói  köré  gyűlt,  az  önként  jött,  az  kész  volt  hazá- 
jáért, hitéért,  emberi  jogaiért  vérét  ontani.  A  bujdosók  tudták,  hogy  1^- 
inkább  a  szegénységre,  a  jobbágyság  tömegeire  számíthatnak  s  hogy 
megnyerjék  őket,  » örökös  és  fiúról  fiúra  szálló  nemességet*  Ígértek  a  hoz- 
zájuk csatlakozó  jobbágyoknak.  Annak  jeléül,  hogy  az  Ígéret  komoly, 
örökre  dátkozták  saját  maradékjukat,  ha  ez  Ígéretet  » isten  boldogítván  a 
haza  dolgait*  meg  nem  tartják.  Ez  a  biztatás  tényleg  megszaporította  tábo- 
rukat s  igazi  hősöket,  halálra  szánt  vitézeket  nevelt  soraikban. 

I)c  bármi  nagy,  bármi  értékes  katonai  anyag  gyűlt  a  zászlók  alá,  a 
had  nem  volt  sereg,  hanem  egyszerű  tömeg  maradt,  kellő  szervezet  és  fel- 
szerelés nélkül.  I^gyakorolva,  fegyelmezve,  tüzérséggel  vagy  akár  csak 
tiszti  karral  ellátva  a  bujdosó  tábor  nem  volt.  A  labanczok  »pórhad«-nak 
nevezték  *  s  nem  is  volt  egyéb.  Ehhez  járult  a  fogyatékos  vezetés.  Egységes 
fővczetésről  általában  nem  lehetett  szó.  A  főbbek  közt  voltak  igen  vitéz, 
elszánt  férfiak,  de  csak  egyetlen  egy  vezetett  már  azelőtt  is  nagyobb  hadat 
Kz  Szuhay  Mátyás,  egykor  II.  Rákóczy  György  jeles  kapitánya,  később  a 
protestáns  ellenzék  országgyűlési  vezére.  »Expertus  és  bátor  ember,  azt 
nollc-velle  meg  kell  vallani,  hadviselő,  rendelő  magyar  hasonló  nincsen 
hozzája*,  Írja  róla  az  egykorú.*  Mellette  még  sokan  jeleskedtek.  így  a  nagy 
műveltségű  Szepessy  Pál,  a  vitéz  katona  és  buzgó  diplomata,  ki  főleg 
követségekben  tüntette  ki  magát,  melyekbe  annyi  csalódás  után  nem  fáradt 
bele  soha.  A  nagy  pipáju,  kevés  dohányú  (ezt  róla  mondták  először) 
magyarság  egyik  tiszta,  nemes  megtestesülése. 

De  bármi  sok  nehézség  állta  útját  a  tervezett  vállalatnak,  végre  hozzá 
kellett  fogni.  A  tc)meget  erős  harczvágy  hatotta  át,  s  lelkes  asszonyok, 
Kemény  .lánosné,  Bocskay  Istvánné  folyton  tettre  tüzelték  a  vezetőket. 
Augusztus  második  felében  Ibrányi  Ádám  egy  csapat  bujdosóval  Márama- 
roslV)l  csakugyan  l ^gocsába  t()rt,  Nagy-Szőllőst,  a  katholikusok  egyik  köz- 
pontját megvette,  a  minorita  kolostort  s  némely  katholikusok  házait  kifosz- 
totta s  győzelmi  jelűi  kél  barátot  megcsonkítva  beküldött  Erdélybe. 

Mint  ez  első,  katonailag  egészen  jelentéktelen  siker  jelzi,  a  bujdosókat 
hatiirtalan  düh  és  elkeseredés  vezette.  A  ^profugus  urak«  szivéből  ez  az  érzés 
nem  veszett  ki  soha :  lihegtek  a  bosszútól  s  a  hol  tehették,  szabad  folyást 
cngevitek  bősz  indulataiknak,  l'gy  bántak  az  ellenséggel,  mint  az  bánt  velük, 
mikor  erosebb  vi^lt.  1  lasztalan  tiltották  a  józanabb  elemek  a  kegyetlenséget. 


»  s.M.-rtaoK.  is(>^>.  (»;^.>. 

«    \{\:\   .ui:;us.tus  L^'J  iki  lovcl.  S.-.il.i^vi.   \i\\.  Ors.:.  Finl,   XV.  412. 


A    BUJDOSÓK.    AZ    1672-tKl    TÁMADÁS.   A   GUBERNIUM.  313 

a  dúlást-fosztásl.  Intésük,  parancsuk,  tilalmuk  kárba  veszett  s  azok,  kik  egykor 
felidézték  ez  állati  indulatokat,  most  megérezték  eljárásuk  természetes  követ- 
kezményeit, a  hol  kisebbségben  voltak.  A  kuruczok  kamatostól  adták  vissza 
a  kölcsönt  akkor  is,  később  is.  Első  sorban  a  katholikusokat,  de  általában  s 
király  hiveit  üldözték  s  fosztogatták.  Elvittek  mindent  s  a  mit  el  nem  vihettek, 
űzt  összetörték,  ajtót,  kemenczét,  akármit  s  például  Károlyt  László  apátü  szép 
udvarházában  és  gazdaságában  egy  darab  vasat  meg  nem  hagytak.^ 

Spankau  tábornok,  felső-magyarországi  főkapitány,  idejében  tájékozva 
volt  —  főleg  Bánffy  Dénes  útján  —  a  bujdosók  szándékairól.  Eleinte  a  vár- 
megyéket   akarta    fölfegyverezni,   de   nem    bizva   a    magyarokban,    utóbb 


megtiltotta  nekik  a  hadfogadést.  A  maga  német  seregével,  noha  nem  nagy 
volt,  igyekezett  a  mozgalmat  elfojtani.  Mikor  tbrányi  támadásának  hirét 
vette,  vagy  1 100  emberrel  Debreczen  felé  sietett,  hol  a  bujdosók  főserege 
állt,  melyhez  Váradról  Husszejn  aga  100  törökkel  csatlakozott.  A  hajdúk 
szintén  fegyvert  fogtak,  mire  a  fősereg  Szuhay,  Szepessy  és  Kende  Gábor 
alatt  Kalló  vára  ellen  indult.  De  csak  a  várost  s  nem  a  várat  vette  meg. 
Kalló  alól  Husszejn  haza  tért  ugyan,  de  Spankau,  attól  félve,  hogy  Szuhay 
és  társai  elállják  a  Kassára  vezető  útal,  Debreczenből  visszaindult.  Csak 
hogy  hátában  a  köznép  már  fegyvert  fogott  s  rá  támadt.  Abaúj  és 
Zemplén  szintén  a  bujdosókhoz  csatlakozott,  ámbár  máskülönben  a  nemes- 


,.  Okltára,   IV.  48Í). 


314  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

ség  kevéssé  támogatta  őket.  Szerencsről  szeptember  12-ikéH  Fülek  őrségét 
s  a  közeli  megyékből  tömegesen  oda  menekült  nemeseket  szólították  fel  a 
csatlakozásra.  Noha  többször  ismételték  a  hivást,  még  választ  sem  kaptak^ 
mert  a  kapitány,  Koháry  István  a  király  rendületlen  hive  volt.  Heves  vár- 
megye sem  csatlakozott  hozzájuk,  ellenben  a  táborban  levő  protestáns  papok; 
visszatérve  községeikbe,  híveiket  sikerrel  buzdították  a  fegjrverfogásra. 
így  a  kurucz  had  száma  folyton  szaporodott  s  valami  15,000  emberre 
nőtt.  Noha  katholikusok  is  csatlakoztak  a  zászlókhoz,  melyek  >Isten&t  és 
a  szabadságért «  latin  felírást  viseltek,  a  sokáig  elfojtott  düh  és  a  bosszú- 
érzés ekkor  is  véres  kihágásokban  nyilvánult.  Hasztalan  igyekeztek  a 
vezérek  rendet  tartani.  A  kuruczok  útját  kegyetlen  kihágások  jéleztSc 
Néhány  katholikus  papot  megöltek,  számos  katholikus  embert  kiraboltak^ 
s  templomaikat  elpusztították. 

A  nagy  kurucz  tábor  Kalló  alól  két  hadtestben  folytatta  az  élő- 
nyomulást. Kende  és  Petrőczy,  —  ki  időközben  megjött  Erdélyből,  hol 
a  támadás  kezdetén  betegen  feküdt,  —  Regécznek  indultak,  Szuhay  és 
Szepessy  Szerencset  és  Tokajt  próbálták  megvenni.  De  nem  lévén  ostrom- 
ágyújok,  abban  hagyták  a  vívást  s  szeptember  13-ikán  Szinánál  a  két 
hadtest  újra  egyesült.  Másnap  egy  kis  német  csapatra  bukkantak,  mdyet 
nyomban  megtámadtak.  E  harczból  véres  ütközet  fejlődött,  mélyben 
Spankau,  ki  Kassára  igyekezett,  hosszú  tusában  teljesen  megveretett 
Spankau  Kassára  menekült  s  oda  szorult,  a  bujdosók  pedig  utat  nywtek 
Abauj,  Torna,  Gömör  és  Sáros  vármegyékbe.  *  Putnok  várát  báró  Orlay 
Miklós  nyitotta  meg  nekik  s  maga  is  soraikba  állt.* 

A  Tiszánál  kivívott  sikerek  végre  Telekit  is  indulásra  bírták.  Szep- 
tember 16-ikán  Wesselényi  Pállal,  Forgách  Miklóssal  s  Gyulafify  Lászlóval 
500  gyalogból  és  700  lovasból  álló  seregét  Kővár  vidékéről  Szatmár  vár- 
megyébe indította.  18-íkán  lelkes  felhívásban  szólította  fel  a  szomszéd  vár- 
megyék nemességét  a  csatlakozásra »  s  Szatmár  és  Ugocsa  nemességéből 
csakugyan  sokan  álltak  hozzá.  Tábora  azonban  a  másfél  ezret  sem  érte 
el.  Eleinte  a  fősereghez  igyekezett,  utóbb  azonban  megváltoztatta  szándé- 
kát s  Meggyesről  Szatmár  ellen  nyomult.  De  Batiz- Vasváriban  20-íkán  haj- 
nalban a  szatmári  német  megtámadta  s  olyan  zavarba  hozta,  hogy  a 
sereg  nagy  része  úgy  szólván  harcz  nélkül  megfutott.  Csupán  a  pár  száz 
főnyi  gyalogság  állt  vitézül  ellent,  de  a  többségben  levő  német  levágta  s 
Teleki  maga  » félsaruját  a  mocsárba  hagyva «  menekült.  Vállalata  dugába 
dőlt  s  a  vert   vezér   Kővárba   húzódott   vissza,   honnan  ki  sem  jött  többé. 

Ellenben  szétugrasztott  hadai  g>'orsan  újra   összeverődtek   s   folyton 


*  A  bujdosók  1672-iki  támadását  hivatalos  iratok   alapján    megirta    Pauler  Gyula: 
Századok,  18G9. 

»  Thaly  Kálmán  :  Századok,   1898.  213. 

•  Küzli  Koncz  József:  Hadt.  Küzl.   1893.  460-61. 


,   BUJDOSÓK.    AZ    1672-IKl    TAMADAS.   A    GUBEfiNlUM. 


szaporodva  a  köznép  sorából, 
megvették  Kis-V"árdát,  Kalló 
várát,  s  Bernbe  nyomultak. 
Ungban  is  kitört  a  fölkelés,  a  katholikusok  üldözésétől  kisérve.  Sáros 
vármegye,  sőt  Eperjes  és  Kis-Szeben  is  megnyitotta  kapuit,  ellenben  Kassa 
és  Lőcse  német  kézen  maradt.  A  hol  német  katonaság  nem  volt,  ott  a 
lakosság  mindenütt  készségesen  csatlakozott  a  bujdosókhoz,  kiknek  egy 
merész  csapata  Pika  Gáspár  vezetése  alatt  egész  Árva  vármegyébe  elver- 
gődött s  Árva  várát  hatalmába  kerítette  (október  20.).  Az  üldözött  pro- 
testáns köznép  lelkesülten  üdvözölte  s  tömegesen  csatlakozott  hozzá.  Pika 
az  utak  védelmére  rendelt  csekély  számú  németet  vagy  leölte  vagy  elfogta, 
a  lengyel  származású  katholikus  lakosokat  pedig  kegyetlenül  üldözte.  De 
elvesztvén  az  összeköttetést  a  fősereggel,  egymaga  nem  sokáig  tarthatta 
magát.  Ugyanazok  a  német  katonák,  kik  Árva  várát  kezére  játszották, 
őt  is  elárulták,  midőn  Spork  tábornok  a  várat  vivni  kezdte.  Pika  foglyul 
esett  s  31  társával  kivégeztetett.' 

A  fölkelés  általában  minél  nagyobb  területre  terjedt  ki,  annál  inkább 
szétfolyt,  szétbomlott  s  egységes  vezetés  hiányában  mindinkább  elgyöngült. 
Másrészt  az  udvar  a  legnagyobb  erőlködéseket  tette  elfojtására.  Cob  Farkas 
tábornok  alatt  a  felvidékre  valami  10.000  főnyi  segélyhadat  indított,  mely- 
hez Esterházy  Pál,  Balassa  Bálint,  Pálffy  Károly  grófok  vezetése  alatt 
néhány  ezer  magyar  lovas  is  csatlakozott.  Cob  azzal  kezdte  működését, 
hogy  Petröczy,  Kende,  Szuhay  és  Szepesy  fejére  1000—1000  tallér 
vérdijat  tűzött  ki.  Jöttének  hírére  a  bujdosók  minden  felől  visszavonultak 
s  a  német  had  ellenállás  nélkül  érkezett  Lőcsére.  Innen  Eperjest  a  kuruczok 
kezén  hagyva,  Kassára  sietett,  hol  Spankauvai  egyesülve,  október  26-ikán 
Győrkénél  megvívott  a  mintegy  8000  főnyi  magyar  haddal.  Ebbe  időközben 

■  Kubinyt  Miklós,  .4rva  vára,  140  —  2. 


316 A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

belopódzott  az  árulás.  Cob  titokban  kegyelmet  igért  a  hajdúknak,  kik  alig 
hogy  a  németek  közeledtek,  a  titkos  megállapodás  szerint  szétfutottak,  mire 
a  sereg  többi  része  is  meghátrált.  Csupán  a  gyalogság  és  a  zempléni  lovas- 
ság küzdött  vitézül.  Amaz  az  utolsó  emberig  elesett,  ellenből  a  lovasok 
utat  törtek  maguknak  az  ellenségen  át  s  megmenektiltek.  1500  vitéz  holtteste 
borította  a  csatatért,  s  számos  protestáns  pap  és  diák  esett  el.  Ezzel  kime- 
rült a  fölkelés  ereje.  A  szétvert  sereg  erdélyi  és  hódolt  területre  húzódott, 
-egyesek  meg  Lengyelországban  kerestek  menedéket.  Igen  nagy  volt  a  foglyok 
•száma  főleg  Árva  vármegyében  s  a  közeli  vidékeken,  honnan  nem  lehetett 
menekülni.  Kollonics  már  novemberben  azt  ajánlotta,  hogy  az  ottani  néhány 
száz  kurucz  foglyot  büntetésül  Málta  szigetére  küldjék.  A  likavai  foglyokat 
s  az  árvaiakból  70-et  csakugyan  gályarabságra  Ítélték  s  a  német  tiszteket 
utasították,  hogy  a  foglyok  átadása  iránt  Kollonicshoz  forduljanak.* 

Csakhamar  kérlelhetetlenül  megindult  a  megtorlás,  mely  különösen 
Cob  tábornokban  lelte  legszörnyűbb  megtestesülését.  Cob  Farkas  igazi 
farkastermészet  volt,  a  ki  könyörtelenül  végezte  bakói  tisztét.  Kannibali 
kinzások  közt  ölette  meg  a  hadi  foglyokat  s  már  nemcsak  a  vezérek,  hanem 
minden  bujdosó  fejére  dijat  tűzött  ki.  Általában  egyszerűen  törvényen  kívül 
helyezett  minden  bujdosót  s  »kegyelmes  urunk  ő  felsége  szent  intentiója 
•szerint «  megliagyta  az  egész  lakosságnak,  hogy  » öljék  és  vágják,*  a  hol 
találják,  a  foglyokat  meg  küldjék  be  Kassára.^  Utóbb  vérbe  mártott  pallost, 
nyársat,  kereket  hordatott  szét  a  felvidéken  s  kihirdette,  hogy  ezzel 
végeztet  ki  urat  és  parasztot,  a  ki  a  zsivány  kuruczokkal  érintkezni  mer, 
A  rémuralommal  akart  hatni,  de  az  ellenkezőt  érte  el.  A  mozgalom  nem 
szűnt  meg,  a  nép  rokonszenve  továbbra  is  a  kuruczok  részén  maradt,  kik 
azt  felelték  a  vérengzőnek:  »Ha  te,  Cob  Farkas,  azt  hiszed,  hogy  a  rablót 
akasztófa,  a  zsiványt  nyárs  illeti,  úgy  legelőször  magadat  akasztasd  fel 
vagy  húzasd  nyársra  magadat !«  A  kegyetlen  gyilkolásnak  és  üldözésnek 
csupán  egyetlen,  lélektanilag  legtermészetesebb  következménye  az  lett,  hogy 
a  bujdosókat  a  végletekig  hajtotta.  Hasztalan  biztatták  őket,  » folyamodjanak 
alázatosan  az  ő  felsége  kegyelmességéhez «.«  A  szivekből  végleg  kiveszett 
a  bizalom.  Sokat  emlegették  abban  az  időben  a  bujdosók  a  bécsi  békét,  de 
kétségtelen,  hogy,  ha  arra  a  hatalomra  emelkednek,  mint  egykor  Bocskay, 
még  olyan  előnyös  feltételek  mellett,  minőket  a  bécsi  szerződés  kínált, 
sem  egyezkedtek  volna,  mert  vallásos  hitté  vált  azon  meggyőződésük^ 
hog>''  az  udvar  szükség  esetén  békét  köt  ugyan,  de  egy  feltételét  sem  fogná 
megtartani. 

Leverve  a  felkelést,  az  udvar  végre  komolyan  foghatott  azon  régi 
szándéka  kiviteléhez,  hogy  osztrák  és  cseh  mintára  megalkossa  az  idegen 
önkényuralmat     Magyarországban.    Ez    eszme    zászlóvivője    s    valósitója 

*  Maurer,  id.  m.  69. 

•  Az   1673  június  16-iki  rendeletet  közli  Komáromy  András:  Hadt.  Közi.  1895  214. 
■  Rottal  levele  Apafyhoz.  Angyal,  Thököly,  I.  98. 


A   BUJDOSÓK.    AZ    1672-IKI    TÁMADÁS.   A    GUBERNIUM. 


317 


Lobkowitz  herczeg  volt.*  Lipót  királyt  már  1670  elején  megnyerte  s  az  akkoii 
mozgalom  gyors  elfojtása,  azóta  meg  a  vallásviszály,  a  bujdosók  veresége,, 
a  KoUonicsok  és  Cobok  vérengzései  minden  nehézséget  elhárítottak  útjából. 
Megtörténhetett  a  magyar  alkotmány  eltörlése,  a  .német  uralom,  a  XVII. 
századi  Bach-rendszer  behozatala.  Egy  hang  sem  emelkedett  a  királyi  eskü- 
szentesítette hazai  törvények  védelmére,  kivéve  a  hiúságában  és  anyagi 
érdekeiben  sértett  Szelepcsényi  érsekét,  ki  azonban  rögtön  elnémult,  mihelyt 
magánóhajait  teljesítették.  A  rendi  kiváltságok,  a  szűkkeblű  osztályuralom 
bukásán  egyes  udvari  párti  főurak  titokban  keseregtek  ugyan,  sőt 
egyik-másik  időnként  elmorogta  magát,  de  engedelmes  szolgája  maradt  az 
udvarnak  még  a  rendi  kiváltságok  eltemetésében  is.  A  tömegeket  még  egészea 
hidegen  hagyta  a  rendi  alkotmány  bukása,  ök  nem  rendi  érdekekért,  hisz 
a  tömeg  kivűl  állt  a  rendiségen,  hanem  hitükért,  nemzeti  lételükért 
küzdöttek. 

A  korszak  mozgalmainak  legteljesebb  félreismerése,  részben  szándékos^ 
meghamisítása,  ezen 
időszak  vajúdásait, 
—  mint  a  legújabb 
osztrák  történetírók 
is  teszik  —  a  ha- 
ladás eszméit  kép- 
viselő királyság  s  az 
önző  egyéni  érdekek- 
ért küzdő  nemesség 
tusájának  bélyegezni. 
Nem  a  nemesség, 
hanem  a  történelmi- 
leg fejlődött  magyar  nemzet  minden  eleme,  sőt  leginkább  az  alsó  rétegek  álltat 
szemben  a  királyi  hatalommal  s  ha  harczaikban  a  régi  alkotmány  vissza- 
szerzésének jelszava  is  fel-felhangzik,  ennek  az  a  magyarázata,  hogy  a  fele- 
kezetek egyenjogúságát  s  a  nép  fejletlen  gazdasági  viszonyainak  jobban 
megfelelő  régi  adórendszert  kívánták  vissza,  de  nem  a  rendiséget.  Ha  az 
udvar  ez  irányban  számba  veszi  érdekeiket,  a  nemesi  alkotmányt  akadály 
nélkül  elkobozhatta  volna.  De  egyetlen  hazai  népréteggel  sem  azonosította 
magát,  hanem  egyaránt  el  akarta  nyomni  mindegyiket.  Reformok  valósítá- 
sához sem  jóakarata,  sem  szakértelme  nem  volt.  A  miniszterek  egjrszerűen 
előkerestették  a  levéltárakból  az  1618-iki  cseh  fölkelésre  vonatkozó  okira- 
tokat s  az  intézkedéseket,  melyeket  ott  találtak,  Magyarországban  alkal- 
mazták. Utánzók,  kontár  másolók  voltak  s  ennek  megfelelően  alakult  az 
eredmény.  »Az  osztrák  államférfiak  a  kormánypolitikát  sehol   sem  vezették 


Cob  Farkas  aláírása. 


»  Ezt  életrajzirója,    Wolf,    különösen  hangsúlyozza    s    hozza  teszi,    hogy    az    ide 
vonatkozó  iratok  megvannak  a  bécsi  állami  levéltárban.  Id.  m.  339. 


318  \   MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


oly  Ügyetlenül,  minden  okosság  és  belátás  ellenére*,  mondja  az  1671  utáni 
eseményekről  egy  modern  osztrák  történetire.  * 

Lobkovvitz  terveit  a  miniszterek  mind  helyeselték,  s  némelyikük  azzal 
érvelt,  hogy  a  magyarok  még  mindig  nincsenek  megtörve  s  szicziliai 
vecsernyétől  lehet  a  Magyarországon  állomásozó  német  hadat  féltem. 
Azt  ajánlották  tehát,  hogy  még  több  hóhért  kell  a  magyarokra  küldeni, 
büntetni  kell  az  asszonyokat  is,  ki  kell  irtani  a  pestises  farkasokat,  a  Szent- 
Bertalan-éj  iszonyatosságait  kell  e  vad  népen  ismételni.  Mindenek  előtt 
üj  kormányt  kell  alakítani  teljhatalommal  az  ország  összes  intézményeinek 
felforgatására.  E  vérengző  javaslatokat  Hocher,  Lobkowitz  hű  munkatársa, 
terjesztette  Lipót  elé,  ki  már  1671-ben  utasította  Lobkowitzot,  hogy  a 
•legszűkebb  körben  és  titokban «  tartson  tanácskozást  Magyarország  új 
kormányzata  üg^'ében.  A  herczeg  nég>'  minisztert  avatott  a  titokba  s  véle- 
ményük alapján  1672  február  12-ikén  megtette  a  maga  kimeritő  javaslatait 
Ezek  abban  ormoltak,  hogy  a  nádori  tiszt,  mely  öt  év  óta  üresedésben 
volt,  végkép  eltörlendő  s  kormányzó  állítandó  az  ország  élére,  kit  műkö- 
désében nyolcz  tagú,  fele  magyar,  fele  német,  tanács  támogasson.  Konnány- 
zónak  Ampringen  János  Gáspárt,  a  német-rend  nagjrmesterét  ajánlották. 
E  kormányzóságnak  lesz  feladata  a  folyó  ügyeken  kívül  a  magyar  köz- 
jogi törvényhozást  oly  irányban  átalakítani,  mely  a  császári  korlátlan 
uralomnak  megfelel.  Lipót  elfogadta  a  javaslatot,  melyet  márczius  31-ikéQ 
A  minisztertanács  is  helyeselt.  Elvileg  jóváhagyatván  az  új  kormányzat, 
megkezdődött  a  részletes  utasítások  kidolgozása.  A  tanácskozásokban  hatá- 
rozottan kimondották,  hogy  az  újítás  czélja  az  ártalmas  magyar  intézmé- 
nyek eltörlése  s  az  új  kormányzatnak  cseh  mintára  való  szervezése. 

Az  új  kormány  feladatául^  tűzték  ki,  hogy  az  eretnekséget  kigyom- 
lálja Magyarországból,  csak  hogy  bizonyos  óvatossággal  járjon  eL  Az  irtó 
harczot  a  minísterek  a  magyarokra  bízták  s  kerülni  igyekeztek  ekkor  is 
később  is  a  látszatot,  mintha  a  királvtól  és  az  udvartól  indulna  ki  a 
vallásháború,  melynek  gyümölcseit  az  udvar  élvezte  ugyan,  de  ódiumát 
a  magyar  főpapságra  hárította.  Ez  okból  az  igazságszolgáltatást,  mely 
leginkább  szorult  volna  gyökeres  reformra,  néhány  különös  eset  kivételével, 
kivonták  az  új  kormány,  a  gubernium  hatásköréből  s  Szelepcsénsri  érsekre 
bízták.  Hadügyekben  az  új  konnányzat  hívatva  volt  a  bécsi  hadi  taná- 
x:sot  támogatni  s  a  katonaság  zsarolásainak  gátat  vetni,  míg  pénzügyek- 
ben az  udvari  kamarával  egyetértésben  kellett  eljárnia. 

Mikor  a  politikusok  elkészültek  munkájukkal,  Lipót  királyban  lelki- 
ismereti kételyek  támadtak.  Hittudósokhoz  fordult  tehát,  de  nem  azt  kér- 
dezte tőlük :  koronázó  esküjébe  ütköznek-e  tervei,  hanem  azt,  nem  játszották-e 
e\  a  magyarok  a  fölkeléssel  összes  jogaikat  és  kiváltságaikat  s  köteles-e  a 


'  Zwiedinek,  id.  m.  I.  474. 

•  A  részleteket  kiadatlan  kútfőkből  ismerteti  Károlyi  Árpád,  id.  m. 


,    BUJDOSÓK.   AZ    1Ö72-IKI    TÁMADAS,    A    GUBERNIUM. 


£sászár  Magyarország  alkotmányát  tiszteletben  tartani  ?  Kollonics  és  Hocher 
gondoskodtak  róla,  hogy  e  kérdések  olyan  papi  bizottság  elé  kerüljenek, 


mely  velük  mindenben  egyetértett.  A   bizottság   három  jezsuitából,  három 
más  szerzetesből  és  egy   világi  papból  állt.  Hocher  ismertette  előttük  a 


320  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


tényállást,  mire  a  hittudósok  egyhangúlag  kimondották,  hogy  Magyar-^ 
ország  a  fölkeléssel  eljátszotta  alkotmányát.  Ezzel  a  hittudósok  szentesi- 
tették a  miniszterek  azon  elméletét,  hogy  a  magyar  nemzet,  noha  csak  egy 
része  fogott  fegyvert,  elveszítette  összes  történelmi  és  emberi  jogait  s  a 
császár  az  teheti  vele,  a  mit  akar.  Ennyire  kibővült  immár  a  jogeljátszás 
tana,  melyet  a  főpapság  eddig  csupán  a  protestánsokkal  szembúi  hirdetett 
A  jelentésben,  melyet  a  hozott  határozatok  szentesítése  iránt  LotíkovAxz  a 
császár  elé  terjesztett,  maga  volt  kénytelen  elismerni,  hogy  csak  »a  magya- 
rok nagyobb  része  vett  részt  a  fölkelésben «,  a  mivel  a  jogeljátszás  tanát 
egyszerűen  halomra  döntötte.  Mindazáltal  azzal  végzé  élőterjesztését: 
» Minthogy  tehát  e  terv  hittudományi,  jogi  és  katonai  szempontból  végre- 
hajtható, nem  kell  további  aggodalmakat  táplálni,  s  aprólékosságok  ne 
tartsanak  vissza  bennünket  a  főmunka  végrehajtásában. « *  De  Lipótnak  is 
feltűnt  az  ellenmondás,  mert  elrendelte,  hegy  a  hittüdósok  újra,  még  pedig 
nagyobb  számmal  összehivassanak,  s  alaposabban  foglalkozzanak  főleg 
azon  kérdéssel,  váljon  a  magyarok  » nagyobb  részének «  részvétele  a  forra- 
dalomban igazolja-e  a  tervezett  változásokat. 

Teljesítették-e  rendeletét,  az  meg  nem  állapítható.  De  aggodalmat 
minden  esetre  eloszlottak,  noha  időközben  kapott  oly  papi  véleményt  is,  mely 
szándéka  törvénytelenségét,  koronázó  esküjébe  ütköző  voltát  leplezetlenül 
feltárta.  Szelepcsényi  érsek,  ki  a  gubemium  megalkotása  esetén  elvesztette 
volna  királyi  helytartói  állását,  egyszerre  a  régi  magyar  alkotmány  buzgd 
^szószólója  lett. 

Eleinte  kész  volt  a  helytartóságról  lemondani,  de  hirtelen  mást  gon~ 
dőlt.  Eszébe  jutott,  minő  csúfság  esik  rajta,  midőn  öreg  napjaira,  annyi 
szolgálat  után,  elveszik  tőle  s  egy  idegenre  bízzák  a  kormányzat  vezetését. 
A  nyár  folyamán  (1672)  erőteljes  fölterjesztést  intézett  tehát  Lipót  király- 
hoz s  leplezetlenül  kimondotta,  hogy  tervei  kivitele  csak  az  ország  összes 
törvényeinek  megsemmisítése  esetén  lehetséges.  Már  pedig  a  király  esküt 
tett  e  törvényekre  s  az  ország  rendéi  csak  oly  feltétellel  kötelesek  a 
királynak  engedelmeskedni,  ha  a  király  meg  a  törvényeknek  engedelmes- 
kedik. Hamis  —  monda  —  az  az  állítás,  mintha  az  ország  az  összeesküvés 
miatt  elvesztette  volna  jogait.  Az  ország  megmaradt  hűségében  s  ha  egye- 
sek hűtlenség  bűnébe  estek,  megkapták  büntetésüket.  Az  országot  nem 
szabad  tehát  büntetni,  különben  előre  megjósolhatja,  hogy  oly  dolgok  követ- 
keznek, mel^^eket  egykor  hihetetleneknek  fognak  tartani.  »Ha  vétettek,  s  pedig 
keményen  vétettek  sokan  a  felség  ellen,  —  szólt  az  érsek  —  ez  még  nem 
ok  arra,  hogy  felséged  megszegje  az  ország  többi  lakosainak  is  adott  hitét. « 
De  Szelepcsényi  csakhamar  ismét  meggondolta  a  dolgot,  s  mikor  megadták, 
neki  a  dús  fizetést,  melyet  élethossziglan  kikötött,  sőt  bíráskodási  ügyekbea 
tovább  is  királyi  helytartó  maradhatott,  belenyugodott  mindenbe  s  az  idegen 

>  Wolf,  id.  m.  343. 


A   BUJDOSÓK.    AZ    1672-IKI   TÁMADÁS.    A   GUBERNIUM.  321 

uralom  egyik  oszlopa  lett.  Ugyanilyen  módon  nyerték  meg  a  vén  gróf 
Forgách  Ádámot,  ö  is  elégedetlenkedett  mindaddig,  mig  » rossz  száját*,  mint 
Bécsben  mondották,  be  nem  tömték.  Kevéssel  a  gubernium  kinevezése  előtt, 
még  keservesen  panaszolta,  hogy  az  udvar  már  sajátjának  tekinti  Magyar- 
országot, és  pedig  »a  mi  beleegyezésünkből.  Semmin  sem  csodálkozik 
tehát,  akármi  fog  történni.  Szeretne  ugyan  a  hazán  segíteni,  de  meg- 
fogadja Majthényi  János  személynök  tanácsát,  s  nem  köt  ki  az  udvarral.^ 
Meg  is  kapta  jutalmát,  őt  is  Majthényit  is  zsiros  hivatalba  tették  s  ezzel 
a  főrendi  ellenzék  végkép  elnémult. 

Eleinte  az  udvar  azt  tervezte,  hogy  a  császár  kiáltványban  tudassa 
Magyarországgal  az  új  kormányzat  megalakítását  s  egyúttal  jelentse  ki, 
hogy  Magyarország  elvesztette  összes  jogait,  s  császári  teljhatalommal 
fog  kormányoztatni,  hogy  továbbá  a  Habsburg-család  immár  örökös 
tartományának  tekinti,  s  a  királyválasztást  és  a  koronázás  eddigi  alakját 
eltörli.  Minderről  azonban  hallgatott  az  1673.  márczius  11-iki  császári 
renddet,  mely  az  új  kormányzat  behozatalát  egyszerűen  csak  kihirdette. 
Az  ország  kormányzójává  Ampringen  János  Gáspár,  a  német  rend  nagy 
mestere,  a  gubemiumi  tanács  magyar  tagjaivá  Szelepcsényi  érsek,  Kollo- 
nics  Lipót,  püspök  és  kamara-elnök,  ki  sehol  sem  hiányozhatott,  hol 
a  magyarság  megrontásán  dolgoztak,  gróf  Forgách  Ádám  s  Majtényi 
János  királyi  személynök  neveztetett  ki.  Mellettük  négy  német  tanácsos 
működött,  egy  katona,  mint  a  hadi  tanács,  egy  pénzügyi  ember,  mint 
az  udvari  kamara  képviselője  s  két  osztrák  jogtudós.  Az  új  kormány- 
zat beigtatását  márczius  13-ára  tűzték  ki,  de  Qaudia  Felicitas  császárné 
halála  miatt  későbbre  halasztották.  Márczius  22-ikén*  vonult  be  Ampringen 
Pozsonyba.  Az  udvar  a  beigtatást  a  lehető  legfényesebbé  akarta  tenni  s 
szétküldte  a  rendeletet,  hogy  urak,  vármegyék  és  városok  minél  tömege- 
sebben képviseltessék  magukat.  De  csak  az  jött  el,  a  ki  el  nem  kerülhette, 
néhány  pap,  10 — 12  főúr,  s  a  közeli  vármegyék  s  városok  követei.  A  bevo- 
nulás ünnepélye  kisvárosi  jelleget  viselt.  Kisszerű  volt  maga  a  beigta- 
tás  is,  mely  másnap  a  vár  nagy  termében  ment  végbe.  Ampringennek  sem 
tetszett  a  hideg,  tartózkodó  fogadtatás,  de  azzal  vigasztalta  magát,  hogy 
a  hangulat  idővel  megjavul. 

Mikor  Ampringen  Magyarország  kormányzója  lett,  még  csak  54  éves 
volt,  de  maga  az  udvar  mondotta  róla,  hogy  rokkant  s  nem  sokáig  él. 
Részeges,  lusta,  a  mag>'arok  iránt  elfogult,  de  természettől  jóindulatú 
ember  volt  s  annyit  minden  esetre  értett  a  maga  dolgához,  mint  a  bécsi 
hatalmasok  a  magukéhoz,  sőt  egyben  túltett  rajtuk:  becsületesebb  volt 
náluk.  Azzal  az  elfogultsággal,  melyet  az  udvar  a  magyarok  iránt  táplált, 
jött  ő  is  Pozsonyba,  de  hivataloskodása  folyamán  nézetei  lényegesen  módf>- 

>  Majthényihoz  irt.  lev.  Tört.  Túr,  1897.  265! 
•  A  részletek  Károlyinál,  id.  m.  62—3. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  2 1 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖHTÉSETE. 


sultak,  ámbár  eleinte  a  nagy  magj'ar  közvélemény  alig  vett   tudomást  az 
új  kormán^'zóról.  A  protestánsokra,  a  várost  és  jobbág>'  népre,  a  bujdosóira 


De    Gymes  Svm-eimis    Cows  Ccrmatus 
£t  Carúniotum    ann^xorum  Cenarahs. 


Grót  Forgich  Adlm. 

(Egjkoiú  metszel  uiin. 


egész  mindegy  \-oll,  Anipringcn  \-agy  Szolepcsénv'i  folytatja-e  az  eddigi 
gyilkos  politikát.  Ampringcn  kész  \*oli  ezt  is  enyhíteni,  s  kegyelmi  ténynyel 
kezdte  működését.  Márczius   29-Íkén    biinbocsánatot    hirdetett   azoknak,  kik 


A   VÉRBIRÓSÁGOK.    A   POLGÁRHÁBORÚ   ROMBOLÁSAI.  323 

15  nap  alatt  leteszik  a  légyvert  s  Cob   tábornoknál  jelentkeznek.*   Nem 
rajta  múlt,  hogy  kezdeményezését  Cob  vérengzései  meghiúsították. 

Alig  hogy  az  új  kormány  megalakult,  kitört  kebelében  a  személyes 
harcz,  a  kicsinyes  torzsalkodás.  A  tanácsurak  igen  tapintatlanul  voltak  össze- 
választva s  az  egyik  nem  értette  a  másikat.  Agyarkodtak,  czivakodtak 
az  elsőbbségen,  a  primás  többnek  tartotta  magát  a  kormányzónál,  a  kato- 
naság szóba  sem  állt  vele  s  Ampringen  teljes  tétlenségre  volt  kárhoztatva 
Már  1673.  deczember  16-ikán  átlátta  állásának  nevetséges  voltát  s  azt 
irta  Lobkowitznak,  ^szolgáljon  itt  más«.  De  föl  nem  mentették,  állásának 
tekintélyt  sem  ig^'^ekeztek  kölcsönözni  s  az  idegen  kormányzat  halva  sztile- 
tett  intézmény  maradt,  mely  csak  fokozta  azt  a  zűrzavart,  a  melybe  a 
polgárháború  iszonyai  az  országot  sodorták. 


III.  FEJEZET. 

Q  rérbiróságol^*  Q  polgárháború  rombolásai, 

A  gubernium  vezetését  mindinkább  Kollonics  ragadta  magához.  Mon- 
dotta-e KoUonics  azt,  mint  az  egykorúak  állítják,  hogy  Magyarországot  előbb 
rabbá,  azután  koldussá,  végűi  katholikussá  akarja  tenni,  az  meg  nem  álla- 
pítható. De  1673-ban  már  rabbá  és  koldussá  tette  s  még  csak  az  volt 
programmjából  hátra,  hogy  katholikussá  tegye.  Megpróbálta  ezt  is  s  a 
vallásüldözésnek  immár  egészen  szertelen  arányokat  és  még  embertelenebb 
jelleget  adott.  Ampringen  nem  helyeselte  az  eljárást,  mely  utatításaival 
is  ellenkezett,  de  Kollonics  nem  törődött  vele  s  Lipót  király  bizalmára 
támaszkodva  azt  tette,  a  mit  akart.  Egyáltalán  nem  szorult  Ampringenre. 
Az  igazságszolgáltatás  terén  Szelepcsényi  megmaradt  királyi  helytartónak  s 
bármint  gyűlölte  az  érsek  a  » vörös  katonát*,  az  » ördögi «  munkában  — 
igy  nevezi  egy  régi  kézirat  —  hiven  támogatta,  s  az  egész  igazságszolgáltatási 
szervezetet  rendelkezésére  bocsátotta.  így  könnyű  volt  KoUonicsnak  meg- 
indítani azokat  a  monstre-pöröket,  melyekhez  hasonlók  történelmünk  leg- 
véresebb lapjain  sem  fordulnak  elő.  Az  első  ilyen  pör  már  1672-ben  foljrt  le. 
Ekkor  nem  csupán  templomaiktól  és  iskoláiktól  fosztották  meg  a  pozsonyi 
protestánsokat,  hanem  a  prímás  május  10-ikére  Nagy-Szombatba  a  maga 
vértörvényszéke  elé  idézte  mindnyájukat,  a  papok  mellett  a  hitközség  összes 
tagjait. 

De   akkor  még  Szelepcsényi  bizonyos  kíméletet   gyakorolt   Ellenben 
1673-ban   teljesen   Kollonics    nyomdokain  kezdett  haladni  s    tervbe  vette, 
hogy  az  országból  az  összes  protestáns  papokat  és  tanítókat  kiűzi.  A  tapasz- 
Károlyi,  id.  m.  65. 

2l* 


324  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


talás  Ugyanis  megmutatta,  hogy  a  templomok,  iskolák  és  egyházi  vagyon 
elvételével,  a  legkíméletlenebb  erőszakkal  is  csak  félsikert  lehet  elérni,  mert 
hol  a  protestánsok  csak  valamikép  érintkezhetnek  papjaikkal,  ott  minden 
üldözés  daczára  rendületlenül  ragaszkodnak  régi  vallásukhoz.  Ha  ellenben  az 
öss2:es  protestáns  papok  kiűzetnek  az  országból,  előre  volt  látható,  hogy  a 
pásztoraitól  megfosztott  nyáj  lassanként  visszatér  a  kath.  egyházba.  Ennek 
következtében  megállapodtak,  hogy  pörbe  fogják  az  ország  összes  protestáns 
lelkészeit  és  tanítóit.  A  ki  közülök  áttér,  az  nyomban  kegyelmet  kap.  A  ki 
Írásban  bevallja  bűnét  s  az  országból  önként  távozik,  azt  szintén  elbocsátják. 
A  ki  ellenben  sem  át  nem  tér,  sem  külföldre  nem  megy,  az  a  tömlöcz  fenekére 
kerül.  Ugy  okoskodtak,  ha  nem  lesz  pap,  a  ki  kereszteljen,  a  ki  temessen, 
a  ki  a  beteget  az  egyház  vigaszával  el  lássa,  az  egészségeset  meg  kitartásra 
buzdítsa,  a  magára  hagyatott  nyájat  könnyű  szerrel  végleg  meg  lehet  téríteni. 
Ürügy  öt  az  általános  üldözésre  könnyen  és  bőven  találtak,  sőt  az  1672-iki 
kurucz  betörés,  melyben  a  protestáns  papok  tevékeny  részt  vettek,  némi 
jogszerűséget  adott  a  tervezett  vállalkozásnak.  Már  1673  februárban  érte- 
sítés ment  Bécsbe,  hogy  az  összes  protestáns  papokat  és  tanítókat  hűt- 
lenség és  felségárulás  czimén  Pozsonyba  fogják  idézni.  A  siker  biztosítása 
czéljából  Szelepcsényi  a  sajtót  is  elnémította,  a  szabad  szót  is  bilincsbe 
verte.  Június  7-íkén  a  királytól  nyert  felhatalmazás  alapján  rendeletet  inté- 
zett a  hatóságokhoz,  hogy  minden  könyvet,  mely  előzetes  censura  nélkül 
jelent  meg,  lefoglaljanak.  ^ 

Eredeti  szándékát  azonban  ama  roppant  arányokban,  mint  tervezte,  egy- 
előre még  nem  merte  végrehajtani,  hanem  az  üldözés  új  rendszerét  előbb  kisebb 
körben  próbálta  ki.  1673szemptember  25-ikére  három  ág.  ev.  superintendenst  s 
Zólyom,  Liptó  és  Turócz  megyék  lelkészeit  Pozsonyba  a  saját  elnöklete  alatti 
bíróság  elé  rendelte.  Összesen  32  ág.  ev.  s  egy  ev.  ref  papot  idézett  meg  s 
a  legtöbb  meg  is  jelent.  Az  eljárás  azzal  kezdődött,  hogy  mindnyájukat 
fogságra  vetették.  A  legsúlyosabb  vádakat  emelték  ellenük;  azt  állítoltták, 
hogy  fellázadtak  a  király  ellen,  összejátszottak  a  bujdosókkal,  sértették  a 
kath.  egyházat,  visszaéltek  papi  hivatalukkal.  Bizonyítani  e  vádakat  meg 
sem  próbálták  s  csak  két  levelet  hoztak  fel,  melyeket  Vitnyédy  István  még 
1669-ben  és  1670-ben  Keczer  Menyhérthez  s  Bethlen  Miklóshoz  intézett. 
Ezek  sehogysem  szolgálhattak  a  vádlottak  bűnösségének  bizonyítékául, 
mert  ha  Vitnyédy  meg  is  irtas   a   leveleket,   azokhoz   vádlottaknak  semmi 


»  Tört.  Tár,   1896.   139. 

•  Keczer  a  levelekről  nem  nyilatkozhatott,  mert  időközben  meghalt.  Ellenben  Bethlen 
Miklós,  mihel^'t  értesült  róluk,  1675  január  4-én  a  leghatározottabban  hamisítványoknak  nyil- 
vánította azokat.  A  szentháromságra  esküdött,  hogy  1668  január  18-ika  után,  mikor  elidegened- 
tek egj'mástól,  érintkezésben  sem  állt  többé  Vitnyédyvel  s  tőle  levelet  nem  kapott.  Nincs 
semmi  ok,  hogy  Bethlen  ez  állításának,  ez  esküjének  hitelt  ne  adjunk.  Másrészt  az  is 
bizonyos,  hogy  Pozsonyban  és  Bécsben  e  leveleket  igazaknak  vették,  mi  azonban  csak 
arra  vall,  hogy  egy  ravasz  hamisítónak  estek  áldozatul,    s    hogy    épen    nem    fektettek  rá 


\''ÉRBIRÓSÁGOK,    A    POLGÁRHÁBORÚ    ROMBOLÁSAr. 


küzuk  sem  \ok  Nem  hozzájuk  intéztettek  s  tartalmukról  csak  a  pör  folya- 
mán értesültek  Hasztalan  hangoztatták  ezt  a  foglyok;  a  bíróság  a  legbor- 
zasztóbb büntetésekkel  fenyegette  őket,  hogj'  önkényt  bevallják,  bűnösségü- 
ket   Tulajdonkepen  csak  azért  fogták  őket  pörbe,  hogy  önkénytes  vallomást 


Sielepcííoyl  György. 
Ru^endaa  melsiele  uUn.l 

csikarjanak  ki  tőlük,  mely  alapon  aztán  egyszerűen  száműzni  akarták  őket, 
ha  ugyan  át  nem  térnek, 

A  ki    áttért,   azt    nem   csak    nem   bántották   többé,   hanem    Kollonics 

súlyt,  hogy  a  levelek  igaz,  vagy  koholt  vollát  kiderítsék.  Az  azonban,  hogy  kalholikus  korok- 
ben  meg  valtak  győződve,  hogy  a  levelek  valódiak,  még  nem  bízonyitja,  hogy  csakugyan 
valódiak  voltak.  Ép  oly  kevéssé  fogadható  el  az  az  érvelés,  hogy  ha  már  levelet  koholtak, 
sokkal  terhelőbbeket  is  koholhattak  volna.  Az  elfogult  bíráknak  elég  volt  az  a  kél  levél, 
a  mint  nélkiJUik  is  elitéltek  volna  a  vádlottakat. 


326  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Útján  a  kamarától  pénzsegélyt  is  kapott.  De  az  is  rögtön  visszanyerte  sza- 
badságát, a  ki  Írásban  elismerte,  hogy  bünős  a  lázadásban,  s  megérdemli 
a  büntetést.  Ezt  a  császár  vele  született  kegyelme  elengedte  ugyan,  de  csak 
az  esetben  tűrte  meg  az  illetőt  országában,  ha  papi  hivataláról  lemondott 
Ha  ezt  nem  tette,  külföldre  kellett  kivándorolnia.  A  pozsonyi  foglyok  leg- 
többje a  súlyos  fenyegetés  s  a  jezsuiták  rábeszélése  következtében  csak- 
ugyan vagy  áttért,  vagy  reversalist  adott.  Ezzel  a  főpapság  rendkívüli 
sikert  ért  el.  Egyrészt  kezében  volt  az  illetők  Írásbeli  vallomása,  hogy 
bűnösök  s  nem  vallásuk,  hanem  politikai  büntettek  miatt  üldöztettek.  Más- 
részt s  ez  volt  a  lényeges,  egész  vidékek  protestáns  pap  nélkül  maradtak. 
Magukra  hagy'^atva  a  hivek  kénytelenségből  a  kath.  paphoz  fordultak  s 
mindinkább  visszatértek  a  régi  egyházba. 

Az  első  kísérlet  e  fényes  síkere  arra  ösztönözte  Szelepcsényit  és 
Kollonicsot,  hogy  immár  nemcsak  a  közeli  vármegyék,  hanem  a  királyi, 
sőt  török  területen  levő  összes  protestáns  papokat  és  tanítókat  új  vésztörvény- 
szék elé  idézze.  Minő  vállalatról  volt  itt  szó,  kitűnik  abból,  hogy  a  prot. 
Ielkés2:ek  számát  egykorúak  valami  2,6(X)-ra  teszik.  Méltán  mondhatta 
tehát  Széchenyi  György  kalocsai  érsek,  hogy  immár  az  összes  magyar 
protestánsok  számára  olyan  » hurok -<  készül,  melyet,  »ha  nyakukba  rántha- 
tunk, soha  többé  az  evangéliumi  vallás  hazánkban  lábra  nem  áll«.  Ugy 
látszik  Ampringennek  is  aggodalmai  támadtak  e  szörnyű  vállalkozás  ellen, 
s  talán  az  ő  felszólalása  okozta,  hogy  Bécsben  kifogásokat  emeltek  ellene. 
De  Szelepcsényi  páter  MüUerhez,  Lipót  gyóntatójához  fordult,  hogy  ne 
zavarják  abbeli  munkájában,  hogy  az  egész  országot  katholikussá  tegye. 
Május  15-ikén  meg  eg^^enesen  a  királynak  irt  s  a  legerélyesebben  tUtako- 
zott  az  ellen,  hogy  az  üldözött  prot.   papok  esetleg  kegyelmet  kapjanak. 

A  király  csakugyan  nem  akadályozta  Szelepcsényi  terveit.  1674.  január 
6-tól  kezdve  mentek  szét  az  idézések,  mely  szerint  a  lutheránus  és  kálvinista 
papok  és  tanítók  akár  királyi,  akár  hódolt  területen  lakjanak,  márczius  5-ikén 
Pozsonyban  az  ottan  alakított  rendkívüli  bíróság  ^  (judicium  delegatum  extra- 
ordinarium)  színe  előtt  megjelenni  tartoznak.  Az  idézés  sajátszerű  módon  történt, 
így  például  az  érsek  meghagyta  a  leleszi  conventnek,  hogy  kézbesítse  az  idézést 
Ung,  Bereg,  Ugocsa  megyében  a  Tiszáig  s  a  Bodrogközben  az  összes  helv.  és 
ág.  prédikátoroknak,  iskolamestereknek  s  más  ilyeneknek  (compares).  A  con- 
vent  embere  február  16-ikán  Munkácson  kezdte  meg  az  idézést  s  azután 
községről  községre  járt,  megtudni  van-e  ott  protestáns  pap  vagy  mester.  Ha 
volt,  noha  sok  esetben  a  helyszínén  sem  tudhatta  meg  nevét,  maga,  vagy 
szolgája  által  megidézte,  vagy  az  idézést  a  kapura  függesztette  ki.  Bereg- 
ben  Báthory  Zsófia  buzgalmából  a  szolgabíró  végezte  a  kézbesítést.  Csupán 
e  kiküldött  által  53  pap  és  19  tanító,  összesen  72  ember,"  idéztetett  a  pozsonyi 

*E  bíróság  működéséről  Rácz  Károly:  A  pozsonyi  vértörvén5'S2ék  áldozatai  1674-bcn. 
Foglalkozik  vele  Szilágyi  Sándor  :  > Zrínyi  Péter  és  ligája«  ez.  művében. 

•  A  terjedelmes  jelentés  az  illetők  névsorával  a  leleszi  konvent  iratai  közt,  1674.  1.  sz. 


A   VÉRBIRÓSÁGOK.  A   POLGÁRHÁBORÚ   ROMBOLÁSAI.  327 


biróság  elé,  mig  a  tényleg  megidézettek  összes  száma  730-ra  ment.  Az 
idézések  rémületet  keltettek  az  érdekeltek  sorában.  Még  a  hódolt  területen 
levő  papok  is  úgy  megijedtek,  hogy  nem  merték  kö^gükben  maradni, 
hanem  oda  menekültek,  hol  török  őrség  volt,  főleg  Budára  s  pénzen  szerez- 
tek védelmet  a  töröktől.  De  az  udvar  s  a  török  közt  olyan  benső  volt  a 
viszony,  hogy  a  budai  pasa  kész  volt  a  menekülteket  kiadni  s  csak  kör- 
nyezetének sürgetésére  állt  el  szándékától.* 

A  monstre-pör  tárgyalására  monstrebiróság  alakult,  Szelepcsényi 
elnöklete  alatt  34  tagból,  kik  KoUonics  kivételével  csupa  igaz  magyarok, 
s  nagyobbrészt  világiak  voltak.  Az  idézettek  közül  336  minden  esetre  meg- 
jelent," de  lehettek  négyszáznál  is  többen.*  A  vádlevél  minden  képzelhető 
bűntényt  rájuk  fogott.  Mindazáltal  a  vádak  három  főcsoportba  foglalhatók 
össze.  Az  első  az,  hogy  a  kath.  vallást,  intézményeit  s  tanait  ócsárolták. 
A  második  az,  hogy  lázadásra  bujtogatták  a  népet  s  lázadókkal  czimbo- 
ráztak.  Végűi  a  harmadik  az,  hogy  a  töröknél  kerestek  oltalmat.  A  kir. 
ügyész  a  fej-  és  jószágvesztés  büntetését  kérte  mindnyájukra.  Jellemzi  az 
eljárást,  hogy  a  törvényszék  még  a  jelenlevő  vádlottak  egy  részének  nevét 
sem  tudta  kideríteni.  Ha  tényleg  forgott  volna  fenn  tehát  bűntény,  az  alanyi 
bűnösséget  semmi  esetre  sem  lehetett  megállapítani.  De  a  biróság  ilyesmivel 
nem  törődött.  A  mint  valaki  bevallotta,  hogy  protestáns  tanító  vagy  pap,  veszve 
volt,  ha  át  nem  tért  vagy  reversalist  nem  adott.  Sokan  megtették,  sokan 
azonban  az  érsek  személyes  rábeszélése  után  is  állhatatosak  maradtak 
s  ápril  4-ikén  fej-  és  jószágvesztésre  Ítéltettek.  A  halálbüntetés  szigorítva 
volt;  némelyiknek  előzetes  testcsonkitást,  másoknak  máglyát  vagy  agyon- 
kövezést helyeztek  kilátásba.  Egészben  véve  reversalist  adott  vagy  áttért 
236,  betegség  miatt  elbocsáttatott  7,  halálra  ítéltetett  93.  A  halálos  ítéletet 
Lipót  nem  erősítette  ugyan  meg,  de  ezzel  alig  enyhíté  az  elitéltek  sorsát, 
A  93  áldozat*  Pozsonyból  különböző  hazai  várakban  záratott  el,  hol  Kol- 
lonics  rendeletére  kegyetlenül  bántak  velük,  ijesztették,  verték,  rosszul  táp- 
lálták, hogy  áttérésre  kényszerítsék  őket.  Némelyik  megtette,  néhányan 
meghaltak,  a  többiket  Kollonics  1675-ben  gályarabságra  küldte  Buccariba 
vagy  Nápolyba. 

Útközben  vagy  rabságuk  színhelyén  többen  meghaltak  vagy  áttértek. 
A  megmaradottak  azt  írták  haza,  » Élünk  siralomban,  rettegésben,  minden 
dolgoknak  szükségében «.^ 

Erre  az  üldözés  a  pásztoraitól  megfosztott  nyájra  vetette  magát  s  a 
főpapokkal  a  katonák,  Spankau,  Cob,  Carafa  és  Strassoldo  tábornokok 
versenyeztek.  Végre  az  udvar  volt  kénytelen  még  1674  folyamán  az  utób- 

•  Török-Magyar  Tört.  Emi.  II.  243. 

•  Rácz  Károly,  id.  m. 

•  Szilágyi  Sándor,  Zrinyi  Péter  ligája,  106. 

•  Nevüket    s  rabságuk  helyét  közli  Rácz,  id    m.  212  —  13. 

•  Mokos:  Irodalomtört.  Közi.  1892.  24. 


828  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


biaknak  megtiltani,  hogy  a  vallás  dolgába  avatkozzanak.  De  a  tilalom 
süket  fülekre  talált  s  minden  világi,  egyházi  és  katonai  hatalom  a  t^tés 
szolgálatába  szegődött. 

Ennek  megfelelő  gazdag  volt  az  aratás.  Szepesben,  Zemplénben  mér 
1672-ben  csak  egy-egy,  Abaújban,  Sárosban  egyetlen  templomuk  sem  volt 
a  protestánsoknak.  Szelepcsényi  négy  év  alatt  60,000,  Bársony  püspök  7600, 
a  jezsuiták  1673-ban  15,219  eretneket  téritettek  meg.  Csakhogy  eközben 
az  egész  állami  és  társadalmi  szervezet  megrendült,  teljesen  felbomlott. 
A  ki  tehette  menekült,  külföldön  keresett  békésebb  tűzhelyet.  Az  értelmiség, 
a  papok  kénytelenségből,  a  világiak  önkényt  Németalföldre,  Szászországba, 
a  braunschweigi  herczegségekbe  s  a  Hansa-városokba  vándoroltak  ki. 
A  brandenburgi  választó  1676  február  17-ikén  külön  védelmébe  fogadta  az 
országban  letelepedő  magyarokat,  akár  evangélikusok,  akár  kálvinisták  voltak. 

A  kinek  itthon  kellett  maradnia,  azok  közül  némelyik  a  halálban  kere- 
sett menedéket.  Mikor  1672-ben  Pozsonyban  az  evangélikusoktól  elvették  a 
templomot,  »egy  ember  negyedmagával  felakasztotta  magát  busultában«, 
előbb  két  gyermekét,  azután  hitvesét,  végül  önmagát  ölte  meg.^  A  szegény 
köznép  meg  ezrenkint  futott  hódolt  területre  s  támogatta  a  bujdosókat,  kik 
minduntalan  megújították  betöréseiket.  Messze  vidékek  pusztán  maradtak. 
>Hol  veszünk  kenyeret?  Ki  fog  vetni,  ki  aratni « ?•  kiált  fel  a  romlás  láttára 
egy  jezsuita.  Maga  az  üldözés  egyik  hőse,  Strassoldo  tábornok  panaszolta 
később  (1676  február  20-iki  proclamatiója),  hogy  a  vallásüldözés  miatt 
ezerén  meg  ezerén  tértek  át  a  mohamedánságra.  Csakugyan  »nem  von- 
hatni kétségbe,  —  irja  egy  osztrák  történész,^  —  hogy  a  török  uralmat  a 
császárival  szemben  a  nem  katholikusok  jótéteményének  tekinthették«. 
A  térítés  kiterjedt  mindenkire,  még  az  anabaptistákra  és  a  zsidókra  is,*  de 
csekély  eredménynyel. 

A  rettenetes  események  híre  a  külföldön  fájdalmas  viszhangot  keltett. 
A  brandenburgi  választó,  más  német  fejedelmek,  Svédország  felszólaltak  az 
udvarnál,  mely  azonban  elutasította  őket.  1674  szeptember  ISikán  a  hol- 
landi kormány  lépett  közbe.  Utóbb  bécsi  követe,  Hamel-Bruyninx  Hocher  can- 
cellárhoz  fordult  a  reversalisok  iránt,  melyeket  oly  fenyegetéssel  csikarnak 
ki  az  elitéltektől,  hogy  különben  gályarabságra  küldetnek.^  A  német  feje- 
delmek bécsi  követei  és  ügynökei  közvetlenül  Pozsonyba  Ampringennek 
írtak  s  arra  kérték,  ne  zavarja  a  magyar  protestánsokat  vallásuk  szabad 
gyakorlatában.  Ampringen  az  iratot  1675  márczius  20-ikán  Bécsbe  küldte.* 

^  Február  12-iki  levél,  közli  Nagy  Iván  :  Tört.  Tár,   1885.  153. 
2  Tört.  Tár,   1897.  278. 
■  Zwiedinek,  id.  m.  I.  47G. 

*  A  kamara  által  segélyezett  áttértek  közt  zsidó  is  van.  A. részletek  >Magyarország 
Budavár  visszafoglalása  korában «  czímű  munkámban. 

*  Levele  a  bécsi  áll.  levéltárban. 

*  Levele  u.  ott. 


A   VÉRBIRÓSÁGOK.   A  POLGÁRHÁBORÚ   ROMBOLÁSAI.  329 


Hollandia  1675  október  24-ikén,  a  szász  választó  deczember  lO-ikén  leg- 
alább a  gályarabok  szabadon  bocsátását  kérte.  >  De  Bécsben  még  látszatát 
is  kerülni  akarták  annak,  hogy  belügyekbén  engedményt  tesznek  a  külföldi 
szövetségeseknek.  Egész  hatástalan  azonban  az  a  beavatkozás  még  sem 
maradt,  mert  az  udvar  1675  tavaszán  elrendelte,  hagyják  abba  az  üldözést. 
Erre  nézve  Spankau  kassai  főkapitány  június  10-ikén  határozott  utasítást 
vett*  A  nápolyi  gályarabokat  a  külföld  szintén  megszabadította.  Nápoly 
akkor  a  spanyoloké  volt,  a  spanyol  király  pedig  szövetségben  állt  a 
francziák  ellen  Németalfölddel.  A  hollandi  hajóhad  a  hires  tengeri  hős, 
Ruyter  tengernagy  vezetése  alatt  a  spanyolokkal  egyesülve  1676  január 
8-ikán  a  dél-olasz  partok  közelében  tönkre  verte  a  franczia  flottát.  A  gálya- 
rabok már  előbb  levélben  fordultak  Ruyterhez  segélyért,  kit  csakhamar  kor- 
mánya is  utasított,  szabadítsa  Id  a  magyarokat.  Ruyter  a  spanyol  hely- 
tartóhoz fordult  tehát  s  a  rabok  elbocsátását  kérte.  A  helytartó  azt  felelte 
ugyan,  hogy  előbb  kormányától  kell  utasítást  kérnie,  de  Ruyter  személyes 
közbenjárására  1676  február  12-ikén  átadta  őket.«  Májusban  a  buccarii 
rabok  is  megszabadultak. 

A  bujdosók  az  1672-iki  vereség  után  sem  vesztették  el  kitartásukat. 
Az  apró  harcz  nem  szűnt  meg  soha  s  télen,  nyáron  folytak  a  támadások. 
A  tömegek  halálra  szántan  vitték  piaczra  életüket,  de  kegyetlenül  bántak 
ellenfeleikkel  is.  A  mint  maguk  nem  tapasztaltak,  aképen  ellenfeleik  iránt 
sem  gyakoroltak  irgalmat.  Öltek,  gyilkoltak,  raboltak,  égettek,  a  hol  csak 
megjelentek.  A  németeken  kívül  a  katholikusok,  főleg  a  papok  érezték 
rettenetes  kezüket.  De  általában  nem  kíméltek  senkit,  a  ki  hozzájuk  nem 
csatlakozott. 

Ellenben  a  köznépet  zászlaik  alá  igyekeztek  gyűjteni.  1673  október 
25-íkén  Biharban  tartott  értekezletükből  újabb  felhívást  tettek  közzé,  melyben 
azt  mondották :  »ha  kik  penig  paraszti  és  jobbágyi  állapotból  valók  lesznek, 
soldjuk  felett  örökös  és  fiúról- fiúra  terjedő  nemességgel  is  megajándékoztatnak 
és  akármily  földesurak  paraszti,  jobbágyi  kötelessége  alól  felszabadittatván,  e 
levelünk  ereje  szerint  igaz  magyarországi  nemeseknek  értetnek  és  igértetnek*.* 

Csakugyan  új  meg  új  tömegek  özönlöttek  táborukba.  Télvíz  idején 
sem  pihentek  ugyan,  de  ilyenkor  mégis  leginkább  hódolt  vagy  erdélyi  földön 
várták  be  a  tavaszt.  1674-ben  két  főcsoportban  teleltek,  az  egyik  az  egri 
pasa  területén,  a  másik  Hadadon  erdélyi  védelem  alatt.  Maga  az  egri  csapat 
valami  5—6000  lovasból  állt.  Volt  köztük  sok  katholikus  is,  de  természe- 
tesen a  legtöbben  protestánsok  voltak.*^  Kikeletkor,  mihelyt  zöldült  az  erdő, 

*  Az  iratok  a  bécsi  áll.  levéltárban. 

■  Angyal  Dávid,  Thököly  Imre,  I.  53. 

•  Egy  hollandi  munka  alapján  Kropf  Lajos:  Századok,  1897.  637—41.  Ugyanő:  Szá- 
zadok, 1898.  124-28.  és  Révész  Kálmán :  Századok,  1897.  Irodalomtört.  Közi.  98. 

♦  Tört.  Tár,  1879.  815. 

»  Franczia  jelentés.  Tört.  Tár,  1886.  337—8. 


330  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

:^ 

megmozdultak  a  bujdosó  hadak  is.  »Hol  2 — 300,  hol  50 — 60,  hol  lovas, 
hol  gyalog  kapva  csak  föl  és  alá  nyargalózikc^  Messze  földet  bekalan- 
doztak s  az  erődített  helyeken  kívül  senki  sem  érezte  magét  tőlük  bktos* 
Ságban. 

Különösen  hiressé  vált  egy  1674-iki  támadásuk.  Majos  Ferencz  és 
Szücs  Pál  vezetése  alatt  meglepték  Nagy-Szőllős  városát  s  július  1-én  saját 
házában  elfogták  Perényi  Gábort,  Nyaláb  alatt  meg  Perényi  Jánost,  mire  az 
egész  környéket  kifosztották.  A  két  katholikus  főúr  esete  roppant  feltűnést 
keltett.  Spankau  megfenyegette  a  vármegyéket,  hogy  reájuk  viszi  hadait,  mert 
csak  az  ő  tétlenségük  okozta,  hogy  a   bujdosók   annyira  elhatalmasodnak. 

Durva  fenyegetései  azonban  ép  az  ellenkező  hatást  keltették.  » Avval  — 
jegyzi  meg  egy  szatmári  jezsuita,  —  nem  édesítjük  az  embereket  ő  felsége 
hűségére*.*  Báthory  Zsófia  nem  is  fenyegetőzött,  hanem  cselekedett  s  való- 
ságos hajtóvadászatokat  rendezgetett  a  kuruczok  ellen.  Hadai  kisebb-nagyobb 
csapatokban  űzték,  vágták,  fogdosták  őket,  még  pedig  nemcsak  királyi,  hanem 
erdélyi  területen  is.  Be-be  csaptak  Máramarosba,  a  bujdosók  eg5rik  fő  mene- 
dékhelyére s  ott  kegyetlen  forbátot  gyakoroltak. 

A  bujdosók  még  1674  július  15-ikén  szalontai  táborukból  megfenye- 
gették az  özvegyet,  ki  »a  hitetlenségéről  hires  Jezabelt  meghaladó  dühös- 
séggel* üldözi  és  írtja  őket,  >  pedig  asszony  ember  lévén,  nevéhez  és  rendi- 
hez kisebb  sem  illenék*.  Báthory  Zsófia  igazán  vérbe  mártott  tollal  adta 
meg  a  választ.  »Ti  gazon  lappangó,  hazájokból  kicsapott  tolvajoknak 
kóborló  szabadságokért  fegyvert  viselő,  pápisták  és  papok  hóhéri*  —  »a 
magyarságnak  testi  és  lelki  marczangolói*  —  mondja  nekik.  »Nézd  —  foly- 
tatja —  az  elczondorlott  (nem  már  hazádat,  mert  ellene  támadtál)  Magyar- 
országot. A  te  istenteleíjséged  miatt  a  szél  járja  sok  szép  roppant  váro- 
soknak, faluknak  helyeit;  a  templomok  istenes  ékességektől,  melyek  régi 
szent  eleinktől  felöltöztetve  valának,  te  általad  megfosztattak;  várakon  és 
királyi  városokon  kívül  már  sehol  ördögi  kegyetlenségtek  miatt  az  istennek 
igaz  szolgái  nem  sáfárkodhatnak,  nemzetünk  s  hazánk  édes  tejével  felne- 
veltetett, s  alacsony  rendű,  jámbor,  jó  erkölcsös,  vitéz  magyarok,  kik  pogá- 
nyoknak is  lehettek  rettentői,  tirannusi,  kezed  miatt  kigyomláltattak,  az 
ártatlan  gyermekek  (ki  pogányoknál  is  hallatlan  s  a  fenevadak  természeté- 
vel is  ellenkezik),  kik  nemzeted  kedves  maradéki,  a  pogányoknak  harácsol- 
tattak  tőled  s  a  pogánynak,  mint  édes  apádnak,  úgy  kereskedel  keresztény 
édes  magyar  vérrel «.3  A  polgárháború  engesztelhetetlen  lehellete  nyilvánul 
e  levelezésben  s  ennek  megfelelő  volt  az  eredmény.  Irtó  harczot  folytattak 
egymás  ellen  s  csakhamar  valóságos  vértenger  választotta  el  a  küzdő  feleket. 
Nagyban  hátráltatta  a  bujdosók  helyzetének  jobbra  fordulását  az  a 
körülmény,  hogy  még  mindig  nem  volt  általánosan  elismert  vezérük,  ki  egy- 

'  Knauz  Nándor,  Buda  ostromához. 

*  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  IV.  505. 

*  A  bujdosók  és  Báthory  Zsófia  levele.  Orsz.  Itár,  a  kamarához  intézett  Icv. 


A  vérbirősAgok.  a  polgArhAboeú  rombolásai.  38 1 

részt  soraikba  rendet  és  fegyelmet  hozhatott,  másrészt  ügyüket  az  udvar  vagy 
a  külföld  előtt  némi  tekintélylyel  képviselhette  volna,  A  deputatusokból,  az  elő- 
kelőbb urakból  álló  tanács  állt  a  mozgalom  élén.  De  csak  az  engedelmes- 
kedett neki,  a  ki  akart  s  a  külföld  általában  nem  érintkezett  ezzel  a  testülettel 
Pedig  a  bujdosók  meg  voltak  győződve,  hogy  a  porta  inkább  segítené  őket, 
ha  elismert  vezérük  lenne.  Vezért  kerestek  tehát  s  1 672-iki  kudarcza 
daczára  ismét  Teleki  Mihályra  vetették  szemüket.  Újra  felajánlották  ndd  a 
vezérséget,  ha  nyíltan  élükre  áll.  Teleki  hajlandó  volt  s  kilátásba  helyezte, 
hogy  1674  őszén  haddal  Szatmár  vára  ellen  indul.  Mivel  azonban  a  nagy- 
vezér egyre-másra  küldte  Erdélybe  a  parancsot,  hogy  az  ország  seml^es 
maradjon,  Apafy  nem  merte  Telekinek  az  engedélyt  a  kivonulásra  megadni. 
Végre  megadta  ugyan,  de  mielőtt  a  bujdosók  értesültek  róla,  bele  fáradva 
a  hosszú  várakozásba,  Wesselényi  Pált  kiáltották  ki  vezérükké.  Ez  még 
jobban  összebonyolította  a  helyzetet  s  lehetetlenné  tette  a  nagyobb  hadmű- 
veleteket. A  kuruczok  ismét  csak  az  apró  harczra  voltak  kárhoztatva,  mely 
pedig  nem  hozhatta  meg  helyzetük  gyökeres  javítását.  De  nem  estek  két- 
ségbe s  a  fegyverletétel  eszméjét  min- 
dig elutasították,  mert  nem  hittek  a 
kegyelmi  Ígéretekben.  Mindenki  a  Zri- 
nyi  Péter  esetére  hivatkozott,  kit  Bécsbe 
csaltak  s  ott  nyomorultan  elveszítettek. 

A  nemzetközi  viszonyokban  1673 
óla  beállt  változás,  a  császári  udvar 

és    Francziaország  közti     szakítás  a  "     w«..iíayi  p*i  n*ir*», 

külföld  figyelmét  végre  a  bujdosókra 
terelte.  Első  sorban  Lengyelországban  állt  be  a  fordulat.  Maguk  a  buj- 
dosók a  porta  miatt,  mely  Lengyelországgal  háborúban  állt,  természe- 
tesen nem  fordulhattak  a  lengyelekhez,  kiknek  főpapsága  különben  is  gyű- 
lölte a  magyar  protestánsokat.  De  egyes  magyarok,  kik  nem  tartoztak  a 
tulajdonképeni  bujdosók  körébe,  némely  lengyel  főurakkal  érintkezésbe 
kezdtek  lépni.  Gróf  Wesselényi  László,  az  elhunyt  nádornak  Bosnyák 
Zsófiától  származó  fia,  ki  távol  állt  a  politikától  s  különben  sem  volt  komoly 
ember,  a  magyar  mozgalmak  elől  lengyelországi  jószágaira  húzódott.  Noha 
ott  senkinek  sem  vétett,  a  bécsi  udvar  őt  is  rebellisnak  nyilvánította  s 
lefoglalta  magyarországi  javait.  László  gróf  dühében  immár  csakugyan 
rebellis  lett  s  valósággal  házalt  Szent-István  koronájával  a  lengyel  urak  közt. 
Felajánlotta  Lubomirszki  Szaniszló  berezegnek,  Szobieszki  Jánosnak,  a  len- 
gyelek hires  hadvezérének,  kinek  a  bujdosók  közvetlenül  is  tettek  ily  ajánlatot. 

Szobieszki  1674  május  19-ikén  lengyel  kírálylyá  választatván,  továbbra 
is  érdeklődött  a  magyar  ügyek  iránt,  miről  Wesselényi  László  érte^lette  az 
Erdélyben  levő  kuruczokat,  sőt  azzal  biztatta  őket,  hogy  Szobieszki  a 
magyarok  segélyére  hadat  akar  fogadni,  melynek  Öt  teszi  fővezérévé.' 

'  Levele  Szilágyinál:  Erd.  Orsz.  Emi.  XV.  409—10. 


332 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Szobieszki  franczia  pénz  segélyével  lett  lengyel  király  s  a  franczia 
kabinet  általa  a  magyarokra  is  bizonyos  befolyást  igyekezett  szerezni,  hogy 
a  császár  ellen  használja  őket.  Lengyel  és  franczia  részről  egyaránt  a  buj- 
dosókra gondoltak  tehát  s  már  1674  szeptemberben  Beaumont  Miklós  ügy- 
nök azzal  küldetett  Erdélybe,  szerezzen  tájékozást  a  hangulatról,  a  bujdo- 
sók számáról  és  vezéreiről.  Ama  pillanatban,  midőn  az  idegen  ügynök 
bejött,  előtérbe  kezdett  lépni  Teleki  Mihály.  Ö  volt  Erdély  vezető  minisztere, 
ő  lett  a  bujdosók  látható  vezére.  Maga  Szobieszki  János  lengyel  király 
sürgette  Apafyt,  bizza  Telekire  a  bujdosók  vezetését.  Ezt  a  bujdosók  is 
óhajtották  s  Teleki  utján  még  szorosabb  kapcsolatba  léptek  Erdélylyel, 
noha  Erdély  és  az  ő  érdekeik  közt  állandóan  erős  volt  az  ellentét 

Egyelőre  azonban  Telekiben  a  bujdosók  mozgalma  megtalálta  vezérét, 
habár  nem  katonai,  hanem  csak  diplomatiai  tekintetben.  Katona  Teleki  nem 
volt  s  minthogy  első  katonai  szereplésével  teljes  kudarczot  vallott,  nem  nagy 
kedvet  táplált  vitézi  babérok  szerzésére.  De  a  diplomatiai  tárgyalások- 
nak ő  volt  állandó 
középpontja.  Mig 
a  bujdosók  rajai 
folytatták  az  apró 
harczot,úgy  amint 
a  pillanat  sugalta, 
a  mozgalom  kül- 
ügyminisztere Te- 
leki volt  s  hozzá 
fordult,  vele  érint- 
kezett, az  ő  befolyása  alatt  állt  mindenki,  a  ki  akár  János  lengyel,  akár 
Lajos  franczia  király  nevében  jött  s  a  bujdosókkal  összeköttetést  keresett. 
Lajos  franczia  királyt  varsói  követe  már  a  császárral  való  ss^kítás 
első  évében  figyelmeztette,  milyen  nagy  hasznát  vehetné  a  magyar  bujdo- 
sóknak. Egyelőre  azonban  a  király  nem  akart  közvetlenül  érintkezni  velük, 
hanem  szövetségesét,  János  királyt  használta  föl  s  e  czélból  még  1674-ben 
némi  pénzt  küldött  neki,  hogy  a  bujdosókat  segélyezze.  1675  június  15-ikén 
a  két  király  közt  formális  szerződés  köttetett  a  császár  elleni  közös 
működés  tárgyában  s  a  szerződés  arra  is  kiterjedt,  hogy  János  király  a 
franczia  pénzsegély  egy  részét  a  magyar  mozgalom  támogatására  fordítsa. 
Akakia  franczia  ügynök  meg  is  jelent  Erdélyben,  hogy  szabatos  érte- 
sülést nyerjen  a  segélyről,  melyet  a  bujdosók  a  francziáktól  és  lengyelektől 
várnak.  Első  sorban  Telekivel  tárgyalt  s  egészen  az  ő  befolyása  alatt  állt, 
ámbár  1675  április  28-ikán  Fogarason  a  bujdosók  vezéreivel  is  tanácskozott. 
Ezek  kijelentették,  hog\-  vezérükül  fogadják  —  mint  lengyel-franczia  részről 
kivánták  —  Telekit,  hadi  erejüket  12,000  emberre  emelik,  ha  a  franczia 
király  július  1-étől  kezdve  havi  40,000  frtot  ad,  János  király  pedig,  mihelyt 
békét  köt   a  törökkel,   6000  főnyi   hadat  küld  be  hozzájuk.   Ez   alapon   a 


Gróf  Wesselényi  László  aláírása. 


A  vérbirósAgok.  a  polgárháború  rombolásai.  33S 


bujdosók  s  a  franczia  ügynök  csakugyan  szerződést  kötöttek.  A  magya-. 
rok  azt  óhajtották,  hogy  a  segélyhad  vezére  Béthune  marquis  legyen. 
Béthune  János  a  király  sógora  s  Francziaország  rendkívüli  nagykövete  volt 
Varsóban.  A  bujdosók  kilátásba  helyezték  Béthunenak,  hogy,  ha  megked- 
velteti magát  velük  s  a  porta  megengedi,  megtesznek  érte  » mindent*,  vagyis 
magyar  királylyá  választják,  mert  az  idegen  segélylyel  természetesen  el6-» 
térbe  lépett  a  Lipót  királytól  való  teljes  elszakadás  eszméje. 

A  szerződés  megkötése  az  első  pillanatra  jelentékeny  sikernek  látszott. 
Pedig  egyelőre  csak  papiron  maradt  s  a  bujdosóknak  keserű  megpróbálta- 
tást hozott.  Tárgyalásaik  a  lengyelekkel  és  francziákkal  sem  a  portán,  sem 
Bécsben  nem  maradtak  titokban.  Minthogy  pedig  a  török  háborúban  állt  a 
lengyellel,  a  különben  is  magyarellenes  Ahmed  pasa  nagyvezér  zokon 
vette  a  bujdosóktól,  hogy  ellenségeivel  mertek  szövetkezni.  Hasztalan  járt 
a  fáradhatatlan,  annyi  csalódás  után  sem  csüggedő  Szepessy  Pál  a  portán. 
Nem  birt  boldogulni  s  csak  a  háború,  a  béke  után  pedig  a  nagyvezér 
halála  (1676  november)  mentette  meg  bosszújától  a  bujdosókat.  Másrészt 
az  udvar  kisérletet  tett,  hogy 
Apafyval  megegyezzék  s  így 
vonja  el  a  mozgalomtól.  Kö- 
vetség jött  Erdélybe,  1  de  oly 
tapintatlanul  viselte  magát, 
hogy  a  tárgyalások  meddők 
maradtak.  Mindazáltal  a  buj- 
dosók helyzete  a  szerződés  '  Akakia  auirása. 
által  legkevésbbé  sem  javult. 

Teleki  nem  vette  át  a  vezetést,  a  táborban  nagy  volt  a  szegénység  és 
Ínség,  a  mi  természetszerűen  megbontotta  az  egyetértést  s  annyi  vissza? 
vonásra  adott  alkalmat,  hogy  nem  lehetett  nagyobb  katonai  műveletbe  fogni. 

Tovább  is  az  apró  harczot,  a  dúlás-fosztást,  égetést  kellett  folytatni. 
A  kuruczok  éjjel-nappal  ide  s  tova  barangoltak  s  még  lakodalmas  házakat 
is  felvertek ;  a  kit  ott  találtak,  barátaikat,  rokonaikat,  férfit,  nőt  pőrére  vet- 
kőztettek, elvittek  mindent  s  fogságra  vetették  azokat,  kiktől  váltságdijat 
várhattak.*  Hasztalan  hirdette  Tolnay  Miklós  kálvinista  pap  a  szószékről 
és  könyvben  a  türelmesség  nemes  igéit.  Hasztalan  kiáltá:  » Magyar,  ne 
veszesd  a  magyart!  Akár  lutherista,  akár  pápista,  akár  kálvinista  légy, 
csakhogy  magyar  vagy«.  A  németek  gondoskodtak  róla,  hogy  a  gyűlölet 
lángja  ki  ne  aludhassék.  A  ki  kezükbe  került,  azzal  rettenetesen  bántak  eh 
Spankau  1675  április  végén  22  bujdosót  a  legszörnyűbb  kinok  közt  végez- 
tetett ki;  előbb  tüzes   vasrudakkal   égette,   azután    karóba    húzatta    őket.* 

>  E  tárgyalásokról  Angyal,  Thököly,  I.   100-102. 

•  Egy  ilyen  esetet  igen  élénken  beszél  el  az  »Unghi  lakodalom  1675«  magyar-latin 
gúny  vers.  Közli  Thaly  Kálmán,  Irodalom-  és  művelődéstört,  tanulmányok,    356  —  59. 

•  Május  elscji  kassai  levél.  Krones,  Archív  für  öst.  Gesch.  LXXX.  455. 


334  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Ab'g  hogy  ez  megtörtént,  páter  Józsa,  apát-plebános,  ki  a  pápa  generálisá- 
nak nevezte  magát  s  ez  időben  a  kuruczok  egyik  legvadabb  üldözője  volt, 
további  40  foglyot  szállított  be  neki,  kikkel  hasonlókép  akart  elbánni. 

Rég  szálka  volt  a  császáriak  szemében  a  hódolt  területen  fekvő 
Debreczen  városa.  Azt  mondták  róla,  hogy  »a  zsákmány  raktára,  a  gonoszok 
menedéke,  a  kurucz  segélyhadak  széke «.  Bethlen  János  Erdély  tudós  kan(SBP 
lárja  már  1674-ben  látta,  hogy  itövére  a  sátán  óh  mélyen  tette  a  fejszét*.* 

A  város  azonban  behódolt  a  töröknek,  kit  az  udvar  mindaiképen 
kímélni  igyekezett  s  ismételten  figyelmeztette  a  felvidéki  parancsnokokat, 
hogy  úgy  folytassák  műveleteiket,  hogy  »a  törökök  ne  irritáltassanak«.  De 
mivel  Debreczenben  tényleg  sok  bujdosó  húzódott  meg,  a  bécsi  hadi  tanács 
1675  június  12-ikén  meghagyta  a  kassai  főkapitánynak,  gyújtassa  fel  a 
várost,  csakhogy  alattomban,  felbérelt  gyújtogatok  segélyével,  hogy  a  török 
jogczimet  ne  nyerjen  a  panaszra.  De  a  terv  nem  hajtatott  végre  s  Strassoldo 
főkapitány  más  eszközökhöz  folyamodott.  1675  végén  a  bujdosók  nehezen 
bírtak  téli  szállást  kapni.  Végre  5000  tallér  fejében  a  váradi  pasa  meg- 
engedte nekik,  hogy  Biharban  és  Debreczenben  szállásolják  el  magukat*  és 
családjukat.  A  város  csakhamar  megtelt  velük.  Minthogy  a  hajdúk  1672  óta 
labanczok  voltak,  a  bujdosókat  Debreczenben  is  sokfélekép  zaklatták,  mert  a 
város  alatt,  néha  még  a  külvárosokban  összefogdosták  s  elhurczolták  őket. 
Csakhogy  deczember  6-ikán  maga  Strassoldo  ütött  rajta  a  védtelen  Debrecze- 
nen.  A  németeken  kivül  Barkóczy  huszárjaival  és  páter  Józsa  szabad  csapa- 
tával hajtotta  végre  tervét.  Korán  reggel  nyomult  a  mitsem  sejtő  városba, 
a  kuruczokat  összefogdosta,  a  lakosságot  kifosztotta,  s  17  napi  ott  tartóz- 
kodásában 80,000  tallér  erejéig   zsarolta  meg.^ 

A  kétségbeesett  bujdosók  a  kölcsönt  vissza  igyekeztek  fizetni.  1676-ban 
teljesen  feldúlták  Nánást,  úgy  hogy  tiz  évig  pusztán  maradt.  Kegyetlenül 
garázdálkodtak  a  Hegyalján  s  Tarczalon  »ebben  a  rettenetes  kemény  időben 
sem  férfiaknak,  sem  asszonyembereknek  egy  párnájok,  egy  leplek  sem 
maradt*.**  Az  udvar,  mely  Petrőczy,  Szuhay,  Szepessy  és  Kende  Gábor 
fejére  már  régebben  dijat  tűzött,  most  2000  frtot  ígért  Wesselényi  Pál 
fejéért,  sőt  minden  lázadó  fejéért  egy-egy  aranyat.  Azok  a  felkelők,  kik  a 
császár  táborába  ilyen  fejet  vittek,  teljes  kegyelmet  kaptak,  jószágaik  vissza- 
adattak s  zsold  mellett  katonai  szolgálatot  nyertek,  ha  kívánták.* 

Az  1677-íki  » boldogtalan  nyomorúsággal  és  kettős  hetes  számmal 
keservesen  folyó «  esztendő  fájdalmas  csapást  hozott  a  bujdosókra.  Legjobb 
vezérük,  Szuhay  Mátyás  elesett,  katonához  illően,  fegyverrel  kezében. 
Szuhay  erdélyi  földön,  tehát  biztosnak   hitt  helyen,  Máramarosban   töltötte 

'  Arpádia,  II.  88. 

-  Deák  Farkas,  A  bujdosók  levéltára,  29. 

'  Debreczen  kirablásáról  egykorú  verses  leírás.    Prot.  Figyelmező,  1871. 

*  Babocsay  Izsák  naplója :    Rumy,  Monumenta,  I.  53. 

•  A  király  július  14-iki  rendelete.  Tört.  Tár,  1896.  703. 


A   VÉRBIRÓSÁGOK.    A   POLGÁRHÁBORÚ    ROMBOLÁSAI. 


335 


a  telet.  De  márczius  első  napjaiban  ^  vagy  200  labancz  rátört  a  házra, 
melyben  1 6-od  magával  lakott.  Az  ősz  katona  vitézül  védekezett,  de  rágyúj- 
tották a  tetőt.  Egyik  kezében  pisztolylyal,  a  másikban  karddal  rohant  ki 
a  tüztengerből.  »Itt  van  —  kiáltá  —  a  vén  S2juhay  Mátyás,  a  ki  fejét 
koczkáztatja,  habár  egy  pipa  dohány  árán  is  meg  válthatná «.«  Azután  a 
labanczokra  vetette  magát  s  elesett  az  egyenetlen  küzdelemben. 

E  csapás  ép  oly  kevéssé  törte  meg  a  bujdosók  kitartását,  mint  előbbi 
vereségeik.  Ez  évben  még  inkább  ellepték  a  felvidéket,  főleg  a  Hegyalját,  hol 
életét  koczkáztatta,  a  ki  kiment  a  szőlőbe  vagy  a  mezőre  dolgozni.  A  tarcza- 
liak  az  erődített  templomkerítésben  húzták  meg  magukat.  Minthogy  nem 
lehetett  a  földet  művelni,  őszszel  nagy  inség  támadt.  Ungban,  Zemplénben 
makk-kenyeret  ettek  s  egy  kassai  köböl  búza  ára  12  frtra  szökött.® 

E  borzasztó  zűrzavarban,  az  állami  és  társadalmi  rend  teljes  fölforga- 
tása közepett  a  Pozsonyban  székelő  német  kormány,  a  gubernium  szekere 
teljesen  megakadt.  A  hullámok  összecsaptak  feje  fölött  s  az  országot  mozgató 
nagy  eseményekre   befolyást  alig  gyakorolt.  Ampringen  még    1673  június 


Strassoldo  aláírása. 


3-ikán  nyiltan  megirta  a  királynak,  hogy  a  gubernium  állapotai  tarthatatlanok 
s  Magyarország  birtoka  a  legnagyobb  veszélyben  forog.  Ha  a  király  el  nem 
akarja  veszteni  az  országot,  nyugtassa  meg  a  kedélyeket.  De  siessen,  különben 
késő  lesz.  E  czélból  azt  ajánlotta,  hagyják  abba  a  vallásüldözést,  fékezzék 
meg  a  dúló-fosztó  németeket,  mérsékeljék  az  adót  s  a  katonai  beszálláso- 
lások  terhét.  Időnkint  egyes  bécsi  miniszterek  is  fölvetették  már  ez  eszméket. 
De  Ampringen  tovább  ment  s  olyan  tanácsokat  adott,  minőket  Lipót  király 
német  részről  még  eddig  soha  sem  hallott.  Nyiltan  megmondotta  a  felség- 
nek: legyen  több  bizalommal  a  magyarok  iránt,  igyekezzék  a  magyar 
nemzeti  haderőt,  a  könnyű  lovasságot,  melyet  eddig  mindenkép  irtottak, 
fogyasztottak,  nevelni,  szaporítani,  magyar  tisztek  és  parancsnokok  alá 
rendelni.  Ez  a  haderő  könnyebben  eltartható,  fontos  szolgálatokat  tehet*  s 


'  Megölésének  hire  márczius  9-ikén  érkezett  Kassára. 

*  Hadtört.    Közi.    1806.  352.    Gyilkosát    Madarász    Jánosnak     hívták.    Komáromy 
közleménye :  Tört.  Tár,  1896.  703. 

*  Babocsay  Izsák  naplója.  Rumy,  id.  m.  I.  53. 

*  Károlyi,  id.  m.  67-68. 


336  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

e  mellett  bizalmat,  rokonszenvet  keltene  a  nemzetben  királya  jó  szánd^cm 
iránt.  Kétségkivül  ez  lett  volna  a  megegyezés  egyedüli  módja  már  azért 
is,  mert  a  bujdosó  tömegek  a  nemzeti  haderőben  anyagi  ellátást  nyertek, 
kenyeret  kaptak  volna.  De  Bécsben  nemcsak  nem  követték  a  tanácsot, 
hanem  magát  a  gubernátort,  mint  gyanús  embert,  lehetőleg  mellőzni 
kezdték.  Ampringen  még  1676-ban  sem  birta  kivinni,  hogy  legalább  a 
bécsi  hatóságok  vegyék  számba  a  guberniumot  s  általa,  nem  pedig  köz- 
vetlenül érintkezzenek  a  vármegyékkel.  A  gubernátor  fájdalmasan  mon* 
dotta:  >mindenért  én  vagyok  felelős,  pedig  azt  sem  tudom,  mi  történik«, 
A  gubemium  tisztviselői  néha  kilencz  hónapig  hasztalan  várakoztak  fize- 
tésükre, s  így  az  ország  azon  része  is  kormány  nélkül  maradt,  melybe  a 
bujdosók  el  nem  jutottak.  E  részekben  is  teljes  volt  az  anarchia.  A  fize- 
tetlen  katonaság  rablásai  tömegesen  szétűzték  a  népet.  Az  igazságszolgál- 
tatás teljesen  szünetelt.  Az  alsó  bíróságok  egyáltalán  nem  működtek,  a 
királyi  tábla  évenkint  kétszer  összegyűlt  ugyan,  de  nem  végzett  semmit.' 
Hasztalan  sürgette  Ampringen  a  bajok  orvoslását.  Hasztalan  mondotta, 
hogy  ez  a  kormányzat  azt  az  országrészt  is  a  kuruczok  zsákmányává 
fogja  tenni,  melyet  a  német  hadak  még  féken  tartanak.  Az  udvar  nem 
hallgatott  reá  s  nem  reformokkal,  hanem  fegyverrel  akarta  a  felkelést  meg- 
tömi s  hogy  hamarabb  czélt  érjen,  a  lélekvásárláshoz  folyamodott.  Pénzzd, 
vesztegetéssel  kisértette  a  nyomorgó  bujdosókat  s  külön  bizottságot  alakí- 
tott, mely  1677  elején  egyelőre  10,000  frtot  kapott,*  hogy  munkához  lásson. 
A  bizottság  ügynökeivel  és  leveleivel  próbálta  a  bujdosók  legelőkelőbbjeit 
megejteni.  De  csak  egyes  csoportok,  Kende  Márton  és  Jaksó  vezetése 
alatt,  fáradtak  bele  a  hosszú  harczba  s  pártoltak  át  a  labanczokhoz. 
A  nagy  tömegek  gondolkodását  találóan  fejezte  ki  Wesselényi  Pál,  ki  azt 
irta  (1677  január  29-ikén)  a  labancz  Barkóczy  Ferencznek,  hogy  csodál- 
koznia kell,  hogy  a  bujdosókat  haza  csábítja  s  nem  gondolja  meg,  hogy, 
ha  csakugyan  haza  térnének,  nemcsak  magukat,  hanem  a  királypárti 
magyarokat  is  veszedelembe  sodornák.  » Hiszen  kegyelmeteknek  —  fol3rtatja 
—  csak  addig  lesz  ott  becsületi,  mig  mi  velünk  veszekszik  kegyelmed.  De 
ha  nem  lesz  kivel  veszekedni,  mind  kegyelmed,  mind  mi  bizony  csak  csúf- 
ságra jutunk  s  megújul  a  Basta-korszak,  mert  a  németnél  akár  pápista, 
akár  kálvinista,  mind  hunczut  a  magyar  neve«.3 

A  csábítás  nem  is  birta  a  kuruczok  sorait  megritkítani.  » Bámulatos 
nép  ez,  mely  annyi  nyomor,  olyan  hosszú  száműzetés,  haza  és  szabadság 
nélküli  annyi  sok  esztendő*  *  után  sem  hagyta  abba  az  egyenetlen  küz- 
delmet. Erre  az  udvar  megint  a  megfélemlítés  és  erőszak  eszközeivel 
próbált  hatni.  1677  július  17-ikén  új  rendelet  jelent  meg,  mely  díjat  tűzött 

'  Mindezeket  maga  Ampringen  jelentette  Becsbe.  Wolf,  id.  m. 

«  Ang>'al,  Thököly,  I.  158. 

^  Századok,   1872.  274. 

*  Béthune   1677  deczember  1-i  levele.  Szilágyi  Sándor:    Századok,   1883.  36. 


A   BUJDOSÓK   ÉS   A   KÜLFÖLD.    THÖKÖLY   IMRE.  387 


ki  a  lázadók  vezéreinek  fejére,  sőt  mindenkire,  a  ki  >egy  kurucz  katonát 
megöl  fejenkint  egy  aranyat,  a  ki  egy  tisztet  megöl,  hat  havi  zsoldot 
kap  s  általában,  a  ki  hol  éri  őket,  ott  ölje  meg.<  Cob,  a  vérengző  farkas 
újra  megjelent  a  felvidéken  s  még  a  nők  és  gyermekek  ellen  is  megindí- 
totta az  irtó  háborút.  November  7-ikén  meghagyta  a  vármegyéknek,  hogy 
a  bujdosók  feleségét  és  gyermekeit  űzzék  el  a  királyi  területről,  ö  maga 
hihetetlen  bestialitással  végeztette  ki  a  kezébe  jutó  kuruczokat.  De  a 
véletlen  úgy  akarta,  hogy  a  bujdosók  csakhamar  busásan  visszafizethessék 
neki  a  kölcsönt.  A  Hegyalját  őrző  németek  Bécsey  Gergely  kurucz  csapatát 
meglepték  s  a  harácsolt  bort  elvették  tőle.  Bécsey  erre  hamarjában  összeszedte 
a  szomszédban  kóborló  kuruczokat  s  a  Meggyaszóra  vonuló  németeket  Lucz 
táján,  a  Tisza  közelében  megrohanta.  A  lovasokat  és  gyalogokat  mind  levágta 
a  tisztek  kivételével,  kiket,  valami  32-tőt,  Keresztes  közelében  a  Vereshalmon 
egy  rendbe  állitva,  felkaróztatott.  Csak  egyet  küldött  Kassára  hirmondónak. 
Cob  dühében  meg  a  maga  foglyait  huzattá  karóba.^  Erezte  minden  kurucz, 
hogy  állandóan  feje  fölött  lebeg  a  pusztulás  Damokles-kardja.  Ez  a  tudat 
halálra  szánttá  tette  őket.  Kassa  közelében  egy  izben  a  németek  egy  kurucz 
kémet  üldöztek.  Mikor  látta,  hogy  foglyul  esik,  kardjával  ölte  meg  magát. 
»Ha  —  Írja  a  szemtanú  —  nem  kém,  hanem  más  valaki  cselekszi,  hősnek 
kellene  neveznünk.*  s  Igazán  hősök  voltak  a  bujdosók,  habár  úgy  dúltak, 
raboltak  s  olyan  elbánásban  is  részesültek,  mint  a  zsiványok. 

így  folyt  a  polgárháború  immár  csaknem  hat  esztendőn  át.  Rettegés, 
kétségbeesés  ragadta  meg  a  kedélyeket  országszerte.  Mindenünnen  vissz- 
hangzik az  egykori  levelekből,  hogy  »az  emberek  nagy  rémülésben  van- 
nak*. E  »mostani,  de  lángolni  közelítő  veszett  napokban*  nagy  bajjal 
lehetett  I.  Rákóczy  Ferencznek  holttestét  Kassára  bevinni,'  pedig  édes 
anyja  egész  hadsereggel  rendelkezett.  A  német  és  a  kurucz  pusztításokhoz 
járult  1676  óta  a  pestis,  a  háborús  idők  rendes  kísérője,  mely  nálunk 
különben  is  annyira  meghonosodott,  hogy  az  egykorú  házi  ellenségnek 
nevezi. 


IV.   FEJEZET. 

(J  bujdosóig  és  a  l^ülföld.  THöl^ölv  9mrö. 

E  nehéz  időkben  a  bujdosók  mindent  elkövettek,  hogy  a  franczia- 
lengyel  szövetség  szeiződés  valahára  végrehajtassék.  Thököly  Imre  nevelője, 
liebenbergi  Absulon  Dániel  volt  diplomatájuk.  Absolon  külföldről  származott 
ugyan,  de  csaknem  két  évtizeden   át   fáradhatatlanul  szolgálta  a  kuruczok 

*  Babocsay  Rumynál,  id.  m.  L  57 — 9. 
«  Hadtört.  Közi.  1^96.  352. 
»  Ihaly:  Századok,  1873.  675. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  22 


338  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Ügyét.*  Európai  műveltségű  ember  volt  s  magyarul  is  megtanult.  1674 
óta  ő  leit  a  bujdosók  első  diplomatája  a  keresztény  fejedelmeknél  s  őt 
küldték  Varsóba,  hogy  Szobieszkit  királylyá  választása  alkalmából  tidvö- 
zöljék.  Akkor  ismerkedett  meg  Béthune  marquis-val,  kinek  érdeklődését  a 
magyar  ügyek  iránt  nagy  mértékben  föl  tudta  kelteni.  1674  őszén  az  6 
kíséretében  jött  Erdélybe  Beaumont  Miklós*  franczia  ezredes.  1676  őszén 
Absolon  ismét  Lengyelországban  s  utóbb  Francziaországban  járt  s  útjának 
eredménye  némi  pénzsegély  volt,  melyet  a  francziák  a  bujdosóknak  kül- 
döttek. De  Absolon  főczélja  az  volt,  hogy  a  francziák  és  lengyelek  teljes 
mértékben  teljesítsék  a  kötelezettségeket,  melyeket  1675-ben  a  fogarasí 
szerződésben  elvállaltak  s  mely  eddig  papiron  maradt.  Még  Teleki  sem 
vette  át  a  fővezetést,  noha  a  bujdosók  foljrton  sürgették.  Ismételten  Ígérte 
is  kimenetelét,  de  mindig  elhalasztotta,  azt  használva  kifogásul,  hogy 
Apafy  fél  a  töröktől  s  nem  bocsátja.  1676  őszén  már  úgy  volt,  hogy 
kimegy,  sőt  november  5  ikén  egyenesen  a  fejedelem  sürgette,  menjen  ki  a 
bujdosókhoz.  Csakhogy  már  másnap  megtiltotta  neki  az  indulást,  mert 
hirét  vette,  hogy  Ahmed  nagyvezér  halálos  beteg;  addig  pedig  nem  akart 
döntő  lépést  tenni,  mig  »a  porta  és  az  új  fővezér  elméjét  a  haza  és  a 
magyar  dolgok  iránt  kitanulhatná «.» 

A  fejedelem  ugyanis  attól  félt,  hogy  az  új  nagyvezér.  Kara  Musztafa, 
kiről  a  császári  követ  azt  jelentette  haza,  hogy  nagyon  békés  ember  s  nem 
fogja  a  bécsi  udvar  terveit  zavarni,  Erdély  ellen  kovácsol  gonosz  terveket. 
Nem  mert  tehát  moczczanni  s  Telekit  is  otthon  marasztalta.  Utóbb  azonban 
megtudta,  hogy  a  nagyvezér  jó  indulattal  van  a  bujdosók  iránt  s  mint- 
hogy a  porta  már  békét  kötött  I^engyelországgal,  nem  bánja,  ha  igénybe 
veszik  a  lengyel  támogatást.  Ez  ügyben  Apafy  és  a  bujdosók  követei 
1677  tavaszán  újra  megjelentek  a  lengyel  udvarban,  hol  János  király 
szívélyesen  fogadta  őket,  Béthune  pedig  május  27-ikén*  újabb  szerződést 
kötött  velük.  A  franczia  követ  kötelezte  magát,  hogy  a  magyarok  szük- 
ségleteire egyszer  s  mindenkorra  20,000,  évenkint  pedig  100,000  tallért, 
ezenkívül  néhány  ezer  emberből  álló  segélyhadat  küld,  mely  Teleki,  mint 
a  mozgalom  feje,  vezetésére  bizatík.  A  szerződést  XIV.  Lajos  csakhamar 
szentesítette.  Ezzel  a  magyar  mozgalom  hatalmas  külföldi  támaszt  nyert, 
de  hónapokig  megint  csak  elméletben.  Teleki  a  maga  személyes  érdekeit 
nem  látta  eléggé  biztosítva  s  ismét   előtérbe   tolta  Apafyt,  ki  a  porta  kifo- 

*  Absolon  működését  behatóan  ismerteti  Szilágyi  Sándor:  Századok,  1883;  jelen- 
téseit közli:  Tört.  Tár,   18S3. 

■  Utasitását  közli  Gergely  Samu:  Tört.  Tár,   1886.  333-37. 

"  Teleki  apológiája  (1678  ápril    24-iki    emlékirata).  Erd.    Orsz.  Emlékek,  XVI.  478. 

.*  A  szerződés  és  a  rá  vonatkozó  iratok:  Török-Magyar  Tört.  Emi.  VH.  313— 419. 

Ujabban    megjelent:    Tört.  Tár,    1890.  519-24.    A    szerződést    aláirta    franczia    részről 

Béthune,  erdélyi  részről  Macskásy  Boldizsár,  a  bujdosó  magyarok  részéről  Farkas  Fábián, 

Fajgel  Péter  és  Absolon  Dániel.      ^ 


A   BUJDOSÓK    ÉS    A   KÜLFÖLD.   THÖKÖLY  IMRE.  389 

gásaira  utalva  a  szerződést  nem  akarta  jóvá  hagyni.  A  bujdosók  azonban 
szeptember  8-ikán  elfogadták  a  varsói  szerződést,  egyrészt  azért,  mert  a 
porta  nem  ellenzi;  másrészt  és  különösen  pedig  azért,  mert,  ámbár  ekkor 
már  sokan  ellenezték  Teleki  fővezérséget,  »nem  levén  már  semmiképen 
módunk  a  tovább  való  várakozásban  és  a  kimondhatatlan,  szivünket 
bággyasztó  s  ijesztő,  lelkünket  épen  a  földig  szegező,  s  a  halálnál  minden- 
nap lelkeinket  ezerszer  keservesebben  gyötrő,  sebes  árviz  módjára  reánk 
tóduló   nyomorúság  s  reménytelenség  miatt*. ^ 

E  közben  Béihune  Lengyelországban  már  gyűjtötte  a  segélyhadat, 
mely  szeptember  végén  Boham  ezredes  vezérlete  alatt  Máramarosba  érkezett. 
Nem  volt  ugyan  olyan  nagy,  mint  várták.  Csak  3000  emberből  állt,  de  jó 
tisztek  vezették  s  igy  a  bujdosóknak  csakugyan  nagy  hasznára  lehetett 
A  kis  sereg  elszántan  folytatta  az  előnyomulást,  s  október  10-ikén  Király- 
házánál egy  erős  német  csapatot  megvert.  Bujdosók  is  csatlakoztak  hozzá, 
de  csekély  számmal,  mert  a  tömegeknek  nem  volt  utasításuk.  Ekkor 
tűnt  ki  a  legszembetűnőbben,  milyen  baj,  hogy  nincs  vezérük,  a  ki  intéz- 
kednék. Végre  kaptak  külföldi  hadi  segélyt,  mely  győzelmet  is  aratott  s 
mégsem  csatlakozhattak  hozzá,  mert  Teleki  moczczanni  sem  akart,  mig 
franczia  részről  magánérdekei  nem  biztosíttatnak.  így  az  a  helyzet  állott 
be,  hogy  idegen  had  jött  a  bujdosók  segélyére,  ezek  azonban  nem  csat- 
lakoztak hozzá.  Jogos  volt  tehát  az  aggodalom,  hogy,  ha  a  magyarok 
cserben  hagyják,  a  segélyhad  haza  tér.  E  zűrzavarban  egy  új  ember, 
Thököly  Imre  gróf  lépett  előtérbe.  Az  események  sodra  emelte  fölszinre, 
ámbár  azelőtt  is  buzgón  segélyezte  a  bujdosókat  s  támogatta  törekvéseiket. 
De  ifjú  kora  miatt  személyesen  még  nem  vihetett  nagyobb  szerepet.  Mikor 
azonban  hirűl  vette,  hogy  jönnek  a  franczia-lengyel  segélyhadak,  engedélyt 
kért  Apafytól,  kinek  alattvalója  volt,  hogy  hozzájuk  csatlakozhassék.  A  feje- 
delem, hogy  tovább  is  erdélyi  vezetés  alatt  taiisa  a  bujdosókat,  kész  volt 
Thökölynek  megadni  az  engedélyt,  legalább  azon  időre,  mig  Teleki  kimehet 
A  bujdosók  szintén  örömmel  vették  a  hirt,  hogy  a  nagy  reményű  ifjú  áll 
élőkre.  Csak  Telekinek  nem  tetszett  ez  a  fordulat,  noha  jó  viszonyban  élt 
az  ifjúval,  ki  atyjaként  tisztelte.  Az  okos  ember  előre  látta  Thökölyben  a 
veszélyes  versenytársat  s  nem  akarta  szerephez  engedni.  Fondorlataival 
csakugyan  elrontotta  dolgát  a  bujdosóknál,  valamint  Apafynál,  a  ki  ki  sem 
akarta  többé  bocsátani.^  Mikor  azonban  a  segélyhad  győzelmének  hire 
Erdélybe  érkezett,  ez  Thökölyben  újabb  »nagy  ösztönt  szerze«  s  fárad- 
hatatlanul sürgette  az  engedélyt,  hogy  kimehessen.  Olyan  türelmetlen  volt, 
hogy  aludni  sem  birt.  Végre  november  6-ikán  útra  kelhetett  s  nem  ugyan 
mint  Apafy  képviselője  s  a  bujdosók  vezére,  hanem  mint  magánember 
Boham  táborába  érkezett. 


>  Deák,  Bujdosók  levéltára,  62. 

*  Teleki  fondorlatairól  Thököly   sok    részletet  közöl  1677  szeptemberi  naplójában. 

22* 


340  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Mindazáltal  nagyobb  hadműveletbe  az  előrehaladt  évszak  niiatt 
többé  fogni  nem  lehetett  Thököly,  Wesselényi  és  Boham  egyesültek  ugyan, 
de  nem  mertek  az  ellenük  nyomuló  Cobbal  megmérkőzni,  hanem  Bihar 
megyébe,  török  földre  vagy  Erdélybe  húzódtak  téli  szállásra.^  így  a  had- 
járat, egyes  apró  sikerek  daczára,  kevés  eredménynyel  v^ződött.  Egyrészt 
a  segélj^ad  is  csekély  volt,  másrészt  a  bujdosók  vezérei  közt  dtűnt 
minden  egyetértés,  örökösen  czivakodtak  s  hasztalan  igydcezett  őket 
Béthune  kibékíteni.  A  kellemetlen  tapasztalatok  a  francziákat  még  inkább 
meggyőzték  arról,  hogy  a  mozgalomnak  csak  úgy  vehetik  hasznát,  ha 
alkalmas  vezért  állítanak  élére.  Thökölyt  ez  állásra  iQúnak  tartották  s 
Telekibe  vetették  bizalmukat.  A  nyár  óta  egyre  sürgették  tehát,  hogy  a 
varsói  szerződés  értelmében  vegye  át  a  bujdosók  fővezetését.  De  Teleki 
kijelentette,  hogy  meg  sem  mozdul  mindaddig,  mig  a  francziák  a  múltra 
nézve  bizonyos  pénzbeli  igényeit  ki  nem  elégítik,  a  jövőre  nézve  meg 
kezességet  nem  vállalnak  a  maga  és  családja  biztosítása  iránt,  ha  a  vállalat 
kudarczczal  végződnék.  Béthune  végre  ebbe  is  beleegyezett  s  1678  február 
16-ikán2  Teleki  Forval  és  Reverend  franczia  meghatalmazottakkal  szer- 
ződést kötött,  melyben  összes  magánkivánságai  teljesíttettek,  sőt  Franczia- 
ország  az  iránt  is  kezességet  vállalt,  hogy  kiváltja  Telekit,  ha  német  fog- 
ságba esnék.  Minthogy  a  szerződést  Béthune  a  franczia  király  nevében 
csakhamar  jóvá  hagyta,  a  vezér  kérdése  végre  megoldást  nyer.  E  közben 
Apafy  is  azt  az  értesítést  vette  a  portáról,  hogy  támogathatja  a  bujdosókat 
s  így  a  fejedelem  megengedte  Telekinek,  hogy  kimenjen  a  bujdosók  közé. 

Ezek  az  1678-iki  hadjárat  elé  annál  nagyobb  reménynyel  nézhettek, 
mert  az  előző  év  a  franczia  harcztéren  kedvezőtlen  volt  a  császárra,  ki 
tehát  nem  igen  szaporíthatta  felső-magyarországi  hadait.  Az  udvart  ez  a 
körülmény  csakugyan  békülékenyebbé  tette.  Gubasóczy  János  váczi  püspök 
még  február  11-ikén  figyelmeztette,  hogy  »az  ellenség  télen  sem  pihen,  a 
török  hold  éjjel  kel  föl,  a  franczia  kakas  nem  alszik «.  Béküljön  ki  tehát  a 
magyarokkal,  gyakoroljon  kegyelmet,  adja  vissza  a  bujdosók  jószágait. 
Noha  Bársony  György  egri  püspök  ép  az  ellenkező  értelemben  nyilat- 
kozott s  azt  ajánlotta,  hogy  csak  folytassák  a  vérrel  és  vassal  való  munkát, 
Lipót  király  a  hű  főpapokat  és  főurakat  1 678  ápril  második  felében  Bécsbe 
hívta,  hogy  Magyarország  kibékíléséről  véleményt  mondjanak. 

Valami  tizenketten  jelentek  meg  s  Schwarzenberg  herczeg  vezetése 
alatt  folytatták  értekezleteiket.  Azt  ajánlották,  hogy  a  király  kellően  fel- 
hatalmazott biztosokat  nevezzen  ki,  kik  a  fölkelökkel  alkudozzanak.  De  a 
német  tanácsosok  még  e  formában  sem  akartak  engedményt  tenni.  Bűn- 
bocsánat s  a  megtérők  jószágainak  visszaadása  volt  tovább  is  minden 
bölcseségük,  noha  ez  Ígéreteik  évek  óta  hatástalanok  maradtak.  A  magyar 

«  Erdílyi  földöa  790  ember  303  lóval  szállásoltatott  el.  A  kimutatás  l.  Hadtört. 
Közi.  1891  :    l3>-7. 

«  Az  okiratok :  Tört.  Tár,  1890.  531.  és  536. 


c^    n4.ay  /xj 


'í^néy^/^     /t/^oí'?' 


-CT-^i^yt^^   /^^< 


A 


• 
^ 


'r/ÜÍ/yíC^6^^  c^c^^ 


v^'^^L^ 


P7^{/)^/\n^*^    t^^C^  /^T-rt-jj^, 


(H^««Jo  .  MaT«  Hen^u  Mí..„„  ^,,^,,,.„  , 


342  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


tanácsosok  az  elviselhetetlen  adó  leszállítását  s  országgjmlés  tartását  is 
ajánlották.  Ugy  érveltek,  ne  féljen  az  udvar  az  országgyűléstől,  mert 
a  főurak,  két  család  kivételével,  mind  katholikusok,  a  nemesség  nagy  része 
szintén  az,  a  városok  kimerültek  s  megfélemlítvék,  a  vallásügyi  sérelmekkél 
a  protestánsok  nem  fognak  tehát  boldogulhatni.  A  tanácskozások  egész 
július  elejéig  elhúzódtak,^  mi  közben  Hocher  gyakran  kíméletlen  durvasággal 
nyilatkozott  a  magyarokról  s  ezzel  az  értekezlet  magyar  tagjait  fölöttébb 
elkedvetlenítette.*  Mindazáltal  az  udvar  hajlandónak  mutatkozott  országgyű- 
lést tartani  s  az  értekezlet  tagjai  azzal  a  meggyőződéssel  távoztak,  hogy 
a  miniszterekben  a  békés  hangulat  kerekedett  felül.  De  hogy  ez  a  hangulat 
minő  volt,  arról  csakhamar  meggyőződhettek.  Néhány  nappal  az  értekezletek 
befejezte  után  Pálffy  Tamás  kanczellár  Hocherrel  beszélgetett  a  magyar 
ügyekről  Beszéd  közben  Hocher  árulónak  és  sikkasztónak  nevezte  Barkóczy 
Istvánt,  ki  pedig  1671  óta  a  királynak  igen  nagy  szolgálatokat  tett.  PálflFy 
felháborodott  e  durvaságon.  Azt  felelte  Hochernek,  ne  mindig  a  magyarok 
közt  keresse  az  árulót,  hisz  a  tiroliak  is  eladták  Freiburgot  a  francziáknak. 
Ez  a  honfitársaira  való  czélzás  olyan  dühbe  hozta  Hochert,  hogy  azt  kiál- 
totta: >a  tiroliak  közt  lehet  egy-két  áruló,  de  a  magyarok  mindnyájan 
árulók  «.« 

Kiegyezésről  ily  nézetek  mellett  természetesen  szó  sem  lehetett  s  csak- 
hamar megkezdődött  a  háború.  A  bujdosók  Boham  jelenlétében  márczius 
7-ikén  gyűlést  tartottak,  melyen  Telekit  újra  vezérüknek  választották  s  12 
tagú  tanácsot  rendeltek  melléje.  De  a  vezér  csak  májusban  indult  ki  Erdélyből 
Másrészt  Béthunetől  kevés  újabb  segítség  érkezett,  mert  Lengyelország 
időközben  politikát  változtatott. 

János  király  dynastikus  és  magánokokból,  főleg  azonban  neje  ösztön- 
zésére már  a  varsói  szerződés  megkötése  idején  elvált  a  francziáktól  s  a 
császárhoz  csatlakozott.  A  két  udvar  kötelezettséget  vállalt,  hogy  nem  segíti 
egymás  lázadó  alattvalóit  s  így  Lengyelország  már  1677-ben  a  bujdosók  ellen 
fordult.  Csakhogy  a  király  ezen  évben  még  nem  mert  nyíltan  szakítani  Franczia- 
országgal  s  elnézte  sógora,  Béthune  hadfogadását.  Időközben  azonban  a 
pápai  nuntius  és  a  császári  követ  a  legnagyobb  nyomást  gyakorolták  reá, 
a  papság  meg  országszerte  erősen  izgatta  a  népet  az  eretnek  magyarok 
ellen.  Ekképen  1678-ban  Béihune  már  kevés  segélyt  küldhetett  magyar 
földre.  A  legnagyobb  baj  azonban  az  volt,  hogy  a  tények  csakhamar 
meggyőzték  a  bujdosókat,  hogy  Telekiben  sem  találták  meg  azt  a  vezért, 
a  kire  szükségük  lenne.  Teleki  nem  volt  katona;  kerülte  a  harczot  s 
heteken  át  barangolt  egyik  vármegyéből  a  másikba.  Egy  pár  jelentéktelen 
erőd  megvételére,  végre  meg  Eperjes  ostromára  pazarolta  az  időt.  Mikor  pedig 
meghallotta,   hogy  gróf  Leslie  vezetése   alatt  nagyobb  német  had  vonul  a 

*  Angyal,  id.  m. 

■  Mon.  Vat.  Hung.  VI. 

•  Buonvisi  július  17-iki  jelentése  alapján  Fraknói,  XI.  Incze  pápa,  35. 


A   BUJDOSÓK   ÉS    A   KÜLFÖLD.    THÖKÖLY    IMRE,  343 


felvidékre,  augusztus  15-ikén  Eperjes  alól  haza  indult,  még  pedig  oly  gyors 
menetben,  hogy  Leslie,  ki  nyomában  volt,  nem  birta  utolérni. 

Thököly,  ki  Teleki  futása  után  természetes  vezére  lett  a  bujdosóknak, 
Leslie  közeledtekor  Bohammal  együtt  áthúzódott  ugyan  a  Tiszán,  de  mig  a 
németek  Telekit  üldözték,  a  kurucz-lengyel  had  hirtelen  visszatért  a  felföldre 
s  Szepesbe  és  Liptóba  nyomult,  hol  egykori  jobbágyai  lelkesen  csatlakoztak 
Thökölyhez.  Hozzá  szegődött  Józsa  páter  is.  Thököly  a  bányavárosok 
ellen  fordult,  megvette  Zólyom  városát  és  várát,  október  16-ikán  Besztercze- 
bányát,  mire  a  németek  Selmeczről  és  Körmöczről  elfutottak  s  a  bánya- 
városok, e  » legbecsesebb  drágakő vek,«  több  közeli  erőddel  Thököly  kezébe 
kerültek.  Bécsben  ez  a  fordulat  nagy  aggodalmat  keltett  s  október  végén 
tekintélyes  had  indíttatott  Thököly  ellen,  ki  az  elfoglalt  helyeken  mindenütt 
visszaadta  a  protestánsoknak  elvett  templomaikat,  mit  a  nép  azzal  viszon- 
zott, hogy  lelkesen  támogatta.  Mindazáltal  november  1-én  Bars-Szent- 
Kereszt  közelében  véres  harcz  után  a  bujdosók  megverettek,  főleg  azért, 
mert  »a  mi  magyarinknak  rossz  szokása  szerint  bizony  harmada  is 
hadunknak  alig  jött  ki  a  táborból «.*  Hasztalan  fordult  Thököly  Telekihez 
s  kérte,  hogy  küldje  ki  segít- 
ségére Erdélyben  veszteglő 
hadait.  Teleki  nem  mozdult 
többé  s  így  Zólyom  vára,  a 
bányavárosokkal  újra  elve- 
szett. 

Mindazáltal   a   hadjárat 
egészen  más  befejezést  nyert,  ^^^^  ^i^i,^^ 

mint    az   előbbiek.    Thököly- 

ben  végre  látható  feje  támadt  a  mozgalomnak.  Még  évekig  küzdenie 
kellett  ugyan,  mig  versenytársait  teljesen  háttérbe  szorította.  De  Bécs- 
ben már. ekkor  érezték,  hogy  új  és  számbavételt  igénylő  ember  lépett  az 
események  színpadára.  Az  udvar  köréből  figyelmeztették  tehát,  küldje  föl 
követét  Bécsbe,  hogy  fegyverszüneti,  esetleg  béketárgyalásokat  lehessen 
vele  kezdeni.  Thököly  készségesen  engedett  a  felhívásnak,  egyrészt,  mert 
Erdélyre  nem  számíthatott,  másrészt,  mert  Béthunetől  kedvezőtlen  érte- 
sítéseket vett  s  számolnia  kellett  a  lehetőséggel,  hogy  a  franczia-lengyel 
segélyhad  elhagyja.  Igen  fontos  volt  reá  nézve  a  téli  szállás  kérdése  is, 
mert  egyelőre  azt  sem  tudta,  hol  fogja  csapataival  a  telet  tölteni.  Szívesen 
követte  tehát  a  bécsi  ösztönzést  s  Szalay  Pált  küldötte  föl,  hogy  megegye- 
zést keressen  vagy  legalább  fegyverszünetet  kössön.  Szalay  már  október 
28-ikán  Bécsben  volt.  Noha  csak  ezután  történt  a  szentkereszti  vereség, 
az  udvar  utasította  magyarországi  tábornokait,  kezdjék  meg  a  fegyverszüneti 

*  1678  november  26-iki  igen  részletes  és  érdekes  jelentés  a  bányavárosok  körüli 
harczokról.  Adatok  a  magyar  bujdosók  küzdelmeihez.  Közli  Koncz  József:  Hadtört.  Közi. 
1893.  473-8. 


344  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


tárgyalásokat,  melyek  gyors  befejezést  nyertek.  Mobusiczky  Pál  és  Hamvay 
Péter  Leslie  kassai  főkapitánynyal  november  20-ikán  megkötötték  az  egyez- 
ményt.i  Ez  a  kuruczok  részére  Bereg  és  Ugocsa  megyéket  jelölte  ki  téli 
szállásul.  Leslie  bántatlanságot  biztosított  mindazoknak,  kik  a  német  kézre 
visszaszálló  területeken  Thökölyhez  csatlakoztak  s  megengedte,  hogy  a 
kuruczok  a  fegyverszünet  idején  királyi  területen  levő  családjaikat  előleges 
engedélykérés  mellett  meglátogathassák.  Bécsben  jóvá  hagyták  az  egyez^ 
séget  s  szívesen  fogadták  Szalayt,  midőn  újra  felérkezett  Országgyűlés 
tartását  s  más  engedményeket  helyeztek  Thökölynek  kilátásba  s  fdkérték, 
küldjön  követet  a  végleges  béke  megkötése  tárgyában. 

Már  maga  e  hadjárat  több  önérzetet  ébreszthetett  a  bujdosókban, 
mint  összes  eddigi  véres  küzködéseik.  Eljutottak  a  bányavárosokba  s  fegyver- 
szünetre kényszerítették  az  udvart.  Ez  nagy  és  szokatlan  erkölcsi  siker 
volt,  melyet  Erdélyből  hasztalan  igyekeztek  csorbítani  Wesselényi  Fél, 
hogy  bebizonyítsa,  hogy  ő  a  vezér  s  Thökölynek  nem  volt  joga  f(^;yver- 
szünetet  kötni,  megtámadta  Nagybányát.  De  hiába  rezgdődött.  Az  ifjú 
Thököly  Imre  a  lefolyt  hadjáratban  országos  hírnévre  tett  szert  s  a 
következő  években  Erdély  minden  rossz  akarata  daczára  megtudta  szerezni 
állásának  általános  elismerését. 

Thököly  Imre  » magas,  szőke-hajú  s  bajszú,  kerek  ábrázatú  iQú«* 
volt,  mikor  a  bujdosók  élére  került.  »Szép,  helyes  termetű,  gyönyörű  veres 
és  fehér  orczájú,  egy  kevéssé  ritka  bajszú  és  barna  hajú,  kiálló  és  kövér 
szemű  «-nek  rajzolja  egy  másik,  ez  évekből  származó  leiráa*  Az  erős 
testben  erős  lélek  lakott.  Atyja  jeles  tanárokkal  neveltette,  kik  gondosan 
fejlesztették  természet  adta  dús  tehetségeit.  Sokat  és  szívesen  tanult  s 
ideje  egy  részét  mindig  könyveinek  szentelte.  Elete  nagy  és  apró  hánya- 
tásaiban,  melyekben  öröm  és  bánat  sűrűen  váltakoztak,  mindig  sokat  ült 
Íróasztalánál.  Részletes  naplót  vezetett,*  melynek  egy  nagy  töredéke  átélte 
a  két  évszázad  pusztulását.  Jól  forgatta  a  tollat,  kitűnően  tudott  beszélni, 
s  ékesszólásával  elragadta  hallgatóit.  Még  húsz  éves  sem  volt,  mikor 
kész  emberként  lépett  a  közélet  szinpad/ira  s  csakhamar  irányadókig 
befolyásolta  az  események  menetét,  bármi  sokfelől  igyekeztek  a  •gyer- 
meket- féken,  gyámság  alatt  tartani.   De   érvényesíteni   tudta  magát,  mert 

*  Az  egyezmény  Szederkényinél,   id.  m.  III.  139. 

*  így  irta  le  Zrínyi  Ilonának  egyik  bizalmasa.  Thaly  Kálmán,  II.  Rákóczi  Perencs 
ifjúsága,  150. 

»  Nag>'  Iván,  Kgykorú  1683-iki  emlékirat  Thökölyrol :  Századok,  1876. 

*  Kiadta  a  naplóból  az  1676-78-iki  éveket  Torma  Károly  (M.  Tört.  Emi.  Második 
osztály)  írók,  XVIII.  k.  A  későbbi  évek  naplóinak  egyes  Töredékeket  1683-ból,  1689-bdl 
és  1691 -92-ből  Thaly  Kálmán  (U.  ott,  XXIII.,  XIV.  és  XXXII.  k.),  l693-94-ből  Nagy 
Iván.  (U.  ott,  XV.)  Leveleskönyvei  több  évfolyamát  szintén  az  emiitett  gyűjteményeken, 
ezenkivül  töméntelen  levelét,  továbbra  végrendeletét  kiadta  Thaly  Kálmán;  egy  kÖtet 
levelét  Deák  Farkas,  s  különben  sincs  ez  időszakra  vonatkozó  oklevélgyűjtemény,  mely- 
ben Thököly  képviselve  nem  lenne. 


Őrét  ThSkaiy  Imre. 

<egyl£orii  melsiel  ulán  i 


346  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


a  természet  is  uralkodásra  teremtette.  Tudott  vezetni,  irányt  adni,  paran- 
csolni, kormányozni.  E  mellett  bátor  katona  volt,  sőt  a  pénzzel  is  tudott 
bánni;  kitűnően  gazdálkodott  s  a  legsúlyosabb  gondok  közt  sem  hanya- 
golta el  jószágai  kezelését.  Czéljai  érdekében  nem  riadt  vissza  fáradságtól, 
munkától  s  erejét  nem  oly  módon  vesztegette  el,  mint  atyja  tette  volt. 
Ivogatott  ő  is  olykor-olykor.  De  nem  az  ivást  tekintette  életczélnak.  A  nemes 
erények  egész  sora  egyesült  benne  s  eleinte  munkája  nem  is  maradt  áldatlan. 
Gyorsan  megnyerte  a  tömegek  ragaszkodását,  szerzett  fejedelemséget  s  a 
mi  még  nag\'obb  volt,  megszerzé  Magyarország  legkiválóbb,  legelőkelőbb 
hölgyének  olthatatlan  szerelmét,  melyet  megtartott  akkor  is,  midőn  minden 
eg>'ebet  elvesztett. 

Thököly  emléke  mindazáltal  homályosan,  fekete  árnyékkal  takarva  él 
történelmünk  évlapjain.  Olyan  népszerű,  mint  Bethlen  Gábor,  diadalai  tető- 
pontján sem  volt,  mert  lutheránus  lévén,  a  kálvinisták  sohasem  zárták 
annyira  szivükbe.  Másrészt  tót  vidékről  származott  s  minden  magyarsága 
mellett  tót  fejedelemnek  gúnyolták  ellenségei,  kik  kül-  és  belföldön  egy- 
aránt töméntelen  számban  akadtak.  Kétségkivül  ő  korának  egyik  legtöbbet 
gj'ülölt,  leginkább  rágalmazott  alakja.  Magyar  és  erdélyi  földön  egyaránt 
sokaknak  állt  útjában,  sokaknak  zavarta  számításait;  némelyek  eszét 
irigyelték,  mások  rengeteg  vagyonára  áhítoztak  s  olthatatlanul  gyűlölték. 
\'égül  ők  kerekedtek  föléje  s  akkor  a  magok  szellemében  igyekeztek  befolyá- 
solni a  közfelfogást  Thökölyről.  Külföldön  a  török  szövetségesét  látták 
benne  s  a  kath.  udvarok,  melyek  tisztán  e  szempontból  ítélték  m^,  az 
emberi  gonoszság  igazi  megtestesedésének,  erkölcsi  szörnyetegnek  tartották. 
Sőt  saját  mostoha  fia,  11.  Rákóczi  Ferencz  később  magánjellemét  is  mélyen 
érintő  vádakkal  illette,  melyek  két  századon  át  befolyásolták  az  utóvilág 
felfogását,  í'mibár  megörökitöjük  jóhiszeműségének  daczára  sem  vehetők 
komolyan.^ 

E  sokféle  gyűlölet  is  sejteti,  hogy  Tliököly  nem  mindennapi  ember 
volt,  hanem  legalább  egy  fejjel  kivált  mag^'ar-  és  bécsi  kortársai  közül. 
Az  élelmes  kalmárlelkek,  a  konczra,  haszonra  leső  természetek  közt  egyéni- 
ségén bizonyos  tisztesség  és  előkelőség  ömlik  el,  az  az  előkelőség,  mélyet 
az  ész,  az  okosság,  a  szélesebb  látkör  s  a  íenköltebb  czélokért  való 
törekvés  nyújt.  Annyi  és  oly  konok  ellenséggel  kellett  küzdenie,  hogy 
eszközeiben  nem  lehetett  válogatós.  Ismerte  őket,  lelkükbe  látott  s  ligy  bánt 

*  Rákóczi  vádjairól  Thükr>ly  ellen,  liui^y  vagyona  megkaparitása  czéljából  m^ 
akarta  mérí;eztetni,  a  töröknek  akarta  túszul  adni,  .Angyal  D.  (id.  m.  II.  148—49.)  éles 
elmével  mutatja  ki,  hogy  teljesen  tarthatatlanok.  Valóban  el  sem  képzelhető,  hogy  Zrix^ 
Ilona  holta  napjáig  annyira  ragaszkodott  volna  Thökölyhez,  ha  az  gyermekei  ellen,  kiket 
az  anya  oly  forrón  szeretett,  ilj*  gonnsz  terveket  forralt  volna.  .\z  pedig  még  kevésbbé 
tehető  fel,  hogy  ne  hallott  volna  rólok.  Rákóczi  általában  nem  szerette  mostoha  atyját,  ki 
annyi  bajt  hozott  családjára.  Ellenszenvet  környezete,  talán  nem  is  itthon,  hanem  Neuhaus- 
ban  fokozni  igvekezett  s  elhitette  vele  e  rémmeséket. 


A   BUJDOSÓK    ÉS   A   KÜLFÖLD.    THÖKÖLY   IMRE.  347 


velük,  a  mint  érdemelték.  Csak  hogy  erkölcsileg  sem  állt  alantabb  náluk, 
vagy  általában  korának  diplomátiájánál.  Az  akkori  nemzedék  legnagyobb 
részének  érzelmei  és  törekvései  testesedtek  meg  benne.  Politikai  programját 
abba*  foglalta  össze,  hogy  életét  és  vérét  koczkáztatta,  hogy  »a  szegény, 
megromlott  haza  az  idegenektől  felszabaduljon  és  csak  a  haza  fiának 
maradhasson. «  Magyarnak  óhajtá  a  magyar  hazát,  vagyis  a  bujdosók 
programját  akarta  valósággá  tenni.  Az  eszközökre  nézve,  melyekkel  czélt 
igyekezett  érni,  szintén  ő  volt  a  bujdosók  felfogásának  legtipikusabb  kép- 
viselője. Ott  kereste  a  támogatást,  a  hol  épen  kinálkozott,  mert  mint  az 
akkori  költő  énekli: 

A  szükség  ott  veszi  maga  segitségit, 
A  hol  találhatja  annak  elégségit, 
Hasztalan  is  abban  vetni  reménységit, 
Kitől  nem  veheti  terhe  könnyebbségit.* 

A  mozgalmat,  melynek  vezére  lett,  készen  találta  s  nem  idegen  föl- 
bujtásra,  nem  török  vagy  franczia  érdekek  előmozdítására  támasztotta. 
Evek  óta  folyt  az  már  s  folyt  volna  évekig  is,  ha  ő  személyesen  távol 
marad  tőle.  De  mihelyt  az  események  sodra  előtérbe  emelte,  erélyesebben 
igyekezett  diadalra  juttatni  s  azt  az  idegen  segélyt,  a  melyet  bárhol  kapott, 
a  maga  politikai  eszményei  javára  hasznosította. 

Fordult  mindenkihez,  a  kitől  támaszt  várhatott,  törökhöz  és  francziá- 
hoz,  lengyelhez  és.  oláhhoz,  sőt  időnként  a  pápához.  De  legfőbb  reményét 
a  törökbe  vetette  s  a  szultán  segélyével  akart  Magyarországnak  vagy  az 
ország  kiválóan  protestáns  részének  olyan  jogállást  szerezni,  minőben 
Erdély  másfél  századon  át  sokkal  nyugodtabb  életet  folytatott,  mint 
az  anyaország,  ő  a  török  oltalom  és  szövetség  eszméjének  utolsó  képvi- 
selője nemzetünk  történetében.  Már  akkor,  mikor  mint  gyermeknek  Likavárói 
Erdélybe  kellett  futnia,  eltökélte  magában,  mondja  később  naplóiban, 
hogy  török  védelem  alá  helyezkedik  s  ha  felnő,  magyar  hazája  felszaba- 
dításához a  szultán  segítségét  keresi.  E  tekintetben  is  egészen  kora 
magyar  közvéleményének  befolyása  alatt  állt.  Noha  akkor  már  igen  sokan 
felismerték  a  török  birodalom  veszélyes  elgyöngülését,  véderejének  bomlását, 
anyagi  segélyeszközei  megfogyatkozását,  a  magyarság  ellenállhatatlan- 
nak tartotta  a  török  hatalmát.  Ez  időben  minduntalan  jártak  a  portán 
magyar  és  erdélyi  követek,  de  abból,  a  mit  a  nyugati  államok  egyes  diplo- 
matái észleltek,  nem  láttak  semmit.  A  bujdosók  1678-ban  is  meg  voltak 
győződve,  hogy  »emberi  mód  szerint  alig  resistálhatni«  a  töröknek.  E  fel- 
fogás valóságos  hitté  csontosodott  a  közvéleményben  s  a  politikusokat,  kato- 
nákat, a  tömeget  egyaránt   áthatotta.   Még   a  költészet   is  kifejezést  adott 

*A  kassai  országgyűlés   berekesztésekor  a  1683  január. 28-ikán  tartott  beszédben. 
■  GyöngyÖssi  István,  Ének  Zrínyi  Ilo/ia  és  Thököly^házasságáról.  Kiadta  Hahn  Adolf. 


348  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


neki.  Ugy  okoskodtak  tehát,  hogy  ha  német  és  török  közt  kell  választani, 
ha  hódolnunk  kell,  jobb  hatalmasabbnak,  vagyis  a  töröknek,  mert 

Most  a  hold  a  legnagyobb  erejű  planéta,^ 
Annak  jele  alatt  jár  a  mely  kométa, 
Ritkán  hibái  annál  a  Laurus  bokréta. ^ 

Ez  a  megyőződés  vitte  Thökölyt  is  arra  az  útra,  melyen  a  Bocskayak, 
Bethlenek  és  Rákóczy ak  annyi  sikerrel  haladtak.  Csak  az  ő  politikájukat 
folytatta,  de  már  olyan  időben,  midőn  a  török  hatalom  nem  volt  többé 
a  régi,  midőn  nem  nyújthatott  védelmet  azoknak,  kik  reá  támaszkodnak. 
Ha  Thököly  Imre  egy  nemzedékkel  előbb,  ha  csak  1 663-ban  szerepelt  voInEy 
törekvéseit  teljes  siker  kiséri.  1680  után  azonban  e  politika  már  örvénybe 
vezetett  s  a  ki  nem  vette  észre  az  idők  változását,  a  ki  akkor  is 
Törökországhoz  fűzte  a  maga  sorsát,  az  bele  sodortatott  Törökország 
romlásába,  az  ép  úgy  elbukott,  mint  a  szultánok  addigi  világhatalmi  állása. 


V.  FEJEZET. 

(Síz  I68MI^i  országgyűlés. 

A  nagy  erkölcsi  siker,  melyet  Thököly  elért,  a  bujdosók  ügyét  még 
mindig  nem  juttatta  dűlőre.  Sőt  a  nemzetközi  viszonyok  kedvezőtlenül  alakultak 
reájuk  nézve.  XIV.  Lajos  csakhamar  megkötötte  a  császárral  a  nymwegooi 
békét  s  minthogy  nem  szorult  többé  a  bujdosókra,  a  varsói  szerződést  sem 
tartotta  kötelezőnek  s  leszállította  a  kikötött  segélypénzt.  Nem  szakított 
ugyan  a  magyarokkal  teljesen,  mert  nem  akarta,  hogy  a  mozgalom  végkép 
elaludjék.  Némi  segélyt  tovább  is  adott,  hogy  le  ne  tegyék  a  fegyvert,  de 
a  segélyt  olyan  szűkre  szabta,  hogy  a  bujdosók  nagyobb  sikert  ne  érhes- 
senek el,  mert  ez  esetben  attól  félhetett,  hogy  a  bécsi  udvar  m^jed  töKUs; 
s  teljesiti  kívánságaikat.  Béthune  marquis  nyomban  a  nymwegeni  béke- 
kötés után  értesítette  Apafyt,  hogy  immár  csak  titokban  támogathatja  a 
magyarokat  pénzzel  s  hogy  Lengyelország  iránti  tekintetből  segélycsapatait 
haza  kell  rendelnie,*  a  mi  meg  is  történt.  A  franczia  követ  ez  ügyben 
nem  Thökölyvel  érintkezett,  hanem  még  mindig  Erdélyt  tartotta  a  moz- 
galom középpontjának.  Thököly  ekkor  csakugyan  erdélyi  gyámság  alatt  állt, 
melyet  Teleki  gyakorolt,  még  pedig  nagyon  szeszélyesen,  magánérdeke 
változó  alakulása  szerint.  Eleinte  haragudott  Thökölyre  a  fegyverszünet 
miatt.    Csakhamar  azonban    érzelmei    gyökeresen     változtak,    mert    egyik 


'  Gyöngyösi,  id.  m. 

9  A  jelentést  1.  Tört.  Tár,  1890.  658-9. 


AZ    leSl-IKI  ORSZÁGGYŰLÉS.  349 

házas  leánya  Özvegységre  Jutott,  s  a  gondos  apa  újra  férjhez  óhajtá  adni. 
ThÖkölyre,  a  grófra  és  dús  vagyon  urára  vetette  szemét,  s  most  már  öt 
igyekezett  a  bujdosók  fővezérévé  tenni.  Minthogy  pedig  Apafy  mindig  azt 
akarta,  a  mit  Teleki,  1679  július  második  felében  a  bujdosók  kivánatához 
képest  Thököly  lett  hivatalosan  is  vezérük,  Wesselényit  és  hiveit  azonban 
fegyverrel  kellett  engedelmességre  szorítania.  Ezzel  eltelt  a  nyár.  Májusban 
Józsa  páter  egy  vakmerő  kis  csapattal  felverte  ugyan  Selmeczet,  de  a  meg- 
bízhatatlan fosztogató  csakhamar  a  labanczokhoz  pártolt,  mire  a  kuruczok 


rálestek  és  október  22-ikén  megölték.*  Maga  Thököly  csak  nagynehezen  birta 
hadait  összehozni,  mire  októberben  felgyújtotta  Putnokot  s  deczember  3-ikán 
Szikszó  közelében  egy  német  csapalot  vert  tönkre.  Mindez  azonban  nem 
volt  döntő  siker.  Sőt  az  év  folyamán  kitűnt,  hogy  az  erdélyi  gyámság 
ólomsúlylyal  nehezedik  a  bujdosókra,  mert  működésük  szabadságát  bénitja 
meg.  Apafy  különben  sem  támogatta  Thökölyt,  sőt  inkább  akadályozta 
cselekvésében.   Halaszhatatlannak   látszott  tehát   az  Erdélyhez  való  viszony 


'  Nagy  Iván:  Tort.  Tár,   1835.  376. 


350  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

gyökeres  tisztázása.  E  végből  a  bujdosók  október  12-ikén  Miskolczon  gyűlést 
tartottak  s  felhívták  Apafyt,  hogy  vagy  segítse  őket  komolyan,  vagy  bízza 
rájuk  az  udvarral  való  megbékélést.  Teleki  azonban,  ki  időközben  belátta 
házassági  tervei  kivihetetlenségét,  rá  vette  a  fejedelmet,  hogy  az  Erdélyben 
élő  s  a  küzdelmektől  távol  maradó  bujdosók  csoportját  játssza  ki  tromful 
Thököly  ellen.  Gyűlést  tartatott  s  kimondatta  velük,  hogy  föltétlenül  Apafy 
mellett  maradnak.  Ezzel  a  kurucz  táborban  beállt  a  szakadás.  A  hadakozó 
bujdosók  1680  január  8-ikán  Szoboszlón  tartott  gjmlésükben  Thököly 
Imrét  kiáltották  ki  fővezérüknek,  ki  már  ártalmatlanná  tette  Wesselényit  s 
most  nyomban  fegyverszüneti  tárgyalásokat  kezdett,  gróf  Zrínyi  János  utján 
közvetlenül  az  udvarral,  valamint  Strassoldo  német  fővezérrel  Ez  utóbbi 
február  elején  Jolsván  az  udvar  utólagos  jóváhagyása  reményében  enge- 
délyezte a  fegyverszünetet,  melyet  a  király  hivatalosan  jóvá  nem  hagyott 
ugyan,  de  megtűrte  s  a  további  alkudozásokkal  gróf  Caprara  Eneast  és 
Szelepcsényit  bízta  meg.  Mindez  Erdélyben  erős  visszatetszést  keltett.  De 
Thököly  még  nem  akart  Apafyval  szakítani  s  a  fegyverszünet  lejártával 
megújította  a  háborút.  Hívei  Árvában,  Trencsénben,  Liptóban,  Turóczban, 
Szepesben  pusztítottak,  sőt  betörtek  Morvaországba  és  Sziléziába.  A  nemes- 
ség nem  csatlakozott  ugyan  hozzá,  de  a  parasztság  tömegesen  özönlött 
zászlói  alá.  Néha  a  mozgalom  egyenesen  a  nemesség  ellen  irányúit  s 
például  Turóczban  összefogdosták  és  kirabolták  a  nemeseket;  felverték  a 
vásárokat,  kifosztottak  s  felg3mjtottak  néhány  kath.  templomot,  több  kath. 
papot  meg  magukkal  hurczoltak.J  Thököly  maga  megvette  Késmárk  várát, 
ősi  birtokát,  mire  november  15-ikén  ismét  elég  kedvező  fegyverszünetet 
kötött.  Csak  kényszerűségből  tette.  Katonái  ki  voltak  merülve,  a  török  pedig, 
kinek  területét  a  bujdosók  már  nagyon  kiélték,  nem  akart  többé  téli  szállást 
adni.  Hogy  a  megszállt  vármegyék  egy  részében  tölthesse  a  telet,  fegyver- 
szünetre kellett  tehát  lépnie.* 

Az  udvar  e  gyakori  tárgyalásai  és  fegyverszünetei  Thökölyvel  nem 
a  bujdosók  iránti  jóakarat,  hanem  a  nemzetközi  helyzet  időnként  való 
alakulásának  következményei  voltak.  Bécsben  Ahmed  nagyvezér  halála  óta 
attól  féltek,  hogy  a  török  megsegíti  a  bujdosókat;  Kara  Musztafában  m^ 
is  volt  a  hajlandóság,  de  mielőtt  szándékát  valósíthatta,  háborúba  bonyo- 
lódott Oroszországgal. 

Mikor  Bécsben  az  orosz-török  háború  hirét  vették,  úgy  megörültek  ndd, 
mint  a  » napsugárnak*,  mert  a  török  beavatkozás  veszélye  eltűnt  s  a 
bujdosók  irányában  ismét  a  régi  politikát  lehetett  folytatni.  Vigyáztak  is, 
hogy  a  törököt  ne  ingereljék.  Komárom  erődítményei  alatt  a  Duna  eliszapo- 
sodott medrét  sem  akarták  kitisztíttatni,  hog>'  okot  ne  adjanak  a  portának  a 
felszólalásra.   Ellenben   siettek  felhasználni  a  kedvező   körülményeket,  hogy 

»  Nagy  Iván,  Prónay-napló  :  M.  Tört.  Tár,  XXll.  275-79. 

«  Az  okokat  elmondja  Béthunehöz  intézett  jelentésében  :  Tört.  Tár  1887.  167—68. 


I-IKI   ORSZÁGGYŰLÉS. 


a  lejáró  felben  levÖ  vasvén  béke  meghosszabbítását  szorgalmazzák  a  szul- 
tántól. De  mintha  a  sors  ellene  lett  volna  a  császár  e  szándékának,  portai 
követd  a  következő  két  év  folyamán  egymás  után  meghaltak  s  a  tárgya- 
lások nem  haladhattak 
XI.  Incze  papának  épen 
seggel  nem  tetszett  a 
császár  azon  törekvése 
hogy  a  torokkel  minden 
képen  fentartsa  a  békét 
s  m^  1679  elején  uta 
sitotta  nuntiusat  Buon 
visi  Ferenczet  birja  rá 
Lipótot  elégítse  ki  a  ma 
gyarokat  s  készüljön 
török  bábomra  Tá 
madja  meg  Esztergomot 
és  Budát,  mihelyt  a 
francziával  békét  kot 
De  a  császár  sem  a 
magyarokat  kielégítem 
sem  a  törököt  megla 
madni  nem  akarta  Meg 
békült  ugyan  a  fran 
cziákkal  de  nem  azeri 
hogy  a  pápa  osztonzé 
sét  kövesse  A  nymwe 
géni  béke  után  még 
nagyobb  súlyt  helyezett 
a  portával  valo  jo  vi 
szonyra  ellenben  a  buj 
dósokkal  szemben  ko 
rUlbell  a  föltétlen  meg 
hódolás  elvet  hirdette 
midőn  azt  kívánta  hogy 
először  IS  tegyek  le  a 
fegyvert  s  csak  azután 
terjesszek  elo  sérelmei 
ket.  A  papa  eltenben 
épen  akkor  igyekezett  a 
keresztény  uralkodókat 
minél  nagyobb  számmal  a  török  ellen  mozgósítani.  XIV.  Lajosnak  azt 
ajánlotta,  foglalja  el  tengeri  úton  Konstantinápolyt  s  állítsa  vissza  a 
keleti    császárságot.   Upótot,  a  lengyel  királyt,  az  orosz  czárt  szárazföldi 


A  kísnitrlEl  vám 
(Rajiolin  Forbergtr 


352  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

háború  indítására  biztatta.  Voltak  pillanatok,  mikor  Lipót  helyeselte  e 
magas  röptű  politikát,  s  maga  elismerte,  hogy  az  idő  nagyon  alkal- 
mas Magyarország  felszabadítására.  De  mégis  mindig  az  a  felfogás  győ- 
zött, hogy  XIV.  Lajosban  bizni  nem  lehet  s  a  török  háború  csak  az 
esetre  indítható  meg,  ha  Lajos  is  hadat  üzen  a  szultánnak.  1679  május 
20-ikán  ez  ügyben  Bécsben  nagy  értekezlet  tartatott.  A  meghívott  magyarok 
mind  a  háborút  sürgették.  Lengyelek  és  oroszok  hajlandók  voltak  a 
császárral  szövetkezni,  sőt  e  végből  orosz  követség  jött  Bécsbe.  Ott  azon- 
ban hidegen  fogadták,  hogy  a  török  meg  ne  nehezteljen.  Hasztalan  íigyd- 
meztette  Buonvisi  nuntius  a  minisztereket,  hogy,  ha  a  mostani  alkalmat 
elszalasztják,  akkor  kell  majd  a  törökkel  megverekedniök,  mikor  a  viszo- 
nyok a  szultánra  sokkal  előnyösebbek  lesznek.  A  lengyel  országgyűlés  már 
határozatot  is  hozott,  mely  szerint  János  király  hadat  üzenjen  a  szultánnak, 
ha  a  kaih.  hatalmaktól  támogatást  nyer.  Lipót  azonban  megtagadta  a  kért 
segélyt  s  igy  nemcsak  Legyeiország  nem  üzent  háborút,  hanem  1681-ben 
az  orosz  czár  is  békét  kötött  a  szultánnal. 

E  minduntalan  változó  viszonyok  és  hangulatok  szerint  módosult  az 
udvar  magatartása  Thököly  és  a  bujdosók  irányában.  Komoly  engedményeket 
nem  akart  nekik  tenni,  fegyverrel  meg  nem  birta  őket  elnyomni  s  igy  folyt 
az  apró  háború,  melyet  időnként  fegyverszünet  váltott  föl.  A  mézes  szájú 
Szelepcsényi  Thökölyt  ismételve  rá  beszélte,  forduljon  Lipót  király  kegyel- 
méhez, mely  esetben  legmelegebb  támogatását  helyezte  kilátásba.^  De  Thököly 
a  kiegyezést  nem  a  maga  személyes  ügyének  tekinté.  Az  ország  sérelmeit 
akarta  orvosoltatni,  erre  meg  az  udvar  nem  volt  hajlandó.  Főleg  vallásügyi 
téren  nem  akart  engedni,  noha  külföldi  szövetségesei  minduntalan  enged- 
ményekre ösztönözték.  A  brandenburgi  és  a  hcjllandi  követek  még  a  nym- 
wegeni  congressuson  is  ajánlották  a  császári  követnek,  hasson  oda,  hogy 
ura  a  magyar  protestánsok  lelkiismereti  szabadságát  ne  bántsa  s  engedje  a 
külföldön  levő  magyar  protestánsokat  haza  térni.  De  Bécsben  az  ilyen  jó 
tanács  süket  fülekre  talált.  Ott  a  vallásügyben  Kollonics  uralkodott,  ki  azt 
akarta,  hogy  az  ország  inkább  sivatag  pusztaság  legyen,  mintsem  eretnekek 
tanyája.  A  papok  azt  hirdették:  »jobb  Magyarországot  s  még  többet  is  a 
töröknek  átengedni,  jobb  ha  a  császár  fehér  bottal  kezében  távozik  biro- 
dalmábóU  semhogy  a  protestánsokat  megtűrje.* 

A  háború  viiiarai,  a  pestis,  leginkább  azonban  saját  tehetetlensége 
már  1679-ben  halomba  döntötték  a  pozsonyi  guberniumot.  Ampringen 
eltávozott  s  az  ország  kormányzatának  nem  volt  többé  tulajdonképeni  feje. 
Hogy  a  bajon  segítsen,  az  udvar,  mely  1678  óta  folyton  ígérte  magyar 
hi veinek,  hogy  országgyűlést  tart,  1681  elején  végre  be  készült  szavát 
vallani.  Ezt  igen  sok  ok  ajánlotta.  Lipót  király  meg  akarta  harmadik  nejét 

'   1080  július  6-  és  augusztus  2G-ki  levelei:  Tud.  Gyűjt.   1835. 

■  Krauske  idézete  eg3'kürú  iratból.  Hist.  Zeitschrift,  LVUI.  477.  jegyzetbon. 


AZ    1681-IKI   ORSZÁGGYŰLÉS.  353 

koronáztatni.  Másrészt  rendezni  kellett  a  kormányzat  ügyét  s  a  bujdosók 
is  minduntalan  országgyűlést  sürgettek.  Azok,  kik  folytatni  akarták  a  vallás- 
üldözést,  természetesen  ellenezték  az  országgyűlést.  De  még  olyan  király- 
párti urak  is,  Esterházy  Pál,  Forgách  Ádám  s  mások,  kik  óhajtották,  azon 
előkészítő  értekezleten,  mely  február  3-ikán  Pozsonyban  tartatott,  a  protes- 
tánsokra kedvező  régi  törvények  egyszerű  hatályon  kivül  helyezését  ter- 
vezték. Ez  urak  még  a  hirhedt  1604.  XXII.  articulusra  is,  mint  köztör- 
vényre, hivatkoztak.  1 

A  szellem,  mely  az  előkészitő  tárgyalásokban  nyilvánült,  valósággal 
kizárta  tehát  a  lehetőséget,  hogy  az  országgyűlés  a  bujdosókkal  megegyezésre 
juthasson  s  egyes  főurak,  kivált  Esterházy  Pál  magánérdekeivel  is  egyenes 
ellentétben  állt  a  békés  kiegyezés.  Mindazáltal  az  országgyűlés  össze- 
hívásának nagy  elvi  jelentősége  volt,  mert  ezzel  maga  az  udvar  elismerte 
1670  óta  követett  politikájának  kudarczát.  Az  idegen  uralom  ama  rendszere, 
mely  a  Lobkowitz-Hocher-Ampringen  nevekhez  fűződik,  inrmiár  végképpen 
megbukott,  ámbár  nem  bukott  vele  a  szellem,  mely  e  rendszert  szülte. 

A  meghívók  1681  február  28-iki  kelettel  mentek  szét  s  ápril  28-ikára 
Sopronba  szólították  a  rendeket,  mert  Pozsonyban  és  vidékén  a  pestis  még 
nagyban  pusztított.  Noha  Thököly  és  a  bujdosók  nem  vettek  részt,  a  fel- 
vidék szintén  elküldötte  követeit.  Mindazáltal  a  gyűlés  tagjainak  alig  egy 
ötöde  volt  protestáns.  Némelyik  követ  nem  kapott  határozott  utasítást, 
hanem  fehér  lapot  hozott,  melyre  azt  írhatta,  a  mit  a  helyzet  alakulása 
szerint  jónak  látott.  A  követek  már  május  l-én  munkához  akartak  volna 
fogni,  de  az  udvar,  a  királyasszony  gyöngélkedése  miatt,  csak  május 
22-ikén  érkezett  meg.  Csupa  idegenek  környezték  a  királyi  párt,  melynek 
biztosságáról  három  ezred  német  katona  gondoskodott.* 

Minthogy  rég  nem  tartatott  országgyűlés,  a  szokások  feledésbe  mentek 
s  akarva  nem  akarva  sok  olyan  történt,  mit  az  urak  és  követek  zokon 
vehettek.  Ep  oly  kevéssé  lehelték  a  béke  szellemét  a  királyi  előterjesztések, 
melyeket  Szelepcsényi  prímás  május  28-ikán  magyar  beszéddel  nyújtott  át. 
A  villongások,  gyűlölségek,  magánérdekek  félretételére  hívta  fel  a  rendeket 
arra  kérve  őket,  hogy  csupán  » pusztult  édes  hazánk  megmaradását  s 
jövendőbeli  békés  nyugalmunkat*  viseljék  szivükön.*^ 

Az  előterjesztésekben  a  király  hangsúlyozta,  hogy  a  felkelők  kíván- 
ságai meghiúsították  jóakaratát,  miért  is  szaporítania  kell  a  katonaságot. 
Gondoskodjék  tehát  az  ország  a  sereg  eltartásáról  s  a  véghelyek  jobb 
karba  helyezéséről.  Ez  esetre  a  király  kész  intézkedni,  hogy  a  katonaság 
ne  zsarolja  a  népet.  Sem  a  régi  intézmények  visszaállítása  s  vele  a  nádor- 
választás, sem  a  vallásügy  s  másnemű   ezerféle   baj   orvoslását  nem  érin- 

*  Zsilinszky,  Vallásügyi  tárgyalások,  III.  406. 

"   A   soproni   országgyűlés    történetéről.    Acta    com.   Sopron.    Továbbá    Zsilinszky 
Mihály,  A  soproni  országgy.  történetéhez,  és  Szederkényi,  id.  m.  III. 
»  Beszéde:  Tud.  Gyűjt.  1835. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VH.  23 


^54  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


tette  az  előterjesztés,  mely  katholikusokban  és  protestánsokban  egyaránt 
elégedetlenséget  keltett.  Mindazáltal  a  két  felekezet  útjai  nyomban  elváltak 
egymástól.  A  katholikusokat  az  engesztelhetetlen  urak  és  főpapok  vezették, 
kikről  utóbb  a  hű  katholikus  királyi  személynök  nyilvános  ülésen  mondotta, 
hogy  ők  okai  a  haza  bajainak.^  A  főrendek  többsége  azonban  inkább 
aulikus,  mint  ultrámontán  volt  s  mihelyt  észre  vette,  hogy  az  udvar  a 
vallásügyben  engedni  hajlandó,  maga  is  megszelídült. 

A  követek  első  sorban  a  sérelmek  orvoslását,  különösen  pedig  a 
nádorvíUasztást  kivánták.  A  király  eleinte  csak  bizonyos  kikötések  mellett 
akart  nádort  választami,  de  június  13-ikán  belenyugodott,  hogy  a  nádori 
méltóság  a  régi  törvények  szerint  állíttassék  vissza.  Erre  nyomban,  déli 
12  és  1  óra  közt  megtörtént  a  választás,  s  három  szavazat  kivételévél  grót 
Esterházy  Pál,  az  udvar  jelöltje  lett  Magyarország  nádorispánja.  Még  az 
nap  letette  az  esküt  s  elfoglalta  hivatalát.  Első  és  fő  feladata  volt  oda  hatni, 
hog\'  a  tényleg  csonka  országgyűlés  kiegészíttessék  s  Thököly  hivei  meg- 
jelenjenek. Thököly  erre  nézve  még  május  7-ikén  értekezletet  tartott  hívei- 
vel, kik  az  nap  az  országgyűléshez  levelet  intéztek,  melyben  hangsúlyoz- 
zák, hog>'  »a  mi  vallásunk,  evangélikus  religiónk  nekünk  mindenek  fdett 
legelső.*  Ezzel  a  vallásügyi  sérelmek  orvoslásától  tették  függővé  további 
magatartásukat.  Követük,  Izdenczy  Márton  vitte  meg  levelüket  Pozsonyba, 
de  a  rendek  felbontatlanul  adták  át  a  királynak,  ki  meg  az  új  nádorhoz 
tette  át.  Június  1 7-ikén  a  nádor  azt  felelte,  hogy  ily  fontos  ügyet  Írásbeli 
úton  elintézni  nem  lehet :  küldjék  el  tehát  kell(5en  felhatalmazott  megbízott- 
jaikat az  országg\nLÍlésre.  E  feleletét  másnap  a  rendek  is  helyeselték.  Csak 
hog\-  időközben  a  bujdosók  tapasztalhatták,  hogy  az  országgyűlés  több- 
sége épen  a  valláspoliiikában  a  szélsők  befolyása  alatt  áU  s  tőle  hasztalan 
\"árják  vaDásüg>i  panaszaik  orvoslását.  Kijelentették  tehát,  hog\-,  mivel  az 
országgyűlés  többsége  a  vallást  magánügAnek  nyilvánította,  vele  minden 
további  tárg^-alást  megszakítanak.^  Th(»köly  el  sem  ismerte  többé  törvé- 
nyesnek az  országgyűlést  s  minthog>-  a  fegyverszünetet  még  május  20-ikán 
felmondotta,  a  nyár  elején  megkezdte  a  hadműveleteket,  hogy  nyomást 
gyakoroljon  az  udvarra.  Az  orszíiggy ülésen  levő  protestánsok  e  kö2:ben  a 
nádortol  s  a  királytól  kérték  vallásüg\i  sérelmeik  or\-oslását  Az  emlék- 
iratról,  melyet  június  »ö-ikén  a  felségnek  ámyujtottak.  maga  a  vérengző 
Hocher  mondotta.  hog>'  lia  az,  a  mit  be.ine  elpanaszolnak,  csakug\'an  igaz, 
bamuinia  kell  türelmüket,  melylyol  akar  tiz  napig  is,  nem  pedig  tíz 
esztendeii:  elviselték  szenvedéseiket. 

Mindazáltal  a  kiriily  egyetlen  panaszukat  sem  orvosolta,  sőt  ellenke- 
Zv^leg  addig  is,  mig  \églegesen  iiitezkedik,  a  legszigorúbban  megtiltotta, 
r.Oiiv  a  .^'^rror.  v.-.ros.iba:!  tartott  rrotest;ii:s  istenrlszteleten  i\z  oi 


AZ    1681-lKl   ORSZÁGGYŰLÉS.  355 

tagjain  kivűl  más  valaki  részt  vehessen.  A  kapuőrző  katonatisztek  azt  a 
parancsot  vették,  hogy  a  vidékről  istentiszteletre  jövő  protestánsokat  be  né 
bocsássák  a  városba,  különben  megbotozással  és  elcsapással  fognak  fenyít- 
tetni. KoUonics  július  31-ikén  Sopronban  a  templomi  szószékről  hirdetfe: 
»A  lutheránusok  gonoszabbak  akár  az  ördögnél.  Nem  hisznek  a  Szűz 
Máriában,  kit  még  a  török  is  tisztel.  Oh  szent  Mária!  Magyarország  véd- 
asszonya! Segíts  bennünket  a  harczban,  mert  készek  vagyunk  inkább 
tönkre  jutni,  mint  ellenfeleinknek  a  legcsekélyebb  engedményt  tenni «.i 

Kollonics  pedig  ekkor  vallásügyi  kérdésekben  a  király  legelső  tanács- 
adója  volt,  a  magyar  főpapság  meg  vakon  követte.  Eleseszű  katholikus  urak 
is  látták,  hová  czéloz  tulajdonképen  Kollonics  s  nem  csekélyebb  ember,  mint  a 
királyi  személynök,  az  alsó  tábla  elnöke,  Orbán  István  figyelmeztette  őket, 
hogy  a  német-újhelyi  püspök  nem  is  a  protestantismust,  hanem  a  magyar- 
ságot akarja  kiirtani.  Kollonics  »a  magyar  papi  rendnek  —  mondotta  — 
soha  jóakarója  nem  volt  s  nem  is  leszen.  Kollonics  uram  elnyeri  az  esz- 
tergomi érsekséget  s  a  vacans  püspökségeket  olaszoknak  conferáltatja. 
Meglátja  a  magyarországi  klérus,  —  végezte  intését,  melyet  a  következ- 
mények igazoltak  —  Kollonics  uram  alája  fog  neki  tojni.* 

De  a  józan  figyelmeztetés  nem  használt  s  a  két  felekezet  engesztel- 
hetetlenűl  állt  szemben  egymással.  A  király  meg  arra  az  álláspontra 
helyezkedett,  hogy  a  vallásügy  magánügy,  egyezkedjenek  ki  tehát  a  felek 
barátságosan  az  ő  közreműködése  nélkül. 

Egyszerre  azonban  magatartása  gyökeresen  megváltozott.  Nem  a 
protestánsok  siralmas  panaszai,  nem  is  a  bujdosókra  való  tekintet  okozták 
e  változást.  A  nyugaton  újra  fölmerült  a  háború  veszélye,  mert  XIV..  Lajos 
Strassburgot  fenyegette.  Erre  Lipót  szabadulni  igyekezett  Kollonics 
befolyása  alól.  Szeptember  7-ikén  maga  irta  Schwartzenberg  berezegnek, 
hogy  a  vallásügyben  eddig  csupán  KoUonicscsal  és  Hofifmannal  szokott 
tanácskozni.  De  belátja,  hogy  ez  helytelen  volt,  s  immár  csupán  a 
herczeg,  Nostitz  és  Hocher  szavára  fog  e  kérdésben  hallgatni.^  így  legalább 
pillanatnyilag  lerázva  Kollonics  gyámságát,  október  8-ikán  maga  döntött 
a  vallásügyben  s  a  protestánsoknak  lényeges  engedményeket  tett,  melyeket 
november  9-ikén  újabbakkal  egészített  ki,  habár  időközben  ismét  Koííonics 
kerekedett  felül,  ki  a  még  mindig  elégedetlen  protestánsok  további  óha- 
jainak teljesítésétől  csakugyan  visszatartotta. 

Az  országgyűlést  hónapokon  át  majdnem  kizárólag  a  Vallásügy 
foglalkoztatta  s  a  közjogi  sérelmekre  csak  szeptemberben  kezdett  áttérni. 
A  rendek  a  német  adórendszer  eltörlését,  az  ország  régi  intézményeinek, 
a  nádori  tekintélynek  helyreállítását,  az  idegen  katonaság  kivitelét  sürgették. 
Azt  óhajtották,  hog>^  a   török   béketárg\'alásokkal   magyar   követ   bizassék 

'  Renner,  id.  m.  48  —  9. 

2  Levele  Mauremél,  id.  m.   124. 

23* 


356  A   MAGYAR   NEMZET,  TÖRTÉ)IBT.S. 

meg,  a  bujdosók  javai  visszaadassanak,  Kollonics  a  pozsonyi  kamara  elnöki 
állásából  eltávolíttassák  s  a  törvény  szerint  ismét  világi  legyen  kamara- 
elnök,  hogy  továbbá  a  királyné  koronázásától  számítva  egy  év  alatt  új 
országgyűlés  tartassék  kizárólag  oly  czélból,  hogy  a  most  elintézetlenül 
maradó  sérelmeket  orvosolja.  Buonvisi  pápai  nuntius,  ki  szintén  Sopron- 
ban időzött  s  a  vallásügyben  a  főpapok  szélső  törekvéseit  támogatta,  a 
közjogi  sérelmek  kérdésében  a  magyarok  részén  volt.  A  király  csak- 
ugyan eltörölte  a  gubemium  adórendszerét,  a  repartitiót,  fogyasztási  adót 
s  a  katonai  végrehajtásokat,  ámbár  biztosai  kijelentették,  hogy  ezt  a 
királyi  rendeletet  csak  úgy  tarthatják  meg,  ha  a  gyűlés  gondoskodik  az. 
elmaradó  jövedelem  pótlásáról.^  November  9-ikén  a  király  a  német  kato- 
naság kihágásait  szintén  eltiltotta  s  az  engedetleneket  súlyos  büntetéssel 
*  fenyegette.  A  királyné  deczember  9-ikén  megkoronáztatván, '  deczember 
végén  az  országgyűlés  befejeztetett.  A  törvénykönyv  82  czikkelyből  áll  s 
igen  fontos  közjogi  határozatokat  tartalmaz.  Eltörli  a  gubemiumot  és  a 
királyi  helytartóságot,  az  idegen-uralom  e  fő  közegeit.  Elrendeli,  hogy  a 
portán  a  császári  követtel  egyenjogú  magyar  követ  legyen  a  török-magyar 
ügyek  tárgyalására,  a  törökkel  kötendő  szerződések  az  országgal  közöltes- 
senek, feltételei  a  vármegyékben  ünnepélyesen  kihirdettessenek.  A  német 
katonaság  kivitessék  s  a  mig  itt  van,  fegyelmet  tartson;  a  nemesi  kivált- 
ságok megtartassanak;  a  lefoglalt  javak  visszaadassanak,  a  repartitio  és 
fogyasztási  adók  hátralékai  be  ne  hajtassanak.  A  pozsonyi  magyar  kamara 
ne  függjön  az  udvaritól  s  a  kamarákból  a  német  tisztek  eltávolíttassanak, 
kincstartóvá  világi  neveztessék  ki,  a  német  hadak  által  okozandó  károk 
megtéríttessenek,  a  1 3  szepesi  város  kiváltassék.^  Teljes  bűnbocsánat  biztosít- 
tatott azoknak,  kik  az  1670  óta  folyó  mozgalmakban  részt  vettek,  m^ 
ha  e  közben  rablást,  égetést,  s  más  ily  közönséges  bűntényt  követtek  éU 
miheht  a  törvények  kihirdetésétől  számitva  két  hó  alatt  hűségesküt 
tesznek. 

A  XXI\\  és  XXV.  törvényczikkek  foglalkoznak  a  vallásügygyél,  még 
pedig  a  királyi  leiratok  értelmében.  Megerősítik  a  bécsi  béke  első  czikkelyét^ 
mely  a  vallásszabadságot  az  összes  kiváltságos  rétegeknek  biztosítja.  Meg- 
engedik a  száműzött  papok  és  tanítók  hazatérését  és  hivatásuk  teljesítését,, 
semmisnek  nyilváníttatván  minden  tőlük  régebben  aláirt  reversalis.  A  pro- 
testánsokat vallásukkal  ellenkező  szertartásokra  kényszeríteni  nem  Idiet* 
Msszakapják  elvett  templomaikból  azokat,  a  melyek  időközben  katholikus 
szertartás  szerint  fel  nem  szenteltettek.  Ezenkívül  jogot  nyernek  templomot^ 
iskolát  és  paplakot  építeni  bizonyos  helyeken,  melyeket  a  törvényczikk 
felsorol,  s  melyek  utóbb  articularis  helyeknek  neveztettek.  Mindenütt  pedig 
meghagyattak   eddigi  templomaik    birtokában  s  a  további    templomfoglalás 

»  Nyilatkozatuk  Szederkényinél,  id.  m.  III.   151. 

*  Szcchenyi  György  kalocsai  érsek  e  c^olra  fe!a;nnloHa  a  szükséges  összeget* 
miért  is  a  ti«rvény  az  ország  köszönetét  fejezte  ki  neki. 


AZ    1681-IKI   ORSZÁGGYŰLÉS.  357 


eltiltatott.  A  tizenkét  évi  üldözéshez  képest  az  új  törvények  mindenesetre 
jelentékeny  javulást  képviseltek,  tényleg  azonban  tetemesen  megnyirbálták 
azon  jogokat,  melyeket  a  régi  magyar  törvények  biztosítottak  a  protes- 
tánsoknak. Ezek  tehát  az  új,  kedvezőtlenebb  törvényeket  elfogadni  nem 
akarták,  hanem  tiltakoztak  ellenük.  Deczember  30-ikán  a  nádornak,  a 
királyi  személynöknek  s  Hermann  badeni  őrgrófnak,  a  hadi  tanács  elnö- 
kének nyilatkozatot  nyújtottak  át,  melyben  kijelentették,  hogy  a  vallás- 
ügyben egyedül  a  régi  törvényeket  tekintik  érvényeseknek.  De  ép  úgy  szót 
emelt  e  törvények  ellen  a  katholikus  főpapság,  mely  a  protestánsoknak 
ennyi  engedményt  sem  akart  adni.  Buonvisi  nuntius  deczember  27-ikén 
tiltakozott  az  új  egyházpolitikai  törvények  ellen,  mert  sértik  a  katholikus 
egyház  érdekeit.  így  tehát  a  megoldás  senkit  sem  elégített  ki.  A  bécsi  minisz- 
terek csakhamar  maguk  sajnálták,  hogy  Sopronban  nem  mentek  elég  messzire 
s  ezzel  Thököly  malmára  hajtották  a  vizet.  Buonvisinek  is  szemére  vetették, 


ímí  (^í^^fm  S^JLő^ 


Gróf  Erdódy  Kristóf  aláírása. 

!iogy  beavatkozásával  gátolta  a  vallásügy  kielégítő  rendezését.  Másrészt 
azonban  Lipót  minisztereivel  ellentétben  az  1681-iki  engedményeket  sem 
tekintette  kötelezőknek.  Kollonicsot  még  a  kamaraelnökségből  sem  távolította 
el,  noha  ezt  a  törvénynek  megfelelőleg  a  nuntius  is  sürgette.  Kollonics 
tovább  is  kamara-elnök  maradt.  1682-ben  grófErdődy  Kristóf  alelnök  bízatott 
meg  ugyan  helyettesítésével,  de  elnökké  Erdődy  csak  1684-ben  lett.^  A  vallás- 
ügyben meg  egészen  ő  adott  irányt,  s  már  1682  június  14-ikén  értesítette 
.Széchenyi  György  kalocsai  érseket,  hogy  a  király  elhatározta,  hogy  az 
1681-iki  törvényeket  félre  teszi  s  mindent  amaz  állapotban  hagy,  mint  az 
országgyűlés  előtt  volt.  Bizottság  fog  kiküldetni,  hogy  a  protestánsoktól 
legújabban  visszaadott  templomukat  ismét  elvegye,  s  papjaikat  elűzze. 
A  kamara  feladata  lesz  az  1681-iki  törvények  végrehajtásában  elkövetett 
erőszakosságokat  kipuhatolni  s  megfenyíteni.*  Az  új  nádor,  Esterházy  Pál 
gróf,  ki  immár  a  magyar  kormányzat  feje  lett,  teljesen  Kollonics  befolyása 
alatt  állt,  s  kísérletet  sem  tett,  hogy  a  törvény  biztosította  nádori  jogkört 
és  hatalmat  visszaszerezze  azon  idegen  hatóságoktól,  melyek  magukhoz 
ragadták.  Az  ő  nádorsága  alatt  is  az  eddigi  módon  idegenek  kormányozták 
Magyarországot. 

*  Maurer,  id.  m.   125. 

*  U.  ott. 


358  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


VI.  FEJEZET. 

TH<>l^<>lv   QV^zolmoi.  0  felső'inagv^i'országi   fq^d^Umség* 

Az  1681 -iki  országgyűlés  nem  járult  az  ellentétek  kibékítéséhez. 
A  bujdosók  nem  is  reméltek  tőle  semmit,  törvényeit  utóbb  el  nem  ismerték^ 
Thököly  meg  karddal  ig>'ekezett  a  bonyodalmat  megoldani.  Bármily  erős 
hajlandóságot  táplált  Kara  Musztafa  nagyvezér  a  magyar  ügyekbe  való 
avatkozásra,  a  terhes  háború,  melyben  a  moszkvai  czárral  állt,  Idietetlenné 
tette  szándékai  valósítíisát.  Maga  is  siettette  tehát  a  békét,  mely  végre 
1681  februárban  megköttetett.  Már  márcziusban  a  nagyvezérnél  voltak  a 
fáradhatatlan  Thököly  kö\etei.  A  porta  hajlandó  volt  a  bujdosókat  komo- 
lyan támogatni,  ErdéK^  segitségükre  indítani,  csakhog>'  maga  még  nem 
akart  semlegességéből  kilépni,  mert  az  orosz  háború  kimerítette.  Ekképen 
Thököly  biztató  ViUaszt  kapva  a  budai  pasíítól,  május  20-ikán  felmondotta 
a  fegj'verszünetet  s  készült  a  hadműveletekre.  Csakhamar  megjött  a  török 
segély,  de  oly  alakban,  melyben  Thököty  el  nem  fogadhatta.  Az  erdajrt 
követek,  kik  állandóan  Konstantinápolyban  éltek,  mig  az  ő  emberei  csak 
időnkint  jelentek  meg  ott,  el  tudták  hitetni  a  portával,  hogy  Thököly  nem 
kell  senkinek,  hogj"  a  bujdosók  nem  akarják  vezérüknek,  s  íg\'  ezután  is 
csak  Erdély  vezetheti  a  magyar  ügyeket. 

Noha  ez  ellenkezett  az  eddigi  török  politikával,  a  tájékozatlan  nagy- 
vezér hitelt  adott  Apaf\Tiak,  kinek  követei  pénzzel  is  dolgoztak.  Igy  áprQts 
iS-ikán  a  fejedelmet  tette  meg  a  tör()k,  moldvai,  erdélyi  és  havasalföldi 
csapatokból  alakítandó  segélyhad  fő\ezéré\'é.  Mikor  erről  Thököly  értesQtt, 
főembereivel  június  hó  14-ikén  gyűlést  tartatott,  mely  kimondotta,  hogy  a 
magyar  bujdosók  tábora  mást,  mint  Thököl\t  fejének  el  nem  ismer.  Th^Ucöly 
nyomban  megmutatta,  mit  tud  a  saját  korlátolt  erejével.  Csapatai  m^- 
rohantiik  Breznóbányát,  levágták  a  csekély  német  őrséget,  kirabolták  a 
váR^t.  s  gazdag  prédiíval  tértok  meg.  Poriyázói  ellepték  a  szomszédos  vár- 
megyéket, sőt  benyomultak  Morvába,  hol  nagy  pusztítást  tettek.  E  sikerek 
hirere  augusztus  '2 1  -ikén  végre  Apafy  is  megindult  s  hadai  vezetését  Tddtíre 
bizta.  Ekkor  azután  kitört  a  személyes  háború:  Wesselényi  Pál  cserben 
hag>ta  Thökölyt,  ki  meg  nem  akari  az  erdél\i  sereghez  csatlakozni. 
A  \isz;ilyban  Thököly  a  váradi  pasiinál  talált  támaszt,  ki  külsőig  kiegyez- 
leite  a  r.arag\v  eller. feleket.  X'alami  -r\iW  ember  gyúlt  össze  Teleki  tábo- 
rában, ki  azonbar.  nem  leven  katona  s  Tb.ókölyne!  sem  tahilva  engeddmes- 
ségre.  a  szép  sereggel  r.eni  birr  eredme:\vt  elorni.  >Ir:kabb  akarnék  —  irta' 
Absolor.  szerrember  :«>:ker.  a  debrCvT-or.:  taS^M,  —  a  legmesszebb  Indiában 


vt:    Tj.r.   *.  >>r    o-i 


thOkOly imkb. 

