Skip to main content

Full text of "A magyarok eredete; ethnologiai tanulmány"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designcd  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  A/íJí/iííJí/i  íJíírí&Hííon  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  flle  is  essential  for  informingpeopleabout  this  project  andhelping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  lesponsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whelher  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  seveie. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http  :  //books  .  google  .  com/| 


Mi 

HÉ 


mi 


I 


A   MAGYAROK 


EREDETE 


^ 


^f^ 


ETHlifrftDGIAI    TANULMÁNY 


IRTA 

VÁMBÉRY  ÁRMIN 


Jelszó:  lAndüitar  et  alton  psn.* 


BUDAPEST 

A  MAGTAB  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  KÖNYVKIADÓ-HnATALA. 

(AZ     AKADKUIA     £PŰ  LET  KBKH.) 


c 


188á. 


\>  .       V 


■  »        I      -        ■«  T 


1H»99jlH 


ELŐSZÓ. 


AZ  érdeklődés,  mely  a  magyarok  eredetének  történetéhez 
xV-  fűződik,  épen  olyan  régi  egész  Európában,  mint  maga  ez 
a  nemzet.  Mint  az  Ázsiából  kiözönlő  néptenger  utolsó  hulláma 
a  magyarok  is,  a  hunokhoz  hasonlóan,  már  délkeleti  Európában 
való  első  megjelenésökkel,  az  eredetök  és  származásuk  iránti 
kiváncsiságot  olyan  mértékben  ébresztették  föl,  a  milyenben 
külsőségök,  magaviseletök  és  harczias  szellemök  Pannónia  és 
a  szomszéd  tartományok  akkori  lakóiban  félelmet  és  borzalmat 
gerjesztett.  Minthogy  azon  különböző  népelemek,  melyek  őket 
megelőzték,  szintén  a  távol  keletről  törtek  elő,  ezért  megelé- 
gedtek azzal,  hogy  a  magyarok  vándorlásának  kezdő  pontját  is 
oda  helyezzék ;  és  mivel  szokásaiknak  egyes  vonásaival  és  phy- 
sikai  jellegökkel  a  görögöknek  a  skythákról  s  a  byzancziaknak 
a  hunokról  adott  silány  és  bizonytalan  leírásai  megegyeztek : 
ezért  majd  ez  utóbbiakkal  azonosították,  majd  ezek  egyenes 
utódainak  állították  őket.  Bővebb  geo-  és  ethnographiai  részle- 
teket a  keresztyén  művelődés  ama  sötét  korszakából  nem  is 
lehetett  vámunk.  Mikor  pedig  e  jövevényeket  a  Duna  és  Tisza 
mellett  a  keresztyénség  közös  köteléke,  társadalmi  és  állami 
tekintetben,  nyugot  többi  népeihez  csatolta;  akkor  az  ázsiai 
eredetökről  való  tudat  csak  mint  halvány  reminiscentia  maradt 
még  fenn,  mert  a  nemzeti  egyediséggel  a  hit  ama  korszakában 
épen  oly  kevéssé  törődött  Európa,  mint  például  a  mai  moszlim 
Ázsia,  a  hol  az  iszlámnak  befolyása  alatt,  a  nemzeti  elkülönödés 


4lX2óO 


IV  ELŐSZÓ. 

—  nyelv-,  színezet-  és  származásbeli  különbség  daczára  —  csak 
alig  állhat  fenn,  mert  a  hit  a  nemzetiség  helyére  lépett. 

Az  imént  mondottak  természetesen  csak  a  középkori  Euró- 
pára vonatkoznak.  Ellenben  a  magyaroknál,  kik  elejétől  fogva 
nemzeti  egyediségök  iránti  rajongó  szeretet  által  tűntek  ki,  ez 
az  eset  épen  nem  fordult  elő;  sőt  hogy  ezek  az  eredet  kérdése 
iránt  nem  voltak  közönyösek,  ezt  bizonyítja  azon  büszkeség- 
érzet, a  melylyel  ázsiai  származásukra  mindenkor  emlékeztek, 
ezt  az  érdeklődés,  melylyel  az  ősi  hazáról  szóló,  bizonyára 
homályos  monda  iránt  viseltettek  és  bizonyos  tekintetben  visel- 
tetnek ma  is;  ezt  bizonyítja  végül  azon  kétségtelen  tény  is, 
hogy  már  a  XIU.  és  XV.  században  a  sejtett  őshazában  maradt 
törzs-rokonok  fölkeresésére  kutatókat  küldöttek  s  hogy  a  költé- 
szet tarka  leplébe  burkolt  traditiókat,  egészen  az  újkorig,  meg- 
dönthetlen  igazság  fényében  törekedtek  értelmezni.  A  meddig 
Ázsia  közeli  és  távoli  részei  a  Nyugot  előtt  rejtve  voltak  — 
mert  hiszen  a  középkori  utazók  tudósításai  csak  a  legközelebbi 
múltban  találtak  méltánylásra  —  addig  önként  érthetőleg, 
a  nemzeti  ábrándokon  az  őstörténelmi  kutatás  terén  semmi 
sem  ejtett  csorbát;  csak  azon  mértékben,  a  mint  geo-  és  ethno- 
graphiai  ismereteink  köre  tágult,  nyomult  előtérbe  a  vitás  kér- 
dés lassankint  újabb  és  biztosabb  formában,  és  a  mint  egyéb 
tudományos  problémáknál,  úgy  itt  is  nemsokára  el  kellett  válni 
a  képzeletnek  a  valóságtól.  Ez  azQnban  csak  a  múlt  század 
második  felében  történt  meg.  Herberstein  és  Pallas  utazásai, 
Desouignes,  Elaproth  és  mások  munkái,  különösen  pedig  az 
arab  geographusok  lassankénti  megismerése  meglehetősen  elosz- 
latták azt  a  sűrű  ködöt,  mely  Ázsia  északi  részét  és  lakóit 
beburkolta;  ugyanis  az  ural-altaji  ethnographia  terén  való 
kutatás  a  gyorsan  fejlődött  nyelvészet,  történelem  és  archajo- 
logia  segélyével  biztosabb  támaszpontot  nyert;  és  ha  mind- 
ennek daczára  a  magyarok  eredetének  kérdése  annyira  külön- 
bözőleg  volt  fejtegetve  és  mindeddig  határozott  eredményre 
nem  vezetett,  ennek  oka  először  azon  soha  ki  nem  küszöbölhető 


ELŐSZÓ.  V 

bizonytalanságban  rejlik,  melybe  minden  nép  őstörténete  bur- 
kolva van,  muodszor  azon  eljárásban,  a  hogyan  az  új  fény  fel- 
c«illámló  szikráit  tekintetbe  vették,  és  harmadszor  azon  elfogult- 
ságban és  nemzeti  előítéletben,  a  melylyel  eddigelé  e  probléma 
megoldásához  kezdettek. 

Ha  a  nem  magyar  tudósok,  mint  Schlözkr,  Zeuss,  Büdin- 
«ER,  RoEssLER  stb.  e  kérdéssel  azon  tisztán  tudományos  tárgyi- 
lagossággal foglalkoztak  volna,  melyet  tölök  mint  külföldiektől 
várni  lehetett,  és  ha  a  magyar  nép  elleni,  csak  alig  palástolható 
gyűlölet  nem  tűnnék  ki  mindenütt  egyébként  érdemes  mun- 
káikból :  akkor  az  olvasó  a  ma<?varok  finn-uííor  eredetének 
általok  védelmezett  tanát  szigorúan  tudományos  meggyőződés 
eredményeképen  elfogadhatta  volna.  De,  fájdalom,  a  dolog  nem 
igy  áll !  Mi  reánk  legalább  az  ö  ide  vonatkozó  föltevéseik  olyan 
hatással  voltak,  mintha  a  finn-ugor  eredetnek  általok  védelme- 
zett theoriáival  nem  annyira  az  azon  időben  még  elégtelen 
philologico-ethnographiai  bizonyítékokat  kimutatni,  mint  in- 
kább a  magyaroknak  bizonyára  gyerekes  ellenszenvét  kirívóvá 
tenni  igyekeztek  volna.  Gyerekesnek  mondjuk,  mert  magyar 
részről  néha  még  nagyobbat  hibáztak,  a  mennyiben  hiú  ábránd- 
képek követésével  és  minden  tudományos  rendszer  megtagadá- 
sával arra  törekedtek,  hogy  a  magyar  népet  majd  egyedül 
állónak,  azaz  olyannak  tüntessék  föl,  a  melynek  nincs  más' 
néppel  szorosabb  rokonsága,  majd  ismét  árjáktól,  sémitáktól, 
sőt  hamitáktól  származtassák.  Ezen  bábeli  zűrzavarnak,  e  ko- 
romsötét éjben  tapogatódzásnak  tulajdonképen  csak  Hünfalvy 
Pál  vetett  véget,  a  ki  e  század  második  felének  kezdetén  épen 
olyan  szigorúan  tudományos  rendszerrel,  mint  valódi  szaktudósi 
lelkesültséggel  lépett  föl  és  olyan  nézetet  védelmezett,  melyet 
mi  csak  részben  fogadhatunk  el,  de  a  melynek  a  külföldi  és 
hazai  kutatók  eddigi  nézete  fölött  azon  lényeges  előnye  van, 
ht)gy  minden  nemzeti  előítélettől  és  gyűlölettől  menten,  tisztán 
tudományos  meggyőződésből  eredt,  és  mint  ilyen,  az  ellenfelek 
részéről  is  teljes  méltányhist  érdemel. 


VI  ELŐSZÓ. 

A  mennyiben  Hunfalvy  Pál  úr,  a  magyar  nyelvtudomány 
eddigi  eredményeit,  nevezetesen  Sajnovics,  Gyarmathi  és  Révai 
munkáit  alapúi  véve  és  jelentékenyen  bővítve,  a  magyar  és 
finn-ugor  nyelvek  közötti  rokonság  tanát  felállította  és  ebből 
e  két  ural-altaji  nép  szorosabb  származási  viszonyát  is  követ- 
keztette :  ennyiben  a  szigorúbb  kritika  szempontjából  legfölebb 
csak  egyoldalúsággal  vádolható,  mert,  a  mint  e  tanulmányban 
ki  fogjuk  mutatni,  a  nyelv  egymaga  nem  elégséges  osztályozási 
eszközül,  és  a  magyart  épen  nem  lehet  túlnyomólag  finn-ugor 
jellegű  nyelvnek  mondani.  Hogy  ezen  egyoldalú  eljárásnak  eleje 
vétessék,  azaz  hogy  a  magyar  nyelvnek  és  magyar  népnek  az 
ural-altajiság  török-tatár  ágával  való  rokonsági  viszonya  is  kel- 
lőleg megvilágíttassék :  ezért  vállaltam  magamra  ezen  tanul- 
mányt és  csakugyan  tisztelt  ellenfelem  nézetétől  eltérő  ered- 
ményre jutottam,  melynek  következtében  a  magyarban  vegyülék 
népet  látok,  a  melyben  nem  finn -ugor,  hanem  török- tatár  elem 
képezi  a  tulajdonképeni  magvat,  vagyis  inkább  a  kiváló  alkat- 
részt. Eddigelé  a  bizonyítékokat  túlnyomólag  az  ural-altaji 
népterület  északi  részén  keresték,  mi  most  e  terület  déli  részét 
kutattuk  át  hasonló  czélból.  Ezért  választottuk  jeligének: 
naudiatur  et  altéra  pars»,  mert  azon  nézetből  indultunk  ki, 
hogy  a  nagyobb  hasonlóság  kérdése  következetesen  csak  akkor 
ítélhető  meg  és  csak  akkor  dönthető  el,  ha  az  összehasonlítandó 
tárgyat  a  hasonlóságnak  mind  a  két  részen  meglevő  tényezői- 
vel szembe  állítjuk,  a  mi  véleményünk  szerint  még  eddig 
nem  történt, 

A  magyarok  és  török-tatárok  közötti  ezen  rokonsági  viszony 
előadása  tehát  a  czél,  melyet  a  következő  lapok  elébe  kitűztünk. 
Ha  mégis  a  turkológia  terén  meglehetősen  hosszú  idő  óta  folyta- 
tott munkásságomat  nem  tekintve  és  a  török  népek  közt  közvet- 
lenül végzett  beható  kutatásaim  daczára  jelen  munkámat  csak 
tanulmány  czím  alatt  bocsátom  közre :  ezt  nem  valami  erőltetett 
szerénységből,  hanem  a  megoldandó  probléma  nehézségére  való 
tekintetből  teszem,  mely  problémánál,  mint  egyéb  tudományos 


Eiiőszó.  vn 

kérdéseknél  is,  sajátképen  nyilcitkozatunkat  csak  gyanitás,  nem 
pedig  csalhatatlannak  tartott  tudományos  theoria  színében  sza- 
bad feltüntetnünk.  A  tárgyalt  anyag  felfogásában  és  megítélésé- 
ben sok  elődömtől  eltérve,  meglehet,  hogy  a  tudvalevőleg  sikam- 
lós talajon  gyakran  hibáztam  és  tévedtem,  de  ez  mindig  és  min- 
denütt azon  szorosan  tudományos  meggyőződés  volt,  melyet 
követtem,  nem  pedig  azon  kicsinyes  és  gyerekes  nemzeti  hiúság,  a 
melylyel  Magyarországon  hajdan  a  soha  pontosan  meg  nem 
határozott  ázsiai  rokonságot  a  finn-ugornál  többre  becsülték.  Azt 
mondom:  hajdan,  mert  ma  már  az  utóbb  említett  rokonságról 
való  nézet  van  elterjedve  igen  nagy  mértékben,  mert  valóban 
különös  ízlés  kell  ahhoz,  hogy  inkább  szeressük  a  nomád  és  a 
culturától  még  távol  levő  török-tatárokhoz,  mint  a  mívelt,  a 
természettől  gazdagon  megadományozott  és  nemes  finn  népek- 
hez számíttatást ! 

Hogy  mennyire  sikerült  ezen  lapok  elébe  kitűzött  czélt 
elérnem,  azt  a  részrehajlatlan  és  elfogulatlan  kritika  fogja  meg- 
ítélni. Lehetnek  bár  az  argumentumok,  melyekkel  a  magya- 
roknak török-tatár  eredetéről  vallott  nézetemet  védelmezem, 
bármily  heves  megtámadásoknak  kitéve,  lehet  a  végérvényes 
eredményt  bármily  kétségesnek  tartani;  de  egy  dolog  mégis 
bizonyos  és  bevégzett  tény  marad :  az,  hogy  az  ellenkező  nézet 
—  a  mennyiben  eddigelé  sokkal  gyengébl)  és  kevésbbé  próbaálló 
bizonyítékokat  tudott  felhozni  —  minden  tekintetben  kevésbbé 
szilárd  alapon  nyugszik  és  hogy  ennélfogva  azon  eredmény, 
melyet  az  ő  ide  vonatkozó  tanulmányaik  eddig  napfényre  hoz- 
hattak, távolról  sem  érdemlik  meg  a  rendíthetetlenség  és  csal- 
hatatlanság azon  jellegét,  melyet  neki  Magyarországon  és  kül- 
földön tulajdonítanak.  Ilyen  körülmények  közt,  vagyis  az  eddigi 
bizonyító  anyag  elégtelenségének  láttára,  mintegy  parancsoló 
szükségesség  gyanánt  lép  föl  a  szélesebb  kutatási  kör  tekintetbe 
vétele  és  a  rendelkezésünkre  álló  bizonyítékok  átölelő  méltatása 
és  épen  ezen  utóbbi  az,  melyre  e  könyvben  különös  figyelmet 
fordítottunk.  E  végből  munkámat  négy  részre  osztottam;  az 


VIII  EL0S7A). 

elsőben  a  históriai  bizonyítékokat,  a  másodikban  a  nyelv  tanú- 
ságát, a  harmadikban  a  mivelödési  mozzanatok  bizonyító 
képességét  vettem  vizsgálat  alá,  hogy  végül  a  napfényre  hozott 
eredményt  befejező  megjegyzésben  előadhassam.  A  negyedik 
részben  azon,  részint  históriai,  részint  philologiai  fejtegetések 
foglaltatnak,  a  melyek  nem  annyira  a  képzett  olvasóra,  mint 
inkább  a  tulaj donképeni  szaktudósra  tartoznak  —  ilyenek 
különösen  a  III.,  IV.  és  V.  mellékletek  —  s  a  melyeknek  jegyzet 
alakjában  a  szövegben  aligha  lett  volna  lielyök. 

E  könyv  egyes  részeinek  kidolgozásánál  szerettem  volna 
az  illető  forrásokból  többet  felhasználni,  hogyha  ezt  itt,  az 
európai  nagyvárosok  könyvtáraitól  és  keleti  kézirat-gyűjtemé- 
nyeitől távol,  tehettem  volna;  de  e  kérdésben  még  nem  az  utolsó 
szót  akartam  kimondani,  mert  reménylem,  hogy  a  bizonyítás 
egyik  vagy  másik  mozzanatára  még  visszatérek. 

Végül  pedig  őszinte  köszönetemet  fejezem  ki  derék  persa 
nyelvtudósunk,  dr.  Pozder  Károly  tanár  iirnak  azon  szíves 
fáradságáért,  hogy  munkámhoz  a  tárgymutató  elkészítését  ma- 
gára vállalta. 

Budapesten,  1882  szeptember  hóban. 

Vámhéry  Annin. 


A  65.  lapoD  említve  van,  hogy  a  mai  csuvtisok  a  fíun-ugor  faj 
sajátságait  tüntetik  elő.  Ez  állításom  hibás  tudósításon  alapszik,  a 
mennyiben  ujabb  tanulmányaim  nyomán  a  csuvasok  török-tatár  faj- 
jellegei  felöl  semmi  kétségem  nincsen. 

lOá.  lap  14-.  sor  fölülről    zovas      helyett  lovas 


1()4.    . 

>     19.     . 

* 

kunsági 

pestme 

300.    • 

15.     i 

i          « 

agasci 

agacci 

3t7.    « 

8.     . 

[          « 

günilüz 

giiudüz 

418.    « 

2.     i 

1     alulról 

may 

way 

522.    . 

15. 

1         « 

fedve 

fekve 

672.    1 

i       9.     i 

1         « 

Uyr 

u^ 

A  MAGYAROK  EREDETE. 


I. 


SKYTHÁK   Í]S    SAKÁK 


TAOT 


AZ  ÓKOR  ÁLLÍTÓLAGOS  TÖRÖKJEI. 


4  KI  valamely  folyó  eredetét  akarja  fölfedezni,  annak  nem 
l\.  szabad  visszariadnia  a  fáradságtól,  melylyel  az  illető  for- 
rásvidék legkisebb  zugának  felkutatása  jár,  és  a  még  oly  csekély 
és  jelentéktelen  patakot  is  keletkezése  pontjáig  kell  kísérnie. 
Ep  úgy  kell  eljárnunk,  ha  egy  nép  eredetével  van  dolgunk. 
Szándékunk  a  magyarok  ősi  eredetére  némi  világot  vetni,  de 
e  szándék  megvalósítása  alkalmával  az  eddigi  szokás  elle- 
nére nem  csak  a  finn-ugor  rokonság  lesz  irányadó,  hanem 
egyszersmind  azon  genetikai  viszony  is,  mely  a  magyarság  es 
török-tatárság  ^  között  fennáll.  E  viszony  tisztázása  czéljából 
kénytelenek  vagyunk  a  Törökség  legelső  nyomait  az  ókor- 
ban fölkeresni.  Soknak  szemében,  és  nem  ok  nélkül,  kétes 
eredményű  feladatnak  fog  feltűnni  ily  visszapillantás  egy  oly 
nép  múltjába,  melyről  csak  nem  rég  lebbent  föl  a  rejtettség 
fátyola.  Ha  még  sok,  az  ókorban  magas  fokú  műveltségéről 
híres  nép  eredetére  nézve  is  a  sötétben  tapogatunk,  és  szárma- 
zásukról szóló  elméleteinket  csak  hypothesisek  ingadozó  alap- 
jára építhetjük,  milyen  lesz  hát  kutatásunk  eredménye  a  tö- 
rökségre   nézve,  melyről  annyival  kevesebb  történelmi  adat. 

^  £  névnek  szorosabb  meghatározáfia    czéljából   az    1.  Bzámá  mel- 
léklet alatt  a  török-tatár  népnek  ethnographiai  vázlatát  CBatoltuk  ide. 

\ÍMBktLY  :  A  mafyarok  eredete.  1 


2  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

annyival  kevesebb  irodalmi  emlék  áll  rendelkezésünkre  ?  Be- 
valljuk őszintén^  bogy  nem  minden  aggodalom  nélkül  fogtunk 
tanulmányunk  e  részébez^  mely  az  egésznek  szempontjából 
okvetlenül  szükséges,  de  melyről  már  eleve  is  megjegyezzük, 
bogy  nem  egy  elődünk  basonló  törekvéseitől  abban  különbözik, 
bogy  tekintettel  az  alap  ingó  voltára  és  az  alapúi  szolgáló 
anyag  ruganyos  természetére,  nem  kivan  a  tudományos  gőg 
köpenyébe  burkolt  theoriák,  banem  csak  igénytelen  bozzá- 
vetések  és  sejtelmek  alakjában  föllépni.  Nem  az  erőszakolt 
szerénység,  hanem  a  rendelkezésünkre  álló  forrásanyag  termé- 
szete bii*t  rá  bennünket  arra,  bogy  az  imént  jelzett  úton  balad- 
junk. Nem  fogadbatjuk  tebát  el  oly  bizalommal,  mintD'ŰHssoN, 
Hammer-Furgstall  és  mások,  azon  eredményeket,  melyekre 
Deguignes  a  Tu-kiu  és  Hiong-nu  eredetére  nézve  a  kbinai  kút- 
f orrások  tanulmányozásánál  jutott,  mert  sem  az  úgynevezett 
ff  északi  nomádok*  határozatlan  defínitiójában,  sem  a  kbinai 
krónikások  által  eltorzított  etbnikai  elnevezésekben  nem  látjuk 
azon  biztosítékot,  mely  egy  kritikai  ítélet  hozására  elkerülhe- 
tetlenül szükséges.  Az  ethnologia  mai  állásánál  meseszerű  és 
bizomi;alan  adatok  nem  szolgálhatnak  többé  komoly  törekvések 
kiinduló  pontjául,  és  ha  csak  nem  akarjuk  önmagunkat  elámí- 
tani, be  kell  vallanunk,  hogy  a  törökök  első  nyomaira  vonatko- 
zólag az  ó  korban  legfölebb  a  keresztyén  időszámítást  megelőző 
három  században  keletkezett  görög  hagyományoktól  remél- 
hetünk némi  fölvilágosítást.  Ez  időszakba  esnek  ugyanis 
egyrészről  ama  tudósítások  Nag}^  Sándor  keleti  hadjáratáról  és 
a  görög-baktriai  birodalomról,  másrészről  a  történetírás  atyjá- 
nak a  munkája;  és  a  mint  az  előbbiekből  értesülünk  legelőször 
a  sakákről,  egy  valószínűleg  ural-altai  származású  népről, 
úgy  az  utóbbiban  ismerkedünk  meg  legelőször  (különösen  a 
negyedik  könyvben,  Melpomene  1 — 14:2.  §.)  a  skythákkal,  kiket 
sokan,  legalább  részben,  szintén  ural-altai  népnek  tartanak. 
Az  ó-világ  két  különböző  pontján  lobog  fel  tehát  némi  vilá- 
gosság, tudniillik  keleten,  illetőleg  az  Oxus  középső  folyásán  és 


8KYTHÁK  ÉS  BAKÁK.  3 

fiaktriában,  továbbá  nyugaton,  illetőleg  a  Volga  és  Don  vidé- 
kén; oly  világosság,  mely  csekély  ugyan,  de  teljes  figyelmünkre 
méltó,  oly  világosság,  mely  nem  világitja  meg  ugyan  egészen 
a  történeti  nyomozás  homályos  vidékeit,  mely  azonban  sokkal 
megbízhatóbb  kalauz,  mint  a  khinai  évkönyvek  csalfa  fénye. 
Kezdjük  el  Herodot  művén  és  vizsgáljuk  meg  a  már  sokszor 
fölvetett  kérdést,  hogy  milyen  netmetiséffnek  voltak  a  skythák.  ^ 
Több  mint  egy  százada  már  annak,  hogy  e  kérdés  Európa 
tudósait  foglalkoztatja,  a  reá  vonatkozó  kodalom  már  tekin- 
télyes könyvtárt  is  képez,  de  végleges  megoldásához  még  alig 
közeledett,  és  véleményünk  szerint  aligha  fog  egyhamar  köze- 
ledni, mert  Herodot  magyarázói  oly  szigorúan  ragaszkodván 
a  híres  történetíró  szövegéhez,  egjTészt  félreértették  az  egész 
mű  szellemét  és  irányát,  másrészt  az  ethnologiai  kérdésekben 
annyira  nélkülözhetetlen  tágabb  látkörre  nem  ügyeltek  és 
azzal  a  reménynyel  kecsegtették  magokat,  hogy  a  mint  állítólag 
sikerűit  a  HEKODOT-nál  található  földrajzi  elnevezéseket  a  pon- 
tusi  tartományok  folyói-,  városai-  és  tavainak  későbbi  vagy  mai 
neveivel  azonosítani,  ép  úgy  fog  ez  sikerülni  a  skythai  népek 
nemzetiségével  is.  Sokkal  könnyebb  dolog  ug}'anis,  oly  adatok 


*  A  skythák  elnevezése  alá  Herodot  a  következő  népeket  foglalja 
össze  :  ^^  a  tulaj donképeni  skythákat,  úgymint  1.  az  Istros  és  Tyras 
köasött,  továbbá  a  Gerrbos  éa  Maeotis  mellett  lakó  királyi  törzseket, 
f.  a  Hypftnifi  és  Borysthenes  melléki  törzseket,  melyek  földmiveléssel 
foglalkoznak,  3)  a  nyugati  nomád  törzseket  az  Istros  és  Tyras  között, 
a  Hypakiris  mellett  lakó  keleti  nomádokat  és  egy  a  Tanais  mellett 
tartózkodó  kivándorlott  törzset;  B)  a  skytbákkal  rokon  határos  népe- 
ket, úgymint':  1.  az  agathyrzokat,  2.  sauromátokat  és  3.  a  budinokat; 
C)  a  hellénekkel  összeelegyedett  népeket  ii.  m. :  1.  a  kallipidokat  és 
skytho -helléneket,  2.  a  gellonokat  és  budino -helléneket ;  D)  az  idegen 
határos  népeket,  ú.  m. :  1.  a  thrákokat,  2.  a  tauriakat,  3.  az  alazonokat, 
4.  a  neurokat,  5.  a  melankhlainokat,  6.  az  androphagokat,  7.  thyssage- 
tákat,  8.  a  jyrkeket;  E)  távolabb  lakó  népeket  ú.  m.  1.  argippaeokat 
(kopaszfej fiek),  2.  az  issedonokat ;  F)  mesés  népeket  ú.  m. :  1.  kecske- 
lábú emberek,  2.  hat  hónapon  át  alvók,  3.  arimaspuok  (félszemúek), 
4.  hyperboreusok. 

1-^ 


*  A  MAOYAROK  £R£DETE. 

alapján,  melyek  távolságra-,  folyók  torkolatára  és  földrajzi  fek- 
vésre vonatkoznak,  a  Porotát  a  Pruth-tal,  a  Tyrast  a  Dnjester- 
rel,  a  Hypanis-t  a  Bug-gal,  a  Borysthenest  a  Dnjepperrel  és  a 
Tanaist  a  Donnal  ^  azonosítani,  mint  az  ethnikai  elnevezések 
tömkelegében  eligazodni,  melyben  az  egyes  nemzetiségek  kü- 
lönválasztása majdnem  lehetetlen.  Szándékosan  használtuk  a 
tömkeleg  kitételt,  mert  a  különböző  és  egymással  a  legtöbb 
esetben  homlokegyenest  ellenkező  nézetek  áttekintésénél  az 
elfogulatlan  olvasó  csakhamar  lemond  minden  reményről,  hogy 
e  téren  való  tájékozottságot  szerezzen  magának.  Az  uralkodó 
nézetek  után  ítélve  a  skythákat  majd  arjaíaknak,  azaz  szlávok- 
nak,  Iránoknak  és  germánoknak,  majd  pedig  ural-altaiaknak, 
vagyis  törököknek,  mongoloknak  és  finn  -  ugoroknak ,  tehát 
nem  kevesebb  mint  hat  különböző  nemzethez  tartozóknak 
mondják.  Az  előbbi  nézetet  Grimm,  Zeuss,  Klaproth,  Raw- 
LiNSOK,  MüLLENHOF,  Bruun  és  LiNDNER  Vallják,  melv  utóbbi  a 
skythákban  a  kozákok  őseit  akarja  fölismerni,  azonkívül  még 
Bergmann,  ki  tőlük  származtatja  a  Kimmerieket,  míg  a  másik 
nézet  mellett  Hammer-Pürgstall,  Niebuhr,  Safarik,  Hansen  és 
Neumann  Károly  (Déli-Olaszország  népei  czímű  pólyadíjas  mű- 
vében) kardoskodnak.  Ha  most  azt  kérdezzük,  hogy  mivel  támo- 
gatják ez  elismert  tekintélyű  tudósok  véleményeiket,  úgy  ki 
fog  tűnni,  hogy  egyrészt  a  HERODox-nál  idézett  népek  földrajzi 
fekvésének  összehasonlítása  az  azonosított  népek  későbbi  éf; 
mai  lakhelyeivel,  másreszt  a  földrajzi  elnevezések  és  a  szöveg- 
ben előforduló  istenek  nevei  voltak  szülő  okai  eme  sajátságos, 
noha  jóhiszemű  nézetek  megalkotásának  és  ezek  szolgáltattak 
alkalmat  ily  elágazó  elméletek  fölállítására.  Mi,  kik  az  erősza- 
kos és  phantastikus  theoretizálást  legfölebb  csak  időtöltéskép 
engedhetjük  meg  a  tudósnak,  mely  időtöltés  a  valódi  tudományt 


'  V.  ö.  a  lierodoti  Skytljitinak  térképét  Bbuun  :  A  herodoti  sly- 
thiára  vonatkozó  elágazó  nézetek  hiegyeztetése  czímű  művében.  Szt-Péter- 
vár,  1869.  (oroszul). 


8KYTHAK  ES  SAEAK.  ^ 

károsan  befolyásolja,  mi  e  fönnemlített  körülmények  egyikében 
sem  találjuk  azon  alapot,  mely  megbízhatóbb  combinatiók 
kiinduló  pontjául  szolgálhatna.  Mennyire  nem  vezet  czélhoz 
például  a  földrajzi  fekvés,  melyből  következtetve  a  budinokat, 
jyrkokat  és  thyssagetákat  az  uráli  népekkel,  tehát  a  finn- 
ugorokkal azonosították,  mert  Herodot  lakhelyeiket  a  pontusi 
tartományok  északi  vidékére,  illetőleg  a  Tanais  középső  folyása 
mellé  teszi,  azt  könnyen  megérthetjük,  mivel  először  is  Hero- 
DOT-nak  szóban  forgó  helye  világosság  tekintetében  sok  kívánni 
valót  hagy,  és  mert;  másodszor  az  irány,  melyet  e  tudósok 
szerint  az  imént  emiitett  népek  ősi  hazájokból  mai  hazájokba 
való  költözésök  alkalmával  követtek,  a  történeti  adatokon  ala- 
puló tényekkel  ellenkezik.  Ha  pl.  Lindner  *  Klaproth  nyomán 
egy  nagy  utat  vesz  föl  a  Kaspitó  északi  részén,  melynek  hosszá- 
ban az  egykori  nagy  finn-ugor  nép  szétszórt  maradványai  az 
Ural  alján  nyugat  felé  hatoltak  és  Lapphonig  és  Tobolskig  szo- 
rultak, úgy  ez  ép  oly  téves  nézet,  mint  Vivien  de  St.  Martin  ^ 
és  KuNiK  ^  véleménye,  mely  szerint  az  általuk  iránoknak  tar- 
tott skythák  az  Oxus-on  túl  fekvő  tartományon  és  az  északi 
nagy  pusztán  keresztül  észak-  és  északnyugatfelé  vonultak. 
Első  sorban  is  a  finn-ugorok  nem  délről,  hanem  keletről  nyo- 
multak mai  lakhelyeikbe,  még  pedig  oly  idő  tájt,  melyben  a 
török-tatár  ág  már  elvált  az  ural-altai  törzstől  és  a  mint  e 
nyelvi  tények  alapján  nem  kételkedhetünk,  a  mongolok  és  tun- 
guzok  a  finn-ugorokkal  még  együtt  éltek,  miből  nyilván  az 
következik,  hogy  az  utóbbiak  elválásuk  után  csak  egy  irányban 
t.  i.  északkeletről  északnjrugat  felé  érhettek  mai  lakhelyeikre. 
Másodszor  az  Iránoknak  tartott  skytháknak  a  Jaxartestől  a 
Volga  felé  való  költözése  már  physico-ethnikai  okokból  is  lehe- 
tetlen ;  de  mivel  az  iránságnak  kitérj  eszkedéséről  a  Jaxartesen 

*  V.  ö.  Skythien  und  dlc  Skyihen  de  a  Herodot  294-ik  lapját.  Stutt- 
c?art  1841. 

*  Mentőire  aur  le  géographie  ftncieitne  du  Cniicase  pag.  77. 

*  V.  ö.  Bbuün  idézett  művében  a  XXXVI.  lapot. 


.? 


o 


•s 


(M8ÍÍ) 


túl  a  legcsekélyebb  U 
iránoknak  tartott  s^ 
jegyeznünk,  mily  ke' 
magyarázók  a  Heroix 
ben  vélnek  találhatni, 
hogy  a  budinok  egy  i 
icóppov)  színű ;  daczára 
szabad  komolyan  veű 
elbeszélést  a  Melank 
mégis  a  tudós  világ  e 
vörös  hajai,  és  a  kék  sz 
emiitett  színek  nem  vi 
vagy  a  ruházatra  (vide  í 
az  erre  vonatkozó  vita,  - 
ben  a  budinokat  némely, 
dig  finneknek  tartották; 
kodó  vizsgálódások  a  sl 
semminemű  világosságo;^ 
nunk  az  úgynevezett  nyi' 
Bruün  "^  helyesen  jegyzi  :\ 
szerzőknél  idézett  skytha  szavakat  eddigelé  oly  módon  magya- 
rázták, hogy  a  legellentétesebb  nézeteknek  szolgáltak  érvek  gya- 
nánt és  az  elérendő  czélhoz  semmivel  sem  hoztak  bennünket 
közelebb.   Míg  Neumann  K.  F.  :  Die  Völker  dcs  siidlichen  Russ- 
lands  czimű  pályaművében  (11.  kiadás  1  !2. 1.)  a  skolotákat  törökü] 
beszélő  népnek  mondja,  addig  ugyanazon  tudós :  Die  HelUnen 
im  S/w/íAewZíin<íe  czimű  munkájábenNiiBUHB,SAFARiK  és  mások- 
kal együtt  a  többi  skythák  mongol  származását  akarja  bebizo- 
nyitani, ami  ellen  Schieffner:  Sprachlichea Bedenkengegendas 
Mongolenthum  der  Skythen  (a  szentpétervári  akadémia  értesítő- 
jének Xin.  kötete  20o-ik  lapján)  czímű  értekezésében  határozot- 
tan tiltakozik,  és  Potocky  és  Kl aprót  h  véleményéhez  csatla- 


3li:a 


-  ^  -^ 


A' 


3uncK  W  J 


^^í 


ü 


,  / 


r 


otTtnrmn  és  nias  görög 


„^  I 


'  U.  o.  XXXV.  1. 


bkythAk  és  bakák.  7 

kozva,  a  skythák  egy  részének  iráni  származását  vitatja^  a 
mennyiben  hasonlóképen  mint  az  ugyanezen  nézetet  valló 
társai  a  földrajzi  elnevezéseket  és  a  tulajdonneveket  a  sanskrit 
segítségével  akarja  megmagyarázni.  Mások  e  talány  megfejtése 
kedvéért  még  az  6b:iktriai  nyelvhez  is  fordultak;  de  nagyon 
messze  vezetne  bennünket^  ha  el  akarnók  sorolni  mind  azon 
erőszakolt  és  az  összehasonlító  nyelvtudomány  törvényeinek 
mellőzésével  felállított  etymologiákat,  melyeket  eddig  a  vizsgá- 
lódás folyamában  fegyverül  felhasználták.  Alkalmunk  lesz  a 
következő  fejezetben  arról  meggyőződni,  hogy  mily  nagy  óva- 
tossággal kell  eljárnunk  a  görögök  útján  és  görög  nyelven 
reánk  maradt  idegen  és  különösen  ural-altai  nyelvemlékek 
irányában,  most  csak  azt  kívánjuk  megjegyezni,  hogy  ha  Theo- 
PHYLAKTüs,  Menandek  és  PoRPHYROGENiTus  oly  népeknek  és  oly 
helyeknek  a  neveit  torzították  el  annyira,  mely  népek  és  helyek 
közelében  éltek,  és  melyekről  szemtanúk  által  nyerhettek  tudó- 
sításokat ,  méltányos-e  akkor  HERODOx-tól ,  THüKYDiDES-től, 
PoLYBiüs-tól,  STRABO-tól,  MELA-tól  és  másoktól,  kik  annyi  szá- 
zaddal éltek  előbb,  kik  a  skythák  csodás  népéről  szóló  tudósí- 
tásaikba sokszor  oneseszerű  elemeket  is  fölvettek,  nagyobb  ala- 
posságot vámunk  és  remélnünk  ? 

Kitűzött  czélunknak  talán  jobban  fogunk  megfelelni,  ha  a 
helyett,  hogy  szigorúan  ragaszkodnánk  Herodot  és  utódainak 
szövegéhez,  egyrészt  az  ez  iratokból  könnyen  fölismerhető 
szellemre  és  irányra  leszünk  tekintettel,  másrészt  meg  nem 
tévesztjük  szem  elől  a  természet  örök  törvényeit,  melyekből  azt 
tanuljuk,  hogy  a  népek  életében  a  physikai  és  szellemi  sajátsá- 
gok a  talajnak  minőségével  és  az  éghajlati  viszonyokkal  szoros 
kapcsolatban  állanak  és  a  népeknek  költözködési  viszonyaira 
nézve  az  ó  korban  minden  erőszakolt  combinatiót  önként 
kizárnak.  Ez  iratok  szellemén  és  irányán  mindenek  előtt  ama 
töredékes  vonásokat  értjük  a  skythák  életéből,  melyek  bár  nem 
engedik  meg  egy  minden  tekintetben  helyes  és  egy  bizonyos 
művelődési  fokra  vonatkozó  életmódnak  a  fölvételét,  mégis  a 


»  A  MAGYAROK  EREDETE. 

skytbák  egyes  részeinek  társadalmi  életéről  meglehetős  hü  ké- 
pet nyújtanak.  Ha  fölfegjnrerkezve  azon  ismeretekkel,  melyek 
Eözép-Azsía  nomádjaira  nézve,  kik  a  nomádok  eszménye  gya- 
nánt szolgálhatnak,  rendelkezésünkre  állanak,  Herodot  adatait  * 
közelebbről  szemügyre  veszszük  :  azt  fogjuk  találni,  hogy  a  tör- 
ténetírás atyja,  úgy  a  mint  a  sk>i;hákat  rajzolja,  vagy  teljes 
vagy  félnomádokról  beszél,  mi  a  dolog  természetében  is  rejlik, 
mert  az  átmenet  a  kóbor  életmódtól  a  végleges  letelepedéshez 

• 

mindenütt  és  mindenkor  részint  az  illető  nemzetek  egyéniségé- 
től, részint  történeti  eseményektől  függött.  Herodot  p.  o.  oly 
kocsikról  tesz  említést,  melyek  fölé  sátrak  vannak  kifeszítve, 
elbeszéli  a  gőzfürdő  használatának  szokását,®  elmondja,  hogy  a 
nők  pipere-eszközei  között  nagy  szerepet  játszik  a  czédrus-  és 
tömjénfa,  melyet  finomra  széttörnek,  mi  a  H^nna-nakmai  hasz- 
nálatára emlékeztet  bennünket  Fersiában  és  a  Eaukasusban,meg- 
emlékszik  a  Hypanis  és  Borysthenes  melléki  skythákról  is,  kik 
földmíveléssel  foglalkoznak ;  de  mind  e  vonásokat  alig  illeszt- 
hetjük be  a  valódi  nomádok  életképének  keretébe,  mert  a  fa 
használata  erdős  vidéken  való  tartózkodást  tesz  föl  és  a  földmí- 
veléssel való  kizárólagos  foglalkozás  sem  vo^atkozhatik  egy  a 
pusztán  lakó  népre.  Más  helyütt  meg  azt  olvassuk  HERODOT-nál 
(V.  §.  6),  hogy  az  idegen  határos  népekhez  tartozó  thrákoknál  a 
tétlenséget  tisztelik,  a  földmívelést  lealázónak,  a  háborút  és  rab- 
lást azonban  dicséretre  méltónak  tartják,  ép  úgy  mint  ezt  a  tur- 
komanoknál  még  mai  nap  is  tapasztaljuk  és  mint  a  kirgizeknél 
száz  év  előtt  még  tapasztalható  volt.  Arról  is  értesülünk,  hogy 
némely  skythák  kizárólag  állattenyésztéssel  foglalkoznak,  ku- 
misz-t  isznak  (§  52),  pálczák  segítségével  jósolnak,  —  a  mely  szo- 


^  PoRPHYROOENiTUsz-nál  arról  értesülünk,  hog^'  a  nomádoknál  egy 
-c^spYa  nevű    fürdő    dívott'    mely    szóban,    könnyen  ráismerünk    a    török 

sSyS^    éerge  =r  sátor  szóra,  a  fürdő  tehát  egy  sátorral   ellátott  készülék 

volt  és  nem  igen  lehetett  nagy  póznákból  alkotva,  a  mint  Herodot  be- 
széli, mert  a  pusztán  lakó  nomádok  vajmi  nehezen  férhettek  ilyenekliez. 


BKYTHÁK  ÉS  SAKÁK.  ^ 

kast  Ammianus  Marcellinus  a  hunoknál  is  észrevette  és  mely 
Közép-Ázsiában  mai  napság  is  divik  (v.  ö.  cöb-fali  a  következő 
fejezetben)  —  hogy  halottaikat  a  turko-tatár  sámánok  módjára 
temetik  el  (§  79)  stb.  De  ezek  az  ismertető  jelek  csak  egy  telje- 
sen nomád  népnek  életmódjára  illenek,  a  mint  az  előbbiek  szo- 
rosan véve  csak  egy  félig  nomád  társadalomra  vonatkozhatnak. 
Ha  tehát  Herodot  vázlatának  különböző  voltában  a  mű- 
velődési fok  különböző  voltát  kell  fölismernünk,  akkor  talán 
senki  sem  fog  bennünket  a  túlságos  merészség  vádjával  illetni* 
ha  azt  a  hypothesist  koczkáztatjuk,  hogy  a  tulajdonképi  Sky- 
thák,  t.  i.  a  három  királyi  skytha  törzs  a)  az  Istros  és  Tyraa 
között^  h)  a  Gerrhos  mellékiek,  c)  a  Maeotis  mellékiek,  továbbá 
a  Hypanis  és  Borysthenes  mellett  lakó  földmivelést  űző  törzsek 
és  talán  az  Agathyrsok  és  Sauromatak,  nem  voltak  ural-altai 
származásúak,  hanem  talán  árja  népek ;  a  rokon  és  idegen  ha- 
táros népek  pedig  részint  többféle  elemből  álló  vegyüléket  ké- 
peztek, részint  határozottan  az  ura{-a{f/it  népcsaládhoz  tartoztak. 
E  h}'pothesisünk  főlállitásával  ellenkezésbe  jutunk  Bruun  és 
MüLLENHOF-val  ^  kik  azt  vélik,  hogy  a  nomád  életmód  nem 
hozható  föl  ellenérv  gyanánt  a  skythák  iráni  nemzetisége  ellen, 
mivel  szerintök  más  irán  népeknek  sem  volt  állandó  lak- 
helyek és  mivel  az  ember  egyáltalában,  bármily  néptörzshöz 
tartozzék  is,  a  lakásául  szolgáló  talajnak  helyi  sajátságaitól 
függ.  A  talaj  és  az  azon  lakó  ember  között  fennálló  szoros 
kapcsot  mi  is  elismerjük,  csak  hogy  más  értelemben,  mert  azt 
hiszszük,  hogy  a  talaj  minősége  szerint  alakult  minden  kezdet- 
leges társadalom,  és  hogy  ugyancsak  e  minőség  volt  inditó  oka 
a  nemzeti  egyéniség  kifejlődésének.  Nem  képzelhetjük  el  tehát 
oly  könnyen,  hogy  oly  nép,  mely  régi  időktől  fogva  hegyes 
vidéken  lakott,  a  puszta  lakosává  válhassék,  ha  csak  nem  rend- 
kívüli átalakulások  következtében.  Megengedjük,  hogy  a  nagy 
török  néptörzs  egyes  apró  ágai  a  legelőkben  gazdag  völgyekbe 

•  V.  ö.  Bruun  idézett  müvét  a  XXXVI.  lapon. 


10  A  MAGYAROK  EREDETE. 

I 

Í8  tévedhettek,  a  mint  ezt  p.  o.  az  Alaiban  és  a  pamiri  fensikon 
lakó  karakirgízeknél  észlelhetjük,  de  a  törökségnek  nagy  zöme, 
—  8  ezt  már  a  török-tatárság  kezdetleges  műveltségéről  szóló 
tanulmányunkban  volt  alkalmimk  kimutatni  —  mindenkor  szo- 
ros összefüggésben  állott  a  kopár  paszta  természetével ;  leg- 
korábbi kultnrfogalmai,  élet-  és  gondolkozás-módja  és  vallása 
a  puszta  természetében  lelik  legegyszerűbb  magyarázatukat, 
ép  úgy  mint  az  árjai  népek  már  régóta  helyhez  kötött  élet- 
módjok  és  a  műveltséghez  való  nagyobb  hajlamuk  által  tűntek 
ki,  (mert  árjai  nomádokról  a  történet  mit  sem  tud,  legföUebb 
a  Murgab  mellett  tartózkodó  dsemsidi-k  népét  lehetne  vala- 
hogyan félnomádnak  nevezni).  Azt  véljük  tehát,  hogy  nem 
érhet  bennünket  a  túlságos  merészség  vádja,  ha  az  ural-altai 
néptörzs  délkeleti  részénél,  t.  i.  a  törökségnél  ily  viszonyokat 
ha  nem  is  évezredekkel,  de  legalább  évszázadokkal  előbb  föl- 
teszünk és  azt  állítjuk,  hogy  a  Herodot  által  ismert  Skythiának 
azon  részén,  mely  Maeotis  tavától  északkeleti  irányban  a  Volga 
felé  terjed,  ural-altai  származású  népek,  valószínűleg  törökök  lak- 
tak ;  a  mi  azonban  nem  zárja  ki  a  lehetőséget,  hogy  e  néptörzsnek, 
x^agy  az  utóbb  említett  népnek  egyes  töredékei  az  úgynevezett  pon- 
tusi  skythák  közé  ne  vegyültek  légyen,  ügyane  nézetet  vallja 
A.  A.  KuNiK^^  orosz  akadémikus,  ki:  A  törökök  Atillától  Dsen- 
gizig  czímű  munkájában  a  Pontus  északi  részén  már  Herodot 
Jkorában  is  török  nomádokat  gyanít. 

Vegyük  most  szemügyre  az  Ázsia  délnyugati  részén  annyira 
előrenyomult  ural-altaiak  szorosabb  ethnikai  viszonyát  és  vessük 
föl  a  kérdést,  mennyiben  van  igazuk  Herodot  magyarázóinak, 
kik  már  Dárius  ideje  előtt  az  Ural  hegység  lábánál  lakó  thys- 
sageták-,  jyrkek-,  argippseiek-  és  issedonokban  finn-ugor  szár- 
mazású népeket  akarnak  fölfedezni,  a  mint  különösen  Klaproth 


*°  A  török  eredetű  besenyőkről  és  palóczokról  magyar  forrufiok  alap- 
ján^ tekintettel  Attilátöl  Dsengiz  khánig  élt  pontúéi  törők  népekre  vo- 
natkozó legújabb  kutatásokra  (orosz\il). 


8KYIHÁK  É8  8AKÁK.  11 

teszi,  ki  annyira  megy,  hogy  bennök  a  hunok  elődeit  látja  és 
a  TÍlágbiró  Atillát  íb  e  fajból  származtatja.  Hogy  a  valóságos 
hún  nép,  legalább  a  nagyobb  része  a  byzancziaktól  jgy  nevezett 
tarka  népkeveréknek  nem  volt  sem  finn-ugor,  sem  mongol, 
hanem  török  származású,  azt  a  következő  fejezetben  szándé- 
kozunk bebizonyítani,  de  a  tudósok  nagy  része  is  egyetért  a 
hunok  török  nemzetiségére  nézve.  A  kérdés,  mely  még  meg- 
oldásra vár  és  alkalmasint  nem  lesz  egyhamar  megoldva,  csak 
az,  hogy  a  hún  népkeveréknek  milyen  töredékét  képezhette  a 
nemtörök,  vagyis  a  finn-ugor  elem,  mert  e  mennyiségi  viszonyra 
vonatkozó  adatokból  bizton  vonhatnánk  következtetéseket  e 
vidéknek  ethnikai  viszonyaira  a  hunok  előtti  időkben,  talán 
egészen  Herodot  koráig.  Mivel  azonban  a  legcsekélyebb  tá- 
maszszal  sem  rendelkezünk,  melynek  segítségével  e  kérdésre 
megfelelhetnénk,  mivel  bármely  még  oly  spekulatív  szellem 
sem  hatolhat  át  e  sűrű  fátyolon :  fönn  jelzett  módszerünkhöz 
híven  csak  az  egyes  népeket  jellemző  ethnikai  és  társadalmi 
alakulásokat  vehetjük  tekintetbe  és  a  pusztákon  lakó,  állat- 
tenyésztéssel foglalkozó  és  harczias  szellemű  népekben,  vagyis 
a  Easpitó  északi  és  a  Maeotis  tava  keleti  részén  elterülő,  fűben 
bővelkedő  vidékek  lakóiban  csak  oly  mértékben  szabad  törökö- 
ket gyanítanunk,  a  melyben  ugyanazon  természeti  törvények 
szerint  föltehetjük,  hogy  az  északi  Urai-hegység  régóta  mocsá- 
ros és  erdős  vidékei  a  finn  -  ugoroknak  szolgáltak  lakhelyül. 
E  tekintetben,  mint  sok  másban,  a  világ  folyása  alig  változott. 
Csak  ethnologiai  rajongókhoz  illik,  kedvencz  elméleteiknek 
rendkivüU  természeti  forradalmak  kigondolása  által  valószínű- 
séget kölcsönözni,  mert  az  igazán  oknyomozó  történet  egyetlen 
egy  példát  sem  mutathat  föl,  mely  azt  bizonyítaná,  hogy  egy 
xat'  e4o)^v  déli  nép  egy  pár  század  folyamában  északi  néppé 
alakult  volna  át,  mivel  a  népvándorlás  mai  napig  megfigyelt 
törvényei  szerint  a  népek  költözködésének  egy  északtól  délre 
vezető  áramlata  észlelhető  ugyan,  de  az  ellenkező,  délről  észak- 
nak tartó  irány  vajmi  ritkán  nyeri  egy-egy  példa  által  megérő- 


1^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

sitését.  A  finnek  már  Tacitus  idejében  a  bottniai  tengeröböl 
mellékén  ]  akták,  a  burtasokat  vagy  mordvinokat  pedig  már  a 
Er.  u.  YIII.  században  ott  leljük  a  hol  mai  nap  tartózkodnak. 
Nincs  tudományos  érvekkel  támogatható  okunk  annak  fölvéte- 
lére^ hogy  a  megelőző  századokban,  tehát  Herodot  vagy  Attila 
korában  lényegesen  különböző  ethnikai  viszonyok  léteztek  és 
hogy  a  finn-ugor  néptörzsnek  töredékei  annyira  délre  hatoltak 
volna,  mint  ezt  Bruun  a  budinokra  nézve  akarja  velünk  elhi- 
tetni, kiknek  lakását  a  Donetztöl  délre,  néhány  napi  útnyíra 
Maeotis  tavától  helyezi,  vagy  a  mint  mások  vélik,  kik  Klaproth 
példája  után  indulva  a  finn-ugor  népáramlatnak  egy  a  tiszai 
alföld  felé  vezető  irányát  veszik  föl.  De  e  véleménynek  mái* 
az  a  tény  is  ellenmond,  hogy  az  Y.  században  a  Volga  felől 
nyugatnak  tóduló  tömegek  harczias  nomádok  és  lovas  nép  vol- 
tak ;  mivel  pedig  ily  nemzeti  jellemvonást  nem  tulaj  donithatunk 
a  halászok  és  vadászokból  álló  finn-ugoroknak,  de  igen  is  az 
állattenyésztő  és  pusztán  lakó  török-tatároknak,  azt  hiszszük, 
hogy  a  MsBotis  tavától  északkeletre  a  Volga  felé  lakó  skythák 
törökségét  illető  véleményünkkel  az  igazságot  jobban  megköze- 
lítjük mint  ugyanezen  skythák  finn-ugor  nemzetiségének  védői. 
Tekintetbe  véve,  hogy  a  finn-ugor  theoria  képviselői  alap- 
talan állításaik  védelmére  nem  képesek  semminemű  földrajzi 
vagy  nyelvészeti  bizonyítékokkal  síkra  szállani,  rajtunk  volna 
talán  a  sor  a  Herodot  szövegében  található  folyó-  és  tulajdon- 
neveket czélunkra  felhasználni;  de  ne  kövessünk  el  hasonló 
hibát  mint  Hambier-Purgstall,  ki  az  osmán  birodalom  történe- 
tében Herodot  Targitaos-áhají  az  ősi  törököt  ismeri  fel,  a 
mennyiben  Tar>7-ot  Turk-val  azonosítja  és  itaoc-t  képzőnek 
tartja;  nincs  kedvünk  továbbá  a  HsaoDuT-nál  előforduló  I»jpxoi-t 
hibának  tekinteni  és  azt  Tupxoi  által  helyettesíteni  vagy  benne  a 
török  j//r//A;  =  vándor,  szót  (ez  a  neve  mai  nap  az  anatóliai  török 
nomádnak)  fölfedezni  stb.^^  mert  ily  phantastikus  etymologiák 

"  Mily  sikamlóssá  válbatik  ez  az  eljárás    a    kellő  nyelvi  ismeretek 
nélkül,  azt  lerobban    a   következő   példa  mutatja.  Herodot  azt  beszéli 


1 


8KYTHÁK  ÉS  SAKÁK.  13 

a  tudományos  kutatásnak  inkább  ártanak,  mintsem  használnak. 
Mivel  Herodot  homályos  helyeinek  legtöbb  magyarázata  téve- 
déseken alapszik,  oly  tévedéseken,  melyek  a  mindenünnen 
összegyűjtött  forrásanyag  daczára  csak  a  nem  avatottnak  impo- 
nálhatnak, előbbi  állításunkat  újra  ismételjük,  hogy  t.  i.  Hero- 
dot tudósítása  a  skythák  országáról  az  összehasonlító  földrajz 
szempontjából  többféleképen  tárgyalható  és  a  pontusi  tarto- 
mányokra vonatkozó  hegyi-  és  vízrajzi  ismereteinkre  nézve 
nagy  fontossággal  bír ;  de  a  skythák  nemzetiségét  illetőleg  a 
történetírás  atyjának  a  szavai  nagyon  csekély  világosságot  nyiij- 
tanak  és  hogy  végre  e  kérdés  sokáig  fog  még  az  ethnologiai 
talányok  sorába  tartozni,  melynek  megoldása  még  sok  tudós- 
nak elmeélét  fogja  próbára  tenni. 

Nagyon  sajátságos  és  minden  esetre  jellemző,  hogy  a  Sa- 
kákröl,  vagyis  a  Persiától  keletre  és  északkeletre  lakó  sk^iihák- 
ról,  kiket  némely  tudósok  a  sinaiak  Jwe-c«i-jeivel  azonosítot- 
tak, még  sokkal  kevesbbé  megbízható  adataink  vannak,  mint  a 
pontuszi  skythákról,  pedig  az  illető  kútforrások  aránylag  ujabb 
keltűek  és  egy  Strabo,  Jüstin,  Gharaxi  Isidor-,  és  egyéh 
görög  íróktól,  kiknek  élete  a  görög  baktriai  birodalom  hanyat- 
lásának korába  esik,  hajlandók  volnánk  bővebb  tudósításokat 
várni.  Már  Herodot  is  említi,  (VH.  68)  hogy  a  persák  az  összen 
skythákat  sakáknak  neoezik,  és  hogy  hazájok  a  baktriai  biro- 
dalommal határos.  Ez  csak  ügy  magyarázható,  ha  a  pamiri 
fensíkot  és  az  Alai  völgyeit  fogadjuk  el  határvidéknek,  hol  még 

(IV.  93),  hogy  az  ar/^ppaeok  egy  gyümölcs-nemből  bizonyos  síini  levet 
készítenek,  melynek  gít/j  a  neve.  Hosszas  találgatás  után  végre  azt  sü- 
tötték ki,  hogy  a  iprimtis  padus»-t  kell  ezen  a  gyümölcsön  értenünk, 
mert  Ebman:  Reiae  um  die  Erde  (I,  427)  szerint  a  kazakok,  baskírok 
és  kalmükkök  még  mai  nap  is  e  fa  gyümölcséből  készítik  azt  az  italt,  me- 
lyet a  kazáni  tatárok  ak8Í-(^AMÍ)t)-nak  neveznek,  ami  annyit  tesz,  mint 
savanyít  keserű.  Ha  mar  az  argippaeokat  minden  áron  törököknek 
akarják  tartani,  miért  nem  azonosítják  az  Sv/u-t  a  tatár  asi  v.  as-al,  mely 
ételt,  táplálékot  jelent  ?  Ez  a  fölvétel  mindenesetre  sokkal  tetszetősebb, 
mint  BauuN-é,  ki  ii/u-t  az  osset  achsir-rdX  veti  egybe. 


U  A  MAGYAROK  EREDETE.  ^ 

ma  is  török  nomádok  tanyáznak,  és  hol  mindenkor  ugyanazon 
fajhoz  tartozó  pásztomépeknek  kellett  létezniök,  kik  a  Jaxartes 
alsó  folyásánál  és  az  Altaí  vidékén  lakó  és  később  Zemarohus 
által  meglátogatott  török  népnek  legdélkeletibb  ágát  képezhet- 
ték. Az  ó  korban  ép  úgy,  mint  mai  nap,  nem  az  Oxus  hanem  a 
Jaxartes  választotta  el  az  iránságot  a  törökségtől  és  hasonlóan  a 
szegény  és  nyugtalankodó  nomádokhoz,  kik  az  utóbbi  folyón  át- 
kelve, a  szomszédos  Sogdiába  csaptak,  kirabolták  söt  ideiglenesen 
uralkodtak  is  fölötte,  a  hatalmasabb  és  bátrabb  lovas  csapatok 
az  előbbi  folyótól  egészen  az  Indusig  portyáztak,  ismételt  támo- 
dásaik  által  a  görög-baktriai  birodalmat  alapjában  megingatták 
és  végre  teljesen  meghódították.  Ez  a  történetnek  alig  változó 
folyása,  mert  ez  események  a  legújabb  időig  ismétlődtek,  a 
mennyiben  történeti  emlékezet  óta  mindig  török  származású 
pusztai  lakosok  voltak,  kik  becsapásokat  intéztek  az  Oxus  és 
Jaxartestől  dél  felé  terjedő  mívelt  vidékekre  és  az  ottani  dynas- 
tiákat  egymás  után  tönkre  tették.  Ugyan  az  a  sors,  mely  az 
arabok,  samanidák,  ghaznevidák  és  ghuridák  uralmát  érte, 
ugyanaz  érte  utói  úgy  látszik  a  Diodot  által  alapított  baktriai 
birodalmat  is  a  sakák  részéről,  a  mint  sakák  voltak  azok  a 
népek  is,  kik  Cyrust  óriási  birodalmának  legszélsőbb  határán 
annyira  foglalkoztatták. 

De  kik  voltak  ezek  a  sakák,  és  mely  nemzethez  tartoztak  ? 
Mivel  tanulmányunk  czéljának  érdekében  e  kérdésre  helyes 
felelettel  kell  válaszolnunk,  méltassuk  figyelmünkre  mindenek 
előtt  az  illető  kútforrásokat.  Már  a  pontusi  skythákra  vonatkozó 
tárgyalásunk  alkalmával  megj  egyeztük,  hogy  a  khinai  adatoknak, 
melyek  szerint  Skythia  a  Jaxartes  torkolatától  az  Indusig  terjedt, 
nem  tulajdoníthatunk   oly   nagy   értéket,  mint  Degüiones  ^^ 

''  Recherclies  sur  quelques  ávenements  qui  concerneiit  rhistoire  des 
rois  greca  de  la  Bactriane  et  particiiliérement  la  destructíou  de  leur 
royauine  par  les  Scythes,  rétablÍBsement  de  ceux  ci  le  long  de  Tlndus 
6t  les  guerres  qu'ils  eiirent  avec  les  Partlies.  V.  ö.  Mémoire  de  VAcadémw 
dM  inacriptiona  et  dea  belles  letfres.  Vol.  XXV.  (1759.) 


8ZKYTHÁK  ÉS  SAKÁK.  1^ 

Klapboth  ^^Kbmüsat  ^*,  Vivien  de  St.  Martin",  Hyacinth  ^^  és 
Gbioortev  ^^,  mert  ha  meg  is  engedjük,  hogy  Si-Mu-Tzian  és 
Ban-bu  történeti  művei,  melyek  a  Kr.  e.  második  század  elején 
írattak,  ama,  tőlünk  távol  fekvő  idő  némely  eseményeinek  az 
összefüggését  megvilágítják  és  a  görög  szerzők  adatait  kiegé- 
szítik, mégis  nagyon  bajos  dolog  volna  a  khinai  történetírók 
nomenclatoráját  felhasználni  és  tudósításaikból  ama  népek 
nemzetiségre  következtetéseket  vonni.  Gzélunknak  sokkal  job- 
ban megfelelnek  a  görög  íróknak  sajnos,  csak  nagyon  gyér 
följegyezései  a  baktriai  birodalomról,  de  különösen  az  azon 
időből  származó  érmek,  melyeknek  feliratai,  noha  magyará- 
zatunkhoz még  nagyon  sok  kétség  fér,  e  koromfekete  sötét- 
ségbe mégis  némi  fénysugarat  vetnek.  Már  maga  a  gj'űnév  Saka 
(láxa),  mely  a  mai  Persia  keleti  részének  földrajzi  nevében 
iSakestan,  Segistan,  Sigistan,  Sistan)  benn  foglaltatik,  határo- 
zottan török  hangzású  és  nem  lehet  a  puszta  véletlen  dolga, 
hogy  a  korán  észak  felé  szorult  és  törökségöket  legtisztábban 
megőrzött  jakutok  magokat  Sakha-knsk  nevezik ;  aakha  pe- 
dig egy  tulajdonnév,  melynek  töve  sak  az  ó  török  nyelvben 
nagy  szerepet  játszik.  Ep  úgy  áll  a  dolog  a  sakák  egyes  nem- 
zetségeinek a  neveivel,  melyeket  Strabo  a  sogdiai  és  baktriai 
hellén  fönhatóság  valódi  megdöntői  gyanánt  említ,  és  melyek- 
nek nevei  Asii,  Pasiani,  Tokhari  és  Sakarauli.  Aaii-  vagy  a 
görög  többes  számú  rag  elhagyásával  as-ban  egy  nagyon  elter- 
jedt török  tulajdonnevet  ismerünk  föl,  mely  a  turkomanoknál 
és  kirgizeknél  mai  nap  is  elterjedt  használatú  nemzetségnév, 

'*  Tableaux  hUtoriquea  de  VAne,  Paris  1826  (pag.  57,    132,  136). 

**  Nouveaux  mélanges  asiatiques.  Paris  1829.  Mémoire  de  Vlnstitut, 
Tom.  VIIL 

**  Mémoire  iur  les  Epthalites  p.  265.  et  sequ. 

*•  összegyiljtött  adatok  azon  népekről,  melyek  az  ókorban  Közép- 
A29Í4Íban  laktak.  Szt-Pátervár  (oroszul). 

"  Lásd  ez  orosz  tudósnak  Bittér  :  Erdkunde-jénok  orosz  fordítá- 
sát, különösen  a  jegyzeteket  Kabuliatan  és  Kafiriatan  czímú  részhez. 
E  műből  merítettük  a  forrásanyagra  vonatkozó  előbbi  adatokat. 


16  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

mely  nevet  azelőtt  tudvalevőleg  az  Alánok  viselték,  és  mely  a 
Bnrhani  Kati'i  szerint  Kipcak  egy  városának  is  a  neve.  Tokhar 
(v.  ö.  Tokharistan,  egy  az  Oxus  felső  folyásánál  fekvő  tartomány 
neve),  jelentése  szerint  napkelte,  szintén  török  képzésű  szó ; 
végre  Saharául  egyrészt  az  aiil  képzőnél  fogva,  mely  nomen 
agentis-t  alkot  (p.  o.  karául,  tokhtaul,  dizeöl),  másrészt  Sakar 
tövénél  fogva,  mely  a  turkománoknál  ^^  divatos  nemzetség- 
név, ez  elnevezések  török  jellemére  nézve  minden  kétséget 
eloszlat. 

A  görög-baktriai  korszakból  származó  érmekre  vonatkozó- 
lag már  inkább  a  hypothesisek  terére  vagyunk  utalva,  mert  az 
illető  kutatások  még  sokáig  lesznek  kitéve  az  ellenséges  bírálat 
támadásainak.  Ez  érmekkel  Lassen  az  Itidische  Alterthums- 
/fttwdf-ban,  Cünningham  a  Xumismatic  Chronicle  VIII.  köteté- 
ben, továbbá  Frinceps  EssayS'hen  és  ugyancsak  a  Xumismutic 
Chronicle-hen  foglatkoztak  leginkább,  és  a  mennyiben  Grtoo- 
RiEv-nek  ^^  tárgyalásából  kivehetjük,  e  föliratoknak  a  ma- 
gyarázata nagyon  ingó  alapon  nyugszik,  és  a  tudós  ép  oly 
kevéssé  veheti  hasznukat  mint  a  pontusi  skytháknál  előforduló 
mythologiai  neveknek,  melyeket,  a  mint  már  említettük,  a  leg- 
különbözőbb nyelvek  segítségével  iparkodtak  megmagyarázni. 
A  mi  az  uralkodóknak  állítólag  török  származású  neveit  illeti, 
arra  nézve  megjegyezzük,  hogy  semmi  kifogásunk  az  ellen,  ha 
a  Kozoulo  (KoCo*>Xo)  elnevezést,  mely  Kadphis  és  Kadaph  (egy 
a  Kr.  e.  első  században  élt  indo-skytha  fejedelemnek  a  neve) 
előtt  epitheton  gyanánt  szerepel,  a  török  kizü  =  vörös  szóval 
vetik  egybe  és  megtisztelő  ezlmnek  tekintik,  apnál  is  kevesbbé, 
mert  Anatóliában  és  nyugoti  Persiában  a  helység  elöljárói  mai 
nap  is  ugyané  nevet  viselik.  De  ha  annyira  túlhajtják  a  dol- 
got, hogy  némelyek  OOHMO-ban  a  sanskrit  hvna  =  hó  vag}' 
fehér  szót  akarják  fölfedezni,  mások  meg  OOKM  vagy  OOHK- 

"  V.  ö.  Középázsiai  üioznsomaf.  278. 1, 

'•  V.  ö.  KahulisUm  és  KafirisUin  784—814.  1. 


8KYTHÁK  és  BAKÁK.  17 

böl  a  török  ak  =  fehér  szót  akarják  kiiiiagyarázni,  pusztán 
csak  azért,  hogy  egy  hasonló  esetet  állithassanak  a  törökség 
ethnikai  életében  használatos  kizil,  ak  és  kara  mellé,  akkor 
már  alig  lehet  szó  tudományos  komolyságról.  Egy  másik  sok- 
féleképen értelmezett  szó,  mely  ezen  érmeken  olvasható, 
KOPONAO ;  Cünninöham  szerint  e  szó  Kopa)vt<;-t  vagyis  göndör- 
hajót, Abbot  szerint  napimádót  jelent  a  persa  \y^  khor  =r  nap 
szótól,  Gbiooriev  ^°  végre  xo^avo  által  kívánja  a  fönnemlített 
alakot  helyettesíteni  és  Uy  alakban  e  szó  nem  volna  egyéb,  mint 
a  török-mongol  Kaganos  r=  Khakan.  Véleményünk  szerint 
e  xopovao-t  talán  az  ó-török  karán  =  védő  szóval  is  össze 
lehetne  hasonlítani,  de  a  mint  már  több  ízben  megjegyeztük, 
az  ily  meddő  etymologizálás  nem  világítja  meg  az  ethnologia 
homályos  vidékeit  és  ha  egyáltalán  van  valami,  a  mi  a  skythák 
uralmának  korából  fenmaradt  baktriai  pénzeken  és  érmeken 
teljes  figyelmünkre  méltó,  az  minden  esetre  részint  azon  mell- 
képek, részint  a  teljes  alakot  mutató  képek,  melyek  a  Kadphis 
nevű  fejedelmet  ábrázolják.  Az  arczvonásokban  Gbiooriev  ^^ 
megjegyzése  szerint  a  görög  physiognomiának  ^^  legcsekélyebb 
nyomára  sem  akadunk,  az  öltözet  pedig  szakasztott  olyan  mint 
a  mai  kirgizeké.  A  kaftánnak  előrészén  alkalmazott  érczkap- 
csok,  a  hosszú  alsó  ruha,  a  czipök  és  a  hosszú,  fenn  meggör- 
bült kalap,  szóval  e  skythának  egész  alakja  okvetlenül  fel- 
tűnik, ha  a  baktriai  pénzeken  található  tisztán  görög  arczokkal 
egybevetjük  és  végre  önkénytelenül  is  arra  a  meggyőződésre 
kell  jutnunk,  hogy  a  néptörzs,  melyhez  e  fejedelem  tartozott, 


^  U.  o.  79ÍI.  1. 

-*  U.  o.  800.  1. 

^  A  korábbi,  kőből  faragott  képek  bizonyitó  ereje  ellen  netalán 
fölmerülő  ellenvetésekkel  szemben  megjegyezzük,  hogy  a  Persia  déli 
részéből  származó  faragványokon,  különösen  a  Naksi  Rusztem  csoporto- 
zatján  Sápur  arczvonásai  tisztán  irániak,  mig  Valérián  a  valódi  római 
typuszt  mntatja. 

VÁMBáBT :  Á  manorok  eredeté,  2 


18  A  MAGYAROK  EREDETE. 

semmi  esetre  sem  lehetett  árja^  de  annál  inkább  ural-altai,  ille- 
tőleg török-tatár  eredetű. 

A  mondottakat  összefoglalva,  azon  adatok  alapján,  melye- 
ket a  skythák  és  a  sakákra  yonatkozólag  a  görög  szerzőknél 
találunk,  nem  kevesbbé  azon  gyér  adatok  alapján  is,  melyek  a 
Szaszanidák  korából  maradtak  reánk,  föltehetjük,  hogy  ama 
harczias  nomádok,  melyek  egyrészt  a  Krisztus  születését  meg- 
előző utolsó  pár  században  a  pontusi  tartományokban  fölléptek, 
másrészt  pedig  a  Jaxartesen  átkelve,  Szogdiába  és  Baktriába 
becsaptak,  hogy  ott  Nagy  Sándor  utódait  az  uralkodásban  fel- 
váltsák :  ural-altaiak  és  valószínűleg  török-tatárok  voltak. 
A  nagy  pusztán,  mely  északról  az  iráni  területet  úgyszólván 
átkarolja,  nem  igen  képzelhetünk  a  török-tatárokon  kívül  más 
ural-altai  eredetű  népet,  nincs  is  okunk  arra,  hogy  egy  más 
népet  tartsunk  ama  vidék  évezredes  lakóinak,  mint  épen  azt, 
mely  még  most  is  ugyanazon  helyeken  ^^  lakik.  Az  előrebocsá- 
tott  vizsgálódásokra  támaszkodva  tehát  azon  kérdésre,  vájjon 
a  török-tatár  népek  csak  az  araboknak  Közép-Ázsiában  történt 
föllépésök  után  jelentek-e  meg  a  történeti  események  színpa- 
dán, vagy  pedig  már  a  Krisztust  megelőző  néhány  században 
gyakoroltak  befolyást  a  keleti  világ  sorsára,  csak  ez  utóbbi  érte* 
lemben  adhatunk  választ.  A  kép,  mely  ez  ethnikai  viszonyo- 
kat illetőleg  elénk  tárul,  annál  élesebb  körvonalokat  nyer,  men- 
nél inkább  fogják  egy  hozzánk  közelebb  fekvő  kornak  eseményei 
a  régiebbeket  megmagyarázni  és  mennél  inkább  fogják  az 
ingadozó  hypothesisek  helyét  megbízható  adatok  elfoglalni. 
A  mit  a  skythák-  és  sakáknál  csak  sejthetünk,  azt  a  hunok  és 
avaroknál  már  állítás  alakjában  mondhatjuk  ki,  mert  a  mint 
arról  a  következő  fejezetben  meg  fogunk  győződni,  a  világos- 
ság a  kor  haladtával  nő  tton  nő. 

"  Spiegel  Fr.  az  Eranische  Altér thutnakund^-jéhan  hasonló  né- 
zetet vall,  a  mennyiben  a  régi  Eran-HAÍ  határos  népekről  szólván,  azt 
mondja:  cDenmach  mögen  die  Völkerverháltnisse  schon  damals  áhnliohe 
gewesen  zu  sein  wie  heutzutage.*  (403.  lap.) 


11. 


A  HUNOK  ÉS  AVAROK 


A  NEHEZEBB  ethnologíai  föladatok  közé,  —  melyeknek  meg- 
J\.  oldását  eddigelé  bár  sokszor  megkisérlették,  de  alig  valami 
eredménynyel^  —  tartozik  első  sorban  az  a  kérdés,  micsoda 
nemzetiségű  nomád  népek  voltak  azok,  melyek  az  Y.  század- 
tól kezdve  a  Fekete-tenger  észak-keleti  partjairól  a  Tisza  és 
Duna  vidék  felé  áramlottak,  útj  okban,  mint  ezt  a  dolog  termé- 
szete magával  hozza,  a  félig  és  egészen  megtelepedett  népeket 
magok  előtt  hajtva,  mindent  pusztítva  és  rabolva.  Egykorú 
byzanczi  íróknak,  kik  közül  kiválólag  Priscus  Bhetob,  Ammianus 
Marcellinus,  Menander  Protector,  Theophylactüs  Simogatta, 
és  a  góth  JoRDANis  említhetők,  adatai  nyomán  ezek  hunok  és 
avarok  voltak,  oly  nevek,  melyeknek  mindenesetre  inkább  nem- 
zetségi, mint  népi  vagy  nemzeti  jelentőség  tulajdonítható,  s 
melyekről  egész  máig  nehezen  állapítható  meg,  magok  adták- e 
magoknak  e  nevet,  vagy  osak  a  byzanczíaktól  neveztettek  így, 
mivel  tudyalevőg  ma  is  van  Ázsiában  sok  oly  nép,  melyeknek 
általunk  adott  nevei  előttök  teljesen  ismeretlenek.  A  persa 
például  iráninak  nevezi  magát,  az  afghán  paétunBk,  a  kirgiz 
kazaknak  és  így  tovább :  úgy,  hogy  joggal  vethetjük  föl  azt  a 
kérdést :  mikép  nevezték  magokat  a  húhok  és  avarok  tulajdon- 
képen? Természetesen,  ha  szerencsésen  felelhetnénk  erre  a 

kérdésre,   az  problémánk  nehézségét  tüstént  kevesbítené,  a 

2* 


5^0  A  MAGYAROK  EREDETE. 

mennyiben  a  nemzeti  név  nyelvi  jellege  nem  kevés  fényt  ter- 
jesztene szét  a  homályban.  Mivel  azonban  ez  alig  várható  — 
tekintetbe  véve  t.  i.  azt,  hogy  az  emiitett  népek  csekély  művelt- 
ségénél fogva  írott  emlékek  által  való  fölvilágosításra  a  legki- 
sebb reményt  sem  táplálhatjuk,  —  nem  marad  más  hátra,  mint 
az  egykorú  szerzők  írott  kútfőit,  a  fönn  említett  történelmi  for- 
rásokat pontos  vizsgálatnak  alávetve,  a  bennök  megőrzött  ada- 
tokat saját  ezéljainkra  lehetőleg  fölhasználni. 

Azon  sajnos  körülménynél  fogva,  hogy  a  hajdankor  úgy- 
nevezett kultur-népei  a  műveltségben  alattok  álló,  nomád 
szomszédaik  megismerésére  semmi  súlyt  nem  fektettek,  sőt 
arra  érzékök  sem  volt, várakozásunkat,  a  nyerendő  fölvilágosítást 
illetőleg,  a  legalacsonyabb  fokra  szállítja  le.  Az  úgynevezett 
skythák,  barbárok,  nomádok  vagy  idegm  örd('>gök  megvetésé- 
ben és  csekélyre  becsűlésében  a  görög,  iráni,  arab  és  khinai 
tudományosság  mindig  és  mindenütt  egyenlő  maradt.  A  tör- 
ténelmi adatok  szilárd  alapja  helyett  mindig  csak  mesék  és 
regék  tarka-barka  szövedékére  bukkanunk,  és  a  miben  a  görög, 
iráni  és  arab  írók  khinai  társaiktól  legalább  némiképen  külön- 
böznek, az  a  kérdéses  nemzet  szokásainak,  erkölcseinek  töredé- 
kesrajza, és  a  mi  fő,  az  ethnographiai  nomenclaturának  hívebb 
átszolgáltatása  —  két  olyan  előny,  melyet  nem  tudhatunk 
eléggé  megbecsülni. 

Bár  látszólag  csekély  értékű,  mégis  mindenekelőtt  azon 
népismei  vázlatokra  kell  utalnunk,  melyek  nevezetesen  Priscus- 
nál,  Ammianus  Marcellinüs  és  MENANor.R-nél,  bár  szándékta- 
lanul, vannak  mintegy  csak  odavetve,  mégis  azon  állapotot 
teszik  szemlélhetővé,  mely  a  sivár  puszta  lakói,  foglalkozásuk 
szerint  leginkább  baromtenyésztők,  és  a  szomszéd  megtelepedett 
kultúrnépek  között  minden  időben  és  minden  tájékon  fennállott, 
és  mindenütt  hasonló  okozatokat  hozott  létre.  A  mi  az  úgy- 
nevezett <»  pásztorokat »  Kr.  e.  2300  évvel  az  akkor  virágzó 
Egyptomba  való  betörésre,  a  mi  a  sakákat  Kr.  e.  150  évvel  a 
görög-baktriai  birodalom  megtámadására  készteté,  ugyanazon 


A  HUNOK  É8  AVAROK.  21 

ok  volt,  a  mi  a  hunokat  és  avarokat  a  keletrómai  birodalom 
határaira  terelte.  E  nevezett  két  nép  jó  lovas,  a  háború  mes- 
terségébe begyakorolt,  az  élet  minden  viszontagsága,  az  időjá- 
rás minden  szeszélye  ellen  edzett,  már  a  hajdani  és  történelem 
előtti  időkben  azon  részben  füvei,  részben  sás-  vagy  bokorral 
benőtt  pusztákon  kalandoztak,  melyek  kevéssé  szakgatva  meg 
itt-ott  köztük  fekvő  műveltebb  tájaktól,  keleti  Mongoliától,  he- 
lyesebben az  In-Sán  Khingan  hegyláncztól  kezdve,  az  Altain 
túl,  a  tnráni  felföld  hosszában  a  Volga  és  Don  partjáig,  sőt  a 
Fekete-tengerig  terjedtek,  s  az  ó-világ  valódi  és  hamisittatlan 
nomádjainak,  köztük  az  első  sorban  értendő  török-tatár  nép- 
törzsnek, mái'  jó  korán  kedves  tartózkodási  helyűi  szolgált,  és 
kevés  kivétellel  szolgál  ma  is.  Édes  kevés,  a  mit  a  byzancziak  e 
nomádok  ősi  hazájáról  tudnak,  és  az  is  szerfölött  zavart.  Az  ő 
ért^sítésök  a  fehér  és  fekete  hunokról  semmi  esetre  sem  vonat- 
kozhatik  e  nomádok  bőrszínére,  miután  ma  már  eléggé  tudva 
van,  hogy  Közép-Ázsia  pusztáinak  lakói  egy  és  ugyanazon  nap- 
és  időjárás  barnította  arczszínnel  bírtak.  Ez  inkább  a  szárma- 
zási különbséget  jelölheti,  miután  a  nemesebb  törzsek  magokat 
ma  is  ak'Szöngek  =  fehér  csontú,  a  nem  nemesek  pedig  kara- 
szöngek  =  fekete  csontú,  vagy  csak  röviden  feor  a -feketének 
nevezik.  Azért,  ha  a  fekete  hunok  tartózkodási  helyét  a  Til, 
helyesebben  az  Itil  (Volga),  a  fehérekét  ellenben  a  Káspi-tenger 
északi  partjára  helyezzük,  az  ethnikai  kapcsolat  némileg 
kitűnik,  ha  megfontoljuk,  hogy  Zemarchus  adatai  nyomán,  — 
ki  ICK)  évvel  Attila  után  a  Káspi-tenger  északkeleti  vidékét 
beutazta,  és  útjában  egész  az  Altaig  török  eredetű  népeket 
talált  —  a  törökség  folytonossága  az  Altaitól  az  azovi  tengerig, 
illetőleg  a  Dunáig  alaposan  föltehető.  Minden  esetre  kétségen 
kívül  áll,  hogy  azon  idők  hatalmas  néptorlódásaiban  a  finn- 
ugor néptörzsek  egyes  töredékei  a  törökök  compact  tömegeibe 
itt-ott  betörtek,  és  új,  alapjában  véve  rokon  ethnikai  viszonyo- 
kat hoztak  létre ;  de  semmi  sem  szól  a  mellett,  hogy  a  finn-ugor 
népelem,  leginkább  halászok-  és  erdei  lakókból  álló,  a  világtör- 


2^  A  MAOYAROK  BREDETE. 

nelem  Bzinpadján  mint  hódító,  harczos  nép  lépett  volna  föl. 
Ebben  foglalkozásmódja  és  csekély  száma  mindig  megaka- 
dályozta. Akár  erőszakos,  akár  békés  úton  vegyültek  a  török- 
séggel,  annak  arczulatát  csak  kevéssé  változtathatták  meg.  A  Sza- 
szadinák  előtt  a  Jaxartes  és  a  Eáspi-tó  északi  vidékén  lakó 
nomádok  mint  törökök  jól  ismertek  voltak ;  az  örmény  nyelv 
ugyanis  már  időszámításunk  Y-ik  századában  török  befolyás 
nyomait  tünteti  föl,  péld.  oékar,  törökül  koőkar  =  kos ;  (v.  ö. 
Patkanoff:  Russ.  Revue  IX.  évf.  7.  köt.  87.  1.) ;  azonkívül  e 
mellett  a  legfontosabb  bizonyíték  az  a  körülmény,  hogy  a 
Volga  és  Ural  folyók  földrajzi  nomenclaturája,  a  byzancziak 
által  hozott  első  hiteles  versio  szerint,  e  tisztán  török  elnevezé- 
sekben, Itil  és  Jaik,  Jajik  fordul  elő,  melyek  közül  az  első 
törökül  folyamot  ^  par  excellence  (v.  ö.  Büdaoov  I.  183. 1.),  míg 
az  utóbbi  széicstf  kiterjedettet  jelent.^ 

Ha  tovább  menve,  a  byzancziaknak  azon  adatait  vizsgál-^ 
juk,  melyek  a  hánok  és  avarok  testalkatára  vonatkoznak,  úgy 
mindenesetre  a  részletekben  e  nomád  népek  idegenszerű  és 
borzasztó  külsejét  illetőleg,  analógiáját  találjuk  azon  rajznak, 
melyet  a  Sahnameh  költője  az  északi  Irán  vad  hordáiról,  vagy 
Ibn  Al  Athir,  vagy  a  Taiikhi  Guzide  a  turkománokról  előnkte 
állít.  Az  ethnographiai  faji  ismérvek  általok  nyújtott  hü  képé- 
ben, daczára  az  aargaui  kantonban  talált  hún  fejeket  ábrázoló 
kőszobroknak,  nem  bízhatunk  föltétlenül,  noha  egyrészt  a  rajz, 
melyet  Ammianus  Makcellinüs  és  100  évvel  később  Sidünius 
Apollinarius  a  nagyfejű,  kisszemü  nomádokról  nyújtanak,  kik 


^  Nemcsak  a  Volgát  nevezik  törőkül  Itilnek,  hanem  a  Eamát  is  e 
névvel  jelölik:  Ak-Itil  =  fehér  folyó.  Megjegyezhetjük  még,  hogy  a 
távol  keleten  vagyis  az  Altaiban  ádil  és  jajik  azonos  értelemben  vétet- 
nek. V.  ö.  Radloff  II.  k.  (fordítás)  XII.  old. 

^  Zemarchus  Oikh-nak  nevez  egy  folyót,  mielőtt  ad  ingentem  et 
latam  palndem  ért  volna,  és  mivel  mi  az  utóbbi  alatt  az  Arait  gyanít- 
juk, i\gy  Oikh  alatt  a  török  Jaik,  Jajikot  kell  értenünk,  és  nem  a  Jaxar- 
test,  mint  eddig  tévesen  hitték. 


A  HUNOK  ÉS  AYAROK.  23 

egéBz  életöket  az  apró^  vad,  szélgyors  paripákon  töltik,  kiknek 
gyermekeik  már  a  leggyöngédebb  korban  lovagolnak  stb.,  igen 
erősen  emlékeztet  bizonyos  vonásaiban  azon  nomádok  pbysi- 
knmára  és  szokásaira,  melyek  14  századdal  később  ugyanazon 
physikai ismertető  jelekkel,  ugyanazon  kis,  vadkülsejti  lovakon 
az  Emba  és  Jaxartes  közti  pusztákat  kalandozzák  be,  s  fígyer- 
mekeiket  már  két  éves  korukban  a  lóra  kötik,  melyeknél  még 
ma  is  találhatók  csúcsos  koponyák,  és  a  melyek  csak  azért 
vesztették  el  egyes  faji  ismertető  jeleiket,  mert  az  idegen  elemek- 
kel való  keresztezésnek  az  eredeti  képet  meg  kellé  változtatni. 
Különben,  ha  egykorú  szerzők  némely  leírása  talál  is  a  physi- 
kumot  illetőleg,  másrészt  nem  fektethetünk  valami  nagy  súlyt 
a  nomádokra  ráfogott  vadság-  és  nyerseségre,  mivel  a  hunok 
és  avarok,  kik  keletről  nyugotra  való  útjokban  a  szomszédos 
népek  kultur  befolyásától  nem  zárhatták  el  magokat  egészen, 
egy  csöppel  sem  lehettek  vadabbak  és  nyersebbek  a  gepidák- 
nál, szlávoknál,  vagy  más,  a  keletrómaiakkal  érintkezésbe  jött 
népeknél.  E  véleményt,  helyesebben  mondva  e  rossz  hírbe 
keverést  illetőleg,  a  kultúrember  máig  hű  maradt  önmagához. 
E  sorok  írója  annak  idejében  persák-  és  tadsikoktól  jókora 
bűnlajstromot  hallott  más,  a  koránhoz  kevesbbé  ragaszkodó 
török  nomádok  rovására,  a  melyről  aztán  a  helyszínen  e-gy 
nyomot  sem  talált,  és  a  mint  a  mai  oszmánok  és  arabok  a  más- 
hitű  jezidák-  és  drúzokra  a  barbárság  sok  attribútuma  mellett 
még  laza  erkölcsöket  is  fognak,  épúgy  mondja  el  a  jó  Pribcus  a 
hunokról  (184. 1.) :  Haec  nobis  cibaria  et  mtUieres  formosas,  cum 
quibua  amori  indulgeremus  (hoc  enim  apud  Scythas  honori  dici' 
tur)  suspeditavit.  —  így  a  Justinus  Minor  udvaránál  lévő  avar 
követ  nyelve  is  majdnem  szórói-szóra  emlékeztet  egy  tekke- 
torkomán  főnök  szavaira,  a  meshedi  persa  kormányzónál,  vagy 
egy  muntefík  seikhére  a  bagdadi  válinál.  Az  alaphang  minde- 
nütt a  nomádok  bátorságának,  hatalmának  ecsetelése,  melyért 
cserében  a  gazdag,  de  békeszerető  földmivelő  népek  dús  aján- 
dékait kívánják ;  és  hogy  a  nomádok  akkor  époly  kapzsik  és 


^^  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

kincsBovárok  voltak,  mint  mostani  társaik,  azt  tudjuk  Theophy- 
LACTU8  és  Menakder  műveiből,  kik  szerint  Baján  követei  által 
gazdag  ajándékot  CaUnas  auro-vanegatas,  et  lectos  et  sericas 
vestes^  kéretett  és  kapott  is;  a  minthogy  Attila  haragját  is  dús 
ajándékokkal  fegyverezték  le.  Hogj'  ilynemű  egyezkedéseknél 
az  egj'szerü,  de  a  byzancziakkal  szemben  becsületes  nomádok, 
akkor  úgy  mint  ma,  a  rövidebbet  húzták,  alig  érdemes  említeni. 
Akkor  is,  mint  most,  a  persa,  bokharai  és  khivai  uralkodók,  ha 
valamit  szándékoznak  a  pusztai  lakók  ellen,  először  is  egyik 
törzset  a  másikra  uszítják,  épen  úgy  Justinián  császár  is  meg- 
kísérletté  e  manoeuvret  az  utigurok  feltüzelése  által  a  kutrigu- 
rok  ellen.  Azonban,  úgy  látszik,  ez  eljárás  nem  vezetett  mindig 
sikerre,  mert  a  nomádok  nagyon  gyakran  keresztül  láttak  a 
civilizált  görögök  csalfaságán,  és  igen  találóan  mondja  a  török 
főnök  Turxanthos  Valentinus  byzanczi  követhez.  Vob  estis  UH 
Romani,  qui  decem  quidem  linguisj  sed  tinafraude  utimini^  és 
miután  tíz  ujját  a  szájába  dugta,  megjegyezte:  Ut  meo  ori^cem 
meos  digitos  nunc  admoveo,  ita  et  vos  Romani  pluríbus  et  variis 
utimini  Unguis.  A  mint  e  helyet  olvastam,  gondoltam  magamban, 
ipsissima  verba,  a  melyekkel  a  turkománok  közti  tartózkodásom 
alatt,  a  jomutok  öregjei  a  khivai  és  teheráni  kormányok  hitsze- 
géseit  és  csalásait  ecsetelték.  Mindenütt  ugyanazon  eszmeme- 
net, ugyanazon  kifejezések  és  metaphorák,  és  ha  a  Procopius  ^ 
által  a  kutrigur  Sandilkh  szájába  adott,  a  pusztai  életből 
ellesett  jelképes  nyelvet  olvassuk,  iigy  épen  egy  jelenkori  öreg 
kirgizt  vagy  turkománt  vélünk  hallani.  Továbbá  észre  lehet 
venni,  hogy  ha  a  byzancziak  a  hunokat  és  avarokat,  mint 
szószegöket  és  hűtleneket  festik,  a  hogy  ezt  például  jelenben 
Griooriev  tanár  a  kirgizekről  állítja,  abból  az  tűnik  ki,  hogy 
a  nomádok  csak  saját  bőrüket  védelmezték,  és  az  akkori  Bos- 

•  Mknandkr  283.  l. 

*  Ugyanott  400.  1. 

•'"'  Procopius:  Bell   goth,  IV.  köuyv,  19.  fej. 


A  HUNOK  ÉS  MAGYAROK.  ^ 

pórus  melletti  uralkodók  boldogítási  terveinek  époly  kevés 
hitelt  adtak,  mint  mostani  utódjaik  a  Jaxartes,  Emba  és  Talasz 
mellett  a  Neva  parti  uralkodókkal  szemben  teszik,  ugyanazért 
ismételjük,  a  hunok  és  avarok  erkölcsi  nyerseségéröl  szóló 
értesítések  csak  cum  grano  salis  fogadhatók  el. 

Bármennyire  jelentéktelenek  és  helyly el- közzel  megbízha- 
tatlanok legyenek  is  a  byzanczi  íróknak  a  nomádokról  tett  meg- 
jegyzéseik, nem  szabad  felejtenünk,  hogy  ezek  néha  oly  adatokat 
is  tartalmaznak,  melyek  a  hunok  és  avarok  életviszonyainak 
megvilágításához  lényegesen  hozzájárulnak.  így  a  kép,  melyet 
a  fejedelmek  és  főnökök  fényűzéséről  és  pompavágyáról  raj- 
zolnak, egészen  szemlélhetővé  teszi  a  szomszédos  iráni,  helye- 
sebben szaszanida  világ  kultiur-befolyását,  mely  akkor  észak- 
keleten az  Oxus  és  Jaxartes  vidékekig,  északnyugaton  a  Volga 
és  Don  partjáig  terjedi  A  hún  és  avar  nép  nagy  tömegét 
lehet,  mint  opellibus  vestitiv  rajzolni,  amint  péld.  a  kirgizek  és 
turkománok  a  múlt  században  valának,  hanem  úgy,  mint  az 
utóbbiak  khánjai  és  szerdárai  már  akkor,  sőt  századokkal  azelőtt 
ruházat-  és  kényelmi  ezikkekben  Iránt  és  a  khánságokat  utá- 
nozták, épúgy  a  hún  és  avar  főnökök  lakásaiban  is,  a  fasátra- 
kat  kivéve,  melyek  nyugati  eredetűek,  leginkább  Közép-Ázsiát 
és  az  akkori  szaszanidák  luxustárgyait  találjuk.  Ide  tartoznak 
az  arany  edények,  gazdagon  ékített  fegyverek,  selyemruhák, 
(ez  utóbbiak  valószínűleg  nem  Iránból,  hanem  Soghdiából 
származnak),  különféle  ételek  és  italok,  és  kiváltképen  az  ara- 
nyos  vagy  máskép  czifrázott  nyngvóágjak,  eredetileg  trónok  és 
dísz-ülőhelyek,  melyek  az  északkeleti  nomádoknál  ma  is  orn, 
orun  (v.  ö.  magyarul  orom  =  Anhöhe)  töéek  és  sergek  név 
alatt  fontos  szerepet  játszanak,  sőt  a  patriarkhai  méltósághoz 
tartoznak.  így  későbbi  forrásokból  tudjuk,  hogy  a  sk>i;hák 
fürdőt  is  vittek  magokkal,  helyesebben  egy  sátort,  mely  alatt 
fürödtek,  és  azt  tCspYa-nak  nevezték,  mely  szóban  a  keleti 
török  *^W  (cerge)  =  egy  kis  hosszúkás  sátor,  azonnal 
fölismerhető.  Továbbá  Persiából,  illetőleg  az  ázsiai  kulturvilág- 


26  A  MAGYAROK  ERBDETE. 

ból  Bzármazik  a  hunok-  és  avaroknál  föltalálható  rossz  szokás, 
a  polygamia,  —  mindenesetre  azonban  csak  a  főbbeknél,  mert 
a  nép  tömege  azt  nem  követte.  Hogy  a  hunok  még  Európá- 
ban való  megjelenésök  előtt  összeköttetésben  voltak  a  persák- 
kal,  az  gyanítható  a  rabló  hadjáratok-  és  harczokból,  melyekre 
már  Paiscus-nál  vannak  utalások.  A  hún  főnökök  erkölcsi  éle- 
tének tarka  jellege  kitűnik  többek  közt  a  különféle  italokból, 
ha  olvassuk,  hogy  meth-et  (MsSoc)  egy  szláv-germán  italt,  de 
egyúttal  kamos-t  (xa|ióc)  is,  kétségkívül  a  török-tatár  kimis  = 
savanyú  kanczatej,  ittak.  Úgy  látszik,  csak  az  állami  és  társa- 
dalmi alkotmányt  őrizték  meg  tisztán,  továbbá  a  hadügyet, 
mely  amaz  életszabályok  hü  képét  tükrözi  vissza,  melyek 
századokkal  később  a  Jasao  Dsengiz-den  (Dsengiz  törvény- 
könyve) és  a  Tüzükati  Timurban  (Timur  rendeletei)  is  helyet 
találtak.  A  földmiveléstől  való  irtózás,  a  korlátlan  szabadság- 
érzet, párosulva  a  választott  főnök  iránti  tisztelettel,  a  kaland- 
vágy, sőt  a  taktikai  szabályok,  mind  emlékeztetnek  a  mai  török 
pusztai  lakók  szokásaira  és  nevezetes,  hogy  főbbjeiknek  a  török- 
mongol uralkodói  czímet  adták,  t.  i.  Khakart,  Khngan^  melyből 
később  khan  származott;  oly  czím,  melyet  a  török  szultánok, 
persa  királyok  és  közép-ázsiai  fejedelmek  török  eredetök  jelölé- 
séül ma  is  használnak.  ^ 

Ezen,  az  életmódra  vonatkozó  jegyzeteken  kívül  megem- 
lítendők  még  azon  értékes  adatok,  melyek  kétségen  kívül  he- 
lyezik, hogy  a  hunok  és  avarok  a  sámán  hitnek  voltak  hatá* 
rozott  követői,  ama  speciálisan  ural-altai  hitnek,  mely  minden 
idegen  szeUemi  befolyás  nélkül,  a  mondott  népek  gondolatvilá* 
gából  származott,  és  csak  a  pusztai  lakóknál  tudott  ősidők  óta 


*  A  VV>ftTcii.n  czizD  az  ázsiai  moszlim  fejedelmekoél  a  mongol  betö- 
rés után  jött  divatba,  s  ennek  rövidítése  Chan  vagy  khan,  melyet  az 
oszmán  sultánok  neveikhez  függesztenek,  Fersiában  pedig  a  Szefídák  óta, 
mint  tiszteletbeli  czím  használtatik.  A  nem  török  népek  között  egyedül 
az  afghánok  használják,  hozzájok  pedig  az  országnak  a  törököktől  átvett 
katonai  igazgatása  útján  jutott. 


A  HUNOK  ÉS  AVABOE.  27 

gyökeret  verni  és  egész  a  mai  napig  fönmaradni.  Ezt  látjuk 
először  azon  sok  kurgánon,  mely  a  Szajáni  hegységtől  kezdve 
délnyugoti  irányban  egész  a  Krímig  elhúzódik,  és  melyeknek  a 
sámán  hitre  mutató  jellegök  a  kő-  és  faszobrok,  s  a  többi  áldo- 
zatokat jelző  faragványok  által  eléggé  bizonyítva  van.  Másod- 
szor két  különböző  forrásból  vett  adat  egyezésén,  melyek  elhalt 
családtagokat  ábrázoló  szobrok  tiszteletére  vonatkoznak.  E  val- 
lásos szokást  Zemauchus  a  YI.  és  Abuloazi  a  XVn.  századból 
említi  föl.  Utóbbi  beszéli  nevezetesen,  hogy  a  régi  törökök  egy 
szeretett  családtag  elhunytával  egy  bábot  vagy  bálványt  készí- 
tenek, azt  házokban  hosszú  ideig  őrzik,  neki  ételt  adnak,  gon- 
dosan tisztítják  és  imádják.  Ennek  megfelelőleg  mondja  Ze- 
MARCHus,  midőn  a  törökök  közti  éleményeiről  beszél:  «Postridie 
etiam  in  alio  tugurio  conveniunt,  quod  erat  simili  tapetum 
sericorum  genere  adomatum,  in  quo  effigies  varia  forma  ceme- 
bantur.»^  Harmadszor  Zgmarchus  értesítése  a  jövendölés  val- 
lásos cselekvényeiről  élénken  emlékeztet  a  mai  sámánok  hasonló 
szokásaira.  «Hi  (averruncos  MsNANDER-nél)  cum  ad  Zemarchum 
accessissent,  sarcinis  depositis  thuris  fólia  incenderunt,  Scythi- 
caquse  lingua  nescio  quse  verba  susurrarunt,  et  tintinnabulis 
atque  tympanis  resonantes  folium  thuris  igne  cum  strepitu 
laceratum  circumferebant,  et  furore  perciti  frementesque,  daemo- 
nesdepellere  videri  volebant.»®  Ezt  tudjuk  Justinián  követje 
nyomán,  és  a  ki  Fallas  leírását  olvasta  a  sámánok  ceremóniái- 
ról és  ki  a  rossz  szellemek,  betegségek  sta.  elűzésére  haszált 
szent  dobok  és  sípok  fontosságát  ismeri,  annak  rögtön  föl  fog 
tűnni  a  hasonlóság  a  még  ma  is  létező  sámán  istentisztelet 
és  az  akkori  törökök  vallási  szokásai  között.  A  mit  továbbá 
AiiMiANus  Marcfllinus  mond  a  kis  pálczák  segélyével  való 
jövendölésről  (nam  rectiores  virgas  vinimeas  colligentes)  a  hu- 
noknál, az  még  ma  is  előfordul  Közép-Ázsiában,  —  termé- 

^  Mkkandkb  183. 
*  Ugyanott  381. 


2^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

fizetésen  moRzlim  vallású  szertartásoknál  —  az  úgynevezett 
cöb'fali  (pálcza-jövendölés)  alakjában ;  úgyszintén  a  jósolás  az 
elégetett  lapoezkából,  melyről  Jordanis  a  37.  fejezetben  szól, 
és  a  mai  nomádok  köze-falinak  (lapoczka-jövendölés)  nevezte- 
tik ;  mind  olyan  szertartások^  melyeket  e  sorok  írója  turkesztáni 
utazása  alatt  maga  látott.  Negyedszer  Baján  esküje,  melyet 
Menander  így  ád  elő:  «Ense  educto  sibi  et  avarum  genti  dira 
est  imprecatus,  si  quid  mali  commisceretur  in  eo,  quod  pontem 
super  Sao  flumine  faeere  susceperit,  ut  ipse  et  imiversa  gens  ad 
intemecionem  usque  ferro  periret,  coelum  et  alto  super  ipsis, 
et  Deus,  qui  in  coelo  est,  ignem  emitteret,  silvae  et  montes, 
casu  et  ruina  illos  obliterarent,  et  Saus  fluvius  inundatione  eos 
submergeret,»  ®  ugyancsak  hasonlít  a  mai  altai  samáriok  eskü- 
vései  és  átkozódásaihoz,  melyekről  az  altai  grammatica  ^^  szer- 
kői szólnak.  Sőt  mi  több,  a  papok  és  jósoknak  az  avar  időkből 
ránk  maradt  elnevezései  tisztán  török  jellegűek;  értem  a 
Bokolavr  és  e/a(7?/r  szavakat;  az  első,  tekintve,  hogy  a  görögök 
az  ö  és  ü-t  visszaadni  nem  tudják,  böküler,  bögüler  (böjü  = 
var ázs)-ból  származtatható,  míg  a  másodikban,  mely  méltóságot 
jelent,  könnyen  észre  lehet  venni  az  eredeti  jakur,  jagur,  jaur 
=  jövendölni,  jósolni  (v.  ö.  EiymoL  szőtársjn  §.  lá^.)  elferdí- 
tése t.  Továbbá  maga  e  szó  kam,  mely  ma  annyit  jelent,  mint 
pap,  sámán,  varázsló,  hún  tulajdonneveknél  kétszer  is  előjön 
ez  összetételekben  :  Ata-kam  (atyapai))  és  Eé-kavi  (barát-pap). 
Fölvethetem  tehát  azt  a  kérdést,  hogy  nem  elég  tisztán  és 
világosan  szólnak-e  e  bizonyítékok  a  mellett,  hogy  a  hunok 
és  avarok  török-nyelvti  samán-imádók  voltak  ? 

"  Mk.nander  335.  1. 

^^  Grammatika  alfaisJcago  jazika.  218 — 220.  1. 


in. 


A    HÚN-AVAR   SZEMÉLY- 
NEVEKRŐL. 


ÖSSZEFOGLALVA  immár  a  bánok  és  avarok  erkölcsi  életére  vo- 
natkozó eddigelé  kifejtett  nézeteinket,  a  legegyszerűbb  felfo- 
gással is  azon  meggyőződésre  jutunk,  hogy  a  nevezett  nomádok 
szükségképen  legnagyobb  részint  az  ural-altái  népcsalád  török - 
tatár  ágához  tartoztak.  Előre  meg  kell  ugyanis  jegyeznünk, 
hogy  eddig  felhozott  bizonyítékaink,  bármily  nehéz  volna  is 
erejöktől  megfosztani  azokat,  csak  másodlagos  jelentőségűek, 
és  főérvünk  ama  nomenclatara  nyelvi  jellegén  alapul,  m*jlyben 
mind  az  előkelő  egyéniségeknek,  mind  az  egész  nép  nemzetségágai' 
nak  tulajdonnevei  foglultatnak,  és  melyek  majdnem  egytől-egyig  a 
legrégibb  török  nyelvjárások  egyikéhez  tartoznak.  Szívesen  elismer- 
jük, hogy  e  nyelvi  bizonyítéknak  történeti  adatokkal  való 
támogatása  nagyon  kapóra  jönne;  de  honnan  vegyünk  ilye- 
neket, szemben  a  byzanczi  írók  sovány,  zavaros  és  meseszerű 
értesítéseivel  ?  Megengedve,  hogy  ha  a  hunok  ethnikaí  egyedisége 
felől  némi  tekintetben  tisztában  volnánk  is,  ki  adhat  nekünk 
pontos  felvilágitást  az  avarokra,  var-khunokra,  és  ezeknek  az 
utigurok-,  kutigurokhoz  és  az  « arany  hegynél »  lakó  törökökhöz 
való  viszonyára  nézve?  Egy  Theophylactüs,  Jordanis  stb.  ho- 
mályos adatai  semmi  esetre  sem,  és  így  egészen  természetesnek 
fogja  találni  mindenki,  hogy  mi  annál  makacsabbúl  ragaszko- 
dunk a  nyelvemlékekhez,  mint  a  fenforgó  körülmények  közt  az 
egyedül  biztos  alaphoz.  Teljesen  méltatva  azon  ellenvéleményt, 


30  A  MAOTABOE  EREDETE. 

mely  a  személyi  és  népi  tulajdonnevek  bizonyító  erejét  elégte- 
lennek nyilatkoztatja,  mindjárt  eleve  föl  kell  a  figyelmet  arra 
hívnunk,  hogy  mindazok  a  jelenkor  népeire,  különösen  az 
európaiakra  vonatkozó  elméletek  a  hajdankor  népeire  és  a 
török-tatár  eredetű  népekre  nem  alkalmazhatók.  Ha  a  személy- 
nevek dolgában  a  keresztény  Európára  és  a  moszlim  Ázsiára 
utalnak,  hol  a  kereszténység,  illetőleg  az  iszlám  felvételével  a 
szlávoknál,  germánoknál  és  frankoknál  latin-görög,  a  törökök- 
nél és  persáknál  ellenben  arab  nevek  jöttek  használatba,  s 
mindamellett  nem  lehet  pl.  tStephanus-,  Teodor-,  vagy  Márkus- 
ról* vagy  pedig  Haszan,  Ahmed  és  Musztafáról  görög-latin, 
illetőleg  arab  eredetre  következtetni,  akkor  már  a  miatt  sem 
fogadhatjuk  ezt  el  czáfolatlanúl,  mivel  ezek  először  csak  ke- 
resztnevek, csak  egyes  mozzanatai  idegen  vallás  vagy  mívelő- 
dés  befolyásának.  Másodszor  mivel  az  illetőknek  tulajdonképi 
családi  nevét  mégis  a  nemzeti  nyelvkincs  szolgáltatta.  Az  a  nép 
azonban,  a  melyről  itt  szó  van,  tudniillik  a  török-tatár,  abban 
az  időben  még  meglehetősen  ment  volt  idegen  vallás  befolyásá- 
tól, idegen  nevek  fölvételére  tehát  korántsem  lehet  gondolni, 
és  azt  a  történelem  bizonyítja  leginkább,  mennyire  megvédték 
magokat  a  törökök  az  iszlám  megerősödtével  a  sémita  betola- 
kodók ellenében.  A  törökök,  moszlim  hitvallásuk  és  testőrsze- 
repök  daczára  az  első  khaUfák  mellett,  az  abbaszidák  udvaránál 
megőrizték  eredeti  török  neveiket.  A  Tarikhi  Baihaki-,  a  Taba- 
kati  Na»2ÍnhB,n  és  a  Tarikhi  Guzidében,  hol  a  török  dynastiákról 
ar  Seldsukidák-,  Sandsaridák-,  Eharezmidák-  és  Ghaznevidák- 
ról  van  szó,  a  törökök  rendkívül  ritkán  szerepelnek  arab-persa, 
de  annál  többször  török  nevekkel,  mint :  Sevük-tigin  (a  kedves), 
Alp-tigin  (a  hős),  Tugan  (karvaly),  Arslan  (oroszlán),  Tograul 
(a  szétvagdaló),  Sandáar  (az  átdöfő),  Bik  (első),  Bektogdi  (feje- 
delmi sarj),  Eutulmié  (boldog),  Tekis  (ütközet),  Tutas  (markolat), 
Bughra  (hím  teve),  Berkjaruk  (nagyon  ragyogó),  Baibarz  (feje- 
delmi oroszlán),  Kilidsarslán  (arszlán-kard),  Jolduz  (csillag), 
ndeköz  (a  kinek  a  szeme  a  népen  nyugszik),   Eizil    Arslan 


A  HUNOK  ÉS  AVAROK.  31 

(vörös  oroszlán),  Sonkar  (sólyom),  Atsiz  (névtelen)  stb.  még 
pedig  azon  korban,  midőn  a  persák  a  semitizmus  ellen  vitt 
harczot  már  abbanhagyták  és  a  hajdani  Firuzok,  Behramok  és 
Sapurok  arab  nevekben  tetszelegtek  maguknak.  Lephet-e  meg 
valakit  tehát,  ha  mi  azt  állitjok,  hogy  a  törököknek  már  az 
iszlám  előtti  korszakban  törökös  neveik  voltak,  és  e  nevek 
viselőit,  akár  mint  hunokat,  avarokat,  uturgurokat,  vagy  ultza- 
gurokat  mutassák  be  őket  a  byzancziak,  egészen  egyszerűen 
.törököknek  mondjuk  ? 

Magától  értetik,  hogy  még  kevesbbé  merülhet  föl  kétség  a 
nemzetiségi  nomenclaturának,  t.  i.  az  egyes  nemzetségek,  tör- 
zsök és  családok  neveinek  eredeti  voltát  illetőleg.  A  szakadatlan 
átalakulást  feltüntető  nemzetségi  viszonyok  közepett  itt-ott 
megesett  ugyan,  hogy  a  török  nép  egyes  ágai  vagy  családjai  az 
iszlám  fölvétele  óta  arab-persa  nevekkel  ruházkodtak  fel,  pl. 
Ehodsalar,  Seikhlar,  Sufian,  Kamaz  stb.  a  turkomanok  és  ka- 
zakoknál  —  azonban  már  a  régen  névvel  biró  nagyobb  töredé-^ 
kékre  nézve  e  föltevés  minden  körülmény  között  ki  van  zárva. 
Egészen  máskép  alakúi  a  kérdés  e  nomenclatura  belső  értékét 
illetőleg,  mivel  e  pontban  mindenekelőtt  ama  sajnos  tájékozat- 
lanságra kell  rámutatnunk,  mely  e  tekintetben  még  ma  is  ural- 
kodó az  európai  és  ázsiai  tudós  világban.  Századokon  át  tekin- 
tették egyes  nemzeteknek  az  uigurokat,  özbegeket,  kipcakokat, 
kazakokat  és  kara-kirgizeket,  jóllehet  ezek  valamint  jelenleg, 
úgy  ezelőtt  is  a  közös  török  (szószerinti  értelemben  ember) 
névvel  éltek ;  és  így  cseppet  sem  kell  csodálkoznunk,  ha  egy 
Pbiscus,  Jobdanis,  vagy  Porphybogenitus  a  hunok-,  avarok-, 
kotzagurok-,  patzinakiták-  és  khazarokban  önálló  nemzeteket 
lát  ?  Ezért  nem  is  habozunk  egy  pillanatig  sem  azt  állítani,  hogy 
ez  és  egyéb  tulajdonnevek  csak  egyes  törzseit  és  nemzet- 
ségeit jelentik  ama  népnek,  mely  magát  töröknek  hívta,  és  a 
mely,  mint  egyes  egyedül  összetartó  ethnikai  elem,  Ehina 
északnyugoti  határaitól  a  Duna-lapályokig  húzódott,  mert  a 
mint  rögtön  szemébe  ötlik  a  török  nyelvjárások  ismerőjének  a 


32 


A  MAGYAROK  £RED£T£. 


hun-avar  személynevek  törökös  jellege^  ép  így  állt  a  dolog  az 
úgynevezett  ethnikai  tulajdonnevekkel^  melyek  legnagyobbrészt 
minden  nehézség  nélkül  visszaállíthatok  eredeti  alakjokba. 
Ebben  központosul,  tudvalevőleg,  nézetünk  föérve,  és  hogy 
ennek  lehetőleg  eleget  tegyünk,  első  sorban  is  ama  köntöst 
vegyük  szemügyre,  a  melyben  a  kérdéses  török  szavak  ránk 
jutottak,  és  csak  azután  fogjunk  megmagyarázásukhoz. 

Hogy  a  török  nyelvemlékek,  az  átírások  idegen  köntöse 
miatt,  a  melyben  hozzánk  jutának,  igen  sokat  szenvedtek,  sőt 
gyakran  az  érthetetlenségig  el  voltak  ferdítve,  —  azt  bizonyára 
alig  szükséges  mondani.  Szerfölött  sajnálatra  méltó  tény  ugyanis, 
hogy  azon  krónikások,  kik  az  ó-korban  a  török  néppel  foglal- 
koztak, többnyire  oly  nemzetiséghez  tartoztak,  melyeknek  nyelve 
a  török-tatár  nyelvjárások  hangtani  sajátságainak  visszadására 
természeténél  fogva  képtelen  volt;  sőt  leggyakrabban  oly  írók 
voltak,  kikről  nyilván  való,  hogy  a  török  nyelv  tudását  nélkü- 
lözték. Az  arab  alphabeta  gyámoltalanságáról  török  szavak 
átírásában,  és  ama  gonosz  bánásmódról,  melyben  az  arab 
történet-  és  földrajz-irók  a  török  neveket  részesítették,  ne  is 
tegyünk  szót  e  helyütt.  Azonban  még  rosszabbul  áll  a  dolog  a 
görögre  vonatkozólag.  Míg  az  arabban  csupán  az  ö,  ő,  ü,  ü,  és  i 
kettős  magán-  és  z  és  c  kettős  mássalhangzók  hiányzanak, 
addig  a  görög  azonfölűl  még  az  s  és  i-nek  is  híjával  van,  sőt 
általában  az  éles  sziszegő  hangzóknak ;  és  még  ma  is,  közel 
700  éves  együttélés  után  a  törökkel,  a  görök  pl.  «dortundzi 
gun  gotsedzek»-et  mond  «dördünnzi  gün  göéezek»  helyett  — 
épen  mint  a  francziáiíl  beszélő  hellén  «Zul  viendra  zodi  pro- 
8zen-t»  mond  « Jules  viendra  jeudi  prochain»  helyett.  Ily  hang- 
szegény nyelvekkel  természetesen  a  phonetikai  tekintetben 
oly  gazdag  és  annyira  kifejlett  török  csak  nehezen  volt  vissza- 
adható, és  ama  hibáikat,  melyekbe  egy  Paghimeres,  Chalco- 
coNDYLAs  stb.  estek  török  szók  átírásánál,  a  modem  görög  írók 
is  elkövetik,  és  kétségkívül  egy  Priscus,  Teophanes  stb.  még 
annál  inkább  elkövették  hún-avar  tulajdonnevek   átírásánál. 


JL  HUNOK  ÉS  ATABOK.  33 

A  görög  alphabeta  elégtelenségén  éfi  a  szerzők  nyelv-nem- 
tndásán  kiyöl  a  hiba  jórészét  még  a  másolóknak  kell  betudni, 
sőt  talán  a  bonni  szövegek  kiadóinak  is,  kik  az  idegen  szókincs 
körül  nem  a  megillető  kritikával  jártak  el.  Jelentékeny  nehéz- 
séget képez  azonkívül  annak  megkülönböztetése,  mennyiben 
olvadt  össze  vagy  sem  a  görög  a^,  8^  és  0(;  nominativusi  végzet 
az  eredeti  török  szóval,  mert  míg  egyrészről  MoovSioo/oc^ 
KoopiSa^oc,  Bepd*/oc,  laXo;,  XaYavoi;  Mondiukh-,  Enridakh-, 
Szál-,  és  Ehagannak  felel  meg,  addig  másrészről  meg  Epva/, 
AsTYiCt'/  és  Baai/-ot  találunk  Emakh,  Dengizikh  és  Baszikh 
nevekre,  tehát  o;,  ac  és  se  nélkül.  A  vocalís  kihangzásoknál  sem 
lehet  a  görög  (;-t  szabályul  elfogadni,  és  e  tekintetben  a  szerzők 
és  másolók  részéről  eléggé  nem  sajnálható  önkényt  tapasz- 
talunk. 

Szerencsére  még  is  uralkodik  a  fő  magán-  és  mással- 
hangzók átírásában  bizonyos  összhangzat,  miről  a  következőket 
kell  megjegyezni : 

a  =  gör.  a ;  és  csak  néhányszor  van  o-nal  helyettesítve 
pl.  XapopoTfl  =  Eharabaj;  TCo:rov  =  Tsapan  (PoRPHYROOENiTüg- 
nál),  a  mi  talán  inkább  a  másolók  hanyagságának  rovandó  fel. 

b  =r  p  pl.  Balav  (Baján)  BooXyap  (Bulgár),  Baót/  (Baszikh) 
stb.  E  mellett  azonban  v  jelentésében  is  előfordul  így  AitapooX 
(Dizavul),  Apap  (Avar)  stb. 

c  +  z  r=  TC  és  8t,  Pl  .TCspYa  (éerge :  sátor  Porphyroge- 
NiTusnál  KotCa^sp  =  Eacagur,  MoovSioo-/  =  Mundzuk.  Világos, 
hogy  a  görög  TC-a  török  é  és  z  szoros  megkülönböztetését  alig 
engedi ;  de  még  rosszabbul  áU  a  dolog  az  éles  á-sel,  a  melyre 
a  görögben  úgyszólva  semmi  megfelelőt  sem  találtunk,  ha  csak 
az  E'3%a(i.-beli  (Eskam,  helyesebben  Eskam)  c-t  ilyennek  nem 
veszszük. 

g  =  7  pl.  Axaya  (Akaga)  Ovr^Yiflaioc  (Onigiz.) 

i  =  i  és  1J1  néha  yj  is,  pl.  AtigXXac  (Attila),  BX'gSac  (Blida), 
ESpcov  (Edikon). 

k  =  X  pl.  Kepxa  (Kerka)  Kav8ty  (Kandikh). 

VijffBkBy:  A  ma^arole  eredete,  3 


'^^  A  MAOYAROK  EREDETE. 

Tekintetbe  véve  a  keménység  nagy  változatú  fokait^  melye- 
ken ma  is  még  a  török  nyelvterület  minden  vidékén  a  x-hang- 
zót  kiejtik,  könnyen  megmagyarázható,  hogy  az  illető  szók 
görög  átírása  x  =  k-t,  majd  meg  /  —  kh-t  használt.  Csak  mint 
kihangzást  találjuk  majdnem  mindenütt  a  görög  /  =  kh-t.  Pl. 
Epvax  (Ernakh),  KavSix  (Kandikh),  TooXSix  (Tuldikh)  stb.  és  ez 
igen  helyes  fölfogásra  mutat,  mivel  a  keleti  szójárásokban  a 
kihangzó  k-t  mindenütt  erősen  aspirálva  ejtik  ki. 

j  =  r  pl.  Bal'av  (Baján).  Mint  kezdőbetűt,  a  későbbi  szer- 
zők a  j-t  Tt-vel  jelölik,  pl.  Fiaai  =  Jazi,  Fiao^-xaTi  =  Jau-kati, 

I'tXa  —  Jila  (PoRPHYROGENITÜS-nál). 

0  =  o  és  (0.  Kivételképen  egyetlen  egyszer  ö  is  fordul 
elő  so  átírásában,  így  XTraiiCs'J^o'jv  =  Szparzögen. 

s  =  a,  í  és  C  is.  Pl.  EaXa^  (Eslas),  XaX  (Sal). 

u  =o»j  pl.  oGvvot  (Hunnoi). 

Más,  az  átírásnál  előforduló  sajátságokra,  a  hátul  található 
névsor  illető  szavainál  fogunk  visszatérni.  Itt  csak  anyit  emlí- 
tünk, hogy  az  összes  byzanczi  írók  között  aránylag  Priscus  adja 
vissza  leghívebben  a  török  szókincs  eredeti  szövegét,  míg  a 
rákövetkező  utódoknak,  így  a  latinul  író  JoRDANisnak,  a  leg- 
nagyobb elferdítések  esnek  a  rovására. 

Akármint  álljon  is  a  dolog,  a  személy- és  nemzetiség-nevek 
kéznél  levő  anyaga  elegendő  bizonyítékot  szolgáltat  a  hunok 
és  avarok  török  nemzetiségére,  mert  ha  az  európai  történetírók 
ama  THBOPHANES-nél  fönmaradt  két  szóból:  « torna  fratre» 
(fordulj  meg  testvér)  Pannoniának  VI.  századbeli  nyelvére  akar- 
nak következtetni,  akkor  azt  hiszszük,  hogy  az  előttünk  fekvő 
hetvennél  több  személy-  és  dolog-névből  mi  annál  jogosabban 
vonhatunk  le  hasonló  következtetéseket !  ?  Egészben  véve  há- 
rom részre  lehet  osztani  a  meglevő  anyagot:  a)  Azon  tulajdon- 
nevek, melyek  értelmére  és  török  nyelvi  jellegére  a  legcseké- 
lyebb kétség  sem  forog  fenn.  Ilyenek  a  többi  közt  Muniukh 
(zászló  vagy  zászlógömb),  Irnakh  (ifjú),  Ornigiskl  (magasrangú 
rabszolga),  Oibara  (oroszlán),  Basikh  (alacsony,  zömök),  Atakam 


A  HUNOK  ÉS  AVAROK.  35 

(atya-pap),  Baján  (hatalmas),  Tagma  (bajtárs),  Solakh  (balog)  stb. 
hj  Azon  tulajdonnevek,  melyek  magyarázata  egy  a  végsÖ  szó- 
tagban levő  és  a  másolóktól  vagy  magoktól  a  szerzőktől  eredő 
hiba  folytán,  a  nélkül,  hogy  kétség  forogna  fenn,  mégis  részben 
kombináczión  alapúi.  így  pl.  Maniakh  (nemes),  Sandilkh  (ra- 
jongó), Tarniakh  (köröm),  Donát  (ékes)  stb.  c)  Azon  tulajdon- 
nevek, melyeket  mint  teljesen  elferdítetteket,  először  megfej- 
teni, B  azután  megmagyarázni  kell.  Dyenek  Skotta,  Khelkhal, 
Irnas,  Saragur  stb.  Ertelmökre  nézve  vagy  erős  állatokat  jelent- 
vén, vagy  egyéb  bátorságra  vonatkozó  fogalmakat  fejezvén  ki, 
e  személynevek  török  nyelvi  jellegéről  ép  oly  biztossággal  kö- 
vetkeztethetni viselőik  török  nemzetiségére,  mint  pl.  mi  az 
Achiulf,  Ataulfus,  Burvista,  Evermud,  Fridigern,  Hermannrich, 
Suanihilda,  Thorismund  nevek  viselőiben  góth  eredetű  férfiakat 
vagy  nőket  látunk,  mivel  a  kölcsönzött  nevek  tömeges  fölvétele 
a  fennebb  kifejtett  okoknál  fogva  lehetetlen. 

Hasonló  természetűek  a  törzs-,  nemzetség-  és  családnevek. 
Hogy  e  nevek  faji  meghatározásába  bocsátkozni,  azaz  eldön- 
teni, vájjon  hunok,  avarok,  akatzirok,  utigurok  stb.  nemzeteket, 
népeket,  vagy  csupán  azoknak  egj'es  törzseit  és  nemzetségeit 
képviselik-e  —  nagyon  nehéz,  sőt  vakmerőség,  arról  előbb  tet- 
tünk említést.  Mi  az  utóbbit  sokkal  valóbbszinűnek  tartjuk,  és 
alkalmilag  megjegyezzük,  hogy  mindenesetre  nem  a  vak  vélet 
len  műve,  ha  hét  törzsnév,  ú.  m.  Biturgur,  Kuturgur,  Eotzagur 
Saragur,  Ultziagur,  Unnugur  és  Uturgur  gur  melléknévi  képző 
vei  fordul  elő,  melylyel  a  török  törzsnevek  legrégebbike,  t.  i 
l'tgur  vagy  Uigur  képezve  van.  Nem  csekély  érdekű  az  a  körűi 
meny  sem,  hogy  a  hunoknak  vagy  avaroknak  adott  nemzetség 
vagy  családnevek  közt  olyanok  is  akadnak,  melyek  Basid-ed 
DiN-TABiBi-nak  hét  századdal  később  keletkezett  történeti  művé 
ben,  mely  tudvalevőleg  mongol-török  hagj'ományon  nyugszik 
benfoglaltatnak ;  így  pl.  Sabii-  (v.  ö.  j-fr^-^  Sibir,  Türk  mesebeli 
ősnek  fia),  Unnugur,  Theophylacius  (v.  ö.  /y^^ysjy  On Uigur) 
és  még  mások. 

3- 


;'6 


A  MAGYAROK  EREDETf. 


Egyébiránt  a  mily  kevéssé  engedik  meg  a  bjzancziak  szttk 
adatai  a  húnok^  avarok  és  más  törzsek  kölcsönös  ethnikai  viszo- 
nyainak pontos  meghatározását,  épen  oly  nehéz  az  utóbbiak 
rokonsági  fokát  a  távol  keleten,  illetőleg  Ázsia  északkeleti  ré- 
szén hatramaradt  testvéreikhez  meghatározni.  A  kérdés,  vájjon 
a  hunok  és  avarok  a  mongolokhoz  vagy  törökökhöz  számitan- 
dók-e, mint  fölösleges,  már  csak  azért  is  felelet  nélkül  hagy- 
ható, mivel  a  mongolok  abban  az  időben  még  az  elrejtettség 
zugolyában  éltek,  mig  a  törökök  már  akkor,  és  még  előbb  a 
legkülönfélébb  nevek  alatt  tették  magokat  ismeretesekké.  Sok- 
kal érdekesebbnek  látszik  előttünk  az  a  kérdés,  vájjon  a  föld- 
rajzilag oly  annjira  elteijedt  török  nép  mely  részéhez  számi- 
tandók a  hunok  és  avarok;  —  és  erre  nézve  az  előttünk  fekvő 
emlékek  hang-  és  nyelvtani  jellege  nagyon  csekély  ugyan,  de 
még  sem  megvetendő  felvilágosítást  nyújt.  Az  világlik  ugyan 
is  ki,  hogy  valamint  a  nyelvkincs,  úgy  magok  az  alakok  is  azon 
török  szójárásokhoz  közelednek,  melyek  még  ma  is  határfalat 
képeznek  a  török  és  mongol  nyelvterület  között;  tehát  azon 
török  tájszólásokhoz,  melyek  az  idegen  iráni  és  sémi  befolyást 
legkevesbbé  érezték,  és  igy  ős-typusukat  legépebben  örzék  meg. 
E  mellett  szól  a  kiválólag  altái-kirgiz  melléknévi  suffíxum  tik 
ezekben :  Kandik,  Tuldik  stb. ;  ta  ige-névi  rag,  ebben  okta  = 
lőni,  az  inkább  elterjedt  la  (okla)  helyett,  és  a  mi  a  szókincset 
illeti,  e  szók :  Baján,  Atakam,  Dokhia  stb.  A  hunok  és  avarok 
legközelebbi  rokonaiul  tehát,  a  fődologra  nézve,  a  mai  kirgizek 
és  altáiakat,  a  bajdani  uigurokat,  szóval  az  Irtis  és  Jeniszei 
folyamvidékének  törökjeit  és  a  Thien-San  északi  részén  tartóz- 
kodó hajdani  uigurokat  lehetne  megjelölni,  mint  oly  törököket, 
kik  a  sámán  hitnek  legtovább  hívei  maradtak,  és  méltán  megér- 
demlik, hogy  noLx*  éfo/TÍv  törököknek  hivassanak. 


Azt  hiszszük,  hogy  e  részint  ethnographiai,  részint  nyelvi 
bizonyítékokkal  a  hunok  és  avarok  török  eredetét  eléggé  meg- 
győzőleg  kimutattuk.   Nem  nyaka-tekert,   erőszakolt  etymolo- 


A  HUNOK  ÉS  AVAROK.  37 

giákkal ,  sem  egyéb ,  a  levegőből  kapott  elméletekkel  nem 
lépünk  fel;  hanem  legnagyobb  részt  oly  tényekkel,  melyeket  a 
mai  török  nomád  világ  belső  életének  ismerője,  de  különösen 
minden,  a  turkológia  mai  állásával  ismerős,  búvár  elfogadhat 
Ha  munkánk  végeredményére  e  mező  oly  sok  tudós  kutatójától 
eltérünk,  ezt  semmi  különös  önteltségnek,  sem  semmi  elfogult- 
Ságnak  nem  kell  betudni  az*  ural-altái  népek  egyike  vagy  má- 
sika iránt,  hanem  egyes-egyedül  azon  nyelvtanulmányoknak, 
melyeknek  e  sorok  írója,  mint  szakmájának,  évtizedeket  szen- 
telt Azt  semmi  esetre  sem  lehet  szemünkre  hányni,  hogy  oly 
számos  becses  előmunkálatokról  szándékosan  nem  akartunk 
volna  tudni,  mivel  a  DEauioNES-től  HuNFALVv-ig  terjedő  elő- 
munkálatok kritikai  czáfolata  először  ez  értekezést  haszon  nél- 
kül meghosszabbította  volna,  másodszor  mivel  a  tudós  búvárok 
többségének  ama  forrás,  melyből  mi  első  sorban  merítettünk, 
nem  is  állott  rendelkezésökre.  Hiszen  maga  Hukfalvy  mondja, 
a  ki  mindenesetre  a  legilletékesebb  az  újabbak  közt:  «A  hunok 
nemzetisége  tehát  sem  az  egyetemes  történelemből,  sem  a  ma- 
gyarok történelméből  meg  nem  határozható.  Az  egyedül  helyes 
útmutatót  és  hiteles  tanút  pedig,  a  nyelvet,  teljesen  nélkülöz- 
zük!.^ És  a  minek  egy  Hunfal vy  híjával  volt,  az,  nem  is  szólva 
a  régebbi  történetírókról,  BoFssLER-ben,  JiRECEK-ben,  Éafarik- 
ban,  TeiERRY-ban  és  minden  más  modem  tudósban  még  inkább 
hiányzott  A  nagy  és  jelentékeny  hiba,  melyet  itt  elkövettek,  az, 
hogy  a  török  nyelvkincs  fölhasználásánál  a  legrosszabb  forrá- 
sokhoz pl.  az  oszmánhoz,  tehát  oly  nyelvhez  fordultak,  mely 
már  nyugoti  Ázsiában  feltüntekor  persa-arab  kölcsön  vett  szók- 
kal eredeti  jellegéből  kiforgatva,  a  kutatónak  nagyon  ritkán 
volt  képes  segédkezet  nyújtani.  Példa  gyanánt  csak  kettőt  aka- 
rok ama  rejtvényszerü,  az  ó-bulgárból  fenmaradt  szavak  közül 
felhozni,  melyeket,  eddigelé  sokféleképen  értelmezgettek,  a  nél- 
^^  hogy  helyes  megfejtésöket  eltalálták  volna.   Az  egyik  az 

*    Magyarorsgág  ethnographiája.  253.  1. 


38  A  MAGTAROK  EREDETE. 

iBN-FozLÁNtól  átvett  sidéu,  helyesebben  sildsil :  méhsör,  melyet 
tévesen  szláv  eredetűnek  tartottak^  határozottan  török ;  de  ter- 
mészetesen oszmán  szótárban  sem  található ;  de  annál  könnyeb- 
ben keleti  törökben,  hol  siidsil  bort  (lásd :  Khulaszei  Abdaszi) 
és  rdest  (lásd :  Büdagow  L  641)  jelent.  Egy  másik  szó,  pl.  a  Por- 
PHYRooENiTüs-tól  használt  BoXiac  az  az  Volias-Tarkhan  =  magas 
állás  a  régi  bulgároknál.  E  szó  megfejthető  ugyan  az  oszmán 
nyelvből,  de  előbb  helyesen  olvasandó,  mivel  BoXt  nem  egyéb, 
mint  az  arab  ^^^  Vali  z=  helyettes,  helytartó,  mely  méltóság- 
nevet a  bulgárok  épén  úgy  Bagdadból  vették  kölcsön,  mint  a 
már  korábban  átvett  emir  czímet. 

Bár  mekkora  philologiai  jártassága  legyen  is  a  kutatónak, 
ennek  csak  akkor  veheti  hasznát,  ha  beható,  és  mondjuk  ki  ke- 
reken, lehetőleg  teljes  jártasság  áll  rendelkezésére  az  össze- 
hasonlítható nyelvanyag  körűi,  és  mivel  a  turkológia  csak  a 
közel  múltban  talált  buzgóbb  ápolásra,  de  eddig  még  nem  vált 
a  tudományos  világ  közkincsévé,  ennélfogva  az  újkor  ethnolo- 
gusának  a  keleti  török  nyelv  kellő  figyelmen  kívül  hagyását 
még  nem  számithatjuk  be  és  az  ebből  eredő  tévedések  miatt, 
nem  igen  vonhatjuk  kérdőre.  Ázsia  mind  inkább  megnyíUk 
előttünk;  nyelveinek  és  erkölcseinek  pontos  ismerete  mind- 
inkább gyarapszik,  és  mennél  erősebb  fény  derül  föl  jelenlegi 
viszonyai  fölött,  annál  gyorsabban  fog  szétf oszlani  ama  sűrű 
köd  is,  mely  múltját  eddig  még  eltakarta  előlünk. 


IV. 


HÜN-AVAB   SZÓ-   ÉS   NÉV- 

LAJSTEOM. 


Akkaga  (Axxa'fá)  egy,  a  tauriai  hegyek  keleti  oldalán 
levő  tartománynak,  valamint  az  azon  uralkodó  fejedelemnönek 
a  neve.  Ak-aga  =  fehér  úr  vagy  fejedelem,  s  úgy  látszik,  hogy 
a  fejedelemnö  méltóságát  jelöli.  V.  ö.  ak-baslik  =  nö;  szórói- 
szóra:  fehér  fejti,  továbbá  a  magy.  fehér  személy  =  nö  sze- 
mély; végre  pedig  MENANDER-nél  előforduló  Anaga,  az  utigurok 
egy  másik  fejedelemnőjének  a  neve,  szószerinti  jelentése  sze- 
rint: úrnő,  parancsolónő,  ebből  hogy  Ana  =  anya,  nő  és  aga 
=  úr.  (Men.  399.) 

Akatzir  (AxatCíf^)  neve  egy  hún  törzs  vagy  nemzetségnek 
és  különféle  szerzők  Akatir,  Akatzri,  Agazir  stb.-nek  nevezik. 
Valószinűleg  az  első  változat  a  helyes,  mely  Paiscus-nál  is 
előkerül  és  belőle  tisztán  kitűnik  a  török  ak-kacir  =  fehér 
phőnix.  Kaéir  azon  mesés  madár  török  elnevezése,  mely  100() 
évig  él  el  és  a  halhatatlanságra  törekvőket  a  felső  régiókba 
viszi.  (Y.  ö.  BuDAGOv  oroszul  megjelent  török-tatár  szótárát 
U.  B.  7.)  Ezen  névnek  a  később  előkerülő  Ehazárral  való  azo- 
nosítása nyelvészeti  szempontból  merő  lehetetlenség.  (Pb.  1 58.) 

Akiim  előkelő  hunnak  neve  a  byzaneziak  szolgálatában, 
talán  azonosítható  vele  a  török  ak-kum  =  fehér  homok,  esetleg 
akin,  akim  =  betörés,  száguldó  csapot. 

Anaga  (A vafa)  az  utigurok  egyik  fejedelemnőjének  a  névé. 
Lásd.  Akkaga.  (Men.  498.) 


40  A  MAGTAROK  EREDETE. 

Attakam  (Atraxá|i)  előkelő  hunnak  a  neve^  kit  a  byzan- 
cziak  Attilának  szökevény  gyanánt  szolgáltattak  vissza.  Helyeseb- 
ben Ata-kam  s  jelent  atya-papot,  ata  =  atya,  s  kam  =  sámán 
pap,  varázsló.  E  nemű  összetételek  ma  is  gyakoriak  a  moszlim 
törököknél ;  pl.  Baba-akhond  =  atya-tanitó,  vagy  Daji-moUah 
=  tefltrér-moUa.  Ata-kam  mindenesetre  a  hun  kor  figyelemre 
legméltóbb  nyelvemlékei  közé  tartozik.  (Pr,  168.) 

Attila  (AiTjXXa^;)  a  híres  hún  király  neve.  A  görögös  vég  a<: 
elhagyásával,  tulajdonképen  Attil  vagy  Atil  fogadható  el  névnek, 
de  még  ez  alakjában  is  ellenkezik  a  török  hangtan  phonetikai 
törvényeivel;  hitelesebbnek  látszik  az  ó-német  Etzel  vagy  a 
magyar  Etel  már  azért  is,  mert  az  ó-török  Etil,  Itil  általában 
annyi,  mint :  nagy  folyam  (v.  ö.  Budagov  Sravnitelni,  Slovar 
I.  k.  18.)  s  egyúttal  a  Volga  nevét  is  jelenti.  Thierby  véleménye 
csak  annyiban  fogadható  el,  a  mennyiben  a  hún  király  neve 
jelentésileg  a  tnagy  folyó*  fogalmát  és  így  nem  kizárólag  a 
Volgáéi  tartalmazza,  s  viselőjének  is  bizonyosan,  mint  Dsengiz- 
nél,  csak  később  adatott,  valószínűleg  gyors  és  hatalmas  pálya- 
futásának jellemzéséül. 

Bajan  (Baiavo<;).  Az  avarok  khagánjának,  azaz  fejedel- 
mének neve ;  a  keleti  török  nomádoknál  és  a  mongoloknál  még 
ma  is  használt  tulajdon  név,  gazdag,  hatalmaz,  nemei  jelen- 
téssel. Nagy  valószínűséggel  Baján  itt  inkább  czimnek,  mint 
tulajdon  névnek  veendő,  történetesen  mint  a  Eözép-Azsiábau 
ma  is  használatos  ar.  Badevlet  s=  boldog,  nemes,  mely  fejedelmi 
czim  a  nép  szájában  gyakran  tulajdonnév  gyanánt  használtatik. 

Barez,  Theophanes  szerint  egy  hún-sabir  asszonynak 
neve,  ki  egy  hadsereg  élén  a  kelet-rómaiakhoz  csatlakozott ;  e 
török  szótól :  jm«L  hars  =  párducz,  leopárd,  mely  gyakran 
fordul  elő  mint  tulajdonnév. 

Basikh  (Baotx)  az  úgynevezett  királyi  skythák  egy  vezé- 
rének neve,  ki  a  Médek  földére  tett  betörése  által  ismeretes. 
Basikh  török  melléknév  e  jelentéssel:  alacsony,  zömök;  has 
(nyomni,  lenyomni)  gyökszótól.  (Pr.  200,) 


HÚN-AVAR  BZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  *1 

Berikh  (Bspíxo^)  előkelő  hónnak  neve.  Vagy  a  b(*r  (adni) 
törzBSzótagból  vezetlietö  le,  vagy  ebből :  bar  (bírni,  birtokolni), 
és  az  ó-török  ikh  képző  hozzáadásával  jelent  első  esetben :  ado- 
mány, ajándékot,  —  második  esetben:  birtok,  kormányozás. 
V.  ö.  osz.-barik  (háztartás)  értelemben  vehető.  Pr.  203.) 

Bittugor,  Biturgur,  egy  hún  törzs  neve,  melyet  Bitgornak 
is  (Bírjfop)  neveznek.  Utóbbi  változat  leghelyesebbnek  látszik  előt- 
tünk, de  bármelyik  legyen  is  az,  mindenkor  könnyen  fölismer- 
hető a  török  bitgür  z^  növekedő,  vagy  bitürgür  =  a  kiirtó  szók- 
ból. (JoR.  182.) 

Bleda  (BX-yjSa;)  Attilának  egyik  testvére  és  Mnnzuk  fia. 
—  A  görög  átírás  és  az  a^  névszó  képző  tekintetbe  vételével 
akár  Vlid-nék  akár  Blid-nek  hangozhatott,  de  sohasem  Bléd- 
nek,  még  kevesbbé  pedig  Bledá-nsk.  De  nem  tekintve  a  belső 
és  véghangokat,  két  mássalhangzóból  álló  kezdő  hang  kezdetle^- 
ges  szóban  nem  alakulhat,  mivel  ezek  kiejtése  török-tatárnak 
merő  lehetetlenség.  Tehát  az  ural-altái  nyelvek  természetéből 
folyólag,  azt  hiszszük,  hogy  legközelebb  áll  a  lehetőséghez,  ha 
Attila  testvérének  nevét  BUdre,  helyesebben  Bidüt  =  felhőre 
vezetjük  vissza.  (Jor.  1 28.) 

Bokolavra (BoxoXa^pa)  jelentése Thbophylactus  szerint: 
sacerdoB  magnus,  főpap,  varázsló :  és  utóbbi  értelmében  meg 
is  magyarázható,  ha  felhozzuk,  hogy  bikiü  vagy  böjü  lekötés, 
varázs,  bögüler  (mit  a  görög  csak  bogolar,  bogolaur  által 
fejezhet  ki),  vagy  böjüler  pedig  varázsló  papot  vagy  a  varázslás 
szertartását  jelenti.  (Theophyl.  47.) 

Dengizikh  (AeinfLCtx)*  Attila  egyik  fiának  neve.  E  szót 
első  pillanatra  a  török  dengiz-zel  =  tenger,  lehetne  összefüg- 
gésbe hozni ;  mégis  a  végszótag  ikh  nem  görög  eredetű,  hanem 
azon  eredeti  szóhoz  tartozik,  melyben  a  keleti  török  ting-kuik 
z=  igen  tüzes,  igen  heves ;  ting  =  igen,  nagyon,  és  kizik  = 
tüzes,  heves,  —  rossz  átírását  vehetjük  észre.  Eézzelfoghatólag, 
ée  bizonyára  hangzásra  is  Ding-kizig  a  Temndsin  későbbi 
nevéhez  t.  i.  Cing-giz  =  igen  heves,  áll  legközelebb.  (Pr.  5 — 8.) 


42 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


Dizabul  (A'-CaPooX)  Dizavul  és  Dizaul,  a  törökök  királya, 
kihez  Jnstinus  követül  ZEMAucHos-t  küldte.  JBelveBebben  Dizeől, 
Dizevülnek  kell  nevezni;  a  szó  jelentése:  rendelő,  intéző, 
ettől :  tiz,  diz  =  rendelni,  intézni  és  a  névszóképző :  eul,  eöl, 
aul.  (Men.  296.) 

Dokhia  (8o*/ta)  Menander  szerint  a  halotti  tor  hún-avar 
neve.  Határozottan  téves  értelmezés  a  byzancziak  részéről,  mert 
ha  a  halotti  tort  illető  szokások  felől  kérdezősködve,  az  avarok 
vagy  hunok  feleltek  is ;  a  felelet,  a  mit  kaptak,  egyedül  csak  a 
toka,  tokha  =  szokás,  használat  lehetett. 

Donát  (Aóvatoí)  hún  főnök,  ki  Olympiadorushoz  követ- 
ségbe ment  volt;  első  részét  képezi  egy  török  szónak,  melynek 
alapszava  ez  igetörzs :  donat,  tonat  =  ékesít,  diszesit,  tisztít. 
(Men.  455.) 

Edekhon  (Eőr^/wv)  Attilának  Theodosiushoz  küldött  kö- 
vete. Mindenek  előtt  meg  kellene  állapítani,  hogy  az  a)v  végszó- 
tag görög  eredettt-e,  vagj'^  a  szóhoz  tartozó.  Ez  utóbbi  sokkal 
valószínűbbnek  látszik,  először  mert  az  e  nemű  görög  ragaszté- 
kok  csak  ritkán,  és  ha  előkerülnek  is  o-val,  de  soha  se  oi-val 
fordulnak  elő.  Ez  esetben  Edekhont,  helyesebben  Edikhont 
edik  kiln  =  szerencsés  nappal  kell  helyettesíteni.  Edik,  Étig 
ugyanis  az  ujgur  etkü,  edkü  =  szerencsés,  üdvös,  jó  legrégibb 
alakja  kün  pedig  napot  jelent.  (P«.  146.) 

Ellák  Attilának  egyik  fia,  a  kit  a  Gepidák  öltek  meg.  Az 
e  kezdő  hang  és  az  a  belső  hang,  a  török  euphonia  szabálya 
szerint,  nem  állhatnak  meg  egymás  mellett.  Azért  tehát  úgy 
látszik,  hogy  e  szó  helyesebb  változata,  íii<7 A:,  jobban  ji7Za/c  = 
a  fénylő,  a  sugárzó.  Egyébiránt  nincs  kizárva  az  a  lehetőség 
sem,  hogy  £JítóÁr-ban  a  török  középkorban  gyakran  előkerülő 
Ilik,  Illik  elferdítését  ne  lássuk,  mely  több  fejedelem  neve  és 
jelentése :  berezeg,  legelső.  Ilik  Chan  neve  egy  kelet-turkesz- 
tani  híres  fejedelemnek.  (Jor.  1 74.) 

Emendzur  Attila  egyik  fiának  a  neve.  A  sok  változat 
közül,  a  melyeket  Jordanis  közöl  (177.  1.),  a  fönnebbi  látszik 


HÚN-AVAR  SZÓ-  ÉB  NÉVLAJSTROM.  ^3 

legközelebb  állónak  az  eredeti  szóhoz.  Emnedzur,  helyesebben 
emenedur  szó  szerint  fáradozót  jelent,  a  ki  valamiben  fárado- 
zik és  aoristosa  az  emenmek  =  fáradozni,  vesződni  igének. 
(JoR.  177.) 

Eskam  ('Epxapt)  egy  hunnak  neve,  kinek  leányát  Attila 
nőül  vette,  és  nem  a  leánynak  magának  a  neve,  mint  ezt  Szabó 
K.  Priscus  részleteinek  magyarra  fordításában  elfogadja,  bár 
épen  a  bonni  kiadásban,  még  pedig  a  tárgymutatóban  ez  áll : 
•Escam,  Hunnus,  páter  puellse  ab  Atila  in  matrimoniam 
ducta&».  E  szó,  épen  úgy  mint  Ata-kam  (lásd  ezt),  össze  van 
téve  ezekből :  es,  helyesebben  es  =  barát,  társ,  és  kam  =r  papj 
8  a  mint  Ata-kam  =  atya-pap,  úgy  jelent  Es-kam  barát-papot. 
(Pb.  183.) 

Giesm  (Teophanes  szerint  rtéa|Jio<;)  Attila  egyik  liániik 
neve.  Mint  az  átírás  alapelveiből  kitűnik,  a  gamma  i  előtt 
átalában  j-nek  olvasandó.  Giesmei  tehát  helyesebben  Jesm-, 
vagy  Jism-nek  kell  olvasni,  melyben  én  a  török  Jisim-et  = 
villám,  veszem  észre ;  itt  ez  tulajdonnév,  hasonló  Jildirimhez 
=  villám,  mely  egy  oszmán  szultánnak  neve. 

Hunok,  görög  és  latin  szerzők  Xoovvot,  Xoovot,  X)tjvvoi, 
Hunni,  chunni  néven  nevezték  és  azon  népet  vagy  néptörzset 
értették  rajta,  mely  az  Y.  században  az  Ural  és  Yolga  mindkét 
partján  elterülő  hazájából  keleti  Európába  tört.  Mindenek  előtt 
azt  véljük,  hogy  a  magyar  kun,  melyen  Kumania  tatár  népét 
értik,  szórói-szóra  azonos  a  Hun  vagy  Khunnal,  és  minthogy 
az  ü  középhangzó  határozottan  nyújtott  alakú,  igen  valószínű, 
hogy  kán  vagy  chtm  a  régibb  koguu,  illetőleg  kovum,  koumbúl 
van  összevonva,  mely  jelent  sereget,  csoportot,  melyet  az 
ellenség  üldözésére  küldenek.  Annyival  is  inkább,  mert  a  belső 
hangbeli  gutturalisok  beolvadása  néhány  nyelvjárásban,  külö- 
nösen az  altaiban  még  ma  is  szabály.  V.  ö.  júr  és  jakur  (igazat 
mond),  júk  és  jakuk  =  közel,  um  és  ogum,  ovum  =  liszt  stb. 
A  nélkül,  hegy  a  hunok  és  kunok  közt  e  helyen  történelmi 


44  A  SfAGTAROK  EREDETE. 

ösfizeköttetést  akarnánk  keresni,  jnindkét  név  azonossága  mi 
előttünk  kétségtelen. 

Hunnivar,  a  hely,  hová  a  hunoknak,  Yalemir  által  le- 
győzetve, visszahúzódniok  kellé.  Ez  a  hely  JoRDANis-nál  annyi- 
ban alapszik  tévedésen,  mivel  a  nevezett  szót,  bár  helyrajzi 
megjelölését  bírjuk,  inkább  az  azon  vidéken  lakó  töredék  hún 
népeknek,  és  ugyan  a  Yar-húnok  avagy  Varehonitáknak  szokott 
nevéül  fogadják  el,  mint  az  egyes  részek  elhelyezéséből  kitűnik. 
A  magyar  történészek  theoriái,  melyek  a  végszótag  var-höl  a 
magyar  vár-at  (ismeretes  persa  eredetű  jb  bar  =:  fal,  vár)  akar 
ják  kimagyarázni,  és  Hunnivart  így  fordítják :  Hunok  vára,  már 
azért  is  üres  föltevésekkel  vannak  megterhelve,  mert  Jordanis 
(180. 1.)  Húnivar  alatt  semmiféle  erősséget,  hanem  csapán  csak 
egy  vidéket  ért,  a  mennyiben  ezt  mondja :  eas  partes  Scythiap .. 
quas  Danapri  amnis  fiuenta  praetermeant,  quap  (t.  i.  partes) 
lingua  8ua  Hnnnivar  appellant.  (Jor.  180.) 

Imakli,  Emakh  ("Epvayj  Attila  egyik  fiának  neve.  Török 
összetétel :  ír,  er  =  férfi  és  inak  =  ifjabb  fivér.  Imakh,  Ir-inak 
ifjonczot  jelent,  tehát  épen  úgy  mint  a  fönnebbi  némileg  ellen- 
tett kir-inak,  kirnak  ifjú  leányt,  mai  használata  szerint  szeretőt, 
ágyasnőt  jelent.  A  mongoloknál  is  kisasszonynak  nevezik  az 
ágyaanőt.  Érdekes  továbbá  tudni,  hogy  mint  ir-inak  és  kir-inak 
a  mindkét  nemű  ifjabb  korra  vonatkozik,  úgy  alakult  az  idősebb 
kori  fokozat  jelölésére  is  hasonló  compositum,  még  pedig  ir-aka 
=  idősebb  férfi,  és  kiraka  =  idősebb  asszony,  melyek  közül 
az  első  még  ma  is  használatos,  az  utóbbi  ellenben  Eerka 
(Kspxa-Creca)  tulajdonnévben,  a  mint  Priscüs  Attila  egyik 
nejét  nevezi,  maradt  fel  számunkra.  (Pr.  161.) 

Imasz,  Emasz  (^Epva^)  Attila  fegifjabb  fiának  neve ;  a 
görögös  at;  végszótag  tekintetbe  vételével  falcserélésnek  látszik 
előttünk  a  már  említett  írnak  tulajdonéweL 

Jugur,  jagur  méltóság  neve  az  avaroknál;  jelentése:  jö- 
vendölő, pap,  és  látszólag  elferdítése  a  jagur,  jakur-nsk  =  jö- 


HÚN-AVAR  SZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  46 

vendölni,  jósolni  melj^ek  újabb  alakja  a  gutturálís  belső  hang- 
zónak beolvadásából  áll;ja-ur  \a>gy  jaurc-i  =  jós. 

Kamos,  és  nem  kam,  mint  Pmscüs  latin  fordítása  mu- 
tatja, mert  az  accusativns  a  görög  szövegben  —  xdjiav  oi 
^p^pot  xáXooatv  oL^ib  —  egy  0(;-ra  végződő  nominativust  hagy 
föltételezni.  Kamosz,  önmagától  érthetőleg  a  török-tatár  kímis 
komus-sBl  =  kanczatejböl  készült  ital  —  azonos  (lásd  :  Primi- 
tive  Kultur  des  turko-tartarischen  Volkes  96. 1.)   (Pií.  183.) 

Kan,  vagy  Kani  azon  avar  követ  neve,  ki  811  -ben  Aachen- 
ben, Nagy  Károlynál  beszélt :  úgy  látszik,  a  török  kan  =  vér 
vagy  kam-pap  azonos  vele.  , 

Kandikh  (Kav<Sr/)  az  avarok  egy  részétől  Justinianhoz 
küldött  követnek  neve.  Török  szó,  e  jelentéssel :  véres ;  kan  = 
vér,  és  diky  melléknévképzö,  mely  utóbbi  még  csak  néhány, 
keleten  és  északkeleten  élő  nomád  törzs  sajátja,  délen  és  dél- 
nyugaton még  lik,  lik  alakban  is  előkerül.  (Mbn.  28á.) 

Eerka,  Attila  egyik  nejének  neve.  (Lásd:  írnak.)  (Pr.197.) 

Khakan  (Xa^avot;)  az  összes  törököknél  és  mongoloknál 
még  ma  is  használatos  fejedelmi  czím,  melyből  a  későbbi  kaan 
{\j^)  és  chan  (vijL^)  eredtek.  E  szó  gyanítható  eredetére  nézve 
lásd:  Primitive  Kultur  des  Tarko-tartarischen  Volkcs  (185.  1.) 
Vonatkozással  a  Khakan  és  Kaan  közt  levő  viszonyra,  a  hol 
a  belső  torokhangok  összeolvadása  altaí  eredetre  vezethető 
vissza,  jegyezzük  meg,  hogy  tévedésen  alapúi,  hogy  a  khan  czim 
már  az  Avaroknál  vagy  épen  a  hunoknál  alkalmazásban  volt,  a 
mint  azt  Thierry  Atilla  törté nefehen  teszi,  mert  a  khan  czím 
csak  a  mongoloknak  Nyugot-Azsiában  történt  föllépte  után 
íülott  elő.  (Men.  284.) 

KTi  elkhal  ( XsXy áX)  előkelő  hunnak  neve.  A  török  euphonia 
törvényeibe  ütköző  hangviszony,  e  én  a  egy  és  ugyanazon  szó- 
ban me^anit  bennünket  arra  is,  hogy  a  görög  átírás  a  török 
szóban  khalkhal-,  helyesebben  kalkal  ,  kalkaul-ra  változik,  és  e 
szónak  jelentése  =  a  fölemelkedő,  kaik  igetörzsből,  és  aal  név- 
képzőből. (Pr.  163.) 


^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Kharaton  (Xápatov)  egy  hún  főnök,  kit  ajándékokkal 
Byzancz  megingatott ;  török  szó,  összetéve  ebből  :  kara  =  fe- 
kete, és  ton  =  szín,  ruha,  és  innen  fekete  színűt,  vagy  fekete 
ruhást  jelent.  (Olympiodorus  45»i.) 

TOiinia.Ikh  (XivtaXyo?  és  XtvíaX),  az  utigurok  követének 
neve  Justinianusnál.  A  két  változat  közül  az  első  helyesebbnek 
látszik,  még  pedig  egy  összetétellel  van  dolgunk,  t.  i.  ezzel : 
kini-alik  vagy  alak  =  valaki,  ki  bosszút  áll ;  kin  =  bosszú,  gyű- 
lölség, és  al  ==  megvesz,  megkap. 

Eotzager  (KorCaTTjp)  egy  néptörzs  neve  a  varkhunok 
között;  eredetileg;  katsagur  <a  futó)  vagy  kozagur  (a  vénülő), 
esetleg  kötskür  is  lehetett,  =  nomád,  ide  oda  hurczolkodó. 
(Theophyl.  286.) 

Eokh.  (Kóyj,  Baján  követe  PRlscüs-hoz,  a  byzancziak  had- 
vezéréhez. Úgy  látszik,  hogy  a  görög  xó/,  kok-ból,  helyesebben 
kök-hői  =  zöld,  kék,  ered ;  melléknév,  mely  gyakoi*ta  használ- 
tatik tulajdonnév  gyanánt.  (Thfophyl.  285.) 

Eunaxolan  (Koova^oXá)  egyike  a  török  Ehagán  három 
szövetségeseinek.  Az  n  a  latin  átírásban  szükségtelen,  s  az  össze- 
tétel e  szóban  könnyen  felismerhető ;  konak-sala,  helyesebben 
konak-salar  =  a  ki  szállást  csinál,  szállásmester.  (Tiieophyl.  285.) 

Kiinklia  (Ko^Y/a),  Priscüs  szerint  (220.  o.)  azon  hún 
hadvezérnek  neve,  kit  Firuz  persa  királylyal  békét  kötni  küld- 
tek ki.  Tekintettel  azon  körűlményre,^  hogy  az  a  vagy  kha  vég- 
szótag a  régibb  és  keleti  török  tájbeszédben  lehetetlen  volt, 
mivel  itt  csak  ak  vagy  khak  gondolható ;  azt  hiszszük  e  szóban 
a  régi  6ag.  katig  kunk-oi  =  holló,  sötétszürke,  fedezhető  föl. 
(Pr.  220.) 

Euridakh,  az  akatzirok  fejedelmének  neve.  A  török 
kurudakh  =  puszta  hegy,  elferdítésének  látszik.  (Pr.  181.) 

Kursikh  (Koopot/)  azon  hún  vezérnek  a  neve,kiPersiába 
betört.  Első  sorban  e  szó  alatt  a  török  kurszak  vagy  kurszakh 
érthető,  melynek  jelentése :  az  emberi  test  belseje  és  elvont 
értelemben  az  uigurban  eredet,  sziüetés.  (Pr.  202.) 


HÚN-AVAR  SZÓ-  ÉB  NÉVLAJSTROM.  4f7 

Kuturgnr,  egy  hún  néptörzs  neve,  mint  uturgur,  e  törzs- 
szóból kut,  illetve  a  kutur  igéből,'  mely  =  nőni,  boldog-  avagy 
szerencsésnek  lenni,  és  szószerint,  —  a  melléknév  képző  :  gur- 
ral  —  oly  valakit  jelent,  ki  nőhet,  vagy  boldog  lehet.  (Men.344.) 

Mama  CMa(ia)  azon  előkelő  hún  neve,  kit  mint  szöke- 
vényt a  byzancziak  Attilának  kiszolgáltattak ;  a  középkorban  a 
törökök  és  mongoloknál  előforduló  tulajdonnév.  Y.  ö.  Mamái 
szultán  =  az  arany  csorda  egy  fejedelme.  (Pr.  168.) 

Maniakh.  (Mavíay),  szamarkandi  török  fejedelem  Justi- 
nianus  idejében;  könnyen  azonosítható  a  kara  kirgizeknél  még 
ma  is  használt  Manap,  Manakh  =  fejedelem,  nemessel.  Meg 
kell  jegyeznünk,  hogy  a  ma  csak  a  kara-kirgizeknél  használt 
Manap,  tulajdonképen  összetétel,  még  pedig  ebből :  man  (a  fo- 
galom alapszava  =  magas,  kiváló)  és  ap  apa  (atya) ;  épen  úgy, 
mint  Mának  ered  ebből :  man  és  aka.  (Men.  296.) 

Mimdo  Attila  egyik  unokájának  neve ;  némelyek  Mund- 
zuk  diminutivumának  tartják;  e  látszat  azonban  téves,  mert 
mufido,  helyesebben  mundu,  niündíi  régi  török-tatár  szó :  kopja, 
lándzsa,  értelemmel.  (V.  ö.  Í!ag.  nyelvtanulmányokhoz  mellékelt 
szótárom,  továbbá  Budagov  II.  á68.  o.)  (Jor.  200.) 

Mundzuk  (MoovStoo/o;)  Attila  atyja,  a  mint  őt  Priscus 
jelentéktelen  változatokkal  a  többi  byzanczi  írókkal  egyetem- 
ben nevezi.  Mundzuk,  helyesebben  Mundzuk,  Mondzuk,  tiszta 
török  szó,  zászló,  tulaj  donképen  zászlófej,  kláris,  almanemü 
gömbölyűség  jelentésében,  melybe  a  lófark,  a  török  nép  kezdet- 
leges lobogója  erősíttetett,  és  mely  után  később  az  egész  katonai 
jelvény  e  nevet  tartámeg.  Mundzuk  legrégibb  szó  e  jelentésben, 
egyszersmind  jelvénye  a  saman  istentiszteletnek ;  a  többi  elne- 
vezés, mint  bajrak  és  sandsak  (lásd  tőlem :  Primitive  Cultur  des 
tiirk'tatarischen  Volkes  138.1.)  mind  alsóbbrendű  katonai  jelvény, 
és  későbbi  eredetű.  (Pr.  150.) 

Oibarsz  (ÖTjPapaíoí)  Attila  egyik  bátyjának  neve;  össze 
van  téve  ot  =  erdő,  völgy-,  és  haru  =  párducz  szókból,  hasonló 
a  rokon  jol-bars-hoz,   melynek   mindegyike  az  oroszlán  vagy 


48 


A  MAGTÁROK  ERBDSTE. 


párdncz  egy  faját  jelenti.  Mindkét  állat  zoológiai  külömbsége 
felől  nem  vagyok  tisztában,  s  ép  oly  kevéssé  a  Jolbars  elneve- 
zésre vonatkozólag,  melynek  szójelentése  úti-párducz  ?  (Pk.  208.) 

Oktar,  Mundzuk  fivére,  és  Attila  elődje  a  hunok  fölötti 
uralomban.  A  szó  jelentése:  vadász,  ettől:  ok  =  lövőszer,  nyíl. 
Itt  a  régi  igealak  van  meg ;  okta  (éag.  és  oszm.  okla)  =  lőni, 
nyilazni,  még  pedik  a  praesens  indícativus  harmadik  személyé* 
ben,  mely  tudvalevőleg  a  törökben  mint  nomen  verbale  hasz- 
nálatos. (JoB.  \ÍS.) 

Oneges,  helyesebben  Onigis,  mint  a  görög  átírás,  'Ovtj- 
'pf^aioc  mutatja,  Attila  első  miniszterének  azaz  tanácsadójáiiak 
neve.  A  görög  hangzású  r/pr^aio;  s»  vezér,  és  az  illető  férfi 
görög  eredete  következtében,  sokan  e  szót  görögnek  tartot- 
ták^ és  hún  vezér-nek  forditák.  Mi  semmikép  sem  osztozkod- 
hatunk e  nézetben,  sőt  inkább  török  szónak  tartjuk  Onigis-t, 
összetéve  ebből :  oni-igis  =  valaki,  kinek  hangja,  azaz  beszéde 
magas,  tehát  hatalmas  avagy  nagy  szavú  (Fb.  1 70.) 

Ornigiskl  (OopviYíaxXoo),  Dengizik  fia.  E  török  tulajdon- 
név a  következő  három  szóból  áll,  om  =  méltóság,  állás ;  igis 
=  magas,  és  kul  =  rabszolga.  Ornigiskl,  helyesebben  omi-igis- 
kul  =  magas  áUású  rabszolga,  minden  valószínűség  szerint 
vonatkozik  előbb  alacsony,  később  magas  állására  jutott  rab- 
szolgára; mely  nemű  állásemelkedés,  a  török- tatár  népek  társa- 
dalmi  viszonyainál  fogva,  nem  tartozik  a  ritkaságok  közé. 

Sabir,  Savir,  (Zapsípoa)  hún  néptörzs  egy  név,  mely 
némi  változattal  a  törökök  eredete  felől  irt  legrégibb  történeti 
művekben,  az  arab-persa  átírásban,  mint  r^s^^  szebir,  szibir, 
fordul  elő.  A  byzanczi  szerzők  után  előttünk  fekvő  alak  a  he- 
lyesebb, melyben  szabir,  szabar,  szapar  =  bevágni,  beütni, 
jelentéssel  bír,  e  törzsszóból :  szap.  (P.  1 58.  Men.  284.) 

Sadag/egy  hún  nemzetség  neve;  (Jobdanis  szerint  ISá.  o.) 
egészen  sértetlen  maradt  török  szó,  e  jelentésben :  tegez. 

Sal  (ZáXoí)  egy  hún  törzs;  vagy  a  török  sal  =  tutaj,  vagy 
sal  igével   =   vet,  amire  vetemedik,  megragad,  azonosítható. 


HÚN-AVAR  SZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  ♦ö 

Utóbbi  a  még  ma  is  létező  Salar^  ftvagy  Salor  (Turkoman)  törzs- 
nek nevében  föllelhető.  Meg  kell  jegyezni,  hogy  a  Salorok 
e  nevet  már  az  arab  foglalás  idejében  Transoxaniában  visel* 
ték.  (Men.  á84.) 

Sandilkh  (ZavStX/)  az  utigurok  vezére,  helyesebben  San- 
dilak  =  ábrándozó,  csapongó,  ki  képzelet  avagy  képzelő  tehet- 
ségben gazdag,  ettől  sangi  vagy  sandi  =  tévelygés,  képzelgés ; 
igealakja :  sandilamak.  Mi  itt  Sandilikh-ot  fogadjuk  el,  bár  egy 
másik  változata  a  szónak  Sandil-nak  hangzik,  de  ez,  tekintve 
a  jelentést,  igen  kevés  különbséget  tesz.  Vonatkozva  a  hang- 
zásra, Sandilk,  khinialkh-hoz  csatlakozik.  (Lásd :  ezt.)  (Men.  845.) 

Saragtír  (lapá-foopoi)  hűn  néptörzs,  mely  az  akatzirokkal 
hadakozott  Persiában.  Yalószinű  összetétel  ebből :  sári  uigur  = ' 
sárga  uigurok :  megjegyzendő,  hogy  uigar  jóllehet  mint  tulaj- 
donnév ismeretes,  gyűjtőnévvel  társaság,  egyesület  jelentésében 
fogadható  el.  Nincs  kizárva  a  lehetőség,  hogy  Saragurban  egy 
igenév  fedezhető  fel,  ettől  sar  =  csavar,  fordít,  és  az  ismeretes 
képző  gur.  (Pr.  J  58.) 

Savender  (Za^evSsfj)  a  varchunoknak  északi  Persiában 
visszamaradt  törzse,  az  eredeti  Bevindir  =  magát  kedvessé 
tenni,  elferditésének  látszik,  és  itt  nomen,  illetve  nomen  pro- 
prium  gyanánt  használatos.  Különös  módon  a  Sevindir  még  ma 
is  megvan  mint  nemzetségnév  a  Tekke  turkomanoknál.  (Teo- 
PBYL.  á86.) 

Skottas  (Xxotrac;)  előkelő  hunnak  neve,  ki  Maximius  görög 
követnek  elébe  ment.  Az  ac  végszótag  kétségkívül  görög  ragasz- 
téknak  tekinthető,  bár  az  ilykép  származó  szó,  kettős  mással- 
hangzós  előhanggal,  épen  nem  jelölhető  töröknek,  és  csak 
egy  0  vagy  u  becsúsztatása  után  lehet  itt  sokot,  helyesebben 
9ukat,  a  keleti  török  :  sukat,  sugat  =  ajándékozás,  ajándék 
szókat  gyanítani.  (?)  (Pr.  177.) 

Solakh  (£oXa-/)  avar  követ  neve;  jelentése:  balga 
ügyetlen,  és  ilyen  értelemben  e  szó  még  ma  is  mint  tulajdon- 
név használatos.  Az  oszmánoknál  is  használták  ezelőtt  e  szót. 

VÁMBKtiY  :  A  9U»n*»rok  treiéte.  * 


50  A  MAOYAROK  EREDETE.      . 

V.  ö.  Solak-zade  =  Solak  fia,  egy  ismert  oszmán  tőrténetiró- 
nak  neve.  (Men.  338.) 

Sparzeugiin  (STcapCs^^T*^'^)  ^  khakannak  három  szövet- 
ségeseinek egyike.  Mint  a  két  mássalbangzós  kezdöhang  mutatja, 
egy  hangzó  esett  ki,  és  a  szó  eredetileg  csak  igy  hangozhatott : 
sapar-szöken,  azaz  nyélkihúzó,  ettől :  sapar,  és  sap  =  nyél,  és 
sok  =  kihúz,  kiránt.  (?)  (Theophyl.  S85.) 

Tagma  (Ta^fta)  Dizabulnak  ZEMABCHus-sal  Byzanczba 
visszatérő  követe,  kiről  kapcsolatban  megjegyzik,  hogy  állásánál 
fogva  Tarkhan  volt,  és  ezért  Tagma-Takhan-nak  neveztetik. 
^Tagma,  helyesebben  Takma  =  az  egybefoglalt,  hozzáadott; 
ebből  tak  =  hozzáad,  hozzátesz,  nyelvtani  alakja  szerint  nomen 
verbale.  Igen  jellemzőnek  látszik  előttünk  a  török  nyelvszellem 
szerint  dívó  czim-hátratevés,  egészen  úgy,  mint  ma  ebben : 
Baki-Tarkhan ,  Oraz-Tarkhan  stb.  Mint  e  szóból  látható, 
szokás  vala  az  elmenő  vagy  visszatérő  követekhez  társat  adni, 
nemcsak  Attilánál,  kinek  sokan  ezt  kiváló  cselnek  tudják  be, 
hanem  a  többi  törököknél  is ;  noha  ez  egész  az  újkorig  Közép- 
Ázsiában  is  általános  szokás  volt.  (Men.  384.) 

Taizan  (Tal-jav)  Taugasti  fejedelem  neve,  jelentése :  isten 
fia  (oloí  ^soó,  THÉOPHYLAKTrs-nál  286.  1.).  Noha  az  északkeleti 
törököknél  a  Taisi  név  a  kondai  Taiczi-ban  föltalálható,  mégis 
e  szónak  mongol-kalmük  eredete  kérdésen  kívül  áll.  Taisi  épen 
úgy  mint  bakhéi  jós,  jövendölő  értelmében  használtatik  és  így 
a  görög  író  által  adott  fordítás,  t.  i.  'lío;  i^soO  =  isten  fia-féle 
értelemhez  közel  áll.  (Theophyl.  á8().) 

Tardu  (TapSoo)  Tm-xanthos  fejedelem  egyik  rokonának 
neve,  helyesebben  tarti  =  ajándék,  adomány,  e  török  igetörzs- 
től: tart  =  előhúz,  ajándékoz.  (Men.  404.) 

Targit,  Targiti  (TapYtTioC)  Baján  követe  a  byzanczi 
udvarnál ;  jelentése  =  elszélesztő,  szétverő,  a  targit,  tarkit  = 
szétszórni,  széthányni  igéből.  (Men.  310.) 

Tárni  a,kti  (TcL[Máy)  egy  néptörzs  neve,  mely  valószínűleg 
az  Uar-khunokhoz  vagy  varkhunokhoz  tartozott ;  —  nyilván  e 


HÚN-AVAB  SZÓ'  ÉS  NÉVLAJ8TB0M.  ^1 

török  szóval  azonos :  timak,  ternak  =  körönig  és  mint  ez  gyak- 
ran megesik,  testrészekre  vonatkozólag,  mint  eredeti  tulajdon- 
név használtatott.  (Theophyl.  286.) 

Tudun,  egy  méltóság  neve  az  avaroknál ;  úgy  látszik  előt- 
tünk, hogy  jelentése :  tiidóy  figyelő y  —  helyesebben  ugyan 
tudan-nak  kellene  nevezni  e  törzsszótól :  txidj  tuj,  duj  =s  tudni,^ 
figyelni.  Egyébiránt  yjyriy^  tujun  ma  'is  papot  jelent.  Budaoov, 
I.41!.l. 

Q?uldikh  (TooXSl/)  egyike  a  török  khakan  három  szövet- 
ségesének. Egy,  majdnem  egészen  elferditetlenűl  maradt  török 
szó,  e  jelentésben :  gyászoló,  gyászban  lévő.  Tul  gyászt  jelent 
és  dik  vagy  lik  az  adjectivképző.  (Teophyl.  285.) 

Turum  (To'jpo»>[i)  a  khakan  rokona  és  avar  vezér.  Azo- 
nosnak látszik  a  török-tatár  turum-mBl  =  két  éves  teve,  mely 
szó  ép  úgy,  mint  Boghra  =  himteve,  és  Buga  =:  bika,  vagy 
hasonló  ilyes  állatnevek,  g^^akran  fordul  elö  mint  tulajdonnév. 
(Thbopbyl.  285.) 

Turxanthos  (Toof^aví^o;)  egy  török  fejedelem  neve, 
kihez  követül,  a  byzancziak  részéről,  Valentinus  ment.  A  török- 
ben idegen  x  betű  már  egy  rossz  elferditésre  mutat,  az  0(;,  vala- 
mint a  thos  (^o<;)  végszótag  is  idegenszerűleg  hangzik,  és  min- 
den valószintiség  szerint,  itt'  tulajdonnévvel  van  dolgunk, 
melynek  első  részében  Türk,  helyesebben  Türk  van  meg. 
(Mek.  399.) 

Uldesz,  hún  főnök,  ki  Thrácziába  tört  be ;  e  név  könnyen 
fölismerhető  a  juldus  és  jildiz,  julduz  =  csillag,  szóban. 

Ultziagir  Altziagur,  töredék,  valószinűleg  egy  hún  törzs. 
Oly  szóval  van  dolgunk,  melyben  az  első  szótag  vltz  vagy  altz, 
a  török-mongol  olds,  aló  =  áld,  fölmagasztal,  dicsőít :  végszó- 
tagja pedig  a  már  gyakran  megemlített,  gur  adjectivképző  (v.  ö. 
Utur-gur,  Kutur-gur,  Bitur-gur),  és  ez  mint  melléknév,  illetve 
mint  eredeti  elnevezés  áldót,  dicsőítőt  jelent.  (Job.  20.) 

Unnugur  (Oí>vvo»íyo'j/>)  török  néjítörzs  Szogdia  keleti  ré- 
szén, tehát  a  mai  keleti  Tm*kesztánban,  hol  a  hasonló  nevű  törzs, 

4* 


^^  A  MAGYAROK  BREDETF. 

nevének  jelentése  szerint,  tiz  uigur,  a  toguzgurokkal  (toguz 
nígnr  =  kilenez  uigur)  együtt,  még  a  középkorban  föltalálható 
volt.  (Pb.  158.) 

Urogi  (05p70L)  egyike  azon  hún  törzseknek,  kik  a  kelet- 
római birodalomba  követséget  küldtek.  Urog,  helyesebben  urtig, 
unik,  törökül :  néptörzset,  nemet,  családot  jelent,  s  így  tulaj- 
donnévnek nem  fogadható  el,  hanem  sokkal  inkább  egy  olyan- 
nak a  töredékéül.  (Fr.  158.) 

Utigur,  Utrigur  és  Uturgur  egy  hún  törzs  neve  (hunnica 
gens)  JoRDANis,  Menander  és  mások  szerint.  Hogy  melyik  a  há- 
rom közül  a  helyes  alak,  igen  nehéz  volna  eldönteni,  s  bár  va- 
lamennyi az  aránylag  kevesbbé  rontott  török  szókhoz  tartozik, 
mégis  utigur  tartá  meg  a  leghelyesebb  és  legkönnyebb  kiejtésű 
alakot.  Utigur  szószerint :  az  összhangzó,  az  egyesült,  uti,  újab- 
ban uji,  ui  =  összhangzani,  és  az  adjeetivképzö :  ^r-bóL 
Utigur  tehát  az  inkább  ismert  törzsnéwel :  mgar  ral  azonos,  és 
a  török  népnek  utóbb  nevezett  törzse  e  nevet,  az  ö  sajátos 
hangtana  következtében,  soha  máskép  nem  is  használhatta. 
(V.  ö.  Uigurische  Sprachnwnumente  1. 1.)  (Men.  384.) 

Zabergan  (Za^spYáv)  a  Eutrigurok  vezére.  A  latin  fordí- 
tásban e  szó  Zaberganisnek  hangzik,  de  még  ettől  is  eltekintve, 
az  an  végrag,  mivel  ilyen  mint  görög  rag  sohasem  kerül  elö,  az 
eredeti  szóhoz  tartozónak  tekinthető.  E  szóban  a  török  8áh- 
bergen  =  regi-datus  tulajdonnevet  gyanítom,  melyben  a  persa 
Sah  =  rex  név  a  Kutriguroknak  a  persa  elemmel  a  Sassanidák 
tartományának  északi  részében  történt  érintkezésére  mutat 
Hasonló  módon  keletkezett  az  újkorban  (a  XVII.  század  köze- 
pén) a  Sah  sevend  tulajdonnév  (kiket  a  sah  szeret),  az  iráni 
törökök  azon  töredéke  elnevezésére,  kik  a  Kaukázuson  túl  laknak. 
Hogy  pedig  a  gan  végszótagban  nem  kereshető  a  török  Khan, 
Chan  czim,  onnan  is  kitűnik,  mert,  mint  már  emiitettük,  a 
C&an-nak  Chakanból  való  rövidítése  csak  a  XIII.  században 
lép  föl.  (Men.  341-.) 

Zauk  vagy  Zauki  azon  követnek  a  neve,  ki  811-ben 


HÚN-AVAR  SZ6-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  53 

Aachenben  Nagy-Eárolylyal  beszélt ;  úgy  látszik,  bogy  a  török 
sauk  =  hideg,  fagy  azonos  vele. 

Zillgdés  és  Ziligbi  egy  bún  király  neve  Derbendtöl 
északra,  kihez  Justinus  követeket  küldött.  Utóbbi  változat, 
t.  i.  Ziligbi,  tulajdonnév,  melyben  a  török  silig  =  tiszta,  vilá- 
gos, és  a  czim  bi  =  vezér  fölismerhető. 


V. 


A  BOLGÁEOK. 


A  HUNOKKAL  BzoroB  rokonságban  álló  ural-altáji  népek  kö- 
zött második  helyen  már  korán  a  bolgárokat  említették. 
JoRDANis  jelentése  szerint  ugyanis  az  akacziroktól' északra^  a 
pontusi  tenger  felső  részén  terülnek  el  a  bolgárok  lakóhelyei ;  ^ 
e  meglehetősen  tág  földrajzi  meghatározásnak  azonban  ép 
oly  kevéssé  vehetnők  hasznát,  mint  egyéb  byzanczi  írók  hely- 
rajzi adatainak,  ha  azon  arabok  útleírásai,  kik  több  századdal 
később  léptek  föl  e  vidékeken,  e  tekintetben  bővebb  fölvilá- 
gosítást nem  nyújtanának.  Ibn  Fozlan,  mint  a  törökök,  vagy 
FoDHLAN,  mint  az  arabok  mondják,  921.  évben  Kr.  u.,  vagyis 
négy  századdal  később,  mintsem  e  népnek  egy  része  a  Dunán 
átkelvén  Moesiába  nyomult  be,  meglátogatá  a  bolgárok  főváro- 
sát, és  e  földről  valamint  népéről  egyes,  bár  a  kor  szellemé- 
hez képest  regékkel  átszőtt  tudósításokat  közölt.  Ez  író  any- 
nyiban  mindenesetre  kiegészíti  a  gót  Jordanis  adatait,  mennyi- 
ben a  régi  bolgárok  hazája  egész  határozottsággal  a  középső 
Volga  vidékére  tehető,  közel  ama  ponthoz,  hol  az  említett  folyó 
a  Eamaval  (azaz :  a  fehér  Volgával)  egyesül.  Ennyire  kétségte- 
lenül hasznát  vehetjük  Ibn  Fozlan  és  a  reá  hivatkozó  arab 

« 

*   Ultra  quos  (Akatziri)  distenduntur  aupra  maré  Poniicum  Bul- 
garum  sedea,  28.  1. 


A  BOLGÁROK.  && 

geographusok  adatainak ,  de  ez  arab  írónak  az  északi  fény 
cBodáira  vonatkozó  nyilatkozatai^  melyet  állítólag  a  mai  Eazan 
közelében  szemlélt  volna,  nem  annyira  rendkívüli  tellurieuB 
változásoknak  tulajdonitandók,  mint  Frakiin^  és  Yule^  gya- 
nítják, hanem  sokkal  inkább  ama  természetfölötti  dolgok  iránti 
hajlamnak,  mely  az  első  arab  utazókat  és  földrajzírókat  jel- 
lemzi, a  nélkül  azonban,  hogy  ez  által  egyéb  állításaik  hiteles- 
sége csorbíttatnék.  Ha  Ibn  Fozlan  bolgárországi  utazásán  az 
Aurora  borealist  szemlélte  (vagy  talán  csak  hírét  hallotta),  es 
ha  Ibn  Batuta  1  d84-ben  arról  tesz  említést,  hogy  ott  az  embe- 
rek ebek  által  vont  szánokban  utaznak  Jugriába,  úgv  e 
tények  csak  a  bolgár  birodalonmak  észak  felé  rendkívül  mesz- 
szeterjedö  határairól  tesznek  bizonyságot,  de  ném  vonatkozhat- 
nak magára  a  bolgár  fővárosra,^  minthogy  küencz,  illetőleg 
négy  század  ily  hatalmas  égalji  forradalom  előidézésére  koránt- 
sem elegendő,  és  minthogy  másrészről  tudjuk,  hogy  valamely 
ország  fővárosának  neve  néha  az  egész  országgal  föl  szokott 
cseréltetni,  miután  a  cXJb  szót  majd  város  majd  pedig  orszáy 
értelemben  használják.  De  akármikép  álljon  a  dolog,  anuyi 
kétségbevonhatatlan  tény,  hogy  a  bolgároknak,  kik  megkülön- 
böztetésül déli  testvéreiktől  Volga-bolgároknak  neveztetnek,  fő- 
székhelye  az  54°  54'  szélességi  fok  körűi  létezett  —  Ibn  Batuta 
legalább  azt  jelenti,  hogy  Szaraiból  1 0  nap  alatt  érkezett  oda  ^  — , 
és  hogy  az  ural-altaji  nép  e  töredéke  különböző  harczok  é& 
háborúk  után,  melyeken  hún-avar  törzsrokonainak  hadjáratai 
alkalmával  részt  vett,  a  310.  évben  (9^:2.  Er.  u.)  hivatalosan  át- 
tért az  iszlámra,  miután  e  vallás  az  arabok  kalmárszelleménél 


'  Die  altesten  Nachrichten  ühcr  die  Volqa-Bulgaren^  53$.  1. 

•  Travels  of  Marco  Polo,  I.  7.  1. 

^  Hajlandó  vagyok  ugyanÍB  ^LáJLJI  lűbjLe-n  a  várost  és  JjtXj-n 
A'A  országot  érteni. 

»  Ibn  Batuta,  IL  399.  1.;  tíz  napnyi  út  körülbelül  fölér 
50  földrajzi  mérfölddel,  a  mi  a  régi  Bolgár-nak  fekvésével  teljesen 
öHszevág. 


56 


A  MAOYABOK  EBEDETE. 


fogva  Azerbaizan  és  Derbend  útján  hihetőleg  már  korábbi  idő- 
ben terjedt  el  a  Volga  vidékein  és  az  ottani  ethnikai  viszonyo- 
kat némileg  állandósítani  kezdé^  legalább  ezt  gyaníthatjuk  azon 
körülményből,  hogy  Miklós  pápának  8.66.  évben  kelt  oklevelé- 
ben a  bolgároknál  alkalmazásban  levő  szaraczen  könyvekről 
történik  említés.  A  bolgárok  országa,  mint  az  iszlámnak  észak 
felé  legszélsőbb  határőre,  az  azt  körűifoglaló  szlávok  és  fími- 
ugorok  túlnyomó  hatalma  által  megbénítva,  kiváló  lendületnek 
soha  sem  indulhatott  és  a  mongolok  betörő  árjában  északi 
Ázsia  többi  moszlim  államaival  eg^'ütt,  szükségkép  enyésze- 
tét leié. 

A  Volga-bolgároknak  rendkívül  hézagos  és  ezenfölül  még 
mély  homály  leplébe  burkolt  története,  mely  az  Ulető  szaktu- 
dósod beható  kutatásainak  képezi  tárgyát,  ránk  nézve  termé- 
szetszerűleg csak  másodrangú  fontossággal  bírhat,  minthogy 
első  sorban  azt  a  kérdést  kell  megoldanunk,  hogy  a  bolgárok 
tulajdonképen  mely  nemzetiséghez  tartoztak ;  miután  pedig  e 
kérdést  különböző  tudósok  különböző  módon  döntötték  el, 
szükséges  azt  osztatlan  figyelemmel  szemügyre  vennünk.  Te- 
kintve azon  körülményt,  hogy  az  előző  fejezetben  határozottan 
a  hunok  és  avarok  török-tatár  nemzetisége  mellett  keltünk 
síkra,  és  tekintve  az  e  téren  legkitűnőbb  kutatók  egybevágó  íté- 
letét, melynek  alapján  a  bolgárok  az  imént  említett  népségek- 
kel szoros  rokonságban  állottak,  fölösleges  a  bolgárok  töröksé- 
géről  itt  külön  szólanunk.  De  ha  valahol,  úgy  e  helyen  láthat- 
juk fényes  bizonyságát  e  mondat  igazságának :  si  duo  faciunt 
idem,  non  est  idem,  mert  míg  a  nevezett  népcsoportoknak  szo- 
ros rokonságát  illetőleg  elődeinkkel  tökéletesen  megegyezünk, 
a  főkérdés  tekintetében  egészen  eltérő  nézetet  kell  vallanunk. 
Frafhn,  *  e  téren  a  legrégibb  tekintély,  a  bolgárokban  három, 
t.  i.  a  török,  szláv  és  finn  fajnak  egygyéolvadását  látja,  és  az 
utóbbiban  akarja  fölismerni  az  eredeti  alkatrészt.  E  nézetet 

*  Előbb  említett  munkájának  549.  lapján. 


A  BOLGÁROK.  57 

követi  BoBBSin  R  "^  is  annyiban,  hogy  a  bolgár  nyelv  ugor  jelle- 
gét minden  kétségen  felül  állónak  tartván,  azt  az  osztják-sza- 
mojedhez  legközelebbi  rokonságban  álló  szójárásnak  tekinti. 
Hasonlóan  cselekszik  Eunfalvy,  ^  ki  a  bolgárokat  oly  ugor 
népnek  állítja,  mely  a  török  és  szláv  elem  behatásának  már 
korán  vala  kitéve,  nemkülönben  Howorth  ^  is,  ki  a  bolgárok- 
ban eltörökösödött  cseremiszeket  lát,  s  őket  a  csuvasok  elődei- 
nek áUitja,  míg  végül  Jirecek  ^"  Safarik  nézetét  követve^  szin- 
tén a  bolgárok  csúd  vagy  finn  származásának  elmélete  mellett 
száll  síkra.  Az  emiitetteken  kívül  természetesen  még  nagy- 
számú tudós  vett  részt  e  vitás  kérdésben,  többek  között  Eunik, 
ki  a  bolgárokban  a  legnyomorúságosabb  törököket,  és  Sbojew,  ^^ 
ki  bennök  az  arab  geographusok  burtaszait  akarja  fölismerni ; 
mi  azonban  nyugodt  lélekkel  mellőzhetjük  a  pro  et  contra  föl- 
hozott egyes  nézeteket  és  áttérünk  azon  érvek  taglalására,  me- 
lyek a  fönnemlített  tudósok  kutatásainak  alapjául  szolgáltak. 
A  bolgárok  nemzetiségi  kérdésének  megoldásánál  Fraehn  és 
elvtársainak  szükségkép  vagy  egykorú  írók  állításaira,  vagy  a 
reánk  jutott  nyelvemlékekre  kellett  támaszkodniok,  azonban 
látni  fogjuk,  hogy  a  nevezett  tekintélyek  mindkét  esetben  részint 
önkényesen  értelmezvén  az  Ulető  adatokat,  részint  pedig  a  kri- 
tikai magyarázatra  korántsem  bírván  elég  nyelvismerettel, 
csak  azon  törekvés  által  vezéreltetek  magokat,  hogy  az  ugor 
rokonság  iránti  előszeretetöknek  mindenütt  és  mindenben 
háborítlanúl  hódolhassanak.  így  azt  tartjuk,  hogy  Faaehn^^ 
MoHAHMED  Semseddin,  damaszkusi  származású  arab  írónak  e 


^  RomanUche  Sfudien,  259.  1. 

*  Magyarország  ethnographiája,  393.  1. 

•  The  Khazara  were  they  ügriana  or  Turka.  V.  ö.  Travaux  de  la 
trniéUme  aection  du  eongrea  intemational  des  Orientális  tea,  St.-Póter8- 
bourg,  1870.  147.  L 

*•*  Oeschichte  der  Bulgaren,  136.  L 

^^  Zamjethi  o  énvaiach.  Kazán  (külön  lenyomat  a  kazáni  hivatalos 
közlöny  1845--1850-iki  évfolyamaiból). 

*•  Die  altesten  Nachrichten  úber  die  Volga- Bulgaren^  5íj0.  1. 


58  A  MAGYAROK  EREDETE. 

mondatát  &JLiLidJI  ^  c5JlII  ,jju  ^^jJyúe  i*^  helytelenül  ér- 
telmezi, midőn  azt  ekkép  fordítja:  «egy  nép,  mely  törökök íb 
Bzlávok  vegyülékéböl  származott »,  minthogy  e  kifejezésben: 
BjJ\jLoi^  j  4$%jJI  yjj^  ^jj^jJyue  nem  látunk  vegyüléket,  hanem 
egyszerűen  czélzást  a  földrajzi  viszonyra,  mely  mutatja,  hogy  a 
bolgárok  egy  a  törökök  és  szlávok  között  fekvő  országban  születtek  ; 
míg  néhány  sorral  alább  Frakhn  maga  is  azon  nézetet  vallja, 
hogy  ama  levél,  melyet  a  bolgárok  királya  Muktedir  khalifához 
intézett,  török  nyelven  vala  szerkesztve.  E  tekintetben  még  sok- 
kal többet  lehetne  BoESSLER-nek  szemére  lobbantani !  Míg 
ugyanis  egyrészről  Ibn  Fozlan  állítására  a  khazar  nyelv  teljes 
különállásáról,  súlyt  nem  fektet,  addig  Ibn  Haukai.  és  Isztakhri 
a  khazar  és  bolgár  nyelv  azonosságára  vonatkozó  nyilatkozatai- 
nak oly  fontosságot  tulajdonit,  melyet  ez  arab  írók  nyelvé- 
szeti criteriuma  épen  nem  érdemel,  miután  eléggé  ismeretes, 
hogy  az  arab  és  byzanczi  írók  a  szomszéd  barbárok  nyelveit 
illetőleg  itt-ott  mily  zavart  eszméknek  és  mily  vastag  tudatlan- 
ságnak adták  tanújeleit.  A  legvégzetesebb  tévedés  természetesen 
a  khazar  nyelv  ugor  jellegének  elfogadásában  rejlik,  minek 
kétségbevonását  Roesslfr  egyenesen  kárbaveszett  munkának 
tartja,  ^®  oly  tévedés,  melylyel  a  következő  fejezetben  behatób- 
ban fogunk  foglalkozni  és  mely  szülőoka  volt  annak,  hogy  az 
illető  kutatók  a  priori  téves  föltevésből  a.  helytelen  következtetés 
hibájába  estek. 

Valóban  csak  a  Cüwolson  által  Izvjestija  o  Cliazarach, 
Bwrtasachi  Bolgarach^  Madjarach,  Slavjanach  i  Russach  Abu 
Ali  Ahnieda  ben  Omar  Ibn  Dasta  czímti  munkájának  80 — 90. 
lapjain  gonddal  és  szakismerettel  egybeállított  azon  adatokat 
kell  beható  vizsgálat  tárgyává  tennünk,  melyek  az  Ibn  Fozlan- 
tól  Hadsi  KuALFA-ig  föllépett  moszlim ^geographusoknak  a  bol- 
gárokról közölt  tudósításait  tartalmazzák,  hogy  belássuk,  mi- 
kép    az    említett   írók   részint   egymást    másolgatták,   részint 

"  F.  e.  m.  251.  1. 


A  BOLGÁROK.  ^^ 

pedig  az  egyes  eltéréseket  minden  kritikai  magyarázatot  nélkü- 
löző bövitésekkel  gyarapították,  s  hogy  tehát  a  hiábavaló  el- 
ménczkedések  és  az  eltérő  helyek  magyarázgatása  helyett  sok- 
kal czélszerűbb  lenne,  inkább  ama  positív  adatokat  értékesíteni, 
melyek  a  régi  bolgárok  népéletére  és  nyelvére  vonatkoznak, 
mint  ezt  az  előző  fejezetben  a  hunok  és  avarok  tekintetében 
tettök.  Mindenekelőtt  tehát  áttérünk  a  részünkről  kitűzött  kér- 
désnek,  tudniillik  a  bolgárok  nemzetiségi  kérdésének  fejtegeté- 
sére s  iparkodni  fogunk  már  előrebocsátott  állításunkat,  e  nép 
határozottan  török-tatár  nemzeti  jellegére  vonatkozólag,  a  ren- 
delkezésünkre álló  silány  ethnographiai  és  nyelvészeti  érvekkel 
indokolni.  Azonban  tekintve  azt,  hogy  mind  a  Volga-bolgárok, 
mind  pedig  testvéreik  Moesiában  már  csekély  számerejöknél 
fogva  íb  inkább  ki  valának  téve  az  idegen  culturbehatásoknak, 
mint  a  hunok,  —  a  rendelkezésünkre  áUó  adatok  nem  bírnak 
oly  meggyőző  bizonyító  erővel,  mint  pl.  Priscüs  vagy  Ammianus 
Marcellinus  tudósításai  a  hunokról.  A  szláv,  finn-ugor  és  mosz- 
lim népeknek  tőszomszédsága  folytán  a  bolgárok  erkölcsi  életé- 
nek nem  egy  értékes  mozzanata  szenvedett  változást  vagy  telje- 
sen el  is  mosódott,  és  így  csak  egyes  vonások  azok,  melyek  az 
összehasonlító  ethnographia  tanulmányát  elősegíteni  képesek. 
Határozottan  török  eredetűnek  kell  állítanunk  az  Ibn  Fozlan- 
tói  említett  asztali  szertartást,  mely  szerint  a  háziúr  veszi  az 
első  falatot  a  húsételből,  mint  ezt  pl.  az  özbégeknél  és  kirgizek- 
nél még  jelenleg  is  tapasztaljuk ;  továbbá,  hogy  minden  egyes 
vendég  elé  külön  asztalt  teritettek,  melyhez  hasonló  szertartás- 
ról Priscus  ^^is  tesz  említést  Attila  udvari  életének  ismertetésében. 
Hasonlóan  a  bal  oldal  volt  a  megtisztelés  helye,  mint  a  törökök- 
nél is;  hogy  a  lóhús  és  a  köles  (tarik  =  kása  a  Kvdatku  Bilik" 
ben  is  mint  nemzeti  étel  fordul  elő)  főeledel  gyanánt  szerepel- 
tek, szintén  török  nemzetiségre  mutat,  minthogy  a  lóhúst  kizá- 
rólag a  törökök  használták  eledelül,  nemkülönben  a  süzü  nevű 

^*  Pribcdb:  a  bonni  kiadás  204.  és  S05.  lapján. 


^>  A  MAGTAROK  EREDETE. 

ital  (1.  a  szójegyzéket)  Ls  török  eredetű.  Török  származásra  em- 
lékeztet továbbá  az  a  szokás,  hogy  fejűkön  egy  hajcsomót  szok- 
tak hagyni,  a  mongolok  és  törökök  ez  ismeretes  megkülön- 
böztető jele  egyéb  népségektől,  mely  szokást  a  Mandsu  Khinába 
ültetvén  át,  nálunk  helytelenül  khinai  eredetűnek  tartják ;  to- 
vábbá a  letérdelés  a  tisztelet  jeléül,  törökül  ^^y^y^,  jükünme ;  ^^ 
az  esküvés  a  mezítelen  kardra,  mint  ezt  az  előző  fejezetben 
Bajanra  vonatkozólag  láttuk  (lásd  :28.  lapon) ;  a  lóf^rknak  zászló 
gyanánt  való  használata  és  kiválólag  az  a  körülmény,  hogy  a 
régi  bolgárok  illetményeiket  lovak-  és  lóbőrökben  szolgáltatták 
be  s  hogy  Ibn  Dasta  lovasnépnek  állítja  őket,  mi  már  azért  is 
ellenkezik  a  vélelmezett  finn-ugor  jelleggel,  minthogy  Ahl- 
guisT  ^^  jelentése  szerint  a  régi  finnek  a  lovat  nem  ismerték  s 
az  annak  megfelelő  kifejezést  az  indogermánból  vették  át. 
Általában  nem  szabad  felednünk,  hogy  ama  fölötte  silány  ada- 
tok, melyek  a  bolgárok  erkölcsi  életéről  reánk  jutottak,  két  kü- 
lönböző korszakból  valók.  A  Duna-bolgárokra  vonatkozó  régibb 
adatok,  melyek  a  byzanczi  íróknál  lelhetők,  tisztán  nomád  nép- 
ről szólanak,  míg  az  újabb  írók,  tudniillik  Ibn  Fozlan,  Ibn 
Dasta  és  ezeknek  másolói  a  Volga-bolgárokat  csakis  félnomá- 
dok gyanánt  említik,  azaz  oly  társadalom  gj'anánt,  mely  egy- 
részről a  fából  épült  házakat  már  ismerte,  mi  nyugati  cultur- 
behatásoknak  tulajdonítandó,  másrészről  pedig  nyár  idején 
lakóhelyeit  megváltoztatá,  mint  ezt  más  félnomádok  még  jelen- 
leg is  tenni  szokták.  Ebből  kitetszik,  hogy  a  bolgár  nép  két 
töredékének  megoszlása  után  következett  három  század  folya- 
mán a  Yolga  partjain  élő  bolgárok  ép  oly  kevéssé  valának  ké- 
pesek az  orosz-finn-ugor  befolyásnak  ellentállani,  mint  a  Bal- 
kán-félszigeten lakó  testvéreik,  s  hogy  tehát  az  ethnographiai 
adatok  nem  foglalhatnak  magukban  oly  bizonyító  erőt,  mint  a 

^^  Hivatalok-   és   méltóságokba    való    beavatásoknál   ez    a    s/.okás 
Közép- Ázsiában  még  ma  is  dívik.  V.  ö.  Babbrnamk,  486.  L 

"  Ahlquist  :  Kultvrwőrier  d^r  Weatfinniaclien  Sprachen^  9.  1. 


