(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "A magyarok eredete"

Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designcd Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ A/íJí/iííJí/i íJíírí&Hííon The Google "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project andhelping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are lesponsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whelher any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite seveie. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http : //books . google . com/| 







Mi 

HÉ 




mi 



I 



A MAGYAROK 



EREDETE 



^ 



^f^ 



ETHlifrftDGIAI TANULMÁNY 






IRTA 

VÁMBÉRY ÁRMIN 




Jelszó: lAndüitar et alton psn.* 




BUDAPEST 

A MAGTAB TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HnATALA. 

(AZ AKADKUIA £PŰ LET KBKH.) 



c 



188á. 






\> . V 



■ » I - ■« T 



1H»99jlH 






ELŐSZÓ. 



AZ érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez 
xV- fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez 
a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma 
a magyarok is, a hunokhoz hasonlóan, már délkeleti Európában 
való első megjelenésökkel, az eredetök és származásuk iránti 
kiváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, a milyenben 
külsőségök, magaviseletök és harczias szellemök Pannónia és 
a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat 
gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket 
megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelé- 
gedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is 
oda helyezzék ; és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és phy- 
sikai jellegökkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak 
a hunokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek : 
ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes 
utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részle- 
teket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is 
lehetett vámunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza 
mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami 
tekintetben, nyugot többi népeihez csatolta; akkor az ázsiai 
eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt 
még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a hit ama korszakában 
épen oly kevéssé törődött Európa, mint például a mai moszlim 
Ázsia, a hol az iszlámnak befolyása alatt, a nemzeti elkülönödés 



4lX2óO 



IV ELŐSZÓ. 

— nyelv-, színezet- és származásbeli különbség daczára — csak 
alig állhat fenn, mert a hit a nemzetiség helyére lépett. 

Az imént mondottak természetesen csak a középkori Euró- 
pára vonatkoznak. Ellenben a magyaroknál, kik elejétől fogva 
nemzeti egyediségök iránti rajongó szeretet által tűntek ki, ez 
az eset épen nem fordult elő; sőt hogy ezek az eredet kérdése 
iránt nem voltak közönyösek, ezt bizonyítja azon büszkeség- 
érzet, a melylyel ázsiai származásukra mindenkor emlékeztek, 
ezt az érdeklődés, melylyel az ősi hazáról szóló, bizonyára 
homályos monda iránt viseltettek és bizonyos tekintetben visel- 
tetnek ma is; ezt bizonyítja végül azon kétségtelen tény is, 
hogy már a XIU. és XV. században a sejtett őshazában maradt 
törzs-rokonok fölkeresésére kutatókat küldöttek s hogy a költé- 
szet tarka leplébe burkolt traditiókat, egészen az újkorig, meg- 
dönthetlen igazság fényében törekedtek értelmezni. A meddig 
Ázsia közeli és távoli részei a Nyugot előtt rejtve voltak — 
mert hiszen a középkori utazók tudósításai csak a legközelebbi 
múltban találtak méltánylásra — addig önként érthetőleg, 
a nemzeti ábrándokon az őstörténelmi kutatás terén semmi 
sem ejtett csorbát; csak azon mértékben, a mint geo- és ethno- 
graphiai ismereteink köre tágult, nyomult előtérbe a vitás kér- 
dés lassankint újabb és biztosabb formában, és a mint egyéb 
tudományos problémáknál, úgy itt is nemsokára el kellett válni 
a képzeletnek a valóságtól. Ez azQnban csak a múlt század 
második felében történt meg. Herberstein és Pallas utazásai, 
Desouignes, Elaproth és mások munkái, különösen pedig az 
arab geographusok lassankénti megismerése meglehetősen elosz- 
latták azt a sűrű ködöt, mely Ázsia északi részét és lakóit 
beburkolta; ugyanis az ural-altaji ethnographia terén való 
kutatás a gyorsan fejlődött nyelvészet, történelem és archajo- 
logia segélyével biztosabb támaszpontot nyert; és ha mind- 
ennek daczára a magyarok eredetének kérdése annyira külön- 
bözőleg volt fejtegetve és mindeddig határozott eredményre 
nem vezetett, ennek oka először azon soha ki nem küszöbölhető 



ELŐSZÓ. V 

bizonytalanságban rejlik, melybe minden nép őstörténete bur- 
kolva van, muodszor azon eljárásban, a hogyan az új fény fel- 
c«illámló szikráit tekintetbe vették, és harmadszor azon elfogult- 
ságban és nemzeti előítéletben, a melylyel eddigelé e probléma 
megoldásához kezdettek. 

Ha a nem magyar tudósok, mint Schlözkr, Zeuss, Büdin- 
«ER, RoEssLER stb. e kérdéssel azon tisztán tudományos tárgyi- 
lagossággal foglalkoztak volna, melyet tölök mint külföldiektől 
várni lehetett, és ha a magyar nép elleni, csak alig palástolható 
gyűlölet nem tűnnék ki mindenütt egyébként érdemes mun- 
káikból : akkor az olvasó a ma<?varok finn-uííor eredetének 
általok védelmezett tanát szigorúan tudományos meggyőződés 
eredményeképen elfogadhatta volna. De, fájdalom, a dolog nem 
igy áll ! Mi reánk legalább az ö ide vonatkozó föltevéseik olyan 
hatással voltak, mintha a finn-ugor eredetnek általok védelme- 
zett theoriáival nem annyira az azon időben még elégtelen 
philologico-ethnographiai bizonyítékokat kimutatni, mint in- 
kább a magyaroknak bizonyára gyerekes ellenszenvét kirívóvá 
tenni igyekeztek volna. Gyerekesnek mondjuk, mert magyar 
részről néha még nagyobbat hibáztak, a mennyiben hiú ábránd- 
képek követésével és minden tudományos rendszer megtagadá- 
sával arra törekedtek, hogy a magyar népet majd egyedül 
állónak, azaz olyannak tüntessék föl, a melynek nincs más' 
néppel szorosabb rokonsága, majd ismét árjáktól, sémitáktól, 
sőt hamitáktól származtassák. Ezen bábeli zűrzavarnak, e ko- 
romsötét éjben tapogatódzásnak tulajdonképen csak Hünfalvy 
Pál vetett véget, a ki e század második felének kezdetén épen 
olyan szigorúan tudományos rendszerrel, mint valódi szaktudósi 
lelkesültséggel lépett föl és olyan nézetet védelmezett, melyet 
mi csak részben fogadhatunk el, de a melynek a külföldi és 
hazai kutatók eddigi nézete fölött azon lényeges előnye van, 
ht)gy minden nemzeti előítélettől és gyűlölettől menten, tisztán 
tudományos meggyőződésből eredt, és mint ilyen, az ellenfelek 
részéről is teljes méltányhist érdemel. 



VI ELŐSZÓ. 

A mennyiben Hunfalvy Pál úr, a magyar nyelvtudomány 
eddigi eredményeit, nevezetesen Sajnovics, Gyarmathi és Révai 
munkáit alapúi véve és jelentékenyen bővítve, a magyar és 
finn-ugor nyelvek közötti rokonság tanát felállította és ebből 
e két ural-altaji nép szorosabb származási viszonyát is követ- 
keztette : ennyiben a szigorúbb kritika szempontjából legfölebb 
csak egyoldalúsággal vádolható, mert, a mint e tanulmányban 
ki fogjuk mutatni, a nyelv egymaga nem elégséges osztályozási 
eszközül, és a magyart épen nem lehet túlnyomólag finn-ugor 
jellegű nyelvnek mondani. Hogy ezen egyoldalú eljárásnak eleje 
vétessék, azaz hogy a magyar nyelvnek és magyar népnek az 
ural-altajiság török-tatár ágával való rokonsági viszonya is kel- 
lőleg megvilágíttassék : ezért vállaltam magamra ezen tanul- 
mányt és csakugyan tisztelt ellenfelem nézetétől eltérő ered- 
ményre jutottam, melynek következtében a magyarban vegyülék 
népet látok, a melyben nem finn -ugor, hanem török- tatár elem 
képezi a tulajdonképeni magvat, vagyis inkább a kiváló alkat- 
részt. Eddigelé a bizonyítékokat túlnyomólag az ural-altaji 
népterület északi részén keresték, mi most e terület déli részét 
kutattuk át hasonló czélból. Ezért választottuk jeligének: 
naudiatur et altéra pars», mert azon nézetből indultunk ki, 
hogy a nagyobb hasonlóság kérdése következetesen csak akkor 
ítélhető meg és csak akkor dönthető el, ha az összehasonlítandó 
tárgyat a hasonlóságnak mind a két részen meglevő tényezői- 
vel szembe állítjuk, a mi véleményünk szerint még eddig 
nem történt, 

A magyarok és török-tatárok közötti ezen rokonsági viszony 
előadása tehát a czél, melyet a következő lapok elébe kitűztünk. 
Ha mégis a turkológia terén meglehetősen hosszú idő óta folyta- 
tott munkásságomat nem tekintve és a török népek közt közvet- 
lenül végzett beható kutatásaim daczára jelen munkámat csak 
tanulmány czím alatt bocsátom közre : ezt nem valami erőltetett 
szerénységből, hanem a megoldandó probléma nehézségére való 
tekintetből teszem, mely problémánál, mint egyéb tudományos 



Eiiőszó. vn 

kérdéseknél is, sajátképen nyilcitkozatunkat csak gyanitás, nem 
pedig csalhatatlannak tartott tudományos theoria színében sza- 
bad feltüntetnünk. A tárgyalt anyag felfogásában és megítélésé- 
ben sok elődömtől eltérve, meglehet, hogy a tudvalevőleg sikam- 
lós talajon gyakran hibáztam és tévedtem, de ez mindig és min- 
denütt azon szorosan tudományos meggyőződés volt, melyet 
követtem, nem pedig azon kicsinyes és gyerekes nemzeti hiúság, a 
melylyel Magyarországon hajdan a soha pontosan meg nem 
határozott ázsiai rokonságot a finn-ugornál többre becsülték. Azt 
mondom: hajdan, mert ma már az utóbb említett rokonságról 
való nézet van elterjedve igen nagy mértékben, mert valóban 
különös ízlés kell ahhoz, hogy inkább szeressük a nomád és a 
culturától még távol levő török-tatárokhoz, mint a mívelt, a 
természettől gazdagon megadományozott és nemes finn népek- 
hez számíttatást ! 

Hogy mennyire sikerült ezen lapok elébe kitűzött czélt 
elérnem, azt a részrehajlatlan és elfogulatlan kritika fogja meg- 
ítélni. Lehetnek bár az argumentumok, melyekkel a magya- 
roknak török-tatár eredetéről vallott nézetemet védelmezem, 
bármily heves megtámadásoknak kitéve, lehet a végérvényes 
eredményt bármily kétségesnek tartani; de egy dolog mégis 
bizonyos és bevégzett tény marad : az, hogy az ellenkező nézet 
— a mennyiben eddigelé sokkal gyengébl) és kevésbbé próbaálló 
bizonyítékokat tudott felhozni — minden tekintetben kevésbbé 
szilárd alapon nyugszik és hogy ennélfogva azon eredmény, 
melyet az ő ide vonatkozó tanulmányaik eddig napfényre hoz- 
hattak, távolról sem érdemlik meg a rendíthetetlenség és csal- 
hatatlanság azon jellegét, melyet neki Magyarországon és kül- 
földön tulajdonítanak. Ilyen körülmények közt, vagyis az eddigi 
bizonyító anyag elégtelenségének láttára, mintegy parancsoló 
szükségesség gyanánt lép föl a szélesebb kutatási kör tekintetbe 
vétele és a rendelkezésünkre álló bizonyítékok átölelő méltatása 
és épen ezen utóbbi az, melyre e könyvben különös figyelmet 
fordítottunk. E végből munkámat négy részre osztottam; az 



VIII EL0S7A). 

elsőben a históriai bizonyítékokat, a másodikban a nyelv tanú- 
ságát, a harmadikban a mivelödési mozzanatok bizonyító 
képességét vettem vizsgálat alá, hogy végül a napfényre hozott 
eredményt befejező megjegyzésben előadhassam. A negyedik 
részben azon, részint históriai, részint philologiai fejtegetések 
foglaltatnak, a melyek nem annyira a képzett olvasóra, mint 
inkább a tulaj donképeni szaktudósra tartoznak — ilyenek 
különösen a III., IV. és V. mellékletek — s a melyeknek jegyzet 
alakjában a szövegben aligha lett volna lielyök. 

E könyv egyes részeinek kidolgozásánál szerettem volna 
az illető forrásokból többet felhasználni, hogyha ezt itt, az 
európai nagyvárosok könyvtáraitól és keleti kézirat-gyűjtemé- 
nyeitől távol, tehettem volna; de e kérdésben még nem az utolsó 
szót akartam kimondani, mert reménylem, hogy a bizonyítás 
egyik vagy másik mozzanatára még visszatérek. 

Végül pedig őszinte köszönetemet fejezem ki derék persa 
nyelvtudósunk, dr. Pozder Károly tanár iirnak azon szíves 
fáradságáért, hogy munkámhoz a tárgymutató elkészítését ma- 
gára vállalta. 

Budapesten, 1882 szeptember hóban. 

Vámhéry Annin. 



A 65. lapoD említve van, hogy a mai csuvtisok a fíun-ugor faj 
sajátságait tüntetik elő. Ez állításom hibás tudósításon alapszik, a 
mennyiben ujabb tanulmányaim nyomán a csuvasok török-tatár faj- 
jellegei felöl semmi kétségem nincsen. 

lOá. lap 14-. sor fölülről zovas helyett lovas 



1()4. . 


> 19. . 


* 


kunsági 




pestme 


300. • 


15. i 


i « 


agasci 




agacci 


3t7. « 


8. . 


[ « 


günilüz 




giiudüz 


418. « 


2. i 


1 alulról 


may 




way 


522. . 


15. 


1 « 


fedve 




fekve 


672. 1 


i 9. i 


1 « 


Uyr 




u^ 



A MAGYAROK EREDETE. 



I. 



SKYTHÁK Í]S SAKÁK 



TAOT 



AZ ÓKOR ÁLLÍTÓLAGOS TÖRÖKJEI. 



4 KI valamely folyó eredetét akarja fölfedezni, annak nem 
l\. szabad visszariadnia a fáradságtól, melylyel az illető for- 
rásvidék legkisebb zugának felkutatása jár, és a még oly csekély 
és jelentéktelen patakot is keletkezése pontjáig kell kísérnie. 
Ep úgy kell eljárnunk, ha egy nép eredetével van dolgunk. 
Szándékunk a magyarok ősi eredetére némi világot vetni, de 
e szándék megvalósítása alkalmával az eddigi szokás elle- 
nére nem csak a finn-ugor rokonság lesz irányadó, hanem 
egyszersmind azon genetikai viszony is, mely a magyarság es 
török-tatárság ^ között fennáll. E viszony tisztázása czéljából 
kénytelenek vagyunk a Törökség legelső nyomait az ókor- 
ban fölkeresni. Soknak szemében, és nem ok nélkül, kétes 
eredményű feladatnak fog feltűnni ily visszapillantás egy oly 
nép múltjába, melyről csak nem rég lebbent föl a rejtettség 
fátyola. Ha még sok, az ókorban magas fokú műveltségéről 
híres nép eredetére nézve is a sötétben tapogatunk, és szárma- 
zásukról szóló elméleteinket csak hypothesisek ingadozó alap- 
jára építhetjük, milyen lesz hát kutatásunk eredménye a tö- 
rökségre nézve, melyről annyival kevesebb történelmi adat. 

^ £ névnek szorosabb meghatározáfia czéljából az 1. Bzámá mel- 
léklet alatt a török-tatár népnek ethnographiai vázlatát CBatoltuk ide. 

\ÍMBktLY : A mafyarok eredete. 1 



2 A MAGTÁROK EREDETE. 

annyival kevesebb irodalmi emlék áll rendelkezésünkre ? Be- 
valljuk őszintén^ bogy nem minden aggodalom nélkül fogtunk 
tanulmányunk e részébez^ mely az egésznek szempontjából 
okvetlenül szükséges, de melyről már eleve is megjegyezzük, 
bogy nem egy elődünk basonló törekvéseitől abban különbözik, 
bogy tekintettel az alap ingó voltára és az alapúi szolgáló 
anyag ruganyos természetére, nem kivan a tudományos gőg 
köpenyébe burkolt theoriák, banem csak igénytelen bozzá- 
vetések és sejtelmek alakjában föllépni. Nem az erőszakolt 
szerénység, hanem a rendelkezésünkre álló forrásanyag termé- 
szete bii*t rá bennünket arra, bogy az imént jelzett úton balad- 
junk. Nem fogadbatjuk tebát el oly bizalommal, mintD'ŰHssoN, 
Hammer-Furgstall és mások, azon eredményeket, melyekre 
Deguignes a Tu-kiu és Hiong-nu eredetére nézve a kbinai kút- 
f orrások tanulmányozásánál jutott, mert sem az úgynevezett 
ff északi nomádok* határozatlan defínitiójában, sem a kbinai 
krónikások által eltorzított etbnikai elnevezésekben nem látjuk 
azon biztosítékot, mely egy kritikai ítélet hozására elkerülhe- 
tetlenül szükséges. Az ethnologia mai állásánál meseszerű és 
bizomi;alan adatok nem szolgálhatnak többé komoly törekvések 
kiinduló pontjául, és ha csak nem akarjuk önmagunkat elámí- 
tani, be kell vallanunk, hogy a törökök első nyomaira vonatko- 
zólag az ó korban legfölebb a keresztyén időszámítást megelőző 
három században keletkezett görög hagyományoktól remél- 
hetünk némi fölvilágosítást. Ez időszakba esnek ugyanis 
egyrészről ama tudósítások Nag}^ Sándor keleti hadjáratáról és 
a görög-baktriai birodalomról, másrészről a történetírás atyjá- 
nak a munkája; és a mint az előbbiekből értesülünk legelőször 
a sakákről, egy valószínűleg ural-altai származású népről, 
úgy az utóbbiban ismerkedünk meg legelőször (különösen a 
negyedik könyvben, Melpomene 1 — 14:2. §.) a skythákkal, kiket 
sokan, legalább részben, szintén ural-altai népnek tartanak. 
Az ó-világ két különböző pontján lobog fel tehát némi vilá- 
gosság, tudniillik keleten, illetőleg az Oxus középső folyásán és 



8KYTHÁK ÉS BAKÁK. 3 

fiaktriában, továbbá nyugaton, illetőleg a Volga és Don vidé- 
kén; oly világosság, mely csekély ugyan, de teljes figyelmünkre 
méltó, oly világosság, mely nem világitja meg ugyan egészen 
a történeti nyomozás homályos vidékeit, mely azonban sokkal 
megbízhatóbb kalauz, mint a khinai évkönyvek csalfa fénye. 
Kezdjük el Herodot művén és vizsgáljuk meg a már sokszor 
fölvetett kérdést, hogy milyen netmetiséffnek voltak a skythák. ^ 
Több mint egy százada már annak, hogy e kérdés Európa 
tudósait foglalkoztatja, a reá vonatkozó kodalom már tekin- 
télyes könyvtárt is képez, de végleges megoldásához még alig 
közeledett, és véleményünk szerint aligha fog egyhamar köze- 
ledni, mert Herodot magyarázói oly szigorúan ragaszkodván 
a híres történetíró szövegéhez, egjTészt félreértették az egész 
mű szellemét és irányát, másrészt az ethnologiai kérdésekben 
annyira nélkülözhetetlen tágabb látkörre nem ügyeltek és 
azzal a reménynyel kecsegtették magokat, hogy a mint állítólag 
sikerűit a HEKODOT-nál található földrajzi elnevezéseket a pon- 
tusi tartományok folyói-, városai- és tavainak későbbi vagy mai 
neveivel azonosítani, ép úgy fog ez sikerülni a skythai népek 
nemzetiségével is. Sokkal könnyebb dolog ug}'anis, oly adatok 



* A skythák elnevezése alá Herodot a következő népeket foglalja 
össze : ^^ a tulaj donképeni skythákat, úgymint 1. az Istros és Tyras 
köasött, továbbá a Gerrbos éa Maeotis mellett lakó királyi törzseket, 
f. a Hypftnifi és Borysthenes melléki törzseket, melyek földmiveléssel 
foglalkoznak, 3) a nyugati nomád törzseket az Istros és Tyras között, 
a Hypakiris mellett lakó keleti nomádokat és egy a Tanais mellett 
tartózkodó kivándorlott törzset; B) a skytbákkal rokon határos népe- 
ket, úgymint': 1. az agathyrzokat, 2. sauromátokat és 3. a budinokat; 
C) a hellénekkel összeelegyedett népeket ii. m. : 1. a kallipidokat és 
skytho -helléneket, 2. a gellonokat és budino -helléneket ; D) az idegen 
határos népeket, ú. m. : 1. a thrákokat, 2. a tauriakat, 3. az alazonokat, 
4. a neurokat, 5. a melankhlainokat, 6. az androphagokat, 7. thyssage- 
tákat, 8. a jyrkeket; E) távolabb lakó népeket ú. m. 1. argippaeokat 
(kopaszfej fiek), 2. az issedonokat ; F) mesés népeket ú. m. : 1. kecske- 
lábú emberek, 2. hat hónapon át alvók, 3. arimaspuok (félszemúek), 
4. hyperboreusok. 

1-^ 



* A MAOYAROK £R£DETE. 

alapján, melyek távolságra-, folyók torkolatára és földrajzi fek- 
vésre vonatkoznak, a Porotát a Pruth-tal, a Tyrast a Dnjester- 
rel, a Hypanis-t a Bug-gal, a Borysthenest a Dnjepperrel és a 
Tanaist a Donnal ^ azonosítani, mint az ethnikai elnevezések 
tömkelegében eligazodni, melyben az egyes nemzetiségek kü- 
lönválasztása majdnem lehetetlen. Szándékosan használtuk a 
tömkeleg kitételt, mert a különböző és egymással a legtöbb 
esetben homlokegyenest ellenkező nézetek áttekintésénél az 
elfogulatlan olvasó csakhamar lemond minden reményről, hogy 
e téren való tájékozottságot szerezzen magának. Az uralkodó 
nézetek után ítélve a skythákat majd arjaíaknak, azaz szlávok- 
nak, Iránoknak és germánoknak, majd pedig ural-altaiaknak, 
vagyis törököknek, mongoloknak és finn - ugoroknak , tehát 
nem kevesebb mint hat különböző nemzethez tartozóknak 
mondják. Az előbbi nézetet Grimm, Zeuss, Klaproth, Raw- 
LiNSOK, MüLLENHOF, Bruun és LiNDNER Vallják, melv utóbbi a 
skythákban a kozákok őseit akarja fölismerni, azonkívül még 
Bergmann, ki tőlük származtatja a Kimmerieket, míg a másik 
nézet mellett Hammer-Pürgstall, Niebuhr, Safarik, Hansen és 
Neumann Károly (Déli-Olaszország népei czímű pólyadíjas mű- 
vében) kardoskodnak. Ha most azt kérdezzük, hogy mivel támo- 
gatják ez elismert tekintélyű tudósok véleményeiket, úgy ki 
fog tűnni, hogy egyrészt a HERODox-nál idézett népek földrajzi 
fekvésének összehasonlítása az azonosított népek későbbi éf; 
mai lakhelyeivel, másreszt a földrajzi elnevezések és a szöveg- 
ben előforduló istenek nevei voltak szülő okai eme sajátságos, 
noha jóhiszemű nézetek megalkotásának és ezek szolgáltattak 
alkalmat ily elágazó elméletek fölállítására. Mi, kik az erősza- 
kos és phantastikus theoretizálást legfölebb csak időtöltéskép 
engedhetjük meg a tudósnak, mely időtöltés a valódi tudományt 



' V. ö. a lierodoti Skytljitinak térképét Bbuun : A herodoti sly- 
thiára vonatkozó elágazó nézetek hiegyeztetése czímű művében. Szt-Péter- 
vár, 1869. (oroszul). 



8KYTHAK ES SAEAK. ^ 

károsan befolyásolja, mi e fönnemlített körülmények egyikében 
sem találjuk azon alapot, mely megbízhatóbb combinatiók 
kiinduló pontjául szolgálhatna. Mennyire nem vezet czélhoz 
például a földrajzi fekvés, melyből következtetve a budinokat, 
jyrkokat és thyssagetákat az uráli népekkel, tehát a finn- 
ugorokkal azonosították, mert Herodot lakhelyeiket a pontusi 
tartományok északi vidékére, illetőleg a Tanais középső folyása 
mellé teszi, azt könnyen megérthetjük, mivel először is Hero- 
DOT-nak szóban forgó helye világosság tekintetében sok kívánni 
valót hagy, és mert; másodszor az irány, melyet e tudósok 
szerint az imént emiitett népek ősi hazájokból mai hazájokba 
való költözésök alkalmával követtek, a történeti adatokon ala- 
puló tényekkel ellenkezik. Ha pl. Lindner * Klaproth nyomán 
egy nagy utat vesz föl a Kaspitó északi részén, melynek hosszá- 
ban az egykori nagy finn-ugor nép szétszórt maradványai az 
Ural alján nyugat felé hatoltak és Lapphonig és Tobolskig szo- 
rultak, úgy ez ép oly téves nézet, mint Vivien de St. Martin ^ 
és KuNiK ^ véleménye, mely szerint az általuk iránoknak tar- 
tott skythák az Oxus-on túl fekvő tartományon és az északi 
nagy pusztán keresztül észak- és északnyugatfelé vonultak. 
Első sorban is a finn-ugorok nem délről, hanem keletről nyo- 
multak mai lakhelyeikbe, még pedig oly idő tájt, melyben a 
török-tatár ág már elvált az ural-altai törzstől és a mint e 
nyelvi tények alapján nem kételkedhetünk, a mongolok és tun- 
guzok a finn-ugorokkal még együtt éltek, miből nyilván az 
következik, hogy az utóbbiak elválásuk után csak egy irányban 
t. i. északkeletről északnjrugat felé érhettek mai lakhelyeikre. 
Másodszor az Iránoknak tartott skytháknak a Jaxartestől a 
Volga felé való költözése már physico-ethnikai okokból is lehe- 
tetlen ; de mivel az iránságnak kitérj eszkedéséről a Jaxartesen 

* V. ö. Skythien und dlc Skyihen de a Herodot 294-ik lapját. Stutt- 
c?art 1841. 

* Mentőire aur le géographie ftncieitne du Cniicase pag. 77. 

* V. ö. Bbuün idézett művében a XXXVI. lapot. 



.? 




o 



•s 



(M8ÍÍ) 






túl a legcsekélyebb U 
iránoknak tartott s^ 
jegyeznünk, mily ke' 
magyarázók a Heroix 
ben vélnek találhatni, 
hogy a budinok egy i 
icóppov) színű ; daczára 
szabad komolyan veű 
elbeszélést a Melank 
mégis a tudós világ e 
vörös hajai, és a kék sz 
emiitett színek nem vi 
vagy a ruházatra (vide í 
az erre vonatkozó vita, - 
ben a budinokat némely, 
dig finneknek tartották; 
kodó vizsgálódások a sl 
semminemű világosságo;^ 
nunk az úgynevezett nyi' 
Bruün "^ helyesen jegyzi :\ 
szerzőknél idézett skytha szavakat eddigelé oly módon magya- 
rázták, hogy a legellentétesebb nézeteknek szolgáltak érvek gya- 
nánt és az elérendő czélhoz semmivel sem hoztak bennünket 
közelebb. Míg Neumann K. F. : Die Völker dcs siidlichen Russ- 
lands czimű pályaművében (11. kiadás 1 !2. 1.) a skolotákat törökü] 
beszélő népnek mondja, addig ugyanazon tudós : Die HelUnen 
im S/w/íAewZíin<íe czimű munkájábenNiiBUHB,SAFARiK és mások- 
kal együtt a többi skythák mongol származását akarja bebizo- 
nyitani, ami ellen Schieffner: Sprachlichea Bedenkengegendas 
Mongolenthum der Skythen (a szentpétervári akadémia értesítő- 
jének Xin. kötete 20o-ik lapján) czímű értekezésében határozot- 
tan tiltakozik, és Potocky és Kl aprót h véleményéhez csatla- 










3li:a 



- ^ -^ 



A' 



3uncK W J 



^^í 



ü 



, / 



r 



otTtnrmn és nias görög 



„^ I 



' U. o. XXXV. 1. 



bkythAk és bakák. 7 

kozva, a skythák egy részének iráni származását vitatja^ a 
mennyiben hasonlóképen mint az ugyanezen nézetet valló 
társai a földrajzi elnevezéseket és a tulajdonneveket a sanskrit 
segítségével akarja megmagyarázni. Mások e talány megfejtése 
kedvéért még az 6b:iktriai nyelvhez is fordultak; de nagyon 
messze vezetne bennünket^ ha el akarnók sorolni mind azon 
erőszakolt és az összehasonlító nyelvtudomány törvényeinek 
mellőzésével felállított etymologiákat, melyeket eddig a vizsgá- 
lódás folyamában fegyverül felhasználták. Alkalmunk lesz a 
következő fejezetben arról meggyőződni, hogy mily nagy óva- 
tossággal kell eljárnunk a görögök útján és görög nyelven 
reánk maradt idegen és különösen ural-altai nyelvemlékek 
irányában, most csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy ha Theo- 
PHYLAKTüs, Menandek és PoRPHYROGENiTus oly népeknek és oly 
helyeknek a neveit torzították el annyira, mely népek és helyek 
közelében éltek, és melyekről szemtanúk által nyerhettek tudó- 
sításokat , méltányos-e akkor HERODOx-tól , THüKYDiDES-től, 
PoLYBiüs-tól, STRABO-tól, MELA-tól és másoktól, kik annyi szá- 
zaddal éltek előbb, kik a skythák csodás népéről szóló tudósí- 
tásaikba sokszor oneseszerű elemeket is fölvettek, nagyobb ala- 
posságot vámunk és remélnünk ? 

Kitűzött czélunknak talán jobban fogunk megfelelni, ha a 
helyett, hogy szigorúan ragaszkodnánk Herodot és utódainak 
szövegéhez, egyrészt az ez iratokból könnyen fölismerhető 
szellemre és irányra leszünk tekintettel, másrészt meg nem 
tévesztjük szem elől a természet örök törvényeit, melyekből azt 
tanuljuk, hogy a népek életében a physikai és szellemi sajátsá- 
gok a talajnak minőségével és az éghajlati viszonyokkal szoros 
kapcsolatban állanak és a népeknek költözködési viszonyaira 
nézve az ó korban minden erőszakolt combinatiót önként 
kizárnak. Ez iratok szellemén és irányán mindenek előtt ama 
töredékes vonásokat értjük a skythák életéből, melyek bár nem 
engedik meg egy minden tekintetben helyes és egy bizonyos 
művelődési fokra vonatkozó életmódnak a fölvételét, mégis a 



» A MAGYAROK EREDETE. 

skytbák egyes részeinek társadalmi életéről meglehetős hü ké- 
pet nyújtanak. Ha fölfegjnrerkezve azon ismeretekkel, melyek 
Eözép-Azsía nomádjaira nézve, kik a nomádok eszménye gya- 
nánt szolgálhatnak, rendelkezésünkre állanak, Herodot adatait * 
közelebbről szemügyre veszszük : azt fogjuk találni, hogy a tör- 
ténetírás atyja, úgy a mint a sk>i;hákat rajzolja, vagy teljes 
vagy félnomádokról beszél, mi a dolog természetében is rejlik, 
mert az átmenet a kóbor életmódtól a végleges letelepedéshez 

• 

mindenütt és mindenkor részint az illető nemzetek egyéniségé- 
től, részint történeti eseményektől függött. Herodot p. o. oly 
kocsikról tesz említést, melyek fölé sátrak vannak kifeszítve, 
elbeszéli a gőzfürdő használatának szokását,® elmondja, hogy a 
nők pipere-eszközei között nagy szerepet játszik a czédrus- és 
tömjénfa, melyet finomra széttörnek, mi a H^nna-nakmai hasz- 
nálatára emlékeztet bennünket Fersiában és a Eaukasusban,meg- 
emlékszik a Hypanis és Borysthenes melléki skythákról is, kik 
földmíveléssel foglalkoznak ; de mind e vonásokat alig illeszt- 
hetjük be a valódi nomádok életképének keretébe, mert a fa 
használata erdős vidéken való tartózkodást tesz föl és a földmí- 
veléssel való kizárólagos foglalkozás sem vo^atkozhatik egy a 
pusztán lakó népre. Más helyütt meg azt olvassuk HERODOT-nál 
(V. §. 6), hogy az idegen határos népekhez tartozó thrákoknál a 
tétlenséget tisztelik, a földmívelést lealázónak, a háborút és rab- 
lást azonban dicséretre méltónak tartják, ép úgy mint ezt a tur- 
komanoknál még mai nap is tapasztaljuk és mint a kirgizeknél 
száz év előtt még tapasztalható volt. Arról is értesülünk, hogy 
némely skythák kizárólag állattenyésztéssel foglalkoznak, ku- 
misz-t isznak (§ 52), pálczák segítségével jósolnak, — a mely szo- 



^ PoRPHYROOENiTUsz-nál arról értesülünk, hog^' a nomádoknál egy 
-c^spYa nevű fürdő dívott' mely szóban, könnyen ráismerünk a török 

sSyS^ éerge =r sátor szóra, a fürdő tehát egy sátorral ellátott készülék 

volt és nem igen lehetett nagy póznákból alkotva, a mint Herodot be- 
széli, mert a pusztán lakó nomádok vajmi nehezen férhettek ilyenekliez. 



BKYTHÁK ÉS SAKÁK. ^ 

kast Ammianus Marcellinus a hunoknál is észrevette és mely 
Közép-Ázsiában mai napság is divik (v. ö. cöb-fali a következő 
fejezetben) — hogy halottaikat a turko-tatár sámánok módjára 
temetik el (§ 79) stb. De ezek az ismertető jelek csak egy telje- 
sen nomád népnek életmódjára illenek, a mint az előbbiek szo- 
rosan véve csak egy félig nomád társadalomra vonatkozhatnak. 
Ha tehát Herodot vázlatának különböző voltában a mű- 
velődési fok különböző voltát kell fölismernünk, akkor talán 
senki sem fog bennünket a túlságos merészség vádjával illetni* 
ha azt a hypothesist koczkáztatjuk, hogy a tulajdonképi Sky- 
thák, t. i. a három királyi skytha törzs a) az Istros és Tyraa 
között^ h) a Gerrhos mellékiek, c) a Maeotis mellékiek, továbbá 
a Hypanis és Borysthenes mellett lakó földmivelést űző törzsek 
és talán az Agathyrsok és Sauromatak, nem voltak ural-altai 
származásúak, hanem talán árja népek ; a rokon és idegen ha- 
táros népek pedig részint többféle elemből álló vegyüléket ké- 
peztek, részint határozottan az ura{-a{f/it népcsaládhoz tartoztak. 
E h}'pothesisünk főlállitásával ellenkezésbe jutunk Bruun és 
MüLLENHOF-val ^ kik azt vélik, hogy a nomád életmód nem 
hozható föl ellenérv gyanánt a skythák iráni nemzetisége ellen, 
mivel szerintök más irán népeknek sem volt állandó lak- 
helyek és mivel az ember egyáltalában, bármily néptörzshöz 
tartozzék is, a lakásául szolgáló talajnak helyi sajátságaitól 
függ. A talaj és az azon lakó ember között fennálló szoros 
kapcsot mi is elismerjük, csak hogy más értelemben, mert azt 
hiszszük, hogy a talaj minősége szerint alakult minden kezdet- 
leges társadalom, és hogy ugyancsak e minőség volt inditó oka 
a nemzeti egyéniség kifejlődésének. Nem képzelhetjük el tehát 
oly könnyen, hogy oly nép, mely régi időktől fogva hegyes 
vidéken lakott, a puszta lakosává válhassék, ha csak nem rend- 
kívüli átalakulások következtében. Megengedjük, hogy a nagy 
török néptörzs egyes apró ágai a legelőkben gazdag völgyekbe 

• V. ö. Bruun idézett müvét a XXXVI. lapon. 



10 A MAGYAROK EREDETE. 

I 

Í8 tévedhettek, a mint ezt p. o. az Alaiban és a pamiri fensikon 
lakó karakirgízeknél észlelhetjük, de a törökségnek nagy zöme, 
— 8 ezt már a török-tatárság kezdetleges műveltségéről szóló 
tanulmányunkban volt alkalmimk kimutatni — mindenkor szo- 
ros összefüggésben állott a kopár paszta természetével ; leg- 
korábbi kultnrfogalmai, élet- és gondolkozás-módja és vallása 
a puszta természetében lelik legegyszerűbb magyarázatukat, 
ép úgy mint az árjai népek már régóta helyhez kötött élet- 
módjok és a műveltséghez való nagyobb hajlamuk által tűntek 
ki, (mert árjai nomádokról a történet mit sem tud, legföUebb 
a Murgab mellett tartózkodó dsemsidi-k népét lehetne vala- 
hogyan félnomádnak nevezni). Azt véljük tehát, hogy nem 
érhet bennünket a túlságos merészség vádja, ha az ural-altai 
néptörzs délkeleti részénél, t. i. a törökségnél ily viszonyokat 
ha nem is évezredekkel, de legalább évszázadokkal előbb föl- 
teszünk és azt állítjuk, hogy a Herodot által ismert Skythiának 
azon részén, mely Maeotis tavától északkeleti irányban a Volga 
felé terjed, ural-altai származású népek, valószínűleg törökök lak- 
tak ; a mi azonban nem zárja ki a lehetőséget, hogy e néptörzsnek, 
x^agy az utóbb említett népnek egyes töredékei az úgynevezett pon- 
tusi skythák közé ne vegyültek légyen, ügyane nézetet vallja 
A. A. KuNiK^^ orosz akadémikus, ki: A törökök Atillától Dsen- 
gizig czímű munkájában a Pontus északi részén már Herodot 
Jkorában is török nomádokat gyanít. 

Vegyük most szemügyre az Ázsia délnyugati részén annyira 
előrenyomult ural-altaiak szorosabb ethnikai viszonyát és vessük 
föl a kérdést, mennyiben van igazuk Herodot magyarázóinak, 
kik már Dárius ideje előtt az Ural hegység lábánál lakó thys- 
sageták-, jyrkek-, argippseiek- és issedonokban finn-ugor szár- 
mazású népeket akarnak fölfedezni, a mint különösen Klaproth 



*° A török eredetű besenyőkről és palóczokról magyar forrufiok alap- 
ján^ tekintettel Attilátöl Dsengiz khánig élt pontúéi törők népekre vo- 
natkozó legújabb kutatásokra (orosz\il). 



8KYIHÁK É8 8AKÁK. 11 

teszi, ki annyira megy, hogy bennök a hunok elődeit látja és 
a TÍlágbiró Atillát íb e fajból származtatja. Hogy a valóságos 
hún nép, legalább a nagyobb része a byzancziaktól jgy nevezett 
tarka népkeveréknek nem volt sem finn-ugor, sem mongol, 
hanem török származású, azt a következő fejezetben szándé- 
kozunk bebizonyítani, de a tudósok nagy része is egyetért a 
hunok török nemzetiségére nézve. A kérdés, mely még meg- 
oldásra vár és alkalmasint nem lesz egyhamar megoldva, csak 
az, hogy a hún népkeveréknek milyen töredékét képezhette a 
nemtörök, vagyis a finn-ugor elem, mert e mennyiségi viszonyra 
vonatkozó adatokból bizton vonhatnánk következtetéseket e 
vidéknek ethnikai viszonyaira a hunok előtti időkben, talán 
egészen Herodot koráig. Mivel azonban a legcsekélyebb tá- 
maszszal sem rendelkezünk, melynek segítségével e kérdésre 
megfelelhetnénk, mivel bármely még oly spekulatív szellem 
sem hatolhat át e sűrű fátyolon : fönn jelzett módszerünkhöz 
híven csak az egyes népeket jellemző ethnikai és társadalmi 
alakulásokat vehetjük tekintetbe és a pusztákon lakó, állat- 
tenyésztéssel foglalkozó és harczias szellemű népekben, vagyis 
a Easpitó északi és a Maeotis tava keleti részén elterülő, fűben 
bővelkedő vidékek lakóiban csak oly mértékben szabad törökö- 
ket gyanítanunk, a melyben ugyanazon természeti törvények 
szerint föltehetjük, hogy az északi Urai-hegység régóta mocsá- 
ros és erdős vidékei a finn - ugoroknak szolgáltak lakhelyül. 
E tekintetben, mint sok másban, a világ folyása alig változott. 
Csak ethnologiai rajongókhoz illik, kedvencz elméleteiknek 
rendkivüU természeti forradalmak kigondolása által valószínű- 
séget kölcsönözni, mert az igazán oknyomozó történet egyetlen 
egy példát sem mutathat föl, mely azt bizonyítaná, hogy egy 
xat' e4o)^v déli nép egy pár század folyamában északi néppé 
alakult volna át, mivel a népvándorlás mai napig megfigyelt 
törvényei szerint a népek költözködésének egy északtól délre 
vezető áramlata észlelhető ugyan, de az ellenkező, délről észak- 
nak tartó irány vajmi ritkán nyeri egy-egy példa által megérő- 



1^ A MAGYAROK EREDETE. 

sitését. A finnek már Tacitus idejében a bottniai tengeröböl 
mellékén ] akták, a burtasokat vagy mordvinokat pedig már a 
Er. u. YIII. században ott leljük a hol mai nap tartózkodnak. 
Nincs tudományos érvekkel támogatható okunk annak fölvéte- 
lére^ hogy a megelőző századokban, tehát Herodot vagy Attila 
korában lényegesen különböző ethnikai viszonyok léteztek és 
hogy a finn-ugor néptörzsnek töredékei annyira délre hatoltak 
volna, mint ezt Bruun a budinokra nézve akarja velünk elhi- 
tetni, kiknek lakását a Donetztöl délre, néhány napi útnyíra 
Maeotis tavától helyezi, vagy a mint mások vélik, kik Klaproth 
példája után indulva a finn-ugor népáramlatnak egy a tiszai 
alföld felé vezető irányát veszik föl. De e véleménynek mái* 
az a tény is ellenmond, hogy az Y. században a Volga felől 
nyugatnak tóduló tömegek harczias nomádok és lovas nép vol- 
tak ; mivel pedig ily nemzeti jellemvonást nem tulaj donithatunk 
a halászok és vadászokból álló finn-ugoroknak, de igen is az 
állattenyésztő és pusztán lakó török-tatároknak, azt hiszszük, 
hogy a MsBotis tavától északkeletre a Volga felé lakó skythák 
törökségét illető véleményünkkel az igazságot jobban megköze- 
lítjük mint ugyanezen skythák finn-ugor nemzetiségének védői. 
Tekintetbe véve, hogy a finn-ugor theoria képviselői alap- 
talan állításaik védelmére nem képesek semminemű földrajzi 
vagy nyelvészeti bizonyítékokkal síkra szállani, rajtunk volna 
talán a sor a Herodot szövegében található folyó- és tulajdon- 
neveket czélunkra felhasználni; de ne kövessünk el hasonló 
hibát mint Hambier-Purgstall, ki az osmán birodalom történe- 
tében Herodot Targitaos-áhají az ősi törököt ismeri fel, a 
mennyiben Tar>7-ot Turk-val azonosítja és itaoc-t képzőnek 
tartja; nincs kedvünk továbbá a HsaoDuT-nál előforduló I»jpxoi-t 
hibának tekinteni és azt Tupxoi által helyettesíteni vagy benne a 
török j//r//A; = vándor, szót (ez a neve mai nap az anatóliai török 
nomádnak) fölfedezni stb.^^ mert ily phantastikus etymologiák 

" Mily sikamlóssá válbatik ez az eljárás a kellő nyelvi ismeretek 
nélkül, azt lerobban a következő példa mutatja. Herodot azt beszéli 



1 



8KYTHÁK ÉS SAKÁK. 13 

a tudományos kutatásnak inkább ártanak, mintsem használnak. 
Mivel Herodot homályos helyeinek legtöbb magyarázata téve- 
déseken alapszik, oly tévedéseken, melyek a mindenünnen 
összegyűjtött forrásanyag daczára csak a nem avatottnak impo- 
nálhatnak, előbbi állításunkat újra ismételjük, hogy t. i. Hero- 
dot tudósítása a skythák országáról az összehasonlító földrajz 
szempontjából többféleképen tárgyalható és a pontusi tarto- 
mányokra vonatkozó hegyi- és vízrajzi ismereteinkre nézve 
nagy fontossággal bír ; de a skythák nemzetiségét illetőleg a 
történetírás atyjának a szavai nagyon csekély világosságot nyiij- 
tanak és hogy végre e kérdés sokáig fog még az ethnologiai 
talányok sorába tartozni, melynek megoldása még sok tudós- 
nak elmeélét fogja próbára tenni. 

Nagyon sajátságos és minden esetre jellemző, hogy a Sa- 
kákröl, vagyis a Persiától keletre és északkeletre lakó sk^iihák- 
ról, kiket némely tudósok a sinaiak Jwe-c«i-jeivel azonosítot- 
tak, még sokkal kevesbbé megbízható adataink vannak, mint a 
pontuszi skythákról, pedig az illető kútforrások aránylag ujabb 
keltűek és egy Strabo, Jüstin, Gharaxi Isidor-, és egyéh 
görög íróktól, kiknek élete a görög baktriai birodalom hanyat- 
lásának korába esik, hajlandók volnánk bővebb tudósításokat 
várni. Már Herodot is említi, (VH. 68) hogy a persák az összen 
skythákat sakáknak neoezik, és hogy hazájok a baktriai biro- 
dalommal határos. Ez csak ügy magyarázható, ha a pamiri 
fensíkot és az Alai völgyeit fogadjuk el határvidéknek, hol még 

(IV. 93), hogy az ar/^ppaeok egy gyümölcs-nemből bizonyos síini levet 
készítenek, melynek gít/j a neve. Hosszas találgatás után végre azt sü- 
tötték ki, hogy a iprimtis padus»-t kell ezen a gyümölcsön értenünk, 
mert Ebman: Reiae um die Erde (I, 427) szerint a kazakok, baskírok 
és kalmükkök még mai nap is e fa gyümölcséből készítik azt az italt, me- 
lyet a kazáni tatárok ak8Í-(^AMÍ)t)-nak neveznek, ami annyit tesz, mint 
savanyít keserű. Ha mar az argippaeokat minden áron törököknek 
akarják tartani, miért nem azonosítják az Sv/u-t a tatár asi v. as-al, mely 
ételt, táplálékot jelent ? Ez a fölvétel mindenesetre sokkal tetszetősebb, 
mint BauuN-é, ki ii/u-t az osset achsir-rdX veti egybe. 



U A MAGYAROK EREDETE. ^ 

ma is török nomádok tanyáznak, és hol mindenkor ugyanazon 
fajhoz tartozó pásztomépeknek kellett létezniök, kik a Jaxartes 
alsó folyásánál és az Altaí vidékén lakó és később Zemarohus 
által meglátogatott török népnek legdélkeletibb ágát képezhet- 
ték. Az ó korban ép úgy, mint mai nap, nem az Oxus hanem a 
Jaxartes választotta el az iránságot a törökségtől és hasonlóan a 
szegény és nyugtalankodó nomádokhoz, kik az utóbbi folyón át- 
kelve, a szomszédos Sogdiába csaptak, kirabolták söt ideiglenesen 
uralkodtak is fölötte, a hatalmasabb és bátrabb lovas csapatok 
az előbbi folyótól egészen az Indusig portyáztak, ismételt támo- 
dásaik által a görög-baktriai birodalmat alapjában megingatták 
és végre teljesen meghódították. Ez a történetnek alig változó 
folyása, mert ez események a legújabb időig ismétlődtek, a 
mennyiben történeti emlékezet óta mindig török származású 
pusztai lakosok voltak, kik becsapásokat intéztek az Oxus és 
Jaxartestől dél felé terjedő mívelt vidékekre és az ottani dynas- 
tiákat egymás után tönkre tették. Ugyan az a sors, mely az 
arabok, samanidák, ghaznevidák és ghuridák uralmát érte, 
ugyanaz érte utói úgy látszik a Diodot által alapított baktriai 
birodalmat is a sakák részéről, a mint sakák voltak azok a 
népek is, kik Cyrust óriási birodalmának legszélsőbb határán 
annyira foglalkoztatták. 

De kik voltak ezek a sakák, és mely nemzethez tartoztak ? 
Mivel tanulmányunk czéljának érdekében e kérdésre helyes 
felelettel kell válaszolnunk, méltassuk figyelmünkre mindenek 
előtt az illető kútforrásokat. Már a pontusi skythákra vonatkozó 
tárgyalásunk alkalmával megj egyeztük, hogy a khinai adatoknak, 
melyek szerint Skythia a Jaxartes torkolatától az Indusig terjedt, 
nem tulajdoníthatunk oly nagy értéket, mint Degüiones ^^ 

'' Recherclies sur quelques ávenements qui concerneiit rhistoire des 
rois greca de la Bactriane et particiiliérement la destructíou de leur 
royauine par les Scythes, rétablÍBsement de ceux ci le long de Tlndus 
6t les guerres qu'ils eiirent avec les Partlies. V. ö. Mémoire de VAcadémw 
dM inacriptiona et dea belles letfres. Vol. XXV. (1759.) 



8ZKYTHÁK ÉS SAKÁK. 1^ 

Klapboth ^^Kbmüsat ^*, Vivien de St. Martin", Hyacinth ^^ és 
Gbioortev ^^, mert ha meg is engedjük, hogy Si-Mu-Tzian és 
Ban-bu történeti művei, melyek a Kr. e. második század elején 
írattak, ama, tőlünk távol fekvő idő némely eseményeinek az 
összefüggését megvilágítják és a görög szerzők adatait kiegé- 
szítik, mégis nagyon bajos dolog volna a khinai történetírók 
nomenclatoráját felhasználni és tudósításaikból ama népek 
nemzetiségre következtetéseket vonni. Gzélunknak sokkal job- 
ban megfelelnek a görög íróknak sajnos, csak nagyon gyér 
följegyezései a baktriai birodalomról, de különösen az azon 
időből származó érmek, melyeknek feliratai, noha magyará- 
zatunkhoz még nagyon sok kétség fér, e koromfekete sötét- 
ségbe mégis némi fénysugarat vetnek. Már maga a gj'űnév Saka 
(láxa), mely a mai Persia keleti részének földrajzi nevében 
iSakestan, Segistan, Sigistan, Sistan) benn foglaltatik, határo- 
zottan török hangzású és nem lehet a puszta véletlen dolga, 
hogy a korán észak felé szorult és törökségöket legtisztábban 
megőrzött jakutok magokat Sakha-knsk nevezik ; aakha pe- 
dig egy tulajdonnév, melynek töve sak az ó török nyelvben 
nagy szerepet játszik. Ep úgy áll a dolog a sakák egyes nem- 
zetségeinek a neveivel, melyeket Strabo a sogdiai és baktriai 
hellén fönhatóság valódi megdöntői gyanánt említ, és melyek- 
nek nevei Asii, Pasiani, Tokhari és Sakarauli. Aaii- vagy a 
görög többes számú rag elhagyásával as-ban egy nagyon elter- 
jedt török tulajdonnevet ismerünk föl, mely a turkomanoknál 
és kirgizeknél mai nap is elterjedt használatú nemzetségnév, 

'* Tableaux hUtoriquea de VAne, Paris 1826 (pag. 57, 132, 136). 

** Nouveaux mélanges asiatiques. Paris 1829. Mémoire de Vlnstitut, 
Tom. VIIL 

** Mémoire iur les Epthalites p. 265. et sequ. 

*• összegyiljtött adatok azon népekről, melyek az ókorban Közép- 
A29Í4Íban laktak. Szt-Pátervár (oroszul). 

" Lásd ez orosz tudósnak Bittér : Erdkunde-jénok orosz fordítá- 
sát, különösen a jegyzeteket Kabuliatan és Kafiriatan czímú részhez. 
E műből merítettük a forrásanyagra vonatkozó előbbi adatokat. 



16 A MAGTÁROK EREDETE. 

mely nevet azelőtt tudvalevőleg az Alánok viselték, és mely a 
Bnrhani Kati'i szerint Kipcak egy városának is a neve. Tokhar 
(v. ö. Tokharistan, egy az Oxus felső folyásánál fekvő tartomány 
neve), jelentése szerint napkelte, szintén török képzésű szó ; 
végre Saharául egyrészt az aiil képzőnél fogva, mely nomen 
agentis-t alkot (p. o. karául, tokhtaul, dizeöl), másrészt Sakar 
tövénél fogva, mely a turkománoknál ^^ divatos nemzetség- 
név, ez elnevezések török jellemére nézve minden kétséget 
eloszlat. 

A görög-baktriai korszakból származó érmekre vonatkozó- 
lag már inkább a hypothesisek terére vagyunk utalva, mert az 
illető kutatások még sokáig lesznek kitéve az ellenséges bírálat 
támadásainak. Ez érmekkel Lassen az Itidische Alterthums- 
/fttwdf-ban, Cünningham a Xumismatic Chronicle VIII. köteté- 
ben, továbbá Frinceps EssayS'hen és ugyancsak a Xumismutic 
Chronicle-hen foglatkoztak leginkább, és a mennyiben Grtoo- 
RiEv-nek ^^ tárgyalásából kivehetjük, e föliratoknak a ma- 
gyarázata nagyon ingó alapon nyugszik, és a tudós ép oly 
kevéssé veheti hasznukat mint a pontusi skytháknál előforduló 
mythologiai neveknek, melyeket, a mint már említettük, a leg- 
különbözőbb nyelvek segítségével iparkodtak megmagyarázni. 
A mi az uralkodóknak állítólag török származású neveit illeti, 
arra nézve megjegyezzük, hogy semmi kifogásunk az ellen, ha 
a Kozoulo (KoCo*>Xo) elnevezést, mely Kadphis és Kadaph (egy 
a Kr. e. első században élt indo-skytha fejedelemnek a neve) 
előtt epitheton gyanánt szerepel, a török kizü = vörös szóval 
vetik egybe és megtisztelő ezlmnek tekintik, apnál is kevesbbé, 
mert Anatóliában és nyugoti Persiában a helység elöljárói mai 
nap is ugyané nevet viselik. De ha annyira túlhajtják a dol- 
got, hogy némelyek OOHMO-ban a sanskrit hvna = hó vag}' 
fehér szót akarják fölfedezni, mások meg OOKM vagy OOHK- 

" V. ö. Középázsiai üioznsomaf. 278. 1, 

'• V. ö. KahulisUm és KafirisUin 784—814. 1. 



8KYTHÁK és BAKÁK. 17 

böl a török ak = fehér szót akarják kiiiiagyarázni, pusztán 
csak azért, hogy egy hasonló esetet állithassanak a törökség 
ethnikai életében használatos kizil, ak és kara mellé, akkor 
már alig lehet szó tudományos komolyságról. Egy másik sok- 
féleképen értelmezett szó, mely ezen érmeken olvasható, 
KOPONAO ; Cünninöham szerint e szó Kopa)vt<;-t vagyis göndör- 
hajót, Abbot szerint napimádót jelent a persa \y^ khor =r nap 
szótól, Gbiooriev ^° végre xo^avo által kívánja a fönnemlített 
alakot helyettesíteni és Uy alakban e szó nem volna egyéb, mint 
a török-mongol Kaganos r= Khakan. Véleményünk szerint 
e xopovao-t talán az ó-török karán = védő szóval is össze 
lehetne hasonlítani, de a mint már több ízben megjegyeztük, 
az ily meddő etymologizálás nem világítja meg az ethnologia 
homályos vidékeit és ha egyáltalán van valami, a mi a skythák 
uralmának korából fenmaradt baktriai pénzeken és érmeken 
teljes figyelmünkre méltó, az minden esetre részint azon mell- 
képek, részint a teljes alakot mutató képek, melyek a Kadphis 
nevű fejedelmet ábrázolják. Az arczvonásokban Gbiooriev ^^ 
megjegyzése szerint a görög physiognomiának ^^ legcsekélyebb 
nyomára sem akadunk, az öltözet pedig szakasztott olyan mint 
a mai kirgizeké. A kaftánnak előrészén alkalmazott érczkap- 
csok, a hosszú alsó ruha, a czipök és a hosszú, fenn meggör- 
bült kalap, szóval e skythának egész alakja okvetlenül fel- 
tűnik, ha a baktriai pénzeken található tisztán görög arczokkal 
egybevetjük és végre önkénytelenül is arra a meggyőződésre 
kell jutnunk, hogy a néptörzs, melyhez e fejedelem tartozott, 



^ U. o. 79ÍI. 1. 

-* U. o. 800. 1. 

^ A korábbi, kőből faragott képek bizonyitó ereje ellen netalán 
fölmerülő ellenvetésekkel szemben megjegyezzük, hogy a Persia déli 
részéből származó faragványokon, különösen a Naksi Rusztem csoporto- 
zatján Sápur arczvonásai tisztán irániak, mig Valérián a valódi római 
typuszt mntatja. 

VÁMBáBT : Á manorok eredeté, 2 



18 A MAGYAROK EREDETE. 

semmi esetre sem lehetett árja^ de annál inkább ural-altai, ille- 
tőleg török-tatár eredetű. 

A mondottakat összefoglalva, azon adatok alapján, melye- 
ket a skythák és a sakákra yonatkozólag a görög szerzőknél 
találunk, nem kevesbbé azon gyér adatok alapján is, melyek a 
Szaszanidák korából maradtak reánk, föltehetjük, hogy ama 
harczias nomádok, melyek egyrészt a Krisztus születését meg- 
előző utolsó pár században a pontusi tartományokban fölléptek, 
másrészt pedig a Jaxartesen átkelve, Szogdiába és Baktriába 
becsaptak, hogy ott Nagy Sándor utódait az uralkodásban fel- 
váltsák : ural-altaiak és valószínűleg török-tatárok voltak. 
A nagy pusztán, mely északról az iráni területet úgyszólván 
átkarolja, nem igen képzelhetünk a török-tatárokon kívül más 
ural-altai eredetű népet, nincs is okunk arra, hogy egy más 
népet tartsunk ama vidék évezredes lakóinak, mint épen azt, 
mely még most is ugyanazon helyeken ^^ lakik. Az előrebocsá- 
tott vizsgálódásokra támaszkodva tehát azon kérdésre, vájjon 
a török-tatár népek csak az araboknak Közép-Ázsiában történt 
föllépésök után jelentek-e meg a történeti események színpa- 
dán, vagy pedig már a Krisztust megelőző néhány században 
gyakoroltak befolyást a keleti világ sorsára, csak ez utóbbi érte* 
lemben adhatunk választ. A kép, mely ez ethnikai viszonyo- 
kat illetőleg elénk tárul, annál élesebb körvonalokat nyer, men- 
nél inkább fogják egy hozzánk közelebb fekvő kornak eseményei 
a régiebbeket megmagyarázni és mennél inkább fogják az 
ingadozó hypothesisek helyét megbízható adatok elfoglalni. 
A mit a skythák- és sakáknál csak sejthetünk, azt a hunok és 
avaroknál már állítás alakjában mondhatjuk ki, mert a mint 
arról a következő fejezetben meg fogunk győződni, a világos- 
ság a kor haladtával nő tton nő. 

" Spiegel Fr. az Eranische Altér thutnakund^-jéhan hasonló né- 
zetet vall, a mennyiben a régi Eran-HAÍ határos népekről szólván, azt 
mondja: cDenmach mögen die Völkerverháltnisse schon damals áhnliohe 
gewesen zu sein wie heutzutage.* (403. lap.) 



11. 



A HUNOK ÉS AVAROK 



A NEHEZEBB ethnologíai föladatok közé, — melyeknek meg- 
J\. oldását eddigelé bár sokszor megkisérlették, de alig valami 
eredménynyel^ — tartozik első sorban az a kérdés, micsoda 
nemzetiségű nomád népek voltak azok, melyek az Y. század- 
tól kezdve a Fekete-tenger észak-keleti partjairól a Tisza és 
Duna vidék felé áramlottak, útj okban, mint ezt a dolog termé- 
szete magával hozza, a félig és egészen megtelepedett népeket 
magok előtt hajtva, mindent pusztítva és rabolva. Egykorú 
byzanczi íróknak, kik közül kiválólag Priscus Bhetob, Ammianus 
Marcellinus, Menander Protector, Theophylactüs Simogatta, 
és a góth JoRDANis említhetők, adatai nyomán ezek hunok és 
avarok voltak, oly nevek, melyeknek mindenesetre inkább nem- 
zetségi, mint népi vagy nemzeti jelentőség tulajdonítható, s 
melyekről egész máig nehezen állapítható meg, magok adták- e 
magoknak e nevet, vagy osak a byzanczíaktól neveztettek így, 
mivel tudyalevőg ma is van Ázsiában sok oly nép, melyeknek 
általunk adott nevei előttök teljesen ismeretlenek. A persa 
például iráninak nevezi magát, az afghán paétunBk, a kirgiz 
kazaknak és így tovább : úgy, hogy joggal vethetjük föl azt a 
kérdést : mikép nevezték magokat a húhok és avarok tulajdon- 
képen? Természetesen, ha szerencsésen felelhetnénk erre a 

kérdésre, az problémánk nehézségét tüstént kevesbítené, a 

2* 



5^0 A MAGYAROK EREDETE. 

mennyiben a nemzeti név nyelvi jellege nem kevés fényt ter- 
jesztene szét a homályban. Mivel azonban ez alig várható — 
tekintetbe véve t. i. azt, hogy az emiitett népek csekély művelt- 
ségénél fogva írott emlékek által való fölvilágosításra a legki- 
sebb reményt sem táplálhatjuk, — nem marad más hátra, mint 
az egykorú szerzők írott kútfőit, a fönn említett történelmi for- 
rásokat pontos vizsgálatnak alávetve, a bennök megőrzött ada- 
tokat saját ezéljainkra lehetőleg fölhasználni. 

Azon sajnos körülménynél fogva, hogy a hajdankor úgy- 
nevezett kultur-népei a műveltségben alattok álló, nomád 
szomszédaik megismerésére semmi súlyt nem fektettek, sőt 
arra érzékök sem volt, várakozásunkat, a nyerendő fölvilágosítást 
illetőleg, a legalacsonyabb fokra szállítja le. Az úgynevezett 
skythák, barbárok, nomádok vagy idegm örd('>gök megvetésé- 
ben és csekélyre becsűlésében a görög, iráni, arab és khinai 
tudományosság mindig és mindenütt egyenlő maradt. A tör- 
ténelmi adatok szilárd alapja helyett mindig csak mesék és 
regék tarka-barka szövedékére bukkanunk, és a miben a görög, 
iráni és arab írók khinai társaiktól legalább némiképen külön- 
böznek, az a kérdéses nemzet szokásainak, erkölcseinek töredé- 
kesrajza, és a mi fő, az ethnographiai nomenclaturának hívebb 
átszolgáltatása — két olyan előny, melyet nem tudhatunk 
eléggé megbecsülni. 

Bár látszólag csekély értékű, mégis mindenekelőtt azon 
népismei vázlatokra kell utalnunk, melyek nevezetesen Priscus- 
nál, Ammianus Marcellinüs és MENANor.R-nél, bár szándékta- 
lanul, vannak mintegy csak odavetve, mégis azon állapotot 
teszik szemlélhetővé, mely a sivár puszta lakói, foglalkozásuk 
szerint leginkább baromtenyésztők, és a szomszéd megtelepedett 
kultúrnépek között minden időben és minden tájékon fennállott, 
és mindenütt hasonló okozatokat hozott létre. A mi az úgy- 
nevezett <» pásztorokat » Kr. e. 2300 évvel az akkor virágzó 
Egyptomba való betörésre, a mi a sakákat Kr. e. 150 évvel a 
görög-baktriai birodalom megtámadására készteté, ugyanazon 



A HUNOK É8 AVAROK. 21 

ok volt, a mi a hunokat és avarokat a keletrómai birodalom 
határaira terelte. E nevezett két nép jó lovas, a háború mes- 
terségébe begyakorolt, az élet minden viszontagsága, az időjá- 
rás minden szeszélye ellen edzett, már a hajdani és történelem 
előtti időkben azon részben füvei, részben sás- vagy bokorral 
benőtt pusztákon kalandoztak, melyek kevéssé szakgatva meg 
itt-ott köztük fekvő műveltebb tájaktól, keleti Mongoliától, he- 
lyesebben az In-Sán Khingan hegyláncztól kezdve, az Altain 
túl, a tnráni felföld hosszában a Volga és Don partjáig, sőt a 
Fekete-tengerig terjedtek, s az ó-világ valódi és hamisittatlan 
nomádjainak, köztük az első sorban értendő török-tatár nép- 
törzsnek, mái' jó korán kedves tartózkodási helyűi szolgált, és 
kevés kivétellel szolgál ma is. Édes kevés, a mit a byzancziak e 
nomádok ősi hazájáról tudnak, és az is szerfölött zavart. Az ő 
ért^sítésök a fehér és fekete hunokról semmi esetre sem vonat- 
kozhatik e nomádok bőrszínére, miután ma már eléggé tudva 
van, hogy Közép-Ázsia pusztáinak lakói egy és ugyanazon nap- 
és időjárás barnította arczszínnel bírtak. Ez inkább a szárma- 
zási különbséget jelölheti, miután a nemesebb törzsek magokat 
ma is ak'Szöngek = fehér csontú, a nem nemesek pedig kara- 
szöngek = fekete csontú, vagy csak röviden feor a -feketének 
nevezik. Azért, ha a fekete hunok tartózkodási helyét a Til, 
helyesebben az Itil (Volga), a fehérekét ellenben a Káspi-tenger 
északi partjára helyezzük, az ethnikai kapcsolat némileg 
kitűnik, ha megfontoljuk, hogy Zemarchus adatai nyomán, — 
ki ICK) évvel Attila után a Káspi-tenger északkeleti vidékét 
beutazta, és útjában egész az Altaig török eredetű népeket 
talált — a törökség folytonossága az Altaitól az azovi tengerig, 
illetőleg a Dunáig alaposan föltehető. Minden esetre kétségen 
kívül áll, hogy azon idők hatalmas néptorlódásaiban a finn- 
ugor néptörzsek egyes töredékei a törökök compact tömegeibe 
itt-ott betörtek, és új, alapjában véve rokon ethnikai viszonyo- 
kat hoztak létre ; de semmi sem szól a mellett, hogy a finn-ugor 
népelem, leginkább halászok- és erdei lakókból álló, a világtör- 



2^ A MAOYAROK BREDETE. 

nelem Bzinpadján mint hódító, harczos nép lépett volna föl. 
Ebben foglalkozásmódja és csekély száma mindig megaka- 
dályozta. Akár erőszakos, akár békés úton vegyültek a török- 
séggel, annak arczulatát csak kevéssé változtathatták meg. A Sza- 
szadinák előtt a Jaxartes és a Eáspi-tó északi vidékén lakó 
nomádok mint törökök jól ismertek voltak ; az örmény nyelv 
ugyanis már időszámításunk Y-ik századában török befolyás 
nyomait tünteti föl, péld. oékar, törökül koőkar = kos ; (v. ö. 
Patkanoff: Russ. Revue IX. évf. 7. köt. 87. 1.) ; azonkívül e 
mellett a legfontosabb bizonyíték az a körülmény, hogy a 
Volga és Ural folyók földrajzi nomenclaturája, a byzancziak 
által hozott első hiteles versio szerint, e tisztán török elnevezé- 
sekben, Itil és Jaik, Jajik fordul elő, melyek közül az első 
törökül folyamot ^ par excellence (v. ö. Büdaoov I. 183. 1.), míg 
az utóbbi széicstf kiterjedettet jelent.^ 

Ha tovább menve, a byzancziaknak azon adatait vizsgál-^ 
juk, melyek a hánok és avarok testalkatára vonatkoznak, úgy 
mindenesetre a részletekben e nomád népek idegenszerű és 
borzasztó külsejét illetőleg, analógiáját találjuk azon rajznak, 
melyet a Sahnameh költője az északi Irán vad hordáiról, vagy 
Ibn Al Athir, vagy a Taiikhi Guzide a turkománokról előnkte 
állít. Az ethnographiai faji ismérvek általok nyújtott hü képé- 
ben, daczára az aargaui kantonban talált hún fejeket ábrázoló 
kőszobroknak, nem bízhatunk föltétlenül, noha egyrészt a rajz, 
melyet Ammianus Makcellinüs és 100 évvel később Sidünius 
Apollinarius a nagyfejű, kisszemü nomádokról nyújtanak, kik 



^ Nemcsak a Volgát nevezik törőkül Itilnek, hanem a Eamát is e 
névvel jelölik: Ak-Itil = fehér folyó. Megjegyezhetjük még, hogy a 
távol keleten vagyis az Altaiban ádil és jajik azonos értelemben vétet- 
nek. V. ö. Radloff II. k. (fordítás) XII. old. 

^ Zemarchus Oikh-nak nevez egy folyót, mielőtt ad ingentem et 
latam palndem ért volna, és mivel mi az utóbbi alatt az Arait gyanít- 
juk, i\gy Oikh alatt a török Jaik, Jajikot kell értenünk, és nem a Jaxar- 
test, mint eddig tévesen hitték. 



A HUNOK ÉS AYAROK. 23 

egéBz életöket az apró^ vad, szélgyors paripákon töltik, kiknek 
gyermekeik már a leggyöngédebb korban lovagolnak stb., igen 
erősen emlékeztet bizonyos vonásaiban azon nomádok pbysi- 
knmára és szokásaira, melyek 14 századdal később ugyanazon 
physikai ismertető jelekkel, ugyanazon kis, vadkülsejti lovakon 
az Emba és Jaxartes közti pusztákat kalandozzák be, s fígyer- 
mekeiket már két éves korukban a lóra kötik, melyeknél még 
ma is találhatók csúcsos koponyák, és a melyek csak azért 
vesztették el egyes faji ismertető jeleiket, mert az idegen elemek- 
kel való keresztezésnek az eredeti képet meg kellé változtatni. 
Különben, ha egykorú szerzők némely leírása talál is a physi- 
kumot illetőleg, másrészt nem fektethetünk valami nagy súlyt 
a nomádokra ráfogott vadság- és nyerseségre, mivel a hunok 
és avarok, kik keletről nyugotra való útjokban a szomszédos 
népek kultur befolyásától nem zárhatták el magokat egészen, 
egy csöppel sem lehettek vadabbak és nyersebbek a gepidák- 
nál, szlávoknál, vagy más, a keletrómaiakkal érintkezésbe jött 
népeknél. E véleményt, helyesebben mondva e rossz hírbe 
keverést illetőleg, a kultúrember máig hű maradt önmagához. 
E sorok írója annak idejében persák- és tadsikoktól jókora 
bűnlajstromot hallott más, a koránhoz kevesbbé ragaszkodó 
török nomádok rovására, a melyről aztán a helyszínen e-gy 
nyomot sem talált, és a mint a mai oszmánok és arabok a más- 
hitű jezidák- és drúzokra a barbárság sok attribútuma mellett 
még laza erkölcsöket is fognak, épúgy mondja el a jó Pribcus a 
hunokról (184. 1.) : Haec nobis cibaria et mtUieres formosas, cum 
quibua amori indulgeremus (hoc enim apud Scythas honori dici' 
tur) suspeditavit. — így a Justinus Minor udvaránál lévő avar 
követ nyelve is majdnem szórói-szóra emlékeztet egy tekke- 
torkomán főnök szavaira, a meshedi persa kormányzónál, vagy 
egy muntefík seikhére a bagdadi válinál. Az alaphang minde- 
nütt a nomádok bátorságának, hatalmának ecsetelése, melyért 
cserében a gazdag, de békeszerető földmivelő népek dús aján- 
dékait kívánják ; és hogy a nomádok akkor époly kapzsik és 



^^ A MAGTÁROK EREDETE. 

kincsBovárok voltak, mint mostani társaik, azt tudjuk Theophy- 
LACTU8 és Menakder műveiből, kik szerint Baján követei által 
gazdag ajándékot CaUnas auro-vanegatas, et lectos et sericas 
vestes^ kéretett és kapott is; a minthogy Attila haragját is dús 
ajándékokkal fegyverezték le. Hogj' ilynemű egyezkedéseknél 
az egj'szerü, de a byzancziakkal szemben becsületes nomádok, 
akkor úgy mint ma, a rövidebbet húzták, alig érdemes említeni. 
Akkor is, mint most, a persa, bokharai és khivai uralkodók, ha 
valamit szándékoznak a pusztai lakók ellen, először is egyik 
törzset a másikra uszítják, épen úgy Justinián császár is meg- 
kísérletté e manoeuvret az utigurok feltüzelése által a kutrigu- 
rok ellen. Azonban, úgy látszik, ez eljárás nem vezetett mindig 
sikerre, mert a nomádok nagyon gyakran keresztül láttak a 
civilizált görögök csalfaságán, és igen találóan mondja a török 
főnök Turxanthos Valentinus byzanczi követhez. Vob estis UH 
Romani, qui decem quidem linguisj sed tinafraude utimini^ és 
miután tíz ujját a szájába dugta, megjegyezte: Ut meo ori^cem 
meos digitos nunc admoveo, ita et vos Romani pluríbus et variis 
utimini Unguis. A mint e helyet olvastam, gondoltam magamban, 
ipsissima verba, a melyekkel a turkománok közti tartózkodásom 
alatt, a jomutok öregjei a khivai és teheráni kormányok hitsze- 
géseit és csalásait ecsetelték. Mindenütt ugyanazon eszmeme- 
net, ugyanazon kifejezések és metaphorák, és ha a Procopius ^ 
által a kutrigur Sandilkh szájába adott, a pusztai életből 
ellesett jelképes nyelvet olvassuk, iigy épen egy jelenkori öreg 
kirgizt vagy turkománt vélünk hallani. Továbbá észre lehet 
venni, hogy ha a byzancziak a hunokat és avarokat, mint 
szószegöket és hűtleneket festik, a hogy ezt például jelenben 
Griooriev tanár a kirgizekről állítja, abból az tűnik ki, hogy 
a nomádok csak saját bőrüket védelmezték, és az akkori Bos- 

• Mknandkr 283. l. 

* Ugyanott 400. 1. 

•'"' Procopius: Bell goth, IV. köuyv, 19. fej. 



A HUNOK ÉS MAGYAROK. ^ 

pórus melletti uralkodók boldogítási terveinek époly kevés 
hitelt adtak, mint mostani utódjaik a Jaxartes, Emba és Talasz 
mellett a Neva parti uralkodókkal szemben teszik, ugyanazért 
ismételjük, a hunok és avarok erkölcsi nyerseségéröl szóló 
értesítések csak cum grano salis fogadhatók el. 

Bármennyire jelentéktelenek és helyly el- közzel megbízha- 
tatlanok legyenek is a byzanczi íróknak a nomádokról tett meg- 
jegyzéseik, nem szabad felejtenünk, hogy ezek néha oly adatokat 
is tartalmaznak, melyek a hunok és avarok életviszonyainak 
megvilágításához lényegesen hozzájárulnak. így a kép, melyet 
a fejedelmek és főnökök fényűzéséről és pompavágyáról raj- 
zolnak, egészen szemlélhetővé teszi a szomszédos iráni, helye- 
sebben szaszanida világ kultiur-befolyását, mely akkor észak- 
keleten az Oxus és Jaxartes vidékekig, északnyugaton a Volga 
és Don partjáig terjedi A hún és avar nép nagy tömegét 
lehet, mint opellibus vestitiv rajzolni, amint péld. a kirgizek és 
turkománok a múlt században valának, hanem úgy, mint az 
utóbbiak khánjai és szerdárai már akkor, sőt századokkal azelőtt 
ruházat- és kényelmi ezikkekben Iránt és a khánságokat utá- 
nozták, épúgy a hún és avar főnökök lakásaiban is, a fasátra- 
kat kivéve, melyek nyugati eredetűek, leginkább Közép-Ázsiát 
és az akkori szaszanidák luxustárgyait találjuk. Ide tartoznak 
az arany edények, gazdagon ékített fegyverek, selyemruhák, 
(ez utóbbiak valószínűleg nem Iránból, hanem Soghdiából 
származnak), különféle ételek és italok, és kiváltképen az ara- 
nyos vagy máskép czifrázott nyngvóágjak, eredetileg trónok és 
dísz-ülőhelyek, melyek az északkeleti nomádoknál ma is orn, 
orun (v. ö. magyarul orom = Anhöhe) töéek és sergek név 
alatt fontos szerepet játszanak, sőt a patriarkhai méltósághoz 
tartoznak. így későbbi forrásokból tudjuk, hogy a sk>i;hák 
fürdőt is vittek magokkal, helyesebben egy sátort, mely alatt 
fürödtek, és azt tCspYa-nak nevezték, mely szóban a keleti 
török *^W (cerge) = egy kis hosszúkás sátor, azonnal 
fölismerhető. Továbbá Persiából, illetőleg az ázsiai kulturvilág- 



26 A MAGYAROK ERBDETE. 

ból Bzármazik a hunok- és avaroknál föltalálható rossz szokás, 
a polygamia, — mindenesetre azonban csak a főbbeknél, mert 
a nép tömege azt nem követte. Hogy a hunok még Európá- 
ban való megjelenésök előtt összeköttetésben voltak a persák- 
kal, az gyanítható a rabló hadjáratok- és harczokból, melyekre 
már Paiscus-nál vannak utalások. A hún főnökök erkölcsi éle- 
tének tarka jellege kitűnik többek közt a különféle italokból, 
ha olvassuk, hogy meth-et (MsSoc) egy szláv-germán italt, de 
egyúttal kamos-t (xa|ióc) is, kétségkívül a török-tatár kimis = 
savanyú kanczatej, ittak. Úgy látszik, csak az állami és társa- 
dalmi alkotmányt őrizték meg tisztán, továbbá a hadügyet, 
mely amaz életszabályok hü képét tükrözi vissza, melyek 
századokkal később a Jasao Dsengiz-den (Dsengiz törvény- 
könyve) és a Tüzükati Timurban (Timur rendeletei) is helyet 
találtak. A földmiveléstől való irtózás, a korlátlan szabadság- 
érzet, párosulva a választott főnök iránti tisztelettel, a kaland- 
vágy, sőt a taktikai szabályok, mind emlékeztetnek a mai török 
pusztai lakók szokásaira és nevezetes, hogy főbbjeiknek a török- 
mongol uralkodói czímet adták, t. i. Khakart, Khngan^ melyből 
később khan származott; oly czím, melyet a török szultánok, 
persa királyok és közép-ázsiai fejedelmek török eredetök jelölé- 
séül ma is használnak. ^ 

Ezen, az életmódra vonatkozó jegyzeteken kívül megem- 
lítendők még azon értékes adatok, melyek kétségen kívül he- 
lyezik, hogy a hunok és avarok a sámán hitnek voltak hatá* 
rozott követői, ama speciálisan ural-altai hitnek, mely minden 
idegen szeUemi befolyás nélkül, a mondott népek gondolatvilá* 
gából származott, és csak a pusztai lakóknál tudott ősidők óta 



* A VV>ftTcii.n czizD az ázsiai moszlim fejedelmekoél a mongol betö- 
rés után jött divatba, s ennek rövidítése Chan vagy khan, melyet az 
oszmán sultánok neveikhez függesztenek, Fersiában pedig a Szefídák óta, 
mint tiszteletbeli czím használtatik. A nem török népek között egyedül 
az afghánok használják, hozzájok pedig az országnak a törököktől átvett 
katonai igazgatása útján jutott. 



A HUNOK ÉS AVABOE. 27 

gyökeret verni és egész a mai napig fönmaradni. Ezt látjuk 
először azon sok kurgánon, mely a Szajáni hegységtől kezdve 
délnyugoti irányban egész a Krímig elhúzódik, és melyeknek a 
sámán hitre mutató jellegök a kő- és faszobrok, s a többi áldo- 
zatokat jelző faragványok által eléggé bizonyítva van. Másod- 
szor két különböző forrásból vett adat egyezésén, melyek elhalt 
családtagokat ábrázoló szobrok tiszteletére vonatkoznak. E val- 
lásos szokást Zemauchus a YI. és Abuloazi a XVn. századból 
említi föl. Utóbbi beszéli nevezetesen, hogy a régi törökök egy 
szeretett családtag elhunytával egy bábot vagy bálványt készí- 
tenek, azt házokban hosszú ideig őrzik, neki ételt adnak, gon- 
dosan tisztítják és imádják. Ennek megfelelőleg mondja Ze- 
MARCHus, midőn a törökök közti éleményeiről beszél: «Postridie 
etiam in alio tugurio conveniunt, quod erat simili tapetum 
sericorum genere adomatum, in quo effigies varia forma ceme- 
bantur.»^ Harmadszor Zgmarchus értesítése a jövendölés val- 
lásos cselekvényeiről élénken emlékeztet a mai sámánok hasonló 
szokásaira. «Hi (averruncos MsNANDER-nél) cum ad Zemarchum 
accessissent, sarcinis depositis thuris fólia incenderunt, Scythi- 
caquse lingua nescio quse verba susurrarunt, et tintinnabulis 
atque tympanis resonantes folium thuris igne cum strepitu 
laceratum circumferebant, et furore perciti frementesque, daemo- 
nesdepellere videri volebant.»® Ezt tudjuk Justinián követje 
nyomán, és a ki Fallas leírását olvasta a sámánok ceremóniái- 
ról és ki a rossz szellemek, betegségek sta. elűzésére haszált 
szent dobok és sípok fontosságát ismeri, annak rögtön föl fog 
tűnni a hasonlóság a még ma is létező sámán istentisztelet 
és az akkori törökök vallási szokásai között. A mit továbbá 
AiiMiANus Marcfllinus mond a kis pálczák segélyével való 
jövendölésről (nam rectiores virgas vinimeas colligentes) a hu- 
noknál, az még ma is előfordul Közép-Ázsiában, — termé- 

^ Mkkandkb 183. 
* Ugyanott 381. 



2^ A MAGYAROK EREDETE. 

fizetésen moRzlim vallású szertartásoknál — az úgynevezett 
cöb'fali (pálcza-jövendölés) alakjában ; úgyszintén a jósolás az 
elégetett lapoezkából, melyről Jordanis a 37. fejezetben szól, 
és a mai nomádok köze-falinak (lapoczka-jövendölés) nevezte- 
tik ; mind olyan szertartások^ melyeket e sorok írója turkesztáni 
utazása alatt maga látott. Negyedszer Baján esküje, melyet 
Menander így ád elő: «Ense educto sibi et avarum genti dira 
est imprecatus, si quid mali commisceretur in eo, quod pontem 
super Sao flumine faeere susceperit, ut ipse et imiversa gens ad 
intemecionem usque ferro periret, coelum et alto super ipsis, 
et Deus, qui in coelo est, ignem emitteret, silvae et montes, 
casu et ruina illos obliterarent, et Saus fluvius inundatione eos 
submergeret,» ® ugyancsak hasonlít a mai altai samáriok eskü- 
vései és átkozódásaihoz, melyekről az altai grammatica ^^ szer- 
kői szólnak. Sőt mi több, a papok és jósoknak az avar időkből 
ránk maradt elnevezései tisztán török jellegűek; értem a 
Bokolavr és e/a(7?/r szavakat; az első, tekintve, hogy a görögök 
az ö és ü-t visszaadni nem tudják, böküler, bögüler (böjü = 
var ázs)-ból származtatható, míg a másodikban, mely méltóságot 
jelent, könnyen észre lehet venni az eredeti jakur, jagur, jaur 
= jövendölni, jósolni (v. ö. EiymoL szőtársjn §. lá^.) elferdí- 
tése t. Továbbá maga e szó kam, mely ma annyit jelent, mint 
pap, sámán, varázsló, hún tulajdonneveknél kétszer is előjön 
ez összetételekben : Ata-kam (atyapai)) és Eé-kavi (barát-pap). 
Fölvethetem tehát azt a kérdést, hogy nem elég tisztán és 
világosan szólnak-e e bizonyítékok a mellett, hogy a hunok 
és avarok török-nyelvti samán-imádók voltak ? 

" Mk.nander 335. 1. 

^^ Grammatika alfaisJcago jazika. 218 — 220. 1. 



in. 



A HÚN-AVAR SZEMÉLY- 
NEVEKRŐL. 



ÖSSZEFOGLALVA immár a bánok és avarok erkölcsi életére vo- 
natkozó eddigelé kifejtett nézeteinket, a legegyszerűbb felfo- 
gással is azon meggyőződésre jutunk, hogy a nevezett nomádok 
szükségképen legnagyobb részint az ural-altái népcsalád török - 
tatár ágához tartoztak. Előre meg kell ugyanis jegyeznünk, 
hogy eddig felhozott bizonyítékaink, bármily nehéz volna is 
erejöktől megfosztani azokat, csak másodlagos jelentőségűek, 
és főérvünk ama nomenclatara nyelvi jellegén alapul, m*jlyben 
mind az előkelő egyéniségeknek, mind az egész nép nemzetségágai' 
nak tulajdonnevei foglultatnak, és melyek majdnem egytől-egyig a 
legrégibb török nyelvjárások egyikéhez tartoznak. Szívesen elismer- 
jük, hogy e nyelvi bizonyítéknak történeti adatokkal való 
támogatása nagyon kapóra jönne; de honnan vegyünk ilye- 
neket, szemben a byzanczi írók sovány, zavaros és meseszerű 
értesítéseivel ? Megengedve, hogy ha a hunok ethnikaí egyedisége 
felől némi tekintetben tisztában volnánk is, ki adhat nekünk 
pontos felvilágitást az avarokra, var-khunokra, és ezeknek az 
utigurok-, kutigurokhoz és az « arany hegynél » lakó törökökhöz 
való viszonyára nézve? Egy Theophylactüs, Jordanis stb. ho- 
mályos adatai semmi esetre sem, és így egészen természetesnek 
fogja találni mindenki, hogy mi annál makacsabbúl ragaszko- 
dunk a nyelvemlékekhez, mint a fenforgó körülmények közt az 
egyedül biztos alaphoz. Teljesen méltatva azon ellenvéleményt, 



30 A MAOTABOE EREDETE. 

mely a személyi és népi tulajdonnevek bizonyító erejét elégte- 
lennek nyilatkoztatja, mindjárt eleve föl kell a figyelmet arra 
hívnunk, hogy mindazok a jelenkor népeire, különösen az 
európaiakra vonatkozó elméletek a hajdankor népeire és a 
török-tatár eredetű népekre nem alkalmazhatók. Ha a személy- 
nevek dolgában a keresztény Európára és a moszlim Ázsiára 
utalnak, hol a kereszténység, illetőleg az iszlám felvételével a 
szlávoknál, germánoknál és frankoknál latin-görög, a törökök- 
nél és persáknál ellenben arab nevek jöttek használatba, s 
mindamellett nem lehet pl. tStephanus-, Teodor-, vagy Márkus- 
ról* vagy pedig Haszan, Ahmed és Musztafáról görög-latin, 
illetőleg arab eredetre következtetni, akkor már a miatt sem 
fogadhatjuk ezt el czáfolatlanúl, mivel ezek először csak ke- 
resztnevek, csak egyes mozzanatai idegen vallás vagy mívelő- 
dés befolyásának. Másodszor mivel az illetőknek tulajdonképi 
családi nevét mégis a nemzeti nyelvkincs szolgáltatta. Az a nép 
azonban, a melyről itt szó van, tudniillik a török-tatár, abban 
az időben még meglehetősen ment volt idegen vallás befolyásá- 
tól, idegen nevek fölvételére tehát korántsem lehet gondolni, 
és azt a történelem bizonyítja leginkább, mennyire megvédték 
magokat a törökök az iszlám megerősödtével a sémita betola- 
kodók ellenében. A törökök, moszlim hitvallásuk és testőrsze- 
repök daczára az első khaUfák mellett, az abbaszidák udvaránál 
megőrizték eredeti török neveiket. A Tarikhi Baihaki-, a Taba- 
kati Na»2ÍnhB,n és a Tarikhi Guzidében, hol a török dynastiákról 
ar Seldsukidák-, Sandsaridák-, Eharezmidák- és Ghaznevidák- 
ról van szó, a törökök rendkívül ritkán szerepelnek arab-persa, 
de annál többször török nevekkel, mint : Sevük-tigin (a kedves), 
Alp-tigin (a hős), Tugan (karvaly), Arslan (oroszlán), Tograul 
(a szétvagdaló), Sandáar (az átdöfő), Bik (első), Bektogdi (feje- 
delmi sarj), Eutulmié (boldog), Tekis (ütközet), Tutas (markolat), 
Bughra (hím teve), Berkjaruk (nagyon ragyogó), Baibarz (feje- 
delmi oroszlán), Kilidsarslán (arszlán-kard), Jolduz (csillag), 
ndeköz (a kinek a szeme a népen nyugszik), Eizil Arslan 



A HUNOK ÉS AVAROK. 31 

(vörös oroszlán), Sonkar (sólyom), Atsiz (névtelen) stb. még 
pedig azon korban, midőn a persák a semitizmus ellen vitt 
harczot már abbanhagyták és a hajdani Firuzok, Behramok és 
Sapurok arab nevekben tetszelegtek maguknak. Lephet-e meg 
valakit tehát, ha mi azt állitjok, hogy a törököknek már az 
iszlám előtti korszakban törökös neveik voltak, és e nevek 
viselőit, akár mint hunokat, avarokat, uturgurokat, vagy ultza- 
gurokat mutassák be őket a byzancziak, egészen egyszerűen 
.törököknek mondjuk ? 

Magától értetik, hogy még kevesbbé merülhet föl kétség a 
nemzetiségi nomenclaturának, t. i. az egyes nemzetségek, tör- 
zsök és családok neveinek eredeti voltát illetőleg. A szakadatlan 
átalakulást feltüntető nemzetségi viszonyok közepett itt-ott 
megesett ugyan, hogy a török nép egyes ágai vagy családjai az 
iszlám fölvétele óta arab-persa nevekkel ruházkodtak fel, pl. 
Ehodsalar, Seikhlar, Sufian, Kamaz stb. a turkomanok és ka- 
zakoknál — azonban már a régen névvel biró nagyobb töredé-^ 
kékre nézve e föltevés minden körülmény között ki van zárva. 
Egészen máskép alakúi a kérdés e nomenclatura belső értékét 
illetőleg, mivel e pontban mindenekelőtt ama sajnos tájékozat- 
lanságra kell rámutatnunk, mely e tekintetben még ma is ural- 
kodó az európai és ázsiai tudós világban. Századokon át tekin- 
tették egyes nemzeteknek az uigurokat, özbegeket, kipcakokat, 
kazakokat és kara-kirgizeket, jóllehet ezek valamint jelenleg, 
úgy ezelőtt is a közös török (szószerinti értelemben ember) 
névvel éltek ; és így cseppet sem kell csodálkoznunk, ha egy 
Pbiscus, Jobdanis, vagy Porphybogenitus a hunok-, avarok-, 
kotzagurok-, patzinakiták- és khazarokban önálló nemzeteket 
lát ? Ezért nem is habozunk egy pillanatig sem azt állítani, hogy 
ez és egyéb tulajdonnevek csak egyes törzseit és nemzet- 
ségeit jelentik ama népnek, mely magát töröknek hívta, és a 
mely, mint egyes egyedül összetartó ethnikai elem, Ehina 
északnyugoti határaitól a Duna-lapályokig húzódott, mert a 
mint rögtön szemébe ötlik a török nyelvjárások ismerőjének a 



32 



A MAGYAROK £RED£T£. 



hun-avar személynevek törökös jellege^ ép így állt a dolog az 
úgynevezett ethnikai tulajdonnevekkel^ melyek legnagyobbrészt 
minden nehézség nélkül visszaállíthatok eredeti alakjokba. 
Ebben központosul, tudvalevőleg, nézetünk föérve, és hogy 
ennek lehetőleg eleget tegyünk, első sorban is ama köntöst 
vegyük szemügyre, a melyben a kérdéses török szavak ránk 
jutottak, és csak azután fogjunk megmagyarázásukhoz. 

Hogy a török nyelvemlékek, az átírások idegen köntöse 
miatt, a melyben hozzánk jutának, igen sokat szenvedtek, sőt 
gyakran az érthetetlenségig el voltak ferdítve, — azt bizonyára 
alig szükséges mondani. Szerfölött sajnálatra méltó tény ugyanis, 
hogy azon krónikások, kik az ó-korban a török néppel foglal- 
koztak, többnyire oly nemzetiséghez tartoztak, melyeknek nyelve 
a török-tatár nyelvjárások hangtani sajátságainak visszadására 
természeténél fogva képtelen volt; sőt leggyakrabban oly írók 
voltak, kikről nyilván való, hogy a török nyelv tudását nélkü- 
lözték. Az arab alphabeta gyámoltalanságáról török szavak 
átírásában, és ama gonosz bánásmódról, melyben az arab 
történet- és földrajz-irók a török neveket részesítették, ne is 
tegyünk szót e helyütt. Azonban még rosszabbul áll a dolog a 
görögre vonatkozólag. Míg az arabban csupán az ö, ő, ü, ü, és i 
kettős magán- és z és c kettős mássalhangzók hiányzanak, 
addig a görög azonfölűl még az s és i-nek is híjával van, sőt 
általában az éles sziszegő hangzóknak ; és még ma is, közel 
700 éves együttélés után a törökkel, a görök pl. «dortundzi 
gun gotsedzek»-et mond «dördünnzi gün göéezek» helyett — 
épen mint a francziáiíl beszélő hellén «Zul viendra zodi pro- 
8zen-t» mond « Jules viendra jeudi prochain» helyett. Ily hang- 
szegény nyelvekkel természetesen a phonetikai tekintetben 
oly gazdag és annyira kifejlett török csak nehezen volt vissza- 
adható, és ama hibáikat, melyekbe egy Paghimeres, Chalco- 
coNDYLAs stb. estek török szók átírásánál, a modem görög írók 
is elkövetik, és kétségkívül egy Priscus, Teophanes stb. még 
annál inkább elkövették hún-avar tulajdonnevek átírásánál. 



JL HUNOK ÉS ATABOK. 33 

A görög alphabeta elégtelenségén éfi a szerzők nyelv-nem- 
tndásán kiyöl a hiba jórészét még a másolóknak kell betudni, 
sőt talán a bonni szövegek kiadóinak is, kik az idegen szókincs 
körül nem a megillető kritikával jártak el. Jelentékeny nehéz- 
séget képez azonkívül annak megkülönböztetése, mennyiben 
olvadt össze vagy sem a görög a^, 8^ és 0(; nominativusi végzet 
az eredeti török szóval, mert míg egyrészről MoovSioo/oc^ 
KoopiSa^oc, Bepd*/oc, laXo;, XaYavoi; Mondiukh-, Enridakh-, 
Szál-, és Ehagannak felel meg, addig másrészről meg Epva/, 
AsTYiCt'/ és Baai/-ot találunk Emakh, Dengizikh és Baszikh 
nevekre, tehát o;, ac és se nélkül. A vocalís kihangzásoknál sem 
lehet a görög (;-t szabályul elfogadni, és e tekintetben a szerzők 
és másolók részéről eléggé nem sajnálható önkényt tapasz- 
talunk. 

Szerencsére még is uralkodik a fő magán- és mással- 
hangzók átírásában bizonyos összhangzat, miről a következőket 
kell megjegyezni : 

a = gör. a ; és csak néhányszor van o-nal helyettesítve 
pl. XapopoTfl = Eharabaj; TCo:rov = Tsapan (PoRPHYROOENiTüg- 
nál), a mi talán inkább a másolók hanyagságának rovandó fel. 

b =r p pl. Balav (Baján) BooXyap (Bulgár), Baót/ (Baszikh) 
stb. E mellett azonban v jelentésében is előfordul így AitapooX 
(Dizavul), Apap (Avar) stb. 

c + z r= TC és 8t, Pl .TCspYa (éerge : sátor Porphyroge- 
NiTusnál KotCa^sp = Eacagur, MoovSioo-/ = Mundzuk. Világos, 
hogy a görög TC-a török é és z szoros megkülönböztetését alig 
engedi ; de még rosszabbul áU a dolog az éles á-sel, a melyre 
a görögben úgyszólva semmi megfelelőt sem találtunk, ha csak 
az E'3%a(i.-beli (Eskam, helyesebben Eskam) c-t ilyennek nem 
veszszük. 

g = 7 pl. Axaya (Akaga) Ovr^Yiflaioc (Onigiz.) 

i = i és 1J1 néha yj is, pl. AtigXXac (Attila), BX'gSac (Blida), 
ESpcov (Edikon). 

k = X pl. Kepxa (Kerka) Kav8ty (Kandikh). 

VijffBkBy: A ma^arole eredete, 3 



'^^ A MAOYAROK EREDETE. 

Tekintetbe véve a keménység nagy változatú fokait^ melye- 
ken ma is még a török nyelvterület minden vidékén a x-hang- 
zót kiejtik, könnyen megmagyarázható, hogy az illető szók 
görög átírása x = k-t, majd meg / — kh-t használt. Csak mint 
kihangzást találjuk majdnem mindenütt a görög / = kh-t. Pl. 
Epvax (Ernakh), KavSix (Kandikh), TooXSix (Tuldikh) stb. és ez 
igen helyes fölfogásra mutat, mivel a keleti szójárásokban a 
kihangzó k-t mindenütt erősen aspirálva ejtik ki. 

j = r pl. Bal'av (Baján). Mint kezdőbetűt, a későbbi szer- 
zők a j-t Tt-vel jelölik, pl. Fiaai = Jazi, Fiao^-xaTi = Jau-kati, 

I'tXa — Jila (PoRPHYROGENITÜS-nál). 

= o és (0. Kivételképen egyetlen egyszer ö is fordul 
elő so átírásában, így XTraiiCs'J^o'jv = Szparzögen. 

s = a, í és C is. Pl. EaXa^ (Eslas), XaX (Sal). 

u =o»j pl. oGvvot (Hunnoi). 

Más, az átírásnál előforduló sajátságokra, a hátul található 
névsor illető szavainál fogunk visszatérni. Itt csak anyit emlí- 
tünk, hogy az összes byzanczi írók között aránylag Priscus adja 
vissza leghívebben a török szókincs eredeti szövegét, míg a 
rákövetkező utódoknak, így a latinul író JoRDANisnak, a leg- 
nagyobb elferdítések esnek a rovására. 

Akármint álljon is a dolog, a személy- és nemzetiség-nevek 
kéznél levő anyaga elegendő bizonyítékot szolgáltat a hunok 
és avarok török nemzetiségére, mert ha az európai történetírók 
ama THBOPHANES-nél fönmaradt két szóból: « torna fratre» 
(fordulj meg testvér) Pannoniának VI. századbeli nyelvére akar- 
nak következtetni, akkor azt hiszszük, hogy az előttünk fekvő 
hetvennél több személy- és dolog-névből mi annál jogosabban 
vonhatunk le hasonló következtetéseket ! ? Egészben véve há- 
rom részre lehet osztani a meglevő anyagot: a) Azon tulajdon- 
nevek, melyek értelmére és török nyelvi jellegére a legcseké- 
lyebb kétség sem forog fenn. Ilyenek a többi közt Muniukh 
(zászló vagy zászlógömb), Irnakh (ifjú), Ornigiskl (magasrangú 
rabszolga), Oibara (oroszlán), Basikh (alacsony, zömök), Atakam 



A HUNOK ÉS AVAROK. 35 

(atya-pap), Baján (hatalmas), Tagma (bajtárs), Solakh (balog) stb. 
hj Azon tulajdonnevek, melyek magyarázata egy a végsÖ szó- 
tagban levő és a másolóktól vagy magoktól a szerzőktől eredő 
hiba folytán, a nélkül, hogy kétség forogna fenn, mégis részben 
kombináczión alapúi. így pl. Maniakh (nemes), Sandilkh (ra- 
jongó), Tarniakh (köröm), Donát (ékes) stb. c) Azon tulajdon- 
nevek, melyeket mint teljesen elferdítetteket, először megfej- 
teni, B azután megmagyarázni kell. Dyenek Skotta, Khelkhal, 
Irnas, Saragur stb. Ertelmökre nézve vagy erős állatokat jelent- 
vén, vagy egyéb bátorságra vonatkozó fogalmakat fejezvén ki, 
e személynevek török nyelvi jellegéről ép oly biztossággal kö- 
vetkeztethetni viselőik török nemzetiségére, mint pl. mi az 
Achiulf, Ataulfus, Burvista, Evermud, Fridigern, Hermannrich, 
Suanihilda, Thorismund nevek viselőiben góth eredetű férfiakat 
vagy nőket látunk, mivel a kölcsönzött nevek tömeges fölvétele 
a fennebb kifejtett okoknál fogva lehetetlen. 

Hasonló természetűek a törzs-, nemzetség- és családnevek. 
Hogy e nevek faji meghatározásába bocsátkozni, azaz eldön- 
teni, vájjon hunok, avarok, akatzirok, utigurok stb. nemzeteket, 
népeket, vagy csupán azoknak egj'es törzseit és nemzetségeit 
képviselik-e — nagyon nehéz, sőt vakmerőség, arról előbb tet- 
tünk említést. Mi az utóbbit sokkal valóbbszinűnek tartjuk, és 
alkalmilag megjegyezzük, hogy mindenesetre nem a vak vélet 
len műve, ha hét törzsnév, ú. m. Biturgur, Kuturgur, Eotzagur 
Saragur, Ultziagur, Unnugur és Uturgur gur melléknévi képző 
vei fordul elő, melylyel a török törzsnevek legrégebbike, t. i 
l'tgur vagy Uigur képezve van. Nem csekély érdekű az a körűi 
meny sem, hogy a hunoknak vagy avaroknak adott nemzetség 
vagy családnevek közt olyanok is akadnak, melyek Basid-ed 
DiN-TABiBi-nak hét századdal később keletkezett történeti művé 
ben, mely tudvalevőleg mongol-török hagj'ományon nyugszik 
benfoglaltatnak ; így pl. Sabii- (v. ö. j-fr^-^ Sibir, Türk mesebeli 
ősnek fia), Unnugur, Theophylacius (v. ö. /y^^ysjy On Uigur) 
és még mások. 

3- 



;'6 



A MAGYAROK EREDETf. 



Egyébiránt a mily kevéssé engedik meg a bjzancziak szttk 
adatai a húnok^ avarok és más törzsek kölcsönös ethnikai viszo- 
nyainak pontos meghatározását, épen oly nehéz az utóbbiak 
rokonsági fokát a távol keleten, illetőleg Ázsia északkeleti ré- 
szén hatramaradt testvéreikhez meghatározni. A kérdés, vájjon 
a hunok és avarok a mongolokhoz vagy törökökhöz számitan- 
dók-e, mint fölösleges, már csak azért is felelet nélkül hagy- 
ható, mivel a mongolok abban az időben még az elrejtettség 
zugolyában éltek, mig a törökök már akkor, és még előbb a 
legkülönfélébb nevek alatt tették magokat ismeretesekké. Sok- 
kal érdekesebbnek látszik előttünk az a kérdés, vájjon a föld- 
rajzilag oly annjira elteijedt török nép mely részéhez számi- 
tandók a hunok és avarok; — és erre nézve az előttünk fekvő 
emlékek hang- és nyelvtani jellege nagyon csekély ugyan, de 
még sem megvetendő felvilágosítást nyújt. Az világlik ugyan 
is ki, hogy valamint a nyelvkincs, úgy magok az alakok is azon 
török szójárásokhoz közelednek, melyek még ma is határfalat 
képeznek a török és mongol nyelvterület között; tehát azon 
török tájszólásokhoz, melyek az idegen iráni és sémi befolyást 
legkevesbbé érezték, és igy ős-typusukat legépebben örzék meg. 
E mellett szól a kiválólag altái-kirgiz melléknévi suffíxum tik 
ezekben : Kandik, Tuldik stb. ; ta ige-névi rag, ebben okta = 
lőni, az inkább elterjedt la (okla) helyett, és a mi a szókincset 
illeti, e szók : Baján, Atakam, Dokhia stb. A hunok és avarok 
legközelebbi rokonaiul tehát, a fődologra nézve, a mai kirgizek 
és altáiakat, a bajdani uigurokat, szóval az Irtis és Jeniszei 
folyamvidékének törökjeit és a Thien-San északi részén tartóz- 
kodó hajdani uigurokat lehetne megjelölni, mint oly törököket, 
kik a sámán hitnek legtovább hívei maradtak, és méltán megér- 
demlik, hogy noLx* éfo/TÍv törököknek hivassanak. 



Azt hiszszük, hogy e részint ethnographiai, részint nyelvi 
bizonyítékokkal a hunok és avarok török eredetét eléggé meg- 
győzőleg kimutattuk. Nem nyaka-tekert, erőszakolt etymolo- 



A HUNOK ÉS AVAROK. 37 

giákkal , sem egyéb , a levegőből kapott elméletekkel nem 
lépünk fel; hanem legnagyobb részt oly tényekkel, melyeket a 
mai török nomád világ belső életének ismerője, de különösen 
minden, a turkológia mai állásával ismerős, búvár elfogadhat 
Ha munkánk végeredményére e mező oly sok tudós kutatójától 
eltérünk, ezt semmi különös önteltségnek, sem semmi elfogult- 
Ságnak nem kell betudni az* ural-altái népek egyike vagy má- 
sika iránt, hanem egyes-egyedül azon nyelvtanulmányoknak, 
melyeknek e sorok írója, mint szakmájának, évtizedeket szen- 
telt Azt semmi esetre sem lehet szemünkre hányni, hogy oly 
számos becses előmunkálatokról szándékosan nem akartunk 
volna tudni, mivel a DEauioNES-től HuNFALVv-ig terjedő elő- 
munkálatok kritikai czáfolata először ez értekezést haszon nél- 
kül meghosszabbította volna, másodszor mivel a tudós búvárok 
többségének ama forrás, melyből mi első sorban merítettünk, 
nem is állott rendelkezésökre. Hiszen maga Hukfalvy mondja, 
a ki mindenesetre a legilletékesebb az újabbak közt: «A hunok 
nemzetisége tehát sem az egyetemes történelemből, sem a ma- 
gyarok történelméből meg nem határozható. Az egyedül helyes 
útmutatót és hiteles tanút pedig, a nyelvet, teljesen nélkülöz- 
zük!.^ És a minek egy Hunfal vy híjával volt, az, nem is szólva 
a régebbi történetírókról, BoFssLER-ben, JiRECEK-ben, Éafarik- 
ban, TeiERRY-ban és minden más modem tudósban még inkább 
hiányzott A nagy és jelentékeny hiba, melyet itt elkövettek, az, 
hogy a török nyelvkincs fölhasználásánál a legrosszabb forrá- 
sokhoz pl. az oszmánhoz, tehát oly nyelvhez fordultak, mely 
már nyugoti Ázsiában feltüntekor persa-arab kölcsön vett szók- 
kal eredeti jellegéből kiforgatva, a kutatónak nagyon ritkán 
volt képes segédkezet nyújtani. Példa gyanánt csak kettőt aka- 
rok ama rejtvényszerü, az ó-bulgárból fenmaradt szavak közül 
felhozni, melyeket, eddigelé sokféleképen értelmezgettek, a nél- 
^^ hogy helyes megfejtésöket eltalálták volna. Az egyik az 

* Magyarorsgág ethnographiája. 253. 1. 



38 A MAGTAROK EREDETE. 

iBN-FozLÁNtól átvett sidéu, helyesebben sildsil : méhsör, melyet 
tévesen szláv eredetűnek tartottak^ határozottan török ; de ter- 
mészetesen oszmán szótárban sem található ; de annál könnyeb- 
ben keleti törökben, hol siidsil bort (lásd : Khulaszei Abdaszi) 
és rdest (lásd : Büdagow L 641) jelent. Egy másik szó, pl. a Por- 
PHYRooENiTüs-tól használt BoXiac az az Volias-Tarkhan = magas 
állás a régi bulgároknál. E szó megfejthető ugyan az oszmán 
nyelvből, de előbb helyesen olvasandó, mivel BoXt nem egyéb, 
mint az arab ^^^ Vali z= helyettes, helytartó, mely méltóság- 
nevet a bulgárok épén úgy Bagdadból vették kölcsön, mint a 
már korábban átvett emir czímet. 

Bár mekkora philologiai jártassága legyen is a kutatónak, 
ennek csak akkor veheti hasznát, ha beható, és mondjuk ki ke- 
reken, lehetőleg teljes jártasság áll rendelkezésére az össze- 
hasonlítható nyelvanyag körűi, és mivel a turkológia csak a 
közel múltban talált buzgóbb ápolásra, de eddig még nem vált 
a tudományos világ közkincsévé, ennélfogva az újkor ethnolo- 
gusának a keleti török nyelv kellő figyelmen kívül hagyását 
még nem számithatjuk be és az ebből eredő tévedések miatt, 
nem igen vonhatjuk kérdőre. Ázsia mind inkább megnyíUk 
előttünk; nyelveinek és erkölcseinek pontos ismerete mind- 
inkább gyarapszik, és mennél erősebb fény derül föl jelenlegi 
viszonyai fölött, annál gyorsabban fog szétf oszlani ama sűrű 
köd is, mely múltját eddig még eltakarta előlünk. 



IV. 



HÜN-AVAB SZÓ- ÉS NÉV- 

LAJSTEOM. 



Akkaga (Axxa'fá) egy, a tauriai hegyek keleti oldalán 
levő tartománynak, valamint az azon uralkodó fejedelemnönek 
a neve. Ak-aga = fehér úr vagy fejedelem, s úgy látszik, hogy 
a fejedelemnö méltóságát jelöli. V. ö. ak-baslik = nö; szórói- 
szóra: fehér fejti, továbbá a magy. fehér személy = nö sze- 
mély; végre pedig MENANDER-nél előforduló Anaga, az utigurok 
egy másik fejedelemnőjének a neve, szószerinti jelentése sze- 
rint: úrnő, parancsolónő, ebből hogy Ana = anya, nő és aga 
= úr. (Men. 399.) 

Akatzir (AxatCíf^) neve egy hún törzs vagy nemzetségnek 
és különféle szerzők Akatir, Akatzri, Agazir stb.-nek nevezik. 
Valószinűleg az első változat a helyes, mely Paiscus-nál is 
előkerül és belőle tisztán kitűnik a török ak-kacir = fehér 
phőnix. Kaéir azon mesés madár török elnevezése, mely 100() 
évig él el és a halhatatlanságra törekvőket a felső régiókba 
viszi. (Y. ö. BuDAGOv oroszul megjelent török-tatár szótárát 
U. B. 7.) Ezen névnek a később előkerülő Ehazárral való azo- 
nosítása nyelvészeti szempontból merő lehetetlenség. (Pb. 1 58.) 

Akiim előkelő hunnak neve a byzaneziak szolgálatában, 
talán azonosítható vele a török ak-kum = fehér homok, esetleg 
akin, akim = betörés, száguldó csapot. 

Anaga (A vafa) az utigurok egyik fejedelemnőjének a névé. 
Lásd. Akkaga. (Men. 498.) 



40 A MAGTAROK EREDETE. 

Attakam (Atraxá|i) előkelő hunnak a neve^ kit a byzan- 
cziak Attilának szökevény gyanánt szolgáltattak vissza. Helyeseb- 
ben Ata-kam s jelent atya-papot, ata = atya, s kam = sámán 
pap, varázsló. E nemű összetételek ma is gyakoriak a moszlim 
törököknél ; pl. Baba-akhond = atya-tanitó, vagy Daji-moUah 
= tefltrér-moUa. Ata-kam mindenesetre a hun kor figyelemre 
legméltóbb nyelvemlékei közé tartozik. (Pr, 168.) 

Attila (AiTjXXa^;) a híres hún király neve. A görögös vég a<: 
elhagyásával, tulajdonképen Attil vagy Atil fogadható el névnek, 
de még ez alakjában is ellenkezik a török hangtan phonetikai 
törvényeivel; hitelesebbnek látszik az ó-német Etzel vagy a 
magyar Etel már azért is, mert az ó-török Etil, Itil általában 
annyi, mint : nagy folyam (v. ö. Budagov Sravnitelni, Slovar 
I. k. 18.) s egyúttal a Volga nevét is jelenti. Thierby véleménye 
csak annyiban fogadható el, a mennyiben a hún király neve 
jelentésileg a tnagy folyó* fogalmát és így nem kizárólag a 
Volgáéi tartalmazza, s viselőjének is bizonyosan, mint Dsengiz- 
nél, csak később adatott, valószínűleg gyors és hatalmas pálya- 
futásának jellemzéséül. 

Bajan (Baiavo<;). Az avarok khagánjának, azaz fejedel- 
mének neve ; a keleti török nomádoknál és a mongoloknál még 
ma is használt tulajdon név, gazdag, hatalmaz, nemei jelen- 
téssel. Nagy valószínűséggel Baján itt inkább czimnek, mint 
tulajdon névnek veendő, történetesen mint a Eözép-Azsiábau 
ma is használatos ar. Badevlet s= boldog, nemes, mely fejedelmi 
czim a nép szájában gyakran tulajdonnév gyanánt használtatik. 

Barez, Theophanes szerint egy hún-sabir asszonynak 
neve, ki egy hadsereg élén a kelet-rómaiakhoz csatlakozott ; e 
török szótól : jm«L hars = párducz, leopárd, mely gyakran 
fordul elő mint tulajdonnév. 

Basikh (Baotx) az úgynevezett királyi skythák egy vezé- 
rének neve, ki a Médek földére tett betörése által ismeretes. 
Basikh török melléknév e jelentéssel: alacsony, zömök; has 
(nyomni, lenyomni) gyökszótól. (Pr. 200,) 



HÚN-AVAR BZÓ- ÉS NÉVLAJSTROM. *1 

Berikh (Bspíxo^) előkelő hónnak neve. Vagy a b(*r (adni) 
törzBSzótagból vezetlietö le, vagy ebből : bar (bírni, birtokolni), 
és az ó-török ikh képző hozzáadásával jelent első esetben : ado- 
mány, ajándékot, — második esetben: birtok, kormányozás. 
V. ö. osz.-barik (háztartás) értelemben vehető. Pr. 203.) 

Bittugor, Biturgur, egy hún törzs neve, melyet Bitgornak 
is (Bírjfop) neveznek. Utóbbi változat leghelyesebbnek látszik előt- 
tünk, de bármelyik legyen is az, mindenkor könnyen fölismer- 
hető a török bitgür z^ növekedő, vagy bitürgür = a kiirtó szók- 
ból. (JoR. 182.) 

Bleda (BX-yjSa;) Attilának egyik testvére és Mnnzuk fia. 
— A görög átírás és az a^ névszó képző tekintetbe vételével 
akár Vlid-nék akár Blid-nek hangozhatott, de sohasem Bléd- 
nek, még kevesbbé pedig Bledá-nsk. De nem tekintve a belső 
és véghangokat, két mássalhangzóból álló kezdő hang kezdetle^- 
ges szóban nem alakulhat, mivel ezek kiejtése török-tatárnak 
merő lehetetlenség. Tehát az ural-altái nyelvek természetéből 
folyólag, azt hiszszük, hogy legközelebb áll a lehetőséghez, ha 
Attila testvérének nevét BUdre, helyesebben Bidüt = felhőre 
vezetjük vissza. (Jor. 1 28.) 

Bokolavra (BoxoXa^pa) jelentése Thbophylactus szerint: 
sacerdoB magnus, főpap, varázsló : és utóbbi értelmében meg 
is magyarázható, ha felhozzuk, hogy bikiü vagy böjü lekötés, 
varázs, bögüler (mit a görög csak bogolar, bogolaur által 
fejezhet ki), vagy böjüler pedig varázsló papot vagy a varázslás 
szertartását jelenti. (Theophyl. 47.) 

Dengizikh (AeinfLCtx)* Attila egyik fiának neve. E szót 
első pillanatra a török dengiz-zel = tenger, lehetne összefüg- 
gésbe hozni ; mégis a végszótag ikh nem görög eredetű, hanem 
azon eredeti szóhoz tartozik, melyben a keleti török ting-kuik 
z= igen tüzes, igen heves ; ting = igen, nagyon, és kizik = 
tüzes, heves, — rossz átírását vehetjük észre. Eézzelfoghatólag, 
ée bizonyára hangzásra is Ding-kizig a Temndsin későbbi 
nevéhez t. i. Cing-giz = igen heves, áll legközelebb. (Pr. 5 — 8.) 



42 



A MAGTÁROK EREDETE. 



Dizabul (A'-CaPooX) Dizavul és Dizaul, a törökök királya, 
kihez Jnstinus követül ZEMAucHos-t küldte. JBelveBebben Dizeől, 
Dizevülnek kell nevezni; a szó jelentése: rendelő, intéző, 
ettől : tiz, diz = rendelni, intézni és a névszóképző : eul, eöl, 
aul. (Men. 296.) 

Dokhia (8o*/ta) Menander szerint a halotti tor hún-avar 
neve. Határozottan téves értelmezés a byzancziak részéről, mert 
ha a halotti tort illető szokások felől kérdezősködve, az avarok 
vagy hunok feleltek is ; a felelet, a mit kaptak, egyedül csak a 
toka, tokha = szokás, használat lehetett. 

Donát (Aóvatoí) hún főnök, ki Olympiadorushoz követ- 
ségbe ment volt; első részét képezi egy török szónak, melynek 
alapszava ez igetörzs : donat, tonat = ékesít, diszesit, tisztít. 
(Men. 455.) 

Edekhon (Eőr^/wv) Attilának Theodosiushoz küldött kö- 
vete. Mindenek előtt meg kellene állapítani, hogy az a)v végszó- 
tag görög eredettt-e, vagj'^ a szóhoz tartozó. Ez utóbbi sokkal 
valószínűbbnek látszik, először mert az e nemű görög ragaszté- 
kok csak ritkán, és ha előkerülnek is o-val, de soha se oi-val 
fordulnak elő. Ez esetben Edekhont, helyesebben Edikhont 
edik kiln = szerencsés nappal kell helyettesíteni. Edik, Étig 
ugyanis az ujgur etkü, edkü = szerencsés, üdvös, jó legrégibb 
alakja kün pedig napot jelent. (P«. 146.) 

Ellák Attilának egyik fia, a kit a Gepidák öltek meg. Az 
e kezdő hang és az a belső hang, a török euphonia szabálya 
szerint, nem állhatnak meg egymás mellett. Azért tehát úgy 
látszik, hogy e szó helyesebb változata, íii<7 A:, jobban ji7Za/c = 
a fénylő, a sugárzó. Egyébiránt nincs kizárva az a lehetőség 
sem, hogy £JítóÁr-ban a török középkorban gyakran előkerülő 
Ilik, Illik elferdítését ne lássuk, mely több fejedelem neve és 
jelentése : berezeg, legelső. Ilik Chan neve egy kelet-turkesz- 
tani híres fejedelemnek. (Jor. 1 74.) 

Emendzur Attila egyik fiának a neve. A sok változat 
közül, a melyeket Jordanis közöl (177. 1.), a fönnebbi látszik 



HÚN-AVAR SZÓ- ÉB NÉVLAJSTROM. ^3 

legközelebb állónak az eredeti szóhoz. Emnedzur, helyesebben 
emenedur szó szerint fáradozót jelent, a ki valamiben fárado- 
zik és aoristosa az emenmek = fáradozni, vesződni igének. 
(JoR. 177.) 

Eskam ('Epxapt) egy hunnak neve, kinek leányát Attila 
nőül vette, és nem a leánynak magának a neve, mint ezt Szabó 
K. Priscus részleteinek magyarra fordításában elfogadja, bár 
épen a bonni kiadásban, még pedig a tárgymutatóban ez áll : 
•Escam, Hunnus, páter puellse ab Atila in matrimoniam 
ducta&». E szó, épen úgy mint Ata-kam (lásd ezt), össze van 
téve ezekből : es, helyesebben es = barát, társ, és kam =r papj 
8 a mint Ata-kam = atya-pap, úgy jelent Es-kam barát-papot. 
(Pb. 183.) 

Giesm (Teophanes szerint rtéa|Jio<;) Attila egyik liániik 
neve. Mint az átírás alapelveiből kitűnik, a gamma i előtt 
átalában j-nek olvasandó. Giesmei tehát helyesebben Jesm-, 
vagy Jism-nek kell olvasni, melyben én a török Jisim-et = 
villám, veszem észre ; itt ez tulajdonnév, hasonló Jildirimhez 
= villám, mely egy oszmán szultánnak neve. 

Hunok, görög és latin szerzők Xoovvot, Xoovot, X)tjvvoi, 
Hunni, chunni néven nevezték és azon népet vagy néptörzset 
értették rajta, mely az Y. században az Ural és Yolga mindkét 
partján elterülő hazájából keleti Európába tört. Mindenek előtt 
azt véljük, hogy a magyar kun, melyen Kumania tatár népét 
értik, szórói-szóra azonos a Hun vagy Khunnal, és minthogy 
az ü középhangzó határozottan nyújtott alakú, igen valószínű, 
hogy kán vagy chtm a régibb koguu, illetőleg kovum, koumbúl 
van összevonva, mely jelent sereget, csoportot, melyet az 
ellenség üldözésére küldenek. Annyival is inkább, mert a belső 
hangbeli gutturalisok beolvadása néhány nyelvjárásban, külö- 
nösen az altaiban még ma is szabály. V. ö. júr és jakur (igazat 
mond), júk és jakuk = közel, um és ogum, ovum = liszt stb. 
A nélkül, hegy a hunok és kunok közt e helyen történelmi 



44 A SfAGTAROK EREDETE. 

ösfizeköttetést akarnánk keresni, jnindkét név azonossága mi 
előttünk kétségtelen. 

Hunnivar, a hely, hová a hunoknak, Yalemir által le- 
győzetve, visszahúzódniok kellé. Ez a hely JoRDANis-nál annyi- 
ban alapszik tévedésen, mivel a nevezett szót, bár helyrajzi 
megjelölését bírjuk, inkább az azon vidéken lakó töredék hún 
népeknek, és ugyan a Yar-húnok avagy Varehonitáknak szokott 
nevéül fogadják el, mint az egyes részek elhelyezéséből kitűnik. 
A magyar történészek theoriái, melyek a végszótag var-höl a 
magyar vár-at (ismeretes persa eredetű jb bar =: fal, vár) akar 
ják kimagyarázni, és Hunnivart így fordítják : Hunok vára, már 
azért is üres föltevésekkel vannak megterhelve, mert Jordanis 
(180. 1.) Húnivar alatt semmiféle erősséget, hanem csapán csak 
egy vidéket ért, a mennyiben ezt mondja : eas partes Scythiap .. 
quas Danapri amnis fiuenta praetermeant, quap (t. i. partes) 
lingua 8ua Hnnnivar appellant. (Jor. 180.) 

Imakli, Emakh ("Epvayj Attila egyik fiának neve. Török 
összetétel : ír, er = férfi és inak = ifjabb fivér. Imakh, Ir-inak 
ifjonczot jelent, tehát épen úgy mint a fönnebbi némileg ellen- 
tett kir-inak, kirnak ifjú leányt, mai használata szerint szeretőt, 
ágyasnőt jelent. A mongoloknál is kisasszonynak nevezik az 
ágyaanőt. Érdekes továbbá tudni, hogy mint ir-inak és kir-inak 
a mindkét nemű ifjabb korra vonatkozik, úgy alakult az idősebb 
kori fokozat jelölésére is hasonló compositum, még pedig ir-aka 
= idősebb férfi, és kiraka = idősebb asszony, melyek közül 
az első még ma is használatos, az utóbbi ellenben Eerka 
(Kspxa-Creca) tulajdonnévben, a mint Priscüs Attila egyik 
nejét nevezi, maradt fel számunkra. (Pr. 161.) 

Imasz, Emasz (^Epva^) Attila fegifjabb fiának neve ; a 
görögös at; végszótag tekintetbe vételével falcserélésnek látszik 
előttünk a már említett írnak tulajdonéweL 

Jugur, jagur méltóság neve az avaroknál; jelentése: jö- 
vendölő, pap, és látszólag elferdítése a jagur, jakur-nsk = jö- 



HÚN-AVAR SZÓ- ÉS NÉVLAJSTROM. 46 

vendölni, jósolni melj^ek újabb alakja a gutturálís belső hang- 
zónak beolvadásából áll;ja-ur \a>gy jaurc-i = jós. 

Kamos, és nem kam, mint Pmscüs latin fordítása mu- 
tatja, mert az accusativns a görög szövegben — xdjiav oi 
^p^pot xáXooatv oL^ib — egy 0(;-ra végződő nominativust hagy 
föltételezni. Kamosz, önmagától érthetőleg a török-tatár kímis 
komus-sBl = kanczatejböl készült ital — azonos (lásd : Primi- 
tive Kultur des turko-tartarischen Volkes 96. 1.) (Pií. 183.) 

Kan, vagy Kani azon avar követ neve, ki 811 -ben Aachen- 
ben, Nagy Károlynál beszélt : úgy látszik, a török kan = vér 
vagy kam-pap azonos vele. , 

Kandikh (Kav<Sr/) az avarok egy részétől Justinianhoz 
küldött követnek neve. Török szó, e jelentéssel : véres ; kan = 
vér, és diky melléknévképzö, mely utóbbi még csak néhány, 
keleten és északkeleten élő nomád törzs sajátja, délen és dél- 
nyugaton még lik, lik alakban is előkerül. (Mbn. 28á.) 

Eerka, Attila egyik nejének neve. (Lásd: írnak.) (Pr.197.) 

Khakan (Xa^avot;) az összes törököknél és mongoloknál 
még ma is használatos fejedelmi czím, melyből a későbbi kaan 
{\j^) és chan (vijL^) eredtek. E szó gyanítható eredetére nézve 
lásd: Primitive Kultur des Tarko-tartarischen Volkcs (185. 1.) 
Vonatkozással a Khakan és Kaan közt levő viszonyra, a hol 
a belső torokhangok összeolvadása altaí eredetre vezethető 
vissza, jegyezzük meg, hogy tévedésen alapúi, hogy a khan czim 
már az Avaroknál vagy épen a hunoknál alkalmazásban volt, a 
mint azt Thierry Atilla törté nefehen teszi, mert a khan czím 
csak a mongoloknak Nyugot-Azsiában történt föllépte után 
íülott elő. (Men. 284.) 

KTi elkhal ( XsXy áX) előkelő hunnak neve. A török euphonia 
törvényeibe ütköző hangviszony, e én a egy és ugyanazon szó- 
ban me^anit bennünket arra is, hogy a görög átírás a török 
szóban khalkhal-, helyesebben kalkal , kalkaul-ra változik, és e 
szónak jelentése = a fölemelkedő, kaik igetörzsből, és aal név- 
képzőből. (Pr. 163.) 



^ A MAGYAROK EREDETE. 

Kharaton (Xápatov) egy hún főnök, kit ajándékokkal 
Byzancz megingatott ; török szó, összetéve ebből : kara = fe- 
kete, és ton = szín, ruha, és innen fekete színűt, vagy fekete 
ruhást jelent. (Olympiodorus 45»i.) 

TOiinia.Ikh (XivtaXyo? és XtvíaX), az utigurok követének 
neve Justinianusnál. A két változat közül az első helyesebbnek 
látszik, még pedig egy összetétellel van dolgunk, t. i. ezzel : 
kini-alik vagy alak = valaki, ki bosszút áll ; kin = bosszú, gyű- 
lölség, és al == megvesz, megkap. 

Eotzager (KorCaTTjp) egy néptörzs neve a varkhunok 
között; eredetileg; katsagur <a futó) vagy kozagur (a vénülő), 
esetleg kötskür is lehetett, = nomád, ide oda hurczolkodó. 
(Theophyl. 286.) 

Eokh. (Kóyj, Baján követe PRlscüs-hoz, a byzancziak had- 
vezéréhez. Úgy látszik, hogy a görög xó/, kok-ból, helyesebben 
kök-hői = zöld, kék, ered ; melléknév, mely gyakoi*ta használ- 
tatik tulajdonnév gyanánt. (Thfophyl. 285.) 

Eunaxolan (Koova^oXá) egyike a török Ehagán három 
szövetségeseinek. Az n a latin átírásban szükségtelen, s az össze- 
tétel e szóban könnyen felismerhető ; konak-sala, helyesebben 
konak-salar = a ki szállást csinál, szállásmester. (Tiieophyl. 285.) 

Kiinklia (Ko^Y/a), Priscüs szerint (220. o.) azon hún 
hadvezérnek neve, kit Firuz persa királylyal békét kötni küld- 
tek ki. Tekintettel azon körűlményre,^ hogy az a vagy kha vég- 
szótag a régibb és keleti török tájbeszédben lehetetlen volt, 
mivel itt csak ak vagy khak gondolható ; azt hiszszük e szóban 
a régi 6ag. katig kunk-oi = holló, sötétszürke, fedezhető föl. 
(Pr. 220.) 

Euridakh, az akatzirok fejedelmének neve. A török 
kurudakh = puszta hegy, elferdítésének látszik. (Pr. 181.) 

Kursikh (Koopot/) azon hún vezérnek a neve,kiPersiába 
betört. Első sorban e szó alatt a török kurszak vagy kurszakh 
érthető, melynek jelentése : az emberi test belseje és elvont 
értelemben az uigurban eredet, sziüetés. (Pr. 202.) 



HÚN-AVAR SZÓ- ÉB NÉVLAJSTROM. 4f7 

Kuturgnr, egy hún néptörzs neve, mint uturgur, e törzs- 
szóból kut, illetve a kutur igéből,' mely = nőni, boldog- avagy 
szerencsésnek lenni, és szószerint, — a melléknév képző : gur- 
ral — oly valakit jelent, ki nőhet, vagy boldog lehet. (Men.344.) 

Mama CMa(ia) azon előkelő hún neve, kit mint szöke- 
vényt a byzancziak Attilának kiszolgáltattak ; a középkorban a 
törökök és mongoloknál előforduló tulajdonnév. Y. ö. Mamái 
szultán = az arany csorda egy fejedelme. (Pr. 168.) 

Maniakh. (Mavíay), szamarkandi török fejedelem Justi- 
nianus idejében; könnyen azonosítható a kara kirgizeknél még 
ma is használt Manap, Manakh = fejedelem, nemessel. Meg 
kell jegyeznünk, hogy a ma csak a kara-kirgizeknél használt 
Manap, tulajdonképen összetétel, még pedig ebből : man (a fo- 
galom alapszava = magas, kiváló) és ap apa (atya) ; épen úgy, 
mint Mának ered ebből : man és aka. (Men. 296.) 

Mimdo Attila egyik unokájának neve ; némelyek Mund- 
zuk diminutivumának tartják; e látszat azonban téves, mert 
mufido, helyesebben mundu, niündíi régi török-tatár szó : kopja, 
lándzsa, értelemmel. (V. ö. Í!ag. nyelvtanulmányokhoz mellékelt 
szótárom, továbbá Budagov II. á68. o.) (Jor. 200.) 

Mundzuk (MoovStoo/o;) Attila atyja, a mint őt Priscus 
jelentéktelen változatokkal a többi byzanczi írókkal egyetem- 
ben nevezi. Mundzuk, helyesebben Mundzuk, Mondzuk, tiszta 
török szó, zászló, tulaj donképen zászlófej, kláris, almanemü 
gömbölyűség jelentésében, melybe a lófark, a török nép kezdet- 
leges lobogója erősíttetett, és mely után később az egész katonai 
jelvény e nevet tartámeg. Mundzuk legrégibb szó e jelentésben, 
egyszersmind jelvénye a saman istentiszteletnek ; a többi elne- 
vezés, mint bajrak és sandsak (lásd tőlem : Primitive Cultur des 
tiirk'tatarischen Volkes 138.1.) mind alsóbbrendű katonai jelvény, 
és későbbi eredetű. (Pr. 150.) 

Oibarsz (ÖTjPapaíoí) Attila egyik bátyjának neve; össze 
van téve ot = erdő, völgy-, és haru = párducz szókból, hasonló 
a rokon jol-bars-hoz, melynek mindegyike az oroszlán vagy 



48 



A MAGTÁROK ERBDSTE. 



párdncz egy faját jelenti. Mindkét állat zoológiai külömbsége 
felől nem vagyok tisztában, s ép oly kevéssé a Jolbars elneve- 
zésre vonatkozólag, melynek szójelentése úti-párducz ? (Pk. 208.) 

Oktar, Mundzuk fivére, és Attila elődje a hunok fölötti 
uralomban. A szó jelentése: vadász, ettől: ok = lövőszer, nyíl. 
Itt a régi igealak van meg ; okta (éag. és oszm. okla) = lőni, 
nyilazni, még pedik a praesens indícativus harmadik személyé* 
ben, mely tudvalevőleg a törökben mint nomen verbale hasz- 
nálatos. (JoB. \ÍS.) 

Oneges, helyesebben Onigis, mint a görög átírás, 'Ovtj- 
'pf^aioc mutatja, Attila első miniszterének azaz tanácsadójáiiak 
neve. A görög hangzású r/pr^aio; s» vezér, és az illető férfi 
görög eredete következtében, sokan e szót görögnek tartot- 
ták^ és hún vezér-nek forditák. Mi semmikép sem osztozkod- 
hatunk e nézetben, sőt inkább török szónak tartjuk Onigis-t, 
összetéve ebből : oni-igis = valaki, kinek hangja, azaz beszéde 
magas, tehát hatalmas avagy nagy szavú (Fb. 1 70.) 

Ornigiskl (OopviYíaxXoo), Dengizik fia. E török tulajdon- 
név a következő három szóból áll, om = méltóság, állás ; igis 
= magas, és kul = rabszolga. Ornigiskl, helyesebben omi-igis- 
kul = magas áUású rabszolga, minden valószínűség szerint 
vonatkozik előbb alacsony, később magas állására jutott rab- 
szolgára; mely nemű állásemelkedés, a török- tatár népek társa- 
dalmi viszonyainál fogva, nem tartozik a ritkaságok közé. 

Sabir, Savir, (Zapsípoa) hún néptörzs egy név, mely 
némi változattal a törökök eredete felől irt legrégibb történeti 
művekben, az arab-persa átírásban, mint r^s^^ szebir, szibir, 
fordul elő. A byzanczi szerzők után előttünk fekvő alak a he- 
lyesebb, melyben szabir, szabar, szapar = bevágni, beütni, 
jelentéssel bír, e törzsszóból : szap. (P. 1 58. Men. 284.) 

Sadag/egy hún nemzetség neve; (Jobdanis szerint ISá. o.) 
egészen sértetlen maradt török szó, e jelentésben : tegez. 

Sal (ZáXoí) egy hún törzs; vagy a török sal = tutaj, vagy 
sal igével = vet, amire vetemedik, megragad, azonosítható. 



HÚN-AVAR SZÓ- ÉS NÉVLAJSTROM. ♦ö 

Utóbbi a még ma is létező Salar^ ftvagy Salor (Turkoman) törzs- 
nek nevében föllelhető. Meg kell jegyezni, hogy a Salorok 
e nevet már az arab foglalás idejében Transoxaniában visel* 
ték. (Men. á84.) 

Sandilkh (ZavStX/) az utigurok vezére, helyesebben San- 
dilak = ábrándozó, csapongó, ki képzelet avagy képzelő tehet- 
ségben gazdag, ettől sangi vagy sandi = tévelygés, képzelgés ; 
igealakja : sandilamak. Mi itt Sandilikh-ot fogadjuk el, bár egy 
másik változata a szónak Sandil-nak hangzik, de ez, tekintve 
a jelentést, igen kevés különbséget tesz. Vonatkozva a hang- 
zásra, Sandilk, khinialkh-hoz csatlakozik. (Lásd : ezt.) (Men. 845.) 

Saragtír (lapá-foopoi) hűn néptörzs, mely az akatzirokkal 
hadakozott Persiában. Yalószinű összetétel ebből : sári uigur = ' 
sárga uigurok : megjegyzendő, hogy uigar jóllehet mint tulaj- 
donnév ismeretes, gyűjtőnévvel társaság, egyesület jelentésében 
fogadható el. Nincs kizárva a lehetőség, hogy Saragurban egy 
igenév fedezhető fel, ettől sar = csavar, fordít, és az ismeretes 
képző gur. (Pr. J 58.) 

Savender (Za^evSsfj) a varchunoknak északi Persiában 
visszamaradt törzse, az eredeti Bevindir = magát kedvessé 
tenni, elferditésének látszik, és itt nomen, illetve nomen pro- 
prium gyanánt használatos. Különös módon a Sevindir még ma 
is megvan mint nemzetségnév a Tekke turkomanoknál. (Teo- 
PBYL. á86.) 

Skottas (Xxotrac;) előkelő hunnak neve, ki Maximius görög 
követnek elébe ment. Az ac végszótag kétségkívül görög ragasz- 
téknak tekinthető, bár az ilykép származó szó, kettős mással- 
hangzós előhanggal, épen nem jelölhető töröknek, és csak 
egy vagy u becsúsztatása után lehet itt sokot, helyesebben 
9ukat, a keleti török : sukat, sugat = ajándékozás, ajándék 
szókat gyanítani. (?) (Pr. 177.) 

Solakh (£oXa-/) avar követ neve; jelentése: balga 
ügyetlen, és ilyen értelemben e szó még ma is mint tulajdon- 
név használatos. Az oszmánoknál is használták ezelőtt e szót. 

VÁMBKtiY : A 9U»n*»rok treiéte. * 



50 A MAOYAROK EREDETE. . 

V. ö. Solak-zade = Solak fia, egy ismert oszmán tőrténetiró- 
nak neve. (Men. 338.) 

Sparzeugiin (STcapCs^^T*^'^) ^ khakannak három szövet- 
ségeseinek egyike. Mint a két mássalbangzós kezdöhang mutatja, 
egy hangzó esett ki, és a szó eredetileg csak igy hangozhatott : 
sapar-szöken, azaz nyélkihúzó, ettől : sapar, és sap = nyél, és 
sok = kihúz, kiránt. (?) (Theophyl. S85.) 

Tagma (Ta^fta) Dizabulnak ZEMABCHus-sal Byzanczba 
visszatérő követe, kiről kapcsolatban megjegyzik, hogy állásánál 
fogva Tarkhan volt, és ezért Tagma-Takhan-nak neveztetik. 
^Tagma, helyesebben Takma = az egybefoglalt, hozzáadott; 
ebből tak = hozzáad, hozzátesz, nyelvtani alakja szerint nomen 
verbale. Igen jellemzőnek látszik előttünk a török nyelvszellem 
szerint dívó czim-hátratevés, egészen úgy, mint ma ebben : 
Baki-Tarkhan , Oraz-Tarkhan stb. Mint e szóból látható, 
szokás vala az elmenő vagy visszatérő követekhez társat adni, 
nemcsak Attilánál, kinek sokan ezt kiváló cselnek tudják be, 
hanem a többi törököknél is ; noha ez egész az újkorig Közép- 
Ázsiában is általános szokás volt. (Men. 384.) 

Taizan (Tal-jav) Taugasti fejedelem neve, jelentése : isten 
fia (oloí ^soó, THÉOPHYLAKTrs-nál 286. 1.). Noha az északkeleti 
törököknél a Taisi név a kondai Taiczi-ban föltalálható, mégis 
e szónak mongol-kalmük eredete kérdésen kívül áll. Taisi épen 
úgy mint bakhéi jós, jövendölő értelmében használtatik és így 
a görög író által adott fordítás, t. i. 'lío; i^soO = isten fia-féle 
értelemhez közel áll. (Theophyl. á8().) 

Tardu (TapSoo) Tm-xanthos fejedelem egyik rokonának 
neve, helyesebben tarti = ajándék, adomány, e török igetörzs- 
től: tart = előhúz, ajándékoz. (Men. 404.) 

Targit, Targiti (TapYtTioC) Baján követe a byzanczi 
udvarnál ; jelentése = elszélesztő, szétverő, a targit, tarkit = 
szétszórni, széthányni igéből. (Men. 310.) 

Tárni a,kti (TcL[Máy) egy néptörzs neve, mely valószínűleg 
az Uar-khunokhoz vagy varkhunokhoz tartozott ; — nyilván e 



HÚN-AVAB SZÓ' ÉS NÉVLAJ8TB0M. ^1 

török szóval azonos : timak, ternak = körönig és mint ez gyak- 
ran megesik, testrészekre vonatkozólag, mint eredeti tulajdon- 
név használtatott. (Theophyl. 286.) 

Tudun, egy méltóság neve az avaroknál ; úgy látszik előt- 
tünk, hogy jelentése : tiidóy figyelő y — helyesebben ugyan 
tudan-nak kellene nevezni e törzsszótól : txidj tuj, duj =s tudni,^ 
figyelni. Egyébiránt yjyriy^ tujun ma 'is papot jelent. Budaoov, 
I.41!.l. 

Q?uldikh (TooXSl/) egyike a török khakan három szövet- 
ségesének. Egy, majdnem egészen elferditetlenűl maradt török 
szó, e jelentésben : gyászoló, gyászban lévő. Tul gyászt jelent 
és dik vagy lik az adjectivképző. (Teophyl. 285.) 

Turum (To'jpo»>[i) a khakan rokona és avar vezér. Azo- 
nosnak látszik a török-tatár turum-mBl = két éves teve, mely 
szó ép úgy, mint Boghra = himteve, és Buga =: bika, vagy 
hasonló ilyes állatnevek, g^^akran fordul elö mint tulajdonnév. 
(Thbopbyl. 285.) 

Turxanthos (Toof^aví^o;) egy török fejedelem neve, 
kihez követül, a byzancziak részéről, Valentinus ment. A török- 
ben idegen x betű már egy rossz elferditésre mutat, az 0(;, vala- 
mint a thos (^o<;) végszótag is idegenszerűleg hangzik, és min- 
den valószintiség szerint, itt' tulajdonnévvel van dolgunk, 
melynek első részében Türk, helyesebben Türk van meg. 
(Mek. 399.) 

Uldesz, hún főnök, ki Thrácziába tört be ; e név könnyen 
fölismerhető a juldus és jildiz, julduz = csillag, szóban. 

Ultziagir Altziagur, töredék, valószinűleg egy hún törzs. 
Oly szóval van dolgunk, melyben az első szótag vltz vagy altz, 
a török-mongol olds, aló = áld, fölmagasztal, dicsőít : végszó- 
tagja pedig a már gyakran megemlített, gur adjectivképző (v. ö. 
Utur-gur, Kutur-gur, Bitur-gur), és ez mint melléknév, illetve 
mint eredeti elnevezés áldót, dicsőítőt jelent. (Job. 20.) 

Unnugur (Oí>vvo»íyo'j/>) török néjítörzs Szogdia keleti ré- 
szén, tehát a mai keleti Tm*kesztánban, hol a hasonló nevű törzs, 

4* 



^^ A MAGYAROK BREDETF. 

nevének jelentése szerint, tiz uigur, a toguzgurokkal (toguz 
nígnr = kilenez uigur) együtt, még a középkorban föltalálható 
volt. (Pb. 158.) 

Urogi (05p70L) egyike azon hún törzseknek, kik a kelet- 
római birodalomba követséget küldtek. Urog, helyesebben urtig, 
unik, törökül : néptörzset, nemet, családot jelent, s így tulaj- 
donnévnek nem fogadható el, hanem sokkal inkább egy olyan- 
nak a töredékéül. (Fr. 158.) 

Utigur, Utrigur és Uturgur egy hún törzs neve (hunnica 
gens) JoRDANis, Menander és mások szerint. Hogy melyik a há- 
rom közül a helyes alak, igen nehéz volna eldönteni, s bár va- 
lamennyi az aránylag kevesbbé rontott török szókhoz tartozik, 
mégis utigur tartá meg a leghelyesebb és legkönnyebb kiejtésű 
alakot. Utigur szószerint : az összhangzó, az egyesült, uti, újab- 
ban uji, ui = összhangzani, és az adjeetivképzö : ^r-bóL 
Utigur tehát az inkább ismert törzsnéwel : mgar ral azonos, és 
a török népnek utóbb nevezett törzse e nevet, az ö sajátos 
hangtana következtében, soha máskép nem is használhatta. 
(V. ö. Uigurische Sprachnwnumente 1. 1.) (Men. 384.) 

Zabergan (Za^spYáv) a Eutrigurok vezére. A latin fordí- 
tásban e szó Zaberganisnek hangzik, de még ettől is eltekintve, 
az an végrag, mivel ilyen mint görög rag sohasem kerül elö, az 
eredeti szóhoz tartozónak tekinthető. E szóban a török 8áh- 
bergen = regi-datus tulajdonnevet gyanítom, melyben a persa 
Sah = rex név a Kutriguroknak a persa elemmel a Sassanidák 
tartományának északi részében történt érintkezésére mutat 
Hasonló módon keletkezett az újkorban (a XVII. század köze- 
pén) a Sah sevend tulajdonnév (kiket a sah szeret), az iráni 
törökök azon töredéke elnevezésére, kik a Kaukázuson túl laknak. 
Hogy pedig a gan végszótagban nem kereshető a török Khan, 
Chan czim, onnan is kitűnik, mert, mint már emiitettük, a 
C&an-nak Chakanból való rövidítése csak a XIII. században 
lép föl. (Men. 341-.) 

Zauk vagy Zauki azon követnek a neve, ki 811-ben 



HÚN-AVAR SZ6- ÉS NÉVLAJSTROM. 53 

Aachenben Nagy-Eárolylyal beszélt ; úgy látszik, bogy a török 
sauk = hideg, fagy azonos vele. 

Zillgdés és Ziligbi egy bún király neve Derbendtöl 
északra, kihez Justinus követeket küldött. Utóbbi változat, 
t. i. Ziligbi, tulajdonnév, melyben a török silig = tiszta, vilá- 
gos, és a czim bi = vezér fölismerhető. 



V. 



A BOLGÁEOK. 



A HUNOKKAL BzoroB rokonságban álló ural-altáji népek kö- 
zött második helyen már korán a bolgárokat említették. 
JoRDANis jelentése szerint ugyanis az akacziroktól' északra^ a 
pontusi tenger felső részén terülnek el a bolgárok lakóhelyei ; ^ 
e meglehetősen tág földrajzi meghatározásnak azonban ép 
oly kevéssé vehetnők hasznát, mint egyéb byzanczi írók hely- 
rajzi adatainak, ha azon arabok útleírásai, kik több századdal 
később léptek föl e vidékeken, e tekintetben bővebb fölvilá- 
gosítást nem nyújtanának. Ibn Fozlan, mint a törökök, vagy 
FoDHLAN, mint az arabok mondják, 921. évben Kr. u., vagyis 
négy századdal később, mintsem e népnek egy része a Dunán 
átkelvén Moesiába nyomult be, meglátogatá a bolgárok főváro- 
sát, és e földről valamint népéről egyes, bár a kor szellemé- 
hez képest regékkel átszőtt tudósításokat közölt. Ez író any- 
nyiban mindenesetre kiegészíti a gót Jordanis adatait, mennyi- 
ben a régi bolgárok hazája egész határozottsággal a középső 
Volga vidékére tehető, közel ama ponthoz, hol az említett folyó 
a Eamaval (azaz : a fehér Volgával) egyesül. Ennyire kétségte- 
lenül hasznát vehetjük Ibn Fozlan és a reá hivatkozó arab 

« 

* Ultra quos (Akatziri) distenduntur aupra maré Poniicum Bul- 
garum sedea, 28. 1. 