(Eg/koru  fcsiménj  Balh  mirquls  blnalubwi.] 


A  Alatyar  Nemtl  TtrUmiM—. 


THÖKÖLY   GYŐZELMEI.    A   FELSŐ-MAGYARORSZÁGI   FEJEDELEMSÉG.  369 


élni,  mintsem  ezt  a  veszedelmes  állapotot  nézni. «  A  jelenlevő  franczia  ügynök, 
Du  Vemay  Boucauld  bámulva  látta  »a  tudatlanságot  és  zűrzavart*,  mely 
a  hadviselésben  mutatkozott.  Teleki  megvette  ugyan  Böszörményt,  de  csak 
véletlenül,  magyar  és  német  őrségének  czivakodása  következtében.  Thököly 
végre  is  ott  hagyta  a  tábort.  Teleki  Kallót  néhány  apró  erőddel  szállotta 
meg,  mire  befejezte  a  hadjáratot  s  a  törökkel  szépen  haza  távozott. 
Ezzel  Kalló  s  más  erődök  nyomban  visszajutottak  a  németek  kezébe,^  s  az 
egész  hadjárat  teljesen  meddő  maradt.  De  csupán  katonailag.  A  török 
végre  tiszta  fogalmat  nyert  a  bujdosók  viszonyairól  s  megtudta,  hogy  a 
helyzet  ura  Thököly,  nem  pedig  Apafy  vagy  Teleki,  kik  a  török  segélyhad 
élén  sem  voltak  képesek  a  mozgalomnak  eredményt  biztosítani. 

A  váradi  pasa  ily  értelemben  tett  jelentést  Konstantinápolyban,  hol 
a  nagyvezér  csakhamar  eldöntötte  a  hosszú  versengést  s  az  erdélyi  követek 
minden  erőlködése  daczára  Thököly  mellett  foglalt  állást.  Ugyanezt  tették 
a  francziák  s  Erdély  mellőzésével  közvetlenül  Thökölyvel  érintkeztek,  kinek 
követei  novemberben  megjelentek  a  portán,  hol  szivesen  fogadták  őket, 
ellenben  az  erdélyiekkel  ridegen  bántak.   Thököly  arra  kérte   a  nagyvezért. 


Báró  Saponara  aláírása. 


nevezze  ki  Felső-Magyaroi*szág  fejedelmévé,  mely  esetre  két  év  alatt  behó- 
doltatja  az  egész  országot.  A  török  segély  mellett  Thökölynek  ép  oly 
szüksége  volt  a  francziákéra,  mert  a  töröktől  kaphatott  ugyan  katonát,  de 
pénzt  nem.  Ezt  csak  a  francziák  adhatták.  Követe,  Nemessányi  Bálint  két 
ízben  járt  tehát  Varsóban  Lajos  király  követénél  s  kapott  is  némi  pénzt. 
De  a  franczia  politika  komoly  áldozatokat  nem  akart  hozni  s  a  csekély 
pénzt  is  csak  ezért  adta,  hogy  Thököly  az  udvarral  meg  ne  béküljön, 
melylyel  egyre  folytatta  a  tárgyalásokat.  Saponara  báró,  sárospataki 
kapitány  utján  november  13-ikán  csakugyan  ismét  fegyverszünetet  kötött. 
Saponara  végleg  ki  akarta  Thökölyt  az  udvarral  békíteni  s  e  czélból  szemé- 
lyesen Bécsbe  ment,  hol  teljes  komolysággal  dolgozott  a  kiegyezésen.  Thököly 
feltételeit  nagyon  mérsékelteknek  találta  s  melegen  ajánlotta  elfogadásukat. 
Csakugyan  1681  végén  Thököly  még  fölötte  szerény  kívánságokat 
emelt.  Fejedelemséget,  bizonyos  területek  átengedését  még  nem  kívánta, 
hanem  csak  a  maga  és  a  bujdosók  jószágainak  visszaadását,  a  kassai 
főkapitányságot,   a    vallásszabadság   teljes    biztosítását,    másrészt    a    porta 

•    '  Az  erdélyi  müveletekről  1.  Wass  György  és  László  naplóit.  Kiadta  Nagy  Gyula. 


360  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


panaszainak  orvoslását.^  Az  udvar  azonban  ezt  is  soknak  tartotta.  Nem 
nyilatkozott  ugyan  határozottan  s  Saponárát  egy  ideig  nem  bocsátotta 
vissza,  hanem  a  nádort  bizta  meg  a  tárgyalások  vezetésével,  kivel  mint 
esküdt  ellenségével  Thököly  szóba  sem  akart  állani.  így  a  kiegyezés  meg- 
hiúsult s  Thököly  ezzel  végleg  a  francziák  és  törökök  karjaiba  hajtatott. 
1682  februárban  Nemessányit  harmadízben  Varsóba  küldte,  ki  onnan 
két  hónap  múlva  23,000  tallérral  tért  meg.  Csakhogy  e  közben  a 
császári  és  pápai  követek,  a  lengyel  főpapok  és  urak  a  legnagyobb  njro- 
mást  gyakorolták  János  királyra,  akadályozza  meg  a  magyar-franczia  frint- 
kezeseket.  János  király  kénytelen  volt  engedni  s  a  magyarok  elől  elzárta  a 
lengyel  határt.  Minthogy  pedig  immár  Apafy  is  ellenséges  lábra  helyedcedett 
Thököly  irányában,  ez  Erdélyen  át  sem  birt  a  francziákkal  érintkezni  s 
úgyszólván  légmentesen  el  volt  zárva  tőlük. 

Annál  kedve2:őbbre  fordultak  ügyei  a  portán,  hol  követeit  1682  január 
9-ikén  fogadta  a  nagyvezér.  Adót  ajánlottak  és  segítséget  kértek  az  orszig 
teljes   behódoltatására.   Február   9-ikén  bocsáttattak  el  azzal  a  biztatással, 

forduljanak  Ibrahim  budai  pasához,  ki  szer- 
dárrá,  az  összes  magyarországi  hadak  főve- 
zérévé neveztetett  ki.  Thököly  a  vett  fdhivás 
alapján  személyesen  Budára  sietett.  Május- 
ban 3  érkezett  oda.  A  török  fejedelmi  pompá- 
val fogadta,  s  a  tömeg:  »éljen  a  magyar 
király «  kiáltással  üdvözölte.  Ibrahim  pasával 
Zrínyi  Ilona  aláírása.  ismételve   értekezett  s  megállapította  a  szö- 

vetség-szerződés tervezetét,  mely  vé^^es 
jóváhagyás  végett  a  szultánhoz  küldetett.  Négy  napot  mulatott  Budán, 
hol  már  csak  romjait  látta  Mátyás  király  fényes  palotájának,  azután 
Egeren  át,  hol  szintén  fényesen  fogadták,  hazatért  s  május  18-ikán  ismét 
Kapóson  volt.  Ott  gróf  Zrinyi  János  várakozott  reá,  hogy  az  udvar  megbízá- 
sából újabb  tárgyalásokat  kezdjen.  Thököly  nem  bizott  benne;  attól  félt, 
hogy  Zrinyi  Ilonával  tervezett  házasságát  jött  meghiúsítani  s  lehetőleg  hamar 
visszaküldte  Bécsbe,  a  fegyverszünetet  pedig  már  május  20-ikán  felmondta 
Ellenben  Saponarával,  ki  újra  fölkereste,  folytatta  a  tárgyalásokat.  Csakhqgy 
immár  a  törökkel  való  megállapodásához  képest  Felső-Magyarország  q;y 
részének  átengedését  kivánta,  hogy  legyen  miből  adót  fizetnie  a  szultánnak. 
Ez  ügyben  Bécsbe  küldötte  Izdenczy  Mihályt,  ki  egyszersmind  engedélyt  kért 
Zrinyi  Ilona  számára,  hogy  Thököly  felesége  lehessen.  E  házasság  terve 
már  1678-ban  fölmerült.  Zrinyi  Ilona  14  évvel  idősebb  volt  Thökölynél. 

Elmúlt  ugyan  immár  a  tavasz  éltében, 

De  nyarának  most  van  legkedvesb  színében.* 

*  Angyal,  Thökölj'  Imre  életrajza,  I. 

«  Ott  idüzésérol  I.  Tört.  Tár,  1887.  319-321. 

■  Hahn  Adolf,  Gyöngyüssi  István  kiadatlan  költeménye  :  Phil.  Közi.,  VUI.  371, 


THÖKÖLY   GYŐZELMEI.    A    FELSŐ-MAGYARORSZÁGI    FEJEDELKUSÍC.  361 

Thököly  már  rég  miérté  a  szép  ■  asszonyt,  ki  1679  óta  hajlandó 
volt  kérőjét  elfogadni,  az  esetre,  ha  az  udvar  beleegyezik  a  házasságba. 
Sokkal  jobban  szerelte  két  gyermekét,  I.  Rákóczy  Ferencz  árváit,  hogy 
sem  érdekeiket  egy  pillanatig  is  koczkáztatta  volna  oly  házassággal, 
melyet    az    udvar    ellenez.    Évekig    várt    tehát  s    1682-ben  is  azt  mon- 


Zrinyi  Ilona. 
(Egfkorü  feslmény  m  Eslerliáz;  herczc^k  friknói  varkastélyahnn.) 

<lotta:  "készebbek  volnánk  egy  óráig  nem  élnünk,  hogy  sem  mint  6  fel- 
sége ellen*  —  férjhez  menni.  Nem  is  tette.  Csak  mikor  Saponara  maga 
beszélte  rá,  ki  bizton  várta  az  engedélyt,  mely  kissé  megkésve,  de  utóbb 
valóban  megjött,  esküdött  meg  1682  június  15-ikéii  Thökölyvel.  A  lako- 
dalmon Saponara  is  jelen  volt,  ki  Thököly  kívánságait  még  mindig  elfogad- 


3C2  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


hatóknak  találta.  Izdenczy  azonban  eredménytelenül  járt  Bécsben  s 
Thököly  kevéssel  lakodalma  után,  július  elején  megkezdte  a  hadműveleteket. 
Meg  akarta  mutatni,  hogy  török  nélkül,  Erdély  nélkül  a  saját  erejévd  is 
boldogulni  képes.  Bizalmasa,  Szirmay  András  ^  figyelmeztetésére  elhatározta, 
hogy  rajtaütést  próbál  a  kassai  fellegvár  ellen,  mely  a  városon  kivül  az  dőző 
évtizedben  épült.  Falai  erősek  voltak  ugyan,  de  máskülönben,  mint  egy 
császári  tábornok  már  1676-ban  jelentette,  oly  állapotban  vdt,  hogy  dlen- 
séges  rajtaütés  ellen  nem  lehetett  megvédeni.  Szirmay,  ki  ntínt  külföldön 
tanult  hadmérnök  jól  ismerte  a  fellegvár  tarthatatlanságát,  melegen  ajánlotta 
a  támadást. 

Saponara,  ki  ez  időben  még  mindig  Thökölynél  volt,  neszét  vette  a 
tervnek  s  hogy  meghiúsítsa,  haza  indult.  A  megállapodás  szerint  Eperjesre 
kellett  volna  mennie,  de  megvesztegette  kurucz  kisérőit  s  Kassára  tért  be, 
hogy  Lambo  parancsnokot  a  veszélyre  figyelmeztesse,  ki  azonban  nem 
vette  komolyan.  Szirmay  július  19-ikén  indult  1000  gyaloggal  és  300 
lovassal  Kassának.  Éjfél  után  érkezett  a  fellegvár  közelébe,  melynek  árkán 
200  embere  átlábolt,  mire  létrákon  a  falakra  kapaszkodtak  fel.  Rövid, 
de  véres  harcz  után  július  20-ikán  a  fellegvár  a  kuruczok  kezén  volt.* 
A  város  maga  ellenállt  ugyan,  de  Thököly  ostrom  alá  vette.  Augusztus 
1-én  sógora  Zrinyi  János  és  Saponara  újra  megjelentek  nála  s  fegyver- 
szünet iránt  akartak  alkudozni.  Csakhogy  a  koczka  már  el  volt  vetve. 
Ibrahim  pasa  nagy  sereggel  Thököly  megsegítésére  sietett  s  augusztus 
14-ikén  Kassa  megadta  magát.  A  tiz  éves  küzdelemnek  ez  volt  legkiválóbb 
katonai  sikere.  Az  erős,  vagyonos  Kassa,  Felső-Magyarország  fővárosa 
immár  Thököly  kezébe  került.  Innen  hadai  valóságos  diadalmenetben  fog- 
lalták el  Lőcsét,  Eperjest,  Tokajt,  Szádvárt,  Ónodot,  Putnokot  s  augussrtus 
22-ikén  ostrom  alá  vették  az  erős  Füleket.  Itt  azonban  Koháry  István, 
a  költő-katona,  buzgó  katholikus  s  az  udvarnak  rendületlen  hive,  vitézül 
ellenállt. 

Mig  Thököly  egymásután  aratta  sikereit,  Apafy  pénzzel  és  szép  szóval 
igyekezett  a  törököt  rá  venni,  hogy  ne  segítse  s  Wesselényit  tegye  a  buj- 
dosók vezérévé.  Apafy  immár  trónját  féltette  Thökölytől  s  azt  hitte,  hogy 
a  lutheránus  szászok  segélyével  akar  fejedelmi  székébe  ülni.  Húzta-halasz- 
totta  tehát  a  porta  azon  rendeleiének  végrehajtását,  hogy  haderejével 
Thökölyhez  csatlakozzék.  De  végre  augusztus  5-ikén  indulnia  kellett  s 
szeptember  2-ikán  érkezett  a  füleki  török-magyar  táborba. 

Ugyanaz  nap   dőlt  el  Fülek   sorsa,   mert   az   őrség   Koháry   akarata 

'  Szirmay  András  naplóját,  mely  azonban  épen  a  kassai  fellegvár  megvételéről 
keveset  tartalmaz,  mert  erről  Szirmay  külön  jelentést  tett.  kiadta  Dongó-Gyárfás  Gésa: 
Adatok  Zemplén  várm.  történetéhez,  II—  ÍV.  évf. 

*  A  fellegvár  megvételéről  több  egykorú  jelentés  van.  Eg}'  magyart  közzétett  Thaly 
Kálmán:  Századok,  1872.  416  —  419.  A  legérdekesebb  természetesen  a  vezéré,  Szirmay 
Andrásé :  Kovachich,  Script.  Min.  I. 


THÖKÖLY   GYŐZELMEI.    A    PELSŐ-MAGYARORSZÁSI    FEJEDELEMSÉG.  363 

ellen,  ki  ennek  következtéisen  fogságba  jutott,  melyből  csak  évek  multán 
szabadult  ki,  átadta  a  várat.  Thököly  a  török  óhajára  levegőbe  röpítette 
az  erődítményeket,  s  ezzd  Fülek,  mely  a  török-magyar  harczokban  másfél 
századon  át  oly  kiváló  szerepet  vitt,  örökre  elveszítette  katonai  jelentőségét. 
Mielőtt  a  fegyvertársak  elváltak,  Ibrahim  pasa  szeptember  18-ikán  nagy 
pompával  átnyújtotta  Thökölynek  a  szultán  athnaméját.i  A  14  pontból  álló 
oldrat,  mely  a  budai  megállapodásokat  jogérvényes  szerződés  alakjába  öntötte. 
Thököly  Imrét,  Bethlen  Gábor  ivadékát,  magyar  királylyá  nevezi  ki ;  halála 
után  a  magyarok  szabadon  választhatnak  királyt,  ki  azonban  kathoUkus 
nem  lehet ;  vallásukat,  szokásaikat  maguk,  valamint  a  horvátok  megtarthatjálc 
5  a  két  protestáns  felekezet  egyenjogúsága  továbbra  is  biztosíttatik ;  a  magyar 
király  területét  a  török  nem  dúlja,  meg  sem  csonkítja  s  minden  vár  vagy 
község,  melyet  a  magyar  tÖrÖk  segélylyel  a  némettől  elfoglal,  magyar  marad 
a  némettel  kötendő  békeszerződésbe  a  szultán  semmi  olyant  be  nem  vesz,  mi 


a  magyarokra  hátrányos  lehet ;  a  jezsuiták  az  országból  kiűzetnek ;  a  magyar 
kereskedők  a  rendes  vámfizetés  mellett  török  területen  szabadon  üzérkedhetnek : 
ama  községek,  melyek  eddig  kétfelé  adóztak,  jövőre  is  így  adóznak,  a 
magyar  király  pedig  a  maga  területe  után  évi  40,000  tallér  adót  fizet, 
mely  összeg  sohasem  emelhető.  Thököly  hivei  megnyugtatására  nyomban 
kijelentette,  hog>-  a  királyi  czímet  nem  fogadja  el  s  csupán  fejedelemnek, 
s  a  magyarországi  részek  urának  nevezi  magát. 

Ezzel  Magyarország  területén  egy  új  fejedelemség  alakúit,  mely,  ha 
non  is  jogilag,  de  tényleg  éveken  át  fennállt  s  ki  volt  véve  a  magyar 
király  kormányzata  alól.  Az  új  fejedelmet  immár  az  Erdélyben  élő  buj- 
dosók is  elismerték,  az  egy  Wesselényi    kivételével.    Ezzel  mindazok  a 

'  .Az  alhname  egykorú  magyar  kivonatát  kiadta  Nagy  Iván:  Századok,  tSTO. 
6Ö3-664.  Igen  terjedelmes  latin  kivonata  Ríidernél,  Ludwig  Markgraf  von  Baden,  I.  3  —  0. 
Legbővebben  köíli  egykorú  olasz  szöveg  alapján  Renner :  Tijrk.  Urkunden.  Jahresbericht 
des  Wien-Leopoldstádter  OI>ergymn.   1888. 


A  HAGYAK  NEMZET  TÖRTÍNBTE. 


remények,  melyelrat  Apafy  és  Tdeld  a 
magyar  mozgalomhoz  fűztek,  vé^^ 
eltűntek.  Dühvel  és  keserűséggel  telten 
tértek  vissza  Erd^ytie,  honnan  való  kgö- 
vetelüknek  a  legcsekélyebb  haszna  sem 
volt,  ámbár  az  erdélyi  sereg  a  nyári 
hőségben  a  Tisza  vidékén  roppant  sokat 
szenvedett  s  viz  hiányában  töméntelen 
ember  és  marha  veszett  el.*  EUoiben 
az  új  fejedelem,  kihez  a  tömegek  min- 
denütt lelkesen  csatlakoztak,  folytatta 
diadalútját  s  ősszel  ismét  elfoglalta  a 
bányavárosokat,  hol  dús  zsákmányt,  nagy 
mennyiségű  aranyat  talált.  Csapatai  messze 
Morvában  kalandoztak  s  kegyetlenül  dúl- 
tak-fosztottak.  Azt  azonban  belátta,  hogy 
a  bányavárosokat  nem  lesz  képes  meg- 
tartani. Ezek  árán  igyekezett  tehát  az 
udvarral  minél  kedvezőbb  fegyverszünetet 
kötni.  Követei,  Szirmay  István  és  Jánoky 
Zsigmond  november  19-ikén  Bécsben 
csakugyan  egyezségre  léptek.  Thökffly 
kiadta  a  bányavárosokat,  de  kárpótlásul 
havi  3000  frtot  s  Felső-Magyarország- 
nak egész  a  Garamig  terjedő  részét  kapta. 
természetesen  csak  a  fegyverszünet  tarta- 
mára. Szatmár,  Ecsed,  Patak,  Szaidrő, 
Szepesvár  és  Murány*  német  kézben 
maradtak  s  az  udvar  fejedelemnek  sem 
ismerte  el  Thökölyt.  De  mivel  FelsS-Ma- 
gyarországot  legalább  ideiglenesen  kezén 
hagyta,  TiiökÖIy  1682  végétől  kezdve 
mindaddig,  mig  a  hadi  szerencse  meg 
nem  változott,  tényleg  Felső-Magyaror- 
szág ura  volt  s  gyakorolta  is  a  fejedelmi 
hatalmat.  Czime  »gróf  Thököly  Imre,  a 
magyarországi  részek  ura  és  fejeddme< 
volt.  Minthogj'  a  hat  vár  német  őrsége  a 

'  Az  utazásról  Igen  érdekes  Miles  Mátyás 
részletes  naplója  :  Szilágyi.  Erd.  Orsz,  Emi.  XVII., 
341  -388. 

'  A  Kriegsarchiv  1883-ilo  évfoljramábkn 
közölt  egykorú  hivatalos  kimutatás  sHrint. 


THÖKÖLY   GYŐZELMEI.   A   FELSŐ-MAGYARORSZÁGI   FEJEDELEMSÉG.  365> 


fegyverszünet  miatt  minden  ellenségeskedéstől  tartózkodott,  a  Garamig 
terjedő  nagy  országrész  teljesen  hatalma  alatt  állt  s  Hevesnek  még  főispánja^ 
Korompay  Péter  egri  püspök  is  akkori  székhelyén,  Kassán  maradt.  Thökölyt 
azonnal  megkezdte  az  új  tartomány  szervezését  s  rangjának  megfelelően 
rendezte  udvartartását.  Mint  jó  gazda,  a  szükségletről  költségelőirányzatokat 
készített.  A  szűkebb  udvari  polgári  személyzet  évi  szükséglete  15,770  frtor 
tett.  Ehhez  járult  az  udvari  katonaság  szükséglete  82,347  frttal,  a  mezei 
hadaké  79,300  frttaL  Az  összes  szükséglet  11 1,647 1  frtra  rúgott,  mély 
azonban  folyton  emelkedett,  mig  a  diplomatia  s  ezer  más  költség  az  elő- 
irányzatban egyáltalán  nem  szerepel 

A  tömérdek  kiadás  fedezésére,  a  kormányzat  rendezésére,  a  vallásügy 
és  más  bajok  orvoslására  a  fejedelem  deczember  12-ikén  1683  január  1 1-ikére- 
országgyűlésre  hivta  meg  a  maga  vármegyéit,  melyeket  a  viszonyok  e  válto- 
zása fölöttébb  kielégített.  Altalános  volt  az  öröm,  hogy  immár  megint  » kalpag, 
szab  rendet  a  kalapnak. «'  A  nép  megszabadult  a  vallásűldözéstől,  a  szertelen- 
adóktól,  a  kegyetlen  német  zsoldosoktól.  A  bujdosók  haza  térhettek  s  vissza- 
kapták jószágaikat,  a  protestánsok  templomaikat  és  iskoláikat,  a  többehr 
közt  az  egykor  oly  híres  pataki  főiskolát.  Az  eperjesi  coUegium  szintén* 
újra  megnyílt,  s  fényes  ünnepélyekkel  üdvözölte  egykori  tanítványát,  mostani 
ujjáalkotóját. 

Thököly  általában  erélyes  természet,  a  fejedelmi  hatalmat  is  erélyesen* 
gyakorolta.  Már  akkor,  midőn  először  állt  a  bujdosok  élére,  rendet,  fegyel- 
met igyekezett  soraikba  hozni  s  szigorúan  tilalmazta,  büntette  a  foszto- 
gatást, a  köznép  vagy  a  katholikusok  üldözését.  Most,  hogy  valóságos- 
államfő lett,  még  erősebb  akarattal  lépett  föl.  Fékezte  a  protestánsok 
bosszúvágyát  s  a  mennyire  lehetett  a  restitutío  in  integrum-ot  nagyobb- 
rázkódtatás  nélkül  igyekezett  valósítani.  Tudott  parancsolni  s  vigyázott,. 
hogy  parancsait  végre  is  hajtsák,  a  mi  nagyon  nehezen  ment  abban  a 
zűrzavarban,  melyet  a  tizenkét  évi  belháború  teremtett.  Mikor  közfelkelést 
rendelt,  a  régi  szokás  szerint  kevesen  tettek  eleget  kötelességüknek.  A  feje- 
delem büntetésül  zár  alá  vette  az  engedetlenek  jószágait,  a  császárpárti- 
urak  és  papok  javait  meg  haladéktalanul  elkobozta. 

A  gyűlést,  melyet  a  fejedelem  1683  január  11-ikére  Kassára  össze^ 
hívott,  Lipót  király  sem  ellenezte.  A  rendek  viszont  örömmel  fogadták 
Thököly  hívását.  Csakhogy  egészen  új  alkotással  álltak  szemben  s  az  ú> 
viszonyok  közt  nem  igen  tudtak  eligazodni.  Első  sorban  azon  jogalapokkal 
kívántak  megismerkedni,  melyeken  a  fejedelemség  nyugodott  s  a  vármegyék 
utasították  3  követeiket,  hogy  a  fejedelemtől  az  athname  s  a  Lipót  királylya^ 
kötött  fegyverszünet  előterjesztését  kérjék.  Máskülönben  sem  voltak  egészére 
tisztában  a  gyűlés  jelentőségével  s  igazi  hivatásával.  Hevesvármeg>^e  olyai> 

»  Thaly  K.  közli  c  kimutatásokat:  Thököly  naplói,  II.  65-123. 

•  Angyal,  id.  m.  I.   281. 

*  Heves  utasítása  Szederkényinél :  id.  m.  III. 


366  A    MAGVAR    NEMZET    TÖHTÉNETE. 

utasítást  adott  köveleinek,  mely  töméntelen  aprólékos  ügyre  kiterjeszkedett, 
ellenben  azt,  a  mi  a  leglényegesebb  volt,  a  pénzkérdést,  az  új  fejedelemség 
anyagi  segélyforrásait  egy  szóval  sem  érintette.  Annál  több  hajlandóság 
mutatkozott  a  vallásviszály  békés  rendezésére,  s  a  katholikusok  siettek  számba 
venni  a  viszonyok  változását.  Károlyi  László,  a  ki  maga  nem  ment  el,  de 
helyettest  küldött,  utasításában  hangsúlyozta,  hogy  a  vallásügy,  »ha  jobban 
nem  lehet,  bár  csak  a  Bocskay  idejében  iniciált  pacificatio  szerint  marad- 
hasson meg.- ' 

A  gyűlés*  a  kitűzött  napon,  január  11-ikén  Kassán  csakugyan  meg- 
nyílt, s  elnökévé  Sebestyén  András  váradi  püspököt  választotta.  Képviselve 
volt  20  vármegye,  9  szab.  kir.  város,  3  püspök,  2  káptalan,  1  convent  s 
19  főúr  vagy  özvegy.  Január  14-ikén  kezdték  tárgj'alni  a  fejedelmi  elő- 
terjesztéseket. Ezekben  Thököly  azt  kívánta,  hogy  a  rendek  külön  követ 
útján  fejezzék  ki  a  szultánnak  köszönetüket  az  athnaméért,  szabályozzák 
a  vallásügyet,  intézkedjenek,  hogy  a  protestánsok  visszakapják  még  ki 
nem    adott    templomaikat,    gondoskodjanak   a  katonatartás    költségeiről,  a 


líüznép  helyzetének  javitásiiról  s  átalában  fejezzék  ki  a  közügyekre  vonat- 
kozó kívánságaikat.  A  tanácskozások  ineglehetósen  zajosak  voltak.  Thököly 
előterjesztette  ugyan  a  császárral  kötött  fegyverszünet  okmányát,  de  nem 
az  athnamét,  mert  ezt  külpolitikai  tekintetből  nem  akarta  nyilvánosságra 
iiozni.  .\  i-endek  erre  azt  felelték,  hogy  nem  küldhetnek  a  szultánhoz  követet, 
ki  köszönetet  mondjon  az  athnamáért,  melyet  nem  ismertek.  A  vallásos 
ellentétek  is  mozogni  kezdtek,  de  különösen  a  páizkérdésben  nem  fejtette 
ki  a  gyűlés,  a  nemes  statusok  szegénységére  nézve,-  azt  az  áldozatkész- 
séget, melyet  a  helyzet  komolysága  kivánt.  .A  fejedelem  íigj'elmeztette  Őket, 
hogy  a  'dolmányon  való  gombokat  lemetéljük*,  mint  annak  idején  a  buj- 
dosók telték,  csnkhog_\'  a  megmentésükre  szükséges  pénzt  előteremtsék. 
Thököh-  fenyegetéstől  sem  riadt  vissza  s  a  rendeket  csakhamar  engedel- 
mességre bírta.  Beleegj-eztek,  hogy  ne\'ükben  Szírmay  István  menjen  a 
portára.  Költségéül  "2000  tallért,  a  katonaság  számára  meg  50,000  frtot 
szavaztak   meg.    Azt    is    elrendelték,   hogy    ;t    még    kath.  kézen  levő  prot. 

'  Gróf  Károlyi  es,  oklevdiár^i.  IV.  3k-\. 

'  Lefulyásit  leírja  Mnjlátli  Htki  :  .-Századok,   iss;!.    .\    teá    vonalkoió    olrir«tok«t  I. 


THÖKÖLY    GYŐZELMEI.    A   FELSŐ-MAGYARORSZÁGI  FEJEDELEMSÉG.  367 


ten^lomok,  iskolák,  paplakok  haladéktalanul  visszaadassanak.  Mi  sem  jel- 
lemzi jobban  a  viszonyok  változását,  mint  az,  hogy  a  rendek,  kik  egy  kath. 
püspök  elnöklete  alatt  tanácskoztak,  elismerték,  »hogy  a  mostani  zavargás 
és  az  azt  követő  romlás  a  vallásgyülöletből  származik«.  Január  28-ikán 
azzal  búcsúztak  el  a  fejedelemtől,  »adja  Isten,  hogy  ez  a  gyűlés  legyen 
utolsója,  befejezője  tizenkét  esztendőidtől  fogva  való  sok  romlásunknak, 
veszedelmünknek  s  egyenetlenségünknek ;  legyen  elsője  a  szép  egyezségnek, 
uniónak,  s  a  régen  kivánt  jó  békességnek  zsengéje «  s  hogy  Thököly 
mielőbb  nemcsak  20  vármegyének,  hanem  az  egész  országnak  és  kapcsolt 
részeinek  hirdethessen  országgyűlést. 

Az  események  ez  alakulata  a  külhatalmakra,  melyek  a  magyar  kér- 
désben érdekelve  voltak,  nagyon  különböző  hatást  gyakorolt.  Lajos  franczia 
királyban  bizalmatlanság  támadt  Thököly  és  Zrinyi  Ilona  házassága  miatt, 
mert  azt  gyanította,  hogy  Thököly  és  az  udvar  között  titkos  megegyezés 
forog  fen.  Lengyelországban  Kassa  elfoglalása  s  általában  a  protestáns 
Thököly  sikerei  a  legnagyobb  aggodalmakat  keltették.  János  király  attól  félt, 
hogy  a  császár  békét  köt  a  törökkel,  Felső-Magyarországot  Thökölynek 
adja  s  a  török  innen  támadja  meg  Legyeiországot,  mely  azután  egymaga 
lesz  kénytelen  a  háború  súlyát  viselni.  Mindinkább  az  udvarhoz  hajolt  tehát 
s  még  élesebb  ellentétbe  helyezkedett  Francziaországgal.  Hasztalan  próbálta 
Thököly  megnyugtatni;  hasztalan  értesítette,  hog}^  épen  Lengyelországra 
való  tekintetből  tett  tiszta  magyar  őrséget  Kassára.  A  lengyel  udvar  mind- 
inkább bécsi  befolyás  alá  került  s  a  franczia-magyar  érintkezést  csaknem 
lehetetlenné  tették  a  császári  és  pápai  követek  titkos  ügynökei,  kik 
kézre  kerítették  a  leveleket  s  elfogatták  a  beküldött  embereket.  János  király 
az  udvarral  végre  szövetséget  kötött,  ámbár  maga  hangsúlyozta,  hogy  ez 
a  szövetség  nem  a  magyarok,  hanem  kizárólag  a  porta  ellen  irányul. 

Ellenben  a  portán  Thököly  diadalmainak  hire  óriási  benyomást  keltett 
s  végleg  eldöntötte  a  háború  kérdését.  Mohammed  szultán,  ki  csupán 
háremének  és  vadász-örömeinek  élt,  eleinte  határozottan  békét  akart  s  a 
nagyvezér  csak  azt  tudta  tőle  kieszközölni,  hogy,  ha  már  a  porta  maga 
semleges  marad,  legalább  a  budai  pasa  segítse  a  bujdosókat.  Thököly 
győzelmei  azonban  a  szultánra  is  megtették  hatásukat.  Mindinkább  nagy- 
vezére befolyása  alá  került  s  a  kedvező  magyarországi  jelentések  nyomán 
az  az  irány  emelkedett   túlsúlyra,   mely   hadat   akart  a  császárnak  üzenni. 

Kunitz  császári  követ,  ki  1680  tavaszán  érkezett  Konstantinápolyba, 
kezdettől  fogva  arra  intette  az  udvart,  készüljön  a  háborúra,  mert  a 
nagyvezér  előbb-utóbb  meg  fogja  indítani.  Bécsben  azonban  minden  áron 
békét  akartak  s  utasították  Kunitzot,  hasson  oda,  hogy  a  porta  a  vas- 
vári békét  húsz  esztendőre  meghosszabbítsa.  De  a  követ  már  a  tárgya- 
lások elején  látta,  hogy  nem  boldogulhat  s  1680  augusztus  óta  száka^ 
datlanúl  jelentette  haza,  hogy  a  nagyvezér  háborút  akar  s  meg  is  fogja 
üzenni,  mihelyt  befejezte  készülődéseit.    Bécsben  ekkor   is  XIV.  Lajos  ellen 


^Ö8  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


akartak  fordulni,  noha  1682-ben  kijelentette,  hogy  a  török  háború  veszé- 
lyével szemben  kész  a  császárral  megbékülni.  Meg  is  kezdődtek  az  alkudo- 
zások, de  csak  1684  augusztusban  vezettek  sikerre.  Addig  mindig  fenforgott 
a  lehetőség,  hogy  a  császár  a  francziákkal  háborúba  bonyolódik,  sőt  a 
spanyol  követ,  ki  Bécsben  vezérlő  szerepet  vitt,  a  miniszterek  egy  részét 
meg  tudta  nyerni  az  eszmének,  hogy  a  törökkel  és  Thökölyvel  kell  m%- 
béktilni  s  egész  erővel  a  francziákra  támadni.  E  politika  képviselői  Hermann 
badeni  őrgróf,  a  hadi  tanács  elnöke  köré  sorakoztak.  Maga  Lipót  császár 
is  e  párthoz  hajlott;  ő  is  a  franczia  háborút  akarta  s  azért  tett 
vallásügyi  engedményeket  az  1681-iki  országgyűlésen,  azért  állt  szóba 
Thököly  követeivel.  A  franczia  háborúhoz  igyekezett  külföldi  szövetségeseket 
nyerni,  ellenben  a  törökkel   békében  kivánt  maradni. 

Mikor  Kunitz  egyre-másra  küldte  haza  jelentéseit,  hogy  a  porta  háborút 
tervez,  nem  hittek  szavainak,  noha  időközben  a  török  nyiltan  segí- 
tette a  bujdosókat.  De  mivel  Bécsben  akarták  a  békét,  azt  mondották, 
hogy   Kunitz   rosszul   fogja    föl   a  helyzetet  s  nincs  kellő   képessége   fel- 


Gróf  Caprara  Aeneas  aláírása. 

adatát  megoldani.  Caprara  grófot  küldték  tehát  rendkívüli  követűi  a  por- 
tára, hogy  a  vasvári  békét  meghosszabbíttassa.  Készek  voltak  ugyan  e 
végből  a  török  minden  kívánságát  teljesíteni,  de  Caprarát  semmire  sem 
hatalmazták  föl  s  így  küldetésének  szükségképen  meddőnek  kellett  maradnia, 
Mint  eddig  Thökölyt,  most  a  szultánt  akarták  üres  biztatásokkal  tartani. 
Caprara  gróf  1682.  elején  indult  török  földre  fényes  kísérettel,  mélyben 
egy  magyar  sem  volt,  noha  az  1681-íkí  törvény  is  kötelezte  a  királyt, 
hogy  a  török-magyar  tárgyalásokat  magyarra  bízza  s  magyar  részről 
határozottan  követelték,  hogy  Caprara  mellett  magyar  meghatalmazott  legyen. 
Itthon  úgy  fogták  föl  Caprara  küldetését,  hogy  a  császár  az  örökös  tarto- 
mányok biztosságát  a  magyar  terület  egy  részének  átengedésével  akarja 
megvásárolni,  a  min  a  közvélemény  nagyon  megütközött.  Azt  mondták, 
semhogy  » rabul  adjanak  el  bennünket,  inkább  önkén>^  hódolunk  Thököly- 
nek  és  a  töröknek*.  Caprara  már  Hudán  sejtette,  hogy  megkésett,  mert 
ott  s  egész  útjában  mindenütt  roppant  arányii  hadi  készületeket  látott. 
Június  elején  érkezett  Konstantinápolyba,  hol  a  hangulatot  fölöttébb  har- 
cziasnak  találta.  Azt  mondták  neki,  minek  jött,  lia  semmire  sincs  félhatal- 
mazva*   csak   mulatni   akar,   nem    pedig   békét    kötni.    Az    volt   válasza: 


THÖKÖLY    GYŐZELMEI.    A   FELSŐ-MAGYARORSZÁGI   FEJEDELEMSÉG.  369 

»a  császár  azért  küldött,  hogy  népei  és  egész  Európa  megtudják,  hogy 
benne  megvan  a  jóakarat  a  békére*. ^  Minden  tekintetben  olyannak  találta 
a  helyzetet,  minőnek  Kunitz  rajzolta  s  ő  is  egyre-másra  jelentette  haza, 
hogy  küldetése  reménytelen,  hogy  a  háború  kikerülhetetlen,  hogy  a  császár 
tegye  meg  idejében  hadi  készülődéseit  s  különösen  Thökölyt  semni^sítse 
meg,  mert  Thököly  sikerei  juttatták  túlsúlyra  a  háború  hiveit  a  portán. 
E  komoly  jelentésekre  Bécsben  1682  augusztus  11-ikén  nagy  korona- 
tanács tartatott.  18  titkos  tanácsos  volt  jelen,  hogy  alaposan  megvitassa  a 
helyzetet  s  megfelelő  javaslatokat  tegyen  a  császárnak.  Az  értekezlet 
kimondotta,  hogy  keleten  és  nyugaton  egyszerre  háborút  viselni  nem 
lehet,  miért  is  a  töröktől  kell  békét  vásárolni.  Csak  egy-két  tanácsos  kép- 
viselte azon  nézetet,  hogy  legalább  számba  kell  venni  a  török 
háború  lehetőségét.  A  többség  ellenben  úgy  okoskodott,  hogy  a  törökkel 
meg  lehet  s  meg  is  kell  alkudni,  a  francziákat  viszont  fegyverrel  kell 
megfenyítni.  »A  keleten  néhány  vármegyéről,  a  nyugaton  pedig  a  császári 
koronáról  van  szó«,*  mondották.  E  véleményt  Lipót  magáévá  tette  s  az 
idegen  követek  előtt  oda  njálatkozott,  hogy  lehetetlen  kikerülnie  a  franczia 
háborút.  »Nem  vehetni  tőlem  rossz  néven,  —  mondotta  —  ha  inkább 
keleten  áldozok  fel  olyasmit,  mi  úgy  sem  volt  elődeimé,  mintha  nyugaton 
mindent  koczkára  teszek «.  Hasztalan  ismételte  Caprara  figyelmeztetéseit, 
különösen  azt  ajánlva,  hogy  Magyarországon  rendet  csináljanak.  Az  udvar, 
sőt  maga  a  császár  előzékenyen  bánt  ugyan  Thököly  követeivel  s  ked- 
vező fegyverszünetet  engedélyezett  neki,  végleg  azonban  nem  akart  vele 
"megegyezni.  A  töröknek  oda  adta  volna  egész  Magyarországot,  de 
Thökölynek  nem  adott  semmit.  Ez  1683  áprilban  a  bécsi  spanyol 
követet  kérte  fel  a  közbenjárásra.  Kész  volt  békét  kötni,  ha  a  császár  nála 
hagyja  azt,  a  mit  a  töröktől  kapott.  A  spanyol  követ  mindent  elkövetett, 
hogy  az  udvart  engedékenységre  birja  s  utalt  reá,  hogy  a  spanyol  király 
többről,  Németalföldről  is  lemondott.  De  Bécsben  Thökölyt  csak  arra  akar- 
ták felhasználni,  hogy  a  törököt  visszatartsa  a  hadüzenettől,  a  mire  vállal- 
kozott is,  de  természetesen  az  esetre,  ha  az  udvar  előbb  végleges  békét 
köt  vele.  Minthogy  azonban  az  udvarral  végezni  nem  birt,  önérdekében 
háborúra  izgatta  a  portát.  Kunitz  és  Caprara,  kiknek  Bécsből  azt  jelentették, 
hogy  Thököly  is  támogatni  fogja  békés  törekvéseiket,  midőn  látták,  hogy 
épen  ellenkező  irányban  működik,  a  legképtelenebb  vádakkal  illették  s 
csalónak,  képmutatónak  bélyegezték.  Pedig  Thököly  csak  azt  tette,  a  mit 
önérdeke  parancsolt.  Minthogy  Bécsben  merőben  ámították,  a  török  segélyt 
igyekezett  megnyerni.  A  spanyol  párt  Bécsben  egész  higgadtan  Ítélte  m^ 
eljárását  s  foljrton  kielégítését  sürgette.  Nyíltan  kimondotta,  hogy,  ha  már 
elvész  Magyarország,  inkább  jusson   Thökölynek,  mint   a  töröknek.  Ester- 

»  Klopp,  Das  Jahr  1683.  115. 

•  Az  értekezletek  jegyzőkönyve:  Kriegsarchiv,  1883. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VIL  24 


370  A  MAGYAR  NBBIZBT   TÖRTÉNETE. 


házy  nádor  és  egyes  magyarok  ellenben  azt  az  áramlatot  támogatták,  mdy 
föltétlenül  ellenezte  a  Thökölyvel  való  megegyezést.  Az  ő  nézetük  oda 
irányúit,  hogy  a  francziákkal  kell  megbékülni,  Thököly  s  a  török  dlen  pedig 
fegyvert  fogni.  E  különféle  áramlat  küzdelmének  az  lett  az  eredménye, 
hogy  tulajdonképen  semmi  sem  történt.  Sem  a  törökkd,  sem  a  franczüval, 
sem  Thökölyvel  nem  végeztek.  A  fejedelemnél  járt  ugyan  császári  kdvet, 
de  nem  azért,  hogy  békét  kössön,  hanem  azért,  hogy  párthiveít  megvesz- 
tegesse, elcsábítsa.^  1683  január  elején  Thököly  Bécsbe  küldte  Saponara 
kiséretében  Petenády  Györgyöt  s  újabb  ajánlatokat  tett.  A  bécsi  béHse  meg- 
erőatését  s  azon  területek  átengedését  kérte,  melyek  Bocskay  Istvánnak 
adattak.  Minthogy  azonban  Bocskay  erdélyi  fejedelem  volt,  Thököly  e 
helyett  a  római  szent  birodalmi  fejedelem  camét  kérte.  Hermann  badeni 
őrgróf  s  a  spanyol  követ  kész  volt  ez  alapon  legalább  alkudoimi.  Ellenben 
E^sterházy  nádor,  mint  az  ország  egységének  őre,  ellene2^e  a  magyar 
állam  további  feldarabolását  s  új  fejedelemség  alapítását.  Különben  is  magán- 
érdekeibe ütközött  a  Thökölyvel  való  kiegyezés  épen  azért,  mert  aldcor 
már  sógora  volt ;  nővérét,  Évát  vette  feleségül  s  nem  akarta,  hogy  Thököly 
visszakapja  családi  jószágait.  így  a  tárgyalások  júniusig  elhúzódtak.  Elkkor, 
minthogy  a  török  háború  már  bizonyos  volt,  Thököly  tetemesen  fokozta 
kívánságait  s  formaszerű  ultimátumot  küldött  Bécsbe.  Azt  kívánta,  adják 
meg  neki  a  német  birodalmi  fejedelmi  czimet,  a  13  vármegyét,  a  bánya- 
városokat, az  aranygyapjas  rendet,  s  magyar  javain  kívül  Németországban 
is  bizonyos  jószágokat.^  Minthogy  pedig  kielégítő  választ  nem  kapott,  június 
21-íkén  felmondotta  a  fegyverszünetet.  Ezzel  a  koczka  d  volt  vetve  s 
mikor  az  udvar  már  hajlandó  lett  volna  óhajait  teljesíteni,  Thököly  való- 
sággal oda  volt  a  törökhöz  lánczolva. 

A  mint  Thököly  kibéldtését,  akképen  a  török  elleni  hadi  készülődé- 
seket is  a  legutolsó  pillanatra  hagyta  az  udvar.  A  béke  fentartásán  fára- 
dozva, egész  1683  elejéig  nem  tett  semmit  a  török  támadás  meghiu^tá- 
sára.  Ez  időben  Bécsben  mindenre  gondoltak  tehát,  csak  Magyarország  fel- 
szabadítására nem.  Ellenkezőleg  épen  akkor  készek  voltak  további  területeket 
átengedni  s  bármely  áron  megvásárolni  a  békét  a  szultántól.  Hogy  ez  a  szándék 
meghiúsult  s  a  ministerek  akarata  ellenére  meg  kellett  a  háborút  kezdeni, 
mely  tüneményszerű  sikerekre  vezetett,  azt  egyedül  Thökölynek  s  a  vde 
tartó  magyarságnak  tulajdoníthatni.  Ök  hajtották  bele  a  császárt  a  török 
háborúba,  ők  hiúsították  meg,  mint  eg>^korúak«  is  elismerték,  az  udvar 
békepolitikáját  s  idézték  föl  azt  a  véres,  hosszú  tusát,  melyben  Thököly  tönkre 
ment  ugyan,  de  Mag\'arország  felszabadult  a  török  uralom  alól. 


'  Lipót  1683-iki  utasítása.  Rcnner,  id.  m.  174—18. 

•  Newald,  Belagerung  von  Wien,  87. 

■  Contarini  velenczei  k«)vet  1685-iki  jelentése.  Fiedler :  Fonic?  Rer.  Austr.  XXVII.  240. 


<&(;)■  korú    feElmtny 


ThHköIy  Évm. 
z  Fílcrhixy  herct^ek  b-iknúi  várkutUjlbui.) 


872  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


VII.  FEJEZET. 

Srdélp  a  ^^rö\^  uralom  utolsó  évliz^Si^ih^n. 

A  mig  Erdély  trónusán  kiválóbb  fejedelmek  ültek,  egyéniségük  bizo- 
nyos fényt  árasztott  az  egész  ország  belső  életére  s  erőt  lehelt  a  kezdetleges 
közszervezetbe  és  a  reformokra  rég  rászorult  intézményekbe.  Megvolt  az 
országban  a  belnyugalom,  a  személy-  és  vagyonbiztosság,  az  igazságszol- 
gáltatás szabályosan  folyt,  a  szellemi  élet,  ipar  és  kereskedés  s  véle  a 
közvagyonosság  gyarapodásnak  indult.  Mindez  azonban  1657  óta  gyöke- 
resen megváltozott.  A  hosszas  belháborúk  kimerítették  a  népet  s  végűi 
olyan  kézbe  juttatták  a  fejedelmi  hatalmat,  mely  nem  tudott  vde  élni. 

Apafy  Mihály  egyénileg  jóra  való  ember  volt  ugyan,  de  kormány- 
zásra nem  termett  s  azt  egészen  kegyenczeire  bizta.  Csakhamar  olyan  áUa- 


Apaty  Mihály  aláírása. 

pótok  fejlődtek  ki,  melyek  méltó  megirásához,  mint  Bethlen  János  cancellár, 
korának  egyik  legműveltebb  és  leghazafiasabb  férfia  érezte,  valósággal 
Tacitusi  toll  kellene. 

Maga  a  fejedelem,  természettől  jó  indulatú,  tanúit,  irodalommal  is 
szívesen  foglalkozó  ember  volt.  De  feladatának  egyáltalán  nem  birt,  nem 
is  igen  törekedett  megfelelni.  » Papnak  lett  volna  legalkalmasabb,  nem 
fejedelemnek, «  mert  » munkához  és  directióhoz«  egyáltalában  nem  szokott. 
Szeretett  vadászni,  gyönyörködölt  a  különféle  szerkezetű  és  alakú  órák- 
ban, melyekből  gazdag  gyűjteményt  állított  össze.  De  bármi  fontos  állami 
ügy  merült  fel,  az  ő  érdeklődését  nem  birta  felkelteni.  Ha  sürgették,  azt 
felelte:  » Lássák  az  urak«,  —  később  —  »a  mint  Teleki  uramnak  tetszik«. 
»Jó  köntöst,  kenyeret,  bort«,*  szolgáltatott  neki  bőven  az  ország.  A  fejede- 
lem evett  is,  ivott  is  szertelenül  s  néha  egy  ülésben  egy  veder  bort 
elfogyasztott.  Ilyenkor  egészen  környezetének  rabja  lett,  a  mi  különben 
józan  állapotában  is  volt.  Ha  valakinél  ebédelt,  a  mit  szívesen  tett,  mindig 

»  Egykorú  gúnyvers.  Közli  Komáromy  András:  Tört.  Tár,  1888,  273—84. 


ERDÉLY  A  TÖRÖK  URALOM  UTOLSÓ  ÉVTIZEDEIBEN.  873 

busásan  megfizette  a  vendéglátást.  Nem  birt  megtagadni  semmit  s  10 — 12 
jobbágyős  jószágrészekben  osztogatta  a  borravalót.  Szerencsére  pazarlásai- 
ban féken  tartotta  neje,  Bornemisza  Anna,  igen  erélyes,  okos  nő,  ki  nagy 
gonddal  maga  vezette  a  fejedelmi  család  anyagi  ügyeit.^  Bornemisza  Anna 
erős  befolyást  gyakorolt  férjére,  de  mivel  nem  volt  sem  szép,  sem  kedves,  a 
kikapós  fejedelem  más  nőknek  udvarolt.  A  fejedelemasszony  valósággal 
titkos  rendőri  felügyelet  alatt  tartotta  udvarának  szép  hölgyeit,  a  miből  férj 
és  feleség  közt  sok  összeütközés  támadt.  Ilyenkor  a  hirtelen  haragú  feje- 
delem póriasságokra  vetemedett  s  kíméletlenül  el-elverte  feleségét.  De  azért 
mindig  az  erős  akaratú  asszony  vezetése  alatt  maradt,  mert  udvartartá- 
sában rá  volt  szorulva. 

A  mig  neje  élt,  az  kitűnően  gondozta  vagyonát,  udvarát,  mely 
elég  számos  volt  s  melyben  még  ott  találni  az  udvari  bolondot  is,  ki  talán 
egyedül  képviselte  benne  a  szabad  szót.  A  nagyasszony  halálával  a  feje- 
delmi udvar  is  züllésnek  indult  s  ha  Apafy  csakhamar  meg  nem  hal, 
végtére  —  mondja  krónikása  —  annyija  sem  maradt  volna,  hogy  megéljen. 


Bornemisza  Anna  aláirása. 

Apafy  nem  kereste  a  fejedelemséget  s  az  első  két  évben  szivesen  sza- 
badult volna  terhétől.  De  alig  hogy  megmelegedett  a  trónszéken,  mód  nélkül 
megszerette,  s  meg  akarta  tartani.  Félni  kezdett  mindenkitől,  versenjrtársat 
látott  mindenkiben  s  akárkire  ráfogták,  hogy  » fejedelemség-kereső*,  ő 
nyomban  elhitte.  Bizalmasai  ismerték  s  felhasználták  e  gyengéjét.  A  ki 
útjokban  állt,  azt  azzal  gyanúsították,  hogy  fejedelemségre  törekszik  s 
Apafy  kiszolgáltatta  nekik  legközelebbi  rokonait,  gyermekkori  barátait, 
vagy  legbuzgóbb  tisztviselőit.  Hosszú  uralkodása  idején  Erdélyben  szaka- 
datlanul folytak  a  gyanúátások,  az  üldözések,  jószágelkobzások,  kivégzések. 
A  börtönök  megteltek,  a  bakónak  minduntalan  akadt  munkája  s  Erdélynek 
épen  úgy  megvoltak  a  maga  bujdosói,  mint  Magyarorszájgnak. 

Apafy  mindinkább  »I.  Lipót  magyar  kiadásban*  ^  lett.  Épen  úgy 
küldte  vérpadra  ellenfeleit  és  ép  oly  kevésbe  vette  a  rendi  intézményeket, 
mint  Lipót  király.  Azt  mondotta :  » uralkodói  székébe  nem  a  rendek  szava- 

»  Apafy  udvartartásáról  1.  Tört.  Tár,  1894.  557  —  63.,  valamint  Thallóczy  Lajos, 
Apafy  Mihály  és  udvara. 

•  Pauler  Gyula:  Századok,  1869.  7. 


374  A   MAGYAR   NEMZ  ti    TÖRTÉNETE. 

zata  emelte,  hanem  a  porta «.i  Ebből  azt  a  következtetést  vonta  le,  hogj*^ 
uralkodhatik,  a  mint  neki  tetszik.  Tette  is;  idegen-uralmat  nem  honosít- 
hatott meg,  mert  nem  volt  kivel.  Az  országgyűlést  is  összehívta,  gyakran 
kelleténél  is  többször.  De  ha  a  rendek  valami  sérelmet  hoztak  fel,  ő  is  azt 
üzengette  nekik,  mint  Lipót,  ne  fecséreljék  az  időt  haszontalanságokra,  hanem 
dolgozzanak  vagyis  szavazzák  meg  az  adót  s  teljesítsék  másnemű  kíván- 
ságait. A  rendekben  nem  volt  ugyan  bátorság  erélyesen  szembe  szállani 
az  önkénynyel,  de  néha  ki-kitört  elkeseredésük.  » Szívünk  keserűségével  tapasz- 
taljuk —  mondották  az  1682-iki  tavaszi  országgyűlésen  a  várm^yék, 
a  »lakság<  képviselői  —  édes  nevelt  hazánknak  s  édes  eleinkről  reánk 
szállott  szabadságunknak  Nagyságod  méltóságos  fejedelemségében  rámen- 
teién hanyatlását  s  boldogtalan  szomorúságra  közelítő  sorsát.*  •  Mint  a  tör- 
vényhozás, akképen  az  igazságszolgáltatás  s  az  egész  végrehajtó  hatalom 
a  fejedelmi  önkény  vak  eszközévé  vált.  Mindez  nem  lett  volna  baj,  ha  ez 
az  önkény,  mint  a  külföldön  történt,  a  közjó,  a  nemzeti  érdek  szolgálatába 
helyezkedik.  De  ilyesmire  sem  Apafy,  sem  bizalmasai  nem  gondoltak. 
A  legdurvább  ösztönök  vezettek  mindenkit  s  midőn  a  fejedelemnek 
1676-ban  fia  született,  kit  II.  Apafy  Mihály  néven  1681-ben  a  rendekkel 
utódjává  választatott  s  később  a  szultánnal  is  megerősíttetett,  a  fejedelem- 
ben felülkerekedett  a  kapzsiság,  a  más  vagyonára  való  áhitozás  is.  Családi 
vagyont  akart  gyűjteni,  mi  csak  úgy  történhetett,  ha  jogos  tulajdonosaitól 
erővel  elveszi.  Bizalmas  környezete  biztatására  ezt  is  megtette  s  uralma 
mindinkább  a  basáskodás  kora  lett,  melyben  egy  hajszálon  függött  minden- 
kinek élete  és  vagyona.  A  jogbiztosság  érzete  kiirtatott  a  szivekből.  Az  ural- 
kodó az  urakat,  ezek  a  gyöngébbeket,  a  nemességet  fenyegették  mind- 
örökké. Valósággal  a  bellum  omnium  contra  omnes  állapotába  hanyatlott 
az  ország.  Mindenki  a  másiknak  vagyonára  áhítozott  s  a  ki  a  fondorlatok 
és  cselszövények  e  küzdelmében  élelmességénél  fogva  felülkerekedett,  azt 
úgy  ünnepelték,  mintha  a  hazát  megmentette,  mintha  győzelmes  hadjáratot 
nyert  volna.  »Az  istennek  ítéleti  vagyon  a  mi  urainkon,  —  prédikálta 
Tofeus  Mihály,  Apafy  udvari  papja,  —  kiknek  annyi  vagyona,  hogy  az 
egerek  és  ebek  el  nem  fogyaszthatják,  mégis  jóizűt  addig  nem  ehetnek,  míg 
a  szegény  embernek  valamiét  el  nem  veszik.*  A  kinek  hatalma  volt,  az 
kérlelhetetlenül  használta.  Némelyiknek,  —  ezt  a  szószékről  mennydörögte  a 
püspök  s  nevet  is  említett  —  »nem  üres  a  tömlöcze  soha  diáktól,  mes- 
tertől, jámbor  istenfélő  embertől,  emberséges,  nemes  emberektől,  a  sok  ügye- 
fogyott nyomorultaktól.* 

A  viszonyok  ez  elfajulása  ellen  az  országgyűlés  már  1671  őszén 
felszólalt.  Izgatottan  panaszolta,  hogy  a  törvények  minden  hatályuktól 
megfosztvák,    hogy    az   embereket   ítélet   nélkül   fogdossák   össze   s  ítélet 

*  1676-iki  nyilatkozata.  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Kml.  XVI.  43. 

•  Szflágyi,id.  m.  XVII.  271. 


ERDÉLY  A  TÖRÖK  URALOM  UTOLSÓ  ÉVTIZEDEIBEN. 375 

nélkül  kobozzák  el  a  jószágokat.^  Mindezt  —  mondották  —  a  feje- 
delem tanácsosainak  hanyagsága  és  lelküsmeretlensége  okozza.  Néha  maga 
a  fejedelem  is  neki  buzdult  s  vadászat  közben  azt  mondotta,  hogy  jövőre 
nemcsak  vadakra,  hanem  főurakra  fog  vadászni.  Egy  tanácsosát,  természe- 
tesen a  legkevésbbé  bűnöset,  fogságra  is  vettette.  Mindez  arra  birta  a 
tanácsurakat,  hogy  1671-ben  titokban  ligát  kössenek  egymás  kölcsönös 
védelmére,  valamint  az  országgyűlés,  akképen  a  fejedelem  ellen.  Szövetsé- 
güknek az  volt  a  czélja,  hogy  bárki  közülük  élfogatik,  azt  a  többi  minden 
eszközzel  kiszabadítsa. 

Megvolt  tehát  a  liga,  de  mivel  sem  a  fejedelem,  sem  a  rendek 
nem  zavarták  gazdálkodásukat,  a  szövetkezett  tanácsurak  egymást  kezdték 
felfalni.  Voltak  közöttük  régi  és  új,  dúsgazdag  és  szegény  emberek. 
De  a  szegényeket  és  gazdagokat  egyaránt  a  telhetetlen  tórvágy  vezette. 
Már  Apafy  előtt  megették  a  Rákóczyak  erdélyi  javait,  melyekből  bőven 
jutott  a  kincstárnak  s  egyes  uraknak.  De  csak  evés  közben  jött  meg 
az  étvágyuk,  s  először  Zólyomy  Miklósra,  »a  semmire  kellő,  csaknem 
féleszű  ember* -re  vetették  ki  hálójukat.   Roppant  vagyona  miatt  Zólyomyt 


^^'J^fXr' 


Bánífy  Dénes  aláírása. 

már  Kemény  János  azzal  gyanúatotta,  hogy  fejedelemségre  vágyik.  Apafy- 
val  ezt  még  könnyebben  el  lehetett  hitetni.  Elfogatta  tehát,  de  mivel  teljes 
ártatlansága  kitűnt,  elbocsátotta.  Csakhogy  Zólyomy  ez  időtől  kezdve  örökös 
rémületben  élt,  hogy  újra  elfogják  s  mikor  a  vajda-hunyadi  uradalom  felét 
jog  ellenére  elperelték  tőle,  1667-ben  Váradra,  onnan  meg  a  portára  futott. 
A  hatalmasok  megosztoztak  jószágain  s  nem  is  adták  ki  a  zsákmán}^ 
soha,  habár  a  porta  ismételve  meghagyta. 

Zólyomy  lett  első  kiválóbb  áldozata  az  uralkodó  rendszemek. 
A  hatalmasok,  a  tanácsurak  közt  ez  időben  a  legelső  Bánffy  Dénes 
volt.  ősrégi  magyarországi  család  ivadéka,  rengeteg  jószágok  ura,  a  leg- 
első köztisztségek  viselője,  Apafynak  sógora  volt.  Kora  legszebb  és  egyik 
legeszesebb  férfiának  mondják,  de  féktelen  gőgjével  és  erőszakosságaival 
olyan  gyűlöletet  ébresztett,  mely  ellenségeinek  nagyon  könnyűvé  tette 
megbuktatását.  Mint  politikus  egyáltalán  jelentéktelen  volt.  Titkos  érint- 
kezésben állt  ugyan  a  bécsi  udvarral  s  a  magyarországi,  német  parancs- 
nokokkal, a  mivel  sokat  ártott  a  bujdosóknak,  de  ezt  nem  azért  tette,  hogy 

^  Szilágyi,  id.  m.  XV. 


376  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


a  németet  behozza  Erdélybe  vagy  segélyükkel  fejedelem  legyen.  Azért  szol- 
gálta az  udvart,  hogy  nemzetségének  régi  magyarországi  javait  vissza- 
kapja. Bécsi  összeköttetései  mögött  nem  rejlett  politika,  mely  a  megbuk- 
tatására rendezett  cselcsövényben  is  egészen  a  háttérben  maradt.  Azt 
mondták  róla,  hogy  »sok  dologban  nagy  métely  ő  nagysága*,  de  ezzel 
csak  önkénykedő,  féktelen  természetére  czéloztak,  melylyel  szegénynél  és 
gazdagnál  egyaránt  gyűlöletessé  tette  magát. 

Jaj  volt  annak,  ki  vele  szemben  jogára  mert  hivatkozni,  mert 
ő  előtte  »a  törvénynek  könyve  be  volt  kapcsolva*.  Túlment  minden  korlá- 
ton, mindenki  rettegte  s  megvákásnak  tartotta  bukását,  mely  1674  végén 
következett   be.   Tragoediája   övéin   kivűl   nem   is   keltett   részvétet   sehol. 

Minthogy  a  török  és  a  bujdosók  is  panaszkodtak  ellene,  Tddd 
Mihály  elérkezettnek  látta  az  időt,  hogy  eltegye  láb  alól.  Béldi  Pál  s  a 
többi  tanácsurak  készségesen  alakították  meg  a  ligát,  még  pedig  Apafy 
tudta  nélkül.  A  liga  azzal  mentette  fellépését,  hogy  már  régebben  kérte 
a  fejedelmet,  igyekezzék  » eldűld  félben  levő  nemesi  szabadságunkat  heljrre 
állitani  s  maga  fejedelmi  székét  is  megerősíteni*.* 

Ezzel  ráfogták  BánfTyra,  hogy  sógorát  meg  akarja  a  hatalomtól 
fosztani.  Apafy,  mihelyt  ezt  meghallotta,  maga  is  a  ligához  csatlakozott  s 
elrendelte  BáníTy  elfogatását.  E  komoly  pillanatban  az  üldözött  tdjesen 
fejét  vesztette.  Menekülhetett  volna  Magyarországba,  vagy  fejthetett  volna 
ki  mint  kolozsvári  főkapitány  fegyveres  ellenállást.  Környezete,  vagy  ezt,  vagy 
amazt  ajánlotta,  BánfTy  azonban  nem  tett  semmit,  sőt  Telekitől  várta  meg- 
mentését. Végre  is  saját  katonái  fogták  el.  E  közben  nemcsak  a  fejedélem, 
hanem  az  országgjoUés  is  hozzájárult  a  ligához,  mire  olyan  pör  után,  minő  a 
pozsonyiak  és  német- újhelyiek  voltak,  halálra  ítélték.  1674  deczember  28-ikán 
Bethlen  várában  végezték  ki,*  összes  ingó  és  ingatlan  vagyonát,  a  mennyi- 
ben szerzeményi  volt,  elkobozták  s  a  fejedelem.  Teleki,  Béldi  s  m^ 
öten  osztoztak  meg  rajta.  Maga  Béldi  80,000  forint  értékű  arany-ezüstnemfit 
szedett  össze  Bánflfy  jószágaiban. 

Mihelyt  a  liga  a  közös  ellenséget  megbuktatta,  tagjai  eg>7nás  közt 
veszekedtek,  gyűlölködtek  tovább  s  könnyű  alkalmat  adtak  Telekinek,  hogy 
az  egyiket  a  másikkal  verje  agyon,  ámbár  még  mindig  nem  ő  volt  a  legelső  a 
tanácsurak  közt.  Bánffy  szerepe  nem  rá,  hanem  Béldi  Pálra  szállott,  noha  még 
kevesebb  esze  volt  hozzá.  Megvolt  benne  Bánflfy  minden  hibája,  de  durvább, 
visszataszitóbb  kiadásban.  Lelketlenségét  saját  gyermekével  ép  oly  indulatosan 
éreztette,  mint  idegennel.  Tofeus  Mihály,  a  nemeslelkü  püspök,  a  templom 
szentélyében,  a  szószékről  bélyegezte  meg  kegyetlenségeit.  De  szóval  nem 
lehetett  vele  bírni.  1675-ben  az  országgyűlés  külön  törvényt  hozott  a  főurak 

*  November  Í5-iki  levele,  melyben  Csik,  Gyergyő  és  Kászon  székeket  csaUakozásra 
hívják  fül.  Székelv  Okltar.  IV.  31»3-17. 

•  BánfTyrúl  Szilá.iiyi  Sándor  :  L'j  M.  Múzeum.  1S59  II.  137  —  220.,  ugj'anő  Erd.  Orsz. 
Emi.  XV.  Angyal  DÁvid.  Thnk'ily  Imre,  I.  és  Budapesti  Szemle,  LX.W. 


Bíldi    l>ál. 
(Egjlairú  lesunínj  BAH  tiergelj  blnokábui.) 


378  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


•erőszakosságai  ellen,  általánosságban  ugyan,  de  egyenesen  Béldi  ellen. 
1676  elején  pedig  Teleki  már  kivetette  rá  a  hálót  s  ligát  kezdett  ellene 
alakítani.  Kósza  hirek,  mende-mondák  kaptak  szárnyra,  hogy  fejedélem  akar 
lenni.  Erre  Apafy  Béldit  és  Bethlen  Miklóst  tanácskozásra  hivta  Fogarasba, 
hol  április  23-ikán  nagy  ebédet  adott  vendégeinek,  este  pedig  elfogatta  őket. 

Ugyanakkor  elfogták  Keresden  Bethlen  Miklós  atyját,  Bethlen  János 
cancellárt,  kora  jeles  történészét.  Mindnyájan  azzal  vádoltattak,  hogy 
meg  akarták  ölni  a  fejedelmet.  Apafy  maga  sem  hitte,  hogy  bűnősök  s  a 
tanácsurakat,  a  liga  tagjait  folyton  nógatta,  álljanak  elő  bizonyitékiAkaL 
Ilyenekkel  azonban  nem  rendelkeztek,  hanem  vizsgálat  útján  akarták  volna 
beszerezni.  Megindultak  a  tanúkihallgatások  s  cselédek,  katonák,  bejárók 
pletykáiból  próbáltak  bizonyítékokat  szerezni.  De  mivd  abban,  a  miben 
vádolták,  hogy  fejedelem  akart  lenni,  hogy  Apafy  életére  tört,  Béldi  teljesen 
ártatlan  volt,  viszont  erőszakosságaival,  zsarolásaival,  melyek  miatt  száz- 
szor el  lehetett  volna  ítélni,  a  liga  nem  törődött,  a  hosszú  pömdc  az  lett 
a  vége,  hogy  Bethlen  és  Béldi  1677  márczius  31-ikén  kellő  kezesség  indlett 
szabadon  bocsáttattak. 

Béldy  eddig  nem  volt  áruló,  de  csakhamar  az  lett.  Egy  részt  nem 
bírta  feledni  a  rajta  ejtett  jogsérelmet,  másrészt  meg  azok,  kik  tömlficzbe 
vetették,  folyton  boszújától  remegtek.  Dy  körülmények  közt  a  további 
összeütközés  nem  maradhatott  el.  Béldi  1677  deczember  l-re  Háromsz& 
rendéit  gyűlésre  hivta  s  a  többi  megyékhez  és  székékhez  köriratot  intéz- 
tetett, mely  a  fejedelem  iránti  hűséget  hangsúlyozza  ugyan,  de  élesen  kifakad 
»némely  nyughatatlan,  hamis  hír  költő,  s  az  unióval  nem  gondoló  emberek« 
ellen.  Ezek  ellen  a  körirat,  mely  a  fejedelmi  párnak  is  megküldetett,  csatla- 
kozásra hívja  fel  a  hazafíakat.  Béldi  ellenzéket  igyekezett  tehát  a  tanács- 
urakkal szemben  alakítani  s  gróf  Csáky  Lászlóval,  Damokos  Jánossal,  Apor 
Lázárral,  Mihálcz  Míhálylyal  szövetséget  kötött.  A  szövetséglevélben,  a 
haza  és  a  fejedelem  jogaínak  védőjévé  nyilvánítva  magukat  életük  fogytáig 
egyesültek  a  végből,  hogy  »a  métely  zaboláztassék*.  A  felhíváshoz  Cák, 
-Gyergyó  és  Kászon  székek  csakhamar  csatlakoztak.  Erdélyben  az  esemény 
híre  általános  rémületet  keltett  s  a  fejedelem  és  tanácsosai  egyaránt  váraikba 
menekültek.  Teleki  Kővárba  húzódott  s  a  bujdosókból  alakított  őrs^t. 
Egyszersmind  megtétette  a  fejedelemmel  a  szükséges  intézkedéseket,  mire 
a  székely  székek  mind  el  is  állottak  Bélditől,  s  hűségtől  túláradó  nyilat- 
kozatokat intéztek  Apafyhoz.  Béldi  beküldte  ugyan  emberét,  Paskó  Kristófot 
a  portára,  de  máskülönben  semmit  sem  tett,  ámbár  hívei  biztatták  a  fegy- 
veres fellépésre,  melynek  lett  volna  sikere.  E  helyett,  mikor  katonaság  jött 
ellene,  1678  január  végén  néhány  hívével  Törökországba  futott.  Ezzel  ügye 
•el  volt  veszve.  Bécsben  nagyon  örvendtek,  hogy  Apafynak  otthon  támadt 
baja  s  így  nem  lesz  képes  a  bujdosókat  segíteni.  Még  inkább  fölkelte 
-az  udvar  rokonszenvét  az,  hogy  Béldihez  egyes  katholíkusok  is  csatla- 
koztak. A  császári   követ   csakugyan  támogatta  a  portán.   De  Apafy  nem- 


TELEKI  MIHAlY. 

múny  gróf  Teltkl  Sándor  birtokában.) 


Matyar  Nimsil  JSrlinam'- 


M  .UkcHann 


ERDÉLY   A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ   ÉVTIZEDEIBEN.  379 

csak  követet,  hanem  80,000  tallért  is  küldött  be  s  igy  neki  adtak  igazat. 
Béldi  a  héttoronyba  került  s  ott  halt  meg  1679  végén.  Senki  sem  gyá- 
szolta, mert  az  egykorú  ének  szerint 

Sok  székely  siratott,  de  nem  jóságodért, 
Magyar,  szász  és  oláh  kegyetlenségedért.* 

Béldi  bukásával  teljesen  háttérbe  lépett  a  régi  aristokratia.  Most 
már  az  új  emberek  élték  világukat,  kik  között  tehetség  és  befolyás  dolgában 
Teleki  Mihály  lett  a  legelső.  Nem  Erdélyben  született,  hanem  a  részekből 
származott  oda.  Előbb  Rákóczy  György,  azután  Kemény  János  hive  volt, 
kinek  bukása  után  Báthory  Zsófiánál  vonta  meg  magát  Patakon.  Noha 
tisztes  középbirtokos  család  ivadéka  volt,  a  háborús  időkben  elvesztette 
mindenét.  Kemény  halála  után,  mint  irta,  annyi  helye  sem  volt,  hová 
szegény  özvegy  anyjával  fejét  lehajthatná.*  De  időközben  anyjának  nővére, 
Bornemisza  Anna  fejedelemasszony  lett  s  kieszközölte,  hogy  Erdélybe 
visszatérhetett,  mi  1663  tavaszán  történt.  Apafy  csakhamar  a  fontos  Kővár 
kapitányává  nevezte  ki,  mely  állást  már  előbb  viselte. 

Mihály  is  jól  fűzte  telekes  bocskorát, 
Hogy  Erdélybe  szorult,  áldja  azt  az  órát 

mondották  az  egykorúak. 

Befolyása  egyre  növekedett,  1670-ben  tanácsúr  lett,  noha,  mint  irta: 
»én  Erdélyben  egy  szegény  legény  vagyok,  sok  gonosz  akaróm  is  van.«* 
De  ügyesen  felhasználta  a  magyarországi  mozgalmakat  s  a  bujdosók  lettek 
emelkedésének  állandó  eszközei.  Két  izben  állt  élükre,  de  mindig  kudarczot 
vallott,  mert  nem  volt  katona  s  esze,  élelmessége,  tehetségei  a  harcztéren 
nem  érvényesülhettek.  Nem  a  fegyverzaj  volt  az  ő  éltető  eleme.  Kezdettől 
fogva  gyakran  járt  követségben,  alkudozott  magyarral,  törökkel,  némettel,  s 
sokat  forogva  köztük,  hamar  kiismerte  őket.  Kétségkívül  »igen  szép  és 
gyors  elme  vala«,*  s  nagy  államférfiúvá  nőhetett  volna,  ha  »az  elméjéhez 
a  jó  cultura,  tanitás  és  experientia  járult  volna*.*  Ez  azonban  hiányzott. 
Nem  az  iskola,  hanem  a  gyakorlati  élet  nevelte  s  tisztán  az  élelmesség 
szellemében  fejleszté  tehetségeit.  A  gyakorlati  ember  összes  erényei  és 
bűnei  nyilvánulnak  pályája  minden  szakában.  Nagy,  eszményi  czélok  nem 
vezették.  Tisztelte  a  tudományt,  de  felvirágoztatására  semmit  sem  tett. 
Korlátlan  hatalmat  gyakorolt  két  évtizeden  át,  de  alkotás,  akár  a  politika, 
akár   a   polgárosodás   terén   nem   fűződik    emlékezetéhez.   Óriási    vagyont 

'  Tört.  Tár,  1888.  277.  Béldi  életrajzát  megirta  Deák  Farkas.  Ugyancsak  Béldiről 
Sziláéi  közöl  okiratokat:  Tort.  Tár,  1881.  Lásd  még  Erd.  Orsz.  Emi.  XVI.  és  XVII.  és 
Székely  Oklevéltár,  VI. 

«  1662  október  3-iki  kérvénye:  Tört.  Tár,  1893.  538. 

«  Június  5-iki  levele.  Tört.  Tár,  1891.  250. 

♦  Cserey,  id.  m.  65. 

•  Bethlen  Miklós  önéletleirása,  II.  37. 


380  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


gyűjtött,  ellenben  Erdély  feltartóztathatlanúl  haladt  a  lejtőn  lefelé,  egyik 
romlásból  a  másikba  s  érdekei  biztosítására  a  legkedvezőbb  körülményeket 
is  elszalasztottá.  Az  ország  ép  oly  kevéssé  vette  hasznát  a  bujdosóknak, 
mint  később  a  török  uralom  bukásának.  Vezérlő  minisztere  az  idők  ez 
emlékezetes  változásaiban  kitűnően  gondozta  a  saját  egyéni  és  családi 
érdekeit,  melyeket  óvatosan  biztosított  francziával,  lengyellel,  némettel  szem- 
ben egyaránt.  De  az  ország  jövőjével  nem  törődött,  mert  a  közjó  iránt 
minden  érzéke  hiányzott.  Azt  hitte,  eleget  tesz  állása  kötelességeinek,  ha 
önmagáról  gondoskodik. 

Magánélete  [csakugyan  tiszta  maradt  a  kor  visszataszító  bűneitől. 
Bornemisza  volt  s  csak  a  legritkább  esetekben  tudták  rá  venni,  hogy  igyék. 
Ha  tette,  hamar  is  megrészegült,  s  ilyenkor  »jobb,  csendesebb  ember  nem 
volt  nálánál «.i  Hiven  gondozta  családi  szentélyét,  szerette  nejét  és  gyerme- 
keit s  támogatta  rokonságát.  Lassankint  óriási  kincs  és  jószág,  rengeteg 
jövedelmes  állás  és  közhivatal  halmozódott  fel  személyében.  1 684-ben  ő  volt  az 
ország  generálisa,  tanácsúr,  fő  arendator,  Torda  vármegye  főispánja,  Huszt, 
valamint  Kővár  főkapitánya.  De  mindez  nem  elértette  ki.  Ekkor  még  három- 
széki és  csiki  főkapitány  akart  lenni  s  czélt  ért.  A  ki  útjában  állt,  azt 
leteperte.  Eleinte  még  óvatosan,  furfanggal  járt  el.  De  Béldi  bukásával 
túltette  magát  minden  korláton.  A  kinek  vagyonára  rávetette  szemét,  azzal 
elbánt  kíméletlenül.  Béldi  után  Thököly  Imre,  Pekry  Lőrincz  s  megszám- 
lálhatatlan sok  más  következett.  Senki  sem  mert  csak  szólani  is  ellene, 
»Bánflfy  és  Béldy  siralmas  casusi  mindenek  szeme  előtt  lebegvén*.  Az  embe- 
reknek » örökké  a  tömlöcz  és  a  vas«  járt  a  fejükben  s  némán  viselték 
uralmának  igáját.  De  ez  sem  mentette  meg  őket.  A  kinek  volt  valamije, 
azt  elcsukatta  s  jószágait  elvette.  Ürügy  mindig  akadt  s  ha  nem  volt 
jobb,  a  kiszemelt  áldozatot  sodomitasággal  vádolta.  E  vádat  még  bizonyí- 
tania sem  kellett.  Vajda  Lászlóra  elég  volt  ilyesmit  ráfogni  s  a  dúsgazdag 
ember  börtönbe  és  koldusbotra  jutott.  A  fejedelem  keg^^e  sem  mentett  meg 
senkit  a  kifosztástól.  Barcsay  Mihály  Apaf3mak  egyik  legkedvesebb  embere 
volt,  de  azért  őt  is  elfogták.  De  mindez  nem  elégítette  ki  Telekit,  ki 
1 684-ben  az  országgyűléssel  semmiseknek  nyilváníttatta  Barcsay  Ákos  feje- 
delem összes  adományleveleit  s  igy  rátehette  kezét  sokféle  olyan  jószágra, 
melyet  csaknem  egy  emberöltőn  át  háborítlanúl  bírtak  az  illetők.  Az  ingat- 
lan vagyon  mellett  az  ingó  érték  is  folyton  szaporodott  házában.  A  ki  a 
mindenható  tanácsúrtól  valamit  akart,  az  nem  kopogtatott  be  üres  kézzel. 
Saját  felesége,  a  derék  Weér  Judit  intette,  ne  kapjon  olyan  nagyon  az 
ajándékon.  »Hó,  feleség,  —  felelte,  —  csak  hadd  hordja;  szintén  igy 
hordod  te  ezeket  az  én  holtom  után  másuvá,  s  mit  vinnél  akkor,  ha  most 
nem  hordanának. «  Ez  az  ajándék-  és  borravaló-szedés  a  kor  összes 
hatalmasainak    közös    jellemvonása,    kül-    és    belföldön     egyaránt.     Senki 

'  Apor  Péter,  id.  m.  327. 


ERDÉLY   A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ    ÉVTIZEDEIBEN.  381 

sem  járt  akkor  üres  kézzel,  mert  a  világ  azt  tartotta,  »csak  egy  falusi 
biró  is  legalább  egy  kakassal  köszön  be,  ha  kihez  megyén*.  Alig  volt 
Európában  miniszter,  befolyásos  ember,  a  ki  az  ajándék  elfogadásában, 
az  egyéni  érdek  hajhászásában  más  elveket  követett  vobia,  mint  Teleki. 
Csakhogy  akárki  tette,  akár  Lengyelország,  akár  valamely  német,  akár 
az  erdélyi  fejedelemség  ügyeit  vezette,  az  keveset  törődhetett  az  országos 
érdekkel,  a  közjóval.  »Akár  bonum,  akár  malum,  —  szokta  Teleki  mon- 
dani, —  abban  bizony  benne  vagyunk*  s  minden  helyzetet  a  maga  érde- 
kében aknázott  ki.  Nagy  esze  csak  is  az  ilyenekben  nyilvánult.  Mindenkit 
le  tudott  fegyverezni,  a  gyöngébbeket  erőszakkal,  az  erősebbeket  szolgálat- 
készséggel. Mikor  később  a  német  tábornokok  parancsoltak  Erdélyben  s 
-annyi  átkot  hoztak  a  népre.  Telekinek  sohasem  volt  baja  egyikkel  is. 
A  véres  Carafával  épen  úgy  megfért,  ntínt  a  nemes  érzésű  Veteranival. 
Készségesen  hajtotta  végre  parancsaikat;  megtett  mindent,  a  mit  kivántak 
tőle,  mert  ők  voltak  az  erősebbek.  Ellenben  honfitársait  meg  föltétlen 
engedelmességre  kényszeritette,  mert  ő  volt  az  erősebb.  Minden  politikai  és 
rendszerváltozást  végig  élt,  s  mindegyikből  bőven  kivette  a  maga  hasznát. 
Három  fejedelmet  szolgált,  volt  a  bujdosók  vezére,  a  porta  buzgó  hive,  a 
francziák,    a    lengyelek 


szövetségese,  a  német 
uralom  oszlopa  s  annyi 
változás  közepett  halá- 
láig  Ő  maradt   a  vezető  TelcW  Mlhály  aláírása. 

miniszter.  Apafy  néha- 
néha   maga   is   lázongani    kezdett  önkénye    ellen   s   dúlt-fúlt,   heveskedett. 
» Megrágta  az  eb  a  szíját «,  mondotta  ilyenkor  Teleki  s  nyugodtan  bevárta, 
mig  a  zivatar   elvonul,   a   mi  a   fejedelemasszony  segélyével,   a   ki   mind- 
végig hű  szövetségese  maradt,  nagyon  hamar  megtörtént. 

Egy  éleseszű  idegen^  Erdély  miniszteréről,  mikor  már  mindenható  volt, 
<1 679-ben),  azt  mondja,  hogy  ritkán  találni  annyi  jó  és  rossz  tulajdonságot 
egy  emberben  egyesítve,  mint  az  akkor  46  éves  Telekiben.  Activitása  hihe- 
tetlen, a  legbonyolultabb  ügyekben  is  eligazodik,  mindig  tud  kisegítő  utat 
találni ;  vállakozó,  nagyratörő,  előzékeny,  mértékletes,  ámbár  nagyúri  lábon  él, 
ékes  beszédű,  mindent  megtesz,  hogy  értesülve  legyen  arról,  a  mit  tudnia 
érdekében  áll.  Ellenben  —  folytatja  —  ép  oly  számosak  hibái ;  igazságtalan, 
kegyetlen  természetű,  gyűlöletében  engesztelhetetlen,  erőszakos,  cselszövő  s 
szándékai  kivitelére  minden  eszközt  felhasznál;  semmi  sem  szent  előtte, 
mikor  dicsvágyát  és  boszúját  kell  kielégíteni,  melynek  áldozatul  dobott  eddig 
mindenkit,  a  ki  útjában  állt. 

A  milyen  volt  a  vezér,  olyanok   voltak  a  többi   befolyásos   emberek. 


*  Az  Erdélyben  levő  franczia  követek  egyike,  ki  XIV.  Lajos  tájékoztatására  irta  a 
jellemzést.  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XVII.  61. 


382  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Barcsay  Mihály,  Apafy  egyik  kedvencze,  gyakran  szokta  mondani  a  feje- 
delemnek, mit  fizeti  a  magáéból  a  hadakat.  Van  Erdélyben  elég  úri  özvegy- 
asszony, sarczolja  meg  azokat  s  fizettesse  meg  velük  a  hópénzt.  Később 
maga  is  csávába  került.  Sejtve  a  veszedelmet,  benső  barátjára,  Székdy 
Lászlóra,  a  ki  szintén  előkelő  szerepet  vitt,  irattá  át  egyik  jószágát,  azon 
kikötéssel,  hogy  visszakapja,  mihelyt  kiszabadul.  De  Székely  nyomban 
magának  adományoztatta  a  fejedelemmel  s  Barcsay  később  per  útján  sem 
szerezhette  többé  vissza  a  jószágot. 

A  tanácsurak  romlottsága  hallatlan  corruptiót  eredményezett  a  közélet 
egész  mezején.  A  közjövedelmek  kezelésében  a  legsúlyosabb  visszaélések 
harapóztak  el.  Senki  sem  ellenőrizte  a  gazdálkodást,  senki  sem  vizsgálta 
meg  a  számadásokat.  1680-ban  a  rendek  héttagú  bizottságot  küldtdc  ki» 
mely  a  főpénztámokok  adószámadásait  1659  óta  átnézze.  Természetesen 
senki  sem  birt  többé  rajtuk  eligazodni  s  a  számvizsgálók  csakhamar  jden- 
tették,  hogy  a  végtelen  tömeg  számadás  »csak  száraz  csont «,  melyet  »hiában 
piszkálunk*.  A  kincstár  legfontosabb  jövedelmeit  maguk  a  tanácsurak  vagy 
barátaik  potom  áron  vették  bérbe.  1672-ben  a  fejedelem  a  pénzverés  jogát 
szigorú  szabályokhoz  kötve  a  városoknak  engedte  át.  Ezek  vertdc  is  jó 
pénzt,  de  csakhamar  jelentkeztek  a  hamis  pénzverők.  így  Kapy  György 
czigányaival  verette  a  pénzt  s  a  hamis,  rossz  pénz  annyira  elárasztotta  az 
országot,  hogy  teljes  zűrzavar  állt  be  s  a  fejedelem  1677-ben  tanácsosaihoz 
fordult,  intézkedjenek,  hogy  a  rossz  pénz  kivonassék  a  forgalombóL  Ezek 
először  is  magukat  biztosították  s  mikor  az  országgyűlés  meghozta  az  ide 
vonatkozó  törvén}^,  ők  már  túladtak  minden  készpénzükön  s  így  az 
egész  kár  a  nagy  közönséget  sújtotta. 

Ez  a  kormányrendszer  teljesen  átalakította  az  uralkodó  társadalmat, 
mert  tömegesen  pusztította  el  a  régi  családokat,  ellenben  az  élelmesebb  új 
emberek  gyorsan  nagy  vagyonra  s  hatalomra  tettek  szert.  » Rossz,  alávaló 
diákokból,  tudatlan  mendikánsokból  urakká,  nagy  emberekké,*  » öt-hat 
esztendő  alatt  ország  bíróivá «  lettek,  mint  Tofeus  püspök  a  szószéken 
mondotta.  De  a  gyors  carriére  sem  nemesebbekké,  sem  eszesebbekké  nem 
tette  őket.  A  közérdek  iránt  minden  érzék  hiányzott  belőlük.  A  ki  a  köznek 
szolgál,  —  volt  jelszavuk  —  senkinek  sem  szolgál  (qui  communitati  servit, 
nemini  servit).  Áldozni  az  országért  a  legnagyobb  veszélyben  sem  akartak 
s  azt  mondották:  » A  ki  az  országnak  ad  pénzt  kölcsön,  úgy  jár,  mint 
az,  ki  falutól  kér  szállást:  a  kert  alatt  hál.« 

Az  udvar  nagy  zsarnokai  módjára  az  apró  zsarnokok  egész  tömege 
lepte  el  az  országot  s  szipolyozta  az  alsó  nemességet  s  a  jobbágyságot. 
A  vármegyékben  a  főispán,  »kopós  biró  s  viczeispán*  pasáskodtak.  Az 
alsóbb  tisztviselő  csak  úgy  tarthatta  meg  hivatalát,  ha  sokat  hajtott  lesre 
fölebbvalójának,  mert  »ha  nem  hajt,  tiszt  nem  lesz,  esztendőre  jutván«. 
Az  egykorú  satirikus  azt  mondja,  hogy  boldog  lenne  »ha  egy  viceispánt 
látnék   akasztófán*.  De   azzal   vigasztalja   magát,  hogy,  ha   itt,  e   siralom- 


ERDÉLY    A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ   ÉVTIZEDEIBEN.  383*- 


völgyben  övék  is  a  hatalom,    » pokolban   nektek   nem   leszen  kedvezés«. 
Azt  kérdezi  a  köztisztviselőktől: 

Micsoda  érdemért  vesztek  jövedelmet  ? 

A  pórokon  miért  dúlattok  tehenet  ? 

A  latrok  mért  várnak  tőled  segedelmet  ?  ' 

A  törvényhozás  maga  is  elcsenevészedett  a  corruptio  e  mérges  légköré- 
ben. A  rendek  a  nagy  költség  miatt  össze  sem  igen  akartak  gyűlni  s  delega- 
tióra  bizták  jogaik  gyakorlását,  melyet  a  fejedelem  fontos  ügyek  fölmerül- 
tekor  akármikor  összehívott.  De  volt  azért  országgjmlés  elég,  csakhogy  a 
korszak  törvényhozásában  alig  van  nyoma  valamely  intézkedésnek,  mely 
az  anyagi  vagy  szellemi  érdekek  gondozására  irányulna.  Züllésnek  indult,, 
szétbomlott  minden,  még  a  magyarság  uralkodó  állása  is.  Magyar  volt 
ugyan  akkor  is  az  állam  hivatalos  nyelve,  de  akár  közigazgatási,  akár 
társadalmi  téren  semmi  sem  történt  az  idegen  nemzetiségek  beolvasztására,. 
Ellenkezőleg  épen  ez  a  rossz  kormányzat  akasztotta  meg  véglegesen  a 
szászoknál  a  magyarosodásnak  mindig  lassú,  de  tényleg  megindult  folya- 
matát. Egyik  1658  elején  kelt  országgjrűlési  irományon  a  szász  székek 
22  követe  közül  csak  10  volt  a  német  nevű,  mig  a  többi  jó  magyar 
néwd  irta  magát  alá.  Hogy  a  szász  papok  és  előkelőbb  polgárok  ez 
időben  tudtak  magyarul,  azt  a  korszak  krónikáiban,  naplóiban  s  más- 
emlékeiben  előforduló  töméntelen  magyar  idézet  s  okmánykivonat  kétség- 
telenné teszi.  De  minthogy  a  kormányzat  nemzeti  érdekekkel  nem  törődött  s- 
általában  ellenszenvet  keltett  maga  iránt,  a  szászok  végre  nemcsak  tőle, 
hanem  a  magyarságtól  is  elidegenedtek  s  mikor  utóbb  az  ország  német 
uralom  alá  került,  végleg  a  németség  karjaiba  vetették  magukat.  Ep  úgy 
nem  történt  semmi  az  erősen  beözönlő  s  az  elpusztult  magyarság  helyére: 
ülő  oláh  jobbágytömegek  beolvasztására.  Apafy  1667-ben  Fehérvártt,  az  oláhok 
monostorában  iskolát  és  nyomdát  állított  ugyan,  de  tovább  nem  törődött 
vele.  Az  alsó  tömegek  anyagilag  és  szellemileg,  vallás  és  műveltség  dolgá- 
ban valóban  a  barbárság  legalacsonyabb  színvonalán  maradtak.  A  nyolcz- 
vanas  években  Kinzing  német  főhadbiztos  Máramarosban  sokat  érintkezett 
az  oláh  és  orosz  köznéppel.  Egy  ízben  azt  kérdezte  egy  orosz  jobbágytól : 

»Micsoda  ember  lehet  az  a  Jézus  Krisztus?*  —  »Nem  tudom«,  — 
felelt  a  kérdezett. 

Más  alkalommal  kinyitotta  az  ablakot  s  azt  kérdezte  egy  oláhtól: 
» Ezeket  a  hegyeket  ki  csinálta  ?«  —  »Nem  tudom «,  —  volt  a  válasz. 
Méltán  mondhatta  a  német  a  fültanú  Bethlen  Miklósnak,  hogy  ez  emberek 
csak  nyelvre  és  kinézésre  különböznek  az  oktalan  állattól.  De  —  tette 
hozzá  —  milyenek  voltak  fejedelmeitek,  főuraitok,  papjaitok,  hogy  nen* 
tanították  őket  ?  ^  Valóban  ez  állapotokban  tükröződik  vissza  a  kormányzat 

*  Egykorú  gunyvers.  Közli  Komáromy  András :  Tört.  Tár,  1884.  284. 

•  Önéletrajza,  II.  18—19. 


384  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


igazi  szelleme  és  értéke.  Hogy  a  fejedelem  hogyan  fogta  fel  hivatását  a 
szegénység  irányában,  azt  megvilágítja  egy  későbbi  eset.  Midőn  Carafa 
1685-ben  az  országba  jött  s  katonái  szörnyen  rabolták  a  népet,  a  fejedelem 
követet  küldött  hozzá,  hogy  ha  már  pusztítják  a  földet,  »legalább  a  feje- 
delemét s  az  urakét  ne  bántanák*.  » Inkább  azokét  kell  bántani,  —  vágta 
vissza  Carafa,  —  mert  ők  ennek  a  háborúságnak  okai,  nem  a  szegénység «.* 
De  nemcsak  az  idegen  elemeket  nem  birták  a  nemzeti  szellem,  a  pol- 
gárosodás keretébe  bevonni,  hanem  azon  intézményeket,  melyeket  az  uralkodó 
magyar  protestantismus  a  nemzeti  műveltség  oltalmára  teremtett,  sem  óvták 
meg  a  hanyatlástól.  Fejérvár  pusztulásával  elpusztult  az  ottani  iskola.  Kolozs- 
vár végvárrá  levén,  az  ottani  iskola  sem  maradhatott  a  katonavárosban.  Mind- 
kettő Enyedre  helyeztetett  át  s  anyagi  megszilárdítása  érdekében  1665-ben 
országos  gyűjtést  rendeztek.  De  nem  birt  igazi  erőre  kapni,  pedig  csakhamar  a 
protestánsok  felső-magyarországi  iskolái  is  végveszedelembe  jutottak.  Hasz- 
talan figyelmeztették  a  nemesebben  gondolkozók  a  fejedelmet  a  protestáns 
iskolaügy  bajaira.  Az  agg  Bethlen  János,  » koporsómhoz  és  istenem  éleiben 
nagy  számadásra  készülő*  állapotában  >  fájdalmasan  panaszolta  neki,  hogy 
•alig  vagyon  annak  a  lelki  csapásnak  egy  nagyobb  példája,  mint  a  váradi, 

^_  ^^^^  pataki,  kassai  s  több  apró- 

zd y^  .^^.^^Vl  /       J^  '        szerű  szép  iskoláknak  cso- 

íferít^c/iS^:.^^^^^  dálatos    szélvészben    való 

//  r^^Ö^3^        hányattatása*.        Melegen 

^  Bethlen  János  aláírása.  ajánlotta    tehát   Apafynak 

a  kálvinista  enyedi,  kolozs- 
vári és  fejérvári  iskolákat,  melyeket  szintén  nagy  veszély  fenyeget  s  azt  sür- 
gette, hogy  a  »ref.  collegium  Enyeden  stabiliálódjék*.  Egyik-másik  tanintézet 
megmarad  ugyan,  de  hanyatló  állapotban  s  csak  kevés  eredménynyel  szol- 
gálhatta a  nemzeti  eszmét  és  műveltséget.  E  hanyatlás  annál  fájdalmasabb, 
mert  épen  Erdélyben  támadt  a  nemzeti  oktatás  egy  lánglelkű  apostola,  ki 
ugyanakkor,  mikor  Zrínyi  Miklós  a  nemzeti  honvédelem  újjászervezésében 
találta  meg  a  királyi  Mag^'arország  megmentésének  eszközét,  Erdélyben  a 
nemzeti  iskola  és  közoktatás  újjá  szervezésével  akarta  a  magyarság  lételét 
biztosítani.  Apáczai  Cseri  János  ^  egészen  más  viszonyokból  került  ugyan 
ki  mint  Zrínyi  Miklós.  Öt  a  szegénység  szülte,  de  szívében  ép  oly  lánggal 
■éltek  a  legnemesebb  nemzeti  eszmények,  mint  Zrínyiében.  Valamint  Zrínyit 
nem  hagyták  aludni  a  haza  szenvedései,  akképen  Apáczai  lelkét  messze  föl- 
dön, a  hol  tanulmányait  folytatta,  éjjel-nappal  gyötörte  szülőföldje  nyo- 
morúságainak   érzése.  Sokszor  álmából  is  felriasztotta,  s  arra  kényszerítette, 

>  Szilágyi  S.  közi.  Tort.  Tár,   1S82.  485. 

•  Igen  érdekes  lü79  június  13-iki  levele.  Arpádia,  II.  86  —  92. 

•  Életrajzát  megírta  Gyalui  Farkas.  Mint  bülcsészszel  foglalkozott  vele  Kvacsala : 
Budapesti  Szemle,  LXVII.,  mint  paedagogussal  Neményi  Imre,  még  behatóbban  Stromp 
László  :  Athenaeum,  1897.  és  1898. 


ERDÉLY   A   TÖEÖK    URALOM   UTOLSÓ    ÉVTIZEDEIBEN. 


MAGYAR 

ENC  YCLOP  A  D  I  A, 
*/«  « 

MINDEN  IGAZ  ES   HASZN0>9 
Bölcfcfcgnck.rzcp rendbe  foglalj*. 

It  is  Mag^yar  n;  clftn  viligta  bpiüktilő. 

iaPaiZAt  TSERE  l^ílOS' 

■liaL 

Elfiomniá  4  veteritiu  inventí  efeiu:$m 

tamen/eirtfier  novum  érit ,  ijltJ  i?  imn- 

lerum  ab  aIni/cieMi»SÍ  Jiff^io. 


hogy  folyton  azon  tépelődjék,  hogyan  segíthetne  »honi  szentélj^ünkön.** 
A  sors  szerencsére  Hollandiába  vitte  tanulni,  hol  maga  előtt  megtestesülve 
látta  az  élő  példát,  minő  csodát  művelhet  a  nemzeti  polgárosodás,  mely  a 
kis,  az  idegen  zsarnoktól  kipusztított  országot  rövid  idő  alatt  virágzóvá, 
szabaddá,  gazdaggá  tette.  E  példa  követésére  buzdította  nemzetét.  Haza 
térve  erős  akarattal  igye- 
kezett a  magyar  ifjúságot 
a  tudományokba  bevezetni. 
Csak  úgy  hitte  orvosol- 
hatónak az  állam  bajait, 
ha  a  tudomány  a  nép  vé- 
rébe megy  át.  Ehhez  pedig 
jó  iskola  kellett  netnzeti 
tanítókkal,  iiemzeti  szellem- 
mel.* Mint  Zrinyi  az  idegen 
hadvezérektől,  Apáczai  az 
idegenből  behozott  tanárok- 
tól akarta  a  magyarságot 
megszabadítani.  El  lehe- 
tünk már  nélkülük,  megél- 
hetünk a  magunk  erejéből, 
csak  szervezkedjünk,  ez 
mindkettőnek  rendületlen 
hite.  Amint  Zrinyi  a  társa- 
dalom minden  elemét  be 
akarta  vonni  a  honvéde- 
lembe, akképen  Apáczai 
minden  réteget  befogad  köz- 
oktatási szervezetébe.  Min- 
den községben  iskolát  akar 
s  fiúnak  és  lánynak  egy- 
aránt helyet  követel  benne. 
A  népiskola  mellett  közép- 
iskolákat tervez  s  az  egész 
alkotást  nemzeti  egyetem- 
mel óhajtja  betetőzni.  Az 
oktalás  módjára  nézve  is  határozott  rendszert  jelölt  meg.  Hy  módon  Apáczai 
tulajdonképen  kiegészítette  Zrínyit,  Mindketten  ugyanazon  eszmét  szolgálták. 
Mindegyikük  egész  részletes  tervvel  állt  elŐ  eszményeik  való^tására.  Mind* 
^yikük  nagy  reformátornak  jelentkezik,  ki  czéljainak  tiszta  tudatosságával, 


ÜLTRAJECXI. 
EsOlEcinajoAiíHisá  WaíS' 


ApiCMl  Magyar  EntycIopaedlAJápak  óim  lapja. 


■  Stromp,  i 


A  Magjar  Nemict  TSrlénelC  VII 


386  A   MAGYAR    NEMZET   TÖRTÉNETE. 

lelkesedéssel  és  kitartással  hirdette  a  megváltó  igét  De  a  mint  nem  lett 
reformátor  Zrínyi  akképen  nem  lett  az  Apáczai  sem  Egyik  sem  bírta  a 
hatalmasok  kegyét  megnyerni  Apáczainak  II  Rákóczy  György  nyílt  ellen 
sége  volt   Barcsay  Ákos  melegen  támogatta  ugyan  s  ösztönzésére  bőkezűen 


torltjának  ni m lapja. 


gondoskodott  a  kolosvári  iskoláról.  De  Apáczaira  már  késő  volt,  gyönge 
testi  erejét  hamar  kimerítettek  a  sok  munka  és  méltatlan  üldözés.  1659 
végén  örökre  itt  hagyta  »a  háládatlan  magyar  világot",  mint  egyik  mekig 
tisztelője,  jeles  tanítványa   Bethlen  Miklós  mondja.  Eszméinek  örököse  ez 


MAGYARORSZÁG   A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ   ÉVEIBEN.  387 

a  nagytehetségű,  előkelő  iQú  lett.  Maga  is  járt  Némtalfoldön  s  lelkesítő 
benyomásokkal  tért  vissza;  ő  is  meg  volt  győződve,  hogy  Erdélynek,  ha 
boldogulni  akar,  Németalföld  példáját  kell  követnie.  Egy  izben  azt  irta 
Tóthfalusi  Kis  Miklósnak,  ki  mint  nyomdász  Hollandiában  virágzó  üzlet  élén 
állott:  »Csak  lopd  (sajátítsd)  el  Hollandiának  mesterségeit  és  csináljunk 
Erdélyből  egy  kis  Hollandiát*  Tóthfalusi  haza  is  jött,  de  itthon  Erdélyt 
>a  maga  sorditiesében«  találta,  melynek  csakhamar  áldozatiíl  esett.  Apáczai 
nyomán  haladva  úgy  járt,  mint  Apáczai.  A  kicsinyes,  áldatlan  viszonyok- 
ban ő  is  nyomorultan  pusztult  el.  Voltak  ugyan  művelt  emberek  ez  időben 
is  nagy  számmal  Erdélyben.  A  Bethlenek  három  történetírót  adtak  a 
magyarságnak,  Farkast,  Jánost  és  Miklóst.  Kemény  János,  Szalárdy  János, 
Rhédey  László,  Cserey  Mihály  és  mások  becses  krónikát,  naplót,  följegyzé- 
seket Írtak.  Paskó  Kristóf,  a  régi  lantosok  utóda  versbe  foglalta  kora 
történetét.  Haller  János  a  Hármas  históriát  adta  ki.  író  volt  is  elég,  de  nem 
volt  irodalmi  élet  s  a  legtöbben  asztalfiókjuk  számára  irták  könyveiket, 
melyek  elvesztek  vagy  csak  századok  multán  bocsáttattak  közre.  Már  akkor 
mondották,  hogy  a  sok 
tanult  és  okos  iró  da- 
czára a  kereszténység- 
ben egy  nemzetség  kö- 
zött nincsen  nagyobb 
szűki     a    könyveknek, 

mint  a  magyaroknál.^  B^^hlcn  Farkas  aláirása. 

Az  általános  zül- 
lés természetesen  a  nép  közgazdasági  életét  sem  hagyta  érintetlenül.  Arra, 
hogy  az  államnak  socialpolitikai  feladatai,  a  közjólét  emelése  terén  köteles- 
ségei vannak,  a  hatalmasak  legkevésbbé  sem  gondoltak.  Mig  maguk  meg- 
gazdagodtak, a  tömeg  olyan  ínségbe  jutott,  melynek  eredményei  mind  a  mai 
napig  észrevehetők.  Szerencsére  legalább  nemzetközi  bonyodalmakba  nem 
sodortatott  egy  negyed  századon  át  a  haldokló  fejedelemség.  De  mikor  végre 
beköszöntött  a  háborúk  ideje,  Erdély  hajója  vezetés,  iránytű  nélkül  hányó- 
dott a  háborgó  habokon  s  vakon  engedelmeskedni  kényszerült  durva,  idegen 
katonák  önkényének. 


Vm.  FEJEZET. 

ÍQagvarország  a  torolj  uralom  utolsó  érdben. 

Mig  Erdély  teljes  szabadsággal  intézhette  ügyeit  s  vezetői  a  szabad- 
sággal korlátlanul  visszaéltek,  a  királyi  Magyarország  rettenetes  rémuralom 
alatt  állt  vagy  a  kuruczok  mozgalmaitól  sújtatott.  Egyfelől  az  idegen  kor- 

'  Haller  János,  Békességes  tűrésének  pajzsa.  1682. 

26» 


388  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

mányzat  s  a  gyűlöletes  vallásháború,  másfelől  a  fegyverrel  védekező  tömegek 
tettek  lehetetlenné  minden  szabályos  fejlődést  s  pusztították  el  azt,  a  mi 
a  múltak  munkájának  gyümölcsekép  megmaradt.  Hogy  a  szerencsétlenség 
teljes  legyen,  a  török  szakadatlanul  folytatta  a  hódítást  és  hódoltatást. 
Végre  csak  12  olyan  vármegyéje  maradt  a  királynak,  melynek  uralmában 
nem  kellett  a  törökkel  osztoznia,  a  többi  egészben  vagy  részben  behódolt. 
A  királjd  terület  földrajzi  fekvése  is  fölöttébb  kedvezőtlenül  alakúit. 
Hosszú  foltként  húzódott  végig  az  Adria  partjától  ívalakban  a  Kárpátokon 
át  Erdély  határáig.  Az  egykoniak  azt  mondták,  olyan  sok  veszett  el  az 
országból  I.  Ferdinánd  óta,  hogy  »a  maradékon,  a  hol  legtágabb,  két, 
több  helyeken  csak  egy  nap  általmehetni «.  Ellenben  hosszúságát  száz 
német  mértföldnél  többre  becsülték.^  így  e  területnek  csupán  az  örökös 
tartományok  oltalma  szempontjából  volt  értéke,  ellenben  nyitva  állt  minden 
támadásnak,  sőt  1683-ban  nagyobb  részt  tényleg  Thököly  kezén  volt. 
Kormányzatában  határtalan  zűrzavar  kapott  lábra.  A  gubernium  halva 
született  intézmény  volt  s  soha  sem  birt  számba  vehető  tevékenységet  kifej- 
teni. Mikor  1679-ben  Ampringen  külföldre  távozott,  megszűnt  a  gubernium 
is,  de  helyére  nem  lépett  más  központi  kormányzat.  1 68 1  -ben  visszaállíttatott 
ugyan  a  nádori  méltóság,  de  az  új  nádor  csak  névleg  volt  a  kormányzat 
feje,  tényleg  pedig  nem  kapott  hatáskört  s  az  ország  azután  is  központi 
kormányzat  nélkül  maradt.  A  legkülönbözőbb  idegen,  bécsi  hatóságok 
i;endelkeztek  belügyeiben  minden  terv  és  czél  nélkül,  gyakran  egymás 
intézkedéseit  hiúsítva  meg.  Nem  kormányzás  volt  ez,  hanem  fejetlenség, 
melyet  az  önzés  és  haszonlesés  a  legkíméletlenebbül  kihasznált  s  melyet  az 
egyes  néposztályok  annál  súlyosabban  éreztek,  minél  szegényebbek  voltak. 
A  főúri  társadalom  azt  a  részét,  mely  az  idegen  -  uralom  szolgálatába 
helyezkedett,  természetesen  legkevésbbé  sújtotta  ez  idők  viharos  járása. 
Az  urak  készségesen  lemondtak  a  közszereplésről,  hogy  békén  bírhassák  s  az 
udvar  kegyelméből  szaporíthassák  jószágaikat.  Bécsben  nem  sokra  becsülték 
őket  s  azt  mondták  róluk,  hogy  sok  a  vérük,  de  kevés  az  eszük.^  Csak- 
ugyan kiválóbb  ember  ez  időben  nem  támadt  közöttük,  mert  a  ki  nem 
az  átlagemberek  közé  tartozott,  az  nagyobbrészt  áldozatul  esett  az 
1670 — 71-íki  válságnak.  A  ki  megmaradt,  az  katonáskodott  vagy  máskép 
szolgálta  az  udvart,  de  sem  ezen,  sem  más  téren  nem  fűződik  emlékezetes 
esemény  nevükhöz.  Élték  világukat,  gondozták  magánérdekeiket,  viseltflc  a 
köztisztségeket  s  a  velők  járó  kötelességek  teljesítésében  nem  igen  erőltették 
meg  magukat.  Hazájuk  szenvedései  csak  olyankor  jutottak  eszükbe,  mikor  az 
udvar  valami  magánérdeküket  vagy  egyéni  hiúsáugkat  károsította.  Más- 
különben meglehetősen  kívül  helyezkedtek  a  nemzeti  érdekközösség  sorompóin. 
Mig  az  ország  legeslegnagyobb  részére   súlyosan  rá  nehezedett  isten  keze^ 

»  Károlyi  Árpád,  id.  m.  36. 
•  Renner,  id.  m.  6. 


MAGYARORSZÁG   A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ   ÉVEIBEN.  389 


az  udvari  párti  urak  a  biztos  Nagy-Szombatban,  hol  gyermekeiket  iskoláz- 
tatták, szoktak  telelni  s  víg  mulatságok  közt  töltötték  a  farsangot.  A  Cobok 
vérengzéseinek  idején  is  egymást  érték  hol  Zichyéknél,  hol  Forgáchéknál, 
hol  Bercsényiéknél,  hol  Révayéknál  a  zajos  estélyek  s  nyoma  sincs,  mintha 
azok  a  küzdelmek,  azok  a  mozgalmak  és  keserű  szenvedések,  melyeknek 
a  nemzet  tömegei  ki  voltak  téve,  e  körökben  részvétet  keltettek  volna.  Az 
illető  családok  akkor  még  magyarul  beszékek,  de  már  idegenül  álltak 
szemben  a  nemzettel,  melyről  csak  mint  rebellisről  emlékeztek  meg.  így 
készült  elő  az  udvari  aristokratia  elnémetesedése,  mely  a  XVIII.  században 

valósággá  lett. 

Ellenben  a  közép  és  alsó  nemességet,  mely  1670  óta  szömjm  csa- 
pásokat szenvedett,  a  Kollonicsok  és  Cobok  minden  kegyetlensége  sem 
birta  a  nemzeti  eszmétől  eltántorítani.  Egy  része  a  bujdosók  sorában  küz- 
dött, másik  része,  mely  otthon  maradt,  úgy  a  hogy  épen  lehetett,  kor- 
mányozni igyekezett  a  vármegyét. 

A  vármegye,  vagyis  a  kis-  és  középbirtokos  nemesség  volt  az 
egyetlen  magyar  hatóság,  melyet  a  romboló  viharok  megdönteni  nem  tudtak. 
Épen  e  nehéz  napokban  gyökerezett  meg  a  közélet  sivatag  földjében. 
Nemcsak  a  helyi  közigazgatás,  az  adóbehajtás,  a  katonaság  élelmezése, 
az  igazságszolgáltatás  körüli  teendőket  végezte. »  ö  levén  az  egyetlen 
törvényes  magyar  intézmény,  a  politikai  élet  terén  is  vezérszerepre  ver- 
gődött, ö  alkudozott  az  udvarral,  a  német  kapitányokkal,  a  törökkel,  a 
kurucz  vezérekkel,  a  szomszéd  törvényhatóságokkal.  Követei  szakadat- 
lanul ide-oda  jártak,  ő  maga  meg  parancsolt,  intézkedett  minden  néven 
nevezendő  ügyben,  törvény  erejű  szabályzatokat  alkotott,  adót  vetett  ki, 
katonaságot  tartott.  De  a  nemességbe  is.  tömegesen  hatoltak  be  új  elemek. 
Már  Nádasdy  Ferencz  panaszolta,  hogy  »a  nemességet  egykor  dicsőséggel 
szerezték,  ma  36  tallér  a  nemességnek  ára«.  Csakugyan  szaporodtak  a 
» tegnapi,  tegnapelőtti  nemesek*   —  mint  egy  régi  iró  nevezi  őket.s 

A  magyar  városi  életben  ez  az  időszak  szomorú  jelentőségre  vergő- 
dött. Még  1668-ban  igy  jellemezhette  Nádasdy  Ferencz  a  városi  polgár- 
ságot: »Ti  kényesen  élitek  világtokat,  mesteri  vagytok  a  pénzgyűjtésnek, 
azzal  mindent  elnyomtok.  Használ  sokat  a  plundra  és  hogy  más  nyelvet 
is  tudtok,  nemcsak  magyarul «.«  Akkor  tehát  a  polgárság  még  gazdag  volt  s 
pénzzel  nem  egy  csapást  elhárított  magáról.  1670  óta  azonban  ez  a  kedvező 
vagyoni  állapot  mindinkább  megromlott.  Egyetlen  egy  város  sem  csatlakozott 
ugyan  a  fölkeléshez,  de  azért  a  városok  is  belesodortattak  a  nagy  országos 
válságba.  Nyakukra  ültek  a  német  zsoldosok  s  velük  jöttek  a  jezsuiták. 
Amazok  vagyonuktól,  ezek  vallásuktól  fosztották  meg  őket  saz  1670-iki  évvel 

'  A  vármegye  ez  időbeli  jelentőségével  és  sokoldalú  tevékenységével  bővebben 
foglalkozom  »Magyarország  Buda  visszafoglalása  korában*  ez.  munkámban,  81—92. 

■  Apor  Péter  művei,  420, 

■  Nádasdy  oratiója,  id.  h. 


390  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


véget  ért  a  városok  virágzásának  kora.  Számokban  kifejezhető,  statisztikailag 
igazolható,  hogy  ez  időtől  kezdve  a  városokban  is  megkezdődött  a  hanyatlás, 
melyet  helyi  bajok,  elemi  csapások  még  inkább  gyorsítottak.  Lőcsén 
1667-ben  726,  eUenben  1690-ben  csak  697  lakott  ház  volt*  Ugyaitígy 
volt  ez  mindenütt,  mert  az  állami  intézmények,  az  adótigy,  a  valláspoli- 
tika, a  katonai  beszállásolások  a  polgárság  egyenes  megrontására  irá- 
nyultak. A  legfájdalmasabban  a  vallásüldözés  sújtotta  a  városi  elemet, 
mely  egészen  protestáns  volt  A  polgárok  egy  része  szétfutott,  a  megma- 
radt rész  pedig  tönkre  ment.  A  czéhek  száma  általában,  a  czéhek  tagjai- 
nak száma  pedig  különösen  megfogyott  s  ezzel  a  városok  védett  körébe 
is  behatott  az  inség  és  nyomorúság. 

Noha  a  törvény  rég  megnyitotta  a  város  kapuit  a  nemess^pek, 
nemesség  és  polgárság  a  jó  időkben  nem  igen  közeledett  egymáshoz  s 
legfölebb  az  Isten  házában  szokott  találkozni.  Mikor  azonban  az  üldözés  e 
közös  szentélyüktől  is  megfosztotta  őket,  nemes  és  polgár  közt  végre  fejlődni 
kezdett  a  közösség  érzete.  A  német  városi  elemnek  beolvadása  a  nem- 
zeti társadalomba,  a  magyar  állameszmébe  a  közös  szenvedés  e  végzetes 
napjaiban  több  haladást  tett,  mint  a  virágzás  korában  századokon  át* 
Városi  és  vidéki  elem,  úr  és  polgár  ugyanazokon  a  szenvedéseken  esett 
át  s  a  közös  ellenség  elleni  védekezés  meggyőzte  őket,  hogy  egymásra 
utalvák  s  hogy  mindnyájan  egy  közös  anyának  a  gyermekei. 

A  sok  szenvedés  minden  rétegét  egyaránt  megviselte.  A  városok 
levéltárai,  az  urak  leltárai,  ingóságaik  lajstromai,  a  jószágfoglalások  idején 
eszközölt  összeírások  fogalmat  adhatnak  a  jólétről,  melyben  a  társadalom 
uralkodó  rétegei  1671-ig  éltek.  Az  akkor  kezdődő  véres  vajúdások  azonban 
évről  évre  fogyasztották  ezt  a  jó  módot.  Egy  pár  főúri  nemzetség  kivételével 
az  úri  vagy  polgári  családok  legnagyobb  része  alig  valamit  menthetett 
meg  abból  a  töméntelen  értékből,  melylyel  a  levéltárak  tanúsága  szerint 
a  véres  polgárháború  előtt  még  rendelkezett. 

Arról,  hogy  az  állam  öntudatos  gazdasági  politikájával  nagyban 
fokozhatja  a  nép  anyagi  jólétét,  annyi  sok  külföldi  ragyogó  példa  daczára 
Bécsben  ez  idő  tájt  vajmi  keveset  tudtak.  Még  évtizedek  multán  is  azt 
mondták  a  miniszterek,  hogy  iparról  és  kereskedésről,  a  vagyonosság 
fokozásáról  gondoskodni  nem  az  ő  dolguk ;  elég  ha  figyelmeztetik  az  orszá- 
gokat és  alattvalókat,  hogy  a  contributiókat  és  más  adókat  kivetették  s 
bekivánják;  a  hozzá  való  pénzt  onnan  veszi  a  szegény  ember,  a  honnan 
tetszik.®  Az  udvari  kamara  hírhedt  elnöke,  Sinzendorf  gróf,  pénzügjrminiszter, 
gazdasági  felfogását  mi  sem  világítja  meg  jobban,  mint  az  a  tény,  hogy  az 
üres  kincstárt  az  aranycsinálás  segítségével  igyekezett  megtölteni.  1670-ben 

•  Demkó,  Lőcsei  Album,  23. 

•  Minden  egyes  mag\'ar  városról,  politikai  cs  polgárosodási  viszonyairól  bővebben 
szolok  id.  munkámban,   197  —  223. 

•  Mayer,  Die  Anfánge  des  Handels  in  Oesterreich. 


Mag^kT  töür  é*  koincingi. 
(EnlMTÚ  Futmin;  et6f  Berditold  Arihur  blrlokíban.) 


392  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Lobkowitz  herczeg  beleegyezésével  Borri  József  Ferencz  olasz  alchymis- 
tának  pénzt  adott,  hogy  megkezdje  az  aranycsinálást.  1666-ban  alakult 
ugyan  Bécsben  kereskedelmi  bizottság,  mely  azonban  hat  év  alatt  csak 
10 — 12  ülést  tartott.  A  bizottságban  egy-két  tanult  külföldi  is  helyet 
foglalt.  Ezek  közt  a  legkiválóbb  volt  dr.  Becher  nagy  eszű,  de  kalandos 
hajlamú  nemzetgazda,  ki  olyan  eszméket  pendített  meg,  melyek  Magyar- 
országot közelebbről  érdekelték.  Azt  ajánlotta,  hogy  a  Ehina  s  a  Rajna, 
valamint  a  Visztula  közt  csatorna-összeköttetést  hozzanak  létre,  hogy  a 
magyar  bornak  Hollandba,  Hamburgba,  Holsteinba  kivitelt  teremtsenek, 
Fiumét  pedig,  mely  akkor  még  osztrák  uralom  alatt  állt,  nyissák  m^ 
a  hollandi  hajózás  számára.  Minthogy  Sinzendorf  gróf  1668-ban  Franczia- 
országból  új  szerkezetű  szövőszékre  kapott  szabadalmat,  Szelepcsényi  érsek 
érintkezésbe  lépett  a  bizottsággal  s  tanácsára  szervezte  az  első  magyar 
posztógyárat  Gután.  Becher  a  czukomád  meghonosításával  is  tett  hazánk- 
ban kísérletet,  de  mivel  1678-ban  ott  hagyta  a  bécsieket,  a  kereskedelmi 
bizottság    megszűnt,  mert  különösen   a   papok   dolgoztak  megbuktatásán. 

Alakúit  Bécsben  keleti  kereskedelmi  társaság  is,  mely  több  magyar 
városban,  így  Pozsonyban,  fiókot  nyitott,  s  kezében  összpontosította 
a  Magyarországból  Bécsbe  menő  marhakereskedést.  Erdélyben  a  társaság 
teljes  kereskedelmi  egyedárúságot  szerzett  s  Magyarországban  szintén 
élvezett  előjogokat,  melyek  a  forgalom  szabadságának,  de  egyszersmind  a 
magyar  kincstári  bevételeknek  is  ártalmára  voltak,  úgy  hogy  1681-ben 
a  rendek  a  társaság  megszűntetését  sürgették.  De  fennállása  idején  sem 
tudta  megtermékenyíteni  a  gazdasági  életet. 

A  zord  időket  természetesen  a  föld  nép  érezte  meg  a  legsúlyosabban, 
öt  igazán  zsarolta  mindenki,  a  ki  hozzá  férhetett  s  valóságos  csoda,  hogy 
egyáltalán  maradt  valamije,  sőt  maga  is  teljesen  ki  nem  veszett.  Messze 
földön  megtörtént  ez  is.  Egyrészt  a  hallatlanul  magas  adó,  másrészt  a 
német,  később  a  kurucz  hadak  pusztításai,  a  lelkiismereti  kényszer  és 
vallásűldözés  ezreket  és  ezreket  kergetett  el  ősi  telkéről.  Menekültek  min- 
denfelé: a  kuruczok  táborába,  török  földre,  Lengyelországba,  csak 
Erdélybe  nem,  jeléül  annak,  hogy  ott  a  szegénység  még  szánalmasabb 
helyzetben  volt.  így  a  királyi  terület  rettenetesen  elnéptelenedett.  Zemplén 
alig  egy  évtized  folyamán  annyira  elpusztult,  hogy  300  portájából  1 680-ban 
100  sem  maradt.1  A  vidéki  népesség  csökkenésével  a  földmivelés  rohamos 
hanyatlásnak  indult.  1683-ban  a  nádor  kénytelen  volt  figyelmeztetni  az 
udvart,  hogy  a  császári  sereget  gabonával  Csehországból  lássa  d,  mert 
Magj'-arországban  legfölebb  húsra  és  szénára  számíthat.^  Heves  vármegyében 
a  jobbágy  népességet  1647-ben  14,630,  1682-ben  már  csak  7.910  lélekre 
számítja  a  megye  monographusa.^    1650  körül   a  nemességgel  a  népesség 

»  Századok,  1869.  309. 

■  Thai}'  Kálmán,  Az   1683-iki  táborozás.  7  — S. 

*  Szederkényi,  id.  m.    III.  381-98. 


MAGYARORSZÁG   A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ   ÉVEIBEN.  393 

valami  19,000,  1686  körül  csak  12,000  lehetett.  Ennek  megfelelően  csök- 
kent a  művelés  alatti  terület  57,800  holdról  29,400,   illetve  22,600  holdra. 

A  mozgalmaknak  jobban  kitett  vagy  a  németek  által  megszállt 
vidékeken  általában  úgy  élt  a  nép,  »mint  az  elrepíilo  madár,  se  van,  se 
nincs  otthon  lakása«.  A  mit  a  kurucz  meghagyott,  azt  elvették  a 
németek,  kik  » sokaknak  házait  elhordották,  sokaknak  épen  megégették*. 
Iszonyú  gjmlölet  halmozódott  fel  a  tömegek  szivében  a  német  uralom  ellen. 
A  ki  tehette,  a  kurucz  táborba  menekült,  az  otthon  maradottak  meg  leg- 
alább rokonszenvükkel  kisérték  őket.  ».Utczákon,  korcsmákon  —  irják 
1682  október  7-ikén  Nagy-Szombatból,  mikor  a  nádor  Thököly  ellen  fegy- 
verre hívta  a  vármegyéket,  —  csak  publice  kiált  Dunán  túl  való  nép: 
elmegyünk  mink  pogány  ellen,  de  bizony  magyar  ellen  kardot  nem 
vonszunk.«  ^ 

De  nemcsak  a  német,  hanem  saját  földesurai  ellen  is  egyre  inkább 
elkeseredtek  a  tömegek.  Sok  mindenféle  körülmény  táplálta  ez  érzést,  mely 
a  következő  évtizedekben  socialistikus  mozgalmakban  jutott  kitörésre. 
A  jobbágynak  törvényes  oltalmazója  földesura  volt.  Védelmét  azonban  a 
jobbágy  e  nehéz  időben  nem  érezte,  sőt  ellenkezőleg,  a  földesúr,  a 
mennyiben  nem  bujdosott  el,  hanem  részt  vett  a  megyei  életben,  hajtotta 
be  rajta  a  nehéz  adót,  gyakran  katonai  executióval.  Másrészt  a  földesúri 
terhek  sem  apadtak  a  jobbágy  egyre  kedvezőtlenebb  helyzete  daczára. 
Ehhez  járultak  s  talán  legdöntőbben  hatottak,  az  erkölcsi  mozzanatok. 
A  földesúr  sok  helyen  áttért  s  a  jus  reformandi-t  kíméletlenül  alkalmazta 
jobbágyai  ellen,  kik  rendesen  buzgón  ragaszkodtak  átöröklött  hitükhöz 
s  nem  egyszer  fegyvert  fogtak  védelmére,  sőt  vértanúivá  lettek. 
A  jobbágyok  mindenütt  leverettek  ugyan,  de  csak  morogva  viselték  sor- 
sukat s  mivel  sok  helyen  a  földesúrnak  része  volt  az  üldözésben,  a 
köznép  őt  is  meggyűlölte.  Egyes  szerencsésebb  községek  már  ez  időben 
azon  fáradoztak,  hogy  megváltsák  magukat  a  földesúri  hatalom  alól. 
A  magánföldesurak  azonban  ezt  semmikép  sem  engedték.  De  mikor  1670 
óta  roppant  jószágokat  kobzott  el  a  kincstár,  a  mindig  pénztelen  kamara 
hajlandó  volt  az  örökváltságra  s  például  Csepreg  mezőváros  1676-ban 
10,000  frtban  alkudott  meg  a  kamarával,  sőt  a  pénzt  le  is  fizette.  Mind- 
azáltal az  ügylet  utólag  mégis  dugába  dőlt.^ 

A  jobbágyság  azonban,  nemcsak  a  prot.,  hanem  némely  vármegyékben 
túlnyomóan  a  görög-keleti  vallást  követte.  A  görög-keletieket  már  II.  Ferdi- 
nánd idején  megkezdték  a  katholikus  egyházzal  szerves  kapcsolatba  helyezni, 
unióba  hozni,  mint  Lengyelországban  történt  Zemplén,  Ung,  Szepes  és  Sároá 
megyék  orosz  papságának  egy  töredéke  el  is  fogadta  az  uniót,  leginkább  azért, 
hogy  a  katholikus  papság  kiváltságaiban  részesüljön.  Minthogy  azonban  az 
unió  nem  köztörvényen  nyugodott,   a   földesurak  nem  vették  számba  s  az 

'  Mindez  idézet  Knauznál :  Buda  ostroma,    14—15. 
■  Farkas,  Csepreg  tört.  212. 


394  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


unitus    pap   ép  olyan  jobbágy    maradt   a  század   egész    folyamán,    mint 
azelőtt  volt;  az  urasági  hajdú  az  oltár  elől  is  elhajtotta  úr  dolgára. 

Sem  az  uniált,  sem  a  nem  uniált  egyház  nem  gondoskodott  a  hivek 
tanításáról,  kik  a  legnagyobb  tudatlanságban  éltek,  a  miben  papjaik  sem  igen 
különböztek  tőlük.  A  pap  rendesen  a  saját  vagy  valamelyik  jó  embere  fiát  vette 
maga  mellé,  megtanította  irni,  a  nyomtatott  ó-szláv  betűket  olvasni,  az  egyházi 
szertartásokat  végezni  s  a  tanitvány,  a  ki  különben  időközben  jobbágy- 
telkét művelte,  ha  ugyan  volt,  harmincz  éves  korában  pappá  szenteltetett.* 
Ilyen  pap  azután  igen  sok  akadt.  »A  hány  patakocska,  annyi  papocska<, 
volt  2 — 4,  sőt  néhol  8  is  egy  falúban.  Ugy  dolgoztak,  úgy  éltek,  mint 
hiveik,  szegényesen,  nehéz  munkában ;  még  zsinatjaikon  is  gubában,  subában,, 
bocskorban,  tarisznyával  jelentek  meg  s  csak  hosszú  szakállukkal  külön- 
böztek híveiktől.  Minthogy  a  várakozások,  melyeket  anyagi  és  társadalmi 
helyzetük  javulása  iránt  az  unióhoz  fűztek,  nem  teljesültek,  az  eszme  nem 
igen  hódított  tért.  A  lelkészek  nagy  többsége  megmaradt  régi  állapotában,, 
sőt  egyenesen  hadi  lábra  helyezkedett  az  unitus  papokkal  s  a  munkácsi 
egyházmegyének  gyakran  volt  egyszerre  unitus  és  nem  unitus  ptispöke. 
így  a  valláskűzdelem  ez  időben  még  a  görög  kel.  egyházba  is  benyomult,  a 
mint  KoUonics  üldözéseit  kivétel  nélkül  minden  felekezet,  még  az  anabap- 
tisták és  zsidók  is  megérezték.  Amazok  a  nehéz  viszonyok  közt  mind- 
inkább a  bomlás  állapotába  jutottak.  Meg  kellett  a  vagyonközösséget 
szűntetniök,  mire,  mint  az  oldott  kéve,  széthullottak.  Az  áttérések  egyre 
szaporodtak,  a  hivek  száma  egyre  fogyott  s  a  következő  században  az 
anabaptisták  tényleg  eltűntek."  A  zsidók,  egy-két  város  kivételével,  a  földes- 
urak jószágain  éltek,  kereskedéssel  foglalkozva  s  végig  kóstolva  a  közn^ 
többi  elemeivel  a  nehéz  idők  minden  keserűségét.  1670-ben  Alsó-Ausztriából 
kiűzettek  s  Sopron  krónikása  szerint  Magyarországból  is.  De  legfolebb 
csak  egyes,  Ausztria  közelében  levő  községekből,  mert  általános  tilalomnak 
nincs  nyoma.  Kollonics  köztük  is  megkezdte  a  térítést,  de  csak  egyesek 
engedtek  fenyegetéseinek  vagy  csábításainak «.  Várad  elfoglalása  után  az 
ottani  görög  kereskedők  nagyobb  számmal  menekültek  magyar  területre, 
Miskolczra,  Patakra  s  más  helyekre.  Egy  részük  nemességet  szerzett,  a 
többiek  azonban  akár  a  Tiszán  innen,  akár  túl  éltek,  országos  felügydő 
alá  helyeztettek,  a  ki  érdekeiket  védte  s  egyszersmind  ellenőrizte  őket.  Éltek 
czigányok  is  a  földesurak"  védelme  alatt,  kik  vajdáiknak  kiváltságlevelet 
szoktak  adni.  De  a  vármegyék  nem  igen  tűrték  meg  őket.  Heves  1679-ben 
nemcsak  kiűzte  terűletérői  »a  czigányok  istentelen  fajzatát,«  hanem  fd- 
hatalmazott  mindenkit,  hogy  elfoghatja  s  javaiktól  megfoszthatja  őket> 

*  Zsatkovics  Kálmán  :  Századok,    1889. 
2  Áldássy  Antal:  Kath.  Szemle,  1893. 

«  A  kamara  által  a  pozsonyi  vértörvényszék  idején  segélyezett  áttértek  közt  egy- 
két zsidó  is  van.  L.  >Magyarország  Buda  visszafoglalása*  korában  ez.  munkámat  111. 

*  Szederkényi,  id.  m.  III.  362. 


MAGYARORSZÁG  A  TÖRÖK  URALOM  UTOLSÓ  ÉVEIBEN.  395* 

A  köznép  nehéz  szenvedései  magát  a  kormányt  teljesen  hidegen^ 
hagyták.  Lipót  király  ismételve  bocsátott  ugyan  ki  rendeletet,  hogy  kimé- 
letesebben  bánjanak  vele,  de  uralkodói  gondjai  közt  nem  sokat  törődött 
a  nép  jajszavával,  habár  olyan  hangos  volt,  hogy  még  hozzá  is  eljutott. 
A  bécsi  miniszterek  meg  épen  nem  tekintették  az  állam  hivatásának  a  gyöngék, 
védelmét  s  a  tömegek  a  legszörnyűbb  katonai  és  közigazgatási  kegyetlensé* 
geknek  maradtak  kitéve.  Ellenben  mihelyt  a  magyar  szellem  önállóan  gon- 
dolkozni, elmélkedni,  bölcselkedni  kezdett,  szót  emelt  a  szegény  jobbágyok 
heljrzetének  javítása  érdekében.  A  pap,  első  sorban  a  kornak  egyik  legjelesebb' 
szónoka,  Tofeus  Mihály,  irgalomra,  könyörületességre  intette  az  urat  job- 
bágya iránt.  A  fejlődni  kezdő  bölcselet  számos  művelője,  Apáczai  és  utódai, 
Alistali  Farkas  Jakab,  Vörös  Lőrincz,  Sylvanus  János,  tovább  mentek 
s  számos  reformeszmét  pendítettek  meg.  Elismerték  ugyan  a  szíiletés  adta^ 
előjogot,  de  hangoztatták  a  noblesse  obiige  elvét  s  azt  kívánták,  hogy  a- 
nemes  ember  minden  erényben  is  első  legyen.  Jogával  ő  sem  élhet  vissza- 
büntetlenül,  »a  ki  bűntényt  elkövet,  annak  ugyanazon  büntetésben  kett 
részesülnie  akár  nemes,  akár  jobbágy  legyen*.  Vörös  Lőrincz  meg  épen  a 
közteherviselés,  az  általános  adókötelezettség  elvét  hirdette,  melyet  a  papokra 
is  ki  akart  terjeszteni.  E  zord  idők  magyar  bölcsészeinek  műveit  nemes, 
emberséges  szellem  hatja  át,  habár  nem  termékenyíthette  meg  a  köztelket, 
s  socialpolitikai  reformokra  az  örökös  háborúban  nem  vezetett. 

A  mennyire  az  egykorú  emlékekből  kivehető,  aránylag  a  legnagyobb- 
anyagi  jólétnek  a  török  uralom  utolsó  éveiben   a   magyar   államterületnek 
ama  része  örvendett,  mely   közvetlen   török  uralom  .  alatt  állt.   Ez   a  jólét 
annál   nagyobb   volt,   minél   távolabb   esett   az  illető  vidék  a  királjri  terü- 
lettől.  Az    1663 — 64-iki    háborúban   még   ezek  a   távoli  vidékek   istsokat 
szenvedtek    ugyan,    de    hamar    kiheverték  a   csapást.    Ellenben   a  királyi* 
területtel  szomszédos  rész  örökösen  ki   volt   téve   a   végbeliek  rablásainak, 
kik  nem  kapva  zsoldjukat  s  kímélni   akarva   a   királyi   alattvalókat,  mind- 
untalan kisebb-nagyobb    csapatokban,   néha   csak  ketten-hárman,  a  hódolt- 
ságba kalandoztak  s  ott  fegyverrel  szerezték  meg  szükségleteiket.  E   dúló- 
fosztó    katonaság    ellen    a    parasztság     némi     katonai    szervezetet    nyert. 
Tizedesek,    hadnagyok,  kapitányok  vezetése   alatt    »a   paraszt    vármegye* 
közbiztonsági  intézménye  működött.  Pest  megye  maga  szervezte.  Hevesben* 
még  1682-ben  is  fennállt  s  Thököly  utasította   a    » paraszt  község  «-et  s  a 
»paraszt  kapitány«-t,   ki  azonban  nemes   ember   volt,  hogy  csak  fogdossa 
össze   a  saját,   szerteszét  barangoló  katonáit.*   De   a  török  nem  szívesen* 
látta   fegyverben  a  köznépet.    Fölfogása   az   volt,   hogy  » szultán  Szolimán^ 
botot,  szántó  vasat  engedett  és  ostort  kezetekben,  és  nem  szablyát*.*  Ekké- 
pen  ez  a  rendőri  intézmény  csak  itt-ott  alakulhatott  meg,  de  teljes  védelmet 

»  Egyes  okmányok  :  Török-Magyar  Tört.  Emlékek,  L  358—66.  és  U.  270.  Gyárfás- 
István,  A  parasztvármegye. 

*  Hornyik,  Kecskemét  tört.  II.  170. 


396  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


sehol  sem  nyújtott,  mert  a  török  féltékenysége  megbénította.  A  királyi  vég- 
helyek közelében  levő  török  föld  sokat  szenvedett  tehát.  Csanád  vármegye 
például  nagyon  elpusztult,  a  magyar  jobbágyság  kiveszett  vagy  néhány 
városban  húzta  meg  magát,  mig  a  török  ráczokat  telepített  helyére.  Ellenben  a 
távolabbi  területek,  Tolna,  Baranya,  a  Szerémség  egész  Belgrádig,  egykorú 
úti  rajzok  szerint,  népes  és  jómódú  vidék  benyomását  tették  s  tényleg 
sokkal  kedvezőbb  anyagi  helyzetben  éltek,  n;int  a  királyi  vagy  erdélyi  ország- 
rész. Mindkettőből  szakadatlanul  folyt  a  kivándorlás  a  hódoltságba,  mélynek 
népessége,  főleg  a  nagyobb  helyeken,  ez  időben  gyarapodott.  Kecskeméten 
1672-ben  csak  1036,  168o-ben  már  1203  volt  az  adózó  házak  száma. 

Maga  a  török-magyar  terület  öt  tartományra  (budai,  temesvári,  váradi, 
egri  és  kanizsai  pasalik)  oszlott.  A  legnagyobb  volt  a  budai ;  élén  beglerbég 
állt  s  alája  tartoztak  bizonyos  tekintetben  a  kanizsai  és  egri  pasalikok  is. 
Sőt  területe  a  Száván  túlra  átterjedt  Szendrőig.  Ellenben  az  eszéki  és 
pozsegai  szandsákok  a  boszniai  tartományba  voltak  osztva.^  A  földbirtok 
•egy  része  ez  időben  is  gyalog  és  lovas  hűbéreseknek  volt  haszonélvezetre 
-átengedve.  Mindazáltal  a  katonai  szervezet,  mely  az  előző  században  kitűnően 
bevált,  az  idők  folyamán,  a  török  állam  másnemű  intézményeivel  együtt^ 
erős  hanyatlásnak  indult.  A  leghíresebb  török-magyar  vár  és  város,  az  iszlám 
oszlopainak  egyike,  a  »jól  őrzött «  Buda  volt.  A  város  1669-ben  teljesen 
leégett.  Már  előbb  is  török  jelleget  öltött,  de  a  nagy  égés  után  külsőig 
ronda  keleti  várossá  változott  át.  A  várban,  mely  a  mai  királyi  palota 
helyén  állt  s  a  Szent-György  téren  erős  fallal  és  mély  árkokkal  volt 
a  várostól,  a  várhegy  többi  beépített  részétől  elzárva,  magyar  lakosság 
azelőtt  sem  élt.  Ellenben  az  akkori  városban,  a  várhegynek  szintén  fallal 
övezGít  másik  részében,  Szulejmán  szultán  régi  kiváltsága  alapján  a 
magyarok  megmaradhattak.  De  mivel  új  beköltözőket  oda  sem  bocsátott  a 
török,  a  magyarság  a  városban  lassankint  kihalt,  s  végűi  csak  egyetlenegy 
maradt.  Haller  Gábor  erdélyi  követ  1663-ban  ennél  az  »utolsó  magyarnál* 
lakott.  Ez  maga  bírta  a  régi  templomot,  melyben  naponkint  kétszer 
harangoztatott.  Az  istentiszteletet  az  óbudai  pap  végezte."  Mátyás  király 
fényes  építkezései  ez  időben  már  romban  hevertek.  A  hires  Corvina  marad- 
ványait a  török  őrizte  ugyan,  de  minden  szakértelem  és  gondosság  nélkül 
s  általában  nem  sokra  becsülte  őkct.s 

Ama  töméntelen  csapáshoz,   mely  a  magyarságot  ez  időben  sújtotta, 

»  Marsigli  (Stato  militare  del  imp.  olt.  131  —32.)  részletes  áttekintést  közÖl  az  egész 
török  birodalom  közigazgatási  beosztásáról,  de  ez  a  kimutatás  is  hézagos,  mert  Váradról 
szó  sincs  benne.  A  törr)k  terület  kiterjedését  s  beosztásíít  magyar  források  alapján  fel- 
tüntettem a  >  Magyarország  1683-ban,  a  török  hódítás  legnagyobb  kiterjedése  korában*  czimű 
Xali  térképen. 

*  Kozsnyay,  id.  m.  477  — 9. 

=  Ezt  II.  Rákóczy  György  irta  a  svéd  követnek  s  buzdította,  szerezzen  meg  belőlük 
íiéhány  irott  könyveket.  Szilágyi,  Krdély  s  az  é.-k.  háború,  I.  212  —  13. 


'398  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

1678  Óta  a  pestis  járult.  Az  örökös  hábonik  miatt  minden  közegészség- 
ügyi politika  hiányában  Magyarország  állandó  járványfészek  volt  Budán 
1665-től  1678-ig  csaknem  szakadatlanul  pusztított  a  pestis,*  mely  azonban 
ídőszakonkint  az  egész  országot  ellepte.  Ez  történt  1678-ban  s  megszámlál- 
hatatlan embert  vitt  sirba.  Kecskeméten  ez  évben  2570-en,  Debreczenben 
1679— 80-ban  7800-an,  Eperjesen  3000-en,  Pozsonyban  11000-en  haltak 
oneg  pestisben.  Sopronban  1679  első  hét  hónapjában  a  havi  halálozás  átlag 
34 — 35  volt,  de  már  augusztusban  230-ra,  szeptemberben  780-ra,  októ- 
iberben  882-re  ugrott.  Azután  ismét  leszállt,  de  deczemberben  is  75  maradt 
A  járvány  egyrészt  Erdélyre,  másrészt  Ausztriára  is  áthatott  s  ott  hasonló 
rombolóan  lépett  föl.  A  császári  udvar  Prágába  menekült,  de  a  kór  onnan 
•is  elűzte  s  Linzbe  kellett  átköltöznie.  Tettek  bizonyos  vesztegzár-intézkedéseket, 
de  olyanokat,  mintha  »az  embereket  szándékosan  akarták  volna  m%ölnL« 
Csupán  igazoló  jegygyei,  hogy  vészmentes  helyről  jön,  bocsátották  az  idegent 
más  községbe."  Mindez  azonban  csak  a  forgalom  akadályozására  szolgált, 
de  nem  enyhítette  a  bajt  s  a  járvány  még  1682-ben  sem  szűnt  meg  s  fol% 
•török  területen  pusztított. 

Ez  örökös  rombolás,  inség,  nyomor  a  szellemi  életet  ép  oly  fájdal- 
•ímasan  megviselte,  mint  az  anyagit.  A  vallásűldözés  első  sorban  a  protes- 
táns oktatásügy  ellen  irányult  s  szétrombolta  a  virágzó  iskolákat  s  az  egész 
tanügyi  szervezetet.  A  » magyar  Sion«,  Sáros-Patak  régi  hires  ref.  főiskolája 
épen  úgy  bezárult,  mint  a  lutheránusok  által  csak  kevéssel  az  előtt  ala- 
pított eperjesi  főiskola.  Megszűntek  a  soproni,  pozsonjri  s  bányavárosi 
iskolák.  Kassán  a  reformátusok  1657-ben  jeles  papjuk,  Czeglédy  István 
buzgólkodására  állítottak  hittudományi  tanfolyammal  ellátott  iskolát,  mdy 
gyors  virágzásnak  indult.  Ugyanakkor  ott  Kisdy  Benedek  egri  püspök 
akadémiát  alapított  s  a  jezsuitáknak  adta  át.  A  két  intézet  közt  élénk  ver- 
senygés  fejlődött  ki;^  mindegyik  nyilvános  vitatkozásokat  és  iskolai  szin- 
j'átékokat  rendezett  s  a  jezsuiták  dicsekedve  mondották,  hogy  a  protes- 
tánsok majmolják  őket.  De  mikor  elérkezett  az  üldözés  ideje,  vége  volt  a 
békés  versenynek,  s  az  erősebb  megrontotta  a  gyöngét.  A  harczot,  valamint 
az  egyházban,  akképen  a  közoktatás  terén  a  jezsuita  rend  vezette,  mdy 
1671  óta  nagyon  megszaporitotta  telepeit  s  tagjai  számát  1674-ben  27 
telepük  volt,  a  tulajdonképeni  királyi  területen  25,  a  hódoltságban  2,  Gyön- 
gyösön és  Pécsett,  melynek  vidékén  ők  hozták  be  1671-ben  a  Gergely-féte 
naptárjavitást;  összesen  353  tagjuk  működött  az  országban.  Középpontjuk 
-a  magyar  Róma,  Nagy-Szombat  volt  64  taggal,  azután  következett  Tröi- 
<:sén  54,  Kassa  49,  Pozsony  25,  Győr  22,  Sopron  22  taggal.*  Rendesen  a 


»  Kohn  Sámuel:  Tört.  Tár,  1880.  554. 

■  Majthényi  personalis  ilyen  igazoló  jegye:  Tört.  Tár,  1897,  291. 

•  Révész  Kálmán:  Prot.  Szemle,  1897.  491. 

♦  Krones,  Archív  für  öst.  Gesch.  LXXX.  80.  k. 


MAGYARORSZÁG   A   TÖRÖK   URALOM   UTOLSÓ   ÉVEIBEN.  399 

német  őrséggel  vonultak  a  protestánsok  fészkeibe,  vagy  legalább  nyomon 
követték  a  német  katonát. 

Kollonics  minden  más  szerzetes  vagy  világi  pap  között  e  rendet  tekin- 
tette a  legalkalmasabbnak  magyarországi  czéljai  valósítására.  Sürgetésére 
Lipót  király  különös  kiváltságokkal,  a  többek  közt  a  lehető  legszélesebb  körű 
vámmentességgel  ruházta  fel  a  jezsuitákat.^  Csakugyan  folytattak  üzleteket 
IS,  különösen  banküzleteket,  váltók  leszámítolását.  Nagyobb  telepeiken,  így 
Pozsonyban,  Kassán  gyógyszertárt  nyitottak,  hol  pénzen  árulták  a  gyógy- 
•szert.  Leginkább  azonban  a  paplakba  és  az  iskolába  ültek  be,  ámbár 
lelkészül  a  nép  nem  szívesen  látta  a  jezsuitát.  Mikor  Zsolna  meghódolt  az 
•erőszaknak  s  elfogadta  a  katholikus  vallást,  felkérte  Kollonicsot,  bizza 
világi  papra  az  ottani  plébániát.  De  KoUonics  két  jezsuitát  ültetett  be,  mire 
AZ  asszonyok  megrohanták  a  paplakot.  Munkácson  sem  igen  boldogultak 
s  évkönyveikben  följegyezték,  hogy  sokáig  csak  gyermekek  látogatták  isten- 
tiszteletüket. A  népnek  a  protestáns  vallást  első  sorban  az  tette  oly  drágává, 
•hogy  anyanyelvén  imádhatta  istenét.  Ellenben  a  katholikus  mise  nem 
elégítette  ki,  mert  mint  mondotta,  nem  érti.  A  munkácsi  jezsuiták  intéz- 
kedtek is,  hogy  a  reggeli  és  esti  ima  a  nép  anyanyelvén  mondassék,  mire 
nyomban  megszaporodott  a  templomba  járók  száma.  Egyébiránt  a  ragasz- 
kodást, melyet  a  tömeg  anyanyelve  iránt  táplált,  a  főpapság  rég  számba 
vette.  Már  1651-ben  jelent  meg  katholikus  magyar  énekeskön3rv,  melynek 
nem  csupán  szövege  volt  magyar,  hanem  dallamuk  is  lehetőleg  a  nép- 
dalok s  a  nép  ajkán  forgó  más  énekek  dallamát  követte.  A  » közszükséglet « 
kielégítésére  később  a  jezsuiták  maguk  állítottak  össze  magyar  énekgjrűj- 
teményt,*  melyet  azonban  nem  nyomattak  ki.  De  más  ily  gyűjtemények 
jelentek  meg,  ámbár  csupán  miseénekeket  tartalmaztak,  mert  a  pápa  1661-iki 
szigorú  rendelete  szerint  magán  a  mise  latin  szövegén  változtatni  a  leg- 
•csekélyebbet  sem  volt  szabad. 

Különösen  az  iskolaügy  jutott  teljesen  a  jezsuiták  kezébe,  ök  taní- 
tottak mindkét  egyetemen,  a  régi  nagyszombatin,  melynek  ez  időben 
•már  jogtudományi  kara  is  volt  a  hittani  és  bölcseleti  mellett,  valamint  az 
új  kassáin,  mert  Kisdy  ottani  akadémiája  az  alapító  bőkezűségéből  s  a 
íkirály  jóváhagyásával  1660-ban  egyetemmé  (stúdium  generálé)  bővült. 
Epén  úgy  ők  uralkodtak  a  középiskolákon.  Ezen  iskolák  mindnyájan  a 
műveltség  terjesztői  voltak,  s  egészben  magas  színvonalon  álltak.  De  abban  a 
tekintetben,  hogy  a  papi  pályán  kívül  más  szakembereket  neveljenek  azállam, 
A   közügy   számára,  nem  javították   a  régi   protestáns  iskolaügy  hiányait. 

Már  Zrínyi  Miklós  megismerte,  hogy  a  nemesség  ifjai  nem  nyernek 
AZ  iskolában  olyan  szakszerű  képzettséget,  minőt  jövendőbeli  hivatásuk  a 
közélet  mezején  megkíván.  Később  egy  tudós  tanár,  Buzínkay  Mihály  még 

*  Maiirer,  id.  m. 

■  Bogisich  Mihály,  Cantionale  et  passionale  hung.,  továbbá  Szegedi  1674-iki  énekes- 
(könyvének  ismertetése. 


400  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


erélyesebben  rá  mutatott  a  magyar  iskoláztatás  ez  alaphibájára  s  nyíltan 
megmondotta,  hogy  a  magyar  IQúság  kellő  előkészület  nélkül  lép  az  isko- 
lából a  kormányzat  terére.  »Mily  szerencsétlenek  a  mi  Magyarországunk 
nemesei  —  irja  —  kik,  mihelyt  a  nyelvtan  szabályaiból  megízleltek  vala- 
mit, egyébbel  sem  törődve,  mosdatlan  kézzel  s  elmével  rohannak  a  politika 
szentélyébe,  az  ország  kormányzatába!*  Mi  várható  az  ilyenektől,  mintáz, 
—  folytatja  —  hogy  a  vigyázatlanság  sziklájának  viszik  a  vezetésükre 
bizott  hajót  s  elveszítik  az  országot.^  E  hiányon  a  jezsuita  iskola  sem 
segített,  sőt  bizonyos  tekintetben  egyenesen  hátrányosan  befolyásolta  a 
nemzeti  polgárosodást.  A  jezsuiták  nagyrészt  magyarok  voltak  ugyan  s  nem 
mellőzték  az  anyanyelvet.  Mindazáltal  a  latinosság  volt  nevelésük  sajátos 
jellemvonása,  és  az  ifjú  nemzedék  ellatinosodása,  a  latin  szavaknak  a 
magyar  beszédbe  és  irásba  való  tömeges  betódulása,  az  ő  iskoláikkal  áU 
összefüggésben.  A  művelt  osztályok  a  XVII.  század  végén  a  magyar 
nyelvet  többé  nem  a  maga  ősi  tisztaságában  használták,  hanem  oly 
annyira  keverték  latin  szavakkal,  hogy  megértéséhez  ép  úgy  szükséges 
a  latin,  mint  a  magyar  nyelv  ismerete.  Innen  már  csupán  egy  lépés 
kellett  a  középosztály  teljes  ellatinosodásához,  mely  évtizedek  multán  tényleg 
bekövetkezett.  De  már  ekkor  is  elijesztő  mérveket  öltött  a  nyelvromlás, 
mel^  nem  volt  felekezetekhez  kötve.  Erdélyben  ép  úgy  találkozunk  vele, 
mint  Magyarországon,  de  csak  is  a  művelt,  iskolázott  osztályoknál^  ugy 
hogy  kétségtelen,  hogy  a  baj  legfőbb  kútfeje  az  iskola  volt.  Ez  pedig 
Magyarország  nagy  részében  jezsuita  vezetés  alatt  állt  s  mindenesetre  részt 
vett  a  nyelv  elrontásában,  mely  annyira  ment,  hogy  közkeletű,  ősr^ 
szép  magyar  szavak  helyett  is  latin  szót  használtak.  Haller  János  már 
1682-ben  megrótta  a  deákos  embereket,  kik  a  magyar  szót  annyira  elegyítik 
a  deákkal,  hogy  meg  sem  érthetni.  Pedig  »egy  nyelvet  sem  találni  — 
mondotta  —  magában  elégségesebbet  a  mag>'arnál.<  Lelkesen  ajánlotta 
tehát  a  nyelv  tisztaságának  megóvását,  ámbár  egyes  kifejezések,  böl- 
cseleti fogalmak  megjelölésére  szolgáló  műszavak  ellen  neki  sem  volt 
kifogása,  noha  —  monda  —  ha  igazán  magyar  lenne  az  iskola,  ezek 
helyett  is  találna  megfelelő  magyar  szót.  De  intését  senki  sem  vette  számba. 
A  tiszta  magyarság  mindinkább  a  tömegekbe,  az  iskola  keretén  kivűl 
maradó  szegény  nemesi  és  jobbágy  rétegekbe  húzódott  vissza. 

Gazdagok  és  szegények  nyelvileg  is  el  kezdtek  tehát  válni  s  az 
urak  beszédét  a  nép  már  alig  értette.  Még  a  kor  legkiválóbb  költőjén, 
Gyöngyössi  Istvánon  is  észrevehető  az  ellentét.  Szegény  ember  levén,  szolgálni 
kényszerült,  s  politikai  érzelmei  ennek  megfelelően  módosultak.  Hol  kunics 
volt,  hol  labancz,  hol  azokat  dicsőitette,  kik  a  német  ellen  harczoltak, 
hol  meg  azokat,  kik  német  részen  állottak.  De  nem  a  politika  volt  éltet6 
eleme.  Jó  kedvű,  vidám  kedélyű,  könnyű  vérű  poéta  volt,  ki  pártjkülömbs^ 

*  Erdélyi  János,  A  bölcsészet  Magyarországon,  148. 


HAGYAROKSZAG  a  török   uralom   utolsó   éVBIBEH,  401 

nélkül  megénekelte  kora  hstalmasaít,  Wesselényi  Ferenczet  és  Széchy  Máriát, 
Kemény  Jánost  és  Lónyay  Annát,  TliÖköly  Imrét  és  Zrinyi  Donát,  Esterházy 

Mkrfal  Tárfolkod6 

MURÁNYI 

V    E    N    V    S. 

Avagy 
ANNAK    EMLE- 

K    E    Z    E   T    E. 

"Miképpen  az  Méltóságos  Groff 

Hadádi  WESSELENIFERENCZ, 
Magyar  Oríza'g  Palatínuíla  akkor  Fűlcki  fő  Ka- 

pitáov,  IX  Tékéntetes,  is  Nagyságos  Groff  Rima- 
Saécli,  SZECSI   MARIA   Ahíioaji\,  j6vendö< 
bcU  bazafságokrul  való  titkos  vegezcfe  által  csu- 
dálatos kc'pen  meg  .  vette  az  hires 

MVRANY  VARAT, 

Iritoc  Ugyan  az  6  Nigok,  Komoraikja 


Nj^omtatcák  Kassám 


Pált.  Leleménye,  képzelő  erejfi 
versei.  A  verselésnek  igazi  virtut 
irói  közűi  6  hozza  a  legtökéletí 

A  Magjtr  NioMt  TSrtéoMa.  VU, 


A  HAGYAR  NEMZET  TÖBTÉNETE. 


latin  költők  erős  hatása  alatt  állt,  gondolatait,  képeit  leginkább  tSlOk 
kölcsönzé  s  az  idegen  szavak  használatában  sem  fukarkodatt  Jeles 
magyarsága  mögött  már  ott  rejtőzködik  a  latinosság  is,  melynek  későbtn 
uralma  idején  művd  országos  népszerűségre  emelkedtek.  Ellenben  m^ele- 
nésükkor  egyik  sem  keltett  feltűnést  s  még  az  utóbb  annyira  kedvett 
(Marssal  társalkodó  Murányi  Venus*  sem  ért  m^  a  XVII.  századba 
második  kiadást.  Nem  is  Gyöngyössi  volt  e  korszak  igazán  népszerű  költője. 
A  régi,  de  tiszta  magyar  Balassa  Bálint  és  Rimay  János  istenes  versei 
vonzották  a  XVII.  század  második  fdének  nemzedékét  s  az  ő  költeméi^dk 
1657  és  171 1  között  nem  kevesebb,  mint  13  kiadásban  jelentdt  meg.  E  ver- 
sekben találta  meg  a  nép  a  maga  nyelvét  eredeti  tisztaságában,  Üde,  rom- 
latlan szépségében.  E  mintákat  követte  a  saját  gondolatvilága  kifejezé- 
sében, mert  az  irodalomtól  függetlenül  nagyszerű  népköltészet  fejlődött;  a 
szegények,  az  üldözöttek,  a  társadalomból  kitagadottak  költészete,  mely 
ama  kor  alsó  tömegeinek  —  s  ide  tartozott  a  nemesség  legszélesebb  rétege 
—  egész  lelki  világát,  eszményeit  és  nyomorúságát,  panaszait  és  vágyait 
ös  eredeti  erővel  szólaltatta  meg. 

Mint  a  kurucz  mozgalom  főleg  a  tömegek,  szegény  papok,  tanítók, 
bocskorosok,  egj^elkesek,  jobbágyok  műve,  akképen  a  tömeg  névtelen 
hősei  teremtették  meg  a  kor  igazi  magyar  költészetét  Mint  a  tárogató 
zúgása,  mint  a  vihar  orgonája,  úgy  harsogja  túl  ez  a  népköltészet  a 
műköltők  pásztorsipjait.  Istenfélelem  és  harczi  lelkesedés,  honszerelem  s 
németgyűlölet,  égbe  törő  remény  és  halálra  szánt  kétségbeesés,  mind  az, 
mi  a  nép  szivét  mozgatta,  viszhangozik  belőle.  Az  eszmény,  mdy  benne 
kifejezést  nyer,  nem  forradalmi,  nem  is  az  agyrémek  világából  való.  Csak 
azt  akarja,  hogy  Magyarország  magyar  és  szabad  maradjon,  s  a  társa- 
dalom szegény  rétegei  ís  megtalálják  benne  boldogulásukat. 


-^i 


Kuruci  kard  él  Uregtti. 

(RaizollK  Csi.ni>  Koioly.) 


ÖTÖDIK  KÖNYV 


A  felszabadító  Háború  kora 


26^ 


i 

* 


Mohamednek  Bécsnél  elfoglalt  zásxlója. 
(Egykorú  metszet  után.) 


L  FEJEZET. 


(^  bécsi  Hadiárat. 


xvn.  SZÁZAD  gazdag  nagy  eseményekben.  De  Magyarország  és 
Kelet-Európa  sorsára  egyikük  sem  gyakorolt  olyan  mélyre  menő 
hatást,  mint  az  a  háború,  melybe  a  magyarok  Lipót  császárt  1683- 
ban  akarata  ellen  sodorták.  Ha  tőle  függ,  a  törökkel  tovább  is 
békében  élt  volna.  Még  1682-ben  egyedül  Francziaország  ellen  gyűjtötte  a 
szövetségeseket  s  tervezgetéseiben  minden  inkább  szerepelt,  mint  Magyar- 
ország felszabadítása.  Ellenkezőleg  ő  is,  miniszterei  is  a  török  békét  tekintek  a 
magyarok  fékentartása  egyedüli  eszközének.  »A  legtöbb  magyar  gyanús, 
hűtlen  és  engedetlen  s  mikor  a  baj  és  a  veszély  a  legnagyobb,  okozza  —  irta 
az  időben  egyik  miniszter  Lipótnak  —  a  legtöbb  kellemetlenséget;  legjobb 
őket  eltávolítani  s  a  maguk  fajtája  közt  hagyni.  «*  Mikor  a  portáról  vett  fenye- 
gető jelentések  következtében  az  udvar  végre  megkezdte  a  fegyverkezést,  az 
osztrák  közvélemény  akkor  sem  hitt^harczias  szándékai  őszinteségében.  Alsó- 
Ausztria  rendéi  nem  akartak  nagyobb  hadi  adót  megajánlani  s  a  mit  meg- 
ajánlottak, azt  is  csak  részben  fizették  meg,  mert  attól  tartottak,  hogy  a  török 
háborúra  kért  pénzt  a  kormány  a  magyar  protestánsok  kiirtására  fogja  hasz- 
nálni. Sőt  az  udvar  sem  sokat  törődött  a  török  háborúval  mindaddig,  mig 
hirét  nem  vette,  hogy  a  nagyvezér  töméntelen  hadaival  már  Belgrádnak  indult. 


*  Gróf  Jörger  Quintin  felterjesztése.  Majláth,  Gesch.  Oesterreichs,  IV 


406  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Csak  ekkor  jutott  a  helyzet  komolységának  tudatára  s  igyekezett 
első  sorban  szövetségeseket  szerezni.  Ez  sikeriUt  is,  főleg  azért,  mert 
XL  Incze  pápa>  (családi  nevén  Odescalchi  Benedek)  államférfiúi  belátásá- 
val, világra  szóló  tekintélyével,  töméntelen  segélyforrásaival,  kittinő  diplo- 
mátiai  testületével  hiven  támogatta  e  törekvéseket.  A  pápa  a  Habsburgok 
és  a  Bourbonok  nagy  tusaiban  mindig  a  [császár  pártján  állt*  De  mig 
Lipót  csak  arra  gondolt,  hogy  a  francziákat  jelentéktelen,  apró  német 
területek  elhódításában  akadályozza,  a  pápa  magasabb  szárnyalású  politikai 
eszményekért  lelkesült  Az  ő  szeme  előtt  az  iszlám  túlsúlyának  meg- 
törése, Magyarország  felszabadítása  lebegett  s  évek  óta  valóságoa  apostola 
volt  a  török  ellen  indítandó  nagy  háborúnak.  Bele  nem  fáradt  a  sck 
meddő  kisérletbe,  hogy  Lipót  császárt  ennek  az  eszmének  megnyötje.  Még 
XrV.  Lajost  is  egyre  biztatta,  támadja  meg  Konstantinápolyt,  mély  esetre 
neki  szánta  a  kelet  császára  czimét.  Hosszú  emlékiratban  fejtette  ki  előtte 
Törökország  felosztásának  előnyeit*  s  habár  Lajos  nem  bízott  a  pápa 
őszinteségében,  habár  hidegen  fogadta  fellengző  terveit,  első  sorban  a 
pápa  érdeme,  hogy  a  franczia  politika  1683-ban  nem  zavarta  a  császárt, 
1684-ben  pedig  húsz  évi  fegyverszünetet  kötött  vele.  A  katholikus  egy- 
házfőt a  török  háború  s  Magyarország  felszabadítása  ügyében  természe- 
tesen legelői  vallásos  szempontok  vezették.  Azt  óhajtá,  hogy  a  felszabadítotf 
Magyarország  ismét"^  katholikus  legyen.  Mindazáltal  Incze  a  vallásügyben 
is  sokkal  mérsékeltebb  volt  a  bécsi  udvarnál.  Nem  egjrszer  ajánlotta  a 
császárnak,  adjon  a  protestánsoknak  vallásszabadságot  s  így  vonja  d 
őket  a  töröktől. 

Mikor  a  török  háború  kikerülhetetlennek  látszott,  a  pápa  határo- 
zottan Magyarország  felszabadítását  jelölte  ki  végczéljává,  melynek  eléré- 
sére az  örökös  pénzzavarral  küzdő  császárt  egyrészt  a  magáéból  busásan, 
több  millióval  segélyezte,  másrészt  a  háború   czéljaira  az  egyházi  javakra 

0 

nagy  adót  vetett,  melyből  töméntelen  kincs  folyt  Bécsbe.  Ep  oly  buzga- 
lommal támogatta  az  udvart  szövetségesek  szerzésében.  Dolgozott  ez  irány- 
ban mindenütt,  fordult  még  a  persa  sahhoz  is.*  E  törekvéseiben  buzgó  és 
nagy  eszű  munkatársa  volt  bécsi  nuntiusa,  Buonvisi  Ferencz  bibomok, 
az  időben  a  curiának  kétségkívül  legkiválóbb  diplomatája.  Eveken  át  műkö- 
dött Német-  és  Lengyelországban,  s  1675-ben  került  Bécsbe,  hol  XI.  Incze 
pápasága  idején  irányadó  befolyásra  vergődött.^  Kevésbbé  pap  volt,  mint 
államférfiú,  erős  erkölcsi  érzéssel,  sok  ismerettel  és  széles  látkörrel,  a 
vallás  ügyében  is  több  elfogulatlansággal,  mint  a  bécsi  udvar,  melyben 
leginkább  ő  volt  ekkor   a  vallásos  türelmesség  képviselője.  Bécsi  tevékeny- 

"   Fraknói  Vilmos,  XI.  Incze  pápa  és  Magyarország  felsza^y^díUisa. 
'  Michaud,  Louis  XIV.  et  Innocent  XI. 
■  Michaud,  id.  m.  II.  91. 

*  1683  június  19-iki  levele.  Sauer,  Wien  und  Rom,  14. 

•  Életrajzát  adja  Fraknói*  Xí    Incze  pápa  és    Magj'arország  felszabadítása    8 — 11. 


408 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


sége  főleg  arra  irányult,  hogy  egyrészt  az  udvart  szakadatlanul  a  török 
háború  erélyes  fol5rtatására  ösztönözte,  másrészt  a  pápát,  az  osztrák-  és 
németországi  főpapokat  lelkesítette,  néha  erőszakolta  új  meg  új  áldozatra, 
hogy  a  császár  képes  is  legyen  nyomatékkal  viselni  a  háborút.^ 

A  pápai  diplomatia  első  sorban  az  udvar  azon  törekvését  támogatta, 
hogy  a  török  ellen  megnyerje  Lengyelország  szövetségét.  János  király, 
a  ki  fiát  egy  osztrák  főherczegnővel  óhajtotta  összeházasítani,  ez  időben 
egészen  a  bécsi  udvarhoz  hajlott  ugyan,  de  a  franczia  befolyás  erősen 
dolgozott  a  szövetség  ellen  s  pénzzel  számos  lengyel  urat  megnyert  Incze 
pápa  s  varsói  nuntiusa,  Pallavicini  bibornok,  fáradhatatlanul  dolgoztak 
az  ellenáramlat  ártaknatlanná  tételén  s  közreműködésükkel  1683  márczius 
31-ikén  a  császár  s  János  király  meg  is  kötötte  a  véd-  és  daczszövets^t,^ 
melyet  a  lengyel  országgyűlés  Vitry   franczia  követ  s  Thököly  ügynökd 

ellenkező  igyekezetei  daczára 


£^ 


^  ^UU^fH^ 


április  16-ikán  szentesitett 
Csakhogy  Bécsben  még  akkor 
azt  hitték,  hogy  a  nagyvezér 
Komáromot  vagy  Győrt  ké- 
szül ostromolni,  miért  is  a 
szerződés  csupán  arra  kö- 
telezte János  királyt,  hogy 
Ukrajnában  indítsa  meg  a 
támadást  s  ezzel  ereje  meg- 
osztására kényszerítse  az  el- 
lenséget. 

A  német  fejedelmek  még 
1683  elején  kizárólag  a  fran- 
cziák  ellen  készülődtek  s  ke- 
veset törődtek  azzal,  a  mi  a 
keleten  történik.  Készülődéseiknek  mégis  volt  annyi  haszna,  hogy  a  császárt 
legalább  a  háború  későbbi  folyamán  támogathatták,  mire  a  pápa  németor- 
szági nuntiusa,  Pio  bibomok  utján  folyton  buzdította  őket.  így  a  véres  tusá- 
ban a  császár  nem  állt  egyedül.  Legnagyobb  szerencséje  azonban  az  volt, 
hogy  sógorában.  Károly  lotharingiai  herczegben  olyan  kiváló  hadvezére  akadt, 
a  ki  maga  feléri  egy  hadsereggel.  A  berezeg  az  élet  nehéz  iskolájában  növeke- 
dett jeles  katonává,  nemes,  tiszta  jellemmé.  16i3-ban  született  és  Bécsben, 
Brüsszelben  és  Parisban  tanulással  töltötte  ifjúságát.  Folytatta  a  tanulást 
később  is  s  kárba  veszettnek  tekinté  a  napot,  melyen  bizonyos  időt  köny- 
veinek nem  szentelhetett.  De  azért  nem  Montecuccoli-féle  theoretikus  vagy 
szobatudós  volt,  mert  ifjú  kora  óta  szakadatlanul  a  harczmezőn  forgolódott. 


Sobieski  János  aláirása. 


*  1683-iki  ide  vonatkozó  levelezéseit  közzétette  Sauer,  id.  m. 
'  A  szövetség  szerződés  :  Acta  Hist.  res  gestas  Poloniae  ill.  VI. 


A    BÉCSI    HADJÁRAT. 


Mint  ezredes  vett  részt  a  szent-gotthárdi  csatában;  szerepelt  az  1670-iki 
felkelés  leverésében  s  a  franczia  háborúkban  már  mint  fővezér  aratott 
dicsőséget.  1678-ban  kelt  egybe  Lipót  császár  nővérével.  Eleonóra  özvegy 
lengyel  királynéval,  mire  Tirol  helytartója  lett.  1682-ben  öt  akarták  Thököly 


Mi 

JR 

^P^^^^mMíl   'i 

W^sM 

mm 

wkS^^KÍí 

^^fl/^  j  ( iáMIStSílÉ^ 

Ui^p^H 

H//jOm 

Hll 

K^^^l 

"^/•^"J  .^flHBE^^^^^BS 

^^f^^^^^f^^  ^ 

K^ 

s^s 

ÖL.®..-. 

^'  =£^7.7  < /rafia  .T^cr/iann^iu 

KAialy  ]i>ttairliigj>l  hercieg. 
(Egykorú  mctsul  után.) 


ellen  küldeni,  de  súlyos  betegségbe  esett,  melyből  csak  1683  tavaszán 
gyógyult  feL  Április  közepén  már  Bécsben  volt  s  tevékeny  részt  vett  a 
háború  előkészítésében.  Károly  berezeg  nemcsak  tehetségével,  hanem  jelle- 
mével is  kimagaslott  az  udvar  köréből.  Szerény,  kevés  beszédű,  épen  nem 


410  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


imponáló  kinézésű  ember  volt,  kinek  külseje  nem  árulta  el  a  hadvezért 
Termete  közepes,  testtartása  hajlott,  arcza  ragyás  volt.  Szőke  parókája, 
ruhája,  lószerszáma  ^  rendesen  kopott,  viseltes  szokott  lenni.  De  lelkében  a 
legnemesebb  katonai  és  emberi  erények  egyesültek.  » Csendes,  alázatos  ember 
volt ;  a  mely  köntösben  láttam,  —  mondja  az  egykorú  magyar  krónikás  •  — 
alig  ért  volna  40 — 50  forintot;  különben  az  ellenség  ellen,  mint  az  oroszlán 
úgy  ment.<  A  herczegben  Lipót  csakugyan  olyan  hadvezért  nyert,  a  ki  jóvá 
tette  ministereinek,  diplomatáinak,  udvaronczainak  minden  hibáját  s  nagy 
országokkal  gyarapította  koronáját.  A  magyarok  politikai  törekvéseit  Károly 
herczeg,  mint  idegen,  ki  teljesen  az  udvari  légkörben  élt,  nem  értette  s 
kárhoztatta.  Mindazáltal  győzedelmei  dús  áldást  hoztak  Magyarországra, 
melynek  felszabadítása  az  ő  dicsőséges  emlékezetéhez  fűződik. 

De  bármi  jeles  volt  a  kiszemelt  fővezér,  a  hadi  terv  kidolgozása 
nem  reá  bízatott,  nem  is  szigorúan  katonai  szempontok  szerint  történt 
A  politikusok  kicsinyes  önzése  és  magánérdeke  vitte  megállapításában  a 
főszerepet.  Mindegyik  minister  azt  a  tartományt  akarta  a  török  ellen  oltal- 
mazhatni, melyben  a  saját  jószágai  feküdtek.  >Ekképen  —  írja  a  velenczd 
követ  márczius  3f -ikén  —  a  csapatok  ugy  osztatnának  szét,  hogy  az 
ellenség  csak  elszigetelt  ellenállással  találkoznék.*  E  tervet  több  tábornok 
is  támogatta;  mindegyik  önálló,  de  kisebb  parancsnokságot  óhajtott,  mert 
nagy  sereg  vezetésére  nem  érezte  magát  képesnek.  Károly  herczeg  azonban 
végre  meghiúsította  ez  önző,  kicsinyes  törekvéseket  Azt  ajánlotta,  hogy  a 
főhad  együtt  maradjon  s  április  20-ikán  Pozsony  közelében,  a  köpcsénjá 
mezőn  összpontosíttassék.  Mindazáltal  csak  május  elején  volt  együtt  a 
had,  mely  21,600  császári  gyalogból,  10,800  lovasból,  6—8000  magyarból, 
összesen  mintegy  40,000  emberből  állt  56  ágjmval.  Május  6-ikán  Lipót 
király  az  ifjú  Miksa  Emánuel  bajor  választó.  Károly  herczeg,  a  bécsi 
idegen  követek  kíséretében  megjelent  a  köpcsényi  táborban,  hogy  a 
csapatokat  megnézze.  A  szemlét  tábori  mise  nyitotta  meg,  mire  felolvasták 
Incze  pápa  bulláját,  mely  apostoli  áldásában  részesíté  a  sereget.  Ezután 
a  fényes  katonai  színjáték  következett,  melyet  sok  ezer  néző  bámult 
A  szélső  balszámyon  állt  a  nádor  vezetése  alatt  a  magyar  had  s 
tetszetős  nemzeti  viseletével,  arany-ezüsttől  ragyogó  fegyverzetével  közfigyel- 
met keltett.  Csak  ekkor  dőlt  el  végképen  a  fővezénylet  kérdése.  Szó  volt 
róla,  hogy  a  császár  személyesen  vegye  át  a  vezetést.  De  nem  volt  katona, 
s  attól  tartott,  hogy  ártalmára  lesz  a  magyar  éghajlat.  így  tehát  szívesen 
bízta  a  nehéz  állást  sógorára.  Károly  herczegre,  kit  immár  formaszerűen 
fővezérré  nevezett  ki.  A  török  szándékairól  még  mindig  oly  kevéssé 
volt  az  udvar  értesülve,  hogy  Bécset  nem  tartotta  fenyegetettnek.  Mint- 
hogy  a   nádor   és   a  többi   magyarok   azt   sürgették,   hogy   a   sereg  még 


'  így  Írja  le   1683-ban  János  lengyel  király 
■  Cserey  Mihály,  id.  m.  1 34. 


A  BÉCSI  HADJÁRAT.  411 


a  nagyvezér  megjötte  előtt  megkezdje  a  támadást,  Károly  berezeg 
elhatározta,  hogy  Ersek-Ujvárt  vagy  Esztergomot  veszi  ostrom  alá,  vagy 
más  módon  fog  az  ellenségnek  ártani,  a  mennyiben  azt  az  örökös 
tartományok  veszélyeztetése  nélktil  teheti.  Ez  utóbbira  a  császár  különös 
súlyt  fektetett  s  egyszersmind  felkérte  János  lengyel  királyt,  hogy  hadai 
egy  részét  Thököly  ellen  küldje  s  Munkácsot  vagy  más  várat  támad- 
jon meg.  Ekképen  akarta  megakadályozni  Thököly  együttműködését'  a 
törökkel. 