A  BOLGÁROK. 


61 


minő  a  nyelyemlékekben,  a  múlt  idők  ez  örökké  szóló  tanúi- 
ban, rejlik. 

Hogy  mit  értmík  az  emiitett  nyelvemlékek  alatt,  azt  az 
előző  fejezetben  a  bún-avar  nyelvemlékekre  vonatkozólag  tett 
megjegyzéseink  után  fölösleges  e  helyen  külön  hangsúlyozni. 
Mint  az  előbbi  esetben,  úgy  itt  is  részint  oly  szavakkal  van  dol- 
gunk, melyek  tárgyi  fogalmakat  jelölnek,  részint  pedig  igen 
jelentékeny  számú  személy-,  város-  és  törzsnevekkel,  melyek 
bár  két  különböző  forrásból  erednek  és  daczára  a  csaknem  két 
évezredet  tevő  időbeli  különbségnek,  a  közös  török  nemzeti 
jelleget  kétségtelenné  teszik.  E  két  különböző  forrás  alatt  ért- 
jük először  is  szövegét  a  csak  nemrég  fölfedezett  belföldi,  szláv 
nyelven  szerkesztett  jelentésnek  a  Duna-bolgárok  őstörténeté- 
ről, megérkezésöktől  kezdve  a  765.  évig,  egyetemben  ama  silány 
adatokkal,  melyek  Nikephoros  (f  815)  konstantinápolyi  pátriárka 
krónikájában  foglalvák,  mely  két  tudósitás  között,  tekintve  több 
talajdonnév  megegyezését,  bizonyára  nagyobb  összhangzás  léte- 
zik, mint  JiREOEK  gyanítja.  ^'^  Másodszor  pedig  ama  tulajdon-  és 
tárgyneveket,  melyeket  Nestor  krónikájában  idéz  és  az  arab 
utazók  s  geographusok  is  emlitenek,  és  melyek,  különösen  a  mi 
az  arab  Írásban  reánk  jutott  nyelvemlékeket  illeti,  gyakran  a 
fölismerhetetlenségig  eltorzitvák  és  mégis  jelentékeny  segédesz- 
közül szolgálnak.  Azonban  az  előbb  említett  belföldi  jelentés 
tekintetében,  melyet  egy  orosz  tudós  fölhevült  képzelete  a  ma- 
gyar nyelvből  akart  magyarázni,  legmélyebb  sajnálatunkra 
eddigelé  csak  néhány  személynév  földerítése  sikerült  és  nem 
kevés  talány  még  megfejtését  várja.  A  kérdéses  szövegben,  mely 
tudvalevőleg  fejedelmek  lajstroma^  első  helyen  a  név  szerepel, 
erre  következik  az  idő,  melyben  a  fejedelem  élt,  erre  a  törzs, 
melyből  származott  s  végre  e  szavak  kíséretében  <ia  lét  jemu» 
vagy  «a  lét»,  azaz  «és  éve»,  egy  teljesen  ismeretlen  nyelvű 
idézet.  így  pl. 

"  GeBchichte  der  Bulgaren^  127.  1. 


^^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

flAvitochol  zil  lét  300  rod  jemu  Dulo  a  lét  jemu  dilom 
tviremw,  azaz:  <«Avitochol  élt  300  évet,  nemzetsége  volt  Dulo 
éH  éve  dilom  tvirem».  Azt  hiszem,  hogy  nem  csalódom,  ha  a 
lét  (év)  szónak  második  előfordulásában  a  születési  évet  gyaní- 
tom, még  pedig  valamely  ostorok  cyclus  szerint,  mert  a  mint  a 
mai  kirgiz  vagy  özbég  mondja:  «A  disznóban,  juhban  (azaz 
tongguz-jili,  koj-jili)  stb.  születtem »,  úgy  történhetett  ez  haj- 
dan is.  E  föltevés  mellett  szól  különösen  egyes  adatok  ismétlő- 
dése, így  pl.  dilom,  tvirem,  altem  vecem  több  ízben  fordul  elő, 
de  vájjon  ezek  eredetileg  török  szók-e,  melyek  a  fölismerhetet- 
lenségig  torzultak  el,  vagy  pedig  teljesen  ismeretlen  nyelv  ma- 
radványainak tekintendők-e,  azt  fájdalom  eddigelé  eldönteni 
nem  sikerűit.  E  nyelvemlékeknek  a  mai  csuvasok  szójárásához 
való  hasonlóságáról,  mint  Jirecek  kazáni  orientalisták  állításai 
nyomán  fölteszi,  épen  nem  lehet  szó,  mert  először  azokban  j 
kezdőhanggal  bíró  szó  is  fordul  elő  (Jermi),  mi  a  csuvas  nyelv- 
ben lehetetlen,  hol  e  hang  mindig  aie,  sje-yé  idomúi  s  másod- 
szor e  török  szójárás,  bár  testvérei  között  a  legeltorzítottabb, 
sem  alakjaiban  sem  szókincsében  oly  eltéréseket  nem  mutat 
föl,  hogy  a  mai  török  nyelvészeknek  teljesen  érthetetlen  és  meg- 
fejthetetlen anyagot  nyújthatna.  Végre  is  csak  az  egj'^etlen  tv 
hang  az,  mely  csuvas  jelleget  árul  el,  még  pedig  a  több  ízben 
előforduló  tvirem  szóban  (v.  ö.  törökül  tört,  csuv.  tvat  =  négy), 
de  mely  mindazonáltal  a  csuvas  nyelvből  nem  magyaráz- 
ható meg. 

Ezzel  szemben  azonban  a  török  nyelv  jellege  a  két  forrás- 
ban foglalt  személy-  és  czímneveknél  annál  kirívóbban  lép  elő- 
térbe; pl.  Khakan,  Tarkhan,  Baján,  Eara-Ehazar,  Orghan, 
Toktu,  Ulumus  stb.  szókban,  de  különösen  ScHOTX-nak  ^^  a 


*"  V.  ö.    ScHOTT :    Alfaiache    Siudien,    a  berlini  akadémia  kiadvá- 
nyai  között,    186G.    147.  1.    Hogy  Koessler,    ki  e  helyet   szintén    idézi, 

miként  írhatott   yrtj^   tangrir-t    ^j^   taugrí  helyett,   azt  sehogy  sem 

értjük.  Lehetséges  különben,  hogy  csak  sajtóhibával  van  dolgunk. 


A  BOLGÁROK.  €3 

berlini  akadémia  egy  török  kéziratából  vett  idézetében^  mely- 
ből azt  látjuk,  hogy  Istent  a  bolgárok  nyelvén  tangri-nak  \Sj^ 
nevezik,  mely  szó  az  egész  török  nyelvterületen  « Isten  >»  értel- 
mében még  maiglan  is  előfordul.  Kitűnik  továbbá  a  török  nyelv- 
jelleg egyes  földrajzi  elnevezésekből,  mint  liil  (Volga),  CbqI- 
mata,  Aáli,  sőt  a  mi  a  legdöntőbb  bizonyító  erejű,  magából  a 
bulgár  ethnicai  elnevezésből,  mely,  mint  a  szójegyzékben  lát- 
ható,  kétségtelenül  török  eredetű.  Egyes  kutatóknak,  mint  pl. 
RoE6SLBR-nek  ^^  azon  állítása ,  hogy  e  hivatal-  és  személy- 
nevek a  khazar  vagy  avar  culturbehatás  szüleményei  s  igy  tehát 
ugor  eredetűek,  itt  már  azért  sem  birhat  érvénynyel,  minthogy 
a  bolgárok  nyelvemlékeiben  az  állítólagos  ugor  jellegnek  leg- 
csekélyebb nyoma  sem  lelhető,  míg  a  törökség  feltűnő  módon 
van  képviselve.  Kdessler  ugyan,  hogy  a  bolgárok  ugor  jellegé- 
nek elméletét  föntarthassa,  nagy  kerülő  úton  akart  a  dolgon 
segíteni,  t.  i.  az  által,  hogy  bizonyos,  a  román  nyelvben  létező 
és  az  ős  bolgár  behatásnak  tulajdonított  szavakat  vett  vizsgálat 
alá,  —  azonban  erre  vonatkozó  etymologiái,  vagyis  az  úgyne- 
vezett megmagyarázhatatlan  román  szók  és  a  jurák-szamojed- 
osztják  nyelvek  között  tett  összehasonlításai  annyira  értelem- 
és  tartalomnélküliek,  hogy  e  különben  érdemes  kutatónak 
minden  tisztelője  csak  sajnálattal  fogja  Boessler  nevét  e  rette- 
netes comícummal  összefüggésben  látni.  ^"  Nem  sokkal  jobban 
áll  a  dolog  a  khazai*  ugorságtól  való  származtatás  elméletével, 


*•  V.  ö.  ScHOTT :  Altaische  Studien,  251.  1. 

^  A  Bok  Lasznavehetetlen  etymologia  közül  példaképen  a  következőt 
hozhatjnk  föl.  A  most  teljesen  érthetetlen  (?)  siJctir  szitkozódásra  szol- 
gáló kifejezés  Hoessler  szerint  az  uráli  népek  közt  támadt.  R.  egybe  is 
veti  e  szót  az  uráli  népek  rossz  szellemével,  siktir  vagy  csitkir-rel. 
Pedig  siktir  az  egész  török  keleten  ismeretes  szitkozódó  kifejezés,  mely 
török  eredetű  és  nem  ecryéh  mint  a  ca.»^**>  sikmek  —  coire  ciim  femina 
—  igének,  illetőleg  annak  szenvedő  alakjának  siktirmek-nek  a  paran- 
csoló módja,  mely  « hordd  el  magad •  vagy  •  eredj  innen t  értelemben 
használatos  és  a  román  nyelvbe  meg  az  egykori  európai  Törökország 
egyéb  tartományainak  a  nyelvébe  átment. 


64-  A  MAGYAROK  EREDETE. 

mert  először  a  khazarok  korántsem  valának  finn-ugorok^  mint 
ezt  később  be  fogjuk  bizonyítani,  és  másodszor  az  említett  eset- 
ben a  bolgár  nyelv  rokonsága  a  khazarral,  melyet  Ibn  Fozlak, 
Ibn  Haukal,  Istakhri  és  mások  hangsiílyoznak,  határozottan 
föltevésünk  mellett  szól. 

'Midőn  azonban  a  bolgárok  ugor  eredetére  vonatkozó  állí- 
tást épen  nem  helyeseljük,  másrészről  nem  tagadhatjuk  e  nép 
vegyes  jellegét.  E  kérdést  illetőleg  a  népisme  e  terén  előttünk 
föllépett  kutatók  nézetétől  csak  azon  korszakra  vonatkozólag 
térünk  el,  melyben  ama  egygyéolvadás  végbement.  Azt  tartjuk 
ugyanis,  hogy  a  bolgárok  nyelvi  és  physikai  ősjellegökből  csak 
akkor  vetkőztek  ki,  midőn  az  ötödik  század  vége  felé  két  részre 
\  szakadva,  az  intensiv  idegen  behatás  iránt  fogékonyabbakká 
^őnek,  és  valamint  a  dél  felé  vonult  töredék  elszlávosodott,  ugy 
az  a  rész,  melyet  a  khazarok  túlnyomó  hatalma  650-ben  északi 
vidékekre  szorított  fel,  az  ottani  finn-ugorokkal,  valószínűleg  a 
cseremiszekkel  való  élénk  közlekedés  folytán  teljesen  elveszíte 
ős  nemzeti  jellegének  phisicai  ismérveit  és  az  általa  használt 
török  nyelv  ama  szójárás  alakját  ölté  fel,  melyet  ma  a  csuvas 
nyelv  nevén  ismerünk.  Ebből  magyarázható  a  csuvasok  finn- 
k  ugor  jeUegü  külalakja,  és  ez  értelemben  és  csakis  ennyiben 

fogadható  el  a  mai  csuvasok  azonossága  a  regi  Volga-bolgárok- 
kal, miből  természetszerűleg  következik,  hogy  a  csuvas  nyelv  a 
töröknek  aránylag  új,  a  Yll.  és  YIU.  századok  folyamán  keletkezett 
szójárási  elágazása  és  ennélfogva  a  Duna-bolgárok  régi  nyelvé- 
hez köze  nem  volt  és  nem  is  lehetett.  Ezt  bizonyítja  első  sor- 
ban a  fejedelmi  lajstromban  foglalt  szók  nyelvi  jellege,  bizo- 
nyítják továbbá  a  byzancziaknál  előforduló  többi  nevek,  nem- 
különben a  csuvas  nyelv  hangtani  és  grammatikai  sajátságai  és 
végűi  egy  szomszéd  nép  nyelvénél  észlelhető  hasonló  jelen- 
ség, tudniillik  a  magyar  nyelvnél,  melyről  ki  van  derítve, 
hogy  valamely  régi  török  szójárásnak  a  finn-ugor  nyelvvel  való 
vegyülékéből  keletkezett,  de  azon  különbséggel,  hogy  a  magya- , 
rok  nyelve  nagyobbfoku  befolvásnak   lévén  kitéve,   az  átala- 


A  BOLOÁBOK.  ^^ 

kulás  folyamatából  már  szembeötlöbb  finn-ugor  jellegű  alak- 
és  szókinescsel  vált  ki,  míg  as  előbbi  csak  a  hangokban  és 
alakjaiban  szenvedvén  változást,  bár  elfajult,  de  mégis  kiváló- 
lag  török  szójárás  maradt.  Az  előbb  említett  moszlim  szerzők- 
nek állítása  a  bolgár  nyelvnek  a  khazarral  való  azonosságáról 
szintén  csak  ez  értelemben  vehető,  mennyiben  mindkettő- 
nek nyelvét  töröknek  tekintjük.  A  már  fönnebb  említett  nézet, 
hogy  a  régi  bolgár  nyelv  csuvas  jellegű,  tehát  csak  a  Volga- 
bolgárokra vonatkozhatik,  nem  pedig  a  Duna-bolgárokra,  mint- 
hogy, mint  már  fönnebb  jeleztük,  e  szójárás  csakis  a  két  főtöre- 
dék  megoszlása  után  képződhetett.  A  mi  különben  a  Yolga- 
bolgárok  vegyes  jellegét  illeti,  meg  kell  jegyeznünk,  ho'gy  az 
sokkal  inkább  észlelhető  nyelvészeti  szempontból^  mint  az  ösz- 
szehasonlító  népisme  terén,  minthogy  a  mai  csuvasok  alakj ok- 
ban, bőr-  és  hajszínökben  nem  a  török,  hanem  a  finn-ugor  faj 
sajátságait  tüntetik  föl.  A  mai  csuvas  szójárás  átidomulásának 
korszakát  tekintve,  a  régi  Bulgarban  előforduló  és  l:^3í> 
(6:28)-ból  származó  sirfölíratok  annyiban  nyújtanak  némi  föl- 
világosítást, a  mennyiben  azokon  az  évszám  700,  dáiati-dáör-rel 
van  átírva,  a  mi  csuvas  eredetre  mutat  és  úgyszólván  az  átmeneti 
pontot  jelzi  a  modem  csuvas  sjucce-sjür  (=  700)-re.  Ez  olva- 
sásmódot MoLLA  HuszEiN  Fbiz  kháu  ajánlotta  az  hrjestija 
Archeoloy.  Obiéestva  IV.  kötetében  s  ez  által  Ilminski  urat  arra 
indította,  hogy  az  említett  folyóirat  V.  kötetében  közelebbről 
nyilatkozzék  ama  hangtani  viszony  felől,  mely  a  csuvas  és 
tőrök  nyelv  között  fenforog.  ^^  Sajnálatunkra  ez  iratot  köze- 
lebbről nem  ismerjük,  de  e  fölfedezés  fontossága  tekintetében 

**  V.  ö.  SpiLEVSKiJ :  Drevnije  Goroda  i  drugije  bulgarsko  tatara- 
leije  pántjain il'i  o  Icazanshoi  Giibernije  cziinű  miivét.  Kazán,  1877 
m  kazáni  gnbemiiun  régi  városairól  és  egyéb  bolgár- tatár  emlékekről). 
£  szorgalmasan  dolgozott  mmika  különösen  a  régi  bolgár  városokra  nézve 
becses  anyagot  tartalmaz,  de  történeti  adatokat,  kivált  olyanokat,  me- 
lyek a  régi  bolgárok  nemzetiségére  fényt  derítenek,  nem  igen  talá4mik 
benne. 

Vámbkbt  :  A  magyarok  eredtté.  ^ 


66  A  MAGYAROK  EREDETE. 

teljesen  megegyezünk  a  nevezett  tudóssal.  A  régi  népélet  reánk 
maradt  rajzában  csak  egyes  vonások  azok,  melyek  határozottan 
szláv-keresztény  eredetre  vallanak,  igy  pl.  a  kalapemelés  a  kö- 
szöntésnél.  Mi  ellenben  egyes  szóknak,  mint  pl.  a  Vlatavaz  és 
Vassilko  szónak  szláv  jellegét  illeti,  ez  még  nem  áll  minden 
kétségen  felül,  mint  ezt  szójegyzékünk  illető  helyén  ki  fogjuk 
mutatni. 


VL 


BOLGÁE    SZÓ-   ÉS    NÉV- 
LAJSTROM. 


Almus  (Ibn  FozLAN-nál  ^^^i  és  Ibn  DASTA-nál  jmJI)  a 
bulgárok  pogány  királyának  neve^  mely  szóról  egészen  helye- 
sen jegyzi  meg  Chwolsok  (91.  1.),  hogy  kiejtésénél  még  sok 
kétség  forog  fenn.  Eddig  e  nevet^  a  magyarok  Álmos-árai  való 
analógia  következtében,  a  ki  egyébiránt  PoBPHYRooENiTUs-nál 
Salmutzés-nek  (IaX[j.o'3tírj;)  van  nevezve,  —  határozottan  Al- 
más-, vagy  Almus-nak  olvasták  és  mint  emliténk,  „álmos*'  je- 
lentéssel azonosították.  Ezt  mi  semmi  esetre  sem  fogadhatjuk 
el,  a  mennyiben  (j«bjl-ban  a  tatár  Alamis,  újabban  Ulumus 
==  a  nagy,  emelkedett,  szót  fedezzük  föl  az  alamak,  ulumak  =  nőni, 
emelkedni,  igétől  (A  magyar  Álmosra  vonatkozólag  még  későbben 
szó  lesz).  E  kérdéses  személynév  kiigazítását  egy  más  oldalú 
nyelvbeli  bizonyíték  is  igazolja,  ha  egyebek  közt  megemlítjük, 
hogy  az  altaiban  alas  =  áldás  és  alasta  =  áldani  s  a  tőszótag 
nem  ul-,  hanem  még  n/-nak  hangzik.  (Y.  ö.  Török-tatár  nyelvek 
etymologiai  szótára  ez.  munkám  11.  §.) 

Alogobatur,  mely  régi  bulgár  személynév,  mindenesetre 
az  eredeti  Alug-,  helyesebben  Ulug-hatur  elferdítése  s  a  török- 
ben azt  jelenti :  nagy  hős. 

Altzik  (AXtCtx)  egy  bulgár  vezér  neve,  melyben  a  török, 
illetőleg  kazáni  aléik  {^JjfSpJ^  Büdaoov,  I.  82.)  =  fáradt,  törő- 
dött, szót  ismerjük  föl. 

5* 


6S  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

Asparukli,  hatodik  név  a  fejedelmi  néylaJBtromban^ 
melynél,  mint  Eurt-nál,  a  görög  versiónak  adunk  előnyt  a 
lajstrom  Isperich-je  ellenére,  mert  Asparukhban  könnyen 
fölismerhetjük  a  török  az  barukh  =  szegény,  kevés  vagyonú, 
szót. 

A§li  egy  bulgár  város  neve  a  Káma  mellett ;  a  szó  jelen- 
tése =  a  húsos,  ettől :  as  =  hús,  főzelék,  étek. 

Atű.  ZoNARAS  szerint  Eurum  király  udvarának  a  neve, 
melyben  nemcsak  a  török  aul  =  udvar,  szállás,  bizonyos  számú 
sátrak,  szót  ismerhetjük  fel,  hanem  ez  egyszersmind  némi  út- 
mutatást ád  a  bolgár  dialectus  hová-tartozására,  mert  ebből  azt 
látjuk,  hogy  ez  utóbbi  inkább  a  közép  és  nyugoti,  mintsem  a 
keleti  törökséghez  tartozott,  mert  különben  agul-nsk,  vagy  uul- 
nak  kellett  volna  hangzania. 

Avltocliol  ?  Aba-tochol,  azaz  Aha  =  atya  és  tochol, 
tokol  =z  fiú,  született,  tehát  =  atya  gyermeke;  a  bulgár  feje- 
delmek lajstromának  élén  álló  fejedelem  neve,  minden  valószi- 
nűség  szerint  olyan  mythicus  elnevezés,  mint  sok  egyéb  a  török 
nép  régi  genealógiájában. 

Baba,  a  mely  tatár  tudósítások  szerint  (mint  Fraehn, 
534. 1.)  a  bulgár  regens-ek  czime,  török  szó  atya,  nagyatya,  ip 
stb.  jelentéssel,  általában  tiszteleti  czim,  vagy  gyöngéd  meg- 
szólítás, így  baba  zan  =  drága,  vagy  kedves  lelkem.  Y.  ö. 
magy.  babám. 

Balgitzes  (BaÁYitC')^^;)  a  byzanczi  tudósítások  szerint 
(Theophylactus  és  Zonabas)  a  bosporusi  bulgár  arkhon  neve, 
melyben  a  török  balgitci  =  buzogánynyal  fölfegyverkezett, 
azaz :  buzogányvető,  szót  ismerhetjük  fel. 

Boghor  egy  bulgár  fejedelem  neve,  a  ki  Mihály  császár 
(856 — 867)  alatt  a  859.  évben  áttért  a  keresztyén  vallásra. 
Boghor  szószerinti  jelentésben :  bizonyos  állatoknak,  leginkább 
őzek  és  szarvasok  hímje;  sokáig  kedvelt  tulajdonnév  volt  a 
törököknél.  V.  ö.  Bogor-khán  és  Bogra-khán :  uigur  fejedelmek 
keleti  Turkesztánban. 


BOLGÁR  SZÓ-  ÉS  NÉVLAJBTROM.  69 

Batbaá,  Eovrat  elsőszülött  fiának  neve,  ez  alakban  a 
kirg.  8  alt.  bat-bai  (cag.  s  oszm.  batmaj  és  batmaz)  =  nem  sü- 
lyedö,  a  ki  alá  nem  száll,  szóval  azonosítható;  de  ilyen  jelen- 
tésű tulajdonnév  idegenszerűnek  lálszik  előttünk,  ezért  a  batti- 
bai  =  a  magas  fejedelem,  alakot  és  jelentést  valószínűnek 
tartJTik. 

Sulgar  {^J^y^  \  j^-^  és  ^KJb)  ethnikai  elnevezése  egy, 
az  y.  századtól  a  mongolok  betöréséig  a  közép  Volgánál  élő 
török  népnek,  melyből  egy  rész  a  Dunától  délre  lakó  szlávokba 
olvadt,  a  másik  pedig  a  mai  cuvasokban  él  tovább.  Maga  a 
buigar  sző  azt  jelenti :  zendülő,  lázadó,  zavargó  és  aoristusa  a 
hdgamuk  =z  felizgatni,  felkavarni,  feltúrni  igének,  mely  aoristus 
a  törökben  gyakran  adverbiumnak  használtatik.  Hogy  vájjon  ez 
elnevezést  összefüggésbe  lehet-e  hozni  e  törzsnek  a  törökök 
őstörténetébe  eső  elválásával,  nehéz  lenne  meghatározni,  ám- 
bár másrészről  nagyon  feltűnőnek  látszik  előttünk,  hogy  ha- 
sonló eszmemenet  más,  részint  azon  időben  létező,  részint  még 
ma  is  élő  török  törzsek  elnevezésénél  is  alapúi  szolgált,  ijgj  pl. 
kabar  (kabarok)  a  török  kabar-mak  =  felvájni,  fölkeverni,  föl- 
emelkedni stb.  igével  függ  össze ;  mely  szóból,  a  kezdő  guttu- 
ralis  elesése  után,  a  mi  a  törökben  nem  ritka  eset,  az  abar  veigy 
avar  nemzetségnév  származott;  továbbá  ilyenek  a  khazár  és 
khazák  tulajdonnevek,  melyek  a  közös  kaz  =  bolyongani,  kó- 
borogni,  tőszótagból  (1.  Tör.-tat.  etymoL  szótárom  23.  §.)  szár- 
mazván, G^ak  annyiban  különböznek  egymástól,  hogy  az  első 
aoristus,  a  második  pedig  igenév  gyanánt  használtatik,  de  mind- 
kettő a  bolyongó,  kószáló,  nomád  alapgondolatát  fejezi  ki.  Ez 
eszmemenet  hasonmását  megtaláljuk  még  egy  más  török  törzs 
—  vagy  ha  jobban  tetszik  —  nép  nevében,  nevezetesen  a  kirgiz 
szóban,  mely  határozottan  kir  =  mező  és  giz  =  körűijárkáló) 
részekből  van  összetéve  (giz  —  oszm.  gez  =  sétálni,  barangolni, 
csak  gyönge  hangú  alakja  az  eredeti  Ára^^-nak)  és  épen  úgy,  mint 
kazak  és  a  régibb  kazár,  azt  jelenti,  hogy:  nomád,  kóborló. 
Kirgiz-,  vagy  kirgez-ből  származott  még  a  cerkes  szó,  a  Kau- 


70  A  MAGYAROK  EREDETE. 

kazus  félnomád  népeire  alkalmazott  gyűjtőnév.  —  Mint  a  mon- 
dottakból látható,  a  szlávok  által  annyira  kedvelt  származtatása 
a  bulgár  szónak  bul-  és  ^ar-ból  s  a  bular,  bojár  szóval  való  ösz- 
szehasonlitása  üres  phantasián  alapúi,  valamint  —  fájdalom  — 
sok  más  vitás  kérdésben  is  e  téren  igen  gyakran  csak  önkényes 
etymologizálással  döntik  el  a  dolgot. 

Boksu,  Bocsu,  ó-bnlgár  személynév,  ANONYMus-nál  a 
következő  passnsban :  « Nam  de  terra  Bular  venenmt  quidam 
nobilissimi  Domini  cum  magna  multitudine  Hismahelitarom, 
quorum  nomina  fuere  Bila  et  Bocsu  ...»  tulajdonnév,  mely  ké- 
sőbben a  régi  magyaroknál  is  előfordul  hely-,  nemzetség-  és  sze- 
mélynév gyanánt  Baxa,  Baksa  és  Maksa  alakban  és  a  mongol- 
török Bakhfii,  Bakhiai  (pap,  bölcs,  írástudó)  személy-  és  méltó- 
ságnéwel  azonos  (ma  Bakhsi  =  troubadour).  Barna  Ferdinánd 
úr  tehát  téved,  ha  —  azon  erőködésében,  hogy  a  mordvinok 
pogány  hitének  bizonyos  vonásait  a  magyarok  ősvallásával 
egyeztesse'  —  Boksu-ban  a  mordvin  Mokéa-t  (a  mordvinok  egy 
részének  neve)  akarja  fölfedezni,  a  mint  ezt  Ösvallásunk  főistenei 
ez.  tanulmányában  (13. 1.)  találjuk. 

Ceiig  (TCepiT)  ó-bulgár  személynév,  melyben,  a  török  c-re 
és  görög  tC-re  vonatkozó  megállapodott  átírási  szabály  szerint, 
a  török  éerik,  cerig  =  sereg  szót  azonnal  fölismerhetjük. 

Cok,  a  görög  átírás  szerint  TCoxoc,  tehát  helyesebben 
6ok  —  mert  az  o?-ot  görög  végzetnek  kell  tekinteni  — , 
melyben  azonnal  fölismerhetjük  a  török  cok  =  sokaság,  tö- 
meg, erő  szót,  az  oszmanliban  melléknévül  használva.  Cok  egy 
bulgár  fejedelem  neve,  a  ki  az  uralkodásban  Erum-ot  (Kurum) 
követte. 

Dukum,  egy  bulgár  fejedelem  neve,  a  ki  egyik  versío  sze- 
rint (v.  ö.  Jirecek,  146. 1.)  Cok  helyén  Ejrum  utódául  van  meg- 
nevezve, y.  ö.  török  tokum  =  lószerszám  és  különösen  több 
részből  álló  szerszám. 

Diilo,  nemzetségnév  a  fejedelmi  névlajstromban.  Y.  ö. 
kirg.  dulai  =  bárgyú,  együgyű  és  süket  is. 


BOLGÁR  SZÓ-  ÉS  NÉYLAJSTROM.  71 

Irkhan,  egy  bulgár  személynév^  «férli-fejedel6m»  jelen- 
téssel 8  Közép-Ázsia  nomád  törökjeinél  ma  is  föltalálható. 

Xrnik,  második  név  a  fejedelmi  névlajstromban;  igen 
könnyen  azonosítani  lehet  a  hiín  írnak  tulajdonnévvel  s 
mint  az  illető  helyen  megmagyaráztuk,  azt  jelenti :  ifjü,  fiatal 
etnbtr, 

Itzboklia,  ó-bulgár  személynév,  azt  hiszszük,  hogy  erede- 
tileg így  hangzott:  ié-bokli,  helyesebben  iéi-bokli  s  az  ic  r= 
belső  és  bokli  =  tisztátlan,  undok,  részekből  van  összetéve. 
Ilyenféle  tulajdonneveket  a  turkomanoknál  is  találunk,  mint 
pl.  Bokli  (undok,  szennyes),  Sicmas  (qui  non  cacat)  stb. 

Kalensuva,  Ibn  FozLAN-nak  FRASHN-féle  szövegében  ez 
van:  jmJ^UJI  (jmaJL>    =  fölteszik  sapkákat,  ahol   (jm3^   a 


kulansa,  de  nem  kulanmva  többeséül  állhat,  mint  a  4^0^*^ 
következő  |»giuáJi'4^0\  =  visszateszik  sapkájokat,  helyből  lát- 
ható. Ha  most  a  kulansa  helyes  olvasásmódját  szemügyre  vesz- 
szük  és  összehasonlítjuk  a  baskír  kulanéik,  vagy  kulansik  (a 
fíilet  betakaró  meleg  kucsma)  szóval,  akkor  nem  kell  elkövet- 
nünk azt  az  erőszakos  etymologiát,  hogy  az  ostj.  kalen  = 
irámszarvas  és  sah,  sau,  su  =  csuklyás  ruha  (?)  szavakból  szár- 
maztassuk, a  mint  teszi  ezt  Hunfalvt  EthnograpkiájSk  390. 
lapján. 

Kalu-tarkhan,  egy  magas  méltóságj^^v^a  volgai  bul- 
gároknál,  jelentése :  felső  vagy  nagy  Tarkhan.  Azt  hiszszük,  hogy 
kalu-ban  a  tarcháni  méltóság  egyik  fokának  megnevezését  lehet 
fölfedezni  és  pedig  tekintettel  a  kai  tőszótag  alapjelentésére, 
melyet  a  következő  szavakban  ismerhetünk  fel.  Kalga  =  a  leg- 
felsőbb czim  a  nogáji  és  krími  tatároknál  (v.  ö.  Veliaminoy 
Zernov  :  Izsljedovanie  o  Kasimovskich  Czarach,  11. 416. 1.) ;  kálik 
=  az  épület  felső  része  (uigur) ;  /coikan  =  pajzs,  azaz  a  védel- 
mfil  magasra  tartott  stb.  (Y.  ö.  Etymologiai  szótárom  73.  §.) 
A  Kalu-tarkhan  és  ugyancsak  a  bulgároknál  előforduló  Bolias- 
tarkhan,  helyesebben  Yali-tarkhan  (lásd  38.  1.)  közötti  rang- 
különbséget, az  adatok  hiányossága  miatt,  nehezen  lehetne 


^^^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

kideríteni.  Egyébiránt  megjegyezzük^  hogy  ez  a  Kai  Por- 
PHYRooENiTüs-nál  mint  magyar  tulajdonnév  fordul  elö,  kinél 
KaXir)<;,  azaz:  Eal^  a  Earkhas  a  Bulcsú  atyjának  van  meg- 
nevezve. 

Kara  khazar,  ó-bulgár  személynév;  mint  első  pilla- 
natra is  látjuk,  határozottan  tőrök  eredetű  és  „fekete  khazár^-t 
jelent. 

Kardam  azon  bulgár  fejedelem  neve,  a  ki  a  780.  év  kö- 
rűi trónra  lépett ;  úgy  látszik,  hogy  kara-dam,  vagy  kara-tam 
=s  fekete  ház,  fekete  épület,  szónak  összevonásából  állott  elö. 
Tam  eredeti  jelentése :  szilárd,  azaz  kö-épület  és  ebből  szárma- 
zott az  oszm.  dam  =  fedél,  tető. 

Kotragos,  Kovrat  második  fiának  neve.  A  görög  q^  vég- 
zet elhagyása  után  a  kotrag,  helyesebben  kutrag,  kutrak  török 
szót  kapjuk  „boldog*'  jelentéssel,  mely  igenév  a  kotur,  kuttír  = 
boldogulni  igéből  származott  ak  képzővel. 

Elrakras,  és  a  görög  végzet  nélkül  Erakra,  egy  ó-bulgár 
személynév,  szlávositott  kiejtése  az  eredeti  török  Eirkara  = 
szurok-fekete,  szónak,  mely  a  kir  =  szurok  és  kara  =  fekete, 
részek  összetétele. 

Krum,  az  ismeretes  bulgár  fejedelem  neve,  a  ki  a  IX. 
század  elején  lépett  trónra.  Tekintve,  hogy  az  ural-altaji  nyel- 
vekben lehetetlen  a  kezdő  kettős  consonans,  e  szót  mindenek- 
előtt korúm-,  vagy  kurum-ra  kell  visszaállítanunk,  mely  alak- 
ban azonnal  fölismerhetjük  a  török  korúin  =r  védelem,  uralom 
szót. 

Kiinartikin,  helyesebben  Eumartikin,  tévesen  tartatik  a 
volgai  bulgárok  valamely  méltóságának  nevéül,  mert  ha  a 
byzanczi  követ  a  bulgár  khán  udvarában  előbb  ez  utóbbinak 
és  a  Bolias-tárchánnak,  azután  a  Eumartikin  egészségéről  kér- 
dezősködött, akkor  ez  utóbbi  alatt  csak  egy,  akkor  magas  állású 
személy  tulajdonnevét  érthetjük.  Ez  a  szó  ugyanis  később  a 
seldsukidák  és  ghaznevidák  történetében  is  előfordul  s  össze- 
tétel a  kumar  jU' .  =  amulett  és  tigin  ^,^  ==  nevezett,  részekből. 


BOLGÁR  8ZÓ-  É8  NÉATjAJSTROM.  73 

Hasonló    összetételre    vonatkozólag    v.   ö.   8ebüktikin,    Alp- 
tikin  stb. 

Kurmisos  és  a  görög  o;  yégzet  elhagyása  után  Kurmis, 
a  kilenczedik  név  a  fejedelmi  lajstromban ;  nehézség  nélkül  a 
török  Eurmis,  kurmus  =  fölegyenesitett,  fölemelt,  fölállított, 
szóval  lehet  azonosítani. 

Eurt,  negyedik  név  a  fejedelmi  névlajstromban,  mely 
előtt  Gostun  csak  mint  namestnik  (helytartó)  van  megnevezve ; 
a  byzanczi  krónikások  Euvrat-,  Kovrat-nak  is  nevezik.  Mindkét 
esetben  tiszta  török  szóval  van  dolgunk,  mert  kürt  =  farkas  és 
féreg;  kovrat  =  fakó  ló.  Mi  ez  utóbbi  variatiót  tartjuk  a  helyes- 
nek, mert  hasonló  összetétel  máshol  is  fordul  elö  tulajdonnév 
gyanánt.  Pl.  Eungrat,  egy  özbég  törzs  neve.  (V.  ö.  ( 'agataische 
Sprachstudien  ez.  müvem  360.  1.) 

Euvrat,  lásd  Eurt-nál. 

Omortag;  THEOPHYLACTus-nál  Ombritag,  de  a  Daskalow 
által  1858-ban  Trnovo-ban  fölfedezett  föliraton  Omortag-nak 
hangzik ;  ini  ez  utóbbi  versiót  tartjuk  helyesebbnek,  melyet  a 
keleti  török  Omortka  =  tojás,  szóval  lehet  egybevetni.  Egyéb- 
iránt nincs  kizárva  az  a  lehetőség  sem,  hogy  ez  a  szó  összetétel 
a  kirg.  omor  =  függélyes,  fölemelkedett  és  tag  =  hegy,  szók- 
ból ;  mi  mellett  megjegyezzük,  hogj^  om  =  elől>  fenn  (a  éuvaé- 
ban  névutóúl  használtatik)  a  kirg.  omrau  =  kebel,  öl  és  oszm. 
omuz  =  váll  szóknak  alapúi  szolgál. 

Organ,  Organas,  bulgár  személynév,  az  ó-török  Or-chán, 
helyesebben  Ur-khán  r=  úr  fejedelem  elferdítése  (ur  =  úr> 
khán  =  fejedelem).  Az  itt  előforduló  ur  (v.  ö.  Our)  későbben 
•védelem,  védelmező*  jelentésben  használtatott,  de  eredeti 
jelentése  amaz.  Itt  ur  egj'  tulajdonnév  minőségében  sze- 
repel. 

Sabakula,  egy  Eáma  melletti  hely  neve,  valószínűleg 
Sabah-kala  =  reggeli  vár,  vagy  Sefa-kala  =r  öröm-vár  helyett 
áll ;  de  mindenesetre  oompositum,  melynek  utolsó  része  az  arab 
íulJLa   =  kaFa  (vár,  erősség)  szóval  azonos. 


74 


A.  MAGYAROK  EREDETE. 


Sabin,  helyesebben  Savin,  Eurmis  vejének  a  neve,  a  ki 
Teletzes  utóda  volt  a  bulgár  trónon.  Azt  hiszszük,  bogy  a  kirg.  b 
alt.  savin  =  ünnep,  lakoma,  ünnepiesség,  szóval  azonos. 

Sevar,  nyolczadik  név  a  fejedelmek  lajstromában;  helye- 
sen így  hangzik :  Se  ver  vagy  Siver  s  az  uigurban  « barát,  sze- 
rető »  a  jelentése. 

Süzü  (^^su*JI).  Fraehn  sízu-nak  olvassa,  a  nélkül,  hogy 
erre  az  arab  szövegben  levő  pontos  átírás  által  fel  volna  jogo- 
sítva. Én  inkább  a  süzü  olvasás-módot  ajánlom ;  mert  e  szó 
alatt,  az  «éde6»  alapjelentésnél  fogva,  a  törökség  még  ma  is 
egy  részegítő  édes  italt  ért.  V.  ö.  Ehulassai  AsBASi-nál :  üy»^w 
=  édes,  továbbá  BuDAOov-nál,  I.  641.  1.  y^^  süzü  =  édes, 
kellemes,  a  mely  melléknév  tulajdonképen  arra  az  italra 
értendő.  Hogy  a  süáü-t  ennélfogva  hogyan  lehetne  a  szláv 
sizovka  =  méhsör,  szóval  azonosítani  és  szláv  eredetűnek  tar- 
tani, nem  látom  át ;  minden  esetre  az  ellenkező  eset  áll.  Nincs 
kizárva  az  a  fölvétel  sem,  hogy  yA^^-ben  egy  előbbi  su-zi, 
vagy  su-zik  =  vizecske,  kedvelt  ital,  vaű  meg.  (Y.  ö.  szláv  voda 
z=  víz,  vodka  =  vizecske,  azaz  pálinka.) 

Tarkhan,  egy  a  volgai  bulgároknál  már  használt  czím ; 
tudvalevőleg  ős  török-mongol  eredetű,  mely  utóbbi  népnél  azt 
jelenti:  kovács-  és  mester  általában.  Tarkhan  alatt  régebben 
adótól  mentes  nemest  értettek,  a  kinek  kilenczszer  minden 
bűnét  megbocsátották  s  a  kiről  ez  a  méltóság  kilencz  nemze- 
dékre átszármazott.  E  szó  etymologiájára  vonatkozólag  azt 
hiszszük,  hogy  a  tor,  ter,  tar  =  gyűjteni,  összevonni,  gyök  szol- 
gál alapjául,  mely  szerint  e  szó  „gyűjtőt,  sereg-gyiíjtőV  jelent  és 
ez  értelemben  a  nemesnek,  szabad  embernek  méltóságára 
alkalmazták.  Meg  van  jegyezve,  hogy  a  Tarkhan  név  először  a 
dunai  és  volgai  bulgároknál  lép  föl  s  valóban  a  mai  éuvasoknál 
és  kazáni  tatároknál  leginkább  használatos.  Y.  ö.  Zolotnitzki  : 
CuvaékO'Ruski  Slovar,  372.  1. 

'Telec  (TeXstC)  ó-bulgár  személynév,  melyből  az  i  vég- 
hang  elesett,  mert  eredetileg  így  kellett  hangzania :  teleci,  helye* 


fiOLOÁB  SZÓ-  ÉB  NÉVLAJ8TB0M.  7<^ 

sebben:  telééig  vagy  talaéi   =   dúló,  rabló,  a  tal  vagy  tel  = 
rabolni,  zsákmányolni  töszótagbóL 

Tervel  vagy  Terbel,  hetedik  név  a  fejedelmek  névlajstro- 
mában s  az  egyetlen  szó,  melyben  éuvas  dialecticus  jellemet 
találhatunk,  a  mennyiben  Terbel,  éuvas  Tirbelj  a  « rendező, 
rendezni*  fogalmat  fejezi  ki.  Tervel  tehát  az  ó-török*  Dizeöl 
névvel  (lásd  ezt !)  azonos  jelentésű. 

Tokto,  de :  Toktu  is,  azon  bulgár  fejedelem  neve,  a  ki 
765  körül  uralkodott.  A  szó  jelentése :  megálló,  megállapodó, 
tokta-ból  =  feltartóztatni,  megállani. 

Csausiar,  ó-bulgár  személynév.  Lehet,  hogy  az  eredeti 
éanslar  =  előőrsül  kiküldött  katonák,  megcsonkított  átírása, 
mely  két  részből  áll,  t.  i.  cauá  \J^^,  az  oszmánoknál  és  krími 
tatároknál  őr,  felvigyázó  jelentésben  ismert  szó  (v.  ö.  magy. 
CBŐsz)  és  a  lar  pluralis-rag. 

Tselmat,  egy,  Eáma  melletti  város  neve;  úgy  látszik, 
hogy  calim,  éelim  =  szilárd,  egyesitett,  összekötött  és  at  = 
atya,  vagy  talán  ata  =  sziget,  szókból  származott.  E  min* 
den  esetre  török,  de  nagyon  eltorzított  szót  igen  nehéz  positive 
meghatározni. 

Vlatavaz,  a  mint  Fraehn  az  Ibn  FozLAM-nál  előforduló 
jiykb  *szót  olvassa.  Elfogadva,  hogy  a  végző  >  betűről  elma- 
radt a  pont,  tehát  eredetileg  \  (zal)  volt ;  de  azt  nem  értjük, 
hogy  egy  arab  —  mert  az  volt  Ibn  Fozlan  —  a  kezdő  labiálist 
hogyan  írhatta  át  v->-vel,  nem  pedig  ^  vav-val,  a  mi  sokkal 
könnyebb  lett  volna  neki,  mert  a  labiálisok  ilyen  fölcserélését 
inkább  görögről,  sem  mint  arabról  lehet  föltennünk.  Ha  elfo- 
gadjuk is  a  ^ly^  Blatavar  azonosságát  a  szláv  Yladavaz 
(uralkodó)  szóval,  nagyon  valószínűtlennek  tartjuk,  hogy  a 
bulgár  fejedelem  így  nevezte  magát,  hanem  inkább  úgy  áll  a 
dolog,  hogy  az  arab  követség  e  czímet  a  szlávoktól  hallotta ; 
mert  a  bulgár  fejedelem  khakán,  később  pedig  emir  czímet 
viselt.  Hasonló  viszonyt  találimk  az  oszmanli  engürüs  =  ma- 
gyar, szóban,  melyet  a  Dunához  előnyomuló  törökök  legelőször 


76 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


a  görögöktől  (T)77apo;)  hallottak  s  melyet  az  irodalmi  nyelvben 
a  magyarok  nemzeti  nevéül  megtartottak.  Épen  ilyen  bizony- 
talannak tartjuk  a  kézirat  yJiX,Á  silku,  vag}'  salku  szavának 
egyeztetését  a  szlávnak  tartott  Yassilko-val,  mert  az  átíró  arab- 
nak könnyebbségére  volt  az  arabúi  hasonlóan  hangzó  JLiö^ 
vagy  S^^)  vasi,  vagj'  vasil  ?  Különben  nem  hagyhatjuk  meg- 
említés nélkül,  hogy  a  ^y^^  szót  némely  tudós,  így  Jerney 
is,  talán  nem  jogtalanul,  a  Xk^  írásbeli  eltorzításának  tartja. 
Ur  vagj'  Our,  a  dunai  bulgároknál,  előbbi  uraiktól  rajok 
maradt  szó,  //r,  parancsoló  jelentéssel,  mely  értelemben  mi  ma- 
gyarok is  használjuk.  Az  ur  szót  Miklosich,  Roesslí  r  és  Hün- 
FALVY  ugor  eredetűnek  tartják,  s  ez  utóbbi  az  ostják  ourt  =  úr 
szóval  egyezteti.  Ez  analógia  ellen  nem  akarunk  semmi  kifo- 
gást tenni,  csak  azt  jegyezzük  meg,  hogy  a  kérdéses  iszót  köny- 
nyebben  lehet  azonosítani  a  török  our  =  védelem,  védelmező- 
vei  (v.  ö.  oszm.  Allah  —  our  —  ola  =  Isten  legyen  oltalmazod) 
és  így  hangtanilag  sokkal  közelebb  állana  a  törökhez,  mint  az 
ugorhoz ;  továbbá  a  ma  csak  összetétben  előforduló  Ur-khan 
(^Lö^j^l)  személynévvel.  V.  ö.  Orghan. 


vn. 


A    KHAZAEOK. 


KI  az  ural-altáji  népek,  különösen  a  pontusi  törökök  legré- 
gibb történetét  tanulmányozza,  annak  föl  fog  tűnni,  hogy 
azon  arányban,  melyben  a  fölvirágzó  mohammedán  kulturvilág 
felé  közeledünk,  a  turáni  néptenger  fölkorbácsolt  hullámai  las- 
sankint lecsillapúlnak  Európa  délkeleti  részén,  a  történelmi 
bizonyítékok  száma  szemlátomást  szaporodik  és  az  egyes  nép- 
fajok eredete  és  nemzetiségére  vonatkozó  vitának  a  tere  mind- 
inkább tágasabb  lesz.  Egy  népről  sem  áll  ez  annyira,  mint  a 
khazarokról.  A  hunok  és  avarok  eredetének  tárgyalásánál  csak 
byzanczi  kútforrások  álltak  rendelkezésünkre,  a  bolgároknál  a 
görög  írókon  kívül  hivatkozhattunk  még  arabok-  és  szlávokra 
a  khazaroknál  azonban  az  előbbiekhez  még  persa,  örmény  és 
héber  történetírók  tanúvallomása  is  járul;  mind  e  kútforrá- 
sok az  itt-ott  ellentétes  adatok  daczára  is  kutatásainknak  egy 
aránylag  biztosabb  alapot  nyújtanak  és  azok  eredményeinek 
nagyobb  valószínűséget  kölcsönöznek.  Azt  sem  szabad  szem 
elől  tévesztenünk,  hogy  míg  a  bolgárok  birodalmáról  a  mongo- 
lok föllépte  előtt  csak  alig  tudunk  valamit,  a  Dzengizidák  ha- 
talmának megerősödése  után  pedig  épen  semmit  —  mert  a 
Kama-bolgárok,  kik  ellen  Timur  harczolt,  csak  nagyon  csekély 
töredékét  képezték  az  egykori  hatalmas  bolgár  népnek,  —  addig 
a  Ehazar  név  a  Gazaria  elnevezésben  (Krím  félszigetének  a 


7^  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

neve)  a  XYl.  és  XVII.  századig  fönntartotta  magát  és  déli  Orosz- 
ország, továbbá  Magyarország  földrajzi  nomenclaturájában  még 
mai  nap  is  található.  E  körülményt  egyrészt  e  nép  nagyobb 
számának,  másrészt  meg  ama  tekintélynek  kell  tulajdonítanunk, 
melynek  a  khazarok  állama  örvendett,  kik  úgy  látszik  nem  kö- 
vetvén északi  és  északkeleti  rokonaiknak  a  példáját,  a  pusztán 
dívó  kóbor  életmóddal  fölhagytak  és  részben  legalább  földmi- 
veléssel  foglalkoztak,  a  miért  is  csak  félnomádoknak  tekinthet- 
jük őket.  E  nézet  helyességéről  egyrészt  az  arab  utazók 
értesítései  tanúskodnak,  kik,  miután  az  Iszlám  létezésének 
első  századában  a  Kaukázuson  át  Derbend  felé  terjedt,  a  volga- 
melléki  khazar  birodalommal  már  korán  érintkeztek  és  ott  oly 
álladalmi  és  társadalmi  állapotokat  találtak  elő,  a  milyeneket 
bolgároknál ,  besenyőknél ,  magyarok-  és  kúnok-(gúzok)-nál 
hiába  keresnénk ;  de  bizonyítják  az  említett  nézet  helyességét 
másrészt  a  Sassanidák,  különösen  a  Eobad  és  Nusirvan  ^  korá- 
ból származó  történeti  hagyományok  is,  a  melyekben  a  Fekete- 
tenger és  a  Kaspi-tótól  északra  tanyázó  törökök  mindig  a  kha- 
zarok fővezérsége  alatt  szerepelnek,  a  kiknek  khakanjai  ellen 
volt  a  Sassanidák  legtöbb  hadjárata  intézve. 

A  mi  a  khazarok  birodalmának  határait  illeti,  azokra 
nézve  Lín  Dasta  és  József  khazar  kkály  Ibn  SáPRüThoz  intézett 
levelének  meglehetősen  laegegyezö  adataiból  annyit  vehetünk 
ki,  hogy  délre,  mélyen  be  a  Kaukázusba,  Derbend  kapujáig  és  a 
Ehion  partjáig,  északon  a  bolgárokig,  kik  adófizetői  voltak  a 
khazaroknak,  nyugaton  a  Dnjei)erig  és  Krím  félszigetéig  be- 
zárólag, keleten  pedig  a  magyai'ok  és  besenyők  országáig,  tehát 


*  NöLDECKE  :  Oeschichte  der  Perser  und  Araber  zur  Zeit  der  Sassa- 
niden.  Kétségbe  vouja  Tabari  adatát  Behram  királynak  a  török  kbakán 
ellen  viselt  háborújáról,  mei-t  azt  tartja,  hogy  akkor  törökökről  még  szó 
8em  lehet.  Szerintünk  e  kétely  nem  alapos,  mivel  a  Kaukázustól  északra 
lakó  barbár  népek,  melyek  azon  időtájban  már  a  khazarok  fonhatósága 
alatt  állottak,  csak  török  nemzetiségűek  lehettek ;  török  khazarokról 
ugyanis  már  Kalankatvatsi  Mózes  tesz  említést  623-ban. 


A  KHAZAROK.  79 

az  UraJ  forrásvidékéig  terjedtek  és  hogy,  a  mint  már  volt  alkal- 
munk megjegyezni,  a  khazarok  a  többi  török  népség  fölött  az 
uralomnak  bizonyos  nemét  gyakorolták.  Ha  nem  is  terjeszke- 
dünk ki  azon  alaptalan  hypothesisekre,  melyeket  egyrészt  Hak- 
KAYY  József  király  úgynevezett  teljes  levelének  magyarázata 
alkalmával,  másrészt  meg  Chwolson  Ibn  Dasta  szövegéhez 
csatolt  jegyzeteiben  fölállítanak,  oly  hypothesisekre,  melyek 
nem  támaszkodván  sem  nyelvészeti,  sem  földrajzi  bizonyítékokra, 
csak  szerzőik  leleményességéről  tesznek  tanúságot:  annyit 
mégis  bizonyossággal  állithatunk,  hogy  a  khazarok  birodalma 
a  szomszéd  államoknál  nagy  tekintélynek  örvendett,  mert 
különben  bajos  volna  azon  élénk  közlekedést  megmagyaráz- 
nunk, melyet  a  keleti  rómaiak,  a  Szászán  családjából  származó 
irán  fejedelmek  és  a  bagdadi  khalifák  ez  ural-altáji  néptörzs- 
zsel  fönntartottak.  Egy  ily  nagy  kiterjedésű  országban  az  éghajlat 
és  a  talaj  viszonyai  nagyon  különböző  természetűek  lehettek, 
mert  csak  így  értelelmezhető  a  khazar  királynak  következő 
állítása:  fEz  országban  az  esőzések  nem  gyakoriak  ugyan, 
de  nagy  a  folyók  és  források  száma,  a  folyókban  rendkívül  sok 
halat  fognak,  a  talaj  kövér,  mezőkben,  erdőkben,  szőlők-  és 
számtalan  kertekben  bővelkedő,  melyek  a  folyóktól  nyerik 
uyirkosságukat  és  termékenységöket»,^  és  csakugyan  a  Volga 
alsó  folyásától  a  Krímig  terjedő  tartomány  a  legkülönbözőbb 
termények  által  tűnik  ki.  De  a  szomszédos  államokhoz  való 
kereskedelmi  viszonyokban  is  jelentékeny  szerepet  játszhatott  a 
khazarok  birodalma,  mert  ha  a  khazar  király  távol  lakó  hit- 
sorsosainak  azt  írja :  ca  Mindenható  segítségével  Őrzöm  e  folyó 
torkolatát  (a  Volgáét),  a  hajókon  érkező  és  az  izmaeliták-(mosz- 
limok^  arabok)hoz  iparkodó  oroszoknak  elzárom  a  tengerhez 
(Kaspi-tó)  vezető  utat ;  hasonlókép  bánok  el  az  ellenségekkel, 
kik  az  országban  tartózkodnak  vagy  a  kapuhoz  (Derbend  v. 
Bab  ul  Ebvab)  jönnek »,  ebből  nyilván  azt  következtethetjük, 

•  Rusísiache  Revue,  IV.  kötet  87—88.  1. 


^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

hogy  az  éBzakot  a  déllel  összekötő  fontosabb  közlekedési  erek 
a  khazarok  hatalmában  voltak>  miért  is  könnyen  vezethették 
a  kereskedelmet  saját  területökön  keresztül.  A  Középkori  keleti 
kereskedés  történeté-nék  tudós  szerzője  tehát  helyes  úton  jár, 
ha  a  khazar  birodalom  átviteli  kereskedelmének  nagy  fontossá- 
got tulajdonit,^  de  a  műveltség  ez  elvitázhatatlan  jelei  sem 
jogosítanak  föl  bennünket  arra,  hogy  a  khazar  területen  annyi 
várost  fogadjunk  el,  a  mennyit  a  tudósok  a  khazar  királynak 
Ehasdai-hoz  intézett  irata  nagyon  kétes  nomenclafcorájából 
köv'etkeztetni  akartak.  Ellenkezik  a  tudományos  komolysággal 
és  legfölebb  csak  ártatlan  időtöltésnek  járja  meg,  ha  az  Ibn 
Dasta  szövegében  található  ^Jj  >^^  (hab  nara)-ból  Khan- 
balik-(királyi  város)t  akarnak  csinálni,  mint  ezt  Grigoribv^ 
tanácsára  Chwolson  teszi,  vagy  ha  az  eltorzított  yíyi  (lugar)-t 
yc^  (kirgiz)-zel  akarják  helyettesíteni.  ■  A  műveltségnek  egy 
bizonyos  foka  daczára  is  a  khazarok  birodalmában  csak  csekély 
számú  várossal  találkozunk,  mely  városoknak  a  nevei:  Itil, 
Kamiik,  Bulunzar  és  Sarkéi  (v.  ö.  a  szólajstromot) ;  a  földrajz* 
Íróknál  előforduló  ^ JuU^  Hemender,  a  mai  Tarkhu  a  Kaspi-tó 
és  Derbend  között,*^  persa  eredetű,  mert  Semender  persáúl 
paripát,  Salamandert  jelent.  A  khazarok  tehát,  hasonlóan  a  mai 
özbegekhez,  félnomádok  voltak,  kik  az  Irán-ból  és  Kharezm- 


^  Dr.  W.  Heyd  :  Geschichfe  des  Levantehandels  itn  MiiUlalier  I.  54. 

*  Chwolson  az  előbb  idézett  mű  61.  1.  Hogy  Griooribv  a  mongol 
Khanbalik-t,  mely  csak  a  XIII.  században  fordiU  elö,  a  török  kbaza- 
rokra  akarja  alkalmazni,  annak  semmi  értelme  sincs. 

*  U.  o.  53.  1. 

**  MuKADASSi-nál  azt  olvassuk : 

Szemender  egy  nag^'  város  a  Kaspi-tó  mellett  a  Volga  ós  Derbend  városa 
között.  El  Belkhi  is  hasonlóan  nyilatkozik: 

V|r?^'  VL?  ;   cM'  ^J^  )    LfH^  La*  ^<XU^  ^^4-**J  iü^,ú^  ^)áaJf  y 

a    kiiazaroknak   van    egy    Szemender   nevű   városuk,   mely   a   Volga   és 
Derbend  között  fekszik. 


A  KHAZABOK.  SÍ 

böl  Bzármazó  párszi  kultúra  befolyása  alatt  részben  letelepedtek^ 
részben  a  szomszédos  pusztákon  a  megszokott  nomád  életmód- 
hoz hívek  maradtak.  A  téli  és  nyári  lakáscsere^  melyről  Ibn 
Dasta  és  József  király^  öszhangzóan  tudósítanak  minket,  alkal- 
masint a  félnomád  khazarokra  vonatkozik.  Hogy  mit  kelljen  e 
lakáscserén  tulajdonkép  értenünk^  azt  könnyen  átlátjuk,  ha 
eszünkbe  juttatjuk  a  jajlak  (nyári  lakás)  és  kiélak  (téli  lakás) 
török  szokását. 

A  mi  e  népnél  figyelmünket  leginkább  leköti,  az  először 
alkotmánya,  másodszor  a  valláskülönbség  sajátságos  viszonya 
és  az  ebből  következő,  ama  sötét  kornak  becsületére  váló  vallási 
türelem.  A  mit  a  hozzánk  jutott  tudósításokban  egy  tényleges 
és  egy  névleges  uralkodóról  olvasunk,  abban  egy  ősrégi  ural- 
altai  intézményt  kell  felismernünk,  mely  szerint  az  avar  Khakau 
viszonyát  a  Tudun-hoZj  a  magyar  Khakan-ét  a  Kende-hez,  a 
hólg&r  Khakan-éi  a  Boliás-Tarkhan-hoz  méltán  állíthatjuk  ama 
viszony  mellé,  mely  a  khazar  Khakan  és  Ise  között  fönnállott, 
melyre  nézve  a  japáni  Tai-kun  és  Mikadó'hBJ[i  is  analógiára 
akadunk,  és  mely  viszony,  ha  nem  csalódunk,  a  Szaszanidák 
alkotmányában  is  megvolt,  mert  itt  is  két  uralkodói  czímmel 
találkozunk  t.  i.  sL^  sah  =  király,  fejedelem,  és  íLá  jL 
padi  sah  ==  a  trón  fejedelme,  a  tényleg  uralkodó  fejedelem 
czímével.  E  két  uralkodó  személyiség  jogkörének  a  körülírása 
nem  ismeretes  előttünk,  de  azt  hiszszük,  hogy  nem  tévedünk 
nagyot,  ha  a  bolgár  Bolias-híín,  a  magyar  Kendé-hen  és  a 
khazar  lie-hen  nem  annyira  egy  kormánytársat,  mint  inkább 
egy  segédet  gyanítunk,  melyhez  a  későbbi  moszlim  t7e^/r-nek  a 
méltósága  legközelebb  áll,  mert  vezir  szószerint  segédet  vagy 
terherhordót  jelent.  A  mi  pedig  a  khazaroknak  annyiszor  meg^ 
vitatott  és  oly  sokfélekép  magyarázott  vallását  illeti,  részünkről 
ép  oly  kevéssé  ütközünk  meg  a  zsidó  valláshoz  való  áttérésökön 
mint  azon,  hogy  az  uigur  törökök  nestorianus  hittérítők  által 
keresztényekké  lettek,  vagy  azon,  hogy  az  első  Dsengizidák 
nagy  hajlamot  tanúsítottak  Krisztus  tana  iránt.   A  khazarok 

Váhbért:  a  mafifarok  eredete.  6 


S2  A  MAGYAROK  EREDETE. 

áttérésére  vonatkozó  tudósítások  között  legvalószínűbb  a 
MAs'uDi-é,  ^  ki  azt  beszéli,  hogy  az  L  Komanus  és  fivére 
PoRPHYROGENiTus  által  elkergetett  és  a  moszlim  országokból 
kiűzött  zsidók  tömegesen  menekültek  a  Kaukázuson  át  a  Volga 
alsó  folyása  mellett  elterülő  országba,  melynek  egyszerű,  a  val- 
lási rajongástól  még  el  nem  kapatott  lakosai  szívesen  fogadták 
őket.  A  harczias  nomádok  egyáltalán  mindenkor  lovagiasabb 
gondolkozásúak  voltak  a  letelepedett  félig  czivilizált  népeknél 
és  így  történt,  hogy  a  khazarok,  kik  a  menekültek  sorsa  iránt 
érdeklődtek,  nem  sokára  megkedvelték  vendégeik  vallását,  és 
az  ország  főbbjei,  élükön  a  Bidan  nevű  király,  Harum  al  Ra- 
sid  khalifa  idejében  (786 — 809  Kr.  u.)  a  zsidó  vallást  fölvették. 
A  mit  József  Khasdai-hoz  intézett  levelében,  továbbá  Ma'sudi, 
El  Bekri  és  mások  egy  rabbi,  egy  püsj^ök  és  egy  moszlim  tudós 
közötti  vallásos  vitáról  elbeszélnek,  az  nem  egyéb  mint  ama 
theosophicus  okoskodásokban  gyönyörködő  kornak  a  kohol- 
mánya, mely  ép  oly  kevéssé  tetszhetett  a  khazarok  egyszerű 
észjárásának,  mint  a  vallási  türelmetlenség,  melylyel  a  diadal- 
mas Iszlám  a  kafírt,  és  a  félig  bolond  keletrómai  theologusok 
minden  más  vallásút  üldöztek.  Hogy  mennyire  terjedt  el  a 
khazarok  között  a  zsidó  vallás,  arra  nézve  az  egyes  szerzőknél 
a  legkülönbözőbb  adatokat  találjuk;  némelyek  szerint  csak  az 
ország  főbbjei  és  a  népességúek  egy  kis  töredéke  voltak  zsidók, 
mások  meg  a  többséget  mondják  zsidó  vallásiinak,  de  abban 
valamennyien  megegyeznek,  hogy  a  zsidók  uralkodó  osztálya 
mellett  még  pogányok,  t.  i.  keresztények  és  Mohamedánok  is 
léteztek,  mely  utóbbiak  a  nagyobb  városokban  sok  mecsetet 
bírtak  ^  a  mi  világosan  arról  tanúskodik,  hogy  e  különböző, 
másutt  ellenséges  viszonyban  élő  vallások,  itt  békésen  megfér- 
tek egymás  mellett  és  az  országnak  zsidó  vallású  kormányától 


'  Macoudi  :  Prairies  d'or,  IL  8 — 9. 

*  V.  ö.  MuKADDASi-t  (CHWOLSo^f-nál  idézve)  és  El  Belkui-í,  kik  Sze- 
mender  leírása  alkalmával  sok  mecsetről  8«jlo  Jc^Laa^'C  emlékeznek  zueg. 


A  KHAZAROK. 


83 


vallási  szabadságukban  nem  gátoltattak.  Érdekes  volna  megtudni, 
hogy  mit  kell  azon  pogány  khazarokon  értenünk,  kikről  Ibn 
Dasta  azt  mondja  cíLjÍM  ^jí>  auL^i  ^íí^  ^^-U  |«^Juo  kaaJI  ^ 
t.  i.  a  többiek  egy  oly  vallásnak  a  hívei,  mely  a  törökök  vallásához 
hasonló,  míg  Ibn  Fozlan  ugyanezen  pogány  khazarokat 
bálványimádóknak  tartja.^  De  talán  össze  lehetne  egyeztetni  e 
két  különböző  adatot,  ha  a  török  vallásban,  melyről  Ibn  Dastá 
szól,  és  a  bálványimádásban,  melyről  Ibn  Fozlan  beszél,  a  sámán 
vallásra  való  utalást  ismerünk  fel,  a  mint  ezt  már  a  hunok  és 
avaroknál,  helyesebben  a  Zemarchus  által  meglátogatott  és 
arany  hegyről  nevezett  törököknél  láttuk,  és  így  tehát  a 
pogány  khaziirokat  a  sámán  vallás  híveinek  tartjuk. 

Kapcsolatban  Ibn  DisTA-nak  a  khazarok  török  vallására 
vonatkozó  homályos  helyével,  áttérhetünk  tanulmánjrunk  tu- 
lajdonképi czéljára,  a  khazarok  nemzetiségének  kérdésére, 
melyre  eddig  az  újonnan  fölfedezett  kútforrások  szerint  a  leg- 
különbözőbb feleleteket  adták,  mely  azonban  korán  sincs 
még  megoldva.  A  régibb  szerzők  meglehetősen  egyetértet- 
tek akhazarok  török  nemzetiségére  nézve,  és  e  nézetöket  Ibn 
HAüKAL-nak,illetőlegl8takhrinak  következő  helye -^Lá-LJI  ,jLJj 

VS--J       vXí     yó    ^     jyS^    5      ^LaJj      Ju'^      ^     jj^\      ^LJÍ     t.  i. 

a  bolgárok  nyelve  hasonló  a  khazarokéhoz,  e  két  nyelv  egy 
és  ugyanaz »  mindenesetre  igazolta  volna,  ha  nem  indulnak 
ki  azon  hamis  föltevésből,  hogy  a  Volga  bolgárok  a  mai 
cseremiszek  ömi,  ennek  következtében  tehát  finn-ugor  szár- 
mazásúak voltak.  Nagyobb  lett  a  zavar  midőn  Fraehn  kiadta  Ibn 
Fozlan  szövegét,  és  mert  ez  utóbbi  azt  állítja  *a^  )T^^'  íj'^ 
OJÜI  ^^^  ^ogy  a  khazarok  nyelve  a  török  és  perzsa  nyelv- 
től különbözik  és,  hogy  a  khazarok  épen  nem  hasonlók  a  törő- 
kökhöz^»  a  vita  csakhamar  a  kedveltté  és  divatossá  vált  finn- 
ugor elmélet  javára  fordult  és  az  egyetlen  egy  Porphyrooenitus- 
uál  megőrzött  Sarkéi  szó,  mely  egy  városnak  a  neve  és  aoicpiov 

•  Frakhn  :  De  ChazarU,  58i— 590.  1. 

6* 


84  A  MAOYABOK  EREDETE. 

öartttov  vagy  Xsoxóv  mxri\L<x  =  fehér  várat  jelent,  elégséges  volt 
arra,  hogy  a  fízua-ugorság  zászlóját  fennen  lobogtassák.  Elte- 
kintve  attól,  hogy  a  PoRPHYBOOENiTus-nál  előforduló  Sarkel-t  ép 
oly  helyesen  magyarázhatjuk  a  török  sara  =  tiszta,  világon 
(v.  ö.  Cagataj  nyelvtanulmányaimat  és  Budagov  I.  624  1.)  és 
az  arab  nyelvből  kölcsön  vett  kiVa  =  vár  ^^  szavakból,  nem 
értjük  mikép  lehetett  még  szó  a  khazarok  finn -ugor  voltáról, 
miután  maga  az  ellenfél  is  elismerte  a  fönnemlített  szónak  a 
csuvas  sora  kilábol  való  azonosságát.  Daczára  annak,  hogy  a 
csuvas  nyelv  tagadhatatlanul  török,  mégis  egy  szó  még  nem 
szolgáltat  elegendő  philologiaí  bizonyítékot,  különösen  oly 
szó  nem,  mely  görög  átírás  utján  jutott  hozzánk,  mert  jól 
tudjuk  mennyire  torzittatott  el  sokszor  a  török  szöveg  ez 
átírás  által;  de  ha  a  khazarok  rokonsága  a  Volga  melléki 
bolgárokkal  döntő  érv  gyanánt  szolgál  is  az  előbbiek  töröksége 
mellett,  még  sem  vonhatunk  egyelőre  ily  következtetést,  mert 
a  khazarokat  törököknek  tarl;juk  ugyan,  de  nem  csuvas  törö- 
köknek. 

De  nem  is  szükséges  ily  messzevezető  combinatiókba 
bocsátkoznunk,  mivel  József  khazar  királynak  Khasdai  ben 
Sapruthoz  intézett  levele,  melynek  hitelessége  különösen  a 
Harkavy  által  eszközölt  legújabb  kiadás  után  semmi  kétséget 
nem  szenved,  oly  hatalmas  bizonyíték  a  khazarok  töröksége 
mellett,  mely  a  legcsekélyebb  megtámadásnak  sem  lehet  többé 
kitéve.  József  király  levelének  erre  vonatkozólag  legnagyobb 
fontosságú  helye  következőképen  hangzik  :  «Te  azt  kérdezed 
leveledben  —  mely  népnek,  mely  nemzetségnek  és  mely  törzs- 
nek a  fia  vagy  ?  —  tudd  meg  tehát,  hogy  Japhet  fiától  és  Tho- 
garma  nemzetségéből  származom.  Őseim  genealógiai  ü*ataiban 
azt  olvasom,  hogy  Thogarmának  tíz  fia  született,  kiknek  követ- 
kező neveik  voltak : 

*°  A  Sarkéi  v.  Sarkil  nevű  khazar  várat  Petronus  görög  építész 
tervezte  839-ban;  v.  ö.  Pobphyrogknitüs  :  De  administrando  imperio, 
Cap.  42,  177.  1. 


A  KHAZAROK. 


85 


I.  a  legidősebb  Ujur, 
i.  a  második  Tauris, 
;i.  a  harmadik  Avaz^ 

4.  a  negyedik  Uguz, 

5.  az  ötödik  Bizal^ 

6.  a  hatodik  Tarma, 

7.  a  hetedik  Ehazai% 

8.  a  nvolczadik  Jamur, 

9.  a  kilenczedik  Bulgár, 
1 0.  a  tizedik  Savir, 

Jó  magam  Khazartól,  Thogarma  hetedik  fiától  származom. 
Ez  960-ban  írt  és  1577  Akris  Izsák  által  a  Kol  Mehaszer- 
ben  (hirdető  szózat)  legelőször  közzé  tett  fontos  okmány  nehe- 
zen érthető  helyeinek  a  magyarázatában  már  csak  azért  sem 
követjük  elődeink  példáját,  mert  a  másolók  a  héber  nyelven 
irt  eredetit,  különösen  a  tulajdonneveket  illetőleg,  bizonyára 
nagyon  eltorzították,  úgy,  hogy  a  szónyomozás  sikamlós  utján 
legföUebb  csak  erőszakolt  és  merész  hypothesisekot  volnánk 
képesek  teremteni,  a  mitől  azonban  Harkavy  kísérlete  ^^  vissza- 
riaszt bennünket.  Véleményünk  szerint  nem  is  szükséges  e  levél 
teljes  magyarázatára  törekednünk,  mivel  az  a  mi  benne  kétség- 
telenül világos  és  megbízható,  amúgy  is  elégséges,  hogy  a  Eha- 
zárok  török  származására  nézve  minden  kételyt  eloszlasson. 
Erről  a  legalkalmasabb  módon  győződhetünk  meg,  ha  a  khazar 
király  geneologiai  adatait  egybevetjük  Basid-ed-den  Tabibi 
vagy  Ala  ed-din  Dsüveini,  vagyis  két  oly  moszlim  írónak  a 
följegyzéseivel,  kik  a  XUI.  század  második  felében  éltek,  kiket 
tehát  több  mint  három  század  választ  el  a  Ehasdaihoz  intézett 
levélnek  keletkezési  idejétől.  Legelőször  is  abban  egyeznek  még 
a  különböző  kútforrások,  hogy  Thogarmát  Japhettől  származ- 
tatják, de  a  török  néj)  is  «Turk,  Japhet  fiá»-nak  nevezi  magát. 
A  törökök  nemzeti  mondája  azt  regéli,  hogy  Oguz  v.  Uguz  v^.l 

**  Russhche  Bevue,  IV.  köt.  81.  1. 


8Ö  A  MAGYAROK  EREDETE. 

volt  a  török  népnek  tulajdonképi  ősatyja,  hogy  Uigur  egyike  a  leg- 
régibb nemzetségneveknek,  hogy  Khazar,  Japhet-nek  egyik  fia, 
már  korán  telepedett  le  az  Itil  (Volga)  partjain ;  Bolgár  és  Sevir 
vagy  Sibir  (a  byzanczi  íróknál  Sapetp)  részint  mint  hely-, — 
részint  mint  személynév  a  két  moszlim  szerzőnél  és  a  törökök 
genealógiájának  későbbi  történetíróinál  egyaránt  szerepel.  Mivel 
csak  nagy  nehezen  tehető  föl,  hogy  Dsüveini  és  Vassaf  mosz- 
lim történetírók  a  József-féle  levelet  ismerték  és  így  az  abban  fog- 
lalt genealógiai  adatokat  felhasználhatták  volna,  mivel  azonkívül 
be  van  bizonyítva,  hogy  Rasid-ed-din  Taiiibi  genealógiájánál 
török  és  mongol  aggastyánok  szóbeli  hagyományai  szolgáltak 
kútforrásúl:  nem  lehet  azon  kételkednünk,  hogy  a  khazar  király 
levelében  elsorolt  nevek,  mint  Uigur,  Oguz,  Khazar,  Bolgár  és 
Savir,  hasonlóképen  a  későbbi  moszlim  szerzőknél  előkerülő 
nevek  közösen  egy  ősrégi  török  népmondából  erednek  és  hogy 
a  khazarok  az  ural-altai  néptörzsnek  nem  finn-ugor,  hanem 
török-tatár  ágához  tartoztak,  a  mit  különben  Theophanes  meg- 
jegyzése is  bizonyít  :  tooc  Toópxooc  ijcö  zffi  h(üo<;  XaCápODc 
ivo(jLáCot)aiv  =  a  keleti  törököket  khazaroknak  is  nevezik,  mely 
helynek  az  értelme  úgy  hiszszük  eléggé  világos. 

Alig  vagyunk  képesek  tehát  megérteni,  mi  oknál  fogva  táf^ 

4 

tották  a  korábbi  tudósok,  különösen  a  Klaproth  ésFAiEHN, 
pusztán  csak  a  sarkéi  szóra  hivatkozván,  mely  kétségtelenül 
török  eredetű,  a  khazarokat  finn-ugoroknak,  és  miért  nem 
méltattak  figyelmökre  a  khazar  fejedelem  szavait,  ki  magát 
nyíltan  töröknek  vallja  és  e  nemzetségi  viszonyát  még  meg 
is  magyarázza.  Vannak  azonban  más  momentumok  is,  melyek 
a  khazarok  nemzetiségére  vonatkozó  véleményünk  helyességét 
még  jobban  bizonyítják.  Utalhatunk  Tabari  megjegyzésére  is, 
továbbá  a  DERBENDNAME-ra,  melyben  a  Pontus  és  a  Easpi-tótól 
északra  lakó  nomádok,  és  különösen  a  khazarok  mindig  törö- 


**  THE0PHANK8  (boniú  Madás  I.  485.  L). 
"  Chwolson  71.  1. 


s, 


A  KHAZAROK.  87 

kök  gyanánt  szerepelnek ;  hivatkozliatunk  még  Ibn  DASXA-nak 
néhány  a  khazarok  szokásaira  vonatkozó  adatára^  arra  p.  o. 
hogy  a  lovagló  Isa  előtt  egy  féldobalakú  napernyőt  hordanak 
ojjf  &jCuű  ^^JLc  Kk.kA*^v  Juuo  lui^j  ^jju  ^^x^e  t.  i.  ő  (a  lovas) 
egy  napernyő  féle  eszközt  tart  kezében,  mely  féldobhoz  hasonlód 
Ghwolson  ellenében  itt  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  ez  nem  volt 
valami  zászlóféle  jelvény  „bil  pokhoé  na  buncuk",  a  mint  az 
orosz  tudós  mondja,  hanem  egy  kupolaszerűén  idomított  való- 
ságos ernyő  (a  vJfc>  Duff  =  féldob  is  hasonló  módon  van  szer- 
kesztve), mely  a  legmagasabb  méltóságot  jelképezte,  a  későbbi 
törököknél  a  =|  ceter  elnevezést  nyerte  és  sCttug  =  zászlóval^ 
küng  =^  dobbal,  ajak  =  Ikehelylyel  és  tamga  =ra  pecséttel 
együtt  a  fejedelem  és  a  legmagasabb  tisztnselők  hatalmi  jel- 
vénye gyanánt  szolgált,  a  mit  a  Kudatka  Bilik  szövegéből  is 
világosan  megérthetünk.^^  Mivel  mind  az  öt  jelvény  csak  a 
fejedelmet  illette  meg,  föltehetjük,  hogy  e  jelvények  egyike, 
t.  i.  a  napernyő  az  láa  vagyis  az  uralkodó  helyettesének  a  rang- 
ját jelölte. 

A  mit  a  khazarokról  eddigelé  tudunk  és  a  mit  nemzetisé- 
güket illetőleg  itt  elmondottunk,  azt  nagyobbára  csak  arab  és 
persa  földrajzírók  és  utazók  tudósításainak  köszönhetjük ;  na- 
gyon feltűnő  dolog,  hogy  a  görögök  oly  keveset  vagy  épen  sem- 
mit sem  szólnak  e  politikai  tekintetben  legfontosabb  ural- 
altai  népről,  melylyel  Byzancz  már  oly  korán  közlekedett,  sőt 
melylyel  a  keletrómai  uralkodó  család  még  rokonsági  viszonyba 
is  lépett.  Míg  p.  o.  a  bíborban  született  történetíró  a  besenyők, 
nzok,  magyarok  földjéről  és  népéről  oly  kimerítően  értekezik 
és  róluk  annyi  érdekes  adatot  közöl,  addig  a  khazarok  hatalmas 
birodalmára  vonatkozólag  beéri  néhány  kevesbbé  történeti  és 
ethnikai  mint  inkább  csak  földrajzi  megjegyzéssel  p.  o.  a  10., 

^*  A  Kiidatkn  Bilik  szerint  tamga  és  ajak  (pecsét  és  kehely)  a  vezir- 
nek  jelvényei,  míg  a  kiing  =  dob,  tug  =  zászló  és  éeter  =  napernyő 
a  khakant  illetik. 


^S  A  MAGYAROK  EREDETE. 

11.^  12.  és  13.  fejezetben,  hol  néhány  rövid  mondatból  arról 
értesülünk,  hogy  mennyiben  képesek  az  úzok,  alánok  és  bol- 
gárok, kikről  már  tudjuk,  hogy  országaik  a  khazarok  birodal- 
mával határosak,  ez  utóbbiakkal  háborút  viselni,  mintha  bizony 
ez  a  lehetőség  nem  folyna  már  magából  a  földrajzi  és  politikai 
helyzetből ;  végre  még  a  4i2.  fejezetben  emlékszik  meg  róluk,  a 
hol  a  Don  melléki  Szarkel  nevti  város  fölépítéséről  szól.  Nagyon 
homályos-  és  zavarosnak  tartjuk  PoBPHYROGENixus-nak  a  39.  fe- 
jezetben előforduló,  a  khazarok  és  kabarok  elválására  vonat- 
kozó helyét,  melyet  oly  különféleképen  magyaráztak  eddig. 
Mivel  a  történetíró  a  khazarok  nemzetiségére  nézve  nem  vilá- 
gosít fel  bennünket,  a  kabaroknak  a  magyarokba  való'  beolva- 
dását, mely  körülmény  pedig  kutatásunknak  nag;^'  szolgálatot 
tehetne,  sem  ethnikai,  sem  történeti  szempontból  nem  aknázhat- 
juk ki.  Visszatérünk  még  később  e  fontos  helyre,  de  már  eleve 
is  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  az,  a  mit  Konstantin  e  mon- 
datban ''O^v  %al  nfjv  zm  XaCápcDV  ^Xw-jiav  aürot;  rot^  Toópxota 
sSíSa^av  t.  i.  a  miért  is  a  törököket  megtanították  a  khazarok 
nyelvére,  a  magyarok  és  a  khazaroktól  elvált  kabarok  között 
történt  nyelvcserére  nézve  mond,  korán  sem  képes  a  fönjelzett 
homályt  eloszlatni.  Hogy  a  magyarok  a  khazarokkal  érintkez- 
tek és,  hogy  ez  utóbbiak  a  mai  Magyarország  elfoglalásánál 
közreműködtek,  az  eléggé  kitűnik  egyes,  hazánkban  mai  nap 
létező  helynevekből  mint  p.  o.  Kozár  és  Kozárd  Nógrádme- 
gyében, Nagy  Eozár,  Kis  Kozár  és  Rácz  Kozár  Baranyamegj'é- 
ben ;  ^^  de  nagy  merészség  volna  ebből  ama  kölcsönös  hatásra 
következtetni,  melyet  a  két  nép  nyelvi  és  ethnikai  tekintetben 
egymásra  gyakorolt.  Mindenekelőtt  az  iránt  kellene  bizonyos- 
ságot szereznünk,  vájjon  a  kabarok  a  khazaroknak  politikai 
vagy  nemzeti  részét  képezték-e,  mert  kétséget  sem  szenved,  hogy 
a  khazarok  hatalmas  birodalma  sok  velők  rokon,  de  nem  azo- 
nos elemekből  állott.  Hünfalvy  ^^  Magyarország  Ethnogiaphia- 

^*  Szabó  Károly:  Magyar  Akadémiai  Értcaitő.  I.  132.  1. 
^^  Lásd  266.  és  396.  I. 


A  KHAZAKOK.  ^^ 

jában  azon  helytelen  előzményből  indulva  ki,  hogy  a  khazarok 
a  mai  csuvasokkal  egy  és  ugyanazon  nép,  épen  a  kabarokat 
tartja  ama  népnek,  melynek  közvetítése  folytán  kerültek  a  török 
elemek  a  magyar  nyelvbe.  Már  csak  azért  sem  osztozhatunk  e 
véleményben,  mert  a  kabarok  Konstantin  császár  tanúsága  sze- 
rint a  nyólcz  törzsnek  csak  egyikét,  tehát  az  összes  régi  magyar- 
ságnak csak  nyolczadát  képezték,  és  mert  egy  ily  kis  töredéknek 
nem  tulajdoníthatjuk  azon  nagy  nyelvi  hatást  a  török  elem  ré- 
széről, mely  a  magyar  nyelvben  mutatkozik  és  melyet  a  finn- 
ugor theoria  bajnokai  eddigelé  nem  méltattak  eléggé  figyel- 
mökre.  A  mit  Hunfalvv  nézetének  támogatására  a  ^  és  r  közötti 
hangtani  viszonyról  mond,  annak  hibás  voltáról  későbben  fogunk 
szólni,  most  csak  azt  emeljük  ki,  hogy  ha  azon  hatással  akarunk 
foglalkozni,  melyet  a  kabarok  a  magyarokra  gyakoroltak,  akkor 
első  sorban  is  a  kabarok  nemzetiségi  kérdését  kell  tisztáznunk, 
vagyis  tudnunk  kell,  vájjon  valódi  khazarok  voltak-e  avagy 
csak  adófizető  rokonaikhoz  tartoztak.  Porphybooenitus  rövidre 
szabott  tudósítása  a  kabarok  elválásáról  és  a  magyarokhoz  való 
csatlakozásáról  nem  enged  meg  e  tekintetben  semminemű  föl- 
vételt. 

A  mit  az  adott  körülmények  között  a  khazarok  nemzeti  és 
politikai  viszonyairól  meglehetős  nagy  valószínűséggel  állítha- 
tunk, az  nem  vonatkozik  egyébre,  mint  ama  vezérszerepre, 
melyet  ők  mint  törökök  keleti  és  nyugati  rokonaikkal  szemben 
majdnem  az  iszlám  föllépése  idejéig,  a  világtörténeti  események 
színpadán  játszottak.  Egy  korlátlan  hatalomról  nem  lehet  ugyan 
szó,  mert  ilyen  hatalmi  állás  a  török  nomádoknál  csak  nagy 
ritkán  vagy  sohasem  tehető  fel,  de  mégis  az  uzok,  besenyők, 
kama-bolgárok,  alánok  és  magyarok  egy  oly  szövetségi  viszony- 
ban állottak  a  khazarokhoz,  mely  azon  esetre,  há  az  előbb 
megnevezett  népek  vagy  egy  más  hatalom  által  szorult  hely- 
zetbe jutottak  vagy  egymás  közt  czivakodtak,  megengedte  nekik 
a  khazarokhoz  tanácsért  és  segélyért  folyamodni.  E  viszony 
létezése  nélkül  bajos  volna  megmag^^arázni,  hogy  mehetett  a 


^  k  MAOYAROE  EBEDETE. 

magyarok  fejedelme  a  khazar  királyhozés  mikép  tűrhették  a 
magyarok,  hogy  a  khazarok  khakanja  uralkodót  ajánljon  nekik, 
mert  nomádokról  legkevesbbé  és  a  magyarokról  épen  nem  tehet- 
jük fel,  hogy  ily  fontos  állami  ügyekben  egy  idegen  fejedelem 
parancsainak  engedelmeskedtek  volna.  Arról  sem  szabad  meg- 
feledkeznünk, hogy  a  khazarok  török  vérű  rokonaikat  nem  ösak 
anyagi,  hanem  műveltségi  tekintetben  is  messze  fölülmúlták. 
Bizonyítja  ezt  az  élénk  közlekedés  a  keletrómaiakkal  egyrészről 
és  a  Sassanidákkal  másrészről ;  mert  a  mint  a  Sassanidák  mű- 
veltsége az  Oxuson  túl  lakó  törökökre  és  a  khinaíaké  az  uigu- 
rokra  nem  maradhatott  befolyás  nélkül,  ép  úgy  hatott  a  kelet- 
rómaiak és  az  irániak  kultúrája  a  khazarokra  is.  E  szellemi 
fensőség  tette  őket  alkalmassá  a  törökök  közt  a  vezérszerepre 
és  ennek  köszönhettek  ama  hatalmat  is,  melynél  fogva  bátran 
kelhettek  viadalra  az  előbb  emiitett  államokkal,  oly  viadalra, 
melyben  a  Derbendname  tanúsága  szerint  csak  az  első  khalifák 
rendkívüli  erőlködései  törték  meg  erejöket.  Byzancz  és  a  sassa- 
nida  uralom  alatt  álló  Irán  nem  voltak  képesek  a  khazar  ha- 
talmat tönkre  tenni. 


vm. 


KHAZAE    SZÓ-   ÉS   NÉV- 

LAJSTEOM. 


Sek^  a  byzanczi  íróknál  Ile/,  az  araboknál  c5lj  bak,  khazar 
méltÓBágnév,  mely  a  török  bey,  bek,  bej,  vagy  bi  =  főnök,  feje- 
delem, herczeg-nek  felel  meg.  A  bak,  bag,  baj  tőszótag  —  mely- 
ről 6e^,6€//,  be;  és  Z»i;variatiók  származtak  —  a  iimgojt,  emelkedett 
gazdag,  hatalmas  stb.  fogalmat  fejezi  ki  és  már  régóta  úr, 
fejedelem,  főnök,  berezeg  czim  gyanánt  szerepel.  (V.  ö.  Tör.  tat, 
EtymoL  Szótárom  205.) 

Bulzan  a  georgiai  krónikások  által  7:]]  bői  említett 
khazár  hadvezér  neve. 

Buliinzar,  egy  khazár  város  neve,  a  mely  azon  vereség 
ntán,  melyet  akhazarok  az  araboktól  szenvedtek,  az  utóbbiakra 
szállott.  Ezen,  az  arab  és  persa  geographusok  által  ^.AjJj-nak 
írott  szót  Belend8er'Tit\iy  vagy  Bolaniar  nak  olvasták,  melynek 
ellenébe  én  .a  «Bulundsar*  olvasást  ajánlom  a  mennyiben  e 
szót  török  compositnmnak  tartom,  rét-hegy  jelentéssel,  neveze- 
tesen e  két  szóból :  bvlun  z=z  rét,  legelőhely  (V.  ö.  Budagov  1. 293) 
és  iiar  =  lejtő,  hegyoldal.  Bulun  épen  úgy,  mint  iar  részint  a 
kazáni,  részint  a  mesterjaki  török  dialectushoz  tartozik,  a  mely 
tény  —  tekintve  a  török  nyelvterület  geographiai  helyzetét  — 
a  fölvételt  még  valóbbszinűvé  teszi. 

Busiros  Gliabaros  (Bovarjpoc  rXiapapo<;)  a  khazar 
Ehakán  neve,  a  kinek  nővérét  Jnstinianns  Rhinotmetes  vette 


í*á  A  MAGYAROK  EREDETE. 

nötil  70i2-ben.  Mindenekelőtt  azt  kell  constatálnunk,  hogy  e 
Hzónak  a  fennebbi  általánosan  elfogadott  latin  átirása  határo- 
zottan téves,  mert  elösazör  azt  r//«i/-08-nak  kell  olvasni  és  így 
az  török  perea  Vezér  *j\^  (és  nem  pera.  buzar  =  fűszer,  mint 
Haukavy  fölveszi)  szóval  azonos.  A  mi  pedig  a  második,  tulaj- 
donképi khazar  szót  illeti,  a  kezdő  kettős  consonans  határo- 
zottan az  eredeti  szó  elferdítésére  utal,  a  mennyiben  én  a 
ftliubar-,  helyesebben  Gliavar-ban  összetételt  gyanítok,  még 
pedig  a  kölcsönzött  persa  Gulaver  =  virágot  termő,  virágos 
szóból. 

Chamlik  v.  KDiamlik,  egj-  khazar  város  neve,  a  mely  kü- 
lönböző variatiók  alatt  fordul  elő,  mint :  ^  aA»^  (J<í/,M/nál  és 
Midaddasiná\)f  a^^U^  (Ibn  ÜASTÁ-nál,  melyben  Grigoriev  té- 
vesiai  a  később  származott  >JL«^áS.  khanbalik  =  fejedelmi  város, 
Hzótakarja  felismerni)és    kXi^  (Defre:viery  szerint  Hatslog?). 

A  khámlik  olvasást  azért  tartjuk  legvalóbbszintinek,  mert  a  szót 
ezen  formájában  legkönnyebben  megfejthetjük,  a  menmiben 
szerintünk  a.  m.  a  török  kham-lik  =  papság,  vagyis  a  khamo- 
kat  ^  papokat  illető,  vagy  ezekhez  tartozó  hely.  Hogy  vájjon  ez 
a  Khamlik  a  fövái-os  egj'  részét  jelenti-e,  vagy  egj'  külön  helyet; 
eiiv  nézve  a  vad  h^'pothestsek  már  meglevő  számát  nem  akarjuk 
nevelni. 

Dsabuskan,  Dsabusakan,  Uchtaues  örmény  történetíró 
által  említett  khazar  személynév,  melyet  igen  könnyen  azono- 
síthatunk, a  török  jabuskan,  kazáni  zabuskan  =  a  ki  magát 
hozzá  n^::asztja,  a  ki  csatlakozik  valakihez,  szóval. 

Ilik«  vagy  Dk,  Ibk  Fozlak  szerint  a  khazar  khagán  czime ; 
vz  nem  lehet  egj'éb,  mint  az  ismeretes  török  ük  =  első  és  uíg. 
ilik  -r  fejedelem.  E  szó  Keleti-Turkesztán  fejedelmeinél  is  elö- 
fonhil  szeméhiiev  g}>uiáut  ^Y.  ö.  EUak :    a   //«w-finir  scólaj- 

láa  ^LáLíh  esetlfg  Ise.  E-e  is,  Ibx  Fozlax  és  Ibx  Pasta 
>zortut  a  khazar  khakanhoz  le^^közt-K-bb   álló  személv  neve. 


EHAZÁR  SZÓ-  É8  NÉVLAJSTBOM.  9^ 

melyről  az  mondatik,  hogy  nem  személynév,  hanem  egyszerűen 
méltóságot  jelent,  t.  i.  alkirály-,  segítő-  vagy  társ-félét  az  ural- 
kodásban, ami  a  szó  jelentésében  is  eléggé  ki  van  fejezve,  mert 
a  török  68,  iá  társat,  barátot,  valakihez  legközelebb  állót  stb. 
jelent.  (V.  ö.  Büdagov  I.  196.) 

Kender-Khakan  (,jIj>1^  )*^^)  ^^^  Fozlan  szerint  első 
méltóságviselö  a  khazaroknál  a  khakan  után ;  vagyis  a  főnökök, 
vezérek  beg-je.  Mindenekelőtt  úgy  látjuk,  —  hogy  kender 
azonos  a  magyaroknál  levő  Kende  (84Xá5)  fejedelmi  czimmel, 
mint  Ibn  Dasta  írja;  —  s  hogy  a  végső  s  gondatlan  másolás 
következtében  ^-ré  változott.  Tehát  az  orthographice  hibás 
yja5^  helyett  sjuí^nek  kell  helyes  versió  gyanánt  állani  és  e 
szerint  nem  is  kendének,  hanem  kündü-nek  olvasandó ;  a  mi 
mellett  nincs  kizárva  az  a  lehetőség  sem,  hogy  az  Ibn  Dastá- 
nál  levő  végző  k  eredetileg  •  (vav)  volt.  A  mi  pedig  kündü 
jelentését  illeti,  azonnal  fölismerhetjük  benne  az  alt.  kündi, 
kündü  =  tisztelet,  tekintély  (mongol  kundu  =  figyelem,  tisztelet) 
és  az  alt.kündü-le  =  tisztelni,  szavakat  és  így  azon  meggyőződés- 
hez jutunk,  hogy  a  kündii  —  khakan  a  ^tiszteletbeli  fejedelem* 
jelentést  foglalja  magában,  tehát  helytartó-,  tiszteletbeli  feje- 
delem-félét jelent,  a  mint  ez  Ibn  Fozlan  előadásával  valóban 
meg  is  egyezik.  Hogy  a  magyarokat  illetőleg  határozottan  téved 
Ibn  Dasta,  mikor  a  fejedelmet  sjoí^nek  nevezi  (^  g  ^1  ^  y^.^  • 
SiXÁÍ^niint  a  szöveg  mondja),  ebben  egyet  értek  CflwoLSON-nal 
(1.  Izvjestija  0  Chazarach  etc.  1 15.  L),  mert  uJjS^  épen  úgy,  mint 
Gtlas  és  Eh:»rkas,  a  melyről  alább  szólunk,  csak  a  tulajdon- 
képeni  fejedelemhez  legközelebb  álló  méltóságviselők  voltak. 

Eixazar  (já.  vagy  j')^)  ethnikai  tulajdonnév  szóbeli 
jelentése  szerint  koborhj,  barangoló,  nomád  (lásd  Bolgár  69.  I). 

Eliatun,  vagy  Chatun,  mely  név  alatt  a  georgiai  króni- 
kások egy  khazár  herczegnőt  említenek,  a  kit  egyik  örményországi 
arab  helytartó  vett  nőül.  Khatun  magától  érthetőleg  nem  sze- 
mélynév, hanem  egyszerűen  a  török  khatun,  chatun  =  nő, 
asszony,  melynek  jelentésére  vonatkozólag  lásd  Tör.-tat  Etymo- 


^4  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

logiai  Szótárom  88.  §-át  és  a  melylyel  a  Tarikhi  Narsakhiban 
Transoxania  török  fejedelemnője  is  neveztetik.  Hogy  Khatunnak 
alapjelentése  csakugyan  társ,  az  az  alt.  naj,  nej  =  társ  és  a  finn- 
ugor ne,  ni,  nö  =  nö  közötti  visszonyból  legjobban  látható. 

Eundaizik,  a  Jakut  geographiai  szótárában  (I.  793.) 
említett  bulgár  személynév,  mely  helyesebben  Kündejzik-nek 
hangzik  és  diminitiv  forma  azon  Kende-,  helyesebben  Kündn 
szóból,  melyet  Ibn  Dasta  magyar  méltóságnévül  említ  (1.  Een- 
der-t).  Érdekes  tudni,  hogy  a  Kiíndil  czím  nemcsak  a  magya- 
roknál, hanem  a  khazaroknál  is  megvolt. 

Papatzes  {RaiíOLziriz),  Zonaras  és  Theophanes  tudósítása 
szerint  Phanagoria  khazár  kormányzójának  a  neve.  Azt  hiszszük, 
hogy  a  görög  írók  átírási  szabálya  szerint  azonos  a  török  babáéi, 
helyesebben  babaőik  ==  atyácska,  családnévvel,  hasonlóan  az 
anaéik  =  anyácska,  szóhoz. 

Sarkéi  (SapxsX),  melyet  Konstantinus  íoTcpov  óajrinov 
=  fehér  ház-zal  fordít,  tulajdonképen  erősség,  vár  volt.  Mi  — 
mint  már  érintettük  —  sokkal  valóbbszinünk  tartjuk  a  török 
sara  =  fehér  és  arab  kila  (de  kal'a^  kel'a-nak  is  mondják),  mint- 
sem az  eddig  gyanított  csuvas  sora  =  fehér  és  kila  =  ház,  szók- 
ból való  származtatását.  Klaproih  egyeztetésének  a  voguUal, 
már  azért;  sem  tulajdonithatunk  semmi  fontosságot,  mert  sora, 
sara,  sara  nem  csak  a  finn-ugor,  hanem  az  összes  ural-altaji 
nyelvekben  fehéret  jelent  és  kii  —  mint  már  említők  —  a  kil'a 
rövidítésének  látszik.  A  Sara-kil'a  e  magyarázatához  csatol- 
tan meg  kell  jegyeznünk,  hogy  az  Ibn  Dasta  emiitette  ^á^Xa 
szóban  az  eredeti  y^Á^yMi  azaz  fehér  város  szót  látjuk,  mely 
esetben  az  ó-török  sara  =  fehér,  nem  a  kii-  vagy  kil*a-hoz  (ház 
vagy  erőd),  hanem  a  sehr  =  város  szóhoz  járult. 

Tsausgar  (JU^^^L^)  a  mint  Ibn  Fozlan  a  harmadik 
rangú  khazár  méltóságviselőt  nevezi,  a  ki  a  Eender-Khakan 
után  következik.  Fraehn  és  utána  mások  is  e  szót  persa-török 
összetételnek  tartják  éatis  és  fcarból,  de  ez  téves  fölvétel,  mert 
Tsausgar  magában  véve  helyes  török  szó  és  azt  jelenti :  hírnök. 


KHAZÁR  8ZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  95 

kikiáltó,  ebből,  hogy :  éau  =  haug,  kiáltás,  caus  =  kikiáltani, 
melyhez  a  gar^  vagy  más  alakjában  gur,  képző  járulván,  nomen 
agentis  származott.  V.  ö  cap-gur  =  beütő,  becsapó,  öt-kür  = 
áthaladó,  stb.  nincs  kizárva  annak  a  lehetősége  sem,  hogy 
causgar-ban  a  persa  casnigir  (^aXaJLáIa.)  =  pohárnok,  is- 
meretes udvari  tisztséget  ismerjük  fef,  melyet  a  Sassanidáktól  a 
khazarok  is  átvettek. 

Tzulos  (Tco'jXo;)  azon  khazár  fejedelem  neve,  a  kit  állító- 
lag Mongos  byzanczi  hadvezér  az  1016.  évben  elfogott.  Az 
átírásnak  általunk  elfogadott  szabálya  szerint  (1.  33.  lapot)  e 
szónak  eredetileg  col,  \agy  íolnak  kellett  hangzania,  mely  for- 
májában a  török-tatár  J^  őöl  =  sík,  pusztaság,  esetleg  a  kirg. 
zol  =  út  szót  ismerhetjük  föl  benne. 

Triveg  (Choronei  Mózes  orosz  fordítása  szerint:  TpBFS) 
egy  khazár  vezér  neve,  a  kit  a  Khakán  segédcsapatokkal  ipához 
lustinián  Bhinotmethes-hez  küldött.  Harkavy  (Russ.  Reviie  X.  k. 
3ál.  1.)  e  szót  a  bulgár  Terhelés  névvel  akarja  egyeztetni,  a  mit 
mi  semmi  körülmények  közt  nem  látunk  helyesnek,  hanem 
inkább  azt  hiszszük,  hogy  abban  az  eredeti  Tereheg ,  helyesebben 
Töre-beg  =  úr  fejedelem,  felvigyázó,  főparancsnok,  szót  lehet 
feltaláhii. 

Zihebil  (Zs^sr^X  és  ZtspeiQX)  egy  előkelő  khazár,  a  ki  népe 
második  méltóságának  viselője  volt.  A  fennebbi,  általánosan 
elfogadott  olvasásmód  határozottan  hibás,  mert  sokkal  inkább 
Sivü',  yagy  Serilnék  hangozhatott,  melynek  tőszótagja  siv  vagy 
sev  =  szeretni  s  e  név  jelentése  minden  valószínűség  szerint 
azon  szerelmi  viszonyra  czéloz,  mely  az  említett  khazár  és 
Eudokia,  Heraklius  leánya  között  volt,  mely  utóbbi  később  ne- 
jévé is  lön.  Sivil  vagy  Sevil  mindenesetre  csak  egy  része  az 
t.»redeti  török  névnek. 


A  BESENYŐK. 


IAR8ANKINT  immár  a  magyarok  öbí  lakhelyeihez  közeledünk 
J  és  szerencsés  véletlennek  tarthatjuk,  hogy  a  besenyőkről, 
a  magyarok  tőszomszédjairól,  aránylag  több  és  inkább  megbíz- 
ható történeti  adatokkal  rendelkezünk,  mint  ama  kor  ural- 
altáji  néptörzsének  többi  ágait  illetőleg.  Mindenekelőtt  azon 
fontos  körülményre  kell  utalnunk,  hogy  a  besenyők  ősi  hazá- 
jára és  legkorábbi  vándorlásaira  vonatkozólag  két  egyidejű,  de 
teljesen  különböző,  a  közös  eredet  gyanúját  egészen  kizáró 
forrásból  meríthetjük  tudósításainkat,  a  mi  vizsgálódásaink 
eredményeinek  nagyobb  hitelességet  kölcsönöz.  Az  első  forrá- 
son PoRPHYROGENiTus  37.  fejezetében  a  besenyők-,  vagy  a  mint 
ő  maga  nevezi,  Patzinakiták-iól  szóló  elbeszélést  értjük,  a  má- 
sikon pedig  a  különböző  arab  földrajzírók-  és  utazóknál,  u.  m.: 
Ibn  Darta,  Ibn  Khordadbeh,  Abu  Dolef,  Abu  Zaid  El  Belkhi, 
Mas'udi,  El  Vardi  és  EoRisi-nél  található  följegyzéseket. 
PoRPHYnoGENiTus  adatai  nagyobb  terjedelműek  és  a  nagyobb 
valószínűség  bélyegét  hordják  magokon,  a  miért  is  ezeken 
kezdjük,  hogy  őket  később  a  moszlim  szerzők  jegyzeteivel  egy- 
bevethessük. 

«Tudnikell»,  úgy  szól  Porphyrogenitus,^  (Szaró  Károly 

^  A  bonni  kiadás  \6i,  lapján. 


A  BESENYŐK.  ^7 

a  Magy.  Akad.  Értesítő  I.  kötetében  megjelent  fordítása  nyo- 
mán), «hogy  a  patzinakiták  elejétől  fogva  az  Atil  (Volga),  vala- 
mint a  Gyeikh  (Jeik  Jajk-TJral)  folyó  mellett  laktak,  határosa 
levén  velők  a  mazarok  és  az  úgynevezett  úzok.  S  ezelőtt  ötven 
esztendővel  a  mondott  úzok  a  khazarokkal  egyetértvén  és  hadat 
indítván  a  patzinakiták  ellen,  erőt  vőnek  rajtok  és  kíűzék  őket 
tulajdon  országukból,  s  azt  mai  napig  az  említett  úzok  bírják. 
S  a  patzinakiták  bujdosva  j árának,  kelének,  keresvén  helyet, 
melyen  megtelepedjenek.  S  elérvén  a  mai  nap  általok  bírt  föl- 
det s  azon  a  turkokat  találván  lakosokúi,  őket  háborúban  le- 
győzvén és  kivervén,  kiűzék  és  megtelepedének  benne,  s  urai 
azon  földnek,  mint  mondám,  mai  napig  ötvenöt  esztendeje. 

« Tudni  kell,  hogy  az  egész  Patzinakia  nyolcz  tartományra 
van  osztva,  s  ugyanannyi  nagyfej  edelme  van.  A  tartományok 
ezek :  az  első  tartomány  neve  Ertem,  a  másodiké  Súr,  a  har- 
madiké Gyula,  a  negyediké  Eulpeé,  az  ötödiké  Eharovoé,  a 
hatodiké  Talmat,  a  hetediké  Ehopon,  a  nyolczadiké  Csopon. 
S  ezen  alkalommal,  midőn  a  patzinakiták  saját  lakhelyeikből 
kiűzettek,  fejedelmeik  valának :  Ertem  tartományban  Maisa,  Súr- 
ban  Kuel,  Gyulában  Kurkut,  Kulpeében  Ipa,  Kharovoéban  Kai- 
dum,  Talmat  tartományban  Koszta,  Ehoponban  Gyász,  Csopon 
tartományában  pedig  Yata.  S  azok  halála  után  a  fejedelemség- 
ben unokatestvéreik  következének.  Mert  közöttük  törvény  és 
régi  megöröködött  szokás,  hogy  ne  legyen  szabad  gyermekeikre 
vagy  testvéreikre  szállítani  a  méltóságokat,  hanem  hogy  a  kik 
azokat  viselik,  elégedjenek  meg,  hogy  éltök  fogytáig  uralkod- 
nak, haláluk  után  pedig  vagy  unokatestvérök,  vagy  unokatest- 
véreik fiai  léptessenek  elő,  nehogy  folyvást  a  nemzetség  egy 
részén  szálljon  végig  a  méltóság,  hanem  az  oldalágiak  is  része- 
süljenek és  következzenek  a  tisztségben.  Idegen  nemzetségből 
azonban  senki  be  nem  csúszik  s  nem  lesz  fejedelemmé.  S  a 
nyolcz  tartomány  negyven  részre  van  osztva  s  vannak  kisebb 
fejedelmeik  is. 

«S  tudni  kell,  hogy  a  patzinakiták  négy  nemzetsége,  t.  i. 

Vímbbbt  :  A  magvarok  ertdtte.  7 


^S  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Kuárcsi  Súr  tartománya^  Szüru  Kulpeé  tartománya,  Boro  Tal- 
mat  tartománya  és  Bula  CsoBzpon  tartománya  túl  fekszik  a 
Danaprisz  folyón,  a  keletibb  és  északibb  részek :  Uzia,  Khaza- 
ria,  Alania,  Kherszon  és  a  többi  tartomány  felé.  A  másik  négy 
nemzetség  pedig  innen  fekszik  a  Danaprisz  folyón,  a  nyugatibb 
és  északibb  részek  felé,  tudniillik :  Gyászi  Ehopon  tai-tománya 
szomszéd  Bulgáriával,  Alsó  Gyula  tartománya  szomszéd  Tur- 
kiával,  KharoYoé  tartománya  szomszéd  Bósziával,  Jabdi  Ertim 
tartománya  szomszéd  a  Bószia  országnak  adózó  tartományok- 
kal az  Ultinokkal,  a  Derbleninokkal,  a  Lenzeninokkal  és  a  többi 
szlávokkal.  S  Patzinakia  Uziától  sé  Khazariától  öt  napi,  Ala- 
niától  bat  napi.  Mordiától  (azaz  a  mordvinok  földétől)  tíz  napi, 
Bósziától  egy  napi,  Turkiától  négy  napi,  Bulgáriától  fél  napi 
távolságra  esik ;  Eherzonnal  tőszomszédos  és  a  Boszporuszhoz 
is  közel  van. 

((Tudni  kell,  hogy  azon  alkalommal,  midőn  a  patzinakiták 
saját  országukból  kiűzettek,  közölük  némelyek  akarva  és  ön- 
szántukból ott  maradának  és  a  mondott  úzokkal  együtt  laká- 
nak, és  mai  napig  is  közöttük  vannak,  s  oly  jeleket  viselnek, 
hogy  meg  lehet  őket  azoktól  különböztetni  és  megtudhatni, 
miként  történt  feleiktől  elszakasztatásuk.  Mert  öltönyeik  térdig 
érő  rövidek  s  azoknak  ujjai  el  vannak  vágva,  minteg}'  ez  által 
mutatván  ki,  hogy  feleiktől  és  rokonaiktól  el  vannak  vágva. 

« Tudni  kell,  hogy  a  Danaprisz  folyón  innen,  a  Bulgária  felé 
néző  részen  ugyanezen  folyó  réveinél  puszta  várak  vannak.  Az 
első  várat  a  patzinakiták  fejér-nek  nevezik,  minthogy  kövei 
fejérlenek,  a  második  vár  Tangatai,  a  harmadik  vár  K rakna- 
katai,  a  negyedik  vár  Szabnakqtai,  az  ötödik  vár  Szakakatai,  a 
hatodik  vár  Gyaiúkatni.  E  régi  várak  épületei  közt  találtat- 
nak némi  egyházak  nyomai  és  homokkőbe  metszett  keresztek. 
A  honnan  némelyeknél  azon  hagyomány  létezik,  hogy  ott  va- 
laha rómaiak  lakoztak. 

« Tudni  kell»,  így  végzi  a  császár  a  besenyőkről  szóló  tudó- 
sítását, flhogy  üCan^ar-nak  neveztetnek  a  patzinakiták,  de  nem 


A  BESENYŐK.  ^ 

mind,  hanem  csak  a  három  tartomány,  a  Jabdi  Ertí,  a  Kuárcsi 
Súr  és  a  Havasi  Gyula  (?)  népe,  mint  a  többieknél  vitézebbek  és 
nemesebbek:  mert  ezt  jelenti  a  kangar  nevezet.* 

Ezek  a  bíborban  született  történetirónak  minden  tekintet- 
ben nagj'fontosságú  adatai.  A  mi  már  most  a  moszlim  szerző- 
ket illeti,  Chwolson  ^  orosz  tudósnak  összeállítását  felhasználva, 
első  sorban  Ibn  KHORDADBEH-ről  emlékszünk  meg,  ki  a  tagaz- 
gaz-okat  (tulaj donkép  tagazgar,  helyesebben  toguz-uigur  z=. 
kilencz  uigur,  a  mint  Grigoriev  állítja  Bittér  Ostturkestan- 
jának  fordításában),  kitaiokat,  tibetieket  és  a  besenyőket  említi, 
mint  a  turkok  szomszédjait;  minthogy  Khordadbeh  855  és 
874  között  írhatta  munkáját,  az  ő  besenyőin  csak  azokat  ért- 
hetjük, kik  a  régi  lakhelyeiken,  vagyis  a  Yolga  és  az  Ural  kö- 
zött éltek,  mert  azon  időtájt  még  nem  történhetett  meg  az  el- 
szakadás. A  második  moszlim  szerző,  ki  a  besenyőkről  szól. 
Adu  Dolef,  ki  utazása  alkalmával,  mely  őt  Bokharából  külön- 
féle török  tartományokon  keresztül,  Urgendsen  és  a  Kaspi-tótól 
északra  terjedő  pusztaságon  át  vezette,  a  besenyőkhöz  is  elju- 
tott, kikről  elmondja,  hogy  hosszú  szakállt  és  bajuszt  növeszte- 
nek, mely  szokásukat  még  sok  századon  át  megőrizték,  mert 
BoNFiNus,  kinek  idejében  még  az  ősi  szokásoknak  hódoltak,, 
szintén  hosszú  szakálluk-  és  bajuszokról  emlékszik  meg.  ^  Abu 
Dolef  továbbá  azt  is  kiemeli,  hogy  egymás  közt  háborúskodnak, 
nagyobbára  kölessel  táplálkoznak,  nejeikkel  nyilvánosan  közö- 
sülnek, senkinek  adót  nem  fizetnek  stb. ;  mindebből  azt  látjuk, 
hogy  szerzőnk  csak  a  keleti  besenyőket  látogatta  meg,  és  hog}'  ezek 
nagyobb  számmal  maradtak  régi  hazájokban,  mintsem Porphyro- 
oBNiTus  tudósításából  gyanítanunk  lehet,  mert  Abu  Dolef  szerint 
hazájok  1  i  napi  útnyira,  vagyis  60  mérföldre  terjed  a  szlávok  or- 
szágától. Abu  Zaid  El  Belkhi  már  határozottabb  híreket  hallott  a 


*  Izvjesiija  o  KhagarcLch,  47 — 51.  1. 

'  niis  mos  est demissas  ferre  barbas  et  labri  vei  ma- 

xillae  8-aperiorÍ3  nutrire  pilos  etc.  (Dec.  IL  Liber  IV.) 

7* 


-l^r-uijH) 


100  A  MAGYAROK  EREDETE. 

besenyők  elköltözéséről,  nála  ugyanis  azt  olvassuk :  « Uaiüt  JJI  ^ 

^L>l  i^tXS  ^  i^jJ  ^btXj  ívJA-^^  j**aJ  ^  iuS"LL:p^H  ,%4J  JU> 
LjjJx  l^xJUi  l^j  t^Úál  Uil^  t.  i.  a  törököknek  egy  törzse  el- 
vált hazájától  és  a  khazarok  és  rómaiak  földje  között  telepe- 
dett le.  Ez  országnak  a  neve  Bedsenekie,  mely  azonban  nem 
ősi  időktől  fogva  hazájok,  mert  csak  azután  telepedtek  le  ide, 
miután  ez  országot  haddal  elfoglalták ».^  Mas'udi,  a  negyedik 
arab  kútforrás,  a  besenyőknek  a  byzancziak  ellen  935-ben 
viselt  hadjáratát  beszéli  el;  ezen  besenyőkön  a  nyugatiakat 
kell  értenünk,  kik  a  khazarok  birodalmától  nyugatra  laktak ; 
ezeket  tartja  Mas'udi  az  összes  török  népek  közt  a  legbátrab- 
baknak  és  legharcziasabbaknak,  és  hogy  mily  nagy  lehetett  be- 
folyásuk ama  vidéken,  az  abból  is  kitűnik,  hogy  MAs'uDi-nál  a 
Fekete-tenger  a  « Besenyők  tengere*  ciU:^  y^^j  nevet  viseli. 
El  Beéri,  ki  a  XI.  század  második  felében  írt,  a  besenyőket 
nomádoknak  rajzolja,  kiknek  pusztához  hasonló  hazája  sem 
hegyekkel,  sem  erődítvényekkel  nem  bír  és  30  napi  útnyira 
vagy  150  mérföldre  terjed,  keleten  a  gúzokkal,  délen  a  kha- 
zarokkal,  északon  a  kipéakokkal  és  nyugaton  a  szlávokkal 
határos.  ^  Ezeken  a  besenyőkön  csak  a  keletieket  érthetjük,, 
és  nem  egyszersmind  a  nyugatiakat  is,  a  mint  Chwolson  véli, 
mert  különben  az  arab  szerző  meg  nem  feledkezett  volna  a 
byzancziak  szomszédságáról.  Az  eddigi  adatokkal  ellenkeznek 
Edriszi  (XII.  század)  följegyzései;  ő  ugyan  törököknek  nevezi 
és  a  byzancziak  szomszédjaikép  említi  a  besenyőket,  mivel 
csak  a  nyugatiakat  ismerte,  de  másrészt  meg  azt  mondja,  hogy 


^  Lásd  a  berlini  SpRENGER-féle  kéziratot,    I.  o.  4.  1.  CBwoLsoN-nál 
idézve. 

^  Al  Bekri  azt  írja:     ^   Lo»^^    ^^yjjStXj    &WUmuo    (%-j-«^)(   Jyio   ^ 


(DüFRKMERY  kivonata  nyomán  a  Joum,  asiatiquej  XIII.  461.  1.) 


A  BESENYŐK.  101 

erdős  és  begyes  TÍdék  szolgál  lakhelyök  gyanánt,  és  néhány  az 
oroszokéval  rokon  szokást  tulajdonit  nekik.  Ez  a  XII.  század- 
ban némi  tekintetben  igaz  is  lebetett,  s  ezért  nem  kell  fönn- 
akadnunk Edriszi  következő  belyén:  «a  besenyők  nyelve  kü- 
lönböző az  oroszok  és  baskirok  nyelvétől ».  Ibn  Said,  az  utolsó 
arab  szerző,  ki  a  besenyőkről  írt  és  Chwolson  gyanitása  sze- 
rint a  Xni.  század  közepe  táján  látogatta  meg  a  keleti  bese- 
nyőket, hazájokat  az  Ural  és  a  Eama  forrásvidékére  helyezi. 

Ha  már  most  a  különböző  forrásokból  származó  adatokat 
egybevetjük,  legelőször  is  az  tűnik  ki  belőlök,  hogy  a  besenyő 
népnek  a  zöme  nem  894  táján,  mint  Konstantin  állítja,  hanem 
sokkal  előbb  két  ágra  kezdett  szakadni,  mely  szakadás  899-ben 
már  annyira  előrehaladt  volt,  hogy  a  nyugati  ág  a  Porphyrooeni- 
Tus  által  megjelölt  határokon  belül  letelepedett,  míg  a  keleti  ág 
a  különböző  adatok  szerint  az  ősi  hazának  különböző  részein 
hátramaradt.  A  két  ág  mennyiségi  viszonyát  illetőleg  az  arab  és 
byzanczi  források  egymástól  eltérnek;  minthogy  azonban  Mas'üdi 
és  Abu  Dolef  személyes  tapasztalataik  alapján  a  Volga  és  az  Ural 
közt  lakó  besenyőkre  nézve  jobban  lehettek  értesülve,  mint  Kon- 
stantin, *  ki  csak  kósza  hírekből  merített,  meglehetős  alaposság- 
gal állithatjuk,  hogy  a  besenyőknek  kisebb  része  volt  az,  mely 
nyugatnak  indult  és  később  részben  a  magyarságba  beolvadt, 
mig  a  nagyobb  rész  az  ősi  hazát  el  nem  hag}ta.  Sokkal  bajosabb 
dolog  azonban  a  rendelkezésünkre  álló  adatokból  a  keleti  és 
nyugati  besenyők  országának  kiterjedéséről  helyes  fogalmat  al- 
kotni, mert  daczára  annak,  hogy  Porphyrooenitus  még  az 
egyes  kerületeket  (^é[j.a)  is  részletezi,  a  határnak  megjelölése 
nag}'on  általános  és  határozatlan,  az  alkalmazott  mértékegység 
pedig,  ha  mindjárt  5  földrajzi  mérföldre  is  becsüljük  az  egj' 
napi  utat,  annyira  nem  szabatos,  hogy  alig  képes  a  területi  ki- 


•  Tudva  való,  hogy  Konstantin  a  948.  évben  írta  művét;  mivel 
pedig  a  besenyők  kivándorlására  vonatkozólag  «55,  esztendővel  azelőtt  0 
kifejezéssel  él,   ezen  khronologiai  adat  nem  egészen  helyesnek  bizonyvd. 


102  A  MAaYABOK  EBEDETK, 

terjedésről  fogalmat  nyújtani.  A  két  ág  lakhelyeinek  terjedel- 
mére nézve  tehát  be  kell  érnünk  megközelítő  adatokkal. 

Máskép  áll  a  dolog  a  besenyők  nemzetiségének  meghatáro- 
zásával ;  erre  nézve  ugyanis  már  sokkal  biztosabb  alapra  tá- 
maszkodhatunk. Először  is  El  Belkhi>  El  Bekri,  Mas*udi  és 
Edriszi  öszhangzó  állításai  szerint  a  besenyők  török  nép  vol- 
tak, sőt  mint  az  összes  törökök  legbátrabbjai  említtetnek ;  és 
valóban  ha  MAs'uDi-nál  e  lovas  népnek  ügyes  taktikájáról 
olvasunk,  melyet  a  byzancziakkal  szemben  tanúsítottak,  kik 
ellen  mint  Igor  orosz  fejedelem  szövetségesei  944-ben  hada- 
koztak, "^  á  besenyők  törökségét  aligha  fogjuk  kétségbe  von- 
hatni. Mellékes  érdekű,  de  mégis  figyelemre  méltó  Konstantin 
és  Edriszi  megegyező  tudósítása  a  rövid  ruházatról,  a  nomád 
zovas  népek  eme  jellemző  sajátságáról,  melyről  a  turkománok- 
nál  még  mai  nap  is  meggyőződhetünk,  kik  mielőtt  egy  rabló - 
hadjáratra  indulnak,  ujjaikat  és  ruháikat  felgyűrik  és  mindig 
rövid  ruházatban  ülik  meg  a  lovat ;  de  a  magyarokról  is  tud- 
juk, hogy  a  honfoglalás  idejében  ilyen  rövid,  térdig  érő  ruhát 
viseltek.  Az  anarchiára  és  azon  laza  kötelékre  nézve,  melylyel 
alkotmányuk  még  úgy  a  hogy  összetartotta  a  besenyőket,  ha- 
sonló példát  ugyancsak  a  turkománok  fejetlenségében  talá- 
lunk; ez  anarchiának  tulajdonítja  Szabó  Károly^  nagyon 
helyesen  azon  körülményt  is,  hogy  ez  a  vitéz  nép,  melylyel  a 
magyarok  a  X.  században  még  nem  mérkőzhettek,  aránylag 
oly  rövid  idő  alatt  beolvadt  a  magyarságba.  A  besenyők  török 
eredetét  mutatják  még  egyrészt  ama  tulajdonnevek,  melyeket 
Konstantin  elsorol,  midőn  az  egyes  nemzetségekről,  az  ország 
felosztásáról  és  az  elhagyott  várakról  szól,  és  melyeknek  török 

^  Nagyon  valószínű,  hogy  az  orosz  kozákok  már  akkortájt  kelet- 
keztek. A  normaunok  gyalogságukat,  a  besenyők  pedig  lovasságukat  ké- 
pezték ;  a  kozákoknál  dívó  elnevezések,  ú.  m. :  atamán  =  hetman  és 
koá  =  tábor,  török  eredetűek  és  alkalmasint  már  akkor  mentek  át  az 
orosz  nyelvbe. 

^  Magyar  Akadémiai  Értesítő^  L  k.  103.  1. 


A  BESENYŐK.  10^ 

nyelvi  jelleméhez  semmi  kétség  sem  fér,  másrészt  a  besenyők 
ősi  hazája,  a  palus  Maeotidis  vidékének  földrajzi  leírása  a  4:2. 
fejezetben,  hol  a  folyónevek  és  a  többi  helyi  elnevezések  köny- 
nyen  fölismerhető  török  nevekkel  vannak  jelölve,  mint  Khora- 
knl  (Karakol),  Bal,  Khader  (Katir),  Burlik  (Boriik),  Tamatarkha 
(Temirtarkhan),  Atech  (Atak),  Turganirkh  (Turganirik),  Tzarbaga 
(Carbag)  stb.  ^  Végre  még  azon,  a  Magyarországban  megtelepe- 
dett besenyőkre  vonatkozó  személy-  és  helynevek  is,  melyek  a 
XIV.  századig  fölérő  okmányokban  maradtak  reánk.  Fölötte  saj- 
nálhatjuk, hogy  a  görög  császár  emiitette  besenyők  e  fontos 
nyelvemlékeinek  főrésze  görög  hagyomány  útján  jutott  el  hoz- 
zánk és  hogy  a  másolók  hanyagsága  folytán  annyira  elromlott^ 
hogyp.  0.  ugyanazon  szó  ugyanazon  a  lapon  két-,  sőt  háromféle 
alakban  fordul  elő,  ú.  m. :  KaX^rér^  és  KooXicéir],  TCoottóv  és  TCoicóv^ 
'Eptf^li  és  *Epzi^  stb.  stb.  Az  átírás  módjának  a  különbözőségé- 
ből és  ingó  voltából  jogosan  következtethetünk  az  egész  eredeti 
szöveg  megromlására,  mely  körülmény  az  illető  szavak  helyre- 
állitását  vonja  maga  után,  a  nélkül  azonban,  hogy  azok  török 
nyelvi  jellegén  valamit  változtatna.  Az  emiitett  hely-  és  nem- 
zetségnevekben,  kivált  azokban,  melyek  magyar  kútforrásokból 
ismeretesek,  oly  nyelvemléket  birunk,  melyben  a  legmagasabb 
fokú  bizonyító  erő  rejlik.  Ez  egyszerű  vagy  összetett  szavak- 
ból a  besenyők  nyelvének  dialektikus  viszonyáról  is  fogalmat 
szerezhetünk,  mert  az  tűnik  ki  belőlök,  hogy  ez  a  nép  nem  tar* 
tozott  úgy  mint  a  hunok  a  keleti  törökséghez,  hanem  azoa 
törökökhöz,  kik  a  XI.  és  XU.  században  a  kunok  neve  alatt 
szerepeltek,  és  két  századdal  később  mint  nogaiok,  kazánok  és 
turkománok  a  Easpi-tó  északi  részétől  elterülő  pusztaságtól 
kezdve,  a  Volga  vidékén  végig  a  krími  félszigetig  laktak.  Az 
előbbi  népek,  t.  i.  a  nogaiak,  kunok  és  kazániak  nyelvében 
azóta  alkalmasint  a  kirgiz  nyelv  befolyása  következtében  egy 
hangtani  változás  állott  be,  t.  i.  a  szókezdő  j  i-be  ment  át,  úgy 

•  Lásd  a  besenyő  szógyűjteményt. 


104  A  MAGTAROK  EREDETE. 

hogy  jabdi,  jilau  és  jau  ma  iabdi,  £üau  és  fau-nak  hangzik;  de 
a  turkomáhoknál  ^  kik  legtovább  időztek  keleti  lakhelyeiken, 
e  hangváltozást  nem  észlelhetjük,  és  minthogy  ez  utóbbia- 
kat helyesen  azonosítják  a  kunokkal  vagy  az  orosz  krónikások 
polovetz-jeivel  és  az  arab  szerzők  úz-  vagy  gúz-jaival,  nem 
habozunk  a  besenyőket  egy  oly  török  ágnak  nyilvánítani,  mely 
nyelvileg  a  kunokkal  közel  rokonságban  állott  és  csak  a  nem- 
zetségi felosztás  által  volt  tölök  elválasztva,  hasonlóképen  a 
mint  ezt  a  mai  turkomán  nemzetségeknél,  a  jomutok-,  csaudo- 
roknál  és  tekkéknél  tapasztalhatjuk.  E  föltevésünket  azon 
körülmény  is  bizonyítja,  hogy  a  magyar  történetírók  azon  be- 
senyőket, kik  a  vezérek  és  az  első  királyok  korában  Magyaror- 
szágba költöztek,  kunoknak  nevezik,  de  különösen  nagyobbít- 
ják véleményünk  valószínűségét  ama  vidékek  helynevei,  a  me- 
lyeken annak  idején  a  besenyők  vagy  kunok  letelepedtek,  mert 
e  helynevek  részben  megegyeznek  a  PoRPHYRooENiTüs-nál 
található  nevek  lajstromával,  részben  a  török  szókincs  segítsé- 
gével könnyű  szerrel  magyarázhatók.  Hasonlítsuk  össze  e  czél- 
ból  a  kunsági  Keczel  helynevet  a  kunok  Keczel  nevű  vezérével 
és  egyszersmind  a  keleti  török  kecel  =  puszta,  csupasz  szóval ; 
.il/íi;«rt  ugyancsak  kunsági  helynevet  a  PoRPHYRooENiTus-nál 
előforduló  MafrCa  személynévvel  és  mindakettöt  a  török  majcai 
=z  zsírfolyó,  szóval ;  Síir-i  több  nyilramegyei  helységnek  a  ne- 
vét a  PoRPHYROGENiTus-nál  olvasható  TCoop-ral  stb.  stb.  A  ma- 
gyaroknak viszonyát  a  besenyőkhöz  különben  Jerney  is  tár- 
gyalja, nagy  szorgalommal  készült  tanulmányában,  csak  azt  kell 
sajnálnunk,  hogy  az  utóbbiak  nemzetiségére  nézve  oly  téves  né- 
zeteket vall.  *^  Ha  tehát  Eoessler  Die  Anfdnge  der  Magyarén 
und  der  anonyme  Notar  ^^  czímü  értekezésében  azon  csodálkozik, 
hogy  a  névtelen,  jegyző  a  magj^arok  és  kunok  közt  már  korán 
fönnállott  barátságról  tesz  említést,  mert  a  kunok  csak  lÜ67-ben 


"  V.  ö.  Jerney:  Keleti  Utazás,  L  227—270.  1. 
"  Romihiische  Studien,  207-208.  1. 


A  BESENYŐK.  105 

szerepelnek  legelőször,  és  ha  ugyanez  a  német  tudós  a  kunok 
és  besenyők  azonosságát  tagadja,  ez  csak  azért  történhetett, 
mert  a  nyelvi  viszonyt  nem  méltatta  eléggé  figyelmére  és  mert 
nincs  fogalma  a  nomád  törzsek  közt  létező  nemzetségi  viszony- 
ról, mely  azt  mutatja,  hogy  egyes  törzsek  egészen  különböző 
nevek  alatt  az  idegen  szemében  teljesen  különböző  népeknek 
tűnnek  föl,  holott  tényleg  a  testvériség,  anyanyelv  és  a  termé- 
szeti sajátságok  kötelékei  által  vannak  összekapcsolva.  De  hogy 
is  lehet  fönnakadnunk  a  besenyők  és  kunok  azonosságán,  mikor 
tudjuk,  hogy  az  előbbiek  a  IX.  század  vége  felé  két  részre  sza- 
kadván, a  nagyobb  vagyis  a  keleti  rész  a  Easpi- tótól  északra  a 
Volga  és  az  Ural  között  elterjedő  vidéken,  tehát  épen  a  gúzok, 
úzok  vagy  kunok  tőszomszédságában  lakott  és  ezekbe  csak 
azért  olvadhatott  be  oly  könnyen,  mert  közötte  és  a  kunok  kö- 
zött ép  úgy  nem  volt  semmi  különbség,  mint  azon  egyes  török 
törzsek  közt,  melyek  az  események  árjától  ide  s  tova  hányatva, 
a  legkülönbözőbb  elnevezések  alatt  szerepeltek  a  világtörténet 
szinpadján.  De  az  orosz  krónikások  följegyzései  is  állitásunk 
megerösitésére  szolgálnak ;  Nestor  ^*  ugyanis  azt  beszéli,  hogy 
a  paloveezek,  azaz  palóczok,  négy  ágra  oszlanak,  t.  i. :  a  bese- 
nyők, turkmenek,  törökök  és  paloveezek,  azaz :  palóczok  vagy 
kunok  ágára ;  hasonlóan  nyilatkozik  Nikon  is,  úgy,  hogy  nyelvi 
bizonyítékokon  alapuló  véleményünk  a  besenyők  azonosságá- 
ról az  európai  krónikások  úzjai-  vagy  kunjaival  és  a  turkomá- 
nokkal,  semmi  kétséget  sem  szenved,  annál  kevesbbé,  mert 
Anna  Eomnena  is  azt  állítja,  hogy  a  besenyők  és  kunok  egy  és 
ugyanazon  nyelvet  beszélik  (ó]i6^\(ú-:zoi).  ^'  Nem  lehet  tagad- 
nunk, hogy  a  krónikások  ethnikai  felosztása  és  az  elnevezések- 
nek látszólagos  megegyezése  a  X.,  XI.  és  XII.  században  a  török 
törzseknek  azonosságára  vagy  közelebbi  rokonságára  nézve  az 
alaptalan  hypothesiseknek  tág  teret  nyitottak  és  oly  theoriákhoz 


"  Nkstor,  ed.  Paris.  253—254.  1. 

*»   HCNFALVY,   405.    1. 


106  A  MAGYAROK  EREDETE. 

vezettek,  melyek  a  turkológia  mai  állásánál  a  bírálatot  ki  nem 
állják;  de  másrészt  dicséretre  méltó  kivételek  is  akadnak,  a 
milyen  p.  o.  Howorth  a  History  of  the  Mongols  érdemes  szer- 
zője, ki  a  besenyők,  kanglik  és  karakalpakok  szoros  rokon- 
^ságát  vitatja,  mely  utóbbiakról  Nestor  krónikájának  negyedik 
folytatója  cerni  hh>huk  (fekete  sapkások  =  török :  kara  kalpak) 
néven  emlékszik  meg.  ^^  Nem  biszszük  ugyan,  bogy  kangli  és 
a  PoRPHYROOENiTUS-nál  olvasbató  kangar  között  némi  össze" 
függés  volna,  de  teljesen  jogosultnak  kell  tartanunk  Howorth- 
nak  föltevését  a  besenyők  és  kanglik  közeli  rokonságáról  és  az 
OBzmánokboz  való  viszonyáról.  Egy  ily  viszonyt  az  összehason- 
lító pbilologia  terén  még  jobban  be  lehet  bizonyítani,  mert  a 
mai  oszmánok  nyelve  oly  dialektus,  mely  a  turkomán  nyelvhez 
legközelebb  áll  ^^  és  mert  a  turkománok,  vagyis  az  arab  írók 
gúzjai  és  a  byzanczi  szerzők  kunjai  a  besenyőktől  és  kanglik- 
tói  csak  a  nemzetségi  felosztás  által  voltak  elválasztva.  Egyet- 
értünk tehát  EuNiK  orosz  akadémikussal,  ki  azt  véli,  hogy  a 
kunok  és  besenyők  török  eredetéhez  a  legcsekélyebb  kétség 
sem  férhet,  ^®  ha  meg  is  kell  engednünk,  hogy  a  kún  ethnikai 
elnevezés  Ázsiában  egyáltalán  nem,  és  a  vele  jelzett  török  nép- 
nél még  kevesbbé  volt  ismeretes. 

A  török  ethnologiát  tanulmányunk  ezen  részében  mellőzni 
kívánjuk  ugyan,  de  lehetetlen  rá  nem  utalnunk  azon  kapcso- 
latra, mely  ezen,  a  történetírás  által  még  kellően  meg  nem  vilá- 
gított korban  a  törökök,  azoknak  különböző  elnevezései  és  az 
általok  lakott  nagy  terület  között  észlelhető.  A  kép,  mely  ama 
kor  törökségének  egybetartozását  illetőleg  előttünk  föltárúi, 
eléggé  éles  és  tiszta  körvonalokkal  bír  már  magában  is,  nem 
szükséges  tehát  alaptalan  theoriákhoz  és  mit  sem  bizonyító 

"  Geographical  Magaziné.  Vol.  III.  46.  162.  1. 

**  V.  ö.  Makhduinkuliról  szóló  czikkemet  a  Nyelvtudományi  Köz- 
lemények XV.  kötet  I.  füzetében. 

^'  A  tőrök  besenyőkről  és  palóczokról  magyar  források  alajiján 
stb.  8tb.  1855.  724.  1.  (orosziU). 


A  BE6EKYŐK.  107 

érvekhez  folyamodnunk.  Látjuk  ugyanis,  hogy  Rübruquis 
cangli'íeÁ,  Plán  Carpin  cangitcs-ei,  a  khahrezmidák  és  mon- 
golok történetíróinak  kangli-jai,  söt  még  azon  kanglik  is,  kik- 
nek már  a  törökök  genealógiájában  jelentékeny  szerep  jutott, 
egyrészt  a  nyugat  felé  vonult  oszmánokkal,  másrészt  az  ugyan- 
azon irányban  már  három  századdal  előbb  fölkerekedett  bese- 
nyőkkel együtt  ugyanazon  néptörzshöz,  mi  több,  ugyanazon 
néptörzsnek  ugyanazon  ágához  tartoztak  és  hogy  ennek  folytán 
a  Jaxartes  alsó  folyásától  kezdve  az  Arai-  és  Kaspi-tó  északi  part- 
vidékének hosszában,  az  Ural  forrásvidékén  át  a  Don-on  Dnjeper- 
és  Dnjeszter-entül  egészen  Magyarország  határáig  szórványosan  ter- 
jedő nagy  síkságon  a  törökségnek  egyes  ugyanazon,  csak  a  nemzetségi 
felosztás  által  több  ágra  szakadó  törzse  lakott.  Ha  a  besenyőkre 
vonatkozólag  üy  eredményre  jutottunk,  nagyon  természetesnek 
fog  látszani,  ha  a  bolgárok,  khazarok,  továbbá  a  hunok  és  ava- 
rok elnevezése  alatt  összefoglalt  egyes  néptöredékek  rokonsági 
viszonyára  nézve  hasonló  sejtelmeknek  adunk  helyet,  és  a  meg- 
levő nyelvi  tények  alapján  hasonló  theoriákat  állítunk  föl.  Bár 
mily  nagy  is  volt  a  történet  azon  sötét  korában  a  népek  tolon- 
gása, bár  mily  óriási  mérveket  is  őlthetett  ennek  következtében 
az  ethnikai  zűrzavar,  bár  mennyire  különböző  nevek  alatt  is 
léptek  föl  az  egyes  népek  részei,  annyi  bizonyos  és  meg  nem 
dönthető,  hogy  az  említett  területen,  vagyis  az  állattenyésztés- 
éé a  nomád  életre  alkalmas  puszta  vidékeken  mindig  török 
nyelvű  és  török  származású  emberek  voltak  azok,  kik  ottani 
bazáj  okból  a  nyugat  sorsára  oly  hatalmas  befolyást  gyakorol- 
tak, a  mint  ezt  könyvünk  első  fejezetében  és  más  helyen  is 
hangsúlyoztuk. 

Mielőtt  azonban  befejeznők  tárgyalásunkat  a  besenyőkről 
08  azoknak  a  kunokkal  való  azonosságáról,  kénytelenek  vagyunk 
figyelmünket  ez  utóbb  említett  népre  fordítani,  mert  legújabban 
a  tudós  világ  körében  a  kunok  nemzetisége  nyelvészeti  és  egyéb 
bizonyítékok  alapján  heves  vita  tárgyát  képezte,  és  mert  a  leg- 
furcsább érvekkel  keltek  az  egyes  kedvencz  theoriák  védelmére. 


108  A  MAQYAROK  EREDETE. 

Az  oroBz  évkönyvek  "  szerint  a  palóczok  vagy  kunok  a  XL  szá- 
zad közepe  táján  jelentek  meg  Európában^  miután  Szibéria  felöl 
érkeztek  e  vidékre;  hazájok  a  különböző  korokban  a  Dnjeperig 
terjedt,  utóvédjök  pedig  a  Don  mentében  tanyázhatott.  Más, 
ugyancsak  orosz  évkönyvekből  merített  adatok  szerint  a  paló- 
czok országa  magában  foglalta  a  Volga  és  Dnjeper  között  elte- 
rülő tartományt,  a  melyből  1140-ben  Msztiszlav  őket  kiszorí- 
totta, és  a  Donon,  Volgán,  sőt  még  az  Urálon  is  túl  kergette. 
Blaü,  ^®  ki  Edriszi  állítására  támaszkodik,  azt  véli,  hogy  a  ku- 
nok országának  déli  határai  a  krími  félszigetnek  déli  partjaiig 
értek.  Büracskov  nem  helyesli  Blau  véleményét,  mert 
joggal  támadja  meg  mindazt,  a  mit  Edriszi  a  kunok  élénk  ke- 
reskedelméről, városairól  és  műveltségi  fokáról  mond,  pedig 
erre  alapítja  Blau  nézetét,  és  mert  szerintünk  is  Edriszi  épen 
a  Pontus  és  a  Kaspi-tó  vidékeire  nézve  nem  nagyon  megbízható 
kútforrás,  mely  vidéknek  általa  hozott  nomenclaturája  teljesen 
hibás.  A  milyen  bajos  a  kunok  által  lakott  vidéknek  déli  hatá- 
rait pontosabban  kijelölni,  ép  oly  bajos  hitelt  adnunk  Edriszi 
adatainak,  melyek  a  kunok  városaira  vonatkoznak ;  a  kunoknál 
ugyanis,  kik  tősgyökeres  nomádok  voltak,  ép  oly  kevéssé  lehet 
szó  állandó  lakhelyekről,  mint  a  besenyőknél,  mivel  a  várak, 
melyekről  Porphyrogenitus  megemlékszik,  úgy  látszik,  inkább 
görögöktől,  mintsem  besenyőktől  származnak,  legalább  ezt  bi- 
zonyítják a  váromladékok  mellett  található  templomromok. 

Messze  vezetne  bennünket,  ha  mindazon  ellenvetéseket, 
melyeket  Büracskov  Blau  megjegyzéseivel  szemben  tesz ,  el 
akarnók  sorolni.  Nagj^on  valószínű,  hogy  mindakét  részről  túl- 
ságosan megfeszítették  a  kombinácziók  íjját,  és  mind  a  két  fél 
figyelmen  kívül  hagyta  azon  körülményt,  hogj^  a  kunok  Yfigy 
palóczok,  hasonlóan  a  magj^arokhoz,  besenyőkhöz,  kanglikhoz 

^'  V.  ö.  BuBACsKov:  OpU  izsljed-ovanija  o  kumanach  ili  polov- 
czach  (A  kunok  és  palóczok  kérdése).  Cberson,  1876.  111.  és  i34.  1. 

**  Ueher  Volksthum  und  Sprache  der  Kumanen^  a  Zeilachrift  der 
D.  M.  G.  !29.  kötetében.  Leipzig,  1876. 


A  BESENYŐK.  ^0\f 

és  karakalpakokhoz,  csak  ott  és  csak  akkor  törtek  elő  a  pusztá- 
ból, ha  vagy  belső  viszályok  által  kényszerültek  erre,  vagy  pe-^ 
dig  állandó  lakhelyű  szomszédaiknak  gyöngesége  szolgáltatott 
nekik  alkalmat  Uy  merényletre ;  valamely  a  nomád  életmódra 
nem  alkalmas  területnek  állandó  elfoglalásáról  tehát  semmi 
körülmények  közt  sem  lehet  szó.  A  mi  bennünket  tanulmá* 
nyiink  szempontjából  a  kunok-  vagy  palóczokat  illetőleg  legin- 
kább érdekelhet,  az  először  ama  történeti  kapocs,  mely  e  har^ 
czias  nomád  népet  a  magyarokkal  összeköti,  másodszor  pedig 
nemzeldségöknek  végleges  megállapítása.  Az  első  pontra  vonat- 
kozólag a  magyar  tudósok  már  régen  egyetértenek  abban,  hogy 
a  kún,  palócz  és  besenyő  ethnikai  elnevezések  azonosak.  Szabó 
Káboly  ^®  helyesen  jegyzi  meg,  hogy  a  magyar  krónikások 
semmi  különbséget  sem  tesznek  ez  elnevezések  között,  mert 
a  földet,  melyen  azelőtt  a  besenyők  laktak,  később  «Cumania»- 
nak  hívják  és  ott,  a  hol  Anonymus  kún  telepekről  tesz  említést, 
ott  ma  palóczokat  találunk.  Ez  esetben  egy  és  ugyanazon  nép- 
nek különböző  elnevezéseivel  van  dolgunk,  a  mi  az  ethnikai 
nomenclaturában  épen  nem  tartozik  a  ritkaságok  körébe ;  oly 
eltérés  ez,  mely  vagy  az  ágak-,  ciánok-  és  családokra  való  fel-\ 
osztásban  gyökerezik,  vagy  pedig  a  szomszédos  népek  szájában! 
keletkezett.  így  a  magyar  ember  még  mai  nap  is  az  oláh,  román  l 
és  mócz  néven  az  oláht,  a  német  és  sváb  néven  a  németet,  a  ) 
porosz  és  burkus  néven  a  poroszt  érti,  ép  úgy,  mint  hajdan  a 
besenyő,  kún  és  palócz  névvel  ugyanazon  török  népnek  egyes 
alosztályait  jelölte.  A  magyarok  e  nyelvi  szokása  legjobban 
bizonyítja  a  besenyők,  kunok  és  palóczok  tieve  alatt  Európá- 
ban szerepelt  népek  azonosságát  és  legvilágosabban  mutatja 
RoESSLER  ^^  logikájának  sekélységet,  ki  nyelv-  és  tárgyismeret 
hiányában,  a  kunok  és  besenyők  között  csak  olyan  rokonsági 
viszonyt  akar  fölfedezni,  mint  a  milyen  az  alemannok  és  bajo- 


*•  Kisebb  történelmi  munJcák,  IL  246. 
'^  Bobssler:  Romiinische  Studierit  208.  1. 


110  A  MAGTABOK  EREDETE. 

rok  közt  létezik,  és  ki  a  névtelen  jegyzőt,  azért  mert  azt  állítja, 
hogy  a  kunok  Kiev  városánál  a  magyarokhoz  csatlakoztak,  a 
hazugság  apjának  (Vater  der  Lüge)  nevezi.  A  ki  az  ethnikai 
viszonyt  így  fogja  föl,  az  méltán  ütközik  meg,  ha  azt  olvassa, 
hogy  a  besenyők,  kik  Konstantin  szerint  a  magyaroknak  esküdt 
ellenségei,  az  utóbbiakkal  az  oroszok  ellen  szövetségre  lépnek ; 
a  mint  mai  nap  is  mindenki  furcsállaná,  ha  arról  értesülne, 
hogy  a  turkománok  az  oroszokkal  szövetkezve,  turkoniánok  ellen 
harczoltak.  Pedig  ez  csakugyan  épen  a  jelenkorban  megtörtént, 
csakhogy  az  előbbi  turkománok  a  Jomut,  az  utóbbiak  a  Tekke 
törzshöz  tartoztak;  ép  ily  módon  eshetett  meg,  hogy  a  magyarok 
a  besenyő  törökökkel  folyton  hadi  lábon  állottak,  míg  a  ^ú/i  törö- 
kökhöz a  barátság  kötelékei  fűzték  őket.  Hunfal vy,  ki  a  kunokról 
irt  művében  ^^  a  magyarok  megismerkedését  e  néppel  csak 
1086-ra  teszi,  vagyis  20  esztendővel  Oroszországban  való  meg- 
jelenésök  után,  ugyanazt  a  hibát  követi  el,  mint  Boessler, 
mert  kétségbe  vonja  a  kánok  és  besenyők  azonosságát,  noha 
néhány  sorral  alább  azt  állítja,  hogy  a  besenyő  kün  appellativum 
alatt  egy  és  ugyanazon  nép  tört  be  a  dunamelléki  Bolgárországba. 
Miután  e  fejezetben  a  besenyők  török  voltát  terjedel- 
mesen tárgyaltuk  és  azoknak  az  úzok  vagy  kunokkal  való  azo- 
nosságát minden  kétség  fölé  helyeztük,  talán  fölösleges  lesz  az 
utóbbiak  török  nemzetiségéről  még  külön  is  szólnunk.  Ha 
azonban  ezt  még  sem  mellőzzük,  úgy  ez  azon  közkeletű  véle- 
mén}Te  való  tekintettel  történik,  mely  azt  tartja,  hogy  «Eumá- 
niao  egy  földrajzi,  nem  pedig  ethnikai  fogalom,  mivel  déli 
Oroszországnak  puszta  síksága  a  XVH.  századig  ugyanezt  a 
nevet  viselte,  mely  név  csak  később  helyettesíttetett  a  «zord 
mezők »  és  «kis  tatárság »  elnevezések  által.  ^^  Jerney^^  is  e 
felfogáshoz  csatlakozik,  a  mennyiben  Petrarca  kún  (glossariu- 


"  A  Kún-  vagy  Petrarca'codex  és  a  kunok,  Budapest,  1881.  14.  1. 
"  BuBACSKOv  ibnnebbi  műve,  119,  1.  * 

"  Keleti  Útazáa,  299.  L 


A  BESENTŐK.  Hi 

mát)  szógyűjteményét  oly  törökök  nyelvmaradványának  tartja, 
kik  a  kunok  hajdani  lakhelyein  tartózkodtak,  de  ez  utóbbiak- 
kal, kik  szerinte  a  magyarok  egy  ágát  képezték,  össze  nem  té- 
vesztendők. Minden  esetre  nagyon  érdekes  volna  történeti  bizo- 
nyossággal megállapítani  azon  török  nomádok  egyes  törzseinek 
és  ágainak  elnevezéseit,  kik  a  mongolok  betörése  előtt  (l!224) 
a  déli  orosz  síkságon  tanyáztak ;  de  mivel  a  kán  névvel  az  illető 
nép  úgy  sem  élt,  mert  azt  tán  nem  is  ismerte,  e  névnek  átruhá- 
zása később  ugyanott  tartózkodó  nomádok  nyelvére  legkevesbbé 
sem  szolgálhat  bizonyítékul  az  általunk  kunoknak  nevezett 
népnek  töröksége  ellen.  Yoltaképen  nem  is  más  az  oka  a  ho- 
málynak, melyben  tapogatódzunk,  mint  az  ethnikai  nomencla- 
turának  zavarossága,  mely  az  által  keletkezett,  hogy  mi  euró- 
paiak oly  neveket  adunk  a  népeknek,  a  melyeknek  ők  magok 
soha  még  hírét  sem  hallották.  Ne  érjük  be  tehát  az  orosz,  görög 
es  magyar  kútfbrrásokkal  és  forduljunk  az  arab  szerzőkhöz  is, 
kik  az  egykorú  iszlám  világtól  északkeletre  és  északnyugatra 
lakó  harczias  nomádokat  nagyobbára  az  S^^'  oghuz  vagy  yi- 
ghuz  névvel  jelölik,  mely  néven  ők  nem  csak  azon  törököket 
értik,  kik  a  Fekete-tenger  északi  vidékeiről,  Azerbaizanból  és 
a  Kaspi-tó  keleti  oldaláról  becsaptak  a  Gáznevi  Mahmud  biro- 
dalmába, hanem  azokat  is,  kik  még  korábban  a  mai  Belkh  kör- 
nyékén a  Selzukida  Sanzar  ellen  hadakoztak ,  és  kiket  nem 
alaptalanul  a  mai  turkománok  elődjeinek  tartanak.  \^\  oghuz- 
ból  egy  rendes  török  hangváltozás  szerint  -*  \^\  ouz  és  űz  kelet- 
kezett, és  hogy  az  oszmánok  a  kunok  hajdani  országának  no- 
menclaturájában  az  ^\^Í  ouzi,  úzi  nevet  mai  nap  is  sűrűen  hasz- 
nálják, nem  lehet  a  puszta  véletlen  dolga.  Annyi  bizonyos,  hogy 
ezen  ouz-  vagy  lí^-zal  a  byzanczi  írók  OiCot-ja  kétségtelenül 
összefügg,  kiket  Komnena  Anna  a  besenyőkkel  egynyelvűeknek 
nevez ;  és  ez  a  körülmény,  mely  szerint  a  Hindukus-tól  ecfészen  a 

**  V.  ö.  az   oszmán    ^y^^'  oghri  =  óri-t,   J^^'    ogbul  =^  oul  ós 
íü-t,  továbbá  oghuz  =  ouz  és  úz-t  stb.  stb. 


J 
L 


112  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Dnjeszter-  és  Dnjeperig  terjedő  nagy  területnek  lakói  már  a  leg- 
régibb horban  oghuz,  ouz  vagy  üz  néven,  mint  török  származású 
népek  szerepelnek,  magában  is  elégséges  ok  annak  az  elfogadására, 
hogy  az  úzok  vagy  kánok,  mint  egy  és  ugyanazon  nép,  már  a  mon- 
golok betörése  eWtt  déli  Oroszországban  éltek, 

A  mi  a  Kunuvn  vagy  Cotnan  elnevezést  illeti,  úgy  hiszszük, 
nem  tévedünk  nagyot,  ha  e  nevet,  mely  a  byzanczi  Íróknál 
csak  1078-ban  kerül  elö,**  magyar  eredetűnek  tartjuk,  melyhez 
csak  a  latin  anus  képző  járult.  A  magyarban  tudvalevőleg 
cuma n-nak  kún  felel  meg,  ámde  a  magyar  szóvégi  n  rendesen 
egy  előbbi  m-nek  helyébe  lépett ;  azonban  az  a  lehetőség  sincs 
kizárva,  hogy  e  hangváltozás  csak  a  görögben  ment  véghez. 
Az  első  eset  nagyobb  valószínűséggel  bír,  mert  e  szó  rokonság- 
ban áll  a  Hunni,  Chounni  tulajdonnévvel  (lásd  a  hún-avar  szó- 
tárt). Ha  tehát  Hunfal vy  ^^  azt  állítja,  hogy  a  magyarok  csak 
1086-ban  ismerkedtek  meg  a  kunokkal,  ezt  már  csak  azért  sem 
lehet  helyeselnünk,  mert  e  tulajdonnév  nyolcz  esztendővel  koráb- 
ban a  byzanczi  szerzőknél  található  és  mert  maga  Hunfalvy 
másutt  igen  helyesen  azt  mondja,  hogy  a  régi  kunok  nem  csak 
Lebediából  vándoroltak  be  Magyarországba,  hanem  északkelet- 
ről is,  t.  i.  Oroszországból,  a  mint  ezt  ugyanezen  népnek  egy 
másik  magyar  elnevezése  a  palkz  szó  is  bizonyítja,  mely  a 
szláv,  ületőleg  orosz  palovecz-höl  ^'^  származott  és  a  mely  szóval 
mai  nap  a  magyarság  azon  részét  jelölik,  melyet  Akonymi'b 
kunoknak  nevez,  a  kiknek  nem  eredeti  magyar  voltáról  legin- 


'*   BURACSKOV,    llá.    1. 

'•  A  Kun-  vatjy  Petrarca-codex,  14.  1. 

"  Az  orosz  palovecz-et  (több.  pdlovczi)  minden  áron  parfJutva 
vagy  pahlav-bó\  akarták  magyarázni  és  a  régi  partbusokat  velők  azo- 
nosítani; mások  ismét,  mint  Kunik,  az  orosz  palovoí-hó\  =  a  lovak 
fakó  színe,  származtatták.  Ha  a  polaci  =  lengyelek  tulajdonnév  a  szláv 
pole,  pola  =  mező,  síkság  szóból  keletkezett,  miért  nem  eredbetett 
volna  pfilovecz  is  ugyanabból  a  tőből  ?  palovecz  e  szennt  a  síkságon 
lakó  nomádot  jelenti. 


A  BESENTÖK.  113 

kább  a  bizonyos  hangváltozások  által  előidézett  tájszólási  saját- 
ságok tesznek  tanúságot. 

A  mondottakkal  talán  sikerült  bebizonyítanunk,  bogy  be- 
senyő, úz,  palócz  és  kún  a  családi  ági  és  nemzetségi  viszonyt 
jelző  különféle  elnevezései  ngyanazon  törők  népnek,  mely 
különböző  korokban  és  a  délkeleti  Európa  különböző  helyein; 
föllépett  és  melynek  nyelvéből  a  Codex  Cumanicus  Bibliothecaé 
ad  templum  divi  Marci  Vefietarum  *®  czímű  kéziratban  — 
daczára  annak,  hogy  az  előttünk  fekvő  másolat  1303.  évi 
júlinshó  It-ikéről  van  keltezve,  daczára  a  hanyag  másolásnak 
és  a  szerző  ügyetlenségének  —  egy  becses  maradványt  bírunk, 
egy  oly  török  nyelvnek  az  emlékét,  mely  korántsem  azonos  a 
nogai  tatárok  tájszólásával,  kik  tudvalevőleg  még  a  XYII.  szá- 
zad kezdetén  a  Eáspi-tó  éjszakkeleti  partján,  névszerint  a  Tobol 
és  Jajik  közti  pusztákon  laktak,  —  egy  nyelv  melyet  a  kunok 
minden  esetre  már  a  mongolok  becsapása  előtt  beszéltek  az 
említett  területen,  a  mely  tehát  joggal  nevezhető  a  kunok  nyel- 
vének. Végre  az  sem  kerülheti  el  figyelmünket,  hogy  a  Magyar- 
országon fönmaradt  kún  nyelvemlékek  nemcsak,  hogy  a  török 
eredet  bélyegét  viselik  magokon,  hanem  egyszersmind  oly  török- 
ségnek  a  nyomait  mutatják,  mely,  a  mennyire  az  eltorzított 
alakból  következtethetünk,  sokkal  régibb  származású,  mint  a 
nogai  tatárok  mai  dialektusa.  Az  imént  említett  nyelvemlékek- 


*■  E  kézíratnak  iegiijabb ,  minden  esetre  legjobb  kiadását  gróf 
KütJX  GÉZA  ritka  szorgalmának  és  tudományának  köszönhetjük.  A  kiadás 
a  magyar  tudományos  Akadémia  költségén  eszközöltetett.  Fölötte  sajnos^ 
hogy  HuNFALVY  az  e. kiadásról  írt  bírálatában,  a  török  szavaknak  az 
olaszok  által  elrontott  írásmódját  figyelmen  kívül  hagyta  és  az  így  el- 
torzított szavakat  a  finn  segítségével  akarja  megfejteni.  így  p.  o.  a  ausug 
=  bél  szót  a  finn  8isu  =  velő  szóval  hasonh'tja  össze,  de  teljesen  meg- 
feledkezik arról,  hogy  ausug  csak  íráshiba  suiug  =  kolbász  helyett. 
A  tege-muzi  összetételnek,  mely  a  kosnak  szarvát  jelenti,  első  részét 
tege-i  finn  mutató  névmásnak  tartja,  már  pedig  teke  vagy  teleké  az 
egész  török  nyelvterületen  kost,  muz,  helyesebben  mUjiie  pedig  szarvat 
jelent. 

Q 

VImbírt  :  A  majmok  trtdete.  ^ 


114  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

hez  következő,  jERNEY-nél  *®  előforduló  tárgy-  és  személynevek 
tartoznak :  boza  (Iw  =  édes  ital),  kurmisz,  kumisz  ((jm^^'  = 
kumisz),  Kuthen  {^J^y^=  őrző),  Edü  (jtXjf  =  jóság),  köpcsek 
((.5tsso^=  kövér,  vastag),  kemcseg  (<íAsua^=  apró  mérték), 
törtöl  (J^W  =  tuskó),  Cserese  {^Ja  =  hírnök),  Boyta 
(cLiüb  =  zászló),  Orbogan  (,jL£LkI  =  Arbagan  =  mesemondó), 
Keldukh  (lJj jJUí'  =  a  megérkezett)  ^^  stb.  stb.  Mindezek  na- 
gyobbára  XIV.,  XV.  és  XVL  századbeli  kéziratokból  származ- 
nak, tehát  legalább  is  száz  évvel  a  kunoknak  Magyarországba 
való  letelepedések  után,  midőn  nyelvök  már  régen  beleolvadt 
volt  a  magyarok  nyelvébe. 

Bár  mily  bajosan  is  lehetne  ama  kor  különfélekép  elneve- 
zett török  népcsaládjainak  a  történeti  és  nyelvi  tényekből  kö- 
vetkező szoros  rokonságát  megtámadni,  annyit  mégis  meg  kell 
engednünk,  hogy  csak  a  mondott  földrajzi  területen,  vagyis  az 
Ural  bal  partjától  a  Dnjeszterig  lakó  törökségnek  tulajdonit- 
hatjuk azon  sajátságos  és  feltűnő  ethnikai  csoportosulásokat, 
melyeket  a  szomszédos  vidékeken  észlelhetünk.  Nagyon  köny- 
nyen  érthető  dolog  ugyanis,  hogy  a  töröknek,  mint  egyáltalán 
minden,  a  puszta  természete  folytán,  harcziassá  és  zsákmányra 
vágyóvá  lett  nomádnak  kalandos  hajlamai  a  közvetlen  környe- 
zetében levő  rest  és  békeszerető  népeket  nyugalmukból  fölráz- 
ták és  új  ethnikai  csoportokat  hoztak  létre,  szóval  a  volt  egy- 
ségnek a  képét  a  legsajátszerűbb  mozaikká  változtatván,  ez 
által  nem  egy  ethnikai  talányt  teremtettek,  melynek  megfejté- 
sén még  sokáig  fog  fáradozni  a  tudósok  nyomozó  szelleme.  Az 
elmúlt  évezred  utolsó  és  a  mostaninak  első  századaiban  Orosz- 
ország déli  részén  határozottan  a  török  elem  volt  túlsúlyban, 
míg  eg}'  pillantás  a  mai  rí  éli  Oroszország  ethnographiai  térké- 


*»  Keleti  Úfaeéu,  302—6.  1. 

^  Egy  kiin  tobnácsnak  a  neve.  V.  ö.  A  Kim-  vagy  Petrarca-Codex, 
35.  lap. 


A  BESENYŐK.  H^ 

pere  ^^  szétszaggatotiaiak,  széttépettnek  és  széjjelhánytnak  tűn- 
teti föl  a  tőrökséget.  Nem  volna  itt  helyén  e  politikai  forra- 
dalmak által  előidézett  nagy  népáramlatok  okait  kutatni ;  meg 
kell  elégednünk  a  tények  konstatálásával^  de  azt  az  észrevételt 
még  sem  kerülhetjük  el,  hogy  az  eddigi  theoriák,  melyek  sze- 
rint egyes  népeknek  beleolvadását  és  elenyészését  vagy  a  phy- 
sikai  vagy  az  erkölcsi  túlsúly  és  fensőbbség  segítségével  ma- 
gyarázták, a  jelen  esetben  megtagadják  a  szolgálatot,  mert  ama 
tanok,  melyeket  az  ethnologia  az  árja  és  sémi  népekre  vonat- 
kozólag fölállított,  csak  bajosan  alkalmazhatók  a  törökségre. 
A  míg  p.  0.  történetileg  be  van  bizonyítva,  hogy  a  nyugati  be- 
senyők egy  része  az  imént  alapított  Magyarország  népkeveré- 
kébe beolvadt,  addig  Elió  a  nyugati  besenyők  másik  részéről, 
mely  nem  vándorolt  ki  Lebediából,  a  legcsekélyebb  adatot  sem 
őrizte  meg,  mivel  senkinek  sem  juthat  eszébe  egy  etymologiai 
nonsens  alapján  a  PoRPHTROOENiTus-nál  előforduló  Ertem-ei 
a  magyarok  Erdély-éYel  ÖESzehasonlítani  és  Erdélynek  mai 
magyaijait  a  nyugati  besenyők  utódainak  tartani,  és  mivel  csak 
nagyon  élénk  phantasia  műve  lehet  Ghwolson^^  nyomán  az 
Esegil  bolgárokban  —  a  szó  tulajdonképen  JJLw^l  asgal-nak  van 
írva  —  a  székelyek  őseit  fölfedezni.  Már  volt  alkalmunk  emlí- 
teni, hogy  a  keleti  besenyők  egyesülése  az  ókor  ú^jai-  és 
A:a;/^^ijaival,  sokkal  inkább  valószínű,  de  méltán  kérdezhetjük : 
hová  tűnt  él  a  khazarok  hatalmas  népe,  mert  HuNFALVY-val  '^ 
ellentétben  a  Gura  Svijaga  és  a  Volga  közt  lakó'  alig  félmil- 
liónyi csuvasokat  nem  khazaroknak,  hanem  a  volgamelléki 
bolgárok  maradékának  tekintjük,  —  mivé  lettek  a  török  eredetű 
herendinek  és  végre  mivé  az  ugor  származású  mériek,  kik- 
ben némelyek  a  cseremiszek  elődjeit  fölfedezhetni  vélik  ? 


'^   V.    ö.   a   PetermanrCache  Mittheilungen   54.    számához    tartozó 
pótfűzet  mellé  csatolt  RiTTiCH-féle  térképet.  Gotha,  1878. 
*'  V.  ö.  IzvjeBÜja  o  Khazarach  stb.  stb.,  6&.  1. 
''  Ma>gyaror8»ág  ethnographiájay  396.  1. 

8* 


116  A  BfAOYABOK  EREDETE. 

Az  eddigi,  sokszor  egymással  homlokegyenest  ellenkező, 
nézetekből  annyit  mégis  bizonyossággal  következtethetünk, 
hogy  a  nagy  török  néptestnek  erőszakos  okok  által  széjjel- 
ugrasztott és  nagy  távolságokra  elszórt  egyes  tagjai,  külön- 
böző számuk,  társadalmi  és  politikai  viszonyaik  és  az  újon- 
nan választott  hazának  fekvése  szerint  vagy  a  túlnyomó  ide- 
gen többségben  elenyészve,  nemzeti  egyéniségöket  elvesztet- 
ték, vagy  pedig  kedvezőbb  talaji  viszonyok  által  támogatva, 
századokig  tartó  elzárkózottságban  nemzeti  létöket  mai  napig 
megőrizték.  Az  előbbi  esetre  nézve  felhozhatjuk  a  kabarok 
és  a  nyugati  besenyők  példáját,  kik  a  magyarság  zömében 
eltűntek  vagy  az  úzok  és  kanglik  sorsát,  kik  nevöket  elveszt- 
vén, a  törzs  keretén  belül  maradtak;  mig  az  utóbbi  eset  p.  o, 
a  kazi  -  kumükek  kis  népében  találja  legjobb  magyarázatát, 
kik  az  északkeleti  Kaukázus  egy  kis  zugában  korunkig  tar- 
tották fönn  magokat.  A  mondott  esetekben  az  ethnikai  talány 
megfejtése  semmi  különös  nehézséggel  nem  jár,  de  milyen 
magyarázathoz  folyamodjunk  .akkor,  ha  a  nemzeti  testnek 
egyes. részei  túlságos  nagy  távolságra  lévén  egymástól,  hóditói 
föUépésök  és  gyakran  még  magasabb  müveltségök  daczára  is 
a  legyőzött  tömegek  által  elnyelettek ,  a  mint  ezt  p.  o.  a 
Dunától  délre  lakó  szláv  bolgároknál,  a  khinai  mandzsuknál 
és  a  Paropamisus  vidékén  tartózkodó  mongoloknál  tapasztal- 
hatjuk, kik  eredetökre  nézve  ugyan  törökök,  mandzsuk  és 
mongolok,  de  nemzetiségökből  a  nevükön  kívül  egyebet  nem 
őriztek  meg,  mert  szlávúl,  khinaiúl  és  persáúl  beszélnek. 
Legnehezebben  boldogulunk  oly  néptöredékek  eredetének 
megfejtésével,  a  melyek,  mint  az  összes  nemzetnek  legtávo- 
labbi előőrsei,  nagyobb  számú  idegen  elemekkel  huzamosabb 
ideig  érintkeztek,  a  melyeknél  a  teljes  fölemésztés  proces- 
susát  valamely  esemény  megzavarta,  és  a  hol  az  egyes 
alkatrészek  nem  olvadtak  egybe,  hanem  különleges  jellegö- 
ket  megőrizve  csak  összekeveredtek.  Ily  ethnologiai  talánynyal 
van  dolgunk  a  magyarok  eredetének   kérdésénél,    azon  ural- 


A  BESENYŐK. 


117 


altáji  népnél,  melynek  ösi  lakhelye  meglehetős  bizonyosság- 
gal az  eddig  tárgyalt  törökségnek  legészakibb  határára,  tehát 
a  délfelé  terjedő  fínn-ugorság  tőszomszédságába  tehető,  mely 
nép  északkeletről  délnyugatra  irányuló  vándorlásai  folyamában 
rokon,  de  mégis  különböző  ural-altájí  elemek,  végre  mai  ha- 
zajába  való  településekor  még-  szláv  és  germán  elemek  hatá- 
sának is  ki  volt  téve.  és  ennek  következtében  mai  nyelvében 

0  _ 

oly  keveréket  mutat  föl,  a  'milyent  csak  kevés  eddig  tudo- 
mányosan tárgyalt  nyelvnél  találunk. 

Ez  idegenszerű  jelenséggel  szemben  könnyen  érthető,  hogy 
a  nyelvészek  a  magyar  nyelv  osztályozására  vonatkozólag  ép 
oly  eltérő  nézeteket  vallottak,  mint  az  ethnologok  a  magyar 
nép  etimológiai  hovatartozását  illetőleg,  és  hogy  mi  e  kér- 
dést az  eddig  véglegesnek  mondott  megoldás  daczára  újra 
fölvetettük.  Minthogy  ez  képlBzi  tulaj  donkép  tanulmányunk 
magvát,  a  rendelkezésünkre  álló  teljes  anyaggal  akarunk  a 
megfejtéshez  hozzáfogni,  hogy  a  kérdésnek  minden  oldalról 
való  megvilágítása  által  az  olvasó  mennél  tisztábban  láthassa 
az  eredményeket,  melyekre  jutottunk. 


X. 


BESENYŐ   SZÓ-    ÉS  NÉV- 

LAJSTEOM. 


Atekh  (Axéyi),  egy  sziget  neve^  Porphtrooenitus  előadása 
szerint:  vtjoíov  (lé^a  yia^r^ó'^  to  Xe70|xevov  Ats)^.  Azt  biszszűk^ 
hogy  nem  annyira  valamely  sziget  neve,  mint  a  török  « sziget » 
szó  általában^  mert  tudvalevőleg  a  kaz.  atau^  osm.  ada  =  sziget^ 
régibb  alakja  adag,  atak.  V.  ö.  Büdagov  I.  19.  Pavet  de  Coür- 
TRiLLE  9.  Ebben  Porphybooenitus  kétség  kívül  török  szót  tartott 
fenn  számunkra. 

Bal  (BáX)  egy,  a  Maeotis  tavától  keletre  levő  folyó  neve 
(De  Adm.  Imper.  181.),  melyben  a  török  bal  =  méz,  szó  még 
egész  sértetlenül  meg  van  tartva.  Méz  és  édes  jelzőkkel  a  török 
tartományokban  más  folyókat  is  neveznek  el. 

Burát  (Boof>aT,HERODOT-nál  Tlopaz)  PoRPHYROOENiTüs-nál 
(De  Admin.  Imp,  179)  a  besenyők  földének  egyik  határvidéki 
helye.  Mindenesetre  összetétel  e  kettőből :  bur  =  fehéres,  kréta 
és  at  =  ló,  tehát :  bur-at  =  szürke  ló,  hasonlóan  sar-at-hoz  (lásd 
ezt).  Az  uigurban  a  szürke  ló  még  ma  is  =  burát  (v.  ö.  Budigov  L 
274),  míg  a  kirgizek  és  altaiak  e  fogalmat  burát,  vagy  purat 
szóval  fejezik  ki, 

Burlik  (Boí>pXt%)  egy  folyó  neve  a  Maeotistól  keletre  eső 
tartományban.  Ez  is  olyan  szó,  melyben  —  mint  más,  már 
idézett  példákban  —  egészen  sértetlenül  megmaradt  a  török 
borlik  =  krétaszerü,  szürke,  a  bur  =  kréta,  szóból  és  a  lik  mel- 
léknév-képzőből. 


BESENTŐ  SZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  11^ 

ChutuT  olv.  éutur,  egy  besenyő  neve  a  Toburénk  nemzet- 
ségből; Jernet  után  egy^  1269-ben  kelt  oklevélből  idézve. 
£  szó  nem  egyéb,  mint  egyszerűen  a  török  \*^^  éutur  =  pisze 
orrú,  a  mely  jelző  még  ma  is  előfordul  tulajdonnév  gyanánt. 

Ertim  ('HptiQii),  helyesebb :  írtim,  az  első  provincia  (fté|jLa) 
neve  a  besenyők  földén,  a  mely  szót  eddig  tévesen  a  magy* 
Erdély-lyel  azonosították.  Látszólag  több  jogosultsága  van  az 
uigur,  mongol  ertem  =  ügyesség,  vitézség,  erény  (Budaoov  I. 
184.)  és  a  magy.  érdem  szóval  való  egyeztetésnek;  de  csak 
látszólag,  azt  mondom,  mert  ertim,  illetőleg  irtim,  összetételnek 
látszik  előttünk  a  török  er,  tr,  jir  =  föld,  és  tim  =  szilárd 
épület,  tehát  erősség,  erőd  (v.  ö.  a  tim  szóval,  Cagataj  Szótá'- 
romban  és  BuDAOov-nál  I.  422.  továbbá  Pavet  de  Coürteillb  : 
Dictionnaire  turk-oriental.  266.  1.).  —  Ertim  tehát  föld-erő- 
dítményt jelentene,  épen  úgy,  mint  az  újabb  Toprak-kale 
(Örményországban)  és  Jer-kale  (Anatóliában);  s  úgy  látszik, 
hogy  a  besenyők  földének  e  kerülete,  egy  benne  levő  föld-erő- 
dítményről  neveztetett  el.  Az  Ertim-re  vonatkozó  e  fölvé- 
telünket az  is  igazolja,  hogy  ez  a  név  Forphyrooenitus  más 
helyén  a  japdi,  helyesebben  japti-ertim  összetételben  fordul 
elő,  a  hol  japti,  bárokkal  ellátott,  körülárkolt »  jelentése  szerint, 
(jap  =  árok  és  ti  melléknévképző)  egész  világosan,  a  szónak 
általunk  ajánlott  jelentésére  utal.  Jabdi-Ertim  ennélfogva  azt 
jelenti,  hogy  árokkal  körülvont  fólderöditménij, 

Jabdi  (lapSi),  lásd  Ertim-nél ! 

Jazi  (FtaCi^),  a  Eapan  provincia  kormányzójának  a 
neve;  török  szó  «sík,  síkság,  lapályos,  kiterjedt*  jelentésben. 
De  az  sem  lehetetlen,  hogy  Jazi  FiaCi^)  előbbi  Jaíi  (Fiot^CV]) 
helyett  áll,  mely  esetben,  a  jaizi  =  nyilas,  íjász,  szóval  lenne 
azonos. 

Jila  (FóXa),  besenyő-föld  harmadik  provinciájának,  vagy 
kerületének  a  neve.  Mi  Jila-nak,  nem  pedig  6ila-nak  olvassuk, 
mert  a  görög  átírásban  a  vocális,  nevezetesen  a  i  előtti  gamma 
legtöbb  esetben  j  helyett  használtatik,  s  továbbá,   hogy  nem 


5Í£(tf-j) 


•120  ,      .    A  MAGYAROK  EREDETE. 

Jula-t  olvasunk,  mint  a  magyar  történetírók,  annak  oka  azon 
körülményben  rejlik,  hogy  az  u  a  görög  átírásban  ou-ybI,  nem 
pedig  U'\el  fejeztetik  ki.  A  mi  már  most  e  szónak  jelentését 
illeti,  mely  TnhK;  álakban  is  előfordul,  azt  hiszszük,  hogy  a  jil 
töszótagban  hosszú  —  melynek  belhangzQJa  —  a  török  jiil  = 
gyűjteni,  igét  ismerhetjük  fel  (a  régibb  jigilból  összevonva,  a 
mennyiben  a  torokhang  eltűnése  mindig  hosszú  magánhangzó 
által  helyettesíttetik)  —  s  hogy  a  Jíla  nevet  a  jilau>  jilao  =  gyiijtő, 
összegyűlés,  söts,  gyűlés  helye  is,  szóval  azonosíthatjuk.  E. kü- 
lönnemű, az  európai  nyelvszellem  előtt  nem  könnyen  érthető 
Bszmemenetre  vonatkozólag  Jilának  hasonmása  a  török  buléar, 
a  mely  épen  úgy  összegyűjtőt  és  gyűléshelyet  jelent. 

Kaádum  (Kal'Soo|x)  a  Talmat  provincia  kormányzójának 
a  neve;  helyesebben  Kaitun  s  azt  jelenti,  hogy  megfordított, 
ellenkező  a /ratíM  melléknévből  (1.  BüDAoov  yüU  131.  1.)  és 
un  határozó -képzőből. 

Kankar  (Kapiap),  Forphyrogenitus  szerint  azt  jelenti  a 
a  besenyők  nyelvén,  hogy :  vitéz  és  nemes  (avSpsttóspoi  xat 
soYeváaTspot).  Teljesen  ez  értelemben  ma  már  nem  fordul  elő 
e  szó,  hanem  van  még  egy  megközelítő,  concréitebb  felfogása  e 
fogalomnak,  t.  i.  kirg.  kangir  ==  serény,  kóborló  vitéz,  továbbá 
kanglrmak  =  kóborolni,  kaland  után  járni.  (V.  ö.  Büdaoov  II. 
1 9. 1.)  Egyébiránt  az  sem  lehetetlen,  hogy  a  Kankar  összetétel, 
t.  i.  kani  kara  =  fekete  vérű,  vad. 

Kata,  vagy  Gata  (Fara,  Kaia),  Porphyrogenitüs  szerint 
az  ő  korában  a  besenyők  elhagyatott  állapotban  levő  erődit- 
ménjeinek  neve.  Hünpalvy  ellenében,  a  ki  a  kata  szót  a  magy. 
ház-za\,  ostj.fcaí-talés  finnfcoíi-val  akarja  egyeztetni,  azt  jegyez- 
zük meg,  hogy  kat  olyan  mongol-török  szavak  tőszótagát  képezi, 
melyek  a  védelem,  oltalom  fogalmát  fejezik  ki,  pl.  csag.  káéi  = 
védgát,  az.  kad-agan  =  védelem,  alt.  kad-ar  =  védelmezni,  — 
8  hogy  végre  a  fönnebbi  tőszótaggal  rokon  kot  kot-an  szóban 
(=  a  nyáj  számára  bekerített  helyiség)  hasonló  fogalmat  fejez 
ki.  A  mi  pedig  a  kata-,  vagy  gata-val  található  összetételeket 


BE8ENTO  SZÓ-  Í8  NÉYLAJSTROM.  1^1 

w 

illeti, milyenek:  Tungakatai^KaraknakatmySal7riakatai,Sakakatai 
és  Jaukatai :  Bzerintünk  ezekben  a  következő  török  szavakat 
lehet  fölismerni : 

turif^-katanem  egyéb,  mint  a  török,  illetőleg  az  oXisi  tong  = 
^^Sy^  tehát :  nctgy  erőaaég  ; 

karakna-kaim  a.  m.  a  török  karakan,  helyesebben  karag-cm 
=  őr,  kém,  tehát :  kémlő  erődítmény ; 

«a2ma-katai,  a  török  salma  =  épített,  szilárdan  épített, 
megkülönböztetésül  tikme-től  =  fölállítani,  mely  sátrakra  alkal- 
mazva használtatik,  mint  a  szilárd  épület  ellentétére ; 

8a&a*katai  a  török  sak,  saki  =  éberség,  örs  (v.  ö.  ^Lo 
BuDAOov-nál),  következőleg  —  mint  Karakna-katan  —  az  ellen- 
ség kikémlelésére  való  erődítmény ; 

jau'ísbisÁ  (FaiouxaTai),  a  török  jau  =  ellenség,  ellen,  tehát 
a.  m.  ellenség  erődítménye. 

Még  azt  jegyezzük  meg,  hogy  e  kata,  gata  szónak  ana- 
logonja  a  magy .  gát  s  hogy  ez  a  szó  mint  helynév,  Gáta  és  Eáta 
alakban,  Magyarország  több  részén  előfordul.  D'Ohsson  azon 
törekvése  (Voyages  d'Aboul  Cassem  256),  hogy  e  .szóban  az 
ó-iráni  oii^  kat,  ket-et  födözze  fel,  már  azért  is  hibás,  mert  a 
ket  specialiter  házat  jelent  (v.  ö.  ket-khuda  =  házi  úr)  és  y^i^ 
Jiend-hez  =  város,  semmi  köze  sincs. 

Ehabuzi  Jíla  (XapooJqYoXa)  egyike  azon  három  besenyő- 
törzsnek, melyek  PoBPHTnooBNiTUs  szerint  a  Kankar  jelzőt 
(1.  ezt !)  viselték.  A  magyar  historikusok  e  szót  Havasi  Gyulá- 
nak olvassák  és  benne  geographiai  elnevezést  fedeznek  föl, 
t.  i.  az  erdélyi  hegyek  közelében  egykor  fennállott  Gyula  várat, 
^ely  a  románok  mai  Dsulesz-^rÁval  azonos.  Szabó  Károly  ez 
olvasást  azzal  akarja  igazolni,  hogy  a  görög  y-t  a  magyar  h 
átírásának  tartja,  megfeledkezvén  arról,  hogy  másrészt  ismét  a 
Xa^ap,  XtSpiat;  és  Xi']fYt>Xo(;  neveket  Khazar,  Khidmas  és  Khin- 
gülusz-nak  olvasta.  E  helyett  mi  a  Khabuzi  olvasás-módot  ajánl- 
juk, mert  e  szóban  a  tör.  kapuzi  =  kapus,  őr,  szót  gyanítjuk. 
Lehet,  hogy  a  Khabuéi-Jila  törzs,  a  szó  e  jelentésével  meg- 


122  A  MAGYAROK  EREDETE. 

egyezöleg,  a  besenyőknek  leginkább  nyugot  felé,  vagyis  Erdély 
határain  levő  őrhelyeit  foglalta  el  és  innét  ered  ez  elnevezés. 

Kharoboj  (XapopóTj)  a  besenyő-föld  ötödik  provinciájá- 
nak a  neve.  Helyesebben :  Eara-bai  =  a  fekete  herczeg ;  esetleg 
a.  m.  a  legalsó  néposztály  elöljárója,  mely  fogalom  a  kara 
szóban  van  kifejezve,  melyre  a  Ktidatku  Bilik  szövegében  sok 
példát  találunk. 

KTiopon  (XoTcóv)  a  besenyő-föld  hetedik  provinciájának 
a  neve.  Talán  helyesebben :  kopan  =  puszta,  üres  föld,  vagy 
pedig :  kapán  =  a  megfogó,  megkapó.  (?) 

KTioracul  (XopaxooX)  egy  folyó  neve  a  Maeotistól  keletre, 
hydrographicus  elnevezés,  melyben  csodálatosan  csaknem  épen 
fenmaradt  a  tör.  Kara-kid,  helyesebben :  kara-kül  =  fekete 
folyó ;  mert  a  mai  nap  tavat  jelentő  kol,  köl  régebben  folyót 
jelentett.  (V.  ö.  Tör.  tat.  Etym.  Szótárom  62.  §.) 

Kocsovát,  helyesebben  Kocsova,  a  besenyő  puszták  egyi- 
kének neve,  a  mint  I.  Lajos  által  1 369.  kiadott  oklevélből  lát- 
ható. A  szó  török  összetétel,  ezekből :  kos  =  pár,  kettős  és  ovars 
mező,  puszta,  sikság ;  tehát  előbb  Kosova-nak  (kettős-,  v.  páros- 
mező) kellett  hangzania. 

Kuarci  (KouaptCiX  &  ^^^  provinciában  élő  besenyő  törzs 
neve.  A  magyar  történetbúvárok,  mint  Jernet  és  Szabó  E.,  a 
Csalóközben,  a  besenyők  egykori  lakhelyén  gyakran  előforduló 
Earcsa-val  azonosították ;  de  mi  ezt  nem  helyeselhetjük,  mert 
a  görög  átírás  nem  egészen  alaptalanul  lehet  Kouarói,  melyet 
karca-val  semmi  esetre  nem  lehet  egyeztetni.  Mint  kouél-ben, 
úgy  itt  is  egy  belhangi  labiális  eltűnését  vehetjük  föl  s  akkor 
kouarban  a.  tör.  kuar,  kuvar  =  elhalványodni,  elsáppadni, 
nyomorulttá  tenni  (v.  ö.  Büdaoov  n.  67.)  szót  ismerhetjük  feL 
Kuarci-Sur  tehát  azt  jelenti,  hogy  fakóvá  lett  sivatag. 

Kus,  egy  mosonmegyei  besenyő  telep  neve  (egy,  Jbrkby 
által  (I.  235)  1 270-ből  kiadott  oklevél  után),  a  török  kus  = 
vadász-madár,  szóval  azonos.  Egyébiránt,  tekintve  a  leírási 
módot,  melylyel  a  kemény  sziszegő  s  a  régi  oklevélben  ki  van 


BESENYŐ  SZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTROM.  123 

fejezYe,  az  sem  lehetetlen,  hogy  e  szóban  a  tör.  kis  =  leány-t 
gyaníthassuk. 

Katar,  E2iatir  (KaSi^p)  egy  folyó  neve  a  Meeotis  tavától 
kelet  felé,  melyet  a  tör.  katir  =  öszvér  szóval  lehet  egyeztet- 
nünk. 

Elegen  egy  besenyő  fejedelem  neve,  még  pedig  azon 
besenyőké,  a  kik  Erdély  határán  lakva,  a  XI.  század  közepe 
felé  a  byzancziak  által  meghódittattak.  Eegen  ó-török  szó, 
f^zép,  csinos'*  jelentéssel ;  ma  az  általaknál  keen-nek  hangzik, 
mely  régebbi  kéken,  kegen  alakra  utal.  Ugyanezen  fogalmat  a 
mongol  nyelv  kéke,  kéken  szóval  fejezi  ki. 

Kuél  (KooéX)  a  Sur  provincia  fejedelmének  a  neve.  Mint 
első  pillanatra  is  látható,  itt  olyan  török  szóval  van  dolgunk, 
melyből  a  belhangi  gutturalis  vagy  labiális  elesett ;  a  kouél, 
kouil,  helyesebben  koul,  kuul  szót  tehát  a  kirgizeknél  még  mais 
használatos  Euvul,  Euguul  személynévvel  azonosíthatjuk.  (Y.  ö. 
Középázsiai  vázlataimmal,  3Í0.L)  A  Kuvul,  Kugul  szó  jelentése 
a.  m.  szökevény. 

Eulpej  (KoöXtcst])  a  besenyő  föld  negyedik  provinciájának 
a  neve.  Helyesebben  Kul-peji  vagy  Eul-beji  =  a  rabszolgák  fel- 
ügyelője vagy  a  hadi  foglyok  főnöke;  némileg  hasonló  az 
ugyanezen  szövegben  előforduló  karabaj  méltóságnéwel. 

Eurkut  (Koopxoor)  a  Jíla  provincia  fejedelmének  a  neve* 
Eönnyen  felismerhető  korkvt  török  melléknév  ,  Jelelem  gerjesztő" 
jelentéssel,  és  ebből  lett  kurkut  igegyök,  mely  a.  m.  =  meg- 
ijeszteni, félelmet  gerjeszteni. 

Ladán,  besenyő  nemzetségnév,  mely  Ladány  alakban 
még  ma  is  gyakran  előfordul  mint  helynév  és  a  török  (némelyek 
szerint  persának  tartott)  ^Sit  ladan  =  sík,  vonal,  szóval  azonos. 
Jebney  (L  236.)  idézi  többek  közt  egy  1344-ben  kiadott  okle- 
vélből: cGreogorii  Bisseny  fílii  Joannis  de  Ladan »,  stb. 

Maica  (MattCa)  azErtim  provincia  kormányzójának  a  neve. 
Valamint  minden  a-ra  és  ac-ra  végződő  szónál,  úgy  itt  is  nagyon 
fontos  volna  eldönteni,  hogy  mi  volt  tulaj  donképen  a  besenyő 


124  A  MAGYAROK  EREDETK. 

SZÓ  eredeti  véghangzója ;  de  mivel  ezt  nem  tehetjük,  csak  com- 
binatiókhoz  kell  folyamodnunk.  A  jelen  esetben  lehet  a  szó 
mai-éai  —  kövér  patak,  másrészről  lehet  mai-ci  =  kenő  is. 

Mog  vagy  Moch,  egy  előkelő  besenyő  neve,  a  ki  egy 
1 19á-ben  keltoklevél  szerint  nádor  és  Bácsmegye  főispánja  volt 
(1.  Jerney  :  Keleti  utazna  I.  263).  Vájjon  a  7nug  vagy  much 
lappang-e j(«  szóban,  vagy  a  török  muk  — ■  mug  =  bogyó,  s  egy- 
szersmind sok  olyan  3zó  ,töve,  melyek  a  kerek,  gömbölyű  testek 
fogalmát  fejezik  ki  (v.  ö.  EtymoL  Szótárom  203.  §0  —  vagy 
pedig  a  mak^  mag  =  nagy,  emelkedett,  dicséret,  szót  kell-e 
értenünk  alatta  ? 

Ochus  egy  magyarországi  besenyő  neve,  a  ki  egy,  1216. 
évben  kiadott  oklevélben  mint  11.  András  kir.  cnrialis  come^-e 
és  comes  Bissenorum  szerepel.  A  latin  tis  végzet  elhagyása 
után  och  marad,  melyben  fölismerhetjük  a  tör.  okh,  ok  =  nyíl, 
lövés,  vagy  talán  a  cag.  ogh  =  készpénz,  szót,  mert  ez  utóbbi 
írásmód  egy  1344-iki  oklevélben  (Jerney I.  236.)  is  előfordul: 
Tengulithi  Ogh  Andrásfi. 

Peceneg  egy  török  néptörzs  neve,  a  melyet  az  arabok 
ciüjsvj-kel  írtak  át,  tehát  bezenek-nek  ejtettek,  a  görögök  TratCtva- 
xtxai  =  Fatzinakitai-nak,  az  oroszok  üeqeH'ferb-Pecenyeg-nek  s 
végre  a  magyarok  Besenyőnek  neveztek.Ez  utóbbi  magyar  elneve- 
zés teljesen  megegyezik  azon  hangtani  szabálylyal,  a  mely  szerint 
a  törökbea  e/:,  ö/c,  üA:-re  végződő  szók  a  magyarban  átalakulnak, 
így  a  tör.  in-ek  (tehén)  =  magy.  ün-ő  tör.  jüz-ük  —  magy.  gyürü, 
stb.,  mely  körülmény  arra  utal,  hogy  e  szó  a  magyarban  igen 
régi  korszakból  való.  A  beéenek  tulajdonnév  jelentése  emlékez- 
tet a  nyugoti  török,  illetőleg  az  osm.  s  az.  bazlnak  =  sógor,  szóra, 
mely  a  bazi  ^v^'^  =  ^övér  és  inak  (lJLáj')  =  fiatal,  kicsiny 
szókból  van  összetéve ;  tehát  eredetileg  inkább  női,  mint  férfi 
részről  való  rokonságot  jelentett,  annyival  inkább,  mert  bazi, 
mai  «nővér»  jelentésén  kívül,csak  a  turkomanoknál  <«  nagybátya » 
értelemben  is  előfordul.  Hogy  már  most  a  szónak  e  belső  értéke, 
t.  i.  a  rokonsági  fok  megjelölése  a  besenyőknek  a  szomszéd 


BFSENYŐ  SZÓ-  É8  NÉVLAJSTROM.  .    125 

török  törzsekkel  való  rokonsági  viszonyára  vonatkozik-e,  vagy 
nem,  azt  nehéz  volna  meghatározni.  Említést,  érdemel,  hogy  egy 
rokon  hangzású  szó,  t.  i.  Paseneg  alatt  azon  khazár  Khakán  fia 
ismeretes,  a  ki  Kr.  u.  722-ben  az  arabok  ellen  hadat  vezetett. 
iy.  ö.  Derbend'Name  IV.  rész.) 

Pock,  Pok  és  Piok  egy  besenyő  nemzetség  s  egyszers- 
mind egy  györmegyei  hely  neve,  a  hol  az  1251.,  1269.  és  1270- 
díki  oklevelek  tanúsága  szerint  besenyők  laktak.  A  török  pok 
^y^  =  ganaj,  «zemét,  szóval  lehet  egyeztetni,  a  mely  szó  a 
tnrkomannok  genealógiájában  még  ma  is  előfordul.  Y.  ö.  Pokli 
(azaz  sáros,  mocskos)  nemisetségnév  a  tekke-turkománok  közt 
(Jerney  I.  235). 

Sarat  (Lapaz)  Porphyrooenitus  szerint  a  besenyők  földé- 
nek egyik  határvidéki  helye  (De  Adm,  Imp.  179.);  határozottan 
török  szónak  vehetjük,  még  pedig  a  sári  =  sárga  és  at  =  ló 
összevonásának.  Sarat  vagy  sari-at  még  ma  is  azt  jelenti,  hogy 
sárga  ló. 

Talmat  (TaXiiát)  a  besenyő.  íöld  hatodik  provinciájának 
a  neve.  Sokféleképen  lehet  magyarázni,  de  a  kinálkozó  fej^ 
tegetések  közül  itt  csak  a  talim-at  =:  sok  nevű  és  talmat,  talmas 
=  fáradhatatlan,  olvasásmódot  említjük  fel. 

Tamatarklia  (Ta[iáTapxá)  a  Fekete-tengerbe  ömlő  Burlik 
torkolatával  szemben  fekvő  város  neve  (Const.  Poup.  De  adm. 
Imp.  181.),  melyben  a  tör*  Temir-tarkhan-t  gyanítom,  mely 
összetett  szónak  első  részében  a  temir  (vas)  személy-  és  tárgy- 
nevet, a  másodikban  a  tarkhan  méltóságnevet  ismerhetjük  fel. 
A  Temir-tarkhan-ból  származott  a  későbbi  Tmutarakhan  (Jérnky 
Keleti  Utazás  U.  250.)  és  a  mai  Matarkha  vagy  Matriga.  (V.  ö. 
Heyd  :  Geachichte  des  Lévantehandele  L  225.) 

Tengulith  egy  besenyő  előkelő  prdedicátuma  ( ÍERNEY-nél : 
Tengulithi  Ogh  Andrásíi  Miklós,  egy  1344-ki  oklevél  után). 
Azt  hiszszük,  hogy  hibásan  van  írva  Tengelik  JűaűCü'  =  gaz- 
dag, pénzes,  helyett  s  hogy  az  Ogh  is  nem  egyéb,  mint  a  cag. 
c^l  ogh  =  készpénz. 


1^6  £^  MAGTÁROK  EREDETE. 

Thoiiiiz  oba  (Anonymus  Belae  regis  nótárius,  54.  feje- 
zetben) azon  besenyő  berezeg  neve,  a  ki  Takson  uralkodása 
alatt  Magyarországba  beköltözött.  E  szóban  azonnal  fölismer- 
betjük  a  tör.  tomuz.  v.  toöuz  aba  =  disznó  atya  ó-török  személy- 
nevet s  esetleg  tiszteleti  czimet,  a  mely  körülmény  csak  azok  előtt 
lesz  idegen^  a  kik  nem  tudják,  bogy  a  kan  disznó  (tonguz)  a  régi 
törököknél  a  bátorság,  szilárdság  és  kitartás  mintaképe  gyanánt 
szerepel.  így  az  uigurban  tonguz-tek  =  disznóboz  basonló/azaz 
állbatatos,  szilárd ;  a  turkománban  MAKHDUMKULi-nál  tonguzlaju 
=:  disznóboz  basonlóan  bátor;  továbbá  az  osmanliban  tofiuz 
dirba  !  =  állhatatos,  mint  a  disznó !  V.ö.  továbbá  a  német  Éber* 
hard  személynevet.  Végül  még  azt  említjük  meg,  a  mit  Pbcevi  tör- 
téneti munkájában  följegyzett,bogy  egy  öreg  török  a  mohácsi  csata 
után  sátora  előtt  elbaiadó  Szuleiman  szultánt  disznóboz  hason- 
lította, a  mit  a  szerző  az  ő  korában  már  minden  tekintetben  dur- 
vának (oguzane)  nyilvánít ;  de  a  mely  metaphora  még  ma  is  él  a 
nép  száján.  E  hasonlítás  eredete  természetesen  a  törököknek  még 
iszlám-előtti  történetébe  vihető  vissza,  vagyis  a  primitív  nomád- 
élet azon  korszakából  származik,  melyben  a  sivatagon  kóborló 
vaddisznó  mindig  (még  ma  is)  félelmes  ellenség  gyanánt  jelent 
meg.  A  pusztaságnak  minden  állatja  elfut  az  ember  közeledése- 
kor, csak  a  vadkan  állja  meg  helyét  s  fenyegeti  agyaraival  a  meg- 
támadót.  V.  ö.  Primitive  Cultitr  des  turko-tart,  Volkes,  200. 1. 

Tirak  egy  besenyő  fejedelem  neve,  a  ki  törzsrokonát 
Kegent  (1.  ezt)  legyőzte.  Helyesebben  Tirek  s  azt  jelenti  a  török- 
ben, hogy  oszlop,  központ. 

Tuburchuk,  olv.  tuburéuk  egy  besenyő  telep  és  nemzet- 
ség neve  (Bisseni  de  Villa  Tuburchuk,  IV.  Béla  királynak  egy  1 269. 
kiadott  oklevelében,  jERNEY-nél  1. 236.)  A  tör.  toboréuk  =  csomó, 
bötyök,  szóval  azonos.  (Lásd  BuDAGOV-nál  I.  384.    ^3&.jO«j?) 

Tulge  olv.  tülge,  egy  besenyő  nemzetség  neve :  egy  1345- 
ben  kelt  s  j£RNEY-nél  (I.  236)  felhozott  oklevélben  Bisseno  de 
Tulge;  mely  a  keleti  törököknél  még  mais  előfordul  mint  nem- 
zetségnév.   V.  ö.  ^jöJű%j  tülge-ci  =  egy  valaki  a  Tülge  nem- 


BBSENYŐ  SZÓ-  ÉS  NÉVLAJSTBOM.  1^7 

zetségböl  a  Kalkuttai  Szótárban  (^ÜJL^    )^{S^y^'^^^    ^^^    ^^^* 
ditva  (BüDAGov  I.  405) 

Targanirkh  Toop^avf^p/  (PoRPHYRooENiTus-nál  egy  sziget 
Zichiában.  (De  Adm.  Imp.  181.)  Szerintünk  összetétel  a  török 
torgan  =  álló,  fölemelkedő  és  irik  =  akarat,  erö,  szóból.  Hogy 
e  compositunmak  mi  a  tulajdonképi  jelentése  és  mily  össze- 
függésben áll  valamely  bely  megnevezésével :  az  nem  egészen 
érthető  előttem,  de  török  nyelvi  jelleme  nem  szenved  kétséget. 