A BOLGÁROK. && 

geographusok adatainak , de ez arab írónak az északi fény 
cBodáira vonatkozó nyilatkozatai^ melyet állítólag a mai Eazan 
közelében szemlélt volna, nem annyira rendkívüli tellurieuB 
változásoknak tulajdonitandók, mint Frakiin^ és Yule^ gya- 
nítják, hanem sokkal inkább ama természetfölötti dolgok iránti 
hajlamnak, mely az első arab utazókat és földrajzírókat jel- 
lemzi, a nélkül azonban, hogy ez által egyéb állításaik hiteles- 
sége csorbíttatnék. Ha Ibn Fozlan bolgárországi utazásán az 
Aurora borealist szemlélte (vagy talán csak hírét hallotta), es 
ha Ibn Batuta 1 d84-ben arról tesz említést, hogy ott az embe- 
rek ebek által vont szánokban utaznak Jugriába, úgv e 
tények csak a bolgár birodalonmak észak felé rendkívül mesz- 
szeterjedö határairól tesznek bizonyságot, de ném vonatkozhat- 
nak magára a bolgár fővárosra,^ minthogy küencz, illetőleg 
négy század ily hatalmas égalji forradalom előidézésére koránt- 
sem elegendő, és minthogy másrészről tudjuk, hogy valamely 
ország fővárosának neve néha az egész országgal föl szokott 
cseréltetni, miután a cXJb szót majd város majd pedig orszáy 
értelemben használják. De akármikép álljon a dolog, anuyi 
kétségbevonhatatlan tény, hogy a bolgároknak, kik megkülön- 
böztetésül déli testvéreiktől Volga-bolgároknak neveztetnek, fő- 
székhelye az 54° 54' szélességi fok körűi létezett — Ibn Batuta 
legalább azt jelenti, hogy Szaraiból 1 nap alatt érkezett oda ^ — , 
és hogy az ural-altaji nép e töredéke különböző harczok é& 
háborúk után, melyeken hún-avar törzsrokonainak hadjáratai 
alkalmával részt vett, a 310. évben (9^:2. Er. u.) hivatalosan át- 
tért az iszlámra, miután e vallás az arabok kalmárszelleménél 



' Die altesten Nachrichten ühcr die Volqa-Bulgaren^ 53$. 1. 

• Travels of Marco Polo, I. 7. 1. 

^ Hajlandó vagyok ugyanÍB ^LáJLJI lűbjLe-n a várost és JjtXj-n 
A'A országot érteni. 

» Ibn Batuta, IL 399. 1.; tíz napnyi út körülbelül fölér 
50 földrajzi mérfölddel, a mi a régi Bolgár-nak fekvésével teljesen 
öHszevág. 



56 



A MAOYABOK EBEDETE. 



fogva Azerbaizan és Derbend útján hihetőleg már korábbi idő- 
ben terjedt el a Volga vidékein és az ottani ethnikai viszonyo- 
kat némileg állandósítani kezdé^ legalább ezt gyaníthatjuk azon 
körülményből, hogy Miklós pápának 8.66. évben kelt oklevelé- 
ben a bolgároknál alkalmazásban levő szaraczen könyvekről 
történik említés. A bolgárok országa, mint az iszlámnak észak 
felé legszélsőbb határőre, az azt körűifoglaló szlávok és fími- 
ugorok túlnyomó hatalma által megbénítva, kiváló lendületnek 
soha sem indulhatott és a mongolok betörő árjában északi 
Ázsia többi moszlim államaival eg^'ütt, szükségkép enyésze- 
tét leié. 

A Volga-bolgároknak rendkívül hézagos és ezenfölül még 
mély homály leplébe burkolt története, mely az Ulető szaktu- 
dósod beható kutatásainak képezi tárgyát, ránk nézve termé- 
szetszerűleg csak másodrangú fontossággal bírhat, minthogy 
első sorban azt a kérdést kell megoldanunk, hogy a bolgárok 
tulajdonképen mely nemzetiséghez tartoztak ; miután pedig e 
kérdést különböző tudósok különböző módon döntötték el, 
szükséges azt osztatlan figyelemmel szemügyre vennünk. Te- 
kintve azon körülményt, hogy az előző fejezetben határozottan 
a hunok és avarok török-tatár nemzetisége mellett keltünk 
síkra, és tekintve az e téren legkitűnőbb kutatók egybevágó íté- 
letét, melynek alapján a bolgárok az imént említett népségek- 
kel szoros rokonságban állottak, fölösleges a bolgárok töröksé- 
géről itt külön szólanunk. De ha valahol, úgy e helyen láthat- 
juk fényes bizonyságát e mondat igazságának : si duo faciunt 
idem, non est idem, mert míg a nevezett népcsoportoknak szo- 
ros rokonságát illetőleg elődeinkkel tökéletesen megegyezünk, 
a főkérdés tekintetében egészen eltérő nézetet kell vallanunk. 
Frafhn, * e téren a legrégibb tekintély, a bolgárokban három, 
t. i. a török, szláv és finn fajnak egygyéolvadását látja, és az 
utóbbiban akarja fölismerni az eredeti alkatrészt. E nézetet 

* Előbb említett munkájának 549. lapján. 



A BOLGÁROK. 57 

követi BoBBSin R "^ is annyiban, hogy a bolgár nyelv ugor jelle- 
gét minden kétségen felül állónak tartván, azt az osztják-sza- 
mojedhez legközelebbi rokonságban álló szójárásnak tekinti. 
Hasonlóan cselekszik Eunfalvy, ^ ki a bolgárokat oly ugor 
népnek állítja, mely a török és szláv elem behatásának már 
korán vala kitéve, nemkülönben Howorth ^ is, ki a bolgárok- 
ban eltörökösödött cseremiszeket lát, s őket a csuvasok elődei- 
nek áUitja, míg végül Jirecek ^" Safarik nézetét követve^ szin- 
tén a bolgárok csúd vagy finn származásának elmélete mellett 
száll síkra. Az emiitetteken kívül természetesen még nagy- 
számú tudós vett részt e vitás kérdésben, többek között Eunik, 
ki a bolgárokban a legnyomorúságosabb törököket, és Sbojew, ^^ 
ki bennök az arab geographusok burtaszait akarja fölismerni ; 
mi azonban nyugodt lélekkel mellőzhetjük a pro et contra föl- 
hozott egyes nézeteket és áttérünk azon érvek taglalására, me- 
lyek a fönnemlített tudósok kutatásainak alapjául szolgáltak. 
A bolgárok nemzetiségi kérdésének megoldásánál Fraehn és 
elvtársainak szükségkép vagy egykorú írók állításaira, vagy a 
reánk jutott nyelvemlékekre kellett támaszkodniok, azonban 
látni fogjuk, hogy a nevezett tekintélyek mindkét esetben részint 
önkényesen értelmezvén az Ulető adatokat, részint pedig a kri- 
tikai magyarázatra korántsem bírván elég nyelvismerettel, 
csak azon törekvés által vezéreltetek magokat, hogy az ugor 
rokonság iránti előszeretetöknek mindenütt és mindenben 
háborítlanúl hódolhassanak. így azt tartjuk, hogy Faaehn^^ 
MoHAHMED Semseddin, damaszkusi származású arab írónak e 



^ RomanUche Sfudien, 259. 1. 

* Magyarország ethnographiája, 393. 1. 

• The Khazara were they ügriana or Turka. V. ö. Travaux de la 
trniéUme aection du eongrea intemational des Orientális tea, St.-Póter8- 
bourg, 1870. 147. L 

*•* Oeschichte der Bulgaren, 136. L 

^^ Zamjethi o énvaiach. Kazán (külön lenyomat a kazáni hivatalos 
közlöny 1845--1850-iki évfolyamaiból). 

*• Die altesten Nachrichten úber die Volga- Bulgaren^ 5íj0. 1. 



58 A MAGYAROK EREDETE. 

mondatát &JLiLidJI ^ c5JlII ,jju ^^jJyúe i*^ helytelenül ér- 
telmezi, midőn azt ekkép fordítja: «egy nép, mely törökök íb 
Bzlávok vegyülékéböl származott », minthogy e kifejezésben: 
BjJ\jLoi^ j 4$%jJI yjj^ ^jj^jJyue nem látunk vegyüléket, hanem 
egyszerűen czélzást a földrajzi viszonyra, mely mutatja, hogy a 
bolgárok egy a törökök és szlávok között fekvő országban születtek ; 
míg néhány sorral alább Frakhn maga is azon nézetet vallja, 
hogy ama levél, melyet a bolgárok királya Muktedir khalifához 
intézett, török nyelven vala szerkesztve. E tekintetben még sok- 
kal többet lehetne BoESSLER-nek szemére lobbantani ! Míg 
ugyanis egyrészről Ibn Fozlan állítására a khazar nyelv teljes 
különállásáról, súlyt nem fektet, addig Ibn Haukai. és Isztakhri 
a khazar és bolgár nyelv azonosságára vonatkozó nyilatkozatai- 
nak oly fontosságot tulajdonit, melyet ez arab írók nyelvé- 
szeti criteriuma épen nem érdemel, miután eléggé ismeretes, 
hogy az arab és byzanczi írók a szomszéd barbárok nyelveit 
illetőleg itt-ott mily zavart eszméknek és mily vastag tudatlan- 
ságnak adták tanújeleit. A legvégzetesebb tévedés természetesen 
a khazar nyelv ugor jellegének elfogadásában rejlik, minek 
kétségbevonását Roesslfr egyenesen kárbaveszett munkának 
tartja, ^® oly tévedés, melylyel a következő fejezetben behatób- 
ban fogunk foglalkozni és mely szülőoka volt annak, hogy az 
illető kutatók a priori téves föltevésből a. helytelen következtetés 
hibájába estek. 

Valóban csak a Cüwolson által Izvjestija o Cliazarach, 
Bwrtasachi Bolgarach^ Madjarach, Slavjanach i Russach Abu 
Ali Ahnieda ben Omar Ibn Dasta czímti munkájának 80 — 90. 
lapjain gonddal és szakismerettel egybeállított azon adatokat 
kell beható vizsgálat tárgyává tennünk, melyek az Ibn Fozlan- 
tól Hadsi KuALFA-ig föllépett moszlim ^geographusoknak a bol- 
gárokról közölt tudósításait tartalmazzák, hogy belássuk, mi- 
kép az említett írók részint egymást másolgatták, részint 

" F. e. m. 251. 1. 



A BOLGÁROK. ^^ 

pedig az egyes eltéréseket minden kritikai magyarázatot nélkü- 
löző bövitésekkel gyarapították, s hogy tehát a hiábavaló el- 
ménczkedések és az eltérő helyek magyarázgatása helyett sok- 
kal czélszerűbb lenne, inkább ama positív adatokat értékesíteni, 
melyek a régi bolgárok népéletére és nyelvére vonatkoznak, 
mint ezt az előző fejezetben a hunok és avarok tekintetében 
tettök. Mindenekelőtt tehát áttérünk a részünkről kitűzött kér- 
désnek, tudniillik a bolgárok nemzetiségi kérdésének fejtegeté- 
sére s iparkodni fogunk már előrebocsátott állításunkat, e nép 
határozottan török-tatár nemzeti jellegére vonatkozólag, a ren- 
delkezésünkre álló silány ethnographiai és nyelvészeti érvekkel 
indokolni. Azonban tekintve azt, hogy mind a Volga-bolgárok, 
mind pedig testvéreik Moesiában már csekély számerejöknél 
fogva íb inkább ki valának téve az idegen culturbehatásoknak, 
mint a hunok, — a rendelkezésünkre áUó adatok nem bírnak 
oly meggyőző bizonyító erővel, mint pl. Priscüs vagy Ammianus 
Marcellinus tudósításai a hunokról. A szláv, finn-ugor és mosz- 
lim népeknek tőszomszédsága folytán a bolgárok erkölcsi életé- 
nek nem egy értékes mozzanata szenvedett változást vagy telje- 
sen el is mosódott, és így csak egyes vonások azok, melyek az 
összehasonlító ethnographia tanulmányát elősegíteni képesek. 
Határozottan török eredetűnek kell állítanunk az Ibn Fozlan- 
tói említett asztali szertartást, mely szerint a háziúr veszi az 
első falatot a húsételből, mint ezt pl. az özbégeknél és kirgizek- 
nél még jelenleg is tapasztaljuk ; továbbá, hogy minden egyes 
vendég elé külön asztalt teritettek, melyhez hasonló szertartás- 
ról Priscus ^^is tesz említést Attila udvari életének ismertetésében. 
Hasonlóan a bal oldal volt a megtisztelés helye, mint a törökök- 
nél is; hogy a lóhús és a köles (tarik = kása a Kvdatku Bilik" 
ben is mint nemzeti étel fordul elő) főeledel gyanánt szerepel- 
tek, szintén török nemzetiségre mutat, minthogy a lóhúst kizá- 
rólag a törökök használták eledelül, nemkülönben a süzü nevű 

^* Pribcdb: a bonni kiadás 204. és S05. lapján. 



^> A MAGTAROK EREDETE. 

ital (1. a szójegyzéket) Ls török eredetű. Török származásra em- 
lékeztet továbbá az a szokás, hogy fejűkön egy hajcsomót szok- 
tak hagyni, a mongolok és törökök ez ismeretes megkülön- 
böztető jele egyéb népségektől, mely szokást a Mandsu Khinába 
ültetvén át, nálunk helytelenül khinai eredetűnek tartják ; to- 
vábbá a letérdelés a tisztelet jeléül, törökül ^^y^y^, jükünme ; ^^ 
az esküvés a mezítelen kardra, mint ezt az előző fejezetben 
Bajanra vonatkozólag láttuk (lásd :28. lapon) ; a lóf^rknak zászló 
gyanánt való használata és kiválólag az a körülmény, hogy a 
régi bolgárok illetményeiket lovak- és lóbőrökben szolgáltatták 
be s hogy Ibn Dasta lovasnépnek állítja őket, mi már azért is 
ellenkezik a vélelmezett finn-ugor jelleggel, minthogy Ahl- 
guisT ^^ jelentése szerint a régi finnek a lovat nem ismerték s 
az annak megfelelő kifejezést az indogermánból vették át. 
Általában nem szabad felednünk, hogy ama fölötte silány ada- 
tok, melyek a bolgárok erkölcsi életéről reánk jutottak, két kü- 
lönböző korszakból valók. A Duna-bolgárokra vonatkozó régibb 
adatok, melyek a byzanczi íróknál lelhetők, tisztán nomád nép- 
ről szólanak, míg az újabb írók, tudniillik Ibn Fozlan, Ibn 
Dasta és ezeknek másolói a Volga-bolgárokat csakis félnomá- 
dok gyanánt említik, azaz oly társadalom gj'anánt, mely egy- 
részről a fából épült házakat már ismerte, mi nyugati cultur- 
behatásoknak tulajdonítandó, másrészről pedig nyár idején 
lakóhelyeit megváltoztatá, mint ezt más félnomádok még jelen- 
leg is tenni szokták. Ebből kitetszik, hogy a bolgár nép két 
töredékének megoszlása után következett három század folya- 
mán a Yolga partjain élő bolgárok ép oly kevéssé valának ké- 
pesek az orosz-finn-ugor befolyásnak ellentállani, mint a Bal- 
kán-félszigeten lakó testvéreik, s hogy tehát az ethnographiai 
adatok nem foglalhatnak magukban oly bizonyító erőt, mint a 

^^ Hivatalok- és méltóságokba való beavatásoknál ez a s/.okás 
Közép- Ázsiában még ma is dívik. V. ö. Babbrnamk, 486. L 

" Ahlquist : Kultvrwőrier d^r Weatfinniaclien Sprachen^ 9. 1. 



A BOLGÁROK. 



61 



minő a nyelyemlékekben, a múlt idők ez örökké szóló tanúi- 
ban, rejlik. 

Hogy mit értmík az emiitett nyelvemlékek alatt, azt az 
előző fejezetben a bún-avar nyelvemlékekre vonatkozólag tett 
megjegyzéseink után fölösleges e helyen külön hangsúlyozni. 
Mint az előbbi esetben, úgy itt is részint oly szavakkal van dol- 
gunk, melyek tárgyi fogalmakat jelölnek, részint pedig igen 
jelentékeny számú személy-, város- és törzsnevekkel, melyek 
bár két különböző forrásból erednek és daczára a csaknem két 
évezredet tevő időbeli különbségnek, a közös török nemzeti 
jelleget kétségtelenné teszik. E két különböző forrás alatt ért- 
jük először is szövegét a csak nemrég fölfedezett belföldi, szláv 
nyelven szerkesztett jelentésnek a Duna-bolgárok őstörténeté- 
ről, megérkezésöktől kezdve a 765. évig, egyetemben ama silány 
adatokkal, melyek Nikephoros (f 815) konstantinápolyi pátriárka 
krónikájában foglalvák, mely két tudósitás között, tekintve több 
talajdonnév megegyezését, bizonyára nagyobb összhangzás léte- 
zik, mint JiREOEK gyanítja. ^'^ Másodszor pedig ama tulajdon- és 
tárgyneveket, melyeket Nestor krónikájában idéz és az arab 
utazók s geographusok is emlitenek, és melyek, különösen a mi 
az arab Írásban reánk jutott nyelvemlékeket illeti, gyakran a 
fölismerhetetlenségig eltorzitvák és mégis jelentékeny segédesz- 
közül szolgálnak. Azonban az előbb említett belföldi jelentés 
tekintetében, melyet egy orosz tudós fölhevült képzelete a ma- 
gyar nyelvből akart magyarázni, legmélyebb sajnálatunkra 
eddigelé csak néhány személynév földerítése sikerült és nem 
kevés talány még megfejtését várja. A kérdéses szövegben, mely 
tudvalevőleg fejedelmek lajstroma^ első helyen a név szerepel, 
erre következik az idő, melyben a fejedelem élt, erre a törzs, 
melyből származott s végre e szavak kíséretében <ia lét jemu» 
vagy «a lét», azaz «és éve», egy teljesen ismeretlen nyelvű 
idézet. így pl. 

" GeBchichte der Bulgaren^ 127. 1. 



^^ A MAGYAROK EREDETE. 

flAvitochol zil lét 300 rod jemu Dulo a lét jemu dilom 
tviremw, azaz: <«Avitochol élt 300 évet, nemzetsége volt Dulo 
éH éve dilom tvirem». Azt hiszem, hogy nem csalódom, ha a 
lét (év) szónak második előfordulásában a születési évet gyaní- 
tom, még pedig valamely ostorok cyclus szerint, mert a mint a 
mai kirgiz vagy özbég mondja: «A disznóban, juhban (azaz 
tongguz-jili, koj-jili) stb. születtem », úgy történhetett ez haj- 
dan is. E föltevés mellett szól különösen egyes adatok ismétlő- 
dése, így pl. dilom, tvirem, altem vecem több ízben fordul elő, 
de vájjon ezek eredetileg török szók-e, melyek a fölismerhetet- 
lenségig torzultak el, vagy pedig teljesen ismeretlen nyelv ma- 
radványainak tekintendők-e, azt fájdalom eddigelé eldönteni 
nem sikerűit. E nyelvemlékeknek a mai csuvasok szójárásához 
való hasonlóságáról, mint Jirecek kazáni orientalisták állításai 
nyomán fölteszi, épen nem lehet szó, mert először azokban j 
kezdőhanggal bíró szó is fordul elő (Jermi), mi a csuvas nyelv- 
ben lehetetlen, hol e hang mindig aie, sje-yé idomúi s másod- 
szor e török szójárás, bár testvérei között a legeltorzítottabb, 
sem alakjaiban sem szókincsében oly eltéréseket nem mutat 
föl, hogy a mai török nyelvészeknek teljesen érthetetlen és meg- 
fejthetetlen anyagot nyújthatna. Végre is csak az egj'^etlen tv 
hang az, mely csuvas jelleget árul el, még pedig a több ízben 
előforduló tvirem szóban (v. ö. törökül tört, csuv. tvat = négy), 
de mely mindazonáltal a csuvas nyelvből nem magyaráz- 
ható meg. 

Ezzel szemben azonban a török nyelv jellege a két forrás- 
ban foglalt személy- és czímneveknél annál kirívóbban lép elő- 
térbe; pl. Khakan, Tarkhan, Baján, Eara-Ehazar, Orghan, 
Toktu, Ulumus stb. szókban, de különösen ScHOTX-nak ^^ a 



*" V. ö. ScHOTT : Alfaiache Siudien, a berlini akadémia kiadvá- 
nyai között, 186G. 147. 1. Hogy Koessler, ki e helyet szintén idézi, 

miként írhatott yrtj^ tangrir-t ^j^ taugrí helyett, azt sehogy sem 

értjük. Lehetséges különben, hogy csak sajtóhibával van dolgunk. 



A BOLGÁROK. €3 

berlini akadémia egy török kéziratából vett idézetében^ mely- 
ből azt látjuk, hogy Istent a bolgárok nyelvén tangri-nak \Sj^ 
nevezik, mely szó az egész török nyelvterületen « Isten >» értel- 
mében még maiglan is előfordul. Kitűnik továbbá a török nyelv- 
jelleg egyes földrajzi elnevezésekből, mint liil (Volga), CbqI- 
mata, Aáli, sőt a mi a legdöntőbb bizonyító erejű, magából a 
bulgár ethnicai elnevezésből, mely, mint a szójegyzékben lát- 
ható, kétségtelenül török eredetű. Egyes kutatóknak, mint pl. 
RoE6SLBR-nek ^^ azon állítása , hogy e hivatal- és személy- 
nevek a khazar vagy avar culturbehatás szüleményei s igy tehát 
ugor eredetűek, itt már azért sem birhat érvénynyel, minthogy 
a bolgárok nyelvemlékeiben az állítólagos ugor jellegnek leg- 
csekélyebb nyoma sem lelhető, míg a törökség feltűnő módon 
van képviselve. Kdessler ugyan, hogy a bolgárok ugor jellegé- 
nek elméletét föntarthassa, nagy kerülő úton akart a dolgon 
segíteni, t. i. az által, hogy bizonyos, a román nyelvben létező 
és az ős bolgár behatásnak tulajdonított szavakat vett vizsgálat 
alá, — azonban erre vonatkozó etymologiái, vagyis az úgyne- 
vezett megmagyarázhatatlan román szók és a jurák-szamojed- 
osztják nyelvek között tett összehasonlításai annyira értelem- 
és tartalomnélküliek, hogy e különben érdemes kutatónak 
minden tisztelője csak sajnálattal fogja Boessler nevét e rette- 
netes comícummal összefüggésben látni. ^" Nem sokkal jobban 
áll a dolog a khazai* ugorságtól való származtatás elméletével, 



*• V. ö. ScHOTT : Altaische Studien, 251. 1. 

^ A Bok Lasznavehetetlen etymologia közül példaképen a következőt 
hozhatjnk föl. A most teljesen érthetetlen (?) siJctir szitkozódásra szol- 
gáló kifejezés Hoessler szerint az uráli népek közt támadt. R. egybe is 
veti e szót az uráli népek rossz szellemével, siktir vagy csitkir-rel. 
Pedig siktir az egész török keleten ismeretes szitkozódó kifejezés, mely 
török eredetű és nem ecryéh mint a ca.»^**> sikmek — coire ciim femina 
— igének, illetőleg annak szenvedő alakjának siktirmek-nek a paran- 
csoló módja, mely « hordd el magad • vagy • eredj innen t értelemben 
használatos és a román nyelvbe meg az egykori európai Törökország 
egyéb tartományainak a nyelvébe átment. 



64- A MAGYAROK EREDETE. 

mert először a khazarok korántsem valának finn-ugorok^ mint 
ezt később be fogjuk bizonyítani, és másodszor az említett eset- 
ben a bolgár nyelv rokonsága a khazarral, melyet Ibn Fozlak, 
Ibn Haukal, Istakhri és mások hangsiílyoznak, határozottan 
föltevésünk mellett szól. 

'Midőn azonban a bolgárok ugor eredetére vonatkozó állí- 
tást épen nem helyeseljük, másrészről nem tagadhatjuk e nép 
vegyes jellegét. E kérdést illetőleg a népisme e terén előttünk 
föllépett kutatók nézetétől csak azon korszakra vonatkozólag 
térünk el, melyben ama egygyéolvadás végbement. Azt tartjuk 
ugyanis, hogy a bolgárok nyelvi és physikai ősjellegökből csak 
akkor vetkőztek ki, midőn az ötödik század vége felé két részre 
\ szakadva, az intensiv idegen behatás iránt fogékonyabbakká 
^őnek, és valamint a dél felé vonult töredék elszlávosodott, ugy 
az a rész, melyet a khazarok túlnyomó hatalma 650-ben északi 
vidékekre szorított fel, az ottani finn-ugorokkal, valószínűleg a 
cseremiszekkel való élénk közlekedés folytán teljesen elveszíte 
ős nemzeti jellegének phisicai ismérveit és az általa használt 
török nyelv ama szójárás alakját ölté fel, melyet ma a csuvas 
nyelv nevén ismerünk. Ebből magyarázható a csuvasok finn- 
k ugor jeUegü külalakja, és ez értelemben és csakis ennyiben 

fogadható el a mai csuvasok azonossága a regi Volga-bolgárok- 
kal, miből természetszerűleg következik, hogy a csuvas nyelv a 
töröknek aránylag új, a Yll. és YIU. századok folyamán keletkezett 
szójárási elágazása és ennélfogva a Duna-bolgárok régi nyelvé- 
hez köze nem volt és nem is lehetett. Ezt bizonyítja első sor- 
ban a fejedelmi lajstromban foglalt szók nyelvi jellege, bizo- 
nyítják továbbá a byzancziaknál előforduló többi nevek, nem- 
különben a csuvas nyelv hangtani és grammatikai sajátságai és 
végűi egy szomszéd nép nyelvénél észlelhető hasonló jelen- 
ség, tudniillik a magyar nyelvnél, melyről ki van derítve, 
hogy valamely régi török szójárásnak a finn-ugor nyelvvel való 
vegyülékéből keletkezett, de azon különbséggel, hogy a magya- , 
rok nyelve nagyobbfoku befolvásnak lévén kitéve, az átala- 



A BOLOÁBOK. ^^ 

kulás folyamatából már szembeötlöbb finn-ugor jellegű alak- 
és szókinescsel vált ki, míg as előbbi csak a hangokban és 
alakjaiban szenvedvén változást, bár elfajult, de mégis kiváló- 
lag török szójárás maradt. Az előbb említett moszlim szerzők- 
nek állítása a bolgár nyelvnek a khazarral való azonosságáról 
szintén csak ez értelemben vehető, mennyiben mindkettő- 
nek nyelvét töröknek tekintjük. A már fönnebb említett nézet, 
hogy a régi bolgár nyelv csuvas jellegű, tehát csak a Volga- 
bolgárokra vonatkozhatik, nem pedig a Duna-bolgárokra, mint- 
hogy, mint már fönnebb jeleztük, e szójárás csakis a két főtöre- 
dék megoszlása után képződhetett. A mi különben a Yolga- 
bolgárok vegyes jellegét illeti, meg kell jegyeznünk, ho'gy az 
sokkal inkább észlelhető nyelvészeti szempontból^ mint az ösz- 
szehasonlító népisme terén, minthogy a mai csuvasok alakj ok- 
ban, bőr- és hajszínökben nem a török, hanem a finn-ugor faj 
sajátságait tüntetik föl. A mai csuvas szójárás átidomulásának 
korszakát tekintve, a régi Bulgarban előforduló és l:^3í> 
(6:28)-ból származó sirfölíratok annyiban nyújtanak némi föl- 
világosítást, a mennyiben azokon az évszám 700, dáiati-dáör-rel 
van átírva, a mi csuvas eredetre mutat és úgyszólván az átmeneti 
pontot jelzi a modem csuvas sjucce-sjür (= 700)-re. Ez olva- 
sásmódot MoLLA HuszEiN Fbiz kháu ajánlotta az hrjestija 
Archeoloy. Obiéestva IV. kötetében s ez által Ilminski urat arra 
indította, hogy az említett folyóirat V. kötetében közelebbről 
nyilatkozzék ama hangtani viszony felől, mely a csuvas és 
tőrök nyelv között fenforog. ^^ Sajnálatunkra ez iratot köze- 
lebbről nem ismerjük, de e fölfedezés fontossága tekintetében 

** V. ö. SpiLEVSKiJ : Drevnije Goroda i drugije bulgarsko tatara- 
leije pántjain il'i o Icazanshoi Giibernije cziinű miivét. Kazán, 1877 
m kazáni gnbemiiun régi városairól és egyéb bolgár- tatár emlékekről). 
£ szorgalmasan dolgozott mmika különösen a régi bolgár városokra nézve 
becses anyagot tartalmaz, de történeti adatokat, kivált olyanokat, me- 
lyek a régi bolgárok nemzetiségére fényt derítenek, nem igen talá4mik 
benne. 

Vámbkbt : A magyarok eredtté. ^ 



66 A MAGYAROK EREDETE. 

teljesen megegyezünk a nevezett tudóssal. A régi népélet reánk 
maradt rajzában csak egyes vonások azok, melyek határozottan 
szláv-keresztény eredetre vallanak, igy pl. a kalapemelés a kö- 
szöntésnél. Mi ellenben egyes szóknak, mint pl. a Vlatavaz és 
Vassilko szónak szláv jellegét illeti, ez még nem áll minden 
kétségen felül, mint ezt szójegyzékünk illető helyén ki fogjuk 
mutatni. 



VL 



BOLGÁE SZÓ- ÉS NÉV- 
LAJSTROM. 



Almus (Ibn FozLAN-nál ^^^i és Ibn DASTA-nál jmJI) a 
bulgárok pogány királyának neve^ mely szóról egészen helye- 
sen jegyzi meg Chwolsok (91. 1.), hogy kiejtésénél még sok 
kétség forog fenn. Eddig e nevet^ a magyarok Álmos-árai való 
analógia következtében, a ki egyébiránt PoBPHYRooENiTUs-nál 
Salmutzés-nek (IaX[j.o'3tírj;) van nevezve, — határozottan Al- 
más-, vagy Almus-nak olvasták és mint emliténk, „álmos*' je- 
lentéssel azonosították. Ezt mi semmi esetre sem fogadhatjuk 
el, a mennyiben (j«bjl-ban a tatár Alamis, újabban Ulumus 
== a nagy, emelkedett, szót fedezzük föl az alamak, ulumak = nőni, 
emelkedni, igétől (A magyar Álmosra vonatkozólag még későbben 
szó lesz). E kérdéses személynév kiigazítását egy más oldalú 
nyelvbeli bizonyíték is igazolja, ha egyebek közt megemlítjük, 
hogy az altaiban alas = áldás és alasta = áldani s a tőszótag 
nem ul-, hanem még n/-nak hangzik. (Y. ö. Török-tatár nyelvek 
etymologiai szótára ez. munkám 11. §.) 

Alogobatur, mely régi bulgár személynév, mindenesetre 
az eredeti Alug-, helyesebben Ulug-hatur elferdítése s a török- 
ben azt jelenti : nagy hős. 

Altzik (AXtCtx) egy bulgár vezér neve, melyben a török, 
illetőleg kazáni aléik {^JjfSpJ^ Büdaoov, I. 82.) = fáradt, törő- 
dött, szót ismerjük föl. 

5* 



6S A MAGTÁROK EREDETE. 

Asparukli, hatodik név a fejedelmi néylaJBtromban^ 
melynél, mint Eurt-nál, a görög versiónak adunk előnyt a 
lajstrom Isperich-je ellenére, mert Asparukhban könnyen 
fölismerhetjük a török az barukh = szegény, kevés vagyonú, 
szót. 

A§li egy bulgár város neve a Káma mellett ; a szó jelen- 
tése = a húsos, ettől : as = hús, főzelék, étek. 

Atű. ZoNARAS szerint Eurum király udvarának a neve, 
melyben nemcsak a török aul = udvar, szállás, bizonyos számú 
sátrak, szót ismerhetjük fel, hanem ez egyszersmind némi út- 
mutatást ád a bolgár dialectus hová-tartozására, mert ebből azt 
látjuk, hogy ez utóbbi inkább a közép és nyugoti, mintsem a 
keleti törökséghez tartozott, mert különben agul-nsk, vagy uul- 
nak kellett volna hangzania. 

Avltocliol ? Aba-tochol, azaz Aha = atya és tochol, 
tokol =z fiú, született, tehát = atya gyermeke; a bulgár feje- 
delmek lajstromának élén álló fejedelem neve, minden valószi- 
nűség szerint olyan mythicus elnevezés, mint sok egyéb a török 
nép régi genealógiájában. 

Baba, a mely tatár tudósítások szerint (mint Fraehn, 
534. 1.) a bulgár regens-ek czime, török szó atya, nagyatya, ip 
stb. jelentéssel, általában tiszteleti czim, vagy gyöngéd meg- 
szólítás, így baba zan = drága, vagy kedves lelkem. Y. ö. 
magy. babám. 

Balgitzes (BaÁYitC')^^;) a byzanczi tudósítások szerint 
(Theophylactus és Zonabas) a bosporusi bulgár arkhon neve, 
melyben a török balgitci = buzogánynyal fölfegyverkezett, 
azaz : buzogányvető, szót ismerhetjük fel. 

Boghor egy bulgár fejedelem neve, a ki Mihály császár 
(856 — 867) alatt a 859. évben áttért a keresztyén vallásra. 
Boghor szószerinti jelentésben : bizonyos állatoknak, leginkább 
őzek és szarvasok hímje; sokáig kedvelt tulajdonnév volt a 
törököknél. V. ö. Bogor-khán és Bogra-khán : uigur fejedelmek 
keleti Turkesztánban. 



BOLGÁR SZÓ- ÉS NÉVLAJBTROM. 69 

Batbaá, Eovrat elsőszülött fiának neve, ez alakban a 
kirg. 8 alt. bat-bai (cag. s oszm. batmaj és batmaz) = nem sü- 
lyedö, a ki alá nem száll, szóval azonosítható; de ilyen jelen- 
tésű tulajdonnév idegenszerűnek lálszik előttünk, ezért a batti- 
bai = a magas fejedelem, alakot és jelentést valószínűnek 
tartJTik. 

Sulgar {^J^y^ \ j^-^ és ^KJb) ethnikai elnevezése egy, 
az y. századtól a mongolok betöréséig a közép Volgánál élő 
török népnek, melyből egy rész a Dunától délre lakó szlávokba 
olvadt, a másik pedig a mai cuvasokban él tovább. Maga a 
buigar sző azt jelenti : zendülő, lázadó, zavargó és aoristusa a 
hdgamuk =z felizgatni, felkavarni, feltúrni igének, mely aoristus 
a törökben gyakran adverbiumnak használtatik. Hogy vájjon ez 
elnevezést összefüggésbe lehet-e hozni e törzsnek a törökök 
őstörténetébe eső elválásával, nehéz lenne meghatározni, ám- 
bár másrészről nagyon feltűnőnek látszik előttünk, hogy ha- 
sonló eszmemenet más, részint azon időben létező, részint még 
ma is élő török törzsek elnevezésénél is alapúi szolgált, ijgj pl. 
kabar (kabarok) a török kabar-mak = felvájni, fölkeverni, föl- 
emelkedni stb. igével függ össze ; mely szóból, a kezdő guttu- 
ralis elesése után, a mi a törökben nem ritka eset, az abar veigy 
avar nemzetségnév származott; továbbá ilyenek a khazár és 
khazák tulajdonnevek, melyek a közös kaz = bolyongani, kó- 
borogni, tőszótagból (1. Tör.-tat. etymoL szótárom 23. §.) szár- 
mazván, G^ak annyiban különböznek egymástól, hogy az első 
aoristus, a második pedig igenév gyanánt használtatik, de mind- 
kettő a bolyongó, kószáló, nomád alapgondolatát fejezi ki. Ez 
eszmemenet hasonmását megtaláljuk még egy más török törzs 
— vagy ha jobban tetszik — nép nevében, nevezetesen a kirgiz 
szóban, mely határozottan kir = mező és giz = körűijárkáló) 
részekből van összetéve (giz — oszm. gez = sétálni, barangolni, 
csak gyönge hangú alakja az eredeti Ára^^-nak) és épen úgy, mint 
kazak és a régibb kazár, azt jelenti, hogy: nomád, kóborló. 
Kirgiz-, vagy kirgez-ből származott még a cerkes szó, a Kau- 



70 A MAGYAROK EREDETE. 

kazus félnomád népeire alkalmazott gyűjtőnév. — Mint a mon- 
dottakból látható, a szlávok által annyira kedvelt származtatása 
a bulgár szónak bul- és ^ar-ból s a bular, bojár szóval való ösz- 
szehasonlitása üres phantasián alapúi, valamint — fájdalom — 
sok más vitás kérdésben is e téren igen gyakran csak önkényes 
etymologizálással döntik el a dolgot. 

Boksu, Bocsu, ó-bnlgár személynév, ANONYMus-nál a 
következő passnsban : « Nam de terra Bular venenmt quidam 
nobilissimi Domini cum magna multitudine Hismahelitarom, 
quorum nomina fuere Bila et Bocsu ...» tulajdonnév, mely ké- 
sőbben a régi magyaroknál is előfordul hely-, nemzetség- és sze- 
mélynév gyanánt Baxa, Baksa és Maksa alakban és a mongol- 
török Bakhfii, Bakhiai (pap, bölcs, írástudó) személy- és méltó- 
ságnéwel azonos (ma Bakhsi = troubadour). Barna Ferdinánd 
úr tehát téved, ha — azon erőködésében, hogy a mordvinok 
pogány hitének bizonyos vonásait a magyarok ősvallásával 
egyeztesse' — Boksu-ban a mordvin Mokéa-t (a mordvinok egy 
részének neve) akarja fölfedezni, a mint ezt Ösvallásunk főistenei 
ez. tanulmányában (13. 1.) találjuk. 

Ceiig (TCepiT) ó-bulgár személynév, melyben, a török c-re 
és görög tC-re vonatkozó megállapodott átírási szabály szerint, 
a török éerik, cerig = sereg szót azonnal fölismerhetjük. 

Cok, a görög átírás szerint TCoxoc, tehát helyesebben 
6ok — mert az o?-ot görög végzetnek kell tekinteni — , 
melyben azonnal fölismerhetjük a török cok = sokaság, tö- 
meg, erő szót, az oszmanliban melléknévül használva. Cok egy 
bulgár fejedelem neve, a ki az uralkodásban Erum-ot (Kurum) 
követte. 

Dukum, egy bulgár fejedelem neve, a ki egyik versío sze- 
rint (v. ö. Jirecek, 146. 1.) Cok helyén Ejrum utódául van meg- 
nevezve, y. ö. török tokum = lószerszám és különösen több 
részből álló szerszám. 

Diilo, nemzetségnév a fejedelmi névlajstromban. Y. ö. 
kirg. dulai = bárgyú, együgyű és süket is. 



BOLGÁR SZÓ- ÉS NÉYLAJSTROM. 71 

Irkhan, egy bulgár személynév^ «férli-fejedel6m» jelen- 
téssel 8 Közép-Ázsia nomád törökjeinél ma is föltalálható. 

Xrnik, második név a fejedelmi névlajstromban; igen 
könnyen azonosítani lehet a hiín írnak tulajdonnévvel s 
mint az illető helyen megmagyaráztuk, azt jelenti : ifjü, fiatal 
etnbtr, 

Itzboklia, ó-bulgár személynév, azt hiszszük, hogy erede- 
tileg így hangzott: ié-bokli, helyesebben iéi-bokli s az ic r= 
belső és bokli = tisztátlan, undok, részekből van összetéve. 
Ilyenféle tulajdonneveket a turkomanoknál is találunk, mint 
pl. Bokli (undok, szennyes), Sicmas (qui non cacat) stb. 

Kalensuva, Ibn FozLAN-nak FRASHN-féle szövegében ez 
van: jmJ^UJI (jmaJL> = fölteszik sapkákat, ahol (jm3^ a 



kulansa, de nem kulan mva többeséül állhat, mint a 4^0^*^ 
következő |»giuáJi'4^0\ = visszateszik sapkájokat, helyből lát- 
ható. Ha most a kulansa helyes olvasásmódját szemügyre vesz- 
szük és összehasonlítjuk a baskír kulanéik, vagy kulansik (a 
fíilet betakaró meleg kucsma) szóval, akkor nem kell elkövet- 
nünk azt az erőszakos etymologiát, hogy az ostj. kalen = 
irámszarvas és sah, sau, su = csuklyás ruha (?) szavakból szár- 
maztassuk, a mint teszi ezt Hunfalvt EthnograpkiájSk 390. 
lapján. 

Kalu-tarkhan, egy magas méltóságj^^v^a volgai bul- 
gároknál, jelentése : felső vagy nagy Tarkhan. Azt hiszszük, hogy 
kalu-ban a tarcháni méltóság egyik fokának megnevezését lehet 
fölfedezni és pedig tekintettel a kai tőszótag alapjelentésére, 
melyet a következő szavakban ismerhetünk fel. Kalga = a leg- 
felsőbb czim a nogáji és krími tatároknál (v. ö. Veliaminoy 
Zernov : Izsljedovanie o Kasimovskich Czarach, 11. 416. 1.) ; kálik 
= az épület felső része (uigur) ; /coikan = pajzs, azaz a védel- 
mfil magasra tartott stb. (Y. ö. Etymologiai szótárom 73. §.) 
A Kalu-tarkhan és ugyancsak a bulgároknál előforduló Bolias- 
tarkhan, helyesebben Yali-tarkhan (lásd 38. 1.) közötti rang- 
különbséget, az adatok hiányossága miatt, nehezen lehetne 



^^^ A MAGYAROK EREDETE. 

kideríteni. Egyébiránt megjegyezzük^ hogy ez a Kai Por- 
PHYRooENiTüs-nál mint magyar tulajdonnév fordul elö, kinél 
KaXir)<;, azaz: Eal^ a Earkhas a Bulcsú atyjának van meg- 
nevezve. 

Kara khazar, ó-bulgár személynév; mint első pilla- 
natra is látjuk, határozottan tőrök eredetű és „fekete khazár^-t 
jelent. 

Kardam azon bulgár fejedelem neve, a ki a 780. év kö- 
rűi trónra lépett ; úgy látszik, hogy kara-dam, vagy kara-tam 
=s fekete ház, fekete épület, szónak összevonásából állott elö. 
Tam eredeti jelentése : szilárd, azaz kö-épület és ebből szárma- 
zott az oszm. dam = fedél, tető. 

Kotragos, Kovrat második fiának neve. A görög q^ vég- 
zet elhagyása után a kotrag, helyesebben kutrag, kutrak török 
szót kapjuk „boldog*' jelentéssel, mely igenév a kotur, kuttír = 
boldogulni igéből származott ak képzővel. 

Elrakras, és a görög végzet nélkül Erakra, egy ó-bulgár 
személynév, szlávositott kiejtése az eredeti török Eirkara = 
szurok-fekete, szónak, mely a kir = szurok és kara = fekete, 
részek összetétele. 

Krum, az ismeretes bulgár fejedelem neve, a ki a IX. 
század elején lépett trónra. Tekintve, hogy az ural-altaji nyel- 
vekben lehetetlen a kezdő kettős consonans, e szót mindenek- 
előtt korúm-, vagy kurum-ra kell visszaállítanunk, mely alak- 
ban azonnal fölismerhetjük a török korúin =r védelem, uralom 
szót. 

Kiinartikin, helyesebben Eumartikin, tévesen tartatik a 
volgai bulgárok valamely méltóságának nevéül, mert ha a 
byzanczi követ a bulgár khán udvarában előbb ez utóbbinak 
és a Bolias-tárchánnak, azután a Eumartikin egészségéről kér- 
dezősködött, akkor ez utóbbi alatt csak egy, akkor magas állású 
személy tulajdonnevét érthetjük. Ez a szó ugyanis később a 
seldsukidák és ghaznevidák történetében is előfordul s össze- 
tétel a kumar jU' . = amulett és tigin ^,^ == nevezett, részekből. 



BOLGÁR 8ZÓ- É8 NÉATjAJSTROM. 73 

Hasonló összetételre vonatkozólag v. ö. 8ebüktikin, Alp- 
tikin stb. 

Kurmisos és a görög o; yégzet elhagyása után Kurmis, 
a kilenczedik név a fejedelmi lajstromban ; nehézség nélkül a 
török Eurmis, kurmus = fölegyenesitett, fölemelt, fölállított, 
szóval lehet azonosítani. 

Eurt, negyedik név a fejedelmi névlajstromban, mely 
előtt Gostun csak mint namestnik (helytartó) van megnevezve ; 
a byzanczi krónikások Euvrat-, Kovrat-nak is nevezik. Mindkét 
esetben tiszta török szóval van dolgunk, mert kürt = farkas és 
féreg; kovrat = fakó ló. Mi ez utóbbi variatiót tartjuk a helyes- 
nek, mert hasonló összetétel máshol is fordul elö tulajdonnév 
gyanánt. Pl. Eungrat, egy özbég törzs neve. (V. ö. ( 'agataische 
Sprachstudien ez. müvem 360. 1.) 

Euvrat, lásd Eurt-nál. 

Omortag; THEOPHYLACTus-nál Ombritag, de a Daskalow 
által 1858-ban Trnovo-ban fölfedezett föliraton Omortag-nak 
hangzik ; ini ez utóbbi versiót tartjuk helyesebbnek, melyet a 
keleti török Omortka = tojás, szóval lehet egybevetni. Egyéb- 
iránt nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy ez a szó összetétel 
a kirg. omor = függélyes, fölemelkedett és tag = hegy, szók- 
ból ; mi mellett megjegyezzük, hogj^ om = elől> fenn (a éuvaé- 
ban névutóúl használtatik) a kirg. omrau = kebel, öl és oszm. 
omuz = váll szóknak alapúi szolgál. 

Organ, Organas, bulgár személynév, az ó-török Or-chán, 
helyesebben Ur-khán r= úr fejedelem elferdítése (ur = úr> 
khán = fejedelem). Az itt előforduló ur (v. ö. Our) későbben 
•védelem, védelmező* jelentésben használtatott, de eredeti 
jelentése amaz. Itt ur egj' tulajdonnév minőségében sze- 
repel. 

Sabakula, egy Eáma melletti hely neve, valószínűleg 
Sabah-kala = reggeli vár, vagy Sefa-kala =r öröm-vár helyett 
áll ; de mindenesetre oompositum, melynek utolsó része az arab 
íulJLa = kaFa (vár, erősség) szóval azonos. 



74 



A. MAGYAROK EREDETE. 



Sabin, helyesebben Savin, Eurmis vejének a neve, a ki 
Teletzes utóda volt a bulgár trónon. Azt hiszszük, bogy a kirg. b 
alt. savin = ünnep, lakoma, ünnepiesség, szóval azonos. 

Sevar, nyolczadik név a fejedelmek lajstromában; helye- 
sen így hangzik : Se ver vagy Siver s az uigurban « barát, sze- 
rető » a jelentése. 

Süzü (^^su*JI). Fraehn sízu-nak olvassa, a nélkül, hogy 
erre az arab szövegben levő pontos átírás által fel volna jogo- 
sítva. Én inkább a süzü olvasás-módot ajánlom ; mert e szó 
alatt, az «éde6» alapjelentésnél fogva, a törökség még ma is 
egy részegítő édes italt ért. V. ö. Ehulassai AsBASi-nál : ü y»^w 
= édes, továbbá BuDAOov-nál, I. 641. 1. y^^ süzü = édes, 
kellemes, a mely melléknév tulajdonképen arra az italra 
értendő. Hogy a süáü-t ennélfogva hogyan lehetne a szláv 
sizovka = méhsör, szóval azonosítani és szláv eredetűnek tar- 
tani, nem látom át ; minden esetre az ellenkező eset áll. Nincs 
kizárva az a fölvétel sem, hogy yA^^-ben egy előbbi su-zi, 
vagy su-zik = vizecske, kedvelt ital, vaű meg. (Y. ö. szláv voda 
z= víz, vodka = vizecske, azaz pálinka.) 

Tarkhan, egy a volgai bulgároknál már használt czím ; 
tudvalevőleg ős török-mongol eredetű, mely utóbbi népnél azt 
jelenti: kovács- és mester általában. Tarkhan alatt régebben 
adótól mentes nemest értettek, a kinek kilenczszer minden 
bűnét megbocsátották s a kiről ez a méltóság kilencz nemze- 
dékre átszármazott. E szó etymologiájára vonatkozólag azt 
hiszszük, hogy a tor, ter, tar = gyűjteni, összevonni, gyök szol- 
gál alapjául, mely szerint e szó „gyűjtőt, sereg-gyiíjtőV jelent és 
ez értelemben a nemesnek, szabad embernek méltóságára 
alkalmazták. Meg van jegyezve, hogy a Tarkhan név először a 
dunai és volgai bulgároknál lép föl s valóban a mai éuvasoknál 
és kazáni tatároknál leginkább használatos. Y. ö. Zolotnitzki : 
CuvaékO'Ruski Slovar, 372. 1. 

'Telec (TeXstC) ó-bulgár személynév, melyből az i vég- 
hang elesett, mert eredetileg így kellett hangzania : teleci, helye* 



fiOLOÁB SZÓ- ÉB NÉVLAJ8TB0M. 7<^ 

sebben: telééig vagy talaéi = dúló, rabló, a tal vagy tel = 
rabolni, zsákmányolni töszótagbóL 

Tervel vagy Terbel, hetedik név a fejedelmek névlajstro- 
mában s az egyetlen szó, melyben éuvas dialecticus jellemet 
találhatunk, a mennyiben Terbel, éuvas Tirbelj a « rendező, 
rendezni* fogalmat fejezi ki. Tervel tehát az ó-török* Dizeöl 
névvel (lásd ezt !) azonos jelentésű. 

Tokto, de : Toktu is, azon bulgár fejedelem neve, a ki 
765 körül uralkodott. A szó jelentése : megálló, megállapodó, 
tokta-ból = feltartóztatni, megállani. 

Csausiar, ó-bulgár személynév. Lehet, hogy az eredeti 
éanslar = előőrsül kiküldött katonák, megcsonkított átírása, 
mely két részből áll, t. i. cauá \J^^, az oszmánoknál és krími 
tatároknál őr, felvigyázó jelentésben ismert szó (v. ö. magy. 
CBŐsz) és a lar pluralis-rag. 

Tselmat, egy, Eáma melletti város neve; úgy látszik, 
hogy calim, éelim = szilárd, egyesitett, összekötött és at = 
atya, vagy talán ata = sziget, szókból származott. E min* 
den esetre török, de nagyon eltorzított szót igen nehéz positive 
meghatározni. 

Vlatavaz, a mint Fraehn az Ibn FozLAM-nál előforduló 
jiykb *szót olvassa. Elfogadva, hogy a végző > betűről elma- 
radt a pont, tehát eredetileg \ (zal) volt ; de azt nem értjük, 
hogy egy arab — mert az volt Ibn Fozlan — a kezdő labiálist 
hogyan írhatta át v->-vel, nem pedig ^ vav-val, a mi sokkal 
könnyebb lett volna neki, mert a labiálisok ilyen fölcserélését 
inkább görögről, sem mint arabról lehet föltennünk. Ha elfo- 
gadjuk is a ^ly^ Blatavar azonosságát a szláv Yladavaz 
(uralkodó) szóval, nagyon valószínűtlennek tartjuk, hogy a 
bulgár fejedelem így nevezte magát, hanem inkább úgy áll a 
dolog, hogy az arab követség e czímet a szlávoktól hallotta ; 
mert a bulgár fejedelem khakán, később pedig emir czímet 
viselt. Hasonló viszonyt találimk az oszmanli engürüs = ma- 
gyar, szóban, melyet a Dunához előnyomuló törökök legelőször 



76 



A MAGYAROK EREDETE. 



a görögöktől (T)77apo;) hallottak s melyet az irodalmi nyelvben 
a magyarok nemzeti nevéül megtartottak. Épen ilyen bizony- 
talannak tartjuk a kézirat yJiX,Á silku, vag}' salku szavának 
egyeztetését a szlávnak tartott Yassilko-val, mert az átíró arab- 
nak könnyebbségére volt az arabúi hasonlóan hangzó JLiö^ 
vagy S^^) vasi, vagj' vasil ? Különben nem hagyhatjuk meg- 
említés nélkül, hogy a ^y^^ szót némely tudós, így Jerney 
is, talán nem jogtalanul, a Xk^ írásbeli eltorzításának tartja. 
Ur vagj' Our, a dunai bulgároknál, előbbi uraiktól rajok 
maradt szó, //r, parancsoló jelentéssel, mely értelemben mi ma- 
gyarok is használjuk. Az ur szót Miklosich, Roesslí r és Hün- 
FALVY ugor eredetűnek tartják, s ez utóbbi az ostják ourt = úr 
szóval egyezteti. Ez analógia ellen nem akarunk semmi kifo- 
gást tenni, csak azt jegyezzük meg, hogy a kérdéses iszót köny- 
nyebben lehet azonosítani a török our = védelem, védelmező- 
vei (v. ö. oszm. Allah — our — ola = Isten legyen oltalmazod) 
és így hangtanilag sokkal közelebb állana a törökhez, mint az 
ugorhoz ; továbbá a ma csak összetétben előforduló Ur-khan 
(^Lö^j^l) személynévvel. V. ö. Orghan. 



vn. 



A KHAZAEOK. 



KI az ural-altáji népek, különösen a pontusi törökök legré- 
gibb történetét tanulmányozza, annak föl fog tűnni, hogy 
azon arányban, melyben a fölvirágzó mohammedán kulturvilág 
felé közeledünk, a turáni néptenger fölkorbácsolt hullámai las- 
sankint lecsillapúlnak Európa délkeleti részén, a történelmi 
bizonyítékok száma szemlátomást szaporodik és az egyes nép- 
fajok eredete és nemzetiségére vonatkozó vitának a tere mind- 
inkább tágasabb lesz. Egy népről sem áll ez annyira, mint a 
khazarokról. A hunok és avarok eredetének tárgyalásánál csak 
byzanczi kútforrások álltak rendelkezésünkre, a bolgároknál a 
görög írókon kívül hivatkozhattunk még arabok- és szlávokra 
a khazaroknál azonban az előbbiekhez még persa, örmény és 
héber történetírók tanúvallomása is járul; mind e kútforrá- 
sok az itt-ott ellentétes adatok daczára is kutatásainknak egy 
aránylag biztosabb alapot nyújtanak és azok eredményeinek 
nagyobb valószínűséget kölcsönöznek. Azt sem szabad szem 
elől tévesztenünk, hogy míg a bolgárok birodalmáról a mongo- 
lok föllépte előtt csak alig tudunk valamit, a Dzengizidák ha- 
talmának megerősödése után pedig épen semmit — mert a 
Kama-bolgárok, kik ellen Timur harczolt, csak nagyon csekély 
töredékét képezték az egykori hatalmas bolgár népnek, — addig 
a Ehazar név a Gazaria elnevezésben (Krím félszigetének a 




7^ A MAGTÁROK EREDETE. 

neve) a XYl. és XVII. századig fönntartotta magát és déli Orosz- 
ország, továbbá Magyarország földrajzi nomenclaturájában még 
mai nap is található. E körülményt egyrészt e nép nagyobb 
számának, másrészt meg ama tekintélynek kell tulajdonítanunk, 
melynek a khazarok állama örvendett, kik úgy látszik nem kö- 
vetvén északi és északkeleti rokonaiknak a példáját, a pusztán 
dívó kóbor életmóddal fölhagytak és részben legalább földmi- 
veléssel foglalkoztak, a miért is csak félnomádoknak tekinthet- 
jük őket. E nézet helyességéről egyrészt az arab utazók 
értesítései tanúskodnak, kik, miután az Iszlám létezésének 
első századában a Kaukázuson át Derbend felé terjedt, a volga- 
melléki khazar birodalommal már korán érintkeztek és ott oly 
álladalmi és társadalmi állapotokat találtak elő, a milyeneket 
bolgároknál , besenyőknél , magyarok- és kúnok-(gúzok)-nál 
hiába keresnénk ; de bizonyítják az említett nézet helyességét 
másrészt a Sassanidák, különösen a Eobad és Nusirvan ^ korá- 
ból származó történeti hagyományok is, a melyekben a Fekete- 
tenger és a Kaspi-tótól északra tanyázó törökök mindig a kha- 
zarok fővezérsége alatt szerepelnek, a kiknek khakanjai ellen 
volt a Sassanidák legtöbb hadjárata intézve. 

A mi a khazarok birodalmának határait illeti, azokra 
nézve Lín Dasta és József khazar kkály Ibn SáPRüThoz intézett 
levelének meglehetősen laegegyezö adataiból annyit vehetünk 
ki, hogy délre, mélyen be a Kaukázusba, Derbend kapujáig és a 
Ehion partjáig, északon a bolgárokig, kik adófizetői voltak a 
khazaroknak, nyugaton a Dnjei)erig és Krím félszigetéig be- 
zárólag, keleten pedig a magyai'ok és besenyők országáig, tehát 



* NöLDECKE : Oeschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sassa- 
niden. Kétségbe vouja Tabari adatát Behram királynak a török kbakán 
ellen viselt háborújáról, mei-t azt tartja, hogy akkor törökökről még szó 
8em lehet. Szerintünk e kétely nem alapos, mivel a Kaukázustól északra 
lakó barbár népek, melyek azon időtájban már a khazarok fonhatósága 
alatt állottak, csak török nemzetiségűek lehettek ; török khazarokról 
ugyanis már Kalankatvatsi Mózes tesz említést 623-ban. 



A KHAZAROK. 79 

az UraJ forrásvidékéig terjedtek és hogy, a mint már volt alkal- 
munk megjegyezni, a khazarok a többi török népség fölött az 
uralomnak bizonyos nemét gyakorolták. Ha nem is terjeszke- 
dünk ki azon alaptalan hypothesisekre, melyeket egyrészt Hak- 
KAYY József király úgynevezett teljes levelének magyarázata 
alkalmával, másrészt meg Chwolson Ibn Dasta szövegéhez 
csatolt jegyzeteiben fölállítanak, oly hypothesisekre, melyek 
nem támaszkodván sem nyelvészeti, sem földrajzi bizonyítékokra, 
csak szerzőik leleményességéről tesznek tanúságot: annyit 
mégis bizonyossággal állithatunk, hogy a khazarok birodalma 
a szomszéd államoknál nagy tekintélynek örvendett, mert 
különben bajos volna azon élénk közlekedést megmagyaráz- 
nunk, melyet a keleti rómaiak, a Szászán családjából származó 
irán fejedelmek és a bagdadi khalifák ez ural-altáji néptörzs- 
zsel fönntartottak. Egy ily nagy kiterjedésű országban az éghajlat 
és a talaj viszonyai nagyon különböző természetűek lehettek, 
mert csak így értelelmezhető a khazar királynak következő 
állítása: fEz országban az esőzések nem gyakoriak ugyan, 
de nagy a folyók és források száma, a folyókban rendkívül sok 
halat fognak, a talaj kövér, mezőkben, erdőkben, szőlők- és 
számtalan kertekben bővelkedő, melyek a folyóktól nyerik 
uyirkosságukat és termékenységöket»,^ és csakugyan a Volga 
alsó folyásától a Krímig terjedő tartomány a legkülönbözőbb 
termények által tűnik ki. De a szomszédos államokhoz való 
kereskedelmi viszonyokban is jelentékeny szerepet játszhatott a 
khazarok birodalma, mert ha a khazar király távol lakó hit- 
sorsosainak azt írja : ca Mindenható segítségével Őrzöm e folyó 
torkolatát (a Volgáét), a hajókon érkező és az izmaeliták-(mosz- 
limok^ arabok)hoz iparkodó oroszoknak elzárom a tengerhez 
(Kaspi-tó) vezető utat ; hasonlókép bánok el az ellenségekkel, 
kik az országban tartózkodnak vagy a kapuhoz (Derbend v. 
Bab ul Ebvab) jönnek », ebből nyilván azt következtethetjük, 

• Rusísiache Revue, IV. kötet 87—88. 1. 



^ A MAGYAROK EREDETE. 

hogy az éBzakot a déllel összekötő fontosabb közlekedési erek 
a khazarok hatalmában voltak> miért is könnyen vezethették 
a kereskedelmet saját területökön keresztül. A Középkori keleti 
kereskedés történeté-nék tudós szerzője tehát helyes úton jár, 
ha a khazar birodalom átviteli kereskedelmének nagy fontossá- 
got tulajdonit,^ de a műveltség ez elvitázhatatlan jelei sem 
jogosítanak föl bennünket arra, hogy a khazar területen annyi 
várost fogadjunk el, a mennyit a tudósok a khazar királynak 
Ehasdai-hoz intézett irata nagyon kétes nomenclafcorájából 
köv'etkeztetni akartak. Ellenkezik a tudományos komolysággal 
és legfölebb csak ártatlan időtöltésnek járja meg, ha az Ibn 
Dasta szövegében található ^Jj >^^ (hab nara)-ból Khan- 
balik-(királyi város)t akarnak csinálni, mint ezt Grigoribv^ 
tanácsára Chwolson teszi, vagy ha az eltorzított yíyi (lugar)-t 
yc^ (kirgiz)-zel akarják helyettesíteni. ■ A műveltségnek egy 
bizonyos foka daczára is a khazarok birodalmában csak csekély 
számú várossal találkozunk, mely városoknak a nevei: Itil, 
Kamiik, Bulunzar és Sarkéi (v. ö. a szólajstromot) ; a földrajz* 
Íróknál előforduló ^ JuU^ Hemender, a mai Tarkhu a Kaspi-tó 
és Derbend között,*^ persa eredetű, mert Semender persáúl 
paripát, Salamandert jelent. A khazarok tehát, hasonlóan a mai 
özbegekhez, félnomádok voltak, kik az Irán-ból és Kharezm- 



^ Dr. W. Heyd : Geschichfe des Levantehandels itn MiiUlalier I. 54. 

* Chwolson az előbb idézett mű 61. 1. Hogy Griooribv a mongol 
Khanbalik-t, mely csak a XIII. században fordiU elö, a török kbaza- 
rokra akarja alkalmazni, annak semmi értelme sincs. 

* U. o. 53. 1. 

** MuKADASSi-nál azt olvassuk : 

Szemender egy nag^' város a Kaspi-tó mellett a Volga ós Derbend városa 
között. El Belkhi is hasonlóan nyilatkozik: 

V|r?^' VL? ; cM' ^J^ ) LfH^ La* ^<XU^ ^^4-**J iü^,ú^ ^)áaJf y 

a kiiazaroknak van egy Szemender nevű városuk, mely a Volga és 
Derbend között fekszik. 



A KHAZABOK. SÍ 

böl Bzármazó párszi kultúra befolyása alatt részben letelepedtek^ 
részben a szomszédos pusztákon a megszokott nomád életmód- 
hoz hívek maradtak. A téli és nyári lakáscsere^ melyről Ibn 
Dasta és József király^ öszhangzóan tudósítanak minket, alkal- 
masint a félnomád khazarokra vonatkozik. Hogy mit kelljen e 
lakáscserén tulajdonkép értenünk^ azt könnyen átlátjuk, ha 
eszünkbe juttatjuk a jajlak (nyári lakás) és kiélak (téli lakás) 
török szokását. 

A mi e népnél figyelmünket leginkább leköti, az először 
alkotmánya, másodszor a valláskülönbség sajátságos viszonya 
és az ebből következő, ama sötét kornak becsületére váló vallási 
türelem. A mit a hozzánk jutott tudósításokban egy tényleges 
és egy névleges uralkodóról olvasunk, abban egy ősrégi ural- 
altai intézményt kell felismernünk, mely szerint az avar Khakau 
viszonyát a Tudun-hoZj a magyar Khakan-ét a Kende-hez, a 
hólg&r Khakan-éi a Boliás-Tarkhan-hoz méltán állíthatjuk ama 
viszony mellé, mely a khazar Khakan és Ise között fönnállott, 
melyre nézve a japáni Tai-kun és Mikadó'hBJ[i is analógiára 
akadunk, és mely viszony, ha nem csalódunk, a Szaszanidák 
alkotmányában is megvolt, mert itt is két uralkodói czímmel 
találkozunk t. i. sL^ sah = király, fejedelem, és íLá jL 
padi sah == a trón fejedelme, a tényleg uralkodó fejedelem 
czímével. E két uralkodó személyiség jogkörének a körülírása 
nem ismeretes előttünk, de azt hiszszük, hogy nem tévedünk 
nagyot, ha a bolgár Bolias-híín, a magyar Kendé-hen és a 
khazar lie-hen nem annyira egy kormánytársat, mint inkább 
egy segédet gyanítunk, melyhez a későbbi moszlim t7e^/r-nek a 
méltósága legközelebb áll, mert vezir szószerint segédet vagy 
terherhordót jelent. A mi pedig a khazaroknak annyiszor meg^ 
vitatott és oly sokfélekép magyarázott vallását illeti, részünkről 
ép oly kevéssé ütközünk meg a zsidó valláshoz való áttérésökön 
mint azon, hogy az uigur törökök nestorianus hittérítők által 
keresztényekké lettek, vagy azon, hogy az első Dsengizidák 
nagy hajlamot tanúsítottak Krisztus tana iránt. A khazarok 

Váhbért: a mafifarok eredete. 6 



S2 A MAGYAROK EREDETE. 

áttérésére vonatkozó tudósítások között legvalószínűbb a 
MAs'uDi-é, ^ ki azt beszéli, hogy az L Komanus és fivére 
PoRPHYROGENiTus által elkergetett és a moszlim országokból 
kiűzött zsidók tömegesen menekültek a Kaukázuson át a Volga 
alsó folyása mellett elterülő országba, melynek egyszerű, a val- 
lási rajongástól még el nem kapatott lakosai szívesen fogadták 
őket. A harczias nomádok egyáltalán mindenkor lovagiasabb 
gondolkozásúak voltak a letelepedett félig czivilizált népeknél 
és így történt, hogy a khazarok, kik a menekültek sorsa iránt 
érdeklődtek, nem sokára megkedvelték vendégeik vallását, és 
az ország főbbjei, élükön a Bidan nevű király, Harum al Ra- 
sid khalifa idejében (786 — 809 Kr. u.) a zsidó vallást fölvették. 
A mit József Khasdai-hoz intézett levelében, továbbá Ma'sudi, 
El Bekri és mások egy rabbi, egy püsj^ök és egy moszlim tudós 
közötti vallásos vitáról elbeszélnek, az nem egyéb mint ama 
theosophicus okoskodásokban gyönyörködő kornak a kohol- 
mánya, mely ép oly kevéssé tetszhetett a khazarok egyszerű 
észjárásának, mint a vallási türelmetlenség, melylyel a diadal- 
mas Iszlám a kafírt, és a félig bolond keletrómai theologusok 
minden más vallásút üldöztek. Hogy mennyire terjedt el a 
khazarok között a zsidó vallás, arra nézve az egyes szerzőknél 
a legkülönbözőbb adatokat találjuk; némelyek szerint csak az 
ország főbbjei és a népességúek egy kis töredéke voltak zsidók, 
mások meg a többséget mondják zsidó vallásiinak, de abban 
valamennyien megegyeznek, hogy a zsidók uralkodó osztálya 
mellett még pogányok, t. i. keresztények és Mohamedánok is 
léteztek, mely utóbbiak a nagyobb városokban sok mecsetet 
bírtak ^ a mi világosan arról tanúskodik, hogy e különböző, 
másutt ellenséges viszonyban élő vallások, itt békésen megfér- 
tek egymás mellett és az országnak zsidó vallású kormányától 



' Macoudi : Prairies d'or, IL 8 — 9. 

* V. ö. MuKADDASi-t (CHWOLSo^f-nál idézve) és El Belkui-í, kik Sze- 
mender leírása alkalmával sok mecsetről 8«jlo Jc^Laa^'C emlékeznek zueg. 



A KHAZAROK. 



83 



vallási szabadságukban nem gátoltattak. Érdekes volna megtudni, 
hogy mit kell azon pogány khazarokon értenünk, kikről Ibn 
Dasta azt mondja cíLjÍM ^jí> auL^i ^íí^ ^^-U |«^Juo kaaJI ^ 
t. i. a többiek egy oly vallásnak a hívei, mely a törökök vallásához 
hasonló, míg Ibn Fozlan ugyanezen pogány khazarokat 
bálványimádóknak tartja.^ De talán össze lehetne egyeztetni e 
két különböző adatot, ha a török vallásban, melyről Ibn Dastá 
szól, és a bálványimádásban, melyről Ibn Fozlan beszél, a sámán 
vallásra való utalást ismerünk fel, a mint ezt már a hunok és 
avaroknál, helyesebben a Zemarchus által meglátogatott és 
arany hegyről nevezett törököknél láttuk, és így tehát a 
pogány khaziirokat a sámán vallás híveinek tartjuk. 

Kapcsolatban Ibn DisTA-nak a khazarok török vallására 
vonatkozó homályos helyével, áttérhetünk tanulmánjrunk tu- 
lajdonképi czéljára, a khazarok nemzetiségének kérdésére, 
melyre eddig az újonnan fölfedezett kútforrások szerint a leg- 
különbözőbb feleleteket adták, mely azonban korán sincs 
még megoldva. A régibb szerzők meglehetősen egyetértet- 
tek akhazarok török nemzetiségére nézve, és e nézetöket Ibn 
HAüKAL-nak,illetőlegl8takhrinak következő helye -^Lá-LJI ,jLJj 

VS--J vXí yó ^ jyS^ 5 ^LaJj Ju'^ ^ jj^\ ^LJÍ t. i. 

a bolgárok nyelve hasonló a khazarokéhoz, e két nyelv egy 
és ugyanaz » mindenesetre igazolta volna, ha nem indulnak 
ki azon hamis föltevésből, hogy a Volga bolgárok a mai 
cseremiszek ömi, ennek következtében tehát finn-ugor szár- 
mazásúak voltak. Nagyobb lett a zavar midőn Fraehn kiadta Ibn 
Fozlan szövegét, és mert ez utóbbi azt állítja *a^ )T^^' íj'^ 
OJÜI ^^^ ^ogy a khazarok nyelve a török és perzsa nyelv- 
től különbözik és, hogy a khazarok épen nem hasonlók a törő- 
kökhöz^» a vita csakhamar a kedveltté és divatossá vált finn- 
ugor elmélet javára fordult és az egyetlen egy Porphyrooenitus- 
uál megőrzött Sarkéi szó, mely egy városnak a neve és aoicpiov 

• Frakhn : De ChazarU, 58i— 590. 1. 

6* 



84 A MAOYABOK EREDETE. 

öartttov vagy Xsoxóv mxri\L<x = fehér várat jelent, elégséges volt 
arra, hogy a fízua-ugorság zászlóját fennen lobogtassák. Elte- 
kintve attól, hogy a PoRPHYBOOENiTus-nál előforduló Sarkel-t ép 
oly helyesen magyarázhatjuk a török sara = tiszta, világon 
(v. ö. Cagataj nyelvtanulmányaimat és Budagov I. 624 1.) és 
az arab nyelvből kölcsön vett kiVa = vár ^^ szavakból, nem 
értjük mikép lehetett még szó a khazarok finn -ugor voltáról, 
miután maga az ellenfél is elismerte a fönnemlített szónak a 
csuvas sora kilábol való azonosságát. Daczára annak, hogy a 
csuvas nyelv tagadhatatlanul török, mégis egy szó még nem 
szolgáltat elegendő philologiaí bizonyítékot, különösen oly 
szó nem, mely görög átírás utján jutott hozzánk, mert jól 
tudjuk mennyire torzittatott el sokszor a török szöveg ez 
átírás által; de ha a khazarok rokonsága a Volga melléki 
bolgárokkal döntő érv gyanánt szolgál is az előbbiek töröksége 
mellett, még sem vonhatunk egyelőre ily következtetést, mert 
a khazarokat törököknek tarl;juk ugyan, de nem csuvas törö- 
köknek. 

De nem is szükséges ily messzevezető combinatiókba 
bocsátkoznunk, mivel József khazar királynak Khasdai ben 
Sapruthoz intézett levele, melynek hitelessége különösen a 
Harkavy által eszközölt legújabb kiadás után semmi kétséget 
nem szenved, oly hatalmas bizonyíték a khazarok töröksége 
mellett, mely a legcsekélyebb megtámadásnak sem lehet többé 
kitéve. József király levelének erre vonatkozólag legnagyobb 
fontosságú helye következőképen hangzik : «Te azt kérdezed 
leveledben — mely népnek, mely nemzetségnek és mely törzs- 
nek a fia vagy ? — tudd meg tehát, hogy Japhet fiától és Tho- 
garma nemzetségéből származom. Őseim genealógiai ü*ataiban 
azt olvasom, hogy Thogarmának tíz fia született, kiknek követ- 
kező neveik voltak : 

*° A Sarkéi v. Sarkil nevű khazar várat Petronus görög építész 
tervezte 839-ban; v. ö. Pobphyrogknitüs : De administrando imperio, 
Cap. 42, 177. 1. 



A KHAZAROK. 



85 



I. a legidősebb Ujur, 
i. a második Tauris, 
;i. a harmadik Avaz^ 

4. a negyedik Uguz, 

5. az ötödik Bizal^ 

6. a hatodik Tarma, 

7. a hetedik Ehazai% 

8. a nvolczadik Jamur, 

9. a kilenczedik Bulgár, 
1 0. a tizedik Savir, 

Jó magam Khazartól, Thogarma hetedik fiától származom. 
Ez 960-ban írt és 1577 Akris Izsák által a Kol Mehaszer- 
ben (hirdető szózat) legelőször közzé tett fontos okmány nehe- 
zen érthető helyeinek a magyarázatában már csak azért sem 
követjük elődeink példáját, mert a másolók a héber nyelven 
irt eredetit, különösen a tulajdonneveket illetőleg, bizonyára 
nagyon eltorzították, úgy, hogy a szónyomozás sikamlós utján 
legföUebb csak erőszakolt és merész hypothesisekot volnánk 
képesek teremteni, a mitől azonban Harkavy kísérlete ^^ vissza- 
riaszt bennünket. Véleményünk szerint nem is szükséges e levél 
teljes magyarázatára törekednünk, mivel az a mi benne kétség- 
telenül világos és megbízható, amúgy is elégséges, hogy a Eha- 
zárok török származására nézve minden kételyt eloszlasson. 
Erről a legalkalmasabb módon győződhetünk meg, ha a khazar 
király geneologiai adatait egybevetjük Basid-ed-den Tabibi 
vagy Ala ed-din Dsüveini, vagyis két oly moszlim írónak a 
följegyzéseivel, kik a XUI. század második felében éltek, kiket 
tehát több mint három század választ el a Ehasdaihoz intézett 
levélnek keletkezési idejétől. Legelőször is abban egyeznek még 
a különböző kútforrások, hogy Thogarmát Japhettől származ- 
tatják, de a török néj) is «Turk, Japhet fiá»-nak nevezi magát. 
A törökök nemzeti mondája azt regéli, hogy Oguz v. Uguz v^.l 

** Russhche Bevue, IV. köt. 81. 1. 



8Ö A MAGYAROK EREDETE. 

volt a török népnek tulajdonképi ősatyja, hogy Uigur egyike a leg- 
régibb nemzetségneveknek, hogy Khazar, Japhet-nek egyik fia, 
már korán telepedett le az Itil (Volga) partjain ; Bolgár és Sevir 
vagy Sibir (a byzanczi íróknál Sapetp) részint mint hely-, — 
részint mint személynév a két moszlim szerzőnél és a törökök 
genealógiájának későbbi történetíróinál egyaránt szerepel. Mivel 
csak nagy nehezen tehető föl, hogy Dsüveini és Vassaf mosz- 
lim történetírók a József-féle levelet ismerték és így az abban fog- 
lalt genealógiai adatokat felhasználhatták volna, mivel azonkívül 
be van bizonyítva, hogy Rasid-ed-din Taiiibi genealógiájánál 
török és mongol aggastyánok szóbeli hagyományai szolgáltak 
kútforrásúl: nem lehet azon kételkednünk, hogy a khazar király 
levelében elsorolt nevek, mint Uigur, Oguz, Khazar, Bolgár és 
Savir, hasonlóképen a későbbi moszlim szerzőknél előkerülő 
nevek közösen egy ősrégi török népmondából erednek és hogy 
a khazarok az ural-altai néptörzsnek nem finn-ugor, hanem 
török-tatár ágához tartoztak, a mit különben Theophanes meg- 
jegyzése is bizonyít : tooc Toópxooc ijcö zffi h(üo<; XaCápODc 
ivo(jLáCot)aiv = a keleti törököket khazaroknak is nevezik, mely 
helynek az értelme úgy hiszszük eléggé világos. 

Alig vagyunk képesek tehát megérteni, mi oknál fogva táf^ 

4 

tották a korábbi tudósok, különösen a Klaproth ésFAiEHN, 
pusztán csak a sarkéi szóra hivatkozván, mely kétségtelenül 
török eredetű, a khazarokat finn-ugoroknak, és miért nem 
méltattak figyelmökre a khazar fejedelem szavait, ki magát 
nyíltan töröknek vallja és e nemzetségi viszonyát még meg 
is magyarázza. Vannak azonban más momentumok is, melyek 
a khazarok nemzetiségére vonatkozó véleményünk helyességét 
még jobban bizonyítják. Utalhatunk Tabari megjegyzésére is, 
továbbá a DERBENDNAME-ra, melyben a Pontus és a Easpi-tótól 
északra lakó nomádok, és különösen a khazarok mindig törö- 



** THE0PHANK8 (boniú Madás I. 485. L). 
" Chwolson 71. 1. 



s, 



A KHAZAROK. 87 

kök gyanánt szerepelnek ; hivatkozliatunk még Ibn DASXA-nak 
néhány a khazarok szokásaira vonatkozó adatára^ arra p. o. 
hogy a lovagló Isa előtt egy féldobalakú napernyőt hordanak 
ojjf &jCuű ^^JLc K k.kA*^v Juuo lui^j ^jju ^^x^e t. i. ő (a lovas) 
egy napernyő féle eszközt tart kezében, mely féldobhoz hasonlód 
Ghwolson ellenében itt meg kell jegyeznünk, hogy ez nem volt 
valami zászlóféle jelvény „bil pokhoé na buncuk", a mint az 
orosz tudós mondja, hanem egy kupolaszerűén idomított való- 
ságos ernyő (a vJfc> Duff = féldob is hasonló módon van szer- 
kesztve), mely a legmagasabb méltóságot jelképezte, a későbbi 
törököknél a =| ceter elnevezést nyerte és sCttug = zászlóval^ 
küng =^ dobbal, ajak = Ikehelylyel és tamga =ra pecséttel 
együtt a fejedelem és a legmagasabb tisztnselők hatalmi jel- 
vénye gyanánt szolgált, a mit a Kudatka Bilik szövegéből is 
világosan megérthetünk.^^ Mivel mind az öt jelvény csak a 
fejedelmet illette meg, föltehetjük, hogy e jelvények egyike, 
t. i. a napernyő az láa vagyis az uralkodó helyettesének a rang- 
ját jelölte. 

A mit a khazarokról eddigelé tudunk és a mit nemzetisé- 
güket illetőleg itt elmondottunk, azt nagyobbára csak arab és 
persa földrajzírók és utazók tudósításainak köszönhetjük ; na- 
gyon feltűnő dolog, hogy a görögök oly keveset vagy épen sem- 
mit sem szólnak e politikai tekintetben legfontosabb ural- 
altai népről, melylyel Byzancz már oly korán közlekedett, sőt 
melylyel a keletrómai uralkodó család még rokonsági viszonyba 
is lépett. Míg p. o. a bíborban született történetíró a besenyők, 
nzok, magyarok földjéről és népéről oly kimerítően értekezik 
és róluk annyi érdekes adatot közöl, addig a khazarok hatalmas 
birodalmára vonatkozólag beéri néhány kevesbbé történeti és 
ethnikai mint inkább csak földrajzi megjegyzéssel p. o. a 10., 

^* A Kiidatkn Bilik szerint tamga és ajak (pecsét és kehely) a vezir- 
nek jelvényei, míg a kiing = dob, tug = zászló és éeter = napernyő 
a khakant illetik. 



^S A MAGYAROK EREDETE. 

11.^ 12. és 13. fejezetben, hol néhány rövid mondatból arról 
értesülünk, hogy mennyiben képesek az úzok, alánok és bol- 
gárok, kikről már tudjuk, hogy országaik a khazarok birodal- 
mával határosak, ez utóbbiakkal háborút viselni, mintha bizony 
ez a lehetőség nem folyna már magából a földrajzi és politikai 
helyzetből ; végre még a 4i2. fejezetben emlékszik meg róluk, a 
hol a Don melléki Szarkel nevti város fölépítéséről szól. Nagyon 
homályos- és zavarosnak tartjuk PoBPHYROGENixus-nak a 39. fe- 
jezetben előforduló, a khazarok és kabarok elválására vonat- 
kozó helyét, melyet oly különféleképen magyaráztak eddig. 
Mivel a történetíró a khazarok nemzetiségére nézve nem vilá- 
gosít fel bennünket, a kabaroknak a magyarokba való' beolva- 
dását, mely körülmény pedig kutatásunknak nag;^' szolgálatot 
tehetne, sem ethnikai, sem történeti szempontból nem aknázhat- 
juk ki. Visszatérünk még később e fontos helyre, de már eleve 
is meg kell jegyeznünk, hogy az, a mit Konstantin e mon- 
datban ''O^v %al nfjv zm XaCápcDV ^Xw-jiav aürot; rot^ Toópxota 
sSíSa^av t. i. a miért is a törököket megtanították a khazarok 
nyelvére, a magyarok és a khazaroktól elvált kabarok között 
történt nyelvcserére nézve mond, korán sem képes a fönjelzett 
homályt eloszlatni. Hogy a magyarok a khazarokkal érintkez- 
tek és, hogy ez utóbbiak a mai Magyarország elfoglalásánál 
közreműködtek, az eléggé kitűnik egyes, hazánkban mai nap 
létező helynevekből mint p. o. Kozár és Kozárd Nógrádme- 
gyében, Nagy Eozár, Kis Kozár és Rácz Kozár Baranyamegj'é- 
ben ; ^^ de nagy merészség volna ebből ama kölcsönös hatásra 
következtetni, melyet a két nép nyelvi és ethnikai tekintetben 
egymásra gyakorolt. Mindenekelőtt az iránt kellene bizonyos- 
ságot szereznünk, vájjon a kabarok a khazaroknak politikai 
vagy nemzeti részét képezték-e, mert kétséget sem szenved, hogy 
a khazarok hatalmas birodalma sok velők rokon, de nem azo- 
nos elemekből állott. Hünfalvy ^^ Magyarország Ethnogiaphia- 

^* Szabó Károly: Magyar Akadémiai Értcaitő. I. 132. 1. 
^^ Lásd 266. és 396. I. 



A KHAZAKOK. ^^ 

jában azon helytelen előzményből indulva ki, hogy a khazarok 
a mai csuvasokkal egy és ugyanazon nép, épen a kabarokat 
tartja ama népnek, melynek közvetítése folytán kerültek a török 
elemek a magyar nyelvbe. Már csak azért sem osztozhatunk e 
véleményben, mert a kabarok Konstantin császár tanúsága sze- 
rint a nyólcz törzsnek csak egyikét, tehát az összes régi magyar- 
ságnak csak nyolczadát képezték, és mert egy ily kis töredéknek 
nem tulajdoníthatjuk azon nagy nyelvi hatást a török elem ré- 
széről, mely a magyar nyelvben mutatkozik és melyet a finn- 
ugor theoria bajnokai eddigelé nem méltattak eléggé figyel- 
mökre. A mit Hunfalvv nézetének támogatására a ^ és r közötti 
hangtani viszonyról mond, annak hibás voltáról későbben fogunk 
szólni, most csak azt emeljük ki, hogy ha azon hatással akarunk 
foglalkozni, melyet a kabarok a magyarokra gyakoroltak, akkor 
első sorban is a kabarok nemzetiségi kérdését kell tisztáznunk, 
vagyis tudnunk kell, vájjon valódi khazarok voltak-e avagy 
csak adófizető rokonaikhoz tartoztak. Porphybooenitus rövidre 
szabott tudósítása a kabarok elválásáról és a magyarokhoz való 
csatlakozásáról nem enged meg e tekintetben semminemű föl- 
vételt. 

A mit az adott körülmények között a khazarok nemzeti és 
politikai viszonyairól meglehetős nagy valószínűséggel állítha- 
tunk, az nem vonatkozik egyébre, mint ama vezérszerepre, 
melyet ők mint törökök keleti és nyugati rokonaikkal szemben 
majdnem az iszlám föllépése idejéig, a világtörténeti események 
színpadán játszottak. Egy korlátlan hatalomról nem lehet ugyan 
szó, mert ilyen hatalmi állás a török nomádoknál csak nagy 
ritkán vagy sohasem tehető fel, de mégis az uzok, besenyők, 
kama-bolgárok, alánok és magyarok egy oly szövetségi viszony- 
ban állottak a khazarokhoz, mely azon esetre, há az előbb 
megnevezett népek vagy egy más hatalom által szorult hely- 
zetbe jutottak vagy egymás közt czivakodtak, megengedte nekik 
a khazarokhoz tanácsért és segélyért folyamodni. E viszony 
létezése nélkül bajos volna megmag^^arázni, hogy mehetett a 



^ k MAOYAROE EBEDETE. 

magyarok fejedelme a khazar királyhozés mikép tűrhették a 
magyarok, hogy a khazarok khakanja uralkodót ajánljon nekik, 
mert nomádokról legkevesbbé és a magyarokról épen nem tehet- 
jük fel, hogy ily fontos állami ügyekben egy idegen fejedelem 
parancsainak engedelmeskedtek volna. Arról sem szabad meg- 
feledkeznünk, hogy a khazarok török vérű rokonaikat nem ösak 
anyagi, hanem műveltségi tekintetben is messze fölülmúlták. 
Bizonyítja ezt az élénk közlekedés a keletrómaiakkal egyrészről 
és a Sassanidákkal másrészről ; mert a mint a Sassanidák mű- 
veltsége az Oxuson túl lakó törökökre és a khinaíaké az uigu- 
rokra nem maradhatott befolyás nélkül, ép úgy hatott a kelet- 
rómaiak és az irániak kultúrája a khazarokra is. E szellemi 
fensőség tette őket alkalmassá a törökök közt a vezérszerepre 
és ennek köszönhettek ama hatalmat is, melynél fogva bátran 
kelhettek viadalra az előbb emiitett államokkal, oly viadalra, 
melyben a Derbendname tanúsága szerint csak az első khalifák 
rendkívüli erőlködései törték meg erejöket. Byzancz és a sassa- 
nida uralom alatt álló Irán nem voltak képesek a khazar ha- 
talmat tönkre tenni. 



vm. 



KHAZAE SZÓ- ÉS NÉV- 

LAJSTEOM. 



Sek^ a byzanczi íróknál Ile/, az araboknál c5lj bak, khazar 
méltÓBágnév, mely a török bey, bek, bej, vagy bi = főnök, feje- 
delem, herczeg-nek felel meg. A bak, bag, baj tőszótag — mely- 
ről 6e^,6€//, be; és Z»i;variatiók származtak — a iimgojt, emelkedett 
gazdag, hatalmas stb. fogalmat fejezi ki és már régóta úr, 
fejedelem, főnök, berezeg czim gyanánt szerepel. (V. ö. Tör. tat, 
EtymoL Szótárom 205.) 

Bulzan a georgiai krónikások által 7:]] bői említett 
khazár hadvezér neve. 

Buliinzar, egy khazár város neve, a mely azon vereség 
ntán, melyet akhazarok az araboktól szenvedtek, az utóbbiakra 
szállott. Ezen, az arab és persa geographusok által ^.AjJj-nak 
írott szót Belend8er'Tit\iy vagy Bolaniar nak olvasták, melynek 
ellenébe én .a «Bulundsar* olvasást ajánlom a mennyiben e 
szót török compositnmnak tartom, rét-hegy jelentéssel, neveze- 
tesen e két szóból : bvlun z=z rét, legelőhely (V. ö. Budagov 1. 293) 
és iiar = lejtő, hegyoldal. Bulun épen úgy, mint iar részint a 
kazáni, részint a mesterjaki török dialectushoz tartozik, a mely 
tény — tekintve a török nyelvterület geographiai helyzetét — 
a fölvételt még valóbbszinűvé teszi. 

Busiros Gliabaros (Bovarjpoc rXiapapo<;) a khazar 
Ehakán neve, a kinek nővérét Jnstinianns Rhinotmetes vette 



í*á A MAGYAROK EREDETE. 

nötil 70i2-ben. Mindenekelőtt azt kell constatálnunk, hogy e 
Hzónak a fennebbi általánosan elfogadott latin átirása határo- 
zottan téves, mert elösazör azt r//«i/-08-nak kell olvasni és így 
az török perea Vezér *j\^ (és nem pera. buzar = fűszer, mint 
Haukavy fölveszi) szóval azonos. A mi pedig a második, tulaj- 
donképi khazar szót illeti, a kezdő kettős consonans határo- 
zottan az eredeti szó elferdítésére utal, a mennyiben én a 
ftliubar-, helyesebben Gliavar-ban összetételt gyanítok, még 
pedig a kölcsönzött persa Gulaver = virágot termő, virágos 
szóból. 

Chamlik v. KDiamlik, egj- khazar város neve, a mely kü- 
lönböző variatiók alatt fordul elő, mint : ^ aA»^ (J<í/,M/nál és 
Midaddasiná\)f a^^U^ (Ibn ÜASTÁ-nál, melyben Grigoriev té- 
vesiai a később származott >JL«^áS. khanbalik = fejedelmi város, 
Hzótakarja felismerni)és kXi^ (Defre:viery szerint Hatslog?). 

A khámlik olvasást azért tartjuk legvalóbbszintinek, mert a szót 
ezen formájában legkönnyebben megfejthetjük, a menmiben 
szerintünk a. m. a török kham-lik = papság, vagyis a khamo- 
kat ^ papokat illető, vagy ezekhez tartozó hely. Hogy vájjon ez 
a Khamlik a fövái-os egj' részét jelenti-e, vagy egj' külön helyet; 
eiiv nézve a vad h^'pothestsek már meglevő számát nem akarjuk 
nevelni. 

Dsabuskan, Dsabusakan, Uchtaues örmény történetíró 
által említett khazar személynév, melyet igen könnyen azono- 
síthatunk, a török jabuskan, kazáni zabuskan = a ki magát 
hozzá n^::asztja, a ki csatlakozik valakihez, szóval. 

Ilik« vagy Dk, Ibk Fozlak szerint a khazar khagán czime ; 
vz nem lehet egj'éb, mint az ismeretes török ük = első és uíg. 
ilik -r fejedelem. E szó Keleti-Turkesztán fejedelmeinél is elö- 
fonhil szeméhiiev g}>uiáut ^Y. ö. EUak : a //«w-finir scólaj- 

láa ^LáLíh esetlfg Ise. E-e is, Ibx Fozlax és Ibx Pasta 
>zortut a khazar khakanhoz le^^közt-K-bb álló személv neve. 



EHAZÁR SZÓ- É8 NÉVLAJSTBOM. 9^ 

melyről az mondatik, hogy nem személynév, hanem egyszerűen 
méltóságot jelent, t. i. alkirály-, segítő- vagy társ-félét az ural- 
kodásban, ami a szó jelentésében is eléggé ki van fejezve, mert 
a török 68, iá társat, barátot, valakihez legközelebb állót stb. 
jelent. (V. ö. Büdagov I. 196.) 

Kender-Khakan (,jIj>1^ )*^^) ^^^ Fozlan szerint első 
méltóságviselö a khazaroknál a khakan után ; vagyis a főnökök, 
vezérek beg-je. Mindenekelőtt úgy látjuk, — hogy kender 
azonos a magyaroknál levő Kende (84Xá5) fejedelmi czimmel, 
mint Ibn Dasta írja; — s hogy a végső s gondatlan másolás 
következtében ^-ré változott. Tehát az orthographice hibás 
yja5^ helyett sjuí^nek kell helyes versió gyanánt állani és e 
szerint nem is kendének, hanem kündü-nek olvasandó ; a mi 
mellett nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy az Ibn Dastá- 
nál levő végző k eredetileg • (vav) volt. A mi pedig kündü 
jelentését illeti, azonnal fölismerhetjük benne az alt. kündi, 
kündü = tisztelet, tekintély (mongol kundu = figyelem, tisztelet) 
és az alt.kündü-le = tisztelni, szavakat és így azon meggyőződés- 
hez jutunk, hogy a kündii — khakan a ^tiszteletbeli fejedelem* 
jelentést foglalja magában, tehát helytartó-, tiszteletbeli feje- 
delem-félét jelent, a mint ez Ibn Fozlan előadásával valóban 
meg is egyezik. Hogy a magyarokat illetőleg határozottan téved 
Ibn Dasta, mikor a fejedelmet sjoí^nek nevezi (^ g ^1 ^ y^.^ • 
SiXÁÍ^niint a szöveg mondja), ebben egyet értek CflwoLSON-nal 
(1. Izvjestija Chazarach etc. 1 15. L), mert uJjS^ épen úgy, mint 
Gtlas és Eh:»rkas, a melyről alább szólunk, csak a tulajdon- 
képeni fejedelemhez legközelebb álló méltóságviselők voltak. 

Eixazar (já. vagy j')^) ethnikai tulajdonnév szóbeli 
jelentése szerint koborhj, barangoló, nomád (lásd Bolgár 69. I). 

Eliatun, vagy Chatun, mely név alatt a georgiai króni- 
kások egy khazár herczegnőt említenek, a kit egyik örményországi 
arab helytartó vett nőül. Khatun magától érthetőleg nem sze- 
mélynév, hanem egyszerűen a török khatun, chatun = nő, 
asszony, melynek jelentésére vonatkozólag lásd Tör.-tat Etymo- 



^4 A MAGTÁROK EREDETE. 

logiai Szótárom 88. §-át és a melylyel a Tarikhi Narsakhiban 
Transoxania török fejedelemnője is neveztetik. Hogy Khatunnak 
alapjelentése csakugyan társ, az az alt. naj, nej = társ és a finn- 
ugor ne, ni, nö = nö közötti visszonyból legjobban látható. 

Eundaizik, a Jakut geographiai szótárában (I. 793.) 
említett bulgár személynév, mely helyesebben Kündejzik-nek 
hangzik és diminitiv forma azon Kende-, helyesebben Kündn 
szóból, melyet Ibn Dasta magyar méltóságnévül említ (1. Een- 
der-t). Érdekes tudni, hogy a Kiíndil czím nemcsak a magya- 
roknál, hanem a khazaroknál is megvolt. 

Papatzes {RaiíOLziriz), Zonaras és Theophanes tudósítása 
szerint Phanagoria khazár kormányzójának a neve. Azt hiszszük, 
hogy a görög írók átírási szabálya szerint azonos a török babáéi, 
helyesebben babaőik == atyácska, családnévvel, hasonlóan az 
anaéik = anyácska, szóhoz. 

Sarkéi (SapxsX), melyet Konstantinus íoTcpov óajrinov 
= fehér ház-zal fordít, tulajdonképen erősség, vár volt. Mi — 
mint már érintettük — sokkal valóbbszinünk tartjuk a török 
sara = fehér és arab kila (de kal'a^ kel'a-nak is mondják), mint- 
sem az eddig gyanított csuvas sora = fehér és kila = ház, szók- 
ból való származtatását. Klaproih egyeztetésének a voguUal, 
már azért; sem tulajdonithatunk semmi fontosságot, mert sora, 
sara, sara nem csak a finn-ugor, hanem az összes ural-altaji 
nyelvekben fehéret jelent és kii — mint már említők — a kil'a 
rövidítésének látszik. A Sara-kil'a e magyarázatához csatol- 
tan meg kell jegyeznünk, hogy az Ibn Dasta emiitette ^á^Xa 
szóban az eredeti y^Á^yMi azaz fehér város szót látjuk, mely 
esetben az ó-török sara = fehér, nem a kii- vagy kil*a-hoz (ház 
vagy erőd), hanem a sehr = város szóhoz járult. 

Tsausgar (JU^^^L^) a mint Ibn Fozlan a harmadik 
rangú khazár méltóságviselőt nevezi, a ki a Eender-Khakan 
után következik. Fraehn és utána mások is e szót persa-török 
összetételnek tartják éatis és fcarból, de ez téves fölvétel, mert 
Tsausgar magában véve helyes török szó és azt jelenti : hírnök. 



KHAZÁR 8ZÓ- ÉS NÉVLAJSTROM. 95 

kikiáltó, ebből, hogy : éau = haug, kiáltás, caus = kikiáltani, 
melyhez a gar^ vagy más alakjában gur, képző járulván, nomen 
agentis származott. V. ö cap-gur = beütő, becsapó, öt-kür = 
áthaladó, stb. nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy 
causgar-ban a persa casnigir (^aXaJLáIa.) = pohárnok, is- 
meretes udvari tisztséget ismerjük fef, melyet a Sassanidáktól a 
khazarok is átvettek. 

Tzulos (Tco'jXo;) azon khazár fejedelem neve, a kit állító- 
lag Mongos byzanczi hadvezér az 1016. évben elfogott. Az 
átírásnak általunk elfogadott szabálya szerint (1. 33. lapot) e 
szónak eredetileg col, \agy íolnak kellett hangzania, mely for- 
májában a török-tatár J^ őöl = sík, pusztaság, esetleg a kirg. 
zol = út szót ismerhetjük föl benne. 

Triveg (Choronei Mózes orosz fordítása szerint: TpBFS) 
egy khazár vezér neve, a kit a Khakán segédcsapatokkal ipához 
lustinián Bhinotmethes-hez küldött. Harkavy (Russ. Reviie X. k. 
3ál. 1.) e szót a bulgár Terhelés névvel akarja egyeztetni, a mit 
mi semmi körülmények közt nem látunk helyesnek, hanem 
inkább azt hiszszük, hogy abban az eredeti Tereheg , helyesebben 
Töre-beg = úr fejedelem, felvigyázó, főparancsnok, szót lehet 
feltaláhii. 

Zihebil (Zs^sr^X és ZtspeiQX) egy előkelő khazár, a ki népe 
második méltóságának viselője volt. A fennebbi, általánosan 
elfogadott olvasásmód határozottan hibás, mert sokkal inkább 
Sivü', yagy Serilnék hangozhatott, melynek tőszótagja siv vagy 
sev = szeretni s e név jelentése minden valószínűség szerint 
azon szerelmi viszonyra czéloz, mely az említett khazár és 
Eudokia, Heraklius leánya között volt, mely utóbbi később ne- 
jévé is lön. Sivil vagy Sevil mindenesetre csak egy része az 
t.»redeti török névnek. 




A BESENYŐK. 



IAR8ANKINT immár a magyarok öbí lakhelyeihez közeledünk 
J és szerencsés véletlennek tarthatjuk, hogy a besenyőkről, 
a magyarok tőszomszédjairól, aránylag több és inkább megbíz- 
ható történeti adatokkal rendelkezünk, mint ama kor ural- 
altáji néptörzsének többi ágait illetőleg. Mindenekelőtt azon 
fontos körülményre kell utalnunk, hogy a besenyők ősi hazá- 
jára és legkorábbi vándorlásaira vonatkozólag két egyidejű, de 
teljesen különböző, a közös eredet gyanúját egészen kizáró 
forrásból meríthetjük tudósításainkat, a mi vizsgálódásaink 
eredményeinek nagyobb hitelességet kölcsönöz. Az első forrá- 
son PoRPHYROGENiTus 37. fejezetében a besenyők-, vagy a mint 
ő maga nevezi, Patzinakiták-iól szóló elbeszélést értjük, a má- 
sikon pedig a különböző arab földrajzírók- és utazóknál, u. m.: 
Ibn Darta, Ibn Khordadbeh, Abu Dolef, Abu Zaid El Belkhi, 
Mas'udi, El Vardi és EoRisi-nél található följegyzéseket. 
PoRPHYnoGENiTus adatai nagyobb terjedelműek és a nagyobb 
valószínűség bélyegét hordják magokon, a miért is ezeken 
kezdjük, hogy őket később a moszlim szerzők jegyzeteivel egy- 
bevethessük. 

«Tudnikell», úgy szól Porphyrogenitus,^ (Szaró Károly 

^ A bonni kiadás \6i, lapján. 



A BESENYŐK. ^7 

a Magy. Akad. Értesítő I. kötetében megjelent fordítása nyo- 
mán), «hogy a patzinakiták elejétől fogva az Atil (Volga), vala- 
mint a Gyeikh (Jeik Jajk-TJral) folyó mellett laktak, határosa 
levén velők a mazarok és az úgynevezett úzok. S ezelőtt ötven 
esztendővel a mondott úzok a khazarokkal egyetértvén és hadat 
indítván a patzinakiták ellen, erőt vőnek rajtok és kíűzék őket 
tulajdon országukból, s azt mai napig az említett úzok bírják. 
S a patzinakiták bujdosva j árának, kelének, keresvén helyet, 
melyen megtelepedjenek. S elérvén a mai nap általok bírt föl- 
det s azon a turkokat találván lakosokúi, őket háborúban le- 
győzvén és kivervén, kiűzék és megtelepedének benne, s urai 
azon földnek, mint mondám, mai napig ötvenöt esztendeje. 

« Tudni kell, hogy az egész Patzinakia nyolcz tartományra 
van osztva, s ugyanannyi nagyfej edelme van. A tartományok 
ezek : az első tartomány neve Ertem, a másodiké Súr, a har- 
madiké Gyula, a negyediké Eulpeé, az ötödiké Eharovoé, a 
hatodiké Talmat, a hetediké Ehopon, a nyolczadiké Csopon. 
S ezen alkalommal, midőn a patzinakiták saját lakhelyeikből 
kiűzettek, fejedelmeik valának : Ertem tartományban Maisa, Súr- 
ban Kuel, Gyulában Kurkut, Kulpeében Ipa, Kharovoéban Kai- 
dum, Talmat tartományban Koszta, Ehoponban Gyász, Csopon 
tartományában pedig Yata. S azok halála után a fejedelemség- 
ben unokatestvéreik következének. Mert közöttük törvény és 
régi megöröködött szokás, hogy ne legyen szabad gyermekeikre 
vagy testvéreikre szállítani a méltóságokat, hanem hogy a kik 
azokat viselik, elégedjenek meg, hogy éltök fogytáig uralkod- 
nak, haláluk után pedig vagy unokatestvérök, vagy unokatest- 
véreik fiai léptessenek elő, nehogy folyvást a nemzetség egy 
részén szálljon végig a méltóság, hanem az oldalágiak is része- 
süljenek és következzenek a tisztségben. Idegen nemzetségből 
azonban senki be nem csúszik s nem lesz fejedelemmé. S a 
nyolcz tartomány negyven részre van osztva s vannak kisebb 
fejedelmeik is. 

«S tudni kell, hogy a patzinakiták négy nemzetsége, t. i. 

Vímbbbt : A magvarok ertdtte. 7 



^S A MAGYAROK EREDETE. 

Kuárcsi Súr tartománya^ Szüru Kulpeé tartománya, Boro Tal- 
mat tartománya és Bula CsoBzpon tartománya túl fekszik a 
Danaprisz folyón, a keletibb és északibb részek : Uzia, Khaza- 
ria, Alania, Kherszon és a többi tartomány felé. A másik négy 
nemzetség pedig innen fekszik a Danaprisz folyón, a nyugatibb 
és északibb részek felé, tudniillik : Gyászi Ehopon tai-tománya 
szomszéd Bulgáriával, Alsó Gyula tartománya szomszéd Tur- 
kiával, KharoYoé tartománya szomszéd Bósziával, Jabdi Ertim 
tartománya szomszéd a Bószia országnak adózó tartományok- 
kal az Ultinokkal, a Derbleninokkal, a Lenzeninokkal és a többi 
szlávokkal. S Patzinakia Uziától sé Khazariától öt napi, Ala- 
niától bat napi. Mordiától (azaz a mordvinok földétől) tíz napi, 
Bósziától egy napi, Turkiától négy napi, Bulgáriától fél napi 
távolságra esik ; Eherzonnal tőszomszédos és a Boszporuszhoz 
is közel van. 

((Tudni kell, hogy azon alkalommal, midőn a patzinakiták 
saját országukból kiűzettek, közölük némelyek akarva és ön- 
szántukból ott maradának és a mondott úzokkal együtt laká- 
nak, és mai napig is közöttük vannak, s oly jeleket viselnek, 
hogy meg lehet őket azoktól különböztetni és megtudhatni, 
miként történt feleiktől elszakasztatásuk. Mert öltönyeik térdig 
érő rövidek s azoknak ujjai el vannak vágva, minteg}' ez által 
mutatván ki, hogy feleiktől és rokonaiktól el vannak vágva. 

« Tudni kell, hogy a Danaprisz folyón innen, a Bulgária felé 
néző részen ugyanezen folyó réveinél puszta várak vannak. Az 
első várat a patzinakiták fejér-nek nevezik, minthogy kövei 
fejérlenek, a második vár Tangatai, a harmadik vár K rakna- 
katai, a negyedik vár Szabnakqtai, az ötödik vár Szakakatai, a 
hatodik vár Gyaiúkatni. E régi várak épületei közt találtat- 
nak némi egyházak nyomai és homokkőbe metszett keresztek. 
A honnan némelyeknél azon hagyomány létezik, hogy ott va- 
laha rómaiak lakoztak. 

« Tudni kell», így végzi a császár a besenyőkről szóló tudó- 
sítását, flhogy üCan^ar-nak neveztetnek a patzinakiták, de nem 



A BESENYŐK. ^ 

mind, hanem csak a három tartomány, a Jabdi Ertí, a Kuárcsi 
Súr és a Havasi Gyula (?) népe, mint a többieknél vitézebbek és 
nemesebbek: mert ezt jelenti a kangar nevezet.* 

Ezek a bíborban született történetirónak minden tekintet- 
ben nagj'fontosságú adatai. A mi már most a moszlim szerző- 
ket illeti, Chwolson ^ orosz tudósnak összeállítását felhasználva, 
első sorban Ibn KHORDADBEH-ről emlékszünk meg, ki a tagaz- 
gaz-okat (tulaj donkép tagazgar, helyesebben toguz-uigur z=. 
kilencz uigur, a mint Grigoriev állítja Bittér Ostturkestan- 
jának fordításában), kitaiokat, tibetieket és a besenyőket említi, 
mint a turkok szomszédjait; minthogy Khordadbeh 855 és 
874 között írhatta munkáját, az ő besenyőin csak azokat ért- 
hetjük, kik a régi lakhelyeiken, vagyis a Yolga és az Ural kö- 
zött éltek, mert azon időtájt még nem történhetett meg az el- 
szakadás. A második moszlim szerző, ki a besenyőkről szól. 
Adu Dolef, ki utazása alkalmával, mely őt Bokharából külön- 
féle török tartományokon keresztül, Urgendsen és a Kaspi-tótól 
északra terjedő pusztaságon át vezette, a besenyőkhöz is elju- 
tott, kikről elmondja, hogy hosszú szakállt és bajuszt növeszte- 
nek, mely szokásukat még sok századon át megőrizték, mert 
BoNFiNus, kinek idejében még az ősi szokásoknak hódoltak,, 
szintén hosszú szakálluk- és bajuszokról emlékszik meg. ^ Abu 
Dolef továbbá azt is kiemeli, hogy egymás közt háborúskodnak, 
nagyobbára kölessel táplálkoznak, nejeikkel nyilvánosan közö- 
sülnek, senkinek adót nem fizetnek stb. ; mindebből azt látjuk, 
hogy szerzőnk csak a keleti besenyőket látogatta meg, és hog}' ezek 
nagyobb számmal maradtak régi hazájokban, mintsem Porphyro- 
oBNiTus tudósításából gyanítanunk lehet, mert Abu Dolef szerint 
hazájok 1 i napi útnyira, vagyis 60 mérföldre terjed a szlávok or- 
szágától. Abu Zaid El Belkhi már határozottabb híreket hallott a 



* Izvjesiija o KhagarcLch, 47 — 51. 1. 

' niis mos est demissas ferre barbas et labri vei ma- 

xillae 8-aperiorÍ3 nutrire pilos etc. (Dec. IL Liber IV.) 

7* 



-l^r-uijH) 



100 A MAGYAROK EREDETE. 

besenyők elköltözéséről, nála ugyanis azt olvassuk : « Uaiüt JJI ^ 

^L>l i^tXS ^ i^jJ ^btXj ívJA-^^ j**aJ ^ iuS"LL:p^H ,%4J JU> 
LjjJx l^xJUi l^j t^Úál Uil^ t. i. a törököknek egy törzse el- 
vált hazájától és a khazarok és rómaiak földje között telepe- 
dett le. Ez országnak a neve Bedsenekie, mely azonban nem 
ősi időktől fogva hazájok, mert csak azután telepedtek le ide, 
miután ez országot haddal elfoglalták ».^ Mas'udi, a negyedik 
arab kútforrás, a besenyőknek a byzancziak ellen 935-ben 
viselt hadjáratát beszéli el; ezen besenyőkön a nyugatiakat 
kell értenünk, kik a khazarok birodalmától nyugatra laktak ; 
ezeket tartja Mas'udi az összes török népek közt a legbátrab- 
baknak és legharcziasabbaknak, és hogy mily nagy lehetett be- 
folyásuk ama vidéken, az abból is kitűnik, hogy MAs'uDi-nál a 
Fekete-tenger a « Besenyők tengere* ciU:^ y^^j nevet viseli. 
El Beéri, ki a XI. század második felében írt, a besenyőket 
nomádoknak rajzolja, kiknek pusztához hasonló hazája sem 
hegyekkel, sem erődítvényekkel nem bír és 30 napi útnyira 
vagy 150 mérföldre terjed, keleten a gúzokkal, délen a kha- 
zarokkal, északon a kipéakokkal és nyugaton a szlávokkal 
határos. ^ Ezeken a besenyőkön csak a keletieket érthetjük,, 
és nem egyszersmind a nyugatiakat is, a mint Chwolson véli, 
mert különben az arab szerző meg nem feledkezett volna a 
byzancziak szomszédságáról. Az eddigi adatokkal ellenkeznek 
Edriszi (XII. század) följegyzései; ő ugyan törököknek nevezi 
és a byzancziak szomszédjaikép említi a besenyőket, mivel 
csak a nyugatiakat ismerte, de másrészt meg azt mondja, hogy 



^ Lásd a berlini SpRENGER-féle kéziratot, I. o. 4. 1. CBwoLsoN-nál 
idézve. 

^ Al Bekri azt írja: ^ Lo»^^ ^^yjjStXj &WUmuo (%-j-«^)( Jyio ^ 



(DüFRKMERY kivonata nyomán a Joum, asiatiquej XIII. 461. 1.) 



A BESENYŐK. 101 

erdős és begyes TÍdék szolgál lakhelyök gyanánt, és néhány az 
oroszokéval rokon szokást tulajdonit nekik. Ez a XII. század- 
ban némi tekintetben igaz is lebetett, s ezért nem kell fönn- 
akadnunk Edriszi következő belyén: «a besenyők nyelve kü- 
lönböző az oroszok és baskirok nyelvétől ». Ibn Said, az utolsó 
arab szerző, ki a besenyőkről írt és Chwolson gyanitása sze- 
rint a Xni. század közepe táján látogatta meg a keleti bese- 
nyőket, hazájokat az Ural és a Eama forrásvidékére helyezi. 

Ha már most a különböző forrásokból származó adatokat 
egybevetjük, legelőször is az tűnik ki belőlök, hogy a besenyő 
népnek a zöme nem 894 táján, mint Konstantin állítja, hanem 
sokkal előbb két ágra kezdett szakadni, mely szakadás 899-ben 
már annyira előrehaladt volt, hogy a nyugati ág a Porphyrooeni- 
Tus által megjelölt határokon belül letelepedett, míg a keleti ág 
a különböző adatok szerint az ősi hazának különböző részein 
hátramaradt. A két ág mennyiségi viszonyát illetőleg az arab és 
byzanczi források egymástól eltérnek; minthogy azonban Mas'üdi 
és Abu Dolef személyes tapasztalataik alapján a Volga és az Ural 
közt lakó besenyőkre nézve jobban lehettek értesülve, mint Kon- 
stantin, * ki csak kósza hírekből merített, meglehetős alaposság- 
gal állithatjuk, hogy a besenyőknek kisebb része volt az, mely 
nyugatnak indult és később részben a magyarságba beolvadt, 
mig a nagyobb rész az ősi hazát el nem hag}ta. Sokkal bajosabb 
dolog azonban a rendelkezésünkre álló adatokból a keleti és 
nyugati besenyők országának kiterjedéséről helyes fogalmat al- 
kotni, mert daczára annak, hogy Porphyrooenitus még az 
egyes kerületeket (^é[j.a) is részletezi, a határnak megjelölése 
nag}'on általános és határozatlan, az alkalmazott mértékegység 
pedig, ha mindjárt 5 földrajzi mérföldre is becsüljük az egj' 
napi utat, annyira nem szabatos, hogy alig képes a területi ki- 



• Tudva való, hogy Konstantin a 948. évben írta művét; mivel 
pedig a besenyők kivándorlására vonatkozólag «55, esztendővel azelőtt 
kifejezéssel él, ezen khronologiai adat nem egészen helyesnek bizonyvd. 




102 A MAaYABOK EBEDETK, 

terjedésről fogalmat nyújtani. A két ág lakhelyeinek terjedel- 
mére nézve tehát be kell érnünk megközelítő adatokkal. 

Máskép áll a dolog a besenyők nemzetiségének meghatáro- 
zásával ; erre nézve ugyanis már sokkal biztosabb alapra tá- 
maszkodhatunk. Először is El Belkhi> El Bekri, Mas*udi és 
Edriszi öszhangzó állításai szerint a besenyők török nép vol- 
tak, sőt mint az összes törökök legbátrabbjai említtetnek ; és 
valóban ha MAs'uDi-nál e lovas népnek ügyes taktikájáról 
olvasunk, melyet a byzancziakkal szemben tanúsítottak, kik 
ellen mint Igor orosz fejedelem szövetségesei 944-ben hada- 
koztak, "^ á besenyők törökségét aligha fogjuk kétségbe von- 
hatni. Mellékes érdekű, de mégis figyelemre méltó Konstantin 
és Edriszi megegyező tudósítása a rövid ruházatról, a nomád 
zovas népek eme jellemző sajátságáról, melyről a turkománok- 
nál még mai nap is meggyőződhetünk, kik mielőtt egy rabló - 
hadjáratra indulnak, ujjaikat és ruháikat felgyűrik és mindig 
rövid ruházatban ülik meg a lovat ; de a magyarokról is tud- 
juk, hogy a honfoglalás idejében ilyen rövid, térdig érő ruhát 
viseltek. Az anarchiára és azon laza kötelékre nézve, melylyel 
alkotmányuk még úgy a hogy összetartotta a besenyőket, ha- 
sonló példát ugyancsak a turkománok fejetlenségében talá- 
lunk; ez anarchiának tulajdonítja Szabó Károly^ nagyon 
helyesen azon körülményt is, hogy ez a vitéz nép, melylyel a 
magyarok a X. században még nem mérkőzhettek, aránylag 
oly rövid idő alatt beolvadt a magyarságba. A besenyők török 
eredetét mutatják még egyrészt ama tulajdonnevek, melyeket 
Konstantin elsorol, midőn az egyes nemzetségekről, az ország 
felosztásáról és az elhagyott várakról szól, és melyeknek török 

^ Nagyon valószínű, hogy az orosz kozákok már akkortájt kelet- 
keztek. A normaunok gyalogságukat, a besenyők pedig lovasságukat ké- 
pezték ; a kozákoknál dívó elnevezések, ú. m. : atamán = hetman és 
koá = tábor, török eredetűek és alkalmasint már akkor mentek át az 
orosz nyelvbe. 

^ Magyar Akadémiai Értesítő^ L k. 103. 1. 



A BESENYŐK. 10^ 

nyelvi jelleméhez semmi kétség sem fér, másrészt a besenyők 
ősi hazája, a palus Maeotidis vidékének földrajzi leírása a 4:2. 
fejezetben, hol a folyónevek és a többi helyi elnevezések köny- 
nyen fölismerhető török nevekkel vannak jelölve, mint Khora- 
knl (Karakol), Bal, Khader (Katir), Burlik (Boriik), Tamatarkha 
(Temirtarkhan), Atech (Atak), Turganirkh (Turganirik), Tzarbaga 
(Carbag) stb. ^ Végre még azon, a Magyarországban megtelepe- 
dett besenyőkre vonatkozó személy- és helynevek is, melyek a 
XIV. századig fölérő okmányokban maradtak reánk. Fölötte saj- 
nálhatjuk, hogy a görög császár emiitette besenyők e fontos 
nyelvemlékeinek főrésze görög hagyomány útján jutott el hoz- 
zánk és hogy a másolók hanyagsága folytán annyira elromlott^ 
hogyp. 0. ugyanazon szó ugyanazon a lapon két-, sőt háromféle 
alakban fordul elő, ú. m. : KaX^rér^ és KooXicéir], TCoottóv és TCoicóv^ 
'Eptf^li és *Epzi^ stb. stb. Az átírás módjának a különbözőségé- 
ből és ingó voltából jogosan következtethetünk az egész eredeti 
szöveg megromlására, mely körülmény az illető szavak helyre- 
állitását vonja maga után, a nélkül azonban, hogy azok török 
nyelvi jellegén valamit változtatna. Az emiitett hely- és nem- 
zetségnevekben, kivált azokban, melyek magyar kútforrásokból 
ismeretesek, oly nyelvemléket birunk, melyben a legmagasabb 
fokú bizonyító erő rejlik. Ez egyszerű vagy összetett szavak- 
ból a besenyők nyelvének dialektikus viszonyáról is fogalmat 
szerezhetünk, mert az tűnik ki belőlök, hogy ez a nép nem tar* 
tozott úgy mint a hunok a keleti törökséghez, hanem azoa 
törökökhöz, kik a XI. és XU. században a kunok neve alatt 
szerepeltek, és két századdal később mint nogaiok, kazánok és 
turkománok a Easpi-tó északi részétől elterülő pusztaságtól 
kezdve, a Volga vidékén végig a krími félszigetig laktak. Az 
előbbi népek, t. i. a nogaiak, kunok és kazániak nyelvében 
azóta alkalmasint a kirgiz nyelv befolyása következtében egy 
hangtani változás állott be, t. i. a szókezdő j i-be ment át, úgy 

• Lásd a besenyő szógyűjteményt. 



104 A MAGTAROK EREDETE. 

hogy jabdi, jilau és jau ma iabdi, £üau és fau-nak hangzik; de 
a turkomáhoknál ^ kik legtovább időztek keleti lakhelyeiken, 
e hangváltozást nem észlelhetjük, és minthogy ez utóbbia- 
kat helyesen azonosítják a kunokkal vagy az orosz krónikások 
polovetz-jeivel és az arab szerzők úz- vagy gúz-jaival, nem 
habozunk a besenyőket egy oly török ágnak nyilvánítani, mely 
nyelvileg a kunokkal közel rokonságban állott és csak a nem- 
zetségi felosztás által volt tölök elválasztva, hasonlóképen a 
mint ezt a mai turkomán nemzetségeknél, a jomutok-, csaudo- 
roknál és tekkéknél tapasztalhatjuk. E föltevésünket azon 
körülmény is bizonyítja, hogy a magyar történetírók azon be- 
senyőket, kik a vezérek és az első királyok korában Magyaror- 
szágba költöztek, kunoknak nevezik, de különösen nagyobbít- 
ják véleményünk valószínűségét ama vidékek helynevei, a me- 
lyeken annak idején a besenyők vagy kunok letelepedtek, mert 
e helynevek részben megegyeznek a PoRPHYRooENiTüs-nál 
található nevek lajstromával, részben a török szókincs segítsé- 
gével könnyű szerrel magyarázhatók. Hasonlítsuk össze e czél- 
ból a kunsági Keczel helynevet a kunok Keczel nevű vezérével 
és egyszersmind a keleti török kecel = puszta, csupasz szóval ; 
.il/íi;«rt ugyancsak kunsági helynevet a PoRPHYRooENiTus-nál 
előforduló MafrCa személynévvel és mindakettöt a török majcai 
=z zsírfolyó, szóval ; Síir-i több nyilramegyei helységnek a ne- 
vét a PoRPHYROGENiTus-nál olvasható TCoop-ral stb. stb. A ma- 
gyaroknak viszonyát a besenyőkhöz különben Jerney is tár- 
gyalja, nagy szorgalommal készült tanulmányában, csak azt kell 
sajnálnunk, hogy az utóbbiak nemzetiségére nézve oly téves né- 
zeteket vall. *^ Ha tehát Eoessler Die Anfdnge der Magyarén 
und der anonyme Notar ^^ czímü értekezésében azon csodálkozik, 
hogy a névtelen, jegyző a magj^arok és kunok közt már korán 
fönnállott barátságról tesz említést, mert a kunok csak lÜ67-ben 



" V. ö. Jerney: Keleti Utazás, L 227—270. 1. 
" Romihiische Studien, 207-208. 1. 



A BESENYŐK. 105 

szerepelnek legelőször, és ha ugyanez a német tudós a kunok 
és besenyők azonosságát tagadja, ez csak azért történhetett, 
mert a nyelvi viszonyt nem méltatta eléggé figyelmére és mert 
nincs fogalma a nomád törzsek közt létező nemzetségi viszony- 
ról, mely azt mutatja, hogy egyes törzsek egészen különböző 
nevek alatt az idegen szemében teljesen különböző népeknek 
tűnnek föl, holott tényleg a testvériség, anyanyelv és a termé- 
szeti sajátságok kötelékei által vannak összekapcsolva. De hogy 
is lehet fönnakadnunk a besenyők és kunok azonosságán, mikor 
tudjuk, hogy az előbbiek a IX. század vége felé két részre sza- 
kadván, a nagyobb vagyis a keleti rész a Easpi- tótól északra a 
Volga és az Ural között elterjedő vidéken, tehát épen a gúzok, 
úzok vagy kunok tőszomszédságában lakott és ezekbe csak 
azért olvadhatott be oly könnyen, mert közötte és a kunok kö- 
zött ép úgy nem volt semmi különbség, mint azon egyes török 
törzsek közt, melyek az események árjától ide s tova hányatva, 
a legkülönbözőbb elnevezések alatt szerepeltek a világtörténet 
szinpadján. De az orosz krónikások följegyzései is állitásunk 
megerösitésére szolgálnak ; Nestor ^* ugyanis azt beszéli, hogy 
a paloveezek, azaz palóczok, négy ágra oszlanak, t. i. : a bese- 
nyők, turkmenek, törökök és paloveezek, azaz : palóczok vagy 
kunok ágára ; hasonlóan nyilatkozik Nikon is, úgy, hogy nyelvi 
bizonyítékokon alapuló véleményünk a besenyők azonosságá- 
ról az európai krónikások úzjai- vagy kunjaival és a turkomá- 
nokkal, semmi kétséget sem szenved, annál kevesbbé, mert 
Anna Eomnena is azt állítja, hogy a besenyők és kunok egy és 
ugyanazon nyelvet beszélik (ó]i6^\(ú-:zoi). ^' Nem lehet tagad- 
nunk, hogy a krónikások ethnikai felosztása és az elnevezések- 
nek látszólagos megegyezése a X., XI. és XII. században a török 
törzseknek azonosságára vagy közelebbi rokonságára nézve az 
alaptalan hypothesiseknek tág teret nyitottak és oly theoriákhoz 



" Nkstor, ed. Paris. 253—254. 1. 

*» HCNFALVY, 405. 1. 



106 A MAGYAROK EREDETE. 

vezettek, melyek a turkológia mai állásánál a bírálatot ki nem 
állják; de másrészt dicséretre méltó kivételek is akadnak, a 
milyen p. o. Howorth a History of the Mongols érdemes szer- 
zője, ki a besenyők, kanglik és karakalpakok szoros rokon- 
^ságát vitatja, mely utóbbiakról Nestor krónikájának negyedik 
folytatója cerni hh>huk (fekete sapkások = török : kara kalpak) 
néven emlékszik meg. ^^ Nem biszszük ugyan, bogy kangli és 
a PoRPHYROOENiTUS-nál olvasbató kangar között némi össze" 
függés volna, de teljesen jogosultnak kell tartanunk Howorth- 
nak föltevését a besenyők és kanglik közeli rokonságáról és az 
OBzmánokboz való viszonyáról. Egy ily viszonyt az összehason- 
lító pbilologia terén még jobban be lehet bizonyítani, mert a 
mai oszmánok nyelve oly dialektus, mely a turkomán nyelvhez 
legközelebb áll ^^ és mert a turkománok, vagyis az arab írók 
gúzjai és a byzanczi szerzők kunjai a besenyőktől és kanglik- 
tói csak a nemzetségi felosztás által voltak elválasztva. Egyet- 
értünk tehát EuNiK orosz akadémikussal, ki azt véli, hogy a 
kunok és besenyők török eredetéhez a legcsekélyebb kétség 
sem férhet, ^® ha meg is kell engednünk, hogy a kún ethnikai 
elnevezés Ázsiában egyáltalán nem, és a vele jelzett török nép- 
nél még kevesbbé volt ismeretes. 

A török ethnologiát tanulmányunk ezen részében mellőzni 
kívánjuk ugyan, de lehetetlen rá nem utalnunk azon kapcso- 
latra, mely ezen, a történetírás által még kellően meg nem vilá- 
gított korban a törökök, azoknak különböző elnevezései és az 
általok lakott nagy terület között észlelhető. A kép, mely ama 
kor törökségének egybetartozását illetőleg előttünk föltárúi, 
eléggé éles és tiszta körvonalokkal bír már magában is, nem 
szükséges tehát alaptalan theoriákhoz és mit sem bizonyító 

" Geographical Magaziné. Vol. III. 46. 162. 1. 

** V. ö. Makhduinkuliról szóló czikkemet a Nyelvtudományi Köz- 
lemények XV. kötet I. füzetében. 

^' A tőrök besenyőkről és palóczokról magyar források alajiján 
stb. 8tb. 1855. 724. 1. (orosziU). 



A BE6EKYŐK. 107 

érvekhez folyamodnunk. Látjuk ugyanis, hogy Rübruquis 
cangli'íeÁ, Plán Carpin cangitcs-ei, a khahrezmidák és mon- 
golok történetíróinak kangli-jai, söt még azon kanglik is, kik- 
nek már a törökök genealógiájában jelentékeny szerep jutott, 
egyrészt a nyugat felé vonult oszmánokkal, másrészt az ugyan- 
azon irányban már három századdal előbb fölkerekedett bese- 
nyőkkel együtt ugyanazon néptörzshöz, mi több, ugyanazon 
néptörzsnek ugyanazon ágához tartoztak és hogy ennek folytán 
a Jaxartes alsó folyásától kezdve az Arai- és Kaspi-tó északi part- 
vidékének hosszában, az Ural forrásvidékén át a Don-on Dnjeper- 
és Dnjeszter-entül egészen Magyarország határáig szórványosan ter- 
jedő nagy síkságon a törökségnek egyes ugyanazon, csak a nemzetségi 
felosztás által több ágra szakadó törzse lakott. Ha a besenyőkre 
vonatkozólag üy eredményre jutottunk, nagyon természetesnek 
fog látszani, ha a bolgárok, khazarok, továbbá a hunok és ava- 
rok elnevezése alatt összefoglalt egyes néptöredékek rokonsági 
viszonyára nézve hasonló sejtelmeknek adunk helyet, és a meg- 
levő nyelvi tények alapján hasonló theoriákat állítunk föl. Bár 
mily nagy is volt a történet azon sötét korában a népek tolon- 
gása, bár mily óriási mérveket is őlthetett ennek következtében 
az ethnikai zűrzavar, bár mennyire különböző nevek alatt is 
léptek föl az egyes népek részei, annyi bizonyos és meg nem 
dönthető, hogy az említett területen, vagyis az állattenyésztés- 
éé a nomád életre alkalmas puszta vidékeken mindig török 
nyelvű és török származású emberek voltak azok, kik ottani 
bazáj okból a nyugat sorsára oly hatalmas befolyást gyakorol- 
tak, a mint ezt könyvünk első fejezetében és más helyen is 
hangsúlyoztuk. 

Mielőtt azonban befejeznők tárgyalásunkat a besenyőkről 
08 azoknak a kunokkal való azonosságáról, kénytelenek vagyunk 
figyelmünket ez utóbb említett népre fordítani, mert legújabban 
a tudós világ körében a kunok nemzetisége nyelvészeti és egyéb 
bizonyítékok alapján heves vita tárgyát képezte, és mert a leg- 
furcsább érvekkel keltek az egyes kedvencz theoriák védelmére. 



108 A MAQYAROK EREDETE. 

Az oroBz évkönyvek " szerint a palóczok vagy kunok a XL szá- 
zad közepe táján jelentek meg Európában^ miután Szibéria felöl 
érkeztek e vidékre; hazájok a különböző korokban a Dnjeperig 
terjedt, utóvédjök pedig a Don mentében tanyázhatott. Más, 
ugyancsak orosz évkönyvekből merített adatok szerint a paló- 
czok országa magában foglalta a Volga és Dnjeper között elte- 
rülő tartományt, a melyből 1140-ben Msztiszlav őket kiszorí- 
totta, és a Donon, Volgán, sőt még az Urálon is túl kergette. 
Blaü, ^® ki Edriszi állítására támaszkodik, azt véli, hogy a ku- 
nok országának déli határai a krími félszigetnek déli partjaiig 
értek. Büracskov nem helyesli Blau véleményét, mert 
joggal támadja meg mindazt, a mit Edriszi a kunok élénk ke- 
reskedelméről, városairól és műveltségi fokáról mond, pedig 
erre alapítja Blau nézetét, és mert szerintünk is Edriszi épen 
a Pontus és a Kaspi-tó vidékeire nézve nem nagyon megbízható 
kútforrás, mely vidéknek általa hozott nomenclaturája teljesen 
hibás. A milyen bajos a kunok által lakott vidéknek déli hatá- 
rait pontosabban kijelölni, ép oly bajos hitelt adnunk Edriszi 
adatainak, melyek a kunok városaira vonatkoznak ; a kunoknál 
ugyanis, kik tősgyökeres nomádok voltak, ép oly kevéssé lehet 
szó állandó lakhelyekről, mint a besenyőknél, mivel a várak, 
melyekről Porphyrogenitus megemlékszik, úgy látszik, inkább 
görögöktől, mintsem besenyőktől származnak, legalább ezt bi- 
zonyítják a váromladékok mellett található templomromok. 

Messze vezetne bennünket, ha mindazon ellenvetéseket, 
melyeket Büracskov Blau megjegyzéseivel szemben tesz , el 
akarnók sorolni. Nagj^on valószínű, hogy mindakét részről túl- 
ságosan megfeszítették a kombinácziók íjját, és mind a két fél 
figyelmen kívül hagyta azon körülményt, hogj^ a kunok Yfigy 
palóczok, hasonlóan a magj^arokhoz, besenyőkhöz, kanglikhoz 

^' V. ö. BuBACsKov: OpU izsljed-ovanija o kumanach ili polov- 
czach (A kunok és palóczok kérdése). Cberson, 1876. 111. és i34. 1. 

** Ueher Volksthum und Sprache der Kumanen^ a Zeilachrift der 
D. M. G. !29. kötetében. Leipzig, 1876. 



A BESENYŐK. ^0\f 

és karakalpakokhoz, csak ott és csak akkor törtek elő a pusztá- 
ból, ha vagy belső viszályok által kényszerültek erre, vagy pe-^ 
dig állandó lakhelyű szomszédaiknak gyöngesége szolgáltatott 
nekik alkalmat Uy merényletre ; valamely a nomád életmódra 
nem alkalmas területnek állandó elfoglalásáról tehát semmi 
körülmények közt sem lehet szó. A mi bennünket tanulmá* 
nyiink szempontjából a kunok- vagy palóczokat illetőleg legin- 
kább érdekelhet, az először ama történeti kapocs, mely e har^ 
czias nomád népet a magyarokkal összeköti, másodszor pedig 
nemzeldségöknek végleges megállapítása. Az első pontra vonat- 
kozólag a magyar tudósok már régen egyetértenek abban, hogy 
a kún, palócz és besenyő ethnikai elnevezések azonosak. Szabó 
Káboly ^® helyesen jegyzi meg, hogy a magyar krónikások 
semmi különbséget sem tesznek ez elnevezések között, mert 
a földet, melyen azelőtt a besenyők laktak, később «Cumania»- 
nak hívják és ott, a hol Anonymus kún telepekről tesz említést, 
ott ma palóczokat találunk. Ez esetben egy és ugyanazon nép- 
nek különböző elnevezéseivel van dolgunk, a mi az ethnikai 
nomenclaturában épen nem tartozik a ritkaságok körébe ; oly 
eltérés ez, mely vagy az ágak-, ciánok- és családokra való fel-\ 
osztásban gyökerezik, vagy pedig a szomszédos népek szájában! 
keletkezett. így a magyar ember még mai nap is az oláh, román l 
és mócz néven az oláht, a német és sváb néven a németet, a ) 
porosz és burkus néven a poroszt érti, ép úgy, mint hajdan a 
besenyő, kún és palócz névvel ugyanazon török népnek egyes 
alosztályait jelölte. A magyarok e nyelvi szokása legjobban 
bizonyítja a besenyők, kunok és palóczok tieve alatt Európá- 
ban szerepelt népek azonosságát és legvilágosabban mutatja 
RoESSLER ^^ logikájának sekélységet, ki nyelv- és tárgyismeret 
hiányában, a kunok és besenyők között csak olyan rokonsági 
viszonyt akar fölfedezni, mint a milyen az alemannok és bajo- 



*• Kisebb történelmi munJcák, IL 246. 
'^ Bobssler: Romiinische Studierit 208. 1. 



110 A MAGTABOK EREDETE. 

rok közt létezik, és ki a névtelen jegyzőt, azért mert azt állítja, 
hogy a kunok Kiev városánál a magyarokhoz csatlakoztak, a 
hazugság apjának (Vater der Lüge) nevezi. A ki az ethnikai 
viszonyt így fogja föl, az méltán ütközik meg, ha azt olvassa, 
hogy a besenyők, kik Konstantin szerint a magyaroknak esküdt 
ellenségei, az utóbbiakkal az oroszok ellen szövetségre lépnek ; 
a mint mai nap is mindenki furcsállaná, ha arról értesülne, 
hogy a turkománok az oroszokkal szövetkezve, turkoniánok ellen 
harczoltak. Pedig ez csakugyan épen a jelenkorban megtörtént, 
csakhogy az előbbi turkománok a Jomut, az utóbbiak a Tekke 
törzshöz tartoztak; ép ily módon eshetett meg, hogy a magyarok 
a besenyő törökökkel folyton hadi lábon állottak, míg a ^ú/i törö- 
kökhöz a barátság kötelékei fűzték őket. Hunfal vy, ki a kunokról 
irt művében ^^ a magyarok megismerkedését e néppel csak 
1086-ra teszi, vagyis 20 esztendővel Oroszországban való meg- 
jelenésök után, ugyanazt a hibát követi el, mint Boessler, 
mert kétségbe vonja a kánok és besenyők azonosságát, noha 
néhány sorral alább azt állítja, hogy a besenyő kün appellativum 
alatt egy és ugyanazon nép tört be a dunamelléki Bolgárországba. 
Miután e fejezetben a besenyők török voltát terjedel- 
mesen tárgyaltuk és azoknak az úzok vagy kunokkal való azo- 
nosságát minden kétség fölé helyeztük, talán fölösleges lesz az 
utóbbiak török nemzetiségéről még külön is szólnunk. Ha 
azonban ezt még sem mellőzzük, úgy ez azon közkeletű véle- 
mén}Te való tekintettel történik, mely azt tartja, hogy «Eumá- 
niao egy földrajzi, nem pedig ethnikai fogalom, mivel déli 
Oroszországnak puszta síksága a XVH. századig ugyanezt a 
nevet viselte, mely név csak később helyettesíttetett a «zord 
mezők » és «kis tatárság » elnevezések által. ^^ Jerney^^ is e 
felfogáshoz csatlakozik, a mennyiben Petrarca kún (glossariu- 



" A Kún- vagy Petrarca'codex és a kunok, Budapest, 1881. 14. 1. 
" BuBACSKOv ibnnebbi műve, 119, 1. * 

" Keleti Útazáa, 299. L 



A BESENTŐK. Hi 

mát) szógyűjteményét oly törökök nyelvmaradványának tartja, 
kik a kunok hajdani lakhelyein tartózkodtak, de ez utóbbiak- 
kal, kik szerinte a magyarok egy ágát képezték, össze nem té- 
vesztendők. Minden esetre nagyon érdekes volna történeti bizo- 
nyossággal megállapítani azon török nomádok egyes törzseinek 
és ágainak elnevezéseit, kik a mongolok betörése előtt (l!224) 
a déli orosz síkságon tanyáztak ; de mivel a kán névvel az illető 
nép úgy sem élt, mert azt tán nem is ismerte, e névnek átruhá- 
zása később ugyanott tartózkodó nomádok nyelvére legkevesbbé 
sem szolgálhat bizonyítékul az általunk kunoknak nevezett 
népnek töröksége ellen. Yoltaképen nem is más az oka a ho- 
málynak, melyben tapogatódzunk, mint az ethnikai nomencla- 
turának zavarossága, mely az által keletkezett, hogy mi euró- 
paiak oly neveket adunk a népeknek, a melyeknek ők magok 
soha még hírét sem hallották. Ne érjük be tehát az orosz, görög 
es magyar kútfbrrásokkal és forduljunk az arab szerzőkhöz is, 
kik az egykorú iszlám világtól északkeletre és északnyugatra 
lakó harczias nomádokat nagyobbára az S^^' oghuz vagy yi- 
ghuz névvel jelölik, mely néven ők nem csak azon törököket 
értik, kik a Fekete-tenger északi vidékeiről, Azerbaizanból és 
a Kaspi-tó keleti oldaláról becsaptak a Gáznevi Mahmud biro- 
dalmába, hanem azokat is, kik még korábban a mai Belkh kör- 
nyékén a Selzukida Sanzar ellen hadakoztak , és kiket nem 
alaptalanul a mai turkománok elődjeinek tartanak. \^\ oghuz- 
ból egy rendes török hangváltozás szerint -* \^\ ouz és űz kelet- 
kezett, és hogy az oszmánok a kunok hajdani országának no- 
menclaturájában az ^\^Í ouzi, úzi nevet mai nap is sűrűen hasz- 
nálják, nem lehet a puszta véletlen dolga. Annyi bizonyos, hogy 
ezen ouz- vagy lí^-zal a byzanczi írók OiCot-ja kétségtelenül 
összefügg, kiket Komnena Anna a besenyőkkel egynyelvűeknek 
nevez ; és ez a körülmény, mely szerint a Hindukus-tól ecfészen a 

** V. ö. az oszmán ^y^^' oghri = óri-t, J^^' ogbul =^ oul ós 
íü-t, továbbá oghuz = ouz és úz-t stb. stb. 



J 
L 



112 A MAGYAROK EREDETE. 

Dnjeszter- és Dnjeperig terjedő nagy területnek lakói már a leg- 
régibb horban oghuz, ouz vagy üz néven, mint török származású 
népek szerepelnek, magában is elégséges ok annak az elfogadására, 
hogy az úzok vagy kánok, mint egy és ugyanazon nép, már a mon- 
golok betörése eWtt déli Oroszországban éltek, 

A mi a Kunuvn vagy Cotnan elnevezést illeti, úgy hiszszük, 
nem tévedünk nagyot, ha e nevet, mely a byzanczi Íróknál 
csak 1078-ban kerül elö,** magyar eredetűnek tartjuk, melyhez 
csak a latin anus képző járult. A magyarban tudvalevőleg 
cuma n-nak kún felel meg, ámde a magyar szóvégi n rendesen 
egy előbbi m-nek helyébe lépett ; azonban az a lehetőség sincs 
kizárva, hogy e hangváltozás csak a görögben ment véghez. 
Az első eset nagyobb valószínűséggel bír, mert e szó rokonság- 
ban áll a Hunni, Chounni tulajdonnévvel (lásd a hún-avar szó- 
tárt). Ha tehát Hunfal vy ^^ azt állítja, hogy a magyarok csak 
1086-ban ismerkedtek meg a kunokkal, ezt már csak azért sem 
lehet helyeselnünk, mert e tulajdonnév nyolcz esztendővel koráb- 
ban a byzanczi szerzőknél található és mert maga Hunfalvy 
másutt igen helyesen azt mondja, hogy a régi kunok nem csak 
Lebediából vándoroltak be Magyarországba, hanem északkelet- 
ről is, t. i. Oroszországból, a mint ezt ugyanezen népnek egy 
másik magyar elnevezése a palkz szó is bizonyítja, mely a 
szláv, ületőleg orosz palovecz-höl ^'^ származott és a mely szóval 
mai nap a magyarság azon részét jelölik, melyet Akonymi'b 
kunoknak nevez, a kiknek nem eredeti magyar voltáról legin- 



'* BURACSKOV, llá. 1. 

'• A Kun- vatjy Petrarca-codex, 14. 1. 

" Az orosz palovecz-et (több. pdlovczi) minden áron parfJutva 
vagy pahlav-bó\ akarták magyarázni és a régi partbusokat velők azo- 
nosítani; mások ismét, mint Kunik, az orosz palovoí-hó\ = a lovak 
fakó színe, származtatták. Ha a polaci = lengyelek tulajdonnév a szláv 
pole, pola = mező, síkság szóból keletkezett, miért nem eredbetett 
volna pfilovecz is ugyanabból a tőből ? palovecz e szennt a síkságon 
lakó nomádot jelenti. 



A BESENTÖK. 113 

kább a bizonyos hangváltozások által előidézett tájszólási saját- 
ságok tesznek tanúságot. 

A mondottakkal talán sikerült bebizonyítanunk, bogy be- 
senyő, úz, palócz és kún a családi ági és nemzetségi viszonyt 
jelző különféle elnevezései ngyanazon törők népnek, mely 
különböző korokban és a délkeleti Európa különböző helyein; 
föllépett és melynek nyelvéből a Codex Cumanicus Bibliothecaé 
ad templum divi Marci Vefietarum *® czímű kéziratban — 
daczára annak, hogy az előttünk fekvő másolat 1303. évi 
júlinshó It-ikéről van keltezve, daczára a hanyag másolásnak 
és a szerző ügyetlenségének — egy becses maradványt bírunk, 
egy oly török nyelvnek az emlékét, mely korántsem azonos a 
nogai tatárok tájszólásával, kik tudvalevőleg még a XYII. szá- 
zad kezdetén a Eáspi-tó éjszakkeleti partján, névszerint a Tobol 
és Jajik közti pusztákon laktak, — egy nyelv melyet a kunok 
minden esetre már a mongolok becsapása előtt beszéltek az 
említett területen, a mely tehát joggal nevezhető a kunok nyel- 
vének. Végre az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a Magyar- 
országon fönmaradt kún nyelvemlékek nemcsak, hogy a török 
eredet bélyegét viselik magokon, hanem egyszersmind oly török- 
ségnek a nyomait mutatják, mely, a mennyire az eltorzított 
alakból következtethetünk, sokkal régibb származású, mint a 
nogai tatárok mai dialektusa. Az imént említett nyelvemlékek- 



*■ E kézíratnak iegiijabb , minden esetre legjobb kiadását gróf 
KütJX GÉZA ritka szorgalmának és tudományának köszönhetjük. A kiadás 
a magyar tudományos Akadémia költségén eszközöltetett. Fölötte sajnos^ 
hogy HuNFALVY az e. kiadásról írt bírálatában, a török szavaknak az 
olaszok által elrontott írásmódját figyelmen kívül hagyta és az így el- 
torzított szavakat a finn segítségével akarja megfejteni. így p. o. a ausug 
= bél szót a finn 8isu = velő szóval hasonh'tja össze, de teljesen meg- 
feledkezik arról, hogy ausug csak íráshiba suiug = kolbász helyett. 
A tege-muzi összetételnek, mely a kosnak szarvát jelenti, első részét 
tege-i finn mutató névmásnak tartja, már pedig teke vagy teleké az 
egész török nyelvterületen kost, muz, helyesebben mUjiie pedig szarvat 
jelent. 

Q 

VImbírt : A majmok trtdete. ^ 



114 A MAGTÁROK EREDETE. 

hez következő, jERNEY-nél *® előforduló tárgy- és személynevek 
tartoznak : boza (Iw = édes ital), kurmisz, kumisz ((jm^^' = 
kumisz), Kuthen {^J^y^= őrző), Edü (jtXjf = jóság), köpcsek 
((.5tsso^= kövér, vastag), kemcseg (<íAsua^= apró mérték), 
törtöl (J^W = tuskó), Cserese {^Ja = hírnök), Boyta 
(cLiüb = zászló), Orbogan (,jL£LkI = Arbagan = mesemondó), 
Keldukh (lJj jJUí' = a megérkezett) ^^ stb. stb. Mindezek na- 
gyobbára XIV., XV. és XVL századbeli kéziratokból származ- 
nak, tehát legalább is száz évvel a kunoknak Magyarországba 
való letelepedések után, midőn nyelvök már régen beleolvadt 
volt a magyarok nyelvébe. 

Bár mily bajosan is lehetne ama kor különfélekép elneve- 
zett török népcsaládjainak a történeti és nyelvi tényekből kö- 
vetkező szoros rokonságát megtámadni, annyit mégis meg kell 
engednünk, hogy csak a mondott földrajzi területen, vagyis az 
Ural bal partjától a Dnjeszterig lakó törökségnek tulajdonit- 
hatjuk azon sajátságos és feltűnő ethnikai csoportosulásokat, 
melyeket a szomszédos vidékeken észlelhetünk. Nagyon köny- 
nyen érthető dolog ugyanis, hogy a töröknek, mint egyáltalán 
minden, a puszta természete folytán, harcziassá és zsákmányra 
vágyóvá lett nomádnak kalandos hajlamai a közvetlen környe- 
zetében levő rest és békeszerető népeket nyugalmukból fölráz- 
ták és új ethnikai csoportokat hoztak létre, szóval a volt egy- 
ségnek a képét a legsajátszerűbb mozaikká változtatván, ez 
által nem egy ethnikai talányt teremtettek, melynek megfejté- 
sén még sokáig fog fáradozni a tudósok nyomozó szelleme. Az 
elmúlt évezred utolsó és a mostaninak első századaiban Orosz- 
ország déli részén határozottan a török elem volt túlsúlyban, 
míg eg}' pillantás a mai rí éli Oroszország ethnographiai térké- 



*» Keleti Úfaeéu, 302—6. 1. 

^ Egy kiin tobnácsnak a neve. V. ö. A Kim- vagy Petrarca-Codex, 
35. lap. 



A BESENYŐK. H^ 

pere ^^ szétszaggatotiaiak, széttépettnek és széjjelhánytnak tűn- 
teti föl a tőrökséget. Nem volna itt helyén e politikai forra- 
dalmak által előidézett nagy népáramlatok okait kutatni ; meg 
kell elégednünk a tények konstatálásával^ de azt az észrevételt 
még sem kerülhetjük el, hogy az eddigi theoriák, melyek sze- 
rint egyes népeknek beleolvadását és elenyészését vagy a phy- 
sikai vagy az erkölcsi túlsúly és fensőbbség segítségével ma- 
gyarázták, a jelen esetben megtagadják a szolgálatot, mert ama 
tanok, melyeket az ethnologia az árja és sémi népekre vonat- 
kozólag fölállított, csak bajosan alkalmazhatók a törökségre. 
A míg p. 0. történetileg be van bizonyítva, hogy a nyugati be- 
senyők egy része az imént alapított Magyarország népkeveré- 
kébe beolvadt, addig Elió a nyugati besenyők másik részéről, 
mely nem vándorolt ki Lebediából, a legcsekélyebb adatot sem 
őrizte meg, mivel senkinek sem juthat eszébe egy etymologiai 
nonsens alapján a PoRPHTROOENiTus-nál előforduló Ertem-ei 
a magyarok Erdély-éYel ÖESzehasonlítani és Erdélynek mai 
magyaijait a nyugati besenyők utódainak tartani, és mivel csak 
nagyon élénk phantasia műve lehet Ghwolson^^ nyomán az 
Esegil bolgárokban — a szó tulajdonképen JJLw^l asgal-nak van 
írva — a székelyek őseit fölfedezni. Már volt alkalmunk emlí- 
teni, hogy a keleti besenyők egyesülése az ókor ú^jai- és 
A:a;/^^ijaival, sokkal inkább valószínű, de méltán kérdezhetjük : 
hová tűnt él a khazarok hatalmas népe, mert HuNFALVY-val '^ 
ellentétben a Gura Svijaga és a Volga közt lakó' alig félmil- 
liónyi csuvasokat nem khazaroknak, hanem a volgamelléki 
bolgárok maradékának tekintjük, — mivé lettek a török eredetű 
herendinek és végre mivé az ugor származású mériek, kik- 
ben némelyek a cseremiszek elődjeit fölfedezhetni vélik ? 