Minthogy  Károly  berezeg  tudta,  hogy  a  török  fősereg  július  előtt 
meg  nem  érkezik,  Esztergom  felé  kémszemlét  tartott,  melyből  azt  a  meg* 
győ  ződést  merítette,  hogy  a  vár  erős  ellenállásra  képes.  Inkább  Érsek-Újvárt 
vette  tehát  június  6-ikán  ostrom  alá.  De  ugyanaz  nap  Bécsből  uta- 
sították, hagyja  abba  a  vivást  s  ne  koczkáztassa  seregét,  mely  csakugyan 
Komárom  biztos  fala  mögé  húzódott.  Ezzel  a  hadi  terv  megváltozott,  az 
ofTensiva  elejtetett  s  az  udvar  a  Magyarországban  levő  hatalmas  haderőt 
kizárólag  az  örökös  tartományok  védelmére  rendelte.  A  törökök  közeled- 
tére Károly  berezeg  még  hátrább,  Győrbe  vonult  s  a  Rába  vonalát  igye- 
kezett   védeni,    mig    a    Dunán   innen   Schulz   tábornok    a    Vág    vonalát 


Károly  lotharínglal  herczeg  aláírása^ 

szállotta  meg,  oly  czélból,  hogy  Thökölyre  ügyeljen  s  az  örökös  tartomá- 
nyoktól távol  tartsa  az  ellenséges  támadást,  mire  nézve  még  május  1 6-ikán 
a  legszigorúbb  utasítást  vette.  Mikor  Thököly  megkezdte  a  hadmüveleteket 
s.  a  bányavárosokat  fenyegette,  Schulz  e  fontos  városokat  akarta  megvédeni. 
De  július  hó  1-én  parancsot  vett,  ne  törődjék  velük  s  egyedül  Morva  és 
Szilézia  védelmét  tekintse  kötelességének.  Történtek  intézkedések  a  Mura 
védelmére  is,  de  máskülönben  az  udvar  már  a  török  támadás  dőtt  lemon- 
dott Magyarország  azon  részének  védelméről,  mely  az  emUtett  folyókon 
innen  esett.  Ekképen  10 — 12  erődített  hely  s  a  jelzett  határterület  kivételével, 
pelyet  az  örökös  tartományok  biztossága  miatt  szálltak  meg,  az  egész 
országot  az  ellenségnek  engedték  át. 

Ez  a  király  pártján  levő  magyar  urakat^  mélyen  elkeserítette.  Lelke- 
sedéssel üdvözölték  a  háborút  s  már  január  1 6-ikán,  mikor  a  nádor  tanács- 
kozásra hivta  őket  össze,  a  háborúnak  török  területre  való  átvitelét  sürget- 
ték. A  nádor  márczius  18-ikán  fegyverre  szólította  a  rendeket  s  12  lovas  és 
6  gyalogezred  kiállítására  hivta   fel   őket,   az  udvarnak   pedig   Esztergom 

>  Az  urak  levelezését  közli  Thaly  Kálmán:  Tört.  Tár  1887.102—129,  és  293-318. 


A   BÉCSI   HADJÁRAT.  413 


ostromát  ajánlotta.^  E  tanácsot  nem  követték  ugyan,  s  a  nádort  a  magyar 
végbeliekkel   és   a   nemesi   fölkeléssel   a   Rába   és   Rábcza   mellé,  utóbb  a 
Vághoz    rendelték.    De   a   magyarok   azt   hitték,   hogy  legalább   a   Mura, 
a   Vág   és    a   Rába  vonala   megvédésében    számíthatnak  a   német    hadak 
segélyére.  Az  Alsó- Vág  jobb  partján  áprilisben   a   nádor  táborában  valami 
10—12,000  ember  állt,  mig  a  Rábavonalat  Körmend  és  Győr  közt  Batthyány 
Kristóf  és  Ádám  6000  emberrel   őrizte.    Minthogy   az   ország  nagy  részét 
Thököly    birta,  a  többi  terület  meg  szörnyen   elnéptelenedett  vagy  elszegé- 
nyedett,   a    magyarok   aránylag  elég   nagy  számmal   sereglettek  a  király 
zászlai   alá,  hogy  hazájuk  védelmében   részt   vegyenek.^   Csakhogy  lelkese- 
désüket hamar  lehűtötték  az  események.  Ellátásukról,  fizetésükről  az  udvar 
nem  gondoskodott.  A  nádor  hasztalan  kért  pénzt,  hasztalan   biztosította   a 
királyt,   hogy,  ha  katonái  megkapják   zsoldjukat,   vitézül   fognak  harczolni 
s  Thököly   némely    várainak  őrségét  is  megnyerheti.  Senki   sem  hallgatott 
szavára  s  így  a  nádor  aránylag  nagy  seregével  tétlenségre  volt  kárhoztatva. 
Kara  Musztafa  nagyvezér,  ki   évek   óta  készült   a  nagy   háborúra  s 
•egész     birodalmából    kisepré    a    baromi   sokaságot*,   áprilisben   indult    a 
szultánnal   Belgrád  felé.  A  tengernyi  törökséghez  rendelte  a  tatárt  khánt,  a 
moldvai     és  havasalföldi   vajdákat   s   az  erdélyi   fejedelmet.'   Serege  óriási 
volt,    de    mint    rendesen,    csak    kis    töredéke   volt   hivatásos  katona,   sőt 
ez    sem    volt    többé    olyan   fegyelmezett,  mint   egykoron.     A    török    had- 
szervezet   rég   bomlásnak  indult  s   még  legjelesebb  eleme,  a  janicsárság  is 
mindinkább    kivetkőzött    katonai    jellegéből.   A  janicsárok   ipart   és  keres- 
kedést   űztek   s   inkább  mellékfoglalkozásnak   tekintették   a  katonáskodást. 
Ekképen    a   török   had   csupán   számra   volt   temérdek;    többre    becstilték 
300,000  embernél.   Ellenben   minőségileg  messze  elmaradt  a  császári  sereg 
mögött.  Maga  Kara  Musztafa   sem   volt   hadvezér   s   még   számbeli  túlsú- 
lyának sem  tudta  hasznát  venni.  Thököly  s  a  felső-magyarországi   rendek 
követeit    Filippopolisban    fogadta   s   velük   folytatta   útját   Belgrádnak,   hol 
május   12-ikén  a  szultán  elé   bocsáttattak.   A  nagyvezér   már  előbb   külön 
követ  útján  értesítette  Thökölyt,  hogy  táborába,  Eszékre  várja.  A  fejedelem 
készségesen  engedett  a  meghívásnak  s  június  10-ikén  500  főnyi   kísérettel 
a  török  táborba   érkezett,   hol   kitüntetően   fogadták.  A  nagyvezérnek  kez- 
dettől fogva  Bécs  megvívása   volt  kedvencz   eszméje  s  Thökölyvel  még  a 
múlt  évben,  —  legalább  azt   állították  ellenségei  —  megszereztette  a  bécsi 
erődítmények    tervrajzát.    Az   eszéki   tanácskozásokban  kétségkívül  szóba 
került   Bécs  ostromának  ügye  is,  ámbár  Thökölyt   nem   azért   hívták  oda, 
hogy  ő  állapítsa  meg  a  hadi  tervet.  A  nagyvezér  eleve  tisztában  volt  szán- 
dékaival. Másrészt  Thököly  sem  ismerhette  félre,  hogy  Bécs  megvétele  döntő 

>  Bubícs-Merényi,  Herczeg  Esterházy  Pál,  207  —  208. 
»  Thaly  Kálmán,  Az   1683-iki  táborozás  tört. 

*  Apafy  már  1682  deczember    31-ikén    fermánt    kapott,    hogy    csatlakozzék  a  Bécs 
elleni    hadjárathoz.  Az  okmányt  1.  az  Athenaeum  1873-iki  nagy  naptárában. 


lUn  Uusiufk. 

(EsTkorú  feslmáiij  Bécs  vírot  m.i«iimihjn  ) 


A   BÉCSI   HADJÁRAT.  415 


befolyással  lesz  Magyarország  jövendőjének  alakulatára.  Mint  kortársai^ 
valószínűleg  ő  is  meg  volt  győződve,  hogy,  mig  Bécsnek  büszke  vára  meg 
nem  dől,  Magyarország  sem  szabadul  föl  rabsága  alól  soha.  A  nagyvezér 
állítólag  meg  is  ígérte,  hogy,  ha  a  várost  megveszi,  falait  a  magyarok 
kedvéért  le  fogja  rontatni. 

De  Thökölyre  mégis  Magyarország  behódoltatása  volt  a  döntő  s  ezt 
tekinté  a  hadjárat  főfeladatának.^  Ötven  ezer  főnyi  hadat  kért  tehát,  hogy 
megszállja  az  egész  királyi  területet,  azután  lengyel  földre  nyomuljon  s 
megakadályozza  János  királyt  abban,  hogy  a  császár  segítségére  mehessen;. 
Valószínűleg  elég  nagynak  tartotta  a  török  hadat  arra,  hogy,  mig  ő  a 
felföldön  és  a  lengyelek  ellen  működik,  a  nagyvezér  Bécset  vívja. 
Ez  azonban  csak  csekély  hadat  bocsátott  Thököly  rendelkezésére,  á 
lengyelek  eUení  támadást  pedig  egyáltalán  feleslegesnek  tartotta.  Utasítottál; 
tehát  a  fejedelmet,  hogy,  mig  a  fősereg  a  Duna  jobb  partján  működik,  ő 
a  Duna  balpartján  nyomuljon  előre  s  igyekezzék  Bécs  alá  jutni.  Ez 
nem  igen  volt  Thököly  ínyére,  de  a  nagyvezér  nem  tanácsot  kért  tőle^ 
hanem  parancsait  tudatta  vde.  Óhajai  közül  csak  azt  teljesítette,  hogy^ 
június  15-íkén  kiáltványt  tett  közzé,  melyben  oltalmat  biztosított  minden- 
kinek, a  ki  Thökölynek  meghódol.  Gróf  Barkóczy  Ferencz,  Szepessy  Pál 
és  Szalay  Pál  maradtak  a  török  táborban,  hogy  mindazoknak,  kik  megr 
hódolnak,  menedéklevelet  s  hathatós  oltalmat  szerezzenek. 

Míg  Thököly  a  felvidékre  tért  vissza,  a  nagyvezér  Székes-Fejérvárrá 
vezette  hadait,  honnan  a  Rába  vidékére  indult."  Károly  herczeg  állását 
jobbról  megkerülve  július  2-ikán  Móríczhidánál  egy  magyar-német  csapatosz- 
tályt megvert,  mire  a  tatárok  átkeltek  a  Rába  túlsó  partjára  s  a  császáriakat 
hátban  fenyegették.  így  a  Rába-vonalat  sem  lehetett  többé  tartani  s  Károly* 

« 

herczeg  a  lovassággal  a  Lajta  mögé  vonult,  ellenben  gyalogságát  s  tüzér- 
ségét a  Csallóközben  hagyta,  azon  utasítással,  hogy,  ha  a  nagyvezér  Bécs- 
nek fordulna,  e  had  is  oda  siessen.  Ezzel  a  Dunántúlt  sorsának  engedte  át. 
A  mint  a  nagyvezér  megtudta,  hogy  a  császári  sereg  elvonult  a  Rába  mellől^ 
serege  egy  részét  utána  indtotta,  maga  meg  július  5-íkén  Győrt  kezdte  vívni. 
Ez  ideig  Károly  herczeg  fényes  katonai  tehetségeiből  még  vajmi 
kevés  nyilvánult.  Magaviseletét  Bécsben  sem  értették  s  élesen  bírálták 
•Egyebet  sem  hallani,  —  irta  még  június  12-íkéna  velenczei  követ, — ^mint 
szemrehányást  a  lotharíngí  ellen. «  Heteken  át  járt  ide-oda,  nem  mindig  vesz- 
teség nélkül  s  ama  pillanatban,  midőn  Bécs  is  fenyegetve  volt,  seregét  két 
részre  forgácsolta.  Az  egyik  lovasság  nélkül  a  Kis-Csallóközben,  a  másik- 
gyalogság és  tüzérség  nélkül  a  Lajtánál  állt.  Ha  a  török  hadat  igazi  katona. 

»  Cantemir  Törökország  történetéről  szóló  művében  (11.  465.)  azt  állítja,  hogy- 
később  ugyan,  de  maga  Thököly  mondta  el  neki,  hogy  ellenezte  Bécs  ostromát  s  Magyar- 
országra fektette  á  fősúlyt.  Ezt  lengyel  források  is  megerősítik. 

*  Török  források  alapján  leirja  a  sereg  felvonulását  Karácson  Imre :  Hadtört.  Közi.. 
1896.  326-349. 


416  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


vezeti,  vagy  az  egyik  vagy  a  másik  hadtest  komoly  veszélybe  jutott  volna, 
így  azonban  mindkettő  megérkezett  Bécs  alá,  de  nem  minden  baleset 
nélkül,  mert  a  lovasságot  július  7-ikén  Petronellnél  a  tatárok  utóiérték  s 
megrohanták;  csak  nagy  nehezen  lehetett  őket  visszaűzni  s  a  harczban 
Gyula,  savoyai  herczeg  elesett.  Károly  herczeg  még  az  nap  bevonult 
Bécsbe  s  július  8-ikán  a  Duna  balpartján,  Jedlerseenél  ütött  tábort.  Már  előbb 
Bécsbe  rendelte  Schulz  seregét  s  így  a  Dunán  inneni  föld  is  teljesen  magára 
hagyatott.  A  németek  elvonulásával  s  az  ellenség  közeledtével  mindenütt 
rettegés  fogta  el  a  lakosságot  s  a  vármegyék  azt  kérdezték  a  nádortól,  mit 
cselekedjenek,  hogy  az  ellenség  el  ne  pusztítsa  őket.  A  nádor  még  június 
1 8-ikán  esdve  kérte  Lipót  királyt,  ne  hagyja  cserben  az  országot.  Fordult 
Károly  herczeghez  is,  ki  azonban  utasítására  hivatkozott,  mely  szerint 
kizárólag  az  örökös  tartományok  oltalmára  kell  szorítkoznia.  »A  két  hatalmas 
hadsereg  —  irta  a  nádor  június  30-ikán  Lipótnak  —  agyon  nyom,  tönkre 
tesz  bennünket.  Magyarországról  valóban  elmondhatni:  a  szenvedésdc 
oczeánjába  sodortatott.  Hívei  kérík  felségedet,  tegyen  valamit  oltalmukra, 
ha  lehet;  ha  meg  nem  lehet,  ne  vegye  rossz  néven,  ha  engednek  az  idő- 
nek, s  a  kén}rtelenségnek  s  a  maguk,  nejük  és  gyermekeik  szabadságára 
gondot  viselendők,  Thökölyhöz  csatlakoznak.  «i  Ily  körülmények  közt  a  vár- 
megyék sem  támogathatták  többé  a  nádort,  kinek  egész  serege  szétoszlott, 
mert  fizetetlen  katonái  haza  siettek,  hogy  családjuk  biztosságáról  gondos- 
kodjanak, míg  maga  a  nádor  Ausztriába  menekült.  Előbb  azonban  figyel- 
meztette az  udvart,  vitesse  biztosabb  helyre  a  szent  koronát.  E  végből 
Capliers  gróf  július  2-ikán  Pozsonyba  érkezett.  De  Zichy  István  és  Erdődy 
Kristóf  gróf  koronaőrök  nem  akarták  megfelelő  »reversalisok«  nélkül  a  szent 
ereklyét  kiadni.  Július  5-ikén  megkapták «  az  iratokat,  mire  Erdődy  Kristóf 
a  koronát  Capliers  200  lovasának  fedezete  alatt  Bécsbe  vitte,  honnan  az 
udvarral  Linzbe  menekült  s  állandóan  a  korona  mellett  maradt. 

Itthon  az  urak  és  nemesek,  elhagyatva  királyuktól,  az  egyetlen  mentő 
eszközhöz,  a  behódoláshoz  folyamodtak.  A  Dunán  túl  gróf  Draskovich 
Miklós  országbíró,  gróf  Batthyány  Kristóf  főkapitány  és  fia  Ádám,  gróf 
Széchy  Péter,  Vasmegye  főispánja,  három  Nádasdy,  a  városok  és  vár- 
megyék csak  igy  menekültek  meg  a  végveszedelemtől.  Követték  a  példát 
a  Dunán  inneni  megyék;  egy-két  főúr  Lengyelországba  futott  ugyan,  de 
még  a  bányavidéki  alkapitány,  báró  Bercsényi  Miklós  is  behódolt.  Kény- 
telenségből tette  mindegyik,  csak  azért,  hogy  az  ellenség  föl  ne  dúlja 
jószágait  s   gróf  Draskovichról »   még  a  német  tisztek  ís'í  elismerték,  hogy 

'  A  nádor  június  30-iki  levele  latinul  Rödernél,  Badeni  Lajos  gróf  életrajzában,  L 
okmánytár   10  —  13.  Magyarul  Thaly  id.  értekezésében. 

•  Július  5-iki  megbízó  levele.  Renner,  id.  m.  214. 

■  Noha  János  lengyel  király  is  közbenjárt  érdekében,  később  mégis  csak  úgy  kap- 
hatott kegyelmet,  hogy  megvesztegette  a  bécsi  ministereket.  1683  október  26-iki  levelét 
közli  Thaly  Kálmán:  Tört.  Tár,  1887,  314—315. 


A   BÉCSI   HADJÁRAT.  417 


behódolása  daczára  hive  maradt  a  királynak.  Mindazáltal  az  udvar, 
mihelyt  tehette,  keményen  büntette  a  behódolókat  s  lefoglaltatta  jószágaikat. 

Maga  a  nagyvezér,  Győrnél  némi  hadat  hagyva,  július  8-ikán  a 
fősereggel  Bécs  eUen  indult.  De  épen  nem  sietett,  hanem  Magyar-Óvártt 
két  napig  vesztegelt  s  az  ott  talált  eleséget  s  másnemű  zsákmánjrt  helyezte 
biztosságba.  Csak  14-ikén  érkezett  Bécs  alá  s  a  pár  napi  idő  elég  volt  arra, 
hogy  a  város  a  védelemre  kellően  felkészüljön.  Jiilius  első  tizedében  Bécs 
még  nem  birt  volna  ellenállani,  mert  erőditményei  még  nem  voltak  védhető 
karban,  kellő  számú  őrsége  sem  volt,  sőt  a  főparancsnok,  gróf  Starhemberg 
Rüdiger  tábornok  is  csak  július  7-ikén  érkezett  meg.  Ugyanekkor  a  petro- 
nelli  csata  hire  óriási  rémületet  keltett  a  lakosságban,  melyből  az  nap  vagy 
60,000  ember  futott  szét.  A  kik  helyben  maradtak,  azokat  is  izgatott,  for- 
radalmi hangulat  fogta  el,  mely  főleg  a  jezsuiták  ^  ellen  irányult.  A  nép 
azt  vetette  szemükre,  hogy  az  ő  vakbuzgalmuk  hajtotta  a  magyarokat  a 
fölkelésbe  s  így  a  jezsuiták  okai  a  török  háborúnak.  Sinelli  bécsi  püspök- 
nek, az  akkori  főministernek  ablakait  beverték.  Sőt  a  tömeg  egyenesen  a 
császár  ellen  fordult,  ki  családjával  az  nap  este  távozott  fenyegetett  szék- 
városából. A  palota  körül  óriási  tömeg  verődött  össze,  mely,  mikor  Lipót 
kocsiba  ült,  egyre  azt  kiabálta:  » maradjon  itt  felséged!  Ne  hagyjon  el 
bennünket !«  Katonaságnak  kellett  a  tömeget  szétűzni  s  az  udvari  fogatok 
számára  utat  törni.  Ekkor  a  gyors  lábú  tatárok  már  Alsó-Ausztria  egy 
részét  dúlták  s  a  császári  család  útja  sem  látszott  egészen  biztosnak. 
Mindazáltal  baj  nélkül  érkezett  Linzbe. 

Noha  Starhemberg  gróf  erős  kézzel  ragadta  meg  Bécs  védelmének 
ügyét,  napokig  tartott,  mig  rendet  birt  a  zűrzavarba  hozni.  Ha  tehát  a 
nagyvezér  csak  két  nappal  előbb  érkezik  Bécs  alá,  aligha  nem  lehetetlenné 
teszi  a  hosszabb  ellenállást.  De  csak  július  14-ikén  jött  meg  s  csak  1 7-ikén 
zárolták  körül  óriási  hadai  a  várost.  Ez  a  néhány  nap  elég  volt  Starhem- 
bergnek  a  védelmi  intézkedések  teljes  befejezésére.* 

Mig  Bécs  vitézül  ellenállt  az  ostromnak,  az  udvar  főhivatása  az  volt, 
hogy  fölmentő  sereg  alakításáról  gondoskodjék.  Még  júniusban  felkérte  János 

»  Kiegsarchiv,  1883.   121. 

•  Szelepcsényi  prímás,  ki  Morvaországba  menekült,  összes  kincseit  bécsi  palotájában 
helyezte  biztosságba  s  a  ház  őrzését  egy  papra  s  néhány  kipróbált  szolgájára  bizta.  Viszont 
Széchenyi  György  kalocsai  érsek,  ki  már  előbb  100,000  forintot  adott  kölcsön  a  császárnak, 
61,000  frt  készpénzét  a  bécsi  Pázmáneumban  letéteményezte,  de  július  14-ikén  e  pénzt  is 
felajánlotta  kölcsönül.  Csakhogy  mielőtt  ez  ajánlata  a  Linzben  levő  udvari  kamarához  érkezett, 
az  már  elrendelte  a  két  magyar  érsek  kincsének  lefoglalását ;  KoUonics  pedig,  a  ki  Bécsben 
maradt,  ilyen  rendeletet  sem  várt,  hanem  önkényesen  elkobozta  azokat.  Széchenyitől  61,őőő 
forintot,  Szelepcsényitől  473,836  forint  77  drt  készpénzben  s  számos  arany-ezüstneműt  vitt  el, 
melylyel  a  primástól  elvett  vagyon  összes  értéke  499,780  forintra  emelkedett.  E  lefoglalt 
kincsekből  fedezte  a  védelem  az  ostrom  egész  folyamán  pénzbeli  szükségleteit,  sőt  a  pénz 
nagyobb  része  csak  később  költetett  el.  Szelepcsényit,  mikor  később  megtudta,  nagyon 
felháboritotta  vagyonának  lefoglalása  s  folyton  sürgette  visszaadását.  A  kincsek  leltárát 
s  az  ügy  további  fejleményeit.  1.  Newald,  id.  m.  II.  39—53. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  27 


418  A   MAGYAR    NEMZET   TÖRTÉNETE. 

lengyel  királyt,  hogy  az  eredeti  tervtől  eltérőteg  Bécs  alá  vezesse  hadait, 
mit  a  pápai  diplomatia  buzgó Ikodására  a  király  meg  is  tett.  Egyes  német 
fejedelmek  szintén  Ígértek  segélyt  s  igj'  kétségtelennek  látszott,  hogy 
bizonyos  Idö  múlva  meg  lesz  a  fölmentő  sereg,  meljtiek  magjául  Károly 
herczeg  hada  szolgált.  A  herczeg  gj'alogságát  Bécsben  hagyva,  lovassá- 
-gával  a  Duna  balpartjára  vonult,  hogy  szemmel  tartsa  az  ellenséget, 
Ausztria  e  részeit  megvédje  s  a  lengyel  segélylyel  annak  idején  egyesül- 
hessen. Ha  Lipóttól  fiigg,  ha  Károly  herczeg  a  császár  szavára  hallgat, 
talán  Bécs  fölmentése  is  meghiúsul,  mert  a  császár  a  török-tatár  lovasság 
pusztításainak    akadályozására    ismét  szét  akarta  forgácsolni    a    sereget 


De  Károly  csak  kivételcsen  teljesítette  c  kívánságát  s  lehetőleg  együtt  tar- 
totta a  haderőt,  mert  Bécs  ostroma  közben  sem  akart  pihenni,  Tudta, 
hogy,  ha  Thökölynek  sikerül  magát  Pozsonyban  megfészkelni  s  onnan 
kezet  fogni  a  Bécset  vivő  török  táborral,  nemcsak  .Alsó-Ausztria  és  Morva- 
ország eddig  megkímélt  részeit  pusztíthatja  cl,  hanem  a  várva-várt  egyesü- 
lést a  lengyelekkel  is  megakadályozhatja.  Hogy  e  veszélyt  elhárítsa,  a 
herczeg  Thökölyre  vetette  magát,  ki  már  hatalmába  kerítette  Pozsony  váro- 
sát.' A  vár  azonban  német  kézen  maradt  s  szorongatott  őrsége  megs^- 
tésére  Károly  herczeg  vagy  kétszáz  főnyi  csapatot  küldött,  melyet  azonban 


'  .-^  városban  történi e ki' ül  u^ykorú  napló.  Thaly  Kúli 


:  Tűrt.  Tár,  1885.,  391-87. 


A   BÉCSI   HADJÁRAT.  4l9 


Petrőczy  István  megvert.  Erre  a  herczeg  maga  vezette  hada  nagyobb 
részét  Pozsony  ellen  s  július  29-ikén  harcz  nélkül  megszállotta  a  várost. 
Thököly,  kinek  serege  14.000  magyarból  s  6000  törökből  áUt,  nem 
akart  csatát  koczkáztatni.  Ellenben  a  vele  levő  török  vezérek  szégyenletes- 
nek tartották  a  harcz  nélküli  visszavonulást.  így  Pozsony  alatt  ütközet^ 
fejlődött  ki,  melyben  a  magyar-török  sereg  megveretett  s  Thököly  minden 
podgyásza  oda  veszett.  Noha  Károly  herczeg  július  30-ikán  visszatért 
Jedlerseebe,  Thököly  nem  birt  többé  komoly  vállalatba  kezdeni.  Csapatai 
be-becsaptak  ugyan  Morvába,  de  a  hadműveletek  menetére  befolyást  nem 
gyakoroltak.  A  Duna  jobb  és  bal  partján  álló  török-magyar  hadak  együtt 
működése  meghiúsult,  sőt  Thököly  titkos  érintkezésbe  lépett  János  lengyel 
királylyal. 

Eközben  Bécs  vivása  folyt  szakadatlanul.  Starhemberg  gróf  jeles 
katona  volt  s  ép  oly  szakavatottan,  mint  elszántan  vezette  a  védelmet. 
Ellenben  a  nagyvezér  nem  értett  az  ostromhoz,  sőt  akarva  nem  akarva 
elősegítette  meghiúsultát.  Nem  rohammal  megvenni,  hanem  kiéheztetni, 
megadásra  kényszeríteni  igyekezett,  mert  csak  az  esetre  lett  volna  az  a 
töméntelen  kincs,  mely  a  közhit  szerint  a  városban  felhalmozódott,  kizáró- 
lag az  övé,  míg  rohammal  való  megvétel  esetén  a  hadi  jog  szerint  a 
zsákmány  oroszlánrésze  a  győztes  katonáknak  jutott  volna. 

Ezekkel  különben  is  rosszul  bánt;  éheztette  őket,  noha  bővében  volt 
az  eleségnek.  Mindez  a  seregben  elégedetlenséget  keltett  s  a  csapatok 
elvesztették  bizalmukat  fővezérükben.  Ep  oly  elégedetlenek  voltak  az 
alvezérek,  kik  hasztalan  sürgették,  tegyen  valamit  a  felmentő  sereg  ellen  s 
folytassa  nyomatékosabban  az  ostromot.  Roppant  lovasságát  csupán  por- 
tyázásra és  pusztításra,  nem  pedig  Károly  herczeg  ellen  használta,  kinek 
eleinte  sokat  árthatott  volna.  De  a  nagyvezér  elmulasztotta  a  kedvező 
alkalmat  s  a  helyett,  hogy  a  herczeget  megverje,  csupán  a  föld  népét  súj- 
totta. Vagy  500  községet  fölperzseltetett,  ellenben  a  fölmentő  seregek  felvonu- 
lását meg  sem  próbálta  akadályozni. 

Augusztus  22-ikén  tisztelgett  táborában  Apafy,  ki  nem  szívesen 
indult  ki  Erdélyből,  melyen  át  vonult  a  tatárság  a  tavaszszal  a  török 
táborba.  »Aperte  nem  rabolt  ugyan,  de  csak  elég  kár  esett  az  országban«.* 
Apafynak  ez  is  okul  szolgált,  hogy  késleltesse  indulását.  De  ismételt  szi- 
gorú parancsra  július  8-ikán  útra  kellett  kelnie  s  seregét  Győr  alatt  hagyva, 
néhány  század  magával  a  bécsi  táborba  ment.  A  nagyvezér  szívesen  látta, 
de  már  másnap  Győr  alá  küldte  vissza.^  Ellenben  Thökölyt  hadaival 
augusztus  27-ikén  sürgősen  táborába  rendelte.  De  a  fejedelem  késett,  mert  e 
közben  János  király  felajánlotta  neki  közvetítését  az  udvarnál.  Különben  is 

>  A  csatáról  több  jelentés :  Acta  hist.  Res  Gestas  Poloniae  ill.  VI.  203—9.  és  206-20. 
•  Bánffy  László  jegyzetei:  Tört.  Tár,  1882.  344 

»  Apafy  útjáról  Inczédy  Pál  naplója.  Továbbá  egy  napló:  Hadt.  Közi.  1896.  487  —  512. 
s  végül  Teleki  levelei  a  fejedelemasszonyhoz  :  Szilágyi,  Erd.  Orsz.  Emi.  XVIII. 

27* 


Sobleikj  Jiooi  leoejrel  kirilj. 
(EjQiiarú  IcEtmcny  u  EiUrbii;  berezegek  fnknU  vátkaitélribui,) 


AZ  1683-IKI  f- 

grűf  AriM 


a  Magyar  Neniiil  TIhléniiat*. 


C^^n ,  Vnií  íuJnrr  vnéli^rfm  Ortm  tn  i 

mk  JifRi  MIM  jo  ír  Tiremamt^t 
in  tífi-Fludií  01  f  mm« ÍÍ£ftTM'^ 

lena    ik/h    t\í  Ja;  műn   t 


A   HÁBORÚ   FOLYTATÁSA.  421 


volt  ember  a  bécsi  táborban  elég,  de  a  nagyvezér  csak  szeptember  9-ike  óta 
vette  komolyabban  feladatát  s  folytatta  több  nyomatékkal  a  vívást,  mig  a 
fölmentő  seregről  még  ekkor  sem  sokat  tartott.  Annál  keserűbb  volt  csaló- 
dása. Károly  berezeg  immár  egyesült  János  királylyal,  valamint  a  német 
segélyhadakkal  és  megkezdte  a  műveleteket.  De  maga  is  csak  szeptember 
13 — 14-re  várta  a  döntő  csatát  s  még  szeptember  12-ikén  reggel  sem 
hitte,  hogy  Bécs  sorsa  az  nap  eldől.  Csak  midőn  az  egyesült  hadak  a  dél- 
előtt folyamán  igen  nagy  előnyöket  vivtak  ki,  határozta  el  a  herczeg,  hogy 
törésre  juttatja  a  dolgot.  Délután  2  órakor,  mikor  a  lengyelek  is  actióba 
léptek,  kezdődött  a  tulajdonképeni  döntő  csata.  Ekkor  vette  át  Kara 
Musztafa  a  fővezetést,  kibontotta  a  próféta  szent  lobogóját  s  a  lengyelek 
ellen  indította  a  janicsárokat.  Véres,  gyilkos  harcz  folyt  egy  ideig  változó 
eredménynyel.  Eleinte  a  lengyelek  vissza  is  szoríttattak.  De  csakhamar  segélyt 
kaptak  s  eldöntötték  a  nap  sorsát.  A  reggel  óta  folyó  küzdelem  kifárasz- 
totta a  török  hadat,  melynek  táborába  belopódzott  az  árulás  is.  A  tatár 
khánt,  kinek  20,000  lovasával  hátban  kellett  volna  a  lengyeleket  meg- 
támadnia, János  király  pénze  tétlenségre  birta.  Ibrahim,  a  vén  budai  vezér, 
ki  a  balszárnyat  vezette,  halálos  ellensége  volt  Kara  Musztafának  s  a  döntő 
pillanatban,  a  helyett  hogy  támadott  volna,  meghátrált.  Csak  a  török  jobb- 
szárny fejtett  ki  erős  ellenállást,  de  az  is  megtöretett. 

Mikor  a  császáriak  a  döblingi  sánczot  megvívták  s  az  ottani  ágyu- 
kat a  törökre  fordították,  János  király  meg  lovasságát  hatalmas  rohamra 
vezette,  megtörtént  az  eldöntés.  Bécs  megmenekült  s  Kara  Musztafa  tönkre 
veretett.  Az  egész  tábor  roppant  kincseivel  és  hadi  szereivel  a  győztesek 
kezébe  került  s  a  bomlásnak  indult  török  had  vad  futásban  özönlött 
Győr  felé.* 


II.  FEJEZET. 

(J  Háború  folvíaíása. 

Keresztény  fegyverek  soha  sem  arattak  a  szeptember  12-ikinél 
nagyobb  diadalt  a  törökön.  Mérhetetlen  volt  a  halottak  és  sebesültek  száma, 
a  zsákmány  értéke.  Mindazáltal  a  csatát  nem  ez,  hanem  következményei 
tették  nagy  jelentőségűvé.  Csak  hogy  az  udvar  egy  ideig  kész  volt  a  győzelmet 
€  jelentőségéből  kiforgatni,  mert  síkerét  nem  akarta  kiaknázni.  Ellenkezőleg 

'  A  bécsi  csatában  részt  vett  Esterházy  Pál  nádor  is  s  két  könnyű  sebet  kapott. 
Bubics-Merényi,  Herczeg  Esterházy  Pál,  214.  Részt  vettek  gróf  Pálffy  Károly,  gróf  Kéry 
János  s  mások  is.  Mindazáltal  egy  hivatalos  rendelet  azt  állítja,  hogy  Gombos  Imre  volt 
az  egyetlen  magyar,  ki  harmincz  és  néhány  emberével  Bécs  fölmentésében  részt  vett,  miért 
Felső-Magyarországon   12,000  forint  értékű  jószágot  kapott.  Newald,  id.  m,  ü.  132. 


422  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


ismételni  próbálta  azt,  mit  a  szent-gotthárdi  csata  után  tett,  békét  óhajtott  a 
törökkel  A  miniszterek  nagy  része  nem  is  sejté,  minő  végtelen  kilátásokat 
nyit  e  győzelem  a  Habsburgoknak  a  keleten,  hol  könnyen  a  szultánok 
örökébe  léphetnek.  Lipót  császár  szintén  csak  a  gyűlölt  Bourbonokra  gon- 
dolt s  kész  volt  győztes  fegyvereit  pihentetni.  E  szándékkal  tért  vissza 
felszabadított  székvárosába,  mely  alkalommal  az  érzékeny  János  királylyal 
feltűnő  hidegen  bánt,  kétségkivül  azért,  mert  azt  hitte,  hogy  nincs  többé 
rá  szüksége  s  nem  sokára  meglesz  a  béke.  Minthogy  erre  nézve  a  török 
nem  tett  ajánlatot,  a  császár  szeptember  24-ikéni  a  legnagyobb  titokban 
Kuniz  utján  felszólította  Maurocordato  portai  tolmácsot,  értesítse  a  nagy- 
vezért, hogy  az  udvar  kész  békét  kötni.  A  császár  olyan  bizonyosnak  tar- 
totta a  békét,  hogy  a  velenczei  követ  előtt,  ki  azt  várta,  hogy  a  török 
elleni  szövetkezésre  fogja  Velenczét  felszólítani,  azon  reményét  fejezte  ki> 
hogy  a  török  immár  sokáig  nem  bántja  többé  a  kereszténységet. 

Abbeli  szándékát,  hogy  békét  köt  a  törökkel,  Lipót  a  pápának  is 
bejelenté,  ki  felháborodva  figyelmeztette,  hogy,  ha  győztes  hadait  egy 
keresztény  fejedelem  ellen  vezetné,  nyomban  megvonja  tőle  segélyét. 
Mindez  nem  használt  s  a  császári  politika  béketörekvései  csak  a  nagy- 
vezér ellenkezésén  hiúsultak  meg,  ki  a  vereség  után  is  elég  erősnek  érezte 
magát  a  háború  folytatására  s  erről  Thökölyt  értesítette.  Különben  sem 
hitte,  hogy  a  császáriak  ez  évben  folytathatnák  a  műveleteket  s  valóban 
úg>'  látszott,  hogy  a  császári  sereg  a  bécsi  győzelem  után  feloszlik.  A  szász 
választó  1 1 ,000  főnyi  népével  tényleg  haza  tért  s  a  bajor  választó,  vala- 
mint más  német  fejedelmek  csapatai  sem  akartak  maradni.  De  mivel  a 
török  nem  tett  békeajánlatot,  az  udvar  kénytelen-kelletlen  beletörődött  a 
hadjárat  folytatásába.  Ezt  Károly  herczeg  kezdettől  fogva  sürgette  s 
nyomban  a  bécsi  győzelem  után  erélyesen  üldözni  akarta  a  futó  ellensé- 
get,  hogy  azután  Esztergomot  vagy  Ersek-Ujvárt  vívja  meg  s  úgy  helyez- 
kedjék el  téli  szállásra,  hogy  kora  tavaszszal  ismét  megindíthassa  a  támadó 
műveleteket. 

A  herczeget  buzgón  támogatta  Buonvisi  nuntius  s  a  velenczei  követ, 
mire  János  király  is  hajlandónak  nyilatkozott  részt  venni  a  további  harcz- 
ban.  Szeptember  18-ikán  indultak  el  a  lengyelek  Pozsony  felé.  János  király 
egyenesen  Budának  akart  menni,  de  mivel  az  oda  vezető  földet  az  ellen- 
ség  nagyon  kiélte,  Károly  herczeg  Ersek-Ujvár  vagy  Esztergom  s  a  pár- 
kányi hídfő  megvételét  ajánlotta.  Október  2-íkán  abban  állapodtak  meg, 
hogy  Párkányt  s  azután  Esztergomot  ostromolják  ki. 

E  közben  a  nagyvezér  vert  hadát  a  győri  táborban,  a  mennyire  bírta, 
rendbe  hozta  s  17-ikén  Budára  indult.  Mikor  hirét  vette,  hogy  Károly  her- 
czeg magyar  földre  érkezett,  Budára  rendelte  Thökölyt,  hogy  Magyarország 
új  alkotmánya  s  a  háború  folytatása  ügyében  tanácskozzék  vele.  De  Thö- 

*  Kuniz  levele  :   K'lopp,  id.  m.   342. 


A   HÁBORÚ    FOLYTATÁSA.  423 


köly  nem  követte  hívását,  hanem  titkos  érintkezésben  maradt  János  király- 
lyal,  kinek  még  a  bécsi  győzelem  előtt  azt  az  ajánlatot  tette,  hogy,  ha 
birtokában  hagyják  Pozsonyt  s  az  általa  megszállott  Dunáninneni  földet, 
elszakad  a  töröktől  s  egész  erejével  a  császáriakat  támogatja.  János  király 
elfogadhatónak  találta  az  ajánlatot,  de  a  bécsi  győzelem  után  már  kevéssé 
biztatta  Thökölyt,  midőn  követei  szeptember  19-ikén  fölkeresték.  A  császár 
igen  rossz  néven  vette  a  királytól,  hogy  belügyeibe  avatkozik,  s  általában 
nem  akart  többé  Thökölyvel  megbékülni,  sőt  még  azon  engedményeket  is 
visszavonta,  melyeket  a  tavaszszal  Saponara  útján  tett.  Mindazáltal  Thö- 
köly nem  azonosította  többé  ügyét  a  törökével.  Nemcsak  Budára  nem 
ment,  hanem  a  párkányi  harczok  idején  sem  támogatta  az  ottani  törököt. 
Követei  jártak-keltek  János  király  táborában,  noha  Károly  herczeg  szóba 
sem  állt  velük,  mert,  mint  az  udvar,  ő  is  egyszerűen  lázadó  alattvalónak 
nézte  Thökölyt,  a  ki  legfölebb  kegyelmet  kérhet.  így  a  fejedelem  mindinkább 
a  két  szék  közt  a  pad  alá  került ;  elvesztette  a  török  bizalmát,  az  udvartól 
meg  engedményt  nyerni  nem  birt  s  ezzel  feltartóztathatatlanná  tette  bukását. 
Bécsben  a  nuntius  is  erősen  dolgozott  ellene.  Mikor  pedig  az  udvar  neszét 
vette,  hogy  János  király  fiát,  Jakab  herczeget  Thököly  segélyével  magyar 
királynak  szeretné  választatni,  nemcsak  Thökölyről  nem  akartak  többé  hallani, 
hanem  a  lengyel  szövetség  felbontásától  sem  riadtak  vissza.  A  királyválasztás 
tervéről  Pallavíciní  varsói  nuntius  küldött  Bécsbe  jelentést,  kinek  a  lengyel 
királyné  elmondotta,  ^  hogy  Thököly  és  a  magyarok  Lipótnak  semmi  áron 
sem  akarnak  többé  hódolni  s  egyik  gyűlésükön  Jakab  herczeget  készülnek 
királyukká  kikiáltani.  A  pápai  diplomatia  minden  erejét  megfeszítette, 
hogy  a  lengyel  királyi  párt  az  eszme  elejtésére  s  a  Thökölyvel  való  szakí- 
tásra birja.  A  nuntius  emlékiratot  adott  át  a  királynénak,  ki  csakugyan 
elállott  e  tervtől,  a  pápa  meg  egymás  után  küldte  János  királyhoz  leveleit, 
hogy  végleg  elvonja  Thökölytől.s  E  közben  a  bécsi  udvarban,  főleg  a 
császárné  környezetében,  oly  sértő  módon  beszéltek  a  lengyel  királyról, 
hogy  a  pápa  kénytelen  volt  az  illetőket  figyelmeztetni,  hogy  ez  oktalan 
magaviselet  a  szövetség  felbontására  vezethet.^ 

A  fenyegetett  Párkányba  a  nagyvezér  Budáról  tetemes  hadat  vetett, 
miről  azonban  János  királynak  nem  volt  tudomása  s  azon  hitben,  hogy 
ott  csak  1000  török  áll,  Károly  herczeg  tanácsa  ellenére  megtámadta. 
Lovasságával  tüzérség  és  gyalogság  nélkül  kezdte  a  harczot.  De  8000  török 
készen  várta  s  véres  fejjel  űzte  vissza.  Maga  a  király  és  fia  a  legnagyobb 
veszélyben  forogtak  s  valami  2000  embert  vesztettek.  Mindazáltal  hamar 
kiheverték  a  vereséget  s  október  9-ikén  lengyelek  és  császáriak  egyesült 
erővel  újították  meg  a  támadást.  A  török  ismét  készen  várta  őket  s  arra 
számított,  hogy  harcz   közben   megérkezik   Thököly,   ki   tényleg  jelentette. 


*  Szeptember   16-iki  jegyzéke:  Xewald,  id.  m.  II.   111  —  12. 

"  Az  iratok  :  Sauer,  Rom  und  Wien. 

'  A  pápa  november   12-iki  levele  u.  ott,   156. 


I  . 


K  pArkAMVI  ÜTKÖi 

(Eurkorú  irobíHr 


TÓBBR  MKÍN. 


A  HÁBORÚ  FOLYTATÁSA. 


hogy  elindult  Léváról.  Ugyanakkor  azonban  János  királyt  is  értesítette, 
hogy  közeledni  fog  ugyan  a  csatatérhez,  de  nem  avatkozik  a  liarczba. 
így  a  magára  hagyatott  török  had  rövid  csatában  teljesen  megveretett. 
A  futó  törökök  oly  tömegesen  tolultak  a  Duna  hídjára,  hogy  az  leszakadt, 
mire  a  menekülők  a  Dunába  ugrottak,  s  úszva  igyekeztek  az  esztergomi 
partra  átjutni.  De  nagyobb  részük  a  vizbe  fúlt  s  a  Duna  medre  egészen 
megtelt  emberi  és  állati  hullával.  A  9000  török  közül  csak  400-an  mene- 
kültek, I200-an  fogságba  kerültek,  a  többi  elveszett.  A  vereség  hirére  a 
nagyvezér  Budáról  Belgrádba  futott.  Budán  10,000   főnyi  Örséget  hagyott 


Ai  BMtsrgonii  vár  itiari.dTánjai. 
(A  sz&ítd  elején  késiDII  reji  után.) 

Ugyan,  de  minden  hadi  szert  és  élelmet   elvitt,  úgy   hogy  a  vár  alig  áll- 
hatott volna  ellent  az  ostromnak. 

De  Károly  berezeg  előbb  Esztergomot  akarta  megvenni.  Október 
22-ikén  kezdte  meg  a  \'ivást,  mely  öt  napig  folyt.  Október  27-ikén  a  vár 
megadta  magát  s  másnap  4000  katona  s  valami  6000  főnyi  polgári  lakos- 
ság távozott  Esztergomból,  mely  immár  végleg  felszabadult  a  török  uralom 
alól.  Ezzel  a  berezeg  a  hadjáratot  befejezte.  A  téli  szállásokra  nézve  azt 
ajánlotta,  hogy  a  lengyelek  Egeren,  Szolnokon,  Debreczenen  át  Nagy- 
Váradig  nyomuljanak,  a  rebelliseket  s  a  törököt  kiűzzék  s  ott  töltsék  a 
telet,  Felső-Magyarország  ellenben  a  németeknek  jusson.  De  János  király 
közelebb   óhajtott  lenni  hazájához  s  a  maga  hadait   vezette   FelsŐ-Magyar- 


426  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


országba.  A  lengyelek,  főleg  a  harczban  részt  sem  vevő  litvánok,  oly 
dúlást  követtek  el  mindenütt,  hogy  a  föld  népe  ellenük  támadt.  » Nemes, 
paraszt,  katona,  szóval  mindenki  —  irja  János  király  —  reánk  vadász, 
mint  farkasokra.*  A  király,  megvéve  Szécsény  várát,  Kassának  és  Eper- 
jesnek tartott.  De  a  két  város  hiven  ragaszkodott  Thökölyhez  s  csak  a 
gyönge  Kis-Szeben  nyitotta  meg  kapuit,  mig  a  németek  Lőcsét  vették  meg 
(deczember  12-ikén).  A  lengyelek  csakhamar  haza  takarodtak  s  Felső- 
Magyarország  néhány  erődített  hely  kivételével,  tényleg  tovább  is  Thököly 
kezén  maradt,  ki  még  mindig  azt  hitte,  hogy  »a  dolgot  jó  formában  fogván«,* 
János  király  közvetítésével,  megegyezésre  léphet  az  udvarral. 

A  magyar  közvélemény  általában  nem  volt  tisztában  a  lezajlott 
események  jelentőségével,  valamint  az  udvar  politikájával.  Eleinte  el  sem 
akarta  hinni  a  bécsi  vereséget.  >  Századik  része  sem  igaz  annak,  —  irta 
szeptember  27-ikén  főispánja  Trencsén  vármegyének,  —  a  kit  mind  győzhe- 
tetlen török  császár  ereje,  mind  peniglen  urunk  ő  nagysága  fényes  tábora 
felől  hamisan  költöttek. «  A  nagyvezér  Bécs  alól  csak  azért  vonult  el,  mert 
a  budai  pasa  elárulta,  de  ezt  megfojtatván,  visszatért  Bécs  alá,  »sőt  a  mi 
nagyobb,  maga  a  török  császár  is  személye  szerint  sok  álgyukkal  éjjel- 
nappal utána  megyén «. 2 

Ép  oly  kevéssé  ismerte  föl  Apafy  a  helyzetet  s  a  viszonyok  válto- 
zását s  a  bécsi  győzelem  előtt  békeközvetitőűl  ajánlkozott  a  császárnak. 
»Mi  az  elmék  megegyesitésében  —  irta  augusztus  25-ikén  —  a  mediator- 
ságot jó  sziwel  elvállalnók,  ha  ő  felsége  acceptálná.  Ha  pedig  ő  felsége 
nem  acceptálja,  magát  okozhatja  a  nehezebb  consequentiákért*.^  Szeptember 
4-ikén  ismételte  ez  ajánlatot,  a  bécsi  vereség  után  meg  János  királylyal 
lépett  érintkezésbe. 

Thökölyvel  azonban  hamar  megéreztették  a  tények  a  helyzet  válto- 
zását. Nemcsak  azok  szakadtak  el  tőle,  a  kik  kénytelenségből  csatlakoztak 
hozzá,  hanem  régi  hivei  is.  Mikor  egyik  főemberét,  Barkóczy  Ferenczet  a 
Tisza  mellé  rendelte,  ez  a  rendeletre  azt  jegyzé  fel  » szaladó  tót  feje- 
delmet nem  követem,  királyom  hűségét  megtartom*.*  Csakhogy  az  udvar 
nem  elégedett  meg  azzal,  hogy  az  urak  ismét  hűséget  fogadtak  neki. 
Büntetni  is  akarta  őket  az  elpártolásért,  noha  ennek  oka  egyesegyedül 
maga  volt. 

Lipót  király  Bécs  felszabadítása  előtt  a  magyar  ügyekben  nagy 
értekezletet  akart  összehívni.  A  győzelem  után,  szeptember  23-ikán  meg 
kiáltványt  tett  közzé,  melyben  Thökölyt  nevezte  minden  baj  kútfejének  s 
felhívott  mindenkit,  hogy  szeptember  végéig  térjen  vissza  hűségére.  A  nádor 
a  hadsereghez  ment,  hogy  mindazoknak,  kik  jelentkeznek,  kegyelmet  adjon, 

*  November  1-i  levele.  Thai}',  Thököly  naplói,  II.  64. 
«  Tört.  Tár,   1895.    396. 

•  M.  Tört.  Tár,  XXI.  203. 

♦  Thaly  Kálmán:  Századok,   1871.  665. 


A   HÁBORÚ   FOLYTATÁSA.  427 


a  megátalkodottakat  pedig  büntesse.  Noha  szeptember  28-ikán  a  nádor 
hasonló  felhívást  intézett  a  vármegyékhez,  a  császár  október  l-jén  elren- 
delte a  tömeges  jószágfoglalást,  s  Esterházy  és  Kollonics  a  legnagyobb 
buzgalommal  fogtak  a  rendelet  végrehajtásához.  Október  11-ikén  az  udvar 
intézkedett,  hogy  a  magyar  urak  »és  más  rebellisek  €  várait  azon  ürügy 
alatt,  »hogy  ratio  et  status  belli  kivánja  igy«,  mint  1670-ben  történt, 
német  katonaság  szállja  meg.*  Utóbb  azonban  mégis  felülkerekedett  a 
józanabb  felfogás.  Október  22-ikén  a  hatóságok  utasíttattak,  hagyják  abban 
az  elkobzást  s  a  hűségre  való  visszatérés  ideje  1684  február  végéig  meg- 
hosszabbíttatott. A  jelentkezőket  Pozsonyban  bizottság  fogadta,  melynek 
elnöke  Károly  herczeg,  tagjai  két  német,  két  magyar  s  a  nádor  voltak. 
Jelentkeztek  mindazok,  kik  a  múlt  évben  kénytelenségből  Thökölynek 
hódoltak,  s  14  főúr,  12  vármegye  és  10  város  fogadott  a  bizottság 
előtt  hűséget.  Ezzel  Thököly  rövid  uralma  a  Dunán  inneni  és  a  Dunán 
túli  részekben  végképen  elenyészett. 

A  törökök  súlyos  vereségei  után  a  Balkán-félszigeten  és  Olaszországban 
egy  jóslat  kelt  szárnyra,  mely  közvetlen  küszöbön  állónak  hirdette  az 
európai  török  birodalom  összeomlását.  Világszerte  nagy  volt  a  lelkesedés 
és  áldozatkészség  a  császár  iránt  s  mindenfelől  a  háború  erélyes  folyta- 
tását sürgették.  Ez  a  harczias  hangulat  azonban  épen  a  császári  kormányban 
kelté  a  leggyöngébb  viszhangot.  Ott  a  békepárt  még  mindig  hatalmas  volt 
s  ha  a  szultán  békét  kér,  aligha  meg  nem  kapta  volna.  De  nem  kért  s 
igy  Lipótnak  folytatnia  kellett  a  háborút.  Kénytelenségből  azután  időnkint 
nagyon  harczias  tudott  lenni.  » Röviden,  kedves  páterem  —  irta  bizalma- 
sának, d' Aviano  barátnak  1 684  január  23-ikán  —  én  sziwel-lélekkel  a  (török) 
háború  mellett  vagyok. «  Még  deczemberben  fölmerült  az  eszme,  hogy  a 
pápa  védnöksége  alatt  nagy  nemzetközi  szövetség  alakíttassék,  melynek 
tagjai  legyenek  a  császár,  a  spanyol  és  lengyel  király,  Velencze,  Toszkána, 
a  máltai  lovagrend;  meg  akarták  nyerni  a  czárt,  az  erdélyi  fejedelmet, 
a  havasalföldi  és  moldvai  vajdákat  is.  Velencze  nyomban  kész  volt  a 
szövetségbe  lépni,  melynek  létrejöttét  a  pápa  és  diplomatiája  a  szokott 
buzgalommal  támogatták.  Lipót  király  követséget  küldött  a  czárhoz, 
támadja  meg  Krim  szigetét,  s  ezzel  » vágja  le  a  szultán  jobb  kezét. «  Tavasz- 
szal  Apafyt  hivta  fel,  csatlakozzék  a  szövetséghez  s  vegyen  részt  a  török  és 
Thököly  gőgjének  megtörésében.  János  király  ugyanezt  ajánlotta  a  fejede- 
lemnek, ki  azonban  ekkor  várta  a  szultántól  fia  fejedelemségének  megerő- 
sítését, melyet  szeptemberben  csakugyan  megkapott.  Azt  felelte  tehát,  hogy 
a  portával  mindaddig  nem  szakíthat,  míg  a  császár  Nándor-Fejérvárt  meg 
nem  veszi.^  Hasztalan  sürgették  később  is,  dynastikus  érdekei  ez  időben 
a  törökhöz  csatolták  s  semleges  akart  maradni. 


»  Az  október  11-iki  rendelet  kivonata.  Acta  Hist.  Pol.  ill.  VI.  264. 

"  A  lengyel  királyhoz  küldött  követség  utasítása.  Erd.  Orsz.  Emi.  XVIII.  238. 


A    MAGYAR   NEMZET    TÖRTÉNETE. 


Az  udvar  még  Perzsiába  ís  elküldé  követeit,  az  olasz  fejedelmeket 
és  a  máltai  lovagrendet  meg  arra  ösztönzé,  hogy  a  török  ellen  föllázadt 
albánokat  hathatós  segélyben  részesítsék.  Mindazáltal  a  legelső,  a  kinek 
tettereje  megbénult,  Lipót  császár  és  udvara  volt.  Minthogy  a  francziák  ismét 
rezgelődtek,  Bécsben  a  harczvágy  egyszerre  lelohadt.  Mikor  Velenczével  meg- 
köttetett a  szerződés,  a  császár  habozott  szenteáteni  s  Buonvisi  nuntius 
valósággal  kierőszakolta  aláírását.  Márczíus  5-Íkén'  végre  megvolt  a  hármas 
szövetség,  a  szent  Üga,  melyben  a  császár,  Lengyelország  s  a  velenczei 
köztársaság  szövetkeztek  a  török  ellea  A  szerződés  szerint  mindegyik  fél 
a  maga  érdekkörében  folytatja  a  háborút  s  a  mit  ott  elfoglal,  az  az  övé 


A  sieot   Iga  tmlibírme 

(kiaiap.) 


marad.  Ellenben  békét  a  szövetségesek  csupán  együttesen  s  nem  külön- 
külön  köthetnek.  A  hármas  szövetség  Incze  pápa  védnöksége  alatt  állt, 
kinek  mindegyik  szerződő  fél  esküt  tett,  hogy  hiven  megtartja  elvállalt 
kötelezettségeit.  Ez  a  szövetség  Magyarország  jövendőjének  alakulására  is 
fofontosságu  politikai  esemény  volt,  főleg  azért,  mert  korlátolta  a  császár 
azon  jogát,  hogy  a  törökkel  megbéküljön.  Ettől  fogva  szövetségesei  bele- 
egyezéséhez volt  kötve,  s  ezek  közül  Velencze  mindig  a  háború  erélyes 
folytatását  kívánta.  Megvolt  tehát  az  európai  liga.  De  alig  hogy  megala- 
kult, Lipót  politikája  ismét  nagyot  fordult.    1684   ápril  végén  XIV.  Lajos 


■  A  szerződés  Hormuzakinál,  íd.  i 


A   HÁBORÚ   FOLYTATÁSA. 


megtámadta  Luxemburg  várát,  a  német  birodalom  területét.  Erre  a  császár 
a  török  ellen  alakított  sereget  a  Rajnához  indította  s  a  birodalomból 
Magyarország  felé  siető  hadaknak  meghagyta,  hogy  ne  folytassák  útjukat. 
Hasztalan  figyelmeztette  a  nuntius,  hogy  a  távoli  Luxemburgot  úgy  sem 
mentheti  meg  többé,  ellenben  újra  veszélyezteti  Bécset.  A  ministerek  azt 
felelték,  hogy,  ha  útját  nem  állják  a  franczia  terjeszkedésnek,  Lipót  elveszti 
a  császári  koronát.  Szerencsére  augusztus  15-ikén  Francziaországgal  20  évi 
fegyverszünet  létesült,  s  így  a  császár  ismét  Magyarországban  egyesít- 
hette szétforgácsolt  erejét,'  De  az  idénre  már  elkésett  s  1684-ben  a  császári 
hadak  nem  folytatták    múlt  évben    megkezdett  diadalútjukat.    Pedig  ezt 


it  ligB  emlíkínne. 
(lUtUp.) 


annál  könnyebben  tehették  volna,  mert  Konstantinápolyb^  csak  ekkor 
nyilvánultak  egész  nagyságukban  a  műit  évi  vereség  hatásai.  A  szultán 
még  a  múlt  év  végén  megölette  Kara  Musztafát  s  helyére  Kara  Ibrahimot 
nevezte  ki,  a  ki  azt  sem  tudta,  mihez  fogjon.  FŐ  feladatának  azt  tekinté, 
hogy  boszut  álljon  Thökölyn  s  a  magyarokon,  mert  »ezek  az  árulók,  kik  ben- 
nünket a  könnjKi  hódítás  csalfa  ámításaival  mészárszékre  vittek  s  azután, 
magok  biztosságban,  a  távolból  nézték  a  mieink  vereségét*.  A  szultán 
azonban  okosabb  volt  nagyvezérénél  s  azt  mondotta,  hogy  Thökölyt,  a  ki 
mindenét  koczkára  tette,  nem  szabad  elejteni,  mert  ez  méltánj^talanság  és 
politikai  baklövés  lenne.  Erre  Ibrahim  megszelídült  s  februárban  érteatette 

<  Newald,  id.  m.   132. 


430  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Thökölyt,  hogy  májusban  200,000  főnyi  haddal  Magyarországban  lesz. 
Készüljön  tehát,  hogy  egyesült  erővel  járhassanak  el.  Ez  igéretét  azonban 
nem  váltotta  be  s  nem  rajta  múlt,  hogy  Károly  herczeg  nem  valósíthatta 
terveit.  Ezek  egyrészt  Buda  és  Eszék,  másrészt  Felső-Magyarország  vissza- 
hódítására irányultak,  mely  czélból  három  hadsereget  akart  alakítani,  az 
-egyiket  a  Drávánál,  a  másikat  a  felvidéken,  a  harmadikat  a  Dunánál. 
Mindegyik  sereg  meg  is  alakult,  de  egyik  sem  volt  elég  erős,  hogy 
feladatát  megoldja.  Maga  Károly  herczeg  a  fősereggel  csak  június 
közepén  kezdhette  meg  az  előnyomulást  Buda  felé.  Június  18-ikán  megvette 
Visegrádot,  de  innen  nem  egyenesen  Budának  nyomult,  hanem  a  Duna 
bal  partjára  térve  át,  Pestet  fenyegette.  Kara  Mohammed  budai  pasa 
15,000  lovassal  s  3000  janicsárral  eléje  ment  s  június  27-ikén  Vácz  köze- 
lében megütközött  vele.  A  császári  sereg  lelkesült  hangulatban  fogadta  a 
törököt.  A  csata  előtt  a  magyarok  »vig,  hazafias  dalokat «  énekeltek  Szent 
László  tiszteletére,  kinek  az  nap  volt  ünnepe.^  Mohammed  meg  is  veretett 
s  Vácz  még  aznap.  Pest  pedig  június  30-ikán  a  császáriak  kezébe  került. 
Ezzel  azonban  a  szépen  induló  hadjárat  megakadt.  A  herczeg  nem  érezte 
magát  elég  erősnek,  hogy  Buda  hatalmas  várát,  a  török  birodalom  osz- 
lopát, megvívja,  melyet  Kara  Mohammed  és  Sátán  Ibrahim  pasák  alatt 
nagyszámú  válogatott  katona  védett.  A  herczeg  inkább  Ersek-Ujvár  ellen 
akart  fordulni,  de  majdnem  összes  tábornokai  Buda  vívását  sürgették. 
E  végből  a  sereg  a  szent-endrei  szigeten  a  Duna  jobb  partjára  kelt  át, 
s  július  14-ikén  megszállta  a  mai  császárfürdő  környékét.  Erre  megkezdődtek 
a  rendszeres  ostrommunkák,  melyek  sikeres  folytatásához  azonban  nem 
volt  meg  a  kellő  felszerelés.  Csakhamar  fölmentő  sereg  közeledett.  Károly 
herczeg  a  lovassággal  s  némi  gyalogsággal  eléje  sietett  s  július  22-ikén 
véres  harczban  megverte  s  egész  táborát  zsákmányul  ejtette.  De  sem  ez, 
sem  Kara  Mohammed  halála  nem  törte  meg  a  budaiak  ellenállását  s  a 
vívás  nem  igen  haladt  előre.^ 

A  rossz  időjárás,  a  nagy  halandóság,  mely  a  táborban  uralkodott  s 
újabb  fölmentő  sereg  közeledte  nagyon  lehangolta  a  katonákat,  kik  közt 
valami  9000  magyar  volt,  a  nádor,  Batthyány  Ádám,  Draskovich  Miklós^ 
Bercsényi  Miklós,  Esterházy  János  vezetése  alatt.  Vitézül  küzdöttek  az 
összes  harczokban,  mégis  ők  voltak  a  tábor  mostoha  gyermekei.  Nem 
kaptak  eleséget,  fizetést  olyankor  sem,  mikor  volt  pénz  a  táborban.  Las- 
sankint elkedvetlenedtek  tehát.  »Abele  uramat  várja  ide  (Károly  herczeg) 
a  mi  megnyuzásunkra*  —  irta  egy  izben  a  nádor.^  A  német  zsoldosok 
rajtok  is  erőszakoskodtak,  mint  a  föld  népén.  » Erővel  marháinkat  elhajt- 
ják, lovainkat  elveszik  erővel  a  németek. '^  A  kinél  valamit  sejtettek,  20 — 30 

«  Hadtört.  Közi.   189B.  334. 

*  Az  ostromhoz  adalékok    egy  Budán  levű    magyar  fogoly  naplójában.   Tört.   Tár, 
1890.  49-58. 

»  Századok,   1884.  801. 


A   HÁBORÚ   FOLYTATÁSA.  431 


fegyveres  ment  rá,  mint  a  törökre,  » szóval  ki  nem  irható  dolog,  a  mint 
bánnak  velünk, «  így  már  szeptember  derekán  tömegesen  távoztak  a 
táborból,  hol  végűi  a  nádor  mellett  alig  1000  magyar  maradt.  Noha  az 
udvar  maga  okozta  a  bajt,  mert  éhenhalásra  kárhoztatta  őket,  távozásukat 
mégis  fölöttébb  zokon  vette.  A  vár  e  közben  elszántan  folytatta  az  ellen- 
állást s  a  nádor  már  szeptember  21-ikén  sejtette,  » Budát  mi  meg  nem 
vesszük «.i  A  várbeliek  is  biztosra  vették,  hogy  a  herczeg  kénytelen  lesz 
félbe  szakítani  az  ostromot."  November  3-ikán  ez  csakugyan  megtörtént. 
hz  ostromló  had  visszavonult  s  Pest  ismét  török  kézbe  jutott.  így  a  had- 
járat  meddő   maradt,  noha   a   császáriak   roppant   veszteséget   szenvedtek. 

0 

Ep  oly  kevés  sikert  aratott  Leslie  tábornok  a  Drávánál,  hol  csak  Verőcze 
várát  tudta  megvenni.  Valamivel  többet  eredményezett  a  felső-magyar- 
országi hadjárat.  A  török  biztatta  ugyan  Thökölyt,  de  egy  katonát  sem 
ktildhetett  segítségére,  mert  Buda  felmentése  minden  erejét  igénybe  vette. 
Thököly  Bécscsel  igyekezett  tehát  megegyezni.  De  ott  azt  felelték,  kérjen 
kegyelmet,  mely  esetre  visszakapja  jószágait.  Egyezkedni  általában  nem 
akartak  vele  s  híveit  megvesztegetéssel  igyekeztek  elcsábítani,  mely  czélra 
a  pápa  nagy  összeget «  küldött.  A  hadi  tanács  május  3l-ikén  Barkóczy 
Ferencz  és  Gombos  Imre  ezredeseknek  5000  aranyat  utalványozott  ki, 
hogy  titokban  megkezdjék  a  lélekvásárlást. 

Thökölynek  nem  levén  más  választása,  megkezdte  a  harczot.  Eleinte 
reá  mosolygott  a  szerencse  s  hadai  ellepték  a  Dunán  inneni  vármegyéket.  De 
júliusban  Schultz  tábornok  küldetett  ellenük  s  a  kuruczok  kerülve  »a  német 
büzt«,  komoly  harcz  nélkül  meghátráltak.  Schultz  vérengzéseivel  igyekezett 
a  rémületet  fokozni  s  Kis-Szebenben  112  foglyot  lefejeztetett.*  Augusztus 
17-ikén  Eperjes  alatt  meglepte  és  szétugrasztotta  Thököly  főseregét,  mire 
Bárt  fa,  Makovicza,  Dunajecz  megadta  magát.  Eperjes  azonban  hősiesen 
ellenállt,  mig  a  téli  időjárás  véget  nem  vetett  a  hadműveleteknek.  Thököly 
ez  időben  már  hasztalan  keresett  a  külhatalmaknál  támogatást.  Lajos 
franczia  király  maga  elé  sem  bocsátotta  követét.  János  lengyel  király  szí- 
vesen segített  volna  ugyan  rajta  s  nemcsak  maga,  hanem  neje  is  fel- 
ajánlotta közbenjárását.  Bécsben  azonban  most  rriég  kevésbbé  hallgattak 
a  lengyel  királyi  pár  szavára,  mely  csak  azzal  bizonyíthatta  be  jóaka- 
ratát, hogy  végszükség  esetén  menedékhelyet  kínált  Thökölynek,  kinek 
fejéről  ez  évben  csak  az  hárította  el  a  végveszedelmet,  hogy  Buda  ostroma 
meghiúsult. 

Mindazáltal  az  udvarra  csekély  volt  a  hadjárat  eredménye  s  az  áldoza- 
tokért szerény  kárpótlást  nyújtott  azon  inkább  erkölcsi  siker,  hogy  augusztus 

>  Századok,   1884.  801. 

•  Október  4-iki  jelentés  Erdélyből.  Tört.  Tár,   1887.  553. 

■  1684  június  3-ikáig  Buonvisi  e  czélra  49,088  frtot  utalványozott  ki.  Az  ügyről 
Newald,  id.  m.  II.   131. 

*  Anj^yal,  id.  m.  II.   103. 


432  A   MAGVAK   NEMZET    TÖRTÉNETE. 

20  lkán  a  kis  Ragusa  köztársaság    addig  torok  hűbéres   terület,   visszatért 
Lipot,  mint  magyar  király  védnöksége  ala ' 

Annal  nagyobb  előkészületeket  tettek   az    1685-iki  [hadjáratra,  s  első 
sorban  János  királyt  buzdítottak  a  műveletek  erélyes   folytatására.  A  király 


ezt  kilátásba  helyezte,  a  mi  Bécsben  nagy  megelégedést  keltett.  Annál 
kínosabban  érintette  az  udvart  a  varsói  nuntius  azon  jelenlése,  hogy  János 
király  Erdély  és  Moldva  meghóditását   tűzte  ki  ez  évi  hadjárata  czétjáúL 

<  Az  irat  a  bécsi  áll.  levéltárban.  Lásd  mée  Getsich-Thallóczy,  Ragusai  oklevéltár. 


A   HÁBORÚ   FOLYTATÁSA.  433 


Siettek  figyelmeztetni,  hogy  ez  a  két  ország  a  magyar  koronához  tarto- 
zik; mindazáltal  Lipótnak  nincs  kifogása  az  ellen,  hogy  Moldvát  támadja 
meg,  honnan  Bulgáriába,  sőt  egész  Konstantinápoljng  hatolhat.  Erdélyt 
ellenben  bizza  a  császárra.  János  király  eleinte  azt  felelte,  hogy  a  mint  a 
császár  átengedte  Dalmácziát,  a  magyar  korona  tartományát,  Velenczének, 
akképen  neki  meg  Erdélyt  engedheti  át,  melynek  fejedelmével  ez  iránt 
érintkezésbe  is  lépett.  Mindazáltal  csakhamar  elejtette  Erdélyre  vonatkozó 
terveit  1  s  Magyarországba  akarta  hadait  vezetni,  hogy  Károly  herczeggel 
együtt  működjék.  De  az  udvar  magyar  földön  sem  látta  szívesen  a  Thö- 
kölyvel érintkező  királyt.  A  pápai  diplomatia  csakugyan  kivitte,  hogy  ez 
újabb  tervét  is  elejtette.  A  vége  a  sok  tervezgetésnek  az  lett,  hogy  Len- 
42;yelország  az  új  hadjáratban  épen  nem  erőltette  meg  magát  s  a  harcz 
folytatását  a  másik  két  szövetségesre,  Velenczére  és  a  császárra  hárította 
át.  Lipót  azonban  komolyan  készült,  mert  Francziaország  nem  gátolta 
többé.  Ugyanez  okból  a  német  fejedelmek,  első  sorban  Miksa  Emánuel 
bajor  választó  nagyobb  mértékben  támogathatták.  A  pápa,  egyes  olasz 
fejedelmek  s  a  spanyol  király  tetemes  pénzsegélyt  küldtek  s  a  kincstár 
igen  nagy  összeget  kapott  Szelepcsényi  primás  hagyatékából,  ki  168.' 
január  11-ikén  halt  meg.  A  magyar,  horvát  s  némely  rajnai  segélyhadakon 
kivül  75,000  főnyi  sereget  akartak  alakítani,  ezúttal  nem  Buda,  hanem  az 
örökös  tartományokhoz  közelebb  eső  török  várak  megvívására,  hogy  a 
hadak  e  vidéken  telelhessenek  s  Ausztria  megszabaduljon  a  téli  szállás 
súlyos  terhétől.* 

A  törököt  a  lefolyt  két  hadjárat  szörnyű  veszteségei  teljesen  kimerí- 
tették. A  hadsereg  legnagyobb  része  elesett  s  a  janicsárok  annyira'  meg- 
fogytak, hogy  tapasztalatlan  gyerkőczökkel  kellett  a  soraikban  támadt 
hézagot  kitölteni.  Mint  az  emberanyag,  akképen  elfogyott  a  pénz  is;  a 
katonát  nem  tudták  rendesen  fizetni,  minek  következtében  a  csapatok  vagy 
szétoszoltak  vagy  legalább  elégedetlenkedtek.  Ily  körülmények  közt  a 
portán  felülkerekedett  a  békevágy  s  most  a  nagyvezér  tett  ajánlatokat, 
melyeket  azonban  nem  vettek  többé  figyelembe. 

Magyarországban  az  1684/5-íkí  tél  igen  kemény  volt,  de  az  apró 
harczokat  nem  szüntette  meg.  A  felvidéken  egyre  folytak  a  csatározások  s 
a  császáriak  dúlták-fosztották  a  népet.  Az  eleség  elfogyott  s  némely  vár- 
megyében olyan  szörnyű  ínség  támadt,  hogy  télvíz  idején  át  kellett  a 
katonaság  egy  részét  helyezni. 

Károly  herczeg  június  11-íkén  indult  Bécsből  seregéhez,  de  csak  egy 
hónap  múlva  kezdhette  meg  Érsek-Újvár  ostromát.  » Itten  —  írják  a  tábor- 
ból»  —  65,000-en  vagyunk,  deli,   fegyveres,   pénzes   nép,   kenyere,   pecse- 


»  Az  1684— 85-iki  lengyel-erdélyi  tárgyalásokról  az  okiratok:  Tört.  Tár,  1887.  1888. 

«  Kriegsarchiv,  1885.  198, 

»  Thaly:  Századok,   1872.251-2. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VU.  28 


434  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

nyéje  untig  elég   gyün  s  egészséges  nép.<    Jött  400  franczia  Önkénytes  is 
«16kelő  tisztek  vezetése  alatt,  kik  ^rettenetes  költséget  tesznek*. 

A  vívás  július  1 1  -ikén  kezdődött  s  eleinte  nem  igen  haladt  élőre. 
Eközben  nagy  török  had  vette  ostrom  alá  Esztergomot.  Károly  hercz^ 
ekkor  ketté  osztotta  seregét.  Az  egyiket  Újvár  alatt  hagyta,  a  másikkal 
Esztergom  felmentésére  sietett  s  augusztus  lŐ-ikán  megverte  az  ott  áll6 
1örök  hadat.  Míg  Károly  Esztergomnál  iárt,  a  másik  had  augusztus 
lö-ikán  rohammal    megvette   Érsek-Újvárt.   Károly  folytatta  az  elönyomu- 


Éraek-OjváT  ostroma. 

(EBTkorú  metszet  után.) 

lást,  megszállotta  Nógrád  várát  s  Nagy-Marosra  vonult,  hol  török  részrőf 
újabb  békeajánlatokat  kapott. 

Azt  felelte,  hogy  az  ő  feladata  hadakozni,  nem  pedig  békéről  tárgyalni- 
A  török  azonban  kerülte  a  harczot  s  folyton  megújította  ajánlatait,  melyek- 
kel a  herczeg  az  udvarhoz  utasította,  míisrészt  azonban  már  szeptember- 
ben befejezte  a  hadjáratot. 

A  szlavón  részekben  szintén  kedvező  eredménynyel  folyt  a  küzddem. 
Leslie  tábornagy,  mint  maga  mondta,  Zrínyi  Miklós  példáját  követve,  az. 
eszéki  hid  felgyújtására  vállalkozott.  Verőczéröl  augusztus  9-ikén  indult 
Eszéknek  s  a  várost  meg  is  vette.  De  hajók  hiányában  a  híres  hídnak: 
csak  egy  részét  semmisíthette  meg. 


tRSEXUJVÁII 
(WlduDUi  mMEMU 


A  Mac"  Ninttt  ISrlémtihiz. 


OMA  1685-BEN. 

rüEptli  (tjDjlemeajebf 


Ai  Aíhinatum  ti 


THÖKÖLY   BUKÁSA.   ERDÉLY   VAJÚDÁSAI.  435 


ni.  FEJEZET. 

ThSl^olv  bul^dsa,  S^dél^  t^ajuflásai. 

A  legnagyobb  sikert  1685-ben  a  császáriak  Felső-Magyarországon 
aratták,  hol  Thököly  feje  fölött  összecsaptak  a  hullámok.  A  porta  már  a 
múlt  évben  sem  támogatta,  az  újabb  vereségek  után  pedig  nemcsak  a 
török  kormányférfiak,  hanem  a  tömegek  is  árulónak  tartották  s  azt 
mondották,  hogy  minden  bajnak  ő  az  okozója.  Régi  ellenségei,  Apafy  és 
Teleki  észrevették  a  hangulat  e  változását  s  ők  mérték  rá  az  első  csa- 
pást, midőn  1685  márcziusban  erdélyi  javait  elkobozták. 

A  fejedelem  hűtlenségi  pörbe  *  fogta,  mely  azonban  közönséges  poli- 
tikai pör  volt.  Maga  az  országgyűlés,  mely  előtt  folyt,  tudta,  hogy  itt  csu- 
pán a  személyes  gyűlölet  s  a  kapzsiság  működik,  miért  is  el  akarta  a 
döntést  halasztani.  De  Apafy  nem  engedett  s  Thököly  elvesztette  gazdag 
erdélyi  jószágait,  melyek  nagy  részét  Apafy  saját  fiának  adományozta. 

Thököly  ismerte  a  veszélyeket,  a  melyek  környezték  s  mindent 
megpróbált  elhárításukra.  Fordult  a  törökhöz,  a  lengyelhez,  a  francziához 
s  midőn  sehol  sem  boldogult,  az  udvarhoz.  Nagyon  mérsékelt  ajánlatokat 
tett.  Le  akart  mondani  a  fejedelemségről  s  önmagának  jószágai  visszadását, 
az  országnak  a  vallásszabadságot,  az  egyezménynek  pedig  országgytllési 
beczikkelyezését  kérte.  Ismét  János  király  közvetítéséhez  fordult,  sőt  azzal 
fenyegetőzött,  hogy,  ha  ajánlatát  el  nem  fogadják,  várait  a  töröknek  adja 
át.  A  lengyel  király  a  legmelegebben  felkarolta  ügyét,  ellenben  a  velenczei 
követ  ellenezte  s  Thökölyt  csakugyan  válaszra  sem  méltatták,  mert  idő- 
közben Károly  herczeg  győzelmei  túlsúlyra  juttatták  az  engesztelhetetleneket. 

A  császáriak  Felső-Magyarország  nagy  részét  megszállták  s  csupán  a 
varosok  folytatták  az  ellenállást.  Eperjes  polgársága,  még  a  nők  is,  halálra 
szántan  támogatták  Thököly  őrségét,  midőn  a  német  július  17-ikén  vívni  kezdte 
a  várost.  Thököly  egymás  után  kérte  a  török  pasákat,  segítsék  a  város  felmen- 
tésében, de  még  2—300  főnyi  csapatot  sem  bírt  tőlük  kapni  s  így  Eperjes 
kimerülve  a  hosszú  ostromban  megadta  magát.  Ezt  a  csapások  egész  sora 
követte.  Szeptember  29-ikén  Tokaj,  azután  Ónod,  Kalló,  Kis- Várda  nyitotta  meg 
kapuit  s  csak  Kassa  mert  a  némettel  daczolni.  Caprara  gróf,  az  új  fővezér, 
kegyelmet  igért  mindenkinek,  a  ki  a  fegyvert  leteszi,  az  egy  Thököly 
kivételével,  ki  tehát  immár  proscribáltatott.  Bécsben  tudták,  hogy  Thököly 
nem  veszélyes  többé  s  a  porta  fogja  reá  a  végcsapást  mérni.  Török  részről 
folyton  békét  kértek  s  azt  hitték,  hogy  megkapják,  ha  a  gyűlölt  Thökölyt 
kiszolgáltatják  az  udvarnak.  E  hitüket  a  császári  tábornokok,  kikkel  érint- 

*  A  pürrol  :  Századok,   1869. 

28* 


436  A   MAGYAH    NKHZET    TÖRTÉNETE. 

keztek,  tervszerűen  táplálták.  Mikor  Ibrahim  pasa,  a  török  hadak  fővezére, 
augusztus  végén  Károly  herczegnek  újabb  békeajánlatokat  tett,  követe  egye- 
nesen kimondotta,  hogy  kész  megbüntetni  a  háború  felidézőjét,>  Id  alatt 
Thökölyt  értette.  Még  szeptember  végén  titkon  utasította  tehát  a  váradi 
pasát  és  Apafyt,  fogják  el  Thökölyt,  ha  feléjük  veszi  útját.  Kevéssel  ezután 
Thököly,  a  ki  tartományából  mindinkább  kiszorult.  Kallóba  húzódott.  Ez  a 
vár  csakhamar  szintén  elesett  s  a  fejedelem  legkiválóbb  híva  Petröczy 
István,  Kende  Gábor,  Szirmay  András,  Deák  Ferencz,  Ubriczy  Pál  kísére- 
tében, másfél  ezerre  olvadt  seregével  török  területre,  Biharba  volt  kény- 


telén  menekülni.  Távozása  csakhamar  lesújtotta  hiveit,  kik  tömegesen  hódol- 
tak meg  s  a  kuruczok  sok  régi,  kipróbált  főembere  letette  a  hűségesküt. 
Köztük  volt  a  legvitézebb  huszár,  Petneházy  Dávid  ezredes,  ki  szeptember 
végén  csatlakozott  katonáival  Caprarához.  Eljárását  csakhamar  igazolták  az 
események.  Thököly  Konyár  alatt  ütött  tábort  s  ott  vette  a  váradi  pasa 
sziv^yesmeghivását.jöjjön  be  hozzá.  Néhány  hívével  október  15-ikén  Váradra 
ment  tdiát,  hol  katonai  pompával  fogadták.  De  alig  ért  a  várba,  a  pasa 
fogságra  vetette,  vasra  verette,  kezét  hátra  kötöztette,  még  azon  éjjel  hat 


'  Károly  lisiczsK  isvele  :  Kriefísurtíliiv.   I8«ö.  23(1. 


^ 


^ 


438  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


társával  szekerén  Jenőbe  *  küldötte.  A  pasa  Petrőczyre  bízta  a  konyári  hadak 
vezetését  s  hogy  Thököly  sorsára  ne  jusson,  Petrőczy  elfogadta  a  megbízást. 

Szirmay  Andrásnak  •  még  előbb  sikerült  a  táborba  kijutnia,  hol  a 
rémhír  teljes  fejetlenséget  okozott  s  senki  sem  tudta,  mit  csináljon. 
•Magunk  között  —  írja  Szirmay*  —  meghasonlottunk,  olyak  levén,  mint 
pásztor  nélkül  való  juhok. «  Mikor  Petrőczy  is  megérkezett,  a  főemberek 
Szentiván3n[  Menyhértet  és  Székely  Andrást  Caprarához  küldték,  hogy  fel- 
ajánlják hódolatukat.  A  követek  azonban  előbb  Munkácsra  tértek  be.  így 
Caprara  válasza  megkésett,  miközben  a  nemesek,  németek,  dragonyosok 
Petrőczyvel  Máramarosba  húzódtak.  De  Visk  és  Huszt  közt  Károlyi 
László  a  szatmári  őrséggel  egy  csapatjokat  megrohanta  s  Szirmay  Andrást 
vagy  120  társával  elfogta.  Ellenben  az  a  mintegy  1000  ember,  ki 
Konyáron  maradt,  kegyelmet  kapott  s  október  24-ikén  meghódolt. 

Thököly  elfogatása  emlékezetes  történeti  esemény,  mert  a  rövid  fog- 
ság teljesen  megfosztotta  eddigi  politikai  jelentőségétől.  Pályája,  mely  oly 
fényesen  indult,  immár  tönkre  volt  téve.  Hasztalan  igyekezett  a  porta 
csakhamar  jóvá  tenni  a  hibát,  Thököly  tekintélyét  többé  vissza  nem  állít- 
hatta. A  fejedelem  egyszerű  emigráns  lett,  ki  fel-feltünt  ugyan  a  politika 
számításaiban,  de  komoly  tényezővé  nem  vált  többé  soha. 

Egy  nagy,  másfél  százados  elv  dőlt  ekkor  össze  s  a  váradi  pasa, 
midőn  Thökölyt  oktalanul  elfogatta,  a  török-magyar  barátságot  örökre 
ketté  vágta.  A  magyarság  nemzeti  törekvései  ez  időtől  fogva  végleg  elváltak 
a  töröktől.  Thököly  volt  az  eszme  utolsó  képviselője  s  bukásával  maga  a 
török-magyar  barátság  politikai  rendszere  bukott  meg.  A  magyarok  a 
Thököly  esetének  hirére  mind  ott  hagyták  a  csalfa  törököt.  Kassa,  mely 
Fajgel  Péter  s  Thököly  más  előkelő  hivei  vezetése  alatt  sokáig  ellenállt, 
október  25-íkén  egyezséggel  megadta  magát.  Ekképen  a  török  játszotta  a 
németek  kezére  Felső-Magyarország  fővárosát,  azt  a  várost,  mely  oly 
hősiesen  küzdött  » hazája  szabadságáért  és  lelkiismerete  függetlenségeért «  * 
Egymás  után  adta  meg  magát  Szádvár,  Patak,  Regécz  és  Ungvár.  Maga 
Zrínyi  Ilona  mentette  fel  őrségüket  az  eskü  alól,  melyet  férjének  tettek. 
Thököly  felső-magyarországi  fejedelemsége  megszűnt  s  az  egész  felvidék 
visszatért  a  király  hűségére.  Egyetlenegy  vár  állt  ellent,  az  erős  Munkács, 
hol  Zrínyi  Dona  maga  lobogtatta  tovább  a  zászlót,  mely  kiesett  férje 
kezéből.  Thököly  elvesztett  mindent,  csak  hitvese  szerelmét,  örökös  von- 
zalmát nem.  »Vagy  élet,  vagy  halál!  Semminemű  félelem,  sem  nyomorú- 
ság —  irta  már  előbb  férjének  —  engemet  kdtől  el  nem  rekeszt. «  Eleinte 

'  Azt  a  hagyományt,  hogy  a  pasa  ebédre  hivta  Thökölyt  s  midőn  ez  távozni 
akart,  azzal  tartóztatta :  hátra  van  még  a  fekete  leves,  a  kávé,  a  szemtanú  Szirmay  nem 
erősíti  meg. 

•  Naplóját  közli  Dongó  Gyárfás  Géza  :  Adatok  Zemplénmegye  történetéhez. 
■  Szirmay  András  naplója,  id.  h. 

*  A  brandenburgi  követ  jelentése. 


THÖKÖLY   BUKÁSA.   ERDÉLY   VAJÚDÁSAI.  43'^ 

nem  akart  várba  zárkózni  s  gyalog  is  kész  volt  férjéhez  sietni.^  De 
Thököljrt  a  török  elfogta  s  igy  meg  kellett  maradnia  Munkács  várában, 
melynek  védelme  nevét  örök  dicsőséggel  övezte. 

A  felső-magyarországi  fejedelemség  területével  Lipót  király  kész 
hadsereget  is  kapott.  A  hűségre  térő  kurucz  katonák  száma  októberben 
12,000,  a  következő  hónapban  17,000-nél  is  nagyobb  volt.  A  legkitűnőbb 
katonai  anyag,  edzett,  vitéz  nép,  mely  égett  a  harczkedvtől,  a  vágytól, 
hogy  bosszút  áUjon  a  hitszegésért  a  törökön.  E  hadat  csak  szervezni  kel- 
lett, hogy  kiváló  részt  vegyen  a  további  küzdelmekben.  A  nádor  azt  ajánlotta, 
has^iálja  fel  az  udvar  a  kedvező  alkalmat  s  alakítson  legalább  10,000  főnyi 
állandó  magyar  hadsereget.  Caprara  helyeselte  az  eszmét  s  a  kurucz 
hadaknak  ezredekbe  osztását  sürgette.  Bécsben  foglalkoztak  is  a  tervvel,*  de 
mint  rendesen,  nem  tettek  semmit.  Nem  is  fizették  a  kuruczokat,  kik  a 
császári  zászló  alatt  a  legnagyobb  Ínségbe  jutottak,  félmeztelenül  jártak  a  téli 
hidegben  s  abból  éltek,  a  mit  a  szegény  paraszttól  elvettek.  Így  a  nagy 
sereg  mindinkább  elzüllött,  szétoszlott.  Egy  része  úgy  okoskodott:  mint 
élhetek,  úgy  élek.  Útonálló,  futó  betyár,  szabad  katona  lett. 

Szolgámnak  a  neve  hányd-el-vesd-el  Gyurka, 
Magamnak  a  neve  bujdosó  katona.* 

Az  ily  szegény  legények  néhol  annyira  megszaporodtak,  hogy  kiir- 
tásukra valóságos  hajtó  vadászatokat  rendeztek.  Mindazáltal  a  Thököly- 
féle  haderő  tetemes  része  megmaradt  a  császári  zászló  alatt  s  dicsőséggel 
működött  közre  a  további  küzdelmekben,  melyeknek  a  tél  sem  vetett 
véget.  Heves,  Török-Szent-Miklós,  Szolnok,  Szarvas,  Arad,  Szent- Jób 
visszafoglalása  főleg  a  volt  kuruczok  műve,  kik  felgyújtották  Eger  kül- 
városait s  még  a  temesvári  pasát  is  megremegtették. 

így  a  kuruczok  tevékeny  közreműködésével  messze  területek  szaba- 
dultak föl  a  Tiszánál  és  a  Tiszántúl.  Kitűnő  magatartásukat  a  Bécsben 
időző  diplomatia  is  elismerte  s  jelentéseiben  nagy  dicsérettel  szól  hőstet- 
teikről. Sőt  Buonvisi  nuntius  1686  január  24-ikén  egyik  híres  vezérüket,  a 
kálvinista  Petneházyt  arany  lánczczal  tüntette  ki  s  nuntiusa  e  tettét  maga 
a  pápa  örömmel  hagyta  jóvá. 

A  budai  pasa  október  22-ikén  jelentette  Thököly  elfogatását  a  néme- 
teknek. Ezek  egyszerűen  markukba  nevettek,  mert  Kassa  és  Felső-Magyar- 
ország birtokában,  Thököly  személyével  nem  sokat  törődtek.  Csúfot 
űztek  a  váradi  pasából  s  gúnyosan  mondották,  hogy  a  Thököly  fejére 
Tdtűzött  10,000  tallér  dijat  akarta  megnyerni.  Tréfálkozva  kérdezték,  mit 
is  akar  a  török  Thökölyvel  cselekedni?  A  török  elbámult  s  azt  felelte: 
szeretném  előbb  megtudni,  mit  akar  Lipót  Thökölyvel  ?  * 

'  Thaly  Kálmán,  II.  Rákóczi  Ferencz  ifjúsága,  46. 

•'  Károlyi,  id  m.   122. 

»  Thaly  Kálmán,  Adalékok,  I.  225. 

*  Angyal,  id.  m.  II.  155. 


440  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE 

Lipót  pedig  nem  akart  semmit  s  pár  hét  alatt  a  török  belátta  téve- 
dését és  sóhajtva  mondotta:  »bár  több  Thököly  is  volna «,  most  nagy 
hasznukra  lehetne;  azért  veszett  el  Szolnok  és  Szarvas,  mert  igy  bántak 
Thökölyvel.  Ismét  azzal  biztatták  tehát,  hogy  olyan  úrrá  teszik,  minő  eddig 
sohasem  volt.  A  vérmes  rem.ényű  Thököly  hitt  a  szép  szónak,  s  hálát  adott 
» dolgainak  ennyiben  való  boldogitásáért«.*  November  26-ikán  értesült 
Kassa  átadásáról,  s  párthivei  tömeges  elpártolásáról.  Etlen-szomjan  töl- 
tötte nagy  keserűségben  e  napot.  Csakhamar  Ibrahim  szerdárt  meg- 
fojtották s  helyére  Ahmedet  nevezték  ki,  mire  Thököly  teljesen  visszanyerte 
szabadságát.  De  új  helyzetet  talált  s  hivei,  kiket  csatlakozásra  szólított  fel,, 
azt  felelték,  térjen  meg  maga  is  koronás  királya  hűségére.. 

A  sokféle  siker,  mely  az  1685-iki  évet  kisérte,  Európaszerte  a  leg- 
messzebb menő  reményeket  és  várakozásokat  ébfészté.  Mindenütt  érezték^ 
óhajtották,  hirdették,  hogy  a  legközelebbi  hadjárat  a  Nyugatot  örökre 
megszabadítja  a  sok  százados  keleti  veszeddenjjtől,  s  Buda  visszafoglalá- 
sával fogja  a  császári  fegyverek  diadalát  megkoszorúzni.  De  különösen  a 
magyarok  néztek  bizalommal  a  jövő  év  elé.  Nemcsak  királyaik  ősi  szék- 
helyének visszaszerzését  remélték,  hanem  azt  is,  hogy  az  udvar  sérelmeik 
orvoslásával  fogja  áldozataikat  jutalmazni  s  a  korona  és  a  nemzet  régi,, 
benső  viszonyát  helyreállítani.  A  nádor  ily  irányban  emelt  szót  s  ^yes. 
miniszterek  is  elismerték  a  magyarok  óhajainak  jogosultságát. 

Buonvisi  szintén  támogatta  ez  irányt,  mely  azonban  Kollonics  ellen- 
állásán hamar  hajótörést  szenvedett.  Mindazáltal  a  magyarok  áz  új  had- 
járatban lelkesen  támogatták  királyukat  s  a  különböző  hadtesteknél  több 
mint  20,000  magyar  harczolt.  Az  ország  csekély  területe  és  megfogyott 
népessége  mellett,  nagyobb  magyar  haderőre  csak  úgy  lehetett  számítani^ 
ha  Thököly  feloszlott  csapatait  felfogadják  és  szervezik.  De  nemcsak  ezt 
nem  tették,  hanem  a  Dunán  inneni  és  túli  magyar  végbeliekkel  is  oly 
oktalanul  bántak,  hogy  egy  részük,  mint  a  hivatalos  vizsgálat  megálla- 
pította, negyedfél  éven  át  egy  fillér  zsoldot  sem  kapott  s  szétoszlott.  Nem 
a  magyarságon  múlt  tehát,  hogy  az  1686-iki  hadjáratban  még  nagyobb 
tömegekben  részt  nem  vehetett.  De  igy  is  bőven  hozta  a  véráldozatokat 
hazája  felszabadításában,  melyet  most  ugyanazon  okok  tettek  lehetővé^ 
melyek  1526-ban  romlását  okozták.  Magyarországot  egykor  a  nemzetközi 
helyzet  kedvezőtlen  alakulata  sodorta  örvénybe  s  Francziaország,  Velenoze 
s  a  Habsburgok  más  ellenségei,  melyek  hazánkat  a  Habsburgok  érdek- 
körébe tartozónak  tekintették,  zúdították  reá  a  török  támadást.  1686-ban 
V'elencze  a  császár  szövetségese  volt,  Francziaországnak  meg  érdekében 
i'űlt,  hogy  a  császár  folytassa  a  magyar  háborút  s  XIV  I^jos  mindent 
elkövetett,  \\ogy  Lipótot  a  háborútól  el  ne  riassza.  Bécsben  1686-ban  is 
erős  párt  dolgozott  a  törökkel  való  megbékülés  érdekében,   mert  az  udvar 

»  Thaly  Kálmán.  Thököly  naplói,  ü.  267-311. 


THÖKÖLY    BUKÁSA.    ERDÉLY   VAJUDÁSAL  441 

diplomatái  épen  nem  álltak  ama  színvonalon,  mint  hadvezérei.  »Itt  —  irja 
a  bécsi  nuntius*  a  pápának,  —  az  embereknek  nincsen  saját  gondo- 
latuk*, —  helyes  tanácsot  velük  elfogadtatni,  vagy  >velük  született  tunya- 
ságukat«  leküzdeni  meg  épen  lehetetlen.  >  Idegen  hatalom  —  irja  később  — 
vesztegette-e  meg  őket  vagy  csak  rossz  szellemük  sugallatát  követik,  Isten 
tudja. «  Ha  tehát  Francziaország  ellenséges  állást  foglal  el  a  császár  irá- 
nyában, okvetetlen  a  békepártot  juttatja  Bécsben  túlsúlyra.  E  párt  élén 
Hermann,  badeni  őrgróf,  a  hadi  tanács  elnöke,  vagy  is  a  hadügyminiszter, 
háta  mögött  a  nagy  befolyású  spanyol  követ  és  Eleonóra  Magdolna  császárné 
állt.  Mindnyájan  megelégelték  a  császár  sikereit  keleten  s  azt  akarták, 
hogy  a  törökkel  megbékélve  visszanyerje  nyugaton  cselekvése  szabad- 
ságát. Szerencsére  a  franczia  politika  ügyesen  működött  Konstantinápoly- 
ban és  Bécsben,  Velenczében  és  Varsóban  a  magyar  háború  foljrtatása 
érdekében.  2  Mig  a  német  birodalmi  gyűlésen  azon  buzgólkodott,  hogy  a 
császár  minél  nagyobb  segítséget  kapjon,  a  portát  azzal  bíztatta,  csak 
folytassa  a  háborút,  mert  1687-ben  nagy  európai  szövetséget  fog  Lipót 
ellen  alakítani.  Mindkét  küzdő  felet  háborúra  sarkalta  tehát  s  így  a  császár 
is  mindinkább  azok  befolyása  alá  került,  kik  a  török  háború  erélyes  foly- 
tatását sürgették  s  kiknek  élén  Károly  heiczeg,  a  győzelmes  hadvezér  s 
Buonvisi  nuntius  álltak.  Törekvéseiket  támogatta  Velencze,  melynek  attól 
kellett  félnie,  hogy  összes  eddigi  hódításait  elveszti,  ha  már  most  meg  kell 
a  szultánnal  békülnie.  János  király  szintén  harczias  hangulatban  volt, 
ámbár  Bécsben  féltek  tőle,  mert  1686  januárban  megtudták,  hogy  ismét 
Erdély  megszerzésére  gondol,  mire  nézve  rövid  ideig  tényleg  alkudozott 
Apafyval  és  Telekível. 

A  pápai  diplomatia  a  legbuzgóbban  támogatta  az  udvar  azon  törek- 
vését is,  hogy  minél  több  szövetségest  szerezzen.  Hosszas  tárgyalások  '  után 
sikerült  a  brandenburgi  válaszlótól  tetemes  hadi  segélyt  nyerni.  Miksa 
Emánuel,  az  ifjú  bajor  választó,  ki  Lipót  császár  leányát  vette  nőül, 
valamint  a  löbbí  fejedelmek  szintén  nagyobb  segélye  ígértek.  A  czár  csat- 
lakozott a  hármas  szövetséghez,  mely  azonban  eleinte  kevés  hasznát  látta 
a  csatlakozásnak,  mert  a  czár  nem  folytatta  nyomatékkal  a  háborút,  ámbár 
némi  török  hadat  még  is  csak  elvont  a  magyar  harcztérről,  sőt  a  kozákok 
gyors  hajói  akadályozták  a  Fekete  tengeren  a  közlekedést.  így  ez  úton 
nem  lehetett  Konstantinápoly ba  eleséget  szállítani,  hol  nagy  volt  az  ínsége 
a  mi  még  inkább  fokozta  a  török  lehangoltságát.  Buonvisi  Perzsiát,  sőt 
Abyssziniát  is  meg  próbálta  nyerni,  mely  utóbbival  Egyptomot  akarta  meg- 
támadtatni. A  császár*  és  a  pápa  levélben  szólították  fel  a  saht,  de  siker- 

*  1686  szeptember  6.  és  23-iki  jelentései.  Fraknói,  XI.  Incze  pápa  és  Magyarország,  146. 

*  E  viszonyokat  igen  élénken  megx'ilágítja  Károlyi  Árpád  alapvető,  s  már  idézett 
nagy  munkája  :  Buda  és  Pest  visszavivása  1686-ban. 

'  Pribram,  Oesterreich  und  Brandenburg  in  1685  —  86. 

*  j\  császár  és  a  sah  levele  :  Hormuzaki,  id.  in.  V.   126  — 2t. 


442  A   MAGYAR   NEBíIZBT   TÖRTÉNETE. 


tdenűl.  Havasalföldhöz  szintén  fordult  az  udvar,  csakhogy  követét  a  vajda 
az  ugyanakkor  nála  levő  török,  tatár,  erdélyi  követek  miatt  fogadni  sem 
merte  s  csupán  titokban  biztosította  jóakaratáról. 

A  legnagyobb  súlyt  azonban  Lipót  király  Erdély  megnyerésére  helyezte. 
Erdély  ez  időben  kétségkívül  nehéz  helyzetben  volt.  A  császár  győzelmei 
daczára  a  török  az  országot  még  mindig  valóságos  vasövként  vette  körül 
Nem  igen  moczczanhatott  tehát  s  e  mellett  á  közvélemény  sem  rokon- 
szenvezett a  bécsi  udvarral,  mert  attól  félt,  hogy  reá  zúdítja  a  vallás- 
üldözést  s  anyagilag  ép  ügy  tönkre  teszi,  mint  Magyarországot.  Mindazon- 
által számba  kellett  venni  az  új  helyzetet,  a  császár  győzelmeit  s  azon 
szándékát,  hogy  Erdély  támogatását  megszerezze.  Lipót  erre  nézve  eleinte 
nagyon  előnyös  ajánlatokat  tett.  1685  januárban  felhivta  Apafyt,  csatla- 
kozzék a  hármas  ligához,  mely  esetben  a  csatlakozás  feltételeit  természe- 
tesen maga  szabta  volna  meg.  A  fejedelem  és  mindenható  minisztere, 
Teleki  azonban  nem  mert  határozni  s  János  lengyel  királynak  jelentette 
be  az  ajánlatot.  Lipót  erre  bizalmasát,  Dunod  Antid  burgundi  származású 
papot  küldte  Erdélybe.  Február  5-ikén  kelt  meghatalmazása  szerint  Lipót 
király  hajlandó  volt  Erdélyt  a  hármas  szövetségbe  fölvenni  a  szövetséges 
fél  összes  jogaival  és  előnyeivel  s  csak  azt  kívánta,  hogy  3000  lovasból 
és  1 2,000  gyalogból  álló  haddal,  szükség  esetén  teljes  erejével  segítse.  Ellenben 
a  hármas  szövetség  kötelezte  magát,  hogy  Erdély  nélkül  békét  nem  köt 
s  mindazt,  a  mit  a  régi  erdélyi  területből  a  töröktől  elfoglal,  Erdélynek 
adja.  Nemcsak  a  császár,  hanem  Lengyelország,  Velencze  és  a  pápa  is 
biztosította  a  szerződés  minden  pontjának  megtartását.^  Ez  ajánlat  igen 
kedvező  volt  s  Lipót  a  fejedelemnek  tényleg  » fekete  táblát  s  krétát  adott 
kezébe,  hogy  a  mit  akar,  irja  azt  s  ő  felsége  subscribálja«.  Apafy  azonban 
azzal  küldte  vissza  Dunod-t,  hogy  majd  csak  később  fog  határozni.  így 
Erdély  elszalasztottá  az  alkalmat,  hogy  maga  szabhassa  meg  csatlakozása 
árát  és  feltételeit.  De  ha  Apafyt  nem.  Telekit  Dunod  még  is  megnyerte  a 
császárnak,  kinek  már  április  12-ikén  bejelentette  hódolatát,  Dunoddal  pedig 
1 5-ikén  Kercsesorán  titkos  szerződést  kötött.  E  szerint  a  császár  Telekinek 
a  múltra  teljes  bűnbocsánatot  ad,  Thököly  egyik  nagyobb  felső-magyar- 
országi uradalmát  neki  ígéri,  visszaadja  minden  jószágát,  mely  török  vagy 
magyar  kézbe  jutott,  évdíjjal  látja  el  s  azt  titokban  fizetteti  ki,  teljes  védel- 
mébe fogadja  minden  ellensége  ellen,  szükség  esetén  menedékhelylyel  és 
kellő  ellátással  látja  el;  ha  fogságba  kerül,  kiváltja  s  neki  és  családjának 
korlátlan  vallásszabadságot  enged.  Az  is  megállapíttatott,  hogy  a  szerződés 
a  legnagyobb  titokban  maradjon,  s  Dunod  csak  a  császárral  és  Buonvisi 
nuntiussal  közölje,  de  előbb  velük  is  megígértesse  a  titoktartást.  Másrészt 
Teleki,   kit   a   szerződés  két  ízben  grófnak  ^  nevez,  szent  esküvel  kötelezte 

*  Dunod  utasításai;  Alvinczi  Péter  okmánytára,  í.  ő  —  S. 

•  Lipót    1696-ban    csakugyan    kijelentette,    hogy  Teleki  grófsága  ez  időtől  számí- 
tandó. M.  Tört.  Tár,  XIX.   130. 


APAFI  MIHilLY. 

(r^jhorj  olajfcslmcnj  a  hercztg  Eslerhozy  CMtlíd  fi 


A  Majü-iT  Ncntit  TerliH^Sim. 


Ax  Mhtaalam  kiadáiO. 


THÖKÖLY    BUKÁSA.    ERDÉLY    VAJÚDÁSAI. 


magát, '  hogy  a  török  háborúban  tőle  telhetőleg  előmozdítja  a  kereszténység 
s  a  császár  érdekeit ;  azon  lesz,  hogy  az  erdélyi  hadak  a  császáriakhoz 
csatlakozzanak,  a  császáriaknak  kellő  eleshet  ad,  átvonulásukat  Havasaifölde 
felé   nem  gátolja,  Lipót,  mint  magyar  király   s  a  fejedelem  közt  az  egyes- 


(EgTkord  r«ti 


Teleld  Hlhily. 
nuraaváaUhelyl  Telt 


1-kOnyvtárbai). 


séget  lehetőleg  elősegíti.^  Lipót  király  inegerősitette  e  szerződést  s  június 
24-ikén  grófnak  czimezve  Telekit  külön  levélben  «  üdvözölte.  Teleki  ekképcn 
számba  vette  a  viszonyok   változását  s  egyéni  érdekeire  nézve  épen  úgy 

'  A  bzerzúdés  szövege  Szilágyinál:  Erdélyi  Orsi,  Emi.  XVIK.  329-3. 
•  Levele:   M.  Tort.  Tár.  XIX.   101. 


444  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

megalkudott  u  némettel,  mint  azelőtt  a  francziával  és  a  lengyellel.  De  Erdély 
közjogi  viszonyainak  kedvező  körülmények  közötti  rendezésére  nem  gondolt. 
Sőt  ellenkezőleg  épen  olyan  áron  biztosította  magánérdekeit,  hogy  Erdélyt 
minden  egyezség  nélkül  fogja  Lipót  kezére  játszani,  ki,  mihelyt  Telekit  meg- 
nyerte, Apafyval  nem  sokat  törődött  többé.  1685  őszén  a  németek  egy- 
szerűen értesítették  Apafyt,  hogy  seregük  egy  részét  erdélyi  területen  helyezik 
el  téli  szállásra.  Be  is  vonultak  s  irgalmatlanul  fosztogatták  a  népet.  Októberben 
újra  megjött  páter  Dunod,  de  már  fenyegetőzve  követelte  a  töröktől  való 
elszakadást.  Azt  mondta,  akár  kell,  akár  nem,  ő  felsége  pártfogásába  vessi  az 
országot.  A  tehetetlen  Apafy  követséget  küldött  Bécsbe,  hogy  csatlakozása 
feltételeit  megállapítsa.  Arról  többé  szó  sem  volt,  hogy  Erdély  a  hármas  szövet- 
ségbe lépjen.  Most  a  király  egyszerűen  azt  kívánta,  térjen  vissza  a  magyar 
korona  felsőbbsége  alá.  Csakhogy  Apafy,  ha  már  kénytelenségből  engedett, 
nem  a  magyar  királylyal,  hanem  a  római  császárral  akart  volna  egyezkedni  s 
lelkükre  kötötte  követeinek,  hogy  a  »tractatusról  való  levelek*  ne  másutt, 
vagyis  a  magyar,  »hanemanémet  cancellárián  expedíáltassanak«.  Az  országos 
követség  1 686  január  9-ikén  érkezett  Bécsbe,  s  csakhamar  Lipót  is  fogadta. 
Gyorsan  megegyeztek.  Febiuár  5-ikén  a  király  aláirta  a  diplomát,  melyben 
Erdély  jövendőbeli  jogállását  szabályozza.  De  az  országgyűlés  április  végén 
nem  fogadta  el,  a  fejedelem  meg  ismét  ide-oda  kapkodott.  János  királyhoz 
fordult  s  felkérte,  hogy  inkább  ő  szállja  meg  Francziaország  támogatásával  az 
országot.  Ugyanakkor  a  portától  is  segítséget  kért.  Ekképen  1686  május  havá- 
ban Erdély  Lengyelországnak  ajánlotta  fel  magát  s  Törökország  támoga- 
tását kereste.  (Csakhogy  az  udvarral  sem  szakított,  hanem  új  követet  küldött 
Bécsbe,  a  ki  végszükség  esetén,  tiltakozva  ugyan,  de  mégis  elfogadja  a  dip- 
lomát. Ily  körülmények  közt  csak  az  történhetett,  a  mi  Erdélyre  a  legká- 
rosabb  volt.  Még  májusban  megjelent  Scherfifenberg  tábornok  12 — 13,000  főnyi 
haddal  az  országban,  hogy  Apafyt  szükség  esetén  fegyverrel  hódoltassa 
meg.  De  az  erdélyiek  még  ekkor  is  azt  mondották  —  s  Teleki  nem  világo- 
sította fel  őket  a  helyzetről,  —  hogy  addig  nem  csatlakozhatnak  a  némethez, 
>  valamíg  Budát,  Egret,  Váradot,  Temesvárt,  Nándor-Fejérvárt «  ^  meg  nem 
veszi.  *  Sokszor  megváltoztatok  ígéretekben,  felelte  nekik  Scherfifenberg,  mert 
nekünk  a  portáról  is  megírták,  hogy  ti  hívjátok  a  török-tatárt,  holott  a  török 
tinektek  nem  íóakarótok ;  meg  vagytok  jegyeztetve  a  török  előtt  igen,  csak 
szintén  az  alkalmatosságot  várja*.  Apafy  ekkor  is  a  legsürgősebben  Szulejman 
pfisa  török  fővezértől  kért  segélyt.*  Azt  mondta,  hogy  inkább  életét  áldozza, 
semhogy  német  uralom  alá  jusson.'  Teleki  olyan  jól  vitte  szerepét,  hogy  még 
a  ravasz  Thökölyt  is  megtévesztette,  ki  ugyanakkor,  mikor  Apafyt  a  német- 
hez való  átpártolással  vádolta,  Telekiről  azt  írta,  hogy  a  hatalmas  császár 


'  Alvinczi  Péter  okmánytára,  I.  281. 

'  Július  11-iki  levele  Hormuzakinál,  id.  m.  V.  116. 

*  Apafj  ez  időbeli  magatartásáról  számos  okmány  :  Tört.  Tár,  1898.  77 — M. 


fcí}aíU  ^füfcnorií,  úrtsi^  ' 
meni  ^acn^CeiVí 


Oprtfí  K-  ■»£»«:•  eín  CttöK  * 


Grdr  SoharSvabarg  frlgf e*  Zilgnood. 

(Egíkorú  metsíei  uUn.) 


446  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


hű  szolgája.^  Lipót  király,  hogy  kielégítse  Apafyt,  új  diplomát  adott  ki, 
mely  a  viszonyokhoz  képest  még  mindig  nagyon  kedvező  volt.  A  diploma 
szerint  Erdély  visszatér  a  magyar  király  főuralma  alá,  s  évi  25,000  fit 
adót  fizet,  ellenben  a  király  elismeri  Apafy  és  íia  méltóságát,  biztosítja  a 
vallásszabadságot,  sőt  a  visszahódítandó  régi  területeket  is  Erdélyhez  csatolja. 
Csakhogy  Apafy  ezt  a  diplomát  sem  fogadta  el  s  még  novemberben 
is  valósággal  dicsekedett  vele,  hogy  az  okmányt,  »melyet  követeink 
Bécsben  (kire  instructiojuk  nem  volt),  féltekben,  egyébiránt  protestálva* 
Írtak  alá,  nem  hagyta  helyben,  »mert  a  török  igájánál  tízszer  nagyobbat 
akar  nyakunkba  vetni «.«  Minthogy  időközben  ScherfTenbergnek  távoznia 
kellett  Erdélyből,  az  ország  sorsa  1686-ban  sem  dőlt  el,  mert  Teleki 
megakadályozta,  hogy  a  fejedelem  Lipóttal  megegyezzék.  Az  erdélyi  kérdést 
az  udvar  titkos  vágyainak  megfelelően  végre  is  a  kard  oldotta  meg. 


IV.  FEJEZET. 

l^uda  T^issxafoglaldsa. 

Károly  herczeg  az  1 686-iki  hadjárat  czéljává  Buda  és  Eszék  megvétdét 
tűzte  ki  s  a  hadműveleteket  kora  tavasszal  akarta  megindítani.  Az  volt  a 
szándéka,  hogy  Eszék  elfoglalásával,  Budát  a  török  birodalom  segél3rfor- 
rásaitól  elzárja  s  megvívja.  Bármi  egyszerű  és  kifogástalan  volt  a  hercz^ 
terve,  hiúság  és  személyes  versengések  a  legnagyobb  mértékben  aka- 
dályozták valósulását.  A  dicsvágyó  Miksa  Emánuel  bajor  választó,  mint 
német  birodalmi  fejedelem,  nem  akart  Károly  herczeg  alatt  szolgálni. 
(."sászári  apósától  önálló  parancsnokságot  kért  tehát  s  Lipóttól  ez  iránt  ige- 
retet  is  kapott.  Ezzel  Buda  ostroma  kérdésessé  vált,  mert  a  bajor  választó 
csak  úgy  kaphatott  önálló  parancsnokságot,  ha  a  fősereg  ketté  osztatik. 
Hermann  bádeni  őrgróf,  a  hadügy minister  csakugyan  azt  ajánlotta,  hogy 
ne  Budát,  hanem  az  egyik  sereg  Székes-Fehérvárt,  a  másik  Egert  támadja 
meg.  Károly  herczeg  azonban  nem  akarta  erejét  kisebb  várak  megvívására 
fecsérelni,  hanem  az  egész  hadat  Buda  ellen  kívánta  alkalmazni,  mert  tudta,. 
hogy  I^uda  után  a  többi  török  várakat  játszva  veheti  meg.  Maga  fordult 
tehát  a  bajor  választóhoz,  hogy  szándeka  megmásítására  bírja.  De  az  iQú  vá- 
lasztó hajthatatlan  maradt.  A  herczeget  az  udvari  üzelmek  végre  annyira 
elkedvetlenítették,  hogy  1686  elején  lemondott  a  fővezérségről.  Lipót  sür- 
getéseire megtartotta  ug>'an  állását,  de  oly  feketének  látta  a  helyzetet,, 
hogy   kijelenté:    »cn    megteszek   mindent,  a  mi    tőlem  telik,  de  ném  remé- 


'  Tört.  Tár,   1898.  92. 

•  1680  november   12-iki  titkos  utasítása  Szilágyi:  Krd.  Orsz.  Emi.  XIX.  63. 


KiÜtOLY  LOTHARINOIAI  HBRCZEa. 
(Klllin  Barulan  meLiicte  i(j.  Morlan  Miié  reslmínye  uUnJ 


Á  Magyar  Statil  jarlinHStm. 


At  AlkmatHm  h 


^ BUDA    VISSZAFOGLALÁSA.  447 

lek  semmi  jót«.  Csakugyan  hónapokon  át  /lem  tudtak  a  hadi  tervben  vég- 
leg megállapodni,  a  minek  az  lett  a  következménye,  hogy  Eszék  elfogla- 
lása ez  évről  elmaradt.  Csak  május  31-ikén,  mikor  már  méltán  attól  lehe- 
tett félni,  hogy  a  sok  tervezgetés  és  torzsalkodás  közben  a  hadmüveletekre 
alkalmas  idő  egészen  kárba  vész,  dőlt  el  végképen  Buda  ostroménak  tigye. 


(Egykor    bronz  szobor  6  Felsége  lulíjdonibin.) 

Lipót  megemberelte  magát  s  június  9-Íkén  követe  megjelent  a  párkányi  tábor- 
ban s  tudatta  az  ott  levő  vezérekkel,  hogy  Buda  megvételét  kívánja.  Határozott 
parancsának  a  bajor  választó  is  engedelmeskedett.  Június  12-ikén  megkezdÓ- 
dölt  az  előnyomulás.  A  hecczeg  a  Duna  jobb,  a  választó  balpartján  haladt  előre 
s  Pestet  megvéve  a  Margit-szigetnél  hidat  vert,  melyen  át  maga  is  a  budai 


448  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


partra  húzódott.  Június  18-ikán  károly  herczeg  niár  megszállotta  á  Budára 
menő  legfőbb  útvonalakat.  A  Duna  is  megélénkült;  ellepték  a  naszádok  s 
mindenféle  hajók,  melyek  eleséget  s  másnemű  készleteket  hoztak  s  a  partra 
kezdték  kirakni.  Már  19-ikén  megindultak  a  harczók,  a  lörök  kirohant 
s  egy  szállítmányt  hatalmába  igyekezett  ejteni,  de  véres  fővel  szoríttatott 
vissza  erődítményeibe.  Ugyanaz  nap  Bottyán  János,  az  esztergomi  huszárok 
vitéz  hadnagya,*  a  Fehérvárról  Budának  igyekvő  török  lovas  csapatok 
hátába  került.  Két  tűz  közé  szorította  s  csaknem  teljesen  megsemmisítette 
őket.  Másnap  Bottyán  még  merészebb  tettre  vállalkozott.  Neszét  vette,  hogy 
a  budai  törökök  családjukat  és  kincseiket  a  Csepel  szigetére  küldték,  hon- 
nan a  szomszéd  palánkokból  menekülőkkel  katonaság  fedezete  alatt  vizén 
Belgrádba  akartak  eljutni.  Bottyán  a  győri  és  esztergomi  naszádosokkal 
s  huszárjaival,  kik  a  part  mentén  haladtak,  éjjel  Csepel  szigete  felé  indult. 
Mig  huszárjai  a  parton  levő  török  csapatot  verték  szét,  a  naszádosok  és 
hajdúk  a  szigetre  törtek,  az  ott  levő  török  férfiakat  levágták,  s  valami 
100  nőt,  köztük  a  budai  pasa  ifjú  nejét,  foglyul  ejtették  s  roppant  zsák- 
mánynyal tértek  meg. 

A  sereg,  mely  Károly  herczeg  fővezetése  alatt  Budát  vívni  kezdte, 
a  magyarok  és  az  önkéntesek  nélkül  valami  62,000  emberből  állt.  Nagy 
részét  császári  zsoldosok  tették,  de  voltak  benne  bajor,  svabeni,  frankeni 
hadak,  az  ostrom  folyamán  pedig  megjött  a  bradenburgi  hadtest,  sőt 
végűi  némi  svéd  segélyhad  is.  A  magyarok  száma  szintén  igen  tekintélyes 
volt.  Ez  évben  valami  24,000  magyar  küzdött*  a  királyi  lobogó  alatt,  de 
különböző  hadtestek  közt  szétosztva;  nagyobb  részük  lassankint  a  budai 
táborba  rendeltetett,  mert,  mint  a  vezérek  mondották,  »csak  nem  hadakoz- 
hatunk magyar  nélkül  török  ellen «.3  .Számuk  a  táborban  végűi  valami 
I5,000-re  ment.  Voltak  Károly  herczeg  seregében  külföldi  önkéntesek  is, 
mert  az  a  hir,  hogy  a  keresztény  hadak  Buda  ellen  nyomulnak,  egész 
Európában  örömöt  és  lelkesedést  keltett.  Incze  pápa  keresztes  bullát  adott 
ki  s  bűnbocsánatot  hirdetett  mindenkinek,  a  ki  tehetségéhez  képest  elősegíti 
a  vállalat  sikerét.  A  tömegek  azonban  inkább  pénzt  adtak,  melyet  püspökeik 
útján  juttattak  Bécsbe.  De  jött  Spanyolországból  300,  egy  olasz  pap  veze- 
tése alatt  20  önkéntes.  Mindazáltal  az  önkéntesek  leginkább  a  főrangúak 
köréből  kerültek  ki.  Herczegek,  grófok,  bárók  siettek  Franczia-  és  Spanyol- 
országból, a  német  és  olasz  fejedelemségekből  Buda  alá.  Jöttek  angolok* 
és  skótok  is  s  egész  Európa  akkori  lovag  világa  elküldte  képviselőit  a 
császári  táborba.  Habár  az  önkéntesek  száma  nem  volt  nagy,  a  sereg 
igazi   nemzetközi  jelleget    nyert  s  a  legkülönbözőbb   nemzetek   fiai  halálra 

»  Thaly  Kálmán:  Századok,   1884.  604—8.  egykorú  iratokat  közöl,  melyek  szerint 
liottyán  ekkor  még  hadnagy  volt. 

*  Károlyi  Árpád,  id.  m.   170. 
»  Századok,   1884.  882. 

*  Kropf  Lajos:  Tört.  Tár,  1894.   1.35. 


BUDA   VISSZAFOGLALÁSA.  449 


szántan  versenyeztek  egymással  Buda  bevételének  véres  munkájában 
Tüzérséggel,  ostromszerrel  a  sereg  kellően  el  volt  látva.  Ellenben  a  had- 
mérnöki kar  sem  számbelileg,  sem  képzettség  tekintetében  nem  állt  feladata 
s  korának  fejlettsége  színvonalán.  Az  élelmezést  gróf  Rabattá  Rudolf  fo 
hadbiztos  avatottan  szervezte.  Idejében  megrakta  mindenféle  készlettel  a 
közeli  várakat  s  szerződött  a  debreczeni  kupeczdckel,  hogy  az  Alföldről 
elég  marhát  hajtsanak  Győrbe.  Volt  is  a  táborban  eleség  bőven,  ámbár 
az  ostrom  tovább  tartott,  mint  eleinte  hitték.  A  szállítás  szárazföldön, 
de  leginkább  a  Dunán  történt  a  naszádosok  oltalma  alatt  több  száz  kis  és 
nagy  hajó  segélyével. 

A  török  birodalom  szintén  egész  éven  át  készült  a  nagy  mérkőzésre. 
Csakhogy  nem  volt  vezető  szellem,  ki  a  még  mindig  óriási  segélyforráso- 
kat értékesítse.  A  szultán  egymás  után  ölette  meg  a  nagyvezéreket  s 
minthogy  niinden  vezérváltozás  változást  okozott  a  többi  legfőbb  állásokban 
is,  a  kormányzatban  teljes  fejetlenség  állt  be.  Fokozta  a  bajt,  hogy  Arabiában 
veszélyes  fölkelés  támadt.  A  hadsereg  általában  ^  elvesztette  önérzetét  s  a 
katonák  tömegesen  szökdöstek  el.  Dy  körülmények  közt  Szulejman  pasa, 
az  új  nagyvezér  a  legnagyobb  aggodalmakkal  nézett  a  döntő  hadjárat  elé. 
Gyűjtött  ugyan  sereget,  hogy  Magyarországba  vezesse  s  Budát  fölmentse, 
de  maga  sem  bizott  a  sikerben.  Mikor  Szófiából  elindult,  sírva  kérte  a 
franczia  követet,  vegye  rá  urát,  segítse  meg  Törökországot.  Kétségbeesetten, 
reménytelenül  néztek  tehát  a  jövő  elé  a  porta  katonái  és  politikusai. 
(Csupán  a  budai  őrség  nem  vesztette  el  bátorságát.  A  várost  valami  1 0,000 
főnjri  had  védte  Abdi  (Abdurrahman)  pasa  vezetése  alatt.  A  pasa,  albán 
születésű,  akkor  már  70  éves  volt,  a  török  sereg  egyik  legvitézebb 
tábornoka,  ki  fényes  katonai  pályát  futott  meg.  Különösen  jeles  tüzér- 
séggel, hadmérnöki  és  aknász  karral  rendelkezett.  Mellette  mint  helyet- 
tese Izmaíl  pasa  működött,  szintén  kitűnő  katona.  A  vár  el  volt  látva 
mindennel,  hogy  több  havi  ostrommal  daczolhasson.  A  lakosság  buzgón 
támogatta  az  őrséget  s  árulásra,  megadásra  nem  gondolt.  De  sejtette, 
hogy  a  védelem  sikertelen  marad.  1684-ben  az  ostrom  meghiúsult 
ugyan,  de  a  közvélemény  ösztönszerűleg  érezte,  hogy  az  új,  a  második 
vívásnak  lehetetlen  lesz  ellentállani.  1684  óta  szakadatlanul  folyt  Budáról 
a  kivándorlás  s  a  ki  tehette,  az  idejében  menekült  s  a  kinek  féltettebb  kin- 
cse volt,  azt  biztosabb  helyre  szállította  át. 

Az  ostromló  hadak  elhelyezése  a  vár  körül  az  1684-iki  tapasztalatok 
alapján  történt.  Minthogy  nagy  számú  lovasságát  a  vívásnál  nem  használ- 
hatta Károly  herczeg,  valami  3500  főnyi  osztály  kivételével  Féjérvár  vidékére 
küldötte.  Ellenben  a  bajor  és  a  szász  hadak  a  Gellért  és  a  Naphegy 
táján  a  tulajdonképeni  vár  körül  félkörben  helyezkedtek  el.  Itt  az  ostromot 
Miksa  Emánuel  bajor  választó  vezette,  bizalmas  barátjával,  az  ifjú  Lajos 
badeni  őrgróffal,  míg  Károly  herczeg  serege  ív  alakban  szállta  meg  a  várhegy- 
gyei    szemben     levő    többi    magaslatokat    a    Dunáig,    a   mostani    Lujza- 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII  29 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


{M<\n  aijaig.   Az   ostrom   egész   ereje   a   várhegy   két   végső   széle   ellen 
rtKn  uít.  A  bajorok  a  Gellért  felől  a  tulajdonképeni  vár,  a  császáriak  a  vár- 
>^Ck*  északnyugati  részén  levő  város  ellen  működtek.  A  várhegy  alján  levő 
«;^^a^os.  nidyet  szintén  fal  övezett,  a  mai  vizi  város,  rövid  harcz  után,  még 
vji'acs  'J4-ikén   a  császáriak  kezébe  került,  kik    ott    nyomban    elsánczolták 
n*;cuíUit.   Június  25-ikén  éjjel  kezdődött  a  víárkok  ásása   s   az  ostromlók 
^^«íedni  igyekeztek  a  várhegy   erődítményeihez.    Az  ütegek  is  hatalmasul 
^v^^ruk  A  falakat  de  azért  minden  lépésnyi  tért   nehéz   áldozattal   kellett 
♦flC^NVt^ni.    E   közben   megérkeztek   a   svábeni,   frankeni    és    brandenburgi 
><^^^^kidak   s   igen   buzgó    részt    vettek   a   munkában.    Különösen    kitett 
''-\fciAert   a   kitűnően   felszerelt   és   szervezett    brandenburgi    hadtest,   mely 
S^N'í^t^*:  János  Adám^  vezetése  alatt  8269  emberből  állt.  Szükség  is  volt 
c  7*«tsei;rre,   mert    Károly  herczeg   már  július   5-ike   óta   tudta,   a   miben 
Vv'iKv^Nii^  ^^^"^  sem  kételkedhetett,  hogy  a  nagyvezér  fölmentő  sereggel  igyek- 
vr-js.  Huvia   alá.   Mielőbb   törésre   akarta   tehát   a   dolgot  juttatni    s  július 
N  ikan  este  rohamot  intézett  a  várhegy  ellen.  De  a   csapatok  minden  hősi- 
>5^^^   megtört   a   török   ellenállásán.   A    roham    1200   főnyi   veszteséggel 
X  sísraveretett  s  kivált  tiszt  és  önkéntes   veszté  nagy  számmal  életét.  Noha 
^NAkhaniar   a   bajorok  egy  fontos    védmüvet   hatalmukba   ejtettek   s  július 
^^  ikon  a  várban  8000  mázsa  puskapor  a  levegőbe  repült,  mely  alkalommal 
.yy'iii>r()k  veszett  el,  noha  Tüzes  Gábor  barát*  a  jeles  pirotechnikus  új  szerke- 
ro:ű  bombáival  a  török  palisádok  egy  részét  felgyújtotta,  Abdi  pasa  halálra 
vranian  folytatta  az  ellenállást.  Az  ostromlók  július  27-ikén  ujabb  általános 
*\^l)iunot  próbáltak.  A  támadók  esti  hat  órakor  csodás  elszántsággal  vetették 
magukat  az  útjukban  eső  tör(')k  védmüvekre.    De  a  t()r(>k  még   csodálatra- 
méltóbban védekezett    s   a    falakról    zsákokban    dobálta   le    a   lőport,  mely 
moggyuladva  borzasztó    pusztítást    okozott   az   ostromlók    sorában.    Egyik 
ixMiton  azonban  egy  magyar  csapatnak  s  a  vele  küzdő  brandenburgiaknak 
sikerült  a  vár  fokára  jutni.  Egy  magyar  hős  már    ki    is    tűzte   a    magyar 
■/.liszlót,  néhány  katona  meg  a  várba  hatolt  s  több  ágyút  beszegezett.  De  noha 
több    külső    védmií    került   a   császáriak    kezébe,    tulajdonképeni    czélját    a 
roham  nem  érte  el.    Buda  maga  a  töröké  maradt    s  600  magyar  és  4500 
német  lett  a  harcz  áldozata.  E    küzdelmekben,    valamint    betegségek   miatt 
a  harczképes  gyalogság  száma  nagyon  leapadt  s  Károly  herczeg  sürgősen 
magához  rendelte   az    Erdélyben    és  Eger   vidékén  működő  hadakat.   Abdi 
pasát  is  megadásra    szólította  fel,   a  ki  azt  felelte,   hogy  átadja    Budát,  de 
csak  az  esetre,   ha  Lipót  békét  köt   a   szultánnal.^  Minthogy   ez    óhajtását 
teljesíteni  nem  lehetett,   másrészt   a   török  fölmentő   sereg   egyre    közelebb 

'  Életrajzát  megírta  Schőning  Kürt  Farkas. 

*  Páter  Gábriel  győri  laboratüriumáról  sok  részletet  közöl  Knauz,  >Buda  ostromához* 
czimü  müvében.  Eléggé  indokolt  nézete  szerint  a  barát  olasz  volt.  Erre  vall  az  is,  hogy    • 
("arafával  benső  barátságban  és  levelezésben  állt.  Tört  Tár,   1896. 

■  A  levelezés:  Kriegsarchiv,   1886  —  67  —  68. 


<Wid(ímim       í)(r 


A  liagyar  NtmtU  TtrUtttlíhtt 


tlg_  '   im|     CT-StfltOmf;       4Hiií)( 


o.WmT 


í« 


.4n 


^bdl,  mi  ntoliA  budai  ptu. 
(EgTkord  nttiMt  útin.) 


452  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


jött,  Károly  herczeg  augusztus  3-ikán  újra  általános  rohamot  intézett,  mdy 
azonban  ismét  meghiúsult.  Egy  nyillövés  a  fiatal  Jenő,  savoyai  herczeget 
is  megsebesíté,  de  nem  súlyosan. 

Ezzel  eltűnt   a   remény,   hogy  Buda  a  felmentő  sereg  megjötte  előtt 
elesik.   Károly  herczeg  az  új  helyzetnek  megfelelő  intézkedéseket  tett  tehát. 
Magához  rendelte  lovasságát,  biztosította  Pestet,  táborát  meg  erősen  elsán- 
czolta.  Augusztus   8-ikán  jelentek  meg  a  császári  tábor  közelében  a  nagy- 
vezér előcsapatai.  Maga  sem  sokat  tartott  seregének  értékéről,  melyben  alig 
8 — 10,000  janicsár  s  5000  spahi  volt,   mig  a  többi  fegyelmezetlen  szedett- 
vetett  nép,   mely   csak   pusztítani    tudott,   de   a   harcztéren   értéktelen  volt. 
Szulejmán  pasa  nem  is  mert  Károly  herczeggel  megmérkőzni.  Csak  tünte- 
tett ellene,  csak  figyelmét  akarta  lekötni,   mig  a  janicsárok   és   spahik  egy 
részét  a  várba  viszi,  hol  a  hosszú  harcz  nagyon  megfogyasztotta  az  őrséget. 
Augusztus  14-ikén  tette  meg  az  első  próbát,  mikor  valami  9000  spahit  és 
janicsárt  akart  a  császári  tábor  erődítményein  át  Budára  juttatni.  A  törökök 
egy  ideig  ellenállhatatlan  erővel  hatoltak  előre.   De  végűi   a   németek  és  a 
magyarok,  kik  e  napon  is  kitüntették   magukat,   lekaszabolták   legnagyobb 
részöket.  A  nagjrvezér   a   tábor   elleni  többszörös  tüntetés   után   augusztus 
20-ikán  hajnalban  ismételte  merész  kísérletét.  Ekkor  a  Lipótmező  felől  vagy 
1200  janicsár   igyekezett   az   erődítményí   övön   át   a   várba  jutni.   Lopva 
nyomultak   előre   s   egész    a  Városmajorig   hatoltak.    De   valóságos  hajtó- 
vadászat  folyt   ellenük  s  a  császáriak   ide-oda  űzték  őket  az  erődítmények 
tömkelegében.  Mindazáltal  vagy  2 — 300- nak   mégis  sikerült  a  várat  elérni, 
mig  a  többi   oda   veszett.    Szulejmán   harmadízben   is  megtette   a   próbát. 
Augusztus   29-ikén   hajnalban   Ó-Buda   felől   ismét   3000  janicsárt   küldött 
a   várba.    De    majdnem    mind    leölettek   s   ezzel   kitűnt,    hogy    Szulejmán 
Budát   nem   csak    fölmenteni,   de   ínég   megsegíteni   sem    képes,   mert   idő 
közben  a  vívás  is  egyre  inkább  előre   haladt,  a  falakon  pedig  széles  rések 
t''*madtak.  A  hadi    tanács   szeptember    1-jére  a  vár  ellen  általános  rohamot 
rendelt  tehát,  mely  azonban  szeptember  2-íkára  maradt.  E  napon,  hétfőn,  verő- 
fényes  őszi   időben    kellett  a  koczkának  eldőlnie.   Délben  még    1200   főnyi 
svéd   segélysereg   érkezett    Károly   herczeghez,   ki   a    roham   előkészületeit 
olyan  ügyesen  leplezte,   hogy    az   ellenség   azt   hitte,   hogy   nem   a   várat, 
hanem    a    nagyvezért    szándékozik    megtámadni.    Délután  négy    óra    felé 
azonban    megváltozott   a    tábor   képe.    A    rohamoszlopok   feltűntek   a   vár 
közelében  s  pontban  öt  órakor    felhangzott  a  támadásra  jelt  adó  hat  ágyú 
szava,  mire  a  roham  megkezdődött.  Ellenállhatatlan  erővel  nyomultak  előre 
a  hősök,   köztük    Fiáth   János   és   más    tiszteik   vezetése   alatt   a   magyar 
hajdúk.  Hasztalan  védekezett  az  őrség  csodás  kitartással.  A  támadók  meg- 
míiszták  a  falakat    s  bejutottak  a  város  azon  részebe,  hol  ma  a  Ferdinánd 
laktanya   s  az  államnyomda  állanak.  Abdi    pasa  a  mai  Iskola-téren  gyűjté 
össze   megmaradt   janicsárjait    s   harczolva    esett  el.    A  város  a  császáriak 
kezébe   került,    ámbár  a  t(')rök  egyidcig  a  házakból  folytatta  az  ellenállást. 


n 


BUDA    VISSZAFOGLALÁSA.  453 


E  közben  a  bajorok  a  tulajdonképeni  várat  vivták,  de  sokkal  hevesebb 
ellenállással  találkoztak,  mint  a  császáriak.  Ezek  sikereinek  hírére  azonban 
ők  is  előre  törtek,  s  egy  kis  csapat  a  22  éves  Pechmann  Márton  alatt 
végre  bejutott  a  várba.  Esii  hat  órakor  megszűnt  az  ellenállás  ^  s  Buda 
vára  és  városa  felszabadult  a  török  uralom  alól.  A  város  lakossága  pár 
órával  előbb  nem  is  sejtette,  milyen  közel  áll  az  eldöntés.  A  zsidók  nagy 
része  templomukban  imádkozott,  midőn  hirtelen  betörték  az  ajtót  s  a  győztes 
németek  vágni-ölni  kezdték  az  ájtatoskodókat.*  Az  utczákon  is  folyt  az 
öldöklés  s  Károly  herczeg  az  akkori  hadi  joghoz  képest  megengedte 
katonáinak  a  rohammal  megvett  város  kirablását.  E  zsákmányolás  közben 
több  helyen  tüz  támadt  s  minthogy  senki  sem  oltotta,  egyre  nagyobb 
kiterjedést  vett  úgy,  hogy  szeptember  3-ikán  reggel  Buda  lángtengerben  állt. 
A  város  annyira  leégett,  hogy  Károly  herczeg  tanúsága  szerint  lakóház 
egyetlen  egy  sem  maradt  épen.'  Csak  Mátyás  király  hires  egyháza,  a 
Nagyboldogasszony  temploma,  mely  a  török  korszakban  mecset  volt  s 
néhány  raktár  nem  égett  le.  Az  utczákat  vagy  4000  holttest  borította  s 
a  tüz  daczára  a  katonák  folytatták  a  fosztogatást.  Valami  6000  török  és 
zsidó,  férfi,  asszony,  gyermek  jutott  a  katonák  kezébe,  kik  potom  áron 
adogatták  el  foglyaikat. 

Minthogy  a  város  lángban  állt,  az  ünnepélyes  Te  deum  szeptember 
3-ikán  a  bajor  választó  táborában  tartatott.  Másnap  a  herczeg  megtiltotta 
a  további  rablást,  a  tüzet  eloltatta  s  a  holttesteket  eltakarittatta.  ötödikén 
Beck  báró  tábornokot  nevezte  ki  várparancsnokká  s  a  németeken  kivül 
Koháry  István  alatt  2000  magyart  hagyott  benne.  A  herczeg  maga  a 
fősereggel  még  szeptember  6-ikán  Eszéknek  indult.  Utói  igyekezett  érni  a 
nagyvezért,  ki  szeptember  2-ikán  közeledett  ugyan  Budához,  de  látva,  hogy 
megkésett,  megfordult  s  a  fejérvári  pasát  nevezve  ki  a  budai  vilajet  hely- 
tartójává,  Eszékre    sietett.    Olyan   gyorsan   haladt,   hogy   Károly   herczeg 

'  Károlyi  Árpád  jeles  művében  arra  a  következtetésre  jut,  hogy,  mint  az  egykorú 
hivatalos  jelentések  is  hangsúlyozzák,  a  magyar  csapatok  mind  kitűnő  részt  vettek  az  ost- 
romban, s  a  vezérek  közül  főleg  Esterházy  János,  Batthyány  Ádám  és  Bercsényi  Miklós 
jeleskedtek.  De  azt  nem  lehet  megállapitani,  hogy  csakugyan  magyar  volt-e  az  első,  a  ki 
Buda  várába  bejutott.  A  hagyomány  három  magyart  is  említ,  Fiáth  Jánost,  Ramocsaházy 
Endrét  és  Petneházy  Dávidot.  De  ez  utóbbi  talán  részt  sem  vett  a  rohamban,  mert  csapa- 
tai a  pesti  parton  voltak.  Sut  ha  jelen  is  volt,  valami  rendkivüli  hőstettet  nem  követhetett  el, 
mert  a  maga  és  csakhamar  özvegj'e  által  a  királyhoz  intézett  kérvények  erről  nem  emlékeznek 
meg.  Ramocsaházy  esetét  Károlyi  Árpád  szép  legendának  tartja.  Fiáth  az  ostromban  kitün- 
tette ugyan  magát  s  a  rohamban  is  vitéz  részt  vett,  de  az  ostromdispositiók  szerint  első  a 
várban  nem  lehetett.  Az  azonban  bizonyos,  hogy  bajor  részen  Pechmann  Márton  ezredes- 
helyettes volt  az  elsü  a  csaknem  megmász hatatlan  falon. 

•  Schulhof  Izsák,  ki  az  ostromot  a  várban  átélte,  egy  héber  munkában  ad  hirt 
legalább  a  lakosság  egy  részének  hangulatáról  az  ostrom  idején.  Munkáját  kiadta  Kauf- 
mann  Dávid,  Die  Erstürmung  Ofens.  Már  előbb  ismertette  magyarul  Kohn  Sámuel,  >  Héber 
kútfők*   czimű  művében. 

•  Naplója.  Röder,  id.  m.  I.  okmtár,  107—08. 


454  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 

nem  érhette  utói.  így  a  császáriak  és  magyarok  október  2-ikán  Szegedet 
kezdték  vivni,  melynek  fölmentésére  Belgrádból  nagyobb  török  had  köze- 
ledett. A  császáriak  egy  része  Veterani  alatt  Barkóczy  huszárjaival  a  török 
elé  ment  s  október  20-ikán  *  2^tánál  teljesei  megverte.  Alighogy  a  harcz  véget 
ért,  újabb  7000  török  had  érkezett  s  ismételve  hevesen  tört  a  kimerült 
császáriakra.  De  megveretett,  mire  Veterani  és  Barkóczy  óriási  zsákmány- 
nyal tért  vissza  Szeged  alá,  mely  október  23-ikán  megadta  magát.'  Ugyanez 
időben  Lajos,  badeni  őrgróf  megvette  Simontornyát,  Pécset,  Siklóst  és  Kapos- 
várt. A  török  ellenállás  meg  volt  törve.  Eger,  Székes-Fejérvár,  Szigetvár  és 
Kanizsa  még  török  kézen  maradt  ugyan,  de  összeköttetésük  a  török  területtel 
megszakadt  s  bukásuk  csak  idő  kérdése  lehetett.  A  nagyvezér  már  ekkor 
át  akarta  a  három  első  várat  cserébe  Siklósért  és  Szegedért  engedni.  Mint- 
hogy ugyanez  évben  Velencze  is  nagy  sikereket  aratott  Morea  félszigetén, 
az  1686-iki  hadjárat  a  legdúsabb  eredménynyel  végződött.  Csakugyan  ez 
az  év  a  hosszú,  tizenhat  esztendei  háború  f^ypontja  s  Buda  visszafogla- 
lásával Magyarország  felszabadítása,  valamint  az  iszlám  túlsúlyának  teljes 
megtörése  biztos  kilátásban  állt. 

A  mint  a  nyugati  nemzetek  legtöbbje  kisebb-nagyobb  számmal  képvi- 
selve volt  a  budai  táborban,  akképen  Buda  megvételének  örömhírét,  mond- 
hatni, az  egész  müveit  Európa  viharos  lelkesedéssel  üdvözlé.  Nagyszerű 
egyházi  és  világi  ünnepélyek  tartattak  Francziaország  kivételévd  min- 
denütt. Itthon  is  voltak  hálaadó  istentiszteletek,  a  végvárakban  örömöt. 
lőttek  s  számos  templomban  énekeltek  Te  deumot.  A  tömegek  szive 
azonban  mégsem  dobbant  meg  a  hirre,  hogy  Mátyás  király  ősi  vára 
nem  nyögi  többé  a  félhold  igáját.  Csak  a  hivatalos  világ  ünnepelt,  ellenben 
maga  a  nagy  nemzeti  társadalom  hidegen  vette  a  világtörténelmi  eseménj^ 
s  olyan  kiváló  egyéniség,  mint  az  épen  nem  törökbarát  Páriz-Pápai 
Ferencz,  közönyösen  jegyzé  be  naplójába:  »mensibus  junio,  julio,  augusto 
vitatta  a  német  császár  Budát,  meg  is  vette  sok  vérrel,  mense  septembri.«' 

E  hangulatot  megmagyarázza  ama  rettenetes  helyzet,  melybe  a  négy 
évi  háború  az  ország  minden  részét  juttatta.  Valóban  bármilyen  dicsőséges 
s  az  utókorra  bő  áldást  hozó  volt  Buda  visszafoglalása,  annak  az  ember- 
öltőnek, mely  megélte,  lehetetlen  volt  rajta  örvendeznie.  A  négy  évi  tusában 
Magyarországot,  a  harczok  állandó  szinhelyét  német,  török,  tatár,  litván, 
lengyel,  kurucz  egyaránt  dúlta  vagy  legalább  kiélte.  Noha  a  nagyobb 
müveletek  a  télen  át  szünetelni  szoktak,  a  magyar  népre  épen  a  tél  hozta 
a  legsúlyosabb  csapásokat,  a  legszörnyűbb  Ínséget.  Az  udvar  a  hadak  leg- 
nagyobb részét  Magyarországban  helyezte  el  téli  szállásra  s  a  magyar  néppel 
fedeztette  a  beszállásolt  csapatok    összes   hadi    költségeit.    1683 — 84   telén 

»  Kriegsarchiv,   1886. 

•  U.  ott.  Mások  a  csata  napját  október  15-ikére  vagy  21-ikére,  Szeged  capitulatíó- 
ját  október  20.  s  21-ikére  teszik. 

«  Irodalomtört.  Közi.   1892.  514.  (Koncz  József  közlése). 


BUDA    VISSZAFOGLALÁSA.  455 


ez  csupán  Alsó-Magyarországra  5,*  az  egész  országra  8  millió  forint  terhet 
rótt  pénzben  és  eleségben.  Gróf  Rabattá  főhadbiztos,  —  illetékes,  kifogás- 
talan tanú  —  becsülte  ennyire  a  téli  szállás  költségeit,  melyekben  azonban 
a  magyar  végbeli  hadak  szükséglete  nincs  befoglalva.  A  magyar  katonát 
az  udvar  általában  nem  fizette  s  így  ez  teljesen  a  lakosság  nyakán  élős- 
ködött. 

Az  1684 — 85-iki  télen  Alsó-Magyarországra  ismét  5  mDliónyi  terhet 
akartak  róni.  Sopron  és  Vasvármegyéknek  például  naponkint  3250  frtot, 
ezenkivül  havonkint  minden  egyes  katonának  ruhára  2  forintot,  összesen 
hat  hónapra  720,000  forintot  kellett  fizetnie.  Ellenben  Alsó-Ausztriát  az  udvar 
ugyanakkor  hét  évre  fölmentette  a  katonai  beszállásolás  alól,  mire  a  velenczei 
követ  nyiltan  kimondotta,  hogy  Magyarországot  az  örökös  tartományoknak 
áldozzák  fel.  A  nádor,  a  nuntius  és  más  befolyásos  emberek  ismételve  föl- 
szólaltak ez  ^bekiáltó  igazságtalanság  ellen  s  Rabattá  főhadbiztos  1685-ben 
megígérte,  hogy  jövőre  csak  félannyi  katonaság  telel  Magyarországban, 
mint  eddig.  De  ez  is  4  millió  terhet  jelentett  s  1685-ben  a  magyar  király 
országrésze,  ez  a  kis,  annyi  háború  és  zsarolás  által  kiszivattyúzott  föld 
a  katonaság  eltartásának  költségeiből  70o/o-ot  viselt,*  mig  a  jóval  vagyo- 
nosabb örökös  tartományokra  csak  SO^jo  maradt.  E  tűrhetetlen  állapot 
1686-ban  módosult  ugyan,  de  a  hadi  költségeket  ekkor  is  úgy  osztották 
meg,  hogy  Magyarországra  ől^/o,  Ausztriára  csak  49® /o  jutott.  Ezen 
Lipótféle  adókulcsot  a  mai  viszonyokra  alkalmazva,  —  számítja  egjók 
történészünk*  —  Magyarországnak  95,  Ausztriának  5®/o-kal  kellene  a 
közös  hadi  költségekhez  járulnia.  Mindazáltal  ez  az  adókulcs  megmaradt 
1697-íg  s  1689-ben  maga  Kollonics  elismerte,  hogy  az  ország  csupán 
adóban  4  év  alatt  20  milliót  fizetett. 

Ez  azonban  csak  a  törvényes  adó  volt.  Ehhez  járultak  az  ott  teleld 
soldatesca  szünes-szüntelen  folyó  önkénykedései  és  rablásai.  A  katonák  a 
vagyonszerzés  eszközének  tekintették  a  háborút  s  a  hadsereg  tiszti  kara  is 
nagyon  vegyes  elemekből  alakult.  Mikor  Szirmay  András  az  1686  év 
nagyobb  részén  át  Kassán  raboskodott,  börtönét  számos,  hosszabb-rövidebb 
időre  elitélt  császári  katonatiszttel  kellett  megosztania.  Mindegyikről  följegyzé, 
miért  szenvedte  a  büntetést  s  adatai  a  tiszti  kar  általános  erkölcsi  álla- 
potaira jellemző  világot  derítenek.  Fogolytársai  voltak  egy  kapitány,  a  k 
egy  másik  kapitányt  megsebezett;  két  kapitány,  kik  megvertek  valakit; 
egy  kapitány,  a  ki  egy  másikkal  vagdalkozott;  egy  főhadnagy,  a  ki  egy 
fogolyra  nem  jól  vigyázott ;  egy  hadnagy,  a  ki  a  század  pénzéből  80  frtot 
sikkasztott;  egy  zászlótartó,  a  ki  egy  tiszttel  vagdalkozott;  egy  másik,  a 
ki  valakit  meglopott;   egy  harmadik,  a  ki    éjszaka   egy   tiszttársa   nejéhez 

'  A  nádor    1684    november    8-iki    és   1685  január  20-iki  levele:  Bubics  Zsigmond, 
Cornaro  jelentései,  Bevezetés. 

■  Károlyi  Árpád  számadatokkal  igazolt  fejtegetései:  id.  m.   141—5. 
>  Károlyi,  id.  m.   142. 


456  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 

lopózott  s  az  Otthon  levő  férjet  megverte;  egy  másik,  ki  egy  tiszttel  vag- 
dalkozott.i  Mindez  csak  egyetlen  egy  ezred  tiszti  karára  vonatkozik, 
de  kétségkivül  ugyanilyen  volt  a  többi  is  s  hogy  bánt  a  köznéppel,  azt  jelzi 
a  pusztulás,  melybe  az  ország  mindenütt  jutott,  a  hol  a  katonaság  megjelent. 
Buda  alatt  1684-ben  feldúlták  az  egész  vidéket,  a  többi  közt  Kevi 
városát  a  ráczkevei  szigeten.  A  város  lakói  szétfutottak,*  ellenben  oda 
menekültek  egy  időre  a  laczházi,  szabad-szállási  és  szent-miklósi  magyarok 
és  a  földvári  ráczok.  »Epen  azt  akarja  kegyelmes  uram,  —  irják  1685  április 
14-ikén  a  nádornak,  —  a  rajtunk  kvártélyozó  idegen  nemzet,  senunink  ne 
legyen  s  táskát  vegyünk  a  nyakunkba.' 

Menekült  is  előlük  mindenki,  mihelyt  csak  hire  kelt,  hogy  köze- 
lednek. Máramarosban  télviz  idején,  kegyetlen  hidegben  általános  futás 
támadt  s  a  szegénység  mindenét  az  erdőkbe  hordta.  A  tolvajos  idő- 
ben máramarosi,  lengyelországi,  moldvai  tolvajok  lepték  el  az  utakat.* 
Ugyanaz  történt  másutt  is,  mert  a  nép  »a  németnek  még  csak  hire  hallá- 
sától is  akkori  boldogtalan  időben  felettébb  iszonyodott  vala«.*  Akárhol 
jelentek  meg,  ott  »az  idegen  német  nemzetnek  vas  jármába «  szorították  a 
lakosságot  s  hallatlan  módon  fokozták  közterheit,  »sokféleképen  kigondolt 
fortélyos  szaporítással  és  számtalan  sok  mesterséges  sajtolások  által  mind 
feljebb- feljebb  való  nevekedéssel «. 

Ehhez  járult,  hogy  az  1685-iki  esztendő  Ínséges  volt  s  olyan  éhség 
támadt,  hogy  a  holttesteket  ásták  ki  és  ették  meg.  »A  szegény  hazánk 
—  irta  gróf  Zichy  István  —  valóban  nagy  pusztulásra  juta;  ha  isten 
hamar  békességet  nem  ad,  éhen  haló  elég  leszen.  «•  Az  ország  valóban 
mindinkább  sivataghoz  hasonlított.  Árvában  a  litvánok  25  községet  teljesen 
elpusztítottak.  Ungban  1684-ben  a  lakosság  nagy  része  vagy  szétfutott, 
vagy  elhalt.  »Alig  maradott  meg  harmada  kicsiny  vármegyénkbeli  szegény- 
ségnek«  s  ez  is  koldusbotra  jutott,  sőt  még  nemes  emberek  is  koldulni 
kényszerültek.' 

Győr  megye  pár  év  alatt  » annyira  elpusztult  és  utolsó  romlására 
jutott,  hogy  az  egész  praesidiumon  kivül  levő  processusokban  alig  talál- 
tassék  egynehány  otthon  lakó  szegény  ember  (a  nemességet  érti),  a  kik  is 
nagyobb  részről  már  koldulásukkal  keresik  kenyeröket*.  » Csallóközben  mind 
pedig  Szigetközben  egy  néhány  házban  és  kunyhókban  lakik  még  a  sze- 
génység.* 1686-ban  a  pusztai  és  sokorói  járásokban  összesen  csak  17 
lakott  hely  volt.^ 

'  Szirma}'  naplója,  id.  h.   11  —  12. 

•  Magdics,  Diplomatarium  Káczkevienh;e,   10<>- 
"^  Bubics,  id.  m.  345. 

•  Az  erdélyi  követ  deczember  1-én  kelt  jelentése  :   Szilágyi.  Krd.  Orsz.  Emi.  XIX.  84. 

•  Babocsay  Izsák,  id.  h. 

•  Június   17-iki  levél  Kobáry  Istvánhoz.    Közli  Thaly,  Századok,   1873.  249. 
'  Angyal,  id.  m.  II.   9S. 

•  Ráth  Károly  :  M.  Tört.  Tár.  VII.  90. 


BUDA    VISSZAFOGLALÁSA.  457 


A  főúri  családok  közül  sokan,  főleg  a  kiknek  ott  jószáguk  volt,  az 
örökös  tartományokba  költöztek  át,  meri  magyar  javaik  nem  hoztak  jöve- 
delmet. »Csak  a  jó  Isten  tudja  —  irta  gróf  Serényi  Andrásné,  báró 
Orlay  Borbála  1686  május  15-ikén  luhacsovicsi  birtokáról  —  minemű  nyo- 
morúságban vagyunk  mink  itten;  ha  itten  Morvában  kevés  jószágunk 
nem  lett  volna,  nem  is  tudtam  volna  akkoráig  Magyarországban  becsüle- 
tesen elélni,  mivel  a  föl  s  alá  menendő  hadak  miatt  jószágunk  elpusztult. 
Elég  nemes  ember  s  parasztember  jön  Magyarországról  ide  koldulni  Mor- 
vába. «i 

Mindezt  első  sorban  a  császári  katonaság  okozta,  melynek  győzelmes 
előnyomulása  az  addig  aránylag  virágzó  hódoltságot  is  sivataggá  változ- 
tatta át.  1683-ban  a  hódoltság*  még  alig  érzé  a  háború  súlyát.  De  1684-ben 
megkezdődtek  áz  ő  romlásának  napjai  is  s  mikor  a  császáriak  Budát  vívták, 
a  Duna-Tisza  köze  már  sokat  szenvedett.  1685  február  3-ikán*  az  ottani 
városok  hivatalos  értesítést  vettek,  egyezzenek  meg  a  némettel,  mert  a 
» Tisza-Duna  közt  se  leszen  maradástok*.  Még  ugyanazon  hónapban  meg- 
írta nekik  egy  tábornok,  hogy  adózzanak,  különben  » rajtatok  megyünk, 
tűzzel- vassal,  lakóhelyeiteket  megemésztetjük. «  A  lakosság,  noha  akkor  még 
a  töröknek  adózott,  buzgó  készséggel  teljesítette  a  császáriak  kívánságait. 
Csakhogy  ezek  szertelensége  nem  ismert  határt.  Kecskemét  egymaga  1 685 
október  18-íkától  1686  április  24-ikéíg  készpénzben,  gabonában,  marhában 
194,666  frtot  fizetett  a  töméntelen  ajándékon  kívül,  melyet  a  főtisztek  közt 
szét  kellé  osztania.*  Mindez  azonban  nem  volt  elég  s  a  németség  kegyetlenül 
ütötte,  verte,  rabolta,  égette  a  népet  úgy,  hogy  Kecskemét  környékén  az 
1686 — 88  években  10  virágzó  község  teljesen  elpusztult.  A  Duna-Tisza  közén 
Kecskeméttől  Szabadkáig,  Szegedig,  Halasig  lakatlan  lett  az  egész  vidék. 
Nem  volt,  a  ki  a  földet  művelje,  melyet  elborított  a  cserje  és  bozót.  Még 
az  utak  és  ösvények  is  eltűntek  s  mikor  a  katonaság  arra  járt,  a  gyalog- 
ságnak lovasság  volt  kénytelen  utat  tömi  a  vadonban. 

Egyes  vidékek  tervszerű  elpusztítását  katonai  okok  tették  szükségessé. 
A  még  török  kézen  levő  várak  elvesztették  összeköttetésüket  a  török  állam- 
területtel s  mindennemű  szükségleteik,  élelmiszereik  beszerzésében  a  közvetlen 
közelükben  levő  községekre  voltak  utalva.  Hogy  e  segélyforrásoktól  is  meg- 
fossza s  ekképen  kiéheztesse  őket,  a  császári  vezénylet  az  ilyen  török  várak 
körüli  vidéket  tervszerűen  elpusztíttatta.  Heves  vármegye  1686  júniusban 
utasítást  vett,  hogy  az  Eger  körüli  összes  falvakból  Szepes  vagy  más  felső 
vármegyébe  költöztesse  át  a  lakosságot  s  minden  vagyonát,  különben  a 
császáriak  felperzselik  e  falvakat.  1687-ben  Gyula  török  vára  megron- 
tására a  Maros,  a  Sebes-  és  Hármas-Kőrös   közötti   terület  minden   közsé- 


»  Thaly  K.  közlése:  Tört.  Tár.  1898.  245. 

•  Törük-Magyar  Tört.  Emi.  II.   127. 

•  Homyik,  Kecskemét  lört.  III.  375  -377. 


458  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


géből  távolították  a  népet,  mely  Debreczen,  Mező-Tur,  Tokaj  felé  költözött.* 
Békés  vármegye  legnagyobb  része  lakatlan  vadonná  lett;  1691-ben  az  ott 
járó  bujdosók  pusztán  találták  s  csaknem  éhen  haltak  benne.  Ilyen  állapotba 
jutott  Magyarország  a  felszabadítás  éveiben  s  ez  magyarázza  meg  az  akkori 
emberöltő  hangulatát  Buda  visszafoglalásának  nagy  eseményével  szemben. 
A  harczokban  bőven  ontotta  vérét,  a  hadi  költségek  legnagyobb  részét  ő 
viselte  s  a  császári  hadak  ő  ellene  mégis  ép  oly  irtó  háborút  viseltek, 
mint  a  török  ellen.  Bármi  hőn  óhajtotta  egykor  a  török  iga  alóli  felszaba- 
dulást, az  immár  oly  módon  történt,  hogy  a  megmaradt  csekély  lakosság 
a  multat  eszményi  állapotnak  tekínté  a  rettenetes  jelenhez  képest  s  min- 
denütt   fájdalmasan   emlékezett   vissza    »az   annak   előtte   való   boldogabb 


időkre 


«. 


V.  FEJEZET. 

Q,z  idegen  uralom,  (^z  1687'il^i  országgyűlés. 

A  fényes  sikerek,  melyeket  fegyverei  arattak,  Lipót  császár  uralkodói 
egyéniségére  s  környezetéhez  való  viszonyára  átalakító  hatást  nem  gyako- 
roltak. A  császár  a  diadal  és  dicsőség  éveiben  is,  minisztereinek  s  a 
kezükre  dolgozó  gyóntatóknak  és  szerzeteseknek  rabja  maradt.  A  minisz- 
terek Mag3'arországot  továbbra  is  csak  magánérdekeik  és  vagyonszerzési 
vágyuk  kielégítésére  használták  s  Buonvisi  nuntíus  ismételve  irta  a  pápá- 
nak, hogy  »csak  bosszujokat  akarják  a  magyarokon  tölteni «,  a  jószág- 
elkobzásokat azért  eszközlik,  mert  hasznot  húznak  belőlük,  azért  nem 
rendezik  a  zűrzavart,  mert  halászni  akarnak  benne.*  Lipót  császár  maga 
is  tudta  ezt,  de  nem  bírt  befolyásuknak  ellenállani,  mert  Kollonics  és  papi 
környezete  a  vallás  eszközeivel  tartóztatták  vissza  minden  önálló  elhatá- 
rozástól, így  minisztereinek  kizárólagos  befolyása  alatt  állt,  noha  mind 
tehetség  nélküli,  rossz  indulatú  emberek  voltak  s  » belátásuk  —  mint 
egy  modern  osztrák  történész  ^  hangsúlyozza,  —  sajnos,  nem  állt  egy 
színvonalon  a  császári  hadvezérek  ügyességével  és  szerencséjével*.  A  nem 
hivatalos,  a  gyóntatókból  és  egyszerű  szerzetesekből  álló  környezetben 
akadt  ugyan  tapasztalt,  értelmes  ember  is,  de  ezeket  meg  a  vallásos 
szempont  tette  elfogultakká.  Kivált  közülük  Marco  d'Aviano  olasz  barát, 
ki  nem  élt  állandóan  az  udvarban,  s  kivel  a  császár  évek  hosszú  során 
bizalmas  levelezést*  folytatott.  De  a  magyarokat   ő    sem   szerette  s  midőn* 

^  Karácsonyi,  Békés  várm.  története,  I.  260. 

*  Mon.   Vat.  Hung.  II.  sor.  II. 

'  Zvviedinek,  Deutche  Gesch.  I.  565. 

*  Kiadta  Klopp :  Epistolare  di  Leopoldo  l  ed  il  padre  P.  Marco  d'Aviano. 


AZ   IDEGEN    URALOM.    AZ    1687-IKI   ORSZÁGGYŰLÉS.  459 

Ügyeikben  Lipót  tanácsot  kért  tőle,  azt  felelte,  hogy  a  magyar  nemzet 
kevéssé  hű,  sőt  inkább  ingadozó  és  gőgös.  így  ez  a  legbizalmasabb  kör- 
nyezet folyton  a  magyarok  ellen  ingerelte  Lipótot  s  elhitette  vele,  hogy  lelki 
üdvösségét  veszélyezteti,  ha,  mint  az  1681-iki  országgyűlés  folyamán  tette, 
a  saját  józan  eszét,  nem  pedig  minisztereit  követi.  Senki  erélyesebben  meg 
nem  próbálta  a  császárt  a  minden  államférfiúi  gondolat  hiján  szűkölködő 
környezet  befolyása  alól  kivonni,  mint  Buonvisi  nuntius,  sőt  maga  XI.  Incze 
pápa.  Ismételt  intés  és  figyelmeztetés  után  végre  a  pápa  hivatalosan  kár- 
hoztatta a  császár  papi  környezetét  s  értésére  adta  neki,  »hogy  a  gyóntatok 
által  a  császári  felségnek  adott  azon  tanácsot,  mely  szerint  inkább  köteles 
elfogadni  a  miniszterek  véleményét,  még  ha  az  el  is  tér  a  tiszta  igaz- 
ságtól, mint  saját  belátását  követni,  e  tant,  mint  tévesét  és  veszélyeset,  ő 
szentsége  kárhoztatja  « .  ^ 

Mindez  azonban  nem  használt.  »Ö  felsége  —  irta  Buonvisi  a  pápá- 
nak, —  a  kormány  gyeplőjét  teljesen  kibocsátotta  kezéből  úgy,  hogy  egészen 
czéltalan  felvilágosításán  fáradozni.*  Ezt  a  nuntius  Magyarország  érde- 
kében is  fölötte  fájlalta,  másrészt  maga  Lipót  jól  tudta,  hogy  nincs  akarata, 
hogy  gonosz  emberek  játékbábja  s  később  azt  a  sivár  önvallomást  tette: 
» Gyakran  nem  tudom,  mit  kellene  kötelességszerűen  akarnom  s  ez  egyedüli 
oka  habozásomnak,  mely  magamat  is  annyira  kinoz.«  E  helyzetnek,  e 
környezetnek  felelt  meg  Lipót  magyar  politikája.  Minél  nagyobb  területeket 
hódított  vissza,  annál  gyászosabb  lett  a  magyarok  helyzete.  Minthogy  sok 
száz  mértföldre  terjedő  földet,  mely  emberemlékezet  óta  török  uralom  alatt  állt, 
szerzett  meg,  eleinte  az  udvar  azt  sem  tudta,  mit  kezdjen  az  új  szerze- 
ménynyel? Némelyek  a  felszabadított  országrészt  a  német  birodalom  főha- 
tósága alá  akarták  helyezni,  mert  a  hosszú  török  uralom  kiforgatta  magyar 
jellegéből.  Mások  azt  ajánlották,  —  s  ez  eszme  régebben  egyes  magyar 
urakban  is  fölébredt,  —  hogy  a  magyar  királyságból  német  birodalmi 
választó  fejedelemséget  alakítsanak.  Ismét  mások  úgy  okoskodtak,  hogy  a 
császár  nem  a  német  birodalom,  hanem  a  maga  és  családja  számára 
hódította  vissza  Magyarországot,  melyet  a  többi  örökös  tartományokba  kell 
tehát  kebelezni.  1684  augusztusban  Bécsben  napokon  át  nagy  tanácskozás 
folyt  az  iránt,  mi  történjék  Magyarországgal  ?  Az  értekezlet,  melyre  egyetlen 
magyart  sem  hivtak  meg,  Lipót  elé  azt  a  javaslatot  terjeszté,  hogy  minden 
terület  a  császár  számára  foglaltassék  vissza.  Azokat,  kik  ősi  jogon  igényt 
tartanak  valami  jószágra,  értesíteni  kell,  hogy  igényeik  a  béke  megkötése 
után  fognak  megvizsgáltatni.  Össze  kell  irni  az  adókat  és  más  szolgá- 
latokat, melyeket  a  lakosság  eddig  a  töröknek  fizetett,  s  egyelőre  továbbra 
is  be  kell  azokat  hajtani.  Lipót  elfogadta  e  javaslatokat  s  végrehajtásukra 
két  bizottságot  alakított.* 


'  A  curia  1585  deczember  1-i  jegyzéke:  Fraknói,  id.  m.   151 
•  Newald,  id.  m.   138  —  139. 


460 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Még  1685  deczemberben  fölmerült  az  a  terv  is,  hogy  bizott- 
ságot alakítsanak  azon  reformok  kidolgozására,  melyek  az  ország  köz- 
igazgatási, katonai  és  egyházi  szervezetében  szükségesek.  E  reformok 
czéljáúl  azonban  nem  az  ország  sérelmeinek  orvoslását  tűzték  ki,  mert, 
mint  a  velenczei  követ  irta,  e  sérelmekkel  az  udvar  nem  törődött. 

Buda  visszafoglalása  nem  hozott  tehát  írt  a  nemzet  szenvedéseire,  sőt 
épen  új  és  még  fájdalmasabb  megpróbáltatások  kiinduló  pontja  lett,  mert 
a  reá  következő  1 687-iki  évet  gróf  Carafa  *  Antal  tábornok  vérengzései 
örökké  rettenetes  emlékűvé  avatták.  Carafa  Dél-Olaszországból  származott 
a  császári  udvarba  s  nagybátyja,  Montecuccoli  Rajmond  támogatásával 
gyorsan  jelentékeny  állásokba  jutott.  Tábornok  lett,  noha  a  legcsekélyebb 
katonai  képességgel  sem  dicsekedhetett.  Inkább  udvaroncz,  efféle  salon- 
tábomok  volt,  ki  nagybátyja  körében  magába  szívta  a  magyargyűlöletet, 
s  mikor  1685-ben  a  felsőmagyarországi  hadak  fővezére  lett,  a  Spankauk 
és  Cobok  kegyetlenségén  is  túltett,  noha  akkor  már  Thököly  bukott  ember 
volt,  Felső-Magyarország  meghódolt  s  csupán  Munkács  vára  nem  nyitotta 


Carafa  Antal  aláírása. 

meg  kapuit.  De  az  ellenállás  itt  is  csak  a  várra  szorítkozott  s  kezdettől  fogva 
reménytelennek  látszott.  Mindazáltal  Carafa  Felső-Magyarországban  való- 
ságos rémuralmat  léptetett  életbe,  mely  átkozottá  tette  nevét  s  újra  elretten- 
tette királyától  a  magyarságot.  Carafa  e  korszak  udvari  politikájának  ép  oly 
typikus  megtestesítője,  mint  KoUonics.  Gonosz,  gyanakvó,  kapzsi  ember  volt, 
kinek  bécsi  palotájára  valaki  latinul  azt  irta:  » Magyarország  könnyeiből « 
épült.  » Holta  után  is  utálatos,  s  gyalázatos  nevet  hagyott  a  magyaroknál,  mint 
szintén  azelőtt  Básta;  a  gyermek  is  gyűlölséggel  említi.*"  Mikor  halálának  híre 
hazánkban  elterjedt,  számos  vers  —  latin  —  keletkezett,  mely  átkot  szórt 
Magyarország,  Erdély,  Horvátország  » rémére «.» 

Kegyetlen  kezét  legelőször  a  védtelen  Debreczen  érezte,  melyet  még 
1686  februárban  valósággal  kirabolt,  embertelenül  megkínozva  a  lakosságot, 
férfit,  nőt  egyaránt.  Sokakat  megöletett,*  még  többet  üttetett-veretett,  hogy 

*  Nevét  történészeink  rendesen  CaraíTá-nak  irják.  De  a  család  neve  Carafa  s  a 
tábornok  is  igy  irta  alá  leveleit  és  hivatalos  jelentéseit. 

*  Cserey,  id.  m.  207. 

»  Hármat  ismertet  Thaly  :  Figyelő,  VII.  210-12. 

*  Alvinczy  Péter  okmánytára,  111.38  —  40.  Az  áldozatok  névsora  utczánkint  csopor- 
tositva  adja  a  kegyetlen  kínzásokkal  gyötörtek  nevét,  Századok,  1876.  584—6. 


AZ   IDEGEN    URALOM.    AZ    1687-lKI   ORSZÁGGYŰLÉS.  461 

vagyonuk  kiszolgáltatására  kényszerítse  őket.  Végűi  havi  80,000,  félévre 
összesen  480,000  frt  sarczot  vetett  a  kifosztott  városra.  Ez  összegen 
eleintén  még  Bécsben  is  elszörnyedtek  s  azt  mondották,  hogy  vannak  a 
császárnak  egész  tartományai,  melyek  ennyit  a  legnagyobb  erőfeszítés 
mellett  sem  képesek  fizetni.  De  mikor  Carafa  azt  jelentette,  hogy  Debre- 
C2:ennek  3000  háza  van,  s  igy  egy-egy  házra  havonkint  26  frt  40  kr, 
félévre    160  frt  esik,i  nem  zavarták  többé  vérengző  munkásságát. 

A    »debreczeni    mészárszék «    megelőzte   Buda  visszavételét.    De  alig 
hogy  Budán  a  császári  zászló  lengett,  Carafa  még  rettenetesebb  munkához 
látott.   Minthogy    Munkács  vára   daczolni    mert  vele,  agyában  pokoli  terv 
fogamzott  meg.  Hogy  bosszúját  kitöltse  a  várbelieken,  künn  levő  rokonaikra 
s  barátaikra  vetette  magát.  Azt  jelentette  Lipót  kir^dynak,  hogy  a  felvidéken 
olyan  összesküvést  fedezett  fel,  melynél  veszedelmesebb  még  sohasem  volt, 
mert   részesei    » felséged   szentséges   életére  törnek,  valamennyi  országát  és 
tartományát    tönkre   akarják   tenni   s  még   a  keresztény  nevet  is  kiirtani. « 
Már  e  följelentésből  láthatta  volna  a  király,  hogy  a  legotrombább  ámításról 
van    szó.  Két  évtized  óta  sohasem  volt  a  nyugalom  a  felvidéken   annyira 
biztosítva,   mint   ez   időben,   habár   Munkács   még   ellenállott.    De  a  váron 
kivül  az  egész  terület  a  császáriak  kezében  volt  s  a  lakosságban  föl  sem 
merült   az   őrjöngő,   kivihetetlen  eszme,  hogy  Munkács  érdekében  fegyvert 
fogjon.  A  németek  azonban  kezdettől  fogva  gyanakodtak  s  azt  hitték,  hogy 
a   nép   a   munkácsiakkal   titkos  érintkezést  folytat.  E  gyanú  abból   táplál- 
kozott,  hogy   a  Munkácson  lévők  közül  soknak  felesége,  gyermeke,  rokona, 
jó   barátja   a   vidéken   élt.   A   vidék   és   a  vár  közt  csakugyan  folyt  némi 
titkos   érintkezés.    A   kün   levők   érdeklődtek   a  várbeliek  sorsa  iránt,  néha 
levelet  is  váltottak  velük,  sőt  egyet-mást  küldtek  be  nekik.  De  ez    érintke- 
zésnek  nem   volt   politikai   háttere;   a   németeknek  semmit  sem  ártott  s  a 
munkácsiak     ellenállására   befolyást    nem   gyakorolt.    Ez   be    is    bizonyult 
1686-ban,    midőn    Kassán    többeket   elfogtak    azzal    vádolva    őket,    hogy 
Munkácscsal  titkos  érintkezésben    állanak.  A  vizsgálat  azonban  csakhamar 
kiderítette   ártatlanságukat.    Csakhogy  Carafa  máskép  fogta  fel  a  dolgot  s 
titkos    besúgók,  jutalomra   éhes    magyarok    készségesen    segítették    ádáz 
tervében.    Különösen    Szentiványi    László,     kit    később,    mikor    gróf  lett 
»korpási    gróf«-nak   gúnyoltak,  lett  méltó  bűntársa  s  majdnem  két  évtized 
multán,  1705-ben  a  szécsényi  gyűlésen  » az  eperjesi  lanienán  (mészárszéken) 
felmészároJtatott  magyar  uraknak  posteritási  és  az  országnak  nagy  része  az 
ártatlanul  kiontott  vérek  kiontójának  és  hóhérának  felkiáltatott €.«  Csakugyan 
ő  adta    Eperjes    kiváló   polgárait    Carafa  kezébe   koholt  levelek  segélyével, 
melyek   alapján  először    VV^eber   Frigyest    fogták  el,  ki  azonban  katholizált 
s  ezzel  egyelőre  megmenekült.  De  emiitette  Zimmermann  Zsigmond  és  apósa,. 


•  Az  ide  vonatkozó  levelezés:  Tört.  Tár,   1895.  595  —  600. 

•  Uj  M.  Múzeum,   1860.  II.  51. 


462  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Ketzer  András  nevét.  Zimmermann  régi,  tekintélyes  eperjesi  nagykereskedő 
család  ivadéka,  a  protestáns  iskola  felügyelője,  nagy  műveltségű  ember  volt. 
Ketzer  a  felvidék  olyan  családjából  származott,  mely  mindig  előkelő 
szerepet  vitt  a  protestánsok  vallásszabadságáért  vivott  küzdelmekben.  Carafa 
mindkettőjüket  elfogatta.  Követték  őket  a  börtönbe  Fleischhacker  György, 
Ketzer  Gábor,  András  fia,  Rauscher  Gáspár  és  Baranyay  Ferencz. 
Teljesen  ártatlanok  levén,  nem  vallhatták  semmit,  mig  kínpadra  nem 
vonattak.  Noha  a  kínpadon  is  csak  Zimmermann  tett  olyan  nyilatkoza- 
tokat, minőket  hóhérai  kívántak  tőle,  a  magyarokból  és  németekből 
alakított  rendkívüli,  törvénytelen  vérbíróság  márczius  3-ikán  Zimmermannt, 
Rauschert,  Ketzer  Andrást  és  Baranyayt  halálra  itélte.^  Erre  Carafa  Eperjes 
város  piaczán  nagy  faajkotmányt,  theatrumot,  vérpadot  emeltetett,  melyet 
a  nép  mészárszéknek  nevezett  el.  Itt  folyt  le  márczius  5-ikén  »az  első 
tragoediac.  Ketzer  András  utolsó  útján  is  Istenre  hivatkozva,  ki  elé  immár 
lépni  fog,  fennen  hirdette,  hogy  a  mivel  vádolják  »én  attól  merőben 
tiszta  vagyok,  olyasmit  meg  sem  kisérték «.  A  halálos  ítélet  végrehajtása 
előtt  az  áldozatok  félkezét  vágták  le.  Megadással  viselték  nehéz  sorsukat, 
s  a  nagyszámú  néző  közönség  hangos  zokogása  kisérte  őket  a  halálba. 
Magyar  részről  kifogást  emeltek  az  eljárás  tör\^ényessége  ellen,  mire 
Carafa  igazolni  igyekezett  magát.^  Bécsben  czélt  is  ért.  »A  praesumtio  — 
felelte  egyik  minister  —  az,  hogy  a  bíróság  törvényszerűen  ítélt. «  «  Carafa 
egyébiránt  még  igazolásának  beküldése  előtt  (márczius  1 5-ikén)  teljhatalmat 
kapott,  mire  folytatta  működését  s  megtöltötte  az  eperjesi  börtönöket. 
Márczius  22-ikén  Ketzer  Gábor,  Feischhacker  György,  Sárosy  Márton, 
Schönleben  György  és  Medveczky  Sámuel,  kit  bíróság  elé  sem  állítottak, 
április  16-ikán  Féja,  22-ikén  nagy-idai  Székely  András,  Palásthy  Gábor,  Rad- 
vánszky  György,  kit  előbb  embertelenül  megkínoztak,  Kovács  Györgj'  és 
Bertók  János,  május  6-ikán  Feldmayer  Simon,  május  14-ikén  Bezzegh 
György,*  Weber  Frigyes,  Weber  Dániel  s  három  szolga,  kiknek  neve  sem 
maradt  fenn,  végeztetett  ki.  Összesen  24  ártatlan  ember  vére  omlott  a  rémes 
mészárszéken.  Május  27.  Lipót  ^dicséretese  munkája  folytatására  utasította 
Carafát,  ki  készségesen  megfelelt  a  megbízásnak  s  ismét  tömegesen  fogdos- 
tatta össze  az  embereket,  mire  olyan  rémület  támadt,  hogy  sokan  Lengyel- 
országba meneküllek.  Csak  mikor  ősszel  az  udvar  országgyűlés  tartására 
szánta  el  magát,  korlátolta  Carafa  vérengző  munkáját,  melynek  » emlékezete 
nem  márvány  táblákra,  de  minden  élő  magyarnak  szívébe*  vérbetükkeN 
maradt  bevésve. 