Tzarbagan  (TCappa^av)  PoKPHYROGEsixus-nál  egy  sziget 
Zichiában.  A  persából  kölcsönzött  török  szó,  melyben  azonnal 
fölismerhetjük  a  még  ma  is  nagyon  használatos  carbagan,  helye- 
lyesebben  öihar  (X^^)  vagy  car-bagan  (^LiLa)  szót,  mely 
azt  jelenti,  hogy  négykert,  azaz :  négy  (cihar)  részre  osztott  kert 
(bag  élj)  Nagyon  figyelemre  méltó,  hogy  ez  a  persa-török 
kölcsön  szó  már  oly  korán  eljutott  a  török  népekhez  s  továbbá, 
hogy  FoRPHYBOOENiTus-ná]  aránylag  hibátlanabbúl  fordul  elő, 
mint  mostanában. 

Tzopon  (TCoTTov)  a  besenyő  föld  nyolczadik  provinciájá- 
nak neve.  A  byzanczi  átiróknál  gyakran  előforduló  a  és  o  közötti 
váltakozásnál  fogva  a  török  éapan-nal  lehet  azonosítani,  mely 
szónak  nagy  nyelvterületen  a  legkülönbözőbb  jelentése  van. 
így  pl.  kaz.  éapan  =  rest,  lomha  (Bod.  I.  45 1 .)  osm.  capan  = 
becsapó,  berohonó,  futó ;  cag.  capan  =  ruha,  boríték,  stb.  A  szó 
itteni  jelentését  lehetetlen  közelebbről  meghatározni. 

Tzur,  Cur  vagy  Sar  (TCoóp)  a  besenyő  föld  második 
provinciájának  neve.  A  helyes  olvasást  meghatározni,  mint  már 
említettük  (1.  35.  lap.)  nagyon  nehéz;  de  mivel  a  szónak  topo- 
graphiai  jellege  forog  fenn :  valószínűleg  leghelyesebb  megfej- 

V 

tése  az,  hogy  nem  egyéb  mint  Sur  =  egy  puszta,  víz  nélküli 
darab  föld. 

TJrkund  {Anonymus  Belae  Rcgis  Nótárius  57.  fejezet)  a 
besenyő  Thonuz  oba  (lásd  ezt)  fia.  Azt  hiszszük,  hogy  e  névvel 
a  cag.  Ürkiín  vagy  Ürkiinti  =  ijedség,  zűrzavar,  lázadás,  szót 
lehet  azonosítani. 


XI. 


k  MAGYAKOK  ARAB  KÚTFŐK 

NYOMÁN. 


A  BIZONYTALANSÁGNAK  s  itt-ott  az  ellentmondásoknak  is  nem 
igen  fölbátorító  képe  az ,  mely  a  magyarok  öshonának 
kutatója  előtt  föltárul  ^  ha  egyrészről  az  idevágó  különböző 
történeti  forrásokat,  másrészről  pedig  az  e  téren  eddig  föl- 
lépett íróknak  egymástól  lényegesen  eltérő  értelmezéseit  egybe- 
veti. Ha  a  messze  távolság  már  magában  véve  is  könnyen 
idéz  elő  optikai  csalódásokat,  mennyivel  inkább  tévútra  jut- 
hatunk szemlélődéseinkben,  ha  ama  távolságot  ezenfölül  még 
sűrű  ködfátyol  vonja  el  látkörünktől  és  ha  a  történeti  hagyo- 
mány távcsöve,  a  helyett,  hogy  szemünket  élesítené,  oly  gyönge 
és  homályos ,  sőt  oly  megbízhatatlan ,  mint  a  jelen  esetben. 
Mi  azonban,  daczára  e  visszás  körülménynek,  mégis 
szükségesnek  tartjuk  a  már  gyakorta  idézett  források  ismét- 
lésébe bocsátkozni,  és  a  chronologiai  sorrendet  követve,  elő- 
ször is  a  legrégibb  szakembert,  tudniillik  Ibn  ÜASTÁ-t  veendjük 
szemügyre.  Ezen,  nemzetiségére  persa,  de  az  akkori  szokás 
szerint  arab  nyelven  író  szerző,  mint  Chwolson  joggal  föl- 
teszi,^ még  913  előtt  írta  meg  2UMULftJÜI  (^j^Lc^l  v^La5^  azaz : 
A  nemes  drágaságok  könyve  czímü  munkáját.  E  műben,  mely  jó 
részt  egy  előttünk  ismeretlen  régibb  munka  után  késztilt,  kö- 
vetkező olvasható  a  auJLss^  maígarija-ról,  mely  szóval  szerző 


*  Izvjestija  o  Khazarach  stb.  stb.,  4.  1. 


A  MAGYABQKf  ARAB  KÚTFŐK  NYOMÁN.  1^ 

egyaránt  jelöli  a  magyarok  földét  és  a  magyarságot : « A  magyarok 
földje  a  besenyők  és  az  e8zkil-(eszegil)bolgárok  országa  között 
terűi  el.  Ez  Magyarországnak  legszélsőbb  határa.  A  magyarok 
a  törökök  nemzetségéhez  tartoznak.  Főnökük  20,000  emberből 
álló  sereget  képes  kiállítani.  Főnöküket  sjoí^  kundu-nsk  ne- 
vezik. E  név  különben  csak  királyukat  illeti,  mert  tulajdon- 
képi uralkodójok  neve  &J^  dsila-dsida,  kinek  parancsait 
minden  magyar  ember  követi  s  ki  egyedül  határoz  támadás, 
védelem  s  effélék  fölött. 

aOk  sátrakban  élnek  s  a  legelőkön  és  takarmányföldeken 
ide  s  tova  kóborolnak.  Országuk  terjedelmes.  Egy  oldalról  a 
Római-(Fekete-)tengerrel  határos,  melybe  két  folyó  torkol, 
ezeknek  egyike  nagyobb  a  Dseihunnál  (Oxus),  és  lakóhelyeik  e 
két  folyó  közt  terülnek  el.  A  téli  idő  közeledtével  a  közelebb 
lakók  e  folyók  egyikéhez  vonulnak,  a  tél  tartama  alatt  ott 
maradnak  és  halászattal  foglalkoznak,  tél  idején  kényelme- 
sebb levén  az  ott  tartózkodás.  A  magyarok  országa  fákban  és 
vizekben  bővelkedik,  a  talaj  nyirkos  és  ott  sok  szántóföld  is  van. 

«A  magyarok  valamennyi  szomszéd  szlávok  fölött  ural- 
kodnak, őket  súlyos  kötelességek  teljesítésére  kényszerítik  s 
úgy  bánnak  velők,  mint  foglyokkal.  A  magyarok  tüzimádók. 
Fegyveres  támadásokat  intéznek  a  szlávok  ellen,  foglyokúl 
ejtik  azokat  és  a  tengerpart  mentében  a  rómaiak  országához 
tartozó  Kerch  nevű  városba  hurczolják.  Azt  beszélik,  hogy 
korábbi  időkben  a  khazarok  a  magyaroktól  s  más  velők  szom- 
széd népektől  való  félelmökben  sánczokkal  kerítették  magokat. 
Midőn  a  magyarok  foglyaikkal  Eerchbe  érkeznek,  a  rómaiak 
(görögök)  eléjök  vonulnak,  erre  a  magyarok  alkuba  bocsát- 
koznak velők,  foglyaikat  átadják  s  cserébe  görög  szöveteket, 
szőnyegeket  és  egyéb  görög  árúkat  kapnak. » 

Mindenekelőtt  meg  kell  itt  jegyeznünk,  hogy  sem  azok, 
kik  először  hivatkoztak  Ibn  DASTÁ-ra,  sem  pedig  Ghwolson, 
ki  a  szöveget  első  ízben  adta  ki,  nem  vették  észre  ama  toll- 
hibát,  melyet  Ibn  Dasta   első  másolói  a  auJbCüo   (mazgarie) 

VivBRRT  :  A  manarok  eredete.  9 


130  A.  MAGTÁROK  EREDETE. 

SZÓ  tekintetében  elkövettek,  mert  kétségtelen,  hogy  itt  egy 
szükségtelenül  alkalmazott  diacritikus  pont  hamis  értelmezé- 
sekre szolgáltatott  okot.  Keleten  jártamban  könnyen  érthető 
érdekből  feltűnt  nekem,  hogy  a  törökök  a  madzsar ,  azaz 
magyar  szóban  az  első,  az  arabok  és  persák  ellenben  a  má- 
sodik szótagot  hangsúlyozzák.  A  török  ugyanis  mádzsart  mond, 
az  arab  és  persa  ember  ellenben  madzsárt,  s  ennek  folytán 
az  első  arabok,  hogy  ez  utóbbi  hangsúlyozást  híven  kife- 
jezhessék, e  szót  a  yMÁjo  mintájára  uupuo-al  írták  át,  miből 
azután  a  későbbi  másolók  jAyuc,  illetőleg  il>Jús^«,  mazga- 
rie-t  csináltak.  E  helyesírási  hiba  ama  többek  részéről 
elfogadott  téves  etymologiára  adott  okot,  melynek  alapján 
eddigelé  ^  a  mazgar  szót  az  in  labiális  kezdőhangnak  />-vé 
való  supponált  átváltozása  folytán  baégar,  baigir ,  haigird 
és  baékirt  szókkal  azonosították  és  a  magyarokat  egye- 
nesen a  baskíroktól  származtatták.  Mi  már  azért  sem  fogad- 
hatjuk el  a  madsar  és  bnskir  nevek  analógiáját,  mert  az 
utóbb  említett  szó  legrégibb  ismeretes  alakjában,  tudnnllik 
a  baskird  alakban,  mint  Ibn  Fozlan  922-b6n  írja,  mai  napig 
is  fönmaradt,  miután  a  jelenlegi  moszlim  világ  szóban  és 
írásban  a  ciyí^b  baskírt,  helyesebben  yAÁl^  baskír  kifeje- 
zést használja,  mely  egészen  más  etymologián  alapul.  Már  a 
mai  baskírok  országának  földrajzi  fekvése  is  világosan  mu- 
tatja, hogy  e  nép  a  nagy  pusztának,  vagy  főpusztának  — 
melynek  török  neve  bai-kir  —  legfelsőbb  szélét  lakta  és  még 
jelenleg  is  lakja,  a  miért  is  a  kirgiz  a  baskírt  üst  jak  =  felső 
vidékinek  nevezi.  A  baskirföld  localis  elnevezése  forog  itt 
szóban,  mely  később  magára  a  népre  származott  át,  oly  elne- 
vezés, melynek  ellentéte  g}'anánt  alt-kir  =  alsó  puszta  lehet- 
séges, sőt  az  orta-kir  =  középső  puszta  kifejezés  még  jelen- 
leg is  használatos.    A  baskír^  elnevezés  alatt  tehát  a  puszta 


*  V.  ö.  Chwolson,  114.  1. 

^  Baskird  határozottan  a  d-re  vógzödö  magyar  helynevekre  emló- 


A  MáQYASOK,  ARAB  KÚTFŐK  NYOMÁN.  1^1 

legfelsőbb  szélén  lakó  törökök  értendők,  tulaj  donképen  az 
utolsó  telivér  törökök  ez  irányban »  minthogy  a  tőszomszéd- 
ságukban élt  magyarok^  bár  névszerínt  törökök  valának,  de 
finn-ugor  elemekkel  nagy  mérvben  vegyültek  össze.  Ezen,  a 
maiiyarok  eredetének  kérdésére  nézve  fölötte  fontos  viszony- 
nyal alantabb  még  fogunk  foglalkozni,  itt  csak  annyit  jegy- 
zünk meg,  hogy  a  két  török  néptörzs  e  szomszédsági  viszo- 
nya volt  az,  minek  alapján  az  arab  geographusok  a  magya- 
rokat és  baskírokat  összetévesztették  és  ezáltal  a  későbbi 
zavart  előidézték. 

Azt  látjuk  ugyanis,  hogy  a  régibb  arab  geographusok 
az  ős  baskirok  s  magyarok  ethnikai  egyediségét  tekintve, 
fölötte  zavart  fogalmakkal  bírtak,  e  két  nevet  azonosnak  tar- 
tották és  egymással  föl  is  cserélték.  íbs  FozLAN-nak  pl.  csak 
az  Ural  melletti  baskírokról  van  tudomása,  kikkel  Bolgárba 
tett  utazásában  ismerkedett  meg;  Mas'udi  három  különböző 
helyen  tesz  rólok  említést,  először  JJLsvj  bazgírd  név  alatt, 
midőn  azokat  a  noéaiok-  és  besenyőkkel  kapcsolatban  török 
származású  népek  gyanánt  sorolja  föl,  melyek  a  Fekete-tenger 
körül  laknak,  és  itt  a  t>J^^j  név  alatt  csakis  a  magyarok 
érthetők ;  másodszor,  midőn  a  négy  török  nomádtörzsről  tesz 
említést,  mely  a  khazar  birodalom  nyugati  részét  lakja  és  a 
byzancziakkal  háborút  visel,  hol  óykAj  alatt  ismét  a  ma- 
gyarokat, a  byzancziakkal  viselt  háború  alatt  pedig  a  934 — 
970-ig  a  keletrómai  birodalomba  tett  betöréseket  kell  érteni ; 
végül  harmadszor  Ázsia  török  népeinek   felsorolása  alkalmá- 

keztet,  melyekben  a  ^-nek  looativusi  fuDctiója  van ;  a  mai  kiejtés  azon- 
ban csak  baskir-nskk  hangzik.  £z  alkalommal  eszünkbe  jut  ugyanennek 
a  szónak  a  bokbaraiaknál  dívó  pbaniasztikus  etymologiája.  Baskirt-ból 
ugyanis  minden  áron  baskul-t-ot  akarnak  csinálni  és  a  szónak  ez  alak- 
ját azzal  a  legendával  bozzák  kapcsolatba,  mely  szerint  néhány  1>nzgó 
mohammedán  hittérítő  a  nagy  északi  pusztán  eltévedt  és  egy  farkastól 
fbai  t.  L  fejet  vagy  vezért  és  kürt  farkast  jelent)  vezettetve,  az  uráli  he- 
gyek vidékén  lakó  pogány  törökökhöz  ért,  kik  e  miatt  a  baskurt  nevet  vise- 
lik. Látnivaló,  hogy  nemcsak  a  tudósok,  hanem  a  népmonda  is  etymologizál. 

9* 


132  A  MAOTAROK  EREDETE. 

yaJ,  hol,  mint  Ghwolson^  helyesen   fölteszi,   az  értelmetlen 
JL) JLsül  szó  helyébe  a  helyes  auJLsOl    al-mazgarle    teendő* 
Mlg  Mas'udi,  mint  látjuk,  a  magyarokat  keletre,  a  baskírokat 
pedig  nyugatra  helyezi,   s  meglehet,   hogy  az  előbbiek  alatt 
az  Ázsiában   visszamaradt,   az   utóbbiak   alatt  pedig   a   mai 
magyarok  elődeit   érti,   addig   Ibn   Zaid  El  Belehi   már   a 
OypJwkj  basdzsird  két  nemzetségét  említi,   melyek  egyike  a 
gúzok  szomszédságában  Bolgár  közelében  lakik,  2000  férfiból 
áll  és  erdők  által   van   védve,   míg  a   másik   nemzetséget  a 
besenyőkkel  együtt  a  byzancziak  tőszomszédjai  közé  sorolja; 
tehát  ismét  az  egész  nép  kettéosztását  látjuk,    s  itt  az  előb- 
biek  alatt  az  Ázsiában  hátramaradt,    az   utóbbiak   alatt   az 
Európában  megtelepült  magyarokat  kell  érteni.  Edriszi  csak 
az  Ural  melletti  baskírokat  ismeri,  s  az,  mit  ezen  író  a  bas- 
kírok és  besenyők   nyelve   közt   fönnálló  különbségről  említ,^ 
hihetőleg   csak   szójárási   tekintetben   bír   érvénynyel.    Jakut 
csak   nyugati   baskírokat   ismer,   s  ezenkívül   közli  ismeretes 
találkozását  moszlímhítű   vöröshajú    baskírokkal   Aleppoban^ 
kik  magokat   ^Sj^   (Hunkar)   királya  alattvalóinak  állították^ 
a  mi  csakugyan  azon  föltevés  mellett  szól,   hogy  ezek  tatár, 
vagy  inkább  bolgár  moszlimek,  izmaeliták  valának,  kiknek  a 
tulaj  donképi  baskírokkal  közük  nem  lehetett.    Nem  kevesbbé 
zavartnak   látszik  Eazvini  jelentése,    mely   szerint   a   baskír 
nép  (nyugaton)  nagy  számmal  van  képviselve,  melynek  több- 
sége  a  keresztény   vallást   követi,    de   találkoznak   közöttök 
moszlimek   is,   kik   a   keresztényeknek   adót  fizetnek.   A  mit 
Eazvini   ezenkívül   a   baskírokról,    névszerínt   ama   politikai 
viszony  tekintetében  említ,   mely  a  tatárok  (mongolok)  betö- 
rése  előtt   közöttök   és   az   ország   fejedelme  közt  fönnállott, 
az,   mint  Chwolson  joggal    állítja,   teljesen  ráillik  IV.  Béla 
uralkodásának  idejére,  de  azon  különbséggel,  hogy  mi  a  bas- 
kírok említett  nagyszámú  népe  alatt  inkább  a  kunokat  érte- 

*  Chwolson,  104.  1. 


A  MAGYAROK^  ARAB  KÚTFŐK  NYOMÁN.  133 

nők,  kik  részben  már  azon  időben,  legalább  színleg  a  keresz- 
ténység híveinek  vallották  magokat  és  a  moszlim  bolgárok- 
kal, azaz  az  izmaelitákkal  csak  nyelvi  rokonságban  állottak. 
A  későbbi  arab  geographusoknál  a  zavar  még  inkább  gya- 
rapszik, így  pl.  DiMisKi  szerint  a  magyarok  {y^^)  és  baskí- 
rok már  elváltán  élnek  a  Fekete-tenger  partjain,  míg  Ibn  Said 
már  három  különböző  népségről,  t.  i.  a  baskírok-,  magyarok- 
és  hungarokról  tesz  említést.^ 

^  Szándékunk  volt  e  helyen  az  arab  földrajzírók  egyes  tudósításait 
eredetiben  és  fordításban  mellékelni,  de  tekintetbe  véve,  hogy  legnagyobb- 
részt csak  a  legrégibb  forrás  másolataival  van  dolgunk,  e  szándéktól 
egyelőre  elállottunk.  Hogy  az  olvasó  e  nagyobbára  utánzásokból  álló 
munkákról  mégis  némi  fogalommal  bírjon,  álljon  itt  A l  Bekri  tudósítása. 

^  tutjXXJ\  ^  JXáf  4>iL  ^j^  y  *AÍbl^'  ó^  ^jj^  f^y 


A  mazgaroh  földjéről. 

Ez  ország  a  besenyők  és  a  Bulgáriához  tartozó  Eskel  között  van. 
A  mazgarok  bálványimádók.  Királyuknak  a  neve  Kundu.  Ez  a  nép  sátrak 
alatt  tanyáz  és  csak  nyirkos  és  legelőkben  gazdag  földet  szokott  föl- 
keresni. Országuk  100  farsakh-nyi  széles  és  ép  olyan  hosszú.  Foldj ök 
egyfelől  Bum-mal   határos,   a   másik   határ   vidékén,    mely  a  pusztával 

tőszomszédos,  egy  hegy  emelkedik,  melyen  a nevű  nép 

lakik;  e  népnek  lovai  (csikói),  teherhordó  öszvérei  és  szántóföldjei  van- 
nak. £  hegyen  alAl  a  tengerparton  az  ^y^  ogima  nevű  keresztény  nép 


134  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Tekintve  azon  körülményt,  hogy  a  történeti  múltnak 
e  homálylepte  térségeire  csakis  az  akkori  kezdetleges  mű- 
velődés egyes  mozzanatainak  és  a  nyelvészeti  adatoknak  hal- 
vány fénye  vethet  némi  világot,  valóban  nem  lehet  eléggé 
sajnálnunk,  hogy  ama  látszólagos  hasonlatosság,  mely  egy- 
részről a  baskirt,  baszird,  baszar  és  másrészről  a  maz- 
gar,  mazar  nemzetségi  nevek  között  fönforog,  annyi  zavar- 
nak volt  szülőoka  s  hogy  a  nyugati  tudósok  által  megkísér- 
lett  fölvilágositások  e  chaost  nem  hogy  eloszlatták  volna, 
de  még  inkább  fokozták.  Ibn  DASTÁ-nak  és  utódainak  minden 
esetre  köszönettel  tartozunk,  mert  ők  voltak  az  elsők,  kik  a 
mazgarok  vagy  mazarok  népéről  említést  tesznek,  még 
pedig  Ázsia  ugyanazon  helyén,  hol  a  baskíroknak  jelenleg 
már  teljesen  megtelepült,  de  a  múlt  század  vége  felé  még 
merőben  nomád  életet  élt  török  törzse  mai  napság  is  tartóz- 
kodik, mely  törzsnek  nyelve  csak  egyes  hangtani  eltérésekre 
nézve  *  különbözik  a  többi  török  szójárásoktól,  s  ez  hihetőleg 
már  korábbi  időkben  is  így  volt.  Ha  tehát  a  XIII.  század- 
beli európai  utazók,  mint  Rubruquis  és  Plán  Carpin,  a  ma- 
gyar és  baskir  nyelv  azonosságáról  szólanak,  mennyiben  az 
előbbi  így  nyilatkozik:  «Ydioma  Pascatur  et  Ungariorum  idem 
est»,'  az  utóbbi  pedig  azt  állítja:  wBascurdos,  qui  sünt  anti- 
qui  Hungari»,  ®  úgy  ezt  már  azért  is  téves   fölfogásnak  kell 

lakik  (talán  ^y^y  ogota  helyett"^),  ez  határos  azon  moszlim  tartomá- 
nyokkal, melyek  Tiflisz  fönhatóságát  elismerik.  Itt  kezdődik  Örmény- 
ország és  e  hegység  Derbend-ig  terjed  és  a  khazarok    országát  is  érinti. 

'  így  a  baskir  nyelvben  az  az-nek  helyébe  h,  sl  ó  (cs)  helyébe  az 
és  az  l  helyébe  (2  szokott  lépni;  p.  o.  ^ezmek  e.  h.  ff^ezmek  (sejteni), 
Tuzun  e.  h.  ur«an  (érett,  végett)  és  özder  e.  h.  özZer  (maga).  V.  ő. 
Twretzlaja  Khreatomatija,  BsREZiN-töL  Eazan,  1876.  5  —  6.  lap. 

^  BUBRUQUIS,  274.  1. 

*  Recueil  de  voyagea,  T.  IV. 

*  iúyími   ogoná-t  úgy  hiszem    XJiyíJ   ogotá-val  kell  helyettesítenünk 
melyeken  talán  a  góthok  földjét  kell  értenünk,  kik  tudvalevőleg  keresztények 
voltak  és  kiknek  országa  a  kérdéses  vidéken  a  mongolok  becsapásáig  főnnállott. 


A  MAGYAROK^  ARAB  KÚTFŐK  NYOMÁN.  135 

tulajdonítanunk,  mert  a  magyarok  nyelve  azon  idö  óta,  hogy 
e  nép  őshazáját  az  Ural  és  Volga  között  odahagyta^  a  részint 
idegen,  részint  rokon  népelemekkel  való  érintkezés  s  az  azok- 
kal folytatott  élénk  és  szoros  közlekedés  következtében,  az 
úgynevezett  második  átalakulási  folyamaton  már  túlesett  éB 
mert  a  magyar  nyelv  már  a  XII.  században  ölté  föl  ama 
megállandósult  alakját,  melyben  ma  is  fönnáll,  mint  az  ezen 
időbeli  nyelvemlékből ,  az  úgynevezett  Halotti  beszéd-hói 
kitűnik.  Epenséggel  lehetetlen  tehát,  hogy  a  száz  évvel  később 
szláv  és  német  kölcsönszókkal  bizonyára  még  inkább  telitett 
magyar  nyelv  azonos  lett  légyen  a  baskirral,  melyet,  a  meny- 
nyire történeti  úton  kideríthető,  mindenkor  a  török  nyelvhez 
számítottak.  E  nyilatkozatot  tehát,  épúgy  mint  az  1237- 
ben  az  Ázsiában  hátramaradt  magyarok  fölkeresésére  indult 
Julián,  domokosrendbeli  szerzetesnek  állításait  is  bátran  a 
mesék  országába  utasíthatjuk,  melyekben  a  középkori  utazók 
jelentései  annyira  bővelkednek,  mert  ha  a  magyarok  és  bas- 
kírok közötti  kapcsolat  áltajában  szóba  jöhet,  úgy  az  először 
csak  a  két  nép  őshazájának  földrajzi  fekvésére  vonatkozhatik 
B  ennek  folytán  másodszor  az  itt  szóban  forgó  XI.,  XII.  éB 
XTTT.  századoknál  sokkal  korábbi  korszakba  kell  esnie.  ^  A  bas- 
kírok, hogy  concrétebb  kifejezéssel  éljünk,  lehettek  ugyan  a 
második,  harmadik  vagy  negyedik  századbeli  magyarok  déli 
szomszédjai  és  legközelebbi  rokonai,  de  korántsem  azon  ma- 
gyarokéi, kikről  Ibn  Dasta,  és  még  sokkal  kevesbbé  azokéig 
kikről  Mas'udi,  Jakut  és  Bubruquis  szólanak. 

Ha  már  most  az  Ibn  DASTA-féle  jelentést  a  magyarokról 
tovább  fejtegetjük,  úgy  azt  találjuk,  hogy  ez  író  őket  nem 
ősi  székhely ökön,  a  Volga  s  Ural  között,  hanem  a  mi  valór 
Bzinübb,  második  hazájokban,  a  Porphyrogenitus  említette 
Atelkuzuban  ismerte,  habár  idevágó  adatai  sok  kívánni  valót 


*  Hogy  feltüntessük  ez  úti  vázlatnak  apokryph  voltát,  a  2.  számú 
melléklethen  a  földrajzi  és  tárgyias  adatokat  megvizsgáltak. 


1 36  A  MAGYAROK  EREDETE. 

hagynak  és  eddigelé  a  legkülönbözőbb  föltevésekre  szolgál- 
tattak okot.  Míg  ugyanis  egyrészről  a  határnak  megjelölése 
l*«i^  «^au  Bómai-,  azaz  Fekete-tenger,  nemkülönben  a  görögökkel 
űzött  rabszolgakereskedés  említése  Eerch,  Karch  városánál, 
melyben  többen  a  Herodot  által  említett  Earkinit  városát  a 
Hypakiris  folyó  mellett  akarják  fölismerni,^®  a  fönnebbi  Atelkuzu 
elfogadására  jogosítana,  addig  másrészről  a  földrajzi  fekvés  e 
megjelölése  «két  folyó  közt,  melyek  egyike  nagyobb  aDseihun- 
nál»  megzavarja  föltevéseinket  s  így  az  Ibn  Dasta  által  ismert 
Magyarország  határai  kétségtelenül  sokkal  nyugatibb  irányba 
teendők,  mint  Porphyrooenitus  adatai  megengednék.  Itt  ter- 
mészetesen a  vitakérdés  a  nevezett  folyók  azonosítása  körül 
forog,  s  némelyek  azokban  a  Volgát  és  Dont,  mások  a  Dont  és 
a  Dnjesztert,  ismét  mások  majd  a  Dont,  majd  a  Dnjesztert  és  a 
Dunát  akarják  fölismerni.  Mi  nézetünkkel  annál  inkább  csatla- 
kozunk az  utóbbiakhoz,  kik  között  Ghwolson  a  legkiválóbb  he- 
lyet foglalja  el,  minthogy  először  is  az  ezen  földrajzíró  által 
használt  ati^  =  Vafa  elnevezést,  melyben  némelyek  lúi^  = 
Vaka  =  Bug  (!) "  nevet  akartak  látni,  nagyon  önkényesnek 
tartjuk,  és  másodszor  azért,  mert  a  magyarok  Ibn  Dasta  idejében 
(912  körül)  mai  hazájokat  részben  már  birtokukba  ejtették,  tehát 


'°  Herodot  erre  vonatkozó  adatait  sokféleképen  magyarázták ; 
legjobban  győződhettlnk  meg  erről,  ha  oly  két  magyarázóra  utalunk, 
kik  csak  28  évi  időköz  által  vannak  egymástól  elválasztva.  Lindner 
(1841)  a  Skythen  dea  Herodot  czimű  munkájához  mellékelt  térképen 
Karkinit-et  a  mai  Nikolajev  környékére  helyezi;  Bruun  ellenben  a 
Herodotovoi  Skithij  i  vmjeinich  s  nejű  zemel  (Herodot  Skythiája  és  a 
vele  szomszédos  országok)  czfmü  müvéhez  csatolt  térképen  ugyanazt  a 
várost  a  krími  félsziget  nyugati  partjára,  a  mai  Eupatoria  helyére  teszi. 
Ily  szétágazó  nézetekkel  szemben  Ibn  Dasta  térképének  megalkotásához 
hozzá  sem  foghatunk. 

^^  Kiváltképen  Boessler,  ki  a  különczségeket  fölötte  kedveli,  mutat 
hajlandóságot  e  phantasztikus  ugrásra,   a  nélkül,    hogy  az  arab  szakiro- 

y 

dalomban  eléggé  jártas  volna.  Ha  tudná,  hogy  Sukrullah  csak  Ibn 
Dasta  nyomában  jár,  aligha  csinál  a  nagyon  is  kétséges  Vafa-ból  Vaka-t, 
Baka-t  és  végre  Bug-ot,  egyetlen  egy  diakritikus  pontra  támaszkodva. 


A  MAGYAROK;  ARAB  KŰTFÖK  NYOMÁN.  137 

Chwolson  föltevése,  «a  Don  és  a  Duna  között»  a  legtöbb  jogo- 
sultsággal bír.  A  mi  már  most  Ibn  Dasta  egyéb  adatait  a  ma- 
gyarok nemzetisége,  vallása  és  alkotmánya  tekintetében  illeti, 
nem  lehet  említés  nélkül  hagynunk  ama  kiváló  jelentőséget, 
melyet  azok  az  említett  nép  eredetének  történetére  nézve  mar 
gokban  foglalnak.  Hogy  ő,  épúgy  mint  azon  geographusok  és 
utazók,  kik  utána  a  Xm.  századig  fölléptek,  a  magyarokat 
tf örököknek  állítják,  mit  különben  a  byzanczi  írók  is  tesznek, 
azt  a  tényállásnak  megfelelöleg  époly  természetes  dolognak 
tartjuk,  valamint  másrészről  nem  vagyunk  képesek  fölfogni, 
mikép  találkozhatnak  tudósok,  kik  mind  ennek  daczára,  és  az 
arab  meg  byzanczi  kortársak  nyílt  és  világos  állításai  mellőzé- 
sével a  magyarok  finn-ugor  származása  mellett  szállnak  síkra. 
Erről  természetesen  bővebben  alantabb  lesz  szó,  s  e  helyen  e 
kérdést  csak  azon  okból  érintettük,  mert  az  említett  török  nem- 
zetiséggel Ibn  DASTÁ-nak  még  egyéb  megjegyzései  is  összhang- 
zásban vannak.  Ide  tartozik  első  sorban  a  8ju5^kundu  vagy 
kündü  czím,  melylyel  a  királyt  nevezték  s  melynek  hasonmását 
látjuk  a  khazaroknál  az  Ibn  Fozlan  által  ugyanazon  értelem- 
ben idézett  ^Jül5^ névben  ^^  (lásd  a  kha?ar  szójegyzéket),  de  azon 
különbséggel,  hogy  Ibn  Fozlan  e  szóval  az  alkirályt,  Ibn  Dasta 
ellenben  az  első  királyt  jelöli,  mely  körülmény  azonban,  te- 
kintve azt,  hogy  mindketten  puszta  hallomásra  írtak,  kiváló 
fontossággal  nem  bírhat.  Továbbá  a  második  uralkodó,  vagyis 
a  «J^  dsila  neve,  melynek  Porphyrooenitus  FóXac-a  telje- 
sen megfelel  s  mely  egyszersmind  hangtani  tekintetben  igazolja 
e  ezimnek  általunk  adott  értelmezését  (1.  alantabb),  minthogy 
az  arabok  és  persák  a  kezdőhangú  j  j-t  legtöbbnyire  :^  f-nek  ejtik 


^  TúlBágos  merész  és  nem  épen  szerencsés  corabinácziónak  kell 
neveznünk  Chwolson  kísérletét,  ki  ftjUÍ-ban  az  eredeti  JuJ  lebed-nek 
rossz  átírását  akarja  fölfedezni  és  ezt  Pobphtbooknitus  Lebedias-ával 
azonosítani.  Ibn  Fozlan  «JűL$-ja  Ibn  Dasta  HöuS-jától  csak  a  szóvégi 
hangzó  utal  különbözik,  a  mennyiben  hanyag  másolók  az  eredeti  5 
helyébe  yt  tettek. 


138  A  MAOYABOK  EBEDETE. 

ki,  így  pl.  «>^^.  jehud  h.  zehud  (zsidó),  y^<J>  jilau  h.  zilau  (zabola) 
stb.  Azon  föltevésünk  mellett,  hogy  a  régi  magyarok,  épúgy  mint 
a  mai  török  nomádok,  baromtenyésztö  nomád  nép  valának, 
igen  nyomatékos  érv  rejlik  Ibn  Dasta  e  nyilatkozatában : 
v^^juo^l^  ^LOI  Muo  ^^wumüJ  v'^  i^  ^  ftzaz :  « sátrakban 
laknak  és  legelökön  s  takarmányföldeken  ide  s  tova  kóborolnak  i, 
mely  nyilatkozatot  El  Belkhi  a  következő  mondattal  egészíti  ki: 

azaz :  « e  nép  (a  magyarok)  sátrakkal  bír  és  az  esős  vidékeket 
meg  a  fülepte  térségeket  keresi  fölv;  ez  állitásnak  érvényét  a 
szántóföldekre  vonatkozó  későbbi  nyilatkozat  már  azért  sem 
rontja  le,  mivel  a  nomádok  mint  jelenleg,  úgy  minden  időben 
foglalkoztak  a  földműveléssel  is,  de  természetesen  csak  igen 
csekély  mértékben.  így  Al  Bekri  ^®  is  következőleg  nyilatkozik : 

«ez  sátradban  lakó  nép,  mely  csak  az  esős  és  legelődús  helye*^ 
ket  keresi  föl».  A  mi  végre  Ibn  Dasta  ama  állítását  illeti,  hogy  a 
régi  magyarok  tűzimádók  valának,  erre  nézve  épenséggel  nem 
vagyunk  hajlandók  az  Ibn  DASXÁ-nál  előforduló  ^^y^  szót  a 
^^b^l  azaz :  bálványok  kifejezéssel  helyettesíteni,  mert,  hogy  a 
magyarok  Magyarországba  való  bevándorlásuk  idején  persa 
culturbehatások  folytán  részben  Zoroaster  vallását  követhették, 
arról  alantabban  bővebben  fogunk  szólani.  Ibn  Dasta  jelenté- 
sében még  azon  nyilatkozat  igényli  kiváló  figyelmünket,  hogy 
a  magyarok  valamennyi  szomszéd  szlávok  fölött  uralkodának  s 
hogy  a  khazarok  is  a  magyaroktól  való  félelmökben  sánczokkal 
kerítették  magokat.  Azon  föltevésből  kiindulva,  hogy  a  magya- 
rok Ibn  Dasta  idején  egyrészt  már  Pannóniában  voltak  megte- 
lepülve, a  szlávok  alatt  természetesen  nem  oroszok,  hanem 
morvák  és  tótok  értendők  és  csak  a  khazarokat  illető  kérdést 
nem  vagyunk  képesek  tisztázni,  hacsak  ez  alatt  a  névtelen 


^'  Y.  ö.    Defrémery  :    Extraita   etc.  a  Journ.   aaiat.  XIII.   kötet 
460.  lapján. 


A  MAOYAROK,  ABAB  KÚTFŐK  NYOMÁN.  139 

jegyző  által  említett  Ménmarót  kazár  fejedelem  nem  értendő. 
A  khazar  birodalom  a  X.  Bzázad  elején  ugyancsak  árnyéka  vala 
hajdani  nagyságának^  de  minthogy  a  magyaroktól  való  félelem 
már  földrajzi  szempontból  sem  képzelhető,  itt  a  khazarok  alatt 
csak  azon  khazarok  értendők,  kik  a  magyarok  honfoglalása 
előtt  már  Pannóniában  meg  voltak  települve.  Ibn  DASxÁ-nak  a 
magyarokra  vonatkozó  tudósításáról,  melyet  sajnálatos  rövid 
volta  daczára  is  értékes  adatnak  kell  tekintenünk,  áttérünk 
most  a  chronologiai  sorrendben  hozzá  legközelebb  álló  forrás- 
nak, tudniillik  PoBPHTROGENiTus  jelentésének  méltatására. 


xn. 


A  MAGYAEOK  BYZANCZI  KÚT- 
FŐK NYOMÁN. 


A  TÜRKÖK  nemzete  (vagyis'a  magyarok)  —  így  szól  Konstantin 
császár ^^  (itt  is  Szabó  Károly  fordítását  használjuk) — « régen 
Khazariához  közel  szerzett  magának  lakást  azon  helyen,  mely 
Lebediának  neveztetett  első  vajdájok  nevéről,  mely  vajdát  tulaj- 
don nevén  Lebediásznak  neveztek,  méltósága  szerint  pedig, 
miként  az  utána  való  íÖbhiéket  is,  vajdának  hívtak.  Ezen  helyen 
tehát,  az  említett  Lebediában  foly  a  Khidmász  folyó,  melyet 
Khingülüsznak  is  neveznek.  S  nem  nevezek  őket  az  akkori  idő- 
ben turkoknak,  hanem  valami  okon  Szabartoiaszfaloi  vala  ne- 
vök.  —  A  turkok  hét  nemzetségből  állottak,  s  fejedelmök  sem 
belföldi,  sem  idegen  soha  nem  volt,  hanem  bizonyos  vajdák  vol- 
tak közöttök,  kik  közöl  első  vajda  volt  az  elébb  említett  Lebe- 
diász.  S  együtt  laktak  a  khazarokkal  három  esztendeig,  szövet- 
ségeseik levén  a  khazaroknak  minden  háborúikban.  S  Khazária 
fejedelme  a  khagán,  a  turkok  vitézségeért  és  szövetségeért  Le- 
bediász  nevezetű  első  vajdájoknak  egy  nemes  születésű  khazar 
nőt  adott  nejül,  vitézségének  nagy  híre  és  nemzetségének  fénye 
miatt,  hogy  az  tőle  gyermekeket  szülne :  azonban  úgy  történt, 
hogy  azon  Lebediásznak  ezen  khazar  nőtől  nem  született  gyer- 
meke. —  S  a  fönnebb  hangárnak  nevezett  patzinakiták  (mert 
a  kangár  név  nemes  és  vitéz  voltukért  ragadt  rajok)  a  kha- 


14 


De  (idminístrando  imperio.  38.  fejezet. 


A  MAGTÁROK,  BYZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  ^^l 

zárok  ellen  háborút  inditván  és  meggyőzetvén,  saját  földjöket 
elhagyni  s  a  turkok  földét  megszállani  kénytelenittettek.  S  há- 
ború ütvén  ki  a  tnrkok  és  az  akkor  kángarnak  nevezett  patzina- 
kiták  közt,  a  torkok  serege  meggyőzetett  és  két  részre  szakadt : 
8  egy  részök  keletre  Perszisz  felé  telepedett  meg,  kik  a  tnrkok 
régi  nevén  mai  napig  is  Szabarfcoiaszfaloi  néven  neveztetnek ;  a 
másik  rész  pedig  nyugot  felé  telepedett  meg  első  vaj  dáj  okkal  és 
fövezérökkel  Lebediászszal,  az  Atelkuzn  nevezetű  helyekre,  mely 
helyeken  most  a  patzinakiták  nemzete  lakik. » 

c Kevés  idő  múltával  ama  khagán  khazária fejedelmeizene 
a  torkoknak,  hogy  küldjék  hozzá  ladikon  első  vajdájokat.  Le- 
bediász  tehát  Khazária  khagánjához  elmenvén  kérdezé,  az  okot, 
melyért  őt  magához  hívatta.  S  a  khagán  monda  neki :  azért 
hivattnnk,  hogy  miután  nemes  származású,  értelmes,  vitéz  és  a 
turkok  közt  első  ember  vagy,  téged  nemzetednek  fejedelmévé 
emeljünk,  s  hogy  a  mi  szavunknak  és  rendeletünknek  engedel- 
meskedjél. S  ő  a  khagánnak  válaszolva,  monda :  irántam  való 
jó  indulatodat  és  megkülönböztetésedet  nagyra  veszem,  és  illő 
köszönetemet  nyilvánítom  előtted :  de  miután  tehetetlen  vagyok 
ily  fejedelemségre,  nem  állhatok  rá,  hanem  van  kívülöttem  egy 
más  vajda  Szalmutzész  (Almos)  nevezetű ,  kinek  Arpadész 
(Árpád)  nevű  fia  is  van ;  inkább  ezek  közöl  akár  Szalmutzész 
akár  fia  Arpadész  legyen  hát  a  fejedelem  s  függjön  a  ti  szava- 
toktól. Megtetszvén  ezen  beszéd  a  khagánnak,  embereket  ada 
mellé  8  vele  együtt  a  türkökhöz  küldé,  kik  is  a  turkokkal  ez 
iránt  értekezvén,  a  turkok  jobbnak  tartották,  hogy  Arpadész 
legyen  fejedelem  mint  atyja  Szalmutzész,  mint  tekintélyesebb, 
mind  észre,  mind  tanácsra  mind  vitézségre  nézve  igen  jeles  és 
ily  fejedelemségre  alkalmas  férfiú;  kit  is  a  khazarok  szokása  és 
törvénye  szerint  fej  edelemníí' tettek,  fölemelvén  őt  paizsra.  Ez 
Arpadész  előtt  más  fejedelmök  a  turkoknak  soha  nem  volt,  s  ettől 
fogva  máig  is  ennek  nemzetségéből  tétetik  Turkia  fejedelme.  •» 

« Bizonyos  idő  múlva  a  patzinakiták  megrohanván  a  tur- 
kokat,  kiűzék  őket  fejedelmökkel  Arpadészszel  együtt.  A  turkok 


142  A  MAGTÁROK  EBEDETB. 

tehát  megfordulván  és  szállásál  földet  keresvén,  Nagy-Moraviába 
menve,  annak  lakosait  kiüzék  és  főldjökre  telepedének,  melyen 
a  turkok  mai  napig  is  lakoznak ;  s  ettől  fogva  a  turkok  nem 
folytattak  háborút  a  patzinakitákkal.  A  torkoknak  azon  fönnebb 
emiitett  nemzetéhez  pedig,  mely  keletre  Perszisz  felé  telepedett, 
mai  napig  ügyvivőket  küldöznek  ezen  nyugot  felé  lakó  emii- 
tett torkok  és  meglátogatják^  őket  és  gyakran  hoznak  tölök  vá- 
laszt magokhoz.  A  patzinakiták  lakhelye,  melyben  akkori  alka- 
lommal a  turkok  lakoztak,  az  ottani  folyók  nevéről  neveztetik. 
S  a  folyók  ezek :  első  folyó  az  úgynevezett  Barukh,  második 
folyó  az  úgynevezett  Kubu,  harmadik  folyó  az  úgynevezett 
Brutosz,  ötödik  folyó  az  úgynevezett  Szeretosz. » 

^^  « Tudni  kell,  hogy  az  úgynevezett  kabarok  a  khazarok 
nemzetségéből  származtak.  Ugyanis  részükről  valami  pártütés 
történt  kormányuk  ellen  s  belháború  támadván,  előbbi  kormá- 
nyuk lett  győztes,  s  egy  részök  leöletett,  más  részök  kibujdosott 
8  a  türkökhöz  ment  s  velők  együtt  megtelepedett  a  patzinakiták 
földére  és  megbarátkoztak  egymással  és  holmi  kabaroknak  ne- 
veztettek. A  honnan  a  khazarok  nyelvére  is  megtanították  azon 
turkokat  és  máig  is  ugyanazon  szójárást  használják :  de  tudják  ^^ 
a  turkok  másik  nyelvét  is.  S  mivel  a  háborúkban  a  nyolcz  nem- 
zetség erősebbjeinek  és  vitézebbjeinek  mutatkoztak,  a  háború- 
ban előljárni  is  nemzetségeik  elsőknek  választattak.  S  egy  feje- 
delem van  köz  tök,  tudniillik  a  kabarok  három  nemzetségében, 
ki  mai  napig  is  van.» 

^"^  «Első  nemzetség  ezen  a  khazaroktól  elszakadt,  fönnebb 
emiitett  kabarok  nemzetsége,  második  a  Nyék,  harmadik  Megyer 
a  negyedik  Kiírtgyermat  (gyarmat),  ötödik  a  Tarján  nemzetsége, 
hatodik  Gyenah  (Gyenő,  Jenő),  hetedik  Kara,  nyolczadik  Kaza, 

*^  De  adm.  imp.  39.  fejezet. 

^*  E  helynek  kétértelműsége  szerintünk  csak  a  kétszer  előforduló 
^^-ön  alapszik.  Ügy  tartjuk,  hogy  az  első  ők  a  lurkókra  vagyis  magya- 
rokra, a  második  pedig  a  kabarokra  vonatkozik. 

*'  De  adni.  imp.  40.  fejezet. 


A  MAGYAROK,  BTZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  HS 

8  egy  mással  így  megegyezvén^  a  kabarok  a  turkokkal  együtt  a 
patzinakiták  földére  szállottak.  S  ez  után  a  Ehrisztoszt  szerető 
dicső  León  császár  által  fölszólittatva  átkelének  t.i.  a  Duna  vizén), 
és  Szümeont  megtámadván,  erősen  megverek,  s  előnyomulva 
Preszthlabonig  száguldoztak,  berekesztvén  őt  az  úgynevezett 
Mundraga  várba  és  saját  országukba  visszatérének.  Ezen  alka- 
lommal Liuntí  Arpadész  fia,  volt  vezérök.  Miután  azonban 
Szümeon  a  rómaiak  császárjával  újra  megbékélt  és  bátorságban 
érezte  magát,  a  patzinakítákhoz  külde  és  azokkal  szerződött, 
hogy  támadják  és  semmisítsék  meg  a  turkokat.  S  midőn  a  tür- 
kök hadjáratra  kimentek,  a  patzinakiták  Szümeonnal  a  turkok 
ellen  ménének,  és  családjaikat  tökéletesen  megsemmisítek,  és 
az  országuk  őrzésére  hátra  hagyott  turkokat  csúful  kiverek.  S  a 
turkok  megtérvén  és  országukat  ily  pusztának  és  földúltnak 
találván,  megtelepedének  azon  földön,  melyen  mai  napig  lakoz- 
nak, mely  a  szerint  a  mint  fönnebb  mondva  van,  a  folyók  nevei 
szerint  neveztetik.  Azon  hely  pedig,  melyben  a  turkok  előbb 
lakának,  az  ott  kereszttilmenő  folyóvíz  nevéről  Etel  és  Kuzu- 
nak  neveztetik,  melyben  jelenleg  a  patzinakiták  laknak. » 

Ezután  a  császári  író  a  turkok  által  elfoglalt  hon,  vagyis  a 
mai  magyarföld  határainak  pontosabb  meghatározásába  bocsát- 
kozik és  végül  következő  észrevételeket  tesz  :  « S  első  fejők  az 
Arpadész  nemzetségéből  fejedelem  és  két  másik,  a  gülasz  és  a 
karkhász,  kik  bírói  tisztet  viselnek.  8  tudni  kell,  hogy  gulasz 
és  karkhász  nem  tulajdonnév,  hanem  méltóság.  Tudni  kell, 
hogy  Arpadésznak,  Turkia  nagy  fejedelmének  négy  fia  volt, 
első  Tarkatsútz,  második  Jetekh,  harmadik  Jutntzász,  negyedik 
Zaltász.  —  Tudni  kell,  hogy  Arpadész  első  fia  Tarkatzúsz  nem- 
zette Tebelészt,  második  fia  Jelekh  nemzett  Edzeléht,  harmadik 
fia  Jutotzász  nemzette  FaliUiszt  a  mostani  fejedelmet,  negyedik 
fia  Zaltász  nemzette  Taksziszt,  Tudni  kell,  hogy  Árpád  fiai  mind 
meghaltak,  hanem  unokái  Falész  és  Taazész  és  unokatestvé- 
rök  Takszisz  élnek.  Tudni  kell,  hogy  meghalt  Tebelész  (Tevel) 
s  van  Termatzúsznevű  fia,  ki  minap  tért  vissza  (t.  i.  Konstanti- 


^^^  A  MAGYAROK  EKEDETE. 

nápolyból)  s  vendégbarátunk  BtdtzászszBl  (Bulcscsal)  Turkia 
harmadik  fejedelmével  és  karkhászval. »  —  •  Tudni  kell,  hogy 
Bulcs,  a  karkhász  fia,  Eálésznak  a  karkhásznak  és  hogy  Eálész 
(Eál)  tulajdomiév,  karkhász  szó  pedig  méltóságnév,  valamint  a 
gülasz  is,  mely  nagyobb  a  karkhásznál.» 

Ha  már  most  a  görög  császárnak  a  magyarokról  szóló 
adatait  behatóbb  fejtegetés  tárgyává  teszszük^  mindenekelőtt  ama 
kérdés  fogja  lekötni  figyelmünket,  hogy  miért  használta  Kon- 
stantin a  « törökök »  nevét  ethnikai  elnevezés  gyanánt  és  minő 
viszony  lehetett  az,  mely  ez  elnevezésre  okot  szolgáltatott. 
£  kérdésről  már  óriási  sokat  írtak  és  vitatkoztak  s  ha  az  erre 
vonatkozó  nézeteket,  bár  csak  dióhéjban  is,  föl  akarnók  sorolni, 
egész  lapokat  kellene  velők  betöltenünk.  Nézetünk  szerint 
annak,  hogy  Konstantin  és  egyéb  byzancziak  a  magyarokat 
« törököknek »  nevezték,  époly  egyszerű  mint  természetes  ok 
képezi  alapját.  Hiszen  jelenleg  is  egészen  hasonló  példát  lát- 
hatunk, ha  fontolóra  veszszük,  hogy  ethnographiánkban  az 
oszmánok,  azerbaizanok ,  turkománok,  özbégek,  kuramák, 
kirgizek,  kazakok,  kipcsakok,  teleutek,  baskirok,  altaiak,  koiba- 
lok,  jakutok  stb.  mind  megannyi  önálló  népek  gyanánt  szere- 
pelnek, a  nélkül,  hogy  közös  török  származásuknak,  mint 
magától  értető  ténynek,  külön  hangsúlyozása  szükséges  volna. 
E  viszonynak  már  most  ellenkező  értelemben  is  lehet 
helye,  ha  tudnüllik  a  törökök  nemzeti  egyediségét  a  népismei 
jelentőség  tágabb  értelmében  említjük,  a  nélkül,  hogy  a  törzsek 
és  nemzetségek  alosztályait  külön  kiemelnők,  vagy  legalább 
ezt  csak  ott  teszszük,  hol  a  történeti  esemény  a  különállás  fölem- 
lítését kívánná.  E  tanulmány  folyamán  kimutatni  iparkodtunk, 
hogy  a  hunok,  avarok,  bolgárok,  khazarok,  besenyők,  úzok  és 
mazgarok  csak  egyes  törzseit  vagy  ágait  képezték  volt  a  nagy 
török  népnek,  mely  tény  az  egykorú  írók  előtt  is  ismeretes  vala, 
s  minthogy  ez  utóbbiak  az  ethnikai  osztályozás  szűkebb  viszo- 
nyáról csak  ama  törzsek  és  ágaknál  birának  tudomással,  melye- 
ket már  korábbi  időkből  ismertek  s  melyek  hozzájok  közelebb 


A  MAGYAEOK,  BTZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  14^ 

estek  —  mi  sem  természetesebb  amiál,  bogy  emezeknél  épúgy 
utaltak  az  alosztályok  neveire,  mint  másrészről  a  többi  csak 
neműrég  föllépett  vagy  kevesbbé  ismert  népeknél  a  tágabb  érte- 
lemben vett  nemzeti  név  említésére  szorítkoztak.  így  történt, 
hogy  az  arab  írók  csaknem  kivétel  nélkül  a  khazarokat,  bolgá- 
gárokat,  besenyőket,  azokat  s  magyarokat  egyes,  de  a  török 
nemzethez  tartozó  népágazatok  gyanánt  említik,  míg  a  byzan- 
cziak  a  Pontus  országának  északkeleti  meg  északnyugati  részein 
már  korábbi  idők  óta  megtelepült  török  népeket  a  khazarok, 
bolgárok  és  patzinakiták  nevén  sorolják  föl,  ellenben  a  történet 
színpadán  csak  újonnan  föllépett  magyarokat,  minthogy  a 
szorosabb  ethnikai  köteléket  nem  ismerték,  a  « törököké  általános 
nevével  jelölik.  £  viszony  legtalálóbb  illustratiója  gyanánt  szol- 
gálhat a  következő  példa.  A  XII.  és  XIII.  században  a  moszlim 
világ  Európát  s  lakóit  csakis  a  ^^  frends  vagy  efrends  gyíSjtő- 
néven  ismerte,  mely  tudvalevőleg  a  Nagy  Károly  alatti  frank 
birodalomra  vonatkozó  reminiscentiából  vévé  eredetét.  E  név 
a  keresztes  hadjáratok  után  még  bosszú  ideig  marad  használat- 
ban. Az  újkor  folyamán  azonban  a  frank  ország  egyes  részeivel 
folytatott  élénkebb  közlekedés  folytán  e  gyűjtőnevet  osztályozni 
kezdették  s  idővel  megismerkedtek  a  ienevizekkél  (genúai  = 
olasz),  filemenkekkel  (flám  =  hollandi),  frangaizzel  (Franczia- 
ország)  és  ingiliz-zel  (angol)  s  míg  a  műveltebb  körök  e  nyugati 
nemzeteket  saját  neveiken  említik,  a  keresztény  vUág  többi  isme- 
retlen részeit  még  mindig  az  Efrends  közös  névvel  illetik.  így 
állhatott  a  dolog  Konstantin  és  Leo  idejében  is  a  törökökre  nézve 
s  ez  lehet  egyedüli  oka  annak,  hogy  az  akkoriban  még  isme- 
retlen magyarok  az  őket  megillető  türk  gyűjtőnevet  nyerték. 

Ama  föltevésünkkel  megegyezőleg,  hogy  a  magyarok 
Konstantin  s  a  byzancziak  előtt  újonczok  valának,  csak  termé- 
szetesnek találhatjuk,  hogy  az  előbbi  író  származások  és  ősho- 
nuk  tekintetében  igen  kevés  fölvilágosítást  nyújthat.  Csak  egy, 
igaz  fölötte  fontos  észrevételt  hagyott  hátra  a  Bíborbanszületett 
a  magyarok  őshonára  vonatkozólag,  tudniillik  könyve  37.  feje^ 

Víscbébt:  a  majorok  eredete.  ^^ 


14r6  A  MAGYAROK  EREDETE. 

zetében,  hol  a  besenyők  országának  határviszonyairól  történik 
említés  s  hol  a  mazarok  és  úzok  a  besenyők  közvetlen  tőszóm- 
Bzédjai  gyanánt  emlitvék.  Az  itt  előfordul  MaCápoi  szót  sokan 
toUhibának  tartották^  még  pedig  az  eredeti  XaCdpoi  helyett, 
egyszerűen  azon  okból,  mert  Konstantin  e  szót  csak  egy  ízben 
használja.  Mi  teljességgel  nem  valljuk  e  nézetet,  s  ezzel 
szemben  bátorkodunk  felhozni  azt,  hogy  itt  a  két  csoportra  még 
el  nem  vált,  tehát  még  a  Volga  és  az  Ural  között  elterülő  ősi 
székhelyökön  lakó  besenyők  forognak  szóban,  mit  már  az 
áicápx'^<;  kifejezés  is  bizonyít,  és  minthogy  az  úzoknak,  vagyis 
a  moszlim  szerzők  említette  turkománok  és  kangliknak  határ- 
viszonyáról s  ennélfogva  tehát  a  keleti  határról  van  szó,  épen- 
seggel  nem  látjuk  be,  mikép  lehet  az  Ural  vagy  Jajik  keleti 
részén  khazarokat  sejteni,  miután  ezek  csakis  az  alsó  Volga 
partvidékeit  lakták  s  tudtunkkal  a  régi  besenyők  székhelyeiig, 
sőt  az  Urálon  túl  soha  sem  terjeszkedének,  —  MáCap,  a  keleti 
X^P<^  mazar  szabályszerinti  görögítése  ^^  tehát  nem  toUhiba,  s 
hogy  a  BíBORűANszÜLETETT  e  nevet  csak  egyszer  használja,  annak 
oka  ama  fönnebb  emelített  körülményre  vezetendő  vissza,  hogy 
-tudniillik  e  nevet  csak  véletlenül  hallotta,  a  magyarokat  eléggé 
nem  ismerte  s  az  utóbbiaknak  e  névhez  való  közelebbi  viszo- 
nyáról pontos  tudomással  nem  bírhatott. 

A  KoNSTANTiN-féle  jelentés  csak  eme  helyére  vonatkozólag 
vállalkoztunk  azon,  egymástól  oly  messze  elágazó,  nézetek 
helyreigazítására,  melyekre  a  császári  író  magyarázóinál  aka- 
dunk. Azonban  épen  nem  szándokunk  ama,  mondhatni  mái' 
kötetekre  rúgó  viszályba  és  vitatkozásba  elegyedni,  mely  a 
Lebedia  és  Atelkuzu  néven  idézett  vidékek  azonosítása  tekinte- 
tében fölmerült.  Kinek  elegendő  tehetsége  és  ideje,  a  magyarok 
által  a  távol  Keletről  Pannoniába  való   vándorlási  útjokban 

^^  Míg  a  c  «  c«  hangot  a  görög  átírás  mindenha  t^-vé  változtatta, 
addig  a  z  =  dzs  hangot  mindig  csak  az  egyszerű  ^-vel  jelölték.  A  kiírás- 
nak ez  a  módja  arról  tanúskodik,  hog3'  Konstantin  a  !\la^ap  nevet  csak 
török  forrásból  meríthette. 


A  MAGTÁROK^  BYZAKOZI  KÖTFŐK  NYOMÁN.  ^^^ 

elfoglalt  e  két  főállomásnak  földrajzi  fekvését  nyaktörő  etymo- 
logiák  alapján  kisütni,  bár  tegye ;  mi  épenséggel  nem  ragyánk 
oly  vakmerők,  hogy  a  császár  Lebediáj át  a  névtelen  jegyző 
Eleud-jével,  a  Xi-^-^árAo^K-t  vagy  2tinfó'jX-t  az  Ingül  vagy  a  szua- 
neeziaiak  Gangaliz  ^^  folyójával  azonosítsuk.  De  az  Atelknzu 
értelmezése  tekintetében  sem  csatlakozhatunk  a  commentátorok 
már  is  igen  tekintélyes  seregéhez,  mert  először  PoRPHYRooENrrus 
idézett  helye  annyira  zavartnak  és  határozatlannak  látszik,  hogy 
nézetünk  szerint  minden  új  értelmezés  a  puszta  combinatiók 
már  fenlevő  özönét  csak  hasztalanul  gyarapítaná  s  másodszor 
e  tanulmány,  mely  főczélúl  a  magyarok  eredetének  kérdését  tűzte 
ki,  az  utazás  részleteire,  vagyis  a  szükségképen  tett  állomások 
helyeire,  csak  másod  sorban  lehet  tekintettel.  Kérjük,  vájjon  a 
puszta  képzelet  világában  felállított  elméletek  mit  használtak 
eddigelé  a  tudománynak ;  tudjuk-e,  mely  részei  az  északi  Pon- 
tusvidékeknek  értendők  Lebedia  és  Atelkuzu  alatt?  Nem  és 
ismét  nem !  Ep  oly  kevéssé,  mint  a  hogy  nem  ismerjük  a  rejté- 
lyes Szabartoiaszfalok  (LoL^apzoidapakoi)  jelentését,  melyet  a 
különböző  commentátorok  rossz  görögnek,  persának,  khaldnak, 
magyarnak,  hunnak,  sőt  németnek  is  tartottak,  mennyiben  egy 
Zeuss  és  BüESSLER  germán  buzgósága  ama  szóban  a  fekete 
falókat  (schwartze  Falén)  akarta  fölismerni.^^ 

Ennélfogva  sokkal  biztosabban  véljük  kitűzött  czélunkat 
elérhetni,  ha  a  helyett,  hogy  a  homályban  tévelyegnénk,  inkább 


^*  V.  ö.  Cassel:  Magyariache  Alferthümer,  129.  Sajátságos,  bogy 
miután  XivyoúXou;  és  Iit^owXou;  azonosságát  vitatták,  miért  nem  bántak 
el  hasonló  módon  a  (bonni  kiadás)  171.  lapján  előforduló  Bpout-o«  és 
XspsT-o;  folyónevekkol  és  a  179.  lapon  található  Boupax  és  lapsr  nevek- 
kel is,  mert  látni  való,  hogy  Brut  és  Szeret  nem  egyéb  mint  az  imént 
emiitett  Burát  és  Szarát. 

^  Legfurcsább  a  magyar  etymologusok  véleménye,  kik  e  szóban 
a  magyar  szabados  feles-t  vélik  fölismerhetni,  észre  nem  vévén,  hogy 
miután  szabad  szláv  kölcsönszó  (slobod,  svobodu),  az  csak  száz  évvel 
később  kerülhetett  a  magyar  nyelvbe. 

lü* 


l'tö  A  MAGYAROK  EREDETE. 

a  KoNSTANTiN-felé  jelentés  positív  adatait  veszszük  figyelembe  b 
részint  annak  jellemző  vonásait,  részint  pedig  egyéb,  t.  i.  arab 
és  magyar  forrásokkal  való  összbangzását,  emeljük  ki.  Kon- 
stantin^ a  mint  elbeszélése  fövonásaiból  kitűnik,  a  magyarokat 
csak  mai  hazájokba  való  költözésök  idején  ismerte,  öshonukról 
ellenben  csak  fölötte  ingatag  és  határozatlan  tudomással  bírt. 
Mit  ezen  író  a  hét  törzsről  közöl,  mely  szám  Keleten  már  régi 
idők  óta  vallási  jelentőséggel  bírt,  az  különösen  az  ural-altai- 
bélieknél  dívott  hetes  rendszerre  emlékeztet,  melynél  fogva  a 
török  nomádok  az  ősök  fogalmát  még  jelenleg  is  a,.Jeti'ata 
(azaz  hét  atya)  kifejezéssel  jelölik,  innen  e  szólásmód :  jeti  atang 
kim  dir  =z  kik  őseid,  mi  származásod,  szószerint :  ki  a  hét  atyád  ? 
És  hogy  a  többi  törökök  is  előszeretettel  viseltetének  a  hetes 
szám  iránt,  mutatja  a  magyar  történészek  jelentése  a  hetümoger 
és  a  hét  kán  törzsről, —  Amit  a  görög  császár  ellenben  a  magya- 
rok két  részre  szakadásáról  említ,  melyek  egyike  nyugotnak,  a 
másik  pedig  keletnek,  azaz  Persia  felé  vonult,  csak  úgy  magyaráz- 
ható meg,  hogy  Persia  alatt  nem  a  tulajonképi  Iránt,  hanem 
inkább  az  ezen  országtól  függő  tartományokat  kell  értenünk, 
melyek  közé  sorolták,  mint  alantabb  még  említendjük,  nemcsak 
a  Szaszanidák  uralma  alatt,  hanem  a  khalifátus  első  századai- 
ban is,  a  Kaukázust  és  a  Kaspi-tó  északi  partvidékeit.  Mi  külön- 
ben magát  a  kettészakadás  tényét  illeti,  arról  először  nem 
egyedül  Konstantin,  hanem  Ibn  Dasta  és  egyéb  arab  utazók 
is  tesznek  említést,  a  nélkül  azonban,  hogy  ezáltal  a  magyarok- 
nak Persiába,  vagy  inkább  a  Kaukázus  északkeleti  vidékeire 
vetődött  részéről  a  legcsekélyebb  fölvilágosításra  is  tehetnénk 
szert;  másodszor  pedig  a  történet  egyéb  nyugot  felé  vonult 
törzsekről  is  analóg  eseteket  közöl.  így  látjuk,  hogy  a  bolgárok 
egy  része  a  középső  Volga  vidékén  maradt,  míg  másik  részök 
a  Balkánon  telepedett  meg ;  a  besenyők  egy  része  megmaradt 
az  Ural  és  a  Volga  közötti  hazában,  míg  a  másik  a  Don  és  a 
Duna  közötti  térségen  lakott.  Hasonlóan  állott  a  dolog  a  magya- 
rokkal is  s  ugyanaz  történt  az  oszmánoknál,  kiknek  elszakadása 


A  MAGYAROK,  BYZANGZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  14r9 

a  guzok^  azaz  turkománok  közős  törzsétől,  még  mai  napság; 
tehát  hét  század  lefolyása  után  is  él  az  utóbhiak  emlékében. 

Másrészről  meg  kell  vallanunk,  hogy  a  Bíborbanszületett- 
nek  a  magyarok,  besenyők  és  khazarok  nemzetközi  viszonyára 
vonatkozó  jelentésével  nem  vagyunk  egészen  tisztában,  s  hogy 
különösen  a  magyaroknak  a  khazarokhoz  védenczviszonyá- 
ról  szóló  állítás,  mint  Hünpalvy  Pál  *^  helyesen  megjegyzi, 
világosság  tekintetében  sok  kívánni  valót  hagy  hátra.  A  kha- 
zarok és  besenyők  egymáshoz  való  viszonya,  úgy  látszik,  barát- 
ságos soha  sem  vala,  legalább  ez  tűnik  ki  az  arabok  adataiból  s 

V 

a  khazar  királynak  Ghasdai  ben  Sapruthoz  intézett  leveléből,  s 
mi  elképzelhetjük  az  akkori  helyzetet  ama  fölötte  ellenséges 
viszonyból,  mely  a  turkománok  és  özbégek  között  mai  napság 
fennáll.  Hünfalvy  azt  kérdi :  miért  nem  védelmezték  az  akkori- 
ban még  hatalmas  khazarok  a  magyarokat,  miért  nem  siettek 
segítségökre,  hogy  ekkép  a  közös  ellenséget  tönkre  tegyék?  A  fe- 
lelet erre  igen  egyszerű :  mert  a  khazarok  hatalma  azon  időben, 
midőn  a  magyarok  Lebedíában  tartózkodának,  ha  nem  is 
megtörve,  de  kétségtelenül  hanyatló  félben  volt  és  a  khazárok- 
nak  oly  hatalmas  törzsek  ellenségeskedéseivel  szemben,  minő 
a  besenyők  és  magyarok  valának,  semleges  állást  kellett  elfog- 
lalniok.  A  khazarok  e  tehetetlen  állapotáról  a  Bíbobbanszü- 
LETETT  úgy  látszik  tudomással  nem  bírt,  s  ezen,  valaxnint 
más  hasonló  ellentmondásokból  eléggé  kiviláglik,  hogy  a  Eon- 
sTANTiN-féle  szöveg  európai  tudós  magyarázói  az  erre  vonatkozó 
állításoknak  kelleténél  nagyobb  jelentőséget  tulajdonítottak,  s 
hogy  a  nomádoknak  minden  időben  czél-  és  tervnélküli  kóbor- 
lásait oly  értelemben  vették,  mely  különösen  az  e  korszakban 
beállott  népáramlatok  és  tolongásokkal  szemben  jogosultsággal 
épen  nem  bír.  Azt  kérdjük,  mikép  képes  a  történeti  bírálat 
fényt  árasztani  amaz  idők  mély  homályba  burkolt  térségeire, 
midőn  az  ugyanazon  területen  négy,  sőt  öt  századdal  később 


Sl 


Magyarország  Ethnographiája.  215.1. 


1^  A  MAGYAROK  EREDETF. 

▼égbement  ethnikaí  átalakulásokról  sincs  biztos  tudomásunk, 
midőn  az  arany  és  kék  horda  egyes  alkotórészei  tekintetében 
épúgy,  mint  a  nogaiak,  özbégek  és  kazakok  geneticai  viszo- 
nyaira vonatkozólag  csak  hypothesisekkel,  nem  pedig  történeti 
tényekkel  állunk  szemben?!  A  nomád  néptársaságok  fölötte 
laza  kötelékében  a  legcsekélyebb  rázkódtatás  mindenkor  a 
legnagyobb  chaosnak,  a  legjelentéktelenebb  mozgalom  a  leg* 
hatalmasabb  átalakulásoknak  volt  szülö-anyja,  a  legkisebb 
esemény  e  népeket  a  szélrózsa  mind  négy  irányába  kergette 
széjjel,  s  a  bősz  néptolongás  csak  akkor  s  ott  állapodott  meg, 
hol  egy  megtelepült  társadalom  consolidáltabb  viszonyai  mint- 
egy védgátat  képezének  további  betörések  ellen.  így  láttuk 
mikép  torlódtak  a  turáni  néptengemek  időnként  vadul  tajtékzó 
hullámai  délkeleten  Kbina,  délen  az  iráni  Oxusvidék,  a  Kauká- 
zus és  a  keletrómai  birodalom  határain,  mig  nyugot  felé  a  frank 
birodalomig  csapkodtak,  s  később  erőszakkal  visszaszorittatva, 
Magyarország  lapályain  csillapultak  le.  A  mit  tehát  Konstantin 
könyve  az  utóbb  emiitett  mozgalom  részleteiről  tartalmaz, 
részint  oly  töredékes,  részint  annyira  zavart,  hogy  lehetetlen 
belőle  bármily  következtetést  levonni.  Csak  egy  mozzanat 
tűnik  ki  határozottan,  hogy  tudniillik  besenyő  törökök  voltak 
azok,  kik  a  bolgárok  bosszúvágyától  ingereltetve,  okot  szolgál- 
tattak a  magyarok  letelepedésére  a  Duna  s  a  Tisza  közötti 
lapályon,  s  ezen  adatáért  a  császári  írónak  köszönettel  tar- 
tozunk. 

Természetesen  máskép  áll  a  dolog  a  biborban-született 
író  ama  adataival  szemben,  melyek  különösen  a  magyarok 
beléletére  vonatkoznak,  mely  adatok,  bár  Ibn  Dasta  vázlatos 
jelentésénél  is  hiányosabbak,  már  azért  is  érdekkel  bírnak,  mert 
bizonyos  tekintetben  az  utóbbival  megegyeznek,  s  tekintve  e 
két  főforrás  önálló  eredetét,  egymást  úgyszólván  kölcsönösen 
kiegészítik.  Ide  tartozik,  mint  már  említve  volt,  a  magyarok 
török  nemzetiségéről  szóló  egybevágó  jelentés,  de  azon  különb- 
séggel mégis,  hogy  a  moszlim  szerző  a  JLs^    mazgar  törzs- 


A  HAOYAROK,  BYZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  151 

nevet  ismeri,  Konstantin  ellenben  csak  a  tágabb  értelemben 
vett  nemzeli  kötelékről  bír  tudomással ;  oly  ethnograghiai  föl^ 
fogás,  mely  a  byzancziaknál  már  régóta  gyökeret  vert,  mennyi- 
ben, mint  látjuk,  a  Volga  és  az  Ural  keleti  és  délkeleti  részein 
tartózkodó  népelemek  már  Zemarchus  küldetése  idején  a  «tö* 
röki»  gyűjtőnéven  yalának  ismeretesek.  Továbbá  a  személy-  és 
méltóságnevek  lajstroma,  mely  tekintve  az  abban  foglalt  nyelv- 
emlékek már  gyakorta  hangsúlyozott  fontosságát,  jelen  esetben 
annál  becsesebbnek  látszik,  minthogy  az  egyes  nemzetségi  ést 
személynevek  kritikai  nyomozása  alapján  ama  meggyőződésre 
jutottunk,  hogy  itt  az  értelmezési  kísérletnél  a  török-tatár  nyelv- 
anyag már  nem  mindig  elegendő,  mennyiben  oly  hangtani  saját- 
ságokra akadunk,  melyek  egy  a  rokon  ural-altai  körben  kép^ 
ződött  keveréknyelvre  engednek  következtetni,  oly  keverékr 
nyelvre,  melyben  egyrészről  a  még  kiválólag  túlnyomó  török^ 
másrészről  pedig  a  természeteten  még  igen  csekély  mérvben 
nyilvánuló  idegen,  hihetőleg  finn-ugor  jelleg,  már  alig  vonható 
kétségbe.  Erre  vonatkozó  föltevésünk  különösen  a  lebed,  neke 
és  fal  szók  l,  n  és /kezdőhangjain  alapúi,  mely  kezdőhangokat 
a  török-tatár  nyelvszerv  csak  nehezen,  sőt  néha  épen  nem 
képes  kiejteni,  s  az  illető  szók  a  törökből  tényleg  ki  nem  ma- 
gyarázhatók. ^^  A  BíBOBBANSzüLETETT  szövcgébeu  előforduló 
idegen  szók  az  írásmód  rendszeres  következetlensége  folytán 
ugyan  nagyobb  mérvben  torzulnak  el,  mint  a  többi  byzancziak-* 
nál  előfordulók,  azonban  itt  az  érthetlenséget  nem  annyira  ass 
átírás  hiányos  voltának,  mint  inkább  a  nyelvanyag  idegenr 
szerűségének  kell  terhére  rónunk.  Ez  észrevétel  mindazon- 
által a  tulajdonnevek  fölötte  csekély  kisebbségére  vonatkozik> 
mert  a  legtöbbnél  a  fölteendő  eltorzulás  daczára  mind  a  török 
nyelvjelleg,  mind  pedig  a  szó  jelentménye  csalhatatlanul 
nyilatkozik.  Mi  e  szókat  az  eddig  dívott  utólagos  szólajstrom 


^  Azon  magyar  tudósok  kísérlete,  kik  e  nemzetségnevekben  kizá^ 
rólag  magyar  nyelvemlékeket  akarnak  látni,  komoly  szóra  sem  érdemes. 


152  A  MAGYAROK  EREDETE. 

mellőzésével  itt  mindjárt  a  szövegbe  iktatjuk  s  iparkodni  fogunk 
azokat  egymás  után  értelmezni. 

Szabnutzész  (SaXiiootCTji;)  az  első  ismeretes  magyar  vezér 
neve,  helytelenül  lett  a  magyar  krónisták  Almus-áysl  azonosítva. 
E  föltevésünk  a  következő  okokon  alapúi:  1.  Almus,  mint 
már  fönnebb  említettük,  nem  személy-,  hanem  méltóságnév, 
vagy  inkább  ezim  ily  értelemben :  boldog,  magasztos,  itt  tehát 
csak  melléknév  gyanánt  szerepel,  s  mellöle  a  tulaj  donképi, 
előttünk  ismeretlen  tulajdonnév  eltűnt,  mint  ezt  még  jelenleg 
is  tapasztalhatjuk  az  uralkodók  neveinél.  2.  Hangtani  körül- 
mények is  ellentmondanak  ama  föltevésnek.  A  török  nyelv 
terén  ugyan  találkozunk  ellenkező  példáival  a  kezdő,  sziszegő 
hang  elenyésztének,  így  pl.  a  jakut  és  más  török  szójárások 
között  (v.  ö.  jak.  u,  a  török  szu  =  víz  szóval);  azonban  ez  épen 
nem  alkalmazható  az  Almus  és  Szalmutzesz  szókra  vonatkozó- 
lag, és  pedig  annál  kevesbbé,  mert  a  görög  tCt]  csaknem  kivétel 
nélkül  a  török  ^^  =  esi  particulának  felel  meg.  Szalmutzesz 
tehát  nem  más,  mint  a  török  szahnacsi,  és  hurokvetőt  jelent, 
e  főnévtől  szalma  =  hurok  (1.  ttJLú  Budaoov  I.  690.  lap.) 
a  ^^  =  esi  főnévi  raggal;  épúgy  mint  a  kirg.  kuruksi  = 
parittyás  és  a  török  okcsi  =  íjász.  Ellenben 

Arpadisz  {'ApicaSffi)  a  Névtelen  és  a  többi  magyar  történé- 
szek Árpádjával  azonos  és  valószínűleg  a  tör.  árba,  arbai,  arbaj, 
arpaj  (3=  jósol,  álmokat  fejt)  igetőtöl  eredt.  Ebből  lett  az  arpadi 
vagy  arpajdi  =  jósolt,  álmokat  fejtett,  az  az  jós  álomfejtő  múlt 
igenévi  alak,  mely  úgy  viszonyul  a  magy.  Árpád  ma  névnek 
ismert  szóhoz,  mint  a  magy.  Ed  és  Ond  (Anonymus)  a  török 
edi  és  oundi  szókhoz,  melynek  elseje  ur  a  második  a  elégedett 
értelmében  veendő.  Árpád  vagy  ApraSi^;  eredetileg  tehát  czímet, 
méltóságot,  jóst  pap  értelmében  jelentett. 

Kürti  germatu  (Kooptó-YspiJwtToo)  a  magyarok  negyedik  tör- 
zsének neve.  Szabó  Károlt  e  szóban  a  mag}'ar  kiirtgyarmat 
eltorzulását  akarja  látni,  mely  föltevés  nem  épen  elfogadhatlan, 
habár  másrészről  török  értelmezés    alapján  e  szót  kürt  ger- 


A  MAGYAROK,  BYZANGZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  153 

ineti-nek  is  lehetne  olvasni,  mi  annyit  tesz,  hogy :  a  farkas 
nem  nyomult  be,  és  ez  a  baromtenyésztö  nomádok  egyik  töre- 
dékére bizonyára  jobban  ráillik.  E  szók  helyes  olvasásmódjával 
és  értelmezésével,  tekintve  a  KoNsxANTiN-féle  szöveg  megbíz* 
hatatlanságát,  és  a  már  fönnebb  említett  idegenszerű,  azaz  nem 
török  toldalékot,  aligha  fogunk  tisztába  jöhetni,  és  a  paszta 
föltevések  és  eltérő  értelmezések  tere  még  sokáig  nyitva  álland. 
Valamint  a  kürti  germatu  olvasásmód,  úgy  a  Megéri,  Tarjanu 
és  Jenákh  szóknak  a  magyar  Megyer,  Tarján  és  Jenővel  ^^  való 
azonosítása  is,  melyet  Szabó  E.  ajánl,  épenséggel  elfogadható, 
ellenben  a  Kara  és  Eaza  olvasásmóddal  Kari  és  Eazi  helyett 
nem  egyezhetünk  meg  egészen,  mennyiben  az  utóbbiakban  a 
Kari  =  régi  és  Ka2Í  =  lózsír,  török  szókat  gyanítjuk. 

Liuntin  (Aioovtk;)  Árpád  fiának  neve.  Liunt  szóban  a  persa 
kultárbehatás  folytán  a  persa  nyelvből  átvett  név  ismerhető 
föl,  származását  tekintve  tulajdonkép  a  JüJ  =  levent  =  ön- 
kénytes,  harczos,  kalandor  (v.  ö.  magy.  levente  =  hős)  vagy 
pedig  a  régi  lunt,  Ivj  törzszsel  azonos,  mely  szörnyeteget,  kro- 
kodilt, vagy  egy  tatár  cyklus  szerinti  év  nevét  is  jelenti. 

Gilasz  és  Karkhasz  (FóXac,  Kapya;)  a  magyarok  két  leg- 
főbb méltóságának  neve,  Porphyrogenitus  szerint  egy  neme  a 
bírói  hivatalnak ;  közűlök  a  gülászt  magasb  rangúnak  állítják. 
Itt  mindenekelőtt  az  állapítandó  meg,  vájjon  a  Earkhász  és 
gülász  görögösitett  szók  alanyesetében  az  ag  utórag  veendő-e 
föl,  vagy,  hogy  az  illető  szók  már  eredetileg  végződtek-e  önhang- 
zón  s  így  a  görög  toldalék  puszta  ;-ből  állana.  Szabó  Eáboly  '^ 
Eállat  állításával  szemben,  ki  Earkhaszt  Earkhannal  akarja 
helyettesíteni,  helyesen  azon  nézetet  vallja,  hogy  itt  csak 
Earkhász  teendő  fel ;  s  az  előbb  említett  magyar  tudós  tévedése 


"  Jenakh  a  jen  =  győzni  tőtől  egy  ó- török  participiuiu,  mely 
gyöző-t  jelent.  Jenakh  és  Jenő  közt  ugyanaz  a  hangvÍBzon}'  van,  mint  a 
fönn  idézett  arab  bezenakh  és  a  magyar  besenyő  között. 

*^  Bíborban  született  Konstantin  munkái.  Magy.  Akad,  Érfentő. 
1.  k.  144. 


154  A  MAGYAROK  EBEDETE. 

egyedül  abban  áll,  hogy  Konstantin  Karkhaszát  a  székely  kró- 
nika horkaz  (bíró)  kifejezésével  azonosítja,  s  figyelmen  kívül 
hagyva  azon  körülményt,  hogy  az  utóbbi  a  görögből  van  átvéve, 
az  a;  utóragot  magához  a  szóhoz  tartozónak  tekinti.  Ennek  itt 
tekintettel  a  Szalmutzesz,  Arpadesz,  Tarkatzasz,  Jutotzasz  stb. 
nevek  hasonló  végzetére  helye  nem  lehet,  s  valamint  számtalan 
egyéb  példánál,  úgy  itt  is  csak  Karkha  vagy  Karakh  fogadható 
el  a  görög  császár  által  hallott  eredeti  szó  gyanánt.  Azonban  áz 
említett  szó  különböző  végzete  reánk  nézve  csak  másodrangú 
érdekkel  bírhat,  mert  akár  Karakh,  akár  Karkh  lett  legyen  az 
eredeti  alak,  a  török  szójárások  ismerője  abban  azoimal  föl- 
ismerheti a  Khar  =  látni,  tekinteni,  nézni  törzstagot,  és  való- 
színű, hogy  e  méltóságnév  régi  alakja  Kharakhao  (=  a  modem 
Kharakaol  ^^  =5  felügyelő,  őr)  volt,  mi  felügyelőt,  felvigyázót 
jelent.  Meglehet,  hogy  daczára  e  szó  ezen  jelentésének,  a 
Karkhász  talán  mint  a  törvények  felügyelője,  tényleg  bírói 
állást  foglalt  el,  de  Porphyrooenitus  erre  vonatkozó  állítása 
egészen  szószerint  nem  vehető.  Különben  egy  Khar  törzstaggal 
bíró  szó  czímnév  gyanánt  még  később  is  fönmaradt,  t.  i.  a 
^^sli  =  kharcsi  =  főfelügyelő,  az  arany  horda  khánjainak 
udvarán.  (V.  ö.  Büdagov  II.  44.  és  Veliaminov  Zernov  :  Izd 
sljedovanie  0  kasitnovskich  czarach  11.  411.) 

A  második  szónak  a  güasz-nsk  értelmezésével  már  köny- 
nyebben  boldogulhatunk.  E  szóval  már  a  császárnak  a  be- 
senyőkről szóló  jelentésében  is  találkoztunk,  és  azt  a  besenyő 
szólajstromba  jila  illetőleg  jilau,  jilao  alatt  iktattuk  be.  — 
Ha  tehát  fönnebb  a  jila  szót,  mely  néven  a  besenyő  biroda- 
lom harmadik  tartománya  van  említve,  összegyűjtőnek  és 
gyülekezési  helynek  fordítottuk,  erre  vonatkozó  föltevesünk 
itt,  hol  méltóságnév  forog  kérdésben,  bizonyára  még  több  jogo- 

^  Hasonló  végződésű  szavakkal  találkozunk  a  tisztet   vagy  méltó> 
ságot  jelöld    neveknél    is,    mint  jas-anl  =  rendező,    a    régibb    alakban 
jatiao  =  törvény,   rend ;   éap-aul   és   éapao    (támadó   csapat,   támadás) 
bükeöl  és  bukeö  (utóvéd)  és  sok  egyéb  szóban. 


A  MAGYAROK,  BYZAMOZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  l^^ 

súltsággal  bír,  annál  is  inkább,  mert,  a  mint  fönnebb  említettük, 
az  Ibn  Dasta  által  idézett  aJL^  dzsila  (1.  137.  lap.)  a  Konstan- 
tin Jila  nevének  analogonja,  szintén  második  uralkodó  gyanánt 
szerepel.  A  két  egymástól  oly  messze  álló  forrásnak  ez  össz- 
hangzását  valóban  nem  lehet  eléggé  méltányolnunk  és  néze- 
tünk szerint  >  ez  a  legfontosabb  mozzanatok  egyikét  képezi  a 
magyarok  eredete  történetének  kutatásában,  mert  ez  a  régi 
magyarok  politikai  életének  egyetlen  vonása,  melynek  tekinte- 
tében az  arab-persa  szerző  keleten  és  a  görög  történész  nyu- 
gaton megegyező  tudósításokat  nyújt.  Kétségtelenül  érdekes 
volna  megtudni,  vájjon,  mint  Szabó  K.  ^^  említi,  az  igaz  még 
kérdéses,  székely  krónikában  előforduló  kis  és  nagy  gyulák 
tényleg  méltóságneveknek  tartandók-e,  mert  ez  által  be  lenne 
bizonyítva,  hogy  e  méltóság  a  10.  és  11.  században  még  fön- 
állott,  de  akárhogy  álljon  a  dolog,  a  aJL^-nak  a  byzanczi  ír6 
róX(X(;-ával  való  azonossága  minden  kétségen  felül  áll  és  mind- 
két méltóságnév  betekintést  nyújt  a  magyarok  ősi  alkotmá- 
nyába. E  két  szónak  szigorú  nyelvészeti  méltatása  még  ponto- 
sabban írja  körül  ama  két  főhívatahiok  hatalmi  körét.  Míg  a 
Kharkhcu)  vagy  Kharkhában  felügyelőt,  egy  a  főfelügyelettel 
megbízott  tisztviselőt  látunk,  addig  B,jila  vagy  JiZdoban  az  össze- 
gyűjtőt találjuk,  azon  személyt,  ki  a  harczosok,  a  seregösszegyűj- 
tésének tisztjével  vala  tölruházva,  oly  hivatalnok,  kinek  köteles- 
sége a  Tarkhan  kötelmeinek  megfelelt,  mely  török  szó  szintén 
eredeti  jelentésében  összegyűjtőnek  *''  veendő  — ,  és  ki  a  harczias 
nomádok  államéletében  bizonyára  jelentékeny  szerepet  vitt. 

Tarkatzu  (TapxatCoo)  Árpád  első  fiának  neve,  mely  a  már 
említett  átírási  rendszer  szerint  tarkacsi-nd^  hangzott,  egy  nő- 
mén agentis  és  egyszersmind  személynév,  s  annyit  jelent  mint: 
a  szétszóró,  a  szétkergető,  e  szóból  ^LcU\Ü  tarkamak  =  szét- 
szórni, szétkergetni ;  itt  természetesen  az  ellenség  szétszórására 
vonatkozik. 

«•  V.  ö.  i.  d.  143.  1. 

*'  V.  ö.  Etymologiai  szótáromat  170.  §, 


136  A  MAGYAROK  EREDETE. 

JeUhh  CléXex)  Árpád  második  fiának  neve,  Jilekh-nek  is 
olvasható  s  mindkét  esetben  könnyen  azonosítható  a  törökjelek 
(jűb)  vagy  jele  (&JL>)  szóval,  melynek  jelentménye:  a  nyíl 
felső  végén  levő  toll,  sörény,  kócsag,  vagy  a  fejedelem  fövege  is. 

Jutót zasz  ('loototCai;)  Árpád  harmadik  fiának  neve,  épúgy 
mint  Tarkatzn  =  tarkacsi,  eredetileg  jutotzi  =  jutacsi  lehetett, 
nomen  agentis  e  jelentménynyel :  a  megsemmisítő,  ezen  török 
igétől  jutmak   ^^^y?.   =  megsemmisíteni,  elrontani. 

Zaüas  (ZaXtac)  Árpád  negyedik  fiának  neve,  kétségtelenül 
a  magyar  krónikások  idézte  Zoltán  és  Zsolt  hibás  átírása,  és 
Zalt,  Zsoltán  vagy  Zsolt  nem  lehet  egyéb,  mint  az  arab  szultán 
=  uralkodó,  parancsnok,  mely  épúgy  mint  más  méltóságnevek 
(v.ö.  eviir  és  vali  neveket  a  Volga-bolgároknál)  az  arab  műveltség 
központjából,  Bagdadból  már  korán  terjedt  el  a  Kaukázuson  át 
az  alsó  Volga  vidékén  lakó  népekig.  Szükséges  itt  megjegyezni, 
hogy  szultán  amaz  időben  még  nem  szerepelt  a  fejedelem  czime 
gyanánt,  hanem  egy  alsórendű  tiszt  neve  gyanánt  lehetett  hasz- 
nálatban, mint  ezt  még  jelenleg  is  látjuk  Persiában,  hol  pl. 
szultán  czímmel  körülbelül  a  hadnagyot  jelölik,  míg  Törökor- 
szágban s  másutt  e  néven  az  ország  fejedelmét  értik.  Az  s  és  z 
hangcserének  hasonló  példája  gyanánt  még  fölemlítjük,  hogy  a 
mai  magyar  nyelvben  is  a  szultán  szót  ^jihA*«>  ,  mindig  zul- 
tannak  ejtik  ki. 

Ezelekh  ('ECéXs)r)  Árpád  egyik  unokája  neve,  melyet  Szabó 
K.  helytelenül  olvasott  Edzeléhnek,  mert  először  is  a  zárhangú 
y  nálunk  mindig  a  kh-nak  felel  meg  és  másodszor  a  dz  kettős- 
hang legtöbbnyire  8C-vel  fejeztetik  ki,  s  ritkán  C-vel.  E  szó  pon- 
tosabb magyarázásába  mi  sem  bocsátkozhatunk  és  csak  fölte- 
véskép ajánlanók  az  eszelik  vagy  eszlik  olvasásmódot,  mely  szó 
jóilLatút  és  eszest  is  jelenthet. 

Takszi  (Tájt;)  Árpád  egyik  unokája  neve,  a  magyar  krónisták 
által  Taksonnak  nevezve,  mely  olvasásmód  az  eredeti  hangviszo- 
nyoknak jobban  is  megfelel,  mert  abban  a  törököknél  még  a  kö- 
zépkorban gyakran   előforduló  \J*^t^  tekis,  takis  személyne- 


A  MAGYAROK,  BYZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  157 

vet  véljük  fölismerni,  azon  megjegyzéssel,  hogy  a  magyar  tak- 
son  kicsinyítő  név  gyanánt  szerepel  s  kis,  kedves  Taksont'^ 
jelent,mint  ez  más  neveknél  is  (v.  ö.  oszmandsik=oszmanocaka) 
előfordul. 

Tasz  (TaaiQc)  Árpád  dédunokája  neve,  valószínűleg  e  török 
B2Ó  tas  =  kő,  melyet  gyakran  személynévül  szoktak  használni. 

TermaUusz  (TspiiatCooc;)  Árpád  egyik  dédunokája  neve, 
helyesebben  termáéi  v.  tarmaci,  vagy  meglehet  tarmasői  = 
az  erőlködő,  a  fölhevülő,  e  szótól  termasmak  (^U-ítLc  J)  eről- 
ködni. 

Bídtzu  (BooXtCódí;),  a  magyar  krónistáknál  Bulcsú  vagy 
Bilcsu,  a  hetedik  vezér,  valószínűleg  a  belhangú  önhangzók 
elferdítése  következtében  származott  az  eredeti  bilicsi,  bulicsi  ^^ 
szóból,  mely  tudót,  ismerőt  jelent  s  a  magyar  bölcs  szóval  azo- 
nos. E  föltevésünket  megerősíti  a  császár  állítása  is,  ki  a  40. 
fejezetben  említi,  hogy  az  általa  személyesen  ismert  Bultzu 
bíró  volt  s  harmadrangú  méltóságot  viselt.  Jellemző  a  magyar 
krónistáknál  előforduló  Vérbulcsú  elnevezés,  mely  hivatal  más 
név  alatt  a  nomádoknál  még  jelenleg  is  érvényben  van,  mert 
a  vérbosszú  esetei  gyakran  fölötte  bonyolultak  és  a  kan  bilir 
kiéi  elnevezés,  azaz  oly  férfiú  ki  a  vért,  vagyis  a  vérbosszú  sza- 
bályait ismeri,  még  mindig  becsülés  tárgya. 

Ha  már  most  azon  kérdést  vetjük  föl,  hogy  miben  áll  a 
fönnemlített  tulajdonnevek  történeti  becse,  s  mely  eredményre 
vezet  e  nyelvanyag  kritikai  megvilágítása,  erre  csak  azt  felel- 
hetjük, hogy  valamint  a  hunok,  bolgárok,  khazarok  és  besenyők 
nemzetiségére  vonatkozó  eddigi  kutatásainkban  a  bár  silány 
nyelvemlékek  egyedüli  megbízható  támpontul  szolgáltak,  ugyan- 


*"  A  magyarban  kony  ken  a  törökben  kinay  Tcene  kicBinyitö  képzők ; 
Takson  tehát  olkalmi^int  egy  régibb  Takis-kon-ra  vezetendő  vissza. 

^*  Az  oszmán  bul  ^  találni  a  6i2  =  tudni,  eltalálni  tővel  eredeti- 
leg azonos;  a  •  találni*  fogalomra  a  többi  török  nyelvben  a  tap  szó  van 
lefoglalva.  Egyébiránt  a  bölcs  szót  a  latin  és  görög  átirásban  az  o  ü  hiánya 
miatt,  csak  bulca,  bulcaunekk  írhatták. 


158  A  MAGYAROK  EREDETE. 

ez  állitható  a  Bíborbanszületétt  törö/c-jeire  vonatkozólag.  Bár- 
luennyit  vitatkozzunk  a  törökök  és  magyarok  azonosságáról^ 
annyi  minden  kétségen  felül  áll,  hogy  azon  személy-  és  méltó- 
ságnevek nomenclaturája,  melyekkel  Konstantin  császár  a 
Toupxóí-t,  azaz  a  magyarokát  jelöli,  határozottan  török  jellegű^ 
8  hogy  tehát  e  személy-  és  méltóságnevek  hordozói  csak  oly 
nemzetnek  lehettek  tagjai,  mely  ha  nem  is  mennyiségileg,  de  a 
mérvadó  uralkodó  szellemet  tekintve,  még  amaz  időben,  azaz  a 
X.  században  is  a  törökség  bélyegét  hordotta  magán.  Külön- 
ben e  nyelvemléknek  értékesítésénél  még  tovább  mehetünk  és 
belőle  nemcsak  a  nemzeti  mozzanatra,  hanem  az  úgynevezett 
Toupxoí  faji  alosztályára  is  vonhatunk  következtetést,  ha  ugyan- 
is e  nyelvemlék  hangjellemzésének  egyik  kirívó  vonását  vesz- 
szük  kiindulási  pontúi.  —  Már  a  besenyő  szójegyzékben  foglalt 
nyelvanyag  fejtegetése  alkalmával  utaltunk  arra,  hogy  a  kezdő- 
hangú  j-nek  (v.  ö.  jazi,  jan  és  jabdi)  szereplése  e  nép  nyelvében 
a  szorosabb  rokonsági  viszony  kérdésére  jelentékeny  világot 
vet,  s  hogy  épen  e  hangtani  jelenség  alapján  a  besenyők, 
úzok  és  turkománok  között,  a  történeti  hagyomány  által  is  iga- 
zolt szorosabb  rokonsági  köteléket  találunk,  mint  a  nogaiak, 
kazaniak  és  kirgizek  között,  kik  mai  napság  a  Volga  mellett,  a 
Krímben  s  a  nagy  pusztán  tartózkodnak,  s  kiknél  a  kezdőhangú 
;  helyett  mindenütt  z  szerepel.  Már  pedig  ez  a  viszony  a 
Bíborbanszületett  által  ToopxoC  néven  említett  nép  nyelvemlé- 
keiben is  előtérbe  lép,  mennyiben  ott  a  Jenakh,  Jelekh  és  Jututzi 
szókban  a  határozottan  kifejezésre  jutó  J  kezdőhanggal  talál- 
kozunk, B  e  hang  z-vé  való  átváltozásának  nyomát  sem  leljük. 
De  e  jelenséget  még  tovább  is  követhetjük,  ha  tudniillik  a  mai 
baskír  nyelvet  veszszük  szemügyre,  melyben  szintén  még  érvény- 
ben maradt  a^'  kezdőhang  ^^,  daczára  annak,  hogy  a  török  nép 


^"  V.ö.  Turetzhaja  Khreatomatija  J.  Bbrezin  Kazán.  187G.  1.,  hol  a 
baskír  szövegben  «kliatlarginajazib  ben/ibardün*  =  egy  levelecskét  irtam 
^8  küldöttem  —  továbbá  jüili  ós  ^'iglamai  olvashatók. 


A  MAGYABOK^  BYZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  159 

e  töredékét  jobbról    és    balról  oly  törzBrokonok  környeztek, 
kik  a  fönnemlitett  hangot  z-nek  ejtik  ki.  Ezen,  a  nem-nyelvész 
olvasó  előtt  jelentéktelennek  tetsző  tényből  már  most  kitűnik, 
hogy  valamint  a  besenyőket  az  úzok,  kanglik  és  turkománok 
legközelebbi  rokonainak  lehet  tekintenünk,  úgy  a  byzancziak 
<:;mlitette  Toofjxoí,  vagyis  a  magyarok  is  egyrészről  s  a  baskirok 
másrészről  a  rokonság  ugyanazon  fokán  állottak  egymáshoz  és 
a  nevezett  török  törzsekhez,  ennél  fogva  tehát  olyatén  köteléket 
képeztek  a  török  népcsoportban^  mint  pl.  jelenleg  az  özbégek, 
altaiak  és  nogaiak,  a  kiket  méltán  megilleti  a  keleti  törökök  neve, 
Talamint  más  részről  ama  nomád  törökök,  kik  a  IX.  és  XHI.  száza- 
dok között  az  Uraitól  a  Dunáig  elterülő  lapályokon  kóboroltak, 
joggal  viselik  a  nyugati  törökök  nevét.  E  föltevésünknek  más  ol- 
dalról is  teljes  igazolását  látjuk,  ha  ugyanis  az  1 302.  évből  szár- 
mazó, úgynevezett  PETRARCA-féle  glossariumot  veszszük  vizsgálat 
alá,  a  mint  az  gróf  Kuun  Géza  által  gonddal  eszközölt  legújabb 
kiadásában  ^^  előttünk  fekszik.  E  vizsgálatnál  ama  tapasztalatra 
fogunk  jutni,  hogy  itt,  tudniillik  a  kunok  nyelvében  is  a  j 
kezdöhang  túlnyomó  részben  szerepel,  nem  pedig  a  z,  mint 
ama  vidék  mai  törökjeinél  (v.  ö.  jatatmai  [17.  lap.]  jaraszur 
]19],juktuszurdum  a.  h.  jük  tüsürdüm  [19.]  jaydum  [25.]  sat.);  s 
hogy  tehát  a  kunok  tényleg  szoros   rokonságban   állottak   a 
byzancziak  emiitette  úzokkal,  valamint  az  arabok  ghúzjaival, 
következéskép  a  jelenkor  turkománaival   is,   kétségtelenül   a 
nyugati  törökökhöz  tartoztak,  és  egy  részök,  mint  már  emlitve 
volt, Magyarországban  telepedvén  le,  beolvadt  a  magyarságba; 
migamásik,  t.  i.  a  keleti  rész  a  mongolok  betörése  által  később 
ama  vidékekre  szorított  törökökkel,  hihetőleg  déli  Oroszország 
mai   török  lakóival   azonosult.   A  nevezett   török  törzseknek 
nyelvi  összetartoz óságát  természetesen  még  egyéb,  az  alak-  és 


'*  Codex  Cumanicus  Bibliothecae  ad  templum  divi  Marci  Véne' 
Harum  primum  ex  integro  edidit^  prolegomrnis,  notin  et  compluribua 
glossariis  insfruxit  Comes  Géza  Kuun.  Budapest  1880. 


160  A  MAGYAROK  ERRDETE. 

szókincs  terén  merített  példákból  is  ki  lehet  mutatni,  és  mi  e 
kérdésre  még  visszatérendűnk,  itt  még  csak  annak  említésére 
szoritkozimk,  hogy  a  BíBORBANszÜLETEXTnek  a  besenyők  és  ma- 
gyarokról szóló  jelentése  nekünk  becses  adatul  szolgált. 

Szükségesnek  tartjuk  itt  Konstantin  jelentésének  egy  e 
tanulmányra  nézve  fölötte  fontos  és  már  fönnebb  érintett  helyét 
külön  kiemelni,  ama  helyet  tudniillik,  hol  a  khazaroktól  láza- 
dás következtében  elszakadt  kabaroknak  ®^  a  magyarokkal  való 
össze vegyülése  forog  szóban  és  melyből  eddigelé  a  legkülönbö- 
zőbb módon  kísértették  megfejteni  a  mai  magyar  nyelv  rejt- 
vényét. Hogy  ez  a  hely  homályos  és  fölötte  zavart,  ebben  tel- 
jesen megegyezünk  Szabó  EÁROLYlyal,  ^^  de  épenséggel  nem 
oszthatjuk  Hunfalvy  **  nézetét,  a  ki  a  kabarokat  csuvas  törö- 
köknek tekinti  és  a  csuvas-török  nyelvelemeknek  létezését  a 
magyar  nyelvben,  épen  ez  összevegyülésnek  tulajdonítja.  — 
Mindenekelőtt  ki  kell  jelentenünk,  hogy  H.  nagy  hibát  követ 
el,  ha  fölteszi,  hogy  a  magyar  nyelvben  kimutatható  szó- 
és  alakkincs  csuvas  jelleggel  ^bír  s  ennélfogva  csak  a  csuvas 
nyelv  közvetítése  folytán  juthatott  a  magyar  nyelvbe.  Érdemes 
tudósxmk  e  hibás  föltevése  még  alantabb  a  nyelv  bizonyító 
erejét  tárgyaló  II.  fejezetben  kimerítően  fog  szóba  jönni.  Itt 
még  csak  azt  jegyezzük  meg,  hogy  a  bíborban  született  író  e 
nyilatkozata  csak  annyiban  bír  értékkel,  mennyiben  benne  lát- 
juk első  történeti  hang  súly  ozását  a  magyar  nyelv  kettős  jellegének, 
mi  magában  véve  nagy  jelentőséggel  bír  ugyan,  de  a  nélkül 
hogy  PoRPHYRooENiTus  említett  állításából  a  magyar  nyelv  akár 
egyik  akár  másik  alkatrészének  eredetére  és  természetére  nézve 
bárminő  felvilágosítást  is  nyerhetnénk.  Hünfalvy  föltevéset, 
hogy  a  magyar  nyelv  török  elemei,  melyek  tudvalevőleg  az 
egész  szókincsnek  két  harmadrészét  teszik  és  az  emberi  élet 

'^  Kabar   török   szó,   mely    oly   embert   jelent  a  ki  föllázad,    pár- 
tot üt.  V.  ö.  69.  1.  található  kabar  szó  értelmezésével. 
»»  Magy,  Akad.  Értesítő,  I.  köt.  128.  1. 
'*  Magyarország  Ethnogra^hiája.  395.  1. 


A  MAGTABOK^  BYZA19CZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  161 

legkezdeüegesb  kulturállapotának  megfelelő  fogabnakra  terjed- 
nek ki  —  épen  az  úgynevezett  kabarok  által  jutották  volna  a 
magyar  nyelvbe,  semmiféle  szempontból  sem  lehet  helyeselni. 
Minthogy  a  kabarok,  a  khazaroktól  való  elszakadásuk  után 
csakis  a  Lebediában,  nem  pedig  az  őshonukban  tartózkodó  ma- 
gyarokhoz csatlakozhattak,  először  már  az  időbeli  viszony  is 
ellenkezik  Hunfalvy  föltevésével,  miután  a  magyaroknak  Le- 
bediában  ídőzése  sokkal  rövidebb  tartamú  volt,  semhogy  a 
nyelv  ily  rendkívüli  átalakulását  eredményezhette  volna,  s 
ezenkívül,  mint  egyes  méltóság-  és  személynevekből  következ- 
tethetjük, a  magyar  nyelv  már  a  Lebediában  való  tartózkodás 
alatt  nagy  mérvben  volt  török  elemektől  áthatva ;  másodszor 
pedig  nyelvészeti  és  ethnikai  lehetetlenség  lenne  azt  állítani, 
hogy  a  nép  összeségének  nyolczadrésze  —  mert  ez  volt  a  kaba- 
rok számbeli  viszonya  —  a  tudvalevőleg  mtn^en  tekintetben 
mérvadó  magyarok  fölött  oly  nagy  erkölcsi  felsőbbséggel  bírt 
volna,  hogy  a  többi  hét  nyolczadrészt  saját  nyelvére  taníthatta, 
még  pedig  úgy^  hogy  a  nép  mindkét  nyelvet  egyaránt  használta 
volna,  mint  ezt  Konstantin  jelenti  és  Hunfalvy  is  elismeri. 
Két  különálló  habár  rokon,  de  egybe  nem  olvadt  nyelvnek  hasz- 
nálata valamely  népnél  általánossá  sohasem  válhatik  és  aje'en 
tűiben  bizonyára  csak  a  magyar  nép  ama  töredékére  terjedhetett 
ki,  mely  a  magyar- török  nyelvet  beszélte  és  a  kaharok  befogadása 
után  a  kabar-tórók  nyelvet  is  m^egtanvlta,  A  kabarok  tehát  sem  vo- 
gnlok  nem  voltak,  mint  Gassel  Elapproth  ^^  nyomán  fölteszi, 
sem  csuvasok,  mint  Hunfalvy  gyanítja,  hanem  valószínűleg  egy 
a  khazaroknak  adót  fizető  és  az  úzok  szorosabb  kötelékébe  tar- 
tozó ága  az  ottani  tőrök  nomádoknak,  és  e  tekintetben  Szabó 
EÁROLY-nak  teljesen  igaza  van,  midőn  a  Névtelen  jelentését  a 
kunok  és  magyaroknak  Kievnél  történt  egyesüléséről  Konstan- 
tin említett  helyével  összhangzásba  hozni  iparkodik,  ^^  miután 

**  Magyariache  Alterthümer.  167.  1. 

'*  Nem  érthetünk  egyet   azonban   másrészről   Szabó   Károly  és  a 

Vímbíbt  :  A  magyarok  endéte.  ^  1 


162  A  MA6YAB0E  EREDETE. 

sem  a  görög  császárnak^  sem  a  NÉVTELENnek  részletes  ethnikai 
adatai  betűszerint  nem  vehetők.  Beánk  nézve  a  végbement 
^sszevegyülés  ténye  bír  a  legkiválóbb  érdekkel,  mert  abból  lát- 
hatjuk, hogy  épúgy,  mint  a  magyar  népvegyülék,  úgy  a  magyar 
nyelv  is  a  IX.  század  derekán  még  a  fluctuatió  állapotában  volt, 
azaz  még  nem  jegeczesedett  meg,  söt  talán  épen  akkor  létezett 
az  átalakulás  új  folyamában,  ama  folyamban,  melyen  nép  és 
nyelv  már  nem  első  ízben  ment  át,  és  mely  csak  most,  a  régi 
Pannóniában  való  letelepedés  és  a  besenyők  meg  a  kunok  beol- 
vadása után  a  vezérek  korszakában  érte  végét. 

Kutatásaink  folyamán  e  fölötte  fontos  eredményre  aBfBOR- 
BAN8ZÜLETETT  jelentése  nyomán  jutottunk.  Egyéb  lényeges 
mozzanatok,  melyek  a  magyarok  beléletére  vonatkoznak  s  a 
homály  földerítésére  alkalmasak  lennének,  a  birodalom  köz- 
igazgatását tárgyaló  könyv  alkalmi  jegyzeteiben  époly  kevéssé 
foglaltatnak,  mint  a  KoNSXANTiN-t  követett  byzanczi  szerzők  ira- 
taiban. Csak  Bölcs  Leo  császár  jelentése  a  régi  magyarok 
hadviselési  módjáról  érdemli  kivételkép  fgyelmünket,  minthogy 
abban  oly  adatok  foglalvák,  melyek  a  mai  török-tatárok  takti- 
Mjával  egybevetve,  a  magyarok  nemzetiségéről  szóló  elméle- 
tiünket lényegesen  támogatják. 

Idevágó  fejtegetéseinkben  azonban  annyira  nem  mehetünk, 
mint  Salamon  Feufncz  tudós  történészünk,  ily  czímű  iratában  : 
A  magyar  hadi  történethez  a  vezérek  A:orairt«  ^^,  ki  egyes  javas- 
latokból, melyeket  Bölcs  Leo  vagy  atyja  Maurikios  a  byzanczi 
sereg  szervezése  érdekében    tesznek,    azonnal  következtetést 


legtöbb  magyar  történetíró  azon  véleményével,  mely  a  kbazarok  és  kunok 
nyelvét  a  magyarokéval  azonosnak  mondja,  mert  a  khazarok,  besenyők 
•és  kiinok  tisztán  török  származású  népek  voltak,  holott  a  magyarok  már 
jóval  azelőtt,  annyival  inkább  tehát  Levediába  való  költözésük  idejében* 
■egy  vegyes  nyelvvel  bírtak. 

*'  A  magyar  hadi  történethez  n  vezérek  korában  (kiitfőtanúlmány 
&  IX.  száza.dbeli  byzanczi  taktikai  művekről).  írta:  Salamon  Ferencz. 
Budapest  1877. 


A  MAOTAROK^  BTZANCZI  KÚTFŐK  NYOMÁN.  163 

von  az  efféle  tapasztalatok  magyar  vagy  bolgár  eredetére.  Ez, 
nézetünk  szerint^  nagyon  is  túlhajtott  speculatio,  habár  másrész- 
ről nem  is  lehet  tagadni,  hogy  azon  megjegyzések  legnagyobb 
része,  melyekkel  a  két  császárnál  a  magyarok  erkölcsi  életére 
vonatkozólag  találkozunk,  egyenesen  a  mai  belsőázsiai  törökök 
harczi  életének  tükre  gyanánt  tekinthető.  Ha  a  magyarok  sere- 
gét csaknem  kizárólag  könnyű  lovasságból  álló  hadtestnek 
látjuk  feltüntetve,  úgy  ezt  csak  természetesnek  találjuk  a  tőrül- 
metszett pusztafíaknál,  kik  a  gyalogságot  még  a  mongolok 
idején  sem  ismerték,  kik  az  embert  csak  lovon  ülve  tekin- 
tették tökéletes  lénynek  és  a  «gyalog»  fogalmat  még  maiglan 
is  azonosnak  tartják  a  « szegény,  mezetlen,  nyomorulttal »  a  ki, 
mint  a  byzanczi  iró,  megütköznék  azon,  hogy  a  magyar  ember 
csak  ritkán  vagy  sohasem  szállott  le  lováról,  csak  látogasson 
meg  ma  egy  vásárt  Eözépázsiában,  s  látni  fogja,  hogy  a  kirgi- 
zek, özbégek  és  turkománok  lovon  ülve  alkusznak,  társalognak, 
dohányzanak,  isznak  s  alusznak.  Hasonlóan  a  régi  magyarok  tak- 
tikájának főszabályai  is  teljesen  megegyeznek  a  mai  nomádok 
hadviselési  módjával.  Leo  császár  emliti,  hogy  a  magyarok  nem 
zárt  testben,  hanem  apróbb  csapatokban  (|j.oif>a)  szokták  táma- 
dásaikat intézni,  hogy  daczára  netáni  balsikeröknek,  több  ízben 
próbálnak  szerencsét  s  az  ellenség  üldözésekor  nem  a  zsák- 
mányra, hanem  az  ellenség  tökéletes  megsemmisítésére  töre- 
kesznek.  Ennek  megfelelőleg  a  mai  nomádok  barantai  és  ala- 
manjainál  a  lovas  csapatokat  apróbb  szakaszokra  (bölük)  látjuk 
szétoszolva,  melyek  több  oldalról  egyszerre  rohanják  meg  az 
ellenséget  s  azon  közmondás  szerint  «iki  deng  ücste  döng» 
azaz :  kétszer  kisértsd  meg,  harmadszor  hátrálj,  még  vereség 
után  is  ismétlik  a  támadást,  végleges  győzelmöket  e  szóval 
jelölik  kirgin  =  összebomlás  és  a  futásnak  eredést,  kacskin, 
csakis  hadi  cselnek  tekintik. 

Sajátságosan  megegyező  ama  rajz  is,  melylyel  Leo  császár- 
nál a  harczosnak  béke  idején  folytatott  életmódjára  vonatkozó- 
lag találkozunk.    A  kép,  melyet  a  császár  a  törzsek-  és  ágak- 

11* 


164 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


ban  való  élésről  nyújt;  melyek  lovaikat  télen  és  nyáron  egyaránt 
legeltetik,  híven  tükrözteti  vissza  a  mai  ault  a  pusztán ;  és  vala- 
mint minden  magyar  ember,  midőn  háborúba  indult,  nehéz 
szegeket  és  egy  holdalakú  vasdarabot  vitt  magával  lova  meg- 
patkolására,  úgy  a  mai  pusztaiaké  is  hasonló  előkészületeket 
tesz.  Aló  patkója  (taka)  még  mindig  lapos,  holdalakú  vasdarab- 
ból áll,  melyet  az  állat  a  puszta  homokos  talaján  nélkülöz,  de 
melylyel  idegen,  netán  köves  földre  való  berohanás  idején 
ellátják.  Érdekes  megtudni,  mily  fontos  szerepet  játszott  ama 
távoli  időkben  a  nemez,  mint  az  emberek  és  lovak  ruházata,  mi 
még  jelenleg  is  úgy  van.  A  nemez  a  puszta  lakóinak  első  ipar- 
készítményeihez  tartozik  ;^^  a  szegényebb  néposztályok  még 
mai  napság  is  ruházatúi  használják,  s  a  ki  egy  nemes  tur- 
komán  mént  egész  testét  körülfogó  nemeztakarójával  lát,  az 
könnyen  eshetik  ugyanazon  hibába,  mint  a  byzancziak,  kik  e 
leplet  paizsnak  tekintették,  a  mi  azonban  épen  nem  volt,  mert 
harcz  idején  a  takarót  vagy  egészen  levetik,  vagy  a  czombig 
felkötik.  Az  akkoriban  és  jelenleg  dívó  különléle  fegyverek 
megegyezéséről  alantabb  még  leend  szó,  s  e  helyen  a  byzanczi 
tudósítások  ez  oldalát  csak  azért  emeltük  ki,  hogy  a  régi  ma- 
gyarok török-tatár  nemzeti  jellemére  vonatkozó  föltevésünket 
új  érvvel  támogathassuk. 

'*  V.  ö.  Die  primitive  Kultur  des  turJco-ta/rtarischen  Volhen  czíinű. 
művemet  82.  L 


xin. 


A  MAGYAEOK, 
HAZAI  KEÖNIKÁK   NYOMÁN 


A  MAGTAROK  öshonának  földerítésére  szolgáló  haamadik  for- 
rás gyanánt  a  magyar  krónistákat  hozzuk  föl,  névszerint 
Béla  király  névtelen  jegyzőjét  és  Kézai  Simon  mestert,  ki  mun- 
káját a  XUI.  század  második  felében  irta.  Természetesen  tá- 
volról sem  juthat  eszünkbe,  e  szerzők  jelentéseit  a  történeti 
valóság  megbízható  alapjának  tekinteni,  és  ennélfogva  csak 
annyiban  szándékozunk  azokat  értékesíteni,  mennyiben  általá- 
ban a  történetírás  akkoriban  uralkodott  szellemirányához  mérve 
és  az  említett  szerzőknek  rendelkezésére  állott  segédforrások 
alapján  az  utókor  tekintetbe  vételét  megérdemlik.  Szerény  né- 
zetünk szerint  épen  az  imént  érintett  körülményeknek  nem 
elegendő  méltányolása,  azaz  más,  ugyanazon  korba  és  a  mlve- 
lődés  ugyanazon  stádiumába  eső  munkák  irányzatának,  szelle- 
mének és  conceptiöjának  tökéletes  mellőzése  volt  oka  annak, 
hogy  a  tudósok  e  krónikák  kritikai  megítélésében  a  kellő  ha- 
táron túlmentek  és  a  külső  burok  ábrándszerü,  mesés  színe- 
zete miatt  egyszersmind  az  igazság  benne  rejlő,  bár  csekély 
magvát  is  elvetették.  Kutatásaink  egy  másik  terén  még  talál- 
kozni fogunk  hasonló,  nagy  zavart  okozó  túlbuzgósággal,  azon- 
ban szükségesnek  tartjuk  már  e  helyütt  kijelenteni,  hogy  Ano- 
nymus nagyszámú  ellenzői  —  mert  őt  tekintik  fons  et  origó 
mali  gyanánt  s  ő  van  a  támadásoknak  leginkább  kitéve  —  vad 
kritikai  dühöket  nagy  mérvben  lecsillapították  volna,  ha  azon 


166  A  MAGYAROK  EREDETE. 

kor  valamennyi  krónístáinak  megítélésénél  és  különösen  az  e 
korbeli  moszlim  történetírók  hasonló  munkáival  szemben 
ugyanazon  mértéket  alkalmazták  volna.  Ezzel  azonban  koránt- 
sem akarjuk  azt  állítani,  mintha  az  emiitett  esetben  a  Gesta 
Hungarorumhan  Schlözer,  Büdinger,  Boesbleb,  Hünfalvy  és 
Marczali  által  eléggé  feltűnővé  tett  másolat  Beginoból,  a  Leo, 
olasz  paptól  ^  származó  Continuatio  vagy  a  Sándor-jíiondáyal 
együtt  kudarczot  vallana  s  hogy  talán  Anonymus  védelmezői, 
mint  Cassel,  Thifrry,  Sayoüs  s  a  legtöbb  magyar  történész  ré- 
szén lenne  az  igazság.  Nem  és  ismét  nem !  Mi  határozottan  az 
első  csoporthoz  csatlakozunk,  de  csak  annyiban,  mennjiben 
Anonymus  szövegezése,  vagyis  külső  ruházata  és  compozicziója 
forog  kérdésben,  de  oly  messze  nem  mehetünk,  hogy  egyszer- 
smind a  munka  magvát,  vagyis  ama  hagyományokat  és  nép- 
mondákat is  értéknélkülieknek  és  használhatlanoknak  nyilvá- 
nítsuk, melyek  az  egésznek  alapját  képezték,  és  kellett,  hogy 
képezzék,  és  melyekben  ép  oly  értékes  és  fontos  emlék  van  szá- 
munkra megőrizve,  mint  pl.  ama  hagyományokban  és  népmon- 
dákban, melyek  alapján  Basid-ed-din  Tabibi  nevű  történész 
TaS-et'tüvarikh  (a  történetek  koronája)  czímü  művét  szerkesz** 
tette  8  melylyel,  daczára  a  mondáknak  és  meséknek  mégis  tudott 
egyes  fényszikrákat  vetni  a  törökök  és  mongolok  eredete  törté- 
netének koromfekete  homályába.  Valamint  Basid-ed-din,  ki 
Ghazan  és  Olzaitu  szultánnál  vezir  méltóságot  viselt  s  szüle- 
tésére persa  volt,  a  törökök  és  mongolok  őstörténetéről  csakis 
azon  időtájban  (1300)  összegyűjtött  hagyományok  és  népmondák 
alapján  írhatott,  s  a  mint  ő  jólértesült  uigurok,  kipcsakok,  khi- 
naiak,  indusoktól,  különösen  pedig  Fulad  Gsing  Szang  mongol 
generalissimustól  szerezte  és  szerezhette  tudósításait,  úgy  a  mi 
NÉvTELENÜnk  is  a  magyar  hagyománynak  az  ő  idejében  még  dús 
forrásából  meríthetett,  habár  papi  önteltségében  azt  állítja,  hogy 

'  V.  ö.  Marczali  :  Ánonymiu  Belae  régin  nótárius,  —  Oesta  Hun- 
garorunaól  irt  czikkét. 


A  HAQYABOK^  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  167 

ta  parasztok  csalfa  regéit  és  a  hegedűsök  ostoba  dalait » ^  hitelre 
nem  méltatta.  Valóban  kár,  hogy  a  hazafias  érzelmű  mester 
silány  latinságban  írott  könyye  helyett  nem  őrizte  meg  szá* 
munkra  inkább  egyikét  ama  « csalfa  regéknek  és  ostoba  dalok- 
nak, mert  azoknak  jobb  hasznát  vehetnök  egész  művénél ;  mi 
azonban  ne  akadályozzon  bennünket  abban,  hogy  dolgozatát 
röviden  vizsgálat  alá  vegyük  s  a  benne  foglalt  adatokat  fölhasz* 
náljuk. 

Mindenekelőtt  ama  körülményt  kell  kiemelnünk,  hogy  a 
Névtelen,  kiről  bebizonyítható,  hogy  a  Bíborbanszületett 
könyvét  teljességgel  nem  ismerte,  csakis  azon  út  tekintetében 
tér  el  egyéb,  a  valóságnak  inkább  megfelelő  forrásoktól,  melyen 
a  magyarok  keletről  nyugot  felé  tett  vándorlásukon  haladtak,  az 
öshon  tekintetében  pedig  byzanczi  és  arab  elődeivel  jobbára  meg* 
egyez.  Daczára  annak,  hogy  az  I.  fejezetben,  mely  valószínűleg 
a  skythákról  szóló  BEoiNO-íéle  könyvnek  másolata,  az  ábránd- 
szerű vagy  pedig  a  másolók  által  fölismerhetlenűl  eltorzított 
Dentumoger  határait  Tanaisz  nyugati  részére,  fölötte  posványos 
területre  helyezi  (v.  ö.  Ibn  Dasta  jelentését),  mely  alatt  csak 
Konstantin  Atelkuzuját  lehet  érteni^  mégis  azt  találjuk  a  YII.. 
fejezetben,  hol  Almos  útjáról  történik  említés,  hogy  :  «0k  sok 
napon  át  sivatagokon  vonultak  keresztül,  az  Etil  folyót  pogány 
módra  tömlőkön  úszták  át,  sehol  sem  találának  várost  vagy 
más  lakóhelyet  és  nem  evének  emberi  kéz  készítette  ételeket 
a  mint  szokásos  volt,  hanem  csak  hússal  és  halakkal  éltek,  míg 
Oroszországba  érkeztek,  melynek  neve  Szuszudal  (Szuzdal) 
volt».  Ebből  tehát  könnyen  következtethetjük,  hogy  a  Névtelen 


^  Joculus-on  olyan  hegedőst  vagy  népies  költőt  értünk,  ki  a  kobosr 
kísérete  mellett  —  igy  nevezik  e  hangszert  a  tnrko-tatárok  még  mai 
nap  is  —  a  múltnak  a  nép  emlékezetében  élő  fényes  hadi  tényeit  eléne- 
kelte (recitálta).  Eözépázsia  nomád  népeinél  még  ma  is  divik  e  szokás, 
ők  is  népszerű  hőseik  tetteit  dicsőítik,  hasonlóan  a  déli  szlávok  hoz,  kik 
gUBzlaszó  mellett  Eraljevié  Marko  vagy  Szibinyánin  Jankó  viselt  dolgait 
megéneklik. 


168  A  MAGYAROK  EREDETE. 

a  magyarok  hazáját  Attila  előtt  ugyan  nem  ismerte,  de  igenis 
ismerte  a  hetumogerek,  vagyis  a  magyarok  hét  vezérének  ősi 
székhelyét,  a  miben  öt  az  ö  idejében  még  élénk  hagyomány 
támogathatta,  mert  a  nagy  sivatag  az  Etil  folyó  előtt  világosan 
az  utóbbi  folyó  és  az  Ural  közötti  területre  mutat,  vagyis  ama 
területre,  melyre  valamennyi  kutató  helyezi  a  magyarok  ős- 
hónát.  De  föltéve,  hogy  még  ez  összhangzás  sem  léteznék  s 
hogy  a  Né VTELEN  munkája  vagy  teljesen  vagy  részben  a  képzelet 
terméke  vagy  pedig  plágium  lenne,  a  mi  azonban,  tekintettel  a 
közötte  és  a  Biborbanszületett  között  fenforgó  és  Szabó  Karolt  ^ 
által  ügyesen  kimutatott  számos  közeledési  pontra,  teljességgel 
nem  képzelhető,  mégis  bátorkodnánk  fölvetni  azon  szerény 
kérdést,  vájjon  honnan  vette  ama  rossz  hírben  álló  férfiú,  kiről 
már  annyit  írtak  és  vitatkoztak,  azon  talán  csak  nem  egyédűl 
czifraságra  szolgáló  tulajdonneveket,  melyek  kétségtelenül  va- 
lódi ázsiai,  vagy  jobban  mondva  török-tatár  jelleget  tüntetnek 
föl,  s  melyeket  csak  nem  vehetett  át  egy  Dares  Phryöiüs,  egy 
Beoino,  egy  Güido  de  Columpna  vagy  más  középkori  szerzőtől, 
kiknek  in  asiaticis  vastag  tudatlanságát  csak  nem  fogja  valaki 
védelmezni.  Tehát,  azt  fogják  mondani,  hogy  az  akkori  időkben 
még  a  nép  emlékében  élő  hagyományok,  mondák-  és  népdalok- 
ból. Nos,  ha  a  dolog  tényleg  így  áll,  s  ha  még  Httnfalvy  *  is,  ki  a 
magyar  krónisták  állításait  oly  kevésbe  veszi,  de  az  oly  megve- 
tendő anyaghalmazból  mégis  kiválasztja  a  Névtelen  említette 
Togata  folyónevet,  hogy  azt  könnyen  érthető  okokból  a  Tan- 
gat-tsl  (azaz  a  déli  osztjákok  Irtis-ével)  azonosítsa  és  ez  utóbbi- 
ból a  Dentumogert  kimagyarázhassa,  épen  nem  látjuk  be,  miért 
ne  lehessen  nekünk  is  hasonlóan  cselekednünk,  és  miért  ne 
használjuk  föl  saját  czéljainkra  e  legrégibb  magyar  krónista 
adatait. 


'  V.  ö.  Szabó  K.  előbb  idézett  értekezésének  több  helyét  a  Magy. 
Akad,  Értesítö'hen,  továbbá  Bartal  György  Comment,  I.  k.  42.  1. 
*  Magyarország  Ethnographiája. 


A  HAOYAROR,  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  16^ 

És  valóban  a  NÉVTELENnél  és  a  későbbi  krónistáknál  nem 
egy  adatra  akadunk,  mely  eddigelé,  daczára  annak,  hogy  a  ma- 
gyarok eredete  történetét  fölötte  érdekes  színben  tünteti  föl ; 
figyelembe  nem  vétetett.  Bármit  mondjanak  is,  határozottan 
keleti  szellem  az,  mely  a  magyar  történeti  mondák  hálózatát 
áthatja  és  csak  az  tarthatja  szembeötlőnek  a  magyar,  meg  az 
egykorú  német  mondák  alapfonalai  között  eddig  földerített  ha- 
sonlatosságot, a  ki  kellő  figyelmet  nem  fordított  az  ázsiai  népek 
mondáinak  összehasonlító  tanulmányára,  a  ki  nem  tudja,  hogy 
pl.  a  teleutek,  altaiak  és  kirgizek  között  oly  mondák  és  me- 
sék találkoznak,  melyek,  mint  Sghiefner  ^  kimutatja,  hasonló 
ösiráni  és  buddhista  képzelmekkel  egybevágó  vonásokat  tüntet- 
nek föl  s  melyek,  mint  oly  sók  játék,  tréfa  és  talány  az  emberi- 
ség legtávolabbi  köreiben  is  föUelhetők.  De  e  hasonlatosság, 
melyet  a  magyar  és  német  középkori  mondák  tekintetében  épen 
nem  tagadunk,  csak  a  ruházat,  csak  a  külső  burok,  mely  még 
teljességgel  nem  tételezi  föl  a  tartalom  azonosságát.  Valóban 
nincs  szükségünk  különös  erőlködésre,  hogy  a  Névtelen  hetti- 
ynogerje  {hét  magyar)  és  a  inrkomáiiok  jeti  ata-jü,^  (hét  atya,  hét 
ős)  között  hasonlatosságot  fedezzünk  fel  és  ép  oly  könnyű  szerrel 
találhatjuk  Emesa  álomképében,  mely  fiának  Almosnak  elne- 
vezésére adott  okot,  más  oly  anyák  hj^nicus  tüneményeinek 
hasonmását,  kik  nagy  férfiakat  hoztak  a  világra ;  s  minthogy  a 
Névtelen  keresztyén  képzeletén  néha  megütköztek  azért,  mert 
pogány  hőseit  a  keresztyén  jámborság  dicsfényével  környezi, 
csak  a  moszlim  krónisták  eljárására  akarunk  utalni,  kik  Oghuzt, 
a  törökök  mesés  törzsatyját  nem  átallották  moszlim  ember 
gyanánt,  sőt  Mohammed  tanának  buzgó  védője  gyanánt  feltün- 
tetni '^  oly  időben,  melyben  az  arab  prófétáról  még  szó  nem 

*  V.  ö.  Badlow  :  Prohen  der  Volkalit&ratur  der  türkischen  Stamme 
Südaibiriena  czimű  művéhez  irt  előszót.  X.  1. 

*  £z  alkalommal  rámutathatunk  a  magyar  hetu  és  a  török  jeti  =  7 
közt  femiálló  analógiára. 

'  V.  ö.  Abulghazi  Bahadur  Khan.  Edition  Desmaisons.  St.  Pe- 
tersbourg.  1874.  íO— 25.  1. 


170  \  A  MAGYAROK  EREDETE. 

lehetett.  Ily  értelemben  kell  vennünk  Almos  rajzát  is^  ki  a 
keresztény  európai  iró  aesthetikai  fogalmaival  megegyezöleg,  bár 
mi  volt  légyen  neve,  bizonyára  nem  lehetet  nyúlánk,  magas 
termetű,  nagy  fekete  szemű  férfiú,  mert,  hogy  mi  az  Álmos  szó- 
ban nem  látjuk  a  EoNSTAMxiN-nál  előforduló  Szalmutzéaz  ana- 
lógiáját és  azt  csak  egy,  alapjában  mesés  személyiség  jelzőjének 
tekintjük,  azt  a  maga  helyén  már  hangsúlyoztuk.  ®  Ha  már 
most  a  régi  magyaroknak  a  Névtelen  vázolta  életképében 
tovább  kutatjuk  azon  jellemvonásokat,  melyek  az  ázsiaiak,  és 
különösen  a  török-tatároknak  a  múltban  és  némileg  még  a 
jelenben  is  uralkodó  életmódjára  emlékeztetnek,  úgy  többek 
között  az  ismeretes  eskümintának,  tudniillik  a  vérivásnak  (Y.  fej.) 
leírása  fogja  figyelmünket  lekötni,  mely  szokás  a  magyar  eskü 
szóban  még  napjainkig  is  fönmaradt  (1.  alantabb)  s  egy  török 
történetíró  állítása  szerint  hazánkban  még  a  XYI.  században 
dívott ;  s  itt  még  a  hely  is  megtartá  a  török  nevet,  mert  esküllő^ 
SS  az  eskü  helye  a  hangtan  szabályai  szerint  megfelel  a  török 
ecskilik-nek,  mely  az  ivás  helyét  jelenti.  Az  esküvés  e  szokása  ter- 
mészetszerűleg valamennyi  ural-altai  népeknél  közösen  dívott  és 
Afrika  vad  népeinél  itt-ott  még  most  is  föllelhető,  ^^  de  az  azon 
korbeli  germánok  és  szlávok  előtt  ismeretlen  volt  s  ennélfogva 
csakis  a  hagyományon  vagy  a  Névtelen  idején  még  dívó  szo- 
káson alapúihat.  Hasonlóan  nem  európai,  sőt  ellenkezőleg 
valódi  ázsiai  jellegűnek  tartjuk  az  Álmustól  kegyelemért  esdő 
gallicziaiak  rajzát  (XL  fej.),  kik  mezítláb  jelennek  meg,  de  nem 
egyszersmind  hajadonfővel  is,  mert  csak  mindkettőt  együttvéve 
lehetne  a  IX.  századbeli  keresztyén  szokás  szerint  a  bűnbánás 
jeléül  tekinteni,  míg  az   előbbi  egyedül  török-tatár  szokásra 


9 


V.  ö.  Almus  a  Bolgár  szálajstromban. 

In  loco  illó  qui  dicitur  Esculeu  fídem  cum  jurameuto  fírma- 
verunt  (ANONYMUsnáJ).  Mai  napság  EsküllÖ  mint  erdélyi  helynév  is- 
meretes. 

"  V.  ö,  Die  primitive  Kuliur  des  iurko-tarfarischen  VolJíCS.  252. 
lapján  az  első  jegyzetet.  286. 1. 


A  MAOYABOff^  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  171 

mutat.  Eözépázsíában  az  esdeklOk  még  ma  is  mezítláb  jelennek 
meg,  BÖt  az  « esdeklés »  fogalmát  is  a  mezítláb  járással  fejezik 
ki.  Ezzel  kapcsolatban  figyelmet  érdemel  azon  adat,  mely  a 
gallicziai  berezegnek  dUznihákból  álló  ajándékairól  szól,  mert 
a  khalatok  (díszruhák)  adományozása  határozottan  ázsiai  szokást 
képezett  és  képez  még  jelenleg  is. 

Az  említett  mozzanatoknál  azonban  hasonlithatlanúl  bő- 
vebb adatokat  nyújt  nekünk  a  Névtelen  szövegében  idézett 
hősök  névsora,  oly  nevek  lajstroma,  melyek  közül  némelyek 
a  mai  magyarok  előtt  idegen  hangzásnak  s  ezért  meséseknek 
látszanak,  míg  másokról  ki  van  mutatva,  hogy  teljesen  idegen 
forrásban  szintén  előfordulnak,  mire  nézve  csak  a  Névtelen* 
nek  Álmos  és  Ibn  FozLAN-nak  —  a  mely  írót  pedig  derék  Név- 
TELEN-ünk  bizonyára  nem  ismerte  —  Almus  neve,  nemkülön- 
ben a  magyar  krónistáknál  előforduló  Árpád,  Tas,  Gyula,  Bulcsú 
és  Zsolt,  meg  a  Bíborbanszületett  idézte  Arpadisz,  Taszesz, 
Gylasz,  Bultzusz  és  Zaltasz  nevek  közötti  azonosságra  kell  utal- 
nunk. Ha  az  összhangzásnak  e  ténye  már  magában  is  hatalmas 
érvet  képez  a  Névtelen  egyik-másik  adatának  hitelessége  mellett, 
mely  érvet  azonban  e  krónista  fanaticus  ellenzői  erőszakkal 
mellőztek,  úgy  hiszszük,  igazolva  van  ama  kérdésünk,  hogy 
miért  kételkedjünk  ép  azon  nevek  hitelességén,  melyek  a  byzan- 
cziaknál  nem  lelhetők  s  melyeket  idegenszerű  nyelvjellegöknél 
fogva  vagy  meg  nem  értettek  vagy  hibásan  értelmeztek.  Nos, 
mi  nyíltan  megvalljuk,  hogy  a  Névtelen  jegyző  eddigi  értelmezői 
és  bírálói  logikáját  ép  oly  ferdének  mint  igazságtalannak  tartjuk, 
mert  a  ki  a  fönnebbi  összhangzást  elismeri  —  és  mindenkinek 
el  kell  ismernie  — ,  és  ki  a  mester  egyik  vagy  másik  szavát 
kedvencz  theoriájának  talpköve  gyanánt  használja  föl,  annak 
a  hátralévő  részt  sem  szabad  ama  szigorú  ítélettel  megbélye- 
geznie, hogy  « hazugság ».  E  mulasztást  tehát  helyrepótlandók, 
e  helyen  vizsgálat  alá  veendjük  a  Névtelen  szövegében  előfor- 
duló személy-  és  tárgyneveket,  és  a  mennyire  csekély  ismere- 
teinktől kitelik,  utalni  fogunk  azok  származására. 


172  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Hogy  AlmuB  csak  melléknév,  ily  értelemben  :  magasztos 
nemes j  dicső  stb.  azt  a  maga  helyén  a  bolgár  szójegyzékben 
már  kimutattuk.    Ugyanaz  áll  a  magyarok  ez  első  meg  nem 
nevezett  vezérének  felesége  tekintetében  is,  mert  Emesu  vagy 
Emes,  mint  Szabó  E.  ^^  olvassa,  oly  feltűnő  hasonlatossággal  bir 
a  török-tatár  emeke  =  nagyanya,  emecsi  (ana)  =  szoptató  (anya) 
a  mong.  eme  ==  asszony  és  végül  a  magy.  emse  ^*  szóval  stb. 
hogy  teljesen  igazolja  ama  föltevésünket,  mely  szerint  itt  nem 
személynév,  hanem  általában  nő,  asszony  kifejezés  forog  szóban  ; 
s  hasonlóan  különös  erőlködés  nélkül  ismerhetjük  fel  az  ögek, 
ökek  névben.  Almos  atyja  nevében,  a  török-tatár  eke^^  (öke  ?)  atya 
szót,  hol  e  személynevek  gyanánt  szereplő  szavakat  egyszerűen 
fejedelerxiy  nÖ  és  atya  értelemben  kellene  venni.  Ha  már  most, 
folytatjuk  a  hét  vezér  vagy  fejedelem  neveire  vonatkozó  kuta- 
tásainkat, úgy  még  inkább  előtérbe  lép  az  egész   genealógia 
török-tatár    jellege.   E  szerint  Eleud  (a  magyar  történetírók 
Elődje)  az  ölüt  =  törzs,   néptörzs  szóval,  Cundu  a  Kündű  = 
tisztelt,  becsült  szóval  (v.  ö.  Kündü  =  tisztelt,  Ibn  DASxÁ-nál  és 
SújS"  a  khazar  szójegyzékben),  Tliosz  &  tas  =  k6  szóval,  Ound 
az   Oawdi  =  elégült,    Ete   az   iái,  ifi'=úr  szóval,"  Harka  a 
Karga  =  holló  szóval  hasonlítható  össze,  s  ez  alkalommal  azon 
sajátságos  jelenséget  kell  kiemelnünk,  hogy  a  Névtelen  a  hét 
vezér  névsorában  a  valódi  iráni  hősnevet  Töhötöm  vagy  Tiihu- 


"  Béla  király  iiévtelen  jegyzőjének  IcÖnyve,  Pest,  1860.  7.  1. 

^^  Ha  a  tőrök-tatár  mytbosban  kában  =  vadkan  mint  a  férfi  ereje, 
méltósága  és  tekintélyének  jelképe  szerepel,  akkor  nagyon  következeteR 
eljárás  volt  a  fejedelemnét  emsé-nek  (disznó)  nevezni. 

*'  V.  ö.  BuDAGOV-nál  o  I  eke-t  I.  70.  1.  El  nem  mulaszthatjuk  itt 
az  olvasó  figyelmét  Ukek-ügek-(WADDiNGP-nál  Uguech)-re  fölhívni,  mint 
egy  oly  város  nevére,  melyet  a  középkori  utazók  Madsar  mellett  szok- 
tak fölemlíteni  és  mely  Szarai  és  Bolgár  közt  lehetett.  V.  ö.  YuLE-nak 
Ázsia  XIV.  századbeli  térképét  a  Cathay  and  the  ways  thither.  London 
1864  első  kötetében.  Ibn  Batuta  Saraiból  Eonstantinápolyba  vezető  út- 
jában Ükek-et  is  érintette. 

**  V.  ö.  a  szótárt  az  üigurische  Sprachmonumenie  ez.  munkámban. 


A  MAGYAROK  HAZAI  KBÓNIKÍK  NYOMÁN.  173 

tum  ^^  sorolja  föl,  ama  persa  szót,  mely  hatalmast,  vitézt  jelent 
és  mint  Behmen  és  Busztem  mellékneve  csak  Fibduzi  által 
jutott  előtérbe,  mely  tehát  a  középkori  Európában  bizonyára 
ismeretlen  volt  és  amaz  iráni  kultúrbehatás  maradványának 
tekintendő,  melyet  a  persa  miveltség  a  magyarokra  ősi  hazá- 
jokban,  valamint  nyugot  felé  tett  útjokban  gyakorolt,  és  mely 
e  lapokban  még  kimerítően  fog  szóba  jönni.  Még  feltűnőbb  a 
török  nyelvjelleg  ama  hét  kán  vezér  neveiben,  kik  Eievnél  a 
magyarokhoz  csaÜakozának  ^^  (X.  fej.) ;  a  mi  különben  nagyon 
természetes,  minthogy  a  kunok  török  nemzetiségéhez  kétség 
nem  fér.  Itt  már  nem  költött  személyiségekkel  van  dolgunk, 
mert  ha  el  is  ismerjük  azt,  hogy  e  tulajdonnevek  részint  a  nép 
ajkán,  részint  a  másolók  hanyagsága  folytán  tetemesen  eltor- 
zultak, hogy  ma  már  teljesen  helyre  nem  állíthatók  és  Etu, 
Ednmen  szók,  daczára  török  hangzásuknak,  ma  már  föl  nem 
deríthetők,  úgy  másrészről  annál  könnyebben  ismerhetjük  fel 
OuszadAydJX  az  uigur  uszad-oi  -^  irány,  rend,  ^"^  BungerA>evL  a 
török  hÜTigüZ'i  =  a  vénülő,  ^®  Bot/íci-ban  a  török  bajtag-oi  = 
magas  jel,  zászló,  Ketel-hen  az  oszm.  Kecael-t  =  kopasz,  Bocau- 
ban  (későbbi  alakja  Boksa)  a  török  baksai-t  ^®  =r  pap,  írnok, 
próféta  és  Alup'Tolma-haxí  a  hamisítatlan  keleti  török  AUp- 
Tolmá-t  2«  =  hős  Tolma. 


^  Szótárainkban  és  a  tulaj  donképi  Iran-ban  Tehemten-nek  hang- 
zik e  név,  de  Irántól  keletre  és  Középázsiában  Tnhumtumnak  ejtik. 

^*  Ha  HuNFALVY,  Anonymus  ez  adatának  helyességét  kétségbe 
Tonván,  azokat  költött  kunoknak  nevezi  (292)  akkor  ö  úgy  látszik  csak 
a  besenyők  és  kunok  azonosságát  nem  akarja  elismerni,  pedig  erre  nézve 
minden  kétség  ki  van  zárva,  mert  már  a  byzanczi  írók  is  az  iizokat, 
vagyis  kunokat  a  besenyőkkel  azonosítják. 

"  V.  ö.  BuDAOOV  I.  130.  1. 

^"  a  w5u5lj   bunmek,  büngmek  =  vénülni  igétől. 

'*  Baksa  (Baxa)  még  a  XYI.  század  végefelé  is  divatos  tulajdonnév 
volt  Magyarországon  (v.  ö.  Történelmi  tár  1880.  II.  fűzet). 

**  V.  ö.  Alip  v^naaJI  (Budaöov  I. — 80.  1.)  =  hősies,  jeles;  később 
e  szó  o/p-nak  hangzott ;  az  alapjelentésére  nézve  v.  ö.  a  turko-tatár  nyel- 
vek etymologiai  szótárát,  §11. 


174  A  MAGYABOK  EKEDETE. 

Bátran  még  tetemesen  szaporithatnók  a  Névtelen  szöve- 
gében előforduló  török  származású  szók  e  lajstromát,  és  szán- 
dékunk is  azok  hátralévő  részét  könyvünk  illető  helyén  értéke- 
síteni, azonban  szükségesnek  tartjuk  itt  ismételve  kijelenteni, 
hogy  e  nyelvemlékek  a  mai  hazába  való  vándorlásról  szóló 
magyar  hagyományt  oly  színben  tüntetik  föl,  mely  hivatva  van 
az  egész  eredet  kérdésére  bizonyos  mérvű  határozott  fényt 
árasztani.  És  ugyan  ki  vallhatna  e  névsorral  szemben  más 
nézetet,  miután  a  török  nyelvmaradványok  számos  bizonyítékát 
bírjuk,  a  nélkül,  hogy  képesek  lennénk  csak  egyetlen  osztják, 
rogiU  vagy  mordvin  származású  szót  is  fölmutatni.  Már  e  fontos- 
ság miatt  is  kívánatos  volna  pontos  tudomással  bírni  a  könyv 
tulaj  donképi  keltéről,  nemcsak  azért,  hogy  a  keletkezés  idejéből 
az  adatok  hitelessége  mellett  vagy  ellen  hozhassunk  föl  bizo- 
nyító érveket,  hanem  azért  is,  hogy  annak  magasabb  vagy 
alacsonyabb  korából  azon  elevenségre  vonhassunk  következte- 
tést, melyben  az  említett  hagyomány  a  nép  emlékében  fön- 
maradt.  Nem  minél  régibb,  hanem  minél  újabb  keletű  ama 
könyv,  annál  meggyőzőbb  előttünk  annak  bizonyító  ereje,  mert 
abból  látjuk,  mily  mélyen  gyökerezhetett  meg  ama  hagyomány 
a  nép  szellemében,  ha  e  mozzanatok  még  négy  századdal  a 
honfoglalás  után  is  —  föltéve,  hogy  a  Névtelen  IV,  Béla  idején 
(1235 — 1!270)  élt  — ,  daczára  azon  fanaticus  pusztítási  dühnek, 
melynek  minden  ki  vala  téve,  mi  a  pogány  korszakból  fönma- 
radt,  az  előttünk  fekvő  alakban  tartották  fenn  magokat  a  nép 
ajkán.  Ha  valaki  a  történeti  néphagyomány  e  csodálatos  képes- 
ségével szemben,  egyebek  közt  a  szerb  és  bosnyák  népnél 
Eobilics  és  Szibinjanin  Jankóról  (Hunyadi  János)  elterjedt 
dalokra  akarna  utalni,  hol  az  efféle  több  századéves  történeti 
eseményeket  a  guszla  kíséretében  szokták  megénekelni,  úgy 
nem  volna  kizárva  azon  feltevés,  hogy  itt  írott  krónikák  voltak 
segélyére  az  emlékező  tehetségnek,  a  mi  azonban  a  magyar 
hagyomány  tekintetében  nem  történhetett,  minthogy  itt  ép 
annak   ellenkezője,   t.   i.   ily   emlékek   kiirtásának   dühe   van 


A  MAGYAROK,  HAZAI  ERÓKIEÁK  NYOMÁN.  ^75 

constatálva.  —  Első  sorban  tehát  az  a  kérdés,  mely  okoknak 
köszönheti  a  magyar  hagyomány  csodálatos  fenmaradását, 
és  másodszor,  honnét  származik  annak  túlnyomólag  török 
jellege. 

Hogy  az  elsö  kérdésre  válaszolhassunk,  természetesen  csak 
arra  a  forrásanyagra  kell  utalnunk,  melyet  Basid-ed-din  a  mon- 
golok és  törökök  történetében  fölhasznált,  s  látni  fogjuk,  hogy 
az  eredetiség  minő  kiváló  bélyegét  tüntették  föl  ama  hagyomá- 
nyok, melyeket  a  török-mongol  harczosok  a  persa  történetíró- 
val közöltek,  mint  ugyanannyi  köveket,  melyekből  a  történész 
a  török-mongol  genealógia  épületét  fölhordá.  Eléggé  ismeretes 
dolog,  hogy  a  török  nomádok  a  miveltség  főkellékének  minden- 
kor tia  hét  ős*  felsorolását  tekintették;  semmiféle  más  téren 
sem  bírnak  oly  jártassággal,  mint  a  faji  leszármazás  százágu 
mellékútaiban  és  az  egyes  törzsek,  ágak,  ciánok  és  családok 
egymáshoz  való  viszonyaiban,  s  azon  troubadour,  ki  a  koboz 
(hegedű)  nyifogó  akkordjai  mellett  a  pusztai  hős  tetteit  énekli 
meg,  nemcsak  hőse  kóborlásai,  szenvedései  és  küzdelmeinek 
részleteiről  fog  tudomással  bírni,  hanem  még  hőse  lovának 
fej-  és  lábjelei  tekintetében  sem  szabad  tévednie,  a  nélkül, 
hogy  a  hallgatóság  őt  nyomban  helyre  ne  utasítaná.  És  e  saját- 
ságához a  puszta  lakója  minden  időben  és  minden  helyen  híven 
ragaszkodék,  abban  rejlik  lángoló  hazaszeretetének  és  nemzeti 
érzületének  alapja,  miben  különösen  az  iránitól  különbözik, 
és  ez  a  nemzeti  érzület  volt  az,  mi  a  magj^arokat  is  Európában 
\'iú6  megjelenésökkor  mintegy  panacéa  oltalmazta  azon  nagy 
veszély  ellen,  mely  nemzetiségöket  fenyegette,  mert  az  ősöki'ől 
való  élénk  megemlékezés  nélkül  a  magyarok^' azon  kor  nép- 
áramlatai- és  tódulásaival  szemben  bizonyára  enyészetnek 
indultak  volna.  —  A  mi  a  második  kérdést,  t.  i.  a  magyar 
hagyományban  előforduló  török  személynevek  származását 
illeti,  erre  annál  könnyebben  felelhetünk  meg,  minél  inkább 
hangsúlyozzuk  azon  körülményt,  hogy  a  történeti  bizonyíté- 
kokra  irányuló   eddigi    fejtegetéseink   eredménye   nyomán   a 


176 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


magyarok  és  törökök  ethnikai  elnevezését  még  mindig  azonosnak 
tartjuk,  és  e  nézetünk  mellett  mindaddig  megmaradunk,  míg 
netán  egyéb  kutatásainkból  folyó  későbbi  eredmények  ben- 
nünket más  nézetre  nem  térítenek,  azaz,  mindaddig,  míg  más, 
eddigelé  ismeretlen  történeti  hagyomány  legalább  is  ugyan- 
annyi kétségtelenül  osztják  vagy  vogul  jellegű  nevet  föl  nem 
mutat.  Lehet-e  tehát  csodálkoznunk,  ha  ily  körülmények  között 
a  magyar  hagyomány  török  nyelvemlékeket  őrizett  meg,  midőn 
épen  ezek  hiányának  kellene  legnagyobb  mérvben  föltünönek 
lennie  ? 

A  Névtelen  Gesta  Hungarorum-jÁról  mondott  bírálatunk 
Kézai  Simon  mester  könyvére :  De  originibus  et  gestis  Hunga- 
rorum  is  alkalmazható.  Kéz Ai-nak.  azon  okból  adtunk  előnyt 
a  későbbi  krónisták  fölött,  mert  müvét,  legyen  az  bár,  mint 
SzAfió  E.  hiszi,  régibb  magyar  krónikák  másolata  vagy  után- 
zása, —  valamennyi  magyar  krónika  ^^  alapjának  tekintjük. 
Kézai  könyve  is  magán  hordja  azon  kor  félreismerhetlen  jelle- 
gét, melyben  keletkezett  és  sajátságos,  hogy  nemcsak  azon 
korbeli  keresztyén- európai,  hanem  moszlim-ázsiai  munkákkal 
is  bizonyos  tekintetben  hasonlatosságot  mutat  föl.  Valóban 
sajátságos  és  meglepő  dolog,  hogy  ha  EÉzAi-nál  a  Josephus, 
szevillai  Izidor,  Godfridus  és  mások  nyomán  közlött  mondát 
Szem,  Kham  és  Jafetról,  valamint  a  magyaroknak  ez  utóbbitól 
való  leszármaztatását  olvassuk  és  emlékünkbe  idézzük,  hogy 
Basid-ed-din,  Mirkhond  és  Abuloazi  a  törökökre  nézve  ugyan- 
ezt teszik,  sőt  hogy  a  törökök  ősatyja  gyanánt  valamennyi 
moszlim  történésznél  lTJ)  ,J^^  '^>^^.  ^^^^  Türk  Jafet  fia 
szerepel.  Ellenben  a  Scythiára,  mint  a  magyarok,  illetőleg  a 
mesés  Hunor  és  Magor  őshazájára  vonatkozó  földrajzi  adatok 
tekintetében  szerzőnk  ismét  a  Pontus   országok   és  a  Volga 


'^  V.  ö.  a  PoDHRADGZKY-féle  Kézai'Jciadás  jeligéjét,  mely  így  hang- 
zik :  t Kézai  műve,  mely  III.  vagy  Kún  László  idejében  készült,  minden 
krónikának  s  ennek  folytán  minden  magyar  történetnek  az  alapját  képezi  i. 


A  MAGTÁROK  HAZAI  KRÓNIKÁK  NTOMÁN.  177 

vidékről  szóló  geographíai  ismeretek  akkori  álláspontján  áll,  és 
csak  sajnálnunk  lehet,  hogy  a  másolók  hanyagsága  azoknak  más 
egykorú  adatokkal  való  egybevetését  megnehezlté  és  annyi  üres 
theoriára  szolgáltatott  okot. 

Mindenekelőtt  a  Togara,  Togora  folyónév,  és  nem  Togata 
mint  THURóczY-nál  és  a  Pozsonyi  Codezhen  olvasható,  idézett 
elő  zavart,  mert  mint  látjuk,  Hunfalvy  ^^  ezen  helyesírási  hibán 
alapuló  névben  a  tangaUot  látja,  mely  néven  az  osztjákok  az 
Irtist  nevezik,  sőt  még  a  Dentiát  vagy  Dendát,  melyről  még 
alantabb  lesz  szó,  a  Névtelen  Dentu  (moger)  nevével  azonosítja. 
Már  az  Etul  és  Togora  folyóneveknek  összekapcsolása  is  (azaz : 
«oriuntur  etiam  in  eodem  duo  magna  flumina,  unius  nomen 
Etul,  et  alterius  Togora»)mint  Eézai  írja,  azon  föltevésre  jogo- 
sít, hogy  itt  csakis  a  Volga  és  az  Ural  foroghat  szóban,  mert 
Etul  vagy  Etil  egyszerűen  a  mai  törökök  Itil-je,  és  habár  a 
Togara  és  Jajik  azonossága  tekintetében  még  épen  semmi  bizo- 
nyítékkal nem  bírunk,  iigy  mégis  egy,  EÉZAi-nál  előforduló 
későbbi  kitétel  alapján,  mely  így  hangzik:  « Togara  autem 
iluvius  discurrit  de  Scythia  exeundo  per  desertas  sylvas,  palu- 
des  ac  montes  niveos  ubi  numquam  sol  lucet  propter  nebulas 
tandem  intrat  in  Yrcaniam  vergens  in  maré  aquilonis,»  nem 
férhet  kétség  ahhoz,  hogy  oly  folyó,  mely  puszta  erdőkön, 
mocsárokon  és  havasokon  (?)  húzódik  végig  és  végül  Hyrkánia 
felé  kanyarodik,  mely  néven  az  ókorban  Eharezm  pusztáját  és 
országát  ismerték,  sem  az  északi  tengerbe  nem  szakadhat,  sem 
pedig  alatta  az  Irtist  érteni  nem  lehet. ^'  Bárhonnan  származzék 
a  Togora  név,  az  csak  az  Uralt  (Jajik)  jelölheti,  és  e  kifejezés- 
ben «mare  aquilonis»  hajlandók  lennénk  nem  az  Északi  tengert, 
hanem  a  Kaspi  (hyrkániai)  tenger  északi  partját  fölismerni,  hová 


n 

S3 


MagyaroTBzág  Ethnographiája.  286. 1. 

Figyelemre  méltó,  hogy  a  középkorban  a  Tigiri,  Tigira  névvel  a 
Volgát  íb  jelölték ;  e  szó  különben  a  Tigris  folyam  nevétől  származik,  a 
mint  ez  a  Jaxartes  és  egyéb  folyókra  vonatkozólag  is  megtörtént.  Lehet- 
séges tehát,  hogy  itt  a  Tigara  v.  Togarán  a  Jajik- ot  értették. 

VIxbébt:  a  maggank  eredeté*  '■^ 


t78  A  MAGYAROK  EREDETE. 

tudvalevőleg  az  Ural  és  a  Volga  ömlik.  A  mi  már  most  Skythia 
keleti  határának  további  megjelölését  illeti,  erre  nézve  Eézai  e 
szavai:  «Scythia  quoque  regno  de  oriente  jungitur  regnum 
Jorianiorum  et  post  hsec  Tarsia  et  tandem  Mangalia  ubi  Európa 
terminatur»  épen  nem  alkalmasak  a  földrajzi  homályt  földerí- 
teni, miután  a  sorrend  minden  combinatiót  meghiúsít.  Joria- 
nuvi  alatt  lehet  ugyan  Zorzanumot  vagy  Zorzaniát  érteni,  s 
hasonlóan  Tarsia  alatt  érthető  a  Tarasz  v(^  vagy  ^^'  Ta- 
lasz  a  Csui  mellett,  így  legalább  Taraszt  az  1375-ben  kelt 
Carta  Catalanán  vagy  Ázsiának  Yule  által  a  XIV.  század  első 
felében  készített  térképén  **  találjuk  —  de  mikép  szerepelhet 
Mangalia  Európa  végpontja  gyanánt,  midőn  már  messze 
Ázsiában  vagyunk  ?  Mindazonáltal  e  Mangaliát  nem  tekinthet- 
jük Eézai  koholmányának,  mert  az  Nil  Doxopatbia  archiman- 
dritának  1143-b61  származó  iratában  is  előfordul,  hol  a  római 
pápa  területe  forog  szóban,  s  hol  ezeket  olvassuk :  aPossidebat 
itaque  Bomanus  Európám  imiversam  ad  confínia  usque  ma- 
zorum  et  Gallorum,  Hispániáé,  Franciáé  et  lUyrici  usque  ad 
Gadira  et  columnas  Herculeas,  oceanum  qui  in  occasum  solis 

vergit usque  ad  Sclavoa,  Abaros  et  Scytas  ad  Danubium 

fluvium,  ecclesiastica  confinia  extendit  ad  Mancariavu  *'  E  man- 
caria,  melyet  Brüün,  kitől  ez  adatot  átvettük,  Kiev  tatár 
nevének  tart,  határozottan  azonos  K ':  ai  Mangaliajával,  tehát 
tényleg  Európa  végpontját  képezi  s  ennélfogva  az  előbb  említett 
Tarszia  és  Jorianum  nevekkel  összhangzásba  nem  hozható. 
A  BeBsi  és  Cumani  aZfci-vel  szomszédos  nyugati  határt  már 
könnyebben  felderíthetjük,  mert  az  utóbbiak  alatt  tényleg  azon 
kunok  értendők,  kik  a  XII.  században  és  a  XlII-ik  első  felében 
a  Volga  és  a  Don  között  laktak,  mely  két  folyót  Kézai  hibásan 

-*  V.  ö.  az  Extráit*  et  notices  II.  rósz  XIV.  kötetében  foglalt 
facsimilét. 

**  V.  ö.  O  rasnich  nasvanijach  Kiova  v  prezanee  vremja  F.  K. 
BRüüN-tól  (Külön  lenyomat  az  archáologiai  congressus  munkálataiból). 
Kiew  1876.  6.  1. 


A  MAGYAROK^  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  1^9 

azonosnak  tartja,  8  ama  kunok  Európával  Oroszország  közve- 
títése által  ismerkedének  meg. 

A  legkiválóbb  érdekkel,  de  a  fejtegetésnél  egyszersmind  a 
legnagyobb  nehézséggel  is  jár  Scythiának  három  részre,  tudni- 
illik Barsatiáray  Denciára  és  Mogeriára  való  felosztása,  mely 
részek  földerítése  tanulmányunkra  nézve  rendkívüli  fontos- 
sággal bír.  Barsatiára  vonatkozólag,  mely  a  Ckronicon  Badenae- 
ben  Bascartia  alakban  szerepel,  Chwolson  a  (Ibn  DASTÁ-nál 
található)  Barsalia  olvasásmódot  ajánlja,  még  pedig  nem  alap- 
talanúl,  mert  hogy  itt  eredetileg  l  állott,  az  a  reá  következő 
Denciából  következtethető,  melynek  a  Barsatia  mintájára  a 
Dentia,  nem  pedig  a  fönmaradt  Dencia  alakot  kellene  feltün- 
tetnie. A  Bascartia  olvasásmóddal  ugyan  többre  mehetnénk, 
miután  Bascartia  és  Mogoria  a  haakird  és  maJzsar  nevek  keleti 
összekapcsolásának  felelne  meg,  azonban  a  f  és  c  közötti  fen- 
nebbi  viszonyt  nem  szabad  erőszakkal  mellőznünk,  és  egyelőre 
Barsatiát  Barsalia  helyett  kell  elfogadnunk.  A  Dencia  névben, 
melyet  Hunfalvy  Dent,  Tangatból  származtatva,  hibásan  az 
•Irtis  melletti  ország o-nak  fordít  ^^,  hajlandók  lennénk  vagy 
a  hajdani  Dnneciát  azaz  a  Doneczterűletet  fölismerni  vagy 
pedig  egy  hajdani  Thanatiát,  Tanacidt,  azaz  a  Thana  országát, 
mi  körülbelül  egyre  megy,  s  mely  utóbbi  néven  nemcsak  e 
híres  olasz  kereskedelmi  várost  a  Don  mellett,  hanem  egyszers- 
mind annak  messze  északra  nyúló  terűletét  is  érthették,  tehát 
oly  földrajzi  viszony  foroghatott  fönn,  mint  bolgár  város  és 
ország,  valamint  más  helyek  tekintetében  is.  E  föltevés  indoko- 
lásául azt  hozzuk  föl,  hogy  valamint  a  CAXALANi-féle  térképen 
úgy  Fra  Mauro  Mappa  mondo-ján  is  Thanatia  tényleg  szerepel. 
Csakis  Mogoria,  a  ÜATALANi-féle  térkép  Ugria-ja  és  a  Derbend- 
name  Ulu  Mazar-ja  tekintetében  nem  lehet  kétség  az  iránt, 
hogy   alatta  a  magyarok   ősi   széke  értendő,  és  pedig  annál 


*•  Izve9tija  o  KhazarcLch  stb.  94  286.  L 
"  Magyarország  Ethnographiája. 

12' 


180  A  MAGYAROK  EREDETE. 

kevesbbé,  mert  a  mazar  név,  mint  később  kimerítően  be  fog- 
juk bizonyítani,  nagyon  régi  keletű  és  a  vocalisatio  tekintetében 
EÉzAi-nál  sokkal  helyesebben  van  visszaadva,  mint  a  Névtelen- 
nél,  ki  a  moger  magyartalan  írásmódot  használja.  Moger  vagy 
Mager,  THEOPHANES-nél  Mooa^ep,  egy  5i28.  évben  élt  nigur 
fejedelem  neve  ^^  különben  az  olasz  szerzetesek  írásmódjára 
emlékeztet,  kiknél  Mager  (olv.  Mazer)  és  Majer  fordul  elő, 
legalább  így  találjuk  e  szót  Walding:  Annales  minorum  czimü 
munkájának  Eunstmakn  ^^  által  idézett  helyén,  mely  szerínt 
a  ferenczrendiek  1314-ben  e  világrészen  következő  klastro* 
mokkái  bírtak:  «Yicariatus  Tartarise  Aquíloniarís  habét  lóca 
17,  Gaffa  ubi  sünt  duo  lóca,  Majeria,  ubi  alia  duo  stb.w  Egy 
másik  1400-ból  való  lajstromban  ismét  lelhető  a  Mager  né\, 

m  m 

még  pedig  Uguech  (Ukek)  mellett,  és  habár  YuLE-ver  egyet 
értünk,  ki  BRUUN-hoz  intézett  magánlevele  szerint  az  utóbbiban 
a  Euma  melletti  Madzsart  gyanítja,  úgy  ez  még  sem  állhat  az 
előbbi  Majer  vagy  Majeria  tekintetében,  miután  két  klastrom 
fönnállása  nem  vonatkozhatik  egy  városra,  hanem  egy  országra, 
t.  i.  a  régi  utazók  említette  Magna  Hungáriára,  minthog}'^  a 
XII.  és  Xni.  században  a  keresztyénség  az  úgynevezett  Tar- 
tana aquilonarísban  egészen  a  mai  keleti  Turkesztánig  terjedt 
s  ennélfogva  a  Magna  Himgaríában  is  kellett  hívekkel  bírnia 
és  tényleg  bírt  is.  A  Mager,  Majer,  Magroman,  Mankirman  és 
Eiev  között  Brcun  állítása  szerint  fönnálló  azonossággal  itt 
közelebbről  nem  fogunk  foglalkozni,  minthogy  e  helyen  csak 
EÉZAi-nak  128:2-ből  származó  földrajzi  nomenclaturáját  a  XIY. 
század  kezdetén  élt  olasz  szerzetesek  adataival  akartuk  egy- 
bevetni. 

Ha  tehát  az  első  magyar  krónisták  a  magyarok  Scythia 
nevén  idézett  őshazájának  földrajzi  fekvése  tekintetében,  a 
mennyire  ama  távol  korszak  homálya  engedé,  jobbára  helyes 

*"  Tomaschek:  Die  Oothen  in  Taurien  ez.  munkája  13. 1.  nyomán. 
*«  HUtorUch-politische  Bldtter,  1856.  H.  708. 1. 


A  MAGTÁROK,  HAZAI  KRÓNIKÁK  KYOMÁX.  ^^l 

Úton  jártak,  úgy  másrészről  még  sem  lehet  tagadni,  hogy  a 
bevándorlásról  szóló  történeti  jelentésök  tudatlansággal,  ellen- 
mondásokkal és  a  képzelet  legbadarabb  szüleményeivel  van 
eltelve,  és  minden  kísérletet,  mely  adataiknak  a  valóság  színé- 
ben való  feltüntetésére  irányul,  nevetségesnek  kell  állítanunk.- 
Csodálkoznunk  ezen  épen  nem  lehet,  mert  a  hagyomány  azon 
időben  már  sokkal  elmosódottabb  volt,  a  népdalokat  s  meséket 
pedig  a  keresztyén  befolyás  már  megfosztotta  utolsó  zomán- 
czuktól  és  valóban  bámulatos,  hogy  daczára  a  nemzetiség  ellen 
négy  századon  át  folytatott  erőszakos  hareznak,  az  eredetiségnek 
legalább  egyes  nyomai  maradhattak  fenn  az  ősmagyar  és  germán 
mondakörök  tarka  keverékében,  melyek  gyöngén  pislogó  szikrák 
gyanánt  tündökölnek  e  végtelen  chaoszban.  E  szikrák  alatt 
értjük  az  akkoriban  még  a  nép  emlékében  élő  nyelvemlékeket, 
melyek  részint  helységekre,  részint  a  kiváló  hősökre,  részint 
pedig  tárgynevekre  vonatkoznak  s  egy  letűnt  kulturvilág  fontos 
adatai  gyanánt  figyelmünkre  teljes  mérvben  méltók.  Miután  a 
Névtelen  szövegében  előforduló  tulajdonnevekről  már  megem- 
lékeztünk, e  helyen  részint  azokat  ki  fogjuk  egészíteni,  részint 
pedig  ama  neveket  fogjuk  vizsgálat  alá  venni,  melyek  későbbi 
krónisták  által  mintegy  maradványai  a  régi  szóbeli  hagyomány- 
nak, a  keresztyén  germán  befolyás  által  teljesen  átidomított  s 
újabb  alakba  öntött  mondakörbe  beszőve  jutottak  reánk. 

Minthogy  a  tulajdonnevek  bizonyító  képességéről  már 
más  helyütt  nyilatkoztunk,  itt  csak  aimyit  jegyezünk  meg,  hogy 
azon  uralkodó  szellem,  mely  a  hún,  khazar  és  besenyő  személy- 
neveknél kifejezésre  jutott,  a  régi  magyarok  személynevei 
tekintetében  is  érvényesül,  és  hogy  ezt  sajátságos  módon  nem- 
csak a  IX.  és  X.  századbeli  magyarokról  mutathatjuk  ki,  hanem 
még  a  XIV.  és  XY.  századokig  is,  miután  a  személynevek  az 
ezen  időből  származó  okmányokban  még  igen  gyakran  való- 
ságos török  nyelvjelleget  árulnak  el,  sőt  még  a  keresztyén 
keresztnevek  helyét  is  pótolják.  Annyira  ugyan  mi  nem  mehe- 
tünk, mint  Oppert  J.,  ki  azon  elvet  állítja  föl,  hogy  csaknem 


18:2  A  MAGYAROK  EREDETE. 

példátlan  dologi  hogy  az  ókorban  valamely  nép  tolajdonne- 
veinek  alkotására  idegen  nyelvet  használt  volna.  ^^  Tekintve 
az  ó-persa  kultnrának  a  magyar  nyelvre  gyakorolt  befolyá- 
sát,  e  föltevés  nem  jogosált,  habár  a  kölcsönvétel  igen  szűk 
mérvű  volt  s  az  arab  szultán  szónak,  meg  egyes  persa  tulajdon- 
neveknek kivételével  a  nomenclatura  egészen  török  jellegű, 
és  csak  kevés  esetet  leszámítva,  hol  a  magyar-török  hangok  a 
latin  átírás  által  mindjárt  kezdetben  hibásan  adattak  vissza 
és  hol  magok  a  másolók  e  hibás  átírást  még  eltorzították,  az 
e  két  nyelvben  uralkodó  hangtani  szabályok  alapján  magyaráz- 
ható meg.  E  szempontból  akarjuk  tehát  a  Névtelen  krónikáján 
kívül  még  Kézai  munkáját  és  más  régibb  nyelvemlékeket  szem- 
ügyre venni  és  az  illető  tulajdonnevek  nyelvi  származását 
kutatni. 

Geicha,  Geyza  (Névtelen),  miből  az  újabb  Géza  keletke- 
zett és  mint  a  hibás  kiejtés  mutatja,  nem  szóbeli  hagyomány, 
hanem  irásbelileg  jutott  a  mai  magyarokra  —  Szab6  E.  szerint 
a  valónak  legmegfelelőbben  gyeics-noÍL  olvasandó.  Tekintve 
azon  körülményt,  hogy  a  kezdő  g  hang  gyakran  J- vei  váltakozik 
(V.  ö.  Jula,  Gúla  és  Gyula,  —  gyümölcs,  gmiilcs,  törökül  jimis)  és 
a  Geicha  név  Stenzkl  :  Scriptores  rerum  silesicarum  ^-  czímű 
munkájában,  valamint  egyebütt  is  Jesse-nék  tehát  j-vel  van 
írva,  a  régibb  alakú  Jeicha  iránt  kétség  nem  foroghat  fönn. 
Hasonlóan,  a  végszótag  nem  se,  sa  vagy  za,  hanem  csta  vagy  még 
helyesebben  cs,  c«t-nek  veendő,  mely  utóbbi  a  régibb  török  cí, 
ií-ből  keletkezett.  E  szónak  eredeti  alakja  tehát  jeicsi,  jf.ici  és 
nyilast y  íjászt  jelent,  innen :  jej,  jaj  =  íj,  a  ci  rag  hozzákapcso- 
lásával, 8  ebből  származott  a  magyar  jeies,  gyeics,  valamint  a 
török  seütcsiböl  a  magy.  szűcs  —  a  török  aacscsi-ból  a  magy. 
ács  stb. 

^  V.  ö.  30.  1. 

'^  II  est  preaque  sana  exemple  quun  peujple  de  Vantiquité  »e  sóit 
tervi  (Tune  langue  étrangere  jpour  former  ses  noms  propres.  Inacriptioné 
des  Achéménides.  Paris  1852.  103.  L 

"  SzALAY  nyomán  v.  ö.  A  magyarok  története.  L  41.  L 


A  MAGYAROK,  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  1S3 

Vajk,  Szent  István  pogány  neve,  melyet  Pbay,  Katona  és 
SzALAY  ^^  idegenszónak  tartanak,  nem  egyéb  mint  az  ó  török 
bajik  =  gazdag,  hatalmas,  dicső,  a  baj  tőrzstag  és  az  ik  név- 
ragból. 

Carolta  és  Sarolta,  Gyula  erdélyi  fejedelem  két  leányának 
neve,  kik  közül  az  utóbbi  Géjza  felesége  és  Szent  István  anyja 
lett.  E  neveket  a  latin-franczia  Carlotta  és  Charlotte  nevekkel 
való  véletlen  hasonlatosságuk  folytán  eddig  mindig  európai 
idegen  neveknek  tartották.  Azonban  ez  nem  áll,  mert  először 
is  kétes,  vagy  legalább  nagyon  is  kérdéses,  vájjon  Sarolta  és 
al^a  a  keresztyénséghez  szítottak-e,  s  másodszor  még  ez  eset- 
ben sem  lehetett  ezen,  a  latin-franczia  nyelvben  azonos,  nevet 
egyszerre  mindkét  leányra  ruházni.  Mi  ennélfogva  a  Névtelen 
Caroldu  és  Saroltu-ját  valódi  magyar,  illetőleg  török  szóknak 
tekintjük,  még  pedig  az  elsőben  a  Karaldi  =  feketés,  barnás^ 
az  utóbbiban  a  saraldi  =  szőke,  sárgás  ^  szókat  látjuk.  Hogy  a 
nomádok  felfogása  szerint  a  nők  nevei  gyakran  színektől  köl- 
csönöztettek  és  kölcsönöztetnek  még  mai  napság  is,  említésre 
alig  szorul.  Hasonló  viszonyban  állana  a  kisebb  Gyula  két  fiá- 
nak nevei  is,  t.  i. 

Bua  és  Bucna,  helyesebben  Bucra,  mely  nevek  török 
nyelvjellegéhez  kétség  nem  fér,  s  melyek  török  nevek  gyanánt 
gyakran  fordulnak  elő.  Bua,  szójárási  eltérésben  bu^a  annyit 
jelent  mint  bika  vagy  szarvas  és  ily  alakban  Sari-buga,  Kutlu- 
buga  a  Xn.  és  XIE.  században  gyakran  található  török  nevet 
képezett.  Búkra  ellenben,  melynek  jelentménye,  hímteve,  az 
uigoroknál  volt  igen  szokásos.  Y.  ö.  Bogra,  Bokra-Kheua.  & 
a  Kudatku  Bilikben  híres  keleti  turkesztáni  fejedelem  neve. 

Kerechet  (olv.  Kerecset),  KÉzAi-nál  iavesque  Jegerfalc  qu» 
hungarice  kerechet  appellantur».  A  mai  magyarok  nyelvében 

^  Pray  és  HorvAth  István  azt  a  naiv  etymologiát  állították  föl, 
hogy  Vajk  a  cseh  Vojteck-vel  azonos. 

.   **  A  mai  török  nyelvben    karaldi  v.  'karalii   az   alkonyatot  és  sa- 
ralti  a  hajnalt  jelenti. 


184  A  MAGYAROK  EREDETE. 

ily  nevű  madár  ismeretlen.  Az  a  kérdés  tehát,  mely  nyelvből 
való  e  szó,  s  nem  is  kell  messze  mennünk,  hogy  abban  részint 
azonos,  részint  rokon  madárnevekre  akadhassunk:  a)  ^y^ 
Kereze  =  a  fecskéhez  hasonló  madár,  Babemél  (365)  '*,  — 
b)  Karcsiga,  Karcsia,  tatár  nyelveji  Karca  =  sólyom,  vadász- 
sólyom, a  Calcuttái  persa  magyarázata  szótárban  BuoAOov-nál 
(11.  9.  1.)  a  hasonértelmű  flcxpeüi  és  cokojib,  azaz  sólyommal 
van  fordítva. 

Kadar  (KÉzki-nól :  inter  se  Bectorem  unum  nomine  Kadar) 
csak  látszólag  személynév,  alapjában  azonban  nem  egyéb, 
mint  egy  méltóság  kifejezése,  még  pedig  a  latin  rectornak 
megfelelő  török  elnevezés,  mert  Kadar  szószerinti  jelentménye  : 
az  elhárító,  a  megtiltó,  a  mongol-török  szótól  kat,  kad  =  meg- 
tiltani, elhárítani. 

Bendegúz  (Bendacuz  és  Bendecuz)  a  krónikák  szerint 
Attila  atyja  neve,  ki  PRiscus-nál  Mundzukh,  (MoovSioo^^oc) '® 
névvel  van  említve,  miértis  e  két  nevet  azonosnak  vagy  rokon- 
nak tartották.  E  nézettel  korántsem  lehet  egyetértenünk, 
minthogy  az  utóbbiban  egy  ó-török  szót,  az  előbbiben  ellenben 
ama  persa  kölcsönszóknak  egyikét  ismerjük  föl,  melyek  a 
magyar  nyelvben  fönmaradtak.  Bendegúz,  a  mai  átírás  szerint 
fj»éyS^  sjüü  (bende-i-kusz)  katonai  jellegű  személynév  ily  jelent- 
ménynyel:  «a  dob  rabszolgája»,  épúgy  mint  a  modem  kiljics- 
kuli»  =  akard  rabszolgája. 

Béla  (a  Chron.  Po«-ban  és  Chron.  Budense-hen  KÉZAi-nál 
Véla)  egy  mesés  hun  vezér  neve,  mely  úgy  látszik,  hogy  a 
névtelen  jegyző  említette  Bila  Béla,  Bocsu  társának  bemutatott 
bolgár  főnök  nevével  azonos.  Jelentésére  nézve  e  szó  vagy  egy 
régi  bileö  =  tudó,  tudósnak  vehető  vagy  pedig  az  ismert  Biler 
Billár  a  régi  Bulgária  egyik  városnevétől  eredt.  Hasonlólag  áll 

a  dolog  a 

■ 

**  Nem  értjük,  hogy  mi  oknál  fogva  tartja  Büdaoov  (I.  122.  1.)  e 
szót  ind  eredetűnek. 

'•  V.  ö.  A  hún-avar  nevek  lajstroiwtt. 


A  MAGYAROK^  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  185 

BucUi  névvel,  Attila  öcscsének  nevével,  mely  szó  ily  érte- 
lemben a  török  szójárások  egyikében  sem  szerepel,  de  mely- 
ben mégis  a  btul,  but  =  kicsiny,  fiatal,  töszótag  alapértelme 
nyomán  a  tulajdonképi  jelentmény  fölismerhető.  így  a  csag. 
nyelvben  buta  fiút,  gyermeket  jelent,  sajátkép  a  család  legifjabb 
gyermekét,  mely  par  exceUence  gyermeknek  neveztetik.  (V.  ö. 
Pavet  de  Coubteille:  Dictonnaire  turque  oHentaL  160.  lap. 
továbbá  BüDAGOv  I.  272.  lapon.)  További  jelentménye :  kölyök, 
8  e  concrét  értelmében  mai  napság  is  használják  a  tevénél, 
melynek  kölykét,  csikaját  bnta-nak  hiyják.  Y.  ö.  továbbá  budur 
=  rövid,  törpe,  kicsiny  stb.  A  byzancziak  Budát  ugyan  Blédának 
(BXiííSa)  nevezik,  mely  név  földerítésével  az  illető  helyen  fog- 
lalkozunk,^''  azonban  e  két  szó  között  semmi  rokonság  sem  fo- 
rog fönn. 

Tttrrfa,  határozottan  tőrök  hangzású  ős  magyar  nemzetség- 
név, eredetileg  talán  tiirdi  =  állhatatos.  Y.  ö.  a  modem  turko- 
mán  nevet  Turdi  beg  =  Turdi  úr  vagy  Turdi  berezeg. 

Tf/ru/,  az  Attila  czimerpaizsán  levő  madárneve,  (Banerium 
quoque  regis  Ethelae  quod  proprio  scuto  gestare  consueverat, 
similitudinem  avis  habebat,  quce  hungarice  Turul  dicitur 
Eézai  22).  Yalamint  a  Eerechet  szónál,  ugy  itt  is  meg  kell 
jegyeznünk,  hogy  e  szó  a  mai  magyar  nyelvben  ismeretlen,  és 
szintén  csak  a  török-tatár  szókincsből  magyarázható  meg.  Itt 
találjuk  ugyanis  a  csag. :  turgul  ^^  J^^y  =  ^^>  fekete  sólyom 
torgaj  (^Ixi^'  =  seregély,  továbbá  alt.  turuj  =  seregély  (1.  Bu- 
DAOov  I.  744  1.) ;  mindebből  határozottan  kitűnik,  hogy  a  két 
madárnév,  mely  a  hagyomány  útján  reánk  maradt,  a  török 
nyelvben  még  jelenleg  is  szerepel,  a  magyar  nyelvben  pedig, 

"  Lásd  a  hún-avar  szógyűjteményt. 

'*  A  magyar  történetbuvárok  közt  különösen  Szabó  K.  (v.  ö.  Kézai 
fordításának  23.  lapját)  turul-t  helytelen  írásmódnak  tartja  egy  eredeti 
curul  helyett,  mely  szerinte  a  magyar  karvaly,  karoly  szónak  a  mása 
volna.  Előtte  ismeretlen  ugyanis,  hogy  a  magyar  karvaly  v.  karvaj  a 
tőrök  karga^  kargaj  =  holló  szóval  azonos. 


186  A  MAGYAROK  EREDETE. 

mint  8ok  más  hasonló  szó,  csak  a  XIV.  század  után  enyész- 
hetett el.  Ez  érdekes  jelenségre  később  még  több  ízben  vissza 
fogunk  térni. 

Chab'i,  magyarvil  Csaba,  Attila  egyik  fiának  neve,  kit  a  nép- 
monda Attilának  Honoria  herczegnövel  való  házasságából  szár- 
maztat és  egyúttal  a  Csaba-monda  hősévé  tesz.  Azon  nézetünket, 
hogy  e  monda  alaptárgya,  a  mennyiben  a  hunok  és  a  később 
fellépett  magyarok  közötti  kapcsolatra  vonatkozik,  nem  annyira 
a  germán  mondakörből  van  átvéve,  mint  inkább  helyenként 
annak  utánzását  képezi,  azaz  az  elbeszélés  ama  mezében  jutott 
reánk,  mely  azt  a  kort  jellemzi,  —  mindaddig  fönn  fogjuk  tar- 
tani, míg  eredetének  forrása  föl  nem  lesz  derítve  s  az  azonosság 
pontosabban  meg  nem  lesz  állapítva,  mint  ez  ideig.  Mi  sem 
fektetjük,  mint  már  több  ízben  említők,  a  fősúlyt  azon  népköl- 
temény szövegezésére,  hanem  inkább  az  abban  földolgozott 
anyagra,  mivel  ez  határozottan  török  jellegű  és  az  illető  nevek 
vagy  valamely  régi,  a  keresztyén-germán  kulturbefolyástól 
nem  érintett  monda  főszereplőinek  tekinthetők,  vagy  pedig 
azon  ősmagyar-török  szókincshez  tartoznak,  mely,  mint  kimu- 
tatható, a  bevándorlás  idején  bőven  vaJa  képviselve  és  csak 
a  keresztyénség  fölvétele  után  szoríttatott  ki  lassanként.  — 
Hogy  már  most  a  Chaba  (Csaba)  névre  visszatérjünk,  úgy  e 
szót  azonosnak  tartjuk  a  török  csapok  szóval,  melynek  értelme : 
valaki,  ki  beröhanást  intéz,  a  harczos,  még  pedig  nomen  agentis 
a  csap,  csáb  (berohanni,  megtámadni)  törzstagból  az  ó-török 
alaktan  szerint  képezve,  mely  különösen  az  uigur  nyelvemlé- 
kekben találkozik  és  a  keleti  török  nyelvben  csapau,  csapauL 
alatt  ismeretes.  A  végső  torokhang  elenyészése,  vagyis  a  csapa 
és  csapak  közötti  viszoiiy  a  legtöbb  török-magyar  szóhason- 
latnál szabálykép  szerepel,  épúgy  mint  hangtani  tekintetben 
a  magyar  Boyta  s  a  török  Bajtag,  a  Borza  és  a  török  Borzuk 
rokon  szavak. 

Aladár  szintén  Attila  egyik,  de  a  német  Erimhildtől 
született  fia.  E  szót  eddigelé  Ardarikh-al,  a  gepida  király  névé- 


A  MAOYABOK  HAZAI  KBÓNIKÁE  NYOMÁN.  ^^^ 

yel  szerették  összebaaonlitani.  de  természetesen  minden  nvelvé- 
szeti  támpont  nélkül ;  de  föltéve,  hogy  az  összehasonlító  nyel- 
vészet szabályai  is  igazolnák  ezt,  épen  nem  látjuk  be,  miért 
ne  hasonlítsuk  össze  ez  esetben  a  magyar  krónisták  AladárjÁt 
a  persa-török  yjs>^l  Alaidar  szóval,  mely  zászlóst,  vagy  ez- 
redtulajdonost, csapattulajdonost,  tehát  vezért  jelent. 

Cuszid,  Eöndü  ötödik  vezér  egyik  fiának  neve,  melyben 
a  persa  Juu^^^  Khuréid  tulajdonnév  e  jelentménynyel : 
nap,  ismerhető  fel. 

Cupian  (Eézai)  Cupan  (Thuróczt),  szintén  Eündü  fia,  v.  ö. 
a  török  Kopan  =  fellázadó,  esetleg  kapán  =  az  elfogó,  megra- 
gadó. Az  említett  személynevek  számát  könnyen  még  tetemesen 
szaporíthatnók.  így  például  Örs  vagy  Urs  és  Ursur  (Névtelen) 
V.  ö.  a  török  urué  =  ütközet  és  uruéur  =  ö  harczol ;  Chele,  Csele 
V.  ö.  a  török  csala,  csele  =  közbecsapni ;  különösen  pedig  említ- 
hetjük itt  a  KÉZAi-nál  előforduló  108  ősmagyar  nemzetség  név- 
sorát, melynek  nagyrésze  valódi  török  hangzással  s  török  je- 
lentménynyel is  bír.  így  vesd  össze ;  •• 

Nemzetségnév  törők-tatár  nyelven 

1)  Aha  aba  =  nagyatya 

2)  Aga  aga,  aka  =  bátya 

3)  Akus  akis  =  betörés 

4)  Apuch  abuka,  abukan  =  ősatya 
7)  Baroch  baruk  =  vagyon,  birtok 
9)  Basztech  basztik  =  meglepve 

1  i)  Bikach  bikacs  =  ara 

1 6)  Borchot  borkút  =  sas 

1 7)  Bouch  bouk,  boguk  =  megfojtó 

19)  Budlu  budlu,  =  kinek  erős  czombja  van 

:20)  Buken  bükén  =  a  lesben  álló 

áS)  Chor  (csór?)     torzsa 

»•  V.  ö.  Kkzai  93.  1. 


188 


A  MAGYAROK  EREDETE. 
Nemzetségnév  törÖk-tatár  nyelven 

a9)  Cortold  kortoldi  =  fölfegyverezve 

31)  Cuplon  kaplan  =  tigris 

47)  Kán  Khan  =  fejedelem 

48)  Karún  karún  =  viszonzás 
51)  Kynisz  kymisz  =  kumisz 
67)  Opur  apur  =  a  kicsiny 
83)  Tatun  tatun  =  békés 

87)  Theeule  tököl  =  kör,  tökéletes 

93)  ügud  ügüt  =  tanács 

94)  Uz  Uz  =  az  úz  (azaz :  a  kún) 
98)  Zagur  szagir  =  szomorú 

101)  Zemera  szemir  =  gazdag,  kövér 

105)  Zolok  szuluk  =  a  szép 

1 08)  Zombor  szümbür  =  zaj 


Bátorkodunk  már  most  azon  kérdést  föltenni,  honnan  vette 
Kézai,  ki  krónikáját  a  XIII.  század  vége  felé  irta,  e  kétségtele- 
nül török  nyelvjelleget  feltüntető  névsort,  mely  egy  a  keresztyén 
Európa  előtt  az  utolsó  évtizedekig  ismeretlen  nyelv  neveit 
foglalja  magában. 

Mindenesetre  jellemző,  hogy  nemcsak  a  108  nemzetség- 
név nagy  része,  hanem  sok  más,  régibb  okmányokban  előfor- 
duló tulajdonnév  is  határozottan  a  török  nyelvjelleg  bélyegét 
tünteti  föl;  de  mi  a  Névtelen  szövegében  találkozó  idegen 
szókincsnek  etymologiai  fejtegetésénél  gyakorolt  óvatosságun- 
kat a  későbbi  krónistáknál  is  szem  előtt  tartandjuk,  s  idevágó 
nézetünket  a  régibb  magyar  helységnevek  magyarázatával 
kapcsolatban  külön  értekezésben  csak  az  illető  anyag  kritikai 
rendbehozása  után  fogjuk  kifejteni.  Egyelőre  a  fölhozott  adatok 
talán  eléggé  meggyőzték  az  olvasót  arról,  hogy  először  is 
oly  számos  török  személy-  és  tárgynév  szereplése,  melyekkel 
egyetlen  egy  finn-ugor  származású  nevet  sem  lehet  szembeállí- 
tani, sem  a  puszta  véletlennek  nem  tulajdonitható,  sem  pedig 


A  MAGYAROK  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  189 

idegen  knltnrbefolyásra  nem  vezethető  vissza,  mint  azt  a  finn- 
ugor theoria  képviselői  hajlandók  föltenni;  másodszor  talán 
azon  meggyőződés  is  fog  magának  utat  törhetni,  hogy  habár 
a  magyar  hagyományok  és  mondák  egyes  részei  azon  korszak 
keresztyén  germán  szellemi  termékeivel  rokonságot  mutatnak, 
8  talán  egyes  vonásokban  ezek  utánzásait  képezik,  mégis 
a  tnlajdonképi  vázlatnak,  t.  i.  a  szereplő  személyiségeknek 
ázsiai  jellegét  eltagadni  épen  nem  lehet.  Hasonló  jelenséget 
észlelhetünk  még  mai  napság  is,  ha  a  nagy  pusztának  dél- 
nyugati részén  élő  turkománokat  és  az  annak  északkeleti 
vidékeit  lakó  kirgizeket  veszszük  szemügyre.  Azt  tapasztaljuk 
ugyanis,  hogy  az  utóbb  emiitett  helyen  az  iszlám,  a  sámán  hit 
ellen  egy  évszázadokon  át  folytatott  küzdelme  után,  csak  annyi- 
ban volt  képes  bár  fölötte  gyenge  gyökeret  verni,  mennyiben  a 
moUák  moszlim  vallásos  tartalmú  énekeket  iparkodtak  ter- 
jeszteni, az  elbeszéléseket  a  kirgizek  felfogásához  mérve,  átala- 
kítván és  e  költemények  egyik  másik  főhősének  kirgiz  nevet 
adván.  így  egy  mohamedán  hőskö^teménynek  e  nemzeti  neve 
van :  Bősz  Dzigit,  s  annak  főhősnője  Earaszasz,  azaz  a  feketehajú 
nevet  viseli,  míg  más  hasontartalmú  költemények  Altin-Basz 
(Aranyfej)  és  Kümüsz  ajak  (ezüst  láb)  stb.  nevű,  kirgizek  gyanánt 
feltüntetett,  hősöket  szerepeltetnek  a  vallási  gyakorlatokban. 
—  Ez  eljárás  lehetséges  volt  az  importált  irodalomban,  de  a 
hagyomány  útján  fenmaradt  régi  balladákat  és  dalokat  az 
idegen  kultúra  befolyása  csak  ritkán  idomíthatta  át,  mivel  a 
kirgizek  a  központtól  nagyon  is  távol  estek  és  a  sivatag  puszta 
veszélyeivel  és  nélkülözéseivel  szükségkép  lehűtötte  a  bokharai 
és  szamarkandi  medreszék  ifjú  akhondjainak  apostoli  buzgalmát. 
De  egészen  más  fordulatot  vettek  a  dolgok  a  turkománoknál. 
£  pusztalakókat,  bár  sokkal  vadabbak  és  a  zabolátlanabbak 
a  kirgizeknél,  már  egy  évezreden  túl  a  moszlim  kultúra  vas 


***  V.  ö.  Radlow  :  Prohen  der  Volkaliteratur  der  türlcUchen  SUimme 
Südéibiriens  IV.  köt. 


190  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

gyűrűje  fogja  körűi,  s  daczára  annak,  hogy  az  arab  próféta  tana 
még  itt  sem  tudott  mély  gyökeret  verni,  mégis  a  nemzeti 
irányra  mintegy  szétbontólag  hatott.  A  hosszú  és  valódi  nép- 
költemeny éknek,  minő  pl.  a  kirgizek  Kozy  körpös-e,  nálok 
nyoma  sem  lelhető  többé,  ezek  helyét  az  •  Ahmed  Juözuf»  *^ 
özbég  hősről  szóló  elbeszélés,  valamint  a  modem  bárdok 
egyéb  szellemi  termékei  foglalják  el,  és  csak  a  történeti  jelen- 
tőségű s  kétségtelenül  ősrégi  mondák,  különösen  pedig  a  mai 
hazába  való  bevándorlásról  szólók,  vannak  oly  személyiségek- 
kel összekapcsolva,  kik  tisztán  tmrkomán  névvel  bimak ;  így  pl. 
Szőn  —  Khán,  Eszén  —  Ili,  Ireg  —  Ata,  kikről  utazási  köny- 
vemben **  tettem  említést. 

Visszatérve  már  most  a  magyarok  miveltségi  szellemére 
Európába  való  bevándorlásuk  első  századában,  nyiltan  el  kell 
ismernünk,  hogy  azt  inkább  a  mai  turkománok  erre  vonatkozó 
viszonyaihoz  hasonlitanók,  mint  a  kirgizekéihez,  azaz  hajlandók 
vagyunk,  a  keresztyénségnek  a  magyarokra  gyakorolt  befo- 
lyását   hatályosabbnak    és   nagyobbjelentőségűnek  tekinteni, 
mint  ez  a  sámánhit  és  az   iszlám  között  fennállott   hasonló 
viszonyra  nézve  történt.  Csak  bele  kell  magunkat  képzelnünk  a 
XI.  XII.  és  XIII.  század  sötét  vallási  korszakába,  csak   meg 
pkell  emlékeznünk  az  olasz  szerzeteseknek  és  papoknak  badar 
/  boszúvágygyal  és  vad  fanatismussal  eltelt  s  az  ős  pogány  világ 
/    leghalványabb  emlékének  kiirtására  irányuló  működéséről,  s 
'     végíil  ismernünk  kell  a  fejedelmeknek,  nevezetesen  Szent  Ist- 
ván, Péter  **  é3  Aba  Sámuelnek  erre  vonalkozó  közreműködé- 
;     sét,  hogy  fogalmat  alkothassunk  azon  üldözésekről,   melyek- 
\     nek  a  magyarok  ősi  hite,  kultúrája  és  erkölcsi  élete  ki  vala 


*^  V.  ö.  Caagataj  nyelv  tanulmányaimat.  32.  L 

*>  Közéj)'ÁzBÍai  utazás.  Pest  1865.  294.  1. 

^  V.  ö.  Péternek  erre  vonatkozó  nyilatkozatát :  «Si  aliquamdiu 
sanus  ero,  ludices,  Spectabiles,  Centuriones,  Princip&s  et  Potestates  sta- 
tuam  Teutonicos  et  Latinos  terramque  Hungáriáé  regiii  kospitibus  adim- 
plens  iu  dominium  tradam  Teutonicisi.  Eézai  50.  1. 


A  MAOTAROR,  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  191 

téve.  Hogy  a  magyar  nép  zöme  ezen  nemzetisége  ellen  kül- 
földiek által  YÍTott   és  a  belföldi  fejedelmektől   előmozdított 
küzdelemben  minő  ellenállást  gyakorolt,  eiről  a  szerzetesek  és 
papok  ellenséges  indulatú  jelentései  csak  halrány  rajzot  őriztek 
meg,  mert  az  ENBLicHER-nél  említett  pozsonyi  krónika,  mely  az 
1047-ben  történt  Bata-féle  lázadásról  szól,  alapjában  fölötte 
gyenge  képét  nyújtja  azon  törekvéseknek,  melyekben  a  régi 
magyarok  barczias,  nomád  élethez  szokott  szellemének,   az 
előtte   oly  idegen   keresztyén-európai  világnézlettel  szemben 
nyilvánulnia  kellett.  Az   iráni  kulturbefolyásnak  —   melyről 
még  bővebben  szólandunk  —  az  akkori  nyelvben  fenmaradt 
nyomai  után  ítélve,  a  X.  századbeli  magyarok  korántsem  valá- 
nak  oly  durvák  és  vadak,  és  épen  nem  állottak  oly  messze 
keresztyén  tanítóik  miveltségi  fokának  színvonala  alatt,  mint 
ezt  az  utóbbiak  velünk  elhitetni  akarják.  A  reájok  erőszakolt 
idegen  tan  iránti  ellenszegülés  és  küzdelem  tehát  a  nemzeti 
egyéniség  szempontjából  sokkal  jogosultabb  volt,  mint  Eözép- 
ázsia  pusztalakóinak  ellenállása,  mert  az  akkori  kereszténység 
a  párszi  kultúrával,  mely  a  pogány  magyarok  főnökeit  áthatotta, 
alig  állhatta  ki  a  versenyt.  De  valamint  a  szaszanidák  kultúrája 
a  rajok  erőszakolt  arab  monotheismus  tana,  és  az  azzal  kapcso- 
latos szellemvilág  ellen  vívott  hosszadalmas  küzdelem  daczára, 
annak  nem  vala  képes  sokáig  ellenállani :  úgy  a  magyarok  is 
conservativ  törekvéseikkel   és  az   Ázsiából  hozott  kultúrához 
való  ragaszkodásukkal  csakhamar  legyőzettek,  és  a  mit  abból 
még  megmenteniök  sikerült,  az  nagyobbrészt  a  régi  erkölcsök 
és  szokások  halvány  emlékéből  állott,  melyek  szórványosan  és 
titokban    hosszabb  ideig  maradtak  érvényben,  mint  általán 
fölteszik,  és  egyes  személy-  és  tárgynevekből,  melyek  a  traves- 
tált  hagyományok  és  mondákban   maradtak   reánk.   Csak  ily 
értelemben  véljük  értékesíthetni  a  múlt  idők  nevezett  emlékeit, 
csakis  ennyiben  tekintjük  azokat  ama  koromfekete  éjben  tün- 
döklő szikrák  gyanánt. 