'^ V. ö. a PetermanrCache Mittheilungen 54. számához tartozó 
pótfűzet mellé csatolt RiTTiCH-féle térképet. Gotha, 1878. 
*' V. ö. IzvjeBÜja o Khazarach stb. stb., 6&. 1. 
'' Ma>gyaror8»ág ethnographiájay 396. 1. 

8* 



116 A BfAOYABOK EREDETE. 

Az eddigi, sokszor egymással homlokegyenest ellenkező, 
nézetekből annyit mégis bizonyossággal következtethetünk, 
hogy a nagy török néptestnek erőszakos okok által széjjel- 
ugrasztott és nagy távolságokra elszórt egyes tagjai, külön- 
böző számuk, társadalmi és politikai viszonyaik és az újon- 
nan választott hazának fekvése szerint vagy a túlnyomó ide- 
gen többségben elenyészve, nemzeti egyéniségöket elvesztet- 
ték, vagy pedig kedvezőbb talaji viszonyok által támogatva, 
századokig tartó elzárkózottságban nemzeti létöket mai napig 
megőrizték. Az előbbi esetre nézve felhozhatjuk a kabarok 
és a nyugati besenyők példáját, kik a magyarság zömében 
eltűntek vagy az úzok és kanglik sorsát, kik nevöket elveszt- 
vén, a törzs keretén belül maradtak; mig az utóbbi eset p. o, 
a kazi - kumükek kis népében találja legjobb magyarázatát, 
kik az északkeleti Kaukázus egy kis zugában korunkig tar- 
tották fönn magokat. A mondott esetekben az ethnikai talány 
megfejtése semmi különös nehézséggel nem jár, de milyen 
magyarázathoz folyamodjunk .akkor, ha a nemzeti testnek 
egyes. részei túlságos nagy távolságra lévén egymástól, hóditói 
föUépésök és gyakran még magasabb müveltségök daczára is 
a legyőzött tömegek által elnyelettek , a mint ezt p. o. a 
Dunától délre lakó szláv bolgároknál, a khinai mandzsuknál 
és a Paropamisus vidékén tartózkodó mongoloknál tapasztal- 
hatjuk, kik eredetökre nézve ugyan törökök, mandzsuk és 
mongolok, de nemzetiségökből a nevükön kívül egyebet nem 
őriztek meg, mert szlávúl, khinaiúl és persáúl beszélnek. 
Legnehezebben boldogulunk oly néptöredékek eredetének 
megfejtésével, a melyek, mint az összes nemzetnek legtávo- 
labbi előőrsei, nagyobb számú idegen elemekkel huzamosabb 
ideig érintkeztek, a melyeknél a teljes fölemésztés proces- 
susát valamely esemény megzavarta, és a hol az egyes 
alkatrészek nem olvadtak egybe, hanem különleges jellegö- 
ket megőrizve csak összekeveredtek. Ily ethnologiai talánynyal 
van dolgunk a magyarok eredetének kérdésénél, azon ural- 



A BESENYŐK. 



117 



altáji népnél, melynek ösi lakhelye meglehetős bizonyosság- 
gal az eddig tárgyalt törökségnek legészakibb határára, tehát 
a délfelé terjedő fínn-ugorság tőszomszédságába tehető, mely 
nép északkeletről délnyugatra irányuló vándorlásai folyamában 
rokon, de mégis különböző ural-altájí elemek, végre mai ha- 
zajába való településekor még- szláv és germán elemek hatá- 
sának is ki volt téve. és ennek következtében mai nyelvében 

_ 

oly keveréket mutat föl, a 'milyent csak kevés eddig tudo- 
mányosan tárgyalt nyelvnél találunk. 

Ez idegenszerű jelenséggel szemben könnyen érthető, hogy 
a nyelvészek a magyar nyelv osztályozására vonatkozólag ép 
oly eltérő nézeteket vallottak, mint az ethnologok a magyar 
nép etimológiai hovatartozását illetőleg, és hogy mi e kér- 
dést az eddig véglegesnek mondott megoldás daczára újra 
fölvetettük. Minthogy ez képlBzi tulaj donkép tanulmányunk 
magvát, a rendelkezésünkre álló teljes anyaggal akarunk a 
megfejtéshez hozzáfogni, hogy a kérdésnek minden oldalról 
való megvilágítása által az olvasó mennél tisztábban láthassa 
az eredményeket, melyekre jutottunk. 



X. 



BESENYŐ SZÓ- ÉS NÉV- 

LAJSTEOM. 



Atekh (Axéyi), egy sziget neve^ Porphtrooenitus előadása 
szerint: vtjoíov (lé^a yia^r^ó'^ to Xe70|xevov Ats)^. Azt biszszűk^ 
hogy nem annyira valamely sziget neve, mint a török « sziget » 
szó általában^ mert tudvalevőleg a kaz. atau^ osm. ada = sziget^ 
régibb alakja adag, atak. V. ö. Büdagov I. 19. Pavet de Coür- 
TRiLLE 9. Ebben Porphybooenitus kétség kívül török szót tartott 
fenn számunkra. 

Bal (BáX) egy, a Maeotis tavától keletre levő folyó neve 
(De Adm. Imper. 181.), melyben a török bal = méz, szó még 
egész sértetlenül meg van tartva. Méz és édes jelzőkkel a török 
tartományokban más folyókat is neveznek el. 

Burát (Boof>aT,HERODOT-nál Tlopaz) PoRPHYROOENiTüs-nál 
(De Admin. Imp, 179) a besenyők földének egyik határvidéki 
helye. Mindenesetre összetétel e kettőből : bur = fehéres, kréta 
és at = ló, tehát : bur-at = szürke ló, hasonlóan sar-at-hoz (lásd 
ezt). Az uigurban a szürke ló még ma is = burát (v. ö. Budigov L 
274), míg a kirgizek és altaiak e fogalmat burát, vagy purat 
szóval fejezik ki, 

Burlik (Boí>pXt%) egy folyó neve a Maeotistól keletre eső 
tartományban. Ez is olyan szó, melyben — mint más, már 
idézett példákban — egészen sértetlenül megmaradt a török 
borlik = krétaszerü, szürke, a bur = kréta, szóból és a lik mel- 
léknév-képzőből. 



BESENTŐ SZÓ- ÉS NÉVLAJSTROM. 11^ 

ChutuT olv. éutur, egy besenyő neve a Toburénk nemzet- 
ségből; Jernet után egy^ 1269-ben kelt oklevélből idézve. 
£ szó nem egyéb, mint egyszerűen a török \*^^ éutur = pisze 
orrú, a mely jelző még ma is előfordul tulajdonnév gyanánt. 

Ertim ('HptiQii), helyesebb : írtim, az első provincia (fté|jLa) 
neve a besenyők földén, a mely szót eddig tévesen a magy* 
Erdély-lyel azonosították. Látszólag több jogosultsága van az 
uigur, mongol ertem = ügyesség, vitézség, erény (Budaoov I. 
184.) és a magy. érdem szóval való egyeztetésnek; de csak 
látszólag, azt mondom, mert ertim, illetőleg irtim, összetételnek 
látszik előttünk a török er, tr, jir = föld, és tim = szilárd 
épület, tehát erősség, erőd (v. ö. a tim szóval, Cagataj Szótá'- 
romban és BuDAOov-nál I. 422. továbbá Pavet de Coürteillb : 
Dictionnaire turk-oriental. 266. 1.). — Ertim tehát föld-erő- 
dítményt jelentene, épen úgy, mint az újabb Toprak-kale 
(Örményországban) és Jer-kale (Anatóliában); s úgy látszik, 
hogy a besenyők földének e kerülete, egy benne levő föld-erő- 
dítményről neveztetett el. Az Ertim-re vonatkozó e fölvé- 
telünket az is igazolja, hogy ez a név Forphyrooenitus más 
helyén a japdi, helyesebben japti-ertim összetételben fordul 
elő, a hol japti, bárokkal ellátott, körülárkolt » jelentése szerint, 
(jap = árok és ti melléknévképző) egész világosan, a szónak 
általunk ajánlott jelentésére utal. Jabdi-Ertim ennélfogva azt 
jelenti, hogy árokkal körülvont fólderöditménij, 

Jabdi (lapSi), lásd Ertim-nél ! 

Jazi (FtaCi^), a Eapan provincia kormányzójának a 
neve; török szó «sík, síkság, lapályos, kiterjedt* jelentésben. 
De az sem lehetetlen, hogy Jazi FiaCi^) előbbi Jaíi (Fiot^CV]) 
helyett áll, mely esetben, a jaizi = nyilas, íjász, szóval lenne 
azonos. 

Jila (FóXa), besenyő-föld harmadik provinciájának, vagy 
kerületének a neve. Mi Jila-nak, nem pedig 6ila-nak olvassuk, 
mert a görög átírásban a vocális, nevezetesen a i előtti gamma 
legtöbb esetben j helyett használtatik, s továbbá, hogy nem 



5Í£(tf-j) 



•120 , . A MAGYAROK EREDETE. 

Jula-t olvasunk, mint a magyar történetírók, annak oka azon 
körülményben rejlik, hogy az u a görög átírásban ou-ybI, nem 
pedig U'\el fejeztetik ki. A mi már most e szónak jelentését 
illeti, mely TnhK; álakban is előfordul, azt hiszszük, hogy a jil 
töszótagban hosszú — melynek belhangzQJa — a török jiil = 
gyűjteni, igét ismerhetjük fel (a régibb jigilból összevonva, a 
mennyiben a torokhang eltűnése mindig hosszú magánhangzó 
által helyettesíttetik) — s hogy a Jíla nevet a jilau> jilao = gyiijtő, 
összegyűlés, söts, gyűlés helye is, szóval azonosíthatjuk. E. kü- 
lönnemű, az európai nyelvszellem előtt nem könnyen érthető 
Bszmemenetre vonatkozólag Jilának hasonmása a török buléar, 
a mely épen úgy összegyűjtőt és gyűléshelyet jelent. 

Kaádum (Kal'Soo|x) a Talmat provincia kormányzójának 
a neve; helyesebben Kaitun s azt jelenti, hogy megfordított, 
ellenkező a /ratíM melléknévből (1. BüDAoov yüU 131. 1.) és 
un határozó -képzőből. 

Kankar (Kapiap), Forphyrogenitus szerint azt jelenti a 
a besenyők nyelvén, hogy : vitéz és nemes (avSpsttóspoi xat 
soYeváaTspot). Teljesen ez értelemben ma már nem fordul elő 
e szó, hanem van még egy megközelítő, concréitebb felfogása e 
fogalomnak, t. i. kirg. kangir == serény, kóborló vitéz, továbbá 
kanglrmak = kóborolni, kaland után járni. (V. ö. Büdaoov II. 
1 9. 1.) Egyébiránt az sem lehetetlen, hogy a Kankar összetétel, 
t. i. kani kara = fekete vérű, vad. 

Kata, vagy Gata (Fara, Kaia), Porphyrogenitüs szerint 
az ő korában a besenyők elhagyatott állapotban levő erődit- 
ménjeinek neve. Hünpalvy ellenében, a ki a kata szót a magy. 
ház-za\, ostj.fcaí-talés finnfcoíi-val akarja egyeztetni, azt jegyez- 
zük meg, hogy kat olyan mongol-török szavak tőszótagát képezi, 
melyek a védelem, oltalom fogalmát fejezik ki, pl. csag. káéi = 
védgát, az. kad-agan = védelem, alt. kad-ar = védelmezni, — 
8 hogy végre a fönnebbi tőszótaggal rokon kot kot-an szóban 
(= a nyáj számára bekerített helyiség) hasonló fogalmat fejez 
ki. A mi pedig a kata-, vagy gata-val található összetételeket 



BE8ENTO SZÓ- Í8 NÉYLAJSTROM. 1^1 

w 

illeti, milyenek: Tungakatai^KaraknakatmySal7riakatai,Sakakatai 
és Jaukatai : Bzerintünk ezekben a következő török szavakat 
lehet fölismerni : 

turif^-katanem egyéb, mint a török, illetőleg az oXisi tong = 
^^Sy^ tehát : nctgy erőaaég ; 

karakna-kaim a. m. a török karakan, helyesebben karag-cm 
= őr, kém, tehát : kémlő erődítmény ; 

«a2ma-katai, a török salma = épített, szilárdan épített, 
megkülönböztetésül tikme-től = fölállítani, mely sátrakra alkal- 
mazva használtatik, mint a szilárd épület ellentétére ; 

8a&a*katai a török sak, saki = éberség, örs (v. ö. ^Lo 
BuDAOov-nál), következőleg — mint Karakna-katan — az ellen- 
ség kikémlelésére való erődítmény ; 

jau'ísbisÁ (FaiouxaTai), a török jau = ellenség, ellen, tehát 
a. m. ellenség erődítménye. 

Még azt jegyezzük meg, hogy e kata, gata szónak ana- 
logonja a m agy . gát s hogy ez a szó mint helynév, Gáta és Eáta 
alakban, Magyarország több részén előfordul. D'Ohsson azon 
törekvése (Voyages d'Aboul Cassem 256), hogy e .szóban az 
ó-iráni oii^ kat, ket-et födözze fel, már azért is hibás, mert a 
ket specialiter házat jelent (v. ö. ket-khuda = házi úr) és y^i^ 
Jiend-hez = város, semmi köze sincs. 

Ehabuzi Jíla (XapooJqYoXa) egyike azon három besenyő- 
törzsnek, melyek PoBPHTnooBNiTUs szerint a Kankar jelzőt 
(1. ezt !) viselték. A magyar historikusok e szót Havasi Gyulá- 
nak olvassák és benne geographiai elnevezést fedeznek föl, 
t. i. az erdélyi hegyek közelében egykor fennállott Gyula várat, 
^ely a románok mai Dsulesz-^rÁval azonos. Szabó Károly ez 
olvasást azzal akarja igazolni, hogy a görög y-t a magyar h 
átírásának tartja, megfeledkezvén arról, hogy másrészt ismét a 
Xa^ap, XtSpiat; és Xi']fYt>Xo(; neveket Khazar, Khidmas és Khin- 
gülusz-nak olvasta. E helyett mi a Khabuzi olvasás-módot ajánl- 
juk, mert e szóban a tör. kapuzi = kapus, őr, szót gyanítjuk. 
Lehet, hogy a Khabuéi-Jila törzs, a szó e jelentésével meg- 



122 A MAGYAROK EREDETE. 

egyezöleg, a besenyőknek leginkább nyugot felé, vagyis Erdély 
határain levő őrhelyeit foglalta el és innét ered ez elnevezés. 

Kharoboj (XapopóTj) a besenyő-föld ötödik provinciájá- 
nak a neve. Helyesebben : Eara-bai = a fekete herczeg ; esetleg 
a. m. a legalsó néposztály elöljárója, mely fogalom a kara 
szóban van kifejezve, melyre a Ktidatku Bilik szövegében sok 
példát találunk. 

KTiopon (XoTcóv) a besenyő-föld hetedik provinciájának 
a neve. Talán helyesebben : kopan = puszta, üres föld, vagy 
pedig : kapán = a megfogó, megkapó. (?) 

KTioracul (XopaxooX) egy folyó neve a Maeotistól keletre, 
hydrographicus elnevezés, melyben csodálatosan csaknem épen 
fenmaradt a tör. Kara-kid, helyesebben : kara-kül = fekete 
folyó ; mert a mai nap tavat jelentő kol, köl régebben folyót 
jelentett. (V. ö. Tör. tat. Etym. Szótárom 62. §.) 

Kocsovát, helyesebben Kocsova, a besenyő puszták egyi- 
kének neve, a mint I. Lajos által 1 369. kiadott oklevélből lát- 
ható. A szó török összetétel, ezekből : kos = pár, kettős és ovars 
mező, puszta, sikság ; tehát előbb Kosova-nak (kettős-, v. páros- 
mező) kellett hangzania. 

Kuarci (KouaptCiX & ^^^ provinciában élő besenyő törzs 
neve. A magyar történetbúvárok, mint Jernet és Szabó E., a 
Csalóközben, a besenyők egykori lakhelyén gyakran előforduló 
Earcsa-val azonosították ; de mi ezt nem helyeselhetjük, mert 
a görög átírás nem egészen alaptalanul lehet Kouarói, melyet 
karca-val semmi esetre nem lehet egyeztetni. Mint kouél-ben, 
úgy itt is egy belhangi labiális eltűnését vehetjük föl s akkor 
kouarban a. tör. kuar, kuvar = elhalványodni, elsáppadni, 
nyomorulttá tenni (v. ö. Büdaoov n. 67.) szót ismerhetjük feL 
Kuarci-Sur tehát azt jelenti, hogy fakóvá lett sivatag. 

Kus, egy mosonmegyei besenyő telep neve (egy, Jbrkby 
által (I. 235) 1 270-ből kiadott oklevél után), a török kus = 
vadász-madár, szóval azonos. Egyébiránt, tekintve a leírási 
módot, melylyel a kemény sziszegő s a régi oklevélben ki van 



BESENYŐ SZÓ- ÉS NÉVLAJSTROM. 123 

fejezYe, az sem lehetetlen, hogy e szóban a tör. kis = leány-t 
gyaníthassuk. 

Katar, E2iatir (KaSi^p) egy folyó neve a Meeotis tavától 
kelet felé, melyet a tör. katir = öszvér szóval lehet egyeztet- 
nünk. 

Elegen egy besenyő fejedelem neve, még pedig azon 
besenyőké, a kik Erdély határán lakva, a XI. század közepe 
felé a byzancziak által meghódittattak. Eegen ó-török szó, 
f^zép, csinos'* jelentéssel ; ma az általaknál keen-nek hangzik, 
mely régebbi kéken, kegen alakra utal. Ugyanezen fogalmat a 
mongol nyelv kéke, kéken szóval fejezi ki. 

Kuél (KooéX) a Sur provincia fejedelmének a neve. Mint 
első pillanatra is látható, itt olyan török szóval van dolgunk, 
melyből a belhangi gutturalis vagy labiális elesett ; a kouél, 
kouil, helyesebben koul, kuul szót tehát a kirgizeknél még mais 
használatos Euvul, Euguul személynévvel azonosíthatjuk. (Y. ö. 
Középázsiai vázlataimmal, 3Í0.L) A Kuvul, Kugul szó jelentése 
a. m. szökevény. 

Eulpej (KoöXtcst]) a besenyő föld negyedik provinciájának 
a neve. Helyesebben Kul-peji vagy Eul-beji = a rabszolgák fel- 
ügyelője vagy a hadi foglyok főnöke; némileg hasonló az 
ugyanezen szövegben előforduló karabaj méltóságnéwel. 

Eurkut (Koopxoor) a Jíla provincia fejedelmének a neve* 
Eönnyen felismerhető korkvt török melléknév , Jelelem gerjesztő" 
jelentéssel, és ebből lett kurkut igegyök, mely a. m. = meg- 
ijeszteni, félelmet gerjeszteni. 

Ladán, besenyő nemzetségnév, mely Ladány alakban 
még ma is gyakran előfordul mint helynév és a török (némelyek 
szerint persának tartott) ^Sit ladan = sík, vonal, szóval azonos. 
Jebney (L 236.) idézi többek közt egy 1344-ben kiadott okle- 
vélből: cGreogorii Bisseny fílii Joannis de Ladan », stb. 

Maica (MattCa) azErtim provincia kormányzójának a neve. 
Valamint minden a-ra és ac-ra végződő szónál, úgy itt is nagyon 
fontos volna eldönteni, hogy mi volt tulaj donképen a besenyő 



124 A MAGYAROK EREDETK. 

SZÓ eredeti véghangzója ; de mivel ezt nem tehetjük, csak com- 
binatiókhoz kell folyamodnunk. A jelen esetben lehet a szó 
mai-éai — kövér patak, másrészről lehet mai-ci = kenő is. 

Mog vagy Moch, egy előkelő besenyő neve, a ki egy 
1 19á-ben keltoklevél szerint nádor és Bácsmegye főispánja volt 
(1. Jerney : Keleti utazna I. 263). Vájjon a 7nug vagy much 
lappang-e j(« szóban, vagy a török muk — ■ mug = bogyó, s egy- 
szersmind sok olyan 3zó ,töve, melyek a kerek, gömbölyű testek 
fogalmát fejezik ki (v. ö. EtymoL Szótárom 203. §0 — vagy 
pedig a mak^ mag = nagy, emelkedett, dicséret, szót kell-e 
értenünk alatta ? 

Ochus egy magyarországi besenyő neve, a ki egy, 1216. 
évben kiadott oklevélben mint 11. András kir. cnrialis come^-e 
és comes Bissenorum szerepel. A latin tis végzet elhagyása 
után och marad, melyben fölismerhetjük a tör. okh, ok = nyíl, 
lövés, vagy talán a cag. ogh = készpénz, szót, mert ez utóbbi 
írásmód egy 1344-iki oklevélben (Jerney I. 236.) is előfordul: 
Tengulithi Ogh Andrásfi. 

Peceneg egy török néptörzs neve, a melyet az arabok 
ciüjsvj-kel írtak át, tehát bezenek-nek ejtettek, a görögök TratCtva- 
xtxai = Fatzinakitai-nak, az oroszok üeqeH'ferb-Pecenyeg-nek s 
végre a magyarok Besenyőnek neveztek.Ez utóbbi magyar elneve- 
zés teljesen megegyezik azon hangtani szabálylyal, a mely szerint 
a törökbea e/:, ö/c, üA:-re végződő szók a magyarban átalakulnak, 
így a tör. in-ek (tehén) = magy. ün-ő tör. jüz-ük — magy. gyürü, 
stb., mely körülmény arra utal, hogy e szó a magyarban igen 
régi korszakból való. A beéenek tulajdonnév jelentése emlékez- 
tet a nyugoti török, illetőleg az osm. s az. bazlnak = sógor, szóra, 
mely a bazi ^v^'^ = ^övér és inak (lJLáj') = fiatal, kicsiny 
szókból van összetéve ; tehát eredetileg inkább női, mint férfi 
részről való rokonságot jelentett, annyival inkább, mert bazi, 
mai «nővér» jelentésén kívül,csak a turkomanoknál <« nagybátya » 
értelemben is előfordul. Hogy már most a szónak e belső értéke, 
t. i. a rokonsági fok megjelölése a besenyőknek a szomszéd 



BFSENYŐ SZÓ- É8 NÉVLAJSTROM. . 125 

török törzsekkel való rokonsági viszonyára vonatkozik-e, vagy 
nem, azt nehéz volna meghatározni. Említést, érdemel, hogy egy 
rokon hangzású szó, t. i. Paseneg alatt azon khazár Khakán fia 
ismeretes, a ki Kr. u. 722-ben az arabok ellen hadat vezetett. 
iy. ö. Derbend'Name IV. rész.) 

Pock, Pok és Piok egy besenyő nemzetség s egyszers- 
mind egy györmegyei hely neve, a hol az 1251., 1269. és 1270- 
díki oklevelek tanúsága szerint besenyők laktak. A török pok 
^y^ = ganaj, «zemét, szóval lehet egyeztetni, a mely szó a 
tnrkomannok genealógiájában még ma is előfordul. Y. ö. Pokli 
(azaz sáros, mocskos) nemisetségnév a tekke-turkománok közt 
(Jerney I. 235). 

Sarat (Lapaz) Porphyrooenitus szerint a besenyők földé- 
nek egyik határvidéki helye (De Adm, Imp. 179.); határozottan 
török szónak vehetjük, még pedig a sári = sárga és at = ló 
összevonásának. Sarat vagy sari-at még ma is azt jelenti, hogy 
sárga ló. 

Talmat (TaXiiát) a besenyő. íöld hatodik provinciájának 
a neve. Sokféleképen lehet magyarázni, de a kinálkozó fej^ 
tegetések közül itt csak a talim-at =: sok nevű és talmat, talmas 
= fáradhatatlan, olvasásmódot említjük fel. 

Tamatarklia (Ta[iáTapxá) a Fekete-tengerbe ömlő Burlik 
torkolatával szemben fekvő város neve (Const. Poup. De adm. 
Imp. 181.), melyben a tör* Temir-tarkhan-t gyanítom, mely 
összetett szónak első részében a temir (vas) személy- és tárgy- 
nevet, a másodikban a tarkhan méltóságnevet ismerhetjük fel. 
A Temir-tarkhan-ból származott a későbbi Tmutarakhan (Jérnky 
Keleti Utazás U. 250.) és a mai Matarkha vagy Matriga. (V. ö. 
Heyd : Geachichte des Lévantehandele L 225.) 

Tengulith egy besenyő előkelő prdedicátuma ( ÍERNEY-nél : 
Tengulithi Ogh Andrásíi Miklós, egy 1344-ki oklevél után). 
Azt hiszszük, hogy hibásan van írva Tengelik JűaűCü' = gaz- 
dag, pénzes, helyett s hogy az Ogh is nem egyéb, mint a cag. 
c^l ogh = készpénz. 



1^6 £^ MAGTÁROK EREDETE. 

Thoiiiiz oba (Anonymus Belae regis nótárius, 54. feje- 
zetben) azon besenyő berezeg neve, a ki Takson uralkodása 
alatt Magyarországba beköltözött. E szóban azonnal fölismer- 
betjük a tör. tomuz. v. toöuz aba = disznó atya ó-török személy- 
nevet s esetleg tiszteleti czimet, a mely körülmény csak azok előtt 
lesz idegen^ a kik nem tudják, bogy a kan disznó (tonguz) a régi 
törököknél a bátorság, szilárdság és kitartás mintaképe gyanánt 
szerepel. így az uigurban tonguz-tek = disznóboz basonló/azaz 
állbatatos, szilárd ; a turkománban MAKHDUMKULi-nál tonguzlaju 
=: disznóboz basonlóan bátor; továbbá az osmanliban tofiuz 
dirba ! = állhatatos, mint a disznó ! V.ö. továbbá a német Éber* 
hard személynevet. Végül még azt említjük meg, a mit Pbcevi tör- 
téneti munkájában följegyzett,bogy egy öreg török a mohácsi csata 
után sátora előtt elbaiadó Szuleiman szultánt disznóboz hason- 
lította, a mit a szerző az ő korában már minden tekintetben dur- 
vának (oguzane) nyilvánít ; de a mely metaphora még ma is él a 
nép száján. E hasonlítás eredete természetesen a törököknek még 
iszlám-előtti történetébe vihető vissza, vagyis a primitív nomád- 
élet azon korszakából származik, melyben a sivatagon kóborló 
vaddisznó mindig (még ma is) félelmes ellenség gyanánt jelent 
meg. A pusztaságnak minden állatja elfut az ember közeledése- 
kor, csak a vadkan állja meg helyét s fenyegeti agyaraival a meg- 
támadót. V. ö. Primitive Cultitr des turko-tart, Volkes, 200. 1. 

Tirak egy besenyő fejedelem neve, a ki törzsrokonát 
Kegent (1. ezt) legyőzte. Helyesebben Tirek s azt jelenti a török- 
ben, hogy oszlop, központ. 

Tuburchuk, olv. tuburéuk egy besenyő telep és nemzet- 
ség neve (Bisseni de Villa Tuburchuk, IV. Béla királynak egy 1 269. 
kiadott oklevelében, jERNEY-nél 1. 236.) A tör. toboréuk = csomó, 
bötyök, szóval azonos. (Lásd BuDAGOV-nál I. 384. ^3&.jO«j?) 

Tulge olv. tülge, egy besenyő nemzetség neve : egy 1345- 
ben kelt s j£RNEY-nél (I. 236) felhozott oklevélben Bisseno de 
Tulge; mely a keleti törököknél még mais előfordul mint nem- 
zetségnév. V. ö. ^jöJű%j tülge-ci = egy valaki a Tülge nem- 



BBSENYŐ SZÓ- ÉS NÉVLAJSTBOM. 1^7 

zetségböl a Kalkuttai Szótárban (^ÜJL^ )^{S^y^'^^^ ^^^ ^^^* 
ditva (BüDAGov I. 405) 

Targanirkh Toop^avf^p/ (PoRPHYRooENiTus-nál egy sziget 
Zichiában. (De Adm. Imp. 181.) Szerintünk összetétel a török 
torgan = álló, fölemelkedő és irik = akarat, erö, szóból. Hogy 
e compositunmak mi a tulajdonképi jelentése és mily össze- 
függésben áll valamely bely megnevezésével : az nem egészen 
érthető előttem, de török nyelvi jelleme nem szenved kétséget. 

Tzarbagan (TCappa^av) PoKPHYROGEsixus-nál egy sziget 
Zichiában. A persából kölcsönzött török szó, melyben azonnal 
fölismerhetjük a még ma is nagyon használatos carbagan, helye- 
lyesebben öihar (X^^) vagy car-bagan (^LiLa) szót, mely 
azt jelenti, hogy négykert, azaz : négy (cihar) részre osztott kert 
(bag élj) Nagyon figyelemre méltó, hogy ez a persa-török 
kölcsön szó már oly korán eljutott a török népekhez s továbbá, 
hogy FoRPHYBOOENiTus-ná] aránylag hibátlanabbúl fordul elő, 
mint mostanában. 

Tzopon (TCoTTov) a besenyő föld nyolczadik provinciájá- 
nak neve. A byzanczi átiróknál gyakran előforduló a és o közötti 
váltakozásnál fogva a török éapan-nal lehet azonosítani, mely 
szónak nagy nyelvterületen a legkülönbözőbb jelentése van. 
így pl. kaz. éapan = rest, lomha (Bod. I. 45 1 .) osm. capan = 
becsapó, berohonó, futó ; cag. capan = ruha, boríték, stb. A szó 
itteni jelentését lehetetlen közelebbről meghatározni. 

Tzur, Cur vagy Sar (TCoóp) a besenyő föld második 
provinciájának neve. A helyes olvasást meghatározni, mint már 
említettük (1. 35. lap.) nagyon nehéz; de mivel a szónak topo- 
graphiai jellege forog fenn : valószínűleg leghelyesebb megfej- 

V 

tése az, hogy nem egyéb mint Sur = egy puszta, víz nélküli 
darab föld. 

TJrkund {Anonymus Belae Rcgis Nótárius 57. fejezet) a 
besenyő Thonuz oba (lásd ezt) fia. Azt hiszszük, hogy e névvel 
a cag. Ürkiín vagy Ürkiinti = ijedség, zűrzavar, lázadás, szót 
lehet azonosítani. 



XI. 



k MAGYAKOK ARAB KÚTFŐK 

NYOMÁN. 



A BIZONYTALANSÁGNAK s itt-ott az ellentmondásoknak is nem 
igen fölbátorító képe az , mely a magyarok öshonának 
kutatója előtt föltárul ^ ha egyrészről az idevágó különböző 
történeti forrásokat, másrészről pedig az e téren eddig föl- 
lépett íróknak egymástól lényegesen eltérő értelmezéseit egybe- 
veti. Ha a messze távolság már magában véve is könnyen 
idéz elő optikai csalódásokat, mennyivel inkább tévútra jut- 
hatunk szemlélődéseinkben, ha ama távolságot ezenfölül még 
sűrű ködfátyol vonja el látkörünktől és ha a történeti hagyo- 
mány távcsöve, a helyett, hogy szemünket élesítené, oly gyönge 
és homályos , sőt oly megbízhatatlan , mint a jelen esetben. 
Mi azonban, daczára e visszás körülménynek, mégis 
szükségesnek tartjuk a már gyakorta idézett források ismét- 
lésébe bocsátkozni, és a chronologiai sorrendet követve, elő- 
ször is a legrégibb szakembert, tudniillik Ibn ÜASTÁ-t veendjük 
szemügyre. Ezen, nemzetiségére persa, de az akkori szokás 
szerint arab nyelven író szerző, mint Chwolson joggal föl- 
teszi,^ még 913 előtt írta meg 2UMULftJÜI (^j^Lc^l v^La5^ azaz : 
A nemes drágaságok könyve czímü munkáját. E műben, mely jó 
részt egy előttünk ismeretlen régibb munka után késztilt, kö- 
vetkező olvasható a auJLss^ maígarija-ról, mely szóval szerző 




* Izvjestija o Khazarach stb. stb., 4. 1. 



A MAGYABQKf ARAB KÚTFŐK NYOMÁN. 1^ 

egyaránt jelöli a magyarok földét és a magyarságot : « A magyarok 
földje a besenyők és az e8zkil-(eszegil)bolgárok országa között 
terűi el. Ez Magyarországnak legszélsőbb határa. A magyarok 
a törökök nemzetségéhez tartoznak. Főnökük 20,000 emberből 
álló sereget képes kiállítani. Főnöküket sjoí^ kundu-nsk ne- 
vezik. E név különben csak királyukat illeti, mert tulajdon- 
képi uralkodójok neve &J^ dsila-dsida, kinek parancsait 
minden magyar ember követi s ki egyedül határoz támadás, 
védelem s effélék fölött. 

aOk sátrakban élnek s a legelőkön és takarmányföldeken 
ide s tova kóborolnak. Országuk terjedelmes. Egy oldalról a 
Római-(Fekete-)tengerrel határos, melybe két folyó torkol, 
ezeknek egyike nagyobb a Dseihunnál (Oxus), és lakóhelyeik e 
két folyó közt terülnek el. A téli idő közeledtével a közelebb 
lakók e folyók egyikéhez vonulnak, a tél tartama alatt ott 
maradnak és halászattal foglalkoznak, tél idején kényelme- 
sebb levén az ott tartózkodás. A magyarok országa fákban és 
vizekben bővelkedik, a talaj nyirkos és ott sok szántóföld is van. 

«A magyarok valamennyi szomszéd szlávok fölött ural- 
kodnak, őket súlyos kötelességek teljesítésére kényszerítik s 
úgy bánnak velők, mint foglyokkal. A magyarok tüzimádók. 
Fegyveres támadásokat intéznek a szlávok ellen, foglyokúl 
ejtik azokat és a tengerpart mentében a rómaiak országához 
tartozó Kerch nevű városba hurczolják. Azt beszélik, hogy 
korábbi időkben a khazarok a magyaroktól s más velők szom- 
széd népektől való félelmökben sánczokkal kerítették magokat. 
Midőn a magyarok foglyaikkal Eerchbe érkeznek, a rómaiak 
(görögök) eléjök vonulnak, erre a magyarok alkuba bocsát- 
koznak velők, foglyaikat átadják s cserébe görög szöveteket, 
szőnyegeket és egyéb görög árúkat kapnak. » 

Mindenekelőtt meg kell itt jegyeznünk, hogy sem azok, 
kik először hivatkoztak Ibn DASTÁ-ra, sem pedig Ghwolson, 
ki a szöveget első ízben adta ki, nem vették észre ama toll- 
hibát, melyet Ibn Dasta első másolói a auJbCüo (mazgarie) 

VivBRRT : A manarok eredete. 9 



130 A. MAGTÁROK EREDETE. 

SZÓ tekintetében elkövettek, mert kétségtelen, hogy itt egy 
szükségtelenül alkalmazott diacritikus pont hamis értelmezé- 
sekre szolgáltatott okot. Keleten jártamban könnyen érthető 
érdekből feltűnt nekem, hogy a törökök a madzsar , azaz 
magyar szóban az első, az arabok és persák ellenben a má- 
sodik szótagot hangsúlyozzák. A török ugyanis mádzsart mond, 
az arab és persa ember ellenben madzsárt, s ennek folytán 
az első arabok, hogy ez utóbbi hangsúlyozást híven kife- 
jezhessék, e szót a yMÁjo mintájára uupuo-al írták át, miből 
azután a későbbi másolók j A y uc, illetőleg il>Jús^«, mazga- 
rie-t csináltak. E helyesírási hiba ama többek részéről 
elfogadott téves etymologiára adott okot, melynek alapján 
eddigelé ^ a mazgar szót az in labiális kezdőhangnak />-vé 
való supponált átváltozása folytán baégar, baigir , haigird 
és baékirt szókkal azonosították és a magyarokat egye- 
nesen a baskíroktól származtatták. Mi már azért sem fogad- 
hatjuk el a madsar és bnskir nevek analógiáját, mert az 
utóbb említett szó legrégibb ismeretes alakjában, tudnnllik 
a baskird alakban, mint Ibn Fozlan 922-b6n írja, mai napig 
is fönmaradt, miután a jelenlegi moszlim világ szóban és 
írásban a ciyí^b baskírt, helyesebben yAÁl^ baskír kifeje- 
zést használja, mely egészen más etymologián alapul. Már a 
mai baskírok országának földrajzi fekvése is világosan mu- 
tatja, hogy e nép a nagy pusztának, vagy főpusztának — 
melynek török neve bai-kir — legfelsőbb szélét lakta és még 
jelenleg is lakja, a miért is a kirgiz a baskírt üst jak = felső 
vidékinek nevezi. A baskirföld localis elnevezése forog itt 
szóban, mely később magára a népre származott át, oly elne- 
vezés, melynek ellentéte g}'anánt alt-kir = alsó puszta lehet- 
séges, sőt az orta-kir = középső puszta kifejezés még jelen- 
leg is használatos. A baskír^ elnevezés alatt tehát a puszta 



* V. ö. Chwolson, 114. 1. 

^ Baskird határozottan a d-re vógzödö magyar helynevekre emló- 



A MáQYASOK, ARAB KÚTFŐK NYOMÁN. 1^1 

legfelsőbb szélén lakó törökök értendők, tulaj donképen az 
utolsó telivér törökök ez irányban » minthogy a tőszomszéd- 
ságukban élt magyarok^ bár névszerínt törökök valának, de 
finn-ugor elemekkel nagy mérvben vegyültek össze. Ezen, a 
maiiyarok eredetének kérdésére nézve fölötte fontos viszony- 
nyal alantabb még fogunk foglalkozni, itt csak annyit jegy- 
zünk meg, hogy a két török néptörzs e szomszédsági viszo- 
nya volt az, minek alapján az arab geographusok a magya- 
rokat és baskírokat összetévesztették és ezáltal a későbbi 
zavart előidézték. 

Azt látjuk ugyanis, hogy a régibb arab geographusok 
az ős baskirok s magyarok ethnikai egyediségét tekintve, 
fölötte zavart fogalmakkal bírtak, e két nevet azonosnak tar- 
tották és egymással föl is cserélték. íbs FozLAN-nak pl. csak 
az Ural melletti baskírokról van tudomása, kikkel Bolgárba 
tett utazásában ismerkedett meg; Mas'udi három különböző 
helyen tesz rólok említést, először JJLs vj bazgírd név alatt, 
midőn azokat a noéaiok- és besenyőkkel kapcsolatban török 
származású népek gyanánt sorolja föl, melyek a Fekete-tenger 
körül laknak, és itt a t>J^ ^ j név alatt csakis a magyarok 
érthetők ; másodszor, midőn a négy török nomádtörzsről tesz 
említést, mely a khazar birodalom nyugati részét lakja és a 
byzancziakkal háborút visel, hol óykAj alatt ismét a ma- 
gyarokat, a byzancziakkal viselt háború alatt pedig a 934 — 
970-ig a keletrómai birodalomba tett betöréseket kell érteni ; 
végül harmadszor Ázsia török népeinek felsorolása alkalmá- 

keztet, melyekben a ^-nek looativusi fuDctiója van ; a mai kiejtés azon- 
ban csak baskir-nskk hangzik. £z alkalommal eszünkbe jut ugyanennek 
a szónak a bokbaraiaknál dívó pbaniasztikus etymologiája. Baskirt-ból 
ugyanis minden áron baskul-t-ot akarnak csinálni és a szónak ez alak- 
ját azzal a legendával bozzák kapcsolatba, mely szerint néhány 1>nzgó 
mohammedán hittérítő a nagy északi pusztán eltévedt és egy farkastól 
fbai t. L fejet vagy vezért és kürt farkast jelent) vezettetve, az uráli he- 
gyek vidékén lakó pogány törökökhöz ért, kik e miatt a baskurt nevet vise- 
lik. Látnivaló, hogy nemcsak a tudósok, hanem a népmonda is etymologizál. 

9* 



132 A MAOTAROK EREDETE. 

yaJ, hol, mint Ghwolson^ helyesen fölteszi, az értelmetlen 
JL) JLsül szó helyébe a helyes auJLsOl al-mazgarle teendő* 
Mlg Mas'udi, mint látjuk, a magyarokat keletre, a baskírokat 
pedig nyugatra helyezi, s meglehet, hogy az előbbiek alatt 
az Ázsiában visszamaradt, az utóbbiak alatt pedig a mai 
magyarok elődeit érti, addig Ibn Zaid El Belehi már a 
OypJwkj basdzsird két nemzetségét említi, melyek egyike a 
gúzok szomszédságában Bolgár közelében lakik, 2000 férfiból 
áll és erdők által van védve, míg a másik nemzetséget a 
besenyőkkel együtt a byzancziak tőszomszédjai közé sorolja; 
tehát ismét az egész nép kettéosztását látjuk, s itt az előb- 
biek alatt az Ázsiában hátramaradt, az utóbbiak alatt az 
Európában megtelepült magyarokat kell érteni. Edriszi csak 
az Ural melletti baskírokat ismeri, s az, mit ezen író a bas- 
kírok és besenyők nyelve közt fönnálló különbségről említ,^ 
hihetőleg csak szójárási tekintetben bír érvénynyel. Jakut 
csak nyugati baskírokat ismer, s ezenkívül közli ismeretes 
találkozását moszlímhítű vöröshajú baskírokkal Aleppoban^ 
kik magokat ^Sj^ (Hunkar) királya alattvalóinak állították^ 
a mi csakugyan azon föltevés mellett szól, hogy ezek tatár, 
vagy inkább bolgár moszlimek, izmaeliták valának, kiknek a 
tulaj donképi baskírokkal közük nem lehetett. Nem kevesbbé 
zavartnak látszik Eazvini jelentése, mely szerint a baskír 
nép (nyugaton) nagy számmal van képviselve, melynek több- 
sége a keresztény vallást követi, de találkoznak közöttök 
moszlimek is, kik a keresztényeknek adót fizetnek. A mit 
Eazvini ezenkívül a baskírokról, névszerínt ama politikai 
viszony tekintetében említ, mely a tatárok (mongolok) betö- 
rése előtt közöttök és az ország fejedelme közt fönnállott, 
az, mint Chwolson joggal állítja, teljesen ráillik IV. Béla 
uralkodásának idejére, de azon különbséggel, hogy mi a bas- 
kírok említett nagyszámú népe alatt inkább a kunokat érte- 

* Chwolson, 104. 1. 



A MAGYAROK^ ARAB KÚTFŐK NYOMÁN. 133 

nők, kik részben már azon időben, legalább színleg a keresz- 
ténység híveinek vallották magokat és a moszlim bolgárok- 
kal, azaz az izmaelitákkal csak nyelvi rokonságban állottak. 
A későbbi arab geographusoknál a zavar még inkább gya- 
rapszik, így pl. DiMisKi szerint a magyarok {y^^) és baskí- 
rok már elváltán élnek a Fekete-tenger partjain, míg Ibn Said 
már három különböző népségről, t. i. a baskírok-, magyarok- 
és hungarokról tesz említést.^ 

^ Szándékunk volt e helyen az arab földrajzírók egyes tudósításait 
eredetiben és fordításban mellékelni, de tekintetbe véve, hogy legnagyobb- 
részt csak a legrégibb forrás másolataival van dolgunk, e szándéktól 
egyelőre elállottunk. Hogy az olvasó e nagyobbára utánzásokból álló 
munkákról mégis némi fogalommal bírjon, álljon itt A l Bekri tudósítása. 

^ tutjXXJ\ ^ JXáf 4>iL ^j^ y *AÍbl^' ó^ ^jj^ f^y 



A mazgaroh földjéről. 

Ez ország a besenyők és a Bulgáriához tartozó Eskel között van. 
A mazgarok bálványimádók. Királyuknak a neve Kundu. Ez a nép sátrak 
alatt tanyáz és csak nyirkos és legelőkben gazdag földet szokott föl- 
keresni. Országuk 100 farsakh-nyi széles és ép olyan hosszú. Foldj ök 
egyfelől Bum-mal határos, a másik határ vidékén, mely a pusztával 

tőszomszédos, egy hegy emelkedik, melyen a nevű nép 

lakik; e népnek lovai (csikói), teherhordó öszvérei és szántóföldjei van- 
nak. £ hegyen alAl a tengerparton az ^y^ ogima nevű keresztény nép 



134 A MAGYAROK EREDETE. 

Tekintve azon körülményt, hogy a történeti múltnak 
e homálylepte térségeire csakis az akkori kezdetleges mű- 
velődés egyes mozzanatainak és a nyelvészeti adatoknak hal- 
vány fénye vethet némi világot, valóban nem lehet eléggé 
sajnálnunk, hogy ama látszólagos hasonlatosság, mely egy- 
részről a baskirt, baszird, baszar és másrészről a maz- 
gar, mazar nemzetségi nevek között fönforog, annyi zavar- 
nak volt szülőoka s hogy a nyugati tudósok által megkísér- 
lett fölvilágositások e chaost nem hogy eloszlatták volna, 
de még inkább fokozták. Ibn DASTÁ-nak és utódainak minden 
esetre köszönettel tartozunk, mert ők voltak az elsők, kik a 
mazgarok vagy mazarok népéről említést tesznek, még 
pedig Ázsia ugyanazon helyén, hol a baskíroknak jelenleg 
már teljesen megtelepült, de a múlt század vége felé még 
merőben nomád életet élt török törzse mai napság is tartóz- 
kodik, mely törzsnek nyelve csak egyes hangtani eltérésekre 
nézve * különbözik a többi török szójárásoktól, s ez hihetőleg 
már korábbi időkben is így volt. Ha tehát a XIII. század- 
beli európai utazók, mint Rubruquis és Plán Carpin, a ma- 
gyar és baskir nyelv azonosságáról szólanak, mennyiben az 
előbbi így nyilatkozik: «Ydioma Pascatur et Ungariorum idem 
est»,' az utóbbi pedig azt állítja: wBascurdos, qui sünt anti- 
qui Hungari», ® úgy ezt már azért is téves fölfogásnak kell 

lakik (talán ^y^y ogota helyett"^), ez határos azon moszlim tartomá- 
nyokkal, melyek Tiflisz fönhatóságát elismerik. Itt kezdődik Örmény- 
ország és e hegység Derbend-ig terjed és a khazarok országát is érinti. 

' így a baskir nyelvben az az-nek helyébe h, sl ó (cs) helyébe az 
és az l helyébe (2 szokott lépni; p. o. ^ezmek e. h. ff^ezmek (sejteni), 
Tuzun e. h. ur«an (érett, végett) és özder e. h. özZer (maga). V. ő. 
Twretzlaja Khreatomatija, BsREZiN-töL Eazan, 1876. 5 — 6. lap. 

^ BUBRUQUIS, 274. 1. 

* Recueil de voyagea, T. IV. 

* iúyími ogoná-t úgy hiszem XJiyíJ ogotá-val kell helyettesítenünk 
melyeken talán a góthok földjét kell értenünk, kik tudvalevőleg keresztények 
voltak és kiknek országa a kérdéses vidéken a mongolok becsapásáig főnnállott. 



A MAGYAROK^ ARAB KÚTFŐK NYOMÁN. 135 

tulajdonítanunk, mert a magyarok nyelve azon idö óta, hogy 
e nép őshazáját az Ural és Volga között odahagyta^ a részint 
idegen, részint rokon népelemekkel való érintkezés s az azok- 
kal folytatott élénk és szoros közlekedés következtében, az 
úgynevezett második átalakulási folyamaton már túlesett éB 
mert a magyar nyelv már a XII. században ölté föl ama 
megállandósult alakját, melyben ma is fönnáll, mint az ezen 
időbeli nyelvemlékből , az úgynevezett Halotti beszéd-hói 
kitűnik. Epenséggel lehetetlen tehát, hogy a száz évvel később 
szláv és német kölcsönszókkal bizonyára még inkább telitett 
magyar nyelv azonos lett légyen a baskirral, melyet, a meny- 
nyire történeti úton kideríthető, mindenkor a török nyelvhez 
számítottak. E nyilatkozatot tehát, épúgy mint az 1237- 
ben az Ázsiában hátramaradt magyarok fölkeresésére indult 
Julián, domokosrendbeli szerzetesnek állításait is bátran a 
mesék országába utasíthatjuk, melyekben a középkori utazók 
jelentései annyira bővelkednek, mert ha a magyarok és bas- 
kírok közötti kapcsolat áltajában szóba jöhet, úgy az először 
csak a két nép őshazájának földrajzi fekvésére vonatkozhatik 
B ennek folytán másodszor az itt szóban forgó XI., XII. éB 
XTTT. századoknál sokkal korábbi korszakba kell esnie. ^ A bas- 
kírok, hogy concrétebb kifejezéssel éljünk, lehettek ugyan a 
második, harmadik vagy negyedik századbeli magyarok déli 
szomszédjai és legközelebbi rokonai, de korántsem azon ma- 
gyarokéi, kikről Ibn Dasta, és még sokkal kevesbbé azokéig 
kikről Mas'udi, Jakut és Bubruquis szólanak. 

Ha már most az Ibn DASTA-féle jelentést a magyarokról 
tovább fejtegetjük, úgy azt találjuk, hogy ez író őket nem 
ősi székhely ökön, a Volga s Ural között, hanem a mi valór 
Bzinübb, második hazájokban, a Porphyrogenitus említette 
Atelkuzuban ismerte, habár idevágó adatai sok kívánni valót 



* Hogy feltüntessük ez úti vázlatnak apokryph voltát, a 2. számú 
melléklethen a földrajzi és tárgyias adatokat megvizsgáltak. 



1 36 A MAGYAROK EREDETE. 

hagynak és eddigelé a legkülönbözőbb föltevésekre szolgál- 
tattak okot. Míg ugyanis egyrészről a határnak megjelölése 
l*«i^ «^au Bómai-, azaz Fekete-tenger, nemkülönben a görögökkel 
űzött rabszolgakereskedés említése Eerch, Karch városánál, 
melyben többen a Herodot által említett Earkinit városát a 
Hypakiris folyó mellett akarják fölismerni,^® a fönnebbi Atelkuzu 
elfogadására jogosítana, addig másrészről a földrajzi fekvés e 
megjelölése «két folyó közt, melyek egyike nagyobb aDseihun- 
nál» megzavarja föltevéseinket s így az Ibn Dasta által ismert 
Magyarország határai kétségtelenül sokkal nyugatibb irányba 
teendők, mint Porphyrooenitus adatai megengednék. Itt ter- 
mészetesen a vitakérdés a nevezett folyók azonosítása körül 
forog, s némelyek azokban a Volgát és Dont, mások a Dont és 
a Dnjesztert, ismét mások majd a Dont, majd a Dnjesztert és a 
Dunát akarják fölismerni. Mi nézetünkkel annál inkább csatla- 
kozunk az utóbbiakhoz, kik között Ghwolson a legkiválóbb he- 
lyet foglalja el, minthogy először is az ezen földrajzíró által 
használt ati^ = Vafa elnevezést, melyben némelyek lúi^ = 
Vaka = Bug (!) " nevet akartak látni, nagyon önkényesnek 
tartjuk, és másodszor azért, mert a magyarok Ibn Dasta idejében 
(912 körül) mai hazájokat részben már birtokukba ejtették, tehát 



'° Herodot erre vonatkozó adatait sokféleképen magyarázták ; 
legjobban győződhettlnk meg erről, ha oly két magyarázóra utalunk, 
kik csak 28 évi időköz által vannak egymástól elválasztva. Lindner 
(1841) a Skythen dea Herodot czimű munkájához mellékelt térképen 
Karkinit-et a mai Nikolajev környékére helyezi; Bruun ellenben a 
Herodotovoi Skithij i vmjeinich s nejű zemel (Herodot Skythiája és a 
vele szomszédos országok) czfmü müvéhez csatolt térképen ugyanazt a 
várost a krími félsziget nyugati partjára, a mai Eupatoria helyére teszi. 
Ily szétágazó nézetekkel szemben Ibn Dasta térképének megalkotásához 
hozzá sem foghatunk. 

^^ Kiváltképen Boessler, ki a különczségeket fölötte kedveli, mutat 
hajlandóságot e phantasztikus ugrásra, a nélkül, hogy az arab szakiro- 

y 

dalomban eléggé jártas volna. Ha tudná, hogy Sukrullah csak Ibn 
Dasta nyomában jár, aligha csinál a nagyon is kétséges Vafa-ból Vaka-t, 
Baka-t és végre Bug-ot, egyetlen egy diakritikus pontra támaszkodva. 



A MAGYAROK; ARAB KŰTFÖK NYOMÁN. 137 

Chwolson föltevése, «a Don és a Duna között» a legtöbb jogo- 
sultsággal bír. A mi már most Ibn Dasta egyéb adatait a ma- 
gyarok nemzetisége, vallása és alkotmánya tekintetében illeti, 
nem lehet említés nélkül hagynunk ama kiváló jelentőséget, 
melyet azok az említett nép eredetének történetére nézve mar 
gokban foglalnak. Hogy ő, épúgy mint azon geographusok és 
utazók, kik utána a Xm. századig fölléptek, a magyarokat 
tf örököknek állítják, mit különben a byzanczi írók is tesznek, 
azt a tényállásnak megfelelöleg époly természetes dolognak 
tartjuk, valamint másrészről nem vagyunk képesek fölfogni, 
mikép találkozhatnak tudósok, kik mind ennek daczára, és az 
arab meg byzanczi kortársak nyílt és világos állításai mellőzé- 
sével a magyarok finn-ugor származása mellett szállnak síkra. 
Erről természetesen bővebben alantabb lesz szó, s e helyen e 
kérdést csak azon okból érintettük, mert az említett török nem- 
zetiséggel Ibn DASTÁ-nak még egyéb megjegyzései is összhang- 
zásban vannak. Ide tartozik első sorban a 8ju5^kundu vagy 
kündü czím, melylyel a királyt nevezték s melynek hasonmását 
látjuk a khazaroknál az Ibn Fozlan által ugyanazon értelem- 
ben idézett ^Jül5^ névben ^^ (lásd a kha?ar szójegyzéket), de azon 
különbséggel, hogy Ibn Fozlan e szóval az alkirályt, Ibn Dasta 
ellenben az első királyt jelöli, mely körülmény azonban, te- 
kintve azt, hogy mindketten puszta hallomásra írtak, kiváló 
fontossággal nem bírhat. Továbbá a második uralkodó, vagyis 
a «J^ dsila neve, melynek Porphyrooenitus FóXac-a telje- 
sen megfelel s mely egyszersmind hangtani tekintetben igazolja 
e ezimnek általunk adott értelmezését (1. alantabb), minthogy 
az arabok és persák a kezdőhangú j j-t legtöbbnyire :^ f-nek ejtik 



^ TúlBágos merész és nem épen szerencsés corabinácziónak kell 
neveznünk Chwolson kísérletét, ki ftjUÍ-ban az eredeti JuJ lebed-nek 
rossz átírását akarja fölfedezni és ezt Pobphtbooknitus Lebedias-ával 
azonosítani. Ibn Fozlan «JűL$-ja Ibn Dasta HöuS-jától csak a szóvégi 
hangzó utal különbözik, a mennyiben hanyag másolók az eredeti 5 
helyébe yt tettek. 



138 A MAOYABOK EBEDETE. 

ki, így pl. «>^^. jehud h. zehud (zsidó), y^<J> jilau h. zilau (zabola) 
stb. Azon föltevésünk mellett, hogy a régi magyarok, épúgy mint 
a mai török nomádok, baromtenyésztö nomád nép valának, 
igen nyomatékos érv rejlik Ibn Dasta e nyilatkozatában : 
v^^juo^l^ ^LOI Muo ^^wumüJ v'^ i^ ^ ftzaz : « sátrakban 
laknak és legelökön s takarmányföldeken ide s tova kóborolnak i, 
mely nyilatkozatot El Belkhi a következő mondattal egészíti ki: 

azaz : « e nép (a magyarok) sátrakkal bír és az esős vidékeket 
meg a fülepte térségeket keresi fölv; ez állitásnak érvényét a 
szántóföldekre vonatkozó későbbi nyilatkozat már azért sem 
rontja le, mivel a nomádok mint jelenleg, úgy minden időben 
foglalkoztak a földműveléssel is, de természetesen csak igen 
csekély mértékben. így Al Bekri ^® is következőleg nyilatkozik : 

«ez sátradban lakó nép, mely csak az esős és legelődús helye*^ 
ket keresi föl». A mi végre Ibn Dasta ama állítását illeti, hogy a 
régi magyarok tűzimádók valának, erre nézve épenséggel nem 
vagyunk hajlandók az Ibn DASXÁ-nál előforduló ^^y^ szót a 
^^b^l azaz : bálványok kifejezéssel helyettesíteni, mert, hogy a 
magyarok Magyarországba való bevándorlásuk idején persa 
culturbehatások folytán részben Zoroaster vallását követhették, 
arról alantabban bővebben fogunk szólani. Ibn Dasta jelenté- 
sében még azon nyilatkozat igényli kiváló figyelmünket, hogy 
a magyarok valamennyi szomszéd szlávok fölött uralkodának s 
hogy a khazarok is a magyaroktól való félelmökben sánczokkal 
kerítették magokat. Azon föltevésből kiindulva, hogy a magya- 
rok Ibn Dasta idején egyrészt már Pannóniában voltak megte- 
lepülve, a szlávok alatt természetesen nem oroszok, hanem 
morvák és tótok értendők és csak a khazarokat illető kérdést 
nem vagyunk képesek tisztázni, hacsak ez alatt a névtelen 



^' Y. ö. Defrémery : Extraita etc. a Journ. aaiat. XIII. kötet 
460. lapján. 



A MAOYAROK, ABAB KÚTFŐK NYOMÁN. 139 

jegyző által említett Ménmarót kazár fejedelem nem értendő. 
A khazar birodalom a X. Bzázad elején ugyancsak árnyéka vala 
hajdani nagyságának^ de minthogy a magyaroktól való félelem 
már földrajzi szempontból sem képzelhető, itt a khazarok alatt 
csak azon khazarok értendők, kik a magyarok honfoglalása 
előtt már Pannóniában meg voltak települve. Ibn DASxÁ-nak a 
magyarokra vonatkozó tudósításáról, melyet sajnálatos rövid 
volta daczára is értékes adatnak kell tekintenünk, áttérünk 
most a chronologiai sorrendben hozzá legközelebb álló forrás- 
nak, tudniillik PoBPHTROGENiTus jelentésének méltatására. 



xn. 



A MAGYAEOK BYZANCZI KÚT- 
FŐK NYOMÁN. 



A TÜRKÖK nemzete (vagyis'a magyarok) — így szól Konstantin 
császár ^^ (itt is Szabó Károly fordítását használjuk) — « régen 
Khazariához közel szerzett magának lakást azon helyen, mely 
Lebediának neveztetett első vajdájok nevéről, mely vajdát tulaj- 
don nevén Lebediásznak neveztek, méltósága szerint pedig, 
miként az utána való íÖbhiéket is, vajdának hívtak. Ezen helyen 
tehát, az említett Lebediában foly a Khidmász folyó, melyet 
Khingülüsznak is neveznek. S nem nevezek őket az akkori idő- 
ben turkoknak, hanem valami okon Szabartoiaszfaloi vala ne- 
vök. — A turkok hét nemzetségből állottak, s fejedelmök sem 
belföldi, sem idegen soha nem volt, hanem bizonyos vajdák vol- 
tak közöttök, kik közöl első vajda volt az elébb említett Lebe- 
diász. S együtt laktak a khazarokkal három esztendeig, szövet- 
ségeseik levén a khazaroknak minden háborúikban. S Khazária 
fejedelme a khagán, a turkok vitézségeért és szövetségeért Le- 
bediász nevezetű első vajdájoknak egy nemes születésű khazar 
nőt adott nejül, vitézségének nagy híre és nemzetségének fénye 
miatt, hogy az tőle gyermekeket szülne : azonban úgy történt, 
hogy azon Lebediásznak ezen khazar nőtől nem született gyer- 
meke. — S a fönnebb hangárnak nevezett patzinakiták (mert 
a kangár név nemes és vitéz voltukért ragadt rajok) a kha- 



14 



De (idminístrando imperio. 38. fejezet. 



A MAGTÁROK, BYZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. ^^l 

zárok ellen háborút inditván és meggyőzetvén, saját földjöket 
elhagyni s a turkok földét megszállani kénytelenittettek. S há- 
ború ütvén ki a tnrkok és az akkor kángarnak nevezett patzina- 
kiták közt, a torkok serege meggyőzetett és két részre szakadt : 
8 egy részök keletre Perszisz felé telepedett meg, kik a tnrkok 
régi nevén mai napig is Szabarfcoiaszfaloi néven neveztetnek ; a 
másik rész pedig nyugot felé telepedett meg első vaj dáj okkal és 
fövezérökkel Lebediászszal, az Atelkuzn nevezetű helyekre, mely 
helyeken most a patzinakiták nemzete lakik. » 

c Kevés idő múltával ama khagán khazária fejedelmeizene 
a torkoknak, hogy küldjék hozzá ladikon első vajdájokat. Le- 
bediász tehát Khazária khagánjához elmenvén kérdezé, az okot, 
melyért őt magához hívatta. S a khagán monda neki : azért 
hivattnnk, hogy miután nemes származású, értelmes, vitéz és a 
turkok közt első ember vagy, téged nemzetednek fejedelmévé 
emeljünk, s hogy a mi szavunknak és rendeletünknek engedel- 
meskedjél. S ő a khagánnak válaszolva, monda : irántam való 
jó indulatodat és megkülönböztetésedet nagyra veszem, és illő 
köszönetemet nyilvánítom előtted : de miután tehetetlen vagyok 
ily fejedelemségre, nem állhatok rá, hanem van kívülöttem egy 
más vajda Szalmutzész (Almos) nevezetű , kinek Arpadész 
(Árpád) nevű fia is van ; inkább ezek közöl akár Szalmutzész 
akár fia Arpadész legyen hát a fejedelem s függjön a ti szava- 
toktól. Megtetszvén ezen beszéd a khagánnak, embereket ada 
mellé 8 vele együtt a türkökhöz küldé, kik is a turkokkal ez 
iránt értekezvén, a turkok jobbnak tartották, hogy Arpadész 
legyen fejedelem mint atyja Szalmutzész, mint tekintélyesebb, 
mind észre, mind tanácsra mind vitézségre nézve igen jeles és 
ily fejedelemségre alkalmas férfiú; kit is a khazarok szokása és 
törvénye szerint fej edelemníí' tettek, fölemelvén őt paizsra. Ez 
Arpadész előtt más fejedelmök a turkoknak soha nem volt, s ettől 
fogva máig is ennek nemzetségéből tétetik Turkia fejedelme. •» 

« Bizonyos idő múlva a patzinakiták megrohanván a tur- 
kokat, kiűzék őket fejedelmökkel Arpadészszel együtt. A turkok 



142 A MAGTÁROK EBEDETB. 

tehát megfordulván és szállásál földet keresvén, Nagy-Moraviába 
menve, annak lakosait kiüzék és főldjökre telepedének, melyen 
a turkok mai napig is lakoznak ; s ettől fogva a turkok nem 
folytattak háborút a patzinakitákkal. A torkoknak azon fönnebb 
emiitett nemzetéhez pedig, mely keletre Perszisz felé telepedett, 
mai napig ügyvivőket küldöznek ezen nyugot felé lakó emii- 
tett torkok és meglátogatják^ őket és gyakran hoznak tölök vá- 
laszt magokhoz. A patzinakiták lakhelye, melyben akkori alka- 
lommal a turkok lakoztak, az ottani folyók nevéről neveztetik. 
S a folyók ezek : első folyó az úgynevezett Barukh, második 
folyó az úgynevezett Kubu, harmadik folyó az úgynevezett 
Brutosz, ötödik folyó az úgynevezett Szeretosz. » 

^^ « Tudni kell, hogy az úgynevezett kabarok a khazarok 
nemzetségéből származtak. Ugyanis részükről valami pártütés 
történt kormányuk ellen s belháború támadván, előbbi kormá- 
nyuk lett győztes, s egy részök leöletett, más részök kibujdosott 
8 a türkökhöz ment s velők együtt megtelepedett a patzinakiták 
földére és megbarátkoztak egymással és holmi kabaroknak ne- 
veztettek. A honnan a khazarok nyelvére is megtanították azon 
turkokat és máig is ugyanazon szójárást használják : de tudják ^^ 
a turkok másik nyelvét is. S mivel a háborúkban a nyolcz nem- 
zetség erősebbjeinek és vitézebbjeinek mutatkoztak, a háború- 
ban előljárni is nemzetségeik elsőknek választattak. S egy feje- 
delem van köz tök, tudniillik a kabarok három nemzetségében, 
ki mai napig is van.» 

^"^ «Első nemzetség ezen a khazaroktól elszakadt, fönnebb 
emiitett kabarok nemzetsége, második a Nyék, harmadik Megyer 
a negyedik Kiírtgyermat (gyarmat), ötödik a Tarján nemzetsége, 
hatodik Gyenah (Gyenő, Jenő), hetedik Kara, nyolczadik Kaza, 

*^ De adm. imp. 39. fejezet. 

^* E helynek kétértelműsége szerintünk csak a kétszer előforduló 
^^-ön alapszik. Ügy tartjuk, hogy az első ők a lurkókra vagyis magya- 
rokra, a második pedig a kabarokra vonatkozik. 

*' De adni. imp. 40. fejezet. 



A MAGYAROK, BTZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. HS 

8 egy mással így megegyezvén^ a kabarok a turkokkal együtt a 
patzinakiták földére szállottak. S ez után a Ehrisztoszt szerető 
dicső León császár által fölszólittatva átkelének t.i. a Duna vizén), 
és Szümeont megtámadván, erősen megverek, s előnyomulva 
Preszthlabonig száguldoztak, berekesztvén őt az úgynevezett 
Mundraga várba és saját országukba visszatérének. Ezen alka- 
lommal Liuntí Arpadész fia, volt vezérök. Miután azonban 
Szümeon a rómaiak császárjával újra megbékélt és bátorságban 
érezte magát, a patzinakítákhoz külde és azokkal szerződött, 
hogy támadják és semmisítsék meg a turkokat. S midőn a tür- 
kök hadjáratra kimentek, a patzinakiták Szümeonnal a turkok 
ellen ménének, és családjaikat tökéletesen megsemmisítek, és 
az országuk őrzésére hátra hagyott turkokat csúful kiverek. S a 
turkok megtérvén és országukat ily pusztának és földúltnak 
találván, megtelepedének azon földön, melyen mai napig lakoz- 
nak, mely a szerint a mint fönnebb mondva van, a folyók nevei 
szerint neveztetik. Azon hely pedig, melyben a turkok előbb 
lakának, az ott kereszttilmenő folyóvíz nevéről Etel és Kuzu- 
nak neveztetik, melyben jelenleg a patzinakiták laknak. » 

Ezután a császári író a turkok által elfoglalt hon, vagyis a 
mai magyarföld határainak pontosabb meghatározásába bocsát- 
kozik és végül következő észrevételeket tesz : « S első fejők az 
Arpadész nemzetségéből fejedelem és két másik, a gülasz és a 
karkhász, kik bírói tisztet viselnek. 8 tudni kell, hogy gulasz 
és karkhász nem tulajdonnév, hanem méltóság. Tudni kell, 
hogy Arpadésznak, Turkia nagy fejedelmének négy fia volt, 
első Tarkatsútz, második Jetekh, harmadik Jutntzász, negyedik 
Zaltász. — Tudni kell, hogy Arpadész első fia Tarkatzúsz nem- 
zette Tebelészt, második fia Jelekh nemzett Edzeléht, harmadik 
fia Jutotzász nemzette FaliUiszt a mostani fejedelmet, negyedik 
fia Zaltász nemzette Taksziszt, Tudni kell, hogy Árpád fiai mind 
meghaltak, hanem unokái Falész és Taazész és unokatestvé- 
rök Takszisz élnek. Tudni kell, hogy meghalt Tebelész (Tevel) 
s van Termatzúsznevű fia, ki minap tért vissza (t. i. Konstanti- 



^^^ A MAGYAROK EKEDETE. 

nápolyból) s vendégbarátunk BtdtzászszBl (Bulcscsal) Turkia 
harmadik fejedelmével és karkhászval. » — • Tudni kell, hogy 
Bulcs, a karkhász fia, Eálésznak a karkhásznak és hogy Eálész 
(Eál) tulajdomiév, karkhász szó pedig méltóságnév, valamint a 
gülasz is, mely nagyobb a karkhásznál.» 

Ha már most a görög császárnak a magyarokról szóló 
adatait behatóbb fejtegetés tárgyává teszszük^ mindenekelőtt ama 
kérdés fogja lekötni figyelmünket, hogy miért használta Kon- 
stantin a « törökök » nevét ethnikai elnevezés gyanánt és minő 
viszony lehetett az, mely ez elnevezésre okot szolgáltatott. 
£ kérdésről már óriási sokat írtak és vitatkoztak s ha az erre 
vonatkozó nézeteket, bár csak dióhéjban is, föl akarnók sorolni, 
egész lapokat kellene velők betöltenünk. Nézetünk szerint 
annak, hogy Konstantin és egyéb byzancziak a magyarokat 
« törököknek » nevezték, époly egyszerű mint természetes ok 
képezi alapját. Hiszen jelenleg is egészen hasonló példát lát- 
hatunk, ha fontolóra veszszük, hogy ethnographiánkban az 
oszmánok, azerbaizanok , turkománok, özbégek, kuramák, 
kirgizek, kazakok, kipcsakok, teleutek, baskirok, altaiak, koiba- 
lok, jakutok stb. mind megannyi önálló népek gyanánt szere- 
pelnek, a nélkül, hogy közös török származásuknak, mint 
magától értető ténynek, külön hangsúlyozása szükséges volna. 
E viszonynak már most ellenkező értelemben is lehet 
helye, ha tudnüllik a törökök nemzeti egyediségét a népismei 
jelentőség tágabb értelmében említjük, a nélkül, hogy a törzsek 
és nemzetségek alosztályait külön kiemelnők, vagy legalább 
ezt csak ott teszszük, hol a történeti esemény a különállás fölem- 
lítését kívánná. E tanulmány folyamán kimutatni iparkodtunk, 
hogy a hunok, avarok, bolgárok, khazarok, besenyők, úzok és 
mazgarok csak egyes törzseit vagy ágait képezték volt a nagy 
török népnek, mely tény az egykorú írók előtt is ismeretes vala, 
s minthogy ez utóbbiak az ethnikai osztályozás szűkebb viszo- 
nyáról csak ama törzsek és ágaknál birának tudomással, melye- 
ket már korábbi időkből ismertek s melyek hozzájok közelebb 



A MAGYAEOK, BTZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. 14^ 

estek — mi sem természetesebb amiál, bogy emezeknél épúgy 
utaltak az alosztályok neveire, mint másrészről a többi csak 
neműrég föllépett vagy kevesbbé ismert népeknél a tágabb érte- 
lemben vett nemzeti név említésére szorítkoztak. így történt, 
hogy az arab írók csaknem kivétel nélkül a khazarokat, bolgá- 
gárokat, besenyőket, azokat s magyarokat egyes, de a török 
nemzethez tartozó népágazatok gyanánt említik, míg a byzan- 
cziak a Pontus országának északkeleti meg északnyugati részein 
már korábbi idők óta megtelepült török népeket a khazarok, 
bolgárok és patzinakiták nevén sorolják föl, ellenben a történet 
színpadán csak újonnan föllépett magyarokat, minthogy a 
szorosabb ethnikai köteléket nem ismerték, a « törököké általános 
nevével jelölik. £ viszony legtalálóbb illustratiója gyanánt szol- 
gálhat a következő példa. A XII. és XIII. században a moszlim 
világ Európát s lakóit csakis a ^^ frends vagy efrends gyíSjtő- 
néven ismerte, mely tudvalevőleg a Nagy Károly alatti frank 
birodalomra vonatkozó reminiscentiából vévé eredetét. E név 
a keresztes hadjáratok után még bosszú ideig marad használat- 
ban. Az újkor folyamán azonban a frank ország egyes részeivel 
folytatott élénkebb közlekedés folytán e gyűjtőnevet osztályozni 
kezdették s idővel megismerkedtek a ienevizekkél (genúai = 
olasz), filemenkekkel (flám = hollandi), frangaizzel (Franczia- 
ország) és ingiliz-zel (angol) s míg a műveltebb körök e nyugati 
nemzeteket saját neveiken említik, a keresztény vUág többi isme- 
retlen részeit még mindig az Efrends közös névvel illetik. így 
állhatott a dolog Konstantin és Leo idejében is a törökökre nézve 
s ez lehet egyedüli oka annak, hogy az akkoriban még isme- 
retlen magyarok az őket megillető türk gyűjtőnevet nyerték. 

Ama föltevésünkkel megegyezőleg, hogy a magyarok 
Konstantin s a byzancziak előtt újonczok valának, csak termé- 
szetesnek találhatjuk, hogy az előbbi író származások és ősho- 
nuk tekintetében igen kevés fölvilágosítást nyújthat. Csak egy, 
igaz fölötte fontos észrevételt hagyott hátra a Bíborbanszületett 
a magyarok őshonára vonatkozólag, tudniillik könyve 37. feje^ 

Víscbébt: a majorok eredete. ^^ 



14r6 A MAGYAROK EREDETE. 

zetében, hol a besenyők országának határviszonyairól történik 
említés s hol a mazarok és úzok a besenyők közvetlen tőszóm- 
Bzédjai gyanánt emlitvék. Az itt előfordul MaCápoi szót sokan 
toUhibának tartották^ még pedig az eredeti XaCdpoi helyett, 
egyszerűen azon okból, mert Konstantin e szót csak egy ízben 
használja. Mi teljességgel nem valljuk e nézetet, s ezzel 
szemben bátorkodunk felhozni azt, hogy itt a két csoportra még 
el nem vált, tehát még a Volga és az Ural között elterülő ősi 
székhelyökön lakó besenyők forognak szóban, mit már az 
áicápx'^<; kifejezés is bizonyít, és minthogy az úzoknak, vagyis 
a moszlim szerzők említette turkománok és kangliknak határ- 
viszonyáról s ennélfogva tehát a keleti határról van szó, épen- 
seggel nem látjuk be, mikép lehet az Ural vagy Jajik keleti 
részén khazarokat sejteni, miután ezek csakis az alsó Volga 
partvidékeit lakták s tudtunkkal a régi besenyők székhelyeiig, 
sőt az Urálon túl soha sem terjeszkedének, — MáCap, a keleti 
X^P<^ mazar szabályszerinti görögítése ^^ tehát nem toUhiba, s 
hogy a BíBORűANszÜLETETT e nevet csak egyszer használja, annak 
oka ama fönnebb emelített körülményre vezetendő vissza, hogy 
-tudniillik e nevet csak véletlenül hallotta, a magyarokat eléggé 
nem ismerte s az utóbbiaknak e névhez való közelebbi viszo- 
nyáról pontos tudomással nem bírhatott. 

A KoNSTANTiN-féle jelentés csak eme helyére vonatkozólag 
vállalkoztunk azon, egymástól oly messze elágazó, nézetek 
helyreigazítására, melyekre a császári író magyarázóinál aka- 
dunk. Azonban épen nem szándokunk ama, mondhatni mái' 
kötetekre rúgó viszályba és vitatkozásba elegyedni, mely a 
Lebedia és Atelkuzu néven idézett vidékek azonosítása tekinte- 
tében fölmerült. Kinek elegendő tehetsége és ideje, a magyarok 
által a távol Keletről Pannoniába való vándorlási útjokban 

^^ Míg a c « c« hangot a görög átírás mindenha t^-vé változtatta, 
addig a z = dzs hangot mindig csak az egyszerű ^-vel jelölték. A kiírás- 
nak ez a módja arról tanúskodik, hog3' Konstantin a !\la^ap nevet csak 
török forrásból meríthette. 



A MAGTÁROK^ BYZAKOZI KÖTFŐK NYOMÁN. ^^^ 

elfoglalt e két főállomásnak földrajzi fekvését nyaktörő etymo- 
logiák alapján kisütni, bár tegye ; mi épenséggel nem ragyánk 
oly vakmerők, hogy a császár Lebediáj át a névtelen jegyző 
Eleud-jével, a Xi-^-^árAo^K-t vagy 2tinfó'jX-t az Ingül vagy a szua- 
neeziaiak Gangaliz ^^ folyójával azonosítsuk. De az Atelknzu 
értelmezése tekintetében sem csatlakozhatunk a commentátorok 
már is igen tekintélyes seregéhez, mert először PoRPHYRooENrrus 
idézett helye annyira zavartnak és határozatlannak látszik, hogy 
nézetünk szerint minden új értelmezés a puszta combinatiók 
már fenlevő özönét csak hasztalanul gyarapítaná s másodszor 
e tanulmány, mely főczélúl a magyarok eredetének kérdését tűzte 
ki, az utazás részleteire, vagyis a szükségképen tett állomások 
helyeire, csak másod sorban lehet tekintettel. Kérjük, vájjon a 
puszta képzelet világában felállított elméletek mit használtak 
eddigelé a tudománynak ; tudjuk-e, mely részei az északi Pon- 
tusvidékeknek értendők Lebedia és Atelkuzu alatt? Nem és 
ismét nem ! Ep oly kevéssé, mint a hogy nem ismerjük a rejté- 
lyes Szabartoiaszfalok (LoL^apzoidapakoi) jelentését, melyet a 
különböző commentátorok rossz görögnek, persának, khaldnak, 
magyarnak, hunnak, sőt németnek is tartottak, mennyiben egy 
Zeuss és BüESSLER germán buzgósága ama szóban a fekete 
falókat (schwartze Falén) akarta fölismerni.^^ 

Ennélfogva sokkal biztosabban véljük kitűzött czélunkat 
elérhetni, ha a helyett, hogy a homályban tévelyegnénk, inkább 



^* V. ö. Cassel: Magyariache Alferthümer, 129. Sajátságos, bogy 
miután XivyoúXou; és Iit^owXou; azonosságát vitatták, miért nem bántak 
el hasonló módon a (bonni kiadás) 171. lapján előforduló Bpout-o« és 
XspsT-o; folyónevekkol és a 179. lapon található Boupax és lapsr nevek- 
kel is, mert látni való, hogy Brut és Szeret nem egyéb mint az imént 
emiitett Burát és Szarát. 

^ Legfurcsább a magyar etymologusok véleménye, kik e szóban 
a magyar szabados feles-t vélik fölismerhetni, észre nem vévén, hogy 
miután szabad szláv kölcsönszó (slobod, svobodu), az csak száz évvel 
később kerülhetett a magyar nyelvbe. 

lü* 



l'tö A MAGYAROK EREDETE. 

a KoNSTANTiN-felé jelentés positív adatait veszszük figyelembe b 
részint annak jellemző vonásait, részint pedig egyéb, t. i. arab 
és magyar forrásokkal való összbangzását, emeljük ki. Kon- 
stantin^ a mint elbeszélése fövonásaiból kitűnik, a magyarokat 
csak mai hazájokba való költözésök idején ismerte, öshonukról 
ellenben csak fölötte ingatag és határozatlan tudomással bírt. 
Mit ezen író a hét törzsről közöl, mely szám Keleten már régi 
idők óta vallási jelentőséggel bírt, az különösen az ural-altai- 
bélieknél dívott hetes rendszerre emlékeztet, melynél fogva a 
török nomádok az ősök fogalmát még jelenleg is a,.Jeti'ata 
(azaz hét atya) kifejezéssel jelölik, innen e szólásmód : jeti atang 
kim dir =z kik őseid, mi származásod, szószerint : ki a hét atyád ? 
És hogy a többi törökök is előszeretettel viseltetének a hetes 
szám iránt, mutatja a magyar történészek jelentése a hetümoger 
és a hét kán törzsről, — Amit a görög császár ellenben a magya- 
rok két részre szakadásáról említ, melyek egyike nyugotnak, a 
másik pedig keletnek, azaz Persia felé vonult, csak úgy magyaráz- 
ható meg, hogy Persia alatt nem a tulajonképi Iránt, hanem 
inkább az ezen országtól függő tartományokat kell értenünk, 
melyek közé sorolták, mint alantabb még említendjük, nemcsak 
a Szaszanidák uralma alatt, hanem a khalifátus első századai- 
ban is, a Kaukázust és a Kaspi-tó északi partvidékeit. Mi külön- 
ben magát a kettészakadás tényét illeti, arról először nem 
egyedül Konstantin, hanem Ibn Dasta és egyéb arab utazók 
is tesznek említést, a nélkül azonban, hogy ezáltal a magyarok- 
nak Persiába, vagy inkább a Kaukázus északkeleti vidékeire 
vetődött részéről a legcsekélyebb fölvilágosításra is tehetnénk 
szert; másodszor pedig a történet egyéb nyugot felé vonult 
törzsekről is analóg eseteket közöl. így látjuk, hogy a bolgárok 
egy része a középső Volga vidékén maradt, míg másik részök 
a Balkánon telepedett meg ; a besenyők egy része megmaradt 
az Ural és a Volga közötti hazában, míg a másik a Don és a 
Duna közötti térségen lakott. Hasonlóan állott a dolog a magya- 
rokkal is s ugyanaz történt az oszmánoknál, kiknek elszakadása 



A MAGYAROK, BYZANGZI KÚTFŐK NYOMÁN. 14r9 

a guzok^ azaz turkománok közős törzsétől, még mai napság; 
tehát hét század lefolyása után is él az utóbhiak emlékében. 

Másrészről meg kell vallanunk, hogy a Bíborbanszületett- 
nek a magyarok, besenyők és khazarok nemzetközi viszonyára 
vonatkozó jelentésével nem vagyunk egészen tisztában, s hogy 
különösen a magyaroknak a khazarokhoz védenczviszonyá- 
ról szóló állítás, mint Hünpalvy Pál *^ helyesen megjegyzi, 
világosság tekintetében sok kívánni valót hagy hátra. A kha- 
zarok és besenyők egymáshoz való viszonya, úgy látszik, barát- 
ságos soha sem vala, legalább ez tűnik ki az arabok adataiból s 

V 

a khazar királynak Ghasdai ben Sapruthoz intézett leveléből, s 
mi elképzelhetjük az akkori helyzetet ama fölötte ellenséges 
viszonyból, mely a turkománok és özbégek között mai napság 
fennáll. Hünfalvy azt kérdi : miért nem védelmezték az akkori- 
ban még hatalmas khazarok a magyarokat, miért nem siettek 
segítségökre, hogy ekkép a közös ellenséget tönkre tegyék? A fe- 
lelet erre igen egyszerű : mert a khazarok hatalma azon időben, 
midőn a magyarok Lebedíában tartózkodának, ha nem is 
megtörve, de kétségtelenül hanyatló félben volt és a khazárok- 
nak oly hatalmas törzsek ellenségeskedéseivel szemben, minő 
a besenyők és magyarok valának, semleges állást kellett elfog- 
lalniok. A khazarok e tehetetlen állapotáról a Bíbobbanszü- 
LETETT úgy látszik tudomással nem bírt, s ezen, valaxnint 
más hasonló ellentmondásokból eléggé kiviláglik, hogy a Eon- 
sTANTiN-féle szöveg európai tudós magyarázói az erre vonatkozó 
állításoknak kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, s 
hogy a nomádoknak minden időben czél- és tervnélküli kóbor- 
lásait oly értelemben vették, mely különösen az e korszakban 
beállott népáramlatok és tolongásokkal szemben jogosultsággal 
épen nem bír. Azt kérdjük, mikép képes a történeti bírálat 
fényt árasztani amaz idők mély homályba burkolt térségeire, 
midőn az ugyanazon területen négy, sőt öt századdal később 



Sl 



Magyarország Ethnographiája. 215.1. 



1^ A MAGYAROK EREDETF. 

▼égbement ethnikaí átalakulásokról sincs biztos tudomásunk, 
midőn az arany és kék horda egyes alkotórészei tekintetében 
épúgy, mint a nogaiak, özbégek és kazakok geneticai viszo- 
nyaira vonatkozólag csak hypothesisekkel, nem pedig történeti 
tényekkel állunk szemben?! A nomád néptársaságok fölötte 
laza kötelékében a legcsekélyebb rázkódtatás mindenkor a 
legnagyobb chaosnak, a legjelentéktelenebb mozgalom a leg* 
hatalmasabb átalakulásoknak volt szülö-anyja, a legkisebb 
esemény e népeket a szélrózsa mind négy irányába kergette 
széjjel, s a bősz néptolongás csak akkor s ott állapodott meg, 
hol egy megtelepült társadalom consolidáltabb viszonyai mint- 
egy védgátat képezének további betörések ellen. így láttuk 
mikép torlódtak a turáni néptengemek időnként vadul tajtékzó 
hullámai délkeleten Kbina, délen az iráni Oxusvidék, a Kauká- 
zus és a keletrómai birodalom határain, mig nyugot felé a frank 
birodalomig csapkodtak, s később erőszakkal visszaszorittatva, 
Magyarország lapályain csillapultak le. A mit tehát Konstantin 
könyve az utóbb emiitett mozgalom részleteiről tartalmaz, 
részint oly töredékes, részint annyira zavart, hogy lehetetlen 
belőle bármily következtetést levonni. Csak egy mozzanat 
tűnik ki határozottan, hogy tudniillik besenyő törökök voltak 
azok, kik a bolgárok bosszúvágyától ingereltetve, okot szolgál- 
tattak a magyarok letelepedésére a Duna s a Tisza közötti 
lapályon, s ezen adatáért a császári írónak köszönettel tar- 
tozunk. 

Természetesen máskép áll a dolog a biborban-született 
író ama adataival szemben, melyek különösen a magyarok 
beléletére vonatkoznak, mely adatok, bár Ibn Dasta vázlatos 
jelentésénél is hiányosabbak, már azért is érdekkel bírnak, mert 
bizonyos tekintetben az utóbbival megegyeznek, s tekintve e 
két főforrás önálló eredetét, egymást úgyszólván kölcsönösen 
kiegészítik. Ide tartozik, mint már említve volt, a magyarok 
török nemzetiségéről szóló egybevágó jelentés, de azon különb- 
séggel mégis, hogy a moszlim szerző a JLs^ mazgar törzs- 



A HAOYAROK, BYZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. 151 

nevet ismeri, Konstantin ellenben csak a tágabb értelemben 
vett nemzeli kötelékről bír tudomással ; oly ethnograghiai föl^ 
fogás, mely a byzancziaknál már régóta gyökeret vert, mennyi- 
ben, mint látjuk, a Volga és az Ural keleti és délkeleti részein 
tartózkodó népelemek már Zemarchus küldetése idején a «tö* 
röki» gyűjtőnéven yalának ismeretesek. Továbbá a személy- és 
méltóságnevek lajstroma, mely tekintve az abban foglalt nyelv- 
emlékek már gyakorta hangsúlyozott fontosságát, jelen esetben 
annál becsesebbnek látszik, minthogy az egyes nemzetségi ést 
személynevek kritikai nyomozása alapján ama meggyőződésre 
jutottunk, hogy itt az értelmezési kísérletnél a török-tatár nyelv- 
anyag már nem mindig elegendő, mennyiben oly hangtani saját- 
ságokra akadunk, melyek egy a rokon ural-altai körben kép^ 
ződött keveréknyelvre engednek következtetni, oly keverékr 
nyelvre, melyben egyrészről a még kiválólag túlnyomó török^ 
másrészről pedig a természeteten még igen csekély mérvben 
nyilvánuló idegen, hihetőleg finn-ugor jelleg, már alig vonható 
kétségbe. Erre vonatkozó föltevésünk különösen a lebed, neke 
és fal szók l, n és /kezdőhangjain alapúi, mely kezdőhangokat 
a török-tatár nyelvszerv csak nehezen, sőt néha épen nem 
képes kiejteni, s az illető szók a törökből tényleg ki nem ma- 
gyarázhatók. ^^ A BíBOBBANSzüLETETT szövcgébeu előforduló 
idegen szók az írásmód rendszeres következetlensége folytán 
ugyan nagyobb mérvben torzulnak el, mint a többi byzancziak-* 
nál előfordulók, azonban itt az érthetlenséget nem annyira ass 
átírás hiányos voltának, mint inkább a nyelvanyag idegenr 
szerűségének kell terhére rónunk. Ez észrevétel mindazon- 
által a tulajdonnevek fölötte csekély kisebbségére vonatkozik> 
mert a legtöbbnél a fölteendő eltorzulás daczára mind a török 
nyelvjelleg, mind pedig a szó jelentménye csalhatatlanul 
nyilatkozik. Mi e szókat az eddig dívott utólagos szólajstrom 



^ Azon magyar tudósok kísérlete, kik e nemzetségnevekben kizá^ 
rólag magyar nyelvemlékeket akarnak látni, komoly szóra sem érdemes. 



152 A MAGYAROK EREDETE. 

mellőzésével itt mindjárt a szövegbe iktatjuk s iparkodni fogunk 
azokat egymás után értelmezni. 

Szabnutzész (SaXiiootCTji;) az első ismeretes magyar vezér 
neve, helytelenül lett a magyar krónisták Almus-áysl azonosítva. 
E föltevésünk a következő okokon alapúi: 1. Almus, mint 
már fönnebb említettük, nem személy-, hanem méltóságnév, 
vagy inkább ezim ily értelemben : boldog, magasztos, itt tehát 
csak melléknév gyanánt szerepel, s mellöle a tulaj donképi, 
előttünk ismeretlen tulajdonnév eltűnt, mint ezt még jelenleg 
is tapasztalhatjuk az uralkodók neveinél. 2. Hangtani körül- 
mények is ellentmondanak ama föltevésnek. A török nyelv 
terén ugyan találkozunk ellenkező példáival a kezdő, sziszegő 
hang elenyésztének, így pl. a jakut és más török szójárások 
között (v. ö. jak. u, a török szu = víz szóval); azonban ez épen 
nem alkalmazható az Almus és Szalmutzesz szókra vonatkozó- 
lag, és pedig annál kevesbbé, mert a görög tCt] csaknem kivétel 
nélkül a török ^^ = esi particulának felel meg. Szalmutzesz 
tehát nem más, mint a török szahnacsi, és hurokvetőt jelent, 
e főnévtől szalma = hurok (1. t tJLú Budaoov I. 690. lap.) 
a ^^ = esi főnévi raggal; épúgy mint a kirg. kuruksi = 
parittyás és a török okcsi = íjász. Ellenben 

Arpadisz {'ApicaSffi) a Névtelen és a többi magyar történé- 
szek Árpádjával azonos és valószínűleg a tör. árba, arbai, arbaj, 
arpaj (3= jósol, álmokat fejt) igetőtöl eredt. Ebből lett az arpadi 
vagy arpajdi = jósolt, álmokat fejtett, az az jós álomfejtő múlt 
igenévi alak, mely úgy viszonyul a magy. Árpád ma névnek 
ismert szóhoz, mint a magy. Ed és Ond (Anonymus) a török 
edi és oundi szókhoz, melynek elseje ur a második a elégedett 
értelmében veendő. Árpád vagy ApraSi^; eredetileg tehát czímet, 
méltóságot, jóst pap értelmében jelentett. 

Kürti germatu (Kooptó-YspiJwtToo) a magyarok negyedik tör- 
zsének neve. Szabó Károlt e szóban a mag}'ar kiirtgyarmat 
eltorzulását akarja látni, mely föltevés nem épen elfogadhatlan, 
habár másrészről török értelmezés alapján e szót kürt ger- 



A MAGYAROK, BYZANGZI KÚTFŐK NYOMÁN. 153 

ineti-nek is lehetne olvasni, mi annyit tesz, hogy : a farkas 
nem nyomult be, és ez a baromtenyésztö nomádok egyik töre- 
dékére bizonyára jobban ráillik. E szók helyes olvasásmódjával 
és értelmezésével, tekintve a KoNsxANTiN-féle szöveg megbíz* 
hatatlanságát, és a már fönnebb említett idegenszerű, azaz nem 
török toldalékot, aligha fogunk tisztába jöhetni, és a paszta 
föltevések és eltérő értelmezések tere még sokáig nyitva álland. 
Valamint a kürti germatu olvasásmód, úgy a Megéri, Tarjanu 
és Jenákh szóknak a magyar Megyer, Tarján és Jenővel ^^ való 
azonosítása is, melyet Szabó E. ajánl, épenséggel elfogadható, 
ellenben a Kara és Eaza olvasásmóddal Kari és Eazi helyett 
nem egyezhetünk meg egészen, mennyiben az utóbbiakban a 
Kari = régi és Ka2Í = lózsír, török szókat gyanítjuk. 

Liuntin (Aioovtk;) Árpád fiának neve. Liunt szóban a persa 
kultárbehatás folytán a persa nyelvből átvett név ismerhető 
föl, származását tekintve tulajdonkép a JüJ = levent = ön- 
kénytes, harczos, kalandor (v. ö. magy. levente = hős) vagy 
pedig a régi lunt, Ivj törzszsel azonos, mely szörnyeteget, kro- 
kodilt, vagy egy tatár cyklus szerinti év nevét is jelenti. 

Gilasz és Karkhasz (FóXac, Kapya;) a magyarok két leg- 
főbb méltóságának neve, Porphyrogenitus szerint egy neme a 
bírói hivatalnak ; közűlök a gülászt magasb rangúnak állítják. 
Itt mindenekelőtt az állapítandó meg, vájjon a Earkhász és 
gülász görögösitett szók alanyesetében az ag utórag veendő-e 
föl, vagy, hogy az illető szók már eredetileg végződtek-e önhang- 
zón s így a görög toldalék puszta ;-ből állana. Szabó Eáboly '^ 
Eállat állításával szemben, ki Earkhaszt Earkhannal akarja 
helyettesíteni, helyesen azon nézetet vallja, hogy itt csak 
Earkhász teendő fel ; s az előbb említett magyar tudós tévedése 



" Jenakh a jen = győzni tőtől egy ó- török participiuiu, mely 
gyöző-t jelent. Jenakh és Jenő közt ugyanaz a hangvÍBzon}' van, mint a 
fönn idézett arab bezenakh és a magyar besenyő között. 

*^ Bíborban született Konstantin munkái. Magy. Akad, Érfentő. 
1. k. 144. 



154 A MAGYAROK EBEDETE. 

egyedül abban áll, hogy Konstantin Karkhaszát a székely kró- 
nika horkaz (bíró) kifejezésével azonosítja, s figyelmen kívül 
hagyva azon körülményt, hogy az utóbbi a görögből van átvéve, 
az a; utóragot magához a szóhoz tartozónak tekinti. Ennek itt 
tekintettel a Szalmutzesz, Arpadesz, Tarkatzasz, Jutotzasz stb. 
nevek hasonló végzetére helye nem lehet, s valamint számtalan 
egyéb példánál, úgy itt is csak Karkha vagy Karakh fogadható 
el a görög császár által hallott eredeti szó gyanánt. Azonban áz 
említett szó különböző végzete reánk nézve csak másodrangú 
érdekkel bírhat, mert akár Karakh, akár Karkh lett legyen az 
eredeti alak, a török szójárások ismerője abban azoimal föl- 
ismerheti a Khar = látni, tekinteni, nézni törzstagot, és való- 
színű, hogy e méltóságnév régi alakja Kharakhao (= a modem 
Kharakaol ^^ =5 felügyelő, őr) volt, mi felügyelőt, felvigyázót 
jelent. Meglehet, hogy daczára e szó ezen jelentésének, a 
Karkhász talán mint a törvények felügyelője, tényleg bírói 
állást foglalt el, de Porphyrooenitus erre vonatkozó állítása 
egészen szószerint nem vehető. Különben egy Khar törzstaggal 
bíró szó czímnév gyanánt még később is fönmaradt, t. i. a 
^^sli = kharcsi = főfelügyelő, az arany horda khánjainak 
udvarán. (V. ö. Büdagov II. 44. és Veliaminov Zernov : Izd 
sljedovanie kasitnovskich czarach 11. 411.) 

A második szónak a güasz-nsk értelmezésével már köny- 
nyebben boldogulhatunk. E szóval már a császárnak a be- 
senyőkről szóló jelentésében is találkoztunk, és azt a besenyő 
szólajstromba jila illetőleg jilau, jilao alatt iktattuk be. — 
Ha tehát fönnebb a jila szót, mely néven a besenyő biroda- 
lom harmadik tartománya van említve, összegyűjtőnek és 
gyülekezési helynek fordítottuk, erre vonatkozó föltevesünk 
itt, hol méltóságnév forog kérdésben, bizonyára még több jogo- 

^ Hasonló végződésű szavakkal találkozunk a tisztet vagy méltó> 
ságot jelöld neveknél is, mint jas-anl = rendező, a régibb alakban 
jatiao = törvény, rend ; éap-aul és éapao (támadó csapat, támadás) 
bükeöl és bukeö (utóvéd) és sok egyéb szóban. 



A MAGYAROK, BYZAMOZI KÚTFŐK NYOMÁN. l^^ 

súltsággal bír, annál is inkább, mert, a mint fönnebb említettük, 
az Ibn Dasta által idézett aJL^ dzsila (1. 137. lap.) a Konstan- 
tin Jila nevének analogonja, szintén második uralkodó gyanánt 
szerepel. A két egymástól oly messze álló forrásnak ez össz- 
hangzását valóban nem lehet eléggé méltányolnunk és néze- 
tünk szerint > ez a legfontosabb mozzanatok egyikét képezi a 
magyarok eredete történetének kutatásában, mert ez a régi 
magyarok politikai életének egyetlen vonása, melynek tekinte- 
tében az arab-persa szerző keleten és a görög történész nyu- 
gaton megegyező tudósításokat nyújt. Kétségtelenül érdekes 
volna megtudni, vájjon, mint Szabó K. ^^ említi, az igaz még 
kérdéses, székely krónikában előforduló kis és nagy gyulák 
tényleg méltóságneveknek tartandók-e, mert ez által be lenne 
bizonyítva, hogy e méltóság a 10. és 11. században még fön- 
állott, de akárhogy álljon a dolog, a aJL^-nak a byzanczi ír6 
róX(X(;-ával való azonossága minden kétségen felül áll és mind- 
két méltóságnév betekintést nyújt a magyarok ősi alkotmá- 
nyába. E két szónak szigorú nyelvészeti méltatása még ponto- 
sabban írja körül ama két főhívatahiok hatalmi körét. Míg a 
Kharkhcu) vagy Kharkhában felügyelőt, egy a főfelügyelettel 
megbízott tisztviselőt látunk, addig B,jila vagy JiZdoban az össze- 
gyűjtőt találjuk, azon személyt, ki a harczosok, a seregösszegyűj- 
tésének tisztjével vala tölruházva, oly hivatalnok, kinek köteles- 
sége a Tarkhan kötelmeinek megfelelt, mely török szó szintén 
eredeti jelentésében összegyűjtőnek *'' veendő — , és ki a harczias 
nomádok államéletében bizonyára jelentékeny szerepet vitt. 

Tarkatzu (TapxatCoo) Árpád első fiának neve, mely a már 
említett átírási rendszer szerint tarkacsi-nd^ hangzott, egy nő- 
mén agentis és egyszersmind személynév, s annyit jelent mint: 
a szétszóró, a szétkergető, e szóból ^LcU\Ü tarkamak = szét- 
szórni, szétkergetni ; itt természetesen az ellenség szétszórására 
vonatkozik. 

«• V. ö. i. d. 143. 1. 

*' V. ö. Etymologiai szótáromat 170. §, 



136 A MAGYAROK EREDETE. 

JeUhh CléXex) Árpád második fiának neve, Jilekh-nek is 
olvasható s mindkét esetben könnyen azonosítható a törökjelek 
(jűb) vagy jele (&JL>) szóval, melynek jelentménye: a nyíl 
felső végén levő toll, sörény, kócsag, vagy a fejedelem fövege is. 

Jutót zasz ('loototCai;) Árpád harmadik fiának neve, épúgy 
mint Tarkatzn = tarkacsi, eredetileg jutotzi = jutacsi lehetett, 
nomen agentis e jelentménynyel : a megsemmisítő, ezen török 
igétől jutmak ^^^y?. = megsemmisíteni, elrontani. 

Zaüas (ZaXtac) Árpád negyedik fiának neve, kétségtelenül 
a magyar krónikások idézte Zoltán és Zsolt hibás átírása, és 
Zalt, Zsoltán vagy Zsolt nem lehet egyéb, mint az arab szultán 
= uralkodó, parancsnok, mely épúgy mint más méltóságnevek 
(v.ö. eviir és vali neveket a Volga-bolgároknál) az arab műveltség 
központjából, Bagdadból már korán terjedt el a Kaukázuson át 
az alsó Volga vidékén lakó népekig. Szükséges itt megjegyezni, 
hogy szultán amaz időben még nem szerepelt a fejedelem czime 
gyanánt, hanem egy alsórendű tiszt neve gyanánt lehetett hasz- 
nálatban, mint ezt még jelenleg is látjuk Persiában, hol pl. 
szultán czímmel körülbelül a hadnagyot jelölik, míg Törökor- 
szágban s másutt e néven az ország fejedelmét értik. Az s és z 
hangcserének hasonló példája gyanánt még fölemlítjük, hogy a 
mai magyar nyelvben is a szultán szót ^ji h A*«> , mindig zul- 
tannak ejtik ki. 

Ezelekh ('ECéXs)r) Árpád egyik unokája neve, melyet Szabó 
K. helytelenül olvasott Edzeléhnek, mert először is a zárhangú 
y nálunk mindig a kh-nak felel meg és másodszor a dz kettős- 
hang legtöbbnyire 8C-vel fejeztetik ki, s ritkán C-vel. E szó pon- 
tosabb magyarázásába mi sem bocsátkozhatunk és csak fölte- 
véskép ajánlanók az eszelik vagy eszlik olvasásmódot, mely szó 
jóilLatút és eszest is jelenthet. 

Takszi (Tájt;) Árpád egyik unokája neve, a magyar krónisták 
által Taksonnak nevezve, mely olvasásmód az eredeti hangviszo- 
nyoknak jobban is megfelel, mert abban a törököknél még a kö- 
zépkorban gyakran előforduló \J*^t^ tekis, takis személyne- 



A MAGYAROK, BYZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. 157 

vet véljük fölismerni, azon megjegyzéssel, hogy a magyar tak- 
son kicsinyítő név gyanánt szerepel s kis, kedves Taksont'^ 
jelent,mint ez más neveknél is (v. ö. oszmandsik=oszmanocaka) 
előfordul. 

Tasz (TaaiQc) Árpád dédunokája neve, valószínűleg e török 
B2Ó tas = kő, melyet gyakran személynévül szoktak használni. 

TermaUusz (TspiiatCooc;) Árpád egyik dédunokája neve, 
helyesebben termáéi v. tarmaci, vagy meglehet tarmasői = 
az erőlködő, a fölhevülő, e szótól termasmak (^U-ítLc J) eről- 
ködni. 

Bídtzu (BooXtCódí;), a magyar krónistáknál Bulcsú vagy 
Bilcsu, a hetedik vezér, valószínűleg a belhangú önhangzók 
elferdítése következtében származott az eredeti bilicsi, bulicsi ^^ 
szóból, mely tudót, ismerőt jelent s a magyar bölcs szóval azo- 
nos. E föltevésünket megerősíti a császár állítása is, ki a 40. 
fejezetben említi, hogy az általa személyesen ismert Bultzu 
bíró volt s harmadrangú méltóságot viselt. Jellemző a magyar 
krónistáknál előforduló Vérbulcsú elnevezés, mely hivatal más 
név alatt a nomádoknál még jelenleg is érvényben van, mert 
a vérbosszú esetei gyakran fölötte bonyolultak és a kan bilir 
kiéi elnevezés, azaz oly férfiú ki a vért, vagyis a vérbosszú sza- 
bályait ismeri, még mindig becsülés tárgya. 

Ha már most azon kérdést vetjük föl, hogy miben áll a 
fönnemlített tulajdonnevek történeti becse, s mely eredményre 
vezet e nyelvanyag kritikai megvilágítása, erre csak azt felel- 
hetjük, hogy valamint a hunok, bolgárok, khazarok és besenyők 
nemzetiségére vonatkozó eddigi kutatásainkban a bár silány 
nyelvemlékek egyedüli megbízható támpontul szolgáltak, ugyan- 



*" A magyarban kony ken a törökben kinay Tcene kicBinyitö képzők ; 
Takson tehát olkalmi^int egy régibb Takis-kon-ra vezetendő vissza. 

^* Az oszmán bul ^ találni a 6i2 = tudni, eltalálni tővel eredeti- 
leg azonos; a • találni* fogalomra a többi török nyelvben a tap szó van 
lefoglalva. Egyébiránt a bölcs szót a latin és görög átirásban az o ü hiánya 
miatt, csak bulca, bulcaunekk írhatták. 



158 A MAGYAROK EREDETE. 

ez állitható a Bíborbanszületétt törö/c-jeire vonatkozólag. Bár- 
luennyit vitatkozzunk a törökök és magyarok azonosságáról^ 
annyi minden kétségen felül áll, hogy azon személy- és méltó- 
ságnevek nomenclaturája, melyekkel Konstantin császár a 
Toupxóí-t, azaz a magyarokát jelöli, határozottan török jellegű^ 
8 hogy tehát e személy- és méltóságnevek hordozói csak oly 
nemzetnek lehettek tagjai, mely ha nem is mennyiségileg, de a 
mérvadó uralkodó szellemet tekintve, még amaz időben, azaz a 
X. században is a törökség bélyegét hordotta magán. Külön- 
ben e nyelvemléknek értékesítésénél még tovább mehetünk és 
belőle nemcsak a nemzeti mozzanatra, hanem az úgynevezett 
Toupxoí faji alosztályára is vonhatunk következtetést, ha ugyan- 
is e nyelvemlék hangjellemzésének egyik kirívó vonását vesz- 
szük kiindulási pontúi. — Már a besenyő szójegyzékben foglalt 
nyelvanyag fejtegetése alkalmával utaltunk arra, hogy a kezdő- 
hangú j-nek (v. ö. jazi, jan és jabdi) szereplése e nép nyelvében 
a szorosabb rokonsági viszony kérdésére jelentékeny világot 
vet, s hogy épen e hangtani jelenség alapján a besenyők, 
úzok és turkománok között, a történeti hagyomány által is iga- 
zolt szorosabb rokonsági köteléket találunk, mint a nogaiak, 
kazaniak és kirgizek között, kik mai napság a Volga mellett, a 
Krímben s a nagy pusztán tartózkodnak, s kiknél a kezdőhangú 
; helyett mindenütt z szerepel. Már pedig ez a viszony a 
Bíborbanszületett által ToopxoC néven említett nép nyelvemlé- 
keiben is előtérbe lép, mennyiben ott a Jenakh, Jelekh és Jututzi 
szókban a határozottan kifejezésre jutó J kezdőhanggal talál- 
kozunk, B e hang z-vé való átváltozásának nyomát sem leljük. 
De e jelenséget még tovább is követhetjük, ha tudniillik a mai 
baskír nyelvet veszszük szemügyre, melyben szintén még érvény- 
ben maradt a^' kezdőhang ^^, daczára annak, hogy a török nép 



^" V.ö. Turetzhaja Khreatomatija J. Bbrezin Kazán. 187G. 1., hol a 
baskír szövegben «kliatlarginajazib ben/ibardün* = egy levelecskét irtam 
^8 küldöttem — továbbá jüili ós ^'iglamai olvashatók. 



A MAGYABOK^ BYZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. 159 

e töredékét jobbról és balról oly törzBrokonok környeztek, 
kik a fönnemlitett hangot z-nek ejtik ki. Ezen, a nem-nyelvész 
olvasó előtt jelentéktelennek tetsző tényből már most kitűnik, 
hogy valamint a besenyőket az úzok, kanglik és turkománok 
legközelebbi rokonainak lehet tekintenünk, úgy a byzancziak 
<:;mlitette Toofjxoí, vagyis a magyarok is egyrészről s a baskirok 
másrészről a rokonság ugyanazon fokán állottak egymáshoz és 
a nevezett török törzsekhez, ennél fogva tehát olyatén köteléket 
képeztek a török népcsoportban^ mint pl. jelenleg az özbégek, 
altaiak és nogaiak, a kiket méltán megilleti a keleti törökök neve, 
Talamint más részről ama nomád törökök, kik a IX. és XHI. száza- 
dok között az Uraitól a Dunáig elterülő lapályokon kóboroltak, 
joggal viselik a nyugati törökök nevét. E föltevésünknek más ol- 
dalról is teljes igazolását látjuk, ha ugyanis az 1 302. évből szár- 
mazó, úgynevezett PETRARCA-féle glossariumot veszszük vizsgálat 
alá, a mint az gróf Kuun Géza által gonddal eszközölt legújabb 
kiadásában ^^ előttünk fekszik. E vizsgálatnál ama tapasztalatra 
fogunk jutni, hogy itt, tudniillik a kunok nyelvében is a j 
kezdöhang túlnyomó részben szerepel, nem pedig a z, mint 
ama vidék mai törökjeinél (v. ö. jatatmai [17. lap.] jaraszur 
]19],juktuszurdum a. h. jük tüsürdüm [19.] jaydum [25.] sat.); s 
hogy tehát a kunok tényleg szoros rokonságban állottak a 
byzancziak emiitette úzokkal, valamint az arabok ghúzjaival, 
következéskép a jelenkor turkománaival is, kétségtelenül a 
nyugati törökökhöz tartoztak, és egy részök, mint már emlitve 
volt, Magyarországban telepedvén le, beolvadt a magyarságba; 
migamásik, t. i. a keleti rész a mongolok betörése által később 
ama vidékekre szorított törökökkel, hihetőleg déli Oroszország 
mai török lakóival azonosult. A nevezett török törzseknek 
nyelvi összetartoz óságát természetesen még egyéb, az alak- és 



'* Codex Cumanicus Bibliothecae ad templum divi Marci Véne' 
Harum primum ex integro edidit^ prolegomrnis, notin et compluribua 
glossariis insfruxit Comes Géza Kuun. Budapest 1880. 



160 A MAGYAROK ERRDETE. 

szókincs terén merített példákból is ki lehet mutatni, és mi e 
kérdésre még visszatérendűnk, itt még csak annak említésére 
szoritkozimk, hogy a BíBORBANszÜLETEXTnek a besenyők és ma- 
gyarokról szóló jelentése nekünk becses adatul szolgált. 

Szükségesnek tartjuk itt Konstantin jelentésének egy e 
tanulmányra nézve fölötte fontos és már fönnebb érintett helyét 
külön kiemelni, ama helyet tudniillik, hol a khazaroktól láza- 
dás következtében elszakadt kabaroknak ®^ a magyarokkal való 
össze vegyülése forog szóban és melyből eddigelé a legkülönbö- 
zőbb módon kísértették megfejteni a mai magyar nyelv rejt- 
vényét. Hogy ez a hely homályos és fölötte zavart, ebben tel- 
jesen megegyezünk Szabó EÁROLYlyal, ^^ de épenséggel nem 
oszthatjuk Hunfalvy ** nézetét, a ki a kabarokat csuvas törö- 
köknek tekinti és a csuvas-török nyelvelemeknek létezését a 
magyar nyelvben, épen ez összevegyülésnek tulajdonítja. — 
Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy H. nagy hibát követ 
el, ha fölteszi, hogy a magyar nyelvben kimutatható szó- 
és alakkincs csuvas jelleggel ^bír s ennélfogva csak a csuvas 
nyelv közvetítése folytán juthatott a magyar nyelvbe. Érdemes 
tudósxmk e hibás föltevése még alantabb a nyelv bizonyító 
erejét tárgyaló II. fejezetben kimerítően fog szóba jönni. Itt 
még csak azt jegyezzük meg, hogy a bíborban született író e 
nyilatkozata csak annyiban bír értékkel, mennyiben benne lát- 
juk első történeti hang súly ozását a magyar nyelv kettős jellegének, 
mi magában véve nagy jelentőséggel bír ugyan, de a nélkül 
hogy PoRPHYRooENiTus említett állításából a magyar nyelv akár 
egyik akár másik alkatrészének eredetére és természetére nézve 
bárminő felvilágosítást is nyerhetnénk. Hünfalvy föltevéset, 
hogy a magyar nyelv török elemei, melyek tudvalevőleg az 
egész szókincsnek két harmadrészét teszik és az emberi élet 

'^ Kabar török szó, mely oly embert jelent a ki föllázad, pár- 
tot üt. V. ö. 69. 1. található kabar szó értelmezésével. 
»» Magy, Akad. Értesítő, I. köt. 128. 1. 
'* Magyarország Ethnogra^hiája. 395. 1. 



A MAGTABOK^ BYZA19CZI KÚTFŐK NYOMÁN. 161 

legkezdeüegesb kulturállapotának megfelelő fogabnakra terjed- 
nek ki — épen az úgynevezett kabarok által jutották volna a 
magyar nyelvbe, semmiféle szempontból sem lehet helyeselni. 
Minthogy a kabarok, a khazaroktól való elszakadásuk után 
csakis a Lebediában, nem pedig az őshonukban tartózkodó ma- 
gyarokhoz csatlakozhattak, először már az időbeli viszony is 
ellenkezik Hunfalvy föltevésével, miután a magyaroknak Le- 
bediában ídőzése sokkal rövidebb tartamú volt, semhogy a 
nyelv ily rendkívüli átalakulását eredményezhette volna, s 
ezenkívül, mint egyes méltóság- és személynevekből következ- 
tethetjük, a magyar nyelv már a Lebediában való tartózkodás 
alatt nagy mérvben volt török elemektől áthatva ; másodszor 
pedig nyelvészeti és ethnikai lehetetlenség lenne azt állítani, 
hogy a nép összeségének nyolczadrésze — mert ez volt a kaba- 
rok számbeli viszonya — a tudvalevőleg mtn^en tekintetben 
mérvadó magyarok fölött oly nagy erkölcsi felsőbbséggel bírt 
volna, hogy a többi hét nyolczadrészt saját nyelvére taníthatta, 
még pedig úgy^ hogy a nép mindkét nyelvet egyaránt használta 
volna, mint ezt Konstantin jelenti és Hunfalvy is elismeri. 
Két különálló habár rokon, de egybe nem olvadt nyelvnek hasz- 
nálata valamely népnél általánossá sohasem válhatik és aje'en 
tűiben bizonyára csak a magyar nép ama töredékére terjedhetett 
ki, mely a magyar- török nyelvet beszélte és a kaharok befogadása 
után a kabar-tórók nyelvet is m^egtanvlta, A kabarok tehát sem vo- 
gnlok nem voltak, mint Gassel Elapproth ^^ nyomán fölteszi, 
sem csuvasok, mint Hunfalvy gyanítja, hanem valószínűleg egy 
a khazaroknak adót fizető és az úzok szorosabb kötelékébe tar- 
tozó ága az ottani tőrök nomádoknak, és e tekintetben Szabó 
EÁROLY-nak teljesen igaza van, midőn a Névtelen jelentését a 
kunok és magyaroknak Kievnél történt egyesüléséről Konstan- 
tin említett helyével összhangzásba hozni iparkodik, ^^ miután 

** Magyariache Alterthümer. 167. 1. 

'* Nem érthetünk egyet azonban másrészről Szabó Károly és a 

Vímbíbt : A magyarok endéte. ^ 1 



162 A MA6YAB0E EREDETE. 

sem a görög császárnak^ sem a NÉVTELENnek részletes ethnikai 
adatai betűszerint nem vehetők. Beánk nézve a végbement 
^sszevegyülés ténye bír a legkiválóbb érdekkel, mert abból lát- 
hatjuk, hogy épúgy, mint a magyar népvegyülék, úgy a magyar 
nyelv is a IX. század derekán még a fluctuatió állapotában volt, 
azaz még nem jegeczesedett meg, söt talán épen akkor létezett 
az átalakulás új folyamában, ama folyamban, melyen nép és 
nyelv már nem első ízben ment át, és mely csak most, a régi 
Pannóniában való letelepedés és a besenyők meg a kunok beol- 
vadása után a vezérek korszakában érte végét. 

Kutatásaink folyamán e fölötte fontos eredményre aBfBOR- 
BAN8ZÜLETETT jelentése nyomán jutottunk. Egyéb lényeges 
mozzanatok, melyek a magyarok beléletére vonatkoznak s a 
homály földerítésére alkalmasak lennének, a birodalom köz- 
igazgatását tárgyaló könyv alkalmi jegyzeteiben époly kevéssé 
foglaltatnak, mint a KoNSXANTiN-t követett byzanczi szerzők ira- 
taiban. Csak Bölcs Leo császár jelentése a régi magyarok 
hadviselési módjáról érdemli kivételkép fgyelmünket, minthogy 
abban oly adatok foglalvák, melyek a mai török-tatárok takti- 
Mjával egybevetve, a magyarok nemzetiségéről szóló elméle- 
tiünket lényegesen támogatják. 

Idevágó fejtegetéseinkben azonban annyira nem mehetünk, 
mint Salamon Feufncz tudós történészünk, ily czímű iratában : 
A magyar hadi történethez a vezérek A:orairt« ^^, ki egyes javas- 
latokból, melyeket Bölcs Leo vagy atyja Maurikios a byzanczi 
sereg szervezése érdekében tesznek, azonnal következtetést 



legtöbb magyar történetíró azon véleményével, mely a kbazarok és kunok 
nyelvét a magyarokéval azonosnak mondja, mert a khazarok, besenyők 
•és kiinok tisztán török származású népek voltak, holott a magyarok már 
jóval azelőtt, annyival inkább tehát Levediába való költözésük idejében* 
■egy vegyes nyelvvel bírtak. 

*' A magyar hadi történethez n vezérek korában (kiitfőtanúlmány 
& IX. száza.dbeli byzanczi taktikai művekről). írta: Salamon Ferencz. 
Budapest 1877. 



A MAOTAROK^ BTZANCZI KÚTFŐK NYOMÁN. 163 

von az efféle tapasztalatok magyar vagy bolgár eredetére. Ez, 
nézetünk szerint^ nagyon is túlhajtott speculatio, habár másrész- 
ről nem is lehet tagadni, hogy azon megjegyzések legnagyobb 
része, melyekkel a két császárnál a magyarok erkölcsi életére 
vonatkozólag találkozunk, egyenesen a mai belsőázsiai törökök 
harczi életének tükre gyanánt tekinthető. Ha a magyarok sere- 
gét csaknem kizárólag könnyű lovasságból álló hadtestnek 
látjuk feltüntetve, úgy ezt csak természetesnek találjuk a tőrül- 
metszett pusztafíaknál, kik a gyalogságot még a mongolok 
idején sem ismerték, kik az embert csak lovon ülve tekin- 
tették tökéletes lénynek és a «gyalog» fogalmat még maiglan 
is azonosnak tartják a « szegény, mezetlen, nyomorulttal » a ki, 
mint a byzanczi iró, megütköznék azon, hogy a magyar ember 
csak ritkán vagy sohasem szállott le lováról, csak látogasson 
meg ma egy vásárt Eözépázsiában, s látni fogja, hogy a kirgi- 
zek, özbégek és turkománok lovon ülve alkusznak, társalognak, 
dohányzanak, isznak s alusznak. Hasonlóan a régi magyarok tak- 
tikájának főszabályai is teljesen megegyeznek a mai nomádok 
hadviselési módjával. Leo császár emliti, hogy a magyarok nem 
zárt testben, hanem apróbb csapatokban (|j.oif>a) szokták táma- 
dásaikat intézni, hogy daczára netáni balsikeröknek, több ízben 
próbálnak szerencsét s az ellenség üldözésekor nem a zsák- 
mányra, hanem az ellenség tökéletes megsemmisítésére töre- 
kesznek. Ennek megfelelőleg a mai nomádok barantai és ala- 
manjainál a lovas csapatokat apróbb szakaszokra (bölük) látjuk 
szétoszolva, melyek több oldalról egyszerre rohanják meg az 
ellenséget s azon közmondás szerint «iki deng ücste döng» 
azaz : kétszer kisértsd meg, harmadszor hátrálj, még vereség 
után is ismétlik a támadást, végleges győzelmöket e szóval 
jelölik kirgin = összebomlás és a futásnak eredést, kacskin, 
csakis hadi cselnek tekintik. 

Sajátságosan megegyező ama rajz is, melylyel Leo császár- 
nál a harczosnak béke idején folytatott életmódjára vonatkozó- 
lag találkozunk. A kép, melyet a császár a törzsek- és ágak- 

11* 



164 



A MAGYAROK EREDETE. 



ban való élésről nyújt; melyek lovaikat télen és nyáron egyaránt 
legeltetik, híven tükrözteti vissza a mai ault a pusztán ; és vala- 
mint minden magyar ember, midőn háborúba indult, nehéz 
szegeket és egy holdalakú vasdarabot vitt magával lova meg- 
patkolására, úgy a mai pusztaiaké is hasonló előkészületeket 
tesz. Aló patkója (taka) még mindig lapos, holdalakú vasdarab- 
ból áll, melyet az állat a puszta homokos talaján nélkülöz, de 
melylyel idegen, netán köves földre való berohanás idején 
ellátják. Érdekes megtudni, mily fontos szerepet játszott ama 
távoli időkben a nemez, mint az emberek és lovak ruházata, mi 
még jelenleg is úgy van. A nemez a puszta lakóinak első ipar- 
készítményeihez tartozik ;^^ a szegényebb néposztályok még 
mai napság is ruházatúi használják, s a ki egy nemes tur- 
komán mént egész testét körülfogó nemeztakarójával lát, az 
könnyen eshetik ugyanazon hibába, mint a byzancziak, kik e 
leplet paizsnak tekintették, a mi azonban épen nem volt, mert 
harcz idején a takarót vagy egészen levetik, vagy a czombig 
felkötik. Az akkoriban és jelenleg dívó különléle fegyverek 
megegyezéséről alantabb még leend szó, s e helyen a byzanczi 
tudósítások ez oldalát csak azért emeltük ki, hogy a régi ma- 
gyarok török-tatár nemzeti jellemére vonatkozó föltevésünket 
új érvvel támogathassuk. 

'* V. ö. Die primitive Kultur des turJco-ta/rtarischen Volhen czíinű. 
művemet 82. L 



xin. 



A MAGYAEOK, 
HAZAI KEÖNIKÁK NYOMÁN 



A MAGTAROK öshonának földerítésére szolgáló haamadik for- 
rás gyanánt a magyar krónistákat hozzuk föl, névszerint 
Béla király névtelen jegyzőjét és Kézai Simon mestert, ki mun- 
káját a XUI. század második felében irta. Természetesen tá- 
volról sem juthat eszünkbe, e szerzők jelentéseit a történeti 
valóság megbízható alapjának tekinteni, és ennélfogva csak 
annyiban szándékozunk azokat értékesíteni, mennyiben általá- 
ban a történetírás akkoriban uralkodott szellemirányához mérve 
és az említett szerzőknek rendelkezésére állott segédforrások 
alapján az utókor tekintetbe vételét megérdemlik. Szerény né- 
zetünk szerint épen az imént érintett körülményeknek nem 
elegendő méltányolása, azaz más, ugyanazon korba és a mlve- 
lődés ugyanazon stádiumába eső munkák irányzatának, szelle- 
mének és conceptiöjának tökéletes mellőzése volt oka annak, 
hogy a tudósok e krónikák kritikai megítélésében a kellő ha- 
táron túlmentek és a külső burok ábrándszerü, mesés színe- 
zete miatt egyszersmind az igazság benne rejlő, bár csekély 
magvát is elvetették. Kutatásaink egy másik terén még talál- 
kozni fogunk hasonló, nagy zavart okozó túlbuzgósággal, azon- 
ban szükségesnek tartjuk már e helyütt kijelenteni, hogy Ano- 
nymus nagyszámú ellenzői — mert őt tekintik fons et origó 
mali gyanánt s ő van a támadásoknak leginkább kitéve — vad 
kritikai dühöket nagy mérvben lecsillapították volna, ha azon 



166 A MAGYAROK EREDETE. 

kor valamennyi krónístáinak megítélésénél és különösen az e 
korbeli moszlim történetírók hasonló munkáival szemben 
ugyanazon mértéket alkalmazták volna. Ezzel azonban koránt- 
sem akarjuk azt állítani, mintha az emiitett esetben a Gesta 
Hungarorumhan Schlözer, Büdinger, Boesbleb, Hünfalvy és 
Marczali által eléggé feltűnővé tett másolat Beginoból, a Leo, 
olasz paptól ^ származó Continuatio vagy a Sándor-jíiondáyal 
együtt kudarczot vallana s hogy talán Anonymus védelmezői, 
mint Cassel, Thifrry, Sayoüs s a legtöbb magyar történész ré- 
szén lenne az igazság. Nem és ismét nem ! Mi határozottan az 
első csoporthoz csatlakozunk, de csak annyiban, mennjiben 
Anonymus szövegezése, vagyis külső ruházata és compozicziója 
forog kérdésben, de oly messze nem mehetünk, hogy egyszer- 
smind a munka magvát, vagyis ama hagyományokat és nép- 
mondákat is értéknélkülieknek és használhatlanoknak nyilvá- 
nítsuk, melyek az egésznek alapját képezték, és kellett, hogy 
képezzék, és melyekben ép oly értékes és fontos emlék van szá- 
munkra megőrizve, mint pl. ama hagyományokban és népmon- 
dákban, melyek alapján Basid-ed-din Tabibi nevű történész 
TaS-et'tüvarikh (a történetek koronája) czímü művét szerkesz** 
tette 8 melylyel, daczára a mondáknak és meséknek mégis tudott 
egyes fényszikrákat vetni a törökök és mongolok eredete törté- 
netének koromfekete homályába. Valamint Basid-ed-din, ki 
Ghazan és Olzaitu szultánnál vezir méltóságot viselt s szüle- 
tésére persa volt, a törökök és mongolok őstörténetéről csakis 
azon időtájban (1300) összegyűjtött hagyományok és népmondák 
alapján írhatott, s a mint ő jólértesült uigurok, kipcsakok, khi- 
naiak, indusoktól, különösen pedig Fulad Gsing Szang mongol 
generalissimustól szerezte és szerezhette tudósításait, úgy a mi 
NÉvTELENÜnk is a magyar hagyománynak az ő idejében még dús 
forrásából meríthetett, habár papi önteltségében azt állítja, hogy 

' V. ö. Marczali : Ánonymiu Belae régin nótárius, — Oesta Hun- 
garorunaól irt czikkét. 



A HAQYABOK^ HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 167 

ta parasztok csalfa regéit és a hegedűsök ostoba dalait » ^ hitelre 
nem méltatta. Valóban kár, hogy a hazafias érzelmű mester 
silány latinságban írott könyye helyett nem őrizte meg szá* 
munkra inkább egyikét ama « csalfa regéknek és ostoba dalok- 
nak, mert azoknak jobb hasznát vehetnök egész művénél ; mi 
azonban ne akadályozzon bennünket abban, hogy dolgozatát 
röviden vizsgálat alá vegyük s a benne foglalt adatokat fölhasz* 
náljuk. 

Mindenekelőtt ama körülményt kell kiemelnünk, hogy a 
Névtelen, kiről bebizonyítható, hogy a Bíborbanszületett 
könyvét teljességgel nem ismerte, csakis azon út tekintetében 
tér el egyéb, a valóságnak inkább megfelelő forrásoktól, melyen 
a magyarok keletről nyugot felé tett vándorlásukon haladtak, az 
öshon tekintetében pedig byzanczi és arab elődeivel jobbára meg* 
egyez. Daczára annak, hogy az I. fejezetben, mely valószínűleg 
a skythákról szóló BEoiNO-íéle könyvnek másolata, az ábránd- 
szerű vagy pedig a másolók által fölismerhetlenűl eltorzított 
Dentumoger határait Tanaisz nyugati részére, fölötte posványos 
területre helyezi (v. ö. Ibn Dasta jelentését), mely alatt csak 
Konstantin Atelkuzuját lehet érteni^ mégis azt találjuk a YII.. 
fejezetben, hol Almos útjáról történik említés, hogy : «0k sok 
napon át sivatagokon vonultak keresztül, az Etil folyót pogány 
módra tömlőkön úszták át, sehol sem találának várost vagy 
más lakóhelyet és nem evének emberi kéz készítette ételeket 
a mint szokásos volt, hanem csak hússal és halakkal éltek, míg 
Oroszországba érkeztek, melynek neve Szuszudal (Szuzdal) 
volt». Ebből tehát könnyen következtethetjük, hogy a Névtelen 



^ Joculus-on olyan hegedőst vagy népies költőt értünk, ki a kobosr 
kísérete mellett — igy nevezik e hangszert a tnrko-tatárok még mai 
nap is — a múltnak a nép emlékezetében élő fényes hadi tényeit eléne- 
kelte (recitálta). Eözépázsia nomád népeinél még ma is divik e szokás, 
ők is népszerű hőseik tetteit dicsőítik, hasonlóan a déli szlávok hoz, kik 
gUBzlaszó mellett Eraljevié Marko vagy Szibinyánin Jankó viselt dolgait 
megéneklik. 



168 A MAGYAROK EREDETE. 

a magyarok hazáját Attila előtt ugyan nem ismerte, de igenis 
ismerte a hetumogerek, vagyis a magyarok hét vezérének ősi 
székhelyét, a miben öt az ö idejében még élénk hagyomány 
támogathatta, mert a nagy sivatag az Etil folyó előtt világosan 
az utóbbi folyó és az Ural közötti területre mutat, vagyis ama 
területre, melyre valamennyi kutató helyezi a magyarok ős- 
hónát. De föltéve, hogy még ez összhangzás sem léteznék s 
hogy a Né VTELEN munkája vagy teljesen vagy részben a képzelet 
terméke vagy pedig plágium lenne, a mi azonban, tekintettel a 
közötte és a Biborbanszületett között fenforgó és Szabó Karolt ^ 
által ügyesen kimutatott számos közeledési pontra, teljességgel 
nem képzelhető, mégis bátorkodnánk fölvetni azon szerény 
kérdést, vájjon honnan vette ama rossz hírben álló férfiú, kiről 
már annyit írtak és vitatkoztak, azon talán csak nem egyédűl 
czifraságra szolgáló tulajdonneveket, melyek kétségtelenül va- 
lódi ázsiai, vagy jobban mondva török-tatár jelleget tüntetnek 
föl, s melyeket csak nem vehetett át egy Dares Phryöiüs, egy 
Beoino, egy Güido de Columpna vagy más középkori szerzőtől, 
kiknek in asiaticis vastag tudatlanságát csak nem fogja valaki 
védelmezni. Tehát, azt fogják mondani, hogy az akkori időkben 
még a nép emlékében élő hagyományok, mondák- és népdalok- 
ból. Nos, ha a dolog tényleg így áll, s ha még Httnfalvy * is, ki a 
magyar krónisták állításait oly kevésbe veszi, de az oly megve- 
tendő anyaghalmazból mégis kiválasztja a Névtelen említette 
Togata folyónevet, hogy azt könnyen érthető okokból a Tan- 
gat-tsl (azaz a déli osztjákok Irtis-ével) azonosítsa és ez utóbbi- 
ból a Dentumogert kimagyarázhassa, épen nem látjuk be, miért 
ne lehessen nekünk is hasonlóan cselekednünk, és miért ne 
használjuk föl saját czéljainkra e legrégibb magyar krónista 
adatait. 



' V. ö. Szabó K. előbb idézett értekezésének több helyét a Magy. 
Akad, Értesítö'hen, továbbá Bartal György Comment, I. k. 42. 1. 
* Magyarország Ethnographiája. 



A HAOYAROR, HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 16^ 

És valóban a NÉVTELENnél és a későbbi krónistáknál nem 
egy adatra akadunk, mely eddigelé, daczára annak, hogy a ma- 
gyarok eredete történetét fölötte érdekes színben tünteti föl ; 
figyelembe nem vétetett. Bármit mondjanak is, határozottan 
keleti szellem az, mely a magyar történeti mondák hálózatát 
áthatja és csak az tarthatja szembeötlőnek a magyar, meg az 
egykorú német mondák alapfonalai között eddig földerített ha- 
sonlatosságot, a ki kellő figyelmet nem fordított az ázsiai népek 
mondáinak összehasonlító tanulmányára, a ki nem tudja, hogy 
pl. a teleutek, altaiak és kirgizek között oly mondák és me- 
sék találkoznak, melyek, mint Sghiefner ^ kimutatja, hasonló 
ösiráni és buddhista képzelmekkel egybevágó vonásokat tüntet- 
nek föl s melyek, mint oly sók játék, tréfa és talány az emberi- 
ség legtávolabbi köreiben is föUelhetők. De e hasonlatosság, 
melyet a magyar és német középkori mondák tekintetében épen 
nem tagadunk, csak a ruházat, csak a külső burok, mely még 
teljességgel nem tételezi föl a tartalom azonosságát. Valóban 
nincs szükségünk különös erőlködésre, hogy a Névtelen hetti- 
ynogerje {hét magyar) és a inrkomáiiok jeti ata-jü,^ (hét atya, hét 
ős) között hasonlatosságot fedezzünk fel és ép oly könnyű szerrel 
találhatjuk Emesa álomképében, mely fiának Almosnak elne- 
vezésére adott okot, más oly anyák hj^nicus tüneményeinek 
hasonmását, kik nagy férfiakat hoztak a világra ; s minthogy a 
Névtelen keresztyén képzeletén néha megütköztek azért, mert 
pogány hőseit a keresztyén jámborság dicsfényével környezi, 
csak a moszlim krónisták eljárására akarunk utalni, kik Oghuzt, 
a törökök mesés törzsatyját nem átallották moszlim ember 
gyanánt, sőt Mohammed tanának buzgó védője gyanánt feltün- 
tetni '^ oly időben, melyben az arab prófétáról még szó nem 

* V. ö. Badlow : Prohen der Volkalit&ratur der türkischen Stamme 
Südaibiriena czimű művéhez irt előszót. X. 1. 

* £z alkalommal rámutathatunk a magyar hetu és a török jeti = 7 
közt femiálló analógiára. 

' V. ö. Abulghazi Bahadur Khan. Edition Desmaisons. St. Pe- 
tersbourg. 1874. íO— 25. 1. 



170 \ A MAGYAROK EREDETE. 

lehetett. Ily értelemben kell vennünk Almos rajzát is^ ki a 
keresztény európai iró aesthetikai fogalmaival megegyezöleg, bár 
mi volt légyen neve, bizonyára nem lehetet nyúlánk, magas 
termetű, nagy fekete szemű férfiú, mert, hogy mi az Álmos szó- 
ban nem látjuk a EoNSTAMxiN-nál előforduló Szalmutzéaz ana- 
lógiáját és azt csak egy, alapjában mesés személyiség jelzőjének 
tekintjük, azt a maga helyén már hangsúlyoztuk. ® Ha már 
most a régi magyaroknak a Névtelen vázolta életképében 
tovább kutatjuk azon jellemvonásokat, melyek az ázsiaiak, és 
különösen a török-tatároknak a múltban és némileg még a 
jelenben is uralkodó életmódjára emlékeztetnek, úgy többek 
között az ismeretes eskümintának, tudniillik a vérivásnak (Y. fej.) 
leírása fogja figyelmünket lekötni, mely szokás a magyar eskü 
szóban még napjainkig is fönmaradt (1. alantabb) s egy török 
történetíró állítása szerint hazánkban még a XYI. században 
dívott ; s itt még a hely is megtartá a török nevet, mert esküllő^ 
SS az eskü helye a hangtan szabályai szerint megfelel a török 
ecskilik-nek, mely az ivás helyét jelenti. Az esküvés e szokása ter- 
mészetszerűleg valamennyi ural-altai népeknél közösen dívott és 
Afrika vad népeinél itt-ott még most is föllelhető, ^^ de az azon 
korbeli germánok és szlávok előtt ismeretlen volt s ennélfogva 
csakis a hagyományon vagy a Névtelen idején még dívó szo- 
káson alapúihat. Hasonlóan nem európai, sőt ellenkezőleg 
valódi ázsiai jellegűnek tartjuk az Álmustól kegyelemért esdő 
gallicziaiak rajzát (XL fej.), kik mezítláb jelennek meg, de nem 
egyszersmind hajadonfővel is, mert csak mindkettőt együttvéve 
lehetne a IX. századbeli keresztyén szokás szerint a bűnbánás 
jeléül tekinteni, míg az előbbi egyedül török-tatár szokásra 



9 



V. ö. Almus a Bolgár szálajstromban. 

In loco illó qui dicitur Esculeu fídem cum jurameuto fírma- 
verunt (ANONYMUsnáJ). Mai napság EsküllÖ mint erdélyi helynév is- 
meretes. 

" V. ö, Die primitive Kuliur des iurko-tarfarischen VolJíCS. 252. 
lapján az első jegyzetet. 286. 1. 



A MAOYABOff^ HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 171 

mutat. Eözépázsíában az esdeklOk még ma is mezítláb jelennek 
meg, BÖt az « esdeklés » fogalmát is a mezítláb járással fejezik 
ki. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel azon adat, mely a 
gallicziai berezegnek dUznihákból álló ajándékairól szól, mert 
a khalatok (díszruhák) adományozása határozottan ázsiai szokást 
képezett és képez még jelenleg is. 

Az említett mozzanatoknál azonban hasonlithatlanúl bő- 
vebb adatokat nyújt nekünk a Névtelen szövegében idézett 
hősök névsora, oly nevek lajstroma, melyek közül némelyek 
a mai magyarok előtt idegen hangzásnak s ezért meséseknek 
látszanak, míg másokról ki van mutatva, hogy teljesen idegen 
forrásban szintén előfordulnak, mire nézve csak a Névtelen* 
nek Álmos és Ibn FozLAN-nak — a mely írót pedig derék Név- 
TELEN-ünk bizonyára nem ismerte — Almus neve, nemkülön- 
ben a magyar krónistáknál előforduló Árpád, Tas, Gyula, Bulcsú 
és Zsolt, meg a Bíborbanszületett idézte Arpadisz, Taszesz, 
Gylasz, Bultzusz és Zaltasz nevek közötti azonosságra kell utal- 
nunk. Ha az összhangzásnak e ténye már magában is hatalmas 
érvet képez a Névtelen egyik-másik adatának hitelessége mellett, 
mely érvet azonban e krónista fanaticus ellenzői erőszakkal 
mellőztek, úgy hiszszük, igazolva van ama kérdésünk, hogy 
miért kételkedjünk ép azon nevek hitelességén, melyek a byzan- 
cziaknál nem lelhetők s melyeket idegenszerű nyelvjellegöknél 
fogva vagy meg nem értettek vagy hibásan értelmeztek. Nos, 
mi nyíltan megvalljuk, hogy a Névtelen jegyző eddigi értelmezői 
és bírálói logikáját ép oly ferdének mint igazságtalannak tartjuk, 
mert a ki a fönnebbi összhangzást elismeri — és mindenkinek 
el kell ismernie — , és ki a mester egyik vagy másik szavát 
kedvencz theoriájának talpköve gyanánt használja föl, annak 
a hátralévő részt sem szabad ama szigorú ítélettel megbélye- 
geznie, hogy « hazugság ». E mulasztást tehát helyrepótlandók, 
e helyen vizsgálat alá veendjük a Névtelen szövegében előfor- 
duló személy- és tárgyneveket, és a mennyire csekély ismere- 
teinktől kitelik, utalni fogunk azok származására. 



172 A MAGYAROK EREDETE. 

Hogy AlmuB csak melléknév, ily értelemben : magasztos 
nemes j dicső stb. azt a maga helyén a bolgár szójegyzékben 
már kimutattuk. Ugyanaz áll a magyarok ez első meg nem 
nevezett vezérének felesége tekintetében is, mert Emesu vagy 
Emes, mint Szabó E. ^^ olvassa, oly feltűnő hasonlatossággal bir 
a török-tatár emeke = nagyanya, emecsi (ana) = szoptató (anya) 
a mong. eme == asszony és végül a magy. emse ^* szóval stb. 
hogy teljesen igazolja ama föltevésünket, mely szerint itt nem 
személynév, hanem általában nő, asszony kifejezés forog szóban ; 
s hasonlóan különös erőlködés nélkül ismerhetjük fel az ögek, 
ökek névben. Almos atyja nevében, a török-tatár eke^^ (öke ?) atya 
szót, hol e személynevek gyanánt szereplő szavakat egyszerűen 
fejedelerxiy nÖ és atya értelemben kellene venni. Ha már most, 
folytatjuk a hét vezér vagy fejedelem neveire vonatkozó kuta- 
tásainkat, úgy még inkább előtérbe lép az egész genealógia 
török-tatár jellege. E szerint Eleud (a magyar történetírók 
Elődje) az ölüt = törzs, néptörzs szóval, Cundu a Kündű = 
tisztelt, becsült szóval (v. ö. Kündü = tisztelt, Ibn DASxÁ-nál és 
SújS" a khazar szójegyzékben), Tliosz & tas = k6 szóval, Ound 
az Oawdi = elégült, Ete az iái, ifi'=úr szóval," Harka a 
Karga = holló szóval hasonlítható össze, s ez alkalommal azon 
sajátságos jelenséget kell kiemelnünk, hogy a Névtelen a hét 
vezér névsorában a valódi iráni hősnevet Töhötöm vagy Tiihu- 



" Béla király iiévtelen jegyzőjének IcÖnyve, Pest, 1860. 7. 1. 

^^ Ha a tőrök-tatár mytbosban kában = vadkan mint a férfi ereje, 
méltósága és tekintélyének jelképe szerepel, akkor nagyon következeteR 
eljárás volt a fejedelemnét emsé-nek (disznó) nevezni. 

*' V. ö. BuDAGOV-nál o I eke-t I. 70. 1. El nem mulaszthatjuk itt 
az olvasó figyelmét Ukek-ügek-(WADDiNGP-nál Uguech)-re fölhívni, mint 
egy oly város nevére, melyet a középkori utazók Madsar mellett szok- 
tak fölemlíteni és mely Szarai és Bolgár közt lehetett. V. ö. YuLE-nak 
Ázsia XIV. századbeli térképét a Cathay and the ways thither. London 
1864 első kötetében. Ibn Batuta Saraiból Eonstantinápolyba vezető út- 
jában Ükek-et is érintette. 

** V. ö. a szótárt az üigurische Sprachmonumenie ez. munkámban. 



A MAGYAROK HAZAI KBÓNIKÍK NYOMÁN. 173 

tum ^^ sorolja föl, ama persa szót, mely hatalmast, vitézt jelent 
és mint Behmen és Busztem mellékneve csak Fibduzi által 
jutott előtérbe, mely tehát a középkori Európában bizonyára 
ismeretlen volt és amaz iráni kultúrbehatás maradványának 
tekintendő, melyet a persa miveltség a magyarokra ősi hazá- 
jokban, valamint nyugot felé tett útjokban gyakorolt, és mely 
e lapokban még kimerítően fog szóba jönni. Még feltűnőbb a 
török nyelvjelleg ama hét kán vezér neveiben, kik Eievnél a 
magyarokhoz csaÜakozának ^^ (X. fej.) ; a mi különben nagyon 
természetes, minthogy a kunok török nemzetiségéhez kétség 
nem fér. Itt már nem költött személyiségekkel van dolgunk, 
mert ha el is ismerjük azt, hogy e tulajdonnevek részint a nép 
ajkán, részint a másolók hanyagsága folytán tetemesen eltor- 
zultak, hogy ma már teljesen helyre nem állíthatók és Etu, 
Ednmen szók, daczára török hangzásuknak, ma már föl nem 
deríthetők, úgy másrészről annál könnyebben ismerhetjük fel 
OuszadAydJX az uigur uszad-oi -^ irány, rend, ^"^ BungerA>evL a 
török hÜTigüZ'i = a vénülő, ^® Bot/íci-ban a török bajtag-oi = 
magas jel, zászló, Ketel-hen az oszm. Kecael-t = kopasz, Bocau- 
ban (későbbi alakja Boksa) a török baksai-t ^® =r pap, írnok, 
próféta és Alup'Tolma-haxí a hamisítatlan keleti török AUp- 
Tolmá-t 2« = hős Tolma. 



^ Szótárainkban és a tulaj donképi Iran-ban Tehemten-nek hang- 
zik e név, de Irántól keletre és Középázsiában Tnhumtumnak ejtik. 

^* Ha HuNFALVY, Anonymus ez adatának helyességét kétségbe 
Tonván, azokat költött kunoknak nevezi (292) akkor ö úgy látszik csak 
a besenyők és kunok azonosságát nem akarja elismerni, pedig erre nézve 
minden kétség ki van zárva, mert már a byzanczi írók is az iizokat, 
vagyis kunokat a besenyőkkel azonosítják. 

" V. ö. BuDAOOV I. 130. 1. 

^" a w5u5lj bunmek, büngmek = vénülni igétől. 

'* Baksa (Baxa) még a XYI. század végefelé is divatos tulajdonnév 
volt Magyarországon (v. ö. Történelmi tár 1880. II. fűzet). 

** V. ö. Alip v^naaJI (Budaöov I. — 80. 1.) = hősies, jeles; később 
e szó o/p-nak hangzott ; az alapjelentésére nézve v. ö. a turko-tatár nyel- 
vek etymologiai szótárát, §11. 



174 A MAGYABOK EKEDETE. 

Bátran még tetemesen szaporithatnók a Névtelen szöve- 
gében előforduló török származású szók e lajstromát, és szán- 
dékunk is azok hátralévő részét könyvünk illető helyén értéke- 
síteni, azonban szükségesnek tartjuk itt ismételve kijelenteni, 
hogy e nyelvemlékek a mai hazába való vándorlásról szóló 
magyar hagyományt oly színben tüntetik föl, mely hivatva van 
az egész eredet kérdésére bizonyos mérvű határozott fényt 
árasztani. És ugyan ki vallhatna e névsorral szemben más 
nézetet, miután a török nyelvmaradványok számos bizonyítékát 
bírjuk, a nélkül, hogy képesek lennénk csak egyetlen osztják, 
rogiU vagy mordvin származású szót is fölmutatni. Már e fontos- 
ság miatt is kívánatos volna pontos tudomással bírni a könyv 
tulaj donképi keltéről, nemcsak azért, hogy a keletkezés idejéből 
az adatok hitelessége mellett vagy ellen hozhassunk föl bizo- 
nyító érveket, hanem azért is, hogy annak magasabb vagy 
alacsonyabb korából azon elevenségre vonhassunk következte- 
tést, melyben az említett hagyomány a nép emlékében fön- 
maradt. Nem minél régibb, hanem minél újabb keletű ama 
könyv, annál meggyőzőbb előttünk annak bizonyító ereje, mert 
abból látjuk, mily mélyen gyökerezhetett meg ama hagyomány 
a nép szellemében, ha e mozzanatok még négy századdal a 
honfoglalás után is — föltéve, hogy a Névtelen IV, Béla idején 
(1235 — 1!270) élt — , daczára azon fanaticus pusztítási dühnek, 
melynek minden ki vala téve, mi a pogány korszakból fönma- 
radt, az előttünk fekvő alakban tartották fenn magokat a nép 
ajkán. Ha valaki a történeti néphagyomány e csodálatos képes- 
ségével szemben, egyebek közt a szerb és bosnyák népnél 
Eobilics és Szibinjanin Jankóról (Hunyadi János) elterjedt 
dalokra akarna utalni, hol az efféle több századéves történeti 
eseményeket a guszla kíséretében szokták megénekelni, úgy 
nem volna kizárva azon feltevés, hogy itt írott krónikák voltak 
segélyére az emlékező tehetségnek, a mi azonban a magyar 
hagyomány tekintetében nem történhetett, minthogy itt ép 
annak ellenkezője, t. i. ily emlékek kiirtásának dühe van 



A MAGYAROK, HAZAI ERÓKIEÁK NYOMÁN. ^75 

constatálva. — Első sorban tehát az a kérdés, mely okoknak 
köszönheti a magyar hagyomány csodálatos fenmaradását, 
és másodszor, honnét származik annak túlnyomólag török 
jellege. 