E    közben  a    vallásüldözés    sem    szünetelt.  Az   1681-iki   törvényeket 

•  Halálos  Ítéletük:  Tört.  Tár,   1895.  609-11. 

■  \  márczius   18-ikán  kelt  két  irat:  Tört.  Tár,   1895.  615—18. 

•  Tört.  Tár,    1895. 

*  Nagy  Iván,  Bezzegh  György  és  veje  :  Századok,   1874. 

*  II.  Rákóczi  Ferencz  Emlékiratai,  69. 


AZ    IDEGEN    URALOM.    AZ    1687-lKI   ORS:;AGGyt}LÉS.  4S3 

KoUonics  hatályon  kívül  helyezte  Mikor  a  brandenburgi  követ  felszólalt 
a  magyar  protestánsok  erdekáben,  azt  a  választ  kapta,  hogy  a  vallás- 
viszály csak  Thököly  forradalmi  törekvéseinek  takarójául  szolgál.  De 
Thököly  bukása  nemcsak  nem  csökkentette,  hanem  még  inkább  fokozta 
az  üldözést.  Lipót  kijelentette,  hogy  a  töröktől  visszahódított  várakban 
protestánst  nem  tűr  Meg  is  indult  az  üldözés  a  visszafoglalt  területeken, 
hol  a  lakosság  csaknem  egeszén  protestáns  volt.  Gyöngyösről,  Váczról, 
Jászberényből,  Esztergom  vármegyéből  s  más  vidékekről  elűzték  a  protes- 
táns papokat  s  elvették  a  templomokat.  Ehhez    katonai    karhatalom  kellett, 


melyet  a  budai  várparancsnok  szolgáltatott.'  Gróf  Csáky  István  1686 
őszén  elfoglaltatta  az  eperjesi,  kézsmárki,  lőcsei  és  bártfai,  Fenessy  György 
egri  püspök  1687  elején  a  kassai  templomokat.  Kassán  a  császár  rendeletére 
a  kálvinista  templomot  katonai  raktárrá  alakitották  át.*  A  protestánsoknak 
utóbb  még  azt  is  megtihották,  hogy  az  1608-iki  s  más  olyan  törvényekre, 
melyek  a  vallásszabadságot  biztosították,  akár  csak  hivatkozni  merészeljenek. 
A  vallásügyben  Kollonics,  -a  bécsi  pápa*,  mint  a  török  nevezte,   korlátlan 


464  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 

hatalomra  tett  szert.  Mikor  1685.  elején  Szelepcsényi  prímás  meghalt,  az 
esztergomi  érseki  szék  betöltésénél  nem  lehetett  ugyan  Szécsenyi  György 
kalocsai  érseket  mellőzni,  ki  a  császári  ügyért  óriási  áldozatokat  hozott, 
Szécsenyi  lett  az  ország  prímása,  de  hogy  kit  óhajtott  az  udvar,  jelzi  az,  hogy 
Lipót  nem  a  prímás,  hanem  Kollonics  számára  kérte  a  bibort,  kit  győri  püs- 
pökké s  kalocsai  érsekké  nevezett  ki.  ö  volt  a  monarchia  legbefolyásosabb 
főpapja,  a  császár  tulajdonképeni  vallásügyi  ministere.  Politikáját  Buonvisi 
nuntius  is  több  izben  kárhoztatta.  »Most  már  —  irta  1685  ápril  15-ikén  a 
pápának  —  több  a  coUegium,  mint  a  vármegye,  több  a  növendék  pap  mint 
a  katona.  «i  Kollonics  még  inkább  elárasztotta  az  országot  jezsuitákkal, 
nagyobb  részt  külföldiekkel,  kik,  mint  a  nuntius  a  pápának  jelenté,  •mér- 
hetetlen kiterjedésű  birtokokat  kaptak  a  császártól. «  Működésüknek  nem 
volt  igazi  foganatja,  mert  később  maga  Kollonics*  eléggé  sötét  képét  adta 
a  magyar  katholikus  egyház  belső  vallásügyi  állapotainak. 

Ilyen  helyzetben  volt  az  ország,  midőn  hirét  vette  királya  ama  ter- 
vének, hogy  a  királyválasztás  eltörlésével  a  Habsburgok  fiágának  örökö- 
södési jogát  törvénybe  akarja  igtatni.  A  magyarok  nem  egyszer  mondották, 
hogy  készek  örökössé  tenni  a  királyságot  a  Habsburgok  családjában,  ha  a 
török  járomból  kiszabadítja  őket.  Ez  immár  megtörtént  s  Lipót  csak- 
ugyan valósítani  próbálta  családjának  százados  óhaját,  már  azért  is,  mert 
képtelen  állapotnak  tartotta,  hogy  most,  mikor  Magyarország,  vagy  lega- 
lább igen  nagy  része,  felszabadult,  országai  egy  részében  az  uralkodó 
örökösödés,  a  másikban  választás  alapján  nyerje  a  koronát.  Már  1687 
nyarán  folytak  a  fiörökösödés  kérdésében  Bécsben,  részint  Kollonics  lakásán, 
részint  közvetlenül  a  királylyal  tanácskozások.  A  nádor  s  a  többi  meghí- 
vott magyarok  készek  voltak  az  ügyet  az  országgyűlésen  támogatni, 
melyet  a  király  augusztus  22-ikén  október  18-ikára  Pozsonyba  hívott  össze. 
Ekkor  még  a  király  azt  óhajtotta,  hogy  a  íiág  örökösödésének  törvénybe 
igtatását  maguk  a  rendek  kezdeményezzék  s  az  országgyűlés  czéljáúl 
csak  azt  tűzte  ki»  hogy  törvényes  örökösét,  József  főherczeget  királylyá 
koronázza.^ 

Utóbb  azonban  más  eljárást  követett.  Tanácsosai  ekkor  is  ép  úgy 
hódított  tartománynak  tekintették  Magyarországot,  mint  1671-ben,  mélynek 
joga,  törvénye,  alkotmánya  más  nincs,  mint  a  király  akarata.  Az  udvar 
hivatalos  és  félhivatalos  pamphletirói  Európaszerte  terjesztették  ez  elméletet, 
melyet  a  magyar  főpapság  s  a  legt(>bb  főúr  is  elfogadott.  Egyedül  a 
nemesség,  a  vármegyék  állottak  más  elvi  alapon,  csakhogy  őket  az  eperjesi 
mészárszék  bakói  elnémították.  Mindazáltal  az  udvar  maga  czélszerűnek 
látta  a  jogeljátszás  kétes  elméletét  elejteni  s  az  országgyűlésnek  kiegyezést 
ajánlani.   Október  Í^O-ikán    érkezett    Pozsonyba    Lipót  két  fiával,   József  és 

'   1685.  ápril   15-iki  jelentés.  Fraknói,  id.  m. 
*  Einrichtungswerkjcben  :  Maurernél, 
'  Thaly:  Tört.  Tár,    1895.  16-17. 


AZ    IDEGEN    URALOM.    AZ    1087-1X1   ORSzACCYtJLÉS.  4S5 

Károly  fóherczegekkel,  kik  magyar  ruhát,  prémes  mentét  viseltek,  mi  nagy 
lelkesedést  keltett.  A  császár  is  feliűnöen  előzékeny  volt  s  a  polgármestertől, 
ki  a  hajóhidnál  tldvözölie,  elkérte  az  ékes  szónoklat  szövegét.  A  rendek 
nem  nagy  számmal  jelentek  meg  s  a  kik  eljöttek,  leginkább  ifjabb  emberek 
voltak.  Ez  feltűnt   a  prímásnak,  ki  midőn  tisztelegtek  nála,  csodálkozva 


«nlítette,  milyen  kevesen  vannak  s  ők  is  c^pa  fiatalok.  Hol  maradtak 
—  kérdé  —  a  tisztes,  idős,  nagyszakálú  férfliák?  De  maga  megadta  a 
kérdésre  a  választ.  Ha  —  monda  —  az  idősebb  embereknek  fejét  veszik, 
bizony  csak  fiatalokat  küldhetni  az  országgyűlésre.' 


■  lür.  Tir,  1881.  535. 
K  Magyu  Nsmitl  TflrtfafU  VIL 


466  A  MAGYAR  NEBIZET   TÖRTÉNETE. 


Az  udvar  nem  szívesen  időzött  Pozsonyban  s  siettetni  akarta  a 
tárgyalások  menetét.  Lipót  már  október  31-ikén  átadta  előterjesztéseit, 
mélyekben  kifejtette  egész  politikai  programmját  Az  előterjesztésbe  szerint 
a  király  Magyarországot  hódított  tartománynak  tekinthetné  s  olyan  törvé- 
nyéket adhatna  neki,  a  minőket  akar.  De  hajlandó  a  régi  alkotmányt 
visszaállítani  és  megtartani  a  következő  három  feltétd  mdlett:  az  éls6 
^  hogy  a  most  megkoronázandó  király  hitlevele  olyan  legyen,  mint 
L  Ferdinándé  volt;  a  második  az,  hogy  a  Habsburgok  íiágának  örökjoga 
törvénybe  igtattassék ;  végűi  a  harmadik  az,  hogy  törvény  által  eltöröltesse 
n.  Endre  király  1222-ki  arany  bullájának  31.  czikke,  mely  a  rendeknek 
bizonyos  esetekben  jogot  ad,  hogy  egyenkint  vagy  együttesen  fegyveres 
ell^íiállás  fejthessenek  ki  a  királyi  hatalom  irányában.  Ez  a  jog,  —  mon- 
dotta, —  a  legutóbbi  századok  tanúbizonysága  szerint  végtelen  inség 
kútfeje  lőn  az  országra. 

Ebben  teljesen  igaza  volt.  Az  ellenállás  joga,  a  középkor  sajátos  fejlődé- 
sének terméke,  nem  illett  többé  a  magyar  alkotmány  keretébe.  Különben  sem 
volt  értéke  soha,  mert  a  király  mindig  lázadónak  tekintette  azt,  a  ki  ellene 
fegyvert  fogott  s  ha  erősebb  volt,  az  aranybullában  biztosított  jog  daczára 
keményen  megfenjitette.  A  mi  a  második  feltétélt,  a  fiörökösödést  illeti,  ez  is 
elveszte  egykori  jelentőségét,  mert  a  Habsburg-korszakban  a  királyválasztás 
úgy  is  inkább  formasággá,  részben  pénzkérdéssé  vált,  melyből  az  országnak 
semmi  haszna  sem  volt.  Ép  úgy  csak  a  papíron  létezett,  mint  az  ellenállás 
joga.  » Mindkettő  elavult  s  az  újabb  korba  be  nem  illő  törvény  volt  már,«* 
s  eltörlése  nem  ártott  a  magyarság  nagy  nemzeti  és  állami  érdekeinek. 
A  főurak  gróf  Draskovich  Miklós  kivételével,  valamint  a  főpapság  nyomban  el 
akarták  fogadni  a  fiág  örökösödését  s  a  városok,  mint  KoUonics  utóbb  irta, 
szintén  velük  tartottak.  November  4-ikén  ez  ügyben  üzenetet  intéztek  az  als6 
táblához,  mely  elvben  szintén  nem  ellenezte.  De  senki  sem  levén  tisztában  a 
határozat  következményeivel,  az  alsó  tábla  nem  akarta  a  dolgot  elhamar- 
kodni. Végűi  a  személynök  azon  ismételt  biztosítására,  hogy  a  királynak 
nincs  szándékában  a  nemesség  kiváltságait  megnyesni,  november  7-ikén  ez  a 
tábla  is  elfogadta  a  fiág  örökjogának  beczikkelyezését.  Csak  egy  szónok 
akarta  feltételűi  kitűzni,  hogy  az  arany  bulla  említett  záradéka  érvényben 
maradjon.  De  a  többség  minden  kikötés  nélkül  kimondotta  a  fiág  örökösö- 
dését azon  indokolással,  hogy  az  ország  hálával  tartozik  a  Habsburgok  ural- 
kodó családjának,  mely  Budát  visszahódította  s  Magyarország  legnagyobb 
részét  felszabadította.  A  két  ház  határozata  csak  Lipót  király  figyermekeinek 
örökjogára  vonatkozott,  de  a  spanyol  követ  sürgetésére  e  jogot  a  Habs- 
burgok spanyol  ágának  férfitagjaira  is  kiterjesztették.  Ezzel  Magyarország 
megszűnt  választó  királyság  lenni  s  a  magyar  nemesség  lemondott  a  fegy- 
veres ellenállás   középkori  jogáról.    Mindkét   határozattal   az  országgyűlés 

*  Salamon,  A  kir.  szék  betöltése  62. ;  e  nézetet  behatóan  is  indokolja  u.  ott,  63— 66i. 


J9NNI  M  DC  LXXXni. 

terímus  augcbimus  ,&  excendemus,  omniaq}  alia  facíe*^ 
mos,  quxcunqj  pro  bono  publico,  honore,  &  mcrcmen* 
to  omnium  Scacuum ,  ac  totius  Rcgni  noftri  Hungáriáé 
juíléfacerepoterirauS)  Sic  NosDcusadjuvet^  őc  omnes 
dandti. 

Sacr£  C£fare£j  &  RegU  modemé  Majefldtis^Sere^ 
ntjjimorum  Mafculorum  H^redum  Primogeniti^ 
pro  nafurdlibus,&  Hareditams  Regni  HungarU^ 
Partiumg  Eidem  annexarum  Regibus  declaran^ 
tur. 

Articulus  IL 

ET  fíquidem  Sua  Majeilas  SacracüTima  C^farea,  &Regia 
Viftricibus,  &  gioriofis  Armis  íuis  itnmanem  Chriftiani 
nominís  hoftem  Turcam  crebris  cruentís  generalibus 
Confliólibusfufum^  Divína  pra^auxiliante  ope,  ab  eorundenu 
quocidié  Capitalitér  infeftatis  Cervicibus  propulíhre ,  deq;  ipű*' 
US  faucibus,  in  quibus  hadeníis  á  tanto  tempore  non  absqs  fum. 
ma  totius  hujus  Nationis  pcrnicic  gcmebant ,  nominatiíiima^ 
iíHus  Regni  Fortalitia,  interq;  eadem  florcntiíTimam  olim  Sé- 
dem Regiam  Budám ,  &  Antcmurale  totiesfati  hujus  Regni » 
cuni  potiore  ejusdem  parte  eripere,  ac  in  eliberationem  iíliusr" 
dulciíTimas  Patriké,  ha^c  &  alia  íuperius  fuíius  enumerata  impen* 
dere  dignatacft:  In  perpetuum  proinde  recolendorum  tanto* 
rum  beneficionim  memóriám ,  &  in  acviternum  recognoíccn- 
dam  humillimé  complacentium  animorum  fuúrum  gratitudi* 
nem,  praefati  Univeríi  Status,  &  Ordines  hujus  Regni  Hunga. 
ria? ,  &  Partium  eidem  annexarum  declarant ;  Qiiöd  á  modö 
impofterum  neminem  alium,quhni  altcutulatx  Su3C  Cseíarex, 
&  Regiae  Maieftatis  propriis  ex  Lumbis  (uis  deícendentium  Ma« 

B  fcu. 

A  Habsburg-hte  Örökös<$d6téröl  szóló  tttrvénycsikk  kezdősorai. 
(A  Magyar  Nemzeti  Ittsetim  eredeti  j^ldányáról.) 

80* 


468  A   MAGYAR   NEMZET   TÖRTÉNETE. 


csak  a  tényleges  viszonyokhoz  alkalmazkodott.  Szorosabbra  fOzte  ugyan  a 
magyar  állam  és  uralkodó  családja  közt  a  kapcsokat,  de  nem  áldozott  fel 
semmit,  minek  megtartása  az  ország  érdekében  állott. 

Csakhogy  volt  a  királynak  még  egy  harmadik  feltétele  is,  a  koronázó  hit- 
levél megváltoztatása,  illetve  az  eddigi  hitlevél  helyett  I.  Ferdinánd 
hitlevelének  alkalmazása.  I.  Ferdinánd  hitlevelében  természetesen  szó 
sem  volt  még  vallásszabadságról  s  sok  olyan  jogról  vagy  alkotmányos 
biztosítékról,  mely  azóta  vétetett  be  királyaink  hitlevelébe.  Az  I. 
Ferdinánd  hitleveléhez  való  visszatérés  visszaesés,  igen  fontos  alkot- 
mányos biztosítékokról  való  lemondás  volt  tehát  s  a  Lipót  által  aján- 
lott kiegyezés  súlypontja  épen  e  feltételben  feküdt.  Csakugyan  ez  ellen 
folyt  legtovább  az  ellenállás  s  első  sorban  természetesen  a  protestánsok 
sürgették^  hogy  az  eddig  17  pontból  álló  hitlevél  szövege  továbbra  is 
megtartassék.  A  katholikus  többség  azonban  új  hitlevelet  szerkesztett,  mely 
csak  hat  pontból  állt.  Kimaradt  belőle,  hogy  legalább  3  évenkint  országgyűlés 
tartassék,  hogy  a  magyar  ügyeket  csak  magyarok  intézzék;  kimaradtak 
belőle  a  nádor  hatáskörére  és  választására,  a  véghelyek  kapitányainak 
magyar  voltára,  az  idegen  zsoldosok  kivitelére,  a  városokra,  a  vallássza- 
badságra s  általában  a  vallásügyre  vonatkozó  határozatok.  Az  új  hitle- 
véllel a  magyar  alkotmány  sokkal  lényegesebb  változásokat  szenvedett, 
mint  a  királyválasztás  s  az  ellenállás  jogának  eltörlésével.  Az  a  király, 
ki  erre  a  hitlevélre  tett  esküt,  jóval  korlátlanabbúl  uralkodhatott,  mint 
bármelyik  előde.  Ezzel  az  országgyűlés  örökös  királyának  fogadta  a  kilencz 
éves  József  főherczeget  s  deczember  9-ikén  nagy  fénynyel  meg  is  koronázta. 
A  közjogi  ünnepélyt  sokféle  mulatság,  nagy  udvari  ebéd  követte,  mdy 
15,000  frtba  került  ugyan,  de  igen  rossz  volt. 

Még  a  királyi  előterjesztések  tárgyalása  előtt,  november  3-ikán  szóba 
hozták  a  rendek  az  eperjesi  mészárszék  ügyét.  Minthogy  akkor  is  sokan 
sínylődtek  az  eperjesi  tömlöczökben,  a  városháztéren  ott  állt  a  mészárszék, 
a  kivégzettek  hullái  a  bitón  függöttek,  az  árvák  nem  kapták  vissza  jog- 
talanul elkobzott  vagyonukat,  mindkét  tábla  a  királyhoz  fordult.  Noha  Lipót 
ekkor  is  azon  hitben  volt,  hogy  »kárhozatos  összeesküvés*  forog  fenn,  nem 
utasíthatta  el  a  rendeket  s  véget  vetett  Carafa  önkényeinek.  De  Carafát  is 
megvigasztalta,  tábornagygyá  és  titkos  tanácsossá  nevezte  ki.* 

A  vallásügy  természetesen  szintén  szóba  került  a  gyűlésen  s  a  pro- 
testánsok sérelmeit  a  katholikusok  egy  része  azzal  tromfolta  le,  hogy  azt 
hirdette,  hogy  Magyarország  csakugyan  hódított  ország,  melyet  a  király 
kénye-kedve  szerint  kormányozhat.  Ha  tehát  a  protestánsok  régi  törvényékre 
hivatkoznak,  hajtsa  végre  a  király  azt,  mely  a  protestánsok  megégetését 
rendeli  el.  Ellenben  az  e  században  hozott  törvényeket,  melyek  a  vallás- 
szabadságot biztosítják,  bármikor  felfüggesztheti  a  király,  mert  a  vallássza- 

*  Szeremlei  S.,  Prot.  Theol.  Könyvtár,  III. 


470  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


badság  az  a  szikra,  mely  a  lázadásokat  lángra  szokta  lobbantani.  El  kell 
tehát  e  szikrát  örökre  oltani.  Ily  felfogás  mellett  természetesen  vallás- 
üg>'i  sérelmet  az  országgyűlés  nem  orvosolhatott.  Alkotásai  a  28  czikkből 
álló  tör\'énykönyvbe  foglalvák,  melyet  a  király  1688  január  25-ikén  szente- 
sített Az  első  czikk  József  főherczegnek  királylyá  koronázását  és  esküjét, 
(a  hitlevdet  nem),  a  második  és  harmadik  a  íiági  örökösödést  igtatja  be 
s  emdi  jogerőre.  A  negyedik  a  31-ik  czikk  kivételével  érvényesnak  nyil- 
ván!^ az  arany  bullát  Az  ötödik  megerősíti  a  közkegyelmet  s  csak  a 
lázadás  fejét  (Thökölyt)  s  néhány  hivét  veszi  ki,  kik  hazaárulóknak  nyil- 
váníttattak. A  hatodik  eltörli  az  eperjesi  kivételes  vérbiróságot,  a  hetedik 
az  özvegyek  és  árvák  lefoglalt  jószágainak  visszaadására  kéri  a  királyt 
A  vallásügygyei  a  huszonnegyedik  czikk  foglalkozik  s  a  király  különös 
kegyelmeképen  egyelőre  >még«  érvényben  hagyja  az  1681-iki  vallásügyi 
törvényeket,  melyek  a  protestánsokra  igen  kedvezőüendc  voltak,  az  idő- 
közben visszaszerzett  roppant  területekre  pedig  ki  sem  terjedtek.  A  többi 
törvények  szellemüket  és  tartalmukat  tekintve,  egyaránt  lényegesen  éltémek 
a  régibb  országgyűlések  végzeményeitől.  Nincs  többé  szó  róla,  hogy  csak 
magyarok  intézzék  a  magyar  ügyeket,  hogy  a  török  béketárgyalásokhoz 
magyar  követ  küldessék,  hogy  a  végvárak  kapitányai  magyarok  legyen^ 
Ép  oly  kevéssé  emlékezik  adóról,  pénzügyekről,  hadügyekről,  melyek  inté- 
zésére az  országgyűlés  befolyást  sem  igyekezett  többé  nyerni,  hanem  hall- 
gatólag belenyugodott  a  fennálló  törvénytelen  állapotba.  Az  1687-iki  törvény- 
könyvben csaknem  teljesen  elmosódik  Magyarország  önállóságának  k^ 
s  a  felszabadított  Magyarország  nem  állam,  hanem  bécsi  kormányzat  alatt 
álló  tartomány  lett.  Azelőtt  legalább  a  törvény  hirdette  önállóságát.  Most 
a  törvényhozók  nem  sokat  törődtek  többé  vele,  hogy  annál  inkább  gondos- 
kodhassanak a  saját  osztályérdekeikről.  A  törvénykönyvből  élesen  kidom- 
borodik a  törekvés,  hogy  a  főurak  gazdasági  helyzete  a  nemesség  s  a 
tömeg  rovására  szilárdabb  alapot  nyerjen.  De  az  új  korszak  irányát  és 
szellemét  a  legszembetűnőbben  az  jelzi,  hogy  az  országgyűlés  nem  keve- 
sebb, mint  167  külföldit  (egy  családból  többet  is,  így  négy  Liechtensteint) 
honfiusított.  Van  köztük  mindenféle  nemzetiség,  német,  olasz,  franczia,  cseh, 
lengyel.  Vannak  berezegek,  grófok,  bárók,  egyszerű  nemesek  és  katonák. 
Jelesebb  hadvezér  alig  akad  köztük.  A  legtöbben  császári  fő-  vagy  kisebb 
hivatalnokok.  Némelyiknek  állása  jelezve  sincs,  sőt  a  törvény  szövegezői 
végűi  belefáradtak  az  új  magyarok  névszerinti  felsorolásába,  s  a  XXVIII.  t-cz. 
vagy  húsz  nevet  említve  egyszene  igy  folytatja:  »és  a  többieket,  kik  a 
jelen  czikk  élőbeszédében  (a  fejben)  név  szerint  említvék«.  Olyan  nemzet- 
közi társaság  vonult  be  ekkor  Magyarországba  s  nyerte  meg  a  birtok- 
szerzés jogát,  mint  Csehországban  a  harmincz  éves  háború  folyamán. 
A  töméntelen  honfiusított  közül  utóbb  csak  az  olasz  Guadagni  család 
magyarosodott  el  s  a  tömeges  honfiiisitás  az  idegen-uralom  megszilárdítá- 
sának eszköze  akart  lenni. 


tmte  Valemino  Dmgcdidc  Homonnadefko  Coibariai- 
^Jacobo  Hasko  clcétoRofoncníu ,  Blafio  Jaklin  dc£to 
Timmenns,JoanncBabiczdci!ÍoScúdoncnns,  ícdcEpi* 
Ücopatús  Scgmcnfís  &  ModniAenfis  Eccldiamm  Canonir 
<k  uniunun  vacancc.  Fratre  Nicolao  FtunJ>co  Boíhenfis 
£cdefíarum  EpUcopis.  Eccidias  DEl  felidtb'gubenianti- 
bus. 

Itcm  niuftri ,  Spe£tabilíbus  ac  Magnifios  Faulo  ^> 
Tcrhás  dcGalantha^acnRomanilmpcni  Pnnapc.Auid 
VeUcrís  Equitc,  di£ti  R^m  noílrí  Hur^ahx  Palaono,  Co- 
niitiScq>nanodc  Cíak,  pcrpctuoTcrrx  Scq>uíicnfís,Ju- 
dice  Curix  noílrx  Rc^ ,  Comite  Nicolao  Erdeody  de 
MonyoTÖkcrck  anrdaToniniDalniaax,CrDatix,  &Sda- 
Tomx  Rcgnonim  noílrorum  Bano ,  Comite  Emcrico  fi- 
miliccr  Erdeody  de  diéU.Monyorókcrék  Tavemicoium. 
Comuc  Adamo  a  Zrinio  Agazonum ,  Comite  Geormo 
ÍUycshízj  de  cadem  Dapiterorum,  Comite  Geoi^o  li- 
átíidy  paritcr  de  dii^  Monrorökcrek  CubiciiUnomm» 
Comite  JoanncDraskovicz  de  TiakoltyanCutix,  Comi- 
te ScephánoZidiy$cnioreJanitorum>Comice  Adamo  de. 
Batcyán  Pincemanun,  noworum  Rráabum  in  Hungaiift 
Magiftris,  ac  Comite  Joannc  Fálffy  ab  ErdcödComito 
Polonicnri.cxtcnsf^iquamptuiimis  totics&dRcgEii  no* 
ftfi  Hungaiiat  Comitatns  rcncnobiu  &  Honorcs. 


Ai  lS87-iki  IdrvÍDjliilnTv  ti 
logVít  Nemztti  Hú«um  eredcil  píldinyirtl.J 


472  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


VI.  FEJEZET. 

0J2oltács.  Si*^^!?-  CÜiunl^ács.  K^kti  hódifásol^. 

Az  1687.  év  Lipót  királyra  nemcsak  a  törvényhozásban,  hanem  a 
csatatéren  is  nagyon  kedvező  lefolyást  vett.  Az  év  elején  Szulejmán  pasa 
nagyvezér  békeajánlatokat  tett  ugyan,  de  elutasittatott  s  a  nyáron  újra 
folyt  a  háború.  Velencze  Morea  félszigetén  és  Dalmácziában  gyarapította 
területét,  Károly  herczeg  meg  a  Dráva  vonalát  igyekezett  birtokba  venni. 
Az  északi  hidfőig  nyomult  s  július  derekán  a  Dráva  jobbpartján  egyestUt  a 
bajor  választóval.  Eszéket  azonban  a  török  nagyon  megerőltette  s 
Szulejmán  nagyvezér  olyan  tetemes  sereggel  szállta  meg,  hogy  Károly 
nem  merte  megtánmdni,  hanem  a  Dráva  balpartján  Siklóson  át  Mohácsnak 
vonult  vissza.  Erre  a  nagyvezér  vérszemet  kapott  s  pasái,  főleg  a 
táborában  levő  franczia  tisztek  azon  biztatására,  bogy  most  nemcsak 
megverheti  az  ellenséget,  hanem  elfoghatja  »a  kék  királyt «  —  igy  nevezte 
a  török  a  bajor  választót,  a  császár  vejét  —  kibujt  Eszék  biztos  sánczaiból. 
A  török  had  Baranyavártól  északnak  követte  a  császári  sereget,  mely 
kapva  kapott  az  alkalmon,  hogy  megütközzék  vele.  Augusztus  12-ikén 
történt  meg  a  nagy  mérkőzés.  A  török  kezdte  a  támadást,  de  visszavere- 
tett. Szulejmán  nem  mert  új  próbát  tenni  s  hevenyében  elsánczolta  magát. 
Délután  három  órakor  azonban  a  császáriak  rátörtek  s  véres  harczban 
kiverték  állásaiból.  A  vert  had,  melyet  Pálfify  Károly  és  Gondola  lovassága 
folyton  üldözött,  a  Dunának  szoríttatott,  hol  nem  volt  hid  vagy  más  átjáró. 
A  nagyvezér  csónakon  a  túlpartra  vergődött  ugyan,  de  50,000  főnyi  sere- 
géből alig  7000  ember  jutott  el  Eszékre.  Az  egész  tábor  óriási  kincscsel, 
melyből  csupán  a  bajor  választóra  eső  részt  két  millióra  becsülték,  a 
győztesek  kezébe  került.  Ez  a  második  mohácsi,  vagy  nagy-harsányi  csata 
a  Száva-Dráva  közét,  Eszéket,  Péterváradot  s  más  sziavon  várakat  a  császáriak 
kezébe  juttatta.  A  mai  sziavon  tartomány  felszabadult  s  a  lakosok  o  tóber 
27-ikén  letették  a  hűség-esküt,  kötelezve  magukat,  hogy  3000  fegyveressel 
támogatják  a  császáriakat. 

E  közben  az  ország  szivében  is  folytak  a  harczok,  s  megindult  a 
támadás  a  török  kezén  levő  borsod-hevesi  várcsoport:  Cserép,  Szarvaskő, 
Sírok,  Eger  ellen.  A  három  elsőt  a  török  maga  kiürítette,  mire  hosszas 
ostrom  után  deczember  1 7-ikén  *  Eger  vára  is  felszabadult.  Károly  herczeg 
fényes  sikereit  azzal  tetőzte  be,  hogy  az  erdélyi  kérdést  is  karddal  vágta 
ketté.   A   Dráva   mellől    Erdélybe   vezette  hadait,   hol  nem  is  sejtették,   mi 

*  Balássy,  Az  egri  vár  feladásának  alkupontjai,  36. 


MOHÁCS.   ERDÉLY.    MUNKÁCS.   KELETI   H^ITÁSOK.  47 S 


készül,  hanem  folytatták  az  eddigi  kapkodást  Lipót  király  diplomáját  még 
mindig  nem  fogadták  el,  a  nagjrvezért  meg  arra  kérték,  ne  háborgassa 
őket  régi  szabadságaikban,  a  lengyel  király  oltalmát  keresték,  a  protestáns 
fejedelmek  előtt  akartak  tiltakozni,  midőn  Károly  berezeg  egyszerre  m^- 
érkezett.  A  németek  október  18-ikán  megszállták  Kolozsvárt,  azután  Szamos- 
Újvárt  és  Szebent  Sehol  ellenállással  nem  találkoztak,  ámbár  a  fejedelem 
S2ngorúan  meghagyta  az  őrségeknek,  hogy  fegyverrel  védekezzenek.  De 
senki  sem  engedelmeskedett  s  Erdély  kardcsapás  nélkül  jutott  német  kézbe, 
mire  a  berezeg  október  27-ikén  Balázsfalván  egyezségre  lépett  Apafyval. 
Ez  a  balázsfalvi  szerződés  biztosította  Apafynak  és  fiának  a  fejedelmi 
méltóságot,  az  országnak  a  S2^bad  vallásgyakorlatot,  a  rendek  kiváltságait, 
a  közigazgatási  intézmények  fentartását  Erdélyt  ellenben  arra  kötdezte, 
hogy  bizonyos  helyekbe  német  őrségeket  fogadjon  s  nagy  évi  adót  fizessen. 

Az  egyezség  nyomban  végrehajtatott  s  a  novemberi  országgjmlés 
meghozta  a  szükséges  törvényeket.  Erdély  visszakerült  a  magyar  király 
főhatósága  alá  s  fejedelme  árnyékfejedemmmé  lett,  kinek  főhivatása  az 
adók  kivetése  és  beszedése  volt,  mig;  a  tulajdonképeni  uralmat  a  német 
tábornokok  vitték.  -  ".^  4 

A  balázsfalvi  szerződést  azonban  csak  Károly  herczeg  kötötte,  nem 
pedig  Lipót  király,  ki  politikáját  immár,  midőn  kezében  volt  az  ország, 
egyszerre  megváltoztatta.  Eddig  ő  volt  az,  ki  a  diplomát,  az  egyezség- 
levelet kinálta  az  erdélyieknek  s  ezek  nem  fogadták  el,  noha  belügyi  önálló- 
ságukat biztoáthatták  volna  vele.  Ettől  kezdve  átalakult  a  helyzet;  az 
erdélyiek  sürgették  a  diplomát  s  az  udvar  nem  akarta  többé  kiadni. 
E  helyett  rendet  csinálni  1688  februárban  leküldte  az  eperjesi  hóhért, 
Carafát,  kinek  jöttére  országszerte  rémület  támadt.  Beszélték,  hogy  >egy 
szekér  kinzó  szerszámot  hoz,  s  azok  között  vascsizmát,  hogy  tüzesen 
az  ember  lábára  vonják «.  Mikor  Szebenbe  érkezve,  magához  hivta  Telekit, 
ez  úgy  megijedt,  hogy,  mielőtt  útra  kelt,  végrendeletet  tett.  De  csakhamar 
megnyerte  Carafa  bizalmát,  mert  az  1684-iki  titkos  szerződés  értelmében 
föltétlenül  rendelkezésére  bocsátotta  magát  s  parancsainak  buzgó  végre- 
hajtója lett.  ösztönzésére  mindenki  letette  a  hűségesküt  Lipót  királynak. 
Ezzel  az  utolsó  kapocs  is  szétszakadt,  mely  Erdélyt  a  portához  fűzte; 
szétszakadt  a  ínélkül  hogy  az  ország  és  Apafy  a  saját  érdekeiket  oly 
előnyös  módon  biztosíthatták  volna,  mint  azt  vezető  ministerük.  Telek? 
titokban  még  1685-ben  tette.  A  fejedelem  minden  törekvése,  hogy  jog- 
érvényes alakban  megkapja  Lipóttól  az  egyesség-levelet,  meddő  maradt  s 
a  mig  Teleki   élt,   Erdély   nem  is  juthatott  a  hőn   várt  diploma  birtokába. 

Mielőtt  Carafa  Erdélybe  indult,  az  1685  óta  vitézül  ellenálló  Munkács 
várát  hódoltatta  meg.  Két  évnél  tovább  védte  ott  magát  Thökölyné,  Zrínyi 
Ilona,  a  fenkölt,  férfias  bátorságú  nő,  az  anyai  és  hitvesi  erények  nemes 
mintaképe.  Egész  élete  a  megpróbáltatások  végtelen  lánczolata.  Első  férjét 
a  családi  és  politikai   érdek   szemelte   ki   számára.  Noha    férje,  I.  Rákóczy 


L  MAGYAR  NEMZET  TÖRTSNETE. 


Ferencz  iránt  melegebb  érzést  nem  táplált,  hiven  osztozott  jó  és  balsorsá- 
ban. Halála  után  hat  éven  át  szeplőllenűl  viselle  az  özvegyi  fátyolt  s  két 
gyermekének,  Juliannának  és  Ferencznek  nevelése,  anyagi  érdekeik  gon- 
dozása, az  anya  és  a  gazdasszony  töméntelen  teendői  töltötték  ki  napjait. 
Végre  viruló  egészsége  és  szépsége  delelőjén  megtalálta  élete  eszményét  a 
daliás  Thököly  Imrében.  De  a  szeretett  férfit  ügy  szólván  az  oltár  mellfil 
a  csatatérre  szólították  az  események.  Mikor  16S5-ben  férje  felett  össze 
kezdtek  csapni  a  hullámok,  gyalog  is  el  akart  hozzá  menni,  hogy  >egyniást 
vigasztaljuk    és  együtt  legyünk,  a  nünt  Isten  akarja,  együtt  víseljUk   a 


Hunkáci  vin. 

(Egflionl  metsict  után.) 

keresztet*.*  De  férje  fogsága    Munkácsba  rekesztette,  melyet  a  németek 
1685  novemberben  ostromzár  alá  vettek. 

Nyomban  figyelmeztették  az  elszánt  asszonyt,  válaszsza  el  Thököly 
bukott  ügyétől  a  magóét.  Azt  felelte,  hogy  hűséget  esküdött  férjéndc  s 
esküje  alól  csak  a  halál  oldhatja  fel.  1686  márcziusban  a  vívás  és  bom- 
bázás erőteljesen  megindult,  mire  Ilona  asszony  felvonatta  a  vár  tornyára 
a  veres  lobogói,  jeléül  annak,  hogy  mindhalálig  kész  ellenállani.  »Ha 
asszony-ember  vagyok  is,*  Munkácson  meg  mertem  őket  várni,*  —  Irta 
férjének,  ki  tűrök  fülmentő  hadat   igyekezett  szerezni.   De  a  szultán  csak 

■  Horváth,  Zrínyi  Ilona,  63. 

'  16S5  május  5.  Tört.  Tár,   1880.  419. 


zrínyi  II 

(Egykorú  feslirénj  B4lh  innrquiL:  blnokában.) 


A  Magyar  f/tmut  I6i  lentien. 


Á\  JUktnartm  Uadát 


MOHÁCS.    ERDÉLY.   MUNKÁCS.   KELETI   HÓDÍTÁSOK.  475 

athnamét  küldött  Ilonának,  nem  pedig  sereget,  mert  az  magának  sem 
volt.  1686  tavaszán  a  vívást  gyönge  ostromzár  váltotta  fel,  melyet  Zrinyi 
Ilona  megfogyott  készletei  kiegészítésére  használt.  Ékszerei  egy  részét 
Strybe,  Lengyelországba  küldte,  hol  4000  tallért  kapott  rájuk  kölcsön.* 
A  nyár  folyamán  nem  is  történt  nagyobb  baj.*  De  Buda  visszafoglalása  után 
nehéz  napok  virradtak  Munkácsra  és  hős  védőire.  A  töröktől,  a  ki  Budát 
sem  birta  fölmenteni,  nem  várhattak  többé  segélyt.  Csakhamar  Carafa 
újra  megkezdte  a  vívást  s  november  2-ikán  felkérte  a  várat,  mely  esetre 
szabad  távozást  biztosított  a  benne  levőknek.*  De  Zrinyi  Ilona  tagadólag 
felelt,  ámbár  egyre  nagyobb  nehézségekkel  kellett  küzdenie.  1 687  februárban 
Absolon  Dániel  és  lessenyei  Nagy  Mihály  utján  Bethune  varsói  franczia 
követhez  fordult  s  támogatását  kereste.  Akkor  Radics  András  főkapitány  s  más 
tisztek  vezetése  alatt  az  őrség  12  zászlóalja  gyalogból,  3  század  karabélyosból, 
3  lovas  századból  és  60  dragonyosból  állt.  Fizetésükre  havonkint  4300  frt 
kellett.  A  katonákon  kívül  a  városban  és  a  várban  nagy  számú  menekült 
nemesség  volt  s  a  fegjrverfoghatók  száma  többre  ment  három  ezernél.*  Eleség 
és  lőszer  szintén  volt  még  bőven  s  csak  attól  féltek,  hogy  ha  a  császáriak  a 
lengyelországi  utat  elzárják,  kifogyhat  a  lőpor.  Ezenkívül  a  pénz  is  fogyatékán 
volt.  Pénzt,  utóbb  meg  papot  kért  a  hitbuzgó,  erősen  katholikus  asszony, 
Absolon  utján  Bethunetől,  vagy  legalább  egy  pátert,  ki  az  istentiszteletet 
végezze,  mert  őtet  papjai  elhagyták,  mivel  egyházi  átokkal  fenyegették. 

Felmerült  az  az  eszme  is,  hogy  fiát,  Ferenczet,  a  lengyel  udvarba 
küldje.  De  csak  az  esetre  akart  tőle  megválni,  ha  a  lengyel  királyi  pártól  s 
az  országtól  kezességet  kap  az  utolsó  Rákóczi  sorsára  nézve.  E  közben  a 
helyzet  mindinkább  rosszra  fordult  s  Absdon  már  (1687)  ősszel  jelezte 
Bethunenak,  hogy  a  vár  veszélyben  forog.  Fogytán  volt  minden,  eleség,  lőszer, 
kivált  azonban  pénz.  Deczember  8-íkán  maga  Zrínyi  Dona  jelenté  Bethunenak, 
hogy  végveszedelem  fenyegeti,  ha  meg  nem  segítik.  Fordult  a  lengyel  királyi 
párhoz  is.  »Maga  a  kénytelenség  erőszakolja  reám,  —  irta  —  hogy  alkudozá- 
sokat kezdjek,  mitől  mindig  a  legnagyobb  mértékben  idegenkedtem.  De  sem 
a  vár  őrség  nélkül,  sem  az  őrség  zsold  és  élelem  nélkül  meg  nem  lehet.** 

Levele  azonban  csak  hónapok  multán  jutott  rendeltetése  helyére,  mi 
közben  meg  kellett  Carafával  az  alkudozásokat  kezdeni.  Nem  hűtlenség, 
nem  árulás,^  hanem    a   vaskényszerűség   nyitotta   meg   Munkács   kapuit  a 

'  Thaly  Kálmán:  Tört.  Tár,  1879.  172. 

*  Az  egész  1686-iki  év  eseményeiről  Dobay  Zsigmond,  kiadta  Thaly  Kálmán: 
Thököly  naplói,  II. 

*  Kriegsarchiv,   1886.   113. 

*  A  két  követ  jelentése:  Tört.  Tár,   1888.  729-730. 
"^  Tört.  Tár,   1888.   741. 

*  Rákóczi  Ferencz  Emlékirataiban  említi,  hogy  Thököly  egy  levele,  melyről 
Absolon  tudomást  nyert,  birta  reá  az  utóbbit,  hogy  Carafa  kezére  játszsza  Munkácsot. 
Rákóczi  e7t  kétségkivül  jóhiszeműleg  irja,  mert  másoktól  így  hallotta.  Tényleg  azonban 
az  ellenállást  örökre  folytatni  nem  lehetett,  s  ezt  maga  Zrinyi  Ilona  látta  be  a  legjobban. 


NEMZET    TÖRTÉHBTK. 


németeknek.  Maga  a  vár  úmője  kezdte  meg  a  tárgyalásokat  máytítn  Caraík 
széles  körű  felhatalmazást  nyert  az  udvartól.  Egyedül  tőle  fOggött,  hogy 


Abaolon  Dinlcl. 

(Eerkorii  [cstmény  utii 


Zrinyi  Honának  megengedje,  hogy  a  vár  átadása  után  Magyarországban  éD 
sen;5  azonban  jobbnak  találta,  hogy  Bécsbe  költözzék.  1688  január  elején  ti 


MACYASORBZAO  FSI 


A  Magyar  Ntimtt  TCrl, 


A  TOrOK  igája  ALÖl 

EyOjlemfDjíbcnJ 


MOHÁCS.    ERDÉLY.    MUNKÁCS.    KELETI   HÓDÍTÁSOK.  477 


dődtek  a  tárgyalások,  melyek  eredményét  Zrínyi  Ilona  január  15-ikén  hagyta 
jóvá.  Az  egyesség  kegyelmet  biztosított  a  várbelieknek,  de  Zrínyi  Ilonának 
gyermekeivel  Bécsbe  kellett  költöznie,  honnan  a  császár  engedélye  nélktil 
nem  távozhattak,  ámbár  máskülönben  személyes  szabadságuk  élvezetében 
maradtak  s  az  árvák  megtartották  vagyonukat.  ;  Január  17-ikén  Munkács 
német  kézben  volt  s  a  Thököly  felső-magyarországi  fejedelemségének 
utolsó  nyoma  is  eltűnt.  Lipót  király  február  4-ikén  erősitette  meg  a  mun- 
kácsi  szerződést.  Az  udvar  elfogadott  mindent,  de  azon  határozott  föl- 
tevéssel, hogy  nem  tart  meg  semmit.  Rákóczi  Ferenczet  pappá,  Juliannát 
apáczává  akarta  nevelni,  az  anyát  meg  kolostorba  zárni.  Mihelyt  Carafa  e 
szándékról  értesült,  valóban  nem  közönséges  erélylyel  követelte  *  az  egyesség 
lelkiismeretes  megtartását.  » Gondolják  meg,  —  irta  Bécsbe  —  ha  meg- 
szegik a  szerződést,  senki  sem  fog  többé  a  császáriak  szavában  bizni.' 
Becsületem  és  adott  szóm  van  benne  lekötve «  —  mondotta.  Kétségkívül 
neki  is  része  volt  abban,  hogy  az  udvar  tartózkodott  a  szerződés  tervezett 
durva  megszegésétől.  Zrinyi  Dona  egy  bécsi  apáczakolostorba  költözött 
ugyan,  de  leányából  nem  neveltek  apáczát  s  habár  fiától  elválasztották,  ezt  sem 
bujtatták  szerzetes  ruhába.  Az  élénk  ifjú  nagyon  megtetszett  a  bécsieknek  s 
mikor  a  császárnál  tisztelgett,  beszédet  intézett  hozzá.  Csakhamar  elválasz- 
tották ugyan  anyjától,  de  nem  erőszakolták  olyan  pályára,  mely  minden 
vallásossága  mellett  egész  lényével  ellenkezett. 

Az  1688-iki  év  elején  a  magyar  államterületből  a  Duna-vonal 
Belgrádig  a  császáríak  kezén  volt  s  a  Duna-Dráva  vidéke  teljesen  felsza- 
badult, ámbár  Székes-Fejérvár,  Szeged  és  Kanizsa  még  török  kézen 
maradtak.  Szigetként  emelkedtek  ki  a  felszabadult  területből  s  minthogy 
el  voltak  zárva  Törökországtól,  bukásuk  csak  idő  kérdése  lehetett.  Ehséggd, 
nem  pedig  fegyverrel  igyekeztek  őket  megvenni  s  ostromzárolásukra  szorít- 
koztak. Ellenben  a  Tisza  és  Erdély  közt  még  nagy,  összefüggő  területek 
a  Körös-Maros  földje,  Várad  és  Temesvár  fővárakkal  maradtak  török  kézen. 
Hogy  ezt  is  elzárják  segélyforrásaitól,  immár  a  háborút  a  Száván  túlra 
igyekeztek  áthelyezni  s  az  1688-iki  hadjárat  főczéljáúl  Belgrád  megvételét 
tűzték  ki.  Károly  herczeg  azonban  csakhamar  nehéz  betegségbe  esett  s  nem 
vehette  át  a  fővezényletet.  Ez  az  ifjú  Miksa  Emánuel  bajor  választóra  maradt, 
ki  mellett  ismét  megjelent  a  táborban  a  >  vörös «  király,  a  jeles  Lajos 
badeni  őrgróf.  Még  a  nagy  müveletek  megindítása  előtt  megnjritotta  kapuit 
Székes-Fehérvár,  mig  Lippa,  Lúgos,  Karánsebes  az  Erdélyből  működő  hadak 
kezébe  került.  Maga  a  bajor  választó  augusztus  7-ikén  kelt  át  a  Száván 
s  erős  ostrom  után  szeptember  6-ikán  rohammal  megvette  •  az  ősi  Nándor- 

*  Ezt  utóbb  maga  Rákóczi  Ferencz  kiemelte.  Az  általa  javított  1710-iki  emlékirat. 
Thaly,  Rákóczi-tár,  III.  201. 

•  Levelezése  Dietrichstein  herczeggel :  Tört.  Tár,  1896. 

'  A    fősereg   műveleteiről,    különösen    Belgrád    ostromáról    fontos    okiratokat    tett 
közzé  Gőz:  Tört.  Tár,  1890.  721-756.  és  dr.  Weiss  :  Tört.  Tár,  1895.  32-57. 


A   MAGYAR    NEMZET    TÖRTÉNETE. 


Fejérvárt.  Erre  Szendrő  és  Galambócz  is  kezébe  kwlllt,  mig  Lajos  Őrgróf 

Boszniában  tett  hódításokat,  magyar  földön  meg  Sziget  vára  adta  megímagát. 

Ez  eredmények  Eiirópaszerte  lelkesedést  keltettek  s  általános  volt  a 

hit,  hogy  ütött  az  európai  török  uralom  utolsó  órája,  mert  a  császári  hadak 


f 

r 

PH 

'^ 

y^8 

s  " 

LJi 

L  ^ 

9,v^ 

1 

■•5V-V  C%% 

v> 

■^  ^v  ^] 

% 

Sí     ■  " 

M 

..^ 

^áS 

^^» 

.  ■  - 1 

.f0 

i  f 

^SM 

.V*^;;    ' 

:nci  gycrmtkkoii  STdktpe. 

a  magjaT  tOri.  kcpcumoliban.) 


Útja  immár  egész  Konstantinápolyig  nyitva  áll.  XIV.  L^jos  franczia  királyt 
sokfelöl  ostromolták,  csatlakozzék  a  császárhoz,  vegye  ki  a  zsákmányból  a 
maga  részét  s  első  sorban  Egyptomot,  esetleg  Kis-Azsiát  és  Palaesttnát 
szállja  meg.  A  franczia  politika  azonban  már  is  sokallotta  a  < 


MOHÁCS.   EÍU>ÉLY.   MUNKÁCS.   KELETI  HÓDÍTÁSOK.  479 


verek  sikereit.  Attól  kezdett  félni,  hogy  a  Habsburgok  keleten  oly  mérhe- 
tetlen hatalomra  tesznek  szert,  melylyel  Francziaország  nem  lesz  képes 
megmérkőzni.  A  bécsi  ministerek  csakugyan  nagyon  elbizakodottan  kezdték 
magokat  viselni ;  XIV.  Lajosnak  még  apróbb  kívánságait  is  elutasították  azon 
többé  kevésbbé  nyilt  fenyegetéssel,  hogy  a  császár  békét  köt  a  szultánnal 
s  egész  hatalmát  ellene  fordítja.  Lajos  joggal  félt  a  török  békétől  s  hogy 
a  szultánt  felbátorítsa,  a  háború  folytatására  ösztönözze,  1688  szeptem- 
berben a  német  birodalomba  tört.  Ezzel  a  nemzetközi  helyzet  gyökeresen 
megváltozott.  Lipót  császár  a  töröknél  is  jobban  gyűlölte  Lajost  s  minden 
áron  meg  akarta  alázni.  Mig  Buonvisi  nuntius  azt  ajánlotta,  hogy  a  császár 
a  Rajna  mellé  csak  20,000  embert  küldjön,  a  többivel  meg  a  legnyomaté- 
kosabban folytassa  a  keleti  háborút,  Lipót  kijelentette,  hogy  békét  köt  a 
a  törökkel,  mert  a  nagyvezér  még  Belgrád  ostroma  előtt  értesítette,  hogy 
a  béke  ügyében  követséget  küld  hozzá.  A  császár  n3rugati  szövetségesei, 
spanyolok,  hollandiak,  egyes  német  fejedelmek  szintén  sürgették  a  törökkel 
való  megbékélést  s  egyedül  Buonvisi  fáradozott  azon,  hogy  a  török  követ- 
séget Bécsbe  se  bocsássák.  De  a  követség  1688  végén  megérkezett,  csak- 
hogy időközben  a  portán  óriási  változások  álltak  be.  IV.  Mohammed  szul- 
tánt megfosztották  a  tróntól  s  helyére  öcscsét,  ü.  Szulejmánt  ültették,  kit  a 
fejetlenség,  mely  birodalmában  elharapózott,  nagyon  t>ékéssé  tett.  Lipót  föl- 
kérte tehát  keleti  szövetségeseit,  Lengyelországot  és  Velenczét,  küldjék  el 
meghatalmazottaikat  a  béketárgyalásokra,  melyek  1689  februárban  ténylQg 
megkezdődtek. 

Lipót  azt  követelte,  adja  át  a  szultán  a  még  kezén  levő  magyar  várakat, 
s  mondjon  le  Erdélyről,  Boszniáról  és  Szerbiáról.  Messze  menő  kívánsá- 
gokat emeltek  a  lengyelek  és  velenczeiek  is,  mert  bécsi  diplomatiai  körökben 
meg  voltak  győződve,  hogy  a  török  követség  fel  van  hatalmazva  minden  áron 
békét  kötni.  Másrészt  a  brandenburgi  és  hollandi  követek  a  legbuzgóbban  fára- 
doztak a  béke  érdekében,  hogy  a  császár  a  francziák  ellen  fordíthassa  ^  egész 
erejét.  A  török  követség  azonban  épen  nem  volt  hajlandó  a  súlyos  feltételeket 
elfogadni  s  így  Lipót,  minthogy  a  francziával  megbékélni  nem  akart,  a 
törökkel  meg  nem  tudott,  egyszerre  kétfelé,  a  nyugaton  és  a  keleten  volt 
kénytelen  hadakozni. 

Az  1 689-iki  év  a  legszélesebb  keretű  világháborúban  találta  Európát. 
Írországtól  a  Deneperig,  Spanyolországtól  Hollandiáig,  Olaszországban,  a 
Rajnánál,  a  Dunánál  és  a  tengereken  folyt  a  véres  küzdelem  a  legkülön- 
bözőbb népek  és  államok  között.  A  császár  két  hatalmas  *  szövetség  élén 
állt.  Az  egyik  Francziaország,  a  másik  a  török  birodalom  ellen  irányult. 
Az  egyikben  a  spanyol  és  angol  királyok,  a  hollandi  köztársaság,  a  savoyai 
berezeg,  számos  német  fejedelem,  a  másikban  Lengyelország,  a  velenczei 
köztársaság   s    egyik-másik    német   fejedelem   támogatták.    A    nemzetközi 

»  Pribram,  Oesterreich  és  Brandenburg  in  1688-1700.  16. 


MOHÁCS.    ERDÉLY.    MUNKÁCS.    KELETI   HÓDÍTÁSOK.  481 


helyzet  e  sajátszerű  alakulása  viszont  közel  hozta  egymáshoz  XIV.  Lajost, 
a  legkeresztényibb  királyt  és  a  szultánt,  a  kereszténység  örökös  ellenségét. 
Csakhogy  a  szultán  1689-ben  lanyhán  folytathatta  a  háborút,  mert  a  hadsereg 
örökös  lázongásain  kivül  Kis-Ázsiában  hatalmas  fölkelés  bénította  meg. 

A  török  ellen  működő  fősereg  vezére  ez  évben  a  34  éves  Lajos,  badeni 
őrgróf  volt,  a  ki  évek  óta  sikerrel  küzdött  a  magyar  harcztéren.  Katonái 
szerették  s  föltétlenül  biztak  benne;  azt  mondták  róla,  hogy  szerencséje 
megfelel  bátorságának.  Lajos  őrgróf  augusztusban  kezdte  az  előnyomulást  s 
Szerbia  egész  területét  meg  akarta  hódítni.  Megverve  egy  nagyobb  török- 
tatár hadat,  levonult  Nisig,  ott  szeptember  24-ikén  a  törököt  újra  tönkre 
verte  s  a  Dragoman-szorosig  üldözte.  Nis  várát  megvéve  egész  Ó-Szerbiát, 
másrészt  meg  Viddint  szállta  meg,  hogy  a  Dunát  Nikápolyig  biztosítsa  s  a 
törököt  teljesen  elzárja  Magyar-Erdélyországtól  és  Havasalföldétől.  Seregé- 
nek egy  része  a  Balkán  nyugati  vidékeire,  Novi-Bazár  s  Albánia  földjére, 
maga  meg  Havasalföldére  vonult,  melyet  a  császárnak  meghódoltatott  s 
Erdélyen  át  tért  vissza  Bécsbe.  Sikerei  meseszerűek  voltak  s  Szerbiában 
Nis,  a  Dunánál  Viddin,  Albániában  Prisztina  jelezték  a  császár  hódításainak 
új  határpontjait.  A  császári  politikának  valóban  káprázatos  kilátásai  nyíltak. 
Olyan  tervek,  melyek  egy  évtizeddel  azelőtt  őrült  agyrémeknek  látszottak, 
immár  megvalósultak  s  csak  a  Habsburgoktól  függött,  hogy  az  egész 
Balkán-félsziget  urai  legyenek  és  Konstantinápolyig  nyomuljanak. 

De  a  császári  udvarban  nem  volt  érzék  magas  szárnyalású  tervek 
iránt.  Ott  az  apró  emberek,  a  törpe  szellemek  adtak  irányt,  kiket  elvakított, 
a  francziák  iránti  düh  és  gyűlölség.  Hogy  XIV.  Lajos  néhány  határszéli 
német  várost  meg  ne  kapjon,  az  udvar  feláldozott  mindent  s  veszni  hagyta 
évek  véres  munkájának  gjmmölcseit.  Lajos  őrgróf  nyomban  figyelmeztette  a 
császárt,  hogy  roppant  hódításait  csak  igen  nagy  hadsereg  tarthatja  meg 
s  ha  ilyen  hadat  kiállítani  nem  képes,  jobb  e  hódításokat  elhagyni  s  a 
csapatokat  a  Duna-  és  Száva-vonal  védelmére  összpontosítani,  valamint 
Erdélyt  biztosítani,  melynek  katonai  jelentőségét  különösen  hangsúlyozta. 
Akadtak  ugyan  egyesek  Bécsben  is,  kik  megismerték  a  keleti  események 
világtörténelmi  fontosságát.  Gróf  Jörger  Quintin  minister  írásban  tett  előter- 
jesztést Lipótnak  s  csoportosítva  az  érveket,  melyek  a  háború  folytatása 
ellen  és  mellett  szólanak,  azon  eredményre  jutott,  hogy  a  császár  Magyar- 
országon kivül  elnyerheti  a  keleti  császárságot,  megszerezheti  a  görög  biro- 
dalmat s  talán  újra  egyesitheti  a  keleti  és  nyugati  kereszténységet.  Nyoma- 
tékosan kell  tehát  a  háborút  folytatni,  hisz  a  császári  had  a  konstantinápolyi 
útnak  feléti  már  is  megtette.  >Kitárvák  —  mondotta  később  az  alsó- 
ausztriai tartománygjmlésen  —  a  görög  birodalom  kapui,  Magyarország, 
Horvátország,  Szlavónia  felszabadult.  Oláhország  császári  uralomnak  van 
alávetve. « 

'  Az   1689  november  1-én  kelt  előterjesztés:  Lünig,  Selecta  Scripta,  93. 
A  Magyar  Nemzet  Története   VII.  31 


Lajes  Vilmos  fakdeol  bigidl. 

(Egykarú  melazet  után.) 


MOHÁCS.    ERDÉLY.   MUNKÁCS.    KELETI   HÓDÍTÁSOK.  483 

Csakhogy  süket  füleknek  beszélt.  A  többi  ministerek,  a  spanyolok  s  a 
császár  nyugati  szövetségesei  ismét  teljes  erővel  azon  fáradoztak,  hogy  a  szul- 
tánnal béke  köttessék.  A  török  követség  még  mindig  Bécsben  volt  s  folytatta 
a  tárgyalásokat.  Lipót  ekkor  a  magyar  korona  melléktartományaiképen 
Erdélyt,  Havasalföldet,  Moldvát,  mely  úgyszólván  Magyarország  szive, 
Boszniát,  Szerbiát  és  Bulgáriát  ^  követelte.  Egy  ideig  a  török  megbízottak 
nagyon  engedékenyeknek  mutatkoztak.  1689  november  29-ikén  azonban 
azon  kijelentéssel  lepték  meg  a  császáriakat,  hogy  csak  úgy  köthetnek  békét, 
ha  Lipót  kiadja  Belgrádot  s  a  Száván  túli  összes  hódításait  Ezzel  ismét  el 
volt  vetve  a  háború  koczkája  s  a  török  egyáltalán  nem  akart  többé  békélni. 
Másrészt  1689  augusztus  hó  l2-ikén  meghalt  XI.  Incze  pápa,  ki  sok  millióra 
menő  hadisegélylyel  támogatta  az  udvart,  mig  utóda,  VIII.  Sándor  kevésbbé 
volt  bőkezű.  Buonvisi  nuntius  szintén  eltávozott  Bécsből,  hol  tehát  az,  udvar 
apró  emberei  egyedül  maradtak  s  szabadon  gazdálkodhattak.  Buonvisi 
egész  az  utolsó  pillanatig  azon  fáradozott,  hogy  Lipótot  a  magyarok  iránt 
emberségesebb  eljárásra  birja.  Egre-földre  kérte,  könnyítsen  keserű  sorsiakon 
s  legalább  a  rajtuk  garázdálkodó  zsoldosokat  fékezze  meg.  A  nuntius  előre 
megjósolta,  hogy  a  porta  újra  előtérbe  lépteti  Thökölyt  s  a  magyarok 
támogatását  fogja  keresni.  Még  1689  tavaszán  figyelmeztette  a  császárt, 
hogy  Erdély  veszélyben  forog,  mert  »a  tűrhetetlen  zsarolások*  a  török 
karjaiba  hajtják.  Magyarország  —  mondotta  —  szintén  a  legnagyobb  mér- 
tékben el  van  keseredve,  s  ha  Thököly  ott  újra  megjelenik,  ismét  nagy 
lesz  a  baj,  melyet  csak  a  magyarok  előzetes  megnyerésével  lehet  elhárí- 
tani. De  Lipót  e  bölcs  intésre  egy  pár  semmit  sem  mondó  szóval  felelt  s 
mikor  Buonvisi,  ki  rég  elvágyódott  a  bécsi  ministerek  sivár  köréből^ 
végre  eltávozott,  az  udvari  politika  szabadon  érvényesülhetett  s  megtermé 
a  maga  áldatlan  gyümölcseit. 

A  mit  császári  hadvezérek  lángelméje  szerzett,  azt  a  császári  minis- 
terek  képtelensége  vagy  egészen  feláldozta  vagy  a  legkomolyabb  veszélynek 
tette  ki,  mert  az  1689.  év  folyamán  a  portán  ismét  emlékezetes  fordulat  állt 
be.  Egy  hatalmas  egyéniség,  Köprilizade  Musztafa  lett  a  nagyvezér.  Az  ő 
programmja  a  háború  volt,  kevésbbé  azért,  mert  a  francziák  buzdították, 
hanem  főleg  azért,  mert  bízott  a  török  birodalom  életerejében,  melyet  fej- 
leszteni, szervezni  igyekezett.  Nem  lelkesült  XIV.  Lajosért,  de  készségesen 
elfogadta  a  segélyt,  a  pénzt  és  a  jó  tanácsot,  melyet  nyújtott.  A  fősúlyt  mégis 
a  saját  erejére  fektette  s  buzgón  szervezte  újjá  a  török  hadsereget,  gondos- 
kodott tüzérségről,  hajórajról,  s  a  háború  más  eszközeiről.  Szigorú,  lelki- 
ismeretes, takarékos  ember  volt.  Hogy  a  költségeket  előteremtse,  nemcsak 
a  szultán,  hanem  a  maga  arany-ezüst  edényeit  is  pénzzé  verette.  Figyelme 
mindenre  kiterjedt  s  még  a  Balkán-félsziget  keresztény  lakosságának  ter* 
hein  is  könnyített,  hogy  a  császáriaktól  elvonja.  Ismerte  Thököly  értékét  s 

'  Werdenberg  május  8-iki  jelentése.  Hormuzald,  id.  m.  IX.  343—344. 

31* 


484  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

tervezgetéseiben  fontos  szerepet  jelölt  ki  neki.  A  nyáron  nagyobb  sereggel 
Erdélynek  akarta  indítani,  mig  a  saját  feladatává  Belgrád  s  a  Száván  túlt 
föld  visszafoglalását  tűzte  ki.  Nyomban  1690  elején  a  téli  időjárás  daczára 
munkához  látott  s  az  Ó-Szerbiában  és  Albániában  levő  kisebb  császári 
őrségeket  igyekezett  megsemmisíteni  vagy  elűzni. 

Műveletei  kedvező  kilátások  közt  indultak  meg  s  hadai  Prísztina  videó- 
kén csaknem  az  utolsó  emberig  lekaszabolták  a  3500  főnyi  császári  sereget. 
Ezzel  Prisztina  és  Novibazár  ismét  török  kézbe  került,  sőt  a  németek 
Havasalföldéről  is  Erdélybe  kényszerültek  húzódni,  mert  oláhok  és  Balkán- 
szlávok  hamar  megelégelték  a  császári  uralmat.  Belgrád  elfoglalása  eleinte 
benyomást  tett  ugyan  reájuk  s  a  szerbek  azt  hitték,  hogy  ütött  szaba- 
dulásuk órája.  Még  a  magyar  területen  élő  ráczok  is  visszakészültek  ősi 
hazájukba,  s  a  császári  kormány  most  már  igénybe  vette  Brankovics  Györ- 
gyöt, ki  az  1663 — 1664-iki  háborúban  a  szerbek  fellazítására  ajánlkozott. 
Csakhogy  Brankovics  nem  a  császár,  hanem  a  saját  érdekében  dolgozott 
úgy,  hogy  Lajos  őrgróf  kénytelen  volt  őt  fogságra  vetni.  Másrészt  a  császári 
tábornokok  és  katonák  a  Balkán-tartományokban  ép  úgy  garázdálkodtak, 
mint  Magyarországon  s  hamar  elkedvetlenítették  a  lakosságot,  mely  azt 
a  tapasztalást  tette,  hogy  a  török  uralom  enyhébb,  mint  a  szabadító 
németeké.  Ehhez  járultak  a  vallásos  mozzanatok.  Az  udvar  keleti  politikája 
lényegileg  egyoldalú  valláspolitika  volt.  Némi  kímélettel  s  a  lakosok 
vallására  való  tekintettel  millió  és  millió  szivet,  egy  egész  világot  meg- 
hódíthatott volna.  Az  egész  Balkán  a  Habsburgoké  lett  volna,  ha  a  bécsi 
udvart  nagy  állampolitikai  szempontok,  nem  pedig  vallásos  vakbuzgalom 
vezetik.  Lipót  király  már  1687  szeptember  6-ikán  kiáltványt  intézett  Bosznia 
lakóihoz,  fogjanak  fegyvert  s  csatlakozzanak  hadaihoz.  1690  április  ö-ikár> 
az  összes  Száván  túli  tartományokat  fölkelésre  szólította.  Csakhogy  ekkor  a 
délszlávok  már  megismerkedtek  a  német  kormányzattal,  s  midőn  a  török 
ugyanez  időben  megtámadta  és  kiverte  a  császári  hadakat,  a  délszláv 
lakosság  épen  nem  sietett  segítségükre  s  a  császári  uralom  rohamosan 
összeomlott.  Különösen  az  orthodox  papság  rettegett  az  udvar  és  Velencze 
katholizáló  törekvéseitől  s  egyenesen  a  törököt  támogatta  a  németek  ellen* 
Dénes,  az  elűzött  konstantinápolyi  patriarcha  Athos  hegyéről  az  orosz 
czárhoz  fordult:  > minden  jámborok,  a  szerbek  és  bolgárok,  a  moldvaiak 
és  oláhok  —  irta  neki  —  várják  országotokat;  ne  aludjatok,  keljetek  fel, 
hogy  megmentsetek  bennünket. «  Az  oláh  vajda  s  egyes  szerb  főpapok  szintén 
esdve  kérték  a  czárt,  szabadítsa  meg  őket  a  császár  katholikus  uralmától.* 
A  Balkánszlávok  készségesen  meg  is  hódoltak  a  töröknek,  midőn 
ez  a  németeket  kiűzte.  Csupán  egy  csekélyebb  töredéke  a  szávántúli 
lakosságnak  foglalt  Csernojevics  Arzén  pétyi  (ipekí)  patriarcha  alatt  a 
császáriak   mellett    állást.    Noha   ezek    Csernojevicsnek    és    híveinek    sem 

>  Brückner,  Péter  der  Grosse,  75. 


THÖKÖLY    ERDÉLYBEN.   A   TÖRÖKÖK   SIKEREL  485 


sok  hasznát  vették,  a  patriarcha  a  török  bosszújától  félt  s  valami 
70—80,000  emberrel  magyar  földre  menekült  azon  reményben,  hogy  a 
császáriak  csakhamar  újra  győzni  fognak,  mire  visszatérhet  szülőföldjére. 
Nem  az  összes  szerbség  vándorolt  ki,  hanem  csak  a  compromittáltabb  rész, 
mig  a  nép  zöme  megmaradt  ősi  lakóhelyén.  A  menekültek  családostól, 
feleségükkel,  gyermekeikkel  jöttek  s  fegjrveres  aránylag  kevés  volt  köztük. 
Lajos  őrgróf  még  ezeket  is  >  hasztalan  rácz  csőcselék <-nek  nevezte,  mely 
csupán  pusztítani  tud.* 


VII.  FEJEZET. 

Eközben  Magyarországban  Kanizsa  megadta  ugyan  magát,  de  a 
császárt  új  csapás  érte,  mert  Károly  lotharingiai  herczeg,  a  dicsőséges 
hadvezér  és  Magyarország  tulajdonképeni  felszabadítója,  ki  újra  a  magyar 
sereg  élére  akart  állani,  április  1 2-ikén  meghalt.  Lajos  őrgrófban  jeles  utódot 
nyert  ugyan,  de  a  császár  nem  láthatta  el  kellő  sereggel  s  midőn  Lajos  augusz- 
tusban Szerbiába,  a  jagodinai  táborba  érkezett,  ott  összesen  11,021  embert 
talált.  E  kis  sereggel  nem  tánriadhatta  meg  a  hatalmas  had  élén  előnyo- 
muló nagyvezért,  hanem  sietve  Erdélybe  indult,  hol  a  császári  uralom  ép 
oly  veszélyben  forgott  mint  a  Balkánfélszigeten. 

Az  1690-ik  esztendő  Erdély  beléletében  nevezetes  változásokkal  kez- 
dődött. Apafy  Mihály  1688  óta,  mikor  neje,  Bornemisza  Anna,  meghalt, 
(augusztus  8.)  még  kevesebbet  foglalkozott  közügyekkel,  mint  annakelőtte. 
Búskomorság  vett  rajta  erőt,  kerülte  az  embereket  s  tanácsosaival  is  alig 
érintkezett.  Azt  mondotta,  inkább  lenne  falusi  biró,  mint  fejedelem.  Utóbb 
kedélye  kissé  földerült  ugyan,  de  az  uralmat  állandóan  Teleki  vitte,  kivel 
Bécsben  annyira  meg  voltak  elégedve,  hogy  bármi  pénzhiányban  szen- 
vedtek, 1689-ben  40,000  tallér  értékű  ezüstneművel  tüntették  ki.  Ellenben 
az  ország  viszonyát  a  koronához  nem  rendezték  s  a  sokat  emlegetett 
diplomát  Lipót  nem  adta  ki,  habár  az  erdélyi  követek  minduntalan  meg- 
jelentek érte  az  udvarban.  Erdély  jogviszonya  a  királyhoz  rendezetlen  volt 
tehát,  mikor  Apafy  1690  április  15-ikén  meghalt. 

Az  erdélyi  közvélemény  azt  óhajtotta,  hogy  fia,  a  kiskorú  II.  Apafy 
Mihály  legyen  utódja,  mint  azt  Lipót  mindig  kilátásba  helyezte.  De  mihelyt 
az  öreg  fejedelem  meghalt,  Bécsben  elérkezettnek  látták  az  időt,  hogy  végleg 
megszüntessék  a  külön  erdélyi  fejedelemséget.  E  törekvést  buzgón  támogatta 
Teleki,  ki  attól  félt,  hogy  eddigi  korlátlan  hatalmát  elveszti  s  más  emberek 

»   1690  szeptember  18-iki  levele.  Röder,  id.  m.  U.  285. 


486  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


léphetnek  előtérbe.  Ugy  okoskodott,  hogy  a  kiskorú  Apafy  fejedelemsége 
tén  nem  ő,  hanem  >eme  btiszke  gyermek,  Bánffy  György,  ez  a  széles  Bethlen 
Gergely  lesz  itt  az  úr«,  kiknek  első  dolguk  az  lesz,  hogy  fejét  elüttessék.* 
Azon  dolgozott  tehát,  hogy  a  fejedelmi  szék  be  ne  töltessék  többé,  s  kebel- 
barátja, Heissler  Donát,  német  tábornok  mellett  tovább  is  ő  vigye  a  kormányt. 
Ez  azonban  nem  tetszett  a  közvéleménynek,  másfelől  meg  okot  adott  a  portának; 
hogy  az  üresedésben  levő  fejedelemséget,  melyet  még  mindig  török  hűbér- 
nek  tekintett,  betöltse.  A  szultán  június  8-ikán  Thököly  Imrét  nevezte  ki- 
Erdély  fejedelmévé  s  megfelelő  haddal  láita  el,  hogy  trónját  elfoglalja. 
Erdélyben  csakhamar  értesültek  Thököly  készülődéseiről,  mire  Teleki  eré- 
lyesen megtette  ellenintézkedéseit.  Az  országgyűlés  útján  június  22-ikén^ 
parancsot  adott  ki,  hogy  Thökölyhez  senki  se  merjen  csatlakozni,  különben 
•semmiképen  többé  gratia  fejének  nem  adatik*,  hanem  az  úri  és  főrend 
a  várakba  húzódjék,  »a  közönségesebb  rend  és  köznép  peniglen  mentül 
felesebben  együvé  erdőben  vagy  havasban  magokat  összevervén  és  meg- 
erősítvén oltalmazzák  magokat*. 

Ez  időben  tényleg  Teleki  volt  a  fejedelem  s  igen  komolyan  vette- 
tisztét,  mert  nem  kételkedhetett  benne,  hogy  életének  egész  mimkája,  állása, 
vagyona,  családja  jövője  forog  a  koczkán.  Lázas  sietséggel  dolgozott  tehát. 
Elrendeltette  a  közfelkelést,  intézkedett  a  moldvai  és  havasalföldi  szoros- 
utak  és  ösvények  bevágásáról  és  a  szorosokban  levő  erődítmények  kijaví- 
tásáról. Erélyes  parancsaival  a  nemesség  és  székelység  nem  mert  ellen- 
kezni. Teleki,  noha  felesége  és  nagyobbik  fia  beteg  volt,  augusztus  15-ikéD. 
Gemyeszegről  akart  a  táborba  indulni,  azzal  az  elhatározással,  »ha  úgy 
kívántatik,  vérem  kiontásával  is  ő  felségéhez  való  hűségemet  megmutatom  ; 
pro  Caesaré,  rege,  principe,  patria  kész  vagyok  meghalnom «.• 

Thököly  e  közben  Havasalföldén  át  török  és  tatár  hadakkal  s  a 
körében  levő  bujdosókkal  előnyomult  s  a  törcsvári  szorosból  augusztus 
1 7-ikén  csatlakozásra  hivta  fel  a  népet,  mely  esetre  védelmét  Ígérte,  ellenben- 
azokat,  kik  menedéket  nem  kémek,  végpusztulással  fenyegette. 

Egyelőre  azonban  Thököly  az  országon  kívül  állt  s  nehéz  volt  bejutnia^ 
mert  a  szorosokat  Teleki  és  a  német  hadak  vezére,  Heissler  elzárta  és  gon- 
dosan őrizte.  Thököly  nem  is  merte  fegyverrel  kierőszakolni  a  szorosokon 
való  átkelést.  Volt  ugyan  20 — 25,000  főnyi  hada,  melynek  nyílt  mezőn  j<^ 
hasznát  vehette,  mert  ott  túlszáma  kellően  érvényesülhetett.  De  azzal  nem 
bíztathatta  magát,  hogy  a  jól  megerősített  szorosokból  kiveri  az  ellenség^^ 
Rajtaütéssel  megvette  ugyan  a  törcsvári  szoros  oláh  bejáratánál  levő  sán* 
czot,  de  nem  ott  foljrtatta  az  előnyomulást,  hanem  merészen  neki  ment 
hadai  nagyobb  részével  a  2600  méter  magas  hegységnek  s  a  szorosokat 
őrző  német-erdélyi  sereg   hátába  került.    Tervét   nagyon   ügyesen   hajtotta 

»  Bethlen,  id.  m.  II.   110. 

•  Augusztus  14-iki  levele:  Szilágyi,  Erd.  Országgy.  Emi.  XV.  401. 

'  Czegei  Wass  György  és  László  naplói.  Kiadta  Nagy  Gyula.  92—93. 


488  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

végre  s  »kietlen  helyeken,  s  ösvényeken,  hol  soha  lovas  ember,  s  talán 
gyalog  is  nem  járt,«  ereszkedett  le  észrevétlenül  a  tágas  völgyekre.^  Heissler, 
ki  4  ezreddel  s  az  erdélyekkei  a  törcsvári  szorosnál  várta,  nem  is  sejtette, 
mi  történt,  midőn  augusztus  21-ikén  jelentést  vett,  hogy  Thököly  Zemyest 
és  Tohán  közt  áll.  Rögtön  oda  sietett ;  vele  volt  Teleki,  a  ki  elhozta  fehér 
szakállát,  —  mint  monda  —  s  nagyban  biztatta  a  székelyeket.  Thököly 
be  akarta  keríteni  az  ellenséget,  de  Heissler  észrevette  szándékát  s  Telddt 
a  székelyekkel,  Doria  ezredest  6  század  némettel  a  tatárok  ellen  rendelte. 
A  tatárok  megfutottak  s  Telekiek  hevesen  üldözték  őket.  Csakhogy  e 
közben  Thököly  a  meggyengült  német  főseregre  vetette  magát  s  szétverte. 
Heissler  és  Doria  több  tiszttel  foglyul  esett,  katonái  nagyrészt  levágattak. 
Teleki  látva,  hogy  a  csata  elveszett,  Kálmán  nevű  kedves  lován  menekülni 
igyekezett.  De  a  ló  megbotlott,  Teleki  leesett  s  az  üldöző  törökök,  kik  nem 
ismerték,  mert  egyszerű  fekete  ruhát  viselt,  megölték.  Thököly  a  holtteste 
felöltöztette  s  a  gyászoló  családhoz  küldte. 

A  zemyesti  győzelem  után  a  szászok  készségesen  Thököly  mellé 
álltak,  ki  a  másik  két  nemzetet  is  csatlakozásra  hivta  föL  Szózata  min- 
denütt lelkes  visszhangot  keltett  s  csak  a  tanácsurak  egy  töredéke  foly- 
tatta Kolozsvárból  az  ellenállást.  Az  urak  Bethlen  Miklóst  Bécsbe  küldöttek, 
másrészt  a  Szerbiában  álló  Lajos  őrgrófhoz  fordultak  segélyért.  Az  őrgróf 
nyomban  elhatározta,  hogy  Erdélybe  siet.  El  is  indult,  de  mig  a  hosszú 
utat  megtette,  Thököly  Keresztény-Szigeten,  Szeben  közelében  országgyűlést 
(szeptember  25 — 29.)  tartott,  melyen  a  rendek  nagy  számmal  jelentek  meg. 
Hálát  adtak  neki,  hogy  felszabadította  őket  s  egyértelemmel  fejedelmükké 
választották,  21  hivét  pedig  honfiúsították.  Gondoskodtak  hadai  élelmezéséről 
s  gabonában,  marhában  és  borban  nagy  adót  ajánlottak,  a  német  natiót 
meg  átok  súlya  alatt  örökre  kizárták  az  országból.  ^ 

Kitartó  magyar  hivei,  ama  kevesek,  kik  az  utóbbi  öt  nehéz  esztendőn 
át  is  mellette  maradtak,  rokona  báró  Petrőczy  István,  hűséges  diplomatája, 
Sándor  Gáspár  s  mások  leborotváltatták  hosszú  szakálukat,  jeléül  annak, 
hogy  a  bujdosás  szomorú  ideje  immár  véget  ért.  De  Thököly  nem  követte 
példájukat.  Sejtette,  hogy  a  szerencse  kereke  kcmnyen  níiegfordulhat  s  Bécs- 
csel próbált  megegyezni.  Foglyát,  Doria  ezredest,  e  végből  az  udvarba 
küldötte  s  az  erdélyi  fejedelemséget,  római  birodalmi  fejedelmi  czimet, 
tábornagyi  rangot,  magyarországi  ősi  jószágait  kérte,  mely  esetben  kész 
volt  a  császárhoz  állani,  sőt  a  mellette  levő  török  hadat  felkonczolni.  Lipót 
azonban  ilyen  feltételekről  hallani  sem  akart  s  csupán  kegyelmet  helyezett 
kilátásba.  E  közben  Lajos  őrgróf  benyomult  az  országba  s  október  végén 
harcz  nélkül  kiszorította  Thökölyt,  ki  később  sem  tudta  Erdélyt  vissza- 
szerezni. 


'  Útjáról  1.  Századok,   1808.  238-239. 

-  A  törvényeket  kiadta  Thaly :  Magy.  Tört.  Kmlékek.  XXIII. 


400  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Thököly  erdélyi  vállalata  azonban  a  nagyvezérnek  és  a  portának 
rendkívüli  előnyöket  hozott.  A  császári  sereg  Erdélybe  vonulván,  a  Száván 
túl  a  nagyvezér  lett  a  helyzet  ura.  Visszafoglalhatta  az  elvesztett  terüle- 
teket Nis,  Viddin  s  a  többi  várakkal  együtt,  mire  október  1-én  Belgrádot 
tette  ostrom  alá.  Október  6-ikán  egy  bomba  meggyújtotta  a  várban  levő- 
nagy  lőporraktárt.  Egymás  után  négy  borzasztó  erejű  robbanás  történt, 
mely  néhány  ezer  embert  megölt  s  a  falakat  összedöntötte.  Erre  a  törökök 
rohamot  intéztek  s  megvették  a  várat,^  melyben  hat  ezred  pusztult  él. 
Belgrád  elestének  hire  az  udvarban  leírhatatlan  rémületet  keltett.  Tudták^ 
hogy  Bécsig  nyitva  áll  a  nagyvezér  útja  s  nincs  sem  erősebb  vár  -^  még 
Budát  sem  helyezték  négy  év  alatt  védhető  állapotba  —  sem  hadsereg, 
mely  feltartóztarthatná.  Hevenyében  újra  erősíteni  kezdték  tehát  Bécset, 
Lajos  őrgrófot  meg  Erdélyből  kirendelték  s  felhatalmazták,  hogy  vég- 
szükség esetén  egyezmény  utján  Thökölynek  engedje  át.  De  az  őrgrót 
nem  törődött  a  parancscsal,  hanem  Erdélyben  maradt  s  végleg  vissza- 
állította benne  a  császári  uralmat.  Helyesen  számított,  mert  a  nagyvezér 
első  sorban  Belgrád  erődítményeit  javította  ki  s  csak  a  közeli  sziavon 
részeket  szállotta  meg.  Tovább  az  előre  haladott  évszak  miatt  nem  nyomult, 
így  az  udvar  aggodalmai  nem  teljesültek,  ámbár  1690-ben  »az  Isten  is  meg- 
rántá,  —  írja  az  egykorú  —  a  zabolát  egy  kevéssé.*  A  felleng25Ő  ábrándok 
Konstantinápoly  megvételéről  immár  eltűntek  s  Belgrádból  a  felszabadított 
magyar  államterület  is  örökös  veszélyben  forgott.  Ismét  felmerült  tehát  a  kérdés, 
hogy  vagy  a  francziával  vagy  a  törökkel  kell  békét  kötni.  Lipót  azonban  XTV. 
Lajossal  semmi  esetre  sem  akart  megbékélni,  hanem  a  portán  tett  próbát. 
Nyugati  szövetségesei  szintén  ez  irányban  befolyásolták  s  azt  mondották, 
hogy  Erdély  átengedésével  békét  kaphatna  a  töröktől.  A  császár  nem 
ellenezte,  hogy  Hollandia  átvegye  a  közvetítést,  mire  a  hollandi  Hussay, 
mint  békeközvetítő,  1691  április  28-ikán  Bécsből  Törökországba  indult. 
De  alig  hogy  megérkezett,  II.  Szulejmán  szultán  június  23-ikán  meghalt 
s  helyét  Ahmed  foglalta  el.  Az  új  szultán  eleinte  zavargásoktól  félt  s  m^ 
a  Szerémségből  is  haza  rendelte  a  csapatokat.  De  csakhamar  ő  is  a 
nagyvezér  harczias  befolyása  alá  került,  ki  múlt  évi  fényes  sikerei  után 
folytatni  akarta  a  háborút. 

így  a  béke  1691-ben  sem  létesülhetett.  A  nagyvezér  hatalmas  sereggél, 
melyben  300  franczia  tiszt,  hadmérnök  és  tüzér  szolgált,  jelent  meg  a  Szává- 
nál, míg  a  császári  hadat  ismét  Lajos  badeni  őrgróf  vezette.  A  török  élőbb 
Zimonynál  sánczolta  el  magát,  de  látva  hogy  az  ellenség  nem  meri  meg- 
támadni, augusztus  15-ikén  utána  nyomult.  A  császári  sereg  Szalánkeménnél 
állt  s  balszámyával  a  Dunára  támaszkodott,  hol  némi  hajóraj  is^segitette. 
A  nagyvezér  17 — 18-ika  közti  éjjel  észrevétlen  megkerülte  a  [németek 
hadállását   s  1 8-ikán  reggel  a  császáriak  hátában  levő  magaslatokon  állott. 

»  Az  ostromról  szóló  hivatalos  jelentés.  Tört.  Tár,  1888.  748  —  753. 


492  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Ez  azonban  nem  ijesztette  meg,  hanem  inkább  felbőszítette  Lajos  őrgróf 
csapatait.  A  török  merész  mozdulatát  még  a  közlegény  is  sértésnek  tekin- 
tette, melyet  vérrel  kell  lemosni.  Halálra  szántan  leste  tehát  a  tábor  a  pilla- 
natot, melyben  bosszút  állhat  a  törökön.  Lajos  őrgróf  augusztus  19-ikén 
<iélután  kezdte  a  harczot.  Csapatai,  köztük  magyar,  brandenburgi  és  bajor 
hadak,  ellenállhatatlan  erővel  rohantak  a  magaslatokon  sánczaiban  álló 
-ellenségre.  Ismételve  visszaverettek  ugyan  s  órákig  ide-oda  hullámzott 
a  tusa.  De  midőn  a  nagyvezér  elesett,  Lajos  őrgrófé  maradt  a 
^őzelem,  A  szalánkeméni  csatát,  mely  szárazon  és  vizén  folyt,  a  XVII. 
század  legvéresebb  harczának  mondják,  melyben  mindkét  fél  roppant  vesz- 
teséget szenvedett.  Török  részről  a  nagyvezér,  a  janicsár  aga,  valami 
18—20  pasa,  töméntelen  tiszt  s  18—20,000  ember  esett  el.  A  janicsárokból 
alig  2000-en  birtak  menekülni.  A  pasák  főzászlai,  154  ágyú,  10,000  sátor, 
10,000  darab  szarvasmarha,  5000  ló,  2000  öszvér  és  teve,  a  tábori  pénztár 
54  ládában  a  győztesek  kezébe  került.  De  ők  is  roppant  sokat,  vagy 
7000  embert,  köztük  300  tisztet  vesztettek.  Itt  esett  el  gróf  Zrínyi  Ádám, 
a  költő  fia,  családjának  utolsó  szabad  fisarja,  mert  Péter  fia,  János  ekkor 
már  rég  börtönben  sinylett,  hol  meg  is  halt. 

Az  őrgróf  a  győzelem  után  visszafoglalta  ugyan  Szlavóniát,  de 
Belgrád  ostromára  nem  érzé  magát  elég  erősnek.  így  az  1691-iki  év 
elhárította  azokat  a  roppant  veszedelmeket,  melyek  1690-ben  keletkeztek, 
de  a  Balkán  megszerzésének  tervét  az  új  győzelem  sem  eleveníthette  fSl. 
Megint  béketárgyalások  kezdődtek,  de  sikertelenül.  A  háború  1692-ben 
tovább  folyt,  de  noha  ismét  Lajos  őrgróf  volt  a  vezér,  a  Száva  vidékén 
minden  lényeges  eredmény  nélkül.  Csupán  Várad  vára,  mely  1689  óta 
ostromzár  alatt  állt,  adta  meg  magát.i 

A  hadjárat  meddősége  arra  bírta  az  udvart  és  szövetségeseit,  hogy 
újabb  béketárgyalásokat  kezdjenek  a  portával.  Az  angol  lord  Paget  Vilmos, 
•s  a  hollandi  Heemskersk  érintkezésbe  léptek  a  nagyvezérrel  s  a  tényleges 
birtokállomány,  az  uti  possidetis  alapján  egyezkedni  akartak  vele.  I>e 
nem  boldogultak.  így  1693-ban  újra  megkezdődtek  a  hadműveletek  s  a 
császári  sereg,  melynek  fővezére  Crouy  herczeg  volt,  Belgrádot  kezdte 
vívni.  Csakhogy  az  ostrom  nem  \'olt  kellően  előkészítve  s  egy  hónapig  tartott, 
mig  a  nehéz  ágyúk  megérkeztek.  Crouynak  általában  nem  volt  tekintélye 
s  örökösen  veszekedett  alvczéreivel,  főleg  Heisslerrel.  Szirmay  András,  ki 
követségben  járt  a  táborban,  hamar  észrevette  Crouy  és  Heissler,  a  lovasság 
és  gyalogság  közti  gyűlölséget. ^  így  az  ostrom  lomhán,  kedvetlenül  folyt  s 
mikor  nagy  török  had  közeledett  a  vár  fölmentésére,  Crouynak  vissza 
kellett  vonulnia.  Egyéb  bajok  is  történtek  s  a  Temesközből  a  tatárok 
egész   Debreczenig    dúlták    az    országot.    E    sikerek    a    portán    ismét    a 

»  Bunyitay  Vincze,  Nagy-Várad  a  török    fuglalás  korában.    Fraknói  Vilmos,    Nagy- 
Várad  visszafoglalása.  R.  Horváth  Jenő  dolgozatai:  Hadt.  Közi.   1892.  és  1896. 
"  Szirmay  naplója,  id.  h.  II.  239. 


THÖKÖLY   ERDÉLYBEN.    A    TÖRÖKÖK    SIKEREI.  49$ 

harczias  hangulatot  emelték  tiilsulyra  s  a  szultán  1694  tavaszán  elcsapta 
a  békés  hajlamú  nagyvezért.  Folyt  tehát  a  háború  1694-ben  is.  A  török 
had  Belgrádból  átkelt  a  Száván,  s  szeptemberben  Péterváradot  ^  kezdte^ 
vívni,  melyet  Caprara,  az  új  főparancsnok  megvédett  ugyan,  de  nagyobb 
eredményt  elérni  nem  birt.  Minthogy  Londonban  és  Hágában  rossz  néveni 
vették  a  portától,  hogy  az  ismételve  tett  közvetítő  kísérletek  daczára  békülnr 
nem  akar,  szóba  került,  hogy  Holland,  Anglia  és  Velencze  egyesült  hajó- 
raja a  Dardanellákba  nyomuljon.  Az  udvar  ezt  már  régebben  sürgette^ 
De  a  fegyveres  beavatkozás  az  angol  és  hollandi  kereskedelmi  érdekekbe 
ütközött  s  igy  a  Konstantinápoly  elleni  támadásból  semmi  sem  lett  és  a  háború. 
1695-ben  is  az  eddigi  keretben  folyt. 

Az  év  elég  kedvező  kilátások  közt  nyílt  meg.  Január  12-ikén  Gyula- 
vára  megvétetett  s  csakhamar  Oroszország  is  nyomatékosabban  kezdte  viselni 
a  háborút.  Ennek  következtében  a  porta  hajlandóbb  lett  a  békére  s 
lord  Paget  ismét  Törökországba  utazott.  De  alighogy  megérkezett,  Ahmed 
szultán  február  6-ikán  meghalt  s  unokaöcscse  II.  Musztafa  foglalta  el  helyét^ 
ki  eddig  élete  nagy  részét  börtönben  töltötte.  Nem  ismerte  a  politikaf 
és  katonai  helyzetet,  visszautasította  a  békeajánlatokat  s  erélyesen  akarta 
a  háborút  folytatni.  Bécsben  szintén  készülődtek.  Frigyes  Ágost  szász- 
választó 8000  főnyi  segély  hadat  ígért,  ha  a  császár  önálló  parancsnok- 
ságot biz  reá.  Minthogy  a  Rajnánál  nem  alkalmazhatta,  mert  Anglia 
és  Lajos  őrgróf  nem  tűrték,  Lipót  a  magyar  hadak  főparancsnokává 
nevezte  ki  a  választót.  Frigyes  Ágost  bámulatos  testi  erejű,  de  léha  fiatal 
ember  volt,  eszem-iszommal,  kártyázással  töltötte  idejét  s  a  vitézi  tudo- 
mányhoz semmit  sem  értett.  Mikor  később  Kolozsvárra  vonult,  leitta  az. 
összes  erdélyieket,  noha  ők  is  értettek  hozzá.  Az  asztalnál  a  nagy  ezüst 
tányért,  az  ezüst  kancsót  úgy  összehajtotta,  akár  a  papírost,  sőt  a  nagy 
erős  patkót  is  széttörte.  »Bár  annyi  esze  lett  volna,  mint  ereje*,  —  jegyzi 
meg  a  szemtanú  Cserey,  —  de  én  semmi  fejedelmi  virtust  nem  láthatok. 
benne.*  Caprarát  rendelték  ugyan  mellé  tanácsadóul,  de  az  öreg  tábornoknak 
sem  tehetsége,  sem  tekintélye  nem  volt  s  a  hadjárat  szomorú  lefolyást  vett^ 
A  császári  sereg  a  péterváradi  táborban  egyesült.  Noha  50,000  emberből 
állt,  a  választó  a  Belgrádnál  levő  török  főhadat  nem  merte  megtámadnia 
Arra  számított,  hogy  a  török  átjön  a  Száván,  mely  esetre  megveri  s  Temes- 
vár ostromára  indul,  mi  végből  Veteranit  Erdélyből  a  Temesközbe  ren- 
delte. Musztafa  szultán  azonban  Belgrádból  nem  Péterváradnak,  hanenv 
Temesvárnak  nyomult,  honnan  Erdélyt  akarta  porrá  tenni  s  Lippát, 
Váradot  visszavenni.  Pancsovánál  hidat  veretett  s  augusztus  25-ikén  átkelt 
a  Dunán.  A  választó  erről  még  az  nap  értesült  s  augusztus  29-ikén  el  is 
indult  a  Maros  felé,   hogy   a   Lippának   nyomuló   Veteraníval   egyesüljön.^ 


*  Az  ostromról  török  forrás  alapján  Gömöry  :  Hadtört.  Közi. 

*  A  hadjárat  leirása :  Kriegsarchiv,  1886. 


494         A   MAGYAK   HBMZKT    TÖRTÉMKTE. 

De  a  sereg  az  elnéptelenedett,  mocsaras,  posványos  vidéken  eltévedt  s  a 
vezérek  czivokodasa  közben  minden  tájékozódást  vesztve  ide-oda  mene* 
lelt  E  közben  a  szultán  szeptember  6-Íkán  Uppa  alá  érkezett,  melynek 
parancsnoka,  bizton  számítva  rá,  hogy  a  választó  serege  egy-két  nap  alatt 
Itt  lesz,  erélyes  ellenállásra  készült.  A  török  rohammal  megvette  ugyan  a 
gyönge  varat,  de  hogy  ket  tűz  közé  ne  kerüljön,  13 — 14-ike  közti  éjjel 
sietve  visszavonult  Temesvárra.  A  választó  és  Veterani  közt  nem  állt  tdiát 
ellenség  s  a  sereg  könnyen  kezet  foghatott  volna.  Szeptember  13-ikán  a 
választó  értesítette  is  Veteranit,  hogy  egyesülni  fog  vele.  Csakhogy  arra 
^  hírre,  hogy  &  belgrádi  török  Péterváradot  fenyegeti,  szeptember  lö-ikán 


Vetunni  tábornok. 

(Eg;koiü  metszel  ultin.) 

visszavezette  seregét  a  Dunához  s  Veterani  magára  maradt  a  túlnyMnó  tör^ 
hadak  közelében.  Útközben  a  választónak  mégis  csak  eszébe  jutott,  hogy 
az  erdélyi  hadtestet  a  töröknek  szolgáltatta  át  s  minthogy  PéterváradrúI 
kedvező  híreket  kapott,  szepiember  21-ikén  nagyobb  lovas  hadat  indított 
Veterani  segélyére.  De  elkésett  s  a  császár  egyik  legvitézebb,  legnemesebb 
tábornoka,  kit  az  erdélyiek  úgy  szerettek,  mint  édes  atyjukat,  már  áldozatul 
-esett  a  választó  könnyelműségének. 

Veterani,  kt  a  hozzá  intézett  hivatalos  értesítések  alapján  nem  kétel- 
kedhetett benne,  hogy  a  fősereg  szeptember  6-ikán  Uppánál  lesz,  a  maga 
7 — 8000  emberével  8-ikán  Lúgosról  a  Maros  mentén  szintén  oda  sietett  LJppa 


THÖKÖLY    ERDÉLYBEN.    A   TÖRÖKÖK    SIKEREL  405 

közelében  tudta  meg,  hogy  a  vár  török  kézbe  került.  Visszafordult  tehát,  hogy 
legalább  Lúgost  fedezze.  Mikor  megtudta,  hogy  a  szultán  Lippáról  Temes- 
várra tért  vissza,  még  bizonyosabbra  vette,  hogy  ez  csak  a  választó  közele- 
dése miatt  történhetett.  E  föltevést  igazolta  a  választó  maga,  ki  újra  jelentette 
neki  közeledtét,  mire  Veterani  még  eleséget  is  szerzett  az  érkező  főseregnek. 
-Csakhogy  e  közben  a  választó  ismét  mást  határozott  s  visszavonult.  Alig 
hogy  ezt  a  szultán  megtudta,  egész  erejével  Veteranira  vetette  magát,  ki 
Lúgos  mellett  szeptember  20-ikán  hősies  ellenállás  után  életét  s  serege 
nagy  részét  elvesztette. 

Ha  a  török  kiaknázza  győzelmét,  Erdély  kétségkívül  hatalmába  kerül, 
mert  a  választó  nem  törődött  védelmével  s  csak  akkor  vonult  oda,  mikor 
azt  a  megn5aigtató  értesítést  vette,  hogy  a  török  nem  fenyegeti.  De  a 
szultán  megelégelte  a  dicsőséget  s  befejezte  a  hadjáratot. 

E  szörnyű  kudarcza  daczára  1696-ban  megint  a  választót  nevezték  ki 
a  magyarországi  hadak  fővezérévé  s  az  eredmény  megint  oly  szomorú  volt, 
mint  múlt  évben.*  A  sereg  Temesvárt  vette  ostrom  alá,  de  mikor  a  szultán 
a  vár  segítségére  sietett,  egy  eldöntetlen  csata  után  abban  hagyta  a  vívást 
s  a  választó  már  szeptember  16-ikán  Bécsben  mulatott.  De  még  ez  sem 
szabadította  meg  tőle  a  hadsereget.  1697-ben  ismét  őt  nevezték  ki  fővezér- 
nek, csakhogy  most  már  Eugen  savoyai  herczeget  rendelték  mellé  helyet- 
tesül. Szerencsére  csakhamar  a  lengyelek  a  választót  királyukká  válasz- 
tották, ki  tehát  nem  jöhetett  többé  Magyarországba  s  1697-ben  a  császári 
sereg  fővezére  Eugen  savoyai  berezeg  lett. 

Eugen  berezeg  nemcsak  méltó  utóda  volt  ez  időszak  hírneves  török- 
verőinek, Károly  berezegnek,  Lajos  őrgrófnak,  Miksa  Emánuel  bajor 
választónak,  hanem  egy  fejjel  kimagaslott  sorukból.  Ez  időben  csak  32 
éves  volt,  alacsony  termetű,  ösztövér,  rút  ember;  arczát  főleg  felső  ajka 
torzítá  el,  mely  oly  rövid  volt,  hogy  be  sem  csukhatta  száját,  s  két  hosszú 
foga  mindig  kilátszott.^  Szeméből  azonban  sugárzott  a  tűz,  a  szellem,  az 
■értelmi  erő.  »Mars  Vénus  nélkül*  mondották  róla  Velenczében,  az  akkori 
Parisban,  hová  a  nyaratszaka  hadakozó  arany  ifjúság  télen  mulatni  sereg- 
lett össze  Európa  minden  országából.  Hideg  és  büszke,  de  becsületes  és 
fenkölt  lélek  lakozott  Eugen  berezeg  gyönge  testében  s  az  egyszerűség  a 
legnagyobb  katonai  lángelmével  egyesült  egyéniségében.  A  tapasztalás 
kemény  iskolájában  fejlődött  a  világtörténelem  egyik  legelső  hadvezérévé. 
Eredetére  olasz,  születésére  franczia,  egyéniségére  német  volt.  Otthon  iQan 
katona  akart  lenni,  de  királyi  vére  daczára  XIV.  Lajos  a  vézna  kis  embert 
nem  akarta  seregében  alkalmazni.  Az  ifjú  berezeg  Bécsbe  fordult  tehát, 
hol  mindig  idegenből  hozták  a  hadvezért  és  főtisztet.  Lipót  császár  örömmel 
alkalmazta  Eugen  herczeget  is,  ki  királyilag  jutalmazta  szívességét,  mert 
a  következő  évtizedekben  nagy  országokat  szerzett,  világhatalmi  állást  biz- 

*  Eugen  herczeg  igen  sikerült  jellemzése:  Heigel,  Aus  drei  Jahrhunderten,  24—29. 


496  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


tosított  a  Habsburgoknak.  Mindazáltal  nem  csinált  gyors  carrieret  s  néha 
tehetetlen  fővezérek  alatt,  kik  állásukat  udvari  cselszövénynek,  vagy  poli- 
tikai tekinteteknek  köszönték,  sokáig  kellé  tűrnie  és  várnia,  mig  katonai 
lángelméjéhez  méltó  alkalmazást  kapott.  Ez  csak  1697-ben  történt  s  ez 
időtől  fog\'a  haláláig  Eugen  herczeg  lett  a  Habsburgok  hadvezére  s  minden 
háborújuk  diadalmas  hőse.  A  mit  Károly  lotharingiai  herczeg  szerencsésen 
megkezdett,  Magyarország  felszabadítását,  azt  Eugen  herczeg  dicsőségesen 
befejezte  s  örökre  biztosította.  A  » nemes  lovag «,  mint  katonái  nevezték^ 
legfényesebb  diadalait  magyar  földön  aratta  s  nevét  nemzeti  történetünk 
lapjaira  soha  el  nem  halaványuló  fénynyel  jegyzetté  be.  Lelkileg  mindaz- 
által nem  k()zeledett  a  magyarsághoz  s  nemzeti  és  politikai  törekvéseivel 
ép  oly  idegenen,  ellenszenvesen  állt  szemben,  mint  az  udvar  más  hangadó 
egyéniségei. 


VIII.  FEJEZET. 

(3  h^^ortí  befejezése.    Gi  I^arloi7Íczi  bél^e. 

Mikor  Eugen  herczeg  a  magyar  hadak  főparancsnoka  lett,  a  nyugati 
Imrcztéren  békés  fordulat  állt  be  s  a  császár  és  szövetségesei  Ryswicicben 
már  megkezdték  a  tágyalásokat  XIV.  Lajossal.  A  béke  októberben  meg  is 
k(*)ttctett,  de  azért  a  franczia  politika  a  portát  folyton  harczra  buzdította, 
hogy  Lipót  császár  keleten  továbbra  is  el  legyen  foglalva.  A  szultánt 
niult  évi  sikerei  csakugyan  nagyon  harcziassá  tették  s  noha  Ázsiában  láza- 
dással kellett  küzdeni,  vagy  100,000  főnyi  hadat  gyűjtött,  melyet  ismét 
személyesen  akart  Magyarországba  vezetni.  Ellenben  a  császár  szivesen 
megbékélt  volna  a  portával,  mert  egyre  bizonyosabbá  lett,  hogy  II.  Károly 
spanyol  király  napjai  megszámlálvák  s  igy  az  ötven  év  óta  kilátásban 
álló  spanyol  örökség  végre  csakugyan  megnyílik.  De  mivel  a  porta  békélni 
nem  akart,  a  császárnak  meg  kellett  tennie  hadi  készületeit.  Eugen  herczeg, 
ámbár  véglegesen  csak  július  ő-ikén  neveztetett  ki  fővezérré,  a  sereg  szerve- 
zésében kezdettől  fogva  buzgó  részt  vett.  Mielőtt  a  döntő  hadműveleteket 
megindította,  Boszniában  akarta  a  drávai  hadtestet  foglalkoztatni,  mert  kémei 
leheti'inek  mondották,  hogy  a  császári  csapatok,  ha  kora  tavasszal  betörnek, 
rajtaütéssel  megvehetik  az  erős  Bihács  várát.  A  hadtest  útra  is  kelt  s  azon 
parancsot  kapta,  hogy  feladatát  Boszniában  mielőbb  megoldva  a  fősereghez 
térjen  vissza.  Eugen  herczeg  mennél  nagyobb  sereggel  akarta  a  döntő  műve- 
leteket megkezdeni  s  aldunai  táborában  igyekezett  a  rendelkezés&-e  álló 
csapatokat  mind  összpontosítani.  Oda  rendelte  a  boszniai  hadtesten  kivtil 
a  Kabutin  gróf  vezetése  alatti  erdélyi  hadtestet,  a  felsőmagyarországi  ezre- 
deket s  az  idegen,  szász,  brandenburgi  és  dán  segélyhadakat. 


A    HÁBOSÚ    BEFEJEZÉSE.   A    KARLOVICZI   BÉKE. 


Csakhogy  a  sereg  Összpontosítására  irányuló  terveit  gyökeresen  fölfor- 
ik  az  események.   Mikor  Eugen  július  12-ikén  a  koUuti   (Bács-Bodrog 


Engen  lavoykl  bercieg. 
(Eg7korú  restmín;  ulin.) 

megye)  táborba  érkezett,  ott  55,000  „'ember  helyett  alig  30,00&ít  talált 
A  boszniai  hadtest  vállalata  meghiúsult,  mert  Bihácsot  nem  lehetett  rajtalltéssel 
megvenni.  Azt  ostrom  egy  hónapig  elhúzódott  s  végül   is  meddő   maradt. 

A  litLgjir  Nonie)  TOrtcncle.  VII.  32 


498  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


így  ez  a  hadtest  csak  augusztus  13-ikán  érkezett  a  fősereghez.  A  felső* 
magA'arországi  csapatok,  sőt  részben  a  külföldi  segélyhadak  sem  csatiakoz- 
hattak  idejében  hozzá,  mert  a  felvidéken  hatalmas  parasztlázadás*  tört  ki, 
mely  oda  kötötte  a  katonaságot. 

A  vallásűldözés,  a  roppant  adóteher,  a  németek  zsarolásai  végre 
fölkelésbe  sodorták  a  parasztságot,  melyet  Thököly  egykori  katonái  és 
hivei  is  bátorítottak  a  fegyverfogásra.  A  mozgalom  július  1-én  Sátoralja- 
Ujhelyen  egy  vásár  alkalmával  tört  ki,  midőn  a  vásárosok  összeveszték 
a  zsaroló  németekkel  s  a  küzdelemben  mind  levágták  őket.  E  vásári  vere- 
kedésből nagj'^  felkelés  lett,  mert  a  parasztság  messze  földről  özönlött  a  moz- 
galom vezetőihez,  Tokaji  Ferenczhez  és  Szalontay  Jánoshoz,  kik  Thököly 
kapitányainak  nevezték  magokat.  Mellettük  vitézkedtek  Pataki  Gergely, 
régebben  a  pataki  fölkelők  vezére,  Kiss  Albert,  Bajusz  Gáspár  » kapitány*, 
pataki  lakos,  az  » ezüst  orrú  ember «,  a  tokaji  Bakos,  Esze  Tamás  és  Kabai 
Márton  elűzött  protestáns  pap.  Csupa  jobbágyok  vagy  szegény  nemesek, 
kik  együtt  szenvedtek  és  éreztek  a  köznéppel.  A  felkelők  Ujhelyről  Sárospa- 
takra törtek  s  az  ottani  német  őrséget  is  lekaszabolták,  azután  meg- 
vették Kalló  városát,  sőt  a  fontos  Tokaj  várát  is.  A  felvidéken  állomásozó 
német  hadak  épen  akkor  voltak  indulófélben.  De  ott  marasztalták  s  a 
lázadók  ellen  alkalmazták  őket,  kik  csakhamar  két  helyen  is  súlyos  vere- 
séget szenvedtek.  Minthogy  hire  járt,  hogy  a  szultán  Felső-Magyarországba 
fog  nyomulni,  a  mozgalom  az  udvart  és  Eugen  herczeget  nagyon  aggasz- 
totta. Gyors  elfojtását  sürgették  tehát  s  e  czélból  a  külföldi  segély  hadak, 
Vaudemont  herczeg  lovassága,  a  bradenburgi,  később  a  dán  csapatok, 
melyek  mind  útban  voltak  Eugen  herczeg  tábora  felé,  valamint  Pálffy  János 
és  Koháry  István  hajdúi  Felső-Magyarországba  rendeltettek.  Vaudemont 
herczeg  július  IG-ikán  érkezett  Tokaj  alá,  melynek  védműveit  igen  jó  karban 
találta.  De  a  fölkelőknek  nem  volt  szervezetük,  s  némi  harcz  után  július 
19-ikén  kiszöktek  Sárospatakra.  Július  20-ikán  a  németek  e  várat  is  meg- 
vették, s  a  felkelők  egy  része  július  20-ikán  éjjel  a  szalánczi  hegységbe 
menekült.  Tokaji  és  Kabai  pedig  elfogatott.  Kabait  kötözve  vitték  Vaude- 
mont herczeg  elé,  ki  a  legiszonyúbb  kínzással  fenyegette.  A  fogoly  nyu- 
godtan felelte  neki  »édcs  a  hazáért  meghalni*!*  Nem  végezték  ki,  hanem 
Tokajival  külföldre  küldték.  Mindketten  sok  évi  raboskodás  után  idegen  bör- 
tönben haltak  meg.  De  itthon  is  megteltek  a   tömlöczök.   Eger,   Szeged  és 

'  A  hegyaljai  zendülést  igen  részletesen  leírja  Thaly  Kálmán,  II.  Rákóczi  Ferencz 
ifjúsága,  (240—71.)  s  a  később  megjelent  Gróf  Bercsényi  család  története  (II.  173—218.) 
munkáiban.  Adalékokat  ad  hozzá  az  Orlay  és  Serényi  családról  szóló  tanúlmán3''a.  (Száza- 
dok 1K98.)  Bóven  foglalkozik  vele  a  Feldzüge  des  Prinzen  Eugen  von  Savoyen  II.  kötete  a 
közös  hadügj'ministeriumban  levu  okiratok  alapján.  Ez  utóbbi  a  lázadás  kitörését  június  elejére 
teszi,  s  az  első  öszszeütközés  helyének  nem  Új  helyt,  hanem  Vizsolyt  mondja,  végül  azt  állitja, 
hogy  Tokaji  Ferencz  alig  20  éves  ember  volt,  hogy  a  vásáron,  melyen  a  mozgalom  kitört, 
egy  német  tiszt  alatt  17  közlegény  volt,  mig  Thaly  szerint  negyvenen  voltak. 

■  Babocsay,  id.  m.   Uio. 


A    HÁBORÚ    BEFEJEZÉSE.    A    KARLOVICZI    BÉKE.  499 

más  várak  tele  voltak  foglyokkal  s  Eugen  herczeg  július  30-ikán  azt  sürgette, 
küldjék  táborába,  hogy  gályamunkára  használja  őket.  Augusztus  végén  a 
mozgalom  a  hegységben  újra  feUángolt,  s  Nigrelli  tábornok  a  dán  segély- 
csapatokat még  ekkor  sem  bocsáthatta  a  fősereghez.  Bécsben  kegyetlen 
szigorral  igyekeztek  hatni  s  elrendelték,  hogy  » minden  gonosztevőt  felakasz- 
szanak,  vagy  felnyársaljanak,  mert  e  csőcselékre  a  jó  indulat  és  a  kegyelem 
nincs  hatással*.  Másrészt  a  vármegyéket  mozgósították  a  fölkelők  ellen, 
kiknek  helyzete  a  hegységben  a  tél  közeledtével  csakugyan  tarthatatlan 
lett.  Egy  részük  Temesvárra  tört  tehát  magának  utat,  mig  a  másik  rész 
Thökölytől  vett  értesítés  alapján  Szalontay  János  vezetése  alatt  Mármaroson 
át  Moldvába  vergődött  el,  hol  Thököly  megbízottá,  báró  Orlay  Miklós, 
várta  s  kemény  téli  időben  Havasalföldén  át  Thökölyhez  kalauzolta  őket.* 
így  a  mozgalom  vérbe  fojtatott  ugyan,  de  csaknem  két  hónappal  késlel- 
tette a  Eugen  herczeghez  rendelt  hadak  megjöttét.  Sőt  a  lázadás  miatt  Rabutin 
Erdélyből  mozdulni  sem  akart  s  ő  is  nagyon  megkésve  egyesült  a  her- 
czeggel,  ki  a  kolluti  táborból  július  18-ikán  Péter  váradra  indult.  Ott  vette 
a  hírt,  hogy  a  szultán  Belgrádhoz  közeledik.  Hogy  szemmel  tarthassa,  egész 
Kovilig  előnyomult  tehát,  hol  augusztus  5-ikén  tábort  ütött.  Öt  nappal  később 
a  szultán  csakugyan  Belgrádba  érkezett.  A  Dunán  is,  a  Száván  is  hidat 
veretett,  úgy  hogy  nem  lehetett  tudni,  a  Temesközbe,  vagy  a  Szerémségbe 
akar-e  törni.  Eugen  herczeg  lángelméje  minden  eshetőséget  számba  vett. 
Első  sorban  Péterváradot  helyezte  védhető  állapotba,  hogy  ő  maga  seregével, 
ama  vidékre  siethessen,  melyet  a  szultán  meg  fog  támadni.  A  török 
hadi  tanács  e  közben  azt  határozta,  hogy  a  Dunán  kell  átkelni,  Temesvárt 
eleséggel  ellátni,  Thökölyt  pedig  a  Maroshoz  küldeni.  Augusztus  19-ikén 
a  szultán  főserege  Pancsovánál  csakugyan  átkelt  a  Dunán,  ellenben  a 
had  egy  másik  része  Titelt  fenyegette.  így  igyekezett  Eugen  herczeget 
Titelnél  lekötni,  miközben  a  szultán  a  Marosnak  s  Felső-Magyarországnak 
vonult  volna.  Eugen  herczeg  azonban  azonnal  megismerte  a  török  szándékát 
s  Titelnél  hagyva  egy  hadosztályt,  maga  Szeged  felé  indult,  hogy  szemmel 
tartsa  a  szultánt,  esetleg  átkelkessen  a  Tiszán  s  megvédje  a  Marosvonalat. 
Útközben  óvatosságból  Zentánál  megállt,  hogy  az  esetre,  ha  a  szultán 
főserege  még  sem  a  Marosnak  nyomulna,  hanem  Titelt  támadná  meg,  ott 
hagyott  hadtestét  megsegíthesse.  Csak  itt  csatlakozott  hozzá  augusztus 
26-ikán  Vaudemont,  szeptember  l-jén  pedig  Rabutin.  Csakhogy  e  közben 
Titel  török  kézbe  került  s  az  ellenség,  átkelve  a  Tiszán,  Pétervárad  ellen 
nyomult.  Erre  Eugen  szeptember  2-ikán  a  Tiszától  ismét  a  Dunához  sietett, 
s  szeptember  6-ikán  éjjel  apró  csatározások  közben  Péterváradhoz  ért.  Csak 
ezt  várta  a  szultán.  Alig  hogy  megtudta,  hogy  a  császári  had  Péter- 
váradhoz tért  vissza,  újra  a  Tiszának  fordult  s  a  folyó  jobb  partján  a  véd- 
telenül hagyott  Szegedet  igyekezett  elérni.  A  szultán  e  műveletéről  a  legelső 

'  Thaly  Kálmán:  Századok,  1898.  219. 

32* 


500  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


hirt  Deák  Pál  (igy  nevezi  a  herczeg,  igazi  neve  Mihályi  Pál  deák)  ezredé- 
nek egy  huszárja  hozta  a  táborba,^  mire  Eugen  herczeg  bármennyire  ki 
volt  serege  fáradva,  szeptember  9-ikén  a  török  után  indult  s  másodszor  tette 
meg  az  utat  a  Dunától  a  Tiszához.  Másnap  annak  is  neszét  vette,  hogy 
a  török  ismét  partot  akar  cserélni  s  Zenta  alatt  hidat  veret  a  Tiszán. 
Eugen  utána  sietett  s  szeptember  1 1-ikén  az  egész  had  12  oszlopban  téljes»> 
harczkészen  menetelt  előre.  Minél  közelebb  ért  Zentához,  annál  több  török 
portyázóval  találkozott.  A  véletlen  úgy  akarta,  hogy  a  huszárok  egy  pasát 
ejtettek  foglyul,  kit  a  herczeg  menet  közben  kihallgatott  s  kitől  megtudta, 
hogy  a  szultán  Thököly  tanácsára  Szeged  ellen  indult  ugyan,  de  Zentánál 
megváltoztatta  szándékát.  Hidat  veretett  s  a  Tisza  balpartjára  tért  át,  hogy 
Felső-Magyarországba,  vagy  Erdélybe  törjön.  A  pasa  elmondotta  azt  is^ 
hogy  a  szultán  és  a  lovasság  egy  része  már  a  balpartra  költözött  át,  ellenbea 
a  gyalogság  még  a  jobb  parton  áll  s  a  hidfő  körül  erősen  elsánczolta 
magát.  Hogy  tiszta  képet  nyerjen  a  helyzetről,  a  herczeg  maga  állt  a 
lovasság  élére  s  néhány  ágyúval  előre  vágtatott.  Zentához  közeledve  saját 
szemével  látta,  hogy  a  pasa  közlései  megfelelnek  az  igazságnak.  Zenta 
községtől  délnek  valami  2000  lépésnyire  60  hajóból  franczia  mérnökök 
által  kitűnően  szerkesztett  hid  kapcsolta  össze  a  Tisza  két  partját. 
A  hidfőt  mindkét  oldalon  mély  árkok,  földsánczok  és  erős  szekérvár  védték. 
Ezenkívül  a  tábor  körül  széles  ivalakban  még  egy  hatalmas  külső  sáncz- 
vonal  húzódott.  Csakhogy  ez  befejezetlen  maradt  s  egy  hdyen  valami 
700  lépésnyi  hosszú  hézagot  mutatott.  A  Tisza  ott,  hol  a  hid  állt,  valami 
350  lépésnyi  széles  volt,  szakadozott,  néhol  meredek  parttal.  Zenta  községgel 
szemben,  melyet  a  török  fölperzselt,  ütött  tábort  a  török  sereg  az  a  része^ 
mely  már  átkelt  a  folyón.  A  jobbparti  sánczokban  állt  az  egész  gyalogság,. 
valamint  a  lovasság  és  tüzérség  egy  része.  A  hidon  roppant  volt  a  tolongás^ 
mert  a  török  időközben  szintén  értesült  az  ellenség  közeledtérőL 
A  nap  már  hanyatlóban  volt,  midőn  Eugen  herczeg  a  helyzetet  áttekintette. 
Villámgyorsan  határozott.  Fel  akarta  használni  a  pár  órai  időt,  különbei> 
az  egész  török  had  a  túlpartra  jutott  volna  s  ezzel  kisiklik  körmei  köztlL 
Alighogy  a  hátramaradt  gyalogság  utolérte,  a  herczeg  megtette  intézke- 
déseit a  támadásra.  Félkörben  karolta  át  a  török  hadállását,  s  a  két  szárny 
egész  a  Tiszáig  hatolt.  Kétségbeesett  küzdelem  támadt,  melyből  a  török 
teljesen  fejét  vesztette.  A  nagyvezér  a  túlpartról  visszarendelte  a  lovasság 
egy  részét,  mire  a  hidon  olyan  roppant  tolongás  támadt,  hogy  a  két  part 
közötti  közlekedés  egészen  megszűnt.  E  közben  a  császáriak  valósággal 
megkerültek  a  tonik  jobbszárnyát,  liátban  támadták  meg,  elzárták  a  hidtól' 
is  úgy,  hogy  a  jobb  parton  maradt  hadaknak  nem  volt  hová  visszavonul- 
niok.  '2000  ember  kivételével  mindnyájan  ott  vesztek  az  iszonyú  mészár- 
lásban, melynek   csak   a   sötét   éjszaka   vetett   véget.    >Maga   a   nap 

*  A  herczei;  levele  :  FeKiz  111^6  dcs  Prinzen  F.iií;en,  II.  Pótfüzet,  52. 


502  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


akart  előbb  lenyugodni,  —  irja  jelentésében  Eugen  berezeg,  —  mig  ragyogó 
szemével  felséged  fegyvereinek  teljes  diadalát  végig  nem  nézhette.*  20,000 
török  holttest  hevert  a  sánczok  közt,  10,000-nél  több  fúlt  a  Tiszába, 
a  nagyvezér,  a  janicsár  aga,  négy  más  vezér,  13  pasa,  töméntelen  főtiszt 
vesztette  életét.  Csak  másnap  lehetett  a  zsákmány  óriási  nagyságát  átte- 
kinteni. 7  boncsok,  423  zászló,  a  birodalmi  pecsét,  melyet  a  nagyvezérnél 
találtak,  80  ágyú,  töméntelen  lőszer,  más  hadi  készlet,  eleség,  marha  jutal- 
mazta a  diadalt.  Minthogy  a  tiszai  hid  is  a  császáriak  kezébe  került,  12-ikén 
reggel  a  huszárok  átkeltek  a  túlsó  partra,  hol  már  nem  volt  ellenség,  mert 
serege  romlásának  láttára  a  szultán  és  lovasai  vad  futásban  siették  Temes- 
várra.i 

így  az  1697-ki  hadjárat  a  török  döntő  vereségével  végződött  Eugen 
berezeg  Temesvár  ellen  akart  ugyan  még  nyomulni.  De  a  vár  Belgrádból 
nagy  számú  őrséget  kapott  s  minthogy  ostroma  sokáig  húzódott  volna,  a 
berezeg  inkább  a  Szávához  ment,  Boszniába  tört  be  s  egész  Szeriyevoig 
nyomult,  honnan  novemberben  tért  vissza.  Ezzel  befejezte  a  hadjáratot, 
sőt  az  egész  véres  tizenöt  esztendei  háborút  is.  1698-ban  Eugen  hercz^ 
ismét  megjelent  ugyan  a  Temesközben,  de  ez  az  év  már  nem  a  háború, 
hanem  a  béketárgyalások  éve  volt. 

A  teljesen  kimerült  szultán  1 698  januárban  végre  igénybe  vette  Paget 
lord  angol  követ  annyiszor  felajánlott  közvetítését,  s  kész  volt  a  tényleges 
birtokállomány  alapján  tárg>^alásokba  bocsátkozni.  Aprilisben  végérv&iyesen 
megtette  az  ide  vonatkozó  nyilatkozatot,  melyet  a  császár  és  Velencze  él  is 
fogadtak  a  tárgyalások  alapjául.  Ellenben  Lengyel-  és  Oroszország  folytatni 
kivánták  a  háborút.  A  bécsi  cabinet  mindent  elkövetett  tehát,  hogy  békére 
birja  őket.  Lipótot  főleg  az  tette  oly  békülékenynyé,  hogy  II.  Károly  spanyol 
király  halála  küszöbön  állónak  látszott,  Anglia  pedig  kijelentette,  hogy  csak 
az  esetre  szövetkezhetik  újra  a  bécsi  udvarral,  ha  ez  előbb  megköti  a 
török  békét.  Lipótnak  békülnie  kellett  tehát  s  Nagy  Péter  czárt,  ki  júliusban 
Bécsben  járt,  csakugyan  rávette,  hogy  a  tárgyalásokra  elküldje  megbízot- 
tait. Ellenben  Ágost  lengyel  király  még  sokáig  ellenkezett  s  csak  a  p^>a 
unszolásának,  valamint  a  másik  három  szövetséges  fenj^'egetéseinek  engedeti. 
E  közben  eltelt  a  nyár  s  csak  ősszel  volt  a  nagy  békecongressus  ös^ 
szejötte  elvileg  biztosítva.  De  új  nehézséget  okozott  a  kérdés,  hol  tartsák 
a  congressust,  mert  a  szultán  idegen  földön  tárgyalni  nem  akart.  Végre 
abban  állapodtak  meg,  hogy  a   tanácskozások  a  magyar-török  határszélen, 

»  A  pasa,  kit  szeptember  1 1-ikén  dclelutt  fogtak  el,  olyan  vallomást  tett  (Eugen  ber- 
ezeg jelentése  :  Feldzüge,  XII.  Pótrúzet,  54.),  melyből  kitűnik,  hogy  Thököly  és  kurucsai 
a  szultán  táborában  voltak.  Mint  lovasok  azonban  a  szultánnal  eg\'ütt  kétségkívül  még 
10-ikén  a  Tisza  balpartjára  húzódlak,  mert  ha  a  szultán  akár  Felső-Magyarország,  akár 
Erdély  ellen  akart  indulni,  f.il  tétlen  ül  szüksége  volt  Thökölyre.  így  ez  a  U-iki  csatában 
nem  vehetett  részt,  hanem  a  szultánnal  együtt  a  túlpartról  nézte  a  harczot,  s  a  vereség 
után  vele  együtt  megfutott. 


EUIOENSAVOYAJ  HERCZEG. 
<egjlioru  fsslmcnje  után.) 


A  Maj(yar  \tm:el  Tőrléatlthes. 


Aa  AJMaiatiim  tladát*. 


s 


r 


tff 


i^ 


A   HÁBORÚ   BEFEJEZÉSE.   A   KARLOVICZI   BÉKE.  503 

a  Szerémségben,  az  akkor  romban  levő  Karlovicz  város  közelében  tartassa- 
nak. Itt  azonban  egész  kis  sátortábort  kellett  berendezni  a  meghatalmazottak, 
nagy  számú  kiséretük,  szolgaszemélyzetük,  s  a  császári  és  török  részről 
kirendelt  katonai  őrség  számára.  Karlovicz  romjaitól  nyugatra  épültek  a 
fabarakok.  Mindegyik  követ  külön  barakot  kapott  s  a  szövetségeseké  egy 
csoportban  állt.  E  csoporttól  megfelelő  távolságban  volt  a  nagy  tanács- 
sátor, mely  mellett  a  két  közvetítő,  az  angol  és  németalföldi  követek  fasátrai 
emelkedtek.  A  két  követ  mellé  császári  és  török  diszőrség  rendeltetett. 
A  tanácskozó  baraktól  jó  távol,  mintegy  félórányira  épültek  a  törökök 
sátrai,  melyek  mind  lehetőleg  kényelemmel  s  díszesen  rendeztettek  be.  Csak- 
hogy mikor  készültek,  senki  sem  képzelte,  hogy  a  tanácskozások  a  télen  át  is 
elhúzódnak.  A  hideg  beálltával  a  követek  sokat  szenvedtek  tehát,  sőt  a 
szolgaszemélyzetből  többen  meg  is  feLgytak.^ 

A  keresztény  követek  hajón  október  14-ikén  érkeztek  Péterváradra,  a 
törökök  meg  ugyanaz  nap  Belgrádba.  Október  19-ikén  a  Duna  és  Száva 
közötti  területen  kihirdették  a  fegyverszünetet,  mire  a  követek  a  sátortá- 
borba költöztek  át.  Legelsőnek  Wosnyzin  Bogdanovich  Prokop,  a  czár 
bécsi  követe  jelent  meg.  Meglehetős  gőgösen  lépett  föl  s  eleinte  durván 
bánt  a  törökökkel.  Később  azonban  titkos  érintkezésben  állt  velük,  sőt 
pénzzel  igyekezett  őket  rávenni,  húzzák-halasszák  az  eldöntést,  mig  a 
spanyol  örökösödési  háború  ki  nem  tört,  mikor  azután  sokkal  kedvezőbb 
feltételeket  kaphatnak  a  császártól. « 

Lengyelországot  Malachovszki  Szaniszló  poseni  palatínus,  Vdenczét 
Ruzini  Károly  bécsi  követ,  a  szultánt  Rami  efendi  és  Maurocordato  tolmács 
képviselték.  A  congressus  legkiválóbb  egyénisége  azonban  Paget  Vilmos 
lord  volt,  ki  Colyer  Jakabbal  a  két  közvetítő  hatalmat,  Angliát  és  Német- 
alföldet képviselte.  Colyer  fiatal  ember  volt,  de  jól  tudott  törökül  s  a  porta 
bizalmát  birta.  A  jóval  idősebb  Paget,  a  congressus  vez&alakja,  a  keleti 
és  nyugati  diplomatia  ügyeit  alaposan  ismerte  s  mindvégig  okosan,  tapin- 
tatosan vitte  közvetítői  tisztét.  Minthogy  évek  óta  a  béke  megkötésén  fárado- 
zott, a  török  nem  kételkedett  törekvései  őszinteségében  s  sokat  adott  szavára. 
Lipót  császár  két  katonát  küldött  meghatalmazottul  congressusra.  Az  egyik 
gróf  Oettingen  Farkas  volt,  a  császár  gyermekkori  játszótársa  s  később 
is  állandó  kegyencze.  Tehetségtelen,  konok  ember  volt,  makacsul  ragaszko- 
dott véleményéhez,  noha  a  török  ügyekben  minden  jártasságot  nélkülözött^ 
Kinevezése  általános  csodálkozást  keltett,  mert  addig  soha  diplomatiai  ügyek- 

*  A  congressus  irodalma :  Grund-  und  umstándlicher  Bericht  von  denen  r.  k.  wie 
auch  ottomanischen  Grossbotschaften,  Wodurch  der  Friede  oder  Stillstand,  zwischen 
Leopold  I.  und  dem  Sultan  Mustafa  Han  II.  der  am  26.  Januarii  1699.  geschlossen.  (Bécs, 
1702.)  Továbbá  Carlo  Ruzini  velenczei  követ  1699  deczember  19-iki  jelentése  :  Relatione 
del  Congresso  di  Carlovic.  Fontos  R.  Aust.  Diplom.  XX VII.  345—444.  Végül :  Feldzüge 
des  Pr.  Eugen,  II.,  főleg  az  okmánytár.  Ugyanott  a  szerződés  német  forditása.  Sok  an3^£; 
van  a  Hormuzaki-gyüjt.  V.  és  IX.  kötetében. 

*  Brückner,  Péter  der  Grosse.  346. 


A   HÁBORÚ    BEFEJEZÉSE.    A   KARLOVICZI   BÉKE.  5  05 


tény  követek  november  2-ikán,  a  törökök  november  7-ikén  Írásban  átadták 
Si  két  közvetítőnek  óhajaikat.  November  13-ikán  tartatott  az  első  ünnepélyes 
^értekezlet,  mire  naponkint  rendesen  délelőtt  tíz  órától  délután  fél  háromig 
fol5rtak  a  tanácskozások  s  összesen  36  ülés  volt,  mert  óriási  munkáról, 
■a  török  birodalom  mérhetetlen  területeinek  felosztásáról,  száz  és  száz  mért- 
földnyi határvonalak  szabályozásáról  volt  szó. 

A  császári  és  a  török  meghatalmazottak  tárgyalásai  eleinte  nagy 
nehézségbe  ütköztek.  Török  részről  azzal  álltak  elő,  hogy  Erdély  régi 
^lapotába  helyeztessék  vissza,  vagyis  újra  fejedelmet  kapjon,  a  ki  a  csá- 
szárnak és  a  szultánnak  egyaránt  hűbérese  legyen.  Később  elejtették  ugyan 
•e  kívánságot  s  csak  azt  akarták,  hogy  a  császár  némi  adót  fizessen 
Erdélyért  a  szultánnak.  De  Paget  lord  kiverte  fejükből  e  bogarat  is,  mire 
a  tárgyalások  gyors  lefolyást  vettek,  mert  egy  másik  fontos  kérdésben, 
Temesköz  hová  tartozása  körül  a  császáriak  tettek  engedményt.  E  terület 
•néhány  határszéli  hely  kivételével  török  kézben  maradt  a  háború  folyamáa 
De  Magyarország  szempontjából  fő  fontosságúnak  látszott,  hogy  ez  a  föld, 
mely  mélyen  beleékelődött  a  magyar  államtestbe,  visszakerüljön  a  szent 
koronához.  Csakhogy  Bécsben  nem  helyeztek  súlyt  birtokára.  Ugy  okos- 
kodtak, hogy  Temesvárnak  katonailag  nincs  értéke,  sőt  egyenesen  fölösleges 
teher  lesz  a  császárra,  mert  nagyobb  őrséget  köt  le,  pedig  a  töröknek 
betörő  kapuja  az  örökös  tartományokba  nem  Temesvár,*  hanem  Belgrád. 
Ez  okból  nem  nagyon  iparkodtak  a  Temesközt  megszerezni.  Ajánlottak 
ugyan  érte  cserébe  más  területet,  de  midőn  a  török  nem  fogadta  el,  nem 
bolygatták  tovább  a  dolgot,  mert  a  császári  udvart  kizárólag  az  örökös 
tartományok  érdekei  vezették.  így  a  tárgyalások  az  erdélyi  kérdés  tisztá- 
zása után  gyorsan  előre  haladtak  s  a  császár  és  a  szultán  közötti  béke- 
szerződés lényegileg  már  deczember  elején  elkészült. 

Annál  nehézkesebben  folytak  a  tárgyalások  a  lengyel  és  orosz  köve- 
tekkel, kik  húzni- vonni  igyekeztek  a  megoldást,  miben  a  törökök  készségesen 
kezükre  jártak.  Végre  azonban  a  lengyel  béke  is  létre  jött  s  az  orosz  követtel 
legalább  két  évi  fegyverszünet  köttetett.  Ellenben  a  török-velenczei  tárgya- 
lások egyáltalán  nem  haladtak  előre,  bármint  siettette  a  megoldást  a  buzgó 
Paget  lord  s  a  kemény  téli  időjárás,  mely  az  életet  a  sátortáborban  nagyon 
kellemetlenné  tette.  Beköszöntött  az  1699.  év  is  s  Paget  beleunva  a 
húzás-halasztásba,  határnapot  tűzött  ki,  melyen  belül  az  egyezségnek  okve- 
tetlenül létre  kellett  jönnie.  Január  26-ikán,  ez  volt  a  határnap,  a  követek, 
a  velenczeinek  kivételével,  nagy  ünnepélyességgel  a  fősátorba  vonultak,  hol 
felolvasták  a  császárral,  a  lengyel  királylyal  és  a  czárral  kötött  szerző- 
déseket. Azután  a  török  követ  óhajára  az  órát  nézve  lestek  a  pillanatot, 
mely  a  török  vallásos  felfogás  szerint  az  aláírásra  a  legkedvezőbb  volt. 
Alikor  az  óra  déli  három-negyed  tizenkettőt  mutatott,  megtörtént  az  aláirás." 

*  Egy   1697-ki  katonai  vélemény:  Feldzüge,  11.   15. 

•  Utóbb,  február  1 7-ikén  Velencze  is  aláirta  a  maga  szerződését. 


HAl  rotZET  TÖBTEÍErE. 


,  sTT^sL  5  mecni'ÜtAk   a   g\-űlésteremnek   a   négy 
^-tir  i   béíciiűtás    örőm-hire  szerte    szét    menjen. 


-  ez  S3i32öi3és  25  é\Te  szólt,  s  20  czikkből  állt. 
ei±j  állapotában  és  határaiban  a  királyé,  a 
Líniüii*  ■■  -   ^j.^  riir»íjűo.  de  Karánsebes,   Lippa,  Lúgos,  Csanád, 
aoisí.    rtosc*  ffóditményei   lerontassanak,    s     a    Maros 
.  j_  ix  jzaSkodó  alattvalói  szabadon  közlekedhessai^. 

.  ■■;«»  "■'  ._.^  j  csjszáíé.  eUenben  a  Szerémségnek  a  Boszut 
>uifl-'-.  ^^  j  sru^áaé  maradt.  A  szerződés  csak  általánosságban 
■jgi:  sn*"'^ '  -.j-i^tyaíai  s  a  részletes,  helyszíni  megallapitást  később- 
_^^  m*  ^^,j-s  ^ina.  A  szerződés  X,  pontja  azon  niagyar  és  erdélyi 
jjj^^jasJ^-.^^.^  j2i;  török  lerillelen  éltek.  A  császár  megengedte^ 
^jjiSüiíiP'  ;  -  ^^^^íssen  hozzájok,  de  ottkünn  mindnyájoknak  török 
>*?  ■^^^'^  isr-vt.  lök  ha^a  nem  költözhetnek  többé.  Másrészt  a 
iíí?**-*^!^  _-ii3L  h(^' magyar-török  alattvalóit  birodalma  belsejében, 
¥^  Í^AsM  megtelepíteni. 

1  *''*';p^nTC3  ^**'*-  mfi'y^'  Lipót  király  február   26-án  szenteátett, 

*_(  wtrtt  TCirökország  túlsúlyának   Európában,  s  itteni  határai 

jR**    'nidcüit  n^T*"'  területeket  metszett   le  testéről.   De  ez  a  béke- 

^*     jTünr*  í«n  ^'olt   o'y  Jelentőségű,   mint   Magyarországra.   Koha 

^C^  ^         _i.-  a    •i'iríitp.   mnradf      a    fíihhi     nrc^nirrícy.     minH     rpIcTnhaiinlt- 


.   jgig  a  töröké  maradt,  a  többi  országrész  mind   felszabadult 
eletén^   legrombolóbb    időszaka,    a    török    korszak    immár 


HATODIK  KÖNYV 


A  KURUCZ  VILÁG  ÉS  II.  RÁKÓCZI 

FERENCZ  KORA 


\'. 


jf 


I.   FEJEZET. 
(3  KolIonicS'fále  l^ormánvrcnSsrer. 

^  ipoT  KIRÁLY  a  karloviczi  békét  mint  császár 
kötötte  s  a  szerződés  csupán  >császári* 
határokról  és  alattvalókról  szól.  Ez  meg- 
'  felelt  az  új  jogelméletnek,  melyet  Bécsben 
az  1687-iki  törvények  alapján  hirdettek.  Előbb  is  tar- 
tomány nyá  szorították  le  az  önálló  Magyaróra zágot. 
óta  azonban  egyszerűen  örökös  tartománynak 
tekintették,  melynek  ép  úgy  nincs  saját  alkotmánya^ 
mint  Morvaországnak  vagy  Karinthiának.  Akként  okos- 
kodtak :  minthogy  a  mag>'arok  elfogadták  a  király 
örökösödését,  beillesztették  országukat  az  örökös  tarto- 
mányok keretébe,  minéi  fogva  az  örökös  tartományofc 
módjára  kell  korrnányozni.  A  király  tényleg  úgy  kor- 
mányozta. Országgyűlést  általában  nem  tartott  többé, 
a  török  békét  az  országgyűlés  elé  nem  terjesztő,  mint 
az  1681-iki  törvény  rendeli,  a  nemzet  minden  életbe 
i'ágó  ügyét  önmaga  intézte  s  a  régi  magyar  liatósá- 
gokat,  a  mennyiben  fennmaradtak,  a  meztelen  önkény  és  idegen  uralom  esz- 
közeivé sülyeszté.  Esterházy  Pál  nádor,  ki  az  udvar  körüli  érdemeiért  német 
birodalmi  berezegi  rangot  kapott,  nem  az  alkotmány  őre,  hanem,  mint  egy 
éles  eszű  külföldi  diplomata,  Stepney,  Anglia  bécsi  követe,  megjegyzé,  annak 
kijátszója  volt.  Egyénileg  is  hasznot  húzott  a  király  és  az  ország  közötti 
összeütközésekből.  Mikor  1684-ben  fizetését  szabályozták,   24,000  forintról 


4  .VA.-^Aí   xíXTt:    rőRTEXETE. 


.  .•» 


■  ---vr  K:!^^"iw's  t^ztönzésére  részt  juttattak  neki  az 

". .  .V- ,  í-u-n;^^:  ícerint  negyed  része  a  hűtlenség  czimén 

^         :,1J  -^-e*  Erdekében   állt  tehát  a  jószágelkobzás, 


;     s 


,1,  '  kór5.-jk  egjnk  leggyűlöletesebb  alakja  lett. 


íiaíit-  '     ^  ^^  niagvar  királyi  kanczellária  volt,  mely  az  1687-iki 


H  .iJ  ■-^'*''^"  ,  *  ^  lornuiszerűen   elismerte.    Sőt    a   király   egyáltalán   nem 

'ii\\::^>^y^^  ^^^      ^,  Q^\^  Magyarországra  vonatkozó  adománylevelében  azt 

.  ^  .-  ^^^^  ^  ^  .  ^^  ^  niagvar  királyi  kanczellária  szolgálatával  nem  éltünk, 

^   '•'  orszájíi  kamarákat  Lipót    rég   kiforgatta   minden    önállósá- 

■^  "''*'"•'  tviseliíiktó  is  nagyobbrészt   idegeneket   tett.   A  62  kamara- 

^•..\.>  ■  "*\.  "..    j^jket    hosszú    uralkodása   folyamán    kinevezett,   36    volt 

-.i ->*"*•"     *■   ^,'itndíisíi  utolsó  éveiben   majdnem   csupa  német  működött  a 

.X...*  ■-'•  '      t   szepesi   kamarának   elnökei    1G72   óta   leginkább   idegenek 

Slc*-''^'"''' '    jieszterczcbányai,  selmeczi  és  körmöczi  bánya-  és   pénzverő- 

..;::.».<•  "  Vuj^  ,•»;  közvetlenül  bécsi  hatóságok  alatt  álltak. 

''•^"'"''l    viiii  a  helyi  közigazgatás  közegét,  a  vármegyei  intézményt  nem 

'"*i  ,ifTiotesíteni,   idegenekkel    megrakni ;   ellenben   ez   is   mindinkább 

'•í-**''  ,  ^  aJóbchajtó  közeggé  tétetett.   Azokon  a  területeken,   melyeket  a 

j;ozt»n^^.  ^^^  ^  t(')rök  birodalomtól  elszakított,  a    vármegye   úgy  szólván 

'^    .  "i  vis^'Z*^'^^^^'  ^UJí^  szervezkedett.    A  Dunán   és    Dráván    túl,   a    Duna- 

^     kWn,  ii  Tiszánál  új  életre  ébredtek   olyan  vármeg\'ék,  melyek  száz 

''''^  j'í  ótii   megszűntek,   vagy    csupán   névleg   állottak   fenn.    Mindenütt 

.  n/Miii  nemesség,  az  eg\'kori  földbirtokosok  leszármazói,  rokonai  vagy 

..  ^  j]iegprób;'ilták  visszaállitani  a  vármegyét.  Bécsben  szükségét  érezték 

idvt'S  új  k' 'zigazgatási   k(")zegnek   s  elnézték  a    megye   visszaállítását. 

\  '  K^,jry  az  új   vármegyék  s  a  katonai  és  pénzügyi   k(")zegek  közt  mind- 

^AÍiin    ^^^^    »»sszcütközésck    támadtalc.    A    katonák    felháborodva,    mint 

I  Az  iJ<-'  VM:i;Uk<»z<'>  tíu\uyalá.s<jkíit    isnieileti   NewakI,  id.    m.    132—34.    A  végleges 

flJp^^^'^^   l'.'"^' 1  január   lő-ikt-n  kiiUctott. 

•  .Neje  II  Ic.ií-^ztirnyubb  váJakat    eniJtc    oHcnc.    víszdhI    aznnban    bevallotta,    hogy 

^  nkartu  mt.i\L:czni.  \i  miait  cllVv^ták  s  oi^y    «»s7trák    k«jIosl«)rba  zárták.    Férj  és  feleség 

-pititek    ii!;yan,    de    kcs.'ibb  a  botrány    nie.mijuli.    Lc.L;LiJMbb    életrajzában    ez    országra 

^y  botrány r«íl  említés  ^eni  teletik.   I 'e  euy   17'.'l-iki  niinistcrtanácsi   jeí(yz6künyv    (Tört. 

\    í**''0  ^  késübb  c^uy  an.nt'l  kiAeli  jclenu-.  (.\rclnvum  Rák«:íczianum  II.  osztály,   kiadja 

v.^»0'^  ürnii)  i?Z(;l  róla. 

»  Tliallúczv  :  Századok,   l.SÍ»7.  (irii. 


A   KOLLONICS-FÉLE    KORMÁNY   RENDSZER.  511 

valami  szörnyű  merényletet  szokták  Bécsbe  jelenteni,  hogy  azt  hallják,  hogy 
itt  vagy  amott  alakulni  kezd  a  vármegye.  Nem  is  igen  sokat  törődtek  vele. 
1 702-ben  egy  katonai  bizottság  jelent  meg  az  újonnan  alakult  Bácsvármegyében 
s  bekérte  az  adószámadásokat.  Mikor  a  főispán  a  kivánságot  nem  teljesítette, 
a  bizottság  elfogatta  a  pénztárnokot,  a  tömlöczökben  levő  rabokat  Szegedre 
vitette,  a  tisztviselőket,  még  a  rendőri  személyzetet,  a  hajdúkat  is  elcsapta 
s  a  lakosságnak  meghagyta,  ne  engedelmeskedjék  a  vármegyének.  A  vár- 
megyék mindazáltal  újjá  szervezkedtek,  csakhogy  az  udvar  lehetőleg 
kivonta  őket  a  magyar  országos  főhatóságok  alól.  A  Dráván  túli,  egykor 
a  magyar  anyaországhoz  tartozó  vármegyék  vissza  sem  csatoltattak,  hanem 
közös  főnököt  kaptak  s  külön  főhatóságok  alatt  álltak.  így  lett  belőlük  utóbb 
a  ma  Tótországnak  (Szlavónia)  nevezett  tartomány.  Bács,  Békés,  Bodrog, 
Csongrád,  Csanád,  Zaránd  vármegyék  a  hadi  tanács  és  udvari  kamara 
€Llatt  álltak.  Horvát-Szlavónia  területe  legnagyobb  részét  a  belső  ausztriai, 
gráczi  főhatóságok  kormányozták,  sőt  egyes  darabokat  a  szomszéd  krajnai 
földesurak  is  kiszakítottak  a  magyar  államterületből. 

Már  a  területi  viszonyok  e  zűrzavarában  is  megnyilatkozik  a  magyar 
elem  túlsúlyának  megtörésére  irányuló  törekvés.  De  leplezetlenül,  brutális 
őszinteséggel  az  eszme  azokban  a  tervezgetésekben  és  kísérletekben  nyert 
kifejezést,  melyek  az  ország  egész  kormányrendszerének  újjáalakítására 
irányultak.  A  hosszú  török  uralom  a  régi  magyar  közjogi  és  közigazgatási 
intézményeket  tényleg  a  legnagyobb  mértékben  megrontotta,  néhol  teljesen 
megszüntette.  Az  új  viszonyok  közt  ez  intézmények  sürgősen  igényelték 
tehát  a  gyökeres  reformot.  Az  állam  fokozott  s  lényegesen  változott 
igényeinek,  a  társadalom  életszükségleteinek  a  régi  magyar  intézmények 
nem  feleltek  meg  többé  s  a  ki  a  karloviczi  béke  után  észszerűen 
reformálja  őket,  az  bizonyára  elévülhetetlen  érdemeket  szerzett  volna  a 
magyar  nemzet  körül.  Bécsben  föl  is  merült  a  reform  eszméje,  de  főczéljáúl 
nem  a  nép  teméntelen  szenvedésének  orvoslását,  hanem  a  magyarság  elnyoma- 
tását, az  ország  elnémetesítését  tűzték  ki.  Ez  okból  igénybe  sem  vették  a 
magyar  országgyűlést  vagy  általában  a  magyarokat,  hanem  egészen 
KoUonicsra  bizták  a  munkát.  Ö  lett,  legalább  magyar  ügyekben,  mint  a  Bécs- 
ben élő  külföldi  követek  jelentései  minduntalan  hangoztatják,  Lipót  király 
legbensőbb,  sőt  rendesen  egyedüli  tanácsosa,  vezetője.  Kollonics  pedig  teljesen 
az  örökös  tartományokba  akarta  Magyarországot  olvasztani  s  ily  irányú 
működését  hivatalos  megbízás  nélkül  még  1687-ben  megindította.  Hogy  a 
magyar  törvényeket  kiszorítsa,  Alsó-Ausztria  polgári  és  büntetőtörvényköny- 
vét egy  jezsuitával  latinra  fordíttatta.  A  büntető  törvény  ^  (Praxis  Criminalis) 
lassankint  a  magyarországi  gyakorlatban  csakugyan  recipiáltatott. 

Nem  sokára  alkalma  nyílt  tevékenységét  hivatalosan  megkezdeni, 
mert     az     ország    teljes    újjászervezése    tárgyában    részletes    javaslatokat 

»  Elsü  kiadása   1687-ben,  a  második  1697-ben. 


512  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


kellé  tennie.  Ez  ügyben  bécsi  lakásán  1688  július  15-ikén  értdcezletet 
tartott,  mire  július  29-ikén  a  császár  megadta  neki  a  hivatalos  megbízást, 
hogy  egy  bizottság  közreműködésével  javaslatot  készítsen  Magyarország  s 
újonnan  visszaszerzett  részeinek  jövendőbeli  katonai,  pénzügyi  és  közigazga- 
tási szervezete  tárgyában.  A  király  utasításul  azt  adta  neki,  vegye  számba  a 
magyar  rendek  panaszait  s  tartsa  szem  előtt  a  vallás  előmozdítását.  A  bizott- 
ságban, mely  Kollonics  elnöklete  alatt  működött,  egyetlen  magyar  sem 
volt.  Kollonics  gyorsan  dolgozott  s  egy  év  alatt  elkészítette  a  munkálatot,^ 
melynek  kivonatát  már  1689  októberben  az  akkor  Augsburgban  időz6 
császárnak,  sőt  egyes  magyaroknak  is  megküldötte.  Felölelte  az  ország 
kormányzatának  minden  ágát  s  az  egyház  és  iskola,  a  had-  és  pénzügy 
terén  sok  hasznos  eszmét  pendített  meg.  A  többek  közt  Budán  és  Kassán 
egyetem  alapítását  tervezi  s  főleg  az  ügyvédi  és  orvosi  hivatást  igyekszik 
magasabb  színvonalra  emelni,  mert,  a  mint  mondja,  az  ügjrvédkedés  mer6 
rabulistikából  és  pénzcsinálásból  áll,  a  magyar  orvosok  meg  csak  a  teme- 
tőket töltik  meg.  A  fősúlyt  természetesen  a  puszta  ország  benépesítésére 
fekteti,  mert  ubi  populus,  ibi  obulus.  De  nem  ez  a  kincstári  érdek  igazi 
czélzata.  Idegen  telepítést  sürget,  kivált  németet,  »hogy  a  királyság  vagy 
legalább  nagy  része  lassankint  germanizáltassék,  a  forradalmakhoz  s  zavar- 
gásokhoz szokott  magyar  vér  a  német  által  mérsékeltessék,  s  ezzel  termé- 
szetes, örökös  királya  és  ura  iránt  állandó  hűséghez  és  szeretethez  szokjék. « 
Kollonics  minden  reformja,  minden  újítása  ennek  az  alapgondolatnak 
szolgál.  Kiforgatni  magyarságából  az  országot,  ez  az  eszmény,  mélyet 
reformjaival  valósítani  akar.  Máskülönben  a  munkálat  igen  részletes  s  a 
viszonyok  alaposabb  ismeretéről  tanúskodik,  mint  minővel  a  bécsi  minis- 
terek rendelkezni  szoktak.  De  magyarellenes  czélzatait  mellőzve,  sem  áU 
kora  fejleményeinek  színvonalán.  A  XVII.  század  végén  az  európai  nem- 
zeteknek már  fejlett  politikai  és  közgazdasági  irodalmuk  volt,  melyről 
Kollonics  tudomást  sem  vesz,  hanem  szakkérdésekben  is  középkori  egy- 
házi és  ókori  latin  irókra  hivatkozik.  De  nemcsak  irodalmi  ismeretei  fogya- 
tékosak. Azt  sem  veszi  számba,  hogy  akkor  már  számos  állam,  Franczia- 
ország,  Anglia,  Brandenburg,  egyes  olasz  fejedelemségek  nagyszerű 
közigazgatási  és  közgazdasági  intézményeket  teremtettek.  Európaszerte 
buzgón  folyt  már  a  social-politikai  tevékenység,  mely  útmutatásul  szolgál- 
hatott volna  neki,  ha  érzéke  lett  volna  az  államélet  igazi  szükségletei  iránta 
De  nem  volt  s  munkálatában  vegyest  akadnak  a  legavultabb  és  igazán 
közhasznú  nézetek.  Azt  tudja,  hogy  emelni  kell  a  jólétet,  különben  a  nép 
nem  képes  adót  fizetni.  Fejleszteni  akarja  tehát  a  vagyonosságot.  De  hozzá. 
teszi,  hogy  mihelyt  a  jólét  bizonyos   fokot   elért,   időnként  valósággal   eret 

'  Czíme  :  >Einrichtungswerk  des  Königreichs  Hungarn,  des  status  politici,  came- 
ralis  et  bellid*  számos  melléklettel.  1689  november  15-iki  kelettel  van  ellátva.  Egy 
fejezetét  lefordította  Iványi  István.  A  munkálatból  igen  terjedelmes  kivonatot  adnak 
régibb  történetíróink,  de  külün«)sen  Maurer,  Kollonics  német  életrajzában. 


A    KOLLONICS-FÉLE   KORMÁNYRENDSZER.  51  3 

kell  rajta  vágni,  hogy  a  nép  el  ne  bizakodjék  s   kedvet  ne  kapjon  a  zen- 
dülésre,  mintha  bizony  gazdag  népek  csinálnák  a  forradalmakat. 

De  bármennyire  elmaradt  Kollonics  tervezete  a  saját  korától,  a 
magyar  viszonyokhoz  képest,  melyeket  a  másfél  százados  háború  a  kez- 
detlegesség állapotába  sülyesztett,  nem  egy  czélszerű  reformjavaslatot 
tartalmaz.  Munkájának  értéke  azonban  még  sem  positiv  javaslataiban,  mint 
inkább  a  tényleges  állapotok  rajzában  és  megítélésében  rejlik.  Igen  sok 
benne  a  korjellemző,  a  statisztikai  anyag,  melylyel  a  közviszonyokat  meg- 
világítja s  ép  oly  éles  a  birálat,  melyet  rajtuk  gyakorol.  Kérlelhetetlenül 
lerántja  a  császári  hatóságok  üzelmeiről,  lopásairól,  sikkasztásairól,  ssaro- 
lásairól,  ezerféle  visszaéléseiről  a  leplet.  Sőt  Lipót  császár  udvarában 
mindenesetre  ő  az  első,  a  ki  kimondotta,  hogy  nem  szabad  az  alattvalókra 
több  terhet  róni,  mint  a  mennyit  megbírnak  s  hogy  az  állam  eddigi  igé- 
nyei semmiféle  arányban  nem  állanak  a  nép  teherviselő  képességével. 
A  mint  munkálatával  elkészült,  Kollonics  nyomban  megkezdte  végrehajtását, 
noha  erre  sem  a  királytól,  sem  a  minísterektől  felhatalmazása  nem  volt. 
1*689  augusztus  22-ikén  három  rendelete  jelent  meg.  Az  egyikben  meg- 
hagyta a  vármegyéknek,  hogy  bizonyos  adóügyi  és  katonai  kimutatásokkal 
fölszerelve,  küldjék  el  hozzá  megbízottaikat.  A  másikban  értesítette  a 
közönséget,  hogy  a  töröktől  visszahódított  területeken  ^némely  államjavak 
eladatnak  s  a  ki  venni  akar,  jelentkezzék.  A  harmadik  a  külföldnek  szólt  s  ott 
hirdettetett  ki.  Bevándorlásra  hívja  fel  az  idegeneket,  s  részletezi  az  új  tele- 
peseknek biztosított  kedvezményeket.  Mind  e  rendeletek  a  magyar  kanczellária 
útján  adattak  ki  a  nélkül,  hogy  akár  a  király,  akár  a  magyar  vagy  császári 
(hatóságok  tudtak  volna  róluk.  A  nádor  és  az  esztergomi  érsek  tiltakoztak 
'ez  önkényes  eljárás  ellen  s  ezúttal  a,  bécsi  ministerek  nekik  adtak  igazat. 
A  ministertanács  kijelentette,  hogy  Kollonics  téved,  midőn  azt  hiszi,  hogy 
neki,  mint  a  javaslatok  kidolgozására  rendelt  bizottság  elnökének,  joga  lenne 
a  bizottság  megállapodásait  végre  is  hajtani.^  A  ministerek  éles  birálat 
tárgyává  tették  magát  a  Kollonics-féle  munkálatot  s  majdnem  minden 
részében,  —  még  a  Tridentinum  befogadásában  is  —  ellenezték.  Tényleg 
azonban  Kollonics  győzött  s  a  különböző  német  tartományokból  a  beván- 
dorlás, mely  már  1688-ban  megindult,  1689  óta  nagyobb  mérveket  öltött. 
Pest,  Baranya  és  más  megyékben  egészen  új  német  községek  alakultak. 
Buda  teljesen  német  lakosságot  kapott,^  nagyobbrészt  kézműveseket,  vala- 
mint Pest  városa,  de  mindkét  helyen  ráczokkal  vegyest.  Visegrádot  és 
Váczot  szintén  németek  ülték  meg.  Ministerei  ellenzése  következtében 
azonban  Lipót  király  Kollonics  munkálatát  önkényesen  még  sem  akarta 
végrehajtani.  De  nem  ejtette  el,  hanem  ismételve  próbát  tett,  hogy  a 
magyar  urakat  megnyerje  Kollonics  reformjainak,  ki  e  közben  Magyarország 
prímása  lett.  Széchenyi  György  érsek,  ki  két  s  fél  milliót  költött  és  hagyo- 

'  Maurer,  id.  m.  320—322. 

•  Az  1688-iki  bevándorlók  iicv«.  Új  Magyar  Múzeum,  L  373  — 76.    .    . 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  33 


i>14  A   MAGYAR    NEMZET    TÖKTÉKETE. 

Hiányozott  egyházi,  iskolai  és  közczélokra,  1695  február  18-ikán  meghalt. 
Kollonics  régi  vágya  teljesült ;  július  14-ikén  6  lett  a  magyar  katholikus 
egyház  feje.  Azt  azonban,  hogy  a  magyar  urak  hivatalosan  segédkezzenek 
tervei  valósításában,  új  állása  daczára  sem  tudta  kieszközölni.  1696  novem- 
berben az  ez  ügyben  folyó  értekezleten  a  király  kivánságaképen  terjeszté 
elő,  hogy  munkálatát  elfogadják.    Egyedül   hű    követőjét,   a    nádort,    tudta 


1 

3 

UIJU£ 

MíJ^Jf  |jtí|t  *   ;  • ;  ^ 

ffl  i: 

rM^iüi^ii 

^tí^r^fl^lU 

^^^^ 

A  btcti  magyír  kanacUtria. 

'BajzDlIi  Dusaek  Hdc  Adorjin.i 

megnyerni.  Kllenben  a  többiek  iizt  felelték,  hogy  ez  ügyben  csak  ország- 
gyűlés határozhat.  Széchenyi  Pál,  a  nagy  tekintélyű,  nemesen  gondolkodó 
kalocsai  érsek  ezt  Lipót  királynak  nyíltan  megmondotta.  A  király  pillanat- 
nyilag engedett  ugyan,  de  Kollonics  biztatásaira  ismételten  megújította  a 
kísérletet.  l(Hi8-ban  is  próbát  tett  az  urak  megnyerésére,  s  midőn  nem 
boldogult,  nélkülük  akart  czélt  érni.  A  ministerlanács  még  1702-ben  is 
foglalkozott  a  Kollonics-féle  munkálattal,  melynek  végrehajtását  csak  a  nem- 
zet fegyveres  ellenállása  hiúsította  meg. 


A    KOLLONICS-FÉLE   KORMÁNYRENDSZER.  515 


De  ha  a  munkálat  a  maga  egészében  nem  hajtatott  végre,  tulajdonképeni 
czélzatát,  Magyarországnak  magyarságából  való  kiforgatását,  KoUonics  sc^a 
sem  téveszté  szem  elől  s  vas  következetességgel  igyekezett  valósítani.  Ebbeli 
buzgalma  még  hitbuzgalmán  is  túltett.  Nem  szerette  az  eretnekeket,  de  ha 
nem  magyarok  voltak,  még  e  bűnüket  is  megbocsátotta.  Atyai  jóakaratáról 
biztosította  az  erdélyi  evangélikusok  közül  a  sssászokat,  mert  németek  voltak 
s  nyugodtan  elnézte,  hogy  a  görög  nem  egj'esült  ráczok,  mert  a  magyarok 
ellen  foglaltak  állást,  olyan  egyházi  kiváltságokat  nyerjenek,  minőkre  a 
magyar  protestánsok  soha  gondolni  sem  mertek. 

0-hitű  ráczok  évszázadok  óta  éltek  az  országban,  de  nem  tartoztak 
a  bevett,  hanem  csak  a  tűrt  felekezetek  közé  s  ép  oly  kevéssé  élvezték  a 
vallásszabadság  jótéteményét,  mint  az  anabaptisták  vagy  zsidók.  Mikor 
azonban  1690-ben  a  császári  hadak  a  Balkánról  kiszoríttattak,  Csemojevics 
Arzén  pétyi  (ipeki)  patriarcha  alatt  70 — 80,000  ember  menekült  Ó-Szerbiából 
s  a  szomszéd  területekről  a  Szávántúlra.  Közönséges  menekültek  voltak  s 
nem  hívásra  jöttek;  ellenkezőleg  az  udvar  egyenesen  utasította  őket,  ne 
távozzanak  tűzhelyükről,  hanem  ott  várják  be  a  császári  hadak  visszatértét.^ 
Csakhogy  a  török  boszújától  félve,  magyar  területre  futottak,  de  nem  oly 
elhatározással,  hogy  ott  maradjanak,  hanem  azon  biztos  reményben,  hogy 
a  császári  hadak  oltalma  alatt  csakhamar  haza  térhetnek.  Viszonyukat 
íizonban  rendezni  kellett  ideiglenesen,  addigra  is,  míg  itt  laknak  s  minthogy 
uruknak  ismerték  el  Lipótot,  a  király  a  patriarcha  felterjesztései  alapján 
1 690  augusztus  2 1  -ikén  diplomát  adott  nekik,  mely  itt  tartózkodásuk  idejére 
viszonyukat  az  állami  hatóságokhoz  rendezi  s  vallásuk  szabadságát  biztoátja. 
A  diploma  azon  föltevésen  alapult,  hogy  a  szerbek  nem  állandóan  maradnak 
az  országban  2  s  ez  okból  nem  is  csupán  a  magyar  földre  menekültekhez, 
hanem  Görögország,  Bulgária,  Szerbia,  Herczegovina,  Dalmáczia,  Podgoricza, 
Jenopolia  összes  lakosságához  van  intézve  s  a  patriarcha  jogkörét  a  régi 
magyar  királyok  kiváltságai  alapján  a  magyar-horvátországiakon  kivül  a 
Balkán  félsziget  összes  rácz  lakóira  kiterjeszté. 

A  király  még  169a  ben  azt  is  megengedte,  hogy  a  kik  a  határról, 
hol  a  menekültek  meghúzódtak,  hol  azonban  élelmezésük  nagy  nehéz- 
ségbe ütközött,  az  ország  belsejébe  akarnak  költözni,  ott  befogadtassanak 
s  kiváltságaik  élvezetében  maradjanak.  A  ráczok  éltek  az  engedélylyel 
s  egyes  rajok  Aradra,  Szegedre,  Pécsre,  Mohácsra,  Székes-Fejérvárra, 
Esztergomba,  Komáromba,  Győrbe  s  más  helyekre  húzódtak.  Ez  sem 
volt  végleges  megtelepedés,  sőt  ellenkezőleg,  1691-ben  (augusztus  20-ikán) 

'  A  ráczok  betelepedésének  s  a  határőrség  szervezésének  kérdését  levéltári  adatok 
alapján  teljesen  megvilágították  délmagyarországi  törvényhatóságaink  monographusai  : 
Szentkláray  Jenő  (Századok,  1883.  és  1892.),  Érdujhelyi  Menyhért  (Újvidék  tört.),  Iványi 
Imre  (Szabadka  története  és  a  tiszai  határőrvidék  története),  Dudás  Gyula,  ki  Iványival 
Bács-Bodrogh  vármegye  monographiáját  adta  ki.  L.  még:  Károly,  Fejér  vármegye  tört.  I. 

•  Századok,  1890.   149. 

33» 


A   KOLLONICS-FÉLE   KORMÁNYRENDSZER.  517 

a  király  újra  kiadva  múlt  évi  fődiplomáját,  világosan  megmondotta,  hogy 
lehetőleg  azon  lesz,  hogy  >  diadalmas  fegyvereinkkel  a  többször  említett 
rácz  népet  régi  országába  és  lakóhelyére  minél  előbb  újra   beigtathassuk.^ 

Csakhogy  a  háború  kedvezőtlen  folyama  s  az  udvar  békevágya 
egyre  kétesebbé  tette  a  visszatérést,  s  Bécsben  már  1694-ben  foglalkoztak 
az  eszmével,  hogy  a  ráczokat  a  magyarok  nyakára,  a  Duna-Tisza 
közére  telepítik.  Mikor  meg  a  béketárgyalások  éve  1698-ban  beköszöntött, 
végleg  eltűnt  a  remény,  hogy  a  ráczok  régi  hazájukba  visszamehetnének. 
Ekkor  tehát  már  határozni  kellett,  mi  történjék  velük.  A  ráczok,  kik  a 
törököt  szolgálva,  a  másfélszázados  küzdelmekben  teljesen  elidegenedtek  a 
magyaroktól,  nem  akartak  magyar  kormányzat  alá  helyezkedni.  Ellenszenvük 
kétségkívül  sociálgazdasági  okokból  is  táplálkozott;  nem  akartak  földesúri 
hatalom  alá  jutni,  jobbágyi  viszonyba  lépni,  minőben  a  magyar  köznép 
élt.  Ismételve  kérték  tehát  az  udvart,  hogy  német  uralom  alá  vesse  őket. 
Bécsben  készségesen  felkapták  az  eszmét,  mely  annyira  bele  illett  Kollonics 
kormányrendszerébe.  A  hadi  tanács  1698-ban  azt  ajánlotta,  hogy  Sóly- 
mostól a  Maros,  Tisza,  Duna  és  Száva  mentén  az  Unna  vizéig  a 
határszélen  őrségek  szerveztessenek,  melyek  tagjai  a  földnek  nem  job- 
bágyai, hanem  birtokosai  legyenek,  vallásukat  szabadon  gyakorolhassák  s 
ne  álljanak  a  megye  hatósága  alatt.  A  vármegyék  s  a  magyar  kanczellária 
tiltakoztak  e  terv  ellen,  s  valósítására  csupán  az  országgyűlést  tartották 
illetékesnek.  Különben  is  volt  Magyarországban  olyan  elem,  melyet  kitű- 
nően fel  lehetett  a  határőrzésre  használni.  Ez  a  régi  magyar  végbeli  katona- 
ság volt,  mely,  minthogy  ama  területek,  melyeken  eddig  lakott,  az  új 
hódítások  következtében  megszűntek  határszéli  véghelyek  lenni,  most  már 
elvesztette  keresetét,  s  szívesen  átköltözött  volna  az  új  határok  mentére, 
hogy  ott  folytassa  a  katonáskodást.  A  magyar  végbelieket  azonban  az 
udvar  egyszerűen  kivetkőztette  katonai  jellegükből,  megfosztotta  keresetüktől, 
s  kíméletlenül  sorsuknak  engedte  át.  Hasztalan  hívta  föl  reájuk  a  kanczellária 
a  hadi  tanács  figyelmét.  Ez  idegenekre  bizta  a  határ  őrzését  s  1 702-ben  a 
ráczokból  megalakította  a  marosi,  tiszai  és  dunai  határőrségeket.  A  magyar 
kanczellária  megbotránkozva  említette,  hogy  az  új  határőrséget  nevezik  rácz- 
nak,  nemzetinek,  németnek,  szóval  mindennek,  csak  magyarnak  nem,  pedig 
Magyarország  területén  van.  Ezzel  az  ország  déli  része  a  ráczok  földje 
lett  s  csakhamar  tényleg  »Ráczországnak«  nevezték. 

E  közben  a  töröktől  visszaszerzett  városokat  leginkább  német 
vagy  rácz  lakosság  ülte  meg.  Buda,  Pest,  Esztergom,  Fejérvár,  Vácz, 
Várad,  Szeged,  Pécs,  Arad,  Eger  s  más  városok  vagy  teljesen,  vagy  nagy- 
részt külföldi  telepeseket  kaptak,  kik  idegenül  álltak  szemben  a  magyar- 
sággal s  érdekük  minden  szálával  a  német  kormányzathoz  voltak  fűzve. 
Betetőzte  a  magyarellenes  törekvéseket  az  a  politika,  melyet  Kollonics  a  föld- 

'  Károly,  Fejér  vármegj'e  tört.  I.  451—63. 


518  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


birtokosokkal  szemben  követett,  azon  ismételve  befejezett  szándékkal,  hogy  a 
földet  kiragadja  a  magyarság  kezéből,  a  régi  birtokos  nemességet  lehetőleg 
háttérbe  szorítsa  s  új,  idegen  birtokos  osztályt  teremtsen  helyére.  Már  a  XVI. 
századvégén,  Rudolf  király  alatt  fölmerült  az  eszme,  hogy  az  akkori  szerencsés 
harczokban   a  töröktől   fegyverrel  visszafoglalt  területek  földesurai  vissza- 
szerzett jószágaikért  bizonyos  váltságdijat   fizessenek  a  kamarának.   Ezt  a 
fegyverjog   (jus   armorum)   czímén    történő    megsarczolást   KoUonics    újra 
fölelevenítette   s  azzal  az   ügyességgel,  melylyel   kétségkívül   rendelkezett, 
valóságos  jogrendszerré  szervezte.  Ösztönzésére  a  király  külön  bizottságot 
alakított,  mely  1688-ban  már  nagyban  működött.   Elnöke  KoUonics,  tagjai 
öt  német   tanácsos  és  a  hadi   tanács  s  az   udvari  kamara  egy-^gy  kép- 
viselője voltak.  Ez  a  neo-acquistica,  új-szerzeményi  bizottság  ^  volt  hivatva 
az    összes    birtok-ügyeket    Magyarország    mindazon    részeiben    rendezni, 
melyek    egykor    akár    a  hódoltsághoz   tartoztak,   akár   közvetlenül  török 
uralom   alatt   álltak.   Minthogy   pedig   utoljára  a   királynak   csak    12  vár- 
megyéje maradt,  a  többi  ellenben  közvetve  vagy  közvetlenül  a  töröké  volt, 
az  ország  legeslegnagyobb  részében  az  új-szerzeményi  bizottság  szabályozta 
a  birtokviszonyokat.  Kettős  feladata  volt.  Először  is  igazolásra  szólított  fel 
minden  birtokost,  milyen  jogczímen  birja  jószágát,  akár  élt  rajta  jobbágy, 
akár   pusztán   hevert.    E  czélból   összeiratta   az   egész   földbirtokot  s  jog- 
czimük  igazolására   maga   elé   idézte  a  földesurakat.   Másik  megbízása  az 
volt,  hogy   megszabja  a  váltságösszeget,   melyet   az   a   földesúr  tartozik 
fizetni,  a  ki  jogczimét  igazolni  tudja;  ellenben  a  kincstár   számára  foglalja 
le  mindazokat  a  jószágokat,   melyeknek   földesurok  vagy   nincs,  vagy  jog- 
czimét igazolni   képtelen.    Több  ezer  mértföldnyi  terület  jószágairól,  igazán 
óriási  és  végtelen   bonyolult   munkálatról   volt   tehát  szó,   melynek  sikeres 
keresztülviteléhez   évek   hosszú   sora  kellett.   A   munka   meg  is  indult  s  a 
bizottság  például  Heves    vármegye   birtokosait   már  1690-ben   felszólította, 
hogy  hat  havi  időn  belől  igazolják  jogczimüket,  különben  minden  igényüktől 
elesnek.   Igazolásra   köteleztetett   mindenki,    akár  eg\'házi,  akár  világi  volt, 
akár  régi  és  állandóan  békés  birtokában  volt  jószágának,  akár  mostanában 
vétel   vagy   zálog   útján   szerzé.    A  háborús   időkben   az   igazolás    termé- 
szetesen óriási   nehézségekbe   ütközött   s   száz   meg  száz   család   vagyona 
forgott  koczkán.   Az   igazolási   határidőt  ismételve   meg  kellett  tehát  hosz- 
szabbítani  s  Lipót   király  többször  új  meg  új  felszólításokat  intézett  a  bir- 
tokosokhoz s  csoportonként,  egyszerre  .S— 4  vármegye  földesurai  idéztettek 
a  bizottság  elé.   Azok  a  vármegyék,  melyek  a  török  alatt   is  fennálltak,  a 
királynak  rendesen  adóztak,  az  országgyűlésen  részt  vettek,  minduntalan  a 
legerélyesebben  tiltakoztak  ellene,  hogy  e  kérdésben  úgy  bánjanak  el  velük, 
mint  azon  területekkel,  hol  száz  év  óta  megszűnt  a  megyei  intézmény  s  a 
földesurak  elköltöztek,  jószágaik  meg  török  kézbe  mentek  át.  De  nem  bol- 

»  A  bizottság  működéséről  Homyik,  id.  m.  III.  és  Szederkényi,   id.  m.  III. 


A    KOLLONICS-FÉLE   KORMÁNYRENDSZER.  51^ 


dogultak.  A  bizottság  az  1683  óta  visszaszerzett  területeket  mind  új-szerze- 
ménynek minősítette  s  egyaránt  megsarczolta  az  összes  birtokosokat.  Nem 
-egyenkint  alkudott  meg  velük,  hanem  vármegyénként  vetette  ki  a  váltság- 
összeget, melyet  azután  a  vármegye  jószágaik  arányában  osztott  ki  azok 
közt,  kik  jogczímüket  igazolták.  A  váltságot  a  megye  szedte  be  s  fizette 
le  a  kincstárnak.  Azon  jószágok,  melyekre  a  birtokos  tulajdonjogát 
igazolni  nem  tudta,  vagy  az  érte  járó  sarczot  le  nem  fizette,  a  kincstárra 
szálltak.  Végtelen  terjedelmű  területeken,  melyek  nemzedékek  óta  török 
keiben  voltak,  még  sem  kisérlé  senki  az  igazolást.  Sok  száz  mértföldnyi 
gazdátlan  jószág  halmozódott  fel  tehát  a  kincstár  kezén,  melynek  különben 
az  előbbi  mozgalmakból  is  töméntelen  elkobzott  jószága  volt.  KoUonics 
hamar  megkezdte  értékesítésüket  s  erre  czélzott  1689-iki  önkényes  ren- 
delete. Ekkor  árúba  bocsátotta  a  Thököly-mozgalmak  alkalmából  lefoglalt 
javakat,  melyeket  olcsó  pénzen  nagyobb  részt  külföldi  származású  kamarai 
tisztek,  a  Joanellik,  Gundelfingerek,  Ibarák,  valamint  egyes  bécsi  kereskedők 
vásároltak  meg.  Az  a  törvény,  hogy  csak  született,  vagy  csak  honfiúsított 
magyar  szerezhet  földbirtokot,  nem  szolgált  akadályul.  Vehetett  jószágot 
mindenki,  a  kinek  pénze  volt  s  töméntelen  földbirtok  jutott  idegen  kézbe 
■a  régi  királyi  vármegyékben. 