Ez   álláspontból  kiindulva    tehát,    nem  érthetünk   egyet 


192 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


azokkal,  kik  a  mai  hazába  való  bevándorláfiról  szóló  magyar 
népmonda  hálózatának,  különösen  pedig  a  híres  Csaba-mondá^ 
nak  minden  alapfonalát  idegen,  t.  i.  keresztyén  germán  szárma- 
zásnak tulajdonítják,  s  ennek  folytán  a  régi  magyaroktól  a 
nemzeti  történeti  hagyomány  iránt  minden  tehetséget  s  minden 
érzéket  eltagadnak.  Ily  föltevés  ellenkezik  általában  a  nép- 
psychologia  tanaival  és  különösen  oly  képzeletdús  keleti  nép 
szellemirányával,  minő  a  magyar,  ellenkezik  oly  nép  szellem- 
irányával, mely  minden  időben  nemzeti  egyediségéhez  való 
szívós  ragaszkodása  által  tűnt  ki,  s  mely  nomád  harczias  álla- 
potának korában  bizonyára  nem  bírt  kevesebb  kedvvel  és 
képességgel,  oly  fontos  eseményt,  a  minő  keletről  nyugatra  tett 
vándorlása  volt,  szóban  s  dalban  megörökíteni,  mint  a  jelenkor 
egyéb  nomád  harczias  törzsei,  melyek  három,  sőt  négyszázados 
eseményeket  tartottak  emiékezetökben.  Ha  tehát  a  Csaia-man- 
dáhdk  a  Erimhild-  vagy  Detrik-epizód  oly  módon  került  be,  mint 
pl.  nem  egy  moszlim  név  vagy  egy  arab-persa  hős  a  kirgiz  vagy 
turkomán  nemzeti  hősök  mondáiba,  úgy  e  körülmény  alapján 
még  nem  lehet  az  egész  mondát  hamisnak,  vagy  idegen  szellemi 
terméknek  nyilvánítani.  Hogy  ezt  tehessük,  elébb  pontosan  ki 
kellene  mutatni  e  költemény  egyéb  adatainak  forrásait,  a  mi 
eddigelé  nem  történt,  mert  Hünpalvy  kísérlete  **  a  Nibelungéneket 
a  magyar  krónisták  adataival  összehasonlítani,  még  sokkal  töre- 
dékesebb, semhogy  bennünket  e  két  forrás  azonosságáról  meg- 
győzhetne ;  és  végül  még  meg  kellene  magyarázni,  mely  úton 
jutott  a  XI.  vagy  XII.  századbeli  germán  szerzetes  a  Scythia 
mögött  lakó  Corozmin  népnek  geographiai  ismeretére,  mely 
ismeret  nem  alapúi  puszta  képzeleten  és  legkevesbbé  sem 
fogható  azon  kornak  ép  oly  fanaticus  mint  tudatlan  szerzete- 
sére. E  földrajzi  megjegyzés  mögött  ugyanis  ethnikaí  mozzanat 
rejlik,  melyet  korántsem  szabad   figyelmen  kívül   hagynunk. 

**  Die  üngern  oder  Magyarén,  Wien  und  Teschen  1881.  S.  121 — 
138.  lap. 


A  MAaYABOK^  HAZAI  KRÓNIKÁK  NYOMÁN.  1^3 

Először  is  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  midőn  Csaba  a  görög 
herczegnöktől  yaló  származását  hangsúlyozza/^  a  valódi  skythák 
az  ilyen  rokonságot  inkább  a  nemzeti  érzület  megsértésének, 
mintsem  dicsőítésének  tekintik,  s  hogy  e  kérkedés  Csabára 
nézve  még  egyéb  következményekkel  is  járt,  mennyiben  neki, 
mint  félig  idegennek  a  kharezmiek  törzséből  kellett  nőt  vennie, 
ugyanazon  Kharezmi  birodalomból,  melynek  határai  közvet- 
lenül a  magyarok  régi  hazájáig  terjedtek  és  mely,  mint  később 
látni  fogjuk,  az  utóbbiakra  hatalmas  kultúrbefolyást  gyakorolt. 
Nem  szabad  ugyanis  felednünk,  hogy  midőn  Csaba  a  rajta  elkö- 
vetett gyalázatért  épen  kharezmi  nővel  való  házasságralépése 
által  szerez  magának  elégtételt,  ekkép  magas  származásának 
kétszeresen  tesz  eleget,  minthogy  Eharezm  vagy  helyesebben 
Eorozmin,^^  mint  a  magyar  monda  nevezi,  a  Szaszanidák 
idejében  s  még  az  arabok  föllépése  után  is  a  szellemi  miveltség 
legmagasb  fokán  állott,  mint  ezt  legjobban  látjuk  Abu  Bihan- 
nak  Sacuau  tanár  által  kiadott  ily  czimü  művéből :  Athar  ul 
Bakija  (a  maradandó  emlékek),  melyben  a  régi  Kharezm 
miveltségének  lendületéről  valóban  csodálatos  dolgok  emlitvék, 
még  pedig  oly  szerzőtől,  kiről  Rawlinson  *'  így  nyilatkozik : 
«az  egyetlen  korai  arab  író,  ki  a  Kelet  régiségeit  a  történeti 
bírálat  hü  szellemében  kutatta » .  Ha  tehát  Csaba  e  Kharezm  vagy 
Korozmin  egyik  herczegnőj ét  vette  nőül,  úgy  a  rege  hősét  hozzá 
teljesen  méltó  fénynyel  környezte,  s  az  által  nem  csekély  rész- 
ben tisztelte  meg  magát  a  magyar  népet  is ;  ez  kétségtelenül 
a  képzelet  oly  szüleménye,  melyet  nem  lehet  keresztyén  ger- 


**  V.  ö.  Kkzai  33.  1. 

^  E  helyen  meg  kell  jegyeznem,  hogy  Kharezm  etymologiáj ára  nézve 
előbbi  nézetemtől  elállók  ésLERCBÚr  felfogásához  csatlakozom.  Eddigelé 

ugyanis  azt  hittem,  hogy  a%^L^  Kharezm  sLS-  vágy  =  és  aV%  harcz 

szavakból  van  Összetéve;  Lerch  pedig  e  szót  \L^  =  alacsony  és  mVAjov 

=  föld,   talaj -ból    magyarázza,    a   minek   helyes  voltát   a  Csaba-monda 
Corozmm- ja  legal  kai  masabban  bizonyítja. 

*^  England  and  Rusaia  in  the  East.  London,  1875.  24 k  1. 

\ÍMBkKr:  A  magyatok  eredete.  1*^ 


194  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

mán  szerzetesnek,  de  legkevesbbé  sem  azon  kor   valamelyik 
szerzetesének  tulajdonítani.   . 

Egy  eltűnt  török-tatár  kultúrának  ezen,  a  népköltészet  tarka 
mezében  reánk  jutott  emlékein  kívül  még  egyéb  mozzanatok 
is  veendők  itt  tekintetbe,  mint  a  hivatalok,  méltóságok  neve  stb. 
melyekről  a  magok  helyén  kimerítően  fogunk  szólani,  s  melyek 
együttvéve  arra  mutatnak,  hogy  a  magyaroknál  mai  hazájokha 
való  letelepedésök  idején  az  álladalmi,  társadalmi  és  vallási  élet* 
ben  túlnyomó  részben  a  nyelvökben  leginkább  kifejezésre  jutó  török 
nemzeti  szellem  uralkodott,  és  hogy  mint  az  efféle  jelenségeknél 
határozottan  föltehető,  a  nép  intéző  és  mívelő  részének  nemcsak 
szellemi,  hanem  physikai  tekintetben  is  török  származásúnak 
kellett  lennie. 


XIV. 


ÁTTEKINTÉS 


HA  már  most  az  előbbi  fejezetben  a  mag}'arok  ősi  hazájáról 
.  földeritett  történeti  adatokat  összefoglaljuk  és  egybevetjük, 
a  magyarok  előtt  a  világtörténet  színpadán  megjelent  ural-altáji 
népek  eddig  kétségbe  vont  és  hevesen  megvitatott  nemzetiségére 
vonatkozó  véleményünkkel,  akkor  az  elfogulatlan  vizsgáló  kény- 
telen lesz  végeredmény  gyanánt  elfogadni,  hogy  azon  népelemek, 
melyek  a  keresztyén  időszámítás  ötödik  századának  közepe  tájá- 
tól a  XI.  és  XII.  századig  a  Volga  és  Urálon  túl  elterjedő  puszta 
mögül  előrontván,  Európa  délkeleti  részén  oly  rendkívüli  eth- 
nikai  változásokat  idéztek  elő  és  egész  földrészünk  államainak 
csoportosulására  oly  nagy  hatást  gyakoroltak,  csak  egy  és  ugyan- 
azon török-tatár  népláncz  egyes  szemeinek  tekinthetők,  melyek 
Ázsiának  említett  vidékén  már  a  keresztyénséget  megelőző  kor- 
ban ide  8  tova  barangoltak  és  azon  kor  müveit  népei,  t.  i.  a  görö- 
gök és  rómaiak  előtt  a  «skytháko  bizonytalan  elnevezése  alatt 
ismeretesek  voltak.  Azt  tapasztalhatjuk  továbbá  egyfelől,  hogy 
mennél  inkább  tűnik  el  a  távolság  köde,  mennél  inkább  köze- 
lednek e  népcsoportok  felénk,  annál  tágasabb  lesz  reájok  vonat- 
kozó ismereteink  köre,  másfelől  meg  a  bizonytalan  ethnikai 
nevek  helyébe  szigorúbban  meghatározott  és  pontosabban  körül- 
írt törzs-  és  nemzetségi  elnevezések  lépnek.  így  a  skythákat 
hunok  és  avarok  váltják  föl,  de  ezek  is  csak  gj'üjtő  nevek  a  szó 
tágasabb  értelmében,  úgyszólván  csak  egy  képnek  a  keretjét 
képezik,  mely  képnek  sötét  alapján  az  akaczirok,  utigurok,  kutur- 

13  ■ 


1Ö6  A  MAGTAROK  EREDETE. 

gurok  stb.  stb.  egyes  zavaros  vonásaiból  gyaníthatjuk  ugyan,  de 
még  meg  nem  állapíthatjuk  egy  nemzetségi,  törzsi  vagy  klání 
viszonynak  körvonalait.  Innen  való  ez  ethnologiai  kérdést 
tárgyaló  nézetek  roppant  elágazása,  és  valóban  csakis  akkor 
kezd  nagyobb  fény  derengeni,  midőn  a  bolgár  nép  mint  befeje- 
zett egész  az  előtérbe  lép  és  midőn  a  byzanczi  kútforrások  meg- 
csonkított adatait  az  arabok  és  persák  világosabb  és  értelmesebb 
tudósításai  kiegészítik.  A  bolgárok  megjelenése  után,  sőt  még 
velők  egyidejűleg  is  khazarok-,  besenyők-,  kunok-,  úzok-,  ghú- 
zok-  és  végre  mazgarok-,  t.  i.  magyarok-  vagy  turkokról  bírunk 
történeti  adatokkal,  ügy  hogy  a  tudósnak,  ki  ez  ethnikai  osz- 
tályozásról helyes  fogalmat  kíván  magának  alkotni,  mindenek- 
előtt azt  kell  vizsgálnia,  hogy  voltaképen  mit  tartson  e  fő- 
és  alosztályokról,  vájjon  az  illető  népcsoportok  el  voltak-e  külö- 
nítve vagy  pedig  egy  oly  népcsaládnak  a  vezérséggel  megbízott 
ágai  és  klánjai  gyanánt  szerepeltek-e,  mely  nyelvi  és  származási 
tekintetben  szorosan  összetartozik. 

Mi  azt  tartjuk,  hogy  egy  pillantás  e  népek  utódjainak^ 
t.  i.  Közép-Ázsia  mai  nomádjainak  hasonló  viszonyaira,  leg- 
jobban fog  bennünket  eligazítani  azon  sötét  kor  ethnikai  osztá- 
lyozásának tömkelegében.  Legelőször  is  meg  kell  figyelnünk  a 
fő-  és  alosztályok  keletkezésének  processusát,  továbbá  a  módot, 
a  melyen  azoknak  elnevezése  történik.  Tudvavaló,  hogy  a  mai 
nomádok  következő  osztályokra  oszlanak:  a)  az  ií  vagy  uIusz-tr 
=  nép,  néptörzs,  a  melyen  a  népnek  zömét  értik,  p.  o.  türkmen 
ili  =  turkománok,  özbeg  ili  =  özbégek  stb. ;  b)  uruk  ^  szósze- 
rint  =  nemzetség,  az  osztályozásnál  azonban  klán  értelmében 
használatos;  hébekorba,  p.  o.  ABULOAZi-nál  ti  és  urak  össze 
van  tévesztve ;  c)  tire  szószerint  =  ág,  tulajdonkép  a  nemzet- 
ségnek szűkebb  köre,  a  szó  tágabb  értelmében  vett  család.  Ez 
osztályok  elsejét  illetőleg,  a  mennyire  ez  történeti  úton  kimutat- 
ható, bizonyos  állandóságot  észlelünk,  mert  a  törzsek  népszáma 

^  A  turkománok  az  tírt^Ar-okat  mai  napság  az  arab  fai/e  szóval  jelölik. 


ÁTTEKINTÉS.  ^^7 

huzamosb  háborúk  vagy  pedig  gyarmatosítások  következtében 
csökkenhetett  ugyan,  de  mai  napság,  midőn  a  nomád  életmód 
már  fogytán  van,  aligha  fog  még  szaporodni ;  ugyanez  áll  a 
második  osztályról  is,  míg  a  harmadik  folytonos  hullámzásban 
van,  a  mennyiben  a  tire-k  még  néhány  évtized  folyamában  is 
vagy  megesökkenhetnek  vagy  gyarapodhatnak.  Ha  p.  o.  az  öz- 
bégeket  tekintjük,  azt  fogjuk  tapasztalni,  hogy  klánjaiknak  laj- 
stroma,  a  milyent  az  1510-ben  készült  *SWiamwarwe/i  szerzőjé- 
nél találunk,  néhány  oly  nevet  is  tartalmaz,  melyek  ma  részint 
ismeretlenek,  részint  inkább  keletre  lakó  rokon  török  népeknél 
fordulnak  elő.  Ugyanezt  állíthatjuk  a  turkománokról  is,  ha 
meggondoljuk,  hogy  az  AsuLOAZi-nál  *  fölemlített  és  akkortájt 
a  Kaspi-tótól  északkeletre  és  keletre  lakó  adakli,  haazan  ili  és 
ttivedsi  törzsek  mai  nap  vagy  teljesen  eltűntek,  vagy  pedig  szá- 
muk annyü*a  leapadt,  hogy  most  már  csak  mint  tiré-k  szere- 
pelnek. A  mi  ez  utóbbiak  keletkezését  illeti,  az  vagy  a  háború 
és  egyéb  erőszakos  okok  által,  vagy  a  család  körének  természe- 
tes tágulása  által  szokott  létre  jönni,  a  mennyiben  bizonyos 
számú  auZ-(udvar,  telek,  sátorcsoport)nak  tagjai  jobb  legelőket 
keresvén,  az  ősi  ágtól  elszakadnak  és  egy  új  tirét  alkotnak; 
e  jelenség,  a  mint  már  említettük  volt,  a  mai  nomádoknál 
sincs  kizárva.  A  fő-  és  alosztályok  nomenclaturájára  vonatko- 
zólag azt  látjuk,  hogy  az  lí-ek  vagy  ulasz-ok  a  különféle  politi- 
kai viszonyok  szerint  részben  ősrégi  neveiket  viselik,  részben 
azon  hősökről  nyerték  neveiket,  kik  történetök  válságos  korsza- 
kaiban vezéreik  voltak,  vagy  pedig  bármilyen  rendkívüli  tett 
által  nemzeti  egyénekké  emelték  őket.  Az  előbbiekhez  a  kirgi- 
zeket, kípcsákok-  és  uigurokat  kell  soroznunk,  az  utóbbiakhoz 
a  szeldsukok,  csagatáiak,  oszmánok,  nogaiak  es  özbégek  tartoznak, 
kiket  Szeldsuk-,Csagatai-Dsengiznek  egy  fia-.  Oszmán-,  Ergtogrul 
fia,  Nogai-  és  Ozbégkhánról  neveztek  el  így.  Az  első  esetben  oly  ne- 
vekkelvan dolgunk,  melyeknek  jelentése  egyrészt  myfchikus  erede- 

'  Abulgazi,  Edition  Desmaisons,  210.  l. 


198  A  MAGYAROK  EREDETE. 

ttí,máBré8zt  bizonyos  tulajdonságnevekre  vezetendő  vissza,a  mely 
nevek  tehát  könnyen  érthetők.  Uigur  valószínűleg  a  török  uigur- 
vagy  utkur-hól  származik,  mi  annyit  jelent :  egyesült,  szövetke- 
zett, engedelmes ;  kirgiz  annyit  tesz,  mint  a  mező  vándora  ^  = 
kir-gez,  vagyis:  nomád;  karakalpak  egy  összetétel  kara  =  fekete, 
és  kalpak  =  kalap  szavakból,  mely  ízről  ízre  megfelel  az  orosz 
évkönyvek  cerni  klobuk-jainak  stb.  stb.  A  második  esetben  kizá- 
rólag személynevekkel  van  dolgunk,  melyek  jelentése  néha 
kimutatható  és  melyeknek  ethnikai  elnevezésekre  való  fölhasz- 
nálása nem  szorul  különös  magyarázatra.  Végre  azon  változá- 
sokról is  meg  kell  emlékeznünk,  melyeknek  a  törzs-  és  nemzet- 
ségnevek alá  vannak  vetve.  Dsengiz  birodalmának  Dsüdsire 
szállott  részét  Eipcsák-nak  hívták,  mely  nevet  mai  nap  a  keleti 
Ehokandnak  egy  kis  néptörzse  viseli ;  így  megesik  többször  is, 
hogy  különböző  népek  alosztályainak  egyes  klánjainál  ugyan- 
azon elnevezésekkel  találkozunk.  A  Kungrat,  Naiman,  Kipesák, 
Ehitai  és  egyéb  nevek  özbégeknél,  kirgizeknél,  kara-kalpakoknál 
és  kara-kirgizeknél  egyaránt  előfordulnak. 

Ha  fölszerelve  azon  tapasztalatokkal,  melyeket  Közép- 
Ázsia  mai  nomádjainak  ethnikai  viszonyaira  nézve  szereztünk, 
elődjeik,  t.  i.  a  hunok,  avarok,  bolgárok,  khazarok,  besenyők  és 
magyarok  törzsi  és  kláni  viszonyainak  vízsgálásához  fogunk, 
lehetetlen  azon  megg^'őződésre  nem  jutnunk,  hogy  a  természet 
örök  törvényeinek  tekintetbe  vételével  azon  kor  nomádjainak 
életmódja  és  szokásai  csak  nagyon  keveset  különbözhettek  azon 
szokásoktól  és  életmódtól,  melynek  mai  utódjaik  hódolnak,  és 
hogy  ennek  folytán  az  osztályok  és  azok  elnevezéseire  vonat- 
kozó mai  észleleteink  amazokra  is  alkalmazhatók.  Az  adatok 
és  tudósítások,  melyek  az  illető  korból  származnak,  fölötte  zava- 
rosak és  bizalmunkra  alig  méltók ;  de  ha  a  műveltségére  oly 

^  Radloff  (Zeitschrift  fúr  Erdkundcy  6.  köt.  305.  I.)  e  szót  kyrk 
=  40  és  jüs  züs-ből  akarja  származtatni,  mely  utóbbi  a  •  hordat  fogal- 
mát fejezi  ki,  szorosan  véve  azonban  « egyszázat »  jelent.  De  e  mag^'ará- 
zatnak,  úgy  hiszszük,  nincs  jogosoltsága. 


ÁTTEKINTÉS.  1-^9 

büszke  Európa  a  különfélekép  elnevezett  török  törzsek  és  ágak 
összetartozását  illetőleg  még  az  alig  elmúlt  időben  is  a  sötétben 
botorkált,  méltányos  dolog-e  akkor  görögök-,  arabok-,  frankok- 
és  germánoktól  elvárni,  hogy  azon  távol  fekvő  kor  embertelen 
lények  gyanánt  feltűnő  pusztai  lakosairól  alaposabb  ismeretek- 
kel bírtak  legyen,  mint  mi,  a  földrajz-  és  etimológiában  annyira 
előrehaladott  XIX.  század  fiai  ?  Vájjon  tehát  a  hunok,  avarok, 
bolgárok,  khazarok,  besenyők  és  magyarok  egyes  néptörzsek, 
nemzetségek  vagy  ágak  voltak-e,  vagy  pedig  e  nevek  ép  úgy 
mint  Szeldsuk,  Csagatai,  Özbég  stb.  csupán  személyneveknek 
tekintendők-e,  melyek  a  vezérséggel  megbízott  harczosról  át- 
származtak az  őket  követő  seregekre,  —  szóval,  hogj'  milyen 
természetű  lehetett  e  népek  kölcsönös  rokonságának  viszonya 
és  köteléke:  arra  nézve  folyamodhatunk  ugyan  hypothesisek 
fölállításához,  arra  nézve  lehetnek  alapos  sejtelmeink  is,  de 
egy  positiv,  a  valóságot  legalább  megközelítő  végeredményre 
alig  fogunk  juthatni.  így  áll  a  dolog  az  egyes  nép-  és  törzs- 
nevek jelentéseivel  is,  melyeket  a  megfelelő  szógyűjtemények- 
ben összeállítottunk,  a  nélkül,  hogy  az  elnevezések  okát  adhat- 
tuk volna,  mert  csak  néhányat,  úgy  mint  khazar-t,  bolgár-t  és 
kabar-t  sikerűit  hasonlóan  a  jelenkori  kirgiz-hez  és  kuramá- 
hoz  etymologiai  úton  megmagyaráznunk,  míg  más  idegenajkú 
krónikások  által  följegyzett  és  hanyag  másolók  által  elrontott 
nevek  jelentéséhez  még  nag^'on  is  sok  szó  fér. 

Beánk  nézve,  kik  a  magyarok  eredetével  foglalkozunk,  a 
magyarok  nevének  származása  és  jelentése  elsőrendű  érdekkel 
bír,  míg  a  többi  névé  csak  másodsorban  érdemli  figyelmünket. 
A  mi  e  szónak  korát  és  azon  kútforrásokat  illeti,  a  melyekben 
az  legelőször  előfordul,  azt  látjuk,  hogy  egyfelől  a  magyar  kró- 
nikákban, másfelől  a  még  régibb  keltű  arab  földrajzi  munkák- 
ban találkozunk  vele  első  ízben.  A  magyar  krónikások  közül . 
ANONYMi^s-ra  utalunk,  kinek  moger-je  szerintünk  a  már  akkor  is 
magyar-nok  hangzott  szónak  rossz  átírása,  ép  úgy  mint  a  görög 
MoottYsp,  egy  utigur  fejedelemnek  a  neve,  kit  Theophanesz  sze- 


200  2l  magyarok  eredete. 

rint  528-ban  választott  e  nép  uralkodójává,  szintén  egy  eredeti 
mtmgyar,  magyar  mellett  szól,  mert  Anonymus,  hasonlóan  előd- 
jeihez, más  tulajdonnevek  hangalakján  is  csorbát  ejtett  és  mi- 
vel a  gy  =  dj  magyar  kettős  mássalhangzó  csak  bajosan  írható 
át  görög  vagy  latin  betűkkel.  így  vagyunk  a  későbbi  króniká- 
sok ww^or-jával  is,  kik  bizonyára  magyar-t  akartak  írni,  csak- 
hogy nem  volt  módjokban,  de  még  a  XII,,  XIII.  és  XIV.  szá- 
zadbeli egyéb  okmányokban  is  következetesen  g  helyettesíti  a 
gy  hangot,  p.  o.  Nagasu  =  Nagyaszú,  Nagto  =  Nagytó,  Gumul- 
cheus  =  Gyümölcsös,  Garmat  =  Gyarmat  stb.  stb.  *  Moger, 
Mager  vagy  Mogor  tehát  nem  tekinthető  egyébnek,  mint  az 
eredeti  Magyar  hibás  írásmódjának;  ennélfogva  minden  ety- 
mologiai  kombinácziót,  mely  az  előbbi  írásmódon  alapszik, 
még  HüNFALVY-ét  ^  is,  ki  m^ger-i  az  észt-vogul  mo  =  föld  (1. 
finn  maa)  és  a  magyar  gyer-ger  =  gyermek  szavakból  akarja 
magyarázni,  helytelennek  kell  nyilvánítanunk.  A  magyarok 
részéről  tehát  nevöknek  eredetére  és  jelentésére  nézve  fölvilá- 
gosítást nem  nyerünk,  s  így  kénytelenek  vagyunk  a  keleti  írók 
adataihoz  fordulni,  melyek  annyival  is  fontosabbak  reánk 
nézve,  mert  egy  több  századdal  régibb  kor  bélyegét  viselik  ma- 
gokon. Legelőször  Ibn  Dasta  és  Ibn  Fozlan  y^t^f^  mazgar- 
jára  bukkanunk,  még  pedig  a  X.  század  első  tizedeiben,  midőn 
a  magyar  honfoglalás  úgyszólván  csak  készülőfélben  volt. 
A  legrégibb  arab  földrajzírók  ez  ykssue-jÁi  az  utánok  követ- 
kező szerzők  és  leü'ók  csekély  eltérésekkel  ismétlik,  de  semmi 
sem  szól  annyira  e  szó  régi  alakjának  általunk  ajánlott  helyre- 
állítása mellett,  mint  az  a  körülmény,  hogy  a  Derbendnameh-hajOL, 
mely  Szemiz  Girai  Mohammed  khán  idejében,  azaz  a  XVI.  század 
vége  felé  készült,  ®  már  az  első  Khalifák  koráról  való  események- 


*  V.  ö.  Thesauri    linguae    hungaricae   ex   epocha  Arpadianorum, 
kiadta  Jebney.  Pest,  1854. 

*  Magyarország  ethnograjphiája,  403.  1. 

*  V.  ö.  Derbendnamehf   kiadta   Mibza   Kazem    bey.    Szt.-Pó térvár, 
1851.  6.  lap. 


ÁTTEKINTÉS.  201 

nél,  tehát  már  a  VIII.  században^  egy  a  Kaukázustól  északkeletre 
fekvő  Madsar  >ljpuo  nevű  tartományról  van  szó,  mely  lakóiról 
van  így  elnevezve,  söt  még  Nagj'-  és  Kis-Magyarország  létezésé- 
ről is  értesülünk  a  mondott  könyvből,  azon  a  helyen  t.  i.,  a  hol 
X^s^  ^jl  y  ^^jökí^i^íl^  vagyis  kis  és  nagy  Madsar-nak  kor- 
mányzójáról történik  emlités.  Vájjon  e  Kis-  és  Nagy-Magyar- 
országról szóló  tudósítás  a  magyaroknak  történetileg  kimutat- 
ható két  ágra  való  szakadására  vonatkozik-e,  mely  ágak  egyike 
nyugatnak  tartott,  másika  pedig  keletfelé,  azaz  a  Kaukázuson 
túl  Persia  északi  része  felé  vándoroltak,  avagy  rajta  egyfelől  az 
luralmelléki  ősi  hazát,  másfelől  a  dunamelléki  új  hazát  kell-e 
értenimk,  azt  egyelőre  bajos  volna  eldönteni.  Elég  annyit  tud- 
nunk, hogy  e  fölosztás  a  XIII.  század  vége  felé  ABULFEDÁ-nál 
és  a  középkor  európai  utazóinál  is  érvényre  jut,  Magyarország- 
ban pedig  mindenha  el  volt  terjedve  és  egy,  az  ősi  hazáról  szóló 
mondában  még  mai  napság  is  a  nép  ajkán  él.  A  keleti  forrá- 
sokban azonban  csak  egyszerűen  egy  madsar  nevű  népről  van 
szó,  melyen  nem  a  mai  Magyarországot,  hanem  a  középkori 
földrajzírók  « Magna  Hungária* -ját  kell  értenünk ;  ez  tűnik  ki 
legalább  azon  országok  egymásutánjából,  a  melyek  társaságá- 
ban a  « madsar » -ok  tartománya  meg  van  említve.  Abilgazi 
p.  o.,  ki  erre  vonatkozólag  Easid-ed-din  nyomában  jár,  a  mesés 
Kipesák  történetének  elbeszélése  közben  a  következőket  mondja  : 
^jjLxL  5  )^^  ;  O^^'^  Lr;;^'  ^y^  ^,^^yi  ^is^. 
K^óy^}  f^^,  (^j^J^'  =  miután  ő  (t.  i.  Kipcsák)  fölserdűlt,  az 
oroszok,  ulákok,  madsarok  és  baskírok  föllázadtak.;''  a  13^. 
lapon  meg  azt  olvassuk,  hogy  Dsüdsi  Urgends  elfoglalása  után 

a  kipcsákok,  oroszok,  cserkeszek,  bolgárok,  madsarok  és  baskir- 
dok  országainak  meghódításához  fogott;  a  1 80.  lapon  végre  oly 
tartományok  vannak  fölsorolva,  melyekben  madsarok,  baskí- 
rok, oroszok,  korolok  ®  ( Jj^)  és  nemiszek  (németek)  laknak.  Az 

^  Edition  Deemaisons,  19.  l. 

"  Azt   gyanítják,   hogy   korel,   korol-on   a   lengyel  krol  =  királyt 


202  A  MAGYABOK  EREDETE. 

említett  körülmények  közt,  minthogy  a  madsarok  mindig  a 
baskirok  előtt  foglalnak  helyet,  csak  az  a  Magyarország  forog- 
hat  szóban,  melyet  Yule  a  XIV.  század  első  felének  térképében 
helyesen  a  Volga  és  Ural  között  a  baskirok  országától  északra 
helyezett,  oly  vidékre  tehát,  melyen  Easid-ed-din  idejében  a 
magyarok  már  nem  laktak,  mely  vidék  azonban  a  XIII.  és  XIV. 
század  folyamában  mint  előbbi  hazájok  nevét  megőrizte.  Európa 
és  Ázsia  sok  vidékén  hasonló  jelenséggel  van  dolgunk,  a 
hol  t.  i.  egyes  tartományok  nem  mostani,  hanem  előbbi  lakóik- 
ról vannak  elnevezve. 

Kétséget  sem  szenved,  hogy  a  madsar  ethnikai  és  földrajzi 
név  a  mongolok  megjelenése  előtt,  sőt  azután  is  a  Kaspi-tótól 
északkeletre  fekvő  országokban  élénk  emlékezetben  volt  és  azon 
vidék  török  lakóinál  különösen  jó  hangzással  bírt.  Valamint  a 
szeldsukid  seregből  kivált  oszmánok  hősies  magatartása  és  a 
nyugati  népeken  aratott  diadalai  Eözépázsia  rokon  nomád  tör- 
zseinek az  emlékezetéből  még  mai  nap,  tehát  majdnem  hat 
század  után,  sem  haltak  ki :  ^  úgy  a  magyarok  sikeres  föllépése 
délnyugati  Európában  is  élénken  élhetett  a  baskirok,  úzok  és 
kanglik  tudatában.  « Magyar »  volt,  úgy  látszik,  ama  kor  jelszava, 
mert  különben  lehetetlen  volna  megmagyaráznunk,  mikép  jut- 
hatott e  szó  mint  tulajdonnév  a  Dsengizidákhoz ,  kik  közül 
Seibán  fia,  tehát  a  mongol  világhódító  dédunokája,  köztudomás 
szerint  a^^Mgjlaaíi'  nevet  viselte,  *®  a  mi  csak  úgy  történhetett, 
hogy  fényes  diadalok  emléke  fűződött  e  névhez.  Ily  értelemben 
és  a  szónak  ily  jelentésével  megérthetjük  a  Kuma  és  Bruyma 

vagyis  inkább  királyságot  kell  értenünk,  melyen  a  mongolok  a  Duna 
felé  vezető  dtj okban  átvonultak.  Magyarországot  is  néha  ^oroZ-nak  ne- 
vezik, mert  a  magyar  nyelvben  a  király  ugyanabból  a  szóból  ered. 

"  V.  ö.  Középázsiai  útazásom-BX,  296.  1. 

**^  V.  ö.  Abuloazi,  182.  1.  A  török  genealógia  szerzője  egy  olyan 
Madsar  nevű  (királyfiról)  fejedelemről  is  megemlékszik,  ki  Merkit  tör- 
zséből származott.  Ez  adatjával  azonban  eltér  legfontosabb  kútforrá- 
sától,  BAsiD-ED-DiN-tól,  a  miért  is  nem  tulajdonítunk  neki  nagy  fon- 
tosságot. 


ÁTTEKINTÉS.  203 

Összefolyásánál  található  romoknak  «Mad3ar»  nevét  is^  mely  a 
történetbúvároknak  a  legkülönbözöbo  magyarázatokra  szolgál- 
tatott alkalmat.  A  mig  ugyanis  Pallas,  Güldenstadt  és  mások 
e  romokat  egy  mohammedán  temetkezési  hely  maradványainak 
tartják,  addig  mások,  nevezetesen  Klaproth,  azokat  egy  Madsar 
nevű  város  omladékainak  tekintik,  a  nélkül,  hogy  az  egyik  vagy 
másik  fél  idevágó  tárgyalásaival  a  tulajdonképi  talányt  meg- 
fejtené. A  mi  az  egykori  « Madsar »  mivoltát  illeti,  határozottan 
Pallas  nézetében  osztozunk,  t.  i.  török-tatár  nemzetiségű  mosz- 
limok a  pusztán  épült  oly  nekropoliszát  és  az  a  mellett  épült 
várost  látjuk  e  romokban,  a  milyenek  egyéb  helyeken  is  létez- 
tek, p.  o.  az  Aulia  Ata,  a  Jaxartes  középső  folyásánál,  mely 
Ahmed  Jeszevi  kirgiz  szentnek  földi  maradványait  tartalmazza 
és  sok  egyéb  temetkezési  hely  (mezariik)  a  kirgizek  és  turko- 
mánok  puszta  területén.  « Madsar »  tehát  eredetileg  alkalmasint 
oly  mauzóleum  volt,  mely  az  ott  eltemetett  Madsar  nevű  hösröl 
lett  elnevezve.  Hogy  Madsar  korábban,  t.  i.  a  mongolok  becsa- 
pása előtt  nem  volt  város,  arról  leginkább  a  Klaproth  által 
fölemlített  és  a  tatároknál  még  ma  is  dívó  kirk-madsar  elnevezés 
győzhet  meg  bennünket,  mely  « negyven  madsar »-t  jelent;  már 
pedig  tudvavaló,  hogy  a  moszlim  keleten  e  számot  sűrűen  alkal- 
mazták a  tisztelet  és  bámulat  tárgyainak  megjelölésénél ;  p.  o. 
C6ihl-ten  =  negyven  személy,  kiket  Mózes  a  moszlim  monda  sze- 
rint agyonütött  és  újra  fölélesztett;  csihl-dukhteran  =  negyven 
szűz,  egy  az  Iszfahan  és  Siraz  közti  országúton  fekvő  szent  sírnak 
a  neve ;  csihl-szutun  =  negyven  oszlop,  Perszepolisz  romjainak 
a  neve ;  kirk-er  =  negyven  férfi,  egy  a  krími  félszigeten  fekvő 
vár ;  kirk-vezir  =  negyven  vezér ;  kirk-kilisa  =  negyven  tem- 
plom, Rumélia  egy  városa  stb.  stb.  Kirk-madsar  tehát  nem  jelent- 
het egyebet,  mint  negyven  madsar-t  vagy  negyven  hőst,  helye- 
sebben azon  helyet,  hol  ezek  el  vaniiak  temetve ;  egy  hajdani 
várossal  csak  annyiban  hozhatjuk  e  nevet  kapcsolatba,  a  meny- 
nyiben egyes  jámbor  emberek  e  temetkezési  hely  közelében  lak- 
hattak és  a  mennyiben  ott  bazárok  és  fürdők  is  léteztek,  a  mint 


í^04  A  MAOYAROK  EREDETE. 

ezt  az  ájtatos  Özbég  khán  idejéből  bizonyosan  tudjuk,  mert  Ibn 
Batuta,  ki  1334-ben  látogatta  meg  Madsar-t,  már  fejlődő  keres- 
kedelemről és  előrehaladott  moszlim  kultúráról  tesz  említést,  ^^ 

Szemben  Elaproth  nézetével,  ki  azt  állítja,  ^^  hogy  Madsar 
=  jjÜüiUe  azaz  kőből  való,  ó-tatár  nyelven  tehát  kőből  készült 
épületet  jelent,  sajnálattal  kell  megjegyeznünk,  hogy  a  szónak 
e  magyarázata  nem  egyéb  az  orosz-német  tudós  más  egyéb  kér- 
désekben mutatott  phantasztikus  agyvelejének  leleményénél, 
mert  «Madsar»  egy  török-tatár  nyelven,  de  egy  ural- altáji  nyel- 
ven sem,  sőt  az  általunk  ismert  nyelvek  egyikén  sem  jelent  kő- 
épületet  ;  de  (jU^l^  tas-dan  sem  használatos  ebben  a  speciális 
jelentésben,  mivel  az  oszmánoknál  ft^^  kiar-gir,  a  csagatájok- 
nál  tivi  vagy  íaw,  a  turkománoknál  japi  vagy  jepü  stb.  van  e 
fogalom  jelölésére  lefoglalva.  A  mi  pedig  Klaproth  azon  meg- 
jegyzését illeti,  hogy  Madsar  néhány  tatár  szójárásban  nagy 
négykerekű  kocsit  jelent,  ez  a  jelentés  csak  aránylag  újabb 
keltű  lehet  és  alkalmasint  abból  a  korból  való,  midőn  a  tatárok 
a  krími  fejedelmek  vezetése  alatt  Magyarországba  és  Erdélybe 
betörvén,  ott  e  kocsinemmel  megismerkedtek  és  reá  az  ország- 
nak nevét  alkalmazták,  ép  úgy  mint  az  oszmánok  még  mai 
naps^  is  a  kocsinak  egy  nagyobb  faját /foc«M-(kocsi)  vagy /íí/ifor- 
{hintó)nak  nevezik. 

Ha  történeti  adatok  alapján  a  madsar  vagy  magyar  szónak 
erkölcsi  értékét  könnyen  tisztázhatjuk,  még  sokkal  inkább 
érünk  czélt  annak  szóbeli  jelentésével,  mert  a  magyar  szóban 
érvényre  jutott  hangtani  viszonyok  legjobban  magyarázzák  e 
tulajdonnév  nyelvi  sajátságát.  Mindenekelőtt  azt  kell  meg- 
jegyeznünk, hogy  a  török-tatár  és  finn-ugor  nyelvcsaládokon 
belül  a  gy  =  dj  kettős  mássalhangzó  a  legtöbb  esetben  egy 
megelőző  j-nek,  hébehóba  egy  g-nek  felel  meg,  p.  o.  magy. 
gyűrű  =  tör.  jüzük,  magy.  gyúr  =  tör.  jour,  magy.  gyűlés  = 


"   Vaya(jc9  d'Ibn  Batuta,  T.  II.  375—79. 
^^  lieUe  in  den  Kaukázus.  I.  421. 


ÁTTEKINTÉS.  205 

tör.  jiilis  stb.  *^  Minthogy  tehát  e  kettős  mássalhangzó  nem 
eredetig  hanem  már  a  nyelv  egy  későbbi  alakulásának  köszöni 
létét,  bizonyossággal  állíthatjuk,  hogy  e  szó  a  nyelv  legrégibb 
korszakában  nem  mo^^ar-nak,  hanem  ma/ar-nak  hangzott. 
E  tulajdonnévnek  török  alakja,  t.i.7naiar  legjobban  szól  e  fölvéte- 
lünk helyessége  mellett ;  köztudomású  dolog  ugyanis,  hogy  a 
török  f  (=  ds)  majdnem  kivétel  nélkül  egy  eredetibb  j-höl  ke- 
letkezett, a  mennyiben  a  legtöbb  a  kirgiz  és  nogáj  dialektusban 
i-vel  kezdődő  tő  a  többi  régibb  török  dialektusban  j  szókezdet- 
tel bír,  p,  o.  jol-zol  (út),  jir-zir  (hely),  jig-zig  (sírni)  stb.  stb.  A  tö- 
rök alak  tehát  a  mondottak  szerint  megelőző  majar-reL  utal 
vissza.  Ennyit  elég  tudnunk  a  magyar  és  ma£ar  közti  hangvi- 
szonyról. Mint  minden  esetben,  hol  tulajdonnevek  jelentésének 
a  megfejtésével  van  dolgunk,  úgy  ezen,  már  528.  Kr.  u.  előforduló 
tulajdonnév  értelmezésével  már  nem  oly  könnyen  bírunk  zöld 
ágra  vergődni.  Az  általunk  fölállított  hypothesis  annyiban  talán 
mégis  több  hitelre  tarthat  számot  az  elődeinkéinél,  hogy  ezeknél 
biztosabb  alapon  nyugszik,  mert  a  hangtani  viszonyhoz,  melyből 
kiindúltimk,  a  legcsekélyebb  kétség  sem  férhet.  Már  Kunik  A.  A.  is 
hangsúlyozta  értekezésében,  ^*  hogy  nem  lehet  a  puszta  vélet- 
lennek tulajdonítani  azon  körülményt,  hogy  azon  kornak  na- 
gyon sok  török  népneve  ar-ra  végződik,  úgymint :  avar,  bolgár, 
khazar,  kabar  és  mazar.  Ez  ar,  mely  a  törökben  a  jelentő 
mód  jelen  idejének  egyes  számú  3-ik  személyét  jelöli,  egyszer- 
smind melléknévi  és  főnévi  képző  gyanánt  szerepel  (v.  ö.  jazar 
=  az  író,  gelir  =  jövő)  és  annak  helyén  már  kimutattuk,  hogy 
az  avar,  khazar  és  kabar  szavak  ily  módon  könnyen  értelmez- 
hetők. Véleményünk  szerint  a  magyar  vagy  régibb  alakjában 
majar  szó  is  hasonló  természetű  képzés  által  jött  létre,  ameny- 

"  A  finn-ugor  hangviszonyokra  nézve,  melyek  j  ós  gy-XQ  vonat- 
koznak, V.  ö.  BuDENz  Magyar-ugor  ösazehasonlitó  szótár-ki  a  177.  lapon; 
j  ós  gy  különben  a  magyaron  belül  is  váltakoznak,  p.  o.  jó-gyógy,  gy ón- 
javon,  jön-gyön  (népies)  stb.  stb. 

**  Op.  ciL  728.  1. 


205  X  MAGYAROK  EREDETE. 

njdben  /«a/ar-ban  egy  maj  töalakot  gyanítunk^  mely  egy  isme- 
retes hangváltozás  folytán  baj-nak  a  mellékalakja^  mely  annyit 
jelent^  mint  magas,  hatalmas,  fönséges,  gazdag  ;  az  emiitett  tu- 
lajdonnév, melylyel,  ha  föltevésünk  helyesnek  bizonyul,  a  török 
bajar  =  fejedelem,  hatalmas,  azonos,  tehát  így  volna  fordí- 
tandó :  uralkodó,  hatalmas,  "  E  tulajdonnév  török  nyelvi  jel- 
leme tehát  kétségbe  nem  vonható,  és  mi  csak  szóbeli  jelen- 
tését hypothesis  alakjában  adjuk  —  a  miért  ugyanis  a  mondot- 
takból bátran  lehet  következtetni,  hogy  e  sző  egy  oly  török  nép 
nevének  tekintend/),  mely  a  törökök  által  lakott  nagy  területnek 
mintegy  legészakibb  határőrségét  képezte  és  Jinn-ugor  elemekkel 
való  egyesülése  daczára,  mint  a  török  népcsaládnak  egyik  tagja 
lépett  a  világesemények  színpadára. 

Ezzel  rátértünk  tanulmányunk  voltaképi  magvára  és 
most  kötelességünknek  tartjuk  az  olvasónak  lehetőleg  érthetően 
számot  adni  azon  okokról,  melyek  bennünket  az  imént  említett 
hypothesis  fölállítására  bírtak.  Vájjon  a  magyar,  majar  szó  je- 
lentésében az  illető  nép  politikai,  harczias  vagy  nemzeti  tekin- 
télyére való  czélzás  rejlik-e,  vagy  pedig  e  szó  egy  vezérnek  a 
neve-e,  mely  az  egész  népre  átszármazott,  a  mint  ezt  Szeldsuk-, 
Ozbég-,  Nogáj-  és  Oszmánnál  tapasztaltuk,  azt  egyhamar  nem 
bírjuk  eldönteni.  A  magyarokat  török-tatár  származású  népnek  ( 
tartjuk  első  sorban  azért,  mert  azt  hiszszük,  hogj'  az  eddig  tár-  \ 
gyalt  történeti  adatok  alapján  ily  fölvételre  föl  vagj'unk  jogo- 
sítva. Ha  meg  is  engedjük,  hogy  a  byzanczi  történetírók  részé- 
ről használt  To'>pxoí  elnevezés  általános  és  határozatlan  termé- 
szetű, melyen  esetleg  talán  más,  a  török-tatárokkal  szorosabban 
rokon  ural-altáji  népeket  is  érthetünk,  de  az  arab  és  persa  szer- 


*^  Hogj'  Moger  azelőtt  « fejedelem,  vezér »  értelemben  volt  haszmi- 
latos,  arról  a  Hetu  Moger  név  győzhet  meg  bennünket,  mely  hét  vezéri 
vagy  magyart  jelent.  A  mongol  név  is  hasonló  etymologián  alapszik, 
ScHMiuT  (Sanang  Setzen,  38.  1.)  és  Schott  (Aelieste  Nachrichten  von 
Mongolén  U7id  Tatárén)  legalább  a  mong  =  bátor,  merész  szóból  szár- 
maztatják. 


ÁTTEKINTÉS.  20^ 

zök  adataira  vonatkozólag,  kik  az  ethnikai  viszonyokban  na- 
gyobb tájékozottsággal  bírtak  és  a  magyarokat  mégis  lurkóknak 
nevezik,  minden  kétséget  vissza  kell  utasítanunk.  Ha  a  moszlim 
írók  azon  népek  nemzetiségével,  melyekkel  utazásaik  közben 
megismerkedni  alkalmok  volt,  minden  kritika  nélkül  bántak 
volna  el,  miért  nem  nevezték  az  általok  kevesbbé  ismert  (jmI<Xj 
vagy  {j^'^y^  (burtászokat),  kikben  némelyek  a  mordvinokat, 
mások  ismét,  mint  Sbojev,  ^^  a  csu vasokat  akarják  fölismerni, 
szintén  törököknek  ?  az  egyes  arab  szerzők  ugyanis  következő- 
képen szólnak  róluk:  Al  Belkhi  szerint  Jűuo  jUlL  ^jLmJ  ^ 
^1  ^LmJ  fjJJcyjJ  ^  )y^^  c;)^  a*  bolgárok  nyelve  hasonló 
a  khazarok  nyelvéhez,  de  a  burtászok  más  nyelven  beszélnek ; 
jAKUT-nál  azt  olvassuk :  ^j^  (j*^  ^r"  jj^  lt'^t?  J^^ 
a  burtászok  nyelve  a  töröktől  különbözik ;  Kazvini  meg  azt 
állítja,  hogy  v::^LkJUI  ^<s»'<vI  yÁtuo  y:Jjíi  |^  nekik  (t.  i.  a  bur- 
tászoknak)  oly  nyel  vök  van,  mely  minden  egyéb  nyelvtől  elüt.^' 
Nem  tehető  föl,  hogy  az  imént  idézett  források  épen  a  magya- 
rokról Ítéltek  volna  tévesen  és,  hogj'  ez  a  nép,  melynek  diadal- 
mas föllépése  délnyugati  Európában  semmi  esetre  sem  kerülte 
el  az  egykorú  iszlám  világ  figyelmét,  épen  az  arab  földrajzírók 
előtt  ismeretlen  lett  volna.  Másodszor  vannak  ethnikai  és  tár- 
sadalmi indító  okok,  melyek  nemcsak,  hogy  a  magyarok  török- 
tatár eredete  mellett  szólnak,  hanem  egyszersmind  a  finn-ugor 
származást  vitató  ellenkező  véleményt  a  kombinácziók  köréből 
teljesen  kirekesztik.  Az  ethnologia  mai  állásánál  nem  szükséges 
különösen  kiemelnünk,  hogy  az  ember  ép  úgy  mint  az  állat  és 
növény  az  anyaország  bélyegét  hordja  magán,  továbbá  csak  oly 
életmódot  folytathat  és  csak  oly  foglalkozásra  adhatja  magát,  a 
történetben  csak  azt  a  szerepet  játszhatja,  mely  physikumával, 
t.  i.  azon  talaj  és  éghajlat  természetével,  a  melyen  ésmely  alatt 

**  Sbojev  :  Izsljedovanija  oh  inorodzach  TiazanaTcoji  GuberniJ, 
Kazán,  I.  rész. 

*'  Chwolson  nyomán  idézve  az  Izvjestija  stb.  stb.  67 — 76.  lapjain 
közölt  kivonatokból. 


208 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


született  és  fólserdült,  teljes  összhangzásban  áll.  Az  erdők  és 
hegyek  zord  lakója  szellemi  tulajdonságai  által  vagyis  politikai 
és  társadalmi  tekintetben  nem  kevesbbé  különbözik  a  paszta 
síkság  fiától  mint  testalkatára  nézve.  A  természet  e  soha 
sem  változó  törvényei  szerint  a  végtelen  kiterjedésű  kopár  pusz- 
tán lakó  ember  mindenkor  kalandos  hajlamai,  harczias  jelleme 
és  zsákmányolásra  való  kedve  által  tűnt  ki;  a  puszta  nomádja 
mindig  arra  törekedett,  hogy  a  vele  szembeszálló  ellenségei^ 
mely  a  sík  területen  semmi  rejtekhelyre  nem  számíthatott, 
mennél  könnyebb  szerrel  tönkre  tehesse,  a  mit  csak  úgy  érhe- 
tett el,  ha  már  korán  űzte  a  lótenyésztést  és  korán  tett  szert 
^^gy  ügyességre  a  ló  hátán.  Csak  így  történhetett,  hogy  az  ural- 
altáji  pusztai  lakók  már  az  ó-korban  xat'  s^o/tqv  harczias  nép 
voltak,  hogy  byzancziak  és  germánok  egyaránt  rettegtek  hadi 
erényeiktől,  és  hogy  nyugati  Ázsia  iráni  és  sémi  népeinek  hadi 
zsoldjában  állottak.  Mai  napság  tehát  már  meglehetős  bizonyos- 
sággal állíthatjuk,  hogy  a  skythák,  parthusok,  hunok,  avarok, 
bolgárok  és  khazarok,  szóval  mindazon  nomádok,  melyek  a 
görög,  római,  byzanczi,  középkori  európai  hadseregek,  sőt  még 
az  arab  sivatag  beduinjai  ellen  is  harczra  szállottak,  az  ural- 
altáji  nagy  fajnak  nem  finn-ugor,  hanem  török-tatár  ágához 
tartoztak.  Ellenkező  esetben  a  történeti  hagyomány,  bár  mily 
gyérek  és  hiányosak  is  legyenek  adatai,  nem  mulasztotta  volna 
el  az  ugor  ágat  jobban  az  előtérbe  tolni,  mert  a  finn-ugor 
theoria  legbuzgóbb  hívének  is  meg  kell  engednie,  hogy  míg 
Klió  azon  harczias  népek  török-tatár  eredetét  oly  számos  bizonyí- 
tékkal támogatja,  addig  a  finn-ugorokról  csak  nagyon  szórványos 
és  jelentéktelen  följegyzéseket  hagyott  reánk.  Méltán  kérdezhet- 
jük, hogy  a  mondottak  után  akadhat-e  még  valaki,  ki  azt 
állítja,  hogy  a  magyarok  népe,  mely  a  vitézségre  hozzá  ha- 
sonló besenyőkkel  vívott  nem  egy  harcz  után  azon  kornak 
néptolongása  között  a  Volgától  egészen  a  Dunáig  képes  volt 
magának  utat  tömi,  melynek  egy  új  haza  alapítása  czéljából 
Pannónia  tarkabarka  népcsoportjait  előbb  le  kellett  győznie. 


ÁTTEKINTÉS.  5^09 

mely  végre  déli  és  nyugati  rablóhadjáratai  következtében  az 
akkori  Európa  előtt  félelem  és  remegés  tárgya  volt^  bogy  ez  a 
magyar  nép  a  békeszerető^  halászat-  és  menyétvadászattal  fog- 
lalkozó ugoroknak  egy  ágról  szakadt  édes  testvére  ?  Meg  nem 
foghatjuk^  mikép  volt  lehetséges  szem  elöl  téveszteni,  hogy  az 
az  államalkotó  és  harczias  szellem,  melynek  a  magyarok  sike- 
reiket köszönhetik,  mely  fönmaradásukat  az  őket  környező  ide- 
gen népelemek  közt  biztosította,  csak  oly  intézmények,  erköl- 
csök és  szokások  kifolyása  lehet,  melyek  egy  kóbor  életmódot 
folytató,  állattenyésztő  és  a  pusztán  lakó  társadalomban  gyö- 
kereznek, nem  pedig  egy  oly  társadalomban,  mely  patriarkhális 
elzárkozottságában  folyói  és  erdői  határain  belül  megmaradván, 
soha  egy  nagyszabású,  hősies  világtörténeti  tettre  magát  el  nem 
szánta. 

Az  ázsiai  társadalom  mely  rétegeiből  alakultak  azon  hatal- 
mas seregek,  melyek  történeti  emlékezet  óta  mint  a  sajátképi 
világbírók  és  hódítók  a  nagy  pohtikai  átalakulások  okozóivá 
lettek  ?  Beduinok,  és  nem  a  városokban  lakó  arabok  segítették 
Mohammed'vallását  három  földrész  fölötti  diadalára ;  mongolok 
és  törökök,  nem  pedig  tadsikok  vagy  persák  közreműködésével 
alapították  Dsengiz,  Timur  és  Nadir  óriási  birodalmaikat.  Ez 
ismeretes  és  kétségbe  nem  vont  tényekből  a  múltra  következ- 
tetvén, bátran  azt  mondhatjuk,  hogy  Árpád  serege  csak  oly 
nomád  elemekből  állhatott,  melyek  hasonlóan  a  mai  turkomá- 
nokhoz  és  kirgizekhez,  már  a  társadalmi  alkotmányukat  éltető 
szellem  által  voltak  képesítve  azon  föladatra,  melyet  oly  fénye- 
sen megoldottak.  A  mint  a  szárazföld  belsejében  lakó  emberből 
csak  ritkán  válik  jó  hajós,  valamint  a  síkság  lakója  nem  igen 
alkalmas  a  hegymászásra,  ép  oly  kevéssé  nőhette  ki  magát  a 
finn-ugor  származású  ember  sajátságos  életmódjával  harczossá 
és  világhódítóvá.  A  történetben  legalább  nem  lelünk  ilyen 
saltus-t  in  natura,  ép  azért  kellett  a  Pannóniát  meghódító  ma- 
gyarok  zömének   egy  nomád   török-tatár  törzshöz   tartoznia. 

Harmadszor :  azon  maradványok  a  magyarok  kulturéletéböl, 

VÁXBÉBY  :  A  magyarok  eredete.  ^  ^ 


910  A  MAaTAROK  EREDETE. 

melyek  a  végleges  megtelepedés  korából  és  a  közvetlenül  utána 
következő  időből  reánk  jutottak,  íélreismerhetlenűl  a  török-] 
tatár  eredet  nyomait  viselik  magokon.  Azt  tartjuk,  bogy  eddig-l 
elé  sikerült  bebizonyítanunk,  bogy  nemcsak  a  byzanczi  és 
moszlim  szerzőknél  előforduló  személyt,  méltóságot  vagy  hiva- 
talt jelölő  nevek  vannak  a  törökség  bélyegével  ellátva,  bogy 
nemcsak  taktikájok,  alkotmányuk  és  barczias  szellemők  által 
emlékeztetnek  bennünket  a  történetben  később  föllépő  turáni 
népekre,  hanem  azt  is,  bogy  erkölcsi  életök  és  szokásaik  szá- 
mos mozzanata,  daczára  annak,  bogy  a  nyugati  keresztyén 
kultúra  ezeket  czéljaiboz  képest  erőszakosan  átalakította  és 
idomította,  még  sokáig  megőrizte  eredeti  török-tatár  jellemét, 
sőt  azt  még  mai  napság  sem  tagadhatja  meg  végleg.  Ez  ér- 
dekes jelenségnek  van  szánva  könyvünk  utolsó  fejezete;  de 
már  most  sem  állhatjuk  meg  abbeli  nézetünket  kifejezni,  hogy 
e  kultur  mozzanatok  az  ellenfél  kritikájának  erőlködéseivel 
szemben  is  az  általunk  védett  theoriát  teljesen  igazolják,  mely 
theoria  csak  azért  nem  örvendett  eddig  nagyobb  keletnek, 
mert  azok,  kik  eddig  részben  mellette  kardoskodtak,  a  török 
nyelvészet  és  etbnologia  terén  sokkal  csekélyebb  tájékozott- 
sággal bírtak,  semhogy  a  mai  törökajkú  nomádok  életmód- 
járól kilencz  század  előtt  élt  rokonaik  életmódjára  nézve  kö- 
vetkeztetéseket vonhattak  volna,  és  mert  az  ellenfél  kritikusai 
oly  fegyverekkel  jelentek  meg  a  tudományos  vita  terén,  melyek- 
nek anyagát  hiányos  vizsgálat  folytán  félreismerték  és  melyek- 
nek hasznavehetőségét  a  kellőnél  túlbecsülték.  Az  olvasó  csak- 
hamar meg  fogja  érteni,  hogy  az  utóbbi  alatt  a  magyar  nyelv 
mai  állapotára  való  hivatkozást  értjük,  melynek  segítségével 
szokták  volt  egy  füst  alatt  a  magyarok  nemzetiségkérdését  is 
eldönteni.  Tanulmányunk  első  részének,  mely  a  történeti  ér- 
vekkel foglalkozik,  immár  végére  jártunk  és  így  áttérhetünk 
a  másodikra^  mely  a  nyelv  tanúságát  tárgyalja. 


/  / 


A  NYELV  TANÚSÁGA. 


14 


A  NYELV  MINT  OSZTÁLYOZÁSI 

ESZKÖZ. 


A  NYELVRE,  mint  az  ethnographia  osztályozási  eszközére  vo- 
natkozólag, a  következőket  jegyzi  meg  a  Magyarország 
Ethnographiájának  ^  tudós  szerzője  :  oA  nyelv  tehát  a  nemzet- 
nek lelke;  a  nyelv  történetei  a  nemzet  lelkének  történetei. 
A  nyelv  egyszersmind  a  nemzet  hovatartozását,  rokonságát, 
tehát  más  nemzetek  közti  helyét  mutatja  meg  csalhatatlanul. 
A  testi  tulajdonságok  csak  az  egyes  embert  jellemezhetik  mint 
állatot,  de  már  az  embert  mint  ^Uati  falkát  sem  jellemezhetik 
jól,  mert  testre  nagj^on  különböző  emberek  tartozhatnak  egy 
nemzethez,  minthogy  annak  lelke,  a  nyelv,  az  ő  leikök  is,  s 
annak  erkölcsi  és  társadalmi  sajátságai,  melyek  a  nyelvvel  jár- 
nak, s  melyek  a  nemzetet  az  állati  falkától  megkülönböztetik, 
az  ö  tulajdonaik  is».  —  Ha  közelebbről  szemügyre  veszszük  ez 
állítást,  úgy  találjuk,  hogy  ezt  sok  oldalról  megtámadták,  az 
ethnographia  terén  ismeretes  tekintélyek  megczáfolták,  s  hogy 
a  tényállás  behatóbb  vizsgálata  után  valóban  nem  is  lehet  a 
népek  régi  múltjára  czélzó  kutatásainkban  axióma  gyanánt 
felállítani.  Az  ellenkező  nézetüek  iskolájából  mindenek  előtt 
PESCHEL-nek  sokat  nyomó  szavait  akarjuk  idézni,  a  ki  Völker- 
kundejÁhsin  ^  következőleg  nyilatkozik:  «Hogj'  a  sokféle  jelen- 

»  221.  lap. 
*  133.  lap. 


914  A  MAOYABOK  EREDETE. 

ségeket  az  emberi  nem  körén  belül  elkülönítsük  és  csopor- 
tokba oszszuk,  szükségünk  volna  állandó^  tartós  jegyekre.  — 
Ha  tehát  a  nyelvek  folytonosan  változnak,  nem  csak  bizonyos 
hangcsoport  értelme  változik  el  a  lehető  legrövidebb  idő  alatt, 
hanem  maga  a  nyelvalkat  is  mássá  lehet  és  igy  nagyon  alászáll 
azon  reményünk,  hogy  a  nyelv  az  osztályozás  eszközéül  szol- 
gálhatna. Hiszen  tudjuk,  hogy  Francziaország  lakói  a  római 
uralom  előtt  a  kelta  nyelvet  beszélték,  de  ezt  új -latinnal  cserél- 
ték föl ;  Németország  lakosai  az  Elbetől  keletre,  mintegy  évez- 
reddel ezelőtt  szláv  családhoz  tartoztak ;  megfordítva :  Iszland 
és  Norvégia  lakói  még  nyolcz  századdal  előbb  is  egy  és  ugyan- 
azon nyelvet  beszélték.  Iszlandban  csaknem  változatlanul 
megmaradt,  Norvégiában  a  dán  nyelv  fejlődött  belőle,  stb.i 
Hasonló  nézetben  vannak  mostanában  az  etimológia  csaknem 
összes  búvárai,  s  hogy  megmutassuk,  hogy  a  természettudósok 
hogyan  fogják  föl  e  kérdést  physikai  álláspontról :  AoASSiz-nak 
egy  erre  vonatkozó  nyilatkozatát  idézzük,  a  ki  Gliddon  és  Nőtt 
Indigenous  Races  czímű  művéhez  írt  előszavában  a  következő- 
ket mondja:^  « Ha  megfigyeljük  a  térképen  a  medvék,  macskák, 
üresszarvú  kérődzők,  tyúkneműek,  lúdfélék  s  egyéb  családok 
geographiai  eloszlását,  azt  találjuk,  —  összhangzásban  egy,  az 
emberi  nyelvre  alkalmazott  philologiai  evidentiával  —  hogy 
Kamcsatka  medvéinek  mormogása  a  Tibet,  Keletindia,  Szunda- 
szigetek,  Nepál,  Szyria,  Európa,  Szibéria,  az  Egyesült-Államok, 
a  Kocky  Mountains  és  az  Andesck  mormogó  medvéjével  közeli 
rokon,  sőt  egy  és  ugyanaz ;  daczára,  hogy  mindezen  medvéket 
külön  fajhoz  tartozóknak  tekintik,  hangjokat  épen  oly  kevéssé 
kölcsönözhették  egymástól,  mint  a  különböző  emberi  fajok. 
Ugyanezt  lehet  mondani  az  európai,  ázsiai,  afrikai  s  amerikai 
macskák  morgásáról  és  nyávogásáról  s  a  bivalyok  bőgéséről, 
melyeknek  fajai  csaknem  az  egész  földön  el  vannak  terjedve. 
Ugyanez  áll  a  tyúkok  kodácsolásáról,   a   réczék   sápogásáról, 

•  Ch.  L.  Brace:  The  Races  of  ihe  old  World,  London  1863.  3.  L 


A  NYELV  MINT  OSZTÁLYOZÁSI  ESZKÖZ.  ^15 

valamint  a  rigók  énekéről  is,  melyek  mindnyájan  az  ö  vidám 
és  harmonicus  nótáikat  tiszta  és  független  beszélési  módon 
hangoztatják,  a  nélkül,  hogy  egymástól  örökölték,  vagy  eltia- 
núlták  volna. 

E  tényeket  meg  kellene  fontolniok  a  philologusoknak, 
át  kellene  látniok,  hogy  azon  állatok,  melyek  az  intonatio 
ily  szorosan  rokon  systemáját  nyilvánítják,  mennyire  el  van- 
nak választva  egymástól;  és  ha  szándékosan  vakok  nem  akar- 
nának lenni  a  természetben  jelentkező  analógia  intése  iránt, 
akkor  magoknak  kellene  kérdésül  felállítani  a  nyelvészeti  evi- 
dentia  biztosságát  a  genetikai  származtatásnál. » 

Valóban  el  kell  ismernünk,  hogy  a  mennyire  terjed  ide 
vonatkozó  tapasztalatunk  négy  világrészben  levő  népterűle- 
ten,  a  meglevő  példákból  mindinkább  és  inkább  meg  kell  győ- 
ződnünk arról,  hogy  gyakran  mily  csalfa  természetű  és  mennyire 
nem  biztos  a  nyelvhasonlóság  a  népek  eredetének  kérdésében. 
Szembetűnő  azon  afrikai  benszülöttek  száma,  melyek  Ameri- 
kába vitetvén,  ma  angolul  és  spanyolul  beszélnek,  míg  az  előbbi 
világrésznek  egész  északi  és  északkeleti  részén  az  arábiai  fél- 
sziget nyelve  van  elterjedve,  mely  nyelv  ott  1300  előtt  még 
alig  volt  ismeretes.  Spanyol-,  Franczia-,  Angol-  és  északi  Olasz- 
ország népei  ma  olyan  nyelvet  beszélnek,  mely  eldődeik  előtt 
teljesen  ismeretlen  volt ;  ugyan  ez  az  eset  áll  egész  keleti  Német- 
országra, hol  még  néhány  századdal  előbb  szláv  nyelvet  beszélő 
lakosok  voltak,  de  ma  már  csaknem  egészen  germanizálva 
vannak. 

Magyarországban,  déli  Oroszországban  s  az  európai  és 
ázsiai  Törökbirodalomban  nem  kevesbbé  különös  átalakulást 
idézett  elő  a  nyelv-vegyülék.  Eg}'es,  a  sors  által  kegyelt  harczias 
hordák,  részint  saját  nyelvöket  erőszakolták  az  általok  legyőzött 
népekre,  mint  ezt  Anatóliában  látjuk,  részint  —  mint  urak  és 
hódítók  —  a  meghódított  és  uraló  nép  nyelvét  fogadták  el, 
mint  a  bolgárok,  e  részben  elszlávosodott  ural-altáji  nép  pél- 
dája mutatja.  A  Fekete-tenger  és  Kaspí-tó  északi  részén,  a  Búg^ 


^16  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Prúth,  Dnjeper,  Dnjeszter  és  Volga  alsó  folyásánál,  hol  ma  a 
szláv  elem  az  uralkodó,  régebben  török  nyelvű  nomádok  laktak 
t.  i.  khazárok,  besenyők  és  kunok,  kik  azon  vidékekről  csaknem 
nyomtalanul  eltűntek ;  és  nem  lehet  valami  nagyon  feltűnő,  ha 
a  mai  oroszokat  a  török,  finn-ugor,  skandinávi  és  szláv  elemek 
szoros  vegyülékének  gyanítjuk.  Fersia  északi  részében  a  török 
népek  áramlása  sok  iráni  törzsre  rányomta  a  török  nyelv  bé- 
lyegét, ép  így  a  déli  partvidék  lakóinak  nyelvét  erős  arab- 
vegyület érte;  míg  a  tulaj  donképi  persa  nép  saját  nyelvét 
annyira  megváltoztatta,  hogj'  ma  többé  nincs  olyan  iráni,  a 
ki  a  zendet  és  pazendet,  ez  ország  két  régi  nyelvét  megér- 
tené ;  ép  oly  kevéssé  igazodnának  el  Hindosztán  mai  lakói  a 
szanszkritban  commentár  nélkül.  Közép-Ázsiának  ethnikai 
eleme  saját  nemzeti  eredetének  minden  sajátságából  annyira 
ki  van  vetkőztetve,  hogy  bámulatos  zűr-zavarrá  változott.  — 
Fölhasított,  ferde  szemű,  lapos  orrú,  tompa  állú  emberek  a 
valódi  mongol-mandsú  faj  vérrokonságú  képviselői,  persaúl, 
tnég  pedig  Keleti-Khoraszan  persa  nyelvén  beszélnek ;  míg  a 
Jaxartes  mellékének  fekete  hajú  és  gazdag  szakállú,  karcsú  test- 
alkatú, keskeny  és  hosszú  arczú  lakosai  a  tiszta  iráni  typust 
képviselik,  csakhogy  csupán  törökül  beszélnek  és  a  Szamarkand 
hegyeiben  lakó  galtsa-kon  kívül,  iráni  származásukat  régen 
elfeledték.  Hasonló  természetűek  észrevételeink  keleti  Turkesz- 
tánra  nézve,  melynek  benlakói  az  árja  eredet  leghívebb  bélye- 
gét viselik  magokon  és  évszázadok  óta  törökül  beszélnek,  sőt  a 
kultúrája  miatt  legi'égibb  idő  óta  ismert  török  népen,  t.  i.  a 
uiguron  is  ezen  ó-iráni  néppel  való  erős  vegyülés  mutatkozik. 
A  nemzeti  átalakulás  szabálya  alól  a  szorosan  conservativ 
khinai  társadalom  sem  vonhatta  ki  magát,  a  mennyiben  mandsu 
hódítóit  magába  olvasztotta,  a  kiktől  legfölebb  hajfonat-szoká- 
sát kölcsönözte,  a  melyért  jutalmul  a  khinai  nyelvet  adta 
nekik. 

Azt  hiszem,  nem  nehéz  meggj'öződni  arról,  hogy  sokkal 
nagyobb  az  olyan  kultúrnépek  száma,  melyek  történeti  fejlő- 


A  NYELV  MINT  OSZTÁLYOZÁSI  ESZKÖZ.  217 

désök  folyamában  nyelvöket  vagy  egészen  megváltoztatták, 
vagy  idegen  szókincscsel  gazdagították,  mint  az  olyanok  száma, 
melyek  históriai  bizonyossággal  kimutatható  régi  nemzeti  nyel- 
vók  használatához  hívek  maradtak.  Az  erre  vonatkozó  kuta- 
tásainkban azon,  minden  tekintetben  bizarrnak  látszó  ered- 
ményhez fogunk  jutni,  hogy  stabilis  életmód  fölvétele  mellett, 
valamely,  előbb  nomád  népnek  épen  úgy  egész  erkölcsi  élete, 
mint  nyelve  legtöbb  esetben  ki  volt  téve  a  külső  befolyások 
által  okozott  elváltozásnak ;  ez  oly  eset,  melyet  a  már  régóta 
letelepült  népeknél,  bármily  csekély  legyen  is  számuk,  már 
nem  lehet  oly  könnyen  fölvenni.  A  nomád  nép  társadalmát 
nem  a  makacsság,  hanem  lakóhelyének  nem  állandó  volta, 
vagyis  az  örökös  ide-odavándorlás,  az  idegen  elemekkel  való 
hosszasabb  és  intensivebb  érintkezéstől  inkább  visszatartja, 
mint  a  letelepült  és  földmívelö  népet,  melynek  nyelve  az  idegen 
kultúra  befolyása  által  lassú  változásnak,  esetleg  egész  átala- 
kulásnak van  alávetve.  E  körülményt  legjobban  bizonyítja 
egyfelől  oly  sok  mai  kultur-nép  nyelvének  elegyedett  volta, 
másfelől  számos  nomád  nép  nyelvének  változatlansága  és 
conservativ  jelleme.  így  például  a  törökök,  mint  megtestesült 
nomádok  —  csekély,  jelentéktelen  töredék  kivételével,  melyről 
alább  lesz  szó  —  nyelvök  alaktanát  és  szó-kincsét  oly  kevéssé 
változtatták  meg,  hogy  —  daczára  az  általok  elfoglalt  egész 
terület  óriási  kiterjedésének  a  Thien-Shantól  Adriáig  és  a  Lé- 
nától Szyriáig  —  az  egyes  csoportokat  nem  testvér-nyelvekül, 
hanem  dialektusokúi,  még  pedig  egy  közös  nyelvnek  (idioma) 
egymástól  kevéssé  eltérő  dialektusaiul  lehet  tekinteni.  Azt 
találjuk  továbbá,  hogy  az  egyes  török  törzsek  azon  mértékben, 
a  melyben  stabilis  életmódot  folytattak,  nyelvöket  idegen 
szókincscsel  gazdagították,  a  mennyiben  pl.  a  400  éves  oszmán 
nyelvemlékek  még  nem  mutatják  föl  azon  számtalan  arab-persa 
szavakat,  melyekkel  ma  bővölködik.  Távolabbi  bizonyságul 
szolgálnak  e  fölvéteke  a  Paropamisus  hegységben  élő  hezare-k, 
11  Dsengiz  által  hátrahagj'ott  mongol  harczosok  egy  csapata,  a 


218  A  MAOTABOE  EREDETE. 

kik  Babér  koráig  még  a  mongol  nyelvet  beszélték,  de  ma  azon 
jelentéktelen  töredék  kivételével,  mely  Heratnak  kevesbbé 
hozzáférhető  hegyei  közt  él  mint  szénégető,  már  egészen  iráni- 
zálva  vannak.  De  nemcsak  a  török,  hanem  a  persa  nyelv  terén 
is  hasonlót  vehetünk  észre,  ha  a  Murgab  melléki  nomád  dsem- 
sidiket  tekintjük,  a  kiknek  dialectusa  —  Heratnak,  a  kultúra 
e  régi  gyúpontjának  közvetlen  közelsége  mellett  is  —  alaktaná- 
ban és  szó-kincsében  valódibb  iráni,  mint  Khoraszán  nyelve,  és 
ez  csupán  azért  van,  mert  a  dsemsidik  úgy  szólván  az  egyetlen 
iráni  származású  nomádok. 

Ha  tehát,  mint  az  előre  bocsátottakból  kitűnik,  eléggé  be 
van  bizonyítva,  hogy  a  nyelv  változékonysága,  t.  i.  a  primitiv 
stádiumból  az  előbbre  haladott  kultúra  stádiumába  lépő  ember- 
nél, inkább  állandó  szabályul,  mint  kivételül  tekinthető  :  való- 
ban nem  kell  csodálkoznunk,  ha  nem  csupán  a  physiologusok, 
hanem  az  újkornak  elismert  nyelvbúvárai  *  is  minden  habozás 
nélkül  azon  véleményöknek  adnak  kifejezést,  —  hogy  a  nyelv 
magában  az  emberek  osztályozási    kérdésében  csak  egy  egyes 

*  így  Bawlinson  erre  vonatkozólag  Sistanról  irt  értekezése  végén 
igy  szól  (Journal  of  the  Boy.  Qeogr.  Society.  43.  köt.  291.  lap) :  Mégis 
e  körülmény  (hogy  tudniillik  a  mongol  hezarék  persául  beszélnek)  igen 
bonyolult  és  legkiválóbb  érdeke  azon  figyelmeztetésben  rejlik,  melyet  az 
ethnographusoknak  tesz,  hogy  a  nyelvnek  ne  tulajdonítsanak  nagyobb 
jelentőséget,  mint  azon  elemek  egyikének,  melyek  valamely  törzs  va^^y 
nép  ethnikai  viszonyának  megállapítására  szolgálnak.  —  Hasonlóan 
Oppert  is  ily  czimú  munkája  Le  peuple  et  la  langue  des  Médes  3.  lap- 
ján, hol  a  Scythes  kifejezés  Médes  általi  helyettesítéséről  van  szó,  kö- 
vetkezőleg nyilatkozik  :  «Azon  időben  (1852)  osztottam  az  akkoriban  a 
tudós  világban,  különösen  pedig  az  összehasonlító  nyelvészet  képviselői- 
nél elterjedt  azon  nézetet,  hogy  tudniillik  :  a  nyelv  mindenkor  a  faj  kri- 
tériuma, és  hogy  a  nemzetek  általában  vagy  indo -európaiak,  vagy  sémiek 
vagy  turániak.  Ez  idŐ  óta  a  nyelvészet  haladása  nyilvánvalóvá  tette 
ez  elmélet  helytelenségét,  és  én  egyike  voltam  az  elpőknek,  ki  elő- 
adásaim kezdetén  tett  nyilatkozataimban  kiemeltem,  hogy  a  nyelv  va- 
lamely nemzet  ethnographiai  viszonyaiban  csak  egy  elemet  képvisel,  a 
úélkül,  hogy  egyszersmind  azon  faj  kérdését  is  eldöntené,  melyhez  a 
népnek  tartoznia  kell. 


A  NYELV  MINT  OSZTÁLYOZÁSI  ESZKÖZ.  ^^^ 

mozzanat  gyanánt  tekintendő^  —  s  hogy  mi  ennél  fogra  nem 
vagyunk  feljogosítva  valamely  nép  inai  nyelvének  tanúságából 
annak  őskora  avagy  nemzeti  eredetére  következtetni !  És  ezen- 
túl megütközhetik-e  valaki  azon,  ha  ez  alaptételből  kiindulva, 
a  mai  magyar  nyelv  csak  kis  részben  finn-ugor  jellemében  nem 
találunk  kielégítő  bizonyítékot  e  népnek  finn-ugor  nemzetiségű 
eredetére  nézve  ?  Véleményem  szerint  a  nyelv  —  a  mint  e  fölött 
egy  előbbi  munkámban  *  már  nyilatkoztam  —  minden  tekintet- 
ben nagyon  fontos  tényező  valamely  nép  történelmi  phasisainak 
nyomozásában ;  a  nyelv  az,  mely  kétségkívül  a  nemzeti  egyéni- 
ség fogalmával  legszorosabb  összefüggésben  áll,  a  nyelv  mutatja 
meg  mindenkor  a  nemzeti  viszony  nemét  és  fokát  idegen  népele- 
mekhez, a  nyelv  szolgáltatja  úgy  szólván  a  legjobb  tanúságot 
bizonyos  útra  nézve,  melyen  valamely  nép  történelmi  pályáján 
haladt;  de  a  nyelv  semmi  esetre  nem  mondható  azon  tükörnek, 
melyből  a  nemzeti  élet  legkorábbi  kezdetét  megláthatnék; 
szóval :  a  nyelv  nem  az  a  fáklya,  a  melynek  fénye  egymatja 
képes  volna  valamely  nép  származási  történetének  homályát 
eloszlatni. 

Ha  ez  így  van,  lehet-e  rossz  néven  venni  tőlünk,  ha  mi  a 
mondottak  alapján  és  tekintettel  a  történelem  felsorolt  bizo- 
nyítékaira, a  magyarokat  eredetökre  nézve  nem  tekintjük  finn- 
ugor népnek?  —  Ezt  annál  kevesbbé  tehetjük,  mert  mi  a 
mai  magyar  nyelvben  távolról  sem  ismerjük  el  azt  a  szoros- 
nak nevezett  finn-ugor  jellemet,  melyet  annak  a  philologusok 
több  mint  egy  század  óta  tulajdonítanak,  a  mennyiben  e  kér- 
dés beható  vizsgálata  után  az  e  téren  működött  elődeink 
ítéletétől  meglehetősen  eltérő  eredményhez  jutottunk.  Egy,  már 
oly  mélyen  meggy ökeredzett  nézet  elleni  küzdelem  nehézsége 
teljes  tudatában,  nem  riadunk  vissza  a  jelentékeny  tekintélyek 
nevezetes  száma  ellen  indítandó  harcztól  és  mind  a  két  nyelv 

*  Lásd  :  Die  primitive  Kuliur  dea  itbrko- tartar Uchen  Volkes,  (í — 
11.   lap. 


^^0  A  MAGYAROK  EREDETE. 

anyagának  beható  vizsgálata  által  gyűjtött  érveinknek  táma- 
dásra bocsátásától.  A  tudomány  eddigelé  a  magyarok  nyelvét  az 
ural-altáji  nyelvek  finn-ugor,  azaz  észak-nyugoti  csoportjához 
sorozta,  ellentétéül  a  török -tatár,  vagyis  a  délnyugoti  csoport- 
nak, és  a  mennyiben  ezt  tette,  föl  volt  állítva  a  tétel,  hogy  a 
magyar  nép  épen  úgy  nyelvi,  mint  physikai  tekintetben  azon 
emberfaj  kiegészítő  részetil  tekintendő,  mely  a  történelem  előtti 
idők  valamelyik,  sűrű  homályba  takart  szakában  a  déli  és 
délkeleti  testvér-népek  közös  törzsétől  elszakadt  és  észak  lak- 
hatatlan régióira  szoríttatott.  Mindenek  előtt  azt  kérdezzük,  — 
hogy  mi  alapon  nyugszik  ez  az  osztályozás?  hogy  e  nézet  való- 
ban olyan  tudományos  nyilvánvalóság  kifolyása,  melyet  ma 
már  többé  nem  szabad  volna  s  nem  lehetne  megingatni  és  így 
megdönthetetlen  igazságnak  kellene  tartani  ?  Azt  hiszszük,  hogy 
erre  határozott  nemmel  felelhetünk  és  pedig  a  következő  okok- 
nál fogva. 

Először  a  tekintetbe  veendő  két  nyelvcsoportnak,  t.  i.  a 
török-tatái'  és  finn-ugor  nyelvek  organicus  mivoltának  egyen- 
lőtlensége az,  a  mi  a  rendszeres  összehasonlítást  egy  harma- 
dik tárgy gyal  jelentékenyen  megnehezíti,  sőt  sok  esetben  két- 
ségessé teszi.  Ugyanis  eléggé  ismeretes,  a  mit  már  kiemeltünk, 
—  hogy  míg  a  török-tatár  nyelvcsoportnak  egymástól  annyira 
elkülönítve  létező  részei  is,  a  közösségnek  alaktanban  és  nyelv- 
kincsben erősen  kidomborodott  vonása  által  tűnnek  ki,  addig 
a  finn-ugor  ágnak  nyelvei  távolról  sincsenek  határozott  egység 
által  megjelölve,  —  s  hogy  továbbá,  eltekintve  azon  hangtani, 
grammatikai  és  szótári  különbségtől,  mely  a  szuómikat,  észteket, 
karjalanokat,  vépszeket  és  líveket  egymástól  elválasztja,  mind 
ezek  ismét  az  ugorok  egyes  ágaitól,  t.  i.  a  zűrjének-,  votjákok, 
osztjákok,  cseremiszek,  mordvinok  és  voguloktól  szembetűnőbb 
módon  különböznek,  mint  egymás  közt  egyfelől  a  jakutok, 
koibalok,  altaiak  és  uigurok,  másfelől  a  közép-ázsiaiak,  tm^ko- 
mánok  és  nyugoti  törökök.  Ilyen  egyenlőtlen  organicus  minőség 
mellett  mindig  nehéz  lesz  az  egyeztetendő  harmadik  tárgynak. 


A  NYELV  MINT  OSZTÁLYOZÁSI  ESZKÖZ.  -21 

1  i.  a  magyaxnak,  a  hozzá  hangtani  és  grammatikai  rokonság 
alapján  illő  helyet  kijelölni  a  finn-ugor  csoportban,  mig  más- 
felől a  törökhöz  való  közeledési  fokozata  mindig  könyebben  meg- 
határozható. Ha  veszszük  például  a  magy.  száll  tőszótagot,  azt 
találjuk,  hogy  Budenz  ^  ezt  a  finn  aaa  (venire)  észt  8ü  (valahova 
jutni),  mordvin  saje  (jönni),  cseremisz  éu  (pervenire),  votj.  áot 
(adni),  zűrjén  set  (adni)  és  ostják  aogopt  (fizetni)  szavakkal 
egyeztetvén,  az  illető  rokonsági  fokozatot  távolról  sem  tette  oly 
beláthatóvá,  mintha  a  magyar  száll  szót  a  török-tatár  sal  (kivetni, 
letenni,  mozdítani  stb.)-val  állította  volna  szembe,  a  mely 
tŐBzótag  az  egész  török  nyelv-terűleten  változatlanul  megmaradt. 
Éb  a  mi  a  száll  gyökről  áll,  azt  más  példák  végtelen  számára  is 
lehet  alkalmazni;  mert  mindenütt  észre  fogjuk  venni,  hogy 
mily  bizonytalanul  és  ingatagon  alakulnak  a  magyar  és  finn- 
ugor nyelvek  között  felállított  párhuzamok  épen  a  mondott 
különbözőség  következtében,  és  ebben  rejUk  aimak  is  fő  oka, 
hogy  a  magyar  nyelv  finn-ugor  jellemének  leghevesebb  védel- 
mezői még  nem  adhattak  határozott  ítéletet  a  magyar  nyelvnek 
az  ugor  család  egyes  tagjaihoz  való  szorosabb  csatlakozását 
illetőleg ;  mert  míg  a  szókincs  és  alaktan  egyes  részei  közeli 
rokonokúi  mutatkoznak  a  vogulhoz  és  ostjákhoz,  addig  a  benső 
rokonság  más  oldalú  fokozatát  a  legészakabbra  lakó  lappok 
nyelvével,  alig  lehet  tagadnunk.  Ez  oly  körülmény,  melyen 
még  jobban  megütközünk,  ha  megfontoljuk,  hogy  az  osztályozás 
kérdése  a  finn-ugor  nyelvek  terén  még  koránt  sincs  megoldva, 
a  mint  ezt  a  Budenz  és  Donner  közt  folyó  polémiából  láthatjuk.'' 
Másodszor  a  magyar  nyelvnek  az  ugor  csoportba  sorozását 
már  azért  is  megtámadhatónak  tartjuk,  mert  ilyen  eljárásnál  a 
két  összehasonlítandó  fő  csoport  lényege  nem  volt  és  nem  is 

'  Magyar-ugor  öaszehasonlitó  szótár,  272.  lap. 

'  V.  ö.  Die  gegenseitige  Verwandtschaft  der  finniach-ugrUcheu 
Sprachen  von  O.  Donner.  (Lenyomat  az  Acta,  Soc.  Scient  Fennicae. 
XI.  k.)  Helsingfors  1879  —  és  Budenz  a  Nyelvi udonuiniji  Közlemények 
XVI.,  első  füzetében. 


222  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

lehetett  méltatva  olyan  mértékben,  a  minőben  e  kérdés  fontos- 
sága követelné.  Bár  a  nyelvtudomány  napjainkig  mindkét  téren 
sok  és  fontos  dolgot  derített  föl,  a  phílologusok  és  missionáriu- 
sok  munkássága  által  a  finn-ugor  csoportnak  már  meglehetős 
ismeretéhez  jutottunk,  vannak  grammatikáink,  szótáraink  és 
olvasmányaink  bőségesen ;  de  a  török  nyelv  tanulmányozásában 
nem  vagyunk  még  ennyire  előre  haladva,  s  nevszerint  rejtve 
van  még  a  kirgizek,  kara-kirgizek,  baskirok  és  egyéb  nomádok 
tájnyelveinek  alaktana  és  szókincse  és  még  sok  egyéb,  a  mik 
arra  vannak  hívatva,  hogy  összehasonlító  nyelvtanúlmánya- 
inkban  jelentékeny  hézagot  pótoljanak.  Az  évszázadok  óta 
mivelt  oszmán  nyelv  a  mi  ide  tartozó  működésünkre  csekély 
fontoságú,  erre  vonatkozó  fáradozásainknak  valódi  kincsbá- 
nyája pedig  —  a  mi,  én  szerintem,  a  Közép-Ázsia  északi  és 
északkeleti  részén  levő  törökség  —  dr.  Badloff  V.  Ilminszki 
és  BuDAOov  nagybecsű  működései  daczára  sem  tekinthető  telje- 
sen föltárt  gyanánt.  Ez  kevesbbé  tartozik  az  alaktanra,  mint  a 
szókincsre ;  és  mielőtt  az  utóbbi  teljesen  összegyűjtve  és  meg- 
rostálva nem  áll  előttünk,  mielőtt  az  egyes  szavak  fő-  és  mel- 
lék-jelentését tökéletesen  nem  ismerjük:  semmi  esetre  sem 
vagyunk  felfogosítva,  hogy  végleges  ítélelet  mondjunk,  olyan 
ítéletet,  a  melynek  csak  az  egész  anyag  áttekintésén  lehet  és 
kell  alapulnia. 

Harmadszor,  nem  kellene  elfelednünk,  hogy  épen  az  utóbb 
említett  esetben,  kutatásaink  eredménye  a  sok  tekintetben  kér- 
déses etymologia  által  levén  megvilágosítva,  mindig  az  ellen- 
séges kritika  támadásainak  lesz  kitéve  — ,  s  hogy  az  emberi 
ismeret  egy  terén  sem  lehet  több  kétséget  támasztani,  mint 
épen  az  etymologiában.  Cürtiüs  a  Grundzüge  der  grieclii- 
schen  Etymologie  czímű  munkája  bevezetésében  ezt  írja :  «Az 
emberi  kutató  tehetségnek  mindenütt  csak  annyi  van  megen- 
gedve, hogj'  bizonyos  pontig  haladhasson.  Az  első  lét,  a  tulaj - 
donképeni  eredete  annak,  a  mit  az  gazdag  változatosságban 
lát  maga  előtt,  a  mit  képes  elkülöníteni,  rendezni  és  későbbi 


A  NYELV  MINT  OSZTÁLYOZÁSI  ESZKÖZ.  ^-^ 

folyamatában  felfogni :  az  rejtve  van  előtte.   Azt  csak  többé- 
kevesbbé  valószínű  hypothesisekkel  közelíti  meg,  melyek   — 
bár  oly  nélkülözhetetlenek  a  tudományokhoz  —  nem  a  szigorú 
vizsgálódás  korlátai  között  levén  alkotva,  épen  ezért  hamar  ve- 
zetnek könnyelmű  con8equentiákhoz.»  Nyiltan  bevalljuk,  hogy 
ily  őszinte  önismeret  az  ural-altáji  nyelvek  etymologiai  búvár- 
lataiban  annál  inkább  helyén  van,  mert  az  itteni  összehason- 
lítandó anyag,  egész   mostanáig  nyersen  és  miveletlenűl  levő 
formájában,  a  kutatónak  használati  kedvét  sokkal  inkább  ingerli 
és  ösztönzi,  de  jobban  is  kiteszi  a  ballépés  veszélyének,  mint  pl. 
az  indo-germán  nyelvek  terén,  a  hol  a  legszorgalmasabb  és  leg- 
tehetségesebb munkások  már  hosszá  idő  óta  fáradoznak^  a  hol 
napjainkig  már  oly  sok  intőjelet  tűztek  ki  s  a  hol,  mindezt 
figyelmen  kívül  hagyva,  oly  gyakran  botlottak  és  oly  nagyon 
hibáztak  s  végre  a  hol  —  csak  egy  példát  hozunk  föl  —  egy 
PoTT-nak  theoriáit,  melyek  előbb  nagy  tekintélynek  örvendeztek, 
ma  már  sokan  kinevetik !  Szememre  hányhatnák,  hogy  ennyire 
elfajult  skepticismussal  saját  nézetem  alól  is  kirántom  a  szilárd 
alapot,  és  saját  törekvésemet  már  előre  kétesnek  bélyegzem. 
Én  azt  hiszem,  hogy  a  tisztán  tudományos  lelkesültségnek  nem 
lehet  kárára,  ha  nem  engedjük  túlsúlyra  jutni  az  önfejűséget 
és  saját  esalhatatlanságunk  hitét;  és,  hogy  nem  lehet  hibánkul 
felróvni,  ha  mi  —  azon  veszélyekre,  azon  sok  szirtre  és  gázlóra 
való  tekintettel,  melyek  az  ural-altáji  nyelvek  vizeit  jellemzik  — 
az  eddigelé  napfényre  hozott  eredményeket  nem  tekintjük  még 
sziklához    hasonló    megdönthetetlen  princípiumoknak   és   az 
utóbbiak  alapján  épült  ethnikai  osztályozásokat  még  nem  fo- 
gadjuk el  föltétlenül. 


11. 


HANGTAN,  ALAK- ÉS  SZÓKINCS. 


EZ  a  mi  nézetünk  általánosságban  a  magyar  és  finn-ugor 
hasonlító  nyelvészet  mai  állására  vonatkozólag.  De,  mi- 
vel speciális  tanulmányt  írunk  a  magyar  nép  eredetéről,  azért  e 
rokonsági  viszonynak  tüzetesebb  kutatása  parancsolólag  lép 
elénk  vagyis  az  ide  vonatkozó  nyomozások  lehető  legkisebb 
részleteibe  is  be  kell  bocsátkoznunk,  hogy  láthassuk :  vájjon  az 
említett  analógia,  az  illető  nyelvek  mely  részeire  és  azokon 
mennyire  terjed,  —  mert  csak  így  lehetséges  az  olvasónak  a 
teljes  kép  áttekintését  megadni,  és  őt  az  egyes  hasonlósági  vo- 
nások bizonyító  képességéről  meggyőzni.  —  E  végből  az  illető 
nyelvek  hangtani,  grammatikai  és  szótári  viszonyait  rövid  vizs- 
gálat alá  veszszük  és  —  a  nélkül,  hogy  e  három  résznek  többé 
vagy  kevesbbé  érvényes  bizon3rítékait  itt  tárgyalnánk,  azonnal 
az  elsőnek  előadásába  kezdünk. 

a)  A  hangtani  viszony. 

BüDENz  J.  —  a  ki  kétségtelenül  legnagyobb  tekintély  a 
finn-ugor  nyelvek  terén  —  eddigi  munkáiban  ^  a  következő 
alphabetet  állította  föl,  mely  a  magyar  és  török  hangok  hozzá- 
adásával következő  módon  alakúi : 


*  Lásd  többi  közt  Ugriache  SprcLchatudicn.  Dr.  Budenz  JózsEF-toL 
Pest  1869.  3.  lap. 


HANGTAN^  ALAK-  É8  BZÓEINC8. 


225 


fihn-ugor 

magyar 

tŐTok 

finn-ugCT 

magyar 

török 


aáe     iio     ö     u,  ü;kg7x         fi;éc 

a   á   eéiioóööu^ü;kg ;cbcz 

aa*e       iioö     uü;kg  —  kh  —  n;ctz 

jzsz;tdSBznpbfym 


finn-ugor 
magyar ... 
iörök 


dB  dz  s   ZB ;    t    d  —  bz  z  n    p    b    f    v 

z  —  8j;    td  —  B    z  np    b    fv 

X  ;        n  r 

— ;       ny  ly 


m 
m 


r 

r 
r 


1 

1     — 

1    — 


n 


f 

ty 
í 


gy 


Habár  rendBzereB  és  szigorúan  tudományos  összehasonlitáB 
a  fönnebbi  nyelvcsoportok  hangviszonyai  között,  ismereteink 
mai  álláspontján  még  nem  egészen  eszközölhető  —  a  mi  egyéb- 
iránt e  nem  specialiter  nyelvészeti  munkában  nem  is  volna 
helyén  — ;  mégsem  fogj  a  elkerülni  a  felületesen  vizsgáló  figyel- 
mét sem,  hogy  a  magyar  nyelv  hangjainak  viszonya  néhány 
pontban  a  finn-ugor  nyelvekéhez  közeledik,  míg  a  török,  a  mi 
a  hangtani  különbséget  illeti,  mindkettőtől  bizonyos  mértékben 
elkülönített  állást  foglal  el.  S  ezt  nem  annyira  a  vocálisokra, 
mint  inkább  a  consonansokra  lehet  alkalmazni,  mely  utóbbiak 
közül  a  jésitett  hangok,  t.  i.  n  ==  ny,  1=  ly,  f  ~  ty  és  d=  gy 
a  törökben  —  ha  a  koibal-karagasz  és  jakut  nyelvjárást  nem 
tekintjük  —  csaknem  egészen  hiányzanak ;  míg.  a  magyarban 
és  a  finn-ugorban  jelentékeny  hatáskörük  van.  Még  praegnan- 
sabb  ilyen  viszony  van  a  v,  n,  r  és  Z  mássalhangzókijál,  melyek 
közül  a  labiális/ és  v  kezdő  hangokúi  az  összes  török  nyelvek 
terén  —  csak  a  keleti  turkesztáni,  a  karagasz  és  az  oszmánli- 
ban  fordul  elő  a  kezdő  n  a  koibal  —  karagasz  kivételével, 
legfölebb  kétszer-háromszor ;  az  í  és  r  pedig,  a  keleti  kirgiz 
kivételével,  kezdőhangokúi   csak   ritkán   használtatnak;   mert 

'  Mindkét  török  a  hang  különbsége  meglehetősen  hasonló  a  ma- 
gyarhoz. A  hosszú  á  a  törökben  mindenütt  előfordul,  míg  a  rövid  a  leg- 
inkább a  kirgizben  található.  Kadloff  (IV.  kötet,  XVI.  1.)  az  angol  a 
(all-hüix)  hanggal  egyezteti  és  oa  kiejtéssel  igyekszik  meghatározni. 


VJbfB^jtT :  A  magyarok  eredete. 


15 


226  A  MAGYAROK  EBEDETE. 

ott;  a  hol  idegen  nyelvből  vétettek  át  a  törökbe,  ott  voca- 
list  tettek  elébök,  ^  mert  a  török  nyelvszokásra  nézve  kiejthe- 
tetlen  kezdő  hangok.  így  pl.  Ihnun  (czítrom)  helyett  ilimun ; 
liman  (kikötő)  htt.  iliman ;  rus  (orosz)  htt.  urusz ;  ruze  (böjtölni) 
htt.  uruz,  stb.  Egyáltalában  nem  szenved  kétséget,  hogy  magá- 
ban a  magyarban  is  az  r  és  {  betűvel  kezdődő  tőszavak  cseké- 
lyebb számúak,  mint  a  többi  hangokon  kezdődők ;  de  mind- 
ketten nagyon  fontos  szerepet  játszanak  a  magyar  szókincsben 
és  mivel  a  kezdő  Z  és  r  —  mint  Büdenz*  helyesen  megjegyzi  — 
speciális  ugor  jellemet  fejeznek  ki;  ezért  ez  egyetlen  momentum 
elegendő  arra,hog}'  a  magyar  hangviszonynak  prs&gnans  módon 
kifejezésre  jutott  finn-ugor  jellemet  vindicálhasson.  Ha  a  szó- 
kincs a  nyelvnek  testét,  a  grammatika  pedig  annak  lelkét 
képviseli:  akkor  a  hangtani  föltételek  nagy  fontosságának  a 
nyelv  lényegében  mégkevesbbé  szabad  figyelmen  kívül  maradnia 
és  így  a  magyar  nyelv  erre  vonatkozó  rokonságának  az  összes 
finn-ugor  nyelvjárásokkal  különösen  ki  kell  emeltetnie. 

Ha  mi  most  a  mondottak  szerint  a  kezdő  Z  és  r  meglételét 
a  magyarban,  speciális  finn-ugor  hangsajátságnak  bélyegezzük 
és  ez  oldalról  a  magyar  hangrendszernek  a  finn-ugor  csoport- 
tal való  rokonságát  támogatjuk:  akkor  másrészről  ismét  egy 
eléggé  fontos  momentumra  akadunk,  mely  által  a  mi  erre 
vonatkozó  fölvételünk  jelentékenyen  módosul,  sőt  bizonyos 
mértékben  megingattatik.  E  mozzanatot  először  az  önhangzó- 
illeszkedés  (vocalharmonia)  tanában  ismerhetjük  föl,  mely  a 
magyar  és  török-tatár  nyelvekben  következetesen  keresztül 
van  víve,  míg  a  finn-ugor  csoport  nyelveiben  nem  található  föl 
ily  mértékben.  Hogy  az  önhangzó-illeszkedés,  vagjás,  azon 
szabály,  mely  szerint  alhangú  töszók  csak  alhangú  particulákkal 

'  Eiyételt  képez  e  szabály  alól  a  kirgiz  a  tobolszki  kormányzóság- 
ban, a  mely  dialectus  előszeretettel  r-t  használ  ott,  a  hol  a  többiekben 
vocalis  előhang  van.  V.  ö.  rak,  Irak  (messze)  helyett ;  mk,  uruk  (törzs, 
család)  helyett  stb. 

*  Magyar-Ugor  üsszehaaonlitó  Szótár,  640  1. 


HANGTAN^  ALAK*  ÉS  SZÓKINCS.  2^7 

és  yégzetekkel,  felhangúak  ismét  csak  felhangú  ragokkal  látha- 
tók el^  mennyire  meg  van  tartva  a  törökben  és  magyarban^ 
míg  a  finn-ugorban  hiányzik,  —  a  következő  példákból  legjob- 
ban meg  lehet  látni : 

Vogul.  * 

Egvai  ojkái  olej.  Numi  Tárom   ázen.   Tárom  jágen   aln 
sitpe  siting  ápel  táretauesi,  kér  kuali  talatit  jole  johtsi. 

Oszfjáh.  • 

Iski  turpi  txirjng  vuat, 

meleh   turpi  turing  vuat 

lom  pahlep   pahling  entep  enteptelá 

anzi  pahlep  pahling    entep  jersetelá,    stb. 

Finn. 

Mieleni  minun   tekevi 
Aivoni  ajattelevi 
láhteáni  laulamahan 
saa'ani  sanelemahan. 

Ennek  ellenébe  mi  néhány  példát  hozunk  föl  a  török-tatár- 
ból és  a  magyarból.  így  pl. 

AUai. ' 

Joldonda  cikpa  tádi 

Jolgo  da  kirbá  tadi 

Attu     da  kálbá  tádi 

Ad!    jok  ta  kálbá  tádi. 


*  HüNPALVi  PÁL-nak  :    Reguly    Antal  hagyományai  L  Vogul  föld 
és  nép  munkájából  119.  lap. 

•  Hunfalvi  P.  :  Magyarország  ethnographiája,  257.  lap. 

'  BADLOFF-nak  :  Proben  der  Volksliteraiur  der  türJc.  Sfnmme  Siid- 
tihiriena  (Szt.  Pétervár  1866)  művéből,  I.  59.  1. 

15  = 


228  A  MAGYABOE  EBEDETF. 

Kirgiz.^ 

Tumalain  töslü  koI! 
tülkülöin  köslü   kul! 
sirkiragán   sirkátz   kul! 
anda  ni  isin  par?   tidi 

BasHr,  • 

Eurutdung  tenimde  kanimni 
Mubtala  ki  Ima  zanimni 
Kaskanaing   kara  kis  kűbik 
Közkenejing   tutii   kus   kübik. 

Oszmán, 

Kismetin   dir  gezdiren  jer  jer   seni 
Göke   ciksaii   akíbet  jer  jer  seni 
Hem   aniii    üőün  dahi   derler  ana  jer, 
Adami   ol   kendi   besler,   kendi  jer. 

Magyar.  *" 

Musa !  te  ki  nem  rothadó  zöld  laurusbúl 
Viseled  koszorúdat^  nem  gyönge  ágbúl. 
Hanem  fényes  mennyei  szent  esilagokbúl 
Van  kötve  koronád,  holdbíil  és  szép  napbúi. 

A  magyarban  és  törökben  tehát  az  önhangzó-illeszkedés 
törvénye,  kivéve  az  áiJa  vagy  sémi  nyelvekből  kölcsönzött 
néhány  idegen  szót,  meg  van  tartva,  a  mit  a  finn-ugorból  idézett 
példákon  alig  lehet  észrevenni;  és  mi  nem  foghatjuk  föl, 
hogy,  ezt  nem  tekintve,  Donner  0.  "  hogyan  állíthatja  azt,  hogy 

*  Ugyanott.  IV.  32.  1. 

•  Berezin  (urefzkaja  Chrestomatija.  Kazán  1876.  Iá.  1. 
***  A  Zrinyiúsz  első  énekéből. 

**  Lásd  :  Donner  idézett  művét.  9.  1. 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  229 

az  önhangzó-illeszkedés  a  finnben,   karjalaíban  és  a  dorpáti 
vagy  TÍró-észtben  következetesen  keresztül  van  vive. 

Azon  törekvés  ellen,  hogy  a  magyar  hangrendszer  kizá- 
rólag a  finn-ugor  nyelvekéhez  csatoltassék  szorosabban,  máso- 
dik^  nem  kevesbbé  fontos  momentum  gyanánt  jelölhetnök  meg 
a  kettős  mássalhangzóknak  kezdökűl  való  előfordulását  a  finn- 
ugor nyelvek  némelyikénél ;  mert  ez  oly  jelenség,  mely  a  török 
és  magyar  nyelvek  terén  hallatlan,  sőt  egyáltalában  lehetetlen. 
Olyan  szavakat,  mint:  krandas,  íran,  pran,  klanc,  psi,  skam, 
i(an,ksni  és  skaj,  melyeket  Büdbnz,  mordvin  közleményeiben  ^^ 
fölemiit,  a  török,  vagy  magyar  nem  tud  kimondani,  mert 
kettős  consonanssal  kezdődő  szavak  az  utóbb  emiitett  népek 
nyelvében  sohasem  fordulnak  elő  ^®  és  ha  a  magyar,  vagy 
török  így  alkotott  szavakat  kölcsönzött  idegen  nyelvekből, 
mindig  egy  önhangzót  illesztett  a  két  consonans  elébe,  vagy 
közé ;  pl.  stakos  helyett  mondja  a  török :  istakos  (rák) ;  skele, 
scala  htt.  iskelle  (kikötőhely) ;  flamur  htt.  iflamur  (hársfa) ;  — 
épen  így  a  magyar :  Ereuzer  htt.  karajczár,  gromada  htt.  gar- 
mada, Stall  htt.  istálló,  stug  htt.  asztag,  stb.  —  Szóvégzőül 
kettős  mássalhangzót  jobban  megtűr  ugyan  a  magyar,  mint 
a  török  nyelv ;  de  három,  vagy  négy  consonans  összetalálkozása 
—  mint  pl.  a  vogul  luptankv  (megítéltetik),  choltv  (megjelen- 
tetik), mordvin  jovks  (mese)  és  jovkst  (mesék)  —  a  magyarban 
vagy  törökben  a  lehetetlenségek  közé  tartozik.  ^* 

Továbbá  fölemlíthetnök  még  itt  a  magyar  és  török  hang- 
rendszer azon  sajátságát,  hogy  az  alhangú  tőszótagok  hajlandók 
felhangúakra  változni,  mint  ez  a  magy.  csal  —  csel,  sarkant  — 


**  L.  Mordvin  közlések  a  « Ny elvtudomán jd  Közlemények*  V,  kö- 
tetében (116.  és  119.  1.). 

^^  Kivételt  csak  az  oszm.  brak  (hagyni)  képez,  a  mely  egyébiránt 
Anatóliában  barak-nak  hangzik  b  minden  valószínűség  szerint  eredeti 
ural- altáji  ra^-ból  származott  (v.  ö.  magy.  rak), 

^*  Taraczk,  palaczk  stb.  a  szlávból  kölcsönzött  szavak  s  ma  még 
mindig  nehézkesen  hangzanak  a  nép  száján. 


/ 


230 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


serkent^  vagy  a  török  bakizi  —  beksi,  ajt  —  ejt^  alma  —  elma, 
kaz  —  gez  stt.  példákból  látható;  s  ez  olyan  sajátság,  mely  a 
finn-ugor  nyelvekben  nincs  oly  teljesen  kifejezve.  Lehetne  még 
más  példákat  is  fölhozni  a  magyar  és  finn*ugor  hangrendszer 
különbözőségére;  de  ez  túlmenne  tanulmányunk  határán  s 
nézetünk  szerint  az  előre  bocsátott  észrevételekkel  eléggé  be 
van  bizonyítva,  hogy  a  hangtani  viszonyra  nézve  a  magyar 
nyelvet  épen  oly  kevéssé  lehet  a  finn-ugor,  mint  a  törők-tatár 
nyelvcsoportba  sorozni,  —  hogy  nem  lehet  olyannak  tekinteni, 
melynek  hangtani  jelleme  inkább  a  finn-ugor,  mint  a  törők- 
tatár rokonság  praegnansabb  vonásaira  mutat  s  —  hogy  a 
kölcsönös  nyelvhasonlításnak  már  ez  első  része  a  magyar  nyelv 
kettős  jelleméről  győzi  meg  a  részrehajlatlan  olvasót;  vagyis 
át  fogjuk  látni :  hogy  olyan  nyelvvel  van  dolgunk,  a  mely  egyrész- 
ről a  Jinn-tigor,  más  részről  pedig  a  török-tatár  nyelvjárások  feU 
hajlik,  d£  szigorúan  véve  mind  a  két  főcsoport  kiegészítő  részéül 
tekintendő  s  szorosabb  rokonsági  fok  szempontjából  sem  az  egyik 
sem  a  másik  csoportba  nem  sorozható.  Már  a  nyelvhasonlítás 
ez  első  részéből  láthatjuk,  hogy  a  finn-ugor  theoria  követői 
a  magyar  nyelvet  olyan  nyelvcsoporttal  akarják  szorosabb 
összeköttetésbe  hozni,  melynek  hangtani  sajátságai  bizonyos 
tekintetben  a  magyarok  beszédszervére  nézve  egyenesen  physi- 
kai  lehetetlenségek  és  —  a  mint  a  természet  törvényeiből  kö- 
vetkezik —  minden  időben  is  lehetetlenségek  voltak.  A  mily 
kevéssé  várhatjuk,  hogy  a  macska  gágogni,  vagy  a  bagoly  nyá- 
vogni fog;  épen  oly  kevéssé  lehet  az,  hogy  egy  meghatározott 
ethnographiai  osztályhoz  tartozó  ember  —  a  kinek  sajátja  egy 
bizonyos  hangrendszer  -  az  emberi  nem  valamely  más  szaka- 
szának  hangjait  övéi  gyanánt  tekintse  és  használja,  és  mivel  a 
magyar  hangrendszer  az  ural-altáji  faj  két  különböző  csoportját 
képviseli,  azért  tartjuk  mi  a  magyar  nyelvet  mind  a  két  csoport- 
hoz tartozónak,  következőleg  vegyes  nyelvnek. 


HANOTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  ^31 


b)  A  grammatikai  viszony. 

A  magyar  és  finn-ugor  nyelvek  hangtani  viszonyaira  vonat- 
kozó észrevételeink  az  illető  nyelvtani  formák  kölcsönös  össze- 
hasonlitásánál  is  be  fognak  bizonyodni.  Tekintetbe  véve  azon 
körülményt,  hogy  a  kérdés  alatt  levő  nyelvcsoportok  finn-ugor 
része,  alaktanára  nézve,  nem  képez  határozott  egységet,  a  rend- 
szeres összehasonlításra  való  törekvés  semmiesetre  sem  eszkö- 
zölhet olyan  eredményt,  a  melyre  a  kérdéses  nyelvek  minden 
részét  átölelő  theoriát  lehetne  fölállítani,  a  mint  ezt  pl.  a 
török  nyelvek  szorosan  egységes  jelleménél  tehetjük ;  és  mivel 
olyan  eljárás  vagyis  a  magyar  alaktannak  a  finn-ugor  csoport 
minden  egyes  nyelveivel  való  összehasonlítása,  itt  lehetetlen,  az 
illető  szaktudósok  eddig  nem  is  kísérlettek  meg,  következőleg 
tőlünk  nem  is  várható ;  —  azért  a  párhuzamra  vonatkozólag 
egyelőre  leginkább  a  vogulhoz  alkalmazkodtunk,  mely  az  oszt- 
jákkal  együtt,  a  többi  nyelv-testvérei  és  unokatestvérei  között, 
több  pontban  legközelebb  áll  a  magyarhoz  "  és  a  melyet  a 
tudós  nyelvbúvár  Hunfalvy  PÁL-nak  egy  épen  oly  jeles,  mint 
tüzetes  munkája  ^^  mindenkinek  hozzáférhetővé  tett.  Mi  itt  csak 
néhány  praegnansabb  vonásra  szorítkozunk  önállólag  és  a 
főnévvel  fogjuk  kezdeni.  —  A  mi  itt  legelőször  föltűnik,  az  a, 
vogul  névszó  hármas  száma,  t.  i.  a  singularis,  duális  és  plurális 
mint  a  görögben  és  arabban,  de  egészen  eltérőleg  a  magyar  és 
török  nyelvektől,  melyekben  csak  singularis  és  plurális  van. 
A  többes  számnak  t  és  et-tél  való  képzésére  nézve  a  vogul 
bizonyos  mértékben  közeledik  a  magyar  pluralis-képző  fc-hoz, 

"  Legalább  így  nyilatkozik  Hunfalvy  :  Beguly  Antal  Hagyomá- 
nyaib&n  325.  1.,  a  hol  így  szól :  tA  nyelvek  vallomásai  azt  tanúsítják, 
hogy  a  magyar  nyelv,  minden  most  ismeretes  rokon  nyelvek  közül,  leg- 
inkább hasonlít  a  vogul  nyelvhez  t. 

*•  Ennek  czíme  :  A  Tcondai  vogul  nyelv  a  Popov  S.  forditásának 
alapján  s  a  « Nyelvtudományi  Közlemények*    IX.  kötetében  jelent  meg. 


332  A  If  AOYAROK  EREDETE. 

de  még  inkább  a  mongol-mandBuhoz,  mely  a  többes  számot 
szintén  t-vel  képezi;  míg  a  magyar  ragozás  ismét  jobban  hajlik 
a  török,  mint  a  vogul  felé ;  pl. 

mtigyar  vogul  törők 


sör 

sar 

siraf 

Bör-nek 

Bfuc-ag 

sira-nin^, 

BÖT-nek,  sör-ré 

sar-t 

síra-^a, 

SÖT't 

sar-me 

Bira-ni. 

Ebből  észre  lehet  venni,  hogy  a  magyar  nak,  nek  ^^  dati- 
tusi  rag  a  török  ntng,  nunk  és  níw-hez  igen  közeli  rokon  és 
hogy  a  magyar  locativusig  a  —  e  és  ra,  ve  a  török  a,  e,  ga,  ge, 
dativusi  raghoz  igen  közel  áll.  —  Ha  most  a  főnévről  a  szám- 
nevekre megyünk  át,  azt  találjuk,  hogy  itt  a  magyar  és  vogul 
közötti  rokonság  sokkal  nagyobb,  mint  az  első  és  a  török  közt 
mint  a  következő  összeállításból  kitűnik : 


*^  Ha  BuDENZ  a  nak-nek  ragban,  a  magy.  neki  menne-re  való  tekin- 
tettel, az  eredeti  fínn-ugorne A, lapp neiX;  tőszót, tehát  az  orr,  előrész  alap- 
fogalmát gyanítja :  egészen  figyelmen  kívül  hagyja  az  ó-török  neng, 
nenk  =  tulajdon,  birtok,  szót.  Ez  a  neiik  ma  már  csak  az  uigurban  for- 
dul elő,  a  mely,  mint  már  Shaw  gyam'totta  (Grammar  of  the  Tnrki  lan- 
guage  as  apoken  in  Eaatem  Turkistan.  Lahore  lb75.  11.  1.)  a  magyar 
nak-nek  és  tör.  ning-nimg  ragnak  alapúi  szolgál.  Épen  így  az  uig.  me- 
tiing,  osm.  menim  =  en3rim  a  men-  és  nm^-ből  származott  s  ermélfogva 
enyim  az  fén  birtokom*  helyett,  scning  pedig  senin  helyett  s  aning  az 
anin  helyett  áll  és  a  magyar  birtokos-névmás  csak  annyiban  különbözik 
a  töröktől,  hogy  a  személyragokat  nem  elébe,  hanem  utána  veszi  föl,  a 
mennyiben  azt  mondjuk:  nek-em,  nek-ed  és  nek-i,  vagy  nek-ie  melyek- 
nek megfelelői  az  ó-török  nenkem  (birtokom),  nenken  (birtokod),  nenki 
(birtoka).  A  magyarban  csak  nyomaték  kedviért  tétetik  ki  elől  és  hátul 
a  személyrag;  pl.  én-nek-em,  te-nek-ed,  ő-nek-i.  —  A  mi  a  magy.  o,  «, 
váf  vé  aUativusi  rag  (világ-gá,)  rokonságát  illeti  a  török  a,  e,  és  ga^  ge 
dativus-szal  :  ez  annyira  világos,  hogy  bővebb  magyarázatra  nem  szorul. 
—  A  mi  az  accusativust  illeti,  a  vogul  me  alak  szembetünőleg  közel 
áll  a  tör.  ni  raghoz,  mely  utóbbinak  jelentése  tárgy ^  valaini. 


HANGTAN,  ALAK-  É8  SZÓKINCS 


233 


fezaki  vog. 

déli  vog. 

magyar 

tőrök  (altai) 

1.  akve 

aku 

egy 

pir 

±  kit 

kit 

két,  kettő 

eki 

3.  kórom 

chnrum 

három 

tié 

4.  áile 

nile 

négy 

tört 

5.  át 

at 

öt 

pes 

6.  kat 

chot 

hat 

alt! 

7.  sát 

sat 

hét 

jetti 

8.  üollov 

nololu 

nyolcz 

segiz 

9.  antallu 

ontolav 

kilencz 

toknz 

10.  Ion 

lov 

tíz 

on 

20.  kus 

ku8 

húsz 

•  •  •  •            • 

jijirmi 

30.  vat 

vat 

harmincz 

ottoz 

40.  nelimen 

nelimen 

negyven 

törttön 

50.  átpeu 

atpen 

ötven 

pesön 

60.  katpen 

cbotpen 

hatvan 

alton 

70.  satlau 

satlüv 

hetven 

jettön 

80.  úól-sat 

— 

nyolczvan 

segizön 

90.  antel-sat 

ontolsat 

kilenczven 

tognzon 

100.  sat 

sat 

száz 

jüs 

lOüO.  aater 

soter 

ezer 

müng 

A  számnevek  e  kölcsönös  összehasonlításakor  mindenek 
előtt  észreveszszük,  hogy  a  magy.  nyelv  töszámnevei  szembe- 
tűnő hasonlóságot  mutatnak  a  voguléival^  sőt  majdnem  azono- 
sak, a  mi  mindenesetre  nagyon  fontos  bizonyítékul  szolgál  a 
magyar  nyelvnek  az  ugor  csoport  epy  bizonyos  töredékéhez 
való  rokonságára;  noha  itt  a  török-tatár  ág  némely  tagjaival 
való  érintkezést  sem  lehet  figyelem  nélkül  hagj'nunk.  így 
például  a  török  alti  én  jeti  ^®  töszámok  a  magy.  hat,  hét  és  hetü- 
hez  közelednek ;  továbbá  észreveszszük,  hogy  a  vogul  és  magyar 
tízes-számokhoz  járuló  van,  ven,  men,  pen  a  török  o/í-ban  (tíz) 


*■  A  Khulasai  Abbaai  török  szótárban  —  melyből  ón  és  Querby 
Amadé  úr  Teheránban  másolatot  készítettünk  s  a  melyet  a  legteljesebb 
és  300  évvel  ezelőtt  készített  persa-török  szótárnak  lehet  tekinteni  —  a 
•jLa3  nilau  szó  <*^L^^  z=  negyedik-kel  van  fordítva,  melyben  az  ugor 
iiile  (4)  számnevet  ismerhetjük  föl. 


234  A  MAOTABOK  EREDETE. 

még  önállólag  fordul  elö,  melyet  az  altaiak^  eltéröleg  a  többi 
törökségtöl,  még  következetesen  használnak^  —  és  végül  látjuk, 
hogy  —  míg  a  finnben  a  nem  melléknévi  használatú  tőszám- 
neveknek  nincs  önálló  alakjok  —  a  keleti  törökök  a  magyar 
két  és  kettő  s  a  vogul  kit  és  kiti  közötti  különbséget  teljesen 
kifejtették ;  pl.  pireü  (egy),  ikeü  (kettő),  üéeü  (három  stb.  A  finn- 
ugorban bebizonyítható  primitiv  hetes-számrendszer  a  cagataj- 
ban  is  meg  van,  a  hol  «iki  kem  on»  =  á-vel  kevesebb  (mint)  10 
a  nyolcz-nok  és  birkem  on  =  1-el  kevesebb  (mint)  10  a  kilencz- 
nek  kifejezésére  használtatik;  sőt  a  török  sekiz  =  8  és  tokuz  = 
9 szánmevekben is  ilyen  összetételt  gyaníthatunk:  sekiz  =  eki  ^^ 
és  8Í2,  azaz :  kettő  és  nélkül,  vagyis :  2-vel  kevesebb  (mint)  10 ; 
tek*°-siz  =  egygyel  kevesebb  (mint)  10.  A  magyar  100  és  1000 
számnevekről  máshol  lesz  szó.  Itt  még  csak  azt  akarjuk  meg- 
jegyezni, hogy  —  míg  a  magyar  rendszánmevek  inkább  a 
voguUal  egyeznek  —  a  számnevek  egyéb  alakjai  észre vehetőleg 
ismét  a  törökhöz  közelednek^  így  a  magyar  szór,  szer  képzőt 
azonosnak  tartom  a  török  sira  =  sor,  rend  szóval;  épen  így  a 
magy.  hatan,  heten  az  ó-török  altin,  jetin-nel  közös  képzésnek 
mutatkozik. 

Sokkal  feltűnőbb  lesz  a  magyar  és  török  közötti  rokonság, 
ha  a  kérdéses  hái'om  nyelv  névmúBait  egymás  mellé  állítjuk. 
A  személy-névmások  a  következők : 

vogul 

am 

náng 

tau 

man 

nán 

tán 


rnagyar 

tor  OK 

én 

men 

te,  ten*» 

sen 

ő 

0 

mi 

miz 

ti,  tin 

6ÍZ 

ök 

olar 

A  kezdő  Bibillans  eltűnésére  ma  csak  a  j akutban  tüUlnnlf  példát. 
Tek  (esetleg  régebben:  tok)  a  törökben    azt  jelenti:  egyes,  egy- 


19 
90 

szerű. 

^^  Ma  csak  nyomaték  kedveért,  vagy   megkülönböztetésül  használj 
-uk,  pl.  ten-magad. 


HANGTAN,  ALAK-  ÉB  SZÓKINCS. 


235 


A  többi  névmások  közül  még  csak  a  rokonság  következő 
példáira  utalunk : 


magyar 

magam 

ki? 

mi? 

ez 

az 


török 

makam,  bojiim  *^ 
kim,  ki 
ni,  ne 
ÍB-bu,**  bu, 

OS,  08- o1,  ol 


vogul 

amk 
chon 
nar,  ne 
ti,  tit 
to,  ton 


A  mi  végre  a  hirtokragokat  illetti,  bár  Büdenz  arra  utalt,  ^* 
hogy  ezek,  néhánynak  kivételével,  egészen  a  törökhöz  és  nem 
a  finnhez  közelednek ;  de  ez  az  észrevétel  nem  alkalmazható 
az  ugorra,  mert  a  mint  a  következő  példákból  látható,  itt  a 
birtokragok  rokonsága  pra'gnanter  sem  az  egyik,  sem  a  másik 
nyelvcsoportnak  nem  tulaj  donitható ;  csak,  hogy  a  magyarban 
és  törökben  a  birtokos  és  birtok  egyes  és  többes  számának 
minden  esete  eléggé  meg  van  jelölve ;  míg  ellenben  a  vogul- 
ban  több  esetre  egy  és  ugyanazon  particula  használtatik,  ter- 
mészetesen az  értelem  világosságának  nagy  hátrányára. 


fnagyar 

kés-em 

kés- ed 

kés-e 

kés-eim 

kés-eid 

kés-ci 

kés-ünk 

kés-etek 

kés-ök 

kés-eink 

kés-eitek 

kés-eik 


török 

keser-im 

keser-ing 

keser-i 

keserler-im 

keserler-ing 

keser-leri 

keser-imiz 

keser-ingiz 

keser-leri 

keserler-imiz 

keserler-ingiz 

keserler-i 


vogul 

kasaj-em 
kasaj-en 


-a 

kásáj-ánen 
kásáján 
kásáj-ánl 
kásáj-u 
kásáj-án 
kásaj-nl. 
kásáj-ánu 
kásáj-án 
kasaj-anl. 


"  Ide  tartozik  még  az  alt.  maka  =  maga,  egyedül,  de  a  mely 
visszaható  névmáskép  itt  csak  feltételesen  használtatott. 

**  Os,  eé,  OS  =  ez,  önállóan  csak  a  kirgizben  fordul  elő,  a  többi 
dialectosokban  bu  vagy  ol  elébe  tétetik  nyomatékosság  kedveért. 

^  Magyar  Akadémiai  Érte$itd,  II.  k.  182.  1. 


336  A  MAOYAROK  EREDETE. 

De  szorosan  török  jellemet  árul  el  a  magyar  genitivas 
képzése^  hogyha  az  csak  harmadik  személyű  birtokos-névmás- 
sal együtt  fordul  elö ;  pl.  atanin  evt^  aiyának  háza ;  azon- 
ban a  genitivus  ragja  elmaradván^  atya  háza  —  ata  evi  is 
mondható. 

A  névutókra  vonatkozólag  is  azt  jegyezzük  meg,  hogy  a 


álhoz,  a  minek 

igazolására  ilyen  párhuzamot  vonhatunk : 

mcbgyar 

török 

vogul 

alá,  alatt 

alt. 

jole 

elé,  előtt 

eli,  eldi 

ele 

-hoz,  -hez 

kas,  kat 

* 

pochne 

-val,  -vei 

bele,  bile,  ile 

jot 

-tói,  -tői 

tin,  dan 

-ig 

deg,  dig 

gyanánt 

janinda  (= 

=  módjára,  jan  = 

mód-tói) 

-ért,  érett 

jirde,  irde  (helyén,  jer,  er  = 

hely-töl) 

óia,  őte 

öte  (túl,  múlva) 

— 

far 

béri  (múlva) 

par 

tő 

tüb 

tüve 

fél 

pöl,  böl  (osztani] 

pal,  puole 

köz 

kat 

koot\    stb. 

Melyek  ellenében  más  névutók  a  törökkel  semmi  hasonló- 
ságot nem  mutatnak;  ilyenek  pl. 

magyar  vogul 

fölé  palu 

ki,  kü  koon 

Az  igére  vonatkozólag  megjegyezzük,  hogy  a  magyar  infini- 
tivusi  végzet  -ni  (kap-ni,  jár-ni)  sokkal  közelebb  áll  a  török 
?wafc,   mek,   ma,  me*'    (kap-mak,  kel-mek),  mint  a  vogul  chv 


^  Ma-me  az  uigurban  fordul    elő    s    megfelel  az  újabb    mak-mek 
infínitivusnak. 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  237 

infinitiYasi  képzőhöz  (iorita-cbv  =  rágalmazni,  cargu-chy  = 
szomorkodni),  mely  utóbbi  bangót  a  török  és  magy.  beszéd- 
szerv  épen  nem  tudja  kiejteni.  A  mi  az  ige  különböző  morfjainak 
képzését  illeti,  nebéz  lenne  az  analógia  kisebb  vagy  nagyobb 
fokát  az  egyik  vagy  másik  összehasonlítandó  nyelvcsoportnak 
vindicalni,  mivel  a  finn-ugor  nyelvek  mód-képzése  nincsen 
annyira  kifejtve,  mint  a  magyaré  vagy  épen  a  töröké.  Itt  tehát 
csak  e  két  utóbbi  nyelv  ide  vonatkozó  egyezéseire  szorítkozván, 
a  következő  példákat  hozzuk  föl.  A  transitiv  ige  a  magyarban 
és  törökben  egy  t  betű  hozzáadása  által  képeztetik,  pl.  magy.  és 
tör.  kap  —  kap-at  (erhaschen,  vagy  fangen  lassen) ;  tör.  cap, 
magy.  csap  —  cap-at  (schlagen  lassen).  A  passiv-reflexiv  Z-nek, 
mely  a  finnben  Budenz  szerint  egészen  ismeretlen,  a  magyar- 
ban és  törökben  jelentékeny  szerepe  van ;  v.  ö  magy.  szóZ  (szó- 
tól), kör  möZ  (köröm -tői),  karoZ  (kar-tói)  és  tör.  BÖ]le  (sau,  seü-től), 
tirmaZa  (tirimak-tól),  öpkeZe  (öpke-től,  stb. 

A  frequentativumot  a  magyar  nyelv  kai — gal,  kel — gel,  a 
keleti  török  pedig  gála — gele  szótaggal  képezi ;  pl.  magy.  jár- 
kál ;  tör.  bargala  (ide-oda  megy).  —  A  reciprocitást  (kölcsönös 
cselekvés)  mindkét  nyelvben  az  s  és  ir  hangok  fejezik  ki;  míg 
ellenben  a  magyar  ige  egy  sajátságát  t.  i.  a  határozott  és  határo- 
zatlan alak  használatát  az  ugorban,  név  szerint  a  vogulban, 
következetesen  kifejtve  találjuk,  addig  a  török  nyelvekben,  külö- 
nösen az  oszmanliban  csak  halvány  nyomait  ismerhetjük  föl.  ^® 

Az  ige-hajlításnál  mindenekelőtt  föltűnik,  hogy  míg  a 
vogul  és  más  ugor  nyelveknek  dualisok  van,  a  magyarban  és 
törökben  ennek  semmi  nyomát  nem  találjuk,  és  míg  a  többes 
számú  első  személy  ragja  a  vogulban  or-nak  hangzik,  a  magyar- 


'•  Ilyen  nyom  az  oszmanliban  a  praesens  ós  imperfectum :  seve- 
jor-mn,  seve-jor-dmn,  mint  a  sev-er-im  ós  sev-dim  ellentóte.  Gramma- 
tikusaink az  első  alakot  «most  szeretek »  kifejezéssel  fordítják,  de  nem 
egészen  helyesen,  s  Kazehberg  jobban  megközelíti  az  igazságot,  midőn 
determinativumnak  tartja.  (L.  Kazembeg  :  GrammatiJe  der  turJc.'tatar. 
Sprache.  Ford.  Zenkgr.  84.  1.) 


^^  A  M A0YABOK  EBEDETE. 

ban  mindig;  a  törökben,  különösen  az  altaiban,  nagyon  gyakran 
/r-yal  képeztetik ;  pl. 


altai  : 

tur-uin    =  állok 

tur-u/;     = 

állanAr, 

jür-üm    =  megyek 

jür-üft     = 

megyünk, 

jad-im     —  fekszem 

jad-í/c      = 

fekszünA;, 

azerhajzani 

:  am          =  vagyok 

xk            = 

vagyun/:, 

gelir-em  =  jövök 

gelir-iAf    = 

jöviini, 

sevejim   =  szeretnem  kell      sevej-íAr   =     szeretnünAr  kell; 

míg  az  OBzmanliban  a  k  pluralis-yégzetül  csak  a  jelentő  mód 
múlt  idejében  és  a  föltételes  mód  jelen  idejében  fordul  elö ;  pl. 
var-dl-fc  (mentünk),  var-sa-fc  (ha  megyünk).  A  magyar  és  török 
ige-bajlitás  feltűnő  egyezésének  bizonyítékául  kiemeljük  még, 
—  hogy  a  praeteHtumot  a  magyar  és  török  nyelv  í-vel,  a  vogul 
pedig  ii-sel  képezi ;  pl. 


magyar 

török 

vogul 

vol-f-am 

hol-d-nui 

ol-8-em 

vol-í-unk 

bol-d-uk 

ol-8-ov ; 

hogy  továbbá  az  imperativus  egyebek  közt  az  azerbaizaniban, 
valamint  a  magyarban,  j- vei  alakúi,  pl. 


magyar 

azerbajzani 

tanul-j 

tani-j  (ismerj !) 

tanul-j -unk 

tani-j-ik  (ismerjünk!) 

fi  hogy  végre  a  magyar  gerundium :  ván,  vén  a  csag.  ban,  ben-nel 
egyezik,  (v.  ö.  jár-ván  —  csag.  jori-ban,  tűz- vén  —  csag.  tizi-ben)  ; 
valamint  a  magy.  participium  jelen-idői  —  ó  -^  ö  végzetének 
régibb  és  teljesebb  alakja  az  uigur  ai,  iik,  «A;-ben  ismerhető 
föl ;  így :  mag}',  jár-ó,  uig.  jor-ik  (járó),  magy.  kel-ő  —  uig. 
kel-ik,  stb. 

Végül  még  a  szóképzés  néhány  mozzanatára  utalunk,  ne- 
vezetesen azon  képzőkre,  melyeknek  a  magyarban  és  törökben 
egészen  hasonló  értékök  van.   Ilyenek:  at,  et,  lí,  öt,  ut,  üt,  pl. 


HANOTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  239 

járat  (Gang,  jár-tól),  men-et  (Gang,  m«n-töl),  tör.  kec-it  (átmenet, 
fec-töl),  ög-üt  (tanács,  ö<7-töl);  —  arn,  em:  pl.  foly-am  (foly-tól), 
kell-em  (keU-töl),  tör.  tut-am  (fogás,  íuf-tól).  jar-lm  (fél,  jar-iól), 
öl-üm  (halál,  ciZ-töl) ;  —  as,  ei,  pl.  jár-ás  (jár-tól),  ir-ás  (ir-tól), 
tör.  jor-is  (futás,  jor-tól),  gel-is  (jövés,  gel-töl);  végre  mány, 
meny,  mán,  mén,  pl.  ered-mény  {ered-höl),  süte-mény  (süt-böl, 
tör.  alak-man  (lovasság,  rablócsapat,  alakA)6l),  kara-man  (népe- 
sedés, kara  =  nép-böl),  stb. 

Teljesen  meg  vagyunk  győződve  arról,  hogy  az  összehason- 
lítandó nyelvek  alaktanára  vonatkozó  e  futólagos  észrevételek 
által  érvényes  eredmény  nem  érhető  el.  Ilyen  nemű,  a  részle- 
tességre csak  némileg  igényt  tartó  munkáról,  tanulmányunk 
szűk  határain  belül,  alig  lehet  szó  és  az  előrebocsátott  észre- 
vételek csak  annak  bebizonyítására  szolgálhatnak,  hogy  va- 
lamint a  hangtani  viszony,  úgy  a  szókincs  is  azt  mutatja, 
hogy  a  magyarnak  a  finn-ugor  nyelvcsoportba  való  kategoricus 
sorozása  nem  egészen  helyes  és,  hogy  az  összes  idevonatkozó 
ellenvélemények  csak  olyan  elveken  alapulnak,  melyeket  egy 
még  nem  kész  és  meg  nem  alapított  theoria  iránti  elfogult- 
ság következtében  s  az  összehasonlító  nyelvtudomány  nagyon 
elasticus  természete  mellett  nehézség  nélkül  föl  lehetett  ugyan 
állítni,  de  a  melyek  a  kivívott  eredménynek  még  eddig  nem 
adhatták  meg  azt  a  soliditást  és  ama  minden  kétséget  kizáró 
bizonyosságot,  a  mely  egyedül  lehet  irányadó  az  ethnikai  és 
nyelvi  osztályozás  fontos  problémájánál,  és  mely  nélkül  az 
előttünk  fekvő  ethnologiai  talány  megfejtésében  aligha  fogjuk  a 

4 

várt  sikert  elérhetni. 

c)  A  szókincs. 

Eltéröleg  a  nyelvhasonlóság  eddig  említett  két  tényezőjé- 
től, a  magyar  nyelv  szókincse  annál  szilárdabb  támaszpontúi 
kínálkozik  az  előttünk  levő  ethnologiai  probléma  megoldására, 
minthogy  a  meglevő  anyag  a  hangtani  törvények  szerint,  köny- 


2^  A  M AGTABOK  EREDETE. 

nyen  két  különböző  részre  választható,  olyan  részekre,  melyek 
közül  az  egyik  épen  a  teljesen  kifejezett  finn-ugor  jelleg  követ- 
keztében a  mondott  nyelvcsoportba,  a  másik  ellenben  a  török- 
tatár eredet  félreismerhetetlen  nyománál  fogva  csak  a  török- 
tatár nyelvekhez  sorozható.  A  magyar  nyelvnek  szókincsében 
kifejezett  vegyüléki  jelleme  első  pillanatra  is  oly  nyilvánosan 
szembetűnő,  hogy  tulajdonképen  csak  e  két  rész  mennyisége 
és  eredeti  forrása  fölött  lehetne  vitatkozni,  —  ha  a  finn-ugor 
theoria  követői  egy  a  philologiai  vitakérdésben  könnyen  érthető 
előitélet  által  félre  nem  vezettettek,  —  ha  talán  a  török-tatár 
szókincs  nem  elegendő  tekintetbe-vétele  következtében  is, 
egyáltalában  megfoghatatlan  makacssággal  a  tények  teljes 
méltatását  eddig  nem  kerülték  és  ha  e  kérdés  lényegének  meg- 
ítélésében oly  hamarkodók  nem  lettek  volna.  Ha  azon  időtől 
fogva,  mikor  Sajnovics  1770-ben  a  Demonstratio  idioma  Unga- 
rorum  et  Lapponum  idem  esse  czimü  müvét,  vagy  helyesebben : 
a  mióta  Gyarmathi  1790-ben  az  ő  Affinitás  lingiuie  hunga- 
ricae  cum  linguis  finnicae  originis  munkáját  közzé  tette,  — 
egészen  napjainkig  a  finn-ugor  nyelvhasonlitásnak  már  megle- 
hetősen gazdag  irodalmát  közelebbről  szemügyre  veszszük : 
mindenek  előtt  föltűnik,  hogy  az  eddigi  hasonlításoknál  a  finn- 
ugor szókincset  sokkal  több  figyelemre  *  méltatták,  mint  a 
török-tatárt.  Ez  mindenesetre  igazolható  némileg  azzal,  hogy 
az  idegen  elemektől  kevesbbé  befolyásolt  keleti  török  nyelv 
csak  mostanában  lett  ismeretessé  Büdagov  :  A  török-tatár  nyelvek 
összehasonlító  szótára,  valamint  Pavet  de  Courtbille  :  Diction- 
naxre  turk-oriental-ja  ;  továbbá  Radloff  :  Proben  der  Volkn- 
literatur  der  türk.  Stamme  Siidsibiriens  czimü  munkája,  —  az 
orosz  missionáríusok  által  készített  altáji  grammatika  és  szótár, 
—  BöTHLTNGK  jakut  müve,  Shaw  keleti-török  grammatikája  — 
s  végre  saját  igénytelen  csagataj  és  uigur  munkáim  által ;  míg  a 
finn  nyelv  már  régóta  beható  taniílmanyozás  tárgya,  valamint 
az  ugor  népek  is  —  bár  később  —  orosz  fönhatóság  alá  tarto- 
zásuk következtében,   a   kutatóknak  hozzáférhetőbbek  voltak, 


HANGTAN^  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  241 

mint  az  Ázsia  belsejében  élő,  részint  vad,  részint  fanaticus 
törökök.  De  eltekintve  az  összehasonlítandó  anyag  ez  egyenlőt- 
len méltatásától,  egy  e  kérdésre  vonatkozó  elhamarkodott  és 
egyoldalú  ítélet  képzéséhez  nem  kevesbbé  járult  azon  körül- 
mény, hogy  a  magyar  és  finn-ugor  hang-  és  alaktan  hason- 
lósági vonásaínak  egyes  mozzanatai  által  tévútra  vezettetve, 
ilyen  viszonyt  —  úgy  szólván  erőszakosan,  —  a  szótári  részre 
is  akartak  alkalmazni  és  hangtani  tekintetben  lehetséges,  de 
fogalmilag  semmi  esetre  nem  igazolható  theoria  fölállításával, 
a  magyar  nyelvkincsnek  épen  azon  részeit  akarták  a  finn-ugor 
csoportnak  vindicálni,  melyeknek  török-tatár  eredete  minden 
kétségen  kívül  áll  és  ilyen  módon  az  összehasonlító  nyelv- 
tudományt kedvencz  theoriájoknak  mintegy  erőszakos  emel- 
tyűjévé tették. 

Ez  a  vád  sokak  előtt  nagyon  keménynek  és  jogtalannak 
látszhatik,  de  a  ki  a  magyar-finn-ugor  nyelvhasonlítás  eddigi 
munkálatainak  részrehajlatlan  áttekintésére  adja  magát  és  az 
egyik  vagy  másik  nyelvcsoport  iránti  különös  előszeretet  nélkül 
az  eddig  nyert  eredményeket  pontosan  meg  akarja  vizsgálni :  az 
a  mi  ítéletünket  semmi  esetre  sem  vádolhatja  túlságos  szigorú- 
sággal. Hogy  a  magyar  és  finn-ugor  nyelvhasonlítás  áttekin- 
tését lehetővé  tegyük,  az  ezen  szakhoz  tartozó  fő  művel  t.  i. 
BoDENz  J.-nek  nem  rég  megjelent  Ma(/i/ar-f7^or  összehasonlító 
Szótár-áyal  akarunk  foglalkozni,  a  mennyiben  tanulmányunk 
keretébe  illik.  Büdenz  nemcsak  érdeme  szerint  elismei-t  leg- 
nagyobb tekintély  a  finn-ugor  nyelvek  terén  —  mint  már 
említettük,  —  hanem  alapos  készültségű  tudós  és  első  rendű 
philologus.  Mindezt  el  kell  ismernünk  a  törekvő  és  buzgó 
tudósról,  ámbár  másrészről  nem  szabadulhatunk  meg  azon 
benyomástól,  hogy  ha  e  tétel  « sok  aj  óból »  valahol  alkalmaz- 
ható: úgy  bizonyára  az  az  eset  forog  fenn  az  etymologiai 
specialitásoknál  s  azon  fölül  olyan  téren,  a  milyen  a  magyar 
nyelvé.  Budknz  úr  ugyanis  azt  a  feladatot  vállalta  magára, 
hogy  a  magyar  nyelv  szókincsét  a  finn-ugor  nyelvek  szókincsé- 

Vámbékt:  a  magyarok  eredete.  16 


24l2  A  MAOYABOK  EREDETE. 

Tel  Összehasonlítsa  és  az  emiitett  nyelvek  jelenlegi  rokonságából 
a  magyar  nyelvnek  oly  sok,  eddig  ismeretlen  etymonját  meg- 
fejtse. E  végből  a  finn,  észt,  lív,  lap,  cseremisz,  mordvin, 
osztják,  vogul,  votják  és  zűrjén  nyelvek  szótári  készletét  föl- 
használta, annyira  behatólag,  a  hogyan  előtte  még  senki  sem 
tette  és  —  munkájának  tuladonképi  lényegére  nézve  ugj'an 
érthetőleg  —  a  török-tatár  nyelvkincset  egészen  mellőzte.  Ha 
BuDENz  úrnak  csakugyan  sikertilt  volna  a  munkájában  fejtege- 
tett 996  magyar  tőszónak  megfelelő  finn-ugor  analógiákat 
szembe  állítani  és  annyi  etimológiai  homályosságot  eloszlatni, 
a  mint  ő  ezt  hiszi  és  a  mit,  tudományos  alaposságát  tekintve, 
lehetett  is  várnunk :  akkor  — »  tekintetbe  véve,  hogy  Curtius 
a  Grundzüge  der  griechischen  Etymologie  czimű  müvében  az 
összehasonlítandó  görög  szókincset  kevesebb  mint  700  thesisre 
teszi  —  a  BuDENZ  munkáját  már  azért  is  elfogadnók  érvényes 
eredményűi,  mert  a  bebizonyított  996  analógia  viszonya  a 
magyar  tőszóknak  á400-ra  menő  összegéhez  ^^  eléggé  bizonyító 
volna.  Ámde  nekünk  úgy  látszik,  hogy  a  Büdenz  által  vitatott 
996  magyar  —  finn-ugor  analógiához  még  szigorú  kritika  fér, 
a  mi  által  a  bebizonyító ttnak  tartott  tények  mennyisége  jelen- 
tékenyen alászáll  és  a  leolvadt  szám-arány  következtében  az 
analógiák  kívánt  eredménye  lényegében  megingattatik.  Hog;s' 
ez  állításunkat  nyilvánvalóvá  tehessük,  elkertilhetlenül  szüksé- 
gesnek találtuk,  hogj'  tudós  nyelvbúvárunk  említett  müvét 
beható  vizsgálat  alá  végjük,  a  mennyiben  könyvének  legtöbb 
czikkét  és  tételét,  sőt  mindazokat,  melyek  —  függetlenül  a 
csoportosításnak  általa  felállított  theoriáitól  —  önálló  analó- 
giáknak tarthatók,  előhoztuk  és  a  megfelelőknek,  vagy  legalább 
szerintünk  megfelelőknek  vélt  török-tatár  szókincset  állítottunk 
szembe.  Azon  kísérletünket,  hogy  a  magyar  szókincset  mindkét 
részről,  t.  i.  finn-ugor  és  török-tatár  szókincscsel  egj'eztessük, 

"'  Lásd  :  A  magyar  és  finn-ugor  nyelvehhcli  azóegyezéaek.  Előter- 
jeszti dr.  BuDENZ  József.  Pesten  1868.  154.  1. 


HANGTAN^  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  24?3 

aJább  a  ül.  melléklet  alatt  mutatjuk  be,  itt  csak  az  an*a  vonat- 
kozó reflexióinkat  iktatjuk  tanúJmányunkba,  bogy  olvasóinkat 
úgy  szólván  dióhéjba  foglalt  észrevételekkel  meggyőzzük,  bogy 
mennyire  megbízhatatlanok  a  mennyi  kétségnek  vannak  kitéve 
azon  argumentumok,  melyeket  a  fínn-ugor  tbeoria  legjártasabb 
és  legtapasztaltabb  képviselője  állításai  alapjainak  tekint.  —  Az 
eredmény,  melyhez  ilyennemű  kettős  összehasonlítás  által 
jutottunk,  a  következőkben  foglalható  össze : 

Szerény  és  igénytelen  véleményünk  szerint  a  Büdenz  úr 
által  vont  szóegyezési  párhuzam  a  következő  négy  kategóriára 
Ysgy  csoportra  osztható. 

a)  Olyan  szó-egyezések,  melyek  mind  a  finn-ugor  mind  a 
török-tatár  nyelvekben  az  összes  ural-altáji  nyelvkincsben  levő 
közösségi  szellemnél  fogva  helyeselhetők,  vagyis  olyan  szavak, 
melyekben  a  hangtani,  vagy  fogalmi  tekintetben  közelebbi  vagy 
távolabbi  rokonsági  fok  meghatározása  nem  könnyű  dolog,  de 
a  hol  mind  a  két  rész  íelé  hajló  rokonság  tényét  alig  lehet  két- 
ségbe vonni.  Örömest  elismerjük,  hogj'  a  közbeszédben  forgó 
tétel  szerint:  ^philologi  certant»  —  s  egyébiránt :  az  emberi 
ismeret  bármely  ágában  is  kizárhat-e  valaha  minden  kétséget 
valamely  föltétlen  positivitás?  —  a  szó-egj'eztetésnek  eme 
részénél  az  et}'mologiai  elmésséggel  és  szőrszálhasogatással 
felállított  ellenvetésekkel  még  korántsem  végeztünk;  de  azt 
hiszem,  hogy  maga  a  laikus  is  egyezni  fog  véleményemmel,  ha 
a  következő  példákban  ítéletét  kérjük. 

Ha  BüDENz  úr  p.  o.  a  magyar  (ji/oinor  szót  a  finn-ugor 
numir  (kerek)  és  namr  (ovum)-mal  egyezteti;  nem  lehet-e  épen 
ilyen  joggal  a  török-tatár  jumur,  jumru  (kerekség,  kerek,  ököl) 
szót  is  figj'elemre  méltatni  ?  mert  a  fogalmi  rokonság  ugj' anaz 
s  a  hangtani  rokonság  is  bizonyára  nem  sokkal  nagyobb  és 
szembetűnőbb,  gp  és  w  — ,  mint  py  és  j  között.  —  Hasonló 
viszony  van  a  következő  szavak  között  is : 


16  := 


944 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


magyar 

finn-ugor 

török' tatár 

boka 

palika  (tuber  in  arboribus) 

bogun  (bötyök) 

biíj 

puge  (csiiszni-mászni) 

biik  (bújni) 

bö 

pyyleá  (solito  major) 

bol  (tágas,  gazdag) 

csend 

tauánt  (csendesen  lenni) 

tinő  (csöndes) 

csillog 

éolguz  (splendere) 

iilla  (csillogni) 

csuk 

tukhi  (bedugni) 

tik,  tuk  (dugni) 

dorgál 

dor  (kovácsolni) 

dört  (taszítni,  döngetni) 

föd 

pánt  (fedni) 

böt  (födni) 

féreg 

perik  (férgek) 

pürge  (bolha) 

főz 

pös   (foiTÓ) 

püs  (főzni  1,    stb. 

Egyszóval :  ilyen  viszonyt  találtunk  á  1 7  példában,  melye- 
ket a  mellékletben  soroltunk  föl  s  melyeket  az  olvasó  figyelmébe 
ajánlunk. 

h)  Olyan  szó-egj-ezések,  melyek  speciális  finn-ugor  hang- 
tani viszony  következtében  a  török  nyelvekben  nem  találhatók, 
vagy  —  ha  meg  vannak  is  a  törökben  —  a  finn-ugor  rokonság 
erösebb  és  preegnansabb  jelei  miatt  azonnal  föltűnnek.  Ilyenek 
először  az  f,  v,  l,  w,  és  y-rel  kezdődő  szók,  mely  hangok  közül 
az  elsők  a  rokon  p,  b,  és  ./-vei  való  váltakozásban  szórványosan, 
az  utolsók,  pedig  csak  nagyon  ritkán  találhatók  föl.  A  magyar 
nyelvnek  ezen  /,  n,  és  r-rel  kezdődő  szavai  képviselik  tehát  a 
tulajdonképi  és  speciális  finn-ugor  eredetű  szókmcset,  melyek 
a  nyelvphysicum  természeti  törvényeinél  fogva  a  török-tatárban 
nagyon  ritkán  vagy  épen  nem  találhatók  és  a  melyeknek  meg- 
felelő analógiákat  egyedül  a  finn-ugor  nyelvhasonlítás  tanul- 
mányának, de  különösen  Budenz  úr  munkásságának  köszön- 
hetjük. Ilyenek  pl.  a  következők : 


magyar 

lélek 

lép 

lependék 

levél 

lü 

lök 


finn- ugor 

lili,  111  (léleki 
lop  (lép) 
libmdi  (x)apilio) 
libet  (falevél) 
li,  lij  (jcaulai*i) 
lükko  (taszítni) 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS. 


245 


magyar 

napa 

nedv 

név 

nő 

reszket 

ró 

rüh 


finn-ugor 

anoppi  (socrus) 
neite  nedvesség) 
nem  (név) 
ne,  neu  (nő) 
rásg  (rezeg) 
ru  (rov,  rovátkol) 
relmehe  (scabies), 


stb. 


Másodszor :  e  kategóriába  tartozóknak  tekintjük  a  magyar 
nyelv  azon  tőszavait,  melyek  —  a  nélkül,  hogy  speciális  finn- 
ugor hangjelleget  árulnának  el  —  inkább  ez  utóbbi  nyelvekhez 
tartoznak ;  előbb  ugyan  a  török-tatárban  is  érvényben  lehettek, 
de  ma  már  vag}'  semmi,  vagy  nag^^on  kevés  hasonlóságot 
mutatnak.  Ilyenek : 


magyanr 

bir  (vermögen,  können) 

fa 

fal  (verschlingen) 

falu 

fej  (melken) 

fél  (timere) 

felhő 

fen  (wetzen) 

fog  (Zalin) 

gőz 

háj 

hág 

hal 

hó  (mensis) 

lúd 


finn-ugor 

vermi  (können) 
pu  (Holz,  Baum) 
pol  (auffressen) 
paiil  (Dorf) 
peda  (melken) 
pil,  pel  (timere) 
pilve  (Wolke) 
pen  (Schleifatein) 
pank  (Zahn) 
kvaz  (Luft) 
koja  (Fett) 
kang  (steigen) 
kai  (Fisch) 
kun  (luna) 
lunt  (Gan.^),     stb. 


Harmadszor  a  szó  egyeztetési  párhuzam  ugyanezen  kate- 
góriájába soroztuk  még  azon  töszókat,  melyeknek  rokonsági 
foka  —  bár  a  fogalmi  analógiára  nézve  mindkét  nyelvcsoport- 
ban kimutatható,  —  mégis  a  finn-ugorban  sokkal  szembetűnőbb 


246 


A  MAOYAROK  EREDETE. 


és  valószínűbb,  mint  a  törökben ;  ezért  az  előbbi  nyelvcsoport- 


* 

hoz  tartozóknak  kellett  megjelölnünk.  Ilyenek : 

nifigyar 

finn-ugor 

tarok 

far  (Hintere) 

pari  (vissza,  hátra) 

peri  (múlva,  hátra) 

fii*i 

pi  (fiú) 

pala  (gyermek)  pil-iő  (csibe) 

halad 

kulke  (progredi) 

kaik  (feláUni) 

kerék 

kör  (Kreis) 

gürüng  (kör,  társaság) 

máj 

majt  (máj) 

bajir  (máj) 

mély 

mii  (mély),  melkea  (gazdag) 

mol  (bő,  gazdag) 

mony  (ovum) 

mnna  (ovum) 

moniuk  (gömb,  kerekség) 

pödör 

vüdel  (involvere) 

bögre,  pügür  (görbíteni) 

só 

sa  (só) 

sor  (sós) 

szeg 

sagge  (clavus) 

cigi  (szeg) 

szív 

sim  (£zív) 

stij,  Büv  (szeretni) 

tolvaj 

tolma  (tolvaj) 

tála  (rabolnij 

vet 

vide  (vetni) 

at  (vetni) 

csip 

cepled 

cimda  (csípni),    stb. 

c)  Olyan  szó-egyeztetések,  melyek  épen  úgy  a  hangtani, 
mint  a  fogalmi  viszony  kellő  méltatása  mellett,  a  finn-ugorban 
részint  nehézkeseknek,  részint  eröszakoltaknak  és  helytelenek- 
nek mutatkoznak,  ellenben  a  török-tatárban  sokkal  jobban  kielé- 
gítik a  részrehaj latlan  ítélőt.  Örömest  elismerjük,  hogy  a  szó- 
egyeztetés e  kategóriájára  vonatkozó  kritikai  észrevételeinknél 
sem  küszöbölhető  ki  a  philologiai,  helyesebben :  etymologiai 
versengés,  és  hogy  mi  oly  sok  ellennézetünk  mellett  —  a  meny- 
nyiben itt  nem  csak  philologiai,  hanem  nép-psychologiai  ténye- 
ket is  tárgyalunk  —  távolról  sem  lépünk  föl  a  csalhatatlanság 
igényével ;  de  azt,  hogy  Büdenz  az  említett  szó-egyeztetéseiben 
nagyot  és  sokat  hibázott,  sőt  hogy  —  az  ural-altájí  nép-ele- 
mekben levő  szellemi  és  erkölcsi  életet  egészen  figyelmen  kívül 
hagyva  és  az  árja  nyelvhasonlóság  szerencsétlen  vezér-fonalába 
erősen  megkapaszkodva. —  a  fogalmi  és  hangtani  viszonyok 
elferdítése  által  néha  etymologiai  monstrumokat  teremtett:  e 
tényt,  fáradhatatlan  szorgalmára   és   mély   tudományosságára 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS. 


-247 


való  figyelmünk  mellett,  nem  hagyhatjuk  említés  nélkül.  — 
A  Magyar-ugor  Szó-egyezések  tisztelt  szerzőjének  philologiai  jár- 
tasságúba vetett  erős  bizalmunk  mellett  is  nehéz,  sőt  egyálta- 
lában lehetetlen  meggyőződnünk  arról,  hogy  a  magy.  köldök 
közelebb  áll  a  finn-ugor  kiele  (nyelv)  vagy  kdldok  (chorda,  fides), 
mint  a  tör.  köndök  vagy  köndiik  (köldök)  szóhoz,  —  a  magy. 
nyak  közelebb  a  finn-ugor  twv  (moveri),  nogom  (futni)-hoz,  mint 
a  tör.  jaka  (nyak,  felső  rész)-hez  s  végül,  hogy  a  magy.  hlz(ni) 
rokonabb  a  finn-ugor  viaksi  (adni),  mint  a  tör.  hi'it  (hinni,  bízni) 
szóval  ?  Hasonlóan  kétséges  az  e  kategóriába  sorolt  csaknem  ösz- 
szes  (208)  szó-egyeztetés,  melyek  közül  néhányat  itt  felsorolunk : 


magyar 

beteg 

bog  (Enoten) 

bogyó 

bölcs 

burok 

csap 

csík  (Streifeu) 

csün  (siechen) 

derű 

díj 

domb 

gyalog 

gyors 

hajt  (treiben) 

hárs 

haszon 

kajla  (gebogen) 

kísért  (begleiteu) 

kosz  (Brand) 

kor  (Altér) 


finn-tugor 

vika  (vitium) 
pung  (kjemelkedő) 
marja  (bacca) 
mjele  (ész,  elme) 
pur  (intrare) 
cuoppe  (caedere) 

tű,  te  (út) 

cin  (veszteség) 

lert  (ismert) 

toj  ^^  (nászajándék) 
tomp  (rög,  göröngy) 
jalka  (láb) 
jar  (erő) 
kujt  (impellere) 
kuore  (fakéreg) 
kasvaime  (accretio) 
ksg  '■*  (hajlani) 
kiskera  (csípni) 
kosk  (vastag  kéreg) 
korkoa  (magas) 


török 

bitík,  bötük  (elfogyó) 

bogon  (bötyök,  bog) 

bug,  muk  (Beere) 

bíliái  (bölcs) 

bor,  boni  (borítani) 

cap  (csapni,  vágni) 

(éik  (határvonal) 

\  cige  (egyenes,  vonal) 

sün  (szűnni) 

ítere  (nyílt,  tárt) 
jsere  (tiszta,  világos) 

dej  (értékes  lenni) 

dombak  (domb) 

jajag  (gyalog) 
joris,  jtirüs  (futás) 
haita  (hajtani) 
arca  (hárs) 
kazanŐ  (nyeremény) 
kajil  (hajolni) 
kecírt  (kísérni) 
koz  (eleven  szén) 
kor  (kor) 


*"  Inkább  tatár  kölcsönszó  a  toj  =  lakoma- ból. 
*•  Csupán  fölvett  szó. 


248 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


magyar 

köldök,  ködök 

küld 

maga  (selbst,  alléin) 

nagy 

nyak 

szín  (Farbe,Oberfláche) 

szó 


finn-ugor 

kialdok  (chorda) 
kylvá  (serere) 
mngor  (test) 
modde  (sok) 
nov  (moveri) 
tsg  (látszani) 
8uj  (hang) 


török 

köndök  (köldök) 
kiltür  (jövetni,  hozni) 
maka  (maga,  egyedül) 
naj  (nagy,  erős,  sok) 
jaka  (nyak  hátsó  része) 
sin  (szín,  külszín) 
sau  (szó),    stb. 


Ez  a  szóbasonlitásnak  olyan  kategóriája,  melynél  a  részre- 
hajlatlan  olvasó  minden  különösebb  pbilologiai  szakavatottság 
nélkül  azonnal  meggyőződhetik,  hogy  ezek  egj^eztetésénél 
sokkal  inkább  egy,  elhamarkodva  fölállított  princípium  iránti 
elfogultság,  mint  a  meglevő  tények  teljes  méltatására  alapított 
erős  meggyőződés  működött  közre. 

d)  Olyan  szó- egyezések,  melyek  sem  a  Büdenz  által  föl- 
hozott finn-ugor  példákban,  sem  a  török-tatár  nyelvek  terén 
analógiák  által  nem  igazolhatók  és  a  melyeket  legtöbb  esetben 

—  a  legszelídebb  kifejezéssel  akarunk  élni  —  csak  fölhevült 
etymologiai  phantasia  productumaiúl  (sít  venia  verbo !)  kell 
tekintenünk.  Az  e  kategóriába  eső  szó-egyezések  száma,  szeren: 
cséré,  nem  igen  nagy ;  de  hogy  olyan  kitűnő  tudós,  mint 
BüDENz,  hog}^an  tudott  annyira  tévedni,  hogy  pl.  a  magy.  kicán 
szót  a  finn  kaipíta-yoü  (sentio  aliquid  deesse)  egyeztesse,  in^rt 
fölvétele  szerint :  hívjuk  magunkhoz,  a  mit  kívánunk,  vagy  a  mi 
hiányzik  s  hogy  ennélfogva  a  kívánni,  hívni  és  érezni  között 
fogalmi  rokonság  van :  az  mi  előttünk  egészen  megfoghatatlan ! 

—  Épen  ilyen  talányosnak  látszik  előttünk  a  magyar  merni 
(audere)  szónak  a  finn-ugor  mürge  (mondani),  maert  (sürgetve 
kívánni)  szavakhoz  való  sorozása  azon  ürügy  alatt,  hogy  a  me- 
részelni fogalomban  a  saját  erőnek  és  szilárd  akaratnak  öntudata 
rejlik,  a  mely  szóban  és  parancsban  is  kifejezésre  jut.  Nagyon 
érthetetlen  a  magy.  kéj  és  ostják  kit  (hajtani,  űzni)  olyan  szín 
alatti  rokonsága  is,  hogy  a  kéj  és  hajtás  a  futással  és  szabad 
futásnál  összeköttetésbe  hozható,  stb.  stb. 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  ^^^ 

Egyszóval :  kiderül  a  tudós  szerző  e  megfejthetetlen  eljá- 
riisából,  hogy  mennyire  igazat  mond  Gurtius  az  «etymologiai 
szirtekre  és  zátonyokra*  vonatkozó,  már  idézett  czélzásával  s 
hogy  mennyire  igaz  a  tatár  közmondás:  « hosszú  lábakkal 
hamarább  és  nagyobbat  botlik  az  ember ». 

A  mennyiben  a  Budenz  által  vont  szó-egyezési  párhuza- 
mokra vonatkozólag  az  említett  módon  ítélünk ;  minden  tekin- 
tetben el  vagyunk  rá  készülve,  hogy  azon  szigorúan  tudományos 
módszer  bizonyára  el  nem  maradó  válaszában  vagy  ellenbírála- 
tában hallani  fogunk  olyant,  mely  a  finn-ugor  nyelvek  hangtani 
törvényéből  származott  s  a  mely  itt  zsinórmértékül  és  irányadó 
tényezőül  szolgált. 

Ennek  ellenében  most  egyszer  mindenkorra  megjegyezzük, 
hogy  módszer  nélkül  egyáltalában  senki  sem  fog  a  nyelvhason - 
litáshoz,  és  hogy  másodszor  ha  a  tudományos  módszerek  olyan 
módon  alakulnának,  mint  az,  a  melylyel  Budenz  a  maga  theo- 
riáit  megalapítani  igyekszik :  akkor  aggódnunk  kellene  a  szel- 
lemi törekvés  terén  kivívott  eredményekért ;  mert  BuDENz-nek  a 
szó-egyeztetési  harmadik  és  negyedik  kategóriához  csatolt  fejte- 
getései részint  a  legmerészebb  és  ingadozó  hypothesisek  által 
támogatott  combinatiókon  alapulnak,  részint  pedig  —  ugyanis 
a  mi  a  fogalmi  rokonságot  illeti —  annyira  erőszakoltak  s  kény- 
szerítettek, hogy  minden  elfogulatlan,  a  finn-ugor  előítélet  által 
el  nem  vakított  olvasó  a  mi  erre  vonatkozó  ítéletünknek  fog 
hitelt  adni.  E  czélból  néhány  példát  említünk  föl,  melyekből 
BüDExz  úgy  nevezett  tudományos  módszerének  természete  és 
mivolta  legjobban  megismerhető. 

A  47.  czikkben  (összehasonlító  szótára  87.  lapján)  BuD&nz 
a  magy.  Aor-t  (aetas)  és  kora-t  a  finn  korkea  (magas),  Ip.  karad 
(aeclivis,  cer.  kuruk  (hegj'),  mord.  kirhka  (profundus),  zürj.  kir 
(hegy)  és  ostj.  keres  (magas)  szókkal  egyezteti,  s  a  következő 
megjegyzéssel  kíséri:  «A  magy.  kora-híín  még  elég  tisztán 
kivehető  a  « magassága  fogalma:  «j ó-korára  fölnevekedtek*  = 
ió  magasra.  Igen  természetes  észjárás  szerint  pedig,  melyet  sok 


250  A  MAGYAROK  EREDETE. 

nyelven  lehet  tapasztalni,  az  életkort,  setaRt,  azaz  valamely 
élö  állatnak  növekedő-idejét  ugyanennek  szemlélhető  magassá- 
gáról ítéljük  meg  s  nevezzük  meg,  úgy,  hogy  retas  csakugyan 
omagasságv  jelentő  szóval  fejeztetik  ki.  Ez  észjárás  közönséges 
voltát  hirdeti  p.  o.  aöreg,  nagy»  és  «kis»  szóknak  «alti»  és 
<rjung»  értelemben  széltiben  való  használtatása.  Mngtínak  az 
absolut  és  relatív  setas-nak  is  találjuk  «megnőtt,  magas»-féle 
etymologiáját :  jelesen  a  germán  altha,  alda  «alt*  =  lat.  altus 
(al^nőniigétől,  V.  ö.  ad-ultus)»  stb.  S  hogy  ezt  még  jobban  iga- 
zolhassa BuDKNZ  úr,  fölemlíti  a  tör.  cag  szót,  melynek  hibásan 
a  «quantitas»  mellékjelentést  s  egyszersmind  az  «idő»  kifejezé- 
séttulajdonítja, pedig  az  csak  «rész»-t  és  «tö;edék»-et  jelent.'® 

Azt  kérdem  most :  ilyen  körülmények  közt  a  magy.  A-or-nak 
a  tör.  kor,  A;ttr-(8eta8)-hoz  való  sorozása  nem  sokkal  elfogad- 
hatóbb-e ;  először,  mert  a  hangtani  analógia  így  sokkal  szem- 
betűnőbb, másodszor  a  tör.  koron  (korán,  idejében),  o-kor 
(akkor),  kari  (koros),  korcak  (nagyon  érett,  élemedett),  koreai 
(nőni)  stb.  származékok  fogalomköre  a  magy.  korán,  koros, 
orcs  (überreif,  entartet)  stb.  szókhoz  sokkal  közelebb  áll? 

Az  55.  czikkben  a  magy.  köldök,  ködök-öt  a  Ip.  kiáldak 
(chorda,  nervus),  finn.  kiele  (lingua),  mordv.  kai  (lingua)  stb. 
szókkal  találjuk  összehasonlítva;  de  mivel  maga  Budenz  is 
furcsának  tartja  ennyire  különböző  fogalmak  egyeztetését,  azzal 
igazolja  módszerét,  hagy  a  ttt/elv-hen  (Zunge)  •fityegő  vékony 
test»-et  fedez  föl  s  ugyanezt  a  köldöknek  épen  így  lefityegő 
vékony  testével  egyezteti  (! !)  Mily  könnyen  kitérhetett  volna 
BüDENz  úr  e  képtelenség  elől,  ha  a  finn-ugor  caprice-ok  helyett 
a  csag.  köndük,  kündük  (Nabel)  szóra  gondol  és  fzt  egyezteti  a 
magy.  köldök-kel ! 

A  2á6.  czikkben  (2J8.  lap)  a  magy.  ti/,  tilt  szót  a  finn 
snlke  (claudere),  mord.  íolgi  (zárni)  szókkal  egyezteti  és  e  minden 

'^  <5ak  ugyanis  azt  jelenti  vágni,  ütni,  elvágni ;  olyan  igetö,  mely 
—  mint  ez  a  törökben  gyakori  eset  —  név  gyanánt  is  szerepel  —  •töre- 
dék, rész,  elvágott*  jelentésben.    (V.  ö.  1. 1.  tij  =  idő,   tije  =  tag,  rész.) 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  ^^I 

tekintetben  merész  fogalmi  analógiát  következőleg  indokolja. 
Miután  a  régi  magy.  fii  azonosságát  az  njobb  tilt  alakkal 
bebizonyította;  a  «prohibere,  arcere,  vetare  es  claudere»  fogal- 
mak analógiájára  utal  (tehát  ismét  az  árja  példákra  való  ter- 
mészetellenes és  végzetes  hivatkozás !) :  a  mennyiben  arceo,  arca 
(láda,  elzárás)  és  arx  (vár,  erőd)  között  párhuzamot  von,  sőt  a 
német  «ab8chliesseni  (elzárni  —  eltitani)  és  «verschlie86en.»- 
hez  folyamodik.  De  hát,  kérdezhetjük,  miért  kell  olyan  messzire 
mennünk?  miért  kell  az  analógiákat,  úgyszólván,  haj  oknál 
fogva  előhurczolnunk,  holott  pedig  a  magy.  til,  tilt  szóval  a  tör. 
tij,  tit  szót  állithatjuk  szembe,  a  mely  szintén  felhangú  és  épen 
azt  jelenti :  tütaiti,  visszatartani,  prohibere,  arcere  ? 

Az  584.  czikkben  (556.  lap)  Budbnz  a  magy.  vágy  (appetere, 
aspirare)  szót  a  hangtanilag  alig  egyeztethető  finn  vaati  (ex- 
poscere)  és  vog.  vuml  (kivánni)-val  hasonlítja  össze  és  ez  egyez- 
tetését azon  fölvétellel  indokolja :  hogy  a  ki  nem  mondott 
kívánás-nsk  egyik  alkalmas  kifejezője  «voeare,  elamare»  féle 
ige,  és  hogy  a  finn-ugor  példák  alaprészében  a  vou,  ror,  vog  (hívni) 
igető  ismerhető  fóL  Ha  ez  utóbbi  fogalmi  rokonságot  mi  is  elis- 
memők:  nem  volna-e  lehetségesebb  és  könnyebb  a  magy. 
vágy  szót  az  uig.  bak  (vágy),  bakar  (akarni,  vágyni),  jak.  baga 
(kedv),  bagar  (akarni),  csag.  bf^gen  (tetszeni)  szókkal  egyeztetni  ? 

Tehát  a  mit  általánosságban  a  tudós  szerző  szó-egyeztetései- 
ben hibáztattunk,  az  legtöbbször  olyan  fogalmak  rokonítására 
is  vonatkozik,  melyek  gyakran  egészen  különbözők,  sőt  néha 
homlok-egyenest  ellenkeznek  s  ép  ezért  semmi  módon  "*  nem 
egyeztethetők,  mint  pl.  szél,  vég  (margó)  és  mell  (826.  §.); 
lebukni  és  szökni  (314);  finom  és  szegény  (-86);  szárny  és 
evező  (28 1 ) ;  futni  és  nyak  (430) ;  parancsolni  és  köszönni  (6:2) ; 
tojás  és  kutya-kölyök  (56);  köldök  és  nyelv  (55) ;  kéreg  és  égés, 
hő  (49) ;  falu  és  kívül  (41 ) ;  hótól  mentt  hely  és  fű  (574) ;  nyáj 

^^  A  zárjelbe  tett  számok  Budenz  könyvének  illető  czikkeire  vo- 
natkoznak. 


252  A  MáOTAROK  EREDETE. 

és  hús  (4á8)  stb. ;  stb.  egy  szóval :  olyan  monstrumok  a  nyelv- 
hasonlítás terén,  melyeket  csak  a  priori  megalkotott  nézet 
kedveért  lehetett  fölállítani  és  a  melyek  nem  csupán  a  nyelv- 
hasonlóság törvényeinek,  hanem  magának  a  logikai  gondol- 
kodásmódnak is  ellent  mondanak. 

£  csalhatatlan  jelei  az  etymologiai  erőszakoskodásnak  az 
említett  két  szó-eg}*eztetési  kategóriában  csaknem  mindenütt 
mutatkoznak  és  semmi  esetre  nem  lehet  bennünket  túlságosan 
szigorú  kritikával  és  szándékos  skepticismussal  vádolni,  ha  azt 
kérdezzük:  megérdemli-e  föltételen  bizalmunkat  egy  olyan 
etymologiai  módszer,  a  mely  ilyen  szabálytalanságokat  enged 
meg?  és  lehet-e  az  ilyen  ingadozó  alapon  szerzett  eredményeket 
olyan  fényforrásnak  tekintenünk,  mely  valamely  ethnologiai 
probléma  homályát  földeríthetné?  Bizonyára  nem!  Hogy  a 
BcDENz  által  követett  etymologiai  rendszer  helyessége  ellen 
nagyobb  nyomatékkal  léphessünk  fól,  —  először  az  összes 
török-tatár  szókincset  össze  kell  hasonlítanunk  a  magyarral  s 
ez  olyan  munka,  mely  remélhetőleg  nem  sokáig  fog  késnii  de  a 
melyről  egyelőre  itt  annyit  jegyezhetünk  meg,  hogy  először: 
sokkal  több  szabályszerűséget  mutat  föl  a  két  nyelv  hangválto- 
zásaiban, mint  eddigelé  föltettük;  másodszor:  a  magyar  és 
török-tatár  szókincs  rokonsági  viszonyának  földerítéséhez  számo- 
sabb és  —  a  fogalmi  összefüggést  illetőleg  —  sokkal  világosabb 
bizonyítékokkal  fog  járulni,  mint  ez  a  íinn-ugor  nyelvek  terén 
az  eddigi  törekvésekben  történt;  mert  nem  tekintve  az  olyan 
tőszókat,  melyek  speciális  finn-ugor  hangjellemet  árulnak  el, 
minők  a  h,  v,  l,  n  és  r  hangokkal  kezdődők :  a  magy*  szókincsnek 
körülbelül  két-harniada  szoros  összeköttetésben  áll  a  török  szókincs- 
csel  s  csak  ennek  segélyével  lehet  azt  etymologice  elemezni  és  föl* 
világosítani ;  és  e  szerint  félre  ismerhetMenül  azt  bizonyít ja^  hogy 
a  magyar  szókincs  közelebbi  és  nagyobb  rokonságban  van  a  török- 
tatár,  mint  a  finn-ugor  szókincscseL 

De  hogy  rövidlátóságal  és  részrehajlással  ne  vádoltassunk, 
kiemeljük,  hogy  ez  észrevételeink  egj'elöre  inkább  a  i'okonság 


HANGTAN,  ALAK-  ÉS  SZÓKINCS.  253 

quantitatív,  mint  qualitativ  fokára  vonatkoznak.  Erre  nézve 
nem  akarunk  előre  végérvényes  ítéletet  mondani ;  mert  azon 
szavak,  melyek  az  emberi  test  egyes  részeit  nevezik  meg  és  a 
melyek  a  prlmitiv  életmódra  vonatkozó  fogalmakat  jelölik, 
eredetökre  nézve,  úgyszólván,  csaknem  egyenlő  mértékben 
vannak  megoszolva  a  török-tatár  és  finn-ugor  nyelvcsoport- 
ban; és  így  a  rokonság  azon  fokához  is,  melyet  Hunfal vy  Pál'^ 
igyekszik  bebizonyítani,  a  hol  a  török  példák  hiányoznak  és 
a  hol  a  fölhozott  finn-ugor  szó-egyezésekhez  még  nagyon  szi- 
gorú kritika  fér.  A  magyar — finn-ugor  rokonság  ez  érdekes  és 
nyomós  mozzanatáról  tanúlmánjnink  harmadik  részében  még 
részletesebben  fogunk  szólani  és  —  hogy  a  magyar  és  török- 
tatár szókincs  nagyobb  és  intensivebb  rokonságára  vonatkozó 
észrevételeinkre  visszatérjünk  —  nem  mulaszthatjuk  el  külö- 
nösen megjegyezni:  hogy  ilyen  nemű  fölvételre  a  magyar — 
finn-ugor  szóegyezések  negatív  eredménye  által  legjobban  föl- 
jogosítva érezzük  magunkat.  Ha  ugyanis  a  III.  mellékletben  föl- 
hozott magyar  tőszók  számát  közelebbről  szemügyre  veszszük, 
ki  fog  tűnni :  —  hogy  az  általunk  idézett  6G3  példa  közül  a 
második  kategóriába,  melyhez  csupán  a  finn-ugor  nyelvek  terén 
bebizonyítható  analógiákat  számítjuk,  csak  ±\0,  —  az  elsőbe 
és  harmadikba,  melyek  a  részint  kérdéses,  részint  határozottan 
hibás  analógiákat  tartalmazzák  H5,  —  a  negyedikbe ;  vagyis 
a  phantasticus  etymologiák  rovatába,  28  tőszó  tartozik  és  e 
szerint  a  álO  magyar — finn-ugor  szó-egyezés  positiv  számával, 
453  részint  kétes,  részint  határozottan  téves  analógon  van 
szembe  állítva. 

Ha  tehát,  mint  ebből  kitetszik,  a  2400  magyar  tőszó  összegé- 
ben a  BüDENZ  által  bebizonyítotbnak  tartott  í)96  analógia  helyett 
alig  harmadrésze  igazolható,  miután  a  túlnyomó  szám  török 
eredetre  mutat :  milyen  viszony  alakulhat,  ha  a  magyar-ugor 
analógiák  kisebbségét  a  magyar-török  analógiák  nagyobb  szá- 


3i 


Magyarország  Kthnographúija  á24 — "IZú.  lap. 


Í5i 


A  MAOYABOE  EREDETE. 


mával  összehasonlítjuk  ?  Jól  tudom,  hogy  ez  állításunk  halla- 
tára, ismeretes  philologusi  önhittségéből,  szikla  szilárdságának 
hitt  theoríái  egész  apparátusával,  ingerülten  fog  ellenünk  tá- 
madni; de  először:  e  csalhatatlanságot  az  emiitett  okoknál 
fogva  semmiképen  el  nem  hihetjük ;  másodszor  :  teljesen  jogos- 
nak hiszszük,  ha  tudós  ellenfeleinknek  szívére  kötjük  ez  intő 
észrevételt :  először  fordítsanak  ugyanakkora  figyelmet  a  török- 
tatár nyelvekre,  vizsgálják  és  kutassák  itt  is  a  hangtani  és 
fogalmi  viszony  szellemét,  —  és  ha  ilyennemű  szakértő  és 
részrehajlatlan  működéssel  végrehajtott  tanulmány  után  is  még 
mindig  nagyobb  és  szembetűnőbb  hasonlóság  bizonyul  be  a 
magyar  és  finn-ugor  nyelvcsoport  között :  akkor  szívesen  kész 
vagyok  az  ellenkező  nézet  ítéletéhez  csatlakozni,  —  de  előbb 
nem! 


m. 


A   MAGYAR-TÖBÖK 

NYELVVISZONYKÓL   ÁLTALÁBAN. 


EZEK  után  nem  lehet  figyelmen  kívül  hagynunk^  bog}'  a 
finn-ugor  theoria  követői  a  török-tatár  elem  meglétét  a  ma- 
gyar nyelvben,  egyáltalában  nem  vonják  kétségbe.  Azt  is  meg- 
engedik, hogy  a  török  nyelv  a  magyarra  jelentékeny  befolyást 
gyakorolt;  —  csakhogy  először :  ők  e  befolyást  a  magyar  alak- 
tanban nem  akarják  elismerni ;  másodszor  :  a  magyarban  létező 
török  szókincset  részint  csak  olyan  kölcsönszókul  tekintik,  me- 
lyek a  hosszasabb  együttélés  és  ilyen  esetekben  elmaradhatatlan 
művelődési  hatás  következtében,  a  törökből  a  magyarba  átvé- 
tettek, részint  pedig  os-rokotmak,  vagyis  olyan  nyelvanyagnak 
tartják,  mely  még  azon  időből  ered,  melyben  az  emberi  nem 
ural-altáji  faja  még  együtt  élt,  s  melyben  —  a  ma  ismert  főcsa- 
ládok  —  a  mongol -mandsii,  török-tatár  és  finn-ugor  népek 
még  nem  voltak  elkülönülve.  Minthogy  ilyennemű  állítás  a  mai 
magyar  nyelv  és  nép  veg\Hiléki  jellemére  vonatkozó  fölvéte- 
lünkkel homlok-egyenest  ellenkezik ;  ezért  az  ezt  illető  ellen- 
vetést vizsgálat  alá  kell  vennünk,  hogy  ennek  megczáfolásával 

—  a  mennyire  ez  képességünknél  fogva  és  tekintettel  a  kérdés- 
nek mindig  sokféle  combinatiók  alá  eső  mivoltára,  lehetséges 

—  az  általok  képviselt  nézetnek  lehetőleg  szilárd  alapot  köl- 
csönözzünk.^—  ílogy  a  magjar  hangtani  viszonynyal  és  alaktan- 
nal kezdjük :  azt  hisz8zük,még  bebizonyítottuk  g\'önge  és  hiányos 


256 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


idézeteinkkel  Í8,  hogy  a  magyar  nyelv  illető  részeinek  kizárólag 
finn-ugor  jelleméről  szóló  tan  semmi  körülmények  közt  nem 
engedhető  meg.  Hogyha  a  k,  l,  n  és  r  kezdőhangok  meglételé- 
nek, a  számnevek  egyezésének  és  az  ige  határozott  és  határo- 
zatlan formája  használatának  egyiránt  megadjuk  a  legteljesebb 
méltatást :  bizonyára  nem  lehet  és  nem  szabad  észre  nem 
vennünk  azt,  hogy  épen  e  kiválónak  látszó  finn-ugor  jellem- 
vonások közé  olyan  speciális  török  sajátságok  vannak  vegyülve 
mint  egyes  tőszámok  (hat  =  alt!,  hetü  z=  jetü)  és  a  tizesszámok 
végzete:  -an ;  -en  (hat- van  =  alt-on,  het-ven  =  jett-ön);  —  nem 
lehet  és  nem  szabad  ignorálnunk  az  annyira  szembetűnő  és 
semmi  philologiai  ügyességgel  meg  nem  czáfolható  egyezést  a 
casus-végzetekben,  névmásokban,  melléknevekben,  az  ige  idő- 
képzésében stb.  Azt  a  kifogást  teszik  majd  ellenem,  hogy  az  én 
felületes  és  nem  eléggé  szakértő  fejtegetéseim  bizonyító  ereje, 
az  ellenséges  iskolának  nagyobb  apparátussal  létesített  eviden- 
tiái  mellett,  sokkal  gyöngébb  hatályossága.  Erre  már  egyszer 
feleltem  és  itt  csak  azt  ismétlem :  hogy  e  nagyra  tartott  etjTno- 
logiai  fejtegetések  —  mert  nagyon  mesterkéltek  és  erőszakol- 
tak —  reám  és  talán  sok  részrehaj  latlan  olvasóra  is  eddigelé 
nem  bírtak  meggyözőleg  hatni.  Továbbá  tekintetbe  kell  venni, 
hogy,  a  mennyiben  a  finn-ugor  nyelvtudósok,  a  finn-ugor  nyel- 
vek egységes  voltának  absolut  hiánya  miatt,  a  bizonyító  anya- 
got az  említett  nyelvterület  széltében-hosszában  gyűjtötték 
össze,  vagyis  :  egyik  formához  az  osztjákoknál,  voguloknál  és 
mordvinoknál,  —  másikhoz  a  finneknél  és  züijéneknél,  —  har- 
madikhoz ismét  a  lappoknál  találtak  analógiákat:  ennyiben, 
alapjában  véve,  azon  föltevésnek  adtak  helyet,  hogy  a  magyar 
nyelv  azon  ős  időből  ered,  melyben  a  finnek  elválása  az  ugo- 
roktól, sőt  ez  egyes  nyelvdialectusokra  oszlása  még  nem  tör- 
tént meg.  Ilyen  módon  tehát  a  magyar  nyelvet,  úgyszólván,  az 
egész  finn-ugor  csoport  törzs-  és  anya-nyelvének  kellene  tarta- 
nunk, —  ez  pedig  olyan  körülmény,  melyet  nem  csupán 
ethnico-politikai,  hanem  nyelvtörténeti  tekintetből  is  lehetet- 


A  MAGYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIRÓL  ÁLTALÁBAN.  ^^7 

lennek  találunk,  mert  először  :  valamely  ethnikai  elemnek  egy 
évezredig  tartó  stabilitásáról  való  hypothesis  teljes  lehetetlen- 
ség, s  mert  másodszor :  magának  a  szanszkritnak  —  nagy  régi- 
sége daczára  —  sem  lehet  ilyen  jelleget  tulajdonítani  az  árja 
nyelvek  terén,  a  mennyiben  —  mint  ismeretes  —  alaktana  nem 
mutatja,  hogy  régibb  volna,  mint  pl.  a  lett  nyelv.  A  magyar 
alaktanban  m*alkodó  szellem  kérdése  fölött  már  vitatkoztak  s 
még  sokat  lehet  vitatkozni ;  és  ha  én  részemről  szívesen  elisme- 
rem, hogy  a  magyar  nyelv  alaktana  bizonyos  részben  félreis- 
merhetetlen finn-ugor  jelleget  hord  magán;  de  azon  benyo- 
mástól sem  szabadulhatok  meg,  —  hogy  ugyanabban  a  török 
grammatika  is  jelentékeny  nyomokat  hagyott  és  hogy  itt  is 
fölismerhető  a  vegyüléki  jellem,  de  természetesen  nem  oly  mér- 
tékben, mint  a  szókincsnél. 

A  mi  pedig  a  finn-ugor  elmélet  fölvétele  szerint,  a  históriai 
fejlődés  közben,  kölcsönszók  gyanánt  a  magyarba  jutott  török 
szókincset  illeti :  az  e  téren  elismert  tekintélyek  abban  egyeznek 
meg,  hogy  az  nem  directe,  hanem  indirecte  vagy  közvetve,  azaz 
a  csuvasok,  egy  oly  sokat  vitatott,  ma  már  teljesen  törökké  lett 
finn-ugor  néptörzs  nyelve  által  jutott  a  magyarba.  E  fölvétel 
bebizonyítására  Büdenz  *  a  következő  argumentumokat  hozza 
föl.  Először  azon  sajátságos  hangváltakozást,  mely  szerint  a 
többi  török  nyelvjárásokban  ^-vel  végződő  szótagok  a  csuvasban 
r-rel  végződve  találhatók ;  pl. 


csuvaa 

torok 

tu/ur 

tokiw  (kilencz), 

•/ir 

Idz  (leány,  hajadon), 

pur 

huz  (jég), 

kür 

kö«  (ősz), 

sjür 

j\\z  (arcz), 

yor 

k&z  (lúd) 

tuvar 

taz  (só) 

sir 

aiz  (nélkül,  -talán)     stb 

*  Nyelvtudományi  Közlemények,  X.  k.  182 — 13G.  1. 
VAmbést  :  A    magyarok  eredete.  1  7 


25S  A     MAOTABOK  EREDETE. 

s  mivel  hasonló  hangtani  viszonyt  néhány  magyar  és  török-tatár 
szó  közt  is  találunk.  Másodszor  azon  jelenséget  mindkét  nyelv 
hangtanában^  mely  szerint  bizonyos,  a  törökben  ak,  ek,  ik,  ik, 
uk,  ük-re  végződő  szavak  a  csuvasban  a  végző  gutturalist  elvesz- 
tették és  egyszerűen  önhangzóval  végződnek,  pl. 

török  csuvcbs 

balik  pola  (hal) 

tuprak  tupra  (föld,  hely) 

tájak  tája  (bot), 

seprek  éüpre  (seprő) 

javmk  Bjui'o  (madárfí)    stb. 

s  e  sajátságot  Budenz  úr  az  általa  kölcsönzöttekül  kijelölt 
magyar-török  szavaknak  a  tulajdonképi  török  szókincscsel  való 
összehasonlításánál  is  föl  akarja  födözni ;  így  pl. 


magyar 

török 

borsó 

bnrcak  (borsó) 

gyürü 

jtiztik  (gyűrű) 

hajó 

kajnk  (hajó) 

kancsó 

kolcak  (kancsó) 

karó 

kazuk  (karó) 

gyarló 

jarluk  (gyarló), 

stb. 

Ámde  nekünk  úgy  látszik,  hogy  a  Budenz,  sőt  részben 
HuNFALVY  által  fölhozott  bizonyítékok  semmi  esetre  nelh  állják 
ki  a  tűzpróbát ;  mei-t  először  ki  kell  emelnünk,  hogy  a  csuvasnak 
török  dialectussá  alakulása  —  a  mint  a  történelmi  adatok 
alapján  *  gyaníthatjuk  —  aránylag  későbbi  eredetű,  a  mely  a 
XIII.  században  még  nem  volt  befejezve  és  a  VIII.  század  vége 
felé  8  a  IX-iknek  elején,  vagj'is  azon  időben,  mikor  a  Hünfalvy 
állította  veg^'ülés  a  török  szókincs  közvetítőinek  tartott  kaba- 
rokkal megtörtént,  még  koránsem  lehetett  meg  az  az  egész 
török  nyelvszerkezettöl    annyira  eltérő    szójárási   különbsége, 

*  Lásd  64.  1. 


A  MAOYAB-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIBÓL  ÁLTALÁBAN.  ^^^ 

melyet  ma  ismerünk  benne.^  Ha  tehát  a  történelmi  kapcsojat 
útjában  áll  az  említett  fölvételnek ;  akkor  a  csuvas  nyelv  hang- 
tani és  grammatikai  viszonyaira  való  futólagos  pillantás  még 
inkább  meggyőz  bennünket  e  theoria  elégtelenségéről.  E  czél- 
ból  csak  a  Budenz  készítette  dolgozatot  ^  a  csuvas-török  hang- 
viszonyokról  kell  elővennünk^  és  látni  fogjuk  először^  hogy  a 
hangtani  különbség  a  csuvas  és  török  közt  nem  csak  az  r  és  z 
hangoknál,  hanem  sok  más  esetben  is  előfordul.  így  pl.  a  török 
kezdő  ;-nek  a  csuvasban  sj  (v,  ö.  csuv.  sjimarda  =■  tör.  jumurta : 
tojás ;  csuv.  Bjuv  =  tör.  jag :  zsír),  a  kezdő  /c-nak  csuv. ,;'  felel  meg 
(v.  ö.  tör.  kar  [hó]  =  csuv.  jor;  tör.  kan  [vér]  =  csuv.  jon).  — 
A  török  a  a  csuvasban  gyakran  o-vá,  néha  u-vá  változik,  pl. 

csuvas  tőröJi 

0 

osra  asra  (őrzeni) 

oi  ac  (nyitni,  tárni) 

ud  at  (vetni,  dobni) 

ut  at  (ló) 

tuv  tag  (hegy)    stb. 

Azt  találjuk  továbbá, — hogy  a  török  g  a  csuvasban  mindig 
r-re,  a  tör.  A:  mindig  ft-ra  változik  ;  —  hogy  a  szó-végző 
török  j'-nek  a  csuvasban,  valamint  ajakutban  és  uigurban 
mindig  t  felel  meg,  —  s  hogy  végre  vocalissal  kezdődő  sok 
török  szó  elébe  a  csuvasban  r  járul,  pl. 

csuvas  torok 

vil  öl  (megölni,  halni) 

vir  ora  (aratni) 

víz  iic  (repülni) 

vat  üd  (epe), 

vot  ot  (tűz),     stb. 


»  Lásd  65.  1. 

*  L.  Nyelviudonuinyi  Közlemények.  III.  k.  á34 — :248.  1. 

17- 


'i60  A  MAGYAROK  EREDETÉ. 

Ha  tehát  a  hangváltozás  ezen  és  sok  egyéb  szabálya  a  csuvas 
dialectust  elkülöníti  a  többi  török-tatár  nyelvjárásoktól :  lehet-e 
az  r  és -2  közötti  viszonyt  egyetlen  csuvas  hangsajátságíd  tekinteni 
és  szabad-e  a  magyarban  levő  török  szókincsnek  —  ez  eggetlen 
hasonló  jelenség  alapján,  hogy  a  magyar  nyelv  is  a  nála  nem 
idegen  finn-ugor  hangrendszernél  fogva  épen  ilyen  előszeretettel 
r-rel  cseréli  föl  a  z-t  —  szabad-e  csuvas  eredetet  tulajdonítani  ? 
Ezt  bizonyára  egész  szelídséggel  a  legnagyobb  philologiai  képte- 
lenségnek lehetne  nevezni !  Nem  hag3'hatjuk  ugyanis  figyelmen 
kívül :  először,  hogy  a  magyar  nyelv  jelentékeny  számú,  török 
eredettí  s  ./-vei  vagy  gy-vel  kezdődő  szót  mutat  föl,  pl. 


magyar 

török 

jut 

jit  (érkezik) 

jár 

jori 

gyi'íi 

jül 

f^yümöcs 

•  •              •  V 

jimis 

gyűrű 

jüzük,     8tb. 

melyek  nem  sj-wel  kezdődnek,  mint  a  csuvasban;  sőt  e  jésített 
sziszegőhang  a  magyarban  teljesen  ismeretlen ;  másodszor,  hogy 
az  o  68  a,  a  én  e  vagy  o  közötti,  fönnebb  említett  váltakozás, 
valamint  a  csuvas  hangtan  egyéb  mozzanata  a  magyarban  nem 
fordul  elő,  mert  itt  a  török  szavak  csaknem  általában  megtartot- 
ták eredeti  hangjellegöket,  vagyis  hangtanilag  távolról  sincsenek 
annyira  elferdítve,  mint  a  csuvasban.  —  Harmadszor  tekintve, 
hogy  (í  z  és  r  közti  viszony  magában  a  csuvasban  sincs  egészen 
szigorúan  keresztül  víve  (v.  ö.  török,  tüz  (ttimi)  —  csuv.  tüz, 
nem  pedig  tiir ;  tör.  hoz  (ront)  —  csuv.  puz,  nem  pedig  pur ; 
tör.  sez  (érezni)  —  csuv.  siz,  nem  pedig  sir ;  tör.  tengiz  (tenger) 
—  csuv.  tiniz.  nem  pedig  (tinir),  ezen  z  én  r  közti  viszony  a 
törökben  sem  egészen  idegen,  ha  megemlítjük,  —  hogy  pl.  a 
csag.  tüz  (tűrni)  ==  uigur  tür;  öre  (fölfelő)  z=  öze  (föl);  üzek  = 
jürek  (szív) ;  uig.  bor  =  tör.  boza ;  csag.  söpse  =  osm.  söprű ;  — 
hogy  a  £f  és  «  tagadó   képző  (gel-me-z  vagy  kil-me-z-ben)  az 


A  MAGYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIRÓL  ÁLTALÁBAN.  261 

azerbajzaniban  r-vé  változott,  tehát :  gelme-z-em  helyett :  gel- 
me-r-em  (nem  jövök) ;  —  s  hogy  a  köz  (szem)  és  kör  (látni),  a 
tözük  és  tőre  (törvény)  stb.  közötti  kölcsönös  viszonyban  e 
gyengülés  hasonlóan  észrevehető.  Negyedszer,  hogy  a  magyar 
nyelv  egyrészről  számos  olyan  török  szót  mutat  föl,  melyekben 
a  2  megmaradt,  következőleg  csuvas  közvetítésről  egj'általában 
nem  lehet  szó;  ígypl.  magy.  iz  (ízibe)  —  tör.  iz  (nyom)  —  csuv. 
jir  (nyom) ;  magy.  tiuni  —  tör.  tíz,  tigiz  (tig  =  dugni),  másrész- 
ről olyan,  kétségtelenül  török  eredetű  szavakat  tartalmaz,  milye- 
nek a  csuvasban  épen  nem  találhatók,  sőt  olyan  szavakat  is, 
melyekről  teljes  határozottsággal  be  lehet  bizonyítani,  hogy 
azon  török  törzsek  nyelvjárásaival  közösek,  melyek  már  oly 
időben  is  megvoltak,  mikor  a  csuvas  még  épen  nem  létezett,  — 
a  mint  ezt  a  mívelődési  mozzanatoknál  be  fogjuk  bizonyítani. 
A  végző  guttm*alisnak  Budenz  által  felhozott  eltűnési 
mozzanatát  még  kevesbbé  lehet  megengedni  olyan  theoria  gya- 
nánt, mely  bebizonyítaná,  —  hogy  a  török  szókincs  csuvas  köz- 
vetítés útján  jutott  a  magyarba.  Itt  a  tudós  nyelvész  egészen 
elfeledte,  hogy  a  végző  gutturalis  eltűnése  olyan  sajátság,  a 
mely  nem  csupán  a  csuvasnak  és  magyarnak  a  többi  török 
dialectusokkal^  —  hanem  általában  a  keleti  és  nyugoti  török- 
ségnek  egymással  való  összehasonlításakor  is  szembetűnik,  — 
és  hogy  pl.  az  osmanli  az  eredeti  A-t  egy  rá  következő  vocalis 
előtt  szereti  g-re,  vagy  jí-re  változtatni,  pl.  köpeA*,  köpe-j-im, 
köpe-J-i,  stb. ;  a  szó  végén  pedig  egészen  kihagyta,  pl. 


keleti  török 

oamanli 

kazáni 

kuruk 

kuru 

koro  (száraz) 

sank 

sari 

sari  (sárgái 

turuk 

doni 

turi  (világos) 

nluk 

ulu 

olo  (uagy) 

karak 

kara  ( 

szf'iugolyój 

javnik 

javrii 

(kölyök) 

— 

262  A  MAGYAROK  ERBDETE. 

A  moüdottakból,  azt  hisEem^  eléggé  kitűmk,  hogy  mén}'- 
nyire  nem  szilárd  a  csuvas  dednctío  theoriája.  Csak  még  a  ma- 
gyar-török szókincsnek  ős-rokon  jelleméről  alkotott  nézetre  vo- 
natkozólag teszünk  megjegyzéseket,  —  olyan  nézetre,  melyet — 
szelíd  kifejezéssel  —  a  legmerészebb  phantasia  szüleményének 
kell  mondanunk.  Ha  mi  az  ös-rokonság  fölvételét  egyes  gyö- 
kökre, vagy  gyökszókra  kiterjesztjük,  az  nagyon  természetes  eljá- 
rás, mert  az  ural-altáji  nyelvek  egységes  jelleménél  fogva  a 
gyökök  s  néha  a  töszótagok  közössége  is  önként  érthető.  De  ha 
a  rokonság  fogalmát  képzők  alapján  létrejött  szavakra,  tehát  olyan 
beszédrészekre  terjesztjük  ki, melyek  csak  speciális  alaktan  törvé- 
nyei szerint  állottak  elő ;  ez  esetben  egészen  máskép  alakúi  a  ro- 
konsági viszony,  mert  ezzel  már  túlléptünk  azon  időponton, mely- 
ben a  mai  ural-altáji  faj  főbb  népei  még  egy  testet  képezve,  egy 
közös  nyelvet  beszéltek.  Azt  kérdezem  én  most :  vájjon  nem  na- 
gyon fölhevült  képzelődés  szüleménye-e  az,  ha  olyan  népelemnél, 
a  milyen  az  ural-altáji,  az  ős  létezésnek  homályos  terére  akarunk 
visszamenni,  miután  más,  a  tiszteletreméltó  kulturájok  miatt 
ismeretes  árja  és  sémi  fajú  népek  nyelvének  történetében  ha- 
sonló lépést  még  senki  sem  mert  tenni  ?  A  mi  tehát  egy  kutató- 
nak sem  sikerült  az  árja  és  sémi  nyelvek  terén ;  annak  sike- 
rülnie kell  az  ural-altáji  nyelveknél,  mivel  az  ős-rokonokúl 
tnegj elölt  szavakban  semmi  egyebet  nem  találhatunk,  mint 
nagy  fontosságú  mozzanatokat  a  nyelvek  elkülönülését  meg- 
előző ősidőből  ?  Hogy  a  nagyon  régi  őskornak  eme  tiszteletre- 
méltó maradványai  milyenek  lehettek;  azt  maga  Budenz  úr 
sem  tudná  nekünk  megmondani ;  de,  hogy  ezek  azon  történe- 
lem-előtti időben,  mikor  a  nyelvkülönülés  még  nem  történt 
meg,  a  török,  finn-ugor,  vagy  mongol-mandsu  specialitásnak 
semmi  praegnans  jelét  nem  viselték  és  nem  is  viselhették :  azt 
a  priori  el  kell  ismernünk.  Ámde  itt  nem  ezzel  az  esettel  van  dol- 
gunk ;  mert  ha  BuDENZ-nek  a  Magyar-török  szóegyezéseimről  írt 
jelentésében  ős-rokonok  gyanánt  felhozott  példákat  közelebbről 
megvizsgáljuk  :  ki  fog  tűnni,  hogy  ozók  már  a,  törökségnek  szem- 


A  MAGTAR-TÖRÖK  NYELV  YIBZONYAIRÓL  ÁLTALÁBAN.  ^63 

mel  látható  és  félreismerhetetlen  bélyegét  viselik  magokon  és 
igy  a  nyelvek  elkülönülése  utárn  időből  erednek,  következőleg 
az  fősrokonn  jelzőt  nem  igen  érdemlik  meg.  Ilyenek  pl. 

agg  (Greis) :  abstract  fogalma  a  concrét  török  ak  (fehér,  ősz) 
szónak,  melynek  régibb  alakjai,  t.  i. :  aj  (világos,  tiszta),  ac,  aj 
(nyitni)  stb.  e  töszótagnak  ősalakját  csak  sejteni,  de  meghatá- 
rozni nem  engedik. 