Hogy az elsö kérdésre válaszolhassunk, természetesen csak 
arra a forrásanyagra kell utalnunk, melyet Basid-ed-din a mon- 
golok és törökök történetében fölhasznált, s látni fogjuk, hogy 
az eredetiség minő kiváló bélyegét tüntették föl ama hagyomá- 
nyok, melyeket a török-mongol harczosok a persa történetíró- 
val közöltek, mint ugyanannyi köveket, melyekből a történész 
a török-mongol genealógia épületét fölhordá. Eléggé ismeretes 
dolog, hogy a török nomádok a miveltség főkellékének minden- 
kor tia hét ős* felsorolását tekintették; semmiféle más téren 
sem bírnak oly jártassággal, mint a faji leszármazás százágu 
mellékútaiban és az egyes törzsek, ágak, ciánok és családok 
egymáshoz való viszonyaiban, s azon troubadour, ki a koboz 
(hegedű) nyifogó akkordjai mellett a pusztai hős tetteit énekli 
meg, nemcsak hőse kóborlásai, szenvedései és küzdelmeinek 
részleteiről fog tudomással bírni, hanem még hőse lovának 
fej- és lábjelei tekintetében sem szabad tévednie, a nélkül, 
hogy a hallgatóság őt nyomban helyre ne utasítaná. És e saját- 
ságához a puszta lakója minden időben és minden helyen híven 
ragaszkodék, abban rejlik lángoló hazaszeretetének és nemzeti 
érzületének alapja, miben különösen az iránitól különbözik, 
és ez a nemzeti érzület volt az, mi a magj^arokat is Európában 
\'iú6 megjelenésökkor mintegy panacéa oltalmazta azon nagy 
veszély ellen, mely nemzetiségöket fenyegette, mert az ősöki'ől 
való élénk megemlékezés nélkül a magyarok^' azon kor nép- 
áramlatai- és tódulásaival szemben bizonyára enyészetnek 
indultak volna. — A mi a második kérdést, t. i. a magyar 
hagyományban előforduló török személynevek származását 
illeti, erre annál könnyebben felelhetünk meg, minél inkább 
hangsúlyozzuk azon körülményt, hogy a történeti bizonyíté- 
kokra irányuló eddigi fejtegetéseink eredménye nyomán a 



176 



A MAGYAROK EREDETE. 



magyarok és törökök ethnikai elnevezését még mindig azonosnak 
tartjuk, és e nézetünk mellett mindaddig megmaradunk, míg 
netán egyéb kutatásainkból folyó későbbi eredmények ben- 
nünket más nézetre nem térítenek, azaz, mindaddig, míg más, 
eddigelé ismeretlen történeti hagyomány legalább is ugyan- 
annyi kétségtelenül osztják vagy vogul jellegű nevet föl nem 
mutat. Lehet-e tehát csodálkoznunk, ha ily körülmények között 
a magyar hagyomány török nyelvemlékeket őrizett meg, midőn 
épen ezek hiányának kellene legnagyobb mérvben föltünönek 
lennie ? 

A Névtelen Gesta Hungarorum-jÁról mondott bírálatunk 
Kézai Simon mester könyvére : De originibus et gestis Hunga- 
rorum is alkalmazható. Kéz Ai-nak. azon okból adtunk előnyt 
a későbbi krónisták fölött, mert müvét, legyen az bár, mint 
SzAfió E. hiszi, régibb magyar krónikák másolata vagy után- 
zása, — valamennyi magyar krónika ^^ alapjának tekintjük. 
Kézai könyve is magán hordja azon kor félreismerhetlen jelle- 
gét, melyben keletkezett és sajátságos, hogy nemcsak azon 
korbeli keresztyén- európai, hanem moszlim-ázsiai munkákkal 
is bizonyos tekintetben hasonlatosságot mutat föl. Valóban 
sajátságos és meglepő dolog, hogy ha EÉzAi-nál a Josephus, 
szevillai Izidor, Godfridus és mások nyomán közlött mondát 
Szem, Kham és Jafetról, valamint a magyaroknak ez utóbbitól 
való leszármaztatását olvassuk és emlékünkbe idézzük, hogy 
Basid-ed-din, Mirkhond és Abuloazi a törökökre nézve ugyan- 
ezt teszik, sőt hogy a törökök ősatyja gyanánt valamennyi 
moszlim történésznél lTJ) ,J^^ '^>^^. ^^^^ Türk Jafet fia 
szerepel. Ellenben a Scythiára, mint a magyarok, illetőleg a 
mesés Hunor és Magor őshazájára vonatkozó földrajzi adatok 
tekintetében szerzőnk ismét a Pontus országok és a Volga 



'^ V. ö. a PoDHRADGZKY-féle Kézai'Jciadás jeligéjét, mely így hang- 
zik : t Kézai műve, mely III. vagy Kún László idejében készült, minden 
krónikának s ennek folytán minden magyar történetnek az alapját képezi i. 



A MAGTÁROK HAZAI KRÓNIKÁK NTOMÁN. 177 

vidékről szóló geographíai ismeretek akkori álláspontján áll, és 
csak sajnálnunk lehet, hogy a másolók hanyagsága azoknak más 
egykorú adatokkal való egybevetését megnehezlté és annyi üres 
theoriára szolgáltatott okot. 

Mindenekelőtt a Togara, Togora folyónév, és nem Togata 
mint THURóczY-nál és a Pozsonyi Codezhen olvasható, idézett 
elő zavart, mert mint látjuk, Hunfalvy ^^ ezen helyesírási hibán 
alapuló névben a tangaUot látja, mely néven az osztjákok az 
Irtist nevezik, sőt még a Dentiát vagy Dendát, melyről még 
alantabb lesz szó, a Névtelen Dentu (moger) nevével azonosítja. 
Már az Etul és Togora folyóneveknek összekapcsolása is (azaz : 
«oriuntur etiam in eodem duo magna flumina, unius nomen 
Etul, et alterius Togora»)mint Eézai írja, azon föltevésre jogo- 
sít, hogy itt csakis a Volga és az Ural foroghat szóban, mert 
Etul vagy Etil egyszerűen a mai törökök Itil-je, és habár a 
Togara és Jajik azonossága tekintetében még épen semmi bizo- 
nyítékkal nem bírunk, iigy mégis egy, EÉZAi-nál előforduló 
későbbi kitétel alapján, mely így hangzik: « Togara autem 
iluvius discurrit de Scythia exeundo per desertas sylvas, palu- 
des ac montes niveos ubi numquam sol lucet propter nebulas 
tandem intrat in Yrcaniam vergens in maré aquilonis,» nem 
férhet kétség ahhoz, hogy oly folyó, mely puszta erdőkön, 
mocsárokon és havasokon (?) húzódik végig és végül Hyrkánia 
felé kanyarodik, mely néven az ókorban Eharezm pusztáját és 
országát ismerték, sem az északi tengerbe nem szakadhat, sem 
pedig alatta az Irtist érteni nem lehet. ^' Bárhonnan származzék 
a Togora név, az csak az Uralt (Jajik) jelölheti, és e kifejezés- 
ben «mare aquilonis» hajlandók lennénk nem az Északi tengert, 
hanem a Kaspi (hyrkániai) tenger északi partját fölismerni, hová 



n 

S3 



MagyaroTBzág Ethnographiája. 286. 1. 

Figyelemre méltó, hogy a középkorban a Tigiri, Tigira névvel a 
Volgát íb jelölték ; e szó különben a Tigris folyam nevétől származik, a 
mint ez a Jaxartes és egyéb folyókra vonatkozólag is megtörtént. Lehet- 
séges tehát, hogy itt a Tigara v. Togarán a Jajik- ot értették. 

VIxbébt: a maggank eredeté* '■^ 



t78 A MAGYAROK EREDETE. 

tudvalevőleg az Ural és a Volga ömlik. A mi már most Skythia 
keleti határának további megjelölését illeti, erre nézve Eézai e 
szavai: «Scythia quoque regno de oriente jungitur regnum 
Jorianiorum et post hsec Tarsia et tandem Mangalia ubi Európa 
terminatur» épen nem alkalmasak a földrajzi homályt földerí- 
teni, miután a sorrend minden combinatiót meghiúsít. Joria- 
nuvi alatt lehet ugyan Zorzanumot vagy Zorzaniát érteni, s 
hasonlóan Tarsia alatt érthető a Tarasz v(^ vagy ^^' Ta- 
lasz a Csui mellett, így legalább Taraszt az 1375-ben kelt 
Carta Catalanán vagy Ázsiának Yule által a XIV. század első 
felében készített térképén ** találjuk — de mikép szerepelhet 
Mangalia Európa végpontja gyanánt, midőn már messze 
Ázsiában vagyunk ? Mindazonáltal e Mangaliát nem tekinthet- 
jük Eézai koholmányának, mert az Nil Doxopatbia archiman- 
dritának 1143-b61 származó iratában is előfordul, hol a római 
pápa területe forog szóban, s hol ezeket olvassuk : aPossidebat 
itaque Bomanus Európám imiversam ad confínia usque ma- 
zorum et Gallorum, Hispániáé, Franciáé et lUyrici usque ad 
Gadira et columnas Herculeas, oceanum qui in occasum solis 

vergit usque ad Sclavoa, Abaros et Scytas ad Danubium 

fluvium, ecclesiastica confinia extendit ad Mancariavu *' E man- 
caria, melyet Brüün, kitől ez adatot átvettük, Kiev tatár 
nevének tart, határozottan azonos K ': ai Mangaliajával, tehát 
tényleg Európa végpontját képezi s ennélfogva az előbb említett 
Tarszia és Jorianum nevekkel összhangzásba nem hozható. 
A BeBsi és Cumani aZfci-vel szomszédos nyugati határt már 
könnyebben felderíthetjük, mert az utóbbiak alatt tényleg azon 
kunok értendők, kik a XII. században és a XlII-ik első felében 
a Volga és a Don között laktak, mely két folyót Kézai hibásan 

-* V. ö. az Extráit* et notices II. rósz XIV. kötetében foglalt 
facsimilét. 

** V. ö. O rasnich nasvanijach Kiova v prezanee vremja F. K. 
BRüüN-tól (Külön lenyomat az archáologiai congressus munkálataiból). 
Kiew 1876. 6. 1. 



A MAGYAROK^ HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 1^9 

azonosnak tartja, 8 ama kunok Európával Oroszország közve- 
títése által ismerkedének meg. 

A legkiválóbb érdekkel, de a fejtegetésnél egyszersmind a 
legnagyobb nehézséggel is jár Scythiának három részre, tudni- 
illik Barsatiáray Denciára és Mogeriára való felosztása, mely 
részek földerítése tanulmányunkra nézve rendkívüli fontos- 
sággal bír. Barsatiára vonatkozólag, mely a Ckronicon Badenae- 
ben Bascartia alakban szerepel, Chwolson a (Ibn DASTÁ-nál 
található) Barsalia olvasásmódot ajánlja, még pedig nem alap- 
talanúl, mert hogy itt eredetileg l állott, az a reá következő 
Denciából következtethető, melynek a Barsatia mintájára a 
Dentia, nem pedig a fönmaradt Dencia alakot kellene feltün- 
tetnie. A Bascartia olvasásmóddal ugyan többre mehetnénk, 
miután Bascartia és Mogoria a haakird és maJzsar nevek keleti 
összekapcsolásának felelne meg, azonban a f és c közötti fen- 
nebbi viszonyt nem szabad erőszakkal mellőznünk, és egyelőre 
Barsatiát Barsalia helyett kell elfogadnunk. A Dencia névben, 
melyet Hunfalvy Dent, Tangatból származtatva, hibásan az 
•Irtis melletti ország o-nak fordít ^^, hajlandók lennénk vagy 
a hajdani Dnneciát azaz a Doneczterűletet fölismerni vagy 
pedig egy hajdani Thanatiát, Tanacidt, azaz a Thana országát, 
mi körülbelül egyre megy, s mely utóbbi néven nemcsak e 
híres olasz kereskedelmi várost a Don mellett, hanem egyszers- 
mind annak messze északra nyúló terűletét is érthették, tehát 
oly földrajzi viszony foroghatott fönn, mint bolgár város és 
ország, valamint más helyek tekintetében is. E föltevés indoko- 
lásául azt hozzuk föl, hogy valamint a CAXALANi-féle térképen 
úgy Fra Mauro Mappa mondo-ján is Thanatia tényleg szerepel. 
Csakis Mogoria, a ÜATALANi-féle térkép Ugria-ja és a Derbend- 
name Ulu Mazar-ja tekintetében nem lehet kétség az iránt, 
hogy alatta a magyarok ősi széke értendő, és pedig annál 



*• Izve9tija o KhazarcLch stb. 94 286. L 
" Magyarország Ethnographiája. 

12' 



180 A MAGYAROK EREDETE. 

kevesbbé, mert a mazar név, mint később kimerítően be fog- 
juk bizonyítani, nagyon régi keletű és a vocalisatio tekintetében 
EÉzAi-nál sokkal helyesebben van visszaadva, mint a Névtelen- 
nél, ki a moger magyartalan írásmódot használja. Moger vagy 
Mager, THEOPHANES-nél Mooa^ep, egy 5i28. évben élt nigur 
fejedelem neve ^^ különben az olasz szerzetesek írásmódjára 
emlékeztet, kiknél Mager (olv. Mazer) és Majer fordul elő, 
legalább így találjuk e szót Walding: Annales minorum czimü 
munkájának Eunstmakn ^^ által idézett helyén, mely szerínt 
a ferenczrendiek 1314-ben e világrészen következő klastro* 
mokkái bírtak: «Yicariatus Tartarise Aquíloniarís habét lóca 
17, Gaffa ubi sünt duo lóca, Majeria, ubi alia duo stb.w Egy 
másik 1400-ból való lajstromban ismét lelhető a Mager né\, 

m m 

még pedig Uguech (Ukek) mellett, és habár YuLE-ver egyet 
értünk, ki BRUUN-hoz intézett magánlevele szerint az utóbbiban 
a Euma melletti Madzsart gyanítja, úgy ez még sem állhat az 
előbbi Majer vagy Majeria tekintetében, miután két klastrom 
fönnállása nem vonatkozhatik egy városra, hanem egy országra, 
t. i. a régi utazók említette Magna Hungáriára, minthog}'^ a 
XII. és Xni. században a keresztyénség az úgynevezett Tar- 
tana aquilonarísban egészen a mai keleti Turkesztánig terjedt 
s ennélfogva a Magna Himgaríában is kellett hívekkel bírnia 
és tényleg bírt is. A Mager, Majer, Magroman, Mankirman és 
Eiev között Brcun állítása szerint fönnálló azonossággal itt 
közelebbről nem fogunk foglalkozni, minthogy e helyen csak 
EÉZAi-nak 128:2-ből származó földrajzi nomenclaturáját a XIY. 
század kezdetén élt olasz szerzetesek adataival akartuk egy- 
bevetni. 

Ha tehát az első magyar krónisták a magyarok Scythia 
nevén idézett őshazájának földrajzi fekvése tekintetében, a 
mennyire ama távol korszak homálya engedé, jobbára helyes 

*" Tomaschek: Die Oothen in Taurien ez. munkája 13. 1. nyomán. 
*« HUtorUch-politische Bldtter, 1856. H. 708. 1. 



A MAGTÁROK, HAZAI KRÓNIKÁK KYOMÁX. ^^l 

Úton jártak, úgy másrészről még sem lehet tagadni, hogy a 
bevándorlásról szóló történeti jelentésök tudatlansággal, ellen- 
mondásokkal és a képzelet legbadarabb szüleményeivel van 
eltelve, és minden kísérletet, mely adataiknak a valóság színé- 
ben való feltüntetésére irányul, nevetségesnek kell állítanunk.- 
Csodálkoznunk ezen épen nem lehet, mert a hagyomány azon 
időben már sokkal elmosódottabb volt, a népdalokat s meséket 
pedig a keresztyén befolyás már megfosztotta utolsó zomán- 
czuktól és valóban bámulatos, hogy daczára a nemzetiség ellen 
négy századon át folytatott erőszakos hareznak, az eredetiségnek 
legalább egyes nyomai maradhattak fenn az ősmagyar és germán 
mondakörök tarka keverékében, melyek gyöngén pislogó szikrák 
gyanánt tündökölnek e végtelen chaoszban. E szikrák alatt 
értjük az akkoriban még a nép emlékében élő nyelvemlékeket, 
melyek részint helységekre, részint a kiváló hősökre, részint 
pedig tárgynevekre vonatkoznak s egy letűnt kulturvilág fontos 
adatai gyanánt figyelmünkre teljes mérvben méltók. Miután a 
Névtelen szövegében előforduló tulajdonnevekről már megem- 
lékeztünk, e helyen részint azokat ki fogjuk egészíteni, részint 
pedig ama neveket fogjuk vizsgálat alá venni, melyek későbbi 
krónisták által mintegy maradványai a régi szóbeli hagyomány- 
nak, a keresztyén germán befolyás által teljesen átidomított s 
újabb alakba öntött mondakörbe beszőve jutottak reánk. 

Minthogy a tulajdonnevek bizonyító képességéről már 
más helyütt nyilatkoztunk, itt csak aimyit jegyezünk meg, hogy 
azon uralkodó szellem, mely a hún, khazar és besenyő személy- 
neveknél kifejezésre jutott, a régi magyarok személynevei 
tekintetében is érvényesül, és hogy ezt sajátságos módon nem- 
csak a IX. és X. századbeli magyarokról mutathatjuk ki, hanem 
még a XIV. és XY. századokig is, miután a személynevek az 
ezen időből származó okmányokban még igen gyakran való- 
ságos török nyelvjelleget árulnak el, sőt még a keresztyén 
keresztnevek helyét is pótolják. Annyira ugyan mi nem mehe- 
tünk, mint Oppert J., ki azon elvet állítja föl, hogy csaknem 



18:2 A MAGYAROK EREDETE. 

példátlan dologi hogy az ókorban valamely nép tolajdonne- 
veinek alkotására idegen nyelvet használt volna. ^^ Tekintve 
az ó-persa kultnrának a magyar nyelvre gyakorolt befolyá- 
sát, e föltevés nem jogosált, habár a kölcsönvétel igen szűk 
mérvű volt s az arab szultán szónak, meg egyes persa tulajdon- 
neveknek kivételével a nomenclatura egészen török jellegű, 
és csak kevés esetet leszámítva, hol a magyar-török hangok a 
latin átírás által mindjárt kezdetben hibásan adattak vissza 
és hol magok a másolók e hibás átírást még eltorzították, az 
e két nyelvben uralkodó hangtani szabályok alapján magyaráz- 
ható meg. E szempontból akarjuk tehát a Névtelen krónikáján 
kívül még Kézai munkáját és más régibb nyelvemlékeket szem- 
ügyre venni és az illető tulajdonnevek nyelvi származását 
kutatni. 

Geicha, Geyza (Névtelen), miből az újabb Géza keletke- 
zett és mint a hibás kiejtés mutatja, nem szóbeli hagyomány, 
hanem irásbelileg jutott a mai magyarokra — Szab6 E. szerint 
a valónak legmegfelelőbben gyeics-noÍL olvasandó. Tekintve 
azon körülményt, hogy a kezdő g hang gyakran J- vei váltakozik 
(V. ö. Jula, Gúla és Gyula, — gyümölcs, gmiilcs, törökül jimis) és 
a Geicha név Stenzkl : Scriptores rerum silesicarum ^- czímű 
munkájában, valamint egyebütt is Jesse-nék tehát j-vel van 
írva, a régibb alakú Jeicha iránt kétség nem foroghat fönn. 
Hasonlóan, a végszótag nem se, sa vagy za, hanem csta vagy még 
helyesebben cs, c«t-nek veendő, mely utóbbi a régibb török cí, 
ií-ből keletkezett. E szónak eredeti alakja tehát jeicsi, jf.ici és 
nyilast y íjászt jelent, innen : jej, jaj = íj, a ci rag hozzákapcso- 
lásával, 8 ebből származott a magyar jeies, gyeics, valamint a 
török seütcsiböl a magy. szűcs — a török aacscsi-ból a magy. 
ács stb. 

^ V. ö. 30. 1. 

'^ II est preaque sana exemple quun peujple de Vantiquité »e sóit 
tervi (Tune langue étrangere jpour former ses noms propres. Inacriptioné 
des Achéménides. Paris 1852. 103. L 

" SzALAY nyomán v. ö. A magyarok története. L 41. L 



A MAGYAROK, HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 1S3 

Vajk, Szent István pogány neve, melyet Pbay, Katona és 
SzALAY ^^ idegenszónak tartanak, nem egyéb mint az ó török 
bajik = gazdag, hatalmas, dicső, a baj tőrzstag és az ik név- 
ragból. 

Carolta és Sarolta, Gyula erdélyi fejedelem két leányának 
neve, kik közül az utóbbi Géjza felesége és Szent István anyja 
lett. E neveket a latin-franczia Carlotta és Charlotte nevekkel 
való véletlen hasonlatosságuk folytán eddig mindig európai 
idegen neveknek tartották. Azonban ez nem áll, mert először 
is kétes, vagy legalább nagyon is kérdéses, vájjon Sarolta és 
al^a a keresztyénséghez szítottak-e, s másodszor még ez eset- 
ben sem lehetett ezen, a latin-franczia nyelvben azonos, nevet 
egyszerre mindkét leányra ruházni. Mi ennélfogva a Névtelen 
Caroldu és Saroltu-ját valódi magyar, illetőleg török szóknak 
tekintjük, még pedig az elsőben a Karaldi = feketés, barnás^ 
az utóbbiban a saraldi = szőke, sárgás ^ szókat látjuk. Hogy a 
nomádok felfogása szerint a nők nevei gyakran színektől köl- 
csönöztettek és kölcsönöztetnek még mai napság is, említésre 
alig szorul. Hasonló viszonyban állana a kisebb Gyula két fiá- 
nak nevei is, t. i. 

Bua és Bucna, helyesebben Bucra, mely nevek török 
nyelvjellegéhez kétség nem fér, s melyek török nevek gyanánt 
gyakran fordulnak elő. Bua, szójárási eltérésben bu^a annyit 
jelent mint bika vagy szarvas és ily alakban Sari-buga, Kutlu- 
buga a Xn. és XIE. században gyakran található török nevet 
képezett. Búkra ellenben, melynek jelentménye, hímteve, az 
uigoroknál volt igen szokásos. Y. ö. Bogra, Bokra-Kheua. & 
a Kudatku Bilikben híres keleti turkesztáni fejedelem neve. 

Kerechet (olv. Kerecset), KÉzAi-nál iavesque Jegerfalc qu» 
hungarice kerechet appellantur». A mai magyarok nyelvében 

^ Pray és HorvAth István azt a naiv etymologiát állították föl, 
hogy Vajk a cseh Vojteck-vel azonos. 

. ** A mai török nyelvben karaldi v. 'karalii az alkonyatot és sa- 
ralti a hajnalt jelenti. 



184 A MAGYAROK EREDETE. 

ily nevű madár ismeretlen. Az a kérdés tehát, mely nyelvből 
való e szó, s nem is kell messze mennünk, hogy abban részint 
azonos, részint rokon madárnevekre akadhassunk: a) ^y^ 
Kereze = a fecskéhez hasonló madár, Babemél (365) '*, — 
b) Karcsiga, Karcsia, tatár nyelveji Karca = sólyom, vadász- 
sólyom, a Calcuttái persa magyarázata szótárban BuoAOov-nál 
(11. 9. 1.) a hasonértelmű flcxpeüi és cokojib, azaz sólyommal 
van fordítva. 

Kadar (KÉzki-nól : inter se Bectorem unum nomine Kadar) 
csak látszólag személynév, alapjában azonban nem egyéb, 
mint egy méltóság kifejezése, még pedig a latin rectornak 
megfelelő török elnevezés, mert Kadar szószerinti jelentménye : 
az elhárító, a megtiltó, a mongol-török szótól kat, kad = meg- 
tiltani, elhárítani. 

Bendegúz (Bendacuz és Bendecuz) a krónikák szerint 
Attila atyja neve, ki PRiscus-nál Mundzukh, (MoovSioo^^oc) '® 
névvel van említve, miértis e két nevet azonosnak vagy rokon- 
nak tartották. E nézettel korántsem lehet egyetértenünk, 
minthogy az utóbbiban egy ó-török szót, az előbbiben ellenben 
ama persa kölcsönszóknak egyikét ismerjük föl, melyek a 
magyar nyelvben fönmaradtak. Bendegúz, a mai átírás szerint 
fj»éyS^ sjüü (bende-i-kusz) katonai jellegű személynév ily jelent- 
ménynyel: «a dob rabszolgája», épúgy mint a modem kiljics- 
kuli» = akard rabszolgája. 

Béla (a Chron. Po«-ban és Chron. Budense-hen KÉZAi-nál 
Véla) egy mesés hun vezér neve, mely úgy látszik, hogy a 
névtelen jegyző említette Bila Béla, Bocsu társának bemutatott 
bolgár főnök nevével azonos. Jelentésére nézve e szó vagy egy 
régi bileö = tudó, tudósnak vehető vagy pedig az ismert Biler 
Billár a régi Bulgária egyik városnevétől eredt. Hasonlólag áll 

a dolog a 

■ 

** Nem értjük, hogy mi oknál fogva tartja Büdaoov (I. 122. 1.) e 
szót ind eredetűnek. 

'• V. ö. A hún-avar nevek lajstroiwtt. 



A MAGYAROK^ HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 185 

BucUi névvel, Attila öcscsének nevével, mely szó ily érte- 
lemben a török szójárások egyikében sem szerepel, de mely- 
ben mégis a btul, but = kicsiny, fiatal, töszótag alapértelme 
nyomán a tulajdonképi jelentmény fölismerhető. így a csag. 
nyelvben buta fiút, gyermeket jelent, sajátkép a család legifjabb 
gyermekét, mely par exceUence gyermeknek neveztetik. (V. ö. 
Pavet de Coubteille: Dictonnaire turque oHentaL 160. lap. 
továbbá BüDAGOv I. 272. lapon.) További jelentménye : kölyök, 
8 e concrét értelmében mai napság is használják a tevénél, 
melynek kölykét, csikaját bnta-nak hiyják. Y. ö. továbbá budur 
= rövid, törpe, kicsiny stb. A byzancziak Budát ugyan Blédának 
(BXiííSa) nevezik, mely név földerítésével az illető helyen fog- 
lalkozunk,^'' azonban e két szó között semmi rokonság sem fo- 
rog fönn. 

Tttrrfa, határozottan tőrök hangzású ős magyar nemzetség- 
név, eredetileg talán tiirdi = állhatatos. Y. ö. a modem turko- 
mán nevet Turdi beg = Turdi úr vagy Turdi berezeg. 

Tf/ru/, az Attila czimerpaizsán levő madárneve, (Banerium 
quoque regis Ethelae quod proprio scuto gestare consueverat, 
similitudinem avis habebat, quce hungarice Turul dicitur 
Eézai 22). Yalamint a Eerechet szónál, ugy itt is meg kell 
jegyeznünk, hogy e szó a mai magyar nyelvben ismeretlen, és 
szintén csak a török-tatár szókincsből magyarázható meg. Itt 
találjuk ugyanis a csag. : turgul ^^ J^^y = ^^> fekete sólyom 
torgaj (^Ixi^' = seregély, továbbá alt. turuj = seregély (1. Bu- 
DAOov I. 744 1.) ; mindebből határozottan kitűnik, hogy a két 
madárnév, mely a hagyomány útján reánk maradt, a török 
nyelvben még jelenleg is szerepel, a magyar nyelvben pedig, 

" Lásd a hún-avar szógyűjteményt. 

'* A magyar történetbuvárok közt különösen Szabó K. (v. ö. Kézai 
fordításának 23. lapját) turul-t helytelen írásmódnak tartja egy eredeti 
curul helyett, mely szerinte a magyar karvaly, karoly szónak a mása 
volna. Előtte ismeretlen ugyanis, hogy a magyar karvaly v. karvaj a 
tőrök karga^ kargaj = holló szóval azonos. 



186 A MAGYAROK EREDETE. 

mint 8ok más hasonló szó, csak a XIV. század után enyész- 
hetett el. Ez érdekes jelenségre később még több ízben vissza 
fogunk térni. 

Chab'i, magyarvil Csaba, Attila egyik fiának neve, kit a nép- 
monda Attilának Honoria herczegnövel való házasságából szár- 
maztat és egyúttal a Csaba-monda hősévé tesz. Azon nézetünket, 
hogy e monda alaptárgya, a mennyiben a hunok és a később 
fellépett magyarok közötti kapcsolatra vonatkozik, nem annyira 
a germán mondakörből van átvéve, mint inkább helyenként 
annak utánzását képezi, azaz az elbeszélés ama mezében jutott 
reánk, mely azt a kort jellemzi, — mindaddig fönn fogjuk tar- 
tani, míg eredetének forrása föl nem lesz derítve s az azonosság 
pontosabban meg nem lesz állapítva, mint ez ideig. Mi sem 
fektetjük, mint már több ízben említők, a fősúlyt azon népköl- 
temény szövegezésére, hanem inkább az abban földolgozott 
anyagra, mivel ez határozottan török jellegű és az illető nevek 
vagy valamely régi, a keresztyén-germán kulturbefolyástól 
nem érintett monda főszereplőinek tekinthetők, vagy pedig 
azon ősmagyar-török szókincshez tartoznak, mely, mint kimu- 
tatható, a bevándorlás idején bőven vaJa képviselve és csak 
a keresztyénség fölvétele után szoríttatott ki lassanként. — 
Hogy már most a Chaba (Csaba) névre visszatérjünk, úgy e 
szót azonosnak tartjuk a török csapok szóval, melynek értelme : 
valaki, ki beröhanást intéz, a harczos, még pedig nomen agentis 
a csap, csáb (berohanni, megtámadni) törzstagból az ó-török 
alaktan szerint képezve, mely különösen az uigur nyelvemlé- 
kekben találkozik és a keleti török nyelvben csapau, csapauL 
alatt ismeretes. A végső torokhang elenyészése, vagyis a csapa 
és csapak közötti viszoiiy a legtöbb török-magyar szóhason- 
latnál szabálykép szerepel, épúgy mint hangtani tekintetben 
a magyar Boyta s a török Bajtag, a Borza és a török Borzuk 
rokon szavak. 

Aladár szintén Attila egyik, de a német Erimhildtől 
született fia. E szót eddigelé Ardarikh-al, a gepida király névé- 



A MAOYABOK HAZAI KBÓNIKÁE NYOMÁN. ^^^ 

yel szerették összebaaonlitani. de természetesen minden nvelvé- 
szeti támpont nélkül ; de föltéve, hogy az összehasonlító nyel- 
vészet szabályai is igazolnák ezt, épen nem látjuk be, miért 
ne hasonlítsuk össze ez esetben a magyar krónisták AladárjÁt 
a persa-török yjs>^l Alaidar szóval, mely zászlóst, vagy ez- 
redtulajdonost, csapattulajdonost, tehát vezért jelent. 

Cuszid, Eöndü ötödik vezér egyik fiának neve, melyben 
a persa Juu^^^ Khuréid tulajdonnév e jelentménynyel : 
nap, ismerhető fel. 

Cupian (Eézai) Cupan (Thuróczt), szintén Eündü fia, v. ö. 
a török Kopan = fellázadó, esetleg kapán = az elfogó, megra- 
gadó. Az említett személynevek számát könnyen még tetemesen 
szaporíthatnók. így például Örs vagy Urs és Ursur (Névtelen) 
V. ö. a török urué = ütközet és uruéur = ö harczol ; Chele, Csele 
V. ö. a török csala, csele = közbecsapni ; különösen pedig említ- 
hetjük itt a KÉZAi-nál előforduló 108 ősmagyar nemzetség név- 
sorát, melynek nagyrésze valódi török hangzással s török je- 
lentménynyel is bír. így vesd össze ; •• 

Nemzetségnév törők-tatár nyelven 

1) Aha aba = nagyatya 

2) Aga aga, aka = bátya 

3) Akus akis = betörés 

4) Apuch abuka, abukan = ősatya 
7) Baroch baruk = vagyon, birtok 
9) Basztech basztik = meglepve 

1 i) Bikach bikacs = ara 

1 6) Borchot borkút = sas 

1 7) Bouch bouk, boguk = megfojtó 

19) Budlu budlu, = kinek erős czombja van 

:20) Buken bükén = a lesben álló 

áS) Chor (csór?) torzsa 

»• V. ö. Kkzai 93. 1. 



188 



A MAGYAROK EREDETE. 
Nemzetségnév törÖk-tatár nyelven 

a9) Cortold kortoldi = fölfegyverezve 

31) Cuplon kaplan = tigris 

47) Kán Khan = fejedelem 

48) Karún karún = viszonzás 
51) Kynisz kymisz = kumisz 
67) Opur apur = a kicsiny 
83) Tatun tatun = békés 

87) Theeule tököl = kör, tökéletes 

93) ügud ügüt = tanács 

94) Uz Uz = az úz (azaz : a kún) 
98) Zagur szagir = szomorú 

101) Zemera szemir = gazdag, kövér 

105) Zolok szuluk = a szép 

1 08) Zombor szümbür = zaj 



Bátorkodunk már most azon kérdést föltenni, honnan vette 
Kézai, ki krónikáját a XIII. század vége felé irta, e kétségtele- 
nül török nyelvjelleget feltüntető névsort, mely egy a keresztyén 
Európa előtt az utolsó évtizedekig ismeretlen nyelv neveit 
foglalja magában. 

Mindenesetre jellemző, hogy nemcsak a 108 nemzetség- 
név nagy része, hanem sok más, régibb okmányokban előfor- 
duló tulajdonnév is határozottan a török nyelvjelleg bélyegét 
tünteti föl; de mi a Névtelen szövegében találkozó idegen 
szókincsnek etymologiai fejtegetésénél gyakorolt óvatosságun- 
kat a későbbi krónistáknál is szem előtt tartandjuk, s idevágó 
nézetünket a régibb magyar helységnevek magyarázatával 
kapcsolatban külön értekezésben csak az illető anyag kritikai 
rendbehozása után fogjuk kifejteni. Egyelőre a fölhozott adatok 
talán eléggé meggyőzték az olvasót arról, hogy először is 
oly számos török személy- és tárgynév szereplése, melyekkel 
egyetlen egy finn-ugor származású nevet sem lehet szembeállí- 
tani, sem a puszta véletlennek nem tulajdonitható, sem pedig 



A MAGYAROK HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 189 

idegen knltnrbefolyásra nem vezethető vissza, mint azt a finn- 
ugor theoria képviselői hajlandók föltenni; másodszor talán 
azon meggyőződés is fog magának utat törhetni, hogy habár 
a magyar hagyományok és mondák egyes részei azon korszak 
keresztyén germán szellemi termékeivel rokonságot mutatnak, 
8 talán egyes vonásokban ezek utánzásait képezik, mégis 
a tnlajdonképi vázlatnak, t. i. a szereplő személyiségeknek 
ázsiai jellegét eltagadni épen nem lehet. Hasonló jelenséget 
észlelhetünk még mai napság is, ha a nagy pusztának dél- 
nyugati részén élő turkománokat és az annak északkeleti 
vidékeit lakó kirgizeket veszszük szemügyre. Azt tapasztaljuk 
ugyanis, hogy az utóbb emiitett helyen az iszlám, a sámán hit 
ellen egy évszázadokon át folytatott küzdelme után, csak annyi- 
ban volt képes bár fölötte gyenge gyökeret verni, mennyiben a 
moUák moszlim vallásos tartalmú énekeket iparkodtak ter- 
jeszteni, az elbeszéléseket a kirgizek felfogásához mérve, átala- 
kítván és e költemények egyik másik főhősének kirgiz nevet 
adván. így egy mohamedán hőskö^teménynek e nemzeti neve 
van : Bősz Dzigit, s annak főhősnője Earaszasz, azaz a feketehajú 
nevet viseli, míg más hasontartalmú költemények Altin-Basz 
(Aranyfej) és Kümüsz ajak (ezüst láb) stb. nevű, kirgizek gyanánt 
feltüntetett, hősöket szerepeltetnek a vallási gyakorlatokban. 
— Ez eljárás lehetséges volt az importált irodalomban, de a 
hagyomány útján fenmaradt régi balladákat és dalokat az 
idegen kultúra befolyása csak ritkán idomíthatta át, mivel a 
kirgizek a központtól nagyon is távol estek és a sivatag puszta 
veszélyeivel és nélkülözéseivel szükségkép lehűtötte a bokharai 
és szamarkandi medreszék ifjú akhondjainak apostoli buzgalmát. 
De egészen más fordulatot vettek a dolgok a turkománoknál. 
£ pusztalakókat, bár sokkal vadabbak és a zabolátlanabbak 
a kirgizeknél, már egy évezreden túl a moszlim kultúra vas 



*** V. ö. Radlow : Prohen der Volkaliteratur der türlcUchen SUimme 
Südéibiriens IV. köt. 



190 A MAGTÁROK EREDETE. 

gyűrűje fogja körűi, s daczára annak, hogy az arab próféta tana 
még itt sem tudott mély gyökeret verni, mégis a nemzeti 
irányra mintegy szétbontólag hatott. A hosszú és valódi nép- 
költemeny éknek, minő pl. a kirgizek Kozy körpös-e, nálok 
nyoma sem lelhető többé, ezek helyét az • Ahmed Juözuf» *^ 
özbég hősről szóló elbeszélés, valamint a modem bárdok 
egyéb szellemi termékei foglalják el, és csak a történeti jelen- 
tőségű s kétségtelenül ősrégi mondák, különösen pedig a mai 
hazába való bevándorlásról szólók, vannak oly személyiségek- 
kel összekapcsolva, kik tisztán tmrkomán névvel bimak ; így pl. 
Szőn — Khán, Eszén — Ili, Ireg — Ata, kikről utazási köny- 
vemben ** tettem említést. 

Visszatérve már most a magyarok miveltségi szellemére 
Európába való bevándorlásuk első századában, nyiltan el kell 
ismernünk, hogy azt inkább a mai turkománok erre vonatkozó 
viszonyaihoz hasonlitanók, mint a kirgizekéihez, azaz hajlandók 
vagyunk, a keresztyénségnek a magyarokra gyakorolt befo- 
lyását hatályosabbnak és nagyobbjelentőségűnek tekinteni, 
mint ez a sámánhit és az iszlám között fennállott hasonló 
viszonyra nézve történt. Csak bele kell magunkat képzelnünk a 
XI. XII. és XIII. század sötét vallási korszakába, csak meg 
pkell emlékeznünk az olasz szerzeteseknek és papoknak badar 
/ boszúvágygyal és vad fanatismussal eltelt s az ős pogány világ 
/ leghalványabb emlékének kiirtására irányuló működéséről, s 
' végíil ismernünk kell a fejedelmeknek, nevezetesen Szent Ist- 
ván, Péter ** é3 Aba Sámuelnek erre vonalkozó közreműködé- 
; sét, hogy fogalmat alkothassunk azon üldözésekről, melyek- 
\ nek a magyarok ősi hite, kultúrája és erkölcsi élete ki vala 



*^ V. ö. Caagataj nyelv tanulmányaimat. 32. L 

*> Közéj)'ÁzBÍai utazás. Pest 1865. 294. 1. 

^ V. ö. Péternek erre vonatkozó nyilatkozatát : «Si aliquamdiu 
sanus ero, ludices, Spectabiles, Centuriones, Princip&s et Potestates sta- 
tuam Teutonicos et Latinos terramque Hungáriáé regiii kospitibus adim- 
plens iu dominium tradam Teutonicisi. Eézai 50. 1. 



A MAOTAROR, HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 191 

téve. Hogy a magyar nép zöme ezen nemzetisége ellen kül- 
földiek által YÍTott és a belföldi fejedelmektől előmozdított 
küzdelemben minő ellenállást gyakorolt, eiről a szerzetesek és 
papok ellenséges indulatú jelentései csak halrány rajzot őriztek 
meg, mert az ENBLicHER-nél említett pozsonyi krónika, mely az 
1047-ben történt Bata-féle lázadásról szól, alapjában fölötte 
gyenge képét nyújtja azon törekvéseknek, melyekben a régi 
magyarok barczias, nomád élethez szokott szellemének, az 
előtte oly idegen keresztyén-európai világnézlettel szemben 
nyilvánulnia kellett. Az iráni kulturbefolyásnak — melyről 
még bővebben szólandunk — az akkori nyelvben fenmaradt 
nyomai után ítélve, a X. századbeli magyarok korántsem valá- 
nak oly durvák és vadak, és épen nem állottak oly messze 
keresztyén tanítóik miveltségi fokának színvonala alatt, mint 
ezt az utóbbiak velünk elhitetni akarják. A reájok erőszakolt 
idegen tan iránti ellenszegülés és küzdelem tehát a nemzeti 
egyéniség szempontjából sokkal jogosultabb volt, mint Eözép- 
ázsia pusztalakóinak ellenállása, mert az akkori kereszténység 
a párszi kultúrával, mely a pogány magyarok főnökeit áthatotta, 
alig állhatta ki a versenyt. De valamint a szaszanidák kultúrája 
a rajok erőszakolt arab monotheismus tana, és az azzal kapcso- 
latos szellemvilág ellen vívott hosszadalmas küzdelem daczára, 
annak nem vala képes sokáig ellenállani : úgy a magyarok is 
conservativ törekvéseikkel és az Ázsiából hozott kultúrához 
való ragaszkodásukkal csakhamar legyőzettek, és a mit abból 
még megmenteniök sikerült, az nagyobbrészt a régi erkölcsök 
és szokások halvány emlékéből állott, melyek szórványosan és 
titokban hosszabb ideig maradtak érvényben, mint általán 
fölteszik, és egyes személy- és tárgynevekből, melyek a traves- 
tált hagyományok és mondákban maradtak reánk. Csak ily 
értelemben véljük értékesíthetni a múlt idők nevezett emlékeit, 
csakis ennyiben tekintjük azokat ama koromfekete éjben tün- 
döklő szikrák gyanánt. 

Ez álláspontból kiindulva tehát, nem érthetünk egyet 



192 



A MAGYAROK EREDETE. 



azokkal, kik a mai hazába való bevándorláfiról szóló magyar 
népmonda hálózatának, különösen pedig a híres Csaba-mondá^ 
nak minden alapfonalát idegen, t. i. keresztyén germán szárma- 
zásnak tulajdonítják, s ennek folytán a régi magyaroktól a 
nemzeti történeti hagyomány iránt minden tehetséget s minden 
érzéket eltagadnak. Ily föltevés ellenkezik általában a nép- 
psychologia tanaival és különösen oly képzeletdús keleti nép 
szellemirányával, minő a magyar, ellenkezik oly nép szellem- 
irányával, mely minden időben nemzeti egyediségéhez való 
szívós ragaszkodása által tűnt ki, s mely nomád harczias álla- 
potának korában bizonyára nem bírt kevesebb kedvvel és 
képességgel, oly fontos eseményt, a minő keletről nyugatra tett 
vándorlása volt, szóban s dalban megörökíteni, mint a jelenkor 
egyéb nomád harczias törzsei, melyek három, sőt négyszázados 
eseményeket tartottak emiékezetökben. Ha tehát a Csaia-man- 
dáhdk a Erimhild- vagy Detrik-epizód oly módon került be, mint 
pl. nem egy moszlim név vagy egy arab-persa hős a kirgiz vagy 
turkomán nemzeti hősök mondáiba, úgy e körülmény alapján 
még nem lehet az egész mondát hamisnak, vagy idegen szellemi 
terméknek nyilvánítani. Hogy ezt tehessük, elébb pontosan ki 
kellene mutatni e költemény egyéb adatainak forrásait, a mi 
eddigelé nem történt, mert Hünpalvy kísérlete ** a Nibelungéneket 
a magyar krónisták adataival összehasonlítani, még sokkal töre- 
dékesebb, semhogy bennünket e két forrás azonosságáról meg- 
győzhetne ; és végül még meg kellene magyarázni, mely úton 
jutott a XI. vagy XII. századbeli germán szerzetes a Scythia 
mögött lakó Corozmin népnek geographiai ismeretére, mely 
ismeret nem alapúi puszta képzeleten és legkevesbbé sem 
fogható azon kornak ép oly fanaticus mint tudatlan szerzete- 
sére. E földrajzi megjegyzés mögött ugyanis ethnikaí mozzanat 
rejlik, melyet korántsem szabad figyelmen kívül hagynunk. 

** Die üngern oder Magyarén, Wien und Teschen 1881. S. 121 — 
138. lap. 



A MAaYABOK^ HAZAI KRÓNIKÁK NYOMÁN. 1^3 

Először is meg kell jegyeznünk, hogy midőn Csaba a görög 
herczegnöktől yaló származását hangsúlyozza/^ a valódi skythák 
az ilyen rokonságot inkább a nemzeti érzület megsértésének, 
mintsem dicsőítésének tekintik, s hogy e kérkedés Csabára 
nézve még egyéb következményekkel is járt, mennyiben neki, 
mint félig idegennek a kharezmiek törzséből kellett nőt vennie, 
ugyanazon Kharezmi birodalomból, melynek határai közvet- 
lenül a magyarok régi hazájáig terjedtek és mely, mint később 
látni fogjuk, az utóbbiakra hatalmas kultúrbefolyást gyakorolt. 
Nem szabad ugyanis felednünk, hogy midőn Csaba a rajta elkö- 
vetett gyalázatért épen kharezmi nővel való házasságralépése 
által szerez magának elégtételt, ekkép magas származásának 
kétszeresen tesz eleget, minthogy Eharezm vagy helyesebben 
Eorozmin,^^ mint a magyar monda nevezi, a Szaszanidák 
idejében s még az arabok föllépése után is a szellemi miveltség 
legmagasb fokán állott, mint ezt legjobban látjuk Abu Bihan- 
nak Sacuau tanár által kiadott ily czimü művéből : Athar ul 
Bakija (a maradandó emlékek), melyben a régi Kharezm 
miveltségének lendületéről valóban csodálatos dolgok emlitvék, 
még pedig oly szerzőtől, kiről Rawlinson *' így nyilatkozik : 
«az egyetlen korai arab író, ki a Kelet régiségeit a történeti 
bírálat hü szellemében kutatta » . Ha tehát Csaba e Kharezm vagy 
Korozmin egyik herczegnőj ét vette nőül, úgy a rege hősét hozzá 
teljesen méltó fénynyel környezte, s az által nem csekély rész- 
ben tisztelte meg magát a magyar népet is ; ez kétségtelenül 
a képzelet oly szüleménye, melyet nem lehet keresztyén ger- 



** V. ö. Kkzai 33. 1. 

^ E helyen meg kell jegyeznem, hogy Kharezm etymologiáj ára nézve 
előbbi nézetemtől elállók ésLERCBÚr felfogásához csatlakozom. Eddigelé 

ugyanis azt hittem, hogy a%^L^ Kharezm sLS- vágy = és aV% harcz 

szavakból van Összetéve; Lerch pedig e szót \L^ = alacsony és mVAjov 

= föld, talaj -ból magyarázza, a minek helyes voltát a Csaba-monda 
Corozmm- ja legal kai masabban bizonyítja. 

*^ England and Rusaia in the East. London, 1875. 24 k 1. 

\ÍMBkKr: A magyatok eredete. 1*^ 



194 A MAGTÁROK EREDETE. 

mán szerzetesnek, de legkevesbbé sem azon kor valamelyik 
szerzetesének tulajdonítani. . 

Egy eltűnt török-tatár kultúrának ezen, a népköltészet tarka 
mezében reánk jutott emlékein kívül még egyéb mozzanatok 
is veendők itt tekintetbe, mint a hivatalok, méltóságok neve stb. 
melyekről a magok helyén kimerítően fogunk szólani, s melyek 
együttvéve arra mutatnak, hogy a magyaroknál mai hazájokha 
való letelepedésök idején az álladalmi, társadalmi és vallási élet* 
ben túlnyomó részben a nyelvökben leginkább kifejezésre jutó török 
nemzeti szellem uralkodott, és hogy mint az efféle jelenségeknél 
határozottan föltehető, a nép intéző és mívelő részének nemcsak 
szellemi, hanem physikai tekintetben is török származásúnak 
kellett lennie. 



XIV. 



ÁTTEKINTÉS 



HA már most az előbbi fejezetben a mag}'arok ősi hazájáról 
. földeritett történeti adatokat összefoglaljuk és egybevetjük, 
a magyarok előtt a világtörténet színpadán megjelent ural-altáji 
népek eddig kétségbe vont és hevesen megvitatott nemzetiségére 
vonatkozó véleményünkkel, akkor az elfogulatlan vizsgáló kény- 
telen lesz végeredmény gyanánt elfogadni, hogy azon népelemek, 
melyek a keresztyén időszámítás ötödik századának közepe tájá- 
tól a XI. és XII. századig a Volga és Urálon túl elterjedő puszta 
mögül előrontván, Európa délkeleti részén oly rendkívüli eth- 
nikai változásokat idéztek elő és egész földrészünk államainak 
csoportosulására oly nagy hatást gyakoroltak, csak egy és ugyan- 
azon török-tatár népláncz egyes szemeinek tekinthetők, melyek 
Ázsiának említett vidékén már a keresztyénséget megelőző kor- 
ban ide 8 tova barangoltak és azon kor müveit népei, t. i. a görö- 
gök és rómaiak előtt a «skytháko bizonytalan elnevezése alatt 
ismeretesek voltak. Azt tapasztalhatjuk továbbá egyfelől, hogy 
mennél inkább tűnik el a távolság köde, mennél inkább köze- 
lednek e népcsoportok felénk, annál tágasabb lesz reájok vonat- 
kozó ismereteink köre, másfelől meg a bizonytalan ethnikai 
nevek helyébe szigorúbban meghatározott és pontosabban körül- 
írt törzs- és nemzetségi elnevezések lépnek. így a skythákat 
hunok és avarok váltják föl, de ezek is csak gj'üjtő nevek a szó 
tágasabb értelmében, úgyszólván csak egy képnek a keretjét 
képezik, mely képnek sötét alapján az akaczirok, utigurok, kutur- 

13 ■ 



1Ö6 A MAGTAROK EREDETE. 

gurok stb. stb. egyes zavaros vonásaiból gyaníthatjuk ugyan, de 
még meg nem állapíthatjuk egy nemzetségi, törzsi vagy klání 
viszonynak körvonalait. Innen való ez ethnologiai kérdést 
tárgyaló nézetek roppant elágazása, és valóban csakis akkor 
kezd nagyobb fény derengeni, midőn a bolgár nép mint befeje- 
zett egész az előtérbe lép és midőn a byzanczi kútforrások meg- 
csonkított adatait az arabok és persák világosabb és értelmesebb 
tudósításai kiegészítik. A bolgárok megjelenése után, sőt még 
velők egyidejűleg is khazarok-, besenyők-, kunok-, úzok-, ghú- 
zok- és végre mazgarok-, t. i. magyarok- vagy turkokról bírunk 
történeti adatokkal, ügy hogy a tudósnak, ki ez ethnikai osz- 
tályozásról helyes fogalmat kíván magának alkotni, mindenek- 
előtt azt kell vizsgálnia, hogy voltaképen mit tartson e fő- 
és alosztályokról, vájjon az illető népcsoportok el voltak-e külö- 
nítve vagy pedig egy oly népcsaládnak a vezérséggel megbízott 
ágai és klánjai gyanánt szerepeltek-e, mely nyelvi és származási 
tekintetben szorosan összetartozik. 

Mi azt tartjuk, hogy egy pillantás e népek utódjainak^ 
t. i. Közép-Ázsia mai nomádjainak hasonló viszonyaira, leg- 
jobban fog bennünket eligazítani azon sötét kor ethnikai osztá- 
lyozásának tömkelegében. Legelőször is meg kell figyelnünk a 
fő- és alosztályok keletkezésének processusát, továbbá a módot, 
a melyen azoknak elnevezése történik. Tudvavaló, hogy a mai 
nomádok következő osztályokra oszlanak: a) az ií vagy uIusz-tr 
= nép, néptörzs, a melyen a népnek zömét értik, p. o. türkmen 
ili = turkománok, özbeg ili = özbégek stb. ; b) uruk ^ szósze- 
rint = nemzetség, az osztályozásnál azonban klán értelmében 
használatos; hébekorba, p. o. ABULOAZi-nál ti és urak össze 
van tévesztve ; c) tire szószerint = ág, tulajdonkép a nemzet- 
ségnek szűkebb köre, a szó tágabb értelmében vett család. Ez 
osztályok elsejét illetőleg, a mennyire ez történeti úton kimutat- 
ható, bizonyos állandóságot észlelünk, mert a törzsek népszáma 

^ A turkománok az tírt^Ar-okat mai napság az arab fai/e szóval jelölik. 



ÁTTEKINTÉS. ^^7 

huzamosb háborúk vagy pedig gyarmatosítások következtében 
csökkenhetett ugyan, de mai napság, midőn a nomád életmód 
már fogytán van, aligha fog még szaporodni ; ugyanez áll a 
második osztályról is, míg a harmadik folytonos hullámzásban 
van, a mennyiben a tire-k még néhány évtized folyamában is 
vagy megesökkenhetnek vagy gyarapodhatnak. Ha p. o. az öz- 
bégeket tekintjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy klánjaiknak laj- 
stroma, a milyent az 1510-ben készült *SWiamwarwe/i szerzőjé- 
nél találunk, néhány oly nevet is tartalmaz, melyek ma részint 
ismeretlenek, részint inkább keletre lakó rokon török népeknél 
fordulnak elő. Ugyanezt állíthatjuk a turkománokról is, ha 
meggondoljuk, hogy az AsuLOAZi-nál * fölemlített és akkortájt 
a Kaspi-tótól északkeletre és keletre lakó adakli, haazan ili és 
ttivedsi törzsek mai nap vagy teljesen eltűntek, vagy pedig szá- 
muk annyü*a leapadt, hogy most már csak mint tiré-k szere- 
pelnek. A mi ez utóbbiak keletkezését illeti, az vagy a háború 
és egyéb erőszakos okok által, vagy a család körének természe- 
tes tágulása által szokott létre jönni, a mennyiben bizonyos 
számú auZ-(udvar, telek, sátorcsoport)nak tagjai jobb legelőket 
keresvén, az ősi ágtól elszakadnak és egy új tirét alkotnak; 
e jelenség, a mint már említettük volt, a mai nomádoknál 
sincs kizárva. A fő- és alosztályok nomenclaturájára vonatko- 
zólag azt látjuk, hogy az lí-ek vagy ulasz-ok a különféle politi- 
kai viszonyok szerint részben ősrégi neveiket viselik, részben 
azon hősökről nyerték neveiket, kik történetök válságos korsza- 
kaiban vezéreik voltak, vagy pedig bármilyen rendkívüli tett 
által nemzeti egyénekké emelték őket. Az előbbiekhez a kirgi- 
zeket, kípcsákok- és uigurokat kell soroznunk, az utóbbiakhoz 
a szeldsukok, csagatáiak, oszmánok, nogaiak es özbégek tartoznak, 
kiket Szeldsuk-,Csagatai-Dsengiznek egy fia-. Oszmán-, Ergtogrul 
fia, Nogai- és Ozbégkhánról neveztek el így. Az első esetben oly ne- 
vekkelvan dolgunk, melyeknek jelentése egyrészt myfchikus erede- 

' Abulgazi, Edition Desmaisons, 210. l. 



198 A MAGYAROK EREDETE. 

ttí,máBré8zt bizonyos tulajdonságnevekre vezetendő vissza,a mely 
nevek tehát könnyen érthetők. Uigur valószínűleg a török uigur- 
vagy utkur-hól származik, mi annyit jelent : egyesült, szövetke- 
zett, engedelmes ; kirgiz annyit tesz, mint a mező vándora ^ = 
kir-gez, vagyis: nomád; karakalpak egy összetétel kara = fekete, 
és kalpak = kalap szavakból, mely ízről ízre megfelel az orosz 
évkönyvek cerni klobuk-jainak stb. stb. A második esetben kizá- 
rólag személynevekkel van dolgunk, melyek jelentése néha 
kimutatható és melyeknek ethnikai elnevezésekre való fölhasz- 
nálása nem szorul különös magyarázatra. Végre azon változá- 
sokról is meg kell emlékeznünk, melyeknek a törzs- és nemzet- 
ségnevek alá vannak vetve. Dsengiz birodalmának Dsüdsire 
szállott részét Eipcsák-nak hívták, mely nevet mai nap a keleti 
Ehokandnak egy kis néptörzse viseli ; így megesik többször is, 
hogy különböző népek alosztályainak egyes klánjainál ugyan- 
azon elnevezésekkel találkozunk. A Kungrat, Naiman, Kipesák, 
Ehitai és egyéb nevek özbégeknél, kirgizeknél, kara-kalpakoknál 
és kara-kirgizeknél egyaránt előfordulnak. 

Ha fölszerelve azon tapasztalatokkal, melyeket Közép- 
Ázsia mai nomádjainak ethnikai viszonyaira nézve szereztünk, 
elődjeik, t. i. a hunok, avarok, bolgárok, khazarok, besenyők és 
magyarok törzsi és kláni viszonyainak vízsgálásához fogunk, 
lehetetlen azon megg^'őződésre nem jutnunk, hogy a természet 
örök törvényeinek tekintetbe vételével azon kor nomádjainak 
életmódja és szokásai csak nagyon keveset különbözhettek azon 
szokásoktól és életmódtól, melynek mai utódjaik hódolnak, és 
hogy ennek folytán az osztályok és azok elnevezéseire vonat- 
kozó mai észleleteink amazokra is alkalmazhatók. Az adatok 
és tudósítások, melyek az illető korból származnak, fölötte zava- 
rosak és bizalmunkra alig méltók ; de ha a műveltségére oly 

^ Radloff (Zeitschrift fúr Erdkundcy 6. köt. 305. I.) e szót kyrk 
= 40 és jüs züs-ből akarja származtatni, mely utóbbi a • hordat fogal- 
mát fejezi ki, szorosan véve azonban « egyszázat » jelent. De e mag^'ará- 
zatnak, úgy hiszszük, nincs jogosoltsága. 



ÁTTEKINTÉS. 1-^9 

büszke Európa a különfélekép elnevezett török törzsek és ágak 
összetartozását illetőleg még az alig elmúlt időben is a sötétben 
botorkált, méltányos dolog-e akkor görögök-, arabok-, frankok- 
és germánoktól elvárni, hogy azon távol fekvő kor embertelen 
lények gyanánt feltűnő pusztai lakosairól alaposabb ismeretek- 
kel bírtak legyen, mint mi, a földrajz- és etimológiában annyira 
előrehaladott XIX. század fiai ? Vájjon tehát a hunok, avarok, 
bolgárok, khazarok, besenyők és magyarok egyes néptörzsek, 
nemzetségek vagy ágak voltak-e, vagy pedig e nevek ép úgy 
mint Szeldsuk, Csagatai, Özbég stb. csupán személyneveknek 
tekintendők-e, melyek a vezérséggel megbízott harczosról át- 
származtak az őket követő seregekre, — szóval, hogj' milyen 
természetű lehetett e népek kölcsönös rokonságának viszonya 
és köteléke: arra nézve folyamodhatunk ugyan hypothesisek 
fölállításához, arra nézve lehetnek alapos sejtelmeink is, de 
egy positiv, a valóságot legalább megközelítő végeredményre 
alig fogunk juthatni. így áll a dolog az egyes nép- és törzs- 
nevek jelentéseivel is, melyeket a megfelelő szógyűjtemények- 
ben összeállítottunk, a nélkül, hogy az elnevezések okát adhat- 
tuk volna, mert csak néhányat, úgy mint khazar-t, bolgár-t és 
kabar-t sikerűit hasonlóan a jelenkori kirgiz-hez és kuramá- 
hoz etymologiai úton megmagyaráznunk, míg más idegenajkú 
krónikások által följegyzett és hanyag másolók által elrontott 
nevek jelentéséhez még nag^'on is sok szó fér. 

Beánk nézve, kik a magyarok eredetével foglalkozunk, a 
magyarok nevének származása és jelentése elsőrendű érdekkel 
bír, míg a többi névé csak másodsorban érdemli figyelmünket. 
A mi e szónak korát és azon kútforrásokat illeti, a melyekben 
az legelőször előfordul, azt látjuk, hogy egyfelől a magyar kró- 
nikákban, másfelől a még régibb keltű arab földrajzi munkák- 
ban találkozunk vele első ízben. A magyar krónikások közül . 
ANONYMi^s-ra utalunk, kinek moger-je szerintünk a már akkor is 
magyar-nok hangzott szónak rossz átírása, ép úgy mint a görög 
MoottYsp, egy utigur fejedelemnek a neve, kit Theophanesz sze- 



200 2l magyarok eredete. 

rint 528-ban választott e nép uralkodójává, szintén egy eredeti 
mtmgyar, magyar mellett szól, mert Anonymus, hasonlóan előd- 
jeihez, más tulajdonnevek hangalakján is csorbát ejtett és mi- 
vel a gy = dj magyar kettős mássalhangzó csak bajosan írható 
át görög vagy latin betűkkel. így vagyunk a későbbi króniká- 
sok ww^or-jával is, kik bizonyára magyar-t akartak írni, csak- 
hogy nem volt módjokban, de még a XII,, XIII. és XIV. szá- 
zadbeli egyéb okmányokban is következetesen g helyettesíti a 
gy hangot, p. o. Nagasu = Nagyaszú, Nagto = Nagytó, Gumul- 
cheus = Gyümölcsös, Garmat = Gyarmat stb. stb. * Moger, 
Mager vagy Mogor tehát nem tekinthető egyébnek, mint az 
eredeti Magyar hibás írásmódjának; ennélfogva minden ety- 
mologiai kombinácziót, mely az előbbi írásmódon alapszik, 
még HüNFALVY-ét ^ is, ki m^ger-i az észt-vogul mo = föld (1. 
finn maa) és a magyar gyer-ger = gyermek szavakból akarja 
magyarázni, helytelennek kell nyilvánítanunk. A magyarok 
részéről tehát nevöknek eredetére és jelentésére nézve fölvilá- 
gosítást nem nyerünk, s így kénytelenek vagyunk a keleti írók 
adataihoz fordulni, melyek annyival is fontosabbak reánk 
nézve, mert egy több századdal régibb kor bélyegét viselik ma- 
gokon. Legelőször Ibn Dasta és Ibn Fozlan y^t^f^ mazgar- 
jára bukkanunk, még pedig a X. század első tizedeiben, midőn 
a magyar honfoglalás úgyszólván csak készülőfélben volt. 
A legrégibb arab földrajzírók ez ykssue-jÁi az utánok követ- 
kező szerzők és leü'ók csekély eltérésekkel ismétlik, de semmi 
sem szól annyira e szó régi alakjának általunk ajánlott helyre- 
állítása mellett, mint az a körülmény, hogy a Derbendnameh-hajOL, 
mely Szemiz Girai Mohammed khán idejében, azaz a XVI. század 
vége felé készült, ® már az első Khalifák koráról való események- 



* V. ö. Thesauri linguae hungaricae ex epocha Arpadianorum, 
kiadta Jebney. Pest, 1854. 

* Magyarország ethnograjphiája, 403. 1. 

* V. ö. Derbendnamehf kiadta Mibza Kazem bey. Szt.-Pó térvár, 
1851. 6. lap. 



ÁTTEKINTÉS. 201 

nél, tehát már a VIII. században^ egy a Kaukázustól északkeletre 
fekvő Madsar >ljpuo nevű tartományról van szó, mely lakóiról 
van így elnevezve, söt még Nagj'- és Kis-Magyarország létezésé- 
ről is értesülünk a mondott könyvből, azon a helyen t. i., a hol 
X^s^ ^jl y ^^jökí^i^íl^ vagyis kis és nagy Madsar-nak kor- 
mányzójáról történik emlités. Vájjon e Kis- és Nagy-Magyar- 
országról szóló tudósítás a magyaroknak történetileg kimutat- 
ható két ágra való szakadására vonatkozik-e, mely ágak egyike 
nyugatnak tartott, másika pedig keletfelé, azaz a Kaukázuson 
túl Persia északi része felé vándoroltak, avagy rajta egyfelől az 
luralmelléki ősi hazát, másfelől a dunamelléki új hazát kell-e 
értenimk, azt egyelőre bajos volna eldönteni. Elég annyit tud- 
nunk, hogy e fölosztás a XIII. század vége felé ABULFEDÁ-nál 
és a középkor európai utazóinál is érvényre jut, Magyarország- 
ban pedig mindenha el volt terjedve és egy, az ősi hazáról szóló 
mondában még mai napság is a nép ajkán él. A keleti forrá- 
sokban azonban csak egyszerűen egy madsar nevű népről van 
szó, melyen nem a mai Magyarországot, hanem a középkori 
földrajzírók « Magna Hungária* -ját kell értenünk ; ez tűnik ki 
legalább azon országok egymásutánjából, a melyek társaságá- 
ban a « madsar » -ok tartománya meg van említve. Abilgazi 
p. o., ki erre vonatkozólag Easid-ed-din nyomában jár, a mesés 
Kipesák történetének elbeszélése közben a következőket mondja : 
^jjLxL 5 )^^ ; O^^'^ Lr;;^' ^y^ ^,^^yi ^is^. 
K^óy^} f^^, (^j^J^' = miután ő (t. i. Kipcsák) fölserdűlt, az 
oroszok, ulákok, madsarok és baskírok föllázadtak.;'' a 13^. 
lapon meg azt olvassuk, hogy Dsüdsi Urgends elfoglalása után 

a kipcsákok, oroszok, cserkeszek, bolgárok, madsarok és baskir- 
dok országainak meghódításához fogott; a 1 80. lapon végre oly 
tartományok vannak fölsorolva, melyekben madsarok, baskí- 
rok, oroszok, korolok ® ( Jj^) és nemiszek (németek) laknak. Az 

^ Edition Deemaisons, 19. l. 

" Azt gyanítják, hogy korel, korol-on a lengyel krol = királyt 



202 A MAGYABOK EREDETE. 

említett körülmények közt, minthogy a madsarok mindig a 
baskirok előtt foglalnak helyet, csak az a Magyarország forog- 
hat szóban, melyet Yule a XIV. század első felének térképében 
helyesen a Volga és Ural között a baskirok országától északra 
helyezett, oly vidékre tehát, melyen Easid-ed-din idejében a 
magyarok már nem laktak, mely vidék azonban a XIII. és XIV. 
század folyamában mint előbbi hazájok nevét megőrizte. Európa 
és Ázsia sok vidékén hasonló jelenséggel van dolgunk, a 
hol t. i. egyes tartományok nem mostani, hanem előbbi lakóik- 
ról vannak elnevezve. 

Kétséget sem szenved, hogy a madsar ethnikai és földrajzi 
név a mongolok megjelenése előtt, sőt azután is a Kaspi-tótól 
északkeletre fekvő országokban élénk emlékezetben volt és azon 
vidék török lakóinál különösen jó hangzással bírt. Valamint a 
szeldsukid seregből kivált oszmánok hősies magatartása és a 
nyugati népeken aratott diadalai Eözépázsia rokon nomád tör- 
zseinek az emlékezetéből még mai nap, tehát majdnem hat 
század után, sem haltak ki : ^ úgy a magyarok sikeres föllépése 
délnyugati Európában is élénken élhetett a baskirok, úzok és 
kanglik tudatában. « Magyar » volt, úgy látszik, ama kor jelszava, 
mert különben lehetetlen volna megmagyaráznunk, mikép jut- 
hatott e szó mint tulajdonnév a Dsengizidákhoz , kik közül 
Seibán fia, tehát a mongol világhódító dédunokája, köztudomás 
szerint a^^Mgjlaaíi' nevet viselte, *® a mi csak úgy történhetett, 
hogy fényes diadalok emléke fűződött e névhez. Ily értelemben 
és a szónak ily jelentésével megérthetjük a Kuma és Bruyma 

vagyis inkább királyságot kell értenünk, melyen a mongolok a Duna 
felé vezető dtj okban átvonultak. Magyarországot is néha ^oroZ-nak ne- 
vezik, mert a magyar nyelvben a király ugyanabból a szóból ered. 

" V. ö. Középázsiai útazásom-BX, 296. 1. 

**^ V. ö. Abuloazi, 182. 1. A török genealógia szerzője egy olyan 
Madsar nevű (királyfiról) fejedelemről is megemlékszik, ki Merkit tör- 
zséből származott. Ez adatjával azonban eltér legfontosabb kútforrá- 
sától, BAsiD-ED-DiN-tól, a miért is nem tulajdonítunk neki nagy fon- 
tosságot. 



ÁTTEKINTÉS. 203 

Összefolyásánál található romoknak «Mad3ar » nevét is^ mely a 
történetbúvároknak a legkülönbözöbo magyarázatokra szolgál- 
tatott alkalmat. A mig ugyanis Pallas, Güldenstadt és mások 
e romokat egy mohammedán temetkezési hely maradványainak 
tartják, addig mások, nevezetesen Klaproth, azokat egy Madsar 
nevű város omladékainak tekintik, a nélkül, hogy az egyik vagy 
másik fél idevágó tárgyalásaival a tulajdonképi talányt meg- 
fejtené. A mi az egykori « Madsar » mivoltát illeti, határozottan 
Pallas nézetében osztozunk, t. i. török-tatár nemzetiségű mosz- 
limok a pusztán épült oly nekropoliszát és az a mellett épült 
várost látjuk e romokban, a milyenek egyéb helyeken is létez- 
tek, p. o. az Aulia Ata, a Jaxartes középső folyásánál, mely 
Ahmed Jeszevi kirgiz szentnek földi maradványait tartalmazza 
és sok egyéb temetkezési hely (mezariik) a kirgizek és turko- 
mánok puszta területén. « Madsar » tehát eredetileg alkalmasint 
oly mauzóleum volt, mely az ott eltemetett Madsar nevű hösröl 
lett elnevezve. Hogy Madsar korábban, t. i. a mongolok becsa- 
pása előtt nem volt város, arról leginkább a Klaproth által 
fölemlített és a tatároknál még ma is dívó kirk-madsar elnevezés 
győzhet meg bennünket, mely « negyven madsar »-t jelent; már 
pedig tudvavaló, hogy a moszlim keleten e számot sűrűen alkal- 
mazták a tisztelet és bámulat tárgyainak megjelölésénél ; p. o. 
C6ihl-ten = negyven személy, kiket Mózes a moszlim monda sze- 
rint agyonütött és újra fölélesztett; csihl-dukhteran = negyven 
szűz, egy az Iszfahan és Siraz közti országúton fekvő szent sírnak 
a neve ; csihl-szutun = negyven oszlop, Perszepolisz romjainak 
a neve ; kirk-er = negyven férfi, egy a krími félszigeten fekvő 
vár ; kirk-vezir = negyven vezér ; kirk-kilisa = negyven tem- 
plom, Rumélia egy városa stb. stb. Kirk-madsar tehát nem jelent- 
het egyebet, mint negyven madsar-t vagy negyven hőst, helye- 
sebben azon helyet, hol ezek el vaniiak temetve ; egy hajdani 
várossal csak annyiban hozhatjuk e nevet kapcsolatba, a meny- 
nyiben egyes jámbor emberek e temetkezési hely közelében lak- 
hattak és a mennyiben ott bazárok és fürdők is léteztek, a mint 



í^04 A MAOYAROK EREDETE. 

ezt az ájtatos Özbég khán idejéből bizonyosan tudjuk, mert Ibn 
Batuta, ki 1334-ben látogatta meg Madsar-t, már fejlődő keres- 
kedelemről és előrehaladott moszlim kultúráról tesz említést, ^^ 

Szemben Elaproth nézetével, ki azt állítja, ^^ hogy Madsar 
= jjÜüiUe azaz kőből való, ó-tatár nyelven tehát kőből készült 
épületet jelent, sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy a szónak 
e magyarázata nem egyéb az orosz-német tudós más egyéb kér- 
désekben mutatott phantasztikus agyvelejének leleményénél, 
mert «Madsar» egy török-tatár nyelven, de egy ural- altáji nyel- 
ven sem, sőt az általunk ismert nyelvek egyikén sem jelent kő- 
épületet ; de (jU^l^ tas-dan sem használatos ebben a speciális 
jelentésben, mivel az oszmánoknál ft^^ kiar-gir, a csagatájok- 
nál tivi vagy íaw, a turkománoknál japi vagy jepü stb. van e 
fogalom jelölésére lefoglalva. A mi pedig Klaproth azon meg- 
jegyzését illeti, hogy Madsar néhány tatár szójárásban nagy 
négykerekű kocsit jelent, ez a jelentés csak aránylag újabb 
keltű lehet és alkalmasint abból a korból való, midőn a tatárok 
a krími fejedelmek vezetése alatt Magyarországba és Erdélybe 
betörvén, ott e kocsinemmel megismerkedtek és reá az ország- 
nak nevét alkalmazták, ép úgy mint az oszmánok még mai 
naps^ is a kocsinak egy nagyobb faját /foc«M-(kocsi) vagy /íí/ifor- 
{hintó)nak nevezik. 

Ha történeti adatok alapján a madsar vagy magyar szónak 
erkölcsi értékét könnyen tisztázhatjuk, még sokkal inkább 
érünk czélt annak szóbeli jelentésével, mert a magyar szóban 
érvényre jutott hangtani viszonyok legjobban magyarázzák e 
tulajdonnév nyelvi sajátságát. Mindenekelőtt azt kell meg- 
jegyeznünk, hogy a török-tatár és finn-ugor nyelvcsaládokon 
belül a gy = dj kettős mássalhangzó a legtöbb esetben egy 
megelőző j-nek, hébehóba egy g-nek felel meg, p. o. magy. 
gyűrű = tör. jüzük, magy. gyúr = tör. jour, magy. gyűlés = 



" Vaya(jc9 d'Ibn Batuta, T. II. 375—79. 
^^ lieUe in den Kaukázus. I. 421. 



ÁTTEKINTÉS. 205 

tör. jiilis stb. *^ Minthogy tehát e kettős mássalhangzó nem 
eredetig hanem már a nyelv egy későbbi alakulásának köszöni 
létét, bizonyossággal állíthatjuk, hogy e szó a nyelv legrégibb 
korszakában nem mo^^ar-nak, hanem ma/ar -nak hangzott. 
E tulajdonnévnek török alakja, t.i.7naiar legjobban szól e fölvéte- 
lünk helyessége mellett ; köztudomású dolog ugyanis, hogy a 
török f (= ds) majdnem kivétel nélkül egy eredetibb j-höl ke- 
letkezett, a mennyiben a legtöbb a kirgiz és nogáj dialektusban 
i-vel kezdődő tő a többi régibb török dialektusban j szókezdet- 
tel bír, p, o. jol-zol (út), jir-zir (hely), jig-zig (sírni) stb. stb. A tö- 
rök alak tehát a mondottak szerint megelőző majar-reL utal 
vissza. Ennyit elég tudnunk a magyar és ma£ar közti hangvi- 
szonyról. Mint minden esetben, hol tulajdonnevek jelentésének 
a megfejtésével van dolgunk, úgy ezen, már 528. Kr. u. előforduló 
tulajdonnév értelmezésével már nem oly könnyen bírunk zöld 
ágra vergődni. Az általunk fölállított hypothesis annyiban talán 
mégis több hitelre tarthat számot az elődeinkéinél, hogy ezeknél 
biztosabb alapon nyugszik, mert a hangtani viszonyhoz, melyből 
kiindúltimk, a legcsekélyebb kétség sem férhet. Már Kunik A. A. is 
hangsúlyozta értekezésében, ^* hogy nem lehet a puszta vélet- 
lennek tulajdonítani azon körülményt, hogy azon kornak na- 
gyon sok török népneve ar-ra végződik, úgymint : avar, bolgár, 
khazar, kabar és mazar. Ez ar, mely a törökben a jelentő 
mód jelen idejének egyes számú 3-ik személyét jelöli, egyszer- 
smind melléknévi és főnévi képző gyanánt szerepel (v. ö. jazar 
= az író, gelir = jövő) és annak helyén már kimutattuk, hogy 
az avar, khazar és kabar szavak ily módon könnyen értelmez- 
hetők. Véleményünk szerint a magyar vagy régibb alakjában 
majar szó is hasonló természetű képzés által jött létre, ameny- 

" A finn-ugor hangviszonyokra nézve, melyek j ós gy-XQ vonat- 
koznak, V. ö. BuDENz Magyar-ugor ösazehasonlitó szótár-ki a 177. lapon; 
j ós gy különben a magyaron belül is váltakoznak, p. o. jó-gyógy, gy ón- 
javon, jön-gyön (népies) stb. stb. 

** Op. ciL 728. 1. 



205 X MAGYAROK EREDETE. 

njdben /«a/ar-ban egy maj töalakot gyanítunk^ mely egy isme- 
retes hangváltozás folytán baj-nak a mellékalakja^ mely annyit 
jelent^ mint magas, hatalmas, fönséges, gazdag ; az emiitett tu- 
lajdonnév, melylyel, ha föltevésünk helyesnek bizonyul, a török 
bajar = fejedelem, hatalmas, azonos, tehát így volna fordí- 
tandó : uralkodó, hatalmas, " E tulajdonnév török nyelvi jel- 
leme tehát kétségbe nem vonható, és mi csak szóbeli jelen- 
tését hypothesis alakjában adjuk — a miért ugyanis a mondot- 
takból bátran lehet következtetni, hogy e sző egy oly török nép 
nevének tekintend/), mely a törökök által lakott nagy területnek 
mintegy legészakibb határőrségét képezte és Jinn-ugor elemekkel 
való egyesülése daczára, mint a török népcsaládnak egyik tagja 
lépett a világesemények színpadára. 

Ezzel rátértünk tanulmányunk voltaképi magvára és 
most kötelességünknek tartjuk az olvasónak lehetőleg érthetően 
számot adni azon okokról, melyek bennünket az imént említett 
hypothesis fölállítására bírtak. Vájjon a magyar, majar szó je- 
lentésében az illető nép politikai, harczias vagy nemzeti tekin- 
télyére való czélzás rejlik-e, vagy pedig e szó egy vezérnek a 
neve-e, mely az egész népre átszármazott, a mint ezt Szeldsuk-, 
Ozbég-, Nogáj- és Oszmánnál tapasztaltuk, azt egyhamar nem 
bírjuk eldönteni. A magyarokat török-tatár származású népnek ( 
tartjuk első sorban azért, mert azt hiszszük, hogj' az eddig tár- \ 
gyalt történeti adatok alapján ily fölvételre föl vagj'unk jogo- 
sítva. Ha meg is engedjük, hogy a byzanczi történetírók részé- 
ről használt To'>pxoí elnevezés általános és határozatlan termé- 
szetű, melyen esetleg talán más, a török-tatárokkal szorosabban 
rokon ural-altáji népeket is érthetünk, de az arab és persa szer- 



*^ Hogj' Moger azelőtt « fejedelem, vezér » értelemben volt haszmi- 
latos, arról a Hetu Moger név győzhet meg bennünket, mely hét vezéri 
vagy magyart jelent. A mongol név is hasonló etymologián alapszik, 
ScHMiuT (Sanang Setzen, 38. 1.) és Schott (Aelieste Nachrichten von 
Mongolén U7id Tatárén) legalább a mong = bátor, merész szóból szár- 
maztatják. 



ÁTTEKINTÉS. 20^ 

zök adataira vonatkozólag, kik az ethnikai viszonyokban na- 
gyobb tájékozottsággal bírtak és a magyarokat mégis lurkóknak 
nevezik, minden kétséget vissza kell utasítanunk. Ha a moszlim 
írók azon népek nemzetiségével, melyekkel utazásaik közben 
megismerkedni alkalmok volt, minden kritika nélkül bántak 
volna el, miért nem nevezték az általok kevesbbé ismert (jmI<Xj 
vagy {j^'^y^ (burtászokat), kikben némelyek a mordvinokat, 
mások ismét, mint Sbojev, ^^ a csu vasokat akarják fölismerni, 
szintén törököknek ? az egyes arab szerzők ugyanis következő- 
képen szólnak róluk: Al Belkhi szerint Jűuo jUlL ^jLmJ ^ 
^1 ^LmJ fjJJcyjJ ^ )y^^ c;)^ a* bolgárok nyelve hasonló 
a khazarok nyelvéhez, de a burtászok más nyelven beszélnek ; 
jAKUT-nál azt olvassuk : ^j^ (j*^ ^r" jj^ lt'^t? J^^ 
a burtászok nyelve a töröktől különbözik ; Kazvini meg azt 
állítja, hogy v::^LkJUI ^<s»'<vI yÁtuo y:Jjíi |^ nekik (t. i. a bur- 
tászoknak) oly nyel vök van, mely minden egyéb nyelvtől elüt.^' 
Nem tehető föl, hogy az imént idézett források épen a magya- 
rokról Ítéltek volna tévesen és, hogj' ez a nép, melynek diadal- 
mas föllépése délnyugati Európában semmi esetre sem kerülte 
el az egykorú iszlám világ figyelmét, épen az arab földrajzírók 
előtt ismeretlen lett volna. Másodszor vannak ethnikai és tár- 
sadalmi indító okok, melyek nemcsak, hogy a magyarok török- 
tatár eredete mellett szólnak, hanem egyszersmind a finn-ugor 
származást vitató ellenkező véleményt a kombinácziók köréből 
teljesen kirekesztik. Az ethnologia mai állásánál nem szükséges 
különösen kiemelnünk, hogy az ember ép úgy mint az állat és 
növény az anyaország bélyegét hordja magán, továbbá csak oly 
életmódot folytathat és csak oly foglalkozásra adhatja magát, a 
történetben csak azt a szerepet játszhatja, mely physikumával, 
t. i. azon talaj és éghajlat természetével, a melyen ésmely alatt 

** Sbojev : Izsljedovanija oh inorodzach TiazanaTcoji GuberniJ, 
Kazán, I. rész. 

*' Chwolson nyomán idézve az Izvjestija stb. stb. 67 — 76. lapjain 
közölt kivonatokból. 



208 



A MAGTÁROK EREDETE. 



született és fólserdült, teljes összhangzásban áll. Az erdők és 
hegyek zord lakója szellemi tulajdonságai által vagyis politikai 
és társadalmi tekintetben nem kevesbbé különbözik a paszta 
síkság fiától mint testalkatára nézve. A természet e soha 
sem változó törvényei szerint a végtelen kiterjedésű kopár pusz- 
tán lakó ember mindenkor kalandos hajlamai, harczias jelleme 
és zsákmányolásra való kedve által tűnt ki; a puszta nomádja 
mindig arra törekedett, hogy a vele szembeszálló ellenségei^ 
mely a sík területen semmi rejtekhelyre nem számíthatott, 
mennél könnyebb szerrel tönkre tehesse, a mit csak úgy érhe- 
tett el, ha már korán űzte a lótenyésztést és korán tett szert 
^^gy ügyességre a ló hátán. Csak így történhetett, hogy az ural- 
altáji pusztai lakók már az ó-korban xat' s^o/tqv harczias nép 
voltak, hogy byzancziak és germánok egyaránt rettegtek hadi 
erényeiktől, és hogy nyugati Ázsia iráni és sémi népeinek hadi 
zsoldjában állottak. Mai napság tehát már meglehetős bizonyos- 
sággal állíthatjuk, hogy a skythák, parthusok, hunok, avarok, 
bolgárok és khazarok, szóval mindazon nomádok, melyek a 
görög, római, byzanczi, középkori európai hadseregek, sőt még 
az arab sivatag beduinjai ellen is harczra szállottak, az ural- 
altáji nagy fajnak nem finn-ugor, hanem török-tatár ágához 
tartoztak. Ellenkező esetben a történeti hagyomány, bár mily 
gyérek és hiányosak is legyenek adatai, nem mulasztotta volna 
el az ugor ágat jobban az előtérbe tolni, mert a finn-ugor 
theoria legbuzgóbb hívének is meg kell engednie, hogy míg 
Klió azon harczias népek török-tatár eredetét oly számos bizonyí- 
tékkal támogatja, addig a finn-ugorokról csak nagyon szórványos 
és jelentéktelen följegyzéseket hagyott reánk. Méltán kérdezhet- 
jük, hogy a mondottak után akadhat-e még valaki, ki azt 
állítja, hogy a magyarok népe, mely a vitézségre hozzá ha- 
sonló besenyőkkel vívott nem egy harcz után azon kornak 
néptolongása között a Volgától egészen a Dunáig képes volt 
magának utat tömi, melynek egy új haza alapítása czéljából 
Pannónia tarkabarka népcsoportjait előbb le kellett győznie. 



ÁTTEKINTÉS. 5^09 

mely végre déli és nyugati rablóhadjáratai következtében az 
akkori Európa előtt félelem és remegés tárgya volt^ bogy ez a 
magyar nép a békeszerető^ halászat- és menyétvadászattal fog- 
lalkozó ugoroknak egy ágról szakadt édes testvére ? Meg nem 
foghatjuk^ mikép volt lehetséges szem elöl téveszteni, hogy az 
az államalkotó és harczias szellem, melynek a magyarok sike- 
reiket köszönhetik, mely fönmaradásukat az őket környező ide- 
gen népelemek közt biztosította, csak oly intézmények, erköl- 
csök és szokások kifolyása lehet, melyek egy kóbor életmódot 
folytató, állattenyésztő és a pusztán lakó társadalomban gyö- 
kereznek, nem pedig egy oly társadalomban, mely patriarkhális 
elzárkozottságában folyói és erdői határain belül megmaradván, 
soha egy nagyszabású, hősies világtörténeti tettre magát el nem 
szánta. 

Az ázsiai társadalom mely rétegeiből alakultak azon hatal- 
mas seregek, melyek történeti emlékezet óta mint a sajátképi 
világbírók és hódítók a nagy pohtikai átalakulások okozóivá 
lettek ? Beduinok, és nem a városokban lakó arabok segítették 
Mohammed'vallását három földrész fölötti diadalára ; mongolok 
és törökök, nem pedig tadsikok vagy persák közreműködésével 
alapították Dsengiz, Timur és Nadir óriási birodalmaikat. Ez 
ismeretes és kétségbe nem vont tényekből a múltra következ- 
tetvén, bátran azt mondhatjuk, hogy Árpád serege csak oly 
nomád elemekből állhatott, melyek hasonlóan a mai turkomá- 
nokhoz és kirgizekhez, már a társadalmi alkotmányukat éltető 
szellem által voltak képesítve azon föladatra, melyet oly fénye- 
sen megoldottak. A mint a szárazföld belsejében lakó emberből 
csak ritkán válik jó hajós, valamint a síkság lakója nem igen 
alkalmas a hegymászásra, ép oly kevéssé nőhette ki magát a 
finn-ugor származású ember sajátságos életmódjával harczossá 
és világhódítóvá. A történetben legalább nem lelünk ilyen 
saltus-t in natura, ép azért kellett a Pannóniát meghódító ma- 
gyarok zömének egy nomád török-tatár törzshöz tartoznia. 

Harmadszor : azon maradványok a magyarok kulturéletéböl, 

VÁXBÉBY : A magyarok eredete. ^ ^ 



910 A MAaTAROK EREDETE. 

melyek a végleges megtelepedés korából és a közvetlenül utána 
következő időből reánk jutottak, íélreismerhetlenűl a török-] 
tatár eredet nyomait viselik magokon. Azt tartjuk, bogy eddig-l 
elé sikerült bebizonyítanunk, bogy nemcsak a byzanczi és 
moszlim szerzőknél előforduló személyt, méltóságot vagy hiva- 
talt jelölő nevek vannak a törökség bélyegével ellátva, bogy 
nemcsak taktikájok, alkotmányuk és barczias szellemők által 
emlékeztetnek bennünket a történetben később föllépő turáni 
népekre, hanem azt is, bogy erkölcsi életök és szokásaik szá- 
mos mozzanata, daczára annak, bogy a nyugati keresztyén 
kultúra ezeket czéljaiboz képest erőszakosan átalakította és 
idomította, még sokáig megőrizte eredeti török-tatár jellemét, 
sőt azt még mai napság sem tagadhatja meg végleg. Ez ér- 
dekes jelenségnek van szánva könyvünk utolsó fejezete; de 
már most sem állhatjuk meg abbeli nézetünket kifejezni, hogy 
e kultur mozzanatok az ellenfél kritikájának erőlködéseivel 
szemben is az általunk védett theoriát teljesen igazolják, mely 
theoria csak azért nem örvendett eddig nagyobb keletnek, 
mert azok, kik eddig részben mellette kardoskodtak, a török 
nyelvészet és etbnologia terén sokkal csekélyebb tájékozott- 
sággal bírtak, semhogy a mai törökajkú nomádok életmód- 
járól kilencz század előtt élt rokonaik életmódjára nézve kö- 
vetkeztetéseket vonhattak volna, és mert az ellenfél kritikusai 
oly fegyverekkel jelentek meg a tudományos vita terén, melyek- 
nek anyagát hiányos vizsgálat folytán félreismerték és melyek- 
nek hasznavehetőségét a kellőnél túlbecsülték. Az olvasó csak- 
hamar meg fogja érteni, hogy az utóbbi alatt a magyar nyelv 
mai állapotára való hivatkozást értjük, melynek segítségével 
szokták volt egy füst alatt a magyarok nemzetiségkérdését is 
eldönteni. Tanulmányunk első részének, mely a történeti ér- 
vekkel foglalkozik, immár végére jártunk és így áttérhetünk 
a másodikra^ mely a nyelv tanúságát tárgyalja. 



/ / 



A NYELV TANÚSÁGA. 



14 



A NYELV MINT OSZTÁLYOZÁSI 

ESZKÖZ. 



A NYELVRE, mint az ethnographia osztályozási eszközére vo- 
natkozólag, a következőket jegyzi meg a Magyarország 
Ethnographiájának ^ tudós szerzője : oA nyelv tehát a nemzet- 
nek lelke; a nyelv történetei a nemzet lelkének történetei. 
A nyelv egyszersmind a nemzet hovatartozását, rokonságát, 
tehát más nemzetek közti helyét mutatja meg csalhatatlanul. 
A testi tulajdonságok csak az egyes embert jellemezhetik mint 
állatot, de már az embert mint ^Uati falkát sem jellemezhetik 
jól, mert testre nagj^on különböző emberek tartozhatnak egy 
nemzethez, minthogy annak lelke, a nyelv, az ő leikök is, s 
annak erkölcsi és társadalmi sajátságai, melyek a nyelvvel jár- 
nak, s melyek a nemzetet az állati falkától megkülönböztetik, 
az ö tulajdonaik is». — Ha közelebbről szemügyre veszszük ez 
állítást, úgy találjuk, hogy ezt sok oldalról megtámadták, az 
ethnographia terén ismeretes tekintélyek megczáfolták, s hogy 
a tényállás behatóbb vizsgálata után valóban nem is lehet a 
népek régi múltjára czélzó kutatásainkban axióma gyanánt 
felállítani. Az ellenkező nézetüek iskolájából mindenek előtt 
PESCHEL-nek sokat nyomó szavait akarjuk idézni, a ki Völker- 
kundejÁhsin ^ következőleg nyilatkozik: «Hogj' a sokféle jelen- 

» 221. lap. 
* 133. lap. 



914 A MAOYABOK EREDETE. 

ségeket az emberi nem körén belül elkülönítsük és csopor- 
tokba oszszuk, szükségünk volna állandó^ tartós jegyekre. — 
Ha tehát a nyelvek folytonosan változnak, nem csak bizonyos 
hangcsoport értelme változik el a lehető legrövidebb idő alatt, 
hanem maga a nyelvalkat is mássá lehet és igy nagyon alászáll 
azon reményünk, hogy a nyelv az osztályozás eszközéül szol- 
gálhatna. Hiszen tudjuk, hogy Francziaország lakói a római 
uralom előtt a kelta nyelvet beszélték, de ezt új -latinnal cserél- 
ték föl ; Németország lakosai az Elbetől keletre, mintegy évez- 
reddel ezelőtt szláv családhoz tartoztak ; megfordítva : Iszland 
és Norvégia lakói még nyolcz századdal előbb is egy és ugyan- 
azon nyelvet beszélték. Iszlandban csaknem változatlanul 
megmaradt, Norvégiában a dán nyelv fejlődött belőle, stb.i 
Hasonló nézetben vannak mostanában az etimológia csaknem 
összes búvárai, s hogy megmutassuk, hogy a természettudósok 
hogyan fogják föl e kérdést physikai álláspontról : AoASSiz-nak 
egy erre vonatkozó nyilatkozatát idézzük, a ki Gliddon és Nőtt 
Indigenous Races czímű művéhez írt előszavában a következő- 
ket mondja:^ « Ha megfigyeljük a térképen a medvék, macskák, 
üresszarvú kérődzők, tyúkneműek, lúdfélék s egyéb családok 
geographiai eloszlását, azt találjuk, — összhangzásban egy, az 
emberi nyelvre alkalmazott philologiai evidentiával — hogy 
Kamcsatka medvéinek mormogása a Tibet, Keletindia, Szunda- 
szigetek, Nepál, Szyria, Európa, Szibéria, az Egyesült-Államok, 
a Kocky Mountains és az Andesck mormogó medvéjével közeli 
rokon, sőt egy és ugyanaz ; daczára, hogy mindezen medvéket 
külön fajhoz tartozóknak tekintik, hangjokat épen oly kevéssé 
kölcsönözhették egymástól, mint a különböző emberi fajok. 
Ugyanezt lehet mondani az európai, ázsiai, afrikai s amerikai 
macskák morgásáról és nyávogásáról s a bivalyok bőgéséről, 
melyeknek fajai csaknem az egész földön el vannak terjedve. 
Ugyanez áll a tyúkok kodácsolásáról, a réczék sápogásáról, 

• Ch. L. Brace: The Races of ihe old World, London 1863. 3. L 



A NYELV MINT OSZTÁLYOZÁSI ESZKÖZ. ^15 

valamint a rigók énekéről is, melyek mindnyájan az ö vidám 
és harmonicus nótáikat tiszta és független beszélési módon 
hangoztatják, a nélkül, hogy egymástól örökölték, vagy eltia- 
núlták volna. 

E tényeket meg kellene fontolniok a philologusoknak, 
át kellene látniok, hogy azon állatok, melyek az intonatio 
ily szorosan rokon systemáját nyilvánítják, mennyire el van- 
nak választva egymástól; és ha szándékosan vakok nem akar- 
nának lenni a természetben jelentkező analógia intése iránt, 
akkor magoknak kellene kérdésül felállítani a nyelvészeti evi- 
dentia biztosságát a genetikai származtatásnál. » 

Valóban el kell ismernünk, hogy a mennyire terjed ide 
vonatkozó tapasztalatunk négy világrészben levő népterűle- 
ten, a meglevő példákból mindinkább és inkább meg kell győ- 
ződnünk arról, hogy gyakran mily csalfa természetű és mennyire 
nem biztos a nyelvhasonlóság a népek eredetének kérdésében. 
Szembetűnő azon afrikai benszülöttek száma, melyek Ameri- 
kába vitetvén, ma angolul és spanyolul beszélnek, míg az előbbi 
világrésznek egész északi és északkeleti részén az arábiai fél- 
sziget nyelve van elterjedve, mely nyelv ott 1300 előtt még 
alig volt ismeretes. Spanyol-, Franczia-, Angol- és északi Olasz- 
ország népei ma olyan nyelvet beszélnek, mely eldődeik előtt 
teljesen ismeretlen volt ; ugyan ez az eset áll egész keleti Német- 
országra, hol még néhány századdal előbb szláv nyelvet beszélő 
lakosok voltak, de ma már csaknem egészen germanizálva 
vannak. 

Magyarországban, déli Oroszországban s az európai és 
ázsiai Törökbirodalomban nem kevesbbé különös átalakulást 
idézett elő a nyelv-vegyülék. Eg}'es, a sors által kegyelt harczias 
hordák, részint saját nyelvöket erőszakolták az általok legyőzött 
népekre, mint ezt Anatóliában látjuk, részint — mint urak és 
hódítók — a meghódított és uraló nép nyelvét fogadták el, 
mint a bolgárok, e részben elszlávosodott ural-altáji nép pél- 
dája mutatja. A Fekete-tenger és Kaspí-tó északi részén, a Búg^ 



^16 A MAGYAROK EREDETE. 

Prúth, Dnjeper, Dnjeszter és Volga alsó folyásánál, hol ma a 
szláv elem az uralkodó, régebben török nyelvű nomádok laktak 
t. i. khazárok, besenyők és kunok, kik azon vidékekről csaknem 
nyomtalanul eltűntek ; és nem lehet valami nagyon feltűnő, ha 
a mai oroszokat a török, finn-ugor, skandinávi és szláv elemek 
szoros vegyülékének gyanítjuk. Fersia északi részében a török 
népek áramlása sok iráni törzsre rányomta a török nyelv bé- 
lyegét, ép így a déli partvidék lakóinak nyelvét erős arab- 
vegyület érte; míg a tulaj donképi persa nép saját nyelvét 
annyira megváltoztatta, hogj' ma többé nincs olyan iráni, a 
ki a zendet és pazendet, ez ország két régi nyelvét megér- 
tené ; ép oly kevéssé igazodnának el Hindosztán mai lakói a 
szanszkritban commentár nélkül. Közép-Ázsiának ethnikai 
eleme saját nemzeti eredetének minden sajátságából annyira 
ki van vetkőztetve, hogy bámulatos zűr-zavarrá változott. — 
Fölhasított, ferde szemű, lapos orrú, tompa állú emberek a 
valódi mongol-mandsú faj vérrokonságú képviselői, persaúl, 
tnég pedig Keleti-Khoraszan persa nyelvén beszélnek ; míg a 
Jaxartes mellékének fekete hajú és gazdag szakállú, karcsú test- 
alkatú, keskeny és hosszú arczú lakosai a tiszta iráni typust 
képviselik, csakhogy csupán törökül beszélnek és a Szamarkand 
hegyeiben lakó galtsa-kon kívül, iráni származásukat régen 
elfeledték. Hasonló természetűek észrevételeink keleti Turkesz- 
tánra nézve, melynek benlakói az árja eredet leghívebb bélye- 
gét viselik magokon és évszázadok óta törökül beszélnek, sőt a 
kultúrája miatt legi'égibb idő óta ismert török népen, t. i. a 
uiguron is ezen ó-iráni néppel való erős vegyülés mutatkozik. 
A nemzeti átalakulás szabálya alól a szorosan conservativ 
khinai társadalom sem vonhatta ki magát, a mennyiben mandsu 
hódítóit magába olvasztotta, a kiktől legfölebb hajfonat-szoká- 
sát kölcsönözte, a melyért jutalmul a khinai nyelvet adta 
nekik. 

Azt hiszem, nem nehéz meggj'öződni arról, hogy sokkal 
nagyobb az olyan kultúrnépek száma, melyek történeti fejlő- 



A NYELV MINT OSZTÁLYOZÁSI ESZKÖZ. 217 

désök folyamában nyelvöket vagy egészen megváltoztatták, 
vagy idegen szókincscsel gazdagították, mint az olyanok száma, 
melyek históriai bizonyossággal kimutatható régi nemzeti nyel- 
vók használatához hívek maradtak. Az erre vonatkozó kuta- 
tásainkban azon, minden tekintetben bizarrnak látszó ered- 
ményhez fogunk jutni, hogy stabilis életmód fölvétele mellett, 
valamely, előbb nomád népnek épen úgy egész erkölcsi élete, 
mint nyelve legtöbb esetben ki volt téve a külső befolyások 
által okozott elváltozásnak ; ez oly eset, melyet a már régóta 
letelepült népeknél, bármily csekély legyen is számuk, már 
nem lehet oly könnyen fölvenni. A nomád nép társadalmát 
nem a makacsság, hanem lakóhelyének nem állandó volta, 
vagyis az örökös ide-odavándorlás, az idegen elemekkel való 
hosszasabb és intensivebb érintkezéstől inkább visszatartja, 
mint a letelepült és földmívelö népet, melynek nyelve az idegen 
kultúra befolyása által lassú változásnak, esetleg egész átala- 
kulásnak van alávetve. E körülményt legjobban bizonyítja 
egyfelől oly sok mai kultur-nép nyelvének elegyedett volta, 
másfelől számos nomád nép nyelvének változatlansága és 
conservativ jelleme. így például a törökök, mint megtestesült 
nomádok — csekély, jelentéktelen töredék kivételével, melyről 
alább lesz szó — nyelvök alaktanát és szó-kincsét oly kevéssé 
változtatták meg, hogy — daczára az általok elfoglalt egész 
terület óriási kiterjedésének a Thien-Shantól Adriáig és a Lé- 
nától Szyriáig — az egyes csoportokat nem testvér-nyelvekül, 
hanem dialektusokúi, még pedig egy közös nyelvnek (idioma) 
egymástól kevéssé eltérő dialektusaiul lehet tekinteni. Azt 
találjuk továbbá, hogy az egyes török törzsek azon mértékben, 
a melyben stabilis életmódot folytattak, nyelvöket idegen 
szókincscsel gazdagították, a mennyiben pl. a 400 éves oszmán 
nyelvemlékek még nem mutatják föl azon számtalan arab-persa 
szavakat, melyekkel ma bővölködik. Távolabbi bizonyságul 
szolgálnak e fölvéteke a Paropamisus hegységben élő hezare-k, 
11 Dsengiz által hátrahagj'ott mongol harczosok egy csapata, a 



218 A MAOTABOE EREDETE. 

kik Babér koráig még a mongol nyelvet beszélték, de ma azon 
jelentéktelen töredék kivételével, mely Heratnak kevesbbé 
hozzáférhető hegyei közt él mint szénégető, már egészen iráni- 
zálva vannak. De nemcsak a török, hanem a persa nyelv terén 
is hasonlót vehetünk észre, ha a Murgab melléki nomád dsem- 
sidiket tekintjük, a kiknek dialectusa — Heratnak, a kultúra 
e régi gyúpontjának közvetlen közelsége mellett is — alaktaná- 
ban és szó-kincsében valódibb iráni, mint Khoraszán nyelve, és 
ez csupán azért van, mert a dsemsidik úgy szólván az egyetlen 
iráni származású nomádok. 

Ha tehát, mint az előre bocsátottakból kitűnik, eléggé be 
van bizonyítva, hogy a nyelv változékonysága, t. i. a primitiv 
stádiumból az előbbre haladott kultúra stádiumába lépő ember- 
nél, inkább állandó szabályul, mint kivételül tekinthető : való- 
ban nem kell csodálkoznunk, ha nem csupán a physiologusok, 
hanem az újkornak elismert nyelvbúvárai * is minden habozás 
nélkül azon véleményöknek adnak kifejezést, — hogy a nyelv 
magában az emberek osztályozási kérdésében csak egy egyes 

* így Bawlinson erre vonatkozólag Sistanról irt értekezése végén 
igy szól (Journal of the Boy. Qeogr. Society. 43. köt. 291. lap) : Mégis 
e körülmény (hogy tudniillik a mongol hezarék persául beszélnek) igen 
bonyolult és legkiválóbb érdeke azon figyelmeztetésben rejlik, melyet az 
ethnographusoknak tesz, hogy a nyelvnek ne tulajdonítsanak nagyobb 
jelentőséget, mint azon elemek egyikének, melyek valamely törzs va^^y 
nép ethnikai viszonyának megállapítására szolgálnak. — Hasonlóan 
Oppert is ily czimú munkája Le peuple et la langue des Médes 3. lap- 
ján, hol a Scythes kifejezés Médes általi helyettesítéséről van szó, kö- 
vetkezőleg nyilatkozik : «Azon időben (1852) osztottam az akkoriban a 
tudós világban, különösen pedig az összehasonlító nyelvészet képviselői- 
nél elterjedt azon nézetet, hogy tudniillik : a nyelv mindenkor a faj kri- 
tériuma, és hogy a nemzetek általában vagy indo -európaiak, vagy sémiek 
vagy turániak. Ez idŐ óta a nyelvészet haladása nyilvánvalóvá tette 
ez elmélet helytelenségét, és én egyike voltam az elpőknek, ki elő- 
adásaim kezdetén tett nyilatkozataimban kiemeltem, hogy a nyelv va- 
lamely nemzet ethnographiai viszonyaiban csak egy elemet képvisel, a 
úélkül, hogy egyszersmind azon faj kérdését is eldöntené, melyhez a 
népnek tartoznia kell. 



A NYELV MINT OSZTÁLYOZÁSI ESZKÖZ. ^^^ 

mozzanat gyanánt tekintendő^ — s hogy mi ennél fogra nem 
vagyunk feljogosítva valamely nép inai nyelvének tanúságából 
annak őskora avagy nemzeti eredetére következtetni ! És ezen- 
túl megütközhetik-e valaki azon, ha ez alaptételből kiindulva, 
a mai magyar nyelv csak kis részben finn-ugor jellemében nem 
találunk kielégítő bizonyítékot e népnek finn-ugor nemzetiségű 
eredetére nézve ? Véleményem szerint a nyelv — a mint e fölött 
egy előbbi munkámban * már nyilatkoztam — minden tekintet- 
ben nagyon fontos tényező valamely nép történelmi phasisainak 
nyomozásában ; a nyelv az, mely kétségkívül a nemzeti egyéni- 
ség fogalmával legszorosabb összefüggésben áll, a nyelv mutatja 
meg mindenkor a nemzeti viszony nemét és fokát idegen népele- 
mekhez, a nyelv szolgáltatja úgy szólván a legjobb tanúságot 
bizonyos útra nézve, melyen valamely nép történelmi pályáján 
haladt; de a nyelv semmi esetre nem mondható azon tükörnek, 
melyből a nemzeti élet legkorábbi kezdetét megláthatnék; 
szóval : a nyelv nem az a fáklya, a melynek fénye egymatja 
képes volna valamely nép származási történetének homályát 
eloszlatni. 

Ha ez így van, lehet-e rossz néven venni tőlünk, ha mi a 
mondottak alapján és tekintettel a történelem felsorolt bizo- 
nyítékaira, a magyarokat eredetökre nézve nem tekintjük finn- 
ugor népnek? — Ezt annál kevesbbé tehetjük, mert mi a 
mai magyar nyelvben távolról sem ismerjük el azt a szoros- 
nak nevezett finn-ugor jellemet, melyet annak a philologusok 
több mint egy század óta tulajdonítanak, a mennyiben e kér- 
dés beható vizsgálata után az e téren működött elődeink 
ítéletétől meglehetősen eltérő eredményhez jutottunk. Egy, már 
oly mélyen meggy ökeredzett nézet elleni küzdelem nehézsége 
teljes tudatában, nem riadunk vissza a jelentékeny tekintélyek 
nevezetes száma ellen indítandó harcztól és mind a két nyelv 

* Lásd : Die primitive Kuliur dea itbrko- tartar Uchen Volkes, (í — 
11. lap. 



^^0 A MAGYAROK EREDETE. 

anyagának beható vizsgálata által gyűjtött érveinknek táma- 
dásra bocsátásától. A tudomány eddigelé a magyarok nyelvét az 
ural-altáji nyelvek finn-ugor, azaz észak-nyugoti csoportjához 
sorozta, ellentétéül a török -tatár, vagyis a délnyugoti csoport- 
nak, és a mennyiben ezt tette, föl volt állítva a tétel, hogy a 
magyar nép épen úgy nyelvi, mint physikai tekintetben azon 
emberfaj kiegészítő részetil tekintendő, mely a történelem előtti 
idők valamelyik, sűrű homályba takart szakában a déli és 
délkeleti testvér-népek közös törzsétől elszakadt és észak lak- 
hatatlan régióira szoríttatott. Mindenek előtt azt kérdezzük, — 
hogy mi alapon nyugszik ez az osztályozás? hogy e nézet való- 
ban olyan tudományos nyilvánvalóság kifolyása, melyet ma 
már többé nem szabad volna s nem lehetne megingatni és így 
megdönthetetlen igazságnak kellene tartani ? Azt hiszszük, hogy 
erre határozott nemmel felelhetünk és pedig a következő okok- 
nál fogva. 

Először a tekintetbe veendő két nyelvcsoportnak, t. i. a 
török-tatái' és finn-ugor nyelvek organicus mivoltának egyen- 
lőtlensége az, a mi a rendszeres összehasonlítást egy harma- 
dik tárgy gyal jelentékenyen megnehezíti, sőt sok esetben két- 
ségessé teszi. Ugyanis eléggé ismeretes, a mit már kiemeltünk, 
— hogy míg a török-tatár nyelvcsoportnak egymástól annyira 
elkülönítve létező részei is, a közösségnek alaktanban és nyelv- 
kincsben erősen kidomborodott vonása által tűnnek ki, addig 
a finn-ugor ágnak nyelvei távolról sincsenek határozott egység 
által megjelölve, — s hogy továbbá, eltekintve azon hangtani, 
grammatikai és szótári különbségtől, mely a szuómikat, észteket, 
karjalanokat, vépszeket és líveket egymástól elválasztja, mind 
ezek ismét az ugorok egyes ágaitól, t. i. a zűrjének-, votjákok, 
osztjákok, cseremiszek, mordvinok és voguloktól szembetűnőbb 
módon különböznek, mint egymás közt egyfelől a jakutok, 
koibalok, altaiak és uigurok, másfelől a közép-ázsiaiak, tm^ko- 
mánok és nyugoti törökök. Ilyen egyenlőtlen organicus minőség 
mellett mindig nehéz lesz az egyeztetendő harmadik tárgynak. 



A NYELV MINT OSZTÁLYOZÁSI ESZKÖZ. -21 

1 i. a magyaxnak, a hozzá hangtani és grammatikai rokonság 
alapján illő helyet kijelölni a finn-ugor csoportban, mig más- 
felől a törökhöz való közeledési fokozata mindig könyebben meg- 
határozható. Ha veszszük például a magy. száll tőszótagot, azt 
találjuk, hogy Budenz ^ ezt a finn aaa (venire) észt 8ü (valahova 
jutni), mordvin saje (jönni), cseremisz éu (pervenire), votj. áot 
(adni), zűrjén set (adni) és ostják aogopt (fizetni) szavakkal 
egyeztetvén, az illető rokonsági fokozatot távolról sem tette oly 
beláthatóvá, mintha a magyar száll szót a török-tatár sal (kivetni, 
letenni, mozdítani stb.)-val állította volna szembe, a mely 
tŐBzótag az egész török nyelv-terűleten változatlanul megmaradt. 
Éb a mi a száll gyökről áll, azt más példák végtelen számára is 
lehet alkalmazni; mert mindenütt észre fogjuk venni, hogy 
mily bizonytalanul és ingatagon alakulnak a magyar és finn- 
ugor nyelvek között felállított párhuzamok épen a mondott 
különbözőség következtében, és ebben rejUk aimak is fő oka, 
hogy a magyar nyelv finn-ugor jellemének leghevesebb védel- 
mezői még nem adhattak határozott ítéletet a magyar nyelvnek 
az ugor család egyes tagjaihoz való szorosabb csatlakozását 
illetőleg ; mert míg a szókincs és alaktan egyes részei közeli 
rokonokúi mutatkoznak a vogulhoz és ostjákhoz, addig a benső 
rokonság más oldalú fokozatát a legészakabbra lakó lappok 
nyelvével, alig lehet tagadnunk. Ez oly körülmény, melyen 
még jobban megütközünk, ha megfontoljuk, hogy az osztályozás 
kérdése a finn-ugor nyelvek terén még koránt sincs megoldva, 
a mint ezt a Budenz és Donner közt folyó polémiából láthatjuk.'' 
Másodszor a magyar nyelvnek az ugor csoportba sorozását 
már azért is megtámadhatónak tartjuk, mert ilyen eljárásnál a 
két összehasonlítandó fő csoport lényege nem volt és nem is 

' Magyar-ugor öaszehasonlitó szótár, 272. lap. 

' V. ö. Die gegenseitige Verwandtschaft der finniach-ugrUcheu 
Sprachen von O. Donner. (Lenyomat az Acta, Soc. Scient Fennicae. 
XI. k.) Helsingfors 1879 — és Budenz a Nyelvi udonuiniji Közlemények 
XVI., első füzetében. 



222 A MAGTÁROK EREDETE. 

lehetett méltatva olyan mértékben, a minőben e kérdés fontos- 
sága követelné. Bár a nyelvtudomány napjainkig mindkét téren 
sok és fontos dolgot derített föl, a phílologusok és missionáriu- 
sok munkássága által a finn-ugor csoportnak már meglehetős 
ismeretéhez jutottunk, vannak grammatikáink, szótáraink és 
olvasmányaink bőségesen ; de a török nyelv tanulmányozásában 
nem vagyunk még ennyire előre haladva, s nevszerint rejtve 
van még a kirgizek, kara-kirgizek, baskirok és egyéb nomádok 
tájnyelveinek alaktana és szókincse és még sok egyéb, a mik 
arra vannak hívatva, hogy összehasonlító nyelvtanúlmánya- 
inkban jelentékeny hézagot pótoljanak. Az évszázadok óta 
mivelt oszmán nyelv a mi ide tartozó működésünkre csekély 
fontoságú, erre vonatkozó fáradozásainknak valódi kincsbá- 
nyája pedig — a mi, én szerintem, a Közép-Ázsia északi és 
északkeleti részén levő törökség — dr. Badloff V. Ilminszki 
és BuDAOov nagybecsű működései daczára sem tekinthető telje- 
sen föltárt gyanánt. Ez kevesbbé tartozik az alaktanra, mint a 
szókincsre ; és mielőtt az utóbbi teljesen összegyűjtve és meg- 
rostálva nem áll előttünk, mielőtt az egyes szavak fő- és mel- 
lék-jelentését tökéletesen nem ismerjük: semmi esetre sem 
vagyunk felfogosítva, hogy végleges ítélelet mondjunk, olyan 
ítéletet, a melynek csak az egész anyag áttekintésén lehet és 
kell alapulnia. 

Harmadszor, nem kellene elfelednünk, hogy épen az utóbb 
említett esetben, kutatásaink eredménye a sok tekintetben kér- 
déses etymologia által levén megvilágosítva, mindig az ellen- 
séges kritika támadásainak lesz kitéve — , s hogy az emberi 
ismeret egy terén sem lehet több kétséget támasztani, mint 
épen az etymologiában. Cürtiüs a Grundzüge der grieclii- 
schen Etymologie czímű munkája bevezetésében ezt írja : «Az 
emberi kutató tehetségnek mindenütt csak annyi van megen- 
gedve, hogj' bizonyos pontig haladhasson. Az első lét, a tulaj - 
donképeni eredete annak, a mit az gazdag változatosságban 
lát maga előtt, a mit képes elkülöníteni, rendezni és későbbi 



A NYELV MINT OSZTÁLYOZÁSI ESZKÖZ. ^-^ 

folyamatában felfogni : az rejtve van előtte. Azt csak többé- 
kevesbbé valószínű hypothesisekkel közelíti meg, melyek — 
bár oly nélkülözhetetlenek a tudományokhoz — nem a szigorú 
vizsgálódás korlátai között levén alkotva, épen ezért hamar ve- 
zetnek könnyelmű con8equentiákhoz.» Nyiltan bevalljuk, hogy 
ily őszinte önismeret az ural-altáji nyelvek etymologiai búvár- 
lataiban annál inkább helyén van, mert az itteni összehason- 
lítandó anyag, egész mostanáig nyersen és miveletlenűl levő 
formájában, a kutatónak használati kedvét sokkal inkább ingerli 
és ösztönzi, de jobban is kiteszi a ballépés veszélyének, mint pl. 
az indo-germán nyelvek terén, a hol a legszorgalmasabb és leg- 
tehetségesebb munkások már hosszá idő óta fáradoznak^ a hol 
napjainkig már oly sok intőjelet tűztek ki s a hol, mindezt 
figyelmen kívül hagyva, oly gyakran botlottak és oly nagyon 
hibáztak s végre a hol — csak egy példát hozunk föl — egy 
PoTT-nak theoriáit, melyek előbb nagy tekintélynek örvendeztek, 
ma már sokan kinevetik ! Szememre hányhatnák, hogy ennyire 
elfajult skepticismussal saját nézetem alól is kirántom a szilárd 
alapot, és saját törekvésemet már előre kétesnek bélyegzem. 
Én azt hiszem, hogy a tisztán tudományos lelkesültségnek nem 
lehet kárára, ha nem engedjük túlsúlyra jutni az önfejűséget 
és saját esalhatatlanságunk hitét; és, hogy nem lehet hibánkul 
felróvni, ha mi — azon veszélyekre, azon sok szirtre és gázlóra 
való tekintettel, melyek az ural-altáji nyelvek vizeit jellemzik — 
az eddigelé napfényre hozott eredményeket nem tekintjük még 
sziklához hasonló megdönthetetlen princípiumoknak és az 
utóbbiak alapján épült ethnikai osztályozásokat még nem fo- 
gadjuk el föltétlenül. 



11. 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 



EZ a mi nézetünk általánosságban a magyar és finn-ugor 
hasonlító nyelvészet mai állására vonatkozólag. De, mi- 
vel speciális tanulmányt írunk a magyar nép eredetéről, azért e 
rokonsági viszonynak tüzetesebb kutatása parancsolólag lép 
elénk vagyis az ide vonatkozó nyomozások lehető legkisebb 
részleteibe is be kell bocsátkoznunk, hogy láthassuk : vájjon az 
említett analógia, az illető nyelvek mely részeire és azokon 
mennyire terjed, — mert csak így lehetséges az olvasónak a 
teljes kép áttekintését megadni, és őt az egyes hasonlósági vo- 
nások bizonyító képességéről meggyőzni. — E végből az illető 
nyelvek hangtani, grammatikai és szótári viszonyait rövid vizs- 
gálat alá veszszük és — a nélkül, hogy e három résznek többé 
vagy kevesbbé érvényes bizon3rítékait itt tárgyalnánk, azonnal 
az elsőnek előadásába kezdünk. 

a) A hangtani viszony. 

BüDENz J. — a ki kétségtelenül legnagyobb tekintély a 
finn-ugor nyelvek terén — eddigi munkáiban ^ a következő 
alphabetet állította föl, mely a magyar és török hangok hozzá- 
adásával következő módon alakúi : 



* Lásd többi közt Ugriache SprcLchatudicn. Dr. Budenz JózsEF-toL 
Pest 1869. 3. lap. 



HANGTAN^ ALAK- É8 BZÓEINC8. 



225 



fihn-ugor 

magyar 

tŐTok 

finn-ugCT 

magyar 

török 



aáe iio ö u, ü;kg7x fi;éc 

a á eéiioóööu^ü;kg ;cbcz 

aa*e iioö uü;kg — kh — n;ctz 

jzsz;tdSBznpbfym 



finn-ugor 
magyar ... 
iörök 



dB dz s ZB ; t d — bz z n p b f v 

z — 8j; td — B z np b fv 

X ; n r 

— ; ny ly 



m 
m 



r 

r 
r 



1 

1 — 

1 — 



n 



f 

ty 
í 



gy 



Habár rendBzereB és szigorúan tudományos összehasonlitáB 
a fönnebbi nyelvcsoportok hangviszonyai között, ismereteink 
mai álláspontján még nem egészen eszközölhető — a mi egyéb- 
iránt e nem specialiter nyelvészeti munkában nem is volna 
helyén — ; mégsem fogj a elkerülni a felületesen vizsgáló figyel- 
mét sem, hogy a magyar nyelv hangjainak viszonya néhány 
pontban a finn-ugor nyelvekéhez közeledik, míg a török, a mi 
a hangtani különbséget illeti, mindkettőtől bizonyos mértékben 
elkülönített állást foglal el. S ezt nem annyira a vocálisokra, 
mint inkább a consonansokra lehet alkalmazni, mely utóbbiak 
közül a jésitett hangok, t. i. n == ny, 1= ly, f ~ ty és d= gy 
a törökben — ha a koibal-karagasz és jakut nyelvjárást nem 
tekintjük — csaknem egészen hiányzanak ; míg. a magyarban 
és a finn-ugorban jelentékeny hatáskörük van. Még praegnan- 
sabb ilyen viszony van a v, n, r és Z mássalhangzókijál, melyek 
közül a labiális/ és v kezdő hangokúi az összes török nyelvek 
terén — csak a keleti turkesztáni, a karagasz és az oszmánli- 
ban fordul elő a kezdő n a koibal — karagasz kivételével, 
legfölebb kétszer-háromszor ; az í és r pedig, a keleti kirgiz 
kivételével, kezdőhangokúi csak ritkán használtatnak; mert 

' Mindkét török a hang különbsége meglehetősen hasonló a ma- 
gyarhoz. A hosszú á a törökben mindenütt előfordul, míg a rövid a leg- 
inkább a kirgizben található. Kadloff (IV. kötet, XVI. 1.) az angol a 
(all-hüix) hanggal egyezteti és oa kiejtéssel igyekszik meghatározni. 



VJbfB^jtT : A magyarok eredete. 



15 



226 A MAGYAROK EBEDETE. 

ott; a hol idegen nyelvből vétettek át a törökbe, ott voca- 
list tettek elébök, ^ mert a török nyelvszokásra nézve kiejthe- 
tetlen kezdő hangok. így pl. Ihnun (czítrom) helyett ilimun ; 
liman (kikötő) htt. iliman ; rus (orosz) htt. urusz ; ruze (böjtölni) 
htt. uruz, stb. Egyáltalában nem szenved kétséget, hogy magá- 
ban a magyarban is az r és { betűvel kezdődő tőszavak cseké- 
lyebb számúak, mint a többi hangokon kezdődők ; de mind- 
ketten nagyon fontos szerepet játszanak a magyar szókincsben 
és mivel a kezdő Z és r — mint Büdenz* helyesen megjegyzi — 
speciális ugor jellemet fejeznek ki; ezért ez egyetlen momentum 
elegendő arra,hog}' a magyar hangviszonynak prs&gnans módon 
kifejezésre jutott finn-ugor jellemet vindicálhasson. Ha a szó- 
kincs a nyelvnek testét, a grammatika pedig annak lelkét 
képviseli: akkor a hangtani föltételek nagy fontosságának a 
nyelv lényegében mégkevesbbé szabad figyelmen kívül maradnia 
és így a magyar nyelv erre vonatkozó rokonságának az összes 
finn-ugor nyelvjárásokkal különösen ki kell emeltetnie. 

Ha mi most a mondottak szerint a kezdő Z és r meglételét 
a magyarban, speciális finn-ugor hangsajátságnak bélyegezzük 
és ez oldalról a magyar hangrendszernek a finn-ugor csoport- 
tal való rokonságát támogatjuk: akkor másrészről ismét egy 
eléggé fontos momentumra akadunk, mely által a mi erre 
vonatkozó fölvételünk jelentékenyen módosul, sőt bizonyos 
mértékben megingattatik. E mozzanatot először az önhangzó- 
illeszkedés (vocalharmonia) tanában ismerhetjük föl, mely a 
magyar és török-tatár nyelvekben következetesen keresztül 
van víve, míg a finn-ugor csoport nyelveiben nem található föl 
ily mértékben. Hogy az önhangzó-illeszkedés, vagjás, azon 
szabály, mely szerint alhangú töszók csak alhangú particulákkal 

' Eiyételt képez e szabály alól a kirgiz a tobolszki kormányzóság- 
ban, a mely dialectus előszeretettel r-t használ ott, a hol a többiekben 
vocalis előhang van. V. ö. rak, Irak (messze) helyett ; mk, uruk (törzs, 
család) helyett stb. 

* Magyar-Ugor üsszehaaonlitó Szótár, 640 1. 



HANGTAN^ ALAK* ÉS SZÓKINCS. 2^7 

és yégzetekkel, felhangúak ismét csak felhangú ragokkal látha- 
tók el^ mennyire meg van tartva a törökben és magyarban^ 
míg a finn-ugorban hiányzik, — a következő példákból legjob- 
ban meg lehet látni : 

Vogul. * 

Egvai ojkái olej. Numi Tárom ázen. Tárom jágen aln 
sitpe siting ápel táretauesi, kér kuali talatit jole johtsi. 

Oszfjáh. • 

Iski turpi txirjng vuat, 

meleh turpi turing vuat 

lom pahlep pahling entep enteptelá 

anzi pahlep pahling entep jersetelá, stb. 

Finn. 

Mieleni minun tekevi 
Aivoni ajattelevi 
láhteáni laulamahan 
saa'ani sanelemahan. 

Ennek ellenébe mi néhány példát hozunk föl a török-tatár- 
ból és a magyarból. így pl. 

AUai. ' 

Joldonda cikpa tádi 

Jolgo da kirbá tadi 

Attu da kálbá tádi 

Ad! jok ta kálbá tádi. 



* HüNPALVi PÁL-nak : Reguly Antal hagyományai L Vogul föld 
és nép munkájából 119. lap. 

• Hunfalvi P. : Magyarország ethnographiája, 257. lap. 

' BADLOFF-nak : Proben der Volksliteraiur der türJc. Sfnmme Siid- 
tihiriena (Szt. Pétervár 1866) művéből, I. 59. 1. 

15 = 



228 A MAGYABOE EBEDETF. 

Kirgiz.^ 

Tumalain töslü koI! 
tülkülöin köslü kul! 
sirkiragán sirkátz kul! 
anda ni isin par? tidi 

BasHr, • 

Eurutdung tenimde kanimni 
Mubtala ki Ima zanimni 
Kaskanaing kara kis kűbik 
Közkenejing tutii kus kübik. 

Oszmán, 

Kismetin dir gezdiren jer jer seni 
Göke ciksaii akíbet jer jer seni 
Hem aniii üőün dahi derler ana jer, 
Adami ol kendi besler, kendi jer. 

Magyar. *" 

Musa ! te ki nem rothadó zöld laurusbúl 
Viseled koszorúdat^ nem gyönge ágbúl. 
Hanem fényes mennyei szent esilagokbúl 
Van kötve koronád, holdbíil és szép napbúi. 

A magyarban és törökben tehát az önhangzó-illeszkedés 
törvénye, kivéve az áiJa vagy sémi nyelvekből kölcsönzött 
néhány idegen szót, meg van tartva, a mit a finn-ugorból idézett 
példákon alig lehet észrevenni; és mi nem foghatjuk föl, 
hogy, ezt nem tekintve, Donner 0. " hogyan állíthatja azt, hogy 

* Ugyanott. IV. 32. 1. 

• Berezin (urefzkaja Chrestomatija. Kazán 1876. Iá. 1. 
*** A Zrinyiúsz első énekéből. 

** Lásd : Donner idézett művét. 9. 1. 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 229 

az önhangzó-illeszkedés a finnben, karjalaíban és a dorpáti 
vagy TÍró-észtben következetesen keresztül van vive. 

Azon törekvés ellen, hogy a magyar hangrendszer kizá- 
rólag a finn-ugor nyelvekéhez csatoltassék szorosabban, máso- 
dik^ nem kevesbbé fontos momentum gyanánt jelölhetnök meg 
a kettős mássalhangzóknak kezdökűl való előfordulását a finn- 
ugor nyelvek némelyikénél ; mert ez oly jelenség, mely a török 
és magyar nyelvek terén hallatlan, sőt egyáltalában lehetetlen. 
Olyan szavakat, mint: krandas, íran, pran, klanc, psi, skam, 
i(an,ksni és skaj, melyeket Büdbnz, mordvin közleményeiben ^^ 
fölemiit, a török, vagy magyar nem tud kimondani, mert 
kettős consonanssal kezdődő szavak az utóbb emiitett népek 
nyelvében sohasem fordulnak elő ^® és ha a magyar, vagy 
török így alkotott szavakat kölcsönzött idegen nyelvekből, 
mindig egy önhangzót illesztett a két consonans elébe, vagy 
közé ; pl. stakos helyett mondja a török : istakos (rák) ; skele, 
scala htt. iskelle (kikötőhely) ; flamur htt. iflamur (hársfa) ; — 
épen így a magyar : Ereuzer htt. karajczár, gromada htt. gar- 
mada, Stall htt. istálló, stug htt. asztag, stb. — Szóvégzőül 
kettős mássalhangzót jobban megtűr ugyan a magyar, mint 
a török nyelv ; de három, vagy négy consonans összetalálkozása 
— mint pl. a vogul luptankv (megítéltetik), choltv (megjelen- 
tetik), mordvin jovks (mese) és jovkst (mesék) — a magyarban 
vagy törökben a lehetetlenségek közé tartozik. ^* 

Továbbá fölemlíthetnök még itt a magyar és török hang- 
rendszer azon sajátságát, hogy az alhangú tőszótagok hajlandók 
felhangúakra változni, mint ez a magy. csal — csel, sarkant — 



** L. Mordvin közlések a « Ny elvtudomán jd Közlemények* V, kö- 
tetében (116. és 119. 1.). 

^^ Kivételt csak az oszm. brak (hagyni) képez, a mely egyébiránt 
Anatóliában barak-nak hangzik b minden valószínűség szerint eredeti 
ural- altáji ra^-ból származott (v. ö. magy. rak), 

^* Taraczk, palaczk stb. a szlávból kölcsönzött szavak s ma még 
mindig nehézkesen hangzanak a nép száján. 



/ 



230 



A MAGTÁROK EREDETE. 



serkent^ vagy a török bakizi — beksi, ajt — ejt^ alma — elma, 
kaz — gez stt. példákból látható; s ez olyan sajátság, mely a 
finn-ugor nyelvekben nincs oly teljesen kifejezve. Lehetne még 
más példákat is fölhozni a magyar és finn*ugor hangrendszer 
különbözőségére; de ez túlmenne tanulmányunk határán s 
nézetünk szerint az előre bocsátott észrevételekkel eléggé be 
van bizonyítva, hogy a hangtani viszonyra nézve a magyar 
nyelvet épen oly kevéssé lehet a finn-ugor, mint a törők-tatár 
nyelvcsoportba sorozni, — hogy nem lehet olyannak tekinteni, 
melynek hangtani jelleme inkább a finn-ugor, mint a törők- 
tatár rokonság praegnansabb vonásaira mutat s — hogy a 
kölcsönös nyelvhasonlításnak már ez első része a magyar nyelv 
kettős jelleméről győzi meg a részrehajlatlan olvasót; vagyis 
át fogjuk látni : hogy olyan nyelvvel van dolgunk, a mely egyrész- 
ről a Jinn-tigor, más részről pedig a török-tatár nyelvjárások feU 
hajlik, d£ szigorúan véve mind a két főcsoport kiegészítő részéül 
tekintendő s szorosabb rokonsági fok szempontjából sem az egyik 
sem a másik csoportba nem sorozható. Már a nyelvhasonlítás 
ez első részéből láthatjuk, hogy a finn-ugor theoria követői 
a magyar nyelvet olyan nyelvcsoporttal akarják szorosabb 
összeköttetésbe hozni, melynek hangtani sajátságai bizonyos 
tekintetben a magyarok beszédszervére nézve egyenesen physi- 
kai lehetetlenségek és — a mint a természet törvényeiből kö- 
vetkezik — minden időben is lehetetlenségek voltak. A mily 
kevéssé várhatjuk, hogy a macska gágogni, vagy a bagoly nyá- 
vogni fog; épen oly kevéssé lehet az, hogy egy meghatározott 
ethnographiai osztályhoz tartozó ember — a kinek sajátja egy 
bizonyos hangrendszer - az emberi nem valamely más szaka- 
szának hangjait övéi gyanánt tekintse és használja, és mivel a 
magyar hangrendszer az ural-altáji faj két különböző csoportját 
képviseli, azért tartjuk mi a magyar nyelvet mind a két csoport- 
hoz tartozónak, következőleg vegyes nyelvnek. 



HANOTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. ^31 



b) A grammatikai viszony. 

A magyar és finn-ugor nyelvek hangtani viszonyaira vonat- 
kozó észrevételeink az illető nyelvtani formák kölcsönös össze- 
hasonlitásánál is be fognak bizonyodni. Tekintetbe véve azon 
körülményt, hogy a kérdés alatt levő nyelvcsoportok finn-ugor 
része, alaktanára nézve, nem képez határozott egységet, a rend- 
szeres összehasonlításra való törekvés semmiesetre sem eszkö- 
zölhet olyan eredményt, a melyre a kérdéses nyelvek minden 
részét átölelő theoriát lehetne fölállítani, a mint ezt pl. a 
török nyelvek szorosan egységes jelleménél tehetjük ; és mivel 
olyan eljárás vagyis a magyar alaktannak a finn-ugor csoport 
minden egyes nyelveivel való összehasonlítása, itt lehetetlen, az 
illető szaktudósok eddig nem is kísérlettek meg, következőleg 
tőlünk nem is várható ; — azért a párhuzamra vonatkozólag 
egyelőre leginkább a vogulhoz alkalmazkodtunk, mely az oszt- 
jákkal együtt, a többi nyelv-testvérei és unokatestvérei között, 
több pontban legközelebb áll a magyarhoz " és a melyet a 
tudós nyelvbúvár Hunfalvy PÁL-nak egy épen oly jeles, mint 
tüzetes munkája ^^ mindenkinek hozzáférhetővé tett. Mi itt csak 
néhány praegnansabb vonásra szorítkozunk önállólag és a 
főnévvel fogjuk kezdeni. — A mi itt legelőször föltűnik, az a, 
vogul névszó hármas száma, t. i. a singularis, duális és plurális 
mint a görögben és arabban, de egészen eltérőleg a magyar és 
török nyelvektől, melyekben csak singularis és plurális van. 
A többes számnak t és et-tél való képzésére nézve a vogul 
bizonyos mértékben közeledik a magyar pluralis-képző fc-hoz, 

" Legalább így nyilatkozik Hunfalvy : Beguly Antal Hagyomá- 
nyaib&n 325. 1., a hol így szól : tA nyelvek vallomásai azt tanúsítják, 
hogy a magyar nyelv, minden most ismeretes rokon nyelvek közül, leg- 
inkább hasonlít a vogul nyelvhez t. 

*• Ennek czíme : A Tcondai vogul nyelv a Popov S. forditásának 
alapján s a « Nyelvtudományi Közlemények* IX. kötetében jelent meg. 



332 A If AOYAROK EREDETE. 

de még inkább a mongol-mandBuhoz, mely a többes számot 
szintén t-vel képezi; míg a magyar ragozás ismét jobban hajlik 
a török, mint a vogul felé ; pl. 

mtigyar vogul törők 



sör 


sar 


siraf 


Bör-nek 


Bfuc-ag 


sira-nin^, 


BÖT-nek, sör-ré 


sar-t 


síra-^a, 


SÖT't 


sar-me 


Bira-ni. 



Ebből észre lehet venni, hogy a magyar nak, nek ^^ dati- 
tusi rag a török ntng, nunk és níw-hez igen közeli rokon és 
hogy a magyar locativusig a — e és ra, ve a török a, e, ga, ge, 
dativusi raghoz igen közel áll. — Ha most a főnévről a szám- 
nevekre megyünk át, azt találjuk, hogy itt a magyar és vogul 
közötti rokonság sokkal nagyobb, mint az első és a török közt 
mint a következő összeállításból kitűnik : 



*^ Ha BuDENZ a nak-nek ragban, a magy. neki menne-re való tekin- 
tettel, az eredeti fínn-ugorne A, lapp neiX; tőszót, tehát az orr, előrész alap- 
fogalmát gyanítja : egészen figyelmen kívül hagyja az ó-török neng, 
nenk = tulajdon, birtok, szót. Ez a neiik ma már csak az uigurban for- 
dul elő, a mely, mint már Shaw gyam'totta (Grammar of the Tnrki lan- 
guage as apoken in Eaatem Turkistan. Lahore lb75. 11. 1.) a magyar 
nak-nek és tör. ning-nimg ragnak alapúi szolgál. Épen így az uig. me- 
tiing, osm. menim = en3rim a men- és nm^-ből származott s ermélfogva 
enyim az fén birtokom* helyett, scning pedig senin helyett s aning az 
anin helyett áll és a magyar birtokos-névmás csak annyiban különbözik 
a töröktől, hogy a személyragokat nem elébe, hanem utána veszi föl, a 
mennyiben azt mondjuk: nek-em, nek-ed és nek-i, vagy nek-ie melyek- 
nek megfelelői az ó-török nenkem (birtokom), nenken (birtokod), nenki 
(birtoka). A magyarban csak nyomaték kedviért tétetik ki elől és hátul 
a személyrag; pl. én-nek-em, te-nek-ed, ő-nek-i. — A mi a magy. o, «, 
váf vé aUativusi rag (világ-gá,) rokonságát illeti a török a, e, és ga^ ge 
dativus-szal : ez annyira világos, hogy bővebb magyarázatra nem szorul. 
— A mi az accusativust illeti, a vogul me alak szembetünőleg közel 
áll a tör. ni raghoz, mely utóbbinak jelentése tárgy ^ valaini. 



HANGTAN, ALAK- É8 SZÓKINCS 



233 



fezaki vog. 


déli vog. 


magyar 


tőrök (altai) 


1. akve 


aku 


egy 


pir 


± kit 


kit 


két, kettő 


eki 


3. kórom 


chnrum 


három 


tié 


4. áile 


nile 


négy 


tört 


5. át 


at 


öt 


pes 


6. kat 


chot 


hat 


alt! 


7. sát 


sat 


hét 


jetti 


8. üollov 


nololu 


nyolcz 


segiz 


9. antallu 


ontolav 


kilencz 


toknz 


10. Ion 


lov 


tíz 


on 


20. kus 


ku8 


húsz 


• • • • • 

jijirmi 


30. vat 


vat 


harmincz 


ottoz 


40. nelimen 


nelimen 


negyven 


törttön 


50. átpeu 


atpen 


ötven 


pesön 


60. katpen 


cbotpen 


hatvan 


alton 


70. satlau 


satlüv 


hetven 


jettön 


80. úól-sat 


— 


nyolczvan 


segizön 


90. antel-sat 


ontolsat 


kilenczven 


tognzon 


100. sat 


sat 


száz 


jüs 


lOüO. aater 


soter 


ezer 


müng 



A számnevek e kölcsönös összehasonlításakor mindenek 
előtt észreveszszük, hogy a magy. nyelv töszámnevei szembe- 
tűnő hasonlóságot mutatnak a voguléival^ sőt majdnem azono- 
sak, a mi mindenesetre nagyon fontos bizonyítékul szolgál a 
magyar nyelvnek az ugor csoport epy bizonyos töredékéhez 
való rokonságára; noha itt a török-tatár ág némely tagjaival 
való érintkezést sem lehet figyelem nélkül hagj'nunk. így 
például a török alti én jeti ^® töszámok a magy. hat, hét és hetü- 
hez közelednek ; továbbá észreveszszük, hogy a vogul és magyar 
tízes-számokhoz járuló van, ven, men, pen a török o/í-ban (tíz) 



*■ A Khulasai Abbaai török szótárban — melyből ón és Querby 
Amadé úr Teheránban másolatot készítettünk s a melyet a legteljesebb 
és 300 évvel ezelőtt készített persa-török szótárnak lehet tekinteni — a 
•jLa3 nilau szó <*^L^^ z= negyedik-kel van fordítva, melyben az ugor 
iiile (4) számnevet ismerhetjük föl. 



234 A MAOTABOK EREDETE. 

még önállólag fordul elö, melyet az altaiak^ eltéröleg a többi 
törökségtöl, még következetesen használnak^ — és végül látjuk, 
hogy — míg a finnben a nem melléknévi használatú tőszám- 
neveknek nincs önálló alakjok — a keleti törökök a magyar 
két és kettő s a vogul kit és kiti közötti különbséget teljesen 
kifejtették ; pl. pireü (egy), ikeü (kettő), üéeü (három stb. A finn- 
ugorban bebizonyítható primitiv hetes-számrendszer a cagataj- 
ban is meg van, a hol «iki kem on» = á-vel kevesebb (mint) 10 
a nyolcz-nok és birkem on = 1-el kevesebb (mint) 10 a kilencz- 
nek kifejezésére használtatik; sőt a török sekiz = 8 és tokuz = 
9 szánmevekben is ilyen összetételt gyaníthatunk: sekiz = eki ^^ 
és 8Í2, azaz : kettő és nélkül, vagyis : 2-vel kevesebb (mint) 10 ; 
tek*°-siz = egygyel kevesebb (mint) 10. A magyar 100 és 1000 
számnevekről máshol lesz szó. Itt még csak azt akarjuk meg- 
jegyezni, hogy — míg a magyar rendszánmevek inkább a 
voguUal egyeznek — a számnevek egyéb alakjai észre vehetőleg 
ismét a törökhöz közelednek^ így a magyar szór, szer képzőt 
azonosnak tartom a török sira = sor, rend szóval; épen így a 
magy. hatan, heten az ó-török altin, jetin-nel közös képzésnek 
mutatkozik. 

Sokkal feltűnőbb lesz a magyar és török közötti rokonság, 
ha a kérdéses hái'om nyelv névmúBait egymás mellé állítjuk. 
A személy-névmások a következők : 

vogul 

am 

náng 

tau 

man 

nán 

tán 



rnagyar 


tor OK 


én 


men 


te, ten*» 


sen 


ő 





mi 


miz 


ti, tin 


6ÍZ 


ök 


olar 



A kezdő Bibillans eltűnésére ma csak a j akutban tüUlnnlf példát. 
Tek (esetleg régebben: tok) a törökben azt jelenti: egyes, egy- 



19 
90 

szerű. 

^^ Ma csak nyomaték kedveért, vagy megkülönböztetésül használj 
-uk, pl. ten-magad. 



HANGTAN, ALAK- ÉB SZÓKINCS. 



235 



A többi névmások közül még csak a rokonság következő 
példáira utalunk : 



magyar 

magam 

ki? 

mi? 

ez 

az 



török 

makam, bojiim *^ 
kim, ki 
ni, ne 
ÍB-bu,** bu, 

OS, 08- o1, ol 



vogul 

amk 
chon 
nar, ne 
ti, tit 
to, ton 



A mi végre a hirtokragokat illetti, bár Büdenz arra utalt, ^* 
hogy ezek, néhánynak kivételével, egészen a törökhöz és nem 
a finnhez közelednek ; de ez az észrevétel nem alkalmazható 
az ugorra, mert a mint a következő példákból látható, itt a 
birtokragok rokonsága pra'gnanter sem az egyik, sem a másik 
nyelvcsoportnak nem tulaj donitható ; csak, hogy a magyarban 
és törökben a birtokos és birtok egyes és többes számának 
minden esete eléggé meg van jelölve ; míg ellenben a vogul- 
ban több esetre egy és ugyanazon particula használtatik, ter- 
mészetesen az értelem világosságának nagy hátrányára. 



fnagyar 

kés-em 

kés- ed 

kés-e 

kés-eim 

kés-eid 

kés-ci 

kés-ünk 

kés-etek 

kés-ök 

kés-eink 

kés-eitek 

kés-eik 



török 

keser-im 

keser-ing 

keser-i 

keserler-im 

keserler-ing 

keser-leri 

keser-imiz 

keser-ingiz 

keser-leri 

keserler-imiz 

keserler-ingiz 

keserler-i 



vogul 

kasaj-em 
kasaj-en 



-a 

kásáj-ánen 
kásáján 
kásáj-ánl 
kásáj-u 
kásáj-án 
kásaj-nl. 
kásáj-ánu 
kásáj-án 
kasaj-anl. 



" Ide tartozik még az alt. maka = maga, egyedül, de a mely 
visszaható névmáskép itt csak feltételesen használtatott. 

** Os, eé, OS = ez, önállóan csak a kirgizben fordul elő, a többi 
dialectosokban bu vagy ol elébe tétetik nyomatékosság kedveért. 

^ Magyar Akadémiai Érte$itd, II. k. 182. 1. 



336 A MAOYAROK EREDETE. 

De szorosan török jellemet árul el a magyar genitivas 
képzése^ hogyha az csak harmadik személyű birtokos-névmás- 
sal együtt fordul elö ; pl. atanin evt^ aiyának háza ; azon- 
ban a genitivus ragja elmaradván^ atya háza — ata evi is 
mondható. 

A névutókra vonatkozólag is azt jegyezzük meg, hogy a 



álhoz, a minek 


igazolására ilyen párhuzamot vonhatunk : 


mcbgyar 






török 




vogul 


alá, alatt 






alt. 




jole 


elé, előtt 






eli, eldi 




ele 


-hoz, -hez 






kas, kat 


* 


pochne 


-val, -vei 






bele, bile, ile 




jot 


-tói, -tői 






tin, dan 






-ig 






deg, dig 






gyanánt 


janinda (= 


= módjára, jan = 


mód-tói) 




-ért, érett 


jirde, irde (helyén, jer, er = 


hely-töl) 




óia, őte 






öte (túl, múlva) 




— 


far 






béri (múlva) 




par 


tő 






tüb 




tüve 


fél 






pöl, böl (osztani] 




pal, puole 


köz 






kat 




koot\ stb. 



Melyek ellenében más névutók a törökkel semmi hasonló- 
ságot nem mutatnak; ilyenek pl. 

magyar vogul 

fölé palu 

ki, kü koon 

Az igére vonatkozólag megjegyezzük, hogy a magyar infini- 
tivusi végzet -ni (kap-ni, jár-ni) sokkal közelebb áll a török 
?wafc, mek, ma, me*' (kap-mak, kel-mek), mint a vogul chv 



^ Ma-me az uigurban fordul elő s megfelel az újabb mak-mek 
infínitivusnak. 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 237 

infinitiYasi képzőhöz (iorita-cbv = rágalmazni, cargu-chy = 
szomorkodni), mely utóbbi bangót a török és magy. beszéd- 
szerv épen nem tudja kiejteni. A mi az ige különböző morfjainak 
képzését illeti, nebéz lenne az analógia kisebb vagy nagyobb 
fokát az egyik vagy másik összehasonlítandó nyelvcsoportnak 
vindicalni, mivel a finn-ugor nyelvek mód-képzése nincsen 
annyira kifejtve, mint a magyaré vagy épen a töröké. Itt tehát 
csak e két utóbbi nyelv ide vonatkozó egyezéseire szorítkozván, 
a következő példákat hozzuk föl. A transitiv ige a magyarban 
és törökben egy t betű hozzáadása által képeztetik, pl. magy. és 
tör. kap — kap-at (erhaschen, vagy fangen lassen) ; tör. cap, 
magy. csap — cap-at (schlagen lassen). A passiv-reflexiv Z-nek, 
mely a finnben Budenz szerint egészen ismeretlen, a magyar- 
ban és törökben jelentékeny szerepe van ; v. ö magy. szóZ (szó- 
tól), kör möZ (köröm -tői), karoZ (kar-tói) és tör. BÖ]le (sau, seü-től), 
tirmaZa (tirimak-tól), öpkeZe (öpke-től, stb. 