Még  nagyobb  arányokban  folyt  az  eladás  az  újonnan  szerzett  terü- 
leteken, melyekből  Baranya  vármegyét  a  császár  győzelmes  tábornokai 
jutalmazására  jelölte  ki.  Itt  Caprara  grófnak  90,000,  Veterani  gróf  örökö- 
seinek 80,000,  Eugen  berezegnek  80,000  frt  értékű  birtokot  utalványozott. 
A  herczeg,  ki  a  baranyavári  és  a  bélyei  uradalmat,  s  a  siklósi  uradalom 
-egy  részét  kapta,  11  lakott  és  21  puszta  községgel,  ugyanekkor  megvette 
<)zvegy  Heissler  Donátnétől  80,000  frton  a  csepelszigeti  és  promontori 
uradalmat.!  Töméntelen  más  adományozás,  vagy  zálogbaadás  is  történt.  Alig 
volt  az  udvarnak  egy  befolyásosabb  embere,  a  ki  nagy  jószágokat,  dús  ura- 
dalmakat nem  szerzett.  1702-ben  a  német  lovagrendnek  adták  el  az  egész 
Jász-Kunságot,  melynek  lakói  elvesztették  régi  kiváltságaikat  s  jobbágy- 
sorsra jutottak.  Ekképen  a  földbirtok  roppant  arányokban  a  külföldiek, 
külföldön  élő  emberek  kezébe  ment  át  s  az  új  földesúr  rendesen  idegen 
gazdatisztekre  bizta  a  kezelést.  Ezek  nem  ismerték  a  hazai  viszonyokat 
s  kegyetlenül  zsarolták,  kínozták  a  szerencsétlen  jobbágyságot,  főleg  a 
a  magyarokat,  kikkel  beszélni  nem  tudtak.  E  földbirtok-politika  czélzatai 
teljes  diadalra  jutottak  a  Murán  és  Dráván  túl,  hol  szintén  volt  neoac- 
quistica  bizottság.  A  csáktornyai  uradalomba  idegenek  ültek.  A  Sermageok, 
Kulmerek  nagy  javakat  szereztek,  s  a  magyar  főúri  osztály  mindinkább 
háttérbe  szorult.  Ekképen  a  szlavón-horvát  tartománygyűlésen  idegenek 
vitték  a  főszerepet  s  elidegenítették  ez  országrészt  a  magyarságtól. 

Kollonics   még   dz   egyház   elnémetesítéséről  sem  feledkezett   meg  s 

'  Az  ide  vonatkozó  iratokat  közli  Schönhcrr  Gyula  :  Tört.  Tár,   1887. 


1» 


A  VAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


.•ivrtata  sz  udvar  ama  politikáját,  hogy  magyar  szerzetrendek  birtokait 
tjine  ö£n^-háziak  kezébe  adja.  A  zirczi  apátság  1683-ban,  a  bors- 
-lonnsr.Tri  1680-ban  egy  alsó-ausztriai  kolostornak  jutott,  melyről  egy 
-Títeziai  kotostorra  szálltak.  A  szentgotthárdi  apátságon  két  osztrák  kolostor 
^ivakodon,  a  jászói,  leleszi,  csornai  prépostságokat  1697.ben  egy  alsó- 
ausztriai kolostor  kapta,  melyről  egy  morva  kolostorra  szálltak,  a  zalavári, 
telkii  és  a  tihan\i  apátságok  szintén  alsó-ausztriai  kolostorra  jutottak.* 
irO'^-ben  a  wellehradi  apát  neveztetett  ki  pásztói  apáttá.  KoUonics  még 
tömegekből  is  ki  igyekezett  szorítani  a  magyarságot.  A  nagy-szombati 
iezsiiiták  egy  mag\'ar  egyházi  énekes  könyvet  szerkesztettek.  KoUonics. 
nem  tétette  kö;:2é,  ellenben  tót  szöveggel  e  magyar  nemzeti  énekeket 
i"OC»-ban  kiadta,   hogy  egyes   katholikus   hitközségek   eltótosodását    meg- 

könnvítse. 

Hog>  <^  közben  a  vallásűldözést  egész  kegyetlenségében  foljrtatta,  az 

termóí!7?ot<s  A/.  1687-iki  vallástörvénynyel  KoUonics  ép  oly  kevéssé  törődött,, 
mim  a?'  cK'^bbi^íkkel.  Nyomban  az  országgyűlés  után  újra   megindította   az 
iiKir»7<><^  '**  teinplomfoglalást  s  a  királylyal  elrendeltette  az  1673-iki  állapot 
\-h?s7í>Alí  t2^5^^^  vagyis  a  protestantismus  végleges  kigyomlálását.   A    felvidé- 
;,vi"  'i^   rvankat    1688   novemberben    külön   bizottság   végezte,   s   minthogy 
HkV\v    ít    varmeg>'e   katholikus   volt,   elszedett   a   protestánsoktól   mindent^ 
ívHc-OAt.  |\iplakot,  templomot,  a  mijük  még   egyáltalán   maradt.    Ott   a   hoí 
ovSN^  íi\inden  protestáns  volt,  immár  a  protestánsok   csak   rejtekben   imád- 
\ti'ííi\  istenüket.  1691-ben  Lipót  újabb  rendeletet  adott  ki,  az   explanatiót,«" 
'\\\   s\:   \^^^^ — 87-iki  törvények  engedményeit  vagy  eltörölte,  vagy  legalábl> 
v^^t^irhalta.  A  király  ez  időben  a  protestáns  felekezeteknek  a   katholikus 
v<\  ^.a/ba    való    békés    visszavezetése    eszméjével    foglalkozott.    Minthogy 
A\iiv;  a  terv  kivihetetlen  volt,  rendeletében  kimondotta,  hogy  az  articularis- 
vKeken  kivül  csak  titokban,  a  szomszédok    lelki   üdvének   veszélyeztetése 
•vlkül  szabad  protestáns  istentiszteletet  tartani.    E   rendelet    igazán   elvisel- 
hetetlen   állapotokat    teremtett ;    ( )sztrosics    Mátyásné    szentjánosi   curiájába 
pr\>testáns    papot    hozott    magának    (1698).    Alighogy   ez   megérkezett,   a 
katholikus  plébános  » valóságos  ragadozó  farkast*  látott  benne,  s   a   ható- 
siigtól  kérte  elűzését.  A  szomszéd  katholikusok  csatlakoztak  e  kívánsághoz, 
^   U)l>9-ben  Osztrosicsné   egymásután   vette  a  kanczelláriától   s   a   királytól 
a  legkeményebb  rendeleteket,  kergesse  el  papját,  különben  port   akasztanak 
a  nyakába.  Engedelmeskednie  kellett.  ^ 

Különös  fontosságot  nyert  a  valláskérdés  az  újonnan  visszaszerzett 
területeken,  melyekről  sem  a  régibb,  sem  az  1681/7-iki  törvények  nenv 
tehettek  említést,  s  melyeken  nagyobbrészt  nem-katholikusok  éltek.  Itt  nyom- 
ban a  visszafoglalás  után  megkezdődött  a  vallásűldözés  s  például  Csongrád- 

^  Bidermann,  Gcsch.  der.  oest.  Gesammtstaatsidee.   169. 

•  Timon  Ákos,  A  párbér  tört.,   117  s  köv,  valamint  a  függelékben. 

3  Komaromv  András:  .Századok,   1888.  893  —  4. 


A    KOLLONICS-FÉLE   KORMÁNYRENDSZER.  52U 


megye  községeiben  oly  erőszakosan  folyt,  hogy  Lajos  badeni  őrgróf  1691 
július  19-ikén  is  megütközött  rajta  s  jelentést  tett  a  hadi  tanácsnak.* 
Természetesen  nem  hallgattak  reá.  A  király  és  a  nádor  intézkedtek,  hogy 
az  újonnan  alakított  vármegyék  tisztviselői  kizárólag  katholikusok  legyenek, 
ámbár  a  rendeletnek  katholikus  jelöltek  hiányában  nem  lehetett  eleget  tennie 
Minthogy  a  karloviczi  béke  a  régi  határokat  gyökeresen  megváltoztatta,  az 
egykor  hires  Korpona,  Pápa,  Veszprém  s  sok  más  vár  megszűnt  véghelj^ 
lenni.  Kollonics  úgy  okoskodott,  hogy  ezzel  az  ott  levő  protestánsok  elvesz- 
tették az  1 68 1-iki  törvényben  biztosított  szabad  vallásgyakorlat  jogát.  Onnaa 
is  kiűzette  tehát  papjaikat. 

Figyelme  mindenre  kiterjedt  s  mihelyt  a  viszonyok  engedték,  már 
1 689-ben  megújította  a  munkát  az  unió  érdekében  a  ruthének  közt.  A  király 
1692-ben  rendeletileg  kimondta  az  unitus  papok  jogegyenlőségét  a  katho-^ 
likusokkal,  hogy  minél  többeket  megnyerjen  az  egyesülésnek.  E  munkának 
azonban  csak  az  volt  az  eredménye,  hogy  a  felvidéki  oroszokat  szertelenül! 
elkesentette.* 

Hogy  a  magyar  irodalmi  életet  teljesen  elfojtsa,  a  szabad  szót  elné- 
mítsa, a  királya  a  legszigorúbb  alakban  behozta  a  censurát.  Szentiványi* 
Márton  jezsuitát  tette  meg  országos  censorrá  s  jogot  adott  neki,  hogy 
nemcsak  a  könyvet,  mely  jóváhagyása  nélkül  jelent  meg,  hanem  a  nyom- 
dát, mely  az  ilyen  könyvet  készíti,  lefoglalhassa,  miben  az  összes  hatósá- 
goknak támogatniok  kellett. 

Ezzel  a  szellemi  élet  megbénult  s  egy  akkori  író*  keservesen  pana- 
szolja, hogy  az  emberek  » tanítók  nélkül  bujdosnak,  nem  levén  senki,  a  ki 
az  isten  igéjének  kis  szikrájából  lelkek  ösmeretét  erősítő  eszközökkel 
éltethetné,  senki  sincsen,  a  ki  hasznos  könyveket  adna  ki«. 

De  a  katholikus  vallás  sem  azt  a  gyarapodást  meríté  az  örökös 
üldözésekből,  mint  Kollonics  remélte  s  ő  maga  az,  a  ki  igazán  elijeszti 
rajzát  adta  az  elfajulásnak,*^  melybe  a  katholikus  egyházi  élet  ez  időben 
az  erőszakos  térítések  miatt  hanyatlott.  A  mily  gyorsan  engedett  a  tömeg 
az  erőszaknak  s  fogadta  el  a  katholikus  vallást,  ép  oly  gyorsan  szakadt 
el  tőle,  mihelyt  tehette.  Selmeczen  1705-ben  élt  egy  ember,  a  ki  már 
háromszor  volt  katholikus  s  négyszer  lutheránus,®  a  mint  a  viszonyok 
változtak.  A  császár  szövetségesei  nemcsak  a  protestánsok  iránti  részvétből 
hanem  mert  előre  látták  e  politika  következményeit,  ismételve  felszólaltak 
a  vallásűldözés  ellen.  1690-ben  nyíltan  megmondották  az  udvarnak^ 
hogy  az  üldözés  tisztán  a  Kollonics  műve.  De  Lipót  alaptalan  rágalomnak 

>  Zsilinszky,  Csongrád  vármegye  tört.  I.  231. 

•  Az  unióról  Zsatkovics Kálmán:  Tört.  Tár,  1895.  700  —  724.  De  Camelis  püspök  naplója. 
»  1688  márczius  4-iki  rendelete.  Tört.  Tár,  1896.   190—91. 

*  Meisner  Boldizsár  német  művének  magyar  fordítása.   Előljáró  beszéd. 

*  Einrichtungswerkjében. 

•  Zweig  naplója :  Tud.  Gyűjt.  1835. 


AZ  ADÓTEHER.  AZ  ERDÉLYI  KORMÁNYZAT.  523 


sék,  s  vad  állatok  tanyájává  tétessék,  noha  300  esztendőn  át  ontotta  vérét 
a  kereszténységért  s  védte  nemesül  a  szomszéd  országokat.*  Már 
1689-ben  hivatalosan  megállapította  egy  udvari  bizottság,  hogy  a  fölszaba- 
dított részekben  a  nép  helyzete  most  sokkal  rosszabb,  mint  volt  a  török 
időben.  A  visszahódított  földön  a  jobbágyság  az  új  uralmat  tényleg  elvisel- 
hetetlennek kezdte  találni  s  tömegesen  szétfutott,  még  pedig  nem  csupán 
a  magyar,  hanem  a  Dráván  túli  nép  is,  mely  Boszniába  kezdett  vissza- 
szivárogni. A  Dunántúli  vármegyék  legáldottabb  tájain,  melyek  a  török 
korszakban  igazi  éléstárak  voltak,  a  föld  műveletlen  maradt  s  a  hadsereg 
számára  Bécsből  keUett  óriási  költséggel  gabonát  s  más  eleséget  szállítani. 
Az  adó,  melyet  az  országtól  kívántak,  nemcsak  a  nép  fizető  képességével, 
hanem  az  örökös  tartományok  adójával  sem  állt  arányban.  1699-ben  a 
monarchia  összes  országaira  10*8  millió  frt  adót  vetettek  ki,  melyből 
Magyar-Erdélyországra  4  s  fél  millió,  az  örökös  tartományokra,  melyek  a 
háború  pusztításait  évek  óta  nem  érezték  s  jóval  népesebbek  és  vagyono- 
sabbak voltak,  csak  6'8  milliót.  Ekképen  a  magyar  adózóra  elviselhetetlen 
teher  hárult,  mely  például  1689-ben  házanként  (nem  portánkint)  20  forintot 
tett,  úgy  hogy  a  katonák  magok  elismerték,  hogy  a  legtöbb  helyen  lehe- 
tetlen megfizetni.  Zemplén  1694— 95-iki  adójából  Szirmay  András »  szám- 
vevő 1 1 5,000  forintot  hajtott  be.  De  ez  csak  egy  rész,  mert  a  katonaság 
maga  is  sok  ezreket  szedett  be.  Ehhez  járult  6,909  s  fél  kassai  köböl 
gabona  a  beszállítással,  továbbá  a  töméntelen  előfogat,  melynek  kiállításakor 
a  szegénység  sok  marhája  szokott  odaveszni.  Ezen  kivtil  a  lakosságnak 
az  ott  állomásozó  3  s  fél  ezred  katonát  is  élelmeznie  kellett. 

Minthogy  a  szertelen  terhet  a  megfogyott,  elszegényedett  jobbágy 
nem  bírta  fizetni,  rá  küldték  a  katonai  executiót,  mely  kiűzte  házából  s 
elvitte  mindenét.  Ha  az  áldozat  sírni,  könyörögni  mert,  félholtra,  nyomo- 
rékká verték.  1 688—89  telén  Székes-Fejérvár  és  Komárom  közt  egy  hideg 
téli  éjszakán  öt  falu  népe,  mely  még  csak  három  hónap  óta  telepedett 
meg,  az  utolsó  emberig  az  erdőkbe  bujdosott  az  executio  elől  s  kilencz 
gyermeket  hagyott  az  úton,  kiket  másnap  reggel  megfagyva  találtak. 
A  szörnyű  szigor  daczára,  melylyel  behajtották,  egyes  vármegyékben  az 
adó  fele  vagy  egy  harmada  hátralékban  maradt.* 

Az  adókivetés  természetesen  önkényesen,  országgyűlés  s  legtöbbször  a 
magyar  urak  megkérdezése  nélkül  történt.  1696  ban  Lipót  azt  akarta,  hogy 
az  adó  egy  részét  ők  fizessék,  mint  ezelőtt  is  történt.  Gyűlésre  hívta  tehát 
őket,  melyen  Kollonics  terjeszté  elő  a  király  kívánságát.  De  elutasították. 
Széchenyi  Pál  a  királyhoz  fordult  s  előadta,  hogy  adót  csak  az  ország- 
gyűlés szavazhat  meg.  Lipót  azt  felelte,  hogy  neki  ugyanez  a  véleménye, 
de  ministerei   nem  tartották   az  országgyűlést  szükségesnek.  Csakugyan  a 


'   Naplója,  id.  h. 

*  Mindezt  Kollonics  beszéli  cl  Einrichtungswerkjébcn. 


AZ  ADÓTEHER.  AZ  ERDÉLYI  KORMÁNYZAT. 525 

De  épen  a  népen  kell  —  mondta  a  király  —  könnyíteni,  mely  egészen 
koldusbotra  jutott,  mert  urai  kiszipolyozzák.  A  nemesség  és  papság  — 
folytatta  —  azért  is  adózni  köteles,  mert  a  nemesi  fölkelés  nem  hivatik 
többé  össze. 

A  magyar  közvélemény  élénk  megnyugvással  fogadta  a  karloviczi 
békekötés  hírét  s  bizton  remélte,  hogy  »a  nagy  adófizetéstől  és  németek 
tartásától  megmenekedünk.  De  annál  súlyosabb  volt  dolgunk,  mert  nyarat- 
szaka is  tartanunk  kellett  őket«.i  A  béke  csakugyan  még  elviselhetetle- 
nebbé tette  a  nép  helyzetét,  mert  immár  a  katonaság,  mely  azelőtt  legalább 
a  nyáron  a  határon  hadakozott  s  ott  élelmeztetett,  egész  esztendőn  át 
nyakán  ült.  A  hadsereg  létszámát  leszállították  ugyan,  de  a  hadi  tanács  terve 
szerint  a  megmaradó  59 — 60,000  embert  úgy  akarták  elszállásolni,  hogj' 
az  örökös  tartományokra  4500,  a  német  birodalomra  10,610  ember  jus- 
son, ellenben  a  többi  44,310  ember,  köztük  12,000  lovas  Magyarországban 
és  Erdélyben  maradjon.  Mig  tehát  a  sokkal  gazdagabb  örökös  tartományok 
a  beszáUásolás  terhének  alig  egy  tized  részét  viselték,  ennek  háromnegyede 
a  béke  utáni  2 — 3  évben  a  magyarokra  hárult.  A  szükséglet  fedezése 
czéljából  nemcsak  a  régi  adókat  emelték,  hanem  emelték  a  só  árát,  a 
mi  a  tömegeket  különösen  elkeseríté,  s  egész  sereg  új  adót  hoztak  be. 

Neve  hol  accisa,  hol  repartitio, 
Hol  pediglen  seint,  avagy  hol  portio 
Mindenféle  adó,  nagy   contributio." 

Az  adók  behajtása  a  legszörnyűbb  zaklatással  és  zsarolással  járt,  mert 

A  sok  kommiszáros,  mint  a  kurta  kopó, 
Hizlalja  erszényét,  mert  magyaron  kapó, 
Fürkész,  mint  a  vizsla. 

De  azért  egyre  új  adókat  kellett  kieszelni.  Megint  megpróbálkoztak 
a  fogyasztási  adókkal,  sőt  behozták  a  dohányegyedárúságot.  Az  örökös 
tartományokban  1670  óta  megvolt  a  monopólium,  —  a  mint  nevezték: 
-appaldo  —  kezdetleges  alakja.  Nem  maga  az  állam  kezelte,  hanem  bérbe 
adta,  mint  ma  Törökország  teszi.  Nálunk  1702-ben  királyi  rendelet  hozta 
be  az  új  egyedárúságot.  De  mivel  nem  akadt  vállalkozó,  a  ki  az  egész 
országra  bérbe  vegye,  az  udvari  kamara  Alsó-Magyarország  területén 
három  bécsi  és  komáromi  kereskedőnek  engedte  át  évi  8000  frtért  a 
dohán5myal,  burnóttal  és  pipával  való  kereskedés  monopóliumát.  A  dohány- 
termelés teljesen  szabaddá  tétetett,  ellenben  a  termést  más,  mint  az  egyed- 
árúság nem  vehette  meg  s  övé  volt  a  fogyasztásra  szükséges  dohány, 
burnót   s    pipa  eladásának   kizárólagos  joga   is.   Bélyeges   pipákat   hozott 


'  Szirmay  András  naplója,  id.  h. 

■  Egykorú  vers :  Homyik,  id.  m.  IV.  4. 


AZ  ADÓTEHER.  AZ  ERDÉLYI  KORMÁNYZAT.  527 


s  melyek  czélzata  az  volt,  hogy  a  német  és  oláh  nemzetiségek  a  magyar 
ellen  mozgósíthatók  legyenek.  Ebben  kezére  játszott  az  a  kormányzata- 
mely  Erdély  ügyeit  1690  óta  vezette. 

Az  öreg  Apafy  Mihály  halálakor  Erdély  jogviszonya  az  udvarhoz- 
s  a  szent  koronához  még  mindig  nem  volt  végérvényesen  rendezve.  Egész^ 
sereg  diploma  és  szerződésterv  készült  ugyan,  melyek  biztosították  a  kis- 
korú U.  Apafy  Mihály  választott  fejedelem  örökösödési  jogát,  de  jogérvényre 
egyik  sem  emelkedett,  mert  a  diplomákat  az  országgyűlés,  ennek  kíván- 
ságait meg  az  udvar  kifogásolta.  így  történt,  hogy  az  öreg  Apafy  halála- 
kor nyílt  kérdés  maradt,  új  fejedelmet  vagy  csak  kormányzót  kap-e  az- 
ország  ? 

A  közvélemény  melegen  óhajtotta  11.  Apafy  Mihály  trónrajutását  s  a 
külön  fejedelemség  fentartását.  Ellenben  Lipót  felhasználta  azon  körül- 
ményt, hogy  jogilag  még  kötve  nincs  s  nem  töltötte  be  a  fejedelmi  széket.. 
Thökölyhez  az  erdélyiek  épen  azért  csatlakoztak,  hogy  megmentsék  a 
külön  fejedelemséget  s  Lajos  badeni  őrgróf,  mikor  Thökölyt  kiverte  Erdély- 
ből, figyelmeztette  az  udvart,  helyezze  legalább  kilátásba  a  kiskorú  Apafy 
megerősítését,  mert  csak  igy  vonhatja  el  a  tömegeket  Thökölytől.  Ezt 
még  akkor  is  sürgette,  mikor  a  császár  már  értesíté,  hogy  nem  haj- 
landó tanácsát  követni.  Sőt  később  is  hangzottak  köréből  a  figyelmezteté- 
sek, hogy  a  Habsburgok  uralma  csak  úgy  biztosítható,  ha  megerősíti- 
az  ifjú  Apafyt  s  ha  » Erdély  in  eadem  forma  regiminis  erdélyiek  által 
kormányoztatik,  mert  ex  matéria  et  forma  olyan  monstruosum  compositum^ 
hogy  más,  akár  észszerűbb  kormányzatra  nem  való«.i 

Lipót  azonban  véget  akart  vetni  a  külön  fejedelemségnek.  A  Thököly- 
folkelés  után'  \^égre  kénytelenségből  Erdély  számára  kiadta  ugyan  a  diplo- 
mát,, de  a  fejedelemség  ügyében  akkorra  ígérte  határozatát,  mikor  Apafy 
Mihály  eléri  a  nagykorúságot.  A  diplomát  1690  novemberben  hozta  le- 
Bethlen  Miklós  s  az  országgyűlés  1691  januárban  tárgyalta.  Ez  a  diploma 
Leopoldinum  Erdély  alkotmán3rtörténetének  egyik  alapokirata  lett.  Lipót 
császár  és  király  biztosította  az  országot  eddigi  kormányzatának,  intézmé- 
nyeinek, törvényeinek,  törvénykönyveinek,  a  fejedelmek  által  kiadott  ado- 
mányleveleknek és  kiváltságoknak  sértetlen  fentartásában.  Biztosította  a 
négy  bevett  felekezetnek  a  vallás-szabadságot,  a  székelyeknek  az  adómen- 
tességet, az  országgyűlés  rendes  megtartását,  a  mostani  vámok  mellett  a 
kereskedés  szabadságát,  az  összes  közhivataloknak  kizárólag  erdélyiekkel 
való  betöltését.  Ellenben  az  ország  kötelezte  magát,  hogy  a  királynak 
hódol  s  béke  idején  évi  100,000,  háború  esetén  400,000  rénes  forintot 
fizet  adóul.  A  király  fentartotta  magának  azt  a  jogot,  hogy  a  várakba  német 
őrséget  és  tiszteket  helyezzen.  II.  Apafy  Mihály  fejedelemségéről  a  diploma 


>  Höder,  id.  m.  II.  383.  Az  1691-iki  hadjárat  számára  készült  tervezet,    mely  nem- 
Lajos  műve  ugyan,  de  az  ő  szellemében  készült. 


o28  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


-nem  tett  említést,  mi  élénk  vitákra  adott  alkalmat.  Végűi  azonban  a  több- 
^ség  elfogadta  a  diplomát,  csakhogy  abban  a  föltevésben,  hogy  az  ő  feje- 
delmük 11.  Apafy  Mihály,  ki  trónra  lép,  mihelyt  nagykorúságát  déri.  Mig 
ez  megtörténik,  külön  kormányzatot  (gubernium)  alakítottak,  melynek  élén 
a  kormányzó  állt.  Kormányzóvá  BáníTy  Györgyöt,  Dénes  fiát,  főtábomokká 
(ország  generálisa)  Bethlen  Gergelyt,  kanczellárrá  Bethlen  Miklóst,  kincstar- 
tóvá Haller  Jánost  választották.  Országos  követség  vitte  meg  májusban 
Bécsbe  e  határozatokat,  hogy  immár  a  hitlevél  ünnepélyes  és  végleges 
^alakban  kiadassék,  mi  1691  deczember  4-ikén  megtörtént.  Minthogy  azon- 
.ban  az  udvar  ekkor  is  tett  némi  módosításokat  az  okmányon,  a  rendek- 
nek 1692-ben  tavaszi  gyűlésükön  újra  foglalkozni  kellett  vele.  Csak  ezzel 
dntéztetett  el  végképen  a  diploma  ügye. 

Erdély  külön  fejedelmi  korszaka  véget  ért.  A  rendek  még  mindig 
azzal  áltatták  ugyan  magukat,  hogy  az  ő  fejedelmük  az  ifjú  Apafy  Mihály, 
de  az  udvar  néhány  úr  segélyével  könnyen  elbánt  az  ifjúval,  ki  Bécsbe 
vitetett  s  1697-ben  Kinszky  előtt  s  végleg  1701-ben  lemondott  a  fejedelem- 
ségről. Milyen  érzelmekkel  tette,  jelzi  a  maga  készítette  ima,  melyben  lelkének 
keserűsége  megható  szavakban  tör  ki:  »A  kik  énvelem  laktak,  nálam 
mindenkor  tisztességben  voltak,  kikkel  tanácsomat  közöltem,  kikkel  együtt 
jártam  a  templomba  s  kikkel  együtt  nyájasságban  éltem,  azok  emelték  fd 
fejőket  ellenem,  azok  kívánták  eltörölni  az  én  nevemet.  Lelkem  oroszlánok 
között  van,  feküszöma  gyújtogatok  közt,  kiknek  foguk  dárda  és  nyil, 
nyelvök  éles  szablya.  De  mivel  én  nekik  nem  ártottam,  sőt  mindenben  jóval 
voltam  irántuk,  azértén  Istenem  kelj  fel  és  ejtsd  ellenségimet  szégyenbe.*  * 
Idegenben  fejezte  be  szomorú  életét. 

Helyette  a  gubernium,  tulajdonképen  a  német  főparancsnokok  gond- 
noksága alá  helyezett  kormányzó,  BáníTy  György  vitte  az  uralmat.  Cserey 
Mihály,  a  ki  nem  ellensége,  cape-rape  embernek  nevezi.  Bethlen  Miklós 
-szerint  » részeg  volt,  de  nem  erdélyi  közönséges,  hanem  az  ambitio,  fös- 
vénység ós  jezsuiták  borátóU.  De  egyénisége  a  saját  tetteiből  itélhetd 
meg  igaz  mivoltában  s  tettei  erőszakos,  durva,  eszem-iszom,  kártyás,  köz- 
üg^'ekkel  egyáltalában  nem  törődő  embernek  mutatják.  Családjával  kímé- 
letlenül bánt  s  gyermekeit  távol  tartotta  házától.  Mulatságaiban  nem  ismert 
féket,  korlátot.  17ü4-ben  neve  napján  fényes  ebédet  adott,  melyen  sok  elő- 
kelő hölgyön  kívül  Rabutin  császári  tábornok  és  egész  törzskara  jelen 
volt.  » Ki  vált  az  urat,  —  irja  hű  titkára*  —  soha  olyan  részegen  nem 
láttam,  mert  a  németeknek  elkapván  parókájokat,  az  alól  ivott;  azonban 
^z  asszonyokkal  is  enyelegvén,  a  kanczelláriusnét  meg  akarván  csókolni, 
egy  nagy  karos  bőrös  széken  íUtal  estek  mindketten  úgy,  hogy  az  úr  be  is 
iörte   volt   a  fejét. «  Egy  ízben  »a  református  püspök  professorokkal, 


'  Jakab  Klek,  Az  utolsó  Apafy,   158—9. 
-  Wesselényi  István:  Századok,  1887.   123. 


MHi 


iiiSSllflIil 


F?.|  S  ■« 


,S-i^S*t 


SS  9íy  .#  '"^  'S  X», 


i4"y-SS'á'ftí^ 


Sv5 
I 


530  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


résekkel  felment  Rakására)  az  ecclesiát  és  scholát  néző  punctumokkalc. 
A  kormányzó  épen  kártyázott  s  a  püspök  másfél  órán  át  várta,  hc^y 
abban  hagyja  a  játékot.  De  a  kegyelmes  1  úr  csak  játszott  tovább  s 
hosszú  várakozás  után  a  püspök  sírva  volt  kénytelen  távozni.  Pasáskodásá- 
ban  túltett  minden  igazi  pasán  s  azt  a  jószágot  vette  el  tulajdonosától, 
mely  megtetszett  neki.  A  kincstárt  époly  kiméletlenűl  dézsmálta  m^.  Apor 
Istvánnal  kibérelte  a  harminczadokat  évi  40,  az  aranj'  és  kéneső  bányákat 
12,000  forinton.  Néhány  év  múlva  az  udvar  elvette  tőlük  a  bérletet  s 
ekkor  kitűnt,  hogy  a  bizonyára  nem  épen  mintaszerű  állami  kezdésben 
a  harminczad  évi  70 — 75,  az  aranybányák  25 — 30,000  forint  tiszta  jöve- 
delmet s  100  mázsa  kénesőt  hoztak. 

Az  új  kormányzat  tényleg  abból  állt,  hogy  BánfTy  vezetése  alatt  néhány 
úr  korlátlanul  kihasználta  az  államhatalmat,  nagy  állásokba  ült,  minden 
képzelhető  módon  gazdagodni  igyekezett,  süket  maradt  a  nép  szenvedései 
iránt,  ellenben  vakon  teljesíté  a  bécsi  parancsokat. 

Noha  a  diploma  világosan  meghatározta  Erdély  évi  adójának  maxi- 
mumát, Bécsben,  hol  soha  sem  volt  elég  pénz,  egyre  fokozni  igyekeztdk 
az  adót.  Azt  mondották,  fizessen  az  ország  minél  többet ;  könnyen  fizethet, 
hisz  elég  gazdag,  mert  egy-egy  nagy  úrnak  szertelen  költekezése,  >az  ő 
pénzének  nagy  bűzi  sok  kárt  tett  az  országnak*.*  Tényleg  a  nép  a  1^- 
nagyobb  Ínséggel  küzdött,  sőt  a  nagy  urak  közt  is  igen  kevés  gazdag 
akadt.  A  század  végén  egész  Erdélyben  csak  a  Teleki  család,  gróf  BánfTy 
György  kormányzó  és  báró  Apor  István  kincstartó  rendelkeztek  dús 
vagyonnal  s  e  három  családot  vagyonosabbnak  tartották,  mint  a  többí^et 
együttvéve. 

Bánfify  és  Apor  1697.ben  Bécsben  80,000  forintnál  többet  költöttek, 
mire  az  udvar  egy  millió  adót  vetett  Erdélyre.  A  két  jó  úr  bele  nyugodott 
»Az  udvarnak  hizelkedik  mindenik  és  teveled  menti  magát  mindenik,  te 
nyomod  a  zsákot,  tekered  a  sajtót,  tied  leszen  a  malóta,  övék  leszen  a 
must*  —  Írja  az  egykorú.  1697-ben  hoztak  egy  millió  adót  az  országnak, 
maguknak  »meg  a  harminczadot,  aranyat,  kincset*.  Ráadásul  az  egyik  bécsi 
minister  még  azt  kívánta,  hogy  Rabutin  tábornoknak  az  ország  évi  6000 
forint  külön  dijat  adjon.  Bánfify  erre  azt  felelte,  hogy  előterjeszti  az  ügyet 
a  rendeknek.  De  a  minister  nem  akarta  a  kényes  ügyet  országgyűlés 
elé  vitetni,  hanem  azt  kívánta,  hogy  Bánffy  és  Apor  intézzék  el.  » Szívesen 
excziás  uram*  —  felelte  Apor  s  még  a  múlt  esztendőre  is  m^ajánlotta  a 
6000  forintot.  Ez  a  »díscretío«  lassankint  évi  25,000  forintra  emeltetett, 
míg  Rabutin  titkárának  és  főhadsegédének,  Actonnak  2000  forint  járt.  Végre 
maga  Rabutin  is  megsokallotta  a  dolgot,  s  megütközve  mondta :  »Ugyan  jó 
emberek  vagytok  ti,  bizony  három  milliót  is  mindjárt  megígértek,  ha  az 
országot  mind  az  ördög  elviszí  is. «  Mikor  Aport  sok  évi  kincstartósága  után 

»  Bethlen,  id.  m.  II.   172. 


AZ   ADÓTEHER.   AZ    ERDÉLYI   KORMÁNYZAT.  53 1 

Tneg^zámoltattáky  56,000  forint  hiány  tűnt  ki,  melyet  meg  kellett  volna 
térítenie.  De  »a  jezsuiták  megoltalmazák  KoUonics  kardinálissal «.i  » Istentőt 
megátkozott  gubemium,  boldogtalan  haza«  volt  ez.  »A  gubernátor  aluszik 
vagy  kártyázik,*  —  ez  volt  a  délelőtti  napirend.  »Délután  úr,  főember, 
tábla,  mind  részeg «.  A  gubernátor  nem  tartózkodott  Fejérvártt,  mint  a 
királyi  rendelet  kivánta  s  rakásra  nőtt  az  elintézetlen  ügyek  száma.  Volt 
is  panasz  elég,  de  senki  nem  mert  a  mindenható  kormányzó  ellen  fellépni ; 
sőt  attól  féltek,  hogy  pápista  lesz,  vagy  Apor,  Kollonics  s  a  jezsuiták 
embere  ül  székébe.  E  közben  az  adóteher  tűrhetetlen  mérveket  öltött, 
s  egy  porta  évi  adója  a  repartitióval  1000  forintra  felment,  mert  az  urak 
a  terhet  a  többi  rétegekre  hárították  át.  >Nagy  szenvedésben  valának,  — 
Írja  Cserey  —  a  szegény  nemes  emberek,  mert  csak  azoknak  a  jószága 
adózott,  az  húzta  a  közönséges  terhet,  azokon  volt  örökké  a  marsus  és  a 
kvártély;  az  urak  a  maguk  jószágait  oltalmazták,  kvártély  alól  eximálták, 
a  jószágokon  való  rovatalokat  magok  lerótták.  Nem  volt  kinek  panasz- 
kodni, csak  nyögtenek  s  az  égre  fohászkodtanak.  Az  executor  németek  a 
szegénjTséget  csigázták,  kínozták,  kötözték,  verték,  sós  vizzel  itatták  a 
pén2:ért.«  Némelyek  öngyilkossággal  menekültek  a  zsarolások  elől.  Mások 
nejüket,  gyermekeiket  kivitték  a  törökhöz  Temesvárra  s  rabszolgának  adták 
el,  hogy  az  adót  megfizethessék.  Bécsbe  hasztalan  fordultak  a  sújtott  nép- 
rétegek; ott,  látva  egy  pár  úr  pazarlását,  nem  hitték  el,  hogy  az  ország 
szegény,  > holott  egész  Európában  pénztelenebb  hely  nincs  Erdélynél*.  Hogy 
engedelmes  eszközeivé  tegye  az  urakat,  az  udvar  készségesen  kielégíté 
hiúságukat  s  tömegesen  osztogatta  a  grófi,  bárói  czimet.  » Egymásra  való 
irigjrségből  a  grófi,  baronatusi  titulusokat  szaporán  hordatják  vala  magok- 
nak az  udvartól,  némelyek  olyanok  is,  kik  a  régi  jó  szokás  szerint  még 
jó  nemes  ember  módjára  sem  élhettenek  volna  jószágokból.*  így  támadtak 
»a  giz-gaz  grófocskák,  a  dirib-darab  grófok*. 

E  kormányzat  bomlasztó  hatása  minden  téren  elijesztő  mérvekben 
nyilvánult.  A  három  nemzet  örökös  czivakodásban,  perpatvarban  állt  egy- 
mással az  adó  miatt,  melyet  az  egyik  a  másikra  igyekezett  áthárítani.  A  szá-. 
szók,  hogy  az  udvarnak  kedveskedjenek,  megszavaztak  akármilyen  szerte-* 
len  összeget.  De  mikor  fizetésre  került  a  dolog,  kivitték,  hogy  portáik 
száma  leszállíttassék  s  így  kevesebb  jusson  rájuk. 

Kétségkívül  nagyon  elszegényedtek,  eladósodtak  ők  is.  A  század 
utolsó  tíz  évében  Segesvár  városa  valami  1 1 6,000,  a  "$zék  többi  községei 
48,000  forint  adósságot  csináltak.  Ugyanily  arányban  adósodtak  jel  ^ 
Király  föld  többi  részei.  A  kamat  legalább  10^  jo  volt,  s  a  hitelezők 
közt  főleg  nemes  urak  szerepeltek.*  Ez  eladósodást  azonban  csak  részben 
okozták    a   közterhek.    A  szászok    autonóm   kormányzata    ép    oly    lelkí- 

>  Bethlen,  id.  m.  II.  183. 

■  Archív  fúr  oest.  Geschichte,  IX.  9. 


532  A  MAGYAR  MEMZBT  TÖRTÉNETE. 


ismeretlenül,  ép  oly  erkölcstelenül  működött,  mint  a  gubemium. 
tábornok  1693-ban  Bécsben,  mikor  a  szászok  tisztelegtek  nála,  őszíntéo 
megmondotta,  hogy  szomorú  dolgokat  tapasztalt  Erdélyben  nemcsak  a 
magyarok  és  szászok,  hanem  a  szászok  egymás  közti  érintkezésében  s 
köztük  is  állandóvá  lett  az  igazságtalanság  és  törvénytelenség.  Azok  az 
emberek,  kiket  a  szászok  saját  választásuk  alapján  illtették  a  Királyföld 
tisztségeibe,  ép  úgy  pasáskodtak,  mint  a  gubernátor  és  környezete,  ép  úgy 
meggazdagodásukra  használták  a  hatalmat,  sőt  a  ki  útjukban  állt,  a  kire' 
megharagudtak,  azt  kíméletlenül  megölették.' 

A  szászok  közerkölcsi  állapotaira  ez  időben  szomorú  világot  vetnek 
két  legkiválóbb  képviselőjük,  SchuUer  János  segesvári  polgármester  és  Harte> 
neck  József  szebeni  királybíró  és  szász  gróf  viselt  dolgai.  SchuUer,  kit  a 
a  magyarok  Hadnagy  Jánosnak  neveztek,  mint  Segesvár  polgármestere, 
pénzhamisítók  bűntársa,  a  város  durva,  brutális  zsarnoka  volt,  ki  a  legdö- 
kelőbb  polgárok  nejével  és  leányaival  a  legbotrányosabban  visszaélt. 
A  pörben,  melyet  ellene  indítottak,  a  korszak  minden  bűne,  a  köz-  és  családi 
élet  egész  romlottsága  feltárult.  Mindazáltal  nem  e  pömek  esett  áldo- 
zatul, hanem  személyes  ellensége,  Harteneck  végeztette  ki  1703-ban.  Har- 
teneck  nem  is  német,  hanem  felvidéki  tót  származású  volt  Zabanius- 
nak  hivták  s  atyjával,  egy  lutheránus  pappal  került  a  KirályfSldre. 
A  magyarok  Szász  Jóskának  nevezték.  Tehetségesebb,  de  még  rom- 
lottabb  ember  volt  Schullemél  s  17(X)-ban  orgyilkost  bérelt  föl  ellensége, 
Szentpály  Ferencz  meggyilkolására,  ki  súlyosan  meg  is  sebesült.  Fdesége 
igen  erkölcstelen  életet  folytatott  s  a  többek  közt  Acton  kapitánynyal, 
Rabutin  főhadsegédével  állt  viszonyban.  Mikor  Acton  szakított  vele,  az 
asszony  orgyilkosokkal  akarta  megöletni  s  e  czélra  a  kapitány  inasát 
bérelte  föl,  ki  1700  márczius  10-ikén  este  csakugyan  mérgezett  sört  hozott 
Actonnak.  Ez  azonban  nem  itta  meg.  Mindazáltal  a  tettes  megijedt  s  Har* 
teneck  házába  menekült,  hol  a  férj  öt  hétig  rejtegette  s  végűi  m^ölette. 
Mindez  nem  ártott  neki  s  csak  akkor  került  hurokra,  mikor  Schullert 
önkényesen,  a  vett  parancsok  ellenére  vérpadra  küldte.  Ezen  Rabutin  any- 
nyira  felháborodott,  hogy  megparancsolta  a  guberniumnak,  indítson  ákofíf 
port,  mely  elitélésére  és  kivégzésére  vezetett.  E  két  pör  nem  az  egyedtUi, 
mely  amaz  idők  sötét  bünkrónikáját  az  utókor  számára  fentartotta.  Bűnpör 
hősnője  volt  többek  közt  Hermann  Lukács,  szász  superintendens  felesége 
is,  kiről  kitűnt,  hogy  épen  nem  mintakéf)e  a  női  hűségnek.  A  szászság  veze- 
tői sem  álltak  tehát  magasabb  erkölcsi  színvonalon,  mint  a  magyarok  s  a 
Királyföldön  a  tömeg  ép  oly  ínségre  jutott,  mint  az  ország  többi  részeibOL. 

A  rendek  1702-ben  sötét  rajzát  adták  a  nép  gazdasági  romlásának. 
A  kereskedés,  mely  pénzt  hozhatna,  csaknem  egészen  megszűnt  A  ki  él  akait 

*  Kolos  vári  (Klausenburger)  Dávid  pöre  Szebenben  1696.,  leírja  Ziglauer  id.  m. 

*  SchuUer  életrajzát  megírta  Fabritius  Károly :  Archív  f.  oest.  Gesch.  IX.'  Harte- 
neckét  önálló  munkában  Zieglauer. 


A  TÖMEQEK  FORRONGÁSA.  II.  RÁKÓCZI  PERENCZ.  533 

valamit  adni,  nem  talált  vevőt.  Az  adós  még  a  kamatot  sem  birtá  fizetni. 
A  börtönök  megteltek  adósokkal,  noha  a  ki  tehette,  ott  hagyta  mindenét  s 
a  hegyekbe,  Magyarországba  vagy  külföldre  szökött.  A  társadalom  egyes 
rétegei,  a  felekezetek,  nemzetiségek,  rendek  gyilkos  gyűlölettel  áUtak  szem- 
ben egymással.  Nem  volt  senki,  a  ki  küzdelmeiket  mérsékelje,  a  kihez 
T^nénynyel,  bizalommal  tekinthettek  volna,  s  a  KoUonics-rendszer  Erdélyben 
ép  oly  tarthatatlan  állapotokat  teremtett,  mint  Magyarországon. 


m.  FEJEZET. 

<J  lömegel^  forrongása.  II.  Rál^óczi  ^qtqixcz. 

Egy  éles  eszű  szemlélő,  Velencze  bécsi  követe,*  ki  a  karloviczi  béke- 
eongressus  alkalmából  bejárta  Magyarország  egy  részét  s  az  udvarhoz 
érkező  jelentéseket  is  használta,  már  1699-ben  észrevette  a  magyar  job- 
bágyság Ínségét  és  elkeseredését.  Biztos  kilátásba  is  helyezte  az  általános 
parasztlázadást,  mely  csak  azért  késik,  mert  nincs  ember,  ki  élére  álljon, 
vezére  legyen.  A  nemesség  sorából  —  mondotta  a  követ  —  ilyen  vezér 
ki  sem  kerülhet,  mert  úr  és  jobbágy  viszonya  ez  időben  határtalanul 
elmérgesedett.  A  társadalmi  ellentétek  kiélesedését  a  legkülönbözőbb  okok 
idézték  elő.  Minthogy  a  nehéz  viszonyok  a  birtokos  osztályokra  új  terheket 
róttak,  ezek  jobbágyaikon  kárpótolták  magukat,  kiket  különben  is  korlátlan 
tulajdonuknak  tekintettek  s  úgy  dolgoztattak,  mint  az  oktalan  állatot. 
A  korszak  egyik  legilletékesebb  bírálója*  szerint  a  paraszt  ekkor  legfeljebb 
lelkét  mondhatta  a  magáénak. 

Minthogy  a  birtokos  nemesség,  a  vármegye  hajtotta  be  a  szertelen 
közadót,  a  nép  a  megyei  tisztviselőt  ép  oly  ádáz  szemmel  nézte,  mint  a 
németet.  Az  udvar  korán  észrevette  a  jobbágyság  elkeseredését  a  földesurak 
iránt  s  hogy  ezeket  megfélemlítse,  engedelmes  eszközeivé  tegye,  a  köznéppel 
kezdett  kaczérkodni.  Heissler  felvidéki  főkapitány  már  1693-ban  utasíttatott, 
vegye  védelmébe  a  ruthéneket,  mire  a  tábornok  nemcsak  hadbiztosainak, 
hanem  Zemplén  vármegyének  is  irt,  hogy  a  ruthénekkel  jól  bánjanak.  1697- 
ben,  a  hegyaljai  felkeléskor,  Vaudemont  berezegnek  meghagyták,  hogy,  ha 
a  mozgalmat  csakugyan  a  parasztságnak  a  földesurak  iránti  elkeseredése 
okozta,  tegye  közhírré,  hogy  az  udvar  »jövőre  a  lakosok  jogát  minden 
túlhajtás  ellen  oltalmazni  fogja «.  Ezek  azonban  üres  biztatások  maradtak, 
melyek  beváltására  kísérlet  sem  tétetett. 

•  Ruzzini  1699-iki  jelentése.  Fiedler,  id.  h. 

*  II.  Rákóczi]  Ferencz.  emlékiratát  magyarul  kiadta  Thaly  Kálmán.  Az  ő  ötödik 
kiadását  idézem. 


684  A  MAGYAR  KEMZET  TÖRTÉNETE. 


Mindazáltal  a  birtokos  nemesség  érezte,  hogy  lába  alatt  inog  a  föld, 
hogy  "élete  és  vagyona  veszélyben  forog.  >A  föld  népe  desperatióban  lévén  a 
nagy  terhek  mián,  —»  irta  1703  augusztus  11-ikén  Rakovszky  Menybért 
tiíróczi  alispán  —  elsőben  is  a  magistratust  és  az  urát  nem  szánná  megölni.*  ^ 
Ez  aggasztó,  veszélyes  helyzetben  a  birtokos  osztály  mindinkább  a  kormány- 
hoz, a  hivatalos  hatalomhoz  csatlakozott.  Készségesen  tdjesíté  minden  ren* 
deletét,  minden  kívánságát,  hogy  viszont  kellő  fegyveres  oltalmat  nyert- 
jén a  kormánytól,  ha  kitör  a  zivatar  s  a  haragvó  parasztság  csakugyan 
eUene  fordulna.  Ekképen  az  a  népréteg,  mely  másfél  századon  át  a  nem- 
zeti eszmények,  az  állami  önállóság  törhetetlen  előharczosa  volt,  a  saját 
jobbágyaitól  való  féltében  meghunyászkodva  viselte  az  idegen  kényuralom^ 
igáját.  Még  inkább  tette  ezt  a  főúri  világ.  Főleg  a  Dunán  inneni  és  túli 
birtokos  aristokratiát  összeházasodása,  nevelése  és  magánérdeke  Bécshez 
csatolta,  s  még  viseletében  is  idegenen  állt  szemben  a  magyarsággal^ 
A  legtöbb  főúr  Bécsben  palotát  épített,  ott  élt,  gyermekeit  német  és  firanczia 
nevelésben  részesité,  s  mindinkább  elszokott  a  magyar  nyelvtől  és  ruhátóL 
Pazar  életmódjával  meg  egyenesen  fölidézte  a  tömegek  irigységét  és  bősz 
indulatait.  » Felhagyok  —  írja  gróf  Forgách  Simon,  az  ország  egyik  leggaz- 
dagabb földesura  —  már  a  becsületkereséssel ;  csak  a  nagy  gazdálkodásban 
fogom  magamat  foglalni ;  1 00  kopót,  20  agarat,  30  paripát  tartok,  jóakaróim- 
mal eszem,  iszom,  denique  bene  oeconomisabo.«  ■  Ez  volt  az  urak  rendes 
életmódja.  Fényesen,  pazarul  éltek,  lakmároztak,  másrészt  irgalmatlanul 
sajtolták  véginséggel  küzdő  jobbágyaikat. 

»A  népnek  azon  része,  mely  tótokból  és  oroszokból  áll,  —  mondja 
Rákóczi  Ferencz  —  elég  türelmesen  viseli  a  jármot,  de  a  magyar  job- 
bágyok oly  gyűlöletet  táplálnak  uraik  s  az  összes  nemesség  ellen,  hogy, 
úgy  látszik,  nem  kivannak  még  most  is  egyebet,  mint  elvesztett  szabad- 
ságukat megbosszulni.*  ^  Ekképen  az  érdekellentét  a  végletekig  kiélesedett 
a  birtokos  és  birtoktalan  osztályok  közt,  mely  utóbbiakhoz  tartozott  ez 
időben  az  egész  egytelkes  nemesség,  a  feloszlatott  végbeli  katonaság,  a 
Jászság,  a  Kunság,  a  hajdú  városok  népe  s  általában  a  kiváltságosak  mind- 
azon eleme,  melyet  a  közös  inség  és  elnyomás  a  jobbágysággal  egy  sorsra 
juttatott.  £  rétegek  társadalmilag  azelőtt  is  közel  álltak  a  parasztsághoz, 
s  műveltség  és  életmód  tekintetében  keveset  különböztek  tőle.  Most  pedig 
a  közös  nyomorúság  a  legbensőbb  érdekközösségbe  juttatta  mindnyájukat. 
Egyformán  ellenségei  lettek  a  fennálló  állami  és  sociálgazdasági  rendnek  s 
a  birtokos  nemességnek  is,  melyet  az  idegen  uralom  támaszának  tekintettek. 
A  Kollonics-rendszer  elleni  támadások  ezen  szegény,  akár  egyénileg  nemes,  akár 
jobbágy  tömegekből  indultak  ki,  s  immár  a  legalsóbb  rétegek  ragadták  maguk- 
hoz a'  nemzeti  ellenállás  lobogóját.  Hová  menekült  ez  időben  a  magyarság 

'  Thaly,  Gr.  Bercsényi  család  III.  61. 

•  Századok,  1872.512. 

•  Rákóczi  Emlékiratai,  70. 


A   TÖMEGEK    FORRONGÁSA.    11.   RÁKÓCZI    FERENCZ. 


geniusa,  azt  megmondja  az  irodalom.  Ez  időszaknak  nem  volt  egyetlen 
kiválóbb  Írója,  tudósa  vagy  költője  s  a  még  élő,  de  elaggott  Gyöngyössi 
is  elveszte  immár  poétái  erejét.  De  volt  dúsgazdag,  megragadó  népkölté- 
szete, melynek  megalkotója  és  hőse  maga  a  tömeg,  s  melynek  virágai  két 
század  változásaiban  sem  vesztették  el  Udeségüket  és  bájukat.'  A  tömeg, 
a  nemzeti  szenvedések  nagy  tragédiájának  vértanúja,  költészetet  is  teremtett 
magának  az  előkelő  körölc,  a  felsŐ  rétegek  hoz- 
zájárulása nélkül.  Nem  a  nemesi  curiákban, 
még  kevésbbé  az  urak  fényes  palotáiban,  hanem 
a  szegények  kunyhóiban  született  ez  a  költé- 
szet. Onnan  szálltak  termékei  szájról  szájra 
tovább.  Néha  akadt  írástudó,  aki  papírra  vetette 
s  megmentette  őket  a  késői  nemzedékeknek, 
melyeknek  immár  minden  rétege  élvezni  tudja 
széps^füket.  Ez  a  népköltészet  egyszersmint 
világos,  határozott  politikai  programm,  a  nem- 
zeti törelcvések  és  követelések  foglalatja.  Mit 
akart  a  XVIII.  század  hajnalán  a  magyar 
nemzet,  az  a  nemzet,  a  mely  legsúlyosabban 
érezé  a  kemény  idők  járását,  azt  megmondja 
költészete,  A  tömeg  azért  élt  és  küzdött,  azért 
fohászkodott  istenéhez,  hogy 

Támaszd  fel  «s  hozd  fel  a  mi  szép  napunkat, 
Láthassuk  békével  a  mi  országunkat, 
Vigy  ki  belőle  minden  labanczokat, 
Építhessük  meg  romlott   templomidat. 

Az  idegen-uralom  az,  mely  ellen  minden 
gyűlölete  fordul :  Óh,  te  átkozott  Bécs !  Sok 
károkat  tettél !  —  kiált  föl  s  jelszava  az, 
hogy :  ki  a  némettel, 

Mert  míg  a  hazabnn  csak  egy  német  lészen, 
Békesség  soha  ott  nem  lészen  egészen. 
Practikának   magva  hogy  végkép  enyész! 
Ki  kell  a  németnek  pusztulni  egészen,* 

Nincs  e  kívánságokban  semmi  szélsőség  s  a  tömeg  nem  agyrémeket, 
kivihetetlen,  vaiósithatatlan  ábrándokat  hajszol.  A  mit  egykor  Bocskay 
István  paragrafusokba  foglalt,  alkotmányra,  törvényekre  való  hivatkozással 
indokolt,  azt   visszhangozza  jogi   okoskodás,  tudományos    érvelés  nélkül. 


Uagjar  paraut  a  XVIII.  ■ 
elVjtn. 

(Egjrkorú  metszet  u 


'  üsszegyüjté  Thaly    Kálmán  ;  A  Rákóczi -korszak 
Újabb  adalékot  nyiíjtott  Irodalomlörl.  Tanulmányaiban  ; 
•  Thaly,  Adalékok,  n.  62.  és  107. 


irodalom  történet  éhez.  Két  kötet, 
a  Fjgyelű    egyes  évfolyamaibkn. 


536  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

keresetlen  egyszerűséggel  a  népköltészet.  Azt  akarja,  hogy  Magyarország 
magyar  maradjon,  maga  intézze  sorsát,  szabadon  fejleszthesse  nemzetiségét 
s  anyagi,  szellemi  vimlásában  minden  réteg,  szegény  és  gazdag,  megtalálja 
boldogulását.  Ez  eszményeiért  a  tömeg  kész  volt  vérét  áldozni  bármikor. 

Kiontatom  vérem  apámért,  anyámért, 
Megöletem  magam  szép  gyűrűs  mátkámért. 
Meghalok  én  még  ma  magyar  nemzetemért. 

A  társadalom  felforgatását,  a  sociálgazdasági  rend  újjáalkotását, 
anarchikus  eszméket  hasztalan  keresünk  e  költészetben.  Mindazáltal  a  tömeg 
anarchikus  módon  kezdte  a  programmot  valósítani,  mert  szenvedései  Yb- 
letekbe hajtották  s  eleinte  nem  volt  senkije,  a  ki  háborgó  szivét,  forrongó 
lelkét  helyes  irányba  terelje. 

A  Kollonics-rendszer  megalkotásával  egy  időben  indult  meg  a  tömegek 
mozgalma,  de  egyelőre  czél,  összefüggés,  terv  és  vezér  nélkűL  A  vérig  sajtolt 
szegénység  féktelenkedni,  rabolni  kezdett  s  a  személy-  és  vagyonbiztosság 
évről-évre  jobban  megingott.  A  lengyel  határon.  Sárosmegyében,  már  1695-ben 
annyira  elszaporodtak  a  kóborló  szegény-legények,  hogy  a  legszigorúbb 
intézkedésekkel  sem  lehetett  garázdálkodásaiknak  véget  vetni  Ugyanez 
történt  Szatmárban,  Szepesben,  Hevesben  s  másutt.  A  jobbágyok  vagy 
a  szabad  legények  közé  álltak,  vagy  lengyel  földre  menekültek  s  m^ 
a  vármegyei  hajdúk  is  a  kóborlókhoz  csatlakoztak.  A  földönfutó  népnek, 
a  szegény-legénynek  kenyér  kellett,  s  minthogy  máskép  nem  juthatott 
hozzá,  lopott,  rabolt,  elhajtotta  a  megmaradt  községek  marháját,  kifosztotta 
az  utazó  kereskedőket,  megakasztotta  a  forgalmat.  Magyar  és  rácz  katonák, 
kiket  a  kormány  gondatlansága  zsold  nélkül  hagyott,  gyarapították  soraikat. 
Számban  megszaporodva,  czéljaik  is  megváltoztak  s  1697-ben  fellází- 
tották az  egész  Hegyalját,  ámbár  a  mozgalom  vérbe  fojtatott,  mert  nem  volt 
alkalmas  vezére.  De  a  forrongás  nem  szűnt  meg,  a  közbiztosság  nem  tért 
vissza  s  az  ország  legkülönbözőbb  részeiben  minduntalan  lázadási  kísér- 
letek tétettek. 

Ugyancsak  1697-ben  a  szegény-legények  a  Dráva  vidékén  is  óriási 
módon  elszaporodtak  s  az  Eszék  körüli  mocsáros  vidék  volt  fő  búvó- 
helyük. Meg-megtámadták  a  péterváradi  őrség  egyes  osztályait,  a  Dunán 
eleséget  szállító  katonai  hajókat  s  a  hadjárat  egész  folyamán  veszélyez- 
tették a  dunai  közlekedést.  Végűi  valóságos  hadsereget  kellett  ellenük 
küldeni,  mely  szétverte  őket,  mire  Eszéken  egész  csomó  fogoly  kivégeztetett. 
A  Duna-Tisza  közét  szintén  ellepték  a  szabad-legények,  s  nemcsak  magáno- 
sokat, hanem  hatósági  személyeket,  pénzküldeniényeket  megtámadtak,  sőt  1699 
februárjában  Marsigli  ezredest,  a  karloviczi  bckecongressus  tagját,  ki  három 
kocsival  és  oly  nagy  kísérettel,  hogy  külön  őrséget  elfogadni  sem  akart, 
utazott  Karlovicz  felé.  Egész  községeket,  sőt  kastélyokat  is  megrohantak. 
Veszprém-vármegyében    1700    tavaszán   a   tömegek    éjjel   félreeső    helyen 


A  TÖMEGEK   FORROtlGASA.   P.  BAKÓCZI  PEBENCZ.  6ST 

gyűléseztek  s  titkos  tanácskozásokat  tartottak,  melyek  ellen  a  király  leg- 
szigorúbb parancsai  sem  értek  czélt.i  A  kormány  intézkedései  egyre  fokozták 
a  bajt  1701  őszén  az  Ebergényi-ezred,  500  ember,  fellázadt  s  a  temesközi 
török  földre  menekült.  1702  tavaszán  a  budai  és  pesti  német  helyőrségben 
napról  napra  annyi  szökés  történt,  hogy  a  térparancsnok  Pestvármegyét 
utasította,  fogdossa  össze  a  szökevényeket,  különben  6  lesz  kénytelen 
mindegyik  helyett  egy-egy  muskatérost  állítani.  A  v^beli  katonák  elbocsá- 
tásával Hontban  és  másutt  támadtak  zavarok,  mdyeket  fegyverrel  kellett 
elfojtani.  A  kormány  már  1698-ban  elrendelte  a  tömegek  lefegyverzését, 
és  meghagyta  a  megyéknek  s  a  földesuraknak,   hogy  »a  szablyát,  pallost, 


h^yes  tört,  láncsát  és  puskát«  elszedjék,  »papoktóI,  a  kiknek  beneficiumuk 
nincsen,  mesterektől,  prédikátoroktól,  parasztságtól,  deáktól,  meslerlegénytől, 
sőt  katonától  és  hajdútól  is,  ha  nem  végházban  laknak*.  Ezer  arany 
birsággal,  sőt  katonai  executíóval  fenyegették  a  rendelet  végrehajtásának 
elmulasztóit.*  Csakhogy  mindez  nem  használt.  1702  Őszén  a  parasztok 
megrohanták  s  kifosztották  a  tiszaújlaki  sóhivatalt.  Kőszegen  1703  már- 
cziusában  a  vallásűldözés  miatt  támadt  zendülés.  Midőn  pedig  megkezdődött 
a  katonafogdosás,  mindenütt,  kivált  a  Tisza  vidékén  és  Felső-Magyarország 
azon  részeiben,  melyek  a  lengyel  határszélhez   közelebb  estek,  bomlott  szét 

'  Thaly  Kálmán,  Gróf  Bercsényi  család,  II.  457. 

'  Mindé  viszonyokat  Kecskemét  egykorú  jegyző  könyvei  alapján  részletesen  tárgyalja 
Homyik,  id.  m.  ül. 


533  A   MAGYAR   NflMZET    TÖRTÉNETE. 

még  inkább  a  társadalmi  rend.  A  tömegek  készülődtek,  hogy  bosszújokat  tölt- 
sék zsarnokaikon,  a  német  katonaságon  és  hivatalnokokon,  valamint  a  földes* 
urakon.  A  mozgalom  központja  Bereg,  Ung,  Zemplén,  Sárosvárm^yék 
hegyvidéke  volt,  melynek  orosz  lakossága  régóta  megszokta  a  harczoty- 
mert  a  szomszéd  lengyel  nemesekkel  éveken  át  valóságos  háborúban  élt 
s  egy  Ízben  egy  ágyút  is  elvett  tőlük.  Az  orosz  s  az  e  vidéken  élő  magyar 
jobbágyok,  valamint  egytelkes  nemesek  kezet  fogtak  s  lesve  lestek  a 
pillanatot,  hogy  kitűzzék  a  fölkelés  zászlaját.  Erdélyben  hasonló  okok 
hasonló  állapotokat  szültek.  Megszűnt  a  közbiztosság  ottan  is;  rabló-' 
bandák  lepték  el  az  országot,  kifosztották  az  utasokat,  megsarczolták 
a  községeket  s  néha  nagyobb  katonai  csapatokat  is  szétvertek.  Ekképen 
az  ország  minden  részében  felbomlott  az  állami  és  társadalmi  rend  s 
csak  alkalom  kellett,  hogy  azok  az  elkeseredett  elemek,  mélyek  minden 
egyes  vármegyében  tömegesen  akadnak,  egyesüljenek  s  az  eddig  inkább 
anarchikus  jellegű  mozgalomnak  komoly,  országos  jelentőséget  szerez- 
zenek. Erre  különösen  alkalmasnak  látszott  az  1703-iki  esztendő,  mert  az 
előző  évben  végre  kitört  a  spanyol  örökösödési  háború  s  a  császár  Magyar- 
országból külföldre  küldötte  hadai  egy  részét.  Még  mindig  maradt  itt 
ugyan  valami  16000  főnyi  sereg,  melyet  a  közhangulatra  való  tekintetből 
nem  mertek  kivinni.  Csakhogy  ez  a  had  szétszórva,  apróbb  csapatokban 
a  sok  várban  és  erődített  városban  tanyázott,  mig  a  vidék  maga  őrs^ 
nélkül  maradt.  A  Felső-Tisza  népe  nem  akarta  tehát  a  jó  alkalmat  elsza- 
lasztani. Égett  a  harczvág5rtól,  a  türelmetlenségtől  s  az  1697-iki  fölkelés 
vezetői,  Esze  Tamás  és  Kiss  Albert  álltak  élére.  »Egy  szegény  legény  volt 
Esze  Tamás«  s  az  volt  Kiss  Albert  is.  Mindkettő  halálra  szánt  vitéz  ember, 
de  józan,  gondolkodó  fő.  Esze  később  dandárnokságig  vitte  s  1708-ban 
esett  el.  A  tömegek  vezetői  még  1697-ben  országos  hirű  vezért  kerestek, 
mert  tudták,  hogy  csupán  ily  vezér  alatt  nyerhet  a  mozgalom  országos 
jelentőséget.  Most  meg  sem  akarták  ily  vezér  nélkül  a  munkát  kezdeni. 
De  mivel  itthon  a  főurak  és  nemesek  körében  senkihez  sem  fordulhattak, 
Thököly  Imre  meg  messze,  Kis-Azsiában  élt,  ismét  ama  férfira  gondoltak, 
kit  már  1697-ben  kiszemeltek,  ki  azonban  akkor  megfutott  előlük.  Immár 
sejtették,  hogy  hajlandóbb  lesz  élükre  állani,  csakhogy  nem  tudták,  él-e 
még   vagy  meghalt  s  ha  él,  hol  rejtőzködik,  hol  keressék   föl  követeikkel? 

A  kiszemelt  vezér  Rákóczi  Ferencz  fejedelem,  hires  nemzetségéndc 
e  néven  második  sarja  volt. 

Rákóczi  1  (született  1676  márczius  27-ikén)  a  német  birodalom  feje- 
delme és  Magyarország  leggazdagabb  főura,  a  Rákócziak  és  Zrínyiek 
dicsőségének  örököse,  ez  időben  mint  hontalan  bujdosó  Lengyelországban 
lappangott.  Még  huszonhét  éves  sem  volt  s  rövid  élete  már  is  a  hányatások 
végtelen   lánczolatából   állt.   Atyját   soha   sem   ismerte,  anyja,  Zrínyi  Hona 

'  Thaly  KÁ\n\áx\,  II.  Hákóczi  Ferencz  ifjúsága,  1676-1701.  (Második* kiadás.) 


A    TÖUECEK    FORRONGÁSA.    II.    RAKÖCZ)    FERBNCZ. 


belesodorta  Thököly  tragédiájába.  1688-ben  elszakították  anyjától  s  Cseh- 
országba, a  jezsuiták  neuhausi  intézetébe  vitték.  Mikor  1692-ben  újra 
Bécsbe  méhetett,  édesanyját  már  nem  találta  ott,  s  nem  is  látta  többé 
soha.  Még  ugyanazon  évben  feleségül  vette  Sarolta-Amália,  hes3en-reinfdsi 
herczegnöt  s  vele  visszavonultan' élt  magyarországi  javain,  távol  a  politika 
mozgalmaitól.  Családja  annyi  jeles  tagjának  végzetes  sorsa,  két  nagyatyja, 
II.  Rákóczy  György  és  Zrinyi  Péter  tragikus  halála,  édes  anyja  szám- 
kivetése, nagybátyja,  Zrínyi  János  fogsága  arra  intették  az  éleseszű  Ifjút, 
hogy  rá  ne  lépjen  a 
politika  süppedékes  ta- 
lajára. Ismerte  helyzeté- 
nek veszélyeit.  Érezte, 
milyen  súlylyal  nehe- 
zednek reá  családjának 
hagyományai  s  meny- 
nyire ébren  tartják  az 
udvar  gyanúját,  mely 
lesve  lesi  a  pillanatot 
hogy  vele  is  végezzen 
s  óriási  jószágaitól  meg 
foszsza  Őrizkedett  tehát 
a  közéletben  való  rész 
vételtől,  nem  kotott  ba 
rátságokat  nem  gyűj 
tötte  maga  koré  az  elo 
kelő  világot,  hanem 
családi  korebe  zarko 
zott  s  olvasmanynyal 
vadászattal  jószágai  ke 
zelésével  töltötte  idejét. 
Azt  hitte,  hogy  magá- 
nyába be  nem  hatolhat- 
nak a  politika  hullámai. 
De  a  Rákóczi  név  sokkal 
ellenállhatatlanabb  von- 
zóerőt gyakorolt  a  tömegekre,  semhogy  vezetője  egyszerű  magánember 
maradhatott  volna.  Mikor  1697-ben  kitört  a  hegyaljai  fölkelés,  a  moz- 
galom vezetői  reá  gondoltak  s  erőhatalommal  akarták  vezérükké  tenni. 
A  fejedelem  nejével  épen  vadászaton  volt  s  július  l-jén  Szerencsre 
indult  vissza.  Ezt  a  fölkelők  megtudták,  s  egy  lovas  csapatot  küldtek 
eléje,  hogy  elfogják  s  táborukba  szállítsák.  De  egyik  jobbágya  figyel- 
meztette a  veszélyre  a  fejedelmet,  ki  nyomban  megfordult  s  hogy  elhá- 
rítsa magáról    a    gyanút,  mintha  része    lenne  a  mozgalomban,    egészen 


Kikőeti  IQúkori  ktp*. 

(EgTkorü  ot^jIMtmínr  után.) 


540  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE, 

más  vidékre,  nagynénjéhez,  Kis-Tapolcsányba,  onnan  meg  Bécsbe  sietett. 
Ott  már  erősen  dolgozott  megejtésén  a  rágalom.  Azt  hiresztelték,  hogy 
ő  vezeti  a  fölkelőket.  De  önkénytes  megjelenése  az  udvarban  lefegyverezte 
ellenségeit;  legalább  Rákóczi  azt  hitte,  hogy  lefegyverezte.  A  valóságban 
nem  igy  állt  a  dolog.  Engedélyt  kapott  ugyan,  hogy  Vaudemont  herczeg 
táborába  menjen  s  tőle  kíméletet  kérjen  jószágai  számára,  melydoet  a 
németek  kegyetlenül  dúltak.  De  titokban  utai^tották  Vaudemont  herczeget, 
hogy  >jó  módon «  fogassa  el  Rákóczit  s  tartsa  szemmel,  mi  történik 
jószágain,  >mert  könnyen  megeshet,  hogy  honfitársai  rosszra  terelik  a? 
ifjút «. 

Rákóczi  Kassára  érkezve,  neszét  vette,  mit  forralnak  ellene.  Hogjr 
ellenségeit  elnémítsa,  visszasietett  Bécsbe,  még  pedig  egy  igen  komoly  elha- 
tározással. Véget  akart  vetni  az  örökös  gyanúsításnak,  helyzete  bizony* 
talanságának,  mélynek  izgalmai  megkeserítették  napjait.  Érezte,  hogy  ha 
a  forrongó,  háborgó  Magyarországban  marad,  az  események  előbb-utóbb, 
akarata  ellen,  magukkal  fogják  sodorni.  Sőt,  ha  ez  nem  történik,  ha  rendü- 
letlen hűségét  királyához  meg  nem  szegi,  az  udvar  akkor  is  le  fogja 
sújtani,  mert  óriási  jószágaira  áhítozik  s  Zrinyi  Péter  unokáját,  Zrínyi 
Ilona  gyermekét,  Thököly  Imre  mostoha  fiát  különben  is  született  össze- 
esküvőnek tekinti.  Rákóczi  a  szabadulás  egyetlen  módját  abban  látta,  hogy 
végleg  kibontakozik  a  magyarországi  viszonyokból  s  ottani  javait  külföldön, 
idegenben  levő  jószágokkal  cseréli  be.  Lipóthoz  fordult  tehát,  még  pedig 
a  császári  gyóntató,  vagyis  a  legjobb  közvetítő  útján  s  ajánlatot  tett,  hogy 
magyar  javait  átengedi  hasonértékű  ausztriai  vagy  németországi  jószágokért. 
Bizonyára  nehéz  lelki  tusa  eredménye  volt  ez  ajánlat,  de  kétségkívül 
komolyan  tétetett  s  megfelelt  az  adott  viszonyoknak.  Rákóczinak  vagy  ki 
kellett  vándorolnia,  vagy  a  nemzeti  mozgalmak  élére  állania,  s  minthogy 
a  21  éves  ifjú  ez  utóbbi  szerepre  hajlamot  és  hivatást  nem  érzett,  felaján- 
lotta a  jószágcserét  az  udvarnak.  Kinsky  gróf,  az  egyik  minister,  különben 
is  személyes  ellensége,  ridegen  elutasította,  azzal  az  indokolással,  hogy 
a  császár  csere  nélkül  is  elveheti  jószágait.  Maga  Lipót  Kollonics  útján 
udvariasabban  ugyan,  de  szintén  elutasítólag  válaszolt.  Ezzel  Rákóczi  sorsa 
végképen  eldőlt.  Bécsben  nem  lakhatott,  mert  nem  birta  az  ottani  előkelő 
körök  sértő,  gúnyolódó,  lenéző  bánásmódját  elviselni.  Alig  volt  az  udvarban 
egy  jó  embere,  s  még  Eugen  herczeg,  a  hires  hadvezér  is  személyes  ellenségei 
közé  tartozott.  Ismét  visszatért  tehát  Magyarországba,  de  még  mindig  azon 
eltökéléssel,  hogy  küzdeni  fog  végzete  ellen  s  távoP  marad  a  politikától. 
Családi  körébe  húzódott,  sőt  német  módra  öltözködött,  hogy  elidegerűtse 
magától  a  hazafiakat.  Oly  kevéssé  gondolt  a  cselekvésre,  hogy  1698-ban 
ridegen  elutasította  I^Yancziaország  becsi  követének  azon  bizalmas  figyel- 
meztetését, hogy  királya  kész  megsegíteni,  ha  Erdély  trónját  vissza  akarná 
szerezni.  Eszébe  sem  jutott  ilyesmi  s  szóba  sem  állt  a  franczia  követtél. 
De   az   események    árja   mindinkább   magával   sodorta.    Mint   Sárosmegye 


A    TÖMEGEK    FOBROMCASA.    II.    RAKÓCZI   rEHEKCÍ. 541 

főispánjának,  hivatalos  állásánál  fogva  sokaldcal  érintiieznie  kellett  s  1697 
óta  megbarátkozott  a  nála  tíz  évvel  idősebb  gróf  Bercsényi  Miklóssal,  a 
felvidék  ^yik  legnagyobb  földesurával. 

Bercsényi  gróf  ^y  ideig  buzgó  támasza  volt  a  fennálló  kormány- 
rendszemek s  tevékenyen  közreműködött  az  1697-iki  fölkelés  leverésébea 
De  sem  hűsége  és  szolgálatai,  sem  előkelő  katonai  és  polgári  méltóságai 
nem  óvták  meg  attól,  hogy  a  németek  ne  garázdálkodjanak  jószágain,  vele 
meg  sértően  ne  bánjanak.  Ekképen  mindinkább  összeütközésbe  jutott  a 
német  parancsnokokkal,  kik  viszont  ő  ellene  emeltek  vádat  és  gyanúsítást. 


ciiulta    koloit 
B  Dusseh  Ede  Adorjtno 

Mint  Rákóczit,  őt  is  rossz  szemmel  kezdték  Bécsben  nézni ;  mindketten  sze- 
mélyes biztosságukat  féltették,  a  mint  Rákóczi  tényleg  állandóan  titkos 
rendőri  felügyelet  alatt  állt.  A  közös  veszély  a  két  előkelő  urat  egyre 
közelebb  hozta  egymáshoz,  1699  óta  az  ország  állapotáról  is  sokat  beszél- 
gettek s  Bercsényi  örvendve  tapasztalta,  hogy  Rákóczi  német  ruhát  visel 
ugyan,  de  szivében  fájó  részvétet  kelt  a  magyarság  romlása.  Egyetértettek 
abban,  hogy  tenni  kell  valamit,  de  abban  is,  hogy  az  ország  sokkal  gyön- 
gébb, semhogy  a  maga  erejéből  menthetné  meg  magát,  s  hogy  az  idegen 
uralmat  csak  idegen  segélylyel  lehet  megdönteni.  Rákóczinak  eszébe  jutott, 
hogy  az  a  szerződés,  melyet  egykor  szépapja,  I.  Rákóczy  György  a  svédekkel, 
és  francziákkal  kötött,  utódaikra  is  kiterjed  s  igy,  e  szerződés  alapján,  a 


£! 


(flajzoha  DussBk  Ede  Adorji 


544  A    MAGYAR   MElfZET    TÖRTÉNETE. 

két  Ízben  is  vallatták,^  de  mindent  tagadtak.  Május  5-ikén  Eperjesről  Német- 
Ujhelybe  szállíttattak,  hová  május  29-ikén  érkeztek.  A  fejedelmet  ugyanabba 
a  szobába  zárták,  melyben  egykor  nagyatyja,  Zrínyi  Péter  töltötte  utolsó 
napjait.  A  pör  tárgyalására  ismét  idegen  vérbiróságot  alakítottak,  mdy  élé 
Bercsényit  is  megidézték. 

E  közben  Rákócziné  mindent  elkövetett,  hogy  férjét  megmentse.  For- 
dúlt  rokonaihoz,  a  porosz  királyhoz  (április  23.),  a  császár  szövetségeseihez 
s  magához  a  császárhoz.  A  szövetséges  hatalmak  csakugyan  nem  óhaj- 
tották, hogy  Magyarországban  az  1670-ikí  események  ismétlődjenek  s  támo* 
gatták  Rákócziné  fáradozásait.  A  pör  tényleg  elhúzódott,  mert,  a  mint  híre 
járt,  maga  a  császár  sem  bízott  benne,  hogy  a  fenforgó  bizonyítékok  alapján 
el  lehessen  vádlottakat  marasztalni.  De  azért  Rákóczi  feje  foljrton  fenyegetve 
volt  s  a  fejedeiemné,  nem  boldogulva  a  ministereknél,  más  úton  próbálta 
karmaik  közül  kiragadni.  Igen  ügyesen  működött;  valószínűleg  ő  hozta  forga- 
lomba azon  híreket,  mintha  a  legfelsőbb  körök,  a  császár  gyóntató!,  sót 
maga  a  császári  pár  is  meg  akarják  menteni  Rákóczit  s  nem  bánják,  ha 
megszökhetne.'  Az  ilyen  hírek  megkönnyítették  a  fejedelemasszonynak, 
hogy  megnyerje  a  foglyok  őrizetével  megbízott  századost,  Léhmann  Gott- 
friedet,  kinek  segélyével  Rákóczi  november  7-íkén  megszökhetett.  Léhmann 
ezért  kegyetlen  halállal  lakolt,^  de  Rákóczi  megszabadult  s  a  felvidéken  át 
sokféle  veszély  és  kaland  közt  Lengyelországba  jutott.  Bécsben  november 
8-ikán  értesültek  a  szökésről  s  a  császár  nyomban  külön  levélben  utasította 
a  hadi  tanács  elnökét,  hogy  mindent  elkövessen  a  szökevény  kézrekerftÓBe 
érdekében.  Tudták,  hogy  Magyarországnak  vette  útját.  Egymásután  küld* 
ték  tehát  a  vármegyékhez  a  szigorú  parancsot,  csípjék  el,  mert  ha  kitu- 
dódnék valamelyik  községről,  hogy  határán  átment  és  meg  nem  fogta,  »az 
anyjától  szopott  tej  is  keserűre  fog  neki  fordulni*.  10,000  forintot  Ígértek 
annak,  ki  elfogja,  és  6000  forintot  annak,  »a  ki  megöli  és  testét  fölviszí«» 
A  többi  foglyok  ellen,  kikről  még  Longueval*  sem  tudott  terhelőt  vallani, 
nem  folytatták  ugyan  a  pert,  de  Szirmay  és  Okolicsányi  Bécsbe  internál* 
tattak,  Rákóczi  és  Bercsényi  javai  lefoglaltattak,  sőt  a  fejedelem  1703 
április  30-íkán  fej-  és  jószágvesztésre  ítéltetett. 

Azt  a  fél  évet,  melyet  egyedül  töltött  Lengyelországban,  Bercsényi 
arra  használta,  hogy  érintkezésbe  lépjen  Du  Héron  varsói  franczia  követtel 

'  Klobusiczky  Ferencz  levele.  Gróf  Károlyi  cs.  okltára,  VI. 

*  A  november  9-iki  ministertandcsban  maga  a  hadi  tanács  elnöke  kifejezte  asoa 
nézetét,  hogy  az  említettek  elősegítettek  a  szökést.  Léhmann,  kit  öcscse,  egy  zászlótmiió 
utján  nyert  meg  tervének  Rákócziné,  ugy  látszik,  szintén  azt  hitte,  hogy  a  legfelső  kördk 
óhajtják  a  szökést,  mert  nyomban  beismerő  vallomást  tett,  kétségkiviil  &zon  hitben,  hogy 
Rákóczi  titkos  pártfogói  őt  is  megvédik.  A  ministertanácsi  jegyzőkönyv :  Tört.  Tár,  1887. 

*  Fölnégyelték,  s  holttestének  egy  része  még  1704  nyarán  is  a  bitófán  függött. 
Károlyi  Sándor  akkor  levétette  s  magyar  földbe  kegyeletesen  temettette  el.  Gróf  Károlyi 
cs.  okltára,  V.  94—101. 

*  Árulásáért  jutalmul  Horvátországban  szép  jószágot  kapott. 


A    TÖMEGEK    FORRONGÁSA.    II.    rAKÓCZI    FERENCZ.  545 

s  magával  Ágost  lengyel  Itirálylyal.  Ez  utóbbi  eleinte  igen  szívélyesen  bánt 
vele,  söt  jószágot  adományozott  neki.  De  az  állhatatlan  lengyel  politika 
csakhamar  megfordult  s  Bercsényinek  még  személyes  biztossága  is  veszély- 
ben forgott.  A  franczia  követ  oltalma  alatt  egy  kolostorban  kellett  meg- 
húzódnia,* mi  közben  Lajos  királyt  igyekezett  a  magyarok  ügyének  meg- 
nyerni. Pénzt  és  katonát  kért  tőle,  hogy  Magyarországba  nyomulhasson, 
mert  nyomatékos  idegen  segély  nélkül  semmiféle  vállalatba  sem  akart  bocsát- 
kozni. Rákóczi,  mikor  álruhában  Varsóba  érkezett,  szintén  Du  Héronhoz 
fordult,  ki  csakugyan  összehozta  Bercsényivel.  Ettől  kezdve  egyesült  erővel 


RáKÓcii  meoekUltse  Ntnct-Ujhelybet. 
(EeJltoTÚ  melttet  Min.) 

dolgoztak  a  franczia  cabinet  megnyerésén.  Csakhogy  e  közben  személyes 
biztosságuk  egyre  inkább  fenyegetve  volt  s  előbb  Meczinszki  lengyel 
főúr,  azután  Sziniavszki  herczeg  egyik  távoli  birtokán  kellett  magukat  meg- 
vonniok.  A  két  menekült  nem  állt  összeköttetésben  hazájával  s  az  ottani 
mozgalmakkal.  Nem  tőlük,  hanem  idegen  segéljtől  várták  a  megváltást  s 
semmiféle  vállalatba  kezdeni  nem  akartak,  mig  lengyel  barátaik  és  a  fran- 
czia kormány  megfelelő  haderőt  és  pénzt  nem  bocsátanak  rendelkezésükre. 
Idegeneknél  kerestek  ugyan  támaszt,  de  nem  azért,  hogy  idegen  érdekeket 

■  Thaly,  A  gróf  Bercsényi  család,  il.  364.  Thaly,  ki  Rákóczi  és  Bercsényi  ez  idó- 
beti  franczia  érintkezéseit  egészen  ÚJ  világításba  helyezte.  Bercsényinek  XIV.  Lajoshoz 
inléíetl  hosszú  emlékiratát  közzé  lette:  Századok,   1887.   1  —  1-3. 

A  .Magyar  Nímxel  TSrlíaelí.  VU.  35 


546  A  MAGYAR  NKMZET  TÖRTÉNETE. 


szolgáljanak,  hanem  azért,  hogy  nemzetüket  megmentsék.  Nem  az  volt  czéljuk, 
hogy  fölkelésre  bujtogassák  a  tömeget  s  a  császárnak  bajt  okozzanak,  hanem 
az,  hogy  az  idegen  járom  alól  felszabadítsák  hazájukat,  mit  pedig  hathatós 
külső  segély  nélkül  nem  remélhettek.  Hogy  ily  segélyt  szerezzen^,  többeknek, 
kikről  azt  hihették,  hogy  hajlandók  és  képesek  Magyarországért  áldozatot 
hozni,  lengyel  uraknak,  különösen  pedig  Miksa  Emánuel  bajor  választó  feje- 
delemnek ajánlották  fel  Szent-István  koronáját.  A  választó  ugyanis  a  spanyol 
örökösödési  háborúban  a  francziákkal  szövetkezett  a  császár  ellen  s  első 
sorban  őt,  a  jeles  hadvezért  akarta  Rákóczi  a  magyar  ügynek  megnyemL 

E  közben  1702-ben  hivatlanúl  egy  magyar  ember  jelent  meg  náluk, 
Szalontay  János,  ki  Törökországból  bujdosott  haza.  Bejárta  a  Hegyalját 
s  tájékozást  szerezve  a  tömegek  hangulatáról,  kiment  Lengyelországba, 
mert  azt  hallotta,  hogy  Rákóczi  és  Bercsényi  oda  menekültek.  Azt  sem 
tudta,  hol  keresse  őket.  Nyakába  vette  a  nagy  országot  s  addig  járt-kelt, 
szimatolt,  mig  messze  az  ország  belsejében  a  véletlen  nyomra  vezette.  1 702 
januárban  rájuk  akadt  ^  s  ekkor  kaptak  a  menekültek  először  beható  tájé- 
kozást a  tömegek  forrongásáról  és  készülődéseiről.  Rákóczi  igen  szívesen 
fogadta  Szalontayt,  de  azzal  bocsátotta  haza,  figyelmeztesse  az  otthoniakat, 
várjanak  türelemmel,  mig  idegen  segélyt  szerezhet  s  azzal  az  országba 
nyomulhat. 

Szalontay  távoztával  Rákóczi  és  Bercsényi  összeköttetése  a  hazával 
ismét  megszakadt.  De  bármi  buzgalommal  dolgoztak  az  id^en  segély 
megnyerésén,  munkájuk  meddő  maradt.  XIV.  Lajos  adott  ugyan  ndcik 
évdijat,  de  Du  Héron  minden  ajánlata  daczára  sem  érdeklődött  politikai 
terveik  iránt.  Ugy  látszik,  nem  bízott  bennük  s  többet  várt  Thökölytől,  kit 
fel  akart  használni,  hogy  Magyarországot  fellázítsa. 

Időközben  a  két  menekült  Sziniavszkiék  egy  másik  jószágára,  Brzczán 
várába  költözött  át,  mely  csak  három  napi  járásra  esett  a  magyar  határtóL 
Ott  külföldi  építészeknek  tartották  őket.  Brzezánban  1703  elején  újra  magyar 
látogatást  kaptak.  Esze  Tamás  és  társai  nem  bírták  tovább  a  tétlenséget 
s  beküldték  Bige  I^szlót  és  Pap  Mihályt  Lengyelországba,  kutassák  fel 
Rákóczit,  tudják  meg,  él-e  vagy  meghalt  s  ha  él,  hívják  haza,  ha  meghalt,  úgy 
Bercsényinek  ajánlják  fel  a  tervezett  fölkelés  vezetését.  A  két  küldött  ép  oly 
kevéssé  sejtette,  mint  annak  idején  Szalontay,  hol  találhatja  Rákóczit.  Sokáig 
kóboroltak  a  lengyel  határon,  mig  végre  kitudták,  hogy  Brzezánban  buj- 
dosó magyarok  tartózkodnak.  Oda  siettek  tehát,  s  ott  márczius  derekán 
csakugyan  megtalálták  azokat,  a  kiket  kerestek.  Rákóczi  ekkor  ismét  a 
francziákhoz  fordult  s  újra  pénzt,  fegyvert,  tiszteket  kért,  hogy  Magyar- 
országba mehessen  s  a  mozgalom  élére  állhasson.  Franczia  közvetítéssel 
a  lengyel  uraktól  4000  gyalogost  s  ugyanannyi  lovast  is  igyekezett  sze- 
rezni. Másrészt   megtette   az  első   lépést,   hogy  a   magyarországi   mozga- 

»  Thaly,  A  gróf  Bercsényi  család,  II.  429—433. 


A    TÖMEGEK    FORRONGÁSA.   II.    RÁKÓCZI   FERENCZ. 


547 


C       ÍO-a^TK^ 


lommal  összeköttetésbe  lépjen.  Bigével  és  Pappal  beküldte  egy  bizalmas 
emberét,  hogy  a  hely  szinén  közvetlen  tájékozást  szerezzen  a  viszonyokról. 
A  küldött  május  elején  érkezett  vissza  s  mindenben  megerősítette  Bige  és 
Pap  jelentéseit.  Ezek  azonban  most  már  tudtára  adták  Rákóczinak,  hogy 
a  nép  tovább  várni  nem  akar,  hanem  legalább  zászlókat  kér  tőle,  ha  sze- 
mélyesen még  mindig  nem  hajlandó  élére  állani.  E  kivánság  elől  nem 
lehetett  kitérni  s  a  fejedelem  a  maga  és  Bercsényi  nevének  kezdő  betűivel 
ellátott  10 — 12  zászlót,  valamint  május  12-iki  keletű  kiáltván jrt^  adott  át 
Bigeéknek,  azon  szigorú  parancscsal,  hogy  a  zászlókat  csak  akkor  bontsák 
ki,  a  harczra  hivó  kiáltványt  csak  akkor  tegyék  közzé,  ha  erre  tőle  újabb 
utasítást  kapnak.  A  mint  Bigeék  haza  indultak,  Rákóczi  és  Bercsényi  is 
elutaztak,  hogy  franczia  és  lengyel  barátaiknál  személyesen  szorgalmazzák 
a  segítséget. 

Csakhogy  alig  érkezett  Bige  és  a  nagyszakállú  Pap,  »az  én  kegyelmes 
uramnak,  Rákóczi  Ferencz,  Magyarország  fejedelmének  plenipotentiariusa«,  a 
mint  nevezte  magát,  a  Besz- 
kidekben  várakozó  tömeghez, 
a  türelmetlen  nép  Rákóczi 
világos  parancsa  ellenére  meg- 
kezdte a  munkát.  Esze  Ta- 
más és  társai  1703  május 
21-ikén  Tarpán  és  Vári- 
ban, 22-ikén  Beregszászon,  hol 
országos  vásár  volt,  kitűzték 
Rákóczi  zászlait  s  a  nép  min- 
denütt lelkes  örömmel  eskü- 
dött hűséget  a  fejedelemnek. 
Fegyvert   fogott  mindenki    s 

egyes  csapatok  maguk  választotta  vezetők  alatt  ellepték  Bereget,  Ugocsát, 
Szatmárt,  Máramarost.  A  hol  kisebb  számú  német,  vagy  megyei  katonával 
találkoztak,  szétverték  vagy  lekaszabolták  őket.  A  föld  népe  hozzájuk  állt, 
a  hol  megjelentek,  mig  a  távolabbi  megyékben  » mindenütt  úgy  várja  a  sze- 
génység, mint  a  Messiást «.■  Az  ország  egész  keleti  fele  megmozdult. 
Kisebb-nagyobb  zavargások  fordultak  elő  mindenütt  s  a  német  katonák  és 
tisztviselők,  valamint  a  velük  tartó  magyarok  a  várakba  menekültek, 
melyek  védhető  állapotba  helyezése  elrendeltetett.  Növelte  az  izgatottságot 
a  sok  kósza  hir.  Beszélték,  hogy  Rákóczi  5000  svéddel,  15,000  tatárral,  len- 
gyellel, kozákkal  készül  benyomulni.  A  vármegyék  akarták  ugyan,  de  nem 
bírták  a  népet  féken  tartani  s  mindenki  fejét  veszté,  csak  báró  Károlyi 
Sándor,  Szatmármegye  főispánja  nem.  A  mozgalom   első   hírére   fegjrverre 

m 

hivta  a  maga  megyéjét  s  a  szomszédokat.  Érintkezésbe  lépett  gróf  Nigrelli 


Esie  Tamás  aláírása. 


*  Eredeti  magyar  szövegét  közli  Thaly,  íd.  m.  II.  469 — 471. 

*  Károlyi  Sándor  május  25-iki  levele.  Gróf  Károlyi  es.  okltára,  V. 


35» 


548  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


kassai  főkapitánynyal,  a  ki  meg  Bécsből  és  Rabutín  erdélyi  főparancsnoktóí 
kért  segélyt  s  egy  vasas  ezredet,  mely  épen  indulóban  volt  külföldre, 
itthon  marasztott.^  E  közben  a  folyton  szaporodó  kuruczság  átkelt  a  Tiszán 
á  a  Szamosközt,  továbbá  Ungmegyét  lepte  el  s  Esze  figyelmeztette  Szatmár 
vármegyét,  ne  fegyverkezzék  a  kuruczok  ellen,  kik  »nem  másért,  mint  a 
őzegény  nép  elnyomásáért «  lázadtak  föl.  A  nemesség  mindentlnnen  elfutott 
a  felkelők  elől,  ellenben  Károlyi  Sándor  erélyesen  szervezte  az  ellenállást. 
Mozgásba  hozta  a  szomszéd  vármegyéket  s  a  nemesi  fölkeléssel,  a  hajdú 
városok  népével,  a  szatmári  németekkel  akart  a  felkelőkre  tömi.  Csakhogy 
időközben  maga  is  gyanúba  került  s  igazolásra  Kassára  sietett. 

így  a  mozgalom  háborítlanúl  terjedhetett  s  júniusban  már  6000  ember 
állt  Rákóczi  zászlai  alatt.  Pap  Mihály  Majos  Jánossal  újra  kiment  Lengyel- 
országba s  kérte  a  fejedelmet,  jöjjön  be,  mert  itthon  azt  híresztelik,  hogy  nem 
is  él  többé,  hanem  rég  meghalt.  Bercsényi  akkor  Varsóban  volt  s  onnan  igye- 
kezett Bonnac  danczkai  franczia  consultól  segéljrt  szerezni.  Rákóczi,  noha 
lengyel  barátai  cserben  hagyták,  belátta,  hogy  végre  neki  is  meg  kell  moz- 
dulnia, különben  a  vezetés  nélküli  kuruczság  szétoszlik  vagy  szétveretik. 
Elhatározta  tehát,  hogy  Papékkal  a  felkelők  táborába  megy.  Meg  is  indult, 
csakhogy  időközben  már  bekövetkezett  az,  a  mitől  félt,  a  kurucz  had  egy  része 
tényleg  szétugrasztatott.  Esze  Tamás  egy  pár  ezer  emberrel  Máramarosba 
nyomult,  hogy  ott  a  török  területen  élő  Thököly-féle  bujdosók  Moldván  át 
visszatérő  csapatát  bevárja.  De  Károlyi  Sándor  a  maga,  gróf  Csáky  István 
és  mások  hadaival  utána  iramodott  s  június  7-ikén  Dolhánál  megverte. 
Három  zászlaja  Károlyi  kezébe  került,  emberei  meg  a  Beszkidekbe  mene- 
kültek. Károlyi  túlbecsülte  győzelmét  s  azon  hitben,  hogy  csirájában  elfoj- 
totta a  mozgalmat,  a  zászlókkal  Bécsbe  sietett,  hogy  az  udvart  bizonyos 
reformokra,  engedményekre  birja,  melyekkel  első  sorban  a  Szatmár  megyei 
szegénység  sorsán  akart  könnyíteni.  Vele  azonban  eltávozott  az  egyetlen 
ember,  a  ki  kellő  erélylyel  és  buzgalommal  igyekezett  a  rendet  hél)n:e  álH- 
tani.  A  német  parancsnokok  a  várakba  húzódtak,  a  vármegyék  ismét  nem 
bírtak  semmire  sem  menni  s  igy  a  dolhai  vereség  daczára  a  fölkelés  csak- 
hamar még  nagyobb  arányokat  öltött. 


IV.  FEJEZET. 

(E  felkelés  terjedése  és  diadalai. 

Még  lengyel  földön,  Drohobiczban  vette  Rákóczi  június  12-ikén  a  dolhai 
vereség  hirét.  Gondolkodóba  esett,  folytassa-e  útját  vagy  legalább  Bercsényit 
várja  be.  De  a  visszavonulás  szégyen  lett  volna,  mihelyt  egyszer  megígérte^ 

>  Károlyiról  a  kuruczokhoz  csatlakozásáig  I.  Walther  Imre :  Századok,  1874. 


A   FELKELÉS    TERJEDÉSE   ÉS   DIADALAI.  549 

hogy  a  felkelőkhöz  csatlakozik.  Isten  nevében  előre  ment  tehát  s  noha 
lengyel  földön  is  nehézségekkel  kellett  küzdenie,  június  14-ikén  a  magyar 
határra  ért.  Ott  valami  ezer  ember  várta  s  leírhatatlan  lelkesedéssel  üdvö- 
zölte. Ott  fogadták  a  mozgalom  eddigi  vezérei,  Esze  Tamás,  a  tarpai  jobbágy, 
Kiss  Albert,  a  régi  kurucz  és  utóbb  hires  zsivány,  Móricz  István,  egykor 
munkácsi  katona,  Horváth,  ki  a  németeknél  őrmester  volt.  Noha  fontosabb 
katonai  tisztségre  nem  igen  voltak  alkalmasak,  a  nép  szertelenül  ragasz- 
kodott hozzájuk  s  másnak,  különösen  nemes  embernek,  nem  akart  engedelmes- 
kedni, mert,  mint  Rákóczi  mondja,  a  tömeg  és  a  nemesség  közt  természetes 
gyűlölség  forgott  fenn.  A  tábor  bottal,  kaszával,  vasvillával,  karddal  fölfegy- 
verkezett szegénységből  állt.  Száma  egyre  szaporodott  s  valósággal  özön- 
lött a  nép  Rákóczihoz,  mint  szabadítójához ;  sirtak,  térdre  borultak  előtte  s 
hálálkodtak  neki,  hogy  bejött  megmentésükre.  A  fejedelem  első  sorban. fegyel- 
mezni, rendezni  próbálta  a  tömeget,  a  mi  nagyon  nehezen  ment,  mert  olyan 
ember  sem  igen  akadt,  a  ki  akár  a  tizedesi  tisztet  betölthette  volna.  Mindazr 
által  néhány  nap  alatt  valami  3000  ember,  közte  300  lovas  nyert,  habár 
fölötte  kezdetleges,  katonai  szervezetet,  mire  a  fejedelem  június  16-ikán 
a  vereczkei  szoroson  magyar  földre  nyomult.  A  hir,  hogy  a  Beszkid  hegy- 
ségben áll,  villámgyorsan  terjedt  el  szerteszét.  Azt  beszélték,  hogy  »a  por- 
tiót  az  országból  kiűzni  s  a  sót  felszabadítani*  jön,  a  mi  mindenütt  meg- 
nyerte neki  a  sziveket.  Sok  felől  érkeztek  táborába  a  követek,  kik  esdve 
kérték,  szálljon  le  a  síkságra,  keljen  át  a  Tiszán,  hogy  a  nép  ott  is  hozzá 
csatlakozhassék.  Csakhogy  ez  nehéz  feladat  volt.  De  a  fejedelem  nem  riadt 
vissza  tőle.  Munkácsnak  nyomult  s  június  24-ikén  megszállta  a  várost, 
honnan  egyes  csapatai  a  Tiszáig  száguldoztak,  míg  a  többiek  a  munkácsi 
német  őrséggel  csetepatéztak.  De  június  24-ikén  hajnalban  vasas  németek 
érkeztek  a  vár  segítségére  s  bekerítették  a  várost,  melyből  Rákóczi  csak 
nagy  nehezen  vágta  ki  magát. 

Ismét  a  hegységbe  kellett  húzódnia,  hogy  ott  Bercsényit  bevárja,  ki 
július  első  napjaiban  (3 — 4-ikén)  csatlakozott  hozzá,  »nem  üres  kézzel «, 
hanem  800  lengyel,  oláh,  kozák  és  tatár  harczossal.  Ez  lett  az  elite-csapat, 
mert  kellően  föl  volt  szerelve  s  katonailag  is  eléggé  szervezve.  Az  egyesült 
sereg  újra  megpróbálta,  hogy  a  Tiszán  átvergődjék  s  ott  a  magyarság 
tömegeivel  érintkezésbe  juthasson.  Július  7-ikén  kezdte  meg  a  mintegy  2800 
főből  álló  had  az  előnyomúlást  s  július  14-ikén  Tisza-Becsnél  kierőszakolta 
az  átkelést.  Ezzel  Rákóczi  előtt  megnyílt  a  tulajdonképeni  Magyarország,  a 
Tisza  vidéke  gazdagabb  segélyforrásaival,  lelkes,  harczedzett  magyarságával, 
mely  ép  oly  hőn  várta,  mint  a  határszéli  szegénység. 

Magyarországon  1703  nyarán  valami  5000  német  gyalog  és  lovas, 
Erdélyben  5446  gyalog  és  2984  lovas,  a  várakban  és  városokban  szétszórva 
pedig  37  század  őrség  állt.^  Ez  a  német  had  biztosan  számíthatott  a  ráczok 

*  A  Feldzüge  VIII.  kötete  hivatalos  források  nyomán  összeállítja  azon  városokat  és 
várakat,  melyekben  német  őrség  volt.  Ezek  Buda,  Eperjes,  Makovicza,  Kanizsa,  Eszék,  Várad, 


550  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


és  horvátok,  sőt  a  legtöbb  vármegye  támogatására,  melyek  még  szeptember 
végén  2000  főnyi  igen  jól  felszerelt  lovast  és  gyalogost  küldöttek  a  németek 
szeredi  táborába.  A  haderő  elég  lett  volna  tehát  a  fölkelés  vérbe  fojtására^  ha 
Bécsben  komolyan  veszik  a  magyar  mozgalmat.  De  hónapokon  át  csak 
zsiványbandák,  gyámoltalan  parasztok  fészkelődésének  tartották,  sőt  zokon 
vették  Nigrelli  kassai  főkapitánytól,  ki  folyton  segélyt  kért,  hogy  olyan  hűhót 
csap  semmiért.  A  dolhai  és  munkácsi  győzelmek  után  meg  épen  nevetve 
mondották,  hogy  ezzel  a  fölkelés  majd  csak  beéri.  Rákóczi  előnyomulásának 
hirére  a  ministerek  dühöngtek,  vérrel-vassal  fenyegetőztek  ugyan,  de 
nem  használták  fel  seregüket  azon  időben,  mikor  a  kurucz  had  számra 
még  jóval  csekélyebb  volt  s  többnyire  fegyvertelen,  rongyos  népből  állt  s 
mikor  3 — 4000  jó  katona  kellő  vezetés  alatt  országszerte  helyreálUthatta 
volna  a  nyugalmat.^  Általában  parasztfölkelésnek  tartották,  mely  kevésbbé 
az  állam,  mint  inkább  a  földesurak  ellen  irányul  s  titkos  kárörömmel  nézték 
a  nemesség  veszedelmét.  Valóban  főleg  az  sürgette  az  erélyes  eszközöket, 
a  mozgalom  gyors  elfojtását,  mely  Rákóczi  vezetése  alatt  is  jó  ideig  a 
jobbágyság  s  a  birtoktalan  nemesség  lázadásának  látszott  A  nemesség  a 
várakba  menekült,  a  kuruczok  meg  elhajtották  barmait  és  gulyáit,  kifoszr- 
tották,  fölperzselték  lakóházait.  Ekképen  hónapokon  át  socialistikus  mozgalom 
maradt  a  fölkelés,  melyhez  még  a  hajdú  városok  sem  csatlakoztak,  míg  a 
labancz  urak  csodálkoztak,  hogy  a  nagybirtokos  Rákóczi  és  Bercsényi  ilyen 
elemekkel  fogtak  kezet.  » Jobb  volna  Miklósnak  (Bercsényi)  —  irta  még  novem- 
berben, mikor  a  mozgalom  már  országos  volt,  gróf  Forgách  Simon  császári 
ezredes  —  Mária  Magdolnaként  a  kereszthez  mászni ;  még  most  ideje  volnay 
mert  bizony  azzal  a  kóborló,  rendetlen  haddal  sem  végez;  nincsen  köztük, 
semmi  rend,  sem  fegyver,  sem  pénz,  sem  disciplina.««  Ez  megfelelt  ugyan  az 
igazságnak,  a  mennyiben  a  töméntelen  ember,  a  ki  Rákóczi  zászlai  alá 
özönlött,  nem  volt  katona  s  tábora  nem  volt  hadsereg.  Kanászok,  gulyások, 
borbélyok,  szabók  s  más  ilyenek  voltak  a  csapatok  önválasztotta  vezérd.  Csak- 
hogy nagy  eszményekért  küzdöttek,  melyek  hősökké  avatták  őket  s  a  kanászok, 
borbélyok,  parasztok  csakhamar  magát  Forgáchot  is  kegyetlenül  elverték. 
A  mint  Rákóczi  a  Tiszán  átkelt,  a  mozgalom  országos  jelleget  öltött  s 
»az  egész  föld,  majd  Budáig*  mozgásba  jutott.  A  vezérek  biztatásai  még 
inkább  fokozták  a  nép  reményeit.  »Üres  kézzel  és  nagy  fundamentum  nélkül 
felbolondítani  az  országot  nem  kivánjuk,  —  irta  Bercsényi  július  8-ikán.  — 
Pénzünk,  hadunk,  királyokkal  kötésünk,  minden  készületeink  megvannak.*  • 

Lipútvár,  Tokaj,  Munkács,  Kassa,  Szcndru,  Loc^e.  Pozsony,  Érsek-Ujvár,  Trencsén,  Árva, 
Likava,  Komártun  és  Gyűr.  l'z  a  kimutatás  azonban  ép  oly  hiányos,  mint  a  különben 
igen  értékes  munka  sok  más  kíizlése.  K sztereóm,  Szatmár,  Ungvár,  Kálló,  Murány, 
Szeged,  Arad  s  sok  más  hiányzik  bel»jle. 

'  Zweii;  János  selmeczi  bányamester  naplójának  kivonata:   Tud.  Gyűjt.   1835. 

«  Thaly:  Századok.   is72.  511. 

«  Thaly:  Századok,   lcS7:j.  *J(.)--21. 


]].  RÁKÓCZI  PERENCZ. 
(Minj-oki  Adim  crcdcii  Itílménjc  *  szán  V\ii\\-  ia 


A  Mai»»  Nmu*  rfrlMtfArt. 


ti  11 


9- 


ti.'  ' 

ír 


m 


! 


A    FELKELÉS    TERJEDÉSE   ÉS   DIADALAL  551 

A  birtokos  nemesség  azonban  e  biztatásokra  sem  hallgatott.  Egyesek 
Ungból  és  Beregből,  de  csak  kis-birtokosok  szállingóztak  ugyan  a  táborba, 
ellenben  Szabolcsmegye  nemessége  a  kis-várdai  várba  húzódott  s  még  a 
hajdúk  sem  akartak  fegyvert  fogni,  mig  Kalló  vár  német  kézben  van.  A  leg- 
közelebbi feladat  e  vár  megvétele  volt  tehát.  Rákóczi  ostromolni  kezdte  s  csak- 
hamar elfoglalta.  A  várkapitány,  Eckstein  János  vagy  40  némettel  Rákóczi 
szolgálatába  lépett,  ki  itt  szerzé  első  ágyúit,  négy  darabot,  néhány  mázsa 
lőporral.  » Ebből  állott  tüzérségem*  —  monda  később.  Csakhamar  bevonult 
Debreczenbe,  mely  lelkesen  üdvözölte  s  fejlett  iparával  a  sokféle  katonai 
szükséglet  kielégítését  lényegesen  megkönyítette.  Innen  Rákóczi  érintkezésbe 
lépett  Bihar  vármegye  felkelőivel.  E  vármegyében  számos  egykori  Thököly- 
féle  tiszt  és  katona  élt  s  az  egész  nép  sokat  szenvedett  a  váradi  őrségtől, 
valamint  a  diószegi  uradalom  idegen  tiszteitől.  Rákóczi  közeledtének  első 
hirére  kitört  tehát  a  felkelés.  Boné  András  valami  4000  lovast  és  3000 
gyalogost  gyűjtött,  kikkel  július  19-ikén  hajnalban  rá  tört  a  diószegi  kas- 
télyra s  a  benne  levő  németeket  egy  szálig  levágta.  Csakhamar  azonban 
seregének  egy  részét  a  váradi  németek  és  ráczok  megverték.  Váradon, 
Olaszi  külvárosban,  mely  akkor  külön  község  volt,  nagyszámú  ráczság 
települt  le,  mely  bosszújával  fenyegette  és  sújtotta  is  a  mozgalomhoz  csat- 
lakozó magyar  községeket.  Messze  föld  biztossága  kivánta  tehát,  hogy  a 
kuruczok  ezt  a  veszedelmes  fészket  megsemmisítsék.  Rákóczi  legjobb  kato- 
náival Olaszi  ellen  küldte  Bercsényit,  ki  augusztus  6-ikán  hajnalban  rajta 
ütött  a  városon,  az  egész  rácz  lakosságot,  valami  7000  embert  lekasza- 
bolta s  roppant  zsákmánynyal  tért  meg.  A  kuruczok  Somlyót  is  megvették, 
mire  Erdély  szélein  szintén  föUángolt  a  fölkelés. 

E  gyors  sikereit  a  mozgalom  a  többek  közt  annak  köszönte,  hogy 
a  felvidéken  nem  volt  senki,  a  ki  az  ellenállást  szervezze.  A  német  parancs- 
nokok fejüket  vesztették,  a  vármegyék  keze  megbénult,  mert  Károlyi  Sándor 
még  mindig  Bécsben  volt,  hol  nagyon  előzékenyen  bántak  vele.  Lipót  király 
a  hadi  tanács  útján  köszönetét  fejezte  ki^  neki  a  hasznos  szolgálatért, 
melyet  a  dolhai  győzelemmel  tett.  Az  udvar  jutalmazni  is  akarta  e  szolgá- 
latot, és  ama  folyamodványára,  melyben  Majtényt  és  némely  csengeri 
birtokrészeket  kérte,  maga  a  király  azt  irta:  piacet,  mert  Károlyi  nem 
csupán  ennyit,  hanem  még  több  kegyelmet  érdemel."  Ellenben  a  közérdek- 
ben tett  javaslataira  nézve  húzták-halasztották  a  döntést  s  igy  Károlyit 
épen  akkor,  midőn  erélyére  és  belátására  otthon  a  legsürgetőbb  szükség 
volt,  Bécsben  tartóztatták.  Ott  hallotta,  hogy  a  kuruczok  feldúlták  károlyi 
jószágát.  »A  felkelők  igy  állanak  bosszút  a  dolhai  vereségért,  de  isten 
levivén  —  irta  augusztus  l-jén  —  visszamérem  a  károlyi  kölcsönt.*  ^  Bécs- 
ből, a  hol  az  udvarnak  » érdemem  felett  való  gratiáját  tapasztaltam  és  vettem, « 

*  Gróf  Károlyi  cs.  okltára,  V.   17  —  19. 
»  Id.  m.  IV.  600. 

*  Thaly,  Gróf  Bercsényi  család,  III.   19. 


552  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


csakugyan  azzal  az  eltökéléssel  indult  haza,  hogy  minden  áron  •Török- 
országon vagy  Lengyelországon  által  Moldvára  s  Erdélyre  kerülve  is,  de 
haza  megyek*.  Kassára  igyekezett,  hogy  ott  katonaságot  kapjon,  melylyel 
kiverheti  Szatmármegyéből  a  felkelőket.  Csakhogy  időközben  károlyi  vára  és 
ott  lakó  felesége  a  kuruczok  kezébe  került.  Ezt  augusztus  25-ikén,  útközben 
tudta  meg  s  annál  inkább  sietett  Kassára,  hogy  az  ottani  németeket  erélyes 
cselekvésre  ösztönözze.  Kassán  azonban  nem  azt  találta,  a  mit  várt 
A  beteges  főkapitány,  Nigrelli  gróf  a  város  védelmére  szorítkozott,  másrészt 
meg  Rákóczi  egyre  nagyobb  hódításokat  tett.  Báró  Melith  Pál,  az  első 
magyar  főúr,  a  ki  hozzá  csatlakozott,  ekkor  már  táborába  vitte  Szatmármegye 
nemesságét  is.  Melléje  állott  Nagybánya  a  pénzverő  házzal,  Kapnik-  és 
Felsőbánya.  Ugyanezt  tette  Máramaros  vármegye,  melynek  orosz  és  oláh 
lakossága  már  a  tavaszszal  sopánkodva  hangoztatta,  »csak  isten  hozná  ki 
hamar  Rákóczi  urunkat*.  A  jobbágyság  az  öt  koronaváros  magyar  lakóit 
csatlakozásra  kényszerítelte  s  mikor  Huszt  vára  meghódolt,  a  nemesség,  a 
vármegye  is  kurucz  lett.  Rákóczi  hadai  annyira  megszaporodtak,  hogy 
Szatmár,  Munkács  és  Tokaj  várait  ostromzár  alá  vétethette.  Három  báró 
Sennyey,  kik  közül  István  később  kiváló  szerepet  vitt,  Rákóczihoz  áUott, 
a  Krajnák  harczedzett  népe  fegyvert  fogott  s  megvette  Ungvár  városát,  mig 
a  nemesség  a  várba  zárkózott.  A  várakba  menekült  a  zempléni  nemesség  is, 
de  a  megye  többi  területe  a  felkeléshez  csatlakozott.  Ugyanezt  tette  végre 
Szabolcs  vármegye,  mig  Rákóczi  a  lakosság  segélyével  megvette  Szatmár 
városát.  Noha  a  vár  a  németeké  maradt,  ezek  nem  támaszkodva  többé  a 
városra,  az  ostromzárolt  várban  egyre  sanyarúbb  helyzetbe  jutottak.  Szep- 
tember 21-ikén  elesett  Szolnok  vára,  s  a  mozgalom  ellepte  a  Duna-Tisza 
közét  s  mélyen  a  dunáninneni  vármegyékbe  nyomult. 

Abauj,  Sáros,  Szepes  szintén  fölkeltek,  habár  az  itteni  városok  és 
várak  német  kézben  maradtak.  Arra  a  hirre,  hogy  itthon  kitört  a  fölkelés, 
a  külföldön  levő  magyarok  is  megmozdultak.  A  császári  sereg  számára 
újonnan  alakított  magyar  ezredek  katonái  vagy  a  francziákhoz  álltak,  vagy 
Német-  és  Csehországból  ezer  veszély  közt  haza  vergődtek  s  Rákóczi 
zászlai  alá  siettek.  A  török  birodalomban,  Havasalföldén  s  másutt  élő  buj- 
dosók apró  csapatokban  szállingóztak  haza. 

Selmeczen  már  július  végén  hire  járt,  hogy  Rákóczi  és  Bercsényi 
hadai  közelednek.  A  kamarai  tisztek  egy  része  megszökött,  a  másik  rész 
báró  Hellenbach  János  vezetése  alatt  védelemre  készült.  De  a  lutheránusok 
a  fölkelőkkel  rokonszenveztek,  a  többinek  meg  inába  szállt  a  bátorsága. 
A  mint  szeptember  14-ikén  Ocskay  László  ^  40  huszárja  megjelent,  a 
város  megadta  magát.*  Hellenbach  Rákóczihoz  csatlakozott  s  az  egész 
háború  folyamán  egyik  legbuzgóbb  tisztviselője  maradt. 

*  Életrajzát  nagy  munkában  megírta  Thaly  Kálmán. 

•  Zwcig  János  naplója:  Tud.  Gyűjt.   1S35. 


A   FELKELÉS    TERJEDÉSE    ÉS    DIADALAL  553 

A  kuruczok  folytatták  az  előnyomulást.  Pozsony  vármegye  kivé* 
telével  az  egész  dunáninneni  földet  ellepték  s  a  morva  határig  baran- 
goltak. Erdélyben  szintén  terjedt  a  fölkelés  s  Rákóczi  már  az  őszszel  azon 
helyzetben  volt,  hogy  2000  magyart  küldhetett  az  erdélyiek  segítsé- 
gére. Ekképen  még  mielőtt  az  1703-iki  esztendő  véget  ért,  a  mozgalom 
igazán  országossá,  nagy  nemzeti  küzdelemmé  fejlődött.  »A  mely  dol- 
got Kis  Albert  70  talpassal  kezdte  áprilisban,  májusban  700,  júniusban 
7000,  deczemberben  70,000  számra  nőtt«.i 

Károlyi  Sándor  éles  esze  idejében  észrevette  a  viszonyok  e  gyökeres 
változását.  Mikor  Kassán  a  németeket  hasztalan  biztatta  a  cselekvésre, 
családja  meg  a  fölkelők  kezében  volt,  titokban  maga  is  érintkezésbe  lépett  a 
kuruczokkal.  Végre,  mivel  »már  öt  hete,  mióta  mind  várom  (a  hadműveletek 
megindítását),  de  semmi  láttatját  nem  ismervén,  bele  fáradtam,  a  heverést 
eluntam «  kiszökött  Kassáról,  még  házi  gazdájától,  Klobusiczky  Ferencztol 
is  » parasztul,  bucsuzatlanul«  válva  meg.*  Október  9-ikén  már  Bercsén3ri 
tokaji  táborában  volt,  hová  csakhamar  Rákóczi  is  megérkezett.  Bercsényi 
ajánlatára  a  fejedelem  Károlyit,  kit  addig  nem  ismert,  tábornokká  nevezte 
ki  s  a  Duna-Tisza  közére,  Kecskemét  vidékére  küldötte,  hogy  a  fölkelést 
szervezze  s  megvédje  a  magyar  községeket  a  délvidéki  ráczok  rabló  táma- 
dásaitól. Rákóczi  és  Bercsényi  még  lengyel  földön  elhatározták,  hogy 
megnyerik  a  ráczokat  s  egy  részüket  zsoldjukba  fogadják.®  De  az  udvar 
megelőzte  őket  s  magához  fűzte  a  rácz  papságot,  mely  a  tömegeket  kor- 
látlan hatalommal  vezette.  Maga  a  nép  szívesen  csatlakozott  volna  Rákó- 
czihoz, kinek  seregében  folyton  szolgáltak  rácz  katonák.  De  a  patriarcha  az 
udvar  zsoldjában  állt,  mely  már  1703  november  22-ikén  utasította,  hogy 
alattomban,  feltűnés  nélkül  szervezze  a  közfelkelést  a  magyarok  ellen  s 
e  végből  tegyen  látogatást  az  összes  szerb  egyházmegyékben.  Jutalmul 
a  szecsői  uradalmat  ígérték  neki.*  így  a  ráczság  az  ország  minden 
részében  a  magyarok  ellen  fordult  s  még  a  Dunán  túl  is,  mely  1703-ban 
még  nem  fogott  fegyvert,  a  legkegyetlenebb  dúlás-fosztást  követte  el, 
úgy,  hogy  deczember  7-ikén  a  király  maga  volt  kénytelen  őket  meg- 
dorgálni. Rákóczi  mindazáltal  ismételve  kísérletet  tett,  hogy  a  ráczokat 
magához  vonzza.  Leveleivel  és  küldötteivel  fordult  a  patriarchához  s  a 
ráczok  kiváltságainak  megerősítésén  kívül  külön  jutalmul  20,000  forintot 
s  más  kedvezményeket  igért  neki.  De  a  patriarcha  többet  várt  az  udvar- 
tól s  a  ráczság  az  egész  háború  folyamán  a  magyarok  ellen  harczolt. 
Töméntelenszer  megverettek  ugyan,  de  a  hol  megjelentek,  sivataggá  tették 
a  földet,  raboltak  és  gyilkoltak  irgalmatlanul.  Végre  Rákóczi  is  irtó  har- 
czot  indított  ellenük;  hadai  a  Dráván  túl,  a  Maros  táján  s  a  déli  megyék- 

»  Bethlen  M.  önéletrajza,  II.  303. 

•  Október  8-ikán  kelt  levele:  Gróf  Károlyi  cs.   okltára,  V.  33-35. 
»  Bercsényi  emlékirata  a  franczia  királyhoz.  Thaly,  id.  m.  ü.  505. 

*  Szentkláray  Jenő  :  Századok,   1883.  373. 


554  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


ben  kegyetlen  visszatorlást  gyakoroltak  rajtuk  s  egy  részüket  valóban 
kiirtották.  A  hadjáratban  elpusztult  ráczok  számát  valami  1 20,000-re  teszik. 

Ez  időben  Lipót  király  már  elaggott,  összetöpörödött  ember  volt,  ki 
leginkább  lelki  üdvösségével  foglalkozott.  Világi  dolgok  kevéssé  érdekelték, 
mert  meg  volt  győződve,  hogy  sikereit  egyedül  vallásosságának  köszöni  s 
a  végszükségben  az  isten  csodával  is  segítségére  jövend.  Végképen  gyóntatói 
és  Kollonics  befolyása  alá  jutott  tehát.  Csak  ezek  közvetitésévd  lehetett 
hozzá  férni  s  tábornokai,  valamint  a  külföldi  követek  és  fejedelmek,  ha 
boldogulni  akartak  nála,  először  a  gyóntatóhoz  folyamodtak. 

A  franczia  udvarban  gúnyolva  beszéltek  a  császárról,  ki  örökösen 
imádkozik  s  idejét  papok,  főleg  tudatlan  szerzetesek  társaságában  tölti. 
Lipót  ellenben  megütközve  szokta  emlegetni  a  Versaillesben  divó  léha 
erkölcsöket  s  valóságos  undorral  utasította  el  az  eszmét,  hogy  József,  az 
ifjú  király  az  orleansi  herczeg  leányát,  Bourgogne  franczia  királyi  herc2:eg 
meg  valamelyik  főherczegnőt  vegye  feleségül. 

Ekképen  a  császári  udvar,  mint  egy  angol  minister  monda,  csak 
árnyéka  lett  hajdani  nagy  nevének.  Az  uralkodó  tanácsosai  vagy  beteges 
vagy  öreg  emberek  voltak,  minden  államférfiúi  képesség  nélküL  »A  mini- 
sterekkel  —  ír  Eugen  herczeg  —  még  beszélni  akarni  is  olyas  valami, 
mintha  a  falnak  beszélnénk.  Vagy  idegen  pénz  kering  ebben  az  udvarban, 
vagy  a  tunyaság  és  lustaság  szörnyű  nagy,  talán  mind  a  kettő. «  József, 
az  ifjú  király  hasonlóképen  gondolkozott  róluk  s  mindent  elkövetett,  hogy 
a  spanyol  örökösödési  háború  veszedelmes  idejében  új  emberek  vegyék 
át  a  kormány  gyeplőjét.  De  a  császár  kicsinyes  féltékenységgel  őrködött 
jogkörén  s  a  közügyekből  kizárta  fiát,  ki  csak  nagy  nehezen  tudta  kiesse 
közölni,  hogy  legalább  a  hadügyek  vezetését  bizza  alkalmas  emberre, 
Eugen  herczegre,  ki  1703  július  8-ikán  végre  a  hadi  tanács  elnöke  lett. 

Ez  az  1703  év  volt  Lipót  király  uralkodásának  legválságosabb 
éve.  Külső  ellenségei  és  saját  alattvalói  egyaránt  a  legkomolyabban  fenye- 
gették s  attól  lehetett  fébie,  hogy  Bécs  alatt  kezet  fognak  egjmiássaL  A  bajor- 
franczia  hadak  Tirolba  és  Felső-Ausztriába  nyomultak,  Rákóczi  meg  az 
osztrák  határon  állt  s  Magyarország  a  várak  és  a  Dunán  túl  kivételével 
lelkesülten  támogatta.  De  hónapok  múltak  el,  mig  a  király  és  tanácsosai 
a  nemzeti  fölkelés  komolyságának  tudatára  ébredtek  s  csupán  ősszel,  a 
bajorok  hochstüdti  győzelme  (szeptember  16.)  után  fordítottak  több  figyel- 
met a  magyar  ügyekre.  A  niinistertanács  október  5-ikén  foglalkozott 
először  velük,  s  hogy  a  még  hű,  fcU  nem  lázadt  vármegyéket  a  fölkeléshez 
való  csatlakozástól  visszatartsa,  bizonyos  adóengedményeket  ajánlott  részükre, 
de  máskülönben  a  mozgalom  fegyveres  elfojtását  sürgette.  Javaslatait,  melye- 
ket a  nádor,  a  kanczoUár,  Kollonics  s  számos  német  tanácsos  részvételévd 
a  József  királv  elnöklete  alatt  október  7-ikén  tartott  titkos  értekezlet   felül- 

te 

*  A  ministerlanács  jegyzőkön  v  ve  :   Ti  irt.  Tár.   lvX97.  404. 


rosijHVJA«£HlDVXAVsTRtíLEopoLDI  C:€SA(Us  fILIVs  tXELxcwoiiA 

aVoVjta   PALArrNO-KEOiVtcU  naíCItVr    is'lVLll. 
PANNOvIx   beX   (oLehhI  hItV  InaVcVbatVb  posonü    9  ■DeCeMbrIsÍiííí" 


Jöis«f  IQabb  k   á  ; 
(Egykorú  Dielsiel  uUn.) 


656  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

bírált,  Lipót  október  9-ikén  hagyta  jóvá.  Ezekhez  képest  az  1703.  évi  négy 
milliomos  adóból  egyet  elengedett,  a  katonai  adóvégrehajtást  megszüntette 
s  a  jövőre  további  könnyítéseket  helyezett  kilátásba.  Másrészt  bármi  kedve- 
zőtlen volt  a  helyzet  a  nyugati  harcztéren,  onnan  gróf  Schlick  tábornokot 
néhány  ezreddel  Magyarországba  rendelte,  hogy  a  ráczok  és  horvátok, 
valamint  a  toborzandó  magyar  katonák  és  hű  megyék  nemessége  segélyévd 
helyreállítsa  a  nyugalmat. 

Biztatással  és  fegyverrel,  szép  szóval  és  erőszakkal  akarták  tehát  a 
tüzet  eloltani.  Csakhogy  az  apró  engedmények  sem  komolyan  tétettek. 
A  császár  a  viszonyok  kényszerűségének  meghajlott,  de  azon  eltökéléssd, 
hogy  alkalom  adtán  visszaveszi  ezeket  a  tisztán  adóügyi  engedményeket 
is.  »E  biztatások,  —  mondotta  rendeletében  —  csak  in  generalibus 
adassanak. «  ^  Az  udvar  igazi  czélzatait  eléggé  jelezte  azon  intézkedése, 
hogy  Rákóczi  és  Bercsényi  fejére  ismét  nagy  összeget  tűzött  ki.  Hasonló- 
képen közhírré  teendő,  —  folytatja  a  császár  —  hogy  az  a  magyar, 
ki  egy  fölkelőt  megöl,  a  megölt  vagyonának  felét  vagy  egészét  is  kapja, 
s  »talán  igy  az  egyik  farkas  a  másiknak  felfalására  buzdítható«.  Ez  tehát 
nem  az  engesztelődés,  hanem  a  régi  hírhedt  »ebet  ebbel  maratok* 
politikának  folytatása  volt.  A  hirek,  melyek  időközben  a  kuruczok 
újabb  sikereiről  érkeztek,  valósággal  tajtékzó  dühhé  fokozták  a  ministerek 
hangulatát.  Tűzzel- vassal  akarták  »az  eszeveszett  pártütés  ragályát«  irtani. 
A  király  október  18-ikán  kiáltványt  adott  ki,  melyben  kegyelmet  ígért 
azoknak,  kik  hat  hét  alatt  megtérnek.  Ellenben  utasította  a  hadvezéreit, 
hogy  a  gonosz  pártütőket,  a  kiket  elcsípnek,  irgalmatlanul  kivégeztessék. 
Azoknak,  kik  a  lázadók  közül  egyet  vagy  többet  megölnek,  első  sorban 
azon  kuruczoknak,  kik  pártütő  társaikat  levágják,  a  király  a  legyilkoltak 
vagyonát,  de  legalább  is  e  vagyon  felét  biztosította,  még  pedig  nyomban, 
minden  peres  eljárás  mellőzésével.* 

E  kiáltványnak  olyan  hatása  volt,  minőt  megérdemelt:  senkit  sem 
buzdított  orgyilkosságra  s  az  ország  néma  megvetéssel  fogadta.  De  ép  oly 
kevéssé  teljesültek  az  udvar  azon  reményei,  melyeket  Schlick  műveleteihez 
fűzött.  A  tábornok  október  második  felében  Pozsony  alól  5200  német, 
több  ezernyi  magyar  és  rácz  haddal  Lévának  nyomult  s  megszállta.  De  Ber- 
csényi és  Károlyi  rátörtek,  hadának  azon  részét,  mely  gróf  Forgách 
Simon  alatt  Zólyomnál  állt,  november  15-ikén  keményen  megverték  és 
Zólyomba  szorították.  A  vereség  hírére  Schlick  is  meghátrált,  egy  másik 
német  hadosztály,  mely  Ricsán  alatt  készült  vele  egyesülni,  Trencsén- 
megyében  szenvedett  vereséget.  Forgách  november  19-íkén  éjjel  seregét  kive- 
zette ugyan  Zólyomból,  de  csak  nagy  veszteség  közt  bírt  Schlickhez  eljutni, 
ki  deczember  4-íkén  vert,  megfogyott  népév-el  ismét  Pozsonyban  táborozott. 


'  Feldzüge,  V.  611. 

•  Az  okirat  Hornyiknál,  id.  m,  IV. 


A  FELKELÉS    TERJEDÉSE   ES   DIADALAI. 


567 


Bercsényi  hadai  megszállták  Nagy-Szombatot  s  Pozsonjrt  is  annyira  fenye- 
gették, hogy  az  udvar  Bécsbe  vitette  a  koronát.  Fegyvert  fogott  a  Fehér- 
hegység  népe,  s  Bercsényi  deczember  15-ikén  csatlakozásra  hivta  föl  Morva- 
országot és  Alsó-Ausztriát,  hová  Károlyi  betört  s  minthogy  a  nép  nem  állt 
hozzá,  megkezdte  a  pusztítást.  Másfelől  a  kuruczok  a  Csallóközben  Komáromig 
portyáztak.  Számos  vár  megadta  magát  s  november  11-ikén  megnyitotta 
kapuit  Lőcse  városa,  melynek  birtoka  a  lengyel-magyar  forgalom  és  érintkezés 
biztosítása  szempontjából  különösen  fontos  volt  Azok  a  főurak  és  nemesek, 
kik  Szepes,  Sáros,  Abauj,  Zemplén  és  Gömör  vármegyéből  Lőcsére  mene- 
kültek, immár  szintén  a  fejedelem  hűségére  tértek. 

Lipót,  ki  még   deczember  10-ikén    » összeverődött   rablócsőcseléknek « 
nevezte  a  fölkelőket,  legalább  a  Dunántúlt   próbálta  hűségében  megtartani 


Eugen  savoyal  berezeg  aláírása. 


s  egészen  elengedte  az  esedékes  évi  adót  és  hátralékokat .  E  kedvezményt 
néhány  nap  múlva  az  egész  országra  kiterjeszté,  Eugen  herczeget  meg 
Pozsonyba  küldte.  Csakhogy  Schlick  seregének  romjaival  még  a  nagy 
csatanyerő  sem  akart  tettre  vállalkozni.  Eugen  herczeg  a  kard  embere  volt 
s  személyesen  is  gyűlölte  Rákóczit.  Minden  áron  fegyverrel  akarta  tehát  a 
fölkelést  elfojtani  s  ellenzett  bármely  engedményt.  Jól  ítélte. meg  a  viszo- 
nyokat. » Bizonyos,  hogy,  mihelyt  a  magyarok  egyszer  föllázadtak,  a 
végletekig  ellent  fognak  állani.*  Kicsinyes,  aprólékos  engedményektől  nem 
várhatott  többé  sikert  s  minthogy  a  császárnak  nem  volt  elég  hada,  azt 
ajánlotta,  fogadják  el  Ágost  lengyel  király  segítségét,  ki  kész  volt  Felső- 
Magyarországba  nyomulni  s  néhány  vármegyét  megszállani.  Ágost  király 
ekkor  attól  félt,  hogy  a  svédek  Rákóczit  választatják  lengyel  királylyá. 
Xn.  Károly  tényleg  még  1703  őszén  tétetett  Rákóczinak  ily  ajánlatot,  mely 
azonban  nem  volt  komoly  s  a  svéd  király  sem  ragaszkodott  hozzá,  mint- 
hogy ez  a  jelöltség  újabb  nemzetközi  bonyodalmakba  sodorta  volna. 


558  A    MAGVAK    NEMZET    TÖRTÉNETE. 

Másrészt  Rákóczi  sem  távozhatott  többé  hazájából,  nem  választhatta 
el  a  maga  ügyét  Magyarországétól,  mely  mint  szabaditóját  üdvözölte  s 
tömegesen  csatlakozott  hozzá.  Még  a  jezsuita  vezetés  alatt  álló  nagy-szom- 
bati egyetem  hallgatói  is  fegyvert  fogtak  s  páter  Andrássy  Miklós  klUün 
szabad  csapatot  alakított  belőlük.  Bercsényi  inkább  tanulni  küldte  ugyan 
e  diákhadat   s  sokat   nevetett  rajta.   De  megalakulásának  ^^szerű  ténye 


M*gy*r  o«raes  Stikóczi  korlbui. 
(Egjkorú  angol  metsiet  után.) 

eléggé  jellemző,  milyen  messzire  eljutottak  a  kurucz  mozgalom  hulIámaL 
A  nemzeti  érzés  elemi  erővel  tűrt  ki  mindenütt  s  még  a  legnémet^b 
városokba  is  behatolt.  Mindenki  magyar  ruhát  öltött  s  a  ki  német  plundrá- 
ban  járt,  azt  kényszeritették,  hogy  letegye,  különben  letépték  testérdi,  a 
kalapot  leverték  fejéről  és  sárba  iapodták.> 


'  Zweig  naplója:   Tud.  Gyűjt.   1835. 


A    FELKELÉS    TERJEDÉSE    ÉS    DIADALAL  559 

Az  1 703-ik  esztendővel  nemzeti  történetünk  olyan  korszaka  kezdődik, 
melynek  tusai  megrendítő  tragikumukkal  nemzedékről  nemzedékre  erősen 
befolyásolták  a  lelkeket  s  melynek  megítélésében  az  egymással  küzdő  pártok 
szenvedélyei  és  előítéletei  mind  e  mai  napig  érvényesülnek.  Ez  idők  vajú- 
dásai és  küzdelmei  mélyen  belé  nyúlnak  a  mai  emberöltő  érzelmi  vMgába  s 
erősen  befolyásolják  a  szereplök  és  események  megítélését.*  Egy  korszakról 


Mograr  uríaó  Rikdczl  korábin. 

{Egykonl  uigol  melaiet  ulin) 


■  Még  olyan  nagy  irodalmi  mú  is,  mely  részben  a  magyar  adótizelök  pénzéből 
késziitl,  minü  a  •Feldzüge  des  Prinzen  Eugen  von  SaToyen<  gyakran  idézett  nagy  vállalat, 
hihetetlen  eityuldalúsággal  és  a  mag}-arok  iránti  elfogultsággal  van  írva. A  munkát  16  kötetben 
számos  rajzzal,  tér-  és  csatatérképpel  (kijlön  Tüzetekben)  a  küzüs  hadügyministerium 
adta  ki  és  a  cs.  és  kir.  vezérkar  íratta.  A  maga  nemében  igazán  nagyszerií  történelmi 
kútfü.  De  egészen  pártmunka  s  még  a  magyar  szakirodalmat,  Thaly  Kálmán  óriási 
arányú  és  röfontosságü  kutatásainak  eredményét  is  csak  itt-ott  veszi  scámba. 


A  MAGVAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


sem  kering  annyi  balfelfogás,  annyi  egyoldalú,  alaptalan  nézet,  mint 
erről.  Másfél  század  óta  új  meg  új  tévedések  kerülnek  forgalomba,  hogy 
elhomályosítsák  e  korszak  törekvéseit  s  a  tényekkel  ellenkezően  színezzék 
ki  a  magyarság  nagy  szabadságharczának  czéljait.  Némelyek  nem  látnak 
benne  egyebet  a  magyar  elem  erőszakos  uralomvágyánál,   mely  ellen  hor- 


Gröf  Bercsín;!  Mlkl6s. 
(Egykorú  feslm£ay  után.) 


vátok,  ráczok  és  más  nemzetiségek  fegyverrel  védekeztek  s  az  udvar  köré 
sorakoztak.  Mások  a  nemesség  lázadásának  tekintik  a  modem  eszméket 
képviselő  királyi  hatalom  ellen,  ama  nemességét,  mely  csupán  elavult 
kiváltságaiért,  önző  osztályérdekeiért  buzgólkodott  s  lehetetlenné  akarta 
tenni  a  többi  néprétegek  anyagi   és  szellemi    haladását.  Sőt  még  a  vallás- 


A    FELKELÉS    TERJEDÉSE    ÉS    DIADALAL  581 

Üldözést  is  a  magyarok  megférhetetlen  természetére,  ama  törekvésükre, 
hogy  leigázzák  egymást,  vezetik  vissza,  a  vezéreket  meg  lázadóknak  rajzol- 
ják, kik  merő  pénzszomjból,  uralomvágyból  idegen  államok  érdekében,  kül- 
földi uralkodók  szolgálatában  bujtogatták  fel  a  tömegeket  törvényes 
királyuk  ellen. 

Mindez  homlokegyenest  ellenkezik  a  történeti  tényekkel.  A  Rákóczi- 
mozgalom természetes  következménye  a  Kollonics-politikának,  az  idegen 
uralomnak,  a  nép  végtelen  testi-lelki  szenvedéseinek.  A  fölkelés  gondolata 
nem  is  azok  agyában  fogamzott  meg,  kik  később  vezetői  lettek.  Tudtuk, 
hozzájárulásuk  nélkül  fogtak  fegyvert  a  tömegek,  a  nemesség  meg  hóna- 
pokon át  ellenséges  állást  foglalt  el  irányukban  s  támogatta  a  királyi  hatal- 
mat  a  nyugalom  helyreállításában. 

Viszont  a  fölkelés  egy  ideig  épen  úgy  fordult  az  urak,  mint  a  király 
ellen.  Rákóczi  és  Bercsényi  kezdettől  fogva  azon  fáradoztak,  hogy  a  töme- 
get az  urakkal  kiengeszteljék  s  legelső,  1703  május  12-iki  kiáltványukban 
szigorúan  tiltották  egyebek  közt  a  nemes  személyek  bántalmazását,  nemesi 
házak,  kastélyok  kifosztását  vagy  fölperzselését.  De  még  akkor  is,  mikor 
személyesen  átvették  vezetését,  a  mozgalom  jó  ideig  a  birtoktalanok  moz- 
galma maradt.  A  nemesség  a  várakban  várta  a  császári  fegyverek  által 
való  kiszabadítását  s  csak  mikor  hónapokig  hasztalan  várta,  csaüakozott 
Rákóczihoz.  Az  alsó  tömegek  nyomása,  erőszaka  hódította  meg  a  nemességet 
a  fölkelésnek,  melynek  jellege  természetesen  mindinkább  megváltozott,  mennél 
sűrűbben  csatlakozott  hozzá  a  nemesség  s  foglalta  el  az  összes  fontosabb 
katonai  és  közigazgatási  tisztségeket.  De  a  csatlakozás  soha  sem  volt  teljes. 
Mig  a  tömegek  kivétel  nélkül  mindenütt  Rákóczi  köré  özönlöttek,  az  ural- 
kodó rétegek  nagy  része,  mint  az  udvar  hivei  később  is  hirdették: 
többsége  állandóan  távol  maradt  tőle.  A  főpapság  kevés  kivétellel  ellen- 
sége volt.  A  főurak  többsége  szintén.  Ellenben  a  birtokos  nemesség- 
nek csupán  kisebbsége  volt  labancz,  de  ez  a  kisebbség  is  számot  tett. 
A  városok  közül  az  újonnan  telepítettek,  az  egyedüli  Eger  kivételével 
mind  a  némettel  tartottak  s  ugyanezt  tették,  habár  kénytelenségből, 
azon  régi  városok,  melyekben  német  őrségek  álltak.  Labancz  körökben 
mindig  úgy  okoskodtak,  hogy  az  ország  négy  rendje,  a  főpapok,  főurak, 
nemesek  és  városok  rendje  többségében  állandóan  királypárti  maradt  s 
így  a  fölkelést  az  ország  többsége  nem  támogatja.  De  többségről  csak 
a  főpapok  és  főurak  rendjében  lehet  szó,  mig  a  nemesség  mindinkább 
Rákóczihoz  állott. 

Csatlakozásával  természetesen  a  tömegeknek  sem  volt  többé  okuk, 
hogy  ellenségnek  tekintsék  s  ennek  megfelelően  bánjanak  vele.  De  a  moz- 
galom egész  folyamán  nem  tűnt  el  végképen  a  birtokosok  és  birtoktalanok 
közötti  bizalmatlanság.  »En  —  mondotta  1705  végén  is  a  katona  —  a 
szabadságért  nyomorgók,  pedig  nincs  annyi  jószágom,  egy  csizmát  vennék 
rajta;  ők  ilyen-amolyan  urak;  nekik  fog  a  szabadság  is  többet   használni; 

A  Magj-ar  Nemzet  Története.  Vn.  36 


562  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

az  előtt  is  Ők  rótták  a  portiét,  most  az  élést,  s  azután  is  nekik  fog  feljebb 
a  szabadság  állani. «  ^ 

A  kurucz  mozgalom  eszménye  nem  elavult  nemesi  kiváltságok,  rendi 
előjogok  visszállítása  volt. 

Kiontatom  vérem  apámért,  anyámért. 
Megöletem  magam  szép  gyűrűs  mátkámért, 
Meghalok  én  még  ma  magyar  nemzetemért.* 

E  szavakban  nyer  kifejezést  a  tömegek  gondolkodása. 

Családi  tűzhelyét,  magyarságát  védte  a  kurucz  s  nem  uraiért,  hanem 
a  Kollonics  gyilkos  kormányrendszere  ellen,  sőt  a  mennyiben  uraik  beillesz- 
kedtek e  rendszer  keretébe,  ő  ellenük  is  harczolt.  Midőn  a  nemesség  mind- 
inkább hozzá  csatlakozott  s  mint  műveltebb,  az  ügyekben  járatosabb  rét^ 
természetszerűen  átvette  a  tömegek  vezetését,  a  mozgalom  elvesztette  ugyan 
addigi  socialistikus  színezetét,  de  sohasem  lett  rendi,  nemesi  harcz,  hanem 
megtartotta  nemzeti  jellegét  s  eszménye  mindig  Magyarország  önállósága, 
anyagi  és  szellemi  virágzása,  a  magyarság  szabad  fejlődésének  biztosítása 
volt.  Ezt  akadályozta  a  Kollonics-rendszer  s  az  első  roham  e  rendszer  ellen 
irányult.  Recsegve-ropogva  még  1 703-ban  összedőlt  az,  hogy  régi  alakjában 
soha  többé  föl  ne  épülhessen.  Az  a  testi-lelki  rabság,  az  a  magyar-irtó  irány, 
a  lelkiismeret  ama  leigázása,  az  a  nyers  erőszak,  melyen  a  kormányzat  az 
előző  években  nyugodott,  soha  vissza  nem  tért  többé.  Ez  a  tömegek 
érdeme  s  e  tényben  nyer  kifejezést  II.  Rákóczi  Ferencz  mozgalmának  nagy 
nemzeti  jelentősége. 


V.  FEJEZET. 

íSél^etárgvalásol^.  I.  ^özsQf  l^irdl^. 

Hódító  útját  Rákóczi  Ferencz  buzgó  vezéreivel  1704-ben  is  folytatta. 
Felső-Magyarország  magára  hagyatott  várainak  német  őrsége  egymás  után 
letette  a  fegyvert.  Még  januárban  Tokaj,  azután  Kővár,  Murány,  Munkács, 
Ungvár,  Eger,  az  év  vége  felé  Kassa  és  Eperjes  nyitották  meg  kapuikat 
s  csatlakoztak  lángoló  buzgalommal  a  mozgalomhoz.  Szatmár  és  Várad 
kivételével  minden  fontosabb  hely  a  magyarok  kezében  volt  tehát  az 
ország  e  harczias  részében,  hol  a  mozgalom  megszületett. 

Ép  oly  hódításokat  tett  a  fölkelés  Erdélyben,  hol  a  gonosz  kor- 
mányzat ugyanazon  gyümölcsöket  termé  s  ép  úgy  a  kuruczok  táborába 
hajtotta  a  tömegeket,  mint  Magyarországban.  A  nép  kétségbeesése,  minden 

"  Bercsényi  dcczember  5-ikén  kelt  levele.  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  IV.  200. 
•  Thaly,  Adalékok,  II.  148. 


BÉKETÁRGYALÁSOK.   I.   JÓZSEF   KIRÁLY.  563 


nyomorúsága  visszhangozik  »A  már  végsőt  lehellő  Erdély  nyögése*  * 
czimű  iratból,  mdy  részleteiben  megvilágítja  a  lelketlen  kormányzat  műkö- 
dését. Adó  és  más  szolgálatok  czímén  valami  40  millióra  ment  az  az  ösz- 
szeg,  melyet  néhány  év  alatt  a  népből  kisajtolt.  Ez  összegből  —  mondja 
az  irat  —  az  ország  333  évig  fizethette  volna  a  török  adót.  Elpanaszolja 
továbbá,  hogy  a  németek  töméntelen  népet  és  községet  pusztítottak  el  s 
ha  Rákóczi  Ferencz  fegyvert  nem  fog,  az  egész  lakosságot  kiirtják.  Isten 
Ítélőszéke  elé  idézi  a  bűnösöket  s  kijelenti,  hogy  Erdély  nem  akar  tovább 
az  osztrák  háznak  alávetve  maradni,  hanem  lakói  utolsó  csepp  vérük  hul- 
lásával is  kivívják  szabadságukat 

Ily  körülmények  közt  Erdélyben  minden  idegen  felbújtás  nélkül  kitört 
és  terjedt  a  felkelés  s  sok  helyen  szabad  csapatok  alakultak.  Országossá  a 
mozgalom  csak  1704  januártól  kezdve  vált,  mikor  a  török  földön  élő,  egy- 
kori Thököly-féle  bujdosók  apróbb-nagyobb  csapatokban  haza  szállingóztak. 
Báró  Orlay  Miklós  valami  4 — 500  ilyen  bujdosó  élén  nyomult  be  Erdélybe 
s  az  ország  nagy  részét,  magát  Fejérvárt  is  Rákóczi  részére  hódoltatta. 
Orlay  orgyilkosnak*  esett  ugyan  áldozatul,  de  a  felkelés  ekkor  már  mindenütt 
elhatalmasodott.  Az  erdélyi  német  hadak  főparancsnoka,  gróf  Rabutin 
Lajos,  franczia  származású,  tapasztalt,  jeles  katona,  de  kemény,  gőgös  ember 
volt,  ki  gróf  Bánffy  Györgygyei,  a  kormányzóval  úgy  rendelkezett,  akár  egy 
alantas  tisztviselővel.  Rabutinnak  mintegy  10,000  főnyi  hada  volt,  mely  azonban 
a  küzdelmekben  folyton  fogyott  s  a  távoli  országban  teljesen  magára  maradt, 
mert  Bécscsel  is  rendesen  csak  Havasalföldén  át  érintkezhetett.  Rémuralom- 
mal próbálta  tehát  a  mozgalmat  elfojtani.  Mennél  inkább  terjedt  a  fölkelés, 
annál  inkább  kitört  rajta  a  furor  Rabutianus.^  Megtölté  a  börtönöket,  siva- 

0 

taggá  tette  az  ország  nagy  részét.  Ugy  okoskodott,  hogy  azt  a  földet, 
melyet  csekély  hadával  meg  nem  szállhat,  más  se  bírja  s  azért  elpusztí- 
totta, lakatlan  vadonná  tette.  Mindazáltal  nem  boldogult  s  Erdélyben  egész- 
ben úgy  folyt  le  a  háború,  mint  Magyarországban.  A  németek  ismételve 
megverték  a  kuruczokat,  de  az  1704  év  végén  a  német  uralom  csak 
néhány  erődített  helyre,  Brassóra,  Dévára,  Meggyesre,  Szamos-Újvárra  és 
Szebenre  szorítkozott.  Ide  menekült  a  gubemium  s  a  labancz  nemesség. 
Itt  esett  ellenségei  áldozatául  Bethlen  Miklós  kanczellár,  ki  fogságra  vettetett, 
melyből  csak  évek  multán  szabadult  ki.  Maga  az  ország  már  július  5-ikén 
Gyula-Fejérvártt  gyűlést  tartott,  melyen  a  németek  által  meg  nem  szállt 
szász  székek  is  megjelentek.  A  gyűlés  másnap  nagy  lelkesedéssel  válasz- 
totta az  ország  fejedelmévé  Rákóczi  Ferenczet  s  mellé  kormánjrtanácsot 
rendelt.  Rákóczi  egy  ideig  fel  sem  akarta  a  fejedelmi  czimet  venni,  a  mint 
Erdélyből  tényleg   nem   merített   erőgyarapodást   soha.   A   mozgalom  főbb 


*  lam-iam  expirantis  Transilvaniae  gemitus.  1704-iki  röpirat.  Hormuzaki,  id.  m.  IX.  40. 

•  Thaly  Kálmán  czikke :  Századok,  1898 
'  Apor  Péter  munkái,  152. 

36* 


L    MACVAR    NEMZIfT    lÚKTirMLTtL 


niiiikct 


]ii;ii;j-;ir    Il\u'\vi.t 
janui'ir  L'l-ikd-n  KuszL'.m<''l  csii 
mi'inynk  l;ikúii,  iiidy  l.■^;ut^^.■  ve 
icnycíiotte  nket.  r-ai^iini  -ííltics^ci  1 
(Tijüicr.  Simonttjrnyai.  Iifiik   l'cier.cz 


vezérei  Erdélyben  PekryLorincz. 
Mikes  Mihály  és  Teleki  Mihiily 
grólbk  voltak  s  a  tömegeken 
kivül  a  nemesség  is  lelkesülten 
támogatta  őket. 

Már  az  1704  év  első  hetei- 
ben   a    Dunántúl  is  a  fölkelés- 
hez csatlakozott.  Az  új  év  utánr 
napokban  Bercsényi  és  Károlyi 
lesve  lestek  a  pillanatot,  midőn 
a  Duna  vize   befagy  s  a  hadak 
a  jég  alkotta  hidon  a  túlpartra 
juthatnak,   hol   a  nép    követei 
álla!  sürgette  jövetelüket.  Január 
1 1-ikén     Károlyi    végre    ÖOOO 
emberre!  átkelhetett  s  a  tömegek 
Eugen  herczeg  szerint  ijg\-  fo- 
gadták, mint  a  megváltót.  -Mint 
ct;\'  árviz  jött  és  beborított  ben- 
-  -    iiKjndja    az    egykorú   jelentés.    Károlyi 
;iki  izásrn  sz-ilitá  fel  a  í^/omszéd  örökös    tarto- 
•Uik.  nlá^különben  végpusztulással 
luioztnk  s  mc'gszálHák  Pápát,  Vesz- 
lliisvny  !niíc  czn-dcsek  Eura-FiJld- 


itiL't  ígért 


BKKETÁRGYALÁSOK.    I.    JÓZSEF    KIRÁLY.  565 


várnál  megverték  a  ráczokat  s  fölperzselték  falvaikat.  A  kuruczok  megvették 
Siklóst  és  Pécset  s  a  Dráván  átkélve  ölték-vágták  a  szlavóniai  ráczokat. 
Csapataik  Stiriában  és  Alsó-Ausdriában  kalandoztak  s  egész  Bécsig  pusz- 
títottak. Ekképen  Esztergom,  Győr,  Szigetvár,  Sopron  s  három  kisebb 
erőd  kivételével  a  tavaszszal  a  Dunántúl  is  Rákóczié  volt.  Nyitva  állt 
előtte  a  Bécsbe  vezető  út,  a  mi  ekkor  főfontosságú  volt,  mert  a  bajorok  és 
francziák  azzal  biztatták,  hogy  szintén  oda  nyomulnak  s  ott  kezei  fog- 
nak vele. 

Franczia  részről  komolyan  készültek  az  egyesülésre  s  Tallard  tábor- 
nok egy  magyar  könyvet  osztatott  szét  katonái  közt,  hogy  a  kuruczok- 
nak  kedveskedhessenek  vele.*  A  franczia-bajor  hadakkal  való  egyesülés  az 
1704  év  folyamán  valóban  nagyban  szerepelt  Rákóczi  tervezgetéseiben,  ki 
a  maga  részéről  mindent  elkövetett,  hogy  a  lehető  legnagyobb  haderővel 
csatlakozhassék  hozzájuk. 


Gróf  Bethlen  Miklós  aláírása. 


Hogy  a  horvátok  és  ráczok  ne  zavarják  terveit  s  kegyetlen  betöréseiket 
meg  ne  újíthassák,  mig  főserege  távol  lesz,  újra  megkisérté  megnyerésüket. 
Január  28-ikán  Miskolczról  felhívta  a  horvátokat,  egyesüljenek  vele  a  közös 
zsarnokság  megtörésére.  De  a  horvát  országgyűlésen  az  idegen  nagy- 
birtokosok uralkodtak;  a  gjnalés  a  magyarok  ellen  nyilatkozott  s  az 
ország  a  kurucz  világban  épen  úgy  a  magyarok  ellen  küzdött,  mint 
bármelyik  osztrák  tartomány.*  Ep  oly  kevéssé  boldogult  a  ráczokkal, 
kik  a  tavaszszal  rettenetes  pusztítást  követtek  el  a  Dunán  túl  és 
a  Tisza-Duna  közén  s  úgy  öltek-raboltak,  hogy  még  a  császári  tábor- 
nokok is  eliszonyodtak  tőlük.  Június  végén  tehát  maga  Rákóczi  indult 
ellenök  s  nemcsak  megtisztította  a  Duna-Tisza  közét,  hanem  feldúlta 
főfészkeiket. 

Hogy  a  franczia-bajor  hadakkal  való  egyesülésre   minél   több   kedvet 


'  A  Strassburgban  nyomatott  »Boldog  halál  szekere*  ez.  munkát.  Thaly,  A  gróf 
Bercsényi  cs.  tört.  llí.  214. 

•  E  korszakra  vonatkozó  iratok  közölve :  Du  Cange,  Illyricum  vetus  et  nóvum,  és 
Kukuljevics  műveiben. 


566  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


keltsen  a  bajor  választóban,  a  tavaszszal  újra  felajánlotta  neki  a  koronát. 
Miksa  Emánuel  az  ajánlatról  nem  nyilatkozott  ugyan,  de  biztoátotta 
segítségéről  a  felkelőket.  Erre  Rákóczi  annál  inkább  szántithatott,  mert  az 
év  elején  a  bajor  hadak  már  Linzben  álltak  s  Marsin  franczia  tábornagy 
január  17-ikén  értesítette,  hogy  nemsokára  a  franczia,  bajor  és  magyar 
hadak  együtt  fognak  működhetni.  Marsin  levele  nem  jutott  ugyan  a  fejedelem- 
hez, hanem  a  bécsi  udvaiiioz,  hol  annál  nagyobb  rémíUetet  keltett  Más 
jelekből  szintén  azt  következtették,  hogy  a  bajor  választó  Bécset  készül 
vivni.  Számba  vették  tehát  ez  eshetőséget  s  azon  tanakodtak,  hogy  ostrom 
esetén  hová  meneküljön  a  császár  és  családja.  A  lakosság  már  annyira 
rettegett  az  új  ostromtól,  hogy  zajongva,  úton-útfélen  szidta  a  komiánjrt. 
Minthogy  a  kuruczok  nagyban  dúlták  a  székváros  környékét,  az  udvar 
első  sorban  e  veszélytől  igyekezett  szabadulni.  Nagyobb  hadat  küldött 
Magyarországba  s  főparancsnokává  1704  január  22-ikén  gróf  Heister 
Szigbertet  nevezte  ki.  Heister  tehetségtelen  hadvezér  volt,  s  Eugen  ber- 
ezeg ellenezte  is  kinevezését.  Mikor  azonban  meg  nem  gátolhatta,  azt 
tűzte  ki  feladatává,  hogy  Bécs  biztossága  érdekében  űzze  el  a  kuniczokat 
a  Duna  és  a  határszélek  közeléből.  Heister  e  czélra  7 — 8000  ezer  fSnyi 
hadat  kapott  s  hozzá  rendelték  a  ráczokat  és  a  horvátokat,  kiknek 
mozgósítására  már  a  múlt  év  végén  gróf  Pálffy  János  tábornokot  nevezték 
ki  bánná. 

Heister  kinevezése  nem  katonai  okokból  történt.  A  tábornok  vérengző, 
kegyetlen  ember  hírében  állt,  ki  1703-ban  Tirolban  oly  rettenetesen  bánt 
a  lakossággal,  hogy  szeptember  19-ikén  hivatalosan  jelentették  a  császár- 
nak: ha  határt  nem  szab  Heister  önkényének,  a  mindig  hű  Tirol  népét 
is  lázadásba  fogja  hajtani.  Ezt  az  embert  küldték  Magyarországba,  hogy 
ott  a  C^obok  és  Carafák  módjára  rendet  csináljon.  Heister  valóban  oly 
elhatározással  vette  át  a  fővezéi-séget,  hogy  »tűzzel-vasssal  veri  le  a  láza- 
dókat*. A  magyar  » olyan  nép,  —  mondotta  —  mely  büszke  és  dölyfös,  a 
hol  túlsúlyban  van;  magában  azonban  szolgai  természetű,  melyet  inkább 
félelemmel,  mint  szelídséggel  kell  féken  tartani  és  kigyógyítani.*  »Kemény- 
ség  és  rémuralom  nélkül  e  népnél  semmire  sem  mehetni.*  Másrészt  a  bir- 
vágy  is  sarkalta,  mert  előre  kikötötte,  hogy,  ha  vérbe  fojtja  a  lázadást, 
nagy  jószággal  jutalmazzák  szolgálatait.  ^  Ekképen  a  Heister  név  a  kurucz- 
világ  küzdelmeiben  valóságos  politikai  programm  lett,  az  engesztelhetetlen- 
ség,  az  irtó  háború  programmja. 

Feladatához  képest  Heister  a  határszélről  s  lehetőleg  az  egész  Dunán- 
túlról igyekezett  a  kuruczokat  elűzni.  E  nagy  területen  Károlyi  tiílságosan 
szétforgácsolta  hadait  s  mikor  a  Dráva  felöl  Pálffy,  Ausztriából  Hdster 
márcziusban  megkezdte  az  elonyomulást,  mindkettő  csak  apró  csapat- 
testekkel találkozott,  melyek  visszavonultak,  néhol  szétverettek   vagy   szét- 

>  Feldzüge  des  Prinzen  Eugen,   V.  319. 


y 

^^         1,^^^ 

s^ 

// 

,ií.Sí., 

^ 

1  1 

^^^^H^^^^^^^^Es"  -  jt 

íkT     *-'>»*,* 

^^k 

■^^BSPBBBHfT! 

'^^■Q^H^H 

csw-^-i^SSeüi^.^**-.-    .     «i 

Gréf  Heiiter  Stigbcr 

Itgykorú  meluei  uion 


568  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


oszoltak.  Aprilisben  Károlyi  serege  annyira  leapadt,  hogy  futva  kellett  a 
Dunántúlról  elvonulnia.  Heister  azután  bekalandozta  a  dunántúli  ország- 
részt, pusztított  kegyetlenül  s  rémuralommal  igyekezett  hatni.  De  vállalata 
katonailag  egészen  meddő  maradt  s  a  honnan  hadai  elvonultak,  ott  a 
mozgalom  nyomban  megint  fellángolt.  Májusban  Rákóczi  4000  emberrel 
gróf  Forgách  Simont,  a  ki  időközben  kurucz  lett,  küldte  a  Dunántúlra, 
hol  a  fölkelés  ismét  elhatalmasodott. 

E  közben  a  Dunán  innen  kemény  harczok  folytak.  Károlyi,  mikor  a 
Dunántúlról  kiszorult,  oda  húzódott  Bercsényihez.  Május  28-ikán  Bercsényi, 
Károlyi  és  Ocskay  megtámadták  Ricsán  tábornok  seregét,  mely  Morva- 
országból jövet  Trencsén  és  Szakolcza  felől  Pozsonyba  igyekezett. 
A  magyarok  bekerítették  Kicsánt  s  a  föld  népének  támogatásával  véres 
harczban  két  részre  szakították  seregét,  mire  mindegyiket  ktilön  megver- 
ték. A  kisebbik  rész  szörnyű  veszteségek  árán  kereszttUvágta  ugyan 
magát,  de  Ricsán  sebesülten  Jablonczába  szorult  s  megadásra  kényszerít- 
tetett. Vele  neje,  24  főtiszt  és  300  (aznap  összesen  700  ember)  került 
fogságba.  Agyúit  s  minden  podg>'ászát  a  kuruczok  már  előbb  dvet- 
ték.  E  napon,  a  szomolányi  győzelem  napján  Bercsényi  szerint  a  németek 
4000  embert  vesztettek,  a  magyarok  előtt  meg  újra  megnyílt  az  út  Mor- 
vába és  Ausztriába. 

Amoda  Bercsényi  Ocskayt,  ide  meg  Károlyit  küldötte,  ki  ismét  Bécsig 
kalandozott  s  lehetetlenné  tette,  hogy  a  császár  Laxenburgban  nyaraljon 
Hadai  épen  június  9-ikén,  a  császár  születésnapján  jelentek  meg  a  bécsi 
sánczoknál,  mire  a  városban  szörnyű  riadalom  támadt.  Este  a  császár 
születésnapjára  Károlyi  sajátszerű  kivilágítást  rendezett.  Felgyújtatta  a  Bécs 
körüli  falvakat,  melyek  lángja  bevilágított  a  városba.  A  magyarok  elpusz- 
títottak mindent,  a  mi  az  erődítményeken  kivül  esett,  még  a  császári 
állatkertet  is,  s  leölték  a  két  leopárdot,  melyet  Lipót  a  szultántól  kapott 
ajándékba.  Károlyi  június  10-ikén  nagy  zsákmánynyal  sietett  a  Dunán- 
túlra vissza,  hogy  Forgách  hadával  egyesüljön.  De  Heister  megelőzte  s 
Forgáchot  június  13-ikán  KoronczónáP  keményen  megverte.  Ez  »ama 
híres,  de  keserves « ^  koronczóí  harcz  azonban  Heisterre  ép  oly  meddő 
maradt,  mint  áprilisi  sikere.  Károlyi  miatt  nem  aknázhatta  ki  győzelmét, 
s  vissza  kellett  vonulnia.  Június  24ikén  csapatai  ismét  Mosony-megyében, 
a  határszélen  álltak,  magát  meg  igazolásra  Bécsbe  rendelték.  Károlyi 
felhasználta  a  kedvező  alkalmat  s  július  4-ikén  Szent-Gotthárd  közelében. 
Nagyfalúnál  meglepte  Rabattá  császári  tábornokot,  tönkre  verte  s  egész 
táborát  zsákmányul  ejtette.  Innen  Stiriába  nyomult.  » Egész  Gréczig 
égetvén,  rabolván,  —  írta  haza  —  négy  felől  annyira,  könnyen  400,000  forint 


*  Tlmly  egykorú  jelentéseket  közül  a  csatáról:    Hadi(*>rt.    Közi.   1890.  445  —  68.  és 
1891.  433-61. 

^  Kuncz,  .Szombalhelv  tört.   lOS. 


4 

^'C        'ÍVS 

1 

fer^.  '*' 

d 

1 

BKKKTÁRGYALASOK.   I.   JÓZSKF   kibAly. 


érő  kárt  tettünk,  6  erős  várat 
vettünk ;  királyi  házi  öltöze- 
tek voltának,  de  szekér  nem 
lévén,  csak  széljel  rontatott, 
vagdaltatott  s  prédáltatott. 
Grécz  táján  többet  1000  futott 
szekérnél  nyertének  katonáim, 
lovait,  marháit  kivagdalták, 
szekerét  felverték,  a  ki  kevés 
nép  fegyverrel  össze  verte  ma- 
gát, azt  is  halomba  rakták.*  > 
Ezzel  kitűnt  Heister 
időnkinti  sikereinek  teljes  ér- 
téktelensége. Eugen  herczeg 
kíméletlenül  tört  pálczát  had- 
viselésének módja  felett*  s 
egyszersmind  sürgősen  aján- 
lotta, hogy  a  fővezéri  tisztet 
másra  bizzák,  ki  az  örökös 
tartományok  védelmére  szo- 
rítkozzék mindaddig,  mig  a 
német  harcztérröl  nagyobb 
sereg  nem  mehet   Magyaror- 


De  az  udvar  nem  a 
herczeg  tanácsát  követte  s 
meghagyta  a  fövezetésben 
Heistert,  ki  azzal  védte  ma- 
gát, hogy  sokan  bele  kontár- 
kodnak az  ö  dolgába.  Immár 
korlátlan  felhatalmazást  kért 
s  ez  esetre  ígérte,  hogy  a 
felség  lábai  elé  teszi  Magyar- 
országot s  lűzzel-vassal  pusz- 
títja ki  a  felkelőket.  Noha  több 
minister  támogatta  kívánsá- 
gát, a  császár  nem  adta  meg 
neld  a  korlátlan  hatalmat, 
hanem  magának  tartotta  fenn 
a  béketárgyalások  ügyét,  me- 

'    Károlyi    levele      nejéhez. 

Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  V.  89-60. 

•  Feldzüge,  VI.  Pútfiizel,  76. 


BÉKETÁRGYALÁSOK.    I.    JÓZSEF    KIRÁLY.  57 1 

nem  lenne  tudomása.  Ágost  be  is  küldte  egy  emberét,  de  ez  csak  levélben 
fordult  Rákóczihoz  és  Bercsényihez.*  így  az  egész  cselszövény  meghiúsult, 
mert  e  közben  Anglia  1703  végén  formaszerűen  felajánlotta  közvetíté- 
sét, azon  indokolással,  hogy  jobb  az  ügyet  békésen  elintézni,  mint  elmér- 
gesedését, esetleg  a  török  beavatkozását  bevárni.  Ámbár  Anna  angol 
királynő  a  császárra  bizta  annak  meghatározását,  minő  alakban  történjék 
az  angol  közvetítés,  az  ajánlat  kínosan  érinté  az  udvart.  Lipót  kitérőleg 
felelt  s  csak  annyit  helyezett  kilátásba,  hogy,  a  mennyiben  méltóságával 
megegyezik,  esetleg  igénybe  veszi  a  királynő  szolgálatait.  Hogy  ez  az 
eshetőség  soha  se  következzék  be,  inkább  közvetlenül  a  fölkelőkhöz  for- 
dult, nem  ugyan  a  maga,  hanem  a  nádor  útján,  ki  értesítette  Bercsényit, 
hogy  a  király  kész  az  alkotmányt  helyreállítani,  közbocsánatot  hirdetni  s  a 
lefoglalt  javakat  visszaadni.  Tényleg  azonban  ez  ajánlat  czélja  nem  a 
kibékülés,  hanem  csupán  az  volt,  hogy  Bercsényit  elvonják  Rákóczitól. 
E  végből  a  nádor  küldötte  sok  más  személyes  előnyön  kivül  felajánlotta 
neki  a  kanczellári  állást.  Bercsényi  kereken  elutasította  ugyan  az  ajánlatot, 
de  hangsúlyozta,  hogy  épen  nem  idegenkedik  olyan  kiegyezéstől,  mely 
az  ország  érdekeinek  megfelel.  Minthogy  a  harcztéri  helyzet  ekkor  a  kuru- 
czokra  igen  kedvezően  alakult,  másrészt  a  szövetséges  hatalmak  beavat- 
kozását is  tárgytalanná  akarta  tenni,  Lipót  király  immár  a  saját  kezébe 
vette  a  kiegyezést  s  1704  január  2-ikán  megbízta  gróf  Széchenyi  Pál 
kalocsai  érseket,  hogy  Viza  János  czimzetes  püspök  s  a  Rákóczival 
1 700-ban  elfogott  Szirmay  István  és  Okolicsányi  Pál  közreműködésével  lép- 
jen érintkezésbe  a  felkelők  vezéreivel.  Maga  Lipót  király  ekkor  már  úgy  lát- 
szik komolyan  óhajtotta  a  kiegyezést.  Csakhogy  minden  önállóság  hiján 
levén,  az  ő  óhajtása  semmivel  sem  mozdította  elő  a  minden  esetre  nehéz 
és  hosszú  munka  sikerét.  Ministerei  meg  épen  nem  akartak  békét  s 
ennek  megfelelően  a  királylyal  olyan  határozatokat  hozattak,  melyek 
eleve  kizárták  a  megegyezést.  Kétségkívül  nem  a  saját  hajlamait  követte, 
hanem  ministereinek  engedett,  midőn  öt  nappal  Széchenyi  megbízása  után, 
január  7-ikén  «  már  azt  mondotta,  hogy  a  felkelést  fegyverrel  kell  elnyomni. 
Epén  ügy  ministerei  bírták  reá,  hogy  Heistert  tegye  meg  fővezérnek  s 
később  is  meghagyja  ez  állásban,  habár  Eugen  herczeg  ismételve  figyelmez- 
tette: vagy  szakítsa  félbe  a  tárgyalásokat  vagy  mozdítsa  el  Heistert,  ki 
iránt  a  magyarok  annyira  elkeseredvék,  hogy  »mig  ő  a  főparancsnok, 
bizonyára  nem  nyújtanak  kezet  a  viszály  békés  kiegyenlítéséhez*.* 

Széchenyi  Pál  ellenben  nagyon  komolyan  vette  feladatát.  Beszélt 
Károlyival  és  Bercsényivel,  kik  természetesen  a  fejedelemhez  utasították. 
Rákóczi,  hogy  törekvései  czélját  ország-világ  megismerje,  csakhamar  hosszú 


'  A  jelentések  gyarló  kivonata  :  Tört.  Tár,   1882.  34W. 
•  Feldzüge,  VI.  130. 
»  Ameth,  id.  in.  I.  2Ö6. 


,    ilA^V.AJ?  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


•    >. 


•  V 


%■• 


.     -..j       i  keresztény   világ   minden   fejedelmének    és 

"     ..  ^  ..-  .ir:ír.iiely.  akíirminemü  állapotú,  böcsületü,  méltú- 

7-  .<cl  .v:JeNr]ek*  szólt  s  valóságos  politikai  programmot 

•:.v:ie':>i"^e>e::.  ószintescgcbcn    kételkedni   nem    lehet. 

-;..     ..:;.i.\':r.is.i   nehézségeit.    A  helyett,   hogy  először 

..-.    ::5:.~:.u:ta   volna   az    engedményeket,    melyeket 

.-.    ■  "'   -n.í:   a  bizonvtalanba    s   a   kuruczoktól  tuda- 

1.  .    .-■  ;.  ..:".;:n;5.  kérjék  U'A  Józsefet,  az  ifjabb  királyt,  vál- 

-•-.    ..■    ■-  i^  ■'  magyarok   viszályában.    József  erre  maga 

.^.     \r-...'.r  \\^   Széchenyit,   hogy  kész  átvenni    a  köz- 

-...;  ..Víi  illendő  módon  fíilkérik.*  De  Rákóczi,  ki  már- 

s  ■  .  leker.ott  Széchenvivel,   határozottan   elutasította 

^.  -    .-  .:  '.i  :r.clyiae  gentis  Hunj^arae  vulnera  ,  az  egykorú  magyar 

,*  X  ,*.'»'»v«'*oi;es  magyar  nemzetnek  régi  sebei,*  (1704-iki  kiadá> 

^        ,-::n;:  liire««  röpirat,    mely    ^a    munkácsi  urodalomban    levti 

»     .%.'      N»*'.'.    Oe  >/.andékt»>an  van  a  mozgalom  kitörésének  idejéhiil 

_  ^  •^^    x.^*.:!'.     A    jeles  tulhi   Káday   l*ál   17o4    január    elején    irta     s 

'wm:  Horcsenyi   Nagy-Sznmbatban   kinyomatta    s    márczius 

V-.'  »\í\'n  a  neiiíet  nemzet  ir)22-iki  száz  sérelme  mintájára  latinul 

..  >M"  ».^ relme  :    »Ceiitum  gravamina  Hungáriáé  (íermanis  prupo- 

\\\\ !.    *«*.'      U-.).  mely    Ku>  rövid  mondásban  foglalja  össze  mind- 

, ,   ,  v>,i  ;•.     x.ill.isugyi  serelmet,    melyet     a     magyarság   1*570  óla  neme; 

■,    ,  .x..!»»"ív«."«'bb  természetű  e^  ertekii  pana>znU   foglaltatnak    benne. 

»■  ■    '•.■!'.;•:. iN.i.   a  p.ir'.ii-nak    kiil'»nb«''Zo    ürugyitk    alatti    s"aporílá>a. 

,...     •■..•.í.i|MM\l.    servi    p.':t:.'    be!'..»7aMla.  a  m»  árának  4  frt   őí")   krra 

.   \     .»      ■«.ile;;.'!r.n.ik.     -.ivanyiivi.vu'k    ;ovoJekké    tétele,    Ausztriába 

^        .\    \.;:v.M.    .1     p«'C*-i    vN,ivi.-.:t\ I'    Uepr.ek   lícc>be  val«í  elvitele,   liuda 

\  .    .•  .  ..i     i  ;p.':\.i-    i:-L  »::::v.e!\VL'::'.e:\   t".'li"*lei;e--  feniarlása  slb.     Készi.ilt 

X.   \.«.     1  .  «i' 1\.'.     e.,v     "-.a--     ii^pi'at.     mely    a^i'nban    csaU     1710-ben 

. .-.      ■  t**.!  tuv-n  vKKel  ei:es7!::e*.e::   W\    A  :ranc.-.:aröl  1.   Thaly  :  Századuk. 

.;• -i   \-..J'...   ;::-.>. i:'v'     Tv^' i    K.i'.i^  •.»'!;.   1.:^     'J'XV   l^ákoczi  az   Kuri.»pa- 

■.•.■.'.    M.:^-.-    y-'\'.\\\  \y\>-..\\    :".vy..»!ra:  :v.:níi;ara    eleinte   »Mercurius 

N',   . .     .:'.  \  .■  •»■;.,.•.:•.  v'\  :•...••. 4.. •  M- 0  vrT...!    ir««"í  áprilisban  félhivatalos. 

!  ... -"v.  • -v^.    N'.. .,;>..:    N'.v'..'   l'.   ^"^  '-.LU-r'.kTr.:.  azu:an  idö>irakon- 

\     .    ..  '      .  ■•   '\"'   \ú:    .-.     "..^y.-.      .  .;ye-N     "w'iv:. •■.■!.     í-'Ieg  a   harczter 

;      i       \    •■.■.■••..  ..:     -    .".'    >..•.      •»■*■.■  :v::     I'-.i'.y  K.     Az  elsi*     hazai 

V  .    ,  -    •..««..'    .■    ".  ' '      \ '*  .  ..■      :v. .-,:."■:>:   Ivei  '•zam»t  k«.»zzé- 

■;.        ■  .-    .       ■■;    .      ■^-  •:■  -: 

.   .      .       ..  \    .     .....  ..k.  .     :     '..    :     "■...   :'i*.v^     'y   J.:f'b«.'l.  hogy   a  ten- 

.     .  ..•••..    :...'.;•    N   ■',■..  .4  :..    -   N  :\."rier:.src  adi't:  alkalma:. 

.    .  .     .  ',.■•«    ......  ..   .-•    >    \  :>."■  ■t'.y.i::.    '.ehetőnek  :.ir- 

\  ,       N'     \    ••         .   .    .' .     :í-.".:       .  .■     :   .'-.i- '..'  .i'    s.Ter'.ber..  most  Jo7se:* 
.   \        .  ...N..  .  .-■■        . -:    :..•■. .jt.  ;:.i  tc.át.  hogy  a 

'.      \  .X  .:■  ..  ■:  ."  -^r -.•:". :ek.    h-'.^y  .'••z-»e: 

..     .  ,  .•.'..■.■..-  ".j.rv.i.  „i-aikod, íju^ka. 

.......'*  ■."...  s      ■   ,     «-   •   :'  -JAC^  S:rr..>r.   Ji-.7se: 

..     -:    ■..>.—'     í'jirásrd  serkente. 


UNIVERSIS  ORBIS  CHRT- 

SXIANI  PRINCIPIBUS    &  REBUSPUBLÍCIS. 

Nec  non  aliis  quibusvis  cujuscun^ue  Condicionis,  Gra- 

dűs,  Honoris>  Dígnitatis.  Ofticií  ac  prxcminea- 

tisSTATIBUS  &OROINIBUS. 


|OS  FRANCÍSCUS 

íDEI  GRATIA,  PRIM- 
CEPS  HAKOCZY,  DE  FEL- 
SÓ   VADASZ,  COMES  dcSaáros.  DU3a 

Munlcacfíeníis  &  MakoviczenJis,  DOMINÚS  Ferpe^ 
tuus  de  Saáros  Párak.  Tokay.ReeecZj  Ecsed*  Somlyót 
Ledmczc,  Szerencs,  Ónod,  &c.      Ad  perpctuam  Rci 

Memóriám^ 


i|'*S^i;^S Eírudefiunt  dtuitn*  íncIytiC  Gentis  Hungara^ 

■fn  K)fe)  Jf^  izruinerat  toties^ne  cura  nonjtrcante , Jauciit  í^egni 
l'^lS^]  Liíertaíis  lenila  ctcatnxi poJiea<juam  tacite  lahan* 
KjCv^n  ttíus  memírit ,  ad  exirtme  leihalem, /i*í fatali  Do- 
--^_^^J^^  "'"■^  ^«^ri*rrf  Dominio  mttmtur  fincer*  partit 
/erpere  mttrttHmt  Enfi  rejandt  pofluUt.  Stnpent  mHltorum  animi» 
iítrara  [urmtltuantü  Regni  rwvtiare  attoniti.  Centem^  hitnc  incon- 
cu/íeí  glória  ac  ttni  trari^mllttate  per  ttt  ftcuU  fiorentemflett(^',jam- 
aue  cotitinuata  umpprumjirie,  lu^uoso 'vtafiimdtnum  fata  tn^voU 
nii>  dum  Orbii  miraiur,  plurtmi  ptrftdt*  in  Rtgem*  innautjue  ex(U 
tandorum  tnotuum  a/viditaiu ,  erronea  opmtont  >  rerum  haudgnari 
inJimuUnt,     Date jujio  dolori,  ac  iiuerimom*  <vennimt  /axatu^ui 

tant'tf 

II.  Rikdcii  Percnci  klállviajiaik  ezimlapjs. 


Sitchen;!  Fái  kktocMl  enck. 
(Bg; korú  fratméaj  után.) 