ál  (Trug),  áltat  (tauschen).  Az  ál  tőszótag  mellékformája 
az  eredeti  török  jaí-nak  (hamis,  fénylő),  v.  ö.  jalgan  =  hamis ; 
jaldiz  =  fény,  stb. ;  másodszor :  a  tőhez  ragasztott  da  igekép- 
zésre szolgáló  speciális  török  particula  (v.  ö.  ök  —  ök-te,  ang — 
ang-da),  a  t  pedig  a  transitiv  ige-alakot  jelöli.  A  magy.  áUta-t 
e  szerint  a  török  al-da-t  (c6alni)-val  hangtanilag  és  fogalmilag 
azonos  és  igy  semmi  esetre  nem  tekinthető  ural-altáji  ősrokon- 
ságnak. 

ártani,  \xig.  arta.  Os-rokoncsak  az  ár  tőszótag  lehet  (a  mely 
mellék-alakja  a  primitív  kár-nak) ;  de  az  arta  szó  már  török 
képzés,  ennélfogva  ez  alakban  már  nem  mondhatjuk  ős- 
rokonnak. 

ázni  (nttss  werden)  mellék-alakja  az  eredeti  tör.  jaé,  jas 
(nedves)  szónak  és  ősrokon  gyanánt  csak  a  tör.  iz,  is  (nedves), 
magy.  v^íz,  vogul  vit  (víz),  vitin  (vizes)  tekinthető. 

bosszú  (Groll),  bosszankodni  (sich  árgem).  A  bősz,  tör.  bos, 
bos  tőszótagnak  eredeti  és  concrét  jelentése  :  főzni,  forrni,  bu- 
zogni, melyből  az  abstract :  haragudni,  boszankodni  stb.  szár- 
mazott ;  minél  ez  szintén  speciális  török,  nem  pedig  ural-altáji. 

cselekedni  (handeln,  thun)  szintén  a  török  cal,  éalis  (fára- 
dozni) szóval  rokon ;  és  a  csag.  calik  (serény),  éalka  (sietni)  a 
concrét  jelentésű  cal  (mozgatni,  érinteni,  ütni)  abstract  fogalmai. 

emő  (sáugend)  a  török  emuk  (szopó,  em  =  szopni  tőből) 
szóval  azonos  az  ük  particula  végző  gutturalisának  szabályos 
elhagyása  után ;  tehát  ez  is  határozottan  török  és  nem  ural- 
altáji. 

ért  (für,  wegen)   a  tör.  jerde,  jeride  =  helyében  szóval 


264  A  MAGYAROK  EREDETE. 

azonos  (ezekből:  jer  =  hely,  de  :  locatívusi  rag)  és  szintén  ha- 
tározottan török. 

gyűl  (sich  versammeln)  a  törökben  :  jig-il  ésji'il  a  jig,  ji 
=  tömeg,  tömegesülni,  töböl  és  —  mint  a  török  ige-alakból 
látható  —  török,  nem  pedig  ural-altáji  szó. 

gyerek  (Kind),  tör.  jauruk  =  a  madarak,  vagy  az  emberek 
kicsinyje,  fia.  E  török  szó  eredeti  jelentése  :  közelálló ,  rokon 
(ebből,  hogy  jakuk,  javuk,  jauk,  illetőleg:  javur,  jaur  =  köze- 
ledni), tehát  fogalmilag  épen  úgy,  mint  hangtanilag  speciális 
török  képződés,  nem  annyira  ural-altáji  eredetű. 

haszon  (Nutzen),  megfelel  a  tör.  kazanc  =  nyeremény,  ha- 
szon szónak.  De  ez  utóbbi  a  kaz  gyökből  ered,  melyből  a 
kaz-an  =  elsajátítani  refiexiv  ige  képeztetett ;  tehát  alapjában 
ez  is  határozottan  török,  stb. 

A  mennyiben  az  idézett  példákban  —  mert  hiszen  hasonló 
mértéket  lehet  használni  a  Budenz  összes  123  flős-rokon»  pár- 
htízamánál  —  az  ösrokonság  nyomának  fölvételét  helytelennek 
állítjuk;  nem  hagyhatjuk  megjegyzés  nélkül,  hogy  azon  meg- 
különböztetéssel sem  vagyunk  egészen  tisztában,  melyet  Budenz 
az  « ős-rokon »  és  « kölcsönzött  8zó»  között  tesz;  miután  a  tudós 
szerző  e  kérdésre  vonatkozólag  elhamarkodva  ítélt  és  semmi- 
esetre sem  használt  olyan  kritériumot,  mely  az  ilyennemű 
distinctiót  igazolhatná.  Hogy  válaszfalat  vonhassunk  a  magyar- 
ban levő  ősrokon  és  kölcsönzött  török  szókincs  között,  —  először 
azon  kölcsönös  viszonyt  kell  vizsgálni  és  megismertetni,  mely  az 
ural-altáji  faj  három  fő-családjának,  t.  i.  a  mongol-mandsu, 
török-tatar  és  finn-ugor  ágak  nyelve  között  van.  De  ettől  még 
nagyon  távol  vagyunk ;  és  így  egy  ural-altáji  ős-nyelv  fölvételét 
még  nagyon  koránvalónak  s  még  sokáig  a  legmerészebb  hypo- 
thesisnek  kell  tartanunk  ! 

Végűi  még  azon  körülményre  akarunk  utalni,  hogy  az 
összehasonlító  nyelvtudomány  elvei  szerint  valamely  nyelv  a 
másiktól  leginkább  fő-  és  mellékneveket,  határozókat  és  szám- 
neveket kölcsönöz,  de  igéket  soha  sem ;  míg  ellenben  a  magyar 


A  MAGYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIRÓL  ÁLTALÁBAN. 


!2(i5 


szókincs  nem  csak  néhány^  hanem  nagyon  jelentékeny  számú 
olyan  igéket  mutat  föl,  melyeknek  a  törökkel  való  rokonsága 
minden  kétségen  kívül  áll.  Ilyen  magyar- török  igék  először: 
egyszerű  egyértelmű  igei  jellemű  töszótagok,  mint  pl. 


magyar 

ás 

áz 

csap 

em 

ér 

folv 

hál 

ír 

jut 


török 


as,  es 


az,  ez 


cap 

em  (szopni) 

er  (értékes,  tiszta) 

buol 

koj  (letesz) 

kai  (marad) 

sjír  (írni) 

jit  (elérkezik),    stb. 


Másodszor,  olyan  igék,  melyeknél  az  illető  tőszótagok 
mellett  a  magyar  és  török  ige  különböző  módjainak  hasonló 
értéket  kölcsönző  pai'ticulák  vannak,  melyek  —  mint  már 
említettük  —  a  két  nyelv  szorosabb  viszonya  mellett  bizonyíta- 
nak. Dyen  igék  pl. 


magyar 

csikar 

söpör 

csökken 

dörzsöl 

fiil 

kisér 

gyúr 

gytii 

koslat 
nyargal 


t(/rök 

cikar  (kiragad) 

söpür 

cökün  (alászáll,  esik) 

dörsüle 

boul,  búul 

kecir 

jaur,  jnur 

ja 

koslat  (párosít) 
jorgala,     stb. 


A  két  kategóriából  csak  áO  példát  említettünk,  de  mivel 
ielentékenyen  emelkednék  ezek  száma,  azt  kérdezzük :  hogyan 


266  A  MAGYABOK  EREDETE. 

lehet  föntartani  a  magyarban  levő  törők  szók  kölcsönzési 
jelleméről  alkotott  nézetet  a  íönnebb említett  tőrvény  ellenére? 
De  ideje  már  —  nehogy  a  nem  szorosan  philologiai  kép- 
zettségű olvasó  türelme  elfogyjon  —  ideje,  hogy  philologiai 
vitatkozásunk  vége  felé  közeledjünk  és  eddigi  fejtegetésünk 
eredményét  összefoglaljuk.  A  mennyiben  kiemeltük  —  sőt  a 
mennyire  e  tanulmány  szűk  határai  kőzött  lehetséges  volt,  — 
azt  hiszszük :  be  is  bizonyítottuk  — ,  hogy  a  magyar  nyelv 
hangrendszere  és  alaktana  túlnyomólag  sem  finn-ugor  sem 
törők-tatár  nyelvjellem  nyomait  nem  viseli,  —  ellenben  a 
szókincs  a  rokonság  nagyobb  fokozatával  a  török  nyelv  felé 
hajlik :  a  magyar  nyelv  kettős  vagy  végy üléki  jellemét  annyiban 
kétségtelenné  tettük,  hogy  —  bár  az  egyes  részek  qualitására 
és  quantitására  vonatkozó  vitatásoknak  korán  sincs  vége  sza- 
kítva —  e  kérdés  fő  lényege  fölött  nem  lehet  polemizálni. 
Olyan  hibákat,  milyenbe  Cassel  és  több  magyar  nyelvész  és 
történetbúvár  is  esett,  a  mennyiben  a  magyar  nyelvtől  majd 
megtagadtak  minden  közösséget  a  többi  nyelvekkel,  majd  ismét 
a  legmerészebb  hypothesisekhez  folyamodtak,  —  ilyen  nagy 
hibákat  ma  már  nem  lehet  elkövetni.  —  A  miről  első  sorban 
szó  lehet,  az  azon  kérdés :  vájjon  általában  a  nyelvtörténetben 
fordúl-e  elő  és  hol,  analóg  eset  a  kettős-nyelvűségre  ?  s  továbbá : 
hogyan  viszonylik  e  jelenség  az  összehasonlító  nyelvtudomány- 
ban « uralkodó  principiumokúl»  ismert  theoriákhoz?  Vájjon  az 
az  alaptétel :  hogy  ha  a  szókincs  még  annyira  vegyült  is,  de  az 
alaktannak  mindig  határozott  egységes  nyelvjellem  bélyegét 
kell  viselnie,  a  magyarra  nézve  is  megdönthetetlenül  áll-e ;  e 
fölött  még  sokáig  és  sokat  lehetne  vitatkozni,  mert  nincs  kizárva 
az  a  lehetőség,  hogy  a  mostan  magyarnak  ismert  nyelv-conglo- 
merat  keletkezésével  olyan  kivétel  állt  ellő,  mely  a  sok  tekin- 
tetben megbízhatatlan  nyelvbúvárlat  theoriáiba  nem  könnyen 
illeszkedik,  és  —  miután  már  egyszer  oly  hsereticusokká  lettünk 
—  hogy  a  nyelvészeti  theoriák  csalhatatlanságában  nem  tu- 
dunk és  nem  akarunk  hinni,  ezért  nem  lehet  tőlünk  rósz  néven 


A  MAOTAB-TÖBÖK  KTKLV  TIBZONTAIRÓL  ÁLTALÁBAN.  267 

Yenni,  hogyha  a  magyar-ugor  nyelvtudósok  theoriáival  szemben 
is  még  erős  kételyünk  van.  E  kételkedésre  egyrészt  a  magyar 
és  finn-ugor  nyelvek  eddigi  összehasonlításának  negativ  ered- 
ménye csábított  bennünket ;  m&részt  az  a  körülmény,  hogy 
vannak  hasonló  minőségű  vegyülék-nyelvek,  melyről  egy  futó- 
lagos körültekintés  azonnal  meggyőzhet.  Ha  e  czélból  Európa 
mai  nyelvei  közt  szemlét  tartunk,  leghajlandóbbak  volnánk  az 
angolban  felfödözni  a  nyelvegyülék  analóg  esetét;  de  ez  nem 
lenne  találó  példa,  mert  az  angolban  —  nem  tekintve  a  latin 
és  franczia  nagyon  jelentékeny  befolyását  —  az  alaktan  tisztán 
germán  maradt,  a  népnyelv  csak  kevéssé  érezte  meg  az  idegen 
hatást  s  a  tulajdonképi  vegyülés  inkább  az  elvont  fogalmak 
körében  és  az  irodalmi  nyelvben  tapasztalható.  Hasonló  eset 
van  más  vegyüléknyelveknél  is,  pl.  az  oszmanliban ;  mert  — 
néhány  idegen  kultur-szón  és  abstract  fogalmon  kívül  —  a 
grammatika,  sőt  a  népnyelv  is  még  mindig  török  és  csak  az 
irodalom  van  elárasztva  arab  és  persa  kölcsönszókkal.  ^  A  ve- 
gyüléki  jellem  bonyolódott  példájául  szolgál  már  a  máltai 
nyelv,  melyre  —  sémi  eredete  daczára  —  a  görög  és  olasz 
annyira  hatott,  hogy  grammatikáját  sem  őrizhette  meg  épen  s 
a  szókincs  is,  könnyen  érthető  módon,  a  legbámulatosabb 
vegyületet  képviseli.  Ugyanez  állítható  a  Koli  és  Palás  kerüle- 
tekben  található  dárdai  nyelvről,  mely  részint  az  afghán  és 
török,  részint  pedig  a  tibeti  és  burmai  nyelveknek  vegyüléke 
(lásd :  A  Sketch  of  the  modern  languages  of  (he  East-Indies,  by 
R.  M.  Cust,  London  1878.  34.  1.)  —  szóval  egy  körülmény; 
melyet  sok  más  nyelvnél  is  észlelhetünk. 

Magától  érthetőleg  a  nyelv-conglomerat  concrét  esetei  ott 
fordulnak  elő  leggyakrabban,  a  hol  két,  bár  eredetitleg  rokon, 
de  már  nagyon  korán  megtörtént  szakadás  következtében  egy- 

*  Egyébiránt  egyes  kivételek  már  itt  is  mutatkoznak.  így  találjuk 
az  osmán  irodalmi  nyelvben :  ciítlikat  vaitLflJüLÁj^   =  mezei   birtokok,  a 

tör.  éiftiik  az  arab  ^   többesr^gal ;     sebzevat  (c^^LyMM    =   zöldség,  a 

persa   SyyM   zöld    =    az  arab    c^f   többesraggal. 


^68  A  MAGYAROK  FREDETE. 

mástól  elkülönülve  ólö  része  egy  és  ugyanazon  fajnak  — 
közvetlen  szomszédságban  él  vagy  történelmi  forrongás  által, 
iigy  szólván,  erőszakosan  egymásba  ékeltetett.  Hasonló  motívum 
szolgál  alapjául  az  Afrika  bensejében  levő  sok  vegyülék-nyelv 
létezésének ;  és  így  innen  van  az,  bogy  a  török-tatár  és  finn- 
ugor népek  ethnikaí  határán,  vagyis  az  Ural  hegység  mentén, 
körülbelül  az  55.  szélességi  foktól  a  65-ikig,  mái  eleitől  fogva 
ethnikaí  és  nyelvi  vegyülékek  nem  hiányoztak. 

Hogy  azok  minő  állapotban  lehettek  azon  vidéken  a  törté- 
nelem előtti  időben  és  a  történelmi  ó-kpr  kezdetén,  —  ehhez 
legcsekélyebb  támaszpontunk  sincs ;  de  hogy  még  ma  is  talál- 
hatók ott  vegyülék-nyelvek,  legjobban  kitűnik  a  mordvinnak  s 
főleg  a  cseremisznek  példájából.  Különösen  az  ugor  csoportnak 
ez  utóbbi  nyelve  az,  mely  alaktanának  és  szókincsének  vegyü- 
léki  jellemére  nézve  ®  a  magyarhoz  föltünőleg  hasonlít  s  ezért 
különösen  megérdemli  figyelmünket  A  cseremiszeknek,  a  Volga 
bal  partján  Kazántól  Vjatkáig  elterülő  egy  negyed  milliónyi 
népnek  nyelve,  hangtanában  egyrészről  az  ugor  jellem  praeg- 
nansabb  kifejezését  nyilvánítja,  de  másrészről  a  grammatikája 
oly  gazdag  tiszta  török  formákban  s  főleg  szókincse  annyira 
meg  van  terhelve  tiszta  török  szavakkal,  hogy  mi  BuDENZ-nek, 
cseremisz  tanúlmányaihQJí  "^  e  formák  s  e  szavak  közül  legtöbb- 
nek csuvas  eredetéről  vallott  nézetét  nem  fogadhatjuk  el  föl- 
tétlenül. Hogy  sok,  még  pedig  nagyon  sok  cseremisz  alak  és 
szó  ered  a  szomszéd  csuvas  nyelvből,  az  kétségtelen ;  de  itt  is, 
mint  a  magyarban  és  csuvasban  föllépő  ^  és  r  váltakozásnál, 
fölmerül  az  a  kérdés :  vájjon  a  cseremisz  is,  a  mennyiben  török 


•  BuDENZ  által  a  Nyelvtudományi  Közlemények  III.  kötetében  kö- 
zölt cseremisz  szótárban  a  szómennyiségnek  több,  mint  fele  része  (aT)-vel, 
vagyis  csuvas- török  eredetűnek  vagy  közösnek  van  kijelölve;  de  még  na- 
gyon sok  szót  találunk  ott,  a  melyeknek  török  eredete  kétségtelen  és  a 
melyet  Budenz  nem  jelölt  meg  (ai)-vel. 

'  Cseremisz  taníilmányok  a  Nyelvtudományi  Közlemények,  III.  k. 
i.97— 470.  és  IV.  k.  48—105.  1. 


A  MAGYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIRÓL  ÁLTALÁDAN.  269 

szókincset  vett  föl,  a  finn-ugor  bangszükségnek  megfelelő 
parancsnak  hódolva,  nem  követte-e  a  hangváltozás  ugyanazon 
rendszerét?  Erre  maga  Budknz  a  legjobb  feleletet  adja,  a 
mennyiben  közvetlenül  a  csuvas  kölcsönszókúl  megjelölt  170 
példa  után  99  olyan  szót  sorol  föl,  melyekhez  talál  ugyan 
csuvas  analógiákat,  a  nélkül  azonban,  hogy  mindkét  osztálji;  a 
keleti  törökhez  lehetne  sorozni.  Eltekintve  azon  körülménytől, 
hogy  BuDENz-uek  most  említett  nézete  nem  egészen  helyes ; 
mert  cser.  tágan  —  csuv.  tagai  (pata) ;  cser.  orem  —  csuv.  oram 
(útcza),  cser.  osal  —  csuv.  ozal  (rút),  cser.  éap  (hír  kiáltás),^  stb. 
a  keleti  törökben  így  hangzanak :  taka,  oram,  usal,  és  cav,  — 
a  rokonoknak  tartott  nyelvek  következetes  leszármaztatásának 
lehetetlensége  nem  szól-e  a  cseremisz  és  votják  nyelvek  föltűnő 
vegyülóki  jelleme  mellett?  és  nem  épen  e  vegyüléki  jellem 
következménye  volt-e,  hogy  a  cseremiszt  illetőleg  épen  úgy 
különböző  véleményben  voltak,  mint  a  magyart  illetőleg,  a 
mennyiben  némely  nyelvtudósok  a  finn-ugorhoz,  mások  ellen- 
ben a  török-tatárhoz  számították. 

Ott,  a  hol  valamely  nyelv  vegyüléki  jelleme  ilyen  intensiv, 
tehát  meglepő  természetű,  ott  az  alaprész  pontos  meghatáro- 
zása, a  nyelvállomány  egyes  részeinek  helyes  származtatása, 
valamint  a  szigorúbb  hova-sorozás  is  mindig  nehézséggel  jár. 
A  magyarban  és  cseremiszben  levő  török  alaktan  és  szókincs 
kölcsönös  összehasonlításánál  azonnal  kitűnik,  hogy  az  előbbi 
vegyülék-nyelvben  a  török  nyelvanyag  idegenszerűnek,  sőt 
újabb  kölcsönzésnek  mutatkozik:  míg  az  utóbbiban  nem 
csupán  ősi  valódi  formái  által  tűnik  ki,  hanem  sok  esetben 
eredetiségét  is  megőrizte,  mely  a  turkológia  tanulmányára 
nézve  a  legnagyobb  jelentőségű,  mert  a  magyar  nyelv  ismerete 
nélkül  a  tíirökötépen  nem  lehet  alaposan  fölvilágosítani.  Az  ellen- 
séges iskola  természetesen  a  finn-ugor  rokonságot  illeti  hasonló 
nézetnek  hódol,  és  mivel  a  vélemények  annyira  eltérnek,  az 

^  Az  előbb  említett  dolgozat  418.  lapján  azt  írja  Budenz  e  szókról: 
«de  nincs  a  keleti  törökben*. 


270  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

ideiglenes  búvárlat  eredményéhez  mindig  fog  tapadni  bizonyos 
fokú  kétség  és  bizonytalanság  és  hogy  végleges  érvényű  meg- 
oldásra itt  csak  kevés  remény  van,  —  bizonyítja  egyebek  közt 
először  azon  eredmények  lényeges  különbsége,  melyekhez  a 
Magyar-ugor  öszszehasanlító  szótár  megbirálásakor  jutottunk, 
oly  különbség,  melyet  az  ellenséges  kritika "  ugyan  megingat- 
hat, de  soha  többé  tökéletesen  el  nem  törölhet ; 

másodszor,  hogy  mai  nap  a  finn-ugor  theoria  legszorgal- 
masabb, sőt  néha-néha  legszenvedélyesebb  védőjéül  ismert 
tudós,  név  szerint  Budenz  J.  úr  volt  az^  a  ki  előbb  a  magyar 
és  török  nyelvek  rokonsági  viszonya  mellett  olyan  argumentu- 
mokkal lépett  fö],  ^®  melyek  épen  e  kérdésre  vonatkozó  nézetei- 
vel homlokegyenest  ellenkeznek  és  mai  theoriáinak  alapját 
mindenesetre  erősen  megingatják.  De  azóta  körűlbelől  húsz  év 
telt  el ;  s  a  tudós  finn-ugor  nyelvész  ismeretköre  oly  mértékben 
tágult  és  újabb  argumentumainak  anyaga  annyira  megszaporo- 
dott, hogy  e  más  irányba  térése  és  korábbi  állításainak  visszavo- 
nása, nála  bona  fide,  sőt  tudományos  meggyőződés  alapján  tőr- 
tént meg.  A  tudós  nyelvész  maga  hangsúlyozza,^*  hogy  ő  e  tételt : 
mutavi  sententiam  in  meliorem»  gyakran  változtatta  és  jövőre 
is  követni  fogja,  —  továbbá,  hogy  ő  maga  megengedi  a  lehető- 
séget, hogy  kutatásainak  csak  harmad-,  vagy  épen  tized-részét 
tekintsék  megtart andónak.  Az  etymologia  terrain-jének  sikamlós- 
ságát  tekintve,  nagyon  természetesnek  találjuk  az  ilyen  vallomást 
8  ez  más  tudományos  búvárlatok  terén  sem  tartozik  a  ritkasá- 
gok közé.  *^  Mindamellett  bátorkodom  kérdezni :  hogy  lehetne-e 

®  Hogy  az  olvasó  az  ilyennemű  kritika  eljárásáról,  különösen  pedig 
tarthatóságáról  fogalmat  szerezhessen  magának,  Budenz  jelentését  az  én 
török-magyar  szóegyezéseimröl,  a  IV  számú  melléklet  alatt  rövid  ellen- 
kritika alá  vettük. 

*°  L.  Török-inagyar  nyelvhtMonlifds  és  hasonlító  magyar-aUaji 
hangíanróL  Szétfoglaló,  tartatott  a  Magy.  Tud.  Akadémiában  186:2.  jan. 
13.  s  megjelent  a  Magy.  Akadéjniai  Értesítő  II.  k.  158 — 190.  1. 

**  A  Magy,  Tud,  Aliodémia  Értesítője  XIV.  évfolyam  8.  sz.  145.  1. 

*'  Itt  alkalmilag  helyre  kell  igazítanom  tizenkét  év  előtt  tett  nyi- 


A  MAOYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIRÓL  ÁLTALÁBAN.  ^271 

például  még  oly  futólagos  pillantás  után  is^  az  angol  nyelvet 
olyannak  jellemezni,  mely  nem  a  germán,  hanem  a  román 
nyelvcsoporthoz  tartoznék  és  az  a  körülmény,  hogy  a  magyar 
nyelv  osztályozásánál  a  fölfogás  olyan  különbözősége  volt  és 
lesz  is  lehetséges,  —  nem  szolgáltatja-e  a  legfényesebb  bizo- 
nyítékot a  megoldandó  problémának  teljesen  soha  ki  nem 
küszöbölhető  kétséges-voltára  vonatkozó  fölvételünk  mellett? 
Már  előbb  kiemeltük,  hogy  a  finn-ugor  theoria  követőinek 
nem  sikerült  eddig  a  magyar  nyelvnek  az  ugor  csoport  —  a 
finnról  soha  sem  lehet  szó  —  egyik,  vagy  másik  ágához  való 
szorosabb  rokonságú  sorozása ;  láttuk,  —  hogy  mily  erőszakos 
eszközökkel  történt  a  szókincs  összehasonlítása,  —  hogy  mily 
merészek,  bizonytalanok,  tarthatatlanok  és  phantastícusok  a 
motívumok,  —  s  ha  mind  ennek  daczára  vannak  nyelvészek, 
a  kik  az  eddig  napfényre  hozott  eredményeik  alapján  a  magyar 
nyelvnek  kiválólag,  sőt  kizárólag  finn-ugor  jellemeért  jót 
állanak :  úgy  ez  a  tény  olyan  tudomány os-subjectiv  meggyő- 
ződés, melyhez  mi  soha  sem  csatlakozhatunk  s  egyszersmind 
olyan  tudományos  eredmény,  mely  egyáltalában  nem  termett 
arra,  hogy  valamiképen  az  előttünk  levő  ethnologiai  talány 
sikeres  megoldásához  járuljon. 

Ha  tehát  hajlandók  volnánk  is  a  nyelvet  az  ethnologiában 
osztályozási  eszközül  elfogadni  —  a  mi  e  tudomány  mai  állása 
mellett  senkinek  sem  jut  többé  eszébe  — :  a  magyar  nyelvet 
illetőleg  határozottan  kivétett  kellene  tennünk,  azaz :  olyan 
nyelvnek,  melynek  a  testvémyelvekhez  való  közelebbi  rokon- 
sági foka  fölött  olyan  sürü  köd  lebeg,  melyet  semmiféle  finom 
okoskodás  egészen  soha  el  nem  tud  oszlatni,  —  olyan  nyelvnek 
nem  lehet  és  nem  szabad  az  illető  nép  osztályozásához  szüksé- 

latkozatomat.  Akkor  ugyanis  azon  nézetben  voltam,  hogy  a  finn -ugor 
elemek  qualitative  és  quantitative  erősebbek  a  magyarban,  s  hog^'  a  török 
batús  csak  későbbi  érintkezésből  eredt  a  történelmi  átalakulás  alatt.  De 
e  nézetemet  megczáfolták  későbbi  taniilmányaim,  különösen  pedig  Budenz 
összebasonlitó  szótárának  negativ  eredménye. 


'^7'2  A  MAGYAROK  EREDETE. 

gélt  föltétlen  bizonyító  képességet  tulajdonítani.  Hogyha  a 
magyarok  physicuma  olyan  félreismerhetetlen  nyomait  viselné 
a  finn-ugor  typusnak,  mint  a  cseremiszeké,  kikről  jogosan  állítja 
RiTTicH,  ^^  hogy  a  déli-finn  és  északi  török  határvidék  közt 
mesgyét  képeznek :  akkor  a  nyelvészeti  problémát  könnyebben 
meg  lehetne  oldani.  A  magyar  nyelvtől  azonban  e  tekintetben 
semmi  eldöntő  ítéletet  nem  lehet  várni;  —  terjeszt  ugyan 
némi  fényt  ezen  ural-altáji  nomád  nép  geneticus  történetének 
egyes  phasisaira,  de  nem  képezi  a  nép  lelkét,  a  hogyan  a 
Magyarország  Ethnographiájá-nak  tudós  szerzője  állítja. 

A  világosság,  melyet  az  említett  fény  áraszt,  vagyis  az 
eddigi  kutatások  egyetlen  positiv  eredménye  a  következőkből 
látható : 

A  magyar  nyelvből  egy,  valamint  qualitativ,  épen  úgy 
quantitattv  tekintetben,  csak  nehezen  meghatárolható  rész 
tartozik  ugyan  az  ugor  csoporthoz,  még  pedig  e  csoport  olyan 
részéhez,  mely  az  ugor  nyelvterület  legdélibb  határán  még 
pedig  a  testvémyelvek  létrejövetele  előtt  élt;  de  a  melynek 
pontos  rokonsági  viszonya  a  mai  testvémyelvekhez  már  azéii; 
sem  határozható  meg,  mert  egyrészről  ez  utóbbiak  azon  idő 
óta  lényeges  átalakulásnak  voltak  alávetve,  s  mert  másrész- 
ről maga  a  magyar  is  —  a  sokféle  és  intensiv  külső  befolyás 
következtében,  melyeknek  az  ősi  hon  elhagyása  óta  a  mai 
hazában  való  állandó  letelepedésig  tartó  vándorlás  alatt  ki 
volt  téve  —  korábbi  képének  oly  sok  vonását  elvesztette  és  a 
finn-ugor  alkatrészt  tekintve,  nem  mutatja  a  benső  rokonság 
azon  fokát,  a  mely  például  a  vogul,  osztják  és  cseremisz  között 
észrevehető.  —  A  mi  ellenben  a  törökkel  való  rokonsági  viszo- 
nyát illeti  :  két  különböző  phasisnak,  következőleg  két  külön- 
böző dialecticus  sajátságnak  félreismerhetetlen  nyomait  viseli, 
melyek  azonnal  szembe  tűnnek,  ha  a  magyar-török  szókincset 
egyrészről  a  többi  ugor  nyelvekben  található  török  elemekkel. 


18 


Materiali  dija  Etnografii  Bossii.  Kazauskaja  Gubemija  II.  130, 


A  MAGYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIBÓL  ÁLTALÁBAN. 


273 


névszerint  az  erősen  törökösített  cseremisz-szel,  —  másrészről  a 
török-tatár  nyelvek  ma  ismert  főbb  töredékeivel  összehasonlit- 
juk.  Az  előbbi  esetre  vonatkozólag  a  következő  példákat  hozzuk 
föl,  az  olvasónak  arról  való  meggyőződése  végett :  hogy  a  török 
szókincs  mennyivel  tisztábban  és  hamisitatlanabbúl  maradt  meg 
a  magyarban,  mint  a  cseremiszben,  mindamellett,  hogy  a  csere- 
miszek közelebb  vannak  a  tulajdonképi  török  nyelvterülethez, 
mint  a  magyarok.  Ilyen  példák  tehát : 


túrok 

magyar 

cseremisz 

cok 

sok 

suko 

kajta 

hajt 

tajem 

tani 

tanúi 

tüneman 

cerig 

sereg 

sar 

keőki 

kecske 

kaze 

kantar 

kantár 

kandra 

snnak 

sznnyog 

senga  (légy) 

tarák  (fésű) 

taraj  (Eamm  der  Vögel) 

kekerek 

kendir 

kender 

keüe 

vur 

ver 

kérem 

knr 

húr 

kel 

kim,  ki 

ki 

kö 

s!ra  (sör) 

sör 

jerge 

ong 

hang 

juk 

seren 

serény 

éer 

sor  (sós) 

só 

sornak 

sik 

szűk 

sögör  stb. 

Az  utóbb  említett  esetre  vonatkozólag  a  részrehajlatlan 
kutató  figyelmét  nem  kerülheti  el  az,  hogy  a  hangsúlyozott 
dialecticus  különbség  kiváltkép  a  két  fő  töredékre,  t.  i.  a 
keleti  és  nyvgoti  törökre  terjed  ki,  a  mennyiben  a  magyarban 
levő  török  elemek  —  a  túlnyomó  szám  miatt  —  inkább  a  keleti 
török  felé  hajlanak  és  ennek  segélyével  sokkal  könnyebben 
megmagyarázhatók  és  analyzálhatók,  mint  a  nyugoti  törökkel, 
a  melynek  befolyása  aránylag  újabbnak  nevezhető  s  a  melyet 

Vímbéby  :  Á  magyarok  eredeU.  1  ^ 


274 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


minden  valószinüség  szerint  a  nyugotra  vonult  magyaroknak  a 
hozzájok  csatlakozott  khazarok,  kabarok,  besenyők  és  kunokkal 
való  összevegyülésének  lehet  tulajdonítani.  Az  erre  vonatkozó 
példák : 


magyar 

csikó 

csomó 

egész 

ész 

gyarló 

gj-eplö 

hát 

hur 

burok 

maga 

nagy 

kar 

szin 


keleti  törők 

eikin 

őomak 

egi8 

68 

jarlik  (szegény,  nyomorult) 

jeplik 

kat 

kur 

kuruk  (lazzo) 

maka 

naj 

kar 

sin 


és  egész  sora  olyan  szóknak,  melyek  ma  kizárólag  az  altaiban, 
uigmrban  és  kirgizben  találhatók,  —  de  a  nyugoti  törökben 
nem  csak  ma  nincsenek  meg,  hanem  már  600  évvel  előbb  is 
teljesen  hiányoztak.  E  minden  tekintetben  nagyon  fontos  moz- 
zanatot a  magj^ar  nyelv  eredetének  kérdésében,  első  sorban  a 
török-magyar  szókincsnek  és  az  általában  vett  keleti  török 
nyelvnek  mtír  említett  szembetűnő  analógiája  bizonyítja,  —  a 
mely  analógia  olyan  igénynyel  léj)  föl,  hogy  a  török-magyar 
szókincsnek  csaknem  kétharmadrészét  csupán  a  csagataj,  uigur 
és  altai  segélyével  lehet  etymologicc  fejtegetnünk  és  megérte- 
nünk.—  Xem  lehet  elmellőznünk  a  végső  gutturalisok  (^'vagy^f) 
meglételét  sem  néhány  olyan  szóban,  melyek  az  oszmanli,  tur- 
komán,  kún  és  bizonyos  mértékben  a  kazáni  nyelvjárásokban 
is  már  eltűntek,  míg  a  magyarban  megmaradtak.  Ilyen  sza- 
vak pl. 


A  MAGYAR-TÖRÖK  NYELV  VISZONYAIRÓL  ÁLTALÁBAN.  ^^75 


Jceleti  1 

förök 

magyar 

osmanli 

jauruk  (madárfí 

és  gyermek) 

gyerek 

jauru 

cerik  (sereg) 

sereg 

ceri 

kirag  (margó) 

kéreg 

— 

irik  (nagy) 

öreg 

■     • 

in 

alcik 

agyag 

alci 

éB  még  jelentékeny  száma  egyéb  hangsajátságoknak,  szóval: 
olyan  mozzanatok,  melyek  mind  arra  utalnak,  hogy  a  magyar 
nyelvben  levő  török  elem  nem  —  mint  Hünfalvy  gyanítja  —  a 
kabarokkal  való  elegyedésből,  hanem  részint  már  nagyon  régen 
elmúlt  őskorból  ered,  vagyis  őstulajdon-nBk  tekintendő,  részint 
pedig  a  történelmi  érintkezés  későbbi  korából  maradt  fönn  ; 
mely  szerint  a  magyar  olyan  nyelvet  képvisel,  a  mely  —  elté- 
röleg  más  vegyülék-nyelvektől  —  hosszasan  tartó  átalakulási 
processuson  ment  át,  —  olyai;i  processuson,  mely  csak  a  ma- 
gyarországi végleges  megtelepedés  iiUhi  érte  el  teljes  befejezé- 
sét. Ha  a  nyelvalakulás  terén  hasonló  jelenséget  keresünk,  azt 
találjuk,  hogy  pl.  a  bolgárok  török  nyelvöket  szláv  alattvalóiké- 
val már  annál  is  könnyebben  és  gyorsabban  fölcserélhették, 
mert  a  compact  árja  elemek  által  való  körűivétel  következtében 
a  közlekedés  a  rokon  ural-altájiakkal  csekélyebbé  az  elszigete- 
lés pedig  nagyobbá  lett,  —  de  ez  a  körülmény  sem  a  magj^a- 
roknál,  az  Urai-vidék  elhagyása  óta,  sem  a  cseremiszeknél  és 
mordvinoknál  nem  fordult  elő.  A  mondottakból  tehát  az  követ- 
kezik, hogy  a  magyarnak  a  két  főcsoport  rokon  nyelveivel  tör- 
ténő összehasonlítása  által,  e  nép  történeti  fejlődésének  csak 
egyes  phasisait,  nem  pedig  keletkezésének  mozzanatait,  vagyis 
eredetét,  lehet  felvilágosítani ;  mert,  ha  a  nyelv  bizonyságát  — 
mint  már  tanulmányunk  e  részének  kezdetén  bebizonyítottuk  — 
nem  lehet  elfogadni  az  ethnologia  első  és  legfontosabb  osztályozási 
eszközéül :  akkor  annyival  kevesbbé'  lehet  ez  az  eset  olyan  nyelv- 
nél, mely  vegyüléki  jelleme  miatt  épen  úgy  sorozható  a  finn-ugor ^ 
mint  a  török-tatár  nyelvcsoportba,  —  olyan  nyelvnél,  melynek 
hova-sorozása  fölött  eddig  már  sokat  vitatkoztak  és  bizonyára  még 

18* 


^7H  A  MAOYAROK  EREDETE. 

jövőben  is  fognak  vitatkozni ;  —  mert  csupán  a  hét  tSszám  meg' 
egyezését  és  a  tárgyas  és  alanyi  igehajlítás  nagyobb  rokonságát 
még  nem  tartjuk  elég  erős  evidentiának  és  olyan  döntő  argumen- 
tumnak,  mely  a  rokonság  közelebbi  fokát  csalhatatlaníd  megbizo- 
nyíthatná. Ezek  épen  csak  tudományos  theorémdk,  melyeket  — 
mint  sok  mást  —  korántsem  tarthatunk  a  csalhatatlanság  bélyegé- 
nek  s  még  sokáig  nem  lesznek  képesek  arra,  hogy  az  előttünk  levő 
vitás  kérdésben  határozott  ítéletet  hozzanak.  Természetesen  mos- 
tanáig csak  a  magyar  és  finn-ugor  nyelvek  anyagi  összehasonlítás 
képe  áU  előttünk  bevégzett  egészül ;  de  —  a  mint  a  mellékletben  fel- 
hozott, meglehetősen  részletes  kritikánkból  látható  —  az  Összehason- 
lításban alkalm^azott  módszer  telve  van  nem  csak  a  legborzasztóbb 
erőszakoskodással,  hanem  —  a  mi  a  fogalmi  összefüggést  illeti  — 
a  legkirívóbb  logikai  visszássággal;  —  úgy,  hogy  ha  az  alaktan 
összehasonlításánál  is  e  módszert  kellene  alkalmazni :  akkor  mi 
sem  gátolhatná  meg,  hogy  az  elért  eredményt  már  előre  is  elkár- 
hoztassuk és  minden  arra  irányuló  törekvést,  hogy  a  magyart  szo- 
rosan a  finn-ugorhoz  sorozzak,  —  már  eleve  meddőnek  és  hiába- 
valónak bélyegezzünk. 

Hogy  tehát  a  tanulmányunk  által  elérendő  czélhoz  köze- 
lebb jussunk,  forduljunk  még  egy  harmadik  eszközhez:^  t.  i.  a 
művelődési  mozzanatokhoz. 


'/  f 


MŰVELŐDÉSI  MOZZANATOK. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI. 


BEVEZETÉS. 

HOGY  a  homályt,  melybe  a  magyarok  eredetének  története 
burkolva  van,  lehetőleg  eloszlassuk,  eddig,  az  igaz,  hogy 
csak  gyér  történeti  adatot  és  a  nyelvnek  csak  nagyon  proble- 
maticuB  tanúságát  használtuk  fáklyakép.  Ámde  e  segítő  esz- 
közökkel mindaz,  a  mi  rendelkezésünkre  van,  nincs  teljesen 
kimerítve,  minthogy  még  harmadik  mozzanat  is  marad,  tudni- 
illik: a  magyar  nép  kezdetleges  műveltségének  mozzanatai, 
azaz  erkölcsei  és  szokásai,  egyszóval  azon  műveltség  képének 
vonásai,  melylyel  ez  az  ázsiai  nép  Európában  megjelent  és  a 
melyet  részint  nyelve,  részint  az  egykorú  írók  fóljegyzései  szá- 
munkra megőriztek.  Azt  a  kérdést,  hogy  mily  fokú  bizonyító 
erőt  lehet  átalában  műveltségi  mozzanatoknak  tulajdonítani  és 
mennyire  lehet  az  ural-altáji  népek  homályos  múltját  ezekkel 
megvilágítani,  itt  már  csak  azért  sem  kell  behatóbban  fejteget- 
nünk, mert  erre  vonatkozó  nézeteinket  már  korábbi  műveink  egyi- 
kében '  nyilvánítottuk  és  mivel  mostani  megjegyzéseinkkel  leg- 
fölebb  csak  azt  a  különbséget  kell  megvilágítanunk,  a  mely  össze- 
ségében vett  fajnak  kezdetleges  állapota  és  ugyanazon  fajnak  egy 
törzse  vagy  ága  közt  létezhetik,  és  végre  mivel  ma  már  mindenütt 


*  Lásd :  Die  primiiive  Cultur  des  turJco-tatariachen  Volkes  (Lipcse, 
1879.)  czímú  könyvem  bevezetését. 


-80  A  MAGYAROK  EREDETE. 

győzött  az  a  nézet^  i^ogy  ethnologiai  föladatok  megfejtésénél 
a  műveltségi  mozzanatok  összehasonlító  tanulmányozása  van 
legalább  is  oly  fontosságú^  mint  a  történet  és  nyelvtudomány 
terén  tett  kutatások.  Előbb  említett  müvünkben  azt  a  czélt  tűz- 
tük magunk  elé,  bogy  a  társadalmi  élet  ama  képét  tegyük  szem- 
lélhetövé,  a  mely  a  török-tatár  nyélvek  kristálytiszta  üvegében 
visszatükröződik,  tehát  a  török  nép  erkölcsi  életét  még  a  nyelv- 
járások képződése  előtt  levő  korból;  ellenben  itt  a  most  emlí- 
tett nép  olyan  ágával  lesz  dolgunk,  a  melyről  épen  azt  kell  be- 
bizonyítanunk, hogy  ámbár  már  korán  kivált  a  közös  törzs  kö- 
telékéből és  ámbár  régen  összekeveredett  más  rokon  családtaggal, 
mégis  oly  erősen  jellemző  műveltségi  mozzanatokat  mutat  föl 
még  mindig,  hogy  török-tatár  eredete  ezek  alapján  kétségen 
kívül  bizonyos. 

Igaz,  hogy  e  kísérletünkkel  szemben  azt  a  kifogást  tehetni, 
hogy  ha  a  nyelvet  osztályozó  eszköznek  el  nem  fogadnók  föl- 
tétlenül, az  ugyancsak  szókban  fönmaradt  műveltségi  mozza- 
natokra vonatkozólag  annál  kevesbbé  fogadhatjuk  el,  mivel  a 
népek  szokásainak  képére  még  inkább  hathat  idegen  befolyás, 
mint  nyelvökre,  sőt  hogy  épen  az  erkölcsök  és  szokások  szók*- 
ták  a  nemzeti  nyelv  változására  a  legnagyobb  befolyást  gyako- 
rolni és  mint  a  tapasztalás  bizonyítja,  ezek  is  szerepeltek  min- 
denütt a  nyelvkölcsönzés  fő  közvetítöikép.  Azt  sem  akarjuk 
egyátalán  tagadni,  hogy  valamint  a  nyelv  szó-  és  alakkincsénél 
a  kölcsönzés  vagy  az  ősi  birtok  kérdését  különfélekép  lehet 
magyarázni  és,  mint  a  magyarnál  és  cseremisznél  látjuk,  kü- 
lönböző elméletek  kiinduló  pontjává  tenni,  ép  úgy  a  nemzeti 
vagy  idegen  műveltség  vizsgálásánál  szintén  néha  sikamlós 
talajon  mozgunk  és  ha  netalán  túlbuzgók  vagyunk,  bizony 
szintén  nem  vagyunk  egészen  mentek  a  botlás  veszélyétől. 
Azonban  szerencsére  vannak  törvények,  a  melyek  a  kutatónak 
az  első  és  utolsó  esetben  egyaránt  a  szükséges  védelmet  nyújt- 
ják. Valamint  az  összehasonlító  nyelvtudományban  az  alakok 
analógiája  és  a  hangok  változásának  szabályai  az  irányadók. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  2S1 

Úgy  az  egyes  műveltségi  képek  összehasonlításánál  a  népek 
psychologiája  a  döntő^  azaz  valamely  nép  szokásai  képében 
csak  azt  a  vonást  lehet  és  szabad  igaznak  és  ösi  birtoknak  tar- 
tanunk, a  mely  állítólagos  ösi  hazája  talajának  minőségével  és 
éghajlati  viszonyaival  folytonosan  összehangzásba  hozható  és 
a  társadalmi  állapotokból,  melyek  szintén  talajhoz  és  éghajlat- 
hoz képest  alakultak,  megmagyarázható.  Valamint  például  a 
törökök  és  magyarok  nyelvében  kettős  mássalhangzón  kezdődő 
szókat  idegeneknek  kell  tartanunk,  úgy  a  műveltség  azon  vo- 
násait, melyek  a  középázsiai  világ  pusztái  övénél  akár  maga- 
sabb, akár  alacsonyabb  szélességi  fokra  vallanak,  csak  kölcsön 
vett  jószágnak  szabad  tekintenünk.  A  török-tatárban  mindazok 
az  állatok  és  növények,  melyek  a  régi  iráni  országokból  az 
Oxuson  és  Jaxartesen  át  a  puszta  hazájába  kerültek,  még  ma  is 
idegen  iráni  nevök  alatt  ismeretesek ;  különben  viszont  az  orosz- 
ban és  persában,  meg  részben  a  hindusztániban  is,  a  török- 
tatár műveltség  befolyása  által  teremtett  újítások  még  mindig 
nem  vetették  le  a  török  nyelv  köntösét.  Mivel  pedig  valamely 
műveltség  befolyásának  mértéke,  azaz  idegen  műveltség  fogal- 
mainak elfogadása  az  ember  és  a  talaj  különböző  természeti 
minőségétől,  mint  föltételtől  függ  és  bizonyos  határokhoz  van 
kötve,  azért  valamely  nép  tökéletes  kulturális  átváltozásáról 
csak  ott  és  akkor  lehet  szó,  a  hol  azonfölűl,  hogy  a  nép  ősi 
fészkét  rég  más  hazával  cserélte  föl,  az  új  hon  természeti  tulaj- 
donságai ily  átváltozást  lehetővé  tettek,  azaz  egykori  hegylakó 
nép  szellemi  életében  a  pusztán  élő  nép  műveltsége  fogalmai 
csak  akkor  nyerhetnek  polgárjogot,  ha  az  előbbi  már  több  em- 
beröltő előtt  vonult  honi  hegyeiből  a  síkra.  Mindezekből  azt  lát- 
hatni, hogy  nyelvcsere  vagy  nyelvelegyedés  esetében  a  nyelvi 
átalakulás  legelőször  is  oly  szavakon  vehető  észre,  melyek  az 
uj  éghajlati  jelenségek  vagy  az  új  társadalmi  létnek  körébe 
Viigó  szokások  és  erkölcsök  fogalmait  magyarázzák,  és  hogy  en- 
nélfogva a  népek  primitív  műveltségére  vonatkozó  szók  nem 
csak  az  általok  lakott  régi  hazának  ég-  és  talaj -viszonyait  tük- 


282  A  MAGYAROK  EREDETE. 

röztetik  yÍBSza,  hanem  egjszersmind  az  ethnikai,  sok  esetben 
még  a  faji  kötelékről  is  tesznek  tanúságot.  Ott  a  hol  az  egyik 
népnek  a  másik  által  történt  beolvadási  processusa  mint  bevég- 
zett tény  áll  előttünk,  ott  az  egész  nyelv,  tehát  a  primitiv  kul- 
túra fogalmai  is  elenyésztek.  De  nem  ilyen  a  viszony  ott,  a  hol 
csak  nép-elegyedésről'  van  szó,  mert  ily  esetben  a  művelődési 
mozzanatok  árnyalatai  a  népek  származása  vagy  későbbi  fej- 
lődése történeti  időszakaival  szoros  összefüggésben  állnak,  a 
mennyiben  az  egyes  kulturszók  a  két  népelem  kezdetleges  mű- 
velődésénekugyanannyi emlékeit  tüntetik  elénk,  és  eredeti  alkat- 
résznek csak  azt  mondhatjuk,  hol  ez  emlékek  nagyobb  számmal 
és  az  őskor  művelődési  mozzanatait  hatályosabban  képviselik. 
Tehát  ily  szempontból  kündulva  járunk  el,  mikor  valamely 
nép  primitiv  műveltsége  mozzanatainak  nagyfokú  fontosságot 
tulajdonítunk  és  azokat  a  nép  eredetének  történetében  meg- 
bízható tanúknak  tekintjük.  Különösen  *a  mi  vizsgálódásunk 
tárgyára  vonatkozik,  hogy  a  műveltség  mozzanataiban  oly 
fáklyát  bírunk,  a  mely  a  kérdéses  terület  legtávolabbi  zugát 
sokszor  jobban  világítja  meg,  mint  az  összehasonlító  philo- 
logia,  mivel  a  szó  csak  a  külső,  a  szokás  azonban  a  lényeges. 
Az  általunk  ecsetelt  képen  tehát  az  olvasó  rögtön  tisztában  lesz 
azzal,  hogy  a  régi  magyar  műveltségi  élet  egyes  vonásai  honnan 
erednek;  és  míg  egyrészt  bizonyos  tények  eredményéből  a 
primitiv  magyar  műveltség  és  nyelv  keverék-volta  kiviláglik, 
addig  másrészt  a  bizonvító  okok  tekintélyes  száma  szembeszö- 
kően török-tatár  jelleméről  fog  tanúságot  tenni;  minthogy  végre 
arra  a  meggyőződésre  jutunk,  hogy,  mint  már  előbb  is  hang- 
súlyoztuk, a  műveltségi  fogalmak  a  magyarba  nem  kerülhettek 
kölcsön  útján,  hanem  mint  eredetiek  és  ősi  sajátságai  oly  nép- 
törzsből fakadtak,  melylyel  épen  ezek  az  erkölcsök  és  szokások 
alapjokban  össze  vannak  kötve.  Ez  talál,  mint  említettük,  a 
műveltségi  fogalmak  nagy  többségere ;  azonban  tekintve  már 
említett  keverék-jellemöket,  az  osztályozást  nem  lehet  elkerülni, 
és  ha  ebbe  bocsátkozunk,  azt  találjuk,  hogy  a  magyar  ősi  mű- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  ^^3 

veltfiég  mozzanataiban  a  tőrök-tatár  elem  mellett  első  sorban 
az  ugor  van  erősen  képviselve,  hogy  későbbi  fejlődéseben  az 
iráni  műveltség  világa  a  szászánidák  korából  szintén  hagyott 
benne  mély  nyomot  és  hogy  továbbhaladtában  pedig  egyes 
korszakokban  a  germánok,  szlávok  és  byzancztak  ideig-óráig 
ható  kulturszelleme  nagy  befolyást  gyakorolt  e  művelődésre. 
Itt  természetesen  csak  az  első  részről,  azaz  csak  az  ősi  művelő- 
désről lehet  szó,  és  mivel,  mint  már  mindenki  előtt  be  van  bi- 
zonyítva, pusztán  lakó  nomád  néppel  van  dolgunk,  azért  az 
állatvilágon,  mint  a  műveltség  első  fokán  álló  ember  életé- 
nek fő  tényezőjén,  akarjuk  kezdeni. 

1.  Állatok. 

A  házi  állat,  marha  átalános  fogalmának  kifejezé- 
sére a  magyar,  mint  sok  más  nyelv,  a  vagyon,  birtok  és 
jószáig  körülíró  szókkal  él,  azaz  a  barom  vagy  jószág  szót 
használja.  A  törökben  is  vehetni  észre  hasonló  eszme-menetet, 
minthogy  ott  a  barmot  az  ó-török  barum  és  mai  szóval  je- 
lölik. Ez  az  utóbbi  jLc  szó,  azaz  vagyon,  az  arabból  kölcsön 
vett  szó,  azonban  mindamellett  még  messze  a  mongolok  közt 
is  elterjedt  használata,  míg  az  előbbi,  melynek  alapjelentése 
birtok  (bar :  bírni ;  barum  :  birtok),  ma  már  csak  a  kirgizben  e 
különös  jelentéssel :  marha  fordul  elő,  miből  barumta :  '^ 
marharabláson  jánii,  portyázni  és  barumtau,  baranta :  rabló- 
menet,  portyázás,  tulajdonkép  vuirharahUU.  Ezenkívül  a  nyelv- 
nek még  más  szava  is  van,  tudniillik  állat,  melynek  eredeti 
és  régibb  jelentése  állás,  állapot,  ^  tulajdonkép  a  viarhaáUomámi 
fogalmára  vonatkozik;  épen  úgy  mint  baromtenyésztők  még 
mai  nap  is  az  állás  szó  alatt  a  marhaállományt,  a  mar- 
hát átalában  értik.  Egj'ébiránt  jellemző,  a  mit  már  más  helyen 


*  V.  ö.  BuDAoov  I.  224.  lapját. 

*  Lásd  az  állat  szót  a  Magyar  nyelv  Bzótárá\>Kíi^  I.  270.  1. 


2S4  A  MAGYAROK  EREDETE. 

hangsúlyoztunk,*  hogy  a  primitív  ember  nyelve  gyűjtőnevek  jelö- 
lésére sokkal  kevesbbé  képes,  mint  egyes  táxg}'ak  megnevezé- 
sére, a  mely  körülményt  a  kutatásnak  előttünk  elterülő  mezején 
többször  észre  fogjuk  venni. 

Ha  már  most  azt  kutatjuk,  hogy  a  régi  magyarok  mely 
liázi  állatot  ismerték  legelőször  és  melyiket  használták  először 
életök  föntartására,  akkor  a  pusztán  lakók  életének  mai  szo- 
kása alapján  bizonyára  hamar  arra  a  meggj'őződésre  jutunk, 
hogy  a  Juh  volt  az  az  állat,  mely  a  régi  haza  földrajzi  és  ég- 
hajlati viszonyai  közt  legjobban  tenyészett  és  ott  még  ma  is 
tenyészik  és,  hogy  ennek  termékenysége  az  embernek  a  táplálék 
és  ruházat  dús  forrását  biztositja ;  ezt  az  állatot,  a  mennyire 
Középázsia  puszta  vidékein  kimutathatni,  az  argali  vagy  kockar 
fajából  szelidítette  és  tenyésztette  először.  A  juh  fogalmára  a 
magyarban  két  szó  van,  tudniillik  birka  és  juli,  a  melyek 
csak  dialectice  különböznek  egymástól  és  a  melyek  közül  az 
előbbi  eredeti  és  etymologiai  úton  megfejthető,  az  utóbbi  azon- 
ban nem  egész  biztosan  magyarázható  meg.  Valamint  barom, 
a  török  barum  a  marhát  átalában  jelöli  és  vagj^ont  jelent,  épen 
úgy  a  birka  szóban  ugj'anezen  fogalom  tolmácsolását  vehetjük 
észre,  csakhogy  a  kicsinjdtő  alakban,  mert  e  szóban  a  bir, 
török  bar  tőszótagot,  mely  birtokot,  vagyont  jelent,  és  a  kicsi- 
nyítő ka  képzőt  fedezhetjük  föl ;  birka  tehát  a  kis  birtokot,  a 
kis  barmot  jelenti  megkülönböztetésül  barom-tói,  mely  a  nagy 
marhának,  házi  állatnak  gj'üjtőneve  átalában.  A  juh  szót  ille- 
tőleg van  kiinduló  pontunk  egészen  idegen  nyelv  területén, 
tudniillik  az  újpersa  éuban,  zuhan :  juhász  szó,  a  mely  ^  cu, 
zu :  juh  és  ^b  ban :  őrizni,  védeni  részekből  van  összetéve ; 
mivel  azonban  cu,  áu  a  legrégibb  persa  nyelvemlékekben  juh 
jelentéssel  nem  fordul  elő,  jogos  az  a  föltevésünk,  hogy  ez 
a  szó  úgy,  mint  más,  mely  a  puszta  faunájának  birodalmából 

*  Lásd    a  Primitive   Cultur   dea    turko-tatarUchen  Volkes    50.    és 
fíi.  lapjait. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  ^í>'*> 

a  persába  került,  török  forrásból  fakad,  hajdan  áu-  vagy  ju- 
nak  hangzott  és  ily  alakban  analóg  a  magyar  juli-val.  A  juh 
nemének  és  különféle  korának  megjelölésében  már  több  meg- 
egyező pontot  találunk  a  mai  török  és  a  magyar  közt.  A  hílih 
magyarul  kos  és  törökül  koc,  kos ;  a  herélt  magyarul  ürü, 
törökül  (turkom.)  ürü;  az  esztendős  bárány  magyarul 
toklyó,  törökül  tokli.  Hasonló  viszonyt  lehet  a  gyapjat 
jelentő  szónál  észrevenni:  a  magyar  gyapjú,  v.  ö.  gyapot, 
a  törökben  japu,  japuk,  szó  szerint  burok,  takaró;  épen  úgy 
a  jichistállót  jelentő  szónál,  mely  a  magyarban  akol,  a 
törökben  águl,  atil  és  itt  nem  annyira  istállót,  mint  inkább 
udvarfélét,  bekerített  helyet  tesz.  Ha  már  most  azt  veszszük 
észre,  hogy  a  török  nomádoknak  a  többi  hasznos  állatok 
különböző  korának  megjelölésére  is  szabatosan  meghatározott 
nomenclaturájok  van  és,  hogy  a  magyar  nyelv  csak  a  juhnak 
és  némileg  a  szarvasmarhának  megnevezésénél  is  felmutatja 
ezt  a  sajátságot,  akkor  nem  lesz  nehéz  arról  meggyőződnünk, 
hogy  az  említett  állatfajok  voltak  azok,  melyeknek  különös 
gondját  viselte  a  magyar  nomád  és,  hogy  epén  ennek  követ- 
keztében a  gazdagabb  névsor,  jóllehet  a  nemzeti  élet  szer- 
fölött tarka  viszontagságokat  szenvedett ,  megmaradhatott. 
A  juh  után  tehát  ezennel  a  szarvasmarhával  akarunk  foglal- 
kozni. A  szarvas  házi  állatoknak  a  magyarban  marha 
a  gyűjtőneve;  ez  a  szó  szláv  eredetű  és  úgy,  mint  az  előbb 
emiitett  barom  és  birka,  ma  átalában  barmot  jelent,  hajdan 
azonban  birtokot,  jószágot  tett  és  természetesen  aránylag  újabb 
használatú.^  Nagyobb  eredetiségre  vall  e  házi  állatok  nemi 
különbségének  és  különböző  korának  megnevezése.  A  magyar 
bika  a  törökben  biika,  buga ;  a  magyar  ökör  a  törökben 
öküz,  ököz ;  a  fiatal  ökör  a  magyarban  tmó,  a  törökben 


^  Vbrbőczy  a  res  depositae-t  így  forditja:  letett  marha,  továbbá 
res  mobiles-t  így:  ingó  marha  stb.  V.  ö.  a  Magyar  nyelv  szótfirá-U 
IV.  110.  1. 


SS'!  A  MAGTAROK  EREDETE. 

tana  (borjú);  2k  fiatal  tehén  magyarul  ünő,  üné,  törökül 
ünek,  inek,  tehén  átalában ;  így  ez  utóbb  említett  fogalom 
magyar  synonymja,  tudniillik  üsző,  üszőké  (tehénhorjú) 
a  török  ősük  (a  felnövő)  alakban  találja  magyarázatát ;  végre 
a  fiatal  szarvasmarha  átalában  magyarul  borjú,  törö- 
kül puru,  bozau  és  bozagu.  Az  említett  állatoktól  származó 
táplálék  megnevezésének  mind  hangbeli,  mind  fogalombeli 
analógiája  szintén  érdekes  és  azért  hadd  álljon  itt.  A  mi  a  hús- 
ételt illeti,  megemlíthetjük  azt  a  hasonlóságot,  a  mely  a  magyar 
tokcÍJty,  azaz  apróra  vagdalt  és  pörkölt  juh-  vagy  marhahús, 
és  a  kirgiz  talkan,  széttördelt  és  szétdörzsölt  tészta  közt  van ; 
ez  utóbbi  töve  tal  és  tálka :  szétdarabolni.  A  magyar  tokány  el- 
nevezés tehát  nem  az  étel  anyagát,  hanem  alakját  fejezi  ki  és 
nyilván  valamely  régente  használt  húsporra,  azaz  porrá  tört 
szárított  húsra  vonatkozik ;  hogy  ilyen  volt  a  régi  magyaroknál 
használatban,  az  történetileg  bebizonj-ítható.  A  magj^ar  tej  a 
törökben  süt,  mely  szónak  ősrégi  alakjául  el  lehet  fogadni  a 
következőt:  süj,  azon  szabály  alapján,  hogy  t  rendesen  átvál- 
tozik j-vé;  és  hogy  ilyen  töszótag  tényleg  létezett,  azt  a  tör.  saj  : 
fejni  és  sajin  :^  fejős  juh  szók  bizonyítják,  alapjok  a  saj  tőszó- 
tag levén ;  ennek  ősi  értelme :  kivenni,  nyerni  (v.  ö.  sair,  saur : 
kihúzni),  a  tej  fogalmát  tehát  mint  valami  nyertet^  kivettet  tün- 
teti föl.  Ellenben  más,  tejből  készült  ételek  lényegesen  meg- 
egyeznek egymással.  így  a  sajtot  jelentő  magyar  túró,  török 
tnirag,  melyet  szláv  nyelvbúvárok  tévesen  a  szláv  tvorit  (létre 
hozni)  igéből  származtattak,  holott  épen  az  ellenkező  a  való, 
mert  ez  az  oroszba  származott  török  kölcsönszó ;  '^  továbbá  a 
mag;v'ar  vaj  a  törökben  maj  (zsír) ;  a  magN^ar  író  a  törökben 
airan.  Igazán  különösnek  kell  a  magyar  hús  szót  tartanunk, 

•  A  sajin  és  a  föltett  aaj,  süj  (tej)  közt  levő  viszony  a  magyar 
hj  és  fején,  tehén  kölcsönös  viszonyában  is  megvan.  Tején,  tehén  he- 
lyett, Csallóköz  nyelvjárásában  szokásos  és  oly  liang változást  mutat,  a 
milyen  fejér  és  fehér  közt  van. 

'  V.  ö.  Primitive  Culfur  des  turko-tatar.   Volkes,  94.  lapját. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  287 

a  mely  arról  nevezetes,  hogy  a  persából,  és  pedig  török  közve- 
títés úíján  jutott  a  magyarba,  mint  keleti  Turkistan,  az  uigurok 
ősi  hazája  török  nyelvéből  megtudjuk,  melyben  a  húst  mint 
élelmi  szert  mai  nap  is  gus  (újpersa  gust)  szóval  nevezik. 

Némileg  különösnek  tetszhetik,  ha  a  magyarok  ősi  művelt- 
ségének korszakából  való  házi  és  hasznos  állatok  közt  csak  har- 
madik helyen  említjük  a  lovat  és  olyan  házi  állatkép  tüntet- 
jük föl^  melynek  tenyésztése  nem  régibb  a  juhénál  és  marháé- 
nál. Ez  osztályozás  alapja  egész  egyszerűen  abban  a  körül- 
ményben van,  hogy  a  pusztának  e  gyorslábú  lakóját,  melynek 
ősi  állapotban  levő  testvére,  a  kulan  (onagre,  középfaj  szamár 
és  ló  közt)  Eözé2)ázsia  sivatagjain  található,  eredetileg  csak 
locomobilnak  használták  és  a  török-tatár  nyalánkságok  sorába 
csak  később  vették  föl.  Ezt  az  állat  illető  nevéből  tudjuk  meg, 
a  mely  a  magyarban  ló,  az  ugorban  lu  és  a  törökben  lau  ®  és 
ulau,  ulak.  Ulau,  miből  a  kirgiz  lau  ^  származott,  szószerint 
járómű,  vivő  eszköz,  locomobil  (v.  ö.  ula :  kocsit  hajtani,  nyar- 
galni ;  ulakman :  lovasság),  egyúttal  teherhordó  állat  is  és  kö- 
vetkezőleg nemcsak  szorosan  véve  a  lovat  jelenti,  hanem  más 
teherhordó  és  megülhető  állatot  is,  tudniillik  a  szamarat,  melyre 
Középázsiában  ezt  a  nevet  mint  megtisztelő  czimet  adják,  az 
azerbaizaniban  pedig  egyenesen  e  néven  hívják.  Ulak,  ulau 
mellett  a  török  nyelvben  az  at  szó  is  jelent  lovat;  tulajdonké- 
peui  értelme  csődör ;  van  belőle  régibb  alak  is :  atkir,  ajgir  (a 
mai  nyelvhasználatban :  szörnyű  állat,  csuda,  a  persáknál  ghul- 
i-bijaban,  ^jL?Laj  J^).  Inkább  megfelelők  a  rnonyast  je- 
lentő magyar  szók,  tudniillik  csődör,  v.  ö.  török  éaudur : 
fiatal  monyas,  tulajdonképen  a  nyerítő  ebből :  éau,  a  kiáltás,  és 
mén  vagy  ménló,  miben  a  török  min,  men :  hágni,  ágas- 

*  Hogy  az  I-n  és  r-n  kezdődő  török  szók  elejére  hangzó  jánű, 
arra  már  (a  228.  lapou)  utaltunk.  Lu  ulau-hoz  úgy  viszonylik,  mint  a 
magyar  roh{on)  a  török  uruk-hoz  (rokon),  a  kirgiz  rák  a  török  irak- 
hoz  (tágas),  a  mag^-ar  rüh  a  török  ürü  (bőrkiütés)  szóhoz. 

"  Láncig  elölovas,  csatlós,  lovas,  a  khánságokban  is  ismeretes. 


9S8  A  MAGTAROK  EREDETE. 

kodni,  igetö  ismerhető  föl.  Ménló^  azaz  a  hágóló  tehát  a  ló  nemi 
ténykedésére  vonatkozik  és  a  nyelv  e  tisztaságával  szemben 
valóban  meglepő,  hogy  a  magyar  a  kancza  megjelölésére 
kétes  eredetű  szóval  él,  tudniillik  a  kancza  szóval,  melyet 
egyrészről  a  szláv  kiinica,  másrészről  azonban  a  kirgiz  ko- 
naői :  harmadfű  kancza,  szóval  hasonlithatni  össze.  A  magyar 
csikó  a  törökben  cigin,  őikin  ^^  (Abuska),  a  szó  értelme  sze- 
rint a  nemzett^  kijött,  a  cik  igetőből  (v.  ö.  kaz.  ciku :  fölkelés, 
születés).  Hogy  a  régi  magyarok  a  ló  húsát  és  tejét  táplálékul 
használták,  a  mellett  több  történeti  bizonyiték  szól;  azon- 
ban a  nyelv  erre  vonatkozólag  semmi  emléket  nem  juttatott 
ránk,  minthogy  e  szokást  a  kereszténység  behozatala  után  sii- 
lyosan  fenyitették  és  a  régi  pogány  életmódra  emlékeztető  egyéb 
mozzanathoz  hasonlóan  erőszakkal  kiirtották  és  a  régi  szoká- 
sokkal együtt  a  rajok  vonatkozó  szóknak  is  el  kellett  veszniök. 
A  sivatag  természetével  még  a  lónál  is  szorosabban  egybeforrt 
állat,  tudniillik  a  teve,  törökül  töve,  tüve,  minek  etymolo- 
giájáról  már  egyebütt  szóltunk,  ^^  a  magyarban  régi  eredeti 
nevét  megtartotta,  tehát  nem  tulajdonitható  az  újabb  török, 
azaz  oszmán  műveltség  befolyásának.  Valamint  az  állatok  el- 
nevezései többnyire  török  nyelv  jellemét  viselik  magokon,  úgy 
van  ez  a  nyájat  jelentő  gyűjtőnévvel  is.  Ezt  a  fogalmat  a 
magyarban  a  gulya :  marhák  csapatja,  szó  jelenti,  a  melyben 
én  a  magyar  gy  és  g  hangok  váltakozásának  szabályánál  fogva  '^ 
eredeti  gyulya,  gj'ula,  illetőleg  júla  alakot  sejtek,  melynek  meg- 
nyújtott tőszótagjában,  jú-ban,  az  alt.  juu :  összegyűjteni,  föl- 
halmozni, tő  fölismerhető.  Juu-ból  juul,  összegyűlni,  szárma- 


^"  A  ciHn,  ciku  alaknak  úgy  hang  mint  fogalom  tekintetében 
analógja  a  török- tatár  caha^  kölyök,  gyermek,  mely  magában  nem  áll, 
banem  mint  bála  (gyermek)  synonymja,  a  csagatáj  bala-caka,  gyerme- 
kek, szópárban. 

**  V.  ö.  PrimitivG  Cultur  dsa  türh.-tai,  VolJces,  191.  1. 

*'  Nevezetesen  a  palócz  nyelvjárásban  genge  van  gyenge  helyett, 
gül  gyűl  helyett  stb. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  2^9 

zott  és  a  magyar  gulya  egy  eredeti  juiilak:  gyülekezet  helyébe 
lépett. 

Ha  par  excellence  nomád  pásztornép  életének  mozzanatait 
kutatjuk,  magától  érthető,  hogy  az  első  hasznos  állatokkal  kap- 
csolatban a  hutydról  is  megemlékezzünk,  a  mely,  mint  a 
pásztorok  hű  kísérője,  már  korán  vergődhetett  nevezetességre. 
Ez  állat  különfék  fajainak  neveinél  azt  vehetjük  észre,  hogy 
a  nyelv  egyrészt  a  finn-ugorral,  másrészt  a  török-tatárral  való 
közösséget  mutat  föl,  mivel  a  magyar  eb  az  ugor  amp,  ámp 
és  a  török  et,  a  mag^^ar  kutya  azonban  az  ugor  kuta  és  a 
török  kücük  (kölyökkutya)  alakkal  hasonlítható  össze,  a  minél 
szembeszökő,  hogj'  a  magyar  inkább  közeledik  a  finn-ugor  felé, 
holott  kiválóan  török  területen  csak  a  magyai*  kopó :  vadász- 
kutya egyezik  meg  az  oszmán  kopoj :  vadászkutya  és  kopek : 
nagy  kutya  alakokkal ;  ^^  továbbá  a  magyar  agár  a  török 
(kirg.)  igár  szóval.  Ez  a  körülmény  arra  mutat,  hogy  a 
kutya  csak  azután  emelkedett  fontosságra,  miután  a  magyarok 
és  az  ugor  népek  már  együtt  éltek,  minthogy  először  ez  az  állat 
az  utóbb  említett,  kiválóan  vadászattal  foglalkozó  néptörzsnél 
nagyobb  tiszteletben  állott,  mint  a  nomád  törököknél,  kik  a 
kutyát  ugyan  bizonyára  régóta  ismerték,  de  mindig  a  g^^alázat 
és  megvetés  tárgyának  tekintették  (v.  ö.  ezt  a  szójárást :  itdin 
alcak,  hitványabb  a  kutyánál;  továbbá  a  növények  elnevezésé- 
ben az  összetételeket,  melyek  közül  a  hasznavehetetlen,  ártal- 
mas növényeket  jelentők  mindig  it-teP*  vannak  összetéve); 
oly  körülmény  ez,  melyet  AHLQUisT-nak  ezt  az  állatot  illető 
megjegyzései  *'  nyomán  a  finn-ugor  népeknél  nem  mutathatni 


*•  A  kopoj,  vadászkiitj'a,  szót  Ahmed  Vkfik  Efendi  Lehcei  0«- 
mani  czfmü  müve  933.  lapján,  mint  a  tör.  zagar  (agár)  szóval  egyet  jelen- 
tőt, említi  meg. 

**  It,  et  régi  szó,  melynek  jelentmónye :  alsó  rész,  aliil ;  v.  ö. 
éten,  éden  a  sátorban  való  legalsóbb  Ülés,  és  etek  szegély. 

**  Lásd:  Die  Culturwörter  der  WestfinnUcheii  Sprachen.  Hel- 
HÍngfors,  1875. 

Vímbkbt:  a  wugjfarok  eretUte.  l*^ 


590  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

ki.  Epén  lígy  áll  a  dolog  a  macskával,  melynek  neve, 
macska,  ugyan  hasonlóan  hangzik,  mint  a  csagatáj  mösük, 
müske  (macska),  azonban  mind  a  kettő  úgy  látszik  árja  nyelv- 
területről van  kölcsönözve,  minthogy  erre  az  állatra,  mint  Ahl- 
QUiST  helyesen  megjegyzi,  ^^  a  vadásznak  és  nomádnak  nincs 
szüksége  és  valóban  magam  is  ritkán  láttam  ezt  az  állatot  kir- 
gizeknél és  turkománoknál.  Hasonlót  jegyezhetni  meg  a  kecs- 
Jcéről  is,  a  melynek  magyar  kecske  neve  a  törökben  keci, 
ecki  és  kecki  és  a  mely  mint  délen  és  sziklás  vidékeken  ho- 
nos állat  csak  árja  népek  közvetítésével  juthatott  a  magj'arokhoz 
és  törökökhöz.  V.  ö.  a  német  Kitz,  svéd  kiddé,  szláv  kiza  alakot 
stb.,  mint  az  eg^'ébkép  a  kecskebak  magyar  elnevezéséből,  bak  : 
Bock,  világos  is.  Végtére  nem  szabad  felednünk,  hogy  valamint 
a  kecske  inkább  déli  vidékeken  és  sziklás  tájakon  levén  ottlio- 
nos,  a  puszta  hazájában  a  létezés  fő  feltételeitől  meg  volt  fosztva, 
úgy  a  macska  is  szilárd  lakóhelyekhez  levén  kötve,  az  örökké 
járó-kelő  nomádok  körében  soha  sem  érezhette  magát  ho- 
nosnak. 

E  rövid  és  igénytelen  vázlatról,  mely  a  házi  és  tenyésztésre 
való  állatokról  szól,  áttérünk  a  vadra,  azaz  vad  állatokra. 
Ha  a  házi  állatokat  különösen  jelentő  név  a  magyar  nyelvben 
átalában  hiányzott,  nem  csodálkozhatunk,  ha  a  vad  fogalmát 
illetőleg  hasonló  szegénységet  tapasztalunk.  Az  erre  vonatkozó 
szó,  vad,  határozottan  idegen,  azaz  persa  eredetű  ^'^  ós  pedig  e 
nyelv  régibb  korából,  a  mi  föltevésünket  még  inkább  igazolja, 
ámbár  másrészt  anuak  lehetősége  sincs  kizárva,  hogy  a  régi 
magyaroknak  e  fogalom  számára  külön  kifej ezésök  volt.  Mái* 
eg}^ebütt  ^®  utaltunk  ai'ra,  hogy  a  puszták  lakójára  az  ijedelem 
első  é3  leghatalmasabb  benyomását  a  7;ar/riÍ5^^z^oV^nf  A?  kellett 
gyakorolnia,  mint  olyan  állatnak,  mely  Középázsia  lapályain  a 
mocsarak  és  nádasok  partjain  nag^'  csapatokban  tanyáz,  erejé- 

^'  Lásd  e.  m.  a  2i2.  lapot. 
*'  Lásd  a  függeléket. 


\% 


L.  Primitíve  Culfur  d,  tiirk.-taf.   VoV^ea  199.  lapját. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  291 

vei  ÓS  azon  nagy  számmal,  melyben  meg  szokott  jelenni,  impo- 
nál,  és  mint  a  Görgen  partjain  magam  is  meggyőződhettem, 
valóban  a  puszta  sivár  természet  ölén  élő  ember  legborzasz* 
tóbb  csapásának  tekinthető.  Erre  vonatkoznak  a  török  képes 
kifejezések  tongguz-lajin  és  kaban-dik :  vad  bátorságú  és  kitartó, 
szószerínt  a  disznóhoz  hasonló ;  sőt  ezzel  függ  össze  az  a  körül- 
mény is,  hogy  a  legfőbb  czím  a  régi  törököknél,  tudniillik  kha- 
kan,  khaan  és  khan,  a  disznót,  kandisznót  jelentő  mongol-török 
szóval  közös  tőből  fakad,  hogy  Toiiuz  (disznó)  g3'akran  mint 
személynév  is  előfordul  (1.  Thonuzobát  a  besenyő  szólajstrom- 
ban) ós  végre,  hogy  még  mai  nap  is  a  magyar  kan  szó  alatt  a 
vaddisznó,  a  disznó  hime  és  egyszersmind  más  négylábú  állat 
hímé  is  értetik.  V.  ö.  kan-kutya :  hím  kutya,  kan-macska : 
kandúr  stb.  A  magyar  kaji  és  török  kában  alatt  régen  a  disz- 
nót átalában  értették;  ezt  bizonyítja  először  is  a  kan-ász :  disznó- 
pásztor, szó,  mely  olyan,  mint  juh-ász  :  juhpásztor,  másodszor 
a  mostani  vad-kan  szó,  mely  szószerínt  vad  disznót  jelent,  és 
mivel  a  manap  használt  disznó  (házi  sertés)  szó  csak  a  csuvas 
sisna,  cseremisz  sasna  alakkal  függ  össze  első  sorban  és  mivel 
a  kevesbbé  használt  damasz,  domosz :  disznó,  szóról,  mely 
a  török  tónus,  oszmán  domus,  donuz  alakra  vall,  még  nincs 
eldöntve,  vájjon  nem  kell-e  újabb  oszmán  befolyásnak  tulajdo- 
nítani; alig  lehet  kételkedni,  hogy  a  disznn  mint  hasznos  házi 
(illat  tenyésztésével  a  magyarok  csak  később,  azaz  ugor  ele- 
mekkel való  összekeveredésök  után  ismerkedtek  meg  és  hogy 
ez  az  állat  ősi  müveltségök  korában  éj)  oly  kevéssé  tartozott 
házi  állataikhoz,  mint  a  többi  török  néi)ekéihez,  melyek  ez 
állat  tenyésztésével  még  az  iszlámot  megelőző  korban  sem  fog- 
lalkoztak. Legalább  ezt  sejteti  Herodot  is  Skythia  leírásá-híin 
4 IV.  6í^.),  mikor  azt  mondja,  hogy  a  skythák  disznókat  nem 
áldoznak  és  azok  tenyésztésével  sem  foglalkoznak.  Más,  ez 
állat  neveit  illető,  megegyezés  a  magyai*  emse:  nőstény 
disznó,  török  emiöi,  emisi :  a  szoptató  és  a  magyar  csörhe, 
török  cörpe :  nialacz,  szók  között  fedezhető  föl. 

19* 


«■, 


92  A  MAGTÁROK  EREDETE. 


A  nomádok  minden  időben  a  farkastól  kevesbbé  ret- 
tegtek ugyan^  mint  a  vadkantól^  azonban  tolvaj  természete 
miatt  mégis  féltek  e  minden  állattenyésztőre,  de  különösen 
a  juhászokra  nézve  kártékony  vendégtől,  melynek  magyar 
farkas  nevében  ennek  az  állatnak  a  testi  ismertető  jele, 
tudniillik  farka  hosszabb  volta,  mi  által  a  kutyától  különbö- 
zik, nyert  kifejezést.  A  kölcsönös  viszonyt,  melyben  a  farkas 
és  fark  szó  a  magyarban  van,  többi  között  ez  állatnak  csu- 
vas  elnevezésében,  vurun  chüre:  farkas,  szószerint  hosszú- 
farkú,  lehet  legjobban  fölismerni,  valamint  a  magyarban  más 
állat  neve  is  ilyen  módon  támadt,  tudniillik  a  szarvas  szó 
ebből :  szarv ;  más  török  nyelvjárásokban  a  farkas  bőre  szine 
után  van  elnevezve.  A  mi  azonban  a  puszta  többi  ragadozó 
állatait  illeti,  észre  fogjuk  venni,  hogy  a  tigrist  és  az  orosz- 
Idjlt  Eözépázsia  régi  nomádjai  ismerték,  minthogy  ennek 
van  eredeti  neve,  a  tigrist  jelentő  török  szó,  kap-lan,  szó- 
szerint a  ragadozó  állatot  és  az  oroszlánt  jelentő  ars-lan,  szó- 
szerint az  erős  állatot  jelentvén.  ^*  A  magyarok  mai  nyelvé- 
ben az  utóbbi  állat  neve  szintén  arszlány,  a  tigris  eredeti 
neve  azonban  elveszett  és  csak  egy  hely  és  nemzetség  nevé- 
ben maradt  meg.^®  A  mi  azonban  a  pdrdwczot  illeti,  mely- 
nek magyar  neve  párducz,  török  pars,  bars,  meg  kell  je- 
g}'eznünk,  hogy  délről  származik,  mit  leginkább  a  persa  bars, 
\j^j^  idegen  szó  bizonyit. 

Ha  jobban  körültekintünk  a  puszta  faunájának  birodal- 
mában, észre  fogjuk  venni,  hogy  például  a  medve,  mely 
az  ugor  népek  életében  annyira  fontos  szerepet  játszott,  hog}' 
a  nagy  tiszteletre  mutató  atya,  atyuska  nevet  kapta,  a  ma- 
gyarban csupán  a  szlávból  kölcsönzött  medve  (az  oroszban 
medvjéd)  szó  alatt  ismeretes,  tehát  a  magyarok  szeme  elé  ősi 
liazájokban  nem  valami  gyakran  kerülhetett;  holott  más  álla- 

'"  L.  Primitive  Cultur  d,  (ürk,-faf.  Volkes  204.  lapját. 
*°  V.  ö.    a  Koplon    szói   Jkrnkt    Thesaurus    linquae   Hungaricae 
Pest,  180k)  czimű  művében. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATÁT.  293 

tok  nevei,  mint  a  magyar  borz  és  a  török  borsuk,  a  magyar 
hiúz  és  a  török  as  és  jüz, '^  a  magyar  hód  és  a  török 
kond-oiz,  kundoiz,  alt.  kamdu,  a  magyar  cziczkány  és 
a  török  Biőkan  (egér),  a  magyar  ürge  és  a  török  (k.  k.)  űrkft 
(mormota),  a  magyar  béka  és  a  török  baga,  a  magyar  görény 
és  a  török  girin**  stb.  a  török  és  magyar  nyelv  területén  használt 
alakjaikban  tökéletesen  megegyeznek.  Nagyon  érdekes,  hogy  va- 
lamint a  puszták  madárvilága  csak  nagyon  kevés  fajtából  áll,  mi- 
vel a  levegőég  tollas  lakói  a  homokos  tájakon  a  megélhetésökhöz 
szükséges  lombos  fákat  csak  gyéren  találják,  lígy  a  madarak  elne- 
vezésének egész  sora  a  magyarban  is  túlnyomóan  idegen  jellemű 
és  csak  ott  mutatja  honi  eredet  nyomait,  a  hol  oly  madarakról 
van  szó,  melyek  vagy  ragadozásból  élnek,  vagy  kiválóan  sze- 
retnek a  pusztán  vijjogva  keresztül-kasul  szállani.  így  a  ma- 
gyarok mesés  madara,  melylyel  állítólag  Attila  pajzsát  díszí- 
tette, tudniillik  a  turul  a  török  turgaul,  turaul,  kicsiny 
fekete  sólyom  nevében  fölismerhető,  a  mit  a  ma  már  nem  hasz- 
nált her ecset :  vadászsólyom,  törökül  kereöe  (1.  a  1 83.  lapon) 
szóról  is  állithatni.  A  magyar  daru  a  törökben  túrna,  a  ma- 
gyar túzok  a  törökben  túdak ;  a  magyar  gólya  a  törökben 
gulau,  a  magyar  sólyom  a  törökben  öojlu,  *^  őajlak  **  és 
cajlau,  a  héj  ja,  ölyv  a  magyarban  kerra,  a  törökben 
kére,  a  magyar  karoly  (karvaly  is)  a  törökben  karkara 
(harkály)  és  kirkaul  (fáczán),  a  magyar  csóka  a  törökben 
kaz.)  óauka,  óaga,  a  magyar  kánya  a  törökben  kanja, 
ragadozó  madár,  melyet  Babér  India  vadászmadarainak  leírásá- 
nál említ;  holott  ezzel  szemben  más  a  telet  kedvelő  és  fönnebb 
északon  lakó  madarak  neve,  mint  a  magyar  holló  és  varjú, 


'^  Ebből  származik  az  ismert  ak-as,  hölgymenyét  (szószerint: 
fehér  hiúz). 

"  Lásd :  Lehéei  Oamani  II.  köt.  J083.  lapját 

^  L.  BuDAOOV-nál  I.  466.  1.  igy  fordítva:  sokol  Inésej  porodu, 
azaz:  jobb  fajta  sólyom. 

•*  Lásd  a  szöveg  364 — 365.  lapjait. 


'^4.  A  MAGYAROK  EREDETE. 

inkább  az  ugor  nyelvszokást  mutatja^  az  előbbi  az  ugor  kulla, 
az  utóbbi  az  észt  varnaj  szóban  bírván  hasonlóját.  Ha  nem 
csalódunk,  a  magasabb  szélességi  fok  alatt  honos  madarak  és 
különösen  a  vízi  számvasok  elnevezésénél  hasonló  eset  fordul 
elö.  így  például  a  magyar  lúd  és  a  vogul  és  osztják  lunt,  a 
cseremisz  ludo,  valamint  a  magyar  liba  (pullus  anseri- 
nus)  és  a  finn  lapse  hasonlósága  határozottan  finn-ugor 
eredetre  mutat;  erre  mutat  a  hal  elnevezése  is,  a  magyar  hal, 
a  mordvin  kai,  finn  kala  e  fogalmat  jelentő  török  szótól 
(bálik)  jó  messze  állván ;  ellenben  másrészt  az  inkább  déli  ég- 
hajlat  alatt  honos  tyúk,  magyar  nevén  tik  vagy  tyúk,  törö- 
kül taiik,  megint  kétségtelenül  török  analógiára  vall. 

Mint  a  fölsorolt  példákból  világos,  az  állatország  névsora 
nem  egy  értékes  útmutatást  ád  a  mag}'arok  kulturális  életének 
első  koraira  nézve,  és  ha  tanulmányunk  e  szakaszának  végén 
az  egyes  szikrákat  egy  világító  sugárba  egyesítjük,  az  olvasó 
meg  fog  győződni,  hogy  ily  módon  készült  fáklyával  a  sötét 
múltat  legalább  is  oly  jól  lehet  megvilágítani,  mint  a  történet 
és  összehasonlító  nyelvtudomány  szolgáltatta  adatokkal. 

±.  A  növény  ország. 

Ha  az  előbbi  szakaszban  sikerült  kimutatnunk  azt  a  jel- 
lemző hasonlóságot,  mely  a  magyar  és  török  állatnevek  közt 
található,  és  pedig  ott,  hol  a  puszta  faunájáról  van  szó,  egészen 
természetesnek  fogjuk  találni,  hogy  a  flóra  országában  tett 
kutatásainkat  illetőleg  hasonló  lesz  a  viszony.  Minthogy  a 
puszta  termékenysége  kisebb  és  a  nomád  társadalom  soha  sem 
oglalkozott  a  föld  müvelésével  különösen  buzgón,  kutatásunk- 
nak ebben  az  irányban  csekélyebb  lesz  ugyan  az  eredménye, 
de  nem  kevesbbé  érdekes.  A  magyarok  művelődési  életök  első 
korában,  jóllehet  kiválóan  harczias  szelleműek  és  leginkább 
baromtenyésztők  voltak,  legalább  is  oly  mertékben  foglalkoztak 
M  földmiveléssel,  a  mily  mértékben  az  újkor  más  török  no- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  295 

mádjai,  például  a  kirgizek  és  turkománok,  szoktak.  A  földmí- 
velö  élet  kezdete,  ámbár  a  legszűkebb  korlátok  közé  volt  szo- 
rítva és  a  legszükségesebbre  leszállítva,  mégis  az  eredetiség 
egyes  jeleit  mutatja  föl ;  hiszen  az  első  táplálékul  szolgáló  ve- 
temények és  gyümölcsök  nevei  épen  oly  hasonlók  a  pusztán 
még  ma  is  termelt  gabonafélék  elnevezéséhez,  valamint  a  ké- 
sőbb előforduló  és  szláv  meg  germán  eredetű  nevek  arra  mu- 
tatnak, liogy  a  magyarok  később  új  talajjal  meg  új  éghajlattal 
és  előrehaladott  földmívelés  eszközeivel  ismerkedtek  meg. 
A  gabonaneműek  közül  például  különösen  három  fajtát  ismert 
a  török-tatár  nép  már  őskorában ;  e  háromnak  neve  a  magyar- 
ral teljesen  megegyezik.  E  gabonafajok  a  következők :  először 
a  búza,  törökül  búdaj  vag^^  bugdaj  ;  másodszor  az  árpa, 
törökül  arpa,  és  harmadszor  a  dara,  törökül  tari,  ámbár  a 
mai  nyelvszokás  a  mag^'arban,  a  külső  alakból  indulva  ki,  a 
megdarált  gabonát  (v.  ö.  a  német  Gries  és  Grütze  szót)  nevezi 
így.  A  fa  gyümölcsét  jelentő  magyar  szó,  tudniillik  gyü- 
möcs,  gyimics,  a  török  jemis  és  jimis,  egyenesen  megtar- 
totta ősi  török  képzését  és  szószerint  eledelt,  ételt  jelent;  az 
í'gyes  gyümölcsfajok  közül  pedig  az  alniának  és  körténeh 
még  mai  nap  is  mind  a  két  nyelven  azonos  a  neve,  a  magyar 
alma  a  törökben  alma  és  a  magyar  körtve  a  törökben 
kertme  (Petrarca-codex,  145.  1.)  levén.  Igaz  ugjan,  hogy  az 
említett  gyümölcsfajok  közül,  a  mennyire  én  tudom,  csak  az 
almának  a  hazája  az  általunk  meghatározott  földrajzi  terület, 
ellenben  a  körte  neve  mostanában  a  legtöbb  török  népnél  a 
persából  kölcsönzött  emrud,  amrud  szó  és  e  gyümölcs  délibb 
Kzélességi  fok  terméke,  úgy,  hogy  a  kertme,  körtme  szót  csak 
olyannak  lehet  tekinteni,  melyet  később  is  csak  a  nyugati  törö- 
kök használtak.  Ep  úgy  van  a  dolog  a  borral,  melyet,  jóllehet 
déli  vidékről  származik,  a  törökök  és  magyarok  bizonyára  már 
régen  ismertek,  a  mit  leginkább  a  közös  bor  név,  mely  a  török- 
ben is  bort  Ó8  szőlővesszőt  jelent  (v.  ö.  uig.  bor  (vinum),  továbbá 
a  borla,  borlak,  szőlöskei-t,  szót),  bizonyít.  A  bor  élvezetét  te- 


296 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


hát  a  törökök  és  magyarok  semmi  esetre  sem  taniilták  el  idege- 
nektől, épen  oly  kevéssé  a  sörét,  melynek  magyar  sör,  ser  neve 
a  törökben  sira  és  sera.  Különösen  érdekes  megfigyelnünk, 
hogy  a  puszta  természetével  különösen  összefüggő  természetű 
növényeknek,  a  homokos  talaj  és  a  mocsaras  vidékek  növényei- 
nek a  magyarban  és  törökben  hasonló  a  nevök.  így  a  ndditah 
és  egj-es  fajainak,  melyekre  vonatkozólag  a  következő  megegyező 
alakokat  találjuk.  A  szittyó  magyarul  gyékény  (a  mi  egy- 
szersmind a  belőle  készült  fonadékot  is  jelenti),  törökül  jeken, 
zekén ;  a  magyar  nád  ^''  az  újpersában  naj  ;  a  magyar  sás 
a  törökben  (oszmánban)  saz ;  a  magyar  káka  a  törökben 
koga*^  (esetleg  kauka),  és  végre  9.  fedőnád  a  magyarban 
kalagájiy,  a  törökben  kalagaj :'  a  crassulaceák  családjába 
tartozó  húsos  növény.  A  sást  illetőleg  meg  kell  jegyeznünk, 
hogy  saz,  az  alt.  sas  tulajdonképen  a  mocsár  sarát  jelenti  (v.  ö. 
a  magyar  sár  szót),  következőleg  csak  valamely  helyre  vonatko- 
zik és  az  oszmánban  valamint  a  magyarban  az  azon  termő  nö- 
vény megjelölésére  is  használták.  A  puszták  flórájának  már 
emiitett  szegénysége  mellett  egyebek  közt  még  a  követkéz/) 
példákkal  találkozunk.  A  puszta  szélén  és  fövényében  is  tenyé- 
sző kökény  a  törökben  (kirg.)  kökén  (a  kök,  kék,  tőszó - 
tagból),  az  üröm  (artemisia  tenacetifolia)  törökül  irün 
és  a  még  ma  is  ott  mindenfelé  vetett  borsó  a  magyarban 
borsó,  a  törökben  burcak,  bursnk  és  pnrsa ;  a  magyar 
kender  törökül  kender,  mely  eredeti  elnevezésből  látszik, 
hogy  már  korán  termesztették,  úgy  a  hagyJuAt  is,  mely  ma- 
gyarul hagyma,   hajma,   törökül   (alt.)   sogono,  sojno. 

'*  Naj  vagy  nej,  nád,  úgy  viszonylik  a  najza,  nejze,  lándsa,  tiüaj- 
donkép  nádbot,  alakhoz,  mint  a  török-tatár  zijde,  zide,  eleagnus  angusti- 
folia  ehhez :  zida,  lándsa,  dsida,  minthogy  ezt  a  fegyvert  nagyon  való- 
szintien  először  ebből  a  fanemből  készítették.  £z  a  viszony  maga  elég 
arra,  hogy  az  elÖbb  említett  és  persának  tartott  naj  szóban  a  törökből 
kölcsön  vettet  lássunk. 

*•  L.  BuDAOov-nál  (II.  85.)  így  fordítva:  rod  karnisa,  egy  fajta 
nád  (typha). 


« 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  ^^^ 

Ellenben  a  fának,  a  művelt  föld  szálas  növényének,  mely  a 
vízben  szegény  pusztán  csak  ritkán  fordul  elö  és  sohasem  te- 
nyészik valami  különösen,  magyar  neve,  fa,  finn-ugor  eredetű 
(V.  ö.  a  finn  pu,  cseremisz  pu :  arbor,  alakot) ;  ezt  a  szót  ezek 
a  kiválóan  erdőkben  tanyázó  népek  honosították  meg  a  ma- 
gyarban, mert  hogy  milyen  kevéssé  terjeszkedett  ki  a  nyelv 
hajdanában  az  egyes  fanemekre,  a  többi  közt  az  bizonyítja, 
hogy  a  törökben  az  erdő  fogalma  részint  az  ormán  *^  szóval, 
mely  tulajdonkép  sokaságot  jelent,  részint  a  tugaj  szóval 
(voltakép :  csalit  valamely  folyó  által  képezett  ideiglenes  szi- 
geten) van  körűi  rva,  tehát  nem  mutat  föl  eredeti  szót,  továbbá, 
hogy  a  hársfa  és  kőrisfa  kivételével,  mely  magyarul  háxs, 
törökül  arőa,  illetőleg  magj^arúl  kőris  és  törökül  (csuv.) 
kavris,  a  többi  faj  mutat  ugyan  föl  eredeti,  de  csak  később 
alakúit,  szóképzéseket.  *®  A  mondottakon  kívül  még  a  követke- 
zők említhetők:  a  cserjét  jelentő  magyar  csalit  szó,  mely  a 
törökben  cali ;  továbbá  a  magyar  csalán,  törökül  őalan  és 
calgan ;  a  magyar  komló,  törökül  kumlak,  kumdak,  va- 
lamint a  fii  átalában,  melynek  magyar  nevében,  fű,  a  török- 
tatár boj,  büj,  püj,  nőni,  töszótagot,  tehát  a  növény  alapfogal- 
mát fedezhetjük  föl.  De  itt,  hol  kell,  hogy  concret  tényekről 
legyen  szó,  az  etymologia  terére  nem  akarunk  lépni  és  tekin- 
tettel a  puszták  flórájának  szegényes  voltára,  figyelmünket  az 
ősi  műveltség  más  ágára  akarjuk  fordítani. 

8.  Lakás,  ruha  és  házi  eszközök. 

Más  helyt  *^  kifejtettük  a  philologiai  okokat,  melyek  alap- 
ján a  föltevés,  mintha  a  magyar  ház  (domus)  szó  eredetének 

*^  Ormán  a  magyarban  is  előfordul,  de  csak  mint  helynév. 

^  BuDSNz  tanáx  a  többi  közt  a  magyar  nyírfa  vagy  nyír  szót  is 
a  finn-ugorból  prób&lja  megfejteni ;  de  mint  a  legtöbb,  úgy  ez  a  kép- 
zelt hasonlóság  is  igen  merész.  (Lásd  nyír-t  a  III.  mellékletben.) 

**  Lásd  ház'2ii  a  m.  mellékletben. 


298  A  MAGYAROK  EREDETE. 

tekintethetnék  és  a  német  Haus  szóhoz  csak  véletlenül  hason- 
lítana, semmiképen  sem  állhatja  meg  a  sarat.  Még  kevesbbé 
lehet  művelődéstörténeti  szempontból  analógiát  elfogadni  a 
magyar  ház  és  a  íinn-ngor  kota,  köti  közt,  mivel  megcsontoso- 
dott nomádok,  milyenek  a  magyarok  és  törökök  voltak,  házzal 
vagy  állandó  lakással  csak  későn  és  csak  szerfölött  nehezen 
barátkozhattak  meg.^^  A  török  még  most  is  mindenütt  sziveseb- 
ben lakik  szellős  sátorban,  mint  nehézkes  és  komorságra  han- 
goló kőépületben,  melyet  Középázsiában  még  mindig  házi  álla- 
tai számára  emel ;  és  hogy  milyen  fáradságba  került,  míg  az 
árja  népek  közt  letelepült  magyart  állandó  lakóhelyhez  lehetett 
szoktatni,  arról  a  magyarok  első  keresztyén  királyának  czivili- 
záló  harczai  teszik  a  legnjomatékosabb  tanúságot.  Azt  az  állí- 
tást tehát,  hogy  a  magyarok  a  házat  már  ősi  hazájokban  ismer- 
ték és  ház  szavokat  magokkal  hozták  £uró}>ába,  egyenesen  kép- 
telenségnek kell  tekintenünk.  A  mit  a  nyelv  erre  vonatkozólag 
megőrzött,  abból  láthatjuk,  hogy  a  lakást  jelentő  közös  szó  ere- 
detileg a  barlang  fogalmát  minden  mellékjelentésével:  lyvk, 
mélyedés,  állatok  búvóhelye,  fejezte  ki  és  csak  később  használ- 
tatott az  ember  lakóhelyének  jelölésére.  ígj'  a  magyar  odu 
annyi  mint  barlang,  az  alt.  odu  istálló,  a  csuvas  odar 
juhok  menedékhelye^  acsagatájotak  5006a,  az  oszmán 
oda  szoba,  mely  szók  mind  az  ot,  od,  újabb  alakban  oj,  ásni, 
kiásni,  tőszótagból  származnak ;  az  utóbbi  alakból  a  csagatáj 
öj  és  oszmán  er,  ház,  szót  is  kell  származtatni.  Hog}'  a^ci^, 
\aká%  és  %zoha  fogalma  a  pusztaság  török-tatár  lakóinál  csak  a 
barlang,  állatok  búvóhelye  fogalmával  lehetett  egj'  és  ugyanaz^ 
az  kell,  hogy  azonfölül  e  népek  nyugtalan,  örökké  jobb  legelök 
miatt  ide  s  tova  bolyongó  élete  módjából  derüljön  ki  leginkább; 
hiszen  az  a  lakás,  mely  az  embernek  csak  ideig-óráig  tartó  me- 


^  AHUtuiST,  a  tudós  finn  nyelvtudós,  sok  tekintetben  kevesbbé 
finn  hangulatit,  mint  szakbeli  táxrai  Magyarországon,  és  a  többi  közt  a 
uiagyar  ház  szót  az  olasz  casa-val  akarja  összehasonlitan*. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI,  299 

nedéket  nyújtott,  az  ösi  műveltség  fokán  egyesegyedtil  a  szét- 
szedhető és  könnyen  tovaszállltható  sátor  lehetett,  a  sdtor, 
mely  a  török  nomádoknál  a  tökéletesség  legmagasabb  fokát 
érte  el  és  Ázsia  többi  népeinek  mintául  szolgált.  Egj'ébiránt 
ennek  az  ősrégi  lakásnak  a  természete  és  lényege  a  rá  használt 
szóban  leginkább  találóan  nyert  kifejezést :  sátor  ugyanis  törö- 
kül őatma  és  őatir,  őator,  sátor  ^^  a  cat,  áat  töszótagból, 
mely  azt  jelenti,  hogy  összehajtani,  összejönni,  összeilleszteni, 
tehát  nomen  verbale,  mely  azt  jelenti,  hogy  összehajtható,  ellen- 
tétben a  török  tim,  tam  szóval,  mely  szilárd  épületet^  kőházat 
jelent.  A  sátor  fontossága  a  magyarok  műveltségi  életében  e 
még  mai  nap  is  a  magyarban  szokásos  kifejezésből  világlik  ki : 
fölszedni  a  sátorfát,  azaz  elindulni,  elvonulni  valahonnan ;  to- 
vábbá épen  úgy  látszik  meg  a  sátorhoz  hasonló  és  mintájára 
alkotott  építményekből,  melyek  mostanság  csárda  és  szín 
neve  alatt  ismeretesek  és  ha  a  nyelv  anyaga  után  ítélünk,  úgy 
látszik,  már  az  ősi  hazában  dívtak.  Mind  a  két  szó  a  kunyhó, 
védőtető,  félszer  fogalmát  fejezi  ki  és  csak  annyiban  különbö- 
zik egymástól,  hogj'  csárda,  mely  eredetére  nézve  a  persából 
kölcsön  vett  szó,  ma  pusztai  korcsma  értelmében  használtatik, 
szín  pedig  (félszerféle)  kocsik  és  más  eszközök  helyét  jelenti  és 
egy  tőből  hajtott  a  török-tatár  sigin  (alt.  sün),  meghúzódni,  me- 
nedéket vagy  védelmet  találni  (v.  ö.  tör.  sigin  =  vár)  szóval. 
Azonban,  úgy  látszik,  nem  mindig  ezt  jelentett  szín,  mert  hogy 
hajdan  emberek  kunyhóját,  sátrát  vagy  lakóhelyét  is  jelentette, 
a  mellett  bizonyít  a  Szinhalom,  azaz  sátrak  dombja  név, 
mely  azt  a  helyet  jelenti,  melyen  Árpád  főhadiszállása  volt, 
midőn  Eger  alatt  táborba  szállt.  A  mi  már  most  a  csárda 
szót  illeti,  ennek  persa  eredetéhez  kétség  nem  fér,  mert  ebből 

**  Ez  a  szoros  hangi  és  fogalmi  összefüggés  arra  bir,  hogy  előbbi 
állitásomat  a  persáuak  tartott  cadir  éatma  szó  genuiu  eredetéről  to- 
vábbra is  helyesnek  tartsam.  Lehet,  hogy  a  persa  éadir  ebből  szárma- 
zik: ^4>«L^.^  cihar  dur,  négy  oszlop,  valamint  cartag,  clj\L^.^;  azon- 
ban a  tőrök  catir,  catur  inkább  a  catma  szó  mellé  sorozható. 


300 


A  MAGTÁROK  BBEDETF. 


szánnazik:  cihar,  j^^>  ^^87*  és  tag,  dag,  ^,  ^^*>,  oszlop, 
rúd,  és  cartag,  éardag  meg  éarda  alakban  még  ma  is  négy 
rúdra  feszített  ponyvát,  ernyőt  vagy  hasonló  készítményt  jelöl- 
nek vele  és  pedig  nemcsak  Persiában,  hanem  a  szomszéd  Kur- 
distanban,  a  Kaukázusban,  déli  Oroszországban,  Törökország- 
ban és  Rumániában  is,  a  mi  az  iráni  műveltség  északra 
és  nyugatra  ható  befolyásának  kétségkívül  igen  érdekes  pél- 
dája, a  melyre  csak  némileg  emlékeztet  hasonló,  a  magyarból 
kölcsönzött  Bzó  messze  elterjedése,  tudniillik  a  magyar  szállás 
szó,  melyet  az  oroszok  és  kirgizek  csekély  hangváltozással, 
.tudniillik  sallaá  alakban,  kocsiszín  és  félszer  értelmében  hasz- 
nálnak. Általában  a  most  említett  készítmények  annyiban 
különböznek  a  sátortól,  hogy  ennél  nem  takaró  vag>^  nemez, 
hanem  fa  szolgáltatta  a  főanyagot,  a  miért  is  a  magyar  ács 
szóban  összevonást  sejtünk  e  török  alakból :  ágaséi,  aacói,  *^ 
a  fás  ember,  a  famüres,  a  gerendás  ember  (ebből :  agáé,  aac 
élő  és  kivágott  fa,  gerenda),  miből  az  is  látható,  hogy  ilyen- 
féle építmények  emelése  a  fában  szűkölködő  puszta  lakójá- 
nak művészetét  túlhaladta  és  már  régen  az  ipar  egy  ágát 
képezte. 

Ha  most  a  ruházkodás  és  az  egyes  ruhadarabok  fogalmára 
áttérünk,  ki  fog  tűnni,  hogy  az  ide  tartozó  szók  közül  ruha  és 
(juriya  a  szlávból  kölcsönzött  szó  és  csak  viselet  a  visel  igéből 
eredeti ;  ez  különben  az  oszmánról  is  áll,  mert  ott  ruha  jelölé- 
sére a  szintén  idegen  uruba  (ruha,  olasz  roba)  és  a  török  gijim 
szót  használják.  Nem  kevesbbé  gyöngék  támasztópontjaink  a 
részleteket  illetőleg,  ámbár  a  belső- ázsiai  pusztaság  népéletének 
ma  már  eléggé  ismert  képe  akárhány  téves  nézettől  megóvhat. 
Az  egj^mástól  különböző,  sőt  egymással  homlokegyenest  ellen- 
kező leírások,  melyekben  a  magyarok  külsejét  Európába  való 
megérkeztökkor  festik,  ma  már  kellő  mértékre  szállíthatók  le ; 


'*  Hasonló   alakulás  van  a  török  temirzi,    kovács,   szóban,    ebből: 
temir,  van. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  30l 

mert  ha  Beoino^^  a  régi  magyarokat  egyenesen  félvadakkép 
írja  le,  ellenben  a  magyar  történettudósok  rajok  fogják,  hogy 
nemzeti  viseletök  volt,  söt  hogy  a  fényűzés  és  pompa  bizonyos 
foka  is  föl  volt  nálok  található,  akkor  a  valóságot  talajdonkép 
a  középszerben  kell  keresnünk,  azaz  Középázsia  és  déli  Orosz- 
ország nomádjainak  életképét  a  középkor  előtti  időkből  ma- 
gunk elé  kell  képzelnünk,  hogy  fogalmat  alkothassunk  ma- 
gunknak arról,  hogyan  öltözködtek  a  magyarok  a  IX.  és  X. 
században  és  melyek  lehettek  nemzeti  eg}'éniségök  jellemző 
sajátságai.  Ha  arra  a  körülményre  gondolunk,  hogy  abban  az 
időben,  midőn  a  régi  magyarok  a  Volga  mellékén  levő  tele- 
peikből mai  hazájok  felé  útra  keltek,  a  Kaspi-  és  Fekete-tenger 
partvidékeit  a  persa  műveltség  szelleme  hatotta  át,  a  miről 
még  bővebben  is  lesz  szó,  és  rajtok  bizonyára  a  byzanczi  mű- 
velt világ  is  nyomot  hagyott:  egészen  teimégzetesnek  fogjuk 
találni,  hogy  a  művelődés  tulajdonképi  szelleme  a  társadalmi 
rendek  és  a  vagyonviszonyok  szerint  különbözött  és  hogy  a 
nép  maga  épen  oly  szívósan  ragaszkodott  nemzeti  erkölcseihez 
és  szokásaihoz,  mint  a  hogy  a  társadalom  tulaj  donképi  kiváló 
tagjai  a  délen  lakó  művelt  népek  finomodott  élete  módját  és 
fényűzését  utánozták,  mint  az  még  ma  is  meg  minden  időben 
is  észrevehető  ott,  a  hol  nomád  társadalom  letelepült  művelt 
emberrel  érintkezik.  A  fölkelő  nap  először  a  hegy  tetejét  vilá- 
gítja meg  és  csak  azután  a  tövét ;  így  az  uj  világnézet  fölkelő 
napja  is  először  a  vezéreknek,  előkelőknek  és  fejedelmeknek 
világit  és  csak  azután  a  közönséges  népnek.  Tehát  a  szónak 
csak  említett  értelmében  lehet  megmagyarázni,  ha  néhány  kor- 


°'  Broino  igy  ír:  «Lanae  his  usus  ac  vestium  Ignotus,  et  quam- 
quam  continnis  frigoribus  affíciantur,  pellibus  tantum  ferinis  ac  marinis 
induunturt.  Hasonló  viszonyra  czéloznak  a  bajor  püspökök,  kik  a  ma- 
gyarokkal való  titkos  szövetségről  vádoltatva,  a  következő  szavakkal 
mentegetőznek:  «Donavimus  illis  nullius  pretiosae  pecuniam  substan- 
tiae,  sed  tantum  nostra  Unea  vestimenta,  quatenus  eorum  feritatem  ali- 
quatentiB  molliremusn.  (Fejér:  Cod.  dipL  I.  233.) 


302  A  MAGYAROK  EREDETE. 

társok  a  régi  magyarokat  állatok  bőreibe  öltözött  félvadaknak, 
más  ellenben  aranynyal  és  ezüsttel  ékesitett  és  drága  kelmékbe 
öltözött  harczoBoknak  írja  le  és  ezzel  az  ellenmondásával  a 
valóság  kiderítését  megakadályozza.  Szerencsére  itt  van  épen  a 
műveltség  mozzanatainak  nyelvi  köntöse,  mely  a  szükséges 
fölvilágosítást  megadja,  mert  valamint  a  művelt  nyugaton  még 
manap  is  némely  ruhadarab  eredete  nevének  nyelvi  jelleméből 
derűi  ki,  úgy  van  es  volt  ez  mindig  és  mindenütt.  A  chemise, 
camisia  és  camisol  szókból  láthatjuk,  hogy  a  francziák  és  az 
olaszok  az  ing  használatát  az  araboktól  ((joa^í)  tanulták  el, 
valamint  ezek  az  utóbbiak  a  nálok  divatos  nadrágot  és  felső 
kabátot  pantalun-jisk  és  szetri-nek  (a  surtout  szóból)  nevezik, 
tehát  ama  nép  nyelve  szerint,  melytől  e  ruhákat  átvették.  Dol- 
mány  és  csákó  az  egész  nyugaton  megtartotta  eredeti  magyai- 
nevét,  valamint  a  könnyű  lovasság  huszár  és  uhlan  ®*  neve  is 
megmaradt ;  az  előbbi  Magyarországból,  az  utóbbi  a  tatároktól 
származott. 

Ha  tehát  a  nyelv  útmutatását  követjük,  meglehetős  biztos- 
sággal végére  fogunk  járhatni,  hogy  mely  kelméket  és  ruhada- 
rabokat hozták  a  magyarok  régi  hazájokból  magokkal,  melye- 
ket fogadták  el  a  persáktól  és  byzancziaktól  és  végre  melyeket 
a  germánoktól  és  szlávoktól.  Minden  előtt  a  SZÖvés,  szövet 
fogalmát  akarjuk  vizsgálni  és  azt  találjuk,  hogy  ezt  a  magyar- 
ban sző,  szöv,  a  törökben  sok,  sou  (alt.),  a  finn-ugorban 
sev  (fonni)  és  ság  fejezi  ki ;  a  törökben  azonban  alapjelentése 
dugni,  bedugni,  holott  más  szó,  tudniillik  a  török  toku,  szőni, 
mely  a  szlávba  is  átment,  a  magyarban  csak  mint  főnév, 
takács,  törökül  tokáéi :  takács,  maradt  meg.  Igaz  ugyan, 
hogy  a  takácsmesterségben  való  jártasság  már  előrehaladott 

^^  Huszár  a  magyarba  talán  az  olaszból  keríilt,  tudnüllik  a  corsaro, 
corsar  szóból,  holott  uhlan,  a  törökben  eredetileg  oglan,  ólán,  ifjú,  hős, 
lengyel  közbenjárás  útján  jutott  Eiu'ópába,  hasonlóan  azon  viszonyhoz, 
mely  az  orosz  kozák  és  a  török  kazak,  azaz  kirgiz  vagy  irreguláris 
lovas,  közt  vau. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATÁT.  303 

műveltségre  mutat ;  mert  az  eredetibb  ide  vonatkozó  iparág  a 
régi  törököknél  csak  a  nemez  készítését  foglalta  magában ;  oly 
kelme  ez,  melynek  jelölésére  sem  a  magyarnak,  sem  az  osz- 
mánnak most  már  nincs  eredeti  szava.  '^  Hogy  azonban  a  régi 
magyarok  mindamellett  már  Ázsiában  ismerték  a  vászon  gyár- 
tását, az  a  rostos  növénv  és  a  belőle  készült  kelme  eredeti  ne- 
vével  bizonyitható  be ;  ®*  nem  kevesbbé  azonban  azon  körtil- 
ménynyel,  hogy  némely  a  fonal  gyártásához  szükséges  eszköz, 
mint  a  magyar  tiló,  a  török  (csuv.)  tila,  a  magyar  orsó,  a 
török  urcuk,  a  két  nvelvben  azonos  és  eredeti  szóval  van  el- 
nevezve.  Mint  már  említettük,  kender,  kendir  a  magyaroknál 
és  minden  török-tatár  népnél  a  kender  (cannabis)  közös  neve. 
így  van  a  dolog  a  vásznat  jelentő  szóval  is,  mely  a  magyar- 
ban vászon,  a  törökben  bös,  pöz,  bez,  biaz  (mint  a  törökből 
kölcsön  vett  szó  megvan  az  oroszban  is :  bjaz),  melyben  eredeti- 
nek a  h'ór,  pór,  csavarni,  fonni,  alakot  és  következőleg  alapfo- 
galomnak ezt  tartom :  a  szőtt.  Azon  tudósok  véleménye,  kik  a 
bez,  böz  (altáji),  pös  alakot  arab  szónak  tartják,  tehát  épen  úgj' 
tökéletesen  téves,  mint  az  említett  középkori  krónikaírók  állí- 
tása, kik  a  magj'arokra  fogták,  hog}^  ezt  a  kelmét  egyátalán 
nem  ismerték ;  mert  kender  (kender)  és  bez  (vászon)  nemcsak 
eredeti  török  szó,  hanem  mint  ilyen  a  persába  és  az  arabba  is 
átment.  A  nemez  és  a  vászon  után  első  sorban  részint  nyers, 
részint  cserzett  állatbörök  játszottak  fontos  szerepet  a  régi  ma- 
gj^arok  rahakelméi  közt  (v.  ö.  ezeket :  magj^ar  bőr,  török  bara : 
állat  bőre  szőröstül ;  tör.  bőrük :  magy.  burok),  különösen  a  nép 
tilsóbb  osztályainál,  a  mi  Középázsia  nomádjainál  még  a  legújabb 
időkben  is  így  volt.  A  kirgiz  még  ma  is  szereti  a  csikó  fényes- 
szőrű  bőrét  ruha  g}'anánt  használni,  sőt  még  az  állat  farkát  is 

**  A  mo^^ar  nemez  a  per^a  nemed  szóval  azonos,  és  a  török  ura- 
lom alatt  került  a  magyarba. 

^*  Ezt  a  föltevést  Ammianus  Mabckllinus  is  támogatja,  a  ki 
(C.  XXXI.)  a  hónokról  azt  mondja,  hogy  «Indmnentis  operimitnr 
linteis*. 


301 


A  MAGYAROK  EREDETE, 


rajta  hagyja  czifraságnak ;  és  ha  a  mai  magyar  párduczos  ősei- 
ről beszélj  csak  arra  a  középázsiai  szokásra  kell  gondolnunk^ 
mely  szerint  a  tiszteletet  követelő  szentek  és  dervisek  még  ma 
is  tarka  párduczbőrt  vetnek  vállaikra^  valamint  a  Seibani  köl- 
tője is  hőseit  az  özbeg  hódítók  előtt  mindenféle  ragadozó  álla- 
tok bőreivel  diszitve  lépteti  el.  A  mindennapi  ruházaton  kivül 
a  bőrt  valami  pánczélféle  készítésére  is  használták ;  e  pánczél 
a  törökben  saut,  ságit,  seüt,  szószerint  a  védő,  valamint  a 
magyar  vért  szó  is  a  tör.  börti,  pürti  =  takaró^  fedő  szóval 
összefügg ;  a  kézműves  neve  pedig,  a  ki  ezeket  a  bőrpánczélokat  ^" 
készítette,  sautői,  seütci  volt,  mi  a  magyar  szűcs  szóban  még 
fölismerhető.  Ha  e  véleményünkkel  szemben  talán  arra  mutat  va- 
laki, hogy  Leo  Sapiens  a  hadi  tudományról  szóló  müvében  a  ma- 
gyar harczosok  és  lovaik  aczél  vértezetéről  ír,  azt  felelhetjük,  hogj* 
az  a  megjegyzése  legfölebb  a  fővezérekre  vonatkozhatott,  kik  ilyen 
féle  pánczéldarabokat  a  Kaukázusból  és  Persiából,  a  hol  ez  az 
iparág  már  akkor  is  virágzott,  szerezhettek ;  szélesebb  körben 
ugyan  alig  terjedhettek  el  ezek  a  czikkek  a  magyar  könnyű  lo- 
vasságnál, legkevesbbé  pedig  lehet  szó  a  lovak  érez  pánczéljai- 
ról,  minthogy  a  pusztán  született  és  nevelt  állat  ezt  a  terhet 
hordani  képtelen  lett  volna ;  ily  nézetre  talán  csak  az  bírta  az 
írót,  hogy  a  ló  nemezruhája  a  pusztán  még  manap  is  olyan 
alakú,  mintha  érez  köntös  volna.  Továbbá  tekintetbe  kell  ven- 
nünk, hogy  a  törökök  a  bőr  gyártásában  mindig  kitűntek  és 
hogy  a  magyarok  az  ipar  ez  ágában  semmi  esetre  sem  marad- 
tak tölök  el.  így  látjuk,  hogy  a  magyar  a  Ledér  és  Haut  fogal- 
mát egy  s  ugyanazon  szóval,  tudniillik  a  bőr,  török  baru  szó- 
alakkal fejezi  ki,  a  bőr  fajai  közül  pedig  a  magyar  irha  szónak 


•'  Mattko  Villani  Croniche  (Triest,  1857.)  czímü  műve  202.  lap- 
ján a  magyarok  bőr  pánczéljairól  a  következőt  mondja:  «Portano  gene- 
ralmente  farcelli  di  cordovano,  i  quali  continevano  per  loro  vestimenti; 
e  com'  é  beue  unto  v'  aggiungono  il  nuovo,  e  poi  V  altro  é  appresso 
r  altro,  e  per  questo  modo  gli  fanno  forti  e  assai  defendevoIi».  (Mab- 
czALi  tanár  szíves  közlése  nyomán.) 


k  MŰTELŐDÉS  MOZZANATAI.  3U5 

a  török  jarguk,  jirgak,  a  magyar  szattj/dn-neik  a  persa- 
tőrök  sachtiaii  és  a  délszláv  révén  jött  bagariá-nak  az  osz- 
mán bolgari  az  analógiája.  (Irha  és  jarguk  hangtani  viszonyára 
nézve  v.  ö.  a  magy.  irgalom  és  jorgalom  szókat.) 

Mielőtt  azonban  a  ruházat  részletezésére  térve,  a  föveg 
különféle  fajairól  beszélnénk,  minden  előtt  ki  kell  jelentenünk, 
hogy  a  magyarok  az  ókor  többi  törökjeihez  hasonlóan  hosszan 
leomló  hajat  viseltek,  ezt  esetleg  befonták  és  csak  fejők  előré- 
szét halántékukig  borotválták.  Ezt  a  történeti  adatokkal  ^®  több- 
szörösen bebizonyított  szokást  leginkább  a  török  nyelv  támo- 
gatja, melyen  a  haj  neve  sac  vagy  őac,  alapértelmébeu  annyi 
mint  szórni,  hullámozni  (v.  ö.  ezeket:  sac-ak,  rojt,  matring, 
pászma  és  saél,  az  elszórt  holmi),  holott  másrészt  a  haj  fogal- 
mára két  conerét  szó  van,  tudniillik  kii,  haj  és  tük,  szőr. 
Valamint  a  saéak  szó  alatt  rojtot,  czérnát  vagy  bőrfonadékot 
kell  érteni,  úgy  saé  ősi  jelentményének  hajfonatot  vagy  varko- 
csot  kell  tartani ;  mert,  hogy  ezt  a  magyarok  még  Magyarorszá- 
gon való  letelepülésök  után  is  szokták  volt  hordani,  az  kitetszik 
^gy$  Vatáról,  a  pogány  hitre  visszatért  magyarok  vezéréről  szóló 
leírásból,  mely  szerint  ez  a  kereszténységet  megtagadván,  fejét 
leborotváltatta  és  pogány  szokás  szerint  három  varkocsot  viselt. 
A  varkocsviselésnek  e  divatja,  mely  Magyarország  némely  vi- 
dékén még  most  is  szokásos,  határozottan  török-tatár  eredetre 
vihető  vissza.®^  Az  oszmánoknál  még  a  XVI.  és  XVII.  században 
dívott,  hogy  fejőket  megborotválták,  tetején  pedig  kis  varkocsot 
hagytak ;  Persia  török  lakóinál  és  a  turkománoknál  még  ma  is 
dívik,  hogy  fejők  előrészét  szintén  borotválják,  és  csak  fülök 
mögött  növesztenek  egy-egy  hosszii  varkocsot,  mit  ők  bürt-ek- 
^agy  büré-ek-(v.  ö.  magy.  fürt)nek  neveznek;  hogy  pedig  a 


*•  Lásd :  Procopii  História  arcana^  c.  7.  —  Theophanii  chronogr., 
I.  359.  —  Pbbtz  :  Monumenta,  I.  599.  —  Luitprcmdi  legatio,  in  Leonis 
Diaconi  história,  S51.  (Kebekotírtó  után  idézve.) 

**  A  varkocB  viBelését  a  régi  oroszoknak  is  tulajdonítják;  legalább 
arról  tudósít  Ibn  Kaukal. 


306  A  MAOYABOK  EREDETE. 

Xni.  században  szintén  ismeretes  volt  a  varkocs  mint  különös 
török  fejdísz^  azt  bizonyítja  a  történeti  tény,  hogy  a  szamár- 
kandi  kangli-törökök,  miután  Dsengiz  e  várost  elfoglalta,  egy 
éjjel  mindnyájan  levágták  hajókat,  bogy  a  mongoloknak  tesse- 
nek,  ^®  sőt  bogy  másrészt  meg  a  mandsu  bódítók  honosították 
meg  Kbinában  a  varkocsviselés  divatját.  Az  egyes  adatokból 
kitetszik,  bogy,  mint  a  mongoloknál  láttuk,  egyes  osztályok 
bajokat  nem  így  viselték,  a  miből  megmagyarázható,  bogy  a 
névtelen  jegyző*^  a  kunokat  teljesen  borotvált  fejűeknek 
mondja.  Hasonló  lehetett  a  dolog  a  bajusz  és  szakáll  viseleté- 
vel ÍB.  A  magyar  szakáll  a  törökben  sakal  és  a  magyar 
bajusz  a  törökben  bijik  és  bunit  (esetleg  bujut) ;  e  viselet 
a  törökök  és  más  ázsiai  népek  szokásai  közt  minden  időben 
fontos  szerepet  játszott  és  habár  a  férfiú  arczának  e  dísze  a 
puszta  mai  török-mongol  lakóinál  gyér  növésével  tűnik  ki 
is,  már  csak  azért  sem  tehetjük  föl,  hogy  a  régi  magyarok  is 
szűkölködtek  szakállban,  mivel  kiválóan  keverékfajjal  van  dol- 
gunk, mely  hajnövésben  és  más  kiváló  testi  tulajdonságokban 
is  kitűnt,  mint  ezt  hasonló  ethnikus  viszonyok  között  turkomá- 
noknál,  özbegeknél  és  karakalpakoknál  még  ma  is  észrevehet- 
jük és  mivel  még  ókori  török  törzsek  is,  például  a  besenyők, 
mint  arab  földrajzírók  (Abu  Dolef)  elbeszélik,  dús  hajokkal  és 
szakállokkal  tűntek  ki.  Ha  tehát  a  byzanczi  írók  azt  mondják, 
hogy  a  magyarok  borotvált  képűek  voltak,  az  csak  szakállukra 
vonatkozhatik,  a  hogy  még  most  is  szokásban  van  az  oszmánok- 
nál, hogy  az  ifjú  csak  akkor  növeszti  meg  szakállát,  ha  önállóvá 
lesz,  de  nem  bajszukra,  melyet  a  törökök  mint  a  férfias  érettség 
jelét  mindig  nagy  tiszteletben  tartottak,  ápoltak  és  kentek,  a  hogy 
a  kurgánok  kőképein  látható,  kik  közül  némelyiknek  pödrött  baj- 
szával olyan  a  képe,  mint  valami  hegyke  huszáré.** 

*^  Lásd  DiüVEiNi  TariJehi  déihanJcuiaj  czímü  müvét. 
^^  Lásd  Anonymus  :  Bélne  regU  nótárius,  caput  VIIL 
*'  Lásd  a  11.  kőnyomatú  táblát  jERNSY-nél  és  a  mellékleteket  Spapski- 
nak  Szibéria  régiségeiről  szóló  czikkéhex  az  1857-dik  évi  Zapishi-híisx, 


A  MŰVELŐDÉS  UOZZAKATAI.  307 

Visszatérve  most  a  fövegre,  a  kulpah,  kolpak  vagy  ku- 
pak szóban  e  ruhadarab  legrégibb  alakjára  ismerünk,  mint 
etymologiájából :  Ml,  haj  és  bak,  pak,  kötelék,  szalag,  lát- 
ható. A  kalpagnak,  melyből  a  szláv  klobuk  származott  és  mely 
más  európai  és  ázsiai  nyelvekbe  is  átment,  eredetileg  csúcsba 
végződő  félgömb  volt  az  alakja  (v.  ö.  az  előbb  említett  táblákon 
levő  rajzokat) ;  tulajdonkép  süveg  helyét  pótolta,  mint  a  kirgi- 
zeknél ma  is  szokás,  ^'  melyre  a  valóságos  kalapot  mint  a  fej 
felső  takaróját  tették.  Vájjon  így  volt-e>  a  magyaroknál  is,  szóval 
mily  viszonyban  voltak  a  fövegek  különböző  nevei  a  magyar- 
ban, úgymint  sóg  vagy  süveg,  kucsma,  csákó  stb.,  e  fogalom 
török  elnevezéseihez,  azt  egyelőre,  ámbár  van  néhány  támasztó 
pont,  már  csak  azért  sem  lehet  biztosan  kimutatni,  ^  mert  a 
ruházat  e  része,  mely  idegen  műveltség  hatásának  leginkább 
ki  van  téve,  újra  meg  újra  idomúit,  mialatt  az  Ázsiából  Euró- 
pába nyomult  nomádok  műveltsége  különféle  korszakán  át- 
ment. A  ruházat  vizsgálása  között  az  ing  fogalmánál  oly  szót 
találunk,  melyet  régi  korba  vezethetünk  vissza;  ha  ugyanis 
a  magyar  ümög  vagy  ing,  üng  szót  a  török-tatár  küjnek, 
gümlek,  ing,  szóval  hasonlítjuk  össze,  melynek  szókezdő 
torokhangja  a  magyarban  elveszett  és  mely  alapjában  ruhát 
átalában,  öltözetet  jelent  (a  kij,  gij,  felölteni,  magára  venni, 
töszótagból ;  v.  ö.  ezt :  kijim,  kijimlik,  öltözet).  E  szó  alatt 
nem  annyira  a  mai  ing  fogalmát,  mint  inkább  ruhát  vagy 
ruházatot  kell  érteni,  valamint  az  övet  jelentő  magyar  öv, 
török  jüb  szót  is  kötelék,  szalag  alapjelentésében  kell  venni. 
A  felső  ruhák  között  a  magyar  suba,  melynek  a  török- 
ben cubba,  iübbe  felel  meg,  régi  közös  névre  és  ere- 
detre  mutat,  mivel  a  zub   tőszótag  a  hozzá  hasonló   zab, 

♦•  Lásd  BüDAGOV  II.  21.  lapját. 

*^  Valamint  a  magyar  sög,  kalap,  a  török  sögiir,  napernyő  szóhoz, 
ngy  viszonylik  a  mskgy&r  csákó  is  a  török  caurki,  cagutki,  ellenző,  védő- 
tető, alakhoz.  A  calma  (turbán)  szó  újabb  keltű  kölcsönvétel. 

20* 


308  A  MAGYAROK  EREDETE. 

jap/'  befödni,  beburkolni,  tőre  emlékeztet  és  a  szó  alapér- 
telmét meglehetősen  világossá  teszi;  továbbá  a  ködmön, 
azaz  kikészített  bőrből  és  pedig  leginkább  juh  bőréből  csi- 
nált, derékig  érő  hundici,  melynek  elsejében  az  uigur  ketim 
(esetleg  ketmen),  ruházat*^  fölismerhető ;  épen  így  emlékeztet 
az  ősi  magyar  kaczagduy,  azaz  párducz  vagy  tigris  bőréből 
való  mente,  a  tatár  kuéagan  szóra,  mely  befoglalót,  becsa- 
varót  jelent;  a  magyar  köpeny,  köpenyeg  pedig  a  török 
(csag.)  kipeng,  kipeg,  kepeng,  *''  a  magyar  guba  a  kir- 
giz köppö  vagy  az  újpersa  kába,  felső  kabát,  a  magyar 
zubbony  a  török  zübün  és  zipun  (csuv.)  szóval  hason- 
lítható össze.  Végre  még  a  kiválóan  magyar  öltözékről,  a 
dolmány -ról,  azaz  derékig  érő  rövid  kabátról  akarunk  meg- 
emlékezni, összehasonlítva  azt  az  oszmán  dholaman  ^^  szó- 
val, melyet  Bianchi  így  fordít :  habit  de  dessous  fait  en  drap. 
A  lábbelit  illetőleg  még  a  czipőt  jelentő  szót  akarjuk  em- 
líteni, mely  a  magyarban  saru,  a  törökben  caruk,  Saruk, 
meg  a  csizmát^  mely  magj^arúl  csizma,  törökül  cezme, 
cegme.  *®  Eljárásunk,  hogy  a  legtöbb  magyar  öltözékdarab- 
nak részint  ős  eredeti  voltát  kimutatjuk,  részint  persa  erede- 
tét valószínűnek  tartjuk,  ^^  csak  annak  tetszhetik  vissza,  a  ki 

^^  Í2ap-,  jap-ból  azonfölúl  zapin  és  zapinzak,  köpönyeg,  is  szár- 
mazik. 

*^  V.  ö.  továbbá  a  csuvas  kismen,  felső  nüia,  alakot. 

^^  Ezt  mar  Babkr  is  miut  esőköpönyeget  említi  Emlékiratai 
294.  lapján. 

*^  Dolaman  a  jancsárokuak  egy  béke  idején  viselt  ruhája  volt ;  a 
név  értelme  szószerint:  a  beburkoló^  becsavaró,  a  dolamak,  körűlcsa- 
vami,  igéből.  V.  Ö.  a  német  Wickltr^  egy  e  század  elején  viselt  női  öltöny 
nevével. 

**  A  cegme  alak  átváltozását  cezme  alakra,  i\gy  látszik,  a  cejme 
alak  előzte  meg,  mivel  k  csak  ritkán,  j  azonban  gyakrabban  válik  szi- 
szegövé  (v.  ö.  e  török  alakokat:  jaj  és  jaz,  tij  és  tiz  stb.).  Szószerint 
cizme,  cezme,  cegme  annyi  mint :  a  mit  föl  lehet  hiizni,  a  cek,  hiízoi 
igéből ;  hasonlókép  a  csagatáj  ötük,  csizma  is  az  öt,  ráhi\zni,  átmenni, 
igéből  származik. 

^  Persán  itt  határozottan  az  újpersát  értjük,   melyre  a  művelődé.^ 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  309 

Eegino,  Luitprand  s  más  effélék  ízetlen  es  nevetséges  leírásai- 
nak hitelt  adva^  azt  képzeli^  hogy  a  régi  magyarok  Európában 
való  megjelenésökkor  félmeztelen  vad  emberek  voltak;  a  ki 
erővel  szemet  huny  azon  való  igazság  előtt,  hogy  tekintve  az 
iráni  műveltségnek  nemcsak  beható,  hanem  kiható  áramlatát 
is,  mely  a  Kaspi-tenger  és  a  Pontus  országainak  északi  vidé- 
keire is  messze  elterjedt,  az  ott  kóborló  nomádoknál  a  Szászá- 
nidák művelt  világának  nem  egy  szikrája  szóródhatott  el  és 
hogy  a  mag}'arok  ezért,  mint  a  khazarok,  besenyők  és  kunok, 
alig  voltak  nyersebbek  és  vadabbak  Pannónia  és  a  német  keleti 
határtartományok  lakóinál ;  hogy  az  akkori  ázsiai  művelt  világ 
némely  mozzanatát  magokkal  hozták,  sőt  hogy  szomszédjaikat 
líj  hazájokban  némely  dologban  oktatiák  és  hogy  csak  ott  vet- 
ték kölcsön  idegen  műveltség  fogalmait,  a  hol  a  mezőgazdaság- 
ról, iparról  és  oly  életföltételekről  volt  szó,  melyek  elfogadását 
a  talaj,  az  éghajlat  és  a  társadalmi  viszonyok  rajok  erősza- 
kolták. E  mellett  bizonyít  a  többi  közt  az,  hogy  eredeti  szókat 
találunk  ékszerek  jelölésére,  melyeket  a  magyarok  már  mos- 
tani hazájokban  való  letelepülésök  előtt  ismertek  és  melyek 
csak  a  Volga  vidékének  nomádjaihoz  részint  Kharezmből,  ré- 
fizLnt  a  Kaukázusból  jutottak,  hol  már  akkor  is  el  volt  terjedve 
a?  arany  és  az  ötvösmesterség.  Ide  tartozik  minden  előtt  a  ma- 
gyar gyűrű,  törökül  jüzük  és  csuvasúl  sjürü;  a  magyar 
csat,  agraffe,  törökül  cati,  szalag  (tulajdonkép  az  össze- 
kötő); a  magyar  kapocs  a  tör.  kapaci  =  bezáró  sz3ból; 
a  mag>'ar  boglár  törökül  bag,  szalag,  bagla,  kötni;  a 
magyar  gyöngy  törökül  jünzi,  jinzi,  inci  és  végre  az 
aigrette,  magyarul  kótyag  és  kócsag,  melyben  a  török 
kotag,  lófark,  szót  véljük  fölismerhetni;  ez  volt  a  törökök 
kezdetleges  dísze,  azért  zászlónak  is  használták.  Sőt  a  tükör 
is,  törökül  (csuv.)  tügürt,  tükör  és  csagatáj  nyelven  tökür, 
kerekség,    eredeti   elnevezése   után   ítélve,    régtől   fogva   volt 

dolgaiban    a   török   nagyobb    hatást    í^'akorolt,    mint    átalánosan   hinni 
szokták. 


310  A  MAGYAROK  EREDETE. 

iBmeretes  és  kerek  alakú  csiszolt  érczdarabból  állott^  mint 
neye  mutatja  és  azon  tükrökből  látható,  melyeket  a  hajdani 
Nagy -Bolgárország  romjaiban  találhatni  és  melyek^  mint 
LicHACSEv  A.  T.,  orosz  régiségtudós  megjegyzi,'^  3 — 3*/4 
Tersok  átmérőjűek  és  mindenütt  kerek  alakúak  (forma  vsegda 
kruglaja). 

Ezt  a  megjegyzést  előre  bocsátottuk,  hogy  egyrészt  az  ol- 
vasót arra  előkészítsük,  hogy  a  házi  eszközök  nagy  része,  me- 
lyekről most  szó  lesz,  összefüggésben  az  állandó  lakással  vagy 
rendezett  életmóddal,  mint  a  dolog  természete  magával  hozza, 
a  magyarok  mai  nyelvében  szláv  vagy  germán  kölcsönszók 
alatt  fordul  ugyan  elő,  hogy  azonban  másrészt  a  magyarok 
nyelve  nem  csekély  számmal  őrzött  meg  oly  műveltségi  fogal- 
mat jelentő  szókat  is,  melyekben  a  nép  előbbi  nomád  élet- 
módja visszatükröződik  és  melyek  ennélfogva  a  mai  török 
nomádok  hasonló  nevű  fogalmaival  rokonok  vagy  azonosak. 
Érdekes  megtudnunk,  hogy,  ha  ily  irányban  összehasonlítjuk  a 
finnben  levő  hasonló  viszonyt,  mint  az  Ahlquist  Cultuncörter- 
jeiből  kitetszik,  észreveszszük,  hogy  a  magyarok  egy  sokkal  na- 
gyobb számú  műveltségi  fogalmat  jelentő  szót  hoztak  át  előbbi 
nomád  életök  korából  mai  lakóhelyeikbe,  mint  a  finnek,  és 
hogy  nem  fogadtak  el  idegen  műveltség  fogalmaival  idegen 
szókat,  mint  a  hogy  testvéreik  ott  fönn  északon  egy  csomó 
svéd,  német  és  orosz  szót  átvettek,  hanem  hogy  ellenkezőleg 
szláv  és  német  oktatóiktól  csak  műveltségök  világában  addig 
ismeretlen  tárgyakat  nevökkel  együtt  csak  későbben  vettek  át 
nyelvökbe.  Magától  érthető,  hogy  ide  vonatkozó  szemléletünk- 
ben nem  annyira  a  ház,  azaz  állandó  lakás,  mint  inkább  a  sátor 
eszközeire  kell  figyelmünket  fordítanunk;  ezek  természetesen  a 
nomád  ember  élete  viszonyaihoz  képest  a  legszükségesebbre 
szorítkoznak.  A  nomád  háztartás  legfontosabb  tárgya  az  iistf 
magyarul  kazán,  törökül  kazán,  és  ezzel  egy  sorban  a  kicsi 

"  Lásd  SiiLEvsKiJ :  Drevnije  Ooroda  i  drugije  bulgár  sko- tatár  akije 
pamjatniki,  a  272.  lapon. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  3H 

fazék,  magyarul  bögre,  törökül  bögűr,  fazék,  a  kidudo- 
rodó rész^  miben  terméBzetesen  csak  a  fogalmak  hasonlósága 
van  kifejezve ;  a  vizes  edények  közül  például  a  magyar  tömlő 
(melynek  régibb  alakja  tulboj  ^^)  a  török  tulum,  tömlő,  törn- 
iük, fölfújt,  cömlek,  csésze,  tulup,  bőrzsák  szókhoz  ha- 
sonló ;  a  magyar  korsó  szót  pedig  az  alt.  kurőuk,  ^^  zsák, 
szem  vagy  mag  számára  való  edény  és  a  magj^ar  kulacs  szót, 
azaz  bőrrel  bevont  faedényt,  a  tatár  kulas,  fából  való  vizes 
edény  és  csónak,  szóval  lehet  összehasonlítani.  Végre  megem- 
lítjük a  magyar  bádog  szót,  mely  ma  ugyan  érczlemezt  jelent, 
de  eredetileg  nem  az  edény  anyagát,  hanem  szükségkép  az  edényt 
magát  jelentette,  minek  bebizonyítására  a  török  bardag,  serleg, 
biztos  támasztó  pontot  szolgáltat ;  az  edény  fogalma  átalában, 
magyarul  edény,  törökül  edis,  edény,  cserépedény  (szósze- 
rint  eszköz,  szer,  szerszám)  megegyez  a  két  nyelv  elnevezésé- 
ben, a  gazdasághoz  tartozó  eszközök  közül  pedig  a  SÖprií, 
magyarul  söprű,  törökül  söprű,  meg  a  táska  egy  faja, 
magyarul  tarsoly,  tarsó,  törökül  társuk,  borzsák,  a  két 
nyelvben  majdnem  azonos. 

4.  Háború  és  fegjrver. 

Midőn  a  török-tatár  nép  ősi  műveltségének  fejtegetése 
közben  ^^  a  háború  és  béke  fogalmát  taglaltuk,  kiemeltük  azt, 
hogy  a  törökök  a  társas  élet  e  viszonyainak  úgy  adtak  kife- 
jezést, hogy  a  háborút  jelentő  szóban  a  szétszórás,  a  közösségi 
kötelékek  szétbomlása  állapotát,  a  békét  jelentő  szóban  pedig  az 
összekötés,  egyesülés  állapotát  tolmácsolták.  Az  eszmék  e  szép 
és  mélyértelmü  menete  a  magyarban  csak  részben  nyert  kifeje- 
zést, mivel  a  magyar  háború  szó,  alapértelmében  csődület, 

"  Lásd  Anonymus:  Belae  regis  nótárius^  cap.  VII. 
^  A  szláv  krcak,  korsó,  a  törökből  van  kölcsönözve  és  nem  meg- 
fordítva, mint  MiKLOsiCH  gondolja. 
**  Lásd  a  121.  lapot. 


31^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

zavargás,  összehasonlítható  ugyan  a  török  kabarok,  ka- 
burti,  csődület  és  kabar,  dagadni  alakokkal,  azonban  a  fo- 
galmak ősi  egyezése  csak  a  békét  jelentő  szóban  mutatkozik, 
mely  magyarul  béke  és  csak  a  török  bek,  szilárd,  egyesített 
és  bekik,  megkötött,  szó  segítségével  fejthető  meg.  A  háború 
ügyeire  vonatkozó  műveltségi  mozzanatoknak,  melyek  a  ma- 
gyar nyelvben  megvannak,  már  csak  azért  is  nagyobb  figyel- 
met fogunk  szentelni,  mert  ez  a  vonás  a  pusztaság  ural-altáji 
lakóinak  életében  a  legfontosabbak  egyikének  látszik  és  mert  a 
benne  foglalt  közeledési  pontok  az  egyes  töredékek  közt  bizo- 
nyára a  legnagyobb  ékesszólással  tesznek  tanúságot  azon  vi- 
szonyról, mely  a  régi  magyarok  és  a  többi  török  népek  közt 
volt.  A  benső  összefüggés,  melyet  a  háború  és  béke  fogalmánál 
a  magyar  és  török  közt  kimutattunk,  a  magyar  sereg,  török 
öerig,  serik  szókban  még  világosabban  mutatkozik ;  ennek 
a  szónak  a  concret  jelentése  fölhalmozás,  összegyűjtés  és  töve  a 
cer,  ter  (gyűjteni)  tőszótag,  valamint  a  török  kosum,  hadse- 
reg szóé  a  kos,  összeállítani,  tő.  Erre  vonatkozik  az  ÚJOJICZO- 
zdst  jelentő  magyar  toboroz  is,  mely  etymologicus  értéke 
szerint  annyi  mint  Összegyűjteni,  csapatba  gyűjteni  (v.  ö.  a  csag. 
topár  és  toparla,  ^^  gyűjteni  és  az  alt.  topor,  összekötni, 
szókat),  mivel  a  hadseregek,  jóllehet  a  török-tatár  nomádok  ki- 
válóan harczias  jelleműek  voltak,  még  mostanában  is,  valamint 
valószínűleg  már  hajdan  is,  csak  nemzeti  fölkelésből  alakultak 
és  mint  a  török  carzi-nak  (kikiáltónak)  hajdan  kivont  karddal 
kellett  az  egyes  aulokon  átvonulnia,  úgy  Magyarországon  is 
szokás  volt,  hogy  a  nemzeti  fölkelést  hirdető  vitéz  véres  kard- 
dal járja  be  az  országot.  A  sereg  szón  kívül  a  magyarban  még 

^'^  Az  említett  ige  töve  tobar,  topár,  egyesíteni,  éa  ezzel  nagj'on 
kétségessé  válik,  vájjon  a  magyar- oszmán  tábor  szó  csakugyan  szláv 
ereJetű-e,  a  hogy  átalánosan  hiszik.  Az  már  csak  nag\'on  különös  volna, 
ha  a  harczias  törökök  és  magyarok  liaboni  dolgában  a  földmíveléssel 
foglalkozó  szlávoktól  vettek  volna  át  katonai  mükifejezéseket !  Sokkal 
valóbbszínü  talán,  hogy  fordítva  történt  a  dolog,  minthogj'  tabnr  a 
Khulaazai  Ahhaszi-han  is  előfordul. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  31  ) 

más  is  van  harczosok  csapatának  jelölésére,  tudniillik  had,  mely 
a  mi  nézetünk  szerint  eredetileg  csak  harczosok  egy  sorát  jelen- 
tette és  a  tör.  kat  =  sorral  azonos/^  mint  a  csapat  szó,  mely 
sereg  osztály  dt  jelenti  és  a  török  őapau-,  öapar-kép  nem 
annyira  a  testületre,  mint  inkább  szolgálatára  vonatkozik,  a 
mennyiben  az  emiitett. szók  közös  alapját  a  magyar  csap,  török 
cap,  belevágni,  rárontani,  tőszótag  képezi.  Az  olvasó  tehát  az  em- 
iitett pár  vonásból  láthatja,  hogy  a  magyarok  és  törökök  a  hadi 
ügyek  elemeinek  alapfogalmait  illetőleg  egymástól  nem  nagyon 
tértek  el;  ez  az  egyformán  fejlődött  eszmemenet,  sőt  e  sok  esetben 
nemcsak  fogalmi,  hanem  hangbeli  analógia  is,  mely  az  ide  tartozó 
műveltségi  mozzanatok  közt  van,  a  két  nép  szokásainak  össze- 
hasonlító tanulmányában  legnagyobb  érdekű  lesz.  A  csatát 
vagj^s  két. egymással  ellenségesen  szemben  &\\ó  iesUmzecsa- 
pasának  vagy  összeütközésének  cselekvényét  (v.  ö.  a  német 
TreflFen  vagy  a  franczia  combat  szót)  egész  következetesen  a 
magyarban  csata,  a  törökben  cati,  catis,  az  összeütközés, 
fejezi  ki,  mely  a  cat^'  tőből  származik;  az  ezzel  rokonértelmű 
tusa  szót,  melynek  eredeti  jelentése  az  egymással  szemben 
állás,  a  török  tus,  átellenben  és  tüsle,  tüste,  egymással 
szemben  állni,  szóval  lehet  összehasonlítani;  v.  ö.  a  magyar 
ütközni  és  ütközet  alakot ;  a  harczolás  valóságos  fogalmá- 
ban pedig,  tudniillik  a  magyar  harcz,  a  török  karga,  az  osz- 
mán kauga  szóban  a  viszálkodás,  veszekedés  alapje- 
lentése rejlik.  V.  ö.  a  tatár  kargasa,  viszálkodás,  szót.  A  mi  a 
katonai  dolgok  más  műkifejezéseit  illeti,  azt  tartjuk,  hogy  az 
őrt  jelentő  magyar  szóban,  tudniillik  őr-ben  vagy  ewT-ben  ^" 
(régi  írásmód  szerint),  melyet  régibb  okiratok  speculator-nak 

**  Lársd  a  III.  mellékletben  az  illető  szót. 

"  így  a  törökben  catís  annyi  mint  egymáshoz  ütközni,  összeüt- 
közni ;  kajuk  kemige  catti,  a  csónak  a  hajóval  összeütközött. 

**  tCustodes  exercitunm,  qui  vulgi  eur  dicnntnr»,  egy  az  124^3. 
évben  kelt  oklevélben;  «Certi  speculatores  vulgariter  eur  vocati*,  1392. 
Jerney  Magyar  nyelvhincseh  az  Árpádok  knrszahiból  (Pest,  lS5t.)  czímű 
művében. 


31*  A  MAGYAROK  EREDETE. 

fordítanak;  nem  ^.nnyira  az  őrködésnek^  mint  inkább  a  tábor 
vagy  az  ellenséges  mozdulatok  megfigyelésére  való  járás-kelés- 
nek, körüljárásnak  alapgondolatát  lehet  találni^  minthogy  az 
őr,  evrr  szót  a  török  öür,  körben  mozogni,  kerengeni,  alak- 
kal hasonlítjuk  össze,  és  pedig  annál  inkább,  mert  mint  Közép- 
Ázsia  nomádjainak  hadviselésében  tett  személyes  tapasztala- 
taink bizonyítják,  az  őrszemek  nem  egy  ponton  állnak  foljiion^ 
hanem  kötelességöket  a  felüg}''elésben,  helyesebben  körültekin- 
tésben az  által  teljesítik,  hogj'  a  hadtestet  folyton  megkerülik^ 
Ha  a  hadseregben  levő  egyes  rangfokozatok  nevét  vizsgáljuk, 
azt  találjuk,  hogy  a  magyar  és  török  nyelvszokás  akárhány 
pontban  érintkezik;  sőt  meg  fogunk  győződni,  hogy  az  ide  vo- 
natkozó elnevezéseket  a  magyarban  csak  úgy  lehet  szétbontani 
és  megfejteni,  hogj^  a  török  szókincset  segítségül  veszszük.  A  ka- 
tonai  méltóságok  közül,  sőt  átalában  a  méltóságok  közül,  mert 
a  politikai  alkotmány  szigorúan  katonai  volt,  először  a  magyar 
vezérről  akarunk  szólni;  e  szó  az  arab  eredetűnek  tartott 
török  y3>\^  vezir  szóval  csak  történetesen  eg^'ezik  meg  hangbeli 
és  fogalmi  tekintetben,  azonban  már  csak  azért  sem  lehet  ezzel 
azonos,  mert  a  török  és  a  magyar  nyelv  az  említett  tőszótagból 
még  a  bözüt,  büsüt,  vezet,  vezérel  alakot  származtatta 
és  mert  a  vezér  szó  a  török  hódoltság  előtt  már  régen  ismeretes 
volt.  Az  említett  okból  az  sem  volna  helyén,  ha  a  magyar  vezért 
a  persa  «jvÍ>  gezh-,  vezér,  szóból  származtatnók ;  hogy  azonban 
az  utóbb  említett  szó  az  arabnak  tartott  vezir  alapja-e,  mint 
HoFFMANN  S.  ^^  gj'anítja,  azt  itt  nem  akarjuk  feszegetni.  Bizony 
nagyon  is  költői,  ha  a  vezirt  {<\y  tehertől  származtatva)  teher- 
hordónak magyarázzuk.  Ezután  a  hadnagy  és  jóbágy  szó. 
érdemli  meg  leginkább  figyelmünket,  mivel  mind  a  kettő  a  had- 
vezér, kapitány,  előkelő  fogalmát  fejezi  ki.  A  hadnagy 
szóban  *®  igen  könnyen  fölismerhetni  az  összetételt,  mely  had 

*®  SyrUche  Alteii  pernscher  Martyrer.  Leipzi^,  1880. 
^  Hodnogy  1214,  hoduuogio,  liudunogio  1216,  koduogio  1217,  Jkr- 
KEY  id.  szótára  után. 


.    A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  315 

és  nsLgy  elemből  áll,  tehát  értelme  csapat  felügyelője,  a  mi  fo- 
galmi tekintetben  a  török  bölük-basi^  szakasz  feje,  szóhoz  ha- 
sonló. Ennek  megfelelőleg  a  jóbágy  (jobagi,  jobbági,  joubagi) 
szó,  mely  ma  subditus  értelmében  használtatik,  hajdan  határo- 
zottan föbbrangú  vezért,  vagy  mint  Hünfalvy  •*  találóan  meg- 
jegyzi, «a  királyság  legfőbb  méltóságait »  jelentette;  helyébe 
később  a  nyngat-em'ópai  abarones  regni»  kifejezés  lépett.  Hogy 
ez  az  állítás  valóban  helyes,  ez  eredetére  nézve  tiszta  török  szó 
belső  értékéből  kiviláglik,  mert  első  tekintetre  fölismerhetni 
benne  a  török  jou,  jau,  háború  és  bag,  baj,  fő,  fejedelem, 
hadvezér  szót,  tehát  belső  értékére  és  összetételére  nézve  a 
hadnagy  szóhoz  hasonló  alakot.  Itt  alkalmilag  meg  kell  jegyez- 
nünk, hogy  a  byzancziaknál  és  araboknál  dívó  <Jb,  Ha/  írás- 
módot, kiknél  ez  a  szó  mint  khazár  czím  fordul  elő,  a  mai  be>, 
bij,  bi,  fejedelem,  fő,  régibb  és  eredeti  alakjának  kell  tekinteni, 
mivel  az  a  változat  a  valóságos  tőszótaggal,  mely  baj,  ^^  magas, 
fönn,  előkelő,  hangra  és  fogalomra  nézve  jobban  összefügg; 
HuKFALVY  nem  is  megy  nagyon  messze,  mikor  ezt  a  szót  akarja 
a  magj^ar  Oro-bágy,  Horto-bágy  és  Tor-bágy  helynevekben  föl- 
ismerni. Tehát  mindent  összefoglalva,  azt  látjuk,  hogy  a  magya- 
roknak a  felsőbb  katonai  méltóságok  jelölésére  két  megegyező 
képződésen  alapuló  szavok  volt,  melyet  ázsiai  hazájokból  ma- 
gokkal hoztak ;  ígj-  a  bírói  vagy  hadbírói  méltóságot  jelölő 
szót  is,  melyet  egy  az  122!2-ik  évben  kelt  okiratban  biloch- 
nak,  bilok-nak  írnak  és  melyet  a  török  bil,  tudni  tőből  szár- 
mazó bilizi,  bileözi,  tudó,  szóval  hasonlíthatni  össze ;  azonban 
azt  az  alakot  a  még  most  is  használt  bölcs,  régen  beles  szó 
rossz  írásának  is  kell  tartanunk.  Ily  műveltségi  mozzanatok 
természetesen  csak  a  magyarok  régi  alkotmányos  életére  vo- 
natkozhatnak, mert  a  germán-szláv  forrásból  eredő  intézmé- 

*^  Lásd:  Magyarország  Ethnographiája  SI*?.  lapját. 

**  A  baj,  bej  főnév  mai  jelentménye  főnök,  vezér;  van  azonban 
nyomós  bizonyítékunk  arra,  bog^'  eredeti  concret  jelentése  fej  (caputi 
volt.  Lásd  a  III.  mellékletben  fej,  fő  szót. 


316  A  MAGTAROK  EREDETE. 

nyék  idegen  nevöket  a  legtöbb  esetben  magokkal  hozták.  V.  ö. 
a  következőket:  magyarul  ispán ^  németül  Gespan,  szlávúl 
zupán ;  magyarul  poroszló,  kikiáltó,  hírvivő,  latinul  pristaldus ; 
magyarul  tárnok,  latinál  tavemicus ;  magyarul  nádor,  palatí- 
nus, szlávúl  nadvor  stb.  Még  egyet  akarunk  említeni,  mely  nem 
annyira  a  méltóságok,  mint  inkább  a  katonai  díszítő  czímek 
közé  való,  tudniillik  a  magyar  hős  szót,  mely  törökül  kocák, 
hős,  koca,  hatalmas,  nagy;  meg  aztán  a  persából  kölcsön  yM 
levente  (Jü^  levend,  önkénytes)  szót,  mely  nem  oszmán  köz- 
benjáróktól, hanem  egyenesen  Ázsiából  származik. 

Menjünk  most  tovább  a  hadügy  területén,  a  mint  elkezd- 
tük és  foglalkozzunk  a  fegyverrel,  azaz  a  támadás  eszközé- 
vel, meg  a  védelmi  szerrel.  Az  ide  vonatkozó  magyar  szó,  tudni- 
illik fegyver,  eredetére  nézve  még  mindig  nem  vagyunk  tisz- 
tában ;  mert  a  fed  és  ver  igéből  való  hypothetikus  magyarázás, 
mely  szerint  tehát  vágó  és  védő  eszközt  jelentene,  már  csak 
azért  is  minden  tudományos  alap  nélkül  való,  mert  a  hasonló 
fogalmat  jelentő  szó  rokon  és  nem  rokon  nyelvekben  oly  kép- 
zésen alapszik,  mely  egészen  más  észjárásra  vall.  A  törökben 
fegyver  jarak  vagy  jat-u-jarak  (szószerint  készülék)  vagy  alt. 
jepsel  (ebből :  jep,  elkészíteni) ;  a  latinban  arma  és  a  szanszkrit 
ara-m®^  (illő),  a  finnben  ase,  feg}'ver  és  asetan,  ^^  rendbeállí- 
tani, és  a  szlávban  oruzie,  fegyver  és  orudie,  eszköz  egymáshoz 
legközelebb  áll;  valóban  rendkívüli  hang  változásnak  is  kell 
tulajdonítani,  hogy  a  magyar  fegyver  szó  etymologikus  rejtett 
szóvá  lett.  *^ 

Az  egyes  fegyverek  részletezésénél  ellenben  már  sokkal 
biztosabb  talajon  vagyunk,  minthogy  a  vágó  és  szúró  fegyverek 


«=*  V.  ö.  CüRTius  304.  lapját. 

**  V.  ö.  Ahlquist  :  Culturwörtcr  238.  lapját. 

®^  A  magyar  fegj^ver  szó  hozzávető  etymologiájának  talán  a  követ- 
kezőt lehetne  fölemlíteni:  fej -ver,  azaz  fej -verő,  a  mi  olyan  összetétel 
volna,  mint  a  franczia  casse-téte  vagj'  az  angol  head-knocker.  Azonban, 
mint  már  mondtuk,  ez  csak  afféle  kombinatio. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  3!'í 

meg  eg}'éb  védelmi  eszközök  nevei  közt  csak  kevés  olyan  akad, 
melyet  eredeti  jelentésére  vissza  ne  lehetne  vinni.  Ha  azon 
kérdés  vizsgálásához  akarunk  fogni,  hogy  mi  volt  a  műveltség 
kezdetleges  állapotában  levő  magyarok  első  fegyvere,  akkor, 
tekintve  a  pusztai  ember  helyi  viszonyait  és  első  szükségleteit, 
melyek  következtében  az  érezekkel  csak  később  ismerkedett 
meg  (1.  a  következőben)  be  fogjuk  látni,  hogy  első  fegyvere 
csak  az  a  kötelék  vagy  fonadék  lehetett,  melylyel  a  táplálkozá- 
sához szükséges  vadat  behálózhatta  és  megfoghatta.  Ide  tartozik 
a  magyar  tőr,  mely  a  törökben  tor  és  tör,  madarak  és  halak 
megfogására  való  háló  (v.  ö.  a  törle,"*  behálózni,  alakot),  vala- 
mint a  lazzo,  magyarul  hurok,  törökül  kuruk  (ebből :  kur, 
kor,  szalag,  tehát  kötelék),  melylyel  a  pusztán  kóválygó  állato- 
kat megfogták  és  megfékezték ;  oly  eszköz  ez,  melyet  a  magj^ar 
csikós  még  mai  nap  is  használ,  valamint  a  kirgiz  is  a  közép- 
ázsiai pusztán.  A  tőrt  vagy  a  hálót  ugyanis  nemcsak  a  halászat- 
hoz és  madarászathoz  szükséges  eszköznek  kell  tartanunk,  ha- 
nem úgy,  hogy  a  kirgizek  hajdan  is  meg  némileg  ma  is  az  alsó 
Jaxartes  nádasaiban  tartózkodó  párduczok  és  oroszlánok  elej- 
tésére szokták  használni ;  a  hálóba  bonyolódott  vadat  ugyanis 
elmés  készülék  működése  következtében  rácsapódó  balta  öli 
meg.  Azonban  nevezetes,  hogy  csak  a  madarak  és  emlősök  elej- 
tésére való  háló  és  tőr  nevében  van  a  magyar  és  török  alak  közt 
analógia,  holott  a  halászathoz  szükséges  eszköz,  magyarul 
háló,  ugor  eredetre  vall,  minthogy  az  osztják  x^lip  és  a 
vogul  kulup  (háló)  rokona.  A  parittya,  e  más  ősi  népeknél 
divott  fegyver,  már  csak  azért  sem  lehetett  a  pusztán  honos, 
mert,  mint  Peschel®'^  helyesen  megjegyzi,  a  parittyát  csak 
ott  lehetett  föltalálni,  a  hol  kő  van,  már  pedig  ebben  szű- 
kölködik a  homokos  puszta,  úgy,  hogy  a  törökök  nyelvében 
e  fogalomra  nincs  is  külön  szó,  mert  a  kő  jelölésére  hasz- 
nált tas  szó  szerint   dobás,   lövedék.   A   parittya  szó   csak- 

••  BüDAoov  L  387.  1. 

•^  Peschel:   Völkerkunáet  197.  1. 


318 


A  MAOYAROK  EREDETE. 


Ugyan  idegen  is  a  magyarban ;  későbbi,  valószínűleg  szláv  ere- 
detű. «8 

Az  említetthez  legközelebb  mint  talajdonkép  támadó  tégy- 
vert  a  nyilat  és  az  íjat  kell  helyeznünk,  és  pedig  mint  olyan 
eszközt,  melylyel  a  kezdetleges  műveltség  fokán  álló  ember  a 
nélkül,  hogy  az  érczekkel  megismerkedett  volna,  minden  idő- 
ben élt,  és  mely  a  török-tatár  népek  kezében  már  a  történeti 
kor  kezdetén  félelmes  fegyver  volt.  A  mit  e  tekintetben  Herodot 
a  skythákról  és  a  rómaiak  a  parthusokról  elmondanak,  azt  Leo 
császárnak  a  régi  magyarokról  szóló  iratában  ismételve  talál- 
juk, hol  így  szól :  «A  törökök  (azaz  magyai'ok)  összes  bizalmo- 
kat,  hogy  győznek,  a  nyilazásba  vetik.  Futás  közben  nagyon 
szeretik  íj  okát  használni  és  nyargaltokban  is  kiváló  ügyességet 
tanúsítanak  a  nyílazásbanv.®^  Már  előbb  a  tőrről  szólva,  láttuk, 
hogy  a  puszták  lakója  a  rugalmasság  erejét  alkalmazta;  a  meg- 
feszített íjban  bizonyára  még  sokkal  inkább  szemébe  tűnt  és 
hasznára  vált ;  és  ha  van  mozzanat,  melyből  első  fegyverei  török 
eredete  kiderül,  az  kétségkívül  az  ÍJ,  melynek  magyar  neve,  íj, 
és  török  neve,  jaj,  jej,  oly  tőből  hajtott,  melynek  jelentése  a 
törökben  hajlítani,  tudniillik  ij-ból  és  ej-ből,'''^  és  mely  a  német 
biegen,  hajlítani  és  Bogén,  íj,  a  szláv  luka,  görbültség  és  luk,  íj, 
a  persa  **5^  kemer,  görbülés  és  ,jUS^  keman,  íj  stb.  közt  levő 
viszonyt  kifejezi.  Ellenben  a  mi  a  magyar  nyil  szót  illeti,  ehhesi 
ugyan  egyrészről  az  ugor  nuol,  nol  (sagitta)  áll  legközelebb, 
azonban  másrészről  nem  szabad  felejtenünk,  hogy  a  török  il, 
jil  tőszótag ''^  annyit  tesz,  mint  fölpattanni,  száguldani  és  hogy 
ennélfogva  e  közt  meg  a  magyar  nyil  közt  hasonló  viszony  mu- 
tatkozik ahhoz,  mely  a  török  ok,  nyil,  tulajdonkép  lövedék, 

*"  Lehet,  hogy  ez  a  szó  a  persa  ijJ^.-^t^  periden,  repülni,  igével 
függ  öBBze. 

•*  Caput  54. 

^°  £  tőszótag  mélyhangá  alakja  (aj)  a  török  ajil,  öv,  heveder,  gör- 
bület, alakban  fordiíl  elő. 

'*  V.  ö.  a  török  jilga,  gyoivan  lovagolni,  ilgar,  gyors  követ,  hír- 
vivő, alakot. 


A  MÜVELŐDÉB  MOZZANATAI.  319 

'dobás^  meg  a  tőrök  ok,  okla,  dobni,  hajítani,  lőni,  töszótag  közt 
van.  A  puzdra,  magyarul  tegez,  törökül  tegeS  ^*  megtar- 
totta ősi  török  nevét ;  ez  a  szó  ugyanis  a  tig,  összedugni,  össze- 
tenni, tőből  származik,  tehát  nyilak  bedugására  vagy  tartására 
való  tokot  jelent. 

Csak  a  műveltségi  fogalmak  természetes  fejlődésének  meg- 
felelően járunk  el,  ha  azt  tartjuk,  hogy  a  török-tatár  faj  népei 
a  különféle  vágó,  metsző  és  szúró  fegyvereket  sokkal  előbb  hasz- 
nálták, mint  az  Európában  vagy  épen  világrészünk  nyugati 
részén  lakó  ember.  Ha  tekintjük  az  árja  és  khinai  műveltségi 
világ  ősrégi  voltát,  meg  azt,  hogy  egyrészt  az  említett  két  mű- 
veltség fáklyája,  mint  ez  a  dolgok  örökké  változhatatlan  folyá- 
sából következik,  sugarait  észak  felé  vetette,  holott  másrészt 
a  kopár  pusztaság  lakói  folyton  jobb  életföltételekre  törekedve, 
dél  felé  nyomultak :  alig  lehet  kétséges,  hogy  az  északi  puszta- 
ság nomádjai,  járatlanok  levén  abban  a  mesterségben,  hogyan 
kell  érczből  fegyvereket  készíteni,  sokat  vettek  át  délről ;  innen 
van,  hogy  a  kard,  mivel  Persiából  vették  át  a  régi  magyarok, 
ópersa  *^^  kard ''®  nevét  megtartotta.  A  kard  vagy  ghurd  szó 
ugyan  a  mai  persában  kést  jelent,  a  kardot  jelentő  különös  szó 
pedig  semsir;  ebből  látható,  hogy  ez  a  fegyver  először  mint 
metsző  és  szúró  eszköz  jutott  a  keleti  Kaukázusból  "^^  a  khaza- 
rok  közbenjárásával  a  Volga  vidékére  és  hogy  a  magyarok  már 
jóval  azután  kezdték  használni,  hogy  a  törökség  kötelékéből 
kiváltak.  Különben  a  törököknek  sincs  külön  szavok  a  kard 
jelölésére,  mert  a  mostanában  erre  használt  kilié  szó  szerint 

'«  Radloff  III.  köt.  1.  1. 

'"  Lásd  Johnson:  A  Persian^  Arabic  and  English  dictionary 
089.  lapját. 

'*  Mas'udi  és  a  többi  arab  földi-ajzíró  valamely  tartományt,  Serir 
mellett,  Derbendtöl  északnyugatra,  a  zirehgeran,  azaz  vértcsinálók  orszá- 
gának nevez ;  e  szó  a  persa  8\\  vért  szóból  származik.  Azon  ország  la- 
kosai különösen  vértek  gyártásában  tűntek  ki.  Derbend  azon  korban  a 
fegyverrel  való  kereskedésnek  úgyszólva  föpiacza  volt,  és  a  Kaukázus 
még  ma  is  aezél-  és  ezüstmúveivel  tűnik  ki. 


320  A  MAGYAROK  EREDETE. 

metfizöt  jelent^  a  kii  vagy  kij,  metszeni  töböl,  tehát  régebben 
killci-nak  hangzott.  Metsző  eszköz,  melynek  a  magyarban  ösi 
neve  van,  a  kés,  törökül  keser,  fűrész^  faragókés,  a  török 
kes,  kis,  metszeni  tőszótagból,  és  a  zsebkés,  magyarul 
bicsak,  törökül  biőak  a  török  biő,  metszeni  tőszótagból,  va* 
lamint  a  magyar  balta,  törökül  balta,  baltu,^'  régi  kiválóan 
török  nemzeti  fegyver,  melyet  a  hősiség  kitüntető  jeléül  az 
uralkodó  ház  tisztjeinek  adtak.  V.  ö.  ezt :  baltazi,  udvari  apród, 
tulajdonkép  a  baltás.  A  balta  különféle  fajai  közül  följegyezzük 
a  következőket:  az  aj -balta  nevűt,  mely  sarló  alakú  vasból  és 
hosszú  nyélből  álló  alabárd ;  a  kölük-balta  nevűt,  melyen  min 
a  magyar  fokoson,  a  balta  élének  megfelelően  a  nyél  másik 
oldalán  kalapács  alakú  vas  van ;  a  mi  a  kölük  vagy  kölünk 
szót  illeti,  az  tuskót  jelent,  melyet  a  magyarban  szintén 
kölyű-nek  hivnak.  Ezzel  az  utóbbival  rokon  fegyver  a  magyar 
buzogány,  törökül  buzdogan,  helyesebben  bozdurgan,  azaz 
az  irtó,  a  megsemmisítő,  a  buz,  boz,  elpusztítani  tőszótagból, 
tehát  oly  fegj'ver,  melyet  csak  véres  összecsapáskor  egészen 
közel  az  ellenséghez  ultima  ratiókép  használtak ;  végre  a  fegy- 
verek ez  osztályába  még  a  magyar  csákány,  török  cakan 
tartozik,  mely  a  kirgizeknél  hosszúnyelü  balta;  töve  cak, 
vágni,  metszeni,  melyből  a  török  öaku,  kés  is  származott. 
Végre  mint  oly  fegyvert,  mely  Leo  császár  leírása  szerint  a  régi 
magyaroknál  fontos  szerepet  játszott,  megemlítjük  még  a 
Idfidsdt,  mely  magyarul  dsidg,,  törökül  és  mongolul  áida ; 
e  szó,  melynek  török  eredetét  már  bebizonyítottuk  (1.  a  áo. 
jegyzetet  a  á9().  laphoz),  a  szlávba  is  átment.  Előbb  említettük, 
hogy  a  törökök  és  magyarok  az  érczekkel  csak  a  déli  irániak  és 
az  északon  lakó  ugor  népek  által  ismerkedtek  meg,  hogy  ennél- 
fogva a  kőkorszak  nálok  igen  hosszú  ideig  tartott,  a  bronzkor- 
szak ellenben  tetemesen  rövidebb  volt  és  helyébe  a  csakhamar 
bekövetkezett  vaskorszak  lépett.  Ezt  látjuk  ugyanis  a  régi  Nagj'- 


75 


Balta  hangra  nézve  rokona  a  török  balga,  bozogájiy,  szónak. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  3-^ 

Bolgárországban^  a  magyarok  ősi  fészkének  szomszédságában 
tett  praphistoricus  kutatások  eredményéből;  minden  ásatás 
mellett  csak  az  derűit  ki^  hogy  bronz  fegyvereket  és  eszközöket^ 
úgymint  szekerczéket,  késeket^  tőröket^  kardokat,  nyilak  és 
lándsák  hegyét,  a  régi  Bolgárország  romjai  közt  eddig  még  nem 
sikerűit  találni,  ámbár  a  permi  kormányzóságban  és  az  Uraiban 
nagyon  sokra  akadnak.  így  nyilatkozik  Lighacsev  A.  T.,  orosz 
régiségtudós  a  11.  archeológiai  congressus  dolgozataiban.  ^^ 

Könnyen  megmagyarázható,  hogy  a  magyarok  mostani 
hazájokban  való  letelepülésök  után  más,  akkor  nyugaton  hasz- 
nált fegyvernemekkel  is  megismerkedtek  és,  hogy  azokat  idegen 
neveikkel  együtt  magok  közt  meghonosították ;  ilyenek  pl.  lándsa 
(Lanze),  szablya  (Sábel)  bárd  (Barte),  balísta  (Baliste)  stb.  Azon- 
ban előre  bocsátott  fejtegetésünk  valószínűleg  elég  lesz  arra> 
hogy  az  olvasót  meggyőzze  arról,  hogy  a  fegyverek  nagyobb 
száma,  melyekkel  a  magyarok  Európában  való  letelepülésök 
előtt  éltek,  ősi  török  nevök  után  ítélve,  csak  török  eredetű  nép- 
től származhattak  és  hogy  a  kölcsönzött  szókkal  jelölt  fegyverek 
közül  egyedül  a  kardot,  mint  fejlettebb  ipar  termékét,  vették  át 
a  déli  iráni  műveltség  világából.  Úgy  áll  a  dolog  a  várral  is, 
melyet  a  pusztának  mindenféle  kőműves  munkában  járatlan 
lakói  csak  a  tőlük  délre  élő  művelt  népeknél  .láttak  és  ennek 
következtében  nyelvökbe  persa  neve  alatt  vettek  át ;  mert  hát 
a  magyar  vár  (arx)  szó  kétségen  kívül  a  persa  Xj  bar,  ^'  vár, 
vármű,  szóval  azonos.  Valamint  a  khazarok,  mint  előbb  láttuk, 
a  byzancziaktól  kértek  férfiakat,  hogy  Sarkéi  várát  fölépíthessék, 
minthogy  a  görög  műveltség  akkor  a  pontusi  országokban  ural- 
kodó befolyásnak  örvendett :  épen  úgy  az  inkább  keleten  lakó 
magyaroknál  a  keleti  Kaukázus  felől  iráni  műveltség  befolyása 
terjedt  el,  a  mely  némely,  a  persa  műveltségből  kölcsönzött 

^*  Lásd  Spileysklt  :  Drevnie  Ooroda  i  drugije  hulgaraho-iatar akije 
pamjainiJci  (Kazán,  1877.)  288.  lapját. 

''  Bar, —  arx,  ebben  az  összetételben  is  fordill  elő : bar-u-divar 

azaz  vár  és  fal.  Johnson  a  204.  lapon  így  fordítja :  Walls  and  bulwarks 

VÁioáT  :  Á  magyarok  eredete,  21 


3S2  A  MAGYAROK  EREDETE, 

újításBal,  mint  még  gyakrabban  fogjuk  látaii,  a  magyarban  a 
persa  nyelv  nyomait  hagyta  hátra.  Ezzel  természetesen  nem  azt 
akarjuk  állitani,  hogy  a  régi  magyarok  bizonyos,  a  védelemhez 
tartozó  földműveket  nem  ismertek ;  a  földhányás  vagy  gát,  meg 
az  árok  is  bizonyára  régtől  fogva  arra  szolgált,  hogy  vele  a 
nyílt  pusztán  tanyázó  nyájakat  megvédjék  és  azután  valószi- 
nüleg  a  hadi  tábor  megvédésére  is  használták.  A  nyelv  itt 
legalább  biztos  támasztékot  nyújt,  mert  a  földhány ds  vagy 
töltés  magyarul  gát,  törökül  kaói  (gát),  meg  a  besenyők 
nyelvéből  ismeretes  kata,  gata,  vár  és  e  szó  mind  eredeti  és 
a  kat,  réteg,  tőszótagon  alapszik,  valamint  eredeti  a  magyar 
áurok,  török  arik  szó  is,  mely  mással  összetéve  akárhány 
magyar  helynevet  alkot.  Ilyen  például  Árok-szállás  (azaz  árok- 
tábor), Árok- alja,  Árok-tő  (borsod-megyei  helység)  stb.  A  régi 
magyar  tábor  erősítéséről  levén  szó,  meg  nem  állhatjuk,  hogy  a 
magyar  történetírók  nézetéről,  mely  szerint  a  győr  szóban, 
mely  ma  helynevet  jelent  (például  Diós-Győr,  Nagy-Győr, 
Szolga-Győr),  a  magyar  gyűrűnek  megfelelője  lappang  és  mely 
szerint  e  szó  eredetileg  várat  jelent,  megemlékezve,  azt  ne 
mondjuk,  hogy  ezt  egyátalán  nem  lehet  az  alaptalan  hypothesi- 
sek  közé  sorozni.  Hogy  vájjon  ez  a  magyar  győr  vagy  gyűrű  az 
avarok  hring-jeivel  vagy  ring-jeivel,  melyekről  Nagy-Károly 
történetírói  megemlékeznek,  összefügg-e  vagy  nem,  azt  itt  nem 
akarjuk  fejtegetni ;  hogy  azonban  győr  valóban  úgy  tekinthető, 
hogy  eredetileg  gyűrűt,  kört,  kerítést  jelentett,  arra  vannak 
nyelvi  bizonyítékaink,  ha  tudniillik  ezt  a  győr-t  nem  gyűrű- 
vel, hanem  a  török  kür,  gür,  küren,  güren,  ^j^^tábor, 
gyűrű,  hadosztály,  társaság''^  szócsoporttal  hasonlítjuk  össze. 
Visszatérve  a  vár  fogalmára,  megjegyezhetjük,  hogy  a  törököknek 
erre  még  ma  is  van  eredeti  szavok,  tudniillik  kurgan  a  kur, 
fölállítani,  állítani,  tőből ;  ez  a  szó  a  mesterségesen  emelt 
sírdombok  jelölésére  is  használtatik  és  a  magyarban  is  még 

V*  Lásd:  BuDAOOT  n.  124. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  323 

ez  utolsó  értelmében,  a  korgány,  kurgány  alakban  isme- 
retes. 

Azután,  a  mit  a  régi  magyarokkal  egykorú  írók  ezek 
lovasságáról  följegj^eztek,  meg  Leo  császár  nyilatkozata  után : 
«A  törökök  (azaz  magyarok)  lovasok  és  már  csak  azért  sem 
szállhatnak  le  lovaikról,  mert  mintegy  lóháton  nővén  föl, 
gyalog  a  harczban  meg  nem  állhatnak, »  figyelmünket  okvetet- 
lenül a  hadügygyei  szoros  kapcsolatban  levő  lovasságra  kell 
fordítanunk.  Hogy  törökök  és  magyarok  egyaránt  a  harczost, 
söt  a  férfiút  átalában  csak  lovasnak  képzelték,  az  leginkább  a 
nyelvszokásból  derül  ki,  mely  a  gyalog,  közönséges,  alacsony 
és  megvetés  fogalmát  oly  szókkal  fejezi  ki,  melyek  ugyanazon 
tőből  származnak ;  v.  ö.  a  magyar  gyalog,  török  jajag,  gyalog 
és  a  magyar  gyaláiz,  török  jalang,  hiú,  üres,  meztelen,  mél- 
tatlan, egymáshoz  való  viszonyát.  Mennyire  elválaszthatatlan 
a  ló  még  manap  is  Közép-Ázsia  pusztaságának  lakójától,  azt 
számos,  e  népeket  jellemző,  vonás  bizonyítja.  Mindamellett 
sem  töröknek  sem  magyarnak  nincs  külön  szava  a  lovaglds 
fogalmának  kifejezésére,  mert  mind  a  kettő  egyformán  körülírja, 
a  magyar  lóra  ülni,  a  török  min,  vagy  atka  min  (lóra  fölmenni) 
szavaival ;  e  sajátságot  a  nyelv  már  említett  hiányának  kell  tulaj- 
donítani, hogy  nem  tudja  az  átalános  fogalmakat  megjelölni;  más 
részt  azonban  a  lószerszám  egj^s  részeinek  vizsgálásánál  több 
pont  megegyező  volta  szembeszökő.  A  magyar  nyereg,  török 
ejger,  jeger,  jeker  és  eger  szókban  nyilván  hangeltolódás 
van  r  és  g  között;  e  gj^anításunkat  igazolja  először  az  ide  vonat- 
kozó ugor  szók  összehasonlítása,  így  a  vogul  nair,  a  votják 
enér  és  a  cseremisz  őrtner  alak ;  másodszor  az,  hogy  a  török 
aszókezdő,  sőt  még  szótagkezdő  r  hangot  is  örömest  elkerüli.'^' 
A  mi  e  szó  alapértelmét  illeti,  az  ej,  jej,  jeg,  hajlítani,  meg- 
hajlítani, tőszótag  azt  bizonyítja,  hogy  eredetileg  a  hajlás,  behaj- 

^*  így  a  török  bar-jam-ot  ejt  baj-ratu   (ünnep)    helyett,    bar-jak-ot 
baj -rak  (zászló)  helyett  stb. 

21* 


324  A  MAGYAROK  EREDETE. 

tás  fogalmát  jelentette ;  v.  ő.  a  német  Sattel  és  Sattel  eines 
Berges^  Einsattlung  közt  levő  viszonyt ;  a  lószerszám  e  fö  alko- 
tórészét tehát  külső  alakja  után  nevezték  el.  Ugyanez  áll  a 
kengyelre  nézve  is,  mely  magyarul  kengyel,  vagy  ken- 
gyel-vas ;  a  lószerszám  e  részét,  melyet  a  rómaiak  és  görögök 
nem  ismertek,  Európában  ural-altáji  nép  honosította  meg, 
mint  a  magyarországi  avar  leletekből  látható ;  magyar  nevét 
tehát  csak  a  török  nyelvkincs  segítségével  lehet  megmagyarázni. 
Abban  ugyanis  megvan  (alt.)  kangaj,  esetleg  kengej,  hóczipö 
vas  vagy  fa  talp,  melynek  segítségével  a  havon  járni  lehet; 
ezt  a  szót,  mely  a  kaj,  hajlítani  töszótagból  származik,  később 
a  hóczipő  és  a  régi  kengyel  hasonló  alakja  miatt  az  utóbbira 
alkalmazták.  ^^  A  többi  ide  tartozó  részletből  hadd  álljon  itt  a 
következő. 

A  lószerszám  átalában  magyarul  hám,  a  török 
káim,  kötni,  töszótag  közel  rokona  és  a  szó  tágabb  értelmében 
vett  köteléket  jelent;  így  vagyunk  a  magyar  gyeplő  szóval  is, 
mely  a  törökben  jeplik,  jeplük,  kötél,  kötő  szerszám,  tehát 
kötelék  átalában,  a  török  jip,  jőp,  kötél  szalag,  tőszótagból. 
Ugyanilyen  eredetű  a  zabolát  jelentő  mag}*ar  kantár^  török 
kantar  (kirg.)  kangtar,  szó  is ;  töve  ugyanis  kan,  kang,  a 
kam,  kötni,  tőszótag  mellékalakja.  Hám  vagy  gyeplő  tehát  a 
szó  legszorosabb  értelmében  köteléket  jelent,  sőt  az  említett 
tőszótag  még  más  ide  való  szó  képződésében  is  fölfedezhető, 
tudniillik  az  ostort  végy  korbácsot  jelentő  magyar  kan- 
csuka szóban,  melynek  a  törökben  kanőuga,  a  mongolban 
ganziga  felel  meg;  ez  utóbbi  két  nyelvben  azonban  nem 
ostort  vagy  korbácsot,  hanem  olyan  vékony  szíjat  vagy  szalagot 
jelent,  melylyel  a  lovas  mögött  a  nyeregre  könnyű  holmit 
szoktak  kötni.  Egyébiránt  az  ostort  jelentő  különös  török  szó 
tudniillik  kamói,  mind  fogalom,  mind  hang  tekintetében  az 


^  Kangal,  eredetileg  kain^al,  kajingal  oly  képzós,  mint  a  Rujurgal, 
tutkal  Rtb.  szóké. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  3^^ 

előbbi  rokona.  Mindent  összefoglalva^  tehát  azt  látjuk,  bogy  a 
lószerszám  részeinek  meghatározásában  a  tőrök  és  a  magyar 
egyaránt  a  kötés  alapfogalmából  indáit  ki ;  ez  az  eszmemenet 
más,  zabolydt,  dllazót,  ajazót  jelentő  magyar  szóban  is, 
tudniillik  fék-ben,  ki  van  fejezve,  ha  ugyanis  ezt  a  szót  a 
tőrök  pek,  bag,  pak,  kötelék  alakkal  egyrészről,  meg  a  magyar 
békó  vagy  béklyó,  ló  lábára  alksdmazott  bilincs  és  a  török 
bek,  pek,  kemény,  szilárd  és  baglik  vagy  peklik,  megkötött,  alak- 
kal másrészről  összehasonlítjuk.^^ 

Csak  hozzávetőleg  akarjuk  itt  kapcsolatban  a  lószerszám 
elnevezésének  taglalásával  a  kocsit  is  említeni.  Tekintve  régeb- 
ben kifejezett  nézetünket,  ^^  hogy  a  kocsit  csak  erdős  vidék 
lakói  találhatták  föl,  a  járómű  feltalálását  átalában  vagy  további 
korszakba  kell  helyeznünk,  vagy  a  török  nép  oly  töredékének 
kell  tulajdonitanunk,  mely  erdős  vidékre  szorult.  Ennek  elhi* 
vesére  leginkább  a  magyar  szók  csábítanak,  ha  tudniillik  a 
kocsi  szót,  mely  könnyű  járóművet  jelent,  ellentétben  a  sze- 
kér-rel,  melynek  értelme :  nehéz,  terhes  járómű,  tekintjük  és 
az  előbbit  a  török  kosi^,  futó,  szóval,  mely  a  kos,  futni,  tőből 
való,  az  utóbbit  pedig  a  török  óeker,  húz,  von  és  éeki,  teher 
szóval  kötjük  össze.  Ezt  csak  mint  puszta  sejtelmet  említjük ; 
egyébiránt  hogy  még  nyugati  Európában  is  a  német  Eutsche, 
a  franczia  coche,  az  angol  coach  alak  dívik,  az  ép  oly  kevéssé 
tenné  lehetetlenné,  hogy  a  törökből  származott  legyen  ez  a  szó. 


*^  BuDENZ  tanár  úr,  a  ki  mindazt,  a  mi  fínn-ugor  nádparipájával 
meg  nem  egyez,  módszer  nélkül  valónak  és  hibásnak  mond,  a  magyar 
fék  szót  a  finn  paitse,  capistrom  equorum,  alakkal  veti  össze,  és  azt 
hiszi,  hogy  a  fék  szó  alapgondolata  tulaj  donkép  fej  (finnül  páa),  és  e 
pontnál  az  Akadémia  azótárá-r&  utal,  melynek  szófejtéseit  egyéb  dol- 
gokban minden  kritikán  alul  állóknak  tartja.  Tudós  ellenfelem  föltevé- 
sének alaptalansága  az  itt  közölt  összeállításból  eléggé  kiderül,  és  hogy 
fék  nemcsak  annyit  tesz,  mint  a  német  Halfter,  azt  e  szó  további  hasz- 
nálata a  magyarban  mutatja,  tudniillik  a  fékez  ige,  mely  annyi  mint 
legyőz,  megzaboláz,  tulaj  donkép  köt 

^  Primit  Culiur  d,  türk.- tat,  Volkes,  128.  lap. 


326  A  MAOTAROK  EREDETE. 

mint  a  mily  kevéssé  lehetetlen  a  Schabrake  (lótakaró)  szó  török 
eredete  azért,  mert  e  szó  szintén  csak  Európában  van  elterjedve, 
holott  pedig  határozottan  a  török-tatár  zaprak,  takaró,  szóból 
származik.  Végre  még  az  a  körülmény  is  bátorít  arra,  hogy  ezt 
higyük,  hogy  a  kocsi  fö  alkotórészét,  tudniillik  tengelyét, 
mely  törökül  dengil,  tingil,  tűngül,  e  nyelvekben  analóg  és 
eredeti  szó  jelöli,  minthogy  az  ókor  kezdetleges  járóműveinél 
és  még  ma  is  Középázsiában  a  tengely  képezi  a  kocsinak 
tulajdonképen  forgó  részét,  mit  a  ding,  ting,  teng,  fordulni, 
forogni,  töszótag  ki  is  fejez. 

Ezt  a  háborúról  és  fegyverekről  szóló  szakaszt  rövid  meg- 
jegyzéssel zárjuk  be,  a  mely  néhány,  a  hadügyhöz  tartozó,  jel- 
képpel és  kifejezéssel  foglalkozik.  A  zdszlö,  a  háborúban  oly 
nagy  fontosságú  jelkép  fogalmának  jelölésére  úgy  látszik  sem  a 
törököknek,  sem  a  régi  magyaroknak  nem  volt,  soha  eredeti  sza- 
vok.  A  magyarban  használt  zászló  szó  szláv  eredetű  és  zasta- 
vaból  származik,  a  másik  ugyanazt  jelentő  szó,  lobogó,  volta- 
kép csak  a  zászló  lengő,  lobogó  voltára  vonatkozik.  A  törököknek 
is  két  szavok  van  a  zászló  fogalmára,  tudniillik  sanáak,  mely 
alapjelentése  szerint  dárda  és  melyből,  miután  a  végébe  göm- 
böt (munzuk)  tettek  és  lófarkat  kötöttek,  a  tug  azaz  a  zászló 
lett ;  és  másodszor  bajrak,  helyesebben  bajdag,  mely  a  baj, 
fejedelem  és  dag,  jel  szóból  van  összetéve,  tehát  fejedelem  és 
legfőbb  hadvezér  jelképe ;  ez  előtt  szokták  még  ma  is  menet 
közben  a  zászlót  vinni  és  ennek  sátra  előtt  tűzik  a  földbe,  ha 
táborba  szállnak.  A  török  baj  dag,  zászló,  a  magyarban  csak 
mint  tulaj  donnév  maradt  meg;  a  névtelen  jegyző  szerint  ugyanis 
kún  vezér  neve  (Boyta.)  A  hangszerek  közt  természetesen  a 
kürtöt  tekintették  legkiválóbbnak.  Ez  a  szó  a  magyarok  mai 
nyelvében  csak  annyiban  magyarázható  meg,  hogy  még  más 
vele  rokon  szó  is  van,  tudniillik  kürtő,  azaz  cső,  kémény; 
megfejteni  azonban  csak  a  török  nyelvkincs  segítségével  lehet. 
Ebben  ugyanis  van  kev,  keű  és  küű,  odvas,  üres,  tőszótag, 
melyből  különféle,  üres  testeket  jelölő  szók  származtak,  pél- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  327 

dáúl  kevek,  küvek,  odvas,  kevürge,  nagy  dob,  köpür, 
köbür,  mély  út,  híd,  és  kűű,  hang,  úgy,  hogy  meglehetős 
bizonyossággal  föltehetjük,  hogy  a  magyar  kürt,  kürtő  szó- 
ban régibb  kevürtü,  küürtü  vagy  köbürtü  alak  rejlik, 
mely  a  kevür,  küür  vagy  köbür  causativumból  származik 
és  kivájtat  vagy  hangzót  jelent.  A  magyar  dob,  a  török  döm- 
bek,  féldob,  és  top,  golyó,®*  gombolyag,  szó,  mint  eredeti 
volta  bizonyítja,  Ázsiából  e^isármazik,  min  nem  lehet  csudálkoz- 
nunk,  ha  azt  a  fontosságot  tekintjük,  melylyel  ez  a  hangszer  a 
sámán  hit  szertartásaiban  bírt;  de  a  háborúban  csak  annyiban 
volt  nevezetes,  hogy  mikép  a  zászlót,  inkább  fejedelmek  jel- 
képéül használták  és  talán  inkább  vallási  szertartásoknál,  mint 
a  hadvezérlés  parancsainak  osztásánál  alkalmazták.  Végre  hadd 
említsük  itt  még  a  következő  fogalmakat,  melyek  az  imént  fej- 
tegetett tárgygyal  összefüggnek.  A  magyar  bátor,  a  török  batir 
szót  sokan  a  persa  ^4>^J  behadir,  bahadur  (bátor)  szóval  kötik 
össze  és  perzsa  eredetű  szónak  tartják.  Ezt  a  véleményöket 
azzal  támogatják,  hogy  ez  a  fogalom  mongol  nyelven  még  mais 

baghadur-nak    hangzik,   és  hogy  ugyané  baghadur-nak 

etymonja  a  szanszkritban  megtalálható.  E  kérdésben  döntő 
ítéletet  mondani  egyelőre  nehéz  volna;  nekünk  érdekes  tud- 
nmik,  hogy  ez  a  szó  a  magyarok  révén  jutott  Európába,  tehát 
a  Volga  vidékén  már  a  VIII.  és  IX.  században  okvetetlenül  is- 
meretes volt.  A  báton*al  homlokegyenest  ellenkezőben  a  magyar 
gyáva  szóban  még  némileg  fölismerhető  a  török  jaba,  java; 
ellenben  a  győzés  fogalmát,  a  magyar  győz  igét  csak  a  török 
jej,  jobb,  szóval  és  jejüz,  jegüz,  jobbnak  lennie  képzelt  igetö- 
vével lehet  megmagyarázni. 

**  A  dob  kezdetleges  alakja  gömb-  vag}'  félgömbBzerű,  mely  utób- 
bit Európában  tlstdobnak  neveznek  és  Középázsiában  még  mai  nap  is  a 
nyereg  kapájának  két  oldalán  megkötve  visznek  magokkal. 


328  A  MAGYAROK  EREDETE. 

5.  A  család. 

Ha  a  magyar  nyelvnek  eddig  felsorolt  műveltségi  mozza- 
nataiból azt  láttuk,  hogy  a  törökkel  határozottan  megegyeznek, 
már  azoknál  a  példáknál,  melyeket  e  szakaszban  fogunk  meg- 
beszélni, az  analógiák  mértékének  nyelvecskéje  már  feltünőleg  az 
ugor  nyelvek  csoportja  felé  fog  billenni ;  ezt  a  jelenséget  tanul- 
mányunk e  részének  utolsó  fejezetében  még  behatóan  meg  fogjuk 
vizsgálni.  Mielőtt  azonban  a  rokonsági  összeköttetések  neveit 
taglaljuk,  elkerülhetetlenül  szükséges,  hogy  az  emberrel,  neve- 
zetesen az  emberi  test  egyes  tagjaival  foglalkozzunk,  és  pedig 
annál  inkább,  mivel  eddig  közönségesen  elterjedt  hit  szerint  az 
ezekre  vonatkozó  szókat  kizárólagosan  fínn-ugor  eredetüeknek 
tartották  és  ebben  természetesen  annak  döntő  bizonyítékát  lát- 
ták, hogy  a  magyar  nyelv  kiváló  finn-ugor  bélyeget  hord  magán. 
Igaz,  nem  lehet  tagadni,  mint  már  említettük,  hogy  az  ide  vo- 
natkozó elnevezéseken  a  finn-ugor  nyelvek  uralkodó  hatása 
meglátszik;  azonban  másrészt  azt  tartjuk,  hogy  az  összehason- 
lításban, mely  eddigelé  ezen  a  területen  történt,  nem  jártak  el 
eléggé  tárgyiasan,  nevezetesen  nem  vizsgálták  az  illető  szókin- 
cset egész  terjedelmében;  mert  ha  ezt  megtették  volna,  a 
hasonló  alakok  számviszonya  nem  mutatna  oly  tetemes  kü- 
lönbséget, a  milyent  Hünpalvy  és  Büdenz  ®*  eddig  megejtett 
kísérleteiben  találunk.  Hogy  állításunk  igazvoltát  mindenki 
átláthassa,  az  egyes  testi'észek  következő  sorát  magyar,  finn- 
ugor és  török-tatár  nyelven  ide  iktatjuk,  a  második  nyelvcsoport- 
nál BuDENZ  müvére  támaszkodva. 


^  Lásd  HuNFALVY :  Beguly  Antal  hagyományai^  I.  283.  és  Ethno- 
graphie  von  üngam,  147.  1.  Továbbá  Bcoenz  J.:  Nyelvtudományi  köz- 
lemény eh  XVI.  köt.  145—153.  lapját. 


'■uU  - W-5-yM' '^ V^^ 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI. 


329 


Magyarul 

1.  Fej 

2.  l&b 

3.  ujj 

4.  TáU 

5.  térd,  tírd, 

6.  mell 

7.  hát 

8.  csont 

9.  velő 

10.  Bzem 

11.  fül 
IS.  orr 

13.  száj 

14.  fog 

15.  nyelv 

16.  torok 

17.  szív 

18.  máj 

19.  tüdő 

20.  vér 

21.  kar 

22.  köldök 

23.  bör 

24.  bajusz 
26.  nyak 


Finn-ugor  nyelven 

paa,  pan 

lajl 

tul'e,  tul' 

olka 

polve 

majl 

selkö 

takte 

vélim 

sám 

pál* 

úol 
* 
suu,  sop,  tuos 

pang,  ponc; 

nelm 

turr,  tur 

sim,  sím 

majt 

Bodo,  taty 

vére,  ver 


az,  onuz  ■*  ^v 


Törölc'tatár  nyelven 

bej,  (avult) 

ajak 

ölÜ,  elü,  barmak 

égin,  éjin  és  omuz,  onuz  ^ 

tiz,  éir 

kögüs,  omrau** 

kat»^ 

söng-ek  (esetleg  song-ak)  "* 

bejin,  mejin,  jilik 

köz 

kulák 

bor — un,  burun 

agiz,  avuz,  sjuvar 

tis 

tU,  tél 

bugaz,  boguz 

jürek 

bag^r,  bair 

öpke  "» 

kan 

kar,  kol 

köndük 

baru 

bíjík,  bujut»« 

jaka  (nyak  hátsó  része) 


^  BuDENZ  vállra  csak  a  csagatáj  égin,  éjin  szót  idézi,  a  mely  azon- 
ban csak  a  keleti  törökre  nézve  helyes,  mert  a  nyugati  törökben  árka, 
hát,  és  omuz,  váll. 

^  Omrau  kirgiz  szó  és  szószerint  elörészt  jelent. 