A frequentativumot a magyar nyelv kai — gal, kel — gel, a 
keleti török pedig gála — gele szótaggal képezi ; pl. magy. jár- 
kál ; tör. bargala (ide-oda megy). — A reciprocitást (kölcsönös 
cselekvés) mindkét nyelvben az s és ir hangok fejezik ki; míg 
ellenben a magyar ige egy sajátságát t. i. a határozott és határo- 
zatlan alak használatát az ugorban, név szerint a vogulban, 
következetesen kifejtve találjuk, addig a török nyelvekben, külö- 
nösen az oszmanliban csak halvány nyomait ismerhetjük föl. ^® 

Az ige-hajlításnál mindenekelőtt föltűnik, hogy míg a 
vogul és más ugor nyelveknek dualisok van, a magyarban és 
törökben ennek semmi nyomát nem találjuk, és míg a többes 
számú első személy ragja a vogulban or-nak hangzik, a magyar- 



'• Ilyen nyom az oszmanliban a praesens ós imperfectum : seve- 
jor-mn, seve-jor-dmn, mint a sev-er-im ós sev-dim ellentóte. Gramma- 
tikusaink az első alakot «most szeretek » kifejezéssel fordítják, de nem 
egészen helyesen, s Kazehberg jobban megközelíti az igazságot, midőn 
determinativumnak tartja. (L. Kazembeg : GrammatiJe der turJc.'tatar. 
Sprache. Ford. Zenkgr. 84. 1.) 



^^ A M A0YABOK EBEDETE. 

ban mindig; a törökben, különösen az altaiban, nagyon gyakran 
/r-yal képeztetik ; pl. 



altai : 


tur-uin = állok 


tur-u/; = 


állanAr, 




jür-üm = megyek 


jür-üft = 


megyünk, 




jad-im — fekszem 


jad-í/c = 


fekszünA;, 


azerhajzani 


: am = vagyok 


xk = 


vagyun/:, 




gelir-em = jövök 


gelir-iAf = 


jöviini, 



sevejim = szeretnem kell sevej-íAr = szeretnünAr kell; 

míg az OBzmanliban a k pluralis-yégzetül csak a jelentő mód 
múlt idejében és a föltételes mód jelen idejében fordul elö ; pl. 
var-dl-fc (mentünk), var-sa-fc (ha megyünk). A magyar és török 
ige-bajlitás feltűnő egyezésének bizonyítékául kiemeljük még, 
— hogy a praeteHtumot a magyar és török nyelv í-vel, a vogul 
pedig ii-sel képezi ; pl. 



magyar 


török 


vogul 


vol-f-am 


hol-d-nui 


ol-8-em 


vol-í-unk 


bol-d-uk 


ol-8-ov ; 



hogy továbbá az imperativus egyebek közt az azerbaizaniban, 
valamint a magyarban, j- vei alakúi, pl. 



magyar 


azerbajzani 


tanul-j 


tani-j (ismerj !) 


tanul-j -unk 


tani-j-ik (ismerjünk!) 



fi hogy végre a magyar gerundium : ván, vén a csag. ban, ben-nel 
egyezik, (v. ö. jár-ván — csag. jori-ban, tűz- vén — csag. tizi-ben) ; 
valamint a magy. participium jelen-idői — ó -^ ö végzetének 
régibb és teljesebb alakja az uigur ai, iik, «A;-ben ismerhető 
föl ; így : mag}', jár-ó, uig. jor-ik (járó), magy. kel-ő — uig. 
kel-ik, stb. 

Végül még a szóképzés néhány mozzanatára utalunk, ne- 
vezetesen azon képzőkre, melyeknek a magyarban és törökben 
egészen hasonló értékök van. Ilyenek: at, et, lí, öt, ut, üt, pl. 



HANOTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 239 

járat (Gang, jár-tól), men-et (Gang, m«n-töl), tör. kec-it (átmenet, 
fec-töl), ög-üt (tanács, ö<7-töl); — arn, em: pl. foly-am (foly-tól), 
kell-em (keU-töl), tör. tut-am (fogás, íuf-tól). jar-lm (fél, jar-iól), 
öl-üm (halál, ciZ-töl) ; — as, ei, pl. jár-ás (jár-tól), ir-ás (ir-tól), 
tör. jor-is (futás, jor-tól), gel-is (jövés, gel-töl); végre mány, 
meny, mán, mén, pl. ered-mény {ered-höl), süte-mény (süt-böl, 
tör. alak-man (lovasság, rablócsapat, alakA)6l), kara-man (népe- 
sedés, kara = nép-böl), stb. 

Teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy az összehason- 
lítandó nyelvek alaktanára vonatkozó e futólagos észrevételek 
által érvényes eredmény nem érhető el. Ilyen nemű, a részle- 
tességre csak némileg igényt tartó munkáról, tanulmányunk 
szűk határain belül, alig lehet szó és az előrebocsátott észre- 
vételek csak annak bebizonyítására szolgálhatnak, hogy va- 
lamint a hangtani viszony, úgy a szókincs is azt mutatja, 
hogy a magyarnak a finn-ugor nyelvcsoportba való kategoricus 
sorozása nem egészen helyes és, hogy az összes idevonatkozó 
ellenvélemények csak olyan elveken alapulnak, melyeket egy 
még nem kész és meg nem alapított theoria iránti elfogult- 
ság következtében s az összehasonlító nyelvtudomány nagyon 
elasticus természete mellett nehézség nélkül föl lehetett ugyan 
állítni, de a melyek a kivívott eredménynek még eddig nem 
adhatták meg azt a soliditást és ama minden kétséget kizáró 
bizonyosságot, a mely egyedül lehet irányadó az ethnikai és 
nyelvi osztályozás fontos problémájánál, és mely nélkül az 
előttünk fekvő ethnologiai talány megfejtésében aligha fogjuk a 

4 

várt sikert elérhetni. 

c) A szókincs. 

Eltéröleg a nyelvhasonlóság eddig említett két tényezőjé- 
től, a magyar nyelv szókincse annál szilárdabb támaszpontúi 
kínálkozik az előttünk levő ethnologiai probléma megoldására, 
minthogy a meglevő anyag a hangtani törvények szerint, köny- 



2^ A M AGTABOK EREDETE. 

nyen két különböző részre választható, olyan részekre, melyek 
közül az egyik épen a teljesen kifejezett finn-ugor jelleg követ- 
keztében a mondott nyelvcsoportba, a másik ellenben a török- 
tatár eredet félreismerhetetlen nyománál fogva csak a török- 
tatár nyelvekhez sorozható. A magyar nyelvnek szókincsében 
kifejezett vegyüléki jelleme első pillanatra is oly nyilvánosan 
szembetűnő, hogy tulajdonképen csak e két rész mennyisége 
és eredeti forrása fölött lehetne vitatkozni, — ha a finn-ugor 
theoria követői egy a philologiai vitakérdésben könnyen érthető 
előitélet által félre nem vezettettek, — ha talán a török-tatár 
szókincs nem elegendő tekintetbe-vétele következtében is, 
egyáltalában megfoghatatlan makacssággal a tények teljes 
méltatását eddig nem kerülték és ha e kérdés lényegének meg- 
ítélésében oly hamarkodók nem lettek volna. Ha azon időtől 
fogva, mikor Sajnovics 1770-ben a Demonstratio idioma Unga- 
rorum et Lapponum idem esse czimü müvét, vagy helyesebben : 
a mióta Gyarmathi 1790-ben az ő Affinitás lingiuie hunga- 
ricae cum linguis finnicae originis munkáját közzé tette, — 
egészen napjainkig a finn-ugor nyelvhasonlitásnak már megle- 
hetősen gazdag irodalmát közelebbről szemügyre veszszük : 
mindenek előtt föltűnik, hogy az eddigi hasonlításoknál a finn- 
ugor szókincset sokkal több figyelemre * méltatták, mint a 
török-tatárt. Ez mindenesetre igazolható némileg azzal, hogy 
az idegen elemektől kevesbbé befolyásolt keleti török nyelv 
csak mostanában lett ismeretessé Büdagov : A török-tatár nyelvek 
összehasonlító szótára, valamint Pavet de Courtbille : Diction- 
naxre turk-oriental-ja ; továbbá Radloff : Proben der Volkn- 
literatur der türk. Stamme Siidsibiriens czimü munkája, — az 
orosz missionáríusok által készített altáji grammatika és szótár, 
— BöTHLTNGK jakut müve, Shaw keleti-török grammatikája — 
s végre saját igénytelen csagataj és uigur munkáim által ; míg a 
finn nyelv már régóta beható taniílmanyozás tárgya, valamint 
az ugor népek is — bár később — orosz fönhatóság alá tarto- 
zásuk következtében, a kutatóknak hozzáférhetőbbek voltak, 



HANGTAN^ ALAK- ÉS SZÓKINCS. 241 

mint az Ázsia belsejében élő, részint vad, részint fanaticus 
törökök. De eltekintve az összehasonlítandó anyag ez egyenlőt- 
len méltatásától, egy e kérdésre vonatkozó elhamarkodott és 
egyoldalú ítélet képzéséhez nem kevesbbé járult azon körül- 
mény, hogy a magyar és finn-ugor hang- és alaktan hason- 
lósági vonásaínak egyes mozzanatai által tévútra vezettetve, 
ilyen viszonyt — úgy szólván erőszakosan, — a szótári részre 
is akartak alkalmazni és hangtani tekintetben lehetséges, de 
fogalmilag semmi esetre nem igazolható theoria fölállításával, 
a magyar nyelvkincsnek épen azon részeit akarták a finn-ugor 
csoportnak vindicálni, melyeknek török-tatár eredete minden 
kétségen kívül áll és ilyen módon az összehasonlító nyelv- 
tudományt kedvencz theoriájoknak mintegy erőszakos emel- 
tyűjévé tették. 

Ez a vád sokak előtt nagyon keménynek és jogtalannak 
látszhatik, de a ki a magyar-finn-ugor nyelvhasonlítás eddigi 
munkálatainak részrehajlatlan áttekintésére adja magát és az 
egyik vagy másik nyelvcsoport iránti különös előszeretet nélkül 
az eddig nyert eredményeket pontosan meg akarja vizsgálni : az 
a mi ítéletünket semmi esetre sem vádolhatja túlságos szigorú- 
sággal. Hogy a magyar és finn-ugor nyelvhasonlítás áttekin- 
tését lehetővé tegyük, az ezen szakhoz tartozó fő művel t. i. 
BoDENz J.-nek nem rég megjelent Ma(/i/ar-f7^or összehasonlító 
Szótár-áyal akarunk foglalkozni, a mennyiben tanulmányunk 
keretébe illik. Büdenz nemcsak érdeme szerint elismei-t leg- 
nagyobb tekintély a finn-ugor nyelvek terén — mint már 
említettük, — hanem alapos készültségű tudós és első rendű 
philologus. Mindezt el kell ismernünk a törekvő és buzgó 
tudósról, ámbár másrészről nem szabadulhatunk meg azon 
benyomástól, hogy ha e tétel « sok aj óból » valahol alkalmaz- 
ható: úgy bizonyára az az eset forog fenn az etymologiai 
specialitásoknál s azon fölül olyan téren, a milyen a magyar 
nyelvé. Budknz úr ugyanis azt a feladatot vállalta magára, 
hogy a magyar nyelv szókincsét a finn-ugor nyelvek szókincsé- 

Vámbékt: a magyarok eredete. 16 



24l2 A MAOYABOK EREDETE. 

Tel Összehasonlítsa és az emiitett nyelvek jelenlegi rokonságából 
a magyar nyelvnek oly sok, eddig ismeretlen etymonját meg- 
fejtse. E végből a finn, észt, lív, lap, cseremisz, mordvin, 
osztják, vogul, votják és zűrjén nyelvek szótári készletét föl- 
használta, annyira behatólag, a hogyan előtte még senki sem 
tette és — munkájának tuladonképi lényegére nézve ugj'an 
érthetőleg — a török-tatár nyelvkincset egészen mellőzte. Ha 
BuDENz úrnak csakugyan sikertilt volna a munkájában fejtege- 
tett 996 magyar tőszónak megfelelő finn-ugor analógiákat 
szembe állítani és annyi etimológiai homályosságot eloszlatni, 
a mint ő ezt hiszi és a mit, tudományos alaposságát tekintve, 
lehetett is várnunk : akkor — » tekintetbe véve, hogy Curtius 
a Grundzüge der griechischen Etymologie czimű müvében az 
összehasonlítandó görög szókincset kevesebb mint 700 thesisre 
teszi — a BuDENZ munkáját már azért is elfogadnók érvényes 
eredményűi, mert a bebizonyított 996 analógia viszonya a 
magyar tőszóknak á400-ra menő összegéhez ^^ eléggé bizonyító 
volna. Ámde nekünk úgy látszik, hogy a Büdenz által vitatott 
996 magyar — finn-ugor analógiához még szigorú kritika fér, 
a mi által a bebizonyító ttnak tartott tények mennyisége jelen- 
tékenyen alászáll és a leolvadt szám-arány következtében az 
analógiák kívánt eredménye lényegében megingattatik. Hog;s' 
ez állításunkat nyilvánvalóvá tehessük, elkertilhetlenül szüksé- 
gesnek találtuk, hogj' tudós nyelvbúvárunk említett müvét 
beható vizsgálat alá végjük, a mennyiben könyvének legtöbb 
czikkét és tételét, sőt mindazokat, melyek — függetlenül a 
csoportosításnak általa felállított theoriáitól — önálló analó- 
giáknak tarthatók, előhoztuk és a megfelelőknek, vagy legalább 
szerintünk megfelelőknek vélt török-tatár szókincset állítottunk 
szembe. Azon kísérletünket, hogy a magyar szókincset mindkét 
részről, t. i. finn-ugor és török-tatár szókincscsel egj'eztessük, 

"' Lásd : A magyar és finn-ugor nyelvehhcli azóegyezéaek. Előter- 
jeszti dr. BuDENZ József. Pesten 1868. 154. 1. 



HANGTAN^ ALAK- ÉS SZÓKINCS. 24?3 

aJább a ül. melléklet alatt mutatjuk be, itt csak az an*a vonat- 
kozó reflexióinkat iktatjuk tanúJmányunkba, bogy olvasóinkat 
úgy szólván dióhéjba foglalt észrevételekkel meggyőzzük, bogy 
mennyire megbízhatatlanok a mennyi kétségnek vannak kitéve 
azon argumentumok, melyeket a fínn-ugor tbeoria legjártasabb 
és legtapasztaltabb képviselője állításai alapjainak tekint. — Az 
eredmény, melyhez ilyennemű kettős összehasonlítás által 
jutottunk, a következőkben foglalható össze : 

Szerény és igénytelen véleményünk szerint a Büdenz úr 
által vont szóegyezési párhuzam a következő négy kategóriára 
Ysgy csoportra osztható. 

a) Olyan szó-egyezések, melyek mind a finn-ugor mind a 
török-tatár nyelvekben az összes ural-altáji nyelvkincsben levő 
közösségi szellemnél fogva helyeselhetők, vagyis olyan szavak, 
melyekben a hangtani, vagy fogalmi tekintetben közelebbi vagy 
távolabbi rokonsági fok meghatározása nem könnyű dolog, de 
a hol mind a két rész íelé hajló rokonság tényét alig lehet két- 
ségbe vonni. Örömest elismerjük, hogj' a közbeszédben forgó 
tétel szerint: ^philologi certant» — s egyébiránt : az emberi 
ismeret bármely ágában is kizárhat-e valaha minden kétséget 
valamely föltétlen positivitás? — a szó-egj'eztetésnek eme 
részénél az et}'mologiai elmésséggel és szőrszálhasogatással 
felállított ellenvetésekkel még korántsem végeztünk; de azt 
hiszem, hogy maga a laikus is egyezni fog véleményemmel, ha 
a következő példákban ítéletét kérjük. 

Ha BüDENz úr p. o. a magyar (ji/oinor szót a finn-ugor 
numir (kerek) és namr (ovum)-mal egyezteti; nem lehet-e épen 
ilyen joggal a török-tatár jumur, jumru (kerekség, kerek, ököl) 
szót is figj'elemre méltatni ? mert a fogalmi rokonság ugj' anaz 
s a hangtani rokonság is bizonyára nem sokkal nagyobb és 
szembetűnőbb, gp és w — , mint py és j között. — Hasonló 
viszony van a következő szavak között is : 



16 := 



944 



A MAGYAROK EREDETE. 



magyar 


finn-ugor 


török' tatár 


boka 


palika (tuber in arboribus) 


bogun (bötyök) 


biíj 


puge (csiiszni-mászni) 


biik (bújni) 


bö 


pyyleá (solito major) 


bol (tágas, gazdag) 


csend 


tauánt (csendesen lenni) 


tinő (csöndes) 


csillog 


éolguz (splendere) 


iilla (csillogni) 


csuk 


tukhi (bedugni) 


tik, tuk (dugni) 


dorgál 


dor (kovácsolni) 


dört (taszítni, döngetni) 


föd 


pánt (fedni) 


böt (födni) 


féreg 


perik (férgek) 


pürge (bolha) 


főz 


pös (foiTÓ) 


püs (főzni 1, stb. 



Egyszóval : ilyen viszonyt találtunk á 1 7 példában, melye- 
ket a mellékletben soroltunk föl s melyeket az olvasó figyelmébe 
ajánlunk. 

h) Olyan szó-egj-ezések, melyek speciális finn-ugor hang- 
tani viszony következtében a török nyelvekben nem találhatók, 
vagy — ha meg vannak is a törökben — a finn-ugor rokonság 
erösebb és preegnansabb jelei miatt azonnal föltűnnek. Ilyenek 
először az f, v, l, w, és y-rel kezdődő szók, mely hangok közül 
az elsők a rokon p, b, és ./-vei való váltakozásban szórványosan, 
az utolsók, pedig csak nagyon ritkán találhatók föl. A magyar 
nyelvnek ezen /, n, és r-rel kezdődő szavai képviselik tehát a 
tulajdonképi és speciális finn-ugor eredetű szókmcset, melyek 
a nyelvphysicum természeti törvényeinél fogva a török-tatárban 
nagyon ritkán vagy épen nem találhatók és a melyeknek meg- 
felelő analógiákat egyedül a finn-ugor nyelvhasonlítás tanul- 
mányának, de különösen Budenz úr munkásságának köszön- 
hetjük. Ilyenek pl. a következők : 



magyar 

lélek 

lép 

lependék 

levél 

lü 

lök 



finn- ugor 

lili, 111 (léleki 
lop (lép) 
libmdi (x)apilio) 
libet (falevél) 
li, lij (jcaulai*i) 
lükko (taszítni) 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 



245 



magyar 

napa 

nedv 

név 

nő 

reszket 

ró 

rüh 



finn-ugor 

anoppi (socrus) 
neite nedvesség) 
nem (név) 
ne, neu (nő) 
rásg (rezeg) 
ru (rov, rovátkol) 
relmehe (scabies), 



stb. 



Másodszor : e kategóriába tartozóknak tekintjük a magyar 
nyelv azon tőszavait, melyek — a nélkül, hogy speciális finn- 
ugor hangjelleget árulnának el — inkább ez utóbbi nyelvekhez 
tartoznak ; előbb ugyan a török-tatárban is érvényben lehettek, 
de ma már vag}' semmi, vagy nag^^on kevés hasonlóságot 
mutatnak. Ilyenek : 



magyanr 

bir (vermögen, können) 

fa 

fal (verschlingen) 

falu 

fej (melken) 

fél (timere) 

felhő 

fen (wetzen) 

fog (Zalin) 

gőz 

háj 

hág 

hal 

hó (mensis) 

lúd 



finn-ugor 

vermi (können) 
pu (Holz, Baum) 
pol (auffressen) 
paiil (Dorf) 
peda (melken) 
pil, pel (timere) 
pilve (Wolke) 
pen (Schleifatein) 
pank (Zahn) 
kvaz (Luft) 
koja (Fett) 
kang (steigen) 
kai (Fisch) 
kun (luna) 
lunt (Gan.^), stb. 



Harmadszor a szó egyeztetési párhuzam ugyanezen kate- 
góriájába soroztuk még azon töszókat, melyeknek rokonsági 
foka — bár a fogalmi analógiára nézve mindkét nyelvcsoport- 
ban kimutatható, — mégis a finn-ugorban sokkal szembetűnőbb 



246 



A MAOYAROK EREDETE. 



és valószínűbb, mint a törökben ; ezért az előbbi nyelvcsoport- 



* 

hoz tartozóknak kellett megjelölnünk. Ilyenek : 


nifigyar 


finn-ugor 


tarok 


far (Hintere) 


pari (vissza, hátra) 


peri (múlva, hátra) 


fii*i 


pi (fiú) 


pala (gyermek) pil-iő (csibe) 


halad 


kulke (progredi) 


kaik (feláUni) 


kerék 


kör (Kreis) 


gürüng (kör, társaság) 


máj 


majt (máj) 


bajir (máj) 


mély 


mii (mély), melkea (gazdag) 


mol (bő, gazdag) 


mony (ovum) 


mnna (ovum) 


moniuk (gömb, kerekség) 


pödör 


vüdel (involvere) 


bögre, pügür (görbíteni) 


só 


sa (só) 


sor (sós) 


szeg 


sagge (clavus) 


cigi (szeg) 


szív 


sim (£zív) 


stij, Büv (szeretni) 


tolvaj 


tolma (tolvaj) 


tála (rabolnij 


vet 


vide (vetni) 


at (vetni) 


csip 


cepled 


cimda (csípni), stb. 



c) Olyan szó-egyeztetések, melyek épen úgy a hangtani, 
mint a fogalmi viszony kellő méltatása mellett, a finn-ugorban 
részint nehézkeseknek, részint eröszakoltaknak és helytelenek- 
nek mutatkoznak, ellenben a török-tatárban sokkal jobban kielé- 
gítik a részrehaj latlan ítélőt. Örömest elismerjük, hogy a szó- 
egyeztetés e kategóriájára vonatkozó kritikai észrevételeinknél 
sem küszöbölhető ki a philologiai, helyesebben : etymologiai 
versengés, és hogy mi oly sok ellennézetünk mellett — a meny- 
nyiben itt nem csak philologiai, hanem nép-psychologiai ténye- 
ket is tárgyalunk — távolról sem lépünk föl a csalhatatlanság 
igényével ; de azt, hogy Büdenz az említett szó-egyeztetéseiben 
nagyot és sokat hibázott, sőt hogy — az ural-altájí nép-ele- 
mekben levő szellemi és erkölcsi életet egészen figyelmen kívül 
hagyva és az árja nyelvhasonlóság szerencsétlen vezér-fonalába 
erősen megkapaszkodva. — a fogalmi és hangtani viszonyok 
elferdítése által néha etymologiai monstrumokat teremtett: e 
tényt, fáradhatatlan szorgalmára és mély tudományosságára 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 



-247 



való figyelmünk mellett, nem hagyhatjuk említés nélkül. — 
A Magyar-ugor Szó-egyezések tisztelt szerzőjének philologiai jár- 
tasságúba vetett erős bizalmunk mellett is nehéz, sőt egyálta- 
lában lehetetlen meggyőződnünk arról, hogy a magy. köldök 
közelebb áll a finn-ugor kiele (nyelv) vagy kdldok (chorda, fides), 
mint a tör. köndök vagy köndiik (köldök) szóhoz, — a magy. 
nyak közelebb a finn-ugor twv (moveri), nogom (futni)-hoz, mint 
a tör. jaka (nyak, felső rész)-hez s végül, hogy a magy. hlz(ni) 
rokonabb a finn-ugor viaksi (adni), mint a tör. hi'it (hinni, bízni) 
szóval ? Hasonlóan kétséges az e kategóriába sorolt csaknem ösz- 
szes (208) szó-egyeztetés, melyek közül néhányat itt felsorolunk : 



magyar 

beteg 

bog (Enoten) 

bogyó 

bölcs 

burok 

csap 

csík (Streifeu) 

csün (siechen) 

derű 

díj 

domb 

gyalog 

gyors 

hajt (treiben) 

hárs 

haszon 

kajla (gebogen) 

kísért (begleiteu) 

kosz (Brand) 

kor (Altér) 



finn-tugor 

vika (vitium) 
pung (kjemelkedő) 
marja (bacca) 
mjele (ész, elme) 
pur (intrare) 
cuoppe (caedere) 

tű, te (út) 

cin (veszteség) 

lert (ismert) 

toj ^^ (nászajándék) 
tomp (rög, göröngy) 
jalka (láb) 
jar (erő) 
kujt (impellere) 
kuore (fakéreg) 
kasvaime (accretio) 
ksg '■* (hajlani) 
kiskera (csípni) 
kosk (vastag kéreg) 
korkoa (magas) 



török 

bitík, bötük (elfogyó) 

bogon (bötyök, bog) 

bug, muk (Beere) 

bíliái (bölcs) 

bor, boni (borítani) 

cap (csapni, vágni) 

(éik (határvonal) 

\ cige (egyenes, vonal) 

sün (szűnni) 

ítere (nyílt, tárt) 
jsere (tiszta, világos) 

dej (értékes lenni) 

dombak (domb) 

jajag (gyalog) 
joris, jtirüs (futás) 
haita (hajtani) 
arca (hárs) 
kazanŐ (nyeremény) 
kajil (hajolni) 
kecírt (kísérni) 
koz (eleven szén) 
kor (kor) 



*" Inkább tatár kölcsönszó a toj = lakoma- ból. 
*• Csupán fölvett szó. 



248 



A MAGTÁROK EREDETE. 



magyar 

köldök, ködök 

küld 

maga (selbst, alléin) 

nagy 

nyak 

szín (Farbe,Oberfláche) 

szó 



finn-ugor 

kialdok (chorda) 
kylvá (serere) 
mngor (test) 
modde (sok) 
nov (moveri) 
tsg (látszani) 
8uj (hang) 



török 

köndök (köldök) 
kiltür (jövetni, hozni) 
maka (maga, egyedül) 
naj (nagy, erős, sok) 
jaka (nyak hátsó része) 
sin (szín, külszín) 
sau (szó), stb. 



Ez a szóbasonlitásnak olyan kategóriája, melynél a részre- 
hajlatlan olvasó minden különösebb pbilologiai szakavatottság 
nélkül azonnal meggyőződhetik, hogy ezek egj^eztetésénél 
sokkal inkább egy, elhamarkodva fölállított princípium iránti 
elfogultság, mint a meglevő tények teljes méltatására alapított 
erős meggyőződés működött közre. 

d) Olyan szó- egyezések, melyek sem a Büdenz által föl- 
hozott finn-ugor példákban, sem a török-tatár nyelvek terén 
analógiák által nem igazolhatók és a melyeket legtöbb esetben 

— a legszelídebb kifejezéssel akarunk élni — csak fölhevült 
etymologiai phantasia productumaiúl (sít venia verbo !) kell 
tekintenünk. Az e kategóriába eső szó-egyezések száma, szeren: 
cséré, nem igen nagy ; de hogy olyan kitűnő tudós, mint 
BüDENz, hog}^an tudott annyira tévedni, hogy pl. a magy. kicán 
szót a finn kaipíta-yoü (sentio aliquid deesse) egyeztesse, in^rt 
fölvétele szerint : hívjuk magunkhoz, a mit kívánunk, vagy a mi 
hiányzik s hogy ennélfogva a kívánni, hívni és érezni között 
fogalmi rokonság van : az mi előttünk egészen megfoghatatlan ! 

— Épen ilyen talányosnak látszik előttünk a magyar merni 
(audere) szónak a finn-ugor mürge (mondani), maert (sürgetve 
kívánni) szavakhoz való sorozása azon ürügy alatt, hogy a me- 
részelni fogalomban a saját erőnek és szilárd akaratnak öntudata 
rejlik, a mely szóban és parancsban is kifejezésre jut. Nagyon 
érthetetlen a magy. kéj és ostják kit (hajtani, űzni) olyan szín 
alatti rokonsága is, hogy a kéj és hajtás a futással és szabad 
futásnál összeköttetésbe hozható, stb. stb. 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. ^^^ 

Egyszóval : kiderül a tudós szerző e megfejthetetlen eljá- 
riisából, hogy mennyire igazat mond Gurtius az «etymologiai 
szirtekre és zátonyokra* vonatkozó, már idézett czélzásával s 
hogy mennyire igaz a tatár közmondás: « hosszú lábakkal 
hamarább és nagyobbat botlik az ember ». 

A mennyiben a Budenz által vont szó-egyezési párhuza- 
mokra vonatkozólag az említett módon ítélünk ; minden tekin- 
tetben el vagyunk rá készülve, hogy azon szigorúan tudományos 
módszer bizonyára el nem maradó válaszában vagy ellenbírála- 
tában hallani fogunk olyant, mely a finn-ugor nyelvek hangtani 
törvényéből származott s a mely itt zsinórmértékül és irányadó 
tényezőül szolgált. 

Ennek ellenében most egyszer mindenkorra megjegyezzük, 
hogy módszer nélkül egyáltalában senki sem fog a nyelvhason - 
litáshoz, és hogy másodszor ha a tudományos módszerek olyan 
módon alakulnának, mint az, a melylyel Budenz a maga theo- 
riáit megalapítani igyekszik : akkor aggódnunk kellene a szel- 
lemi törekvés terén kivívott eredményekért ; mert BuDENz-nek a 
szó-egyeztetési harmadik és negyedik kategóriához csatolt fejte- 
getései részint a legmerészebb és ingadozó hypothesisek által 
támogatott combinatiókon alapulnak, részint pedig — ugyanis 
a mi a fogalmi rokonságot illeti — annyira erőszakoltak s kény- 
szerítettek, hogy minden elfogulatlan, a finn-ugor előítélet által 
el nem vakított olvasó a mi erre vonatkozó ítéletünknek fog 
hitelt adni. E czélból néhány példát említünk föl, melyekből 
BüDExz úgy nevezett tudományos módszerének természete és 
mivolta legjobban megismerhető. 

A 47. czikkben (összehasonlító szótára 87. lapján) BuD&nz 
a magy. Aor-t (aetas) és kora-t a finn korkea (magas), Ip. karad 
(aeclivis, cer. kuruk (hegj'), mord. kirhka (profundus), zürj. kir 
(hegy) és ostj. keres (magas) szókkal egyezteti, s a következő 
megjegyzéssel kíséri: «A magy. kora-híín még elég tisztán 
kivehető a « magassága fogalma: «j ó-korára fölnevekedtek* = 
ió magasra. Igen természetes észjárás szerint pedig, melyet sok 



250 A MAGYAROK EREDETE. 

nyelven lehet tapasztalni, az életkort, setaRt, azaz valamely 
élö állatnak növekedő-idejét ugyanennek szemlélhető magassá- 
gáról ítéljük meg s nevezzük meg, úgy, hogy retas csakugyan 
omagasságv jelentő szóval fejeztetik ki. Ez észjárás közönséges 
voltát hirdeti p. o. aöreg, nagy» és «kis» szóknak «alti» és 
<rjung» értelemben széltiben való használtatása. Mngtínak az 
absolut és relatív setas-nak is találjuk «megnőtt, magas»-féle 
etymologiáját : jelesen a germán altha, alda «alt* = lat. altus 
(al^nőniigétől, V. ö. ad-ultus)» stb. S hogy ezt még jobban iga- 
zolhassa BuDKNZ úr, fölemlíti a tör. cag szót, melynek hibásan 
a «quantitas» mellékjelentést s egyszersmind az «idő» kifejezé- 
séttulajdonítja, pedig az csak «rész»-t és «tö;edék»-et jelent.'® 

Azt kérdem most : ilyen körülmények közt a magy. A-or-nak 
a tör. kor, A;ttr-(8eta8)-hoz való sorozása nem sokkal elfogad- 
hatóbb-e ; először, mert a hangtani analógia így sokkal szem- 
betűnőbb, másodszor a tör. koron (korán, idejében), o-kor 
(akkor), kari (koros), korcak (nagyon érett, élemedett), koreai 
(nőni) stb. származékok fogalomköre a magy. korán, koros, 
orcs (überreif, entartet) stb. szókhoz sokkal közelebb áll? 

Az 55. czikkben a magy. köldök, ködök-öt a Ip. kiáldak 
(chorda, nervus), finn. kiele (lingua), mordv. kai (lingua) stb. 
szókkal találjuk összehasonlítva; de mivel maga Budenz is 
furcsának tartja ennyire különböző fogalmak egyeztetését, azzal 
igazolja módszerét, hagy a ttt/elv-hen (Zunge) •fityegő vékony 
test»-et fedez föl s ugyanezt a köldöknek épen így lefityegő 
vékony testével egyezteti (! !) Mily könnyen kitérhetett volna 
BüDENz úr e képtelenség elől, ha a finn-ugor caprice-ok helyett 
a csag. köndük, kündük (Nabel) szóra gondol és fzt egyezteti a 
magy. köldök-kel ! 

A 2á6. czikkben (2J8. lap) a magy. ti/, tilt szót a finn 
snlke (claudere), mord. íolgi (zárni) szókkal egyezteti és e minden 

'^ <5ak ugyanis azt jelenti vágni, ütni, elvágni ; olyan igetö, mely 
— mint ez a törökben gyakori eset — név gyanánt is szerepel — •töre- 
dék, rész, elvágott* jelentésben. (V. ö. 1. 1. tij = idő, tije = tag, rész.) 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. ^^I 

tekintetben merész fogalmi analógiát következőleg indokolja. 
Miután a régi magy. fii azonosságát az njobb tilt alakkal 
bebizonyította; a «prohibere, arcere, vetare es claudere» fogal- 
mak analógiájára utal (tehát ismét az árja példákra való ter- 
mészetellenes és végzetes hivatkozás !) : a mennyiben arceo, arca 
(láda, elzárás) és arx (vár, erőd) között párhuzamot von, sőt a 
német «ab8chliesseni (elzárni — eltitani) és «verschlie86en.»- 
hez folyamodik. De hát, kérdezhetjük, miért kell olyan messzire 
mennünk? miért kell az analógiákat, úgyszólván, haj oknál 
fogva előhurczolnunk, holott pedig a magy. til, tilt szóval a tör. 
tij, tit szót állithatjuk szembe, a mely szintén felhangú és épen 
azt jelenti : tütaiti, visszatartani, prohibere, arcere ? 

Az 584. czikkben (556. lap) Budbnz a magy. vágy (appetere, 
aspirare) szót a hangtanilag alig egyeztethető finn vaati (ex- 
poscere) és vog. vuml (kivánni)-val hasonlítja össze és ez egyez- 
tetését azon fölvétellel indokolja : hogy a ki nem mondott 
kívánás-nsk egyik alkalmas kifejezője «voeare, elamare» féle 
ige, és hogy a finn-ugor példák alaprészében a vou, ror, vog (hívni) 
igető ismerhető fóL Ha ez utóbbi fogalmi rokonságot mi is elis- 
memők: nem volna-e lehetségesebb és könnyebb a magy. 
vágy szót az uig. bak (vágy), bakar (akarni, vágyni), jak. baga 
(kedv), bagar (akarni), csag. bf^gen (tetszeni) szókkal egyeztetni ? 

Tehát a mit általánosságban a tudós szerző szó-egyeztetései- 
ben hibáztattunk, az legtöbbször olyan fogalmak rokonítására 
is vonatkozik, melyek gyakran egészen különbözők, sőt néha 
homlok-egyenest ellenkeznek s ép ezért semmi módon "* nem 
egyeztethetők, mint pl. szél, vég (margó) és mell (826. §.); 
lebukni és szökni (314); finom és szegény (-86); szárny és 
evező (28 1 ) ; futni és nyak (430) ; parancsolni és köszönni (6:2) ; 
tojás és kutya-kölyök (56); köldök és nyelv (55) ; kéreg és égés, 
hő (49) ; falu és kívül (41 ) ; hótól mentt hely és fű (574) ; nyáj 

^^ A zárjelbe tett számok Budenz könyvének illető czikkeire vo- 
natkoznak. 



252 A MáOTAROK EREDETE. 

és hús (4á8) stb. ; stb. egy szóval : olyan monstrumok a nyelv- 
hasonlítás terén, melyeket csak a priori megalkotott nézet 
kedveért lehetett fölállítani és a melyek nem csupán a nyelv- 
hasonlóság törvényeinek, hanem magának a logikai gondol- 
kodásmódnak is ellent mondanak. 

£ csalhatatlan jelei az etymologiai erőszakoskodásnak az 
említett két szó-eg}*eztetési kategóriában csaknem mindenütt 
mutatkoznak és semmi esetre nem lehet bennünket túlságosan 
szigorú kritikával és szándékos skepticismussal vádolni, ha azt 
kérdezzük: megérdemli-e föltételen bizalmunkat egy olyan 
etymologiai módszer, a mely ilyen szabálytalanságokat enged 
meg? és lehet-e az ilyen ingadozó alapon szerzett eredményeket 
olyan fényforrásnak tekintenünk, mely valamely ethnologiai 
probléma homályát földeríthetné? Bizonyára nem! Hogy a 
BcDENz által követett etymologiai rendszer helyessége ellen 
nagyobb nyomatékkal léphessünk fól, — először az összes 
török-tatár szókincset össze kell hasonlítanunk a magyarral s 
ez olyan munka, mely remélhetőleg nem sokáig fog késnii de a 
melyről egyelőre itt annyit jegyezhetünk meg, hogy először: 
sokkal több szabályszerűséget mutat föl a két nyelv hangválto- 
zásaiban, mint eddigelé föltettük; másodszor: a magyar és 
török-tatár szókincs rokonsági viszonyának földerítéséhez számo- 
sabb és — a fogalmi összefüggést illetőleg — sokkal világosabb 
bizonyítékokkal fog járulni, mint ez a íinn-ugor nyelvek terén 
az eddigi törekvésekben történt; mert nem tekintve az olyan 
tőszókat, melyek speciális finn-ugor hangjellemet árulnak el, 
minők a h, v, l, n és r hangokkal kezdődők : a magy* szókincsnek 
körülbelül két-harniada szoros összeköttetésben áll a török szókincs- 
csel s csak ennek segélyével lehet azt etymologice elemezni és föl* 
világosítani ; és e szerint félre ismerhetMenül azt bizonyít ja^ hogy 
a magyar szókincs közelebbi és nagyobb rokonságban van a török- 
tatár, mint a finn-ugor szókincscseL 

De hogy rövidlátóságal és részrehajlással ne vádoltassunk, 
kiemeljük, hogy ez észrevételeink egj'elöre inkább a i'okonság 



HANGTAN, ALAK- ÉS SZÓKINCS. 253 

quantitatív, mint qualitativ fokára vonatkoznak. Erre nézve 
nem akarunk előre végérvényes ítéletet mondani ; mert azon 
szavak, melyek az emberi test egyes részeit nevezik meg és a 
melyek a prlmitiv életmódra vonatkozó fogalmakat jelölik, 
eredetökre nézve, úgyszólván, csaknem egyenlő mértékben 
vannak megoszolva a török-tatár és finn-ugor nyelvcsoport- 
ban; és így a rokonság azon fokához is, melyet Hunfal vy Pál'^ 
igyekszik bebizonyítani, a hol a török példák hiányoznak és 
a hol a fölhozott finn-ugor szó-egyezésekhez még nagyon szi- 
gorú kritika fér. A magyar — finn-ugor rokonság ez érdekes és 
nyomós mozzanatáról tanúlmánjnink harmadik részében még 
részletesebben fogunk szólani és — hogy a magyar és török- 
tatár szókincs nagyobb és intensivebb rokonságára vonatkozó 
észrevételeinkre visszatérjünk — nem mulaszthatjuk el külö- 
nösen megjegyezni: hogy ilyen nemű fölvételre a magyar — 
finn-ugor szóegyezések negatív eredménye által legjobban föl- 
jogosítva érezzük magunkat. Ha ugyanis a III. mellékletben föl- 
hozott magyar tőszók számát közelebbről szemügyre veszszük, 
ki fog tűnni : — hogy az általunk idézett 6G3 példa közül a 
második kategóriába, melyhez csupán a finn-ugor nyelvek terén 
bebizonyítható analógiákat számítjuk, csak ±\0, — az elsőbe 
és harmadikba, melyek a részint kérdéses, részint határozottan 
hibás analógiákat tartalmazzák H5, — a negyedikbe ; vagyis 
a phantasticus etymologiák rovatába, 28 tőszó tartozik és e 
szerint a álO magyar — finn-ugor szó-egyezés positiv számával, 
453 ré szint ké tes, részint határozottan téves analógon van 
szembe állítva. 

Ha tehát, mint ebből kitetszik, a 2400 magyar tőszó összegé- 
ben a BüDENZ által bebizonyítotbnak tartott í)96 analógia helyett 
alig harmadrésze igazolható, miután a túlnyomó szám török 
eredetre mutat : milyen viszony alakulhat, ha a magyar-ugor 
analógiák kisebbségét a magyar-török analógiák nagyobb szá- 



3i 



Magyarország Kthnographúija á24 — "IZú. lap. 



Í5i 



A MAOYABOE EREDETE. 



mával összehasonlítjuk ? Jól tudom, hogy ez állításunk halla- 
tára, ismeretes philologusi önhittségéből, szikla szilárdságának 
hitt theoríái egész apparátusával, ingerülten fog ellenünk tá- 
madni; de először: e csalhatatlanságot az emiitett okoknál 
fogva semmiképen el nem hihetjük ; másodszor : teljesen jogos- 
nak hiszszük, ha tudós ellenfeleinknek szívére kötjük ez intő 
észrevételt : először fordítsanak ugyanakkora figyelmet a török- 
tatár nyelvekre, vizsgálják és kutassák itt is a hangtani és 
fogalmi viszony szellemét, — és ha ilyennemű szakértő és 
részrehajlatlan működéssel végrehajtott tanulmány után is még 
mindig nagyobb és szembetűnőbb hasonlóság bizonyul be a 
magyar és finn-ugor nyelvcsoport között : akkor szívesen kész 
vagyok az ellenkező nézet ítéletéhez csatlakozni, — de előbb 
nem! 



m. 



A MAGYAR-TÖBÖK 

NYELVVISZONYKÓL ÁLTALÁBAN. 



EZEK után nem lehet figyelmen kívül hagynunk^ bog}' a 
finn-ugor theoria követői a török-tatár elem meglétét a ma- 
gyar nyelvben, egyáltalában nem vonják kétségbe. Azt is meg- 
engedik, hogy a török nyelv a magyarra jelentékeny befolyást 
gyakorolt; — csakhogy először : ők e befolyást a magyar alak- 
tanban nem akarják elismerni ; másodszor : a magyarban létező 
török szókincset részint csak olyan kölcsönszókul tekintik, me- 
lyek a hosszasabb együttélés és ilyen esetekben elmaradhatatlan 
művelődési hatás következtében, a törökből a magyarba átvé- 
tettek, részint pedig os-rokotmak, vagyis olyan nyelvanyagnak 
tartják, mely még azon időből ered, melyben az emberi nem 
ural-altáji faja még együtt élt, s melyben — a ma ismert főcsa- 
ládok — a mongol -mandsii, török-tatár és finn-ugor népek 
még nem voltak elkülönülve. Minthogy ilyennemű állítás a mai 
magyar nyelv és nép veg\Hiléki jellemére vonatkozó fölvéte- 
lünkkel homlok-egyenest ellenkezik ; ezért az ezt illető ellen- 
vetést vizsgálat alá kell vennünk, hogy ennek megczáfolásával 

— a mennyire ez képességünknél fogva és tekintettel a kérdés- 
nek mindig sokféle combinatiók alá eső mivoltára, lehetséges 

— az általok képviselt nézetnek lehetőleg szilárd alapot köl- 
csönözzünk.^ — ílogy a magjar hangtani viszonynyal és alaktan- 
nal kezdjük : azt hisz8zük,még bebizonyítottuk g\'önge és hiányos 



256 



A MAGYAROK EREDETE. 



idézeteinkkel Í8, hogy a magyar nyelv illető részeinek kizárólag 
finn-ugor jelleméről szóló tan semmi körülmények közt nem 
engedhető meg. Hogyha a k, l, n és r kezdőhangok meglételé- 
nek, a számnevek egyezésének és az ige határozott és határo- 
zatlan formája használatának egyiránt megadjuk a legteljesebb 
méltatást : bizonyára nem lehet és nem szabad észre nem 
vennünk azt, hogy épen e kiválónak látszó finn-ugor jellem- 
vonások közé olyan speciális török sajátságok vannak vegyülve 
mint egyes tőszámok (hat = alt!, hetü z= jetü) és a tizesszámok 
végzete: -an ; -en (hat- van = alt-on, het-ven = jett-ön); — nem 
lehet és nem szabad ignorálnunk az annyira szembetűnő és 
semmi philologiai ügyességgel meg nem czáfolható egyezést a 
casus-végzetekben, névmásokban, melléknevekben, az ige idő- 
képzésében stb. Azt a kifogást teszik majd ellenem, hogy az én 
felületes és nem eléggé szakértő fejtegetéseim bizonyító ereje, 
az ellenséges iskolának nagyobb apparátussal létesített eviden- 
tiái mellett, sokkal gyöngébb hatályossága. Erre már egyszer 
feleltem és itt csak azt ismétlem : hogy e nagyra tartott etjTno- 
logiai fejtegetések — mert nagyon mesterkéltek és erőszakol- 
tak — reám és talán sok részrehaj latlan olvasóra is eddigelé 
nem bírtak meggyözőleg hatni. Továbbá tekintetbe kell venni, 
hogy, a mennyiben a finn-ugor nyelvtudósok, a finn-ugor nyel- 
vek egységes voltának absolut hiánya miatt, a bizonyító anya- 
got az említett nyelvterület széltében-hosszában gyűjtötték 
össze, vagyis : egyik formához az osztjákoknál, voguloknál és 
mordvinoknál, — másikhoz a finneknél és züijéneknél, — har- 
madikhoz ismét a lappoknál találtak analógiákat: ennyiben, 
alapjában véve, azon föltevésnek adtak helyet, hogy a magyar 
nyelv azon ős időből ered, melyben a finnek elválása az ugo- 
roktól, sőt ez egyes nyelvdialectusokra oszlása még nem tör- 
tént meg. Ilyen módon tehát a magyar nyelvet, úgyszólván, az 
egész finn-ugor csoport törzs- és anya-nyelvének kellene tarta- 
nunk, — ez pedig olyan körülmény, melyet nem csupán 
ethnico-politikai, hanem nyelvtörténeti tekintetből is lehetet- 



A MAGYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIRÓL ÁLTALÁBAN. ^^7 

lennek találunk, mert először : valamely ethnikai elemnek egy 
évezredig tartó stabilitásáról való hypothesis teljes lehetetlen- 
ség, s mert másodszor : magának a szanszkritnak — nagy régi- 
sége daczára — sem lehet ilyen jelleget tulajdonítani az árja 
nyelvek terén, a mennyiben — mint ismeretes — alaktana nem 
mutatja, hogy régibb volna, mint pl. a lett nyelv. A magyar 
alaktanban m*alkodó szellem kérdése fölött már vitatkoztak s 
még sokat lehet vitatkozni ; és ha én részemről szívesen elisme- 
rem, hogy a magyar nyelv alaktana bizonyos részben félreis- 
merhetetlen finn-ugor jelleget hord magán; de azon benyo- 
mástól sem szabadulhatok meg, — hogy ugyanabban a török 
grammatika is jelentékeny nyomokat hagyott és hogy itt is 
fölismerhető a vegyüléki jellem, de természetesen nem oly mér- 
tékben, mint a szókincsnél. 

A mi pedig a finn-ugor elmélet fölvétele szerint, a históriai 
fejlődés közben, kölcsönszók gyanánt a magyarba jutott török 
szókincset illeti : az e téren elismert tekintélyek abban egyeznek 
meg, hogy az nem directe, hanem indirecte vagy közvetve, azaz 
a csuvasok, egy oly sokat vitatott, ma már teljesen törökké lett 
finn-ugor néptörzs nyelve által jutott a magyarba. E fölvétel 
bebizonyítására Büdenz * a következő argumentumokat hozza 
föl. Először azon sajátságos hangváltakozást, mely szerint a 
többi török nyelvjárásokban ^-vel végződő szótagok a csuvasban 
r-rel végződve találhatók ; pl. 



csuvaa 


torok 


tu/ur 


tokiw (kilencz), 


•/ir 


Idz (leány, hajadon), 


pur 


huz (jég), 


kür 


kö« (ősz), 


sjür 


j\\z (arcz), 


yor 


k&z (lúd) 


tuvar 


taz (só) 


sir 


aiz (nélkül, -talán) stb 



* Nyelvtudományi Közlemények, X. k. 182 — 13G. 1. 
VAmbést : A magyarok eredete. 1 7 



25S A MAOTABOK EREDETE. 

s mivel hasonló hangtani viszonyt néhány magyar és török-tatár 
szó közt is találunk. Másodszor azon jelenséget mindkét nyelv 
hangtanában^ mely szerint bizonyos, a törökben ak, ek, ik, ik, 
uk, ük-re végződő szavak a csuvasban a végző gutturalist elvesz- 
tették és egyszerűen önhangzóval végződnek, pl. 

török csuvcbs 

balik pola (hal) 

tuprak tupra (föld, hely) 

tájak tája (bot), 

seprek éüpre (seprő) 

javmk Bjui'o (madárfí) stb. 

s e sajátságot Budenz úr az általa kölcsönzöttekül kijelölt 
magyar-török szavaknak a tulajdonképi török szókincscsel való 
összehasonlításánál is föl akarja födözni ; így pl. 



magyar 


török 


borsó 


bnrcak (borsó) 


gyürü 


jtiztik (gyűrű) 


hajó 


kajnk (hajó) 


kancsó 


kolcak (kancsó) 


karó 


kazuk (karó) 


gyarló 


jarluk (gyarló), 



stb. 

Ámde nekünk úgy látszik, hogy a Budenz, sőt részben 
HuNFALVY által fölhozott bizonyítékok semmi esetre nelh állják 
ki a tűzpróbát ; mei-t először ki kell emelnünk, hogy a csuvasnak 
török dialectussá alakulása — a mint a történelmi adatok 
alapján * gyaníthatjuk — aránylag későbbi eredetű, a mely a 
XIII. században még nem volt befejezve és a VIII. század vége 
felé 8 a IX-iknek elején, vagj'is azon időben, mikor a Hünfalvy 
állította veg^'ülés a török szókincs közvetítőinek tartott kaba- 
rokkal megtörtént, még koránsem lehetett meg az az egész 
török nyelvszerkezettöl annyira eltérő szójárási különbsége, 

* Lásd 64. 1. 



A MAOYAB-TÖRÖK NYELV VISZONYAIBÓL ÁLTALÁBAN. ^^^ 

melyet ma ismerünk benne.^ Ha tehát a történelmi kapcsojat 
útjában áll az említett fölvételnek ; akkor a csuvas nyelv hang- 
tani és grammatikai viszonyaira való futólagos pillantás még 
inkább meggyőz bennünket e theoria elégtelenségéről. E czél- 
ból csak a Budenz készítette dolgozatot ^ a csuvas-török hang- 
viszonyokról kell elővennünk^ és látni fogjuk először^ hogy a 
hangtani különbség a csuvas és török közt nem csak az r és z 
hangoknál, hanem sok más esetben is előfordul. így pl. a török 
kezdő ;-nek a csuvasban sj (v, ö. csuv. sjimarda =■ tör. jumurta : 
tojás ; csuv. Bjuv = tör. jag : zsír), a kezdő /c-nak csuv. ,;' felel meg 
(v. ö. tör. kar [hó] = csuv. jor; tör. kan [vér] = csuv. jon). — 
A török a a csuvasban gyakran o-vá, néha u-vá változik, pl. 

csuvas tőröJi 



osra asra (őrzeni) 

oi ac (nyitni, tárni) 

ud at (vetni, dobni) 

ut at (ló) 

tuv tag (hegy) stb. 

Azt találjuk továbbá, — hogy a török g a csuvasban mindig 
r-re, a tör. A: mindig ft-ra változik ; — hogy a szó-végző 
török j'-nek a csuvasban, valamint ajakutban és uigurban 
mindig t felel meg, — s hogy végre vocalissal kezdődő sok 
török szó elébe a csuvasban r járul, pl. 

csuvas torok 

vil öl (megölni, halni) 

vir ora (aratni) 

víz iic (repülni) 

vat üd (epe), 

vot ot (tűz), stb. 



» Lásd 65. 1. 

* L. Nyelviudonuinyi Közlemények. III. k. á34 — :248. 1. 

17- 



'i60 A MAGYAROK EREDETÉ. 

Ha tehát a hangváltozás ezen és sok egyéb szabálya a csuvas 
dialectust elkülöníti a többi török-tatár nyelvjárásoktól : lehet-e 
az r és -2 közötti viszonyt egyetlen csuvas hangsajátságíd tekinteni 
és szabad-e a magyarban levő török szókincsnek — ez eggetlen 
hasonló jelenség alapján, hogy a magyar nyelv is a nála nem 
idegen finn-ugor hangrendszernél fogva épen ilyen előszeretettel 
r-rel cseréli föl a z-t — szabad-e csuvas eredetet tulajdonítani ? 
Ezt bizonyára egész szelídséggel a legnagyobb philologiai képte- 
lenségnek lehetne nevezni ! Nem hag3'hatjuk ugyanis figyelmen 
kívül : először, hogy a magyar nyelv jelentékeny számú, török 
eredettí s ./-vei vagy gy-vel kezdődő szót mutat föl, pl. 



magyar 


török 


jut 


jit (érkezik) 


jár 


jori 


gyi'íi 


jül 


f^yümöcs 


• • • V 

jimis 


gyűrű 


jüzük, 8tb. 



melyek nem sj-wel kezdődnek, mint a csuvasban; sőt e jésített 
sziszegőhang a magyarban teljesen ismeretlen ; másodszor, hogy 
az o 68 a, a én e vagy o közötti, fönnebb említett váltakozás, 
valamint a csuvas hangtan egyéb mozzanata a magyarban nem 
fordul elő, mert itt a török szavak csaknem általában megtartot- 
ták eredeti hangjellegöket, vagyis hangtanilag távolról sincsenek 
annyira elferdítve, mint a csuvasban. — Harmadszor tekintve, 
hogy (í z és r közti viszony magában a csuvasban sincs egészen 
szigorúan keresztül víve (v. ö. török, tüz (ttimi) — csuv. tüz, 
nem pedig tiir ; tör. hoz (ront) — csuv. puz, nem pedig pur ; 
tör. sez (érezni) — csuv. siz, nem pedig sir ; tör. tengiz (tenger) 
— csuv. tiniz. nem pedig (tinir), ezen z én r közti viszony a 
törökben sem egészen idegen, ha megemlítjük, — hogy pl. a 
csag. tüz (tűrni) == uigur tür; öre (fölfelő) z= öze (föl); üzek = 
jürek (szív) ; uig. bor = tör. boza ; csag. söpse = osm. söprű ; — 
hogy a £f és « tagadó képző (gel-me-z vagy kil-me-z-ben) az 



A MAGYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIRÓL ÁLTALÁBAN. 261 

azerbajzaniban r-vé változott, tehát : gelme-z-em helyett : gel- 
me-r-em (nem jövök) ; — s hogy a köz (szem) és kör (látni), a 
tözük és tőre (törvény) stb. közötti kölcsönös viszonyban e 
gyengülés hasonlóan észrevehető. Negyedszer, hogy a magyar 
nyelv egyrészről számos olyan török szót mutat föl, melyekben 
a 2 megmaradt, következőleg csuvas közvetítésről egj'általában 
nem lehet szó; ígypl. magy. iz (ízibe) — tör. iz (nyom) — csuv. 
jir (nyom) ; magy. tiuni — tör. tíz, tigiz (tig = dugni), másrész- 
ről olyan, kétségtelenül török eredetű szavakat tartalmaz, milye- 
nek a csuvasban épen nem találhatók, sőt olyan szavakat is, 
melyekről teljes határozottsággal be lehet bizonyítani, hogy 
azon török törzsek nyelvjárásaival közösek, melyek már oly 
időben is megvoltak, mikor a csuvas még épen nem létezett, — 
a mint ezt a mívelődési mozzanatoknál be fogjuk bizonyítani. 
A végző guttm*alisnak Budenz által felhozott eltűnési 
mozzanatát még kevesbbé lehet megengedni olyan theoria gya- 
nánt, mely bebizonyítaná, — hogy a török szókincs csuvas köz- 
vetítés útján jutott a magyarba. Itt a tudós nyelvész egészen 
elfeledte, hogy a végző gutturalis eltűnése olyan sajátság, a 
mely nem csupán a csuvasnak és magyarnak a többi török 
dialectusokkal^ — hanem általában a keleti és nyugoti török- 
ségnek egymással való összehasonlításakor is szembetűnik, — 
és hogy pl. az osmanli az eredeti A-t egy rá következő vocalis 
előtt szereti g-re, vagy jí-re változtatni, pl. köpeA*, köpe-j-im, 
köpe-J-i, stb. ; a szó végén pedig egészen kihagyta, pl. 



keleti török 


oamanli 


kazáni 


kuruk 


kuru 




koro (száraz) 


sank 


sari 




sari (sárgái 


turuk 


doni 




turi (világos) 


nluk 


ulu 




olo (uagy) 


karak 


kara ( 


szf'iugolyój 




javnik 


javrii 


(kölyök) 


— 



262 A MAGYAROK ERBDETE. 

A moüdottakból, azt hisEem^ eléggé kitűmk, hogy mén}'- 
nyire nem szilárd a csuvas dednctío theoriája. Csak még a ma- 
gyar-török szókincsnek ős-rokon jelleméről alkotott nézetre vo- 
natkozólag teszünk megjegyzéseket, — olyan nézetre, melyet — 
szelíd kifejezéssel — a legmerészebb phantasia szüleményének 
kell mondanunk. Ha mi az ös-rokonság fölvételét egyes gyö- 
kökre, vagy gyökszókra kiterjesztjük, az nagyon természetes eljá- 
rás, mert az ural-altáji nyelvek egységes jelleménél fogva a 
gyökök s néha a töszótagok közössége is önként érthető. De ha 
a rokonság fogalmát képzők alapján létrejött szavakra, tehát olyan 
beszédrészekre terjesztjük ki, melyek csak speciális alaktan törvé- 
nyei szerint állottak elő ; ez esetben egészen máskép alakúi a ro- 
konsági viszony, mert ezzel már túlléptünk azon időponton, mely- 
ben a mai ural-altáji faj főbb népei még egy testet képezve, egy 
közös nyelvet beszéltek. Azt kérdezem én most : vájjon nem na- 
gyon fölhevült képzelődés szüleménye-e az, ha olyan népelemnél, 
a milyen az ural-altáji, az ős létezésnek homályos terére akarunk 
visszamenni, miután más, a tiszteletreméltó kulturájok miatt 
ismeretes árja és sémi fajú népek nyelvének történetében ha- 
sonló lépést még senki sem mert tenni ? A mi tehát egy kutató- 
nak sem sikerült az árja és sémi nyelvek terén ; annak sike- 
rülnie kell az ural-altáji nyelveknél, mivel az ős-rokonokúl 
tnegj elölt szavakban semmi egyebet nem találhatunk, mint 
nagy fontosságú mozzanatokat a nyelvek elkülönülését meg- 
előző ősidőből ? Hogy a nagyon régi őskornak eme tiszteletre- 
méltó maradványai milyenek lehettek; azt maga Budenz úr 
sem tudná nekünk megmondani ; de, hogy ezek azon történe- 
lem-előtti időben, mikor a nyelvkülönülés még nem történt 
meg, a török, finn-ugor, vagy mongol-mandsu specialitásnak 
semmi praegnans jelét nem viselték és nem is viselhették : azt 
a priori el kell ismernünk. Ámde itt nem ezzel az esettel van dol- 
gunk ; mert ha BuDENZ-nek a Magyar-török szóegyezéseimről írt 
jelentésében ős-rokonok gyanánt felhozott példákat közelebbről 
megvizsgáljuk : ki fog tűnni, hogy ozók már a, törökségnek szem- 



A MAGTAR-TÖRÖK NYELV YIBZONYAIRÓL ÁLTALÁBAN. ^63 

mel látható és félreismerhetetlen bélyegét viselik magokon és 
igy a nyelvek elkülönülése utárn időből erednek, következőleg 
az fősrokonn jelzőt nem igen érdemlik meg. Ilyenek pl. 

agg (Greis) : abstract fogalma a concrét török ak (fehér, ősz) 
szónak, melynek régibb alakjai, t. i. : aj (világos, tiszta), ac, aj 
(nyitni) stb. e töszótagnak ősalakját csak sejteni, de meghatá- 
rozni nem engedik. 

ál (Trug), áltat (tauschen). Az ál tőszótag mellékformája 
az eredeti török jaí-nak (hamis, fénylő), v. ö. jalgan = hamis ; 
jaldiz = fény, stb. ; másodszor : a tőhez ragasztott da igekép- 
zésre szolgáló speciális török particula (v. ö. ök — ök-te, ang — 
ang-da), a t pedig a transitiv ige-alakot jelöli. A magy. áUta-t 
e szerint a török al-da-t (c6alni)-val hangtanilag és fogalmilag 
azonos és igy semmi esetre nem tekinthető ural-altáji ősrokon- 
ságnak. 

ártani, \xig. arta. Os-rokoncsak az ár tőszótag lehet (a mely 
mellék-alakja a primitív kár-nak) ; de az arta szó már török 
képzés, ennélfogva ez alakban már nem mondhatjuk ős- 
rokonnak. 

ázni (nttss werden) mellék-alakja az eredeti tör. jaé, jas 
(nedves) szónak és ősrokon gyanánt csak a tör. iz, is (nedves), 
magy. v^íz, vogul vit (víz), vitin (vizes) tekinthető. 

bosszú (Groll), bosszankodni (sich árgem). A bősz, tör. bos, 
bos tőszótagnak eredeti és concrét jelentése : főzni, forrni, bu- 
zogni, melyből az abstract : haragudni, boszankodni stb. szár- 
mazott ; minél ez szintén speciális török, nem pedig ural-altáji. 

cselekedni (handeln, thun) szintén a török cal, éalis (fára- 
dozni) szóval rokon ; és a csag. calik (serény), éalka (sietni) a 
concrét jelentésű cal (mozgatni, érinteni, ütni) abstract fogalmai. 

emő (sáugend) a török emuk (szopó, em = szopni tőből) 
szóval azonos az ük particula végző gutturalisának szabályos 
elhagyása után ; tehát ez is határozottan török és nem ural- 
altáji. 

ért (für, wegen) a tör. jerde, jeride = helyében szóval 



264 A MAGYAROK EREDETE. 

azonos (ezekből: jer = hely, de : locatívusi rag) és szintén ha- 
tározottan török. 

gyűl (sich versammeln) a törökben : jig-il ésji'il a jig, ji 
= tömeg, tömegesülni, töböl és — mint a török ige-alakból 
látható — török, nem pedig ural-altáji szó. 

gyerek (Kind), tör. jauruk = a madarak, vagy az emberek 
kicsinyje, fia. E török szó eredeti jelentése : közelálló , rokon 
(ebből, hogy jakuk, javuk, jauk, illetőleg: javur, jaur = köze- 
ledni), tehát fogalmilag épen úgy, mint hangtanilag speciális 
török képződés, nem annyira ural-altáji eredetű. 

haszon (Nutzen), megfelel a tör. kazanc = nyeremény, ha- 
szon szónak. De ez utóbbi a kaz gyökből ered, melyből a 
kaz-an = elsajátítani refiexiv ige képeztetett ; tehát alapjában 
ez is határozottan török, stb. 

A mennyiben az idézett példákban — mert hiszen hasonló 
mértéket lehet használni a Budenz összes 123 flős-rokon» pár- 
htízamánál — az ösrokonság nyomának fölvételét helytelennek 
állítjuk; nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy azon meg- 
különböztetéssel sem vagyunk egészen tisztában, melyet Budenz 
az « ős-rokon » és « kölcsönzött 8zó» között tesz; miután a tudós 
szerző e kérdésre vonatkozólag elhamarkodva ítélt és semmi- 
esetre sem használt olyan kritériumot, mely az ilyennemű 
distinctiót igazolhatná. Hogy válaszfalat vonhassunk a magyar- 
ban levő ősrokon és kölcsönzött török szókincs között, — először 
azon kölcsönös viszonyt kell vizsgálni és megismertetni, mely az 
ural-altáji faj három fő-családjának, t. i. a mongol-mandsu, 
török-tatar és finn-ugor ágak nyelve között van. De ettől még 
nagyon távol vagyunk ; és így egy ural-altáji ős-nyelv fölvételét 
még nagyon koránvalónak s még sokáig a legmerészebb hypo- 
thesisnek kell tartanunk ! 

Végűi még azon körülményre akarunk utalni, hogy az 
összehasonlító nyelvtudomány elvei szerint valamely nyelv a 
másiktól leginkább fő- és mellékneveket, határozókat és szám- 
neveket kölcsönöz, de igéket soha sem ; míg ellenben a magyar 



A MAGYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIRÓL ÁLTALÁBAN. 



!2(i5 



szókincs nem csak néhány^ hanem nagyon jelentékeny számú 
olyan igéket mutat föl, melyeknek a törökkel való rokonsága 
minden kétségen kívül áll. Ilyen magyar- török igék először: 
egyszerű egyértelmű igei jellemű töszótagok, mint pl. 



magyar 

ás 

áz 

csap 

em 

ér 

folv 

hál 

ír 

jut 



török 



as, es 



az, ez 



cap 

em (szopni) 

er (értékes, tiszta) 

buol 

koj (letesz) 

kai (marad) 

sjír (írni) 

jit (elérkezik), stb. 



Másodszor, olyan igék, melyeknél az illető tőszótagok 
mellett a magyar és török ige különböző módjainak hasonló 
értéket kölcsönző pai'ticulák vannak, melyek — mint már 
említettük — a két nyelv szorosabb viszonya mellett bizonyíta- 
nak. Dyen igék pl. 



magyar 

csikar 

söpör 

csökken 

dörzsöl 

fiil 

kisér 

gyúr 

gytii 

koslat 
nyargal 



t(/rök 

cikar (kiragad) 

söpür 

cökün (alászáll, esik) 

dörsüle 

boul, búul 

kecir 

jaur, jnur 

ja 

koslat (párosít) 
jorgala, stb. 



A két kategóriából csak áO példát említettünk, de mivel 
ielentékenyen emelkednék ezek száma, azt kérdezzük : hogyan 



266 A MAGYABOK EREDETE. 

lehet föntartani a magyarban levő törők szók kölcsönzési 
jelleméről alkotott nézetet a íönnebb említett tőrvény ellenére? 
De ideje már — nehogy a nem szorosan philologiai kép- 
zettségű olvasó türelme elfogyjon — ideje, hogy philologiai 
vitatkozásunk vége felé közeledjünk és eddigi fejtegetésünk 
eredményét összefoglaljuk. A mennyiben kiemeltük — sőt a 
mennyire e tanulmány szűk határai kőzött lehetséges volt, — 
azt hiszszük : be is bizonyítottuk — , hogy a magyar nyelv 
hangrendszere és alaktana túlnyomólag sem finn-ugor sem 
törők-tatár nyelvjellem nyomait nem viseli, — ellenben a 
szókincs a rokonság nagyobb fokozatával a török nyelv felé 
hajlik : a magyar nyelv kettős vagy végy üléki jellemét annyiban 
kétségtelenné tettük, hogy — bár az egyes részek qualitására 
és quantitására vonatkozó vitatásoknak korán sincs vége sza- 
kítva — e kérdés fő lényege fölött nem lehet polemizálni. 
Olyan hibákat, milyenbe Cassel és több magyar nyelvész és 
történetbúvár is esett, a mennyiben a magyar nyelvtől majd 
megtagadtak minden közösséget a többi nyelvekkel, majd ismét 
a legmerészebb hypothesisekhez folyamodtak, — ilyen nagy 
hibákat ma már nem lehet elkövetni. — A miről első sorban 
szó lehet, az azon kérdés : vájjon általában a nyelvtörténetben 
fordúl-e elő és hol, analóg eset a kettős-nyelvűségre ? s továbbá : 
hogyan viszonylik e jelenség az összehasonlító nyelvtudomány- 
ban « uralkodó principiumokúl» ismert theoriákhoz? Vájjon az 
az alaptétel : hogy ha a szókincs még annyira vegyült is, de az 
alaktannak mindig határozott egységes nyelvjellem bélyegét 
kell viselnie, a magyarra nézve is megdönthetetlenül áll-e ; e 
fölött még sokáig és sokat lehetne vitatkozni, mert nincs kizárva 
az a lehetőség, hogy a mostan magyarnak ismert nyelv-conglo- 
merat keletkezésével olyan kivétel állt ellő, mely a sok tekin- 
tetben megbízhatatlan nyelvbúvárlat theoriáiba nem könnyen 
illeszkedik, és — miután már egyszer oly hsereticusokká lettünk 
— hogy a nyelvészeti theoriák csalhatatlanságában nem tu- 
dunk és nem akarunk hinni, ezért nem lehet tőlünk rósz néven 



A MAOTAB-TÖBÖK KTKLV TIBZONTAIRÓL ÁLTALÁBAN. 267 

Yenni, hogyha a magyar-ugor nyelvtudósok theoriáival szemben 
is még erős kételyünk van. E kételkedésre egyrészt a magyar 
és finn-ugor nyelvek eddigi összehasonlításának negativ ered- 
ménye csábított bennünket ; m&részt az a körülmény, hogy 
vannak hasonló minőségű vegyülék-nyelvek, melyről egy futó- 
lagos körültekintés azonnal meggyőzhet. Ha e czélból Európa 
mai nyelvei közt szemlét tartunk, leghajlandóbbak volnánk az 
angolban felfödözni a nyelvegyülék analóg esetét; de ez nem 
lenne találó példa, mert az angolban — nem tekintve a latin 
és franczia nagyon jelentékeny befolyását — az alaktan tisztán 
germán maradt, a népnyelv csak kevéssé érezte meg az idegen 
hatást s a tulajdonképi vegyülés inkább az elvont fogalmak 
körében és az irodalmi nyelvben tapasztalható. Hasonló eset 
van más vegyüléknyelveknél is, pl. az oszmanliban ; mert — 
néhány idegen kultur-szón és abstract fogalmon kívül — a 
grammatika, sőt a népnyelv is még mindig török és csak az 
irodalom van elárasztva arab és persa kölcsönszókkal. ^ A ve- 
gyüléki jellem bonyolódott példájául szolgál már a máltai 
nyelv, melyre — sémi eredete daczára — a görög és olasz 
annyira hatott, hogy grammatikáját sem őrizhette meg épen s 
a szókincs is, könnyen érthető módon, a legbámulatosabb 
vegyületet képviseli. Ugyanez állítható a Koli és Palás kerüle- 
tekben található dárdai nyelvről, mely részint az afghán és 
török, részint pedig a tibeti és burmai nyelveknek vegyüléke 
(lásd : A Sketch of the modern languages of (he East-Indies, by 
R. M. Cust, London 1878. 34. 1.) — szóval egy körülmény; 
melyet sok más nyelvnél is észlelhetünk. 

Magától érthetőleg a nyelv-conglomerat concrét esetei ott 
fordulnak elő leggyakrabban, a hol két, bár eredetitleg rokon, 
de már nagyon korán megtörtént szakadás következtében egy- 

* Egyébiránt egyes kivételek már itt is mutatkoznak. így találjuk 
az osmán irodalmi nyelvben : ciítlikat vaitLflJüLÁj^ = mezei birtokok, a 

tör. éiftiik az arab ^ többesr^gal ; sebzevat (c^^LyMM = zöldség, a 

persa SyyM zöld = az arab c^f többesraggal. 



^68 A MAGYAROK FREDETE. 

mástól elkülönülve ólö része egy és ugyanazon fajnak — 
közvetlen szomszédságban él vagy történelmi forrongás által, 
iigy szólván, erőszakosan egymásba ékeltetett. Hasonló motívum 
szolgál alapjául az Afrika bensejében levő sok vegyülék-nyelv 
létezésének ; és így innen van az, bogy a török-tatár és finn- 
ugor népek ethnikaí határán, vagyis az Ural hegység mentén, 
körülbelül az 55. szélességi foktól a 65-ikig, mái eleitől fogva 
ethnikaí és nyelvi vegyülékek nem hiányoztak. 

Hogy azok minő állapotban lehettek azon vidéken a törté- 
nelem előtti időben és a történelmi ó-kpr kezdetén, — ehhez 
legcsekélyebb támaszpontunk sincs ; de hogy még ma is talál- 
hatók ott vegyülék-nyelvek, legjobban kitűnik a mordvinnak s 
főleg a cseremisznek példájából. Különösen az ugor csoportnak 
ez utóbbi nyelve az, mely alaktanának és szókincsének vegyü- 
léki jellemére nézve ® a magyarhoz föltünőleg hasonlít s ezért 
különösen megérdemli figyelmünket A cseremiszeknek, a Volga 
bal partján Kazántól Vjatkáig elterülő egy negyed milliónyi 
népnek nyelve, hangtanában egyrészről az ugor jellem praeg- 
nansabb kifejezését nyilvánítja, de másrészről a grammatikája 
oly gazdag tiszta török formákban s főleg szókincse annyira 
meg van terhelve tiszta török szavakkal, hogy mi BuDENZ-nek, 
cseremisz tanúlmányaihQJí "^ e formák s e szavak közül legtöbb- 
nek csuvas eredetéről vallott nézetét nem fogadhatjuk el föl- 
tétlenül. Hogy sok, még pedig nagyon sok cseremisz alak és 
szó ered a szomszéd csuvas nyelvből, az kétségtelen ; de itt is, 
mint a magyarban és csuvasban föllépő ^ és r váltakozásnál, 
fölmerül az a kérdés : vájjon a cseremisz is, a mennyiben török 



• BuDENZ által a Nyelvtudományi Közlemények III. kötetében kö- 
zölt cseremisz szótárban a szómennyiségnek több, mint fele része (aT)-vel, 
vagyis csuvas- török eredetűnek vagy közösnek van kijelölve; de még na- 
gyon sok szót találunk ott, a melyeknek török eredete kétségtelen és a 
melyet Budenz nem jelölt meg (ai)-vel. 

' Cseremisz taníilmányok a Nyelvtudományi Közlemények, III. k. 
i.97— 470. és IV. k. 48—105. 1. 



A MAGYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIRÓL ÁLTALÁDAN. 269 

szókincset vett föl, a finn-ugor bangszükségnek megfelelő 
parancsnak hódolva, nem követte-e a hangváltozás ugyanazon 
rendszerét? Erre maga Budknz a legjobb feleletet adja, a 
mennyiben közvetlenül a csuvas kölcsönszókúl megjelölt 170 
példa után 99 olyan szót sorol föl, melyekhez talál ugyan 
csuvas analógiákat, a nélkül azonban, hogy mindkét osztálji; a 
keleti törökhez lehetne sorozni. Eltekintve azon körülménytől, 
hogy BuDENz-uek most említett nézete nem egészen helyes ; 
mert cser. tágan — csuv. tagai (pata) ; cser. orem — csuv. oram 
(útcza), cser. osal — csuv. ozal (rút), cser. éap (hír kiáltás),^ stb. 
a keleti törökben így hangzanak : taka, oram, usal, és cav, — 
a rokonoknak tartott nyelvek következetes leszármaztatásának 
lehetetlensége nem szól-e a cseremisz és votják nyelvek föltűnő 
vegyülóki jelleme mellett? és nem épen e vegyüléki jellem 
következménye volt-e, hogy a cseremiszt illetőleg épen úgy 
különböző véleményben voltak, mint a magyart illetőleg, a 
mennyiben némely nyelvtudósok a finn-ugorhoz, mások ellen- 
ben a török-tatárhoz számították. 

Ott, a hol valamely nyelv vegyüléki jelleme ilyen intensiv, 
tehát meglepő természetű, ott az alaprész pontos meghatáro- 
zása, a nyelvállomány egyes részeinek helyes származtatása, 
valamint a szigorúbb hova-sorozás is mindig nehézséggel jár. 
A magyarban és cseremiszben levő török alaktan és szókincs 
kölcsönös összehasonlításánál azonnal kitűnik, hogy az előbbi 
vegyülék-nyelvben a török nyelvanyag idegenszerűnek, sőt 
újabb kölcsönzésnek mutatkozik: míg az utóbbiban nem 
csupán ősi valódi formái által tűnik ki, hanem sok esetben 
eredetiségét is megőrizte, mely a turkológia tanulmányára 
nézve a legnagyobb jelentőségű, mert a magyar nyelv ismerete 
nélkül a tíirökötépen nem lehet alaposan fölvilágosítani. Az ellen- 
séges iskola természetesen a finn-ugor rokonságot illeti hasonló 
nézetnek hódol, és mivel a vélemények annyira eltérnek, az 

^ Az előbb említett dolgozat 418. lapján azt írja Budenz e szókról: 
«de nincs a keleti törökben*. 



270 A MAGTÁROK EREDETE. 

ideiglenes búvárlat eredményéhez mindig fog tapadni bizonyos 
fokú kétség és bizonytalanság és hogy végleges érvényű meg- 
oldásra itt csak kevés remény van, — bizonyítja egyebek közt 
először azon eredmények lényeges különbsége, melyekhez a 
Magyar-ugor öszszehasanlító szótár megbirálásakor jutottunk, 
oly különbség, melyet az ellenséges kritika " ugyan megingat- 
hat, de soha többé tökéletesen el nem törölhet ; 

másodszor, hogy mai nap a finn-ugor theoria legszorgal- 
masabb, sőt néha-néha legszenvedélyesebb védőjéül ismert 
tudós, név szerint Budenz J. úr volt az^ a ki előbb a magyar 
és török nyelvek rokonsági viszonya mellett olyan argumentu- 
mokkal lépett fö], ^® melyek épen e kérdésre vonatkozó nézetei- 
vel homlokegyenest ellenkeznek és mai theoriáinak alapját 
mindenesetre erősen megingatják. De azóta körűlbelől húsz év 
telt el ; s a tudós finn-ugor nyelvész ismeretköre oly mértékben 
tágult és újabb argumentumainak anyaga annyira megszaporo- 
dott, hogy e más irányba térése és korábbi állításainak visszavo- 
nása, nála bona fide, sőt tudományos meggyőződés alapján tőr- 
tént meg. A tudós nyelvész maga hangsúlyozza,^* hogy ő e tételt : 
mutavi sententiam in meliorem» gyakran változtatta és jövőre 
is követni fogja, — továbbá, hogy ő maga megengedi a lehető- 
séget, hogy kutatásainak csak harmad-, vagy épen tized-részét 
tekintsék megtart andónak. Az etymologia terrain-jének sikamlós- 
ságát tekintve, nagyon természetesnek találjuk az ilyen vallomást 
8 ez más tudományos búvárlatok terén sem tartozik a ritkasá- 
gok közé. *^ Mindamellett bátorkodom kérdezni : hogy lehetne-e 

® Hogy az olvasó az ilyennemű kritika eljárásáról, különösen pedig 
tarthatóságáról fogalmat szerezhessen magának, Budenz jelentését az én 
török-magyar szóegyezéseimröl, a IV számú melléklet alatt rövid ellen- 
kritika alá vettük. 

*° L. Török-inagyar nyelvhtMonlifds és hasonlító magyar-aUaji 
hangíanróL Szétfoglaló, tartatott a Magy. Tud. Akadémiában 186:2. jan. 
13. s megjelent a Magy. Akadéjniai Értesítő II. k. 158 — 190. 1. 

** A Magy, Tud, Aliodémia Értesítője XIV. évfolyam 8. sz. 145. 1. 

*' Itt alkalmilag helyre kell igazítanom tizenkét év előtt tett nyi- 



A MAOYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIRÓL ÁLTALÁBAN. ^271 

például még oly futólagos pillantás után is^ az angol nyelvet 
olyannak jellemezni, mely nem a germán, hanem a román 
nyelvcsoporthoz tartoznék és az a körülmény, hogy a magyar 
nyelv osztályozásánál a fölfogás olyan különbözősége volt és 
lesz is lehetséges, — nem szolgáltatja-e a legfényesebb bizo- 
nyítékot a megoldandó problémának teljesen soha ki nem 
küszöbölhető kétséges-voltára vonatkozó fölvételünk mellett? 
Már előbb kiemeltük, hogy a finn-ugor theoria követőinek 
nem sikerült eddig a magyar nyelvnek az ugor csoport — a 
finnról soha sem lehet szó — egyik, vagy másik ágához való 
szorosabb rokonságú sorozása ; láttuk, — hogy mily erőszakos 
eszközökkel történt a szókincs összehasonlítása, — hogy mily 
merészek, bizonytalanok, tarthatatlanok és phantastícusok a 
motívumok, — s ha mind ennek daczára vannak nyelvészek, 
a kik az eddig napfényre hozott eredményeik alapján a magyar 
nyelvnek kiválólag, sőt kizárólag finn-ugor jellemeért jót 
állanak : úgy ez a tény olyan tudomány os-subjectiv meggyő- 
ződés, melyhez mi soha sem csatlakozhatunk s egyszersmind 
olyan tudományos eredmény, mely egyáltalában nem termett 
arra, hogy valamiképen az előttünk levő ethnologiai talány 
sikeres megoldásához járuljon. 

Ha tehát hajlandók volnánk is a nyelvet az ethnologiában 
osztályozási eszközül elfogadni — a mi e tudomány mai állása 
mellett senkinek sem jut többé eszébe — : a magyar nyelvet 
illetőleg határozottan kivétett kellene tennünk, azaz : olyan 
nyelvnek, melynek a testvémyelvekhez való közelebbi rokon- 
sági foka fölött olyan sürü köd lebeg, melyet semmiféle finom 
okoskodás egészen soha el nem tud oszlatni, — olyan nyelvnek 
nem lehet és nem szabad az illető nép osztályozásához szüksé- 

latkozatomat. Akkor ugyanis azon nézetben voltam, hogy a finn -ugor 
elemek qualitative és quantitative erősebbek a magyarban, s hog^' a török 
batús csak későbbi érintkezésből eredt a történelmi átalakulás alatt. De 
e nézetemet megczáfolták későbbi taniilmányaim, különösen pedig Budenz 
összebasonlitó szótárának negativ eredménye. 



'^7'2 A MAGYAROK EREDETE. 

gélt föltétlen bizonyító képességet tulajdonítani. Hogyha a 
magyarok physicuma olyan félreismerhetetlen nyomait viselné 
a finn-ugor typusnak, mint a cseremiszeké, kikről jogosan állítja 
RiTTicH, ^^ hogy a déli-finn és északi török határvidék közt 
mesgyét képeznek : akkor a nyelvészeti problémát könnyebben 
meg lehetne oldani. A magyar nyelvtől azonban e tekintetben 
semmi eldöntő ítéletet nem lehet várni; — terjeszt ugyan 
némi fényt ezen ural-altáji nomád nép geneticus történetének 
egyes phasisaira, de nem képezi a nép lelkét, a hogyan a 
Magyarország Ethnographiájá-nak tudós szerzője állítja. 

A világosság, melyet az említett fény áraszt, vagyis az 
eddigi kutatások egyetlen positiv eredménye a következőkből 
látható : 

A magyar nyelvből egy, valamint qualitativ, épen úgy 
quantitattv tekintetben, csak nehezen meghatárolható rész 
tartozik ugyan az ugor csoporthoz, még pedig e csoport olyan 
részéhez, mely az ugor nyelvterület legdélibb határán még 
pedig a testvémyelvek létrejövetele előtt élt; de a melynek 
pontos rokonsági viszonya a mai testvémyelvekhez már azéii; 
sem határozható meg, mert egyrészről ez utóbbiak azon idő 
óta lényeges átalakulásnak voltak alávetve, s mert másrész- 
ről maga a magyar is — a sokféle és intensiv külső befolyás 
következtében, melyeknek az ősi hon elhagyása óta a mai 
hazában való állandó letelepedésig tartó vándorlás alatt ki 
volt téve — korábbi képének oly sok vonását elvesztette és a 
finn-ugor alkatrészt tekintve, nem mutatja a benső rokonság 
azon fokát, a mely például a vogul, osztják és cseremisz között 
észrevehető. — A mi ellenben a törökkel való rokonsági viszo- 
nyát illeti : két különböző phasisnak, következőleg két külön- 
böző dialecticus sajátságnak félreismerhetetlen nyomait viseli, 
melyek azonnal szembe tűnnek, ha a magyar-török szókincset 
egyrészről a többi ugor nyelvekben található török elemekkel. 



18 



Materiali dija Etnografii Bossii. Kazauskaja Gubemija II. 130, 



A MAGYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIBÓL ÁLTALÁBAN. 



273 



névszerint az erősen törökösített cseremisz-szel, — másrészről a 
török-tatár nyelvek ma ismert főbb töredékeivel összehasonlit- 
juk. Az előbbi esetre vonatkozólag a következő példákat hozzuk 
föl, az olvasónak arról való meggyőződése végett : hogy a török 
szókincs mennyivel tisztábban és hamisitatlanabbúl maradt meg 
a magyarban, mint a cseremiszben, mindamellett, hogy a csere- 
miszek közelebb vannak a tulajdonképi török nyelvterülethez, 
mint a magyarok. Ilyen példák tehát : 



túrok 


magyar 


cseremisz 


cok 


sok 


suko 


kajta 


hajt 


tajem 


tani 


tanúi 


tüneman 


cerig 


sereg 


sar 


keőki 


kecske 


kaze 


kantar 


kantár 


kandra 


snnak 


sznnyog 


senga (légy) 


tarák (fésű) 


taraj (Eamm der Vögel) 


kekerek 


kendir 


kender 


keüe 


vur 


ver 


kérem 


knr 


húr 


kel 


kim, ki 


ki 


kö 


s!ra (sör) 


sör 


jerge 


ong 


hang 


juk 


seren 


serény 


éer 


sor (sós) 


só 


sornak 


sik 


szűk 


sögör stb. 



Az utóbb említett esetre vonatkozólag a részrehajlatlan 
kutató figyelmét nem kerülheti el az, hogy a hangsúlyozott 
dialecticus különbség kiváltkép a két fő töredékre, t. i. a 
keleti és nyvgoti törökre terjed ki, a mennyiben a magyarban 
levő török elemek — a túlnyomó szám miatt — inkább a keleti 
török felé hajlanak és ennek segélyével sokkal könnyebben 
megmagyarázhatók és analyzálhatók, mint a nyugoti törökkel, 
a melynek befolyása aránylag újabbnak nevezhető s a melyet 

Vímbéby : Á magyarok eredeU. 1 ^ 



274 



A MAGYAROK EREDETE. 



minden valószinüség szerint a nyugotra vonult magyaroknak a 
hozzájok csatlakozott khazarok, kabarok, besenyők és kunokkal 
való összevegyülésének lehet tulajdonítani. Az erre vonatkozó 
példák : 



magyar 

csikó 

csomó 

egész 

ész 

gyarló 

gj-eplö 

hát 

hur 

burok 

maga 

nagy 

kar 

szin 



keleti törők 

eikin 

őomak 

egi8 

68 

jarlik (szegény, nyomorult) 

jeplik 

kat 

kur 

kuruk (lazzo) 

maka 

naj 

kar 

sin 



és egész sora olyan szóknak, melyek ma kizárólag az altaiban, 
uigmrban és kirgizben találhatók, — de a nyugoti törökben 
nem csak ma nincsenek meg, hanem már 600 évvel előbb is 
teljesen hiányoztak. E minden tekintetben nagyon fontos moz- 
zanatot a magj^ar nyelv eredetének kérdésében, első sorban a 
török-magyar szókincsnek és az általában vett keleti török 
nyelvnek mtír említett szembetűnő analógiája bizonyítja, — a 
mely analógia olyan igénynyel léj) föl, hogy a török-magyar 
szókincsnek csaknem kétharmadrészét csupán a csagataj, uigur 
és altai segélyével lehet etymologicc fejtegetnünk és megérte- 
nünk. — Xem lehet elmellőznünk a végső gutturalisok (^'vagy^f) 
meglételét sem néhány olyan szóban, melyek az oszmanli, tur- 
komán, kún és bizonyos mértékben a kazáni nyelvjárásokban 
is már eltűntek, míg a magyarban megmaradtak. Ilyen sza- 
vak pl. 



A MAGYAR-TÖRÖK NYELV VISZONYAIRÓL ÁLTALÁBAN. ^^75 



Jceleti 1 


förök 


magyar 


osmanli 


jauruk (madárfí 


és gyermek) 


gyerek 


jauru 


cerik (sereg) 




sereg 


ceri 


kirag (margó) 




kéreg 


— 


irik (nagy) 




öreg 


■ • 

in 


alcik 




agyag 


alci 



éB még jelentékeny száma egyéb hangsajátságoknak, szóval: 
olyan mozzanatok, melyek mind arra utalnak, hogy a magyar 
nyelvben levő török elem nem — mint Hünfalvy gyanítja — a 
kabarokkal való elegyedésből, hanem részint már nagyon régen 
elmúlt őskorból ered, vagyis őstulajdon-nBk tekintendő, részint 
pedig a történelmi érintkezés későbbi korából maradt fönn ; 
mely szerint a magyar olyan nyelvet képvisel, a mely — elté- 
röleg más vegyülék-nyelvektől — hosszasan tartó átalakulási 
processuson ment át, — olyai;i processuson, mely csak a ma- 
gyarországi végleges megtelepedés iiUhi érte el teljes befejezé- 
sét. Ha a nyelvalakulás terén hasonló jelenséget keresünk, azt 
találjuk, hogy pl. a bolgárok török nyelvöket szláv alattvalóiké- 
val már annál is könnyebben és gyorsabban fölcserélhették, 
mert a compact árja elemek által való körűivétel következtében 
a közlekedés a rokon ural-altájiakkal csekélyebbé az elszigete- 
lés pedig nagyobbá lett, — de ez a körülmény sem a magj^a- 
roknál, az Urai-vidék elhagyása óta, sem a cseremiszeknél és 
mordvinoknál nem fordult elő. A mondottakból tehát az követ- 
kezik, hogy a magyarnak a két főcsoport rokon nyelveivel tör- 
ténő összehasonlítása által, e nép történeti fejlődésének csak 
egyes phasisait, nem pedig keletkezésének mozzanatait, vagyis 
eredetét, lehet felvilágosítani ; mert, ha a nyelv bizonyságát — 
mint már tanulmányunk e részének kezdetén bebizonyítottuk — 
nem lehet elfogadni az ethnologia első és legfontosabb osztályozási 
eszközéül : akkor annyival kevesbbé' lehet ez az eset olyan nyelv- 
nél, mely vegyüléki jelleme miatt épen úgy sorozható a finn-ugor ^ 
mint a török-tatár nyelvcsoportba, — olyan nyelvnél, melynek 
hova-sorozása fölött eddig már sokat vitatkoztak és bizonyára még 

18* 



^7H A MAOYAROK EREDETE. 

jövőben is fognak vitatkozni ; — mert csupán a hét tSszám meg' 
egyezését és a tárgyas és alanyi igehajlítás nagyobb rokonságát 
még nem tartjuk elég erős evidentiának és olyan döntő argumen- 
tumnak, mely a rokonság közelebbi fokát csalhatatlaníd megbizo- 
nyíthatná. Ezek épen csak tudományos theorémdk, melyeket — 
mint sok mást — korántsem tarthatunk a csalhatatlanság bélyegé- 
nek s még sokáig nem lesznek képesek arra, hogy az előttünk levő 
vitás kérdésben határozott ítéletet hozzanak. Természetesen mos- 
tanáig csak a magyar és finn-ugor nyelvek anyagi összehasonlítás 
képe áU előttünk bevégzett egészül ; de — a mint a mellékletben fel- 
hozott, meglehetősen részletes kritikánkból látható — az Összehason- 
lításban alkalm^azott módszer telve van nem csak a legborzasztóbb 
erőszakoskodással, hanem — a mi a fogalmi összefüggést illeti — 
a legkirívóbb logikai visszássággal; — úgy, hogy ha az alaktan 
összehasonlításánál is e módszert kellene alkalmazni : akkor mi 
sem gátolhatná meg, hogy az elért eredményt már előre is elkár- 
hoztassuk és minden arra irányuló törekvést, hogy a magyart szo- 
rosan a finn-ugorhoz sorozzak, — már eleve meddőnek és hiába- 
valónak bélyegezzünk. 

Hogy tehát a tanulmányunk által elérendő czélhoz köze- 
lebb jussunk, forduljunk még egy harmadik eszközhez:^ t. i. a 
művelődési mozzanatokhoz. 



'/ f 



MŰVELŐDÉSI MOZZANATOK. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 



BEVEZETÉS. 

HOGY a homályt, melybe a magyarok eredetének története 
burkolva van, lehetőleg eloszlassuk, eddig, az igaz, hogy 
csak gyér történeti adatot és a nyelvnek csak nagyon proble- 
maticuB tanúságát használtuk fáklyakép. Ámde e segítő esz- 
közökkel mindaz, a mi rendelkezésünkre van, nincs teljesen 
kimerítve, minthogy még harmadik mozzanat is marad, tudni- 
illik: a magyar nép kezdetleges műveltségének mozzanatai, 
azaz erkölcsei és szokásai, egyszóval azon műveltség képének 
vonásai, melylyel ez az ázsiai nép Európában megjelent és a 
melyet részint nyelve, részint az egykorú írók fóljegyzései szá- 
munkra megőriztek. Azt a kérdést, hogy mily fokú bizonyító 
erőt lehet átalában műveltségi mozzanatoknak tulajdonítani és 
mennyire lehet az ural-altáji népek homályos múltját ezekkel 
megvilágítani, itt már csak azért sem kell behatóbban fejteget- 
nünk, mert erre vonatkozó nézeteinket már korábbi műveink egyi- 
kében ' nyilvánítottuk és mivel mostani megjegyzéseinkkel leg- 
fölebb csak azt a különbséget kell megvilágítanunk, a mely össze- 
ségében vett fajnak kezdetleges állapota és ugyanazon fajnak egy 
törzse vagy ága közt létezhetik, és végre mivel ma már mindenütt 



* Lásd : Die primiiive Cultur des turJco-tatariachen Volkes (Lipcse, 
1879.) czímú könyvem bevezetését. 



-80 A MAGYAROK EREDETE. 

győzött az a nézet^ i^ogy ethnologiai föladatok megfejtésénél 
a műveltségi mozzanatok összehasonlító tanulmányozása van 
legalább is oly fontosságú^ mint a történet és nyelvtudomány 
terén tett kutatások. Előbb említett müvünkben azt a czélt tűz- 
tük magunk elé, bogy a társadalmi élet ama képét tegyük szem- 
lélhetövé, a mely a török-tatár nyélvek kristálytiszta üvegében 
visszatükröződik, tehát a török nép erkölcsi életét még a nyelv- 
járások képződése előtt levő korból; ellenben itt a most emlí- 
tett nép olyan ágával lesz dolgunk, a melyről épen azt kell be- 
bizonyítanunk, hogy ámbár már korán kivált a közös törzs kö- 
telékéből és ámbár régen összekeveredett más rokon családtaggal, 
mégis oly erősen jellemző műveltségi mozzanatokat mutat föl 
még mindig, hogy török-tatár eredete ezek alapján kétségen 
kívül bizonyos. 

Igaz, hogy e kísérletünkkel szemben azt a kifogást tehetni, 
hogy ha a nyelvet osztályozó eszköznek el nem fogadnók föl- 
tétlenül, az ugyancsak szókban fönmaradt műveltségi mozza- 
natokra vonatkozólag annál kevesbbé fogadhatjuk el, mivel a 
népek szokásainak képére még inkább hathat idegen befolyás, 
mint nyelvökre, sőt hogy épen az erkölcsök és szokások szók*- 
ták a nemzeti nyelv változására a legnagyobb befolyást gyako- 
rolni és mint a tapasztalás bizonyítja, ezek is szerepeltek min- 
denütt a nyelvkölcsönzés fő közvetítöikép. Azt sem akarjuk 
egyátalán tagadni, hogy valamint a nyelv szó- és alakkincsénél 
a kölcsönzés vagy az ősi birtok kérdését különfélekép lehet 
magyarázni és, mint a magyarnál és cseremisznél látjuk, kü- 
lönböző elméletek kiinduló pontjává tenni, ép úgy a nemzeti 
vagy idegen műveltség vizsgálásánál szintén néha sikamlós 
talajon mozgunk és ha netalán túlbuzgók vagyunk, bizony 
szintén nem vagyunk egészen mentek a botlás veszélyétől. 
Azonban szerencsére vannak törvények, a melyek a kutatónak 
az első és utolsó esetben egyaránt a szükséges védelmet nyújt- 
ják. Valamint az összehasonlító nyelvtudományban az alakok 
analógiája és a hangok változásának szabályai az irányadók. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 2S1 

Úgy az egyes műveltségi képek összehasonlításánál a népek 
psychologiája a döntő^ azaz valamely nép szokásai képében 
csak azt a vonást lehet és szabad igaznak és ösi birtoknak tar- 
tanunk, a mely állítólagos ösi hazája talajának minőségével és 
éghajlati viszonyaival folytonosan összehangzásba hozható és 
a társadalmi állapotokból, melyek szintén talajhoz és éghajlat- 
hoz képest alakultak, megmagyarázható. Valamint például a 
törökök és magyarok nyelvében kettős mássalhangzón kezdődő 
szókat idegeneknek kell tartanunk, úgy a műveltség azon vo- 
násait, melyek a középázsiai világ pusztái övénél akár maga- 
sabb, akár alacsonyabb szélességi fokra vallanak, csak kölcsön 
vett jószágnak szabad tekintenünk. A török-tatárban mindazok 
az állatok és növények, melyek a régi iráni országokból az 
Oxuson és Jaxartesen át a puszta hazájába kerültek, még ma is 
idegen iráni nevök alatt ismeretesek ; különben viszont az orosz- 
ban és persában, meg részben a hindusztániban is, a török- 
tatár műveltség befolyása által teremtett újítások még mindig 
nem vetették le a török nyelv köntösét. Mivel pedig valamely 
műveltség befolyásának mértéke, azaz idegen műveltség fogal- 
mainak elfogadása az ember és a talaj különböző természeti 
minőségétől, mint föltételtől függ és bizonyos határokhoz van 
kötve, azért valamely nép tökéletes kulturális átváltozásáról 
csak ott és akkor lehet szó, a hol azonfölűl, hogy a nép ősi 
fészkét rég más hazával cserélte föl, az új hon természeti tulaj- 
donságai ily átváltozást lehetővé tettek, azaz egykori hegylakó 
nép szellemi életében a pusztán élő nép műveltsége fogalmai 
csak akkor nyerhetnek polgárjogot, ha az előbbi már több em- 
beröltő előtt vonult honi hegyeiből a síkra. Mindezekből azt lát- 
hatni, hogy nyelvcsere vagy nyelvelegyedés esetében a nyelvi 
átalakulás legelőször is oly szavakon vehető észre, melyek az 
uj éghajlati jelenségek vagy az új társadalmi létnek körébe 
Viigó szokások és erkölcsök fogalmait magyarázzák, és hogy en- 
nélfogva a népek primitív műveltségére vonatkozó szók nem 
csak az általok lakott régi hazának ég- és talaj -viszonyait tük- 



282 A MAGYAROK EREDETE. 

röztetik yÍBSza, hanem egjszersmind az ethnikai, sok esetben 
még a faji kötelékről is tesznek tanúságot. Ott a hol az egyik 
népnek a másik által történt beolvadási processusa mint bevég- 
zett tény áll előttünk, ott az egész nyelv, tehát a primitiv kul- 
túra fogalmai is elenyésztek. De nem ilyen a viszony ott, a hol 
csak nép-elegyedésről' van szó, mert ily esetben a művelődési 
mozzanatok árnyalatai a népek származása vagy későbbi fej- 
lődése történeti időszakaival szoros összefüggésben állnak, a 
mennyiben az egyes kulturszók a két népelem kezdetleges mű- 
velődésénekugyanannyi emlékeit tüntetik elénk, és eredeti alkat- 
résznek csak azt mondhatjuk, hol ez emlékek nagyobb számmal 
és az őskor művelődési mozzanatait hatályosabban képviselik. 
Tehát ily szempontból kündulva járunk el, mikor valamely 
nép primitiv műveltsége mozzanatainak nagyfokú fontosságot 
tulajdonítunk és azokat a nép eredetének történetében meg- 
bízható tanúknak tekintjük. Különösen *a mi vizsgálódásunk 
tárgyára vonatkozik, hogy a műveltség mozzanataiban oly 
fáklyát bírunk, a mely a kérdéses terület legtávolabbi zugát 
sokszor jobban világítja meg, mint az összehasonlító philo- 
logia, mivel a szó csak a külső, a szokás azonban a lényeges. 
Az általunk ecsetelt képen tehát az olvasó rögtön tisztában lesz 
azzal, hogy a régi magyar műveltségi élet egyes vonásai honnan 
erednek; és míg egyrészt bizonyos tények eredményéből a 
primitiv magyar műveltség és nyelv keverék-volta kiviláglik, 
addig másrészt a bizonvító okok tekintélyes száma szembeszö- 
kően török-tatár jelleméről fog tanúságot tenni; minthogy végre 
arra a meggyőződésre jutunk, hogy, mint már előbb is hang- 
súlyoztuk, a műveltségi fogalmak a magyarba nem kerülhettek 
kölcsön útján, hanem mint eredetiek és ősi sajátságai oly nép- 
törzsből fakadtak, melylyel épen ezek az erkölcsök és szokások 
alapjokban össze vannak kötve. Ez talál, mint említettük, a 
műveltségi fogalmak nagy többségere ; azonban tekintve már 
említett keverék-jellemöket, az osztályozást nem lehet elkerülni, 
és ha ebbe bocsátkozunk, azt találjuk, hogy a magyar ősi mű- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. ^^3 

veltfiég mozzanataiban a tőrök-tatár elem mellett első sorban 
az ugor van erősen képviselve, hogy későbbi fejlődéseben az 
iráni műveltség világa a szászánidák korából szintén hagyott 
benne mély nyomot és hogy továbbhaladtában pedig egyes 
korszakokban a germánok, szlávok és byzancztak ideig-óráig 
ható kulturszelleme nagy befolyást gyakorolt e művelődésre. 
Itt természetesen csak az első részről, azaz csak az ősi művelő- 
désről lehet szó, és mivel, mint már mindenki előtt be van bi- 
zonyítva, pusztán lakó nomád néppel van dolgunk, azért az 
állatvilágon, mint a műveltség első fokán álló ember életé- 
nek fő tényezőjén, akarjuk kezdeni. 

1. Állatok. 

A házi állat, marha átalános fogalmának kifejezé- 
sére a magyar, mint sok más nyelv, a vagyon, birtok és 
jószáig körülíró szókkal él, azaz a barom vagy jószág szót 
használja. A törökben is vehetni észre hasonló eszme-menetet, 
minthogy ott a barmot az ó-török barum és mai szóval je- 
lölik. Ez az utóbbi jLc szó, azaz vagyon, az arabból kölcsön 
vett szó, azonban mindamellett még messze a mongolok közt 
is elterjedt használata, míg az előbbi, melynek alapjelentése 
birtok (bar : bírni ; barum : birtok), ma már csak a kirgizben e 
különös jelentéssel : marha fordul elő, miből barumta : '^ 
marharabláson jánii, portyázni és barumtau, baranta : rabló- 
menet, portyázás, tulajdonkép vuirharahUU. Ezenkívül a nyelv- 
nek még más szava is van, tudniillik állat, melynek eredeti 
és régibb jelentése állás, állapot, ^ tulajdonkép a viarhaáUomámi 
fogalmára vonatkozik; épen úgy mint baromtenyésztők még 
mai nap is az állás szó alatt a marhaállományt, a mar- 
hát átalában értik. Egj'ébiránt jellemző, a mit már más helyen 



* V. ö. BuDAoov I. 224. lapját. 

* Lásd az állat szót a Magyar nyelv Bzótárá\>Kíi^ I. 270. 1. 



2S4 A MAGYAROK EREDETE. 

hangsúlyoztunk,* hogy a primitív ember nyelve gyűjtőnevek jelö- 
lésére sokkal kevesbbé képes, mint egyes táxg}'ak megnevezé- 
sére, a mely körülményt a kutatásnak előttünk elterülő mezején 
többször észre fogjuk venni. 

Ha már most azt kutatjuk, hogy a régi magyarok mely 
liázi állatot ismerték legelőször és melyiket használták először 
életök föntartására, akkor a pusztán lakók életének mai szo- 
kása alapján bizonyára hamar arra a meggj'őződésre jutunk, 
hogy a Juh volt az az állat, mely a régi haza földrajzi és ég- 
hajlati viszonyai közt legjobban tenyészett és ott még ma is 
tenyészik és, hogy ennek termékenysége az embernek a táplálék 
és ruházat dús forrását biztositja ; ezt az állatot, a mennyire 
Középázsia puszta vidékein kimutathatni, az argali vagy kockar 
fajából szelidítette és tenyésztette először. A juh fogalmára a 
magyarban két szó van, tudniillik birka és juli, a melyek 
csak dialectice különböznek egymástól és a melyek közül az 
előbbi eredeti és etymologiai úton megfejthető, az utóbbi azon- 
ban nem egész biztosan magyarázható meg. Valamint barom, 
a török barum a marhát átalában jelöli és vagj^ont jelent, épen 
úgy a birka szóban ugj'anezen fogalom tolmácsolását vehetjük 
észre, csakhogy a kicsinjdtő alakban, mert e szóban a bir, 
török bar tőszótagot, mely birtokot, vagyont jelent, és a kicsi- 
nyítő ka képzőt fedezhetjük föl ; birka tehát a kis birtokot, a 
kis barmot jelenti megkülönböztetésül barom-tói, mely a nagy 
marhának, házi állatnak gj'üjtőneve átalában. A juh szót ille- 
tőleg van kiinduló pontunk egészen idegen nyelv területén, 
tudniillik az újpersa éuban, zuhan : juhász szó, a mely ^ cu, 
zu : juh és ^b ban : őrizni, védeni részekből van összetéve ; 
mivel azonban cu, áu a legrégibb persa nyelvemlékekben juh 
jelentéssel nem fordul elő, jogos az a föltevésünk, hogy ez 
a szó úgy, mint más, mely a puszta faunájának birodalmából 

* Lásd a Primitive Cultur dea turko-tatarUchen Volkes 50. és 
fíi. lapjait. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. ^í>'*> 

a persába került, török forrásból fakad, hajdan áu- vagy ju- 
nak hangzott és ily alakban analóg a magyar juli-val. A juh 
nemének és különféle korának megjelölésében már több meg- 
egyező pontot találunk a mai török és a magyar közt. A hílih 
magyarul kos és törökül koc, kos ; a herélt magyarul ürü, 
törökül (turkom.) ürü; az esztendős bárány magyarul 
toklyó, törökül tokli. Hasonló viszonyt lehet a gyapjat 
jelentő szónál észrevenni: a magyar gyapjú, v. ö. gyapot, 
a törökben japu, japuk, szó szerint burok, takaró; épen úgy 
a jichistállót jelentő szónál, mely a magyarban akol, a 
törökben águl, atil és itt nem annyira istállót, mint inkább 
udvarfélét, bekerített helyet tesz. Ha már most azt veszszük 
észre, hogy a török nomádoknak a többi hasznos állatok 
különböző korának megjelölésére is szabatosan meghatározott 
nomenclaturájok van és, hogy a magyar nyelv csak a juhnak 
és némileg a szarvasmarhának megnevezésénél is felmutatja 
ezt a sajátságot, akkor nem lesz nehéz arról meggyőződnünk, 
hogy az említett állatfajok voltak azok, melyeknek különös 
gondját viselte a magyar nomád és, hogy epén ennek követ- 
keztében a gazdagabb névsor, jóllehet a nemzeti élet szer- 
fölött tarka viszontagságokat szenvedett , megmaradhatott. 
A juh után tehát ezennel a szarvasmarhával akarunk foglal- 
kozni. A szarvas házi állatoknak a magyarban marha 
a gyűjtőneve; ez a szó szláv eredetű és úgy, mint az előbb 
emiitett barom és birka, ma átalában barmot jelent, hajdan 
azonban birtokot, jószágot tett és természetesen aránylag újabb 
használatú.^ Nagyobb eredetiségre vall e házi állatok nemi 
különbségének és különböző korának megnevezése. A magyar 
bika a törökben biika, buga ; a magyar ökör a törökben 
öküz, ököz ; a fiatal ökör a magyarban tmó, a törökben 



^ Vbrbőczy a res depositae-t így forditja: letett marha, továbbá 
res mobiles-t így: ingó marha stb. V. ö. a Magyar nyelv szótfirá-U 
IV. 110. 1. 



SS'! A MAGTAROK EREDETE. 

tana (borjú); 2k fiatal tehén magyarul ünő, üné, törökül 
ünek, inek, tehén átalában ; így ez utóbb említett fogalom 
magyar synonymja, tudniillik üsző, üszőké (tehénhorjú) 
a török ősük (a felnövő) alakban találja magyarázatát ; végre 
a fiatal szarvasmarha átalában magyarul borjú, törö- 
kül puru, bozau és bozagu. Az említett állatoktól származó 
táplálék megnevezésének mind hangbeli, mind fogalombeli 
analógiája szintén érdekes és azért hadd álljon itt. A mi a hús- 
ételt illeti, megemlíthetjük azt a hasonlóságot, a mely a magyar 
tokcÍJty, azaz apróra vagdalt és pörkölt juh- vagy marhahús, 
és a kirgiz talkan, széttördelt és szétdörzsölt tészta közt van ; 
ez utóbbi töve tal és tálka : szétdarabolni. A magyar tokány el- 
nevezés tehát nem az étel anyagát, hanem alakját fejezi ki és 
nyilván valamely régente használt húsporra, azaz porrá tört 
szárított húsra vonatkozik ; hogy ilyen volt a régi magyaroknál 
használatban, az történetileg bebizonj-ítható. A magj^ar tej a 
törökben süt, mely szónak ősrégi alakjául el lehet fogadni a 
következőt: süj, azon szabály alapján, hogy t rendesen átvál- 
tozik j-vé; és hogy ilyen töszótag tényleg létezett, azt a tör. saj : 
fejni és sajin :^ fejős juh szók bizonyítják, alapjok a saj tőszó- 
tag levén ; ennek ősi értelme : kivenni, nyerni (v. ö. sair, saur : 
kihúzni), a tej fogalmát tehát mint valami nyertet^ kivettet tün- 
teti föl. Ellenben más, tejből készült ételek lényegesen meg- 
egyeznek egymással. így a sajtot jelentő magyar túró, török 
tnirag, melyet szláv nyelvbúvárok tévesen a szláv tvorit (létre 
hozni) igéből származtattak, holott épen az ellenkező a való, 
mert ez az oroszba származott török kölcsönszó ; '^ továbbá a 
mag;v'ar vaj a törökben maj (zsír) ; a magN^ar író a törökben 
airan. Igazán különösnek kell a magyar hús szót tartanunk, 

• A sajin és a föltett aaj, süj (tej) közt levő viszony a magyar 
hj és fején, tehén kölcsönös viszonyában is megvan. Tején, tehén he- 
lyett, Csallóköz nyelvjárásában szokásos és oly liang változást mutat, a 
milyen fejér és fehér közt van. 

' V. ö. Primitive Culfur des turko-tatar. Volkes, 94. lapját. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 287 

a mely arról nevezetes, hogy a persából, és pedig török közve- 
títés úíján jutott a magyarba, mint keleti Turkistan, az uigurok 
ősi hazája török nyelvéből megtudjuk, melyben a húst mint 
élelmi szert mai nap is gus (újpersa gust) szóval nevezik. 

Némileg különösnek tetszhetik, ha a magyarok ősi művelt- 
ségének korszakából való házi és hasznos állatok közt csak har- 
madik helyen említjük a lovat és olyan házi állatkép tüntet- 
jük föl^ melynek tenyésztése nem régibb a juhénál és marháé- 
nál. Ez osztályozás alapja egész egyszerűen abban a körül- 
ményben van, hogy a pusztának e gyorslábú lakóját, melynek 
ősi állapotban levő testvére, a kulan (onagre, középfaj szamár 
és ló közt) Eözé2)ázsia sivatagjain található, eredetileg csak 
locomobilnak használták és a török-tatár nyalánkságok sorába 
csak később vették föl. Ezt az állat illető nevéből tudjuk meg, 
a mely a magyarban ló, az ugorban lu és a törökben lau ® és 
ulau, ulak. Ulau, miből a kirgiz lau ^ származott, szószerint 
járómű, vivő eszköz, locomobil (v. ö. ula : kocsit hajtani, nyar- 
galni ; ulakman : lovasság), egyúttal teherhordó állat is és kö- 
vetkezőleg nemcsak szorosan véve a lovat jelenti, hanem más 
teherhordó és megülhető állatot is, tudniillik a szamarat, melyre 
Középázsiában ezt a nevet mint megtisztelő czimet adják, az 
azerbaizaniban pedig egyenesen e néven hívják. Ulak, ulau 
mellett a török nyelvben az at szó is jelent lovat; tulajdonké- 
peui értelme csődör ; van belőle régibb alak is : atkir, ajgir (a 
mai nyelvhasználatban : szörnyű állat, csuda, a persáknál ghul- 
i-bijaban, ^jL?Laj J^). Inkább megfelelők a rnonyast je- 
lentő magyar szók, tudniillik csődör, v. ö. török éaudur : 
fiatal monyas, tulajdonképen a nyerítő ebből : éau, a kiáltás, és 
mén vagy ménló, miben a török min, men : hágni, ágas- 

* Hogy az I-n és r-n kezdődő török szók elejére hangzó jánű, 
arra már (a 228. lapou) utaltunk. Lu ulau-hoz úgy viszonylik, mint a 
magyar roh{on) a török uruk-hoz (rokon), a kirgiz rák a török irak- 
hoz (tágas), a mag^-ar rüh a török ürü (bőrkiütés) szóhoz. 

" Láncig elölovas, csatlós, lovas, a khánságokban is ismeretes. 



9S8 A MAGTAROK EREDETE. 

kodni, igetö ismerhető föl. Ménló^ azaz a hágóló tehát a ló nemi 
ténykedésére vonatkozik és a nyelv e tisztaságával szemben 
valóban meglepő, hogy a magyar a kancza megjelölésére 
kétes eredetű szóval él, tudniillik a kancza szóval, melyet 
egyrészről a szláv kiinica, másrészről azonban a kirgiz ko- 
naői : harmadfű kancza, szóval hasonlithatni össze. A magyar 
csikó a törökben cigin, őikin ^^ (Abuska), a szó értelme sze- 
rint a nemzett^ kijött, a cik igetőből (v. ö. kaz. ciku : fölkelés, 
születés). Hogy a régi magyarok a ló húsát és tejét táplálékul 
használták, a mellett több történeti bizonyiték szól; azon- 
ban a nyelv erre vonatkozólag semmi emléket nem juttatott 
ránk, minthogy e szokást a kereszténység behozatala után sii- 
lyosan fenyitették és a régi pogány életmódra emlékeztető egyéb 
mozzanathoz hasonlóan erőszakkal kiirtották és a régi szoká- 
sokkal együtt a rajok vonatkozó szóknak is el kellett veszniök. 
A sivatag természetével még a lónál is szorosabban egybeforrt 
állat, tudniillik a teve, törökül töve, tüve, minek etymolo- 
giájáról már egyebütt szóltunk, ^^ a magyarban régi eredeti 
nevét megtartotta, tehát nem tulajdonitható az újabb török, 
azaz oszmán műveltség befolyásának. Valamint az állatok el- 
nevezései többnyire török nyelv jellemét viselik magokon, úgy 
van ez a nyájat jelentő gyűjtőnévvel is. Ezt a fogalmat a 
magyarban a gulya : marhák csapatja, szó jelenti, a melyben 
én a magyar gy és g hangok váltakozásának szabályánál fogva '^ 
eredeti gyulya, gj'ula, illetőleg júla alakot sejtek, melynek meg- 
nyújtott tőszótagjában, jú-ban, az alt. juu : összegyűjteni, föl- 
halmozni, tő fölismerhető. Juu-ból juul, összegyűlni, szárma- 



^" A ciHn, ciku alaknak úgy hang mint fogalom tekintetében 
analógja a török- tatár caha^ kölyök, gyermek, mely magában nem áll, 
banem mint bála (gyermek) synonymja, a csagatáj bala-caka, gyerme- 
kek, szópárban. 

** V. ö. PrimitivG Cultur dsa türh.-tai, VolJces, 191. 1. 

*' Nevezetesen a palócz nyelvjárásban genge van gyenge helyett, 
gül gyűl helyett stb. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 2^9 

zott és a magyar gulya egy eredeti juiilak: gyülekezet helyébe 
lépett. 

Ha par excellence nomád pásztornép életének mozzanatait 
kutatjuk, magától érthető, hogy az első hasznos állatokkal kap- 
csolatban a hutydról is megemlékezzünk, a mely, mint a 
pásztorok hű kísérője, már korán vergődhetett nevezetességre. 
Ez állat különfék fajainak neveinél azt vehetjük észre, hogy 
a nyelv egyrészt a finn-ugorral, másrészt a török-tatárral való 
közösséget mutat föl, mivel a magyar eb az ugor amp, ámp 
és a török et, a mag^^ar kutya azonban az ugor kuta és a 
török kücük (kölyökkutya) alakkal hasonlítható össze, a minél 
szembeszökő, hogj' a magyar inkább közeledik a finn-ugor felé, 
holott kiválóan török területen csak a magyai* kopó : vadász- 
kutya egyezik meg az oszmán kopoj : vadászkutya és kopek : 
nagy kutya alakokkal ; ^^ továbbá a magyar agár a török 
(kirg.) igár szóval. Ez a körülmény arra mutat, hogy a 
kutya csak azután emelkedett fontosságra, miután a magyarok 
és az ugor népek már együtt éltek, minthogy először ez az állat 
az utóbb említett, kiválóan vadászattal foglalkozó néptörzsnél 
nagyobb tiszteletben állott, mint a nomád törököknél, kik a 
kutyát ugyan bizonyára régóta ismerték, de mindig a g^^alázat 
és megvetés tárgyának tekintették (v. ö. ezt a szójárást : itdin 
alcak, hitványabb a kutyánál; továbbá a növények elnevezésé- 
ben az összetételeket, melyek közül a hasznavehetetlen, ártal- 
mas növényeket jelentők mindig it-teP* vannak összetéve); 
oly körülmény ez, melyet AHLQUisT-nak ezt az állatot illető 
megjegyzései *' nyomán a finn-ugor népeknél nem mutathatni 



*• A kopoj, vadászkiitj'a, szót Ahmed Vkfik Efendi Lehcei 0«- 
mani czfmü müve 933. lapján, mint a tör. zagar (agár) szóval egyet jelen- 
tőt, említi meg. 

** It, et régi szó, melynek jelentmónye : alsó rész, aliil ; v. ö. 
éten, éden a sátorban való legalsóbb Ülés, és etek szegély. 

** Lásd: Die Culturwörter der WestfinnUcheii Sprachen. Hel- 
HÍngfors, 1875. 

Vímbkbt: a wugjfarok eretUte. l*^ 



590 A MAGTÁROK EREDETE. 

ki. Epén lígy áll a dolog a macskával, melynek neve, 
macska, ugyan hasonlóan hangzik, mint a csagatáj mösük, 
müske (macska), azonban mind a kettő úgy látszik árja nyelv- 
területről van kölcsönözve, minthogy erre az állatra, mint Ahl- 
QUiST helyesen megjegyzi, ^^ a vadásznak és nomádnak nincs 
szüksége és valóban magam is ritkán láttam ezt az állatot kir- 
gizeknél és turkománoknál. Hasonlót jegyezhetni meg a kecs- 
Jcéről is, a melynek magyar kecske neve a törökben keci, 
ecki és kecki és a mely mint délen és sziklás vidékeken ho- 
nos állat csak árja népek közvetítésével juthatott a magj'arokhoz 
és törökökhöz. V. ö. a német Kitz, svéd kiddé, szláv kiza alakot 
stb., mint az eg^'ébkép a kecskebak magyar elnevezéséből, bak : 
Bock, világos is. Végtére nem szabad felednünk, hogy valamint 
a kecske inkább déli vidékeken és sziklás tájakon levén ottlio- 
nos, a puszta hazájában a létezés fő feltételeitől meg volt fosztva, 
úgy a macska is szilárd lakóhelyekhez levén kötve, az örökké 
járó-kelő nomádok körében soha sem érezhette magát ho- 
nosnak. 

E rövid és igénytelen vázlatról, mely a házi és tenyésztésre 
való állatokról szól, áttérünk a vadra, azaz vad állatokra. 
Ha a házi állatokat különösen jelentő név a magyar nyelvben 
átalában hiányzott, nem csodálkozhatunk, ha a vad fogalmát 
illetőleg hasonló szegénységet tapasztalunk. Az erre vonatkozó 
szó, vad, határozottan idegen, azaz persa eredetű ^'^ ós pedig e 
nyelv régibb korából, a mi föltevésünket még inkább igazolja, 
ámbár másrészt anuak lehetősége sincs kizárva, hogy a régi 
magyaroknak e fogalom számára külön kifej ezésök volt. Mái* 
eg}^ebütt ^® utaltunk ai'ra, hogy a puszták lakójára az ijedelem 
első é3 leghatalmasabb benyomását a 7;ar/riÍ5^^z^oV^nf A? kellett 
gyakorolnia, mint olyan állatnak, mely Középázsia lapályain a 
mocsarak és nádasok partjain nag^' csapatokban tanyáz, erejé- 

^' Lásd e. m. a 2i2. lapot. 
*' Lásd a függeléket. 



\% 



L. Primitíve Culfur d, tiirk.-taf. VoV^ea 199. lapját. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 291 

vei ÓS azon nagy számmal, melyben meg szokott jelenni, impo- 
nál, és mint a Görgen partjain magam is meggyőződhettem, 
valóban a puszta sivár természet ölén élő ember legborzasz* 
tóbb csapásának tekinthető. Erre vonatkoznak a török képes 
kifejezések tongguz-lajin és kaban-dik : vad bátorságú és kitartó, 
szószerínt a disznóhoz hasonló ; sőt ezzel függ össze az a körül- 
mény is, hogy a legfőbb czím a régi törököknél, tudniillik kha- 
kan, khaan és khan, a disznót, kandisznót jelentő mongol-török 
szóval közös tőből fakad, hogy Toiiuz (disznó) g3'akran mint 
személynév is előfordul (1. Thonuzobát a besenyő szólajstrom- 
ban) ós végre, hogy még mai nap is a magyar kan szó alatt a 
vaddisznó, a disznó hime és egyszersmind más négylábú állat 
hímé is értetik. V. ö. kan-kutya : hím kutya, kan-macska : 
kandúr stb. A magyar kaji és török kában alatt régen a disz- 
nót átalában értették; ezt bizonyítja először is a kan-ász : disznó- 
pásztor, szó, mely olyan, mint juh-ász : juhpásztor, másodszor 
a mostani vad-kan szó, mely szószerínt vad disznót jelent, és 
mivel a manap használt disznó (házi sertés) szó csak a csuvas 
sisna, cseremisz sasna alakkal függ össze első sorban és mivel 
a kevesbbé használt damasz, domosz : disznó, szóról, mely 
a török tónus, oszmán domus, donuz alakra vall, még nincs 
eldöntve, vájjon nem kell-e újabb oszmán befolyásnak tulajdo- 
nítani; alig lehet kételkedni, hogy a disznn mint hasznos házi 
(illat tenyésztésével a magyarok csak később, azaz ugor ele- 
mekkel való összekeveredésök után ismerkedtek meg és hogy 
ez az állat ősi müveltségök korában éj) oly kevéssé tartozott 
házi állataikhoz, mint a többi török néi)ekéihez, melyek ez 
állat tenyésztésével még az iszlámot megelőző korban sem fog- 
lalkoztak. Legalább ezt sejteti Herodot is Skythia leírásá-híin 
4 IV. 6í^.), mikor azt mondja, hogy a skythák disznókat nem 
áldoznak és azok tenyésztésével sem foglalkoznak. Más, ez 
állat neveit illető, megegyezés a magyai* emse: nőstény 
disznó, török emiöi, emisi : a szoptató és a magyar csörhe, 
török cörpe : nialacz, szók között fedezhető föl. 

19* 



«■, 



92 A MAGTÁROK EREDETE. 



A nomádok minden időben a farkastól kevesbbé ret- 
tegtek ugyan^ mint a vadkantól^ azonban tolvaj természete 
miatt mégis féltek e minden állattenyésztőre, de különösen 
a juhászokra nézve kártékony vendégtől, melynek magyar 
farkas nevében ennek az állatnak a testi ismertető jele, 
tudniillik farka hosszabb volta, mi által a kutyától különbö- 
zik, nyert kifejezést. A kölcsönös viszonyt, melyben a farkas 
és fark szó a magyarban van, többi között ez állatnak csu- 
vas elnevezésében, vurun chüre: farkas, szószerint hosszú- 
farkú, lehet legjobban fölismerni, valamint a magyarban más 
állat neve is ilyen módon támadt, tudniillik a szarvas szó 
ebből : szarv ; más török nyelvjárásokban a farkas bőre szine 
után van elnevezve. A mi azonban a puszta többi ragadozó 
állatait illeti, észre fogjuk venni, hogy a tigrist és az orosz- 
Idjlt Eözépázsia régi nomádjai ismerték, minthogy ennek 
van eredeti neve, a tigrist jelentő török szó, kap-lan, szó- 
szerint a ragadozó állatot és az oroszlánt jelentő ars-lan, szó- 
szerint az erős állatot jelentvén. ^* A magyarok mai nyelvé- 
ben az utóbbi állat neve szintén arszlány, a tigris eredeti 
neve azonban elveszett és csak egy hely és nemzetség nevé- 
ben maradt meg.^® A mi azonban a pdrdwczot illeti, mely- 
nek magyar neve párducz, török pars, bars, meg kell je- 
g}'eznünk, hogy délről származik, mit leginkább a persa bars, 
\j^j^ idegen szó bizonyit. 

Ha jobban körültekintünk a puszta faunájának birodal- 
mában, észre fogjuk venni, hogy például a medve, mely 
az ugor népek életében annyira fontos szerepet játszott, hog}' 
a nagy tiszteletre mutató atya, atyuska nevet kapta, a ma- 
gyarban csupán a szlávból kölcsönzött medve (az oroszban 
medvjéd) szó alatt ismeretes, tehát a magyarok szeme elé ősi 
liazájokban nem valami gyakran kerülhetett; holott más álla- 

'" L. Primitive Cultur d, (ürk,-faf. Volkes 204. lapját. 
*° V. ö. a Koplon szói Jkrnkt Thesaurus linquae Hungaricae 
Pest, 180k) czimű művében. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATÁT. 293 

tok nevei, mint a magyar borz és a török borsuk, a magyar 
hiúz és a török as és jüz, '^ a magyar hód és a török 
kond-oiz, kundoiz, alt. kamdu, a magyar cziczkány és 
a török Biőkan (egér), a magyar ürge és a török (k. k.) űrkft 
(mormota), a magyar béka és a török baga, a magyar görény 
és a török girin** stb. a török és magyar nyelv területén használt 
alakjaikban tökéletesen megegyeznek. Nagyon érdekes, hogy va- 
lamint a puszták madárvilága csak nagyon kevés fajtából áll, mi- 
vel a levegőég tollas lakói a homokos tájakon a megélhetésökhöz 
szükséges lombos fákat csak gyéren találják, lígy a madarak elne- 
vezésének egész sora a magyarban is túlnyomóan idegen jellemű 
és csak ott mutatja honi eredet nyomait, a hol oly madarakról 
van szó, melyek vagy ragadozásból élnek, vagy kiválóan sze- 
retnek a pusztán vijjogva keresztül-kasul szállani. így a ma- 
gyarok mesés madara, melylyel állítólag Attila pajzsát díszí- 
tette, tudniillik a turul a török turgaul, turaul, kicsiny 
fekete sólyom nevében fölismerhető, a mit a ma már nem hasz- 
nált her ecset : vadászsólyom, törökül kereöe (1. a 1 83. lapon) 
szóról is állithatni. A magyar daru a törökben túrna, a ma- 
gyar túzok a törökben túdak ; a magyar gólya a törökben 
gulau, a magyar sólyom a törökben öojlu, *^ őajlak ** és 
cajlau, a héj ja, ölyv a magyarban kerra, a törökben 
kére, a magyar karoly (karvaly is) a törökben karkara 
(harkály) és kirkaul (fáczán), a magyar csóka a törökben 
kaz.) óauka, óaga, a magyar kánya a törökben kanja, 
ragadozó madár, melyet Babér India vadászmadarainak leírásá- 
nál említ; holott ezzel szemben más a telet kedvelő és fönnebb 
északon lakó madarak neve, mint a magyar holló és varjú, 



'^ Ebből származik az ismert ak-as, hölgymenyét (szószerint: 
fehér hiúz). 

" Lásd : Lehéei Oamani II. köt. J083. lapját 

^ L. BuDAOOV-nál I. 466. 1. igy fordítva: sokol Inésej porodu, 
azaz: jobb fajta sólyom. 

•* Lásd a szöveg 364 — 365. lapjait. 



'^4. A MAGYAROK EREDETE. 

inkább az ugor nyelvszokást mutatja^ az előbbi az ugor kulla, 
az utóbbi az észt varnaj szóban bírván hasonlóját. Ha nem 
csalódunk, a magasabb szélességi fok alatt honos madarak és 
különösen a vízi számvasok elnevezésénél hasonló eset fordul 
elö. így például a magyar lúd és a vogul és osztják lunt, a 
cseremisz ludo, valamint a magyar liba (pullus anseri- 
nus) és a finn lapse hasonlósága határozottan finn-ugor 
eredetre mutat; erre mutat a hal elnevezése is, a magyar hal, 
a mordvin kai, finn kala e fogalmat jelentő török szótól 
(bálik) jó messze állván ; ellenben másrészt az inkább déli ég- 
hajlat alatt honos tyúk, magyar nevén tik vagy tyúk, törö- 
kül taiik, megint kétségtelenül török analógiára vall. 

Mint a fölsorolt példákból világos, az állatország névsora 
nem egy értékes útmutatást ád a mag}'arok kulturális életének 
első koraira nézve, és ha tanulmányunk e szakaszának végén 
az egyes szikrákat egy világító sugárba egyesítjük, az olvasó 
meg fog győződni, hogy ily módon készült fáklyával a sötét 
múltat legalább is oly jól lehet megvilágítani, mint a történet 
és összehasonlító nyelvtudomány szolgáltatta adatokkal. 

±. A növény ország. 

Ha az előbbi szakaszban sikerült kimutatnunk azt a jel- 
lemző hasonlóságot, mely a magyar és török állatnevek közt 
található, és pedig ott, hol a puszta faunájáról van szó, egészen 
természetesnek fogjuk találni, hogy a flóra országában tett 
kutatásainkat illetőleg hasonló lesz a viszony. Minthogy a 
puszta termékenysége kisebb és a nomád társadalom soha sem 
oglalkozott a föld müvelésével különösen buzgón, kutatásunk- 
nak ebben az irányban csekélyebb lesz ugyan az eredménye, 
de nem kevesbbé érdekes. A magyarok művelődési életök első 
korában, jóllehet kiválóan harczias szelleműek és leginkább 
baromtenyésztők voltak, legalább is oly mertékben foglalkoztak 
M földmiveléssel, a mily mértékben az újkor más török no- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 295 

mádjai, például a kirgizek és turkománok, szoktak. A földmí- 
velö élet kezdete, ámbár a legszűkebb korlátok közé volt szo- 
rítva és a legszükségesebbre leszállítva, mégis az eredetiség 
egyes jeleit mutatja föl ; hiszen az első táplálékul szolgáló ve- 
temények és gyümölcsök nevei épen oly hasonlók a pusztán 
még ma is termelt gabonafélék elnevezéséhez, valamint a ké- 
sőbb előforduló és szláv meg germán eredetű nevek arra mu- 
tatnak, liogy a magyarok később új talajjal meg új éghajlattal 
és előrehaladott földmívelés eszközeivel ismerkedtek meg. 
A gabonaneműek közül például különösen három fajtát ismert 
a török-tatár nép már őskorában ; e háromnak neve a magyar- 
ral teljesen megegyezik. E gabonafajok a következők : először 
a búza, törökül búdaj vag^^ bugdaj ; másodszor az árpa, 
törökül arpa, és harmadszor a dara, törökül tari, ámbár a 
mai nyelvszokás a mag^'arban, a külső alakból indulva ki, a 
megdarált gabonát (v. ö. a német Gries és Grütze szót) nevezi 
így. A fa gyümölcsét jelentő magyar szó, tudniillik gyü- 
möcs, gyimics, a török jemis és jimis, egyenesen megtar- 
totta ősi török képzését és szószerint eledelt, ételt jelent; az 
í'gyes gyümölcsfajok közül pedig az alniának és körténeh 
még mai nap is mind a két nyelven azonos a neve, a magyar 
alma a törökben alma és a magyar körtve a törökben 
kertme (Petrarca-codex, 145. 1.) levén. Igaz ugjan, hogy az 
említett gyümölcsfajok közül, a mennyire én tudom, csak az 
almának a hazája az általunk meghatározott földrajzi terület, 
ellenben a körte neve mostanában a legtöbb török népnél a 
persából kölcsönzött emrud, amrud szó és e gyümölcs délibb 
Kzélességi fok terméke, úgy, hogy a kertme, körtme szót csak 
olyannak lehet tekinteni, melyet később is csak a nyugati törö- 
kök használtak. Ep úgy van a dolog a borral, melyet, jóllehet 
déli vidékről származik, a törökök és magyarok bizonyára már 
régen ismertek, a mit leginkább a közös bor név, mely a török- 
ben is bort Ó8 szőlővesszőt jelent (v. ö. uig. bor (vinum), továbbá 
a borla, borlak, szőlöskei-t, szót), bizonyít. A bor élvezetét te- 



296 



A MAGYAROK EREDETE. 



hát a törökök és magyarok semmi esetre sem taniilták el idege- 
nektől, épen oly kevéssé a sörét, melynek magyar sör, ser neve 
a törökben sira és sera. Különösen érdekes megfigyelnünk, 
hogy a puszta természetével különösen összefüggő természetű 
növényeknek, a homokos talaj és a mocsaras vidékek növényei- 
nek a magyarban és törökben hasonló a nevök. így a ndditah 
és egj-es fajainak, melyekre vonatkozólag a következő megegyező 
alakokat találjuk. A szittyó magyarul gyékény (a mi egy- 
szersmind a belőle készült fonadékot is jelenti), törökül jeken, 
zekén ; a magyar nád ^'' az újpersában naj ; a magyar sás 
a törökben (oszmánban) saz ; a magyar káka a törökben 
koga*^ (esetleg kauka), és végre 9. fedőnád a magyarban 
kalagájiy, a törökben kalagaj :' a crassulaceák családjába 
tartozó húsos növény. A sást illetőleg meg kell jegyeznünk, 
hogy saz, az alt. sas tulajdonképen a mocsár sarát jelenti (v. ö. 
a magyar sár szót), következőleg csak valamely helyre vonatko- 
zik és az oszmánban valamint a magyarban az azon termő nö- 
vény megjelölésére is használták. A puszták flórájának már 
emiitett szegénysége mellett egyebek közt még a követkéz/) 
példákkal találkozunk. A puszta szélén és fövényében is tenyé- 
sző kökény a törökben (kirg.) kökén (a kök, kék, tőszó - 
tagból), az üröm (artemisia tenacetifolia) törökül irün 
és a még ma is ott mindenfelé vetett borsó a magyarban 
borsó, a törökben burcak, bursnk és pnrsa ; a magyar 
kender törökül kender, mely eredeti elnevezésből látszik, 
hogy már korán termesztették, úgy a hagyJuAt is, mely ma- 
gyarul hagyma, hajma, törökül (alt.) sogono, sojno. 

'* Naj vagy nej, nád, úgy viszonylik a najza, nejze, lándsa, tiüaj- 
donkép nádbot, alakhoz, mint a török-tatár zijde, zide, eleagnus angusti- 
folia ehhez : zida, lándsa, dsida, minthogy ezt a fegyvert nagyon való- 
szintien először ebből a fanemből készítették. £z a viszony maga elég 
arra, hogy az elÖbb említett és persának tartott naj szóban a törökből 
kölcsön vettet lássunk. 

*• L. BuDAOov-nál (II. 85.) így fordítva: rod karnisa, egy fajta 
nád (typha). 



« 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. ^^^ 

Ellenben a fának, a művelt föld szálas növényének, mely a 
vízben szegény pusztán csak ritkán fordul elö és sohasem te- 
nyészik valami különösen, magyar neve, fa, finn-ugor eredetű 
(V. ö. a finn pu, cseremisz pu : arbor, alakot) ; ezt a szót ezek 
a kiválóan erdőkben tanyázó népek honosították meg a ma- 
gyarban, mert hogy milyen kevéssé terjeszkedett ki a nyelv 
hajdanában az egyes fanemekre, a többi közt az bizonyítja, 
hogy a törökben az erdő fogalma részint az ormán *^ szóval, 
mely tulajdonkép sokaságot jelent, részint a tugaj szóval 
(voltakép : csalit valamely folyó által képezett ideiglenes szi- 
geten) van körűi rva, tehát nem mutat föl eredeti szót, továbbá, 
hogy a hársfa és kőrisfa kivételével, mely magyarul háxs, 
törökül arőa, illetőleg magj^arúl kőris és törökül (csuv.) 
kavris, a többi faj mutat ugyan föl eredeti, de csak később 
alakúit, szóképzéseket. *® A mondottakon kívül még a követke- 
zők említhetők: a cserjét jelentő magyar csalit szó, mely a 
törökben cali ; továbbá a magyar csalán, törökül őalan és 
calgan ; a magyar komló, törökül kumlak, kumdak, va- 
lamint a fii átalában, melynek magyar nevében, fű, a török- 
tatár boj, büj, püj, nőni, töszótagot, tehát a növény alapfogal- 
mát fedezhetjük föl. De itt, hol kell, hogy concret tényekről 
legyen szó, az etymologia terére nem akarunk lépni és tekin- 
tettel a puszták flórájának szegényes voltára, figyelmünket az 
ősi műveltség más ágára akarjuk fordítani. 

8. Lakás, ruha és házi eszközök. 

Más helyt *^ kifejtettük a philologiai okokat, melyek alap- 
ján a föltevés, mintha a magyar ház (domus) szó eredetének 

*^ Ormán a magyarban is előfordul, de csak mint helynév. 

^ BuDSNz tanáx a többi közt a magyar nyírfa vagy nyír szót is 
a finn-ugorból prób&lja megfejteni ; de mint a legtöbb, úgy ez a kép- 
zelt hasonlóság is igen merész. (Lásd nyír-t a III. mellékletben.) 

** Lásd ház'2ii a m. mellékletben. 



298 A MAGYAROK EREDETE. 

tekintethetnék és a német Haus szóhoz csak véletlenül hason- 
lítana, semmiképen sem állhatja meg a sarat. Még kevesbbé 
lehet művelődéstörténeti szempontból analógiát elfogadni a 
magyar ház és a íinn-ngor kota, köti közt, mivel megcsontoso- 
dott nomádok, milyenek a magyarok és törökök voltak, házzal 
vagy állandó lakással csak későn és csak szerfölött nehezen 
barátkozhattak meg.^^ A török még most is mindenütt sziveseb- 
ben lakik szellős sátorban, mint nehézkes és komorságra han- 
goló kőépületben, melyet Középázsiában még mindig házi álla- 
tai számára emel ; és hogy milyen fáradságba került, míg az 
árja népek közt letelepült magyart állandó lakóhelyhez lehetett 
szoktatni, arról a magyarok első keresztyén királyának czivili- 
záló harczai teszik a legnjomatékosabb tanúságot. Azt az állí- 
tást tehát, hogy a magyarok a házat már ősi hazájokban ismer- 
ték és ház szavokat magokkal hozták £uró}>ába, egyenesen kép- 
telenségnek kell tekintenünk. A mit a nyelv erre vonatkozólag 
megőrzött, abból láthatjuk, hogy a lakást jelentő közös szó ere- 
detileg a barlang fogalmát minden mellékjelentésével: lyvk, 
mélyedés, állatok búvóhelye, fejezte ki és csak később használ- 
tatott az ember lakóhelyének jelölésére. ígj' a magyar odu 
annyi mint barlang, az alt. odu istálló, a csuvas odar 
juhok menedékhelye^ acsagatájotak 5006a, az oszmán 
oda szoba, mely szók mind az ot, od, újabb alakban oj, ásni, 
kiásni, tőszótagból származnak ; az utóbbi alakból a csagatáj 
öj és oszmán er, ház, szót is kell származtatni. Hog}' a^ci^, 
\aká% és %zoha fogalma a pusztaság török-tatár lakóinál csak a 
barlang, állatok búvóhelye fogalmával lehetett egj' és ugyanaz^ 
az kell, hogy azonfölül e népek nyugtalan, örökké jobb legelök 
miatt ide s tova bolyongó élete módjából derüljön ki leginkább; 
hiszen az a lakás, mely az embernek csak ideig-óráig tartó me- 



^ AHUtuiST, a tudós finn nyelvtudós, sok tekintetben kevesbbé 
finn hangulatit, mint szakbeli táxrai Magyarországon, és a többi közt a 
uiagyar ház szót az olasz casa-val akarja összehasonlitan*. 






A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI, 299 

nedéket nyújtott, az ösi műveltség fokán egyesegyedtil a szét- 
szedhető és könnyen tovaszállltható sátor lehetett, a sdtor, 
mely a török nomádoknál a tökéletesség legmagasabb fokát 
érte el és Ázsia többi népeinek mintául szolgált. Egj'ébiránt 
ennek az ősrégi lakásnak a természete és lényege a rá használt 
szóban leginkább találóan nyert kifejezést : sátor ugyanis törö- 
kül őatma és őatir, őator, sátor ^^ a cat, áat töszótagból, 
mely azt jelenti, hogy összehajtani, összejönni, összeilleszteni, 
tehát nomen verbale, mely azt jelenti, hogy összehajtható, ellen- 
tétben a török tim, tam szóval, mely szilárd épületet^ kőházat 
jelent. A sátor fontossága a magyarok műveltségi életében e 
még mai nap is a magyarban szokásos kifejezésből világlik ki : 
fölszedni a sátorfát, azaz elindulni, elvonulni valahonnan ; to- 
vábbá épen úgy látszik meg a sátorhoz hasonló és mintájára 
alkotott építményekből, melyek mostanság csárda és szín 
neve alatt ismeretesek és ha a nyelv anyaga után ítélünk, úgy 
látszik, már az ősi hazában dívtak. Mind a két szó a kunyhó, 
védőtető, félszer fogalmát fejezi ki és csak annyiban különbö- 
zik egymástól, hogj' csárda, mely eredetére nézve a persából 
kölcsön vett szó, ma pusztai korcsma értelmében használtatik, 
szín pedig (félszerféle) kocsik és más eszközök helyét jelenti és 
egy tőből hajtott a török-tatár sigin (alt. sün), meghúzódni, me- 
nedéket vagy védelmet találni (v. ö. tör. sigin = vár) szóval. 
Azonban, úgy látszik, nem mindig ezt jelentett szín, mert hogy 
hajdan emberek kunyhóját, sátrát vagy lakóhelyét is jelentette, 
a mellett bizonyít a Szinhalom, azaz sátrak dombja név, 
mely azt a helyet jelenti, melyen Árpád főhadiszállása volt, 
midőn Eger alatt táborba szállt. A mi már most a csárda 
szót illeti, ennek persa eredetéhez kétség nem fér, mert ebből 

** Ez a szoros hangi és fogalmi összefüggés arra bir, hogy előbbi 
állitásomat a persáuak tartott cadir éatma szó genuiu eredetéről to- 
vábbra is helyesnek tartsam. Lehet, hogy a persa éadir ebből szárma- 
zik: ^4>«L^.^ cihar dur, négy oszlop, valamint cartag, clj\L^.^; azon- 
ban a tőrök catir, catur inkább a catma szó mellé sorozható. 



300 



A MAGTÁROK BBEDETF. 



szánnazik: cihar, j^^> ^^87* és tag, dag, ^, ^^*>, oszlop, 
rúd, és cartag, éardag meg éarda alakban még ma is négy 
rúdra feszített ponyvát, ernyőt vagy hasonló készítményt jelöl- 
nek vele és pedig nemcsak Persiában, hanem a szomszéd Kur- 
distanban, a Kaukázusban, déli Oroszországban, Törökország- 
ban és Rumániában is, a mi az iráni műveltség északra 
és nyugatra ható befolyásának kétségkívül igen érdekes pél- 
dája, a melyre csak némileg emlékeztet hasonló, a magyarból 
kölcsönzött Bzó messze elterjedése, tudniillik a magyar szállás 
szó, melyet az oroszok és kirgizek csekély hangváltozással, 
.tudniillik sallaá alakban, kocsiszín és félszer értelmében hasz- 
nálnak. Általában a most említett készítmények annyiban 
különböznek a sátortól, hogy ennél nem takaró vag>^ nemez, 
hanem fa szolgáltatta a főanyagot, a miért is a magyar ács 
szóban összevonást sejtünk e török alakból : ágaséi, aacói, *^ 
a fás ember, a famüres, a gerendás ember (ebből : agáé, aac 
élő és kivágott fa, gerenda), miből az is látható, hogy ilyen- 
féle építmények emelése a fában szűkölködő puszta lakójá- 
nak művészetét túlhaladta és már régen az ipar egy ágát 
képezte. 

Ha most a ruházkodás és az egyes ruhadarabok fogalmára 
áttérünk, ki fog tűnni, hogy az ide tartozó szók közül ruha és 
(juriya a szlávból kölcsönzött szó és csak viselet a visel igéből 
eredeti ; ez különben az oszmánról is áll, mert ott ruha jelölé- 
sére a szintén idegen uruba (ruha, olasz roba) és a török gijim 
szót használják. Nem kevesbbé gyöngék támasztópontjaink a 
részleteket illetőleg, ámbár a belső- ázsiai pusztaság népéletének 
ma már eléggé ismert képe akárhány téves nézettől megóvhat. 
Az egj^mástól különböző, sőt egymással homlokegyenest ellen- 
kező leírások, melyekben a magyarok külsejét Európába való 
megérkeztökkor festik, ma már kellő mértékre szállíthatók le ; 



'* Hasonló alakulás van a török temirzi, kovács, szóban, ebből: 
temir, van. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 30l 

mert ha Beoino^^ a régi magyarokat egyenesen félvadakkép 
írja le, ellenben a magyar történettudósok rajok fogják, hogy 
nemzeti viseletök volt, söt hogy a fényűzés és pompa bizonyos 
foka is föl volt nálok található, akkor a valóságot talajdonkép 
a középszerben kell keresnünk, azaz Középázsia és déli Orosz- 
ország nomádjainak életképét a középkor előtti időkből ma- 
gunk elé kell képzelnünk, hogy fogalmat alkothassunk ma- 
gunknak arról, hogyan öltözködtek a magyarok a IX. és X. 
században és melyek lehettek nemzeti eg}'éniségök jellemző 
sajátságai. Ha arra a körülményre gondolunk, hogy abban az 
időben, midőn a régi magyarok a Volga mellékén levő tele- 
peikből mai hazájok felé útra keltek, a Kaspi- és Fekete-tenger 
partvidékeit a persa műveltség szelleme hatotta át, a miről 
még bővebben is lesz szó, és rajtok bizonyára a byzanczi mű- 
velt világ is nyomot hagyott: egészen teimégzetesnek fogjuk 
találni, hogy a művelődés tulajdonképi szelleme a társadalmi 
rendek és a vagyonviszonyok szerint különbözött és hogy a 
nép maga épen oly szívósan ragaszkodott nemzeti erkölcseihez 
és szokásaihoz, mint a hogy a társadalom tulaj donképi kiváló 
tagjai a délen lakó művelt népek finomodott élete módját és 
fényűzését utánozták, mint az még ma is meg minden időben 
is észrevehető ott, a hol nomád társadalom letelepült művelt 
emberrel érintkezik. A fölkelő nap először a hegy tetejét vilá- 
gítja meg és csak azután a tövét ; így az uj világnézet fölkelő 
napja is először a vezéreknek, előkelőknek és fejedelmeknek 
világit és csak azután a közönséges népnek. Tehát a szónak 
csak említett értelmében lehet megmagyarázni, ha néhány kor- 



°' Broino igy ír: «Lanae his usus ac vestium Ignotus, et quam- 
quam continnis frigoribus affíciantur, pellibus tantum ferinis ac marinis 
induunturt. Hasonló viszonyra czéloznak a bajor püspökök, kik a ma- 
gyarokkal való titkos szövetségről vádoltatva, a következő szavakkal 
mentegetőznek: «Donavimus illis nullius pretiosae pecuniam substan- 
tiae, sed tantum nostra Unea vestimenta, quatenus eorum feritatem ali- 
quatentiB molliremusn. (Fejér: Cod. dipL I. 233.) 