576  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

telén  fizetni,  pedig  egy  részüket  sokkal  több  eredménynyel  használhatná 
a  francziák  ellen.  Ehhez  járul  a  roppant  emberveszteség,  melyet  a  két 
részen  már  is  30,000  emberre  becsültek.' 

De  Eugen  berezeg  győzelmei  és  Heister  biztatásai  után  Bécsben  keveset 
adtak  a  közvetítő  hatalmak  józan  tanácsaira.  Csak  mikor  Ocskay  betört 
Morvaországba  s  kegyetlenül  pusztította,  engedélyezett  az  udvar  szeptember 
12-ikén  fegyveiszünetet,  mely  két  izben  meghosszabbíttatván  október  Sl-ikéig 
tartott.  Ösz  folyamán  kellett  a  béketárgyalásoknak  megindulniuk  és  pedig 
■  Selmeczen,  melynek  közelében,  Vihnyén  a  gyöngélkedő  Rákóczi  gyóg^ttatta 
magát.  A  selmeczt  értekezleten  a  magj'arokat  Bercsényi,  Károlyi  és  még 
ketten,    az  udvart   Seilem  báró  és  gróf  Lamberg  ministerek,    Széchenyi 


érsek  s  három  eddigi  tiirsa,  valamint  gróf  Koháry  István  képviselte.  Ez 
utóbbi  buzgón  támogatta  Seilernt,  a  fökövetet,  a  ki  a  nagj'  szót  vitte  s 
ki,  mielőtt  Bécsből  elindult,  ismételve  a  legdurvábban  nyilatkozott  a  magya- 
rokról. Nem  titkolta,  hogy  úgy  nicgy  közéjük,  hogy  bűnösöknek  kegyelmet 
vigj-en,  nem  pedig  úgy,  mintha  alkudozni  akarna  velük,  vagy  olyan  ranbe- 
reknek  tartaná  őket,  kiknek  joguk  van  tisztességes  bánásmódot  követelni. 
Hasztalan  ligyelmeztelle  az  angol  kíivet  *  felfogása  félszegségére.  Seilern 
nem  reá,  hanem  Kullonicsra  hallgatott,  kivel  elutazása  előtt  is  tanácskozott. 
Habár  Lamberg  gn'if  tapintatosabban  viselte  magát  s  Hamel-Bruyninx,  vala- 
mint a  később  érkező  Stepney  mindent  elkövettek  az  ellentétek  ki^yen- 
litésére,  Seilern  dur\'a  kinicletlensége  lehetetlenné  tette  a  megegyezést, 

'   17IM  ckióheri  jdetilúse.  Aroh    (íakooíiamim,  11.  osíl.  [.  472. 
'  1704  i>kióber  4-iki  jelentése.  l\  ..li,    4G7- 


BÉKETÁRGYALÁSOK.    I.    JÓZSEF   KIRÁLY.  577 

Az  érdemleges  tárgyalások  október  22-ikén  kezdődtek.  Seilern  három 
havi  fegyverszünetet  kivánt,  csakhogy  olyan  területi  megosztás  mellett, 
mely  a  dunáninneni  földet  az  Ipolyig  a  császáriak  kezébe  juttatta  volna. 
Hasztalan  igyekezett  Széchenyi  és  Stepney  Seilernt  igazolatlan  kívánságai 
-elejtésére  birni.  A  selmeczi  értekezlet  meddő  maradt  s  a  fegyverszünet 
nem  hosszabbíttatott  meg. 

A  hollandi  és  angol  követek  kormányukhoz  küldött  jelentésükben  a 
legkiméletlenebbűl  ostorozták  az  udvar  engesztelhetetlenségét,  főleg  Seilern 
oktalan,  sértő  magaviseletét  s  kizárólag  őt  tették  felelőssé  a  tárgyalások 
meghiúsulásáért.  Stepney  és  Hamel-Bruyninx  ez  alkalommal  nemcsak  a 
mozgalom  vezéreivel,  hanem  magával  fejével,  Rákóczival  is  értekeztek. 
Vihnyén  látogatták  meg  s  a  fejedelem  teljes  őszinteséggel  tárta  föl  előttük 
szivének  legtitkosabb  rejtekeit.  Előadta,  mit  akar,  nyilatkozott  segélyforrá- 
sairól, külföldi  szövetségeseiről.  Kijelentette,  hogy  a  magyar  nemzet  nem 
foghat  minden  pillanatban  fegyvert;  most  kardot  kötött  s  összes  sérelmeit 
orvosoltatni  kivánja.  Külföldi  összeköttetéseiről  azt  mondotta,  hogy  csak 
» végzetes  kénytelenség  az,  mely  kötelességévé  teszi  megragadni  minden 
eszközt,  hogy  magát  és  hazáját  megmentse.*  Az  idegen  követek  elfogulatlan 
észjárása  megértette  s  helyesnek  találta  politikai  programmját,  melyet  a 
következő  években  teljes  buzgalommal  igyekeztek  elfogadtatni  az  udvarral. 
Velük  homlokegyenes  ellentétben  Seilern  bősz  haraggal  tért  vissza  Bécsbe 
s  ott  olyan  képtelen  rágalmakkal  illette  Rákóczit  és  Bercsényit,  hogy  Stepney 
kénytelen  volt  szót  emelni  ellene  s  alaptalanoknak  nyilvánította  állításait. 
A  közvetítő  hatalmak  sürgetésére  az  idegen  követek  részvételével  Lipót  király 
deczember  26-ikán  értekezletet  tartott,  melyen  Seilern  azt  az  elvet  kép- 
viselte, hogy  a  magyarokat  egyes-egyedül  fegyverrel  lehet  észre  téríteni. 
Ez  ellen  Stepney  és  Hamel  1705  január  1-én  Lipóthoz  emlékiratot  ^  intéztek. 
Csakhogy  időközben  a  harcztéren  olyan  fordulat  állt  be,  mely  békés  törek- 
véseiket ismét  meghiúsította. 

A  selmeczi  értekezlet  eloszlása  után  a  hadműveletek  újra  megkez- 
dődtek s  a  kuruczokra  kedvező  folyamot  vettek.  November  16.  és  17-ike 
közti  éjjel  az  őrség  s  a  lakosok  segítségével  megvették  Ersek-Ujvárt,  melyet 
Rákóczi  franczia  hadmérnökökkel  csakhamar  első  rangú  erősséggé  emelt. 
A  Dunán  innen  hatalmas  várra  bírt  immár  támaszkodni,  mely  a  következő 
hat  év  küzdelmeiben  kiváló  szerepet  játszott.  Újvár  alól  a  fejedelem  a  rég 
ostromolt  Lipótvár  alá  nyomult  s  teljes  erővel  indította  meg  vívását.  Az 
ottani  táborban  értesült,  hogy  Heister  a  vár  fölmentésére  közeledik.  Meg 
akarta  előzni  s  a  maga  és  Bercsényi  hadaival  eléje  sietett.  Noha  a  szolgá- 
latában levő  némely  német  csapatok  hűsége  iránt  sokféle  gyanú  támadt, 
nem  hagyta  őket  a  lipótvári  táborban,  hanem  magával  vitte  Heister  ellen^ 
kit  deczember  26-ikán  Nagy-Szombatnál   megtámadott.   A  csata  kedvezően 

>  Az  irat  a  bécsi  állami  levéltárban. 
A  Magyar  Ncmxct  Története.  VII.  37 


578  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


indult  meg,  de  folyamán  a  néhány  száz  főnyi  (négy  zászlóalja)  német  az 
ellenséghez  pártolt,  mire  a  magyarok  sorában  »confusio«  támadt  s  noha 
Heister*  veresége  már-már  bizonyosnak  látszott,  Rákóczi  elvesztette  a 
csatát  s  seregének  nagy  része  elszéledt. 

Csakhogy  Heisternek  ez  a  győzelme  ép  oly  meddő  maradt,  mint  a  többL 
A  kuruczok  ellenállását  nem  törte  meg.  Szétoszlott  hadaik  csakhamar  újra 
összegyűltek  s  már  1705  elején  ismét  az  örökös  tartományokat  dúlták. 
Józanul  Ítélő  német  katonák  nyomban  észrevették  a  nagy-szombati  győzelem 
s  általában  Heister  hadviselése  teljes  terméketlenségét.  » Sajnálom  —  irta 
egy  hadi  tanácsos  Eugen  berezegnek  —  mindezeket  a  szegény  embereket 
(a  német  katonákat  érti),  kiket  Magyarországba  összehoznak,  hogy  ott  ered- 
mény nélkül  halni-veszni  hagyják  őket.c«  Eugen  herczeg  ugyairigy  fogta 
föl  a  dolgot  s  immár  ő,  eddig  a  fegyver  embere,  ajánlotta,  hogy  a  magya- 
rokkal » őszinte «  tárgyalásokat  kezdjenek.  Csakhogy  a  ministerek  ekkor  sem 
hallgattak  szavára.  Mint  kormányának  Stepney  jelenté,  Heister  ikerének 
egyetlen  kézzelfogható  eredménye  az  engesztelhetetlenség  felülkerekedése  volt 
Maga  az  akkor  nagy  beteg  császár,  kinek  már  halálát  várták,  hírtelen  föl- 
épült az  örömhírre,  a  ministerek  meg  még  nagyobb  lenézéssel,  még  több 
szenvedélyességgel  tárgyalták  a  magyar  ügyeket.  Ezekkel  a  ministertanács 
1705  január  23-ikán  foglalkozott.  A  tanácskozás  alapjául  a  magyarok 
huszonöt  pontba  foglalt  kívánságai  szolgáltak.  A  ministerek  pontról  pontra 
mentek  végig  rajtuk.  Egy  részüket  általában  elfogadhatatlanoknak  nyilvání- 
tották s  ebben  legalább  őszinték  voltak.  Több  kívánságról  akként  nyilatkoztak, 
hogy  azt  a  felség  már  megígérte,  mintha  a  fegyverben  álló  magyarság 
az  ilyen  ígéretekkel  megelégedhetett  volna.  Egyes  kívánságokról  ellenben 
megjegyezték:  ezt  ő  felsége  megígérheti,  de  ne  kösse  le  magát  annyira, 
hogy  ígéreteit  be  is  kelljen  váltania »  s  ebben  nyilatkozott  igazán  a  szellem, 
melyben  a  magyar  kiegyezést  vezették. 

E  közben  Szatmár  vára  Rákóczi  kezébe  került,  Bercsényi  visszaszorí- 
totta Heistert,  Károlyi  a  Dunántúlra,  onnan  meg  Ausztriába  nyomult,  Bécs 
környékét  perzselte  föl  s  a  bécsi  várpalota  ablakaiból  újra  látni  lehetett  az 
égő  falvak  lángját.  A  székváros  lakossága,  valamint  a  vidéki  menekültek  a 
császár  és  Seílern  báró  iránti  érzelmeiket  zajos  utczai  tüntetésekben  fejezték 
ki,  melyeket  katonasággal  kellett  elfojtani.  Ily  körülmények  közt  az  udvar 
czélszerűnek  találta  a  béketárgyalások  újabb  megindítását.  Rákóczi  erre 
annál  inkább  hajlandó  volt,  mert  országgyűlést  akart  tartani.  Háború  közben 
ezt  nem  tehette,  mert  a  legkiválóbb  vezérek  nem  hagyhatták  el  csapataikat. 
Csakhogy  Heister  apró  sikerei  ismét  meghiúsították  a  megegyezést  A  német 

»  A  csatáról  Thaly  önálló  műve  :  A  nagyszombati  harcz.  Ujabb  adatokat  közöl 
a  Gróf  Bercsényi  cs.  történetében,  III.  285-309.  Lásd  még  Ráday  Pál  1705  január  6-iki 
jelentésének  kivonatát:  Tört.  Tár,  1882.  152. 

*  Feldzüge  des  Prinzen  Mugen,  VI.  206. 

^  A  ministertanács  jegyzőkönyve  :  Tört.  Tár,  1897. 


BÉKETÁRGYALÁSOK.    I.   JÓZSEF   KIRÁLY.  579 


had  kiszorította  Károlyit  a  Dunántúlról  s  noha  e  földön  Bezerédy  Imre, 
béri  Balogh  Ádám  s  mások  vezetése  alatt  még  nagyszámú  kurucz  had 
maradt,  a  Duna  mentén  meg  Bottyán  János  volt  a  helyzet  ura,  Heister 
tényleg  tett  bizonyos  hódításokat.  Viszont  Bercsényi  sem  maradt  tétlen, 
hanem  felhasználta  az  alkalmat  és  a  Morva  vizéig  visszafoglalta  a  dunán- 
inneni részeket.  Heisternek  félbe  kellett  tehát  az  előnyomulást  szakítania, 
hogy  a  szorongatott  Pozsony  alá  siessen.  Meg  is  mentette  a  várost,  csak- 
hogy immár  a  ministerek  is  belátták  hadviseletének  teljes  kudarczát  s  ápril 
elsején  igazolásra  Bécsbe  rendelték.  Itt  azonban  1705  tavaszán  nevezetes 
változás  készült. 

Lipót  király  már  1704  deczemberben  súlyosan  megbetegedett,  de  a 
nagy  szombati  győzelem  hire  felgyógyította  s  egy  ideig  ismét  jól  érezte 
magát.  April  15-ikén  azonban  újra  megbetegedett.  Eleinte  baja  nem  látszott 
súlyosnak,  míg  egyszerre  ereje  rohamos  hanyatlásnak  nem  indult.  Neje, 
Eleonóra  császárné  és  koronás  királyné  a  legnagyobb  önfeláldozással 
ápolta  s  még  az  ételt  is  maga  készítette  a  betegnek.  Halálos  ágyán,  iste- 
nével szemben  a  haldokló  belátta  élete  végzetes  tévedését  s  most,  midőn 
ministerei  nem  befolyásolhatták  többé,  lelkére  kötötte  fiának,  Józsefnek, 
hogy  okvetetlenül  megbéküljön  a  magyarokkal.  April  28-ikán  őt  bizta 
meg  helyettesítésével  s  azóta  kizárólag  lelki  üdvével  foglalkozott.  Végleg 
imába  s  ájtatossági  gyakorlatokba  merült,  május  5-ikén  délelőtt  elbúcsúzott 
családjától  s  déli  egy  óra  tájban  meghalt. 

I.  József  király  még  27  éves  sem  volt,  mikor  atyja  halálával  trónra 
lépett.  Gyermekkorában  sokat  betegeskedett.  De  a  mint  megemberesedett, 
megjött  egészsége  is.  Alacsony  termetű,  de  erőteljes  szervezetű  férfi  lett 
belőle,  szőke,  csaknem  vöröses  hajjal,  hosszú  orral,  piros  arczczal.  Ter- 
metre hasonlított  ugyan  atyjához,  de  arczra  nem  s  még  a  Habsburgok 
jellemző  sajátossága,  a  lecsüggő  ajak  is  hiányzott  nála.  Igen  csinos,  vidám, 
szeretetreméltó  ember  volt.  Egészen  világi  nevelésben  részesült  s  sokat 
tanúit,  sok  nyelvet  tudott.  Fáradhatatlan  vadász,  jeles  lovas  és  tánczos 
volt.  Érdeklődött  katonai  kérdések,  sőt  a  közügyek  iránt  is,  de  csak  addig,  míg 
foglalkoznia  nem  kellett  velük,  vagyis  atyja  életében,  ki  kicsinyes  féltékeny- 
séggel tartotta  távol  tőlük.  így  a  becsvágyó  ifjú  elkedvetlenedett  s  hogy 
foglalkoztassa  élénk  szellemét,  köznapi  élvezetekben,  vig  mulatozásban, 
hölgyek  között,  pazarló  ünnepélyekben  keresett  szórakozást.  Ezzel  természet- 
szerűen elszokott  a  komoly  munkától  s  mikor  trónra  jutott,  hiányzott  belőle 
fenkölt  hivatásának  tudata,  a  kötelességérzet,  a  közügy  iránti  kitartó  buz- 
galom. Trónörökös  korában  gyakran  élesen  kifakadt  atyja  politikája  ellen 
s  az  udvar  elégületíen  elemei  köréje  csoportosultak.  Azt  mondták  róla,  hogy 
feje  tele  van  nagy  tervekkel,  reformokkal,  s  ha  egyszer  rá  száll  a  hatalom, 
nemcsak  személyváltozásokat,  hanem  gyökeres  rendszerváltozást  fog  minden 
téren  eszközölni.  E  reményeket  megerősíté  a  bizalmas  viszony,  melyben  Eugen 
herczeggel  állt,  ki  mindig  reformokat  sürgetett  a  had-  és  pénzügyek  terén. 

37* 


680  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

így  József  trónraléptét  az  európai  közvélemény',  valamint  saját  alattvalói 
örömmel  és  reménynyel  fogadták.  Ez  utóbbiak  arra  számítottak,  hog>' 
atyailag  megvizsgálja  s  orvosolja  tengernyi  bajaikat,  sőt  új  korszakot  nyit 
országai  történetében.  A  jó  szándék  eleinte  minden  esetre  megvolt  az  ifjú 
császár-királyban,  s  minthogy  a  nyugati  harcztéren  ügyei  elég  jól  álltak, 
minthogy  örökös  tartományait  francziák  és  bajorok  közvetlenül  nem  fenye- 
gették többé,  nem  zárkózott  el  a  közvélemény  reformkivánságai  elől.  Csakhog>' 
semmit  sem  értett  a  közügyekhez,  melyekkel  azelőtt  nem  foglalkozhatott. 
Másrészt  az  első  akadály  visszariasztotta,  pedig  száz  meg  száz  nehézség  tor- 
nyosult szándékai  elé  s  tanácsosai  örökös  czivakodásai  hamar  megúntatták 
vele  a  komoly  munkát.  Ismét  régi  szórakozásaiba  merült  tehát  s  bizalmas 
barátja,  I-amberg  gróf  v\g  körében  mulatta  el  ideje  javát.  Szép  nők,  zene, 
játék,  táncz  foglalkoztatták ;  effélére  pazarolta  a  pénzt  akkor  is,  mikor  hadai 
éheztek,  Mor\"ában,  Ausztriában,  Stiriában,  Karinthiában  meg  parasztzen- 
dülések  támadtak  a  nagy  adó  miatt.  József  a  közügyekkel  csakhamar  oly 
keveset  törődött,  mint  atyja  s  ha  épen  valami  udvari  ünnepélyt  rendezett, 
hasztalan  kopogtatott  ajtaján  akárki  akármilyen  főfontosságú  ügyben.  Még 
a  szövetséges  hatalmak  követei  is  hetekig  várakozhattak,  míg  kihallgatást 
kaptak^ 

József  1690-ben  nősült.  Felesége,  Amália,  hannoverai  herczegnő, 
magas  termetű,  beteges,  nem  épen  szép,  de  élénk,  művelt  asszony  volt. 
Csakhogy  nyolcz  évvel  idősebb  lévén  férjénél,  ez  mindig  kifogástalan 
figyelemmel  és  előzékenységgel  bánt  vele,  szórakozást  azonban  más  höl- 
gyeknél keresett.  Ekképen  a  bécsi  udvarban  Lipót  halálával  sok  minden 
megváltozott  ugyan,  de  inkább  csak  külsőleg  s  nem  érintette  a  dolgok 
velejét,  mélyet.  Azt  az  erős  kezű,  tisztán  látó,  saját  eszét  követő  uralkodót, 
kire  szüksége  volt,  a  Habsburgok  monarchiája  Józsefben  sem  kapta  meg. 
Az  új  király  ép  oly  önállótlan  volt,  ép  úgy  környezetének  befolyása  alatt 
állt  s  tanácsosai  megválasztásában  ép  oly  kevés  emberismeretet  tanúsított, 
mint  at>ja.  Többet  mulatott  s  kevesebb  időt  töltött  ugyan  papjai  társasá- 
gában, a  jezsuitákat  meg  épen  nem  szerette.  Csakhogy  mégis  ők  uralkod- 
tak rajta,  mert  Seilern  báró  az  ő  emberük  volt,  s  segélyükkel  a  bambergi 
püspökséget  akarta  elnyerni.  Maga  is  convertita,  immár  a  legszélsőbb  kath. 
álláspontot  képviselte.  >»  Egészen  mindegy,  —  irta  róla  a  porosz  követ  — 
Seilernnel  vagy  a  jezsuitákkal  érintkezünk- e.«  » Papoknak  és  jezsuitáknak 
irta  1710-ben  az  angol  követ,  —  nincs  ugyan  olyan  hitelük,  mint  az  dőbbi 
kormány  alatt.  Mindazáltal  az  udvart  ájtatoskodó  szellem  hatja  át,  mely 
elég  hatalmas  arra,  hogy  a  császári  államok  üdvét  s  a  közjót  károsítsa.  «i 
így  az  új  király  valláspolitikája  sem  lett  kevésbbé  egj-oldalú,  mint  atyjáé 
volt.  Azt  vallotta  (1708),  hogy  szabad  vallásgyakorlatot  csak  a  lutheránu- 
soknak engedhet,  a  kálvinistáknak  meg  nem.  »A  császár  saját  nyilatkoza- 

'  Palmer  szept.  24-iki  jelentése    Noorden,  id.  in.  431. 


BHKETAHGYALÁSOK.   I.   JÓZSEF  kirAly. 


taival  ellentétben  —  Írja  egy  modem  Habsburgpárti  történész  '  —  a  Habs- 
burg-politika I.  József  alatt  is  megőrzé  kizárólagos  kath.  jellegét*,    a  mint 


I.  Júiser  király. 
(EgTkorú  metaiel  uUa.) 

azon  új  tanácsosok,  kiket  trónralépte  után  kinevezett,  szintén   csak  a  régi 
politika  kényelmes,  kijárt  útján  igyekeztek  maradni. 

'  Noorden,  id.  m.  438. 


582  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Főminísterré  József  a  külföldi  Salm  herczeget,  volt  nevelőjét  tette. 
A  herczeg  sokban  előnyösen  különbözött  a  cseh-morva  főuraktól.  Világ- 
látott, művelt  ember  volt,  ki  másokban  is  becsülte  a  műveltséget,  szak- 
ismeretet és  érdemet.  Csakhogy  ideges,  gyűlölködő,  szilaj  természete  képte- 
lenné tette  a  higgadt  Ítéletre  s  kortársai  » osztrák  nagjrvezérnek«  gúnyolták. 
József  hamar  belátta,  hogy  csalódott  Salmban,  de  teljes  négy  esztendőre 
volt  szüksége,  mig  állásától  elmozdította. 

A  magyar  ügyekhez  Salm  herczeg  senmiit  sem  értett,  sőt  érdekelt 
fél  volt,  mert  600,000  frtban  birta  a  hatvani  urodalmat,  melynek  egyes 
részeire  több  magyar  család  tartott  igényt  s  így  a  herczeg  méltán  attól 
félt,  hogy  kibékülés  esetén  elveszti  e  jószágát.  Jellemzi  felfogását,  hogy 
kevéssel  kinevezése  után  (1705  június  27-ikén)  azt  mondta  az  angol 
követnek,  1  hogy,  mielőtt  béketárgyalást  indít,  tudni  akarná,  mit  értenek  a 
magyarok  az  ő  törvényes  jogaik  alatt?  A  főminister  addig  hallani  sem 
hallott  tehát  semmit  a  magyar  alkotmányról,  a  királyi  esküvel  szentesitett 
régi  magyar  törvényhozásról.  Az  új  kormány  többi  tagjai  sem  ismerték  a 
magyar  kérdést  s  Bruyninx  különben  is  azt  mondta  róluk,  hogy  vagy 
csak  »subtilitásokat  kereső  jezsuita  eszük  van«,  vagy  még  ilyen  sincs. 
Schönbom  alkanczellár  bibomokságra  áhítozott  s  ennek  megfelelően  viselte 
magát  az  egyházpolitikában.  Minthogy  Seilem  megmaradt  régi  állásában, 
magyar  ügyekben  József  tanácsosai,  még  az  új  emberek  is  az  ő  befolyása 
alá  kerültek.  Előkelő  szerepet  juttatott  a  császár  Wratiszláv  grófnak,  ki 
előbb  londoni  követ  volt  s  mint  ilyen  az  angol  kabinetet  és  közvélem&iyt 
a  magyarok  ellen  igyekezett  hangolni.  Azon  félhivatalos  röpiratok  ellenében, 
melyek  a  kurucz  mozgalom  és  követeléseinek  jogosultságát  hirdették  az 
angol  közvélemény  előtt,  Wratiszláv  a  londoni  sajtóban  azt  a  nézetet  terjeszté, 
hogy  »a  magyar  fölkelés  oka  a  nemzet  könnyelműsége,  makacssága  és 
gonoszsága «.  E  felfogás  vezette  akkor  is,  midőn  József  Bécsbe  hivta  s 
ministerévé  (cseh  kanczellárrá)  nevezte  ki. 

Az  új  ministerek  első  sorban  az  idegen  hatalmak  közvetítését  igye- 
keztek lerázni  s  erős  készületeket  tettek  a  fölkelés  fegyveres  elfojtására.* 
Támogatta  a  szélső  irányt  Eugen  herczeg,  ki  az  új  uralkodóra  igen  nagy 
befolyást  nyert  s  ki  azt  hirdette:  » fegyver  erejével,  tűz2:el-vassal  kell  a 
hűtlen  és  eskűszegő  alattvalókkal  olyképen  elbánni,  hogy  meghunyászkod- 
janak s  kegyelemért  könyörögjenek  s  ivadékaik  is  megemlékezzenek  róla 
s  elmenjen  a  kedvök  hasonló  felkeléstől  és  rebelliótól.« «  Sőt  az  esetre 
is,  ha  a  körülmények  kikerülhetetlenné  tennék  a  kibékülést,  ki  kell  — 
mondotta  —  belőle  a  vezéreket,  a  kolomposokat  zárni.  Ilyen  volt  a 
környezet  hangulata,  melyben  az  ifjú  király  élt.  Maga  az  első  hetekben 
máskép   gondolkodott   ugyan,   mint   ministerei.   Talán   sejtette,   hogy   ezek 

>  Arch.  Rakoczianum,  II.  oszt.  11.    143. 

*  Angol  követi  jelentések   1705  június   havából.   W  ott. 

•  1705  június   12-iki  levele.  Ameth,  id.  m.  I.  478. 


A   MOZGALOM  VEZETŐI  ÉS   HADSZERVEZETE.  583 


és  a  Habsburgok  érdeke  épen  nem  azonos.  Különben  is  megígérte  atyjának, 
hogy  kibékül  a  magyarokkal  Megragadta  tehát  a  kezdeményezést,  de  mivel 
ezer  nehézség  állta  útját,  hamar  elkedvetlenedett  s  komoly  munkához  nem 
szokott  jellemének  megfelelően,  a  kiegyezés  ügyét  mindinkább  környezetére 
bizta,  mely  sietett  is  azt  meghiúsítani. 


VI.  FEJEZET. 

(Si  mozgalom  vezelői  és  liaSLszewezete. 

»A  magyar  nemzet  sóhajai «  *  bírták  reá  II.  Rákóczi  Ferenczet,  hogy 
fegyver  nélkül,  hadsereg  nélkül,  pénz  nélkül  álljon  az  őt  kérelmeivel  ostromló 
» pórhad «  élére.*  E  » pórhad «  immár  az  uralkodó  osztályok  tetemes  részét 
magához  vonzotta.  Magyar-  és  Erdélyország  területét  a  várak  kivételével 
csaknem  teljesen  meghódította  s  az  európai  politika  számításaiban  komoly 
tényezővé  emelkedett.  Sikereit  kétségkívül  vezéreinek  köszönte,  kik  közt 
n.  Rákóczi  Ferencz  római  birodalmi  és  1704  óta  erdélyi  fejedelem  állt  legelői. 

Rákóczi  csak  26  éves  volt,  midőn  a  nemzeti  mozgalom  élére  került. 
Magas  termetű,  szép  arczvonású,  előkelő  külsejű,  barátságos,  megnyerő 
modorú  férfi  volt.  Rangot  olyan  előkelőt,  vagyont  olyan  dúsát*  örökölt, 
melyet  fokozni,  gyarapítani  már  alig  lehetett.  De  örökölt  szenvedést,  keserű- 
séget még  többet,  mint  vagyont.  Atyját  nem  ismerte,  gyermekévei  nagy- 
részt komor  hadi  zajban  teltek  el;  korán  elszakíttatott  anyjától,  nővérétől, 
később  nejétől  és  gyermekeitől.  Idegenek  között  nőtt  fel  s  élete  leg- 
nagyobb részén  át  nélkülöznie  kellett  a  családi  kör  melegét.  Ez  annál 
fájdalmasabban  sújtotta,  mert  a  szív,  az  érzés  embere  volt.  » Lehetetlen  oly 
hamar  feledni*,  mondotta  már  akkor,  midőn  először  került  idegenek  közé. 
Nem  is  feledett,  átérezte  sorsa  egész  tragikumát  s  az  élet  hiúságaiból 
nem  bírt  vigaszt  és  szórakozást  meríteni.  Kitűnő  nevelésben  részesült,  hat 
nyelven  beszélt,  sokat  tanult,  ismereteit  mindig  gyarapította,  ízlését  művelte. 
De  katonai  és  kormányzati  ügyekkel  —  mint  maga  mondja  —  iQú  korában 
keveset  foglalkozott.  Pótolni  igyekezett  tehát  e  hiányokat,  a  mi  természetes 
tehetségei  mellett,  melyeket  még  ellenségei  sem  tagadtak,*  könnyen  sikerült, 
habár  csak  az  évek  folyamán.  Kitűnően  forgatta  a  tollat;  a  zöld  asztalnál 

'  1713    április    27-ikén  irta    XIV.  Lajosnak.   Fiedler,    Actenstücke    zur    Geschichte 
Franz  Rakóczi's.  Fontes  Rerum  Aust.  Dipl.  IX.  495. 

•  1711  május  17-iki  levele.  Thaly,  Archivum  Rakoczianum,   III.  669. 

■   Jószágainak    kiterjedése    Thaly  Kálmán    szerint    1.200,000    hold,    120   négyszög 
mértfóld  volt. 

*  Csak  Eugen  herczeg,   ki  élete  végéig  szenvedélyesen  gj^űlölte,    tartotta    tehetség- 
telen, megbizhatatlan  képmutatónak. 


584  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE- 


elragadó  szónok,  a  harczmezőn  bátor  katona,  e  mellett  széles  látkörű,  ügyes 
diplomata  volt,  ki  a  nemzetközi  viszonyok  szertelenül  kuszált  szövevényének 
mélyeibe  be  tudott  tekinteni.   Volt   fogalma  az  államélet  szükségleteiről,   a 
nép  anyagi  és  szellemi  érdekeiről.   Számos  reformeszmét   pendített  meg    s 
derekas   szervező    tehetsége   tagadhatatlan.    Meg  volt   győződve,  hogy    a 
mire  vállalkozott,   az  az  isten   akarata  s  hogy   a  gondviselés  szemelte  ki 
Magyarország   megmentésére.   A  legerősebb,   később  egész   az  asketaságig 
fokozódó  vallásosság  hatotta  át.  De  minden  kath.   hitbuzgalma  mellett  föl- 
tétlen túve  volt  a  lelkiismeret   szabadságának,   a   vallásos   türelmességnek. 
A   béke    útján   akarta  a  különböző  keresztény   felekezeteket   egy    pásztor 
alatt,  egy  akolba  összehozni  s  távoli  eszményképűi  az  lebegett  előtte,  hogy 
a  szétvált  felekezetek  lassankint  ismét  összeszokva,  visszatérjenek  a  kafho- 
likus   egységbe.*   Erősen   aristokratikus   érzésű  volt  s   a  közpályán   nem 
szerette  »a  nemesség  aljából  s  a  népből «  származó  embereket.  Kárhoztatta^ 
hogy  némelyek  a  » nemességhez  nem  illő  kereskedésre  adták  vagy  mester- 
ségekre taníttatták^  gyermekeiket.   De  senki  jobban  nem  ismerte  s   senki 
élesebben  meg  nem  rótta  a  korabeli  nemességnek   korcs  állapotait,    műve- 
letlenségét,    mint    ő    s    komolyan  igyekezett   e   végzetes   társadalmi    bajt 
orvosolni.    Másrészt   fogékony    volt    minden   emberi    szenvedés  s    így     a 
köznép  nyomorúsága  iránt  is.   Sohasem   feledte,   hogy  őt   a   tömeg   hívta 
haza  s  a  tömeg  támogatta  a  legkitartóbban,  a  csodával  határos  önfeláldo- 
zással.   Főtisztei,     dandárnokai,    ezredesei    sorában    voltak    nem-nemesek. 
De  bármennyire  becsülte   az  egyéni   érdemet,   a  tehetséget,  olyan    sodal- 
politikai  alkotás,  mint  Bocskay   István   nevéhez,  az   övéhez  nem   fűződik. 
A  saját  katonáskodó  jobbágyait   a   háború   folyamára   fölmenté   ugyan    a 
földesúri    terhek    alól,    de    nemességet   csak   a  legkivételesebb   esetekben* 
adományozott  s  akkor  sem  jeles  katonáknak,   hanem  olyanoknak,  kiket   a 
protectio  ajánlott.  Sőt  Erdélyben  olyan  országgyűlési  végzeményeket  szen- 
tesített, melyek  lelkiismereti  aggályokat  keltettek  benne,   mert  a  jobbágyok 
igájának  súlyosbítására  irányultak.   Hogy  egykor   a   bujdosók  nemességet 
Ígértek   a  zászlaikhoz  csatlakozó  pórságnak,   mely  Rákóczihoz  is  fellengző 
reményeket  fűzött  jogi  íUlásának  javítása  körül,  az  már  csak  a  nagy  Vö'e- 
ségek  idején  jutott  eszébe.  Csak  1709  január  14-ikén  megjelent  rendeletében 
adta  meg  a  jobbágynak  a  jogot,  hogy  földesura  akarata  ellen  is  katonának 
állhasson  s  katonáskodása  idején  maga  és  családja  ki   legyen   a   földesúri 
hatalom  alól  vonva.  Azokat  a  jobbágyokat,   kik  híven   és   állandóan   szol* 
gáltak,  a  háború  végén  szabadon  választandó  községekbe  igérte   telepíteni^ 
melyek  oly  jogokat  fognak  nyerni,   mint   a  hajdúvárosok.   Katonáskodása 
idejére   a  jobbágy   ós   a   birtoktalan   nemes,  özvegye   pedig   életfogytiglan 
fölmentetett  az  adózás  alól.^    Csakhogy  ez  a  nagy  reform   megkésett   s   a 

>  Rmlékiratai,  id.  kiadás,    l.S. 

-  Nemesítéseiről  1.  Thalv  Kálmán  :   Turul,  XIII. 

«  A  kialtvánvt  ismerteti  Krones :    Archiv  für  österr.   Geschich:c,  LXXXII.  317  — 19* 


A  makovioai  vár,  ■  ibortt  é»  eperjesi  KAkócil-lostílyDk. 

iRíjzollt  CstrnK  Károtj.) 


.586  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

szabadságharcz,  melyet  a  tömeg  kezdeményezett  részben  a  nemesség  ellen, 
a  nemesség  csatlakozásával  az  országnak  visszaadta  régi,  szigorúan  rendi 
szervezetét  s  ig>'   nem  vezethetett  egységes   nemzet   alakulására.  Rákóczi 
fenkölt  gondolkodása  csak  itt-ott  enyhíthette  az  ellentéteket.  Pedig  az  igazság 
embere   volt   s  az  »Örök  Igazságnak «  tárta  föl  lelke  legrejtettebb   gondo- 
latait. Kitűnően  tudott  irni,  nemcsak  magyarul,  hanem  latinul  és  francziáúL^ 
Általában  a  leglelkiismeretesebben   vette   fejedelmi  hivatását  s   fáradhatat- 
lanul tevékeny  életmódot   folytatott.  Munkakedve   ki   nem  merült  soha   s 
ha    kellett,    éjjel-nappal    dolgozott.    Kortársai    divatos    dorbézolásaiban    és 
alacsony  élvezeteiben,   az  akkori   aranyifjúság    kicsapongásaiban  nem  vett 
részt.    Rendesen   virradatkor    kelt*   s   csakhamar    dolgozni   kezdett,   vagy 
magában,  vagy  a  főtisztviselőkkel.  Igen  sok  kihallgatást  adott,  előt^jeszté- 
seket  hallgatott  meg.  Ebédelni  társaságban  szokott.   Azután  újra  dolgozott. 
Gyakran  megjelent  a  misén  s  ha  akadt  némi  szabad  ideje,   azt   leginkább 
vadászattal  töltötte.  Udvarát  rangjához  illően  szervezte  s  egyedül  a  polgári 
személyzet   486   emberből  állt .«   Nagyobb  ünnepélyek,  főleg  külföldi  ven- 
dégek és  követek  fogadása  alkalmából  a  fejedelem  káprázatos  külső  fény- 
nyel szokott  fellépni  s  néha  400,000  frt  értékű  ékszert  viselt.*  ő  maga  sokat 
olvasott,  sokszor  böjtölt,  de  nem  bőjtöltette  udvarát,  melyet  minden  »erköl- 
csökkel  tündököltetni   kivánván«,  a  sok  úri   és  nemesi  iQúság  rangszerű 
nevelésének  eszközévé  próbált  tenni.  Ennek  megfelelően  a  legrészletesebben  • 
szabályozta  és  szervezte.   Békés  időben  Rákóczi  Ferencz  a  jeles  uralkodó 
mintaképe  lett  volna.  De  abban  a  zivataros  korszakban,  melyben  Magyar- 
ország sorsát   vezette,  kevéssé   érvényesíthette  egyéniségének  sajátos,  leg- 
jellemzőbb vonásait.  Ez  a  kor  gyors  elhatározású,  vaskezű  katonát  kivánt, 
Rákóczi  pedig  inkább  az  érzés   embere   volt,   mintegy  teremtve  reá,  hogy 
meggyőződésének  áldozata,   politikai   hitvallásának   vértanúja  legyen.  Egy 
nagy   eszmének   élt   s   érte   feláldozta   magát.    Megvolt    benne  az  erkölcsi 
bátorság  és  lelki  erő  szokatlan  foka,  de  anyagi   és  szellemi  segélyeszközei 
nem  álltak  egy  színvonalon  magas   szárnyalású  czéljaival.  » Olyan   Nsgod, 
—    irta   neki  1704-ben  Bercsényi  —  mint  a  paradicsommadár;   nagyok  a 
szárnyai  s  kicsiny  a  corpusa,  csak  az  orrán  függ  a  szegény  kis  madárka, 

*  Két  nagy  önéletrajzi  munkája  maradt  reánk.  Az  egyik  latinul  íratott  s  csak 
1876-ban  jelent  meg,  >II.  Rákóczi  Ferencz  önéletrajza  és  egy  keresztény  fejedelem  áhitá8ai,« 
magyar  czímmel.  Ez  életrajzát  1703-íg  tartalmazza  s  csak  itt-ott  foglalkozik  a  kunicz 
világgal.  Ellenben  a  későbbi  időkre  ismét  fontos.  A  kurucz  világra  alapvető  forrásmű 
másik,  többször  idézett  nag>'  műve,  mely  francziáúl  íratott,  s  magyarul  legutóbb  következő 
czimmel  jelent  meg  igen  jeles  fordításban :  II.  Rákóczi  Ferencz  emlékiratai  a  magyar 
liáborúról   1703—11.  Közli  Thaly  Kálmán.  V.   kiadás. 

•  Igen  részletes  képet  ad  életmódjáról  Beniczky  Gáspár  naplója :  Thaly  Kálmán, 
Rákóczi-tár,  I. 

'  Thaly  Kálmán,  Századok,  1873.  37. 

*  Udvari  ünnepélyeiről  Thaly:  Tanulmányok,   11—22. 

•  Szabályzatát  közli  Thaly  Kálmán:   Tört.  Tár,  1880.  és  1881. 


A  MOZGALOM  VEZETÓI  ÉS  HADSZERVEZETE.  587 


s  Úgy  lógatja  a  szél. « ^  Nem  volt  ura  a  helyzetnek,  nem  mindig  tudott 
parancsolni;  erélye  és  segélyeszközei  egyaránt  feladatának  nagysága  és 
nehézségei  mögött  maradtak  s  ebben  rejlik  bukásának  tragikuma. 

Környezetében  sem  akadt  senki,  a  ki  a  harczias  idők  diadalmas 
hadvezérévé  nőtte  volna  ki  magát.  A  fejedelem  hű  társa  lengyel  hányatásai- 
ban,  valamint  későbbi  jó  és  rossz  napjaiban  gróf  Bercsényi  Miklós  (szüle- 
tett 1665  deczember  6-ikán),8  ép  oly  kevéssé  volt  katonatermészet,  mint  ő. 
Bercsényi  volt  a  fejedelem  helyettese,  főministere,  főhadvezére,  az  ország  első 
senátora.  Előkelő,  nem  közönséges,  mondhatni  elbűvölő  egyéniség,  dús 
természetes  észszel,  humorral,  élczczel,  satyrával  és  bámulatosan  sokoldalú 
műveltséggel.  Óriási  vagyonához  mérten  nagy  lábon  élt.  Szerette  a  pompát, 
az  ünnepélyeket,  a  dús  lakomákat,  ámbár  maga  bornemissza  volt.  Szerette 
a  népszerűséget,  büszke  volt  magas  rangjára,  de  erősen  rendi,  aristo- 
kratikus  világnézletei  mellett  is  kedvvel  adta  a  nép  emberét.  Jeles  író  volt, 
s  ha  leveleit  a  töméntelen  s  mindenféle  nyelvből  vett  szó  és  mondás  oly- 
annyira el  nem  árasztaná,  kora  classikus  magyar  írói  közé  kellene  sorolni. 
Művei  —  magánlevelek  és  hivatalos  iratok  —  ma  is  élvezetes  olvasmányt 
nyújtanak.  Telvék  erővel,  szenvedélylyel,  költői  képekkel,  hasonlatokkal; 
sziporkázik  bennük  a  szellem,  az  élez,  gúny,  főleg  a  szójáték,  melynek 
Bercsényi  igazi  mestere,  s  melylyel  legszárazabb  értesítéseit  élénkíteni  szokta, 
melylyel  a  legkomolyabb  pillanatokban  sem  fukarkodik.  A  mily  jelesül  for- 
gatta a  tollat,  oly  elragadó  szónok  volt  s  a  hol  megjelent,  ott  a  » földből 
magából  vertem  nyelvemmel  tábort «.  Lelkesítő  szavára,  pátenseire  való- 
sággal özönlöttek  az  emberek  a  nemzeti  zászló  alá.' 

Különös  fényben  tündöklik  egyéni  becsülete,  jellemének  kristály- 
tisztasága. Talán  senkit  sem  környezett  a  szabadságharcz  első  éveiben 
annyi  kísértés,  mint  őt.  Neje  és  fia  a  németek  kezében  volt,  másrészt  az 
udvar  a  legkápráztatóbb  ígéretekkel  csábította  magához.  De  Bercsényi  egy 
pillanatig  sem  ingadozott,  hanem  megmaradt  hazája  és  Rákóczi  mellett, 
kit  végig  kisért  jó-  és  balszerencséjében.  Midőn  nemzete  ügyét  diadalra  nem 
segíthette,  itt  hagyta  óriási  vagyonát,  itt  mindenét,  s  S2:egényen  vonult  ide- 
genbe, s  mint  bujdosó  fejezte  be  földi  hányatásait.  Az  udvar,  mely  megvesz- 
tegetni nem  bírta,  csakhamar  határtalanul  meggyűlölte  s  » magyar  Crom- 
wellnek*  gúnyolta,  mert  Angliának  egyik  legnagyobb  fiát  a  bécsi  udva- 
ronczok  a  gonoszság  megtestesedésének  tartották.*  A  sok  fényes  tulajdonság 


"  Június  12-iki  levél.  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  IV.  22. 

"  Thaly  Kálmán:  Turul,  XIII.  135-36.  Életrajzát  hatalmas  munkában,  (Gróf  Ber- 
csényi-család II,  és  III.  köt.),  mely  eddig  1707-ig  haladt,  megírta  Thaly  Kálmán.  Ugyan- 
csak ő  adta  ki  levelezését  a  Rákóczi- tárban  (II.  köt.  Károlyihoz  irt  levelek,)  és  az  Arch. 
Rakoczianum  IV— VI.  kötetében,  s  különben  is  alig  van  munkája,  mely  Bercsényiről  új 
adatokat  nem  nyújtana. 

•  Arneth,  Prinz  Eugen  von  Savoyen,  I.  354. 

*  Ilyennek    tünteti  föl  a  »Ragoczische    Kriegsflamme*    1704-ben   megjelent   röpirat. 


588  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


és  erény  mellett,  mely  egyéniségében  egyesült,  Bercsényi  Miklós  sem  volt 
az  az  ember,  kit  a  helyzet  kívánt.  Gőgös,  lobbanékony  természet  s  harag- 
jában, gúnyolódásában,  szókimondásában  a  végletekig  szokott  menni.  Örökösen 
áskálódott  az  érdemesek  ellen  s  tolta  előtérbe  tehetségtelen  kegyenczeit 
A  mily  sokat  tartott  önmagáról,  olyan  kevésbe  vett  másokat.  A  mily  köny- 
nyen  tudott  hadakat  gyűjteni,  olyan  kevéssé  tudta  hasznukat  venni. 
Rákóczi,  a  ki  mindig  hálával  említi  igaz  hűségét;  katonai  képességeiről 
igen  kedvezőtlenül  itél.  A  fejedelem  szerint  Ftercsényi  mindenre  váUalkozotty 
de  nem  végzett  semmit.  »Soha  sem  tudá  magát  elhatározni  feladatinak 
végrehajtására^.^  Mégis  mindig  neki  volt  igaza,  legalább  azt  vitatta.  >Meg 
kell  vallanom,  —  folytatja  a  fejedelem  —  hogy  Bercsényi  gróf  személye 
és  modora  nagy  akadályára  szolgált  a  magyar  urak  egyesülésének. « • 
*  Elesén  szóló  a  beszédben,  késedelmeskedő  a  tettekben,  ingadozó  a  kétes 
esetekben.*  Noha  Rákóczi  igen  helyesen  itélte  meg  értékét,  még  kömjreze- 
tében  is  azt  hitték,  hogy  Bercsényi  uralkodik  rajta,  s  hogy  »opinióját 
másoknak  be  nem  veszi,  sőt  megcsúfolja*.  E  felfogás  azonban  ama  szá- 
zados tévedések  közé  tartozik,  melyek  a  kuruczvilág  hőseiről  nemzedékről 
nemzedékre  öröklődtek  át,  ámbár  Rákóczi  rég  ismert  emlékiratai  m^- 
czáfolhatták.  A  fejedelem  kétségkivül  sokat  adott  kipróbált  híve,  régi  barátja^ 

fővezére  szavaira,  de 
még  sem  annyit,  mint 
például  Lipót    vagy 

Gróf  Bercsényi  Miklós  aláirása.  '  ^^ZSef  királyok  a  ma- 

guk  ministereire. 
A  nemzeti  mozgalom  harmadik  oszlopa  és  hadvezére  báró  Károlyi 
Sándor  volt.  Született  1 669-ben.  Ősrégi  család  sarja,  nagybirtokos  és  főispán, 
ki  azonban  atyja  halálakor  az  egy  puszta  házban,  üres  kamarában,  elpusz- 
tult jószágban,  üres  erszénynyel,  temérdek  sok  adósságban*  maradt.  Ehhez 
járultak  vármegyéje  —  Szatmármegye  —  sok  ügyes-bajos  dolga,  » terhes 
adózásai,  és  a  német  nemzetnek  rajtunk  való  importunitási«,  melyek  az 
életet  is  megutáltatták  vele.s  De  soha,  semmiféle  körülmények  közt  sem 
ismerte  a  kétségbeesést.  Erélyes,  elszánt  természete  bajtól,  munkától  vissza 
nem  riadt.  Korán  hozzá  látott  vármegyéje  és  vagyona  rendezéséhez,  s  a  leg- 
súlyosabb körülmények  közt,  a  gyakorlat  nehéz  iskolájában  fejlesztette  sok- 
oldalú, kitűnő  természeti  képességeit.  Jeles  gazda  lett,  rendbe  hozta,  gyarapította 
vagyonát  és  műveltségét.  Sokat  írt-olvasott,  könnyen  beletanult  mindenbe, 
a  gazdálkodás,  a  politika  és  a  katonáskodás  dolgaiba.  ^Oly  elmének,  —  irja 
róla  Rákóczi  abban  az  időben,  midőn  már  a  viszonyok  árja  elszakasztotta 
őket  egymástól  —  mint  Károlyi,  nem  sok  oktatás  kellett;  a  természet 
megadott  neki  minden  kelléket  arra,  hogy  jó  tábornok  váljék  belőle,  gyors 

*  Rákóczi  Emlékiratai,  id.  kiadás,   138. 

*  Emlékiratai,  7.S. 

»  Önéletleirása,  I.  24-25. 


A    MOZGALOM    VEZETŐI    ÉS    HADSZERVEZETE.  589 


felfogású,  szilárd,  tevékeny,  fáradhatatlan  a  módok  és  segédeszközök  kitalá- 
lásában ;  szorgalmas,  mindig  nyájas  és  vidám  volt,  alattvalóit  jól  meg  tudta 
válogatni  és  helyesen  alkalmazni;  gyűlölé  a  lakmározásokat  és  a  pulya- 
ságot. Ezért  több  pénzt  halmozott  össze  a  háború  folyama  alatt,  mint  az 
összes  tábornokok  valamennyien,  anélkül,  hogy  a  népet  vagy  a  vármegyéket 
zsarolta  volna. «  Bercsényi  Kártevő  Sándornak  gúnyolta  ugyan,  de  eszét, 
kitartását,  leleményét  kénytelen  volt  elismerni.  »Az  Isten  áldja  meg  kdét 
—  irta  neki  a  hanyatlás  idejében  1709  november  6-ikán  —  hogy  az  esze- 
vagyis  összeveszett  kártyával  sem  unja  meg  a  játékot.*  ^  Nem  unta  meg 
soha,  mert  erős  kötelességérzet  élt  benne,  mely  tettre,  munkára  ösztönözte 
a  legválságosabb  pillanatokban  is.  Istentől  várta  a  sikert,  csakhogy  maga 
szintén  munkához  látott.  Nem  úgy  tett,  »mint  az  olasz  paraszt  ember, 
megakadván  a  sárban,  maga  nem  akarván  emelni  a  szekeret,  szent  Antalhoz 
imádkozott,  s  azzal  akarta  kivontatni.*  A  magyarok  közt  sokan  voltak  az 
olasz  paraszt  követői,  de  Károlyi  nem  tartozott  közéjük.  »Ngod  az 
imádság  mellett,  a  mennyire  az  erő  engedi,  maga  is  éjjel-nappal  fáradozik.*  * 

Alaposan  különbözött  többi  vezértársaitól  s  még  politikai  törekvé- 
seikben sem  követte  szilajságukat.  Reálpolitikus  volt  s  higgadtsága  soha 
sem  hagyta  el.  Mint  a  munka  embere,  szerette  a  köznépet  s  mindig  szívén 
viselte  helyzetének  javítását.  Nem  is  eszem-iszommal,  vendégeskedéssel 
töltötte  szabad  idejét,  hanem  gazdálkodott  és  takarékoskodott.  De  épen 
ezzel  kelté  föl  az  irigységet  és  a  rosszakaratot,  noha  Rákóczi  maga  elismeri, 
hogy  a  mit  szerzett,  becsületes  úton  szerzé.  A  hadi  jog  neki  adta  a  zsák- 
mány egy  részét.  Nem  verte  el,  hanem  lehetőleg  jószágaira  küldte,  hogy 
pótolja  a  kárt,  melyet  minduntalan  szenvedett,  mig  Szatmár  a  németek 
kezén  volt.  Ellenségei  csodadolgokat  beszéltek  arról  a  rengeteg  zsákmánjrról, 
melyet  haza  szokott  szállítani.  » Távol  vagyon  —  irta  nejének  —  a  valóság 
a  hírétől;  elég  nyereség  volna  nekem  a  hazám  és  nemzetem  szabadsága.*  ^ 

Igen  érdemes,  tiszteletre  méltó  alakja  a  mozgalomnak  Bottyán  János, 
a  vak  Bottyán,  ki  fél  szemét  még  a  török  harczokban  vesztette  el.  »A  kis 
háború  mestere  s  tagadhatlanúl  a  szövetség  összes  vezérei  közül  a  leg- 
erőszakosabb s  legelszántabb. «  *  Erőszakosságát  azonban  legfölebb  az  ellenség 
érzé,  mert  a  maga  honfitársait  nemcsak  szerette,  hanem  atyailag  oltalmazta. 
Védte  a  szegényeket,  érdekükben  minduntalan  felszólalt.  Nem  egyszer  kérte 
vezértársait,  hogy  büntessenek  mindenkit,  a  ki  a  köznépet  rabolja 
vagy  bántalmazza.  A  maga  katonáit  szoros  fegyelemben  tartotta  s  még 
a  részegeskedéstől  is  eltiltotta.  *Hogy  az  én  katonáim  —  mondta  —  része- 
geskedjenek:  szemérem  (szégyen)  volna  az  énnékem,   melyet  el  nem  szen- 

'  Thaly,  Rákóczi-tár,  II.  292. 

*  Berthóty  Ferencz  irja  neki  1706  deczember  6-ikán.  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  V.  574. 

*  Id.  m.  V.  92. 

*  Életrajzát  nagy  munkában  megirta  Thaly  Kálmán.  Ugyanő  kiadta  levelezését : 
Arch.  Kakoczianum  IX.,  valamint  Tört.  Tár,  1886—1887. 


Vak  Bottyán  gúnykípe. 

tiei  Erna!  Lajoe  ByQÍ«míny 


A   MOZGALOM   VEZETŐI   ÉS   HADSZERVEZETE.  591 


vednek.*  Büszke  önérzettel  írhatta:  » a  mint  is  engem  nem  kártévő,  hanem 
jótevő  Jánosnak  hínak*.  Nemcsak  katonái,  hanem  a  tömegek  is  bálvá- 
nyozták. Vert  ezüst,  aranyozott  baltával  kezében  szokta  seregét  harczra 
vezetni  s  az  volt  a  közhit,  hogy  testét  golyó  nem  járja,  ámbár  máskülönben 
többször  súlyos  sebet  kapott.  Hazájáért  nemcsak  vérét,  hanem  vagyonát  is 
kész  volt  áldozni,  s  gyakran  a  magáéból  fizette  katonáit.  » Rójuk  meg 
magunkat  s  kiki,  mind  szegény,  gazdag,  hadi  és  nem  hadi  ember  adja 
ki  hite  szerint  pénzének  tizedét «  —  irta  később  a  nagy  válságok  idején. 
Bottyánon  kivűl  1704  folyamán  még  két  császári  ezredes  csatlakozott 
a  fölkeléshez.  Ök  már  kiváló  történelmi  nevet  viselő  főurak  voltak.  Az  egyik 
gróf  Esterházy  Antal  és  a  másik  gróf  Forgách  Simon.  Mindketten  végig- 
szolgálták a  mozgalmat  s  itt  hagyva  dús  vagyonukat,  számkivetésben  haltak 
meg.  Csatlakozásuk  erkölcsi  tekintetben  kétségkívül  igen  értékes  volt,  de 
a  harcztéren  egyik  sem  aratott  sok  babért.  Antal  uram  dinom-dánomos^ 
könnyelmű,  mulatozó  ember  s  amellett  habozó  természet  volt,  kit  minden 
csekélység  zavarba  ejtett.  Mindig  az  után  indult,  a  kivel  utoljára  beszélt. 
Egyre  lőtte  a  bakot,  de  bármi  baj  történt,  azt  ő  mindig  előre  megjósolta 
s  igaza  neki  volt,  —  legalább 
azt  állította.  Még  sajátságosabb 
egyéniség  gróf  Forgách  Simon. 
Ö  volt  az  első,  a  ki  Zrínyi  Mik- 
lós hadtudományi  munkáját,  az 

AfiumOt   kinyomatta.     De    maga  cróf  Esterházy  AnUl  aláirtsa. 

is  sokat  irt  s  műveiben  *  gon- 
dolkozó, rendszeres  fejnek  mutatkozik.  Egész  nagy  terveket  eszelt  ki  az 
ország  szervezetéről,  a  honvédelemről  s  különösen  sürgette  a  szigorú 
katonai  fegyelem  behozatalát.  A  valóságban  maga  volt  a  legfegyelmezet- 
lenebb lelkek  egyike.  Gőgös,  nyughatatlan,  czívakodó,  egészen  kiszámit- 
hatatlan  természet,  a  kit  csapatszervezésnél  még  csak  lehetett  volna  hasz- 
nálni, ő  azonban  hadvezéri  babérokra  áhítozott  s  a  harcztérre  küldette  magát. 
Csakhogy  ott  annyi  bajt  okozott,  hogy  azt  mondották:  »az  Isten  inkább 
labanczságban  tartotta  volna*.  Rákóczi  előbb  a  dunántúli,  azután  az  erdélyi 
hadak  vezetését  bízta  rá.  De  hamar  végzett  mindkét  helyen  s  már  1705-ben 
irta  róla  Pekry  Lőrincz,  ki  sokban  hasonlított  hozzá:  » elveszte  egyszer 
a  Dunántúl  való  földet,  de  bezeg  elveszte  minket*  is  (Erdélyt),  »egész  itt 
való  létét  itallal,  tánczczal,  garázdálkodással  tölte. «" 

így  a  mozgalom  élén  kimagasló  katona,  tapasztalt  hadvezér  nem  áUt. 
A  vezérek  részben  újonczok  voltak,  a  kik  meg  a  császári  seregből  léptek 
át,   ott  szerzett    ismereteiket  a   kuruczok    élén  nem   igen  érvényesítették. 

>  Ismerteti  Thaly  Kálmán  Forgách  Simonról  szóló  tanulmányában  :  Századok,  1882. 
Ó  irta,  mint  Thaly  meggyőzőleg  kimutatta,  azt  a  munkát  is,  melyet  Császár  Ferenci 
1848-ban  >Rákóczi  discursusai*  czimmel  kiadott. 

«  Thaly,  A  gr.  Bercsényi  cs.  tört.  III.  471—72. 


092  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

A  tábornokok  száma  jó  nagy  volt,  egy  időben  harmincz,  köztük  huszon- 
négy katholikus,  öt  kálvinista  és  egy  lutheránus  vallású.^  A  legtöbben  igen 
vitéz,  vakmerő,  életüket  százszor  is  koczkáztató  emberek.  Csakhogy  az 
előléptetéseknél  döntő  szerepet  vitt  a  sógorság-komaság,  a  születésre  s  más 
mellékkörülményre  való  tekintet.  Az  egykorúak  is  felzúdultak  e  protectió 
ellen,  mely  a  hiányos  hadszervezet  bajait  a  végletekig  fokozta.  »Nem  azt 
kellene  nézni,  —  mondta  gróf  Pekry  Lőrincz  —  ez  ilyen  úr,  ez  amolyan 
úr,  hanem,  ki  az  igaz  és  hasznos  szolga.  De  az  átkozott  ratio  status  és 
personarum  respectus  elveszt  bennünket. «  » 

Azok,  kik  érdemeiknek  köszönték  rangjukat  s  azok,  kiket  udvari 
kegy  juttatott  fontos  állásba,  nem  is  birtak  összeszokni,  együttműködni 
soha.  Örökös  volt  köztük  a  féltékenység;  áskálódtak,  czivakodtak,  rossz 
szemmel  nézték  eg>'más  sikereit  s  elég  gyakran  megesett,  hogy  az  egyik 
Iianyagsággal  vagy  rosszakarattal  hiúsította  meg  a  másiknak  a  győzelmet 
Egyikük  sem  tudott  nagyobb  haddal  dolgozni  s  valahányszor  bonyolultabb 
műveletben  egj^ütt  kellett  működniök,  mindig  történt  valami  hiba  s  a  gon- 
datlan  végrehajtás  a  legügj^esebben  kieszelt  hadi  tervet  is  meghiúsította.* 


Gróf  Forgách  Simon  aláírása. 

Inkább   csak   ötletszerűen   viselték   a   háborút.   Mikor   az  egyiknek  valanü 
eszméje  támadt,  megnyerte  társait   s  ha  a  fejedelem  a  közelben  volt,  mind- 
nyájan  hozzá   siettek,   hogy   a   terv   kivitelét   megengedje,  néha    azzal  az 
indokolással,   hogy   a   katonák  kívánják.   így  a  hadi  tanács   afféle  megye- 
gyűléssé  vált   s  Rákóczi  nem  egyszer  volt  kénx'telen  ol3'an  vállalatba  fogni, 
mely  j<'»zan   eszével  ellenkezett.    De  engedett,  mert,  mint  mondja,    magának 
sem    volt      tapasztalatokra    támaszkodó    vezéri    biztossága*.    Mindazáltal 
ismerte  embereit   s  azt  mondta  róluk,  hog>'  Bercsényi  minden  hibája  meg- 
található  bennük,   az   o   erényei  nélkül.    -Azok   közül,  kik  katonai  tisztsé- 
geket \'iscltek,  egy  sem  vala,  ki  szigorú,  de  igazságos  büntetést  nem  érde- 
melt volna  parancsaim  elmulasztása  miatt  ,  s  csak  tudatlanságuk  mentette 
ineg   ókét   a  súlyos   főnyitektől.   Különben   is   rájuk  volt    utalva  s   csinján 

'  Th:;:y.  id.  n:.  -Ili'. 

•  Tha:y,  iJ.  -.  III.  47-2. 

*  '\":.:\]y    l\áim;i:\    kitiin-    c>:itarajzai.    a    sok    közt    a    pudmericzi     csata    Ieins& 
■id.   ni.  Ill.\  tz:  a  lehc:.'  lei:;  bb.in  s:!emlélhet6vé  teszik. 


A    MOZGALOM    VEZETŐI    ÉS    HADSZERVEZETE.  593 


kellett  velük  bánnia,  mert  mint  Qercsényi  mondotta:  » ezeket  az  urakat  jobb 
megölni,  mint  disgustálni*.^ 

1704  óta  szolgált  ugyan  seregében  huszonöt-harmincz  franczia"  főbb 
tiszt,*  kivált  hadmérnök  és  tüzér.  Köztük  voltak  Damoiseux,  Chassarit, 
La  Maire,  De  la  Motte,  De  Kiviére,  ez  utőbbi  magyarul  is  megtanult, 
továbbá  Des  Alleurs,  Francziaország  állandó  követe  s  mások.  Mindnyájan 
jeles,  tanult,  tapasztalt  katonák,  kiket  Rákóczi  nagyra  becsült,  kik  után 
szivesen  indult  volna,  de  a  magyar  vezérek  nem  akarták  a  francziák  jó 
tanácsát  megszívlelni,  mert,  mint  mondották :  tanácsaik  ellenkeznek  a  magyar 
nemzet  szokásaival.  Méltán  Írhatta  tehát  utóbb  a  fejedelem:  »hadviselé- 
semben  volt  valami  fátumszerű«,  s  a  maga  háborúján  végig  pillantva,  a  gal- 
loknak a  rómaiakkal  való  nagy  tusája  jutott  eszébe. 

A  középfokú  és  alsó  tisztikar  természetesen  még  kevésbbé  állhatott 
hivatása  színvonalán.  Ez  leginkább  a  birtokos  nemességből  került  ki,  mely 
lelkesen  ragaszkodott  Rákóczihoz  s  csak  azt  kifogásolta,  hogy  »az  urak  és 
tábornokok  kicsapongásait  nem  büntetem  elég  szigorúan*.*  Ö  is  igaz  szere- 
tettel volt  e  » nevezetes  rend«  iránt  és  szive  mélyéből  fájlalta,  hogy  művelt- 
sége nem  áll  arányban  rangjával,  s  » inkább  a  gyermekek  szaporításán, 
mint  nevelésükön  fáradozott*.  Mindazáltal  kitűnő  katonai  anyagúi  kínál- 
kozott, s  »ha  lettek  volna,  kik  a  hadi  tudományokra  oktatják  őket,  bizonyo- 
san örömest  tanulnák  s  engedelmesekké  s  vitézekké  váltak  volna*.  Az  adott 
körülmények  közt  azonban  ez  a  tisztikar  végtelenül  fogyatékos  volt. 

Több  mint  másfél  századon  át  örökös  harczban  állt  a  magyarság 
törökkel,  tatárral,  némettel  és  önmagával  s  e  hosszú  küzdelemben,  e  nem- 
zedékeken át  folyó  tusában  egész  sajátos  katonai  nevelést  nyert.  Az  egyéni 
erő,  a  bátorság,  a  szilaj  vakmerőség  vitte  e  kis  és  nagy,  de  szünes-szün- 
telen  folyó  tusákban  a  főszerepet  s  csodálatos  hősiességet  fejlesztett  ki, 
melyet  azonban  baromi  kegyetlenség  és  rombolásvágy  kisért.  E  másfél- 
százados katonai  gyakorlatban  a  magyarság  annyira  megszokta  a  rajta- 
ütéssel, hirtelen  meglepetéssel,  csellel  való  apró  harczot,  hogy  teljesen  vérévé 
vált  s  azt  folytatta  a  kitűnően  fölszerelt,  szigorúan  fegyelmezett  német 
haddal  szemben  is.  A  gyalogság  jelentőségét  a  változott  viszonyok  közt 
sem  ismerte  meg.  A  nemesség  nem  akart  gyalog  szolgálni ;  azt  mondta, 
hogy  csak  a  kutya  jár  gyalog  s  a  gyalogság  egyedül  várőrzésre  való. 
A  törökkel  folytatott  apró  háborúban,  az  örökös  portyázásban  csakugyan 
a  lovasság  vitte  a  főszerepet,  melyet  megtartott  akkor  is,  midőn  nem 
törökkel  hanem  a  német  gyalogság  vas  phalanxával  állt  szemben.  A  katonai 
dolgokhoz  még  legtöbbet  értő  régi,  Thököly-féle  tiszteknek  az  volt  az 
elvük,  hogy  minél  távolabb  kell  az  ellenségtől  maradni,  mely  esetre  nincs 
szükség  az  erős  fegyelmet  kivánó   előőrsi  szolgálatra.   Az  ellenségtől  távol 

*  Thaly  Kálmán,  Arch.  Rakoczianum,  V.  218. 

»  A  főbbeket  felsorolja  Thaly,  Gr.  Bercsényi  cs.  tört.  III.  269. 

■  Emlékiratai,  75. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  38 


594  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 


nem  kellett  rajtaütéstől  félni,  ihatott,  ehetett  tehát  a  legénység.  Mikor 
azután  kipihente  magát,  két-három  napi  sebes  vágtatással  vezették  tisztei 
az  ellenségre,  melyet  hirtelen  és  vadul  rohantak  meg  s  ha  megfutott, 
üldözték,  ha  ellenállott,  ők  vonultak  vissza  a  legnagyobb  gyorsasággal. 
Azt  hangoztatták:  -Az  eleink  soha  sem  harczoltak,  mégis  meg  tudták 
nyomorítani  a  németet-^.  '-Könnyű  elveszteni  a  népet,  nem  nekünk  való 
a  harcz,  hanem  csak  csipdessük.^^  ^  E  felfogás  s  a  vele  járó  harczmód 
megfelelt  a  török  viszonyoknak,  de  nem  a  némettel  való  küzddemnek. 
A  fegyelmezett  németség  gyakran  rajtaütött  a  magyar  táboron  s  könnyű 
szerrel  szétugrasztotta. 

Aránylag  a  legharcziasabb  és  leghasznavehetőbb  eleme  a  tiszti- 
karnak az  volt,  mely  az  egykori  bujdosókból  került  ki,  mert  leg- 
alább volt  katonai  tapasztalata.  Az  újabb  ezt  is  nélkülözte  s  minden 
vitézsége  mellett  a  fegyelmet,  az  engedelmeskedni  tudást  nem  tanulta  meg 
s  a  legszigorúbb  büntetés,  ütés-verés  sem  szoktatta  hozzá.  A  vezérek  leve- 
lezése telve  van  a  tisztek  engedetlensége  miatti  panaszszal.  »Majd  eszein 
kezemet,  lábomat,  verem,  vágom  a  katonát,  tisztet «  —  irta  1705-ben 
Bercsényi.  » Ezzel  a  haddal  nem  cselekedheti  ember,  a  mit  akar.«  »ICifá- 
radtam  —  folytatja  —  a  tisztek,  hadnagyok  veréséből.  Nincs  haszna 
a  portának  (portyázásnak),  ha  küldi  az  ember,  nem  megy,  ha  nem  kOldi^ 
szétmegy  az  átkozott.  Nincs  kedve  a  hadnak,  kiváltképen  a  tiszteknek.** 
Az  ilyen  panaszok  soha  sem  szűntek  meg.  *  Nincsenek  kemény,  portáz6 
tiszteink,  —  kesereg  Bercsényi  még  1708-ban  is  —  csak  lopni  szokott  a 
ki  jó  is.«  ® 

Ennek  megfelelő  volt  a  hadsereg  állapota.  Mikor  Rákóczi  »szabad- 
ságra  szólította  a  hazat,  meghallá  a  szózatot  az  ország  minden  népe«. 
Fegyvert  fogott  mindenki  s  megszámlálhatatlan  ezerek  gyűltek  a  zászlók 
alá.  Csakhogy  ezek  a  tömegek  nem  voltak  katonák  s  kifejezést  nyert  bennük 
a  magyar  népjellem  minden  sajátos  vonása.  Igen  sok  természetes  ész  és 
értelmiség  mellett  a  fegyelem  és  szakismeret  fogyatékossága,  az  életnek 
minden  pillanatban  való  koczkáztatása  mellett  a  komoly  kötelességérzet  és 
kitartás  hiánya,  a  lángoló,  de  hamar  kialvó  lelkesedés  mellett  bizonyos 
szertelcnscK,  mely  rablásban  és  pusztításban  nyilvánult.  Ember  éveken  át 
inindig  volt  bőven  a  zászlók  alatt  s  akadt  is  köztük  hős  töméntelen* 
X'itézscgük  nem  ismert  határt  s  néha  csodás  önzetlenséggel  párosult. 
1707-bcn  egy  kis  csapat  elfogta  gróf  Starhembcrg  Miksa  császári  tábor- 
nokot, a  « büszkeházi  "-t.  Háromezer  aranyat  igért  nekik  s  mindennemű 
más  kedvezményt,  ha  elbocsátják.  De  a  rongyos  kurucznak  nem  kellett 
a   kincs,   hanem   bevitte    a    foglyot    Bercsényihez.  Töméntelen   ily  erkölcsi 

^  Rákóczi  170(>  deczcmbcr  1-cn  knzsnyón  kelt  levele,    melyben  igen  érdekes  rajzát 
adja  a  sereg  allapíítának.  Thaly,  Arch.   Rakoczianum  I.  650  —  52. 
«  U.  i.tt.  (;S6— Í.10. 
•=  'Ihalv,  id.  m.  VI.   11 1. 


,v 

B_^ 

ífc  ^ 

f^X 

^■■■^1 

f^.  ''^IP 

f 

r'^tm 

m'^       -■   ■>- 

\ 

'%~^-'^ 

--«^í^^-« 

^    ; 

__.-.^-:.*, 

s 

1 

B 

1 
■ 

^^^^^^^^H^^^^^^g^j^^^^^^^^B 

HulsM  kuruGiok. 
(EgTkord  futmeny  grAF  Berchtold  Arthur  hirloklbui.) 


596  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


hőstett,  még  több  vitézi  próba  és  halálra  szántság  van  ama  korszak 
irataiban  följegyezve.  De -a  kuruczság  tömege  nem  volt  hadsereg  s  csak 
részben  folytatta  a  harczot  az  ellenség  ellen.  Rabolt  és  égetett  nemcsak 
az  örökös  tartományokban,  hanem  saját  hazájában  is  s  hogy  egész 
országrészek  sivataggá  váltak  a  hosszas  küzdelemben,  ahhoz  ráczok  és 
:  németek  mellett  kuruczok  is  járultak.  Hasztalan  fenyegetőzött  gróf  Pálffy 
, János  császári  tábornok  a  legkegyetlenebb  forbáttal.  Hasztalan  irta:  »nem 
lehet  oly  nyomorult  emberem,  ki  égetni  ne  tudjon«,  s  szükség  esetén 
*  bizonyára  mesterségnek  nem  fogom  tartani,  ha  egész  vármegyéket  porrá 
teszek «.^  És  hasztalan  igyekeztek  a  magyar  vezérek  a  tömget  megfé- 
•  kfe^ni.  Hasztalan  siránkozott  1705-ben  Bercsényi,  hogy  » olyan  átkozott 
kutyák,  hogy  a  nagy  gazdag  helyeket  csak  fölégették,  nem  is  prédálták*. 
Á  tömegek  kevésbbé  harczolni,  mint  zsákmányolni  igyekeztek.  Ha  jutottak 
valamihez,  haza  szállították,  ha  az  aratás,  a  szüret  ideje  elérkezett,  hasa 
mentek  aratni,  szüretelni.  Sőt  szétoszoltak  minden  csata  után.  Ha  győztek, 
azért,  hogy  a  zsákmányt  elvigyék,  ha  megverettek,  assért,  hogy  család- 
jukat biztosságba  helyezzék.  Csatavesztés  esetén  mindig  » inkább  oszlott, 
mint  veszett  a  had«  —  mondta  Bottyán.  Az  ilyen  seregnek  m^  volt  az 
az  előnye,  hogy  egy  pár  csatavesztés  nem  ártott  neki,  mert  a  hadak  ép 
oly  gyorsan  összegyűltek,  a  mint  szétfutottak.  Ellenben  megvolt  az  a 
hátránya,  hogy  nagy  csatát,  döntő  diadalt  nem  lehetett  vde  nyerni. 

Minthogy  tisztei  sem  voltak  jobbak  a  legénységnél,  a  fegyelem  az 
idők  folyamán  sem  fejlődhetett,  sőt  a  tisztikar  és  a  legénység  közti  rendi 
és  felekezeti  ellentétek  inkább  kiélesedtek.  >^  Fűtőznek  az  urak,  s  fázik 
a  rongyos  katona.  *  "Az  ilyen  adta,  ha  én  szenvedek,  szenvedjen  6  is, 
ő  sem  jobb  nálamnál-  —  mondották  a  tömegek,  melyek  a  vezetéssel 
egyáltalán  nem  voltak  megelégedve.  »Ha  magam  jelen  vagyok,  —  irta 
a  fejedelem  1706-ban  —  harczolni  nem  kell,  mert  ha  megvernek,  meg- 
bódul az  ország ;  ha  kicsiny  a  táborom :  nem  találják  jónak,  mert  kitanulja 
az  ellenség,  elvesztjük  sokaságunknak  hirét  s  bátran  fog  persequálni;  ha 
nagy  lesz  a  tábor,  mostani  időben  hol  subsistál?«  Egy  szóval  a  tisztikar 
nem  volt  ura  a  seregnek.  Ehhez  járult  főleg  az  első  években  a  fölszerelés 
szertelen  hiányossága.^  Eleinte  külsőleg  is  egyszerű  pórhad  maradt  a  kurucz- 
ság, nagyrészt  fegyver  nélkül,  cséppel,  kaszával  ellátva,  a  lovasság  igen  rossz 
lovon,  ^ki  sánta,  ki  vak  kanczán  vagyon «.3  Agyú,  tüzérség  alig  volt, 
a  sebesültek  ápolására  hiányzott  az  orvosi  személyzet  s  mikor  1704-ben 
maga  a  fejedelem  szegedi  táborában  megbetegedett,  a  bányavárosokból 
kellett  orvost  hivatnia.-* 

Rákóczi    hamar    észrevette    a   hadszervezet    minden    nyomorúságát, 

'  Augusztus  1-én  kelt  levele  :  Gr.  Károlyi  cs.  okltára,  V.  93. 

-  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  I.  050. 

'   1703  bzeptember  17-iki  csábrági  levél.  Thai}',  Ocskay  László  élete,  27. 

*  Mindé  bajokról  bőven  szól  Rákóczi  Lvmlékirataiban. 


A    MOZGALOM    VEZETŐI    ÉS   HADSZERVEZETE.  597 

»nemzetséges  hadakozásunknak  zűrzavarját «,  valamint  azt,  hogy  vezérei 
és  katonái  nem  az  ellenségtől  tanulnak,  » a  ki  is  nem  annyira  erejével, 
mint  a  jó  renddel  folytatja «  a  háborút,  »nem  a  más  szomszéd  s  jól  regu- 
láit országoknak  példája,  hanem  a  velünk  született  rendetlenségnek  praxisa 
forogván  elménkben.  «i 

Komolyan  és  férfiasan  látott  tehát  hozzá,  hogy  a  tömeget  sereggé 
szervezze.  Ehhez  azonban  pénz  kellett.  Pénzt  viszont  a  köznép,  egyrészt, 
mert  katonáskodott,  másrészt,  mert  szegény  volt,  nem  adhatott.  Elhozta 
vérét,  életét,  de  pénzt  nem  hozhatott,  mert  a  vagyon  aránylag  igen  kevesek 
kezén  halmozódott  fel.  A  fejedelem  az  első  öt  éven  át  nem  is  kivánt  adót 
az  országtól,  mert  a  nép  katonáskodott,  maga  élelmezte  magát  s  igy  nem 
adózhatott.  Ritka  volt  az  arany-ezüst  pénz,  melynek  értéke,  vásárló  képes- 
sége roppantul  emelkedett  tehát,  ellenben  a  nyers  termények  ára  rendkívül 
leszállott.  »Itt  mindenből  igen  nagy  olcsóság  van  a  pénznek  szűk  volta 
miatta,  irta  1703  november  19-ikén  Károlyból  Károlyi  Sándomé.  Az  arany- 
ezüst bányák  hamar  Rákóczi  kezébe  kerültek  ugyan,  ki  a  legnagyobb 
gonddal  folytatta  művelésüket,  melynek  vezetését  kitűnő  szakemberre,  báró 
Hellenbachra  bizta.  Csakhogy  az  arany-ezüst  bányák  épen  ez  időben  kevés 
nemes  erezet  szolgáltattak  s  hozadékuk  néha  alig  fedezte  az  üzem  költ- 
ségeit. De  ha  volt  is  jövedelmük,  az  arany  és  ezüst  pénzt  —  fehérpénz  —  tel- 
jesen igénybe  vette  a  sok  külföldi  vásárlás  és  külföldi  követség.  A  belföldi 
szükséglet  fedezésére  egyedül  a  vámok,  államjavak  s  más  rendes  királyi  jöve- 
delmek maradtak,  melyek  alig  néhány  százezer  forintot  hoztak,  mig  a  sokféle 
közszükséglet  milliókra  rúgott.  Rákóczinak  máskép  kellett  tehát  segítenie 
magán.  Minthogy  akkor  a  modern  bankóprést  még  nem  ismerték,  egy  más, 
sokban  hasonló  eszközhöz  folyamodott.  Az  ezüst  bányák  nem  nyújtottak 
elég  erezet,  hogy  fejér  pénzt  veressen,  a  rézbányákban  ellenben  akadt  érez 
elég.  Vörös  pénzt,  azaz  rézpénzt  veretett  tehát  s  azt  belső  értékénél  sokkal 
nagyobb  forgalmi  értékkel  látta  el.  Ez  a  pénz  a  bankótól  csak  abban 
különbözött,  hogy  anyaga  nem  papiros,  hanem  réz  volt.  Mindazáltal  eleinte 
a  vörös  pénz  szaporítása  valósággal  fölfrissítette  az  üzleti  életet,  melyet  a  for- 
galomban levő  pénz  csekélysége  egészen  megbénított.  Az  élelmi  szerek  és 
iparczikkek  eddig  egészségtelenül  alacsony  ára  ismét  természetesebb  szín- 
vonalra emelkedett  s  így  a  pénzszaporítás  igen  üdvösen  befolyásolta  a 
gazdasági  életet.  Csakhogy  ez  a  befolyás  nyomban  megszűnt,  mihel3rt  a 
rézpénz  túlságosan  elszaporodott.  Egy  pár  milliót  a  forgalom  nemcsak 
megbírt,  hanem  egyenesen  föllendült  általa.  Más  segélyforrások  hiányában 
azonban  Rákóczi  egyre  több  vörös  pénzt  kényszerült  veretni,  mely  a  gazda- 
sági élet  törvényei  szerint  olyan  mértékben,  a  mint  túlságosan  szaporodott, 
vesztette  is  értékét,  devalválódott.  Rákóczi  azt  hitte,  hogy  pénzhamisítók 
rontják  meg   értékét,   pedig  tényleg    magától   romlott   az  s  már  1705-ben 

^  1704  november  13-iki  rendelete:  Szendrei,  Miskolcz  város  tört.  Okltár,  413. 


598  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

Eperjes,  Lőcse  és  a  többi  városok  kereskedői  el  nem  akarták  fogadni,  úgy 
hogy  a  ki  az  Alföldről  vásárolni  ment  oda,  üresen  hozta  haza  szekerét. 
Ezzel  a  fejedelem  elvesztette  azon  nélkülözhetetlen  anyagi  eszközöket, 
melyek  a  honvédelem  gyökeres  újjászervezéséhez  megkivántatiak.  Pedig 
komolyan  és  átgondolt  terv  szerint  látott  a  munkához.  Seregét  általában 
udvari,  rendes  és  mezei  hadakra  osztotta,  melyek  mind  ezredekké  szervez- 
tettek  s  3  ezredből  egy-egy  dandár  alakíttatott.  Az  udvari  had  volt  az  elite- 
sereg. Volt  benne  magyar  és  udvari  palotás  ezred,  amaz  vörös,  ez  kék 
egyenruhában,  volt  franczia  s  más  ezred  is.  Ide  tartozott  a  nemes,  vagj" 
•cavallér  compánia*,  melyben  a  nemes  iíjak  nyerték  katonai  kiképzésüket, 
hogy  azután  másutt  tisztekűl  alkalmaztathassanak.  A  rendes,  állandó 
zsoldon  levő,  valamint  a  mezei  sereg  gyalog,  dragonyos  és  huszár  ezreddc- 
ből  állt. 

Alakított  a  fejedelem  némi  műszaki  csapatot,  hadmérnöki  kart  s 
nagyobb  tüzérséget.  Ezt  a  franczia  tisztek  szervezték  s  vezették,  a  legény- 
ség meg  a  legértelmesebb  elemekből,  a  városi  polgárságból,  valamint  kül- 
földiekből állíttatott  össze.  Különös  siker  kisérte  fáradozásait  a  csapatok 
egyenruházása  körül.  Az  urak  általában  sokat  költöttek  a  külső  pompára, 
a  ruházatra,  sőt  a  legénység  ruházata  is  olyan  díszes  volt,  hogy  Hamel- 
Bruyninx  csodálkozott  rajta  s  azt  mondotta,  hogy  Hollandia  nem  ezüst, 
hanem  ólomgombos  kábátokban  vivta  ki  szabadságát.  Nehezebb  volt  a 
kellő  fegyver  beszerzése.  Rákóczi  a  hosszú  küzdelem  folyamán  sem  birt 
külföldről  10,000  puskánál  többet  szerezni,  mert  ugyanakkor  Európaszerte 
nagy  háborúk  dúltak.  Itthon  igyekezett  tehát  a  fegyvergyártást  meghono- 
sítani. A  vastermelő  vidékeken  már  1704-ben  szakavatottan  szervezte  a 
gyártást,  a  kard-,  puska-,  kopja-készitést.  Gondoskodott  róla,  hogy  lőszerben 
és  egyenruhában  se  szenvedjen  hiányt  ^  s  csakhamar  a  hadak  meglehe- 
tősen fel  voltak  szerelve  s  csinosan  cgyenruházva.  Csakhogy  —  mondotta 
róluk  egy  német  fogoly  —  mióta  meggazdagodtak  (díszes  egyenruhában 
jártak),  nem  oly  vitézek  többé.^  Vitézek  voltak  tovább  is,  de  fegyelmük, 
harczképességük  nem  sokat  javult.  1 705-ben  egy  franczia  Rákóczi  hadseregét 
valami  48,(.X)0  emberre  teszi,  de,  mondja,  csak  1400  lovas  és  5380  gyalog 
mehet  katonaszámba,  a  többi  inkább  bajt  okoz,  mint  hasznot. 

Ez  később  sem  változott,  midőn  az  országszerte  küzdő  kurucz  hadak 
létszáma  időnként  egész  110 — 120,000  emberre  nőtt  sa  tényleg  szervezett 
ezredek  száma  legalább  S.'^at  tett.^  E  szervezet  azonban  csak  a  papíron 
volt,  a  zsoldfizetésnek  szolgált  alapúi,  de  rendes  hadsereggé  nem  tette  a  hadi 

'  Ebbeli  müküdésérul  1.  Thaly,  Tanulmányok. 

-  Kble  Gábor,  Gróf  Károlyi  Fercncz,  I.  52. 

^  A  kurucz  sere^  szervezetét,  beosztását,  létszámát  A  gróf  Bercsényi  család  tört, 
III.  k<)t.  s  más  önálló  müvén  kivűl  Thaly  Kálmán  még  több  nagyobb  értekezésben  vilá- 
gította meg:  Hadtört.  Közi.  1<SS8.  12-23.  és  :U3-354.,  1891.  153-179.  és  726.,  1895. 
132  —  135.,   1S96.  4-10.  Ugyanő  közzé  tette  II.  R.  F.  hadi  szabályait:  Ludqvica-Akademift 


A    MOZGALOM    VEZüTÓI    KS    HADSZKJtVEZKTK.  599 

népet.  Igflzi  katonája  Rákóczinak  5 — 6000-nél  több  sohasem  volt  s  ez  is 
nagy  részt  idegenekből  állt  külföldi  tisztek  alatt.  Ellenben  az  a  sok  ezer, 
talán  100,000  főnyi  belföldi,  ki  a  kurucz  zászlók  alatt  küzdött,  száza- 
dokra, ezredekre  s  dandárokra  való  oszlása  mellett  is  állandóan  inkább 
népfölkelö  vagy  nemzetörféle  had  maradt,  mely  kitűnően  viselte  magát  az 
apró  harcz okban,  a  guerilla-háborúban,  a  rácz-horvát  hadat,  melyhez 
hasonlitott,  mindig  kegyetlenül  elverte,  de  egyetlen  csatát  sem  birt  nyerni, 
mihelyt  csak  8— -10,000  főnyi  rendes,  fegyelmezett  katonával  állt  szemben. 
Igen  találóan  mondta  róla  Bercsényi:  > igazán  olyan  a  mi  dolgunk,  mint  a 
magyar  vendégség;  sok  a  tál,  da  eín  Stikel,  dórt  ein  Stikel  (itt  egy  darab. 


RákOeii  rtipCoiel. 


Ott  egy  darab),  sok  a  diversiónk,  nincs  resistentiára  való  erőnk*.'  Ezt  a 
lényt  sohasem  szabad  a  kurucz  háború  katonai  eseményeinek  megítélésénél 
szem  elöl  téveszteni,  különben  érthetetlen  marad,  hogy  a  németek  részben 
másodrendű,  részben  igen  rósz  vezénylet  alatt  annyiszor  bekalandozhatták 
az  országot,  hogy  Pozsonytól  Szegedig,  onnan  Debreczenig  és  Nagj-- 
Szebenig  vagy  Kolozsvártól  Kassáig,  Váradtól  Budáig  nyomulhattak  s 
noha  eleséghiány  s^az  időjárás  roppant  pusztítást  tett  bennük,  az  előttük 
és  utánuk  járó  sokkal  nagyobb  magyar  hadak  egyiket  sem  birták  meg- 
semmisiteni. 

kiizlünye,   1860.  A  Századok   1868-iki  folyamában  közli  a  kurucz  vezén}'szavak  egy  részét. 
Van  önálló  tanulmánya  a  fejedelem  nemes  testórségérűl  is. 
'  Thaly,  Arch.  Kakoczianum,  IV.  91. 


600 ^A    MAGVAR   KEUZET   TÖRTÉWETt 

•Szegény  magyar  —  kiáltá  fájdalmában  Bercsényi  ily  alkalmakkor  — 
futva  keresed  a  szabadságot.*  Ö  maga  satyrával  szerette  volna  a  németet 
agj'on  verni,  »hisz  —  folytatta  —  a  hadunk  úgy  sem  vágja  karddal  !•> 

Ez  állapotok  a  másfél  százados  török-német  uralom  romboló  következ- 
ményei voltak,  meiy  uralom  anyagilag  és  szellemileg  kimerítette  a  magyar- 
ságot s  a  gazdasági  életet  a  legkezdetlegesebb  állapotba  sűlyeszté  vissza. 
Maga  a  népszám  szertelenül  leapadt  s  1703-ban  Szent-István  kwonájának 
területén,  hol  ma  17  milliónál  több  a  lakosság,  3  milliónál  aligha  élt  több 
ember  s  ez  a  szám  is  évről-évre  fogyott.  E  nép  egy  része  sohasem  csatla- 
kozott a  mozgalomhoz,  mert  bizonyos  területek,  városok  és  vidékek  állandóan 


fiÉ^^ 

M 

\'^'ő'T^'¥ 

^^^^^^^3^^M 

Cut^cleoet  >  knraczvIUgbitl. 

(BugeDdu  (gykorü  nju  uUn.) 

császári  kézben  maradtak.  A  főurak  nagyrészt  távol  álltak  tőle  s  bécsi  palo- 
táikban éltek,  a  főpapság  igen  kevés  kivétellel  ugyanazt  tette,  sőt  az  alsó 
papságot  is  az  a  tudat  hatotta  át,  mondja  a  fejedelem,  hogy  a  katholikus 
vallás  csak  osztrák  uralom  alatt  van  biztositva.  Eleinte  a  hitbuzgó  Rákócrat 
még  saját  papjai  is  annyira  kerülték,  hogy  lelkipásztor  nélkül  maradt.  De 
Bercsényi  utóbb  rá  vette  Telekessy  Imre  egri  püspököt,  hogy  ne  távozzék 
egyházmegyéjéből  s  a  buzgó  főpap  mindvégig  nyájának  hű  pásztora 
maradt. 

A  nemesség  egy  része  ott,  hol  a  várak  a  császáriak  kezén  maradtak, 
például  Pesten,  Budán,  Komáromban,  Esztergomban,  Magyar-Óvártt, Pozsony- 


'  Thaly:  Szizndok,   1870.  58M. 


A    MOZGALOM    ÉS    A    KÜLFÖLD.    A   NEMZET    KÍVÁNSÁGAI.  601 


ban,  Sopronban,  Győrött,  Német-Ujvártt,  Monyorókeréken,  a  várakba 
húzódott  s  külön  » vármegyét*  alakított  vagyis  megválasztotta  a  tiszti  kart 
úgy,  hogy  sok  helyen  két:  kurucz  és  labancz  vármegye  működött  egy- 
szerre, így  volt  kurucz  és  labancz  Pest,  Komárom,  Esztergom,  Vas  stb. 
vármegye  s  az  egyik  az  erődített  városból,  a  másik  künn  valamelyik 
vidéki  helyről  osztotta  parancsait.  Messze  elnyúlt  tehát  a  német  keze  a 
kuruczvilágban  is  s  a  mozgalom  legnagyobb  sikerei  idején  sem  csatlakoz- 
hatott hozzá  az  összes  lakosságnak  legalább  egy  negyed  része.  A  többi 
lelkesen  támogatta  ugyan,  de  roppant  szegénysége  miatt  pénzt  nem  adha- 
tott. A  városok,  melyek  vagyonosságáról  Nádasdy  Ferencz  még  1668-ban 
annyi  szépet  tudott  mondani,  ez  időben  már  lakosaik  megfogyatkozásával,, 
a  mesterség  és  ipar  hanyatlásával  bizonyították  be  a  maguk  részéről  is,, 
hogy  » árvaságra  jutott  az  ország*.  A  polgárok,  » többnyire  boroszlai  és 
danczkai  kereskedők  ügynökei*,  csak  a  külföldi  kereskedők  hiteléből 
tengethették  életüket.  A  hol  még  maradt  valami  a  régi  jó  időkből,  azt 
hamar  elfogyasztotta  a  háború ;  így  »a  kincses  Kolozsvárból  koldus  Kolozs- 
vár lőn  a  kétféle  had  között*. 


VII.  FEJEZET. 

(E  mozgalom  és  a  I^Ulfőld.  (E  nemzet  I^iránságai. 

Az  általános  polgárosodás  s  a  socialgazdasági  szervezet  hanyatlásának 
megfelelő  volt  a  kuruczvilág  honvédelmi  szervezete  s  az  ország  szegénysége 
mellett  lehetetlen  volt  a  kor  színvonalán  álló  s  számra  is  kielégítő  rendes 
hadsereget  alakítani.  A  saját  erejével  a  nemzet  nem  törhette  meg  a  császár 
harczedzett,  részben  még  a  török  háborúban  jeleskedő  veterán  ezredeit. 
Idegen  segélyt  kellett  tehát  szerezni  s  Rákóczi  ez  irányban  fáradhatatlan  és 
szerteszét  nyúló  tevékenységet  fejtett  ki,  mely  még  a  mozgalom  kitörése 
előtt  kezdődött.  Lengyelországból  eleinte  mozdulni  sem  akart,  míg  idegen 
támogatást  nem  biztost  a  maga  és  hazája  ügyének.  Évek  hosszú  során  át 
sohasem  szűnt  meg  e  segélyt  keresni  és  pedig  a  legkülönbözőbb  irányokban. 
Földrészünkön  akkor  két  nagy  háború  dúlt.  Az  egyik  Közép-Európában 
a  császár  és  a  francziák,  a  másik  északon  Svédország  és  Lengyelország 
s  az  utóbbival  szövetkezett  Oroszország  közt.  Rákóczi  Lengyelországban 
alaposan  tanulmányozta  a  nemzetközi  viszonyokat  s  reményét  a  fran- 
cziákba,  valamint  Svédországba,  mely  őseivel,  a  két  György  fejedelemmd 
szövetkezett,  vetette.  Másrészt  azonban  dolgát  Lengyelországgal  sem  volt 
szabad  elrontania,  mely,  ha  ellene  fordul,  mint  szomszéd  állam  elzárhatta 
volna  a  külföldtől.  A  császár  szövetségeseire,  Angliára,  Hollandiára,  Porosz- 
országra szintén  a  legóvatosabb  figyelemmel  kellé  lennie,  mert  ezek  komo- 


602  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

lyan  óhajtották  a  magyarokkal  való  békés  megegyezést.  Végűi  számot  tevő 
tényező  volt  a  délkeleti  szomszéd  állam,  Törökország,  melynek  jóakaratára 
a  magyarok  sok  tekintetben  rászorultak,  sőt  esetleg  fegyveres  segélyt  is 
várhattak  tőle.  Rákóczi  a  zűrzavaros  nemzetközi  helyzetben,  melyben  az 
egyes  kabinetek  politikája  minduntalan  módosult,  sok  észszel  és  ügyességgel 
mozgott.  Fordult  mindenkihez,  a  kihez  csak  hozzá  fért,  habár  maga  elismerte, 
hogy  a  külfölddel  való  alkudozásait  az  utóvilág  nagyon  határozaüanoknak 
és  túlságosan  széles  körűeknek  fogja  tekinthetni.*  Szerteszét  nyúltak  diplo- 
matiai  működésének  szálai  a  végből,  hogy  vagy  segítséget  kapjon  s  ezzel 
tisztességes  békére  kényszerítse  az  udvart,  vagy  legalább  európai  kérdéssé 
tegye  a  magyar  kérdést,  melyet  európai  congressus  oldjon  meg  s  művét 
nemzetközi  kezesség  alá  helyezze. 

Alkudozott  az  összes  államokkal,  akár  háborúban,  akár  szövets^ben 
álltak  a  császárral.  Mindegyiket  a  maga  czéljaira  igyekezett  használni, 
noha  főleg  a  későbbi  időkben  az  egyiknél  való  kopogtatás  kizárta  a 
másiknak  jóakaratát.  A  fejedelem  tudta,  hogy  e  különböző  alkudozások, 
melyek  párhuzamosan  folytak,  tényleges  eredményre  nem  vezethetnek. 
Innen-onnan  azonban  mégis  kapott  valamit,  habár  csak  jóakaratot,  de 
hasznát  vette  ennek  is.  Eleinte  sokat  remélt  XII.  Károly  svéd  királytól,  a 
jeles  hadvezértől,  ki  azonban  változékony,  szeszélyes  politikus  volt. 
1 703  végén  felajánltatta  Rákóczinak  a  lengyel  koronát,  de  csakhamar  elej- 
tette az  eszmét  s  biztosította  a  császárt,  hogy  a  legélesebben  elitéli  a  magyar 
fölkelést  s  távol  marad  tőle,  noha  katonás  őszinteséggel  kijelentette,  hogj'' 
a  bajt  csak  az  udvar  \'allásos  türelmetlensége  idézte  föl.  Szóba  sem  akart 
állani  Rákóczi  követeivel  s  rideg  maradt  iránta  mindvégig.  Ellenfelei,  Ágost 
lengyel  király  s  Nagy-Péter  orosz  czár  egészen  a  bécsi  udvarhoz  csatla- 
koztak s  1704-ben  Ágost  is,  Péter  is  felajánlotta  csapatait  a  kuruczok 
leverésére.  Az  orosz  interventio  eszméje  iránt  azonban  Bécsben  erős  bizal- 
matlanságot tápláltak  s  a  czár  ismételt  ajánlatát  mindig  elutasították. 

A  portához  Rákóczi  még  Lengyelországból  fordult,  de  noha  Ferréol 
franczia  követ  is  támogatta,  nem  bírt  boldogulni,  mert  Musztafa  szultán,  ki 
^i  zentai  csatát  elvesztette  s  Rami  pasa,  ki  a  karloviczi  békét  megkötötte, 
nem  mertek  másodízben  összetűzni  a  császárral.  Csakhogy''  1703  augusz- 
tus 22-ikén  a  konstantinápolyi  nép  fellázadt  s  elcsapta  őket.  Ahmed,  az 
új  szultán  számba  vette  a  török  közvélemény  harczias  és  magyarbarát 
hangulatát,  de  a  tengernyi  baj,  melylyel  küzdenie  kellett,  őt  is  békére  kény- 
szerítettc.  1704-ben  török  követ  ment  tehát  Bécsbe  s  biztosította  az  udvart, 
hogy  a  porta  megtartja  a  karloviczi  szerződést,  sőt  haddal  kész  a  császárt  a 
magyar  fölkelés  elfojtásában  segíteni.  Az  udvar  a  legkicsinyesebb  eszközö- 
ket felhasználta,  hogy  a  szultánt  a  magyarok  ellen  ingerelje.  Mikor  For- 
gách  Simon  kiadta  Zrín\'i  Miklós  Afiumát,  Bécsben  törökre   fordíttatták    a 

*  Emlékiratai. 


A   MOZGALOM    ÉS    A    KÜLFÖLD.    A    NEMZET    KIVANSÁGAL  603 


munka  azon  részeit,  melyek  leginkább  mennydörögnek  a  pogányok  ellen. 
Ezt  a  fordítást  nem  mint  Zrínyi  művét,  hanem  mint  modern  munkát 
mutatták  be  a  portának  azzal,  hogy  Rákócziék  milyen  ellenségei  a 
töröknek.*  De  az  ilyen  apró  fogásoknak  csak  pillanatnyi  hatásuk  volt, 
mert  Konstantinápolyban  a  hangulat  minduntalan  változott  a  szerint, 
a  mint  franczia-barát  vagy  franczia-ellenes  nagyvezér  vezette  az  ügyeket. 
Csak  1706  őszén  kerekedett  felül  a  háború-párt  s  a  portán  ünnepélyesen 
fogadták  Rákóczi  követeit.  De  akkor  sem  kaptak  egyebet  biztatásnál  s 
azok  a  diadalok,  melyeket  ez  évben  a  császáriak  a  francziákon  arattak, 
kedvét  vették  a  szultánnak  a  magyarok  megsegítésétől.  Egyébiránt 
Rákóczi  maga  szintén  csak  mint  végső  eszközre  gondolt  a  török  segélyre. 
Számba  kellett  vennie,  hogy  a  török  szövetség  elidegenítetté  tőle  a  magyar 
katholikusokat  s  koczkára  tenné  Európa  rokonszenvét.  1704  augusztus 
28-ikán  a  leghatározottabban  biztosította  a  porosz  királyt,  hogy  a  török 
segítséget  elutasította.  1705  őszén  8000  gyalog  és  4000  lovas  hadat  kért 
ugyan  a  szultántól,  kinek  érdekében  orosz-ellenes  szövetség  alakításán 
fáradozott.*  Csakhogy,  mihelyt  a  viszonyok  változtak,  Rákóczi  a  czárnál 
keresett  támaszt,  ki  ez  időben  már  veszélyesebb  volt  Törökországra,  mint 
a  császár.  Mindazáltal  a  török  közvélemény  állandóan  jóindulatot  táp- 
lált a  kuruczok  iránt,  minek  megvolt  az  a  haszna,  hogy  Rákóczi  hadi 
szükségleteit  részben  török  területről  fedezhette,  ott  szabadon  eszközölhetett 
vásárlásokat,  sőt  néha-néha  toborzást  is. 

Az  egyetlen  állam,  melytől  Rákóczi  tényleg  segítséget  kapott  és 
pedig  pénzben  és  emberben:  Francziaország  volt.  Ez  a  segélyezés  már  a 
kurucz  mozgalom  kitörése  előtt  kezdődött,  a  mennyiben  XIV.  Lajos  évdijat 
rendelt  a  lengyel  földön  bujdosó  Rákóczinak  és  Bercsényinek.  Csakhogy  a 
franczia  politika  akkor  még  keveset  várt  tőlük  s  inkább  Thököly  Imrét 
igyekezett  czéljai  érdekében  hasznosítani.  Thököly  a  karloviczi  béke  után 
nejével,  ki  Heisler  tábornokért  és  Doria  ezredesért  cserében  1692-ben 
Bécsből  elbocsáttatott,  Kis-Ázsiának  Bythinia  tartományában,  Nicodemia 
<Izmid)  városa  mellett  a  Szent-Illyés  hegye  alatt,  a  virágok  mezején  lakott. 
XIV.  Lajos  itt  sem  feledkezett  meg  róla  s  arra  ösztönözte,  hogy  régi 
összeköttetései  segélyével  indítson  mozgalmat  Magyarországban.  De  a 
porta  nem  engedte  távozni,  másrészt  neje,  Zrínyi  Ilona  ez  időben  sokat 
betegeskedett  s  csakhamar  »leszakasztá  a  halál  a  virágok  mezejéről  ezt  a 
legnemesebb  virágot «.»  » Nemének  és  századának  dicsősége*,  a  szerető 
hitves,  a  fenkölt,  férfias  lelkű  nő  1703  február  18-ikán  halt  meg. 

Neje  halála  után  Thököly  teljesen  elhagyatva,  gyakran   anyagi   gon- 

'  Thaly:  Századok,  1889.  771. 

«  E  tervekről  Thaly:  Századok,  1873. 

*  Konstantinápolyban  a  Szent-Benedek-templomban  temették  el.  Thaly  Kálmán 
II.  Rákóczy  Ferencz  hamvainak  felkutatása  alkalmából,  1889  október  7-ikén,  az  o  sirját  is 
felásatta.  Leírása  » Rákóczy-emlékek  Törökországban*  czimű  munkájában. 


A    MAGVAR    NEMZET   T&BTÉWETE.  

dokkal  küzdve,  szabadiUni  szeretett  volna  Törökországból.  Hogy  meg- 
nyerje Lajos  király  föltétlen  bizalmát,  1703  május  13-ikán  Konstantinápoly- 
ban Ferréol  nagykövet  jelenlétében  a  jezsuitáknál  katholikus  hitre  tért 
át.  Csakhogy  e  közben  a  franczia  politika  nem  szorult  többé  reá,  mert 
a  fölkelés  Thököly  nélkUl  is  kitört  Magyarországban.  Lajos  király  neoi 
törődött  immár  vele  s  Thököly,  minthogy  az  áttéréshez  fűzött  remé- 
nyei nem  teljesültek,  anyagi  helyzete  ellenben  Rákóczi  sikerei  után  ked- 
vezőre   fordultak,    mert    visszakapta    javait,    halála    előtt    három    nappal 


ThHkItly  lirja    1 
(RaJiollB  Cs<n»  Károly.) 

( 1 705  szeptember  f  0-ikén)  irott  flók-végrendeletében  hű  lutheránusnak  vallotta 
magát.'  Itthon  egykori  katonái  és  hivei  még  1704-ben  meleg,  lelkes  leve- 
let intéztek  hozzá,  melyre  válaszúi  1 705  augusztusban  Udvözlé  mindazokat, 
kik  az  igaz  ügyért  küzdenek,  melynek  *ennek  előtte  én  is  munkása  vol- 
tam, most  pedig  Isten  Ítéletiből  martyrja  vagyok*.  Csakhamar  6  is  befejezte 
hányatott  életét  (1705  szeptember  13-ikán)  s  Izmidben  temettetett  el.' 


■  Mindezekről  Thaly  K:  Századok,  1874.  582- 
'  Síremlékéi     legutóbb    leírta    Thaly    Kálmán : 


ö.  és  1890.   102-11. 
Rákúczy-emlckek    Törökországban, 


A    MOZGALOM    ÉS    A    KÜLFÖLD.    A   NEMZET    KÍVÁNSÁGÁT.  605 


Egyedül  Francziország  volt  az,  mely  1703-tól  kezdve  mindvégig 
támogatta  Rákóczit.  Állandó  pénzsegélyben  részesítette  s  katonatiszteket  is 
küldött  neki,  hogy  seregét  szervezzék.  A  franczia  államférfiak  és  hadvezé- 
rek egyaránt  átérezték  a  szolgálatok  óriási  értékét,  melyeket  a  magyarok 
Francziaországnak  tesznek,  midőn  a  császárt  erejének  megosztására  kény- 
szerítik s  annak  igen  tetemes  részét  elvonják  a  nyugati  harcztérről.  De 
bármi  hasznát  vette,  XIV.  Lajos,  Rákóczi  fölkelését  ugyanazon  mérték- 
kel mérte,  mint  egykor  Zrinyi  Péter  vagy  Thököly  Imre  mozgalmát.  Pil- 
lanatnyilag használta  eszköznek  s  még  arra  sem  gondolt,  hogy  Magyar- 
ország felszabadításával  állandóan  meggyöngítse  a  Habsburgok  hatalmát. 
Portai  követe  világosan  formulázta  viszonyát  a  magyarokhoz,  midőn 
1706-ban  kimondotta,  hogy  királya  »a  magyarok  ügyét  csak  di versiónak 
tekintette  s  csupán  azért  segítette  a  magyarokat,  hogy  a  háborút  folytas- 
sák, nem  pedig  azért,  hogy  a  császári  iga  alóli  felszabadulásra  képessé 
tegye  őket«.  Annyiban  fizette  őket,  a  mennyiben  hasznukat  vehette,  ellen- 
ben a  nagyobb  arányú  segély  eUenkezett  érdekeivel,  mert  attól  kellett 
félnie,  hogy,  ha  a  magyarok  döntő  sikert  aratnak,  az  udvar  kénytelenségből 
megbékél  velük.  Mértéket  tartott  tehát  a  segélyben,  Rákóczinak  azt  az 
óhaját  meg  egyáltalán  nem  teljesítette,  hogy  vele  mint  erdélyi  fejedelem- 
mel formaszerű  szövetségre  lépjen,  mert  a  jövőre  nézve  nem  akarta  magát 
lekötni.  Ekképen  a  király  a  magyar-franczia  viszonyt  a  legönzőbb,  leg- 
anyagibb  szempontból  mérlegelte.  Fizette  az  embereket,  a  míg  hasznukat 
vette,  de  kész  volt  őket  bármikor  elejteni,  ha  a  császárral  vagy  a  tengeri 
hatalmakkal  megbékülhet,  mit  ismételve  megpróbált.  így  a  franczia  segítség 
is  kétes  és  elégtelen  volt.  Mindazáltal  franczia  pénzből  tartotta  fenn 
Rákóczi  azt  az  5 — 6000  rendes  katonát,  azt  a  jól  szervezett  állandó  sere- 
get, melylyel  rendelkezett.  Nagyobb  had  alakítására  hasztalan  kért  pénzt 
Lajostól.  A  király  szűkmarkú  maradt,  a  mi  súlyosan  megbosszulta  magát 
rajta,  mert  nem  aknázva  ki  kellően  a  magyar  mozgalmat,  a  császáriaknak 
felettébb  megkönnyítette  nemcsak  a  magyarok,  hanem  a  francziák  erejének 
megtörését. 

Rákóczi  s  az  összes  magyar  politikusok  kezdettől  fogva  tisztában 
voltak  a  franczia  segítség  természetével  és  értékével.  Különben  is  köké- 
nyesdi  Vetésy  László  *  eléggé  felvilágosította.  Vetésy  a  fejedelem  állandó 
ügynöke  volt  az  akkor  már  franczia  földre  szorult,  franczia  hadak  élén 
küzdő  Miksa  Emánuel  bajor  választónál  s  magyar  trónjelöltnél,  valamint 
a  franczia  királyi  udvarnál.  Vetésy  éles  eszű,  tisztán  látó  diplomata  volt 
s  egyre-másra  küldte  haza  jelentéseit  s  bizalmas  értesítéseit,  száz  meg  száz 
változatban  hirdetve,  hogy  Francziaországban  bízni  nem  szabad,  mert  csak 
eszközül  használja  a  magyarokat,   de   bármikor  kész  őket  feláldozni,  ha  a 


*  V'etésyről :  Századok,  1869.  Jelentéseit  kiadta  Fiedler :  Actenstücke  zur  Gesch.  Fr. 
Rákóczys.  Fontes  Rer.  Aust.  Dipl.  IX. 


606  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 

császárral  megegyezhet.  Rákóczi  nem  is  szorult  e  felvilágosításra  s  min- 
dig igy  Ítélte  meg  a  franczia  összeköttetést.  Csakhogy  sajátszerű  helyzet- 
ben volt.  Bármennyire  áthatotta  az  a  tudat,  hogy  a  franczia  politikában 
nem  bizhat,  tényleg  Francziaország  volt  az  egyedüli  állam,  mély  segít-e 
s  melynek  segélye  nélktil  a  háborút  alig  folytathatta. 

Ezt  a  tényt  múlhatatlanul  számba  kellett  tehát  vennie.  M^  is  tette  s 
Lajos  király lyal,  valamint  a  franczia  politikusokkal  való  érintkezésdben  >  nem 
egyszer  oly  hangot  használt,  mintha  csupán  csak  a  franczia  érdeket  szcigfibA^ 
mintha  egyedül  azt  tenné,  a  mi  Francziaországnak  válik  előnyére,  s  a 
magyar  mozgalomnak  csak  az  lenne  a  czélja,  hogy  I^jos  király  győzel- 
mét megkönnyítse.  Ez  azonban  merően  udvariaskodás  volt,  melyet  komcdy 
államférfiak,  kivált  az  angolok  és  németalföldiek,  mindig  helyesen  Ítéltek 
meg.  A  két  hatalmas  nemzet  kormánya  és  közvéleménye  nagyon  jól  tudta^ 
hogy  Rákóczi  a  magyar  nemzet  jogaiért  küzd  s  nem  azért,  mert  a  firan- 
cziák  felbérelték.  Soha  sem  kételkedtek  benne,  hogy  a  vaskényszerűs^ 
vitte  a  franczia  segély  elfogadására.  Azon  munkálkodtak  tehát,  hogy  kiszaba- 
ditsák  a  kényszer  helyzetből,  s  az  udvart  a  magyarok  kielégítésére  birják.  Nfikor 
Hollandia  értesült,  hogy  XIV.  Lajos  emelte  Rákóczi  segélypénzét,  Heinsius, 
'  a  kormány  feje,  azt  mondta  a  császári  követnek:  » Ebből  szükségszerűség- 
gel az  következik,  hogy  ezt  a  tüzet  fegyverrel  eloltani  nem  lehet,  hanem 
csupán  gyors  megegyezéssel «.'  Még  ridegebben  fejezte  ki  a  londoni  kabinet 
a  maga  hasonló  nézetét  az  ottani  császári  követnek  s  a  két  állam  épen 
azért  vállalta  el  a  közvetítést  az  udvar  és  a  magyarok  közt,  mert  tudta^ 
hogy  Rákóczi  eszközül  használja  a  franczia  segélyt  s  kész  elejteni  bár- 
mikor, mihelyt  nincs  rá  szüksége. 

Rákóczi  ismerte  s  ismételve  sajnosán  említette,  mennyire  árt  a 
külföldön  ügyének  ama  balvélemény,  mintha  XIV.  Lajos  kedveért  fogott 
volna  fegyvert  s  az  ő  érdekében  folytatná  a  háborút.  A  magyarok 
Magyarországért  küzdöttek  s  a  franczia  segítség  sohasem  gátolta  a  feje- 
delmet, hogy  az  udvarral  komoly  tárgyalásba  ne  lépjen  s  Gyöngyösön^ 
Selmeczen  ne  alkudozzék  küldötteivel.  A  francziákkal  csak  annyiban  törődött,. 
a  mennyiben  kénytelen  volt  vele  s  csak  abban  volt  rájuk  tekintettel,  hog>* 
ne  szakítson  velük  mindaddig,  mig  az  udvarral  meg  nem  egyezik.  Felfogá- 
sában osztoztak  diplomatái,  különösen  Bercsényi  Miklós,  a  kit  egyedül 
avatott  be  összes  külföldi  érintkezéseibe,  melyeket  személyesen  szokott 
vezetni  s  évek  hosszú  során  át  maga  volt  a  saját  külügyministere.  Tit- 
kait csupán  Bercsényi  ismerte  s  teljes  erővel  támogatta  külpolitikáját.  Ö  is 
többször  tiltakozott  a  föltevés  ellen,  mintha  a  magyarok  a  franczia  érdeket 
szolgálnák  s  a  mozgalom  vezetői  megígérték  volna  XIV.  Lajosnak,  hog>' 
soha  Bécscsel  meg  nem  békélnek.  Nemcsak  hivatalosan  szokott  igy  nyilat- 


'  Fiedler,  Kontes  Rer.  Austr.  Dipl.  IX.  ésXVlL,  valamint  Archív  fúr  oest.  Gescb.  XLV. 
'  Goes  június  9-iki  jelentése.  Kiopp,  Der  Kall  des  Hauses  Stuart,  XI.  386. 


A   MOZGALOM    ÉS   A    KÜLFÖLD.    A   NEMZET   KÍVÁNSÁGAI.  607 


kőzni.  Legbizalmasabb  magánlevelezésében  minduntalan,  néha  igen  szel- 
lemes kifejezést  nyer  a  meggyőződés,  hogy  sem  török,  sem  franczia  nem 
fogja  a  magyart  diadalra  segíteni.  Midőn  1704  június  1-én  többféle  igen 
kedvező  hirt  jelenthetett  a  fejedelemnek,  hozzá  tette,  hogy,  ha  a  hírek 
igazak,  » Isten  majd  külső  segítség  nélkül  segítene  jó  végre  bennünket,  kit 
engedjen  a  Krisztus  urunk.  «*  »A  franczia  segítségben  —  irta  1705  márczius 
29-ikén  —  soha  bizonyos  nem  lehet  Nagyságod. « •  E  felfogás  természetesen  a 
kibékülés  emberévé  tette  mindkettőjüket.  Egyetértettek  Széchenyi  Pállal,  a  béke 
igaz  apostolával,  a  ki  azt  mondotta :  >a  mi  erőnk  csekély  arra,  hogy  funda- 
mentumát ingassuk  meg  az  ausztriai  háznak.  «>  Rákóczi  külföldön  keresett 
ugyan  magyar  trónjelöltet,  hogy  az  udvart  ijeszthesse  vele.  De  tulajdon- 
képeni  czélja  következetesen  a  megegyezésre  irányult.  Bercsényi  még  1704- 
elején  megüzente  Bécsbe,  hogy  a  kuruczok  nem  Lipót,  még  kevésbbé  József 
királyok,  hanem  gonosz  tanácsosaik  ellen  fogtak  fegyvert,  első  sorban 
Kollonics  ellen,  kit  olajba  főzetne  ki,  ha  megcsíphetné.  Rákóczi  viszont  a 
különböző,  kül-  és  belföldi  békebiztosoknak,  kik  fölkeresték,  ismételve  lel- 
kükre kötötte,  vegyék  rá  az  udvart  a  megegyezésre,  hogy  szélső  elhatá- 
rozásokhoz ne  kelljen  folyamodnia.  Leghívebb  emberei  mind  túláradtak  a 
békevágytól.  »A  nagy  istenért  kérem  Nagyságodat,  —  irta  Bercsényi  1705 
márczius  27-ikén  a  fejedelemnek  —  ne  várjuk  az  extremitást  in  his  circum- 
stantibus!  Addig  jobb,  mig  utánunk  járnak;  mint  a  darabolt  garádicson, 
állapodjunk  meg,  ha  lehet ;  könnyen  lehet  s  jobban  lehet  azután  is  följebb- 
mennünk.  Hazámat,  nem  magamat  nézem. «*  » Kegyelmes  uram,  —  írja 
július  17-ikén  —  meg  nem  Írhatom,  micsoda  óhajtással  várják  közönsé-^ 
gesen  e  békességre  nézve. «  »Csak  jó  volna  —  írja  később  —  nekünk 
traktához  fognunk.  «*  »Nem  is  bizunk  Francziaországban,  —  irta  Ráday  Pá! 
1705  évi  márczius  hó  14-ikén  Jablonszky  porosz  udvari  lelkésznek,  a 
magyarok  buzgó  barátjának  Berlinbe  —  mihelyt  a  császár  őszinte,  meg 
lesz  a  béke.«* 

Megvolt  tehát  a  békevágy  s  Rákóczi  törekvései  éveken  át  abban 
ormoltak,  hogy  megegyezzék  az  ősi  uralkodó  családdal.  Csakhogy  erről  a 
békéről  megvoltak  a  maga  fogalmai.  Ugy  okoskodott,  hogy  a  magyarok 
nem  foghatnak  minden  pillanatban  fegyvert  s  most  le  nem  tehetik,  míg 
igazi  békét  s  kezességet  nem  kapnak,  hogy  ez  a  béke  tartós  és  háborítlan 
marad. 

Az  alku,  melyre  törekedett,  első  sorban  a  multak  összes  sérelmeit^ 
szenvedéseit  akarta  orvosolni   s   követelései   között   helyet   foglalt   minden, 

'  Thaly,  Arch.  Kakoczianum.  1V\  45. 

«  U.  ott,  430. 

'  Gróf  Károlyi  cs.  Oki.  V.  115. 

*  Thaly,  id.  m.  IV.  424. 

*  U.  ott,  647-649 

*  Tiirt.  Tár,   1882.   152. 


A  MOZGALOM   ÉS   A  KÜLFÖLD.   A   NEMZET   KÍVÁNSÁGAI.  609 


békét  általános  kegyelemnek,  sőt  a  németek  által  okozott  károk  megtérí- 
tésének kell  megelőznie,  az  természetes,  mert  az  udvar  kényszeri  té  »az 
egész  országot  a  fegyverfogásra*.  Végűi  azt  akarta,  hogy  az  egyességet  a 
császár  külföldi  szövetségesei  biztosítsák,  mert  az  udvar  Ígéreteiben  bizni 
nem  lehet.  Károlyi  tudta,  hogy  a  külföldi  garantia  ügye  milyen  kinosan 
érinti  a  császár  érzékenységét,  de  » kinek  kertjében  olyan  virágok  teremtenek, 
—  mondta  egy  más  alkalommal  az  általános  bizalmatlanságra  czélozva, 
melyet  a  félszádos  önkény  és  annyi  hitszegés  növesztett  nagyra,  —  nem 
másnak,  hanem  a  maga  törvénytelenségének  imputálhatja  a  felséges  ausz- 
triai udvar  «.i 

A  kurucz  nemzedék  nem  állt  tehát  engesztelhetetlen  alapon;  akarta 
a  békét,  de  csak  úgy,  ha  a  béke  állandósága  iránt  föltétlenül  biztos  kezes- 
séget nyer.  E  kezességet  pedig  kettőben  kereste.  Először  abban,  hogy 
Rákóczi  a  magyar  király  fenhatóság  alatt  megtartsa  az  erdélyi  fejedelemséget, 
másodszor  az  idegen  hatalmak  garantiájában.  Mindkettőben  Bocskay  István 
példáját  követte.  Annak  idején  az  udvar  elismerte  Bocskayt  erdélyi  fejedelemnek 
s  elfogadta  az  idegen  kezesség  elvét.  1606-ban  némely  örökös  tartományok 
rendéi  vállaltak  kezességet,  hogy  az  uralkodó  megtartja  a  bécsi  békét 
magyar  alattvalóival  szemben.  De  a  XVIII.  század  elején  az  osztrák  rendek 
elvesztették  polititikai  jelentőségüket  s  kezesekűl  nem  szolgálhattak  többé. 
Külföldön  kellett  tehát  kezest  keresni.  Az  udvar  az  eszmével  nehezen  birt 
ugyan  megbarátkozni,  de  már  1703  végén  foglalkozott  Lengyelország 
garantiájának  elfogadásával.  Csakhogy  a  szerint  változtatta  nézeteit,  a  mint 
a  harcztéren  javult  vagy  rosszabbra  fordult.  Ellenben  a  magyarok  garantia 
nélkül  értéktelennek  tartották  a  békét  s  a  kor  minden  emlékében,  még  a 
labancz  urak  nyilatkozataiban  is,  folyton  visszhangzik  a  garantia  eszméje, 
mint  minden  megegyezés  előfeltétele.  Viszont  azonban  a  kuruczok  férfiasan 
kimondták,  hogy  nem  a  hadi  szerencse  szeszélyei  szerint  módosítják 
követeléseiket,  hanem  »ha  Bécsben,  Prágában  volna  is  fegyverünk,  többet 
nem  kívánnánk*. 

A  mig  Lipót  király  élt,  ily  alapon  megegyezésről  szó  sem  lehetett. 
Nem  azért,  mintha  Lipót  elvből  ellenezte,  hisz  utóbb  örökül  hagyta  utód- 
jának azon  kívánságot,  hogy  a  magyarokkal  megbéküljön.  Lipót  alatt 
azért  volt  reménytelen  minden  békealkú,  mert  az  öreg,  beteges  császár 
nem  tudta  akaratát  érvényesíteni.  Ellenben  Józseftől  azt  várta  a  világ, 
hogy  ura  lesz  ministereinek  s  érvényt  szerez  annak,  a  mit  akar.  Eleinte 
akarta  is  ezt  tenni  s  habár  soha  sem  vette  kellő  komolysággal  uralkodói 
teendőit,  habár  föltevéseiben  állhatatos,  munkájában  következetes  nem 
szokott  lenni,  uralkodása  első  esztendejében  kétségkívül  megvolt  benne  is 
a  kibékülés  őszinte  szándéka.  Kész  volt  nagy  arányú  engedményekre,  sőt 
Erdély   kivételével  a  magyarok   összes   kívánságainak  teljesítését   ígérgette. 

»  Gr.  Károlyi  cs.  Okltára,  V.  369. 
A  Magyar  Nemzet  Története.  VII.  30 


610  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Rákóczi  az  erdélyi  fejedelemséget  a  magyar  alkotmány,  az  új  kiegyezés 
egyik  biztositékának  tekintette.  Magának  kívánta  tehát,  de  a  magyar 
korona  és  a  törvényes  király  fönhatósága  alatt,  ki  többi  czímei  közt 
viselje  az  erdélyi  fejedelmi  czimet  is.  A  tengeri  hatalmak  1705  eleje  óta 
szakadatlanul  sürgették  Bécsben  e  feltétel  elfogadását,  sőt  a  labancz  főurak 
is  azt  ajánlották,  hogy  Erdély  külön  fejedelmet  kapjon,  ámbár  ők  nem 
Rákóczinak,  hanem  az  iQú  Apafy  Mihálynak  szánták  a  fejedelemséget. 
József  király  azonban  Erdély  átengedését  kezdettől  fogva  a  leghatározot- 
tabban visszautasította  s  látszólag  utóbb  e  kívánságon  szenvedett  a 
kiegyezés  hajótörést.  Tényleg  nem  így  áll  a  dolog.  Az  udvar  és  a 
magyarok  álláspontja  között  mélységes  elvi  ellentét  tátongott  mindenkor. 
József  király  bármi  engedményt  tett,  tényleg  csak  lázadó  alattvalóknak 
tekinté  a  magyarokat.  Ezek  ellenben  szabad  nemzetnek  tartották  magukat, 
mely  igazaiért  küzd ;  azt  kívánták  tehát,  hogy  szabad  nemzetként  bánjanak 
velük.  » Ebben  —  irta  Bercsényi  még  1704  márczius  7-ikén  —  az  nagyobb 
kérdés,  hogy  ők,  qua  subditis  akarnának  tradáltatni,  s  azt  akarom  praeli- 
minariter  kiverni  a  fejőkből.*  »E  nélkül  haszontalan,  minden  dolog  hamis- 
ság lenne. «  ^  Ezt  Stepney,  az  angol  követ,  idejében  észrevette  s  ismételve 
mondotta,  hogy  a  magyarok  kiegyezést,  nem  pedig  amnestiát,  pardont, 
kegyelmet,  udvari  kegyeket  hajhásznak,  mert  mint  szabad  nép  fegyverrel 
védik  jogukat  s  igazságos  és  törvényes  szerződést  keresnek. 

Ez  ellentétnek  messze  menő  államjogi  jelentősége  volt,  melyet  Bercsényi 
találó  példával  világított  meg.  Azt  mondotta,  hogy  Magyarország  Ausztriához 
olyan  viszonyban  áll,  mint  akkor  még  Skóczia  Angliához,  azaz  külön  alkot- 
mánya, kormánya,  hadserege  s  pénzügye  van.  Ellenben  Ausztria  olyan 
viszonyba  akarja  helyezni  Magyarországot,  minőben  Angliához  Írország  áll» 
mely  hódított  tartomány.  Az  udvar  tehát  oly  időben  is  egész  mást 
értett  a  kiegyezés  alatt,  midőn  tényleg  messze  menő  engedményeket  igéit. 
Még  ily  esetekben  sem  helyezkedett  a  magyar  álláspontra  s  Rákóczi  csak 
feg^'verhatalommal  kényszcrithette  volna  reá  a  maga  fölfogását.  A  szövet- 
séges hatalmak  azzal  próbáltak  az  udvarra  hatni,  hogy  kifejtették  előtte  a 
roppant  előnyöket,  melyek  a  Habsburgokra  Magyarország  kibékítéséből  a 
francziák  elleni  háborúban  származnak.  Londonban  és  Hágában  úgy  okos- 
kodtak, hogy,  ha  az  udvar  g3'ászos  kormányzata  felidézte  a  fölkelést,  hozzon 
áldozatokat  lecsöndesítésére,  melyekért  százszoros  kárpótlást  kaphat  a 
nyugaton.  Valóban  ebben  rejlett  a  kérdés  veleje,  mert  a  magyar  háború 
hivatalos  történetírók  állítása  szerint  a  csíiszár  összes  pénzügyi  és  katonai 
erejének  két  ötödét  lekötötte.  Hogy  ez  mit  jelent,  kitűnik  abból,  hogy  például 
1705-ben  magyar-erdclyi  területen  a  császár  zsoldjában  valami  80,000 
ember  állt,  kiknek  fele  sem  volt  ugyan  rendes  katona,  kik  azonban  tömén- 
telen pénzbe  kerültek.  Ha  e  haderőnek  csupán  egy  része  a  francziák   ellen 

*  Thaly,  Rákóczi-tár,  II.    54  —  55. 


A   MOZGALOM   ÉS   A   KÜLFÖLD.    A   NEMZET   KÍVÁNSÁGAI.  6  1  1 


küldetik,  talán  évekkel  előbb  diadalmasan   befejezi   a  spanyol   örökösödési 
háborút,   mi   végtelen  fontosságú   lett   volna   épen   József  császárra,  ki  a 
háború  közepette  halt  meg.  Ehhez  járult  Magyarországon  kivül  a  szomszéd 
örökös     tartományok    szörnyű     pusztulása.     1707-ben     Alsó-Ausztriának 
Magyarországgal  határos  két  negyede  (az  egész   tartomány  négy  negyedre 
oszlott)  teljesen  sivataggá   lett,   a   lakosság   nagyobb   része   vagy  leöletett 
vagy  kifosztatott  s  adózni  épenséggel  nem  birt.  Az  országban  8000  házat 
perzseltek  föl  a  magyarok.  ^   Európa   nemzetközi  viszonyainak  további  ala- 
kulatára döntő  fontosságú  volt  tehát  a  magyar   mozgalom  s  a  bécsi   kor- 
mányférfiak kivételével  mindenki  elismerte,  hogy   a   békés   megegyezést  a 
legsúlyosabb  feltételek   mellett  is  érdemes  megvásárolni.   Anglia,  Hollandia, 
Poroszország  szakadatlanul  sürgették  is  a  kiegyezést  s  József  király  eleinte 
hajlandó  volt  reá,  de  a  maga  módja   szerint.   Csakhogy  környezete  követ- 
kezetesen más  irányban  dolgozott.  Kapaszkodott  mindenféle  ürügybe.   Hol 
azt   mondta,   hogy  a   magyar   nép   békét  akar,   de   a  vezetők   erőszakos- 
kodnak  rajta,    hol   meg   azt,  hogy   Rákóczi   akarja,    de   környezete   nem 
engedi,  hol  végül  azt,   hogy   a  vezetők   felizgatták   a   népet   s   most  nem 
mernek   szenvedélyeivel   szembe  szállani.   Tényleg   a  ministerek    soha  sem 
akarták    a   békét   s   Stepney   minduntalan    azt   jelenti   róluk   haza,    hogy 
csak  olyankor  békülékenyek,  mikor  a  kuruczok  a  nyakukon  ülnek.  Mihelyt 
a  közvetlen  veszély  elmúlik,  megint   csak  a  dölyfös  elbizakodottság  vezeti 
őket,   mert   (ezt  Harley   angol   minister   mondja  róluk)   dölyfük   és   képte- 
lenségük egyforma  s  minden  aljasság  kitelik  tőlük.    Az  idegen,  még  pedig 
szövetséges   követek    diplomatiai    irataiból    minden    tartózkodásuk   mellett 
egyre  ki-kitör  a  lenézés,  a  megvetés   az  udvar  vezéremberei   ellen.   Nyilat- 
koznak e  diplomaták  a  magyarokról   is   és  sokszor  nevetik   kalandos  ész- 
járásukat, az  ügyekben  való  járatlanságukat,  hiúságukat  s  a  makacsságot, 
melylyel  az  idegenek   által  kevésbbé  értett  némely   követelésükhöz  ragasz- 
kodtak.   De  tisztelettel  adóznak  természetadta  értelmiségük  iránt,  jellemileg 
meg    sohasem    helyezik    őket    olyan    alacsony   szinvonalra   mint   a   bécsi 
ministereket. 

József  király  néhány  nappal  trónfoglalása  után,  május  14-ikén,  a 
magyar  nemzethez  kiáltványt  intézett,  melyben  férfias  nyiltsággal  kijelenté, 
hogy  az  eddigi  kormányzatban  részt  nem  vett  és  sem  szóval,  sem  tettel 
nem  támogatta.  Eddig  nem  vétett  tehát  senkinek,  mint  király  meg  kötelezi 
magát,  hogy  koronázó  esküje  értelmében  az  országgyűléssel  eg>'etértve  fog 
uralkodni  s  a  sérelmek  orvoslásán  működni.^  Ezt  kétségkívül  őszintén  mondotta 
s  azzal  a  szándékkal  ült  a  trónra,  hogy  a  magyar  viszályt  békésen  oldja  meg. 
Első  nyilatkozata  szerencsés  volt,  mert  midőn  új  politikát  helyezett  kilátásba, 
elégtételt  szolgáltatott  a  magyarságnak  s  egyetértett  vele  a  Lipót-féle  rend- 

'  A  rendek  jelentése.  Feldzüge  des  Prinzcn  Eugen,  X.   103—104. 
'  Az  okiratot  közli    Höfler,  Archiv  fúr  öst.   Gesch.    XLIII.    Tgyanott  az  ez  időbeli 
alkudozásokra  vonatkozó  okiratok. 

39* 


tn2  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


szer  kárhoztatásában.  Csakhogy  e  rendszer  fő  közegei  továbbra  is  a  régiek 
maradtak.  Esterházy  Pál  volt  a  nádor,  KoUonics  az  esztergomi  érsek  s  így 
nyomban  megindult  a  királyi  kezdemény  meghiúsítását  czélzó  aknamunka. 
A  nádor  sietett  megrontani  a  királyi  kiáltvány  kedvező  hatását  s  a  leirat- 
ban, melylyel  a  megyéknek  megküldötte,  akként  értelmezte,  hogy  az  ország 
előbb  hódoljon  be  s  csak  azután  várhatja  a  király  kegyelmét.  Csöndesen, 
de  tényleg  trónraléptekor  megindult  tehát  körében  a  cselszövés  játéka, 
mely  kibékülési  czélzatainak  meghiúsítására  irányult.  Egyébiránt  az  új 
király  maga  sem  volt  következetes.  A  tengeri  hatalmak  követeinek  sürge- 
tésére Heistert  megfosztotta  ugyan  a  fővezérségtől,  de  már  Széchenyi  Pál 
érseket,  ki  eddig  a  kiegyezési  törekvéseket  'a  legbuzgóbban  támogatta  s  a 
kuruczoknál  is  tiszteletnek  örvendett,  nem  akarta  a  titkos  tanácsosi  állásban 
meghag\'ni.  Stepney  és  Bruyninx  csak  nehezen  bírták  rávenni,  hogy 
utólag  Széchenyit  is  tanácsosává  nevezze  ki.' 

A  mi  a  magyarokat  illeti,  Lipót  király  halála  bennük  is  fokozta 
a  hitet,  hog\^  küzdelmeik  békés   megoldásra  fognak   vezetni.    » Isten  csinált 

interregnumot «  — 
mondta  Bercsényi. 
Rákóczi  meg  elis- 
merte, hogy  az  új 
uralkodóban  több  a 
hajlandóság  a  meg- 
egyezésre, mert  sokat, 
I.  József  aláírása.  sőt      mindent     ígér, 

csakhogy  —  tette 
hozzá  —  ígéretének  keveset  hisznek."  Rákóczi  nyomban  értesítette  tehát 
az  angol  s  a  porosz  követet,  hogy  a  császár  nem  tesz  említést  ígéreteinek 
a  külföld  általi  biztosításáról,  pedig  a  magyarok  Anglia,  Holland,  Svéd-  és 
Poroszország  kezessége  nélkül  nem  köthetnek  egyezséget.'  Mindazáltal 
Rákóczi  a  királyhoz  is  intézett  levelet,  melyben  a  legmélyebb  tisztelettel 
szólt  személyéről  s  kijelenté  készséget,  hogy  az  egész  nemzettel  visszatér 
hűségére,  mihelyt  a  sérelmeket  orvosolja. 

Az  új  királ\'  azonban  nem  ezt  várta.  Azt  hitte,  hogy  egyetlen  barát- 
ságos szíiva  Iccsíindesíti  a  habz(')  szenvedélyeket,  a  tenger  haragos  hullá- 
mait. Mikor  nem  ez  tr)rtént  s  nehézségek  merültek  föl,  József  visszariadt 
tőlük,  elkedvetlenedett,  bele  únt  a  üirasztó  munkába  s  mindinkább  környe- 
zetének befolyása  alá  került.  Májusi  kiáltványát  nem  követték  tettek. 
Noha  az  ország  egy  része  kezében    \'olt,   egyetlen   sérelmet  nem   orvosolt, 

'  Abban  az  idnbt-ri  ;i  titkos  tanácsüsi  kinevezés  csak  azon  uralkodó  életére  szólt, 
a  ki  a  kinevezett  c-zk..z..::c.  Ha  meghal:,  a  kinevezés  érvénye  megszűnt  s  az  új  császár 
egészen  i'ij  titkos  tanácsot  ;il;ikítntt. 

-  'l!:.'.k.My  Imréhez  irt   lev.  Thaly.  Arch.   Rakoczianum,  I.  ?75. 

•*  Májusi   k.ive!ielen;ése:<.   Nin'vlen,  lair.-p.  Ciesch.  II.   140. 


A   BÉKEKISÉRLETEK   MEGHIÚSULÁSA.  613 

egyetlen  visszaélést  sem  szüntetett  meg,  országgyűlést,  melyről  már  Lipót 
alatt  ismételten  szó  volt  s  melyet  a  labancz  urak  folyton  sürgettek,  nem 
hívott  össze.  Ellenben  egyre  inkább  elkeseredett  Rákóczi  és  Bercsényi  iránt, 
kik  addig,  mig  az  alkotmányt  helyre  nem  állítja,  természetesen  nem  ismer- 
hették el  törvényes  királjruknak.  » Istenteleneknek,  vakmerőknek  s  őszinte 
békehajlamtól  messzeállóknak«  nevezte  őket  (1705  július  4-ikén).  »Ezek  az 
undok  szemtelenségek*  irta  (július  5.-ikén)  annyira  felháborították,  hogy  csak 
nagy  nehezen  fogadta  el  a  tengeri  hatalmak  közvetítését.  Már  ekkor  bele 
ünt  a  munkába,  s  ha  az  angol  kabinet  rendkívüli  követűi  Bécsbe  nem 
küldi  gróf  Sunderland  Károlyt,  hogy  a  többek  közt  a  magyar  kiegyezést 
s  a  tengeri  hatalmak  közvetítésének  elfogadását  sürgesse,  a  tárgyalások 
aligha  nem  már  ekkor  megakadnak.  Idegen  ösztönzésre  folytatta  ugyan 
őket,  sőt  azt  sem  bánta  volna,  ha  sikerülnek,  de  különben  nem  sokat 
gondolt  a  békével  s  átengedte  magát  annak  a  mámornak,  a  szórako- 
zásnak és  élvezetnek,  mely  a  mindenható  császárnak  busásan  kínálkozott 
s   melyben   senki   sem   gördített   akadályt  bármilyen  vágya  valósulása  elé. 


Vm.  FEJEZET. 

(3  bél^el^isérleUl^  megliiúsulása. 

Azzal  a  hadsereggel,  melylyel  Rákóczi  rendelkezett,  nem  lehetett 
győzelmet  aratni,  azokkal  az  érzelmekkel  pedig,  melyeket  az  udvar  a 
kiegyezés  iránt  táplált,  nem  lehetett  kielégítő  alkut  kötni.  Ennek  megfelelően 
alakultak  közviszonyaink  I.  József  király  egész  uralkodása  folyamán. 

Az  új  király  nem  szívesen  ugyan,  de  1705  nyarán  bele  nyugodott 
a  két  tengeri  hatalom  közvetítésébe,  nemcsak  azért,  mert  Anglia  különösen 
sürgette,  hanem  főleg  azért,  mert  a  nyugati  harcztéren  a  szövetségesek 
fegyverei  ismét  hátrányban  voltak. 

Annál  örömestebb  fogadta  Rákóczi  a  tengeri  hatalmak  közvetítését 
s  július  3-ikán  levélben  köszönte  meg  Anna  angol  királynőnek  az  érdek- 
lődést, melyet  a  magyarok  iránt  tanúsít.  A  fejedelem  bízott  az  idegen  köz- 
vetítés sikerében,  megküldte  29  pontból  álló  követeléseit  Londonba  s  az 
angol  kabinet  kettőnek  kivételével  mindnyájukat  elfogadhatóknak  találta. 
Az  egyik  a  királyválasztás  visszaállítására  vonatkozott,  mire  maga  Rákóczi 
sem  fektetett  súlyt,  a  másik  azt  akarta,  hogy  a  német  őrségek  kivitesse- 
nek a  várakból.  Sunderland  angol  követ  még  ez  utóbbinak  jogosultságát 
is  elismerte.  Ily  körülmények  közt  Rákóczi  reménynyel  nézett  az  alkudo- 
zások elé,  melyekről  július  8-ikán  jelentést  tett  Lajos  franczia  királynak  s 
egyszersmind  közié  vele,  hogy,  ha  az  alku  sikerre  vezet,  a   franczia  pénz- 


0:4  A   MAGYAR   NEíMZET    TÖRTÉNETE. 


segelu.  melyet  Danczkán  át  Bonnac,  az  ottani  franczia  főconsul  útján 
srokoit  kapni,  nem  veszi  többé  igénybe. 

Máskülönben  is  előkészítette  a  kiegyezés  művét.  Még  a  tavaszszal 
telhiMa  a  vármegyéket,  hogy  a  tárgyalásoknál  való  felhasználás  czéljából 
sürgősen  közöljék  vele  panaszaikat  és  kivánságaikat.*  Különösen  arról  kért 
n\ilatkozatot,  kivánják-e  a  kötendő  béke  biztosítására  a  külállamok  garan- 
liajat?  E  mellett  régi  tervét,  hogy  országgyűlést  tartson,  végre  megvalósí- 
totta s  1705  szeptember  l-ére  a  » Rákos  mezejére  a  régi  hajdani  ország- 
gj-úlésnek  formája  szerint*  összehívta  a  rendeket.^  Ez  intézkedésnek  az 
volt  a  czélja,  hogy  eddig  törvényesen  nem  szervezett  kormányzatának  alkot- 
miinj'os  jogalapot  szerezzen  s  ekképen  mint  az  ország  megbízottja  léphessen 
fel  a  kiegyezési  tárgyalásokban. 

A  gyűlés  azonban  nem  a  Rákoson,  mert  Pest  német  kézen  -volt,  hanem 
Szécsényben  (Nógrád)  tartatott,  hol  a  rendek  sátrakban  tanyáztak  s  a 
tanácskozások  külön  nagy  sátorban,  az  ország  sátrában  folytak.  Minden  nemes 
ember  személyesen  hivatván  meg,  töméntelen  sokaság  gyűlt  öösze.  Képviselve 
voltak  az  összes  vármegyék,  s  a  német  kézen  levők  kivételével  a  városok  is. 
Noha  a  gyűlést  az  udvar  sem  nyilvánította  törvénytelennek,  a  főpapságból 
kevesen  vettek  részt  s  megyés  püspök  egyedül  Telekessy  egri  püspök 
jelent  meg.  Ellenben  ott  voltak  az  udvar  magyar  béícebiztosai,  Széchenyi 
Pál  és  társai  s  az  angol  és  hollandi  követek  szintén  készek  voltak  eljönni, 
ha  szükség  lesz  rájuk.  Ott  voltak  továbbá  az  erdéljíi  rendek  s  Thököly 
Imre  követei. 

A  gyűlést^  szeptember  12-ikén  Rákóczi  azon  nyilatkozattal  njritotta 
meg,  hogy  csak  mint  az  ország  egyik  főura  van  jelen  s  a  rendek  a  jövőt 
illetőleg  szabadon  határozhatnak  mindenről.  A  tanácskozás  kissé  zavarosan 
indult,  mert  senki  sem  tudta,  mi  történjék.  Nem  volt  házszabály,  nem  volt 
programm,  előterjesztés ;  nem  volt  elnök,  nem  tudták,  hogy  a  két  tábla  külön 
vagy  együtt  tanácskozzék-e.  De  Bercsényi  hamar  rendet  hozott  a  zűr-zavarba 
s  szeptember  16-ikán  azt  indítványozta,  hogy  a  rendek  »a  szabadság- 
szerető és  alkotmányukra  oly  féltékeny  lengyelek  példájára  nemzeti  szövet- 
seggé, confoederatíová*  alakuljanak,  Rákóczit  pedig  a  hazának  tett  szolgá- 
latai elismeréséül  *a  haza  szabadságáért  összeszövetkezett  magyar  rendek 
vezérlő  fejedelmévé*  válaszszák.  Mindkét  indítványt  készségesen  elfogadták 
s  a  rendek  megalkották  a  magyar  confoederatiót.  Lengyel  minta  után 
indultak,  nem  azért,  mintha  az  anarchiához  hajló  lengyel  szabadság  von- 
zotta volna  őket,  hanem  azért,  mert  nem  volt  más  példa,  melyet  követ- 
hettek. 

'  Április  24-iki  leirata:  Hormuzuki,  id.  m.  IX.  417  —  18.  Április  25-iki  hasonló 
tárjívú  leirata  :  Hornyik,  id.  m.  I\'.  íiőG  — 8. 

-  Thaly  K.  Arch.  Rakoczianum,  I.  370. 

^  Naplóját  ós  vét;zéscit  közli  Thaly,  Kákóczi-tár,  I.  423—48.  Egy  más  rövid 
napló.  Uj.  M.   Múzeum.  II.  40  -r)2. 


A    BÉKEKISéRLETEK    MEGHltiSULASA. 6i5 

Valamelyes  jogalapot,  szervezetet  okvetlenül  adni  kellett  a  ténylegesen 
fennálló  kormányzatnak.  Minthogy  pedig  a  király  pártján  Iev5  legfőbb 
állami  tisztviselőket,  a  nádort,  a  kanczellárt  és  a  többieket  elmozdítani  nem 
akarták,  a  trónt  meg  épen  nem  tekintették  megüresedettnek  (Bercsényi  mindezt 
maga  hangsúlyozta)  a  magyar  alkotmánynak  megfelelő  tisztviselőket  és  szer- 
vezetet nem  adhattak  maguknak.  Hogy  a  királylyal  való  megegyezésnek  útját 
ne  állják,  addig  is,  mig  a  kiegyezés  létre  jön  s  a  törvényes  hatóságok  újra 
megkezdhetik  tevékenységüket,  valami  idegen  mintára,  a  jelen  esetben  a 
legközelebbire,  a  lengyelre  szervezkedtek.  Ezzel  törvényes  alapra  fektették 
a  kormányzatot  s  megadták   Rákóczinak  azt  a  tekintélyt,  melyre  a  Idegye- 


•-^^ÍN 


RákúGil  fejedelmi  pecst^e. 


zési  tárgyalásokban  szUksége  volt.  Most  már  tudta  mindenki,  hogy  mögötte 
az  ország  áll,  melynek  a  fejedelem  esküt  tett,  mig  a  rendek  viszont  6  neki 
esküdtek  hűséget.  Melléje  24  tagú  seriatus  s  az  anyagi  érdekek  gondozá- 
sára országos  gazdasági  tanács  {consilium  oeconomicum)  alakíttatott  Szep- 
tember 30-ikán  a  rendek  Bercsényit  első  senatorrá  s  fővezérré  választották 
s  elnöklete  alatt  6  más  senatort  küldtek   ki    a   béketárgyalásokra. 

Sok  nehézséget  okozott  a  szécsényi  gyűlésen  is  a  vallásügy,  mely  a 
mozgalom  kitörése  óta  sürgősen  kívánta  a  rendezést.  Mint  Rákóczi,  akképen 
az  urak,  kik  a  felkelést  vezették,  legnagyobb  részt  buzgó  katholikusok  voltak, 
ellenben  hadaik  főleg  protestánsokból  álltak,  kik  erélyesen  követelték  a  német 
uralom  alatt  szenvedett  vallásügyi  sérelmeik  orvoslását,  hisz  főleg  azért  fogtak 


_ A   BÉKEKISÉRLETEK    MEGHIÚSULÁSA.  617 

kiragadja.  Eugen  herczeg  még  1704-ben  külön  hadtest  alakítását  sürgette  e 
czélra.  József,  mihelyt  trónra  lépett,  fölkapta  ai  eszmét  s  már  júniusban  érte- 
sítette Rabutinf,  hogy  segélyt  küld  számára.^  Erre  első  sorban  politikai  okok 
ösztönözték;  tárgytalanná  akarta  tenni  Rákóczi  azon  kívánságát,  mely 
az  erdélyi  fejedelemségre  irányult.  Vissza  akarta  ezf  foglalni,  hogy  Rákóczi 
kiesvén  birtokából,  e  követeléséhez  ne  ragaszkodhasson.  A  fejedelem 
nyomban  felismerte  az  udvar  czélzatait  s  bizalma  a  kibéküléshez  inga- 
dozni kezdett.  Már  augusztus  27-ikén  felkérte  ILajos  franczia  királyt,  lépjen 
vele  mint  Erdély  fejedelmével  formaszerű  véd-  és  daczszövetségre.  Hogy  ez 
megtörténhessék,  meg  kellett  Erdélyt  tartania  minden  áron.  Rákóczira 
ez  ország  birtoka  annál  fontosabb  volt,  mert  az  angol  követ  szerint  ez 
időben  a  szultán  is  hajlandónak  nyilatkozott,  5t  mint  Erdély  fejedelmét 
hűbéresének  elfogadni  és  megvédeni,  ha  legalább  az  1705;6-iki  télen  képes 
az  ország  birtokában  maradni. 


A  valUiuAbadiág  emlíkére  vert  inm. 

Ezzel  kitört  a  harcz  Erdély  birtokáért  s  a  fejedelemnek  volt  ideje 
intézkedéseit  megtenni.  Igen  avatottan  állapította  meg  hadi  tervét.  Általá- 
ban lehetőleg  el  akarta  pusztítani  azt  az  egész  földet,  melyen  a  császári 
sereg  átvonul,  hogy  eleséget  sehol  se  találjon.  Különösen  pedig  meghagyta 
Bottyánnak,  hogy  hadaival  a  Dunán  túl  s  a  Duna-Tisza  közén  nyomában 
legjen  a  németnek,  folyton  csipdesse,  gyöngítse.  A  Tiszához  meg  Károlyit 
rendelte,  hogy  ott  fogadja  s  előtte  mindent  elpusztítson.  E  közt>en  maga 
válogatott  sereggel  az  erdélyi  határnál  akarta  a  kimerUIt  németeket  bevárni, 
hogy  ott  végcsapást  mérjen  reájok. 

Csakhogy  a  szépen  kieszelt  hadi  terv,  ámbár  töméntelen  áldozatot 
mért  a  köznépre,  a  léghiány osabban  hajtatott  végre  s  teljes  kudarczczal 
végződött.  Herbeville  az  osztrák  határszélek  védelmét  Pálffy  János  tábor- 
nokra bizva,  augusztus  végén  16 — 17,000  emberrel  indult  Budának.  Onnan 
szeptember    16-ikán   Szolnoknak   fordult,   hogy  a  várat    megvegye  s  ott 

'  Arch  Rakoczinnum,  II.  oszt.  [I.   HO. 


^^g  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Iftrljen  át  a  Tiszán.  Töméntelen  nehézséggel  kellett  küzdenie  a  pusztává 
lett  íoldi.>n.  honnan  a  lakosság  nagyrészt  eltávozott.  Bottyán  is  nyomában 
volt  mindenütt.  Szolnokot  sem  tudta  megvenni.  Mindazáltal  nagyobb  baj 
nélkül  elvergődött  a  Tiszához  s  Algyőnél  átkelt  a  folyamon. 

Itt    Károlvi    fogadta,   de    ép   oly   kevéssé   tudta    előnyomúlását    fel- 
tartóztatni, mint  Bottyán.  Herbeville  fölmentette  a  két  év  óta   ostromzárolt 
\*aradot  s  onnan  Debreczent  szállta  meg.  Rákóczi    még  a  szécsényi    gyű- 
lésen niOi^parancsolta  Debreczen  követeinek,   hogy,   ha   a  német  városukra 
?>nne,  ha4;>'j{ik  pusztán.  Később  Károlyit  utasította,  »égesse   fel    a   várost; 
iobb  senkié  ne  leg\'en,  mint   az   ellenségé «.   A   várost  nem  égették  ugyan 
fsi    de  október    19-ikén    az    egész   lakosság   sirás-rivás    közt,    elköltözött 
tvlőle.  IVbrtvzennek  akkor  20 — 25,000  lakosa  lehetett  s  elképzelhető,  ntínő 
véctelen  AkJv>zatot  hozott,  midőn  a  fejedelem  parancsa  értelmében  kicsinyje- 
nac\'iA  jcétfutott.    » Nyelvnek   nem   lehet   kimondani,   minő   bódulás  volt.« 
\  nűrr>eíek  október  21-ikén   nyomultak   a   puszta  városba;   a   mi   kárt  a 
temnl*>n»kban,    iskolákban,    könyvtárban,     könyvnyomdában    hamarjában 
teííottok*  megtették;   a   házakat,   pinczéket,   kamarákat,   melyek   mind   tde 
volwk  eleséggel,  mert  a  lakosok  csak  keveset  vihettek  el,  kirabolták.*  M^ 
fi  ívtn^ikat  is  kihasogatták   s   a   szélnek   eresztett  toll  és  pihe  úgy  ellepte 
^7  utc/íikat,  sőt  a  város  környékét,  mint  télen  a  hó.  Az  ellenség  kiheverte 
tíirív"iAlmait,  s  október  28-ikán  távozott,  a  nélkül,  hogy  a  várost  felgyújtotta 
vol:Ví*-    Herbeville    erre    tulajdonképeni   czélja,   Erdély   felé  vezette   pihent, 
^i-N^íon    szükségessel    ellátott,    sőt    ráczokkal    is    megszaporodott   seriét. 
\7  orvielyi  utakat,  a    karikai    és   zsibói   szorosokat   Rákóczi   idejében    sán- 
or^vvkal  zárta  el,  melyeket   jeles    franczia   hadmérnökök   készítettek.   Alind- 
i;,^  utón  hatalmas  erőditmények  emelkedtek,  ámbár  a   zsibóiak   nem   mind 
;í;>;:ítek   ki   s  a    fejedelem   tekintélyes   hadat  ^   összpontosított   a  védelemre. 
ínTboviile  közeledtének   hírére  az  erdélyiek    azt   ajánlották,  ne  vívjon  meg 
\vk\  hanem  csak  hagyja    bemenni    az    országba,    perzselje  fel  az  útközben 
•ovó  ki)zségekct    s    engedje   át   a   németet  az  őszi  időjárásnak,  valamint  a 
Ituriiczok  apró  támadásainak.   Rákóczi  azonban  elég,  erősnek  érezte  magát 
a  dinitő  mérkőzésre.    November  8-ikán  Herbeville  megtudta,   hogy  Rákóczi 
SiMnl\'ó  kc)zclében,  a  karikai  szorosban  áll.    Azt   határozta,  hogy  a  sokkal 
s-'-élesebb  zsibói  szorosban    fogja  ugyan    az  előnyomulást   folytatni,   de  az 
ellenség    tévedésbe    ejtésére   ügy   tesz,   mintha   a   karikai    szorost    akarná 
nieg\ivni.  9-ikén  ennek  megfelelően  intézkedett.  A  ráczok  kirabolták  Zilaht, 
a  mi    meg  valtSszinűbbé  tette,    hogy    a   szűk   karikai   szoros   ellen    készül. 
lO-ikén   azonban    Zsibó    felé  fordult,    de  Rákóczi  idejében  észrevette   szán- 
dékát s  a  zsibói,   nem  egészen  kész  sánczokba  küldte  hadait,  melyeket  az 
ellenség    november    11-ikén    megtámadott.    A  csatározás   reggel    óta    foljrt, 

'  Szűcs,  id.  m.  III. 

•  Zsibónal  lev.i  hadai  a  németek  s;:erint  8303  gyalogból  s  15,473  lovasból,  össze- 
sen 23,G3G  emberből  álltak.  Feldzüi;e  des  Prinzen  Eugen,  VI. 


A    BÉKEKISÉRLETEK   MEGHIÚSULÁSA.  619 

de  a  főroham  délután  félháromkor  kezdődött  s  csakhamar  a  magyarok 
teljes  vereségére  vezetett.*  Ezzel  Erdély  elveszett,  Kolozsvár  a  németek 
kezébe  került,  kik  három  részre  oszolva  bekalandozták  az  egész  országot  s 
egyesültek  a  Szebenből  eléjük  siető  Rabutinnal. 

Valóságos  népvándorlás  indult  meg  Erdélyből  s  vagy  12,000  ember 
futott  Magyarországba.  A  székely  hadak  Pekryvel  és  Mikessel  Moldvába, 
a  Hunyad  vármegyeiek  a  Temesközbe  húzódtak.  A  mozgalom  nem  szűnt 
ugyan  meg  teljesen  s  egyes  várak  magyar  kézben  maradtak,  de  egy  időre 
Erdély  ismét  német  uralom  alá  került.  Bottyán  és  Bercsényi  azonban  fel- 
használták a  német  fősereg  távollétét  s  a  Dunán  túli  és  inneni  részekben 
tettek  hódításokat,  sőt  az  örökös  tartományokat  is  dúlták.  Másrészt  a 
nyugati  harcztérről  kedvezőtlen  hirek  érkeztek  s  igy  az  udvar  Herbeville 
sikerei  daczára  sem  szakította  meg  a  béketárgyalásokat.  Anglia  és  Holland 
ez  időben  a  legnagyobb  nyomatékkal  követelték  a  császártól,  egyezzék 
meg  Rákóczival  s  ktildje  magyarországi  hadait  a  francziák  ellen.  Az  idegen 
nyomásnak  engedve,  a  császár  beleegyezett,  hogy  a  két  hatalom  kös^vetí- 
tésével  formaszerűen  megkezdődjenek  a  tárgyalások,  melyek  színhelyévé 
Nagy-Szombat  tűzetett  ki.  A  két  állandó  bécsi  követen  kivűl  a  tengeri 
hatalmakat  gróf  Sunderland,  Marlborough  herczeg  sógora  és  gróf  Rechteren 
képviselte.  Bécsben  különösen  Sunderland  iránt  bizalmatlankodtak,  féltek  s 
Wratiszláw  gróf  kifogást  is  emelt  ellene,  mert  monda  attól  lehet  félni,  hogy 
arra  ösztönzi  a  magyarokat,  kiáltsák  ki  a  köztársaságot.  Csak  mikor 
Marlborough  személyes  kezességet  vállalt  sógoráért,  nyugodtak  bele  kikül- 
désébe. Ellenben  azt,  hogy  a  békekötés  megtartását  a  tengeri  hatalmak 
biztosítsák,  József  király  ekkor  sem  akarta  elfogadni,  mert,  mint  Wratiszláv 
Londonba  irta,  attól  tarthatni,  hogy  »a  mostani  nem  lesz  az  utolsó  lázadás 
olyan  könnyelmű  nemzetnél,  minő  a  magyar*.*  Mindazáltal  a  nagyszom- 
bati értekezlet  október  végén  létre  jött  s  a  »tengeri  csudák*  követei, 
Sunderland,  Stepney,  Rechteren  és  Hamel-Bruyninx  október  28-ikán  érkeztek 
meg.  Bercsényi  úriasan  látta  el  őket  szállással  s  minden  kényelemmel. 
Jelen  voltak  Széchenyi,  Szirmay,  Viza,  Okolicsányi  is,  ámbár  az  udvar 
tulajdonképeni  képviselői  Wratiszláv  és  más  németek  voltak,  kik  Pozsonyban 
laktak  s  onnan  folytatták  a  tárgyalásokat,  melyek  azonban  egyáltalán  nem 
haladtak  előre.  Bercsényi  s  a  külföldiek  nyomban  észrevették,  hogy  Bécs- 
ben csak  időt  igyekeznek  nyerni,  mig  Herbeville  vállalatának  sorsa  el  nem 

'  Herbeville  jelentései  szerint  a  németek  kevés  kivétellel,  hol  erosebb  volt  az 
ellenállás,  valósággal  elárasztották  a  sánczokat  s  szörnyű  mészárlást  vittek  végbe  a 
kuruczokban.  6000  holttest,  60  zászló,  28  ágyú,  több  mozsár,  sok  lőszer,  számos  szekér 
eleség  találtatott  a  sánczokban.  Ellenben  a  császáriak  csak  ŐOO  halottat  és  sebesültet 
vesztettek.  Herbeville  erősen  üldözte  a  futó  sereget,  mely  e  közben  is  nagy  vesztesége- 
ket szenvedett.  Magyar  jelentések  a  veszteséget  holtakban  csak  700  emberre  teszik,  de 
ezek  is  elismerik,  hogy  minden  ágyú  és  készlet,  mely  a  sánczokban  volt,  elveszett. 

*  Idézet  Wratislaw  július  25-iki  jegyzékéből.  Noorden,  id.  m.  I.  229. 


k   MAGYAR   NEMZET    TÜRTENKTB. 


L  "-^n-V""  Úgy  állt  a  dolog,  s  mig  Herbeville  sorsáról  nem  értesülj  n;;i 
tm-*  a^eürgyalásokat  függőben  igyekezett  tartani.  Mikor  meg  a  gyfirny 
klwtf  <wc.  a  legridegebb  álláspontra  helyezkedett.  Hónapokon  át  lic|f|n 
^^  'K'^ai:  j«mnii.  Mindazáltal  a  mitgyarok  még  folyton    bíztak    a    hiUfl 


ulOs     l.'ln.'InségL'!n.'ii.     .\    süi:;ilii; 
.Ic.sL'/L'it  s  IkTcsúnyi  jdcnicr-Ot 


K-ÚU  :i;/ival  ü'^y-j 
|Mlvi..t:ii  k.'ll  íi  i.i!-\-, 
.;i:.k:>a;i  cllnj^a.:!;!  a' 1 


.iiidiiua, 


.  I  roti  jimuár  végén  MJskolcBaa 
'j;i  alkudozásokról  tudomásul  V6tte, 
i.'í;y  a  -jii  békesség  szükséges-  s 
a  ususz.'ir  jimuár  20-ikán  végl^es 
^''^vciiiúsét.  s  hogy  alapjok  legyen 


J 


A   BÉKEKISÉRLETEK   MEGHIÚSULÁSA.  621 


a  további  tevékenységre,  közölte  velük  általánosságban,  hogy  Magyar- 
ország összes  jogait  és  kiváltságait  elismerni  hajlandó. 

Minden  tárgyalás  előfeltétele  azonban  az  volt,  hogy  fegyverszünet  léte- 
süljön s  a  közvetítők  első  sorban  ezt  sürgették.  De  fegyverszünetet  a  bécsi 
ministerek  csak  olyan  területi  megoszlás  mellett  akartak  kötni,  rnely 
nem  felelt  meg  a  tényleges  birtokállománynak,  s  melyet  a  magyarok  el  nem 
fogadhattak.  1  József  király  és  Wratiszláv  azzal  fenyegetőztek,  hogy,  ha  a 
magyarok  makacskodnak,  abba  hagyják  a  meddő  alkut.  E  fenyegetést 
azonban  nehéz  volt  beváltani,  mert  1706  tavaszán  a  magyarok  a  Dunán 
túl  egyre  jobban  előnyomultak  s  Stiriát  és  Ausztriát  dúlták.^  Másrészt 
az  a  hir  kerengett,  hogy  az  Adriánál  franczia  csapatok  szálltak  partra.®  Mindez 
engedékenyebbé  tette  az  udvart  s  május  8-ikán  két  havi  fegyverszünet 
köttetett,  melyet  József  király  május  1 1-ikén  szentesitett  s  mely  július  12-ikéig 
volt  érvényes,  később  pedig  július  24ikéig  meghosszabbíttatott. 

Ez  értékes  eredménynek  látszott  ugyan,  de  tényleg  az  alkudozások  ép 
oly  reménytelenek  maradtak,  mint  voltak  annak  előtte.  Eugen  herczeg  nem 
óhajtott,  de  nem  is  várt  tőlük  sikert.  Pálffy  János  óhajtotta  ugyan,  de  azt 
mondotta :  ámbár  istennél  semmi  sem  lehetetlen,  a  béke  mégis  bizonytalan, 
»mert  a  mennyire  egymástul  voltunk  kezdetben,  úgy  most  is  oly  távol 
vagyunk «.**  A  ministerek  engedékenységének  igazi  okát  egy  bécsi  hadi 
tanácsos  nyíltan  megmondta  Eugen  berezegnek.  Az  udvart  —  irta  —  a 
katonai  tekintetekeh  kivül  főleg  az  bírta  az  engedékenységre,  hogy  »a  fegy- 
verszünet közben  a  hatalom  a  lázadás  fejeiről  ismét  a  nemességbe  s  a 
vármegyékbe  fog  vísszaszállani.«  *  Tényleg  csak  arra  használta  a  fegyver- 
szünetet, hogy  titokban  ily  irányú  kísérletet  tegyen  s  a  mozgalom  vezéreit 
személyes  engedményekkel  nyerje  meg.  E  czélból  leküldte  Rákóczihoz 
Bécsbe  belebbezett    feleségét,  Amália  Sarolta  fejedelemnét,  azután  Wratiszláv 


*  A  nagyszombati  értekezletről  és  előzményeiről  a  közvetítő  hatalmak  követeinek 
naplója  (1705  augusztus  27  —  1706  február  27-ig).  Arch.  Rakoczianum,  II.  oszt.  II.  409—554. 

*  Márczius  végén  Balogh  István  Pálfy  seregét,  mely  a  határ  közelében  állt,  meg- 
kerülve, egész  észrevétlenül  benyomult  Ausztriába  s  ott  Bécsig  roppantul  pusztított. 
József  király  épea  vadászgatott  Laxenburg  közelében,  midőn  a  futó  parasztságtól  hal- 
lotta, hogy  itt  vannak  a  kuruczok.  A  királynak  alig  maradt  ideje  menekülni ;  vadászai 
közül  a  kuruczok  néhányat  levágtak  s  vadászsólymait  is  elvitték.  Ugyanekkor  Réthey 
György  Stiriát  dúlta. 

^  A  tavaszszal  Vendome  herczeg,  ki  ismerte  a  kurucz  felkelés  roppant  jelentőségét 
Francziaországra,  néhány  franczia  hajót  küldött  az  Adriára,  melyek  Trieszt  és  Fiume  táján  a 
partvidéket  oly  czélból  kémlelték  ki,  hogy  egy  franczia  csapat  esetleges  partraszállására 
alkalmas  helyet  szemeljenek  ki.  A  franczia  hajók  feltűnése  az  Adrián  roppant  figyelmet 
kellett  Bécsben  s  a  magyarok  közt,  s  mindenfelől  azt  beszélték,  hogy  nagyobb  franczia 
had  már  tényleg  partra  szállt  s  a  magyarokkal  igyekszik  egyesülni.  Ez  azonban  nem  történt 
s  a  franczia  haj(')k  ez  útjának  nem  lett  további  következménye. 

*  Thaly  Kálmán,  A  gr.  Bercsényi  cs.  tört.  III.   586. 
''  l'cldzüge  des  Prinzen  Eugen,  VIII.    48. 


A   MAGYAR  KEMZET    TÖSTÉHBTE. 


grófot,  v^ül  nővérét,  gróf  Aspremontnét.^   Az  idegen  közvetítők  nyomban 
felismerték   a   czélzatot.    Rossz   néven   vették  az   udvartól,  hogy  Rákóczit 


II.  iUikócii  Ferinctni, 

lEevkorú  fesimenj  ulün.j 

g>'anuba  igyekszik  keverni  a  iiiagyaRik  elűtt,  s   előre  megmondták,    hogy 
ez  sikerre  nem  vezet  s  csak  ;i  béke  létrejöttét   nehezíti.   Ugyanekkor  Ber- 

'  Ide  vunatk-jzíj  olimdiiyi>k:ii  kov.'A   rieJlcr :  Archív  íür    öst.  Gesch.  XLIV.  E  talíl- 
kuwsokai  kirj.i  Thulv,  i.l    m,  111. 


A   BÉKEKISÉRLETEK   MEGHIÚSULÁSA.  623 


csényinek,  Forgáchnak,  Bottyánnak,  Bezerédynek  s  másoknak  is  tettek 
titkos  ajánlatokat  az  átpártolás  iránt.  Egyedül  Bezerédy  tanúsított  némi 
hajlamot,  de  utóbb  ő  is  meggondolta  magát. 

Rákóczinak  neje  útján  a  császár  Burgau  grófságot,  melyet  birodalmi 
fejedelemséggé  akart  emelni,   ajánlotta  Erdélyért.    Az  ajánlatot  Wratiszláv 
gróf  volt  hivatva  támogatni.   De  tapintatlanul  járt   el   s  Stepney  jelentése 
szerint,  kevésbbé  Ígérettel,  mint  fenyegetéssel   igyekezett   hatni.   Természe- 
tesen nem  ért  czélt,  mire  haragjában  a  császárt  oly  szellemben  informálta,, 
hogy  ez   már  július  elején  a  háború  erélyes  folytatását  határozta   el  s   a 
Rajna    mellől   4   ezredet    rendelt   Magyarországba,    » megtömi    a    fölkelés 
vezéreinek  dölyfét «."  így  tehát  a  béketárgyalásoknak,  melyek  tulajdonképen 
csak  június    13-ikán   kezdődtek,   meg  kellett  hiusúlniok,  noha   Stepney  a 
magyarok  békeföltételeit,  két  jelentéktelen  pont  kivételével,  *  mind  elfogadha- 
tóknak találta.   Ezt  megirta   Londonba  is,  de  megjegyzé,  hogy  a  császári 
hadak  sikerei  a  nyugati  harcztéren  ismét   nagyon   elbizakodottá   tették  az 
udvart,    mely    csakugyan    bele    sem   ment   a   kiegyezés   dolgába,   hanem 
még   a  fegyverszünet   kérdésén   zátonyra  juttatta.   Hogy   a   tárgyalásokat 
folytatni  lehessen,  meg  kellett   a   fegyverszünetet  hosszabbítani.   Ezt  pedig 
a    császár    megtagadta.     Hasztalan    siettek    hozzá     az    idegen    követek. 
József  épen  akkor  udvari  ünnepélyeket  rendezett  s  napokon  át  szóba  sem 
állt  velük.  Csak  július  14-ikén  fogadta  Rechteren  grófot,  de  nyomban  kije- 
lentette, hogy  a  fegjTverszünetet   nem  hosszabbítja   meg,   különben  a  had- 
műveletekre alkalmas  nyári  idő  kárba  vész.   Az  udvar  csak   úgy  akart  a 
fegyverszünet   meghosszabbításába  egyezni,   ha   Rákóczi   azt   az  Erdélyről 
való    lemondással    vásárolja    meg.    prre    azonban    a    fejedelemnek   annál 
kevésbbé  lehetett  oka  és  kedve,   mert   a  ministerek   maguk  sem  tagadták,, 
hogy    Erdélyben   a   császári    sereg   az    éhenhalással    küzd.     A    közvetítő 
hatalmak  az  udvar  kívánságán  nagyon  megbotránkoztak  tehát  s  azt  mon- 
dották, hogy   ez   is   bizonyítja,  hogy  nem   békés   úton,   hanem   fegyverrel 
akarja   az  ügyet   elintézni.    » Szabad   országból   való   embernek   —   mon- 
dották   —    fáj    nézni    a    tervezett    leigázást.«    Bécsben   csakugyan   nem 
beszéltek   másról,   mint  a  magyaroknak   tűzzel-vassal  való   kiirtásáról  s  a 
harczkedvet   fokozták   a   kedvező  jelentések,    melyek   a   nyáron   az   olasz 
harczt érről   érkeztek."   Az   idegen   követek   sürgetésére   azonban  a  császár 
Aspremont  grófné  útján  még  egy  próbát  tett  Rákóczi  személyes  megnyeré- 
sére.  » Fehér  lapot «  küldött  vele   neki,  hogy  azt  irja  rá,  a  mit  akar,   csak 
az  erdélyi  fejedelemségről  mondjon  le.  Rákóczi  hosszú  és  nehéz  belső  tusa 
után  ez  áldozatot  is  kilátásba  helyezte.   Le  akart  mondani  Erdélyről,  csak- 
hogy nem  a  fegyverszünet,  hanem  végleges  kiegyezés  esetén   s   már  elké- 
szítette a  rendeletet,  mely  az  országot  Szécsénybe  hívja,  hogy  az   Erdély- 


*  A  rézpénz  beváltása  s  Rákóczi  és  Bercsényi  külön  megjutalmazása. 

'  Mindez  az  1706  júliusi  követjelentések  alapján:  Arch.  Rakoczianum,  II.  oszt.  III. 


424  A    MAGYAR    KEMZBT    TÖRTÉNBTK. 

lyel  kötött  szövetséget  felbontsa.  E  közben  azonban  a  császár  megtagadta 
a  fegyverszünet  meghosszabbítását,  noha  a  közvetítők  folyton  értesítették, 
hogy  a  kiegyezés  biztos  s  a  magyarokat  a  legbékOlékenyebb  szellem 
vezeti.  Július  22-ikén  a  nagyszombati  értekezlet,  július  24-Íkén  meg  a  >száz 
napi  fegyverszünet*  véget  ért.  A  közvetítő  hatalmakat  az  udvar  eljárása 
a  legnagyobb  mértékben  felháborította,  » Denique  azt  akarják,  —  mondták 

Bercsényinek,  —  a  kö- 
telet nyakatokba  vessék 
5  a  mikor  tetszik,  meg- 
ránthassanak*. >Igaz 
ügyetek  van*  —  biz- 
tatták őket.  De  nemcsak 
előttük  tettek  ily  nyilat- 
kozatokat. Mikor  Nagy- 
Szombatból,  hol  kileTKz 
hónapot  töltöttek,  Bécsbe 
érkeztek,  augusztus  1-én 
tisztelgek  József  csá- 
szárnál s  az  üdvözlő 
beszédben  Stepney  vilá- 
gosan jelezte,  hogy  a 
békemű  meghiúsulásá- 
ért az  udvarra  kell  a 
teljes  felelősséget  hári- 
laniok.  Haza  szintén 
ily  értelemben  írtak. 
■A  mi  brabanti  és  spa- 
nyolországi diadalaink 
—  mondotta  Stepney  — 
tették  oly  kevélylyé  a 
bécsi  udvart.*  Rákóczi 
csakhamar  az  angol  ki- 
rálynőhöz s  a  hollandi 
kormányhoz  fordult  s 
hangsúlyozva  békesze- 
retetét, kérte  őket,  in- 
tézkedjenek, hogy  a  béke  Magyarországban  helyreállít tassék.  Levele  London- 
han  és  Hágában  cgyarAnt  mély  benyomást  tetl  s  az  ott  levő  császári  köve- 
teknek erős  igazságokat  kclltdil  hallaníok.  A  hollandi  kormány  augusztus 
18-ikán  a  császárlioz  levelet  intézett,  melyben  a  tárgyalások  újra  felvételét  s 
a  Rajna    mellől   .Magyarországba    rundclt   ezredek   visszaküldését  sürgette.i 


Grdf  Asprcmuntae  Rftkíczi 
[ICRfkorú  ftslmény  KTÓOd\  crOCné  úi 


'  Fcldíii.^e   dcs 


AZ    1707-IKI   HADJÁRAT.   AZ   ÓNODI   GYŰLÉS.  025 


De  bármennyire  buzgólkodtak  a  tengeri  hatalmak  a  béke  érdekében,  csakha- 
mar oly  esemény  történt,  mely  teljesen  meghiúsította  törekvéseiket.  Eugen 
herczeg  szeptember  7-ikén  Turinnál  tönkre  verte  a  francziákat  s  e  győze- 
lemmel eldöntötte  a  magyar  kiegyezés  sorsát.  Nemcsak  az  udvarban  jut- 
tatta végleg  túlsúlyra  az  engesztelhetetlen  irányt,  hanem  megbénította  a 
tengeri  hatalmak  buzgalmát  is.  Minthogy  Francziaország  e  győzelem  után 
elvesztette  katonai  túlsúlyát,  Anglia  és  Hollandia  sem  tulajdonított  többé 
oly  fontosságot  a  magyar  kiegyezésnek,  mint  eddig.  Nélkülük  pedig  a  béke- 
ügy teljesen  megakadt.  Hasztalan  intéztek  József  királyhoz  augusztus 
1 2-ikén  a  nádor  és  a  többi  labancz  urak  emlékiratot,  melyben  esdve  kérték, 
fol3rtassa  a  tárgyalásokat.  »De  nem  kell  ott  magyar  tanács «  —  mondotta 
keserűen  egyikük. 


IX.  FEJEZET. 

flz  1707'il^i  h^dj^r^t'  (3^  Ónodi  gyűlés. 

Az  udvar  nyomban  a  nagyszombati  értekezlet  befejeztével  meg- 
indította a  hadműveleteket,  melyekre  jó  eleve  készült.  A  magyar  hadak 
fővezérévé  gróf  Starhemberg  Guido,  a  legjelesebb  tábornokok  egyike,  nevez- 
tetett ki.  Az  volt  megbízása,  hogy  együtt  működjék  Rabutinnel,  kit  a  császár 
még  június  23-ikán  utasított,  kezdje  meg  az  előnyomúlást,  mihelyt  a 
fegyverszünet  lejár,  még  pedig  oly  nyomatékkal,  hogy  a  magyarok  végre 
megérezzék,  mi  a  háború.  Starhembergnek  nyugatról,  Rabutinnek  keletről 
kellett  Felső-Magyarországba  nyomulnia,  hogy  két  tűz  közé  szorítsák  s 
agyon  nyomják  a  fölkelést. 