"^  Eat  uigur  szó  és  hátat  meg  nyugatot  jelent,  ellentéte  öng,  elfil 
é^  kelet;  az  in  határozóképzövel  lett  az  előbbiből  katin,  hátra.  (Buda- 
oov  I.  650.)  - 

^  BuDAOOV  így  írja :  sttnük,  azonban  Kőzépázsiában  e  szó  sűjek  és 
Böngeknek  hangzik. 

"*  öpke,  öfke  a  tüdőnek  nem  sajátképi  elnevezése,  a  szó  igazi 
jelentése  harag,  epe.  Az  oszmánban  ak-üger  a  tüdő,  tulaj  donkép:  fehér 
máj,  és  kara-ziger  a  máj. 

*°  Bijik  mellett  még  hurut,  bujut  is  annyi  mint  bajusz. 


/ 


y^'l  C^U^ 


330 


A  MAOTABOK  EREDETE. 


Magyarul 

26.  boka 

27.  talp 

28.  geiincz 

29.  homlok 

30.  derék 

31.  köröm 

32.  szakáll 


Finn-ugor  nyelven 


Török'  taiár-nyelvei 

bogim  •* 
tapan,  taban 
geri" 
karnak^ 
tirek,  terek  •* 
tímmk,  tímak 
sakál 


Ha  tehát  a  testrészek  itt  felsorolt  32  magyar  nevét  a  megfelelő 
finn-ugor  és  török-tatár  szókkal  összehasonlítjuk^  kiderül,  hogy 
körülbelül  16  föltűnő  analógiát  mutat  a  finn-ugor  nevekhez,  Ití 
pedig  ugyanolyan  fokú  hasonlóságot  török-tatár  példákhoz; 
mind  a  két  oldal  felé  a  szoros  etymologicus  kapcsolat  kétségen 
kívül  áll,  úgy,  hogy  sem  az  egyik  sem  a  másik  részszel  való  áta- 
lános  vagy  túlnyomó  rokonsági-ól  szó  sem  lehet,  és  hogy  e  sze- 
rint a  testrészek  elnevezése  a  magyarban  nem  e  nyelv  finn- 
ugor eredetét,  hanem  meg  e  kezdetleges  fogalmakban  is  nyil- 
vánuló keverék  voltát  bizonyítja.  "* 

E  kitérés  után  fejtegetésünk  sajátképi  tárgyára  visszatérve, 
mindenelőtt  meg  akarjuk  jegyezni,  hogy  az  imént  említeü 
analógia  viszonya,  mely  a  testrészek  egyes  nevei  között  van,  a 


'^  Bogim  vagy  bogum  synonymjai  bugao,  bug  és  buu  —  csomó, 
bog,  bötyök. 

**  V.  ö.  ezt:  tauk  gerisi,  a  tyúk  bátrésze  (Budaooy  II.  175.).  Lásd 
továbbá  Ahmbd  Vefik  Lehcei  0«mani-ja  11.  rész.  1082. 

*"  Koibal-karagasz  nyelven;  Budenz  föltevése  ellenében  határozot- 
tan a  kom,  kam,  domb,  dombszerfl  emelkedép,  tőszótagon  nyugszik  és 
esetleges  komink,  pars  protrudens,  alakkal  hasonlítható  össze.  V.  ö.  eze- 
ket: persánl  pisane,  homlok,  és  pis,  elűI;  és  az  angolban  van  forehead. 

^  Tirek  különösen  középdarabot,  támasztékot,  osclopot  jelent; 
mnen  tire,  tere,  tűre,  támogatni,  támasztani.  A  magyar  derék  meg  a 
török  tirek,  direk  viszonyát  a  német  Lehne  és  Lende  közt  íb  meg 
lehet  találni. 

^  Hogy  a  testrészek  elnevezése  egyebütt  sem  menekülhetett  meg 
idegen  nyelv  befolyásától,  arra  a  kurdban,  tadéikban  és  oszmánban  elég 
példa  van. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  331 

két  nyelv  területén  a  rokonsági  fokozatok  jelölésére  használt 
szókban  is  szembeszökő ;  azonban  a  különbsége  a  kettő  közt 
^^9  hogy  itt  a  pontos  meghatározás  már  azért  is  nehéz^  mert 
gyakran  ugyanazt  az  elnevezést  ugyanabban  a  nyelvjárásban 
különfélekép  használták.  Tekintsük  például  az  atya  szót;  azt 
találjuk,  hogy  a  magyar  atya,  a  török  ata,  az  osztják  at*a  az 
említett  fogalomnak  átalában  megfelel;  másrészt  azonban  ugyan- 
ez a  szó,  ata,  a  kirgizek  nyelvén  nemzedéket,  gyámot,  baskír 
nyelven  bátyát,  a  mordvinban  öreg  embert  és  a  finnben  atí 
ipát  jelent.  Hasonlóképen  anydt  a  magyar  anya,  a  török 
ana,  az  ugor  anaj ;  holott  ugyanezt  az  ana  vagy  ene  szót 
másutt  néne,  sógomé  vagy  átalában  nő,  nőnemű  helyett  haaz- 
válják.  Ha  tehát  az  ide  tartozó  névsort  összehasonlítjuk,  okos- 
kodásunknak tág  tér  nyílik  és  a  mi  iljen  esetben  elő  szokott 
fordulni,  a  tévedés  veszélye  annál  nagyobb.  Az  ember  fogal- 
mát jelentő  szót,  a  magyar  ember-t,  illetőleg  meg  kell  jegyez- 
nünk, hogy  etymologial  értéke  még  mindig  ismeretlen  és  minden 
erre  vonatkozó  magyarázat  határozatlan  okoskodáson  alapszik  ;'^ 
a  nem  megjelölése  ellenben  élesebb  vonásokban  mutatja  a  finn^ 
ugor  nyelvekkel  való  megegyezést,  ha  a  magyar  fér,  félj  szót 
a  cseremisz  pörgő  és  a  török  er,  erk  (ebben :  erk-ek)  alakkal, 
a  magyar  nö,  né  szót  pedig  a  vogul  ne,  aszszony  és  a  török 
naj,  társ  szóval  összehasonlítjuk,  vagy  ha  a  magyar  hím  szót 
az  ugor  kum  és  a  mongol  kmnön,  férfi,  ember,  alakkal 
összeállítjuk.  A  gyemveh  átalános  fogalma,  a  magyar  gye- 
rek a  török  jauruk  esetleg  jeürük  kölyök,  gyermek,  szóhoz,  a 
magyar  fi,  fiú  ellenben  az  ugor  pi,  pojka  szóhoz  áll  közelebb. 
A  férfi'  és  nőtestvért  jelentő  szók  vizsgálásánál  azt  talál- 
juk, hogy  a  magyar  bátyát  hibásan  származtatják  a  szláv- 
ból,  minthogy  a  töröknek  ehhez  hasonló  szava  van,  tudniillik 
ba£a,  sógor  és  baéi,  nőtestvér;  mind  a  kettőt  ismerik  Közép- 
Ázsiában,  de  a  szlávoktól  semmi  esetre  sem  kölcsönözhették. 

"«  Lásd  a  III.  melléklet  ületö  helyét. 


332 


A  MA.OYAR0K  EREDETE. 


így  a  következők  is  összehasonlíthatók :  a  magyar  öcs  és  a 
csagatáj  eói,  ezi,  ^'^  fítestvér,  bátya ;  a  magyar  húg  és  a  csaga- 
táj  lika,  üke,  húg  '^ ;  a  magyar  ángy,  sógorné  és  a  török 
jenge,  sógomé;  a  magyar  déd,  dédapa  és  a  török  dede, 
nagyatya;  a  magyar  néne,  nagynéne  és  a  török  néne, 
anyóka^  nagynéne  stb.;  holott  viszont  a  következők  is  meg- 
felelnek egymásnak  :  a  magyar  ipa  és  az  ugor  up,  appi  meg 
a  török  úbe,  üpe  (az  uig.  übeke  alakban  ebből :  űbe  és  eke) ; 
a  magyar  napa  és  az  ugor  anip ;  a  magyar  vö  és  az  ugor 
vang,  vávy  a  magyar  meny  és  az  ugor  mán.  Egyébiránt 
jellemző^  hogy  a  rokonsági  viszonyok  eredeti  elnevezéseiben 
való  gazdagság,  melyet  a  törökben  különösen  kiemeltünk  ^*  és 
melyet  Ahlquist  a  finnben  is  nevezetesnek  talál,  ^^^  a  magyar 
nyelvben  már  nem  található ;  ez  mutatja,  mily  erőszakos  forra- 
dalmaknak volt  a  magyar  nép  nyelve  és  műveltsége  szelleme 
az  által  kitéve,  hogy  magát  már  korán  szláv  és  germán  elemek 
*  közé  úgyszólván  beékelte  és,  hogy  a  nyugati  műveltség  hatását 
még  belső,  családi  életétől  sem  tarthatta  távol.  Tekintve  ezt  a 
körülményt,  haszontalan  fáradság  is  volna,  ha  a  mai  magyar- 
ban a  régi  időben  fennállott  törzsek  és  ciánok  viszonyainak 
nyomát  keresnők:  pedig  ez  a  viszony  Középázsia  nomádjai- 
nak társadalmi  életében  nagyon  fontos  volt  és  a  magyaroknál 
még  sokáig  a  kereszténység  és  a  nyugati  műveltség  elterjedése 
után  is  bizonyos  szerepet  játszott;  ezért  tették  a  vitézek  nevé- 
hez a  szokásos  «de  genere.. .»  kifejezést  és  ebből  származott  a 
Hetu  Moger  hét  törzséről  ^"^  szóló  hagyomány  is,  mint  a  névte- 
len jegyző  elmondja,  meg  a  108  nemzetségről,  melyről  Kézai 
krónikájában  még  a  Xm.  század  vége  felé  is  ir  felsorolva  egy 
csomó  tulajdonnevet,  melynek  legtöbbjéről  azt  találtuk,  hogy 

•'  BüDAOOV  I.  13. 

**  BuDAGOv  I.  146.  szerint  öke  az  öcs. 
"•  Lásd:  Primitive  Cultur  d.  turJco-tatar,  Volkes,  68.  1. 
*~  Lásd :  Culturwőrter  203.  lapját. 
'  ^^^  V.  ö.  ezt  a  török  kifejezést :  jeti-ata,  ősök,  szó  szerint  a  hét  atya. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  333 

a  török  nyelv  körébe  tartozik.  Tehát  a  népéletre  vonatkozó  elne- 
vezések közül  eredetinek  csak  a  magyar  törzs,  török  tire  és 
tőre  szót  tarthatjuk ;  ez  a  magyar  tör  tövével  függ  össze  és  így 
tulajdonképen  töredéket  jelent;  ellenben  a  másik  ide  tartozó 
fogalom,  tudniillik  a  nemességé,  mely  a  magyarban  ne- 
mes, a  nem  szóból,  tehát  olyant  jelent,  kinek  neme,  nemzet- 
sége vagy  családja  van  —  csak  a  török  man  szóban,  melylyel 
a  man-ap,  man-apa,  nemesség,  tulajdonképen  ős,  alakot 
lehet  összehasonlítani,  ismerhető  föl.  Az  itt  említett  összefüg- 
gést, mely  nemesség  (nem)  és  nemes  (a  kinek  neme,  nemzetsége 
van)  közt  van,  az  újpersában  is  megtaláljuk,  a  hol  khanedan, 
nemes,  szó  szerint  családját  ismerőt  jelent.  A  magyar  ös  szót 
csak  alapjelentésében :  öreg,  régi,  kell  vennünk  és  a  török  ozo, 
előbbi  kor  meg  a  finn  isá,  atya  alakkal  összehasonlítanunk. 
Az  előbbi  szakaszokban  láttuk,  hogy  a  legtöbb  méltóságot 
jelentő  név,  mint  a  kiváló  módon  kitetsző  török  műveltség 
szelleme  magával  hozza,  félreismerhetetlenül  a  török  nyelv 
bélyegét  viseli  magán ;  ezt  a  családi  életben  használt  megtisz- 
telő neveknél  is  láthatjuk,  ha  az  urat  és  asszonyt  jelentő 
szókat  közelebbről  tekintjük.  A  magyar  úr  szót  eddig  a  finn- 
ugor nroh,  uros  és  jor,  férj,  férfi  szóval  szokták  összehason- 
lítani ;  V,  ö.  a  török  er,  férfi,  hős,  alakot ;  a  finn-ugor  szót 
pedig  Ahlquist  ^"^  a  litván  vyras,  lett  vtr»  és  latin  vir  alakkal 
kapcsolja  össze.  Azonban  mi  azt  tartjuk,  hogy  itt  a  fogalmak 
egymásnak  teljesen  meg  nem  felelnek,  mert  a  magyar  úr  bzó 
első  sorban  dominiis-i,  uraságot  jelent  (v.  ö.  ezt :  uruszág,  ország, 
voltaképen  uraság,  birtok)  és  a  szó  ez  értelmében,  azaz  a  ma- 
gister,  patrónus  alapgondolatából  kiindulva,  a  török  our,  alt. 
uur,  védelem,  védő  "®  vagy  ur,  űr,  magasan  fönn,  sejthető. 

*"«  Lásd :  CuUurwörter  204.  lapját. 

^^  Our  az  arab  átírás  szerint  \^J  ogur,  a  szótárakban  nagy obbára 
véletlen-iíek  van  fordítva.  Ez  határozottan  tévedés,  mert  our  annyi  mint 
védelem,  őrizet.  így :  Allah  our  ola,  isten  veled !  Uraz  annyi,  mint  sze- 


334 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


A  magyar  asszony,  akhsTin,  ohszun  szóról  már  egyebütt 
(1.  a  Ulf  mellékletet)  kimutattuk^  hogy  török  eredete  kétségen 
kívül  bizonyos  és,  hogy  nem  annyira  az  úrnő,  mint  inkább  áta- 
lában  a  nő  alapgondolatát  fejezi  ki. 

A  családi  és  társadalmi  élet  fejtegetésében  az  úr  és  asszony 
fogalmáról  a  szolga  és  rabszolga  nevére  térünk  át.  Természetes, 
hogy  nem  tekinthetjük  puszta  véletlennek,  hogy  a  magyarnak  e 
fogalmak  jelölésére  nincs  eredeti  szava  és,  hogy  a  szolga  nevét  a 
szláv  sluga,  a  rabszolgáét  pedig  a  germán  Kanb  szóból  vette. 
Épen  így  tesz  a  tőrök,  a  szolga  jelölésére  az  arab-persa  khid- 
metkiar  és  arabszolgáéra  a  persabende  vagy  az  arab  jesir 
szóval  élvén.  Mindamellett  nincs  jogunk  hinni,  hogy  a  régi 
magyarok,  kiket  velők  egykorú  irók  legiszonyúbb  emberrab- 
lóknak írnak  le,  a  szolga  és  rab  fogalmát  nem  ismerték.  Bizony 
ismerték ;  azonban  nagy  okunk  van  arra,  hogy  amaz  idö  kor- 
látolt elméjű  krónikásainak  igazságszeretetén  kételkedjünk  ; 
mert  abból  a  körülményből,  hogy  a  magyarok  a  szolga  és 
rab  fogalmának  kifejezésére  csak  Európában  kölcsönöztek 
szót,  kiderül  az,  hogy,  mint  a  törökök  műveltségi  mozzana- 
taiban a  hasonló  fogalmak  tárgyalásánál  kiemeltük,  ^^  a  szolga 
és  rab  viszonya  a  társadalmi  élet  szigorúan  patriarcháUs  alak- 
jában eg}'átalán  nem  volt  olyan,  a  milyen  a  római  kényuraság 
és  uralomra  való  vágy  következtében  elfajult  nyugat  társadal- 
mában. Valamint  a  törököknek  szolga  és  rab  jelölésére  csak 
egyetlen  eredeti  szavok  van,  tudniillik  kul,  mely  szó  belértéke 
szerint  a  hallgatásra  és  engedelmességre  vonatkozik,  úgy  a  ma- 
gyarban is  csak  egy  eredeti  szó  szolgál  erre,  tudniillik  inas, 
alapértelmében  a  kicsi,  a  fiatal,  tehát  némileg  tanuló,  apród 
(v.  ö.  e  török  alakokat:  ini,  kicsi,  inag,  kicsi  fejdelem,  trónörö- 
kös) ;   maga  az  apród  szó  is  apró-ból  származik.  Ethnicus,  de 


rencüés,  és  kirgiz  nyelven  őrös  legelő,  oly  hely  a  sátor  közelében,  melyen 
a  marha  őrizet  mellett  legelhet.    (Budaoov  I.  128.) 

*•»•  Primitive  Culivr  des  furko-iarL  Volkes.  126.  1. 


k  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  335 

egyszersmind  historicus  érdekű  is  slz,  hogy  a  bardt,  társ 
fogalmának  jelölésére  a  magyarban  török  szó  használtatik; 
a  sokat  taglalt  magyar  pajtás  török  bejtas  szót  értem^ 
melynek  jelentése  szó  szerint  fejtárs,  vagyis  olyan  a  barátságra 
vonatkozó  összetett  szó,  a  milyen  a  daá  vagy  dar  szótagból 
és  testrészt  jelentő  szóból  a  törökben  több  is  alakult,  például 
kafa-dar  (koponyatárs),  arka-das  (háttárs),  kojiin-das 
(kebeltárs),  karin-das  (hastárs) ;  ez  valamennyi  barátot  jelent, 
kivéve  az  utolsót,  melynek  értelme  testvér.  Ezt  a  török  bejtas 
vagy  bajtas  alakot,  mely  az  ótörök  baj,  bej,  fej  szóval  van 
ÖBszetéve,  a  mai  oszmánban  hibásan  begtas-nak  ejtik ;  nagyon 
nevezetes,  hogy  már  Persiában  is  elterjedt,  a  hol  ugyanis  a 
paje-das  (kinek  valamiben  része  van)  szóval  azonosnak  tartot- 
ták, valamint  a  magyar  is  a  baj,  nyomor  és  társ  összetételének 
nézi  és  a  « bajban  való  társat »  magyaráz  ki  belőle. 

Yégre  még  néhány  a  születésre  és  halálra  vonatkozó  fogal- 
mat is,  mint  ide  tartozót,  föl  akarimk  sorolni.  A  születést  és 
szülést  jelentő  szókat  a  magyarban  szül,  a  törökben  tul  vagy 
tol  ^®'  fejezi  ki  (v.  ö.  a  következőt :  alt.  töl,  születés,  nem,  és 
töldö,  megkölykezni ;  magyar  szülni  és  születni) ;  a  magyar 
hal  pedig  a  finn-ugorban  kaJ,  xal,  a  törökben  öl,  vil,  ellen- 
ben a  magyar  öl  a  törökben  öl-gür  vagy  öl-dür.  így  még 
néhány  az  utóbb  emiitett  fogalommal  összefüggő  szónak  szem- 
beszökő török  jelleme  van ;  ezt  mindenki  rögtön  be  fogja  látni, 
ha  megemlítjük,  hogy  a  magyar  sir  a  török  cigir,  cir,  vagy 
siri,  verem,  barázda,  továbbá  a  magyar  verem  a  török  oro, 
ora,  orom,  árok,  szó  rokona,  meg  hogy  a  magyar  koporsó, 
a  török  koburzak,  láda,  katulya  szóval  egyenesen  azonos. 

^^  Tul  vag>'  töl  tulaj  donkép  a  ma  már  nem  használt  fogúig  touly 
születni,  összevonásából  lett;  ennek  alapja  a  tug,  támadni,  születni  tő- 
Bzótag. 


336  A  MAGYAROK  EBBDETE. 

6.  Az  alkotmány. 

Ha  magyar  történetírók  azon  könnyen  megfogható  kegye- 
let érzelmeitől  indítva,  melylyel  nemzetök  múltja  iránt  YÍsel- 
tetnek,  a  régi  magyar  alkotmány  eredetéről,  szelleméről  és 
történeti  fejlődéséről  beható  tanulmányokba  bocsá&oztak : 
ilyen  fajta  okoskodásaik  természetesen  csak  a  vezérek  korára 
vonatkozhatnak,  nem  pedig  arra  az  időre^  melyben  a  ma- 
gyarok régi  hazájokból  Pannoniába  vándoroltak.  A  magyarok 
alkotmánya  régi  hazájokban  egy  cseppet  sem  volt  különb  a  tár- 
sadalmi élet  ama  föltételeinél,  melyek  alatt  Középázsiának  és 
a  Pontus  vidékének  török  nomádjai  a  mongolok  beütése  előtt 
éltek  és  melyek  alatt  a  kirgizek  és  tnrkománok  még  a  múlt 
század  közepe  táján  is  voltak.  Annak  a  vén  turkománnak  a 
mondásában,  ki  igy  szólt  hozzám  :  y^Bibaé  khalk  bolamiz  iéimizde 
her  kes  padiak  boladir"  —  Fejetlen  nép  vagyunk,  nálunk  min- 
denki fejdelem  —  a  régi  magyarok  meg  a  puszta  többi  török 
ajkú  lakói  alkotmányának  valóságos  alapgondolata  rejlik ;  ettől 
csak  ott  és  csak  akkor  tértek  el,  ha  valamely  nomád  népet 
közönséges  életének  rendes  menetében  történeti  esemény  vagy 
másféle  indító  ok  megzavart  és  rendkívüli  tett  elkövetésére 
kényszerített.  Valamint  a  karluk  törzset  a  mai  Közép-Ázsia 
északkeleti  vidékén,  a  kanglit  északnyugaton  és  a  turkománok 
törzsét  délen  csak  Dsengiz  és  mongoljai  föllépte  szorította  a 
pásztornépek  nyugalmas  életéből  a  világot  megrázó  esemé- 
nyek terére  és  kényszerítette  arra,  hogy  ideig — óráig  egy  ve- 
zérnek meghódoljon  és  ennek  parancsára  meginduljon :  épen 
úgy  a  magyarok  hét  vagy  nyolcz  törzse  is  csak  akkor  vetette 
magát  alá  Árpád  fővezérletenek,  mikor  a  besenyők  az  akkori 
népáramlatban  részben  kényszerítették,  hogy  új  hazát  keressen 
és  mikor  mindegyiknek  be  kellett  látnia,  hogy  idegen  országokba 
való  költöztében  és  idegen  népfajok  ellen  vívott  harczában 
legjobb  lesz,  ha  egy  ember  vezérlő  f elsőbbségét  elismeri.  A  mit 
Konstantin  császár  a   khazarok  fejedelmének  ide  vonatkozó 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  337 

tanácsáról  elbeszélj  az  valószínűleg  csak  annyiban  helyes,  a 
mennyiben  a  magyarok  a  khazarokat,  mint  oly  török  népet,  mely 
abban  az  időben  az  állami  tekintélyt,  a  hatalmat  és  a  művelt- 
séget illetőleg  bizonyos  fokú  jó  hírben  állott,  mintául  vették ; 
épen  így  történt  ez  hasonló  körülmények  közt  az  özbégeknél  és 
kazakoknál,  kik  teljesen  nomád  társadalmuknak  félnomáddá 
való  átalakításában  és  állami  életök  megalapításában  a  szom- 
széd török  országok  már  megállapodott  kormán}^ormáit  elfo- 
gadták. E  föltevésből  kiindulva,  egészen  természetesnek  kell 
találnunk,  hogy  például  a  kettős  kormány,  melyről  Konstantin, 
Ibn  D aszta  és  Ibn  Fozlan  a  bolgárok  és  khazarok  leírásánál 
megemlékezik,  a  magyaroknál  is  meghonosúlt;  valamint  a 
nevezett  országok  khakanjai  az  m*alkodásban  a  helytartók  vagy 
majordomusok  egy  nemével  osztozkodtak,  ügy  a  magyarok 
fejedelme  oldalán  is  karkhas  és  gülas  állt,  kinek  hatása  szabatos 
köréről  igaz,  hogy  nem  leszünk  soha  teljesen  tisztában,  de  az 
nyilvánvaló,  hogy  nagyobb  vagy  kisebb  hatalmi  befolyása  oly 
mértékben  függött  a  valódi  fejedelem  egj^éni  képességétől,  a 
milyenben  például  valami  vezir,  kusbegi  vagy  inak  állása  a 
középkori  Ázsiában  khanja  vagy  emirje  egyéniségétől  függött. 
Könnyen  átlátható  tehát,  hogy  törekvésünk  hiú,  ha  a 
magyarok  őstörténetére  vonatkozó  g}'ér  adatok  szó  szerint  való 
értelméből  a  legfőbb  fejedelem  hatalmi  köréről  és  a  törzsek 
többi  fejének  hozzá  való  viszonyáról  messze  terjedő  okoskodá- 
sokba és  találgatásokba  akarunk  bocsátkozni.  Kinek  efféle 
elmélkedésre  ideje  és  kedve  van,  ám  találgasson ;  nem  akarjuk 
mulatságában  zavarni.  Meg  nem  állhatjuk,  hogy  akkor,  mikor  a 
magyaroktól  a  IX.  században  használt  kormányformáról  ítélünk, 
a  törökök  és  mongolok  hasonló  viszonyaira  ne  támaszkodjunk; 
azt  hiszszük  tehát,  hogy  a  magyar  fejedelmek  tekintélye  Árpád- 
tól kezdve  oly  mértékben  növekedett,  a  milyenben  a  magyar 
nép  a  nomád  élettől  elfordult  és  állandó  lakóhelyekben  kezdett 
élni,  és  hogy  az  európaiasodás  e  fokonkint  haladó  folyamává 
kapcsolatban  a  törzsfőknek  önállóságra  való  vágya  is  lassan - 

Yímbíbt  :  Á  magjforok  eredete.  ^2 


338 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


lassan  elmúlt.  Úgy  látszik,  így  volt  a  dolog  a  törzsek  és  nem- 
zetségek fölosztásával  is,  mely  a  bevándorlás  korában  még 
teljes  erejében  állott  és  a  társadalom  nomád  életének  ugyan 
megfelelt,  de  az  állami  egység  eszméjének  káros  volt;  ezért 
hatalmát  meg  is  kellett  tömi.  ^^^  Nem  lesz  érdektelen,  ha  ezt  a 
magyarok  állami  életében  mutatkozó  jelenséget  más  török 
népek  hasonló  állapotával  összehasonlítjuk,  mert  azt  fogjuk 
észrevenni,  hogy  a  magyarok  még  a  XII.  század  közepén  II. 
Béla^^'^  idejében  is,  tehát  majdnem  teljes  háromszáz  évvel 
azután,  hogy  a  pusztaság  ősi  hónát  elhagyták,  vas  következetes- 
séggel ragaszkodtak  a  clan-systemához ;  holott  a  krimi  és  volga- 
melléki  tatároknál  már  abban  az  időben,  melyben  az  oroszok 
Kazánt  elfoglalták,  az  előbbi  törzsek  és  nemzetségek  viszo- 
nyainak már  csak  kevés  nyoma  volt  meg,  —  legalább  a  kasi- 
midák történetében  ^^^  ily  nyomra  csak  nagyon  gyéren  aka- 
dunk, —  és  az  oszmánoknál  alig  száz  évvel  azután,  hogy  a 
szeldsukoktól  elváltak,  előbbi  törzsekre  és  nemzetségekre  való 
föloszlásuk  emléke  teljesen  elveszett. 

A  legfőbb  fejedelem  hatalmi  köréről  való  véleményünket  a 
kormányformáról  föltehető  kérdésre  is  lehet  alkalmazni.  Auto- 
kraticussá  a  magyar  kormányforma  csak  István  király  idejében 
lehetett,  mikor  a  germán-római  műveltség  szelleme  egyrészről 
a  népnél  az  Ázsiából  magával  hozott  nézeteket  tetemesen  módo- 
sította és  másrészről  a  hierarchicus  hatás  alatt  álló  Istvánban 
vágyat  támasztott,  hogy  korlátlanul  uralkodjék.  Addig  azonban 
iigy  látszik  a  török  nomádok  régi  patriarchális  kormányformája 
teljes  mértékben  megmaradt,  azaz  szövetség  systemája,  melyben 
a  hatalom  a  törzsfők  közt  megoszlott  és  ezek  az  ország  fejének 
csak  akkor  voltak  alárendelve,  mikor  nagyobb  közös  veszély 

'°*  V.  ö.  Kerékgyártó  :  Magyarors^ság  mivelödéú  története.  (Pest, 
1860J  236.  lapját 

"*'  Horváth  Mihály  :  Magyarok  története,  I. 

^^  Izsljedovanie  o  Kasimovskich  Czarach  i  czatevitBchach^  irta 
W.  W.  Wkljaminov-Zkrnov,  Szent-Pétervár  1863. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  339 

beálltával  szorosabban  kellett  szövetkezniök.  A  régi  magyarok 
különféle  és  számos  beütését  Németországba^Francziaországba, 
Olaszországba  és  a  keleti  római  birodalomba  a  vezérek  uralko- 
dása alatt,  —  ha  itt  az  uralkodás  szót  használnunk  szabad  — 
a  törzsfők  vagy  talán  csak  bizonyos  csapatvezérek  (hadnagyok) 
egészen  saját  szakállokra  intézték,  valamint  a  turkománok  és 
özbégek  némely  szerdaija  vagy  batiija  a  khan  tudta  nélkül  szá- 
zadokon keresztül  messze  be  déli  Persiába  csapott,  mely  kalan- 
dozásai alkalmával  vagy  döntő  csatában  megverték  és  megsem- 
inisitették,  a  mi  a  magyarokkal  955-ben  Augsburgnál  történt, 
^^^  ^  győzvén,  zsákmánynyal  gazdagon  megrakodva  haza 
tért;  ebben  az  esetben  kalandjaik  gyümölcsében  osztozkodtak 
és  még  most  is  osztozkodnak,  épen  úgy  mint  a  X.  század  ma- 
gyarjai is  bizonyára  szoktak,  ha  rablóhadjárataikból  szeren- 
csésen haza  tértek.  Hogy  a  régi  magyarok  e  harczias  mozgal- 
mainak valami  messzevágó  politikai  indító  okot,  mint  határaik 
idbővitését,  a  németség  ellen  már  akkor  érzett  ellenséges  indu- 
latot vagy  kíváncsiságot  ^°®  tulajdonítanak,  azt  egyenesen  ne;- 
vetségesnek  találjuk,  minthogy  ama  mozgalmakban  helyi  és 
ethnicus  viszonyok  egészen  természetes  kifolyását  látjuk.  Az 
ázsiai  pusztaságból  letelepült,  germánok,  szlávok,  olaszok  és 
görögök  közvetetlen  szomszédságába  került  magyar-török  no- 
mádok természetesen  addig  működtették  és  táplálták  kaland- 
hajhászó vágyókat,  mohóságukat,  melylyel  kincseket  és  lete- 
lepült emberek  szorgalmának  termékeit  megkívánták,  míg  ezek 
magokat  összeszedték,  jószáguk  védelmére  keltek  és  a  betola- 
kodók  útját  elvágták.  Ezt  látjuk  mindenkor  és  mindenütt, 
valahányszor  nomád  társadalom  a  letelepülttel  köz  vetetlenül 
érintkezik ;  és  valamint  a  legtöbb  esetben  az  utóbbi  az  előbbit 
megfékezi,  sőt  néha  magába  is  olvasztja,  úgy  történt  a  dolog  a 
régi  magyarokkal  is,  kiket  részint  szomszédjaik  fokonkint  erŐB- 

^^^  V.  ö.  az  ide  vonatkozó  különböző  nézetek  összeáUitását  Kerék- 
OTÁBTÓ :  Ma^yarorszíig  mívelödésének  iöriénete.  344—345.  lapján. 

22* 


340  A  HAGYAROK  EREDETE. 

bülö  ellenállása,  részint  a  keresztyén  germán  mÜTeltség,  mely 
hazájokban  csendben  működött,  megfékezett  és  megpuhított  és 
kik  alig  100  év  múlva"®  e  valamennyi  nomád  vérévé  vált 
szokást  elhagyták  és  az  új  életföltételekhez,  természetesen  a  leg- 
nagyobb mértékben  kelletlenül,  alkalmazkodtak.  Ha  már  tör- 
téneti vizsgálódások  mellékútjára  tértünk^  hát  tekintsük  ez 
alkalommal  a  különféle  számadatokat  is,  melyeket  krónikások 
és  történetírók  mind  a  magyarok  összességéről  Európában  való 
megjelenésökkor,  mind  a  nyugat  ellen  intézett  portyázásaik 
részletezésénél  följegyeztek.  Az  előbbi  számadatot  illetőleg  a 
rég^  krónikások,  mint  Kézai,  Thuróczi  és  mások,  leginkább 
216,000  harezosról  beszélnek,  vagy  a  család,  szolga  és  egyéb 
kiséret  hozzászámításával  870,000  emberről, mit  Kerékgyártó"^ 
vagy  egy  millióról,  mit  Schwartner,  "*  Szalay  ^^^  és  több  más 
iró  elfogad;  egyes  magyar  portyázó  hadjáratok  számadatait 
illetőleg  pedig  a  többi  közt  német  krónikások  irataiban  60300, 
sőt  90,000  magyar  lovasról  olvasunk,  kh'ől  azt  mondják,  hogj^ 
055-ben  a  Lech  mezején  német  vitézség  tette  tönkre.  Nem 
tekintve  azt,  hogy  ezek  a  számadatok,  meg  ilyenfélék  a  régi  gö- 
rögök hazug  tudósításaira  emlékeztetnek,  melyek  persák  milliói- 
ról szólnak,  az  ázsiai  török  népek  történetének,  múltjának  és 
jelenének  ismerője  csakhamar  be  fogja  látni,  hogy  e  dologban 
mind  uz  egyik,  mind  a  másik  részről  a  képzelő  erőnek  és  haza- 
fiságnak több  része  volt,  mint  a  tudományos  meggyőződésnek, 
és  hogy  e  számokat  rendkívülien  le  kell  szállítanunk,  ha  az 
igazságot  meg  akarjuk  közelíteni.  Mily  hatalmasan  nagyították 
Európában  is  Ázsiában  is  a  « nomád  seregeknek »  vagy  az  úgy- 
nevezett török-mongol  harczosok  csapatainak  számát,  leginkább 


^*°  A  nyugati  és  déli  országokba  való  magyar  betörések  sorára 
nézve  v.  ö.  Hoessler:  Bumanische  Studien  168 — 183.  L  és  Kkrékgyártó 
id.  m.  34  i— 362.  1. 

"*  L.  id.  m.  Í28.  1. 

**•  Statiitik  dea  KönigreicJis  üngarn.  I.  2. 

**■  Magyarország  történtté.  I.  11. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  341 

amaz  óriási  számokból  világlik  ki,  melyeket  a  középkor  arab- 
parsa  történetírói  Dsengiz-Khan  csapatairól  följegyeztek ;  pedig 
hát  most  már  történetileg  be  van  bizonyítva,  hogy,  mint 
Gregoriev  ^"  helyesen  megjegyzi,  az  a  hadtest,  melyet  Dsengiz 
Szamarkandból  Ala-eddin  üldözése  végett  kiküldött,  mely  három 
esztendő  múlva  a  Volga  mellől  Mongolországba  visszatért, 
miután  ez  idő  alatt  Khorasant,  Persia  éjszaki  részét,  Azerbaid- 
sant,  Grusiát,  Örményországot,  Kaukázus  országait,  Krimiát  és 
a  Volga  mellékét  elpusztította,  száz  meg  száz  várost  elfoglalt 
és  a  csatamezőn  néhányszor  a  georgiaiak,  lezgiek,  cserkeszek, 
palóczok  nagy  seregeit,  meg  a  Ealka  mellett  az  orosz  fejdelmek 
egyesült  haderőit  megverte,  —  hogy  az  a  sereg  összevéve  két  tu- 
manból,  azaz  20,000  harczosból  állott.  Hasonlóképen  a  byzan- 
ciak  800,000  besenyőről  és  600,000  úzról  beszélnek,  kik  a  Volga 
mellől  a  Dunához  vonultak,  ámbár  eléggé  ismeretes,  hogy  a 
Volga  vidékéről  elmenekült  avarok  számát,  kik  keleti  és  nyugati 
Bomát  elpusztították  és  hosszú  ideig  egész  Közép-Európán  ural- 
kodtak, az  őket  visszakövetelő  török  khakan  csak  20,000  csa- 
ládra azaz  legfölebb  100,000  főre  teszi.  Jól  mondják,  hogy  a 
félelem  sokat  lát,  és  ha  az  ural-altáji  népek  szokatlan  megjele- 
nésétől megrémült  nyugati  ember  százezrekről  beszél  ott,  a  hol 
talán  csak  tízezer  volt,  hát  ezzel  a  lelki  állapottal  számot  kell 
vetnünk  és  alig  szabad  valaha  számadataiban  megbíznunk. 
A  középázsiai  pusztaság  népessége  soha  sem  volt  sokkal  na- 
gyobb, mint  a  mekkora  ma,  és  mivel  a  rajok,  melyeket  időnkint 
magából  kibocsátott,  szintén  nem  lehettek  sokkal  nagyobbak 
ama  lovas  csapatoknál,  melyek  Dsengiz  vagy  Timur  seregéhez 
csatlakoztak :  egyenesen  képtelenség,  ha  valaki  a  Volga  mellől 
Pannoniába  beütött  magyarokat  egy  millióra  becsüli  vagy  azo- 
kat, kik  közűlök  egy-egy  portyázásban  részt  vettek,  60,000-nek 
tartja,  holott  még  azon  felül,  ha  az  akkori  műveltségi  viszonyo- 
kat tekintjük,  nem  is  érthetjük,  hogyan  láthattak  volna  el  ilyen 


114 


Lásd  a  Rusnsche  Revue  VI.  köt.  336.  lapját. 


•342  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Óriási  seregek  ama  gyéren  művelt  vidékeken  embert  és  állatot. 
Igaz,  hogy  az  Ázsiából  Európába  nyomult  magyarok  száma 
tanulmányunkra  nézve  nagy  fontosságú;  azonban,  fájdalom, 
csekély  reményünk  van,  hogy  itt  positiv  adatokkal  fölléphetünk ; 
különben  e  kérdésre  még  visszatérünk. 

Tehát  kutatásunk  igazi  tárgyára  visszatérve,  meg  akarjuk 
jegyezni,  hogy  valamint  a  számviszonyt  illetőleg,  úgy  más  dol- 
gokban is,  ha  a  régi  magyarok  belső  állapotait  vizsgáljuk,  bíz- 
vást támaszkodhatunk  a  középázsiai  nomádok  mai  vagy  nem 
régen  elmúlt  életére ;  következőleg  a  régi  magyar  kormányforma 
rajzát  az  említett  népek  mai  szokásaiban  kell  keresnünk.  Azt  a 
kérdést  tehát,  vájjon  a  kormányforma  Árpád  alatt  monarchicus 
vagy  szigorúan  despotieus  volt-e,  már  azért  is  hiábavalónak  kell 
tartanunk,  mert  nomádoknál,  ha  a  társadalom  alapfeltételeiből 
Ítélünk,  mint  egyetlen  kormányforma  csak  a  szövetség  syste- 
mája  lehetséges,  de  csakis  abban  az  esetben,  ha  az  érdekek 
közössége  elég  erős  arra,  hogy  a  nomád  ember  természetében 
rejlő  féktelen  akaratszabadságot  legalább  egy  időre  elnyom- 
hassa. Ily  esetekben,  melyeket  a  történetben  szerencsés  és  tehet- 
séges hadvezérek  megjelenése  teremtett,  a  győzelmes  hős  veze- 
tése alatt  közösen  tanácskoztak  is  arról,  hogy  mily  lépéseket 
kell  valamely  ügyben  megtenniök ;  ez  tehát  népgyúLés  yeugy 
gyűlés  volt,  magyarul  gyűlés  törökül  jiiliő,  jigiliá  (ebből : 
jlg>  JU>  gyűjteni,  jiil,  gyűlni,  tehát  jfgilis  vagyjiilis  gyűlés),  vagj- 
tanácskozás,  magyarul  tanács,  törökül  taniá,  tanácsko- 
zás, a  mit  Dsengiz  alatt  a  mongolok  a  kuriltal-okban  tettek, 
vagy  a  törökök  a  küren-ekben.  Ez  a  szó,  melynek  mai  jelen- 
tése társaság,  gyülekezet,  régebben  azonban  csapatosztály,  ezred 
is  volt,  "'^  a  török  nyelv  területének  némely  vidékén  a  beszél- 
getés,^^^  tanácskozás  fogalmát  is  fejezi  ki.  Kétségen  kívül  na- 

^'^  tll  ve  ulu8  moguÜstan  Kurenlia  kerde*,  a  mongol  földet  éa 
népet  csapatokra  vagy  kerületekre  osztotta,  így  ir  Serefkddin  Zafer- 
nameh-jfk  1^8.  lapján. 

^^*  Lásd  329.  az  én  Cagataische  Sprachstudien  czimű  művemben. 


A  MUV£LŐDÉS  MOZZANATAI.  343 

gyon  is  merész  föltevés  volna,  ha  e  gyülekezetekben  a  törvény- 
hozó testületek  egy  faját  akarnók  fölfedezni,  a  hogy  a  magyar 
történetírók  eddig  tették,  kik  többnyire  azt  a  nagy  hibát  követ- 
ték el,  hogy  annak  a  kornak  és  társadalomnak  a  szeUeméröl, 
melyben  éltek,  ázsiai  népnek  állapotára,  mely  a  hajdankorban 
élt,  következtetni  akartak.  A  töi'vény  az  ural-altáji  népeknél, 
mint  más,  a  műveltség  hasonló  fokán  álló  társadalmaknál,  csak 
szokás  szentesítette  törvény  volt ;  mert  a  magyarban  és  török- 
ben ennek  jelölésére  szolgáló  szó,  tudniillik  a  magyar  tör- 
vény (melyben  vény-t  gyűjtőnév  képzőjének  kell  tekinteni), 
a  török  tőre,  értelme  tula;  donkép  a  fölkerekedett,  fölkapott ; 
így  a  töre-vel  a  törökben  rokonértelmű  toka^"  szó  szerint 
annyi  mint  szokds  (v.  ö.  a  magyar  szokás  szót)  és  a  tok, 
fölkelni,  fölkerekedni  tőből  származik;  a>J0g,  dexter  és  jus  fo- 
galma pedig,  mely  magyarul  jog,  a  török  ong,  dexter  és  jó, 
jog-alakban  talál  hasonlójára. 

Ha  más  ide  vonatkozó  fogalmak  magyar  nevét  tekintjük, 
azt  találjuk,  hogy  a  bíró  (melynek  töve  bira,  a  mi  e  ragozott 
alakokból  kitetszik :  birá-ja,  birá-k)  meg  a  bírság  szó,  mely 
valakire  büntetéskép  vetett  pénzösszeget,  tulaj  donképen  bírói 
ítéletet  ^^®  jelent,  figyelmünkre  érdemes,  mint  olyan  szó,  mely 
kétségkívül  őseredeti  és  melyet  már  Ázsiából  hoztak  Európába; 
a  török  baári,  az  öreg,  vagy  a  mi  még  valószínűbb  egy  régi 
török  burau,  borau,  buraiü  =  előljáró  a  bur,  bor  =  előre- 

^"  Tőre  ve  toka  &3u3'  •  éúaj  (magyarul  tör-vény  és  8Z0k-ás), 
a  régi  törökben  a  törvényt  jelentő  szokásos  kifejezés ;  különösen  az 
uigurban  fordul  elő.  Budaoov  téved,  midőn  az  utóbbi  szót  (I.  400.  lapj.) 
a  Calcuttái  szótár  hibás  adata  nyomán  főnöknek  (glava)  fordítja. 

^^"  Már  a  Halotti  beszédben  is  van  bírságnap  e  helyett,  hogy  végső 
ítélet;  továbbá  előfordul  ez  aszó  1239-ben  kelt  oklevélben  :  iX  marcas  pro 
birsagio  solvati,  meg  aztán  más,  1316-ból  származó  oklevélben  a  követ* 
kező  összefüggésben  :  tDominus  Bex  Karulus  Praelatorum  et  regni  sui 
baronum  salubri  usus  consilio  super  facto  ex.actionis  iudiciorum  seu 
birsagiomm  tale  statútum  fecit*.  Jernky:  ThesuuriM  linguae  Hunga- 
ricae,  16.  lapján. 


344  A  MAGYAROK  EREDETE. 

menni ,  élére  állni  fogalmat  kifejező  töszótagból ,  melyből 
hasonló  hangváltozással  keletkezett  a  török  bir  =  eUő  és  egy. 

Továbbá  a  tanút  jelentő  magyar  tanú,  török  tanuk, 
a  tani,  ismerni,  tudni,  igetö  nomen  agentise,  tehát  tudót,  beava- 
tottat jelent;  ezt  a  szót  valószínűleg  mind  a  ket  nyelv  a  persá- 
ból  (dániden)  vette  kölcsön. 

Végre  ide  iktatjuk,  mint  ebbe  a  rovatba  tartozót,  a  ren- 
det, rendelkezést,  törvényt  jelentő  régi  magyar  szót, 
tudniillik  szer-t ;  ^^*  ez  törökül  sira,  sor,  rend,  rendelkezés. 

7.  A  világ  és  a  mindennapi  élet. 

Ennek  a  cziműl  irt  két  fogalomnak  az  értelme  nagyon  tág  ; 
mi  azonban  kutatásunk  e  részében  csak  azokról  a  műveltségi 
mozzanatokról  akarimk  szólni,  melyeket  az  előbbi  szakaszok- 
ban meg  nem  említettünk,  melyek  tárgyalására  azonban  szük- 
ség van,  hogy  a  régi  magyarok  műveltségének  képe  kiegészül- 
jön. Ez  tehát  mind  csak  töredékes  vázlat,  melyet  ide  beillesz- 
tünk; e  vázlatok  sorát  a  természet  tüneményeivel  kezdjük 
meg,  mint  oly  tárgyakkal,  melyeknek  a  puszta  egyszerű  lakója 
olyan  nevet  adott,  mely  e  külső  tüneményektől  vele  érezte- 
tetett hatással  összevág.  Az  ég  fogalmának  kifejezésére,  a  ma- 
gyarnak két  különböző  szava  van,  tudniillik  ég  és  menny ; 
az  első,  hogy  úgy  mondjam,  a  materialis  vagy  megtestesült,  a 
második  ellenben  a  szellemi  eget  jelenti.  Ezt  a  kezdetleges  mű- 
veltségű ember  eszejárásához  képest  nagyon  mély  értelmű  föl- 
fogást legjobban  megmagyarázhatjuk,  ha  minden  előtt  a  magyar 
ég  (coelum)  főnevet  meg  a  magyar  ég  (ardere)  igét  összehason- 
lítjuk és  ezzel  a  török  jang,  égni  és  tang,  ^^^  hajnalpír  szót, 

^^'  «Et  lociini  illum,  ubi  haec  oinnia  fuerunt  ordiuaia,  Hungari 
secundum  suum  idioma  nominaverunt  acerii^^  igy  szól  a  névtelen  jegyző 
a  XL.  szakaszban ;  innen  van  a  Puszta- «^^  helynek,  mely  Csongrád  és 
Szeged  közt  van,  a  neve,  mert  állítólag  ott  tartották  az  elsÓ  magyar 
nemzeti  g3rúlést  az  i\j  hazában. 

^*°  A  y  és  t  hang  váltakozása  a  törökben  egészen  rendes. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  346 

melyből  tangri,  az  ég^  származott,  összevetjük ;  ebből  az  az  igaz- 
ság derűi  ki,  bogy  az  igazi  ég  tulaj  donképen  a  világító  test  vagy 
világos  tér  alapfogalmát  fejezi  ki,  mint  a  török  tengri,  tangri.**^ 
Ellenben  a  menny  szó,  mely  a  régi  magyarban  mönhivagy  munhi 
(v.  ö.  e  török  alakot :  möng,  meng,  örökkévalóság)  a  fóldfelettit 
jelenti,  mint  a  jakut  möngge,  menny,  szó  szerint  fenn-t,  magas- 
ság-ot  jelent,  tehát  a  magasságra  és  a  földfe'ettiségre  vonatkozik ;  és 
valóban  a  magyarban  ezt  a  kifejezést  nhimmliseher  Vater*  nem 
égi  atyának,  hanem  mennyei  atyának  kell  fordítani,  a  hogy  az 
ujgurban  is  mengki  ata,  isten,  mennyei  atya,  van ;  továbbá  az 
imádság  is  azt  mondja:  «Mi  atyánk,  ki  vagy  mennyekben*  és 
nem  azt:  „egekben/^  ^*^  meg  aztán  égi  háborút  (szó  szerint  ég 
zaját)  mondanak,  nem  mennyei  háborút.  Tehát  az  ég  egyik  elne- 
vezésében, tudniillik  ég-ben,  bízvást  a  világos  tér,  világosság 
és  fény  concret  jelentését  láthatjuk ;  ez  az  eszmemenet  a  vildg 
fogalmának  jelölésében  is  visszatükröződik ;  a  magyar  világ  ^^^ 
ugyanis  fényt  is  jelent,  a  török  aóim,  világ,  tulajdonkép  a 
tiszta,  nyílt,  az  aő,  nyílt,  tiszta  tövéből ;  végre  a  szláv  swjet, 
világ  és  világosság  szóban  hasonló  viszony  látható.  Aztán  még 
a  világ,  világosság  és  villog  kölcsönös  viszonya  is  szembe- 
szökő, viszony,  mely  a  török  zolduz,  jolduz  ^**  csillag,  zal- 
diz,  csillogás  és  óil,  cál  csillogó,  szók  képződéséből  is  kitet- 
szik, mert  mind  e  fogalmakban  a  természet  embere  a  világos 
és  ragyogó  égi  testek  hatásának  engedve,  nyelvével  csak  ezt  a 
hatást  fejezte  ki. 

Ott,  hol  idegen  műveltség  erre  a  kezdetleges  eszmemenetre 


"^^^  Lásd:  Primitive  Cultur  des  turlco-tart,  Volkes,  150.  lapját. 
**'  Azaz:  tMi  atyánk,  ki  vagy  a  mennyben*. 

Hang  tekintetében  a  magyar  világ  egyrészt  a  finn  valkea,  luci- 


198 


ilos,  vogul  vorg,  ragyogni,  alak,  másrészt  a  török  jil,  jol,  jal,  ragyogni, 
tündökölni,  világosnak  lenni,  tőszótag  rokona. 

^^  Az  oszmán  jíld°z,  csillag,  a  jil,  zil,  ragyogni,  toszótagból,  mely- 
ből az  ak,  ag  melléknévképzővel  jillag,  zillag,  rag^'ogó,  alak  képezhető, 
mely  a  magyar  csillag  képződéséhez  hasonló. 


346 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


nem  hatott^  olyan  nagy  mértékben^  p.  o.  a  törököknél,  ott  ez  az 
eszmemenet  annyira  következetesen  |  haladt,  mind  végig,  hogy 
a  világ,  világosság,  nyilvánosság  fogalmának  ellentétekép  még 
az  alvilág  jelölésére  is  eredeti  szó,  mely  a  sötétséget,  zártságot 
írja  körül,  található,  tudniillik  a  török  tamuk,  pokol,  alvi- 
Idg  ;  e  fogalom  kifejezésére  a  magyarnak  ma  már  csak  a  szláv- 
DÓI  kölcsön  vett  pokol  szava  van,  holott  régen,  mint  később 
.majd  meglátjuk,  eredeti  szava  is  volt. 

Mint  a  nyelvnek  kivált  némely  kezdetleges  fogalmakban 
erősen  nyilvánuló  keverék  voltából  önként  következik,  a  na- 
pot és  holdat  jelentő  magyar  elnevezéseknek  a  török  nyelvek 
területén  kevesbbé  akad  hasonlójok,  mint  a  finn-ugorban ;  ám- 
bár itt  is  inkább  a  fogalom  mint  a  hang  hasonlóságának  szem- 
pontjából lehet  a  rokonságot  megállapítani.  A  magyar  iiap,sol 
szót  illetőleg  BuDENz  tanárnak  tökéletesen  igaza  van,  hogy  ezzel 
az  osztják  növi.  lux  és  nova,  albus  alakot  nem  meri  egysze- 
rűen összekötni,  és  hogy  e  helyett  inkább  splendere,  ardere 
alapjelentéssel  bíró  t«b,  n«b  tőszótagot  fogad  el  alapjául ; "' 
ezt  a  föltevését  a  török  kuj,  küj,  égni  és  kujas,  küjes,  nap  (sol)^'^ 
között  levő  hasonló  viszony  még  inkább  igazolja;  azonban 
mindamellett  csak  föltevés,  mely  még  korántsem  elégséges,  hogy 
segítségével  nap  számára  concret  hasonló  alakot  találjunk. 
A  magyar  hó,  mensis  és  hold,  hód  luna  meg  hugy,  stella 
szóval  már  jobban  boldogulunk,  a  mennyiben  mindehhez  a  finn 
kuu,  a  mord  vinkó  V,  kou,  luna,  mensis  és  a  zűrjén  koául,  meg 
az  osztják  xns  stella  életen  kifejezett  hasonlóságot  mutat.  E  szó- 
nak valamennyinek  alapjelentése  ragyogni,  sugározni,  megvi- 
lágítani stb.,  valamint  a  török  aj,  holdnak  is;  ^^"^  e  szónál 
azonban  a  magyarnak  a  finn-ugor  nyelvcsoprothoz  való  szoro- 

^^  Lásd  :  Magyar-ugor  Összehasonlitó  szótár.  391.  lapját. 

^**  Küjes-böl  az  oszmán  güues,  eredetileg  güjnes,  sol,  származott, 
és  nem  a  gün,  dies,  alakból,  a  bog}'  átalánosan  hiszik ;  mert  az  utóbbi 
eredetileg  küjün  (égető,  világító)  volt. 

"'  V.  ö.  Etym,  szótárom.  5.  §-át. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  3i7 

tabb  kapcsolódása  minden  kétségen  kívül  van.  Az  imént  tár- 
gyalt szók  alkalmazásáról  meg  kell  jegyeznünk,  bogy  a  magyai* 
a  ii£ip  szót,  mint  a  török  a  kün-t,  sol  és  dies  jelölésére  hasz- 
nálja; holott  azonban  a  törökben  aj  holdat  és  hónapot  jelent, 
a  magyar  nyelvszokás  luna  jelölésére  a  hold  szót  és  mensis  ki- 
fejezésére a  hó,  hónap  alakot  fogadta  el ;  másrészt  e  magyar 
kifejezés:  éjjel-nappal  eltéröleg  az  európai  Tag  und  Nacht 
jour  et  nuit  alakjától  teljesen  megfelel  a  török  geáe-gündűz 
szólásmódnak,  mely  szintén  ebben  a  rendben  adja  a  szókat : 
éjnek  és  napnak  idején. 

Lássuk  már  most  a  csillagokat  vagy  a  csillagképeket. 
Magyar  tudósok,  nevezetesen  Ipolyi  és  Luoossy  ^*®  megpróbál- 
ták, hogy  a  csillagok  neveit,  milyenek  gönczöl  szekere  (ursa 
major),  téj-út,  szalma-út,  ország-út  vagy  hadak  útja,  kaszások 
(Orion),  fíastyúk  (Plejádák)  stb.,  megmagyarázzák  és  a  nemzeti 
mythusra  és  babonára  vonatkozó  értékét  kiderítsék.  Ezeknek  a 
dolgozatoknak  ethnographiai  szempontból  tekintve,  a  meny- 
nyiben a  magyar  nemzeti  mythusra  vonatkozó  adatokat  szolgál- 
tatnak, kétségkívül  olyan  értékök  van,  melyet  nem  szabad  cse- 
kélyre becsülnünk ;  mindamellett  nyíltan  meg  kell  vallanom, 
hogy  csak  gyönge  támaszpontot  adnak,  ha  a  csillagképek  ma- 
gyar elnevezéseiben  nyilvánuló  észjárást  a  török-tatár  népeknek 
vagy  átalában  az  ural-altájiaknak  idevonatkozó  fölfogásával  és 
nézeteive]  össze  akarjuk  hasonlítani.  A  csillagképek  magyar 
elnevezése  leginkább  oly  motiviunokon  nyugszik,  a  melyek  már 
nem  a  műveltség  első  korszakából,  azaz  a  nomád  élet  korából 
származnak,  mint  más  idáig  megbeszélt  műveltségi  mozzanatok 
hanem  inkább  a  már  állandó  lakóhelyhez  kötött  élet  szakát 
mutatják ;  minthogy  a  fíastyúk,  kaszások  stb.  oly  kép,  mely 
csak  a  letelepült  és  gazdasággal  foglalkozó  ember  előtt  lebeg- 
hetett. E  nevek  nem  a  nomád  élet  korára  vallanak,  mint  a  puszta 

*"  Az  előbbi  Magyar  myihologiája  266 — 275.  lapján,  az  utóbbi  az 
Uj  magyar  múzeum  V.  évfolyama  1,  kötetében. 


348 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


lakóitól  használt  szók ;  ezek  az  éjszaki  sarkcBÍUagban  vas  czöve- 
ket  (tehát  sátorhoz  szükséges  eszközt),  a  kicsiny  és  nagy  medvé- 
ben hét  rablót,  ki  pompás  fehér  lovat  üz,  láttak."*  A  mi  némileg 
keleti,  különösen  török-tatár  gondolkodásmódra  mutat,  az  leg- 
fölebb  a  hadak  útja  és  szalma-út  elnevezésére  vonatkozik. 
Az  előbbire  nézve  nem  lehetetlen,  hogy  benne  az  Ázsiából 
Európába  éjszakkeletröl  délnyugat  felé  vonuló  magyarok  ha- 
dára való  emlékeztetést  találjunk,  minthogy  a  tejút  is  ugyan- 
abban az  irányban  voniil  végig  az  égen ;  különösen  mivel  a 
tejút  török  neveinek  alapját  is  hasonló  eszmemenet  képezi,  tud- 
niillik ezeknek :  kuS-joli  (szó  szerint  a  madarak  litja)^*^  és 
ha^ar-joli  (szó  szerint  a  zarándokok  útja.  Ellenben  a  szal- 
ma-út  vagy  szalmahullató  út,  a  hogy  Luoossy  ^"^  följe- 
gyezte, a  nyugati  török  saman  ogrisi  (szó  szerint  a  szalma- 
tolvaj) és  a  persa  kahkesan  (szó  szerint  szalmahúzó)  alakra 
emlékeztet ;  e  szerint  ez  az  égi  kép  olyan  úttal  van  összehason- 
lítva, melyen  szalmát  szállítottak  és  melyen  az  itt-ott  elhullott 
szalmaszálak  nyomot  hagytak.  ^^^  A  csillagképek  elnevezései 
közt  egyéb  megegyező  mozzanatokat,  mint  már  említettük,  nem 
igen  lehetne  találni ;  nem  marad  más  hátra,  mint  azt  vizsgálni, 
vájjon  a  magyaroknak  nem  volt-e  régi  hazájokban  e  fogalmak 
jelölésére  az  odavaló  természeti  és  életviszonyoknak  megfelelő 
eredeti  elnevezése,  és  ha  volt,  mi  az  oka  annak,  hogy  e  neveket 
más,  az  új  életföltételekkel  összefüggő  kifejezések  váltották  föl. 
E  pontról  az  etimológia  más  területén  tett  hasonló  észrevételek 
fognak  leginkább  felvilágosítani.  Csak  a  törzsükre  és  nyelvökre 
nézve  rokon  kirgizeket  és  özbégeket  kell  ugyanis  említenünk, 
és  azonnal  meglátjuk,  hogy  míg  az  előbbiek  a  csillagképek  és 

"ö  Erre  vonatkozólag  lásd  :  Primitive  Cultur  des  turko-tartari- 
schen  Volkes  cziiuú  művem  154.  lapját. 

^^  A  tejút  neve  a  finneknél  is  linnunrata,  azaz  madánit. 

""  V.  ö.  LuoosáY  id.  m.  128.  lapját. 

*'*  V.  ö.  Primitive  Cultur  des  turko-tartar.  Volkes  czímű  művem. 
156.  lapját. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  349 

az  idöfelosztas  megnevezésében  a  mereven  a  puszta  éghajlati 
viszonyaihoz  és  a  nomád  élethez  alkalmazkodva^  az  ősrégi  ere- 
deti kifejezéseket  megtartották,  addig  az  utóbbiak  az  iráni  mű- 
veltség hatalmas  befolyása  alatt,  már  rövid  idő  múlva  elhagy- 
ták a  nemzeti  elnevezéseket.  Föltehető,  hogy  a  régi  magyarokkal 
hasonló  történt ;  az  iszlám  a  pusztaságon  ugyanis  soha  sem  lé- 
pett föl  azzal  az  átható  erővel,  melylyel  a  keresztyénség  a  min- 
denünnen heterogén  elemektől  körülvett  magyarokat  megra- 
gadta ;  azért  ázsiai  világnézetöket  csakhamar  átváltoztatta  és  a 
mennyire  csak  lehetett  mindazt,  a  mi  csak  legkisebb  mértékben 
is  emlékeztetett  a  pogány  korra,  kiirtani  törekedett. 

Az  időről  és  az  égi  tüneményekről  megjegyezzük, 
hogy  bizonyos  kifejezések,  ha  a  hangot  illetőleg  nem  is,  de  a 
fogalmat  illetőleg  a  törökben  és  a  magyarban  összevágnak.  így 
a  dörgés  magyaíúl  menny-dörgés,  azaz  a  menny  zaja,  és 
nem  ég-dörgés,  mi  által  tehát  a  dörgés  mythykus  és  vallási  jel- 
leme ki  van  emelve;  törökül  kök kőrültü  mennydörgés,  azaz 
a  menny  zaja.  A  villám  magyar  nevének,  vülám-nak,  alap- 
gondolata a  ragyogás,  tündöklés  (v.  ö.  ezeket :  villog,  villan, 
világ) ;  ugyanezt  mondhatni  a  török  jildirim  és  isim,  vil- 
lám, szóról,  ha  az  egyiket  a  j illa,  ragyogni,  jaldiz,  ragyogás, 
aranyozás,  a  másikat  pedig  az  iáik,  világosság  és  iána,  vilá- 
gítani szóval  összehasonlítjuk.  Az  eső  fogalmát  a  magyai*- 
ban  eső  esik  fejezi  ki,  a  mit  szó  szerint  kell  érteni :  a  leeső 
esik  ;  így  a  török  ja^mur  jagar  is  szó  szerint  azt  jelenti,  \iogy 
a  leeső  esik.  A  magyar  jégeső  kifejezésnek  a  török  tonglu 
jagmur,  azaz  megfagyott  eső,  felel  meg. 

'  Ha  ellenben  a  csillagképektől  és  az  időjárástól  az  időfel- 
osztéusrcb  térünk,  azt  találjuk,  bog}'  ezen  a  téren,  melyen  a 
gyakrabban  előforduló  használat  következtében  az  egyes  fogal- 
mak inkább  megszilárdultak  és  melyen  a  pusztítás  müve  már 
nem  volt  olyan  könnyű,  aránylag  több  eredeti  kifejezés,  több  az 
ősi  életmódra  emlékeztető  szó  is.  maradhatott  meg.  Az  idő,  ma- 
gyarul üdö,  idő,  törökül  üd,  üt,  mongolul  űdor,  a  szó  belső 


350 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


értéke  szerint  töredék,  rész  alapfogalmát  jelenti;  azért  e  szó 
alatt  tulaj  donkép  az  összesség,  azaz  örökkévalóság  egy  részét  kell 
értenünk;  a  mi  a  török  cak,  szétvágni,  szétdarabolni  és  cak,  cag 
idö,  kölcsönös  viszonyából  világos.  ^^^  Az  idő  kifejezésére  a  ma- 
gyarban még  más  szó  is  van,  tudniillik  kor,  a  törökben  szin- 
tén kor ;  ez  azonban  inkább  az  előre  haladott  időre,  a  vén- 
ség re  vonatkozik;  v.  ö.  egymással  a  magyar  késő  kor  és  a 
török  keő-kor,  a  késő  idő,  szavát.'"^  A  törököknél  még  mai  nap 
is  dívó  nagyobb  időmértéknek,  például  a  tizenkét  évi  cyclusnak, 
a  magyarban  már  azért  sem  található  semmi  nyoma,  mert  ez  a 
szokás,  mely  tulajdonkép  Khinából  származott,  atörököknél  csak 
később  terjedt  el ;  a  Petrarca^codex  szótárában,  mely  1 .305-ben 
íratott,  még  nincs  róla  szó.  A  legnagyobb  időmérték,  tudniillik 
az  esztendő  fogalmának  megnevezésében  a  magyar  szakasz- 
tott olyan  eszmemenetet  mutat,  a  milyent  másutt,  midőn  az  illető 
török  szót  magyaráztuk,^^^  kiemeltünk ;  ezt  találjuk  tudniillik, 
ha  a  magyar  év  szót  e  czélból  a  magyar  ív  szóval  összeköt- 
jük és  ezzel  a  török  ijl,  il,  jil,  esztendő  és  ijll,  forogni,  ha- 
jolni, továbbá  a  latin  annus  és  annulus  meg  a  héber  §ana,  esz- 
tendő és  miéna,  ismétlés  közt  levő  viszonyt  összehasonlítjuk. 
Az  évet  jelentő  magyar  szóban  tehát. az  ív  vagy  kör  alapgon- 
dolata  rejlik,  mely  alatt  természetesen  nem  a  föld  mozgását, 
—  mert  ennek  felfogására  a  kezdetleges  műveltségű  ember  egy- 
szerű értelme  nem  elégséges,  —  hanem  a  különböző  évsza- 
kok ismétlődését  kell  érteni.  A  mi  ez  utóbbiakat  illeti,  meg  kell 
jegyeznünk,  hogy  a  magyar  nyelv  fogalmok  és  hangjok  tekin- 
tetében is  az  ugorhoz  és  a  törökhöz  való  félreismerhetetlen  ha- 
sonlóságot mutat  és  hogy  az  illetó  szók  oly  eszmemeneten  ala- 
pulnak, a  mely  egyrészt  még  a  nomádélet  korából  származik, 

^^  V.  ö.  ezeket :  csagatáj  tije,  idő  és  tag,  meg  altáji  üjele,  szét- 
darabolni, felosztani. 

^^  Az  ebből  származó  alakokat  lásd  a  III.  mellékleten  vagy  ety- 
mologiai  szótárom  74.  §-ét. 

*•*  V.  ö.  Primitive  Cvltur  de$  turko-tart  Volkes.  163.  lapját 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  351 

másrészt  azonban  a  magyar  nyelv  keverék  voltáról  is  szembe- 
Hzökö  tanúságot  tesz.  Egyrészről  ugyanis  a  tél  és  tavasz 
fogalma,  magyarul  tél,  ugor  nyelvekben  tele,  teli  és  magya- 
rul tavasz,  ugor  nyelvekben  tovi,  tója,  az  éjszaki  nyelvte- 
rülettel való  rokonságot  bizonyltja;  másrészről  a  nydr  és  ŐSZ 
elnevezése,  a  magyar  nyáx,  a  törőkben  jaz,  jaj,  sjor,  meg  a 
magyar  ősz,  a  törőkben  kös,  göz,  a  törőkkel  való  atyafiságra 
vall.  A  fogalmi  összefüggés  annyival  is  inkább  mutat  a  nomád 
életmódra,  mivel  a  jaz,  jaj  alakban  a  kiterjeszkedés,  elterü- 
lés ^^*  alapjelentése  van,  mert  ebben  az  évszakban  jut  a  télen 
át  ugyancsak  szűk  körre  szoruló  marhatenyésztő  ismét  abba  a 
helyzetbe,  hogy  csordáját  a  pusztán  elszélesztheti ;  és  mivel  a 
törökben  kös,  ősz,  kösü,  a  vágás  vagy  nyírás  ideje  (tulajdon- 
képen koj-kösü,  a  juhok  nyírása),  a  kös,  kes,  metszeni, 
tőből  származik.  Közép-Ázsia  nomádjainál  ugyan  egész  a  mai 
napig  maradt  meg  a  nomád  élettel  összefüggő  régi  időszámí- 
tás, ^^^  de  p.  0.  a  kunoknál  már  nem  maradt  meg;  a  hónapok 
nevének  sora  ugyanis  a  Pefrarca^codexhen  **®  már  erős  mosz- 
lim arab  befolyásra  mutat ;  az  Oxus  vidékének  és  nyugati  Ázsiá- 
nak török  lakóinál  pedig  a  régi  hónapoknak  minden  nyoma 
már  elveszett.  A  többi  ide  tartozó  névről  még  megjegyezzük,  hogy 
a  dies  és  sol  fogalmának  jelölésére  a  magyarban  ép  iigy,  mint 
a  törökben,  ugyan  azt  a  szót  használják,  a  magyarban  nap-ot 
a  törökben  a  kün,  azaz  dies  és  sol  szót ;  hogy  a  reg  fogalma 
a  kora,  koraidei  alapeszméjén  nyugszik,  v.  ö.  ezeket  a  magyar 
reg,  mané  és  régi  (vetus)  meg  rege  alakot  a  török  írté,  mane 

^^  A  kiterjedéanek  ez  alapjelentése  a  magyar  nyáj  szónak  alapját 
Í8  képezi ;  én  ugyanis  e  szóban  a  legelön  elszéledt  nyáj  elnevezését  gya- 
nítom, BüDKNZ  tanár  állításával  ellenkezőleg,  a  kinek  az  a  sajátságos 
öÜete  támadt,  hogy  a  magyar  nyáj  szót  az  ngor  nogo,  hils,  alakkal  ha- 
sonlítsa össze,  mert  hús,  valamint  nyáj  is,  a  bóség,  vastagság,  tömeg  (!; 
fogalmát  foglalja  magában.  Lásd  Bueenz  :  Magyar-ugor  Ö99zeha^onlitó 
sgőtár.  403.  lapját. 

"'  Lásd  :  Primitive  Cultur  de»  turko-tart,  Volkea.    161.  lapján. 

^^  Lásd  a  KuuN  gróf  kiadása  81.  lapját. 


352 


A  MAGYAROK  EKEDETE. 


és  irteki,  rege  szóval ;  ennek  alapján  a  hajdani  tőrök  ireg,  kora 
idö^  alakot  el  lehet  fogadnunk^  melyből  aztán  a  magyar  reg, 
mane,  szó  származott. ^^^  A  delet  jelentő  szó^  a  magyar  dél, 
díl,  mely  délszakot  mint  világtájat  is  jelent,  a  török  áilü, 
meleg,  szóra  emlékeztet ;  az  estét  tevő  magyar  szó,  est,  a  régi 
magyarban  eset,  a  nap  leáldozásával,  lemenésével  vagy  leesé- 
sével  függ  össze,  mint  a  török  bati,  nyugat,  a  bat,  leszál- 
lani, tőből;  végre  a  magyar  éj  a  vogul  et  és  a  lapp  íja,  nox, 
mellé  sorakozik,  a  mi  megint  a  nyelv  keverék  voltának  föltet- 
sző nyoma,  melyre  egyébiránt  még  gyakran  fogunk  bukkanni. 
Miután  az  ég  és  az  égi  testek  felső  regióival  foglalkoztunk, 
a  földön  akarunk  kissé  körültekinteni  és  minden  előtt  azt  a 
megjegyzést  előre  bocsátani,  hogy  a  magyar  föld  a  német 
Féld  átalakítása  levén,  tehát  csak  kölcsön  vett  szó,  a  fogalmat 
idegen  névvel  jelöli  meg.  A  nyelv  e  feltűnő  szegénysége  másutt 
is  észrevehető,  ha  megemlítjük,  hogy  a  szántóföldet  jelentő  finn 
szó,  tudniillik  pelto  (észt  pöld,  lapp  pöldo)  szintén  a  né- 
met Féld  szóból  lett  és  hogy  az  ide  vonatkozó  török  elnevezés 
alatt,  t.  i.  a  jer,  jir,  föld,  szó  alatt,  az  wr,  tér  (a  magyar  ür) 
alapjelentését  kell  érteni.  Ha  a  föld  külső  alakját  megjelölő  ne-, 
veket  tekintjük,  azt  látjuk,  hogy  a  hegy  fogalma,  a  magyar 
begy  szó,  a  finn  kárke,  cuspis,  apex,  alakban  csak  nagyon 
kétséges  hasonlóságra  talál ;  ^^^  ellenben  más  ide  tartozó  fogal- 
mak, mint  a  magyar  domb  és  hal-oni,  a  török  diunb-ak  és 
kol ;  mélyenfekvő  lapos  vidék,  magyarul  aszó,  ^*^  törökül 
asak,  alacsony ;  síkság,  magyarul  sík,  törökül  őig,"*  egye- 

^'^  BuDENZ  tanár  erőszakolt  etymologiaval  összehaRonlitja  a  magyar 
reg  szót  az  osztják  nnim,  homály,  köd,  alakkal;  tehát  a  világosság  és 
homály  fogalmát  aualognak  akarja  feltüntetni! 

^^^  V.  ö.  BuDENZ  :  Magyar-ugor  östzeha^onlito  sssótár.  96.  1. 

^*^  Néhány  helynévben  fordul  elő,  mint  ezekben  :  Hosszú-aszó, 
Aszó-fő,  Szik-szó  stb. 

^*'  Cig  csak  a  kazaniban  (Bddaoov  I.  478.)  fordul  elő  az  in  haiá- 
rozóképzővel  így  :  óigin,  holott  síj,  sima,  a  dam  képzővel  éíjdam  alakjá- 
ban található. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  358 

nes,  sík  és  sij,  lapos;  aztán  völgy,  magyarul  völgy,  régibb 
alakjában  vuelge,  velghe,^*®  mely  a  f ossatum  alapértelméböl 
kiindiilva,  eredetileg  árkot,  mélyedht  tesz  és  a  török  balga, 
belge,  ásni,  kivájni,  alakkal  rokon,  mind  észrevehetöleg  köze- 
lednek a  török  nyelv  területe  felé.  A  felé  közeledik  még  más, 
ebbe  a  körbe  tartozó  fogalom  szava,  mint  a  magyar  homok, 
törökül  kumak,  homokos  domb  és  kum,  homok ;  az  agya- 
gos talaj,  a  magyar  agyag,  törökül  alöik ;  továbbá  néhány 
a  puszta  talajával  és  müvelésével  összefüggő  fogalom  neve, 
mint  a  magyar  kút,  törökül  kutuk  ;  az  árok,  törökül  arik ; 
végre  a  fátlan  puszta  tüzelőszere,  tudniillik  a  ma- 
gyar tőzeg,  törökül  tezek^,  a  tőz,  tez  tőszótagból,  melynek 
alapjelentése  tüz,  és  mely  oly  kölcsönös  viszonyt  mutat,  mint  a 
török  ot,  tüz  és  otxin  tüzelőfa. 

Körülbelül  ugj'anolyan  természetű  lesz  észrevételünk,  ha 
figyelmünket  a  vizekre  vonatkozó  szókra  fordítjuk.  A  magyar 
folyó  szóhoz,  mely  szó  szerint  valami  folyó  testet  jelent,  a  jak. 
buol=fliessen,  lefolyni,  elfolyni,  kivételével  sehol  sem  találunk 
hasonlót ;  mert  Budenz  tanár  ide  vonatkozó  okoskodása,  hog}* 
ugor  Pag  (currere)  és  p«g-l»  tőszótagot  lehet  alapjául  venni,  na- 
gyon is  merész  és  meg  nem  állhat;  ellenben  a  tengert  jelentő 
magyar  szó,  tenger,  mely  a  törökben  tengiz,  tingiz,  épen 
olyan  határozottan  török,  a  mily  bizonyosan  az  éjszaki  nyelv- 
területhez tartozik  a  tavat  jelentő  magyar  tó,  tav,  az  ugor- 
ban tuu,  tsu,  tur.  Végre  hadd  említsük  még  meg,  hogy  a 
magyar  sziget  szóban  a  török  sig,  sekély  vizű  hely,  zátony 
ismerhető  fel ;  meg  hogy  á  hajó  fogalmát  kifejező  magyar  hajó 
és  török  kajiik,  tulaj  donképen  a  tova  sikló,  a  kaj,  siklani,  igető- 
ből, határozottan  mutatja  a  magyarnak  a  törökkel  való  meg- 
egyezését. 

Mint  e  szakasz  elején  már  említettük,  a  magyarban  meg- 
levő  műveltségi  mozzanatok  között  csak   azokat  a  példákat 

**'  Lásd  Jerney  :   Thesaurus  linguae  Hungaricae.  157.  1. 

VÁ3IBKRT :  A  magyarok  eredete.  ^^ 


354  A  MAGYAROK  EREDETE. 

akarjuk  vizsgálni,  melyek  alkalmasak  arra,  hogy  számot  tegye- 
nek abban  a  képben,  melyet  e  népnek  régebbi  műveltsége  ko- 
rában mutatott  eszejárásáról  és  törekvéséről  vázoltunk ;  e  pél- 
dák közt  hadd  foglalja  el  az  első  helyet  a  hereshedelem. 
Áttérve  e  tárgyra,  minden  előtt  vizsgálnunk  kell,  vájjon  kivel 
kereskedtek  a  magyarok  régi  hazájokban,  minthogy  mindamel- 
lett, hogy  nomád  életet  éltek,  iljrféle  műveletekbe  már  korán 
kellett  bocsátkozniok.  Ezekre  vonatkozólag  a  nyelv  ide  tartozó 
műveltségi  mozzanatai  bizony  nem  egyszer  értékes  útbaigazítást 
nyújtanak,  minthogy  a  kereskedelemre  vonatkozó  szók  alapje- 
lentése arról  győz  meg  bennünket,  hogy  a  magyarok  a  legrégibb 
időben  török  ajkú  népekkel  kereskedelmi  viszonyban  voltak,  hogy 
csak  később  érintkeztek  a  részint  Kharezmből,  részint  a  Kaukázuson 
és  Kaspi  tengeren  át  Iránból  hozzájok  jutott persa  kereskedőkkel,  a 
mi  a  dolog  természetéből  önként  következik,  és  hogy  kereskedelmi 
összeköttetésök  éjszaki  szomszédjaikkal,  azaz  az  ugor  népekkel,  csak 
olyan  szűcsárúkra  és  ércznemüekre  szorítkozott,  melyek  mint  ama 
vidékek  különös  termékei  és  készítményei  megtalálták  az  utat  dél 
felé.  Kutatásaink  ilyen  eredményéhez  nem  a  képzelődés  ví^y 
merész  okoskodás  útján  jutottunk,  hanem  egész  egyszerűen  a 
nyelvből  merített  igazságok  biztos  vezetése  alatt,  melyek  min- 
den időben  és  így  mai  nap  is  döntenek ;  mert  valamint  például 
némely  a  német  nyelvben  előforduló  kereskedelmi  kifejezés, 
mint  Bank,  Conto,  Scala,  Bankerott,  Strazza  stb.,  azt  bizonyítja, 
hogy  ez  a  nép  először  olaszokkal  lépett  kereskedelmi  össze- 
köttetésbe és  ezektől  nem  egy  kereskedelmi  műkifejezést  foga- 
dott el,  vagy  mint  némely  Európában  elterjedt  fűszer  arab 
neve,  mint  Ingwer,  gyömbér,  (arabúi  zinziber,  olaszul  zenzever), 
Kampher,  kámfor  (arabúi  kafur,  olaszul  camfora),  Pfeffer  (ara- 
búi biber),  Safran,  sáfrány  (arabúi  zafran),  Zucker,  czukor  (ara- 
búi és  persáúl  seker)  stb.,  azt  mutatja,  hogy  ezek  a  fűszerek 
arab  kalmárok  révén  jutottak  hozzánk :  úgy  a  kereskedelemre 
vonatkozó  magyar  szókincs  csalhatatlanul  fölvilágosít  bennün- 
ket aiTÓl,  hogy  honnan  eredt  és  mily  irányban  haladt  a  ma- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  355 

gyBJc   nép   kereskedelmi   mozgalma  a   történelmet    megelőző 
korszakban. 

A  kereskedelem,  kereskedés  fogalmát  a  magyarban 
keresked  —  származékjai  fejezik  ki ;  ez  a  szó  a  keres^  a  tö- 
rök karaS;  körültekinteni^  ige  tövén  alapszik^  tehát  a  magyar- 
török keres,  karas  ^**  gyakoritó  igének  visszaható  alakjában 
van  és  a  szó  belső  értéke  szerint  magyarázva  a  folytonos,  ha- 
szonra irányuló  járás-kelés  vagy  keresgélés  cselekvését  fejezi 
ki.  Ezt  az  eszmemenetet  a  szomszédos  nyelv  országának  ide 
vonatkozó  szava  is  kifejezi :  Közép-Ázsiában  ugyanis  a  kereske- 
dőt a  persa  saudakar  szóval  jelölik,  mely  tulajdonképen  melan- 
cholicust,  azaz  mindenfelé  bolyongót  jelent;  és  valóban  a  pusz- 
tán  élő  régi  ember  az  adás-vevés  és  haszon  okáért  járó-kelő 
embert  nem  is  képzelhette  másnak.  A  nyugati  török  a  kereske- 
delem fogalmát  már  jobban  irfca  kör(il,  ezt  az  ikerszót  hasz- 
nálván :  alis-veriá,  azaz  vásárló  s-el  adás,  adás-vevés  (szószerint 
adás-vevés) ;  azonban  a  keleti  török  és  a  közép-ázsiai  nomád  ezt 
a  kifejezést  nem  ismeri,  csak  a  vevés,  vásárlás  fogalma  jól 
ismeretes  előtte  és  ennek  jelölésére  szolgál  neki  ez  a  szó :  alu, 
uigur  alku,  vevés,  vásárlás ;  ez  a  szó  még  meg  van  a  magyar 
alku  alakjában ;  a  török  szóból  aluéi,  alkuéi,  vásárló,  a  ma- 
gyarból alkusz  lett.  Azt  találjuk  tehát,  hogy  az  eszmék  itt  meg- 
lepően összevágnak ;  ezek  szerint  a  kereskedés  alapfogalma  nem 
annyira  az  eladásban,  mint  inkább  a  vásárlásban  áll,  minthogy 
ebből  állott  a  nomád  valódi  óhajtása,  kívánsága,  vágya;  ezt  bi- 
zonyítja az  is,  hogj'  az  eladás  fogalmát  a  törökben  a  vir,  adni 
m  magyarban  is  ad,  elad)  igén  kívül  még  sat  azaz  eldobálni, 
elvesztegetni  is  kifejezi,  miből  a  nomen  agentis  satiói,  sat- 
kuci,  az  eladó,  magyarul  szatócs,  a  kiskereskedő. 

***  BuDENz  taiidr  a  magyar  keres  igéi  kér-böl  szánuaztatja,  mint- 
hogy a  inag^'arbau  azt  mondják  :  megkeresni,  azaz  kérni,  és  mivel 
ugyanilyen  fogalmi  összefüggés  van  a  zílrjén  kors,  kérni  és  keresni,  igé- 
ben is.  Azt  tartom,  a  körültekintés  és  keresés  fogalma  közelebb  rokon, 
mint  a  kérés  és  keresés  fogalma. 

23* 


356  A  MAOYABOK  EREDETE. 

Hogy  ennek  a  nyelvben  kifejezést  nyert  felfogásnak  az 
alapján  azt  látjuk^  hogy  a  kereskedés  először  csereberélés  volt, 
az  a  dolog  mivoltából  egész  természetesen  következik  ;  nem  is 
lephet  meg,  ha  azt  találjuk,  hogy  a  CDsére,  cserélés  fogalma 
a  törökben  dejis,  tegiá,  tijiá,  szóval,  mely  tulajdonkép  azt 
teszi,  hogy  egymással  fölérni,  a  magyarban  pedig  a  csere  szó- 
val van  kifejezve ;  ez  utóbbi  szóban  azért  sejtem  a  vásárlás 
fogalmát,  mert  a  vele  képzett  csere-bere  ikerszó  meg  a  cse- 
reberél ige  a  hasonló  török  alu-beri  (alis-beris)  ikerszóra 
emlékeztet;  az  anyagilag  ismeretlen  magyar  csere  ugyanis  a 
török  alu-nak,  a  magyar  bére  pedig  a  török  béri,  bér,  szó- 
nak, mely  a  ber,  adni,  eladni,  tövéből  származik,  felel  meg;  mi- 
hez még  hozzáveszszük,  hogy  a  magyar  bér  szó  a  török  béri, 
biri,  bér,  adó,  alakkal  azonos.  Az  ár  fogalmát  a  magyar  két 
szóval  fejezheti  ki,  ár-ral  és  díj-jal ;  Ahlquist"'  és  Büdenz  sze- 
rint az  előbbi  a  finn  arvo,  ár  szóhoz  hasonló,  mely  hasonlóság- 
hoz azonban  én  még  a  török  aar,  air,  értékes,  alakot  is  vonom ; 
az  utóbbi  pedig  a  magyar  díj,  határozottan  a  legszorosabb  ösz- 
szeköttetésben  van  a  török  dej,  valamit  érni,  valamivel  egyen- 
lőknek lenni,  igével  (melyből  a  concret  dejer,  érték,  származik). 
A  pénz  fogalmát  a  magyar  a  szlávból  kölcsön  vett  szóval,  pénz- 
zel (a  szlávban :  penjaz)  jelöli ;  volt  azonban  ennek  megnevezé- 
sére török  szava  is,  tudniillik  a  régi  akcsa,  ^^®  a  török  akőe, 
ezüst  és  pénz.  Végre  az  druty  holmit  jelentő  magyar  gyűjtő- 
név, ára,  a  török  aaruk,  agruk,  poggyász,  holmi,  vagyon, 
szóval  azonos. 

Ha  kutatjuk,  mennyire  hatott  a  műveltségi  mozzanatok  e 
részére  a  persa  nyelv,  minden  előtt  a  magyar  vásár,  persáül 
bazár,  >Kb  köti  le  figyelmünket,  mint  olyan  szó,  melyet  a  ma- 


"*  Culturwörter  186.  1. 

"•  Ahcsa  a  legrégibb  bibliafordításban  fordiil  elő,  így :  •  Nem  jösz 
ki  innen,  míg  nem  megadod  az  utolsó  dkcaát^^.  Hunfal vy  :  A  Jcíin  vagy 
Petrarca- Codex  czímú  értekezés  45.  lapja  nyomán  idézve. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  357 

gjarok  már  mostani  hazáj okban  való  letelepülésök  előtt  ismer- 
tek, mit  leginkább  az  bizonyít,  bogy  a  bét  egy  napjának  neve 
tudniillik  vasárnap,  szószerint  vásár  napja,  van  e  szóból  ösz- 
Bzetéve ;  és  mivel  az  oszmánok  a  hét  ugyané  napját  szintén 
bazar-gfini,  azaz  vasárnap  vagy  vásárnap  szóval  jelelik,  na- 
gyon valószínű,  hogy  ez  elnevezésnek  a  két  néptörzszsel  közös 
szokásra  kell  vonatkoznia.  Ez  a  megeg^'ezés  a  hét  ugyanazon 
napjának  megnevezésében,  a  vásárnap  szavában,  csak  a  magya- 
roknál és  oszmánoknál  található,  mely  utób\>iak,  mint  tudva 
van  a  IX.,  X.  és  XI.  században  a  Easpi-tenger  éjszakkeleti  vidé- 
kén élő  ghúzok  vagy  kanglik  egy  töredéke ;  ellenben  sem  dél 
felé  vonult  rokonaiknál,  sem  a  kunoknál  a  XIII.  század  vége 
felé  már  nem  található;  ^^'^  kell,  hogy  e  népek  szokásainak  oly 
közös  sajátságára  vonatkozzék,  melyről  egyelőre  semmiféle  föl- 
tevésbe nem  akarunk  bocsátkozni.  A  vásár  neve  után  a  kincs 
fogalmát  is  a  persa  kereskedelem  befolyásának  kell  tulajdoní- 
tani, minthogy  a  magyar  gencs,  kénes,  kincs  a  persa  géné, 

^jíT;  továbbá  a  következő  számneveket :  száz,  mely  a  persá- 

ban  sad,  meg  ezer,  mely  persáúl  hezar,  e  szókat  az  iráni 
műveltség  befolyása  nemcsak  a  magj'arokhoz  és  más  ugor  né- 
pekhez juttatta,  —  mert  száz  még  a  mordvinban  is  sada,  a 
vogulban  sat  és  az  osztjákban  sót  —  hanem  még  a  Krimban 
lakó  gothoknál  is  meghonosította,  kiknek  nyelvéről  Busbegk 
a  Szulejman  udvarában  élő  ismeretes  követ,  szógyűjteményt 
tett  közzé,  mely  szerint  száz  gothúl  sada  és  ezer  hazer. 
Ez  hasonló  szókölcsönzésre  emlékeztet,  tudniillik  a  déli  szlávok 
hiljada  szavára,  mely  ezret  jelent  és  a  délen  lakó  görögöktől, 
tudniillik  a  yiXtáSa  alakból  van  véve. 

Hasonlóképen  került  ez  a  szó :  tömény,  nagyon  sok, 
számtalan,  a  magyarba;  ebben  az  uigur  tömén, ^^^  számtalan, 

^^^  Mind  a  középázsiai  törökök,  mind  a  knnok  nyelve  erre  a  persa 
jékéemhe  XaJLwJo    (Codex  Cum,  je  sembe)  Bzót  használta. 

^^  V.  ő:  a  tőlem  kiadott  uigur  nyelvemlékek  glossariumát. 


358  A  MAGYAROK  EREDETE. 

ismerhető  fel ;  lehet  azonban,  hogy  a  magyarban  csakugyan 
meglevő  eredeti  régi  török  szók  közé  tartozik. 

Arra  a  kérdésre,  hogy  az  iparnak  mely  ágait  jelölték  eredeti 
szókkal  és  melyekről  lehet  azt  tartani,  hogy  a  magyarok  már 
régi  hazájokban  is  foglalkoztak  velők,  az  előbbi  lapokon  már 
azt  feleltük,  hogy  kétségen  kívül  bizonyos,  hogy  a  szűcsök,  ácsítk 
és  takácsok  mestersége  igen  régtől  fogva  megvan;  e  tárgyról 
szóló  megjegyzéseink  kiegészítésekép  hadd  említsük  még  a  kö- 
vetkezőt, hogy  az  irdst  is  már  korán  kellett  ismemiök,  mivel 
az  erre  vonatkozó  fogalmaknak  eredeti  nevök  van.  Ezekből 
megtudjuk,  hogy  voltaképen  az  írásnak  kétféle  faja  volt,  tudni- 
illik először  a  festékkel  való  írás,  melyet  a  magyarban  az 
ír,  a  törökben  (csuv.)  sjir,  jaz  és  (jak.)  surui  szóval  neveztek 
a  szó  alapjelentése  tulajdonkép  mázolni,  kenni,  festeni ;  innen 
meg;  van  az  oszmán  sürme,  kenőcs,  vonal,  az  altáji  sür, 
rajzolni,  mázolni,  kép,  a  magyar  ír  ige  és  ír,  tulajdonkép 
kenőcs,  meg  sok  más,  etymologiai  szótáram  159.  pontjában 
foglalt,  hasonló  fogalom  közös  etymonja.  Másodszor  már  rég- 
től fogva  olyan  irásfaj  is  volt,  melyet  úgy  vágtak,  véstek  vagy 
meíí-eef fefc. valami  szilárd  tárgj'ba;  ezt  a  föltevésünket  a  török 
bit,  bet,  piö,  pec,  írni,  betik,  piöi,  írás,  a  magyar  betű, 
igazolja,  minthogy  ez  a  tőszótag,  bit  vagy  bet,  alapjában  met- 
szést jelent  (v.  ö.  ezt  az  líjabb  alakot :  bic,  metszeni)  és  mint- 
hogy a  két  igető  ezen  alapjelentésével  megegyezőleg  az  ábrázat 
arez,  alak  és  kép  fogalmát  a  török  nyelv  határain  belül  hol  az 
egyik,  hol  a  másik  említett  töszótag  fejezi  ki  (v.  ö.  ajakutsirai, 
arcz,  a  csagatáj  öiraj,  arezszín,  alakot  a  török  bet  vagy  pet, 
arcz,  szóval) ;  és  végtére,  minthogy  az  előbb  említett  altáji  pié, 
peö,  Imi,  rajzolni,  még  a  magyar  fest  (fest-t)  igében  fölismer- 
hető. A  magyarok  mai  nyelvében  még  meg  van  más  régi  és  kez- 
detleges írásmód  emléke  is,  tudniillik  a  rovásé,  melyet  a  ma- 
gyarban ró,  rov,  a  finn-ugorban  ru,  vágni,  a  törökben  ur, 
vágni,  ásni,  fejez  ki ;  a  közönséges  nép  számok  följegyzésére 
még  most  is  használja.  Ebben  oly  eszmemenetre  találunk,  mely 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  '^59 

egyrészről  más  nyelvekben  is  kifejezésre  jutott,'"*^  másrészről 
azonban  a  régibb  török  emlékeken  levő  feliratok  és  rajzok  által, 
például  a  különféle  eddig  megnyitott  kurgánokban,  be  van  bizo- 
nvitva,  minthogy  azokban,  ha  Spasski  ^^^  kutatásai  nyomán 
Ítélünk,  részint  színes  rajzok,  részint  vésetek  láthatók ;  innen 
van,  hogy  a  kép  fogalma,  mely  magyarul  kép,  törökül 
keb,  kep  (jak.)  kiáb,  magyarok  és  törökök  nyelvében  ugyan- 
azzal a  szóval  van  kifejezve. 

Mivel  épen  írásról  és  rajzról  beszélünk,  röviden  meg  akar- 
juk említeni  a  különféle  színek  elnevezését,  melynek  tekin- 
tetében a  mag}'ar  nyelv  már  többször  kiemelt  keverék  voltát 
kitünteti.  A  magyar  szín  szó  a  törökben  (alt.)  sin.  A  magyar 
sárga  törökül  sárig,  sarí  és  a  magyar  kék  törökül  kök ; 
ezek  tehát  tagadhatlanúl  török  eredetűek,  de  már  a  magyar 
fekete,  mely  az  osztjákban  pegde  és  az  uigurban  peg,  mind 
a  két  nyelv  területe  felé  hajlik ;  az  utóbbi  török  szóval  a  magyar 
pej,  barna  (ló  színéről  mondva)  is  összefügg;  végre  a  ma- 
gyar fehér-,  fejér-ben,  melynek  a  lapp  pájes  és  török  bor, 
kréta  és  penészszínü  felel  meg,  épen  annyira  túlnyomó  a  finn- 
ugor befolyás,  a  mennyire  nehéz  volna  meghatározni,  vájjon  a 
magyar  szürke  a  török  suru,  soro  vagy  a  lapp  éuorkok, 
cuorre,  az  osztják  sur  és  a  zűrjén  zor  alaknak  közelebb  vagy 
távolabb  rokona-e. 

Az  írás  és  a  színek  neve  után  még  a  zenét  és  a  hangsze- 
reket akarjuk  megemlíteni,  minthogy  az  ezekre  vonatkozó  szók 
a  török-tatárokkal  való  ősrégi  összeköttetésre  vallanak.  A  magyar 
cseng,  zeng,  a  török  cengi,  zenélő,  zene-alak  rokona ;  épen 
így  emlékeztet  az  altáji  jatik,  jatigan,^**  mely  nyolczhúrú 
zeneeszközt  jeleni,  £imü,gyüx  játék  szóra;  a  magyar  ko- 

"•  V.  ö.  a  görög  Ypáoci,  a  goth  graba,  a  német  Gnibe  alakokat. 

***•  V.  ö.  az  orosz  császáii  társaság  1857-iki  Z apiszki- jéhen  megjelent 
dolgozatát. 

*"  Lásd:  NarocU  liossij  (St.  Petersburg  ISSO.)  276.  lapját,  melyen 
jatigan  mint  hangszer  van  említve. 


360  A  MAGYAROK  EREDETE. 

boz,  hegedüy  pedig  a  török-tatár  kobuz,  kéthúrú  hegedű, 
szóval  egyenesen  azonos.  Más  játékok  közül  a  magyaroknál  ma 
már  csak  a  Közép-Ázsia  nomádjaitól  kedvelt  csoJltocsJcdk' 
kai  való  játék  (asik  ojunu"^)  nyoma  fedezhető  föl;  azon- 
ban csodálatosan  csak  a  koczka  szóban,  mely  szláv  eredetű 
és  a  kostka,  csontocska  szóból  lett.  Nem  lehet  tehát  kétséges, 
hogy  valamint  a  kirgizek  manapság  juhok  kulcscsontjával  való 
játszásban  gyönyörködnek,  a  magyarok  is  hajdanában  hasonló- 
kép játszottak ;  így  az  egyszerű  csontocskáról  átvették  az  elne- 
vezést az  európai  középkori  koczkajátékra. 

Mint  már  említettük,  leginkább  ott  vehetjük  észre,  hogy  a 
legkezdetlegesebb  fogalmak  elnevezése  keverék  jellemét  mu- 
tatja, a  hol  olyan  fogalmakról  van  szó,  melyek  a  család  és  a  tár- 
sasélet alakulásának  legeslegelejére  vonatkoznak,  mint  a  külső 
természet  dolgaiéra  és  tüneményeiére ;  ez  esetekben  semmi  szín 
alatt  sem  lehet  arról  szó,  hogy  akár  a  finn-ugor,  akár  a  török- 
tatár analógiának  van  absolut  túlnyomó  súlya.  Ha  még  tovább 
is  ide  vonatkozó  példák  fejtegetésébe  bocsátkoznánk,  az  épen 
annyi  volna,  mintha  magyar-finn-ugor  és  török-tatár  összeha- 
sonlító szótár  szerkesztésébe  fognánk;  már  pedig  e  vállalat- 
nak csakugyan  szűk  volna  tanulmányunk  tere,  meg  aztán  vol- 
tunk is  rá  némi  tekintettel  a  III.  mellékletben,  a  mi  a  finn-ugor 
nyelvek  terűletét  illeti.  E  szempontból  indulva  ki,  a  Hunfalvy 
PÁL-tól  Magyarország  ethnographiájá-hebn  (a  ii8 — 233.  lapon) 
idézett  példákat  részint  elégteleneknek,  részint  eg}'oldalúaknak 
tartjuk,  minthogy  ama  jegyzékben  épen  olyan,  a  kezdetleges 
élethez  tartozó,  műveltségi  mozzanatok  nincsenek  meg,  melyek- 
nek határozottan  föltetsző  török  jelleméhez  semmi  kétség  nem 
fér.  Nem  akarunk  hát  most  ide  vágó  munkával  foglalkozni,  ha- 
nem figyelmünket  a  régi  magyarok  szokásai  képének  már  csak 
egy,  igaz,  hogy  szerfölött  fontos  vonására  fordítjuk  és  pedig  val- 
lásukra. 

"*    Az    aíik   ojunu-ra    vonatkozólag   lásd :    Vázlatoh  Közepdzsiából 
93.  lapját. 


A/MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  ^^l 


8.  A  vallás. 


Semmi  sem  természetesebb,  mint  az,  hogy  a  régi  magyarok 
vallása  vagyis  pogány  hite,  melylyel  mai  hazájokban  megjelen- 
tek, e  nép  korábbi  történelmével  foglalkozó  tudósok  érdeklődé- 
sét a  legnagyobb  mértékben  fölkeltette,  meg  hogy  e  tárgyról 
igen  sokat  írtak,  találgattak  és  vitatkoztak,  és  természetesen  e 
kérdés  fejtegetésében  a  legtöbbször  tévedtek  is.  Theosophiai 
és  theogoniai  speculatiók  minden  időben  kelet  és  nyugat  tudó- 
sainak kedvelt  themáját  képezték,  mert  ezekben  a  szellem  ma- 
gasabb régiók  határtalan  terében  mozog,  a  képzelő  erő  szaba- 
don megeresztheti  a  kantár  szárát  és  mivel  a  minden  kétséget 
lehetetlenné  tevő  objectivitással  való  érintkezéstől  kevesbbé  kell 
tartanig  már  akárhány  kutató  a  legvakmerőbb  elméletek  és  leg- 
merészebb okoskodások  tarka-barka  szövevényével  tűnt  fel. 
Eszünk  ágában  sincs,  hogy  e  helyen  a  tudománynak  még  pó- 
lyáiban levő  legfiatalabb  gyermekéről,  az  összehasonlító  mytho- 
lógia  tanulmányáról,  bírálatot  mondjunk ;  de  még  kevesbbé  van 
kedvünk,  hogy  megvizsgáljuk,  vájjon  mennyire  szabad  a  ter- 
mészet emberének  vallás  dolgában  nyilvánuló  egyszerű  eszme- 
menetét arra  használni,  hogy  a  theosophia  bizonyos  systemái- 
nak  fölépítésére  anyagúi  szolgáljon,  mivel  nem  mondhatunk  le 
arról  a  meggyőződésről,  hogy  a  szellemi  műveltség  legalsóbb 
fokán  álló  ember  a  kosmogoniára  vonatkozólag  kifejezett  esz- 
méiben igen  gyakran  nem  abban  az  irányban  haladt,  nagyon 
sokszor  ama  nagyfontosságú  mozzanatokra  nem  is  gondolt,  meg 
nem  is  gondolhatott,  melyeket  az  újkor  bölcseleti  speculatiók- 
ban  gyakorlott  kutatója  róla  föltesz.  Lehet,  hogy  néhány  árja 
vagy  sémi  eredetű  népnél,  tekintve  műveltsége  világa  nagy  ko- 
rát, az  ide  vágó  okoskodások  találnak  és  hogy  a  vallások  meze- 
jén, az  emberi  gondolkodás  és  küzködés  e  birodalmában  meg- 
ejtett összehasonlítások  segítségével  nem  egy  rejtélyt  fognak 
megoldani  és  nem  egy  igazságot  napfényre  deríteni ;  azonban 
mégis  azt  tartjuk,  nagyon  koczkáztatott  vállalatba  fognánk,  ha 


362 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


a  Bok  ezer  éves  ííiják  vallási  szemlélődéseit  a  kezdetleges  művelt- 
ség korszakából  csak  nem  rég  kilépett  ural-altáji  népekéivel 
össze  akarnók  hasonlitani ;  és  még  kevesbbé  lehetne  helyeselni, 
ha  valaki  az  árja  vagy  sémi  népeknél  elért  eredményekből  a 
török-tatár  vagy  finn-ugor  népek  legelső  vallási  viszonyaira  kö- 
vetkeztetni akarna ;  mert  a  mennyire  az  India  forró  ege  alatt 
levő  hegyek  és  völgyek  természeti  tulajdonságait  a  középázsiai 
pusztaság  éghajlatától  és  talajától,  vagj^  a  napbarnította  szikár 
hinduéi  a  kirgiz  és  turkomán  természetétől  és  külsejétől  külön- 
böznek, épen  annyü-a  térnek  el  egymástól  e  más-más  égöv  alatt 
lakó  emberek  theogoniai  és  kosmogoniai  nézetei,  és  annyi- 
ban különböznek  aztán  egymástól  az  egyes  ethnikai  területeken 
támadt  vallások. 

Mivel  ez  a  mi  meggyőződésünk,  azért  Csengery  AwxAL-lal 
teljesen  egj'etértünk,  a  ki  ^  magyaiok  régi  hitéről  szóló  szelle- 
mes essayjében  ^^*  azokat  hibáztatja,  kik  e  téren  tett  kutatá- 
saikban hol  sémi,  hol  indogermán  párhuzamokba  bocsátkoztak. 
Szívesen  elismerjük,  hogy  Enoel  Kereszté ly  ide  vonatkozó 
művét,^®*  mely  Sajnovics,  Wöldik  és  Fischer  kutatásaira  támasz- 
kodva, vagyis  helyesebben  mondva  a  magyar  és  a  finn-ugor 
nyelvek  bensőbb  rokonságából  kiindulva,  a  régi  magyar  vallásra 
finn-ugor  bélyeget  akar  sütni,  a  haladás  határozott  jelének  kell 
tekinteni.  Mindamellett  bátorkodunk  még  egy  lépést  tovább  ha- 
ladni, azaz  nemcsak  tág  területen  az  árják  és  ural-altájiak  közt 
megtenni  az  égöv  okozta  és  anthropologiai  különbséget,  hanem 
az  utóbbiak  szűkebb  körében  is,  tudniillik  a  magyarok  és  finn- 
ugor népek  közt  is,  és  pedig  abból  az  egészen  egyszerű  okból, 
hogy  a  földrajzi  távolság,  mely  az  árjákat  az  ural-altájiaktól 
elválasztja,  nem  sokkal  nagyobb  annál,  mely  az  utóbb  említett 
emberfaj  egyes  tagjai  közé  esik  és  a  mennyire  nyelvi  bizonyíté- 

***  V.  Ö.  Történeti  fanuhnányok  Csengery  ANTAL-tól.  I.  k.  71.  lapját 
***  Danielis  Cornides  etc.  Commentatio  de  religiotie  vcterunt  Hun- 

garorum  edidit  suamque  de  origine    Hitngaricae   gentU  diaser tationem 

adjecit,  Christiancs  Engel.  Viennae  1791. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  363 

kok  alapján  föltehető,  már  ősrégi  időben  is  esett.  Ha  kutatásaink 
eredménye,  melyet  az  előbbi  lapokon  kifejtettünk,  nem  juttatott 
volna  arra  a  meggyőződésre,  hogy,  jóllehet  keverék  a  magyar 
nyelv,  a  történelmi  nexusnak  és  a  műveltségi  mozzanatok  fon- 
tos bizonyítékának  értelmében  mégis  azt  kell  mondanunk,  hogy 
a  magyarok  régi  hazája  csak  a  török  népek  területének  éjszaki 
határán^  nem  pedig  ^messzebb  fönn  a  távoli  éjszakon,  azaz  a 
finn-ugor  népek  valódi  székhelyén  volt :  egy  perczig  st  m  késve, 
a  vallás  főbb  vonásait  is,  mint  az  ethnikai  élet  annyi  más  jel- 
lemzőjét, csupán  a  finn-ugor  népeknél  kerestük  volna.  De  ki 
tudna  és  akarna  azon  kételkedni,  hogy  az  adott  körülmények 
között,  azaz  ott,  hol  a  műveltség  legtöbb  mozzanata  félreismer- 
hetetlenül török  eredetre  vall,  a  vallással  összefüggő  fogalma- 
kat is  hasonló  forrásból  kell  eredtetni,  vagy  világosabban  szólva: 
ki  merné  azt  állítani,  hogy  ázsiai  társadalom,  mely  állami 
alkotmányában,  hadügyében  és  minden  erkölcsében  és  szokásá- 
ban a  tiszta  török  népszellemet  fejezte  ki,  épen  vallási  nézeteiben, 
melyek  keleten  minden  időben  a  közönséges  élet  legbensőbb 
mozgalmaival  forrtak  össze,  követte  volna  finn-ugor  nép  esze- 
járását ? 

Ki  kell  ugyanis  emelnünk,  hogy  abban  a  nézetben,  hogy 
az  ókor  azon  népei,  melyeket  a  történelem  a  skj-thák,  hunok, 
avarok  stb,  nevén  említ  és  melyeket  mi  az  ural-altáji  faj  gyűj- 
tőneve alatt  finn-ugor  és  török-tatár  népekre  osztunk,  nemcsak 
alapjában,  hanem  még  egyes  ámyéklataiban  is  közös  hitet  val- 
lottak^ egyáltalában  nem  osztozunk  és  talán  csak  kevesen  osz- 
tozhatnak ;  minthogy  az  ethnografia  mai  állapota  szerint  való- 
igaz, hogy  az  ember  nemcsak  physikumát,  hanem  szellemi  indi- 
vidualitását illetőleg  is  a  tőle  lakott  talaj  territoriális  és  éghaj- 
lati viszonyaival  a  legbensőbb  összeköttetésben  van,  és  hogy 
ennélfogva,  tekintve  ama  szélességi  fokok  lényeges  különbségét, 
melyek  a  középázsiai  pusztaság  és  az  ugor  népek,  de  még  in- 
kább a  finnek  történelmileg  kimutatható  hazája  közt  vannak, 
nemcsak  e  népek  testi  külsejének  és  szokásainak,  hanem  szel- 


«^^>4  A  MAGYAROK  EREDETE. 

lomi  irányának,  mythoszainak,  népies  babonájának,  a  természet- 
nek rajok  gyakorolt  külső  benyomásainak,  következőleg  vallási 
felfogásuknak  is  különbözőknek  kellett '  lenni,  és  hogy  végre 
ennélfogva,  ha  az  ural-altájiak  vallását  a  samanismus  közös  ne- 
vével jelöljük,  mindenesetre  külön  finn-ugor  és  külön  török- 
tatár  samanismus  is  volt.  Ezt  a  megkülönböztetést,  nézetünk 
szerint,  már  azért  sem  lehet  elmellőzni,  mert  először  a  dolog 
természetéből  önként  következik,  és  másodszor,  mert  az  ide 
vonatkozó  igaz,  hogy  csak  nagyon  gyér,  de  annál  nevezetesebb 
emlékek,  melyek  az  avarok  papi  méltóságainak  nevében,  milyen 
Tudun,  Bokolavr  és  Taisan,^**  ránk  maradtak,  a  nyelvi  jellem 
következtében  e  czímek  török  származását  kétségen  kivül  meg- 
állapították ;  ez  alapon  aztán  be  is  bizonyítva,  hogy  külön  török- 
tatár színezetű  samanság  volt. 

Miután  ezeket  a  megjegyzéseket  előre  bocsátottuk,  különö- 
sen arra  a  hel}iielen  eljárásra  akarunk  mutatni,  melylyel  a  ma- 
gyarok eredete  kérdésének  legújabb  fejtegetői  élve,  mikor  a  régi 
mag}'ar  vallást  taglalták,  majd  mindig  azt  remélték,  hogy  a 
finnek  mondáiból  és  mythoszaiból  fölvilágosítást  meríthetnek, 
és  e  miatt  nem  kevesbbé  egyoldalúaknak  és  elfogultaknak  mu- 
tatkoztak, mint  a  milyen  akárhány  megelőzőjök  volt,  a  ki  a 
tárgy  minden  ismerete  és  minden  szakértelem  nélkül,  képzelő- 
dése valamely  csábító  alkotása  kedveért  a  magyarok  ősi  val- 
lását a  Véílák'hól,  a  Zendavesztá-hól,  a  bibliából  és  tudja  isten 
még  miféle  másból  akarta  kimagyarázni.  Valóban,  HuNFALVv-t, 
CsENGEKY-t  és  BARNÁ-t  épeu  oly  kevéssé  lehet  menteni,  mint 
CoRNiDEs-t,  KÁLLAY-t,  JERNBY-t  és  IpoLYi-t;  egyrészről  úgy  mint 
a  másikról  helytelen  szempontból  indultak  ki,  nem  csoda  tehát, 
ha   mind  a  két  részen  egyformán   tévedtek.   Könnyen   meg- 

^^  Tuduii-ban,  a  hogy  az  avaroktól  Nagy  Károly  udvarába  küldött 
követet  hittak,  a  török  (alt.)  tnjun,  pap,  szót  ismerhetni  föl.  Bocholavr 
(lásd  a  hún-avar  szólajstromot)  böktiler-rel,  bűbájossal  azonos,  Taisan  pe- 
dig, mit  Throphylactus  vVo;  Seoií-nak  fördit,  a  török  taisi,  pap,  írástudó, 
szó  görögösitése. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  '^05 

fogható  tehát,  hogy  mi  okulva  e  példákon,  e  tárgyra  vonat- 
kozó kutatásainkban  a  legnagyobb  vigyázatra  és  a  legszigo- 
rúbb tárgyiasságra  fogunk  törekedni ;  hogy  minden  előtt,  minden 
theosophiai  speculatiót  kerülve,  e  kérdés  taglalásába  :  vájjon  a 
régi  magyarok  monotheisták  vagy  polytheisták  voltak  és  vájjon 
egyedül  a  samanismust  vagy  a  parszi-hitet  vallották-e,  egyál- 
talában külön  nem  is  fogunk  bocsátkozni,  és  a  helyett,  hogy 
merész  hypothesisek  légi  alkotásával  foglalkoznánk,  inkább 
csak  azokat  a  műveltségi  mozzanatokat  akarjuk  följegyezni  és 
vizsgálni,  melyek  a  régi  hit  világának  ragyogó  csillagaikép  a 
magyarok  mai  nyelvében  még  meg  vannak,  és  melyeknek  egy- 
egy  szava,  úgy  tetszik,  néha  sokkal  ékesebben  szól,  mint  az 
eddig  közzé  tett,  erőszakos  szómagyarázgatáson  és  puszta  kép- 
zelödésen  alapuló  vastag  értekezések. 

Az  isten  fogalmán,  a  magyar  isten  szón  kezdjük  kutatá- 
sunkat. Ezt  a  szót  minden  eddigelé  nyilvánított  ellenkező  nézet 
mellett  is  a  persából  kölcsönzöttnek,  vagyis  a  parszi-vallás 
u'^r^'j  vj'^r*'  ízdan,  jezdan  szavával  azonosnak  tartjuk. 

A  mit  e  szó  megfejtése  végett  eddig  összehordtak,  majd- 
nem megtölthetrie  egj'  kis  kötetet ;  és  a  részint  elégtelen  szak- 
ismeretekből, részint  makacs  elfogultságból  is  eredő  elmé- 
letek a  tudósok  szántszándékos  elvakultságából  származó* 
tévedések  szomorú  bizonyítékát  szolgáltatják.  Míg  Hunfalvy 
például  ezt  a  szót  azelőtt  a  finn  isá,  atya,  öreg,  szóból  és  valami 
török  ten,  teng,  ég  (?)  alakból  származtatta,  újabban  ^^®  azon- 
ban megint  annak  a  gyanításának  ad  helyet,  hogy  e  szó  mégis 
csak  a  persa  jezdan,  mely  a  török  útján  a  magyarba  került : 
addig  BuDENz  e  szóban  erőszakos  etymologiával  a  finn  isd^  pá- 
ter szóra  és  a  magyar  kicsinyítő  ken  képzőre,  melyből  állítása 
szerint  ten  lett  (!),  akar  ismerni,  és  az  isten  fogalmát  e  szerint 
atyácskára  magyarázza.  Ez  etymologicus  képtelenséget  illető 
kifogásunkat  már  egyebütt  ^^''kifejtettük  és  a  philologiában  nem 

***  Eihyiographie  von  üngarn,  176.  lapja.. 
^^^  V.  ö.  III.  mellékletet. 


<^^^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

jártas  olvasó  tájékoztatása  végett  itt  csak  azt  akarjuk  megje- 
gyezni, hogy  isten  fogalmát  jelentő  2)ersa  szó  nemcsak  a  török- 
tatároknál^  kik  még  ma  is  ize  ^'®  alakot  (hajdani  izde,  izden 
helyett)  ismernek,  mely  istent  jelent,  hanem  más  nem  persa 
néi^eknél  is,  melyek  árja  eredetűek,  szerfölött  nagy  mértékben 
elterjedt :  a  khudaj,  khuda,  isten,  szó  ugyanis  keletfelé  egész 
Jasinig  és  Barogilig  jutott,  a  hol  a  sijah-pus-kafírok  istenségö- 
ket  khudaji-val  jelelik,^'®  éjszak  felé  pedig  vagyis  az  ural-altá- 
jiak,  között  egész  Szibiriába,  a  hol  az  altájiak,  teleutok  és  kaiba- 
lok  a  Szajan  mellett  és  a  Jeniszei  forrásvidékén  a  legfőbb 
istenség  nevének  egyedül  a  persa  kudaj  szót  ismerik. 

Az  utat  és  módot,  melyen  ez  a  szó  az  iráni  műveltség  kö- 
zéppontjából ilyen  nagy  távolságban  elterjedhetett,  nézetünk 
szerint  igen  könnyen  meg  lehet  magyarázni,  ha  tudniillik  meg- 
fcmtoljuk,  hogy  az  iráni  műveltség  világa  részint  még  a  parsis- 
mus  köntösében  Turánba  messze  behatott  (v.  ö.  ezzel  Ebc 
HiHAN  Albiruni  leírását  a  régi  Eharezmről),  részint  pedig  az 
iszlám  korszakában  a  Jaxaiiiestől  éjszakra  lakó  törökök  közt  a 
művelődésnek  úgy  szólva  egyetlen  factora  lett ;  oda  vitték  a 
persáúl  beszélő  moUáh-k  az  iszlám  tanításával  együtt  a  mosz- 
lim istenség  nevét  is,  nem  az  arab  allah  nevet,  melyet  a  kir- 
gizek még  ma  is  alda-nak  ejtenek,  hanem  a  persa  kliudao, 
török  kudaj  szót.  A  mi  különösen  Dél-Szibéria  tatárjait  illeti, 
történelmileg  be  van  bizonyítva,  hogy  Köcsüm  khán  uralkodása 
alatt  (1556 — 1600),  a  ki  az  iszlámot  köztük  erőszakkal  terjesz- 
tette, bokharai  tadsik  moUah-k  hittérítő  útjokat  egész  a  Jeni- 
szei foiTásvidékére  terjesztették  ki;  ebből  nyilván  könnyen 
It'het  a  khudaj  szónak  az  altájiban  való  használatát  megma- 
gyarázni. 

Ugyanazon  módon  tehát,  a  hogy  ezt  a  khudaj,  kudaj 


^'^  V.  ö.  BüDAoov  I.  18 1.  lapját. 

*'*®  Lásd  :  Notes  on  ihe  Chlgani  and  neiglihouring  irihes  ofKaferidtan, 
a  Procecdings  of  the  Boy  dl  Geographical  Society  HL  köt.  292.  lapjáu. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  367 

szót  moszlim  irániak  olyan  messze  a  mongol  elem  végső  hatá- 
ráig elvitték  és  a  hogy  e  szóval  együtt  az  egy  isten  fogalma  is 
elterjedt  a  török-tatárok  közt,  ngjanígy  kell  a  dolognak  az 
izdan  szóval  is  állania,  mindamellett  azzal  a  különbséggel, 
hogy  e  szó  századokkal  azelőtt  még  a  Szaszanidák  alatt  ama 
műveltségi  befolyás  következtében  terjedt  el,  mely  nemcsak  a 
jezdan  szót,  hanem  az  iráni  műveltségnek  még  más  mozzana- 
tait is,  melyeket  már  az  előbbi  szakaszokban  megemlítettünk 
és  még  ezentúl  is  meg  fogunk  említeni,  a  Pontus  és  a  Kaspi- 
tenger  éjszaki  vidékén  nomád  életet  élő  törökök  közt  meghono- 
sította. Az  izdan  szónak  nemcsak  a  magyaroknál,  hanem  a  bese- 
nyőknél és  részben  a  khazaroknál  is  el  kellett  terjednie ;  mert 
hogy  az  úzok  és  kunok,  kiknek  nyelve  egj'  volt,  használták,  az 
a  Petrarca-codex'hbl  be  van  bizonyítva,  mely  szerint  jezdá  még 
a  XIII.  században  is  kún  nyelven  isten  jelentett,  a  mi  a  követ- 
kezőből kitetszik :  «keldi  friste  iesdá  (a  helyett,  hogy  iez- 
dan)  ^®^  ayti  kutöucigá»,  azaz:  «Jött  az  isten  angj-ala  és 
szólt  a  pásztornak ».  Ha  azt  tekintjük,  hogy  többesraggal  van 
ellátva  az  izdan  vagy  jezdan  szó,  melynek  különben  egyes 
száma  is,  izid,  JvjI,  istent  jelent,  talán  könnyen  helyesnek  ta- 
lálhatnók  azt  az  okoskodást,  hogy  amaz  alatt  az  istenek  fogal- 
mát fejezi  ki,  és  hogy  ennélfogva  a  legnyomósabb  okot  szol- 
gáltatja ama  föltevés  bebizonyítására,  hogy  a  régi  magyarok 
polytheismusban  éltek.  Azonban,  mint  már  említettük,  nem 
akarjuk  elődeink  hibáit  elkövetni,  kik,  mint  például  Kállay  ^®* 
a  névtelen  jegyző  és  Theophylactus  némely  helyéből  a  magya- 
rok egy  istenben  való  hitét  be  akarják  bizonyítani,  hogy  e  népet 
a  polytheismus  gyalázatától  megtisztítsák ;  annál  kevesbbé  akar- 
juk mi  ezt  tenni,  minthogy  a  mi  nézetünk  szerint  abból,  hogy 
ez  a  persából  kölcsönzött  szó  a  magyar  nyelvben  meg  van,  már 

160  Frigte  iesdan  nem  török,  hanem  pei-sa  kifejezés,  a  latin  angelus 
Domini  után.  Valamint  iesdan  úgy  friste,  helyesebben  feriste,  angyal,  is 
persa  szó.  (Lásd  a  Codex  Cumanicus-i^  Kuün  gróf  kiadása,  129.  lapján.) 

*•*  A  j>^9^^^y  magyarok  vallása,  írta  Kallay  F.  (Pest  1861.)  a  19.  1. 


368  A  MAGYAROK  EREDETE. 

t 

azéi;t  sem  lehet  még  azt  bebizonyítani,  hogy  a  parszi-hit  a  ma- 
gyarok közt  el  volt  terjedve,  mert  a  mint  még  épen  mai  napság 
is  látjuk,  az  aUájiak  és  eleuthok  legfőbb  istenségöket  szintén  a 
persa  kudaj  szóval  jelelik  és  hitvallásukra  nézve  mégis  a  sama- 
nismus  hívei  maradtak ;  meg  aztán  Eafiristan  hegyi  lakói  is 
khudaji-nak  nevezik  pogány  istenségöket.  A  mily  kevéssé 
tehát  a  persa  izdan  szó  elfogadása  a  magyarok  parsismu- 
sát  fölteszi,  ép  oly  kevéssé  lehet  az  istenség  más  oldalról 
vett  elnevezéséből,  tudni  illik  a  magyar  teremtő  szóból,  a 
régi  magyar  mythologiára  következtetni,  a  hogy  Hünpalvy,'*^ 
mikor  az  említett  szót  a  vogul  tarom,  ég,  szóval  akarja 
összekötni  és  a  két  nép  vallási  tanításai  közt  hasonlóságot 
akar  kimutatni.  Miír  másutt  ^^^  kiemeltük,  hogy  az  ugor  né- 
pek tarom-ja  a  török  tanrim,  tarim,  istenem,  egem,  alak 
összevonásából  keletkezett,  és  hogy  ennélfogva  a  teremtő  és 
teremtett  fogalmához  semmi  köze.  De  ha  már  erre  nézve  is 
okoskodásba  akarunk  bocsátkozni,  a  török  nyelv  kincse  bizo- 
nyára alkalmasabb  alapot  szolgáltat ;  ott  ugyanis  a  tőre,  töret, 
teremteni,  nemzeni,  ige  töve  a  magyar  teremt  és  a  törlít 
(létrehoz)  igékhez  sokkal  közelebb  áll  és  a  Kudatku  Bilik-hen 
ez  az  állandó  kifejezés  található  :  tőretilmis  töretkeni, 
magyarul  a  teremtés  teremtője,  azaz  isten.^®* 

Akkor  sem  járnánk  jobban,  ha  az  isten  és  ég  fogalúiára 
vonatkozólag,  mely  a  törökben  synonym,  mert  tengri,  tangri, 
tingri  hol  istent,  hol  eget  jelent,  messze  terjedő  föltevésekbe 
akarnánk  bocsátkozni:  mert  ilyenféle  kosmogoniai  nézet  a 
természet  emberének  általában  sajátsága,  kit,  mint  Csengery^®^ 
helyesen  megjegyzi,  semmi  sem  ejt  annyira  bámulatba,  mint  az 
ég  a  ragyogó  égi  testekkel,  melyen  az  ijesztő  dörgés  felhangzik 
és  melj'ből  a  czikázó  villám  lesújt,  mely  verőfényt  és  esőt,  jég- 

*•*  Magyarország  Ethnographitija  24á.  lapján. 

iw  Primitivc  Culiur  lUa  turko-tatarhchen  Volkea  153.  lapjáu. 

*•*  V.  ö.   Uiguriache  Sprachmonumenfe  61.  lapját. 

^**  Lásd  :   TanúlmányoJc.  76.  lapját. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  36Í* 

esőt  és  zivatart;  egy  szóval  annyi  áldást  és  annyi  bajt  ad.  Az  ég 
tehát  mindenkor  a  legnagyobb  félelem  és  csodálat  tárgya  volt, 
es  ezzel  az  eszmemenettel  megegyezőleg  a  tőrök  a  csodálás  fogal- 
mát oly  szóval  fejezte  ki^  melynek  tőszótagja  az  eget  és  isteni 
jelentő  szó  alapját  is  képezi ;  tang  ugyanis  annyi,  mint  cso- 
(lálniy  megbámulni,  és  egyúttal  világosság,  hajnalpír,  meg  aztán 
^ít  vftgy  **fen  is,  a  mit  már  előbb  kimutattunk.  ^^*  Nem  volna 
tehát  egészen  megbízható  eljárás,  ha  abból  a  módból,  melyen 
ezt  a  félelmes  vagy  tisztelt  hatalmat  megszemélyesítették  és 
elnevezték,  mjiihologiai  hasonlóságukra  akarnánk  következ- 
tetni ;  mert  például  azt  látjuk,  hogy  az  altájiak  kudaj-on  kívül 
még  mennyben  lakó  főbb  istent,  abias-t^®''  is  ismernek,  és 
hogy  az  uigurok  tangri-n  kívül  a  legfőbb  istenséget  még  okan,^^^ 
csag.  ogan  szóval  is  jelölik.  Hunfalvy  tehát  hasztalanul  fára- 
dott  azon,  hogy  a  kétséges^^^  magyar  ukkon  szót  afinnukko 
gazda  szóval,  mely  előbb  istenség  neve  volt,  összehasonlítva ; 
az  épen  most  említett  török  okan-nal  többre  ment  volna. 
Tehát  csak  olyan  mythologicus  hasonlóságokra  szabad  tekin- 
tettel lennünk,  melyeknél  az  oda  vonatkozó  műveltségi  mozza- 
natok nyelvi  jellemén  kívül  az  illető  népek  erkölcsi  eletének 
egyformasága  is  biztos  támasztópontot  nyújt ;  különben  abban 
a  veszélyben  forgunk,  hogj'  nagyban  keresve  a  hasonlóságokat, 
az  ethnographiai  és  földrajzi  határokon  túl  idegen  területen 
eltévedünk,  a  mi  eddigelé,  fájdalom,  sok  emberen  meg  is 
történt. 

Ha  a  régi  magyarok  vallási  viszonyainak  vizsgál  ásat  ma- 
gunk elé  czélunkúl  kitűzzük,  minden  előtt  kell,  hogy  szemünk 

'»  Lásd  a  34i.  lapot. 

**^  Ebből :  aba,  atya,  és  talán  régibb  aé,  eé,  régi  magyar  öa,  alakból  ? 

**•  A  török  okán,  ukan  az  ok,  nk,  érteni,  tudni,  tőszótagból  szár- 
mazik és  BZÓszerint  annyi  mint  a  mindentudó. 

*•'  Azt  mondom :  Kétséges,  mert  a  Hünfalvy  mytbologiai  eredetű- 
nek tartott  ukkon  (v.  ö.  Magyarország  Ethnographiája  243.  lapját)  szót 
más  magyar  tudós  uccon-nak,  vagyis  a  latin  usu  capionis  szó  rövidítésé- 
nek tekinti. 

VÁMBteT  :  A  magyarok  enéUU.  S^ 


370  A  MAGTAROK  EREDKTE. 

előtt  az  a  vallás  ügyeiben  való  közönbösBég  lebegjen,  mely  a 
2)uszta  ural-altáji  lakóját  minden  időben  jellemezte  és  némileg 
még  mai  nap  is  tulajdonsága.  Valamint  a  khazarok  hatalmok 
korában  a  különböző  vallásformákat  nemcsak  megtűrték,  ha- 
nem egyformán  fígyelmökre  is  méltatták  és  tisztelték,  mint  Ibn 
Haukal  és  más  arab  utazók  tanúságából  tudjuk:  épen  úgy 
Közép-Ázsia  mai  noínádja  is,  jóllehet  a  mai  mollah-k  már  ezer 
esztendeje  hogy  megtérítésén  fáradoznak,  Mohammed  tanításá- 
nak még  mindig  lanyha  követője  és  még  mindig  szívesebben  hó- 
dol a  pogány  babona  emlékezetének,  mint  a  Korán  rendeleteinek. 
Turkománok,  ghúzok  és  özbégek  nem  vonakodtak  soká,  hogy 
az  iszlámra  térjenek;  épen  oly  kevéssé,  mint  a  besenyők  az 
ókorban,  kiket  Al-Bekri  szerint  ^^°  már  a  400.  évben  (1009 — 
1010)  fogolykép  hozzájok  vetődött  moszlim  ember,  ki  egj^úttal 
törvénytudcs  is  volt,  megtéríthetett ;  de  hogy  meddig  és  mily 
mértékben  voltak  az  iszlám  hívei,  az,  ha  a  nomádok  mai  vallá- 
sos buzgalma  után  ítélünk,  nagyon  is  kérdéses.  Ama  kor  no- 
mádjainak moszlim  hitvallásáról  levén  szó,  meg  akarjuk  jegyezni, 
hogy  az  a  vallás  a  magj^arok  előtt  sem  volt  ismeretlen,  a  mit 
az  bizonyít,  hogy  a  magyarok  a  mohammedánoknak  e  nevet  ad- 
ták :  böszörmény ;  ^^^  és  mivel  a  kh'gizek  még  ma  is  busurman-t 
ejtenek  ^'^^  musulman  helyett,  a  mi  a  i  meg  m  és  l  meg  r  fölcse- 
rélődése szerint  egészen  rendesnek  tetszik :  talán  koczkáztathat- 
juk  azt  a  föltevésünket,  hogy  ez  azonos  elnevezés  még  abból  az 
időből  való,  a  melyben  a  magyarok  a  pusztaság  török  lakóival 
közelebbről  érintkeztek. 


^"^^  Lásd :  Defrkmkry  kivonatait  a  Journal  attiatique  IV.  série,  törne 
XIII.  467.  lapján. 

*"  A  Böszörmény  szót  mint  helynevet  Magyarország  lapályainak 
azon  vidékén  találjuk,  a  hol  előbb  az  izmaeliták  (mohammedánok)  lak- 
tak, és  Réthynek  igaza  van,  ha  Magyar  pénzverő  izmaeliták  és  Bess- 
aráhia  czímű  műve  21.  lapján  azt  állítja,  hogy  a  magyar  Böszörmény  éá 
muszulmán  azonos. 

"»  BUDAGOV  I.  3i»2.  1. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  371 

Tehát  nem  végképen  lehetetlen^  hogy  a  magyarok  közt, 
mikor  Európában  megjelentek,  olyanok  is  voltak,  kik  az  iszlá- 
mot vallották,  és  hogy  egyesek  csakhamar  .a  keresztyénség  felé 
is  hajoltak;  azért  az  említettük  közömbösség,  melyet  Horváth 
is  A  kereszténység  ehn  százada  Magyarországon  czimű  müvében  "* 
kiemel,  minden  kétségen  kívül  áll. 

A  hol  tehát  így  áll  a  dolog,  ott  a  nemzet  összességét  átölelő 
vallásügyről  alig  lehet  szó ;  csak  oly  kevéssé,  a  mily  kevéssé  sza- 
bad magunkat  azzal  a  reménynyel  áltatni,  hogy  a  műveltségi 
mozzanatok  egyes  szikráival  olyan  fáklyát  gyújthatunk,  mely  a 
régi  magyarok  vallása  viszonyaira  az  elfogulatlan  bírálatot  kielé- 
gítő fényt  derítetne.  Nem  akarunk  tehát  fejtegetésünkben  semmi- 
féle elméletet  felállítani,  semmiféle  régi  vallássystemát  kifejteni ; 
hanem  az  eg}'bevágás  illető  vonásait  akarjuk  összeállítani  és  ebből 
a  szempontból  kiindulva,  a  régi  magyarok  hAlványimddd' 
sának  és  tíiztiszteletének  kérdését  megvizsgálni.  Hogy 
vájjon  imádtak-e  bálványokat  a  régi  magyarok,  az  különösen  a 
jámbor  keresztyén  kutatóknak  nagyon  sok  gondot  ad ;  épen  úgy 
mint  Abuloazi,  a  jámbor  moszlim  történetíró  is  felháborodik 
azon,  hogy  elődjei  megemlékezve  családjok  elhunyt  tagjairól 
és  valószínűleg  híres  hőseikről  is,  azok  sírjára  kő-  vagy  faszobro- 
kat állítottak,  ezeket  nagy  becsületben  részesítették  és  néha, 
mikor  gyöngédségök  szerfölött  nagy  volt,  még  sátraikban  is 
tartogatták,  étellel  megkínálták,  tisztelték  stb.^*^^  Ezen,  a  török 
történetírótól  följegyzett  halálos  bűn  tárgyaiban  azokat  a  szobro- 
kat kell  látnunk,  melyeket  az  altáji  hegység  határától  fogva  a 
Jeniszei  forrásvidékén,  a  nogáji  pusztán  a  Dnjeper  és  az  Azovi 
tenger  partjain  mint  a  kurganokhoz  tartozókat  találhatni,  me- 
lyeket a  tudósok  Pallas  és  Spasset  óta  behatóan  megvizsgáltak, 
és  melyeket  az  ural-altájiak  csak  annyiban  imádtak,  a  mennyi- 


*'*  Horváth  Mihály  :  A  kereszténység  els  "*  százada  Magyarorszá- 
gon. 36.  1. 

'^^  Abuloazi,  Desmaisona  kiadásában  a  szöveg  11.  lapján. 

♦24 


372  A  MAGYABOK  EREDETE. 

ben  a  keresztyének  a  keresztet,  mint  Krisztus  kínszenvedései- 
nek jelképét,  még  mai  nap  is  tisztelik.  Ez  emlékkövek  tisz- 
telete, melyek  a  kurgánokkal,  vagyis  inkább  a  kurgánokban 
eltemetett  családtagokkal  összefüggnek,  nem  tekinthető  tehát  a 
fetistisztelettel  azonos  bálványimádásnak,  hanem  csak  az  elhunyt 
iránt  táplált  kegyeletes  érzületnek ;  oly  cultus  ez,  a  mely  a  szi- 
gorúan patriarchális  török-tatár  társadalomban  még  ma  is  kife- 
jezést nyer.  Ott  ugyanis  az  iszlám  elterjedése  óta  a  kő-  és  faké- 
pek  a  kurgánok  vagy  joszkák  előtt,  a  hogy  a  hyrkani  pusztán 
hívják,  egészen  eltűntek,  a  tisztelet  azonban,  melylyel  e  sír- 
dombok  iránt  viseltetnek,  még  ma  is  meg  van ;  e  sorok  írójával 
is  akárhányszor  megtörtént,  hogy  a  tiu'komán  pusztán  való 
vándorlása  közben  úti  társaival  együtt  lováról  le  kellett  szálla- 
nia,  mihelyt  a  tágas  síkságon  ilyen  joszka  látszott. 

Ez  volt  a  bálványimádás  kezdete  az  ural-altájiaknál,  és 
ugyanolyan  értelemben  kell  ezt  a  cultust  a  régi  magyaroknál 
is  felfognunk ;  nyomai  az  említett  emberfaj  minden  töredéké- 
nél kimutathatók  és  kivált  a  magyaroknál  még  Magyarországon 
való  letelepülésök  után  is  meglátszottak,  ha  ama  kor  króniká- 
kásainak  hitelt  adhatunk.  így  Alaldus  az  101-6.  évben  követ- 
kezőleg ír:  «Andreas  et  Leventa ad  idololatriam  proni  regnum 
a  suis  similibus  capiunt»  és  Páriz  Pápai  azt  mondja,  hogy 
«Hungaris  veteribus  fűit  in  more,  ut  sponsus  suae  dilectae  ido- 
lum  alicujus  dei  argenteum  donaret  in  signum  contracti  matri- 
monii*^'^^  vagy  mint  ebből  a  még  ma  is  szokásos  szólásmódból 
is  kiderül :  a  faképnél  hagyni,  azaz  elhagyni. 

A  mi  már  most  a  bdlvdnyok  nevét  illeti,  meg  kell 
jegyeznünk,  hogy  a  magyar  nyelvnek  erre  két  szava  van,  tudni- 
illik az  általános  bálvány  szó  és  bábu,  faragott  kép.  Mind  a 
kettőt  rendesen  a  szlávból,  illetőleg  az  oroszból  kölcsön  vett 
szónak  tartják ;  ez  azonban  úgy  látszik  nekünk,  nem  egészen 
helyes,  mert  az  orosz  bolvan  maga  is  kölcsön  vett  szó  és  a 

*'*  KÁLLAY  30 — 31.  lapja  nyomán  idézve. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  373 

persa  ^Mg;  pehlivaji,  pahlivan  szóból  való,  mely  szó  a 
török  szájában  még  ma  is  pahlivan-,  palvan-nak  hangzik  és 
tülajdonkép  bőst,  szentet,  athlétát  jelent.  Palvan  vagy  peh- 
livan  a  pahlav,  yJ^.,  szó  többes  száma,  tehát  oly  viszonyban 
van  eg}'mással,  mint  ized  és  izdan,  isten  és  istenek,  és  úgy 
használtatik,  mint  az  iszlámban  manap  használt  evlia,  szent 
ember,  tulajdonkép  a  szentek ;  e  szót  tehát  abban  az  értelem- 
ben, hogy  szent,  az  ural-altáji  népek  a  tiszteletben  álló  szobrok 
megjelölésére  bizonyára  csak  később  használták.  Épen  oly  ke- 
véssé mondhatjuk  bábut  az  oroszból  kölcsönzött  szónak ;  mert 
ez  a  szó  először  a  legkülönbözőbb  nyelvekben  egyaránt  meg 
van  és  másodszor  a  magyarban  (v.  ö.  ezt :  babám,  azaz  kedve- 
sem)  és  a  törökben,  a  baba,  atyácska  alakjában,  mint  becsülést, 
szeretetet  és  tiszteletet  jelentő  megszólítás  előfordul ;  tehát  nem 
kellett  előbb  idegen  nyelv  kincséből  kölcsönözni.  Valamint  a 
bálványt  jelentő  magyar  szóban  az  erős,  nagy  és  hatalmas  alap- 
eszméje van  kifejezve,  —  mert  palvan,  pahlivan  értelme :  athleta 
—  úgy  a  magyar  mythosz  más  alakjának  neve  is  hasonló  felfo- 
gáson alapszik.  Ez  az  alak  az  óriás ,  magyar  nevén  óriás, 
ki  a  regékben  és  mondákban  kiváló  szerepet  játszik  és  a  szó 
eredete  nyomán  Ítélve  még  abból  az  ősrégi  időből  származik, 
melyben  a  magyarok  és  a  törökök  egy  közös  törzset  képeztek. 
Az  óriás  szó  ugyanis  kettőből  van  összetéve,  mint  az  altáji  abias 
(isten  és  dédőe),  és  ebből  áll :  ori,  törökül  uri,  ori,  üri,  fenn, 
magas,  nagy,  és  as,  asa,  atya,  és  valamint  abias,  úgy  óriás 
is,  törökül  uri-as  vagy  ori-aőa,  nagyatya  jelentésében  vehető. 

Ugy  tetszik  nekünk,  hogy  a  magyarok  sokszor  emlegetett 
tiíztisztelésénél  hasonló  viszony  uralkodik.  Az,  a  mit  en-e 
vonatkozólag  tudunk,  nagyobbára  arab,  helyesebben  mondva 
moszlim  utazók,  mint  Ibn  Dasta,  Ibn  Fozlan,  Ma'südi,  Al- 
Bekbi  és  mások  leirásán  alapszik;  ezek  följegyzését  azonban 
már  azért  sem  kell  szó  szerint  vennünk,  mert  az  akkori  felfogás 
szerint  mindenkit,  a  ki  nem  volt  mohammedán,  a  parszi-vallás- 
hoz  tartozónak,  tehát  tüzimádónak,  gebr-nek  vagy  mezusinak 


374  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

tartottak;  és  mert  a  moszlim  ember  általában  még  mai  nap  sem 
jár  el  valami  különös  pontossággal,  mikor  más  hiten  levőket 
osztályoz  és  a  többi  közt  például  a  hindut  is  meiusi-nak,  tűz- 
imádónak  nevezi.  Bizonyára  minden  kétségen  kívül  van,  hogy 
a  természet  tüneményei  a  régi  ember  egyszerű  lelkét  bámulatra 
ragadták,  de  leginkább  a  tűzimádóét ;  innen  van,  hogy  a  tűz 
tiszteletének  nyomai  a  föld  valamennyi  népénél  kimutat- 
hatók. 

A  mi  különösen  az  ural-altájiakat  illeti,  még  ma  is  Közép- 
Ázsiában,  nevezetesen  Ehivában  a  tűztisztítás  szokását  találjuk; 
ez  a  Noruz-ünnep  (tavaszi  éj  és  nap  egyenlősége)  alatt  játszott 
játék,  mely  abból  áll,  hogy  a  fiatalság  rizsszalmával  rakott  tüzet 
átugrál  vagy  a  körűi  tánezol.  így  továbbá  különösen  a  nomá- 
doknál nagy  bűnnek  tartják,  ha  valaki  mécset  elfúj  vagy  forró 
ételt  megfúj,  de  még  nagyobbnak,  ha  valaki  a  tűzbe  köp ;  a  tü- 
zet általában  nem  vízzel,  hanem  csak  rá  hányt  földdel  szabad 
eloltani ;  végre  semmi  sem  jellemzi  ezt  a  régi  szokást  annyira, 
mint  az  a  határtalan  tisztelet,  melylyel  a  törökök  minden  idő- 
ben és  bármely  törzsbe  valók  is  a  tűzhely  iránt  viseltettek  és 
még  ma  is  viseltetnek.  Oéagim  jikti,  lerombolta  tűzhelye- 
met, ez  a  kifejezés  annyit  tesz,  mint :  elpusztította  házaviat  és 
egész  (fazdaságomat ;  az  oszmánoknál  ozak,  tűzhely,  volt  a 
jancsárok  csapatának  a  neve,  és  Közép-Ázsia  nomádjai  sértés- 
nek tartják,  ha  valaki  a  sátorban  hátat  fordítva  a  tűzhelynek, 
szólítja  meg  a  gazdát. 

A  tűz  tiszteletét  a  régi  magyaroknál  bizonyára  még  az  is 
öregbítette,  hogy  holtjaikat  el  szokták  égetni ;  erről  mint  ama 
vidék  minden  török  népénél  uralkodó  szokásról  az  arab  utazók 
ismételve  emlékeznek  meg  és  a  magyarok  mai  nyelve  is  e  szólás- 
móddal :  se  hire  se  hamva  (ha  tudnüUik  valami  eltűnt 
emberről  van  szó)  most  is  tanúskodik.  A  sz.-galleni  barát  is 
leírja,  hogy  a  magyarok  e  kolostornál  két  holttestet  elégettek; 
és  mégis  tekintve  azt  az  ó-török  szokást,  hogy  holtjaikat  a  földbe 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  375 

temették^  a  holttestek  elégetése  csak  részben  lehetett  haszná- 
latban ^'^^  és  talán  csak  a  párszi  cultusból  volt  kölcsönözve. 

Ha  tehát  figyelembe  veszi  az  elsorolt  tényeket,  nem  ütköz- 
hetik  meg  senki  azon,  hogy  a  régi  magyarok  bálványairól  és 
tűztiszteletéröl  szóló  híreknek  nem  valami  nagy  fontosságot  tu- 
lajdonítunk  és  a  régi  magyar  vallást  olyannak  képzeljük,  a  mi- 
lyennek egyes  vonásait  abban  a  képben  lehet  megtalálni,  a 
melyet  a  byzancziak  a  hunok  és  avarok  samanismusáról,  a 
melyet  Pallas  Dél-Szibéria  népeiről  vázolt  és  a  mely  némi 
tekintetben  még  a  mai  altájiaknál  is  meg  van.  A  mi  az  utóbbiakat 
illeti,  a  legfőbb  istenen,  kndaj-on  kívül  van  még  ez  az  istenség 
neve  is :  kairakan  ^'^'^  (ebből :  kair,  jószívünek  lenni,  és  kan, 
jelenidejü  igenév),  melyre  még  a  magyar  karakán,  pajkosság, 
jó  kedv,  emlékeztet ;  másrészt  az  altájiaknál  még  nagyszámú  al- 
sóbbrangú isten  vagy  védőszellem,  patrónus  van,  kit  az  ITI,  bt, 
ee,  eje,  ege,  úr-isten  neve  alatt  ismerünk  és  ki  az  altájiak 
mythusában  fontos  szerepet  játszik.  Van  ugyanis  tu-eezi, 
hegyi  szellem,  jis-eezi,  erdei  szellem,  su-eezi,  vízi  szellem 
stb.,  kit  meghatározott  helyen  tisztelnek ;  ezt  a  régi  magyarok 
még  sz.  László  idejében  szintén  így  tették,  mert  erre  vonat- 
kozik a  (Decret.  I.  c.  i2,  foglalt)  tilalom:  nQuicunque  ritu  gen- 
tUium  juxta  puteos  sacrificaverint,  vei  ad  arbores  et  fontes  et 
lapides  obtulerint,  reatum  suum  bove  luunt».  Az  altájiaknál 
van  még  eelü .  ki^  is,  a  mi  dsemonoktól  megszállt  embert 
jelent,  a  kiről  azonban  nem  mindig  kell  előre  föltennünk,  hogy 
a  gonosz  lélek  megszemélyesítése ;  a  gonoszság  vagy  gonosz 
szellem  neve  ugyanis  kara  (szószerint  fekete),  és  üj-karazi 
az  a  gonosz  szellem,  a  ki  a  házban  ember  halála  után  vissza- 
maradt, míg  gazdag  ajándékokkal,    áldozatokkal  vagy  bűvös 

"•  Hasonlókép  szól  Al  Bekri  a  burtászokról  (mordvinokról)  : 

azaz :  E  nép  egy  része  elégeti  halottjait,  más  része  eltemeti.  Defremery 
a  Journal  asiat,  XIII.  köt.  464.  lapján. 

'^^  Lásd  :  Orammatika  altaiskago  jazika  185.  lapját. 


376  A  MAGYAROK  EREDETli. 

mondásokkal  el  nem  riasztják.  Ezek  a  yallási  szokások  Kazvini 
leírására  (Ibn  Fozlan  ntán)  emlékeztetnek,  mely  szerint  a  törö- 
köknek a  persa  kosmographus  bámulatára  nyári  istenök^  téli 
ístenök,  esöistenök,  marbaistenök,  stb.  volt. 

Az  említett  szellemek  elnevezése,  tudniillik  a  török  eje, 
ege,  uigur  ete,  ite,  még  a  magyarban  is  meg  van  és  pedig 
ebben  az  összetételben :  egy-ház,  templom,  isten  háza,  ebből: 
egy,  isten,  és  háiz.  Hogy  egy  valóban  az  isten,  szent  fo- 
galmával azonos,  a  mellett  helyrajzi  emlék  szól,  t.  í.  a  Sopron- 
megyében levő  Hegy-kő,^''®  mely  1 366-ból  származó  oklevélben 
Egy-kü-nek  van  írva ;  ez  németül  Heiligenstein,  miben  heilig 
a  magyar  egy  fordítása.  Hogy  a  régi  magyar  egy  épen  úgy, 
mint  a  mai  török  ege,  eje,  istent  vagy  urat  jelentett,  az  kétsé- 
gen kívül  igaz ;  és.nemcsak  a  magyaroknál  jelentett  azt,  hanem 
még  a  kunoknál  is,  kiknek  ránk  maradt  nyelvemlékében,  tudni 
illik  a  Codex  cumanicus-hsuiy  két  helyen  ^''^  ezt  olvassuk :  jieh- 
ov,  e  helyett :  ige-öv,  és  azt  látjuk,  hogy  ez  templujn-iiBik,  te- 
hát isten  házának  vagy  úr  házának  van  fordítva.  Azt  hiszem, 
a  mai  sámánok  ez  ege,  ige  szellemeivel  összehangzásban  kell 
felfogni  és  megmagyarázni  Theophylactus  e  helyét:  «Turc« 
(azaz  a  magyarok)  admodum  stolide  ignem  eolunt  aeremque  et 
aquam  veneranturo ;  és  ha  a  párhuzamot,  melyre  rámutattunk, 
tovább  vonjuk,  azt  találjuk,  hogy  a  gonosz  istenségeire  vagy  az 
alvilág  isteneire  vonatkozólag  is  lényeges  megegj^ezés  fedezhető 
föl.  Már  említettük,  hogy  a  régi  török  mythusban  pokol,  ta- 
muk  (alapértelmében  az  elzárt,  a  setét^^^  és  annak  ellentétéül 
paradicsom,  uéniak  (az  ué  tőből,  melynek  alapjelentése: 
fenn  felszállni)  van;  csak  azt  akarjuk  mé^ hozzá  tenni, hog^'  az 
alvilág  legfőbb  istenségének  neve  erteng,  mely  szóban  a  ma- 
gyar ördög,  ürdüng  megfelelőjét  látjuk  és  mely  a  mi  igényié- 


*"*  Magyarország  Ethnographiúja.  250.  lap. 

*'®  V.  ö.  Codex  Cumanicua  ed.  Kuun,  158.  és  198.  lapját. 

"'*  Lásd  a  177,  ozikket  az  éu  Török-tatár  ctymologiai  szótáromban 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  377 

len  nézetünk  szerint'eredetileg  bizonyosan  örtök-nek  hangzott, 
és  titkosat,  elrejtettet  jelentett  (az  ört,  beburkolni,  elrejteni, 
elfedni,  tövéből) ;  valamint  ezt  a  gondolatot  az  altáji  körmös, 
körümes,  ördög,  tisztátalan  lélek,  szóban  is  megtaláljuk,  mely- 
nek értelme  szószerint :  a  láthatatlan. ^^^  Az  altájiak  más  földalatti 
istenének  nevében,  tudniillik  a  töröngöi,  töröng  szóban 
meg  a  magyar  tereng,  töröng  alakot  sejtjük,  mely  utóbbi 
ma  ugyan  már  magában  nem  fordul  elő,  hanem  csak  ez  össze- 
tételben terengette  (mely  a  harag  és  bámulat  felkiáltása),  és 
a  mi  nézetünk  szerint  épen  úgy,  mint  ördög-adta,  eb-adta, 
stb.,  eredetileg  nyilván  ez  volt:  tereng-adta.^^^  Valamint  ör- 
döng  alapgondolata :  titkos,  elrejtett ;  úgy  tereng  törökül  anny 
mint  mély.  Az  altájiak  szellemvilágával  együtt  azt  az  érdekes 
tüneményt  akarjuk  megemlíteni,  hogy  ennél  a  népnél  a  lélek 
kettős  voltában  való  hit  uralkodik,  mely  szerint  az  emberben 
tin  és  söne,  esetleg  süné,  sünej  van.  Az  előbbi  az  áUatí 
életet  jelenti,  melynek  elmúltával  a  testi  létezés  megszűnik,  az 
utóbbi  ellenben  a  szellemi  életet ;  innen  van,  hogy  a  gonosz  lel- 
kek a  tin-t  elvehetik  a  nélkül,  hogy  az  ember  holta  után  szel- 
lemileg élni  megszűnnék,  mert  a  süné  halhatatlan.  Az  Alfxiiska 
Grammatika  kiadói ^®^  ezt  a  süné  szót  oroszra  így  fordítják: 
svoistveimaja  dúsa,  azaz  tulajdonképen  való  lélek,  követ- 
kezőleg :  a  megszemélyesített  élet ;  és  mi  azt  hiszszük,  hogy  nem 
tévedünk,  ha  ebben  a  süné  szóban  a  magyar  személy- 1,  mely- 
nek régibb  alakja  zömei,  esetleg  zömej  és  melyet  ma  sze- 
mélynek,  individualitásnak  fordítanak,  találjuk ;  ennél 
úgy  látszik,  csak  rokon  fogalmakat  cseréltek  föl.  E  szóban  min- 

^^^  ScHiEFFNKR  származtatása,  ki  e  szót  a  persák  cbormuzd-jából 
eredteti,  úgy  tetézik,  nyelvi  és  tárgyi  te kiu tétben  átalában  nem  áUja  meg 
a  sarat. 

^^  Az  Akadémia  nagy  szótára  tereugette-ben  a  teremtette  való 
alakját  akarja  látni,  a  mi  oly  föltevés,  melylyel  az  elmondott  okok  miatt 
egyet  nem  érthetünk. 

*«*  Lásd  a  253.  lapot. 


378  A  MAGYAROK  EREDETE. 

denesetre  fontos  adalékot  kapunk  az  ural-altáji  nép  yallási  éle- 
téhez. 

A  dolog  természetéből  következik,  hogy  bármilyen  kezdet- 
leges is  valamely  vallás,  követői  mégis  a  benne  előforduló  jó  es 
rossz  szellemekhez,  hogy  kegyöket  megnyerjék  vagy  haragjokat 
magokról  elhárítsák,  imádsággal,  adományokkal  és  áldozatokkal 
fordulnak  és  az  ember  meg  a  titkos  félelmes  hatalom  közt  való 
közbenjárásrabizonyára  már  korán  papi  osztáljrthasználtak.  Most 
tehát  az  ide  vonatkozó  fogalmak  elnevezéseit  akarjuk  a  mag^'ar- 
ban  és  törökben  megvizsgálni,  illetőleg  egymással  összehason- 
lítani. 

Az  imádkozás  fogalmára  sem  a  magyarnak,  sem  a 
töröknek  nincs  eredeti  szava ;  mert  valamint  az  altáji  mürgü, 
imádkozni,  imádság,  a  mongolból  van  kölcsönözve,  melyben 
murgun  annyi  mint  tisztelet :  épen  úgy  a  magyar  viniád, 
imád,  nem  látszik  nekünk  másnak,  mint  a  szláv  viznodl-it, 
végig  imádkozni,  imádságot  elmondani,  mely  szláv  hittéritök 
közbenjárásával  a  magyarba  került;  jóllehet  Budenz,  a  ki  soha 
sincs  zavarban,  ha  származtató  systemát  kell  keresni,  a  vini(!) 
töszótagban  ugor,  vogul  vou,  híni,  kérni,  tövet  fedez  föl,  mely- 
ből talán  supponált  vogim,  vqm  keletkezett ;  ^®*  és  jóllehet 
HüNFALVY  Magyarország  ethHográphiújá-híLn  ^®'  ezt  a  szót  a  cse- 
remisz jumo,  isten  és  ult  kérni  szóból  származtatja :  a  mivel 
természetesen  Budfnz  sem  ért  egyet.  Én  a  magam  részéről  itt 
csak  hypothesisszel  merek  föllépni ;  azonban  tudós  ellenfeleim 
nézete  talán  szintén  nem  érdemel  más  minősítést,  és  a  legjobb 
esetben  a  magyar  vimád,  imádkozni,  eredetét  kétségesnek  kell 
tartanunk.  Ebből  természetesen  nem  szabad  azt  következtet- 
nünk, hogy  a  magyarok  előtt  az  imádkozás  fogalma  ismeretlen 
volt;  az  ilyen  föltevésnek  ellene  mond  az,  hogy  a  mai  sámánok- 
nál számos  imádság  van  meg,  sőt  némelyik  meg  is  érdemli,  hogy 

^^  Budt:nz  :  Ma-gyar-ugor  öaszehcuonlitó  szótár.  815.  lapján. 
»»  A  Í2iá.  lapon. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  379 

szépnek  nevezzük;  ^^^  meg  aztán  nem  kevesbbé  Ekkehard  tudó- 
sítása/^'^ melyben  a  8t.-galleni  kolostorba  betört  magyarokról  ezt 
olvassuk:  nHorridissime  diis  suis  omnes vociferantur,  clerícus 
autem  linguae  eorum  bene  sciolus  (propter  quod  cum  etiam  vita? 
servaverant)  cum  eis  valenter  clamabat*.  Ha  az  imádkozás  fogal- 
mával nem  is  jövünk  tisztába,  már  az  áldozatokkal  és  az 
azokkal  összekötött  szertartásokkal  sokkal  jobban  járunk.  Ezt  a 
fogalmat  a  magyarban  áldoz  fejezi  ki,  a  mi  áld  ige  tövéből 
származik,  mely  tő  azt  jelenti,  hogy  áldani,  dicsőíteni,  tehát 
már  ez  a  szóbeli  összefüggés  is  azt  mutatja,  hogy  azt  áldozás  cse- 
lekvésében a  dicsőítésé  is  ki  van  fejezve  és  hogy  áldani,  dicsérni 
és  áldozni  azonos  fogalom,  a  mit  a  rokon  nyelvek  területén  tett 
összehasonlítás  még  szembeszököbbé  tesz.  A  török  nyelv  terü- 
letén van  ugyanis  ez  a  tőszótag :  alg,  alk,  melynek  jelentése 
áldani,  dicsérni ;  innen  van  ez  az  ige :  alga,  áldani,  algáié, 
algis,  az  áldás,  magyarul  áldás,  és  a  jakut  algaőói,  áldó  ; 
továbbá  and,  ant,  eskü,  ünnepies  ígéret,  végre  ez  az  ige :  oléa, 
ölze,  tisztelegni,  nagyra  becsülni,  mely  mind  a  magyar  áld  alak- 
kal való  határozottabb  rokonságot  mutat,  mint  a  vogul  jolt, 
teremteni,  jalt,  okozni  és  jolent,  kérni,  melylyel  Büdenz,  nem 
gondolva  a  nagy  különbségre,  mely  e  szók  közt  fogalmi  tekin- 
tetben van,  a  kérdéses  magyar  szót  összehasonlítja. 

Ha  e  magyar  és  török  szók  kölcsönös  viszonyát  közelebbről 
tekintjük,  a  magyar  példák  szóbeli  összefüggéséből  észrevesz- 

"•  V.  ö.  Radloff  :  Próhen  der  Volkúiteratur  der  iiirkUchen 
Stamme  Südsibiriens  I,  217.,  hol  sámán-imádság  van,  melyből  itt  a  követ- 
kező helyet  idézzük: 

•Te  Abias,  te  fejedelmi  menny,  ott  fenn  I 

Ki  a  földön  a  fiivet  növesztetted, 

Ki  a  fán  a  leveleket  fakasztottad, 

Ki  a  láb  ikráját  hússal  ruházod, 

Ki  a  fejen  hajat  növesztesz, 

Te  a  teremtettek  teremtője, 

Te  a  létező  égi  istene ! 

Isten,  ki  a  csillagokat  teremtetted  ; 

Ti,  hetven  fejedelem,  kik  az  atyát  ma^tasztal játok, 

Te  nagy  fejeaelem,  ki  az  anyát 'magasztaltad  !  >        stb. 

^"  Pertz:  Monum,  2,  105. 


3W)  A  MAGYAROK  EREDETE. 

szük,  hogy  itt  az  isten  dicsőítése  és  áldozatok  bemutatása  min- 
den időben  egészen  azonos  fogalom  volt,  és  hogy  e  vallási  szer- 
tartásokra való  emlékezés  a  magyarok  nyelvében  sokkal  jobban 
maradt  meg,  mint  például  ama  török  népeknél,  melyeknek 
nyelvében  az  áldozás  fogalma  már  csak  körülirt  elnevezésben 
fordul  elő,  ha  tudniillik  az  uigurt  tekintjük,  melyben  ezt  a  kife- 
jezést:  juk-etti,  áldozott,  szószerint:  megsemmisített  gyakran 
használják.  így : 

•juk  etti  atasika  as  sub  Ögüs 
cikaika  üledi  köb  alttin  kömilé**'* 

azaz :  áldozott  megholt  atyjának  sok  ételt  és  italt  és  a  szegények 
közt  sok  aranyat  és  ezüstöt  osztott  ki.^®^  De,  mint  már  említettük, 
csak  a  nyelv  maradt  a  magyaroknál  az  ide  vonatkozó  mozzana- 
tokban következetesebb ;  mert  a  mi  az  áldozás  actusát  magát 
illeti,  az  Közép-Ázsia  nomádjainak  emlékében  még  ma  is  él;  a 
ló  vagy  juh  zsírja  olvasztásánál  ugyanis  az  első  kanál  zsírt  a 
tűzbe  öntik,  azzal  áldozva  a  tűznek,  valamint  Magyarországon 
még  ma  is  szokás,  hogy  ha  vizet  merítenek,  a  teli  korsóból  né- 
hány cseppet  visszaöntenek  a  kútba,  hogy  a  kút  szellemének 
szintén  áldozatot  mutassanak  be.^^^  Közép-Ázsia  nomádjai 
továbbá  az  elköltözöttek  szellemének  vendégségek  alakja- 
ban,  melyek  török  neve  toj,  magyar  tor,  áldozatot  szoktak 
bemutatni,  melynél  különösen  a  szentelt  étel,  Ijis,  altáji  ijik, 
csuvas  jirich  ^^^  nagy  szerepet  játszik ;  a  kirgizeknél  még  e  szá- 
zad első  évtizedeiben  szokás  volt,  hogj'  a  megholt  tiszteletére 
kedvelt  2)iii*ipáját  megölték,  megfőzték  és  megették,  miután 
csontjait  gazdája  sírján  elégették.^**  A  magyaroknál  az  áldozás 

""  Lásd :  Uigurische  Sprachmonumente  und  d<M  Ktid^tku  Bilik, 
109.  lapja  17.  versét. 

^"®  Ez  ajándékosztás  halotti  tornál  ma  is  dívik. 

^^  V.  ö.  Szabó  Károly  kisebb  történelmi  mmikái  I.  köt.  329.  lapját 

'**  Lásd  ZoLOTNiTZKi:   Karnevoi  cuvaéko  rusakij  azlovar  150. 

"^  Lásd  Levschine:  Description  des  hordes  et  des  ateppes  dtt 
Kirghiz-Kazaks,  305.  lapját. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  381 

Bzokása,  mint  magától  érthető^  mindjárt  azután^  ^ogy  a  keresz- 
tény vallásra  tértek,  eltűnt ;  hogy  azonban  azelőtt  meg  volt,  a 
mellett  bizonyít  Theophylactus  följegyzése,  mely  szerint  a  törö- 
kök (Toopxoi,  azaz  a  magyarok)  először  lovakat  áldoznak,  meg 
aztán  a  névtelen  jegyzőnek  a  pogány  módon  levágott  kövér  lóról 
szóló  tudósítása,  meg  sok  más  hely,  mely  erre  a  vallási  szokásra 
mutat. 

Az  áldozás  régi  szokásával  még  Közép-Ázsia  nomádjainak 
mai  szokása  is  összefügg,  hogy  a  rizszsel  telt  tálból  néhány  sze- 
met, vagy  a  tejes  csészéből  pár  cseppet  magok  mögé  vetnek, 
mielőtt  az  étel  és  ital  élvezéséhez  fognak ;  ez  a  babona  a  sacik, 
elszórás,  helyesebben  libatio  neve  alatt  ismeretes  és  annyiban 
ment  át  a  régi  hitről  a  mai  életbe,  a  mennyiben  bizonyos  ado- 
mányokat, melyeket  ünnepies  alkalmakkor  ki  szoktak  osztani, 
sacik-nak  hívnak.  Továbbá  az  áldozás  szokásával  még  a  serleg 
vagy  csésze  szentsége  is  összefügg.  A  serleg,  melynek  neve  a 
törököknél  ajak,  minta  Kudatku  Bilik iobh  helyéből  kitetszik, 
oly  jelkép,  mely  a  zászlóval,  pecséttel  és  dobbal  együtt  a  leg- 
főbb fejedelmi  méltóságot  jelentette.  A  serleg  szentségével  így 
áll  a  dolog.  Véres  áldozatok  alkalmával,  mint  tudjuk,  az  áldo- 
zati állatok  húsát  mindenütt  és  mindig  vagy  a  hivők  vagy 
a  papok  ették  meg  és  a:  legtöbb  esetben  az  illető  isteneknek 
vagy  szellemnek  vagy  valami  különösen  ízletes  falatot,  vagy 
a  levágott  állat  vérét  ajánlották  fel,  illetőleg  mutatták  be  áldo- 
zatul. 

Mielőtt  ezt  tették,  lígy  látszik  az  áldozó,  akár  egy  akár 
több  volt  is,  az  istenek  elé  tett  edényekből  keveset  ivott,  a  mi 
az  igazi  áldozati  actust  ábrázolta ;  innen  van  az  is,  hogy  e  szo- 
kásra emlékezve,  nemcsak  az  ural-altájiak,  hanem  a  föld  más 
népei  is  a  vérivást  ugyanolyan  jelentőségűnek  tartottak,  mint 
az  ünnepies  bizonyítást  vagy  esküt,  továbbá  hogy  a  törököknél 
a  serleg  szent  edénynyé  lett  és  végre,  hogy  a  törökök  úgy,  mint 
a  magyarok,  miután  az  áldozás  szokása  már  nem  volt  meg,  más 
ital  közös  megivásában  az  ünnepies  fogadással  vagy  esküvel 


382  A  MAOTABOK  EREDETE. 

egyenlő  értékű  cselekedetet  láttak  és  még  ma  is  látnak.  ^^^  Ebben 
rejlik  annak  az  oka,  hogy  a  törökben  az  esküvés  fogalmát 
ezzel  fejezik  ki:  and  iőmek  vagy  jemin  iómek,^^*  szósze- 
rint  áldást  inni,  vagy  az  áldásitalt  meginni ;  ebből  a  nomen  ver- 
balé  and  ickü,  eskü,  azaz  áldásital,  és  ez  összetételnek  nyoma 
a  magyarban  is  megmaradt,  minthogy  a  magyar  eskü  szó  nem 
más,  mint  a  török  iőkü,  ital,  helyesebben  áldásital ;  sőt  mi 
több,  a  persák  is  az  esküvés  fogalmában  hasonló  eszmemenetet 
követtek,  mert  az  újpersában  esküdni  annyi  mint  saukend 
kliorden,  esküt  inni,  miben  én  az  előttem  etymologice  isme- 
retlen saukend  második  szótagjában  az  end,  and  alakot  sejtem. 
Különben  az  esküvé^  és  áldásital  ivása  fogalma  közt  levő  meg- 
egyezés még  a  magyarok  mai  szokásaiban  is  annyira  megmaradt, 


'^^  Hogy  meddig  áll  fenn  a  vérivás  szokása  magyaroknál  és  törö- 
köknél, az  a  következő:  pECEVi-nél  előforduló  és  az  Ibii.  évből  való 
episodból  legjobban  látható.  Az  emiitett  történetíró  ugyanis  Arszlan  pasá- 
ról, budai  helytartóról  és  Tata  meg  Villány  elfoglalójáról  a  következőt 
mondja  el: 

«Egy  napon  a  nagytír  parancsolata  az  egész  birodalomban  ünnepet 
rendelt  el.  Budán  is  az  útczák,  terek  és  bazárok  gazdagon  voltak  disziive 
és  mindenki  tehetségéhez  képest  mulatságnak  adta  magát.  Ez  a  külön 
ködő  jellemű  pasa  bebarangolta  a  nyilvános  tereket  és  a  középső  bazár- 
ban a  középső  dsami  közelében  szegény  keresztyént  talált,  a  ki  szemét- 
dombon épen  egy  darab  tüdő  megsütésével  volt  elfoglalva.  A  pasa 
közeledtére  a  szegény  ember  ijedten  fölugrott  és  távozott.  Azonban  a 
pasa  ott  leült  és  e  szavakkal:  cEz  már  aztán  mulatásra  egészen  alkal- 
mas hely!«  \isszahivatta  a  szegény  embert.  Ezt,  a  ki  keresztyén  nap- 
számos volt,  nemsokára  odahitták;  a  pasa  beszédbe  ereszkedett  vele  és 
miután  emberünkkel  több  pohár  bort  megivott  és  jóformán  neki  hevült, 
így  szólt:  « Bocsáss  meg,  hogy  nyugalmadat  megzavartami*  A  szegény 
hitetlen  egészen  meg  volt  rémülve  és  ahg  bírt  beszélni.  Erre  a  pasu 
folytatta:  « Hallódé,  el  akarod-e  fogadni  testvériségemet  (kardaslik)?i 
Vájjon  mi  kifogást  tehetett  volna  ez  ellene?  Bögtön  ujjába  vágott  éx 
miután  hólcsönőaen  egymás  vérét  megnyalták^  egymás  barátjává  lettek 
stb.  {A  vért  megnyalni  PECEVi-nél  így  van :  Kan  jala.  Kan-kardas,  vér- 
testvér,  még  ma  is  használtatik  benső  barát  helyett.) 

*•*  Jemin  ^^.ai^^  arab  szó  és  áldást  jelent.  Az  oszmán  jenim  ic 
tehát  ugyanazt  jelenti,  a  mit  a  magyar  áldomást  inni,  azaz  áldást  inni. 


A  MÜ7ELÖDÉB  MOZZANATAI.  383 

a  mennyiben  valamely  szerződés  vagy  vásár  megkötésekor  és 
barátság  megfogadásakor  az  illető  felek  közös  serleget  ürítenek, 
helyesebben  az  áhlásítalt  megiszszák,  minek  magyar  neve  áldo- 
más vagy  áJdumás,  mint  a  névtelen  jegyző  írja/®*  és  minek 
hajdan  törvényes  bizonyító  ereje  is  volt.  Közép-Ázsia  mai  török- 
jeinél az  áldomás  szokásának  nincs  már  meg  teljes  jelentősége ; 
azonban  a  kipcaki  khánok  udvarában  az  áldomásnak  a  koroná- 
zás szertartásai  közt  még  meg  volt  a  fontossága,  mert  Abuloazi- 
ban  *®*  olvasható,  hogy  Batu  khánnak,  mikor  Kipcak  trónjára 
emelték,  koronázása  jeleűl  serleget  nyújtottak  és  mikor  kiitta, 
az  ünnepies  fogadalom  actusát  megtette.  Nincs  kétség  abban, 
hogy  a  serleg  az  ural-altájiaknál  a  hit  és  a  jámborság  igazi  jel- 
képe volt ;  innen  van,  hogy  a  kurgánok  majd  valamennyi  képe, 
a  szajáni  hegységtől  a  Dnieperig,  a  megholtakat  mindkét  kezök- 
ben  tartott  serleggel  ábrázolja,  tehát  oly  helyzetben,  mely  ama 
népek  vallási  fölfogása  szerint  a  középkori  keresztény  sírköve- 
ken levő  térdelő  alakokéval  azonos.  Mind  a  két  esetben  kitetszik 
az  a  szándék,  hogy  a  megholtakat  istennek  kedves  helyzetben 
ábrázolják,  tudniillik  a  mint  imádságukat  végzik. 

Az  áldás,  dicsérés  fogalmával  egyúttal  ellenkezőjét,  tudni- 
illik az  átok  éedtkozás  fogalmát,  a  magyar  átok  és  átkoz 
szót,  akarjuk  vizsgálni.  Budenz  tanárnak  Magyar-ugor  összeha- 
sonlító szótára  732.  lapján  az  a  különös  ötlete  támad,  hogy  az 
áld  és  átkoz  szókat  ugyanabból  a  tőszótagból  származtassa; 
mind  a  kettőben  a  mondás,  parancsolás,  erős  mondás  (?)  alap- 
fogalmát gyanítja  és  az  átkoz  szónál  rossz  szándékú  erős  mon- 
dást(?)  tesz  föl;  sőt  e  czélból  a  vogul  jalt,  okozni,  zűrjén  jol', 
szidni  és  jor,  átkozni,  alakot  állítja  össze.  A  nélkül,  hogy  Bu- 
denz urat  e  phantasticus  úton  követnők,  mi  is  az  átkozásban 
a  mondás  alapfogalmát  fedezzük  föl ;  azonban  oly  értelemben, 
a  milyenben  a  mondás  a  magj'ar  igéz  szóban  (mely  ebből  szár- 

'•*  Et  more  paganUmi  fccerunt  aldumas^  c.  16. 
*"•  Abuloazi  ed.  DesmaisoiiB,  a  170.  lapon. 


38  i 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


mazik :  ige,  azaz  szó,  beszéd)  vau  meg,  tudniillik  mint  elátko- 
zást,  minthogy  a  magyar  átok  szóban  a  török  aituk,  mondás, 
beszéd,  aliikot  látjuk  és  pedig  annál  inkább,  mivel  ez  a  szójárás : 
kara-aitiik,  szidó,  átkozó  szó  (szószerint :  fekete  szó)  általá- 
nosan ismeretes.  A  kara,  fekete,  szóval  még  a  török  karga, 
átkozni,  szidni  és  a  magyar  káromkod  szó  is  összefügg.  A  leg- 
közelebb levő  persa  nyelv  területén  az  átkozást  szintén  igy  irják 
körül :  rossz  kivánságot  csinálni  (bed  dua  kerden). 

Előbb  arra  mutattunk,  hogy  a  papi  osztály  meg  az  imád- 
ságok és  áldozatok  egymással  összefüggnek ;  most  tehát  azt 
akarjuk  vizsgálni,  mennyire  lehet  az  előbbi  nyomát  a  magyar 
nyelv  műveltségi  mozzanataiban  kimutatni.  A  kam-ok  nyoma, 
kik  a  törökök  samanismusában  oly  fontos  szerepet  játszanak  és 
kik  még  a  hunok  előtt  sem  voltak  ismeretlenek,  mint  az  Ss- 
kara  és  Ata-kam  névből  látszik, ^^^  a  mai  magyarban  már  csak 
annyiban  van  meg,  a  mennyiben  a  kanta  szóban,  mely  a  szé- 
kely nyelvjárásában  kitruzslót  jelent,  az  altáji  ksonta, 
kam-ot  (sámánt)  működtetni,  magát  bűvös  mondással  gyógyít- 
tatni, ismerhető  fel;  innen  van  a  magyar  kanta-ír,  kuruzsló 
szere,  bűvös  ital,  és  kontár,  a  ki  valamihez  nem  ért  és  mégis 
csinálja;  ezt  a  jelentményt  ez  a  szó  csak  a  keresztyénség  elter- 
jedése után  kapta.  Kam  önálló  szókép  nem  fordul  elő  a  ma- 
gyarban ;  arról  tettek  a  magyarok  első  térítői,  —  azonban,  hála 
a  magyar  nép  mythologicus  reminiscentiáinak,  ránk  maradt  két 
papi  méltóság  neve,  mely  e  pontra  némi  fényt  derít. 

Ezen  értem  először  a  tátos,  bűvölő,  szót,  melyhez  a 
magyar  nép  hite  még  ma  is  a  legtarkább  regéket  és  csodálatos 
meséket  fűzi,  mint  Ipolyi  szorgalmas  és  nagj'érdemű  munkája 
ból  ^^®  látható.  Ezt  a  szót  Hunfalvy  ^®®  meg  nem  fejthette,  mert 
a  magyarázathoz  szükséges  kulcs  még  nem  volt  kezében.  Bizo- 


'^^  Lásd  az  illető  szókat  a  hiin-avar  szómutatóban. 
*•*  Ipolyi  :  Magy.  miffhologia  234—7. 
*••  Magyarorsz.  Ethnogr,  251.  1. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  385 

nyara  nekünk  sem  sikerült  minden,  e  szó  eredetére  és  jelent- 
menyére  vonatkozó,  kétséget  eloszlatni ;  azonban  azt  hiszszük, 
hogy  a  rejtély  megfejtéséhez  valamivel  közelebb  jutottunk, 
mert  török  példáxa  akadtunk^  mely  e  szóhoz  mind  hangja  mind 
fogalma  tekintetében  közel  áll  és  eiymologiai  értékét  megma- 
gyarázza. Ez  a  középázsiai  török  jaj  ói,  kirgiz  zajsi,  bűbájos, 
jósló,  a  ki  esőt,  szelet  és  vihart  támaszt,^®''  szóval  titokkal  tel- 
jes személy,  a  milyen  csak  a  régi  sámán  hitből  maradhatott  az 
újabb  korra. 

Jajéi  töszótagja  jaj,  megnyitni,  kifejteni,  tisztába  hozni; 
ez  az  alapfogalom  egyrészt  ugyan  a  titkos  dolgok  megfejtésével, 
kinyilvánításával  függhet  össze,  másrészt  azonban  az  áldozati 
állatok  fölbontására  is  vonatkozhatik,  és  a  magyar  tátos  szó 
mellé  azért  állitható  megfelelőképen,  mert  tátos  töszótagja,  tát 
szintén  annyi  mint  kinyitni,  tisztába  hozni,  és  a  j  meg  t  hang 
cseréjének  szabálya  szerint  egészen  egybehangzik  a  török  jaj 
tővel.  A  mi  véleményünk  szerint  a  régi  magyarok  tátosa  mint 
a  mai  törökök  jajői-ja  vagy  kam-ja  áldozópap-  vagy  haruspex- 
féle  volt,  a  ki  az  áldozati  állatot  levágta,  beleiből  vagy  megüsz- 
kösödött lapoczkájából  jövendölt,  az  imádságokat  a  hívők  előtt 
elmondta,  a  bűbájos  szertartásokat  és  a  tulajdonképen  való 
istentiszteletet  elvégezte.  Ilyen  papok  és  jóslók  voltak  Attila  ud- 
varában, mint  Prtscüs  tudósításából  kitetszik;  ezektől  kérte, 
mint  JoRDANis  említi,  a  Chálons  mellett  vívott  szerencsétlen 
csata  előtt  az  isteni  kinyilatkoztatást;  ilyenek  voltak  a  tudim-ok 
(a  mai  törökben  tiijun,  pap)  és  bokolabr-ok  (böküler)  az 
avaroknál,  ilyenek  a  bakhSi-k^^^  a  mongoloknál  mielőtt  a 

**•  Lásd  BuDAO(»v  II,  340.  a  ki  ezt  a  szót  a  jada,  bűbáj,  szóból 
származtatja,  a  mi  nekünk  még  szerfölött  kérdésesnek  látszik. 

-''*  A  hakhéi  szón  ma  Közép-Ázsia  nomádjai  vándorló  dalost  vagy 
troubadourt,  iródUikot  értenek,  a  ki  egyszersmind  kuruzsló  és  bűbájos, 
és  a  kit  a  moUák  ezért,  mint  az  ősi  hit  képviselőjét,  nagyon  üldöznek. 
Baklisai-ról  mint  régibb  török-magyai*  személynévről  meg  kell  jegyezni, 
hogy  ez  a  szó  még  a  XV.   és  XVI.    századig   Magyarországon  mint  sze- 

VAxBKRT  :  Á  magyarok  ertdete.  25 


386  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Buddha  vallására  tértek  és  végre  ilyen  volt  a  lázadó  Yata^  ki  a 
magyarok  ösi  pogány  hitét  új  életre  akarta  támasztani  és  kiről 
Thuróczi  azt  irja^  hogy  az  ördögökkel  szövetkezett.  Különben 
mellesleg  megjegyezzük^  hogy  azok  a  papok,  ha  a  tudun  politikai 
küldetéséből  Ítélünk,  melyben  Nagy  Károly  udvarában  járt,  a 
hajdankor  nomád  társadalmában  oly  helyzetnek  örvendhettek, 
a  milyennek  amaz  időben  más  vallások  papjai. 

Az  említetten  kívül  a  msigyBxnBkjövendölore  én  bűbá- 
josra még  más  szava  is  van,  t.  i.  javas,  javos  vagy  jós,  mely- 
nek tőszótagja  jav,  jau;  ebből  a  törökben  csak  a  causativum 
jour,  júr,  jövendölni,  magyarázni,  van  meg,  melynek  alapja 
szintén  a  jau,  jou  etymon ;  a  magyar  javas,  jós  szónak  csak- 
ugyan a  török  jauréi,  illetőleg  juuci,  jel-  vagy  álomfejtő,  azaz 
jövendölő  felel  meg.  E  jou  tőszótag  alapfogalmára  vonatkozólag 
a  török  jak,  a  magyar  jó,*^*  azaz  jó,  illő,  szót  sejtem  benne; 
innen  van  a  magyarban  javasol,  azaz  a  jóra  figyelmeztet.  Igaz, 
hogj'  rendkívül  érdekes  volna,  ha  a  török  jajéi,  bűbájos,  jórci, 
jós  és  kam,  sámán  működésének  különféle  részéről  legalább 
is  annyit  tudnánk,  a  mennyit  a  magyar  táltosra  és  javosra 
vonatkozólag  a  mythologia  maradványaiból  megérthetünk ;  de, 
fájdalom,  az  iszlám  és  némi  tekintetben  a  Buddha  vallása  is  a 
török  népek  régi  hitvilágában  nem  csekélyebb  pusztítást  követett 
el,  mint  a  keresztyénség  Magyarországon,  és  valóban  csak  az  ösz- 
szehasonlító  nyelvtudomány  adhat  itt  némi  fölvilágosítást,  a  hol 
az  ember  szokásainak  magyarázatáról,  eszejárásáról  van  szó, 
ámbár  e  tudomány  is  gyakran  elégtelen  ethnologiai  és  törté- 
nelmi kérdések  megfejtésére. 

Mily  szépen  és  mily  tisztán  mutatkozik  a  többi  közt  a  bű- 
báj fogalmának  eredete  és  jelentése  a  török-tatár  eredetű  népek- 
nél !  Halljuk  például,  hogy  a  török  a  megbűvölt  emberről  azt 

inélyuév  a  Baksai,  Baxai    alakbau    elöfordált,  és    mint    családnév    mai- 
napság  is  előfordnl. 

**'  V.  ö.  az  illető  szót  a  III.  mellékletiben  és  a  122.  czikket  az  ('n 
etvmol.  szótáromban. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  ?í>7 

mondja,  hogy  meg  van  kötve,  meg  hogy  a  bűvölettől  való  meg- 
szabadítás tettét  ezzel  írja  körül :  föloldani  és  fölmenteni,  föl- 
szabadítani. Ha  az  ide  vonatkozó  szókat  egymással  összevetjük, 
azt  találjuk,  hogy  a  török  bag,  magyar  bog,  kötelék,  csomó,  a 
török  baji,  böjü,  büjü,  bűvölet  és  a  magyar  báj,  bűv szóval 
félreismerhetetlen  rokonságban  van,  és  hogy  e  szók : 

fnagyarúl :  türöhül : 

bájol  baáil,208    bajla,  megbűvölni,  bű- 

büvöl  büjüle,  völni, 

a  legszorosabb  kapcsolatban  vannak ;  azt  találjuk,  hogy  az  ön- 
kívüli  állapot  elnevezésében,  a  török  bajil  és  a  magyar  ájul 
szóban  (mely  utóbbiban  csak  a  szókezdő  ajankhag  veszett  el), 
a  bűvölet  alapgondolatából  indultak  ki,  mert  ezek  a  népek  aet 
gondolták,  hogy  az  öntudatlanság  állapotában  a  bűvölet  egy 
nemét  kell  látni ;  és  végre  azt  találjuk,  hogy  a  baglyot  jelentő 
török  szó,  tudniillik  baj-kus,  bűvös  madár,*^*  mythologiai 
alapon  nyugszik,  mert  a  levegőnek  e  világosságot  kerülő  lakó- 
ját a  sötét  éj  bűbájos  kísérteteivel  kötötték  össze.  Mint  a  kötés 
ez  alapgondolatából,  mely  a  bűbáj  fogalmában  ki  van  fejezve, 
látható :  a  török-tatár  népek  a  bűbáj  t  valamely  titkos  hatalom 
kötelékének  képzelték ;  ez  oly  föltevés,  melyet  a  mai  magyarban 
előforduló  más  kifejezés  megerősít.  Például  ez  a  magyar  kifeje- 
zés :  kötés,  megkötés,*®'^  azaz  megbűvölés,  melyből  a  babona 
a  fiatal  házasok  terméketlenségét  magyarázza  meg,  a  mennyi- 
ben azt  az  állapotot  a  fiatal  házasok  ágyában  talált  gombolyag 
czérnának  vagy  más  csomónak  tulajdohitják,  miben  a  képzelő- 


***  V.  ö.  Pavet  de  Coürteille  :  Dictionnaire  turc.-orienfal  156  és 
BuDAGOv  I,  232. 

'^  A  bagolynak  a  törökben  még  más  neve  is  van,  tndniilb'k  ü^l, 
iijü,  melyben  szintén  a  bűbáj  alapgondolata  van  kifejezve,  mert  hang 
tekintetében  iijii  ngy  viszonylik  a  büjÜ  (bűbáj)  Fzóhoz,  valamint  a  ma- 
gyar ájul  a  török  bajil  alakhoz. 

**  Ipolyi  :  Magyar  mythologia  401.  lapján. 


26* 


388 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


dés  a  feledésbe  ment  ösi  hiten  segített;  azntán  a  magyar  vaja- 
kol,  mit  a  régibb  szótár-írók  az  incantare  igével  fordítanak  és 
miben  szintén  a  török  bajkala,  kötözgetni^  bűvölni,  ismer- 
heti fel. 

Miután  ezeket  a  régi  magyarok  vallásából  és  mythoszából 
való  egyes  mozzanatokat  a  törökök  vallása  képének  meglevő 
vonásaival  összehasonlítottuk,  egyáltalában  nem  élünk  abban 
a  hitben,  hogy  az  illető  hasonlóságok  sorát  kimerítettük ;  ehhez 
minden  előtt  a  szükséges  adatok  a  török-tatár  népismeret  terü- 
letéről hiányzanak,  melyen  egyrészt  az  idő  és  a  buddhista  s 
moszlim  téri  tők  vak  buzgalma  annyit  pusztított  el,  másrészt  a 
tudomány  még  korántsem  volt  olyan  munkás,  mint  a  magyarok 
ide  vonatkozó  műveltségi  mozzanatainak  kutatásában,  melyben 
ha  nem  is  tekintjük  a  korábban  elért  eredményeket,  Ipolyi  műve 
a  magyar  mythologiára  vonatkozó  adatok  lehető  legteljesebb 
compendiumát  szolgáltatja.  Ez  oly  mű,  melynek  szófejtegetö 
és  theosophicus  irányával  semmi  esetre  sem  érthetünk  egyet, 
melyet  azonban  az  anyaggyűjtés  szempontjából  igen  nagyérde- 
műnek kell  tartanunk.  Az  ural-altáji  népek  e  két  ága  mythologiá- 
jának  systhematicus  összehasonlításába  csak  akkor  bocsátkozha- 
tunk, ha  a  törökök  ókora  legalább  is  abban  a  mértékben  át  lesz 
kutatva,  mint  a  magyarok  régi  kora.  Addig  is  előbbi  megjegy- 
zéseinket még  csak  két  olyan  mozzanattal  akarjuk  kiegészíteni, 
mely  a  magyar  népies  mythusban  fontos  szerepet  játszik  és  me- 
lyet, mint  könnyen  megfogható,  eddig  sokféleképen  magyaráz- 
tak. Ezen  először  a  boszorkányt  jelentő  magyar  szót,  tudni- 
illik boszorkátny-t  értjük,  mely  vén  asszony  személyében 
levő  gonosz  szellemet  jelent,  a  ki  csak  rosszat  tesz  és  minden  tet- 
tével és  törekvésével  az  embereknek  csak  kárt  és  boszúságot  okoz. 
Ezt  a  szót  majd  szláv  eredetűnek  tartották,  nem  gondolva  arra. 
hogy  inkább  a  szlávok  vettek  kölcsön  a  magyaroktól,  mint 
annyi  mást;  majd  meg  persa  eredetűnek,  összehasonlítva  a  persa 
\J^yr^  buziurgan  a  nagyok,  a  bölcsek,  szóval.  Kár  volt  a  hason- 
lóságot akkora  távolságban  keresni ;  mert  először  is  a  hány  véfj- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  389 

zet  (y.  ö.  ezekkel :  buzogány^  kalogány,  kaczagány)  török  ere- 
detre mutat,  másodszor  meg  e  kép  alapját  képező  eszmemenet 
a  szó  jelentésében  magában  van  legjobban  kifejezve;  a  bos  és 
bősz  tőszótag  alapfogalma  ugyanis  mind  a  magyarban  mind  a 
törökben  busszunkodni,  haragudni  (v.  ö.  Ett/nudopiai  szótáram  i22 1 . 
czikkét) ;  e  tőből  lett  a  török  bosur,  bosszantani,  causativum  és 
a  gan,  kan  melléknévi  igenévképző  hozzájárulásával  az  ere- 
deti bosTirkan,  azaz  a  boszantó.  A  magyar-török  boszor- 
kájiyt  vagy  bosurgant  tehát  oly  föld  alatt  lakó  gonosz  szellem- 
nek vagy  dsemonnak  kell  tartanunk,  mely  e  két  nép  mythoszának 
közös  tulajdona  és  a  magyarok  emlékezetében  megmaradt,  a 
törököknél  azonban  feledésbe  ment.  Azt  tartjuk,  hogy  így  van 
a  dolog  a  sárkányt  jelentő  magyar  szóval  is,  tudniillik 
sárkány-nyal,  mely  a  persa  öarkan  ^l$>^  alakból  éark, 
ti$^  sárkány  többesszámából  lett  és  a  keleti  törökben  csak 
sar,  sar,  sárkány  (papírsárkány)  szóban  maradt  meg,  a  török 
mythoszból  azonban  tökéletesen  eltűnt. 

A  harmadik  szó,  a  melylyel  aztán  ezt  a  mythologiai  átte- 
kintést be  is  fejezzük,  a  magyar  tündér ;  ez  a  szellem  a  regék- 
ben és  népmondákban  kiválóan  fontos  szerepet  játszik  és,  mint 
Ipolyi  ^^^  helyesen  megjegyzi,  a  boldogság  sajátságos,  csodála- 
tos, ősrégi  korának  színét-javát  fejezi  ki.  Valamint  a  boszorkány 
szóban,  úgy  ebben  is  magában  megvan  a  mythologiai  kép 
értelme  es  jelentése ;  mert  a  tündér  szembeszökő  jellemző  vonása 
az,  hogy  hirtelen  megjelen,  a  regék  és  mondák  tarka  szövevényé- 
nek phantasticus  ragyogó  alakja,  és  e  szó  tőszótagja,  t.  i.  tün 
^'^.gy  tüng,  a  magyarban  és  a  törökben  szinten  a  ragyogás,  vilá- 
gítás és  sugárzás  alapfogalmát  fejezi  ki.  Összehasonlíthatni  a 
török  tünglűk  szót,  mely  a  sátrakon  hagj'ott  világító  rést,  a  fenn 
vágott  ablakot  jelenti,  aztán  világosságot,  fényt  is,  így :  aj-tün- 
lük,  holdvilága;  továbbá  a  szóképzést  illetőleg  a  persa  ^\^>, 
ruzen,  ablak  és  ^^>^^\y  nisen  világos,  fényes,  hasonló  kép- 


•^  ., 


Magy,  mytkologia  b7. 


390  A  MAGYAROK  EREDETK. 

zödését ;  sőt  e  töszótag  egy  változata,  tudniillik  tán,  teng  és 
tang,  a  tingri,  tengri  ée  tangri,  azaz  isten,  ég,  szóban  is 
feltalálható.  Azért  meg  nem  foghatom,  miért  nem  akarja  Hhn- 
FALVY  ^^^  e  Bzó  származását  még  most  sem  átlátni  és  hogyan 
hagyhatja  figyelmén  kivül  a  tőle  kimondott  finn-ugor  elmélet- 
tel szemben  tanúsított  boldogtalan  elfogultságában  a  szó  magvát, 
tudniillik  tün-t  és  hogyan  fedezheti  föl  dér-ben,  a  mi  félig 
képző,  félig  tőszó,  a  finn  tar,  tnr,  tündér  (?)  szót !  Tehát  a  ma- 
gyar tündér  szóban,  mely  az  nd  és  ng  hang  cseréjének  törvé- 
nyénél fogva  hajdan  nyilván  tüngér-nek  hangzott,  a  legérde- 
kesebb emlék  maradt  ránk,  a  mely  a  török  nyelv  területének 
még  csak  keleti  határán,  azaz  a  mongolban,  fordul  elő  hasonló 
jelentéssel :  ott  ugyanis  a  tenggeri  nevén  a  föld  fölött  levő 
szellemeket  és  e  kifejezésen :  a  tenggeri  országa,  a  túlvilágot,  az 
örök  üdvösséget  értik.  (V.  ö.  e  szó  jelentését,  Jülo  szerint*"®  a 
menny,  a  menny  vagj'  világ  szelleme,  istenség,  szellemek,  geniu- 
sok,  égiek,  földiek,  jók  és  rosszak.)  Hát  csodálkozhatni-e  azon, 
hogy  a  magyar  tündér-ben  régibb  tüngér,  illetőleg  tün- 
güri,  tengeri,  alakot  sejtünk  ?  Azonban  habár  a  tündér  szó- 
ban az  ural-altáji  néptörzs  mythoszaiból  oly  mozzanat  maradt 
meg,  mely  még  e  népek  elválása  előtt  levő  korból  való :  még 
sem  mondható  egyáltalában,  hogy  ama  nézetek  és  ama  monda- 
kör, melyet  a  magyarok  mai  népmythologiája  a  tündér  köre 
szőtt,  szintén  oly  régiek,  mert  ezek  a  szláv-germán  mondavilág 
bélyegét  hordják  magokon;  tehát  csak  a  név  ázsiai  eredetét 
lehet  bebizonyítani. 

9.  A  kulturszók  tanúbizonysága. 

Miután  az  előbbi  nyolcz  szakaszban  a  magyar  műveltségi 
szók  nagy,  de  egyáltalában  nem  teljes  számát  elsoroltuk,  ezeket 
legelőbb  tárgyi  tartalmuk  szempontjából  akarjuk  megvizsgálni, 

'^"^  Magyarország  Ethnocfraphiája  !251. 

**  Die  Mfirchen  dcs  Siddhi  Kür^  192.  lapján. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  391 

hogy  aztán  e  nyelvemlékek  eredetének  fejtegetésébe  bocsátkozva, 
a  napfényre  derített  eredményt  a  magunk  elé  tűzött  föladat 
megfejtése  körűi  annál  biztosabban  és  annál  nagyobb  sikerrel 
értékesíthessük.  Ha  az  olvasó  a  vázoltuk  kép  egyes  és  bizony 
csak  töredékes  vonásait  együttesen  áttekinti^  legelőször  a  házi 
és  hasznavehető  állatok  jelentékeny  száma^  meg  az  állattenyésztés 
terére  vonatkozó  részletek  fognak  szemébe  ötleni,  melyek  mind 
csalhatatlanul  oly  szélességi  fokra  mutatnak,  melyen  ember 
emlékezete  óta  mind  e  mai  napig  török  ajkú  népek  laknak ; 
innen  van,  hogy  az  említett  nyelvemlékek  a  megfelelő  török 
szókkal  nemcsak  rokonoknak,  hanem  néha  hasonlóknak  mutat- 
koznak. A  szarvasmarha  és  a  juh  különféle  elnevezése  például 
arra  szolgáltat  bizonyítékot,  hogy  a  magyarok  már  régen,  mi- 
előtt fölkerekedtek,  hogy  délnyugat  felé  vonuljanak,  az  állatte- 
nyésztés ez  ágát  ismerték,  és  hogy  a  történetet  megelőző  korban 
hazájok  talajviszonyai  oly  természetűek  voltak,  hogy  a  juh  és 
marha  tenyésztését  lehetővé  tették ;  tehát  némileg  különbözött  a 
mai  kirgizek  és  turkománok  puszta  hazájától,  melynek  talaján 
csak  a  juh,  a  teve  és  a  ló  tenyészik,  de  nem  a  szarvasmarha ;  ez 
csak  az  Irán  éjszaki  szélén  és  a  folyók  erdős  deltáiban  lakó 
tekkéknél  és  a  karakalpakoknál  fordul  elő. 

Ennélfogva  Ahlquist  nézete, *^^  hogy  a  magyarok  juhte- 
nyésztéssel nem  foglalkoztak,  mielőtt  a  szlávokkal  nem  érint- 
keztek, egyáltalában  meg  nem  állja  a  sarat.  Sőt  inkább  az 
ellenkezőre  számos  bizonyítékunk  van,  például  e  szavakban : 
ürü,  toklyó,  gyapjú,  melyek  ma  már  csak  a  keleti  török- 
ben használatosak,  és  csak  az  együttélés  régi  korából  származ- 
hatnak. Hasonló  módon  van  a  dolog  a  vadállatok  nevével  is, 
de  különösen  a  ragadozó  madarakéval,  melyek  neve  az  illető 
állatok  török  nevével  valóban  meglepő  módon  teljesen  egybe- 
hangzik,  sőt  sok  esetben  a  magyarban  azt  az  alakot  tartotta 
meg,  melyet  ma  a  török  nyelv  területén  már  csak  elszórva  lehet 

'^"^^  Culturwörter  U. 


392  A  MAOYABOK  EREDETE. 

találni  és  mely  az  által,  hogy  a  magyarban  meg  van,  a  turko- 
lógia területének  kutatónak  néha  scgitségére  van.  Például  hadd 
szolgáljon  a  többi  közt  a  következő.  A  mai  oszmán  a  kecskét 
keéi-nek  kivja,  a  középázsiai  ember  ellenben  ecki-nek,  mert 
nyelvjárása  sajátságánál  fogva  szóvégzö  hangzó  előtt  a  torok- 
hangot meg  szereti  tartani.  Ha  már  most  ez  oszmán  kééi  alakot 
a  csagatáj  ecki-vel  összehasonlítjuk^  az  a  gondolat  támad  ben- 
nünk, hogy  az  előbbinek  a  szóvégzője  előtt,  az  utóbbinak  pedig 
az  elején  a  torokhang  elveszett;  ez  a  gvanitásimk  csak  akkor 
válik  bizonyossággá,  ha  a  magyar  kecske  szót  tekintjük,  mely 
legrégibb  alakjában  előttünk  van. 