302 A MAGYAROK EREDETE. 

társok a régi magyarokat állatok bőreibe öltözött félvadaknak, 
más ellenben aranynyal és ezüsttel ékesitett és drága kelmékbe 
öltözött harczoBoknak írja le és ezzel az ellenmondásával a 
valóság kiderítését megakadályozza. Szerencsére itt van épen a 
műveltség mozzanatainak nyelvi köntöse, mely a szükséges 
fölvilágosítást megadja, mert valamint a művelt nyugaton még 
manap is némely ruhadarab eredete nevének nyelvi jelleméből 
derűi ki, úgy van es volt ez mindig és mindenütt. A chemise, 
camisia és camisol szókból láthatjuk, hogy a francziák és az 
olaszok az ing használatát az araboktól ((joa^í) tanulták el, 
valamint ezek az utóbbiak a nálok divatos nadrágot és felső 
kabátot pantalun-jisk és szetri-nek (a surtout szóból) nevezik, 
tehát ama nép nyelve szerint, melytől e ruhákat átvették. Dol- 
mány és csákó az egész nyugaton megtartotta eredeti magyai- 
nevét, valamint a könnyű lovasság huszár és uhlan ®* neve is 
megmaradt ; az előbbi Magyarországból, az utóbbi a tatároktól 
származott. 

Ha tehát a nyelv útmutatását követjük, meglehetős biztos- 
sággal végére fogunk járhatni, hogy mely kelméket és ruhada- 
rabokat hozták a magyarok régi hazájokból magokkal, melye- 
ket fogadták el a persáktól és byzancziaktól és végre melyeket 
a germánoktól és szlávoktól. Minden előtt a SZÖvés, szövet 
fogalmát akarjuk vizsgálni és azt találjuk, hogy ezt a magyar- 
ban sző, szöv, a törökben sok, sou (alt.), a finn-ugorban 
sev (fonni) és ság fejezi ki ; a törökben azonban alapjelentése 
dugni, bedugni, holott más szó, tudniillik a török toku, szőni, 
mely a szlávba is átment, a magyarban csak mint főnév, 
takács, törökül tokáéi : takács, maradt meg. Igaz ugyan, 
hogy a takácsmesterségben való jártasság már előrehaladott 

^^ Huszár a magyarba talán az olaszból keríilt, tudnüllik a corsaro, 
corsar szóból, holott uhlan, a törökben eredetileg oglan, ólán, ifjú, hős, 
lengyel közbenjárás útján jutott Eiu'ópába, hasonlóan azon viszonyhoz, 
mely az orosz kozák és a török kazak, azaz kirgiz vagy irreguláris 
lovas, közt vau. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATÁT. 303 

műveltségre mutat ; mert az eredetibb ide vonatkozó iparág a 
régi törököknél csak a nemez készítését foglalta magában ; oly 
kelme ez, melynek jelölésére sem a magyarnak, sem az osz- 
mánnak most már nincs eredeti szava. '^ Hogy azonban a régi 
magyarok mindamellett már Ázsiában ismerték a vászon gyár- 
tását, az a rostos növénv és a belőle készült kelme eredeti ne- 
vével bizonyitható be ; ®* nem kevesbbé azonban azon körtil- 
ménynyel, hogy némely a fonal gyártásához szükséges eszköz, 
mint a magyar tiló, a török (csuv.) tila, a magyar orsó, a 
török urcuk, a két nvelvben azonos és eredeti szóval van el- 
nevezve. Mint már említettük, kender, kendir a magyaroknál 
és minden török-tatár népnél a kender (cannabis) közös neve. 
így van a dolog a vásznat jelentő szóval is, mely a magyar- 
ban vászon, a törökben bös, pöz, bez, biaz (mint a törökből 
kölcsön vett szó megvan az oroszban is : bjaz), melyben eredeti- 
nek a h'ór, pór, csavarni, fonni, alakot és következőleg alapfo- 
galomnak ezt tartom : a szőtt. Azon tudósok véleménye, kik a 
bez, böz (altáji), pös alakot arab szónak tartják, tehát épen úgj' 
tökéletesen téves, mint az említett középkori krónikaírók állí- 
tása, kik a magj'arokra fogták, hog}^ ezt a kelmét egyátalán 
nem ismerték ; mert kender (kender) és bez (vászon) nemcsak 
eredeti török szó, hanem mint ilyen a persába és az arabba is 
átment. A nemez és a vászon után első sorban részint nyers, 
részint cserzett állatbörök játszottak fontos szerepet a régi ma- 
gj^arok rahakelméi közt (v. ö. ezeket : magj^ar bőr, török bara : 
állat bőre szőröstül ; tör. bőrük : magy. burok), különösen a nép 
tilsóbb osztályainál, a mi Középázsia nomádjainál még a legújabb 
időkben is így volt. A kirgiz még ma is szereti a csikó fényes- 
szőrű bőrét ruha g}'anánt használni, sőt még az állat farkát is 

** A mo^^ar nemez a per^a nemed szóval azonos, és a török ura- 
lom alatt került a magyarba. 

^* Ezt a föltevést Ammianus Mabckllinus is támogatja, a ki 
(C. XXXI.) a hónokról azt mondja, hogy «Indmnentis operimitnr 
linteis*. 



301 



A MAGYAROK EREDETE, 



rajta hagyja czifraságnak ; és ha a mai magyar párduczos ősei- 
ről beszélj csak arra a középázsiai szokásra kell gondolnunk^ 
mely szerint a tiszteletet követelő szentek és dervisek még ma 
is tarka párduczbőrt vetnek vállaikra^ valamint a Seibani köl- 
tője is hőseit az özbeg hódítók előtt mindenféle ragadozó álla- 
tok bőreivel diszitve lépteti el. A mindennapi ruházaton kivül 
a bőrt valami pánczélféle készítésére is használták ; e pánczél 
a törökben saut, ságit, seüt, szószerint a védő, valamint a 
magyar vért szó is a tör. börti, pürti = takaró^ fedő szóval 
összefügg ; a kézműves neve pedig, a ki ezeket a bőrpánczélokat ^" 
készítette, sautői, seütci volt, mi a magyar szűcs szóban még 
fölismerhető. Ha e véleményünkkel szemben talán arra mutat va- 
laki, hogy Leo Sapiens a hadi tudományról szóló müvében a ma- 
gyar harczosok és lovaik aczél vértezetéről ír, azt felelhetjük, hogj* 
az a megjegyzése legfölebb a fővezérekre vonatkozhatott, kik ilyen 
féle pánczéldarabokat a Kaukázusból és Persiából, a hol ez az 
iparág már akkor is virágzott, szerezhettek ; szélesebb körben 
ugyan alig terjedhettek el ezek a czikkek a magyar könnyű lo- 
vasságnál, legkevesbbé pedig lehet szó a lovak érez pánczéljai- 
ról, minthogy a pusztán született és nevelt állat ezt a terhet 
hordani képtelen lett volna ; ily nézetre talán csak az bírta az 
írót, hogy a ló nemezruhája a pusztán még manap is olyan 
alakú, mintha érez köntös volna. Továbbá tekintetbe kell ven- 
nünk, hogy a törökök a bőr gyártásában mindig kitűntek és 
hogy a magyarok az ipar ez ágában semmi esetre sem marad- 
tak tölök el. így látjuk, hogy a magyar a Ledér és Haut fogal- 
mát egy s ugyanazon szóval, tudniillik a bőr, török baru szó- 
alakkal fejezi ki, a bőr fajai közül pedig a magyar irha szónak 



•' Mattko Villani Croniche (Triest, 1857.) czímü műve 202. lap- 
ján a magyarok bőr pánczéljairól a következőt mondja: «Portano gene- 
ralmente farcelli di cordovano, i quali continevano per loro vestimenti; 
e com' é beue unto v' aggiungono il nuovo, e poi V altro é appresso 
r altro, e per questo modo gli fanno forti e assai defendevoIi». (Mab- 
czALi tanár szíves közlése nyomán.) 



k MŰTELŐDÉS MOZZANATAI. 3U5 

a török jarguk, jirgak, a magyar szattj/dn-neik a persa- 
tőrök sachtiaii és a délszláv révén jött bagariá-nak az osz- 
mán bolgari az analógiája. (Irha és jarguk hangtani viszonyára 
nézve v. ö. a magy. irgalom és jorgalom szókat.) 

Mielőtt azonban a ruházat részletezésére térve, a föveg 
különféle fajairól beszélnénk, minden előtt ki kell jelentenünk, 
hogy a magyarok az ókor többi törökjeihez hasonlóan hosszan 
leomló hajat viseltek, ezt esetleg befonták és csak fejők előré- 
szét halántékukig borotválták. Ezt a történeti adatokkal ^® több- 
szörösen bebizonyított szokást leginkább a török nyelv támo- 
gatja, melyen a haj neve sac vagy őac, alapértelmébeu annyi 
mint szórni, hullámozni (v. ö. ezeket: sac-ak, rojt, matring, 
pászma és saél, az elszórt holmi), holott másrészt a haj fogal- 
mára két conerét szó van, tudniillik kii, haj és tük, szőr. 
Valamint a saéak szó alatt rojtot, czérnát vagy bőrfonadékot 
kell érteni, úgy saé ősi jelentményének hajfonatot vagy varko- 
csot kell tartani ; mert, hogy ezt a magyarok még Magyarorszá- 
gon való letelepülésök után is szokták volt hordani, az kitetszik 
^gy$ Vatáról, a pogány hitre visszatért magyarok vezéréről szóló 
leírásból, mely szerint ez a kereszténységet megtagadván, fejét 
leborotváltatta és pogány szokás szerint három varkocsot viselt. 
A varkocsviselésnek e divatja, mely Magyarország némely vi- 
dékén még most is szokásos, határozottan török-tatár eredetre 
vihető vissza.®^ Az oszmánoknál még a XVI. és XVII. században 
dívott, hogy fejőket megborotválták, tetején pedig kis varkocsot 
hagytak ; Persia török lakóinál és a turkománoknál még ma is 
dívik, hogy fejők előrészét szintén borotválják, és csak fülök 
mögött növesztenek egy-egy hosszii varkocsot, mit ők bürt-ek- 
^agy büré-ek-(v. ö. magy. fürt)nek neveznek; hogy pedig a 



*• Lásd : Procopii História arcana^ c. 7. — Theophanii chronogr., 
I. 359. — Pbbtz : Monumenta, I. 599. — Luitprcmdi legatio, in Leonis 
Diaconi história, S51. (Kebekotírtó után idézve.) 

** A varkocB viBelését a régi oroszoknak is tulajdonítják; legalább 
arról tudósít Ibn Kaukal. 



306 A MAOYABOK EREDETE. 

Xni. században szintén ismeretes volt a varkocs mint különös 
török fejdísz^ azt bizonyítja a történeti tény, hogy a szamár- 
kandi kangli-törökök, miután Dsengiz e várost elfoglalta, egy 
éjjel mindnyájan levágták hajókat, bogy a mongoloknak tesse- 
nek, ^® sőt bogy másrészt meg a mandsu bódítók honosították 
meg Kbinában a varkocsviselés divatját. Az egyes adatokból 
kitetszik, bogy, mint a mongoloknál láttuk, egyes osztályok 
bajokat nem így viselték, a miből megmagyarázható, bogy a 
névtelen jegyző*^ a kunokat teljesen borotvált fejűeknek 
mondja. Hasonló lehetett a dolog a bajusz és szakáll viseleté- 
vel ÍB. A magyar szakáll a törökben sakal és a magyar 
bajusz a törökben bijik és bunit (esetleg bujut) ; e viselet 
a törökök és más ázsiai népek szokásai közt minden időben 
fontos szerepet játszott és habár a férfiú arczának e dísze a 
puszta mai török-mongol lakóinál gyér növésével tűnik ki 
is, már csak azért sem tehetjük föl, hogy a régi magyarok is 
szűkölködtek szakállban, mivel kiválóan keverékfajjal van dol- 
gunk, mely hajnövésben és más kiváló testi tulajdonságokban 
is kitűnt, mint ezt hasonló ethnikus viszonyok között turkomá- 
noknál, özbegeknél és karakalpakoknál még ma is észrevehet- 
jük és mivel még ókori török törzsek is, például a besenyők, 
mint arab földrajzírók (Abu Dolef) elbeszélik, dús hajokkal és 
szakállokkal tűntek ki. Ha tehát a byzanczi írók azt mondják, 
hogy a magyarok borotvált képűek voltak, az csak szakállukra 
vonatkozhatik, a hogy még most is szokásban van az oszmánok- 
nál, hogy az ifjú csak akkor növeszti meg szakállát, ha önállóvá 
lesz, de nem bajszukra, melyet a törökök mint a férfias érettség 
jelét mindig nagy tiszteletben tartottak, ápoltak és kentek, a hogy 
a kurgánok kőképein látható, kik közül némelyiknek pödrött baj- 
szával olyan a képe, mint valami hegyke huszáré.** 

*^ Lásd DiüVEiNi TariJehi déihanJcuiaj czímü müvét. 
^^ Lásd Anonymus : Bélne regU nótárius, caput VIIL 
*' Lásd a 11. kőnyomatú táblát jERNSY-nél és a mellékleteket Spapski- 
nak Szibéria régiségeiről szóló czikkéhex az 1857-dik évi Zapishi-híisx, 



A MŰVELŐDÉS UOZZAKATAI. 307 

Visszatérve most a fövegre, a kulpah, kolpak vagy ku- 
pak szóban e ruhadarab legrégibb alakjára ismerünk, mint 
etymologiájából : Ml, haj és bak, pak, kötelék, szalag, lát- 
ható. A kalpagnak, melyből a szláv klobuk származott és mely 
más európai és ázsiai nyelvekbe is átment, eredetileg csúcsba 
végződő félgömb volt az alakja (v. ö. az előbb említett táblákon 
levő rajzokat) ; tulajdonkép süveg helyét pótolta, mint a kirgi- 
zeknél ma is szokás, ^' melyre a valóságos kalapot mint a fej 
felső takaróját tették. Vájjon így volt-e> a magyaroknál is, szóval 
mily viszonyban voltak a fövegek különböző nevei a magyar- 
ban, úgymint sóg vagy süveg, kucsma, csákó stb., e fogalom 
török elnevezéseihez, azt egyelőre, ámbár van néhány támasztó 
pont, már csak azért sem lehet biztosan kimutatni, ^ mert a 
ruházat e része, mely idegen műveltség hatásának leginkább 
ki van téve, újra meg újra idomúit, mialatt az Ázsiából Euró- 
pába nyomult nomádok műveltsége különféle korszakán át- 
ment. A ruházat vizsgálása között az ing fogalmánál oly szót 
találunk, melyet régi korba vezethetünk vissza; ha ugyanis 
a magyar ümög vagy ing, üng szót a török-tatár küjnek, 
gümlek, ing, szóval hasonlítjuk össze, melynek szókezdő 
torokhangja a magyarban elveszett és mely alapjában ruhát 
átalában, öltözetet jelent (a kij, gij, felölteni, magára venni, 
töszótagból ; v. ö. ezt : kijim, kijimlik, öltözet). E szó alatt 
nem annyira a mai ing fogalmát, mint inkább ruhát vagy 
ruházatot kell érteni, valamint az övet jelentő magyar öv, 
török jüb szót is kötelék, szalag alapjelentésében kell venni. 
A felső ruhák között a magyar suba, melynek a török- 
ben cubba, iübbe felel meg, régi közös névre és ere- 
detre mutat, mivel a zub tőszótag a hozzá hasonló zab, 

♦• Lásd BüDAGOV II. 21. lapját. 

*^ Valamint a magyar sög, kalap, a török sögiir, napernyő szóhoz, 
ngy viszonylik a mskgy&r csákó is a török caurki, cagutki, ellenző, védő- 
tető, alakhoz. A calma (turbán) szó újabb keltű kölcsönvétel. 

20* 



308 A MAGYAROK EREDETE. 

jap/' befödni, beburkolni, tőre emlékeztet és a szó alapér- 
telmét meglehetősen világossá teszi; továbbá a ködmön, 
azaz kikészített bőrből és pedig leginkább juh bőréből csi- 
nált, derékig érő hundici, melynek elsejében az uigur ketim 
(esetleg ketmen), ruházat*^ fölismerhető ; épen így emlékeztet 
az ősi magyar kaczagduy, azaz párducz vagy tigris bőréből 
való mente, a tatár kuéagan szóra, mely befoglalót, becsa- 
varót jelent; a magyar köpeny, köpenyeg pedig a török 
(csag.) kipeng, kipeg, kepeng, *'' a magyar guba a kir- 
giz köppö vagy az újpersa kába, felső kabát, a magyar 
zubbony a török zübün és zipun (csuv.) szóval hason- 
lítható össze. Végre még a kiválóan magyar öltözékről, a 
dolmány -ról, azaz derékig érő rövid kabátról akarunk meg- 
emlékezni, összehasonlítva azt az oszmán dholaman ^^ szó- 
val, melyet Bianchi így fordít : habit de dessous fait en drap. 
A lábbelit illetőleg még a czipőt jelentő szót akarjuk em- 
líteni, mely a magyarban saru, a törökben caruk, Saruk, 
meg a csizmát^ mely magj^arúl csizma, törökül cezme, 
cegme. *® Eljárásunk, hogy a legtöbb magyar öltözékdarab- 
nak részint ős eredeti voltát kimutatjuk, részint persa erede- 
tét valószínűnek tartjuk, ^^ csak annak tetszhetik vissza, a ki 

^^ Í2ap-, jap-ból azonfölúl zapin és zapinzak, köpönyeg, is szár- 
mazik. 

*^ V. ö. továbbá a csuvas kismen, felső nüia, alakot. 

^^ Ezt mar Babkr is miut esőköpönyeget említi Emlékiratai 
294. lapján. 

*^ Dolaman a jancsárokuak egy béke idején viselt ruhája volt ; a 
név értelme szószerint: a beburkoló^ becsavaró, a dolamak, körűlcsa- 
vami, igéből. V. Ö. a német Wickltr^ egy e század elején viselt női öltöny 
nevével. 

** A cegme alak átváltozását cezme alakra, i\gy látszik, a cejme 
alak előzte meg, mivel k csak ritkán, j azonban gyakrabban válik szi- 
szegövé (v. ö. e török alakokat: jaj és jaz, tij és tiz stb.). Szószerint 
cizme, cezme, cegme annyi mint : a mit föl lehet hiizni, a cek, hiízoi 
igéből ; hasonlókép a csagatáj ötük, csizma is az öt, ráhi\zni, átmenni, 
igéből származik. 

^ Persán itt határozottan az újpersát értjük, melyre a művelődé.^ 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 309 

Eegino, Luitprand s más effélék ízetlen es nevetséges leírásai- 
nak hitelt adva^ azt képzeli^ hogy a régi magyarok Európában 
való megjelenésökkor félmeztelen vad emberek voltak; a ki 
erővel szemet huny azon való igazság előtt, hogy tekintve az 
iráni műveltségnek nemcsak beható, hanem kiható áramlatát 
is, mely a Kaspi-tenger és a Pontus országainak északi vidé- 
keire is messze elterjedt, az ott kóborló nomádoknál a Szászá- 
nidák művelt világának nem egy szikrája szóródhatott el és 
hogy a mag}'arok ezért, mint a khazarok, besenyők és kunok, 
alig voltak nyersebbek és vadabbak Pannónia és a német keleti 
határtartományok lakóinál ; hogy az akkori ázsiai művelt világ 
némely mozzanatát magokkal hozták, sőt hogy szomszédjaikat 
líj hazájokban némely dologban oktatiák és hogy csak ott vet- 
ték kölcsön idegen műveltség fogalmait, a hol a mezőgazdaság- 
ról, iparról és oly életföltételekről volt szó, melyek elfogadását 
a talaj, az éghajlat és a társadalmi viszonyok rajok erősza- 
kolták. E mellett bizonyít a többi közt az, hogy eredeti szókat 
találunk ékszerek jelölésére, melyeket a magyarok már mos- 
tani hazájokban való letelepülésök előtt ismertek és melyek 
csak a Volga vidékének nomádjaihoz részint Kharezmből, ré- 
fizLnt a Kaukázusból jutottak, hol már akkor is el volt terjedve 
a? arany és az ötvösmesterség. Ide tartozik minden előtt a ma- 
gyar gyűrű, törökül jüzük és csuvasúl sjürü; a magyar 
csat, agraffe, törökül cati, szalag (tulajdonkép az össze- 
kötő); a magyar kapocs a tör. kapaci = bezáró sz3ból; 
a mag>'ar boglár törökül bag, szalag, bagla, kötni; a 
magyar gyöngy törökül jünzi, jinzi, inci és végre az 
aigrette, magyarul kótyag és kócsag, melyben a török 
kotag, lófark, szót véljük fölismerhetni; ez volt a törökök 
kezdetleges dísze, azért zászlónak is használták. Sőt a tükör 
is, törökül (csuv.) tügürt, tükör és csagatáj nyelven tökür, 
kerekség, eredeti elnevezése után ítélve, régtől fogva volt 

dolgaiban a török nagyobb hatást í^'akorolt, mint átalánosan hinni 
szokták. 



310 A MAGYAROK EREDETE. 

iBmeretes és kerek alakú csiszolt érczdarabból állott^ mint 
neye mutatja és azon tükrökből látható, melyeket a hajdani 
Nagy -Bolgárország romjaiban találhatni és melyek^ mint 
LicHACSEv A. T., orosz régiségtudós megjegyzi,'^ 3 — 3*/4 
Tersok átmérőjűek és mindenütt kerek alakúak (forma vsegda 
kruglaja). 

Ezt a megjegyzést előre bocsátottuk, hogy egyrészt az ol- 
vasót arra előkészítsük, hogy a házi eszközök nagy része, me- 
lyekről most szó lesz, összefüggésben az állandó lakással vagy 
rendezett életmóddal, mint a dolog természete magával hozza, 
a magyarok mai nyelvében szláv vagy germán kölcsönszók 
alatt fordul ugyan elő, hogy azonban másrészt a magyarok 
nyelve nem csekély számmal őrzött meg oly műveltségi fogal- 
mat jelentő szókat is, melyekben a nép előbbi nomád élet- 
módja visszatükröződik és melyek ennélfogva a mai török 
nomádok hasonló nevű fogalmaival rokonok vagy azonosak. 
Érdekes megtudnunk, hogy, ha ily irányban összehasonlítjuk a 
finnben levő hasonló viszonyt, mint az Ahlquist Cultuncörter- 
jeiből kitetszik, észreveszszük, hogy a magyarok egy sokkal na- 
gyobb számú műveltségi fogalmat jelentő szót hoztak át előbbi 
nomád életök korából mai lakóhelyeikbe, mint a finnek, és 
hogy nem fogadtak el idegen műveltség fogalmaival idegen 
szókat, mint a hogy testvéreik ott fönn északon egy csomó 
svéd, német és orosz szót átvettek, hanem hogy ellenkezőleg 
szláv és német oktatóiktól csak műveltségök világában addig 
ismeretlen tárgyakat nevökkel együtt csak későbben vettek át 
nyelvökbe. Magától érthető, hogy ide vonatkozó szemléletünk- 
ben nem annyira a ház, azaz állandó lakás, mint inkább a sátor 
eszközeire kell figyelmünket fordítanunk; ezek természetesen a 
nomád ember élete viszonyaihoz képest a legszükségesebbre 
szorítkoznak. A nomád háztartás legfontosabb tárgya az iistf 
magyarul kazán, törökül kazán, és ezzel egy sorban a kicsi 

" Lásd SiiLEvsKiJ : Drevnije Ooroda i drugije bulgár sko- tatár akije 
pamjatniki, a 272. lapon. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 3H 

fazék, magyarul bögre, törökül bögűr, fazék, a kidudo- 
rodó rész^ miben terméBzetesen csak a fogalmak hasonlósága 
van kifejezve ; a vizes edények közül például a magyar tömlő 
(melynek régibb alakja tulboj ^^) a török tulum, tömlő, törn- 
iük, fölfújt, cömlek, csésze, tulup, bőrzsák szókhoz ha- 
sonló ; a magyar korsó szót pedig az alt. kurőuk, ^^ zsák, 
szem vagy mag számára való edény és a magj^ar kulacs szót, 
azaz bőrrel bevont faedényt, a tatár kulas, fából való vizes 
edény és csónak, szóval lehet összehasonlítani. Végre megem- 
lítjük a magyar bádog szót, mely ma ugyan érczlemezt jelent, 
de eredetileg nem az edény anyagát, hanem szükségkép az edényt 
magát jelentette, minek bebizonyítására a török bardag, serleg, 
biztos támasztó pontot szolgáltat ; az edény fogalma átalában, 
magyarul edény, törökül edis, edény, cserépedény (szósze- 
rint eszköz, szer, szerszám) megegyez a két nyelv elnevezésé- 
ben, a gazdasághoz tartozó eszközök közül pedig a SÖprií, 
magyarul söprű, törökül söprű, meg a táska egy faja, 
magyarul tarsoly, tarsó, törökül társuk, borzsák, a két 
nyelvben majdnem azonos. 

4. Háború és fegjrver. 

Midőn a török-tatár nép ősi műveltségének fejtegetése 
közben ^^ a háború és béke fogalmát taglaltuk, kiemeltük azt, 
hogy a törökök a társas élet e viszonyainak úgy adtak kife- 
jezést, hogy a háborút jelentő szóban a szétszórás, a közösségi 
kötelékek szétbomlása állapotát, a békét jelentő szóban pedig az 
összekötés, egyesülés állapotát tolmácsolták. Az eszmék e szép 
és mélyértelmü menete a magyarban csak részben nyert kifeje- 
zést, mivel a magyar háború szó, alapértelmében csődület, 

" Lásd Anonymus: Belae regis nótárius^ cap. VII. 
^ A szláv krcak, korsó, a törökből van kölcsönözve és nem meg- 
fordítva, mint MiKLOsiCH gondolja. 
** Lásd a 121. lapot. 



31^ A MAGYAROK EREDETE. 

zavargás, összehasonlítható ugyan a török kabarok, ka- 
burti, csődület és kabar, dagadni alakokkal, azonban a fo- 
galmak ősi egyezése csak a békét jelentő szóban mutatkozik, 
mely magyarul béke és csak a török bek, szilárd, egyesített 
és bekik, megkötött, szó segítségével fejthető meg. A háború 
ügyeire vonatkozó műveltségi mozzanatoknak, melyek a ma- 
gyar nyelvben megvannak, már csak azért is nagyobb figyel- 
met fogunk szentelni, mert ez a vonás a pusztaság ural-altáji 
lakóinak életében a legfontosabbak egyikének látszik és mert a 
benne foglalt közeledési pontok az egyes töredékek közt bizo- 
nyára a legnagyobb ékesszólással tesznek tanúságot azon vi- 
szonyról, mely a régi magyarok és a többi török népek közt 
volt. A benső összefüggés, melyet a háború és béke fogalmánál 
a magyar és török közt kimutattunk, a magyar sereg, török 
öerig, serik szókban még világosabban mutatkozik ; ennek 
a szónak a concret jelentése fölhalmozás, összegyűjtés és töve a 
cer, ter (gyűjteni) tőszótag, valamint a török kosum, hadse- 
reg szóé a kos, összeállítani, tő. Erre vonatkozik az ÚJOJICZO- 
zdst jelentő magyar toboroz is, mely etymologicus értéke 
szerint annyi mint Összegyűjteni, csapatba gyűjteni (v. ö. a csag. 
topár és toparla, ^^ gyűjteni és az alt. topor, összekötni, 
szókat), mivel a hadseregek, jóllehet a török-tatár nomádok ki- 
válóan harczias jelleműek voltak, még mostanában is, valamint 
valószínűleg már hajdan is, csak nemzeti fölkelésből alakultak 
és mint a török carzi-nak (kikiáltónak) hajdan kivont karddal 
kellett az egyes aulokon átvonulnia, úgy Magyarországon is 
szokás volt, hogy a nemzeti fölkelést hirdető vitéz véres kard- 
dal járja be az országot. A sereg szón kívül a magyarban még 

^'^ Az említett ige töve tobar, topár, egyesíteni, éa ezzel nagj'on 
kétségessé válik, vájjon a magyar- oszmán tábor szó csakugyan szláv 
ereJetű-e, a hogy átalánosan hiszik. Az már csak nag\'on különös volna, 
ha a harczias törökök és magyarok liaboni dolgában a földmíveléssel 
foglalkozó szlávoktól vettek volna át katonai mükifejezéseket ! Sokkal 
valóbbszínü talán, hogy fordítva történt a dolog, minthogj' tabnr a 
Khulaazai Ahhaszi-han is előfordul. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 31 ) 

más is van harczosok csapatának jelölésére, tudniillik had, mely 
a mi nézetünk szerint eredetileg csak harczosok egy sorát jelen- 
tette és a tör. kat = sorral azonos/^ mint a csapat szó, mely 
sereg osztály dt jelenti és a török őapau-, öapar-kép nem 
annyira a testületre, mint inkább szolgálatára vonatkozik, a 
mennyiben az emiitett. szók közös alapját a magyar csap, török 
cap, belevágni, rárontani, tőszótag képezi. Az olvasó tehát az em- 
iitett pár vonásból láthatja, hogy a magyarok és törökök a hadi 
ügyek elemeinek alapfogalmait illetőleg egymástól nem nagyon 
tértek el; ez az egyformán fejlődött eszmemenet, sőt e sok esetben 
nemcsak fogalmi, hanem hangbeli analógia is, mely az ide tartozó 
műveltségi mozzanatok közt van, a két nép szokásainak össze- 
hasonlító tanulmányában legnagyobb érdekű lesz. A csatát 
vagj^s két. egymással ellenségesen szemben &\\ó iesUmzecsa- 
pasának vagy összeütközésének cselekvényét (v. ö. a német 
TreflFen vagy a franczia combat szót) egész következetesen a 
magyarban csata, a törökben cati, catis, az összeütközés, 
fejezi ki, mely a cat^' tőből származik; az ezzel rokonértelmű 
tusa szót, melynek eredeti jelentése az egymással szemben 
állás, a török tus, átellenben és tüsle, tüste, egymással 
szemben állni, szóval lehet összehasonlítani; v. ö. a magyar 
ütközni és ütközet alakot ; a harczolás valóságos fogalmá- 
ban pedig, tudniillik a magyar harcz, a török karga, az osz- 
mán kauga szóban a viszálkodás, veszekedés alapje- 
lentése rejlik. V. ö. a tatár kargasa, viszálkodás, szót. A mi a 
katonai dolgok más műkifejezéseit illeti, azt tartjuk, hogy az 
őrt jelentő magyar szóban, tudniillik őr-ben vagy ewT-ben ^" 
(régi írásmód szerint), melyet régibb okiratok speculator-nak 

** Lársd a III. mellékletben az illető szót. 

" így a törökben catís annyi mint egymáshoz ütközni, összeüt- 
közni ; kajuk kemige catti, a csónak a hajóval összeütközött. 

** tCustodes exercitunm, qui vulgi eur dicnntnr», egy az 124^3. 
évben kelt oklevélben; «Certi speculatores vulgariter eur vocati*, 1392. 
Jerney Magyar nyelvhincseh az Árpádok knrszahiból (Pest, lS5t.) czímű 
művében. 



31* A MAGYAROK EREDETE. 

fordítanak; nem ^.nnyira az őrködésnek^ mint inkább a tábor 
vagy az ellenséges mozdulatok megfigyelésére való járás-kelés- 
nek, körüljárásnak alapgondolatát lehet találni^ minthogy az 
őr, evrr szót a török öür, körben mozogni, kerengeni, alak- 
kal hasonlítjuk össze, és pedig annál inkább, mert mint Közép- 
Ázsia nomádjainak hadviselésében tett személyes tapasztala- 
taink bizonyítják, az őrszemek nem egy ponton állnak foljiion^ 
hanem kötelességöket a felüg}''elésben, helyesebben körültekin- 
tésben az által teljesítik, hogj' a hadtestet folyton megkerülik^ 
Ha a hadseregben levő egyes rangfokozatok nevét vizsgáljuk, 
azt találjuk, hogy a magyar és török nyelvszokás akárhány 
pontban érintkezik; sőt meg fogunk győződni, hogy az ide vo- 
natkozó elnevezéseket a magyarban csak úgy lehet szétbontani 
és megfejteni, hogj^ a török szókincset segítségül veszszük. A ka- 
tonai méltóságok közül, sőt átalában a méltóságok közül, mert 
a politikai alkotmány szigorúan katonai volt, először a magyar 
vezérről akarunk szólni; e szó az arab eredetűnek tartott 
török y3>\^ vezir szóval csak történetesen eg^'ezik meg hangbeli 
és fogalmi tekintetben, azonban már csak azért sem lehet ezzel 
azonos, mert a török és a magyar nyelv az említett tőszótagból 
még a bözüt, büsüt, vezet, vezérel alakot származtatta 
és mert a vezér szó a török hódoltság előtt már régen ismeretes 
volt. Az említett okból az sem volna helyén, ha a magyar vezért 
a persa «jvÍ> gezh-, vezér, szóból származtatnók ; hogy azonban 
az utóbb említett szó az arabnak tartott vezir alapja-e, mint 
HoFFMANN S. ^^ gj'anítja, azt itt nem akarjuk feszegetni. Bizony 
nagyon is költői, ha a vezirt {<\y tehertől származtatva) teher- 
hordónak magyarázzuk. Ezután a hadnagy és jóbágy szó. 
érdemli meg leginkább figyelmünket, mivel mind a kettő a had- 
vezér, kapitány, előkelő fogalmát fejezi ki. A hadnagy 
szóban *® igen könnyen fölismerhetni az összetételt, mely had 

*® SyrUche Alteii pernscher Martyrer. Leipzi^, 1880. 
^ Hodnogy 1214, hoduuogio, liudunogio 1216, koduogio 1217, Jkr- 
KEY id. szótára után. 



. A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 315 

és nsLgy elemből áll, tehát értelme csapat felügyelője, a mi fo- 
galmi tekintetben a török bölük-basi^ szakasz feje, szóhoz ha- 
sonló. Ennek megfelelőleg a jóbágy (jobagi, jobbági, joubagi) 
szó, mely ma subditus értelmében használtatik, hajdan határo- 
zottan föbbrangú vezért, vagy mint Hünfalvy •* találóan meg- 
jegyzi, «a királyság legfőbb méltóságait » jelentette; helyébe 
később a nyngat-em'ópai abarones regni» kifejezés lépett. Hogy 
ez az állítás valóban helyes, ez eredetére nézve tiszta török szó 
belső értékéből kiviláglik, mert első tekintetre fölismerhetni 
benne a török jou, jau, háború és bag, baj, fő, fejedelem, 
hadvezér szót, tehát belső értékére és összetételére nézve a 
hadnagy szóhoz hasonló alakot. Itt alkalmilag meg kell jegyez- 
nünk, hogy a byzancziaknál és araboknál dívó <Jb, Ha/ írás- 
módot, kiknél ez a szó mint khazár czím fordul elő, a mai be>, 
bij, bi, fejedelem, fő, régibb és eredeti alakjának kell tekinteni, 
mivel az a változat a valóságos tőszótaggal, mely baj, ^^ magas, 
fönn, előkelő, hangra és fogalomra nézve jobban összefügg; 
HuKFALVY nem is megy nagyon messze, mikor ezt a szót akarja 
a magj^ar Oro-bágy, Horto-bágy és Tor-bágy helynevekben föl- 
ismerni. Tehát mindent összefoglalva, azt látjuk, hogy a magya- 
roknak a felsőbb katonai méltóságok jelölésére két megegyező 
képződésen alapuló szavok volt, melyet ázsiai hazájokból ma- 
gokkal hoztak ; ígj- a bírói vagy hadbírói méltóságot jelölő 
szót is, melyet egy az 122!2-ik évben kelt okiratban biloch- 
nak, bilok-nak írnak és melyet a török bil, tudni tőből szár- 
mazó bilizi, bileözi, tudó, szóval hasonlíthatni össze ; azonban 
azt az alakot a még most is használt bölcs, régen beles szó 
rossz írásának is kell tartanunk. Ily műveltségi mozzanatok 
természetesen csak a magyarok régi alkotmányos életére vo- 
natkozhatnak, mert a germán-szláv forrásból eredő intézmé- 

*^ Lásd: Magyarország Ethnographiája SI*?. lapját. 

** A baj, bej főnév mai jelentménye főnök, vezér; van azonban 
nyomós bizonyítékunk arra, bog^' eredeti concret jelentése fej (caputi 
volt. Lásd a III. mellékletben fej, fő szót. 



316 A MAGTAROK EREDETE. 

nyék idegen nevöket a legtöbb esetben magokkal hozták. V. ö. 
a következőket: magyarul ispán ^ németül Gespan, szlávúl 
zupán ; magyarul poroszló, kikiáltó, hírvivő, latinul pristaldus ; 
magyarul tárnok, latinál tavemicus ; magyarul nádor, palatí- 
nus, szlávúl nadvor stb. Még egyet akarunk említeni, mely nem 
annyira a méltóságok, mint inkább a katonai díszítő czímek 
közé való, tudniillik a magyar hős szót, mely törökül kocák, 
hős, koca, hatalmas, nagy; meg aztán a persából kölcsön yM 
levente (Jü^ levend, önkénytes) szót, mely nem oszmán köz- 
benjáróktól, hanem egyenesen Ázsiából származik. 

Menjünk most tovább a hadügy területén, a mint elkezd- 
tük és foglalkozzunk a fegyverrel, azaz a támadás eszközé- 
vel, meg a védelmi szerrel. Az ide vonatkozó magyar szó, tudni- 
illik fegyver, eredetére nézve még mindig nem vagyunk tisz- 
tában ; mert a fed és ver igéből való hypothetikus magyarázás, 
mely szerint tehát vágó és védő eszközt jelentene, már csak 
azért is minden tudományos alap nélkül való, mert a hasonló 
fogalmat jelentő szó rokon és nem rokon nyelvekben oly kép- 
zésen alapszik, mely egészen más észjárásra vall. A törökben 
fegyver jarak vagy jat-u-jarak (szószerint készülék) vagy alt. 
jepsel (ebből : jep, elkészíteni) ; a latinban arma és a szanszkrit 
ara-m®^ (illő), a finnben ase, feg}'ver és asetan, ^^ rendbeállí- 
tani, és a szlávban oruzie, fegyver és orudie, eszköz egymáshoz 
legközelebb áll; valóban rendkívüli hang változásnak is kell 
tulajdonítani, hogy a magyar fegyver szó etymologikus rejtett 
szóvá lett. *^ 

Az egyes fegyverek részletezésénél ellenben már sokkal 
biztosabb talajon vagyunk, minthogy a vágó és szúró fegyverek 



«=* V. ö. CüRTius 304. lapját. 

** V. ö. Ahlquist : Culturwörtcr 238. lapját. 

®^ A magyar fegj^ver szó hozzávető etymologiájának talán a követ- 
kezőt lehetne fölemlíteni: fej -ver, azaz fej -verő, a mi olyan összetétel 
volna, mint a franczia casse-téte vagj' az angol head-knocker. Azonban, 
mint már mondtuk, ez csak afféle kombinatio. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 3!'í 

meg eg}'éb védelmi eszközök nevei közt csak kevés olyan akad, 
melyet eredeti jelentésére vissza ne lehetne vinni. Ha azon 
kérdés vizsgálásához akarunk fogni, hogy mi volt a műveltség 
kezdetleges állapotában levő magyarok első fegyvere, akkor, 
tekintve a pusztai ember helyi viszonyait és első szükségleteit, 
melyek következtében az érezekkel csak később ismerkedett 
meg (1. a következőben) be fogjuk látni, hogy első fegyvere 
csak az a kötelék vagy fonadék lehetett, melylyel a táplálkozá- 
sához szükséges vadat behálózhatta és megfoghatta. Ide tartozik 
a magyar tőr, mely a törökben tor és tör, madarak és halak 
megfogására való háló (v. ö. a törle,"* behálózni, alakot), vala- 
mint a lazzo, magyarul hurok, törökül kuruk (ebből : kur, 
kor, szalag, tehát kötelék), melylyel a pusztán kóválygó állato- 
kat megfogták és megfékezték ; oly eszköz ez, melyet a magj^ar 
csikós még mai nap is használ, valamint a kirgiz is a közép- 
ázsiai pusztán. A tőrt vagy a hálót ugyanis nemcsak a halászat- 
hoz és madarászathoz szükséges eszköznek kell tartanunk, ha- 
nem úgy, hogy a kirgizek hajdan is meg némileg ma is az alsó 
Jaxartes nádasaiban tartózkodó párduczok és oroszlánok elej- 
tésére szokták használni ; a hálóba bonyolódott vadat ugyanis 
elmés készülék működése következtében rácsapódó balta öli 
meg. Azonban nevezetes, hogy csak a madarak és emlősök elej- 
tésére való háló és tőr nevében van a magyar és török alak közt 
analógia, holott a halászathoz szükséges eszköz, magyarul 
háló, ugor eredetre vall, minthogy az osztják x^lip és a 
vogul kulup (háló) rokona. A parittya, e más ősi népeknél 
divott fegyver, már csak azért sem lehetett a pusztán honos, 
mert, mint Peschel®'^ helyesen megjegyzi, a parittyát csak 
ott lehetett föltalálni, a hol kő van, már pedig ebben szű- 
kölködik a homokos puszta, úgy, hogy a törökök nyelvében 
e fogalomra nincs is külön szó, mert a kő jelölésére hasz- 
nált tas szó szerint dobás, lövedék. A parittya szó csak- 

•• BüDAoov L 387. 1. 

•^ Peschel: Völkerkunáet 197. 1. 



318 



A MAOYAROK EREDETE. 



Ugyan idegen is a magyarban ; későbbi, valószínűleg szláv ere- 
detű. «8 

Az említetthez legközelebb mint talajdonkép támadó tégy- 
vert a nyilat és az íjat kell helyeznünk, és pedig mint olyan 
eszközt, melylyel a kezdetleges műveltség fokán álló ember a 
nélkül, hogy az érczekkel megismerkedett volna, minden idő- 
ben élt, és mely a török-tatár népek kezében már a történeti 
kor kezdetén félelmes fegyver volt. A mit e tekintetben Herodot 
a skythákról és a rómaiak a parthusokról elmondanak, azt Leo 
császárnak a régi magyarokról szóló iratában ismételve talál- 
juk, hol így szól : «A törökök (azaz magyai'ok) összes bizalmo- 
kat, hogy győznek, a nyilazásba vetik. Futás közben nagyon 
szeretik íj okát használni és nyargaltokban is kiváló ügyességet 
tanúsítanak a nyílazásbanv.®^ Már előbb a tőrről szólva, láttuk, 
hogy a puszták lakója a rugalmasság erejét alkalmazta; a meg- 
feszített íjban bizonyára még sokkal inkább szemébe tűnt és 
hasznára vált ; és ha van mozzanat, melyből első fegyverei török 
eredete kiderül, az kétségkívül az ÍJ, melynek magyar neve, íj, 
és török neve, jaj, jej, oly tőből hajtott, melynek jelentése a 
törökben hajlítani, tudniillik ij-ból és ej-ből,'''^ és mely a német 
biegen, hajlítani és Bogén, íj, a szláv luka, görbültség és luk, íj, 
a persa **5^ kemer, görbülés és ,jUS^ keman, íj stb. közt levő 
viszonyt kifejezi. Ellenben a mi a magyar nyil szót illeti, ehhesi 
ugyan egyrészről az ugor nuol, nol (sagitta) áll legközelebb, 
azonban másrészről nem szabad felejtenünk, hogy a török il, 
jil tőszótag ''^ annyit tesz, mint fölpattanni, száguldani és hogy 
ennélfogva e közt meg a magyar nyil közt hasonló viszony mu- 
tatkozik ahhoz, mely a török ok, nyil, tulajdonkép lövedék, 

*" Lehet, hogy ez a szó a persa ijJ^.-^t^ periden, repülni, igével 
függ öBBze. 

•* Caput 54. 

^° £ tőszótag mélyhangá alakja (aj) a török ajil, öv, heveder, gör- 
bület, alakban fordiíl elő. 

'* V. ö. a török jilga, gyoivan lovagolni, ilgar, gyors követ, hír- 
vivő, alakot. 



A MÜVELŐDÉB MOZZANATAI. 319 

'dobás^ meg a tőrök ok, okla, dobni, hajítani, lőni, töszótag közt 
van. A puzdra, magyarul tegez, törökül tegeS ^* megtar- 
totta ősi török nevét ; ez a szó ugyanis a tig, összedugni, össze- 
tenni, tőből származik, tehát nyilak bedugására vagy tartására 
való tokot jelent. 

Csak a műveltségi fogalmak természetes fejlődésének meg- 
felelően járunk el, ha azt tartjuk, hogy a török-tatár faj népei 
a különféle vágó, metsző és szúró fegyvereket sokkal előbb hasz- 
nálták, mint az Európában vagy épen világrészünk nyugati 
részén lakó ember. Ha tekintjük az árja és khinai műveltségi 
világ ősrégi voltát, meg azt, hogy egyrészt az említett két mű- 
veltség fáklyája, mint ez a dolgok örökké változhatatlan folyá- 
sából következik, sugarait észak felé vetette, holott másrészt 
a kopár pusztaság lakói folyton jobb életföltételekre törekedve, 
dél felé nyomultak : alig lehet kétséges, hogy az északi puszta- 
ság nomádjai, járatlanok levén abban a mesterségben, hogyan 
kell érczből fegyvereket készíteni, sokat vettek át délről ; innen 
van, hogy a kard, mivel Persiából vették át a régi magyarok, 
ópersa *^^ kard ''® nevét megtartotta. A kard vagy ghurd szó 
ugyan a mai persában kést jelent, a kardot jelentő különös szó 
pedig semsir; ebből látható, hogy ez a fegyver először mint 
metsző és szúró eszköz jutott a keleti Kaukázusból "^^ a khaza- 
rok közbenjárásával a Volga vidékére és hogy a magyarok már 
jóval azután kezdték használni, hogy a törökség kötelékéből 
kiváltak. Különben a törököknek sincs külön szavok a kard 
jelölésére, mert a mostanában erre használt kilié szó szerint 

'« Radloff III. köt. 1. 1. 

'" Lásd Johnson: A Persian^ Arabic and English dictionary 
089. lapját. 

'* Mas'udi és a többi arab földi-ajzíró valamely tartományt, Serir 
mellett, Derbendtöl északnyugatra, a zirehgeran, azaz vértcsinálók orszá- 
gának nevez ; e szó a persa 8\\ vért szóból származik. Azon ország la- 
kosai különösen vértek gyártásában tűntek ki. Derbend azon korban a 
fegyverrel való kereskedésnek úgyszólva föpiacza volt, és a Kaukázus 
még ma is aezél- és ezüstmúveivel tűnik ki. 



320 A MAGYAROK EREDETE. 

metfizöt jelent^ a kii vagy kij, metszeni töböl, tehát régebben 
killci-nak hangzott. Metsző eszköz, melynek a magyarban ösi 
neve van, a kés, törökül keser, fűrész^ faragókés, a török 
kes, kis, metszeni tőszótagból, és a zsebkés, magyarul 
bicsak, törökül biőak a török biő, metszeni tőszótagból, va* 
lamint a magyar balta, törökül balta, baltu,^' régi kiválóan 
török nemzeti fegyver, melyet a hősiség kitüntető jeléül az 
uralkodó ház tisztjeinek adtak. V. ö. ezt : baltazi, udvari apród, 
tulajdonkép a baltás. A balta különféle fajai közül följegyezzük 
a következőket: az aj -balta nevűt, mely sarló alakú vasból és 
hosszú nyélből álló alabárd ; a kölük-balta nevűt, melyen min 
a magyar fokoson, a balta élének megfelelően a nyél másik 
oldalán kalapács alakú vas van ; a mi a kölük vagy kölünk 
szót illeti, az tuskót jelent, melyet a magyarban szintén 
kölyű-nek hivnak. Ezzel az utóbbival rokon fegyver a magyar 
buzogány, törökül buzdogan, helyesebben bozdurgan, azaz 
az irtó, a megsemmisítő, a buz, boz, elpusztítani tőszótagból, 
tehát oly fegj'ver, melyet csak véres összecsapáskor egészen 
közel az ellenséghez ultima ratiókép használtak ; végre a fegy- 
verek ez osztályába még a magyar csákány, török cakan 
tartozik, mely a kirgizeknél hosszúnyelü balta; töve cak, 
vágni, metszeni, melyből a török öaku, kés is származott. 
Végre mint oly fegyvert, mely Leo császár leírása szerint a régi 
magyaroknál fontos szerepet játszott, megemlítjük még a 
Idfidsdt, mely magyarul dsidg,, törökül és mongolul áida ; 
e szó, melynek török eredetét már bebizonyítottuk (1. a áo. 
jegyzetet a á9(). laphoz), a szlávba is átment. Előbb említettük, 
hogy a törökök és magyarok az érczekkel csak a déli irániak és 
az északon lakó ugor népek által ismerkedtek meg, hogy ennél- 
fogva a kőkorszak nálok igen hosszú ideig tartott, a bronzkor- 
szak ellenben tetemesen rövidebb volt és helyébe a csakhamar 
bekövetkezett vaskorszak lépett. Ezt látjuk ugyanis a régi Nagj'- 



75 



Balta hangra nézve rokona a török balga, bozogájiy, szónak. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 3-^ 

Bolgárországban^ a magyarok ősi fészkének szomszédságában 
tett praphistoricus kutatások eredményéből; minden ásatás 
mellett csak az derűit ki^ hogy bronz fegyvereket és eszközöket^ 
úgymint szekerczéket, késeket^ tőröket^ kardokat, nyilak és 
lándsák hegyét, a régi Bolgárország romjai közt eddig még nem 
sikerűit találni, ámbár a permi kormányzóságban és az Uraiban 
nagyon sokra akadnak. így nyilatkozik Lighacsev A. T., orosz 
régiségtudós a 11. archeológiai congressus dolgozataiban. ^^ 

Könnyen megmagyarázható, hogy a magyarok mostani 
hazájokban való letelepülésök után más, akkor nyugaton hasz- 
nált fegyvernemekkel is megismerkedtek és, hogy azokat idegen 
neveikkel együtt magok közt meghonosították ; ilyenek pl. lándsa 
(Lanze), szablya (Sábel) bárd (Barte), balísta (Baliste) stb. Azon- 
ban előre bocsátott fejtegetésünk valószínűleg elég lesz arra> 
hogy az olvasót meggyőzze arról, hogy a fegyverek nagyobb 
száma, melyekkel a magyarok Európában való letelepülésök 
előtt éltek, ősi török nevök után ítélve, csak török eredetű nép- 
től származhattak és hogy a kölcsönzött szókkal jelölt fegyverek 
közül egyedül a kardot, mint fejlettebb ipar termékét, vették át 
a déli iráni műveltség világából. Úgy áll a dolog a várral is, 
melyet a pusztának mindenféle kőműves munkában járatlan 
lakói csak a tőlük délre élő művelt népeknél .láttak és ennek 
következtében nyelvökbe persa neve alatt vettek át ; mert hát 
a magyar vár (arx) szó kétségen kívül a persa Xj bar, ^' vár, 
vármű, szóval azonos. Valamint a khazarok, mint előbb láttuk, 
a byzancziaktól kértek férfiakat, hogy Sarkéi várát fölépíthessék, 
minthogy a görög műveltség akkor a pontusi országokban ural- 
kodó befolyásnak örvendett : épen úgy az inkább keleten lakó 
magyaroknál a keleti Kaukázus felől iráni műveltség befolyása 
terjedt el, a mely némely, a persa műveltségből kölcsönzött 

^* Lásd Spileysklt : Drevnie Ooroda i drugije hulgaraho-iatar akije 
pamjainiJci (Kazán, 1877.) 288. lapját. 

'' Bar, — arx, ebben az összetételben is fordill elő : bar-u-divar 

azaz vár és fal. Johnson a 204. lapon így fordítja : Walls and bulwarks 

VÁioáT : Á magyarok eredete, 21 



3S2 A MAGYAROK EREDETE, 

újításBal, mint még gyakrabban fogjuk látaii, a magyarban a 
persa nyelv nyomait hagyta hátra. Ezzel természetesen nem azt 
akarjuk állitani, hogy a régi magyarok bizonyos, a védelemhez 
tartozó földműveket nem ismertek ; a földhányás vagy gát, meg 
az árok is bizonyára régtől fogva arra szolgált, hogy vele a 
nyílt pusztán tanyázó nyájakat megvédjék és azután valószi- 
nüleg a hadi tábor megvédésére is használták. A nyelv itt 
legalább biztos támasztékot nyújt, mert a földhány ds vagy 
töltés magyarul gát, törökül kaói (gát), meg a besenyők 
nyelvéből ismeretes kata, gata, vár és e szó mind eredeti és 
a kat, réteg, tőszótagon alapszik, valamint eredeti a magyar 
áurok, török arik szó is, mely mással összetéve akárhány 
magyar helynevet alkot. Ilyen például Árok-szállás (azaz árok- 
tábor), Árok- alja, Árok-tő (borsod-megyei helység) stb. A régi 
magyar tábor erősítéséről levén szó, meg nem állhatjuk, hogy a 
magyar történetírók nézetéről, mely szerint a győr szóban, 
mely ma helynevet jelent (például Diós-Győr, Nagy-Győr, 
Szolga-Győr), a magyar gyűrűnek megfelelője lappang és mely 
szerint e szó eredetileg várat jelent, megemlékezve, azt ne 
mondjuk, hogy ezt egyátalán nem lehet az alaptalan hypothesi- 
sek közé sorozni. Hogy vájjon ez a magyar győr vagy gyűrű az 
avarok hring-jeivel vagy ring-jeivel, melyekről Nagy-Károly 
történetírói megemlékeznek, összefügg-e vagy nem, azt itt nem 
akarjuk fejtegetni ; hogy azonban győr valóban úgy tekinthető, 
hogy eredetileg gyűrűt, kört, kerítést jelentett, arra vannak 
nyelvi bizonyítékaink, ha tudniillik ezt a győr-t nem gyűrű- 
vel, hanem a török kür, gür, küren, güren, ^j^^tábor, 
gyűrű, hadosztály, társaság''^ szócsoporttal hasonlítjuk össze. 
Visszatérve a vár fogalmára, megjegyezhetjük, hogy a törököknek 
erre még ma is van eredeti szavok, tudniillik kurgan a kur, 
fölállítani, állítani, tőből ; ez a szó a mesterségesen emelt 
sírdombok jelölésére is használtatik és a magyarban is még 

V* Lásd: BuDAOOT n. 124. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 323 

ez utolsó értelmében, a korgány, kurgány alakban isme- 
retes. 

Azután, a mit a régi magyarokkal egykorú írók ezek 
lovasságáról följegj^eztek, meg Leo császár nyilatkozata után : 
«A törökök (azaz magyarok) lovasok és már csak azért sem 
szállhatnak le lovaikról, mert mintegy lóháton nővén föl, 
gyalog a harczban meg nem állhatnak, » figyelmünket okvetet- 
lenül a hadügygyei szoros kapcsolatban levő lovasságra kell 
fordítanunk. Hogy törökök és magyarok egyaránt a harczost, 
söt a férfiút átalában csak lovasnak képzelték, az leginkább a 
nyelvszokásból derül ki, mely a gyalog, közönséges, alacsony 
és megvetés fogalmát oly szókkal fejezi ki, melyek ugyanazon 
tőből származnak ; v. ö. a magyar gyalog, török jajag, gyalog 
és a magyar gyaláiz, török jalang, hiú, üres, meztelen, mél- 
tatlan, egymáshoz való viszonyát. Mennyire elválaszthatatlan 
a ló még manap is Közép-Ázsia pusztaságának lakójától, azt 
számos, e népeket jellemző, vonás bizonyítja. Mindamellett 
sem töröknek sem magyarnak nincs külön szava a lovaglds 
fogalmának kifejezésére, mert mind a kettő egyformán körülírja, 
a magyar lóra ülni, a török min, vagy atka min (lóra fölmenni) 
szavaival ; e sajátságot a nyelv már említett hiányának kell tulaj- 
donítani, hogy nem tudja az átalános fogalmakat megjelölni; más 
részt azonban a lószerszám egj^s részeinek vizsgálásánál több 
pont megegyező volta szembeszökő. A magyar nyereg, török 
ejger, jeger, jeker és eger szókban nyilván hangeltolódás 
van r és g között; e gj^anításunkat igazolja először az ide vonat- 
kozó ugor szók összehasonlítása, így a vogul nair, a votják 
enér és a cseremisz őrtner alak ; másodszor az, hogy a török 
aszókezdő, sőt még szótagkezdő r hangot is örömest elkerüli.'^' 
A mi e szó alapértelmét illeti, az ej, jej, jeg, hajlítani, meg- 
hajlítani, tőszótag azt bizonyítja, hogy eredetileg a hajlás, behaj- 

^* így a török bar-jam-ot ejt baj-ratu (ünnep) helyett, bar-jak-ot 
baj -rak (zászló) helyett stb. 

21* 



324 A MAGYAROK EREDETE. 

tás fogalmát jelentette ; v. ő. a német Sattel és Sattel eines 
Berges^ Einsattlung közt levő viszonyt ; a lószerszám e fö alko- 
tórészét tehát külső alakja után nevezték el. Ugyanez áll a 
kengyelre nézve is, mely magyarul kengyel, vagy ken- 
gyel-vas ; a lószerszám e részét, melyet a rómaiak és görögök 
nem ismertek, Európában ural-altáji nép honosította meg, 
mint a magyarországi avar leletekből látható ; magyar nevét 
tehát csak a török nyelvkincs segítségével lehet megmagyarázni. 
Abban ugyanis megvan (alt.) kangaj, esetleg kengej, hóczipö 
vas vagy fa talp, melynek segítségével a havon járni lehet; 
ezt a szót, mely a kaj, hajlítani töszótagból származik, később 
a hóczipő és a régi kengyel hasonló alakja miatt az utóbbira 
alkalmazták. ^^ A többi ide tartozó részletből hadd álljon itt a 
következő. 

A lószerszám átalában magyarul hám, a török 
káim, kötni, töszótag közel rokona és a szó tágabb értelmében 
vett köteléket jelent; így vagyunk a magyar gyeplő szóval is, 
mely a törökben jeplik, jeplük, kötél, kötő szerszám, tehát 
kötelék átalában, a török jip, jőp, kötél szalag, tőszótagból. 
Ugyanilyen eredetű a zabolát jelentő mag}*ar kantár^ török 
kantar (kirg.) kangtar, szó is ; töve ugyanis kan, kang, a 
kam, kötni, tőszótag mellékalakja. Hám vagy gyeplő tehát a 
szó legszorosabb értelmében köteléket jelent, sőt az említett 
tőszótag még más ide való szó képződésében is fölfedezhető, 
tudniillik az ostort végy korbácsot jelentő magyar kan- 
csuka szóban, melynek a törökben kanőuga, a mongolban 
ganziga felel meg; ez utóbbi két nyelvben azonban nem 
ostort vagy korbácsot, hanem olyan vékony szíjat vagy szalagot 
jelent, melylyel a lovas mögött a nyeregre könnyű holmit 
szoktak kötni. Egyébiránt az ostort jelentő különös török szó 
tudniillik kamói, mind fogalom, mind hang tekintetében az 



^ Kangal, eredetileg kain^al, kajingal oly képzós, mint a Rujurgal, 
tutkal Rtb. szóké. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 3^^ 

előbbi rokona. Mindent összefoglalva^ tehát azt látjuk, bogy a 
lószerszám részeinek meghatározásában a tőrök és a magyar 
egyaránt a kötés alapfogalmából indáit ki ; ez az eszmemenet 
más, zabolydt, dllazót, ajazót jelentő magyar szóban is, 
tudniillik fék-ben, ki van fejezve, ha ugyanis ezt a szót a 
tőrök pek, bag, pak, kötelék alakkal egyrészről, meg a magyar 
békó vagy béklyó, ló lábára alksdmazott bilincs és a török 
bek, pek, kemény, szilárd és baglik vagy peklik, megkötött, alak- 
kal másrészről összehasonlítjuk.^^ 

Csak hozzávetőleg akarjuk itt kapcsolatban a lószerszám 
elnevezésének taglalásával a kocsit is említeni. Tekintve régeb- 
ben kifejezett nézetünket, ^^ hogy a kocsit csak erdős vidék 
lakói találhatták föl, a járómű feltalálását átalában vagy további 
korszakba kell helyeznünk, vagy a török nép oly töredékének 
kell tulajdonitanunk, mely erdős vidékre szorult. Ennek elhi* 
vesére leginkább a magyar szók csábítanak, ha tudniillik a 
kocsi szót, mely könnyű járóművet jelent, ellentétben a sze- 
kér-rel, melynek értelme : nehéz, terhes járómű, tekintjük és 
az előbbit a török kosi^, futó, szóval, mely a kos, futni, tőből 
való, az utóbbit pedig a török óeker, húz, von és éeki, teher 
szóval kötjük össze. Ezt csak mint puszta sejtelmet említjük ; 
egyébiránt hogy még nyugati Európában is a német Eutsche, 
a franczia coche, az angol coach alak dívik, az ép oly kevéssé 
tenné lehetetlenné, hogy a törökből származott legyen ez a szó. 



*^ BuDENZ tanár úr, a ki mindazt, a mi fínn-ugor nádparipájával 
meg nem egyez, módszer nélkül valónak és hibásnak mond, a magyar 
fék szót a finn paitse, capistrom equorum, alakkal veti össze, és azt 
hiszi, hogy a fék szó alapgondolata tulaj donkép fej (finnül páa), és e 
pontnál az Akadémia azótárá-r& utal, melynek szófejtéseit egyéb dol- 
gokban minden kritikán alul állóknak tartja. Tudós ellenfelem föltevé- 
sének alaptalansága az itt közölt összeállításból eléggé kiderül, és hogy 
fék nemcsak annyit tesz, mint a német Halfter, azt e szó további hasz- 
nálata a magyarban mutatja, tudniillik a fékez ige, mely annyi mint 
legyőz, megzaboláz, tulaj donkép köt 

^ Primit Culiur d, türk.- tat, Volkes, 128. lap. 



326 A MAOTAROK EREDETE. 

mint a mily kevéssé lehetetlen a Schabrake (lótakaró) szó török 
eredete azért, mert e szó szintén csak Európában van elterjedve, 
holott pedig határozottan a török-tatár zaprak, takaró, szóból 
származik. Végre még az a körülmény is bátorít arra, hogy ezt 
higyük, hogy a kocsi fö alkotórészét, tudniillik tengelyét, 
mely törökül dengil, tingil, tűngül, e nyelvekben analóg és 
eredeti szó jelöli, minthogy az ókor kezdetleges járóműveinél 
és még ma is Középázsiában a tengely képezi a kocsinak 
tulajdonképen forgó részét, mit a ding, ting, teng, fordulni, 
forogni, töszótag ki is fejez. 

Ezt a háborúról és fegyverekről szóló szakaszt rövid meg- 
jegyzéssel zárjuk be, a mely néhány, a hadügyhöz tartozó, jel- 
képpel és kifejezéssel foglalkozik. A zdszlö, a háborúban oly 
nagy fontosságú jelkép fogalmának jelölésére úgy látszik sem a 
törököknek, sem a régi magyaroknak nem volt, soha eredeti sza- 
vok. A magyarban használt zászló szó szláv eredetű és zasta- 
vaból származik, a másik ugyanazt jelentő szó, lobogó, volta- 
kép csak a zászló lengő, lobogó voltára vonatkozik. A törököknek 
is két szavok van a zászló fogalmára, tudniillik sanáak, mely 
alapjelentése szerint dárda és melyből, miután a végébe göm- 
böt (munzuk) tettek és lófarkat kötöttek, a tug azaz a zászló 
lett ; és másodszor bajrak, helyesebben bajdag, mely a baj, 
fejedelem és dag, jel szóból van összetéve, tehát fejedelem és 
legfőbb hadvezér jelképe ; ez előtt szokták még ma is menet 
közben a zászlót vinni és ennek sátra előtt tűzik a földbe, ha 
táborba szállnak. A török baj dag, zászló, a magyarban csak 
mint tulaj donnév maradt meg; a névtelen jegyző szerint ugyanis 
kún vezér neve (Boyta.) A hangszerek közt természetesen a 
kürtöt tekintették legkiválóbbnak. Ez a szó a magyarok mai 
nyelvében csak annyiban magyarázható meg, hogy még más 
vele rokon szó is van, tudniillik kürtő, azaz cső, kémény; 
megfejteni azonban csak a török nyelvkincs segítségével lehet. 
Ebben ugyanis van kev, keű és küű, odvas, üres, tőszótag, 
melyből különféle, üres testeket jelölő szók származtak, pél- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 327 

dáúl kevek, küvek, odvas, kevürge, nagy dob, köpür, 
köbür, mély út, híd, és kűű, hang, úgy, hogy meglehetős 
bizonyossággal föltehetjük, hogy a magyar kürt, kürtő szó- 
ban régibb kevürtü, küürtü vagy köbürtü alak rejlik, 
mely a kevür, küür vagy köbür causativumból származik 
és kivájtat vagy hangzót jelent. A magyar dob, a török döm- 
bek, féldob, és top, golyó,®* gombolyag, szó, mint eredeti 
volta bizonyítja, Ázsiából e^isármazik, min nem lehet csudálkoz- 
nunk, ha azt a fontosságot tekintjük, melylyel ez a hangszer a 
sámán hit szertartásaiban bírt; de a háborúban csak annyiban 
volt nevezetes, hogy mikép a zászlót, inkább fejedelmek jel- 
képéül használták és talán inkább vallási szertartásoknál, mint 
a hadvezérlés parancsainak osztásánál alkalmazták. Végre hadd 
említsük itt még a következő fogalmakat, melyek az imént fej- 
tegetett tárgygyal összefüggnek. A magyar bátor, a török batir 
szót sokan a persa ^4>^J behadir, bahadur (bátor) szóval kötik 
össze és perzsa eredetű szónak tartják. Ezt a véleményöket 
azzal támogatják, hogy ez a fogalom mongol nyelven még mais 

baghadur-nak hangzik, és hogy ugyané baghadur-nak 

etymonja a szanszkritban megtalálható. E kérdésben döntő 
ítéletet mondani egyelőre nehéz volna; nekünk érdekes tud- 
nmik, hogy ez a szó a magyarok révén jutott Európába, tehát 
a Volga vidékén már a VIII. és IX. században okvetetlenül is- 
meretes volt. A báton*al homlokegyenest ellenkezőben a magyar 
gyáva szóban még némileg fölismerhető a török jaba, java; 
ellenben a győzés fogalmát, a magyar győz igét csak a török 
jej, jobb, szóval és jejüz, jegüz, jobbnak lennie képzelt igetö- 
vével lehet megmagyarázni. 

** A dob kezdetleges alakja gömb- vag}' félgömbBzerű, mely utób- 
bit Európában tlstdobnak neveznek és Középázsiában még mai nap is a 
nyereg kapájának két oldalán megkötve visznek magokkal. 



328 A MAGYAROK EREDETE. 

5. A család. 

Ha a magyar nyelvnek eddig felsorolt műveltségi mozza- 
nataiból azt láttuk, hogy a törökkel határozottan megegyeznek, 
már azoknál a példáknál, melyeket e szakaszban fogunk meg- 
beszélni, az analógiák mértékének nyelvecskéje már feltünőleg az 
ugor nyelvek csoportja felé fog billenni ; ezt a jelenséget tanul- 
mányunk e részének utolsó fejezetében még behatóan meg fogjuk 
vizsgálni. Mielőtt azonban a rokonsági összeköttetések neveit 
taglaljuk, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az emberrel, neve- 
zetesen az emberi test egyes tagjaival foglalkozzunk, és pedig 
annál inkább, mivel eddig közönségesen elterjedt hit szerint az 
ezekre vonatkozó szókat kizárólagosan fínn-ugor eredetüeknek 
tartották és ebben természetesen annak döntő bizonyítékát lát- 
ták, hogy a magyar nyelv kiváló finn-ugor bélyeget hord magán. 
Igaz, nem lehet tagadni, mint már említettük, hogy az ide vo- 
natkozó elnevezéseken a finn-ugor nyelvek uralkodó hatása 
meglátszik; azonban másrészt azt tartjuk, hogy az összehason- 
lításban, mely eddigelé ezen a területen történt, nem jártak el 
eléggé tárgyiasan, nevezetesen nem vizsgálták az illető szókin- 
cset egész terjedelmében; mert ha ezt megtették volna, a 
hasonló alakok számviszonya nem mutatna oly tetemes kü- 
lönbséget, a milyent Hünpalvy és Büdenz ®* eddig megejtett 
kísérleteiben találunk. Hogy állításunk igazvoltát mindenki 
átláthassa, az egyes testi'észek következő sorát magyar, finn- 
ugor és török-tatár nyelven ide iktatjuk, a második nyelvcsoport- 
nál BuDENZ müvére támaszkodva. 



^ Lásd HuNFALVY : Beguly Antal hagyományai^ I. 283. és Ethno- 
graphie von üngam, 147. 1. Továbbá Bcoenz J.: Nyelvtudományi köz- 
lemény eh XVI. köt. 145—153. lapját. 



'■uU - W-5-yM' '^ V^^ 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 



329 



Magyarul 

1. Fej 

2. l&b 

3. ujj 

4. TáU 

5. térd, tírd, 

6. mell 

7. hát 

8. csont 

9. velő 

10. Bzem 

11. fül 
IS. orr 

13. száj 

14. fog 

15. nyelv 

16. torok 

17. szív 

18. máj 

19. tüdő 

20. vér 

21. kar 

22. köldök 

23. bör 

24. bajusz 
26. nyak 



Finn-ugor nyelven 

paa, pan 

lajl 

tul'e, tul' 

olka 

polve 

majl 

selkö 

takte 

vélim 

sám 

pál* 

úol 
* 
suu, sop, tuos 

pang, ponc; 

nelm 

turr, tur 

sim, sím 

majt 

Bodo, taty 

vére, ver 



az, onuz ■* ^v 



Törölc'tatár nyelven 

bej, (avult) 

ajak 

ölÜ, elü, barmak 

égin, éjin és omuz, onuz ^ 

tiz, éir 

kögüs, omrau** 

kat»^ 

söng-ek (esetleg song-ak) "* 

bejin, mejin, jilik 

köz 

kulák 

bor — un, burun 

agiz, avuz, sjuvar 

tis 

tU, tél 

bugaz, boguz 

jürek 

bag^r, bair 

öpke "» 

kan 

kar, kol 

köndük 

baru 

bíjík, bujut»« 

jaka (nyak hátsó része) 



^ BuDENZ vállra csak a csagatáj égin, éjin szót idézi, a mely azon- 
ban csak a keleti törökre nézve helyes, mert a nyugati törökben árka, 
hát, és omuz, váll. 

^ Omrau kirgiz szó és szószerint elörészt jelent. 

"^ Eat uigur szó és hátat meg nyugatot jelent, ellentéte öng, elfil 
é^ kelet; az in határozóképzövel lett az előbbiből katin, hátra. (Buda- 
oov I. 650.) - 

^ BuDAOOV így írja : sttnük, azonban Kőzépázsiában e szó sűjek és 
Böngeknek hangzik. 

"* öpke, öfke a tüdőnek nem sajátképi elnevezése, a szó igazi 
jelentése harag, epe. Az oszmánban ak-üger a tüdő, tulaj donkép: fehér 
máj, és kara-ziger a máj. 

*° Bijik mellett még hurut, bujut is annyi mint bajusz. 



/ 



y^'l C^U^ 



330 



A MAOTABOK EREDETE. 



Magyarul 

26. boka 

27. talp 

28. geiincz 

29. homlok 

30. derék 

31. köröm 

32. szakáll 



Finn-ugor nyelven 



Török' taiár-nyelvei 

bogim •* 
tapan, taban 
geri" 
karnak^ 
tirek, terek •* 
tímmk, tímak 
sakál 



Ha tehát a testrészek itt felsorolt 32 magyar nevét a megfelelő 
finn-ugor és török-tatár szókkal összehasonlítjuk^ kiderül, hogy 
körülbelül 16 föltűnő analógiát mutat a finn-ugor nevekhez, Ití 
pedig ugyanolyan fokú hasonlóságot török-tatár példákhoz; 
mind a két oldal felé a szoros etymologicus kapcsolat kétségen 
kívül áll, úgy, hogy sem az egyik sem a másik részszel való áta- 
lános vagy túlnyomó rokonsági-ól szó sem lehet, és hogy e sze- 
rint a testrészek elnevezése a magyarban nem e nyelv finn- 
ugor eredetét, hanem meg e kezdetleges fogalmakban is nyil- 
vánuló keverék voltát bizonyítja. "* 

E kitérés után fejtegetésünk sajátképi tárgyára visszatérve, 
mindenelőtt meg akarjuk jegyezni, hogy az imént említeü 
analógia viszonya, mely a testrészek egyes nevei között van, a 



'^ Bogim vagy bogum synonymjai bugao, bug és buu — csomó, 
bog, bötyök. 

** V. ö. ezt: tauk gerisi, a tyúk bátrésze (Budaooy II. 175.). Lásd 
továbbá Ahmbd Vefik Lehcei 0«mani-ja 11. rész. 1082. 

*" Koibal-karagasz nyelven; Budenz föltevése ellenében határozot- 
tan a kom, kam, domb, dombszerfl emelkedép, tőszótagon nyugszik és 
esetleges komink, pars protrudens, alakkal hasonlítható össze. V. ö. eze- 
ket: persánl pisane, homlok, és pis, elűI; és az angolban van forehead. 

^ Tirek különösen középdarabot, támasztékot, osclopot jelent; 
mnen tire, tere, tűre, támogatni, támasztani. A magyar derék meg a 
török tirek, direk viszonyát a német Lehne és Lende közt íb meg 
lehet találni. 

^ Hogy a testrészek elnevezése egyebütt sem menekülhetett meg 
idegen nyelv befolyásától, arra a kurdban, tadéikban és oszmánban elég 
példa van. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 331 

két nyelv területén a rokonsági fokozatok jelölésére használt 
szókban is szembeszökő ; azonban a különbsége a kettő közt 
^^9 hogy itt a pontos meghatározás már azért is nehéz^ mert 
gyakran ugyanazt az elnevezést ugyanabban a nyelvjárásban 
különfélekép használták. Tekintsük például az atya szót; azt 
találjuk, hogy a magyar atya, a török ata, az osztják at*a az 
említett fogalomnak átalában megfelel; másrészt azonban ugyan- 
ez a szó, ata, a kirgizek nyelvén nemzedéket, gyámot, baskír 
nyelven bátyát, a mordvinban öreg embert és a finnben atí 
ipát jelent. Hasonlóképen anydt a magyar anya, a török 
ana, az ugor anaj ; holott ugyanezt az ana vagy ene szót 
másutt néne, sógomé vagy átalában nő, nőnemű helyett haaz- 
válják. Ha tehát az ide tartozó névsort összehasonlítjuk, okos- 
kodásunknak tág tér nyílik és a mi iljen esetben elő szokott 
fordulni, a tévedés veszélye annál nagyobb. Az ember fogal- 
mát jelentő szót, a magyar ember-t, illetőleg meg kell jegyez- 
nünk, hogy etymologial értéke még mindig ismeretlen és minden 
erre vonatkozó magyarázat határozatlan okoskodáson alapszik ;'^ 
a nem megjelölése ellenben élesebb vonásokban mutatja a finn^ 
ugor nyelvekkel való megegyezést, ha a magyar fér, félj szót 
a cseremisz pörgő és a török er, erk (ebben : erk-ek) alakkal, 
a magyar nö, né szót pedig a vogul ne, aszszony és a török 
naj, társ szóval összehasonlítjuk, vagy ha a magyar hím szót 
az ugor kum és a mongol kmnön, férfi, ember, alakkal 
összeállítjuk. A gyemveh átalános fogalma, a magyar gye- 
rek a török jauruk esetleg jeürük kölyök, gyermek, szóhoz, a 
magyar fi, fiú ellenben az ugor pi, pojka szóhoz áll közelebb. 
A férfi' és nőtestvért jelentő szók vizsgálásánál azt talál- 
juk, hogy a magyar bátyát hibásan származtatják a szláv- 
ból, minthogy a töröknek ehhez hasonló szava van, tudniillik 
ba£a, sógor és baéi, nőtestvér; mind a kettőt ismerik Közép- 
Ázsiában, de a szlávoktól semmi esetre sem kölcsönözhették. 

"« Lásd a III. melléklet ületö helyét. 



332 



A MA.OYAR0K EREDETE. 



így a következők is összehasonlíthatók : a magyar öcs és a 
csagatáj eói, ezi, ^'^ fítestvér, bátya ; a magyar húg és a csaga- 
táj lika, üke, húg '^ ; a magyar ángy, sógorné és a török 
jenge, sógomé; a magyar déd, dédapa és a török dede, 
nagyatya; a magyar néne, nagynéne és a török néne, 
anyóka^ nagynéne stb.; holott viszont a következők is meg- 
felelnek egymásnak : a magyar ipa és az ugor up, appi meg 
a török úbe, üpe (az uig. übeke alakban ebből : űbe és eke) ; 
a magyar napa és az ugor anip ; a magyar vö és az ugor 
vang, vávy a magyar meny és az ugor mán. Egyébiránt 
jellemző^ hogy a rokonsági viszonyok eredeti elnevezéseiben 
való gazdagság, melyet a törökben különösen kiemeltünk ^* és 
melyet Ahlquist a finnben is nevezetesnek talál, ^^^ a magyar 
nyelvben már nem található ; ez mutatja, mily erőszakos forra- 
dalmaknak volt a magyar nép nyelve és műveltsége szelleme 
az által kitéve, hogy magát már korán szláv és germán elemek 
* közé úgyszólván beékelte és, hogy a nyugati műveltség hatását 
még belső, családi életétől sem tarthatta távol. Tekintve ezt a 
körülményt, haszontalan fáradság is volna, ha a mai magyar- 
ban a régi időben fennállott törzsek és ciánok viszonyainak 
nyomát keresnők: pedig ez a viszony Középázsia nomádjai- 
nak társadalmi életében nagyon fontos volt és a magyaroknál 
még sokáig a kereszténység és a nyugati műveltség elterjedése 
után is bizonyos szerepet játszott; ezért tették a vitézek nevé- 
hez a szokásos «de genere.. .» kifejezést és ebből származott a 
Hetu Moger hét törzséről ^"^ szóló hagyomány is, mint a névte- 
len jegyző elmondja, meg a 108 nemzetségről, melyről Kézai 
krónikájában még a Xm. század vége felé is ir felsorolva egy 
csomó tulajdonnevet, melynek legtöbbjéről azt találtuk, hogy 

•' BüDAOOV I. 13. 

** BuDAGOv I. 146. szerint öke az öcs. 
"• Lásd: Primitive Cultur d. turJco-tatar, Volkes, 68. 1. 
*~ Lásd : Culturwőrter 203. lapját. 
' ^^^ V. ö. ezt a török kifejezést : jeti-ata, ősök, szó szerint a hét atya. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 333 

a török nyelv körébe tartozik. Tehát a népéletre vonatkozó elne- 
vezések közül eredetinek csak a magyar törzs, török tire és 
tőre szót tarthatjuk ; ez a magyar tör tövével függ össze és így 
tulajdonképen töredéket jelent; ellenben a másik ide tartozó 
fogalom, tudniillik a nemességé, mely a magyarban ne- 
mes, a nem szóból, tehát olyant jelent, kinek neme, nemzet- 
sége vagy családja van — csak a török man szóban, melylyel 
a man-ap, man-apa, nemesség, tulajdonképen ős, alakot 
lehet összehasonlítani, ismerhető föl. Az itt említett összefüg- 
gést, mely nemesség (nem) és nemes (a kinek neme, nemzetsége 
van) közt van, az újpersában is megtaláljuk, a hol khanedan, 
nemes, szó szerint családját ismerőt jelent. A magyar ös szót 
csak alapjelentésében : öreg, régi, kell vennünk és a török ozo, 
előbbi kor meg a finn isá, atya alakkal összehasonlítanunk. 
Az előbbi szakaszokban láttuk, hogy a legtöbb méltóságot 
jelentő név, mint a kiváló módon kitetsző török műveltség 
szelleme magával hozza, félreismerhetetlenül a török nyelv 
bélyegét viseli magán ; ezt a családi életben használt megtisz- 
telő neveknél is láthatjuk, ha az urat és asszonyt jelentő 
szókat közelebbről tekintjük. A magyar úr szót eddig a finn- 
ugor nroh, uros és jor, férj, férfi szóval szokták összehason- 
lítani ; V, ö. a török er, férfi, hős, alakot ; a finn-ugor szót 
pedig Ahlquist ^"^ a litván vyras, lett vtr» és latin vir alakkal 
kapcsolja össze. Azonban mi azt tartjuk, hogy itt a fogalmak 
egymásnak teljesen meg nem felelnek, mert a magyar úr bzó 
első sorban dominiis-i, uraságot jelent (v. ö. ezt : uruszág, ország, 
voltaképen uraság, birtok) és a szó ez értelmében, azaz a ma- 
gister, patrónus alapgondolatából kiindulva, a török our, alt. 
uur, védelem, védő "® vagy ur, űr, magasan fönn, sejthető. 

*"« Lásd : CuUurwörter 204. lapját. 

^^ Our az arab átírás szerint \^J ogur, a szótárakban nagy obbára 
véletlen-iíek van fordítva. Ez határozottan tévedés, mert our annyi mint 
védelem, őrizet. így : Allah our ola, isten veled ! Uraz annyi, mint sze- 



334 



A MAGTÁROK EREDETE. 



A magyar asszony, akhsTin, ohszun szóról már egyebütt 
(1. a Ulf mellékletet) kimutattuk^ hogy török eredete kétségen 
kívül bizonyos és, hogy nem annyira az úrnő, mint inkább áta- 
lában a nő alapgondolatát fejezi ki. 

A családi és társadalmi élet fejtegetésében az úr és asszony 
fogalmáról a szolga és rabszolga nevére térünk át. Természetes, 
hogy nem tekinthetjük puszta véletlennek, hogy a magyarnak e 
fogalmak jelölésére nincs eredeti szava és, hogy a szolga nevét a 
szláv sluga, a rabszolgáét pedig a germán Kanb szóból vette. 
Épen így tesz a tőrök, a szolga jelölésére az arab-persa khid- 
metkiar és arabszolgáéra a persabende vagy az arab jesir 
szóval élvén. Mindamellett nincs jogunk hinni, hogy a régi 
magyarok, kiket velők egykorú irók legiszonyúbb emberrab- 
lóknak írnak le, a szolga és rab fogalmát nem ismerték. Bizony 
ismerték ; azonban nagy okunk van arra, hogy amaz idö kor- 
látolt elméjű krónikásainak igazságszeretetén kételkedjünk ; 
mert abból a körülményből, hogy a magyarok a szolga és 
rab fogalmának kifejezésére csak Európában kölcsönöztek 
szót, kiderül az, hogy, mint a törökök műveltségi mozzana- 
taiban a hasonló fogalmak tárgyalásánál kiemeltük, ^^ a szolga 
és rab viszonya a társadalmi élet szigorúan patriarcháUs alak- 
jában eg}'átalán nem volt olyan, a milyen a római kényuraság 
és uralomra való vágy következtében elfajult nyugat társadal- 
mában. Valamint a törököknek szolga és rab jelölésére csak 
egyetlen eredeti szavok van, tudniillik kul, mely szó belértéke 
szerint a hallgatásra és engedelmességre vonatkozik, úgy a ma- 
gyarban is csak egy eredeti szó szolgál erre, tudniillik inas, 
alapértelmében a kicsi, a fiatal, tehát némileg tanuló, apród 
(v. ö. e török alakokat: ini, kicsi, inag, kicsi fejdelem, trónörö- 
kös) ; maga az apród szó is apró-ból származik. Ethnicus, de 



rencüés, és kirgiz nyelven őrös legelő, oly hely a sátor közelében, melyen 
a marha őrizet mellett legelhet. (Budaoov I. 128.) 

*•»• Primitive Culivr des furko-iarL Volkes. 126. 1. 



k MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 335 

egyszersmind historicus érdekű is slz, hogy a bardt, társ 
fogalmának jelölésére a magyarban török szó használtatik; 
a sokat taglalt magyar pajtás török bejtas szót értem^ 
melynek jelentése szó szerint fejtárs, vagyis olyan a barátságra 
vonatkozó összetett szó, a milyen a daá vagy dar szótagból 
és testrészt jelentő szóból a törökben több is alakult, például 
kafa-dar (koponyatárs), arka-das (háttárs), kojiin-das 
(kebeltárs), karin-das (hastárs) ; ez valamennyi barátot jelent, 
kivéve az utolsót, melynek értelme testvér. Ezt a török bejtas 
vagy bajtas alakot, mely az ótörök baj, bej, fej szóval van 
ÖBszetéve, a mai oszmánban hibásan begtas-nak ejtik ; nagyon 
nevezetes, hogy már Persiában is elterjedt, a hol ugyanis a 
paje-das (kinek valamiben része van) szóval azonosnak tartot- 
ták, valamint a magyar is a baj, nyomor és társ összetételének 
nézi és a « bajban való társat » magyaráz ki belőle. 

Yégre még néhány a születésre és halálra vonatkozó fogal- 
mat is, mint ide tartozót, föl akarimk sorolni. A születést és 
szülést jelentő szókat a magyarban szül, a törökben tul vagy 
tol ^®' fejezi ki (v. ö. a következőt : alt. töl, születés, nem, és 
töldö, megkölykezni ; magyar szülni és születni) ; a magyar 
hal pedig a finn-ugorban kaJ, xal, a törökben öl, vil, ellen- 
ben a magyar öl a törökben öl-gür vagy öl-dür. így még 
néhány az utóbb emiitett fogalommal összefüggő szónak szem- 
beszökő török jelleme van ; ezt mindenki rögtön be fogja látni, 
ha megemlítjük, hogy a magyar sir a török cigir, cir, vagy 
siri, verem, barázda, továbbá a magyar verem a török oro, 
ora, orom, árok, szó rokona, meg hogy a magyar koporsó, 
a török koburzak, láda, katulya szóval egyenesen azonos. 

^^ Tul vag>' töl tulaj donkép a ma már nem használt fogúig touly 
születni, összevonásából lett; ennek alapja a tug, támadni, születni tő- 
Bzótag. 



336 A MAGYAROK EBBDETE. 

6. Az alkotmány. 

Ha magyar történetírók azon könnyen megfogható kegye- 
let érzelmeitől indítva, melylyel nemzetök múltja iránt YÍsel- 
tetnek, a régi magyar alkotmány eredetéről, szelleméről és 
történeti fejlődéséről beható tanulmányokba bocsá&oztak : 
ilyen fajta okoskodásaik természetesen csak a vezérek korára 
vonatkozhatnak, nem pedig arra az időre^ melyben a ma- 
gyarok régi hazájokból Pannoniába vándoroltak. A magyarok 
alkotmánya régi hazájokban egy cseppet sem volt különb a tár- 
sadalmi élet ama föltételeinél, melyek alatt Középázsiának és 
a Pontus vidékének török nomádjai a mongolok beütése előtt 
éltek és melyek alatt a kirgizek és tnrkománok még a múlt 
század közepe táján is voltak. Annak a vén turkománnak a 
mondásában, ki igy szólt hozzám : y^Bibaé khalk bolamiz iéimizde 
her kes padiak boladir" — Fejetlen nép vagyunk, nálunk min- 
denki fejdelem — a régi magyarok meg a puszta többi török 
ajkú lakói alkotmányának valóságos alapgondolata rejlik ; ettől 
csak ott és csak akkor tértek el, ha valamely nomád népet 
közönséges életének rendes menetében történeti esemény vagy 
másféle indító ok megzavart és rendkívüli tett elkövetésére 
kényszerített. Valamint a karluk törzset a mai Közép-Ázsia 
északkeleti vidékén, a kanglit északnyugaton és a turkománok 
törzsét délen csak Dsengiz és mongoljai föllépte szorította a 
pásztornépek nyugalmas életéből a világot megrázó esemé- 
nyek terére és kényszerítette arra, hogy ideig — óráig egy ve- 
zérnek meghódoljon és ennek parancsára meginduljon : épen 
úgy a magyarok hét vagy nyolcz törzse is csak akkor vetette 
magát alá Árpád fővezérletenek, mikor a besenyők az akkori 
népáramlatban részben kényszerítették, hogy új hazát keressen 
és mikor mindegyiknek be kellett látnia, hogy idegen országokba 
való költöztében és idegen népfajok ellen vívott harczában 
legjobb lesz, ha egy ember vezérlő f elsőbbségét elismeri. A mit 
Konstantin császár a khazarok fejedelmének ide vonatkozó 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 337 

tanácsáról elbeszélj az valószínűleg csak annyiban helyes, a 
mennyiben a magyarok a khazarokat, mint oly török népet, mely 
abban az időben az állami tekintélyt, a hatalmat és a művelt- 
séget illetőleg bizonyos fokú jó hírben állott, mintául vették ; 
épen így történt ez hasonló körülmények közt az özbégeknél és 
kazakoknál, kik teljesen nomád társadalmuknak félnomáddá 
való átalakításában és állami életök megalapításában a szom- 
széd török országok már megállapodott kormán}^ormáit elfo- 
gadták. E föltevésből kiindulva, egészen természetesnek kell 
találnunk, hogy például a kettős kormány, melyről Konstantin, 
Ibn D aszta és Ibn Fozlan a bolgárok és khazarok leírásánál 
megemlékezik, a magyaroknál is meghonosúlt; valamint a 
nevezett országok khakanjai az m*alkodásban a helytartók vagy 
majordomusok egy nemével osztozkodtak, ügy a magyarok 
fejedelme oldalán is karkhas és gülas állt, kinek hatása szabatos 
köréről igaz, hogy nem leszünk soha teljesen tisztában, de az 
nyilvánvaló, hogy nagyobb vagy kisebb hatalmi befolyása oly 
mértékben függött a valódi fejedelem egj^éni képességétől, a 
milyenben például valami vezir, kusbegi vagy inak állása a 
középkori Ázsiában khanja vagy emirje egyéniségétől függött. 
Könnyen átlátható tehát, hogy törekvésünk hiú, ha a 
magyarok őstörténetére vonatkozó g}'ér adatok szó szerint való 
értelméből a legfőbb fejedelem hatalmi köréről és a törzsek 
többi fejének hozzá való viszonyáról messze terjedő okoskodá- 
sokba és találgatásokba akarunk bocsátkozni. Kinek efféle 
elmélkedésre ideje és kedve van, ám találgasson ; nem akarjuk 
mulatságában zavarni. Meg nem állhatjuk, hogy akkor, mikor a 
magyaroktól a IX. században használt kormányformáról ítélünk, 
a törökök és mongolok hasonló viszonyaira ne támaszkodjunk; 
azt hiszszük tehát, hogy a magyar fejedelmek tekintélye Árpád- 
tól kezdve oly mértékben növekedett, a milyenben a magyar 
nép a nomád élettől elfordult és állandó lakóhelyekben kezdett 
élni, és hogy az európaiasodás e fokonkint haladó folyamává 
kapcsolatban a törzsfőknek önállóságra való vágya is lassan - 

Yímbíbt : Á magjforok eredete. ^2 



338 



A MAGYAROK EREDETE. 



lassan elmúlt. Úgy látszik, így volt a dolog a törzsek és nem- 
zetségek fölosztásával is, mely a bevándorlás korában még 
teljes erejében állott és a társadalom nomád életének ugyan 
megfelelt, de az állami egység eszméjének káros volt; ezért 
hatalmát meg is kellett tömi. ^^^ Nem lesz érdektelen, ha ezt a 
magyarok állami életében mutatkozó jelenséget más török 
népek hasonló állapotával összehasonlítjuk, mert azt fogjuk 
észrevenni, hogy a magyarok még a XII. század közepén II. 
Béla^^'^ idejében is, tehát majdnem teljes háromszáz évvel 
azután, hogy a pusztaság ősi hónát elhagyták, vas következetes- 
séggel ragaszkodtak a clan-systemához ; holott a krimi és volga- 
melléki tatároknál már abban az időben, melyben az oroszok 
Kazánt elfoglalták, az előbbi törzsek és nemzetségek viszo- 
nyainak már csak kevés nyoma volt meg, — legalább a kasi- 
midák történetében ^^^ ily nyomra csak nagyon gyéren aka- 
dunk, — és az oszmánoknál alig száz évvel azután, hogy a 
szeldsukoktól elváltak, előbbi törzsekre és nemzetségekre való 
föloszlásuk emléke teljesen elveszett. 

A legfőbb fejedelem hatalmi köréről való véleményünket a 
kormányformáról föltehető kérdésre is lehet alkalmazni. Auto- 
kraticussá a magyar kormányforma csak István király idejében 
lehetett, mikor a germán-római műveltség szelleme egyrészről 
a népnél az Ázsiából magával hozott nézeteket tetemesen módo- 
sította és másrészről a hierarchicus hatás alatt álló Istvánban 
vágyat támasztott, hogy korlátlanul uralkodjék. Addig azonban 
iigy látszik a török nomádok régi patriarchális kormányformája 
teljes mértékben megmaradt, azaz szövetség systemája, melyben 
a hatalom a törzsfők közt megoszlott és ezek az ország fejének 
csak akkor voltak alárendelve, mikor nagyobb közös veszély 

'°* V. ö. Kerékgyártó : Magyarors^ság mivelödéú története. (Pest, 
1860J 236. lapját 

"*' Horváth Mihály : Magyarok története, I. 

^^ Izsljedovanie o Kasimovskich Czarach i czatevitBchach^ irta 
W. W. Wkljaminov-Zkrnov, Szent-Pétervár 1863. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 339 

beálltával szorosabban kellett szövetkezniök. A régi magyarok 
különféle és számos beütését Németországba^Francziaországba, 
Olaszországba és a keleti római birodalomba a vezérek uralko- 
dása alatt, — ha itt az uralkodás szót használnunk szabad — 
a törzsfők vagy talán csak bizonyos csapatvezérek (hadnagyok) 
egészen saját szakállokra intézték, valamint a turkománok és 
özbégek némely szerdaija vagy batiija a khan tudta nélkül szá- 
zadokon keresztül messze be déli Persiába csapott, mely kalan- 
dozásai alkalmával vagy döntő csatában megverték és megsem- 
inisitették, a mi a magyarokkal 955-ben Augsburgnál történt, 
^^^ ^ győzvén, zsákmánynyal gazdagon megrakodva haza 
tért; ebben az esetben kalandjaik gyümölcsében osztozkodtak 
és még most is osztozkodnak, épen úgy mint a X. század ma- 
gyarjai is bizonyára szoktak, ha rablóhadjárataikból szeren- 
csésen haza tértek. Hogy a régi magyarok e harczias mozgal- 
mainak valami messzevágó politikai indító okot, mint határaik 
idbővitését, a németség ellen már akkor érzett ellenséges indu- 
latot vagy kíváncsiságot ^°® tulajdonítanak, azt egyenesen ne;- 
vetségesnek találjuk, minthogy ama mozgalmakban helyi és 
ethnicus viszonyok egészen természetes kifolyását látjuk. Az 
ázsiai pusztaságból letelepült, germánok, szlávok, olaszok és 
görögök közvetetlen szomszédságába került magyar-török no- 
mádok természetesen addig működtették és táplálták kaland- 
hajhászó vágyókat, mohóságukat, melylyel kincseket és lete- 
lepült emberek szorgalmának termékeit megkívánták, míg ezek 
magokat összeszedték, jószáguk védelmére keltek és a betola- 
kodók útját elvágták. Ezt látjuk mindenkor és mindenütt, 
valahányszor nomád társadalom a letelepülttel köz vetetlenül 
érintkezik ; és valamint a legtöbb esetben az utóbbi az előbbit 
megfékezi, sőt néha magába is olvasztja, úgy történt a dolog a 
régi magyarokkal is, kiket részint szomszédjaik fokonkint erŐB- 

^^^ V. ö. az ide vonatkozó különböző nézetek összeáUitását Kerék- 
OTÁBTÓ : Ma^yarorszíig mívelödésének iöriénete. 344—345. lapján. 

22* 



340 A HAGYAROK EREDETE. 

bülö ellenállása, részint a keresztyén germán mÜTeltség, mely 
hazájokban csendben működött, megfékezett és megpuhított és 
kik alig 100 év múlva"® e valamennyi nomád vérévé vált 
szokást elhagyták és az új életföltételekhez, természetesen a leg- 
nagyobb mértékben kelletlenül, alkalmazkodtak. Ha már tör- 
téneti vizsgálódások mellékútjára tértünk^ hát tekintsük ez 
alkalommal a különféle számadatokat is, melyeket krónikások 
és történetírók mind a magyarok összességéről Európában való 
megjelenésökkor, mind a nyugat ellen intézett portyázásaik 
részletezésénél följegyeztek. Az előbbi számadatot illetőleg a 
rég^ krónikások, mint Kézai, Thuróczi és mások, leginkább 
216,000 harezosról beszélnek, vagy a család, szolga és egyéb 
kiséret hozzászámításával 870,000 emberről, mit Kerékgyártó"^ 
vagy egy millióról, mit Schwartner, "* Szalay ^^^ és több más 
iró elfogad; egyes magyar portyázó hadjáratok számadatait 
illetőleg pedig a többi közt német krónikások irataiban 60300, 
sőt 90,000 magyar lovasról olvasunk, kh'ől azt mondják, hogj^ 
055-ben a Lech mezején német vitézség tette tönkre. Nem 
tekintve azt, hogy ezek a számadatok, meg ilyenfélék a régi gö- 
rögök hazug tudósításaira emlékeztetnek, melyek persák milliói- 
ról szólnak, az ázsiai török népek történetének, múltjának és 
jelenének ismerője csakhamar be fogja látni, hogy e dologban 
mind uz egyik, mind a másik részről a képzelő erőnek és haza- 
fiságnak több része volt, mint a tudományos meggyőződésnek, 
és hogy e számokat rendkívülien le kell szállítanunk, ha az 
igazságot meg akarjuk közelíteni. Mily hatalmasan nagyították 
Európában is Ázsiában is a « nomád seregeknek » vagy az úgy- 
nevezett török-mongol harczosok csapatainak számát, leginkább 



^*° A nyugati és déli országokba való magyar betörések sorára 
nézve v. ö. Hoessler: Bumanische Studien 168 — 183. L és Kkrékgyártó 
id. m. 34 i— 362. 1. 

"* L. id. m. Í28. 1. 

**• Statiitik dea KönigreicJis üngarn. I. 2. 

**■ Magyarország történtté. I. 11. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 341 

amaz óriási számokból világlik ki, melyeket a középkor arab- 
parsa történetírói Dsengiz-Khan csapatairól följegyeztek ; pedig 
hát most már történetileg be van bizonyítva, hogy, mint 
Gregoriev ^" helyesen megjegyzi, az a hadtest, melyet Dsengiz 
Szamarkandból Ala-eddin üldözése végett kiküldött, mely három 
esztendő múlva a Volga mellől Mongolországba visszatért, 
miután ez idő alatt Khorasant, Persia éjszaki részét, Azerbaid- 
sant, Grusiát, Örményországot, Kaukázus országait, Krimiát és 
a Volga mellékét elpusztította, száz meg száz várost elfoglalt 
és a csatamezőn néhányszor a georgiaiak, lezgiek, cserkeszek, 
palóczok nagy seregeit, meg a Ealka mellett az orosz fejdelmek 
egyesült haderőit megverte, — hogy az a sereg összevéve két tu- 
manból, azaz 20,000 harczosból állott. Hasonlóképen a byzan- 
ciak 800,000 besenyőről és 600,000 úzról beszélnek, kik a Volga 
mellől a Dunához vonultak, ámbár eléggé ismeretes, hogy a 
Volga vidékéről elmenekült avarok számát, kik keleti és nyugati 
Bomát elpusztították és hosszú ideig egész Közép-Európán ural- 
kodtak, az őket visszakövetelő török khakan csak 20,000 csa- 
ládra azaz legfölebb 100,000 főre teszi. Jól mondják, hogy a 
félelem sokat lát, és ha az ural-altáji népek szokatlan megjele- 
nésétől megrémült nyugati ember százezrekről beszél ott, a hol 
talán csak tízezer volt, hát ezzel a lelki állapottal számot kell 
vetnünk és alig szabad valaha számadataiban megbíznunk. 
A középázsiai pusztaság népessége soha sem volt sokkal na- 
gyobb, mint a mekkora ma, és mivel a rajok, melyeket időnkint 
magából kibocsátott, szintén nem lehettek sokkal nagyobbak 
ama lovas csapatoknál, melyek Dsengiz vagy Timur seregéhez 
csatlakoztak : egyenesen képtelenség, ha valaki a Volga mellől 
Pannoniába beütött magyarokat egy millióra becsüli vagy azo- 
kat, kik közűlök egy-egy portyázásban részt vettek, 60,000-nek 
tartja, holott még azon felül, ha az akkori műveltségi viszonyo- 
kat tekintjük, nem is érthetjük, hogyan láthattak volna el ilyen 



114 



Lásd a Rusnsche Revue VI. köt. 336. lapját. 



•342 A MAGYAROK EREDETE. 

Óriási seregek ama gyéren művelt vidékeken embert és állatot. 
Igaz, hogy az Ázsiából Európába nyomult magyarok száma 
tanulmányunkra nézve nagy fontosságú; azonban, fájdalom, 
csekély reményünk van, hogy itt positiv adatokkal fölléphetünk ; 
különben e kérdésre még visszatérünk. 

Tehát kutatásunk igazi tárgyára visszatérve, meg akarjuk 
jegyezni, hogy valamint a számviszonyt illetőleg, úgy más dol- 
gokban is, ha a régi magyarok belső állapotait vizsgáljuk, bíz- 
vást támaszkodhatunk a középázsiai nomádok mai vagy nem 
régen elmúlt életére ; következőleg a régi magyar kormányforma 
rajzát az említett népek mai szokásaiban kell keresnünk. Azt a 
kérdést tehát, vájjon a kormányforma Árpád alatt monarchicus 
vagy szigorúan despotieus volt-e, már azért is hiábavalónak kell 
tartanunk, mert nomádoknál, ha a társadalom alapfeltételeiből 
Ítélünk, mint egyetlen kormányforma csak a szövetség syste- 
mája lehetséges, de csakis abban az esetben, ha az érdekek 
közössége elég erős arra, hogy a nomád ember természetében 
rejlő féktelen akaratszabadságot legalább egy időre elnyom- 
hassa. Ily esetekben, melyeket a történetben szerencsés és tehet- 
séges hadvezérek megjelenése teremtett, a győzelmes hős veze- 
tése alatt közösen tanácskoztak is arról, hogy mily lépéseket 
kell valamely ügyben megtenniök ; ez tehát népgyúLés yeugy 
gyűlés volt, magyarul gyűlés törökül jiiliő, jigiliá (ebből : 
jlg> JU> gyűjteni, jiil, gyűlni, tehát jfgilis vagyjiilis gyűlés), vagj- 
tanácskozás, magyarul tanács, törökül taniá, tanácsko- 
zás, a mit Dsengiz alatt a mongolok a kuriltal-okban tettek, 
vagy a törökök a küren-ekben. Ez a szó, melynek mai jelen- 
tése társaság, gyülekezet, régebben azonban csapatosztály, ezred 
is volt, "'^ a török nyelv területének némely vidékén a beszél- 
getés,^^^ tanácskozás fogalmát is fejezi ki. Kétségen kívül na- 

^'^ tll ve ulu8 moguÜstan Kurenlia kerde*, a mongol földet éa 
népet csapatokra vagy kerületekre osztotta, így ir Serefkddin Zafer- 
nameh-jfk 1^8. lapján. 

^^* Lásd 329. az én Cagataische Sprachstudien czimű művemben. 



A MUV£LŐDÉS MOZZANATAI. 343 

gyon is merész föltevés volna, ha e gyülekezetekben a törvény- 
hozó testületek egy faját akarnók fölfedezni, a hogy a magyar 
történetírók eddig tették, kik többnyire azt a nagy hibát követ- 
ték el, hogy annak a kornak és társadalomnak a szeUeméröl, 
melyben éltek, ázsiai népnek állapotára, mely a hajdankorban 
élt, következtetni akartak. A töi'vény az ural-altáji népeknél, 
mint más, a műveltség hasonló fokán álló társadalmaknál, csak 
szokás szentesítette törvény volt ; mert a magyarban és török- 
ben ennek jelölésére szolgáló szó, tudniillik a magyar tör- 
vény (melyben vény-t gyűjtőnév képzőjének kell tekinteni), 
a török tőre, értelme tula; donkép a fölkerekedett, fölkapott ; 
így a töre-vel a törökben rokonértelmű toka^" szó szerint 
annyi mint szokds (v. ö. a magyar szokás szót) és a tok, 
fölkelni, fölkerekedni tőből származik; a>J0g, dexter és jus fo- 
galma pedig, mely magyarul jog, a török ong, dexter és jó, 
jog-alakban talál hasonlójára. 

Ha más ide vonatkozó fogalmak magyar nevét tekintjük, 
azt találjuk, hogy a bíró (melynek töve bira, a mi e ragozott 
alakokból kitetszik : birá-ja, birá-k) meg a bírság szó, mely 
valakire büntetéskép vetett pénzösszeget, tulaj donképen bírói 
ítéletet ^^® jelent, figyelmünkre érdemes, mint olyan szó, mely 
kétségkívül őseredeti és melyet már Ázsiából hoztak Európába; 
a török baári, az öreg, vagy a mi még valószínűbb egy régi 
török burau, borau, buraiü = előljáró a bur, bor = előre- 

^" Tőre ve toka &3u3' • éúaj (magyarul tör-vény és 8Z0k-ás), 
a régi törökben a törvényt jelentő szokásos kifejezés ; különösen az 
uigurban fordul elő. Budaoov téved, midőn az utóbbi szót (I. 400. lapj.) 
a Calcuttái szótár hibás adata nyomán főnöknek (glava) fordítja. 

^^" Már a Halotti beszédben is van bírságnap e helyett, hogy végső 
ítélet; továbbá előfordul ez aszó 1239-ben kelt oklevélben : iX marcas pro 
birsagio solvati, meg aztán más, 1316-ból származó oklevélben a követ* 
kező összefüggésben : tDominus Bex Karulus Praelatorum et regni sui 
baronum salubri usus consilio super facto ex.actionis iudiciorum seu 
birsagiomm tale statútum fecit*. Jernky: ThesuuriM linguae Hunga- 
ricae, 16. lapján. 



344 A MAGYAROK EREDETE. 

menni , élére állni fogalmat kifejező töszótagból , melyből 
hasonló hangváltozással keletkezett a török bir = eUő és egy. 

Továbbá a tanút jelentő magyar tanú, török tanuk, 
a tani, ismerni, tudni, igetö nomen agentise, tehát tudót, beava- 
tottat jelent; ezt a szót valószínűleg mind a ket nyelv a persá- 
ból (dániden) vette kölcsön. 

Végre ide iktatjuk, mint ebbe a rovatba tartozót, a ren- 
det, rendelkezést, törvényt jelentő régi magyar szót, 
tudniillik szer-t ; ^^* ez törökül sira, sor, rend, rendelkezés. 

7. A világ és a mindennapi élet. 

Ennek a cziműl irt két fogalomnak az értelme nagyon tág ; 
mi azonban kutatásunk e részében csak azokról a műveltségi 
mozzanatokról akarimk szólni, melyeket az előbbi szakaszok- 
ban meg nem említettünk, melyek tárgyalására azonban szük- 
ség van, hogy a régi magyarok műveltségének képe kiegészül- 
jön. Ez tehát mind csak töredékes vázlat, melyet ide beillesz- 
tünk; e vázlatok sorát a természet tüneményeivel kezdjük 
meg, mint oly tárgyakkal, melyeknek a puszta egyszerű lakója 
olyan nevet adott, mely e külső tüneményektől vele érezte- 
tetett hatással összevág. Az ég fogalmának kifejezésére, a ma- 
gyarnak két különböző szava van, tudniillik ég és menny ; 
az első, hogy úgy mondjam, a materialis vagy megtestesült, a 
második ellenben a szellemi eget jelenti. Ezt a kezdetleges mű- 
veltségű ember eszejárásához képest nagyon mély értelmű föl- 
fogást legjobban megmagyarázhatjuk, ha minden előtt a magyar 
ég (coelum) főnevet meg a magyar ég (ardere) igét összehason- 
lítjuk és ezzel a török jang, égni és tang, ^^^ hajnalpír szót, 

^^' «Et lociini illum, ubi haec oinnia fuerunt ordiuaia, Hungari 
secundum suum idioma nominaverunt acerii^^ igy szól a névtelen jegyző 
a XL. szakaszban ; innen van a Puszta- «^^ helynek, mely Csongrád és 
Szeged közt van, a neve, mert állítólag ott tartották az elsÓ magyar 
nemzeti g3rúlést az i\j hazában. 

^*° A y és t hang váltakozása a törökben egészen rendes. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 346 

melyből tangri, az ég^ származott, összevetjük ; ebből az az igaz- 
ság derűi ki, bogy az igazi ég tulaj donképen a világító test vagy 
világos tér alapfogalmát fejezi ki, mint a török tengri, tangri.**^ 
Ellenben a menny szó, mely a régi magyarban mönhivagy munhi 
(v. ö. e török alakot : möng, meng, örökkévalóság) a fóldfelettit 
jelenti, mint a jakut möngge, menny, szó szerint fenn-t, magas- 
ság-ot jelent, tehát a magasságra és a földfe'ettiségre vonatkozik ; és 
valóban a magyarban ezt a kifejezést nhimmliseher Vater* nem 
égi atyának, hanem mennyei atyának kell fordítani, a hogy az 
ujgurban is mengki ata, isten, mennyei atya, van ; továbbá az 
imádság is azt mondja: «Mi atyánk, ki vagy mennyekben* és 
nem azt: „egekben/^ ^*^ meg aztán égi háborút (szó szerint ég 
zaját) mondanak, nem mennyei háborút. Tehát az ég egyik elne- 
vezésében, tudniillik ég-ben, bízvást a világos tér, világosság 
és fény concret jelentését láthatjuk ; ez az eszmemenet a vildg 
fogalmának jelölésében is visszatükröződik ; a magyar világ ^^^ 
ugyanis fényt is jelent, a török aóim, világ, tulajdonkép a 
tiszta, nyílt, az aő, nyílt, tiszta tövéből ; végre a szláv swjet, 
világ és világosság szóban hasonló viszony látható. Aztán még 
a világ, világosság és villog kölcsönös viszonya is szembe- 
szökő, viszony, mely a török zolduz, jolduz ^** csillag, zal- 
diz, csillogás és óil, cál csillogó, szók képződéséből is kitet- 
szik, mert mind e fogalmakban a természet embere a világos 
és ragyogó égi testek hatásának engedve, nyelvével csak ezt a 
hatást fejezte ki. 

Ott, hol idegen műveltség erre a kezdetleges eszmemenetre 



"^^^ Lásd: Primitive Cultur des turlco-tart, Volkes, 150. lapját. 
**' Azaz: tMi atyánk, ki vagy a mennyben*. 

Hang tekintetében a magyar világ egyrészt a finn valkea, luci- 



198 



ilos, vogul vorg, ragyogni, alak, másrészt a török jil, jol, jal, ragyogni, 
tündökölni, világosnak lenni, tőszótag rokona. 

^^ Az oszmán jíld°z, csillag, a jil, zil, ragyogni, toszótagból, mely- 
ből az ak, ag melléknévképzővel jillag, zillag, rag^'ogó, alak képezhető, 
mely a magyar csillag képződéséhez hasonló. 



346 



A MAGYAROK EREDETE. 



nem hatott^ olyan nagy mértékben^ p. o. a törököknél, ott ez az 
eszmemenet annyira következetesen | haladt, mind végig, hogy 
a világ, világosság, nyilvánosság fogalmának ellentétekép még 
az alvilág jelölésére is eredeti szó, mely a sötétséget, zártságot 
írja körül, található, tudniillik a török tamuk, pokol, alvi- 
Idg ; e fogalom kifejezésére a magyarnak ma már csak a szláv- 
DÓI kölcsön vett pokol szava van, holott régen, mint később 
.majd meglátjuk, eredeti szava is volt. 

Mint a nyelvnek kivált némely kezdetleges fogalmakban 
erősen nyilvánuló keverék voltából önként következik, a na- 
pot és holdat jelentő magyar elnevezéseknek a török nyelvek 
területén kevesbbé akad hasonlójok, mint a finn-ugorban ; ám- 
bár itt is inkább a fogalom mint a hang hasonlóságának szem- 
pontjából lehet a rokonságot megállapítani. A magyar iiap,sol 
szót illetőleg BuDENz tanárnak tökéletesen igaza van, hogy ezzel 
az osztják növi. lux és nova, albus alakot nem meri egysze- 
rűen összekötni, és hogy e helyett inkább splendere, ardere 
alapjelentéssel bíró t«b, n«b tőszótagot fogad el alapjául ; "' 
ezt a föltevését a török kuj, küj, égni és kujas, küjes, nap (sol)^'^ 
között levő hasonló viszony még inkább igazolja; azonban 
mindamellett csak föltevés, mely még korántsem elégséges, hogy 
segítségével nap számára concret hasonló alakot találjunk. 
A magyar hó, mensis és hold, hód luna meg hugy, stella 
szóval már jobban boldogulunk, a mennyiben mindehhez a finn 
kuu, a mord vinkó V, kou, luna, mensis és a zűrjén koául, meg 
az osztják xns stella életen kifejezett hasonlóságot mutat. E szó- 
nak valamennyinek alapjelentése ragyogni, sugározni, megvi- 
lágítani stb., valamint a török aj, holdnak is; ^^"^ e szónál 
azonban a magyarnak a finn-ugor nyelvcsoprothoz való szoro- 

^^ Lásd : Magyar-ugor Összehasonlitó szótár. 391. lapját. 

^** Küjes-böl az oszmán güues, eredetileg güjnes, sol, származott, 
és nem a gün, dies, alakból, a bog}' átalánosan hiszik ; mert az utóbbi 
eredetileg küjün (égető, világító) volt. 

"' V. ö. Etym, szótárom. 5. §-át. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 3i7 

tabb kapcsolódása minden kétségen kívül van. Az imént tár- 
gyalt szók alkalmazásáról meg kell jegyeznünk, bogy a magyai* 
a ii£ip szót, mint a török a kün-t, sol és dies jelölésére hasz- 
nálja; holott azonban a törökben aj holdat és hónapot jelent, 
a magyar nyelvszokás luna jelölésére a hold szót és mensis ki- 
fejezésére a hó, hónap alakot fogadta el ; másrészt e magyar 
kifejezés: éjjel-nappal eltéröleg az európai Tag und Nacht 
jour et nuit alakjától teljesen megfelel a török geáe-gündűz 
szólásmódnak, mely szintén ebben a rendben adja a szókat : 
éjnek és napnak idején. 

Lássuk már most a csillagokat vagy a csillagképeket. 
Magyar tudósok, nevezetesen Ipolyi és Luoossy ^*® megpróbál- 
ták, hogy a csillagok neveit, milyenek gönczöl szekere (ursa 
major), téj-út, szalma-út, ország-út vagy hadak útja, kaszások 
(Orion), fíastyúk (Plejádák) stb., megmagyarázzák és a nemzeti 
mythusra és babonára vonatkozó értékét kiderítsék. Ezeknek a 
dolgozatoknak ethnographiai szempontból tekintve, a meny- 
nyiben a magyar nemzeti mythusra vonatkozó adatokat szolgál- 
tatnak, kétségkívül olyan értékök van, melyet nem szabad cse- 
kélyre becsülnünk ; mindamellett nyíltan meg kell vallanom, 
hogy csak gyönge támaszpontot adnak, ha a csillagképek ma- 
gyar elnevezéseiben nyilvánuló észjárást a török-tatár népeknek 
vagy átalában az ural-altájiaknak idevonatkozó fölfogásával és 
nézeteive] össze akarjuk hasonlítani. A csillagképek magyar 
elnevezése leginkább oly motiviunokon nyugszik, a melyek már 
nem a műveltség első korszakából, azaz a nomád élet korából 
származnak, mint más idáig megbeszélt műveltségi mozzanatok 
hanem inkább a már állandó lakóhelyhez kötött élet szakát 
mutatják ; minthogy a fíastyúk, kaszások stb. oly kép, mely 
csak a letelepült és gazdasággal foglalkozó ember előtt lebeg- 
hetett. E nevek nem a nomád élet korára vallanak, mint a puszta 

*" Az előbbi Magyar myihologiája 266 — 275. lapján, az utóbbi az 
Uj magyar múzeum V. évfolyama 1, kötetében. 



348 



A MAGYAROK EREDETE. 



lakóitól használt szók ; ezek az éjszaki sarkcBÍUagban vas czöve- 
ket (tehát sátorhoz szükséges eszközt), a kicsiny és nagy medvé- 
ben hét rablót, ki pompás fehér lovat üz, láttak."* A mi némileg 
keleti, különösen török-tatár gondolkodásmódra mutat, az leg- 
fölebb a hadak útja és szalma-út elnevezésére vonatkozik. 
Az előbbire nézve nem lehetetlen, hogy benne az Ázsiából 
Európába éjszakkeletröl délnyugat felé vonuló magyarok ha- 
dára való emlékeztetést találjunk, minthogy a tejút is ugyan- 
abban az irányban voniil végig az égen ; különösen mivel a 
tejút török neveinek alapját is hasonló eszmemenet képezi, tud- 
niillik ezeknek : kuS-joli (szó szerint a madarak litja)^*^ és 
ha^ar-joli (szó szerint a zarándokok útja. Ellenben a szal- 
ma-út vagy szalmahullató út, a hogy Luoossy ^"^ följe- 
gyezte, a nyugati török saman ogrisi (szó szerint a szalma- 
tolvaj) és a persa kahkesan (szó szerint szalmahúzó) alakra 
emlékeztet ; e szerint ez az égi kép olyan úttal van összehason- 
lítva, melyen szalmát szállítottak és melyen az itt-ott elhullott 
szalmaszálak nyomot hagytak. ^^^ A csillagképek elnevezései 
közt egyéb megegyező mozzanatokat, mint már említettük, nem 
igen lehetne találni ; nem marad más hátra, mint azt vizsgálni, 
vájjon a magyaroknak nem volt-e régi hazájokban e fogalmak 
jelölésére az odavaló természeti és életviszonyoknak megfelelő 
eredeti elnevezése, és ha volt, mi az oka annak, hogy e neveket 
más, az új életföltételekkel összefüggő kifejezések váltották föl. 
E pontról az etimológia más területén tett hasonló észrevételek 
fognak leginkább felvilágosítani. Csak a törzsükre és nyelvökre 
nézve rokon kirgizeket és özbégeket kell ugyanis említenünk, 
és azonnal meglátjuk, hogy míg az előbbiek a csillagképek és 

"ö Erre vonatkozólag lásd : Primitive Cultur des turko-tartari- 
schen Volkes cziiuú művem 154. lapját. 

^^ A tejút neve a finneknél is linnunrata, azaz madánit. 

"" V. ö. LuoosáY id. m. 128. lapját. 

*'* V. ö. Primitive Cultur des turko-tartar. Volkes czímű művem. 
156. lapját. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 349 

az idöfelosztas megnevezésében a mereven a puszta éghajlati 
viszonyaihoz és a nomád élethez alkalmazkodva^ az ősrégi ere- 
deti kifejezéseket megtartották, addig az utóbbiak az iráni mű- 
veltség hatalmas befolyása alatt, már rövid idő múlva elhagy- 
ták a nemzeti elnevezéseket. Föltehető, hogy a régi magyarokkal 
hasonló történt ; az iszlám a pusztaságon ugyanis soha sem lé- 
pett föl azzal az átható erővel, melylyel a keresztyénség a min- 
denünnen heterogén elemektől körülvett magyarokat megra- 
gadta ; azért ázsiai világnézetöket csakhamar átváltoztatta és a 
mennyire csak lehetett mindazt, a mi csak legkisebb mértékben 
is emlékeztetett a pogány korra, kiirtani törekedett. 

Az időről és az égi tüneményekről megjegyezzük, 
hogy bizonyos kifejezések, ha a hangot illetőleg nem is, de a 
fogalmat illetőleg a törökben és a magyarban összevágnak. így 
a dörgés magyaíúl menny-dörgés, azaz a menny zaja, és 
nem ég-dörgés, mi által tehát a dörgés mythykus és vallási jel- 
leme ki van emelve; törökül kök kőrültü mennydörgés, azaz 
a menny zaja. A villám magyar nevének, vülám-nak, alap- 
gondolata a ragyogás, tündöklés (v. ö. ezeket : villog, villan, 
világ) ; ugyanezt mondhatni a török jildirim és isim, vil- 
lám, szóról, ha az egyiket a j illa, ragyogni, jaldiz, ragyogás, 
aranyozás, a másikat pedig az iáik, világosság és iána, vilá- 
gítani szóval összehasonlítjuk. Az eső fogalmát a magyai*- 
ban eső esik fejezi ki, a mit szó szerint kell érteni : a leeső 
esik ; így a török ja^mur jagar is szó szerint azt jelenti, \iogy 
a leeső esik. A magyar jégeső kifejezésnek a török tonglu 
jagmur, azaz megfagyott eső, felel meg. 

' Ha ellenben a csillagképektől és az időjárástól az időfel- 
osztéusrcb térünk, azt találjuk, bog}' ezen a téren, melyen a 
gyakrabban előforduló használat következtében az egyes fogal- 
mak inkább megszilárdultak és melyen a pusztítás müve már 
nem volt olyan könnyű, aránylag több eredeti kifejezés, több az 
ősi életmódra emlékeztető szó is. maradhatott meg. Az idő, ma- 
gyarul üdö, idő, törökül üd, üt, mongolul űdor, a szó belső 



350 



A MAGYAROK EREDETE. 



értéke szerint töredék, rész alapfogalmát jelenti; azért e szó 
alatt tulaj donkép az összesség, azaz örökkévalóság egy részét kell 
értenünk; a mi a török cak, szétvágni, szétdarabolni és cak, cag 
idö, kölcsönös viszonyából világos. ^^^ Az idő kifejezésére a ma- 
gyarban még más szó is van, tudniillik kor, a törökben szin- 
tén kor ; ez azonban inkább az előre haladott időre, a vén- 
ség re vonatkozik; v. ö. egymással a magyar késő kor és a 
török keő-kor, a késő idő, szavát.'"^ A törököknél még mai nap 
is dívó nagyobb időmértéknek, például a tizenkét évi cyclusnak, 
a magyarban már azért sem található semmi nyoma, mert ez a 
szokás, mely tulajdonkép Khinából származott, atörököknél csak 
később terjedt el ; a Petrarca^codex szótárában, mely 1 .305-ben 
íratott, még nincs róla szó. A legnagyobb időmérték, tudniillik 
az esztendő fogalmának megnevezésében a magyar szakasz- 
tott olyan eszmemenetet mutat, a milyent másutt, midőn az illető 
török szót magyaráztuk,^^^ kiemeltünk ; ezt találjuk tudniillik, 
ha a magyar év szót e czélból a magyar ív szóval összeköt- 
jük és ezzel a török ijl, il, jil, esztendő és ijll, forogni, ha- 
jolni, továbbá a latin annus és annulus meg a héber §ana, esz- 
tendő és miéna, ismétlés közt levő viszonyt összehasonlítjuk. 
Az évet jelentő magyar szóban tehát. az ív vagy kör alapgon- 
dolata rejlik, mely alatt természetesen nem a föld mozgását, 
— mert ennek felfogására a kezdetleges műveltségű ember egy- 
szerű értelme nem elégséges, — hanem a különböző évsza- 
kok ismétlődését kell érteni. A mi ez utóbbiakat illeti, meg kell 
jegyeznünk, hogy a magyar nyelv fogalmok és hangjok tekin- 
tetében is az ugorhoz és a törökhöz való félreismerhetetlen ha- 
sonlóságot mutat és hogy az illetó szók oly eszmemeneten ala- 
pulnak, a mely egyrészt még a nomádélet korából származik, 

^^ V. ö. ezeket : csagatáj tije, idő és tag, meg altáji üjele, szét- 
darabolni, felosztani. 

^^ Az ebből származó alakokat lásd a III. mellékleten vagy ety- 
mologiai szótárom 74. §-ét. 

*•* V. ö. Primitive Cvltur de$ turko-tart Volkes. 163. lapját 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 351 

másrészt azonban a magyar nyelv keverék voltáról is szembe- 
Hzökö tanúságot tesz. Egyrészről ugyanis a tél és tavasz 
fogalma, magyarul tél, ugor nyelvekben tele, teli és magya- 
rul tavasz, ugor nyelvekben tovi, tója, az éjszaki nyelvte- 
rülettel való rokonságot bizonyltja; másrészről a nydr és ŐSZ 
elnevezése, a magyar nyáx, a törőkben jaz, jaj, sjor, meg a 
magyar ősz, a törőkben kös, göz, a törőkkel való atyafiságra 
vall. A fogalmi összefüggés annyival is inkább mutat a nomád 
életmódra, mivel a jaz, jaj alakban a kiterjeszkedés, elterü- 
lés ^^* alapjelentése van, mert ebben az évszakban jut a télen 
át ugyancsak szűk körre szoruló marhatenyésztő ismét abba a 
helyzetbe, hogy csordáját a pusztán elszélesztheti ; és mivel a 
törökben kös, ősz, kösü, a vágás vagy nyírás ideje (tulajdon- 
képen koj-kösü, a juhok nyírása), a kös, kes, metszeni, 
tőből származik. Közép-Ázsia nomádjainál ugyan egész a mai 
napig maradt meg a nomád élettel összefüggő régi időszámí- 
tás, ^^^ de p. 0. a kunoknál már nem maradt meg; a hónapok 
nevének sora ugyanis a Pefrarca^codexhen **® már erős mosz- 
lim arab befolyásra mutat ; az Oxus vidékének és nyugati Ázsiá- 
nak török lakóinál pedig a régi hónapoknak minden nyoma 
már elveszett. A többi ide tartozó névről még megjegyezzük, hogy 
a dies és sol fogalmának jelölésére a magyarban ép iigy, mint 
a törökben, ugyan azt a szót használják, a magyarban nap-ot 
a törökben a kün, azaz dies és sol szót ; hogy a reg fogalma 
a kora, koraidei alapeszméjén nyugszik, v. ö. ezeket a magyar 
reg, mané és régi (vetus) meg rege alakot a török írté, mane 

^^ A kiterjedéanek ez alapjelentése a magyar nyáj szónak alapját 
Í8 képezi ; én ugyanis e szóban a legelön elszéledt nyáj elnevezését gya- 
nítom, BüDKNZ tanár állításával ellenkezőleg, a kinek az a sajátságos 
öÜete támadt, hogy a magyar nyáj szót az ngor nogo, hils, alakkal ha- 
sonlítsa össze, mert hús, valamint nyáj is, a bóség, vastagság, tömeg (!; 
fogalmát foglalja magában. Lásd Bueenz : Magyar-ugor Ö99zeha^onlitó 
sgőtár. 403. lapját. 

"' Lásd : Primitive Cultur de» turko-tart, Volkea. 161. lapján. 

^^ Lásd a KuuN gróf kiadása 81. lapját. 



352 



A MAGYAROK EKEDETE. 



és irteki, rege szóval ; ennek alapján a hajdani tőrök ireg, kora 
idö^ alakot el lehet fogadnunk^ melyből aztán a magyar reg, 
mane, szó származott. ^^^ A delet jelentő szó^ a magyar dél, 
díl, mely délszakot mint világtájat is jelent, a török áilü, 
meleg, szóra emlékeztet ; az estét tevő magyar szó, est, a régi 
magyarban eset, a nap leáldozásával, lemenésével vagy leesé- 
sével függ össze, mint a török bati, nyugat, a bat, leszál- 
lani, tőből; végre a magyar éj a vogul et és a lapp íja, nox, 
mellé sorakozik, a mi megint a nyelv keverék voltának föltet- 
sző nyoma, melyre egyébiránt még gyakran fogunk bukkanni. 
Miután az ég és az égi testek felső regióival foglalkoztunk, 
a földön akarunk kissé körültekinteni és minden előtt azt a 
megjegyzést előre bocsátani, hogy a magyar föld a német 
Féld átalakítása levén, tehát csak kölcsön vett szó, a fogalmat 
idegen névvel jelöli meg. A nyelv e feltűnő szegénysége másutt 
is észrevehető, ha megemlítjük, hogy a szántóföldet jelentő finn 
szó, tudniillik pelto (észt pöld, lapp pöldo) szintén a né- 
met Féld szóból lett és hogy az ide vonatkozó török elnevezés 
alatt, t. i. a jer, jir, föld, szó alatt, az wr, tér (a magyar ür) 
alapjelentését kell érteni. Ha a föld külső alakját megjelölő ne-, 
veket tekintjük, azt látjuk, hogy a hegy fogalma, a magyar 
begy szó, a finn kárke, cuspis, apex, alakban csak nagyon 
kétséges hasonlóságra talál ; ^^^ ellenben más ide tartozó fogal- 
mak, mint a magyar domb és hal-oni, a török diunb-ak és 
kol ; mélyenfekvő lapos vidék, magyarul aszó, ^*^ törökül 
asak, alacsony ; síkság, magyarul sík, törökül őig,"* egye- 

^'^ BuDENZ tanár erőszakolt etymologiaval összehaRonlitja a magyar 
reg szót az osztják nnim, homály, köd, alakkal; tehát a világosság és 
homály fogalmát aualognak akarja feltüntetni! 

^^^ V. ö. BuDENZ : Magyar-ugor östzeha^onlito sssótár. 96. 1. 

^*^ Néhány helynévben fordul elő, mint ezekben : Hosszú-aszó, 
Aszó-fő, Szik-szó stb. 

^*' Cig csak a kazaniban (Bddaoov I. 478.) fordul elő az in haiá- 
rozóképzővel így : óigin, holott síj, sima, a dam képzővel éíjdam alakjá- 
ban található. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 358 

nes, sík és sij, lapos; aztán völgy, magyarul völgy, régibb 
alakjában vuelge, velghe,^*® mely a f ossatum alapértelméböl 
kiindiilva, eredetileg árkot, mélyedht tesz és a török balga, 
belge, ásni, kivájni, alakkal rokon, mind észrevehetöleg köze- 
lednek a török nyelv területe felé. A felé közeledik még más, 
ebbe a körbe tartozó fogalom szava, mint a magyar homok, 
törökül kumak, homokos domb és kum, homok ; az agya- 
gos talaj, a magyar agyag, törökül alöik ; továbbá néhány 
a puszta talajával és müvelésével összefüggő fogalom neve, 
mint a magyar kút, törökül kutuk ; az árok, törökül arik ; 
végre a fátlan puszta tüzelőszere, tudniillik a ma- 
gyar tőzeg, törökül tezek^, a tőz, tez tőszótagból, melynek 
alapjelentése tüz, és mely oly kölcsönös viszonyt mutat, mint a 
török ot, tüz és otxin tüzelőfa. 

Körülbelül ugj'anolyan természetű lesz észrevételünk, ha 
figyelmünket a vizekre vonatkozó szókra fordítjuk. A magyar 
folyó szóhoz, mely szó szerint valami folyó testet jelent, a jak. 
buol=fliessen, lefolyni, elfolyni, kivételével sehol sem találunk 
hasonlót ; mert Budenz tanár ide vonatkozó okoskodása, hog}* 
ugor Pag (currere) és p«g-l» tőszótagot lehet alapjául venni, na- 
gyon is merész és meg nem állhat; ellenben a tengert jelentő 
magyar szó, tenger, mely a törökben tengiz, tingiz, épen 
olyan határozottan török, a mily bizonyosan az éjszaki nyelv- 
területhez tartozik a tavat jelentő magyar tó, tav, az ugor- 
ban tuu, tsu, tur. Végre hadd említsük még meg, hogy a 
magyar sziget szóban a török sig, sekély vizű hely, zátony 
ismerhető fel ; meg hogy á hajó fogalmát kifejező magyar hajó 
és török kajiik, tulaj donképen a tova sikló, a kaj, siklani, igető- 
ből, határozottan mutatja a magyarnak a törökkel való meg- 
egyezését. 

Mint e szakasz elején már említettük, a magyarban meg- 
levő műveltségi mozzanatok között csak azokat a példákat 

**' Lásd Jerney : Thesaurus linguae Hungaricae. 157. 1. 

VÁ3IBKRT : A magyarok eredete. ^^ 



354 A MAGYAROK EREDETE. 

akarjuk vizsgálni, melyek alkalmasak arra, hogy számot tegye- 
nek abban a képben, melyet e népnek régebbi műveltsége ko- 
rában mutatott eszejárásáról és törekvéséről vázoltunk ; e pél- 
dák közt hadd foglalja el az első helyet a hereshedelem. 
Áttérve e tárgyra, minden előtt vizsgálnunk kell, vájjon kivel 
kereskedtek a magyarok régi hazájokban, minthogy mindamel- 
lett, hogy nomád életet éltek, iljrféle műveletekbe már korán 
kellett bocsátkozniok. Ezekre vonatkozólag a nyelv ide tartozó 
műveltségi mozzanatai bizony nem egyszer értékes útbaigazítást 
nyújtanak, minthogy a kereskedelemre vonatkozó szók alapje- 
lentése arról győz meg bennünket, hogy a magyarok a legrégibb 
időben török ajkú népekkel kereskedelmi viszonyban voltak, hogy 
csak később érintkeztek a részint Kharezmből, részint a Kaukázuson 
és Kaspi tengeren át Iránból hozzájok jutott persa kereskedőkkel, a 
mi a dolog természetéből önként következik, és hogy kereskedelmi 
összeköttetésök éjszaki szomszédjaikkal, azaz az ugor népekkel, csak 
olyan szűcsárúkra és ércznemüekre szorítkozott, melyek mint ama 
vidékek különös termékei és készítményei megtalálták az utat dél 
felé. Kutatásaink ilyen eredményéhez nem a képzelődés ví^y 
merész okoskodás útján jutottunk, hanem egész egyszerűen a 
nyelvből merített igazságok biztos vezetése alatt, melyek min- 
den időben és így mai nap is döntenek ; mert valamint például 
némely a német nyelvben előforduló kereskedelmi kifejezés, 
mint Bank, Conto, Scala, Bankerott, Strazza stb., azt bizonyítja, 
hogy ez a nép először olaszokkal lépett kereskedelmi össze- 
köttetésbe és ezektől nem egy kereskedelmi műkifejezést foga- 
dott el, vagy mint némely Európában elterjedt fűszer arab 
neve, mint Ingwer, gyömbér, (arabúi zinziber, olaszul zenzever), 
Kampher, kámfor (arabúi kafur, olaszul camfora), Pfeffer (ara- 
búi biber), Safran, sáfrány (arabúi zafran), Zucker, czukor (ara- 
búi és persáúl seker) stb., azt mutatja, hogy ezek a fűszerek 
arab kalmárok révén jutottak hozzánk : úgy a kereskedelemre 
vonatkozó magyar szókincs csalhatatlanul fölvilágosít bennün- 
ket aiTÓl, hogy honnan eredt és mily irányban haladt a ma- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 355 

gyBJc nép kereskedelmi mozgalma a történelmet megelőző 
korszakban. 

A kereskedelem, kereskedés fogalmát a magyarban 
keresked — származékjai fejezik ki ; ez a szó a keres^ a tö- 
rök karaS; körültekinteni^ ige tövén alapszik^ tehát a magyar- 
török keres, karas ^** gyakoritó igének visszaható alakjában 
van és a szó belső értéke szerint magyarázva a folytonos, ha- 
szonra irányuló járás-kelés vagy keresgélés cselekvését fejezi 
ki. Ezt az eszmemenetet a szomszédos nyelv országának ide 
vonatkozó szava is kifejezi : Közép-Ázsiában ugyanis a kereske- 
dőt a persa saudakar szóval jelölik, mely tulajdonképen melan- 
cholicust, azaz mindenfelé bolyongót jelent; és valóban a pusz- 
tán élő régi ember az adás-vevés és haszon okáért járó-kelő 
embert nem is képzelhette másnak. A nyugati török a kereske- 
delem fogalmát már jobban irfca kör(il, ezt az ikerszót hasz- 
nálván : alis-veriá, azaz vásárló s-el adás, adás-vevés (szószerint 
adás-vevés) ; azonban a keleti török és a közép-ázsiai nomád ezt 
a kifejezést nem ismeri, csak a vevés, vásárlás fogalma jól 
ismeretes előtte és ennek jelölésére szolgál neki ez a szó : alu, 
uigur alku, vevés, vásárlás ; ez a szó még meg van a magyar 
alku alakjában ; a török szóból aluéi, alkuéi, vásárló, a ma- 
gyarból alkusz lett. Azt találjuk tehát, hogy az eszmék itt meg- 
lepően összevágnak ; ezek szerint a kereskedés alapfogalma nem 
annyira az eladásban, mint inkább a vásárlásban áll, minthogy 
ebből állott a nomád valódi óhajtása, kívánsága, vágya; ezt bi- 
zonyítja az is, hogj' az eladás fogalmát a törökben a vir, adni 
m magyarban is ad, elad) igén kívül még sat azaz eldobálni, 
elvesztegetni is kifejezi, miből a nomen agentis satiói, sat- 
kuci, az eladó, magyarul szatócs, a kiskereskedő. 

*** BuDENz taiidr a magyar keres igéi kér-böl szánuaztatja, mint- 
hogy a inag^'arbau azt mondják : megkeresni, azaz kérni, és mivel 
ugyanilyen fogalmi összefüggés van a zílrjén kors, kérni és keresni, igé- 
ben is. Azt tartom, a körültekintés és keresés fogalma közelebb rokon, 
mint a kérés és keresés fogalma. 

23* 



356 A MAOYABOK EREDETE. 

Hogy ennek a nyelvben kifejezést nyert felfogásnak az 
alapján azt látjuk^ hogy a kereskedés először csereberélés volt, 
az a dolog mivoltából egész természetesen következik ; nem is 
lephet meg, ha azt találjuk, hogy a CDsére, cserélés fogalma 
a törökben dejis, tegiá, tijiá, szóval, mely tulajdonkép azt 
teszi, hogy egymással fölérni, a magyarban pedig a csere szó- 
val van kifejezve ; ez utóbbi szóban azért sejtem a vásárlás 
fogalmát, mert a vele képzett csere-bere ikerszó meg a cse- 
reberél ige a hasonló török alu-beri (alis-beris) ikerszóra 
emlékeztet; az anyagilag ismeretlen magyar csere ugyanis a 
török alu-nak, a magyar bére pedig a török béri, bér, szó- 
nak, mely a ber, adni, eladni, tövéből származik, felel meg; mi- 
hez még hozzáveszszük, hogy a magyar bér szó a török béri, 
biri, bér, adó, alakkal azonos. Az ár fogalmát a magyar két 
szóval fejezheti ki, ár-ral és díj-jal ; Ahlquist"' és Büdenz sze- 
rint az előbbi a finn arvo, ár szóhoz hasonló, mely hasonlóság- 
hoz azonban én még a török aar, air, értékes, alakot is vonom ; 
az utóbbi pedig a magyar díj, határozottan a legszorosabb ösz- 
szeköttetésben van a török dej, valamit érni, valamivel egyen- 
lőknek lenni, igével (melyből a concret dejer, érték, származik). 
A pénz fogalmát a magyar a szlávból kölcsön vett szóval, pénz- 
zel (a szlávban : penjaz) jelöli ; volt azonban ennek megnevezé- 
sére török szava is, tudniillik a régi akcsa, ^^® a török akőe, 
ezüst és pénz. Végre az druty holmit jelentő magyar gyűjtő- 
név, ára, a török aaruk, agruk, poggyász, holmi, vagyon, 
szóval azonos. 

Ha kutatjuk, mennyire hatott a műveltségi mozzanatok e 
részére a persa nyelv, minden előtt a magyar vásár, persáül 
bazár, >Kb köti le figyelmünket, mint olyan szó, melyet a ma- 



"* Culturwörter 186. 1. 

"• Ahcsa a legrégibb bibliafordításban fordiil elő, így : • Nem jösz 
ki innen, míg nem megadod az utolsó dkcaát^^. Hunfal vy : A Jcíin vagy 
Petrarca- Codex czímú értekezés 45. lapja nyomán idézve. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 357 

gjarok már mostani hazáj okban való letelepülésök előtt ismer- 
tek, mit leginkább az bizonyít, bogy a bét egy napjának neve 
tudniillik vasárnap, szószerint vásár napja, van e szóból ösz- 
Bzetéve ; és mivel az oszmánok a hét ugyané napját szintén 
bazar-gfini, azaz vasárnap vagy vásárnap szóval jelelik, na- 
gyon valószínű, hogy ez elnevezésnek a két néptörzszsel közös 
szokásra kell vonatkoznia. Ez a megeg^'ezés a hét ugyanazon 
napjának megnevezésében, a vásárnap szavában, csak a magya- 
roknál és oszmánoknál található, mely utób\>iak, mint tudva 
van a IX., X. és XI. században a Easpi-tenger éjszakkeleti vidé- 
kén élő ghúzok vagy kanglik egy töredéke ; ellenben sem dél 
felé vonult rokonaiknál, sem a kunoknál a XIII. század vége 
felé már nem található; ^^'^ kell, hogy e népek szokásainak oly 
közös sajátságára vonatkozzék, melyről egyelőre semmiféle föl- 
tevésbe nem akarunk bocsátkozni. A vásár neve után a kincs 
fogalmát is a persa kereskedelem befolyásának kell tulajdoní- 
tani, minthogy a magyar gencs, kénes, kincs a persa géné, 

^jíT; továbbá a következő számneveket : száz, mely a persá- 

ban sad, meg ezer, mely persáúl hezar, e szókat az iráni 
műveltség befolyása nemcsak a magj'arokhoz és más ugor né- 
pekhez juttatta, — mert száz még a mordvinban is sada, a 
vogulban sat és az osztjákban sót — hanem még a Krimban 
lakó gothoknál is meghonosította, kiknek nyelvéről Busbegk 
a Szulejman udvarában élő ismeretes követ, szógyűjteményt 
tett közzé, mely szerint száz gothúl sada és ezer hazer. 
Ez hasonló szókölcsönzésre emlékeztet, tudniillik a déli szlávok 
hiljada szavára, mely ezret jelent és a délen lakó görögöktől, 
tudniillik a yiXtáSa alakból van véve. 

Hasonlóképen került ez a szó : tömény, nagyon sok, 
számtalan, a magyarba; ebben az uigur tömén, ^^^ számtalan, 

^^^ Mind a középázsiai törökök, mind a knnok nyelve erre a persa 
jékéemhe XaJLwJo (Codex Cum, je sembe) Bzót használta. 

^^ V. ő: a tőlem kiadott uigur nyelvemlékek glossariumát. 



358 A MAGYAROK EREDETE. 

ismerhető fel ; lehet azonban, hogy a magyarban csakugyan 
meglevő eredeti régi török szók közé tartozik. 

Arra a kérdésre, hogy az iparnak mely ágait jelölték eredeti 
szókkal és melyekről lehet azt tartani, hogy a magyarok már 
régi hazájokban is foglalkoztak velők, az előbbi lapokon már 
azt feleltük, hogy kétségen kívül bizonyos, hogy a szűcsök, ácsítk 
és takácsok mestersége igen régtől fogva megvan; e tárgyról 
szóló megjegyzéseink kiegészítésekép hadd említsük még a kö- 
vetkezőt, hogy az irdst is már korán kellett ismemiök, mivel 
az erre vonatkozó fogalmaknak eredeti nevök van. Ezekből 
megtudjuk, hogy voltaképen az írásnak kétféle faja volt, tudni- 
illik először a festékkel való írás, melyet a magyarban az 
ír, a törökben (csuv.) sjir, jaz és (jak.) surui szóval neveztek 
a szó alapjelentése tulajdonkép mázolni, kenni, festeni ; innen 
meg; van az oszmán sürme, kenőcs, vonal, az altáji sür, 
rajzolni, mázolni, kép, a magyar ír ige és ír, tulajdonkép 
kenőcs, meg sok más, etymologiai szótáram 159. pontjában 
foglalt, hasonló fogalom közös etymonja. Másodszor már rég- 
től fogva olyan irásfaj is volt, melyet úgy vágtak, véstek vagy 
meíí-eef fefc. valami szilárd tárgj'ba; ezt a föltevésünket a török 
bit, bet, piö, pec, írni, betik, piöi, írás, a magyar betű, 
igazolja, minthogy ez a tőszótag, bit vagy bet, alapjában met- 
szést jelent (v. ö. ezt az líjabb alakot : bic, metszeni) és mint- 
hogy a két igető ezen alapjelentésével megegyezőleg az ábrázat 
arez, alak és kép fogalmát a török nyelv határain belül hol az 
egyik, hol a másik említett töszótag fejezi ki (v. ö. ajakutsirai, 
arcz, a csagatáj öiraj, arezszín, alakot a török bet vagy pet, 
arcz, szóval) ; és végtére, minthogy az előbb említett altáji pié, 
peö, Imi, rajzolni, még a magyar fest (fest-t) igében fölismer- 
hető. A magyarok mai nyelvében még meg van más régi és kez- 
detleges írásmód emléke is, tudniillik a rovásé, melyet a ma- 
gyarban ró, rov, a finn-ugorban ru, vágni, a törökben ur, 
vágni, ásni, fejez ki ; a közönséges nép számok följegyzésére 
még most is használja. Ebben oly eszmemenetre találunk, mely 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. '^59 

egyrészről más nyelvekben is kifejezésre jutott,'"*^ másrészről 
azonban a régibb török emlékeken levő feliratok és rajzok által, 
például a különféle eddig megnyitott kurgánokban, be van bizo- 
nvitva, minthogy azokban, ha Spasski ^^^ kutatásai nyomán 
Ítélünk, részint színes rajzok, részint vésetek láthatók ; innen 
van, hogy a kép fogalma, mely magyarul kép, törökül 
keb, kep (jak.) kiáb, magyarok és törökök nyelvében ugyan- 
azzal a szóval van kifejezve. 