Csakhogy  ezt  a  tervet  Rákóczi  meg  tudta  hiúsítani.  A  fejedelem 
kiáltványban  jelenté  az  országgal  a  békealkú  sikertelenségét  s  az  udvarra 
hárítva  a  felelősséget  a  háború  folytatásáért,  áldozatkész  kitartásra  buzdította 
a  népet.  Maga  meg  teljes  erővel  vette  föl  a  harczot.  Bottyán  kiszorította  az 
országból  Pálffyt,  kinek  Starhemberggel  kellett  volna  egyesülnie  s  a 
kuruczok  ismét  Bécs  alatt  portyáztak.  Rákóczi  véres  küzdelem  után 
megvette  Esztergom  várát  s  ezzel  megszakította  a  császáríak  össze- 
köttetését a  Dunán.  Első  sorban  Esztergomot  kellett  tehát  Starhembergnek 
visszafoglalnia,  a  mi  október  19-ikén  sikerült  ugyan,  de  az  előnyomúlást 
nem  folytathatta  s  a  Csallóközbe  kellett  húzódnia.  Bezerédy,  noha  kevéssel 
azelőtt  még  a  németekkel  alkudozott  átpártolása  iránt'  s  Rákóczi  azon 
parancsát,  hogy  összeköttetéseiket  háborgassa,  nem  teljesíté,  Győrvámál 
(Vasmegye)    november    6-ikán    és   7-ikén   gróf  Heister    Hannibált,   a   volt 

»  Feldzüge  des  Prinzen  Eugen,  VEI.  436. 
A  Magyar  Nemzet  Története.  VH.  40 


A  vaöyar  nemzet  története. 


";-     s-    S::r::iM   v>000    emberrel  nyomult    be,   béri   Balogh 
s.>i  sysje'  fvc*.  szélverte.*   A  kuruczok  az  ellenség  nagy  részét 


.>s7:í.Nv.:  r.:eg,   mely  Egervárra  menekült,   megadásra  kény- 

..:;.i    :-íO:>:er  elfogatott.   Rákóczi  a   dunáninneni   részekben    is 

^  :.  Tf.  /.  rvjveleteket  s  Forgáchot  utasította,  támadja  meg  Pozsony 

^  .M-^.V-:".  nem  engedelmeskedett,  hanem  inkább  Morvába  tört  be. 

,.      r     >sv.  ^:?r.Nírg  azon  igyekezete,   hogy  kezet   fogjon   Rabutinnél, 

.^        V-K*  .^.'•.   niinek  következtében  Rabutin  sem  boldogult,   ki  hiva- 

.  ^    ,  s.-  '.^-^^  >^-orint  12,000  emberrel  indult  el  július  25-ikén,  a  fegyver- 

V      .  .i.  A   v.uxwi  napon   Kolozsvárról.    Péterváradról  Nehem   tábornok 

v'A.    s    nagyobb    német    csapattal    volt    hozzá    csatlakozandó. 

V  .  ,■  \'V  .".  N^iruczok   elvonultak  Várad   alól,   melyet   Rabutin    14   hóra 

,  ^^^.x^ii'I  Kitolt  el.  Innen  augusztus  14-ikén  Szolnoknak  indult,  de  nem 

,-    vvs    utón,    hanem,    hogy   Kehemmel    egyesülhessen,    Szentesndc. 

c .  :;■   *'  *>  Szolnok  közt  Károlyi   Sándor   a   lakosságot  elköltöztette  s  a 

vovA  .*v.s/tává  tette,  hogy  az  ellenség  ne  élelmezhesse  magát.  Kiüríttette 

^   'xv*^;v:'.o   Szolnokot   is,   melyet   Rabutin   szeptember   elején  megszállt  és 

t    ••Oiiorv'^sitett.  Itt  várta  Starhemberg  értesítését  a  további  teendőkre  nézve. 

V  •* -'.líu^^y  semmiféle  hirt  nem  kapx)tt.  Károlyi  visszavonuló  seregét 
v.\vav\  Mozo-Kövesden,  Miskolczon  át  Kassának  nyomult.  Károlyi  itt  is 
•••  \viuinnen    elköltöztette    a    népet    s    Rabutin   —   mint   irja   —   három 

wMiMi;  tartó  menetele  közben  »egy  élő  lelket  sem  talált  a  lakosságból*. 
-■'v*:*.  annyira  felbőszült,  hogy  az  üres  községek  közül  sokat,  így  Miskolcz 
\.;-v^<.it  is,  f(>lperzselte.  Károlyinak  nem  volt  hada,  hogy  Rabutint  m^- 
w'í  \\  vic  legalább  lehetetlenné  akarta  tenni,  hogy  a  nemetek  e  vidéken 
i'Mi.uijanak  teli  szálláson.  Nem  is  maradtak.  Október  l-jén  Rabutin  vivni 
IvK-  \tie  Kassát,  de  már  13-:kán  Tokajon  át  a  Tiszán  túlra  húzódott  vissza, 
íuu.i  i'>délylx)l  Tige  báró  2000  lovassal  sietett  eleje.  A  rendkívül  meg- 
Mseli  sereg  november  elején  Szolnokon  pihente  ki  fíiradalmait. 

iiécsben  Rabutintől  szeptember  12-ikc  óta  nem  kaptak  hírt  s  nem  is 
sv'jíotiék,  mi  tíMtént  vele.  November  l:6-ikán  utasították  tehát,  ürítse  ki 
S.'i»lnok()t,  szaporítsa  Arad,  X'árad  ós  Szeded  őrségét,  Erdélybe  Tiget  2000 
]o  lovassal  küldje  vissza,  serege  niarad\'ányaival  pedig  Budára  tartson. 
\\  paranes  azonban  Rabutint  nem  találta  többé  Szolnokon,  mert  november 
vé^én  visszaindult  Erdélybe,  hebreczenben  hosszasan  pihent  s  onnan 
\aradra  igyekezett.  rtk(>zben,  deczember  íKMkán  kapta  az  említett  ren- 
deletet, niiie  csapatai  e^^y  részével  Ikidára  indult.  Rákóczi  küldött  ugyan 
eléje  na^'yt^bb  liadat,  ho^y  Pestt('»l  elzárja.  De  a  kuruczok  »szokás  szerint 
—  mondja  a  fejedelem  --  semmit  sem  tettek".  így  Rabutin  hada  1707 
január  2:5-ikán  Pestre  juthatott,  de  a  1c<í nyomorúságosabb  állapotban,  éhe- 
sen, rongyosan,  betej^en.    Itt   ig\ekczett  majmát  némileg  rendezni.    De  mivel 

'  A  csatáról  Thaly  *Na.i;y szombati  harcz«  ez.  művében  és  a  Hadtört.  Közlmén^'ekben. 


Gr«f  Starbcrmberg  Guldd. 
(Egykorú  tnclsiet  után.) 


628  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

épen  ez  időben  állt  be  a  Dunán  a  jégzajlás,  a  budai  raktárakból  nem 
fedezhette  szükségleteit,  a  kis  Pest  pedig  nem  birta  ellátni.  A  lovak  nagy 
része  éhen  is  veszett  s  a  város  utczáit,  tereit,  udvarait  ellepte  a  sok  dög. 
Kenyér  érkezett  ugyan  Budáról,  de  csakhamar  az  is  elfogyott.  Február 
elején  azonban  a  jég2:ajlás  megszűnt  s  a   sereg   Budára  költözhetett   át.* 

E  közben  Rabutin  távollétében  Károlyi  és  Pekry  visszafoglalták  Erdély 
nagy  részét  s  a  németek  ismét  Szeben,  Brassó.  Fogaras,  Déva  és  Szamos- 
újvár  birtokára  szorítkoztak.  Ekképen  1706  végén  a  császáriak  nunden 
igyekezete  kudarczot  vallott  s  magas  szárnyalású  tervük,  hogy  Felső- 
Magyarországba  nyomuljanak,  roppant  erőlködéseik  és  áldozataik  daczára 
meghiúsult.  Ezt  a  kurucz  vezérek  kevésbbé  katonai  erejükkel,  karddal^ 
mint  inkább  egy  más,  szintén  heroikus,  de  még  sem  fegyveres  es^özzd 
érték  el.  Nem  a  katonaság,  hanem  a  nép  tömegei  vitték  benne  a  főszerepet. 
Megszámlálhatatlan  ezerek  ott  hagyták  házikójukat,  tűzhelyüket  s  a  hosszú 
vonalon,  melyen  az  ellenség  haladt,  puszta  sivatag  lett  száz  mértföldnyire 
a  Tisza  mindkét  partja  fel  egész  Kassáig.  Hogy  a  nép  engedelmeskedett 
vezéreinek,  kik  e  szörnyű  áldozatot  rótták  reá,  abban  a  személyükhös  és 
az  általuk  képviselt  ügyhöz  való  szent  ragaszkodása  n}rUvánult  Mindaz- 
által az  eszköz,  mely  az  ellenség  igyekezetét  meghiúsította,  ártalmas,  rom- 
boló volt  magára  a  magyar  népre  s' csaknem  végkép  kimerítette  ligy  is 
megfogyott  anyagi  erejét. 

A  benyomásnak,  melyet  a  béketárgyalások  meghiúsulta  s  az  1706-iki 
év  katonai  mozgalmai  a  magyarokban  keltettek,  hű  kifejezést  adott  Ber- 
csényi Miklós,  midőn  azt  irta  a  fejedelemnek:  » Fegyverrel  kezdtük:  a 
nélkül  ki  nem  tractáljuk  a  békességet.*  » Nagyságod  semmiben  másban 
reménységét  ne  vesse,  egyedül  a  fegyverben;  sem  correspondentia,  sem 
mediatio,  sem  protectio  bennünket  nem  boldogít,  ha  fegyverünk  csonkuL 
Nagyságod,  valamint  kezdette,  fegyverrel  continuálja.«*  Ekképen  a  nagy- 
szombati értekezlet  eredménytelensége  a  szélső  irányba  terelte  a  mozgalom 
vezéreit,  kik  eddig  mind  őszintén  óhajtották  a  kiegyezést. 

Ismét  oda  jutott  immár  a  közvélemény,  a  hol  Lipót  idejében  volt  s 
ép  oly  kevéssé  várta  József  királytól  bajai  békés  orvoslását  A  fegyverbe 
helyezte  egyedüli  reményét,  csakhogy  ez  a  fegyver  a  legutóbbi  hónapok 
sikerei  után  még  inkább  elgyöngült,  mert  a  négy  esztendei  háború  szerte- 
lenül kimerítette  a  nemzet  anyagi  erejét,  hadviselő  képességét.  A  műveletek 
sikere  érdekében  messze  föld  tétetett  pusztává  s  olyan  nagy  városok,  mint 
Debreczen,  Kecskemét,  Kőrös,  Miskolcz  s  más  népes  községek  lakosainak 
habár  csak  ideiglenesen  történő  elköltözése,  a  ráczok,  németek,  kuruczok 
szertelen  dúlásai  az  anyagi  életet  alapjaiban  megrázkódtatták.  Ehhez  járult 
a  veres  pénz  elértéktelenedése  által  támadt  súlyos  gazdasági  válság,  mely 

»  Némethy,  id.  m.  228-34. 

•  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  V.  53  — ő.s. 


AZ  1707-IKI  HADJÁRAT.  AZ  ÓNODI  GYŰLÉS.  629 

már  1705-ben  kezdődött,  noha  akkor  még  aránylag  kevés  volt  forgalomban. 
De  minthogy  a  fejedelem  adót  nem  akart  a  népre  vetni,  a  senatus  fel- 
hatalmazásával tovább  is  egyre  több  veres  pénzt  veretett  s  fordított  a  hadi 
költségek  fedezésére.  Ezzel  a  pénz  annyira  elvesztette  értékét,  hogy  néhol  egy 
köböl  zab  ára  5,  egy  szekér  szénáé  20  frtra  szökött,^  másutt  meg  egy- 
általán nem  akarták  elfogadni  s  a  kényszerárfolyamot  a  legszigorúbb  rende- 
letek sem  tudták  fentartani. 

Egyes  vidékeken  a  termés  is  igen  rossz  volt  s  főleg  Zemplén  »nagy 
pusztulását  és  gabona  szűkit,  majd  éhen  hálásra  jutását  «s  panaszolják 
az  egykorú  emlékek.  Másrészt  a  hadszervezet  sem  sokat  javult  az  évek 
folyamán.  Az  egykori  tudatlan,  részeges,  de  embereikre  nagy  befolyást 
gyakorló  tisztek  helyét  lassankint  műveltebbek  foglalták  el,  kik  legalább 
számadást  birtak  vezetni.  » De  a  mi  a  hadviselést  illeti,  —  irja  a  feje- 
delem —  ezek  sem  voltak  amazoknál  kevésbbé  tudatlanok, «  a  katonák 
meg  nem  S2^rették  őket.  Az  idősebb  tisztek,  a  kény  elemszeretők,  a  » poli- 
tikusok* mindinkább  elvesztették  harczkedvüket.  Másrészt  —  mondja  a 
fejedelem  —  »a  nemesség  napról-napra  mindjobban  visszanyeré  vala  hatal- 
mát jobbágyai  felett,  s  igyekezett  őket  a  háborútól  elidegeníteni,  hogy  saját 
hasznára  dolgoztasson  velők. « 

Szomorú  kilátások  közt  indult  meg  tehát  az  1707.  évi  hadjárat.  Mind- 
azáltal ez  sem  hozta  meg  az  eldöntést,  noha  a  császár  mindent  elkövetett, 
hogy  megsemmisítő  csapást  mérhessen  a  magyarokra.  Még  az  előző  novem- 
ber 9-ikén  azt  irta  Eugen  berezegnek,  hogy  erős  hadat  fog  beküldeni,  mely 
»a  magyar  féktelenségnek  minden  lehető  komolysággal  véget  vessen «.• 
Ennek  megfelelően  tétettek  a  tél  folyamán  az  intézkedések,  s  a  meg- 
szaporított sereg  magyarországi  fővezére  ismét  Starhemherg  Guido  lett. 
Országszerte  folyt  a  harcz  s  különösen  a  Dunántúlt  igyekeztek  a  császá- 
riak birtokba  venni.  E  czélból  Rabutin  pihent  serege  Budáról  még  február- 
ban megkezdte  a  hadműveleteket,  mig  gróf  Starhemberg  Miksa,  a  fővezér 
testvére  s  Ebergényi  László  tábornokok  az  osztrák  határról  nyomultak 
oda.  De  Bottyán,  Bezerédy,  béri  Balogh  Ádám  meghiúsította  erőködéseiket.* 
A  kuruczok  urai  maradtak  a  Dunántúlnak,  benyomultak  Stiriába,  Ausztriába, 
a  Dráván  túlra  s  Rabutin  serege  a  határra  Sopronba,  szorult. 

A  Dunántúli  események  gróf  Starhemberg  Guido,  a  fővezér  kezét 
is  megbénították,  s  így  a  dunáninneni  harcztéren  sem  történt  döntő 
esemény.  A  Duna-Tisza  közén  a  ráczok  folytatták  kegyetlen  pusztítá- 
saikat s  kirabolták  (április  8-ikán)  Kecskemétet,  mit  Károlyi  Sándor  a  Maros 
vidékén    igyekezett   nekik   megfizetni,   mig   Erdély,   noha   Tige  báró  2000 

»  Zweig  naplója   1707-ból.  Tud.  Gyűjt.  1835. 
»  Szaniszló  Zs.  naplója:  Tört.  Tár,   1890.  768. 
■  Feldzüge  des  Prinzen  Eugen,  IX.  53. 

♦  Az  itteni  küzdelmek  menetét  Thaly  Kálmán  >A  Dunántúli  hadjárat  1 707-ben « 
czimű  önálló  munkában  irta  meg. 


1 

l      ■-■■■  N' 

k    --r-  ^ 

m    ■■  J^;, 

■,-U«'.      "feí*^  V. 

^m  ^-^^íi^-'-'T^      Vv     '  ^  ■: 

Ifes^-:, 

^^Mi 

^^n^/  ■  ( .■      -*;'X4 

^ml 

P/^       -^r^-^-.VX^l 

I^Vfl 

;   -  ■'• 

",-'^«  ^*^-  '^^^ 

•A 

S   3 

|1 


632  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


gyalások  meghiúsulta  után  Rákóczinak  nem  maradt  más  választása.  Mint- 
hogy egyedül  Francziaország  támogatta,  teljesítenie  kellett  az  előföltételeket, 
melyekhez  Lajos  király  a  franczia  szövetséget  kötötte.  Anglia  és  Hollandia 
jól  tudta,  mi  készül  Magyarországon  s  megint  megkezdte  békítő  kisérletdt 
Bécsben,  de  Hamel-Bruyninx  1707  január  2-ikán  maga  volt  kénytelen 
értesíteni  a  fejedelmet,  hogy  új  kísérletei  is  meghiúsultak. 

Mindazáltal  a  hollandi  rendek,  hogy  Rákóczit  a  szélső  elhatározá- 
soktól eltereljék,  1 707  elején  olyan  titkos  határozatot  hoztak,  melyben  meg- 
ígérték neki,  hogy  az  általános  békébe  őt  is  be  fogják  venni.*  Hamel-Bruyninx 
meg  újra  a  császárhoz  fordult  s  kérve  kérte,  engedje  át  Erdélyt  Rákóczinak.' 

A  fejedelem  tényleg  igen  nehezen  határozta  el  magát  a  végletekre. 
Rozsnyón  két  ízben «  is  tanácskozott  senatoraival  s  csak  midőn  Bruyninx 
értesítését  vette,  hogy  nincs  remény  a  békére,  terjesztő  elő  (január  22-ikén) 
a  franczia  szövetség  és  feltételei  dolgát.  Fölvetve  a  kérdést:  >a  haza 
securitására  mit  kellene  tenni  ?«  egyhangúlag  abban  állapodtak  meg,  hogy 
teljesíteni  kell  a  franczia  kivánatokat  s  az  ausztriai  házat  trónvesztettnek 
kell  nyilvánítani,  mely  czélra  február  24-ikére  Ro2»nyóra  országgyűlés 
liivandó  össze.  A  gyűlés  később  május  16-ikára  »Onod  mezővárosa  tájéka 
mezeire*  halasztatott,  a  hol  minden  nemes  ember  személyesen  megjelenni 
tartozik.  Addig  a  senatorok  az  ügy  titokban  tartását  határozták  el.  A  sena- 
torok  híven  megőrizték  ugyan  a  titkot,  de  az  udvar  épsn  úgy  sejthette,  mint 
a  külföld,  mit  terveznek  a  magyarok.  Es  ha  még  kételyei  voltak,  az  erdélyi 
események  hamar  felvilágosíthatták.  Rákóczi  1707  márcziusban  Erdélybe 
indult,  hogy  beigtattassa  magát  fejedelmi  székébe.  E  czélból  Maros- Vásár- 
helyre hivta  össze  a  rendeket,  kik  számosan  jelentek  meg.  Április  5-ikén 
—  a  rossz  időjárás  miatt  maradt  e  napra  —  fényes  ünnepélyek  közt* 
ment  végbe  a  beigtatás  a  marosvásárhelyi  mezőn,  mely  alkalommal  nem- 
csak a  felséges,  hanem  »az  egész  magyar  haza  képében*  a  haza  atyja 
czímével  is  megtisztelték  Rákóczit,  kit  Des  Alleurs  franczia  követ  még  az 
nap  ünnepélyes  kihallgatáson  királya  nevében  elismert  Erdély  fejedelmének. 
Azután  meghozattak  a  törvények.  A  rendek  II.  Apafy  Mihály  választását 
megsemmisítették,  s  a  >  belgiumi  és  helvécziai  respublicáknak  példájok  sze- 
rint* maguk  és  utódaik  nevében  örökre  elszakadtak  (UI.  t.-cz.)  a  Habs- 
burgháztól. Egy  másik  czikkben  a  Habsburgok  híveit,  első  sorban  gróf 
Bánffy  Györgyöt,  ki  »hazánk  romlásának  főbb  oka«,  perbe  idézték.*  Alakí- 
tottak kormánytanácsot,  betöltötték  a  fő  tisztségeket  s  megerősítették  a 
magyar  rendekkel  kötött  szövetséget. 

*  1707  márczius  8-iki  diplomatiai  jelentés  alapján  Noorden,  id.  m.  II.  574. 

•  Április  20-iki  jelentés  u.  ott. 

3  A  rozsnyói  1706  deczember  és  1707  január— február  havi  tanácskozásokról 
Thaly  Kálmán  :  Századok,   1896.  8. 

*  Gróf  Károlyi  cs.  okltára,  V.  015-616. 

•  A  26  pontból  álló  torvénykíinyvet  közli  Thaly :  Tört.  Tár,  1897. 


PROPOSITIO 

Serenissimi  Principis 
D  O  M  1  N  I 

dSrancisci  n. 

DEI GRATIA,  SACRI ROMANI 

Imperii,  et  Transylva- 
N  íjs.   Principis 

R  A  K  O  C  Z  T; 

Partium  Regni  Hungariíe  Domini, 
óíSiculorumCoMiTis;  ProLiber- 
tate  Confoederatoram,  Regni  Hun- 
gariaí  Statuum  &  Ordinum,  út  & 
Munkacsienfis  &Makoviczi- 
enfis  Ducis,  &c. 

Inclytos  Tr'wni  Nationum  Regni  Tran- 

f/hani*,  ^  Partium  Htoigariár .  eiJem  annexxrumy  Zíni- 

ver/os  Status  (f  Ordines,  in  Gewralihj  eorumUm  Co- 

mitns,  ad diemzS.MtnJis Mimiit  jimn prt^titis  l-jffj. 

txEdtéío  Sui  Seremiatis 'Prtnapalis  y  inCivitatem 

Mans^ykskrhtly,  hdiBis  £5*  Okiratit, 

faSa. 

Rikócii  erdélyi  fejedelmi  elöurjeuttsslaak  cdmUpJa. 


634  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Erdély  formaszerű  elszakadása  után  az  udvar  nagyon  jól  tudhatta 
tehát,  mit  várhat  az  ónodi  gyűléstől  s  hogy  tudta,  bizonyítja  az,  hogy 
eltiltott  mindenkit  a  gyűlésen  való  megjelenéstől.  E  mellett  egyenetlenséget 
igyekezett  kelteni  a  magyarok  sorában.  Már  1706  végén  híre  járt,  hogy 
négy  megye  »scissiót«  tervez,  vagyis  el  akar  a  szövetkezett  rendektfil 
szakadni.  A  kísérlet  Turócztól  indult  ki,  melynek  alispánja,  Okolicsányi 
Kristóf  1707  január  27-ikére  a  nemességet  gyűlésre  hivta  össz& 
Az  egész  vármegye  sógorság-komaság  levén,  nagyon  patriarchálisán 
szokta  dolgait  végezni.  Senki  sem  hallgatta  meg  az  előterjesztésdcet, 
hanem  egyszerűen  elfogadta  őket.  Ezúttal  is  így  történt.  Az  alispán 
felolvasott  valami  iratot,  melyről  azt  állitotta,  hogy  Trencsén  vármegye 
intézte  a  fejedelemhez,  mire  Rakovszky  Menyhért  azt  indítványozta, 
fogadja  cl  a  gyűlés  a  feliratot,  de  ne  a  fejedelemhez,  hanem  a  többi  vár- 
megyékhez küldje,  hogy  azok  is  csatlakozzanak  hozzá.  így  is  történt;  a 
körirat  január  31-ikén  szétküldetett,  még  pedig  valami  emlékirat  IdséretébeDy 
mely  a  legsértőbb  vádakat  emelte  a  szövetséges  rendek  élén  álló  kormányzat 
cUen.i  A  vármegyék,  melyek  a  köriratot  megkapták,  nagyon  megütközt^ 
Turócz  e  föllépésén  s  nyomban  észrevették  azon  czélzatát,  hogy  az  egyez- 
séget akarja  megbontani  közöttük.  Azzal  küldték  meg  tehát  a  fejedélenmdCy 
tegye  meg  a  pártütő  Turócz  ellen  a  törvényes  lépéseket.  Rákóczi  azonban 
akkor  Erdélyben  volt ;  csak  visszatértekor  értesült  a  dologról  s  elhatározta, 
hogy  a  kezdeményezőket  törvényes  úton  felelősségre  vonja,  mert  a  turóCQ 
köriratban  saját  személye  és  becsülete  elleni  támadást  is  látott. 

Rákóczi  Erdélyből  május  12-ikén  érkezett  Szerencsre.  Az  ország- 
gyűlést azonban  az  árvizek  miatt  nem  az  ónodi,  hanem  a  sajókörömi  mezőn 
tartották.  Május  24-ikén  vonult  be  a  fejedelem,  »nagy  fénynyd,  ^fy  szép 
pompás  török  pejparipán,  királyszinű  bái*sonyköntösben,  tigrisbőrben  és 
fekete  kolcsagtollassan*.^  Mint  annak  idején  Szécsényben,  itt  is  sátrakban 
táboroztak  a  megjelentek.  A  rendek  lassan  g>'ülekeztek,  ámbár  ama  vár- 
megyék, melyek  tehették,  el  akarták  küldeni  követeiket.  így  Vasmegye 
ugyanakkor,  mikor  területe  s  maga  Szombathely  német  kézen  volt,  e 
városban  tartotta  követ  választó  gyűlését.^  Május  31-ikén  végre  megtörtén- 
hetett a  g>'űlés  ünnepélyes  megnyitása*  Istentisztelet  után  délelőtt  1 1  óra- 
kor jelent  meg  a  fejedelem  az  ország  sátrában,  s  foglalta  el  helyét  a 
trónon,  melytől  jobbra  és  balra  a  senatorok  s  más  előkelők  csoportosultak. 
Telekessy    István    egri  püsp(")k    üdvözíiltc,    mire    Rákóczi   megköszönte  a 

'  A  turóczi  esetről  fontos  okiratokat  közöl  Thaly :  Századok,   1896. 
«   Thiilv:  Iladt.  Közi.   1889.   157. 

•  Kímcz,  Szombathely  tört.   13, 

*  .Áldásy  Antal,  Az  1707.  eve  ónodi  országgyűlés  története.  Ugyanő,  Kiadatlan 
napló:  Tört.  Tár,  1895.  Van  jelentés  az  Kngelhardlele  Frankfurter  Relatíonen  1708.  Óssi 
riizetcbcn.  Fiedler  (Sitzungsber.  der  phil.  hist.  Klassc  der  Wiener  Akademie  IX.)  a  Vetésy- 
téle  utólag  koholt  jelentc.s  alapján  szintén  irt  az  ónodi  gyűlésről. 


036  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


rendeknek,  hogy  felhívására  megjelentek,  de  sajnálattal  említé,  hogy  sokan 
még  mindig  nem  jöttek  el.  Másnap  (június  1-én)  benyujtá  előterjesztéseit^ 
melyekben  adót  kért  a  katonaság  eltartására.  Azután  a  nagyszombati  béke- 
követek tettek  jelentést  a  tárgyalásokról.  A  két  első  ülés  minden  izgatottság 
nélkül  folyt  le,  mire  a  rendek  napokon  át  az  adó  ügyét  tárgyalták  s  2.691,640 
írt  helyett  csak  két  milliót  akartak  megajánlani.  Szóba  került  a  1 2  milliónyi 
névleges  értékben  keringő  vörös  pénz  devalvatiója  s  a  pénzkérdés,  mint 
rendesen,  most  is  izgatottabbá  tette  a  hangulatot. 

A  fejedelem  zokon  vette  a  rendek  szűkmarkúságát  s  azt,  hogy  húzzák- 
halasztják  a  határozatot.  A  június  6-iki  ülésen  türelmetlenül  » isten  törvényszéke 
eleiben  való  számadására «  idézte  azokat,  kik  a  vitát  elnyújtják.  De  bár- 
mint imádták  a  rendek  Rákóczit,  pénz  dolgában  ez  úttal  is  egyre  akadé- 
koskodtak. Heves  vita  támadt,  melyben  Berkess  András  váczi  prépost  kijelen- 
tette, hogy  13  vármegye  nevében  beszél.  Bercsényi  azzal  vágott  vissza, 
hogy  némelyek,  »a  mit  egy  néhányan  akarják,  mondatják  egy  néhány 
nemes  vármegye  nevével  egy-két  emberrel «,  s  például  idézte  a  turóczi 
esetet.  Ezzel  valósággal  tüzet  vetett  a  puskaporos  levegőbe.  Váratlanul, 
előkészítés  nélkül  merült  föl  a  kinos  ügy,  melyet  a  fejedelem  mindenesetre 

szóvá  akart  tenni,  de  csak  alkalom  adtán 
és  szenvedélyesség  nélkül.  Mikor  azonban 
Bercsényi  hirtelen  napirendre  hozta,  Rákóczi 
felhívta  Turócz  követeit,  igazolják  ma- 
gukat ama  vádak  miatt,  melyeket  kör- 
Tciekessy  István  aláírása.  iratukban  ellene  is  emeltek.  Erre  óriási  zaj 

támadt,  mely  elnyelte  Rakovszky  Menyhért 
és  Okolicsányi  Kristóf  szavait,  kik  védekezni  kezdtek.  Rákóczi  azt  mondta 
nekik,  jöjjenek  közelebb,  hogy  hallliassa  őket.  A  trónhoz  közeledtek  tehát, 
de  a  helyett,  hogy  az  izgatott  hangulatra  való  tekintetből  enyhítették  volna 
a  körirat  állításait,  azt  kezdték  bizonyítani,  hogy  mind  megfelelnék  az 
igazságnak.  Ezen  a  fejedelem  fölöttébb  megütközött  s  újra  hangsúlyozta, 
hogy  a  támadásnak  személyes  éle  van  s  Turócz  őt  is  bűnrészesnek,  vagy 
legalább  részrehajlónak  tartja.  »Édes  nemzetem,  —  kiáltá  elkeseredésében  — 
hát  ezt  érdcmlettem  sok  szenvedés,  hazám  ügye  mellett  való  fáradságom 
után?  Vagy  öljetek  meg,  avagy  nyeljen  cl  a  föld,  készebb  vagyok  az 
ország  egyik  szegletiben  megvonnom  magamat,  mintsem  remélett  köszönet 
helyett  tirannusnak  monda tnom.«i  Erre  Sennyey  István  kanczellár  azt  indit- 
\'ányozta,  indítsák  meg  a  rendes,  törvényes  eljárást.  De  Rakovszky  és 
<  )kolicsányi,  mintha  eszüket  vesztették  volna,  kifogást  emeltek  az  eljárás 
megindítása  ellen.  Rákóczi  azt  kívánta  tehát,  hogy  maguk  a  rendek  adjanak 
neki  elégtételt.  Kótségki\'ül  csak  annyit  akart,  hogy  a  rendek  jelentsék  ki, 
hogy  elítélik  a  turóczi  köriratot  és  szerkesztőit.  De  a  szörnyű  izgatottság- 


c==:p^^hjp[  ^^^ 


*  Áldás}',  id.  m.  5G. 


f' 
1 


.li 


f 


1 

ú 


*':^J 


ff*' 
.    'Hl 


h 


'¥] 


n\ 


.     'i 

'  Jf 


1     » 


ARTICULUSOK, 

Mellyek  a'  Magyar-Orszagi   Ha2ájok  Szabadságáért 

6fzve-fz6vctkezett  Síármok  és  Rendek,     c' foiyö  1707-  tuten. 

dÖbéli  PünkÖft  Havának  16.  napiára  haladott,     És  ai.  Ónod  táján 

I6v6  MczÓbcn  tartatott  Kftzónféges  Gyűlésében  coRcludai.- 

tattak ,     és  végeztettek. 

ELÓL-JARO    BESZED. 

Meüybtn  tZjtn  Gyűlésnek  Terminuséi,  és  hirdetésének  okát  jelentetnek. 

ISTEN  Kegyelméből  Fejedelem  RAK0C2[ 
FERENCZ,  A' Szabadságén  Al 7 ve- ftft vetkezett  Magyar- 
OifÚRi  i><r»aknak  »  Renilcknck  Vnírtft  FEJEDELME,  él 
Hiíánk  ftibadiágáírt  órive-fi6vctkeicit  egcfi  Migysr-Orfííti  miiw 
-f  »  «aw»y»v'ii  mii  J""  ■S''»'«ok  éí  Rendek:  Adgyuk  rurftín  imndtntknck.iHiiknck. 
^  HÉ^  Viml'ü  t^  '"''*'  "°^y  '""'^"  Ml  l'ftltribb-vil6  Értendőkben  uAunn.i>Hil- 
'^■í  IlJ^  TflPllcL  ^^  nak  clvirrlnneilcn  iircníval  ftotonftiriitlunk  volna ,  cdc*  Nemic* 
rünk  regi  ilinóiéin,  n  SMbadt.i^ihoi-viló  ricrciciűnklöl  >tfcU 
tctvén ,  innak  öllilmira  fé;;yv«rt  fopSn,  kcdibnhei  riívűnkci.  i' 
Suoi>v  k&i6n(ígei  Oiftigot  Oyölrtúnkben  ,  etöi  SzAviti^ink- 
nal<  lioros  kötcsévtt  nfive  itsiolrán,  egyedül  a'  vaU  r^indék-unknak  minden  licllyi,  hagy  »  át- 
xü  Otftágiinkat,  •,  íAcí  Hizánkit  hajdani  »irágíó  ilhpoitTáhi  állathiffuk.  éí  mind  Migunkník, 
•1  mind  kedvei  Mirad«kinknik  ílbndó  bóldOEsigunkra  erói  fundimentomot  vethefsúrk.  Kihei- 
képefl  1'  Békcsejiifk  TVjíííjái,  mindnyijunk  egyelő  ikaiartyábúl  megpróbílnunk  kiirínvín.  éí  a' 
Aff^uKFok  fokbiiiaiisáhoi  kípcll  jó  fbly»(iTaityit ,  'í  vé  jhci  mehetéjíi-n  rrmeniiín  ,  anól.wl6 
üün  iga/  indúlatrii  teit  TVíflíbíli  munkílkndisunk  után ,  Vciírlö  Feiíddnii  ^mfctmúunkból,  e" 
fulyó  I  707  Erztendóbíli  Púiik6<l  Hivinak  elsA  napiíra,  a/  Ónod  ii)in  Icv6  Nez6bcn  hirdei- 
ttiett,  d«  az-ucin  bizonyos  ukokbúl  aion  holnapnak  1 6-dik  napiiri  elhalalztatoti  kAiöniégti 
Gyülésíinkre  ,  Maiink  kAz  pvinak  munkálkodíjira  néive  firEve-gyütekcEván  ,  cl^é  láttuk 
•     nparzialtuk,  meily  iá>ol  I6tt  legyen  azon  Bckcscf>'7'<Aitiban  az  yA'^mi 'Híznak    amcfegye- 


zéshez  v]ló  igiz  igyekezeti  ,  a'  ki-it  kűlhinbkíil6mb-fé1c  nilárd  me [térségei •  el  hálóba  kerii 
is  némi  nem  iíépcn  véle  Ti  Eletet  [  7jf«iiiiii  kegyetlen  uralkoJáira-való  vigyódásával ,  ma^a 
beni  kemény  's  gyalázatos  rzolgÍlai|inah  igjp  ,   és  annak  nyomorúságos  Torsa  alá  hajtini  tcyeki 


Mtt  Bennünket ,  az  ellen  valú  Ma jiink ,  édes  MagJatink  ,  's  Jivamk  ólratniazására  niindnyájan 
&l-kiJlrváR ,  újabb  meg-cgyeictc  kedvel ,  és  fzivel  kóiónrégcsen  vígcziúk  c'  k6RtkczctidA  Arti. 
culusokic. 

jt  SzM^etségnek  meg-laríástiról ,  ellene  rétiknek  pedig  btn. 
teíésérsl ,  's  példájáról. 


ELSŐ  AR.TICULUS. 

AZ  Egyestég  kikének  (melly  az  Orfzágaknak,  *!  Birodatmoknak  cgved&l-nló  ineg-tlrrÓia  ) 
^^  az  emberek  e1mé|cbcn-v:iló  munkálkixiásái,  más  bk  rendbétl  Orfiagok,  's  Tanományok 
példijiból-is  cip^rzrilvin  ,  minden  gonolz  ellen  lee-ialaidonabb  orfouignak  lenni,  mindenek- 
nek ellen  tartása  nélkül  elvégeztetett .  hogy  a'  Mi  ftTzic-rzerkeZicrrti  Szövet t^&nknek  kfitele  la- 
*lbb  ii  (élbomolhacailaniil  maradgyon ,  ét  m^tartafték.  A'  minthogy  az  el&cient  kclnves  ayo- 
n>uni4Íei"k,  "i  ré^i  Eleink  fiomoru  pcldájiból  bórégesen  eTtünkbc  vévén,  btigy  JZ.f>/rúiakor6. 
fzakos  kegy et len r<.'«,  renimi  íltil  nem  nevckeitett  inkább,  mint  Orfzágunk  Likoiiniki  '•  Ken. 
Jfinek  rzivekben  plántáttt  <  \  hínieit  egyenctieruégek  's  vifzria-fonások  magvai  által  >  a'  mint  azt 
a'-j«len-vili>  példa-ij  élőnkbe  adgr'  >  hogy  mi  hafzna  I&n  ama'  tettetés  Békeséfi  TraOártak  .  mcl- 
tyeh  ai.  i/a/JTMiak  tsalárd  igéreti  árnyékin  eiló  kapdosásiTal ,   rróvenégiinknek  néraelljr  kitetlen, 

i  mételyét  Tagiai  ingerIcscb'SI,  Turitz  Vármegyét  annyira  viirék.  hogy  f>  «'  maga  Wz&nSici 
Gyíiléiéból  egynéhány  Vjtme(;ye'kre  eTi-nírztö  leveleket  irvín ,  iiok  által  rzakadísohac ,  'i  sili- 
ftivonitokat  nem  tuk  freríeni  igyekezett,  hanem  ezen  GySlésre  küldött  nfiiielly  Tteíai'által. 
UidÚna'Gyülcketctbenközínfégeúnbcaoíilaénk.uan  páttos  Iiásokbin-valóhaaiisságitollalmiz- 
A  sájt 

Ai  ónodi  gs&ltt  tarvén;kBn;Téaek  beveiMíae. 


^38  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


ban  senki  sem  tudta,  mihez  fogjon  s  a  félreértések  egész  lánczolata  véres 
jeleneteket  idézett  föl.  Rákóczi  beszéde  után  síri  csend  állt  be.  A  fejeddeni 
és  a  senatus  azt  várták,  hogy  a  gyűlés  azonnal  kimondja  a  peres  eljárás 
megindítását,  a  rendek  meg  azt,  hogy  ez  ügyben  valamelyik  előkélő  úr 
fog  indítványt  tenni.  így  azután  semmi  sem  történt.  Rákóczi  másodízben 
is  szót  emelt  ugyan,  de  beszédét  ismét  csönd  követte.  Ezt  a  fejedelem  oda 
magyarázta,  hogy  a  gyűlés  Turóczot  pártolja.  »Ezt  érdemeltem  tőled,  ó 
haza«,  kiáltá,  s  távozni  készült.  Erre  elemi  erővel  tört  ki  a  zivatar.  Ketten 
is  ajánlották  ugyan  a  törvényes  eljárás  megindítását,  mások  meg  vissza- 
ültették székébe  a  fejedelmet.  De  a  pokoli  zajban  fejét  vesztette  mindenki. 
Végre  Bercsényi,  túlharsogva  a  vihart,  azt  kiáltá:  semhogy  a  fejedelem 
távozzék,  » haljanak  inkább  a  gazok « !  Nyomban  kardot  rántott  s  ráütött 
Rakovszkyra,  Károlyi  ugyanezt  tette  s  fején  sebezte  meg.  De  a  seb  nem 
volt  súlyos,  s  Rakovszky  Okolicsányival  kiszaladhatott  a  sátorból  A  sza- 
badban azonban  sokan  rávetették  magukat  s  mint  nyilvánvaló  árulót  meg- 
ölték, Okolicsányit  pedig  súlyosan  megsebesítették.  Mindez  egy  piUanat  műve 
volt,  s  a  váratlan  fordulat  a  legnagyobb  mértékben  Rákóczit  lepte  meg. 
Mégis  ő  nyerte  vissza  hidegvérét  legelőször  s  nyomban  intézkedett,  hogy  a 
többi  turóczi  nemeseket  a  katonaság  megoltalmazza,  sőt  az  egyiket,  ki  trónja 
elé  borúit,  maga  mentette  meg.  A  véres  jelenet  után  a  rendek  visszatértek  a 
sátorba  s  kimondották,  hogy  Okolicsányi  ellen  a  pör  megindittassék,  s  Turócz 
megye  összes  nemesei  elfogattassanak.  Okolicsányit  csakhamar  halálra 
ítélték  s  kivégezték,  Turóczmegyét  pedig  megfosztották  önállóságától  s 
a  többi  vármegyék  közt  osztották  fel,  mely  büntetés  azonban  nem  hajta- 
tott végre. 

A  rendek  tanácskozásai  csakhamar  ismét  szabályos  folyamot  vettek. 
Június  13-ikán  végre  szóba  került  az  ország  viszonya  az  uralkodóházhoz. 
Maga  a  fejedelem  *  vetette  föl'  az  abrenuntiatío,  I.  József  király  letétele 
eszméjét. 

Az  indítvány  a  marosvásárhelyi  gyűlés  határozata  után  nem  lephe- 
tett meg  senkit.  Bercsényi  lelkesülten  ajánlotta  elfogadását  a  régi  köz- 
mondással végezve  beszédet:  eb  ura  fakó!  Az  egész  gyűlés  ismételte  e 
mondását  s  azt  kiáltotta:  mától  fogva  József  nem  királyunk!  Ezzel  a 
rendek  a  százados  viszonyt  a  Habsburg  uralkodó  családdal  megszakították 
s  nyomban  fogalmazták  az  ide  vonatkozó  törvcnyczikket.  Egyúttal  kimon- 
dották, hogy  mindazok,  kik  két  hónap  alatt  a  határozathoz  nem  csatlakoz- 
nak, vagyonukat  és  állásukat  elvesztik.  Az  új  király  választását  azonban  a 
legközelebbi  országgyűlésre  halasztották,  s  addig  Rákóczira  bízták  a  fejedelmi 
hatalom  gyakoilását,  Erdélyben  való  távolléte  idejére  meg  helyettesévé  Bercsé- 
nyit tették.  A  rendek  meg  napokig  folytatták  tanácskozásaikat,  megszav€iz- 
tílk  az  adót,  ünnepélyesen  fogadták  Erdély  követeit  s  törvénybe  igtatták  a 


*  Áldásy,  id.  m.  86. 


ni,*s  t&kélletlé  párc-ibgásokkal  támontni  nem  irtózott.  Minckokáért  Hazánk  hoz- való  igazbazgó- 
sigtól  virdcccvcn  y  azon  TuréTzi  párt-ucö  Elónkbc  £llotc  DefMátMsok  halálos  cíétir,  tudniillik  azok 


kózzúl  egyikének  y    úgymint  Jtsknfzki  AfeMjbárttuk  azon  Vármegye  Tábla  AflcíTorának  Vitézink 
fcgyVere  által,  Hazánkhoz-való  igaz  buzgó  indúlaciból  *s  gerjedezésiból,   mindjárt  a'  Gyűlésben 


kik  ezután-is ,  ezen  Mi  Szövetségünk  avagy  OnfaedtruMií}^  ártalmára  járván ,  azon  vétekben  tapafz. 
calcacnának,  hafonló  buzgósáegal,  mint  hitetlenek  és  árulók,  Hazánk  Szabadságáért  fel-fogocc 
fegyverünk  cii  által,  minden  idó  múlás  nclkúl  nyomban  s  hevenyében  búnteneíTcnek ,  femmi  el- 
lenvető okok  és  kifogások  az  ellen  nem  hafználhatván :  Melly  Vármegyének  Zá^^lúiál•is  elrcpet- 
túk,  és  a' Petsétyét-is  elvétetvén-  a' dolognak  tovább-váló  kinyomozásáig  ,  *s  törvényes  eligazí- 
tásáig felre  tétetni  rendeltük  ;  ís  hogy  azon  Vármegyének  ,  azon  pártosságban  tapafzralandó 
több  Ta<;jai.isy  nem  külömben  ha  más  Ofi/(r</rfiriiiink-is  akár  hol  lakozók  legyenek,  ekkoriig  af- 
féle párcúcésekben  ,  és  támadás  indításban  avatkozottaknak  lenni ,  va(;y  affélékben  fejeket  törni . 
'5  leled  zeni,  a' Gyúlcs  ntán-is  jövendőben  kitanúltathatnának ,  a'  OnfttáitMitTí^V.  közjava  azt  ki- 
vánván ,  minden  halogatás  nélkül ,  a'  ki  fokfzor  vefzcdcimes  fzokott  lenni ,  mind  azokat  áreílom- 
ba  vetetni,  *s  a'  fogságból  annak  az  ö  fzokott  rendi  fzercnt  a'  Felféges  Vezérlő  FEJEDELEM* 
és  Senatus  itélo  f^éke  eleibe,  hogy  ottan  2"  dolog  valóságának  ki>nyilatkozá&a  után,  érde- 
mek fzerént  búntettcílcnck ,  rtf4ltatni  elvégeztük. 

JOSEPHUS  Királyságának  lemondása,  aZj  Intcrrcgnunriw*í(',  'va^ 

Király  nem  létének  hé,  kivetkezőéit  tdeje ,  és  az^  ylu firtat  Házj  akár 

mimódon  pr^ttcnd^íf///  mindennemű  ]\ih^nak 

el.tbrlése. 

mAsodik       articulus. 

Mlnekokáért  az  y^Mjhui  Háznak  olly  tsalárd  alattomban-való  alánk  áskálásával,  vefzedelmDnk 
munkálódása,  és  álnokul  velünk  bánása,  *s  nem  egyébre  (hanem  hogy  maga  kegyetlen  0- 
ralkodáfa,  és  utálatos  igája,  'seröfzakos  hatalma  nlá  haithaíTon  Bennünket, }  tzélozáía,  avagf 
tsak  onnan-is  bövícgcíen  ki-tctfzik ,  hogy  ö  Királyi  hatalmával ,  's  MutberitáiivTlí  gOnoTzúI  élvai« 
*s  nem  lévén  maga  kötelcfségére  C melly  Hazánk  irott  Tőrvényeiben,  és  a*  hittel  megerősített 
Diplomákban  bőven  le-van  ábrázolva:  )  femroi  tekintete,  kúlömb-kúlömb-féle  fzínek' alatt  nyiU 
ván  való  erőfcak-tétclre,  vér-ontásra,  és  ezen  Magyar  Nemzetnek  fét-tett  el-tör(rsére  ki.£akadott» 
ijgy  hogy  már  többé  nem  a*  Királyi  igazgatóig  és  oltalmazol  hivatalban  foglalatoskodott,  hanem 
Az  Orfzág  lakos  Rendéinek ,  és  azoknak  Szabadságinak  nyilván-való  Ellcnfégévé  változtatta  ma^át* 
annyira,  hogy  fok  rendbéli  mély  alázatofsággal  nem  kúlömben,  mint  Ideni  Felféenek,  mind  az 
döbbeni  y4itjiri4\  Királyoknak  ,  's  mind  az  első  LEO  PO  LD  USnak  nyújtott  efedező  (upflKMnk- 
ra-is  a'  panafzoknak ,  és  gr^vámencVneV.  ^  foha  femmi  orvoslását  e*  Haza  nem  nyerhette,  főt  hova 
tovább  naponként  nagyobb  nagyobb  gonofzban  merült  állapatrya.  Méltán  fbrdíttyuk  tehát  azon 
nehéz  iga,  és  kegyetlen  TyAuniux  uralkodásra  nézve  fzemeinket  mind  azokra  a*  gonofzokra,  és 
Szabndságink  ki-forgatására,  mcilyeket  kegyetlen  TíirjiinvjiOrfzáglásának  kezdetitől,  's  dcrekafab- 
ban  pedig  a'  Mi  időnkbcliemlckczetúnktöí  fogva,  mindenféle  fzínek  alatt  elkövetett)  és  elkövetni 
ugyan  fzokásba  vett  vala,  mellyckct  másként  is  már  ennekelötte  ki-botsátott ,  *s  liyilván.valóvi 
tett  közönféges  irásinkkal  a'  Kcrcfzryén  Világ  Ítéleti  alá  botsátottunk.  És  noha  azon  fok  go- 
nofzságoknak  temérdek  voltától  indíttatván*  avagy  tsak  igazságos  fegyverkezésünknek  fcl-fbgá- 
sá\<al  is,  és  kegyetlen  TyráunMix  uralkodása  ellen-való  Srövetfcg  kötcsíinkkcl ,  's  az  által  tett  Ve- 
zérlő FEJEDELMI  6i<*frmiwiunknak  meg-erösítéfevel  hozzája- való  kivántt  engedelmefségfink- 
nck,  nem  jól  folytatott  Királyi  Orfzáglásának ,  azonnal  ellene  mondottunk,  és  magunkac  az  a- 
Jül  fcl-fzabadúlttaknak  lenni  ki-jclentettúk ;  mindazáltal  tovább-is  éles*  és  meg-értt  elmével  vif» 
gálván,  és  meggondolván  a'  nioílani  Orfzágló  fíídr  JOSEPH  Csáfzárnak,  a*  Magt  a«  Or»- 
nihoz  képzete /wsát,  és  álnokul  koholtt  pr*/ni/i»ját ,  vagy  ahoz  jutásra-való  kívánságát,  kit  a» 
Po!on\  Orfzág  Gyúlcfében,  az  Orfzág  Státutx  és  Rendéi  által ,  magának  örökös  y«i$al  adatottnak 
lenni  állat.  Minthogy  azon  Orfzág  Gyűlcsbéli  Dtcretmmnok  rendi  íf^y  fzól:  Ml  LEOPOLDUS, 
*S  a'  t.     Mtdon  eínunknek  tóbb  fitrgjdnutouí%i  k»zött  Beinkről  reitik  [iMtt  AUgjár  OrfzJgunhuk  héjiém  Mdtg 


lőtt  Afjgunk-is  jelen  lévén ^  Felféget  Érrz  Hertzjeg  JOSEPH  EUS-(zMStt  FiimkAt  y  neláek  jSfeuiS  Kir^kkÁf 
'i  llrokk-í  koronS^jiMnék.,  s  d'  r.  A'  honnat  nyilván  ki-tctfzik,  fenn-lcvén  épen  akkoriban  valóságo- 
san az  Eperjesi  Meí;^UsnJk  vér-oncó  TheMrunm^  annak  rettcQCŐi  's  kegyetlen  hóhéilásiból ,    meU 

lyckrc 

Az  ónodi  gyűlés  törvényczikke  I.  József  letételéről. 


040  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


két  ország  szövetségét.  A  fejedelem  június  22-ikén  rekesztette  be  a  gyűlést 
s  jóváhagyta  a  24  czikkből  álló  törvénykönyvet,  melynek  második  crakke 
»Josephus  királyságának  lemondása,  az  interregnumnak,  vagy  király  nem 
létének  bekövetkezett  ideje  és  az  austriai  ház  akármi  módon  praetendált 
mindennemű  jussának  eltörlése*  czímmel  foglalja  össze  a  gyűlés  legkima- 
gaslóbb határozatát. 


X.  FEJEZET. 

Gi  trencséni  t^ereség  és  lnöv^lln^zmérvgtí. 

A  függetlenségi  nyilatkozat  Ónodon  megtétetett,  de  egyszerű  papiros- 
darab  maradt,  mig  fegyverrel  érvényre  nem  emelték.  Rákóczi  első  sorban 
trónjelöltet  keresett,  mert,  mint  Bercsényi  mondta,  immár  »meg  kell  lenni 
a  gyűrűváltásnak «.  Ismét  Miksa  Emánuelhez  fordult,  ki  rég  elveszte  a  saját 
országát  s  franczia  földön  élt,  franczia  zászló  alatt  küzdött.  Főleg  1 708-ban 
egyre  sürgette  Rákóczi  a  választót,  fogadja  el  a  koronát  s  jöjjön  be  az 
országba.  De  Miksa  Emánuel  azt  felelte,  hogy  kalandokba  nem  bocsátkoz- 
hátik;  csupán  biztos  siker  esetén  jöhet  be  s  fogadhatja  el  a  koronát 
Rákóczi  már  jóval  előbb  Ágost  lengyel  királyhoz  is  fordult  s  általában 
bámulatos  leleményességgel  próbált  szövetségeseket  szerezni.  1 706-ban 
torok-svéd  szövetséget  igyekezett  alakítani  s  követei  fölkeresték  a  svéd 
királyt,  a  portát,  a  tatárokat.  Konstantinápolyban  ez  évben  igen  biztató 
kilátásai  nyíltak,  nií^  Eugen  herczeg  turini  győzelme  el  nem  ijesztette 
a  törökíjt  a  háborútól.  Ekkor  Rákóczi  íi  svédekkel  háborúban  álló  Ágost 
lengyel  királyt  próbálta  XII.  Károlylyal  kibékíteni.  Felajánlotta  neki  cserébe 
a  lengyelért  a  magyar  koronát. i  Ágost  nem  fogadta  ugyan  el,  sőt  bejélen- 
tette Bécsben  az  ajánlatot,  de  a  lengyel  koronáról  mégis  le  kellett  mon- 
dania, midőn  végre  kibékült  a  svédekkel. 

A  külföldön  általánosan  azt  hitték,  hogy  XII.  Károly,  mikor  Ágost 
szász  választóval  békét  k(3t(>tt,  neki  ígérte  a  magyar  koronát,  még  pedig 
Rákóczi  tudtával.  XIV.  Lajos  nagyon  megütközött  a  dolgon  s  azt  mondotta, 
hogy  nem  lehet  bízni  olyan  nemzetben,  mely  egyszerre  a  bajor  választónak 
is,  a  szász  választ<')nak  is  ajánlja  koronáját."  Tényleg  XII.  Károly  nem 
tett  ily  ígéretet  Ágostnak,  s  Rákóczi  csak  azt  az  eszmét  vetette  föl,  hogy 
svéd-lengycl-magyar  szr>vetscg  k()ttcssék  s  6000  svéd  jöjjön  a  magyarok 
segítségére.  Károly  azonban  ridegen  elutasította,  habár  a  tervet  XIV^  Lajos 
is  pártolta   s  figyelmeztette   az  erősen  legitimista   érzésű   királyt,   hogy    itt 

'  Az  l7or>--()-iUi  diplíímulíai  tevékenységiről  adalékot  nyújt  Thaly  Kálmán  :  Századok, 
1873.  cs  Majlálh  Héla  :   ii.  ott,   LSSO. 

'  kecueil  dts  i:istiLict.    vlipl.  II.  234. 


fi 

II 


'  A  bécsi  értekezletek  iratai  alapján  Nmirden,  id.  m.  H.  570. 
Xz  orosi-magya     érint  ke  zísckníl  (1705-11.)  igen  sok  udal  i^ 
-A   ÍJedeczkj'-csiládí  czimü  rovatában, 
asj-ar  Nemzel  TflrIéneW.  VII. 


642  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

határozottan  figyelmeztették  Bercsényit,  hogy  tisztán  a  czár  parancsára 
ajánlották  fel  a  koronát  a  fejedelemnek,  ki  tehát  ne  számítson  reájuk. 
Mindazáltal  Bercsényi  szeptember  2l-ikén  új  egyezséget  kötött,  melyben 
Oroszország  kötelezte  magát,  hogy  Rákóczit  megvédi  a  lengyel  trón  bir- 
tokában s  oltalmába  veszi  Magyarország  szövetséges  rendéit.  Ellenben 
Rákóczi  megígérte,  hogy  orosz-franczia  szövetség  létrehozatalán  fog  dol- 
gozni, s  közvetíti  XII.  Károlylyal  a  békét.  A  szerződést  deczember  lO-ikén 
a  czár  Moszkvában  végleg  ratifikálta.  Csakhogy  e  közben  az  egész  alkií 
megdőlt.  Rákóczi  nem  válthatta  be  igéretét,  hogy  XII.  Károlylyal  békét 
közvetít,  mert  a  svéd  király  újra  megkezdte  az  orosz  háborút.  Másrészt 
Bécsben  ha  nem  is  szövetséggel,  legalább  házassággal  igyekeztek  a  czárt 
megnyerni  s  fiát  Magdolna  főherczegnővel  akarták  összeházasítani.  Péternek, 
noha  régebben  nagyon  óhajtotta,  most  nem  tetszett  az  eszme  s  mivel  ekkor 
még  inkább  attól  kellett  félnie,  hogy  a  svéd-franczia  befolyás  a  szultánnal 
is  háborúba  fogja  keverni,  azt  kívánta,  még  pedig  meglehetős  kihívó 
modorban,  hogy  a  császár  támadó  szövetségre  lépjen  vele,  mely  esetben  termé- 
szetesen a  Rákóczival  kötött  szerződést  egyszerűen  semmisnek  tekintette  volna. 
Bármennyire  óhajtotta  ezt  az  udvar,  a  czárt  mégis  elutasította,  mert  attól 
félt,  hogy  ha  vele  szövetkezik,  a  szultán  meg  a  magyarokat  fogja  segíteni, 
így  tehát  Rákóczinak  kezében  volt  ugyan  az  orosz  szerződés,  de  a  1^- 
csekélyebb  hasznát  sem  vette,  a  lengyel  korona  megszerzését  meg  épen 
ama  diadalok  tették  neki  lehetetlenné,  melyeket  a  czár  később  a  svédeken 
aratott.  Egyetlen  támasza  XIV.  Lajos  maradt,  ki  azonban  a  rég  igért  szö- 
vetséget ezután  sem  kötötte  meg  vele,  sőt  mivel  a  harcztéren  egyre  súlyo- 
sabb csapások  értek,  még  azt  a  szerény  segélyt  sem  bírta  többé  pontosan 
fizetni,  melyben  a  magyarokat  eddig  részesítette. 

Az  ónodi  gyűlés  határozatához  fűzölt  magas  szárnyalású  remények 
tehát  egytől  egyig  hiúknak  bizonyultak.  A  rendek  megüresedettnek  nyilvá- 
nították a  trónt,  de  senki  sem  akart  beleülni.  XIV.  Lajos  nem  kötötte  meg 
az  igért  szövetséget,  az  orosz  szerződés  viszont  a  végzetes  tévedések  hosszú 
sorának  lett  kiinduló  pontja.  Ellenben  azokra,  kik  eddig  egyedül  sarkalták 
őszintén  és  komolyan  az  udvart  a  kiegyezésre,  a  tengeri  hatalmakra,  az 
ónodi  határozat  leverőén,  elkedvetlenitőlcg  hatott.  Jóakaratuk  Magyarország 
iránt  soha  sem  szűnt  ugyan  nicg,  de  nem  gyakoroltak  többé  oly  nyomást, 
mint  eddig,  az  udvarra.  Érezték,  hogy  immár  nem  illik  a  királyt  egyességre 
ösztönözni  azokkal,  kik  elszakadtak  tőle. 

Annál  erélyesebben  lepett  föl  az  udvar,  hogy  bosszúját  éreztesse  s 
bebizonyítsa,  hogy  Magyarországban  és  Erdélyben  egyaránt  ő  parancsoL 
Kabutin  még  1 707-bcn  visszaszerzc  Erdélyt.  1 708-ban  Magyarországra  került 
a  sor.  Mint  az  erdélyi  labanczok  a  marosvásárhelyi,  akképen  a  nádor  és  a 
többi  urak  az  ónodi  gyűlés  határozatai  ellen  tiltakoztak  s  semmiseknek 
nyilvánították  őket,  A  papságot  az  udvar  szintén  végkép  el  akarta  a 
mozgalomtól   vonni   s  Xí.  Kelemen   pápával,  kivel  a   legrosszabb   viszony* 


A    TRENCSÉNI   VERESÉG    ÉS   KÖVETKEZMÉNYEI.  643 


ban  állt  s  kit  fegyverrel  kényszerített  engedelmességre,  mikor  Eugen  herczeg 
diadalai  kezébe  adták  Olaszországot,  1707  szeptember  2-ikán  a  magyar 
papsághoz  brevét  intéztetett,  mely  szigorúan  eltiltotta  a  felkelésben  való 
részvételtől,  különösen  azonban  attól,  hogy  új  király  választásában  vagy 
kikiáltásában  merjen  résztvenni.  A  breve  kárhoztatott  mindent,  a  »mit  a 
felkelők  jog  és  törvény,  a  császár  méltósága  ellen*  cselekesznek.  Egyúttal 
emlékeztette  a  magyarokat,  hogy  egykor,  polgárháború  idején,  a  szent- 
székhez szoktak  fordulni,  mely  mindig  elhárította  a  veszélyt,  s  visszaállí- 
totta  a   békét.    Kövessék   e  példát   s  forduljanak  ők  is  atyai  szeretetéhez.^ 

A  legfontosabb  következménye  azonban  az  ónodi  határozatnak  az 
volt,  hogy  végre  országgyűlés  tartására  kényszeríté  az  udvart.  Hasztalan 
kérték  eddig  a  nádor  és  a  többi  labancz  urak  az  országgyűlés  össze- 
hivását,  hasztalan  állították  e  végből  össze  a  sérelmeket,  József  király  sem 
országgyűlést  nem  tartott,  sem  egyetlen  sérelmet  nem  orvosolt,  sőt  ellen- 
kezőleg, a  régieket  újakkal  szaporította.  KoUonics  halálával  (1707  január 
20-ikán)  nem  Széchenyi  Pál  kalocsai  érseket,  a  kiegyezés  buzgó  hivét  nevezte 
ki  prímássá,  hanem  egy  idegent,  Keresztély  Ágost  szász-zeitzi  herczeget  állí- 
totta a  magyar  katholikus  egyház  élére.  A  prímás  protestánsnak  született, 
s  csak  1689-ben  tért  át.  így  a  protestánsok  iránt  sokkal  mérsékeltebb 
magatartást  követett,  mint  a  többi  magyar  főpap,  sőt  a  magyarok  iránt 
is  jóindulatot  táplált.  Mindazáltal  idegen  volt  s  kinevezésével  az  udvar 
a  magyar  törvények  iránt  kevés  tiszteletet  tanúsított.  Az  országgyűlést 
sem  törvénytiszteletből,  hanem  az  ónodi  gyűlés  ellensúlyozására  hívta  össze. 

Ez  ügyben  a  labancz  urak  még  az  ónodi  gyűlés  előtt  Bécsben  érte- 
kezletet tartottak,  mely  azt  ajánlotta,  fogadja  el  a  király  az  idegen 
hatalmak  garantiáját,  mint  ősei  ismételve  tették,  helyezze  vissza  Erdély 
fejedelmi  székébe  11.  Apafy  Mihályt,  a  béke  helyreálltával  vigye  ki  az  idegen 
hadakat  az  ország  belsejéből  s  csak  egy  részüket  hagyja  a  határszéli 
várakban,  de  ott  is  magyar  fővezénylet  alatt,  a  vallásügyben  pedig  haj- 
tassa lelkiismeretesen  végre  az  1681-iki  törvényeket.  Az  urak  lelkére 
kötötték,  hogy  ide  vonatkozó  elhatározásait  még  az  ónodi  gyűlés  előtt 
hozza  köztudomásra  s  ezzel  ellensúlyozza  Rákóczi  törekvéseit.  De  a  király 
csak  az  ónodi  gyűlés  után  kezdett  az  országgyűlés  eszméjével  komolyan 
foglalkozni,  mert  valamely  alkotmányos  testülettel  óhajtolta  törvénytelennek 
nyilváníttatni  az  ónodi  határozatot. 

Novemberben  a  primás  Pozsonyban  ismét  értekezett  az  urakkal. 
A  megjelentek  fölkérték  a  királyt,  állítsa  vissza  a  törvényes  állapotot,  még 
pedig  az  államélet  minden  ágában  s  különösen  az  adózás  terén  bánjék  kímé- 
letesebben a  szegénységgel.  József  ezt  sem  teljesítette  ugyan,  de  az  ország- 
gyűlést 1708  február  29- ik  napjára  Pozsonyba  mégis  csak  összehívta.  A  köz- 
vélemény hidegen,  bizalmatlanul  fogadta  a  legfelsőbb  elhatározást.  A  » farsangi 

>  Clementis  XI.  epislolae  ct  brevia  selectiora. 

41* 


644  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


mulatság  «-ra  —  igy  nevezte  Bercsényi  a  gyűlést  —  a  kuruczok  is  meg- 
hivattak. De  Rákóczi  természetesen  a  detronizált  uralkodó  gyűlésén  meg  nem 
jelenhetett  s  hiveit  is  távolmaradásra  intette.  Annak  azonban,  ki  mégis  el 
akart  menni,  készségesen  adott  útlevelet.  Csakhogy  a  királyi  rendelet  nem 
biztosított  bántatlanságot  azoknak,  kik  Pozsonyban  megjelennek  s  országszerte 
az  az  aggodalom  támadt,  hogy  a  rendeket  Pozsonyba  akarják  csalni  s  ott 
a  kényuralom  bosszújának  kiszolgáltatni.  Ez  okból  a  mozgalomnak  még 
mérsékeltebb  elemei  sem  mertek  Pozsonyba  menni.  Sőt  néhány  dunántúli 
vármegye  tiltakozott  a  gyűlés  ellen,  a  Rákóczihoz  ragaszkodó  törvény- 
hatóságok meg  egészen  távol  maradtak  tőle.  Ellenben  megjelentek  a  főpapok 
Telekessy  s  két  czimzetes  püspök  kivételével  teljes  számban,  összesen 
huszonegyen,  mig  a  káptalanok  közül  csak  azok  küldtek  követet,  melyek 
székhelye  a  császáriak  kezén  volt. 

A  grófok  legnagyobb,  a  bárók  tetemes  része  labancz  levén,  a 
főurak  igen  nagy  számmal  voltak  Pozsonyban.  A  Pálflfy,  lllésházy, 
Czobor,  Batthyány,  Kéry,  Draskovics,  Nádasdy,  Erdődy,  Koháry,  Keglevich, 
Széchényi,  Szirmay,  Pethő  grófi  nemzetségek  mind  labanczok  voltak  s  a 
Zichyek  közül  is  csak  egy  kanonok  hiányzott,  a  ki  Rákóczi  által  akart 
püspök  lenni.  Volt  jelen  vármegyei  nemesség  is,  csakhogy  ezt  nem  a  tulaj- 
donképeni  vármegye,  hanem  a  várakba  szorultak,  a  » labancz  vármegye «, 
illetve  a  császári  hatóságok  küldöttek.  Képviselve  volt  21  város,  de  kivétel 
nélkül  olyan,  mely  vagy  a  Dráván  túl  feküdt,  vagy  német  kézen  volt 
Buda  és  Pest  követei  ez  országgyűlésen  jelentek  meg  másfél  század  után 
először. 

József  király  személyesen  készült  az  országgyűlést  megnyitni,  de 
minthogy  a  kuruczok  minduntalan  Pozsony  körül  portyáztak  s  egy  izben 
a  prímást  is  megszalasztották,  biztosaival  nyittatta  meg  s  vezette  a  tár- 
gyalásokat, melyek  zavaros  folyamot  vettek  s  végűi  meddők  maradtak. 
A  rendekben,  valamint  az  udvarban  egyaránt  hiányzott  az  a  higgadtság, 
mely  minden  eredmény  előfeltétele  volt.  Napirendre  került  a  kuruczok 
kibékítése  is,  kikhez  az  országgyűlés  bízottságot  akart  küldeni.  A  király 
egy  ideig  nem  ellenezte  az  eszmét,  de  mikor  a  bizottságot  meg  kellett 
választani,  április  2-ikán  a  leghatározottabban  megtiltotta.  Még  zavaro- 
sabbak voltak  a  nézetek  a  vallásügyben,  noha  első  sorban  ennek  engesz- 
telékeny  megoldásától  függött  minden  megegyezés.  De  az  ellentétek  épen 
e  kérdésben  nyilvánultak  a  legridegebben. 

A  trencséni  követek  utasítása  úgy  szólt,  hogy  a  protestánsok  lázadók, 
pusztuljanak  tehát  az  országból  s  ha  kénytelenségből  egy  ideig  még 
megtűretnek,  később  mindenesetre  ki  kell  őket  irtani.^  Körülbelül  ugyané 
nézeteket  vallotta  a  főpapság,  mely  már  1706-ban  arra  kérte  a  királyt, 
helyezze   vissza    a    vallásügyet    az    I.    Ferdinánd   korabeli  állapotba,  mikor 

'  Zsilinszky  Mihály,  Az   1708-iki  pozsonyi  országgyűlés  története. 


A    TRENCSÉNI    VERESÉG    ÉS    KÖVETKEZMÉNYEI.  645 


még  nem  volt  protestantismus.  Egész  okoskodása  később  is  arra  irányult, 
hogy  folytatni  kell  az  eddigi  véres  munkát,  az  irtó  háborút  az  eretnekek 
ellen,  mely  kivánságát  nem  is  vallási,  egyházjogi,  hittudományi  érvekkel, 
hanem  azzal  okolta  meg,  hogy  a  protestánsok  lázadók.^ 

Az  udvar  nem  ment  ugyan  ily  messzire,  de  fenn  akarta  az  eddigi 
állapotot  tartani.  Ellenben  a  kevés  számmal  megjelent  protestánsok  az 
1647-iki  törvények  alapján  sürgették  a  vallásügy  rendezését  s  visszakérték 
az  azóta  elfoglalt  templomokat.  De  Wratislávv  gróf  kijelentette,  hogy 
a  császár  a  vallásügyben  semmit  sem  fog  engedni,  mert  a  protestánsok 
vallásszabadsága  igy  is  eléggé  biztosítva  van,  a  templomok  visszaadásáról 
pedig  szó  sem  lehet.* 

Az  országgyűlés  többsége  legfeljebb  »tűrt  felekezetnek*  akarta  a  két 
protestáns  egyházat  elismerni.  E  téren  tehát  üdvöset  az  országgyűléssel 
végeztetni  nem  lehetett,  politikai  törekvéseit  viszont  az  udvar  hiúsította  meg. 
A  rendek  elismerték  ugyan  a  Habsburgok  örökjogát,  ellenben  alkotmányos 
kormányzatot  kivántak,  melyet  ép  úgy  a  külföldi  hatalmakkal  akartak  biz- 
tosíttatni, mint  Rákóczi.  De  József  azt  felelte,  hogy  ilyesmiről  szó  sem  lehet, 
sőt  június  elején  megtiltotta  az  országgyűlésnek,  hogy  a  trónörökléssel,  a 
német  csapatok  kiküldésével  s  Erdély  bekebelezésével  egyáltalán  foglal- 
kozzék.^ Méltán  mondotta  Bartholdi  porosz  követ,  hogy  a  király  politikája 
még  leghívebb  magyar  hiveít  sem  elégítheti  ki,  a  kuruczokat  meg  egye- 
nesen az  ellenállás  folytatására  ösztönzi.  Az  országgyűlés  valóban  meddő 
is  maradt  s  a  rendek  júniusban  a  pestis  és  a  kuruczok  elől  egyszerűen 
szétfutottak.  » Rákóczi  dictaturája  —  irja  egy  modern  külföldi  történetíró  — 
fenköltebb  tekintélyt  nyert,  a  függetlenségi  harcz  az  önfentartás  harczává 
avattatott «  a  pozsonyi  gyűlés  s  az  udvar  eljárása  által.  Bécsben  tényleg 
egész  ridegen  kimondották,  hogy  engedményről,  a  sérelmek  orvoslásáról 
szó  sem  lehet,  mert  Magyarország  birtoka  nemcsak  hasznára  nincs,  hanem 
egyenesen  ártalmára  lesz  a  királynak,  ha  nem  az  erőszakra,  a  fegyven-e 
támaszkodik.*  Ennek  megfelelően  ismét  a  véres  Heister  Szigbertet  küldték 
le  fővezérnek,  ki  már  1 708  január  7-ikén  Írásban  kérte  a  császárt  és  Eugen 
herczeget,  hogy  őt  nevezzék  ki  Starhemberg  helyére,  mert  ez  állásra  ő  a 
legalkalmasabb;  a  magyarok  rettegnek  tőle,  az  örökös  tartományok  őt 
kívánják,  az  orosz  udvarnak  szintén  kiváló  kegyében  áll  s  ott  is  szolgá- 
latot tehet  a  császárnak.*^ 

Annak  a  hadviselésnek,  melyet  a  ministerek  Magyarországon  immár 
folytatni  akartak,  csakugyan  Heister  volt  igazi  embere.  Utasításul  azt 
nyerte,   hogy   az   erdélyi   haddal,   melynek   vezetésében    a    beteg   Rabutint 

'  Zsilinszky,  Vallásügyi  tárgyaiésok,  IV.  282-90. 

'  Április-májusi  dipl.  jelentések  alapján  :  Noorden,  id.  m.  II.  422. 

3  Dipl.  jelentések  alapján :  Noorden,  id.  m.  II.  423. 

♦  Delfin  velenczei  követ  1708-iki  jelentése:  Fontes  Rer.  .Austr.  XII. 

»  Arneth,  id.  m.  II.  109. 


646  A    MAGVAR   NEMZET    TÖRTÉNETE. 

báró  Kriechbaum  váltotta  fel,  lehetőleg  együtt  működjék  s  segélyével 
agyonnyomja  a  fölkelést.  Ismét  rendelkezésére  adták  a  horvátokat,  ráczokat 
s  mindazt  a  dúló,  fosztó  népet,  mely  az  országot  sivataggá  telte,  S6t 
ezúttal  a  Rákóczihoz  annyira  ragaszkodó  oroszok,  a  ruthének  közt  is 
felkelést  akartak  támasztani.  Ezt  Hodermarszki  József  nevű  pap  már 
1707-ben  megindította.  Hogy  befolyását  gyarapítsa,  a  király  munkáca 
ptispökké  nevezte  ki  s  pénzzel  látta  el,  hogy  »a  magyarok  ellen  hadat 
fogadjon  és  a  Krajnákon  való  oroszságot  felültesse,  hozván  a  császártól 
olyan  szabadságot  nekiek,  valamint  a  ráczságnak  vagyon  adatva.*. *  Palocsay 
Mihály  s  néhány  nemes  úr  mindjárt  hozzá  csatlakozott  s  1708  nyarán 
kezére  játszotta  Palocsát  s  Zborót.  Alakílott  is  egy  csapatot  s  a  moz- 
galom nem  volt  fontosság  nélkül,  mert  az  udvar  biztatására  Lubomirszici 


Caitiktp  a  kuiuciviligbdl. 
(Rugcndaa   egykorú  rajza   után.; 


Tivadar  lengyel  berezeg  is  betört  Sárosba.  De  kiverték  Hodennarszkival 
együtt  s  az  oroszok  tömegei  híven  megmaradtak  Rákóczi  mellett. 

E  közben  az  apró  harczok  országszerte  folytak  s  a  hadjáratot  Hdster 
a  Cobok  mintájára  azzal  kezdte  meg,  hogy  rendeletet  adott  ki,  medy 
szerint  a  kuruczok  felesége  és  gyermekei,  kik  királyi  területen  élnek,  14  nap 
alatt  távozzanak,  mely  Önkény  ellen  hasztalan  tiltakozott  az  országgyűlés.' 

Maga  Rákóczi  ez  évben  magas  szárnyalású  tervvel  foglalkozott. 
Idegenbe,  külföldre,  még  pedig,  mint  a  porosz  királynak  irta,  Morvába, 
Sziléziába,  esetleg  Csehországba  akarta  a  háborúi  átvinni  s  e  tartományok 
lakóit,  melyeket  a  császár  kemény  kormányzata  szintén  elkeserített,  fegy- 
verre szólítani.  A  porosz  király,  noha  a  császárral  szövetségben  állt,  rokon- 

'  Palocsay  Gyiirgy  lev.  Gróf  Károlyi  cs.  Okitára,  V.  575.  Itt,  valamint    Bidenn*nn 
•Cesch.  der  Gesammtstaatsidee*  czimű  müvében  e  kísérletről  további   résslelek  tAlálhatók. 
■  Országgi'úlési  Napló.  Közli  Thsly  Kálmán:  Tiirt.   Tár.  1896.  397. 


A   TRENCSÉNI    VERESÉG    ÉS    KÖVETKEZMÉNYEI.  647 

szenvezett  az  eszmével,  melytől  Rákóczi  azt  is  remélte,  hogy  Miksa 
Emánuelben  kedvet  fog  a  korona  elfogadására  s  az  országba  való  jöve- 
telre ébreszteni.  De  csak  a  következő  télre  tervezte  a  hadjáratot,  s  az  időt 
addig  a  hadsereg  újjászervezésének  szentelte.  Eger  alatt  ütötte  fel  táborát 
s  ott  akart  maradni,  mig  a  sziléziai  vállalatba  nem  foghat.  Mivel  azonban 
keveseket  avatott  titkába,  a  többi  hadtestek  főtisztei  zokon  vették,  hogy  a 
fejedelem  az  ellenségtől  távol  vesztegel.  Pedig  nem  tétlenül  tölte  az  időt, 
hanem  szervezte  haderejét  s  csakhamar,  főleg  gyalogsága,  »soha  ily  szép 
és  fegyelmezett  nem  volt*.  De  a  panaszoknak,  hogy  lő  távolon  kivül  marad, 
a  fejedelem  végre  nem  birt  ellenállani,  hanem  lassú  menetben  a  Vág  vidé- 
kére vezette  hadát,  ekkor  is  azzal  az  elhatározással,  hogy  csatába  nem 
bocsátkozik,  hanem  a  sziléziai  vállalathoz  tartja  meg  erejét.  Már  el  is 
készítette  a  latin  és  német  kiáltványokat,  melyekben  Szilézia  népét  fegy- 
verre szólítja.  Mihelyt  azonban  tábornokai  közt  volt,  ezek  rá  igyekeztek 
venni,  hogy  az  egész  háború  folyamán  német  kézen  levő  Trencsént 
támadja  meg,  melynek  őrsége  hír  szerint  a  véginséggel  küzdött.  A  feje- 
delem eleinte  ellenkezett.  »De  —  írja  —  mintha  valami  végzetszerű  átok 
szállta  volna  meg  az  elméket*,  a  július  30-ikán  Brezóban  tartott  hadi 
tanácsban  Vay  Ádámon  kivül  összes  tábornokai  a  támadást  sürgették. 
Rákóczi  engedett,  de  mire  Trencsén  alá  ért,  azt  a  németek  már  ellátták 
eleséggel,  Heister  meg  a  vár  fölmentésére  sietett.  A  kurucz  had,  valami 
15 — 16,000  ember,  augusztus  3-ikán  jól  választott  állásokban  készen  várta 
Heistert,  kit  ez  annyira  kihozott  sodrából,  hogy  nem  mert  támadni, 
s  Trencsén  erődítményei  közé  készült  visszahúzódni.  De  Pálffy  állítólag 
Ocskay  László  útján  értesült,  hogy  a  kurucz  hadállásnak  leggyöngébb  pontja 
a  jobb  szárny,  mely  rosszul  fegyelmezett  s  fölszerelt  mezei  katonaságból 
áll  ^  Pekry  Lőrincz  vezetése  alatt.  Próbaképen  megtámadta  tehát,  s  noha 
az  első  pillanatban  nenii  boldogult,  utóbb  a  rossziil  vezetett  kuruczokat 
csakugyan  zavarba  hozta.  Rákóczi  látva  a  bajt,  Pandúr  nevű  lován  a 
hátráló  jobb  szárny  segítségére  vágtatott.  De  egy  vízmosáson  átugratva, 
lova  elbukott  s  nyakát  szegte,  a  fejedelmet  meg  maga  alá  nyomta, 
úgy  hogy  nehezen  bírták  alóla  kihúzni.  Arcza  véres  volt,  mire  a 
csapatok  közt  az  a  vakhir  terjedt  el,  hogy  megsebesült;  mások  azt 
beszélték,  hogy  meghalt  vagy  német  fogságba  jutott.  Ebből  csakhamar 
általános  rémülés  és  futás  támadt,  melyet  Rákóczi  hasztalan  próbált  fel- 
tartóztatni. A  vereség  súlyos,  döntő  volt.*  >  Gyalázatosabb,  nyomorultabb 
s  következményeiben  gyászosabb  csatavesztés  ennél  soha  sem«  volt,  keser- 
gett  Rákóczi.*   >  Tíz-húsz  mértföldnyire  is  szaladni,  nem  semmi «,  mondta 

>  Thaly  Kálmán,  A  trencséni  csatáról.  Hadtört.  Közi.   1897.  150. 

'  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  VI.  31.  közli  Bercsényi  levelét,  mely  szerint  a  szomszéd 
falvak  lakói  pár  nap  alatt  valami  harmadfél  ezer  magyar  s  600  német  holttestét  temették  el. 
14  ágyú,  40  zászló  s  450  ember  jutott  német  kézbe. 

'  Emlékiratai,  252. 


648  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

augusztus  14-ikén  Bercsényi  s  attól  félt,  hogy  'Országos  rémülés«  •  lesz 
a  kudarczból.  Csakugyan  az  lett  A  legképtelenebb  hirek  keltek  szárnyra  s  az 
ország  minden  részébe  szétvitték  a  rémületet.  Beszélték,  hogy  az  egész  kurucz 
had  megsemmisült,  hogy  Bercsényi  súlyos  sebet  kapott  s  vége,  van  min- 
dennek. Igazi  panique  ragadta  meg  a  kedélyeket.  Nemcsak  azok  az  ezredek, 
melyek  a  csatában  részt  vettek,  hanem  a  többiek  is  szétfutottíik.  Az  általános 
zűrzavarban  megkezdődött  az  árulás.  Ocskay  László  német  kézbe  játszotta 
ezredét;  ugyanezt  akarta  tenni  2000  emberével  Bezerédy  Imre,  ki  a  nóta 
szerint  addig  kardját  német  hússal  etette  s  maga  valami  72  német  tisztet 


Ocskay  Lász 

(Eredetije  Ocskar  Méri 


Ölt  meg  vitézi  harczon.  Immár  ö  is  labancz  akart  lenni,  de  rajta  vesztett, 
mert  Esterházy  Antal  ellbfíla  áruló  tiszttársaival  együtt.-  A  többi  vezérek 
tervezett  áruliisáról  szintén  mindenféle  kósza  hir  keringett.  A  gyanú  még  a 
hős  Bottyánt  sem  kimélie,  ki  tényleg  kétségbeesetten  nézett  a  jövő  elé. 
p.\zt  mondja,  —  Írja  r(')la  Bercsényi  augusztus  29-ikén  —  már  nincs 
mihez    biznia,    oz   mind    eláll ;   lia   nincs   remén_\'ség  külső  hadhoz,  kérjünk 


'  Thaly,  Arch.   tíakocíianum,  V. 

*  N'cí;y  tdrBávu.1  haditürvtnyszc! 

Bezerédy    rí    Bollkii    Ádám    kerüllek    ■ 


fic   állíiiaiou.    mely  halálra  ítélte  őket.  De  csak 
■rpudra,    !i    másik    háromnak  Rákócii    megkegyef- 


A    ROHAMOS   HANYATLÁS.  64^ 


armistitiumot  és  béküljünk.*  ^  Reá  is  ügyeltetett  Bercsényi,  mert  —  mint 
a  fejedelem  szeptember  12-ikén  irta  —  »a  mostani  szerencsétlen  conjunc- 
turákban  alig  tudta  az  ember,  kiben  kell  hinni ;  melyek  még  megmaradtak, 
szintén  elkeseredtek.* 

A  szét  nem  futott  katonaság  kivetkeződött  minden  fegyelemből,  panasz- 
kodott és  szidta  vezéreit.*  A  tömegeket  viszont  az  ónodi  gyűlés  által 
megszavazott  adó  keserítette  el,  mert  —  mint  a  fejedelem  mondotta  — 
»még  csak  bikfalevelet  is  nem  örömest  ad  a  magyar  parasztember,  nem 
hogy  pénzt  adna  morgás  nélkül.^  Szóval  a  trencséni  csata  utáni  hóna- 
pokban végleg  elgyöngült  a  mozgalom  s  a  nemzeti  ellenállás  rohamos 
hanyatlásnak  indult. 


XI.    FEJEZET. 

(E  rohamos  lianvallás. 

Heister  e  közben  »kurucz  vadászat  «-tal,  apró  portyázással,  hallatlan 
kegyetlenségekkel  s  még  szörnyűbb  fenyegetésekkel  fokozta  a  rémületet. 
Diadalát  kellően  kiaknázni  azonban  nem  tudta.  Megvette  ugyan  Nyitra 
várát,  de  Ersek-Ujvár  ellen  nem  boldogult  s  csak  a  vár  közelében  levő 
községeket  pusztította  el,  a  lakosokat  meg  a  Vágón  vagy  a  Dunán  túlra 
költöztette,  hogy  az  őrség  ne  élelmezhesse  magát.  Ellenben  Pálflfy,  Ebergényi 
és  Löffelholtz  (kit  a  magyarok  fakanálnak  neveztek)  tábornokok  Trencsén  és 
Turócz  megyék  fontosabb  pontjait  szállták  meg  s  a  Dunán  innen  immár 
a  Garamig,  nem  pedig  a  Vágig  terjedt  a  németek  uralma.  Az  ország  többi 
részeiben  azonban  1 708  végén  nem  igen  változott  az  eddigi  birtokállomány. 
Maga  Rákóczi  Egerbe  húzódott  s  ott  igyekezett  hadait  rendezni.  Még 
mindig  nem  esett  kétségbe  s  Bercsényi  azon  értesítésére,  hogy  a  hadak  szive 
újra  fölbuzdult,  egész  lelkesedéssel  felelte:  »már  tudom,  hogy  találkoztak 
oly  magyarok,  a  kikkel  lehet  életemet  hazám  szabadságáért  inkább  feláldoz- 
nom, mintsem  bujdosásra  adnom  kesergő,  koporsómig  gyászszal  beborított 
fejemet*.  » Helyre  üti  —  folytatta  —  bátor,  erős  és  eltökéllett  sziv  az 
eddig  szitkozódó,  morgó  prédáló  sokaságot.*  * 

De  a  » szerencsétlen  trencséni  nap  után  —  mint  később  maga  mon- 
dotta —  semmi  sem  sikerült  többé «.  A  fejedelem  deczember  elején  a  senato- 
rokat  s  a  közeli  megyéket  Sárospatakra  tanácskozásra  hívta.  A  megjelentek 

*  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  VI.  47. 

■  Id.  m.  II.  304—5.  Rákóczi  igen  élénk  képet  ad  a  katonaság  elégedet- 
lenségéről. 

»  U.  ott,  323. 

*  Szeptember  2-iki  levele  u.  ott,  II.  311  —  12. 


650  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


egyébről  sem  beszéltek,  mint  a  békéről,  a  mi  a  fejedelmet  olyan  nyugta- 
lanná tette,  hogy  Károlyit  felkérte,  jöjjön  Patakra  s  küldessen  a  Tiszán  túli 
hadakkal  követeket,  a  kik  kijelentsék,  hogy  ragaszkodnak  Rákóczi  erdélyi 
fejedelemségéhez  s  az  ausztriai  háztól  való  elszakadáshoz  s  ha  a  vár- 
megyék békülnének  is,  ők  nem  állanak  el  Rákóczi  személyétől.*  A  békétől 
egyébiránt  maga  sem  idegenkedett  s  a  porosz  királyt  felkérte,  vegyék  rá 
szövetségesei  a  császárt,  hogy  Magyarországban  néhány  évi  fegyverszünetet 
engedélyezzen."  Újra  az  angol  királynő  diplomatiai  segélyét  kereste  s  törek- 
vései támogatására  igénybe  vette  a  törvényhatóságokat.  Követei  számára 
velük  szintén  állíttatott  ki  meghatalmazást,  melyben  ők  is  kérik  a  kül- 
hatalmakat,  hogy  »hathatós  mediatiojok  által  inducálni«  » igyekezzenek  a  békét. 
Ügynöke  Klement  János  *  Jablonszky  porosz  udvari  lelkészszel  megjelent  Lon- 
donban és  Hágában.  Marlborough  berezeg  1709  tavaszán  a  legszívélyesebben 
fogadta  s  azt  mondta :  az  a  baj,  hogy  a  magyaroknak  Bécsben  egyetlen  barátjuk 
sincs ;  ezért  nem  kaphat  Rákóczi  békét.  \''esztegesse  meg  tehát  gróf  Wratislá- 
vot  s  igy  tegye  hajlandóvá  kívánságai  teljesítésére.  A  követeket  a  minister- 
tanács  szintén  a  legszívélyesebben  fogadta,  de  még  sem  hoztak  egyebet  szép 
szónál,  mert  a  császár  kijelentette,  hogy  idegen  közvetítést  nem  fogad  á 
többé,  hanem  forduljanak  az  elégedetlenek  az  országgyűléshez. 

Minthogy  a  szövetséges  hatalmak  közt  már  ekkor  folytak  es2nne- 
cserék  a  jövendőbeli  béke  feltételeire  nézve,  különösen  Eugen  berezeg  sür- 
getésére a  császár  kimondotta,  hogy  Rákócziról  szó  sem  lehet  a  nemzet- 
közi béketárgyalásokban,  mert  a  magyar  kérdés  a  császár  házi  ügye.  Arra 
a  hírre  pedig,  hogy  Londonban  és  Hágában  nagyon  szívélyesen  fogadták 
Rákóczi  követségét,  az  udvar  azzal  felelt,  hogy  az  1709  júniusban  újra 
megnyílt  pozsonyi  országgyűlés  végzéseit,  noha  azok  egyebek  közt  Rákóczit 
és  Bercsényit,  mint  a  haza  ellenségeit  proscríbálták,  nem  szentesítette, 
Heisterrel  meg  folytattatta  a  kegyetlenkedést,  ki  a  kegyelmi  ígéreteket  ismét 
nem  tartotta  meg.  így  akarta  a  külföldnek  megmutatni,  hogy  6  Magyar- 
ország ura  s  idegen  államnak  nincs  köze  a  magyar  kérdéshez. 

A  császár  szövetségeseinél  azonban  Rákóczi  legalább  őszinte  jóakarattal 
találkozott.  Ellenben  Francziaország  igen  kevéssé  támogatta,  a  szultánt  meg 
hasztalan  figyelmeztette,  hogy  utoljára  kéri  segélyét,  mert  a  magyarság 
ereje  mindinkább  kimerül  s  ha  a  porta  fel  nem  használja  az  alkalmat,  a 
magyarok  leveretnek,  pedig  akkor  Törökország  kerül  sorra.  De  a  legcsúfo- 
sabban  Ágost  lengyel  király  s  Nagy-Péter  czár  bánt  vele.  A  czár  1707 
óta  írásbeli  kötelezettségeket  vállalt  Rákóczi  irányában.  Csakhogy  a  szerződés 

*  Deczember  1-én  kelt  levele  id.  h.  II.  370. 

•  Tört.  Tár,   1882.    155. 

•  A  hajdúvárosük  által  1709  ápril  30-ikán  aláirt  és  megpecsételt  utasítás:  Varga 
Geiza,  Hajdumegye  leírása,  55  —  56. 

*  Diplomatiai  iratai :  Fontes  Rer.  Austr.  Dipl.  XVII.  Klementről  Szalay  Lissló : 
xadok,  1870. 


A    ROHAMOS   HANYATLÁS.  651 

nem  akadályozta  abban,  hogy  a  magyar  fölkelés  leverésére  újra  fel  ne 
ajánlja  hadait  az  udvarnak,  ha  ez  vele  a  svédek  ellen  szövetkezik.  Péter  egy 
milliónyi  kölcsönt  s  12,000  embert,  Ágost  12  lovasezredet  akart  a  magyarok 
ellen  a  császár  rendelkezésére  bocsátani.  De  József  kerülte  a  svédekkel  való 
összetűzést  s  eluiasítólag  felelt. 

Mindazáltal  Rákóczi  orosz  részről  ezután  sem  kapott  segélyt,  az 
ország  maga  meg  annyira  kimerült,  olyan  Ínségre,  szegénységre  jutott, 
hogy  a  hadviseléshez  szükséges  eszközöket  nem  bocsáthatta  rendelkezésére, 
sőt  az  adót  sem  fizethette.  Már  1 708-ban  jelentette  haza  a  velenczei  követ, 
hogy  az  öt  évi  háború  annyira  elpusztította  az  országot,  hogy  50  év  alatt 
sem  fogja  kiheverni. 


Csktijelenct   a   liunieívllágbúl. 
(Rugcndas  egfkorú  niju  ulin.) 

Ezzel  igazat  mondott.  Azok  a  Dunán  inneni  és  tíJli  vidékek,  melyek 
a  háború  állandó  színhelyéül  szolgáltak,  sivataghoz  hasonlítottak.  De  vég- 
telen nyomorba  sülyedtek  a  felsőmagyarországi  vármegyék  is,  noha  az 
ellenség  vagy  épen  nem  vagy  kevésbbé  bántotta  őket.  »Sir,  jajgat  a  sze- 
génység —  Írja  Ugocsa  —  hogy  már  tehenét  is  elcserélte,  gyermekét 
tejtől  megfosztotta  s  már  az  Ökröt,  kiki  maga  cserélt,  azt  sem  veszik  el 
tőle,  hanem  csak  pénzt  kérnek.*  »Futófélben  vagyunk,  a  sok  rendbeli 
adózás  rajtunk*  —  kesereg  a  vármegye.^  Közép-Szolnok  kijelentette,  hogy 
tudatában  van  azon   kötelességnek,   hogy   mindenét   feláldozza    a   hazáért 

■  1708  mi^us  2e-iki  főt  terjesztése  a  gróf  Károlyi  család  budapesti  levéltárában. 
E  levéltár  1708— 11-iki  gazdag  anyagába  nem  nyerhettem  betekintést,  mert  ez  az  anyag 
az  oklevéllár  szerliesz tőjénél  van.  Csak  néhány  itt  maradt  iratot  használhattam  Ebie 
Gábor  tevéttárnok  úr  szívességéből. 


652  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Teszi  ezt  évek  óta,  de  ma  már  nincsen  mit  áldoznia,  mert  >  vármegyénknek 
nagyobb  része  vetetlen  maradott*,  sőt  a  kik  vethettek  is,  > gaznál  egyebet 
ez  idén  nem  arattanak**.  »Arra  jutottak  —  folytatja  —  szegény  lakosaink, 
hogy  minden  órán  gyalázatos  koldulással  kényszeríttetnek  éhenhalástól 
életeket  megváltani.*  Mikor  Károlyi  Sándor  figyelmeztette  Máramaros 
vármegyét,  hog>'  tisztei  nem  elég  buzgalmat  fejtenek  ki  az  adó  behajtá- 
sában, a  vármegye  azt  felelte,  hogy  összes  tisztei  »a  publicumban  való 
éjjeli-nappali  munkájokat  testek  roncsolódásával,  életek  rövidítésével  úgy 
folytatják,  hog>''  abban  soha  megszűnés  nincsen*.  ^  Nem  bennük  van  a  baj, 
nem  a  tisztek  hanyagsága,  hanem  »a  szegénységnek  tehetetlensége*  miatt 
nem  folyik  be  az  adó.  »Annyira  jutottak  már  szegény  lakosink  —  folytatja  a 
vármegye  —  hogy  meg  nem  adhatván  quantumikat,  executióval  mennek 
tiszteink  s  merő  tyrannusi  formában  füstre  köttetvén  a  lakosokat,  félholtan 
bocsáttatják  el,  mégis  semmit  sem  vehetnek  rajtok.*  * 

♦Annyira  megterheltetett  a  szegénység,  —  irja  Ugocsa^  —  hogy 
éhei  hálásra  jutott,  a  mint  is  sok  helyek  már  az  oroszok  és  oláhok  között 
tengeri  csokánból  és  mogyorófa  barkából  sült  kenyérrel  élnek.*  E  miatt 
az  oláhok  és  oroszok  majd  harmadrésze,  de  sőt  a  magyarságnak  is  a 
java  felszedvén  gyermekeit,  Leng^'elország  felé,  annak  széleiben  recipiálta 
magát  s  a  falvakban  2 — 3  ember  maradt,  úgy  hogy  a  földművdés  szűnő 
félben  van.  Kraszna  vármegye*  kijelentette,  hogy  a  lakosságnak  épen 
semmije  nincs  s  így  nem  élelmezheti  az  ott  elszállások  csapatokat,  hanem 
inkább  elbujdosik,  »a  minthogy  már  szintén  pusztán  maradott,  romlott 
vármegyénk  pusztái  nyilván  bizonyítják.  » Fokozta  a  nyomort  az  1708 — 9-iki 
szörnyű  tél,  az  óriási  hideg  és  havazás,  minek  »mását  az  emberek  oly 
könnyen  nem  látták,  nem  hallották*.  Különösen  januárban  volt  oly  der- 
mesztő hideg,  hogy  az  égi  madarak  megszámlálhatatlan  mennyiségben 
fagytak  meg.  S  mintha  mindez  nem  lett  volna  elég,  török  területről,  hol 
már  1 707-ben  mutatkozott,  1  708-ban  Aradon  és  Csongrádon  által  átcsapott 
hazánkba  a  pestis,  a  rettenetes  ^^gugahaláN,  mely  az  Alföldről  csakhamar 
országszerte  megtette  rombol(')  körútját.  Himlő  és  hagymáz  is  fogyasztotta 
a  népet,  de  a  pestis  1700  — 1 0-ben  példátlanul  elhatalmasodott  s  oly  mér- 
veket ölt()tt,  hogy  sok  falu  egészen  kihalt,  néhol  meg  csak  2 — 3  ember 
maradt  meg.  Debreczenben  1200,  Pozsonyban  a  lakosságnak  csaknem  fele, 
Komáromban  4000,  Kis-Szebenben  2278,  Lőcsén  4000-nél  több,  Iglón  s 
három  más  szepesi  városban  7087  ^  ember  halt  meg  s  az  egész  országban 
az  1708— 11-iki  pestis  áldozatainak  száma  hivatalos  adatok  szerint  több 
volt  300,000-nél.  Az  állami  ós  társadalmi  rend  teljesen  fölbomlott  s  a  nép  a 

>  Deczember  'JO-iki  relterjesztése  a  gróf  K'árolyi-család   budapesti  levéltárában. 

-  \  megye   1708  aiií;u<;zlus  2-iki  leiirata  u.  ott. 

'  170U  márczius  20-iki  lellerjeszté-e    u.  ott. 

•  «  1709  ápril  10-iki  felirata  u.  ott. 

*  Sváby,  Szepesvármcí^^ye  tűrt.  II.  244. 


A   ROHAMOS   HANYATLÁS.  653 


templomokba  sem  gyűlhetett  istentiszteletre.  Az  emberirtást  rettentő  marha-- 
vész  kisérte  s  az  általános  romlás  közepett  a  nemzeti  ellenállás  végképen 
megtörött,  úgy  hogy  az  1709  és  1710-iki  küzdelem  már  csak  kinos  vég- 
vonaglás. 

Rákóczi  roppant  erőlködéseket  tett,  hogy  új  sereget  állítson  talpra. 
De  egyrészt  egész  táborok  estek  a  pestis  áldozatául,  másrészt  a  felszere- 
léshez szükséges  sokféle  készlet,  posztó,  fegyver,  lőszer  beszerzése  már 
nagyon  nehezen  ment,  mióta  Árva  és  Trencsén  vármegyék  német  kézbe 
kerültek  s  a  mozgalom  fő  közlekedési  útja  az  iparos  külfölddel  elzáratott. 
1709-ben  Heister,  Pálflfy  és  Erdélyből  Kriechbaum  tábornok  egyre  előre 
nyomultak  s  sok  fontos  helyen  kivül  a  bányavárosok  is  német  kézbe 
kerültek.  Bercsényi,  ki  augusztusban  »egy  tarisznya  néppel «  Ajnácskőben 
állt,  azt  sem  tudta,  hová  húzódjék  a  közeledő  ellenség  elől.  »Ime,  — 
mondja  —  csak  egy  securus  hel3áink  sincs,  Kassa  10  mértföld,  Egerben 
pestistől,  a  Tisza  mellett  rácztól,  Sárosban  Szepesből,  Tiszántiil  Erdélyből  U 
fenyeget  a  veszedelem.  1 709  októberben  Heister  Szepesbe  tört  s  a  mindig  hű 
felső-magyarországi  városokat  fenyegette.  Kassa  kivételével  a  többi  ötnek 
erődítményei  kevéssé  voltak  védhető  állapotban  s  Rákóczi  a  polgárságra 
bizta,  hogy  nyílt  városoknak  nyilvánítsák  magukat.  De  mindnyájan  azt 
felelték,  hogy  védekezni  akarnak  s  őrséget,  hadi  szert  kértek  a  fejedelemtől. 
A  gyönge  Késmárkot  azonban  Heister  csakhamar  megvette  s  noha  kegyelmet 
biztosított  mindenkinek,  Lányi  Mártont,  Kray  Jakabot  és  Toperczer  Sebes- 
tyén szíjgyártót,  ki  vitézül  részt  vett  a  küzelemben  s  meg  is  sebesült, 
kivégeztette.  Kray  mint  fegyverszállító  és  diplomata  szolgálta  Rákóczit. 
Lőcséről  menekült  Késmárkra,  hová  épen  egy  nappal  a  város  átadása  előtt 
érkezett.  így  került  a  németek  kezébe  s  lett  a  nemzeti  ügy  vértanúja. 
^'oha  Lőcse  vitézül  ellenállt,  az  ellenség  immár  a  felvidéken  is  megfész- 
kelte magát. 

Az  1709-íkév  vége  felé  Bercsényi  azt  mondta:  »Már  most  nincs  mit 
félnem  rosszabbat,  azért  várom  a  jót.«  *  De  hasztalan  várta.  Az  udvar 
1710-ben  végcsapást  igyekezett  a  mozgalomra  mérni.  Ismét  Heistert  nevezte 
ki  fővezérnek  s  az  Eugen  herczeg  elnöklete  alatt  tartott  hadi  tanács  azt  tűzte 
ki  feladatává,  hogy  együttműködve  az  erdélyi  haddal,  fol3rtassa  az  elő- 
nyomulást  s  Ersek-Ujvár,  Eger,  Szolnok,  Kassa,  Lőcse,  Eperjes  várakat 
és  városokat  vegye  meg. 

Rákóczi  szét  akarta  törni  a  vas  övet,  melybe  a  németek  szorították 
s  1710  januárban  maga  ragadta  meg  az  oflfensivát.  Kemény  téli  időben 
megkezdte  az  előnyomulást  s  január  22-ikén  Vadkerttől  délkeletre,  Rom- 
hánynál az  ellenségre  vetette  magát.  De  noha  a  harmadfél  ezer  németből 
s  500  rácz-labanczból  alig  500  maradt  épen,*  a  támadás  meghiúsult,  mert 

'  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  VI.  298. 
-  Id.  m.   lí.  243. 
■'  Id.  m.  IlL  12. 


654  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

megnyerni  a  csatát  »nem  oly  tiszteknek  való  feladat  volt,  —  irja  a  feje* 
delem  —  mint  az  enyéim*. '  Rákóczi  a  közelben  álló  Károlyi  seregéhez 
húzódott  s  mint  mondja,  csak  ezután  ismerte  meg  Károlyi  sokoldalú  tehet* 
ségét  és  hasznavehetőscgét.  Ez  márcziusban  részletes  emlékiratban  terjeszté 
eléje  nézeteit,  hogyan  lehetne  a  szorongatott  Ersek-Ujvárt,  melynek  egész 
vidéke  már  német  kézben  volt,  eleséggel  ellátni.*  Károlyi  a  tervet  nem- 
csak megfogalmazta,  hanem  nagy  ügyesen  végre  is  hajtotta  s  az  ellei> 
séges  földön  át  bejuttatta  az  eleséget  a  várba.  Csakhogy  Esterházy 
Antal,  a  parancsnok,  nem  tudott  gazdálkodni  s  Rákóczi  annyira  elkesere* 
dett  iránta,  hogy  fogságra  akarta  vettemi.^  Mindazáltal  Újvár  még  ^y 
ideig  tartotta  magát,  ellenben  Lőcse  még  1710  elején  elveszett.  A  fel- 
vidék e  főfontosságú  helyét  Löflfelholtz  tábornok  egész  télen  át  vívta,  de 
a  polgái-ság  s  a  Rákóczi  ői-sége  Czelder  Orbán  vezetése  alatt  a  leg- 
nagyobb elszántsággal  védekezett.  Csakhogy  báró  Andrássy  István,  a  kuni* 
czok  szepesi  tábornoka,  titkos  alkudozásba  lépett  az  ellenséggel,  hogy  Lőcsét, 
Szepesvárt,  Palocsát  és  Krasznahorkát  kezére  játszsza.  LöfTelholtznak  azon* 


Andrássy  I»tván  aláírása. 

ban  más  titkos  összeköttetése  is  volt  a  városban  s  ez  az  ismeretlen  áruló 
január  1  Óikén  éjjel  a  nagy  lőportornyot  fölgyújtotta  s  levegőbe  röpítette, 
A  robbanás  rengeteg  kárt  okozott  s  a  falakon  is  erős  rést  ütött,  melyet 
azonban  az  elszánt  védők  nyomban  betömtek.  Mindazáltal  Andrássy  és 
társíii  lassankint  megpuhították  a  polgárságot,  mely  kész  volt  LöfTelholtz- 
czal  tárgyalásokat  kezdeni,  mi  végből  a  tábornok  a  városba,  ez  meg  a 
német  táborba  túszokat  küldött.  A  polgárság  Czeldert  és  Duprez  alezre- 
dest, a  városban  levő  huszárezred  parancsnokát,  küldte  ki.  Ez  utóbbi 
flandriai  származású  kalandur  volt,  ki  a  jó  időkben  vitézül  szolgálta  Rákóczit, 
most  azonban  csak  saját  magára  gondult.  A  német  táborban  LöfTelholtznak 
azt  a  bizalmas  ajánlatot  tette,  hogy  kezére  játszsza  a  várost,  ha  őt  jelen  állá- 
sában c/.rcdcvel  együtt  császári  szolgálatba  veszi  át,  az  őrségnek  s  a  polgár- 
ságnak pedig  keg\  elmet  biztosít.  Löffelholtz  megkötötte  az  alkut  s  Czel- 
deit  magánál  tariva,  Duprezt  visszabocsátotta  a  városba.  Az  áruló  hamar 
megnv'crte   tervének    ezreilét   s   az   őrség    nagy   részét,   mely    egyszerűen 

'  Emlékirat;  i,  200. 

•  K(">zli  Thalv:   Hadiört.  Közi     1S95.  440-49. 

'  Mdrczius  12-iki  levele;  Thai}',  Arch.  Rakoczianum,  III.  64—05. 


A   ROHAMOS   HANYATLÁS.  655 


megnyitotta  a  kapukat,  mire  Löffelholtz  február  13-ikán  hirtelen  bevonult  a 
városba.  A  németek  megjelenése  olyan  váratlanul  történt,  hogy  a  pol- 
gárság azt  hitte,  hogy  valami  földalatti  folyosón,  melyet  asszonyi  kéz 
nyitott  meg  nekik,  jutottak  be.^ 

így  a  fölvidék  egyik  legerősebb  bástyája  már  a  télen,  a  dunán- 
inneni  részek  fővára,  Érsek- Újvár  meg  szeptemberben  a  németek  kezébe 
jutott,  kik  innen  is,  a  felvidékről  is  teljes  erővel  vetették  magukat  a  még 
hódolatlan  vidékekre. 

Károlyi  még  egyszer  a  végső  kétségbeesés  eszközéhez  próbált  folya- 
modni s  megparancsolta  » minden  városi,  falusi  biráknak  s  lakosoknak 
életek  s  jószpgok  elvesztése  és  helységeknek  porrá  tétele  büntetése  alatt*, 
hogy  mihelyt  meghallják,  hogy  az  ellenség  az  Ipolyon  átkelt,  »minden 
helységbeliek  lakó  helyökből  kibontakozzanak,  egész  jószágokkal  együtt  a 
Mátrán  által  eiTe  a  Tisza  mellékére  takarodjanak  s  az  ellenséget  lakó 
helyekben  be  ne  várják «.2  De  a  parancsnak  senki  sem  engedelmeskedett 
többé  s  az  ellenség  Pestmegye  egész  területét  megszállta.  A  Dunántiil  is 
hasztalan   énekelték  : 

Mikor  virrad  megint  hej !  olyan  szép  idő, 

Hires  Bottyán   hirét, 

A  Bezerédyét 

Egekig  emelő,  egekig  emelő  ? 

Balogh  Ádám  nevét, 

Vitéz  kuruczokét 

Feltündököltetü,  feltündököltető  ?  • 

Bottyán  és  Bezerédy  már  örök  álmukat  aludták,  Balogh  hónapokon  át 
csodálatos  elszántsággal  küzdött  ugyan,  de  október  29-ikén  harcz  közben 
elfogták.*  Ezzel  az  ország  e  része  is  végleg  német  kézbe  került. 

Öszszel  a  császáriak  mindenfelől  előnyomultak.  Kassa,  Ungvár  és 
Munkács  kivételével  a  legtöbb  felvidéki  vármegyét  a  Hegyaljával  együtt 
megszállták.  Eger  vára  deczember  1-én  Rhédey  Ferencz,  előbb  császári 
tiszt  «^  árulása  következtében  szintén  megnyitotta  kapuit.  Ekképen  »napról 
napra  mélyebben  szorultunk  —  irja  Rákóczi^  —  azon  szögeletbe,  melyet  a 
Tisza  és  a  Beszkéd  hegyek  képeznek,  s  melynek  alapja  Munkács*,  vagyis 
a  mozgalom  visszanyomatoit  oda,  honnan  kiindult. 

'  Löffelholtz  eredeti  jelentése  (Feldzüge,  XI.  496-98.)  téliesen  tisztázza  Lőcse 
átadásának  ügj'ét.  A  németek  a  nyitott  kapukon  át  jutottak  a  városba  s  nem  a  lőcsét 
fehér  asszony  hívta  be  őket,  mint  a  helyi  monda  hirdeti. 

•  Homvik,  id.  m.  IV.  211-12. 

•  Thaly  K.  Adalékok,  IL   144. 

•  Előbb  Kszékre,  azután  Budára  szállították  s  ott  fejét  vették. 

»  PálfTy  deczember  15-iki  levele.  Ameth,  id.  m.  II.  155.  és  4áO. 

•  Emlékiratai,  282. 


A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTENETE. 


XII.  FEJEZET. 

]^^}{óczi  és  az  orosz  szöv^lséQ. 

>5-v  *vC:  minden  s  Rákóczi  nem  zárkózott  el  a  tudat  elől,  hogy 

í,iv,-t\   vi?'VA-v;  nem  lehet.  \'álasztania   kellett  a  között,  hogy  külföldre 

.vivivv::    -t^'*  :>;iétlenűl  meghódol.  A  régi  alakban  kívánt  kiegyezésről,   a 

si.«trtt  ^•,v'^-'*n^  valósításáról  szó  sem  lehetett  többé,  mert  Heister  győzelmei 

KK!<v-.Cic  jcellemet  végleg  diadalra  juttatták  Bécsben.   Az  orss^g   leg- 

„^v.  v»  ^''ssc  ismét  a  király  kezén  volt,  ki  azonban  nem  állította  helyre  a 

v^i   üKj,*cndutYt.  Az  országg>^űlést  1710-ben  is  összehívta  ugyan,  de   nem 

«^s^it;it:íC  vde  semmit.  A  gyűlés  az  állandó  hadsereg  és  az  állandó  adózás 

.i\ccv  -s  Níenyugodott,   sőt  az  ellen  sem  emelt   kifogást,  hogy   a   mikor 

.',Nic4i;s;>vücsl  tartani  nem  lehet,  a  király  a  főrendeket  s  a  városok  és  megy& 

y.iviíiO^Hicit  hívja  meg  az  adó  megszavazására.  Mindazáltal  ez  a  gyűlés  is 

i;s\ivK*   nuiradt   s   az  ország  kormányzata  sem  helyeztetett  vissza  a  törvé- 

ixs.'x  .illajK^tba.  A  hol  a  németek  megjelentek,  ott   a  régi  mintára  megkez- 

o\\K>u   cl   vallásűldözés,   ámbár  a  király  tiltotta,  sőt  a  prímás  is  rosszalta. 

MuKfci^altal  úgy   látszott,  hogy   a   német  uralommal  visszatér  a   KoUonics- 

•  v^HKls^cr.   mert,  mint    az   angol   követ   deczember  10-ikén  irta:  » bizonyos, 

íK»fcO    ebben  az  udvarban  sokan  vannak,  kiknek  hasznára  és  javára  válik, 

ha  Magyarország  fegyveres  erővel  vettetik  alá«. 

Ily  hangulatban  volt  az  udvar  az  1710-ik  év  folyamán  s  elfogad- 
ható kiegyezésre  Rákóczinak  alig  nyilt  többé  reménye.  Komolyan  számba 
\ciic  tehát  a  külföldre  menekülés  eszméjét.  Külföldön  akart  vagy  segélyt 
?v/:orezni  vagy  legalább  oda  működni,  hogy  a  magyar  kérdés  az  általános 
ts^kekíitésbe  felvétessék. 

A  külföldre  való  menekülésre  biztathatta  azon  körülmény,  hogy 
I  i'09  óta  az  orosz  politika  ismét  közeledni  kezdett  hozzá,  mert  a  czár 
nagyon  zokon  vette,  hogy  az  udvar  újabb  szövetségi  ajánlataival  is  eluta- 
sitotta.  A  császári  követnek  roppant  erőlködéseket  kellé  tennie,  hogj- 
a  czár  ne  önálló  í'ülam  követeiképen  fogadja  a  nála  járó  magyarokat. 
K*iikóczi  orosz-franczia-svéd-niagyar  szövetség  eszméjét  vetette  föl,  melyet 
azonban  halomra  döntött  XII.  K'ároly,  ki  megkezdte  a  háborút  Oroszország 
ellen.  De  tönkre  veretett  s  török  területre  kellé  menekülnie,  hol  a  szultánt 
háborúra  ösztönözte  a  czár  ellen.  Péter  azonban  nem  akart  új  háborút,  s 
mindent  elkövetett,  hogy  egyrészt  franczia  közvetítéssel  békét  kössön 
Svédországgal,  másrészt  meg  a  portát  is  visszatartsa  a  szakítástól.  Mindkét 
irányban    fel    akarta  használni    Rákóczit,    kit    bécsi   követe   Urbick*    1710 

*  E  látogatásról  egykorú  magyar  verset  közül  Thaly  Kálmán :  Századok,  1895.  172 — 75. 


RÁKÓCZI   ÉS   AZ   OROSZ   SZÖVETSÉG.  657 

tavaszán  meglátogatott,  a  mi  Bécsben  nagy  megütközést  keltett.  A  feje- 
delem Urbick  útján  is  tett  nagyon  mérsékelt  kiegyezési  ajánlatokat  az 
udvarnak,  a  czárt  meg  felkérte,  küldjön  Munkácsba,  Ecsedbe  és  Márama- 
rosba  orosz  őrséget,  Ukrajnában  pedig  bizonyos  területet  jelöljön  ki  meg- 
telepedésre azon  magyaroknak,  kik  hazájokból  kiszorulnak.  Minthogy  azon 
időben  a  szepesi  városokban  orosz  hadak  álltak,  a  czár  könnyen  segít- 
hette volna  Rákóczit,  kinek  törekvéseit  XIV.  Lajos  is  támogatta  s  követét 
1710  júliusban  azzal  küldte  a  czárhoz,  hogy  tőle  feg3rveres  segélyt  ^  szor- 
galmazzon a  magyarok  részére.  Csakhogy  a  franczia  és  orosz  politika 
ármányos  játékot  folytatott  egymással.  Dolgorucki  orosz  külügyminister 
azt  ajánlotta  a  czárnak,  csak  ámítsa,  biztassa  Francziaországot,  mert 
mennél  tovább  tart  a  spanyol  örökösödési  háború,  annál  több  hasznát 
veszi  Oroszország.  Viszont  XIV.  Lajos,  habár  a  czár  segélyét  kérte 
Rákóczi  számára,  egyre  arra  ösztönözte  a  portát,  támadja  meg  Orosz- 
országot. A  fondorlatok  e  tragikomédiájának  Rákóczi  lett  az  első  áldozata. 
Segítséget  sem  pénzben,  sem  katonában  nem  kapott  a  czártól  s  igy  helyzete 
annyira  kétségbeesetté  vált,  hogy  még  októberben  czélszerűnek  látta  a  porosz 
királytól  menedéket  kérni,  ha  híveivel  külföldre  kénytelen  húzódni."  Deczem- 
berben  hasonló  kéréssel  fordult  a  lengyel  királyhoz.  Időközben  a  mozgalom 
életben  levő  vezérei  csakugyan  mindinkább  Lengyelországba  menekültek.  Oda 
húzódott  családjával  Forgách  Sirnon,  Esterházy  Antal  s  oda  ment  Bercsényi 
is  hivatalos  megbízással  ugyan,  de  tényleg  azért,  mert  itthon  a  pestis  és 
a  németek  miatt  nem  érzé  magát  többé  biztosságban.  Hivatalos  megbízása 
az  orosz  segély  szorgalmazása  volt,  melyet  Dolgorucki  herczeg  valóban 
kilátásba  helyezett,  mert  az  orosz  politikának  szüksége  volt  Rákóczira,  kit 
a  portán  és  a  franczia  kabinetnél  akart  felhasználni.  Már  régebben  arra 
kérte  a  fejedelmet,  hasson  követe,  Vetésy  útján  oda,  hogy  XIV.  Lajos 
vállalja  el  Károly  svéd  királylyal  szemben  a  békeközvetítést.  Ha  ezt  kiviszi,  a 
czár  viszont  megígérte,  hogy  végrehajtja  a  varsói  szerződést  s  egész  erejével 
megsegíti  Magyarországot.  Rákóczi  teljes  buzgalommal  működött  tehát  a 
czár  érdekében  XIV.  Lajosnál,  ki  július  25ikén  igen  biztató  válaszszal 
küldte  Vetésyt  Magyarországba,  honnan  a  czárhoz  utazott  Moszkvába. 
A  franczia  politika  azonban  ez  esetben  is  szemfényvesztést  űzött.  Epén 
nem  akart  békét  szerezni  a  czárnak,  hanem  ellenkezőleg,  mindent  elkövetett, 
hogy  a  szultánt  a  czár  ellen  ingerelje,  a  mi  sikerült  is  s  1710  novem- 
berben a  porta  megüzente  a  háborút  Oroszországnak.  Mikor  tehát  Vetésy 
Moszkvába  érkezett,  a  czár  szóba  sem  állt  vele,  mert  ekkor  már  tudta,  hogy 
Francziaország  bujtogatta  fel  ellene  a  törököt.  Csakhogy  a  háború  meg  volt 

*  RecueiI  des  Instructions,  II. 

«  Rákóczi  1711  elején  ismételte  kérését.  A  király  már  január  7-ikén  késznek  nyilatkozott 
8—900  magyar  menekültet  családostól  befogadni,  február  21-ikén  pedig  Rákóczinak, 
Bercsényinek,  Károlyinak  s  még  igen  sokaknak,  kiknek  névsora  még  októberben  elkészült, 
teljes  védelmet,  életük  vagyonuk  és  biztonságát  ígérte.  (Tört.  Tár,  1882.  165—167.) 

A  Magyar  Nemxet  Története.  VIL  42 


A  XACVAB  NEMZET  TÖRTÉNETK. 


még  szüneteltek  s  nem  látszott 
s:ai.  "X"^  ■  F<*f^  ^  tavaszig,  mig  a  műveleteket  megkezdheti, 
T.x;i  i  JAwt  s  békét  köt  Oroszország  még  mindig  hasznát  vehette 
í  TT*'-^  ^  «  portán  nagy  tekintélynek  örvendett.  Ennek  követ- 
j.  ,Tasv?i  oenxsak  nem  szakítottak  vele,  hanem  egyre  fegyveres 
■  xzizjí  Bercsényii,  ki  csakhamar  {deczember  28-ikán)  azt  irta  a 
;»c  •S:Xí!>'OS  segitségünk;  nem  bizonyos  az  ideje,*  pedig  »a  török 
lí-^í  —  niint  ^0-'  héttel  később  irta  —  Rákóczi  Munkácson  vártmtta 
j.  otwK  s^tséget,  most  azonban  több  idő  kell  hozzá.  Minthogy 
i  Ssridék  nagyrészt  német  kézbe  jutott  s  attól  lehetett  félni, 
^ifft-ség  elzárja   a   lengyelországi    utat,  Bercsényi    folyton    figyd- 


nieztettc  .-i  fejedülmei,  vigyíizzmi,  hogy  Munkácsba  ne  rekedjen ;  jöjjön  ki 
tehát  idejében  u  is  a  czártioz,  liuzza  ki  a  hadakat,  ne  béküljön,  hanem 
várja  be  a  czár  segítségét,  líákúczi  liajlott  a  tanácsra.  Mivel  itthon  veszve 
volt  minden,  azt  hitte,  hogy  orosz  segélylyel  elhúzhatja  a  háborút  az  álta- 
lános békéig,  mely  az  évek  óta  hadakozó  felek  kimeiültsége  mellett  közelben 
Ie\-önck  liUszutt.  Biztosan  számított  reá,  hogy  XIV.  Lajos  bevéteti  az  álta- 
lános békébe  Magyarországot.  .Söt  tervezgetéseiben  szerepet  játszott 
I.  József  halála,  nuha  a  király  még  '-i'-i  éves  sem  volt  s  ez  ideig  jó  egész- 
ségnek  örvendett.'     Huzni-halasztani     akarta   tehát    a    végleges    eldöntést 


e.shetőségei  emlili  a?.    ITlO-iki  emlékirat,  Thaly    Acch.    Rakocíianum  111.  40Í. 


RÁKÓCZI    ÉS    AZ    OROSZ    SZÖVETSÉG.  659^ 


hogy  »vagy   az  universalis  békességig   vagy   a   mostani   császár  haláláig 
vontatódnék  ezen  hadakozás «. 

Csakhogy  a  vasöv  egyre  szűkebbre  szorult  körülötte.  A  császáriak 
'egyesültek  s  a  Tiszának  nyomultak,  Erdélyből  meg  egy  másik  hadtest 
líözeledett  s  a  nemzeti  mozgalom  az  év  végén  ab'g  öt  megyéié,  Szat- 
márra,  Szabolcsra,  Ugocsára,  Ungra,  Máramarosra  szorítkozott  s  ezek  is 
végnyomorba  sűlyedtek.  »Majd  egész  vármegyénket  —  irja  Máramaros  — 
a  grassáló  pestis  ellepvén  annyira,  hogy  mindennemű  mezei  és  egyéb 
munkát,  sőt  maga  cselédjét  elhagyván  lakosink,  egész  falvak  havasokra, 
erdőkre,  völgyekre,  sőt  Moldvára  és  Lengyelországra  elszéledtenek.*  »A  vad 
•helyen[  megtelepedett  nép  ha  egyszer  eloszol,  medvéknek,  farkasoknak  és 
rókáknak  lakó  helye  lészen  és  in  perpetuum  marad  pusztaságban*  a  vár- 
-megye területe.  >  » Méltóságos  kommandirozó  generálisunk  —  kiált  fel  Sza- 
bolcs vármegye  2  —  hazánkhoz  való  szoros  szövetségbeli  kötelességeinket 
mindenben  contestálni  készek  vagyunk.  De  minthogy  a  lakos  megkeves- 
Jíedett,  az  impositiok  pedig  és  a  restantiabeli  szedések  megmaradtak*,  a 
nép,  a  mennyiben  a  pestis  még  meg  nem  ölte,  az  alföldségre  oszolt. 
Ily  viszonyok  közt  lehetetlen  volt  tovább  hadakozni  s  a  győztes  laban- 
czok  gúnyosan  kérdezték:  Hol  vagy  már  te  nyalka  kurucz.'^  Ez  meg 
bánatosan  felelte: 

Régi  idom  elmúlt, 
Most  másképen  fordult, 
Szomorú  az  én  sorsom.* 

Az  igazság  és  jog  kétségkívül  ekkor  is  az  ő  részén  volt,  de  a  háború 
•nem  a  jog,  hanem  a  hatalom  kérdése,  s  a  mozgalom  teljesen  elveszte  a 
jog  diadalra  juttatásához  kellő  hatalmi  eszközöket. 

A  végkimerülés  ez  állapotában  egész  váratlanul  olyan  esemény  tör- 
tént, mely  élénk  reményeket  keltett  a  hazafiakban,  mely  ismét  lehetségesnek 
láttatta  az  udvarral  való  megegyezést,  habár  nem  is  a  régi  alapon,  de 
mindenesetre  elfogadható  feltételek  mellett. 

A  császári  hadak  vezetésében  ugyanis  hirtelen  emlékezetes  változás 
állt  be,  mely  a  ministerek  akarata  ellenére  egész  új  irányba  terelte  a 
magyar  kérdést.  A  vérengző  Heister,  a  ki  ez  évben  is  folytatta  szörnyű 
kegyetlenségeit,*  súlyosan  megbetegedett  s  a  fővezényletet  gróf  Pálffy  János 

*  1710  június  4-iki  felterjesztése  a  gróf  Károlyi-család  budapesti  levéltárában. 
'  1710  szeptember  22-iki  felterjesztése  u.  ott. 

'  1710-iki  ének.  Közli  Thaly :  Adalékok,  11. 

*  Mikor  Jávorka  Ádám  (életrajzát  Thaly  Kálmán  irta  meg)  1710  január  l-jén 
elfogta  az  áruló  Ocskayt,  ki  január  3-ikán  hadi  törvényszéki  Ítélet  alapján  kivégeztetett, 
Eugen  herczeg  levelet  irt  a  fogoly  érdekében  Bercsényinek.  Csakhogy  a  levél  megkésett, 
mert  az  Ítélet  időközben  végrehajtatott.  Erre  Heister  utasította  báró  Bruckenthal  győri 
főparancsnokot,  hogy  a  hadi  foglyok  közül  tizet  kivégeztessen.  Január  18-ikán  Fodor 
László  dandámok,  Bolfort  (Wolhfart)  Ádám  ezredes,  Palkovics  Ferencz  főhadbiztos  s  hét 
iniás  kurucz  feje  vétetett.    Válaszúi    az    érsekújvári    kuruczok    több  német  tisztet,  köztük 

42* 


660  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


horvát  bánnak  akarta  átadni.  De  Pálffy  nem  fogadta  d  s  a  vezénylet 
Cusani  tábornokra  szállt.  Csakhogy  Eugen  herczeg  attól  félt,  hogy  az  új 
fővezér  nem  képes  feladatának  megfelelni  s  Pálffy  kinevezését  sürgette^ 
kivel  bizalmas  barátságban  és  levelezésben  állt  s  kinek  tehetségeit  igen  jól 
ismerte.  1703  óta  mindig  PálflFy  volt  a  herczeg  magyar  fővezér-jelöltje  s 
ismételve  ajánlotta,  most  meg  egyenesen  sürgette  kinevezését.  A  herczeget 
tisztán  katonai  okok  vezették ;  tapasztalt  vezért  akart  a  sereg  élére  állítani^ 
hogy  végleg  vérbe  fojtsa  a  fölkelést.  Ugyanily  indokokból  a  hadi  tanács 
ismételve  kérte  Pálffyt,  vállalja  el  a  fővezérséget.  Pálffy  végre  engedett  s 
1710  őszén  átvette  a  magyarországi  német  hadak  főparancsnokságát 

Pálfíy  János  gróf  addig  is  majdnem  szakadatlanul  részt  vett  a  háború- 
ban s  mint  horvát  bán  a  horvát  és  rácz  hadakat  vezette,  melyek  gyilkos 
rablásaikkal  különösen  gyűlöletessé  tették  magukat  s  melyeket  a  kuruczok 
ismételve  megvertek  vagy  szétűztek.  Politikailag  Pálffy  föltétlen  hive  volt 
az  udvarnak.  Mindazáltal  melegen  óhajtotta  a  békés  megegyezést  s  annak 
idején  komolyan  támogatta  Széchenyi  Pál  törekvéseit.  »Igaz  magyar«-nak 
vallotta  magát,  s  mihelyt  magyar  földön  vezérlő  állásba  jutott,  megbízás, 
felhatalmazás  nélkül,  tisztán  józan  eszét  és  hazafiasságát  követve  nyomban 
vállalkozott  az  utolsó  próbára,  hogy  a  magyar  kérdés  békés  megoldást 
nyerjen.  Csakhogy  természetesen  oly  alapon  kezdte  meg  a  munkát,  mely- 
ről azt  hihette,  hogy  Bécsben  sem  fogják  kifogásolni. 

Kinevezésének  egyszerű  hire  sok  várakozást,  reményt  ébresztett  a 
kuruczokban  s  a  változást  a  labancz  urak  azon  törekvésére  vezették 
vissza,  hogy  »Heister  tirannismusától  megmentsék  nemzetöket.«  » Csodá- 
latos munkáját  az  istennek,  —  látták  kinevezésében  —  mely  által  példa 
nélkül  ellenségeink  fegyverének  kormányzását  magyar  kezére  adta.<  Több 
felől  felhangzott  a^  intés,  hogy  itt  az  ideje  a  megbékülésnek,  hogy  a 
német  ne  tekinthesse  »ezen  hazát  úgy,  mint  fegyverrel  nyert  országot*. 
Rákóczi  maga  is  nagyon  behatóan  foglalkozott  a  Pálffy  kinevezése  által 
alkotott  új  helyzettel. 1  Környezetében  túlsúlyban  volt  a  bizalmatlanság  az 
udvar  iránt  s  bármily  kedvezően  vélekedtek  Pálffyról,  úgy  érveltek,  hogy 
a  kiegyezésben  bizni  nem  lehet,  hanem  folytatni  kell  a  háborút  az  általános 
európai  béke  létrejöttéig,  melybe  Magyarország  is  befoglalandó,  vagy  József 
király  haláláig.  Noha  maga  Rákóczi  szintén  igy  gondolkodott,  mégis  szük- 
ségesnek tartotta,  hogy  Pálff^^  szándékairól  alaposabb  tájékozást   nyerjen  s 

egy  gróf  Zichyt  felakasztottak,  Rákóczi  meg  kijelentette,  hogy  minden  megölt  kunicxért 
3  császári  tiszt  fejét  véteti.  Mindazáltal  csak  a  dunántúli  harczokban  maga  Nádasdy 
tábornok  1710-bcn  száznál  több  kuruczot  végezteti  ki.  Nádasdy  tábornok  a  lenyakaxott 
országbiió  fia  volt  s  hűségét  a  magyarok  irtásával  bizonyította  be.  Már  1 707'bea  mondta. 
neki  Súgó  Gyürgy,  egy  igen  tanult  kurucz,  a  kit  foglyul  ejtett  s  lenyakazással  fenyege- 
tett, »az  én  fejem  s  vérem  sem  lesz  károsabb  a  Ngod  atyja  fejénéN.  Tha\y,  Arch. 
Rakoczianum,  \\  552. 

>b>gy  igaz  magj'arnak  hazája    dolgai    felől    készült  emlékezése*,  melyet    Rákóczi 
sajátkezűleg  javított  s  egészített  ki,  azután  pedig  megküldött  Károlyinak^ 


RÁKÓCZI    ÉS    AZ   OROSZ    SZÖVETSÉG.  661 


megbízta  Károlyi  Sándort,  a  mozgalom  fővezetői  közül  az  egyetlent,  ki  még 
az  országban  maradt,  hogy  valami  úton-módon  tudja  ki  az  új  fővezér 
szándékát.  Károlyit  e  megbizás  olyannyira  meglepte,  hogy  mielőtt  Pálflfyhoz 
fordult,  személyesen  akart  a  fejedelemmel  értekezni. 

Károlyi  ez  időben  még  nem  bizott  elfogadható  kiegyezés  lehetőségében 
s  Bécsben  különben  is  annyira  gyűlölték,  hogy  az  angol  követ  jelentése 
szerint  az  udvar,  ha  közbocsánatot  hirdetne,  Rákóczit,  Bercsényit  és  Károlyit 
ki  akarja  belőle  zárni.  Károlyi  tényleg  nem  várt  kegyelmet  s  azok  közt, 
kiknek  számára  a  fejedelem  a  porosz  királytól  menedéket  kért,  ott  szerepel 
ő  is  családjával  együtt.  Csakugyan  azon  gondolkodott,  hogy  családját  beküldi 
a  többi  menekültekhez  Lengyelországba  s  egyedül  a  fejedelem  tanácsára 
küldte  nem  oda,  hanem  az  erős  Munkácsba,  hol  neje  a  háború  befejeztéig 
maradt  Rákóczi  többi  oda  menekült  hiveivel.  Nem  nagy  kedvet  érzett 
tehát  a  fejedelem  azon  megbízásának  teljesítésére,  hogy  Pálffy  szándékait 
kitudja  s  nem  is  ő,  hanem  Pálfify  maga  ragadta  meg  ez  ügyben  a  kez- 
deményezést. 

Pálfify  béketárgyalások  indítására  egyáltalán  nem  volt  felhatalmazva 
s  csupán  azért  nevezték  ki,  hogy  befejezze  Magyarország  vísszahódításá- 
nak  munkáját.  Karddal  és  nem  olajággal  küldték  honfitársai  közé  s  ő  csak 
mint  magyar  ember  óhajtotta  a  békés  megoldást.  Ezt  azonban  általános 
szerződéssel  nem  érhette  el,  mert  ilyet  ajánlani  vagy  megkötni  nem  volt 
joga.  Ellenben  érintkezésbe  léphetett  mint  magánember  a  mozgalom  veze- 
tőivel szintén  mint  magánemberekkel.  Terve  az  volt,  hogy  felszólítja  őket  s 
ez  alól  magát  Rákóczit  sem  vette  ki,  hogy  mindegyik  külön-külön  kérjen 
kegyelmet,  melynek  kieszközlésére  készségesen  felajánlotta  közbenjárását. 
Kétségkívül  Bercsényihez  fordult  volna  először,  ha  tudta  volna,  hol  talál- 
hatja. Legkönyny ebben  azonban  Károlyihoz  férhetett,  kihez  1710  november 
17-ikén  Pestről  levelet  intézett,  melyben  felhívta,  hogy  teljes  kegyelem 
biztosítása  mellett  térjen  vissza  a  koronás  király  hűségére. 

Károlyit  ez  a  levél  még  inkább  meglepte.  Épen  Rákóczihoz  készült, 
mikor  Pálffy  e  felliivását  vette.  Siettette  tehát  utazását  s  bemutatta  a  levelet 
a  fejedelemnek,  kivel  abban  állapodott  meg,  hogy  udvariasan  feleljen. 
Deczember  9-íkén  felelt,  tehát,  de  hivatkozva  a  magyar  rendek  szövetségének 
tett  esküjére,  elutasította  Pálffy  ajánlatát.  Ezzel  azonban  a  fejedelem  nem 
akarta  az  alkudozásokat  megszakítani,  hanem  Károlyival  egyetértve  Komá- 
romy  György  debreczeni  bírót  s  bihari  alispánt,  »mínt  neutrális  személy  «-t 
küldte  Pálffyhoz.  Komáromy  részletes  utasítást  kapott,  melyben  a  fejedelem 
előadta  összes  kívánságait  s  mely  abban  ormolt,  hogy  a  háborúnak  ne 
fegyver,  hanem  solennis  békesség  vessen  véget.  Pálffy  azt  felelte  (deczember 
1 7-íkén  Pestről),  hogy  Rákóczi  ne  említse  többé  az  erdélyi  fejedelemséget, 
se  tractára,  se  diaetára,  se  fegyverszünetre  ne  számítson,  hanem  forduljon 
írásban  a  királyhoz,  mely  esetben  személyére  teljes  kegyehiiet  nyerhet. 
Rákóczi   és   Károlyi   újra   elküldték   Komáromyt    Pálff*yhoz,    ki    e   közben 


.^^■■'     ;-.,             ^ 

í'IB 

m^^ 

9      "'i.-..-. 

'>^¥     r^ 

KArolyi  Sándor 
u  fcj^tircTiy  gTÚf  Károift  Lijoi  bülokibu.) 


RÁKÓCZI    ÉS    AZ   OROSZ    SZÖVETSÉG.  663 


jelentést  tett  az  udvarnak  a  levélről,  melyet  Károlyihoz  intézett.  Bécsben 
úgy  fogták  föl  a  dolgot,  hogy  Károlyi  az  Ocskay  példájára  áruláson  töri 
fejét,  miért  is  a  király  deczember  22-ikén  formaszerűen  felhatalmazta  Pálfifyt, 
hogy  Károlyival  megalkudjék,  neki  eddigi  javai  és  méltóságai  birtokát 
biztositsa,  de  nyilvános  átpártolását  úgy  eszközölje  s  addig  is  akként 
működjék,  hogy  minél  több  kárt  okozzon  a  fölkelőknek. *  Az  udvar  tehát 
ekkor  sem  békekötés,  hanem  egyesek  elcsábítása  útján  akarta  a  magyar 
kérdést  elintézni.  Ez  irányban  azonban  hasztalan  csábította  Károlyit,  ki 
mint  eddig,  ezután  is  csupán  Rákóczi  tudtával  és  utasításai  szerint  érint- 
kezett Pálffyval.  Ez  1711  január  10-ikén  szoboszlói  táborába  hivta  meg, 
hogy  személyesen  tárgyalják  az  ügyet,  mely  czélból  8  napi  fegyver- 
nyugvást Ígért.  Károlyi  azonban  nem  Pálffyhoz,  hanem  Munkácsra  sietett, 
hogy  Rákóczival  tanácskozzék.  Csakhogy  ekkor  a  fejedelem  rövid  időre 
átment  Lengyelországba  s  Károlyi  csupán  Sennyey  Istvánt  és  Vay  Ádámot 
találta  Munkácson,  kik  biztatták,  menjen  el  Pálffyhoz,  hisz  a  fejedelem 
úgy  is  fölhatalmazta  az  érintkezésre.  Egyedül  az  ő  biztatatásukra  kereste 
föl  Károlyi  Debreczenben  Pálffyt.  A  találkozást  a  legfontosabb  katonai 
tekintetek  tették  halaszthatatlanná,  mert  a  téli  időjárás  daczára  folyt  a 
háború  s  a  kuruczokat  egyik  baj  a  másik  után  érte.^  Maga  a  feje- 
delem utólag  a  legnagyobb  elismeréssel  adózott  Károlyinak  s  azt  irta: 
»ha  Károlyi  Pálffyt  nem  tartóztatta  volna,  vége  lett  volna  dolgainknak 
ezen  sokféle  rémülés  közötte.  A  debreczeni  találkozáson  Károlyi  azon  dol- 
gozott, hogy  Pálffy  fegyverszünetet  engedélyezzen,  melynek  folyamán  szemé- 
lyesen találkozzék  Rákóczival.  Pálffy  beleegyezett,  mire  Károlyi  Debreczenből 
újra  Munkácsra  s  minthogy  a  fejedelmet  ismét  nem  találta  ott,  Lengyel- 
országba sietett,  hol  megnyerte  a  Pálffyval  való  találkozás  eszméjének.  A  feje- 
delem kijelenté,  hogy  >haa  fogyatkozás  csak  az  én  megalázásomon  álN,  Pálffy 
ne  folytassa  a  háborút,  mert  >kész  Bécsbe  menni,  s  ő  felsége  lábai  elé 
borulni*.  Csakugyan  haza  jött  s  személyes  érintkezésbe  lépett  Pálffyval. 
Emlékezetes  találkozásuk  Vaján,  Vay  Ádám  kastélyában  január 
31-ikén  ment  végbe.  Pálffy  Kallóból  indult  St-Croix  tábornok,  Acton  ezre- 
des és  200  dragonyos  kíséretében  s  két  óra  tájban  érkezett  meg.  Csak- 
hamar megjött  Rákóczi  Károlyival  s  más  híveivel  és  200  svéd  dragonyos- 
sal.  A  fejedelem  is,  Pálffy  is  a  kastélyban  laktak  s  sokáig  értekeztek  egymással 
minden  kisérő  nélkül.  Később  a  német  tisztek  szintén  a  terembe  hivattak, 
de  jelenlétükben  politikáról  nem  volt  szó.  Pálffyék  Rákóczinál  ebédeltek, 
ki  poharat  emelt  »ő  császári  felsége «  egészségére.*  Azután  a  fejedelem 
Pálffyval  ismét  visszavonult  s  több  órán  át,  éjfélig  egyedül  maradt  vele. 
Másnap  folytatták  a  tanácskozást.  Az  a  megállapodás  létesült,  hogy  Pálffy 

«  A  levelet  közli  Thaly  :  Századok,  1887.  465. 

■  Ezeket  a  fejedelem  részletesen  leirja  Bercsényihez  januá    24-ikén  intézett  levelében. 
Thaly  :  Arch.  Rakoezianum,  III.  568—70. 

*  Feldzüge  des  Prinzen  Eugen,  XUI.  431. 


S^  ^/u.  ^fr. .  .^^JÍ/H  A/;  ...V--<£  ■^  ~.3Í<U. 


^ 


A  i^lSynkk  adott  mBghatalmuísl  Irat  liMdtka. 
(Az  Lrat  eredetije  ■  Magját  Nemzeti  Múieumbao.) 


RÁKÓCZI    ÉS    AZ    OROSZ    SZÖVETSÉG.  665 


három   heti  fegyverszünetet  enged,  Rákóczi  pedig  József  királyhoz   levéllel 
fordul,   melyet  Károlyi  visz  föl  Bécsbe.  Ezzel  a  vajai  találkozás  véget  ért 
s  biztató    kilátásokat   nyitott  a  jövőre.   De   Rákóczi   késett   az   igért   levél 
megírásával,   noha  Pálfify  megsürgette.^  Végre  megírta   ugyan,  de  Pálflfy  a 
levél  hangját  és  tartalmát  nem  találta  megfelelőnek  s  azt  sem  akarta,  hogy 
Károlyi  vigye   Bécsbe,   mert  a   pestis   elleni   vesztegzár   miatt   csak   hetek 
multán  bocsátották  volna  a  császári  székvárosba.  A  saját  emberével  küldte 
tehát  fel  a  levelet,  noha  semmi  jót  sem  várt  tőle,  mert  nem  találta  kielé- 
gítőnek, másrészt  meg  időközben  megtudta,  hogy  tárgyalásai  az  udvarban 
erős  visszatetszést  keltettek.  Már  a  vajai  találkozás  előtt  azt  jelenté  Bécsbe, 
hogy  Károlyi  nem  közös  megállapodásra,  hanem  saját  kezdeményére  hozza 
oda  Rákóczit.  »Én  az  utóbbit  nem  kívántam    ugyan,   hanem  ő  tett  lépést, 
hogy  velem  beszélhessen.  De  mivel   az   ő   ügyében  nincs  felhatalmazásom, 
egyszerűen  csak  meg  fogom  hallgatni.*  "A  találkozásról  magáról  Pálffy  szintén 
kimerítő  jelentést  tett,  mire  még  élesebben  kitört  ellene  az  elkeseredés.  > Pálffy 
meg  kell  dorgálni,  —  mondta  régi  pártfogója  és  barátja,  Eugen  herczeg  — 
hogy  fegyverszünetet,  akár  csak  néhány  napit  kötött  Rákóczival,  hogy  vele 
értekezzék.  Nem  jó  a  lázadókban  olyan  nagy  reményeket   kelteni   s   velük 
annyi   jósággal  bánni. «  Mikor  meg  Pálffy  beküldte  Rákóczi  levelét,  a  her- 
czeg még  élesebb  :n  kifakadt  ellene.    Az   ő   nézete   az   volt,  hogy  a  ki  két 
hét  alatt  leteszi  a  fegyvert  és  hűséget  fogad,  az  kegyelmet,  javaiból  azon- 
ban   legfülebb    10,000   forintnyi    értéket   kaphat.    A   többit    fegyverrel   kell 
leverni,   az   ország   újjászervezését  pedig  németekből  álló  bizottságra  bízni. 
Az  ügy  a  ministertanácsban  (február  10-ikén)  is  élénk  eszmecserékre  adott 
alkalmat.  De  egyedül  Seilem  csatlakozott   Eugen  herczeg   engesztelhetetlen 
nézeteihez  s  azt  mondotta,  hogy  salvus  conductust  kell  adni  Károlyinak,  ha 
azért  jön  Bécsbe,  hogy  meghódoljon,   ellenben   szóba   sem   kell  vele  állani, 
ha    Rákóczi    vagy    mások    nevében    akarna    tárgyalni.    A    február    14-iki 
ministertanácsban  Eugen  herczeg  megint  azt   hangoztatta,   mégis  csak  sok 
*  ilyen  megátalkodott  rebelliseknek «  kegyelmet  adni. 

Csakhogy  a  kiegyezés  ügye  váratlanul  erős  támaszt  nyert  Angliában, 
melynek  bécsi  követe,  Palmer,  ismételve  sürgette  a  magyar  kérdés  békés 
rendezését.  Eugen  herczeg  azt  felelte,  hagy  a  kiegyezésnek  egyetlen  egy 
módja  van  s  ez  az,  hogy  a  magyarok  közvetlenül  a  császártól  kémek 
kegyelmet;  ellenben  idegen  közvetítéstől  ne  reméljenek  semmit.  Az  angol 
kabinet  ezzel  nem  elégedett  meg,  hanem  elhatározta,  hogy  lord  Peter- 
borough-t  külön  követül  Bécsbe  küldi  azon  utasítással,  hogy  a  többek 
közt  a  magyar  kérdés  lendezését  már  ne  csak  ajánlja,  hanem  egyenesen 
követelje.  Ezzel  ismét  kilátásban  állt  Anglia  kellemetlen,  tolakodónak  tartott 
beavatkozása.  Hogy  szabaduljon   tőle,   hogy   tárgytalanná   tegye,  a   király 


'  Levelét  közli  Thaiv  :  Hadt.  Közi.   1895.  450-53. 
>>  Arneth,  id.  m.  II.  480. 


rcslmsny  j[''<^l  t'.rJ'iüf  í'ircncznc     blrtokáta 


RÁKÓCZI    ÉS   AZ   OROSZ   SZÖVETSÉG.  66  T 


elhatározta  (február  14-ikén),  hogy  Rákóczinak  is  kegyelmet  ad,  jószágaf 
birtokában  hagyja,  ha  három  hét  alatt  meghódol  s  a  kezén  levő  várakat 
átadja.  Csak  ezzel  kapta  meg  Pálffy  a  meghatalmazást  a  tárgyalások 
folytatására  s  ekkor  is  csak  oly  irányban,  hogy  ne  általános  szerződést 
kössön,  hanem  minden  egyes  főbb  emberrel  egyezzék  meg.  Ellenőrük 
Locher  Károly  hadi  tanácsost  rendelték  mellé  azon  határozott  czélból,  hogy 
túlságos  engedékenységét  fékezze. 

A  Pálffyval  folyó  tárgyalások  nem  maradhattak  titokban  a  közvéle- 
mény, a  még  fegyverben  levő  kuruczok  előtt. 

Karácsony  táján  emlegették  először,  hogy  az  udvar  Pálffy  útján 
békével  kinálta  meg  a  magyarokat.  Januárban  bizonyosabb  alakban  kelt  a 
hír  szárnyra.  Pálffy  és  Károlyi,  de  még  inkább  Rákóczi  és  Pálffy  találko- 
zása után  senki  sem  kételkedett  többé  a  hirek  valóságában  s  a  béke-vágy 
oly  elemi  erővel,  oly  általánosan  nyilatkozott,  hogy  Rákóczi  még  a  vajai 
értekezlet  előtt  azt  irta  Bercsényinek:  »Ugy  látom,  valóban  kevés  lesz,  a 
ki  békességet  quomodo  nem  amplectálja,  avagy  spe  pacis  evanescente 
gratiára  ne  menne. «  ^ 

Öt  magát  azonban  kevéssel  a  vajai  találkozás  után  az  orosz  segély- 
lyel  való  csalfa  biztatások  végleg  leterelték  a  kibékülés  útjáról.  Arra  a  hirre,. 
hogy  a  czárt  Lengyelországba  várják,  sietett  megtenni  az  előkészületeket,, 
hogy  maga  is  minden  órán  oda  indulhasson.* 

Február  12-ikén  néhány  senatorral  Salánkon  gyűlést  tartott  s  elő- 
adta, hogy  »in  omni  casu  jobb  s  állandóbb  békességet  remélhetünk  a 
moszkva  interventiója  által,  mintsem  Pálffy  hitegetései  után «.  Erre  a  gyűlés- 
felhatalmazta,  hogy  az  orosz  segély  szorgalmazása  czéljából  Lengyel- 
országba menjen.  Ezzel  el  volt  vetve  a  koczka.  A  fejedelem  igen  csipős 
levelet  intézett  Pálffyhoz,  noha  Károlyinak,  kit  helyettesévé,  összes  hadar 
főparancsnokává  nevezett  ki,  meghagyta,  hogy  folytassa  a  tárgyalásokat. 
Egyszersmind  azonban  utasította,  hogy  ha  Magyarországból  kiszoríttatnék,. 
Máramaroson  át  I^ngyelországba,  Staniszláv  felé  húzódjék ;  ha  pedig  Mold- 
vába kellene  vonulnia,  onnan  igyekezzék  lengyel  földre  jutni.  Február  18-ikán 
irta  neki :  »ime  indulok,  hová  hazám  szolgálata  ösztönöz*.  Mikor  Munkácsról 
útra  kelt,  a  hagyomány  szerint  egyik  udvari  czigány zenésze  borúit  lábai  elé 
s  sirva  mondta  neki :  »mégy,  mégy  felséges  fejedelem !  Itt  hagyod  a  vagyont, 
keresed  a  nincsen-t!«5  Február  20-ikán  adta  ki  pátensét,  melyben  jelen- 
tette, hogy  külföldre  indúl  s  távolléte  idejére  »a  dolgok  folytatását*  s  hiver 
vezetését  >gróf«  Károlyi  Sándorra  bizta,  utasítva  őket,  hogy  » magokat  cso- 
portban tartóztassák*,  s  a  közkatonaság  maradjon  a  maga  ezrede  mellett. 
Ha  az  országból  kizáratnának,  kötelezi  magát,  »hogy  nemcsak  teljes  bátor- 


'   1711  január  29-iki  levele:  Thaly,  Arch.  Rakoczianuin    III.  309. 
-   Február  6-iki  levele  u.  ott,  III.  570. 
'  Thaly  Kálmán,  Tanulmányok,  47. 


668  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


-ságos  megmaradást,  de  az  idegen   hatalmasságoknál  illendő  szolgálatokat « 
■szerez  nekik. 

Másnap  (február  21-ikén  déltájban)  a  vereczkei  szorosból  kelt  levdében 
»kedves  hazám  boldogulásának  munkáját*  ismét  Károlyi  kezébe  tette  le, 
maga  meg  azzal  a  reménynyel  indult  tovább  idegenbe:  »aratáskor  többed 
magammal  megyek  vissza,  mint  a  mennyivel  most  kimegyek,  sőt  hama- 
rább is,  ha  kenyerek  lehetne  az  új  vendégeknek «. 


XIII.  FEJEZET. 

3ózsef  l^irálv  Halála.  Q,  szatmári  bél^e. 

II.  Rákóczi  Ferencz  fejedelem  ekkor  látta  utoljára  hazáját.  Itt  hagyta 
hiveit  olyan  időben,  midőn  az  ellenség  minden  felől  szorongatta  őket  s 
midőn  távozása  olyan  jelleget  öltött,  mintha  elválasztaná  a  maga  ügyét  az 
övéktől.  Természetesen  felmerült  tehát  a  gondolat,  hogy  az  itthon  hagyottak 
is  elválasszák  a  maguk  sorsát  a  menekültekétől  s  mindenki  úgy  próbáljon 
a  végveszedelemből  kijutni,  a  mint  épen  tud.  Károlyi  Sándor,  kire  Rákóczi 
a  mozgalom  vezetését  átruházta,  nem  így  gondolkodott,  hanem  újabb 
kísérletet  tett,  hogy  haza  hozza  a  fejedelmet,  kinek  szemflyéhez  őszinte 
vonzalom  fűzte.  Tudták  már  Bécsben  is,  hogy  Károlyit  nem  lehet  árulásra 
csábítani  s  még  februárban  azt  híresztelték  róla,  hogy  Bercsényi  és  ő  a 
végletekig  akarják  a  küzdelmet  folytatni.  Azt  mondották  tehát,  hogy  ez  a 
két  ember  ne  is  reméljen  kegyelmet  az  udvartól.^  Mindazáltal  Károlyi 
ekkor  már  belátta,  hogy  a  harczot  folytatni  lehetetlen,  s  csak  a  békés 
kiegyezés  mentheti  meg  a  magyarságot  a  végromlástól.  Hajlott  a  megegye- 
zésre, mert  rá  kényszerítették  a  viszonyok.  Itt  maradt  egyedül  az  elégedetlen, 
megfogyott  hadakkal,  melyek  zsoldjáról,  élelmezéséről  s  másnemű  szükség- 
leteiről semmi  gondoskodás  nem  történt  s  melyektől  Rákóczi  azt  kivánta, 
hogy  vagy  csatát  koczkáztassanak  vagy  vándoroljanak  ki  a  bizonytalanba, 
a  külföldre.  A  katonák  azonban  sem  harczolni,  sem  hazájukból  távozni  nem 
akartak.  Amazt  czéltalannak  tartották,  attól  meg,  hogy  20 — 25,000  magyar 
itt  hagyja  szülőföldjét,  melyben  atyáinak  csontjai  porladtak,  itt  családját, 
rokonait,  birtokát,  mindenét,  —  méltán  visszariadtak  a  tömegek.  Károlyi 
köztük  maradt,  hallotta  panaszaikat,  kesergő  bánatukat,  látta  a  mindenütt 
hevesen  nyilvánuli'^  béke-vágyat  s  ebben  a  környezetben,  ebben  a  légkör- 
ben máskép  ítélte  meg  a  helyzetet,  mint  a  lengyel  földön  levő  Rákóczi. 
De  ekkor  is  vele,  általa  kivánta  a  viszályt  megoldani.  Pálffy  ismételve  hitta 
magához  értekezletre,  de  a  fejedelem  tudta  nélkül    Károlyi   még   márczius- 

»  A  porosz  követ   1711   február  21-iki  jelentése.  Tört.  Tár,   1882.  165. 


JÓZSEF   KIRÁLY    HALÁLA.    A    SZATMÁRI   BÉKE.  66^ 

ban  sem  akart  vele  tárgyalni.  Ismét  Munkácsra  ment,  hol  Sennyey  és  Vay 
újra  biztatták,  hogy  felhatalmazásához  képest  folytassa  Pálffyval  az   alkut. 
Az  ő  tanácsukra  Debreczenbe  indult  tehát,  hogy  ott  a  fegyverszünet  meg- 
hosszabbítását kérje.   Ez   útjáról   szintén   eleve  értesítette   Rákóczit.   Ekkor 
Pálffy  már  megkapta  Bécsből  a  meghatalmazást,  hogy  Rákóczival  megegyezhet. 
Annál  inkább  megütközött  tehát,  midőn  megtudta,  hogy   a   fejedelem  Len-^ 
gyelországba  húzódott.  Ezzel  maga  is  kompromittálva  volt,  hisz   első  sor- 
ban az  ő  biztatására  adta  meg  a  király   a   kellő   felhatalmazást.    Most  ez. 
kezében  volt,  ellenben  Rákóczi  messze  külföldre  vonult.  Hallani  sem  akart 
tehát   többé   a   fegyverszünetről,    hanem   teljes   erővel   folytatni   készült   a 
háborút,  mert,  mint  monda,  a  kuruczok  csak   ámítják,   csak   bolondítják   s 
engedékenységét  arra  használják,   hogy   időt   nyerjenek.   Ha   tehát  Károlyi 
csakugyan  komolyan  óhajtotta  a  kibékülést,  erre  nézve  komoly   kezessége-^ 
ket  is  kell  nyújtania.  Ezt  Pálffy  ismételve  hangsúlyozta  s  azt  követelte  tőle,, 
vállaljon  legalább  személyesen  kötelezettséget,  hogy  visszatér  a  király  hűsé- 
gére,  ha  Rákóczi  tovább  is  vontatni  akarja  a  dolgot.  Az  adott  helyzetben 
ez  az  érvelés  kifogástalannak  látszott  s  mint  józanul  gondolkodó,  a  tényle- 
ges viszonyokkal  számoló  reálpolitikus  Károlyi   meghajolt   a   kényszerűség^ 
előtt.  A  mit  eddigi  találkozásaikon  mindig  megtagadott,  azt  most  megtette- 
s    márczius    14-ikén   —    természetesen    titokban   —    hűséget   fogadott   a 
királynak.  Jutalom,  bér  s  olyan  kegyek  hajhászata,  minőket  egykor  Teleki 
Mihály   kikötött  magának,  az  illető   okiratban  ^   nem   fordul    elő.   Károlyi 
visszatért  a  király  hűségére,  hogy  őszinte  kibékülési  szándékáról  biztosítékot 
adjon  s  további  12  napi  fegyverszünetet  kapjon,  mely  alatt  visszahozhassa 
Rákóczit   Lengyelországból.   Nyomban   oda   sietett   tehát,   de   a    fejedelmet 
olyan   környezetben   találta,   mely    bizva   az   orosz  ígéretekben,  nem  akart 
megbékülni,  hanem  azt  ajánlotta,  fogassa  el,  ölesse  meg  Károlyit.  A  fejede- 
lem  nemes  szive   elutasította    ugyan   az   oktalan   eszmét,    de   elutasította 
Károlyi  békeajánlatait  is.  Már  előbb  (márczius  21-ikén)  megírta  neki:  » Látom,. 
hogy   a   bécsi   udvar   csak    subjugálni    kívánja    nemzetünket,    melyet    ha 
csalárdsággal   véghez   vihetne,   inkább   akarná,   mintsem   erővel.*    A  béke- 
tárgyalásokat is  ily  csalárdságnak  vette  s  hallani  nem  akart  róluk,  »Ez  oly 
végső  resolutiom,  folytatja,  melytől  csak  a  halál  választ  s  nincs  oly  nyomo- 
rúság,  vagy   rabság,   a  mely  elmémben  habozást  okozzon. «   >  Valamint  az. 
ügyet   nem   dicsőségért,  gazdagulásért   vettem    föl,    úgy  a   nyomorúságok 
félelmétől  azt  el  nem  hagyom. «  Ily  hangulatban  találta  Károlyi,  ki  teimésze- 
tesen  nem  bírta  többé  rá  venni,  hogy  térjen  vissza  az  országba. 

Károlyi  leverten  indult  haza.  Itthon  a  fejedelemtől  újabb  levelet  vett,, 
meg  ne  kösse  az  alkut,  mert  olyan  feltételeket,  minőket  Pálffy  ajánl,. 
már  a  gyöngyösi  első  értekezleten  1704  elején  kínáltak,  azóta  pedig  8  év 
telt   el   s   megszámlálhatatlan  ezerek   vére  omlott.   Ez  igaz  volt,  csakhogy^ 

'  Közli  Thaly  Kálmán :  Századok,  1887.  466—67. 


rarame/itL, 


CJ:a/la.ct  ÁffTieJ^ 


i^Juíeái 


cat/c^ 


3'-"^'/;/  \/rtí/l^  ^f-m^ ^^^rzíi^^fa^y/z^     ' 


.  aÜríiítrrraja  ^t^U-i^in,  ,^taMt,a  Ot^írc*^^- 
t>líCrz,  a^t^^^uí/  jmritA^  cia-7rt.n-Aj  aw^i^eítj 


Kirolyl  Sindor  büiégl  e>klUe 

(Ai  irat  auUodlk  oldil*.} 


672  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


hasztalan  omlott.  A  gyöngyösi  tanácskozáskor  az  ország  legnagyobb  része 
Rákóczié,  ellenben  most  a  németeké  volt,  a  nép  meg  a  nyolcz  évi  nehéz 
tusában  végkép  kimerült  s  azt  hangoztatta,  hogy  minden  áron  meg  kell 
alkudni,  mert  a  legrosszabb  alku  is  jobb  a  fegyveres  legyőzetésnéL  Ily 
körülmények  között  Károlyinak  feladatát  világosan  megszabták  a  körül- 
mények s  nem  volt  oka  visszariadni  Rákóczi  ama  szavaitól :  » A  kegyelmed 
lelke  adjon  számot  érette,  a  melyet  bizonyára  nem  Pálfíy,  nem  is  ^y 
császár  széke  elé  czitálok  én,  az  egész  magyar  ontott  és  ontandó  vérrd 
együtt,  de  az  eleibe,  a  ki  előtt  nincs  titok«.* 

Arról,  a  mit  megkezdett,  bátran  tehetett  számadást  az  örökké- 
valónak. Ha  Rákóczi  itthon  van,  bizonyára  úgy  cselekszik  ő  is.  De  mint- 
hogy idegenbe  vitte  végzete,  immár  Károlyi  vette  kezébe  a  kiegyezés  ügyét 
s  a  mihez  egyszer  hozzá  fogott,  azt  el  is  végezte  a  maga  és  nemzete 
üdvére,  sőt  egyenesen  Rákóczi  és  a  távollevők  érdekében  is,  kikről  soha- 
sem feledkezett  meg,  kiket  részesíteni  kivánt  mindazon  kedvezményekben, 
melyeket  az  itthon  levőknek  és  önmagának  juttatott. 

Haza  érkezve  április  elején  nyomban  munkához  látott,  vagyis  a  saját 
kezébe  vette  a  békeügyet,  melyből  Rákóczi  önként  kivonta  magát.  Nem 
cselekedhetett  másképen,  mert  itthon  a  katonai  helyzet  végkép  remény- 
telenné vált.  Ez  időben  valami  3 — 4  vármegyén  s  néhány  váron  kivül  egész 
Magyar-  és  Erdélyország  a  király  kezén  volt,  kinek  52,000  embere  •  állt 
készen,  hogy  vérbe  fojtsa  a  mozgalmat.  Ezzel  szemben  Károlyi,  Károly  és 
Szatmár  vidékén  valami  7 — 8000  embert  talált.  Szétszórva  a  várakban  s 
másutt  még  nagyobb  tömegek  álltak,^  de  teljes  bomlásban,  zsold  nélkül, 
rosszul  élelmezve,  elcsüggedve  s  hőn  várva  a  békét. 

Károlyi  első  feladatának  a  fegyverszünet  meghosszabbítását  tekinté, 
melynek  folyamán  a  békeszerződést  meg  lehessen  állapítani,  mert  általános, 
mindenkire  kiterjedő  s  az  ország  alkotmányos  jogait  is  biztosító  egyezséget 
akart,  melyet  annak  idején  az  országgyűlés  beczikkelyezhessen,  mint  a 
bécsi  és  linzi  békeokmányokkal  történt.  Pálffy  engedett  sürgetéseinek  s  a 
megegyezés  alapjai  azon  okiratban  tétettek  le,  melyet  április  4-ikén  Debre- 
czenben  állított  ki  s  melyben  mindazon  erdélyieknek  és  magyaroknak,  kik 
hűségesküt  tesznek,  teljes  kegyelmet  és  jószágaik  visszaadását  biztosítja. 
Az  öt  pontból  álló  »finalis  resolutio«  első,  legterjedelmesebb  pontja 
Rákóczira  vonatkozik.  Kimondja,  hogy  összes  jószágait  és  Bécsben  levő 
gyermekeit  visszakapja,  szabadon  lakhatik  akár  Magyar-,  akár  Lengyel- 
országban, mihelyt  a  hűségesküt  leteszi.*  Magáról  az  ország  szabadsá- 
gairól nem  tesz  említést  az  okmány,  melyet  Károlyi  Szatmárt  közölt  a  buj- 
dosó  rendekkel   s   a  főbb   tisztekkel,    kik   főleg   a   vallásügyben   kívántak 

•  Thaly  Kálmán:  Századok,   1870.  600-602. 

'*  Az  angol  követ  1711  február  14-iki  jelenlése  Arch.  Rakoczianum,  11.  oszt.  ül.  483. 
'  Thaly  Kálmán  a  szétszórt  hadak  számát  valami  ?0,000  főre  becsüli. 

*  Az  okmányt  közli  Jakab  Elek :  Okltár  Kolozsvár  történetéhez,  U.  477-79. 


JÓZSEF  KIRÁLY  HALÁLA.   A   SZATMÁRI   BÉKE.  673 


további  engedményt,  melyet  meg  is  kaptak.  Az  új  javaslatokat  a  rendek 
elfogadták  s  Bulyovszky  Dánielt,  Csajághy  Jánost  és  Cserey  Jánost  Károlyi 
április  6-iki  leveleivel  és  a  maguk  április  7-iki  utasításával '  beküldték  Len- 
gyelországba a  fejedelemhez.  Megható  szavakban  hivták  fel,  hogy  egyez- 
zék bele  a  kibékülésbe,  » könyörüljön  és  essék  meg  szive  az  özvegyeken  és 
árvákon,  s  más  ügye-fogyott  idegen  országokon  bujdosó  szegény  hazánk- 
fiain is«.  A  leghatározottabban  visszautasították  az  eszmét,  hogy  kimenje- 
nek a  muszkával,  svékussal,  törökkel  hadakozni.  Itthon  akartak  maradni 
s  kérték  Rákóczit,  ha  ő  mást  akar,  » engedjen  nekünk  élnünk  s  megmarad- 
nunk itthon*,  oldja  fel  őket  az  eskü  alól,  melyet  neki  tettek.  Hasonló  fel- 
hívást intéztek  Bercsényihez. 

Ez  okirat  hiven  kifejezi  a  még  fegyverben  levő  összes  kuruczság 
érzelmeit.  Különösen  azon  kívánságot,  hogy  külföldre  vonuljanak,  utasítot- 
ták egy  értelemmel  vissza.  >Ök  idegen  országra  sohasem  mennek,*  mon- 
dották  mindenütt.  >  Megjegyezhető  az  Úristennek  hozzánk  való  nagy 
kegyelme  —  irta  e  nehéz  napokban  a  mozgalom  egyik  legkitartóbb 
hive  *  —  hogy,  midőn  az  országnak  egy  szegelletében  szorultunk  volna  és 
minden  ember  desperatióban  volna,  az  Úristen  minden  emberi  reménység 
felett  disponálta  a  hatalmasok  elméit  a  békességre,  kiért  dicsőíttessék  az  ő 
felséges  neve.* 

Rákóczi  azonban  épen  ez  időben  volt  legkevésbbé  hajlandó  a  békére, 
s  kérte,  intette,  fenyegette  híveit,  jöjjenek  Lengyelországba  s  lépjenek  a 
czár  szolgálatába,  mert  »a  békesség  dolgát  senki  egyéb  a  czárnál  véghez 
nem  viheti*.  > Óránkínt  nevekednek  reménységeim  dolgaink  jó  folyamat- 
járói*. Még  tokajit  is  kért  hazulról,  ^  szerencsés  negotiatióink  áldomása 
megitaljára*  s  ismételve  jelenté  > felettébb  is  jól  indult  dolgaink  folyását «.- 
Ez  időben  Péter  czárt  csakugyan  Lengyelországba  várták,  mert  februárban 
a  török  megkezdte  az  ellenségeskedést  s  a  czár  immár  nyomatékkal  akarta 
a  háborút  folytatni.  Azzal  fenyegetőzött,  hogy  Moldván  át  Konstantiná- 
polyig meg  sem  áll  hadaival. 

Tényleg  azonban  remegett  a  háborútól  s  egyrészt  József  császárral 
akart  szövetkezni,  másrészt  meg  a  portával  óhajtott  kibékülni.  Minthogy  a 
szultán  a  karloviczi  béke  meghosszabbítását  kérte  s  föltétlen  semlegességet 
fogadott  a  magyar  kérdésben,  Bécsben  az  orosz  ajánlatot  ismét  elutasítot- 
ták. A  czár  a  török  békeügyben  Rákóczit  próbálta  tehát  felhasználni,  ki  lehet- 
ségesnek tartotta,  hogy  a  török  ministerek  jó  pénzért  békét  kötnek  Orosz- 
országgal. Péternek  tetszett  az  eszme  s  a  fejedelem  Konstantinápolyba 
küldte  ügyes  diplomatáját,  Pápay  Jánost  orosz  váltókkal  bőven  ellátva. 
De  a  kísérlet  dugába  dőlt,  mert  a  moldvai  vajda  nem  bocsátotta  Pápayt 
a  portára.  A  czár  mindazáltal  tovább  kaczérkodott  Rákóczival  s  egész  határo- 

*  Szaniszló  Zsigmond  nagybecsű  naplójában:  Tört.  Tár,   1891.294. 

*  Márcziusi  és  áprilisi  leveleiből.  Thaly,  Arch.  Rakoczianum,  III. 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VU.  43 


674  A    MAGYAR   NEMZET    TÖRTÉNETE. 

zottan  biztatta,  hogy,  a  mint  a  törököt  legyőzi,  hadaival  Magyarország 
felszabadítására  indul.  Rákóczi,  talán  az  egyetlen  európai  diplomata,  a  ki 
e  hibába  esett,  komolyan  vette  a  czár  Ígéreteit  s  óva  intette  otthoni  híveit, 
meg  ne  eg>'ezzenek  az  udvarral.  Törekvései  támogatására  Ráday  Pált  beküldte 
az  országba,  a  szövetséges  rendeket  meg  április  27-ikén  Husztra  hívta  össze, 
hol  személyesen  akart  megjelenni  s  terveit  velük  közölni. 

E  közben  Bécsben  olyan  tragikus  esemény  történt,  mely  minden 
emberi  számításon  kivűl  látszott  állani.  József  király,  ki  évek  óta  a  leg- 
jobb egészségnek  örvendett,  április  7-ikén  megbetegedett  10-ikén  kitűnt, 
hogy  a  kór  amaz  idők  legszörnyűbb,  mert  gyógyíthatatlan  betegsége,  a 
himlő.  A  viruló  férflkorában  levő  uralkodó  tudta,  hogy  veszve  van.  Vale 
Imperátor !  (Isten  veled  császár)  kiáttá  fájdalmas  lemondással.  Visszaadatta 
anui  hölgyek  leveleit,  kikkel  bizalmas  viszonyban  állt,  bocsánatot  kért  nejétől 
s  a  vallás  vigaszaiban   keresett  enyhülést.   Az  alig  harminczhárom  éves 


király  április  1 7-ikén  délelőtt  10  és  11  óra  közt  halt  meg,  a  nélkül  hogy 
figyermeke  maradt  volna. 

A  minisiertanács  már  április  11-ikén  foglalkozott  a  császár  halálá- 
nak eshetőségével  s  kimondotta,  hogy  a  magyar  és  örökös  országok 
I,  József  testvéröcscsére,  Károly  föherczegre  és  spanyol  királyra  szálljanak 
át.  Mivel  azonban  az  új  uralkodó  Spanyolországból  csak  hónapok  multán 
érkezhetett  meg,  ez  időre  regensséget  kellett  alakítani.  Még  élt  Eleonóra 
császárné,  Lipót  király  harmadik  neje  s  József  és  Károly  Icirályok  édesanyja, 
s  így  nem  az  Özvegy,  hanem  az  anyacsászámé  lépett  a  regensség  élére.  Hazai 
törvényeink  szerint  a  nádor  lett  volna  a  magyar  kormányzat,  a  regensség 
feje.  De  Esterházy  Pál,  a  prímás  és  a  labancz  urak  nevében  s  aminthogy 
veszély  van  a  késedelemben,  hogy  az  országra  veszély  ne  származzék,* 
szintén  az  anyacsászárnénak,  mint  koronás  hirálynénak  ajánlotta  fel  a 
király  megjöttéig  a  regensséget.  Ennek  legsürgetőbb  feladata  volt  állást 
foglalni  a  magyar  kérdésben,  a  kiegyezési  tárgyalásokkal  szemben.  Nyom- 


JÓZSEF   KIRÁLY   HALÁLA.    A   SZATMÁRI   BÉKE.  676 


ban  József  halála  után,  még  április  17-ikén  ministertanács  tartatott,  mely 
kimondotta,  hogy  a  magyar  fölkelőkkel  való  érintkezést  nem  szabad 
tovább  a  magyar  Pálffyra  bizni.  Azon  ürügy  alatt,  hogy  a  trónváltozás 
miatt  mint  horvát  bánra  szükség  van  rá  Bécsben,  fölrendelték  tehát  s 
helyére  Cusani  tábornokot  nevezték  ki  magyarországi  fővezérré.  Az  új 
regens-császárné  még  sokkal  inkább  a  fájdalom  benyomása  alatt  állt, 
semhogy  e  határozat  jelentőségének  tudatára  jutott  volna  s  így  a  megfelelő 
rendelet  elküldetett  Pálffyhoz,  ki  azonban  az  akkori  közlekedési  viszonyok 
mellett  csak  jó  későn  kapta  meg. 

Itthon  e  közben  semmit  sem  tudtak  e  nagyfontosságú  eseményekről 
s  Károlyi  és  Pálffy  szakadatlanul  folytatták  a  tárgyalásokat,  melyek  ered- 
ményét a  szövetkezett  rendek  elé  kellett  terjeszteni.  E  végből  Károlyi  Szat- 
márra  hivta  őket  össze  és  pedig  április  27-ikére,  ugyanarra  a  napra,  melyre 
Rákóczi  a  huszti  gyűlést  kitűzte.  Azért  választotta  épen  e  napot,  hogy  ha 
s,  fejedelem  bejön,  a  rendekkel  Husztra  mehessen,  ha  pedig  künn  marad, 
Szatmárt  döntse  el  a  kiegyezés  ügyét,  mert  április  27-ikén  a  többször  meg- 
hosszabbított fegyverszünet  lejárt  és  Pálffy   nem   akart  új  halasztást   adni. 

így  álltak  a  dolgok,  midőn  Pálffy  megtudta,  hogy  József  meghalt,  ő 
maga  meg  Bécsbe  hivatott.  A  király  halála  hirét  titokban  tartotta,  visszahívása 
ellen  meg  erélyesen  szót  emelt.  Kijelentette,  hogy  kész  ugyan  engedelmes- 
kedni, de  nagy  politikái  baklövést  követnének  el,  ha  épen  ama  pillanatban 
kényszerítenek  távozni,  midőn  a  békés  megegyezés  végre  teljesen  bizonyosnak 
látszik.  Locherrel  hasonló  szellemben  íratott  Bécsbe.  Ez  figyelmeztette  az 
udvart,  minő  veszéljrt  idézhet  föl  a  fővezérváltozás,  mert  Cusani  iránt 
Károlyi  és  a  magyarok  alig  táplálhatják  azt  a  bizalmat,  melyet  Pálffy  iránt 
tanúsítanak.  LxDcher  levelének  vételekor  Eleonóra  császárné  már  eléggé  tájé- 
kozta magát  a  helyzetről  s  nemcsak  meghagyta  állásában,  hanem  a  tár- 
gyalások vezetésével  egyenesen  megbízta  Pálffyt.  Károlyi  e  közben  a  szerte- 
szét még  fegyverben  álló  kuruczokat  értesítette  az  alkudozások  menetéről; 
fordult  a  Moldvában  és  Havasalföldén  levő  bujdosókhoz,  a  különböző 
várak  parancsnokaihoz  s  meghívta  őket  a  szatmári  gyűlésre.  Mindenfelől 
■örömmel  fogadták  a  békealkú  hírét  s  még  Sennyey  István  is  helyeselte  a 
kibékülést,  esetleg  akár  Rákóczi  nélkül.  »Ezen  hadakozásunk  czélja  nem  más, 
—  irta  —  hanem  letapodva  levén  törvényeink,  hogy  pusztult  hazánknak  kívánt 
-csendessége,  nyugodalma  és  elvont  szabadsága  helyre  állíttassák  és  megtár- 
tassék.«  Ha  ezt  a  király  megígéri,  el  kell  a  békét  fogadni,  s  még  a  külső 
■segítségben  sem  kell  bizakodni,  mert  ha  békén  megkapja  az  ország  szabad- 
ságait, mire  való  akkor  az  idegen  segély.^ 

Mint  Bécsben  az  engesztelhetetlenség,  akképen  Rákóczi  az  utolsó 
pillanatban  még  egy  kísérletet  tett  a  kiegyezés  meghiúsítására.  A  mint 
megtudta,  hogy  Károlyi  Szatmárra  hivta  a  rendeket,  egyre-másra  küldte  be 
harczias  leveleit.  Meghagyta,  hogy  Károlyinak  senki  se  engedelmeskedjék. 
Fordult  Károlyihoz  magához  s  kegyetlenül  elítélve  törekvéseit,   végűi  való- 

43* 


676  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Sággal  megátkozta,   azt   mondván:   a   kiontandó   vér   szálljon   reá  és  iva- 
dékaira.1 

Irt  a  rendeknek  is  (április  18-ikán),  kik  levelét  még  a  szatmári  gyűlés 
előtt  megkapták.  Hatalmas  forradalmi  szózat  ez  a  levél,  csakhogy  nem 
keltett  visszhangot  mert  békét  óhajtott  mindenki.  Hasztalan  monda  Rákóczi^ 
hogy  a  béke  » hajdani  dicsőséges  magyar  nemzetünknek  örökös  rabságára 
és  eltemettetésére «  vezet.  Hasztalan  hirdette,  hogy  nem  Pálffy  parancsol 
Bécsnek,  hanem  Bécs  Pálffynak,  az  udvar  pedig  nem  tartja  meg  ig^^ét. 
Hasztalan  kérdezte:  »Nem  ád-e  már  szállást  minden  bokor?  Nem  remél- 
hető-e az  holnap,  a  mit  nem  adott  a  mai  nap?«  A  tömegek  bele- 
fáradtak a  hosszú,  reménytelen  küzdelembe,  s  már  csak  nagyon  kevesen 
osztoztak  Rákóczi  felfogásában. 