így  a  növényországból  előttünk  fekvő  példák  vizsgálásából 
szintén  arra  a  meggyőződésre  jutunk,  hogy  a  régi  mag}'arok  a 
föld  müvelés  első  kísérleteit  nem  mai  hazájokban  való  letelepti- 
lésök  után,  nem  is  a  szlávoktól  oktatva,  tették  meg,  mint  eddig 
általánosan  hitték :  hanem  hogy  némely  búzafajt,  sőt  épen  a 
legfontosabbat,  már  Ázsiában  régi  lakóhelyeiken  jól  ismertek, 
minthogy  a  búzát,  árpát  és  darát  még  ma  is  azon  a  néven  hív- 
ják, melyen  e  búzafajok  az  ázsiai  pusztaság  belsejében  régóta 
ismeretesek.  Eddig  írt  müveink  különböző  helyein  kiemeltük, 
hogy  a  bármennyire  megcsontosodott  nomád  ott,  a  hol  a  körül- 
mények megengedték,  azaz  ha  elégséges  öntözés  eszközei  támo- 
gatták, minden  időben  egy  kevés  földmüveléssel  foglalkozott 
és  imitt-amott  még  most  is  foglalkozik,  hogy  lótakarmányra, 
hüvelyes  veteményekre,  s  több  effélére  szert  tegyen.  —  így 
kellett  a  régi  törököknél  és  magyaroknál  is  lennie  és  ha  ez 
utóbbiaknál  általában  arról  lehet  szó,  hogy  a  szlávok  valamire 
tanították,  az  csak  az  ide  vágó  munkakör  tökéletesbitésére,  ille- 
tőleg tágítására,  az  eredményesebb  földműveléshez  szükséges 
eszközök  és  szerszámok  ismeretére  vonatkozhatik,  a  mennyiben 
az  új  éghajlat  alatt  és  új  talajon  termő  növények  idegen  nevet 
kaptak,  csak  úgy,  mint  még  ma  is  a  műveltségben  nagyon  előre 
haladt  népeknél  lenni  szokott,  melyek  közül  például  az  ango- 
lok akármennyi  indiai  és  khinai  növényt  eredeti  indiai  és  khi- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  393 

nai  nevével  átvesznek  az  angolba,  melyben  olyan  szók,  mint 
tiffín-uzsonya,  panka  (indiai  szellőztető  készülék)  stb.  egészen 
közönségesekké  lettek.  A  növényországra  nézve  továbbá  meg  kell 
még  jegyezni,  hogy  különösen  a  puszta  flórájának  névsorában 
szökik  leginkább  szemünkbe  a  magyar  és  török  megegyező 
volta;  íjíy  a  nád,  a  sás,  a  gyékény,  a  káka  és  o,  fedő  nád  nevében, 
holott  másrészt  a  fák  és  gyümölcsfajok  közül  csak  azoknak  van 
eredeti  nevök  a  magyarban,  melyek  a  középázsiai  puszta  éjszaki 
felében  teremnek.  Mig  ugyanis  például  az  almának  és  a  körté- 
nek a  törökkel  közös  neve  van,  már  a  szilvát  a  magj'arban  ide- 
gen, tudniillik  szláv  szóval  jelölik  meg ;  ebből  már  most  biz- 
tosan következtethetni,  hogy  ezt  a  gyümölcsfajt  a  magyarok  és 
törökök  akkor  még  nem  ismerték  és  hogy  érik,  ürük^^^  (így  hív- 
ják törökül  a  szilvát,)  újabb  eredetű.  Jóllehet  az  ide  vonatkozó 
műveltségi  szók  száma  nagyon  csekély,  a  meglevő  példa  mégis 
elég,  hogy  egynél  több  balvéleményt^  mely  az  Európába  csapott 
magyarok  úgynevezett  barbárságáról  el  van  terjedve,  megczáf öl- 
jön. Oly  emberek,  a  kiknek  a  kender,  kendertiloló,  szövés,  stb. 
fogalmára  eredeti  szavok  volt,  a  kik  a  bnr  és  sör  készítéséhez 
értettek  és  erre  való  szókat  saját  nyelvökből  képeztek,  mégis 
csak  valamivel  különbek  lehettek,  mint  azok  a  borzasztó  ször- 
nyek, a  melj'eknek  a  régi  magyarokat  a  velők  egykorúak  a  ke- 
resztény nyugaton  leírták ! 

Az  a  különbség,  mely  a  dolgok  valódi  állása  és  amaz  idő 
keresztyén  krónikásainak  elbeszélése  közt  van,  még  sokkal  kirí- 
vóbbá válik, ha  a  lakásróUruházatról  és  házi  eszközökről  szóló  sza- 
kaszt megfontolva  átlátjuk,  bogy  a  régi  magyarok  még  mai  hazá- 
jokban  való  letelepülésök  előtt  a  szűcs,  takács  és  ács  mesterségét 
ismei'ték,  hogy  akárhány,  Ázsiában  még  ma  is  változatlanul 
dívó,  ruhadarabot  eredeti  török-tatár  szóval  elnevezték,  sőt  hogy 
sok  ilyen  ruhát  és  fényűzés  tárgyát  Európába  magokkal  hoztak, 

***  Ürük  szószerínt  való  értelme  kelevény,  daganat,  valósziniüeg 
e  gyümölcs  piibas^ára  és  alakjára  való  vonatkozással. 


394  A  MAGYAROK  EREDETE. 

melyet  aztán  később  a  tölök  meghódított  letelepült  szlávok  a 
megfelelő  magyar,  illetőleg  török-tatár  névvel  együtt  átvettek. 
Ilyen :  köpöny;  zubbony,  csákány,  cserge  (czigánysátor),  komló, 
árok,  akol  stb.  (L.  a  VI.  mellékletet.)  Ezt  mind  a  szlávok  vették 
a  magyar-törökből  kölcsön  és  honosították  meg  magoknál  és 
nem  megfordítva  a  magyarok  a  szlávoktól,  mint  Miklosigh  és 
más  nyelvtudósok  hiszik.  Szerencsénkre  nem  vagyunk  már  az 
együgyű  balvélemények  ama  korában,  a  melyben  mindent,  a 
mi  ázsiai,  mint  vadat  és  barbárt  megbélyegeztek  és  pedig  csakis 
azért,  Aiert  ázsiai  és  nem  keresztyén  európai.  Ma  már  mindenki 
tudja,  hogy  a  nagy  seregek  rettenetes  vezérének  nevezett  Timur 
(Tamerlan)  oly  fejdelem  volt,  ki  a  művészetnek  kedvezett  és  a 
tudományt  bőkezűen  támogatta,  ki  ellenségeinek  rágalmazásai 
mellett  is  sokkal  inkább  megérdemli  a  « nemes  érzelműn  mellék- 
nevét, mint  a  középkor  akárhány  keresztény  fejdelme;  az  is 
csak  kevés  ember  előtt  lehet  ismeretlen,  hogy  I.  Szulejmán, 
Magyarország  meghódítója,  a  ki  Bécset  is  megremegtette,  sokkal 
fölvüágosúltabb  és  műveltebb  volt,  mint  akárhány  vele  egykorú 
az  európai  trónokon.  Hasonló  módon  van  a  dolog  azokkal  a 
borzalmas  vonásokkal,  melyekkel  Attila  tetteit  előadják  és  a 
magyarok  délkeleti  Európába  való  becsapásának  képét  rendesen 
rajzolják.  Nemcsak  lehetséges,  hanem  nagyon  is  valószínű, 
hogy  Árpád  hadainak  és  a  vezérek  uralkodása  korában  portyázó 
zsákmányra  vágyó  csapatoknak  nagy  tömege  a  vadság  ama 
jeleivel  lépett  föl,  melyekkel  Dsengiz  vagy  Timur  hadseregének 
nomádjai  öt  századdal  azután  a  letelepült  békés  lakosságot 
rémületbe  ejtették ;  de  nagy  igazságtalanság  volna,  ha  valaki 
azt  a  különböző  és  sokoldalú  műveltségi  befolyást  tekintetbe 
nem  venné,  mely  arra  a  nomád  társadalomra  részint  az  iráni, 
részint  a  byzanczi  művelt  világgal  való  századokig  tartó  érint- 
kezés folytán  hatott,  és  melylyel  a  magyarok,  mint  különféle 
bizonyítékokból  látható,  a  régi  Pannoniában  megjelentek. 
Erről  a  tárgyról  még  bővebben  foguhk  írni  és  itt  csak  azt 
említjük,  hogy  az  a  föltevés,  hogy  a  szlávokkal  bizonyos  müveit- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  395 

Bégi  tárgyakat  a  magyarok  ismertettek  meg,  épen  nem  sorozható 
a  lehetetlenségek  közé ;  valamint  azt  sem  lehet  tagadni,  hogy  a 
keresztény  magyarok  a  törököktől,  kiket  műveletlen  pogányok- 
nak szeretnek  tekinteni,  valóban  egynél  több  szokást  is  elsa- 
játítottak. 

A  dolog  természetéből  következik,  hogy  az  uralkodás  es 
háború  ügyeire  vonatkozó  magyar  műveltségi  szók  határozottan 
a  török  nyelv  sajátságát  árulják  el,  mivel  a  művelődés  uralkodó 
szelleme  kiválóan  török-tatár  typusszal  bírt  és  mivel,  tekintettel 
a  khazarok  állami  és  társadalmi  alkotmányára,  nem  is  állhat 
máskép  a  dolog.  A  khazar  ugyanis  az  a  nép,  melynek  feje- 
delmét az  arab  földrajzírók  (így  Beladhori)  par  excellence 
törökök  fejdelmének  nevezik,  és  mely  a  műveltség  alacsonyabb 
fokán  álló  török  ajkú  nomád  szomszédjainak  mintául  szolgált, 
mint  annak  idején  a  szeldsukok,  özbégek  és  oszmánok.  Ahhoz 
a  kevés  fénysugárhoz,  mely  ezt  a  teret  megvilágítja,  ilyen  szók 
tartoznak :  a  magyar  streg,  törökül  cerig,  a  magyar  vezér,  törö- 
kül vezir,  a  magyar  jobbágy,  törökül  joa-bagi  (kapitány)  stb. 
Nagyon  eredményes  a  fegyverekre  vonatkozó  műveltségi  mozza- 
natok vizsgálása,  ha  megfontoljuk,  hogy  majdnem  valamennyi 
vágó  és  szúró  fegyver  neve  régi,  hamisítatlan  török  szókban 
található  és  hogy  némelyike,  mint  hurokj  csákány,  tegez,  ma 
már  csak  a  kirgizeknél,  ez  idegen  nyelvek  befolyásától  leginkább 
megmenekült  törököknél,  fordul  elő.  —  Igen  tanulságos  az  a 
jelenség,  hogy  a  magyar  műveltségi  élet  e  területén  a  persából 
kölcsönzött  szók  vannak,  például  ezek  :  kard  és  vár ;  azt  látjuk 
ugyanis  ezekből,  hogy  a  törökökhöz  már  a  történelem  előtt 
való  korban  férhetett  az  iráni  műveltség  hatása  és  hogy  a  há- 
ború oly  eszközeit,  melyekre  csak  nagyobb  mesterséggel  lehet 
szert  tenni,  már  régen  déli  szomszédjaiktól  kölcsönözték.  Ha  a 
régi  bolgárok  első  mecsetjeiket  bagdadi  arabokkal  építtették  és 
ha  a  khazarok  első  várok  emeltetése  végett  Byzanczhoz  for- 
dultak :  nem  lehetetlen  az  a  föltevés,  hogy  más  inkább  keleten 
lakó  törökök  e  tekintetben  szintén  a  szaszanida  Iránhoz  fordul- 


íií*6  A  MAGYAROK  EREDETE. 

tak ;  éö  nevezetes,  hogy  a  magyar  nem  egy  fontos  bizonyítékot 
szolgáltat  a  népek  e  régi  közlekedésére,  minthogy  oly  persa 
tárgj'nevek  és  személynevek  fordulnak  benne  elö,  melyek  más 
török  népek  nyelvében  már  nem  találhatók. 

A  fegyvereken  kívül  a  lószerszám  egj'es  részeinek  neve  is 
túlnyomóan  török  nyelv  jellemét  mutatja;  mert  habár  a  íorí/f 
jelentő  magyar  szó,  mely,  mint  a  törökből  látható,  tulajdonkép 
a  nyerges  állat  fogalmát  fejezi  ki,  ma  a  megfelelő  ugor  szóhoz 
hasonlóbb:  a  lovaglószcrszámra  vonatkozó  szók  mégis  csak 
jobban  tartották  meg  kiválóan  török  jellemöket,  mert  az  ugor 
népek  mint  harczosok  és  lovasok  soha  sem  tűntek  ki  valami 
különösen,  ha  kivételkép  meg  is  engedjük  a  bizonytalan  eredetű 
mériek  példáját,  és  mert  csakis  épen  a  törökök  voltak  mindenha 
had  és  lovasság  dolgában  a  többi  ázsiai  nép  igazi  mintaképei. 
Es  a  mit  a  háborúra  és  fegyverekre  vonatkozólag  mondottunk, 
az  teljesen  áll  a  kormány  ügyeiről  is.  Hogy  a  magyarok  fejedel- 
mét khahannak  hittak,  hogy  a  magyar  méltóságnevek  közt  ilye- 
nek YolÍBk :  küttdü,  julau  (FvXaO,  biliéi  (BooXtIó»j?),  karkhayz 
(Kapxa;)  stb.,  hogj'  végre  még  mai  hazájokban  való  letelepülé- 
sök  után  is  ösmerték  Q,jóbágy  méltóságát  és  használták  e  sze- 
mél;VTieveket  :  Zoltán  (sultan),  Töhötöm  (tehemten),  Aladár 
(alajdar),  L<?r^/ífe  (levend):  mindez  nagyon  is  nyomós  bizonyí- 
ték arra,  hogy  az  állami  és  társas  élet  persa  műveltség  szelle- 
métől részben  áthatott  török  jellemű,  hogy  e  jelleme  milyen 
terjedelmes  és  milyen  messzevágó. 

Általában  az  a  nézetünk,  hogy  a  műveltség  képe,  melyet 
az  előbbi  szakaszokban  adott  nyelvi  mozzanatok  fáklyája  meg- 
\ilágít,  nem  a  magyarokltöltözése  korából,  azaz  nem  Lebediá- 
ban  es  Etelkuzuban  való  rövid  tartózkodásuk  idejéből  való, 
hanem,  hogy  azt  az  életet  ábrázolja,  melyet  ez  a  nép  még  az 
Ural  és  a  Volga  közt  levő  régi  hazájában  élt.  Mert  először  az 
úgynevezett  pontusi  országokban  abban  az  időben,  mikor  a  ma- 
gyarok ott  tartózkodtak,  inkább  a  görög-byzanczi,  mint  a  török- 
persa  műveltség  szelleme  uralkodott,  és  mint  Ibn  Dasta  leírása- 


A  MÜVeLŐDÉS  MOZZANATAI.  ■^•*' 

ból  láthatni,  a  magyarok  a  pontusi  görögökkel  és  a  byzancziak- 
kal  cRakugyan  kereskedelmet  is  űztek.  Másodszor  bizonyos,  a 
kereskedelemre  és  a  iYi//á.s'ra  vonatkozó,  parsa  eredetű  műveltségi 
szók  a  mellett  bizonyítanak,  hogy  az  irániakkal  a  Szászánidák 
idejében,  még  a  régi  Khahrezm  virágzó  korában  kellettérintkez- 
niök ;  mert  mint  a  Volga  folyásának  közepe  táját  meglátogatott 
arab  utazók  tudósításai  bizonyítják,  a  bolgárokkal,  besenyők- 
kel, baskírokkal  és  madsarokkal  való  fö  közlekedés  nem  az 
aránylag  rövidebb  líton  Derbenden  át  haladt,  hanem  az  Oxus 
alsó  folyásától  Dsordsanie-n  vagy  Kürkends-en,  mint  az  arabok 
Khahrezm  régi  fővárosát  hittak,  keresztül  a  ghúzok  (azaz  tnrko- 
mánok)  és  a  baskírok  pusztaságán  át.  Ezen  az  úton  kellett  az 
iráni  kereskedőknek  és  talán  a  parszi-hit  térítőinek  is  az  ug}^an- 
azon  törzshöz  tartozó  azokhoz  és  besenyőkhöz,  valamint  a  ma- 
gyarokhoz is  jutniok,  és  ezen  az  úton  kerülhettek  műveltségi 
szók,  mint  isten  (persáúl  izdan),  bálvány  (persáúl  palvan),  sár- 
kány (persául  éarkan),  kénes  (persáúl  genc),  vásár  (persáúl  bazár) 
stb.,  a  magyarba. 

Ezzel  azonban  korántsem  azt  akarjuk  mondani,  hogy  a 
törökök  és  magyarok  bizonyos,  a  kereskedelemre  vonatkozó, 
kifejezéseket  saját  nyelvök  kincséből  nem  képeztek;  mert  a 
legtöbb  idetartozó  műveltségi  szó  eredeti,  mint :  ár,  alkn,  bér, 
díj  stb.  Még  inkább  állíthatni  ezt  a  régi  magyarok  és  törökök 
vallásáról,  melyben  a  fő  istenségek  és  a  vallási  szokások  nevei 
részint  tiszta  török  szók,  részint  olyanok,  melyeknek  tőszótagja 
és  képzése  kétségtelen  török  bélyeget  hord  magán.  Itt  is  észre 
kell  vennünk,  hogy  a  megfelelő  magyar  műveltségi  szókat  csak 
a  keleti  török  nyelvterületen  és  pedig  *a  mai  nomádok  nyelv- 
járásában lehet  találni ;  mert  az  ördög,  egy  (isten),  óriás  stb.  szót 
ma  már  csak  részint  a  csagatáj,  részint  az  altáji  nyelvkincs  szá- 
mára követelhetni ;  ugyanígy  van  a  dolog  a  tátos  és  jós  szóval 
is,  úgy  hogy  egyáltalában  nem  tévedünk,  ha  azt  állítjuk,  hogy  a 
vallásra,  a  háborúra,  a  kormányra  és  a  társas  életre  vonatkozó 
műveltségi  mozzanatokat  a  magyar  nemzeti  élet  ama  korszaka  ma- 


398  A  MAGYAROK  EREDETE. 

radványainak  kell  tekintenünk,  a  melyben  legközelebbi  rokonaik, 
török  népelemek,  tudniillik  az  űzök  vagy  ghúzok,  a  kanglik  és  a 
baskirok  szomszédságában  éltek  és  ezekkel  aina  kor  és  ama  tájak 
valamennyi  török  nomádjával  közös  szokások  kötelékével  össze  voU 
takfüzi'e, 

E  szokások  képének  összessége  eddig  leirt  fejtegetéseink 
alapján  következőkép  alakúi  meg. 

A  magyarok  a  történelem  előtt  való  korban  nomádok  vol- 
tak, mint  a  kunok  a  XII.  és  XIII.  században.  Mindazokat  a 
hasznos  állatokat  tenyésztették,  melyek  a  középázsiai  puszta- 
ságon még  ma  is  előfordulnak ;  mindazt  a  vadat  is  ösmerték, 
melyet  a  nomádok  az  Emba  és  az  Ural  közt  még  ma  is  öb- 
memek. 

Valamint  ezek,  úgy  a  magyarok  is  részben  a  földet  művel- 
ték és  azokkal  a  mesterségekkel  foglalkoztak,  melyek  a  min- 
dennapi életre  elkerülhetetlenül  szükségesek  és  a  puszta  lakói- 
nak ember  emlékezete  óta  sajátságai  voltak.  Állandó  lakóhelyeik 
nem  voltak  a  régi  magyaroknak ;  csak  különféle  fajta  sátraik 
védték  őket  az  idő  viszontagságai  ellen.  A  nép  túlnyomó  több- 
ségének ruházata  nyilván  juhbőrből  és  elejtett  állatok  bőréből 
készült ;  azonban  úgy  látszik,  hogy  az  előkelők  és  gazdagabbak 
már  korán  fogadták  el  a  délen  lakó  müveit  népek  viseletét  és 
fényűzése  tárg}'ait,  melyekre  részint  cserebere,  részint  hadi  be- 
ütések és  önkénytes  adás  útján  tettek  szert.  Kereskedelmi  össae- 
köttetéseiket  illetőleg  a  műveltségi  mozzanatok  csak  déli  és 
délkeleti  .irányra  mutatnak ;  a  már  korán  kereskedő  oroszokkal 
vagy  szlávokkal  való  közlekedésnek  semmi  nyoma ;  mert  a  mit 
a  mag>'arok  az  oroszok  nyelvéből  kölcsönöztek,  az  sokkal  ké- 
sőbbi eredetű,  és  a  kereskedésre  vonatkozó  fogalmak  nagyob- 
bára  a  törökből  származnak  és  csak  kivételkép  a  persából. 
Leginkább  bizonyít  e  föltevés  mellett  az  oroszt  jelentő  magyar 
szó,  tudniillik  orosz,  melynek,  mindamellett  hogy  a  szókezdő 
r  kimondása  a  mag^^ar  nyelvnek  nem  épen  nehezére  esik,  mint 
a  töröknek,  mégis  o  bővítékhangzoja  van,  csak  úgy  mint  az 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  399 

utóbb  említett  nyelvben,  melyen  az  oroszt  szintén  urus-nak 
hívják;  ebből  aztán  azt  lehet  következtetni,  hogy  e  néprajzi 
elnevezés:  orosz  csak  később  keletkezett  az  arab  írók  Ro8 
^«^-jaira  vonatkozik  és  a  törökből  származott. 

A  régi  magyarok,  mint  az  Ulető  helyen  már  kiemeltük,  a 
taká<:8,  szűcs  és  ács  mesterségét  ismerték ;  meg  aztán  az  arany - 
niúvesét  is,  mert  a  nyelvnek  erre  eredeti  szava  van,  tudniillik 
ötvös,  öntvös,  tulajdonkép  az  öntő,  melynek  képzése  olyan 
mint  a  török  szóé ;  a  török  knjuméi,  aranyműves,  ugyanis  szó 
szerint  öntőt  jelent,  ebből :  knj,  önteni,  illetőleg  kujum,  öntés. 
Az  irás,  festés  és  vésés  művészete  szintén  nem  volt  a  régi  ma- 
gyarok előtt  már  ősi  hazáj  okban  sem  ismeretlen,  mert  nyelvök- 
nek  e  fogalmakra  eredeti  és  szabatos  különbséget  tevő  szavok 
volt,  és  habár  semminemű  írott  emiékök  nem  maradt  ránk,  — 
germán-szláv  téritők  vakbuzgó  bárgyúsága  nagyban  azon  volt, 
hogy  elpusztuljanak,  —  mégis  sziate  biztosan  föltehető,  hogy 
legalább  is  oly  írásjelekkel  éltek,  a  milyenek  az  ótörök  nyelv 
emlékeikép  az  alsó  Jeniszei  meredek  sziklás  partjain  találha- 
tók és  melyeket  Klaproth,  Spasski  és  más  tudósok  megvizsgál- 
tak; azt  mondom:  legalább,  mert,  hogy  a  régi  magyarok,  a 
kiknek  hadi  alkotmánya  a  byzancziakat  bámulatba  ejtette  és  a 
kik  patriarkhalis  állami  hatalmokkal  lassankint  a  khazarok 
legderekabb  tanítványaivá  lettek,  saját  írásjeleiket  nem  hasz- 
nálták volna  más  czélokra  is,  azt  ugyan  alig  lehetne  állítani. 
A  vallást  illetőleg  az  ide  tartozó  műveltségi  mozzanatok  gyér 
bizonyítékából  talán  föltehetjük,  hogy  a  régi  mag^^arok  azon 
kor  többi  török  népéhez  hasonlóan  a  sámán  hitet  vallották,  a 
mit  különösen  azzal  lehet  támogatni,  hogy  megvannak  nálok 
ez  alvilági  istenségek :  ördög  és  tereng  ;  hogy  azonban  a  magya- 
rok a  párszi  vallás  kétségbe  nem  vonható  hatása  alatt  legalább 
részben  Zoroaster  hitére  tértek-e  vagy  nem,  annak  a  végére 
járni  mindenesetre  nehéz  volna.  Valamint  a  khazaroknak  és 
besenyőknek,  úgy  a  régi  magyaroknak  is  kiváló  nemzeti  jellem- 
vonásuk volt  a  vallás  dolgában  való  közönbösség;  ez  a  jellem- 


4í)0 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


vonás  egj^ébiránt  valamennyi  török-tatár  eredetű  nép  sajátja 
volt,  mielőtt  az  iszlámra  tért ;  mert  valamint  a  mongolok,  mi- 
után nyugati  Ázsiát  meghóditották,  vallás  különbsége  miatt 
senkit  nem  bántottak  vagy  nem  zaklattak  és  keresztényeket, 
zsidókat  és  moszlimeket  egyaránt  védelmökben  részesítettek : 
úgy  a  khazarok  uralkodása  alatt  is  békében  élhettek  egymással 
a  három  különböző  vallás  hívei ;  és  a  győztes  magyaroktól  sem 
szenvedtek  Pannónia  leigázott  szlávjai  keresztény  hitök  miatt 
legkisebb  rövidséget  sem ;  legalább  a  történelem  nem  tud  sem- 
mit vallási  üldözésekről,  és  ama  kor  vakbuzgó  krónikásai,  kik 
bizony  el  nem  hallgatták  volna,  épen  ellenkezőjökről  írnak  I 

Ezek  volnának  nagyjában  a  fő  vonások,  melyekkel  a  régi 
magyarok  szokásai  képét  abból  a  korból,  mielőtt  Európában 
megjelentek,  magunk  elé  állithatnók ;  mivel  ez  nem  neki  buz- 
dult hazafias  képzelődés  hiú  képein,  hanem  a  nyelv  emlékeivel 
megállapított  merő  tényeken  alapszik,  azt  hiszszük,  hogy  jogunk 
van  arra,  hogy  belőle  ez  Ázsiából  Európába  nyomult  nép  mű- 
veltsége állapotára  következtessünk  és  arra  az  eredményre  jus- 
sunk, hogy  Freisinoeni  Oito,  Luitphand,  a  sanct-galleni  barát 
és  azon  kor  más  krónikásai  leírása,  mint  a  félelemtől  és  gyű- 
lölettől erősen  fölizgatott  képzelőerő  korcsszülötte,  a  magyarok 
iránt  határozottan  igazságtalan,  és  hogy  ezek,  ámbár  műveltség 
és  vallás  dolgában  a  Pannoniában  letelepült  szlávoktól  külön- 
böztek, még  sem  voltak  semmiesetre  sem  azok  az  embertelen 
vadak,  a  milyeneknek  leírják.  A  félelem  sötét  színekkel  fest,  a 
tudatlanság  azonban  még  sötétebbekkel ! 

1 0.  A  szláv,  parsa  és  finn-ugor  kulturszókról. 

így  tehát  a  magyar  műveltségi  szók  megbeszélését,  tekin- 
tettel arra,  hogy  mily  niesszevágók  mint  bizonyító  eszközök  a 
magyarok  eredete  kérdésének  területén,  befejeztük ;  most  már 
csak  az  van  hátra,  hogy  azokra  a  netalán  bekövetkező  ellenve- 
tésekre legyünk  figyelemmel,  melyeket  egyrészt  az  alkalmaztuk 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  4f01 

módszerre,  másrészt  a  nyertük  eredmény,  mint  osztályozó  eszköz, 
megbízhatóságára  tehetni.  Az  ellenfél  táborában  eddig  azt  állí- 
tották, hogy  a  török  szók  kincse  a  magyarban  csak  kölcsön  vett 
és  csak  műveltségi  szókra  vonatkozik ;  e  mellett  a  mi  nézetünk 
megtámadására  alkalmasabb  eszköz  alig  kínálkozik,  mint  az, 
hogy  rámutatnak  a  magyarban  meglevő  szláv  műveltségi  szókra, 
melyek  számát  dr.  Miklosich  F.^^^  szláv  tudós  túlságosan  nagyra 
becsülte,  a  nélkül,  hogy  e  miatt  valakinek  eszébe  jutott  volna 
vagy  csak  juthatott  volna,  hogy  a  magyarok  nyelvét  a  szlávval 
közelebbi  rokonság  kötelékével  összefűzze.  Tehát  minden  előtt 
szükséges,  hogy  ez  oldalon  igazoljuk  magunkat,  és  mivel  azzal 
a  kérdéssel,  vájjon  a  magyarban  levő  török  nyelvkincs  kölcsön- 
vétel-e  vagy  nem,  tanulmányunk  más  helyén  már  foglalkoztunk, 
azért  figyelmünket  itt  főleg  a  szláv  tudós  említett  művére  akar- 
juk fordítani  és  megpróbálni,  hogy  lehetne  az  úgynevezett  szláv 
elemeket  a  magyarban  bírálva  megrostálni.  Ha  tekintetbe  vesz- 
Bzük,  hogy  BuDENZ  tanár  azib  tartja,  hogy  2400  magyar  tőszó 
van :  akkor  dr.  Miklosich  szerint,  ki  azt  hiszi,  hogy  a  magyar- 
ban 056  szláv  szót  fedezett  föl,  a  szláv  résznek  majd  fél  akkorá- 
nak kellene  lennie,  mint  a  mekkora  az  igazi  magyar  szók  kincse 
egészben  véve  volt ;  ez  által  aztán  a  magyarok  nyelve,  melynek 
finn-ugor  éa  török-tatár  keverék  jelleme  kétségen  kívül  igaz,  ily 
tetemes  számú  szláv  eredetű  kölcsön  vett  szó  miatt  —  ha  nem 
is  nézünk  a  németből  kölcsönzött  szókra  — ■  egyenesen  a  legtar- 
kább  zagyvalék  jellemével  bírna,  melyet  csak  képzelhetni.  Azon- 
ban ez  koránt  sincs  úgy;  mert  a  szláv  nyelvek  tudós  ismerőjé- 
nek tanulmánya  egyrészt  alapgondolatában  hibás  felfogáson 
alapszik  és  másrészt  a  kidolgozásban  oly  tévedéseket  és  hibá- 
kat árul  el,  melyek  abból  erednek,  hogy  a  szerző  a  források 
anyagát  nem  vette  kellő  tekintetbe ;  innen  van,  hogy  a  napfényre 

-"  Lásd  Die  alawUchen  Elemente  im  Magyarischen^  Denkachriffer) 
der  kaUerl.  Akademie  der  Wiasenechaftcn,  philosoph.  historUche  Clasat: 
21.  köt.  1—74.  lapján. 

VixBÉBT  :  A  motryarok  trtdete.  "^ 


4^2  A  MAGYAROK  EREDETE. 

derített  eredményt  egyáltalában  nem  lehet  föltétlenül  elfogadni. 
Az  alapgondolat  téves  felfogásán  első  sorban  azt  értjük,  hogy 
kölcsön  vett  szók  és  idegen  szók  közt  nem  tett  szabatos  különb- 
séget ;  mi  ugyanis  az  előbbieken  oly  szókat  értünk,  melyek  a 
nép  minden  osztályába  behatottak  és  a  nemzeti  szók  kincsében 
már  polgárjogot  nyertek,  az  utóbbiak  közé  pedig  csak  olyanokat 
sorozunk,  melyek  vagy  mint  mükifejezések  sorának  részei  csak 
az  irodalmi  n5'elvbe  tartoznak,  vagj'  tisztán  helyi  természetűek 
és  a  nemzeti  nyelv  közös  birtokának  nem  tekinthetők.  Szhn'ból 
kölcsönzött  szóknak  a  magyarban  a  következőket  tartom  :  ablak, 
.  abrak,  abrincs,  asztal,  bajnok,  beretva,  beszéd,  bolha,  barázda 
stb. ;  ezek  minden  magyar  ember  ajkán  élnek ;  holott  idegen 
szóknak  például  a  következőket  nézem  :  abanajcz,  angor,  beláka, 
bervény,  bobujicska,  ekebabala,  gornyik,  harák,  izlot,  izsgáncz 
stb.,  melyeket  talán  némely  a  szláv  nyelvterület  közvetetlen 
közelében  levő  magyar  vidéken  kivételesen  megértenek,  de  me- 
lyek a  magyar  nemzet  nagyobb  részének  teljesen  idegeneknek  wiu- 
t átkoznak,  minthogy  efféle  szókat  még  csak  a  provinciaUsmusok 
rovatában  sem  lehet  felsorolni.  A  legfőbb  kifogás  tehát,  melyet 
dr.  MiKLosiCH  műve  ellen  tennünk  kell,  az,  hogj'  ezt  a  körül- 
ményt nem  vette  tekintetbe,  mi  miatt  aztán  a  jegyzékében  fölso- 
rolt szók  egyharmadát,  ha  ugyan  nem  a  felét,  el  kell  hagyni,  azaz 
olyannak  tartani,  a  mely  a  magyarban  részint  mint  idegen  s(zó 
fordid  elő,  részint  pedig  ma  már  eghzen  ismeretlen, 

A  mit  a  források  anyagának  elégtelen  tekintetbe  vételén 
él-tünk,  az  nagj'obbára  azon  szókra  vonatkozik,  melyeket  vagj' 
mint  a  török  szókincshez  tartozókat  a  magj'ar  nyelv  ősi  tulaj- 
donának kell  tartanunk,  vagy  pedig  melyek  mint  később  köl- 
csön vett  török  eredetű  szók  akár  közvetetlenűl  a  törökből,  akár 
közvetve  a  déli  szlávból  a  magv'arba  származtak.  Egyelőre 
ötvennél  több  ilyen  tévesen  szlávnak  vagj'  szláv  réven  hoz- 
zánk jutottnak  tartott  török-magyar  műveltségi  szót  válasz- 
tottunk ki  a  MiKLOsiCH-féle  jegyzékből;  ezeket  a  szókat  az 
V.  mellékletben  felsoroljuk.  E  munkánkban  a  következő  sza- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  403 

bályokból  indultunk  ki.  Először  oly  szókat,  mint  bélyeg,  bika, 
csap,  csata,  déd,  árok,  kender  stb.  már  azért  sem  lehet  szláv 
szóknak  tartani,  mert  képzödésök  törvényeinél  fogva,  meg  aztán 
a.z  egész  tágas  török  nyelvterületen  való  elterjedésök  következ- 
tében kétségtelenül  török  eredetűek ;  az  ilyen  szó  szláv vá  való 
átváltoztatása  csak  erőszakos  és  téves  szófejtésen  nyugszik,  pél- 
dául a  kender  szóé,  mely  még  a  mongoloknál  és  keleti  turkesz- 
tániaknál  is  szokásos,  és  melyet  Miklósig h  a  szláv  kadr,  forogni, 
keringeni  (?)  igéből  akar  származtatni ;  vagy  az  árok  szóé,  mely 
a  török  ar,  or,  metszeni,  töszótagból  származik  és  voltakép  be- 
metszést jelent  s  ez  alakban  még  az  uigurok  előtt  a  IX.  és  X. 
században  is  már  ismeretes  volt.  Másodszor  az,  hogy  valamely 
szó  a  szerbben  vagy  horvátban  megvan,  még  egyáltalán  nem 
bizonyít  a  mellett,  hogy  az  szláv  eredetű;  hiszen  tudnivaló, 
hogy  mind  a  kettő  igen  tisztességes  számú  török  szót  vett  föl 
magába,  mely  nemcsak  a  nép  költeményeiben  fordul  elő,  mi- 
lyenek a  Pjesme  Kacicoi-e,  hanem  még  GuNDULic,  nyelvtisztító, 
iránytól  áthatott,  műveiben  is.  Ugyanez  áll  némileg  az  oroszról 
is,  melyben  igen  sok  tatár  szó  van,  és  ha  dr.  Miklosich  a  (344) 
koszor,  azaz  kertészkés,  (270)  köpeny,  (370)  kerecset,  azaz  só- 
lyomfaj, szót  szlávnak  tartja,  mert  a  szerbben  és  oroszban  elő- 
fordul, ezzel  az  illető  szók  szláv  eredetét  még  korántsem  bizo- 
nyította be ;  mert  volt  idő,  mikor  szlávok  műveltség  dolgában 
tatároktól  tanultak,  és  mivel  másrészt  bármennyire  műveletlen 
nép  is  hathat  a  műveltség  tekintetében  őt  felülmúló  népre  is. 
Igaz,  hogy  szerb-horvát  úton  kerültek  a  magyarba  az  oszmán 
törökből  kölcsön  vett  műveltségi  szók,  mint :  csizmadia,  hara- 
mia, dalia  stb.,  melyek  az  oszmán  éizmezi,  harami  és  deli  szók- 
ból lettek  és  a  végszótagjokkal  a  szláv  közbenjárásra  vallanak ; 
valamint  az  oszmánok  is  Szerbia  útján  mag}^ar  szókat  vettek  át, 
milyenek:  varus  (külváros),  hintov  (hintó),  hajdút  (rabló)  stb., 
de  ezek  magokon  viseHk  a  szláv  közbevetés  félreismerhetlen 
jeleit,  melyeket  azonban  a  Miklosich  állítása  szerint  a  magyarba 
került  szláv  idegen  szókon  nem  lehet  észre  venni.   Harmadszor 

26- 


^*  A  MAGYABOE  EREDETE. 

van  egy  fajta  persa  eredetű  kölcsön  vett  szó  a  magyarban,  mely 
nem  oszmán  közbenjárással  származott  át,  hanem  még  abból 
az  idöböl  való,  mikor  a  régi  mag}'arok  irániakkal  személyes 
összeköttetésben  voltak.  Ilyen :  bálvány,  kard,  pad  és  csésze ; 
hogy  ez  mind  egyenesen  a  persából  származik,  a  mellett  leg- 
inkább az  bizonyít,  hogy  e  szók  közül  néhányat  a  magyarban 
sokkal  helyesebben  ejtenek  ki,  mint  a  szlávban,  söt  helyeseb- 
ben, mint  az  oszmánban  és  újpersában.  Például  szolgáljon  a 
magyar  csésze,  mely  az  oszmánban  kase-nék,  a  persában  keese- 
nek  hangzik ;  ilyen  a  magyar  kard  is,  melyet  Persiában  manap 
így  írnak  és  ejtenek :  ^;^,  ghurd,*^*  jóllehet  azelőtt  kardnak 
hangzott. 

Mindamellett  természetesen  eszünk  ágában  sincs  a  szlávok 
művelő  hatását  a  régi  magyarokra  el  nem  ismerni  vagy  szán- 
dékosan kisebbíteni.  Nem,  ilyen  igyekezet  csak  vak  chauvinis- 
mus  kifolyása  volna!  Tiszta  és  félreismerhetetlen,  hogy  az 
Ázsiából  Európába  nyomult  lovas  magyar  nemzet,  jóllehet 
ázsiai  műveltsége  világának  sok  mindenféle  nyoma  maradt,  az 
európai  műveltségre  vonatkozólag  és  a  Pannónia  idegen  talaján 
és  idegen  éghajlata  alatt  megkezdett  életmódra  való  tekintettel 
nemcsak  az  állatok,  növények  és  ásványok  országában,  hanem 
a  táplálkozásban,  ruházatban,  lakásban,  a  kézművességben  éB 
különösen  a  kormány  és  vallás  ügyeiben  számos  líj  fogalommal 
ismerkedett  meg,  melynek  idegen  nevét  is  elfogadta,  legfölebb 
csak  hang  tekintetében  idomítva  át  anyanyelvéhez.  Nagyon 
természetes,  hogy  a  kölcsön  vett  szók  legn£igyobb  száma  az 
állatok  és  növények  országára  meg  a  kézművek  területére  és 
általában  letelepült  emberek  életéhez  szükséges  eszközökre  vo- 
natkozik. A  szlovének  délnyugaton  és  a  szlávok  északon  és 
északkeleten  részint  mint  rabszolgák  és  szabadon  bocsátottak, 
részint  mint  térítők,  kézművesek  és  hivatalt  viselők,  itt  bámu- 

^^^  ^  fy^  ghurd    ma    kést   jelent,    a   régi  JsD    kard  ellenbeu  kar- 
(:ot  tett. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  405 

latos  dolgokat  műveltek,  és  nem  szabad  csodálkoznunk,  ha  az 
új  szók  vad  áramlatában  a  magyarok  néha  olyanokat  is  vettek 
kölcsön,  melyek  megfelelője  nemzeti  nyelvökben  már  megvolt, 
melyek  tehát  elkerülhetetlenül  nem  is  voltak  szükségesek.  Ez 
állításunk  bebizonyítására  szolgál  a  többi  közt  lakoma,  csutora, 
barát,  hUyak,  nyavalya  stb. ;  mind  oly  fogalom  ez,  melyet  ezek- 
kel az  eredeti  magyar  szókkal  is  ki  lehetett  volna  fejezni :  toi', 
kuhcü,  pajtás,  ököl  és  betegség ;  eltekintve  tehát  a  halvány  ár- 
nyékiás hasznától,  épen  nem  volt  szükséges,  hogy  e  szókat  a 
szlávból  kölcsön  vegyék. 

Már  mondtuk,  hogy  a  szláv  nyelv  hatását  a  magyarra  egé- 
szen természetesnek  tartjuk,  és  kifogásunk,  melyet  a  Miklosich 
tanulmánya  ellen  teszünk,  csakis  számadatára  vonatkozik ;  az 
említette  956  példának  majdnem  fele  nem  is  magyar,  50-nél 
többet  a  török  és  talán  ugyan  annyit  a  fínn-ugor  szókincsbe 
lehet  sorozni,  úgy,  hogy  az  említett  966  szónak  íegfólehb  egy 
hdrJfhCbcLciVCi  lehet  mondani,  hogy  a  szlávból  kölcsönzött  ma- 
gyar szó,  a  mi,  tekintettel  azon  körülményre,  hogy  a  németben 
az  idegen  szók  száma  több  ezerre  rúg,  nem  is  valami  túlságos- 
nak mondható. 

A  szláv  nyelveken  kívül  a  magyarok  műveltségi  tárgyak 
megnevezésére  még  más  árja  nyelvből  is  kölcsönöztek  szókat, 
nevezetesen  a  németből  és  a  persából ;  az  előbbiből  természe- 
tesen csak  azután,  hogy  Pannoniában  letelepedtek,  az  utóbbi- 
ból pedig  még  régi  hazájokban,  mint  már  többször  említettük, 
iráni  kereskedők  által,  kik  részint  a  Kaukázuson,  részint  Kha- 
rezmen  át  egész  az  iráni  tartományokkal  határos  pusztaságba 
az  odavaló  török  nomádokhoz  vetődtek,  a  mi  a  következő  szá- 
zadokban is  egész  a  jelenkorig  történt;  innen  van,  —  mint  már 
egj^ebütt  *^*  kiemeltük,  —  hogy  a  török  népek  az  iráni  ember- 
nek, kivel  először  mint  kereskedővel  ismerkedtek  meg,  a  sárt  ne- 

**•  Lásd:  Primiiive  Cultur  des  türk,  lat.  Volkes  ozimű  művem 
106.  lapját 


4^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

vét  adták^  vagyis  oly  nevet,  mely  alapjában  idgent^  utazót  jelent. 
Épen  így  nevezték  el  a  törökök  a  letelepült  idegent  tdt-nak  az  az 
hékés  emfcer  (vagy  kicsinyítő  alakkal  fafc/A'-nak  innen  van  Közép- 
Ázsia  iráni  őslakóinak  tazik  neve) ;  és  ugyancsak  így  adták  a 
Pannoniába  nyomult  magyarok  a  letelepült  szlávra  a  tót  ne- 
vét. *^*  Történeti  bizonyítékokkal,  melyek  az  iráni  korona  or- 
szágai és  a  Kaspi-tenger  északi  vidékén  lakó  török  nép  közt 
levő  régi  állami  összeköttetésre  vonatkoznának,  ezt  a  föltevé- 
sünket csak  annyiban  támogathatjuk,  a  mennyiben  faiteles  tu- 
dósításaink ^^''  vannak  az  Iránban  491  tői  33 l-ig  uralkodott 
Kubád  sáh  és  még  inkább  fia  Nuáirván  meg  a  khazarok  kfaa- 
kánja  egymáshoz  való  viszonyáról;  ezek  történetében  majd 
véres  háborúkról,  majd  egymás  családja  közt  kötött  háza^sá- 
f^okról  és  szövetségről  olvasunk.  Az  ugj'anis  kétségen  kívül  van, 
hogy  a  puszta  török  lakói,  mint  a  szászánidák  birodalmának  tő- 
szomszédjai,  az  irániaknak  sok  bajt  okoztak.  Ugy  látszik^  hogy 
\i  történeti  események  menete  Irán  északi  határain  mindig  egy- 
forma volt.  Az  újkorban  turkománok,  mongolok  és  özbégek,  az 
ókorban  khazarok,  haitaliták,  Dehistan  lakói  vagy  ghúzok  és 
más  törökök  nyugtalanították  a  művelődő  letelepült  lakosságot 
és  adtak  alkalmat  sok  zavarra  mind  északkeleten,  azaz  Trans- 
oxaniában,  mind  északnyugaton,  azaz  a  Kaukázusban.  Azonban 
nemcsak  Kubád  és  Nusirván  idejében^  hanem  már  sokkal  azelőtt 
kellett  persák  és  ural-altájiak  közt,  mint  a  dolog  természetéből 
következik,  kölcsönös,  majd  barátságos,  majd  ellenséges  érint- 
kezésnek lennie;  mert  már  Pniscus-nál  olvasunk  Attilának 
Persia  ellen  való  harczias  szándékairól ;  sőt  úgy  látszik,  Attila 


*^*  ífiry  a  krimi  tatárok  az  ott  talált  gótokat  that-nak  nevezték;  a 
]  lervi  tnrkomáu  az  ü'ánit  ^/ta/-nak,  és  a  kipcaki  egéRzen  letelepült 
ti)rz3rokonát  Bzintén  ^i/-nak  liivja. 

'"  V.  ö.  a  Derbend-nameh  4-9.  lapját.  Oeachichte  de r  Perser  und 
Araber  zur  Zeit  der  Sasaaniden ;  au»  der  arabiachen  Chronih  des 
Tahari  von  Th.  Nöldeke,  157.  és  167.  lapját. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  407 

atyjának  neve  is,  tudniillik  Balamir,  a  persából  kölcsönzött  szó, 
ebből :  bála,  magas  és  mir,  fejdelem. 

E  szerint  tehát  semmi  esetre  sem  mondunk  ki  nagyon 
merész  föltevést,  ha  azt  tartjuk,  hogy  a  persa  műveltségi  szók 
a  magyarba  nem  török  közbenjárással,  hanem  a  persákkal  való 
egyenes  közlekedés  útján  kerültek,  különösen  azon  virágzó  ke- 
reskedelmi összeköttetés  útján,  mely  a  VII.  századtól  a  X.-ig  és 
Xl-ig.  Ázsia  és  keleti  Európa  közt  volt  ós  melynek  következté- 
ben még  világrészünk  messze  északi  vidékein  is  találhatni  arab- 
persa  pénzeket,  melyek  nagyobbára  persák  által  jutottak  a 
khazarok  országán  keresztül  oda.  Ezzel  a  mi  nézetünkkel  termé- 
szetesen azok,  a  kik  a  mag^^arok  eredetének  kérdésében  a  finn- 
ugor elméletet  védehnezik,  homlokegyexifist  ellenkezni  fognak, 
minthogy  arról,  hogy  a  magyarok  a  szászánida  Persiával  érint- 
keztek, már  azért  sem  akarnak  semmit  sem  tudni,  mert  ez  na- 
gyot változtatna  földrajzi  és  történelmi  hypothesiseiken  és  mert 
ily  föltevés  mellett  a  magyarok  régi  hazáját  sokkal  inkább  délre, 
körülbelül  egészen  a  mai  orenburgi  kormányzóság  határaihoz 
kellene  helyezni.  Nos  hát,  tisztelt  ellenfeleim  egész  nyugodtan 
engedhetik  meg,  hogy  magyarok  és  irániak  egymással  közvetet- 
lenül  közlekedtek ;  nincs  szándékunkban  Jerney,  Cornides  és 
mások  phantasticus  menetében  útra  kelni  a  parthusok  orszá- 
gába ;  mert,  hogy  a  persa  elemek  a  magyarba  nem  török  közben- 
járás útján  kerültek  (mint  ők  hiszik),  hanem  egyenes  úton : 
arról  bizonyosan  meg  fognak  győződni,  ha  megfontolják,  hogy 
először  e  szók  már  régóta  nyertek  a  magyarok  nyelvében  pol- 
gárjogot, minthogy  a  legtöbb  oly  fogalmat  fejez  ki,  melynek 
jelölésére  a  magyarnak  nincs  eredeti  szava.  A  persából  kölcsön- 
zött magyar  szókhoz  a  következőket  számítjuk. 


Magyarul  : 

Peraáúl : 

Isten 

izdan 

bálvány 

pfthlvan 

sárkány 

carkan 

levente 

levend 

408 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


;. 


^í/^ 


.  f,. . , ...  -  j1C<-'}<^ 


^ 


')> 


Magyarul/. 

Persíinl  : 

vásár 

bazár 

ezer 

hezar 

száz 

sad 

csésze 

keese 

vár 

bar 

vad 

bad 

csárda 

cardag 

kénes 

genc 

juh 

zu,  cu 

párducz 

pars 

hiW 

gust 

pad 

pad 

nád ^^ 

tJusid 

kliursid 

Töhömtöin 

tebemten 

Bendegúz 

bendekus 

Btb. ;  ez  körülbelül  i20  műveltségi  szó,  melyből  néhány  a  min- 
dennapi élet  legkezdetlegesebb  fogalmaira  vagy  a  vallás  tár- 
gyaira vonatkozik,  más  pedig  történelmileg  kimutatható  sze- 
mélynév, legtöbbje  azonban  más  török  nyelvjárásban  elö  sem 
fordul;  tehát  a  török  közbenjárás  lehetősége  teljesen  ki  van  zárva. 
Másodszor  azzal  is  be  van  bizonyítva  föltevésünk,  hogy  magj'a- 
rok  és  persák  közt  egyenes  összeköttetés  volt,  hogy  más,  a  ma- 
gyar nyelvvel  egj'formán  alkotott  és  rokon  nyelvekben  épen  a 
miatt,  mivel  határuk  fölebb  észak  felé  vagy  messzebb  nyugatra 
terűi  el,  csak  olyan,  a  persából  kölcsönzött  szók  vannak,  me- 
lyeknél a  tatár  vagy  orosz  közbenjárás  egészen  kétségen  kívül 
van ;  ez  tehát  mind  aránylag  újabb  szerzemény,  a  mit  a  persá- 
ból kölcsönzött  magyar  szókról  nem  mondhatni.  A  magyarral 
egyformán  alkotott  és  rokon  nyelv  gyanánt  a  cseremisz  nyelvet 
akarjuk  megemlíteni,  melynek  szókincse  majdnem  két  harmad- 
részben török,  és  melyben  a  következő,  persából  kölcsönzött 
szókat  lehet  találni. 


■♦  Ai 


^; 


I 

j 


Á 


/ 


V 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI. 


209 


Caeremiszül: 

Magyarul : 

Persául : 

Kösten 

furkÓB  bot 

kisten 

küsé 

zseb 

kise 

carsó 

sátor 

carsab  (lepedő) 

paj 

rész 

paj 

sandái 

gyertyatartó 

samdan 

con 

lélek 

zan 

sinier 

láncz 

zen^ir 

taka 

• 

egészséges 

taze  (&iss) 

t08 

barát 

dóst 

tusman 

ellenség 

dusman 

türüs 

egész 

durust 

nezér 

szegény 

nacar 

ras 

helyes 

rast, 

Összesen  13  példát,*^®  melyből  az  ^  első  ötöt  az  oroszból,  hol 
még  ma  is  megvan,  a  többit  pedig  a  tatárból  kölcsönözték,  a 
honnan  a  cseremiszben  nem  kevesbbé  számos  arab  kölcsönzött 
szók  is  valók.  Ellenben  a  régi  magyarok  nyelvében  a  Zoltán 
személynéven  kivül  egyetlenegy  arabból  kölcsönzött  szó  sincs. 
Azért  ismételjük,  hogy  azon  legkevesbbé  sem  lehet  kételkedni, 
hogy  a  régi  magyarok  és  irániak  egymással  közvetetlenül  köz- 
lekedtek ;  ezt  bizonyltja  a  többi  közt  Porphyrogenitus  is,  mikor 
azt  mondja,  hogy  a  magyarok  még  Lebediában  a  khazarok  szö- 
vetségesei voltak  minden  háborúban,  következőleg  azokban  a 
háborúkban  is,  melyeket  a  khazarok  Derbend  és  Azerbaizan 
ellen  viseltek,  részt  vettek. 

Végre  még  tanulmányunk  e  részének  legeslegfontosabb 
pontjára  kellene  térnünk,  azaz  megvizsgálnunk,  hogy  müyen 
szerepet  és  helyzetet  foglalnak  el  a  fínn-ugor  eredetű  magyar 
műveltségi  szók  a  fejtegettük  kérdésben,  azaz,  hogy  vájjon  mi- 


'^*  Ezeket  a  példákat  Buüenz  tanárnak  előbb  idézett  cseremisz 
szótárából  vettem,  melyben  ezeken  kívül  még  oza,  kereskedő,  mint  a 
mely  cho2a-ból  lett,  persa  eredetűnek  van.  megjelölve.  Ez  azonban  téve- 
dés, mert  először  oza  az  orosz  chozjain,  illetőleg  cboza,  úr,  gazda,  szó- 
ból lett,  és  másodszor  choza  török  eredeti!  és  nem  persa. 


*  10  A  MAOYABOK  I  REDETF. 

nöségök  vagy  mennyiségök  tekintetében  az  itt  fejtegetett  török- 
magyar példákkal  fölémek-e  és  kutatásunk  ez  irányban  elért 
eredményét  megerősítik- e,  gj^öngitik-e  vagy  megezáfolják.  Nos 
hát  az  erre  való  feleletet  a  szíves  olvasó  legjobban  a  VI.  mellék- 
letben adott  összehasonlító  sorból  fogja  kiolvashatni,  melyben 
közel  kétszázhatvan  oly  műveltségi  mozzanatot  soroltunk 
föl,  melynek  illető  szava  a  magyarban  éii  törökben  részint  egj'- 
máshoz  hasonló,  részint  egymás  közeli  rokona ;  holott  a  megfe- 
lelő hasonlóságok  száma  az  összes  finn-ugor  nyelvekben  csak 
negyvenegyre  rúg.   Ha  e  szembeszökő  aránytalanság  ellen, 
mely  a  számviszonyban  nyilvánul,  azt  az  ellenvetést  tenné  va- 
laki, hogy  a  magyarban  még  számos  másnemű  finn-ugor  ere- 
detű műveltségi  szó  van,  mely  itt  nincs  felsorolva :  akkor  arra 
az  észrevételre  emlékeztetjük,  melyet  már  tettünk,  hogy  az  itt 
felsorolt  török-magyar  példák  korántsem  teljesszámúak,  sőt  az 
összes  anyagnak  talán  csak  egyharmadát,  legfölebb  felét  teszik 
ki,  és  hogy,  ha  netalán  kiegészítenék,  a  számok  aránytalansága 
egyáltalában  nem  tűnnék  el.  Szorosan  véve  a  dolgot,  nem  is 
szabad,  hogy  ez  a  művelődéstörténelmi  dolgokban  jártas  kuta- 
tót meglepje;   legkevesbbé  pedig  nyelvtudományi  tekintetben 
tűnhet  föl,  mivel,  mint  már  említettük,  a  magyar  nyelvkincs 
két  harmada  a  törökkel  közeli  rokonságban  van  és  csak  egy  har- 
mada a  finn-ugorral.  A  művelődéstörténelmi  mozzanatra  vo- 
natkozólag mindenki  azonnal  át  fogja  látni,  hogy  tekintettel 
azon  tökéletesen  különböző  életföltételekre,  melyek  a  pusztán 
lakó,  állattenyésztéssel  foglalkozó,  lovas  török  népet  az  erdők- 
ben  és  mocsaras  vidékeken  tartózkodó  és  csupán  halászatból  és 
vadászatból  élő  finn-ugor  eredetű  emberektől  elválasztják,  a 
két  nép  műveltségi  viszonyait  csak  bajosan  lehet  összehasonlí- 
tani, és  hogy  itt  is,  ott  is  élesen  kidomborított  typicus  sajátsa- 
gokra  kell  tekintettel  lennünk.  Es  valóban  azt  is  tapasztaljuk, 
hogy  a  magyar-török  műveltségi  szók  délibb  szélességi  fok  álla- 
tainak és  növényeinek  országára  vonatkoznak  és  a  háború  s 
kormány  ügyeinek,  a  mesterségeknek,  a  ruházatnak,  táplálko- 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  411 

zásnak  és  vallásnak  területén  majdnem  kizárólag  uralkodnak : 
a  finn-ugor  műveltségi  szók  pedig  a  magyarban  nagyobbára 
oly  fogalmakra  vonatkoznak,  melyek  északibb  szélességi  fok 
talajával  és  éghajlati  viszonyaival  és  az  ember  ottani  élelfölté- 
teleivel  összefüggnek.  Ezt  néhány  példával  akarjuk  megvilági- 
tani.  Holott  a  házi  és  hasznos  állatok  neve  majd  mind  török, 
azt  találjuk,  hogy  a  holló,  a  lúd,  a  nyiisztmenyét  és  nyestmenyét 
stb.  neve  kiválóan  finn-ugor  jellemű;  még  feltűnőbb  ez  a  nö- 
vénynevek, házi  eszközök  és  vallás  körében,  ámbár  —  valljuk 
meg  őszintén  —  az  illető  magyar-finn-ugor  szóhasonlítások 
koránt  sincsenek  oly  meglepők,  mint  a  magyar-törökök.  így 
peldáiil  az  érezek  neve,  mint  az  aranyé,  ezüsté,  ónéy  vasé  és 
ólomé,  a  magyarban  túlnyomóan  finn-ugor,  és  valóban  a  török- 
nek e  fogalmak  megjelölésére  még  ma  sincs  eredeti  szava,  mert 
a  török  temir  (vas)  annyi  mint  siírü,  szilárd,  a  török  altin 
(axany)  a  vöröses,  a  török  akce  (ezüst)  a  fehéres  stb. ;  ez  a  do- 
log természetével  meg  is  egyezik,  mivel  az  inkább  északon 
lakó  ugor  népek  a  különféle  ércznemekkel  előbb  ismerkedtek 
meg,  mint  a  törökök  a  pusztán,  hol  semmiféle  erezet  sem 
találhatni. 

Az  egyetlen  tér,  melyen  a  műveltségi  szók  analógiái  úgy  a 
hogy  egyformán  oszolnak  meg,  a  külső  természet  tüneményei- 
nek és  a  családi  életnek  tere,  egy  szóval  oly  fogalmaké,  melyek 
az  emberi  lét  legkezdetlegesebb  állapotára  vonatkoznak,  és 
melyek  azon  benső  közlekedésből,  mely  a  magyar-török  győző- 
ket a  tőlök  legyőzött  finn-ugor  népekkel  összekötötte,  némileg 
megfejthetők.  Itt  természetesen  nagyon  nehéz,  sőt  majdnem 
lehetetlen  döntő  ítéletet  mondani,  azaz  akár  az  egyik,  akár  a 
másik  nyelvterületnek  elsőséget  adni,  minthogy  ide  vonatkozó 
fejtegetéseinkben  a  nyelvek  erőszakos  összehasonlításának  vitás 
és  néha  még  sikamlós  mezejére  jutunk,  oly  mezőre,  melyen,  a 
mi  meggyőződésünk  szerint,  a  finn-ugor  elmélet  hívei  annyi- 
szor és  oly  nagyon  vétkeztek.  De  mégis,  hogy  az  olvasónak  a 
nyelvnek  ez  irányban  nyilvánuló  kétoldalúságáról  némi  fogalma 


"^12  A  MAGYAROK  EREDETE. 

legj'en,  ki  akarjuk  emelni,  hogy  először  e  fogalmak  némelyike 
magában  véve  kettős  nyelvjellemet  mutat.  így  például  a  gyöke- 
ret jelentő  szó,  mely  mind  török  (v.  ö.  gyök-öt  a  török  kök-kel), 
mind  finn-ugor  alakban  (v.  ö.  gyökér-t  a  vogul  jekur-ral)  van 
előttünk.  Ugyanígy  van  a  dolog  a  vágást  és  bemetszést  jelentő 
szóval,  ha  tudniillik  a  magyar  ver  alakot  a  török  vur-ral  (verni) 
és  a  ró  igét  a  finn-ugor  ru  (vágni)  szóval  összehasonlítjuk.  A  mi 
aztán  másodszor  az  egyes  nyelvterűletek  különféle  voltát  illeti, 
a  következőt  figyelhetjük  meg :  a)  Évszakok ;  itt  a  magyar  tél  és 
tavasz  az  ugor  tel  és  tovi  szóval,  de  a  magyar  nyár  és  ősz  a  tö- 
rök jaz,  jaj  és  kós  alakkal  hangzik  egybe,  b)  Természeti  tünemé- 
nyek,  ezeknél  a  magyar  viz,  felhő,  tó,  jég  a  finn-ugor  vit,  piliL 
tu  és  jáa  vagy  jang  szóval  egyezik  meg,  ellenben  a  magyar  szd, 
dér,  hó,  hav  és  tenger  megint  a  török  sil  vagy  sel,  kir,  kar  és 
tengiz  alakkal  hangzik  össze,  c)  Családi  élet;  ebben  közös  a 
magyar  atya  és  anya,  a  török  ata,  ana,  és  a  finn-ugor  ata,  anaj, 
és  a  mellett,  hogy  a  magyar  gyerek,  bátya,  öcs,  déd  és  néíie  a 
török  jauruk,  baci,  eci,  dede  és  néne  közeU  rokona,  a  magyar 
fiú,  ipa  és  i^ő  csak  a  finn-ugor  pi,  .appi  és  vdng  vagy  vái^  alak- 
ban talál  hasonlójára. 

Hasonló  módon  áll  a  dolog  ama  fogalmakkal  is,  melyeket 
Hunfal VY  Magyarország  ethnographiája  czímü  müvében  ^^^  ter- 
mészeti és  erkölcsi  élet  czimén  felsorol,  és  melyeknél  szintén  a 
magyar-finn-ugor  szóegyezésekkel  szemben  ugyanolyan  számú 
mag}'ar-török  szópárt  lehet  felhozni,  miért  is  szintén  ugyancsak 
bajos  volna  a  rokonság  nagyobb  vagy  kisebb  fokát  kimutatni. 

Végre  a  kutató  figyelmét  el  nem  kerülheti  az,  hogy  nem- 
csak bizonyos  fogalmak  vannak  a  magyarban  két  rokonértelmű 
szóval  jelölve,  melyek  közül  az  egyik  a  finn-ugor,  a  másik  a 
török-tatár  nyelvcsoporthoz  tartozik;  hanem,  hogy  maga  a 
nemzet  neve  is  két  egymástól  teljesen  különböző  szóban  lépett 
föl,  tudniillik  azzal,  hogy  magyar,  mely  név  határozottan  tö- 


21 


"  A  2Í6.  lapon. 


A  MŰVELŐDÉS  MOZZANATAI.  *1'^ 

rök,  és  azzal,  hogy  unger,  ugor  vagy  ngr,  a  hogy  a  szlávok  az 
ugor  népeket  hittak;  ez  oly  dolog,  mely  bizonyára  legjobban 
bizonyítja  a  magyar  nép  keverék-voltát. 

Ha  a  török  műveltségi  szók  a  magyarban  csak  olyan  ter- 
mészetűek volnának,  mint  például  az  előbb  emiitett  szláv  szók, 
vagy  az  arab-persából  kölcsönzött  szók  az  oszmánban,  vagy 
épen  olyanok,  a  milyenek  a  római  műveltség  befolyása  követ- 
keztében a  régi  angol-szászban  megmaradt  latin  szók;  azaz 
olyanok,  hogy  csak  a  török  műveltség  befolyásának  magasabb 
fokára  vonatkoznának  és  hogy  századokig  való  használat  után 
is  idegen  köntösük  által  mindig  kiválnának;  szóval,  ha  nem 
volnának  oly  számosak  és  ha  a  nyelv  szellemébe  oly  mélyre 
nem  hatottak  volna,  a  hogy  valósággal  történt  a  magyar  és  a 
törők  kölcsönös  viszonyában ;  és  ha  ezzel  szemben  ki  lehetne 
mutatni,  hogy  a  finn-ugor  műveltségi  mozzanatok  kiválóan  vo- 
natkoznak a  kezdetleges  életmód  és  a  társadalom  ősi  állapotá- 
nak fogalmaira:  akkor  mi  is  egyetértve  a  finn-ugor  elmélet 
szószólóival,  minden  habozás  nélkül  kölcsön  vett  jószágnak 
tartanok  ezeket  a  török  műveltségi  szókat  és  az  egész  jelen- 
séget annak  a  már  sokszor  ismétlődött  művelődéstörténelmi 
befolyásnak  tulaj donítanók,  melyet  műveltebb  nép  kevesbbé 
művelt  szomszédjára  gyakorol.  Azonban  tekintve  a  másutt  már 
kiemelt  nyelvi  viszonyt,  különösen  pedig  az  előbb  említett 
szám  viszonyt,  mely  a  250  magyar-török  és  a  41  magyar-ugor 
műveltségi  mozzanat  közt  van,  itt  okvetetlenül  mélyebben  rejlő 
okot  kell  keresnünk  és  e  müvclöde^t'nriénelmi  taníilságokbol  a  nw- 
gijar  nép  török-tatár  eredetének  oly  bizonyítékát  kíolcasnunk,  a 
milyent  a  történelmi  adatok  világánál  csakugyan  találtunk  is; 
épen  így  azt  hiszszük,  hogy  van  jogunk  a  nyelvtudományi  okok 
alapján  a  magyar  nyelv  kiválóan  finn^ugor  jellemét  tagadni. 


BEFEJEZŐ    MEGJEGYZÉS. 


1. 


AZ  után,  a  mit  eddig  a  három  különböző  területen  gyűjtött 
J\.  adatok  bizonyító  erejét  illetőleg  mondottunk,  njdlvan 
fölöslegessé  lesz,  hogy  a  magyarok  török  nemzetiségéről  való 
nézetünket  még  világosabban  kifejezzük  vagy  további  bizonyí- 
tékokkal támogassuk.  A  befejező  következtetésben,  melyet  ta- 
nulmányunk ez  utolsó  része  ezéljáúl  kitűzött,  inkább  szándé- 
kunk az  egyes  világító  sugarakat  egy  kévébe  gyűjteni,  hogy 
az  így  nyert  hathatósabb  fónynyel  a  kérdés  egész  kéjjét  meg- 
világítsuk és  a  kimagasló  pontokkal  kutatásunkból  azt,  a  mi 
nézetünk  szerint  eredménye,  annál  világosabban  kifejthessük. 
Tekintve  azt  a  lényeges  különbséget,  mely  munkánk  eredmé- 
nyét annyi  más  minket  megelőző  kutató  müvéétől  elválasztja, 
elkerülhetetlenül  szükségesnek  tartjuk  arra  utalni,  hogy  sem 
valami  bizarr,  sajátszerű  eszme  nem  vezet  bennünket,  sem  né- 
zetünkkel egész  elszigetelve  nem  állunk ;  minthogy  több  tisztelt 
és  tudós  kutató  az  etimológia  területén,  habár  nem  is  ugj^an- 
azon  úton,  azaz  a  nélkül,  hogy  a  források  anyagát  teljes  kiter- 
jedésében tekintetbe  vette  volna,  mégis  hasonló  eredményre 
jutott. 

Az  utóbbiak  közt,  kik  eszmékben  társaink,  itt  természe- 
tesen csak  azokról  lehet  szó,  kik  a  mai  tudomány  követelmé- 
nyeinek megfelelve,  elméleteik  megalapítására  történelmi  és 
nyelvtudományi  ismeretek,  nem  pedig  bizonyos  nemzeti  hiúság- 


BBFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  ^15 

ból  származó  elfogultság  segítségével  éltek.  Ezek  közé  első  sor- 
ban EuNiK  A.  A.  orosz  akadémikust  ^  számítom,  a  ki  már  előbb 
említett  művében  a  magyarok  eredetéről  következőleg  nyilat- 
kozik :  «A  régi  magyarok  kétségen  kívül  valami  török,  való- 
színűleg, khazar-török  nemzetséghez  tartoztak,  mely  valamely 
iráni  törzs  vallása  és  szokásai  hatásának,  nem  sokkal  a  Szasza- 
nidák  előtt,  vagy  ezek  uralkodása  alatt,  alá  volt  vetve.  Török 
anyanyelvöket  a  magyar  nép  fejedelmei  és  előkelői  teljesen  (?) 
elvesztették,  minthogy  végre  saját  nyelvöket  számos  finn  ere- 
detű alattvaló] ok  nyelvével  fölcserélték  :  a  hogy  hasonló  példát 
a  déli  német  frankoknál  Galliában  és  a  török  bolgároknál 
Moesiában  látunk. » 

A  magyar  nyelv  származásáról  való  eme  nézetét  a  neve- 
zett orosz  tudós  azzal  a  föltevéssel  okolja  meg,  hogy  «valami 
finn  (finn-ugor  ?)  törzs  még  az  orosz  birodalom  alapítása  eWtt 
török  törzstől  meghódíttatott ;  ez  aztán  később  a  pusztákon  e 
finnekből  lovas  népet  csinált,  beléjök  harczias  szellemet  és  rabló 
(?)  élethez  való  kedvet  öntött  és  őket  Magyarországba  vezette, 
a  hol  a  keresztény  vallásra  térve,  lassankint  a  törökök  szellemi 
tulajdonságait  is  elsajátították ».  Hasonló,  habár  nem  ugyan- 
azon módon  nyilatkozik  Howorth  H.  H.  a  khazarok  török  vagy 
ugor  származásáról  szóló  előadásában,  melyet  az  orientalisták- 
nak Sz.-Péterváron  1 87()-ban  tartott  harmadik  intemationális 
gyűlésén  olvasott  fel ;  abban  a  magyarok  nemzetiségéről  szólva, 
a  következőt  mondja  :  «...  Elméletem  egy  részét  képezi  azon 
állítás  kifejezése,  hogy  az  igazi  magyarok  valóban  törökök 
voltak.  Nem  hiszem,  hogy  a  magyar  nép  többségét  képezték ; 
hanem  azt,  hogy,  mint  KoNSTANTiNból  megérthetjük,  betolakod- 
tak, mint  felsőbb  -fajhoz  tartozók  és  aztán  uralkodó  osztálylyá 
(dominant  caste)  lettek.  Műveltségöket  és  lovagias  szellemöket 
megtartották;  nyelvök  azonban  eltűnt,  mint  a  szintén  számos 
és  jelentékeny  besenyőké  és  kunoké.  Csak  nevök  maradt  meg, 

^  Lásd  :  KüNiK-nak  előbb  intir  említett  munkájának  728.  lapját. 


^16  A  MAGYAROK  EREDETE. 

mint  a  mandsuké  Khinában,  és,  mint  ezek,  ok  is  elfogadták  a 
Bzámra  nézve  sokkal  erösebb  társaik,  tudniillik  az  ugorok 
vagyis  a  tulaj  donképen  való  magyarok  nyelvét*.*  További 
kifejtésében  Howorth  úr  a  magyarokat  még  mint  a  khazarok- 
tol  függő  népet  akarja  föltüntetni  és  bennök  az  úgynevezett 
fekete  khazarokat  akarja  látni,  szemben  a  fehérekkel,  azaz  az 
igazi  vagy  uralkodó  khazarokal ;  és  habár  a  tulajdonképen  való 
magyarokra  (Magyars  proper  és  Hungarians  proper)  vonatkozó 
különféle  adatai  világosság  híjával  vannak  is  :  mégis  azt  látjuk, 
hogy  a  törökökből  és  ugorokból  lett  magyar  nemzet  keverék 
voltára  való  végső  következtetése  saját  nézetünkhöz  meglehe- 
tősen közel  van. 

Végi-e  nem  hagyhatjuk  szó  nélkül,  hogy  még  Castr^.n  is,  a 
finn  tudós  az  altáji  népekről  szóló  ethnologiai  fölolvasásai- 
ban,  ^  természetesen  csak  hypothesis  alakjában,  hihetőnek 
tartja,  hogy  a  baskírok  a  magyarok  utódjai ;  igaz,  hogy  ebben 
xaz  érdemes  nyelvtudós  a  Maégar  és  Baékart  vagy  Pa«caYír  nevek 
hibásan  föltett  rokonságára  támaszkodik ;  másrészt  azonban  a 
baskírok  kétségtelen  török  eredete  mellett  a  magyarok  ugor 
származását  mégis  kérdés  tárgyává  teszi. 

A  baskírok,  a  magyarok  eme  legközelebbi  rokonai,  eredete 
kérdésével  kapcsolatban  még  Sommier  István,  olasz  utazó, 
észrevételét  akarom  említeni,  ki  Yoüperov  orosz  ethnographus- 
sal  együtt,  a  baskírok  ugor  származását  tagadja,  és  ki  Fra  t 
Basckiri  czimti  iratának  i3-ik  lapján  ezt  mondja  :  nEn  azon 
nézetben  vagyok,  hogy  a  baskírokat  az  osztjákoktól  el  kell  vá- 

*  The  Khazars  were  they  ügrians  or  Turks  f  a  Travaux  de  la 
iroisirme  session  dti  Congres  internaiional  dea  orientalistes,  St.  Péters- 
bourg  1876.  Tonie  denxieme  sous  la  rédaction  du  Báron  ViCTOR  db  Rosen. 
St.  Pétersbourg  et  Leyde  1879.  Uö.  lapján. 

*•  M.  Alexander  Castrén's  Vorlesungen  über  die  altaischen  Vnlker 
nehat  samojcdiachen  Mdrchcn  und  tatár iscJien  Heldentagen^  iin  Aufti*age 
der  kais.  Akademie  der  W'issenschaften  herauRgegeben  von  A.  Schiefneb 
St.  Petersburg  1857.  a  131.  lapon. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  417 

lasztani,  €$  hogy  az  előbbieknek,  valamint  a  magyaroknak,  török- 
tatár  eredetet  kell  tulajdonítani. 

Igaz  ugyan,  hogy  nem  lehet  és  nem  is  szabad  magunk 
előtt  eltitkolnunk,  hogy  ama  kutatók  száma,  kik  a  mi  fölte- 
vésünkkel ellenkezőleg  a  magyarokat  finn-ugor  eredetű  népnek 
nézik,  sokkal  nagyobb;  azonban  tekintve  az  előbbi  lapokon 
kifejtett  okokat,  sem  a  velünk  ellenkező  nézetek  számának,  sem 
tekintélyének  nem  tulaj  donithatunk  fontosságot.  Különbözze- 
nek ám  az  előttünk  levő  ethnologiai  föladat  megfejtésére 
alkalmazott  elvek  bármemenyire  is,  annyi  mindamellett  bizo- 
nyos és  tiszta,  hogy  holott  mi  elméletünk  támogatására  a  tör- 
ténelmi és  különösen  művelődéstörténelmi  adatokból  ugyan- 
csak számos  és  nyomós  bizonyítékot  tudunk  fölhozni:  az 
ellenkező,  elmélet  szószólói  csak  néhány  igen  gyönge  és  emlí- 
tésre alig  méltó,  erőszakosan  előrántott  bizonyító  okkal 
rendelkeznek.  A  byzanczi  írók  és  az  arab  utazók  leírásaiban, 
de  még  inkább  a  magyarok  első  krónikáiban  és  az  állami  és 
társas  élet  kezdetére  vonatkozó  műveltségi  mozzanatokban 
százszoros  ékesen  szóló  tanúságra  akadunk,  mely  mind  a  ma- 
gyarok török  nemzetiségét  bizonyítja;  ellenben  a  finn-ugor 
forrásterületen  egyetlen  személy-  és  méltóságnév,  egyetlen 
politikai,  vallási  vagy  társadalmi  intézmény  sem  akad,  mely 
valamely  finn-ugor  nyelv  köntösében  ránk  jutott  volna  és 
melyet  szó  tekintetében  a  finn-ugor  nyelvkincs  segítségével 
meg  lehetne  magyarázni. 

Ily  körülmények  közt  tehát  az  a  szemrehányás,  hogy  a 
magyarok  eredetéről  való  elméletünket  nagyon  is  légies  hypo- 
thesisekre  alapítottuk,  legkevesbbé  sem  érhet  bennünket ;  mert 
az  egyetlen  pont,  melyet  a  hirdettük  fény  meg  nem  világíthat, 
az  a  távol  eső  kor,  melyben  a  magyarok  mint  nemzet  létrejöt- 
tek, meg  aztán  az  a  mód,  a  melyen  a  magyarok  származása 
történetének  ez  első  geneticus  korszaka  végbe  ment.  Itt,  tulaj - 
donkép  a  nép  bölcsejénél,  sötétben  tapogatózunk;  azaz  akár 
teszik  a  régi  Ugria  vagy  Jugria  határait,  Lchrberg  szerint,  az 

Vámbkby:  a  magitmolc  eredete.  37 


4^18  A  MAGYAROK  EREDBTF. 

56.  szélességi  foktól  a  67-ikig  a  keleti  Uraiban,  vagy  Hünfalvy  * 
szerint  az  említett  hegység  két  lejtőjére  a  Pécsora,  Eama, 
középső  Volga  és  az  Ob,  meg  az  alsó  Irtis  és  Jaik  közé :  meg 
nem  állhatjuk,  hogy  ezt  a  földrajzi  meghatározást  ép  oly  hatá- 
rozatlannak és  bizonytalannak  ne  mondjuk,  mint  a  hogy  min- 
den kísérletet,  mely  szerint  a  magyarok  ősi  hazájának  határát  e 
meg  nem  határozható  Ugria  valamely  részén  közelebbről  meg 
akarják  jelölni,  minden  tekintetben  hiú  vállalatnak  kell  tarta- 
nunk. Ha  ezt  az  Ugriát  vagy  Jugriát  szigorúan  tudományos 
bírálat  alá  akarnók  venni,  az  derülne  ki,  hog^'  ez  a  földrajzi 
elnevezés  minden  előtt  csak  néhány  orosz  krónikásnál  van 
meg,  és  hogy  mind  Theophylactus  Simocatta  ugorjai,  mind 
JoRDANis  kétséges  összetétele,  Hun-ugur,  melyet  Hunfalvy  tör- 
ténelmi bizonyíték  gyanánt  idéz,  mint  a  VI.  és  VIII.  századból 
származók  nagy  valószínűséggel  a  sokkal  régebbi  földrajzi  és 
ethnikai  Uigur  és  Uiguria  névre  vonatkoznak ;  minthogy  ma 
már  eléggé  be  van  bizonyítva,  hogy  az  első  keresztjéén  térítők 
már  a  IV.  században  Kr.  u.  MeiTen  és  Bokharán  át  az  Uiguria 
nevén  ismeretes  nyugati  Khináig  terjesztették  ki  térítő  mtikö- 
désöket ;  ®  hogy  e  néven  régtől  fogva  nemcsak  nyugati  Khinát, 
hanem  Közép-Ázsia  egész  éjszaki  részét  ismerték,  meljTe 
JoRDANis  Ogurja  és  a  khazar  király  levelében  levő  Ugor  vonat- 
kozik; és  hogy  ennélfogva  lehetséges,  hogj'  a  Teophylactus 
Simocatta  Ugoriájába  a  fölső  Ural  körül  fekvő  vidékeket  is  be- 
foglalva lássuk.  Ha  ezt  teszszük  föl,  természetesen  nem  vagj^unk 
túlságosan  merészek,  ha  a  NEsroR-nál,  ki  csak  az  1100.  évben 
irt,  előforduló  Jughria-ban  hasonló  fogalomzavart  látunk,  sőt 
ha  ugyanezt  a  hibát  a  későbbi  orosz  krónikásoknál  is  megtalál- 
juk, különösen  mivel  én  ÜASTRÉN-nel  ^  egyetértve,  Uigurban  oly 
gyűjtőnevet  látok,  a  mely  törököt  ép  ügy  mint  finnt  lehető  leg- 

*  Eihnographie  v,  U.  259.  lai)ján. 

*  V.  ö.  erre  nézve  a  Preliminai'y  essay-t  YuLE-nal,  Catliay  and  the 
may  thifher.  L  XXXII.  s  köv.  lapjain. 

*  Ethnologische  Vorleaungen.  94.  lapján. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  4fl9 

nagyobb  közösségben  megillet,  és  mival  Klapproth  bizonyítékai, 
melyek  az  uigurok  és  ugorok  szükségképen  való  elválasztására 
vonatkoznak,  különösen  AfiüLGAZi-ból  vett  idézete,  részint  hami- 
sak, részint  szándékosan  elferdítettek  levén,  semmi  esetre  sem 
olyan  természetűek,  hogy  az  ugorságról  szóló  elméletét  meg- 
erősítsék. 

De,  mint  már  említettük,  e  kényes  kérdés  fejtegetésebe 
nem  bocsátkozva,  Ugriának  vagy  Jugriának,  Klapproth  képze- 
lődése e  dédelgetett  gyermekének  egyelőre  nem  akarunk  neki 
menni  és  itt  csak  azt  jegyezzük  meg,  hogy  mily  nehéz  és  bizony- 
talan e  magában  véve  még  majdnem  utopicus  Ugriában  a 
magyar  őshaza  határait  csak  sejteni  is,  hát  még  szabatosan 
megállapítani.  Az  ón  nézetem  és  a  Magyarország  ethnographiú- 
.;Vínak  tudós  szerzőjéé  közt  levő  lényeges  megkülönböztető  pont 
tehát  csak  a  következő  lehet:  Hunfalvy  a  magj'arokat  finn-ugor 
néptörzsnek  tartja,  mely  az  ugor  népek  területének  déli  és  dél- 
keleti csúcsán  a  törökök  közvetetlen  szomszédságában  lakott  és 
az  ezekkel  való  hosszas  és  benső  érintkezés  következtében  a 
török  befolyás  prflpgnans  nyomait  viseli  magán ;  holott  én  épen 
megfordítva,  a  magyarokban  török  néptörzset  látok,  mely  a 
török-tatár  népelem  éjszaki  és  éjszakkeleti  határain  az  ott  egy- 
mással határos  ugor  népek  területének  érintkező  pontján  levő 
őrszemkép  lakott  és  ugj'anabból  az  okból,  melyet  Hunfalvy 
föltesz,  az  ugorokkal  való  érintkezés  mélyre  ható  nyomait 
mutatja  föl. 

Ebben  éri  el  nézeteink  valóságos  eltérése  tetőpontját, 
és  mivel  tanulmányunk  épen  azon  különféle  bizonyító  okok- 
kal foglalkozott,  melyekkel  saját  nézetünket  támogatni  és 
ellenfeleinkét  megczáfolni  igyekeztünk :  azért  hátra  van  még, 
hogy  a  befejező  következtetésben  arról  a  módról  szóljunk,  a 
melyen  az  átváltozás  menetének  egyes  szakaszait  képzeljük, 
azaz  hogy  a  magyarok  nevén  ismeretes  népveg^'üléket  vándor- 
lásán gyanítható  kiinduló  pontjától  egész  a  Dunáig  és  Tiszáig 
elkísérjük,  hogy  e  hosszú  bolyongásán  átélt  sokféle  viszontag- 

27* 


J 


^20  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Bágának  okából  és  következményéből  eredete   képének   eg}*es 
vonásait  lehetőleg  megvilágithassnk. 


i2. 

Minden  előtt  ezt  a  kérdést  teszszük:  vájjon  már  a  törté- 
nelmi kor  kezdetén  ment-e  végbe  a  kétségtelenné  lett  ethnikai 
összeolvadás,  vagy  pedig  még  a  homályos,  kifürkészhetetlen 
ókorban  történt-e  meg.  Igaz,  hogy  erre  adott  feleletünkben, 
mint  Cassel  "^  tette,  Theophylactüs  azon  helyére  vonatkozhat- 
nánk, mely  valami  ogur  népról  szól,  mely  a  Til  (Itil,  a  Volga) 
mellett  lakik  és  a  türköktől  legyőzetett.  Azonban  ilyen  határo- 
zatlan és  bizonytalan  adatokat,  nézetünk,  szerint  nem  szabad 
tudományos  elmélet  bebizonyítására  alapnak  elfogadnunk. 
A  byzanczink  könnyen  megfogható  tudatlansága  ethnikai  rész- 
letes kérdésekben  sokkal  szembetűnőbb,  hogysem  ilyen  kony- 
nyedén  odavetett  adatokat  elméletünk  épületében  sarokkövek- 
nek volna  szabad  használnunk;  és  ha  van  valami,  a  mi  a 
koromfekete  sötétség  e  korában  egy  szikra  fényt  adhat,  az 
legfölebb  a  magyarban  levő  finn-ugor  nyelvelemek  jelleme,  az 
a  nevezetes  dolog  tudniillik,  hogy  a  magyar  nyelv  finn-ugor 
alkotórészei  sem  egyedül  az  ugor,  sem  a  finn,  sem  e  nyelv  egy 
különös  ága  tulajdonát  nem  képezik,  hanem  az  összes  csoportét ; 
azaz  a  magyarban  nemcsak  a  vogul,  osztják,  mordvin  és 
cseremisz,  hanem  a  finn,  észt  és  zűrjén,  sőt  a  fenn  éjszakon 
levő  lapp  nyoma  is  megvan.  Ebből  aztán  bizonyossággal  lehet 
következtetni,  hogy  a  magyar  nyelv  ejinn-ugor  nyelrkincsct  csak 
azon  minden  okoskodáson  kivid  álló  távoli  korszakban  sajátíthatta 
el,  mikor  a  finnugor  törzsnek  ma  és  már  Krisztus  sziUetése  el'Ut 
elválva  és  földrajzilag  egymástól  messze  elszórva  éUi  ágai  egy 
teatben  egyesiilve  voltak. 

Ezt  a  korszakot  szándékosan  mint  az  időszámítás  minden 

'  MagyarÍ9che  Alfcrihiimer.  147.  lapj&n. 


BEFEJEZŐ  MrOJEGYZEB. 


421 


liozzávetésén  messze  kívül  állót  jelöljük  meg,  minthogy  az 
ural- altáji  faj  három  fötörzsének  elválására  vonatkozólag  is 
csak  nagyon  homályos  sejtelmeink  vannak  és  egyelőre  csak 
annyit  gyaníthatunk,  hogy  a  finn-ugor  törzs  és  a  tunguzok 
hosszabb  ideig  laktak  együtt  egj'mással,  mint  a  törökökkel; 
az  előbbi  két  töredék  nyelve  ugyanis  oly  érintkező  pontokat 
tüntet  föl,  melyek  a  törökben  már  nincsenek  meg. 

E  föltevésünk  mellett  meg  nem  állhatjuk,  hogy  a  más 
kutatóknál  kifejezésre  jutott  nézetet  is  tekintetbe  ne  vegyük, 
kik  a  vegyülés  menetét  más  módon  magyarázzák  meg  és  arány- 
lag líjabb  korszakban  végbe  mentnek  tekintik.  E  kutatók  külö- 
nösen KüNiK,  HowoRTH  és  Fessleb,  kik  a  magyarban  oly  török 
törzset  látnak,  mely  a  khazarok  uralmának  idejében,  vagy, 
mint  Fessler  gyanítja,  az  Y.  és  VIII.  század  közt  valami  finn- 
ugor népet  magának  alávetett  és  mindamellett,  hogy  ő  volt  a 
győztes,  a  legyőzöttek  nyelvét  elfogadta,  holott  politikai  és 
társadalmi  dolgokban  török  nemzeti  szellemét  megőrizte,  sőt  a 
legyőzötteket,  ezzel  mintegy  imprsegnálta.  Ezt  a  föltevést  több 
tetszős  ok  támogatja,  minthogy  —  mint  a  műveltségi  mozzana- 
tok közt  kimutattuk  —  a  hadügyben,  a  kormányzásban,  a 
vallás  dolgaiban  és  a  társas  életben  a  nyelvi  maradvány  túl- 
nyomóan török,  és  minthogy  az  első  krónikákba  hagyomány 
útján  került  méltóság-  és  személynevek,  meg  tárgynevek  is, 
szintén  félreismerhetetlen  török  bélyeget  hordanak  magokon. 
Mint  hasonló  esetekre  a  khlnaiban  levő  mandsu  és  a  persában 
levő  török  idegen  szókra,  az  angolban  levő  normand-franczia 
elemre  és  más  nyelvekre  mutathatnánk,  melyek  népeinek  a  poli- 
tikai leigázással  együtt  a  g}'őztesek  műveltségi  befolyását  is  el 
kellett  tűmiök.  De  a  ki  ily  föltevésből  indul  ki,  annak  először 
ki  kellene  mutatnia,  vájjon  lehetett-e  még  a  történelmi  időszak- 
ban oly  finn-ugor  néptörzs,  melynek  nyelvében  a  finn-ugor  nyel- 
vek 088268  csoport játiak  nyoma  megvolt ;  ezen  pedig  épen  nagyon 
kételkedünk.  Másodszor  szorosan  véve  a  dolgot,  csak  egyedül  a 
műveltségi  szókat  kellene  idegen  azaz  török  nyelv  birtokának 


4f2l>  A  MAGYAROK  EREDETE. 

tartani,  a  mely  oly  nyelvterűlet,  mely  a  magyarra  new  gyako- 
rolt befolyást,  —  a  hogy  a  finn-ugor  elmélet  szószólói  követ- 
kezetesen teszik  is.  De  mint  már  eléggé  bebizonyítottuk,  a 
dolog  nincs  így.  A  török  nyelv  sokkal  mélyebben  vert  gyökeret 
a  magyarban,  mely  a  hétköznapi  élet  valamennyi  területén  és 
az  emberi  lét  legkezdetlegesebb  fogalmaiban  nagyban  megiz- 
mosodott ;  a  török  nyelv  nyoma  itt  tehát  nem  idegen  nyelv 
birtoka  és  legkevesbbé  sem  származhatik  ennélfogva  csak 
idegen  műveltségi  v^lág  terjesztőitől.  Okvetetlenül  régibb  es 
mélyebbre  ható  együttélést  tesznek  föl,  olyant,  melynek  idő- 
pontját meg  nem  határozhatjuk,  mert  semmi  támaszkodó 
pontunk  sincs  ;  sőt  végre  olyan  együttélést,  melynek  hosszáról 
és  minőségéről  az  összehasonlító  nyelvtudomány  egyedül  alig 
lesz  képes  bennünket  fölvilágosítani.  Hogy  a  török  rész  a 
magyar  népben  kezdettől  fogva  a  szellemileg  hatalmasabb, 
politikai  és  társadalmi  dolgokban  a  hangadó  volt,  azt  nehéz 
tagadni :  de  hogy  mikép  történt,  hogy  ez  az  uralkodó  osztály 
engedte,  hogj'  nyelvére  alattvalóinak  a  nyelve  akkoi'a  hatást 
gyakoroljon,  és  különösen  hogyan  fordult,  hogy  a  helyett,  a  mi 
ily  esetekben  be  szokott  következni,  hogy  tudniillik  az  egjik 
fél  a  másikat  okvetetlenül  magába  olvasztja,  a  török  ép  úgy 
mint  a  finn-ugor  sértetlenül  megmaradhatott :  az  valószinüleg 
mindig  az  ethnologiai  és  philologiai  rejtélyek  közé  fog  tartozni. 
A  magyar  nép  eredetének  első  forráspontját  fölfedezni  tehát 
nem  ke  vesbbo  nehéz,  mint  hasonló  törekvés  más  népek  szái- 
mazása  történetében. 

Ezután  első  sorban  azzal  a  kérdéssel  akanmk  foglalkozni, 
hogy  vájjon  voltak-e  a  magyarok,  mint  ilyenek,  már  a  népek 
ama  csődületében,  mely  a  hún  világverő  fejdelem  vezérlete 
alatt  keleti  Európa  fölé  hömpölygött ;  azaz  vájjon  harczoltak-e 
már  a  magyarok  Attila  zászlói  alatt  Pannoniában  és  a  többi 
nyugati  Európában,  és  mennyire  rejlik  a  hunokkal  való  rokon- 
ságról szóló  magyar  népmondában  történelmi  valószínűség. 
Erre  is  csak  hypothesísszel,  azonban  már  okokkal  sokkal  inkább 


BEFEJBZÖ  MEGJEGYZÉS.  ^^'^ 

támogatható  bypotlicHisszel  felelhetünk.  E  czélból  csak  hasonló 
történelmi  mozzanatra,  tudniillik  a  mongoloknak  uvugati  Ázsiá- 
ban és  keleti  Európában  való  megjelenésére  kell  gondolnunk, 
hogy  ama  meggAÖzödésre  jussunk,  mily  mélyre  ható  benyomást 
gyakorolhatott  valamely  tehetséges,  hadi  szerencsétől  keg^'elt 
hadvezér  föllépte  a  nomád  világnak  még  ethnikai  és  fódrajzi 
tekintetben  távollévő  részeire  is.  A  mongolok  ugyanis  Dsengiz 
khán  seregének  számra  nézve  legkisebb  részét  képezték,  holott 
az  űg3'nevezett  segítő  csapatok  soraiban  mandsúk,  tungúzok 
és  uigurok  keletről,  teleutok  és  altájiak  éjszakról,  végre  kanglik 
turkománok,  kunok  és  számos  más  geneticus  oldaláról  isme- 
retlen harczias  sátorlakók  az  ó  világ  nyugati  részéről  voltak. 
Politikai  nyomás  kényszerítette  ama  korban  a  vándorló  világ 
minden  tagját  és  kalandokra  való  vágy  töltötte  el,  és  alig 
képzelhetni,  hogy  egyetlen  része  érintetlen  maradhatott  és  a 
népek  hatalmas  özönének  ellenállhatott.  És  a  mi  Dsengiz  alatt 
történt,  annak  a  nyolcz  századdal  azelőtt  föllépett  Attila  alatt 
is  lígy  kellet  történnie.  E  nem  kevesbbé  tehetséges  harczos  hadi 
erejét  vagyis  azt  a  népi  főelemet,  melyre  támaszkodott,  a  hunok 
gyűjtőnevével  szoktuk  jelölni;  ez  oly  név,  mely  az  utóbbiak 
előtt  alig  volt  ismeretes  és  mely  alatt  mi,  mint  kezdetben 
említettük,  török-tatárokat  sejtünk.  Azonban  valamint  Dsengiz 
zászlója  alatt  majdnem  valamennyi,  a  mongolokkal  nyelv  ós 
nemzetség  szerint  rokon  nép  egyestilt ;  úgy  a  világot  megren- 
dítő hiín  fejdelem  parancsának  is,  kinek  serege  a  Volga  mellől 
kerekedett  föl,  bizonyára  valamennyi  e  folyam  éjszaki  és  éjszak- 
keleti vidékein  lakó  nomád  hódolt,  és  nem  kergetünk  hiú 
ábrándot,  ha  fölteszszük,  hogy  a  magyarok  is  e  sereghez  csat- 
lakoztak, a  magyarok,  kiket  még  a  IX.  és  X.  században  arab 
utazók  mint  kiválóan  harczias  népet  írtak  le.  Ám  vessék  sze- 
münkre, hogy  ez  csak  hypothesis;  hát  az  ellenfél  nézete,  mely 
a  hunok  ós  magyarok  közt  levő  minden  összefüggést  tagad, 
talán  történeti  valóságon  alapszik  ? 


^í*  A  MAOYABOK  EREDETF. 

Tehát,  hogy  a  magyarok  a  hunok  költözésében  részt  vet- 
tek, az  alig  lehet  kétséges. 

Az  emiitett  gyanításokból  kiindulva,  ugyanazon  okokkal 
hozzáfoghatunk  ama  kérdés  fejtegetéséhez,  hogy  vájjon  a 
mag}'arokat  valóban  csak  a  besenyők  vagy  más  népek  oda 
tolódása  kényszerítette-e  arra,  hogy  régi  hazájokat  a  Volga 
mellett  elhagyják,  mint  Konstantin  és  az  arab  földrajzirók 
hiszik,  vagy  pedig  a  fejedelmeik  és  Attila  rokonságáról,  nieí? 
ennek  fölbomlott  nyugati  birodalmáról  való  régi  monda  volt-e 
az  oka,  hogy  másodszor  is  útra  keltek  a  Duna  mellé,  azaz  hogy 
Pannoniában  letelepedtek.  E  kérdésben  a  fődologra  nézve 
akkora  inertekben  osztozunk  Pray,  Katona,  Gornides,  Engel  és 
Fessler  nézetében,  a  mekkorában  Schlözer,  Tuunmann,  Boess- 
liER  és  HuNFALVY  állítását  mint  oly  eszmemenet  eredményét, 
mely  a  kérdéses  népek  ethnikai  jellemvonásait  egészen  figyel- 
mén kívül  hagyta,  határozottan  vissza  kell  utasítanunk.  Leg- 
kevesbbé  sem  jut  eszünkbe  a  névtelen  jegyző  vagy  Kézai  ide 
vonatkozó  adatait  betű  szerint  venni;  ép  oly  kevéssé  gondolunk 
arra,  hogy  az  úgynevezett  hún-monda  esetlen  férczmtívére 
esküdjünk.  Azt  hiszszük,  sőt  az  ember  erősen  állithatná  is, 
hogy  a  régi  magyarok  ezt  az  ethnikai  elnevezést:  hunok  soha 
sem  hallották,  tehát  sohasem  is  ösmerték.  Épen  úgy  állhatott 
a  dolog  az  Attila  személynévvel  is ;  hiszen  a  mongoloknál  is 
csak  Temudsinnak,  és  nem  Dsengiz  khánnak,  van  híre,  mint 
nemzeti  hősnek.  De  nem  hiszszük,  sőt  egj'átalán  lehetetlennek 
tartjuk,  hogy  egy  délnyugatra  való  korábbi  és  régebbi  költö- 
zésről, törzsrokonaik  és  saját  elődeik  dicső  fegyvertetteiről  és 
hadi  szerencséjéről  szóló  hagyomány  két  vagy  három  évszázad 
folytán  a  magyaroknál  már  annyira  elhomályosodott  vagy 
épen  feledésbe  merült  volna,  hogy  akkor,  mikor  régi  hazájokat 
elhagyták  és  az  újat  keresték,  a  iibhi  indító  ok  közi  ne  szerepelt 
volna.  Nem,  a  ki  Ázsia  néj^eit  és  különösen  a  török-tatár  nomád 
világ  szigorúan  conservativ  szellemét  ismeri,  az  soha  ilyféle 
föltevéseket  nem  lesz  hajlandó  elhinni.  Hogy  két  vagj'  három 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  ^25 

évszázad  rövid  időköze  a  harczias  nomádoknál  a  dicső  múlt 
emlékét  el  nem  moshatja,  azt  amaz  üdeségböl  és  élénkségből 
látjuk,  mely ly el  például  a  mongoloknál  Temudsin  neve  hatszáz 
év  múlva  is,  a  turkománoknál  seldáuk  testvéreik,  azaz  az  osz- 
mánok, Anatoliába  való  költözése  hétszáz  év  elteltével  is  az 
emlékezetben  tovább  él.  Más  hasonló  viszonyokra  Ázsia  leg- 
különbözőbb pontjain  és  legkülönbözőbb   népeinél   akadunk, 
hol  az  emlékező  tehetséget  sem  irás  sem  kőemlék  nem  támo- 
gatja, és  a  hol  mégis  a  hagyomány  a  múlt  képét  bámulatra 
méltó  üdeségben  lontartja ;  tehát  nem  látjuk  át,  miért  külön- 
böznék ennyire  a  régi  Ázsia  a  maitól,  és  miért  ne  tudtak  volna 
a  magyarok  akkor,  mikor  a  Volga  és  az  Ural  közét  elhagyták, 
arról,  hogy  őseik  is  néhány  századdal  azelőtt  ugj^anabban  az 
irányban   indultak  meg,  és  miért  ne  élt  volna  dalaikban  és 
mondáikban,  tehát  emiékezetökben  is  azon  ország  képe,  melyet 
bérezek  kerítenek  be,  melynek  gazdag  legelőit  hatalmas  folya- 
mok szelik  át  és  mely  körül  békés  foglalkozású  és  letelepült 
élet  áldásaiban  dús  népek  laknak.  Tehát  csak  részrehaj latlan 
bírálat  útján,  csak  az   ethnikai   tényállás  teljes  méltatásával 
fogjuk  megérteni,  hogy  a  magjarok  és  hunok  történelmi   és 
ethnikai  összeköttetésről  való  vitás  kérdésben  mind  a  két  részen 
tévedtek.  Azon  magyar  történettudósok  álláspontja,  kik  az  első 
krónikások  kuszált  adatainak  alai^ja-i^  ^zt  az  összefüggést  tör- 
ténelmi bizonyosság  köntösében  állítják  elénk,  épen  oly  jog- 
talan és  helytelen,  mint  HuNFALVv-é,  a  ki  Magyarország  Ethno- 
graphiája  czímű  müvében®    a   következőt  mondja:     oA  ki  a 
hunokat  a  magyarok  igenes  elődjeinek  s  velők  azonos  nyel- 
vüeknek  állítja,  az  nem  is  sejti  azt  a  sok  és  nagj'  közi  evetést, 
a  melyet  a  hunok  és  magj'arok   közt   találunk*.   Történelmi 
adatoknak  tökéletesen  híjával  leven,  csak  nyelvtudományi,  de 
még  inkább  ethnographiai  bizonyítékokból  lehet  a  hunok  és 
magyarok  rokonságára  következtetnünk. 

"  A  293.  lapon. 


426  A  MAGYAROK  EREDETE. 


3. 

Ha  már  most  azon  helsö  indító  okok  megismeréséhez 
meglehetősen  közel  jutottunk,  melyek  a  magyarokat  arra  bírták, 
hogy  nyugat  felé  vonuljanak,  talán  nem  lesz  nehéz  ezekkel  a 
kiilaö  okokat  is,  melyekről  a  byzancziak  és  arabok  megemlékez- 
nek, összehangzásba  juttatni.  Azt  látjuk  ugyanis,  hogj*  a 
Pontus  és  a  Kaspi  tenger  északi  vidékén,  az  akkori  nomád 
világ  népeinek  hatalmas  tolódásában  és  tolongásában  elkerül- 
hetetlenné vált,  hogy  a  magyarok  nyugat,  illetőleg  délnyugat 
felé  fölkerekedjenek,  sőt  hogy  útrakelésök  mintegj'  ama  kor 
legkimagaslóbb  eseményével  a  legszorosabban  összefüggött. 
Ez  eseményen  főkép  az  iszlámnak  nem  annyira  megjeleuését 
és  föllépését,  hanem  inkább  politikai  megizmosodását  értjük. 
Az  iszlám  ug}'anis  ez  időtájt  a  Kaukasus  északi  vidékén  a 
khazarokkal  vívott  kétszáz  évesnél  hosszabb  harcz  után,  melv 
röl  a  Derbendnameh  kimerítően  szól,  végre  megtörte  ezek  ha- 
talmát és  a  nélkül,  hogy  ama  tájakon  maga  gyökeret  verhe- 
tett volna,  új  politikai  és  ethnikai  alakulásokra  okot  adott.  Míg 
a  khazarok  hatalma  és  tekintélye  az  alsó  Volgánál  sértetlen 
volt  és  míg  a  velők  szomszédos  törökajkú  nomádokban  részint 
állami  tekintélyök  által  magok  iránt  tiszteletet  gerjesztettek, 
részint  a  puszta  e  nyugtalan  lovagjainak  Persia  és  Byzancz, 
később  pedig  a  khalifák  birodalma  ellen  viselt  számos  háborúik- 
ban dolgot  adtak,  addig  természetesen  a  dolgok  rendje  lénye- 
gesen nem  zavarodott  meg,  és  a  török-khazar  állam  úgyszólván 
a  török  nomádnépek  könnyen  háborgó  tengerében  a  hullám- 
törő volt.  Úgyde,  mint  épen  most  megjegyeztük,  ezt  a  khazar 
sziklát  a  hidsra  harmadik  századának  első  felében  a  moszlim 
hódítódüh  stiríí  csapkodása  végre  ledöntötte ;  nem  csoda  tehát 
hogy  az  előbb  említett  hullámzó  tenger  csúcsa  fölött  össze- 
csapott és  a  török  népek  habjai  vadul  fölkavarodtak,  mely 
háborgás,  mely  által  a  moszlim  Ázsiától  egész  a  távoli  Skan- 
dináviáig és  Finnországig  terjedő  és  virágzásnak  indult  keres- 


JiEFKJEZÖ  MEGJEGYZÉS.  4f27 

kedelem  teljesen  félbeszakadt  és  megsemmisült.  ®  Az  elsők,  kik 
a  bidsra  harmadik  század  második  felében  addig  való  korlátaik 
közül  kitörtek,  az  arab  történelemirók  ghuz-jai  és  a  byzancziak 
uz  jai  voltak,  kik  az  Emba  és  a  Kaspi-tenger  keleti  partja  közt 
levő  régi  lakóhelyeikből  e  tenger  északi  vidékére,  majd  nem- 
sokára a  Volga  és  Dnjeper  közére  nyomultak  elő. 

Ezeket  követték  kelet  felől  a  kanglik  és  karhikok,  kik 
azelőtt  a  Tien-San  hegyláncza  északkeleti  ágainál  laktak ; 
szóval,  hogj'  a  khazar  hatalom  köve  kiesett,  az  úgyis  laza 
épület  nemcsak  keleten  és  nyugaton,  hanem  északon  is  megren- 
dült és  tökéletesen  összeomlott,  és  ez  ethnikai  és  politikai 
tohuvabohu  közepett  a  magyarok  sem  maradhattak  tovább 
ősi  lakóhelyökön,  melyről  azt  vélik,  hogy  az  Ural  és  a  Volga 
közt  volt :  a  népek  e  zűrzavaros  tolódásában  líjra  iitra  kelni 
kényszerííltek. 

Arra  a  kérdésre,  miért  nem  vándoroltak  sem  északi,  sem 
pedig  keled,  hanem  déli,  illetőleg  délny^igati  irányban,  szintén 
könnyen  felelhetni.  A  népek  vándoréletében  eddig  megfig}'elt 
általános  szabály  szerint  a  költözködés  vonala  a  hideg  és  kiet- 
len északról  a  melegebb  és  kellemesebb  dél  felé  épen  oly 
gyakran  előforduló  és  természetes,  a  mily  ritka  és  természet- 
ellenes a  megfordított  irány  délről  éjszakra;  ezt  az  utóbbi 
irányt  csak  oly  néptöredékek  választják,  melyeket  erre  lesiíjtó 
túlnyomó  hatalom  kényszerít,  melyek  tehát  nem  önként  kelnek 
útra,  hanem  inkább  futásnak  erednek ;  és  mivel  a  magyarok 
részint  számuk,  részint  a  bennök  élő  harczias  szellem  és  hősi 
lélek  miatt  ily  kétségbeejtő  vándorlásra  egyáltalán  nem  kény- 

®  A  középkor  kereskedelmi  életének  ez  érdekes  tüneménye  képezte 
a  15.  kérdést  az  orientalisták  harmadik  internationális  gyűlésén  Szent- 
Pétervárott  1876-ban.  Mint  Grigorikv,  Chwolson,  Howorth  és  Hakkavy 
erre  vonatkozó  vitatkozásából  látható,  a  többségnek  az  volt  a  nézete,  hogy 
a  kliazar  hatalom  bukása  Ázsiának  és  Európa  északi  részének  kereske- 
delmére zavarólag  hatott.  (Lásd:  Trudi  tretjago  mezsdunarodnoga  szjezda 
I.  köt.  LXV — VI.  lapját.) 


428 


A  MAGYABOK  EREDETE. 


szerűitek^  csakhamar  világos  lesz  előttünk^  hogy  a  kietlen 
északra  való  vonulásra,  hova  csak  a  kipebb  finn-ugor  eredetű 
néptöredékeknek  kellett  menekülniök,  nem  kellett  gondolniok 
és  nem  is  gondoltak.  Másfajta,  de  nem  kevesbbé  fontos  okok 
gátolták  ama  gondolat  kivitelét,  hogy  keleti  irányban  induljanak 
el.  Először  talán  az  egykori  nyugat  fülé  való  vonulásról  szóló, 
előbb  említett  hagyomány  ösztönözte  őket  arra,  hogy  újra  ez 
irányban  haladjanak ;  másodszor  a  kelet,  illetőleg  délkelet  felé 
való  költözésnek  ezenkívül  még  anyagi  akadályok  is  útjában 
álltak.  Mindamellett,  hogy  ez  irányban  a  talaj  viszonyai,  tudni- 
illik tágas  téres  síkság,  melyen  puszták,  fűben  gazdag  legelők 
és  mocsaras  vidékek  egymással  váltakoznak,  a  nomádok  ízlését 
és  szükségét  teljes  mértékben  kielégítették  volna:  mégis  ily 
szándék  útjába  politikai  akadályok  gördültek;  minden  előtt 
ugyanis  a  magyaroknak  az  ott  már  lakó  ghúzokkal,  kanglikkal 
és  karlukokkal,  kik  összevéve  számra  és  hatalomra  nézve 
nagyban  fölülmúlták,  kellett  volna  megmérkőzniök ;  és  valóban 
annál  kevesbbé  lett  volna  érdemes  a  Kaspi-  és  Aral-tó  észak- 
keleti 2)artját  és  a  Jaxartestől  északra  eső  kopár  pusztaságot 
ekkora  fáradsággal  elfoglalniok,  ha  meggondoljuk,  hogy  a 
puszta  övén  áttörniök,  vagyis  az  Oxuson  túl  levő  műveltség 
határába  érniök  akkor  tájt,  a  Számánidák  virágzó  korában, 
lehetetlen  lett  volna.  Tehát  akár  tudva  ezt  mind,  akár  nem, 
a  magj'ai'ok  egészen  következetesen  cselekedtek,  mikor  vándor- 
lásukban délnyugat  felé  vették  útjokat.  így  vonultak  hát  Lebe- 
dián  és  Etelkuzun  át  mai  hazájok  felé  tartva,  azon  ország 
felé,  a  melyről  már  volt  tudomásuk  és  a  melyről  talán  útközben 
is  megtudták,  hogy  benne  szintén  tágas  és  dús  legelőket  fognak 
találni  és  régtől  fogva  megszokott  kóborló  életöket  folytathal- 
ják. Hogy  meddig  tai-tózkodtak  e  megállóhelyeken  külön-külön, 
azt  a  mi  nézetünk  szerint  a  történelmi  kutatás,  legalább  a 
mostanig  rendelkezésére  levő  források  segítségével  alig  fogja 
valaha  megállapíthatni.  Ott  hol,  hogy  például  Lebediában  való 
tartózkodásukról  szóljak,  az  egyik  forrás  (Konstantin)  három 


BEFEJEZŐ  MEajEGTZÉS.  429 

évről  beszél  és  ezt  az  adatot  más-más  történetkutató  majd 
kétszáz  (Thünmann),  majd  meg  háromszáz  évnek  (Dankovszki) 
magyarázza :  olt  voltakép  a  legcsekélyebb  reményünk  sem 
lehet,  hogy  ez  a  sötétség  el  fog  oszolni.  Épen  oly  meddőknek 
és  ezéltalanok  tartjuk  azokat  a  hosszadalmas  magyarázgatáso- 
kat,  melyekbe  arról,  hogy  mint  csatlakoztak  a  magyarokhoz 
menetök  közben  velők  törzsre  nézve  rokon  népek,  úgy,  mint  a 
kabarok,  a  kunok  és  a  khazarok,  Porphyrogenitus,  Nestou  és 
a  Névtelen  jegyző  különböző  magyarázói  eddig  bocsátkoztak 
és  valószínűleg  még  ezután  is  bocsátkozni  fognak.  Ha  az  egyik 
részen,  mint  például  Schlözer,  Thünmann,  Büdinorr  és  Roess- 
LEB,  a  magyarok  ellen  táplált  kérlelhetetlen  gyűlölet  miatt  a 
forrásanyag  illető  helyeit  erőnek  erejével  oda  magyarázták, 
hogy  velők  bebizonyítsák,  hogy  a  magyarok  a  khazaroknak  alá 
voltak  vetve  :  a  másik  részen  meg  megbántott  nemzeti  becsü- 
letök  megvédése  végett  nem  csekélyebb  tévedéseket  követtek  el. 
A  tudósok  e  rosszul  alkalmazott  buzgalma,  fájdalom,  a  tudo- 
mánynak mindig  többet  ártott,  mint  a  mennyit  használt.  Szán- 
dékosan elcsavart  és  erőszakolt  magyarázat  soha  sem  pótolhatja 
a  positiv  adatok  teljes  hiányát;  hiszen  ha  nincs  szilárd  alapja, 
még  a  bármennyire  buzgó,  lelkes  és  testileg  erős  férfiúnak  sincs 
hol  megvetnie  lábát.  A  magyaroknak  a  Volgától  egész  a  Dunáig 
való  költözése  egyes  részeiben  tehát  még  sokáig  lesz  homályba 
burkolva,  és  minden  vállalkozás,  mely  ezt  a  homályt  meg 
akarja  világítani,  csak  akkor  biztathat  sikerrel,  ha  a  krónikások 
gyér  és  bizonytalan  adatait  részint  amaz  idő  és  ama  vidékek 
általános  állapotával,  részint  a  nomád  társadalomnak  minden 
időben  önmagához  hü  szellemével  összehangzásba  próbáljuk 
jutatni.  Tehát  e  nézetből  indulva  ki,  megkell  jegyeznünk,  hogy 
valamely  nomád  nép  vándorlása,  ha  mindjárt  előre  meg  is 
határozta  vándorlása  irányát  és  végső  czélját,  a  mi  különben 
csak  ritkán  tehető  föl,  egészen  más  termés2;etű,  mint  valamely 
sereg  menete,  milyennek  képe  a  magyar  régiségek  kutatói 
előtt  lebegett.  Ily  esetekben  a  nomádoknál  mindig  szigorúan 


4:30 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


megkülönböztették  egymástól  a  cerig,  sereg  vagy  védelmi  erö 
és  köc,  család  vagy  cselédség  fogalmát,  minthogy  a  sereg  nem- 
csak napokig,  hanem  hetekig  és  hónapokig  is  távol  volt  a  csalá- 
doktól és  bebarangolta  vadászva  és  harczolva  az  ellenség  földjét, 
és  a  családot  csak  akkor  csatolta  magához,  mikor  már  győzelme 
a  föld  vitatlan  birtokosává  tette.  Bizonyos  mongol  törzsek  Dseu- 
giz  alatt  tiz  évnél  tovább  voltak  elválva  családjaiktól;  Seibani 
özbég  vezér  hadserege  csak  négy  évi  küzdelem,  után  hozatta 
magához  Transoxaniába  az  alsó  Jaxartes  mellett  visszamaradt 
családjait;  és  hogy  a  magyarok  is  körülbelül  hasonló  módon 
tettek,  azt  bizonyltja  Magyarországba  való  első  becsapásuk, 
melylyel  Arnulf  segítségére  voltak,  miközben  családjokat  Etel- 
kuzuban  hátrahagyták.  A  Volgától  Lebedián  és  Etelkuzun  át 
való  nagy  költözés  tehát  hasonló  módon  kellett,  hogy  megessék, 
és  ennélfogva  minden  szabatos  helyi  és  idei  meghatározásra 
vonatkozó  okoskodást  már  a  priori  lehetetlenné  tesz.  Nem 
Konstantin  és  a  Névtelen  jegyző  zavaros  és  hézagos  adataiból 
vont  levezetések,  hanem  a  dolgok  általános  állása  alapján 
derül  ki,  hogy  a  magyarok,  mikor  délnyugat  felé  vonultak, 
nem  a  khazarok  főhatósága  alatt  állottak ;  mert  hiszen  épen  a 
khazar  hatalom  bukása  volt  az  ok,  mely  a  népek  eltolódását 
okozta  és  a  magyarok  költözését  lehetővé  tette.  A  bukott  khazai- 
hatalom  a  harczra  termett  magyar  népet  nem  hajthatta  igája 
alá,  talán  alig  bírhatta  szövetségre,  mint  Szabó  K.  hiszi.  ^^ 

A  mi  már  most  azt  illeti,  hogy  Konstantin  szerint  a  kabarok 
és  a  Névtelen  jegyző  szerint  a  kunok  a  győztesen  előre  nyo- 
muló magyarok  nagy  tömegéhez  csatlakoztak,  erről  azt  tartjuk, 
mint  már  említettük,  hogy  nem  is  valami  nehéz  az  említett  fö 
források  különböző  adatait  összeegyeztetni.  Ezt  a  csatlakozást 
a  győzelmes  előnyomulás  egészen  természetes  következményé- 
nek kell  tartanunk  és  a  nomádok  vándorló  életében  minden 

"  BÍBORBANSZÜLKTETT  KoNSTAKTiN  iiiunkái,  a  Magy,  Akad.  Érte- 
sítője I.  köt.  ]  15.  lapján. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  431 

időben  ki  lehet  mutatnunk.  Hatalmas  folyam  az,  mely  mindent, 
a  mi  nem  bír  ellenállni,  magával  sodor;  és  mivel  a  történet 
tanúsága  szerint  még  oroszok  is,  kik  akkor  nem  éltek  nomád 
életet,  lítra  keltek  a  magyarok  vezérlete  alatt,  azért  nem  lehet 
föltűnő,  hogy  kabarok  vagj'  kunok,  vagy  akárhogy  hittak  is  az 
egj'es  nomád  töredékeket,  a  magyarokhoz  szegődtek ;  épen  oly 
kevéssé  tűnhetik  fól,  hogy  akkor,  mikor  Batu  Magyarország 
ellen  indult,  a  pontusi  török  népek  épen  x\gy  tettek.  Ha  az  orosz 
Kievnél  vagy  valamely  más  letelepült  nép  hatalma  a  magyaro- 
kat megverte  volna,  ilyen  csatlakozás  bizonyára  nem  történt 
volna  meg. 

Epén  az,  hogy  ama  népek  ethnikai  természetét  és  mennyi- 
ségét nem  ismerjük,  melyek  a  magyarokhoz  csatlakoztak,  az 
oka,  hogy  egyenesen  lehetetlen  kideríteni,  hogy  a  magyarok 
serege  és  népe  útközben  és  Magyarország  meghódítása  idején 
számpa  nézve  mekkora  volt.  Akár  Chronikon  Budense,  akár 
Kézai  vagy  Thuróczi  ide  vonatkozó  adatait  veszszük  is  alapúi, 
azt  a  számadatot,  mely  :2 15,000  vagy  ál 0,000,  vagy  épen 
:í()0,0<JO  fegyverfogható  harczosról  szól,  mint  Fessler  ^^  hiszi, 
mindenesetre  csupán  a  képzelődés  korcs  szülöttének  kell  tar- 
tanunk. —  Már  a  kerek  szám,  30,000,  melyet  a  hét  főtörzs 
mindegyikére  ráfognak,  nagy  valószínűtlenség,  ha  ugyan  nem 
a  valótlanság  bélyegét  hordja  magán ;  mert  soha  sem  lehettek 
nomádok,  kiknek  egyes  törzsei  egyenlő  számerőt  fölmutathat- 
tak volna,  és  mivel  az  összes  szám  e  rendkívüli  nagysága, 
mint  már  egyebütt  kiemeltük,  sem  az  ethnikai  combinatiók 
rámájába  nem  illik,  sem  pedig  a  Pontus  vidékein  akkorában 
uralkodó  műveltségi  állapotokkal  össze  nem  egyeztethető.  Elő- 
ször is  nem  tud  a  történelem  egy  példát  sem  fölmutatni,  mely 
szeiint  ily  erejű  nomád  sereg  tömött  sorokban  és  ugyanazon 
időben  ugyanegy  czél  fölé  törekedett  volna. 

**  Die    Geschichfe    der    X'^ngern    und    ihrer    Lnndsnsscn,    I.  része 
i!56.  lapján. 


432 


A  MAGYAROK  BREDETE. 


Minden  előtt  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  a  pusztaság 
országainak  kopár  és  szegény  természete  miatt,  azaz  földműve- 
lés és  ipar  nélkül,  a  nomádok  általában  nem  szaporodhatnak 
oly  gyorsan,  mint  a  letelepült  népek.  Nem.  kevesbbe  gátlólag 
hat  szaporodásukra  örökös  harczuk  és  háborúj  ok,  folytonos 
küzdelmök  az  elemekkel  és  különösen  társadalmi  visszaéléseik ; 
úgy,  hogy  ha  a  mandsú  földtől  a  Kaspi-tengerlg  terjedő  nagy 
pusztaságon  mainap  mind  a  két  nemet  összevéve  öt  millión 
fölül  laknak  is :  ez  voltakép  csak  a  nyugati  befolyás  csillapító 
hatásának  tulajdonitható,  mely  a  nomád  törzsek  régi  szokását, 
hogy  egymással  folyton  harczban  éltek,  megnehezítette  vagy 
lehetetlenné  tette.  Továbbá  tekintetbe  kell  vennünk,  hogy  egy 
millió  nomád  semmi  esetre  sem  szolgáltathat  300,r)00  fegyver- 
fogható férfiút,  minthogy  egy  család  vagy  egy  nomádsátor,  melyre 
rendesen  öt  személy  esik,  nagyobbára  csak  egy  fegyverfogható 
férfit  állíthat.  Másodszor  nehéz  magunknak  arról  fogalmat  al- 
kotni, hogy  ez  a  két-  vagy  háromszáz  ezer  harczos,  kiknek,  mint 
már  említettük,  családjaiktól  és  nyájaiktól  távol  kellett  járniok, 
a  Dnjeper  és  Dnjeszter  akkor  gyéren  lakott  partvidékeiu  a  ma^ok 
és  lovaik  számára  hogyan  találhattak  eleséget,  minthogy  hódító 
hadseregnek  talán  nincs  mindig  sem  ideje  sem  alkalma,  hog>' 
magát  vadászat  zsákmányával  ellássa ;  továbbá  hogy  az  utánok 
haladó  legalább  is  négyszer  akkora,  tehát  egy  milliónál  nag}*obl> 
csapat  a  hozzájok  tartozók,  több  millió  darabra  rúgó  nyájaikkal 
e  lovas  csapatoktól  szörnyen  megviselt  vidékeken  hogyan  élhet- 
tek meg.  Ezt  mind  összefoglalva,  enyhén  szólva,  teljes  lehetet- 
lenségnek tartjuk ;  mert  habár  az  európai  történetírók  a  mon- 
gol hadjáratok  harczosainak  számát  hasonló  módon  írják  is 
le,  csak  DáuvEiNi  vagy  Bvsideddin  sokkal  kisebb  számadatait 
kell  tekintetbe  vennünk,  hogy  az  épen  most  említett  történet- 
írók tiílzásait  átlássuk. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  433 

4. 

Nagyon  mesze  mennénk,  ha  ez  etimológiai  és  nem  tör- 
ténelmi tanulmányban  a  magyarok  és  velők  együtt  bevándorolt 
rokon  törzsek,  úgymint  a  besenyők  és  a  kunok,  számára  vonat- 
kozó különféle  bizonytalan  és  alaptalan  adatok  még  további 
taglalásába  is  bocsátkoznánk.  Annyi  bizonyosan  igaz,  hogy  az 
igazi  magyar  elem  az  egész  vándorlás  alatt  számra  nézve  é]) 
úgy,  mint  erkölcsi  tekintetben,  irányadó  volt;  a  viszony  itt  egé- 
szen más  volt,  mint  négy  évszázaddal  később,  mikor  a  mongolok 
a  Volgától  a  Duna  felé  vonultak;  Batu  seregében  ugyanis, 
még  a  legmerészebb  számítás  szerint  is,  egy  mongolra  legalább 
nyolcz  nem-mongol,  azaz  török-tatár  jut,  miért  is  csak  a  keleti 
és  Közép-Ázsiában  kivívott  fényes  diadalok  prestige-e  biztosít- 
hatta e  csekély  kisebbségnek  a  vezérszerepet.  Különben  figye- 
lemre fölötte  méltó,  hogy  Batu  és  Árpád  útja  majdnem  egy  és 
ugyanaz  volt.  Batu,  mint  tudva  van,  serege  javával  Volhynián 
és  Galiczián  át  a  Kárpátok  szorosán  keresztül  Munkács  és 
Ungvár  mellett  éjszakkeleti  Magyarországba  nyomult,  mialatt 

* 

más  csapat  Szubutai  és  Küjük  vezérlete  alatt  Oláhországon  át 
az  ojtozi  szoroson  Erdélybe  tört  és  onnan  Nagy- Váradon  keresz- 
tül előre  nyomult,  hogy  Batu  seregével  egyesüljön.  ^*  Ha  már 
most  a  mongolok  menetének  e  mozzanatát  közelebbről  tekint- 
jük, a  Konstantin  és  a  névtelen  jegyző  adatai  közt  levő  különb- 
séget, kik  közül  az  előbbi  a  magyarokat  mai  hazájokba  az  alsó 
Duna  mellett  Erdélyen  keresztül,  az  utóbbi  Munkácson  át 
juttatja,  bizonyára  könnyen  ki  lehet  egyenlíteni.  Batu  mene- 
tének történelmileg  bebizonyított  részei  alapján  ugyanis  an- 
nak a  gyanításnak  adunk  helyet,  hogy  a  magyarok  szintén  két 
irányban,  tudniillik  éjszakkelet  és  délkelet  felől  nyomultak 
Pannoniába,  hogy  tehát  a  névtelen  jegyző  tudósítása  épen  nem 

*'  V.  ö.  HowoRTH :  Hütoi'y  of  the  MongoU.  Part.  I.  146.  lapját  és 
Part.  II.  48.  lapját. 

VÁUBKRT :  Á  moffyixrok  ertdete.  *^ 


43i  A  MAGYAROK  EREDETE. 

szűkölködik  történelmi  hitelességben,  mint  Szabó  K.  ^^  állítja, 
és  hogj"  nem  is  vádolható  igaztalansággal,  melylyel  pedig 
RoESSLER  ^*  vádolja,  kinek  chronologicus  okai  ép  oly  kevéssé 
állják  meg  a  sarat,  mint  kedvelt  recitálásai  a  magyarok  szörnyű 
félelméről  a  rettenetes  besenyőktől,  kik  először  nem  is  voltak 
olyan  rettenetesek,  és  másodszor  legfölebb  csak  oly  erősek 
voltak,  hogy  a  magyar  sereg  déli  részét  aggaszthatták.  Az  ide 
vonatkozó  különbség  a  névtelen  jegyző  és  Constantinus  Pokphy- 
ROGENiTus  között  csak  úgy  támadhatott,  hogy  az  előbbi,  kinek 
müve  minden  hibája  és  hézaga  mellett  mégis  hagj'ományon 
nyugszik.  Árpád  és  a  fősereg  menetéről,  mely  természetesen 
hosszabb  ideig  élt  a  nép  emlékezetében,  íii; ;  holott  Konstantin 
az  ő  tudósításában  a  magyar  seregnek  csak  oldalt  müködö 
részéről  emlékezik  meg ;  ennek  tehát  azok,  kik  jelentést  tettek 
neki,  a  magyar  néiDnek  csak  egj'  töredékéről,  és  pedig  délkeleti 
töredékéről  beszéltek,  melyet,  mint  könnyen  megfogható,  a 
besenyő  nép  számra  nézve  fölülmúlt;  innen  van,  hogy  a  ma- 
gyarok e  töredéke  ki  akart  neki  térni,  miből  Konstantin  elbe- 
szélése a  magyarok  kitérő  mozdulatáról  megfejthetővó  lesz. 

Különben  szívesen  megengedjük,  hogy  a  magyar  nép 
ősi  eredetéről,  száma  nagyságáról,  szövetségeseiről,  meg  útja 
közben  követett  irányáról  és  tartott  állomásairól,  tekintettel  az 
előre  bocsátott  megjegj'zéseinki*e,  a  tudományos  fejtegetés  még 
soká  nem  lesz  befejezve.  Az  ethnologiára  nézve  ezek  a  mozza- 
natok kétségkívül  fontosak ;  de  úgy  tetszik,  még  fontosabbak  az 
ország  birtokukba  való  vételének,  mely  már  befejezett  valóság- 
nak mutatkozik,  a  következményei,  vagj'is  az  a  nevezetes  viszony, 
mely  a  hódítók  meg  szövetségeseik  és  a  Pannoniában  már 
előbb  lakó  népek  együttéléséből  kifejlődött,  és  az  etimológia 
mezején  magához  hasonlót  alig  talál.  Hogy  ezt  a  viszonyt 
teljes  értéke  szerint  megbecsülhessük,  minden  előtt  Pannoniá- 

"  Uagy.  Akad,  Értesítője.  I.  köt.  130.  1. 
^*  liomftniscke  Studien,   198.  lapján. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  435 

nak  a  IX.  században  való  alakulásait  kell  magunk  elé  állita- 
nunk,  a  nélkül,  hogy  a  dolgok  politikai  állására  tekintenénk. 
Az  akkori  Pannoniát  nagyobbára  árja  népelemek  lakták.  Egész 
éjszaki  részén,  a  Vág  és  Garam  folyójáig  nyugaton  és  a  Tisza 
síkságáig  keleten,  szlávok  laktak,  és  pedig  olyanok,  kik  abban 
az  időben  egyrészt  a  mai  keleti  Németországon  át  egész  a  Balti- 
tengerig, másrészt  Lengyeloi-szágon  és  Oroszországon  át  messze 
^gész  Kievig  testvérek  tömött  soraira  támaszkodhattak.  Ugyanaz 
a  nemzeti  elem  különféle  nevek  alatt,  mint  szerbek,  bolgárok, 
dalmaták  és  horvátok,  az  ország  egész  déli  vidékén  is  el  volt 
terjedve;  nyugaton  pedig,  kivéve  a  német  gyarmatosokat,  szlové- 
nek laktak,  kik  abban  az  időben  Karinthián  és  Krajnán  végig 
egész  be  Tirolba,  a  Dráva  forrásvidékéig  le  voltak  telepedve, 
minthogy  a  legújabb  kutatások  szerint  még  Windisch-Matrei 
is,  Lienztöl   éjszakra  a  Pusterthal-ban,  a  szláv  gyai'm átokhoz 
tartozott.  Végre  még  az  ország  keleti  határain  is  egész  Orsováig 
részint  bolgárok  laktak,  kik  akkor  már  természetesen  egészen 
elszlávosodtak,  részint  más  szlávok,  kik  oda  Moesiából  költöz- 
ködtek. Lehettek  bizony  még  ezeken  kívül  egyes  gót,  khazar  és 
római  eredetű  néptöredékek,  talán  még  más  az  avarok  határo- 
zatlan gyűjtőnevével  megjelölt  kisebb  ethnikai  töredékek  is; 
azonban  a  túlnyomó  többség  arja,  illetőleg  szláv  eredetű  volt; 
szlávok  voltak,  kik  éjDen  akkor  egyesülő  félben  voltak,  hogy 
hatalmas,  a  Balti-tengertől  az  Aegaei  tengerig  és  a  Dontól  egész 
messze  az  Elbán  túl  terjedő  testet  alkossanak,  és  kikre  nézve 
mint  Palaczky  igen  helyesen  megjegyzi,  a  legnagj'obb  nemzeti 
szerencsétlenség  volt,  hogy  a  magyai'ok  mint  valami  szétválasztó 
ék  közéjök  verődtek.  A  mi  tehát  az  ethnologusra  nézve  a  leg- 
nagyobb érdekű  és  a  mit  azért   a  történelemben  j^^ldíUlannak 
is  nevezünk,  az  első  sorban  ama  nevezetes  tényre  vonatkozik, 
hogj-  a  magyarok  kisebbségök  mellett  is  a  számra  nézve  őket 
hatalmasan  fölül  múló  ellenségeiket   leigázták,  sőt  mi  több, 
hogy  jóllehet  az  ellenséges  elemek  lesújtó  többségben  voltak 
és  jóllehet  az  ideijén  műveltség  hatása  veszedelmesen  ostromolta 

28- 


^6  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Őket  és  végre  győztes  is  maradt,  a  magyarok  ethnikai  individu- 
alitásukat mégis  megóvhatták  és  fentarthatták.  Ez  ethnologiai 
tüneményhez  hasonlót  nehéz  volna  az  ázsiai  világ  egész  szélté- 
ben  és   hosszában  találni;   még   magát  a  rómaiak  viszonyát 
nyugati  Európában  sem  lehetne  például  fölhozni,  minthogj'  a 
római  hóditók,  ámbár  hazai  nyelvöket  az  iberekre  és  gallokra 
ráerőszakolták,  nemzeti  tekintetben  végre  mégis  az  utóbbiak- 
ban fölolvadtak.  A  mi  már  most   különösen  Ázsiát  illeti,  azt 
találjuk   például,  hogy  a  mongolok  Khinában,  kik  Dsengiztől 
Kublajig,  azaz  Ií2i27-töl  1271-ig  tartó  háború  után  aránylag 
kisebb  hadtestekkel  a  Sung-ok  hatalmát  megtörték  és  az  óriási 
khinai  birodalom  uraivá  lettek,  mégis  alig  tarthatták  fönn  ma- 
gokat száz  évig  a  cambaluc-i,  helyesebben  khanbalig-i  ti'ónon, 
és  hogy  Dsengiz  népének  már  alig  volt  valami  nyoma,  mikor 
a  Yuen-  vagy  mongol  dynastia  bukásával  a  Mingek  fölemel- 
kedtek.  Ugyanígy  van  a  dolog  Khina  mai  uraival,  tudniillik  a 
mandsúkkal,  kik  politikai  fölsőbbségök  mellett  sem  bírnak  a 
khinai  elemre  legcsekélyebb  mértékben  sem  hatni,  hanem  ellen- 
kezőleg ebbe  lassankint  beleolvadnak.  Es  a  mit  a  mongolok 
Ázsia  keleti  részén  nem  tehettek,  az  még  kevesbbé   sikerült 
nekik  nyugaton,  hol  rendkívüli  politikai  és  társadalmi  átalaku- 
lásokat teremtettek  és  a  hol  nemsokára  magok  olvadtak  föl 
a  saját  magoktól  legyőzött  népelemekben,   ámbár  uralmok  a 
Volgánál,  Kipcsakban,  Persiában,   Transoxaniában   és   Kelet- 
Turkestanban  sokáig  fönnállott. 

Vessünk  egy  tekintetet  az  előbbi  hóditók  sorsára  és  azt  fog- 
juk látni,  hogy  a  bolgárok  moesiai  szláv  alattvalóik,  a  warágek 
orosz  alattvalóik  birodalmában  nyomtalanul  eltűntek,  és  hofft^ 
az  oszmánokon  kivid,  kik  csak  saját  erőszakosan  bevitt  műveltségi 
világuk  ótalmában  bírták  magokat  föntartani,  a  magyart  kivéve 
nem  volt  nép,  mely  mindamellett,  hogy  a  neki  alávetett  nép  mellett 
kisebbségben  volt  és  még  hozzá  idegen  műveltséget  elfogadott,  nem- 
zeti individualitását  sértetlenül  megtarthatta  volna. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  "^7 


O. 


Ha   már    most   ez    egyenesen   csodálatos  jelenség   okait 
kutatjuk^  az  derűi  ki,  hogy  alapjokban  különböző  természetűek 
és  mind  a  hódítók  ethnikai  minőségéből,  mind  a  meghódítottak 
társadalmi  es'  politikai  helyzetéből  erednek  és  történelemből- 
cseleti  megfontolás  világával   nem   épen  nehezen  megmagya- 
rázhatók. Pannónia  a  IX.  század  első  és  még  inkább  második 
felébon  mindent   mutatott,    csak   politikai  és  ethnikai  egység 
ké2)ét  nem  láttatta;  ellenkezőleg  a  nyugati  részében  dühöngő 
elkeseredett  harczok  által,  melyeket  szlávok  és  németek  a  fő 
uralomért  vívtak,  meg  aztán  egyházi  zavargások  által  iszonyúan 
szét  volt  forgácsolva,  keleti  felében  pedig,  —  minthogy  a  tiszai 
Bolgárországot  HüNFALvv-val  '*  Enofl  J.  K.  képzelődése  szüle- 
ményének tartjuk,  —  okvetetlenül  még  állandó  kormány  árnyéka 
sem  volt,  és  bolgárok,  khazai'ok  és  más  ismeretlen  népek  Zalán 
és  Marót  fejdelem  kétséges  főhatósága  alatt  a  síkságokon  félig 
Tag^'  t^lán  egészen  nomád  állapotban  tengődtek,  és  politikai 
meg  társadalmi  tekintetben  az  éjszakkeleten  Moldovában  lakó 
besenyőktől  valószínűleg  keveset  különböztek.  Csak  épen  még 
ama  nem  kész  állapotok  képe  volt  ez,  melyeken  Nagj^-Károly 
avar  hadjárata  Pannoniában  csak  keveset  változtathatott;  ez 
ugj'anis  hiába  fáradozott  azon,  hogy  a  Kárpátok  és  az  Adriai 
tenger  közt  levő  néptöredékeket  a  keresztény  vallás  segitséj^jével 
egy  testté  forraszsza  össze,  minthogy  Ázsia  határai  akkor  nem 
az  Uralnál  vagy  a  Pontus  vidékén,  hanem  a  Tiszánál  voltak,  és 
mivel  a  pusztáknak  és   legelőkben  gazdag  síkságoknak  csak 
kevéssé  megszakított  lánczolatán,  mely  az  Altáitól  Ázsia  belse- 
jén át  a  Dunáig  terjed,  török-tatár  nomádoknak  háborgó  tengere 
föl  és  alá  hullámzott.   Kétszáz  évvel  Nagy  Károly  után  ugyan 
sikerült  a  politikai  kristályosítás  e  műve  Szent  István  erős  kezé- 


"  HuNFALVY  :    Die  üngern    oder  Magyarén.    Wien    und    Teschen 
1881.  11.  lapján. 


438  A  MAGYAROK  EREDETE. 

nek ;  de  mikor  a  niag3'arok  fölléptek,  Pannónia  nemcsak  poli- 
tikai és  ethnikai  tekintetben  volt  nagj'on  szétszakadva,  hanem 
közepén  volt  a  választóvonal  az  európai  és  ázsiai  világ  közt,  és 
két  már  akkor  is  hatalmas  ellentét  e  találkozása  okvetetlenül 
hasznukra  vált  a  benyomulóknak.  E  mellett  a  harczra  való 
nagj'obb  képesség,  az  edzettebb  életmód  és  a  kalandokra  való 
nagyobbfokú  vágy  ama  kiváló  jellemvonását  sem  szabad  figj'el- 
men  kívül  hagyni,  mely  a  magyarokat,  e  pusztai  bölcsejétöl 
öseredeti  erővel  egyenest  a  világtörténelem  szinpadjára  lépett 
népet,  Pannónia  népein  való  győzelemre  segítette.  Ez  országban 
letelepedett,  földműveléssel  foglalkozó  lakosságot  pusztán  ide- 
genszerű külsejökkel  is  félelembe  és  rémületbe  ejtették ;  ellen- 
ben a  pannóniai  síkságok  egészen  és  félig  nomád  lakóit  nemso- 
kára magoknak  megnyerhették  és  további  terveik  kivitelére 
értékesíthették. 

A  mi  a  hódítókat  magokat  illeti,  igaz,  hogj^  még  a  leg- 
csekélyebb alap  is  hiányzik  arra,  hogy  besenyő  és  kiín  szövet- 
ségeseikhez való  számviszonyukat  csak  távolról  és  megközelítő- 
leg is  meghatározhassuk,  mert  a  100,000  kerek  száma,  melyet 
a  magyar  történetírók  a  besenyőknek  és  bolgároknak  tulajdo- 
nítanak, meg  aztán  a  !200,000  khazar  és  kiin  száma  mégis  csak 
szerfölött  bizonytalan  hozzávetéseken  alapszik.  Minden  kétségen 
kívül  igaz  csak  az,  hogy  a  Volga  mellől  mint  kész  nemzettest 
fölkerekedett  magyarok,  jóllehet  menetök  közben  számukra 
nézve  előttünk  ismeretlen  szövetségesek  csatlakoztak  hozzájok, 
mindig  megtartották  a  vezérszerepet,  és  hogy  rólok  alig  lehet 
állítani,  hogy  ők  magok  a  dárdának  csak  aczél  hegj^ét,  szövet- 
ségeseik pedig  nyelét  képezték.  Ez  a  hasonlat  a  mongolokra 
ugyan  illik,  de  a  magyarokra  semmi  szín  alatt ;  az  előbbiekről 
ugyanis  tudva  van,  hogy  Dsengiz  Dsüdsinek  csak  tOOO  '^  igazi 
mongolt  hagyott  hátra,    mely  magból  az  arany  horda  és  Batu 

*•  Ezt  mutatja  legalább  a  sereg  jegyzéke  Vassaf-dAI  ;  v.  ö.  IIowortii  : 
Hiatory  of  the  Mongoh,  Part.  II.  36. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  ^39 

khán  nagy  serege  képződött.  Akár  kabarok,  kunok  vagj'  bese- 
nyők, akár  Kiewnél,  Lebédiában  vagy  Etelkuzuban :  zsákmányra 
vágyó  törzsrokon  harczosok  csapatjai  mégis  csak  oly  sereghez 
csatlakozhattak,  melynek  számra  nézve  őket  fölülmúló  soraiban 
íjyözdmet  és  esetleg  védelmet  is  remélhettek.  Ezek  a  szövetsége- 
sek, kiket  a  vérrokonság,  az  életmód,  a  vallás  és  a  politikai 
tendentia  kötelékei  a  magyarokkal  egyesitettek,  ezekhez  az 
után,  hogy  Pannoniában  fölléptek,  annál  szorosabban  csatla- 
koztak, mivel  érdekeik  közössége  és  az  ellenséges  területen 
xnindkettejöket  egyformán  fenyegető  veszély,  hogy  tökéletesen 
megsemmisittetnek,  az  elválást  és  a  nomádok  közt  könnyen 
lábrakapó  fegj^elmetlenséget  határozottan  nem  javasolta.  Tehát 
egyáltalán  nem  támaszkodunk  silány  hypothesisre,  ha  fölteaz- 
szük,  hogy  a  besenyők,  kunok  és  más  törökök,  meg  a  magyarok 
közt  levő  ethnikai  különbség  már  Zoltán  uralkodása  korában 
(907 — í)47)  lassan-lassan  tünedezni  kezdett,  hogy  a  nyugati  és 
déli  Európába  intézett  közös  portyázó  menetek  az  ethnikai 
választófalat  mind  inkább  és  inkább  elefiyésztették,  és  hogy 
végre  Szent  István  korában  az  előbb  .említett  török  elemek 
ha  nem  is  végkép,  de  mégis  legnagyobb  részt  a  magyar  népben 
már  fölolvadtak.  Mint  Jkrney  J.  ^"^  beható  tanulmányok  alapján 
kimutatja,  a  besenyők  az  ország  meghóditásától  Szent  István 
uralkodásáig  négy  különböző  korban  jöttek  Magyarországba  és, 
mint  részint  oklevelekből,  részint  a  helyrajzi  névsorból  megál- 
lapítható, nagyobb  szakaszokban  Mosony-,  Sopron-,  Vas-, 
Győr-,  Csanád-  és  Fej  ér- vármegyéében  telepedtek  le,  kisebb 
töredékeik  pedig  az  egész  országban  szerteszét  széledtek  el. 
Igaz  ugyan,  hogy  a  besenyő  gyarmatokra  vonatkozó  oklevelek 
csak  a  XIII.  század  kezdetétől  fogva  keltek,  és  előbbi  adatokat 
csak  a  krónikák  és  a  földrajzi  névsor  alapján  lehetne  fölvenni ; 
azonban  nagy  okunk  van  hinni,  hogy  a  besenyők  a  XII.  és 
valószínűleg  már  a  XI.  században  is,  a  tisztán  magyar  elem- 

"  Jerney  János:  Keleti  íitazdsa.  I.  ±11 — 271. 


440  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

mel  a  legszorosabban  egybeforrva,  a  legfontosabb  politikai 
küldetéseknél  szerepeltek.  Ok  voltak  ugyanis  a  határörök  az 
ország  nyugati  részén,  hol  a  német  birodalom  részéről  fenyegető 
veszély  miatt  a  legerősebb  karra  volt  szükség ;  ők  végezték  az 
úgynevezett  speculatores  vagy  spiculatores  szolgálatát  és  visel- 
ték a  legkiválóbb  hivatalokat ;  mindezt  alig  lehet  máskép  meg- 
magyarázni, mint  úgy,  hogy  már  a  legrégibb  időben  a  magya- 
rokkal  összeolvadtak,  sőt  úgy  szólván  xat'  s$o)nfjv  mag^^arokká 
átalakultak. 

Hasonlót  lehet  a  kunokról  is  föl  tenni,  kik  a  polovecz  orosz 
néven  (magyarul  palócz)  már  a  honfoglalás  idejében  a  magya- 
rokkal megjelentek,  ^^  és  kiknek  Pannoniába  való  költözése 
csak  a  mongolok  betörése  előtt  1 239-ben,  helyesebben  azonban 
az  1279-ben  kezdődött  erőszakos  gyarmatosítás  után  ért  véget. 
A  legtöbb  magyar  történetíró  természetesen  a  dolgok  ez  állását 
nem  akarja  elismerni,  mivel,  ámbár  a  besenyők  és  kunok  török 
volta  megczáfolhatatlan  okokkal  be  van  bizonyítva,  az  utóbbia- 
kat mindig  csak  oly  törzseknek  tartják,  melyeknek  nyelve  a 
magyartól  legfölebb  nyelvjárásilag  különbözött;  azonban  ez 
a  rosszul  alkalmazott  nemzeti  hiúság  arra  alig  lesz  képes,  hogy 
a  tények  sokféle  nyilvánvalóságának  erejét  elvegj'e.  ^^  A  különb- 
ség legfölebb  csak  az  lehet,  hogy  Magyarországon  Batu  betörése 
előtt  a  szövetségeseknek  a  besenyő,  Bessi  vagj'  Bisseni,  palócz, 

**  HüNFALVv  :  {Ethnogr.  3ni.lapján)  a  palócz  szó  orosz  nj'elvi  jel- 
leme alapján  és  arra  való  tekintettel,  hogy  az  orosz  évkönyvek  csak 
1061-ben  említik  először  a  palóczokat,  e  polovczoknak  Magyarországba  való 
vándorlását  csak  az  I.  László  után  való  időre  akarja  tenni.  Mi  azt  tart- 
juk, hogy  ez  a  bizonyíték  nem  állja  meg  egészen  a  kritikát.  Az  orosz  kró- 
nikások későbbi  kelte  még  magában  nem  bizonyíték  arra,  hogy  a  mátrai 
palóczok  nem  a  magyarokkal  együtt  jöttek  az  országba.  Palovczoknak  hit- 
tak őket,  mert  szláv  területen  csatlakoztak  a  magyarokhoz,  valamint 
testvéreiket  is  azért  hittak  kunoknak,  mert  a  régi  Kiinságból,  azaz  a  mai 
Moldovából  ós  Oláhországból  vándoroltak  be. 

**  V.  ö.  109.  lapot  és  a  besenyő  szóniutatót,  melybe,  minthogy  a 
besenyőket  és  kunokat  ugyanazon  törzsnek  tartjuk,  kúu  szókat  is  fog- 
laltunk. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  ^^^ 

kún  vagy  Cumani  és  kozár  nemi  nevét  adták,  Batu  betörése 
után  pedig  egyúttal  a  mongolok  által  mind  Ázsiában  mind 
Európában  használttá  vált  tatár  gj'üjtönevével  is  éltek,  és 
ehhez  még  a  szerecsent  és  neugart  ^^  hozzávették.  De  akármilyen 
volt  is  az  ethnikai  névsor,  az  kétségen  kívül  vau,  hogy  —  vala- 
mint a  magyaroknak  Pannóniába  való  nyomulása  eWtt  egyes 
néptöredékek  a  török-tatár  nomádvilág  hullámzó  tengeréből  a 
Pontus  és  a  Kaspi-tenger  mellékéről  a  Kárpátokon  át  a  Tisza 
lapályaira  vetődtek,  mit  a  khazaroknak  Marót  alatt  való  telepít- 
vényeivel  eléggé  be  lehet  bizonyítani,  —  úgj*  hasonló  esetek  a 
magj'arok  letelepedése  után  sem  maradhattak  el  es  természete- 
sen csak  akkor  szűntek  meg  végkép,  miután  egjTészt  Nyugat-  és 
Középázsia  északi  felében  a  nomádok  árja  elé  gátat  vetettek  és 
a  dolgok  lassankint  megszilárdulás  felé  haladtak,  a  mi  a  mon- 
golok bukása  után  történt,  másrészt  pedig  magában  Magyaror- 
szágban az  által,  hogy  a  keresztyénség  állandóvá  lett,  hogy 
nyugati  erkölcsök,  szokások  és  intézmények  terjedtek  el,  szóval 
hogj'  az  ország  európaiasodott,  új  nomád  elemek  ideözönlése 
meg  nem  engedhetővé  és  lehetetlenné  vált.  A  mi  nép  tehát 
a  négy  egész  századon  át  az  ázsiai  puszták  és  síkságok  észak- 
nyugati részéről  majd  kisebb  majd  nagyobb  csapatokban  Magyar- 
ország lapályai  felé  özönlött,  az  a  magyarok  által  és  a  magyarok- 
kal egy  államilag,  társadalmilag  és  nyelvileg  homogén  testté 
egj'csültésazural-altájinépek  e  vegyülékéböl  származott  a  mai 
magyarság,  miután  könnyen  megmagyarázható  módon  a  Panno- 

**  Ezen  a  neugar  szón  különösen  sokat  törték  a  fejőket  a  törtó- 
nettudósok.  Enoel  J.  Kr.  azt  mondja,  hogy  Thraciából  jöttek.  Hammer 
és  utána  Jerney  a  nogaj-okat  vagy  nokaiokat  akarja  bennök  fölfedezni^ 
a  mi  ugyan  az  utóbbinál  nem,  de  az  előbbinél  annál  inkább  kell,  hogy 
feltűnjék,  minthogy  tudhatta,  hogj'  nöker  vagy  uöger  «5»j  a  mon- 
golból származó  szó,  mely  katona^  harczos  jelentésé))on  VASSAF-nál  gj'ak- 
ran  előfordul,  éa  hogy  ezt  a  szót  még  ma  is  Közép-Ázsiában  és  Persiá- 
ban  harczos,  közkatona  értelmében  használják.  (V.  ö.  az  én  csagatáj  szó- 
táromat és  BuDAOOv  II.  296.) 


^^^  A  MAGTAROK  EREDETE. 

« 

niában  talált  khazarokat  és  más  az  avarok  idejéből  megmaradt 
rokon  népelemeket  is  magába  fölvette. 

Ha  tehát  a  magyar  nép  első  yeneticas  kor  vizákat  arra  az 
alig  sejtett  távoli  időre  teszszük,  a  melyben  finn-ugor  törzszsel 
való  összekeveredése  megtörtént,  akkor  másjdik  geueticus  korsza- 
kának csak  azt  az  időt  vehetjük,  mely  a  kilenczedik  és  tizen- 
et/yedik  század  közt  eltelt,  és  melyben  az  utóbb  emiitett  össze- 
olvadás megtörtént. 

0. 

A  ki  elfogulatlanul  es  minden  bármily  forrásból  fakadó 
balitélettöl  menten  ilyformán  ítéli  meg  a  magyar  nemzeti  elem 
Mag}'arországon  való  származását,  azaz  ki  e  nép  második  gene- 
ticus  korszakáról  való  elmélkedésében  a  kiegészttö  részek 
minőségét  tekintetbe  veszi:  annak  az  eg}'beolvadás  menete 
egészen  természetesnek  fog  látszani  és  az  végre  annak  az 
előbb  említett  etimológiai  rejtélynek  kellő  megoldását  is  egész 
könnyen  meg  fogja  találni.  —  Ha  a  magyar  elem  Pannónia 
meghódítása  idején  nem  lett  volna  az  a  minőség  és  mennyiség 
tekintetében  irányadó  factor,  vagy  képiesen  szólva:  ha  nem 
képezte  volna  azt  a  magot,  mely  körűi  a  különféle  rokon  elemek 
kristályosodtak :  körülbelül  úgy  járt  volna,  mint  a  bolgárok, 
mongolok,  mandsúk  stb.,  kiket  szellemi  felsőbbségök  mellett  is 
a  saját  magoktól  legyőzött  tömegek  elnyeltek  és  fölemésztettek. 
Azonban  vannak  még  más  factorok  is,  melyek  itt  közreműköd- 
tek, és  ezekhez  tartozik  első  sorban  az  az  idö  és  az  a  kényelem, 
melyben  a  kristályosodás  e  menete  végbe  ment,  azután  nem 
kevesbbé  azok  a  politikai  és  társadalmi  állapotok  is,  melyek 
megindították  és  elősegítették.  A  mongolok  például  úgy  szólván 
rohanó  lépésben  siettek  Ázsia  keleti  vidékéből  nyugatra.  Dia- 
dalmi mámorukban  mindent  halomra  döntöttek  és  arra,  hogy 
török-tatár  szövetségeseiket,  kik  pedig  oly  közeli  rokonaik 
voltak,  megmongolositsák,  semmi  szín  alatt  sem  lehetett  gon- 


BEFEJEZŐ  MEOJEOYZÉS.  "^43 

dőlni.  A  magyaroknak  a  Volgától  a  Dunáig  való  vonulása 
pedig  épen  ellenkezőleg  lassú,  nem  annyira  rögtönön,  mint 
inkább  a  viszonyok  parancsolta  fokozatos  haladása  által  tűnik 
ki.  A  Lebédiába  való  vándorlás,  ^^  az  ott  és  Etelkuzuban  való 
tartózkodás  idejének  hosszára  nézve  még  sokáig  homályban 
fogunk  tapogatózni ;  azonban  ez  idő  mindenesetre  sokkal  hosz- 
szabb  volt,  mint  az,  mely  a  mongoloknak  a  Thien-Shantól  a 
Volgáig  való  menetökre  kellett,  és  e  szerint  e  hosszabb  idő 
lehetővé  tette,  hogy  a  besenyő  és  kán  szövetségesek  ha  nem  is 
vegyültek  el  a  magyarokkal,  legalább  hasonlókká  lettek  hozzá- 
jok ;  úgj',  hogy  alig  tévedünk,  ha  fölteszszük,  hogy  már  Árpád 
alatt  részben  megmagyarosodottaknak  kell  őket  tekinteni.  Az 
arra  következett  évtizedek  alatt  a  nyugat  minden  része  ellen 
intézett  kalandos  vállalatok  veszedelmes  volta  ezt  a  szövetséget 
szükségkép  még  inkább  összeforrasztotta,  és  alig  voltak  az 
újonnan  érkezett  elemek  a  magyar  nemzettestbe  bekebelezve, 
midőn  már  ismét  új  nomád  csapatok  részint  magoktól,  részint 
kivülről  szoríttatva,  jöttek  és  egymás  után  a  nagy  és  szép  ország 
birtokába  jutott  törzsrokonaikhoz  csatlakoztak.  A  történelmi 
hagyományban  csak  igen  csekély  vonatkozást  találunk  az 
eseményeknek  ez  egészen  természetes  lefolyására.  Bíborban- 
született CoNSTANTiN-nak,  jóllehet  ez  eseményeknek  majdnem 

**  A  névtelen  jegyző  szerint  (cap.  VIII.)  ősi  hazájokból  884-ben  kel- 
tek ntra,  mit  Szabó  K.  {Kisebb  történelmi  munkái  I.  118.)  887-re  igazít 
ki,  hogy  ezt  az  évszámot  a  magyaroknak  egy  éwel  később  azaz  888-ban 
Bolgárországba  intézett  betörésével  megegyeztesse ;  ez  utóbbi  évben  aztán 
állítólag  föl  is  keresték  a  mag^'arok  Pannóniát,  illetőleg  akkor  léptek 
először  földjére.  A  honfoglalás  ideje  körül,  mely  Beoino  adata  szerint  a 
689.  évre  esik,  ugyan  kevés  kétség  támadhat ;  de  hogy  hogyan  kell  már 
most  ezt  az  évszámot  a  Lebediában  való  három  évi  tartózkodással  és  az 
Etelkuzuban  való  több  évi  letelepedéssel  kiegyenlíteni,  az  csak  nehezen 
megfogható.  A  mi  nézetünk  szerint  ősi  hazájokból  sokkal  előbb  kellett 
elindiilniok,  minthogy  teljesen  lehetetlen  föltennünk,  hogy  az  akkori  po- 
litikai zavarok  között  nomád  sereg  és  azonfölúl  még  nomád  nép  azt  a 
nagy  távolságot  három  vagy  épen  egy  esztendő  alatt  bejárta. 


4fU  li  MAGYAROK  IREDETE. 

kortársa  volt,  e  viszonyról  sejtelme  sincs  és  erről,  kivéve  a  kaba- 
rok csatlakozását,  semmit  sem  jegyzett  föl.  A  magyar  krónikák 
már  valamivel  több  világot  terjesztenek,  mert  mind  a  névtelen 
jegyző,  mind  Kézai  és  Thuróczi  egész  világosan  beszélnek 
Árpád,  Taksony  és  Géza  alatt  bevándorolt  besenyőkről  és 
kunokról.  A  Hartwik  püspöktől  való  htván-legendáhöl  megért- 
jük, hogj'  István  alatt  besenyők  jöttek,  és  a  László-legenda 
(VI.  fej.)  is  megemlékezik  a  besenyőknek  egy  Oláhorszag  felöl 
megpróbált  betöréséről.  Más  hasonló  tünemények  örökre  fele- 
désbe vesztek;  azonban,  mint  már  említettük,  az  áramlat  a 
XIII.  század  végéig  tartott  és,  mivel  csak  lassan  ment  végbe,  a 
magyarságot  erősbitette  és  maga  is  a  magyar  állameszme  leg- 
hatalmasabb támasztékává  lett. 

Miután  azt  a  nagyérdekü  kérdést,  hogy  hogyan  sikerült  a 
magyaroknak  nemzeti  individualitásukat  számos  szövetségesök 
és  Pannóniának  még  számosabb,  uralmuk  alá  hajtott  régi 
lakói  közei)ett  föntartani,  az  előbb  kifejtett  módon  megpró- 
báltuk megfejteni :  a  társadalmi  és  politikai  élet  képét  is, 
melyet  Magyarország  a  X.  században  mutatott,  magunk  elé 
akarjuk  állitani,  hogy  belőle  a  legközelebbi,  azaz  a  XI.  század- 
ban végbe  ment  átalalukások  egj-es  phasisaira  következtethes- 
sünk és  hogy  a  Pannoniában  megtörtént  ethnikai  átváltozás 
további  indító  okait  követhessük.  A  forrásanyag,  melylyel  ide 
vonatkozó  fejtegetéseinkben  élni  akarnánk  és  szeretnénk,  saj- 
nos, még  rosszabb  állapotban  van,  mint  a  honfoglalás  előtt 
és  alatt  való  idő  adatai;  mert  a  mit  az  egykorú  krónikások, 
mint  Beginü,  Ekkehard,  Luitprand  és  mások,  följegyeztek,  az 
bizony  mind  nem  egj'éb,  mint  silány  középkori  keresztyén 
együgyűséggel  és  rosszakarattal  telidesteli,  egészen  jelenték- 
telen megjegyzés,  melyből  a  kutató  épen  semmit  sem  okulhat. 
Sokkal  jobban  teszünk  tehát,  ha  az  eddig  követett  módszert 
megtartva,  a  magyaroknak  Pannoniában  a  X.  században  végzett 
dolgait  ama  politikai  és  társadalmi  szellem  világánál  ítéljük 
meg,   mely   a  török-tatár   nomádokat  mindenkor  jellemezte. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  4-45 

mely  a  mongol  hódítóknál  hasonló  viszonyok  közt  kitűnt  ós 
mely  a  magyarok  cselekedeteinek  is  igazi  rugóját  képezte.  A  mi- 
nek minden  előtt  szemünkbe  kell  szöknie,  az  azon  könynyen 
megérthető  következetesség,  melylyel  a  magyarok  és  szövetflé- 
geseik   Pannoniában,   azaz,   mint   említettük,   Európa   akkori 
keleti  határain,  előbbi,  Ázsiában  megszokott  nomád  életmódjo- 
kat  folytatni  törekedtek,   ós   majdnem   másfél   száz   éven    át 
csakugyan  folytatták  is.  így  látjuk,  hogy  a  hódítók,  alig  hogy 
az  országban  megjelentek,  figyelmökre  nem  méltatva  a  régibb 
lakosoknak    hatalmukba   került   állandó   lakóhelyeit,   melvek 
száma  igaz,  hogy  még  nagyon  csekély  volt,  tűzhelyeiket  csak 
ama  síkságokon  rakták,  melyek  a  Kárpátok  déli  ágaitól,  a  Tisza 
fölső  vidékétől  délnyugati  irányban  a  Dráva  bal  partjáig  hiizód- 
nak.  Itt  a  magyarok  egészen  úgy  érezhették   magokat,   mint 
otthon ;  mert  az   említett  lapályok   némely  része   csakugyan 
Közép-Ázsia  puszta  vidékeihez  hasonlít,  például  a  kopái*  ho- 
mokdombos darab  föld  Keczel  és  Halas  közt  a  Kunságban, 
holott  megint  más,  különösen  a  Tisza  vidéke  az  alsó  Jaik  és 
Jaxartes  partvidékeihez  meglepően  hasonló.  A  nélkül,  hogy  az 
időrend  egészen  pontos  megállapításának  haszontalan  művét 
folytatnók,  a  különféle  adatok   összefüggéséből   kideríthetjük, 
hogy  Pannónia  elfoglalása  után  az  első  éveket  nemcsak  arra 
fordították,  hogy  az  itteni,  számra  nézve  csekély,  g\'ámoltalan  és 
ügyefogyott  néptöredékeket  végleg  legyőzzék,  hanem  an-a  is, 
hogy  a  seregök  mögött  jövő  nyájakat  és  kíséretet  elhelyezzék ; 
és  csak  akkor,  miután  ez  mind   aránylag  biztosságban   volt, 
kerekedett  föl  a  nemzetnek  harczra  és  kalandra  vágyó  része, 
melyhez  nomádoknál  a  18  évestől  50  évesig  terjedő  korosztályt 
lehet  számítani,  hogy  egyes  nagyobb  vagy  kisebb  hadtestekben 
a  szomszédos  tartományokba  üssön.  Pannoniában  magában  az 
első  meglépésből  származott  ijedelem  elég  volt,  hogy  a  leigázott 
elemeket    féken   tartsa;   különösen   a  minden   időben   békés 
hangulatú  szlávokról  lehet  ezt  állítani,  kiket  a  magyarok  a  tót 


^fl-^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

névvel,  mely  a  török  tát,  békés,  békére  hajló,  **  szó  rokona, 
jelöltek  meg;  épen  úgy  nevezték  el  a  belső-ázsiai  törökök  az 
iráni  öslakókat  a  tát  vagy  kicsinyitőben  tatéik  vXx^ü'b'  azaz 
tádsik  névvel,  és  a  krimi  tatárok  az  ott  talált  letelepült  gótokat 
és  genuaiakat  szintén  a  thot  ^®  szóval. 

A  magyarok  e  hadjáratait,  melyek  a  legtöbb  forrás  szerint 
a  Sl)8-ik  évben   kezdődtek  és  fél  évszázadnál  tovább  tartottak, 
csakugyan    az   állandó   lakosok    közvetetlen    közelébe    került 
nomádok   társadalmi    szelleméből   folyó   egészen   természetes 
következménynek  is  kell  tartani.  Baromtenyésztésből  élő  társa- 
dalomban az  ember,  ha  erőteljes  korában  van,  nem  henyélhet 
sokáig :  a  sátrak  árnyékában  csak  a  betegek  és  öregek  pihennek. 
A   legelő   nyáj   nyomában  járni   és  mindenféle  házi  munkát 
végezni,  ez  oly  kötelesség,  mely  csak  a  társadalom  gj'önge  vagy 
nőnemű  részét  illeti.  A  férfi  más  foglalkozást  keres ;  a  határ- 
talan síkságon  kalandozó  szemét  könnyen  képzelődése  legsa- 
játságosabb alkotásai  izgatják ;  keblében  tetteki'e  való  ábrándos 
vágy  támad :  a  müveit  vidékek  kincsére  és  áldására  való  mohó 
vágy,  melyet  a  letelepült  ember  soha  sem  érez ;  és  ha  azt  a 
belső  hajlamot  még  azonfelül  oly  állapotok  is  segítik  elő,  mint 
(f^oky  melyeket  a  szomszédos  országoknak  akkori  j^olitikai  és 
tái-sadalmi  viszonyai  teremtettek :  könnyen  megmagyarázható, 
hogy  a  fékevesztett  szenvedély  a  legkalandosabb  kóborlásokban 
és  a  legvakmerőbb  fegyvertettekben  gyönyörködhetett.  E  föl- 
fogásból   indulva   ki,  egészen   természetesnek   találjuk,   hogy 
egyes  magyar  hadtestek  majd  (0^:2)  egész  Apuliáig  nyomultak 
előre,  majd   meg  Németországon  és  Francziaországon  át  egész 
Spanyolországig  intézték  támadásaikat;  mert  a  baskh*  lovasokat, 
kikről  Mas'udi  az  Ommajadok  birodalmáról  szólva,  megemléke- 
zik, határozottan  magyaroknak  kell  tartanunk.  Először   is   a 


M    c^b-tat  BüDAGov    szeriut    (I.  329.),  minden  város  lakójának  és 
letelepűltnek  a  neve. 

*^  Lásd  ToMASCiiEK  W. :  Die  Gothen  in  Tauricn,  5.  lapját. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  447 

szomszéd  német  birodalom  lehető  leggj^ászosabb  állapota,   a 
határos  szláv  népek  szétforgácsolt  hatalma  és  Byzancz  élhetet- 
len gazdálkodása  délkeleten   nem   vethetett  a  betörő   ár  elé 
semmi  gátat.   Másodszor  az  ázsiai   pusztavilág  e   tősgj'ökeres 
fiainak  idegenszerű  külseje  a  szlávokra,  germánokra,  frankokra 
és   olaszokra   okvetetlenül   nemcsak   megdöbbentöleg,   hanem 
egyenesen  megsemmisitöleg  hatott.  A  magyarok  nemcsak  na- 
gyobb physikai  erejök  következtében  győztek,  —  testi  ügyesség 
tekintetében  ugyanis  a  letelei>edett  ember  soha  sem  mérkőz- 
hetik   meg  a  nomáddal,  —  hauem  hatalmasabb  hösiségök  és 
harczra  való  nagj'obb  képességék  következtében  is.  Európában 
ama  gyors,  edzett,  jelentéktelen  lovakon  jelentek  meg,  melyek 
még  mainap  is  a  kirgiz  pusztán  a  katonát  bámulatba  ejtik,  és 
melyeknek   arab   lovakkal   való   keresztezéséből   a  turkomán 
lovak  kitűnő  faja  származott.  Oly  fegyvereket  hoztak  magokkal, 
melyek  a  Kaukasus  akkori  hkes  műhelyeiből  kerültek  ki  vagy 
legalább  olyanok  mintájára   készültek,  és  az  akkori  Európa 
esetlen  és  vaskos  vágó  és  szúró  szerszámai  mellé  körülbelül 
úgy  illettek,  mint  a  mi  mai  hátultöltőink  a  középázsiai  ember- 
nek villán  nyugvó  kanóczos  puskája  mellé.  Lényeges  elsőbb- 
ségeikhez még  az  az  üg;s'esség  tartozik,  melylyel  a  nyilat  és 
íjat,  ezt  a  kiválóan  turáni  fegj^ert,  kezelték,  különösen  pedig 
a  szigorú  fegyelem  és  kitűnő  taktika,  a  mely  nemcsak  a  byzan- 
cziaknak,  hanem  a  műveltség  tekintetében   magasabban   álló 
khalifii-udvamak   is    föltűnt:   úgVy    hogy   mindezt    összevéve 
kiderült,  hogy  az  első  magj^ar  hadjáratok  Németországban  és 
Olaszországban  kevesbbé  a  megtámadott  országok  helyi  viszo- 
nyai miatt,  mint  inkább  magoknak  a  támadóknak  individuális 
kitűnő  tulajdonságaik  miatt  sikerültek. 

És  mivel  ez  a  mi  teljes  meggyőződésünk,  azért  azt  hiszszűk, 
hogy,  mint  már  egj-szer  említettük  is,  azok  a  számok,  melyeket 
az  egykorú  krónikások  a  magyar  hadjáratoknak  tulajdonítanak, 
a  félelemtől  és  ijedelemtől  hatványra  emeltettek ;  következőleg, 
hogy  nagyon  is  magasra  vaunak  becsülve.  Arra,  hogy  Ausztriába, 


448  A  MAGYAROK  EBEDBTE. 

Bajorországba  és  Lombardiába   törjenek,  akkoriban    3 — 4000 
lovasból  álló  csapat  untig  elég  volt ;  a  győzelmet  bizonyosan 
zászlóihoz   fűzte.   Láttuk,   hogy  hogyan  száguldott  át  20,000 
mongol  egész  Ázsián  kelettől   nyugatig;  Ázsián,   mely  akkor 
jobban  volt  elkészülve  és  harczra  képesebb  volt,  mint  Európa 
a   XL   században ;   sőt  vannak  példák  az  újkorból  szemünk 
előtt,  hogy   3 — 400   turkomán   Persiában,   hol   pedig   e    nép 
egyáltalán  nem  új  tünemény,  puszta  hazájától  egész  Ispahanon 
túl,  tehát  oly  távolságra,  a  milyen  Magyarország  és  a  Rajna 
közt  van,  terjesztette  ki  rabló  meneteit  és  zsákmánynyal  dúsan 
megrakodva  tért  haza.  Valamint  a  turkomán  öt,  sőt  néha  nyolcz, 
félelemtől  megbénult  persát  is  képes  bilincsbe  verni  és  fogoly- 
nak magával  hurczolni,  úgy  hm-czolhattak  magokkal  a  mag>'a- 
rok   hadjárataikban   náloknál   sokkal   nagyobb  számú  német 
vagy  szláv  foglyot ;  mert  mozdulataik  villámgyorsaságának  és 
a  félelemnek,  melyet  támasztottak,  csodát  kellett  művelnie.  Es 
mindamellett  úgj^  tetszik  nekünk,  hogy  állati  vadságuk  leírása, 
épen  úgy  mint  a  rólok  följegyzett  számadatok,  a  legnagyobb 
mértékben  túlzott  és  nagj"  ellenmondásban  van   a  nomádok 
szokásainak  minden  időben   stereotyp   képével.  —  Ha  egj'es, 
merész   kalandokra   vállalkozó  nomád  lovas   csapatok,   távol 
öveiktől  és  folyton  veszélylyel  körülvéve,  kardjokat  oly  mérték- 
ben használták,  a  milyenben  a  jámbor  keresztyén  Nagy  Kjíroly 
az  avarok  ellen  viselt  hadjáratában,  melyben  Eginhard  följeg\'- 
zése  szerint   az   egész   avar  földet   ember  nem   lakta   puszta 
sivataggá  változtatta:  akkor  a  harczosok   nyerseségéről  szóló 
vádat,  melyre  még  a  mi  XIX.  századunk  sem  átallja  ezt  a  szépítő 
kifejezést  használni:  «C'est  la  guerre»,  egyáltalán  nem  akarjuk 
enyhíteni.  Azonban  hogy  a  régi   magyarok   emberhúst  ettek 
volna  és  embervért  ittak  volna,  mint  Regino  **  és  más  krónika- 


'*  A  priirai  apát  még  a  régi  magyarok  on'osi  tudományáról  ia  szí- 
veskedik bennünket  érte.síteni,  mikor  azt  mondja,  hogy  tCorda  homiuuni 
ut  ajunt  pro  remedio  devorant*  (lib.  II.  p.  20). 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  4íi9 

írók  mondják,  azt  már  azért  is  együgyű  mesének  kell  nyilvání- 
tanunk, mivel  soha  sem  voltak  emberhúst  evö  török  nomádok 
és  mivel  a  vér  ivása,  melyen  csak  az  áldozati  állatok  vérének 
megivását  kell  érteni,  csak  mint  szent  vallási  szertartás  fordul 
elö  és  a  közönséges  életben  soha  sem  terjedt  el.  Épen  oly  töké- 
letesen hamis  és  költött  az  a  további  vád  is,  hogy  a  régi  magya- 
rok a  templomokat  csak  azért  pusztitgatták,  mert  templomok 
voltak;  mert  ha  ily  keresztyénellenes  fanatismus  lelkesítette 
Yolna  őket,  akkor  a  templomok  lerombolását  saját  hazájokban 
kezdték  volna  meg,  a  miről  pedig  sehol  sem  olvashatni ;  maga 
a  később  támadt  keresztyénellenes  mozgalom  is  csak  a  nemzeti 
conservativ  szellem  érdekében,  csak  a  nyugati  műveltségi  világ 
fönhéjázó  és  elbizakodott  civilisatoraival  szemben  indult  meg. 
Az  emberi  jellem  gyönge  és  jó  oldalai  mindig  ugyanazok  vol- 
tak! Valamint  x\rabsah,  Timur  szyriai  életrajzója,  e  világresz- 
kettetö  személyiségét,  kinek  a  művészet  és  tudomány  iránt 
való  szeretetéről  számos  bizonyíték  tanúskodik,  a  legvadabb 
barbárság  legsötétebb  szineivel  festette ;  és  valamint  általában 
a  legyőzöttek  tehetetlen  boszúérzete  mindig  csak  a  győzők 
ócsárlása  és  rágalmazása  által  tűnt  ki :  úgy  tettek  a  magyarok- 
kal is,  kik,  mivel  nomádok  és  a  puszta  egyszerű  fiai  voltak, 
egyrészt  a  patriarchális  szellem  miatt,  mely  a  nomád  társadal- 
mat áthatja,  másrészt  az  iráni  műveltség  félreismerhetetlen 
nyomai  miatt  ^*  semmi  esetre  sem  érdemlik  meg  azokat  a 
gyűlöletes  neveket,  melyeket  európai  ellenfeleik  rajok  adtak. 
Testök  külsejében,  nyelvökben,  vallásukban  és  gondolkodásuk 
módjában  különböztek  ellenségeiktől;  de  ebből  még  nem 
következik,  hogy  vadabbak  és  barbárabbak  is  voltak  azoknál. 


3e& 


V.  ö.  a  405.  lapot. 


ViafBKRT  :  A  ma|rv<rrok  eredete.  ^9 


^^  A  MAGYAROK  EREDETE. 


7. 

Ha  tehát  a  félelem  és  a  rendkivüli  a  magvarok  megjelené- 
sében, a  X.  század  első  évtizedeiben  mindig  győzelemre  segítette 
őket,  a  győzelem  meg  új  vállalatokra  buzdította :  akkor  semmi 
sem  természetesebb  annál,  hogy  ismételt  föUépésök  következ- 
tében először  megdöbbent  ellenfeleik  részint  megszokták  ezt 
a  látványt,  részint  a  betolakodók  harczolása  módjával  jobban 
meg  is  ösmerkedtek  és  így  lassan  képesek  lettek  útjokat  bevágni. 
Nem  tekintve  a  merseburgi  szerencsétlen  ütközetet  (934)  és 
más  kisebb  kudarczot  és  vereséget,  melyet  a  magyarok  invasióik 
alkalmával  szenvedtek,  a  németek  első  nagyobb  gj'özelme 
tulaj  donkép  csak  a  948.  és  950.  évre  esik,  mikor  Henrik  bajor 
herczeg,  I.  Ottó  testvére,  őket  kétszer  legyőzte  és  állítólag  egész 
be,  Magyarországba,  üldözte.  EiTe  következett  9or)-ben  a  magya- 
rok nagy  veresége  a  Lech  folyónál,  a  hol  nem  annyira  a  neme- 
teknek  aczélba  és  vasba  öltözött  nehéz  lovassága,  nem  is  had- 
tudományi felsőbbségök,  mint  Roessler  hiszi,  *^  hanem  az 
imént  említett  ok  döntött.  A  bűbáj  ezzel  meg  volt  törve,  a 
magyarok  hadi  szerencséje  kezdett  tünedezni ;  és  ha  mindjárt 
látták  is,  hogy  ettől  fogva  a  nyugat  ellen  intézett  támadásokra 
útjok  be  van  vágva  és  meneteiket  ezentúl  g^'akrabban  délkelet 
felé  indították :  mégis  nehéz  észre  nem  venni,  hogj'  a  X.  század 
második  felében  mind  az  ázsiai  pusztákról  magokkal  hozott 
tősg;s'ökeres  harczias  szellemet  részben  elvesztették,  mind  pedig 
folytonos  kalandos  vállalataik  következtében  számban  is  nagyon 
megfogytak.  A  régi  bevándorlók  megritkult  sorai  ugyan  időről 
időre  a  Pannoniában  talált  őslakókkal  és  szövetségesekkel 
kiegészülhettek;  azonban  a  szellem,  mely  ez  idegen  erőkre 
támaszkodó  hadtestben  lakozott,  korántsem  volt  már  a  régi 
ázsiai.  Az  éghajlat  befolyásának  és  az  idegen  szokásokkal  való 
szakadatlan    érintkezésnek    még   a   legkonokabb    conservativ 


96 


Romanische  Studien.  180.  lapján. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  4^1 

szellemre  is  okvetetlenül  bomlasztólag  kellett  hatnia;  az  em- 
ber ugyanis  ép  úgy  mint  az  exoticus  növény  mindannak  az 
átalakulásnak  és  változásnak  van  kitéve,  melyet  idegen  éghajlat 
és  idegen  talaj  megkiván.  Az  anyagi  és  erkölcsi  átalakulás  e 
kora  tehát  a  magyaroknál  a  X.  század  utolsó  évtizedeiben 
kezdődött  és  jóllehet  szerfölött  nehéz  ez  átváltozás  menetének 
hosszát,  azaz  elejét  és  végét  pontosan  meghatározni:  mégis 
bátran  lehet  azt  az  állítást  koczkáztatni,  hogy  ez  átalakulásra 
két  teljes  évszázad  kellett,  mert  különben  az  Imre-legenda  szer- 
zője, a  ki,  mint  ismeretes,  a  XII.  század  elején  élt,*"  nem 
mondta  volna :  « Csak  a  mi  időnkben  fogadta  el  Pannónia,  me- 
lyet azelőtt  a  pogányság  szokásai  éktelenitettek,  az  igaz  hitet ». 
Ha  a  magyarok  történelmének  e  szakasza  nem  volna 
olyan  nagyon  szegény  megbízható  adatokban,  és  ha  az  egykorií 
írók  minden  nem-keresztyéntől  való  jámbor  iszonyodásukban 
nem  törekedtek  volna  arra,  hogj'  a  pogány  erkölcsi  élet  minden 
emlékét  megsemmisítsék :  abban  a  szerencsés  helyzetben  vol- 
nánk, hogy  az  akkori  följegyzések  alapján  mind  ez  átváltozás 
menetének  egyes  phasisait,  mind  pedig  azt  a  módot,  a  melyen 
végbe  mentek,  behatóan  megbeszélhetnők.  De  sajnos,  ez  az 
egész  szakasz  koromsötét  homályba  van  burkolva.  Clio  csak  a 
kiváló  politikai  eseményről.  Szent  István  és  utódai  apostoli 
buzgalmáról  szóló  tudósításokat  jegyzett  föl  számunkra,  de 
semmit,  egyáltalában  semmit  sem  a  magyar  nép  belső  életéről 
és  működéséről  azon  időben,  és  Pannónia  régi  lakosaihoz  meg 
a  rá  erőszakolt  idegen  szokásokhoz  való  viszonyáról.  Csak  ha 
Magyarország  akkori  állapotait  ethuikai  tekintetben  rokon 
területek  hasonló  tüneményeivel  összehasonlítjuk,  azon  az 
úton  lehet  imitt-amott  a  homályt  némileg   földerítenünk  és 

'^  £z  derűi  ki  ugyanis  abból  az  állításból  (cap.  VII.),  liog^'  a  szerző 
Almos  herczeggel,  Kálmán  király  egy  öcscsével,  a  ki  1110  táján  Eon- 
stantiiiápolyon  át  Jeruzsálembe  vitázott,  az  előbb  említett  városban  tar- 
t^^zkodott  (V.  ö.  e  legenda  magyar  kiadását  Szabó  K.  által,  a  45.  lap, 
±  jegyzetét) 

29* 


i5t2  A  MAGYAROK  EREDETE. 

egyet-mást  megfejtenünk.  így  van  okunk  hinni^  hogy  a  magyar 
és  vele  egyesülve  a  besenyő  és  kún  az  egész  X.  századon 
keresztül  ősi  nomád  életmódjához  hü  maradt^  a  mennyiben  a 
magyar  a  sátrat  többre  becsülte  az  állandó  lakásnál,  a  kardot 
az  ekevasnál  és  a  sámán  áldozó  szertartást  a  keresztyén  katho- 
licus  misénél.  A  földműveléstől,  melyet  már  ősi  hazájában 
ismert,  nem  tartózkodhatott  ugyan  sokáig ;  azonban  a  szántást- 
vetést abban  az  időben,  melyben  a  szabad  férfiú  kezét  még 
magához  sokkal  méltóbb  foglalkozásra  is  használhatta,  csak  a 
félig  szabadokra  ^^  és  rabszolgákra  bizták ;  csak  akkor,  mikor 
addigi  küzdelmeik  terének  határai  mind  összébb  és  összébb 
szorultak  és  mikor  a  kard  maga  már  nem  biztosíthatta  többé 
az  ember  megélhetését :  akkor  fogta  csak  meg  a  nép  alsó  osz- 
tálya, az,  melyet  az  ó-török  nyelv  A;ara-nak,  azaz  feketének 
vagyis  sürii  t'óniegnek  nevez,  az  eke  szarvát,  a  mennyiben  az 
efiészen  nomád  lét  helyébe  a  félig  nomád  lépett,  szóval  az  a 
társadalmi  élet,  melyet  ma  Közép-Ázsiában  az  özbégeknél 
látimk,  kiknél  az  úri  osztály  még  mindig  szívesen  pattan 
lovára,  lakik  sátorban  és  foglalkozik  fegyverjátékkal,  holott  az 
alsóbb  osztály  persa  és  régebben  orosz  rabszolgáktól  is  támo- 
gatva és  az  iráni  őslakóktól  tanítva,  a  földet  már  meglehetősen 
jól  műveli.  Ha  tehát  a  névtelen  jegyző  e  kor  magyarjairól  azt 
írja,  hogy  szilárd  éjjületeket  emeltek,  például  Árpád  szállását 
Csepel  szigetén,  az  legfölebb  csak  olyan  épületekre  vonatkoz- 
hatik,  a  milyeneket  még  ma  is  találunk  az  özbégeknél  és  kara* 
kalpakoknál  és  melyek  nagyobbára  eléségtárakból  és  istállókból 
állanak,  melyeknek  közepette  a  sátor,  a  szabad  ember  kedvelt 
lakóhelye,  van.  Ez  a  félnomád  élet  a  magyaroknál,  természete- 
sen csak  bizonyos  helyi  viszonyok  közt,  csak  a  X.  század 
másokik  felében  kezdődhetett;  a  Tisza  és  Duna  közt  levő 
pusztákon  és  lapály  okon  ugyanis  tovább  maradt  meg  a  teljesen 


^  KÉzai  Bzeriut  luóg  ezeknek   is    meg  volt  tiltva,  hogy  a  föld  ter- 
mékeivel táplálkozzanak,  minthogy  nomádok  tápláléka  a  utaltattak. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  4-53 

nomád  életmód;  legalább  ezt  gyaníthatni  Szent  Gellért  élet- 
rajzának egy  helyéből  (XII.  fej.),  hol  arról  van  szó,  hogy  az 
imént  megtért  magyarok  lovat,  barmot,  juhot  és  igen  sok  szö- 
vyeiiet  adtak  neki  ajándékul,  a  mi  mind  oly  ajándék,  mely  az 
adományozóknak  szigorúan  nomád  jellemét  fölteszi  és  e  sorok 
íróját  élénken  emlékezteti  amaz  ajándékokra,  melyekkel 
Közép-Ázsia  mai  nomádjai  a  pusztán  az  iszlám  szent  férfíainak 
kegyét  megvásárolni  törekednek.  Sőt  még  a  XII.  században  is 
helylyel-közzel  megmaradt  ez  a  félnomád  életmód,  mert  Frei- 
singeni  Ottó,  a  ki  Magyarországot  1147-ben  ben  beutazta,  ezt 
mondja:  «A  magyarok  nyáron  és  őszszel  nagyobbára  sátrakban 
laknak,  házaik  és  városaik  nyomorúságosak,  és  többnyire  nád- 
ból vannak  csinálva,  ritkán  fából,  és  csak  kevés  van  kőből 
építve. » 

Az  idő  hossza,  mely  alatt  nomád  társadalom  letelepűltté 
változik,  részint  az  illető  nép  ethnikai  individualitásától,  részint 
új  hazája  földrajzi  viszonyaitól  függ.  Ezt  állíthatni  az  átváltozás 
menetének  többi  mozzanatáról  is.  Az  anyagi  élet  változásai 
okvetetlenül  a  szellemi  élet  változásait  is  magok  után  vonják, 
vagj'  viszont,  mint  az  ural-altáji  Ázsia  népei  történelmének 
számos  példájából  láthatni.  A  minek  pedig  ily  összehasonlító 
szemlélődéseknél  föl  kell  tűnnie,  az  az  aránylag  nagj'obb 
szívósság  és  a  szorosabb  conservativ  szellem,  melyet  a  magj'arok 
más  velők  egytörzsü  és  hasonló  sorsú  ázsiai  népekkel  szemben 
mutattak.  Hogy  a  magyarok  alig  száz  év  lefolyása  alatt  meg- 
testesült nomádokból  félnomádokká  és  letelepültekké  változtak, 
holott  kii'gizek,  mongolok  és  turkománok  például  még  mindig, 
jóllehet  már  ezer  éve  laknak  müveit  népek  közvetetlen  szom- 
szédságában, vándor  életben  tengődnek :  az  könnyen  megfogha- 
tóvá lesz,  ha  megfontoljuk,  hogy  ezeknek  puszta  hazájok  óriási 
kiterjedésében  nagyobb  hatáskörük  van  és  hogy  csak  egy  oldal- 
ról voltak  a  műveltség  befolyásának  kitéve  és  hogy  még  ez 
egyetlen  oldalról  sem  kényszerltették  őket  önkénytelen  letelepü- 
lésre soha;  ellenben  a  magj'^arok  új  hazájában,  meh'nek  pusz- 


ioV  A  MAGYAROK  EREDETE. 

téit  és  síkságait  három  ohlalrúl  hegyek  veszik  körül,  a  korlátlan 
vándor  élet fö feltétele  tökéletesen  hiányzott:  azonfölül  még  oly 
szomszédjaik  is  voltak,  kik  őket  az  idegen  műveltséggel  folyto- 
nosan ostromolták.  Tehát  ellenállásra  e  kényszerrel  végrehaj- 
tott anyagi  átalakítással  szemben  semmi  szín  alatt  sem  lehe- 
tett ez  országban  gondolni.  De  annál  inkább  érdemli  meg 
figyelmünket  teljes  mértékben  az  az  ellenállás,  melyet  a 
magyarok  ama  rendeletekkel  szemben  kifejtettek,  melyek  a 
magyarság  erkölcsi  átalakítása,  tudniillik  erkölcseinek,  szoká- 
sainak és  régi  tiszteletre  méltó  intézményeinek,  szóval  valódi 
szellemének  megváltoztatása  czéljából  hozattak.  E  szent  buzgal- 
mában a  magyar  minden  ázsiai  testvérét  és  törzsrokonát 
összevéve  fölülmúlja  hatalmasan  megkapó  nemzeti  önérzete 
által!  Holott  Buddha  vallása  még  szorosan  philanthropicus 
elvei  mellett  is,  melyek  szerint  még  a  legkisebb  állatka  megölése 
is  bűn,  az  előbb  harezias  nomádoknál  Khina  északi  részében 
aránylag  rövid  idő  alatt  meghonosúlt ;  holott  az  iszlám  a  puszta 
féktelen  lakóit,  mint  a  középázsiai  törököket  és  az  arab  sivatag 
beduinjait  özbégekké,  kuramákká,  oszmánokká,  szyriaiakká  stb. 
változtathatta  alig  négy  évtized  befolyása  alatt :  a  keresztény- 
ségnek másfél  századnál  több  kellett,  hogy  a  magyarok  közt 
gyökeret  verhessen  és  őket  a  nemzeti  szellemökben  mélyen 
meggyökeresedett  szokásaikból  és  világnézetökből  kivetkőztesse ! 
Igaz  ugyan,  hogy  Buddha  és  Mohammed  tanításiit  mint  ázsiai 
terméket  az  ázsiai  ember  szája  ízéhez  könnyebben  lehetett 
alkalmazni ;  de  kétszáz  évnek,  melyet  idegen  ég  alatt  és  idegen- 
szerű elemektől  körülvéve  töltöttek  el,  mégis  csak  elégnek 
kellett  volna  lenni  arra,  hogy  még  a  legélesebb  elleni  éteket  is 
kiegyenlítse  —  gondolná  az  ember.  Es  mégsem  egyenlítette  ki ! 
Itt  van  minden  előtt  az  a  nevezetes  dolog,  hogy  csak  Géza 
uralkodása  idejében  (1)72 — í)97),  tehát  csak  száz  évvel  azután, 
hogy  a  magyarok  Pannoniában  letelepedtek,  tettek  gyönge 
kísérleteket  megtérítésökre ;  ámbár  néhány  adat  nyomán,  mely 
arról  szól,  hogy  a  byzancziak  is  meg  akarták   őket  téríteni. 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  +55 

föltehetni,  hogy.  a  magyaroknak  mar  Etelkuziiban  is  volt  tudo- 
másuk a  kereszténységről,  és  ámbár  lij  hazájokban  keresztények- 
től úgy  szólva  körül  voltak  véve. 

Igaz  ugyan,  hogy  ama  kemény  tusának,  melyet  Szent 
Istvánnak  az  új  hit  érdekében  saját  népével  kellett  küzdenie, 
csak  egyes  mozzanatait  sejtetik  a  rá  vonatkozó  adatok,  különö- 
sen a  kicsiny  és  nagy  legenda  tartalma ;  ^^  azonban  nem  kell 
valami  nagyon  élénk  képzelő  erő,  hogy  magunk  előtt  lássuk, 
mily  kelletlenül  hagyták  el  a  magyarok  régi  hitöket  és  fordul- 
tak az  új  hit  felé.  A  frankoknál,  germánoknál  és  szlávoknál  a 
keresztyénség  fölvétele  a  társadalmi  és  politikai  életben  semmi 
lényeges  változást  nem  hozott  létre ;  a  magyarok  áttérése  azon- 
ban egyenlő  értékű  volt  mindannak  fenekestül  való  fölfordúlá- 
sával,  a  mi  előbb  fönnállóit ;  mert  nemcsak  theosophicus  spe- 
culatióknak  hanem  a  világnézetnek  általában,  az  erkölcsöknek,  a 
szokásoknak,  a  ruházatnak  és  élelemnek,  mindennek  de  minden- 
nek alapjában  meg  kellett  változnia  vagy  tökéletesen  feledéóbe 
merülnie.  A  ki  már  most  a  turáni  Ázsiát  pontosan  ismeri,  a  ki 
tudja,  milyen  fontos  szerepet  játszanak  csekélységek,  például 
a  haj  és  szakáll  viselete,  a  ruházat,  sőt  néha  egy  gomb  vagy 
egy  csat  viselete,  a  puszta  ez  egyszerű  fiainak  életeben ;  a  ki 
tudja,  mily  rendületlen  bizalommal  viseltetnek  régi  babonájok, 
a  természettel  és  az  emberrel  szorosan  összenőtt  sámán  vallás 
szellemei  és  istenei  iránt:  csak  az  találja  megfoghatónak,  hogy 
önmagoknak  mekkora  legyőzésébe,  sőt  megtagadásába  kerül- 
hetett a  régi  magyaroknak,  hogy  önhitt  és  fanatikus  szláv-germán 
szerzetesek  pórázán  Ázsia  szellemvilágából  a  keresztyén  közép- 
kor sötétségébe  átköltözzenek.  Azt  mondom,  hogy  sötétségébe, 
mert  nem  osztozom  azok  nézetében,  kik  a  magyarokat  valóságos 

*•  Szent  István  élet©  HARTviK-nak,  regensburgi  püspöknek  leírásá- 
ban, mely  a  XII.  század  elejéről  való,  van  meg.  Azon  kívül  van  még 
ugyan-e  korból  Bzái*mazó  nagy  és  kisebb  legenda  ENDLiCHER-nél,  melyet 
Szabó  K.  186D-ben  magyar  fordításban  közölt.  A  Hartvik  legendáját 
Érdy  J.  185  i-ben  adta  ki  magyanU. 


4o6  A  MAGYAROK  EREDETE. 

vad  embereknek  tartják,  és  ennélfogva  csak  annyiban  ismer- 
hetem el  különbnek  a  középkori  keresztyénséget  a  })U8zták 
lakóinak  természetvallásánál,  a  mennyiben  nélküle  a  magyar 
nép  európaiasítása  lehetetlen  lett  volna. 

Azonban  nem  bámulhatjuk  eléggé  a  magj^arok  e  ragasz- 
kodását régi  hitökhöz  és  régi  erkölcseikhez,  különösen  pedig 
nemzeti  individualitásuknak  mindenütt  oly  erősen  kifejezésre 
jutott  érzetét,j611ehet,  belső  és  indító  okaiban  megfejtettük.  Igaz 
ugyan,  hogy  Istvánt  és  nem  Árpádot  kell  a  mai  Magj-arország 
alapítójának  tekintenünk ;  de  ki  tagadná,  hogy  ez  a  fejdelem, 
a  ki  apostoli  buzgalmában  minden  jogi  kikötés  nélkül  számos 
idegent  hitt  az  országba,  a  kinek  törvényeiben  és  rendeleteiben 
a  legcsekélyebb  nemzeti  mozzanatot  sem  lehet  fölfedezni,  sőt 
a  ki  inkább  a  soknyelvű  államot  tartotta  jobbnak  az  egységes 
nemzetinél :  hogy  ez  a  fejdelem  bizony  könnyen  lehetett  volna 
oka  a  magyarság  teljes  elvesztenek,  ha  a  nép  maga  erős  nem- 
zeti öntudatra  nem  ébredt  volna  és  az  ellen  magát  bátran  nem 
védte  volna,  hogy  a  számra  nézve  erösebb  czivilizátorok  telje- 
sen magokba  ne  olvaszszák.  Az  ellenállás  e  hatalmas  érzetét, 
—  melynek  csak  egyes  bizonyítékait  képezik  a  keresztyénelle- 
nes lázadások  Kupa  (helyesebben  Kopán)  alatt  9í)8-ban  és  Vata 
alatt  1047-ben,  minthogy  a  nép  kebelében  rejlő  mozgalmat  az 
egykorú  krónikások  nem  ismerték,  nem  vették  figj'elmökbe  és 
el  is  hallgatták,  —  tehát  nem  kell  ahbaii  az  értelemben  magya- 
rázni, a  hogy  például  jelenleg  az  iszlámmal  teszik.  Valamint  a 
mongolok  előtt,  úgy  a  khazarok,  besenyők  és  magyarok  előtt 
is  teljesen  ismeretlen  volt  a  vallási  fanatizmus  és  az  utóbbiak 
nem  Krisztus  tanítása  ellen,  hanem  térítőik  azon  törekvése 
ellen,  hogy  őket  nemzetiségöktől  megfoszszák,  lázadtak  föl :  e 
térítők  szemében  ugyanis  a  magyar  ősi  sajátság  és  a  pogányság 
azonos  fogalom  volt.  Moesia  bolgárjai,  kik  a  byzanczi  téritőkkel 
szemben  közömbösebben  viselték  magokat,  azért  nemsokára 
bele  is  vesztek  az  őket  körülvevő  szláv  elem  tömegébe ;  a  ma- 
gyarok ellenben  nemzeti  individualitásuk  hatalmas  érzetének 


BEFEJEZŐ  MEGJEGYZÉS.  457 

segítségével  még  akkor  is  föntarthatták  magokat  a  számra 
nézve  őket  kétszer,  sőt  háromszor  is  fölülmúló  idegen  nemzeti- 
ségek közepett,  mikor  ethnikai  jellemző  sajátságuk  már  telje- 
sen eltűnt,  és  mikor  a  rajok  szakadatlanul  ható  keresztény 
czivilizáló  törekvések  őket  szokásaik  és  világnézetök  tekinteté- 
ben is  a  nyugati  műveltség  körébe  beleszorították  és  Pannónia 
öslakóival  vagy  régibb  telepítvényeseivel  egyesítették  és  össze- 
olvasztották. 

Es  ez  a  szeretet  és  ragaszkodás  a  nemzeti  individualitás- 
hoz, mely  által  semmiféle,  az  ázsiai  puszták  világából  Ázsia  és 
Európa  művelt  vidékeii'e  került  társadalom  oly  mértékben  ki 
nem  tűnt,  a  milyenben  a  magyarok,  ebben  a  népben  csodála- 
tosan egész  a  mostani  korig  tovább  élt,  sőt  a  nagyon  megvál- 
tozott ethnikai  és  társadalmi  alakulás  mellett  is  ugyanoly 
erejűnek  vált  be  és  ugyanazokat  a  kedvező  eredményeket  hozta 
létre.  Az  erkölcsi  erő,  mely  a  honalapító  magyart  besenyőkön, 
kunokon,  khazarokon  és  a  többi  törzsrokonon  és  idegenen 
Pannoniában  uralomra  juttatta,  ugyanaz  az  erő  az  újkor  ma- 
gyarjaiban a  számra  nézve  náloknál  erősebb  szláv-,  rumun-  és 
német  elem  közepett  még  ezer  esztendő  múlva  is  gj'öngítet- 
lentil  tovább  él.  Az  államalkotásra  való  képesség  ugyan  más 
török-tatár  eredetű  népeknél  sem  hiányzott;  hisz  Khinától 
elkezdve  a  Balkánig,  Ázsia  trónjain  nagyobbára  török-tatár 
uralkodók  ültek  egész  az  újkorig  és  ülnek  még  mainapság  is ; 
—  azonban  az  államfinitartás  hatalmát  csak  a  magyar  tartotta 
meg.  A  magyar,  a  ki  mind  a  mellett,  hogy  ázsiai,  illetőleg 
török-tatár  eredetű,  Európában  meghonosodott,  sőt  e  földrész- 
nek fontos  szolgálatokat  tett  és  arra  van  hívatva,  hogy  a  föld- 
részünk keleti  oldalán  elmaradhatatlan  átalakulások  közben 
még  fontosabb  szolgálatokat  tegyen. 


MELLEKLETEK. 


I.  melléjeiét  i.  számú  laphoz. 


A  TÖRÖK-TATÁE  NÉP 


(ethnographiai  vázlat.) 


A  TÖRÖK-TATÁR  gyűjtönév  alatt  egyrészről  e  nép  déli  ágait, 
.  vagyis  azokat  értjük,  melyek  Tnrfan-  és  Akszutól  Közép- 
Ázsia,  Persia,  déli  Oroszország  és  az  oszmán  birodalom  szélté- 
ben terülnek  el ;  másrészről  pedig  annak  északi  fajait,  melyek 
csekélyebb  töredékekből  állva,  az  Ob  és  Jeniszei  forrásaitól 
egészen  a  Lénáig  fölhúzódó  térségeken  élnek.  A  török-tatárok, 
kik  oly  területet  laknak,  melyhez  hasonlót  akár  a  földrajzi 
kiterjedést,  akár  az  égalj  s  a  talaj  változatosságát  tekintsük,  a 
földön  más  nép  hazájának  nem  mondhat,  mai  napság  csak 
néhány  töredékét  képezik  egy  hajdan  tömör  néptestnek,  oly 
testnek,  mely  a  kóbor  vándorélet  vad  szellemétől  és  élénk 
kalandvágytól  áthatva,  egyrészről  a  vele  szomszéd  népek  kebe- 
lében végbement  nagyszerű  átalakulások  szülőokáúl  szolgált, 
másrészről  azonban  fölbomlásának  és  megoszlásának  csíráit 
már  magában  hordotta.  Az  általunk  használt  török-tatár  gyűj- 
tőnév csak  tudományos  jelszó  és  teljesen  ismeretlen  elnevezés 
azon  nép  előtt,  melyet  mi  e  névvel  jelölünk  s  mely  rendszerint 
a  nemi  névvel  élvén,  a  „türk*'  szót  azon  értelemben  szokta 
használni,  melyet  mi  az  jóember"  szónak  tulajdonítunk;  e 
fölfogás  teljesen  jogos  alappal  is  bír,  ha  tekintetbe  veszszük 
azt,  hogy  «türk»,  mint  másutt  kimutattuk,  tényleg  « embert. 