Mivel épen írásról és rajzról beszélünk, röviden meg akar- 
juk említeni a különféle színek elnevezését, melynek tekin- 
tetében a mag}'ar nyelv már többször kiemelt keverék voltát 
kitünteti. A magyar szín szó a törökben (alt.) sin. A magyar 
sárga törökül sárig, sarí és a magyar kék törökül kök ; 
ezek tehát tagadhatlanúl török eredetűek, de már a magyar 
fekete, mely az osztjákban pegde és az uigurban peg, mind 
a két nyelv területe felé hajlik ; az utóbbi török szóval a magyar 
pej, barna (ló színéről mondva) is összefügg; végre a ma- 
gyar fehér-, fejér-ben, melynek a lapp pájes és török bor, 
kréta és penészszínü felel meg, épen annyira túlnyomó a finn- 
ugor befolyás, a mennyire nehéz volna meghatározni, vájjon a 
magyar szürke a török suru, soro vagy a lapp éuorkok, 
cuorre, az osztják sur és a zűrjén zor alaknak közelebb vagy 
távolabb rokona-e. 

Az írás és a színek neve után még a zenét és a hangsze- 
reket akarjuk megemlíteni, minthogy az ezekre vonatkozó szók 
a török-tatárokkal való ősrégi összeköttetésre vallanak. A magyar 
cseng, zeng, a török cengi, zenélő, zene-alak rokona ; épen 
így emlékeztet az altáji jatik, jatigan,^** mely nyolczhúrú 
zeneeszközt jeleni, £imü,gyüx játék szóra; a magyar ko- 

"• V. ö. a görög Ypáoci, a goth graba, a német Gnibe alakokat. 

***• V. ö. az orosz császáii társaság 1857-iki Z apiszki- jéhen megjelent 
dolgozatát. 

*" Lásd: NarocU liossij (St. Petersburg ISSO.) 276. lapját, melyen 
jatigan mint hangszer van említve. 



360 A MAGYAROK EREDETE. 

boz, hegedüy pedig a török-tatár kobuz, kéthúrú hegedű, 
szóval egyenesen azonos. Más játékok közül a magyaroknál ma 
már csak a Közép-Ázsia nomádjaitól kedvelt csoJltocsJcdk' 
kai való játék (asik ojunu"^) nyoma fedezhető föl; azon- 
ban csodálatosan csak a koczka szóban, mely szláv eredetű 
és a kostka, csontocska szóból lett. Nem lehet tehát kétséges, 
hogy valamint a kirgizek manapság juhok kulcscsontjával való 
játszásban gyönyörködnek, a magyarok is hajdanában hasonló- 
kép játszottak ; így az egyszerű csontocskáról átvették az elne- 
vezést az európai középkori koczkajátékra. 

Mint már említettük, leginkább ott vehetjük észre, hogy a 
legkezdetlegesebb fogalmak elnevezése keverék jellemét mu- 
tatja, a hol olyan fogalmakról van szó, melyek a család és a tár- 
sasélet alakulásának legeslegelejére vonatkoznak, mint a külső 
természet dolgaiéra és tüneményeiére ; ez esetekben semmi szín 
alatt sem lehet arról szó, hogy akár a finn-ugor, akár a török- 
tatár analógiának van absolut túlnyomó súlya. Ha még tovább 
is ide vonatkozó példák fejtegetésébe bocsátkoznánk, az épen 
annyi volna, mintha magyar-finn-ugor és török-tatár összeha- 
sonlító szótár szerkesztésébe fognánk; már pedig e vállalat- 
nak csakugyan szűk volna tanulmányunk tere, meg aztán vol- 
tunk is rá némi tekintettel a III. mellékletben, a mi a finn-ugor 
nyelvek terűletét illeti. E szempontból indulva ki, a Hunfalvy 
PÁL-tól Magyarország ethnographiájá-hebn (a ii8 — 233. lapon) 
idézett példákat részint elégteleneknek, részint eg}'oldalúaknak 
tartjuk, minthogy ama jegyzékben épen olyan, a kezdetleges 
élethez tartozó, műveltségi mozzanatok nincsenek meg, melyek- 
nek határozottan föltetsző török jelleméhez semmi kétség nem 
fér. Nem akarunk hát most ide vágó munkával foglalkozni, ha- 
nem figyelmünket a régi magyarok szokásai képének már csak 
egy, igaz, hogy szerfölött fontos vonására fordítjuk és pedig val- 
lásukra. 

"* Az aíik ojunu-ra vonatkozólag lásd : Vázlatoh Közepdzsiából 
93. lapját. 



A/MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. ^^l 



8. A vallás. 



Semmi sem természetesebb, mint az, hogy a régi magyarok 
vallása vagyis pogány hite, melylyel mai hazájokban megjelen- 
tek, e nép korábbi történelmével foglalkozó tudósok érdeklődé- 
sét a legnagyobb mértékben fölkeltette, meg hogy e tárgyról 
igen sokat írtak, találgattak és vitatkoztak, és természetesen e 
kérdés fejtegetésében a legtöbbször tévedtek is. Theosophiai 
és theogoniai speculatiók minden időben kelet és nyugat tudó- 
sainak kedvelt themáját képezték, mert ezekben a szellem ma- 
gasabb régiók határtalan terében mozog, a képzelő erő szaba- 
don megeresztheti a kantár szárát és mivel a minden kétséget 
lehetetlenné tevő objectivitással való érintkezéstől kevesbbé kell 
tartanig már akárhány kutató a legvakmerőbb elméletek és leg- 
merészebb okoskodások tarka-barka szövevényével tűnt fel. 
Eszünk ágában sincs, hogy e helyen a tudománynak még pó- 
lyáiban levő legfiatalabb gyermekéről, az összehasonlító mytho- 
lógia tanulmányáról, bírálatot mondjunk ; de még kevesbbé van 
kedvünk, hogy megvizsgáljuk, vájjon mennyire szabad a ter- 
mészet emberének vallás dolgában nyilvánuló egyszerű eszme- 
menetét arra használni, hogy a theosophia bizonyos systemái- 
nak fölépítésére anyagúi szolgáljon, mivel nem mondhatunk le 
arról a meggyőződésről, hogy a szellemi műveltség legalsóbb 
fokán álló ember a kosmogoniára vonatkozólag kifejezett esz- 
méiben igen gyakran nem abban az irányban haladt, nagyon 
sokszor ama nagyfontosságú mozzanatokra nem is gondolt, meg 
nem is gondolhatott, melyeket az újkor bölcseleti speculatiók- 
ban gyakorlott kutatója róla föltesz. Lehet, hogy néhány árja 
vagy sémi eredetű népnél, tekintve műveltsége világa nagy ko- 
rát, az ide vágó okoskodások találnak és hogy a vallások meze- 
jén, az emberi gondolkodás és küzködés e birodalmában meg- 
ejtett összehasonlítások segítségével nem egy rejtélyt fognak 
megoldani és nem egy igazságot napfényre deríteni ; azonban 
mégis azt tartjuk, nagyon koczkáztatott vállalatba fognánk, ha 



362 



A MAGYAROK EREDETE. 



a Bok ezer éves ííiják vallási szemlélődéseit a kezdetleges művelt- 
ség korszakából csak nem rég kilépett ural-altáji népekéivel 
össze akarnók hasonlitani ; és még kevesbbé lehetne helyeselni, 
ha valaki az árja vagy sémi népeknél elért eredményekből a 
török-tatár vagy finn-ugor népek legelső vallási viszonyaira kö- 
vetkeztetni akarna ; mert a mennyire az India forró ege alatt 
levő hegyek és völgyek természeti tulajdonságait a középázsiai 
pusztaság éghajlatától és talajától, vagj^ a napbarnította szikár 
hinduéi a kirgiz és turkomán természetétől és külsejétől külön- 
böznek, épen annyü-a térnek el egymástól e más-más égöv alatt 
lakó emberek theogoniai és kosmogoniai nézetei, és annyi- 
ban különböznek aztán egymástól az egyes ethnikai területeken 
támadt vallások. 

Mivel ez a mi meggyőződésünk, azért Csengery AwxAL-lal 
teljesen egj'etértünk, a ki ^ magyaiok régi hitéről szóló szelle- 
mes essayjében ^^* azokat hibáztatja, kik e téren tett kutatá- 
saikban hol sémi, hol indogermán párhuzamokba bocsátkoztak. 
Szívesen elismerjük, hogy Enoel Kereszté ly ide vonatkozó 
művét,^®* mely Sajnovics, Wöldik és Fischer kutatásaira támasz- 
kodva, vagyis helyesebben mondva a magyar és a finn-ugor 
nyelvek bensőbb rokonságából kiindulva, a régi magyar vallásra 
finn-ugor bélyeget akar sütni, a haladás határozott jelének kell 
tekinteni. Mindamellett bátorkodunk még egy lépést tovább ha- 
ladni, azaz nemcsak tág területen az árják és ural-altájiak közt 
megtenni az égöv okozta és anthropologiai különbséget, hanem 
az utóbbiak szűkebb körében is, tudniillik a magyarok és finn- 
ugor népek közt is, és pedig abból az egészen egyszerű okból, 
hogy a földrajzi távolság, mely az árjákat az ural-altájiaktól 
elválasztja, nem sokkal nagyobb annál, mely az utóbb említett 
emberfaj egyes tagjai közé esik és a mennyire nyelvi bizonyíté- 

*** V. Ö. Történeti fanuhnányok Csengery ANTAL-tól. I. k. 71. lapját 
*** Danielis Cornides etc. Commentatio de religiotie vcterunt Hun- 

garorum edidit suamque de origine Hitngaricae gentU diaser tationem 

adjecit, Christiancs Engel. Viennae 1791. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 363 

kok alapján föltehető, már ősrégi időben is esett. Ha kutatásaink 
eredménye, melyet az előbbi lapokon kifejtettünk, nem juttatott 
volna arra a meggyőződésre, hogy, jóllehet keverék a magyar 
nyelv, a történelmi nexusnak és a műveltségi mozzanatok fon- 
tos bizonyítékának értelmében mégis azt kell mondanunk, hogy 
a magyarok régi hazája csak a török népek területének éjszaki 
határán^ nem pedig ^messzebb fönn a távoli éjszakon, azaz a 
finn-ugor népek valódi székhelyén volt : egy perczig st m késve, 
a vallás főbb vonásait is, mint az ethnikai élet annyi más jel- 
lemzőjét, csupán a finn-ugor népeknél kerestük volna. De ki 
tudna és akarna azon kételkedni, hogy az adott körülmények 
között, azaz ott, hol a műveltség legtöbb mozzanata félreismer- 
hetetlenül török eredetre vall, a vallással összefüggő fogalma- 
kat is hasonló forrásból kell eredtetni, vagy világosabban szólva: 
ki merné azt állítani, hogy ázsiai társadalom, mely állami 
alkotmányában, hadügyében és minden erkölcsében és szokásá- 
ban a tiszta török népszellemet fejezte ki, épen vallási nézeteiben, 
melyek keleten minden időben a közönséges élet legbensőbb 
mozgalmaival forrtak össze, követte volna finn-ugor nép esze- 
járását ? 

Ki kell ugyanis emelnünk, hogy abban a nézetben, hogy 
az ókor azon népei, melyeket a történelem a skj-thák, hunok, 
avarok stb, nevén említ és melyeket mi az ural-altáji faj gyűj- 
tőneve alatt finn-ugor és török-tatár népekre osztunk, nemcsak 
alapjában, hanem még egyes ámyéklataiban is közös hitet val- 
lottak^ egyáltalában nem osztozunk és talán csak kevesen osz- 
tozhatnak ; minthogy az ethnografia mai állapota szerint való- 
igaz, hogy az ember nemcsak physikumát, hanem szellemi indi- 
vidualitását illetőleg is a tőle lakott talaj territoriális és éghaj- 
lati viszonyaival a legbensőbb összeköttetésben van, és hogy 
ennélfogva, tekintve ama szélességi fokok lényeges különbségét, 
melyek a középázsiai pusztaság és az ugor népek, de még in- 
kább a finnek történelmileg kimutatható hazája közt vannak, 
nemcsak e népek testi külsejének és szokásainak, hanem szel- 



«^^>4 A MAGYAROK EREDETE. 

lomi irányának, mythoszainak, népies babonájának, a természet- 
nek rajok gyakorolt külső benyomásainak, következőleg vallási 
felfogásuknak is különbözőknek kellett ' lenni, és hogy végre 
ennélfogva, ha az ural-altájiak vallását a samanismus közös ne- 
vével jelöljük, mindenesetre külön finn-ugor és külön török- 
tatár samanismus is volt. Ezt a megkülönböztetést, nézetünk 
szerint, már azért sem lehet elmellőzni, mert először a dolog 
természetéből önként következik, és másodszor, mert az ide 
vonatkozó igaz, hogy csak nagyon gyér, de annál nevezetesebb 
emlékek, melyek az avarok papi méltóságainak nevében, milyen 
Tudun, Bokolavr és Taisan,^** ránk maradtak, a nyelvi jellem 
következtében e czímek török származását kétségen kivül meg- 
állapították ; ez alapon aztán be is bizonyítva, hogy külön török- 
tatár színezetű samanság volt. 

Miután ezeket a megjegyzéseket előre bocsátottuk, különö- 
sen arra a hel}iielen eljárásra akarunk mutatni, melylyel a ma- 
gyarok eredete kérdésének legújabb fejtegetői élve, mikor a régi 
mag}'ar vallást taglalták, majd mindig azt remélték, hogy a 
finnek mondáiból és mythoszaiból fölvilágosítást meríthetnek, 
és e miatt nem kevesbbé egyoldalúaknak és elfogultaknak mu- 
tatkoztak, mint a milyen akárhány megelőzőjök volt, a ki a 
tárgy minden ismerete és minden szakértelem nélkül, képzelő- 
dése valamely csábító alkotása kedveért a magyarok ősi val- 
lását a Véílák'hól, a Zendavesztá-hól, a bibliából és tudja isten 
még miféle másból akarta kimagyarázni. Valóban, HuNFALVv-t, 
CsENGEKY-t és BARNÁ-t épeu oly kevéssé lehet menteni, mint 
CoRNiDEs-t, KÁLLAY-t, JERNBY-t és IpoLYi-t; egyrészről úgy mint 
a másikról helytelen szempontból indultak ki, nem csoda tehát, 
ha mind a két részen egyformán tévedtek. Könnyen meg- 

^^ Tuduii-ban, a hogy az avaroktól Nagy Károly udvarába küldött 
követet hittak, a török (alt.) tnjun, pap, szót ismerhetni föl. Bocholavr 
(lásd a hún-avar szólajstromot) böktiler-rel, bűbájossal azonos, Taisan pe- 
dig, mit Throphylactus vVo; Seoií-nak fördit, a török taisi, pap, írástudó, 
szó görögösitése. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. '^05 

fogható tehát, hogy mi okulva e példákon, e tárgyra vonat- 
kozó kutatásainkban a legnagyobb vigyázatra és a legszigo- 
rúbb tárgyiasságra fogunk törekedni ; hogy minden előtt, minden 
theosophiai speculatiót kerülve, e kérdés taglalásába : vájjon a 
régi magyarok monotheisták vagy polytheisták voltak és vájjon 
egyedül a samanismust vagy a parszi-hitet vallották-e, egyál- 
talában külön nem is fogunk bocsátkozni, és a helyett, hogy 
merész hypothesisek légi alkotásával foglalkoznánk, inkább 
csak azokat a műveltségi mozzanatokat akarjuk följegyezni és 
vizsgálni, melyek a régi hit világának ragyogó csillagaikép a 
magyarok mai nyelvében még meg vannak, és melyeknek egy- 
egy szava, úgy tetszik, néha sokkal ékesebben szól, mint az 
eddig közzé tett, erőszakos szómagyarázgatáson és puszta kép- 
zelödésen alapuló vastag értekezések. 

Az isten fogalmán, a magyar isten szón kezdjük kutatá- 
sunkat. Ezt a szót minden eddigelé nyilvánított ellenkező nézet 
mellett is a persából kölcsönzöttnek, vagyis a parszi-vallás 
u'^r^'j vj'^r*' ízdan, jezdan szavával azonosnak tartjuk. 

A mit e szó megfejtése végett eddig összehordtak, majd- 
nem megtölthetrie egj' kis kötetet ; és a részint elégtelen szak- 
ismeretekből, részint makacs elfogultságból is eredő elmé- 
letek a tudósok szántszándékos elvakultságából származó* 
tévedések szomorú bizonyítékát szolgáltatják. Míg Hunfalvy 
például ezt a szót azelőtt a finn isá, atya, öreg, szóból és valami 
török ten, teng, ég (?) alakból származtatta, újabban ^^® azon- 
ban megint annak a gyanításának ad helyet, hogy e szó mégis 
csak a persa jezdan, mely a török útján a magyarba került : 
addig BuDENz e szóban erőszakos etymologiával a finn isd^ pá- 
ter szóra és a magyar kicsinyítő ken képzőre, melyből állítása 
szerint ten lett (!), akar ismerni, és az isten fogalmát e szerint 
atyácskára magyarázza. Ez etymologicus képtelenséget illető 
kifogásunkat már egyebütt ^^''kifejtettük és a philologiában nem 

*** Eihyiographie von üngarn, 176. lapja.. 
^^^ V. ö. III. mellékletet. 



<^^^ A MAGYAROK EREDETE. 

jártas olvasó tájékoztatása végett itt csak azt akarjuk megje- 
gyezni, hogy isten fogalmát jelentő 2)ersa szó nemcsak a török- 
tatároknál^ kik még ma is ize ^'® alakot (hajdani izde, izden 
helyett) ismernek, mely istent jelent, hanem más nem persa 
néi^eknél is, melyek árja eredetűek, szerfölött nagy mértékben 
elterjedt : a khudaj, khuda, isten, szó ugyanis keletfelé egész 
Jasinig és Barogilig jutott, a hol a sijah-pus-kafírok istenségö- 
ket khudaji-val jelelik,^'® éjszak felé pedig vagyis az ural-altá- 
jiak, között egész Szibiriába, a hol az altájiak, teleutok és kaiba- 
lok a Szajan mellett és a Jeniszei forrásvidékén a legfőbb 
istenség nevének egyedül a persa kudaj szót ismerik. 

Az utat és módot, melyen ez a szó az iráni műveltség kö- 
zéppontjából ilyen nagy távolságban elterjedhetett, nézetünk 
szerint igen könnyen meg lehet magyarázni, ha tudniillik meg- 
fcmtoljuk, hogy az iráni műveltség világa részint még a parsis- 
mus köntösében Turánba messze behatott (v. ö. ezzel Ebc 
HiHAN Albiruni leírását a régi Eharezmről), részint pedig az 
iszlám korszakában a Jaxaiiiestől éjszakra lakó törökök közt a 
művelődésnek úgy szólva egyetlen factora lett ; oda vitték a 
persáúl beszélő moUáh-k az iszlám tanításával együtt a mosz- 
lim istenség nevét is, nem az arab allah nevet, melyet a kir- 
gizek még ma is alda-nak ejtenek, hanem a persa kliudao, 
török kudaj szót. A mi különösen Dél-Szibéria tatárjait illeti, 
történelmileg be van bizonyítva, hogy Köcsüm khán uralkodása 
alatt (1556 — 1600), a ki az iszlámot köztük erőszakkal terjesz- 
tette, bokharai tadsik moUah-k hittérítő útjokat egész a Jeni- 
szei foiTásvidékére terjesztették ki; ebből nyilván könnyen 
It'het a khudaj szónak az altájiban való használatát megma- 
gyarázni. 

Ugyanazon módon tehát, a hogy ezt a khudaj, kudaj 



^'^ V. ö. BüDAoov I. 18 1. lapját. 

*'*® Lásd : Notes on ihe Chlgani and neiglihouring irihes ofKaferidtan, 
a Procecdings of the Boy dl Geographical Society HL köt. 292. lapjáu. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 367 

szót moszlim irániak olyan messze a mongol elem végső hatá- 
ráig elvitték és a hogy e szóval együtt az egy isten fogalma is 
elterjedt a török-tatárok közt, ngjanígy kell a dolognak az 
izdan szóval is állania, mindamellett azzal a különbséggel, 
hogy e szó századokkal azelőtt még a Szaszanidák alatt ama 
műveltségi befolyás következtében terjedt el, mely nemcsak a 
jezdan szót, hanem az iráni műveltségnek még más mozzana- 
tait is, melyeket már az előbbi szakaszokban megemlítettünk 
és még ezentúl is meg fogunk említeni, a Pontus és a Kaspi- 
tenger éjszaki vidékén nomád életet élő törökök közt meghono- 
sította. Az izdan szónak nemcsak a magyaroknál, hanem a bese- 
nyőknél és részben a khazaroknál is el kellett terjednie ; mert 
hogy az úzok és kunok, kiknek nyelve egj' volt, használták, az 
a Petrarca-codex'hbl be van bizonyítva, mely szerint jezdá még 
a XIII. században is kún nyelven isten jelentett, a mi a követ- 
kezőből kitetszik : «keldi friste iesdá (a helyett, hogy iez- 
dan) ^®^ ayti kutöucigá», azaz: «Jött az isten angj-ala és 
szólt a pásztornak ». Ha azt tekintjük, hogy többesraggal van 
ellátva az izdan vagy jezdan szó, melynek különben egyes 
száma is, izid, JvjI, istent jelent, talán könnyen helyesnek ta- 
lálhatnók azt az okoskodást, hogy amaz alatt az istenek fogal- 
mát fejezi ki, és hogy ennélfogva a legnyomósabb okot szol- 
gáltatja ama föltevés bebizonyítására, hogy a régi magyarok 
polytheismusban éltek. Azonban, mint már említettük, nem 
akarjuk elődeink hibáit elkövetni, kik, mint például Kállay ^®* 
a névtelen jegyző és Theophylactus némely helyéből a magya- 
rok egy istenben való hitét be akarják bizonyítani, hogy e népet 
a polytheismus gyalázatától megtisztítsák ; annál kevesbbé akar- 
juk mi ezt tenni, minthogy a mi nézetünk szerint abból, hogy 
ez a persából kölcsönzött szó a magyar nyelvben meg van, már 

160 Frigte iesdan nem török, hanem pei-sa kifejezés, a latin angelus 
Domini után. Valamint iesdan úgy friste, helyesebben feriste, angyal, is 
persa szó. (Lásd a Codex Cumanicus-i^ Kuün gróf kiadása, 129. lapján.) 

*•* A j>^9^^^y magyarok vallása, írta Kallay F. (Pest 1861.) a 19. 1. 



368 A MAGYAROK EREDETE. 

t 

azéi;t sem lehet még azt bebizonyítani, hogy a parszi-hit a ma- 
gyarok közt el volt terjedve, mert a mint még épen mai napság 
is látjuk, az aUájiak és eleuthok legfőbb istenségöket szintén a 
persa kudaj szóval jelelik és hitvallásukra nézve mégis a sama- 
nismus hívei maradtak ; meg aztán Eafiristan hegyi lakói is 
khudaji-nak nevezik pogány istenségöket. A mily kevéssé 
tehát a persa izdan szó elfogadása a magyarok parsismu- 
sát fölteszi, ép oly kevéssé lehet az istenség más oldalról 
vett elnevezéséből, tudni illik a magyar teremtő szóból, a 
régi magyar mythologiára következtetni, a hogy Hünpalvy,'*^ 
mikor az említett szót a vogul tarom, ég, szóval akarja 
összekötni és a két nép vallási tanításai közt hasonlóságot 
akar kimutatni. Miír másutt ^^^ kiemeltük, hogy az ugor né- 
pek tarom-ja a török tanrim, tarim, istenem, egem, alak 
összevonásából keletkezett, és hogy ennélfogva a teremtő és 
teremtett fogalmához semmi köze. De ha már erre nézve is 
okoskodásba akarunk bocsátkozni, a török nyelv kincse bizo- 
nyára alkalmasabb alapot szolgáltat ; ott ugyanis a tőre, töret, 
teremteni, nemzeni, ige töve a magyar teremt és a törlít 
(létrehoz) igékhez sokkal közelebb áll és a Kudatku Bilik-hen 
ez az állandó kifejezés található : tőretilmis töretkeni, 
magyarul a teremtés teremtője, azaz isten.^®* 

Akkor sem járnánk jobban, ha az isten és ég fogalúiára 
vonatkozólag, mely a törökben synonym, mert tengri, tangri, 
tingri hol istent, hol eget jelent, messze terjedő föltevésekbe 
akarnánk bocsátkozni: mert ilyenféle kosmogoniai nézet a 
természet emberének általában sajátsága, kit, mint Csengery^®^ 
helyesen megjegyzi, semmi sem ejt annyira bámulatba, mint az 
ég a ragyogó égi testekkel, melyen az ijesztő dörgés felhangzik 
és melj'ből a czikázó villám lesújt, mely verőfényt és esőt, jég- 

*•* Magyarország Ethnographitija 24á. lapján. 

iw Primitivc Culiur lUa turko-tatarhchen Volkea 153. lapjáu. 

*•* V. ö. Uiguriache Sprachmonumenfe 61. lapját. 

^** Lásd : TanúlmányoJc. 76. lapját. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 36Í* 

esőt és zivatart; egy szóval annyi áldást és annyi bajt ad. Az ég 
tehát mindenkor a legnagyobb félelem és csodálat tárgya volt, 
es ezzel az eszmemenettel megegyezőleg a tőrök a csodálás fogal- 
mát oly szóval fejezte ki^ melynek tőszótagja az eget és isteni 
jelentő szó alapját is képezi ; tang ugyanis annyi, mint cso- 
(lálniy megbámulni, és egyúttal világosság, hajnalpír, meg aztán 
^ít vftgy **fen is, a mit már előbb kimutattunk. ^^* Nem volna 
tehát egészen megbízható eljárás, ha abból a módból, melyen 
ezt a félelmes vagy tisztelt hatalmat megszemélyesítették és 
elnevezték, mjiihologiai hasonlóságukra akarnánk következ- 
tetni ; mert például azt látjuk, hogy az altájiak kudaj-on kívül 
még mennyben lakó főbb istent, abias-t^®'' is ismernek, és 
hogy az uigurok tangri-n kívül a legfőbb istenséget még okan,^^^ 
csag. ogan szóval is jelölik. Hunfalvy tehát hasztalanul fára- 
dott azon, hogy a kétséges^^^ magyar ukkon szót afinnukko 
gazda szóval, mely előbb istenség neve volt, összehasonlítva ; 
az épen most említett török okan-nal többre ment volna. 
Tehát csak olyan mythologicus hasonlóságokra szabad tekin- 
tettel lennünk, melyeknél az oda vonatkozó műveltségi mozza- 
natok nyelvi jellemén kívül az illető népek erkölcsi eletének 
egyformasága is biztos támasztópontot nyújt ; különben abban 
a veszélyben forgunk, hogj' nagyban keresve a hasonlóságokat, 
az ethnographiai és földrajzi határokon túl idegen területen 
eltévedünk, a mi eddigelé, fájdalom, sok emberen meg is 
történt. 

Ha a régi magyarok vallási viszonyainak vizsgál ásat ma- 
gunk elé czélunkúl kitűzzük, minden előtt kell, hogy szemünk 

'» Lásd a 34i. lapot. 

**^ Ebből : aba, atya, és talán régibb aé, eé, régi magyar öa, alakból ? 

**• A török okán, ukan az ok, nk, érteni, tudni, tőszótagból szár- 
mazik és BZÓszerint annyi mint a mindentudó. 

*•' Azt mondom : Kétséges, mert a Hünfalvy mytbologiai eredetű- 
nek tartott ukkon (v. ö. Magyarország Ethnographiája 243. lapját) szót 
más magyar tudós uccon-nak, vagyis a latin usu capionis szó rövidítésé- 
nek tekinti. 

VÁMBteT : A magyarok enéUU. S^ 



370 A MAGTAROK EREDKTE. 

előtt az a vallás ügyeiben való közönbösBég lebegjen, mely a 
2)uszta ural-altáji lakóját minden időben jellemezte és némileg 
még mai nap is tulajdonsága. Valamint a khazarok hatalmok 
korában a különböző vallásformákat nemcsak megtűrték, ha- 
nem egyformán fígyelmökre is méltatták és tisztelték, mint Ibn 
Haukal és más arab utazók tanúságából tudjuk: épen úgy 
Közép-Ázsia mai noínádja is, jóllehet a mai mollah-k már ezer 
esztendeje hogy megtérítésén fáradoznak, Mohammed tanításá- 
nak még mindig lanyha követője és még mindig szívesebben hó- 
dol a pogány babona emlékezetének, mint a Korán rendeleteinek. 
Turkománok, ghúzok és özbégek nem vonakodtak soká, hogy 
az iszlámra térjenek; épen oly kevéssé, mint a besenyők az 
ókorban, kiket Al-Bekri szerint ^^° már a 400. évben (1009 — 
1010) fogolykép hozzájok vetődött moszlim ember, ki egj^úttal 
törvénytudcs is volt, megtéríthetett ; de hogy meddig és mily 
mértékben voltak az iszlám hívei, az, ha a nomádok mai vallá- 
sos buzgalma után ítélünk, nagyon is kérdéses. Ama kor no- 
mádjainak moszlim hitvallásáról levén szó, meg akarjuk jegyezni, 
hogy az a vallás a magj^arok előtt sem volt ismeretlen, a mit 
az bizonyít, hogy a magyarok a mohammedánoknak e nevet ad- 
ták : böszörmény ; ^^^ és mivel a kh'gizek még ma is busurman-t 
ejtenek ^'^^ musulman helyett, a mi a i meg m és l meg r fölcse- 
rélődése szerint egészen rendesnek tetszik : talán koczkáztathat- 
juk azt a föltevésünket, hogy ez azonos elnevezés még abból az 
időből való, a melyben a magyarok a pusztaság török lakóival 
közelebbről érintkeztek. 



^"^^ Lásd : Defrkmkry kivonatait a Journal attiatique IV. série, törne 
XIII. 467. lapján. 

*" A Böszörmény szót mint helynevet Magyarország lapályainak 
azon vidékén találjuk, a hol előbb az izmaeliták (mohammedánok) lak- 
tak, és Réthynek igaza van, ha Magyar pénzverő izmaeliták és Bess- 
aráhia czímű műve 21. lapján azt állítja, hogy a magyar Böszörmény éá 
muszulmán azonos. 

"» BUDAGOV I. 3i»2. 1. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 371 

Tehát nem végképen lehetetlen^ hogy a magyarok közt, 
mikor Európában megjelentek, olyanok is voltak, kik az iszlá- 
mot vallották, és hogy egyesek csakhamar .a keresztyénség felé 
is hajoltak; azért az említettük közömbösség, melyet Horváth 
is A kereszténység ehn százada Magyarországon czimű müvében "* 
kiemel, minden kétségen kívül áll. 

A hol tehát így áll a dolog, ott a nemzet összességét átölelő 
vallásügyről alig lehet szó ; csak oly kevéssé, a mily kevéssé sza- 
bad magunkat azzal a reménynyel áltatni, hogy a műveltségi 
mozzanatok egyes szikráival olyan fáklyát gyújthatunk, mely a 
régi magyarok vallása viszonyaira az elfogulatlan bírálatot kielé- 
gítő fényt derítetne. Nem akarunk tehát fejtegetésünkben semmi- 
féle elméletet felállítani, semmiféle régi vallássystemát kifejteni ; 
hanem az eg}'bevágás illető vonásait akarjuk összeállítani és ebből 
a szempontból kiindulva, a régi magyarok hAlványimddd' 
sának és tíiztiszteletének kérdését megvizsgálni. Hogy 
vájjon imádtak-e bálványokat a régi magyarok, az különösen a 
jámbor keresztyén kutatóknak nagyon sok gondot ad ; épen úgy 
mint Abuloazi, a jámbor moszlim történetíró is felháborodik 
azon, hogy elődjei megemlékezve családjok elhunyt tagjairól 
és valószínűleg híres hőseikről is, azok sírjára kő- vagy faszobro- 
kat állítottak, ezeket nagy becsületben részesítették és néha, 
mikor gyöngédségök szerfölött nagy volt, még sátraikban is 
tartogatták, étellel megkínálták, tisztelték stb.^*^^ Ezen, a török 
történetírótól följegyzett halálos bűn tárgyaiban azokat a szobro- 
kat kell látnunk, melyeket az altáji hegység határától fogva a 
Jeniszei forrásvidékén, a nogáji pusztán a Dnjeper és az Azovi 
tenger partjain mint a kurganokhoz tartozókat találhatni, me- 
lyeket a tudósok Pallas és Spasset óta behatóan megvizsgáltak, 
és melyeket az ural-altájiak csak annyiban imádtak, a mennyi- 



*'* Horváth Mihály : A kereszténység els "* százada Magyarorszá- 
gon. 36. 1. 

'^^ Abuloazi, Desmaisona kiadásában a szöveg 11. lapján. 

♦24 



372 A MAGYABOK EREDETE. 

ben a keresztyének a keresztet, mint Krisztus kínszenvedései- 
nek jelképét, még mai nap is tisztelik. Ez emlékkövek tisz- 
telete, melyek a kurgánokkal, vagyis inkább a kurgánokban 
eltemetett családtagokkal összefüggnek, nem tekinthető tehát a 
fetistisztelettel azonos bálványimádásnak, hanem csak az elhunyt 
iránt táplált kegyeletes érzületnek ; oly cultus ez, a mely a szi- 
gorúan patriarchális török-tatár társadalomban még ma is kife- 
jezést nyer. Ott ugyanis az iszlám elterjedése óta a kő- és faké- 
pek a kurgánok vagy joszkák előtt, a hogy a hyrkani pusztán 
hívják, egészen eltűntek, a tisztelet azonban, melylyel e sír- 
dombok iránt viseltetnek, még ma is meg van ; e sorok írójával 
is akárhányszor megtörtént, hogy a tiu'komán pusztán való 
vándorlása közben úti társaival együtt lováról le kellett szálla- 
nia, mihelyt a tágas síkságon ilyen joszka látszott. 

Ez volt a bálványimádás kezdete az ural-altájiaknál, és 
ugyanolyan értelemben kell ezt a cultust a régi magyaroknál 
is felfognunk ; nyomai az említett emberfaj minden töredéké- 
nél kimutathatók és kivált a magyaroknál még Magyarországon 
való letelepülésök után is meglátszottak, ha ama kor króniká- 
kásainak hitelt adhatunk. így Alaldus az 101-6. évben követ- 
kezőleg ír: «Andreas et Leventa ad idololatriam proni regnum 
a suis similibus capiunt» és Páriz Pápai azt mondja, hogy 
«Hungaris veteribus fűit in more, ut sponsus suae dilectae ido- 
lum alicujus dei argenteum donaret in signum contracti matri- 
monii*^'^^ vagy mint ebből a még ma is szokásos szólásmódból 
is kiderül : a faképnél hagyni, azaz elhagyni. 

A mi már most a bdlvdnyok nevét illeti, meg kell 
jegyeznünk, hogy a magyar nyelvnek erre két szava van, tudni- 
illik az általános bálvány szó és bábu, faragott kép. Mind a 
kettőt rendesen a szlávból, illetőleg az oroszból kölcsön vett 
szónak tartják ; ez azonban úgy látszik nekünk, nem egészen 
helyes, mert az orosz bolvan maga is kölcsön vett szó és a 

*'* KÁLLAY 30 — 31. lapja nyomán idézve. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 373 

persa ^Mg; pehlivaji, pahlivan szóból való, mely szó a 
török szájában még ma is pahlivan-, palvan-nak hangzik és 
tülajdonkép bőst, szentet, athlétát jelent. Palvan vagy peh- 
livan a pahlav, yJ^., szó többes száma, tehát oly viszonyban 
van eg}'mással, mint ized és izdan, isten és istenek, és úgy 
használtatik, mint az iszlámban manap használt evlia, szent 
ember, tulajdonkép a szentek ; e szót tehát abban az értelem- 
ben, hogy szent, az ural-altáji népek a tiszteletben álló szobrok 
megjelölésére bizonyára csak később használták. Épen oly ke- 
véssé mondhatjuk bábut az oroszból kölcsönzött szónak ; mert 
ez a szó először a legkülönbözőbb nyelvekben egyaránt meg 
van és másodszor a magyarban (v. ö. ezt : babám, azaz kedve- 
sem) és a törökben, a baba, atyácska alakjában, mint becsülést, 
szeretetet és tiszteletet jelentő megszólítás előfordul ; tehát nem 
kellett előbb idegen nyelv kincséből kölcsönözni. Valamint a 
bálványt jelentő magyar szóban az erős, nagy és hatalmas alap- 
eszméje van kifejezve, — mert palvan, pahlivan értelme : athleta 
— úgy a magyar mythosz más alakjának neve is hasonló felfo- 
gáson alapszik. Ez az alak az óriás , magyar nevén óriás, 
ki a regékben és mondákban kiváló szerepet játszik és a szó 
eredete nyomán Ítélve még abból az ősrégi időből származik, 
melyben a magyarok és a törökök egy közös törzset képeztek. 
Az óriás szó ugyanis kettőből van összetéve, mint az altáji abias 
(isten és dédőe), és ebből áll : ori, törökül uri, ori, üri, fenn, 
magas, nagy, és as, asa, atya, és valamint abias, úgy óriás 
is, törökül uri-as vagy ori-aőa, nagyatya jelentésében vehető. 

Ugy tetszik nekünk, hogy a magyarok sokszor emlegetett 
tiíztisztelésénél hasonló viszony uralkodik. Az, a mit en-e 
vonatkozólag tudunk, nagyobbára arab, helyesebben mondva 
moszlim utazók, mint Ibn Dasta, Ibn Fozlan, Ma'südi, Al- 
Bekbi és mások leirásán alapszik; ezek följegyzését azonban 
már azért sem kell szó szerint vennünk, mert az akkori felfogás 
szerint mindenkit, a ki nem volt mohammedán, a parszi-vallás- 
hoz tartozónak, tehát tüzimádónak, gebr-nek vagy mezusinak 



374 A MAGTÁROK EREDETE. 

tartottak; és mert a moszlim ember általában még mai nap sem 
jár el valami különös pontossággal, mikor más hiten levőket 
osztályoz és a többi közt például a hindut is meiusi-nak, tűz- 
imádónak nevezi. Bizonyára minden kétségen kívül van, hogy 
a természet tüneményei a régi ember egyszerű lelkét bámulatra 
ragadták, de leginkább a tűzimádóét ; innen van, hogy a tűz 
tiszteletének nyomai a föld valamennyi népénél kimutat- 
hatók. 

A mi különösen az ural-altájiakat illeti, még ma is Közép- 
Ázsiában, nevezetesen Ehivában a tűztisztítás szokását találjuk; 
ez a Noruz-ünnep (tavaszi éj és nap egyenlősége) alatt játszott 
játék, mely abból áll, hogy a fiatalság rizsszalmával rakott tüzet 
átugrál vagy a körűi tánezol. így továbbá különösen a nomá- 
doknál nagy bűnnek tartják, ha valaki mécset elfúj vagy forró 
ételt megfúj, de még nagyobbnak, ha valaki a tűzbe köp ; a tü- 
zet általában nem vízzel, hanem csak rá hányt földdel szabad 
eloltani ; végre semmi sem jellemzi ezt a régi szokást annyira, 
mint az a határtalan tisztelet, melylyel a törökök minden idő- 
ben és bármely törzsbe valók is a tűzhely iránt viseltettek és 
még ma is viseltetnek. Oéagim jikti, lerombolta tűzhelye- 
met, ez a kifejezés annyit tesz, mint : elpusztította házaviat és 
egész (fazdaságomat ; az oszmánoknál ozak, tűzhely, volt a 
jancsárok csapatának a neve, és Közép-Ázsia nomádjai sértés- 
nek tartják, ha valaki a sátorban hátat fordítva a tűzhelynek, 
szólítja meg a gazdát. 

A tűz tiszteletét a régi magyaroknál bizonyára még az is 
öregbítette, hogy holtjaikat el szokták égetni ; erről mint ama 
vidék minden török népénél uralkodó szokásról az arab utazók 
ismételve emlékeznek meg és a magyarok mai nyelve is e szólás- 
móddal : se hire se hamva (ha tudnüUik valami eltűnt 
emberről van szó) most is tanúskodik. A sz.-galleni barát is 
leírja, hogy a magyarok e kolostornál két holttestet elégettek; 
és mégis tekintve azt az ó-török szokást, hogy holtjaikat a földbe 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 375 

temették^ a holttestek elégetése csak részben lehetett haszná- 
latban ^'^^ és talán csak a párszi cultusból volt kölcsönözve. 

Ha tehát figyelembe veszi az elsorolt tényeket, nem ütköz- 
hetik meg senki azon, hogy a régi magyarok bálványairól és 
tűztiszteletéröl szóló híreknek nem valami nagy fontosságot tu- 
lajdonítunk és a régi magyar vallást olyannak képzeljük, a mi- 
lyennek egyes vonásait abban a képben lehet megtalálni, a 
melyet a byzancziak a hunok és avarok samanismusáról, a 
melyet Pallas Dél-Szibéria népeiről vázolt és a mely némi 
tekintetben még a mai altájiaknál is meg van. A mi az utóbbiakat 
illeti, a legfőbb istenen, kndaj-on kívül van még ez az istenség 
neve is : kairakan ^'^'^ (ebből : kair, jószívünek lenni, és kan, 
jelenidejü igenév), melyre még a magyar karakán, pajkosság, 
jó kedv, emlékeztet ; másrészt az altájiaknál még nagyszámú al- 
sóbbrangú isten vagy védőszellem, patrónus van, kit az ITI, bt, 
ee, eje, ege, úr-isten neve alatt ismerünk és ki az altájiak 
mythusában fontos szerepet játszik. Van ugyanis tu-eezi, 
hegyi szellem, jis-eezi, erdei szellem, su-eezi, vízi szellem 
stb., kit meghatározott helyen tisztelnek ; ezt a régi magyarok 
még sz. László idejében szintén így tették, mert erre vonat- 
kozik a (Decret. I. c. i2, foglalt) tilalom: nQuicunque ritu gen- 
tUium juxta puteos sacrificaverint, vei ad arbores et fontes et 
lapides obtulerint, reatum suum bove luunt». Az altájiaknál 
van még eelü . ki^ is, a mi dsemonoktól megszállt embert 
jelent, a kiről azonban nem mindig kell előre föltennünk, hogy 
a gonosz lélek megszemélyesítése ; a gonoszság vagy gonosz 
szellem neve ugyanis kara (szószerint fekete), és üj-karazi 
az a gonosz szellem, a ki a házban ember halála után vissza- 
maradt, míg gazdag ajándékokkal, áldozatokkal vagy bűvös 

"• Hasonlókép szól Al Bekri a burtászokról (mordvinokról) : 

azaz : E nép egy része elégeti halottjait, más része eltemeti. Defremery 
a Journal asiat, XIII. köt. 464. lapján. 

'^^ Lásd : Orammatika altaiskago jazika 185. lapját. 



376 A MAGYAROK EREDETli. 

mondásokkal el nem riasztják. Ezek a yallási szokások Kazvini 
leírására (Ibn Fozlan ntán) emlékeztetnek, mely szerint a törö- 
köknek a persa kosmographus bámulatára nyári istenök^ téli 
ístenök, esöistenök, marbaistenök, stb. volt. 

Az említett szellemek elnevezése, tudniillik a török eje, 
ege, uigur ete, ite, még a magyarban is meg van és pedig 
ebben az összetételben : egy-ház, templom, isten háza, ebből: 
egy, isten, és háiz. Hogy egy valóban az isten, szent fo- 
galmával azonos, a mellett helyrajzi emlék szól, t. í. a Sopron- 
megyében levő Hegy-kő,^''® mely 1 366-ból származó oklevélben 
Egy-kü-nek van írva ; ez németül Heiligenstein, miben heilig 
a magyar egy fordítása. Hogy a régi magyar egy épen úgy, 
mint a mai török ege, eje, istent vagy urat jelentett, az kétsé- 
gen kívül igaz ; és.nemcsak a magyaroknál jelentett azt, hanem 
még a kunoknál is, kiknek ránk maradt nyelvemlékében, tudni 
illik a Codex cumanicus-hsuiy két helyen ^''^ ezt olvassuk : jieh- 
ov, e helyett : ige-öv, és azt látjuk, hogy ez templujn-iiBik, te- 
hát isten házának vagy úr házának van fordítva. Azt hiszem, 
a mai sámánok ez ege, ige szellemeivel összehangzásban kell 
felfogni és megmagyarázni Theophylactus e helyét: «Turc« 
(azaz a magyarok) admodum stolide ignem eolunt aeremque et 
aquam veneranturo ; és ha a párhuzamot, melyre rámutattunk, 
tovább vonjuk, azt találjuk, hogy a gonosz istenségeire vagy az 
alvilág isteneire vonatkozólag is lényeges megegj^ezés fedezhető 
föl. Már említettük, hogy a régi török mythusban pokol, ta- 
muk (alapértelmében az elzárt, a setét^^^ és annak ellentétéül 
paradicsom, uéniak (az ué tőből, melynek alapjelentése: 
fenn felszállni) van; csak azt akarjuk mé^ hozzá tenni, hog^' az 
alvilág legfőbb istenségének neve erteng, mely szóban a ma- 
gyar ördög, ürdüng megfelelőjét látjuk és mely a mi igényié- 



*"* Magyarország Ethnographiúja. 250. lap. 

*'® V. ö. Codex Cumanicua ed. Kuun, 158. és 198. lapját. 

"'* Lásd a 177, ozikket az éu Török-tatár ctymologiai szótáromban 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 377 

len nézetünk szerint'eredetileg bizonyosan örtök-nek hangzott, 
és titkosat, elrejtettet jelentett (az ört, beburkolni, elrejteni, 
elfedni, tövéből) ; valamint ezt a gondolatot az altáji körmös, 
körümes, ördög, tisztátalan lélek, szóban is megtaláljuk, mely- 
nek értelme szószerint : a láthatatlan. ^^^ Az altájiak más földalatti 
istenének nevében, tudniillik a töröngöi, töröng szóban 
meg a magyar tereng, töröng alakot sejtjük, mely utóbbi 
ma ugyan már magában nem fordul elő, hanem csak ez össze- 
tételben terengette (mely a harag és bámulat felkiáltása), és 
a mi nézetünk szerint épen úgy, mint ördög-adta, eb-adta, 
stb., eredetileg nyilván ez volt: tereng-adta.^^^ Valamint ör- 
döng alapgondolata : titkos, elrejtett ; úgy tereng törökül anny 
mint mély. Az altájiak szellemvilágával együtt azt az érdekes 
tüneményt akarjuk megemlíteni, hogy ennél a népnél a lélek 
kettős voltában való hit uralkodik, mely szerint az emberben 
tin és söne, esetleg süné, sünej van. Az előbbi az áUatí 
életet jelenti, melynek elmúltával a testi létezés megszűnik, az 
utóbbi ellenben a szellemi életet ; innen van, hogy a gonosz lel- 
kek a tin-t elvehetik a nélkül, hogy az ember holta után szel- 
lemileg élni megszűnnék, mert a süné halhatatlan. Az Alfxiiska 
Grammatika kiadói ^®^ ezt a süné szót oroszra így fordítják: 
svoistveimaja dúsa, azaz tulajdonképen való lélek, követ- 
kezőleg : a megszemélyesített élet ; és mi azt hiszszük, hogy nem 
tévedünk, ha ebben a süné szóban a magyar személy- 1, mely- 
nek régibb alakja zömei, esetleg zömej és melyet ma sze- 
mélynek, individualitásnak fordítanak, találjuk ; ennél 
úgy látszik, csak rokon fogalmakat cseréltek föl. E szóban min- 

^^^ ScHiEFFNKR származtatása, ki e szót a persák cbormuzd-jából 
eredteti, úgy tetézik, nyelvi és tárgyi te kiu tétben átalában nem áUja meg 
a sarat. 

^^ Az Akadémia nagy szótára tereugette-ben a teremtette való 
alakját akarja látni, a mi oly föltevés, melylyel az elmondott okok miatt 
egyet nem érthetünk. 

*«* Lásd a 253. lapot. 



378 A MAGYAROK EREDETE. 

denesetre fontos adalékot kapunk az ural-altáji nép yallási éle- 
téhez. 

A dolog természetéből következik, hogy bármilyen kezdet- 
leges is valamely vallás, követői mégis a benne előforduló jó es 
rossz szellemekhez, hogy kegyöket megnyerjék vagy haragjokat 
magokról elhárítsák, imádsággal, adományokkal és áldozatokkal 
fordulnak és az ember meg a titkos félelmes hatalom közt való 
közbenjárásrabizonyára már korán papi osztáljrthasználtak. Most 
tehát az ide vonatkozó fogalmak elnevezéseit akarjuk a mag^'ar- 
ban és törökben megvizsgálni, illetőleg egymással összehason- 
lítani. 

Az imádkozás fogalmára sem a magyarnak, sem a 
töröknek nincs eredeti szava ; mert valamint az altáji mürgü, 
imádkozni, imádság, a mongolból van kölcsönözve, melyben 
murgun annyi mint tisztelet : épen úgy a magyar viniád, 
imád, nem látszik nekünk másnak, mint a szláv viznodl-it, 
végig imádkozni, imádságot elmondani, mely szláv hittéritök 
közbenjárásával a magyarba került; jóllehet Budenz, a ki soha 
sincs zavarban, ha származtató systemát kell keresni, a vini(!) 
töszótagban ugor, vogul vou, híni, kérni, tövet fedez föl, mely- 
ből talán supponált vogim, vqm keletkezett ; ^®* és jóllehet 
HüNFALVY Magyarország ethHográphiújá-híLn ^®' ezt a szót a cse- 
remisz jumo, isten és ult kérni szóból származtatja : a mivel 
természetesen Budfnz sem ért egyet. Én a magam részéről itt 
csak hypothesisszel merek föllépni ; azonban tudós ellenfeleim 
nézete talán szintén nem érdemel más minősítést, és a legjobb 
esetben a magyar vimád, imádkozni, eredetét kétségesnek kell 
tartanunk. Ebből természetesen nem szabad azt következtet- 
nünk, hogy a magyarok előtt az imádkozás fogalma ismeretlen 
volt; az ilyen föltevésnek ellene mond az, hogy a mai sámánok- 
nál számos imádság van meg, sőt némelyik meg is érdemli, hogy 

^^ Budt:nz : Ma-gyar-ugor öaszehcuonlitó szótár. 815. lapján. 
»» A Í2iá. lapon. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 379 

szépnek nevezzük; ^^^ meg aztán nem kevesbbé Ekkehard tudó- 
sítása/^'^ melyben a 8t.-galleni kolostorba betört magyarokról ezt 
olvassuk: nHorridissime diis suis omnes vociferantur, clerícus 
autem linguae eorum bene sciolus (propter quod cum etiam vita? 
servaverant) cum eis valenter clamabat*. Ha az imádkozás fogal- 
mával nem is jövünk tisztába, már az áldozatokkal és az 
azokkal összekötött szertartásokkal sokkal jobban járunk. Ezt a 
fogalmat a magyarban áldoz fejezi ki, a mi áld ige tövéből 
származik, mely tő azt jelenti, hogy áldani, dicsőíteni, tehát 
már ez a szóbeli összefüggés is azt mutatja, hogy azt áldozás cse- 
lekvésében a dicsőítésé is ki van fejezve és hogy áldani, dicsérni 
és áldozni azonos fogalom, a mit a rokon nyelvek területén tett 
összehasonlítás még szembeszököbbé tesz. A török nyelv terü- 
letén van ugyanis ez a tőszótag : alg, alk, melynek jelentése 
áldani, dicsérni ; innen van ez az ige : alga, áldani, algáié, 
algis, az áldás, magyarul áldás, és a jakut algaőói, áldó ; 
továbbá and, ant, eskü, ünnepies ígéret, végre ez az ige : oléa, 
ölze, tisztelegni, nagyra becsülni, mely mind a magyar áld alak- 
kal való határozottabb rokonságot mutat, mint a vogul jolt, 
teremteni, jalt, okozni és jolent, kérni, melylyel Büdenz, nem 
gondolva a nagy különbségre, mely e szók közt fogalmi tekin- 
tetben van, a kérdéses magyar szót összehasonlítja. 

Ha e magyar és török szók kölcsönös viszonyát közelebbről 
tekintjük, a magyar példák szóbeli összefüggéséből észrevesz- 

"• V. ö. Radloff : Próhen der Volkúiteratur der iiirkUchen 
Stamme Südsibiriens I, 217., hol sámán-imádság van, melyből itt a követ- 
kező helyet idézzük: 

•Te Abias, te fejedelmi menny, ott fenn I 

Ki a földön a fiivet növesztetted, 

Ki a fán a leveleket fakasztottad, 

Ki a láb ikráját hússal ruházod, 

Ki a fejen hajat növesztesz, 

Te a teremtettek teremtője, 

Te a létező égi istene ! 

Isten, ki a csillagokat teremtetted ; 

Ti, hetven fejedelem, kik az atyát ma^tasztal játok, 

Te nagy fejeaelem, ki az anyát 'magasztaltad ! > stb. 

^" Pertz: Monum, 2, 105. 



3W) A MAGYAROK EREDETE. 

szük, hogy itt az isten dicsőítése és áldozatok bemutatása min- 
den időben egészen azonos fogalom volt, és hogy e vallási szer- 
tartásokra való emlékezés a magyarok nyelvében sokkal jobban 
maradt meg, mint például ama török népeknél, melyeknek 
nyelvében az áldozás fogalma már csak körülirt elnevezésben 
fordul elő, ha tudniillik az uigurt tekintjük, melyben ezt a kife- 
jezést : juk-etti, áldozott, szószerint: megsemmisített gyakran 
használják. így : 

•juk etti atasika as sub Ögüs 
cikaika üledi köb alttin kömilé**'* 

azaz : áldozott megholt atyjának sok ételt és italt és a szegények 
közt sok aranyat és ezüstöt osztott ki.^®^ De, mint már említettük, 
csak a nyelv maradt a magyaroknál az ide vonatkozó mozzana- 
tokban következetesebb ; mert a mi az áldozás actusát magát 
illeti, az Közép-Ázsia nomádjainak emlékében még ma is él; a 
ló vagy juh zsírja olvasztásánál ugyanis az első kanál zsírt a 
tűzbe öntik, azzal áldozva a tűznek, valamint Magyarországon 
még ma is szokás, hogy ha vizet merítenek, a teli korsóból né- 
hány cseppet visszaöntenek a kútba, hogy a kút szellemének 
szintén áldozatot mutassanak be.^^^ Közép-Ázsia nomádjai 
továbbá az elköltözöttek szellemének vendégségek alakja- 
ban, melyek török neve toj, magyar tor, áldozatot szoktak 
bemutatni, melynél különösen a szentelt étel, Ijis, altáji ijik, 
csuvas jirich ^^^ nagy szerepet játszik ; a kirgizeknél még e szá- 
zad első évtizedeiben szokás volt, hogj' a megholt tiszteletére 
kedvelt 2)iii*ipáját megölték, megfőzték és megették, miután 
csontjait gazdája sírján elégették.^** A magyaroknál az áldozás 

"" Lásd : Uigurische Sprachmonumente und d<M Ktid^tku Bilik, 
109. lapja 17. versét. 

^"® Ez ajándékosztás halotti tornál ma is dívik. 

^^ V. ö. Szabó Károly kisebb történelmi mmikái I. köt. 329. lapját 

'** Lásd ZoLOTNiTZKi: Karnevoi cuvaéko rusakij azlovar 150. 

"^ Lásd Levschine: Description des hordes et des ateppes dtt 
Kirghiz-Kazaks, 305. lapját. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 381 

Bzokása, mint magától érthető^ mindjárt azután^ ^ogy a keresz- 
tény vallásra tértek, eltűnt ; hogy azonban azelőtt meg volt, a 
mellett bizonyít Theophylactus följegyzése, mely szerint a törö- 
kök (Toopxoi, azaz a magyarok) először lovakat áldoznak, meg 
aztán a névtelen jegyzőnek a pogány módon levágott kövér lóról 
szóló tudósítása, meg sok más hely, mely erre a vallási szokásra 
mutat. 

Az áldozás régi szokásával még Közép-Ázsia nomádjainak 
mai szokása is összefügg, hogy a rizszsel telt tálból néhány sze- 
met, vagy a tejes csészéből pár cseppet magok mögé vetnek, 
mielőtt az étel és ital élvezéséhez fognak ; ez a babona a sacik, 
elszórás, helyesebben libatio neve alatt ismeretes és annyiban 
ment át a régi hitről a mai életbe, a mennyiben bizonyos ado- 
mányokat, melyeket ünnepies alkalmakkor ki szoktak osztani, 
sacik-nak hívnak. Továbbá az áldozás szokásával még a serleg 
vagy csésze szentsége is összefügg. A serleg, melynek neve a 
törököknél ajak, minta Kudatku Bilik iobh helyéből kitetszik, 
oly jelkép, mely a zászlóval, pecséttel és dobbal együtt a leg- 
főbb fejedelmi méltóságot jelentette. A serleg szentségével így 
áll a dolog. Véres áldozatok alkalmával, mint tudjuk, az áldo- 
zati állatok húsát mindenütt és mindig vagy a hivők vagy 
a papok ették meg és a: legtöbb esetben az illető isteneknek 
vagy szellemnek vagy valami különösen ízletes falatot, vagy 
a levágott állat vérét ajánlották fel, illetőleg mutatták be áldo- 
zatul. 

Mielőtt ezt tették, lígy látszik az áldozó, akár egy akár 
több volt is, az istenek elé tett edényekből keveset ivott, a mi 
az igazi áldozati actust ábrázolta ; innen van az is, hogy e szo- 
kásra emlékezve, nemcsak az ural-altájiak, hanem a föld más 
népei is a vérivást ugyanolyan jelentőségűnek tartottak, mint 
az ünnepies bizonyítást vagy esküt, továbbá hogy a törököknél 
a serleg szent edénynyé lett és végre, hogy a törökök úgy, mint 
a magyarok, miután az áldozás szokása már nem volt meg, más 
ital közös megivásában az ünnepies fogadással vagy esküvel 



382 A MAOTABOK EREDETE. 

egyenlő értékű cselekedetet láttak és még ma is látnak. ^^^ Ebben 
rejlik annak az oka, hogy a törökben az esküvés fogalmát 
ezzel fejezik ki: and iőmek vagy jemin iómek,^^* szósze- 
rint áldást inni, vagy az áldásitalt meginni ; ebből a nomen ver- 
balé and ickü, eskü, azaz áldásital, és ez összetételnek nyoma 
a magyarban is megmaradt, minthogy a magyar eskü szó nem 
más, mint a török iőkü, ital, helyesebben áldásital ; sőt mi 
több, a persák is az esküvés fogalmában hasonló eszmemenetet 
követtek, mert az újpersában esküdni annyi mint saukend 
kliorden, esküt inni, miben én az előttem etymologice isme- 
retlen saukend második szótagjában az end, and alakot sejtem. 
Különben az esküvé^ és áldásital ivása fogalma közt levő meg- 
egyezés még a magyarok mai szokásaiban is annyira megmaradt, 



'^^ Hogy meddig áll fenn a vérivás szokása magyaroknál és törö- 
köknél, az a következő: pECEVi-nél előforduló és az Ibii. évből való 
episodból legjobban látható. Az emiitett történetíró ugyanis Arszlan pasá- 
ról, budai helytartóról és Tata meg Villány elfoglalójáról a következőt 
mondja el: 

«Egy napon a nagytír parancsolata az egész birodalomban ünnepet 
rendelt el. Budán is az útczák, terek és bazárok gazdagon voltak disziive 
és mindenki tehetségéhez képest mulatságnak adta magát. Ez a külön 
ködő jellemű pasa bebarangolta a nyilvános tereket és a középső bazár- 
ban a középső dsami közelében szegény keresztyént talált, a ki szemét- 
dombon épen egy darab tüdő megsütésével volt elfoglalva. A pasa 
közeledtére a szegény ember ijedten fölugrott és távozott. Azonban a 
pasa ott leült és e szavakkal: cEz már aztán mulatásra egészen alkal- 
mas hely!« \isszahivatta a szegény embert. Ezt, a ki keresztyén nap- 
számos volt, nemsokára odahitták; a pasa beszédbe ereszkedett vele és 
miután emberünkkel több pohár bort megivott és jóformán neki hevült, 
így szólt: « Bocsáss meg, hogy nyugalmadat megzavartami* A szegény 
hitetlen egészen meg volt rémülve és ahg bírt beszélni. Erre a pasu 
folytatta: « Hallódé, el akarod-e fogadni testvériségemet (kardaslik)?i 
Vájjon mi kifogást tehetett volna ez ellene? Bögtön ujjába vágott éx 
miután hólcsönőaen egymás vérét megnyalták^ egymás barátjává lettek 
stb. {A vért megnyalni PECEVi-nél így van : Kan jala. Kan-kardas, vér- 
testvér, még ma is használtatik benső barát helyett.) 

*•* Jemin ^^.ai^^ arab szó és áldást jelent. Az oszmán jenim ic 
tehát ugyanazt jelenti, a mit a magyar áldomást inni, azaz áldást inni. 



A MÜ7ELÖDÉB MOZZANATAI. 383 

a mennyiben valamely szerződés vagy vásár megkötésekor és 
barátság megfogadásakor az illető felek közös serleget ürítenek, 
helyesebben az áhlásítalt megiszszák, minek magyar neve áldo- 
más vagy áJdumás, mint a névtelen jegyző írja/®* és minek 
hajdan törvényes bizonyító ereje is volt. Közép-Ázsia mai török- 
jeinél az áldomás szokásának nincs már meg teljes jelentősége ; 
azonban a kipcaki khánok udvarában az áldomásnak a koroná- 
zás szertartásai közt még meg volt a fontossága, mert Abuloazi- 
ban *®* olvasható, hogy Batu khánnak, mikor Kipcak trónjára 
emelték, koronázása jeleűl serleget nyújtottak és mikor kiitta, 
az ünnepies fogadalom actusát megtette. Nincs kétség abban, 
hogy a serleg az ural-altájiaknál a hit és a jámborság igazi jel- 
képe volt ; innen van, hogy a kurgánok majd valamennyi képe, 
a szajáni hegységtől a Dnieperig, a megholtakat mindkét kezök- 
ben tartott serleggel ábrázolja, tehát oly helyzetben, mely ama 
népek vallási fölfogása szerint a középkori keresztény sírköve- 
ken levő térdelő alakokéval azonos. Mind a két esetben kitetszik 
az a szándék, hogy a megholtakat istennek kedves helyzetben 
ábrázolják, tudniillik a mint imádságukat végzik. 

Az áldás, dicsérés fogalmával egyúttal ellenkezőjét, tudni- 
illik az átok éedtkozás fogalmát, a magyar átok és átkoz 
szót, akarjuk vizsgálni. Budenz tanárnak Magyar-ugor összeha- 
sonlító szótára 732. lapján az a különös ötlete támad, hogy az 
áld és átkoz szókat ugyanabból a tőszótagból származtassa; 
mind a kettőben a mondás, parancsolás, erős mondás (?) alap- 
fogalmát gyanítja és az átkoz szónál rossz szándékú erős mon- 
dást(?) tesz föl; sőt e czélból a vogul jalt, okozni, zűrjén jol', 
szidni és jor, átkozni, alakot állítja össze. A nélkül, hogy Bu- 
denz urat e phantasticus úton követnők, mi is az átkozásban 
a mondás alapfogalmát fedezzük föl ; azonban oly értelemben, 
a milyenben a mondás a magj'ar igéz szóban (mely ebből szár- 

'•* Et more paganUmi fccerunt aldumas^ c. 16. 
*"• Abuloazi ed. DesmaisoiiB, a 170. lapon. 



38 i 



A MAGYAROK EREDETE. 



mazik : ige, azaz szó, beszéd) vau meg, tudniillik mint elátko- 
zást, minthogy a magyar átok szóban a török aituk, mondás, 
beszéd, aliikot látjuk és pedig annál inkább, mivel ez a szójárás : 
kara-aitiik, szidó, átkozó szó (szószerint : fekete szó) általá- 
nosan ismeretes. A kara, fekete, szóval még a török karga, 
átkozni, szidni és a magyar káromkod szó is összefügg. A leg- 
közelebb levő persa nyelv területén az átkozást szintén igy irják 
körül : rossz kivánságot csinálni (bed dua kerden). 

Előbb arra mutattunk, hogy a papi osztály meg az imád- 
ságok és áldozatok egymással összefüggnek ; most tehát azt 
akarjuk vizsgálni, mennyire lehet az előbbi nyomát a magyar 
nyelv műveltségi mozzanataiban kimutatni. A kam-ok nyoma, 
kik a törökök samanismusában oly fontos szerepet játszanak és 
kik még a hunok előtt sem voltak ismeretlenek, mint az Ss- 
kara és Ata-kam névből látszik, ^^^ a mai magyarban már csak 
annyiban van meg, a mennyiben a kanta szóban, mely a szé- 
kely nyelvjárásában kitruzslót jelent, az altáji ksonta, 
kam-ot (sámánt) működtetni, magát bűvös mondással gyógyít- 
tatni, ismerhető fel; innen van a magyar kanta-ír, kuruzsló 
szere, bűvös ital, és kontár, a ki valamihez nem ért és mégis 
csinálja; ezt a jelentményt ez a szó csak a keresztyénség elter- 
jedése után kapta. Kam önálló szókép nem fordul elő a ma- 
gyarban ; arról tettek a magyarok első térítői, — azonban, hála 
a magyar nép mythologicus reminiscentiáinak, ránk maradt két 
papi méltóság neve, mely e pontra némi fényt derít. 

Ezen értem először a tátos, bűvölő, szót, melyhez a 
magyar nép hite még ma is a legtarkább regéket és csodálatos 
meséket fűzi, mint Ipolyi szorgalmas és nagj'érdemű munkája 
ból ^^® látható. Ezt a szót Hunfalvy ^®® meg nem fejthette, mert 
a magyarázathoz szükséges kulcs még nem volt kezében. Bizo- 



'^^ Lásd az illető szókat a hiin-avar szómutatóban. 
*•* Ipolyi : Magy. miffhologia 234—7. 
*•• Magyarorsz. Ethnogr, 251. 1. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 385 

nyara nekünk sem sikerült minden, e szó eredetére és jelent- 
menyére vonatkozó, kétséget eloszlatni ; azonban azt hiszszük, 
hogy a rejtély megfejtéséhez valamivel közelebb jutottunk, 
mert török példáxa akadtunk^ mely e szóhoz mind hangja mind 
fogalma tekintetében közel áll és eiymologiai értékét megma- 
gyarázza. Ez a középázsiai török jaj ói, kirgiz zajsi, bűbájos, 
jósló, a ki esőt, szelet és vihart támaszt,^®'' szóval titokkal tel- 
jes személy, a milyen csak a régi sámán hitből maradhatott az 
újabb korra. 

Jajéi töszótagja jaj, megnyitni, kifejteni, tisztába hozni; 
ez az alapfogalom egyrészt ugyan a titkos dolgok megfejtésével, 
kinyilvánításával függhet össze, másrészt azonban az áldozati 
állatok fölbontására is vonatkozhatik, és a magyar tátos szó 
mellé azért állitható megfelelőképen, mert tátos töszótagja, tát 
szintén annyi mint kinyitni, tisztába hozni, és a j meg t hang 
cseréjének szabálya szerint egészen egybehangzik a török jaj 
tővel. A mi véleményünk szerint a régi magyarok tátosa mint 
a mai törökök jajői-ja vagy kam-ja áldozópap- vagy haruspex- 
féle volt, a ki az áldozati állatot levágta, beleiből vagy megüsz- 
kösödött lapoczkájából jövendölt, az imádságokat a hívők előtt 
elmondta, a bűbájos szertartásokat és a tulajdonképen való 
istentiszteletet elvégezte. Ilyen papok és jóslók voltak Attila ud- 
varában, mint Prtscüs tudósításából kitetszik; ezektől kérte, 
mint JoRDANis említi, a Chálons mellett vívott szerencsétlen 
csata előtt az isteni kinyilatkoztatást; ilyenek voltak a tudim-ok 
(a mai törökben tiijun, pap) és bokolabr-ok (böküler) az 
avaroknál, ilyenek a bakhSi-k^^^ a mongoloknál mielőtt a 

**• Lásd BuDAO(»v II, 340. a ki ezt a szót a jada, bűbáj, szóból 
származtatja, a mi nekünk még szerfölött kérdésesnek látszik. 

-''* A hakhéi szón ma Közép-Ázsia nomádjai vándorló dalost vagy 
troubadourt, iródUikot értenek, a ki egyszersmind kuruzsló és bűbájos, 
és a kit a moUák ezért, mint az ősi hit képviselőjét, nagyon üldöznek. 
Baklisai-ról mint régibb török-magyai* személynévről meg kell jegyezni, 
hogy ez a szó még a XV. és XVI. századig Magyarországon mint sze- 

VAxBKRT : Á magyarok ertdete. 25 



386 A MAGYAROK EREDETE. 

Buddha vallására tértek és végre ilyen volt a lázadó Yata^ ki a 
magyarok ösi pogány hitét új életre akarta támasztani és kiről 
Thuróczi azt irja^ hogy az ördögökkel szövetkezett. Különben 
mellesleg megjegyezzük^ hogy azok a papok, ha a tudun politikai 
küldetéséből Ítélünk, melyben Nagy Károly udvarában járt, a 
hajdankor nomád társadalmában oly helyzetnek örvendhettek, 
a milyennek amaz időben más vallások papjai. 

Az említetten kívül a msigyBxnBkjövendölore én bűbá- 
josra még más szava is van, t. i. javas, javos vagy jós, mely- 
nek tőszótagja jav, jau; ebből a törökben csak a causativum 
jour, júr, jövendölni, magyarázni, van meg, melynek alapja 
szintén a jau, jou etymon ; a magyar javas, jós szónak csak- 
ugyan a török jauréi, illetőleg juuci, jel- vagy álomfejtő, azaz 
jövendölő felel meg. E jou tőszótag alapfogalmára vonatkozólag 
a török jak, a magyar jó,*^* azaz jó, illő, szót sejtem benne; 
innen van a magyarban javasol, azaz a jóra figyelmeztet. Igaz, 
hogj' rendkívül érdekes volna, ha a török jajéi, bűbájos, jórci, 
jós és kam, sámán működésének különféle részéről legalább 
is annyit tudnánk, a mennyit a magyar táltosra és javosra 
vonatkozólag a mythologia maradványaiból megérthetünk ; de, 
fájdalom, az iszlám és némi tekintetben a Buddha vallása is a 
török népek régi hitvilágában nem csekélyebb pusztítást követett 
el, mint a keresztyénség Magyarországon, és valóban csak az ösz- 
szehasonlító nyelvtudomány adhat itt némi fölvilágosítást, a hol 
az ember szokásainak magyarázatáról, eszejárásáról van szó, 
ámbár e tudomány is gyakran elégtelen ethnologiai és törté- 
nelmi kérdések megfejtésére. 

Mily szépen és mily tisztán mutatkozik a többi közt a bű- 
báj fogalmának eredete és jelentése a török-tatár eredetű népek- 
nél ! Halljuk például, hogy a török a megbűvölt emberről azt 

inélyuév a Baksai, Baxai alakbau elöfordált, és mint családnév mai- 
napság is előfordnl. 

**' V. ö. az illető szót a III. mellékletiben és a 122. czikket az ('n 
etvmol. szótáromban. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. ?í>7 

mondja, hogy meg van kötve, meg hogy a bűvölettől való meg- 
szabadítás tettét ezzel írja körül : föloldani és fölmenteni, föl- 
szabadítani. Ha az ide vonatkozó szókat egymással összevetjük, 
azt találjuk, hogy a török bag, magyar bog, kötelék, csomó, a 
török baji, böjü, büjü, bűvölet és a magyar báj, bűv szóval 
félreismerhetetlen rokonságban van, és hogy e szók : 

fnagyarúl : türöhül : 

bájol baáil,208 bajla, megbűvölni, bű- 

büvöl büjüle, völni, 

a legszorosabb kapcsolatban vannak ; azt találjuk, hogy az ön- 
kívüli állapot elnevezésében, a török bajil és a magyar ájul 
szóban (mely utóbbiban csak a szókezdő ajankhag veszett el), 
a bűvölet alapgondolatából indultak ki, mert ezek a népek aet 
gondolták, hogy az öntudatlanság állapotában a bűvölet egy 
nemét kell látni ; és végre azt találjuk, hogy a baglyot jelentő 
török szó, tudniillik baj-kus, bűvös madár,*^* mythologiai 
alapon nyugszik, mert a levegőnek e világosságot kerülő lakó- 
ját a sötét éj bűbájos kísérteteivel kötötték össze. Mint a kötés 
ez alapgondolatából, mely a bűbáj fogalmában ki van fejezve, 
látható : a török-tatár népek a bűbáj t valamely titkos hatalom 
kötelékének képzelték ; ez oly föltevés, melyet a mai magyarban 
előforduló más kifejezés megerősít. Például ez a magyar kifeje- 
zés : kötés, megkötés,*®'^ azaz megbűvölés, melyből a babona 
a fiatal házasok terméketlenségét magyarázza meg, a mennyi- 
ben azt az állapotot a fiatal házasok ágyában talált gombolyag 
czérnának vagy más csomónak tulajdohitják, miben a képzelő- 



*** V. ö. Pavet de Coürteille : Dictionnaire turc.-orienfal 156 és 
BuDAGOv I, 232. 

'^ A bagolynak a törökben még más neve is van, tndniilb'k ü^l, 
iijü, melyben szintén a bűbáj alapgondolata van kifejezve, mert hang 
tekintetében iijii ngy viszonylik a büjÜ (bűbáj) Fzóhoz, valamint a ma- 
gyar ájul a török bajil alakhoz. 

** Ipolyi : Magyar mythologia 401. lapján. 



26* 



388 



A MAGYAROK EREDETE. 



dés a feledésbe ment ösi hiten segített; azntán a magyar vaja- 
kol, mit a régibb szótár-írók az incantare igével fordítanak és 
miben szintén a török bajkala, kötözgetni^ bűvölni, ismer- 
heti fel. 

Miután ezeket a régi magyarok vallásából és mythoszából 
való egyes mozzanatokat a törökök vallása képének meglevő 
vonásaival összehasonlítottuk, egyáltalában nem élünk abban 
a hitben, hogy az illető hasonlóságok sorát kimerítettük ; ehhez 
minden előtt a szükséges adatok a török-tatár népismeret terü- 
letéről hiányzanak, melyen egyrészt az idő és a buddhista s 
moszlim téri tők vak buzgalma annyit pusztított el, másrészt a 
tudomány még korántsem volt olyan munkás, mint a magyarok 
ide vonatkozó műveltségi mozzanatainak kutatásában, melyben 
ha nem is tekintjük a korábban elért eredményeket, Ipolyi műve 
a magyar mythologiára vonatkozó adatok lehető legteljesebb 
compendiumát szolgáltatja. Ez oly mű, melynek szófejtegetö 
és theosophicus irányával semmi esetre sem érthetünk egyet, 
melyet azonban az anyaggyűjtés szempontjából igen nagyérde- 
műnek kell tartanunk. Az ural-altáji népek e két ága mythologiá- 
jának systhematicus összehasonlításába csak akkor bocsátkozha- 
tunk, ha a törökök ókora legalább is abban a mértékben át lesz 
kutatva, mint a magyarok régi kora. Addig is előbbi megjegy- 
zéseinket még csak két olyan mozzanattal akarjuk kiegészíteni, 
mely a magyar népies mythusban fontos szerepet játszik és me- 
lyet, mint könnyen megfogható, eddig sokféleképen magyaráz- 
tak. Ezen először a boszorkányt jelentő magyar szót, tudni- 
illik boszorkátny-t értjük, mely vén asszony személyében 
levő gonosz szellemet jelent, a ki csak rosszat tesz és minden tet- 
tével és törekvésével az embereknek csak kárt és boszúságot okoz. 
Ezt a szót majd szláv eredetűnek tartották, nem gondolva arra. 
hogy inkább a szlávok vettek kölcsön a magyaroktól, mint 
annyi mást; majd meg persa eredetűnek, összehasonlítva a persa 
\J^yr^ buziurgan a nagyok, a bölcsek, szóval. Kár volt a hason- 
lóságot akkora távolságban keresni ; mert először is a hány véfj- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 389 

zet (y. ö. ezekkel : buzogány^ kalogány, kaczagány) török ere- 
detre mutat, másodszor meg e kép alapját képező eszmemenet 
a szó jelentésében magában van legjobban kifejezve; a bos és 
bősz tőszótag alapfogalma ugyanis mind a magyarban mind a 
törökben busszunkodni, haragudni (v. ö. Ett/nudopiai szótáram i22 1 . 
czikkét) ; e tőből lett a török bosur, bosszantani, causativum és 
a gan, kan melléknévi igenévképző hozzájárulásával az ere- 
deti bosTirkan, azaz a boszantó. A magyar-török boszor- 
kájiyt vagy bosurgant tehát oly föld alatt lakó gonosz szellem- 
nek vagy dsemonnak kell tartanunk, mely e két nép mythoszának 
közös tulajdona és a magyarok emlékezetében megmaradt, a 
törököknél azonban feledésbe ment. Azt tartjuk, hogy így van 
a dolog a sárkányt jelentő magyar szóval is, tudniillik 
sárkány-nyal, mely a persa öarkan ^l$>^ alakból éark, 
ti$^ sárkány többesszámából lett és a keleti törökben csak 
sar, sar, sárkány (papírsárkány) szóban maradt meg, a török 
mythoszból azonban tökéletesen eltűnt. 

A harmadik szó, a melylyel aztán ezt a mythologiai átte- 
kintést be is fejezzük, a magyar tündér ; ez a szellem a regék- 
ben és népmondákban kiválóan fontos szerepet játszik és, mint 
Ipolyi ^^^ helyesen megjegyzi, a boldogság sajátságos, csodála- 
tos, ősrégi korának színét-javát fejezi ki. Valamint a boszorkány 
szóban, úgy ebben is magában megvan a mythologiai kép 
értelme es jelentése ; mert a tündér szembeszökő jellemző vonása 
az, hogy hirtelen megjelen, a regék és mondák tarka szövevényé- 
nek phantasticus ragyogó alakja, és e szó tőszótagja, t. i. tün 
^'^.gy tüng, a magyarban és a törökben szinten a ragyogás, vilá- 
gítás és sugárzás alapfogalmát fejezi ki. Összehasonlíthatni a 
török tünglűk szót, mely a sátrakon hagj'ott világító rést, a fenn 
vágott ablakot jelenti, aztán világosságot, fényt is, így : aj-tün- 
lük, holdvilága; továbbá a szóképzést illetőleg a persa ^\^>, 
ruzen, ablak és ^^>^^\y nisen világos, fényes, hasonló kép- 



•^ ., 



Magy, mytkologia b7. 



390 A MAGYAROK EREDETK. 

zödését ; sőt e töszótag egy változata, tudniillik tán, teng és 
tang, a tingri, tengri ée tangri, azaz isten, ég, szóban is 
feltalálható. Azért meg nem foghatom, miért nem akarja Hhn- 
FALVY ^^^ e Bzó származását még most sem átlátni és hogyan 
hagyhatja figyelmén kivül a tőle kimondott finn-ugor elmélet- 
tel szemben tanúsított boldogtalan elfogultságában a szó magvát, 
tudniillik tün-t és hogyan fedezheti föl dér-ben, a mi félig 
képző, félig tőszó, a finn tar, tnr, tündér (?) szót ! Tehát a ma- 
gyar tündér szóban, mely az nd és ng hang cseréjének törvé- 
nyénél fogva hajdan nyilván tüngér-nek hangzott, a legérde- 
kesebb emlék maradt ránk, a mely a török nyelv területének 
még csak keleti határán, azaz a mongolban, fordul elő hasonló 
jelentéssel : ott ugyanis a tenggeri nevén a föld fölött levő 
szellemeket és e kifejezésen : a tenggeri országa, a túlvilágot, az 
örök üdvösséget értik. (V. ö. e szó jelentését, Jülo szerint*"® a 
menny, a menny vagj' világ szelleme, istenség, szellemek, geniu- 
sok, égiek, földiek, jók és rosszak.) Hát csodálkozhatni-e azon, 
hogy a magyar tündér-ben régibb tüngér, illetőleg tün- 
güri, tengeri, alakot sejtünk ? Azonban habár a tündér szó- 
ban az ural-altáji néptörzs mythoszaiból oly mozzanat maradt 
meg, mely még e népek elválása előtt levő korból való : még 
sem mondható egyáltalában, hogy ama nézetek és ama monda- 
kör, melyet a magyarok mai népmythologiája a tündér köre 
szőtt, szintén oly régiek, mert ezek a szláv-germán mondavilág 
bélyegét hordják magokon; tehát csak a név ázsiai eredetét 
lehet bebizonyítani. 

9. A kulturszók tanúbizonysága. 

Miután az előbbi nyolcz szakaszban a magyar műveltségi 
szók nagy, de egyáltalában nem teljes számát elsoroltuk, ezeket 
legelőbb tárgyi tartalmuk szempontjából akarjuk megvizsgálni, 

'^"^ Magyarország Ethnocfraphiája !251. 

** Die Mfirchen dcs Siddhi Kür^ 192. lapján. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 391 

hogy aztán e nyelvemlékek eredetének fejtegetésébe bocsátkozva, 
a napfényre derített eredményt a magunk elé tűzött föladat 
megfejtése körűi annál biztosabban és annál nagyobb sikerrel 
értékesíthessük. Ha az olvasó a vázoltuk kép egyes és bizony 
csak töredékes vonásait együttesen áttekinti^ legelőször a házi 
és hasznavehető állatok jelentékeny száma^ meg az állattenyésztés 
terére vonatkozó részletek fognak szemébe ötleni, melyek mind 
csalhatatlanul oly szélességi fokra mutatnak, melyen ember 
emlékezete óta mind e mai napig török ajkú népek laknak ; 
innen van, hogy az említett nyelvemlékek a megfelelő török 
szókkal nemcsak rokonoknak, hanem néha hasonlóknak mutat- 
koznak. A szarvasmarha és a juh különféle elnevezése például 
arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a magyarok már régen, mi- 
előtt fölkerekedtek, hogy délnyugat felé vonuljanak, az állatte- 
nyésztés ez ágát ismerték, és hogy a történetet megelőző korban 
hazájok talajviszonyai oly természetűek voltak, hogy a juh és 
marha tenyésztését lehetővé tették ; tehát némileg különbözött a 
mai kirgizek és turkománok puszta hazájától, melynek talaján 
csak a juh, a teve és a ló tenyészik, de nem a szarvasmarha ; ez 
csak az Irán éjszaki szélén és a folyók erdős deltáiban lakó 
tekkéknél és a karakalpakoknál fordul elő. 

Ennélfogva Ahlquist nézete, *^^ hogy a magyarok juhte- 
nyésztéssel nem foglalkoztak, mielőtt a szlávokkal nem érint- 
keztek, egyáltalában meg nem állja a sarat. Sőt inkább az 
ellenkezőre számos bizonyítékunk van, például e szavakban : 
ürü, toklyó, gyapjú, melyek ma már csak a keleti török- 
ben használatosak, és csak az együttélés régi korából származ- 
hatnak. Hasonló módon van a dolog a vadállatok nevével is, 
de különösen a ragadozó madarakéval, melyek neve az illető 
állatok török nevével valóban meglepő módon teljesen egybe- 
hangzik, sőt sok esetben a magyarban azt az alakot tartotta 
meg, melyet ma a török nyelv területén már csak elszórva lehet 

'^"^^ Culturwörter U. 



392 A MAOYABOK EREDETE. 

találni és mely az által, hogy a magyarban meg van, a turko- 
lógia területének kutatónak néha scgitségére van. Például hadd 
szolgáljon a többi közt a következő. A mai oszmán a kecskét 
keéi-nek kivja, a középázsiai ember ellenben ecki-nek, mert 
nyelvjárása sajátságánál fogva szóvégzö hangzó előtt a torok- 
hangot meg szereti tartani. Ha már most ez oszmán kééi alakot 
a csagatáj ecki-vel összehasonlítjuk^ az a gondolat támad ben- 
nünk, hogy az előbbinek a szóvégzője előtt, az utóbbinak pedig 
az elején a torokhang elveszett; ez a gvanitásimk csak akkor 
válik bizonyossággá, ha a magyar kecske szót tekintjük, mely 
legrégibb alakjában előttünk van. 

így a növényországból előttünk fekvő példák vizsgálásából 
szintén arra a meggyőződésre jutunk, hogy a régi mag}'arok a 
föld müvelés első kísérleteit nem mai hazájokban való letelepti- 
lésök után, nem is a szlávoktól oktatva, tették meg, mint eddig 
általánosan hitték : hanem hogy némely búzafajt, sőt épen a 
legfontosabbat, már Ázsiában régi lakóhelyeiken jól ismertek, 
minthogy a búzát, árpát és darát még ma is azon a néven hív- 
ják, melyen e búzafajok az ázsiai pusztaság belsejében régóta 
ismeretesek. Eddig írt müveink különböző helyein kiemeltük, 
hogy a bármennyire megcsontosodott nomád ott, a hol a körül- 
mények megengedték, azaz ha elégséges öntözés eszközei támo- 
gatták, minden időben egy kevés földmüveléssel foglalkozott 
és imitt-amott még most is foglalkozik, hogy lótakarmányra, 
hüvelyes veteményekre, s több effélére szert tegyen. — így 
kellett a régi törököknél és magyaroknál is lennie és ha ez 
utóbbiaknál általában arról lehet szó, hogy a szlávok valamire 
tanították, az csak az ide vágó munkakör tökéletesbitésére, ille- 
tőleg tágítására, az eredményesebb földműveléshez szükséges 
eszközök és szerszámok ismeretére vonatkozhatik, a mennyiben 
az új éghajlat alatt és új talajon termő növények idegen nevet 
kaptak, csak úgy, mint még ma is a műveltségben nagyon előre 
haladt népeknél lenni szokott, melyek közül például az ango- 
lok akármennyi indiai és khinai növényt eredeti indiai és khi- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 393 

nai nevével átvesznek az angolba, melyben olyan szók, mint 
tiffín-uzsonya, panka (indiai szellőztető készülék) stb. egészen 
közönségesekké lettek. A növényországra nézve továbbá meg kell 
még jegyezni, hogy különösen a puszta flórájának névsorában 
szökik leginkább szemünkbe a magyar és török megegyező 
volta; íjíy a nád, a sás, a gyékény, a káka és o, fedő nád nevében, 
holott másrészt a fák és gyümölcsfajok közül csak azoknak van 
eredeti nevök a magyarban, melyek a középázsiai puszta éjszaki 
felében teremnek. Mig ugyanis például az almának és a körté- 
nek a törökkel közös neve van, már a szilvát a magj'arban ide- 
gen, tudniillik szláv szóval jelölik meg ; ebből már most biz- 
tosan következtethetni, hogy ezt a gyümölcsfajt a magyarok és 
törökök akkor még nem ismerték és hogy érik, ürük^^^ (így hív- 
ják törökül a szilvát,) újabb eredetű. Jóllehet az ide vonatkozó 
műveltségi szók száma nagyon csekély, a meglevő példa mégis 
elég, hogy egynél több balvéleményt^ mely az Európába csapott 
magyarok úgynevezett barbárságáról el van terjedve, megczáf öl- 
jön. Oly emberek, a kiknek a kender, kendertiloló, szövés, stb. 
fogalmára eredeti szavok volt, a kik a bnr és sör készítéséhez 
értettek és erre való szókat saját nyelvökből képeztek, mégis 
csak valamivel különbek lehettek, mint azok a borzasztó ször- 
nyek, a melj'eknek a régi magyarokat a velők egykorúak a ke- 
resztény nyugaton leírták ! 

Az a különbség, mely a dolgok valódi állása és amaz idő 
keresztyén krónikásainak elbeszélése közt van, még sokkal kirí- 
vóbbá válik, ha a lakásróUruházatról és házi eszközökről szóló sza- 
kaszt megfontolva átlátjuk, bogy a régi magyarok még mai hazá- 
jokban való letelepülésök előtt a szűcs, takács és ács mesterségét 
ismei'ték, hogy akárhány, Ázsiában még ma is változatlanul 
dívó, ruhadarabot eredeti török-tatár szóval elnevezték, sőt hogy 
sok ilyen ruhát és fényűzés tárgyát Európába magokkal hoztak, 

*** Ürük szószerínt való értelme kelevény, daganat, valósziniüeg 
e gyümölcs piibas^ára és alakjára való vonatkozással. 



394 A MAGYAROK EREDETE. 

melyet aztán később a tölök meghódított letelepült szlávok a 
megfelelő magyar, illetőleg török-tatár névvel együtt átvettek. 
Ilyen : köpöny; zubbony, csákány, cserge (czigánysátor), komló, 
árok, akol stb. (L. a VI. mellékletet.) Ezt mind a szlávok vették 
a magyar-törökből kölcsön és honosították meg magoknál és 
nem megfordítva a magyarok a szlávoktól, mint Miklosigh és 
más nyelvtudósok hiszik. Szerencsénkre nem vagyunk már az 
együgyű balvélemények ama korában, a melyben mindent, a 
mi ázsiai, mint vadat és barbárt megbélyegeztek és pedig csakis 
azért, Aiert ázsiai és nem keresztyén európai. Ma már mindenki 
tudja, hogy a nagy seregek rettenetes vezérének nevezett Timur 
(Tamerlan) oly fejdelem volt, ki a művészetnek kedvezett és a 
tudományt bőkezűen támogatta, ki ellenségeinek rágalmazásai 
mellett is sokkal inkább megérdemli a « nemes érzelműn mellék- 
nevét, mint a középkor akárhány keresztény fejdelme; az is 
csak kevés ember előtt lehet ismeretlen, hogy I. Szulejmán, 
Magyarország meghódítója, a ki Bécset is megremegtette, sokkal 
fölvüágosúltabb és műveltebb volt, mint akárhány vele egykorú 
az európai trónokon. Hasonló módon van a dolog azokkal a 
borzalmas vonásokkal, melyekkel Attila tetteit előadják és a 
magyarok délkeleti Európába való becsapásának képét rendesen 
rajzolják. Nemcsak lehetséges, hanem nagyon is valószínű, 
hogy Árpád hadainak és a vezérek uralkodása korában portyázó 
zsákmányra vágyó csapatoknak nagy tömege a vadság ama 
jeleivel lépett föl, melyekkel Dsengiz vagy Timur hadseregének 
nomádjai öt századdal azután a letelepült békés lakosságot 
rémületbe ejtették ; de nagy igazságtalanság volna, ha valaki 
azt a különböző és sokoldalú műveltségi befolyást tekintetbe 
nem venné, mely arra a nomád társadalomra részint az iráni, 
részint a byzanczi művelt világgal való századokig tartó érint- 
kezés folytán hatott, és melylyel a magyarok, mint különféle 
bizonyítékokból látható, a régi Pannoniában megjelentek. 
Erről a tárgyról még bővebben foguhk írni és itt csak azt 
említjük, hogy az a föltevés, hogy a szlávokkal bizonyos müveit- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 395 

Bégi tárgyakat a magyarok ismertettek meg, épen nem sorozható 
a lehetetlenségek közé ; valamint azt sem lehet tagadni, hogy a 
keresztény magyarok a törököktől, kiket műveletlen pogányok- 
nak szeretnek tekinteni, valóban egynél több szokást is elsa- 
játítottak. 

A dolog természetéből következik, hogy az uralkodás es 
háború ügyeire vonatkozó magyar műveltségi szók határozottan 
a török nyelv sajátságát árulják el, mivel a művelődés uralkodó 
szelleme kiválóan török-tatár typusszal bírt és mivel, tekintettel 
a khazarok állami és társadalmi alkotmányára, nem is állhat 
máskép a dolog. A khazar ugyanis az a nép, melynek feje- 
delmét az arab földrajzírók (így Beladhori) par excellence 
törökök fejdelmének nevezik, és mely a műveltség alacsonyabb 
fokán álló török ajkú nomád szomszédjainak mintául szolgált, 
mint annak idején a szeldsukok, özbégek és oszmánok. Ahhoz 
a kevés fénysugárhoz, mely ezt a teret megvilágítja, ilyen szók 
tartoznak : a magyar streg, törökül cerig, a magyar vezér, törö- 
kül vezir, a magyar jobbágy, törökül joa-bagi (kapitány) stb. 
Nagyon eredményes a fegyverekre vonatkozó műveltségi mozza- 
natok vizsgálása, ha megfontoljuk, hogy majdnem valamennyi 
vágó és szúró fegyver neve régi, hamisítatlan török szókban 
található és hogy némelyike, mint hurokj csákány, tegez, ma 
már csak a kirgizeknél, ez idegen nyelvek befolyásától leginkább 
megmenekült törököknél, fordul elő. — Igen tanulságos az a 
jelenség, hogy a magyar műveltségi élet e területén a persából 
kölcsönzött szók vannak, például ezek : kard és vár ; azt látjuk 
ugyanis ezekből, hogy a törökökhöz már a történelem előtt 
való korban férhetett az iráni műveltség hatása és hogy a há- 
ború oly eszközeit, melyekre csak nagyobb mesterséggel lehet 
szert tenni, már régen déli szomszédjaiktól kölcsönözték. Ha a 
régi bolgárok első mecsetjeiket bagdadi arabokkal építtették és 
ha a khazarok első várok emeltetése végett Byzanczhoz for- 
dultak : nem lehetetlen az a föltevés, hogy más inkább keleten 
lakó törökök e tekintetben szintén a szaszanida Iránhoz fordul- 



íií*6 A MAGYAROK EREDETE. 

tak ; éö nevezetes, hogy a magyar nem egy fontos bizonyítékot 
szolgáltat a népek e régi közlekedésére, minthogy oly persa 
tárgj'nevek és személynevek fordulnak benne elö, melyek más 
török népek nyelvében már nem találhatók. 

A fegyvereken kívül a lószerszám egj'es részeinek neve is 
túlnyomóan török nyelv jellemét mutatja; mert habár a íorí/f 
jelentő magyar szó, mely, mint a törökből látható, tulajdonkép 
a nyerges állat fogalmát fejezi ki, ma a megfelelő ugor szóhoz 
hasonlóbb: a lovaglószcrszámra vonatkozó szók mégis csak 
jobban tartották meg kiválóan török jellemöket, mert az ugor 
népek mint harczosok és lovasok soha sem tűntek ki valami 
különösen, ha kivételkép meg is engedjük a bizonytalan eredetű 
mériek példáját, és mert csakis épen a törökök voltak mindenha 
had és lovasság dolgában a többi ázsiai nép igazi mintaképei. 
Es a mit a háborúra és fegyverekre vonatkozólag mondottunk, 
az teljesen áll a kormány ügyeiről is. Hogy a magyarok fejedel- 
mét khahannak hittak, hogy a magyar méltóságnevek közt ilye- 
nek YolÍBk : küttdü, julau (FvXaO, biliéi (BooXtIó»j?), karkhayz 
(Kapxa;) stb., hogj' végre még mai hazájokban való letelepülé- 
sök után is ösmerték Q,jóbágy méltóságát és használták e sze- 
mél;VTieveket : Zoltán (sultan), Töhötöm (tehemten), Aladár 
(alajdar), L<?r^/ífe (levend): mindez nagyon is nyomós bizonyí- 
ték arra, hogy az állami és társas élet persa műveltség szelle- 
métől részben áthatott török jellemű, hogy e jelleme milyen 
terjedelmes és milyen messzevágó. 

Általában az a nézetünk, hogy a műveltség képe, melyet 
az előbbi szakaszokban adott nyelvi mozzanatok fáklyája meg- 
\ilágít, nem a magyarokltöltözése korából, azaz nem Lebediá- 
ban es Etelkuzuban való rövid tartózkodásuk idejéből való, 
hanem, hogy azt az életet ábrázolja, melyet ez a nép még az 
Ural és a Volga közt levő régi hazájában élt. Mert először az 
úgynevezett pontusi országokban abban az időben, mikor a ma- 
gyarok ott tartózkodtak, inkább a görög-byzanczi, mint a török- 
persa műveltség szelleme uralkodott, és mint Ibn Dasta leírása- 



A MÜVeLŐDÉS MOZZANATAI. ■^•*' 

ból láthatni, a magyarok a pontusi görögökkel és a byzancziak- 
kal cRakugyan kereskedelmet is űztek. Másodszor bizonyos, a 
kereskedelemre és a iYi//á.s'ra vonatkozó, parsa eredetű műveltségi 
szók a mellett bizonyítanak, hogy az irániakkal a Szászánidák 
idejében, még a régi Khahrezm virágzó korában kellettérintkez- 
niök ; mert mint a Volga folyásának közepe táját meglátogatott 
arab utazók tudósításai bizonyítják, a bolgárokkal, besenyők- 
kel, baskírokkal és madsarokkal való fö közlekedés nem az 
aránylag rövidebb líton Derbenden át haladt, hanem az Oxus 
alsó folyásától Dsordsanie-n vagy Kürkends-en, mint az arabok 
Khahrezm régi fővárosát hittak, keresztül a ghúzok (azaz tnrko- 
mánok) és a baskírok pusztaságán át. Ezen az úton kellett az 
iráni kereskedőknek és talán a parszi-hit térítőinek is az ug}^an- 
azon törzshöz tartozó azokhoz és besenyőkhöz, valamint a ma- 
gyarokhoz is jutniok, és ezen az úton kerülhettek műveltségi 
szók, mint isten (persáúl izdan), bálvány (persáúl palvan), sár- 
kány (persául éarkan), kénes (persáúl genc), vásár (persáúl bazár) 
stb., a magyarba. 

Ezzel azonban korántsem azt akarjuk mondani, hogy a 
törökök és magyarok bizonyos, a kereskedelemre vonatkozó, 
kifejezéseket saját nyelvök kincséből nem képeztek; mert a 
legtöbb idetartozó műveltségi szó eredeti, mint : ár, alkn, bér, 
díj stb. Még inkább állíthatni ezt a régi magyarok és törökök 
vallásáról, melyben a fő istenségek és a vallási szokások nevei 
részint tiszta török szók, részint olyanok, melyeknek tőszótagja 
és képzése kétségtelen török bélyeget hord magán. Itt is észre 
kell vennünk, hogy a megfelelő magyar műveltségi szókat csak 
a keleti török nyelvterületen és pedig *a mai nomádok nyelv- 
járásában lehet találni ; mert az ördög, egy (isten), óriás stb. szót 
ma már csak részint a csagatáj, részint az altáji nyelvkincs szá- 
mára követelhetni ; ugyanígy van a dolog a tátos és jós szóval 
is, úgy hogy egyáltalában nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a 
vallásra, a háborúra, a kormányra és a társas életre vonatkozó 
műveltségi mozzanatokat a magyar nemzeti élet ama korszaka ma- 



398 A MAGYAROK EREDETE. 

radványainak kell tekintenünk, a melyben legközelebbi rokonaik, 
török népelemek, tudniillik az űzök vagy ghúzok, a kanglik és a 
baskirok szomszédságában éltek és ezekkel aina kor és ama tájak 
valamennyi török nomádjával közös szokások kötelékével össze voU 
takfüzi'e, 

E szokások képének összessége eddig leirt fejtegetéseink 
alapján következőkép alakúi meg. 

A magyarok a történelem előtt való korban nomádok vol- 
tak, mint a kunok a XII. és XIII. században. Mindazokat a 
hasznos állatokat tenyésztették, melyek a középázsiai puszta- 
ságon még ma is előfordulnak ; mindazt a vadat is ösmerték, 
melyet a nomádok az Emba és az Ural közt még ma is öb- 
memek. 

Valamint ezek, úgy a magyarok is részben a földet művel- 
ték és azokkal a mesterségekkel foglalkoztak, melyek a min- 
dennapi életre elkerülhetetlenül szükségesek és a puszta lakói- 
nak ember emlékezete óta sajátságai voltak. Állandó lakóhelyeik 
nem voltak a régi magyaroknak ; csak különféle fajta sátraik 
védték őket az idő viszontagságai ellen. A nép túlnyomó több- 
ségének ruházata nyilván juhbőrből és elejtett állatok bőréből 
készült ; azonban úgy látszik, hogy az előkelők és gazdagabbak 
már korán fogadták el a délen lakó müveit népek viseletét és 
fényűzése tárg}'ait, melyekre részint cserebere, részint hadi be- 
ütések és önkénytes adás útján tettek szert. Kereskedelmi össae- 
köttetéseiket illetőleg a műveltségi mozzanatok csak déli és 
délkeleti .irányra mutatnak ; a már korán kereskedő oroszokkal 
vagy szlávokkal való közlekedésnek semmi nyoma ; mert a mit 
a mag>'arok az oroszok nyelvéből kölcsönöztek, az sokkal ké- 
sőbbi eredetű, és a kereskedésre vonatkozó fogalmak nagyob- 
bára a törökből származnak és csak kivételkép a persából. 
Leginkább bizonyít e föltevés mellett az oroszt jelentő magyar 
szó, tudniillik orosz, melynek, mindamellett hogy a szókezdő 
r kimondása a mag^^ar nyelvnek nem épen nehezére esik, mint 
a töröknek, mégis o bővítékhangzoja van, csak úgy mint az 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 399 

utóbb említett nyelvben, melyen az oroszt szintén urus-nak 
hívják; ebből aztán azt lehet következtetni, hogy e néprajzi 
elnevezés: orosz csak később keletkezett az arab írók Ro8 
^«^-jaira vonatkozik és a törökből származott. 

A régi magyarok, mint az Ulető helyen már kiemeltük, a 
taká<:8, szűcs és ács mesterségét ismerték ; meg aztán az arany - 
niúvesét is, mert a nyelvnek erre eredeti szava van, tudniillik 
ötvös, öntvös, tulajdonkép az öntő, melynek képzése olyan 
mint a török szóé ; a török knjuméi, aranyműves, ugyanis szó 
szerint öntőt jelent, ebből : knj, önteni, illetőleg kujum, öntés. 
Az irás, festés és vésés művészete szintén nem volt a régi ma- 
gyarok előtt már ősi hazáj okban sem ismeretlen, mert nyelvök- 
nek e fogalmakra eredeti és szabatos különbséget tevő szavok 
volt, és habár semminemű írott emiékök nem maradt ránk, — 
germán-szláv téritők vakbuzgó bárgyúsága nagyban azon volt, 
hogy elpusztuljanak, — mégis sziate biztosan föltehető, hogy 
legalább is oly írásjelekkel éltek, a milyenek az ótörök nyelv 
emlékeikép az alsó Jeniszei meredek sziklás partjain találha- 
tók és melyeket Klaproth, Spasski és más tudósok megvizsgál- 
tak; azt mondom: legalább, mert, hogy a régi magyarok, a 
kiknek hadi alkotmánya a byzancziakat bámulatba ejtette és a 
kik patriarkhalis állami hatalmokkal lassankint a khazarok 
legderekabb tanítványaivá lettek, saját írásjeleiket nem hasz- 
nálták volna más czélokra is, azt ugyan alig lehetne állítani. 
A vallást illetőleg az ide tartozó műveltségi mozzanatok gyér 
bizonyítékából talán föltehetjük, hogy a régi mag^^arok azon 
kor többi török népéhez hasonlóan a sámán hitet vallották, a 
mit különösen azzal lehet támogatni, hogy megvannak nálok 
ez alvilági istenségek : ördög és tereng ; hogy azonban a magya- 
rok a párszi vallás kétségbe nem vonható hatása alatt legalább 
részben Zoroaster hitére tértek-e vagy nem, annak a végére 
járni mindenesetre nehéz volna. Valamint a khazaroknak és 
besenyőknek, úgy a régi magyaroknak is kiváló nemzeti jellem- 
vonásuk volt a vallás dolgában való közönbösség; ez a jellem- 



4í)0 



A MAGYAROK EREDETE. 



vonás egj^ébiránt valamennyi török-tatár eredetű nép sajátja 
volt, mielőtt az iszlámra tért ; mert valamint a mongolok, mi- 
után nyugati Ázsiát meghóditották, vallás különbsége miatt 
senkit nem bántottak vagy nem zaklattak és keresztényeket, 
zsidókat és moszlimeket egyaránt védelmökben részesítettek : 
úgy a khazarok uralkodása alatt is békében élhettek egymással 
a három különböző vallás hívei ; és a győztes magyaroktól sem 
szenvedtek Pannónia leigázott szlávjai keresztény hitök miatt 
legkisebb rövidséget sem ; legalább a történelem nem tud sem- 
mit vallási üldözésekről, és ama kor vakbuzgó krónikásai, kik 
bizony el nem hallgatták volna, épen ellenkezőjökről írnak I 

Ezek volnának nagyjában a fő vonások, melyekkel a régi 
magyarok szokásai képét abból a korból, mielőtt Európában 
megjelentek, magunk elé állithatnók ; mivel ez nem neki buz- 
dult hazafias képzelődés hiú képein, hanem a nyelv emlékeivel 
megállapított merő tényeken alapszik, azt hiszszük, hogy jogunk 
van arra, hogy belőle ez Ázsiából Európába nyomult nép mű- 
veltsége állapotára következtessünk és arra az eredményre jus- 
sunk, hogy Freisinoeni Oito, Luitphand, a sanct-galleni barát 
és azon kor más krónikásai leírása, mint a félelemtől és gyű- 
lölettől erősen fölizgatott képzelőerő korcsszülötte, a magyarok 
iránt határozottan igazságtalan, és hogy ezek, ámbár műveltség 
és vallás dolgában a Pannoniában letelepült szlávoktól külön- 
böztek, még sem voltak semmiesetre sem azok az embertelen 
vadak, a milyeneknek leírják. A félelem sötét színekkel fest, a 
tudatlanság azonban még sötétebbekkel ! 

1 0. A szláv, parsa és finn-ugor kulturszókról. 

így tehát a magyar műveltségi szók megbeszélését, tekin- 
tettel arra, hogy mily niesszevágók mint bizonyító eszközök a 
magyarok eredete kérdésének területén, befejeztük ; most már 
csak az van hátra, hogy azokra a netalán bekövetkező ellenve- 
tésekre legyünk figyelemmel, melyeket egyrészt az alkalmaztuk 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 4f01 

módszerre, másrészt a nyertük eredmény, mint osztályozó eszköz, 
megbízhatóságára tehetni. Az ellenfél táborában eddig azt állí- 
tották, hogy a török szók kincse a magyarban csak kölcsön vett 
és csak műveltségi szókra vonatkozik ; e mellett a mi nézetünk 
megtámadására alkalmasabb eszköz alig kínálkozik, mint az, 
hogy rámutatnak a magyarban meglevő szláv műveltségi szókra, 
melyek számát dr. Miklosich F.^^^ szláv tudós túlságosan nagyra 
becsülte, a nélkül, hogy e miatt valakinek eszébe jutott volna 
vagy csak juthatott volna, hogy a magyarok nyelvét a szlávval 
közelebbi rokonság kötelékével összefűzze. Tehát minden előtt 
szükséges, hogy ez oldalon igazoljuk magunkat, és mivel azzal 
a kérdéssel, vájjon a magyarban levő török nyelvkincs kölcsön- 
vétel-e vagy nem, tanulmányunk más helyén már foglalkoztunk, 
azért figyelmünket itt főleg a szláv tudós említett művére akar- 
juk fordítani és megpróbálni, hogy lehetne az úgynevezett szláv 
elemeket a magyarban bírálva megrostálni. Ha tekintetbe vesz- 
Bzük, hogy BuDENZ tanár azib tartja, hogy 2400 magyar tőszó 
van : akkor dr. Miklosich szerint, ki azt hiszi, hogy a magyar- 
ban 056 szláv szót fedezett föl, a szláv résznek majd fél akkorá- 
nak kellene lennie, mint a mekkora az igazi magyar szók kincse 
egészben véve volt ; ez által aztán a magyarok nyelve, melynek 
finn-ugor éa török-tatár keverék jelleme kétségen kívül igaz, ily 
tetemes számú szláv eredetű kölcsön vett szó miatt — ha nem 
is nézünk a németből kölcsönzött szókra — ■ egyenesen a legtar- 
kább zagyvalék jellemével bírna, melyet csak képzelhetni. Azon- 
ban ez koránt sincs úgy; mert a szláv nyelvek tudós ismerőjé- 
nek tanulmánya egyrészt alapgondolatában hibás felfogáson 
alapszik és másrészt a kidolgozásban oly tévedéseket és hibá- 
kat árul el, melyek abból erednek, hogy a szerző a források 
anyagát nem vette kellő tekintetbe ; innen van, hogy a napfényre 

-" Lásd Die alawUchen Elemente im Magyarischen^ Denkachriffer) 
der kaUerl. Akademie der Wiasenechaftcn, philosoph. historUche Clasat: 
21. köt. 1—74. lapján. 

VixBÉBT : A motryarok trtdete. "^ 



4^2 A MAGYAROK EREDETE. 

derített eredményt egyáltalában nem lehet föltétlenül elfogadni. 
Az alapgondolat téves felfogásán első sorban azt értjük, hogy 
kölcsön vett szók és idegen szók közt nem tett szabatos különb- 
séget ; mi ugyanis az előbbieken oly szókat értünk, melyek a 
nép minden osztályába behatottak és a nemzeti szók kincsében 
már polgárjogot nyertek, az utóbbiak közé pedig csak olyanokat 
sorozunk, melyek vagy mint mükifejezések sorának részei csak 
az irodalmi n5'elvbe tartoznak, vagj' tisztán helyi természetűek 
és a nemzeti nyelv közös birtokának nem tekinthetők. Szhn'ból 
kölcsönzött szóknak a magyarban a következőket tartom : ablak, 
. abrak, abrincs, asztal, bajnok, beretva, beszéd, bolha, barázda 
stb. ; ezek minden magyar ember ajkán élnek ; holott idegen 
szóknak például a következőket nézem : abanajcz, angor, beláka, 
bervény, bobujicska, ekebabala, gornyik, harák, izlot, izsgáncz 
stb., melyeket talán némely a szláv nyelvterület közvetetlen 
közelében levő magyar vidéken kivételesen megértenek, de me- 
lyek a magyar nemzet nagyobb részének teljesen idegeneknek wiu- 
t átkoznak, minthogy efféle szókat még csak a provinciaUsmusok 
rovatában sem lehet felsorolni. A legfőbb kifogás tehát, melyet 
dr. MiKLosiCH műve ellen tennünk kell, az, hogj' ezt a körül- 
ményt nem vette tekintetbe, mi miatt aztán a jegyzékében fölso- 
rolt szók egyharmadát, ha ugyan nem a felét, el kell hagyni, azaz 
olyannak tartani, a mely a magyarban részint mint idegen s(zó 
fordid elő, részint pedig ma már eghzen ismeretlen, 

A mit a források anyagának elégtelen tekintetbe vételén 
él-tünk, az nagj'obbára azon szókra vonatkozik, melyeket vagj' 
mint a török szókincshez tartozókat a magj'ar nyelv ősi tulaj- 
donának kell tartanunk, vagy pedig melyek mint később köl- 
csön vett török eredetű szók akár közvetetlenűl a törökből, akár 
közvetve a déli szlávból a magv'arba származtak. Egyelőre 
ötvennél több ilyen tévesen szlávnak vagj' szláv réven hoz- 
zánk jutottnak tartott török-magyar műveltségi szót válasz- 
tottunk ki a MiKLOsiCH-féle jegyzékből; ezeket a szókat az 
V. mellékletben felsoroljuk. E munkánkban a következő sza- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 403 

bályokból indultunk ki. Először oly szókat, mint bélyeg, bika, 
csap, csata, déd, árok, kender stb. már azért sem lehet szláv 
szóknak tartani, mert képzödésök törvényeinél fogva, meg aztán 
a.z egész tágas török nyelvterületen való elterjedésök következ- 
tében kétségtelenül török eredetűek ; az ilyen szó szláv vá való 
átváltoztatása csak erőszakos és téves szófejtésen nyugszik, pél- 
dául a kender szóé, mely még a mongoloknál és keleti turkesz- 
tániaknál is szokásos, és melyet Miklósig h a szláv kadr, forogni, 
keringeni (?) igéből akar származtatni ; vagy az árok szóé, mely 
a török ar, or, metszeni, töszótagból származik és voltakép be- 
metszést jelent s ez alakban még az uigurok előtt a IX. és X. 
században is már ismeretes volt. Másodszor az, hogy valamely 
szó a szerbben vagy horvátban megvan, még egyáltalán nem 
bizonyít a mellett, hogy az szláv eredetű; hiszen tudnivaló, 
hogy mind a kettő igen tisztességes számú török szót vett föl 
magába, mely nemcsak a nép költeményeiben fordul elő, mi- 
lyenek a Pjesme Kacicoi-e, hanem még GuNDULic, nyelvtisztító, 
iránytól áthatott, műveiben is. Ugyanez áll némileg az oroszról 
is, melyben igen sok tatár szó van, és ha dr. Miklosich a (344) 
koszor, azaz kertészkés, (270) köpeny, (370) kerecset, azaz só- 
lyomfaj, szót szlávnak tartja, mert a szerbben és oroszban elő- 
fordul, ezzel az illető szók szláv eredetét még korántsem bizo- 
nyította be ; mert volt idő, mikor szlávok műveltség dolgában 
tatároktól tanultak, és mivel másrészt bármennyire műveletlen 
nép is hathat a műveltség tekintetében őt felülmúló népre is. 
Igaz, hogy szerb-horvát úton kerültek a magyarba az oszmán 
törökből kölcsön vett műveltségi szók, mint : csizmadia, hara- 
mia, dalia stb., melyek az oszmán éizmezi, harami és deli szók- 
ból lettek és a végszótagjokkal a szláv közbenjárásra vallanak ; 
valamint az oszmánok is Szerbia útján mag}^ar szókat vettek át, 
milyenek: varus (külváros), hintov (hintó), hajdút (rabló) stb., 
de ezek magokon viseHk a szláv közbevetés félreismerhetlen 
jeleit, melyeket azonban a Miklosich állítása szerint a magyarba 
került szláv idegen szókon nem lehet észre venni. Harmadszor 

26- 



^* A MAGYABOE EREDETE. 

van egy fajta persa eredetű kölcsön vett szó a magyarban, mely 
nem oszmán közbenjárással származott át, hanem még abból 
az idöböl való, mikor a régi mag}'arok irániakkal személyes 
összeköttetésben voltak. Ilyen : bálvány, kard, pad és csésze ; 
hogy ez mind egyenesen a persából származik, a mellett leg- 
inkább az bizonyít, hogy e szók közül néhányat a magyarban 
sokkal helyesebben ejtenek ki, mint a szlávban, söt helyeseb- 
ben, mint az oszmánban és újpersában. Például szolgáljon a 
magyar csésze, mely az oszmánban kase-nék, a persában keese- 
nek hangzik ; ilyen a magyar kard is, melyet Persiában manap 
így írnak és ejtenek : ^;^, ghurd,*^* jóllehet azelőtt kardnak 
hangzott. 

Mindamellett természetesen eszünk ágában sincs a szlávok 
művelő hatását a régi magyarokra el nem ismerni vagy szán- 
dékosan kisebbíteni. Nem, ilyen igyekezet csak vak chauvinis- 
mus kifolyása volna! Tiszta és félreismerhetetlen, hogy az 
Ázsiából Európába nyomult lovas magyar nemzet, jóllehet 
ázsiai műveltsége világának sok mindenféle nyoma maradt, az 
európai műveltségre vonatkozólag és a Pannónia idegen talaján 
és idegen éghajlata alatt megkezdett életmódra való tekintettel 
nemcsak az állatok, növények és ásványok országában, hanem 
a táplálkozásban, ruházatban, lakásban, a kézművességben éB 
különösen a kormány és vallás ügyeiben számos líj fogalommal 
ismerkedett meg, melynek idegen nevét is elfogadta, legfölebb 
csak hang tekintetében idomítva át anyanyelvéhez. Nagyon 
természetes, hogy a kölcsön vett szók legn£igyobb száma az 
állatok és növények országára meg a kézművek területére és 
általában letelepült emberek életéhez szükséges eszközökre vo- 
natkozik. A szlovének délnyugaton és a szlávok északon és 
északkeleten részint mint rabszolgák és szabadon bocsátottak, 
részint mint térítők, kézművesek és hivatalt viselők, itt bámu- 

^^^ ^ fy^ ghurd ma kést jelent, a régi JsD kard ellenbeu kar- 
(:ot tett. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 405 

latos dolgokat műveltek, és nem szabad csodálkoznunk, ha az 
új szók vad áramlatában a magyarok néha olyanokat is vettek 
kölcsön, melyek megfelelője nemzeti nyelvökben már megvolt, 
melyek tehát elkerülhetetlenül nem is voltak szükségesek. Ez 
állításunk bebizonyítására szolgál a többi közt lakoma, csutora, 
barát, hUyak, nyavalya stb. ; mind oly fogalom ez, melyet ezek- 
kel az eredeti magyar szókkal is ki lehetett volna fejezni : toi', 
kuhcü, pajtás, ököl és betegség ; eltekintve tehát a halvány ár- 
nyékiás hasznától, épen nem volt szükséges, hogy e szókat a 
szlávból kölcsön vegyék. 

Már mondtuk, hogy a szláv nyelv hatását a magyarra egé- 
szen természetesnek tartjuk, és kifogásunk, melyet a Miklosich 
tanulmánya ellen teszünk, csakis számadatára vonatkozik ; az 
említette 956 példának majdnem fele nem is magyar, 50-nél 
többet a török és talán ugyan annyit a fínn-ugor szókincsbe 
lehet sorozni, úgy, hogy az említett 966 szónak íegfólehb egy 
hdrJfhCbcLciVCi lehet mondani, hogy a szlávból kölcsönzött ma- 
gyar szó, a mi, tekintettel azon körülményre, hogy a németben 
az idegen szók száma több ezerre rúg, nem is valami túlságos- 
nak mondható. 

A szláv nyelveken kívül a magyarok műveltségi tárgyak 
megnevezésére még más árja nyelvből is kölcsönöztek szókat, 
nevezetesen a németből és a persából ; az előbbiből természe- 
tesen csak azután, hogy Pannoniában letelepedtek, az utóbbi- 
ból pedig még régi hazájokban, mint már többször említettük, 
iráni kereskedők által, kik részint a Kaukázuson, részint Kha- 
rezmen át egész az iráni tartományokkal határos pusztaságba 
az odavaló török nomádokhoz vetődtek, a mi a következő szá- 
zadokban is egész a jelenkorig történt; innen van, — mint már 
egj^ebütt *^* kiemeltük, — hogy a török népek az iráni ember- 
nek, kivel először mint kereskedővel ismerkedtek meg, a sárt ne- 

**• Lásd: Primiiive Cultur des türk, lat. Volkes ozimű művem 
106. lapját 



4^ A MAGYAROK EREDETE. 

vét adták^ vagyis oly nevet, mely alapjában idgent^ utazót jelent. 
Épen így nevezték el a törökök a letelepült idegent tdt-nak az az 
hékés emfcer (vagy kicsinyítő alakkal fafc/A'-nak innen van Közép- 
Ázsia iráni őslakóinak tazik neve) ; és ugyancsak így adták a 
Pannoniába nyomult magyarok a letelepült szlávra a tót ne- 
vét. *^* Történeti bizonyítékokkal, melyek az iráni korona or- 
szágai és a Kaspi-tenger északi vidékén lakó török nép közt 
levő régi állami összeköttetésre vonatkoznának, ezt a föltevé- 
sünket csak annyiban támogathatjuk, a mennyiben faiteles tu- 
dósításaink ^^'' vannak az Iránban 491 tői 33 l-ig uralkodott 
Kubád sáh és még inkább fia Nuáirván meg a khazarok kfaa- 
kánja egymáshoz való viszonyáról; ezek történetében majd 
véres háborúkról, majd egymás családja közt kötött háza^sá- 
f^okról és szövetségről olvasunk. Az ugj'anis kétségen kívül van, 
hogy a puszta török lakói, mint a szászánidák birodalmának tő- 
szomszédjai, az irániaknak sok bajt okoztak. Ugy látszik^ hogy 
\i történeti események menete Irán északi határain mindig egy- 
forma volt. Az újkorban turkománok, mongolok és özbégek, az 
ókorban khazarok, haitaliták, Dehistan lakói vagy ghúzok és 
más törökök nyugtalanították a művelődő letelepült lakosságot 
és adtak alkalmat sok zavarra mind északkeleten, azaz Trans- 
oxaniában, mind északnyugaton, azaz a Kaukázusban. Azonban 
nemcsak Kubád és Nusirván idejében^ hanem már sokkal azelőtt 
kellett persák és ural-altájiak közt, mint a dolog természetéből 
következik, kölcsönös, majd barátságos, majd ellenséges érint- 
kezésnek lennie; mert már Pniscus-nál olvasunk Attilának 
Persia ellen való harczias szándékairól ; sőt úgy látszik, Attila 



*^* ífiry a krimi tatárok az ott talált gótokat that-nak nevezték; a 
] lervi tnrkomáu az ü'ánit ^/ta/-nak, és a kipcaki egéRzen letelepült 
ti)rz3rokonát Bzintén ^i/-nak liivja. 

'" V. ö. a Derbend-nameh 4-9. lapját. Oeachichte de r Perser und 
Araber zur Zeit der Sasaaniden ; au» der arabiachen Chronih des 
Tahari von Th. Nöldeke, 157. és 167. lapját. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 407 

atyjának neve is, tudniillik Balamir, a persából kölcsönzött szó, 
ebből : bála, magas és mir, fejdelem. 

E szerint tehát semmi esetre sem mondunk ki nagyon 
merész föltevést, ha azt tartjuk, hogy a persa műveltségi szók 
a magyarba nem török közbenjárással, hanem a persákkal való 
egyenes közlekedés útján kerültek, különösen azon virágzó ke- 
reskedelmi összeköttetés útján, mely a VII. századtól a X.-ig és 
Xl-ig. Ázsia és keleti Európa közt volt ós melynek következté- 
ben még világrészünk messze északi vidékein is találhatni arab- 
persa pénzeket, melyek nagyobbára persák által jutottak a 
khazarok országán keresztül oda. Ezzel a mi nézetünkkel termé- 
szetesen azok, a kik a mag^^arok eredetének kérdésében a finn- 
ugor elméletet védehnezik, homlokegyexifist ellenkezni fognak, 
minthogy arról, hogy a magyarok a szászánida Persiával érint- 
keztek, már azért sem akarnak semmit sem tudni, mert ez na- 
gyot változtatna földrajzi és történelmi hypothesiseiken és mert 
ily föltevés mellett a magyarok régi hazáját sokkal inkább délre, 
körülbelül egészen a mai orenburgi kormányzóság határaihoz 
kellene helyezni. Nos hát, tisztelt ellenfeleim egész nyugodtan 
engedhetik meg, hogy magyarok és irániak egymással közvetet- 
lenül közlekedtek ; nincs szándékunkban Jerney, Cornides és 
mások phantasticus menetében útra kelni a parthusok orszá- 
gába ; mert, hogy a persa elemek a magyarba nem török közben- 
járás útján kerültek (mint ők hiszik), hanem egyenes úton : 
arról bizonyosan meg fognak győződni, ha megfontolják, hogy 
először e szók már régóta nyertek a magyarok nyelvében pol- 
gárjogot, minthogy a legtöbb oly fogalmat fejez ki, melynek 
jelölésére a magyarnak nincs eredeti szava. A persából kölcsön- 
zött magyar szókhoz a következőket számítjuk. 



Magyarul : 


Peraáúl : 


Isten 


izdan 


bálvány 


pfthlvan 


sárkány 


carkan 


levente 


levend 



408 



A MAGYAROK EREDETE. 



;. 



^í/^ 



. f,. . , ... - j1C<-'}<^ 






^ 



')> 



Magyarul/. 


Persíinl : 


vásár 


bazár 


ezer 


hezar 


száz 


sad 


csésze 


keese 


vár 


bar 


vad 


bad 


csárda 


cardag 


kénes 


genc 


juh 


zu, cu 


párducz 


pars 


hiW 


gust 


pad 


pad 


nád ^^ 




tJusid 


kliursid 


Töhömtöin 


tebemten 


Bendegúz 


bendekus 




Btb. ; ez körülbelül i20 műveltségi szó, melyből néhány a min- 
dennapi élet legkezdetlegesebb fogalmaira vagy a vallás tár- 
gyaira vonatkozik, más pedig történelmileg kimutatható sze- 
mélynév, legtöbbje azonban más török nyelvjárásban elö sem 
fordul; tehát a török közbenjárás lehetősége teljesen ki van zárva. 
Másodszor azzal is be van bizonyítva föltevésünk, hogy magj'a- 
rok és persák közt egyenes összeköttetés volt, hogy más, a ma- 
gyar nyelvvel egj'formán alkotott és rokon nyelvekben épen a 
miatt, mivel határuk fölebb észak felé vagy messzebb nyugatra 
terűi el, csak olyan, a persából kölcsönzött szók vannak, me- 
lyeknél a tatár vagy orosz közbenjárás egészen kétségen kívül 
van ; ez tehát mind aránylag újabb szerzemény, a mit a persá- 
ból kölcsönzött magyar szókról nem mondhatni. A magyarral 
egyformán alkotott és rokon nyelv gyanánt a cseremisz nyelvet 
akarjuk megemlíteni, melynek szókincse majdnem két harmad- 
részben török, és melyben a következő, persából kölcsönzött 
szókat lehet találni. 



■♦ Ai 



^; 



I 

j 






Á 



/ 



V 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 



209 



Caeremiszül: 


Magyarul : 


Persául : 


Kösten 


furkÓB bot 


kisten 


küsé 


zseb 


kise 


carsó 


sátor 


carsab (lepedő) 


paj 


rész 


paj 


sandái 


gyertyatartó 


samdan 


con 


lélek 


zan 


sinier 


láncz 


zen^ir 


taka 

• 


egészséges 


taze (&iss) 


t08 


barát 


dóst 


tusman 


ellenség 


dusman 


türüs 


egész 


durust 


nezér 


szegény 


nacar 


ras 


helyes 


rast, 



Összesen 13 példát,*^® melyből az ^ első ötöt az oroszból, hol 
még ma is megvan, a többit pedig a tatárból kölcsönözték, a 
honnan a cseremiszben nem kevesbbé számos arab kölcsönzött 
szók is valók. Ellenben a régi magyarok nyelvében a Zoltán 
személynéven kivül egyetlenegy arabból kölcsönzött szó sincs. 
Azért ismételjük, hogy azon legkevesbbé sem lehet kételkedni, 
hogy a régi magyarok és irániak egymással közvetetlenül köz- 
lekedtek ; ezt bizonyltja a többi közt Porphyrogenitus is, mikor 
azt mondja, hogy a magyarok még Lebediában a khazarok szö- 
vetségesei voltak minden háborúban, következőleg azokban a 
háborúkban is, melyeket a khazarok Derbend és Azerbaizan 
ellen viseltek, részt vettek. 

Végre még tanulmányunk e részének legeslegfontosabb 
pontjára kellene térnünk, azaz megvizsgálnunk, hogy müyen 
szerepet és helyzetet foglalnak el a fínn-ugor eredetű magyar 
műveltségi szók a fejtegettük kérdésben, azaz, hogy vájjon mi- 



'^* Ezeket a példákat Buüenz tanárnak előbb idézett cseremisz 
szótárából vettem, melyben ezeken kívül még oza, kereskedő, mint a 
mely cho2a-ból lett, persa eredetűnek van. megjelölve. Ez azonban téve- 
dés, mert először oza az orosz chozjain, illetőleg cboza, úr, gazda, szó- 
ból lett, és másodszor choza török eredeti! és nem persa. 



* 10 A MAOYABOK I REDETF. 

nöségök vagy mennyiségök tekintetében az itt fejtegetett török- 
magyar példákkal fölémek-e és kutatásunk ez irányban elért 
eredményét megerősítik- e, gj^öngitik-e vagy megezáfolják. Nos 
hát az erre való feleletet a szíves olvasó legjobban a VI. mellék- 
letben adott összehasonlító sorból fogja kiolvashatni, melyben 
közel kétszázhatvan oly műveltségi mozzanatot soroltunk 
föl, melynek illető szava a magyarban éii törökben részint egj'- 
máshoz hasonló, részint egymás közeli rokona ; holott a megfe- 
lelő hasonlóságok száma az összes finn-ugor nyelvekben csak 
negyvenegyre rúg. Ha e szembeszökő aránytalanság ellen, 
mely a számviszonyban nyilvánul, azt az ellenvetést tenné va- 
laki, hogy a magyarban még számos másnemű finn-ugor ere- 
detű műveltségi szó van, mely itt nincs felsorolva : akkor arra 
az észrevételre emlékeztetjük, melyet már tettünk, hogy az itt 
felsorolt török-magyar példák korántsem teljesszámúak, sőt az 
összes anyagnak talán csak egyharmadát, legfölebb felét teszik 
ki, és hogy, ha netalán kiegészítenék, a számok aránytalansága 
egyáltalában nem tűnnék el. Szorosan véve a dolgot, nem is 
szabad, hogy ez a művelődéstörténelmi dolgokban jártas kuta- 
tót meglepje; legkevesbbé pedig nyelvtudományi tekintetben 
tűnhet föl, mivel, mint már említettük, a magyar nyelvkincs 
két harmada a törökkel közeli rokonságban van és csak egy har- 
mada a finn-ugorral. A művelődéstörténelmi mozzanatra vo- 
natkozólag mindenki azonnal át fogja látni, hogy tekintettel 
azon tökéletesen különböző életföltételekre, melyek a pusztán 
lakó, állattenyésztéssel foglalkozó, lovas török népet az erdők- 
ben és mocsaras vidékeken tartózkodó és csupán halászatból és 
vadászatból élő finn-ugor eredetű emberektől elválasztják, a 
két nép műveltségi viszonyait csak bajosan lehet összehasonlí- 
tani, és hogy itt is, ott is élesen kidomborított typicus sajátsa- 
gokra kell tekintettel lennünk. Es valóban azt is tapasztaljuk, 
hogy a magyar-török műveltségi szók délibb szélességi fok álla- 
tainak és növényeinek országára vonatkoznak és a háború s 
kormány ügyeinek, a mesterségeknek, a ruházatnak, táplálko- 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. 411 

zásnak és vallásnak területén majdnem kizárólag uralkodnak : 
a finn-ugor műveltségi szók pedig a magyarban nagyobbára 
oly fogalmakra vonatkoznak, melyek északibb szélességi fok 
talajával és éghajlati viszonyaival és az ember ottani élelfölté- 
teleivel összefüggnek. Ezt néhány példával akarjuk megvilági- 
tani. Holott a házi és hasznos állatok neve majd mind török, 
azt találjuk, hogy a holló, a lúd, a nyiisztmenyét és nyestmenyét 
stb. neve kiválóan finn-ugor jellemű; még feltűnőbb ez a nö- 
vénynevek, házi eszközök és vallás körében, ámbár — valljuk 
meg őszintén — az illető magyar-finn-ugor szóhasonlítások 
koránt sincsenek oly meglepők, mint a magyar-törökök. így 
peldáiil az érezek neve, mint az aranyé, ezüsté, ónéy vasé és 
ólomé, a magyarban túlnyomóan finn-ugor, és valóban a török- 
nek e fogalmak megjelölésére még ma sincs eredeti szava, mert 
a török temir (vas) annyi mint siírü, szilárd, a török altin 
(axany) a vöröses, a török akce (ezüst) a fehéres stb. ; ez a do- 
log természetével meg is egyezik, mivel az inkább északon 
lakó ugor népek a különféle ércznemekkel előbb ismerkedtek 
meg, mint a törökök a pusztán, hol semmiféle erezet sem 
találhatni. 

Az egyetlen tér, melyen a műveltségi szók analógiái úgy a 
hogy egyformán oszolnak meg, a külső természet tüneményei- 
nek és a családi életnek tere, egy szóval oly fogalmaké, melyek 
az emberi lét legkezdetlegesebb állapotára vonatkoznak, és 
melyek azon benső közlekedésből, mely a magyar-török győző- 
ket a tőlök legyőzött finn-ugor népekkel összekötötte, némileg 
megfejthetők. Itt természetesen nagyon nehéz, sőt majdnem 
lehetetlen döntő ítéletet mondani, azaz akár az egyik, akár a 
másik nyelvterületnek elsőséget adni, minthogy ide vonatkozó 
fejtegetéseinkben a nyelvek erőszakos összehasonlításának vitás 
és néha még sikamlós mezejére jutunk, oly mezőre, melyen, a 
mi meggyőződésünk szerint, a finn-ugor elmélet hívei annyi- 
szor és oly nagyon vétkeztek. De mégis, hogy az olvasónak a 
nyelvnek ez irányban nyilvánuló kétoldalúságáról némi fogalma 



"^12 A MAGYAROK EREDETE. 

legj'en, ki akarjuk emelni, hogy először e fogalmak némelyike 
magában véve kettős nyelvjellemet mutat. így például a gyöke- 
ret jelentő szó, mely mind török (v. ö. gyök-öt a török kök-kel), 
mind finn-ugor alakban (v. ö. gyökér-t a vogul jekur-ral) van 
előttünk. Ugyanígy van a dolog a vágást és bemetszést jelentő 
szóval, ha tudniillik a magyar ver alakot a török vur-ral (verni) 
és a ró igét a finn-ugor ru (vágni) szóval összehasonlítjuk. A mi 
aztán másodszor az egyes nyelvterűletek különféle voltát illeti, 
a következőt figyelhetjük meg : a) Évszakok ; itt a magyar tél és 
tavasz az ugor tel és tovi szóval, de a magyar nyár és ősz a tö- 
rök jaz, jaj és kós alakkal hangzik egybe, b) Természeti tünemé- 
nyek , ezeknél a magyar viz, felhő, tó, jég a finn-ugor vit, piliL 
tu és jáa vagy jang szóval egyezik meg, ellenben a magyar szd, 
dér, hó, hav és tenger megint a török sil vagy sel, kir, kar és 
tengiz alakkal hangzik össze, c) Családi élet; ebben közös a 
magyar atya és anya, a török ata, ana, és a finn-ugor ata, anaj, 
és a mellett, hogy a magyar gyerek, bátya, öcs, déd és néíie a 
török jauruk, baci, eci, dede és néne közeU rokona, a magyar 
fiú, ipa és i^ő csak a finn-ugor pi, .appi és vdng vagy vái^ alak- 
ban talál hasonlójára. 

Hasonló módon áll a dolog ama fogalmakkal is, melyeket 
Hunfal VY Magyarország ethnographiája czímü müvében ^^^ ter- 
mészeti és erkölcsi élet czimén felsorol, és melyeknél szintén a 
magyar-finn-ugor szóegyezésekkel szemben ugyanolyan számú 
mag}'ar-török szópárt lehet felhozni, miért is szintén ugyancsak 
bajos volna a rokonság nagyobb vagy kisebb fokát kimutatni. 

Végre a kutató figyelmét el nem kerülheti az, hogy nem- 
csak bizonyos fogalmak vannak a magyarban két rokonértelmű 
szóval jelölve, melyek közül az egyik a finn-ugor, a másik a 
török-tatár nyelvcsoporthoz tartozik; hanem, hogy maga a 
nemzet neve is két egymástól teljesen különböző szóban lépett 
föl, tudniillik azzal, hogy magyar, mely név határozottan tö- 



21 



" A 2Í6. lapon. 



A MŰVELŐDÉS MOZZANATAI. *1'^ 

rök, és azzal, hogy unger, ugor vagy ngr, a hogy a szlávok az 
ugor népeket hittak; ez oly dolog, mely bizonyára legjobban 
bizonyítja a magyar nép keverék-voltát. 

Ha a török műveltségi szók a magyarban csak olyan ter- 
mészetűek volnának, mint például az előbb emiitett szláv szók, 
vagy az arab-persából kölcsönzött szók az oszmánban, vagy 
épen olyanok, a milyenek a római műveltség befolyása követ- 
keztében a régi angol-szászban megmaradt latin szók; azaz 
olyanok, hogy csak a török műveltség befolyásának magasabb 
fokára vonatkoznának és hogy századokig való használat után 
is idegen köntösük által mindig kiválnának; szóval, ha nem 
volnának oly számosak és ha a nyelv szellemébe oly mélyre 
nem hatottak volna, a hogy valósággal történt a magyar és a 
törők kölcsönös viszonyában ; és ha ezzel szemben ki lehetne 
mutatni, hogy a finn-ugor műveltségi mozzanatok kiválóan vo- 
natkoznak a kezdetleges életmód és a társadalom ősi állapotá- 
nak fogalmaira: akkor mi is egyetértve a finn-ugor elmélet 
szószólóival, minden habozás nélkül kölcsön vett jószágnak 
tartanok ezeket a török műveltségi szókat és az egész jelen- 
séget annak a már sokszor ismétlődött művelődéstörténelmi 
befolyásnak tulaj donítanók, melyet műveltebb nép kevesbbé 
művelt szomszédjára gyakorol. Azonban tekintve a másutt már 
kiemelt nyelvi viszonyt, különösen pedig az előbb említett 
szám viszonyt, mely a 250 magyar-török és a 41 magyar-ugor 
műveltségi mozzanat közt van, itt okvetetlenül mélyebben rejlő 
okot kell keresnünk és e müvclöde^t'nriénelmi taníilságokbol a nw- 
gijar nép török-tatár eredetének oly bizonyítékát kíolcasnunk, a 
milyent a történelmi adatok világánál csakugyan találtunk is; 
épen így azt hiszszük, hogy van jogunk a nyelvtudományi okok 
alapján a magyar nyelv kiválóan finn^ugor jellemét tagadni. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 



1. 



AZ után, a mit eddig a három különböző területen gyűjtött 
J\. adatok bizonyító erejét illetőleg mondottunk, njdlvan 
fölöslegessé lesz, hogy a magyarok török nemzetiségéről való 
nézetünket még világosabban kifejezzük vagy további bizonyí- 
tékokkal támogassuk. A befejező következtetésben, melyet ta- 
nulmányunk ez utolsó része ezéljáúl kitűzött, inkább szándé- 
kunk az egyes világító sugarakat egy kévébe gyűjteni, hogy 
az így nyert hathatósabb fónynyel a kérdés egész kéjjét meg- 
világítsuk és a kimagasló pontokkal kutatásunkból azt, a mi 
nézetünk szerint eredménye, annál világosabban kifejthessük. 
Tekintve azt a lényeges különbséget, mely munkánk eredmé- 
nyét annyi más minket megelőző kutató müvéétől elválasztja, 
elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk arra utalni, hogy sem 
valami bizarr, sajátszerű eszme nem vezet bennünket, sem né- 
zetünkkel egész elszigetelve nem állunk ; minthogy több tisztelt 
és tudós kutató az etimológia területén, habár nem is ugj^an- 
azon úton, azaz a nélkül, hogy a források anyagát teljes kiter- 
jedésében tekintetbe vette volna, mégis hasonló eredményre 
jutott. 

Az utóbbiak közt, kik eszmékben társaink, itt természe- 
tesen csak azokról lehet szó, kik a mai tudomány követelmé- 
nyeinek megfelelve, elméleteik megalapítására történelmi és 
nyelvtudományi ismeretek, nem pedig bizonyos nemzeti hiúság- 



BBFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. ^15 

ból származó elfogultság segítségével éltek. Ezek közé első sor- 
ban EuNiK A. A. orosz akadémikust ^ számítom, a ki már előbb 
említett művében a magyarok eredetéről következőleg nyilat- 
kozik : «A régi magyarok kétségen kívül valami török, való- 
színűleg, khazar-török nemzetséghez tartoztak, mely valamely 
iráni törzs vallása és szokásai hatásának, nem sokkal a Szasza- 
nidák előtt, vagy ezek uralkodása alatt, alá volt vetve. Török 
anyanyelvöket a magyar nép fejedelmei és előkelői teljesen (?) 
elvesztették, minthogy végre saját nyelvöket számos finn ere- 
detű alattvaló] ok nyelvével fölcserélték : a hogy hasonló példát 
a déli német frankoknál Galliában és a török bolgároknál 
Moesiában látunk. » 

A magyar nyelv származásáról való eme nézetét a neve- 
zett orosz tudós azzal a föltevéssel okolja meg, hogy «valami 
finn (finn-ugor ?) törzs még az orosz birodalom alapítása eWtt 
török törzstől meghódíttatott ; ez aztán később a pusztákon e 
finnekből lovas népet csinált, beléjök harczias szellemet és rabló 
(?) élethez való kedvet öntött és őket Magyarországba vezette, 
a hol a keresztény vallásra térve, lassankint a törökök szellemi 
tulajdonságait is elsajátították ». Hasonló, habár nem ugyan- 
azon módon nyilatkozik Howorth H. H. a khazarok török vagy 
ugor származásáról szóló előadásában, melyet az orientalisták- 
nak Sz.-Péterváron 1 87()-ban tartott harmadik intemationális 
gyűlésén olvasott fel ; abban a magyarok nemzetiségéről szólva, 
a következőt mondja : «... Elméletem egy részét képezi azon 
állítás kifejezése, hogy az igazi magyarok valóban törökök 
voltak. Nem hiszem, hogy a magyar nép többségét képezték ; 
hanem azt, hogy, mint KoNSTANTiNból megérthetjük, betolakod- 
tak, mint felsőbb -fajhoz tartozók és aztán uralkodó osztálylyá 
(dominant caste) lettek. Műveltségöket és lovagias szellemöket 
megtartották; nyelvök azonban eltűnt, mint a szintén számos 
és jelentékeny besenyőké és kunoké. Csak nevök maradt meg, 

^ Lásd : KüNiK-nak előbb intir említett munkájának 728. lapját. 



^16 A MAGYAROK EREDETE. 

mint a mandsuké Khinában, és, mint ezek, ok is elfogadták a 
Bzámra nézve sokkal erösebb társaik, tudniillik az ugorok 
vagyis a tulaj donképen való magyarok nyelvét*.* További 
kifejtésében Howorth úr a magyarokat még mint a khazarok- 
tol függő népet akarja föltüntetni és bennök az úgynevezett 
fekete khazarokat akarja látni, szemben a fehérekkel, azaz az 
igazi vagy uralkodó khazarokal ; és habár a tulajdonképen való 
magyarokra (Magyars proper és Hungarians proper) vonatkozó 
különféle adatai világosság híjával vannak is : mégis azt látjuk, 
hogy a törökökből és ugorokból lett magyar nemzet keverék 
voltára való végső következtetése saját nézetünkhöz meglehe- 
tősen közel van. 

Végi-e nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy még Castr^.n is, a 
finn tudós az altáji népekről szóló ethnologiai fölolvasásai- 
ban, ^ természetesen csak hypothesis alakjában, hihetőnek 
tartja, hogy a baskírok a magyarok utódjai ; igaz, hogy ebben 
xaz érdemes nyelvtudós a Maégar és Baékart vagy Pa«caYír nevek 
hibásan föltett rokonságára támaszkodik ; másrészt azonban a 
baskírok kétségtelen török eredete mellett a magyarok ugor 
származását mégis kérdés tárgyává teszi. 

A baskírok, a magyarok eme legközelebbi rokonai, eredete 
kérdésével kapcsolatban még Sommier István, olasz utazó, 
észrevételét akarom említeni, ki Yoüperov orosz ethnographus- 
sal együtt, a baskírok ugor származását tagadja, és ki Fra t 
Basckiri czimti iratának i3-ik lapján ezt mondja : nEn azon 
nézetben vagyok, hogy a baskírokat az osztjákoktól el kell vá- 

* The Khazars were they ügrians or Turks f a Travaux de la 
iroisirme session dti Congres internaiional dea orientalistes, St. Péters- 
bourg 1876. Tonie denxieme sous la rédaction du Báron ViCTOR db Rosen. 
St. Pétersbourg et Leyde 1879. Uö. lapján. 

*• M. Alexander Castrén's Vorlesungen über die altaischen Vnlker 
nehat samojcdiachen Mdrchcn und tatár iscJien Heldentagen^ iin Aufti*age 
der kais. Akademie der W'issenschaften herauRgegeben von A. Schiefneb 
St. Petersburg 1857. a 131. lapon. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 417 

lasztani, €$ hogy az előbbieknek, valamint a magyaroknak, török- 
tatár eredetet kell tulajdonítani. 

Igaz ugyan, hogy nem lehet és nem is szabad magunk 
előtt eltitkolnunk, hogy ama kutatók száma, kik a mi fölte- 
vésünkkel ellenkezőleg a magyarokat finn-ugor eredetű népnek 
nézik, sokkal nagyobb; azonban tekintve az előbbi lapokon 
kifejtett okokat, sem a velünk ellenkező nézetek számának, sem 
tekintélyének nem tulaj donithatunk fontosságot. Különbözze- 
nek ám az előttünk levő ethnologiai föladat megfejtésére 
alkalmazott elvek bármemenyire is, annyi mindamellett bizo- 
nyos és tiszta, hogy holott mi elméletünk támogatására a tör- 
ténelmi és különösen művelődéstörténelmi adatokból ugyan- 
csak számos és nyomós bizonyítékot tudunk fölhozni: az 
ellenkező, elmélet szószólói csak néhány igen gyönge és emlí- 
tésre alig méltó, erőszakosan előrántott bizonyító okkal 
rendelkeznek. A byzanczi írók és az arab utazók leírásaiban, 
de még inkább a magyarok első krónikáiban és az állami és 
társas élet kezdetére vonatkozó műveltségi mozzanatokban 
százszoros ékesen szóló tanúságra akadunk, mely mind a ma- 
gyarok török nemzetiségét bizonyítja; ellenben a finn-ugor 
forrásterületen egyetlen személy- és méltóságnév, egyetlen 
politikai, vallási vagy társadalmi intézmény sem akad, mely 
valamely finn-ugor nyelv köntösében ránk jutott volna és 
melyet szó tekintetében a finn-ugor nyelvkincs segítségével 
meg lehetne magyarázni. 

Ily körülmények közt tehát az a szemrehányás, hogy a 
magyarok eredetéről való elméletünket nagyon is légies hypo- 
thesisekre alapítottuk, legkevesbbé sem érhet bennünket ; mert 
az egyetlen pont, melyet a hirdettük fény meg nem világíthat, 
az a távol eső kor, melyben a magyarok mint nemzet létrejöt- 
tek, meg aztán az a mód, a melyen a magyarok származása 
történetének ez első geneticus korszaka végbe ment. Itt, tulaj - 
donkép a nép bölcsejénél, sötétben tapogatózunk; azaz akár 
teszik a régi Ugria vagy Jugria határait, Lchrberg szerint, az 

Vámbkby: a magitmolc eredete. 37 



4^18 A MAGYAROK EREDBTF. 