Ily  körülmények  közt  a  szövetkezett  rendek  gyűlése  gyors  és  zavar- 
talan lefolyást  vett.  Április  27-ikén  » gyűltek  be  a  statusok,  magyarországiak 
és  erdélyi  exulansok  Szatmárt  a  templumban,  a  ki  az  előtt  prófontház  volt,, 
most  pedig  a  reformátusok  járnak  belé.«  Károlyi  Sándor  nyitotta  meg  az  ülést, 
örömének  adott  kifejezést,  hogy  olyan  sokan  jöttek  hivására,  ellenben  mélyen 
sajnálta,  hogy  sem  a  fejedelem,  sem  a  senatorok  közül  kivüle  más  nincs  jelen. 
Minthogy  pedig  —  monda  —  az  eUenség  ma  várja  a  véghatározatot,  nyilat- 
kozzanak a  rendek,  mitévők  lesznek.  Erre  Károlyit  választották  elnökükké  s 
felkérték,  hogy,  mivel  nemzetünk  ilyen  állapotba  jutott,  fol3rtassa,  »a  mint  isten- 
nek segítségéből  eddig  is  éjjeli  nappali  munkáját  nem  szánta«.  Megkezdődvén  a 
tanácskozás,  első  sorban  azzal  foglalkoztak,  meg  lehet-e  a  gyűlést,  mel5ret 
Rákóczi  Husztra  hivott  össze,  Szatmárt  tartani?  Kimondották,  ha  ő  őfelsége 
ki  nem  jött,  Huszton  is  nincsen,  igen  is  itt  kell  lenni, «  s  a  békességet  minden 
úton-módon  traktálni  kell.^  Erre  felszólalt  Ráday  Pál,  a  fejedelem  küldötte,, 
s  elmondotta,  hog>''  Rákóczi  mért  nem  jöhetett  be.  A  rendek  tudomásul 
vették  nyilatkozatát  s  abban  állapodtak  meg,  hogy  Károlyi  a  feg3rver- 
szünetnek  legalább  is  harmadnapi  meghosszabbítását  kérje.  Altalánosságban 
azonban  elfogadták  a  Károlyi  által  előterjesztett  egyesség  öss25es  pontjait^ 
mert  úgy  találták,  »hogy  valamit  ő  felsége  (Rákóczi)  kivánt,  mindezekre 
reá  hajlott  a  császár  ő  felsége -^  A  részletekben  azonban  módososításokat 
tettek,  a  többek  közt  a  vallásügyre  vonatkozó  pontot  változtatták  meg.* 
Másnap  Károlyi  Locherrcl  tárgyalt  a  módositások  ügyében  s  végleg  meg- 
állapította az  egyesség  szövegét,  mire  ismét  felolvasta  a  rendek  előtt.  Azután 
azt  a  kérdést  intézte  hozzájuk:  vájjon  *azon  punctumok  szerint  kívánják 
és  akarják-e  venni  a  felséges  császár  gratiáját.-*  Egyenlő  szabad  szóval 
azt  felelték,  hogy  íikarják  s  ő  felsége  hűségére  adják  magukat,  azok  pedig,, 
kik   a   békességet    titkon,   avagy   nyilván   háborgatni   mernék,    »számkive- 

*  Levelét  közli  Pulay,  id.  m.  .3(57  — 394.,  Károlyi  Sándor  önéletleirása,    II.  valamint 
Thaly,  Rákóczi-tár,  III. 

•  Az  idézetek  Szaniszlú  Zsigmond  naplójáb»'>l.  Tíirt.  Tár,   1801.  294. 
"  Szaniszló  naplója:  Tört.  Tár,   1891.  295. 


01 


^•J 


11 

M 


V. 


:^. 


JÓZSEF   KIHAI.V    halála.    A   SZATMAHI    BKKK. 


tettek  legyenek".  Apriüs  29-ikén  a  szatmári  békeszerződés  végleg  elkészült 
és  Pálffy  és  Locher  nyomban  alá  is  iriák. 

A  szerződés,  tulajdonképen  a  Pálffy-féle  resolutio,  melyet  a  szövet- 
séges rendek  megbizottai  és  pedig  külön  Magyarország,  Máramaros,  az 
erdélyi  és  a  Dunántúli  vitézlő  rend,  és  a  városok  képviselői  május  1-én 
Károlyban  írták  alá, '  1 0  pontból  áll.  A  Hákóczíra  vonatkozó  határozat 
nyitja  meg.*  E  szerint  Rákóczi  megtartja  összes  javait  s  lakhatik  akár 
Magyar-,  akár  I^ng^'dországban,  milieljl  hiinim  hét  alatt  leteszi  a  hűség- 


-|?r:<2dJ-....-; 


.-n 


/t/^y:-^ 


«sk(it ;  ha  maga  nem  jöhet,  megliatalniazott  íUtal  is  leteheti ;  sőt  a  3  heti 
határidő  is  meghosszabbitliató,  de  ezt  Kákúczinak  a  királytól  kell  kérnie. 
Teljes  kegyelmet  lébbe  mindig  beleértetik  ji'iszágai  és  czimei  megtartása) 
kap  a  fejedelem  minden  egyházi  vagy  viliigi  liive,  mindenkivel  még  a 
neo-acquistica  conimisióval  szemben  is ;  sőt  a  parasztságot  sem  büntethetik 
a  mozgalomban  való  részvételért  urai,  líülíinbon  jószágukat  vesztik,  ».A  fegj- 
ver  letételének  Ígéretét  pedig  ncin  kell  úgy  érteni,  mintha  nem  szabad  volna 


678  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

valakinek  fegjrvert  viselni,  hanem  hogy  ellenségeskedést  ne  kövessen. « 
A  külföldi  katonák,  kik  Rákóczi  zászlai  alatt  szolgálnak,  szabadon  haza 
mehetnek,  kivéve  azokat,  kik  a  császártól  állottak  át.  Ezeknek  vissza  kell 
térniök  zászlaikhoz,  de  büntetésük  elengedtetik.  A  nem-nemes  katonatisztek 
szabadosoknak  ismertetnek  el.  A  vallásszabadságra  vonatkozó  régi  magyar 
és  erdélyi  törvényeket  a  király  megtartja.  Az  árvák  és  özvegyek  vissza- 
kapják jószágaikat,  ha  még  a  kamara  kezén  vannak.  A  kegyelem  kiterjed 
a  külföldön  élő,  akár  a  mostani,  akár  az  1699  előtti  mozgalmak  idején 
kivándorlottakra,  valamint  a  hadi  foglyokra.  Mihelyt  a  felség  szentesíti  az 
egyességet,  az  országszerte  kihirdettetik  s  a  király,  a  ki  igéri,  hogy 
•Magyar-  és  Erdélyország  minden  törvényeit  és  immunitásait  szentül  s 
erőszak  nélkül  megtartja*,  nem  engedi,  hogy  a  jelen  szerződés  ellenére  perek 
indíttassanak,  vagy  bárki  a  mozgalomban  való  részvétele  miatt  kárt  és 
gyalázatot  szenvedjen,  mire  nézve  a  katonai  és  közigazgatási  hatóságok 
kellő  utasítást  fognak  kapni.  Végűi  az  egyesség  biztosította  a  rendeknek 
a  jogot,  hogy  a  legközelebbi  országgyűlésen  mindennemű  sérelmeiket  előter- 
jeszthetik. 

A  szerződés  elfogadtatván  csak  a  hűségeskü  letétele  maradt  hátra. 
A  legénységet  a  tisztek  eskettették  meg.  Ellenben  a  főtisztek  eskűletételénél 
még  látszatát  is  kerülni  akarták  annak,  mintha  » fegyver  alatt  s  erőszakosan* 
történnék.  Szabad  ég  alatt,  nyílt  mezőn,  a  kis-majtényi  síkon  nagy  ünne- 
pélyesen ment  végbe  a  nagy  nemzeti  színjáték  e  záró  jelenete. 

Május  1-én,  szép,  verőfényes  napon  Károlyi  Sándor  a  főtisztekkel  s  az 
egész  sereggel,  valami  11  —  1 2,000  emberrel,  kivonult  a  kis-majtényi  mezőre, 
hol  Pálffyval  találkozott.  Lobogó  zászlókkal,  talpig  fegyverben  helyezkedett 
el  a  kuruczság.  A  mint  ez  megtörtént,  Károlyi  előlépett  s  üdvözlő  beszédet 
intézett  Pálffyhoz,  azután  maga  és  a  tiszti  kar  letette  a  hűségesküt.  Erre 
megszólalt  a  katonazene,  » mindenféle  muzsikák  és  eszközök  hangozván 
és  a  zászlók  sűrűen  lobogván,  három  ízben  való  tűzadással,  vagy  lövé- 
seknek ropogása vál  hadi  mód  szerint  Te  Deum  laudamust  tartottanak*. 
Azután  szétosztották  a  passualis  leveleket,  s  »kikí  a  maga  hazájába  vette 
útját*. 

Kardosán,  fegyveresen  —  de  zászlók  nélkül,  melyek  nyelét  a  zászló- 
tartók a  földbe  szúrták,  mire  a  dragonyosok  összeszedték  őket  —  jó  kedvvel, 
írja  Pálffy  ^  —  örvendve  a  békének  oszlott  szét  apró  csapatokban  a  kato- 
naság, hogy  visszatérjen  ősi  tűzhelyéhez.  Pálffy  a  lovasokat  és  tiszteket 
császári  szolgálatba  akarta  fogadni  s  hogy  kedvet  kapjanak,  két  főtisztnek 
nemeslevelet  szerzett.  De  a  sereg  ki  volt  merülve,  beleunt  a  hosszú  harczba 
s  családjához,  szülőföldjére  sietett  vissza. 

A  Szamoson  túl,  a  máramarosi  széleken  még  valami  5000  lovas  állt 
s  Kassa,  Munkács,  Ungvár  és  Kővár  várakban  is  volt  őrség.    A  legtöbben 

*  Május  2-iki  jelentése.  Arneth,  id  m.  II.  483. 


680  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 


Örömmel  fogadták  a  békét  s  tették  le  a  hűségesküt,  legelőször  Kassa, 
noha  időközben  Bercsényitől  » zenebonát  indító  levél*  érkezett.  Ungvár 
május  15-ikén,  azután  Huszt  és  Kővár  csatlakozott  a  békéhez  s  csupán 
a  bevehetetlen  Munkács  várfalán  lengett  még  Rákóczi  zászlója.  Báró 
Sennyey  István,  a  parancsnok,  azt  üzente  PálfiFynak,  hogy  nem  akarja 
az  ellenségeskedéseket  folytatni,  de  mivel  a  király  meghalt,  csak  az  új 
királynak  fogja  a  várat  átadni.  Pálffy  ezzel  meg  nem  elégedett  s  ostromzár 
alá  vette  Munkácsot,  mely  június  23-ikán  szintén  abban  hagjrta  a  meddő 
küzdelmet. 

A  kuruczvilágnak  vége  volt. 

A  majténjd  sikon  meghódoló  magyar  rendek  Csajághy  Jánost,  az 
erdélyiek  Pongrácz  Györgyöt  küldték  Bécsbe,  hol  köszönetet  mondtak  a 
regens-királynénak  az  egyességért  s  külön  emlékiratban  kérték,  vegye  át 
Magyarország  ügyeinek  vezetését  s  kormányozza  a  saját  törvényei  szerint 
a  » magyarok  tanácsával,  ne  pedig  egyedül  a  magyar  canceUáriával*. 
A  regens-királyné  sietett  a  békét  megerősíteni.  III.  Károly,  az  új  király, 
mielőtt  az  itthon  történtekről  értesülhetett,  már  május  3-ikán  meleg  szere- 
tetét fejezte  ki  a  magyar  nemzet  iránt.  Június  11-ikén,  az  egyesség  hírére, 
köszönetet  mondott  Pálffynak  s  Károlyit  is  biztosította  királyi  kegyelméről. 
Még  június  20-ikán  szentesítette  a  szatmári  egyességet,  egyes  pontjain 
azonban  jóhiszeműleg  némi  irályi  módosításokat  tett.  De  ntíhelyt  figyel- 
meztették, hogy  ez  félreértésekre  vezethet,  megerősítette  az  eredeti  szö- 
veget, miről  augusztus  1-én  Barcellonából  értesítette  anyját  és  lUésházy 
kanczellárt.i 

Ekképen  az  uralkodó  család  s  a  nemzet  tömegei  egyaránt  szente- 
sítették a  békealkút  s  az,  a  ki  a  viszonyok  változásába  nyugodni  nem 
akart,  ismét  hontalan  bujdosó  lett.  Voltak  ilyenek  is  s  mig  Moldvából, 
Havasalföldéről  s  a  török  birodalom  más  részeiből  néhány  ezerén  siettek 
vissza  az  újra  megnyílt  hazába,  az  itthon  lévők  közül  némelyek  bújdosásra 
adták  magukat  és  sóhajtva  énekelték: 

Szülüloldem  isten  hozzád, 
A  hazám  már  Lengyelország, 
A  hazám  már  Lengyelország, 
Mégis  sirva  gondolok  rád. 

Oda  özönlöttek  azok,  kik  az  új  viszonyokba  illeszkedni  nem  akartak. 
Első  sorban  oda  vonult  a  fejedelem  rendes  hada.  Egy  ezred  külföldi,  egy 
ezred  rácz  katona,  néhány  magyar  ezred  töredéke,  Rákóczi  és  Bercsényi 
udvari  és  testőrcsapatainak  egy  része,  valami  3 — 4000  ember  menekült 
Lengyelországba,  leginkább  a  fejedelem  jaroszlavi  urodalmába.  Ott  várta 
Rákóczi  a  czár   segélyét.  Hasztalan   hívta   haza  Károlyi  Sándor,   ki   Szat- 

■ 

*  Az  iratok  a  bécsi  állami  levéltárban. 


JÓZSEF  kibAly  halAla.  a  szatmári  béke. 


máiról  április  28-ikán  közölte  vele  a  javára  tett  kikötéseket.  »KéremazéIÖ 
istenre,  — -  irta  —  szánjon  meg  mindnyájunkat  s  méltóztassék  kijönni  s  ezeket 


CarolujűLS)£Ms^^ 
*-     Qlcx .  cXxIiuÜlx^. 


iianun  ct  ^ndianun. 
•ÁLdtruü  cic:  cic. 


III.  Károly  hlril}'. 
(Egykorú  mclsiel  ulán. 


confirmálni-.  Olyan  biztosan  számított  a  fejedelem  s  kiséröi  hazajövetelére, 
hogy  három  hétre   még  Munkács  és   Ungvár  számára   is  semlegességet 


682  A  MAGYAR  NEMZET  TÖRTÉNETE. 

szerzett,  a  mennyiben  azt  maga  az  őrség  meg  nem  szegi.*  Még  május 
elején  is  várta  a  fejedelmet  s  elégedetten  irta  Munkácson,  a  kuruczok 
hatalmában  levő  nejének,  hogy  olyan  békét  szerzett,  melylyel  Rákóczi  minden 
érdekét  biztosította.  Maga  a  békeszerződés,  mely  Rákóczi  ügyével  kezdődik, 
mely  a  hűségeskü  letételét  még  meghatalmazottja  útján  is  megengedi,  mely 
tetszésére  bizza,  hogy  ott  lakjék,  a  hol  akar,  minden  kétséget  kizárólag 
bizonyítja,  hogy  Károlyinak  igaza  volt,  midőn  azt  hangoztatta,  hogy  Rákóczi 
érdekeit  is  lelkiismeretesen  megóvta  a  kiegyezésben. 

Csakhogy  a  fejedelem  épen  akkor  teljesen  az  orosz  szövetség  bűv- 
körében élt.  Találkozott  a  czárral  s  tőle,  valamint  az  orosz  államférfiaktól 
egyre  a  legbiztatóbb  ígéreteket  vette.  Nem  azokra,  hallgatott  tehát,  kik  haza 
hívták,  hanem  az  orosz  hitegetésekre.  Ezek  sohasem  voltak  őszinték,  hisz  az 
orosz  szövetség  1 707.  év  óta  megvolt  s  a  czár  nemcsak  egy  katonával,  egy 
fillérrel  nem  segítette  Rákóczit,  hanem  ismételve  felajánlotta  hadait  az  udvar- 
nak a  magyarok  ellen.  A  török  háború  győzelmes  befejezése  után  is  kétség- 
kívül cserben  hagyta  volna  Rákóczit.  Csakhogy  ebben  a  háborúban  már 
1711  júliusban  teljes  vereséget  szenvedett ;  a  törökök  bekerítették  s  hadaival 
foglyul  ejtik,  ha  a  nagyvezért  meg  nem  vesztegeti.  így  is  csak  igen  súlyos 
feltételek  mellett  bírt  békét  vásárolni.  Ezzel  végleg  halomra  dőltek  Rákóczi 
reményei.  De  mégsem  ez  volt  legkínosabb,  legkegyetlenebb  csalódása. 
A  vereség  után  a  czár  nem  vehette  többé  hasznát  s  oly  durva  barbársággal 
bánt  vele,  hogy  a  mélyen  sértett  fejedelem  még  171  l-ben  azt  irta  Bercsényi- 
nek »úgy  considerálván  ezt  a  monarchát,  mintha  soha  nem  is  ismertem 
volna«.2 

E  közben  eltelt  a  visszatérésre  kitűzött  idő,  melynek  folyamán  az 
emigránsok  sokat  tanakodtak  rajta,  idegenben  maradjanak  vagy  haza  men- 
jenek-e? Forgách  Simon  a  császár  halála  hírére  egész  könyvet  irt,  mely- 
ben sokféle  okokkal  bizonyította,  hogy  az  emigratio  elfogadhatja  az  új 
állapotot,  sőt  nincs  más  választása,  mint  hazatérni.  Rákóczi  nem  is  akadá- 
lyozott senkit  s  legbensőbb  hívei  közül  sokan,  így  Ráday,  Hellenbach, 
Keczer,  Radvánszky,  Nedeczky,  az  erdélyiek  követték  Forgách  tanácsát. 
Gróf  Wílczek,  a  császár  lengyelországi  követe  szintén  azon  buzgólkodott, 
hogy  hazatérésre  birja  a  menekülteket  s  Pálffy  a  nyáron  ugyané  czélból 
Lengyelországba  küldte  gróf  Wallis  tábornokot.  Töméntelenen  mentek  haza, 
de  több  százan  mégis  künn  maradtak.  Közöttük  volt  Forgách,  ki  habozó 
természetéhez  hiven  addig  himezett-hámozott,  mig  künn  rekedt  és  Bercsényi- 
vel, Esterházy  Antallal  s  sok  más  jó  magyarral  idegenben  fejezte  be  életét. 
Maga  Rákóczi  sohasem  gondolt  a  visszatérésre.  Levonta  magatartásának 
következményeit  s  martyrja  lett  az  ügynek,  melyet  diadalra  segíteni  nem  bírt. 
Itt  hagyta  gyermekeit,  kincseit,  királyi  vagyonát,  s  örökre  elzárkózott  min- 

'   Thaly:  Századok,   1870.  598. 

«   1711   deczember   11.  Thaly,  Kakóczi-tár,  111.   698-699. 


A  Magyar  XrmMft  WrlétMtéhes. 


Athrnofum  Átadása 


E  : 


I 


♦ 


JÓZSEF   KIRÁLY   HALÁLA.    A   SZATMÁRI    BÉKE.  68^ 

dentől,  mi  reá  értékes,  mi  szivének  kedves  lehetett.  Haladt  oda,  hová  vég- 
zete vitte: 

A  merre  tenger  zúg, 

A  merre  a  szél  jár, 

Csillag  lehanyatlik. 

Ott  nyugszom  meg  én  már. 

Azok  a  rétegek,  melyeket  annyira  szeretett,  az  urak  és  birtokos 
nemesek,  az  uralkodó  osztály,  csakhamar  nevét  is  megbélyegezték.  Ellenben 
a  szegény  tömegek,  a  jobbágyok,  parasztok,  egytelkesek,  szóval  a  sociál-gaz- 
dasági  szervezet  mostoha  gyermekei  szivükbe  zárták  emlékét  s  emberöltőről 
emberöltőre  megőrizték  hűséges  szeretettel.  Szenvedéseit  és  csalódását,  tört 
reményeit  és  bánatát  a  tömeg  a  Rákóczi  névben  foglalta  össze  s  ez  a 
név  a  főurak  palotáiból,  a  nemesek  curiáiból  és  udvarházaiból  száműzve 
a  szegények  kunyhóiban  és  szalmatetős  viskóiban  templomot  talált,  hol 
másfél  századon  át  kegyelettel  áldoztak  emlékének. 

A  szatmári  békeszerződés  Károlyi  Sándor  legsajátabb  műve,  melynek 
létrehozatala  nemcsak  töméntelen  munkájába,  hanem  költségébe  került.* 
Nem  alacsony  önérdek,  hanem  az  a  tudat  vezette,  hogy  a  magyarságot 
s  annak  minden  fiát,  Rákóczitól  kezdve  az  utolsó  jobbágyig,  menti  meg 
vele  a  végromlástól.  Azzal  a  buzgalommal,  melylyel  az  egyesség  létre- 
jötte elé  toluló  töméntelen  akadályt  elhárította,  megtett  mindent,  hogy 
egyszer  megköttetvén,  valósággá  is  legyen,  végre  is  hajtassék.  Állandóan 
hűséges  őre,  gondviselője  maradt  a  szerződésnek,  melyet  nem  az  udvar, 
hanem  a  nemzeti  reactio,  a  fehér  rémuralom  nyomban  ostromolni  kezdett. 
Károlyi  férfiasan  szembe  szállt  e  támadással  s  a  vármegyéknek  csakhamar 
alkalmuk  nyilt  nemcsak  »az  elmúlt  siralmas  háborúk  lecsendesedésében* 
kifejtett  buzgó  tevékenységét  megköszönni,  hanem  jogaik  megoltalmazója- 
képen  is  ünnepelni.  » Megvalljuk  méltóságos  generális  uram,  —  irták  neki 
Gömör   vármegye   rendéi,"   —  kicsintői   fogva   nagyig   kívántuk   és   óhaj- 

'  Anyagilag  is  nagy  áldozatokat  hozott  érdekében.  Nemcsak  a  teljesen  szegény  ren- 
deket kellett,  hogy  haza  mehessenek,  igen  bőven  segítenie.  5000  aranyat  osztott  szét 
köztük.  Titkárának,  Varasdy  Jánosnak  bizonyítványa  szerint,  mely  1711  május  17-ikén  kelt, 
>a  paciíicált  némely  magyar  statusok  requisitiójára  erga  indubítam  futuram  restitutionem 
adott  tulajdon  maga  saját  költségéből,  általam  méltóságos  feldmarschall  és  plenipoten- 
tiarius  gróf  Pálffy  Jánosnak  titulo  discretionis  2000  aranyat,  mélt.  plenipotentiarius  Locher 
umak  1000,  hadi  secretarius  uraiméknak,  úgy  mint  tettes  Pulay  János  uramnak  100, 
Recron  uramnak  100,  generaladjutant  s  egyéb  tiszteknek  100,  in  summa  3300  aranyokat 
adott  és  átadatott  ő  exciája*.  Varasdy  sajátkezű,  pecsétes  bizonyítványa  a  gróf  Károlyi 
család  levéltárában.  Egy  1719-iki  fölterjesztésében  maga  is  említi,  hogy  az  egyezséget  >sok 
ezerből  álló  költségemmel  és  adakozásommal*  hozta  létre,  s  ha  igaz  Ameth  azon  állítása, 
hogy  1713-ban  a  kamarától  50,000  frtot  kért  és  kapott,  ez  valószínűleg  ez  a  költsége 
volt,  melynek  megtérítését  a  rendek  Szatmárt  megígérték  neki. 

•  1712  február  10-ikén  Jolsván  tartott  gyűlésükből.  Eredetije  a  gróf  Károlyi  család 
budapesti  levéltárában. 


684  A   MAGYAR   NEMZET    TÖRTÉNETE. 

tottuk  azon  hazánkat  szönyűképen  égető  háborúnak  tüzéből  való  menek- 
vésünket és  a  mennyivel  inkább  tartozunk  egész  kötelességünkkel  minden 
jót  kívánni  s  szolgalatjára  magunkat  ottan-ottan  kötelezni.* 

Az  egykorúak  hálával  és  megnyugvással  üdvözölték  a  szatmári  békét, 
mely  azokra,  kik  elfogadták,  csakugyan  egy  jobb  jövő  hajnalát  virrasztotta, 
míg  azok,  kik  nem  fogadták  el,  mindnyájan  áldozatul  estek  a  végzetnek. 
De  nemcsak  az  egykorúak  magasztalták,  hanem  másfél  század  tapasztalatai 
igazolták  s  a  magyar  genius  egyik  l^zerencsésebb  politikai  alkotásának 
tüntették  föl  Károlyi  Sándor  művét.  Nem  adott  annyi  jogot  a  nemzetnek,  olyan 
önállóságot  a  magyar  államnak,  mint  a  bécsi  béke.  De  1606-ban  Magyar- 
országnak egy  hatalmas  birodalom,  Törökország  volt  szövetségese.  1711-ben 
ellenben  egyedül  állt  alig  két  és  fél  millió,  végtelenül  elszegényedett  lakos- 
ságával, puszta  falvaival,  kimerült  anyagi  erejével.  E  helyzetnek  felelt  meg 
a  szatmári  béke,  de  az  a  kevés  is,  melyet  adott,  a  végromlástól  való  szerencsés 
menekülés  volt.  Hosszú  időre  elveszett  ugyan  az  állami  önállóság  minden 
lényegesebb  kelléke,  de  a  szatmári  egyezség  alapján  a  magyarság  békés 
munkával,  értelmiségével  és  verejtékével  lassankint  vissza  tudta  hódítani 
hazája  elidegenedett  részeit,  virágzó  polgárosodás  szinhelyévé  birt  vará- 
zsolni sok  száz  mértföldnyi  puszta  területeket  s  megvaló^totta  a  kuruczok 
programmjának  azt  a  leglényegesebb  kívánságát,  hogy  Magyarország  magyar 
maradjon. 


n/:' 


TARTALOM. 


Lap 
Előszó.    A  korona  és  a  nemzet    viszálya.    A  bécsi    béke    vivmányainak    enyészete. 

A  török  uralom  vége.    A  német   kényuralom.   II.  Rákóczi    Ferencz  fölkelése. 

Küzdelem  a  magyarságért.  A  korszak  történetének  forrásai  3 

ELSŐ  KÖNYV. 
Erdély  romlásának  évei. 

7.  Fejezet.  1.  Lipót  király  és  udvara.  Az  európai  politika  súlypontja.  Az  osztrák 
Habsburgok  birodalma.  Világhatalmi  állásuk  alapja.  A  magyar  korona  európai 
jelentősége.  I.  Lipót  trónralépte.  Nevelése.  Életmódja.  Vallásos  érzülete. 
Egyénisége.  A  bécsi  udvar.  Portia  herczeg.  Lobkovitz  Venczel.  Sinzendorf 
kamaraelnök.  A  titkos  tanács.  Az  udvari  politika  és  Magyarország.  A  magyar 
politikai  élet  vezetői.  Két  idegen  világ  egymással  szemközt.  A  közvélemény 
nyugtalansága.  A  spanyol  Örökség  biztositása.  A  császár  választása.  A  lengyel 
háború.  A  magyar  ügyek  válságos  fordulata 9 

II.  Fejezet.    II.    Rákóczy    György  és  Lengyelország  feloszlása.    Erdély   II.  Rákóczy 

György  idejében.  A  Rákóczy-ház  hatalma.  II.  Rákóczy  György  kormánya. 
D3mastikus  törekvései.  Trónkövetelő  tervei.  Viszonya  az  udvarhoz.  Erdély 
és  a  porta.  IV.  Mohamed  kormánya.  Rákóczy  sikerei  Moldvában  és  Havas- 
alföldön. Köprili  Mohamed  nagyvezér.  Rákóczy  portai  ügynökei.  Diploma- 
tiájának  gyöngéi.  Külügyi  politikája  ingadozásai.  A  svéd-lengyel  háború. 
Rákóczy  mint  a  protestantismus  védője.  A  protestáns  államok  szövetségének 
terve.  X.  Károly  svéd  király.  .\  hadüzenet.  A  svédek  diadalai  Lengyel- 
országban. Rákóczy  tárgyalásai  a  svéd  királylyal.  A  protestáns  hatalmak 
ellenséges  magatartása.  Szövetség  X.  Károly  és  Rákóczy  között.  Erdély 
hangulata  a  háború  ellen.  Rákóczy  baklövése  a  tatárokkal  szemközt.  Opti- 
mismusa.  Katonai  tehetségének  hiánya  21 

III.  Fejezet.  II.  Rákóczy  György  romlása.  Az  erdélyi  hadsereg   megindítása.  Az  első 

csalódás.  A  lengyel  urak  ellenállása.  Rákóczy  Krakkóban.  Találkozása  a 
svéd  királylyal.  Brzest  bevétele.  A  svéd  király  hazatérése.  Varsó  bevétele. 
A  svéd  sereg  visszavonulása.  Rákóczy  útja  haza  felé.  A  helytelen  útirány. 
A  kozákok  elpártolása.  .\  kelepcze.  Békeszerződés  a  lengyelekkel.  A  lengyelek 
csalfasága.  Az  erdélyi  sereg  a  tatárok  hatalmában.  Rákóczy  menekülése. 
Kemény  János  egyezsége  a  tatár  khánnal.  A  tatár  rabság.  A  rémhírek  hatása 
Erdélyben.  A  helytartók.  A  lengyelek  betörése.  Rákóczy  javainak  elpusztí- 
tása. A  felsőmagyarországi  vármegyék  jolsvai  gyűlése.  A  bécsi  udvar  maga- 
tartása. A  porta  hangja  Rákóczy  ellen.  Rákóczy  Ecseden.  A  zűrzavaros 
helyzet.  A  kibontakozás  nehézségei.  A  részvét  Rákóczy  iránt.  Zrínyi  Miklós 
tanácsa.  A  szamosujvári  országgyűlés.  A  rabok  kiváltásának  ügye.  Rákóczy 


686  TARTALOM. 


Lap 
fukarsága.   A  Rákóczy-ház    bukása.    A  gyulafejérvári    gyűlés.    Az    athname. 

Rákóczy  lemondása  a  fejedelemségről.  Rhédey  Ferencz   megválasztatása 40 

JV.  Fejezel.  Erdély  romlása.  Barcsay  fejedelemsége.  A  pillanatnyi  fegyvemyugvás. 
Rhédey  árnyék-fejedelemsége.  Rákóczy  ragaszkodása  a  hatalomhoz.  A  török 
gyanúja.  Sebesi  Ferencz  a  portán.  Rákóczy  küzdelme  a  fejedelemség  vissza- 
szerzéseért. Gyulai  Ferencz.  Jenő  birtoka.  A  Rákóczy-párt  izgatásai.  A  med- 
gyesi  1658.  január  havi  gyűlés.  Rákóczy  visszahelyezése  a  fejedelmi  székbe. 
Elszakadás  a  portától.  Rákóczy  alkudozásai  az  udvarral.  A  német  minis- 
terek politikája.  A  török  háború  veszélye.  Rákóczy  ügye  a  portán.  Köprili 
engesztel hetetlensége.  A  török  hadak  megindítása  Erdély  megfenyitésére.  Az 
erdélyi  rendek  zavara.  Szakitások  Rákóczyval.  A  trónüresedés  veszedelme. 
Erdély  védtelen  állapota.  Barcsay  Ákos.  Rákóczy  a  magyarországi  részek- 
ben. Lippai  győzelme.  Habozása.  Jenő  a  török  kezén.  A  török-tatár  hadak 
pusztitása  Erdélyben.  Gyula-Fejérvár  romlása.  Az  erdélyi  követség  a  nagy- 
vezérnél. Barcsay  fejedelemsége.  A  török  feltételei  elfogadása    ...  .„  ... 56 

V.  Fejezet,    Küzdelem   Erdély   s   a    részek    birtokáért.    A    tatár  hadak  hazatérése. 

A  hadi  sarcz.  Rákóczy  izgatásai.  A  segesvári  országgyűlés.  Barcsay  fejede- 
lemségének elismerése.  Az  új  fejedelem  önzetlensége.  Rákóczy  gyűlölete 
Barcsay  ellen.  Diplomatiai  kísérletei.  Végzetes  hatalomvágya.  A  rendek 
Rákóczy  ellen.  A  hadi  sarcz  első  részlete.  A  véghelyek  birtokának  kérdése. 
A  hajduvárosok.  Várad.  Barcsay  fellépése  a  Partium  visszaszerzése  érdekében. 
Egyezség  Rákóczy  és  Barcsay  között.  A  beszterczei  gyűlés.  A  rendek  mani- 
festuma  Rákóczy  ellen.  A  porta  fenyegetései.  Rákóczy  hadai  Szatmárban  és 
Szabolcsban.  A  bécsi  udvar  magatartása.  A  Rákóczy-ház  erdélyi  birtokai 
kérdése.  Barcsay  pénzügyei.  A  Rákóczy-javak  elkobzása.  Rákóczy  hadjárata 
Erdély  ellen.  A  keresztesmezei  gyűlés.  Kemény  János.  Közvetítése  Rákóczy 
és  Barcsay  között.  Barcsay  a  temesvári  török  háborúban.  A  marosvásárhelyi 
gyűlés.  Rákóczy  másodszori  visszahelyezése.  Szövetség  az  oláh  vajdával. 
A  bécsi  udvar  közbelépése.  A  törökök  győzelmei.  Barcsay  visszahelyezése. 
A  szélcsend      «.  «  74 

VI.  Fejezet.   Rákóczy    György   halála.    Várad   eleste.    Szeben    ostroma.    A   tavaszi 

hadjárat.  Szejdi  Ahmed  A  hajdúság  veresége.  A  török  sereg  Debreczen  alatt. 
Debreczen  váltsága.  Rákóczy  utolsó  hadmenete.  A  fenesi  ütközet.  Rákóczy 
halála.  Barcsay  helyzete  Rákóczy  halála  után.  Fogsága.  A  segesvári  ország- 
gyűlés. A  török  hadjárat  folytatása.  Várad  jelentősége.  A  védelem  kérdése  a 
bécsi  udvarnál.  Várad  ostroma  és  elfoglalása.  Német  őrség  Szabolcs  és 
Szatmár  váraiban.  A  török  tábor  eloszlása.  A  hangulat  az  országban  ...  .«  ...  92 

UII.  Fejezet.  Barcsay  és  Kemény  János.  Apafy  Mihály  trónra  j' utasa.  Barcsay 
kiszabadulása  a  török  fogságból.  Kemény  János  trónkövetelése.  Az  új 
fejedelemjelölt  egyénisége.  Fellépésének  okai.  A  szászrégeni  országgyűlés. 
Barcsay  lemondása  és  Kemény  János  megválasztása.  Kemény  ügye  a  portán. 
Az  új  fejedelem  bizonytalan  helyzete.  Félelme  a  trónkövetelőktől.  A  Bar- 
csayak  veszedelme.  Barcsay  Ákos  megöletése.  Kemény  politikájának  hibái. 
Alkudozásai  az  udvarral.  A  beszterczei  országgyűlés.  Szakítás  a  portával. 
Az  erdélyi  követség  Bécsben.  Török  hadjárat  Kemény  ellen.  Ali  pasa  Erdély- 
ben. Fejedelemkeresés.  Apafy  Mihály  fejedelemmé  választása.  Az  athname. 
Az  adó  megállapítása.  Apafy  kiáltványa.  A  Kemény-párti  székelyek  veszedelme. 
Kemény  és  a  német  segély.  A  béke  és  háború  kérdése  a  bécsi  udvarban. 
A  háborúpárt  diadala.  A  kassai  gyűlés.  A  német  hadak  bejövetele.  Pusztí- 
tásaik. A  hadjárat  lefolyása.  Montecuccolí  késedelme.  Visszavonulása.  Kemény 
János  Erdélyben.  Segesvár  ostroma.  Kucsuk  bejövetele.  A  nagyszőlősi  ütközet. 


TARTALOM.  687 


Lap 
Kemény  János  halála.  Kemény  Simon.  Kolozsvár  ostroma.  A  feg3rverszünet. 
Kolozsvár  és  Székelyhíd  meghódolása.  Erdély  területe  a  háború  után.  A  török 
foglalásai.  A  Piri-deí\er.  A  hódolt  terület  növekedése.  A  kolozsvári  főkapi- 
tányság. A  népesség  a  háborús  évek  után.  A  pusztulás.  Az  oláhság  terjedése. 
Erdély  hanyatlása.  Magyarország  jövendőjének  veszélyei ...        105 


MÁSODIK  KÖNYV. 
A  vasvári  békekötés  kora. 

/.  Fejezet,  A  vallási  sérelmek.  Zrinyi  Miklós  jóslata  Lipót  trónraléptekor.  Erdély 
romlásának  hatása  Magyarországra.  A  vallási  kérdés.  Az  üldözések  valódi 
okai.  Irtó  háború  az  eretnekek  ellen.  Magyarország  népeinek  vallási  viszonyai 
Lipót  trónraléptekor.  A  protestánsok  többsége.  Az  aristokratia  vallása. 
A  vármegyék  katholizálásának  módjai.  A  jus  reformandi.  A  nép  ragaszkodása 
vallásához.  Az  üldözés  kezdete.  A  nagyszombati  zsinat  hadüzenete  a  protes- 
tánsok ellen.  A  király  álláspontja  az  üldözések  kezdetén.  A  katholikus 
főurak.  A  hitvitázó  irodalom  föllendülése.  Sámbár  Mátyás.  A  testvérharcz. 
Az  alkotmányt  fenyegető  veszély.  Wesselényi  és  Széchy  Mária.  Zrinyi 
Miklós.  A  protestánsok  belső  viszályai.  A  vallási  ügy  az  1659-iki  pozsonyi 
országgyűlésen.  A  pozsonyi  evangélikus  templom  üg>'e.  Az  új  törvény  ez  ikkek. 
A  vallásüldözés  terjedése.  Illésházy  Gábor  áttérése.  Báthory  Zsófia.  Vissza- 
térése a  katholikus  egyház  kebelébe.  Harcz  a  protestantismus  ellen.  Az  áttérés 
jelentősége.    A  Rákóczy    alapitványa  125 

//.  Fejezet.  A  német  zsoldosok  piisztilásai.  Az  1662-iki  országgyűlés.  A  véghelyek 
védelmi  rendszere.  A  magyar  végbeli  katonaság.  A  német  zsoldosok.  A  kato- 
náskodás mint  vagyonszerző  pálya.  Az  idegen  had  nyomása.  Wesselényi 
Ferencz  a  német  hadakról.  A  császári  haderő  növelése.  Pusztitásaik.  A  néme- 
tek Nagybányán.  A  törvények  tekintélyének  pusztulása.  Wesselényi  fellépése 
az  udvarnál.  Montecuccoli  emlékirata.  Az  1662-iki  országgyűlés.  Szatmár- 
mtgye  sérelmei.  Az  udvar  merev  álláspontja  a  vallási  sérelmek  ügyében. 
A  protestáns  követek  távozása.  Az  új  törvényczikkek  visszautasítása  a  vár- 
megyék  részéről „  1 42 

///.  Fejezet.  Az  udvar  és  a  magyarság.  Zrinyi  és  Montecuccoli.  Ellentétek  az  udvar 
és  a  nemzet  között.  A  két  tábor  vezérei.  Zrinyi  Miklós  és  Montecuccoli. 
Ellenséges  viszonyuk  okai.  Montecuccoli  egyénisége.  Katonai  tehetsége. 
Nézetei  a  magyarokról.  Első  kudarcza  Magyarországban.  Védelme.  Zrinyi 
Miklós  válasza.  Zrinyi  egyéni  tulajdonságai.  Katonai  pályája.  Hazaszerelete. 
Reformtörekvései.  A  török  uralom  megdöntésére  irányuló  tervei.  Az  erre 
szolgáló  eszközök.  A  nemzeti  erők  egyesülésének  kihirdetése.  Elkeseredése 
az  idegen  uralkodóház  iránt.  A  két  Zrinyi-testvér  és  az  udvar.  Zrinyi  Péter. 
Zrinyi  Miklós  népszerűségének  terjedése 153 

IV,  Fejezet.  Zrinyi-ÚJvár.  Az  1663-iki  hadjárat.  Zrinyi-Újvár  építése.  Portia  és 
Auersperg  érdekei.  Az  új  vár  hivatása.  A  porta  tiltakozása.  A  velenczei- 
török  háború.  A  császár  elleni  háború  terve.  Köprilizade  Ahmed.  A  bécsi 
udvar  békés  hajlamai.  A  császári  követek  a  töröknél.  A  temesvári  szerződés. 
A  török  tábor  Belgrád  alatt.  Ahmed  pasa  követelései.  Az  udvar  terve  a 
balkáni  szerbek  fölkelésének  előkészítésére.  Brankovics  György.  A  nagy 
háború  küszöbén.  Védelmi  intézkedések.  A  békeajánlatok  meghiúsulása. 
A  német  birodalom  készsége  a  segélyre.  Az  európai  szövetség  tervének 
kudarcza.  Wesselényi  harczi  riadója.  A  német  és  magyar  hadak  közti  egyet- 


688  TARTALOM. 


Lap 
értés  hiánya.  Zrínyi  Miklós  serege.  Zrínyi-Újvár  ostroma.  Zrínyi  gyanúsítása 
és  tétlenségre  szorítása.  A  nagyvezér  haditerve.  Ersek-Ujvár  ostroma. 
A  nemesi  fölkelés.  Wesselényi  buzgólkodásai.  A  török  pusztítása  az  észak- 
nyugati megyékben.  A  dunántúli  haderő.  Érsek-Újvár  eleste.  Az  északn3rugati 
végvárak  pusztulása.  Apafy  a  nagyvezér  táborában.  Felhivása  a  vármegyék- 
hez. Magyarország  önkéntes  behódoltatásának  kudarcza.  A  Zrínyiek  károly- 
városi  győzelme.  Apafy  hazatérése.  Haller  Gábor  megöletése     ...  .» 165 

V.  Fejeiét.  Az  1664-iki  hadjárat.    A  török   győzelmének    hatása   Európa    közvéle- 

ményére. A  rajnai  szövetség.  A  német  birodalmi  gyűlés  segélye.  Sereg- 
gyűjtés Magyarországon.  A  fővezérség  kérdése.  A  szendrői  magyar  tábor. 
Montecuccoli  és  Zrínyi  viszályának  következményei.  Zrínyi,  Montecuccoli  és 
a  nádor  haditervei.  A  haderő  szétdarabolása.  Az  1664-iki  hadviselés  kez- 
dete. Zrinyi  első  diadalai.  Nagy-Szulejman  turbéki  emlékének  pusztulása. 
Pécs  ostroma.  Az  eszéki  híd  felégetése.  Viszály  Zrinyi  és  a  birodalmi  hadak 
vezére  között.  Zrínyi  győzelmeinek  hatása  külHUdön.  Ujabb  hadi  tervei. 
Kanizsa  ostroma.  Viszály  a  német  és  magyar  hadak  között.  A  németek 
eltávozása  a  vár  alól.  A  török  Zrinyi-Újvár  alatt.  A  császári  haderő  a  vár 
védelmében.  Montecuccoli  tétlensége.  A  vár  elvesztése.  Zrinyi  Miklós  elkese- 
redése. Bécsi  útja.  Dunántúli  véghelyek  romlása.  Rákóczy  László  kísérlete 
Várad  visszafoglalására.  Halála.  Souches  hadjárata.  Nyitra  visszafoglalása. 
A    szentkereszti    győzelem.     Léva   elfoglalása.     A    szentbenedeki   győzelem. 

A  cli  ImUI  Y     Illf?t^ Vw kwl6  •«•    •••    •••    »••    •••    •••    •••    ■*•    •••    •••    •••    •«•    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••  •  Om 

VI.  Fejezet,  A  szentgotthárdi  csata.    A  vasvári  béke.    A  dunántúli  harcztér  Zrínyi- 

Újvár  elfoglalása  után.  A  szentgotthárdi  ütközet.  Jelentőségének  félreisme- 
rése. Montecuccoli  dicsősége.  Souches  és  Montecuccoli  egyesülése.  A  béke- 
tárgyalások a  háború  folyamán.  A  vasvári  béke.  A  békeszerződés  ieltételei. 
Altalános  felháborodás  a  csúfos  béke  ellen.  Az  udvar  valódi  intentiói. 
A  helyzet  Magyarországon  a  béke  után.  A  magyar  főurak  kielégítése. 
A  bécsi  gyűlés.  Wesselényi  tiltakozása  a  békeszerződés  ellen.  Székelyhíd 
lerombolása.  Erdély  és  a  vasvári  béke.  -^pafy  és  a  franczia  udvar.  Bánffy 
Dénes  Bécsben.  A  császári  követség  a  portán.  Az  erdélyiek  hiú  reményke- 
dései. A  követség  titkos  czélja.  A  porta  és  a  bécsi  udvar  barátságának  vég- 
zetes következményei ...  196 

HARMADIK  KÖNYV. 
A  nagy  összeesküvés  kora. 

/.  Fejezet.  Az  ország  a  vasvári  béke  után.  Zrinyi  Miklós  halála.  A  lefolyt  háború 
pusztításai.  A  német  zsoldosok  garázdasága.  Lipótvár.  A  török  hódoltság 
terjedése.  A  magyar  végvárak.  Katonáinak  nyomorúsága.  A  nép  lelki  szen- 
vedései. \z  erőszakos  térítések.  A  Rakóczy-alapítványok  kérdése  a  biróság 
előtt.  A  királyi  döntés.  A  korszak  igazságszolgáltatása.  A  német  elleni  gyű- 
lölet terjedése.  \z  udvari  politika  végczélja.  Az  absolutismus  rendszere. 
A  nemzet  védekezése.  Erdély  tehetetlensége.  A  török  szövetségbe  vetett 
remények.  Drabik  jóslata.  A  török-németbarát  politikája.  A  franczia  szö- 
vetség terve.  XIV.  Lajos  és  a  Habsburgok.  A  Zrínyiek  összeköttetése  a 
franczia  királylyal.  Zrinyi  Péter  alkudozásai.  Zrinyi  Petemé  Velenczében. 
XIV.  Lajos  és  a  magyar  kérdés.  Gremonville  Bécsben.  Bethlen  Miklós  kül- 
detése Zrinyi  Miklóshoz.  Zrinyi  Miklós  halála  ...  ...  ...  211 

II.  Fejezet.  A  nemzeti  mozgalom  Wesselényi  Ferencz  haláláig.  Zrinyi  Miklós  halá- 
lának jelentősége    a  nemzetre.    Az    elégületlenek    csoportjai.    Lippay    érsek. 


TARTALOM.  689 


Lap 
A  franczia  tárgyalások  megújulása.  Gremonville  érintkezései  a  magyarokkal. 
Vitnyédy  István.  Rákóczy  Ferencz  és  Zrínyi  Ilona  házassága.  Lippay  György 
halála.  Szelepcsényi  György.  Jellemzése.  Kollonics  Lipót  fellépése  a  magyar 
történelemben.  Gremonville  Bécsben.  Diplomatiai  tevékenysége  a  magyar  kér- 
désben. Gróf  Thököly  István.  Wesselényi  csatlakozása  az  elégületlenekhez. 
Wesselényi  és  Zrinyi  Péter  stubnyai  szövetkezése.  Tárgyalások  a  franczia 
követtel.  A  magyar- franczia  szövetség  tervezete.  Wesselényi  törökbarát  poli- 
tikája. Apafy  Mihály  beavatkozása  az  összeesküvésbe.  A  murányi  értekezlet. 
A  török  szövetség  tervének  g>'őzelme.  Apafy  portai  követsége.  Nádasdy 
Ferencz  csatlakozása  a  nemzeti  mozgalomhoz.  Egyéni  politikája.  Aspiratioi 
a  nádori  méltóságra.  Kalandos  tervek  Lipót  elfogatására.  Wesselényi  köze- 
ledése a  franczia  udvarhoz.  Gremonville  találkozása  Nádasdyval.  Wesselényi 
vezérszerepe.  A  trencséni  értekezlet.  A  dunántúli  nemesség  óvatossága. 
A  felsőmagyarországi   protestánsok.    Báthory    Zsófia.  A  pozsonyi    értekezlet. 

A  beszterczebányai  nádori  szék.  Wesselényi  halála 226 

///.  Fejezet.  Zrinyi  Péter  és  Nádasdy  Ferencz.  Az  dntlJs.  A  mozgalom  új  vezérei. 
Zrinyi    Péter    politikai    egyénisége.    Gróf  Nádasdy    Ferencz.    Szelepcsényi  és 
Nádasdy  királyi  helytartók.  Nádasdy  összeköttetése  Gremonville-el.  A  franczia 
politika  kulcsa.  A  spanyol  Habsburgok  örökségének  kérdése.  Szerződés  Lipót 
és  a  franczia  király  között.  Auersperg  bukása.  Lobkowitz  Venczel.  A  franczia- 
magyar  szövetség  tervének  kudarcza.  Apafy  második  portai  követsége.  Baló 
László  a  nagykövetnél.  A  török   elutasító    válasza.    Panajotti    árulása.  Gróf 
Rottal    János.    Vetélkedése    Nádasdyval.    Az   országgyűlés    egybehivatásának 
kérdése.  Zrinyi  Péter  mesterkedései.    Tattenbach   csatlakozása  az  összeeskü- 
véshez.   Zrinyi  a  felvidéken.    I.   Rákóczy    Ferencz.    Széchy    Mária.    Nádasdy 
közeledései  az  udvarhoz.  Kudarcza.  Udvari  rágalmak  Nádasdy  ellen.   Nádasdy 
elkeseredése.  Emlékiratai.  A  külföldbe  vetett  bizalom  kudarcza.  A  mozgalom 
hanyatlása.  Az  első  árulás.  Az  udvar  várakozó   álláspontja.    Zrinyi  lengyel- 
országi tervei.  A  franczia    barátság  vége.    Zrinyi  és  Széchy    Mária  feljelen- 
tése. A  murányi    iratok.    Rottal    politikája.    A  magyar    urak    bécsi    gyűlése. 
Zrinyi  Péter  meséje  a  nagyvezér  üzenetéről.    Széchy  Mária  Pozsonj'^ban.  Az 
összeesküvés    iratai  a  titkos    tanács    előtt.    Különbség    a  katholikus    főurak 
összeesküvése  és  a  felvidéki  protestáns    mozgalom    között.  A  két  mozgalom 
elszigetelése.  Zrinyi  levele  a  nagyvezérhez.    Rákóczy  egyessége  a  protestán- 
sokkal.   Rákóczy    beavatása  az  összeesküvésbe.    Az    eperjesi    gj'űlés.    Zrinyi 
vallomása  Nádasdy  ellen.  Rottal  jelentése.  Lobkowitz  várakozó  politikája  ...        240 
IV.  Fejezet.  Zrinyi  Péter  és  a  török  szövetség.  A  fölkelés.  Zrinyi  Péter  hamis  hűség- 
eskűje.    Beavatkozása  a  lengyel  király    házassági    tervébe.    Gróf   Frangepán 
Ferencz    beavatása   a  mozgalomba.    A    bécsi    értekezlet.    Nádasdy    gyanúja. 
Vallomása  Lipót  előtt.  Az  ügy  a  titkos   tanács  előtt.    Nádasdy    hűségnyilat- 
kozata. A  király  válasza.  A  közvélemény  bizalma  a  török  segélyben.   Zrinyi 
Péter  megalkuvás!  szándéka.    Bukováczky  a  portán.    Zrinyi  behódolási  aján- 
latai.   Rákóczy    erdélyi    trónjelöltsége.    Bukováczkj'    küldetésének    kudarcza. 
Apafy  elidegenítése  a  mozgalomtól.  A  bécsi  udvar  értesülései  Zrinyi  tervéről. 
Zrinyi  kapkodása.  Vak  bizalma  a  törökben.  Fegyverkezése.  Ujabb  közeledése 
az  udvarhoz.  Lobkowitzék  kétszinűsége.  Lipót  hangulata.    Forstall  bécsi  kül-  , 

detése.  Zrinyi  proscriptiója.  A  fegyveres  küzdelem.  Lobkowitz  herczeg  Ígé- 
retei. Zrinyi  János  Bécsben.  Zrinyi  Péter  és  Frangepán  Lobkowitz  őrizete 
alatt.  A  drávántúli  mozgalom  leveretése.  A  felvidéki  protestánsok  helyzete. 
A  körmöczi  gyűlés  emlékirata.  A  kassai  gyűlés  betiltása.  A  breznóbányai 
gyűlés.  A  törökbarát  hangulat  a  felvidéken.   Hiú  remén3'ek.  Rákóczy  Ferencz 

A  Magyar  Nemzet  Története.  VU.  44 


690  TARTALOM. 


Lap 
készülődései.  A  porta  semlegességi    parancsa.  A  német    haderő    szaporítása. 
A  pataki  tanácskozás.  A  fölkelés    kitörése.  Bocskay  és  Rákóczy  fővezérsége. 
Tokaj    ostroma.  A  fölkelés  terjedése.  A  gombási  ütközet.    Szatmár  ostroma. 
Zrínyi  meghódolásának  hire.  A  tállyai  értekezlet.  A  fölkelés  vége    250 

V.  Fejezel.  Elfogatdsok  és  üldözések.  A  megtorlás.  A  megtorlás    munkája.   Rákóczy 

Munkácson.  A  felkelő  vezérek  menekülése.  A  kérlelhetlenség  politikája.  Had- 
üzenet Magyarország  alkotmánya  ellen.  Spork  hadjárata.  A  várak  meg- 
szállása. Az  elfogatások.  Báthory  Zsófía  kegyetlenkedései.  Murány  elfogla- 
lása. Széchy  Mária  elfogatása.  A  lőcsei  bizottság.  Rottal  buzgólkodása 
Nádasdy  megrontásán.  Nádasdy  elfogatása.  A  gyanúsítás  politikája.  Szelep- 
csényi  szerepe  a  politikában.  Hajsza  a  protestáns  főurak  ellen.  Thököly 
István  halála.  Thököly  Imre  menekülése.  Árva  feladása  és  a  Thökölyek  kin- 
cseinek elkobzása.  A  magyarság  kétségbeesése.  Apafy  hiú  kisérletei  az  ellen- 
állás szervezésére.  A  hűtlenségi  pörök.  A  vezetők  sorsa.  Zrínyi  és  Frangepán 
Német-Új  helyen.  Hocher  Pál.  A  pozsonyi  vérbiróság.  Rákóczy  megkegyel- 
mezese » .^  Zoo 

VI.  Fejezet.  A  kivégzések  és  hatásuk  a  közvéleményre.   A  pozsonyi    vértörvényszék 

működésének  kezdete.  A  császári  jog.  A  főurak  pöre.  A  halálos  Ítéletek. 
A  magyar  főpapság  közbenjárása  az  elitéltekért.  X.  Kelemen  pápa  fellépése 
Nádasdy  érdekében.  Az  Ítéletek  megerősítése.  A  főurak  végnapjai.  A  kegyelmi 
kérvények  sorsa.  Zrínyi  és  Frangepán  utolsó  találkozása.  A  kivégzések. 
Bonis  Ferencz  lefejeztetése.  A  pozsonyi  vérbíróság  további  működése.  Drabik 
Miklós  ki  végeztetése.  A  bécsi  bíróság.  Az  ítéletek.  Tattenbach  kivégeztetése. 
A  kivégzettek  családjának  sorsa.  Zrínyi  Péterné.  Az  utolsó  Zrínyi.  Széchy 
Mária  utolsó  évei.  Az  udvar  telhetetlensége.  A  nemzet  kétségbeesése.  Az 
uralkodó  társadalom  kapzsisága.  Lipót  hangulata  a  vérengzések  alatt.  A  köz- 
vélemény ítélete.  Végleges- szakadás  a  király  és  a  nemzet  között     277 

NEGYEDIK  KÖNYV. 
Az  idegen  uralom  és  Thököly  Imre  kora. 

/.  Fejezel.  Lipót  király  és  udvara.  Az  új  adó  rendszer.  A  vallásüldözés,  Lipót 
egyéniségének  fejlődése.  Családi  élete.  Eleonóra  anyacsászárné.  A  császár 
életmódja.  Felfogása  az  uralkodó  felelősségéről.  Környezete.  Közönyössége 
alattvalóival  szemben.  Hangulata  a  magyarok  iránt.  Az  udvar  politikája 
1670  után.  Magyarország  újjászervezésének  terve.  Az  önkényuralom  és  a 
vallásüldözés  táborainak  párhuzamos  munkája.  Kollonics  szerepe  a  két  tábor 
között.  Kollonics  a  pozsonyi  magyar  kamara  élén.  A  jószágelkobzások. 
Az  idegen  hadak  eltartása.  A  fogyasztási  adó  behozatala.  Az  új  adórend- 
rendszer következményei.  A  protestánsok  üldözése.  Az  örökös  tartományok 
protestáns  lakosainak  sorsa.  .A.  vallásháború  Magyarországon.  Bársony 
György.  Az  üldözők  jogi  theoriája.  Az  üldözések.  A  turolokai  zendülés. 
A  királyi  városok  katholizása.  A  brandenburgi  választó  közbelépése.  .Az  elfog- 
lalt templomok  száma    293 

//.  Fejezet.  A  bujdosók.  Az  1672-iki  támadás.  A  guhernium.  Az  üldözöttek  menekü- 
lése. -A.  bujdosók  Erdélyben.  A  debreczeni  menedékhely.  A  folytonos  kiván- 
dorlás. A  török  a  bujdosók  ellen.  A  német  befolyás  a  portán.  A  bujdosók 
vezérei  a  nag>^'ezérnél.  A  török  álláspontja.  Erdély  és  a  bujdosók 
ügye.  Külümböző  érdekek.  Kisebb  betörések  a  felvidékre.  A  vezérség 
kérdése.  Báró  Petrőczy  István.  Teleki  Mihály  a  bujdosók  élén.  Az  1672-iki 
támadás  előkészületei.  A  mozgalom  politikai  czélja.    A  bujdosók  hadi  ereje. 


TARTALOM.  691 


Lap 


Vezetőik.  Szuhay  Mátyás ;  Szepessy  PáL  Jbrányi  ugocsai  betörése.  A  kurucz 
had  kihágásai.  Kalló  ostroma.  Az  első  sikerek.  Spankau  veresége.  Teleki 
Mihály  kijövetele.  A  szatmári  kudarcz.  Teleki  Kővárban.  Az  árvái  zendülés. 
Pika  Gáspár  és  társai  ki  végeztetése.  Cob  és  Spankau.  A  györkei  ütközet. 
A  fölkelés  vége.  Megtorlás.  Cob  Farkas  kegyetlenségei.  Lobkowitz  herczeg 
terve  Magyarország  kormányzatának  átalakítására.  Az  alkotmányeljátszás 
theoriája.  Szelepcsényi  mint  az  alkotmány  védője.  Az  új  kormányzat  beho- 
zatala. Ampringen  János  Gáspár.  A  kormánytanács.  Az  új  kormányzó  egyé- 
nisége. Viszályok  a  kormány  kebelében „ 306 

III.  Fejezel.    A  vérhiróságok.    A  polgárháború  rombolásai.    Kollonics  politikai  pro- 

gramja. A  pozsonyi  protestánsok  pöre.  A  primás  Kollonics  irányának  szolgá- 
latában. Az  összes  protestáns  papok  és  tanítók  pörbe  fogatásának  terve. 
A  censura.  A  pozsonyi  monstre  pör.  Az  első  kísérlet  sikere.  Az  új  pozsonyi 
vészlörvényszék.  A  protestáns  lelkipásztorok  megidézései.  A  vádlevél.  Az 
Ítélet.  Az  elitéltek  sorsa,  A  protestáns  nép  üldözése.  Az  erőszakos  térítések. 
A  külföld  beavatkozása.  A  nápolyi  gályarabok.  Ruyter  hollandi  admirális. 
A  bujdosók  kitartása.  A  bihari  felhívás.  A  kurucz  csapatok  táborozásai. 
A  nagyszőllősi  támadás.  Báthori  Zsófía  haj  tó  vadászatai  a  bujdosók  ellen. 
Wesselényi  Pál  a  bujdosók  vezére.  A  lengyel  szövetség  terve.  Szobieszki 
János  és  a  bujdosók.  A  franczía  udvar  közeledése  a  bujdosókhoz.  Beaumont 
Erdélyben.  Teleki  Mihály  mint  a  bujdosók  díplomatíai  vezére.  Franczia- 
lengyel  szövetség  Lipót  ellen.  Akakia  küldetése.  Szerződés  a  bujdosók  és 
a  franczía  ügynök  között.  A  nyílt  fellépés  akadályai.  A  bujdosók  debreczeni 
téli  szállása.  Strassoldo  támadása  Debreczen  ellen.  A  kölcsönös  pusztítások. 
Szuhay  Mátyás  halála.  A  Hegyalja  pusztulása.  Az  anarchia.  Ampringen 
Magyarország  helyzetéről.  A  kormányzóság  tétlensége.  Az  udvar  kísérletei 
a  bujdosók  vezéreinek  megvásárlására.  Cob  vérengzéseinek  megújulása  323 

IV.  Fejezet,    A  bujdosók  és  a  külföld.    Thököly    Imre.   Absolon   Dániel  díplomatíai 

küldetései.  A  franczía-lengyel  szerződés  végrehajtásának  akadályai.  Apafy 
félelme  a  portától.  Kara  Musztafa  az  új  nagyvezér.  Fordulat  a  török  politi- 
kájában. Újabb  szerződés  Béthune-nel.  XIV.  Lajos  a  szerződést  szentesíti. 
Boham  lengyel  segélyhadai  Mármarosban.  Teleki  habozása.  Thököly  Imre 
Boham  táborában.  Az  1677-iki  hadjárat  eredménytelensége.  Szerződés  Teleki 
Mihály  és  a  francziák  között.  Az  udvar  békülékeny  hangulata.  A  bécsi 
tanácskozások.  A  kiegyezés  kudarcza.  Teleki  Mihály  megválasztása  a  bujdo- 
sók fővezérévé.  Változás  a  lengyel  poUtikában.  Teleki  1678-iki  hadjárata. 
Eperjes  ostroma.  Teleki  hazatérése.  Thököly  a  bujdosók  élén.  A  bánya- 
városok elfoglalása.  Teleki  tétlenségének  következményei.  Az  udvar  alku- 
dozásai Thökölyvel.  A  fegyverszünet.  Thököly  Imre  egyénisége.  A  kortársak 
ítélete  Thököly ről.  Thököly  mint  a  török  szövetség  utolsó  képviselője  törté- 
nelmünkben   .^ ...       337 

V.  Fejezet.  Az  1681-iki  országgyűlés.    A    nemzetközi    viszonyok  hatása    a    mag>'ar 

ügyre.  Teleki  Mihály  és  Thököly.  Az  1679-ikí  hadjárat.  Harcz  a  vezér- 
ségért  Thököly  és  Wesselényi  Pál  között.  A  szoboszlóí  gyűlés.  Thököly 
fővezérré  választása.  1680-íki  sikerei.  Késmárk  elfoglalása.  Az  udvar  törÖk- 
barát  reményei.  XI.  Incze  pápa  és  a  magyar  ügy.  Buonvisí  bécsi  nuntíus. 
Nemzetközi  szövetség  terve  a  török  kiűzésére.  A  pozsonyi  gubemium  vége. 
Ampringen  távozása.  Az  országgyűlés  előkészítése.  Az  1681-iki  soproni 
országgyűlés.  A  királyi  előadások.  Esterházy  Pál  gróf  nádorrá  választása. 
A  Thököly  által  tartott  részgyűlés.  A  vallási  sérelmek  félretétele.  Kollonics 
hadüzenete    a    protestánsok    ellen.    Változás  a  külügyi  helyzetben.    A    fran- 

44* 


602  TARTALOM. 


Lap 
czia    háború  veszélye.    Engedmények    a    protestánsok   számára.    A    közjogi 
sérelmek  orvoslása.  A  királyné  megkoronáztatása.    Az  országyűlésen  hozott  v 

törvény czikkek.  A  protestánsok  tiltakozása  az  új  törvények  ellen.  Az  1681-iki 
törvények  végrehajtásának  felfüggesztése   348- 

VI.  Fejezet.    Thököly  győzelmei.    A  felsöfnagyar országi  fejedelemség,    Thököly    és 

a  török  szövetség.  Az  erdélyi  fejedelem  vezéri  aspiratiói.  Thököly  sikerei  a 
felvidéken.  Apafy  fellépése.  Teleki  Mihály  kudarcza.  Thököly  ügyének 
győzelme  a  portán.  Az  udvar  tárgyalásai  Thökölyvel.  Saponara  küldetése. 
Az  alkudozások  kudarcza.  Thököly  a  budai  pasánál.  Házassága  Zrinyi 
Ilonával.  A  háború  megújulása.  Kassa  bevétele.  A  felsőmagyarországi  harcztér. 
Apafy  a  füleki  magyar-török  táborban.  Fülek  bevétele.  A  Thökölynek  adott 
athname.  Thököly  felsőmagyarországi  fejedelemsége.  Apafyék  hazatérése. 
Thököly  újabb  diadalai.  Fegyverszünet.  Thököly  fejedelemségének  szervezése. 
A  kassai  gyűlés.  A  külhatalmak  magatartása  Thököly  irányában.  A  lengyel 
király  szövetsége  Lipóttal.  A  török  háború  előjelei.  A  háború  kérdése  az 
udvarban.  Caprara  gróf  portai  követsége.  Az  udvar  alkudozásai  Thökölyvel. 
Thököly  feltételei.  Az  udvar  békepolitikájának  bukása    «        35S 

VII.  Fejezet.    Erdély   a  tÖrÖk    uralom    utolsó  évtizedeiben.    Apafy    Mihály   a  feje- 

delmi széken.  Egyénisége.  Családi  élete.  Bornemisza  Anna.  Apafy  félelme 
a  fejedelemség-keresőktől.  Önkéayes  hajlamai.  IL  Apafy  Mihály  fejedelemmé 
választatása.  A  vagyongyűjtés  politikája.  A  liga- rendszer  áldozatai.  Zólyomi 
Miklós.  Bánffy  Dénes  tragoediája.  Hajsza  Béldi  Pál  ellen.  Béldi  menekülése 
és  halála.  A  hatalom  birtokosai.  Teleki  Mihály.  Egyénisége.  Politikájának 
vezérelvei.  Vagyongyűjtésének  eszközei.  A  korszak  erkölcsei.  Franczia  véle- 
mény Teleki  Mihályról.  A  tanács  urak  romlottsága.  Visszaélések  a  közjöve- 
delem kezelésében.  Hamis  pénzverők.  A  régi  családok  pusztulása.  A  társa- 
dalmi züllés.  Az  oláhság  terjedése.  A  protestáns  iskolák  hanyatlása.  Apáczai 
Cseri  János,  Tóthfalusi  Kis  Miklós.  Az  irodalmi  élet.  Erdély  jövője 372 

VIII.  Fejezet.  Magyarország  a  török  uralom  utolsó  eveiben.  A  királyi  Magyarország. 

Kormányzata.  Arisztokratiája.  A  vármegye.  A  városi  élet.  A  rémuralom 
következményei.  A  vagyontalanság  terjedése.  Az  udvar  közgazdasági  politi- 
kája. Becher  nemzetgazdászati  kísérletei.  A  bécsi  kereskedelmi  társaság. 
A  királyi  terület  elnéptelenedése.  A  földmüvelés  hanyatlása.  Földesurak  és 
jobbágj'ok.  A  socialismus  csirái.  A  görögkeleti  jobbágyság.  Az  uniált  görög 
egyház.  A  zsidóság.  Kísérletek  a  nép  sorsának  javítására.  A  török  uralom 
alatt  álló  terület.  A  végbeli  katonaság  és  a  hódolt  részek.  A  paraszt  vármegye. 
A  hódoltság  népesedése.  A  török-magyar  terület  szervezete.  Buda  a  török 
uralom  utolsó  éveiben.  Az  utolsó  budai  mag^'ar.  A  Corvina  maradványai. 
A  közegészségyügyi  viszonyok.  A  pestis.  A  valiásüldözések  hatása  a  szel- 
lemi életre.  Az  iskolaügy.  A  jezsuiták  Magyarországon.  Szerepük  a  protes- 
tánsok elleni  harczban.  Iskoláik.  A  magN'ar  n3'elv  romlása.  A  latinoskodás 
terjedése.  A  tiszta  magyar  nyelv  menedékhelye.  Gyöngyösi  István  Murányi 
Vénusa.  Balassa  Bálint  és  Rimái  János  istenes  énekei.  A  nemzet  vágj'ainak 
megnyilatkozása  a  népköltészet  termékeiben 387 

ÖTÖDIK  KÖNYV. 
A  felszabadító  háború  kora. 

/.  Fejezet.  A  bécsi  hadjárat.  A  becsi  udvar  közön3'e  a  török  háború  veszélyével 
szemközt.  "XI.  Incze  pápa  fáradozásai  a  török  kiűzetése  érdekében.  Befolyása 
Mag3'arország  sorsára.  Mérséklete  a  vallási  kérdésben.    A  háború  végczélja. 


TARTALOM.  693 


Lap 
Buonvisi  Ferencz  bibornok.  A  pápai  diplomatia  sikerei  a  lengyel  udvarnál. 
Szövetség  Szobieszki  és  Lipót  császár  között.  Károly  lotharingiai  berezeg. 
A  hadi  terv.  A  köpcsényi  tábor.  A  fővezérség  kérdése.  A  védelmi  politika 
győzelme.  Ennek  elkeserítő  hatása  a  magyarokra.  A  magyar  hadi  erő.  A  török 
hadsereg  megindulása.  Kara  Musztafa.  Thököly  Eszéknél  a  török  táborban. 
Thököly  hadi  terve.  Győr  ostroma.  A  császári  haderő  kivonulása  az  országból. 
A  petronelli  csata.  A  Dunántúl  behódolása.  A  török  tábor  Bécs  alatt. 
A  lakosság  rémülete.  Lipót  menekülése.  Starhemberg  Rüdiger  védelmi  intéz- 
kedései. Szobieszki  segitségűl  hivása.  Lotharingiai  Károly  Thököly  ellen. 
A  pozsonyi  ütközet.  Thököly  kudarcza.  Bécs  ostroma.  Apafy  a  török  táborban. 
Thököly  alkudozásai  Szobieszkivel.  A  lengyel  király  egyesülése  Károly 
seregével.  A  döntő  ütközet.  Szobieszki  János  győzelmes  rohama.  A  török 
sereg  futása     405 

//.  Fejezet.  A  háború  folytaiása.  A  bécsi  diadal  jelentősége.  Az  udvar  rövidlátása. 
Békealkudozások  a  törökkel.  A  hadjárat  folytatása  a  magyar  területen. 
Thököly  kiegyezési  ajánlatai.  Kétszinű  politikájának  következményei.  János 
király  titkos  tervei.  Párkány  ostroma.  Az  október  9-iki  győzelem.  A  nagy- 
vezér menekülése  Budáról.  Esztergom  visszafoglalása.  A  téli  szállás.  Szobieszki 
hazatérése.  A  közvélemény  tájékozatlansága  a  helyzet  felől.  Az  udvar 
megtorlásai  a  behódoltak  ellen.  A  pozsonyi  bizottság.  A  dunamelléki  ország- 
rész visszatérése  a  király  hűségére.  A  török  birodalom  megdöntésének  terve. 
Szövetség  a  császár,  Lengyelország  és  Velencze  között.  XIV.  Lajos  táma- 
dása. Fegyverszünet  a  franczia  királylyal.  A  török  készületei  a  háború 
folytatására.  Buda  1684-iki  ostroma.  Pest  visszafoglalása.  Az  ostromló  sereg 
belső  bajai.  Az  ostrom  meghiúsulása.  Thököly  szerencséjének  hanyatlása. 
Az  eperjesi  vereség.  Diplomatiai  kudarczai.  Ragusa  visszatérése  a  magyar 
fenhatóság  alá.  Szobieszki  tervei  Erdély  megszerzésére.  Bizalmatlanság  a 
bécsi  és  lengyel  udvarok  között.  A  törökök  veszteségei  a  lefolyt  hadjára- 
tokban. A  háború  folytatása.  Érsekújvár  elfoglalása.  A  szlavóniai  győzelmek.       421 

///.  Fejezet.  Thököly  bttluisa.  Erdély  vajúdásai.  Thököly  erdélyi  javainak  elkobzása. 
Békeajánlatainak  kudarcza.  Eperjes  elvesztése.  A  további  veszteségek. 
A  kurucz  haderő  felbomlása.  Thököly  Váradon.  Elfogatása.  A  török-magyar 
barátság  vége.  Thököly  híveinek  meghódolása.  A  felvidék  visszatérése  a 
király  hűségére.  Zrinyi  Ilona  Munkácson.  A  kurucz  katonák  Lipót  táborában. 
Az  állandó  magyar  hadsereg  terve.  A  kuruczok  diadalai  a  törökök  felett. 
Thököly  kiszabadulása  a  török  fogságából.  Az  új  helyzet.  Általános  remé- 
nyek az  1686-iki  hadjárat  küszöbén.  A  magj'^arok  szerepe  a  hadjáratban. 
A  nemzetközi  viszonyok  befolyása  Magyarország  felszabadítására.  A  fran- 
czia politika  érdekei.  A  békepárt.  A  német  birodalom  részvétele  a  hadjá- 
ratban. Az  orosz  czár  belépése  a  szent  ligába.  A  pápai  diplomatia  tevé- 
kenysége keleten.  Erdély  és  a  felszabadító  háború.  A  német  szövetség 
terve.  Lipót  ajánlatai.  Páter  Dunod  Erdélyben.  Teleki  Mihály  titkos  szerző- 
dése a  császárral.  Teleki  egyéni  politikája.  Erdély  sorsának  eldőlése.  Apafy 
tehetetlensége.  A  február  5-ikí  diploma.  A  fejedelem  kapkodása.  ScherfiFenberg 
hadai  Erdélyben.  Az  új  diploma.  Az  erdélyi  kérdés  a  hadjárat  megindításakor.       435 

IV.  Fejezet.  Buda  visszafoglalása.  Az  1686-iki  hadjárat  czélja.  Miksa  Emánuel 
bajor  választó  versengése  a  vezérségért.  A  sereg  megoszlásának  veszélye. 
Buda  ostromának  terve.  A  császári  hadak  Buda  alatt.  Az  első  harczok. 
Bottyán  János  győzelmei.  Az  ostromló  sereg.  A  külföld  részvétele  a  hadjá- 
ratban. Az  élelmezés  ;  a  török  birodalom  belső  zavarai.  A  budai  török  őrség. 
Abdi    pasa.    Az    ostromló    sereg    elhelyezkedése.    A    Víziváros    elfoglalása. 


694  TARTALOM. 


Lap 
A  birodalmi  segélyhadak  megérkezése.  A  július  13-iki  roham.  A  törökök 
hősies  védelme.  Az  első  magyar  zászló  a  vár  fokán.  Az  augusztus  3-iki 
roham.  A  fölmentő  sereg  megérkezése.  A  nagyvezér  kísérletei  az  ostromzár 
áttörésére.  A  szeptember  2-iki  roham.  Abdi  pasa  eleste.  A  vár  bevétele. 
A  Te-Deum.  A  nagyvezér  üldözése.  Szeged  visszafoglalása.  Lajos  badeni 
őrgróf  diadalai.  Buda  megvételének  hire  a  külföldön.  A  magyar  nemzeti 
társadalom  hidegsége.  Az  ország  helyzete  Buda  visszafoglalásakor. 
A  katonai  teher.  Az  adókulcs.  A  katonaság  pusztításai.  Az  éhinség. 
A  lakosság  pusztulása.  A  főúri  családok  kivándorlása.  A  győzelmes 
hadak  pusztításai.  A  török  várak  elszigetelése.  Az  általános  csüggedés    446 

V,  Fejezel.  Az  idegen  uralom.  Az  1687-iki  országgyűlés.   Lipót  minisztereinek  poli- 

tikája a  gj'^őzelmek  után.  A  császár  gyóntatója.  A  környezet  hatása  Lipótra. 
Tervek  Magyarország  újjászervezésére.  Az  1684-iki  értekezlet.  Carafa 
rémuralma.  Debreczen  kirablása.  Az  eperjesi  mészárszék.  A  vallás- 
üldözések megújulása.  Szelepcsényi  halála.  Széchenyi  György  eszter- 
gomi érsek.  Kollonics  bibornok.  A  fiági  örökösödés  kérdése.  Az  ország- 
gyűlés egybehivása.  A  királyi  előadások.  A  Habsburgház  fiági  örökösödé- 
sének elfogadása.  Az  ellenállási  jog  eltörlése.  Az  új  hitlevél.  I.  József 
megkoronázása.  Az  eperjesi  vérengzések  vége.  Az  új  törvényczikkek. 
A  külföldiek  honosításai    458 

VI,  Fejezet.  Mohács.  Erdély.  Munkács.  Keléit  hódítások,  A  török  háború  folytatása. 

A  mohácsi  győzelem.  Eger  és  a  borsod-hevesi  várak  felszabadítása.  Lotha- 
ringiai  Károly  Erdélyben.  A  balázsfalvi  egyezség.  Erdély  visszatérése  a 
magyar  király  főhatósága  alá.  Carafa  erdélyi  küldetése.  Munkács  bevétele. 
Zrínyi  Ilona  hősiessége.  A  Rákóczi-árvák.  A  magyar  államterület  1688  elején. 
Székes-Fej  ér  vár  visszavétele.  A  délmagyarországi  sikerek ;  Nándor-Fejérvár 
elfoglalása.  A  franczia  betörés.  Béketárgyalások  a  törökkel.  Az  1689-iki 
háborúk.  Lajos  badeni  őrgróf  sikerei  a  Balkán-félszigeten.  A  keleti  hódítások 
világtörténelmi  fontossága.  Xí.  Incze  pápa  halála.  Buonvisi  távozása  Bécsből. 
A  török  franczia  barátság.  Az  1690-iki  hadjárat.  A  német  uralom  bukása 
a  Balkán-félszigeten.  A  szerbek  bevándorlása  Magyarországra  472 

VII,  Fejezet.  Thököly  Erdélyben,  A  törökök  sikerei,  Lotharingiai  Károly  halála.  Apafy 

uralkodásának  utolsó  évei.  Halála.  Teleki  Mihály  politikája  a  fejedelmi  szék 
betöltése  kérdésében.  Thököly  Imre  fellépése.  Útja  a  havasokon  át. 
A  zernyesti  ütközet.  Teleki  Mihály  halála.  A  keresztény-szigeti  országgyűlés. 
Thököly  erdélyi  fejedelemségének  vége.  A  törökök  sikerei  a  déli  tartomá- 
nyokban. Nándor-Fejérvár  elveszte.  Badeni  Lajos  Erdélyben.  A  hollandi 
békeközvetítés.  Az  1691-  és  1692-iki  háború.  A  szalánkeméni  győzelem. 
Várad  visszafoglalása.  Nándor-Fejérvár  1693-iki  ostroma.  A  háború  folyta- 
tása 1694-  és  1695-ben.  II.  Musztafa  szultán.  Frig}'es  Ágost  szász  választó. 
A  szultán  Lippa  alatt.  A  törökök  lugosi  gj'^őzelme.  Veterani  halála.  Temesvár 
1695-iki  ostroma.  Eugen  savoyai  herczeg 485 

VIII,  Fejezet.  A  luiború  befejezése.  A  karloviczi  béke.  A  r3'svicki  béke.  Az  1697-iki 

hadjárat.  Eugen  haditerve.  A  boszniai  vállalat.  A  felvidéki  parasztlázadás. 
Musztafa  szultán  második  hadjárata.  A  zentai  csata.  A  béketárgyalások. 
Paget  angol  követ.  Az  uti  possidetis  elve.  A  nemzetközi  viszonyok. 
A  karloviczi  békecongressus.  A  résztvevő  hatalmak  követei.  A  congres- 
sus  szabályai.  A  tanácskozások  megkezdése.  Az  erdélyi  kérdés.  A  béke 
szerződés.  A  karloviczi  béke  jelentősége.  A  török  uralom  vége  Magyar- 
országon   «  ...  „,  ^       496 


TARTALOM.  695 


Lap 


HATODIK  KÖNYV. 
A  kurucz  világ  és  II.  Rákóczi  Ferencz  kora. 

/.  Fejezet.  A  Kollonics-félc  korntdny rendszer.  A  hódítási  jogelmélet.  Magyarország 
kormányzása  az  1687-iki  országgyűlés  után.  Herczeg  Esterházy  Pál. 
A  kanczellária  újjászervezése.  A  pénzügyi  igazgatás  közegei.  A  vármegyék. 
A  megyei  élet  szervezkedése  a  visszafoglalt  területen.  Az  új  vármegyék. 
A  területi  viszonyok  zavarai.  Kollonics  javaslata  az  ország  újjászervezésére. 
Az  újítások  alapeszméje.  A  tervezet  színvonala  és  értéke.  Kollonics  rendeletei. 
A  vármegyék  követeinek  behivása.  Az  államjavak  eladási  hirdetése.  Felhívás 
a  külföldiek  bevándorlása  érdekében.  A  nádor  és  prímás  tiltakozásai  a 
törvénytelen  rendeletek  ellen.  Kollonics  tervezetének  elfogadása.  Az  új 
telepítések.  Széchenyi  György  halála.  Kollonics  a  primási  széken.  A  Kollo- 
nics-féle  javaslat  végrehajtásának  ellenzéke.  Harcz  a  magyarság  ellen. 
A  bevándorlóit  szerbek  viszonyainak  rendezése.  A  szerb  telepek  az  ország 
szivében.  A  végleges  rendezkedés.  A  marosi,  tiszai  és  dunai  határőrségek 
szervezései.  A  commissio  neoacquistica.  A  földbirtokok  összeírása.  A  birto- 
kosok megsarczolása.  A  jószágeladások.  Az  idegenek  gazdagítása.  Az  új 
földesurak.  Az  egyház  elnémetesítése.  A  protestánsok  üldözése.  Az  explanatio. 
A  vallási  ügy  a  visszafoglalt  területeken.  Kisérletek  a  ruthének  uniálására. 
A  censura.  A  katholikus  egyházi  élet  elfajulása.  Kollonics  hatalmának 
gyarapodása ...        509 

//.  Fejezet.  Az  adó  terhe.  Az  erdélyi  kormányzat.  A  török  háború  költségei. 
Az  udvari  kamara  személyzete.  A  corruptio.  Az  adóteher  növekedése. 
A  katonai  executio.  Az  úri  osztály  megadóztatása.  A  katonai  terhek  a  béke-  . 
kötés  után.  Uj  adók.  A  dohánymonopolium.  A  közmunka.  A  véghelyek 
lebontása.  A  véradó.  Katonafogdosás.  Erdély  az  új  kormány  alatt.  Kollo- 
nics kedvezései  a  szászok  és  oláhok  irányában.  Az  oláh  egyház  uniója. 
A  fejedelmi  méltóság  kérdése.  IL  Apafy  Mihály  örökösödési  joga.  A  diploma 
Leopoldinum.  A  kormányzóság  megalakítása.  Apafy  lemondása  a  fejedelem- 
ségről. Bánffy  György  uralma.  Basáskodása.  A  Telekiek,  Bánffyak  és  Aporok 
gazdagsága.  Az  adóteher  növelése.  A  mágnási  czimek.  A  szászok  köz- 
állapotai. Schuller  és  Hartenek  bűnperei.  A  nép  gazdasági  romlása 522 

///.  Fejezet.  A  tömegek  forrongása.  II.  Rákóczi  Ferencz.  A  velenczei  követ  jöven- 
dölése az  általános  felkelésről.  A  nép  elkeseredése  az  úri  osztály  ellen.  Az 
udvar  kaczérkodása  a  parasztsággal.  A  birtokos  osztály  félelmes  helyzete. 
Az  aristokratia  elnémetesedése.  A  socialista  elemek  tömörülése.  A  népkölté- 
szetben megnyilatkozó  szellem.  Az  anarchismus  kitörései.  A  szegény  legé- 
nyek. A  lázadás  szelleme  a  katonaságban.  A  lefegyverzési  rendelet.  A  fel- 
vidéki oroszok  készülődései  a  felkelésre.  A  spanyol  örökösödési  háború. 
Esze  Tamás  és  Kiss  Albert  szervezkedési  kísérletei.  IL  Rákóczi  Ferencz. 
Ifjúsága,  neveltetése.  Magánélete  házassága  után.  Tartózkodása  a  politikai 
mozgalmakkal  szemben.  Az  1697-iki  felkelésnél  tanúsított  magatartása.  Bécsi 
tartózkodása.  Kivándorlási  tervei.  Visszatérése  az  országba.  Érintkezése  a 
magyarsággal.  Gróf  Bercsényi  Miklós.  Rákóczi  és  Bercsényi  magyarsága. 
Rákóczi  lelki  küzdelmei.  Fellépése  a  franczia  királynál  az  elnyomott  magyarok 
érdekében.  Longueval  árulása.  Rákóczi  elfogatása.  Bercsényi  menekülése. 
Rákóczi  a  németújhelyi  börtönben.  A  vérbíróság.  Rákóczi  szökése.  A  fej- 
és jószágvesztés  ítélete.  Bercsényi  lengyelországi  tevékenysége.  Rákóczi 
Lengyelországban.    Kísérletek    a    franczia    segély    megnyerésére.    Szalontai 


696  TARTALOM. 


Lap 
János    lengj'elországi    útja.    Rákóczi  és  Bercsényi   Brzezán.    Esze    Tamásék 
kövelei  RákóczinaL  A  zászlóbontás.  A  nép  felkelése  az  ország  keleti  részé- 
ben.   Báró    Károlyi    Sándor.    A  kuruczok    gyarapodása.    A    dolhai    ütközet. 
Károlyi  Sándor  Bécsben     533 

/r.  Fejezet.  A  felkelés  terjedése  és  diadalai.  Rákóczi  a  magyar  határon.  A  kurucz 
haderő  első  szervezése.  Rákóczi  bejövetelének  hatása  a  népre.  A  munkácsi 
vereség.  Bercsényi  csapatainak  bevonulása.  A  kurucz  tábor  átkelése  a  Tiszán. 
A  német  haderő.  A  kurucz  sereg  alkotó  részei.  A  mozgalom  terjedése  az 
országban.  A  nemesség  magatartása.  Rákóczi  első  sikerei.  Károlyi  hazatérése 
Bécsből.  A  nagykárolyi  vár  a  kuruczok  kezén.  Szatmár-  és  Mármarosmegyék 
csatlakozása  a  fölkeléshez.  Ungvár,  Szatmár,  Szolnok  megvétele,  Selmecz- 
bánya  meghódolása.  A  kuruczok  a  Dunán  innen.  Az  erdélyi  felkelés.  Károlyi 
Sándor  csatlakozása  Rákóczihoz.  A  ráczság  fellazítása  a  magyarok  ellen. 
Lipót  uralkodásának  utolsó  éveiben.  Savoyai  Eugen  Ítélete  az  udvar  szelle- 
méről. Eugen  a  haditanács  élén.  A  bajor-franczia  hadak  Tirolban.  A  látszó- 
lagos engedékenység  politikája.  Lipót  október  18-iki  kiáltványa.  Schlick 
tábornok  vereségei.  Bercsényi  Nagy-Szombat  alatt.  Lőcse  elfoglalása.  Lipót 
adóengedményei.  Eugen  herczeg  Ítélete  a  helyzetről.  Magyarország  Rákóczi 
táborában.  A  nagyszombati  deákok.  A  nemzeti  érzés  kitörése.  Magyar  viselet, 
n.  Rákóczi  Ferencz  s^^abadságharczának  nemzeti  jelentősége 548 

V.  Fejezet.  Béketárgyalások.  I.  Lipót  halála.  I.  József  király.  A  fölkelés  terjedése. 
1704-ben.  A  felvidék  meghódítása.  Az  erdélyi  felkelés.  Báró  Orlay  Miklós. 
Rabutin  uralma.  A  kuruczok  diadalai.  A  gyula-fej  érvári  gyűlés.  Rákóczi 
erdélyi  fejedelemmé  válasz  tatása.  A  mozgalom  fővezérei.  A  Dunántúl  meg- 
hódítása. Károlyi  Sándor  diadalai.  A  kurucz  csapatok  az  osztrák  tartomá- 
nyokban. A  franczia-bajor  hadakkal  való  egyesülés  terve.  Horvátország 
Rákóczi  ellen.  A  ráczok  megfékezése.  Miksa  Emánuel  bajor  választó  trón- 
jelöltsége. Bécs  szorongatott  helyzete.  Gróf  Heister  Szigbert.  Gróf  Pálffy 
János  horvát  bán.  Heister  hadvezéri  kinevezésének  jelentősége.  A  kuruczok 
dunántúli  vereségei.  Gróf  Forgách  Simon.  A  szomolányi  győzelem.  Károlyi 
hadai  Bécs  alatt.  A  császár  születésnapja.  Heister  koronczai  diadala.  Károlyi 
Sándor  Stiriában.  Heister  stratégiai  hibái.  A  spanyol  örökösödési  ügy  hatása  a 
magyar  kérdésre.  A  külhatalmak  beavatkozása.  Hamel-Bruyninx  hollandi  követ. 
Stepney  Györg)^  Mariborough  herczeg  békepolitikája.  Az  angol  közbenjárás 
visszaAitasílása  az  udvar  részéről.  A  Bercsényinek  tett  ajánlatok.  A  béke- 
tárgyalások megindítása.  Széchenyi*  Pál  kalocsai  érsek.  A  Recrudescunt. 
A  katonai  párt  túlstlya  az  udvarban.  A  franczia-bajor  sereg  veresége. 
Rákóczi  hajlandósága  a  békére.  Ocskay  betörése  Morvaországba.  A  selmeczi 
békeértekezlet.  Báró  Seilern  tapintatlansága.  A  tárgj'^alások  meghiúsulása. 
Az  angol  és  hollandi  követek  Rákóczinál.  Emlékiratuk.  A  hadjárat  foh'tatása. 
Érsek- Új  vár  megvétele.  Lipótvár  ostroma.  A  nagy-szombati  ütközet.  A  bécsi 
udvar  engesztelhetetlensége.  Szatmár  elfoglalása.  A  kuruczok  újabb  sikerei. 
Bécs  forrongása.  Pozsony  felmentése.  1.  Lipót  halála.  I.  József  trónralépte. 
Az  új  király  cgyéniséíjje.  Családi  élete.  Politikájának  önállósága.  Vallási 
elvei.  Salm  herczeg.  Felfogása  a  magyar  alkotmányról.  Az  új  tanácsosok. 
Eugen  herczeg  a  háborús  irány   elén 562 

17.  Fejezet.  A  moz^^alom  vezetői  és  hadszervezete.  Rákóczi  sikereinek  titka.  A  feje- 
delem egyénisége.  Államférfiúi  talentuma.  Vallásossága.  Szeretete  a  nép  iránt. 
Munkássága.  Az  uralkodó  mintaképe.  Bukásának  okai.  Gróf  Bercsényi  Miklós. 
Károlyi  Sándor.  Bottyán  János.  Gróf  Esterházy  Antal  és  gróf  Forgách  Simon. 
A  vezérek  kölcsönös  féltékenysége.    Franczia   tisztek  Rákóczi    szolgálatában. 


TARTALOM.  697 


Lap 
A  kurucz  sereg  tisztikara.  A  magyarság  katonai  nevelése.  Az  egykori  buj- 
dosók A  kurucz  hadsereg  állapota.  A  fegyelemhiány.  Rákóczi  pénzügyi  viszo- 
nyai. A  vörös  pénz.  A  pénzügyi  miseriák.  Rákóczi  kisérletei  a  sereg  szerve- 
zésére. Az  egységes  szervezet  hiányának  következményei.  Az  ország  népes- 
sége Rákóczi  idejében    583 

VII.  Fejezet,  A  mozgalom  és  a  külföld.  A  nemzet  kívánságai.  A  külföldi  segély 
szükségessége.  A  külpolitikai  helyzet.  A  franczia-német  háború.  A  császárral 
szövetséges  hatalmak.  Törökország.  Rákóczi  diplomatiája.  Érintkezései  XL 
Károlylyal.  Nagy-Péter.  A  porta  politikája.  A  franczia  segítség.  Thököly 
Imre  az  emigratióban.  Zrinyi  Ilona  halála.  Thököly  érintkezései  a  franczia 
királylyal.  Halála.  XIV.  Lajos  politikája  a  magyar  ügygyei  szemközt.  A  fran- 
czia segély  jelentősége.  Vetésy  László.  Az  angol  és  hollandi  hatalmak  fel- 
fogása a  franczia  szövetség  értékéről.  Bercsényi  és  a  fejedelem  külpolitikája. 
Rákóczi  hajlandósága  a  békés  megoldásra.  A  kiegyezés  feltételei.  A  garantia- 
kérdés.  József  békés  hajlama.  Az  erdélyi  fejedelemség  ügye.  Ellentét  az 
udvar  és  a  magyarok  álláspontja  közt.  A  szövetséges  hatalmak  közben- 
járása. Az  udvar  befolyása  József  politikájára.  József  kiáltványa  a  magyar 
nemzethez.  Fordulat  a  király  magatartásában  601 

17/7.  Fejezet.  A  békekisérletek  meghiúsulása.  A  tengeri  hatalmak  közvetítő  szerepe. 
Rákóczi  békepontjai  az  angol  kormány  előtt.  A  kiegyezési  tárgyalások  elő- 
készítése. A  szécsényi  g}'űlés.  A  confoederatio.  Rákóczi  a  szövetkezett  rendek 
vezérlő  fejedelme.  A  kormányzat  szervezése.  A  vallási  ügy.  A  vallásszabad- 
ság elvének  kimondása.  A  harcztér  eseményei.  A  pudmericzi  ütközet.  Harcz 
Erdély  birtokáért.  Herbeville  sikerei.  Debreczen  kifosztása.  A  zsibói  vereség. 
Erdély  elvesztése.  Az  erdélyi  menekültek  Magyarországon.  A  nyugati  harcz- 
tér. A  nagy-szombati  béketárgyalások.  A  fegyverszünet.  Az  udvar  engedé- 
kenységének okai.  Rákócziné  küldetése  férjéhez.  Titkos  ajánlatok.  Wratiszláv 
tapintatlansága.  A  tárgyalások  megakadása.  Aspremontné  Rákóczinál.  A  fehér 
lap.  A  nagyszombati  értekezlet  vége.  A  fegyverszünet  felbontása.  Az  angol 
követ  az  udvar  eljárásáról.  A  hollandi  kormány  fellépése  a  béketárgj'alások 
megújítása  erdekében.  A  turini  győzelem.  A  kiegyezés  kudarcza  613 

IX.  Fejezet.  Az  1707-iki  hadjárat.  Az  ónodi  gyűlés.  A  hadjárat  megújulása.  Star- 
hemberg  Guidó  fővezér.  A  császári  sereg  haditerve.  Rákóczi  kiáltványa. 
PálfiFy  kiszorítása  az  országból.  Esztergom  elfoglalása  és  elvesztése.  A  győr- 
vári győzelem.  Forgách  Simon  betörése  Morvába.  Rabutin  hadjárata.  A  kuru- 
czok  sikerei  Erdélyben.  Bercsényi  a  helyzetről.  A  négy  évi  háború  következ- 
ményei. A  gazdasági  válság.  A  hadi  fegyelem  bomlása.  Az  1707-iki  hadjárat. 
A  dunántúli  harcztér.  Kecskemét  kirablása.  Rabutin  Erdélyben.  A  franczia 
politika  diadala.  Az  elszakadás  eszméje.  Hollandia  békítő  kísérlete.  A  rozs- 
nyói tanácskozások.  A  marosvásárhelyi  országgyűlés.  Rákóczi  beiktatása  az 
erdélyi  fejedelemségbe.  A  túróczi  emlékirat.  Rákóczi  bevonulása  az  ónodi 
országgyűlésre.  A  gyűlés  megnyitása.  A  két  első  ülés.  Az  adóügy.  A  turóczi 
eset  a  gyűlés  előtt.  A  megtorlás.  A  Habsburg-ház  detronisatioja.  A  gyűlés 
törvénykönyve     625 

X  Fejezet.  A  trencséni  vereség  cs  következményei.  Az  ónodi  függetlenségi  nyilat- 
kozat hatása.  A  trón  betöltésének  kérdése.  Miksa  Emánuel  és  Ágost  leng3'el 
király  trónjelöltsége.  XII.  Károly  és  a  magyar  üg3\  Nagy-Péter  czár.  Rákóczi 
lengyel  királyságának  terve.  A  magyar-orosz  szerződés.  A  svéd-orosz  háború. 
A  franczia  szövetség  megkötésének  halasztása.  Az  udvar  magatartása  az 
ónodi  határozat  után.  Erdély  visszafoglalása.  XI.  Kelemen  pápa  brevéje. 
Keresztély  Ágost  szász  herczeg  prímássá  kinevezése.  Az  országgyűlés  össze- 


698  TARTALOM. 


Lap 
hívása.  A  gyűlés  lefolyása.  A  kiegyezés  eszméjének  visszautasítása.  A  vallási 
kérdés  az  országgyűlésen.  A  gyűlés  szétoszlása.  Heister  fővezérsége.  A  nem- 
zetiségek felbujtása.  Rákóczi  és  a  porosz  király.  A  sziléziai  vállalat  terve. 
A  trencséni  vereség.  Ocskay  László  árulása.  Bezerédj  kísérlete.  Az  általános 
bizalmatlanság    ., 640 

XI.  F^'ezet.  A  rohamos  hanyallás.  Heister  diadalai.  Rákóczi  Egerben.  A  sárospataki 
tanácskozás.  A  porosz-angol-hollandi  békeactio  kudarcza.  A  pozsonyi  ország- 
gyűlés befejezése.  Rákóczi  külföldi  szövetségeinek  megbízhatatlansága.  Az 
ország  pusztulása.  A  vármegyék  jelentései  az  inség  felől.  A  császári  seregek 
diadalai  1709-ben.  A  felvidék  elvesztése. Az  1710-iki  hadjárat.  A  romhányi 
ütközet.  Lőcse  és  Érsekújvár  elvesztése.  A  Dunántúl  német  kézben.  A  felvidék 
megszállása.    Eger  feladása.  Rákóczi  visszahúzódása  Munkács  felé  649 

XJI.  Rákóczi  és  az  orosz  szövetség.  A  magyar  ügy  a  bukás  szélén.  A  kibontakozás 
nehézsége.  Az  1710-iki  országgyűlés.  Szomorú  kilátások.  A  külföldre  mene- 
külés eszméje.  Az  orosz  politika  közeledése.  Nagy-Péter  követe  Rákóczinál. 
Oroszország  érdekei  a  spanyol  örökösödési  háborúval  szemben.  Franczia- 
cziaország  oroszellenes  politikája.  Rákóczi  kisérletei  a  porosz  és  lengyel 
uralkodóknál.  A  kurucz  vezérek  Lengyelországban.  Bercsényi  diplomatiai 
küldetése.  Vetésy  László  Parisban  és  Moszkvában.  A  német  hadak  előnyomu- 
lása. A  kuruczok  végkimerülése.  Változás  a  császári  hadak  vezérletében. 
Gróf  Pálffy  János  fővezér.  A  béke  reményének  emelkedése.  Károlyi  Sándor 
és  a  kiegyezés  kérdése.  Pálflfy  levele  Károlyihoz.  Károlyi  Sándor  találkozása 
Rákóczival.  Komáromy  György  bihari  alispán.  A  titkos  békealkudozások. 
A  kiegyezés  eszméje  az  udvarnál.  A  Pálffynak  adott  királyi  meghatalmazás. 
Károlyi  és  Pálffy  Debreczenben.  Rákóczi  és  Pálffy  vajai  találkozása.  Rákóczi 
levele^  a  királyhoz.  Az  udvar  engesztelhetetlen  hangulata  Rákóczi  iránt. 
Eugen  herczeg  kifakadása  Pálffy  ellen.  Anglia  beavatkozásának  hatása  a 
királyra.  Pálffy  meghatalmazása  a  béketárgyalások  folytatására.  A  béke 
reményének  hatása  a  kuruczokra.  Rákóczi  elpártolása  a  béke  eszméjétől. 
Hiú  remények  az  orosz  támogatásában.  A  salánki  gyűlés.  Rákóczi  lengyel 
útiterve.  Február  20-iki  kiáltványa.  Távozása  az  országból  656 

XJII.  Fejezet.  József  király  halála.  A  szatmári  béke.  A  fejedelem  távozásának 
következményei.  Károlyi  Sándor.  A  kurucz  tábor  hangulata.  Pálffy  János 
Rákóczi  távozásáról.  A  fegyverszünet  felbontásának  veszedelme.  Károlyi  és 
Pálffy  márczius  14-iki  találkozása.  Károlyi  Sándor  hűségi  esküje.  Lengyel- 
országi útja.  Utolsó  találkozása  a  fejedelemmel.  Rákóczi  reményei.  A  kiegye- 
zés sorsa  Károlyi  kezében.  A  fegyverszünet  meghosszabbítása.  A  debreczeni 
üt  pont.  A  rendek  követsége  Rákóczihoz.  A  czár  Ígéretei.  A  huszti  gyűlés 
összehívása.  I.  József  halála.  A  trónváltozás  hatása  a  kiegyezésre.  Eleonóra 
regens-császárné.  Pálffy  visszahívatása.  A  szatmári  gj'űlés  összehívása.  Pálffy 
tiltakozása  visszahívatása  ellen.  Károlyi  érintkezései  a  bujdosókkal.  Rákóczi 
utolsó  kísérlete  a  béke  meghiúsítására.  Tiltakozó  levelei  Károlyihoz  és  a 
rendekhez.  A  szatmári  gyűlés.  A  békeszerződés.  A  kís-majtényi  eskütétel. 
A  kurucz  tábor  szétoszlása.  Munkács  mghódolása.  A  magyar  rendek  követei 
Bécsben.  A  béke  szentesítése.  A  bujdosók  Lengyelországban.  Rákóczi  tilta- 
kozása a  béke  ellen.  Az  oroszba  vetett  reményeinek  kudarcza.  A  Rákóczi-féle 
emígratio.  Rákóczi  emléke  a  nép  szivében.  Károlyi  Sándor  hazafiúi  missiója. 
A  szatmári  béke  következményei 668 


KÉPEK  JEGYZÉKE. 


önálló  mellékletek. 

Lap 

II.  Rákóczi  Ferencz  mint  imperátor.  Egykorú  festmény  gróf  Erdödy  Károlyné  szü- 
letett Kolowrat  Júlia  grófnő  ónodi  kastélyában.  Az  eredetiről  másolta 
Cserna  Károly  (Czímkép.)     ^ 

X.  Károly  Gusztáv  svéd  király  találkozása  lí.  Rákóczy  Györgygyei.  Eg>'korú  réz- 
metszet Dahlbcrg  E.  I.  svéd  táborkari  főnök  felvétele  után.  A  felirat  alján : 
Dahlberg  ad  viv(uin),  ddineavit.  Szilágyi  Sándor  gyűjteményének  példányáról         41 

A  svéd  király  és  Rákóczy  seregeinek  átkelése  a  Visztulán.  Egykorú  rézmetszet 
Dahlberg  E.  I.  svéd  táborkari  főnök  felvétele  után.  A  felirat  alján :  E.  I. 
Dahibergh  Supr(cmus)  Caflr(orum)  meiai(or)  dclin(cavii).  Ugyanonnan 41 

Török  martalóczok  visszaverése  egy  vár  falai  alól.  XVII.  századi  festmény  az  egri 

érseki  lyceum  birtokában ...  70 

A  szcndrői  magyar  tábor  1664-ben.  Merian  Gáspár  metszete  Szicha  György  egykorú 
rajza  után.  A  kép  alján :  Georg(ius)  Szicha  Dclin(cavit)  et  com(m)unicavit, 
Caspar  Merian  fecit.    A    Lanfranconi-gyűjteménynek  az  országos  képtárban 

IwVxJ        L/WiUnlA  Y  ttX  Vr  i  *««      •■•      •••      0««      ca«      •«•       ■«■      ««a      •••      •••      •••       •••      •••      •••      %%%      •••      •«•      •••      •••      •••      •••       «•■      •••      •••      •••  X  W  V 

A    szentgotthárdi    ütközet.    Egykorú    rézmetszet    után.    A    kép   jobb    szegletében : 

•S.  L.  fecit.  —  Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról    « 198 

Wesselényi  és  Zrínyi    Péter    szövetséglevele.    Eredetije  a  bécsi    állami    levéltárban. 

(Szövegének  olvasását  1.  a  kötet  végén.) 234 

Széchy  Mária  Nádasdynak  adott  hitlevele.  Eredetije  ugyanott.  (Szövegének  olva- 
sását 1.  a  kötet  végén.)     236 

Zrinyi  Péter.    Hofifmann    János  egykorú    rézmetszete    után.    A   kép    alján :    Johann 

Hofmann  in  Nürnberg  excndit,  —   Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról       241 

Wesselényi  Ferenczné  Széchy  Mária.  Egykorú  festmény  az  Esterházy  berezegek 
fraknói  várkastélyában.  Felirata :  COmJ(issa) .  MARIA  SZECZI  DE  RIMA : 
SZECZI:  CELS(issimi) :  ?mKC(ipis) :  FRANCISCI :  VESELENI:  Y((egni): 
nVl^Cgariae):  PALATINI :  CmiS(ors):  A(nnoJ :  M:  DC  :  LVI :  Az  eredetiről 
másolta  Mühlbeck  Károly „  269 

Thököly  Imre   búcsúja    haldokló    atyjától  és  menekülése.    Székely   Bertalan  eredeti 

festménye  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  képtárában  271 

Zrinyi  és  Frangepán  a  siralomházban.  Madarász   Viktor  eredeti  festménye  ugyanott       282 

Az  >Austriaca  Austeritas*   czímlapja.  A  Rdth  György  gyűjteményében  levő  egyetlen 

példányról    „ 289 

Az  1672  május  25-iki   adópatens.    Eredetije  az  országos   levéltárban  300 

Eleonóra  Magdolna.  Kilián  Bertalan  1676-iki  metszete  Mayr  József  Ulrik  fest- 
ménye után.  Alján:  lo(sephus).  Vlrich(us).  Mayr  del(ineavit),  ad  Vivam,  — 
Bar(tholofnaeHs).  Kilián  sc\i\^(sii).  Anno  1676.  Bubics  Zsigmond  püspök 
gyűjteményének  példányáról .~        356 

Thököly  Imre.  Egykorú  festmény  Bath  marqitis  longleati  kastélyában     358 

Teleki  Mihály.  Egykorú  festmény  gróf  Teleki  Sándor  országgyűlési  képviselő  bir- 
tokában. Felirata:  MICHiCL  •  TELEKI  CELS(issimij  •  FRWOVpis  • 
TRA}iS(ilvaniaeJ  •  \}í(timHs)  .  CO^^Csiliariiis)  •  COU(itatuum)  •  MARA- 
(marosiensis)  •  ET  TOR(densis)  •  SU?(remHs)  •  CO(mes)  •  ARCIUM  • 
HVST  .  ET  .  KO  •VA(r)  •  DISTRICTVS  Qy(e)  .  EIVS  •  SV?CremusJ 
CAP(itaneHs)   « 379 

I.  Lipót.  Egykorú  metszet  után.  Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról 405 


700  KÉPEK    JEGYZÉKE. 


Lap 

Az  1683-iki  harcztér.  Egykorú  rézmetszet  után.  Gróf  Apponyi  Sándor  gyűjtemé- 
nyének példányáról     421 

A  párkányi  ütközet  1683  október  9-ikén.  Hcrbel  Károly  festménj^e  után  Lipót  lotha- 

ringiai  berezeg  számárakészűlt  lamalgrangei  gobelin  O  Felsége  bécsi  várlakában       425 

Érsekújvár  ostroma  1685-ben.  Wichmann  J.  egykorú  metszete  után.  Alján : 
J.  Wichmann  fecH  Hamburgi.  —  Bubics  Zsigmond  püspök  gyűjteményének 
példányáról 434 

Thököly  Imre    elfogatása.    Egykorú  újságlap.    Az  országos  képtár  gj'űjteményének 

4363.  számú  példányáról  437 

Apafy  Mihál3^  1683-iki  festmény  az  Esterházy  berezegek  fraknói  várkastélyában. 
Felirata :  MICHAEL  APAFI  .  PRINCEPS  TRA^iSlLV CaniaeJ  .  ET  .  SICVLO- 
RUM  .  COMES  .  A(nn)0.  1683 442 

Károly  lotharingiai    berezeg.    Kilián   Bertalan    egykorú    metszete  ifj.  Merian  Máié 

festménye  után.  Bubics  püspök  gyűjteményének  példányáról 446 

Buda  ostroma.  Egykorú  metszet  után.  Ernsl  Lajos  gyűjteményének  példányáról  ...        450 

Budavár  bevétele  1686-ban.  Benczúr  Gyula  szinvázlata  a  Budapest  székes  főváros 

számára  készült  festményhez.  Eredetije  Benczúr  Gyulánc  tulajdonában    453 

Buda  visszafoglalása.  Egykorú  franczia  metszet  után.  Alján :  A  Paris  Ch.  H. 
Bonnart  rue  S.  S.  Jacques  vis  a  vis  les  Mathurins  du  Coq.  avec  priv.  — 
Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról  „  453 

L  Lipót  1686-ban.  (Emléklap  Buda  visszafoglalására.)  Blooieling  A.  egykorú  met- 
szete után.  Alján  :    A  Blooieling  excudit  cum  privilegio.    Eredeti  példányról       458 

I.  Lipót  mint  triumphator.    (Emléklap    I.  József  koronázására.)   Ifj.  Batríars  Fülöp 

egj'korú   metszete    De    Hooghe    Romáin    rajza    után.    A  kép  alján :    Romyn 
de  Hooghe  fccit.  Ph(ilippus).  Bautars  Jun(ior)  Antverpiae  excudit.  —  Ernst 

Lajos  gyűjteményének   példányáról „.  ...  „ 472 

Zrinyi  Ilona.  Egykorú  festmény  Bath  marquis  longleati  kastélyában     474 

Magyarország  felszabadítása  a  török  igája  alól.  (Emléklap  az  1688-iki  győzelmek 
alkalmából.)  Egykorú  franczia  rézmetszet  után.  Alján  :  C(um)  .  P(rivilegio)  . 
R(cgio)  .  Ce  Vend  Paris  Chcz  Vauder  Bruggcn  rue  St.  Jacque  au  grand 
magasin.   —  Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról    477 

A  zentai  csata.  Eiscuhui  Fcrencz  eredeti  festménye  Zenta  város  tulajdonában   500 

Eugen  savoyai  berezeg.   Egykorú  metszet  után.  Bubics    Zsigmond   gyűjteményének 

példányáról 502 

II.  Rákóczi  Ferencz  elfogatása  a  nagy-sárosi  várkastélyban.  Benczúr  Gyula  olajfest- 

ménye Károly  román  király  birtokában 542 

II.  Rákóczi   Ferencz.  Mányoki  Ádám  eredeti  festménye  Albert  szász  király  taschen- 

burgi  kastélyában  551 

Csatajelenet    a  kuruez  világból.    Rugendas    György  Fülöp    egykorú  metszete  után. 

A  Lanfranconi-gyűjteménynek  az  országos  képtárban  levő  példányáról    569 

Mulató  kuruczok  és  labanczok  a  száznapos  fegyverszünet  alatt,   1706-ban.  Egykorú 

festmény  Thaly  Kálmán  birtokában     621 

Az  ónodi  országgyűlés.  Dudils  Andor  eredeti  festménye  a  művész  tulajdonában ...        635 

Az  ónodi  vár  romjai  és  Rákóczi-ereklyék  Erdody  grófné  ónodi  kastélyában.  Raj- 
zolta Cserna  Karoly  637 

Az  ónodi  gyűlés  törvényczikkcinek  záradéka.  .\  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levél- 
tárának eredeti  példányáról  640 

A  szatmári    békekötés    okiratának  záradéka.    Eredetije    a  bécsi    állami   levéltárban. 

(Szövegének  olvasását  1.  a  kötet  végén.)    677 

Magyarország  a  szatmári  béke  korában,   1711-ben.  Egykorú  hivatalos  adatok  alapján 

tervezte  dr.  Acsády  Jgnácz  683 


702  KÉPEK    JEGYZÉKE. 

Lap 
Barcsay    fejedelmi    buzogánya.    (A   bot  alsó  végén  a  fejedelem  czimere  A.  B,  1660. 

felirattal).  Eredetije  dr,  Reincr  Zsigmond  gyűjteményében  ^  ^  ^ 73 

Nagyvárad    a    XVII.    század    derekán.    Egykorú  rézmetszet  után.  Bubics  Zsigmond 

püspök  gyűjteményének  példányáról    ^  , ...         81 

Barcsay  Ákos.  Ccsare  Laitrcntio  egykorú  metszete  után.  Gualdo  Priorato  >Hisioria  di 

Leopoldo  Cesare*  (Bécs,   1670.)  ez.  munkájából « 87 

Gróf  Rákóczy    László.     Wicdemaun  ^  Illés    egykorú    metszete     után.    A    »Centuria 

tlwl  wUilI^        WiU*       111  Ulllvtt  L^wl       •••      •••      •■•      •••      «••      •••      »••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      ••«      m—      •••      «••      ■••      •••      •••      •••  vO 

A  fenesi  csata  emléke.  Rajzolta  Góró  Lajos  «  97 

Ali  pasa.  Boussato  egykorú  metszete  Toorcnvlict  rajza  után.  Gualdo  Priorato  idézett 

lAlUIllVMtlI* L/wl     ••*     •••     »••     •••     •••     •••     •«•     •••     ••«     •••     •••     •«•     •••     •••     •••     •••     •••     •••     ••«     •«•     •«•     ««•    •••     «••     •■•     *«•     •»•     •••  X ^/ X 

Szatmár  vára.  Schniizcr  Lukács  egykorú  metszete  után.  Bubics  püspök  gyűjte- 
ményének eredeti  példányáról « 104 

Kemény  János.  Egykorú  festmény  gróf  Bdnffy  György  birtokában.  Aláírása : 
I0k^(ncs)  :  KEMÉNY  DCeiJ  :  O(raiia)  :  FRl(HCcps)  :  TRA(nsilvaHiac)  : 
Az  eredetiről  másolta  Mühlbeck  Károly 107 

Apafy  Mihály.  Aubry  P.  egykorú  metszete  után.  A  kép  alján  :  P.  Anbry  cx(cudii). 

Ernst  Lajos  gyűjteményének  példánya  után «  113 

Kucsuk    Mehemed.  Meysens   egykorú   metszete  Blocmart  Ádám  rajza  után.   Gualdo 

^   w  m\Jw  Ml'l/     1U«     111  UIlfWclIcLL^LIl  •••     •••    •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••    ■«•     «••     •••    •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••  XX O 

Sebes  vára.  Rajzolta  Cserna  Károly  ...  „.  ... .„  ... „.        122 

Apafy  Mihály  buzogánya.  Eredetije  a  bécsi  udvari  fegyvergyűjteményben.  Rajzulta 

Cserna  Károly    ^ 124 

Szent-Gotthárd.  Rajzolta  Cserna  Károly 127 

A  kassai  ref.  egyház  edényei.  Eredeti  fényképfelvétel  után  129 

Gróf   Nádasdy    Ferencz    aláírása    1655   július    1-én    kelt    levelén.  Olvasása:   Comes 

Y(ranciscus)  de  Nadasd  mp.  Az  irat  eredetije  az  országos  levéltárban 132 

Sámbár  Mátyás  védelmezésének  (A  három  üdvösséges  kérdésre.  .  .  .  Matkó  hazug- 
ságinak megtorkollása  és  Posaházi  Mocskainak  megtapodása)  czimlapja. 
A  budapesti  egyetemi  könyvtár  példányáról  «  133 

Báthory  Zsófia.  A  munkácsi  várban  őrzött  egykorú  olajfestmény  után.  Tabody  József 

>Munkács  múltja  és  jelene*   (Ungvár,  1872.)  ez.  munkájából «.  138 

Munkács  vára.  Rajzolta  DÖrre  Tivadar  „.  ...        141 

Várőrség  a  XVII.  században.  Egykorú  festmény  után,  gróf  Berchiold  Arihur  bir- 
tokában, Moszlavinán 143 

Nagybánya  régi  falai.  Jaschke  Ferencz  vizfestménye  után,  >  Nationalkleider,  Trachten 

und  Ansichten  von  Ungarn«  (Bécs,   1821.)  ez.  munkájából  147 

Kemény    Simon    aláirása    1658    január  25-iki  levelén.    Az  irat  eredetije  az  országos 

levéltárban    150 

Gróf  Zrínyi  Miklós.  Hoffmann  János  egykorú  metszete  után.  A  bal  szegletben ; 
Johann(es)  Hoffmann  in  Nürnberg  Excndit.  Ernsi  Lajos  gyűjteményének 
példányáról  154 

Montecuccoli  Rajmund.  Egykorú  metszet  után.  Az  országos    képtár    gyűjteményének 

3197.  számú  példányáról   157 

Zrínyi  Mikl>  aláirása.  Olvasása :  Ct(róf)  Zrini  Mikloss.  Az  év  nélküli  irat  eredetije 

az  országos  levéltárban 159 

Részlet  a  Zrinyiász  kéziratából.  (A  XIV.  ének  kezdő  versszakai.)  A  kézirat  eredetije 

a  zágrábi  egyetemi  könyvtárban.  (Olvasását  l.  a  kötet  végén)  161 

Zrinyi-Ujvár.  Egykorú  metszet  után.  Az  »Ortelius  redivivus  et  continuatus«  (Frankfurt, 

1665.)  czimű  munkából «.  «.        166 


KÉPEK    JEGYZÉKE.  703 


Lap 
Érsek-Újvár    ostroma.    Egykorú    rézmetszet    után.    Buhícs    püspök    gyűjteményének 

példányáról 177 

Apafy  Mihály.  Sandrart  Jakab  egykorú  metszete  után.  Eredeti  példányról   ... 180 

Pécs    1664-iki    ostroma.    Egykorú    rézmetszet   után.  Buhics  püspök  gyűjteményének 

példányáról „ 186 

Kanizsa  1664-iki  ostroma.  Egykorú  rézmetszet  után.  Ugyanonnan ...        189 

A  zrínyi-újvári  tábor.  Montecuccolinak  a  hadjáratról  tett  jelentéséhez  mellékelt  saját- 
kezű vázlata.  Az  >Oesterreichische  Militárische  Zeitung*  1828.  évi  folyamából, 
a  HadtÖriéndmi  Közlemények  reproductiója  után.  (Szövegének  olvasását  1.  a 

kötet  végén) 192 

Gróf   Rákóczy    László    aláírása    1661    június    19-iki    levelén.    Az    irat    eredetije  az 

országos  levéltárban 193 

Nyitra  1664-iki  ostroma.  Egykorú  rézmetszet  után.  Bubics    püspök   gyűjteményének 

példányáról 195 

A    szentgotthárdi    ütközet.    Maas    festménye    a    berlini    porosz    kir.    fegyvertárban. 

Az  eredetiről  másolta  Mühlbeck  Károly «.        197 

A  vasvári  béke  okiratának  kezdősorai.  Az  okirat  eredetije  a  bécsi  állami  levéltárban  201 
Székelyhíd    a    lerombolás    előtt.    Szicha   Lukács    György,  a  lerombolással  megbízott 

mérnök  1665-iki  felvétele.  A  Hadtörténelmi  Közlemények  reproducliója  után ...        205 

Török  és  magyar  fegyverek.  Rajzolta  Cserna  Károly  «  208 

Az    összeesküvő    főurak.    (Gróf  Wesselényi    Ferencz,    gróf    Nádasdy    Ferencz,    gróf 

Zrínyi  Péter,  gróf  Frangepán  Ferencz.)  Rajzolta  Cserna  Károly 211 

Gróf   Esterházy    Pál.    Egykorú    rézmetszet    után.    Bubics    püspök   gyűjteményének 

íJ^mKÁOmtXj  (XI  \Ja        •••       •••       «••       •••       •••       •••       •••       •••       •««       «■•       •««       •••       •••       •••       •••       •«•       •«■       ••       •■-       ■••       ■••       •••       •■•       •••       •••       •••       ••>       •••  b'  a  ^^ 

XIV.  Lajos.  Egykorú  metszet  után.  Eredeti  példányról 220 

A  Zrínyiek  várkastélya  Csáktornyán.  Rajzolta  Cserna  Károly    223 

Zrínyi  Miklós  halálának  helye.  (Zrínyi- emlék  a  zrinyifalvi    erdőben).    Eredeti  rajzról 

a  Képes  Irodalomtörténet  reproducliója  után 225 

Lippay  György  aláírása   1644  augusztus  24-iki  levelén.  Az  irat  eredetije  az  országos 

levéltárban    227 

Meghívó  levél  Rákóczy  Ferencz  és  Zrínyi  Ilona    esküvőjére.    Eredetije  az  országos 

levéltárban.  (Olvasását  1.  a  kötet  végén.)  ...  „ 229 

Thököly  István  aláírása  1664  február  15-íkí  levelén.  Az  irat  eredetije  az  országos 

levéltárban  233 

Gróf  Wesselényi    Ferencz    nádor.    Marasioni  kőnyomata,    egykorú    festmény  után ; 

a  >Magyar  ősök  képcsarnoka*  czímű  kiadványból.  Az  országos  képtár  gyűj- 
teményének 4486.  számú  példányáról « 235 

Gróf   Nádasdy    Ferencz.    Egykorú    rézmetszet    után.    Ernst  Lajos   gyűjteményének 

példányáról      237 

Vítnyédy    István    aláírása    1665    szeptember    26-íkí    levelén.    Az    írat    eredetije   az 

országos  levéltárban  238 

Lobkowitz    herczeg.    Bauer  7.  kőnyomata    Wolf  A.  >Fürst  W.  Lobkowitz*    (Bécs, 

1869.)  ez.  művében    242 

Gróf  Rottal  János.  Egykorú  metszet  után.  Gualdo  Priorato  íd.  munkájából    244 

I.  Rákóczy  Ferencz  aláírása  1671  márczius  12-iki  levelén.  Az  írat  eredetije  az  országos 

levéltárban  245 

Gróf  Rottal  János  aláírása  1671  márczius  6-ik  levelén.  Az  írat  eredetije  ugyanott  247 
Frangepán  Ferencz.  Egykorú  rézmetszet  után.  Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról  251 
Gróf  ^ínyi  Péter  aláírása    1644    május  8-ikí  levelén.    Olvasása  :    alázatos  szolgáló 

fta  G(róf)  Z(riny)  Péter  mp.  Az  írat  eredetije  az  országos  levéltárban  257 

Keczer  András  aláírása  1683  ápril  12-íkí  levelén.  Az  irat  eredetije  ugyanott 262 


704  KÉPEK    JEGYZÉKE. 


Lap 
Kemény  Jánosné  aláírása  1674  november  17-iki  levelén.  Az  irat  eredetije  a  Magyar 

Nemzeti  Múzeum  levéltárában 264 

Murány    vára    feladása.    Az   >Actions    glorieuses    du  Prince  de  Lorraine*    egykorú 

metszete  után  rajzolta  Mirkovszky  Gyula 265 

Ecsed  vára  a  XVII.   században.    Egykorú    metszet    után.    Éhlc    Gábor    »Az    ecsedi 

uradalom    és    Nyíregyháza  €    (Budapest,    1898.)    czimű    munkájának    repro- 

ductioja  után  „  267 

Gyöngyössy    István    aláírása,    év   nélküli    levelén.    Az    irat    eredetije    az   országos 

levéltárban  268 

Árva  vára.  Rajzolta  Dór  re  Tivadar    272 

Hocher  Pál.  Egykorú  rézmetszet  után.  Gualdo  Priorato  id.  munkájából 274 

Abele  Kristóf.  Egykorú  képről  vett  régi  tusrajz    Buhics  püspök  gyűjteményében  ...       276 
Az  összeesküvő  főurak.  (Gróf  Nádasdy  Ferencz,  gróf  Zrínyi  Péter,  gróf  Tattenbach 
János  Erazmus,  gróf  Frangepán  Ferencz.)  Egykorú  metszet  után.  Ernst  Lajos 
gyűjteményének  példányáról...  .^ 279 

Zrínyi,  Frangepán  és  Nádasdy    kivégzése.    Egykorú    rézmetszet  után.   Ernst  Lajos 

gyűjteményének  példányáról.  (Szövegének  olvasását  1.  a  kötet  végén.)    283 

Abele   jelentése    Lipóthoz    a    kivégzésekről.    Eredetije    a  bécsi    állami    levéltárban. 

(Olvasását  1.  a  kötet  végén.) 284—285  . 

Gróf  Zrínyi  János  aláírása  1680  január  20-ikán  Zrínyi  Ilonához  irt  levelén.  Olva- 
sása :  gehorsambstcr  diencr  undt  iretier  brúder  J(ohann)  G(ra)f  Zrin  mp. 
Az  irat  eredetije  az  országos   levéltárban 287 

l.  Lipót  aláírása   1678  október  18-án  a  bányavárosok   ügyében  kelt  elhatározásán. 

Az  irat  eredetije  a  bécsi  állami  levéltárban  290 

A  Thökölyek  késmárki  várkastélya.  Rajzolta  Forbcrgtr  Vilmos    293 

I.  Lipót  és  Eleonóra  Magdolna.  Egykorú  metszet  után.  Ernst  Lajos  gyűjteményé- 
nek példányáról  295 

Eperjes  a  XVII.  század  derekán.    Egykorú    metszet   Weber  János    >Janus    Bifrons* 

(Lőcse,   1662.)  czimű  munkájában    304 

Petrőczy  István.  Egykorú  festmény  báró  Bánffy  György  örökösei  birtokában.  Fel- 
irata :  Spect(abilis)  ac  Magn(ifiCH)s  D(omi)nus  Stephan(us)  Peiróczy  Libcr 
Baro  de  Peirócz,  Sac(rae)  Cacs(arcae).  Regiacq(uc)  Ma(ics)t(a)tis  ConsilCia- 
rius)  Et  Hung(aricae) :  Mililiac  Campcst(ris)  Generális  Aetatis  suae  An(n)0' 
ru(m)  31.  Rccupcraiique  salutis  Anno  1604 309 

Az  árvaváraljaí    kivégzések.    Egykorú    rézmetszet  után.  A  Lanfranconi-g>'űjtemény- 

nek  az  országos  képtárban  levő  példányáról     313 

Kővár.  Keleti  Gusztáv  rajza  után    315 

Cob  Farkas    aláírása  1677  november    23-ikí  levelén.    Az  irat  eredetije  az  országos 

levéltárban   « 317 

Ampríngen  János  Gáspár.  Sandrart  Joachitn  egykorú  metszete  után.  Bubics  püspök 

gyűjteményének  példányáról 319 

Gróf  Forgách  Ádám.  Egykorú    metszet    után.    Az  országos  képtár  gyűjteményének 

1372.  számú  példányáról  322 

Szelepchényi  György.  Rugcndas  Jeromos  Gottlieb  rézmetszete  után.  Péterfy  Károly 
>Sacra  Concilia  Ecclesiae  R.  Cath.  in  regno  Hungáriáé  celebrata*  (Pozsonj', 
1742.)  czimű  munkájából 325 

Wesselényi  Pál  aláírása  1677  november  16-iki  levelén.  Az  írat  eredetije  az  országos 

levéltárban  331 

Gróf    Wesselényi    László    aláírása    1604    július    9-íki    levelén.    Az    irat    eredetije 

ugyanott  332 


KÉPEK    JEGYZEKE.  705 


Lap 
Akakia  aláírása    1681  január    12-iki    levelén.    Az  írat  eredetije  a  Magyar  Nemzeti 

iiuUzeum  leveiiaraDan ...  .» ... »  ...  m*  ...  ...  ooo 

Strassoldo  aláírása  1674  január   12-iki  levelén.  Olvasása :    Devot(issi)mus  et  pára- 

Us(si)mus   servus    Carolus   comcs  de  Slrasoldo   mp.    Az    irat    eredetije    az 

Ol  OSt*^ w9      Iw  VviLal  VJtXhX  •••    •»•    •••     •••    •••    •••    •••    •••    •■•    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••     •••     ••»    •««    ««,     a«.    fs.    ,^,  OOO 

Thököly  Imre  levele  Apafyhoz.  Eredetije  a  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltárában. 

(Olvasását  1.  a  kötet  végén.)    341 

Leslie  aláírása  1678  deczember  16-iki  levelén.  Olvasása:  I(ohanncs)  l(ibcr)  b(aro) 

Leslic.  Az  irat  eredetije  az  országos  levéltárban     ^  ...  ^.       343 

Gróf  Thököly  Imre.    Egykorú    metszet    után.    Az  országos    képtár  gyűjteményének 

4343.  számú  példányáról  345 

Gróf  Caprara  Eneás.    Wolfgang   András   Mátyás   eg3'korú    metszete    után.  A  Lan- 

franconi-gyűjteménynek  az  országos  képtárban  levő  példányáról  349 

A  késmárki  vártemplom.  Rajzolta  Forhcrgcr  Vilmos   351 

Gróf  Erdődy    Kristóf   aláírása  1683  január  14-iki  kiadványán.  Az  irat  eredetije  a 

Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltárában  ^ 357 

Báró  Saponara    Fülöp    aláírása  1682  október    14-iki  levelén.    Olvasása:  D(onaius) 

Philippus    l(ibcr)    h(aro)  de  Saponara   mp.    Az    irat    eredetije  az  országos 

1  w  V wl IrtXl  L/ AiA      ••«     •••    •••     •••    •••     •••     ••«     «»•     •»•    «•»    •«•    «•«    •«•    »«a    •••    •••    •••    ,»»     g.«     ••«     «••     ...     ,.,     ,•»     «.,     »•«     ,««     «»«  OOCJ 

Zrínyi  Ilona  aláírása  év  nélküli  levelén.  Az  irat  eredetije  ugyanott... 360 

Zrínyi    Ilona.    Egykorú    festmény  az    Esterházy    berezegek   fraknói  várkastélyában       361 
A  Thökölynek    adott    athname    thugrája.    Az  okirat    eredetije  a  bécsi  állami  levél- 

VCvi  vAiX     •••     ••■     •••     •••     •••     ••■     ••■     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     ••■     ••■     •••     •••     •••     ■••     •••     •••    •••     •••     •••     •••  ^\j^ 

Thököly  koronájának  egykorú  rajza.  Eredetije  a  bécsi  állami  levéltárban.  A  szöveg 
olvasása :  Qucsla  é  la  forma  dclla  corona  data  dal  Turco  al  Thékéoly,  la 
maicria  é  di  tcla  d'argcnlo,  il  giro  aitorno  la  fronté  et  di  lavór i  d'oro  di 
ricamo  simile  á  qitelle  ch'il  Turco  diede  alli  due  prencipi  Ragozzi  per  il 
principato  di  Transilvania  et  si  conservano  ambedue  in  Monkacz 364 

Sebestyén  András  aláírása  1682  október  24-iki  levelén.  Olvasása:  Andreas  Sebes- 
lény  el(ectus) :  ep(isco)pns  Transylvan(ensis)  mp.  Az  írat  eredetije  az  orszá- 

■b^^d       Aw  V  Wl  U^*t   mJ%mhK  ••■      •••      ••«       •••       •••      ••■      •••      •••      •«•      •••       ••■      •••      •••      ■••      •«•      «••      •«•      •••      ««•      a««      »■•      «««      »••      •••      •••      •••  ^^  \^\^ 

Gróf  Caprara  Aeneas  aláírása  1681  január  17-ikí  levelén.  Az  irat  eredetije  ugyanott       368 
Thököly  Éva.  Egykorú  festmény  az  Esterházy    berezegek    fraknói    várkastélyában. 
Felirata :    ILLVSTRISSIMA    DOMICEL^yA   EVA  TÖKÖLY  DE  K(esM(a)^Vi 

Aei(atis)  13.  An(no)  1672 371 

Apafy  Mihály  aláírása  1662    szeptember  7-íkí  oklevelén.  Olvasása  :  M(ichael)  Apafi 

mp.  Az  irat  eredetije  za  országos  levéltárban    .^  ...  - ...  «.  ...  «.  ...  ^  -       372 

Bornemisza  Anna  aláírása  1670    márczius  8-iki  levelén.  Az    irat    eredetije    ugyanott      373 

Bánfiy  Dénes  aláírása  1668    május  4-íkí  levelén.  Az  írat  eredetije  ugyanott     375 

Béldi    Pál.    Egykorú    festmény    Béldi    Gergely    birtokában.    Az    eredetiről    másolta 

Á^i^Jíjr        ■■rfi^4p%^r      •••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      •••      ••«      ••«     •••      •••      «••      •*•      9*«      •»•     «««      «••      •»•      •••      •••      •••      «••      •••      •••      •••  "  t    ■ 

Teleki    Mihály   aláírása    1678   ápril    13-íkí    levelén.    Az   írat   eredetije   az  országos 

A  w  T  d  wOJ  UCvAJI     •••   •••   ••■   •••   •••   «••   •••   ■••   •••   •••   •••   •••   •••   •••   •••   •••   «•«   ■••  9%m      •••   •••   •••   •••   •■•   •••   *•*   *■*   ***         %^%^  m 

Bethlen  János  aláírása  1659   június  16-iki  levelén.  Az  irat  eredetije  ugyanott 384 

Apáczai    Magyar    Encyclopaediájának   czítnlapja.    A    budapesti    egyetemi    könyvtár 

^dvit%i j  y  iXi  vj&    •••    •••   •>•  ■••   •••   •«•   ••■   «••   •••   •■•  ••■   •••   •••   •••   •••   •••   •••   •••   «••   ««•   ■••   «••   •••  •••   ••«   •••  •••   •«•  Owv 

Haller  Hármas  Históriájának  czímlapja.  Ugyanonnan    386 

Bethlen   Farkas   aláírása    1661    július    22-iki    levelén.  Az  írat  eredetije  az  országos 

levéltárban   ». «. ^ 387 

Magyar  főúr  és  köznemes  a  XVII.  század  második  felében.  Egykorú  festmény  gróf 

Berchtold  Arthur  birtokában,  Moszlavinán     «. ...  ^ 391 

A  Magyar  Nemzet  TOrténete.  VII.  45 


706  KÉPEK   JEGYZÉKE. 


Lap 
Buda  és  Pest  a  visszafoglalás  előtt.  (Az  1684-iki  ostrom  idejéből.)  Darányi  Ignácz 

gyűjteményének  eredeti  példányáról     „  397 

A  >  Murányi  Vénus<  czimlapja.  A  budapesti  egyetemi  könyvtár  példányáról    401 

Kurucz  kard  és  tárogató.  Rajzolta  Cserna  Károly    ^ „  ...  ^ 402 

Mohamednek  Bécsnél  elfoglalt  zászlaja.  Egykorú  metszet  után.  Eredeti  példánjTÓI ...  405 

XI.  Incze  pápa.  A  >Theatrum  illustrium  principum<  egykorú  metszete  után 407 

Szobieszki  János  aláírása  1674   február  27-iki  levelén.  Az  irat  eredetije  az  országos 

A w  V  w& LUX  l^CLAA        •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •••     •«•     *••     •••     •■•     •••     •••     ••«     •••     •••     •••     ■•«     •«•     •••     •••     *••     •••     ■••     «••     »••     »•#  TJk^y^^ 

Károly  lotharingiai  berezeg.  Egykorú  metszet  után.  O  felsége   hitbizományi    könyv- 

lelt  mit* IW     L/dUctll  Y  cLi  wi       *••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •••    •«•    •••    •••    •••    •••    •«•    •••    •••    •••    •••    •••  ^Kv  V 

Károly  lotharingiai  herczeg  aláirása  1686  május   5-iki  levelén.  Az    irat    eredetije  az 

országos  levéltárban   ». 411 

Érsek-Újvár  ostroma.  Egykorú  metszet  után.  Fcigius  János  Konstantin  »Wunderbarer 

Adlers-Schwung*  O^écs,  1694.)  czimű  munkájából    412 

Kara  Musztafa.  Egykorú  festmény  Bécs  város  múzeumában.  Felirata  :  Kara  Mustapha 
Turckischcr  Grosz  Vczier  welcher  Anno  1683  dcn  12.  Julii  die  Kay(scrlichc) : 
Rcsidcnz  Siatt  Wien  Belagcrt  ábcr  ívider  dcn  12.  Scpt(cm)br(is)  mit  verluszt 
und  groszcn  Spott  weckgeszchlagen  wordcn.  Az  eredetiről  másolta  Mühlhcck 
Károly 414 

Jelenet  Bécs  ostromából.  De  Hooghc  Roméin  metszete  után.  Bécs  város  levéltárának 

eredeti  példányáról     418 

Szobieszki  János  lengyel  király.  Egykorú  festmény  az  Esterházy  berezegek  fraknói 
várkastélyában.  Felirata :  lOANNES  .  III  .  \>(ci  gratia)  .  REX  .  POLONIíE 
MAGN^^ws;  DVX  LITVANIiG  .  A^(n)0  .  1683 420 

A  párkányi  ütközet.    Egykorú    metszet    után,    Bocihius    >Kriegeshelm<    (Nürnberg, 

1686.)  czímű  munkájából 424 

Az    esztergomi    vár    maradványai.    Szerelmcy   Miklós    >  Magyar    hajdan    és  jelen* 

(Pest,  1847.)   czimű  munkájából  „ ^       425 

A  szent  liga  emlékérme.  Előlapján  XI.  Incze  pápa,  I.  Lipót,  III.  János  lengyel 
király  és  a  velenczei  dogé  mellképei,  m}^OC(entius)  .  XI  .  VO^T(ifcx)  . 
LEOP(oldusJ  .  I  .  m?(eratorJ  .  lOAfnnes)  .  III  .  REX  .  VO(loniae)  . 
MCarcus)  .  h(nioniiis)  .  \VS(tinianus)  .  VE(ncliarum)  .  DVX  körirattal. 
Hátlapján  égbetckintő  kétfejű  sas,  egyik  fején  pápai  tiarával,  a  másikon 
császári  koronával,  jobb  karmában  karddal,  bal  karmában  babérövezte  kor- 
mánypálczával  s  mellén  az  osztrák  czimerpajzzsal ;  a  sas  felett  fellegek 
között  a  kereszt  látható  és  mondatszalagon  VNIVIT  .  PALMAMQVE  DEDIT 
körirat ...  ^  „  428,  429 

Gróf  Schultz  Bálint.  Egykorú  metszet  után,  Boelhius  idézett  munkájából    432 

Ersek-Ujvár  ostroma.    De    Hooghe  Roméin  metszete  után.    Becs  város  levéltárának 

eredeti  példányáról 434 

Eperjes  ostroma.  Egykorú  metszet  után,  Bocihius  idézett  munkájából ^  ...        436 

Thököly  Imre  elfogatása.  Egykorú  metszet  után.  Eredeti  példányról    437 

Teleki    Mihály.    Egykorú    festmény    a    marosvásárhelyi    Teleki-könyvtárban.    Idősb 

gróf  Teleki  Sándor  birtokában  levő  fénykép  után    443 

Gróf  Scherffenberg  Frigyes  Vilmos.  Azelt  egykorú  metszete  után,  Boethius  id.  művéből       445 

Miksa    Emánuel    bajor    választó.    Egykorú    bronzszobor    O    Felsége    tulajdonában. 

A  »Jahrbuch  der  Kunstsammlungen  des  ah.  Kaiserhauses«  reproductioja  után       447 

Abdi,    az    utolsó    budai    pasa.    Egykorú    metszet    után.  Eredeti  példányról.  A  kép 

alján  :  Zh  findcn  bey  Leonftardt  Lofchger „  ...        451 

Carafa  Antal  aláirása.  Olvasása  :  Ohseq(entissi)mus  servus  Antonius  comes  a  Carafa. 

Eredetije  az  Erdélyi  Múzeum  könyvtárában  460 


KÉPEK   JEGYZÉKE.  707 


Lap 
Carafa    Antal.    Egykorú    metszet    után.    Buhics    püspök    gyűjteményének    eredeti 

példányáról ^ « 463 

Kollonics  Lipót  bibornok.  Canon  festménye  után «.  465 

A    Habsburg-ház    örökösödési   jogáról    szóló    1687 :    II.    törvényczikk    bevezetése. 

A  Magyar  Nemz.  Múzeum  levéltárának  eredeti  példányáról 467 

I.  József  koronázása.    Egykorú  metszet  után.    Ernsl   Lajos  gyűjteményének  eredeti 

példányáról „  469 

Az    1687-iki    törvénykön3rv    záradéka.    A    Magyar   Nemzeti    Múzeum    levéltárának 

eredeti  példányáról „ „ 47 1 

Munkács  vára  a  XVIL  század  végén.    Egykorú  metszet  után,   Rossi  >Teatro  della 

guerra*  czímű  művéből ...  « „ 474 

Absolon  Dániel.  Egykorú  olajfestmény  a  Magyar  Történelmi  Képcsarnokban.  Felirata  : 

Dániel   Absolon    Kcsmarkicnsis    Rcnim    Emcrici    Thökölyt   apud  Gallum  ct 

Titrcum  Procurator  cxposl  Cancdlarius 476 

II.  Rákóczi  Ferencz  gyermekkori  arczképe.  Egykorú  festmény  ugyanott   478 

Nándor-Fejérvár  ostroma.  Nypoorl  egykorú  metszete  után.  Fcigius  János  Konsianlin 

»KA*      ILAUVWwv/X     •»•      •••      •••      •••      •••      •••      ■••      •••      •••      •••      mmm      •••      •••     •••       «••      •■•      »••      «••      •••      •••      •••      •••      •••      •«•      •••      »••      •*•      •*•  *^\/ 

Lajos   Vilmos    badeni  őrgróf.    Schcnk    P.    egykorú  metszete  Clostcrmann  festménye 

után.  0  Felsége  hitbizományi  könyvtárának  példányáról     482 

Thököly  útja  a  havasokon  át.  (A  Király  kő,  a  Barcza  völgye,  Ó-Tohán  falu  és  a  zemyesti 
csatatér.)  Dr.  Szddeczky  Lajos  által  eszközölt  fényképfelvételek  után  raj- 
zolta Cserna  Károly  487 

A  zemyesti  csatatér.  Rajzolta  Székely  Árpád    489 

A    szalánkeméni    ütközet.    Egykorú    metszet    után.    Az    országos   képtár    T.     762. 

számú  példányáról ^  491 

Veterani  tábornok.  Egykorú  metszet  után,  Ricául  >Der  neu  eröffneten  Ottomanische 

Pforten  Fortsetzung<  (Augsburg,  1700.)  czímű  művéből     «.  ...  « 494 

Eugen    savoyai    herczeg.    Egykorú    metszet    után.    Buhics    püspök  gyűjteményének 

példányáról „ 497 

A    zentai    ütközet.    Egykorú    metszet    után.     Az    országos    képtár    1032.    számú 

példányáról ».  ^ 501 

Gróf  Oettingen  Farkas.  Egykorú  metszet  után.  Eredeti  példányról    «.  .«        504 

A    karloviczi    békekötés    okiratának    thugrája.    Az    irat    eredetije    a    bécsi    állami 

levéltárban  „ «  ...  ...       506 

II.  Rákóczi  Ferencz  korabeli  fegyverek.  Rajzolta  Cserna  Károly   509 

A  bécsi  magyar  kanczellária.  Rajzolta  Dussek  Ede  Adorján 514 

Széchenyi  György  esztergomi  érsek.  Egykorú  metszet  után.   Buhics  püspök  gyűjte- 

i^*^ll^dlwl\    ^^\\JÍXt\jciY\Jk      •••    •«•    •«•    •••    •••    •■•    •••    •••    •••    •••    ■••    «••    ••«    •••    •••    •••    •••   •••    •••    •••    •••    •«•    •••  wXO 

Kollonics  bécsi  palotája.  Rajzolta  Dussek  Ede  Adorj'án 524 

n.  Apafy  Mihály  lemondási  okirata.  Eredetije  a  bécsi  állami  levéltárban     529 

Magyar  paraszt  a  XVIII.  század  elején.  Egykorú  rézmetszet  után.  Az  Ernsl  Lajos 

gyűjteményében  levő  egyetlen  ismert  példányról  535 

Szegény-legény  Rákóczi  idejében.  Egykorú  metszet  után.  Ugyanonnan     537 

Rákóczi  ifjúkori  képe.  Dohy  Jenő  rézmetszete  a  fejedelem  1703-iki  saját  festmé- 
nyéről. A  kép  eredetije  Gyene  Guszláv  úr  birtokában     539 

A  neuhausi  jezsuita  kolostor.  Rajzolta  Dussek  Ede  Adorján „  541 

Rákóczi  bécsi  palotája.  Rajzolta  Dussek  Ede  Adorján 543 

Rákóczi  menekülése  Német-Uj helyről.  Egykorú  metszet  után.  Ernsl  Lajos  gyűjte- 
ményének példányáról    545 

Esze  Tamás    aláírása    1706   január    17-iki    levelén.    Az  irat   eredetije  az  országos 

Aw  V  C&  M%i    VJtÁkX         ••*       •••       »••       •■•       •»•       «as       •••       •••       •••       •••       «•«       «a«       ^«       *«•       a««       «»«       «•«       «»«       «««       »•«       «•«       **«       ,«,       «•«       ,««       »„       «««       ^^  VS  • 


45 


* 


708  KÉPEK   JEGYZÉKE. 


Lap 

József  ifjabb  király.  1687-iki  koronázása  alkalmával  készült  nürnbergi  metszet  után. 
A  kép  jobb  sarkában :  Nürnberg',  zu  findcn  bcy  Johan    Chrisl(ian)  Lochner 

Buchhandlcr.  —  Ernst  Lajos  gyűjteményének  példányáról     ^  ^  ^       565 

Eugen  savoyai  berezeg  aláirása    1734  június    26-iki    levelén.    Az    irat   eredetije    a 

bécsi  állami  levéltárban ...  .^  « ...  ...        557 

Magyar  nemes  Rákóczi  korában.  1700-iki  angol  metszet  után,  Ernsi  Lajos  gjrűjte- 

ményének  példányáról    «.  «.       558 

Magyar  úrinő  Rákóczi  korában.  Ugyanonnan    559 

Gróf  Bercsényi  Miklós.  Egykorú  festmény  a  Magyar  Történeti  Képcsarnokban.  Alá- 
irása :  Nicolaus  Bercsényi  1703 ^  .« «  ...  ^  ...  ...  ...       560 

A  gyulafejérvári  püspöki  lak.  Rajzolta  Dörrc  Tivadar    « «  ...  ...       564 

Gróf  Bethlen  Miklós  aláirása    1668  szeptember    9-iki  levelén.    Az    irat  eredetije  az 

országos  levéltárban ~  ...        565 

Gróf  Heister  Szigbert.  Wcigcl  Kristóf  egykorú  metszete  után.  A  kép  alján  :  Chr(ist0' 
phorus)   Weigel    cxcud(it).    Norimb(ergae).    Buhics    püspök   gyűjteményének 

példányáról 567 

A  koronczói  ütközet.   Egykorú    rézmetszet   után.  A  frankfurti    >Reláliones<    czimü 

évkönyv   1704.  évi  folyamából «  ... «  «.  569 

n.    Rákóczi    Ferencz    kiáltványának    czímlapja.     A     budapesti    egyetemi    könyvtár 

példánj'áról «.       573 

Széchenyi  Pál  kalocsai  érsek.  Egykorú  festmény  a  Magyar  Történelmi  Képcsarnokban.       575 

Selmeczbánya.  XVII.  századi  metszet  után .« 676 

I.  József  király.  Egykorú  metszet  után.  Az  országos  képtár  gyűjteményének    4286. 

számú  példányáról 581 

Makovicza  vára,  a  zborai  és  eperjesi  Rákóczi-kastélyok.  Rajzolta  Cserna  Károly  «       585 
Gróf  Bercsényi    Miklós  aláirása    1707   július   4-ikén  kelt  levelén.    Olvasása    G(r6f) 
B(ercscnyi)  Miklós.    Az    irat   eredetije    a   gróf  Forgách  család  levéltárában, 

a  Magyar  Nemzeti  Múzeumban    ...  588 

Vak  Bottyán  gúnyképe.  Egj'korú  színezett  metszet  után.  Ernst  Laj'os  gyűjteményének 

példányáról  590 

Gróf  Eszterházy    Antal  aláírása  1705  márczius  24-iki  levelén.    Az  irat  eredetije  az 

országos  levéltárban  591 

Gróf  Forgách  Simon  aláirása  1705  július  30-iki  levelén.  Az  irat  eredetije  ugyanott       592 
Mulató  kuruczok.  Egykorú  festmény  Gróf  Berchtold  Arthur  birtokában.  Moszlavinán.       595 
Rákóczi  rézpénzei.   1.  Húszas;  előlapján  a  koronás  magyar  czímer  1705  évszámmal; 
hátlapján    Szűz-Mária  alakja    V(alrona)    W(ungariac)    betűk   között,    felette 
félkörben    PRO    LIBERTATE  körirat,    alul  XX.   szám.  2.  Tizes ;  előlapján  a 
koronás   magyar    czímer  1704  évszámmal  és  az  alsó  jobb  szegletben  Szűz- 
Mária  bélyegzővel  benyomott  képével ;    hátlapján    PRO   LIBERTATE    felirat 
és    alatta    X.    szám.  3.  Poltura ;    előlapján  a  koronás  magyar  czimer,  POL- 
TVRA  *   ♦   *   1705  körirattal,  hátlapján  Szűz-Mária  alakja,  PATRONA  ♦  HVN- 
GARIiC  körirattal.  A  Magyar  Nem  Múzeum  érem-  és  régiségtárának  példányairól       599 
Csatajelenet   a  kuruczvilágból.    Rugendas    György  Fülöp    egykorú    metszete    után. 

A  Lanfranconi-gyűjteményének  az  országos  képtárban  levő  példányáról 600 

Thököly  sírja  Izmidben.  Rajzolta  Cserna  Károly ...  604 

I.  Józseí  aláírása  1707  deczember  23-ikán  kelt  okiratán.  Eredetije  a  Magyar  Nemzeti 

Múzeum  levéltárában     612 

Rákóczi  fejedelmi  pecsétje.  Zárt  fejedelmi  korona  alatt,  négyeit  pajzsban  1.  nap, 
2.  félhold,  3.  sas,  4.  hét  bástyatorony,  a  szivpajzsban  a  Rákóczi-ház  czimere  : 
hármas  halom  felett  félkereken  ülő,  jobb  karmában  kardot  tartó  sas.  A  kör- 
irat kettős  sorban  :  FRANCISCcms;  :  II .  l>(ci)  :  G(ratia)  :  S(acri)  :  R(omani)  : 


KÉPEK    JEGYZÉKE.  709 


Lap 
Xmpcrüh  &  TRANSYL(^t;a«/Viír;:  ?Y(m(ccps)'.  RÁKÓCZI.  P(ariinm):  ^(cgni): 
H(ungariae):  DOMCinus) :  &  SlC(ulorum) :  COU(es):  PRO  UB^eriate): 
T((egni)  :  H(tinganae) :  CONFOECdcratorum)  :  STAT^'mmw;  :  NECN(on) : 
MVliK(acsiensis)  &  UAKCoviczensis):  DVX :  ?(erpettius) :  COMES  DE 
Sh(ros)  ;  DOMlN^Ks;  IN  P^^/a^y  :  T(okaj)  :  RCe/^Ví:;  :  ECrsésdy  :  S(omlyó)  : 
L(eduicze) :  S(zerencs) :  ÓNOD.  A  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levéltárának 
eredeti  példányáról  rajzolta  Cscrna  Károly  .*..        615 

A  vallásszabadság  emlékére  vert  érem.  Előlapján  Rákóczi  Ferencz  mellképe  hadi 
vértben,  FRANCISCVS :  II:  Ti(ci) :  G(raiia) :  TRANSYL(^ra«/j<?;:  VmH(ceps): 
RÁKÓCZI:  DVX  CO^YOE(deraiorum):  ^egni)\  W(nngariae)  :  ST AT (uumj : 
körirattal.  Hátlapján  három  női  alak  egy  közös  oltár  tüzét  éleszti ;  a  kör- 
irat :  CONCVRRVNT  VT  ALANT ;  a  szelvény  alatt :  CONCORDIA  .  RELIGIO- 
NVM .  ANIMATA  .  LIBERTATE  .  *  ACnno)  .M.D.C.C.V.*IN  CON- 
(grcgaiionc) :  SZE(csenyiensi) :  Az  oltár  alján  a  véső  nevének  kezdőbetűi : 
D .  W .  A  Magj'ar  Nemzeti  Múzeum  érem-  és  régiségtárának  eredeti  példá- 
nyáról   ^ 617 

Gróf  Pekry  Lőrincz.  Egykorú  festmény  a  Magyar  Történelmi  Képcsarnokban.  Felirata  : 
Comcs  LaHr(cntius)  Pckry  de  Petrovina  S(acrae).  C(acsaerae).  Re(giacqHc). 
M(ajestaiis).  Camerarius.  Gcner(aUs)  Equiiantm  et  consiliarius  Actualis 
Intimus  ele 620 

n.  Rákóczi  Ferenczné.  Egykorú  festmény  ugj'anott  622 

Gróf  Aspremontné,  Rákóczi    Juliánná    herczegnő,   mint  Diana.  Egykorú  vizfestmény 

Erdődy  grófné  ónodi  kastélyában.  Az  eredetiről  másolta  Cserna  Károly 624 

Gróf  Starhemberg    Guidó.    Egykorú    metszet   után.    A    kép    alján :    Chr(istianns) . 

Weigel  excnd(it).  Norimb(ergae).  Bubics  püspök  gyűjteményének  példányáról       627 

Csatajelenet  a  kurucz  világból.    Rngendas    György   Fülup  egykorú    metszete  után. 

A  Lanfranconi-gyűjteménynek  az  országos  képtárban  levő  példányáról    631 

Rákóczi  erdélyi  fejedelmi  előterjesztéseinek    czímlapja.  A  Magyar  Nemzeti  Múzeum 

könyvtárának  eredeti  példányáról    633 

Az  ónodi  vár  romjai.  Rajzolta  Cserna  Károly « 635 

Telekessy  István  aláírása   1708  február  2-iki  levelén.  Az  irat  eredetije  az  országos 

levéltárban  636 

Az  ónodi  gyűlés  törvénykönyvének  bevezetése.  A  Magyar  Nemzeti  Múzeum  levél- 
tárának eredeti  példánj'árol  637 

Az  ónodi  gyűlés  törvényczikke  L  József  letételéről.  Ugyanonnan 639 

Csatakép  a  kuruczvilágból.  Rngendas  György  Fülöp  egykorú  metszete  után.  A  Lan- 

franconi-gyűjtemény  példányáról 646 

Ocskay  László  tarsolya.  Eredetije  Ocskay  Mária  bárónő  birtokában     648 

Csatajelenet  a  kuruczvilágból.    Rngendas    György   Fülöp   egykorú    metszete    után. 

A  Lanfranconi-gyűjtemény  példán3'áról    ...  ^ ^        651 

Andrássy  István  aláírása  1708  február  5-iki  levelén.    Az  irat  eredetije  az  országos 

levéltárban  654 

Ostromjelenet  a  kuruczvilágból.    Rngendas  György   Fülöp   egykorú  metszete  után. 

A  Lanfranconi-gyűjtemény  példányáról 658 

Károlyi  Sándor.  Egykorú  festmény  gróf  Károlyi  Lajos  tót-megyeri  kastélyában 662 

A    Pálffynak    adott    meghatalmazási    irat    záradéka.    Eredetije    a    Magyar    Nemzeti 

Múzeum  levéltárában.  (Olvasását  1.  a  kötet  végén) .-  ...  .„  664 

Vay   Ádám.    Egykorú    festmény    gróf   Erdődy   Ferenczné   galgóczi  várkastélyában. 

Felirata :  NÉHAI  VAI  ADAM   666 

Károlyi  Sándor  hűségi  esküje.  Eredetije  a  Magyar  Nemz.  Múzeum  levéltárában     671,  672 


710  A   KÉZIRAT-    ÉS   OKLEVÉL-HASONMÁSOK   OLVASÁSA, 


Lap 
L  József  halálára  vert  emlékérem.  Előlapján  az  egyptomi  Józsefet  és  testvéreit 
ábrázoló  jelenet,  ILLE  REGIT  DICTIS  ANIMOS  ET  PECTORA  MVLGET 
körirattal ;  a  szelvény  alatt :  GEliESOs).  XLV.  24.  Hátlapján  a  földgömb 
szelvénye  felett  felhőkön  lebegő  József  császár  és  király  alakja;  a  felhőktől 
balra  a  földre  szálló  galamb,  csőrében  olajággal :  a  körirat  •  PACEM 
RELINQVO  VOBIS;  a  vágás  alatt:  MORT(c)  :  lOSEPHI  .  L  LMI>.  XVÜ. 
A?mL(is)  .   MDCCXI  .    SECVTA    PAX   HW}iGAR(iac),    A  Magyar  Nemzeti 

Múzeum  érem-  és  régiségtárának  eredeti   példányáról 674 

A  Pálffy-féle  resolutio  aláirásai.  Olvasásuk:  AcIuíh  Szatmarini  dic  29.  Apr(ilis) 
anni  1711.  Sacraiiss(im)ae  cacsar(cac)  regiacquc  maj(e)si(at)is  consiliarius 
iniimus  camcrarius,  banus  Croaiiae,  campi  marsallus,  unius  Ugionis  cata- 
phaciorum  colonellus,  confiniorum  Kassoviensiufn  generális  el  per  regnum 
Hungáriáé  plenipolenliarius  commendans  generális  (P.  H.)  Comes  Joannes 
Pálffy  mp.  (P.  H.)    Carolus   Locher  de  Lindenheim   inp.    Az  irat  eredetije  a 

bécsi  állami  levéltárban «  ^.  ...        677 

A    kismajtényi    eskütétel.    Egykorú    metszet    után.    Ernsl    Lajos    gyűjteményének 

wvXUc»iiy «*i  cj  i  •••  •••  •«•  •••  •••  •■•  •»«  ••«  »••  •■•  «••  ••*  •••  •••  •••  >••  ■«•  •••  •••  >••  •••  •••  •••  •••  •••  •••  •••  •••         V '  " 

III.  Károly  király.  Egykorú  metszet  után.  Az  országos  képtár  gyűjteményének  2602. 

o^Aiii u    k/dumiy cLi  vX  «••  •••  ••■  •••  •••  •••  •••  •••  •»•  •••  •••  •••  ••■  •••  •••  «■•  ••*  •••  •••  •••  •••  ••«  •••  •••  •••  vO  & 

^&rOK6p«    IaSJZOIlcL    \ySCrft£9    Jxilf^Oiy      •«•   •••  •••   •••  •••   •••  •••   •••  • •   •••   •••   •«•   •••   •••   •-•  •••   •*•   •••   •••  Oo4 


A  kézirat-  és  oklevél-hasonmások  olvasása. 

l 

Wesselényi  és  Zrinyi  Pcler  szövetscglevele.  (Melléklet  a  234.  laphoz.) 

Nos  Comes  Franciscus  Wefseleny  de  Hadad,  regni  Hungáriáé  palatínus,  et  iudex 
Cumanoru(m),  aurei  |  velleris  eques.  Fatemur  et  recognoscimus  per  praesentes.  Quod  con- 
síderato  et  bene  pensitato  |  prtesenti  istius  regni  Hungáriáé,  patriae  n(ost)ra3  charifsima>, 
et  eidem  annexoru(m)  Regnoru(m),  peri-  |  culosifsimo  statu,  ultimumq(ue)  minante  cala- 
mitosifsimu(m)  excidium,  pro  auertendis  istiusmodi  ma-  |  lis,  cum  excellent(issi)mo  d(omi)no 
comite  Petro  perpetuo  á  Zrinio,  regnoru(m)  Dalmatia*,  Croatise  et  Sclavo-  |  niae  bano,  filio 
nostro  charifsimo  contulimus,  quibusnam  viis  et  medijs,  iuxta  leges  et  con-  |  stitutiones  regni, 
conditionesq(ue)  dipplomatu(m)  regioru(m),  remedium  adhiberi  possit.  Post  longas  |  ultro 
citroq(ue)  factas  collationes,  tandem  convenimus,  et  solenniter,  stipulatis  manibus  prsestito  |  in 
vicém  iuramento,  alter  alteri  promisimus,  quod  in  hocce  calamitoso  regni  statu,  tam  in  |  pro- 
speris,  quam  aduersis,  alter  alterum  non  deseremus,  sed  mutuis  nosmet  auxiliis  ad  ulti-  |  mam 
usq(ue)  sanguinis  guttam  defendemus,  sic  nos  DEVS  adiuvet,  sic  animae  nostrse  sit  |  pro- 
pitius.  Et  in  p(rae)mirsorum  maius  robur  ct  firmitatem,  p(rae)sentes  nostras,  sigillis  nostris, 
et  I  manuu(m)  n(ost)rar(um)  subscriptionibus  firmatas,  alter  alteri  dedimus  literas.  Dátum 
in  thermis  |  Stubnensibus,  die  qvinta  mensis  Április,  anno  d(omi)ni  millesimo  sexcentesimo 
sexagesimo  I  sexto.  |  Comes  F.(ranciscus)  Wefseleny  m.  p.  |  (P.  H.)  |  Comes  Petrus  |  k 
Zrin  m.  p.  |  (P.  H.) 

II. 

Széchy  Mária  hiilcvclc.  (Melléklet  a  23G.  laphoz.) 

En  Gróf,  Anna  Maria    Szechi,    üdvö  |  zülendö    keresztieni    hitemre    fogadom  |  hogi 

megh    niugodvan    Meltos(á)gos    iudex    curie  |  Gróf   Nadasdi    Ferenc    uram    ő    kigieme    io 

akar  |  atiaban,  uzert  enn  is  ö  kigiemenek  holtigh  1  valIo  igaz  jo  akaroia    maradok,  titkait 

I  hiven  es  igazan    megh    tartom,    az  ö  kigieme  |  elölmeneteliben    tehecegem    fzerint    min- 


A   KÉZIRAT-   ÉS   OKLEVÉL-HASONMÁSOK   OLVASÁSA.  711 


de  1  neket  híven  el  követek/  egi  fzoval    válla  |  mi   tökéletes   fzivü  emberhez  kívántatik, 
mindenek  (igy)  híven  igazan  el  követek  ö  kigi  |  emehez,    az  kit  fogadok   mégis   üdvözü- 
lendő kereszteni  hitemre,    Pozonban  29  7-ber.  1666  |  G.  Anna  Maria  Szechi  m.  p. 

m. 

Kemény  János  levele  a  taUir  fogságból.  (47.  lap.) 

Az  en  dolgom  is  meg  czak  azon  |  ban  van.  Kornis  ur(ama)t  50.  ezer  tallerba(n), 
Nagy  I  Thamas  v.(ram)  25.  remenlem  meg  alkudtatthatom  |  engem  teöttek  mediatomak ; 
de  azon  kívüli  vezér  |  nek  Hasznedarnak  is  sok  kevantatik;  Btcmq  [=  Ispán]  \  Wgzgqpr 
[=^  Ferencz]  feleöli  is  izentek  alkudtafsa(m)  meg,  nem  |  hifzem  alább  legyen  sbr  gzgz 
smhhgzqmk  [=  tízezer  laUérnál]\  de  ezek  mind  czak  teörökteöl  impedialtatnak  |  az 
rabok  dolgából,  feleö  az  Qu  [N(agysago)d]  xgagqxgugi  tg  [=  kemenkedese]  uyab  aka- 
dályunkra ne  legyen,  de  czak  Ist(en)  adgya  boldog  eleömenetelit,  hazánk  meg  mára-  |  da- 
fauall  am  fzenvedgyunk  mi ;  melynél  bizony  |  keseruefb  az  hogy  ily  allapotiba(n)  N(agy- 
sa)g(odna)k  s  hazam  i  nak  nem  fzolgalhatok,  vayha,  vayha  etc.  |  N(agysa)g(odna)k  nem 
írhattak,  alazatofo(n)  körzönik  az  rab  |  atyafíak  N(agysa)g(o)d  kegyelmefsegett.  N(agysa)g(o)d 
ne  felejcze(n)  |  bennünket  is  ez  utann  is.  Az  Ur  Ist(en)  fegellye  es  |  vezerellye  N(agysa)- 
g(o)d(a)t.  1658.  7.  Febr.(uarü.)  | 

Az  enhozza(m)  tartozókat  is  ne  hadgya  N(agysa)g(o)d :  az  Istenért  |  czinallyon 
concordiat  Zgu go  [=  Redey]  ur(amma)l,  complacallya  |  ghhgqxgrgybsbt  [=  ellen- 
kezeoit  is^  ki  ha  semmiképpen  nem  lehett  |  vifellyen  gondot  magara. 

Nu  Zmitryhembm.  iXgagqo  Bmqyt  [=  N(agysa)g(o)d  rab  fzolgafa 
Kemény  János]  \  m(anu)  p(ropria). 

IV. 
Részlet  a  Zrinyiász  kéziratából.  (161.  1.) 

PARS  DKCLMA  Quarta. 

Ihon  iün  Zrinek  ragyigo  chillagia 
Ihon  mozdíthatatlan  Tramontanáia 
Ban  chelekedetét  az  én  kezem  iria 
Melvet  Isten  lölke  elmémben  be  fúva. 

2. 

Nem  tauozik  annak  uefzelyre  haioia 

Mellynek  ez  chillaghoz  tart  okos  kormánia 
Hüuség  uitcfség  ennek  calamítáia       NB. 
Az  melly  ez  chíllagot  el  vefzni  nem  hadgia. 

3. 

Már  en  Mágnes  küuem  portushoz  hoz  engem 
Szerenchéssen  iüttem  által  az  tengeren 
Immár  barátimat  az  parton  esmérem 
Mellyek  nagy  örömmel  iüttek  én  élőmben. 

6. 

Ahun  orfzágunknak  egy  erős  ofzlopia 
Uítéz  Bottiam  Ádám  louát  iártattia 
Nagy  gond  uan  feiében  mert  terh  is  nagy  raita 
Mert  chak  nem  esőben  orfzágunkat  lattia. 

NB.  Calamitanak  |  híjak  az  tenge  |  ren  iaro  Emberek  |  az  Magneft,  |  mellyel  az 
Com-  I  pafLum  mutatói-  |  át  megh  kenuén,  mindenkor  tra  |  montana  cil-  |  lagra  mutat. 


712  A   KÉZIRAT-   ÉS   OKLEVÉL-HASONMÁSOK   OLVASÁSA. 


V. 
A  zrinyi-újvári  tdbor.  (192.  1.) 

A.  Die  Schantz  Neü  Serin. 

B.  Der  Türckhen  ihre  Approchen  vnnd  Batterien. 

C.  Der  Türckhen  ihr  Láger. 

D.  Vnszere  LaúfTgráben  so  langs  am  Vfer  der  reuir  Mura  zü  defendiren  |  gemacht, 
worbey  aűch  vnterschidliche  Viereckhige  redutén,  so  be-  |  raiths  vor  langen  Jahren  stehen, 
die  frontiren  zúbewachten. 

E.  Die  khleine  Insúl,  alwo  die  Türkben  anfánglich  herüber  gesetzt  vnnd  von  |  dem 
Gen(era)l  Veldt  Marschalckleüt(inant)  Graffen  von  Strozzi  vvider  hinüber  |  zúrúckh  getríben, 
alwo  Er  aüch  dúrch  ein  Musqúeten  schússz  ín  Kopíf  |  sein  lében  gelaszen. 

F.  Die  Verschanzung  eines  halben  Mondts,  so  nach  dem  von  denen  Vnsze-  |  rigen 
dahin  gelegt. 

G.  Ein  retranchement,  so  zú  mehrer  Versicherúng  des  Vbergangs  von  |  der  khleinen 
Ihsúl  gelegt. 

H.    Ein  anderer  Abschnith. 

L  Vnderschidtliche  redutén,  so  in  wehrender  bele-  |  gerúng,  doch  nach  dem  die 
Türckhen  die  Schanz  erobert,  langs  eines  khleinen  Flússzes,  |  so  sich  adsz  der  Draue 
ergiesszet,  dahingelegt  vnnd  darbey  mit  der  Armada  in  Battag-  |  lia  zústehen,  im  fali 
d(er)  Feünndt  herüber  der  Mura  khomben  solte. 

K.  Der  Türckhen  ihre  Batterien,  sovie  hin  vnnd  wider  bey  ihrem  Láger  aúff  d(er) 
HÖhe  stehen,  habén  vmb  in  I  der  Flache  der  Wisengründe,  alwo  vvür  mit  der  Armada 
stehen  zű  beschiesszen. 

L.    Vnterschiedliche  Batterien,  so  wür  langsz  der  Mura  hin  vnnd  wíder  in  denen  | 
LaúfTgráben  stehen,  habén. 

M.    Der  Türckhen  approchen,  sambt  einer  Battéria. 


VI. 
Meghívólevél  1.  Rákóczy  Ferencz  cs  Zrínyi  Ilotui  esküvőjére.  (229.  lap.) 

Sp(ectabi)lis  ac  mag(nifi)ce  |  d(omi)ne  ob(servanti)ssime.  |  Salutem  et  servitior(um)  meo- 
r(um)  paratissima(m)  c(ommendati)onem.  Az  anya  |  szent  egyháznak  réghi  bevöt  fzokafsaból, 
és  I(ste)n  eö  fzent  felse-  |  ghe  beölcs  rendeléfsébol  eorök  házas  társul  az  én  |  fzerelmes 
Leányomat  Zrini  Ilonát  az  méltossagos  Kakoczy  |  Ferencz  u(ra)mnak  Erdély  orfzaghnak 
valafztott  fejedelme-  |  nek  etc(etera) :  Kinek  hazaadafsara  való  lakadalmanak  napyat  |  az 
Méltossagos  fejedelem  afzonnyal  eö  N(ag3^s)agaval,  megh  j  egyezet  akaratból  és  értelemből 
rendelteök,  jüvendő  Mar  |  tius  havának  elseö  napyara  Anni  1666.  ugya(n)  az  eö  I  N(agy- 
s)aga  Zbóró  né  vő  kastel  lyab(an),  az  melly  Saáros  varmegye-  |  ben  vagyon  megh  lenni. 
Minek  okáért  nagy  fzeretet-  |  tel  kérem  Keg(e)lmedet,  hogy  az  megh  nevezet  hellyen  és 
1  napon  maga  jelen  léte  által  fzép  gyeölekezetünket  fel  tifz  I  telni  ne  neheztellyen.  Melly 
Keg(e)lmed  ebbeli,  hozzánk  |  való  faratfagos  jo  akarattyat  minden  alkalmatofsaggal  j  nagy 
fzeretettel  megh  igyekezem  fzolgalno(m/  Ezzel  tar  j  cza  és  éltefse  I(ste)n  Keg(e)l(me)dct 
sok  efztendeig  kedves  jo  I  egessegb(en).  Dátum  in  Ozaly  die  28  Decemb(ris)  1 665.  |  Sp(ecta- 
bi)lis  ac  mag(niíi)cae  d(ominatio)nis  |  v(est)rae  1  s(ervi)tor  paratissimus  |  C(omes)  Petrus 
a  Zrín  I  m.  p. 


A   KÉZIRAT-   ÉS   OKLEVÉL-HASONMASOK   OLVASÁSA.  7J3 


VII. 
Zrínyi,  Frangepán  és  Nadasdy  kivégzése,  (283.  1.) 

Diefe  allé  drey  íeint  vmb  willen  ihrefz  hohen  verbrechenfz,  vnd  begangenen  Mein- 
eyds  ín  einem  tag,  vnd  Stund;  alfz  den  |  letzten  Aprill.  Anno  1671.  durch  dafz  Schwerdt 
hingerichtet  werden. 

Der  ZRINISCH  Stam  thet  feinen  Nam  |  Durch  allé  Weldt  aufbreiten,  |  Weil  allé  fích 
fo  ritterlich  1  Gehalten  in  dem  ftreitten :  |  Dafz  du  alléin  den  hohon  fchein  |  defz  gantzen 
Stam  verfchertzet,  I  Da  du  dein  Eyd  haft  vnverthreut,  |  Nur  difzes  wird  befchmertzet. 

NADASTl  du  warít    angethan  |  Mit    reichtum,    vnd   mit    Ehren,  |  Dafz    ihm  ein  fo 
beftelter  Man  |  Nichts  mehrers  folt  begehren  :  |  Doch   hatt   der  Ehrgeütz  dich    verfiehrt,  I 
Vnd  gmacht  gantz  unbefonnen,  |  So    dier  leib,   Ehr,    vnd  guett   verliehrt,  |  Dafz  haft  dar- 
von gewonnen. 

O  FRANGEPÁN  man  zehlt  dein  gfchlecht  I  Von  vilién  hundert  Jahren,  |  Dafz  man 
mit  dier,  macht  dein  vnreht,  I  Nun  alfo  thuet  verfahren :  I  Wafz  haft  gethan  ?  du  wahrft 
béreit  I  der  letzte  in  dem  Stam(m)en,  |  Durch  folliche  vermeffenheit  1  Aufrotteft  deinen 
Namen.  | 

VIII. 
Ahelc  Jelentése  I.  Lipóihoz  a  kivégzésekről.  (284—285.  1.) 

Ich  v(er)sicherte  Ihne,  Er  werdte  dies  Vrth(ei)l  in  Jener  Weldt  |  selbste(n)  recht 
spreche(n)  vnnd  Gott,  vnndt  E(uer)  K(aiserliche)  M(ajestat)  darumb  |  danckhe(n),  dis(er) 
todt  were  gege(n)  seine(n)  V(er)breche(n)  vili  zu  wenig,  |  vnnd  hette(n)  E(uer)  K(aíser- 
liche)  M(ajestat)  eben  dardurch  da  Milde  erzaigt,  I  Er  habé  noch  zait  genueg,  sich  zum 
todt  zu  beraithe(n),  hingeg(en)  kain  l  hoffnung  zur  Gnad,  wür  hette(n)  im  bestell(en),  kain 
stundt  I  vber  die  vorjrgschribene  Zaith  die  Ex(ecuti)on  auff  zu  schiebe(n),  demach  |  Er 
sich  nun  zu  richte(n),  vnnd  sein  armbe  sell  zu  unersorget  |  wüsse(n)  werdte,  dan  den 
Mangl  kainer,  als  er  selbste(n)  in  der  |  Ewigkeit  zu  biesse(n),  Ich  merckhte,  d(ass)  Er 
hieraufif-  magis  con-  I  tritus  wordte(n). 

Vmb  11.  Vhr  Abendts  lasset  vns  d(er)  Zrin  holle(n),  vnndt  recom-  |  mendirte  vns 
seine(n)  Dienner,  so  Er  noch  50.  R(eic)hsth(a)l(er)  schul-  |  dig,  vnndt  hat  sich  zu  gleich 
gar  ger(n)  in,  E(uer)  k(aiserliche)  M(ajestat)  wille  es  |  begebe(n),  D(er)  P(ater)  Guardian 
sagte  íme,  Er  wolte  morg(en)  scho(n)  ger(n)  |  sterbe(n),  hat  ihm  Frangepán  alles  v(er)zeihen, 
vnnd  gesagt,  we(n)  I  micli  gleich  d(er)selbe  in  dies  Vngliikh  gebracht,  so  v(er)zeihe  íme  | 
Es  gleichwohl,  was  will  Ich  mit  Ihme  anhebe(n),  weillen  [  Er  Ebe(n)  es,  was  Ich,  leyde, 
D(er)  P(ater)  hat  gleich  mit  Ihme  ||  sein  beicht  gemacht,  vnndt  nicht  genuegsamb  aus- 
spreche(n)  |  könne(n),  wie  Er  resigniert  ist,  Ich  hoffe  Es  werdte  alles  |  noch  wohl  abgehe(n) 
mit  diesem  schliesse,  vnndt  bestelhe  |  mich  allervnd(er)th(ani)gst  ewig  v(er)bleibendt. 

Ein  Jeder  ist  absond(er)lich  in  einem  besond(eren)  Zimber  |  logiert,  vnnd  hat  noch 
kainer  den  andern  geseh(en)  |  6  Patres  Capuciner  bedienen  Sy,  vnd  |  beidé  beichten  dem  P(atri) 
guardiano,  wacht(en)  |  auf  mit  4  doppelter  wacht  verwech(s)let :  der  Haubtman  V^on  d(er) 
Ehr  ist  woU  ein  flei-  I  sziger  guter  Sóidat.  |  Euer  kay(serliche)  May(estát) :  |  Aller(un)d(er)- 
thánigst  gehor(sam)ster  |  Ch(ristoO  Abele  m.  p. 

A  lap  szélen:  Newstath  vmb  1  Uhr  in  der  Nacht  den  29  April  1671. 

IX. 
Thökuly  Imre  levele  Apafyhoz.  (341.  1.) 

(közönsé)ges  ügy  jo  folyamatra  kaphasson  s-mind  pedigh  N(agysá)god  I  meltossagos  fzemelye, 
alázatos    fzolgai    s-hivei  |  faradozassok    által    vétetessék    érdemes    respe  |  ctusb(an)    kire