56. szélességi foktól a 67-ikig a keleti Uraiban, vagy Hünfalvy * 
szerint az említett hegység két lejtőjére a Pécsora, Eama, 
középső Volga és az Ob, meg az alsó Irtis és Jaik közé : meg 
nem állhatjuk, hogy ezt a földrajzi meghatározást ép oly hatá- 
rozatlannak és bizonytalannak ne mondjuk, mint a hogy min- 
den kísérletet, mely szerint a magyarok ősi hazájának határát e 
meg nem határozható Ugria valamely részén közelebbről meg 
akarják jelölni, minden tekintetben hiú vállalatnak kell tarta- 
nunk. Ha ezt az Ugriát vagy Jugriát szigorúan tudományos 
bírálat alá akarnók venni, az derülne ki, hog^' ez a földrajzi 
elnevezés minden előtt csak néhány orosz krónikásnál van 
meg, és hogy mind Theophylactus Simocatta ugorjai, mind 
JoRDANis kétséges összetétele, Hun-ugur, melyet Hunfalvy tör- 
ténelmi bizonyíték gyanánt idéz, mint a VI. és VIII. századból 
származók nagy valószínűséggel a sokkal régebbi földrajzi és 
ethnikai Uigur és Uiguria névre vonatkoznak ; minthogy ma 
már eléggé be van bizonyítva, hogy az első keresztjéén térítők 
már a IV. században Kr. u. MeiTen és Bokharán át az Uiguria 
nevén ismeretes nyugati Khináig terjesztették ki térítő mtikö- 
désöket ; ® hogy e néven régtől fogva nemcsak nyugati Khinát, 
hanem Közép-Ázsia egész éjszaki részét ismerték, meljTe 
JoRDANis Ogurja és a khazar király levelében levő Ugor vonat- 
kozik; és hogy ennélfogva lehetséges, hogj' a Teophylactus 
Simocatta Ugoriájába a fölső Ural körül fekvő vidékeket is be- 
foglalva lássuk. Ha ezt teszszük föl, természetesen nem vagj^unk 
túlságosan merészek, ha a NEsroR-nál, ki csak az 1100. évben 
irt, előforduló Jughria-ban hasonló fogalomzavart látunk, sőt 
ha ugyanezt a hibát a későbbi orosz krónikásoknál is megtalál- 
juk, különösen mivel én ÜASTRÉN-nel ^ egyetértve, Uigurban oly 
gyűjtőnevet látok, a mely törököt ép ügy mint finnt lehető leg- 

* Eihnographie v, U. 259. lai)ján. 

* V. ö. erre nézve a Preliminai'y essay-t YuLE-nal, Catliay and the 
may thifher. L XXXII. s köv. lapjain. 

* Ethnologische Vorleaungen. 94. lapján. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 4fl9 

nagyobb közösségben megillet, és mival Klapproth bizonyítékai, 
melyek az uigurok és ugorok szükségképen való elválasztására 
vonatkoznak, különösen AfiüLGAZi-ból vett idézete, részint hami- 
sak, részint szándékosan elferdítettek levén, semmi esetre sem 
olyan természetűek, hogy az ugorságról szóló elméletét meg- 
erősítsék. 

De, mint már említettük, e kényes kérdés fejtegetésebe 
nem bocsátkozva, Ugriának vagy Jugriának, Klapproth képze- 
lődése e dédelgetett gyermekének egyelőre nem akarunk neki 
menni és itt csak azt jegyezzük meg, hogy mily nehéz és bizony- 
talan e magában véve még majdnem utopicus Ugriában a 
magyar őshaza határait csak sejteni is, hát még szabatosan 
megállapítani. Az ón nézetem és a Magyarország ethnographiú- 
.;Vínak tudós szerzőjéé közt levő lényeges megkülönböztető pont 
tehát csak a következő lehet: Hunfalvy a magj'arokat finn-ugor 
néptörzsnek tartja, mely az ugor népek területének déli és dél- 
keleti csúcsán a törökök közvetetlen szomszédságában lakott és 
az ezekkel való hosszas és benső érintkezés következtében a 
török befolyás prflpgnans nyomait viseli magán ; holott én épen 
megfordítva, a magyarokban török néptörzset látok, mely a 
török-tatár népelem éjszaki és éjszakkeleti határain az ott egy- 
mással határos ugor népek területének érintkező pontján levő 
őrszemkép lakott és ugj'anabból az okból, melyet Hunfalvy 
föltesz, az ugorokkal való érintkezés mélyre ható nyomait 
mutatja föl. 

Ebben éri el nézeteink valóságos eltérése tetőpontját, 
és mivel tanulmányunk épen azon különféle bizonyító okok- 
kal foglalkozott, melyekkel saját nézetünket támogatni és 
ellenfeleinkét megczáfolni igyekeztünk : azért hátra van még, 
hogy a befejező következtetésben arról a módról szóljunk, a 
melyen az átváltozás menetének egyes szakaszait képzeljük, 
azaz hogy a magyarok nevén ismeretes népveg^'üléket vándor- 
lásán gyanítható kiinduló pontjától egész a Dunáig és Tiszáig 
elkísérjük, hogy e hosszú bolyongásán átélt sokféle viszontag- 

27* 



J 



^20 A MAGYAROK EREDETE. 

Bágának okából és következményéből eredete képének eg}*es 
vonásait lehetőleg megvilágithassnk. 



i2. 

Minden előtt ezt a kérdést teszszük: vájjon már a törté- 
nelmi kor kezdetén ment-e végbe a kétségtelenné lett ethnikai 
összeolvadás, vagy pedig még a homályos, kifürkészhetetlen 
ókorban történt-e meg. Igaz, hogy erre adott feleletünkben, 
mint Cassel "^ tette, Theophylactüs azon helyére vonatkozhat- 
nánk, mely valami ogur népról szól, mely a Til (Itil, a Volga) 
mellett lakik és a türköktől legyőzetett. Azonban ilyen határo- 
zatlan és bizonytalan adatokat, nézetünk, szerint nem szabad 
tudományos elmélet bebizonyítására alapnak elfogadnunk. 
A byzanczink könnyen megfogható tudatlansága ethnikai rész- 
letes kérdésekben sokkal szembetűnőbb, hogysem ilyen kony- 
nyedén odavetett adatokat elméletünk épületében sarokkövek- 
nek volna szabad használnunk; és ha van valami, a mi a 
koromfekete sötétség e korában egy szikra fényt adhat, az 
legfölebb a magyarban levő finn-ugor nyelvelemek jelleme, az 
a nevezetes dolog tudniillik, hogy a magyar nyelv finn-ugor 
alkotórészei sem egyedül az ugor, sem a finn, sem e nyelv egy 
különös ága tulajdonát nem képezik, hanem az összes csoportét ; 
azaz a magyarban nemcsak a vogul, osztják, mordvin és 
cseremisz, hanem a finn, észt és zűrjén, sőt a fenn éjszakon 
levő lapp nyoma is megvan. Ebből aztán bizonyossággal lehet 
következtetni, hogy a magyar nyelv ejinn-ugor nyelrkincsct csak 
azon minden okoskodáson kivid álló távoli korszakban sajátíthatta 
el, mikor a finnugor törzsnek ma és már Krisztus sziUetése el'Ut 
elválva és földrajzilag egymástól messze elszórva éUi ágai egy 
teatben egyesiilve voltak. 

Ezt a korszakot szándékosan mint az időszámítás minden 

' MagyarÍ9che Alfcrihiimer. 147. lapj&n. 



BEFEJEZŐ MrOJEGYZEB. 



421 



liozzávetésén messze kívül állót jelöljük meg, minthogy az 
ural- altáji faj három fötörzsének elválására vonatkozólag is 
csak nagyon homályos sejtelmeink vannak és egyelőre csak 
annyit gyaníthatunk, hogy a finn-ugor törzs és a tunguzok 
hosszabb ideig laktak együtt egj'mással, mint a törökökkel; 
az előbbi két töredék nyelve ugyanis oly érintkező pontokat 
tüntet föl, melyek a törökben már nincsenek meg. 

E föltevésünk mellett meg nem állhatjuk, hogy a más 
kutatóknál kifejezésre jutott nézetet is tekintetbe ne vegyük, 
kik a vegyülés menetét más módon magyarázzák meg és arány- 
lag líjabb korszakban végbe mentnek tekintik. E kutatók külö- 
nösen KüNiK, HowoRTH és Fessleb, kik a magyarban oly török 
törzset látnak, mely a khazarok uralmának idejében, vagy, 
mint Fessler gyanítja, az Y. és VIII. század közt valami finn- 
ugor népet magának alávetett és mindamellett, hogy ő volt a 
győztes, a legyőzöttek nyelvét elfogadta, holott politikai és 
társadalmi dolgokban török nemzeti szellemét megőrizte, sőt a 
legyőzötteket, ezzel mintegy imprsegnálta. Ezt a föltevést több 
tetszős ok támogatja, minthogy — mint a műveltségi mozzana- 
tok közt kimutattuk — a hadügyben, a kormányzásban, a 
vallás dolgaiban és a társas életben a nyelvi maradvány túl- 
nyomóan török, és minthogy az első krónikákba hagyomány 
útján került méltóság- és személynevek, meg tárgynevek is, 
szintén félreismerhetetlen török bélyeget hordanak magokon. 
Mint hasonló esetekre a khlnaiban levő mandsu és a persában 
levő török idegen szókra, az angolban levő normand-franczia 
elemre és más nyelvekre mutathatnánk, melyek népeinek a poli- 
tikai leigázással együtt a g}'őztesek műveltségi befolyását is el 
kellett tűmiök. De a ki ily föltevésből indul ki, annak először 
ki kellene mutatnia, vájjon lehetett-e még a történelmi időszak- 
ban oly finn-ugor néptörzs, melynek nyelvében a finn-ugor nyel- 
vek 088268 csoport játiak nyoma megvolt ; ezen pedig épen nagyon 
kételkedünk. Másodszor szorosan véve a dolgot, csak egyedül a 
műveltségi szókat kellene idegen azaz török nyelv birtokának 



4f2l> A MAGYAROK EREDETE. 

tartani, a mely oly nyelvterűlet, mely a magyarra new gyako- 
rolt befolyást, — a hogy a finn-ugor elmélet szószólói követ- 
kezetesen teszik is. De mint már eléggé bebizonyítottuk, a 
dolog nincs így. A török nyelv sokkal mélyebben vert gyökeret 
a magyarban, mely a hétköznapi élet valamennyi területén és 
az emberi lét legkezdetlegesebb fogalmaiban nagyban megiz- 
mosodott ; a török nyelv nyoma itt tehát nem idegen nyelv 
birtoka és legkevesbbé sem származhatik ennélfogva csak 
idegen műveltségi v^lág terjesztőitől. Okvetetlenül régibb es 
mélyebbre ható együttélést tesznek föl, olyant, melynek idő- 
pontját meg nem határozhatjuk, mert semmi támaszkodó 
pontunk sincs ; sőt végre olyan együttélést, melynek hosszáról 
és minőségéről az összehasonlító nyelvtudomány egyedül alig 
lesz képes bennünket fölvilágosítani. Hogy a török rész a 
magyar népben kezdettől fogva a szellemileg hatalmasabb, 
politikai és társadalmi dolgokban a hangadó volt, azt nehéz 
tagadni : de hogy mikép történt, hogy ez az uralkodó osztály 
engedte, hogj' nyelvére alattvalóinak a nyelve akkoi'a hatást 
gyakoroljon, és különösen hogyan fordult, hogy a helyett, a mi 
ily esetekben be szokott következni, hogy tudniillik az egjik 
fél a másikat okvetetlenül magába olvasztja, a török ép úgy 
mint a finn-ugor sértetlenül megmaradhatott : az valószinüleg 
mindig az ethnologiai és philologiai rejtélyek közé fog tartozni. 
A magyar nép eredetének első forráspontját fölfedezni tehát 
nem ke vesbbo nehéz, mint hasonló törekvés más népek szái- 
mazása történetében. 

Ezután első sorban azzal a kérdéssel akanmk foglalkozni, 
hogy vájjon voltak-e a magyarok, mint ilyenek, már a népek 
ama csődületében, mely a hún világverő fejdelem vezérlete 
alatt keleti Európa fölé hömpölygött ; azaz vájjon harczoltak-e 
már a magyarok Attila zászlói alatt Pannoniában és a többi 
nyugati Európában, és mennyire rejlik a hunokkal való rokon- 
ságról szóló magyar népmondában történelmi valószínűség. 
Erre is csak hypothesísszel, azonban már okokkal sokkal inkább 



BEFEJBZÖ MEGJEGYZÉS. ^^'^ 

támogatható bypotlicHisszel felelhetünk. E czélból csak hasonló 
történelmi mozzanatra, tudniillik a mongoloknak uvugati Ázsiá- 
ban és keleti Európában való megjelenésére kell gondolnunk, 
hogy ama meggAÖzödésre jussunk, mily mélyre ható benyomást 
gyakorolhatott valamely tehetséges, hadi szerencsétől keg^'elt 
hadvezér föllépte a nomád világnak még ethnikai és fódrajzi 
tekintetben távollévő részeire is. A mongolok ugyanis Dsengiz 
khán seregének számra nézve legkisebb részét képezték, holott 
az űg3'nevezett segítő csapatok soraiban mandsúk, tungúzok 
és uigurok keletről, teleutok és altájiak éjszakról, végre kanglik 
turkománok, kunok és számos más geneticus oldaláról isme- 
retlen harczias sátorlakók az ó világ nyugati részéről voltak. 
Politikai nyomás kényszerítette ama korban a vándorló világ 
minden tagját és kalandokra való vágy töltötte el, és alig 
képzelhetni, hogy egyetlen része érintetlen maradhatott és a 
népek hatalmas özönének ellenállhatott. És a mi Dsengiz alatt 
történt, annak a nyolcz századdal azelőtt föllépett Attila alatt 
is lígy kellet történnie. E nem kevesbbé tehetséges harczos hadi 
erejét vagyis azt a népi főelemet, melyre támaszkodott, a hunok 
gyűjtőnevével szoktuk jelölni; ez oly név, mely az utóbbiak 
előtt alig volt ismeretes és mely alatt mi, mint kezdetben 
említettük, török-tatárokat sejtünk. Azonban valamint Dsengiz 
zászlója alatt majdnem valamennyi, a mongolokkal nyelv ós 
nemzetség szerint rokon nép egyestilt ; úgy a világot megren- 
dítő hiín fejdelem parancsának is, kinek serege a Volga mellől 
kerekedett föl, bizonyára valamennyi e folyam éjszaki és éjszak- 
keleti vidékein lakó nomád hódolt, és nem kergetünk hiú 
ábrándot, ha fölteszszük, hogy a magyarok is e sereghez csat- 
lakoztak, a magyarok, kiket még a IX. és X. században arab 
utazók mint kiválóan harczias népet írtak le. Ám vessék sze- 
münkre, hogy ez csak hypothesis; hát az ellenfél nézete, mely 
a hunok ós magyarok közt levő minden összefüggést tagad, 
talán történeti valóságon alapszik ? 



^í* A MAOYABOK EREDETF. 

Tehát, hogy a magyarok a hunok költözésében részt vet- 
tek, az alig lehet kétséges. 

Az emiitett gyanításokból kiindulva, ugyanazon okokkal 
hozzáfoghatunk ama kérdés fejtegetéséhez, hogy vájjon a 
mag}'arokat valóban csak a besenyők vagy más népek oda 
tolódása kényszerítette-e arra, hogy régi hazájokat a Volga 
mellett elhagyják, mint Konstantin és az arab földrajzirók 
hiszik, vagy pedig a fejedelmeik és Attila rokonságáról, nieí? 
ennek fölbomlott nyugati birodalmáról való régi monda volt-e 
az oka, hogy másodszor is útra keltek a Duna mellé, azaz hogy 
Pannoniában letelepedtek. E kérdésben a fődologra nézve 
akkora inertekben osztozunk Pray, Katona, Gornides, Engel és 
Fessler nézetében, a mekkorában Schlözer, Tuunmann, Boess- 
liER és HuNFALVY állítását mint oly eszmemenet eredményét, 
mely a kérdéses népek ethnikai jellemvonásait egészen figyel- 
mén kívül hagyta, határozottan vissza kell utasítanunk. Leg- 
kevesbbé sem jut eszünkbe a névtelen jegyző vagy Kézai ide 
vonatkozó adatait betű szerint venni; ép oly kevéssé gondolunk 
arra, hogy az úgynevezett hún-monda esetlen férczmtívére 
esküdjünk. Azt hiszszük, sőt az ember erősen állithatná is, 
hogy a régi magyarok ezt az ethnikai elnevezést: hunok soha 
sem hallották, tehát sohasem is ösmerték. Épen úgy állhatott 
a dolog az Attila személynévvel is ; hiszen a mongoloknál is 
csak Temudsinnak, és nem Dsengiz khánnak, van híre, mint 
nemzeti hősnek. De nem hiszszük, sőt egj'átalán lehetetlennek 
tartjuk, hogy egy délnyugatra való korábbi és régebbi költö- 
zésről, törzsrokonaik és saját elődeik dicső fegyvertetteiről és 
hadi szerencséjéről szóló hagyomány két vagy három évszázad 
folytán a magyaroknál már annyira elhomályosodott vagy 
épen feledésbe merült volna, hogy akkor, mikor régi hazájokat 
elhagyták és az újat keresték, a iibhi indító ok közi ne szerepelt 
volna. Nem, a ki Ázsia néj^eit és különösen a török-tatár nomád 
világ szigorúan conservativ szellemét ismeri, az soha ilyféle 
föltevéseket nem lesz hajlandó elhinni. Hogy két vagj' három 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. ^25 

évszázad rövid időköze a harczias nomádoknál a dicső múlt 
emlékét el nem moshatja, azt amaz üdeségböl és élénkségből 
látjuk, mely ly el például a mongoloknál Temudsin neve hatszáz 
év múlva is, a turkománoknál seldáuk testvéreik, azaz az osz- 
mánok, Anatoliába való költözése hétszáz év elteltével is az 
emlékezetben tovább él. Más hasonló viszonyokra Ázsia leg- 
különbözőbb pontjain és legkülönbözőbb népeinél akadunk, 
hol az emlékező tehetséget sem irás sem kőemlék nem támo- 
gatja, és a hol mégis a hagyomány a múlt képét bámulatra 
méltó üdeségben lontartja ; tehát nem látjuk át, miért külön- 
böznék ennyire a régi Ázsia a maitól, és miért ne tudtak volna 
a magyarok akkor, mikor a Volga és az Ural közét elhagyták, 
arról, hogy őseik is néhány századdal azelőtt ugj^anabban az 
irányban indultak meg, és miért ne élt volna dalaikban és 
mondáikban, tehát emiékezetökben is azon ország képe, melyet 
bérezek kerítenek be, melynek gazdag legelőit hatalmas folya- 
mok szelik át és mely körül békés foglalkozású és letelepült 
élet áldásaiban dús népek laknak. Tehát csak részrehaj latlan 
bírálat útján, csak az ethnikai tényállás teljes méltatásával 
fogjuk megérteni, hogy a magjarok és hunok történelmi és 
ethnikai összeköttetésről való vitás kérdésben mind a két részen 
tévedtek. Azon magyar történettudósok álláspontja, kik az első 
krónikások kuszált adatainak alai^ja-i^ ^zt az összefüggést tör- 
ténelmi bizonyosság köntösében állítják elénk, épen oly jog- 
talan és helytelen, mint HuNFALVv-é, a ki Magyarország Ethno- 
graphiája czímű müvében® a következőt mondja: oA ki a 
hunokat a magyarok igenes elődjeinek s velők azonos nyel- 
vüeknek állítja, az nem is sejti azt a sok és nagj' közi evetést, 
a melyet a hunok és magj'arok közt találunk*. Történelmi 
adatoknak tökéletesen híjával leven, csak nyelvtudományi, de 
még inkább ethnographiai bizonyítékokból lehet a hunok és 
magyarok rokonságára következtetnünk. 

" A 293. lapon. 



426 A MAGYAROK EREDETE. 



3. 

Ha már most azon helsö indító okok megismeréséhez 
meglehetősen közel jutottunk, melyek a magyarokat arra bírták, 
hogy nyugat felé vonuljanak, talán nem lesz nehéz ezekkel a 
kiilaö okokat is, melyekről a byzancziak és arabok megemlékez- 
nek, összehangzásba juttatni. Azt látjuk ugyanis, hogj* a 
Pontus és a Kaspi tenger északi vidékén, az akkori nomád 
világ népeinek hatalmas tolódásában és tolongásában elkerül- 
hetetlenné vált, hogy a magyarok nyugat, illetőleg délnyugat 
felé fölkerekedjenek, sőt hogy útrakelésök mintegj' ama kor 
legkimagaslóbb eseményével a legszorosabban összefüggött. 
Ez eseményen főkép az iszlámnak nem annyira megjeleuését 
és föllépését, hanem inkább politikai megizmosodását értjük. 
Az iszlám ug}'anis ez időtájt a Kaukasus északi vidékén a 
khazarokkal vívott kétszáz évesnél hosszabb harcz után, melv 
röl a Derbendnameh kimerítően szól, végre megtörte ezek ha- 
talmát és a nélkül, hogy ama tájakon maga gyökeret verhe- 
tett volna, új politikai és ethnikai alakulásokra okot adott. Míg 
a khazarok hatalma és tekintélye az alsó Volgánál sértetlen 
volt és míg a velők szomszédos törökajkú nomádokban részint 
állami tekintélyök által magok iránt tiszteletet gerjesztettek, 
részint a puszta e nyugtalan lovagjainak Persia és Byzancz, 
később pedig a khalifák birodalma ellen viselt számos háborúik- 
ban dolgot adtak, addig természetesen a dolgok rendje lénye- 
gesen nem zavarodott meg, és a török-khazar állam úgyszólván 
a török nomádnépek könnyen háborgó tengerében a hullám- 
törő volt. Úgyde, mint épen most megjegyeztük, ezt a khazar 
sziklát a hidsra harmadik századának első felében a moszlim 
hódítódüh stiríí csapkodása végre ledöntötte ; nem csoda tehát 
hogy az előbb említett hullámzó tenger csúcsa fölött össze- 
csapott és a török népek habjai vadul fölkavarodtak, mely 
háborgás, mely által a moszlim Ázsiától egész a távoli Skan- 
dináviáig és Finnországig terjedő és virágzásnak indult keres- 



JiEFKJEZÖ MEGJEGYZÉS. 4f27 

kedelem teljesen félbeszakadt és megsemmisült. ® Az elsők, kik 
a bidsra harmadik század második felében addig való korlátaik 
közül kitörtek, az arab történelemirók ghuz-jai és a byzancziak 
uz jai voltak, kik az Emba és a Kaspi-tenger keleti partja közt 
levő régi lakóhelyeikből e tenger északi vidékére, majd nem- 
sokára a Volga és Dnjeper közére nyomultak elő. 

Ezeket követték kelet felől a kanglik és karhikok, kik 
azelőtt a Tien-San hegyláncza északkeleti ágainál laktak ; 
szóval, hogj' a khazar hatalom köve kiesett, az úgyis laza 
épület nemcsak keleten és nyugaton, hanem északon is megren- 
dült és tökéletesen összeomlott, és ez ethnikai és politikai 
tohuvabohu közepett a magyarok sem maradhattak tovább 
ősi lakóhelyökön, melyről azt vélik, hogy az Ural és a Volga 
közt volt : a népek e zűrzavaros tolódásában líjra iitra kelni 
kényszerííltek. 

Arra a kérdésre, miért nem vándoroltak sem északi, sem 
pedig keled, hanem déli, illetőleg délny^igati irányban, szintén 
könnyen felelhetni. A népek vándoréletében eddig megfig}'elt 
általános szabály szerint a költözködés vonala a hideg és kiet- 
len északról a melegebb és kellemesebb dél felé épen oly 
gyakran előforduló és természetes, a mily ritka és természet- 
ellenes a megfordított irány délről éjszakra; ezt az utóbbi 
irányt csak oly néptöredékek választják, melyeket erre lesiíjtó 
túlnyomó hatalom kényszerít, melyek tehát nem önként kelnek 
útra, hanem inkább futásnak erednek ; és mivel a magyarok 
részint számuk, részint a bennök élő harczias szellem és hősi 
lélek miatt ily kétségbeejtő vándorlásra egyáltalán nem kény- 

® A középkor kereskedelmi életének ez érdekes tüneménye képezte 
a 15. kérdést az orientalisták harmadik internationális gyűlésén Szent- 
Pétervárott 1876-ban. Mint Grigorikv, Chwolson, Howorth és Hakkavy 
erre vonatkozó vitatkozásából látható, a többségnek az volt a nézete, hogy 
a kliazar hatalom bukása Ázsiának és Európa északi részének kereske- 
delmére zavarólag hatott. (Lásd: Trudi tretjago mezsdunarodnoga szjezda 
I. köt. LXV — VI. lapját.) 



428 



A MAGYABOK EREDETE. 



szerűitek^ csakhamar világos lesz előttünk^ hogy a kietlen 
északra való vonulásra, hova csak a kipebb finn-ugor eredetű 
néptöredékeknek kellett menekülniök, nem kellett gondolniok 
és nem is gondoltak. Másfajta, de nem kevesbbé fontos okok 
gátolták ama gondolat kivitelét, hogy keleti irányban induljanak 
el. Először talán az egykori nyugat fülé való vonulásról szóló, 
előbb említett hagyomány ösztönözte őket arra, hogy újra ez 
irányban haladjanak ; másodszor a kelet, illetőleg délkelet felé 
való költözésnek ezenkívül még anyagi akadályok is útjában 
álltak. Mindamellett, hogy ez irányban a talaj viszonyai, tudni- 
illik tágas téres síkság, melyen puszták, fűben gazdag legelők 
és mocsaras vidékek egymással váltakoznak, a nomádok ízlését 
és szükségét teljes mértékben kielégítették volna: mégis ily 
szándék útjába politikai akadályok gördültek; minden előtt 
ugyanis a magyaroknak az ott már lakó ghúzokkal, kanglikkal 
és karlukokkal, kik összevéve számra és hatalomra nézve 
nagyban fölülmúlták, kellett volna megmérkőzniök ; és valóban 
annál kevesbbé lett volna érdemes a Kaspi- és Aral-tó észak- 
keleti 2)artját és a Jaxartestől északra eső kopár pusztaságot 
ekkora fáradsággal elfoglalniok, ha meggondoljuk, hogy a 
puszta övén áttörniök, vagyis az Oxuson túl levő műveltség 
határába érniök akkor tájt, a Számánidák virágzó korában, 
lehetetlen lett volna. Tehát akár tudva ezt mind, akár nem, 
a magj'ai'ok egészen következetesen cselekedtek, mikor vándor- 
lásukban délnyugat felé vették útjokat. így vonultak hát Lebe- 
dián és Etelkuzun át mai hazájok felé tartva, azon ország 
felé, a melyről már volt tudomásuk és a melyről talán útközben 
is megtudták, hogy benne szintén tágas és dús legelőket fognak 
találni és régtől fogva megszokott kóborló életöket folytathal- 
ják. Hogy meddig tai-tózkodtak e megállóhelyeken külön-külön, 
azt a mi nézetünk szerint a történelmi kutatás, legalább a 
mostanig rendelkezésére levő források segítségével alig fogja 
valaha megállapíthatni. Ott hol, hogy például Lebediában való 
tartózkodásukról szóljak, az egyik forrás (Konstantin) három 



BEFEJEZŐ MEajEGTZÉS. 429 

évről beszél és ezt az adatot más-más történetkutató majd 
kétszáz (Thünmann), majd meg háromszáz évnek (Dankovszki) 
magyarázza : olt voltakép a legcsekélyebb reményünk sem 
lehet, hogy ez a sötétség el fog oszolni. Épen oly meddőknek 
és ezéltalanok tartjuk azokat a hosszadalmas magyarázgatáso- 
kat, melyekbe arról, hogy mint csatlakoztak a magyarokhoz 
menetök közben velők törzsre nézve rokon népek, úgy, mint a 
kabarok, a kunok és a khazarok, Porphyrogenitus, Nestou és 
a Névtelen jegyző különböző magyarázói eddig bocsátkoztak 
és valószínűleg még ezután is bocsátkozni fognak. Ha az egyik 
részen, mint például Schlözer, Thünmann, Büdinorr és Roess- 
LEB, a magyarok ellen táplált kérlelhetetlen gyűlölet miatt a 
forrásanyag illető helyeit erőnek erejével oda magyarázták, 
hogy velők bebizonyítsák, hogy a magyarok a khazaroknak alá 
voltak vetve : a másik részen meg megbántott nemzeti becsü- 
letök megvédése végett nem csekélyebb tévedéseket követtek el. 
A tudósok e rosszul alkalmazott buzgalma, fájdalom, a tudo- 
mánynak mindig többet ártott, mint a mennyit használt. Szán- 
dékosan elcsavart és erőszakolt magyarázat soha sem pótolhatja 
a positiv adatok teljes hiányát; hiszen ha nincs szilárd alapja, 
még a bármennyire buzgó, lelkes és testileg erős férfiúnak sincs 
hol megvetnie lábát. A magyaroknak a Volgától egész a Dunáig 
való költözése egyes részeiben tehát még sokáig lesz homályba 
burkolva, és minden vállalkozás, mely ezt a homályt meg 
akarja világítani, csak akkor biztathat sikerrel, ha a krónikások 
gyér és bizonytalan adatait részint amaz idő és ama vidékek 
általános állapotával, részint a nomád társadalomnak minden 
időben önmagához hü szellemével összehangzásba próbáljuk 
jutatni. Tehát e nézetből indulva ki, megkell jegyeznünk, hogy 
valamely nomád nép vándorlása, ha mindjárt előre meg is 
határozta vándorlása irányát és végső czélját, a mi különben 
csak ritkán tehető föl, egészen más termés2;etű, mint valamely 
sereg menete, milyennek képe a magyar régiségek kutatói 
előtt lebegett. Ily esetekben a nomádoknál mindig szigorúan 



4:30 



A MAGYAROK EREDETE. 



megkülönböztették egymástól a cerig, sereg vagy védelmi erö 
és köc, család vagy cselédség fogalmát, minthogy a sereg nem- 
csak napokig, hanem hetekig és hónapokig is távol volt a csalá- 
doktól és bebarangolta vadászva és harczolva az ellenség földjét, 
és a családot csak akkor csatolta magához, mikor már győzelme 
a föld vitatlan birtokosává tette. Bizonyos mongol törzsek Dseu- 
giz alatt tiz évnél tovább voltak elválva családjaiktól; Seibani 
özbég vezér hadserege csak négy évi küzdelem, után hozatta 
magához Transoxaniába az alsó Jaxartes mellett visszamaradt 
családjait; és hogy a magyarok is körülbelül hasonló módon 
tettek, azt bizonyltja Magyarországba való első becsapásuk, 
melylyel Arnulf segítségére voltak, miközben családjokat Etel- 
kuzuban hátrahagyták. A Volgától Lebedián és Etelkuzun át 
való nagy költözés tehát hasonló módon kellett, hogy megessék, 
és ennélfogva minden szabatos helyi és idei meghatározásra 
vonatkozó okoskodást már a priori lehetetlenné tesz. Nem 
Konstantin és a Névtelen jegyző zavaros és hézagos adataiból 
vont levezetések, hanem a dolgok általános állása alapján 
derül ki, hogy a magyarok, mikor délnyugat felé vonultak, 
nem a khazarok főhatósága alatt állottak ; mert hiszen épen a 
khazar hatalom bukása volt az ok, mely a népek eltolódását 
okozta és a magyarok költözését lehetővé tette. A bukott khazai- 
hatalom a harczra termett magyar népet nem hajthatta igája 
alá, talán alig bírhatta szövetségre, mint Szabó K. hiszi. ^^ 

A mi már most azt illeti, hogy Konstantin szerint a kabarok 
és a Névtelen jegyző szerint a kunok a győztesen előre nyo- 
muló magyarok nagy tömegéhez csatlakoztak, erről azt tartjuk, 
mint már említettük, hogy nem is valami nehéz az említett fö 
források különböző adatait összeegyeztetni. Ezt a csatlakozást 
a győzelmes előnyomulás egészen természetes következményé- 
nek kell tartanunk és a nomádok vándorló életében minden 

" BÍBORBANSZÜLKTETT KoNSTAKTiN iiiunkái, a Magy, Akad. Érte- 
sítője I. köt. ] 15. lapján. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 431 

időben ki lehet mutatnunk. Hatalmas folyam az, mely mindent, 
a mi nem bír ellenállni, magával sodor; és mivel a történet 
tanúsága szerint még oroszok is, kik akkor nem éltek nomád 
életet, lítra keltek a magyarok vezérlete alatt, azért nem lehet 
föltűnő, hogy kabarok vagj' kunok, vagy akárhogy hittak is az 
egj'es nomád töredékeket, a magyarokhoz szegődtek ; épen oly 
kevéssé tűnhetik fól, hogy akkor, mikor Batu Magyarország 
ellen indult, a pontusi török népek épen x\gy tettek. Ha az orosz 
Kievnél vagy valamely más letelepült nép hatalma a magyaro- 
kat megverte volna, ilyen csatlakozás bizonyára nem történt 
volna meg. 

Epén az, hogy ama népek ethnikai természetét és mennyi- 
ségét nem ismerjük, melyek a magyarokhoz csatlakoztak, az 
oka, hogy egyenesen lehetetlen kideríteni, hogy a magyarok 
serege és népe útközben és Magyarország meghódítása idején 
számpa nézve mekkora volt. Akár Chronikon Budense, akár 
Kézai vagy Thuróczi ide vonatkozó adatait veszszük is alapúi, 
azt a számadatot, mely :2 15,000 vagy ál 0,000, vagy épen 
:í()0,0<JO fegyverfogható harczosról szól, mint Fessler ^^ hiszi, 
mindenesetre csupán a képzelődés korcs szülöttének kell tar- 
tanunk. — Már a kerek szám, 30,000, melyet a hét főtörzs 
mindegyikére ráfognak, nagy valószínűtlenség, ha ugyan nem 
a valótlanság bélyegét hordja magán ; mert soha sem lehettek 
nomádok, kiknek egyes törzsei egyenlő számerőt fölmutathat- 
tak volna, és mivel az összes szám e rendkívüli nagysága, 
mint már egyebütt kiemeltük, sem az ethnikai combinatiók 
rámájába nem illik, sem pedig a Pontus vidékein akkorában 
uralkodó műveltségi állapotokkal össze nem egyeztethető. Elő- 
ször is nem tud a történelem egy példát sem fölmutatni, mely 
szeiint ily erejű nomád sereg tömött sorokban és ugyanazon 
időben ugyanegy czél fölé törekedett volna. 

** Die Geschichfe der X'^ngern und ihrer Lnndsnsscn, I. része 
i!56. lapján. 



432 



A MAGYAROK BREDETE. 



Minden előtt meg kell jegyeznünk, hogy a pusztaság 
országainak kopár és szegény természete miatt, azaz földműve- 
lés és ipar nélkül, a nomádok általában nem szaporodhatnak 
oly gyorsan, mint a letelepült népek. Nem. kevesbbe gátlólag 
hat szaporodásukra örökös harczuk és háborúj ok, folytonos 
küzdelmök az elemekkel és különösen társadalmi visszaéléseik ; 
úgy, hogy ha a mandsú földtől a Kaspi-tengerlg terjedő nagy 
pusztaságon mainap mind a két nemet összevéve öt millión 
fölül laknak is : ez voltakép csak a nyugati befolyás csillapító 
hatásának tulajdonitható, mely a nomád törzsek régi szokását, 
hogy egymással folyton harczban éltek, megnehezítette vagy 
lehetetlenné tette. Továbbá tekintetbe kell vennünk, hogy egy 
millió nomád semmi esetre sem szolgáltathat 300,r)00 fegyver- 
fogható férfiút, minthogy egy család vagy egy nomádsátor, melyre 
rendesen öt személy esik, nagyobbára csak egy fegyverfogható 
férfit állíthat. Másodszor nehéz magunknak arról fogalmat al- 
kotni, hogy ez a két- vagy háromszáz ezer harczos, kiknek, mint 
már említettük, családjaiktól és nyájaiktól távol kellett járniok, 
a Dnjeper és Dnjeszter akkor gyéren lakott partvidékeiu a ma^ok 
és lovaik számára hogyan találhattak eleséget, minthogy hódító 
hadseregnek talán nincs mindig sem ideje sem alkalma, hog>' 
magát vadászat zsákmányával ellássa ; továbbá hogy az utánok 
haladó legalább is négyszer akkora, tehát egy milliónál nag}*obl> 
csapat a hozzájok tartozók, több millió darabra rúgó nyájaikkal 
e lovas csapatoktól szörnyen megviselt vidékeken hogyan élhet- 
tek meg. Ezt mind összefoglalva, enyhén szólva, teljes lehetet- 
lenségnek tartjuk ; mert habár az európai történetírók a mon- 
gol hadjáratok harczosainak számát hasonló módon írják is 
le, csak DáuvEiNi vagy Bvsideddin sokkal kisebb számadatait 
kell tekintetbe vennünk, hogy az épen most említett történet- 
írók tiílzásait átlássuk. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 433 

4. 

Nagyon mesze mennénk, ha ez etimológiai és nem tör- 
ténelmi tanulmányban a magyarok és velők együtt bevándorolt 
rokon törzsek, úgymint a besenyők és a kunok, számára vonat- 
kozó különféle bizonytalan és alaptalan adatok még további 
taglalásába is bocsátkoznánk. Annyi bizonyosan igaz, hogy az 
igazi magyar elem az egész vándorlás alatt számra nézve é]) 
úgy, mint erkölcsi tekintetben, irányadó volt; a viszony itt egé- 
szen más volt, mint négy évszázaddal később, mikor a mongolok 
a Volgától a Duna felé vonultak; Batu seregében ugyanis, 
még a legmerészebb számítás szerint is, egy mongolra legalább 
nyolcz nem-mongol, azaz török-tatár jut, miért is csak a keleti 
és Közép-Ázsiában kivívott fényes diadalok prestige-e biztosít- 
hatta e csekély kisebbségnek a vezérszerepet. Különben figye- 
lemre fölötte méltó, hogy Batu és Árpád útja majdnem egy és 
ugyanaz volt. Batu, mint tudva van, serege javával Volhynián 
és Galiczián át a Kárpátok szorosán keresztül Munkács és 
Ungvár mellett éjszakkeleti Magyarországba nyomult, mialatt 

* 

más csapat Szubutai és Küjük vezérlete alatt Oláhországon át 
az ojtozi szoroson Erdélybe tört és onnan Nagy- Váradon keresz- 
tül előre nyomult, hogy Batu seregével egyesüljön. ^* Ha már 
most a mongolok menetének e mozzanatát közelebbről tekint- 
jük, a Konstantin és a névtelen jegyző adatai közt levő különb- 
séget, kik közül az előbbi a magyarokat mai hazájokba az alsó 
Duna mellett Erdélyen keresztül, az utóbbi Munkácson át 
juttatja, bizonyára könnyen ki lehet egyenlíteni. Batu mene- 
tének történelmileg bebizonyított részei alapján ugyanis an- 
nak a gyanításnak adunk helyet, hogy a magyarok szintén két 
irányban, tudniillik éjszakkelet és délkelet felől nyomultak 
Pannoniába, hogy tehát a névtelen jegyző tudósítása épen nem 

*' V. ö. HowoRTH : Hütoi'y of the MongoU. Part. I. 146. lapját és 
Part. II. 48. lapját. 

VÁUBKRT : Á moffyixrok ertdete. *^ 



43i A MAGYAROK EREDETE. 

szűkölködik történelmi hitelességben, mint Szabó K. ^^ állítja, 
és hogj" nem is vádolható igaztalansággal, melylyel pedig 
RoESSLER ^* vádolja, kinek chronologicus okai ép oly kevéssé 
állják meg a sarat, mint kedvelt recitálásai a magyarok szörnyű 
félelméről a rettenetes besenyőktől, kik először nem is voltak 
olyan rettenetesek, és másodszor legfölebb csak oly erősek 
voltak, hogy a magyar sereg déli részét aggaszthatták. Az ide 
vonatkozó különbség a névtelen jegyző és Constantinus Pokphy- 
ROGENiTus között csak úgy támadhatott, hogy az előbbi, kinek 
müve minden hibája és hézaga mellett mégis hagj'ományon 
nyugszik. Árpád és a fősereg menetéről, mely természetesen 
hosszabb ideig élt a nép emlékezetében, íii; ; holott Konstantin 
az ő tudósításában a magyar seregnek csak oldalt müködö 
részéről emlékezik meg ; ennek tehát azok, kik jelentést tettek 
neki, a magyar néiDnek csak egj' töredékéről, és pedig délkeleti 
töredékéről beszéltek, melyet, mint könnyen megfogható, a 
besenyő nép számra nézve fölülmúlt; innen van, hogy a ma- 
gyarok e töredéke ki akart neki térni, miből Konstantin elbe- 
szélése a magyarok kitérő mozdulatáról megfejthetővó lesz. 

Különben szívesen megengedjük, hogy a magyar nép 
ősi eredetéről, száma nagyságáról, szövetségeseiről, meg útja 
közben követett irányáról és tartott állomásairól, tekintettel az 
előre bocsátott megjegj'zéseinki*e, a tudományos fejtegetés még 
soká nem lesz befejezve. Az ethnologiára nézve ezek a mozza- 
natok kétségkívül fontosak ; de úgy tetszik, még fontosabbak az 
ország birtokukba való vételének, mely már befejezett valóság- 
nak mutatkozik, a következményei, vagj'is az a nevezetes viszony, 
mely a hódítók meg szövetségeseik és a Pannoniában már 
előbb lakó népek együttéléséből kifejlődött, és az etimológia 
mezején magához hasonlót alig talál. Hogy ezt a viszonyt 
teljes értéke szerint megbecsülhessük, minden előtt Pannoniá- 

" Uagy. Akad, Értesítője. I. köt. 130. 1. 
^* liomftniscke Studien, 198. lapján. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 435 

nak a IX. században való alakulásait kell magunk elé állita- 
nunk, a nélkül, hogy a dolgok politikai állására tekintenénk. 
Az akkori Pannoniát nagyobbára árja népelemek lakták. Egész 
éjszaki részén, a Vág és Garam folyójáig nyugaton és a Tisza 
síkságáig keleten, szlávok laktak, és pedig olyanok, kik abban 
az időben egyrészt a mai keleti Németországon át egész a Balti- 
tengerig, másrészt Lengyeloi-szágon és Oroszországon át messze 
^gész Kievig testvérek tömött soraira támaszkodhattak. Ugyanaz 
a nemzeti elem különféle nevek alatt, mint szerbek, bolgárok, 
dalmaták és horvátok, az ország egész déli vidékén is el volt 
terjedve; nyugaton pedig, kivéve a német gyarmatosokat, szlové- 
nek laktak, kik abban az időben Karinthián és Krajnán végig 
egész be Tirolba, a Dráva forrásvidékéig le voltak telepedve, 
minthogy a legújabb kutatások szerint még Windisch-Matrei 
is, Lienztöl éjszakra a Pusterthal-ban, a szláv gyai'm átokhoz 
tartozott. Végre még az ország keleti határain is egész Orsováig 
részint bolgárok laktak, kik akkor már természetesen egészen 
elszlávosodtak, részint más szlávok, kik oda Moesiából költöz- 
ködtek. Lehettek bizony még ezeken kívül egyes gót, khazar és 
római eredetű néptöredékek, talán még más az avarok határo- 
zatlan gyűjtőnevével megjelölt kisebb ethnikai töredékek is; 
azonban a túlnyomó többség arja, illetőleg szláv eredetű volt; 
szlávok voltak, kik éjDen akkor egyesülő félben voltak, hogy 
hatalmas, a Balti-tengertől az Aegaei tengerig és a Dontól egész 
messze az Elbán túl terjedő testet alkossanak, és kikre nézve 
mint Palaczky igen helyesen megjegyzi, a legnagj'obb nemzeti 
szerencsétlenség volt, hogy a magyai'ok mint valami szétválasztó 
ék közéjök verődtek. A mi tehát az ethnologusra nézve a leg- 
nagyobb érdekű és a mit azért a történelemben j^^ldíUlannak 
is nevezünk, az első sorban ama nevezetes tényre vonatkozik, 
hogj- a magyarok kisebbségök mellett is a számra nézve őket 
hatalmasan fölül múló ellenségeiket leigázták, sőt mi több, 
hogy jóllehet az ellenséges elemek lesújtó többségben voltak 
és jóllehet az ideijén műveltség hatása veszedelmesen ostromolta 

28- 



^6 A MAGYAROK EREDETE. 

Őket és végre győztes is maradt, a magyarok ethnikai individu- 
alitásukat mégis megóvhatták és fentarthatták. Ez ethnologiai 
tüneményhez hasonlót nehéz volna az ázsiai világ egész szélté- 
ben és hosszában találni; még magát a rómaiak viszonyát 
nyugati Európában sem lehetne például fölhozni, minthogj' a 
római hóditók, ámbár hazai nyelvöket az iberekre és gallokra 
ráerőszakolták, nemzeti tekintetben végre mégis az utóbbiak- 
ban fölolvadtak. A mi már most különösen Ázsiát illeti, azt 
találjuk például, hogy a mongolok Khinában, kik Dsengiztől 
Kublajig, azaz Ií2i27-töl 1271-ig tartó háború után aránylag 
kisebb hadtestekkel a Sung-ok hatalmát megtörték és az óriási 
khinai birodalom uraivá lettek, mégis alig tarthatták fönn ma- 
gokat száz évig a cambaluc-i, helyesebben khanbalig-i ti'ónon, 
és hogy Dsengiz népének már alig volt valami nyoma, mikor 
a Yuen- vagy mongol dynastia bukásával a Mingek fölemel- 
kedtek. Ugyanígy van a dolog Khina mai uraival, tudniillik a 
mandsúkkal, kik politikai fölsőbbségök mellett sem bírnak a 
khinai elemre legcsekélyebb mértékben sem hatni, hanem ellen- 
kezőleg ebbe lassankint beleolvadnak. Es a mit a mongolok 
Ázsia keleti részén nem tehettek, az még kevesbbé sikerült 
nekik nyugaton, hol rendkívüli politikai és társadalmi átalaku- 
lásokat teremtettek és a hol nemsokára magok olvadtak föl 
a saját magoktól legyőzött népelemekben, ámbár uralmok a 
Volgánál, Kipcsakban, Persiában, Transoxaniában és Kelet- 
Turkestanban sokáig fönnállott. 

Vessünk egy tekintetet az előbbi hóditók sorsára és azt fog- 
juk látni, hogy a bolgárok moesiai szláv alattvalóik, a warágek 
orosz alattvalóik birodalmában nyomtalanul eltűntek, és hofft^ 
az oszmánokon kivid, kik csak saját erőszakosan bevitt műveltségi 
világuk ótalmában bírták magokat föntartani, a magyart kivéve 
nem volt nép, mely mindamellett, hogy a neki alávetett nép mellett 
kisebbségben volt és még hozzá idegen műveltséget elfogadott, nem- 
zeti individualitását sértetlenül megtarthatta volna. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. "^7 



O. 



Ha már most ez egyenesen csodálatos jelenség okait 
kutatjuk^ az derűi ki, hogy alapjokban különböző természetűek 
és mind a hódítók ethnikai minőségéből, mind a meghódítottak 
társadalmi es' politikai helyzetéből erednek és történelemből- 
cseleti megfontolás világával nem épen nehezen megmagya- 
rázhatók. Pannónia a IX. század első és még inkább második 
felébon mindent mutatott, csak politikai és ethnikai egység 
ké2)ét nem láttatta; ellenkezőleg a nyugati részében dühöngő 
elkeseredett harczok által, melyeket szlávok és németek a fő 
uralomért vívtak, meg aztán egyházi zavargások által iszonyúan 
szét volt forgácsolva, keleti felében pedig, — minthogy a tiszai 
Bolgárországot HüNFALvv-val '* Enofl J. K. képzelődése szüle- 
ményének tartjuk, — okvetetlenül még állandó kormány árnyéka 
sem volt, és bolgárok, khazai'ok és más ismeretlen népek Zalán 
és Marót fejdelem kétséges főhatósága alatt a síkságokon félig 
Tag^' t^lán egészen nomád állapotban tengődtek, és politikai 
meg társadalmi tekintetben az éjszakkeleten Moldovában lakó 
besenyőktől valószínűleg keveset különböztek. Csak épen még 
ama nem kész állapotok képe volt ez, melyeken Nagj^-Károly 
avar hadjárata Pannoniában csak keveset változtathatott; ez 
ugj'anis hiába fáradozott azon, hogy a Kárpátok és az Adriai 
tenger közt levő néptöredékeket a keresztény vallás segitséj^jével 
egy testté forraszsza össze, minthogy Ázsia határai akkor nem 
az Uralnál vagy a Pontus vidékén, hanem a Tiszánál voltak, és 
mivel a pusztáknak és legelőkben gazdag síkságoknak csak 
kevéssé megszakított lánczolatán, mely az Altáitól Ázsia belse- 
jén át a Dunáig terjed, török-tatár nomádoknak háborgó tengere 
föl és alá hullámzott. Kétszáz évvel Nagy Károly után ugyan 
sikerült a politikai kristályosítás e műve Szent István erős kezé- 



" HuNFALVY : Die üngern oder Magyarén. Wien und Teschen 
1881. 11. lapján. 



438 A MAGYAROK EREDETE. 

nek ; de mikor a niag3'arok fölléptek, Pannónia nemcsak poli- 
tikai és ethnikai tekintetben volt nagj'on szétszakadva, hanem 
közepén volt a választóvonal az európai és ázsiai világ közt, és 
két már akkor is hatalmas ellentét e találkozása okvetetlenül 
hasznukra vált a benyomulóknak. E mellett a harczra való 
nagj'obb képesség, az edzettebb életmód és a kalandokra való 
nagyobbfokú vágy ama kiváló jellemvonását sem szabad figj'el- 
men kívül hagyni, mely a magyarokat, e pusztai bölcsejétöl 
öseredeti erővel egyenest a világtörténelem szinpadjára lépett 
népet, Pannónia népein való győzelemre segítette. Ez országban 
letelepedett, földműveléssel foglalkozó lakosságot pusztán ide- 
genszerű külsejökkel is félelembe és rémületbe ejtették ; ellen- 
ben a pannóniai síkságok egészen és félig nomád lakóit nemso- 
kára magoknak megnyerhették és további terveik kivitelére 
értékesíthették. 

A mi a hódítókat magokat illeti, igaz, hogj^ még a leg- 
csekélyebb alap is hiányzik arra, hogy besenyő és kiín szövet- 
ségeseikhez való számviszonyukat csak távolról és megközelítő- 
leg is meghatározhassuk, mert a 100,000 kerek száma, melyet 
a magyar történetírók a besenyőknek és bolgároknak tulajdo- 
nítanak, meg aztán a !200,000 khazar és kiin száma mégis csak 
szerfölött bizonytalan hozzávetéseken alapszik. Minden kétségen 
kívül igaz csak az, hogy a Volga mellől mint kész nemzettest 
fölkerekedett magyarok, jóllehet menetök közben számukra 
nézve előttünk ismeretlen szövetségesek csatlakoztak hozzájok, 
mindig megtartották a vezérszerepet, és hogy rólok alig lehet 
állítani, hogy ők magok a dárdának csak aczél hegj^ét, szövet- 
ségeseik pedig nyelét képezték. Ez a hasonlat a mongolokra 
ugyan illik, de a magyarokra semmi szín alatt ; az előbbiekről 
ugyanis tudva van, hogy Dsengiz Dsüdsinek csak tOOO '^ igazi 
mongolt hagyott hátra, mely magból az arany horda és Batu 

*• Ezt mutatja legalább a sereg jegyzéke Vassaf-dAI ; v. ö. IIowortii : 
Hiatory of the Mongoh, Part. II. 36. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. ^39 

khán nagy serege képződött. Akár kabarok, kunok vagj' bese- 
nyők, akár Kiewnél, Lebédiában vagy Etelkuzuban : zsákmányra 
vágyó törzsrokon harczosok csapatjai mégis csak oly sereghez 
csatlakozhattak, melynek számra nézve őket fölülmúló soraiban 
íjyözdmet és esetleg védelmet is remélhettek. Ezek a szövetsége- 
sek, kiket a vérrokonság, az életmód, a vallás és a politikai 
tendentia kötelékei a magyarokkal egyesitettek, ezekhez az 
után, hogy Pannoniában fölléptek, annál szorosabban csatla- 
koztak, mivel érdekeik közössége és az ellenséges területen 
xnindkettejöket egyformán fenyegető veszély, hogy tökéletesen 
megsemmisittetnek, az elválást és a nomádok közt könnyen 
lábrakapó fegj^elmetlenséget határozottan nem javasolta. Tehát 
egyáltalán nem támaszkodunk silány hypothesisre, ha fölteaz- 
szük, hogy a besenyők, kunok és más törökök, meg a magyarok 
közt levő ethnikai különbség már Zoltán uralkodása korában 
(907 — í)47) lassan-lassan tünedezni kezdett, hogy a nyugati és 
déli Európába intézett közös portyázó menetek az ethnikai 
választófalat mind inkább és inkább elefiyésztették, és hogy 
végre Szent István korában az előbb .említett török elemek 
ha nem is végkép, de mégis legnagyobb részt a magyar népben 
már fölolvadtak. Mint Jkrney J. ^"^ beható tanulmányok alapján 
kimutatja, a besenyők az ország meghóditásától Szent István 
uralkodásáig négy különböző korban jöttek Magyarországba és, 
mint részint oklevelekből, részint a helyrajzi névsorból megál- 
lapítható, nagyobb szakaszokban Mosony-, Sopron-, Vas-, 
Győr-, Csanád- és Fej ér- vármegyéében telepedtek le, kisebb 
töredékeik pedig az egész országban szerteszét széledtek el. 
Igaz ugyan, hogy a besenyő gyarmatokra vonatkozó oklevelek 
csak a XIII. század kezdetétől fogva keltek, és előbbi adatokat 
csak a krónikák és a földrajzi névsor alapján lehetne fölvenni ; 
azonban nagy okunk van hinni, hogy a besenyők a XII. és 
valószínűleg már a XI. században is, a tisztán magyar elem- 

" Jerney János: Keleti íitazdsa. I. ±11 — 271. 



440 A MAGTÁROK EREDETE. 

mel a legszorosabban egybeforrva, a legfontosabb politikai 
küldetéseknél szerepeltek. Ok voltak ugyanis a határörök az 
ország nyugati részén, hol a német birodalom részéről fenyegető 
veszély miatt a legerősebb karra volt szükség ; ők végezték az 
úgynevezett speculatores vagy spiculatores szolgálatát és visel- 
ték a legkiválóbb hivatalokat ; mindezt alig lehet máskép meg- 
magyarázni, mint úgy, hogy már a legrégibb időben a magya- 
rokkal összeolvadtak, sőt úgy szólván xat' s$o)nfjv mag^^arokká 
átalakultak. 

Hasonlót lehet a kunokról is föl tenni, kik a polovecz orosz 
néven (magyarul palócz) már a honfoglalás idejében a magya- 
rokkal megjelentek, ^^ és kiknek Pannoniába való költözése 
csak a mongolok betörése előtt 1 239-ben, helyesebben azonban 
az 1279-ben kezdődött erőszakos gyarmatosítás után ért véget. 
A legtöbb magyar történetíró természetesen a dolgok ez állását 
nem akarja elismerni, mivel, ámbár a besenyők és kunok török 
volta megczáfolhatatlan okokkal be van bizonyítva, az utóbbia- 
kat mindig csak oly törzseknek tartják, melyeknek nyelve a 
magyartól legfölebb nyelvjárásilag különbözött; azonban ez 
a rosszul alkalmazott nemzeti hiúság arra alig lesz képes, hogy 
a tények sokféle nyilvánvalóságának erejét elvegj'e. ^^ A különb- 
ség legfölebb csak az lehet, hogy Magyarországon Batu betörése 
előtt a szövetségeseknek a besenyő, Bessi vagj' Bisseni, palócz, 

** HüNFALVv : {Ethnogr. 3ni.lapján) a palócz szó orosz nj'elvi jel- 
leme alapján és arra való tekintettel, hogy az orosz évkönyvek csak 
1061-ben említik először a palóczokat, e polovczoknak Magyarországba való 
vándorlását csak az I. László után való időre akarja tenni. Mi azt tart- 
juk, hogy ez a bizonyíték nem állja meg egészen a kritikát. Az orosz kró- 
nikások későbbi kelte még magában nem bizonyíték arra, hogy a mátrai 
palóczok nem a magyarokkal együtt jöttek az országba. Palovczoknak hit- 
tak őket, mert szláv területen csatlakoztak a magyarokhoz, valamint 
testvéreiket is azért hittak kunoknak, mert a régi Kiinságból, azaz a mai 
Moldovából ós Oláhországból vándoroltak be. 

** V. ö. 109. lapot és a besenyő szóniutatót, melybe, minthogy a 
besenyőket és kunokat ugyanazon törzsnek tartjuk, kúu szókat is fog- 
laltunk. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. ^^^ 

kún vagy Cumani és kozár nemi nevét adták, Batu betörése 
után pedig egyúttal a mongolok által mind Ázsiában mind 
Európában használttá vált tatár gj'üjtönevével is éltek, és 
ehhez még a szerecsent és neugart ^^ hozzávették. De akármilyen 
volt is az ethnikai névsor, az kétségen kívül vau, hogy — vala- 
mint a magyaroknak Pannóniába való nyomulása eWtt egyes 
néptöredékek a török-tatár nomádvilág hullámzó tengeréből a 
Pontus és a Kaspi-tenger mellékéről a Kárpátokon át a Tisza 
lapályaira vetődtek, mit a khazaroknak Marót alatt való telepít- 
vényeivel eléggé be lehet bizonyítani, — úgj* hasonló esetek a 
magj'arok letelepedése után sem maradhattak el es természete- 
sen csak akkor szűntek meg végkép, miután egjTészt Nyugat- és 
Középázsia északi felében a nomádok árja elé gátat vetettek és 
a dolgok lassankint megszilárdulás felé haladtak, a mi a mon- 
golok bukása után történt, másrészt pedig magában Magyaror- 
szágban az által, hogy a keresztyénség állandóvá lett, hogy 
nyugati erkölcsök, szokások és intézmények terjedtek el, szóval 
hogj' az ország európaiasodott, új nomád elemek ideözönlése 
meg nem engedhetővé és lehetetlenné vált. A mi nép tehát 
a négy egész századon át az ázsiai puszták és síkságok észak- 
nyugati részéről majd kisebb majd nagyobb csapatokban Magyar- 
ország lapályai felé özönlött, az a magyarok által és a magyarok- 
kal egy államilag, társadalmilag és nyelvileg homogén testté 
egj'csültésazural-altájinépek e vegyülékéböl származott a mai 
magyarság, miután könnyen megmagyarázható módon a Panno- 

** Ezen a neugar szón különösen sokat törték a fejőket a törtó- 
nettudósok. Enoel J. Kr. azt mondja, hogy Thraciából jöttek. Hammer 
és utána Jerney a nogaj-okat vagy nokaiokat akarja bennök fölfedezni^ 
a mi ugyan az utóbbinál nem, de az előbbinél annál inkább kell, hogy 
feltűnjék, minthogy tudhatta, hogj' nöker vagy uöger «5»j a mon- 
golból származó szó, mely katona^ harczos jelentésé))on VASSAF-nál gj'ak- 
ran előfordul, éa hogy ezt a szót még ma is Közép-Ázsiában és Persiá- 
ban harczos, közkatona értelmében használják. (V. ö. az én csagatáj szó- 
táromat és BuDAOOv II. 296.) 



^^^ A MAGTAROK EREDETE. 

« 

niában talált khazarokat és más az avarok idejéből megmaradt 
rokon népelemeket is magába fölvette. 

Ha tehát a magyar nép első yeneticas kor vizákat arra az 
alig sejtett távoli időre teszszük, a melyben finn-ugor törzszsel 
való összekeveredése megtörtént, akkor másjdik geueticus korsza- 
kának csak azt az időt vehetjük, mely a kilenczedik és tizen- 
et/yedik század közt eltelt, és melyben az utóbb emiitett össze- 
olvadás megtörtént. 

0. 

A ki elfogulatlanul es minden bármily forrásból fakadó 
balitélettöl menten ilyformán ítéli meg a magyar nemzeti elem 
Mag}'arországon való származását, azaz ki e nép második gene- 
ticus korszakáról való elmélkedésében a kiegészttö részek 
minőségét tekintetbe veszi: annak az eg}'beolvadás menete 
egészen természetesnek fog látszani és az végre annak az 
előbb említett etimológiai rejtélynek kellő megoldását is egész 
könnyen meg fogja találni. — Ha a magyar elem Pannónia 
meghódítása idején nem lett volna az a minőség és mennyiség 
tekintetében irányadó factor, vagy képiesen szólva: ha nem 
képezte volna azt a magot, mely körűi a különféle rokon elemek 
kristályosodtak : körülbelül úgy járt volna, mint a bolgárok, 
mongolok, mandsúk stb., kiket szellemi felsőbbségök mellett is 
a saját magoktól legyőzött tömegek elnyeltek és fölemésztettek. 
Azonban vannak még más factorok is, melyek itt közreműköd- 
tek, és ezekhez tartozik első sorban az az idö és az a kényelem, 
melyben a kristályosodás e menete végbe ment, azután nem 
kevesbbé azok a politikai és társadalmi állapotok is, melyek 
megindították és elősegítették. A mongolok például úgy szólván 
rohanó lépésben siettek Ázsia keleti vidékéből nyugatra. Dia- 
dalmi mámorukban mindent halomra döntöttek és arra, hogy 
török-tatár szövetségeseiket, kik pedig oly közeli rokonaik 
voltak, megmongolositsák, semmi szín alatt sem lehetett gon- 



BEFEJEZŐ MEOJEOYZÉS. "^43 

dőlni. A magyaroknak a Volgától a Dunáig való vonulása 
pedig épen ellenkezőleg lassú, nem annyira rögtönön, mint 
inkább a viszonyok parancsolta fokozatos haladása által tűnik 
ki. A Lebédiába való vándorlás, ^^ az ott és Etelkuzuban való 
tartózkodás idejének hosszára nézve még sokáig homályban 
fogunk tapogatózni ; azonban ez idő mindenesetre sokkal hosz- 
szabb volt, mint az, mely a mongoloknak a Thien-Shantól a 
Volgáig való menetökre kellett, és e szerint e hosszabb idő 
lehetővé tette, hogy a besenyő és kán szövetségesek ha nem is 
vegyültek el a magyarokkal, legalább hasonlókká lettek hozzá- 
jok ; úgj', hogy alig tévedünk, ha fölteszszük, hogy már Árpád 
alatt részben megmagyarosodottaknak kell őket tekinteni. Az 
arra következett évtizedek alatt a nyugat minden része ellen 
intézett kalandos vállalatok veszedelmes volta ezt a szövetséget 
szükségkép még inkább összeforrasztotta, és alig voltak az 
újonnan érkezett elemek a magyar nemzettestbe bekebelezve, 
midőn már ismét új nomád csapatok részint magoktól, részint 
kivülről szoríttatva, jöttek és egymás után a nagy és szép ország 
birtokába jutott törzsrokonaikhoz csatlakoztak. A történelmi 
hagyományban csak igen csekély vonatkozást találunk az 
eseményeknek ez egészen természetes lefolyására. Bíborban- 
született CoNSTANTiN-nak, jóllehet ez eseményeknek majdnem 

** A névtelen jegyző szerint (cap. VIII.) ősi hazájokból 884-ben kel- 
tek ntra, mit Szabó K. {Kisebb történelmi munkái I. 118.) 887-re igazít 
ki, hogy ezt az évszámot a magyaroknak egy éwel később azaz 888-ban 
Bolgárországba intézett betörésével megegyeztesse ; ez utóbbi évben aztán 
állítólag föl is keresték a mag^'arok Pannóniát, illetőleg akkor léptek 
először földjére. A honfoglalás ideje körül, mely Beoino adata szerint a 
689. évre esik, ugyan kevés kétség támadhat ; de hogy hogyan kell már 
most ezt az évszámot a Lebediában való három évi tartózkodással és az 
Etelkuzuban való több évi letelepedéssel kiegyenlíteni, az csak nehezen 
megfogható. A mi nézetünk szerint ősi hazájokból sokkal előbb kellett 
elindiilniok, minthogy teljesen lehetetlen föltennünk, hogy az akkori po- 
litikai zavarok között nomád sereg és azonfölúl még nomád nép azt a 
nagy távolságot három vagy épen egy esztendő alatt bejárta. 



4fU li MAGYAROK IREDETE. 

kortársa volt, e viszonyról sejtelme sincs és erről, kivéve a kaba- 
rok csatlakozását, semmit sem jegyzett föl. A magyar krónikák 
már valamivel több világot terjesztenek, mert mind a névtelen 
jegyző, mind Kézai és Thuróczi egész világosan beszélnek 
Árpád, Taksony és Géza alatt bevándorolt besenyőkről és 
kunokról. A Hartwik püspöktől való htván-legendáhöl megért- 
jük, hogj' István alatt besenyők jöttek, és a László-legenda 
(VI. fej.) is megemlékezik a besenyőknek egy Oláhorszag felöl 
megpróbált betöréséről. Más hasonló tünemények örökre fele- 
désbe vesztek; azonban, mint már említettük, az áramlat a 
XIII. század végéig tartott és, mivel csak lassan ment végbe, a 
magyarságot erősbitette és maga is a magyar állameszme leg- 
hatalmasabb támasztékává lett. 

Miután azt a nagyérdekü kérdést, hogy hogyan sikerült a 
magyaroknak nemzeti individualitásukat számos szövetségesök 
és Pannóniának még számosabb, uralmuk alá hajtott régi 
lakói közei)ett föntartani, az előbb kifejtett módon megpró- 
báltuk megfejteni : a társadalmi és politikai élet képét is, 
melyet Magyarország a X. században mutatott, magunk elé 
akarjuk állitani, hogy belőle a legközelebbi, azaz a XI. század- 
ban végbe ment átalalukások egj-es phasisaira következtethes- 
sünk és hogy a Pannoniában megtörtént ethnikai átváltozás 
további indító okait követhessük. A forrásanyag, melylyel ide 
vonatkozó fejtegetéseinkben élni akarnánk és szeretnénk, saj- 
nos, még rosszabb állapotban van, mint a honfoglalás előtt 
és alatt való idő adatai; mert a mit az egykorú krónikások, 
mint Beginü, Ekkehard, Luitprand és mások, följegyeztek, az 
bizony mind nem egj'éb, mint silány középkori keresztyén 
együgyűséggel és rosszakarattal telidesteli, egészen jelenték- 
telen megjegyzés, melyből a kutató épen semmit sem okulhat. 
Sokkal jobban teszünk tehát, ha az eddig követett módszert 
megtartva, a magyaroknak Pannoniában a X. században végzett 
dolgait ama politikai és társadalmi szellem világánál ítéljük 
meg, mely a török-tatár nomádokat mindenkor jellemezte. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 4-45 

mely a mongol hódítóknál hasonló viszonyok közt kitűnt ós 
mely a magyarok cselekedeteinek is igazi rugóját képezte. A mi- 
nek minden előtt szemünkbe kell szöknie, az azon könynyen 
megérthető következetesség, melylyel a magyarok és szövetflé- 
geseik Pannoniában, azaz, mint említettük, Európa akkori 
keleti határain, előbbi, Ázsiában megszokott nomád életmódjo- 
kat folytatni törekedtek, ós majdnem másfél száz éven át 
csakugyan folytatták is. így látjuk, hogy a hódítók, alig hogy 
az országban megjelentek, figyelmökre nem méltatva a régibb 
lakosoknak hatalmukba került állandó lakóhelyeit, melvek 
száma igaz, hogy még nagyon csekély volt, tűzhelyeiket csak 
ama síkságokon rakták, melyek a Kárpátok déli ágaitól, a Tisza 
fölső vidékétől délnyugati irányban a Dráva bal partjáig hiizód- 
nak. Itt a magyarok egészen úgy érezhették magokat, mint 
otthon ; mert az említett lapályok némely része csakugyan 
Közép-Ázsia puszta vidékeihez hasonlít, például a kopái* ho- 
mokdombos darab föld Keczel és Halas közt a Kunságban, 
holott megint más, különösen a Tisza vidéke az alsó Jaik és 
Jaxartes partvidékeihez meglepően hasonló. A nélkül, hogy az 
időrend egészen pontos megállapításának haszontalan művét 
folytatnók, a különféle adatok összefüggéséből kideríthetjük, 
hogy Pannónia elfoglalása után az első éveket nemcsak arra 
fordították, hogy az itteni, számra nézve csekély, g\'ámoltalan és 
ügyefogyott néptöredékeket végleg legyőzzék, hanem an-a is, 
hogy a seregök mögött jövő nyájakat és kíséretet elhelyezzék ; 
és csak akkor, miután ez mind aránylag biztosságban volt, 
kerekedett föl a nemzetnek harczra és kalandra vágyó része, 
melyhez nomádoknál a 18 évestől 50 évesig terjedő korosztályt 
lehet számítani, hogy egyes nagyobb vagy kisebb hadtestekben 
a szomszédos tartományokba üssön. Pannoniában magában az 
első meglépésből származott ijedelem elég volt, hogy a leigázott 
elemeket féken tartsa; különösen a minden időben békés 
hangulatú szlávokról lehet ezt állítani, kiket a magyarok a tót 



^fl-^ A MAGYAROK EREDETE. 

névvel, mely a török tát, békés, békére hajló, ** szó rokona, 
jelöltek meg; épen úgy nevezték el a belső-ázsiai törökök az 
iráni öslakókat a tát vagy kicsinyitőben tatéik vXx^ü'b' azaz 
tádsik névvel, és a krimi tatárok az ott talált letelepült gótokat 
és genuaiakat szintén a thot ^® szóval. 

A magyarok e hadjáratait, melyek a legtöbb forrás szerint 
a Sl)8-ik évben kezdődtek és fél évszázadnál tovább tartottak, 
csakugyan az állandó lakosok közvetetlen közelébe került 
nomádok társadalmi szelleméből folyó egészen természetes 
következménynek is kell tartani. Baromtenyésztésből élő társa- 
dalomban az ember, ha erőteljes korában van, nem henyélhet 
sokáig : a sátrak árnyékában csak a betegek és öregek pihennek. 
A legelő nyáj nyomában járni és mindenféle házi munkát 
végezni, ez oly kötelesség, mely csak a társadalom gj'önge vagy 
nőnemű részét illeti. A férfi más foglalkozást keres ; a határ- 
talan síkságon kalandozó szemét könnyen képzelődése legsa- 
játságosabb alkotásai izgatják ; keblében tetteki'e való ábrándos 
vágy támad : a müveit vidékek kincsére és áldására való mohó 
vágy, melyet a letelepült ember soha sem érez ; és ha azt a 
belső hajlamot még azonfelül oly állapotok is segítik elő, mint 
(f^oky melyeket a szomszédos országoknak akkori j^olitikai és 
tái-sadalmi viszonyai teremtettek : könnyen megmagyarázható, 
hogy a fékevesztett szenvedély a legkalandosabb kóborlásokban 
és a legvakmerőbb fegyvertettekben gyönyörködhetett. E föl- 
fogásból indulva ki, egészen természetesnek találjuk, hogy 
egyes magyar hadtestek majd (0^:2) egész Apuliáig nyomultak 
előre, majd meg Németországon és Francziaországon át egész 
Spanyolországig intézték támadásaikat; mert a baskh* lovasokat, 
kikről Mas'udi az Ommajadok birodalmáról szólva, megemléke- 
zik, határozottan magyaroknak kell tartanunk. Először is a 



M c^b-tat BüDAGov szeriut (I. 329.), minden város lakójának és 
letelepűltnek a neve. 

*^ Lásd ToMASCiiEK W. : Die Gothen in Tauricn, 5. lapját. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 447 

szomszéd német birodalom lehető leggj^ászosabb állapota, a 
határos szláv népek szétforgácsolt hatalma és Byzancz élhetet- 
len gazdálkodása délkeleten nem vethetett a betörő ár elé 
semmi gátat. Másodszor az ázsiai pusztavilág e tősgj'ökeres 
fiainak idegenszerű külseje a szlávokra, germánokra, frankokra 
és olaszokra okvetetlenül nemcsak megdöbbentöleg, hanem 
egyenesen megsemmisitöleg hatott. A magyarok nemcsak na- 
gyobb physikai erejök következtében győztek, — testi ügyesség 
tekintetében ugyanis a letelei>edett ember soha sem mérkőz- 
hetik meg a nomáddal, — hauem hatalmasabb hösiségök és 
harczra való nagj'obb képességék következtében is. Európában 
ama gyors, edzett, jelentéktelen lovakon jelentek meg, melyek 
még mainap is a kirgiz pusztán a katonát bámulatba ejtik, és 
melyeknek arab lovakkal való keresztezéséből a turkomán 
lovak kitűnő faja származott. Oly fegyvereket hoztak magokkal, 
melyek a Kaukasus akkori hkes műhelyeiből kerültek ki vagy 
legalább olyanok mintájára készültek, és az akkori Európa 
esetlen és vaskos vágó és szúró szerszámai mellé körülbelül 
úgy illettek, mint a mi mai hátultöltőink a középázsiai ember- 
nek villán nyugvó kanóczos puskája mellé. Lényeges elsőbb- 
ségeikhez még az az üg;s'esség tartozik, melylyel a nyilat és 
íjat, ezt a kiválóan turáni fegj^ert, kezelték, különösen pedig 
a szigorú fegyelem és kitűnő taktika, a mely nemcsak a byzan- 
cziaknak, hanem a műveltség tekintetében magasabban álló 
khalifii-udvamak is föltűnt: úgVy hogy mindezt összevéve 
kiderült, hogy az első magj^ar hadjáratok Németországban és 
Olaszországban kevesbbé a megtámadott országok helyi viszo- 
nyai miatt, mint inkább magoknak a támadóknak individuális 
kitűnő tulajdonságaik miatt sikerültek. 

És mivel ez a mi teljes meggyőződésünk, azért azt hiszszűk, 
hogy, mint már egj-szer említettük is, azok a számok, melyeket 
az egykorú krónikások a magyar hadjáratoknak tulajdonítanak, 
a félelemtől és ijedelemtől hatványra emeltettek ; következőleg, 
hogy nagyon is magasra vaunak becsülve. Arra, hogy Ausztriába, 



448 A MAGYAROK EBEDBTE. 

Bajorországba és Lombardiába törjenek, akkoriban 3 — 4000 
lovasból álló csapat untig elég volt ; a győzelmet bizonyosan 
zászlóihoz fűzte. Láttuk, hogy hogyan száguldott át 20,000 
mongol egész Ázsián kelettől nyugatig; Ázsián, mely akkor 
jobban volt elkészülve és harczra képesebb volt, mint Európa 
a XL században ; sőt vannak példák az újkorból szemünk 
előtt, hogy 3 — 400 turkomán Persiában, hol pedig e nép 
egyáltalán nem új tünemény, puszta hazájától egész Ispahanon 
túl, tehát oly távolságra, a milyen Magyarország és a Rajna 
közt van, terjesztette ki rabló meneteit és zsákmánynyal dúsan 
megrakodva tért haza. Valamint a turkomán öt, sőt néha nyolcz, 
félelemtől megbénult persát is képes bilincsbe verni és fogoly- 
nak magával hurczolni, úgy hm-czolhattak magokkal a mag>'a- 
rok hadjárataikban náloknál sokkal nagyobb számú német 
vagy szláv foglyot ; mert mozdulataik villámgyorsaságának és 
a félelemnek, melyet támasztottak, csodát kellett művelnie. Es 
mindamellett úgj^ tetszik nekünk, hogy állati vadságuk leírása, 
épen úgy mint a rólok följegyzett számadatok, a legnagyobb 
mértékben túlzott és nagj" ellenmondásban van a nomádok 
szokásainak minden időben stereotyp képével. — Ha egj'es, 
merész kalandokra vállalkozó nomád lovas csapatok, távol 
öveiktől és folyton veszélylyel körülvéve, kardjokat oly mérték- 
ben használták, a milyenben a jámbor keresztyén Nagy Kjíroly 
az avarok ellen viselt hadjáratában, melyben Eginhard följeg\'- 
zése szerint az egész avar földet ember nem lakta puszta 
sivataggá változtatta: akkor a harczosok nyerseségéről szóló 
vádat, melyre még a mi XIX. századunk sem átallja ezt a szépítő 
kifejezést használni: «C'est la guerre», egyáltalán nem akarjuk 
enyhíteni. Azonban hogy a régi magyarok emberhúst ettek 
volna és embervért ittak volna, mint Regino ** és más krónika- 



'* A priirai apát még a régi magyarok on'osi tudományáról ia szí- 
veskedik bennünket érte.síteni, mikor azt mondja, hogy tCorda homiuuni 
ut ajunt pro remedio devorant* (lib. II. p. 20). 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 4íi9 

írók mondják, azt már azért is együgyű mesének kell nyilvání- 
tanunk, mivel soha sem voltak emberhúst evö török nomádok 
és mivel a vér ivása, melyen csak az áldozati állatok vérének 
megivását kell érteni, csak mint szent vallási szertartás fordul 
elö és a közönséges életben soha sem terjedt el. Épen oly töké- 
letesen hamis és költött az a további vád is, hogy a régi magya- 
rok a templomokat csak azért pusztitgatták, mert templomok 
voltak; mert ha ily keresztyénellenes fanatismus lelkesítette 
Yolna őket, akkor a templomok lerombolását saját hazájokban 
kezdték volna meg, a miről pedig sehol sem olvashatni ; maga 
a később támadt keresztyénellenes mozgalom is csak a nemzeti 
conservativ szellem érdekében, csak a nyugati műveltségi világ 
fönhéjázó és elbizakodott civilisatoraival szemben indult meg. 
Az emberi jellem gyönge és jó oldalai mindig ugyanazok vol- 
tak! Valamint x\rabsah, Timur szyriai életrajzója, e világresz- 
kettetö személyiségét, kinek a művészet és tudomány iránt 
való szeretetéről számos bizonyíték tanúskodik, a legvadabb 
barbárság legsötétebb szineivel festette ; és valamint általában 
a legyőzöttek tehetetlen boszúérzete mindig csak a győzők 
ócsárlása és rágalmazása által tűnt ki : úgy tettek a magyarok- 
kal is, kik, mivel nomádok és a puszta egyszerű fiai voltak, 
egyrészt a patriarchális szellem miatt, mely a nomád társadal- 
mat áthatja, másrészt az iráni műveltség félreismerhetetlen 
nyomai miatt ^* semmi esetre sem érdemlik meg azokat a 
gyűlöletes neveket, melyeket európai ellenfeleik rajok adtak. 
Testök külsejében, nyelvökben, vallásukban és gondolkodásuk 
módjában különböztek ellenségeiktől; de ebből még nem 
következik, hogy vadabbak és barbárabbak is voltak azoknál. 



3e& 



V. ö. a 405. lapot. 



ViafBKRT : A ma|rv<rrok eredete. ^9 



^^ A MAGYAROK EREDETE. 



7. 

Ha tehát a félelem és a rendkivüli a magvarok megjelené- 
sében, a X. század első évtizedeiben mindig győzelemre segítette 
őket, a győzelem meg új vállalatokra buzdította : akkor semmi 
sem természetesebb annál, hogy ismételt föUépésök következ- 
tében először megdöbbent ellenfeleik részint megszokták ezt 
a látványt, részint a betolakodók harczolása módjával jobban 
meg is ösmerkedtek és így lassan képesek lettek útjokat bevágni. 
Nem tekintve a merseburgi szerencsétlen ütközetet (934) és 
más kisebb kudarczot és vereséget, melyet a magyarok invasióik 
alkalmával szenvedtek, a németek első nagyobb gj'özelme 
tulaj donkép csak a 948. és 950. évre esik, mikor Henrik bajor 
herczeg, I. Ottó testvére, őket kétszer legyőzte és állítólag egész 
be, Magyarországba, üldözte. EiTe következett 9or)-ben a magya- 
rok nagy veresége a Lech folyónál, a hol nem annyira a neme- 
teknek aczélba és vasba öltözött nehéz lovassága, nem is had- 
tudományi felsőbbségök, mint Roessler hiszi, *^ hanem az 
imént említett ok döntött. A bűbáj ezzel meg volt törve, a 
magyarok hadi szerencséje kezdett tünedezni ; és ha mindjárt 
látták is, hogy ettől fogva a nyugat ellen intézett támadásokra 
útjok be van vágva és meneteiket ezentúl g^'akrabban délkelet 
felé indították : mégis nehéz észre nem venni, hogj' a X. század 
második felében mind az ázsiai pusztákról magokkal hozott 
tősg;s'ökeres harczias szellemet részben elvesztették, mind pedig 
folytonos kalandos vállalataik következtében számban is nagyon 
megfogytak. A régi bevándorlók megritkult sorai ugyan időről 
időre a Pannoniában talált őslakókkal és szövetségesekkel 
kiegészülhettek; azonban a szellem, mely ez idegen erőkre 
támaszkodó hadtestben lakozott, korántsem volt már a régi 
ázsiai. Az éghajlat befolyásának és az idegen szokásokkal való 
szakadatlan érintkezésnek még a legkonokabb conservativ 



96 



Romanische Studien. 180. lapján. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 4^1 

szellemre is okvetetlenül bomlasztólag kellett hatnia; az em- 
ber ugyanis ép úgy mint az exoticus növény mindannak az 
átalakulásnak és változásnak van kitéve, melyet idegen éghajlat 
és idegen talaj megkiván. Az anyagi és erkölcsi átalakulás e 
kora tehát a magyaroknál a X. század utolsó évtizedeiben 
kezdődött és jóllehet szerfölött nehéz ez átváltozás menetének 
hosszát, azaz elejét és végét pontosan meghatározni: mégis 
bátran lehet azt az állítást koczkáztatni, hogy ez átalakulásra 
két teljes évszázad kellett, mert különben az Imre-legenda szer- 
zője, a ki, mint ismeretes, a XII. század elején élt,*" nem 
mondta volna : « Csak a mi időnkben fogadta el Pannónia, me- 
lyet azelőtt a pogányság szokásai éktelenitettek, az igaz hitet ». 
Ha a magyarok történelmének e szakasza nem volna 
olyan nagyon szegény megbízható adatokban, és ha az egykorií 
írók minden nem-keresztyéntől való jámbor iszonyodásukban 
nem törekedtek volna arra, hogj' a pogány erkölcsi élet minden 
emlékét megsemmisítsék : abban a szerencsés helyzetben vol- 
nánk, hogy az akkori följegyzések alapján mind ez átváltozás 
menetének egyes phasisait, mind pedig azt a módot, a melyen 
végbe mentek, behatóan megbeszélhetnők. De sajnos, ez az 
egész szakasz koromsötét homályba van burkolva. Clio csak a 
kiváló politikai eseményről. Szent István és utódai apostoli 
buzgalmáról szóló tudósításokat jegyzett föl számunkra, de 
semmit, egyáltalában semmit sem a magyar nép belső életéről 
és működéséről azon időben, és Pannónia régi lakosaihoz meg 
a rá erőszakolt idegen szokásokhoz való viszonyáról. Csak ha 
Magyarország akkori állapotait ethuikai tekintetben rokon 
területek hasonló tüneményeivel összehasonlítjuk, azon az 
úton lehet imitt-amott a homályt némileg földerítenünk és 

'^ £z derűi ki ugyanis abból az állításból (cap. VII.), liog^' a szerző 
Almos herczeggel, Kálmán király egy öcscsével, a ki 1110 táján Eon- 
stantiiiápolyon át Jeruzsálembe vitázott, az előbb említett városban tar- 
t^^zkodott (V. ö. e legenda magyar kiadását Szabó K. által, a 45. lap, 
± jegyzetét) 

29* 



i5t2 A MAGYAROK EREDETE. 

egyet-mást megfejtenünk. így van okunk hinni^ hogy a magyar 
és vele egyesülve a besenyő és kún az egész X. századon 
keresztül ősi nomád életmódjához hü maradt^ a mennyiben a 
magyar a sátrat többre becsülte az állandó lakásnál, a kardot 
az ekevasnál és a sámán áldozó szertartást a keresztyén katho- 
licus misénél. A földműveléstől, melyet már ősi hazájában 
ismert, nem tartózkodhatott ugyan sokáig ; azonban a szántást- 
vetést abban az időben, melyben a szabad férfiú kezét még 
magához sokkal méltóbb foglalkozásra is használhatta, csak a 
félig szabadokra ^^ és rabszolgákra bizták ; csak akkor, mikor 
addigi küzdelmeik terének határai mind összébb és összébb 
szorultak és mikor a kard maga már nem biztosíthatta többé 
az ember megélhetését : akkor fogta csak meg a nép alsó osz- 
tálya, az, melyet az ó-török nyelv A;ara-nak, azaz feketének 
vagyis sürii t'óniegnek nevez, az eke szarvát, a mennyiben az 
efiészen nomád lét helyébe a félig nomád lépett, szóval az a 
társadalmi élet, melyet ma Közép-Ázsiában az özbégeknél 
látimk, kiknél az úri osztály még mindig szívesen pattan 
lovára, lakik sátorban és foglalkozik fegyverjátékkal, holott az 
alsóbb osztály persa és régebben orosz rabszolgáktól is támo- 
gatva és az iráni őslakóktól tanítva, a földet már meglehetősen 
jól műveli. Ha tehát a névtelen jegyző e kor magyarjairól azt 
írja, hogy szilárd éjjületeket emeltek, például Árpád szállását 
Csepel szigetén, az legfölebb csak olyan épületekre vonatkoz- 
hatik, a milyeneket még ma is találunk az özbégeknél és kara* 
kalpakoknál és melyek nagyobbára eléségtárakból és istállókból 
állanak, melyeknek közepette a sátor, a szabad ember kedvelt 
lakóhelye, van. Ez a félnomád élet a magyaroknál, természete- 
sen csak bizonyos helyi viszonyok közt, csak a X. század 
másokik felében kezdődhetett; a Tisza és Duna közt levő 
pusztákon és lapály okon ugyanis tovább maradt meg a teljesen 



^ KÉzai Bzeriut luóg ezeknek is meg volt tiltva, hogy a föld ter- 
mékeivel táplálkozzanak, minthogy nomádok tápláléka a utaltattak. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 4-53 

nomád életmód; legalább ezt gyaníthatni Szent Gellért élet- 
rajzának egy helyéből (XII. fej.), hol arról van szó, hogy az 
imént megtért magyarok lovat, barmot, juhot és igen sok szö- 
vyeiiet adtak neki ajándékul, a mi mind oly ajándék, mely az 
adományozóknak szigorúan nomád jellemét fölteszi és e sorok 
íróját élénken emlékezteti amaz ajándékokra, melyekkel 
Közép-Ázsia mai nomádjai a pusztán az iszlám szent férfíainak 
kegyét megvásárolni törekednek. Sőt még a XII. században is 
helylyel-közzel megmaradt ez a félnomád életmód, mert Frei- 
singeni Ottó, a ki Magyarországot 1147-ben ben beutazta, ezt 
mondja: «A magyarok nyáron és őszszel nagyobbára sátrakban 
laknak, házaik és városaik nyomorúságosak, és többnyire nád- 
ból vannak csinálva, ritkán fából, és csak kevés van kőből 
építve. » 

Az idő hossza, mely alatt nomád társadalom letelepűltté 
változik, részint az illető nép ethnikai individualitásától, részint 
új hazája földrajzi viszonyaitól függ. Ezt állíthatni az átváltozás 
menetének többi mozzanatáról is. Az anyagi élet változásai 
okvetetlenül a szellemi élet változásait is magok után vonják, 
vagj' viszont, mint az ural-altáji Ázsia népei történelmének 
számos példájából láthatni. A minek pedig ily összehasonlító 
szemlélődéseknél föl kell tűnnie, az az aránylag nagj'obb 
szívósság és a szorosabb conservativ szellem, melyet a magj'arok 
más velők egytörzsü és hasonló sorsú ázsiai népekkel szemben 
mutattak. Hogy a magyarok alig száz év lefolyása alatt meg- 
testesült nomádokból félnomádokká és letelepültekké változtak, 
holott kii'gizek, mongolok és turkománok például még mindig, 
jóllehet már ezer éve laknak müveit népek közvetetlen szom- 
szédságában, vándor életben tengődnek : az könnyen megfogha- 
tóvá lesz, ha megfontoljuk, hogy ezeknek puszta hazájok óriási 
kiterjedésében nagyobb hatáskörük van és hogy csak egy oldal- 
ról voltak a műveltség befolyásának kitéve és hogy még ez 
egyetlen oldalról sem kényszerltették őket önkénytelen letelepü- 
lésre soha; ellenben a magj'^arok új hazájában, meh'nek pusz- 



ioV A MAGYAROK EREDETE. 

téit és síkságait három ohlalrúl hegyek veszik körül, a korlátlan 
vándor élet fö feltétele tökéletesen hiányzott: azonfölül még oly 
szomszédjaik is voltak, kik őket az idegen műveltséggel folyto- 
nosan ostromolták. Tehát ellenállásra e kényszerrel végrehaj- 
tott anyagi átalakítással szemben semmi szín alatt sem lehe- 
tett ez országban gondolni. De annál inkább érdemli meg 
figyelmünket teljes mértékben az az ellenállás, melyet a 
magyarok ama rendeletekkel szemben kifejtettek, melyek a 
magyarság erkölcsi átalakítása, tudniillik erkölcseinek, szoká- 
sainak és régi tiszteletre méltó intézményeinek, szóval valódi 
szellemének megváltoztatása czéljából hozattak. E szent buzgal- 
mában a magyar minden ázsiai testvérét és törzsrokonát 
összevéve fölülmúlja hatalmasan megkapó nemzeti önérzete 
által! Holott Buddha vallása még szorosan philanthropicus 
elvei mellett is, melyek szerint még a legkisebb állatka megölése 
is bűn, az előbb harezias nomádoknál Khina északi részében 
aránylag rövid idő alatt meghonosúlt ; holott az iszlám a puszta 
féktelen lakóit, mint a középázsiai törököket és az arab sivatag 
beduinjait özbégekké, kuramákká, oszmánokká, szyriaiakká stb. 
változtathatta alig négy évtized befolyása alatt : a keresztény- 
ségnek másfél századnál több kellett, hogy a magyarok közt 
gyökeret verhessen és őket a nemzeti szellemökben mélyen 
meggyökeresedett szokásaikból és világnézetökből kivetkőztesse ! 
Igaz ugyan, hogy Buddha és Mohammed tanításiit mint ázsiai 
terméket az ázsiai ember szája ízéhez könnyebben lehetett 
alkalmazni ; de kétszáz évnek, melyet idegen ég alatt és idegen- 
szerű elemektől körülvéve töltöttek el, mégis csak elégnek 
kellett volna lenni arra, hogy még a legélesebb elleni éteket is 
kiegyenlítse — gondolná az ember. Es mégsem egyenlítette ki ! 
Itt van minden előtt az a nevezetes dolog, hogy csak Géza 
uralkodása idejében (1)72 — í)97), tehát csak száz évvel azután, 
hogy a magyarok Pannoniában letelepedtek, tettek gyönge 
kísérleteket megtérítésökre ; ámbár néhány adat nyomán, mely 
arról szól, hogy a byzancziak is meg akarták őket téríteni. 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. +55 

föltehetni, hogy. a magyaroknak mar Etelkuziiban is volt tudo- 
másuk a kereszténységről, és ámbár lij hazájokban keresztények- 
től úgy szólva körül voltak véve. 

Igaz ugyan, hogy ama kemény tusának, melyet Szent 
Istvánnak az új hit érdekében saját népével kellett küzdenie, 
csak egyes mozzanatait sejtetik a rá vonatkozó adatok, különö- 
sen a kicsiny és nagy legenda tartalma ; ^^ azonban nem kell 
valami nagyon élénk képzelő erő, hogy magunk előtt lássuk, 
mily kelletlenül hagyták el a magyarok régi hitöket és fordul- 
tak az új hit felé. A frankoknál, germánoknál és szlávoknál a 
keresztyénség fölvétele a társadalmi és politikai életben semmi 
lényeges változást nem hozott létre ; a magyarok áttérése azon- 
ban egyenlő értékű volt mindannak fenekestül való fölfordúlá- 
sával, a mi előbb fönnállóit ; mert nemcsak theosophicus spe- 
culatióknak hanem a világnézetnek általában, az erkölcsöknek, a 
szokásoknak, a ruházatnak és élelemnek, mindennek de minden- 
nek alapjában meg kellett változnia vagy tökéletesen feledéóbe 
merülnie. A ki már most a turáni Ázsiát pontosan ismeri, a ki 
tudja, milyen fontos szerepet játszanak csekélységek, például 
a haj és szakáll viselete, a ruházat, sőt néha egy gomb vagy 
egy csat viselete, a puszta ez egyszerű fiainak életeben ; a ki 
tudja, mily rendületlen bizalommal viseltetnek régi babonájok, 
a természettel és az emberrel szorosan összenőtt sámán vallás 
szellemei és istenei iránt: csak az találja megfoghatónak, hogy 
önmagoknak mekkora legyőzésébe, sőt megtagadásába kerül- 
hetett a régi magyaroknak, hogy önhitt és fanatikus szláv-germán 
szerzetesek pórázán Ázsia szellemvilágából a keresztyén közép- 
kor sötétségébe átköltözzenek. Azt mondom, hogy sötétségébe, 
mert nem osztozom azok nézetében, kik a magyarokat valóságos 

*• Szent István élet© HARTviK-nak, regensburgi püspöknek leírásá- 
ban, mely a XII. század elejéről való, van meg. Azon kívül van még 
ugyan-e korból Bzái*mazó nagy és kisebb legenda ENDLiCHER-nél, melyet 
Szabó K. 186D-ben magyar fordításban közölt. A Hartvik legendáját 
Érdy J. 185 i-ben adta ki magyanU. 



4o6 A MAGYAROK EREDETE. 

vad embereknek tartják, és ennélfogva csak annyiban ismer- 
hetem el különbnek a középkori keresztyénséget a })U8zták 
lakóinak természetvallásánál, a mennyiben nélküle a magyar 
nép európaiasítása lehetetlen lett volna. 

Azonban nem bámulhatjuk eléggé a magj^arok e ragasz- 
kodását régi hitökhöz és régi erkölcseikhez, különösen pedig 
nemzeti individualitásuknak mindenütt oly erősen kifejezésre 
jutott érzetét,j611ehet, belső és indító okaiban megfejtettük. Igaz 
ugyan, hogy Istvánt és nem Árpádot kell a mai Magj-arország 
alapítójának tekintenünk ; de ki tagadná, hogy ez a fejdelem, 
a ki apostoli buzgalmában minden jogi kikötés nélkül számos 
idegent hitt az országba, a kinek törvényeiben és rendeleteiben 
a legcsekélyebb nemzeti mozzanatot sem lehet fölfedezni, sőt 
a ki inkább a soknyelvű államot tartotta jobbnak az egységes 
nemzetinél : hogy ez a fejdelem bizony könnyen lehetett volna 
oka a magyarság teljes elvesztenek, ha a nép maga erős nem- 
zeti öntudatra nem ébredt volna és az ellen magát bátran nem 
védte volna, hogy a számra nézve erösebb czivilizátorok telje- 
sen magokba ne olvaszszák. Az ellenállás e hatalmas érzetét, 
— melynek csak egyes bizonyítékait képezik a keresztyénelle- 
nes lázadások Kupa (helyesebben Kopán) alatt 9í)8-ban és Vata 
alatt 1047-ben, minthogy a nép kebelében rejlő mozgalmat az 
egykorú krónikások nem ismerték, nem vették figj'elmökbe és 
el is hallgatták, — tehát nem kell ahbaii az értelemben magya- 
rázni, a hogy például jelenleg az iszlámmal teszik. Valamint a 
mongolok előtt, úgy a khazarok, besenyők és magyarok előtt 
is teljesen ismeretlen volt a vallási fanatizmus és az utóbbiak 
nem Krisztus tanítása ellen, hanem térítőik azon törekvése 
ellen, hogy őket nemzetiségöktől megfoszszák, lázadtak föl : e 
térítők szemében ugyanis a magyar ősi sajátság és a pogányság 
azonos fogalom volt. Moesia bolgárjai, kik a byzanczi téritőkkel 
szemben közömbösebben viselték magokat, azért nemsokára 
bele is vesztek az őket körülvevő szláv elem tömegébe ; a ma- 
gyarok ellenben nemzeti individualitásuk hatalmas érzetének 



BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉS. 457 

segítségével még akkor is föntarthatták magokat a számra 
nézve őket kétszer, sőt háromszor is fölülmúló idegen nemzeti- 
ségek közepett, mikor ethnikai jellemző sajátságuk már telje- 
sen eltűnt, és mikor a rajok szakadatlanul ható keresztény 
czivilizáló törekvések őket szokásaik és világnézetök tekinteté- 
ben is a nyugati műveltség körébe beleszorították és Pannónia 
öslakóival vagy régibb telepítvényeseivel egyesítették és össze- 
olvasztották. 

Es ez a szeretet és ragaszkodás a nemzeti individualitás- 
hoz, mely által semmiféle, az ázsiai puszták világából Ázsia és 
Európa művelt vidékeii'e került társadalom oly mértékben ki 
nem tűnt, a milyenben a magyarok, ebben a népben csodála- 
tosan egész a mostani korig tovább élt, sőt a nagyon megvál- 
tozott ethnikai és társadalmi alakulás mellett is ugyanoly 
erejűnek vált be és ugyanazokat a kedvező eredményeket hozta 
létre. Az erkölcsi erő, mely a honalapító magyart besenyőkön, 
kunokon, khazarokon és a többi törzsrokonon és idegenen 
Pannoniában uralomra juttatta, ugyanaz az erő az újkor ma- 
gyarjaiban a számra nézve náloknál erősebb szláv-, rumun- és 
német elem közepett még ezer esztendő múlva is gj'öngítet- 
lentil tovább él. Az államalkotásra való képesség ugyan más 
török-tatár eredetű népeknél sem hiányzott; hisz Khinától 
elkezdve a Balkánig, Ázsia trónjain nagyobbára török-tatár 
uralkodók ültek egész az újkorig és ülnek még mainapság is ; 
— azonban az államfinitartás hatalmát csak a magyar tartotta 
meg. A magyar, a ki mind a mellett, hogy ázsiai, illetőleg 
török-tatár eredetű, Európában meghonosodott, sőt e földrész- 
nek fontos szolgálatokat tett és arra van hívatva, hogy a föld- 
részünk keleti oldalán elmaradhatatlan átalakulások közben 
még fontosabb szolgálatokat tegyen. 



MELLEKLETEK. 



I. melléjeiét i. számú laphoz. 



A TÖRÖK-TATÁE NÉP 



(ethnographiai vázlat.) 



A TÖRÖK-TATÁR gyűjtönév alatt egyrészről e nép déli ágait, 
. vagyis azokat értjük, melyek Tnrfan- és Akszutól Közép- 
Ázsia, Persia, déli Oroszország és az oszmán birodalom szélté- 
ben terülnek el ; másrészről pedig annak északi fajait, melyek 
csekélyebb töredékekből állva, az Ob és Jeniszei forrásaitól 
egészen a Lénáig fölhúzódó térségeken élnek. A török-tatárok, 
kik oly területet laknak, melyhez hasonlót akár a földrajzi 
kiterjedést, akár az égalj s a talaj változatosságát tekintsük, a 
földön más nép hazájának nem mondhat, mai napság csak 
néhány töredékét képezik egy hajdan tömör néptestnek, oly 
testnek, mely a kóbor vándorélet vad szellemétől és élénk 
kalandvágytól áthatva, egyrészről a vele szomszéd népek kebe- 
lében végbement nagyszerű átalakulások szülőokáúl szolgált, 
másrészről azonban fölbomlásának és megoszlásának csíráit 
már magában hordotta. Az általunk használt török-tatár gyűj- 
tőnév csak tudományos jelszó és teljesen ismeretlen elnevezés 
azon nép előtt, melyet mi e névvel jelölünk s mely rendszerint 
a nemi névvel élvén, a „türk*' szót azon értelemben szokta 
használni, melyet mi az jóember" szónak tulajdonítunk; e 
fölfogás teljesen jogos alappal is bír, ha tekintetbe veszszük 
azt, hogy «türk», mint másutt kimutattuk, tényleg « embert. 



462 A MAGYAROK EREDETE. 

teremtményt » jelent. Az említett viszony inkább a keleti, az 
idegen elemek által kevesbbé áthatott törökségre vonatkozik, 
és ha egy turkomán^ özbég, kazak vagy kirgiz embertől nemze- 
tiségét kérdezzük s hozzáteszszük, vájjon török-e^ úgy az a 
leggyakoribb esetékben igenlöleg válaszolva, természetes dolog- 
nak szokta ezt állítani. Es e viszony már régi, ősrégi. — 
A mennyire történeti kutatás alapján megállapítható, ez eth- 
nikai elnevezés: török, Toopyot, legelőször a byzancziaknál 
fordul elő, névszerint ZEMARCHUs-nak azon jelentésében, melyet 
az Altai- vagy Ektagba tett utazásáról készített. Az arabok csak 
akkor fogadták el e nevet, midőn részint hittérítői járatban 
tett utazásaikon, részint Transoxánia elfoglalása után e néppel 
érintkezésbe jutottak ; legalább ez tűnik ki mind Ibn Dasta s 
Ibn Fozlan jelentésébő], mind pedig a Tarichi-Tabari- és a 
későbbi keletű Tarichi-Narsakhi-hól, míg az első török nyelven 
írt forrás, melyben a török névvel találkozunk, tudniillik a 
Kudatku'Bilik, csak a XI. századból való, és ezen uigur szö- 
vegben az „uigur'' szó egyszer sem, a „török'* szó ellenben több 
ízben fordul elő. 

A mi már most a tatár nevet illeti, ez némelyek szerint 
eredetileg azon mongol, tehát nem-török népre vonatkozott 
volna, mely Kelet-Szibériában a Baikal-tó melletti térségeket ^ 
lakta és Dsengiz khánnak a nyugat ellen intézett hadjárataiban 
részt vévén, a mongol sereg legelső soraiban küzdött, a minek 
folytán ők a tulajdonképi mongolokkal azonosíttattak s innen 
van, hogy Ázsia nyugati meg északnyugati részeiben, nemkü- 
lönben Európa keleti oi*szágaiban is szokásba kelt a tatár név 
használata mongol vagy mogol helyett. Hozzánk Európába e 
név orosz közvetítés folytán, vagyis inkább az első európai 
utazók által került, kik Oroszországban a mongolokat e néven 
hallották említeni, s ott még jelenleg is e névvel jelölik általá- 



* Priohaeíd: The natural History of Man, L 208. a Bogir-tavat 
említi Mongólia keleti részén. 



A TÖRÖK-TATÁR NÉP. "463 

ban a mohammedánt, míg nálunk a középkorban a tatár vagy 
tartar ^ név «skytha» vagy «barbár» értelemben dívott. 

Nem lehetetlen, hogy a tatár név Anatoliából Byzancz 
útján jutott hozzánk, mert, mint Serefeddin Zafername-í 
!rí?nMr-jában említi, a tatároknak egy töredéke jIjU Ls, vagyis 
fekete tatárok neve alatt Helagu által Kis-Ázsiába, Szyria hatá- 
rába lett átültetve, később pedig Jildirim Bajazid szultán Ak- 
Sehir és Kara-Híssar tájára telepítette e tatárokat, kiket, 
mivel gyors lovaglásuk által tűntek ki, jiostai szolgálatra alkal- 
maztak és a hírnököt oszmán nyelven még jelenleg is tatár- 
nak nevezik. Azonban bárhonnan keletkezett legyen e név, 
annyi tény, hogy semmiféle történeti adatok sem bizonyítják, 
hogy valamely nyugati török nép maga használta volna 
ez ethnikai elnevezést, söt a nogai és kazáni tatárok is elége- 
detlenek e névvel, melyet még mindig sértésnek vagy gúny- 
névnek tekintenek.^ Nincs biztos tudomásom róla, mily viszony- 
ban állanak e névhez a fekete-erdö tatárai a Katunja s a Bija 
között, vagy a lebed-tatárok Délszibériában a Karakol mellett, 
kiknek irodalmából Radloff szép munkája első kötetében 
mutatványokat közöl, — époly kevéssé tudjuk, miért említi 
RiTTiCH Oroszorazácf ethnographiája czímtt művében* déli Szi- 
béria török elemeit « szibériai tatárok* néven. 

A mondottakból kiviláglik tehát, hogy a « tatár » néven 
nem szabad valamely népfaj elnevezését értenünk s hogy e szó, 
nem úgy, mint a turk vagy türk gyűjtőnév, félreértésből eredt 



* A tatár szónak tartár-rk v^ló változtatását a franczia Szent-Lajos- 
uak tulaj donitják, ki Dsengiz kbáu pusztításainak hírét vévén, állítólag 
így kiáltott fel: «Erigat nos, mater, coeleste solatium, qiűa si prove- 
niant ipsi, vei nos ipsos, quos vocamus Tartaros ad suas tartareas 
sedes unde exierunt retnidemus, vei ipsi nos omnes ad coelum adve- 
hant». (Prichard műve nyomán: Phi/sical History of Mankind, TV, köt 
á78. 332. 

* Lásd: OsTROüMOV : Pervij opit 8lov>arja narodno-tatarskaga 
jazika. Kazán 1876. 10. 1. 

* Lásd : Mittheilungeii von Peterrnann, 54. sz. pótfüzet. 



^^4 A MAOYAROK KREDETE. 

használat alapján lelt alkalmazást a török nép egyes töredékei- 
nél^ melyekkel Európa Oroszország útján ismerkedett meg. 
Csak ily értelemben vehető a török-tatár elnevezés. 

I. 

Minthogy e tanulmány szűk keretébe illő vázlatban akar- 
juk a török-tatár nép ethnographiai viszonyait ismertetni, az 
általunk ajánlott felosztást, déli és északi részre^ követve, előbb 
északnak fordulunk és mindenekelőtt az úgynevezett szibériai 
tatárokkal fogunk foglalkozni. Ezek között első helyen emlí- 
tendők az Altat lakói és keleti szomszédjaik, kikről Kadloff"^ 
helyesen jegyzi meg, «hogy régi törzsmaradékok vegyülékéböl 
állanak, melyeket a történet e hegyekbe szorított s melyek itt 
tarka egyvelegben élnek. Mindezen törzsek igen csekély szám- 
ban kepviselvék s minthogy még nem igen régen kerültek össze 
e helyeken^ daczára jelentéktelen számuknak, az eltérő szójá- 
rások egész sorát tűntetik föl. A nemzeti öntudatnak nyoma 
sem található nálok. Csak nemi neveiket ismerik vagy pedig a 
lakóhelyeik közelében levő hegyek vagy folyók neveit veszik 
föl.» Az altaibeliek Biisk és Kuznetzk kerületben Tomsk kor- 
mányzóságban laknak s következő ágakra oszlanak : A) Télutók 
vagy saját nevökön Telenget. B) Altaibeliek vagy Oirot és Altai- 
kisi (Altai-ember), a mint ők magokat nevezik. C) Sorok, az 
oroszok által Kondomz oknak is neveztetve, mert részben a 
Kondoma folyó partját lakják. D) A fekete-erdS tatárai, kik 
magokat Tuba-kisi- vagy Jis-kisi-(azaz : az erdő emberé-)nek 
is nevezik és a Eatunja meg a Bija közt laknak. E) Lebed- 
tatárok a Lebed, a Bija egyik keleti mellékfolyója torkolatánál. 
F) A S 20 jótok a szajáni hegység lejtőjén, Rittich ^ szerint egy 



* Proben der VolJfsliteratur der türkischen Stnmme Südsihiriens 
III. köt. (fordítás) XIII. 1. 

^ Lásd fenn : Mitilieilungeu^ 35. 1. 



A TÖRÖK-TATÁR NÉP. *Ö5 

eredetileg fínn-szamojed nép^ mely a fejlettség magasb fokáról 
lesülyedve, ma már, mint Badloff '^ említi, csak vad nomád 
nép gyanánt lakja a Karakói melletti khinai terűletet. Az Altais- 
kaga Qramatika szerzői ezenkívül még a kumandinczeket vagy 
saját nevökón kumandi-ki8it sorolják az altaibeli törzsekhez. 

Az altaibeliek után a tnlajdonképi szibériai tatárok emlí- 
tendők, kik az Om, Irtis és Tobol folyamok térségeit lakják és 
azon közigazgatási kerületek szerint, melyekbe tartoznak vagy 
lakóhelyeik földrajzi fekvéf^e szerint &ara6mi-(Baraba-), tnrai-^ 
(tarluk-), ío6oZi-(Tobolik-) és í'(m<ent-(Tümellik-)tatároknak ne- 
vezik magokat. ^ Bittich állítása szerint ^ itt hajdan szamojéd 
és finn népek laktak, kikkel a később odavetődött törzsek ösz- 
szevegyültek s ebből magyarázható meg azon feltűnő physikai 
egygyéolvadás, mely tüneménynyel kétségtelenül összefüggés- 
ben van a különböző életmód is, minthogy legnagyobb részök 
megtelepült és csak igen csekély töredék él nomád életet. 
Miután ők déli Oroszország és Eözépázsia mohammedánjai 
knlturbehatásainak alá valának vetve, az iszlám közöttök már 
a XYI. század óta nyert elterjedést ; az újabb időben csak a 
Baraba puszta lakói az Ob és Irtis között tértek át az iszlámra, 
a sámánizmusból még számos szokást őrizvén meg. Ha már 
most a Tómtól kejetre tovább haladunk, úgy azon puszta vidé- 
keken, melyeket a Jeníszei felső ága hasít át, a Erasznojarszk- 
tól a szajáni hegység ormaiig terjedő térségen a kacsinczekkel, 
sagaiokkal, kizilczf^kkel, koibalokkal és karagaszokkal találko- 
zunk, mely utóbbiak az Oka, Uda, Birjusza és Kan folyók közt 
laknak. ^" Ezekhez sorolja Radlofp ^^ még a beltireket, kama- 
sinczeket, a kilerik', kecsik- és c^oZum-tatárokat, kik mindany- 



' Lásd I. köt. XV. 1. 

* Radloff rv., XI. 1. 

^ Lásd a. i. m. 3i. 1. 

*" Láfld: ScHiEFFNBR előszavát Castrén koibal-karagass nyelvtaná- 
hoz, V— VI. 1. 

" Radloff IL köt. IX. 

Vímbút : A magyarok eredete, ^^ 



466 A MAGTÁROK EREDETE. 

nyían lélekszámra jelentéktelenek^ s a bajdani szamojédek, 
kalmükök és osztjákok sajátságos vegyülékét tűntetik föl, most 
pedig már teljesen eltörökösödtek. 

A török-tatár törzsnek legészakibb ágát a jakutok képezik, 
kik magokat szakbalar-nak nevezik és a középső Léna partjai- 
tól, körülbelül a 60. szél. foktól északra a jegestengerig, nyu- 
gatra a Khatangáig és keletre a Ksnkcsak területig a keleti 
bosszaság (Paristól számított) 150. fokáig terülnek el. ^- Hogy 
mely időben s mely okból vetődö.tt e nép azon kopár, termé- 
ketlen térségekre, azt eddigelé nem sikerült megállapítani. 
— Csak nyelvészeti adatok teszik valószínűvé azon föltevést, 
bogy a jakutok a szibériai tatárokkal összefüggésben nem 
állanak, azaz, bogy nem ezektől származnak, banem ősrégi, 
tőlünk távoleső időkben a keletázsiai törökök azon ágától vál- 
tak el, mely régen Krisztus születése előtt a Thien-San északi 
és déli részeit lakta s mellet mi a kelet-turkesztáni uigurok 
vagy törökök nevén ismerünk. Ez uigurok nyelve a legrégibb 
6 az idegen bebatások által még legkevesbbé eltorzított török 
nyelvet tűnteti föl, melynek alak- és szókincse az egyen szójá- 
rásokban elszórtan találbató ; és mintbogy a jakutok nyelve, a 
hangváltozásnak egyes, az uigurral közös, szabályait kivéve, a 
régi alakok- és szavaknak basonló, bár nem azonos bőségét 
tűnteti föl, azon föltevést koczkáz tathatjuk, hogy a jakutok ős- 
régi időkben vetődtek föl azon távol északi vidékekre s azóta a 
török néi)család közbenfekvő tagjaival csak csekély érintkezésbe 
jutottak. Bár az újabb időben a keresztyénségre tértek át, 
titkon mégis régi vallásukat követik; legalább ezt közié a 
jakut PoRjADiN a pétervári földrajzi társulatnak 1877 ápr. 5-én 
tartott gj'üJésén; azonban most már gyors hanyatlásnak indul- 
nak s RiTTicH teljes joggal mondja : «E nép ismertetése 
alkalmával is azon érzet fogja el az embert, hogy halotti 



»' RlTTICH 25. 1. 



A TŐBÖK-TATÁB NÉP. 467 

beszédet ir. Az oroszoktól körülfogva^ gyors hanyatlásnak 
indulnak*. 

A mi már most az északi törökök említett ágainak szám- 
viszonyait illeti, ugy találjuk, hogy Bittich többször említett 
iratában Irkutszk kormányzóságban 1 900, Jeniszeiszk kormány- 
zóságban 20,500,^8 Tomszk kerületben 13,000 és Tobolszk 
kerületben 26,502, tehát összesen 61,992 szibériai tatárt szá- 
mít, kikhez hozzávéve az irkutszki 80,000 jakutot, összesen 
141,902 lelket kapunk. E különböző kisebb ágakhoz tartozó 
néptöredékeknek felénél nagyobb része még mindig az iszlá- 
mot követi, míg a másik rész keresztyének- és sámánokból áll. 
Legalább jelenleg még így áll a dolog, de tekintve az oroszok 
folytonos és hatalmas haladását, e népek nemzeti egyénisé- 
gökből kivetkőztetve, nemsokára az oroszokkal egybe fognak 
olvadni. 

II. 

A török-tatár népek lakta terület déli részét a könnyebb 
áttekinthetés szempontjából délkeleti és délnyugati csoportra 
osztjuk, határvonalul a Volgát és a Eáspi-tót vagyis körülbelül 
a (Paristól kelet felé számított) 46. hossz, fokot vévén föl. 



A délkeleti törökök 

sorába tartoznak első sorban a keleti turkesztániakYeigyiH a haj- 
dani s most ismét khinai tatárság török lakói a Thien-San déli 

*^ E ^,5(X) lélek, Schieffner szerint a következő fajokra oszlik : 





férfi 


nő 


öwueaen 


Koibalok 


635 


493 


1128 


Racsinczok 


3460 


3119 


6579 


Szagaiok 


3897 


4(J11 


7908 


Kizilczek ... 


2282 


2080 


4362 



tehát Összesen 19,977 lélek, kikhez hozzászámítva még 543 karagaszt, a 
a lélekszám összesen 20,520-at tesz. 

30-= 



4-68 A MAOYABOK EREDETE. 

lejtőitől kezdve a SahiduUahtól Jarkend és Khoten felé lemé- 
lyedő Karakorum hegység völgyiapályaiig. Ezek nagyobbrészt 
a régi uigurok ivadékai, kik közé khokandi özbegek, nomád kir- 
gizek és az iráni városokból való benszülött elemek is vegj-ül- 
tek. Miután a keleti turkesztániakhoz nemcsak a tulajdonképi 
törököket számítják, hanem tadsikokat és a pamiri fensik lakos- 
ságának egyes részeit is, ezért a valódi törökök számának pon- 
tos megállapítása nehéz. Ugyanis FoRSYTH-nál ** 15 városnak 
illetőleg kerületnek összlakossága 1.01o,000-rel van számítva, 
ebből azonban 14,000 pakhpuluk és 1 7,000 szarigküUi, mint 
nem török nemzetiségű levonandó, úgy, hogy tehát, ha a fön- 
nebbi összeget Kuropatkin ^^ adataival, ki 1 .200,000 lelket 
vesz föl, összehasonlítjuk, a keleti turkesztániak számát kerek 
összegben egy millióra tehetjük, mely összegbe azonban az 
Ili-n lakó 40,000 ^^ tarancsi természetesen beszámítva nincs, 
miért is jóhiszeraűleg 1.040,(X)0 keleti turkesztánit lehet föl- 
vennünk. Ezek után áttérünk 



a kirgizek 

ismertetésére, kik mind számukat tekintve, mind pedig merev 
conservativ szellemöknél fogva, maiglan a legkiválóbb nomád 
elemet képviselik és a Earakorumtól a középső Isimig délről 
északi irányban csaknem 400 földr. mérföldnyi térségen lak- 
nak, ezenkívül pedig az alsó Volga- vidéktől a Jarkend folyóig 
északnyugatról délkeleti irányban nem kevesbbé terjedelmes 
területen tartózkodnak, még pedig kiválólag oly helyeken, 
hol a puszta földek s fülepte völgyek nekik és nyájaiknak 
táplálékot nyújtanak. A kirgizeket kirgiz-kazakokra és kara- 

*• Beport of a Mission to YarJetmd in 1873. Calcutta 1875. 12. L 
" Kuropatkin: KaÁgaria-Istoríko-geógraficetJco aóerk stranii. Szí- 

Pótervár 1879. 25. I. 

*• EosTENKO : Turkestanki kraj ez. müvében I. 326. csak 36,265 

tarancsit vesz föl. Mi Kittich számítását követtük. 



A TÖRÖK-TATÁR NÉP, 4f69 

kirgizekre szokás fölosztani, mely utóbbiak burútoknak vagy 
ScHOTT ^' szerint valódi kirgizeknek is neveztetnek. A már 
gyakorta ismertetett kirgiz-kazakok, vagy röviden kazakok, 
mint ök magokat nevezik, tudvalevőleg három, t. i. kis, nagy 
és közép hordára (kirgiz nyelven: dsüz = 100) oszlanak és 
a Jaxartestöl az Uraiig elhúzódó ethnikai térséget csaknem 
teljesen ellepik, mig az utóbbiak, tudniillik a kara-kirgizek 
a szemirjecsenszki területtől Fergana keleti részén, meg a 
Pamiron végighúzódva, a Earakorum hegylánczolat északi 
ágaiig terülnek el. A kirgizek e két emiitettük töredéke, mely 
inkább testalkatra, mint nyelvre nézve tér el egymástól, úgy 
látszik, már ősidők óta lakja belső Ázsia imént nevezett 
részeit. Már Zemabchus altai-i utazásában tesz rólok említést, 
mint ugyanazon pusztákon élő nomádokról, melyeken ma is 
tartózkodnak s úgy látszik, hogy évszázadok, sőt talán évez- 
redek lefolyása óta csakis e népnek nemi nomenclaturája 
szenvedett változást, hazája pedig ugyanaz maradt. Kirgiz 
épúgj', mint kazak szószerinti értelemben vándort, nomádot 
jelent s ethnikai tekintetben csaknem egj^enlő értékű a türk 
= ember elnevezéssel. A kirgiz-kazakok tehát már régen 
Dsengiz előtt urai valának a Jaxartes északi részén elterülő 
nagy pusztának, ez utóbbi zászlói alatt küzdöttek, részt vettek 
Timur hadjárataiban, sőt a XYI. században uralkodó szerepet 
is játszottak, míg végre az utolsó száz év folyamán orosz 
főuraság alá jutának. Jelenleg legnagyobb számban képvisel- 
vék Szemirjecsenszk, Szemipalatinszk, Turgai, Akmolinszk, 
Szirderja és az Araltó területein s együttvéve, Rittich szerint, 
:2.299,;^66 lélekből állanak; e számból Kostenko adatai 
nyomán 1.462,693 lélek esik orosz területre, mely föltevés, 
minthogy a kirgiz-kazakok kivétel nélkül Oroszország főura- 
sága alatt állanak, helyesnek fogadható el. 

*' L. ScHOTT W. : Ueber die achten Kirgizen. A berlini kir. twd. 
akadémia értekezéseiben 1864. Berlin 1865. 



^70 A MAGYAROK EBBDETE. 

A mi a kara-kirgizeket illeti, eléggé ismeretes dolog, 
hogy az oroszok velők csak a múlt században ismerkedének 
meg a Jeniszei felső részén, habár Schott ^® állitása szerint 
a khinaiak már a XIII. században találkoztak velők azon 
vidékeken. Valamint testvéreik nyugaton, ök mindenkor a 
középázsiai puszták keleti szélén tartózkodtak, de mégis azon 
különbséggel, hogy a hegyes vidékeket sem vetették meg és 
nyájaikkal az Altai-havasok fűlepte helyeit is fölkeresték; 
általában pedig inkább exclusiv életet élvén, a világ politikai 
viharaiban sohasem szerepeltek oly mérvben, mint a kirgiz- 
kazakok. A kara-kirgizek lélekszáma Btttich szerint 3S4,irK)-ra 
rág, kiknek legnagyobb része Szemirjecsenszk területére esik, 
de minthogy e számba sem a Khina föurasága alatt álló, 
sem pedig a Pamiron lakó kara-kirgizek föl nem vétettek, 
alig tévedünk, ha összes lélekszámukat 350,000-re teszszük, 
ágy> ^ogy a kirgiz -kazakokat hozzászámítva, összesen 3.G49,:U)() 
kirgizt vehetünk föl. Ezek után említendők 

a turkománok, 

mint kiválólag nomád nép, mely minden időben a kóbor 
vándorélet iránti zabolátlan hajlama által tűnt ki s melyről 
épúgy, mint a kirgizekről állíthatjuk, hogj' már évezredek 
óta lakja jelenlegi hazáját. Ez pedig kiválólag azon puszta 
vidék, mely az Oxus baloldalán a Káspi-tó északi és keleti 
partjától kezdve nyugati, illetőleg délnyugati irányban a Paro- 
pamisuB és Hindukus felé húzódik, s melyen tudtunkkal más 
nomádok, mint turkománok sohasem éltek, habár meglehet, 
hogy az ókorban ők is más ethnikai elnevezés alatt szere- 
peltek. Miután e sorok írója korábbi munkáiban már ismé- 
telten megemlékezett a turkománokról, itt csak annak hang- 
súlyozására szorítkozik, hogy az általa 20 évvel ezelőtt kerek 



18 



L. Ueber die iichten Kirgizen^ 431. 1. 



A TÖBÖK-TATÁR NÉP. 4.71 

Összegben egy millióra tett lélekszám csekély változással még 
most is megállhat, a közel jövőben pedig csakis az oroszoktól 
várhatunk e tekintetben pontosabb statisztikai adatokat, kik 
jelenleg azon ország urai. A török nemzetiségű középázsiai 
nomádok sorába tartoznak végre 

a kara-kalpakok, 

kikről egyedül bizonyitható be, hogy hajdan más földön éltek 
és csak a politikai mozgalmak által szoríttattak azon helyekre, 
melyeket jelenleg laknak. Már Nestor említi őket egj^etemben 
a poloveczekkel, úzokkal és turkománokkal, mint az oroszok 
töszomszédjait cserni-klobiik, azaz fekete kalapok neve alatt, 
mi azonos jelentésű a török kara-kalpak elnevezéssel. Később 
egy ideig Kazánban uralkodának és míg a múlt század ehő 
felében még a Szyr torkolatánál laktak, jelenleg leginkább az 
Oxus-delta vidékein élnek s csak szórványosan találkoznak a 
zerefsáni kerületben. Azon hóditások fo]3rtán, melyeket az oro- 
szok e vidékeken tettek, a kara-kalpakoknak Gsimbaj környé- 
kére leendő telepítése már azért is nemsokára várható, mint- 
hogy a kóbor élet iránti hajlamuk mindig mérsékelt vala, ők 
soha nagyobbszerű vándorlásokat nem tettek, és kiválólag 
szarvasmarhából álló nyájaikkal nem is tehettek. Nemzedéki 
tekintetben a kara-kalpakok a kirgizek és besenyők vegyüléké- 
nek látszanak, mert míg arczvonásaikban inkább az elsőkhöz 
közelítenek, mint a turkománokhoz, addig a sűrűbb haj és 
szakáll élénken az nxabok által a besenyőkről vázolt képre 
emlékeztet. Számuk mintegy 70,00()-re rúg, mely számból vagy 
50,000 lélek az Amu-derja területre, a többi pedig Fergánára 
meg a zerefsáni kerületre esik. ^^ 

A mondottakban a keleti, vagy helyesebben délkeleti török 



'• KosTENKO újabb és helyesebb adatai alapján. — Rittich 100,000 
lelket vesz föl. 



4-72 A MAGYAROK EREDETE. 

világ Jtojnád részeinek vázlatát jobbára kimerítettük^ tehát bátra 
van még az emiitett nemzetiség részint félig, részint teljesen 
megtelepült lakosságának felsorolása s itt első sorban 

az özbégek 

veendők szemügyre, kik tulajdonképen az uralkodó néposztályt 
képezik. Szorosan véve az özbég név ma nem annyira etbnikai, 
mint inkább politikai elnevezés g;s'anánt szerepel, minthogy az 
Oxus vidékein való megjelenésök óta a XVI. század elején a 
török népelemek számos töredékei vették föl e nevet és a tulaj- 
donképi özbég lakosság a politikai eseményektől függő fluctua- 
tiónak vala kitéve. Tiszta és valódi özbégek gj^anánt csakis 
Ehiva és Bokhara lakói szerepelnek, migaKhokand régi khán- 
ságában levők, — Kostenko szerint 45,000-en — , már nem 
tekinthetők tiszta özbégeknek. E közelebbről meg nem ha- 
tározható ethnikai viszony lehetett oka annak, hogy némely 
ethnografus, így pl. Rittich, az özbégeket a török-iráni keverék- 
népekkel azonosítva, őket a szái-tokkal egjütt említi, mely föl- 
fogás határozottan téves. Az özbégek, kiknek túlnyomó része 
földmives, sőt sokan közűlök még félnomádok, leginkább az 
Oxus bal paiiiját lakják, még pedig Kunduztól kezdve Kungi-a- 
tig 3 ^gyéb valódi török szokás mellett ciánok- és törzsekre 
való fölosztásukhoz még híven ragaszkodnak. Csak csekély 
részök lakja az Oxus jobb partját, névszerint a Bokharához tar- 
tozó Sehri-szebzet és Karsit. — Épen azon oknál fogva, hogy 
a félig független khánságokba tartoznak, nehéz lélekszámukat 
pontossággal meghe).tározni. Eittich e tekintetben teljesen meg- 
bízhatatlan és Kostenko adatai csak annviban értékesíthetők, 
mennyiben azok nyomán az orosz főuraság alatt álló özbégek 
számát lS:2,láO-ra tehetjük. Ezekhez azonban csak megközelí- 
tőleg számíthatunk 800,000 özbéget Khivában és mintegy más- 
fél milliót Bokharában s az afgán Turkesztánban, úg>', hogy 
talán nem tévedünk, ha együttvéve á.500,000 özbéget veszünk 



A TÖBÖK-TATÁB NÉP. 4^73 

fel. Az özbégekóhez bizonyos tekintetben hasonló társadalmi 
viszonyokkal bírnak 

a kipcsakok 

Fergana északán, névszerint Endidsan kerületben, hol félnomá- 
dok módjára élnek. A kipcsakok, kiket Kuhn ^^ a kirgizekhez 
sorol, a hasonhangzásii kipcsakkal, a Volga és az Arai közt 
elterülő mongol birodalomnak nevével nem tévesztendő össze, 
mert e név régi faji jelentéssel bír s mint ilyen az özbégek- meg 
kazakoknál még mai napság is előfordul. Eosteneo hivatalos 
adatok nyomán számukat 70,107 lélekben állapította meg. 

Körülbelül ezek volnának Középázsia, vagy a török nép 
keleti töredékének tisztán török elemei, melyekhez azonban 
még a török keveréknépek is sorolandók, tudniillik azok, me- 
lyek részint a kirgizek, kazakok s egyéb más régi idők óta 
megtelepült törökök vegyülékéből, részint pedig a törökök 
meg az iráni benszülött elemek között végbement együvéolva- 
dásból vették eredetöket. Az előbbiekhez tartoznak 



a kuramák 

vagj' kuraminczek, mint az oroszok írják, egy teljesen megtele- 
pült nép a Csircsik s az Angrén partjain, me)y ethnikai erede- 
tére nézve részint elszegényedett s megtelepülésre kényszerült 
kazakok, részint a szartok és talán özbégektől is származott s 
mai napság a középső Jaxartes lakosságának legmunkásabb 
részét képezi. Nevök Kurama, helyesebben Kourama, törökül 
annját tesz mint keverék. Számerejök tekintetében különböző 
adatok forognak fenn, RiTxicH-néP^ 159,5íX), KosxENKo-nál 
77,801 -et találunk, mely utóbbi adat újabb keletű és Turkesz- 



'^ L. Alexander Kuhn : Das Gebiet Ferghana, das frtthere Chauat 
von Cbokand. Busaische Revue, VIIL k. 352. 1. 
'* L. a. itl. m. 33. 



474 A MAGTAROK EREDETE. 

tanból, az orosz vezérkar egyik tagjától származván, helyesebb- 
nek látszik. Számra nézve sokkal jelentékenyebbek s etbnikai 
tekintetben is fontosabbak 



a szártok, ^ 

kik az iráni benszülött elemeknek a törökökkel való vegyüléké- 
böl származtak, még pedig már a korábbi századok folyamán, 
minthogy e névvel már a Kudatku- Bilikben is találkozunk ke- 
reskedf) értelemben; ugyanis ez időtájban s már korábban is 
az Oxus országából való persa, vagy helyesebben iráni nemze- 
tiségű kereskedők a törökök alatt kereskedést űztek s ez okból 
utóbb a kereskedő es iráni kifejezésére a szart szó kelt alkal- 
mazásba, mely szó ó- török eredetű s alapértelme szerint annyit 
jelent, mint vándorolni, ide a tova járni, Lerch ** tehát határo- 
zottan téved, midőn teljesen helytelen etymologia útján a szart 
szót JaxarteS'Eél, vagy az ó-iráni Kkszalra-vül igyekszik össze- 
függésbe hozni, mert tekintve e szó mongol- török eredetét, az 
erőltetett származtatás az irániból épenséggel fölösleges. A ke- 
reskedőről később a jelentmény a földmí velőre vagyis általában 
nem-nomádra szállott át s ekképen azonosittatott az iráni- vagy 
benszülöttel.^^ A szártokban tehát iráni eredetű népet látunk, 
mely a törökökkel összevegyülvén, ma kizárólag törökül beszél, 
e mellett azonban ős jellemének számos nyomát őrizé meg, 
ellentétben közeli rokonához a tadsikhoz, ki élesebben kidom- 
borodott iráni jellegével kapcsolatban, az iráni nyelvhez is hiven 
ragaszkodik. A szártok jelenleg egész Turkesztánban találhatók, 
de legnagj^obb számmal képviselvék Fergánában és a Szyr-derja 
terűlet déli vidékein, hol a megtelepült lakosságnak mintegy 

'^ L. Bussische Eevue, 1872. évfolyam, 30—31. L 

^ Hasonló alapon nyugszik az iráni benszülötteknek másik török 

elnevezése is, t. i. tat és tadsik^ mely, mint már emlittetett tat ^= békés 

szóból származik. 



A TÖKÖK-TATÁR NÉP. *75 

2i^/o-át teszik. Összes lélekszámukat az orosz Turkesztánban 
KoTTENKO 690/30o-el számítja, s ha ezekhez még khivai ós 
bocharai törzsrokonokat veszünk, kerek számban 900,000 lel- 
ket vehetünk föl. Az e népterűlet délkeleti részein tartózkodó 
félnomád törökök eme rajzának kiegészítésére, végül még 

a baskírok 

veendők figyelembe, kik az általunk javalt csoportosításban a 
legészakibb ágat képezik, és jelenlegi lakóhelyeiken, Orenburg, 
Perm, Vjatka és Ufa kormányzóságokban, tulajdonképen a va- 
lódi törökség határszélein laknak, szemben az ugorok itt kez- 
dődő földjével. Már e földrajzi tény is m agy arázható vá teszi 
azon körülményt, hogy a baskírok az ugor fajjelleg félreismer- 
hetlen nyomait tűntetik föl, miért is eredetileg ugor népnek 
tartják, mely később eltörökösödött. £ fölfogás azonban nem 
helyes s oda módosítandó, hogy a baskírok török-tatár és ugor 
származású keveréknépet képeznek, mely lényegében török 
nemzetiségű, azonban a szomszéd ugor, valószínűleg osztják 
és zűrjén törzsekkel való vegyülés folytán az utóbbiak több 
fajsajátságát ölté föl, a nélkül azonban, hogy nemzeti nyelvét 
megmásította volna, mint ezt az ó-korban a magyarok tették 
volt, kik a befogadott ugor elemekkel való szorosabb közleke- 
dés és talán ezeknek nagyobb száma folytán is külsejökben 
épúgy, mint nyelvökben vegyes jelleget öltöttek. A baskírok 
eredete egyébiránt újabb időben élénk tudományos vitára 
szolgáltatott alkalmat. Míg t. í. Újfalvi Károly ugor eredetök 
mellett kardoskodik, a nélkül, hogy azt kellőleg bebizonyítaná, 
addig YoüFERov orosz ethnographus (Sur les Bachkirs czímű 
iratában) úgyszintén Sommii r István olasz tudós (Fra i Basckiri 
czímű dolgozatában) határozottan a török-tatár eredet mellett 
kelnek síkra, még pedig oly érvekkel, melyek minden kétséget 
kizárnak és minél fogva utóbbi a már fenn idézett, a magya- 
rokra vonatkozó állítását joggal is tehette. A baskírokról már a 



476 A MAGYAROK EREDETE. 

legi'égibb arab utazók tesznek említést. Politikai tekintetben 
hajdan részint Ü-Bulgáriával, részint Kazánnal szövetkeztek, a 
XVI. században Oroszország felsösége alá jutottak és csak az 
újabb korban kezdették nomád életmód jókat félnomáddal föl- 
cserélni. Legnagyobbrészt mohammedánok és számuk mintegy 
700,000 lélekre tehető. 

UI. 

A harmadik csoportnak, vagyis a török-tatár népelemek 
délnyugati töredékeinek ismertetésével annyiban már biztosabb 
területre érkeztünk, mennyiben az itt már több század óta ér- 
vényben levő orosz közigazgatás, valamint e földeknek a 
nyugathoz aránylagos közelebb fekvése reájok nag^'obb világot 
vet és e vidékek a múltban szintúg}% mint jelenleg is több 
ízben tétettek beható kutatások tárgyaivá. Itt a török elem 
Oroszország, Fersia és az oszmán birodalom közt oszlik el, és 
minthogy mi vándonitainkon északkeletről délnyugatnak in- 
dulunk, először is Oroszországot, és pedig 

a tatárokat 

veendjük szemügyre, mely gyűjtőnéven azon törököket értjük, 
kik Kazán kormányzóságában laknak s az oroszoktól a taiary 
tatarin nevet kapták, magok azonban vallásuk után a moszlim 
vagy muzulmán névvel élnek. Valamint a déli Oroszország 
török lakossága, e nép legtarkább elemeiből összehordva, a 
politikai mozgalmak szerint az ethnikai névvel faji alkotó ré- 
szeit is megváltoztatá, minélfogva azok történet-l^ritikaí osztá- 
lyozása felette megnehezíttetik, úgy hasonlóan találjuk ezt 
Kazán tatár lakóinál is. Azon föltevés, hogy a mai kazáni 
tatárok legnagyobb része 0-Bulgária hajdani lakóiból állana, 
kik különösen Bolgár- és Biljárnak Dsengiz és Timur általi 
elpusztítása után nyugat felé vonultak vissza — a legtöbb való- 



A TÖBÖK-TATÁB NÉP. 4.77 

Bzinűséggel bír ugyan, azonban másrészről a déli vidékekből 
tőrtént áramlatokat nem igen lehet mellőznünk, minthogy a 
végnélkűli háborúk és zavarok közben bizonyára még más 
elemek is vetődtek ide. A kazáni tatárok vegyes jellege tehát 
kétségen felül áll. Mai napság rendesen moszlim és keresztyén 
tatárokra szokás őket osztani. Az előbbiek, daczára annak, hogy 
már háromszáz év óta orosz főuraság alatt állanak, hiven ra- 
gaszkodnak mind az iszlámhoz, mind pedig ázsiai gondolkodás- 
módjokhoz, úgy, hogy az uralkodó elem általi absorbtióra 
távolról sem lehet gondolni. Számuk Eittich^^ szerint 484,809 
lélekre rúg, s ők általában véve szemben az oroszokkal józan- 
ságok, serénységök s ritka szorgalmok által tűnnek ki. Ezeken 
kívül említendők még a keresztyén tatárok, vagy saját nevükön 
keresetiek, számszerint á7,901-en, kik már Iván czár által erő- 
szakkal kereszteltettek ki, az újabb korig azonban Krisztus 
tanának igen lanyha követői valának. Összes lélekszámuk tehát 
510,7iO-et tesz. Végül még ide soroljuk a mestserjdk^^ eleme- 
ket, vagyis e nép ama részét, mely a tatár jelleghez tartozik 
és habár finnek s törökök vegyülékéből vette eredetét, jelenleg 
mégis a török nyelvet használja. Ok Orenburg, Szamara, Perm, 
Ufa és Kazán ^® kormányzóságokban laknak és mintegy 1:28,000 
lélekből állanak. Ha tehát a fenn említett adatokat egybefog- 
laljuk, azt látjuk, hogy a baskíroktól, vagyis a keleti törökség 
határszélétől a legvégső északnyugati pontig 0:58,7 1 török-tatár 



** Materiali dija etnografij Rossij II. 19. 

^ A cmestsem szót rendesen az ó-orosz matsjar, helyesebben inasar- 

ból származtatják, mely maiglan fenmaradt a tatár sLmju* szóban; e 

nép a hajdani mestserek maradékainak tekinthető. (Lásd: Weljaminow 
Zernow: Geschichte der Kasimiden, I. 31.) A matsar névből kiindi'ilva, 
sokan e fínn-török népet a magyarokkal azonosították, mely föltevésre 
azonban semmi ok sem forog fenn. 

M RiTTiCH Materiali ez. mmikája II. kötetében a kazáni mestser- 
jákek számát 2684-re teszi. 



'^78 A MAGYAROK EREDETE. 

nyelvű é& 8zármazású eg\'én lakik^ kik nagyobbrészt moszlimek 
8 tulnyomólag megtelepülve élnek. 

A mit fönnebb az úgynevezett kazáni tatárok faji eredetére 
nézve állitottuDk^ bogy »zok tudniillik hajdani hadseregeknek 
a politikai mozgalmak folytán nagy mérvben összegyűlt s hányt- 
vetett töredékeiből származtak, qz az úgynevezett 

nogai és krimi tatárok 

tekintetében még inkább állítható. Hogy itt nem ethnikai, ha- 
nem politikai elnevezéssel van dolgunk, az mindenekelőtt a 
nogai névből derül ki. Nogai, az arany horda fejedelmi család 
ivadéka, tudvalevőleg Dsengiz dédunokája vala, atyja Tatár 
ugyanis fia volt Dsüdsinek. Nogai már 1 259-ben a Lengyel- 
ország elpusztítására kiküldött seregben tűntette ki magát, ^^ és 
midőn Batu halálával és Berke trónralépése után a kipcsakí 
seregek főparancsnokává tétetett, ekkor az alatta egybegyűlt 
török nemzetiségű harczosok az ö nevét olyaténképen vették 
föl, mint ezt a szeldsukok, csagatájok, özbégek és oszmánok 
tették volt. Hasonló viszony képezi alapját a nogai tatárok két 
fő törzse, tudniillik a mansznr és noruz törzsek elnevezésének, 
minthogy a törököknél minden időben azon szokás dívott, hogy 
a szerencsés és kedvelt hadvezér nevét ethníkai elnevezés gya- 
nánt vették föl s ez úton vele mintegy azonosultak. Hogy a 
nevezett török népelemek már a legkorábbi századokban is a 
Volga jobb partjának lapály ait lakták az Azovig, az minden 
kétségen felül áll. Csakis az egyes népségek különböző nevei és 
faji alkotórészei vahínak változásoknak alávetve, a mennyiben 
a VIII. és XlII-ik század közötti időben az uzok, besenyők, kha- 
zarok és kunok helyébe kipcsakok, özbégek, nogaiok, kundurok 
stb. léptek. Jelenleg a nogaiok részint mint félnomádok, részint 

" Láfld : HowoBTH : Hiatory of the Mongoh, Part II, Division II, 
1011. lap. 



A TÖRÖK-TATÁR NÉP. 4.79 

megtelepülve legnagyobb számmal Sztavropol kormányzóság- 
ban a Tereken és Dagesztánban találhatók, és számerejöket 
RiTTicH*® 95,041 lélekre teszi, melyek e vidék egj'éb rokon 
tatáraival együtt Rittich adatai alapján l520,000-re rúgnak. 
Ezekhez járulnak még az ugj^ancsak Rittich által 80,000-rel 
számított krimi tatárok, kik a nogaioktól keletre nagyobb műve- 
lődési képességök által tűnnek ki s már a XYI. században föld- 
mivelő nép gyanánt valának ismeretesek. Számuk feltűnően 
csökkent, mert míg az 1793-ki népszámláláskor a Erimben 
157,1:25 tatár találtatott, jelenleg a szakadatlan kivándorlás 
folytán felényire olvadtak le, mi sajátságos ellentétet képez 
Kazánnak folyton szaporodó tatár lakosságához képest. Midőn 
e két főcsoportban, tudniillik a nogai és krimi tatárok czime 
alatt déli Oroszország török lakosságát a Volgától egészen a 
Dnjeperig egybefoglalni iparkodtunk, a csekélyebb töredékeket, 
mint pl. a kundurokat, kiknek számát Wahl 11,000 lélekre 
teszi, természetesen a nogaiak közé soroltuk s általában inkább 
a földrajzi fekvést vettük figyelembe, mint a nemi részleteket. 
E fölfogás alapján, daczára az ellentmondó adatoknak, a nogai 
8 krimi tatárok összes számát 200,000 lélekkel számítjuk ; ezek 
után a délnyugati Volga-vidéktől áttérünk 

a csuvasok 

tárgyalására, kik a nevezett folyó középső ágán. Kazán kor- 
mányzóság nyugati részén élnek és egyik legérdekesebb faját 
képezik a finn-ugor és török-tatár eredetű keveréknépeknek. 
Rittich ugyan ezt kétségbe vonván, a csuvasokban a régi bur- 
taszokat akarja fölismerni s régibb hazáj oknak az Oxus partjait 
tekinti a khazarok (?) közelében, honnan állítólag némely persa 
szokást is hoztak volna magokkal, így péld. a noruz ünnep 
szokását, míg Rittich a szombat nevét, vagyis arnu-kon, azaz 

*• Lásd: Mitthcilung az id. h. 11. 1. 



4^0 A HAOYABOK EBEDETE. 

nyugnap kifejezést khazár eredetűnek tartja.*® Ez elmélettel 
ellentétben mi a csuvasokat a régi bolgárok egy részének te- 
kintjük, mely aránylag újabb korban, tudniillik a VIIL század- 
ban Kr. u. vált el törzsrokonainak zömétől és az akkoriban ott 
tartózkodó ugor néppel vegyült össze. Tekintve azon igen cse- 
kély ugor elemeket, melyeket a csuvas nyelv- és szókincse föl- 
mutat, alig vehetők figyelembe ama nyelvészeti bizonpté 
kok, melyek azon föltevés mellett szólanak, hogy a csuvasok 
valamely ma már nem létező ugor néppel vegyültek volna 
össze. 

A csuvas nyelv, mely lényegében tiszta török, hang- és 
alaktanában ugyan leginkább eltér e nyelv többi szójárásai- 
tól, és az e tekintetben fennálló eltérés még sokáig talány fog 
maradni ; — azonban a nyelv a népismei kutatásoknál csak 
cijy mozzanatot képez s minthogy a csuvasok erkölcsi élete oly 
számos egybevágó vonást tűntet föl egyéb keleti törökökével és 
minthogy a csuvasokat a régiek burtaszaival nem lehet azono- 
sitanimk, azért őket csak török származású népnek tekinthet- 
jük, még pedig oly törököknek, kik a vándoréletet már korán 
abbanhagyták, ős nemzeti szokásaikat hosszabb ideig s jobban 
őrizték meg, mint déli és keleti törzsrokonaik, s az iráni kultur- 
behatásoknak a votjakokkal, mordvinekkel és cseremiszekkel 
egyetemben leginkább csak a khazarok hatalmának hanyatlása 
óta lehettek kitéve. Bár névszerint keresztyének, mindazonáltal 
hittanokban még jelenleg is az ó-török mythologia bő anyaga 
található és Sbojev, Füchs, Zolotniczki, Berezin*® és Rittich 
erre vonatkozó kutatásai fölötte érdekesek. A mai csuvasok ösz- 
Bzes számereje, beleértve az Orenburg kormányzóságban levő- 
ket is, körülbelül 600,000 lélekre tehető. 



'° Matériáit dija etnografij Rosaij, II. 45. 

^*' Az illető művek czímei : W. Sbojev: CuvaéL 1865. — A. Fuchs: 
Zapiski V cuvaéach i Ceremiaach Kazanskoj guhernij. — A. J. Zolot- 
NiTZKY : Karnjevoy óuvasko-rusal'ij slovar^ Eazau 1875 és Bebezin : 
A Kazáni Egyeiem Értesítője (Zapríszki) 185?. 



A TÖRÖK-TATÁR NÉP. *S1 

Ha már most az alsó Yolga-vidéktöl Trans-Kaukáziának 
fordulunk, úgy először is 

a kumükok 

vagy ghazi-kumükok, azaz hös-kumükok csekély népéről kell 
említést tennünk, kik nogaiokkal vegyülve, a Kaspi-tó nyugati 
partját lakják, Szulaktól közel Derbendig. Harczias hegyi nép 
ez, mely már a XVI. század közepén hódolt meg Oroszország- 
nak és Kubán vidékeiről mindenesetre már korán vetődött ide. 
Számukat Rittich 71^968 lélekre becsüli. Ok nézetünk szerint 
a Pontus- és Volga- vidék hajdani török lakóinak legdélibb ágát 
képezik, s így tehát különböznek tőlük 

a Kaukázuson túli törökök 

kik, mint történetileg kideríthető, részben csak a XI. és XII. 
században, vagyis a szeldsukok betörései idején nyomultak 
Azerbaidsanból a Kaukázus felé, részben pedig még sokkal 
később kerültek ide, tudniillik a XVI. és XVIII. századok folya- 
mán. Azon idő, melyben a török népáramlat Túrán fensíkjai- 
ról északi Fersián át Kisázsiába és Szyriába kezdett özönleni, 
nehezen állapitható meg, tekintve azt, hogy a bagdadi udvaron 
már korán alkalmaztak török segédcsapatokat ; azonban a ha- 
talmas áramlat csak Szeldcsuk utódainak vezérlete alatt tört ki 
és mindenütt kLsebb csapadékokat hagyott hátra, melyek az 
idők folyamán mindinkább kiterjeszkedvén, csak természetes, 
hogy egyes ágak Azerbaidsanból kiindulva, az Araxesen át a 
Kurig jutottak el. E viszony legvilágosabban azon körülmény- 
ből derül ki, hogy egyes török törzsek, mint pl. a sahszevend, 
továbbá a karapapak, dsanbegli, imamii, bigdilli, afsar stb. 
törzsek Irán különböző részeiben, valamint Trans-Kaukáziában 
is találkoznak, míg másokról egyenesen bebizonyítható, hogy 
a szefídek alatt a múlt század végén lettek oda telepítve a 

VAvbkbt: a wagifarok eredeté, 31 



*8á A MAGYAROK EREDETE. 

Kaspi-tó délkeleti vidékeiről. E föltevésünk mellett azonban 
azon lehetőség sincs kizárva, hogy a Ehazar-török népességnek 
egyes töredékei már korábbi időkben nyomultak előre a régi 
Albániáig, azaz a mai Baku kormányzóságig, azon úton, mely 
a Volgától Derbenden át vezet a Kaukázusba, és a középkorban 
igen élénk forgalomnak örvendett. Legalább ezt gyanítja von 
8i iDLiTz N.^^ Kagankatvazi örmény kronistának állítása alap- 
ján, azonban határozottan ez meg nem állapítható, mertTrans- 
Kaukázia mai török lakói az irániakkal nyelvileg legszorosabb 
kapcsolatban állanak és a khazar származás legföljebb azon 
régi időkbeli törökökre vonatkozhatik. Trans-Kaukázia mai török 
lakossága Tiflis, Baku, Elisabetpol (Gümri), Erivan és Earsz