462  A  MAGYAROK  EREDETE. 

teremtményt »  jelent.  Az  említett  viszony  inkább  a  keleti,  az 
idegen  elemek  által  kevesbbé  áthatott  törökségre  vonatkozik, 
és  ha  egy  turkomán^  özbég,  kazak  vagy  kirgiz  embertől  nemze- 
tiségét kérdezzük  s  hozzáteszszük,  vájjon  török-e^  úgy  az  a 
leggyakoribb  esetékben  igenlöleg  válaszolva,  természetes  dolog- 
nak  szokta  ezt  állítani.  Es  e  viszony  már  régi,  ősrégi.  — 
A  mennyire  történeti  kutatás  alapján  megállapítható,  ez  eth- 
nikai  elnevezés:  török,  Toopyot,  legelőször  a  byzancziaknál 
fordul  elő,  névszerint  ZEMARCHUs-nak  azon  jelentésében,  melyet 
az  Altai-  vagy  Ektagba  tett  utazásáról  készített.  Az  arabok  csak 
akkor  fogadták  el  e  nevet,  midőn  részint  hittérítői  járatban 
tett  utazásaikon,  részint  Transoxánia  elfoglalása  után  e  néppel 
érintkezésbe  jutottak ;  legalább  ez  tűnik  ki  mind  Ibn  Dasta  s 
Ibn  Fozlan  jelentésébő],  mind  pedig  a  Tarichi-Tabari-  és  a 
későbbi  keletű  Tarichi-Narsakhi-hól,  míg  az  első  török  nyelven 
írt  forrás,  melyben  a  török  névvel  találkozunk,  tudniillik  a 
Kudatku'Bilik,  csak  a  XI.  századból  való,  és  ezen  uigur  szö- 
vegben az  „uigur''  szó  egyszer  sem,  a  „török'*  szó  ellenben  több 
ízben  fordul  elő. 

A  mi  már  most  a  tatár  nevet  illeti,  ez  némelyek  szerint 
eredetileg  azon  mongol,  tehát  nem-török  népre  vonatkozott 
volna,  mely  Kelet-Szibériában  a  Baikal-tó  melletti  térségeket  ^ 
lakta  és  Dsengiz  khánnak  a  nyugat  ellen  intézett  hadjárataiban 
részt  vévén,  a  mongol  sereg  legelső  soraiban  küzdött,  a  minek 
folytán  ők  a  tulajdonképi  mongolokkal  azonosíttattak  s  innen 
van,  hogy  Ázsia  nyugati  meg  északnyugati  részeiben,  nemkü- 
lönben Európa  keleti  oi*szágaiban  is  szokásba  kelt  a  tatár  név 
használata  mongol  vagy  mogol  helyett.  Hozzánk  Európába  e 
név  orosz  közvetítés  folytán,  vagyis  inkább  az  első  európai 
utazók  által  került,  kik  Oroszországban  a  mongolokat  e  néven 
hallották  említeni,  s  ott  még  jelenleg  is  e  névvel  jelölik  általá- 


*  Priohaeíd:   The  natural  History  of  Man,    L  208.    a  Bogir-tavat 
említi  Mongólia  keleti  részén. 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉP.  "463 

ban  a  mohammedánt,  míg  nálunk  a  középkorban  a  tatár  vagy 
tartar  ^  név  «skytha»  vagy  «barbár»  értelemben  dívott. 

Nem  lehetetlen,  hogy  a  tatár  név  Anatoliából  Byzancz 
útján  jutott  hozzánk,  mert,  mint  Serefeddin  Zafername-í 
!rí?nMr-jában  említi,  a  tatároknak  egy  töredéke  jIjU  Ls,  vagyis 
fekete  tatárok  neve  alatt  Helagu  által  Kis-Ázsiába,  Szyria  hatá- 
rába lett  átültetve,  később  pedig  Jildirim  Bajazid  szultán  Ak- 
Sehir  és  Kara-Híssar  tájára  telepítette  e  tatárokat,  kiket, 
mivel  gyors  lovaglásuk  által  tűntek  ki,  jiostai  szolgálatra  alkal- 
maztak és  a  hírnököt  oszmán  nyelven  még  jelenleg  is  tatár- 
nak nevezik.  Azonban  bárhonnan  keletkezett  legyen  e  név, 
annyi  tény,  hogy  semmiféle  történeti  adatok  sem  bizonyítják, 
hogy  valamely  nyugati  török  nép  maga  használta  volna 
ez  ethnikai  elnevezést,  söt  a  nogai  és  kazáni  tatárok  is  elége- 
detlenek e  névvel,  melyet  még  mindig  sértésnek  vagy  gúny- 
névnek tekintenek.^  Nincs  biztos  tudomásom  róla,  mily  viszony- 
ban állanak  e  névhez  a  fekete-erdö  tatárai  a  Katunja  s  a  Bija 
között,  vagy  a  lebed-tatárok  Délszibériában  a  Karakol  mellett, 
kiknek  irodalmából  Radloff  szép  munkája  első  kötetében 
mutatványokat  közöl,  —  époly  kevéssé  tudjuk,  miért  említi 
RiTTiCH  Oroszorazácf  ethnographiája  czímtt  művében*  déli  Szi- 
béria török  elemeit  « szibériai  tatárok*  néven. 

A  mondottakból  kiviláglik  tehát,  hogy  a  « tatár »  néven 
nem  szabad  valamely  népfaj  elnevezését  értenünk  s  hogy  e  szó, 
nem  úgy,  mint  a  turk  vagy  türk  gyűjtőnév,  félreértésből  eredt 


*  A  tatár  szónak  tartár-rk  v^ló  változtatását  a  franczia  Szent-Lajos- 
uak  tulaj donitják,  ki  Dsengiz  kbáu  pusztításainak  hírét  vévén,  állítólag 
így  kiáltott  fel:  «Erigat  nos,  mater,  coeleste  solatium,  qiűa  si  prove- 
niant  ipsi,  vei  nos  ipsos,  quos  vocamus  Tartaros  ad  suas  tartareas 
sedes  unde  exierunt  retnidemus,  vei  ipsi  nos  omnes  ad  coelum  adve- 
hant».  (Prichard  műve  nyomán:  Phi/sical  History  of  Mankind,  TV, köt 
á78.  332. 

*  Lásd:  OsTROüMOV :  Pervij  opit  8lov>arja  narodno-tatarskaga 
jazika.  Kazán  1876.  10.  1. 

*  Lásd :  Mittheilungeii  von  Peterrnann,  54.  sz.  pótfüzet. 


^^4  A  MAOYAROK  KREDETE. 

használat  alapján  lelt  alkalmazást  a  török  nép  egyes  töredékei- 
nél^ melyekkel  Európa  Oroszország  útján  ismerkedett  meg. 
Csak  ily  értelemben  vehető  a  török-tatár  elnevezés. 

I. 

Minthogy  e  tanulmány  szűk  keretébe  illő  vázlatban  akar- 
juk a  török-tatár  nép  ethnographiai  viszonyait  ismertetni,  az 
általunk  ajánlott  felosztást,  déli  és  északi  részre^  követve,  előbb 
északnak  fordulunk  és  mindenekelőtt  az  úgynevezett  szibériai 
tatárokkal  fogunk  foglalkozni.  Ezek  között  első  helyen  emlí- 
tendők az  Altat  lakói  és  keleti  szomszédjaik,  kikről  Kadloff"^ 
helyesen  jegyzi  meg,  «hogy  régi  törzsmaradékok  vegyülékéböl 
állanak,  melyeket  a  történet  e  hegyekbe  szorított  s  melyek  itt 
tarka  egyvelegben  élnek.  Mindezen  törzsek  igen  csekély  szám- 
ban kepviselvék  s  minthogy  még  nem  igen  régen  kerültek  össze 
e  helyeken^  daczára  jelentéktelen  számuknak,  az  eltérő  szójá- 
rások egész  sorát  tűntetik  föl.  A  nemzeti  öntudatnak  nyoma 
sem  található  nálok.  Csak  nemi  neveiket  ismerik  vagy  pedig  a 
lakóhelyeik  közelében  levő  hegyek  vagy  folyók  neveit  veszik 
föl.»  Az  altaibeliek  Biisk  és  Kuznetzk  kerületben  Tomsk  kor- 
mányzóságban laknak  s  következő  ágakra  oszlanak :  A)  Télutók 
vagy  saját  nevökön  Telenget.  B)  Altaibeliek  vagy  Oirot  és  Altai- 
kisi  (Altai-ember),  a  mint  ők  magokat  nevezik.  C)  Sorok,  az 
oroszok  által  Kondomz  oknak  is  neveztetve,  mert  részben  a 
Kondoma  folyó  partját  lakják.  D)  A  fekete-erdS  tatárai,  kik 
magokat  Tuba-kisi-  vagy  Jis-kisi-(azaz :  az  erdő  emberé-)nek 
is  nevezik  és  a  Eatunja  meg  a  Bija  közt  laknak.  E)  Lebed- 
tatárok  a  Lebed,  a  Bija  egyik  keleti  mellékfolyója  torkolatánál. 
F)  A  S 20 jótok  a  szajáni  hegység  lejtőjén,  Rittich  ^  szerint  egy 


*  Proben  der  VolJfsliteratur  der  türkischen  Stnmme    Südsihiriens 
III.  köt.  (fordítás)  XIII.  1. 

^  Lásd  fenn  :  Mitilieilungeu^  35. 1. 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉP.  *Ö5 

eredetileg  fínn-szamojed  nép^  mely  a  fejlettség  magasb  fokáról 
lesülyedve,  ma  már,  mint  Badloff  '^  említi,  csak  vad  nomád 
nép  gyanánt  lakja  a  Karakói  melletti  khinai  terűletet.  Az  Altais- 
kaga  Qramatika  szerzői  ezenkívül  még  a  kumandinczeket  vagy 
saját  nevökón  kumandi-ki8it  sorolják  az  altaibeli  törzsekhez. 

Az  altaibeliek  után  a  tnlajdonképi  szibériai  tatárok  emlí- 
tendők, kik  az  Om,  Irtis  és  Tobol  folyamok  térségeit  lakják  és 
azon  közigazgatási  kerületek  szerint,  melyekbe  tartoznak  vagy 
lakóhelyeik  földrajzi  fekvéf^e  szerint  &ara6mi-(Baraba-),  tnrai-^ 
(tarluk-),  ío6oZi-(Tobolik-)  és  í'(m<ent-(Tümellik-)tatároknak  ne- 
vezik magokat.  ^  Bittich  állítása  szerint  ^  itt  hajdan  szamojéd 
és  finn  népek  laktak,  kikkel  a  később  odavetődött  törzsek  ösz- 
szevegyültek  s  ebből  magyarázható  meg  azon  feltűnő  physikai 
egygyéolvadás,  mely  tüneménynyel  kétségtelenül  összefüggés- 
ben van  a  különböző  életmód  is,  minthogy  legnagyobb  részök 
megtelepült  és  csak  igen  csekély  töredék  él  nomád  életet. 
Miután  ők  déli  Oroszország  és  Eözépázsia  mohammedánjai 
knlturbehatásainak  alá  valának  vetve,  az  iszlám  közöttök  már 
a  XYI.  század  óta  nyert  elterjedést ;  az  újabb  időben  csak  a 
Baraba  puszta  lakói  az  Ob  és  Irtis  között  tértek  át  az  iszlámra, 
a  sámánizmusból  még  számos  szokást  őrizvén  meg.  Ha  már 
most  a  Tómtól  kejetre  tovább  haladunk,  úgy  azon  puszta  vidé- 
keken, melyeket  a  Jeníszei  felső  ága  hasít  át,  a  Erasznojarszk- 
tól  a  szajáni  hegység  ormaiig  terjedő  térségen  a  kacsinczekkel, 
sagaiokkal,  kizilczf^kkel,  koibalokkal  és  karagaszokkal  találko- 
zunk, mely  utóbbiak  az  Oka,  Uda,  Birjusza  és  Kan  folyók  közt 
laknak.  ^"  Ezekhez  sorolja  Radlofp  ^^  még  a  beltireket,  kama- 
sinczeket,  a  kilerik',  kecsik-  és  c^oZum-tatárokat,   kik  mindany- 


'  Lásd  I.  köt.  XV.  1. 

*  Radloff  rv.,  XI.  1. 

^  Lásd  a.  i.  m.  3i.  1. 

*"  Láfld:  ScHiEFFNBR  előszavát  Castrén  koibal-karagass  nyelvtaná- 
hoz, V— VI.  1. 

"  Radloff  IL  köt.  IX. 

Vímbút  :  A  magyarok  eredete,  ^^ 


466  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

nyían  lélekszámra  jelentéktelenek^  s  a  bajdani  szamojédek, 
kalmükök  és  osztjákok  sajátságos  vegyülékét  tűntetik  föl,  most 
pedig  már  teljesen  eltörökösödtek. 

A  török-tatár  törzsnek  legészakibb  ágát  a  jakutok  képezik, 
kik  magokat  szakbalar-nak  nevezik  és  a  középső  Léna  partjai- 
tól, körülbelül  a  60.  szél.  foktól  északra  a  jegestengerig,  nyu- 
gatra a  Khatangáig  és  keletre  a  Ksnkcsak  területig  a  keleti 
bosszaság  (Paristól  számított)  150.  fokáig  terülnek  el.  ^-  Hogy 
mely  időben  s  mely  okból  vetődö.tt  e  nép  azon  kopár,  termé- 
ketlen térségekre,  azt  eddigelé  nem  sikerült  megállapítani. 
—  Csak  nyelvészeti  adatok  teszik  valószínűvé  azon  föltevést, 
bogy  a  jakutok  a  szibériai  tatárokkal  összefüggésben  nem 
állanak,  azaz,  bogy  nem  ezektől  származnak,  banem  ősrégi, 
tőlünk  távoleső  időkben  a  keletázsiai  törökök  azon  ágától  vál- 
tak el,  mely  régen  Krisztus  születése  előtt  a  Thien-San  északi 
és  déli  részeit  lakta  s  mellet  mi  a  kelet-turkesztáni  uigurok 
vagy  törökök  nevén  ismerünk.  Ez  uigurok  nyelve  a  legrégibb 
6  az  idegen  bebatások  által  még  legkevesbbé  eltorzított  török 
nyelvet  tűnteti  föl,  melynek  alak-  és  szókincse  az  egyen  szójá- 
rásokban elszórtan  találbató ;  és  mintbogy  a  jakutok  nyelve,  a 
hangváltozásnak  egyes,  az  uigurral  közös,  szabályait  kivéve,  a 
régi  alakok-  és  szavaknak  basonló,  bár  nem  azonos  bőségét 
tűnteti  föl,  azon  föltevést  koczkáz tathatjuk,  hogy  a  jakutok  ős- 
régi időkben  vetődtek  föl  azon  távol  északi  vidékekre  s  azóta  a 
török  néi)család  közbenfekvő  tagjaival  csak  csekély  érintkezésbe 
jutottak.  Bár  az  újabb  időben  a  keresztyénségre  tértek  át, 
titkon  mégis  régi  vallásukat  követik;  legalább  ezt  közié  a 
jakut  PoRjADiN  a  pétervári  földrajzi  társulatnak  1877  ápr.  5-én 
tartott  gj'üJésén;  azonban  most  már  gyors  hanyatlásnak  indul- 
nak s  RiTTicH  teljes  joggal  mondja  :  «E  nép  ismertetése 
alkalmával  is  azon   érzet  fogja   el  az   embert,   hogy   halotti 


»'  RlTTICH  25.  1. 


A  TŐBÖK-TATÁB  NÉP.  467 

beszédet  ir.    Az   oroszoktól  körülfogva^    gyors  hanyatlásnak 
indulnak*. 

A  mi  már  most  az  északi  törökök  említett  ágainak  szám- 
viszonyait  illeti,  ugy  találjuk,  hogy  Bittich  többször  említett 
iratában  Irkutszk  kormányzóságban  1 900,  Jeniszeiszk  kormány- 
zóságban 20,500,^8  Tomszk  kerületben  13,000  és  Tobolszk 
kerületben  26,502,  tehát  összesen  61,992  szibériai  tatárt  szá- 
mít, kikhez  hozzávéve  az  irkutszki  80,000  jakutot,  összesen 
141,902  lelket  kapunk.  E  különböző  kisebb  ágakhoz  tartozó 
néptöredékeknek  felénél  nagyobb  része  még  mindig  az  iszlá- 
mot követi,  míg  a  másik  rész  keresztyének-  és  sámánokból  áll. 
Legalább  jelenleg  még  így  áll  a  dolog,  de  tekintve  az  oroszok 
folytonos  és  hatalmas  haladását,  e  népek  nemzeti  egyénisé- 
gökből  kivetkőztetve,  nemsokára  az  oroszokkal  egybe  fognak 
olvadni. 

II. 

A  török-tatár  népek  lakta  terület  déli  részét  a  könnyebb 
áttekinthetés  szempontjából  délkeleti  és  délnyugati  csoportra 
osztjuk,  határvonalul  a  Volgát  és  a  Eáspi-tót  vagyis  körülbelül 
a  (Paristól  kelet  felé  számított)  46.  hossz,  fokot  vévén  föl. 


A  délkeleti  törökök 

sorába  tartoznak  első  sorban  a  keleti  turkesztániakYeigyiH  a  haj- 
dani s  most  ismét  khinai  tatárság  török  lakói  a  Thien-San  déli 

*^    E  ^,5(X)  lélek,   Schieffner  szerint  a  következő  fajokra  oszlik  : 


férfi 

nő 

öwueaen 

Koibalok       

635 

493 

1128 

Racsinczok       

3460 

3119 

6579 

Szagaiok 

3897 

4(J11 

7908 

Kizilczek  ...     

2282 

2080 

4362 

tehát  Összesen  19,977  lélek,  kikhez  hozzászámítva  még  543  karagaszt,  a 
a  lélekszám  összesen  20,520-at  tesz. 

30-= 


4-68  A  MAOYABOK  EREDETE. 

lejtőitől  kezdve  a  SahiduUahtól  Jarkend  és  Khoten  felé  lemé- 
lyedő Karakorum  hegység  völgyiapályaiig.  Ezek  nagyobbrészt 
a  régi  uigurok  ivadékai,  kik  közé  khokandi  özbegek,  nomád  kir- 
gizek és  az  iráni  városokból  való  benszülött  elemek  is  vegj-ül- 
tek.  Miután  a  keleti  turkesztániakhoz  nemcsak  a  tulajdonképi 
törököket  számítják,  hanem  tadsikokat  és  a  pamiri  fensik  lakos- 
ságának egyes  részeit  is,  ezért  a  valódi  törökök  számának  pon- 
tos megállapítása  nehéz.  Ugyanis  FoRSYTH-nál  **  15  városnak 
illetőleg  kerületnek  összlakossága  1.01o,000-rel  van  számítva, 
ebből  azonban  14,000  pakhpuluk  és  1 7,000  szarigküUi,  mint 
nem  török  nemzetiségű  levonandó,  úgy,  hogy  tehát,  ha  a  fön- 
nebbi  összeget  Kuropatkin  ^^  adataival,  ki  1 .200,000  lelket 
vesz  föl,  összehasonlítjuk,  a  keleti  turkesztániak  számát  kerek 
összegben  egy  millióra  tehetjük,  mely  összegbe  azonban  az 
Ili-n  lakó  40,000  ^^  tarancsi  természetesen  beszámítva  nincs, 
miért  is  jóhiszeraűleg  1.040,(X)0  keleti  turkesztánit  lehet  föl- 
vennünk. Ezek  után  áttérünk 


a  kirgizek 

ismertetésére,  kik  mind  számukat  tekintve,  mind  pedig  merev 
conservativ  szellemöknél  fogva,  maiglan  a  legkiválóbb  nomád 
elemet  képviselik  és  a  Earakorumtól  a  középső  Isimig  délről 
északi  irányban  csaknem  400  földr.  mérföldnyi  térségen  lak- 
nak, ezenkívül  pedig  az  alsó  Volga- vidéktől  a  Jarkend  folyóig 
északnyugatról  délkeleti  irányban  nem  kevesbbé  terjedelmes 
területen  tartózkodnak,  még  pedig  kiválólag  oly  helyeken, 
hol  a  puszta  földek  s  fülepte  völgyek  nekik  és  nyájaiknak 
táplálékot  nyújtanak.    A  kirgizeket   kirgiz-kazakokra  és  kara- 

*•  Beport  of  a  Mission  to  YarJetmd  in  1873.   Calcutta  1875.  12.  L 
"  Kuropatkin:  KaÁgaria-Istoríko-geógraficetJco  aóerk  stranii.  Szí- 

Pótervár  1879.  25.  I. 

*•  EosTENKO :    Turkestanki   kraj   ez.  müvében  I.  326.  csak  36,265 

tarancsit  vesz  föl.  Mi  Kittich  számítását  követtük. 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉP,  4f69 

kirgizekre  szokás  fölosztani,  mely  utóbbiak  burútoknak  vagy 
ScHOTT  ^'  szerint  valódi  kirgizeknek  is  neveztetnek.  A  már 
gyakorta  ismertetett  kirgiz-kazakok,  vagy  röviden  kazakok, 
mint  ök  magokat  nevezik,  tudvalevőleg  három,  t.  i.  kis,  nagy 
és  közép  hordára  (kirgiz  nyelven:  dsüz  =  100)  oszlanak  és 
a  Jaxartestöl  az  Uraiig  elhúzódó  ethnikai  térséget  csaknem 
teljesen  ellepik,  mig  az  utóbbiak,  tudniillik  a  kara-kirgizek 
a  szemirjecsenszki  területtől  Fergana  keleti  részén,  meg  a 
Pamiron  végighúzódva,  a  Earakorum  hegylánczolat  északi 
ágaiig  terülnek  el.  A  kirgizek  e  két  emiitettük  töredéke,  mely 
inkább  testalkatra,  mint  nyelvre  nézve  tér  el  egymástól,  úgy 
látszik,  már  ősidők  óta  lakja  belső  Ázsia  imént  nevezett 
részeit.  Már  Zemabchus  altai-i  utazásában  tesz  rólok  említést, 
mint  ugyanazon  pusztákon  élő  nomádokról,  melyeken  ma  is 
tartózkodnak  s  úgy  látszik,  hogy  évszázadok,  sőt  talán  évez- 
redek lefolyása  óta  csakis  e  népnek  nemi  nomenclaturája 
szenvedett  változást,  hazája  pedig  ugyanaz  maradt.  Kirgiz 
épúgj',  mint  kazak  szószerinti  értelemben  vándort,  nomádot 
jelent  s  ethnikai  tekintetben  csaknem  egj^enlő  értékű  a  türk 
=  ember  elnevezéssel.  A  kirgiz-kazakok  tehát  már  régen 
Dsengiz  előtt  urai  valának  a  Jaxartes  északi  részén  elterülő 
nagy  pusztának,  ez  utóbbi  zászlói  alatt  küzdöttek,  részt  vettek 
Timur  hadjárataiban,  sőt  a  XYI.  században  uralkodó  szerepet 
is  játszottak,  míg  végre  az  utolsó  száz  év  folyamán  orosz 
főuraság  alá  jutának.  Jelenleg  legnagyobb  számban  képvisel- 
vék  Szemirjecsenszk,  Szemipalatinszk,  Turgai,  Akmolinszk, 
Szirderja  és  az  Araltó  területein  s  együttvéve,  Rittich  szerint, 
:2.299,;^66  lélekből  állanak;  e  számból  Kostenko  adatai 
nyomán  1.462,693  lélek  esik  orosz  területre,  mely  föltevés, 
minthogy  a  kirgiz-kazakok  kivétel  nélkül  Oroszország  főura- 
sága  alatt  állanak,  helyesnek  fogadható  el. 

*'  L.  ScHOTT  W. :    Ueber  die  achten  Kirgizen.    A  berlini  kir.  twd. 
akadémia  értekezéseiben  1864.  Berlin  1865. 


^70  A  MAGYAROK  EBBDETE. 

A  mi  a  kara-kirgizeket  illeti,  eléggé  ismeretes  dolog, 
hogy  az  oroszok  velők  csak  a  múlt  században  ismerkedének 
meg  a  Jeniszei  felső  részén,  habár  Schott  ^®  állitása  szerint 
a  khinaiak  már  a  XIII.  században  találkoztak  velők  azon 
vidékeken.  Valamint  testvéreik  nyugaton,  ök  mindenkor  a 
középázsiai  puszták  keleti  szélén  tartózkodtak,  de  mégis  azon 
különbséggel,  hogy  a  hegyes  vidékeket  sem  vetették  meg  és 
nyájaikkal  az  Altai-havasok  fűlepte  helyeit  is  fölkeresték; 
általában  pedig  inkább  exclusiv  életet  élvén,  a  világ  politikai 
viharaiban  sohasem  szerepeltek  oly  mérvben,  mint  a  kirgiz- 
kazakok.  A  kara-kirgizek  lélekszáma  Btttich  szerint  3S4,irK)-ra 
rág,  kiknek  legnagyobb  része  Szemirjecsenszk  területére  esik, 
de  minthogy  e  számba  sem  a  Khina  föurasága  alatt  álló, 
sem  pedig  a  Pamiron  lakó  kara-kirgizek  föl  nem  vétettek, 
alig  tévedünk,  ha  összes  lélekszámukat  350,000-re  teszszük, 
ágy>  ^ogy  a  kirgiz -kazakokat  hozzászámítva,  összesen  3.G49,:U)() 
kirgizt  vehetünk  föl.  Ezek  után  említendők 

a  turkománok, 

mint  kiválólag  nomád  nép,  mely  minden  időben  a  kóbor 
vándorélet  iránti  zabolátlan  hajlama  által  tűnt  ki  s  melyről 
épúgy,  mint  a  kirgizekről  állíthatjuk,  hogj'  már  évezredek 
óta  lakja  jelenlegi  hazáját.  Ez  pedig  kiválólag  azon  puszta 
vidék,  mely  az  Oxus  baloldalán  a  Káspi-tó  északi  és  keleti 
partjától  kezdve  nyugati,  illetőleg  délnyugati  irányban  a  Paro- 
pamisuB  és  Hindukus  felé  húzódik,  s  melyen  tudtunkkal  más 
nomádok,  mint  turkománok  sohasem  éltek,  habár  meglehet, 
hogy  az  ókorban  ők  is  más  ethnikai  elnevezés  alatt  szere- 
peltek. Miután  e  sorok  írója  korábbi  munkáiban  már  ismé- 
telten megemlékezett  a  turkománokról,  itt  csak  annak  hang- 
súlyozására szorítkozik,  hogy  az  általa  20  évvel  ezelőtt  kerek 


18 


L.   Ueber  die  iichten  Kirgizen^  431.  1. 


A  TÖBÖK-TATÁR  NÉP.  4.71 

Összegben  egy  millióra  tett  lélekszám  csekély  változással  még 
most  is  megállhat,  a  közel  jövőben  pedig  csakis  az  oroszoktól 
várhatunk  e  tekintetben  pontosabb  statisztikai  adatokat,  kik 
jelenleg  azon  ország  urai.  A  török  nemzetiségű  középázsiai 
nomádok  sorába  tartoznak  végre 

a  kara-kalpakok, 

kikről  egyedül  bizonyitható  be,  hogy  hajdan  más  földön  éltek 
és  csak  a  politikai  mozgalmak  által  szoríttattak  azon  helyekre, 
melyeket  jelenleg  laknak.  Már  Nestor  említi  őket  egj^etemben 
a  poloveczekkel,  úzokkal  és  turkománokkal,  mint  az  oroszok 
töszomszédjait  cserni-klobiik,  azaz  fekete  kalapok  neve  alatt, 
mi  azonos  jelentésű  a  török  kara-kalpak  elnevezéssel.  Később 
egy  ideig  Kazánban  uralkodának  és  míg  a  múlt  század  ehő 
felében  még  a  Szyr  torkolatánál  laktak,  jelenleg  leginkább  az 
Oxus-delta  vidékein  élnek  s  csak  szórványosan  találkoznak  a 
zerefsáni  kerületben.  Azon  hóditások  fo]3rtán,  melyeket  az  oro- 
szok e  vidékeken  tettek,  a  kara-kalpakoknak  Gsimbaj  környé- 
kére leendő  telepítése  már  azért  is  nemsokára  várható,  mint- 
hogy a  kóbor  élet  iránti  hajlamuk  mindig  mérsékelt  vala,  ők 
soha  nagyobbszerű  vándorlásokat  nem  tettek,  és  kiválólag 
szarvasmarhából  álló  nyájaikkal  nem  is  tehettek.  Nemzedéki 
tekintetben  a  kara-kalpakok  a  kirgizek  és  besenyők  vegyüléké- 
nek  látszanak,  mert  míg  arczvonásaikban  inkább  az  elsőkhöz 
közelítenek,  mint  a  turkománokhoz,  addig  a  sűrűbb  haj  és 
szakáll  élénken  az  nxabok  által  a  besenyőkről  vázolt  képre 
emlékeztet.  Számuk  mintegy  70,00()-re  rúg,  mely  számból  vagy 
50,000  lélek  az  Amu-derja  területre,  a  többi  pedig  Fergánára 
meg  a  zerefsáni  kerületre  esik.  ^^ 

A  mondottakban  a  keleti,  vagy  helyesebben  délkeleti  török 


'•  KosTENKO  újabb  és  helyesebb  adatai  alapján. —  Rittich  100,000 
lelket  vesz  föl. 


4-72  A  MAGYAROK  EREDETE. 

világ  Jtojnád  részeinek  vázlatát  jobbára  kimerítettük^  tehát  bátra 
van  még  az  emiitett  nemzetiség  részint  félig,  részint  teljesen 
megtelepült  lakosságának  felsorolása  s  itt  első  sorban 

az  özbégek 

veendők  szemügyre,  kik  tulajdonképen  az  uralkodó  néposztályt 
képezik.  Szorosan  véve  az  özbég  név  ma  nem  annyira  etbnikai, 
mint  inkább  politikai  elnevezés  g;s'anánt  szerepel,  minthogy  az 
Oxus  vidékein  való  megjelenésök  óta  a  XVI.  század  elején  a 
török  népelemek  számos  töredékei  vették  föl  e  nevet  és  a  tulaj- 
donképi özbég  lakosság  a  politikai  eseményektől  függő  fluctua- 
tiónak  vala  kitéve.  Tiszta  és  valódi  özbégek  gj^anánt  csakis 
Ehiva  és  Bokhara  lakói  szerepelnek,  migaKhokand  régi  khán- 
ságában  levők,  —  Kostenko  szerint  45,000-en  — ,  már  nem 
tekinthetők  tiszta  özbégeknek.  E  közelebbről  meg  nem  ha- 
tározható ethnikai  viszony  lehetett  oka  annak,  hogy  némely 
ethnografus,  így  pl.  Rittich,  az  özbégeket  a  török-iráni  keverék- 
népekkel azonosítva,  őket  a  szái-tokkal  egjütt  említi,  mely  föl- 
fogás határozottan  téves.  Az  özbégek,  kiknek  túlnyomó  része 
földmives,  sőt  sokan  közűlök  még  félnomádok,  leginkább  az 
Oxus  bal  paiiiját  lakják,  még  pedig  Kunduztól  kezdve  Kungi-a- 
tig  3  ^gyéb  valódi  török  szokás  mellett  ciánok-  és  törzsekre 
való  fölosztásukhoz  még  híven  ragaszkodnak.  Csak  csekély 
részök  lakja  az  Oxus  jobb  partját,  névszerint  a  Bokharához  tar- 
tozó Sehri-szebzet  és  Karsit.  —  Épen  azon  oknál  fogva,  hogy 
a  félig  független  khánságokba  tartoznak,  nehéz  lélekszámukat 
pontossággal  meghe).tározni.  Eittich  e  tekintetben  teljesen  meg- 
bízhatatlan és  Kostenko  adatai  csak  annviban  értékesíthetők, 
mennyiben  azok  nyomán  az  orosz  főuraság  alatt  álló  özbégek 
számát  lS:2,láO-ra  tehetjük.  Ezekhez  azonban  csak  megközelí- 
tőleg számíthatunk  800,000  özbéget  Khivában  és  mintegy  más- 
fél milliót  Bokharában  s  az  afgán  Turkesztánban,  úg>',  hogy 
talán  nem  tévedünk,  ha  együttvéve  á.500,000  özbéget  veszünk 


A  TÖBÖK-TATÁB  NÉP.  4^73 

fel.  Az  özbégekóhez  bizonyos  tekintetben  hasonló  társadalmi 
viszonyokkal  bírnak 

a  kipcsakok 

Fergana  északán,  névszerint  Endidsan  kerületben,  hol  félnomá- 
dok módjára  élnek.  A  kipcsakok,  kiket  Kuhn  ^^  a  kirgizekhez 
sorol,  a  hasonhangzásii  kipcsakkal,  a  Volga  és  az  Arai  közt 
elterülő  mongol  birodalomnak  nevével  nem  tévesztendő  össze, 
mert  e  név  régi  faji  jelentéssel  bír  s  mint  ilyen  az  özbégek-  meg 
kazakoknál  még  mai  napság  is  előfordul.  Eosteneo  hivatalos 
adatok  nyomán  számukat  70,107  lélekben  állapította  meg. 

Körülbelül  ezek  volnának  Középázsia,  vagy  a  török  nép 
keleti  töredékének  tisztán  török  elemei,  melyekhez  azonban 
még  a  török  keveréknépek  is  sorolandók,  tudniillik  azok,  me- 
lyek részint  a  kirgizek,  kazakok  s  egyéb  más  régi  idők  óta 
megtelepült  törökök  vegyülékéből,  részint  pedig  a  törökök 
meg  az  iráni  benszülött  elemek  között  végbement  együvéolva- 
dásból  vették  eredetöket.  Az  előbbiekhez  tartoznak 


a  kuramák 

vagj'  kuraminczek,  mint  az  oroszok  írják,  egy  teljesen  megtele- 
pült nép  a  Csircsik  s  az  Angrén  partjain,  me)y  ethnikai  erede- 
tére nézve  részint  elszegényedett  s  megtelepülésre  kényszerült 
kazakok,  részint  a  szartok  és  talán  özbégektől  is  származott  s 
mai  napság  a  középső  Jaxartes  lakosságának  legmunkásabb 
részét  képezi.  Nevök  Kurama,  helyesebben  Kourama,  törökül 
annját  tesz  mint  keverék.  Számerejök  tekintetében  különböző 
adatok  forognak  fenn,  RiTxicH-néP^  159,5íX),  KosxENKo-nál 
77,801 -et  találunk,  mely  utóbbi  adat  újabb  keletű  és  Turkesz- 


'^  L.  Alexander  Kuhn  :  Das  Gebiet  Ferghana,  das  frtthere  Chauat 
von  Cbokand.  Busaische  Revue,  VIIL  k.  352.  1. 
'*  L.  a.  itl.  m.  33. 


474  A  MAGTAROK  EREDETE. 

tanból,  az  orosz  vezérkar  egyik  tagjától  származván,  helyesebb- 
nek látszik.  Számra  nézve  sokkal  jelentékenyebbek  s  etbnikai 
tekintetben  is  fontosabbak 


a  szártok,  ^ 

kik  az  iráni  benszülött  elemeknek  a  törökökkel  való  vegyüléké- 
böl  származtak,  még  pedig  már  a  korábbi  századok  folyamán, 
minthogy  e  névvel  már  a  Kudatku- Bilikben  is  találkozunk  ke- 
reskedf)  értelemben;  ugyanis  ez  időtájban  s  már  korábban  is 
az  Oxus  országából  való  persa,  vagy  helyesebben  iráni  nemze- 
tiségű kereskedők  a  törökök  alatt  kereskedést  űztek  s  ez  okból 
utóbb  a  kereskedő  es  iráni  kifejezésére  a  szart  szó  kelt  alkal- 
mazásba, mely  szó  ó- török  eredetű  s  alapértelme  szerint  annyit 
jelent,  mint  vándorolni,  ide  a  tova  járni,  Lerch  **  tehát  határo- 
zottan téved,  midőn  teljesen  helytelen  etymologia  útján  a  szart 
szót  JaxarteS'Eél,  vagy  az  ó-iráni  Kkszalra-vül  igyekszik  össze- 
függésbe hozni,  mert  tekintve  e  szó  mongol- török  eredetét,  az 
erőltetett  származtatás  az  irániból  épenséggel  fölösleges.  A  ke- 
reskedőről később  a  jelentmény  a  földmí velőre  vagyis  általában 
nem-nomádra  szállott  át  s  ekképen  azonosittatott  az  iráni-  vagy 
benszülöttel.^^  A  szártokban  tehát  iráni  eredetű  népet  látunk, 
mely  a  törökökkel  összevegyülvén,  ma  kizárólag  törökül  beszél, 
e  mellett  azonban  ős  jellemének  számos  nyomát  őrizé  meg, 
ellentétben  közeli  rokonához  a  tadsikhoz,  ki  élesebben  kidom- 
borodott iráni  jellegével  kapcsolatban, az  iráni  nyelvhez  is  hiven 
ragaszkodik.  A  szártok  jelenleg  egész  Turkesztánban  találhatók, 
de  legnagj^obb  számmal  képviselvék  Fergánában  és  a  Szyr-derja 
terűlet  déli  vidékein,  hol  a  megtelepült  lakosságnak  mintegy 

'^  L.  Bussische  Eevue,  1872.  évfolyam,  30—31.  L 

^  Hasonló    alapon  nyugszik  az  iráni  benszülötteknek  másik  török 

elnevezése  is,  t.  i.  tat  és  tadsik^  mely,  mint  már  emlittetett  tat  ^=  békés 

szóból  származik. 


A  TÖKÖK-TATÁR  NÉP.  *75 

2i^/o-át  teszik.  Összes  lélekszámukat  az  orosz  Turkesztánban 
KoTTENKO  690/30o-el  számítja,  s  ha  ezekhez  még  khivai  ós 
bocharai  törzsrokonokat  veszünk,  kerek  számban  900,000  lel- 
ket vehetünk  föl.  Az  e  népterűlet  délkeleti  részein  tartózkodó 
félnomád  törökök  eme  rajzának  kiegészítésére,  végül  még 

a  baskírok 

veendők  figyelembe,  kik  az  általunk  javalt  csoportosításban  a 
legészakibb  ágat  képezik,  és  jelenlegi  lakóhelyeiken,  Orenburg, 
Perm,  Vjatka  és  Ufa  kormányzóságokban,  tulajdonképen  a  va- 
lódi törökség  határszélein  laknak,  szemben  az  ugorok  itt  kez- 
dődő földjével.  Már  e  földrajzi  tény  is  m  agy  arázható  vá  teszi 
azon  körülményt,  hogy  a  baskírok  az  ugor  fajjelleg  félreismer- 
hetlen  nyomait  tűntetik  föl,  miért  is  eredetileg  ugor  népnek 
tartják,  mely  később  eltörökösödött.  £  fölfogás  azonban  nem 
helyes  s  oda  módosítandó,  hogy  a  baskírok  török-tatár  és  ugor 
származású  keveréknépet  képeznek,  mely  lényegében  török 
nemzetiségű,  azonban  a  szomszéd  ugor,  valószínűleg  osztják 
és  zűrjén  törzsekkel  való  vegyülés  folytán  az  utóbbiak  több 
fajsajátságát  ölté  föl,  a  nélkül  azonban,  hogy  nemzeti  nyelvét 
megmásította  volna,  mint  ezt  az  ó-korban  a  magyarok  tették 
volt,  kik  a  befogadott  ugor  elemekkel  való  szorosabb  közleke- 
dés és  talán  ezeknek  nagyobb  száma  folytán  is  külsejökben 
épúgy,  mint  nyelvökben  vegyes  jelleget  öltöttek.  A  baskírok 
eredete  egyébiránt  újabb  időben  élénk  tudományos  vitára 
szolgáltatott  alkalmat.  Míg  t.  í.  Újfalvi  Károly  ugor  eredetök 
mellett  kardoskodik,  a  nélkül,  hogy  azt  kellőleg  bebizonyítaná, 
addig  YoüFERov  orosz  ethnographus  (Sur  les  Bachkirs  czímű 
iratában)  úgyszintén  Sommii  r  István  olasz  tudós  (Fra  i  Basckiri 
czímű  dolgozatában)  határozottan  a  török-tatár  eredet  mellett 
kelnek  síkra,  még  pedig  oly  érvekkel,  melyek  minden  kétséget 
kizárnak  és  minél  fogva  utóbbi  a  már  fenn  idézett,  a  magya- 
rokra vonatkozó  állítását  joggal  is  tehette.  A  baskírokról  már  a 


476  A  MAGYAROK  EREDETE. 

legi'égibb  arab  utazók  tesznek  említést.  Politikai  tekintetben 
hajdan  részint  Ü-Bulgáriával,  részint  Kazánnal  szövetkeztek,  a 
XVI.  században  Oroszország  felsösége  alá  jutottak  és  csak  az 
újabb  korban  kezdették  nomád  életmód  jókat  félnomáddal  föl- 
cserélni. Legnagyobbrészt  mohammedánok  és  számuk  mintegy 
700,000  lélekre  tehető. 

UI. 

A  harmadik  csoportnak,  vagyis  a  török-tatár  népelemek 
délnyugati  töredékeinek  ismertetésével  annyiban  már  biztosabb 
területre  érkeztünk,  mennyiben  az  itt  már  több  század  óta  ér- 
vényben levő  orosz  közigazgatás,  valamint  e  földeknek  a 
nyugathoz  aránylagos  közelebb  fekvése  reájok  nag^'obb  világot 
vet  és  e  vidékek  a  múltban  szintúg}%  mint  jelenleg  is  több 
ízben  tétettek  beható  kutatások  tárgyaivá.  Itt  a  török  elem 
Oroszország,  Fersia  és  az  oszmán  birodalom  közt  oszlik  el,  és 
minthogy  mi  vándonitainkon  északkeletről  délnyugatnak  in- 
dulunk, először  is  Oroszországot,  és  pedig 

a  tatárokat 

veendjük  szemügyre,  mely  gyűjtőnéven  azon  törököket  értjük, 
kik  Kazán  kormányzóságában  laknak  s  az  oroszoktól  a  taiary 
tatarin  nevet  kapták,  magok  azonban  vallásuk  után  a  moszlim 
vagy  muzulmán  névvel  élnek.  Valamint  a  déli  Oroszország 
török  lakossága,  e  nép  legtarkább  elemeiből  összehordva,  a 
politikai  mozgalmak  szerint  az  ethnikai  névvel  faji  alkotó  ré- 
szeit is  megváltoztatá,  minélfogva  azok  történet-l^ritikaí  osztá- 
lyozása felette  megnehezíttetik,  úgy  hasonlóan  találjuk  ezt 
Kazán  tatár  lakóinál  is.  Azon  föltevés,  hogy  a  mai  kazáni 
tatárok  legnagyobb  része  0-Bulgária  hajdani  lakóiból  állana, 
kik  különösen  Bolgár-  és  Biljárnak  Dsengiz  és  Timur  általi 
elpusztítása  után  nyugat  felé  vonultak  vissza  —  a  legtöbb  való- 


A  TÖBÖK-TATÁB  NÉP.  4.77 

Bzinűséggel  bír  ugyan,  azonban  másrészről  a  déli  vidékekből 
tőrtént  áramlatokat  nem  igen  lehet  mellőznünk,  minthogy  a 
végnélkűli  háborúk  és  zavarok  közben  bizonyára  még  más 
elemek  is  vetődtek  ide.  A  kazáni  tatárok  vegyes  jellege  tehát 
kétségen  felül  áll.  Mai  napság  rendesen  moszlim  és  keresztyén 
tatárokra  szokás  őket  osztani.  Az  előbbiek,  daczára  annak,  hogy 
már  háromszáz  év  óta  orosz  főuraság  alatt  állanak,  hiven  ra- 
gaszkodnak mind  az  iszlámhoz,  mind  pedig  ázsiai  gondolkodás- 
módjokhoz,  úgy,  hogy  az  uralkodó  elem  általi  absorbtióra 
távolról  sem  lehet  gondolni.  Számuk  Eittich^^  szerint  484,809 
lélekre  rúg,  s  ők  általában  véve  szemben  az  oroszokkal  józan- 
ságok, serénységök  s  ritka  szorgalmok  által  tűnnek  ki.  Ezeken 
kívül  említendők  még  a  keresztyén  tatárok,  vagy  saját  nevükön 
keresetiek,  számszerint  á7,901-en,  kik  már  Iván  czár  által  erő- 
szakkal kereszteltettek  ki,  az  újabb  korig  azonban  Krisztus 
tanának  igen  lanyha  követői  valának.  Összes  lélekszámuk  tehát 
510,7iO-et  tesz.  Végül  még  ide  soroljuk  a  mestserjdk^^  eleme- 
ket, vagyis  e  nép  ama  részét,  mely  a  tatár  jelleghez  tartozik 
és  habár  finnek  s  törökök  vegyülékéből  vette  eredetét,  jelenleg 
mégis  a  török  nyelvet  használja.  Ok  Orenburg,  Szamara,  Perm, 
Ufa  és  Kazán  ^®  kormányzóságokban  laknak  és  mintegy  1:28,000 
lélekből  állanak.  Ha  tehát  a  fenn  említett  adatokat  egybefog- 
laljuk, azt  látjuk,  hogy  a  baskíroktól,  vagyis  a  keleti  törökség 
határszélétől  a  legvégső  északnyugati  pontig  0:58,7 1 0  török-tatár 


**  Materiali  dija  etnografij  Rossij  II.  19. 

^  A  cmestsem  szót  rendesen  az  ó-orosz  matsjar,  helyesebben  inasar- 

ból  származtatják,    mely   maiglan  fenmaradt  a  tatár    sLmju*  szóban;   e 

nép  a  hajdani  mestserek  maradékainak  tekinthető.  (Lásd:  Weljaminow 
Zernow:  Geschichte  der  Kasimiden,  I.  31.)  A  matsar  névből  kiindi'ilva, 
sokan  e  fínn-török  népet  a  magyarokkal  azonosították,  mely  föltevésre 
azonban  semmi  ok  sem  forog  fenn. 

M  RiTTiCH  Materiali  ez.  mmikája  II.  kötetében  a  kazáni  mestser- 
jákek  számát  2684-re  teszi. 


'^78  A  MAGYAROK  EREDETE. 

nyelvű  é&  8zármazású  eg\'én  lakik^  kik  nagyobbrészt  moszlimek 
8  tulnyomólag  megtelepülve  élnek. 

A  mit  fönnebb  az  úgynevezett  kazáni  tatárok  faji  eredetére 
nézve  állitottuDk^  bogy  »zok  tudniillik  hajdani  hadseregeknek 
a  politikai  mozgalmak  folytán  nagy  mérvben  összegyűlt  s  hányt- 
vetett  töredékeiből  származtak,  qz  az  úgynevezett 

nogai  és  krimi  tatárok 

tekintetében  még  inkább  állítható.  Hogy  itt  nem  ethnikai,  ha- 
nem politikai  elnevezéssel  van  dolgunk,  az  mindenekelőtt  a 
nogai  névből  derül  ki.  Nogai,  az  arany  horda  fejedelmi  család 
ivadéka,  tudvalevőleg  Dsengiz  dédunokája  vala,  atyja  Tatár 
ugyanis  fia  volt  Dsüdsinek.  Nogai  már  1 259-ben  a  Lengyel- 
ország elpusztítására  kiküldött  seregben  tűntette  ki  magát,  ^^  és 
midőn  Batu  halálával  és  Berke  trónralépése  után  a  kipcsakí 
seregek  főparancsnokává  tétetett,  ekkor  az  alatta  egybegyűlt 
török  nemzetiségű  harczosok  az  ö  nevét  olyaténképen  vették 
föl,  mint  ezt  a  szeldsukok,  csagatájok,  özbégek  és  oszmánok 
tették  volt.  Hasonló  viszony  képezi  alapját  a  nogai  tatárok  két 
fő  törzse,  tudniillik  a  mansznr  és  noruz  törzsek  elnevezésének, 
minthogy  a  törököknél  minden  időben  azon  szokás  dívott,  hogy 
a  szerencsés  és  kedvelt  hadvezér  nevét  ethníkai  elnevezés  gya- 
nánt vették  föl  s  ez  úton  vele  mintegy  azonosultak.  Hogy  a 
nevezett  török  népelemek  már  a  legkorábbi  századokban  is  a 
Volga  jobb  partjának  lapály ait  lakták  az  Azovig,  az  minden 
kétségen  felül  áll.  Csakis  az  egyes  népségek  különböző  nevei  és 
faji  alkotórészei  vahínak  változásoknak  alávetve,  a  mennyiben 
a  VIII.  és  XlII-ik  század  közötti  időben  az  uzok,  besenyők,  kha- 
zarok  és  kunok  helyébe  kipcsakok,  özbégek,  nogaiok,  kundurok 
stb.  léptek.  Jelenleg  a  nogaiok  részint  mint  félnomádok,  részint 

"  Láfld :  HowoBTH :  Hiatory  of  the  Mongoh,  Part  II,  Division  II, 
1011.  lap. 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉP.  4.79 

megtelepülve  legnagyobb  számmal  Sztavropol  kormányzóság- 
ban a  Tereken  és  Dagesztánban  találhatók,  és  számerejöket 
RiTTicH*®  95,041  lélekre  teszi,  melyek  e  vidék  egj'éb  rokon 
tatáraival  együtt  Rittich  adatai  alapján  l520,000-re  rúgnak. 
Ezekhez  járulnak  még  az  ugj^ancsak  Rittich  által  80,000-rel 
számított  krimi  tatárok,  kik  a  nogaioktól  keletre  nagyobb  műve- 
lődési képességök  által  tűnnek  ki  s  már  a  XYI.  században  föld- 
mivelő  nép  gyanánt  valának  ismeretesek.  Számuk  feltűnően 
csökkent,  mert  míg  az  1793-ki  népszámláláskor  a  Erimben 
157,1:25  tatár  találtatott,  jelenleg  a  szakadatlan  kivándorlás 
folytán  felényire  olvadtak  le,  mi  sajátságos  ellentétet  képez 
Kazánnak  folyton  szaporodó  tatár  lakosságához  képest.  Midőn 
e  két  főcsoportban,  tudniillik  a  nogai  és  krimi  tatárok  czime 
alatt  déli  Oroszország  török  lakosságát  a  Volgától  egészen  a 
Dnjeperig  egybefoglalni  iparkodtunk,  a  csekélyebb  töredékeket, 
mint  pl.  a  kundurokat,  kiknek  számát  Wahl  11,000  lélekre 
teszi,  természetesen  a  nogaiak  közé  soroltuk  s  általában  inkább 
a  földrajzi  fekvést  vettük  figyelembe,  mint  a  nemi  részleteket. 
E  fölfogás  alapján,  daczára  az  ellentmondó  adatoknak,  a  nogai 
8  krimi  tatárok  összes  számát  200,000  lélekkel  számítjuk ;  ezek 
után  a  délnyugati  Volga-vidéktől  áttérünk 

a  csuvasok 

tárgyalására,  kik  a  nevezett  folyó  középső  ágán.  Kazán  kor- 
mányzóság nyugati  részén  élnek  és  egyik  legérdekesebb  faját 
képezik  a  finn-ugor  és  török-tatár  eredetű  keveréknépeknek. 
Rittich  ugyan  ezt  kétségbe  vonván,  a  csuvasokban  a  régi  bur- 
taszokat  akarja  fölismerni  s  régibb  hazáj oknak  az  Oxus  partjait 
tekinti  a  khazarok  (?)  közelében,  honnan  állítólag  némely  persa 
szokást  is  hoztak  volna  magokkal,  így  péld.  a  noruz  ünnep 
szokását,  míg  Rittich  a  szombat  nevét,  vagyis  arnu-kon,  azaz 

*•  Lásd:  Mitthcilung  az  id.  h.  11.  1. 


4^0  A  HAOYABOK  EBEDETE. 

nyugnap  kifejezést  khazár  eredetűnek  tartja.*®  Ez  elmélettel 
ellentétben  mi  a  csuvasokat  a  régi  bolgárok  egy  részének  te- 
kintjük, mely  aránylag  újabb  korban,  tudniillik  a  VIIL  század- 
ban Kr.  u.  vált  el  törzsrokonainak  zömétől  és  az  akkoriban  ott 
tartózkodó  ugor  néppel  vegyült  össze.  Tekintve  azon  igen  cse- 
kély ugor  elemeket,  melyeket  a  csuvas  nyelv-  és  szókincse  föl- 
mutat, alig  vehetők  figyelembe  ama  nyelvészeti  bizonpté 
kok,  melyek  azon  föltevés  mellett  szólanak,  hogy  a  csuvasok 
valamely  ma  már  nem  létező  ugor  néppel  vegyültek  volna 
össze. 

A  csuvas  nyelv,  mely  lényegében  tiszta  török,  hang-  és 
alaktanában  ugyan  leginkább  eltér  e  nyelv  többi  szójárásai- 
tól, és  az  e  tekintetben  fennálló  eltérés  még  sokáig  talány  fog 
maradni ;  —  azonban  a  nyelv  a  népismei  kutatásoknál  csak 
cijy  mozzanatot  képez  s  minthogy  a  csuvasok  erkölcsi  élete  oly 
számos  egybevágó  vonást  tűntet  föl  egyéb  keleti  törökökével  és 
minthogy  a  csuvasokat  a  régiek  burtaszaival  nem  lehet  azono- 
sitanimk,  azért  őket  csak  török  származású  népnek  tekinthet- 
jük, még  pedig  oly  törököknek,  kik  a  vándoréletet  már  korán 
abbanhagyták,  ős  nemzeti  szokásaikat  hosszabb  ideig  s  jobban 
őrizték  meg,  mint  déli  és  keleti  törzsrokonaik,  s  az  iráni  kultur- 
behatásoknak  a  votjakokkal,  mordvinekkel  és  cseremiszekkel 
egyetemben  leginkább  csak  a  khazarok  hatalmának  hanyatlása 
óta  lehettek  kitéve.  Bár  névszerint  keresztyének,  mindazonáltal 
hittanokban  még  jelenleg  is  az  ó-török  mythologia  bő  anyaga 
található  és  Sbojev,  Füchs,  Zolotniczki,  Berezin*®  és  Rittich 
erre  vonatkozó  kutatásai  fölötte  érdekesek.  A  mai  csuvasok  ösz- 
Bzes  számereje,  beleértve  az  Orenburg  kormányzóságban  levő- 
ket is,  körülbelül  600,000  lélekre  tehető. 


'°  Matériáit  dija  etnografij  Rosaij,  II.  45. 

^*'  Az  illető  művek  czímei :  W.  Sbojev:  CuvaéL  1865.  —  A.  Fuchs: 
Zapiski  V  cuvaéach  i  Ceremiaach  Kazanskoj  guhernij.  —  A.  J.  Zolot- 
NiTZKY :  Karnjevoy  óuvasko-rusal'ij  slovar^  Eazau  1875  és  Bebezin  : 
A  Kazáni  Egyeiem  Értesítője  (Zapríszki)  185?. 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉP.  *S1 

Ha  már  most  az  alsó  Yolga-vidéktöl  Trans-Kaukáziának 
fordulunk,  úgy  először  is 

a  kumükok 

vagy  ghazi-kumükok,  azaz  hös-kumükok  csekély  népéről  kell 
említést  tennünk,  kik  nogaiokkal  vegyülve,  a  Kaspi-tó  nyugati 
partját  lakják,  Szulaktól  közel  Derbendig.  Harczias  hegyi  nép 
ez,  mely  már  a  XVI.  század  közepén  hódolt  meg  Oroszország- 
nak és  Kubán  vidékeiről  mindenesetre  már  korán  vetődött  ide. 
Számukat  Rittich  71^968  lélekre  becsüli.  Ok  nézetünk  szerint 
a  Pontus-  és  Volga- vidék  hajdani  török  lakóinak  legdélibb  ágát 
képezik,  s  így  tehát  különböznek  tőlük 

a  Kaukázuson  túli  törökök 

kik,  mint  történetileg  kideríthető,  részben  csak  a  XI.  és  XII. 
században,  vagyis  a  szeldsukok  betörései  idején  nyomultak 
Azerbaidsanból  a  Kaukázus  felé,  részben  pedig  még  sokkal 
később  kerültek  ide,  tudniillik  a  XVI.  és  XVIII.  századok  folya- 
mán. Azon  idő,  melyben  a  török  népáramlat  Túrán  fensíkjai- 
ról  északi  Fersián  át  Kisázsiába  és  Szyriába  kezdett  özönleni, 
nehezen  állapitható  meg,  tekintve  azt,  hogy  a  bagdadi  udvaron 
már  korán  alkalmaztak  török  segédcsapatokat ;  azonban  a  ha- 
talmas áramlat  csak  Szeldcsuk  utódainak  vezérlete  alatt  tört  ki 
és  mindenütt  kLsebb  csapadékokat  hagyott  hátra,  melyek  az 
idők  folyamán  mindinkább  kiterjeszkedvén,  csak  természetes, 
hogy  egyes  ágak  Azerbaidsanból  kiindulva,  az  Araxesen  át  a 
Kurig  jutottak  el.  E  viszony  legvilágosabban  azon  körülmény- 
ből derül  ki,  hogy  egyes  török  törzsek,  mint  pl.  a  sahszevend, 
továbbá  a  karapapak,  dsanbegli,  imamii,  bigdilli,  afsar  stb. 
törzsek  Irán  különböző  részeiben,  valamint  Trans-Kaukáziában 
is  találkoznak,  míg  másokról  egyenesen  bebizonyítható,  hogy 
a  szefídek  alatt  a  múlt  század  végén  lettek  oda  telepítve  a 

VAvbkbt:  a  wagifarok  eredeté,  31 


*8á  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Kaspi-tó  délkeleti  vidékeiről.  E  föltevésünk  mellett  azonban 
azon  lehetőség  sincs  kizárva,  hogy  a  Ehazar-török  népességnek 
egyes  töredékei  már  korábbi  időkben  nyomultak  előre  a  régi 
Albániáig,  azaz  a  mai  Baku  kormányzóságig,  azon  úton,  mely 
a  Volgától  Derbenden  át  vezet  a  Kaukázusba,  és  a  középkorban 
igen  élénk  forgalomnak  örvendett.  Legalább  ezt  gyanítja  von 
8i  iDLiTz  N.^^  Kagankatvazi  örmény  kronistának  állítása  alap- 
ján, azonban  határozottan  ez  meg  nem  állapítható,  mertTrans- 
Kaukázia  mai  török  lakói  az  irániakkal  nyelvileg  legszorosabb 
kapcsolatban  állanak  és  a  khazar  származás  legföljebb  azon 
régi  időkbeli  törökökre  vonatkozhatik.  Trans-Kaukázia  mai  török 
lakossága  Tiflis,  Baku,  Elisabetpol  (Gümri),  Erivan  és  Earsz  kor- 
mányzóságokra oszlik  el  és  egj-üttvéve  mintegy  900,000  lélek- 
ből áll,  kik  daczára  a  száz  évnél  hosszabb  orosz  uralomnak, 
vallás,  erkölcsök  és  szokások  tekintetében  épen  nem  változtak. 
Ethnikai  és  társadalmi  tekintetben  hozzájok  sorakoznak 

az  iráni  törökök 

vagyis  azon  törökök,  kik  Irán  nyugati,  északi  s  szórványosan 
déli  részein  is  találhatók  s  kiknek  bevándorlása  nagyobbrészt  a 
szeldcsukidák  és  mongolok  korszakába  esik.  Legtömörebben  az 
iráni  török  elem,  mely  Trans-Kaukázia  törökségétöl  csakis  poli- 
tikailag van  elválasztva,  Azerbaidsan,  Hamadan,  és  ELhamszé- 
ben  fordul  elő,  mig  persákkal  vegytílten  a  keleti  s  délkeleti 
vidékeket  kivéve,  csaknem  mindenütt  található.  A  fönnemlített 
helyeken  a  törökség  már  régóta  a  megtelepült  lakosságot  kép- 
viseli 8  csak  egyes  törzsei  barangolják  be,  mint  ilát  azaz  fél- 
nomádok Irán  északnyugati  térségeit,  ilyenek  névszerint  az 
afsarokUrumijában,  a  mahmudluk  Meraghában,  a  karapapakok 
Szolduzban,  a  sahszevend  Zeudsanban  stb.  Sir  Justin  Shiel- 

^*  Lásd  a  Rus8ÍBche  Revue,  XV.  köt.  álS.  1.  e  czikket:  Hisforisch- 
tffhnograj)hi8che  Skizze  des  Gouvernementa  Baku, 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉP.  433 

nek^^  népismei  tekintetben  még  mindig  érdekes  adatait  kö- 
vetve, török  törzseket  még  Mazendranban  (dsanbeglu,  imamlu, 
usanlu,  afsar),  Kermánban  (afsar,  karai)  és  Farszban  találunk, 
hol  a  kaskai  törzsbeliek  állítólag  40,000  sátorból  állanának. 
SaiEL  puszta  hallomásra  följegyzett  számadatai  azonban  ko- 
rántsem megbízhatók,  mert  ezen  a  helagidák  és  ilkbanidák  ide- 
jéből származó  ilátok  sajátszerüen  még  jelenleg  is  azon  szám- 
adatokat használják,  melyek  évszázadok  előtti  állapotaiki*a 
vonatkoznak  és,  mint  magam  meggyőződtem,  a  valódi  tény- 
állással éles  ellentétben  állanak.  Faji  tekintetben,  mint  a 
nyelvre  nézve,  az  iráni  törökök  csak  kevéssé  térnek  el  egymás- 
tól, s  minthogy  tulajdonkép  nem  tartoznak  a  keleti  törökökhöz, 
hanem  a  Szeldsuk  vezérlete  alatt  az  Aral-tó  északi  részéről 
fölkerekedett  törököktől  származnak,  tehát  a  hajdani  uzok  és 
kanglik  alkotórészeit  képezik,  ezért  ethnikai  tekintetben  mint- 
egy közvetítő  kapocs  gyanánt  szerepelnek  a  turkománok  és  az 
oszmánok  közt.  A  mi  a  mai  iráni  törökök  számerejét  illeti,  ennek 
pontos  meghatározása,  tekintve  a  Persia  összlakosságára  vo- 
natkozó statisztikai  adatok  megbízhatlanságát,  igen  nehéz.  Na- 
gyon valószínű  azonban,  hogy  Irán  lakossága  5 — 6.000,000 
lélek  között  váltakozik,  és  minthogy  e  számnak  legalább  is 
harmadrésze  esik  a  török  nemzetiségre,  bátran  2.000,000  iráni 
törököt  vehetünk  fel. 

Az  oszmánok, 

kiknek  nevén  nem  az  ottomán  császárság  valamennyi  nemzeti- 
ségeinek az  újabb  időben  szokásba  kelt  gyűjtőnevét,  hanem  kü- 
lönösen a  törököket  értjük,  egyrészről  a  török-tatár  népségek 
leghatalmasb  lanczolatának  legnyugatibb  tagját,  másrészről  pe- 
dig ezen,  a  magas  észak  vidékeitől  Európáig  terjeszkedő  népnek 
ősi  nemzeti  jellegéből  leginkábl)  kivetkőztetett  részét  képezik. 

^'  GUmpses  of  life  and  Manuera  Persia  by  Lady  Shiel.    London 
1856.  396-401.  1. 

.     31* 


^^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Vájjon  Szuleiman  sah,  az  oszmánok  ösatyjakép  ismeretes  szel- 
dsuk  főnök  Anatóliában  való  megjelenésekor  áo  vagy  80,(XK) 
harczost  hozott-e  magával,  vájjon  a  hozzá  csatlakozott  törzs- 
rokonok között  a  törökök  nagyobb  vagy  csekélyebb  számban 
voltak-e  képviselve,  azt  itt  nem  akarjuk  vitatni,  de  annyi  min- 
denesetre tény,  hogy  a  mai  ottomán  törökök  a  képzelhető  leg- 
tarkább  népzagyvalékot  tűntetik  fel,  sajátszerű  vegyüléket  az 
arab,  persa,  örmény,  görög,  szláv,  kaukázi  és  egyéb  elemek- 
nek, melyben  a  tiszta  török  vér  csak  igen  csekély  százalékban 
található.  Ez  idegen  alkotórészek,  erőszakkal  egy  közös  val- 
lás keretébe  szorítva,  egyszersmind  hoditóiknak  szokásait,  er- 
kölcseit és  nyelvét  is  fölvették,  azonban  a  physikai  ismérveket 
illetőleg  a  legmerészebb  kutató  is  alig  aka  Ina  a  fajhomogeni- 
tásnak  bármelv  nvomaira.  Azt  hiszszük,  nem  tévedünk  azon 
felfogásunkkal,  hogy  a  szeldsuk-török  harczosoknak  csak  fö- 
lötte jelentéktelen  része  volt  az,  mely  a  benszülött  elemek- 
kel elegyedve,  a  kardot  az  ekével  cserélé  föl,  mert  a  hódítók 
híven  megmaradtak  régi  mesterségök  mellett  és  a  jelenleg  föld- 
mívelő  oszmánok  zöme  részint  eltörökösödött  benszülött  ele- 
mekből, részint  idegen  rabszolgákból  vette  eredetét.  Ezt  legjob- 
ban bizonyítják  a  közel  félmilliót  tevő  turkománok  és  jürükök 
Eisázsiában,  kik  már  a  XVI.  század  óta  kóborolnak  azon  tér- 
ségeken, melyeket  jelenleg  is  laknak,  és  a  körülmények  kedvez- 
vén nekik,  még  maiglan  nomád  életet  élnek.  Tehát  csakis  Kis- 
ázsia  volt  azon  föld,  melyen  a  törökség  elszaporodhatott  s  erős 
gyökereket  verhetett,  mig  Európában  a  hódítók  kardja  csak  a 
muhammedán  hittérítés,  nem  pedig  egyszersmind  a  törökösítés 
művét  vala  képes  véghezvinni;  és  a  tulaj  donképi  oszmánok 
száma  az  európai  Törökországban,  daczára  500  évnél  hosszabb 
uralmoknak,  sohasem  haladta  meg  a  600,000-et,  mig  a  biroda- 
lom ázsiai  részében,  bár  nem  mint  Ubicini  13.000,000,  de  min- 
denesetre 10.000,000  törököt  lehet  fölvennünk,  kik  nagyobb- 
részt a  szunnita  felekezet  hívei  és  megtelepültén  élnek. 


A  TÖRÖK-TATÁR  NÉPE.  *85 

t 
% 

Ha  már  most  e  futólag  odavetett  ethnographiai  vázlatban 
idézett  számadatokat  összeállítjuk,  azt  látjuk,  hogy 

141,992 szibiriai  török 

1.040,000       keleti  turkesztáni 

2.299,366 kirgiz 

350,000      ...     karakirgiz 

1.000,000  ...     turkomán 

70,000       ...  ...      karakalpak 

2.500,000 özbég 

70,000 ...      kipcsak 

77,301  ...     kurama 

900,000       ...     —     ...      szart 

700,000 baskir 

638,710       ...     tatár 

200,000 nogai 

600,000       ...     csuvas 

71,968  ... kumük 

900,000       Kaukázuson  túli  török 

2.000,000 iráni  török 

10.000,000       oszmán 

összesen  23.559,337,  vagyis  kerek  számban  24  millió  török-tatár 
nemzetiségű  egyén  vehető  föl,  kiknek  talán  negyedrészét  képe- 
zik a  szorosan  vett  nomádok,  mig  a  többi  három  negyed  kizá- 
rólag földmívelönek  tekintendő. 

Tekintve  a  vallást,  csak  igen  csekély  részök  követi  a  sá- 
mánizmust, még  kisebb  részök  a  keresztyénséget,  míg  a  túl- 
nyomó többség  az  iszlám  híve. 

Nem  szándokunk  ugyan,  itt  kimerítő  történet-népismei  el- 
mélkedésekbe bocsátkozni,  azonban  e  rövid  vázlat  végén  nem 
hallgathatjuk  el  azon  megjegyzést,  hogy  az  emberi  nem  leg- 
különbözőbb részei  között  egyedül  a  török-tatárok  azok,  kik 
azon  jelentékeny  szerep  után,  melyet  a  világtörténetben  egy 
évezreden  túl  játszottak,  most  a  nyugati  műveltség  szellemétől 


4^0  A  MAGYAROK  EBEDETF. 

megtörd,  hatalmas  átalakulást  kénytelenek  eltűrni.  —  A  no- 
mád életre  alkalmas  terűletek  határai  mind  szűkebbekké  lesz- 
nek és  azon  telepítési  folyamat,  mely  ezelőtt  századokat  vett 
igénybe,  talán  már  az  utánunk  következő  második  nemzedék 
alatt  érend  véget. 

A  középkor  s  az  őstörténeti  idők  töröksége,  melyről  e 
tanulmányban  annyiszor  történt  említés,  nemsokára  már  csak 
leggyöngébb  vonásaiban  fog  létezni. 


//.  melléklet  135.  szihnu  laphoz. 


JULIÁN    SZEKZETES 
NAGYMAGYAROESZÁGI   ÚTJA. 


JULIÁN  szerzetes  nagy-magyarországi  útja,  melynek  elbeszé- 
lése, mint  a  Liber  Censuum  Camerae  Apostolicae  (p.  ii5) 
melléklete  a  vatikáni  könj-vtárban  található,  oly  zajt  ütött  a 
tudós  világban  és  annyi  a  magyarok  eredetére  vonatkozó,  com- 
binatiónak  szolgált  kiinduló  pontjául,  hogy  szemben  a  fontos- 
sággal, mely ly el  ez  úti  rajz  tanulmányunkra  nézve  bir,  kény- 
telenek vagyunk  ez  okmány  tartalmát  alaposan  megvizsgálni 
és  a  tulajdonképi  tényállást,  a  mennyire  ezt  a  rendelkezésünkre 
álló  kútforrások  megengedik,  világosan  megállapítani.  Tudva- 
levő dolog,  hogy  Dezsericzky  József  Incze  kegyesrendi  szer- 
zetes, ki  mint  rendje  főnökének  segédje  Kómában  tartózkodott, 
volt  az  első,  ki  ez  útirajzot  fölfedezte  és  Josephi  Innocentii 
Desericíi  de  initiis  ac  majoribus  Hungaroriim  czím  alatt  Budán 
1 748-ban  közrebocsátotta.  E  kiadást  használta  föl  Codex  dijdo- 
maticm  Hungáriát  czímti  munkájának  IV.  kötetében  (Vol.  L 
50 — 57.)  Fejér  György.  Ugyancsak  e  kiadást  minden  hibáival 
együtt  ExDLTCHi  R  a  Rerum  Hangaricarum  Monumenta  Árpa- 
diana  ezimü  gyűjteményben  lenyomatta,  míg  végre  Theiner 
azt  a  Vetera  Monumenta  Historica  Hungáriám  Sacram  lUu' 
strantia  czímű  müvének  I.  kötetébe,  a  legnagyobb  pontossággal 
ugyan,  de  az  eredeti  kézírat  hibáival  együtt,  fölvette.  E  kiadá- 


488  A  MAGYAROK  fREDETE. 

sok  után  Szabó  Károly,^  kinek  az  előbbi  adatokat  köszönhetjük^ 
az  említett  okmányt  magyarra  fordította^  mely  fordítás,  mint 
ez  érdemes  tudósunk  minden  dolgozata,  okirati  pontossága  által 
tűnik  ki,  a  mely  oknál  fogva  az  vizsgálódásainknak  alapját 
képezte. 

Ez  utazásnak,  melyről  nem  maga  Jülian,  hanem  Eichaud 
szerzetes.  Szabó  K.  gyanítása  szerint  a  magyarországi  rendnek 
főnöke,  tudósít  bennünket,  tudvalevőleg  a  magyarok  ősi  hazá- 
jának fölkeresése  volt  a  czélja,  mert  híre  járt,  hogy  az  utóbbi- 
ban visszamaradt  magyarok  még  pogányok,  és  mert  azoknak 
megtérítése  a  magyar  egyháznak,  vagy,  a  mint  Szabó  K.  sejti, 
magának  lY.  Bélának  gondját  képezte.  E  czélból  már  korábban 
küldtek  ki  négy  szerzetest,  kik  közül  azonban  csak  az  egyik, 
Ottó  nevezetű,  járt  el  annyiban  sikerrel,  a  mennyiben  az  ősi 
hazára  vonatkozó  híreket  hozott  haza,  de  magának  az  ősi  hazá- 
nak elérésében  hiába  fáradozott.  Azon  szándékkal  tért  vissza 
hónába,  hogy  útitái*sakra  tegyen  szert,  de  nemsokára  miután 
éleményeit  elbeszélte,  az  út  fáradalmaitól  megtörve,  elhalt.  Újra 
négy  szerzetest  eresztettek  útnak,  kik  hajókat  és  szakállokat 
pogány  módra  lenyírták,  világi  ruhát  öltöttek  és  Béla  király 
költségén  Asszán-Bolgárországon  és  Románián  keresztül  Kon- 
stantinápolyba  utaztak.  Innen  egy  34  napig  tartó  tengeri  utazás 
után  Zichiába,  Matrika  városába  érkeztek,  melynek  fejedelme 
a  keresztyén  vallás  híve  volt  és  száz  feleséget  tartott.  Ez  orsz^lg 
férfíai  hosszú  szakállt  növesztenek,  hajókat  azonban  lenjirják 
AZ  előkelőbbek  kivételével,  kik  rangjok  jeléül  balfülök  mögött 
kevés  hajat  hordanak.  Itt  50  napig  időztek  az  utasok,  melyek 
lefolyása  után  útjokat  a  király  első  nejének  segítségével  továl/b 
folytatták.  1 3  napon  át  egy  pusztán  keresztül  vezetett  útjok, 
hol  sem  emberekre,  sem  házakra  nem  akadtak,  míg  végre  egy 
pogányok  és  keresztyének  által  lakott  és  Alaniának  nevezett 
tartományba  jutottak.  E  tartományban  minden  falunak  megvan 

*  Magyarorazág  történetének  forrásai.  Best  1860.  87 — 88.  1. 


JULIÁN  8ZERZET£S  NAOYMAOYAROBSZÁOI  ÚTJA.  ^^ 

a  maga  külön  kormánya ;  az  egyes  falvak  között  háború  és  czi- 
YÓdás  napirenden  vannak.  A  keresztyének  nagyon  babonásak^ 
de  a  kereszt  nálok  épügy,  mint  a  pogányoknál,  nagy  tiszteletnek 
örvend.  A  tatárok-(helyeBebben :  mongolok-)tól  való  félelem 
miatt  itt  nem  keríthettek  útitársakat,  a  miért  is  kettejök  vissza- 
tért hazájába,  a  magára  maradt  másik  kettő  pedig  ott  időzött, 
mert  hiába  kísérlettek  meg  kíséretökböl  kettőt  rabszolgául 
eladni,  hogy  az  így  nyert  pénzen  tovább  utazhassanak. 

Végre  sikerült  a  két  szerzetesnek  hitetlenek  társaságában 
útra  kelni ;  37  napig  utaztak  a  pusztán,  mely  idő  alatt  csak  ^2^2 
hamuban  sütött  kenyéren  élősködtek  és  iszonyú  fáradalmakat 
állottak  ki,  különösen,  mivel  egyikök  megbetegedett  és  így  a 
másiknak  őt  ápolnia  is  kellett.  A  37.  napon  a  szaraczenok 
földjére  értek,  mely  TeZa-nak  hívatik,  Bundáz  városába,  hol 
senki  sem  fogadta  őket  be  és  így  a  nagy  hideg  daczára  szabad 
ég  alatt  voltak  kényielenek  lakni.  Az  ép  egészségű  szerzetes 
beteg  társát  azon  alamizsnával  tartotta  fönn,  melyet  a  városban 
bőven  osztogattak  neki,  különösen  a  fejedelem,  ki  őket  mint 
keresztyéneket  szívesen  megajándékozta,  mivel  sem  a  fejedelem, 
sem  népe  nem  titkolták,  hogy  ők  valamennyien  nemsokára  a 
római  egyhÁz  híveivé  akarnak  lenni.  Bundazból  egy  másik 
vái'osba  mentek,  hol  a  Beknát  nevQ  szerzetes  betegségének 
áldozatja  lett  és  a  másik  Julián  nevű  egy  szaraczén  pap  szol- 
gálatába állott,  ki  épen  elútazófélben  volt  Nagy-Bolgúrországba. 
Vele  Julián  Nagy-Bolgárországba  érkezik,  melyet  nagy  és  hatal- 
mas birodalomnak  rajzol,  melynek  lakosai  egytől  egjig  pogá- 
nyok. E  birodalomban  mindenfelé  a  bekövetkezendő  áttérésről 
a  keresztyén  vallásra  és  a  római  egyház  főhatóságának  elisme- 
réséről beszélnek.  Ugyané  birodalom  egj'  másik  városában, 
™©ly  egymaga  10,000  harczos  fölszerelésére  képes,  szerzete- 
sünk egy  asszonynyal  találkozott,  ki  azon  országból  való  volt, 
melyet  ő  keresett,  ki  őt  fölvilágosította  az  útról^  melyen  ezután 
haladnia  kell,  a  mennyiben  azt  állította,  hogy  az  általa  kere- 
sett mag}'arok  földjét  két  napi  utazás  (duas  dietas)  után  bizo- 


490  A  MAGYAROK  EREDISTE. 

nyara  meg  fogja  találni.  Úgy  is  lett ;  ö  rátalált  a  magyarokra 
az  Etil  nevű  nagy  folyam  mentében,  és  miután  mint  magyart 
fölismerték  és  megértették,  nagy  volt  az  öröm,  körülvezették  a 
házakban  és  falvakban  és  tudakozódtak  keresztyén  rokonaikról 
és  azok  királyáról.  Bármit  is  beszélt  nekik  Julián  a  hitről  és 
egyéb  dolgokról,  azt  mind  örömest  hallgatták,  mert  nyelvök 
teljesen  magyar  volt  és  így  egymást  jól  értették.  Ezek  a  magya- 
rok pogányok,  kik  az  istenről  mit  sem  tudnak,  de  másrészt 
bálványokat  sem  imádnak,  hanem  a  vadak  módjára  élnek. 
A  földmívelés  ismeretlen  elöttök,  mert  csak  ló-,  farkas-  és 
hasonló  hiissal  táplálkoznak,  azonkivül  kanczatejet  és  vért 
isznak.  Bővelkednek  lovakban  és  fegyverekben,  nagyon  fürgék 
és  ügyesek  a  hadviselésben.  Az  ősök  hagyományaiból  tudnak 
annyit,  hog^^  a  keresztyén  magyarok  tőlök  származnak,  de  hogy 
ez  utóbbiak  most  hol  tartózkodnak,  azt  nem  is  gyanítják. 

A  tatár  nemzet  velők  szomszédos,  háborúskodtak  is  már 
vele,  de  mert  nem  voltak  képesek  a  magyarokat  legyőzni,  sőt 
az  első  összecsapás  alkalmával  magok  győzettek  le,  egymással 
egyesültek,  és  a  magj^arokkal  együtt  tizenöt  országot  elpusztí- 
tottak. A  magyarok  földjén  Julián  a  tatárokkal  is  találkozott, 
továbbá  a  tatár  fejedelem  követével,  ki  magj^arúl,  oroszul, 
kimúl,  németül,  szaraczén  nyelven  és  tatárúi  értett ;  ez  elbe- 
szélte, hogy  az  öt  napi  útnyira  levő  tatár  sereg  Németország 
ellen  készül  és  csak  azon  csapatokat  várja  még  be,  a  melyeket 
fejedelmök  Persia  elpusztítására  küldött  ki.  Ugyanezen  követ 
beszélte  még,  hogy  a  tatárok  országán  túl  még  egy  óriás 
nép  lakik,  mely  szintén  fölkerekedni  és  mindent  elpusztítani 
készül. 

Miután  a  szerzetes  mindezekről  értesült,  a  magj'arok 
marasztaló  kérései  daczára  elhatározta,  hogy  Magyarországba 
visszatér.  Mindenekfölött  attól  tartott,  hogy  az  ázsiai  magyarok 
megtérésének  hírére  a  köztök  és  az  új  haza  között  fekvő  népek 
háborogni  és  nyugtalankodni  fognak  és  így  esetleg  a  közleke- 
dést megakadályozzák ;  de  attól  is  félt,  hogy  fölfedezése  halála 


JULIÁN  SZERZETES  NAaYHA6YARO::8ZÁOI  ÚTJA.  ^^^ 

esetében  ismeretlen  marad.  Három  nappal  János  nupja  előtt 
tehát  egy  rövidebb  úton,  melyet  a  magyarok  ajánlottak  neki, 
hazafele  készült,  és  miután  néhány  napig  szárazon  és  vizén 
utazott,  es  a  Butbeníán  és  Lengyelországon  át  vezető  utat 
lóháton  bejárta,  két  nappal  karácsony  után  hazájába  ért.  Yisz- 
^zatérése  közben  15  napig  utazott  vízen  a  mordvinok  országán 
keresztül,  melynek  népét  vadnak  és  kegyetlennek  rajzolja. 
A  jóslóiktól  hallott  hir  után,  hogy  keresztyénekké  kell  lenniök, 
Nagy-Lodomeriának  fejedelméhez  fordultak  papokért,  ki  azon- 
ban a  dologról  mit  sem  akart  hallani,  és  csak  azon  választ 
adta  nekik:  «Ez  a  római  pápára  tartozik,  mert  hiszen  úgy 
sincs  már  messze  az  idö^  melyben  valamennyien  el  fogjuk 
ismerni  a  római  egyház  főhatóságát ». 

Ez  rövid  tartalma  nz  úti  vázlatnak ;  de  mielőtt  az  itt  előso- 
rolt tények  vizsgálatába  bocsátkoznánk,  szükségesnek  tartjuk 
az  iránt  tisztába  jönni,  hogy  mily  esztendőbe  vagy  legalább 
mily  időtájba  eshetik  ez  utazás.  A  szerzetes  elbeszélése  maga 
e  tekintetben  semminemű  positiv  adatokat  nem  szolgáltat,  és 
ha  a  magyar  és  külföldi  történetírók,  daczára  e  körülménynek 
mégis  vagy  az  1286.,  vagy  az  1237.,  vagy  az  lálJO.  esztendőt 
fogadják  el,  úgy  az  csak  azon  helyre  való  tekintettel  történhe- 
tett, a  mely  azon  bevárandó  csapatokról  szól,  melyeket  a  tatár 
fejedelem  Persia  elpusztítására  küldött  ki,  és  mely  helynek 
értelmében  Szabó  K.  Hammer  '  nézetére  támaszkodva,  az  li?3(j. 
esztendőt  fogadja  el.  Szerintünk  azonban  e  következtetés 
korántsem  állja  ki  a  sarat.  Először  is  nem  foghatjuk  föl,  hogy 
a  tatárok  fejedelme,  kin  nem  érthetünk  mást,  mint  Batu  khánt, 
miért  intézett  volna  akkortájt  a  középső  Volga  vidékéről,  tehát 
meglehetős  nagy  távolságból  Persiába  becsapásokat,  holott 
Dselal-ed-din  Menkbirdi  halála  után  már  egész  Persia  Oktai 
alatt  mongol  birtok  volt,  és  holott  még  ez  országnak  északnyu- 
nyugati  részét  is,  t.  i.  Erdebilt  és  Gendsét,  lá.io-ben  mongol 

'  Geschichte  der  goldentn  Horde,  104 — 105.  1. 


492  A  MAGYAROK  EREDETE. 

portyázó  csapatok  elpusztították  és  leigázták.  Másodszor  e  föl- 
vétel annál  kevesbbé  jogosult,  mert  az  1235-iki  egyezmény 
értelmében  Oklai  önként  bízta  unokaöcscsére,  Batura  a  Volgán 
való  átkelésre  és  keleti  Európa  megbódítására  szánt  seregek 
fölötti  parancsnokságot,  és  ennek  folytán  azon  idötájt  közöttük 
semminemű  versengés  nem  létezhetett.  Harmadszor  eléggé 
ismeretes  dolog,  hogy  lí237-ben  Menkü  és  fivére  Büdzik,  a 
hadsereg  balszárnyának  vezérei  a  Kaspi-tó  északi  részén  és  a 
határos  pusztán  lakó  kunokat  megtámadták  és  elhatározóam 
megverték,  ugyanakkor,  mikor  Batu  nyugati  útjára  indult, 
miután  a  burtasok  mindkét  részét,  t.  i.  a  moksa-  es  erza- 
mordvinokat  legj^özte  ^  és  Bjazan  felé  volt  útközben.  Neg>'ed- 
szer  a  mongoloknak  Persiába  való  becsapására  vonatkozó  adat 
sem  egy  a  Volga  mentén,  sem  egy  Szubutai  Bahadur  vezénylete 
alatt  álló  hadseregre  nem  vonatkozbatik,  mint  ezt  Howortu 
véli,  *  hanem  egyedül  azon  hadtestre,  mely  akkortájt  a  Kauká- 
zuson túl  végezte  hadi  műveleteit,  és  mely  portyázásait  való- 
színűleg egészen  Bagdad-ig  és  Irak-Adsemi-ig  kiterjesztette. 
Ötödször  még  növekszik  ez  évszámot  illetőleg  a  zavar,  ha  azt 
olvassuk  WoLFF-nál,  ^  hogy  IV.  Béla  az  1  i287-ben  Magyaror- 
szágon a  mongolok  közeledéséről  elterjedt  hír  hallatára  JuLiAN-t 
másodszor  küldte  Ázsiába  és,  hogy  Julián  azon  idötájt  Nagy- 
Magyarországot  épúgy,  mint  Nagy-Bulgariát  már  a  mongolok 
hatalmában  találta. 

A  mondottakból  kitűnik,  mily  rendkívülien  bajos  dolog 
Julián  nagy-magj'arországi  útját  1237-re  tenni.  Ha  már  e  ehro- 
nologiai  talány,  mely  ahg  lesz  valaha  megfejthető,  az  egész 
tudósítást  gyanúba  ejti,  bizalmatlanságunk  az  egész  iránt  még 
növekedni  fog,  ha  a  meglehetősen  gyér  földrajzi  és  tárgyi  ada- 
tokat figyelmünkre  méltatjuk,  illetőleg  más  ugj^anazon  korból 

3  D'Ohsson  II.  113.  I. 

*  Uistory  of  the  MongoU  11.  (Division  I.)  95.  1. 
•'*  Geschichte    der    Mongolén    von    den  früheaten    Zeiten    bis    zum 
Tod4'  Ogohub  í2()9— 274.  1. 


\ 


JULIÁN  SZERZETES  NAOYMAGYARORSZAoi  ÚTJA.  4^93 

származó  es  ugyanazon  vidékre  vonatkozó  följegyzésekkel  egy- 
bevetjük. Ez  okvetlenül  szükséges^  ha  pontos  ítéletet  akarunk 
hozni,  a  miért  is  czélszerünek  tartjuk  a  szerzeteseket  útjokon 
lépésr.^l-lépésre  követni.  Hogy  a  Domonkos-barátoknak  33 
napra  volt  szükségök,  hogy  Konstantinápolyból  Zichiába,  ille- 
tőleg annak  fővárosa  Matrikába,  a  mai  Kercsbe  érjenek,  az 
minden  esetre  nagyon  feltűnő,  ha  tekintetbe  veszszük,  hogy  a 
byzancziak,  genuaiak  és  velenczeiek  már  akkor  is  élénk  keres- 
kedést folytattak  azon  vidékkel  és,  hogy  egy  vitorlás  hajónak 
legfölebb  10 — 15  napjába  kerül  az  említett  utat  megtenni. 
Azonban  tengeri  utazásnál,  hol  előre  nem  látott  eshetőségekkel 
is  számolnunk  kell,  a  szigorú  bírálatnak  helye  nincs.  Ne  bánt- 
suk tehát  ez  adatot,  és  lássuk  inkább,  hogy  áll  a  dolog  azon 
13  napos  úttal,  mely  utazóinkat,  mielőtt  Alaniába  értek,  egy 
pusztán  vezette  keresztül,  hol  sem  emberekre,  sem  házakra 
nem  akadtak.  Alania  néven  már  a  YI.  század  vége  felé  az 
északkeleti  Kaukázusnak  azon  részét  értették,  mely  a  Kama  és 
Terek  mentében  a  Kaspi-hegy éknek  északi  kiágazásáig  terjedt, 
mert  Zemarchüs  Alaniából  való  visszatértében  a  Phasishoz  ért 
és  onnan  Trebisondba  ment.  Ptolomaeus  szerint  (VI.  14.)  az 
alánok  az  Aral-tó  mellett  laktak,  de  40.  Kr.  e.  az  alsó  Don  felé 
vonultak,  hol  a  hunokhoz  csatlakoztak  és  részint  Attila  hábo- 
rúiban vettek  részt, '^  részint  pedig  ott  telepedtek  le,  hol  később 
a  mongolok  találták  őket ;  a  XIII.  század  vége  felé  azonban, 
mint  nemzet  nem  igen  jöhetnek  már  tekintetbe,  daczára  annak, 
liogy  Plán  Carpin,  Rubruquis,  Josafat  Barbaro  és,  a  mint  lát- 
juk, a  mi  iiti  vázlatunk  is,  mint  nemzetről  tesznek  rólok  emlí- 
tést. Vájjon  az  alánok  az  osszetákba  olvadtak-e  be,  a  mint 
Klapkoth  hiszi,  azt  bajos  volna  eldönteni,  ép  oly  bajos,  mint 
Alaniának  XIII.  századbeli  határait  pontosan  megállapítani, 
mert  azon  kereskedelmi  út,  mely  a  krími  félszigettől  és  Tana- 
tói a  Kaspi-tó  felé  vezetett,  inkább  észak  felé  irányúit,  és  tud- 

®  Yulk:  Cathay  and  the  ways  íhifher  II.  á87. 


'.Ot 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


tunkkal  csak  Ibn  Batuta  utazta  be  ez  útnak  egy  részét,  a  meny- 
nyiben Asovból  Madsamak  tartott,  hogy  onnan  a  Kaukázus 
tövében  fekvő  Bisdag-(öt  hegy)ot,  hol  akkortájt  Özbeg  khán 
tanyázott  nyáií  sátrai  alatt,  elérhesse. 

Térjünk  azonban  vissza  szerzeteseink  útjára.  A  kép,  melyet 
az  elbeszélésből  Alania  anarchicus  állapotáról  nyerünk,  meg- 
egyez ugyan  a  kaukázusi  tartomány  akkori  politikai  és  társa- 
dalmi viszonyaival,  melyek  napjainkig  sem  változtak,  és  a 
keresztyén  népen  bízvást  Georgia  lakosait,  vagy  a  mingrelieket 
és  imretieket  érthetjük ;  de  már  a  matrikai  fejedelemnek  keresz- 
tyénségéhez, kinek  nemzetisége  Hbyd  "^  megjegyzése  szerint  meg 
nem  állapitható,  bizonyos  kétség  fér.  A  13  napos  útMatrikából 
Alaniába  érthetetlen  előttünk,  mert  nem  tudjuk,  hogy  a  pusztá- 
nak mely  részét  kell  értenünk  és  arról  sem  értesülünk,  vájjon 
Julián  és  Bernát  —  a  másik  két  szerzetes  tudvalevőleg  Zichiá- 
ból  visszafordult  —  az  északi  vagy  a  déli  úton  mentek-e  Ala- 
niába. Későbbi  utazóktól  megtudjuk,  hogy  a  Fekete-tengernek 
keleti  })art vidéke  a  Kaspi- tónak  északi  partvidékével  két  út  által 
volt  összekötve,  melj-ek  közííl  az  első  Tanából  Hadsi-Tarkhanba, 
az  olaszok  Citracan-jába,  a  mai  Asztrakhanba  vezetett  és  a 
melyen  az  ember  Pboolotti  ®  állítása  szerint  ökrök  által  vont 
szekereken  25  napig  utazott,  míg  a  másik,  vagyis  déli  út,  a 
melyen  Ibn  Batuta  haladt,  Matrikából  Madsaron  át  a  Kuma 
mentén  vonult  végig  és  aligha  volt  sokkal  rövidebb  az  elsőnél. 
Miuthogy  Julián  szárazföldi  útját  Matrikából  kezdte,  nem  jár- 
hatott más  úton,  mint  száz  évvel  utána  az  arab  földrajzíró,  azaz 
a  déli  úton,  és  ez  esetben  méltán  kell  azon  megütköznünk, 
hogy  a  már  akkor  híres  Madsar  helységről  nem  emlékszik  meg, 
és  a  nagy  Alaniának  azon  helyéről,  honnan  észak  felé  irá- 
nyozta útját,  teljesen  hallgat.  Ez  útról  csak  annyit  tudunk  meg, 
hogy  27  napig  tartott,  míg  végre  Julián  és  társa  a  Vela-nBk 


^  Geschichte  dea  Levantehandels  I.  225. 

*  Yule:  Caihay  and  fhe  ways  thither  II.  2S7. 


JULIÁN  SZERZETES  NAGYMAGYARORSZÁGI  ÚTJA.  4f95 

nevezett  Szaraczénországba  és  annak  Bundáz  nevű  városába 
értek.  Vessük  föl  mindenekelőtt  a  kérdést,  hogy  mit  kelljen 
Vela-n  és  Bundaz-on  értenünk?  Azt  véljük,  hogy  nem  tévedünk, 
ha  az  ejsöben  Bilar,^  Belar  vagy  B'úhír  városának,  az  utóbbiban 
pedig  Burtaz  vagy  Bnrtas  népének  és  területének  nevét  ismer- 
jük föl ;  mindkét  esetben  tehát  íráshibával  és  fogalomzavarral 
van  dolgunk,  mert  Belnr  nem  ország,  hanem  város,  Bundáz 
pedig  nem  egy  városnak  a  neve,  hanem  egv  néi)é.  Hogy  Bilar, 
Belar  vagy  Bülar  nem  tévesztendő  össze  Bolgar-ral,  a  mint  azt 
eddigelé  Yule  tette,  az  eléggé  kitűnik  FRAEHX-nek  Balariac 
urbis  orígo  atquefata  ^^  czimti  értekezéséből,  mert  a  két  város  csak 
annyiban  áll  némi  összeköttetésben  egymással,  a  mennyiben 
Bolgárnak  régi  lakosai  voltak  azok,  kik  a  mai  Bilarszk  helyén 
Bülar  városát  alapították;  és  hogy  e  város  már  1293.  viselte  e 
nevét,  az  kitűnik  egy  éremből,  melyet  Tuda  Mengü  khán  az 
említett  helyen  és  esztendőben  veretett.^*  Bülar  helységből,  mely 
az  ANONYMus-nál  olvasható  nterra  Bular»-ral  azonos,  a  török - 
bolgár  elemnek  gj'armatosítása  nyugat  felé  irányúit,  a  mennjd- 
ben  Bülar  lakosai  Kazánba  költöztek,  miután  Timur  az  előbbi 
várost  lerombolta  és  lakosait  szétkergette  ;  így  tűnik  ez  ki  leg- 
alább  a  Dastani  Aksak  Timur  czímű  tatár  kéziratból  és  Seref- 
FEDDiN  BoLOARi  szájbeli  hagyományából.  ^^  A  mi  már  most 
Bundáz-  vagy  helyesebben  Bartaz-oi  illeti,  arra  nézve  az  arab 
földrajzírók  tudósításaiból,  kik  Burtas  névvel  egy  népet  és  az* 
általa  lakott  tartományt  jelölnek,  megtudjuk,  hogy  e  nép,  a 
mint  Ibn  Daszta  ^^  beszéli,  a  Volga  partjain  a  khazarok  szom- 


"  Waddinu  egy  lajstromban  a  1314.  óvböl  Beler-t  említ,  mely  a 
ini  Béla  vagy  Vcla  nevű  városunknak  leginkább  megfelel.  (V.  ö.  Yule  • 
Cnthay  234.) 

'"  Fnndgrahcn  dcs  Őrien f 8  T.  V.  210— 21í2. 

^*  Ciitalogu-e  des  nionnaies  du  cabinet  numismatique  de  Vuniver- 
siié  de.  Kazán,,  drcssé  par  le  prof,  Bezérine^  Kazán  1850,  2.  1.  97.  szám. 

**  V.  ö. :  Spilevsky  :  Drenvije  Ooroda  stb,  stb.  57—59.  1. 

"  Chwolson:  Izvjeatija  atb.  71,  lí),  73. 


4-96  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Bzédságában  lakott  és  sem  házakat,  sem  városokat  nem  épített. 
Ugyanezt  beszéli  El  BELKHi/és  habár  Eoriszi  ^* — a  mint  Chwol- 
soN  helyesen  jegyzi  meg  —  az  ö  terűletökön  levő  városokról 
tesz  említést,  úgy  ez  nem  egyéb,  mint  ugyanazon  szerző  Bol- 
gárra vonatkozó  adatainak  összezavarása,  a  mely  hibát  Fraehn  ^* 
kimutatása  szerint  Jakut  sem  kerülte  ki. 

Miután  az  eddig  érthetetlen  Vela-  ós  Bundaz-Ta,  vonatko- 
zólag, véleménjünk  szerint,  némi  fölvilágosítással  szolgáltunk, 
kövessük  tovább  a  magára  maradt  JuLiAN-t,  és  fejezzük  ki  min- 
denekelőtt abbeli  csodálkozásunkat,  hogy  utazónk  először  jut 
Bülarba  és  csak  azután  az  inkább  délre  fekvő  Burtasba  és,  hog>' 
innen  újra  északnak  fordul  Nagy-Bulgária  felé.  Az  úti  vázlatnak 
e  zavaros  helye  egj^maga  is  elégséges  volna  az  egész  elbeszélés 
hitelességének  megingatására,  annyival  is  inkább,  mert  Alaniá- 
ból  Bundazba  '^7  napi  utat  számit,  holott  Bundáz  (Burtas) 
IszTAKHRi  szerint  Itil-töl,  a  khazarok  fővárosától  20  napnyira 
fekszik,  és  Ibn  Batuta  a  Kaukázus  tövében  fekvő  Bisdag-tól 
az  északra  fekvő  Bolgar-ig  vezető  utat  csak  10  napi  időközben 
járta  meg.  Gyanúnkat  növeli  és  hitelünket  apasztja  még  az  a 
körülmény  is,  hogy  a  szerzetes  azon  városnak  a  nevét,  melyet 
Bundáz  után  látogatott  meg,  elhallgatja  és,  hogy  azon  helynek 
a  nevével  is  adósunk  marad,  melyet  Nagy-Bulgáriában  látott. 
Nagy -Bulgáriát  nagynak,  hatalmasnak  és  sok  várossal  bírónak 
rajzolja;  már  pedig  Spilkvszkij  orosz  archeeologus  szorgalmas 
munkájából  kitűnik,  hogy  tulajdonkép  csak  a  következő  váró- 
sokat  fogadhatjuk  el :  Bolgár,  Suvar,  Bülar,  Kosán,  0-  és  Uj- 
Kazan  és  Tubulga-Atasi ;  mely  két  utóbbira  vonatkozólag  azon- 
ban csak  XIV.  századbeli  adatok  állanak  rendelkezésünkre. 
Hogy  Nagy-Bulgária  Julián  idejében  már  nem  volt  nagy  és 
hatalmas  állam,  azt  annál  inkább  meg  fogjuk  érteni,  ha  meg- 


"  Géographie  d'Edriai  IL  404.  1. 

"  Három  a  X.  századból  szánuazó  érem ;  v.  ö.  Méinoire  de  VAca- 
drmie  de  Sf.  Peterahourg^  Serié  V.,  I.  kötet,  á03.  1. 


JULUN  SZERZETES  NAOYMAaTilBOItSZÁai  ŰTJA.  '^97 

fontoljuk,  hogy  a  mongolok  liá3-ban  csaptak  be  legelőször 
Nagy-Bulgáriába,  es  több  kisebb-nagyobb  ütközetek  után, 
melyekben  a  bolgárok  az  oroszoktól  is  segélyt  nyertek,  a  mon- 
golok Szubutai  vezérlete  alatt  l!237-ben,  tehát  épen  Julián  állí- 
tólagos utazása  idejében,  Bolgárt  a  fővárost  megrohanták, 
lakosait  lemészárolták  és  ezen,  a  középkorban  prémjeiről  híres 
vásárhelyet  annyira  lerombolták,  hogy  annak  fölépítése  többé 
nem  sikertilt.  ^^  E  tény,  továbbá  még  azon  körülmény,  hogy 
épen  az  1:237.  esztendő  tavaszán  gyűltek  össze  a  mongolok 
Nagy-Bulgária  határán  ama  híres  légyottra,  mely  európai  had- 
járatukat megelőzte,  iigy,  hogy  egy  békés  utazó  bajosan  láto- 
gathatta meg  akkortájt,  —  Jui.iak  adatainak  hitelességét  nagy 
mérvben  megingatja.  Ehhez  járul  még  egy  Nagy-Magyarország 
fekvésére  vonatkozó  földrajzi  baklövés,  melyről  ö  azt  állítja, 
hogy  Bulgáriának  egy  nagy  városából  két  nap  alatt  érte  el, 
miután  e  városban  egy  magyar  nővel  találkozott,  ki  őt  az  út 
irányáról  fölvilágosította.  Hol  feküdt,  és  mi  volt  e  nagy  város- 
nak vagy  országnak  a  neve,  mely  egymaga  10,000  harczos  föl- 
szerelésére volt  képes,  továbbá,  mikép  lehetséges  az,  hogy  Julián 
a  magyarokat  2  vagy  10  napi  utazás  (Thbiner  szerint  deeas 
dietas)  után  találta  meg  a  nagy  Etil  partjain  (Volga),  holott,  a 
mint  tudjuk.  Bolgár  feküdt  a  Volga  mellett  és  Magna  Hungária 
a  CATALANiféle  térképen  épúgy,  mint  a  Fra  MAURo-tól  származó 
Mappa  Mufidi-n  a  Jajik  (Ural)  felső  folyásánál  található. 

A  JüLiAN-féle  úti  vázlatban  előforduló  földrajzi  visszássá- 
gok feltüntetése  czéljából  utalhatnánk  még  azon  állításra,  mely 
szerint  a  mongolok  serege  4  napi  útnyira  fekszik  Nagy-Magyar- 
országtól; ámde  Nagy-Magyarország  határait  nem  is  sejtjük  és 
Julián  sem  emliti  azokat.  Ki  lehetne  még  emelni  a  hihetetlen 
képtelenséget,  melynek  értelmében  Jull\n  15  napig  utazott  a 
Volgán  lefelé  a  mordvinok  országán  keresztül,  mikor  Buüruquib 
megjegyzéséből  tudjuk,  hogy  a  nevezett  népnek  csak  egy  része, 

"  HowoRTH.  Part  I.,  138.1. 

ViiEBKRT  :  A  magyarok  eredete,  3z 


id8  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

íi  merdasz  volt  határos  a  Volgával,  Rittich  "  nézete  szerint  a 
mai  Pensa  és  Simbirszk  gubemiumok  helyén,  tehát  a  Volgának 
oly  hosszában,  mely  legfölebb  5,  de  semmi  esetre  sem  igényel- 
hetett 15  napnyi  utat.  Azt  hiszszük,  hogy  megelőző  észrevéte- 
leinkkel kimutattuk,  hogy  Julián  szerzetes  földrajzi  adatai 
Ázsiának  középkori  földrajzával  megvilágítva,  nagyon  kétes 
becsüeknek  tűnnek  föl.  De  nemcsak  földrajzi  visszásságok  fog- 
laltatnak e  vázlatban ;  szolgálhatunk  másokkal  is.  Mit  szóljunk 
azon  ellenmondáshoZ)  mely  a  bánásmódot  illeti,  melylyel  uta- 
sainkat Bundazban  fogadják.  A  városban  nem  akarják  őket 
sehol  sem  befogadni,  úgy,  hogy  az  érzékeny  hideg  daczára  a 
szabad  ég  alatt  kell  lakniok.  Néhány  sorral  alább  meg  azt 
olvassuk,  hogy  mily  adakozók  Bundáz  lakosai,  mily  örömest 
segít  fejedelmök  keresztyén  vendégein  és  mint  nyilatkoztatja  ki, 
hogy  népével  együtt  nemsokára  a  római  egyház  kebelébe  fog 
áttérni.  Az  akkori  időnek  mohammedánja  vagy  mordvin  embere, 
mert  mordvinoknak  tartják  némelyek  a  burtasokat,  ég  a  vágy- 
tól, hogy  római  katholikussá  lehessen.  Mindenesetre  nagyon 
különös !  De  a  legnagyobb  bámulatba  mégis  csak  az  ejt  ben- 
nünket, hogy  az  époly  lelkes  hazafi,  mint  buzgó  katholikus 
szerzetes  az  Etil  folyam  mellékein  megtalált  ázsiai  magyarok- 
kal magyarul  társaloghat,  és  hogy  ez  utóbbiak  kérdezősködnek 
keresztyén  rokonaik  és  azoknak  királya  felől.  Könnyen  érthet- 
jük, hogy  Julián  e  helye  Magyarország  hazafias  történetíróinál 
csakhamar  hiteh-e  talált,  mert  hiszen  az  Ázsiában  visszamaradt 
magyarokról  szóló  monda  századok  óta  él  a  nép  emlékezeté- 
ben ;  de  tudományos  kérdésekben  nincs  okunk  a  nemzeti  érzé- 
kenységet kímélni,  ennélfogva  tehát  azt  kérdezzük :  lehetséges-e 
egyáltalában,  hog.y  a  XIII.  század  első  felének  magyar  embere 
megértse  Ázsiában  visszamaradt  rokonát  ?  Mindenekelőtt  meg 
kell  fontolnunk,  hogy  legkevesebb  400  esztendő  múlt  el  a  szét- 
ágazás  óta,  400  politikai  és  társadalmi  átalakulásokban  rend- 

•»         "  Matemali  dija  Etnografii  Rosfiii^  11.  218.  1. 


JÜLIAN  8ZERZ£TBB  NAGYMAGYAR0R8ZÁQI  ŰTJA.  4-99 

kívül  gazdag  esztendő.  A  duna-  és  tiszamelléki  magyar  nép  ez 
idö  alatt  második  genetieiis  korszakát  élte,  nyelve  a  besenyők- 
kel, khazarokkal,  németekkel  és  szlávokkal  való  vegyülés  foly- 
tán oly  lényeges  változásoknak  volt  alávetve,  hogy^  csak  az 
teheti  föl  az  ázsiai  és  európai  magyarok  között  a  megértbe tés 
lehetőségét,  ki  e  második  geneticus  korszaknak  a  tényét  magát 
és  annak  ethnikai,  társadalmi  és  nyelvi  következményeit  tagadja. 
A  sűrű  homály,  mely  a  XIII.  és  XIV.  században  a  Volga  és 
Ural  közötti  tartományra  vonatkozó  ethnikai  kérdée^eket  födi, 
a  képzelő  tehetséget  ugyan  a  legmerészebb  hypothesisek  föl- 
állítására sarkalhatja,  de  az  elfogulatlan  tudós  alig  hiheti,  hogy 
az  Ázsiában  maradt  magyarok,  kik  az  összes  magyarságnak 
bizonyára  csak  nagyon  kis  töredékét  képezték,  az  akkori  időnek 
és  az  ottani  vidéknek  hatalmas  viharai  között  400  esztendőn  át 
sértetlen  épségben  maradtak.  A  mi  e  költeménynek,  mert  annak 
kell  ez  úti  vázlatot  tartanunk,  alapját  képezte,  az  a  XIII.  század 
közepe  táján  még  nagyon  élénk  hagyomány  volt  a  magyarok 
ősi  hazájáról,  mely  a  mai  baskír  földön  létezett,  a  mely  hagyo- 
mánynak Anonymus,  Kézai  és  mások  kifejezést  adtak,  és  mely 
utánok  még  sokáig  élt  a  nép  tudatában ;  ennek  tulajdonítható 
az  is.  hogy  Bubruquis  a  baskatirok,  t.  i.  baskírok  nyelvét  a 
magj'arokéval  azonosnak  tartja.  Szükségtelen  talán  még  külö- 
nösen hangsúlyozni,  mert  kétséget  sem  szenved  hogy  a  Julian- 
féle  úti  vázlatnak  szerzője  Anonymus  művét  és  talán  mások  kró- 
nikáit is  ismerte. 

Ha  Julián  az  ázsiai  magyarokat  csakugyan  megtalálta 
volna,  akkor  o  fölfedezéséről  szóló  tudósítása  valószínűleg 
többre  terjedt  volna  ki,  mint  néhány  bizonytalan  adatra,  mely 
adatok  azonfelül  nagyrészt  meg  nem  bízhatók.  Hogy  a  vadak 
módjára  élő,  az  istenség  fogalmát  nem  ismerő  pogány  magya- 
rok örömest  hallgatják  a  katholikus  szerzetes  beszédeit,  az  oly 
anachronismus,  melyet  a  jámbor  utazó  vallásos  buzgalmának 
szívesen  megbocsátunk,  Jultan  itt  épúgy  beszél,  mint  Odorico 
DA  PoRDENONE,  kí  a  XI V.  század  első  tizedeiben  beutazta  Ázsiát, 

3S* 


500  A  MAGYAROK  EREDETE. 

ÓS  kinek  20,(X)0  mohammedán  megtérítését  tulajdonítják.  *® 
Hogy  Julián  a  burtasoknál  (mordvinoknál),  az  ázsiai  magya- 
roknál, egyáltalán  minden  népnél,  melylyel  utazása  folyamá- 
ban érintkezett,  oly  nagy  vágyat  talál  a  katbolikus  egyházba 
való  áttérésre,  azt  tőle,  mint  szerzetestől  nem  vehetjük  rossz 
néven ;  de  ha  azt  akarja  velünk  elhitetni,  hogy  a  volgamelleki 
magyarok  az  istenség  fogalmát  nem  ismerik,  de  nem  is  bál- 
ványimádók, ez  állítása  époly  kevéssé  felel  meg  a  valóságnak, 
mint  elbeszélése  a  farkashús  evése-  és  a  vér  ivásának  szokásá- 
ról, mely  szerinte  a  magyaroknál  dívott.  A  farkas,  a  nomádok- 
nál époly  félelmes,  mint  gyűlölt  állat,  a  miért  szökevénynek 
vag}'  rablónak  is  nevezik,  tudtunkkal  époly  kevéssé  szolgált 
valaha  táplálékul,  mint  a  kutya ;  a  mi  pedig  a  vérivás  szokását 
illeti,  már  más  helyütt  volt  alkalmunk  ^^  ez  állítás  hamis  voltára 
rámutatni. 

Az  említett  földrajzi  és  tárgyi  visszásságokból  kiindulva,  a 
Julián  utazásáról  szóló  tudósítást  hamisítottnak  kell  kinyilat- 
koztatnunk, mert,  ha  meg  is  engedjük  annak  a  lehetőségét, 
hogy  a  szerzetesek  a  magyarok  ősi  hazájának  fölkeresése  czél- 
jából  Konstantinápolyon  át  Matrikáig  hatoltak,  —  noha  az 
útnak  még  e  részéről  is  alig  tudunk  meg  valamit,  —  de  a 
további  részt,  Vela,  Bundáz  és  Nagy-Magyarország  meglátoga- 
tását nem  igaznak,  koholtnak  tartjuk.  Az  egész  tudósítás  egy  a 
későbbi  századokból  származó,  a  magyar  krónikák,  továbbá 
Pl.\n  Carpin  és  RuBRUQUis  adatai  nyomán  szerkesztett  nagyon 
silány  compilatió,  melynek  szerzője  alkalmasint  egy  hazafias 
lelkű  magyar  hittérítő  volt,  mely  compilatióból  azonban  sem 
Ázsiának  középkori  földrajza,  sem  a  magyarok  eredetének  kér- 
dése semminemű  hasznot  nem  húzhat.  Ha  Julián  utazása  csak- 
ugyan megtörtént  volna,  akkor  ez  elbeszélés  lenne  úgyszólván 
az  .első  hír,  melyet  a  keresztyén  nyugat  az  óvilágnak  ez  akkor 


"  Yule:  Cathay  and  ihe  waya  fhither  7.  1. 
"  L.  a  449.  lapot. 


JULIÁN  SZERZETES  NAOYMAGYAROR8ZÁOI  ÚTJA.  '^Ol 

alig  ismert  taoiioinányairól  hallott,  mivel  Plán  Carpin  csak  tíz 
évvel  később  tért  vissza  Eüjük  udvarából,  és  Bubruquis  csak 
az  1 255.  évi  júniushó  vége  felé  érkezett  Antiochiába.  A  későbbi 
átazók  közül  még  Montecorvino  János  (1:280 — 90),  Odorico  di 
PoRDENONE  (körülbelül  13Í20)  és  Marignolli  János  (1339)  keres- 
ték föl  a  Volga  vidékét ;  mivel  mindezen  utazásokról,  a  Polo 
TESTVÉREK  1271-iki  Útjától  egészen  eltekintve,  többé-kevesbbé 
kimerítő  tudósításokkal  bírimk,  még  sokkal  inkább  feltűnő^ 
hogy  JuLiAN-nak  tartalomra  nézve  jelentéktelen  elbeszélését, 
állítólagos  utódainak  még  legigénytelenebb  és  mesékkel  átszőtt 
úti  rajzai  is  földrajzi  és  ethnographiai  tekintetben  tetemesen 
felülmúlják.  Ha  szerzeteseink  műveltségét  és  érdeklődésöket  új 
országok  és  népek  ii*ánt  még  a  legalacsonyabb  fokra  leszál- 
lítjuk is,  még  mindig  nagy  bajjal  fog  járni  annak  megmagyará- 
zása, mikép  történhetet ,  hogy  hosszas  vándorlásukról  csak  öt 
földrajzi  nevet  hoztak  haza  eltorzítva  oly  vidékről,  a  melyről 
korántsem  műveltebb  utódaik  annyi  újat  voltak  képesek  a 
keresztyén  nyugatnak  elbeszélni. 


///.  melléklet  243,  száma  laphoz. 


A  MAGYAE-UGOE  SZÓHASON- 
LATOK 

NÉGY  KATEGOBIÁJA. 


A  MAGYAR  és  UGOR  nyelvek  összehasonlító  szótára^  melyről 
a  szövegben  szó  van,  ez  említett  nyelvcsalád  következő 
nyelvjárásaira  terjeszkedik  ki,  minők :  finn,  észt,  lív,  lapp  = 
Ip.,  cseremisz  =  cer.,  mordvin  =  mord.,  osztják  =  ostj.,  vogul 
=  vog.,  votják  =  votj.  =  és  zűrjén  =  zürj.  Az  egyes  hang- 
jegyek átírására  vonatkozólag  a  1225.  lapon  levő  alphabetre  utal- 
juk az  olvasót,  azon  megjegj^zéssel,  hogj'^  ^i  =  a  (angol:  all, 
vagy  magy.  a);  i  =  alhangú  orosz  bi;  y  (finn)  ==  ü;  na,  ve,  = 
nyújtott  á,  é,  valamint  a,  e,  ö,  is ;  «  és  ^  =  csak  fölvett,  egyelőre 
meg  nem  határozható  o  és  ö;  /  =  ném.  eh ;  íí  =  ng  (singen) ; 
(f  =  cs ;  i  =  ds ;  (?  =  tz ;  ^  =  dz ;  «  =  s ;  j  =  franczia  j ;  míg 
a  következő  (í,  f,  s,  z,  c,  z,  n,  f  és  I  betűk  fölött  levő  apostroph 
által  e  hangok  jésítése  (Mouillirung)  van  kifejezve.  A  mi  pedig 
az  általunk  felhozott  török  szavak  hangjelölését  illeti,  a  tiu*- 
kologíához  tartozó  eddigi  munkáimban  elfogadott  átíráshoz 
alkalmazkodtam,  s  így  itt  is  az  alhangú  i  =  i,  cs  =  c,  ds  rr  z, 
s  =  s,  k  és  eh  =  kh  és  k. 

A  török  nyelvcsalád  dialekticus  különbségére  vonatkozólag 
a  következő  rövidítések  fordulnak  elő :  t.  t.  =  általában  vett 
török-tatár,  osm.  =  oszmán,  uig.  =  uigur,  cag.  =  csagataj,  az. 
=  azerbajdsáni,  kaz.  =  kazáni,  alt.  =  altáji,  k.  k.  =r  koibal- 
karagasz,  jak.  =  jakut,  kirg.  =  kirgiz,  trk.  =  turkomán. 


A  WAOYAR-ÜOOR  SZÓHASONLATOK.  50.S 

Az  egyes  forrásokra  való  hivatkozás  leginkább  oly  esetek- 
ben történt,  melyekben  föltételeztük,  hogy  a  bizonyításra  hasz- 
nált anyag  kevesbbé  ismeretes.  Tekintetbe  véve,  hogy  a  hang- 
változások törvénye  az  összehasonlító  nyelvtanúlmányoknál 
joggal  alapkőnek  tartatik,  előadjuk  itt  röviden  a  magyar  és 
török  nyelv  kölcsönös  hangviszonyainak  fö  momentumait. 

Ha  a  Török  tatár  vpiicek  etymoloífiai  szótároinhtín  sike- 
rült bebizonyítanom,  hogy  a  töszótag  leginkább  három  hang- 
ból, t.  i.  kezdő  s  végző  consonansból  és  belhangi  vocalisból  áll, 
mint  pl.  bar,  kii,  jaz :  akkor  a  magyarban  is  hasonló  viszonyt 
gyaníthatunk;  és  valamint  a  törökben,  úgy  itt  is  az  látszik, 
hogy  a  vocalissal  kezdődő  tőszótagokból  az  eredeti  kezdő  con- 
sonans  elesett.  V.  ö.  tör.  alau-jalau  (láng),  az-jaz  (tévedni), 
egir-tegir  (keringeni),  íz-kíz  (meleg,  izzó),  ile-bile  (val-vel),  av- 
kov  (vadászni);  magyar  omol-bomol,  izgat-bizgat,  kár-árt. 
Másfelől  e  viszony  a  magyar  és  török  nyelv  között  is  kimutat- 
ható. V.  ö.  magy.  ak,  tör.  tak  (akadni,  akasztani),  magy.  ig,  tör. 
deg  (usque),  magy.  akar,  tör.  bakar  (velle),  magy.  hosszú,  tör. 
usun  (hosszú),  magy.  haszon,  tör.  asig  (haszon)  stb. 

Ha  a  magyar  és  török  közötti  kölcsönös  hangviszonyok 
nyomozását  folytatjuk,  azt  találjuk,  hogy  az  ajakhangok  közül 
a  magy.  kezdő  b,  az  altáji  dialektus  kivételével,  a  tör.  b-nék  felel 
meg.  (V.  ö.  bolyg-bulga,  biz-büt,  boszú-bosi) ;  míg  a  finn-ugor 
példákban  legtöbbször  p  fordul  elő.  A  kezdő  /;-nck  m-mel  való 
váltakozása  is  sokkal  több  esetben  fordul  elő  a  magyar-törökben, 
mint  a  magyar-finn-ugorban.  V.  ö.  magy.  bankó-mankó,  bozog- 
mozog,  batyú-motyó ;  tör.  ben-men  (én),  buz-muz  (jég),  bejin- 
mejin  (agy).  A  mi  ellenben  a  magyar  kezdő  p  hangot  illeti,  ez 
a  törökben  —  az  altáji  és  kelet- turkesz tani  nyelvjárások  kivé- 
telével —  csak  igen  ritkán  fordiíl  elő  s  ilyen  esetben  ^-nek 
felel  meg. 

A  gutturalisok  kölcsönös  viszonyára  nézve  mindenekelőtt 
megjegyezzük,  hogy  a  kezdő  h  a  magyarban  gyakran,  a  török- 
ben csak  ritkán  fordul  elő  és  ez  utóbbi  nyelvben  A-nak  felel 


504  A  MAGYAROK  EREDETE. 

meg;  v.  ö.  magy.  hál  (übem^chten)  —  tör.  kai  (marad),  magy. 
haszon  —  tör.  kazán  (nyer),  magy.  hát  —  tör.  kat  (hát,  hátra) ; 
míg  a  kezdő  fj  a  magyarban  nem  igen  gyakran,  a  törökben  csak 
az  oszmanliban  fordul  elö,  a  hol  előbbi  k  helyére  lép.  E  most 
említett  viszony  a  magyarban  is  bebizonyul,  ha  ugyanis  a  gaz- 
dag-kazdag,  göny-köny,  gamó-kamó  stb.  szavakat  egymás 
mellé  állítjuk. 

A  dentalis  t  és  rf,  mint  kezdő  hangok,  egj'formán  válta- 
koznak mindkét  nyelvben,  bár  e  tekintetben  a  magj^ar  nyelv 
inkább  a  keleti,  mint  a  nyugoti  törökhez  közeledik,  mely  utóbbi 
a  t  helyett  gyakran  a  lágyabb  d-nek  ad  előnyt ;  v.  ö.  magy.  teg- 
éag.  töng,  oszm.  dün  (tegnap) ;  magy.  töv,  cag.  töb,  oszm.  dib 
(alj,  fenék) ;  magy.  tele,  őag.  tolu,  oszm.  dolu  (telt),  -stb.  A  mi  a 
hangváltozást  illeti,  azt  találjuk,  hogy  a  i  a  rokon  z,  f^z,  c  han- 
gokkal s  egyszer  A-val  is  váltakozik ;  v.  ö.  magy.  dörög-zörög ; 
tör.  dirilti-zirílti  (zörgés,  zaj);  magy.  törül,  tör.  tür  (törülni, 
dörzsölni) ;  magy.  tűz,  tör.  kiz  (hőség,  melegség) ;  magy.  dermed- 
kermed;  tör.  tirim-kirim  (darab,  töredék).  —  A  szó  végző  t 
gyakran  7-vel  cseréltetik  föl,  pl.  cag.  tij,  uig.  tit  (tiltani),  cag. 
boj  (magasság)  —  uig.  bot;  sőt  néha  szó  kezdetén  is  fölváltja  a 
j,  pl.  oszm.  jaltra,  alt.  taltra  (fényleni),  talpak-jalpak  (sík,  lapos), 
tang  (fényleni)  —  jang  (égni),  stb.  így  fölcserélödnek  a  sziszegő 
i,  8  én  z  hangok  részint  egymásközött,  részint  a  rokon  c,  z  és  j 
diphtongusokkal  is,  épen  úgy  az  egyes  dialectusok  különbsége  — , 
mint  ezeknek  a  magyarhoz  való  közös  viszonya  szerint,  a  mint 
ez  a  következő  analógiák  számos  példáiból  látható.  Csak  még  a 
magyarban  levő  speciális  ugor  hangokra,  t.  i.  a  gy,  1,  ly,  ny,  r  és 
ty-re  vonatkozólag  akarjuk  megjegyezni :  hogy  —  a  törökben 
való  idegenszerűségök  daczára  —  ezeknél  is  kimutatható  a  vál- 
takozás szabályszerűsége.  —  így  a  magj\  Z-nek  a  törökben  j 
felel  meg;  v.  ö.  magj'.  láng,  tör.  jang  (égni),  magy.  lassú,  tör. 
jas  (titkos,  lassú),  magy.  lap,  tör,  japa  (lapályos,  sík) ;  —  a 
magyar  gy-nek  török  7,  v.  ö.  magy  gyűl  —  tör.  jiil  (gyűlni), 
mag}',  gyalog  —  tör.  jajag  (g>'alog),  magy.  gyáva  —  tör.  jaba 


A  MAGYAR-UOOR  8ZÓHA60NLATOK.  ^^ 

(gyenge,  haszontalan) ;  —  a  magy.  w^-nek  tör,  ,;,  v.  ö.  magy. 
nyes,  tör.  jes  (nyesni,  simítani),  magy.  nyár  —  tör.  jaz  (nyár), 
magy.  nyal  —  tör.  jala  (nyalni);  —  söt  a  törökben  egészen 
szokatlan  r  hangra  vonatkozólag  is  be  lehet  bizonyítani  némely 
esetben,  hogy  e  hang  a  törökben  önhangzó  toldással  fordul  elö  ; 
V.  ö.  tör.  irak  —  kirg.  rak  (messze,  széles)  magy.  rokon  —  tör.  rug. 
és  uruk  (rokon) ;  magy.  ró  —  tör.  oro  (ápni) ;  —  e  mellett  azon 
nem  érdektelen  kérdés  is  fölmerül  még,  hogy  vájjon  az  r  e 
nyelvek  szétválása  előtt  létezett-e  mint  kezdő  hang,  vagy  talán 
az  r  előtti  önhangzót  az  ural-altáji  néptörzsnek  északra  húzó- 
dott ágai  hagyták  el  ? 

A  magyar  és  török  nyelvek  hangviszonyaira  vonatkozó  e 
rövid  észrevételek  után  Budfnz  szóegyeztetésének  a  szövegben 
fejtegetett  négy  kategóriájára  térhetünk  át. 


EliSÖ  JKATBGORIA, 

AVAGY    OLYAN    SZÓEOYEZÉSEK,    MELYEK    MIND    A    FINN-ÜGOR  MIND  A 
TÖRÖK-TATÁR  NYELVEKBEN  EGYARÁNT  HELYESELHETŐ K. 

779)  adf  ad'f  od  =  dare^  gehen^  verlaufen. 

finn.    a/ifa  =:dare,  gebén,  über-  cag.  ada  =  adni,  ajándékozni, 

lassen ;  ígérni ; 

Ip.       vadd-e  =  dare,  gebén;  adatj,  aduk   =   adomány, 

votj.  ttd-=rreichen,darreichen  ajándék,  rész,  évszak  és 

vorsetzen ;  sziget. 

mord.  andt  =  speisen,  füttern.  oszm.  öde  =  fizetni. 

BuDENZ  :  Magyar  török  azóegyezéaeimről  írt  kritikájában 
{Nyelvi.  KözL  X.  k.  93.  1.)  az  arab  %Jj  nezr  török-fordításának 
tartja  adag-ot  s  ezt  ata-ból  (megnevez),  illetőleg  at-ból  (név)  szár- 
maztatja. Ennek  bebizonyítása  végett  tartja  az  adag-nak  «rész»- 
szel,  <r  darab* -bal  való  fordítását  is  —  ahogyan  mi  tettük  — 
hibásnak ;  természetesen,  mert  ez  az  ő  theoriájához  nem  illik. 


506  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Mi  természetesen  előbbi  állitásunk  mellett  maradunk^  és,  hogy 
adag  nem  tévesen  fordíttatott « rész » -szel, « darab » -bal,  erre  nézve 
más  tekintélyes  bizonyítékokat  is  hoztunk  föl.  így  BuoAOov-ot 
(I.  19),  kinél  cf4>f  (lar-rsl  (adomány),  wremja,  goda-ysl  (évszak), 
azután  ostrov'\&\  (sziget),  és  Pavet  de  CouRTEiLLF-t,  kinél  ^sfjl 
első  helyen  voeu,  dönt  on  sacquitte  par  des  aumónes-al,  másod- 
helyen saison-nol  és  íZc-lel  van  fordítva,  a  mi  nehezen  történ- 
hetett volna,  ha  ada  ad-tól  (név)  származnék.  Tehát  ada,  ata 
(adomány)  etymonjaúl  at-ot  (név)  tekinteni  nagyon  téves,  ha 
meggondoljuk,  hogy  a  török  szótárírónak  arab  fordítása,  t.  i. 
> jj,  az  ajándékozás,  adományozás,  nem  pedig  az  igérés,  oda- 
igéres  alapgondolatát  foglalja  magában,  mint  Budenz  úr  véli. 

777)   acsarog  =  tirimmig  aein, 

vog.    oc  =  ergrimmen,  sich  er-  kaz.  acu  =  harag, 

zürnen;  éag.  aétg  =  harag,  haragudni  ; 

votj.    vo£     =  Zorn;  •    acukUi,    aSikla    =    hara- 

finn.    víha  =  ira,  ódium ;  gudni. 
Ip.       vaése=i  ódium; 
mord.  azar  =  wüthend,  bőse 

790)  akad  =  hingen  bleiben,  atecken  bleiben, 

finn.  t akist u  =  haften,  fest  t.t,tak  =  akaszt,  hozzá  illeszt 
sitzen  takin  =  fönnakadni ; 

észt.    takista  =  befestigen,  auf-  íöA:an  =  megtaszítni,  össze- 

halten ;  ütni. 

vog.    tdgep    =  hangén  bleiben ; 

osztj.  tagarla  =  hangén  bleiben 

zürj.    takal     =   einsinken. 

792)  al  =  unfen  befindlich^  der  Untere,  üntertheiL 

finn.  ala  =  Unterraum ;  1. 1.   alt    =  alatt,  alsó  rész ; 

alla=z  untén;  kirg. a2ii  =  alsó  rész; 

észt.    ala  =  Unterraum;  (a bokacsont-játékban  t.i. 


A  MAO\'AR-UG0B  6ZÓHAS0NLAT0K. 


507 


mord.  ala,  al  =  Untertheil ; 
cser.    ül  =  pars  inferior; 
züij.   ul  =  Untertheil,  das  Un- 
tere; 
OBztj.  vol  =  Fundament,  Grund; 
Ip.       vuolle  =  inferior. 

801)  által  = 

osztj.  ulti  SS  über  etwas  (u.  na- 
üirmata  =  überspringen) 

vog.  ülte,  ult  =  über  (katel 
uü  joj(tali  =  er  kommt 
jeden  zweiten  Tag) ;  uilt, 
ult  =  damach 


az   asikban    használatos 
kifejezés.) 
V.  ö.  a  magy.  alsó-val. 


trana,  ultra. 

éag.  öte    =  óta^  túl,  azután ; 
öt     =  átmenni, 
ötrii  =  átalellenben,  szem- 
közt. 


votj.  a7iaj  = 
vog.  angu  = 
mord.ti/ia    = 


805)  anya  =  Mutter, 

t.  t.  ana,  ene  ;=  anya. 
Mutter 


806)  ángy  -. 

vog.  qne   =   Frau  des  álteren 
Bruders ; 


glo9y  fratria, 

t.  t.  enge,  jenge  =  az  idösebbik 
fivér  neje,  sógornő. 


810)  ár  =■  pretlwm ;   ár08  =  pretiosua. 


finn.  arvo  =  pretium  aesti- 
mando  constitutum ; 

észt.  árva-  =  Schátzen,  raten, 
meinen ; 

Ip.       arvo  =  pretium; 

mord.aríre  =  denken; 

zürj.  art'  =  Uberschlag  ma- 
chen ; 

vog.    drtel  =  bestimmen. 


t.  t.  air^  aar  =  nehéz,  értékes, 
drága,  költséges. 
aartik  =  portéka. 

Ezen  szó  gyöke :  ag,  ak ;  — 
agir,  vagy  air  egyszersmind 
airla  igegyöke  is  (becsülni, 
tisztelni). 


508 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


813)  arasz  =  Spanne. 

vog.    tqrtis  =  Spanne;  kirg.  karis  =  arasz. 

821)  asz  =  arescere ;  aszszú  =  aridus,  siceus, 

vog.    tqs  =  trocknen ;  t.  t.  issi,  issik  =  forró,  meleg ; 

tqaem    =  trocken  ;  usit-  =  melegíteni ; 

OBzt.   aoft'       =  trocknen ;  íssin-  =  megmelegedni, 

észt.    taheda  =  trocken; 
mord.  tusta     =  dick,geronnen. 


oszt.    afa 
vog.    áie,  aie 
votj.   afí?; 
éer.     art 
mord.  a/a 


826)  a^i/tt  =  raí<»r. 

1. 1.   ata 
alt.   aca 
Vater  k.  k.  ata,  ada 


atya. 


YOg.  J08    = 

oszt. /o«/a- 


829)  (íz  =  madeacere^  huviescere. 

nassen ;  t.  t.  jai  =  nedves  ; 


=r  nass  machen 


ezil  =  ázni 
t£r<7ar  nedvesség. 


48á)  ^^a^;?  =  cotVö  cum  fctmina, 

morá.2)a8ki'  =  coire  cum  foe-     1. 1.  bas-    =    nyomni,    ráesni 


mma; 
finn.  puskc'    =    stossen,   ste- 

chen; 
Ip.      poskete-    =  pungere ; 
vog.    2^í/f-,  püt  =  stechen. 


meglepni. 
V.  ö.  a  magy.  fasz-t  (pe- 
nis)  baszszal  (coire  cum 
fcemina)  és  a 
1. 1.  sik-et  (penis)  sik-kel  (coire 
cum  fcFmina). 


483)  hegy,  hogy  = 

moxá.pekíi  =  Bauch; 
finn.  pákiíi=z  carocrassior ; 


ingluvi€8,  ventriculua  avium. 

kirg.  bagtr  =    has ;   (Büdagov 
I.  233.) 


A  MAOTAR-UOOB  SZÓHABONLATOK.  ^09 

észt.  pakk  =  Ballen ;  éag.  bagir  as  a  madár  melle. 

Oflt.     puka  =  Kropf.  (V.  ö.  bagrt  kara  =  fekete 

begy.) 
Begy  a  magyarban  is  első  sorban  a  madarak  gyomrára 
alkalmaz  tátik. 

486)    bír  =  besitzen,   Kra/t   habén,  etwas  vermögen ;  birkoz  =  luc- 

tari  ;  bíró  =  Beáit zer, 

zűrj. rermí  =  können^  vermö-     t.  i  bar  z=  bírni,  birtokolni; 

gen;  barim   =  birtok; 

votj. rormt  =  überwinden;  kirg. i^rum  =  marha,  birtok; 

vog.  verm    =  vermögen ;  (v.  ö.  magy.  barom-mai). 

perm    =  ertragen.  éag.  bajri   =   öreg,  ősök; 

gazdag,  birtokos. 

Migazngor  példákban  a  «birhatás,  hatás-hetésD,  addig  a 
törökben  a  birás,  birtoklás  jut  kifejezésre. 

491)  boka  =  Knöchel 

finn.  pahka  =  tuber  in  arbo-     1. 1.  bogun  =.  bötyök,  csomó. 

ribus,  tumor  in  corpore; 
mord.pov  =  Knopf. 

493)  bonyolód  =  sich  verwi ekein, 

votj.6i?t           =  umwinden;  t,  t.  boncuk,  moniuk  :=:  gornho- 

biúalt       =  wickeln ;  ly^>  csomó ; 

ost.  j)ant         =z  Knáuel;  bok,  bong   =    összefonni, 

vog.  mumlt     =  aufwickeln:  gombolyltani(v.ö.(^j.4Ílj 

cer.  mundura  =  glomus.  Budagov  I.  á86) 

504)  bújf  búv  =  8Ích  verkriechen,  sich  verstecken. 

é8zt.j7u^e=kriechen,schlüpfen;     éag.    buk  =  elrejtőzni,  lesben 
Ip.  puokée    =    in  aquam  se  állni; 

mérgére.  bugci    =    a  ki  elbúvik, 

leselkedő. 


510  A  MAGTABOK  EREDETE. 

Etymologiai  szótáromban  buk,  tévedésből  bak  (látni)  ige 
gyök  alá  soroztatott. 

498)  bő^  böv  =  cojpiosuSf  amplus,  prolirus. 

finn.  pi/ylea   =z   solito  major,  t.  t.  hol    =    tág,   bőséges,    jó 

ingens ;  hosszú ; 

észt.    rali  =z  frei,  oflfen;  íoWm A*  =  gazdagság,  bőség  ; 

Ip.      mdlked  =  satís,  multum.  cag.  baj  ==  gazdag. 

508)  bÜZ  =  Oeatanh ;  büdös  =  sfinkend. 

finn.  matá  =  putridus ;  cag.  pis  =  büdös,  piszkos ; 

észt.    máda=  Eiter;  pis  koku  =  rossz  (büdös) 

szag. 

:íS4)  eseleJced  =  handeln,  fhun, 

finn.  ///íá7i    =    operosum  dis-      t.  t.  calka    =    mozdulni,  mo- 
cursare.  zogni,  sietni. 

Mi  tökéletesen  megegyezünk  BuDENZ-el  abban,  hogy  csel 
nem  annyira  a  cselekvés  mozzanatát,  mint  valamely  cselekvés- 
hez készülést,  a  megmozdulást  fejezi  ki,  és  épen  ezért  állítottuk 
szembe  a  magy.  csel-lei  a  tör,  éal-i. 

'AHö)  csend  csönd  =  liuhe,  Stíllé. 

vog.    tduiini  =  stille  werden;       cag.  tinc  =  nyugodt,  csöndes; 
ost.     térin,    =  still,  ruhig;  kB,z.  tonőuk  =  nyugodt;  állott 

finn.   tyry,  tyrene,   tyventy   =  (vízről). 

tranquillum  fieri.  1. 1.  tin,  ton   =   nyugodni,  ki- 

pihenni ; 
tin  ele-  =  nyugodt  lenni. 

386)  csepp,  csöpp  =  Tropfen  ;  csepeg  =  stillare, 

votj.    áapxk  =  Tropfen;  1. 1.  cöt,  cö;)  =  apró  darabokká 

cer.     cev      =  stillare;  vagdalt,  vagy  tördelt  test. 

finn.  tippa  =  gutta.  éag.  cöprek  =  kis  darab. 


A  MAOYAR-UOOR  8ZÓHAS0NLAT0E. 


511 


Csöpp  a  magyarban  nemcsak  nguttav^  hanem    « kicsiny, 
kevés »,  értelemben  is  használtatik.  V.  ö.  egy  csöpp  ember. 

390)  csillag  =  Stern  ;  csillog  =  funkeln^  schimmern. 


cer.  öolgní 
űnn.selkeá 
észt.  setge 
Ip.    éálget 
ost.  sel 
vog.  éali 


splendere ; 
clarus ; 
rein^  klar ; 
purus ; 
weiss ; 
weisS;  glánzend 


392)  csipö 

finn.  háppaá  =  pars  dorsi 
tuberosa  ad  scapulas ; 

észt.  saps  =  Vorderbug  der 
Pferde ; 

Ip.       ciipot,  édpet  =  coUum ; 

vog.    8ip  =z  Hals. 


kir.   iíüa      =  ragyogni,  fény- 
leni; 
£olduz   =z   csillag ;  zili  = 

melegítni ; 
iilít    =  megmelegíteni; 
uig.  julak  =  fáklya; 
éag.  jillak  =  fénylő  ; 
OBm, jildirtm  =  villám; 

éil  =  ragyogó,  fényes  (cil 
akce   =   új,   azaz  fényes 
ezüst). 

coxa.  Hü/te. 

1. 1.  sap  =  több  tárgynak  alsó, 
vastag  része;  így  pl.  a 
növény  tökocsánya ,  a 
fegyver  fogantyúja,  stb. 


BuDENz  szerint  a  «pars  protrudens  corporisv  alapfogalmát 


zárván  magába. 

395)  csomó 

finn.    solme,  solviu  =  nodus; 
Ip.        éuolm 


mord.  salma 


Knoten. 


nodus f  tuher. 

t.  t.  cuma  =  dögvar,  pestis ; 
cag.  com     =  egyesített, tömött, 
mind; 
cumak  =  buzogány,gömb ; 
co7n,  cuvi  =  leguggolni,  fü- 
rödni. 


512 


Á  BIAOYABOK  EREDETE. 


403)  csuk  =  claudere,    einschiesBen^  einstecken. 


finn.  tuhki  =  verstopfen,  ver- 

schliessen ; 
észt.    tukki   =r  drángen,  stop- 

fen; 
zürj.  tupkt  =  zustopfen. 


őag.  tik,  tuk  =  bedugni  be- 
zárni; 

foA;ta= feltartóztatni,  aka- 
dályozni. 

tok  =  tele,  jóllakott. 


255)  dér  =  Reif;  dermed  =  eratarren. 

finn.  tyrmia    =     rigidus,    vix  cag.  kiraa  =  dér,  fagy ; 

flexibilis;  A:tV  =  Ö8z,  szürke  (y.ö. dér 

ost.  tarim  =  hart.  [Reif],  deres  [grau  ■). 


zürj.  dor 

mord.  (ure 

Ip.  tora 

finn.  tora 


2fJ5)  dorgál  : 

schmieden ; 
sicb  schlagen; 
pugnare  ; 
jurgium,  rixa. 


riigen^  eüchtigen, 

t.  t.  tört,  d'úrt  =  taszítani, 
hozzáütni,   serkenteni;- 

kaz.  tört  =  összezúzni,  szét- 
vagdalni ; 

trkm.  dürti  =  ösztöke,  az  álla- 
tok serkentésére ; 

oig.     tarkila  =  haragudni. 

8i2)  él  =  Schfir/e,  Schneide, 

vog.  elmi  =  Schneide;  oszm.  fciZe,  heh  =  élesíteni,  kö- 

elmin  =  scharf.  szorulni ; 

Hogy  a  magy.  (?í  s  az  ugor  el  csak  egy  előbbi  beUh6\  ered- 
hetett, mely  a  törökben  ma  is  föltalálható,  könnyen  föltehető. 

848)  elö   =  vordere  elé  =  vor  elöl   =  voran. 

finn.  <?íe  =  locus  anticus,  quod     cag.    di    =    elé;   ilej   =  elő 


ante  est; 
Ip.      aut  =  vor; 
zürj.  il     =  férne; 
vog.    eli   =  vor: 
ostj.    jel  =  vordere. 


rész; 
alin,  elin  =  előre  ; 
uig.    ilik=  első,  fejedelem ; 
o&zm.  ilk  =z  először. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  5^3 


849)  em   =    lactare  ;    emlék  =  mammae  :  emse  =  8au  ;  eme  = 

fetnella, 

finn.  ime 
est.     em 
zürj.   nimal 


t.  i  &m,  tm  =  szopni ; 
emzik  =.  szopó ; 
*  eméik = csecsbimbó,  mell ; 

ene  =  anya. 


Ip.       ríamme 
finn.  em^'t  =  anya. 
ost.     ima  =  Weib; 
zürj.  en     =  Frau. 


850)  ember  =  Mensch^   Mann ;  tulaj  donképen  a  felnőtt  férfí,   mint    a 

*       gyerek  eUentéte. 

HuNFALVY  a  magy.  « ember*  szóban  — a  vogul  hitregére 
támaszkodva,  mely  az  embert  a  levegő  fiának  tartja  —  a  vogul 
elm  (lóg)  ós  a  finn-ugor  ger  (gyermek)  szavakat  akarja  fölfedezni. 
Ennél  fogva,  hogy  ü,  fóldszülötte  a  magyaroknál  óg-,  vagy  lég- 
szülötte volna,  csak  hypothesis,  mely  először  fogalmilag  nagyon 
merésznek  látszik, .  másodszor  hangtanilag  sem  egészen  igazol- 
ható, mivel  a  belhangi  m,  mint  egyéb  példákból  látható,  gyakran 
w6-vé,  vagy  mg-Yé  változik.  (V.  ö.  ám — ámbolog,  rom-rombol). 
Tehát  mb  és  mg  csak  hangtársulásnak  tekinthető ;  és  így  úgy 
látszik,  hogy  ember  egy  eredeti  emer  vagy  emger-ibl  származott 
és  nem  is  lehet  összetételnek  tartani.  E  nézetből  kiindulva,  ón 
az  em — emb,  helyesebben  emg  tőszótagban  a  1. 1.  em-emg-et 
(fáradozni,  vesződni)  ós  az  ember-,  vagy  emger-ben  a  fáradozót, 
törekvőt  jelentő  igenevet  látom,  minthogy  ebben  olyan  eszme- 
menet van  kifejezve,  mely  a  régi  nomád  gondolkodásmódnak 
inkább  megfelel,  mint  a  mythologiai  alapon  nyugvó  légi  fölvé- 
tel. (V.  ö.  lat.  vis  —  vir ;  tör.  erük  [erő]  —  er  [férfi] :  persa  merd 
[férfi]  —  német  mord  "mann] :  szláv  muz  [férfi]  —  muöit  [gyö- 
törni], stb). 

BuDENZ  az  emiitett  származtatásoktól  eltérőleg,  « emberi- 
ben finn-ugor  ew,  emb  (nagyobb ;  ena,  tne-től  =  nagy)  és  er 
(férfi)   szóelemeket,    következőleg    a    nmas  magnusv    (felnőtt 

Vámbkry:  a  magvarok  eredete.  3^ 


514  A  MAGYAROK  EREDETE. 

férfi)  jelentést,  mint  a  gyerek  ellentétét  akarja  fölfedezni; 
mely  utóbbiban  a  nkis  ember,  fiatal  ember*  jelentését  sejti. 
Mint  látható,  mind  a  három  származtatás  csak  combinatión 
alapúi  és  a  talányszerü  szónak  végleges  megoldása  a  jövőtől 
várható. 

856)  enefc  =  canius^  caniio. 

finn.    ádne  =  vox  hominium       cag.     ön  =  hang,  szó  ;önle  = 

et  animalium,  sonus ;  hívni ; 

Ip.      jdna  =  vox,  sonus.  kirg.   en     =  hang,  szó ; 

alt.     ün    =  hang; 
1. 1.     inle  =   nyögni,  nyöszö- 
rögni. 

Fogalmi  tekintetben  v.  ö.  oszm.  cagir  =  kiáltani  és  éne- 
kelni ;  eag.  £ar  =  kiáltás ;  kirg.  éir  =r-  énekelni. 


mord.  Siipd  = 
zürj.  söp,  sep 
finn.  sappe 
ost.     8Íp 


800)  epe  =   Gallé. 

cag.  öpke  =   harag,  epe  (kép- 

^  ,  leges  értelemben) ; 

Gallé 

ot  =  epe. 


864)   erdő    =    Wald  (alapjelentése :  tömeg,  sokaság,  mint  Budenz  he- 
lyesen fbl  veszi). 

ost.  árat  =  Anzahl,  Menge  ;        cag.    or  =  duzzadás,  áradás ; 
vog.  arí    =  viel ;  oszm.  ormán  =  erdő ; 

t.  t.     ordu     =  tömeg,  emberek 
gyülekezete,  horda. 

Orman-ban  épen  úgy,  mint  ordu-ban  a  tömeg,  gyülekezet 
fogalma  van  kifejezve  és  mindkettőnek  alapja  or  tőszótag. 

871)  68  =  falién^  herahfaVen, 

vog.      Í8     =  herabsteigen ;         t.  t.     rföíf,  töá  =:  esni,  leesni ; 
zürj.      aa'     =  fallen ;  ««  (1.  ahíbb  aiak   =    le, 

finn.     istii  =  sedere,  lent  szónál). 


A  MAGYAB-UGOB  SZÓHASONLATOK. 


515 


mord.  oza  =z  sich  setzen; 
cer.     voz    =  cadere. 


kirg.  Ö8  =  fogyni,  enyészni. 


Tekintetbe  véve,  hogy  a  trilitteralis  töszótagok  képviselik 
a  régibb  formákat,  a  mit  Budenz  is  megenged,  a  tör.  töé  alakot 
kell  primitívebbnek  tartanunk. 

876)   ész    =    Veratand,    Klugheit ;  eszmél  ^  rejmtare,  ronsiderare ; 

esnier,  ösiner=  erkennen. 

vog.  08,  es  =  Verstand ;  éag.    is,  es  =  ész,  elme ; 

ost.  oi  =  Verstand,  Urtheils-  isiik    =  eszes,  értelmes ; 

vermögen.  osm.  í«;?iarZrt*=:ajánlaiíi,eszé- 

be  juttatni 
US  z=  ész,  ügyesség. 

'•'  Lásd :  ismer. 


finn.     iká  1 
mord.  ie,  i 
íier.       t 
Ip.        jaké 


879)  év  =   Jahr, 

t.  t.    il,  jíl  =  év. 


Jahr. 


512;  facsar  =  austmnden,  auaringen. 


finn.  puserta  =    comprimere; 

cer.  pizir      =  prodiere; 

zürj.  pi^irt     =    ausdrücken ; 

ost.  pazirt     =  drücken; 

vog.  piskármat  =  zwicken. 


1. 1.  bas   =   nyomni,  melyből 

egy  ma   nem    használt 

hnsar. 

(V.  ö.  éik  —  cíkar)  causa- 

tivum  fogadható  el,  mely  a  ma- 

gj'ar  facsar-hoz  közelebb  áll, 

mint  az    ugor    puser,    pizir, 

pazir  stb. 


33* 


516  A  MAGYAROK  EREDETE. 

529)  fedf  föd  =  hedecken^  verdecken^   zudecken, 

YOg.    2'<^nt=deckenybedeck6n;  nig.    hot  =  fedni,  betakarni ; 
zürj.  pódii  =  verschliessen ;  hötilr  =  fedél,  fátyol; 

finn.  peittá=  tegere  kirg.  büten  r=  idegen,  ismeret- 
Ip.      báitte=  verdecken.  len  (betakart?) 

527)  fehér,  f^ér  =  alUis, 
Ip.  plijes,  pdjok  =  albuB  őag.  bor  =  fehérség,  kréta. 

528)  fejf  fő  =  caput,  apeXf  principális ;  /eZ,  föl  =  «ummtim, 

finn.     pád    =    caput,   extre-     osm.  i<?;  =  berezeg,  fej  edelem, 

mitas ;  ezredes, 

észt.     pea  (pa,  pé)   =  Kopf,     alt.     pij  =  főnök; 

Gipfel;  1. 1.     6a;,  bej  =   fej.  (De  ezen 

mord.  pe  =  Ende ;  jelentésben  csak  bej-taé 

Ip.        paije  t=  supemus;  =  fötárs,  társ  összeté- 

vog.     pán  =  caput ;  télben  fordul  elő.  Lásd 

ost.      pán  =  Finger.  335.  old.) 

(V.ö.  az  ezzel  azonos  magy. 
pajtás  szót.) 

531)  fehete  =  achwarz. 

ost.  pegd^f  pegda  =  schwarz.       nig.  pek  =  fekete. 

(V.  ö.mong.  beké  =  feke- 
teség. ScHMiDT :  Mong.  Szótár 
105.) 

Minthogy  hangcserélödéssel  szórványosan  f eteké  is  hasz- 
nálatban van,  BuDENz  nem /gA;-et,  hanem /ef-et  akarja  tőszó- 
tagúi fölismerni;  de  elfelejti,  hogy  a  magy.  pej  a  fek-fekete-vel 
összefügg,  tehát  szóvégzö  ^  k,  helyett  nem  Tehető  föl. 


A  MAGYAR-ÜOOB  8ZÓHA80NLATOK.  öl  7 

532)  feküsz,  fékaz  =  Hegen, 

ier,  pükt  (munusto  p.)  =  in-     alt  pök  =  lehajolni,  meghaj- 

cubare  ovis ;  tani  magát ; 

Totj.2>uA;  =  sitzen,  sich  setzen;  pükte  =   meghajlitni,  le- 

zÜTJ.pukal  =  sitzen.  fektetni : 

(V.  ö,  magy.  fektet.) 

533)  fél  =  dimidius,  dimidium. 

Ip.      pele  =   dimidius,  dimi-  alt.  p'ól  =  osztani : 

dium  ;  pölük  =  osztály,  rész ; 

mord.pi2a,;762€  =  halb,Hálfte;  kirg.&oíe  (kardas)  =  fél  (test- 
cer.     pele    =  dimidium;  vér). 

ost.    pelak  =  Hálfte. 

543)  féreg  vermis, 

vog.  perik  =  Ungeziefer ;  1. 1.  pürge,  pire.  =  bolha, 

ost.  purin :  p.  voj  =  Spinné. 

544)  férj  férfiú)  =  maritiM,  vir, 

6er.    p'órgö    =    Mann.  mánn-      osm.  ^rfceA;  =  férű,  him; 
lich ;  1. 1.     er      =  férfi,  hím. 

ergd  ss  Enabe ; 
finn.  yrkö  =  Mann. 

556)  fogy  =  decresceret  diminui,  con^umi. 

észt.  j)ü«Iii=mangeln,  fehlen;     sltpüt   =   tönkre  menni,  el- 
finn.  puuttu  =  deesse;  fogyni, 

cer.    pu^  =  decrescere. 

562)    forog    =    sich    drehen,    kreUen;  fordul  =  sich  herumdrehen ; 

förgeteg  =  tempeattu. 

finn.     pyöry  =  vertigo ;  1. 1.     ior,    hur    =     fordítani, 

pyörö  =  sese  volvens;  keringeni 

észt.     pór      =  Drehung;  hurgu  =  fúró; 


518 


▲  MAGYAROK  EREDETE. 


mord.  puveira  =  drehen ; 
éer.      pör  =  sich  drechen  ; 
zürj.     bergal  =  sich,  drehen ; 
YOg.      per  =  drehen,  wenden. 


08zm.  Jirla  =  forogni,  kerin- 
geni; 
firtina  ss  szélvész,  for- 
gószél ; 
alt.       poroyon  =  vihar; 
kaz.      hor = fordítni,  csavarni; 
borot  =  fordulni,  meg- 
fordulni. 


564)  fos  =  diinner  Koth  van  Menschen  und  Thieren. 

ost.     pos    =  Koth,  Unrath  ;         06m./t«H  =  az  állatok  trág}'ája, 

vog.   po£i  =  merda;  ganéja. 

finn.  paska  =  excrementum 
ventris ; 

Ip.      paik,  paika  =  stercus; 

éer.  puéked  =  Durchfall  ha- 
bén; 

mord.piskeze  =  Durchfall  ha- 
bén. 

5(i6)  fő  =  kochen;  sieden ;  főz  =  kocihen. 

mord.jjy'f ,  pi  =  kochen ;  1. 1.  pné,  pis    =    főzni,  sütni, 


zürj.  pöé  =  heiss,  glühend; 

votj.   poi  =  kochen ; 

cer.     pü£ :  pil£  (tűt)  =s  sudor 


főni,  megérni ; 
jak.  bu8  =  megfőtt; 
busar  főzni ; 


(tulajdonképen:    Hitz-      tíjg.püs  =   főni,  sülni,  meg- 


wasser.) 
vog.    pajt,  pet  =  kochen. 


erni. 


568)  /Vy,  fú  =  blasen. 

ost.    pü  =  blasen,  aufblasen ;     1. 1.    pída,  piile  =  fújni,  rált- 
vog.   jmo,  pül  =  blasen,  helni. 

zürj.  pöVal  =  blasen,  aufbla- 
sen; 


i 


A  MAOYAB-UOOR  SZÓHASONLATOK.  519 

inoid.puva  =  wehen,  blasen; 
cer.    pu      =  flare; 
finn.  pukha  =.  anbelatio. 

579)  füst  =   Rauch, 

vog.  po8Ím  =  Rauch ;  osm.  pu$  =  száraz  köd,  füst. 

ost.  pmin  =  Bauch;  (A  Lehcei  Oíi^aw í-ban  kö- 

vetkezőleg van  körül- 
írva: 

azaz  :  füst,  mely  a  föld 
felett,  a  levegőben   el- 
terjed. Lásd  a  fennebbi 
mü  370. 1.) 
alt.   iá  =  füst;  Uta  =  füstöl. 

80)  gazdag,  kazdag  =  reichj  wohlhabend, 

finn.   kasea  =  gross,  zablreih ;     1. 1.  kaz-an  =  nyerni,  meggaz- 

koBo    =  reichlich:  dagodni.   .. 

jnorá,  koéá    =  reich. 

A  mint  BuDENZ  ür  a  kaz  tőszótagban  a  « számos,  bőségese 
alapfogalmat  találja  föl,  épen  úgy  lehet,  a  finn-ugor  kaz,  kos 
mellett,  a  1. 1.  kaz-i  is  e  tekintetben  vennünk. 

87)  gugg  =  hocken;  gugorod  =  niederhocken, 

finn.  kykky  =  hockende  Stel-      1. 1.  cök  =  leülni,  ülni ; 

lung;  éökük  =  a  mi  ül  (épüle- 

Ip.     cokkete  =  niedersetzen.  tekről). 

A  Ip.  éok  mellett  itt  a  tör.  éök  is  tekintetbe  jöhet. 


520  A  HAOTABOK  EREDETF. 

184)  gyakor  =  háufig, 

észt sagarik  =  der  Inbegriff  cag.  «oA'2/r= vak,  sűrű, tömött; 
des  Dichten  und  Háufi-  08m.«aptrr=  süket  (a  szóképzés 
gen.  törvénye  szerint  hason- 

lólag  a  tömöttség  és  be- 
zártság motívumain  ala- 
pulva). 

186)  gyér  =  undicht,  schiifter,  selten. 

észt.    8ore  =  dünn^  undicht;       1. 1.  sejr-ek,  8Írek=zniÍB,,gyéT; 
finn.   harva  =  rarus ;  sire  =  ritkítani,  gyériteni. 

mord.  aura    =  undicht; 
votj.   ier      =  selten. 

191)  gyomor  =  Magén. 

ost.   úujnir  =  rund;  t.  t.  jumru= kerek,  kerekíteni, 

vog.  nqmr   =  ovum. 

Azon  esetben,  ha  a  gyomor,  és  a  kerekség,  kertilet  fogal- 
mait azonosítani  akarjuk,  e  czélra  inkább  ajánlkozik  a  tör. 
juniru. 

183)  gyönyörű  =  líeb^  reizend;   gyönyör  =  Freudé. 

vdoxA.kenar  =  Freudé.  uig.  köndür  =   örvendeztetni; 

6ag.  konyul  =  szív,  vidámság, 
gyönyör. 

189)  gyülől,   gyűlöl  =  haasen. 

finn.  hylkád=:  repudiare,  reji-  cag.  jau  =  ellenség; 

cere;  janUi  =  ellenkedni; 

észt.   ülga  =  Eckel;  kirg.jeii  =  ellenség; 

Ip.      colle  =  exspuere ;  jeiile  =  ellenségeskedni. 

mord.  selge  =  speien; 
zürj.   Bölal  =  spucken. 


A  MAGTÁR- UGOR  8ZÓHA80NLAT0K.  5^1 

Hogy  vájjon  a  gyűlölni^  megvetni,  utálni  fogalmakat,  a 
nekik  kifejezést  kölcsönző  köpés  külső  cselekvésével,  a  mint 
BuDENz  teszi,  lehet-e  azonosítani,  egyelőre  függőben  kell  hagy- 
nunk; a  mag}',  hosszá  u-ből  mindenesetre  előbbi  kettőshang- 
zóra lehet  következtetni. 

88)  hab  =  WdU,  unda. 

vog.  kump  =z  Welle ;  alt.     knm  =  hab,  hullám ; 

ost.  ;(ump  =  Welle.  kirg.   komjmi    =    áradni,   fel- 

buzogni. 

153)  habar  =  miscere,  agitare,  furbare. 

mord.  covora  =  mischen,  men-  1. 1.  kabar  =  felbuzogni,  fel- 

gen;  duzzadni,  fölemelkedni, 

zürj.  «or  =  mischen,  mengen ;  felzavarodni; 

észt.    tubra  =  quirlen;  cag.  kar,  kour    =    elegyíteni, 

finn.  snnrukse  =   farina  cibo  összekeverni ,     összeza- 

fluido  immiscenda.  várni. 

Kar  úgj'  viszonylik  hangtanilag  A:a6ar-hoz,  mint  a  magy. 
kan  a  kában-hoz  (kandisznó) ;  s  épen  így  csatlakozik  a  két  előb- 
binek, t.  i.  fölzavarodni  és  összekeverni,  fogalmi  analógiája  is 
egymáshoz. 

154)  háború  =  Auflauf^    Tumult,  Krieg, 

mord. sumbra  ==  turbidus;  6ag.  kaburti   =  csődülés,  zaj; 

észt.   somp       =  Verwirrung;  kabaruk  =  csödülés,  ára- 

ost.     8ump      =  Faselei.  dás; 

kabar  =  tódulni,  áradni. 

89)  had  =   Truppé,    Oeschlecht^  Sippschaft. 

finn.  kunta  =  complexus,  col-  Ha  Büdenz  úr  a  zürj.  köd 

lectio,  (val,  vei)  ragot  itt  tekin- 

ip.      godde  =  Land ;  tétbe  vette,  akkor  a 


5^2  A  MAGTABOK  EREDETE. 

vog.    kant  ^  Truppé;  t.  t.   Ara f  =  hozzáilleszteni, sor, 

zürj.  köd    =  mit.  sorrend,  egj^esiteni  szót 

sem  szabad  fig}'elmen 
kívül  hagynunk. 

Egyébiránt  úgy  véljük,  hogy  /ifid-nak  alapjelentése :  had- 
osztály, illetőleg  egy  hadseregnek  sora,  rendje  ;  innen  a  atfilády 
nemzetség  gyakorlati  jelentése,  innen  a  hadnagy  czim  is  =  egy 
hadosztály  ezredese,  egy  kerület  főnöke,  mint  az  Akadémiai 
Szótár  szerzői  helyesen  gyanítják.  A  szónak  ilyen  fölfogása 
mellett  kell  a  had-dá,  a  tör.  A;at-tal  (sor,  szakasz)  eg}'eztetni. 

90)  hág  =  sfeigen^  überateigen,  aufateigen. 

vog.  A*aw^  =  steigen,aufsteigen ;      iirg.  ka ng,  kangir  =  ide  s  tova 
ost.  ^ofi    =  kiettem ;  hágni,  kóborolni. 

zürj.kaj    =  hinaufgehen. 

91)  hagy  =  lassen,  verleusen,  Hegen  lasaen. 

Ip.  kvode=  verlassen;  cag.    koj    =     hagyni,    fedve' 

mord,  kádi  =rlassen,  verlassen;  hagyni; 

éer.  kod    =  verlassen ;  oszm.  koj  =   letenni,  fektetni ; 

észt.  kadu  =  verloren  gehen ;  uig.     kot  =  fekve  hagyni,  el- 

zürj.  kol    =  lassen ;  ereszteni,  elbocsátani. 

vog.  kul    =  lassen ; 

ost.  x^j    =  wegwerfen. 

BuDENz  által  az  e  rovatban  fölhozott  mag}\  haggapni 
(köpni)  szót  én  a  t.  t.  kaji-yal  (hányni,  okádni)  szeretném 
egyeztetni.  A  mi  a  magy.  hagy  s  a  tör.  koj  (letenni)  között 
levő  fogalmi  analógiát  illeti,  azt  akarjuk  megjegyezni,  hogy 
a  magy.  hagy  előbb  megállapítani,  meghatározni  jelentésben 
használtatott. 

V.  ö.  «napot  hagyni*  (=  szabni,  kitűzni),  Magy.  Szentek 
Legendáihosi,  Toldy  F.-től,  87.  1. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK. 


523 


155)  háj,  hej  =  cortex,  crusta.  Fett,  Schmer, 

vog.  squ  =  Feli ;  1. 1.  Ari;  =  szél  (margó),  part ; 

ost.  8ö'/  =z  Haut,  Binde ;  alt.   kaja  =   határ,  part,  szél. 

Hasonló  magy.-tör.  hangviszony  van  ennél  is : 

156)  haj  =  Haar. 

votj.    si  sz  crinis ;  1. 1.  kii  =  haj. 

finn.   hiukse  =  Haar. 


finn.   kuole 
mord.  kuli 
cer.     kol 
vog.    kql,  kol 
ost.     j^al 


99)  hal  =  aterben. 


1. 1.  öl  =  meghalni. 


sterben. 


157)  halk  =  leise,    aachte^  gemach. 

Ip.      8uolga  =  leise,  sachte ;        cag.  aluk  =  szomorú,  komor, 
zürj.  óöl  =  schweigsam; 
finn.  hilja  =  tacitus. 


10í2)  hall  =  hören. 

1. 1.  kul-ak    =  fül ; 

uig.  kul'kak  =  fül,  következő- 
leg :  halló.  (V.ö.  köz  = 
szem  és  kör  =  látni.) 


finn.  kuule 

Ip.      kulle 

moid.kule 

cer,     kol     ,  hören. 

zürj.   kii 

vog.    Xol 

ost.     '/ul 


160)  hely  =  Ort,  Plaiz,  Stelle. 

finn.  tila    =  locus;  osm.  ti,  gZ    ;-    hely,   ország, 

Ip.       tilje  =  oceasio.  tartomány ; 


bU 


▲  MAaYAROK  EBEDETB. 


Rumili  =    a    görögök 
országa,  Bumélia. 
kirg.   il  =  telep,  falu.  z=  (V.  ö. 
BüDAGOV  I.  203. 1.) 

123)  hervad  =  welhen^  venvelken, 

finn.  A*(>n;ínía  =  ustulare,  deu* 

rere  ; 
Ip.      kvorb    =  incendium; 
mord.A*ír//ífl  =  brennen. 

Hogj^ha  égni  és  hervadni  fogalmak  egyeztethetők,  épen 
olyan  joggal  lehet  tekintetbe  venni  a  1. 1.  kor  =  égés,  parázs; 
továbbá  ktiru  =  száradni,  hervadni  szavakat. 

122)  hév,  hé,  hő  =  fervidus,  calidua,  calor, 

észt.  ke  =  kochen,  heiss  sein,     1. 1.  kaj-na  =  főni,  fomi. 

glühen ; 
finn.  keittd  =  kochen ;  alt.    köö  =  hő. 

cer.  kii  =  maturescere,  coqui. 

162)  hif,  héj,  hézag  =  eitel,  leér,  Baum,  Zwischenraum. 

finn.  eija,  sin    =  locus,  spa-     tat.   küj  =  gyenge,  üres  cse- 

tium;  kély; 

Ip.      saje  =  Ort,  Raum.  küjre  =  gyengülni; 

k.  k.  ki       =  bűn,  vétek ; 
kilijg  2=  bűnös. 

Hog}'  vájjon  a  hiú,  üres  fogalma,  az  ür,  hézag  fogalmával 
egj^eztethetö-e,  még  mindig  kérdéses  dolog ;  de,  hogy  a  gyenge, 
csekély  és  hiú  közötti  fogalmi  analógia  következtében  a  tör.  kiij 
sokkal  közelebb  áll  a  magy.  híj-hoz,  mint  a  finn  sija,  az  első 
pillanatra  is  látható. 


A  MAOYAR-ÜOOR  SZÓHASONLATOK.  ^^^ 

126)  hív,  hü  =  fidus,  ftdelia. 

jnoTd.keme,  káme  =  glauben,     1. 1.  giiv-en    =    bizalommal 
trauen.  lenni,  bízni. 

163)  hó,   hav  =  Schnee, 

Ip.      siieve  =  Schnee,  nix  ;         1. 1.  kar  =  hó  ; 
finn.  8uve,  savi  =  tempestas     éag.  kaj  =  hózivatar  (ez  utób- 
hiemalis  tepida  (?)  biból  kajis,  vagy  kié-  = 

tél). 

129)   ho,   hol,   hová   =    wo,   wohin ;   ha  =  wenn ;  hány  =  wie 

viel. 

ostj.    yoiyojey/oj  =  quis;  1. 1.  ki, kim  =  ki;  A:íy  =  mely; 

vog.    yon  =  quis ;  yot  =   wo  ;  kaj-da  —  hol, —  hova ; 

finn.   ku'ka  =  quis;  kaj-dag   =   hogyan;  ka- 

észt.   ku8  =  wo;  kui  =  wie.  can     =     (kajcagan-ból) 

mikor  ? 

133)  hólyag    =  Blase, 

finn.  AuuZa  =  bulla  aquse  ;  1. 1.     kovuk,   kuak    =    hólyag 

észt.   kubl    =  Pustel,  Beule.  dagadás. 

Ip.       koppale  =  pustulare. 

A  kovy  kob  (fölállani)  töszótagból  kovul,  koul,  kuul  és 
ezekből  koulag,  kuulag  (magy.  hólyag)  alakokat  lehet  fölven- 
nünk. 

136)  homlok  =  Stirn. 

votj.   kim  =    Stirn ;  kimes  =  k.  k.     karnak  =  homlok ; 

Schádel;  azerb.  kabak  =  előrész, 
zürj.  Hm      =  Augenbraue;  (V.  ö.  persa  pis  =  elő  és 

Ip.      ktdme  =  palpebrae;  pisane    =    homlok;    továbbá 

ostj.    yulim  =  Augenbraue.  ang.  forhead  =  homlok.) 

BuDENZ  azon  igyekvéséí,  hogy  a  magy.  homlokot  kulm-höl 


^26  A  MAGYABOK  EREDETE. 

(előrész)  és  luk-h6l  (csont)  akar/a  származtatni,  mint  erőszako- 
sat és  helytelent  elvetendőnek  tartjuk. 

14l2)  hosszú,    hoszjú  =  láng, 

YOg.    kosíí    =  láng ;  1. 1.  uzun,  usun  =  hosszú ; 

kosát  =  weit;  uzak,  usak   =  messze, 

zürj.  küé     =  láng; 
5er.     kuio  =  láng. 

144)  hoz  =  zuj  an^  bei. 

OBtj.^oéa  =  zu,  an.  éag.  kai  =   nál-nél,  hoz-hez, 

mellett,  mellé ; 
uig.  öz     =  hoz-hez. 

145)  húgy  =  urina,   lotium, 

finn.   kuse     =  urina,  lotium ;       t.  t.  süd-ük,  sid-ik  =  húgy. 

Ip.       ko,jja  =  lotium; 

éer.     ku£ 

zürj.   kuj 

vog.    kus 

ostj.    ^os 

Ha  BüDBNz  úr  a  magy.  hab-ot  a  finn-ugor  sopt-,  «or-val 
egyezteti,  miért  nem  volna  nekünk  is  szabad  a  hvgy  tőszótaggal 
a  1. 1.  süd'ük  szót  szembeállítani ; 

148)  hiiny,  hún,  húm  =  schlies&en^  zuinachen  (die  Augen). 

ostj.    '/arí  z=z  blinzeln;  éag.  karji  =  bekötni,  becsukni, 

vog.    koú  =  zuschliessen  (Au- 

gen) 
zürj.   kun 


unna. 


cer.     kum 


zumachen. 


A  MAOYAB^UOOR  SZÓHASONIíATOE.  ^^7 

151)  huz  =  ziehen. 

ostj.   yüi  r=  anzieben;  éag.  oz,   vz   =   hosszabbítani, 

vog.    ;fg«,  '/as  =  zieben.  nyújtani ;  előremenni, 

uzun  =z  hosszú. 

887)  igaz  =  rectus,  jusius,  verus. 

finn.  oikea  =  rectus ;  nig.   ongai  =  igaz. 

jnoid.vide,  vidd  =  gerade;  /" 

öer.     t;?7c  =  rectus. 

BuDBNz  szeréut  a  magy.  iga-  egy  előbbi  inga-,  illetőleg 
í>^'P«  alakot  gyaníttat  velünk  és  ha  ez  így  van,  miért  ne  lehetne 
ez  esetben  a  t.  t.  ong  (igaz),  ongaj  (igaz,  egyenes)  szavakat,  mint 
legalább  is  annyira  analógokat  a  finn  oikeft  mellé  állítani  ? 

90 1)  ip  =  Schtv^iegervater. 

vog.    üp    =     Schwiegervater,     uig.  übej,  ilh'ke  (esetleg :  öpe, 

Sehwager ;  öpeke)  =  ip  ; 

ostj.    üp  =  u.  a.  cag.  öbekif    z=  nagyapa. 

Ip.      ruoppa  =  socer; 
finn.    appe  =  socer. 

915)  izzó  =  fervens,  fervidus. 

vog.    i«- ;  isim  =  heiss ;  éag.    is  =  égés  (is  tej  =  meg- 

isil     =  warm  werden  ;  égetni,  kozmásítani) ; 

ost.     vtzila  =  sich  entzünden ;  isig   =  meleg ; 

zürj.   özji    =  brennen  ;  osm.  isst    =  hő,  izzó; 
Ip.       acek   =  ignitus;  issit  =  melegíteni, 

mord.eie      =  sichwármen. 

Az  iz,  18  csak  másodlagos  alakja  az  eredeti  A^^t2:-nak  (meleg). 

168}  J (ír  =  gehen,  wandcln. 

Ip.    jorre  =  circumire ;  uig.  jori  =  menni,  járni,  bo- 

jorra  =  sich  drehen ;  lyongani ; 


•'>2S  A  MAGYABOK  EBEDETE. 

éer.    jer      =  orbis ;  jorik  =  menés, 

zürj.  jor      =  Zaun ;  osm.  jüri    =  menni,  járni. 

OBtj.   jourt  =  drehen. 

Ha  BuDENz  úr  a  magy.  jár-ndk  az  «ide  b  tova  járkálni » 
jelentést  adja,  ez  csak  a  finn-ugor  jor-jer-hez  való  erőszakos 
megközelítés  miatt  történik,  mely  utóbbi  alapjában  véve  gor-ger 
(gömbölyü-vel  rokon  s  a  magy.  jár-hoz  nincs  semmi  köze. 

\  69)  játék  =  Spiel. 

ostj .     jantk,  jantj^  z=z  spielen ;      alt.  Jaít -^aw(/aí-tól)  =  egy  hang 
észt.    juttu  =  Gesprách,  Un-  szer ;  szószerint :  játszó, 

terhaltung ;  előjátszó,  egy  előbb  hasz- 

mord.  jofta  =  erzáhlen;  nálatban    volt,    de   ma 

éer.      jod  =  fragen.  már  nem    igen    ismert 

jat  igetőből. 

Az  ostyái  janik  ellen  nem  teszünk  semmi  kifogást,  de  annál 
inkább  gáncsolnunk  kell  a  többi  finn-ugor  példák  fogalmi 
analógiáit,  minthogy  a  beszélgetés  és  kérdés  a  játéktól  igen-igen 
különbözik. 

173)  jó,  jav  =  gut ;  jog  =    dexter  ;  jonkább  =  magU ;  gyógyul 

=  sanari ;  javdS  =  Wahrsager. 

vog.   j(yma8    =  bonus  ;  éag.  jak  =  jó,  illő  (e  tőszótag- 

ostj.  jem      —  gut,  dexter  ;  ból  vannak  képezve :  jak 

jemin   =  sanctus;  =  jól  esni,  tetszeni,  ked- 

votj.   umoj    =  gut;  vére  lenni ; 7a Ariáss illeni; 

éer.    jumo    =  Deus;  jaur  ==  jósolni). 

finn.  jumala  =  Deus.  sag.  =  jobb  (kéz),  egész- 

séges, felüdült ; 
ong.  =  jobb  (kéz). 


A  MAQTAB-UOOR  8ZÓHAB0NLAT0K.  529 

176)  jo,  jii  =  Itommen^  herannahen,  werden, 

ost.  jiv  =  kommen,  werden  ;  éag.   jau^  jauv  =  jönni^  közé- 
jig, ji  =  gehen ;  ledni : 
vog.Ji  =  kommen;                                javuk,  jauk  =  közel; 

éer.  jevate,  jivat    =     tempns  kirg.  áönü  =  1  ... 

transigere  ;  Khiva;öfiü  =  J 
Ip.    j'tffe  =  provenire 
ŰjmAtci    =  germinare 

4)  kanál  =  Löffel, 

vog.    fcön  =  schöpfen ;  éag.  kum-gan  =  merítő  edény, 

zürj.  gumóit  =  schöpfen.  veder.  (Egy  arait  kum 

gyöknek  jelen   részesü- 
lője.) 

6)  kap  =  greifen^fcuaen,  bekommen, 

finn.  kaapaa   =   erfassen,  er-     1. 1.  kap    =    megfogni,    rajta 
greifen ;  csípni,  fogni. 

mord.  kapede  =  erhalten, 
fangen. 

Hogyan  hasonlíthatja  öseze  Budenz  úr  a  nyújtott  finn 
kaapaa  szót  a  rövid  magy.  fcop-pal,  előttünk  nem  egészen 
világos. 

17)  kel,  kél  =  gfhen,  aufstehen^  aufgehen ;  kelt,  költ  =  aufstehen^ 

mcLchen, 

Ip.      kale     =  überschreiten ; 
finn.  kdy      =  gehen; 
vog.    kual     =  aufstehen; 
ost.     kii       =  aufstehen. 
votj.    kiniVt  =  bewegen. 
mord.  kale    =  gehen. 


VÁXBkBT :  A  magyarok  eredete.  34 


1. 1.    kaUk 

= 

felAllani   föl- 

kelni ; 

kel,  kii 

1  jönni,  menni, 

gel 

közeledni. 

éag.   keltür 

kiltür 

menetni,  hozni. 

oszm.getir 

530  A  MAGTÁROK  EKEDETE. 

18)  Icellf,  Jcöll  =  mÜ88e)ij  fauge7i. 

finn.  kelpaa  =  taugen ;  éag.  ka,  kii.  Particula,  melylyel 

ier.  kiil  =  müssen  ;  a  •  kellés,  szükségesség » 

Yotj.  ktU  =  nöthig;  fejeztetik  ki,  de  önálló- 

vog.  kalen  =  tauglich.  lag  nem  fordul  elő. 

23)  kér  —  bitien;  kérd  =   fragen ;  keres  =  síichen. 

zürj.  kor  =  bitten,  einladen;     jak.     körd-iiö     j=  kérdezni; 
votj.   kur  =  bitten;  kaz.    kelja,  kale=  kérni,    kol- 

finn.   kerjdd  =  betteln.  dúlni. 

24)  kéreg  =  Baumrinde. 

finn.   kdmd  =   Rinde;  1. 1.     Wr-íi(7=  küloldal,  külső, 

vog.    ker  =  Rinde.  szél.  V.  ö.  ném.  Rand 

ceq:.     kiír  =  dicke  Linde.  (szél)  és  Rinde   (kéreg). 

á6)  kés    =  Measer. 

ostj.    ke,^e  z=z  Messer  ;  éag.  kia-er  =  kés,  fejsze, 

vog.     kasdj,  kdsi  =  kés.  (j^éS  lásd  Budagov  II. 

177). 
t.  t.  kis,  ken  =  vágni. 

3á)  kevély  =  stoh,  arrogant. 

finn.    A'gi/7?m  =  elate  se  gerens,     uig.  kevené  =  bizalom; 

caput  superbe  jactans.  kevez,   kúvez    =     büszke, 

kevély. 

33)  kevés f  kevis  =  gering,  wenig, 

finn.   keives  =  levis;  uig.  kemis  =  kevés; 

kevid  =  leicht;  kemimek  =   kevésre  be- 

zürj.   kipid  —  leicht;  csülni; 

ost.     kahak=  leicht.  kaz.  kim     ==  kis,  kevés; 

kivxe    =   kisebedni,  keve- 

sedni ; 
kimet  =  kicsinyíteni; 
alt.   kem    =  hiány,  szükség. 


A  MAOYAB-ÜOOR  SZÓHASONLATOK.  ^31 

A  kevés  és  ostj.  kabak  közötti  hangbeli  analógiát  mi  me- 
résznek találjuk  ! 

37)  kígyó,  hílgyó  =  Schlange, 

finn.   kaljame  =  glatt,  schlüp-  t.  t.  kaján,    kajgan    =     sima^ 
írig ;  csúszós ; 

kaljo  =  langer  u.  schma-  kaj  =  csúszni^  sikamlani ; 

ler  Stock.  íag.  Éijan  =  kígyó ; 
mord.  kalii  =  nackt.  kel  =  kopasz,  tar. 

4f6)  kopács  =  puiamen  nucia  ;    kovád  =  a  putamine  aolvu 

mord.  knva  =  Binde,  Krnste;      t.  t.  kabik,  kahuk^  kéreg,  héj, 

észt.      koha  =  Kieferrinde.  hüvely ; 

Ip.         kuop  =  Schimmel.  kohul  =  lehámlani,  a  kér- 

get, vagy  héjat  eldobni 
és  ebből  kovíil  =  elvál- 
tozni. 


finn.  kivé 
ost.   kevi 
vog.  kevL 
votj./po 
cer.  kii 


5i)  kö  =  Stein. 

1. 1.  kaja  =  szikla,  kö.  (A  régi 
magyar     nyelvemlékek- 
Stein.  hen  a  kö  szikla  jelentés- 

ben fordul  elö,  mert  a 
modern  szikla  szláv  ere- 
detű.) 


60)  köröm  =  unguisy  ungula;  kamvol,  körmöl  =  unguihuaf érire. 

zürj.  kirim  =  Hand,  Faust;        t.  t.  tim-ak  =   köröm  (előbb 
mord. A-ítrm^íí  =  hohle  Hand;  tirmak,  ebből:)   tirmala 

Ip.      korbmo  =  kiettem.  =  kúszni,  kapaszkodni. 

A  magy.  köröm  finn-ugor  analógiáját  csak  hangtani  tekin- 
tetben lehet  helyeselni,  de  fogalmilag  nem ;  mivel  a  kéz,  ököl 
és  köröm  lényegesen  különböznek  egymástól,  mert  nemcsak 
a  kéznek,  hanem  a  lábnak  is  vannak  körmei. 

34* 


^^  A  MAOYABOK  BBEDETE. 

63)  JcöszÖTÜl  =  schleiferif  wetzen, 

zürj.   kesli    =  schleifen ;  kirg.  kaziy   kasi    =     vakarni, 

finn.   koske   =   aciem   securis  megyakami; 

reficio;  kaspak  =   a  mi  az   üst 

mord,  kockere=  kratzen.  fenekéről   le   van    ka- 

m 

parva. 

65)  hőt  =  binden  ;  kötet  =  Strick. 

finn.  kytke=:  nnmella  ligare ;       OQzm.  kit  =:  szilárd,  erős,  meg- 
eszi,  küte  =  Halfter  für  Bind-  kötött; 

vieh;  jak.     kötöl  =  fék; 

Ip.      katke  =  colligare.  2ag.    katt    =  kemény  ^szilárd : 

katta  =  megszilárdítani; 

oszm.  kij      =  kötni  =  (Nikiah 

kij=z  házasságot  kötni.) 

67)  köz  =  intervallwnj  spatium, 

finn.  keske  =  média ;  öuv.    ;f o ja,  j^os  =  között ; 

Ip.      kaska  =.  Mitte;  kirg.    kasik  =  csipö. 

zürj.   keiin  =  zwischen;  A    « test-közép »    olyan 

mord.  keska  =  Hüfte.  analógia,  mely  a  fönnebbi- 

vog.    kooü  =  Mitte.  '  hez  úgy  viszonylik,  mint  a 

éer.    kedal  =  Lende.  mord.  keska  a  többi  finn- 
ugor példához. 

75)  kutya  =  Hund. 

votj.    ku€2    =  Hund;  éag.  kuéuk,  küéiík  =   a  kut^'a 

vog.    kuéa    =  Hund ;  kölyke    (szorosan   meg- 

mord.A:tífA:a  =  das  Junge  des  különböztetendö  a  kicik 

Hundes.  =  kicsiny-töl). 

730)  lak  =  habitar e^  degere. 

finn.  lakkaa  =  subsistere  ces-     éag.  lak,  lag  =  hely,  lakhely ; 
sare,  desinere ;  lakla  =  lakni,  letelepedni ; 


A  MAQYA.R-UOOB  SZÓHASONLATOK.  53*^ 

morá.lotka  =  stehen  bleiben.     1. 1.  lakúm    =    vájt  út,  akna. 

(V.  0.  oj  =  vájni  es  oj 
=  ház.) 

Lak  igealakban  csak  a  középázsiai  törökségben  használa- 
tos (lásd  BüDAOOv  n.  186),  a  nyugoti  török  nyelvben  pedig  na- 
gyobbára  C3ak  összetétben  fordul  elö.  így  kié-lak  =  telelő  hely, 
jaj -lak  =  nyaraló  hely,  tuz-lak  =  sóakna  stb. 

732)  Idng  =  fiammá. 

finn.  Zoemu  =  starke  Flamme;     t.  t.    janésjan  ss    égni,  föl- 
leimaa  =  lodem.  lobbanni; 

OBzm.  jangin   =  tűzvész; 
kirg.   iangak  =  tüzes. 

735)  lap  =  Flnche,  Platté,  Blatt ;  lapOS  =  éhen,  flach. 

finn.  Zaj>/>ea zz:  latusetplanus;     t.  t.  japalak  =  flach; 

lappia  z=  flache  Seite;  japrak,japurak  =  falevél, 

észt.   lapp  =  flach;  lomb. 

éer.     lapa  =  pálma  manus ; 
mord.Za/^i  =  flach; 
ost.     lopsay  =  Teller,SohÜ8sel. 

736)  lap  =  Laciié,  üeberschwemmungsterrain, 

ünn. lampe  =  lacus  minor;  éag.  Ia2)a  =  pép;  mocsár. 

Ip.     labbek  =  palus. 

737)  la^sú  =  tardus,  lentus, 

Ip.  lossed  =  gravis,  onus,  pon-     éag.  jaéufi   =  titkos,  elrejtett, 
dus.  lassú ; 

jaéur  =  eldugni,  valamit 
eltitkolni.  Titkos  és  lassú 
sok  nyelvben  azonos  fo- 
galmak. 


o3i  A  MAOTABOK  EREDETE. 

743)  legény  =  juvenis. 

vog.  lengd  =  jung  verheiratet.     t.  t.  jengi,  jangí   =  fiatal,  új ; 

jigit  (eredetileg. ;>////!/)  = 

ifjú; 
jegitlik  =  hősiesség. 
(V.  ö.  orosz  mladi    =   ifjú 
és    mladeczki    =    vitéz, 
hős.) 

752)  lep  =  obtegere,  obruere ;  lepel  =  tegmen. 

vog.  Kp,  lep  =  bedecken  ;  1. 1.  jap,  jep  =  befödni,  beta- 

votj.Zíj)  =  bedecken;  kami; 

cer.  lebed,  levéd  =  teetum.  japak  =  fedél,  takaró. 

76á)  ló  =  equus. 

vog.  In      =  Pferd;  kirg.  lau,  lav  =   váltott  lovak, 

ostj.  Zort  =  Pferd.  elöfogat; 

lauii  =  elölovag,  csatlós. 
(A  ló  jelentése  itt  tágabb 
értelemben  veendő,  valamint 
a  kezdő  vocalissal  ellátott  ulav, 
ulak  =  lovagló  állat  ló  is. 
V.  ö.  287.  lap.) 

035)  makacs  =  haUstarrig. 

zxa},mug  =  eigensinnig,  nach-     kirg.WMfc  =  fösvény,  kíváncsi; 
denkend.  alt.   vuikan  =-.  a  ki  búslakodik. 

638)  inar  =  heisaen, 

finn. mt/r/tí     =  frangere;  alt.   mu7-íi  =  fogyni, gyöngülni; 

észi.murda    =  frangere;  {közi    muradx     =    szeme 

ostj.  mürt      =  frangere :  elhomályosodott). 
z\xi].vmrjaé  s=i  anbeissen. 


A  MAOYAR-UGOK  8ZÓHA80NLATOE. 


535 


vog.  mur 
zürj.  mört 


042)  jndrt  = 

untertanchen ; 
bineinstecken ; 


tunkenj  tauchcn. 

cag.  nial   =   mártani^  bemeri- 

teni; 
kaz.  man  =  mártani. 


6i3)  rnás  =  aliiis-^  mdsiJc  =  altér 


finn.  mi/ M     =  alius; 
Ip.     muhhe  =  altér; 
vog.  viöt      =  alius  ; 
zürj.mtjá      =  anderer; 
cer.  moh     =  alius. 


t.  t.  bas-ka,  paá'ka=  mÚB,  ide- 

gen; 
uig.  baga     =  más; 

basaki  =  idegen,  máskép ; 
kirg,baska   =   különböző  (iki 

baska  =  két   különböző 

dolog). 

A  finn-ugor  to  (az)  és  toise  (más)  közötti  rokonság,  melyre 
BuDENz  a  magyar  más  és  egy  fölvett  mú  közötti  analógiát  ala- 
pítja, a  törökben  bu  (ez)  és  baa  között  könnyebben  kimutatható. 


651)  m'Cit  =  /><?,  abire. 


vog  yrnn 

ost.  men 

votj.  min 

Ip.  manne 

finn.  mene 
mord.  miine 

éer.  mi 


menni,  sietni ; 


ire,  abire. 


652)  msnül,  meny  ül  • 

mord.  man(j  |  biegen,  umbie- 
ostj.    mend  J      gen ; 
vog.    mánit  =r  reissen. 


uig.  meng 
éag.  mang 
alt.    mengede  =  sietni; 

mengdeá  =  siető,  gyors. 
Az  analógia  gyors  és  menni 
közt,  a  magy.  gyors   és  tör. 
joris  (menni)  közt  levő  kölcsö- 
nös viszonyban  is  kimutatható. 

luxariy  ausrenken^  aushiegen, 

t.  t.  mög,  möng  =  meghajtani, 
hajlítani; 
mögrü     =     meghajlított, 
görbe ; 
(Mög  a  bök;   bük-nek  va- 
riánsa az  ajakhang  megváltoz- 
tatásával.) 


536 


A  MAaYABOK  EREDETE* 


654)  Tnervny  =  coeVum, 


jROiA^menel,  menü  =  ég. 


uig.  möng,  meng  z=z  örökkéva- 
lóság, a  földfeletti;  és 
vallásos  értelemben  ég, 
innét:  mengki  ata  = 
mennyei  atya,  isten ; 

jak.  mdngge  r=  halhatatlan, 
örök;  mdngge  tanara  t= 
égi  isten,megküiönbözte- 
tésül  a  földalatti  istentől. 


660)  7}vet,  metsz  =  schneiden, 

p 

finn.  mdtkdd  =   hinschlagen,     kirg.  mere  =  levágott  (barom, 

hinschmeissen ;  vagy  ennek  egy  része), 

Ip.       mace  =  confringere.  valószínűleg  m^é,  Uc  = 

vágni,  metszeni  töböl. 

426)  néz,  níz  =  sehen,  anaeh^n,  schauen. 


sehen 


finn,  ndke 
mord.  na/6 
ost.     ni 
vog.    negl,  nejl 

Néz,  mint  Budenz  helyesen 
megjegyzi,  nejz  eredeti  alakjá- 
ban (ugor  nágoSk)  frequenta- 
tivum,  de  alkalmilag  a 

427)  7l6,  né  =  uxor^  femina ;  nöszik  =  uxorem  ducere. 


mong.  nidoji  =  szem ; 

nidii  =  nézni,  szem- 
lélni szavakat  sem 
szabad  figyelmen  kí- 
vül hagyni. 


mord.nt 

vog.    ne,  ne,  neu     Weib ; 

ost.     ne,  ni 

finn.  neite  =  virgo; 

Ip.      neita,  neit  =  filia ; 

zürj.   nil  =  Mádchen. 


1. 1.  néne  =  anya; 

alt.    nnj,   nai    =    társ    (v.   ö. 
katas   =   társ  és   katun 
r=  asszony) ; 
7iajila,j  =  társulni  (háza- 
sodni ?  férjhez  menni  ?) ; 

k.  k.  naide  =  barát. 


A  MAaYAB-UOOR  SZÓHASONLATOK.  5«i7 

989)  nö  =  crescere. 

ost.     enim  =  wacheen ;  £ag.  ön,  ön  =  nőni ; 

YOg.   jani   =z  gross ;  öngen   =   magas^  felnőtt ; 

janim  =  wacbsen  ;  en  =  szélesség,  vastagság. 

Ip.      adna,  adnak  =  multus; 
mord.ine  =  gross. 

A  magy.  nő  és  tör.  ön  között  levő  hangtani  viszonyt  a  magy. 
nyű  és  a  tör.  üön  (féreg)  között  is  észre  lehet  venni. 


/  • 


429)  nyájas  =  blandus,  comia, 

Ip.       nalga  ==  sapidus,  dulcis ;     1. 1.    jaj = sima,finom;  e  gyök- 
finn.  naukea,naukia,z=  dulcis,  bői  származtak  még: 
amoenus.                           éag.    jajin    =    festeni,    díszí- 
teni; 
kirg.  jajpak  =  sima,  csúszós. 

432)  TiyaC  =  leckén, 

Ip.      noh  =  lingere ;  1. 1.  jala    =  nyalni. 


vog.    ng,luj 

ost.        TÍolij 

zürj.  nul 
finn.  nuoU 
mord.nola 


jalat  =  nyalatni. 


leckén. 


431)  nyál  =  Speicliel ;  nyálka  =  Schleim. 

ost.     wom7=  Rotz,  Schleim;  éag.  jeli m    =    enyv,    ragadós 

mord.  noZ^a=  Rotz;  anyag; 

észt.   fioig  =  Rotz  derPferde ;  jalin  =  tajték,  nyál. 

Ip.       naMÍ«j=  limus;  Nevai-nál:     bari     agizida 

zürj.   nult   =  das   Grüne   auf  tilbeitdekjaZin  =  egész 

stehendem  Wasser.  szája,  veszett  kutyáéhoz 

hasonlóan,  nyállal  tele. 


538  A  MAGYAROK  EREDETE. 

i36)  nyárs  =  Spiess, 
vog.  narsi  =  juiiger  Aiisschlag     1. 1,  jara  =  megsebesíteni : 
im  Walde ;  jarici  =  megsebesítő, 

ost.   norsi  =  Gestráiich. 

4i())  nyer  =  gewinnen. 

ost.     nerem  =  wegnehmen ;        éag.  jeng  z=z  legyőzni, 
vog.    7Íir       =  herausziehen; 
mord.neJfie    =  wegnehmen. 

A  nyer  alapfogalma  a  Magy,  Akad.  Szótára  szerint :  vala- 
mit verseny,  erőfeszítés  által  elérni;  és  ez  értelemben  job- 
ban megfelel  az  « elönyny el  kivívni »  alapjelentésű  tör.-tat.  jVn^- 
nek,  mint  a  « kivenni,  kihúzni »  íinn-ugor  fogalomnak. 

441)  nyers  =  roh, 

vog.  nar  =  roh ;  t.  t.    jar  =  meztelen,  szegény 
ost.  nar  =  roh,  kahl,  nackt;  jarli  =    szegény,    nyo- 

zürj.  wíir:  nar-lord  =  Fleder-  morúlt; 

maus.  o&zm,  jarasa  =  denevér. 

445)  nyíl  =  sich  öffnen;  nyit  =  öffnen, 

vog.  nit  =  gebáren;  t.  t.  jail,jajil   =    szélesbedni, 

nol  =  sich  abtrennen ;  kinyúlni,  nyílni. 

nulm     =  Wunde ; 

ost.   nolimt  .-=  sich  mausen ; 
nideni   =  Wunde. 

451)  nyugod  =  rahen ;  nyugat,  nyugot  =   Untergang  der  Sanne, 

West. 

észt.    nukku  =  sehlummern ;       kaz.  joko     =:  alvás  ; 
finn.    nukku  =  obdormiscere ;  jokla    ^  aludni; 

Ip.      nokke    z=  obdormiscere;  joklat  =  elaltatni. 

mord.wMi'a     =  obdormiscere; 
zürj.   dugdi    =  aufhören; 
vog.    nuntlt^t  =  ruhen. 


A  MAQYAR-UOOB  BZÓHASONLA'IOK.  ^39 

Annak  daczára,  hogy  a  szemre  nézve  tetszetős  rokonság 
van  a  t.  t.jok,jnk  és  a  magy.  nyűg  között,  én  az  egész  párhu- 
zamot hibásnak  tartom^  mivel  a  iiyug-haji  a  « letevés,  6Ülyedés» 
alapfogalmát :  a  t.  t.  jik  gyököt  látom. 

455)  nyuvad  =  suffocari. 

finn.  juuttu  =  deficere  viribus  1. 1.  jut  =  romlás,  pusztulás, 
BuDENz  egy  régi  n^g,  ragályos  járvány,  mely 
vjt  alakot  vesz  föl,  egy  előbbi Ju-nakpassiv 
melyből  a,ju  gyök  szár-  formáját  képviseli,  ko- 
mázott. Mi  azt  hisz-  zelebb  áll. 
szűk,  hogy  a 

456)  nyúz  =  schinden,  ahhiuten. 

Ip.    nuove  =  pellem  detrahere     1. 1.  jüz    =   nj^ízni,     a    felső 
vog.  nuj  =  schinden  takarót  lehúzni  O'm^,  ^'ü«- 

ost.   ná'/8,  úagas  =  abschálen.  tői    =    külső,  küloldal, 

ábrázat). 

458)  nyüf  nyö  =  BÍch  abwetzen. 

mord.  nevile  =  sich  abnutzen ;     i.t.jol,jul  =?    gyalulni,  simí- 
éer.     niald  =  permulcere ;  tani. 

észt.   nülge   =  schinden ; 
finn.  nylke   =  schinden. 

917)  0,  ov  =  alt;  avÚl  =  alt  werden, 

Ip.      ührnCy  ome  =  vetus ;  1. 1.      óval  ==  széttömi ; 

finn.   ammo  =  alté  Zeit ;  kirg.   ovak  ss  széttörött ; 

mord.umoA:    =  lángst.  cag.    obra  z=s     összedőlni,   le- 

omlani, elromlani. 

Minthogy  a  magy.  6  csak  tárgyak  régiségére,  nem  pedig 
személyekére  vonatkozik,  azért  azt  hiszem,  hogy  ennek  alap- 
jelentésében az  « elhasználni,  megromlani,  elvesznie  fogalmat 
lehet  fölfedezni. 


540 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


918)  odú,  odu  =  Höhlcy  Loch. 


finn. 

onte 

— 

cavus  ; 

mord.  wnda 

r=: 

Höhlung  ; 

ost. 

ont 

= 

das  Innere ; 

vog. 

qnter 

— 

uterus ; 

Ip. 

vuovd 

^^ 

hohl. 

alt.     odu = szoba^  lakás^  fészer; 
odnla  =  szállást  találni ; 
ujg.    ota      =  kivájni; 

otuk    =  lyuk; 
éag.    uj,  oj  =  kivájni,  ásni ; 
ójuk     =  lyuk;  uja  =  fé- 
szek. 
osm.  oda  =^  szoba. 


920)  okád  = 

=  vomere,  auswerfen. 

ost    ögot  =  auswerfen  ; 

éag.  ok      =  dobás,  lövés ; 

ügol  =  speien; 

okla  =  dobni; 

vog.  djt    =  brechen. 

kaz.  okéi  =  okádni,  köpni 

BuDENz  nagyon  téved,  ha  nyakatekert  theoriáínak  kedve- 
ért a  magy.  okránd-oi  (undorodni)  ide  számitja,  mert  ez  a  t.  t 
ikren,  igren,  i;rew-nel  (undorodni)  azonos. 


vog.  qntil 
ost.  onti-lü 


9i25)  oldal  =  Seite, 

Rippe,  Seite;         t.  t.  jandak,  jandaj  =  (oldalá- 
Rippe.  hoz)  mellé  álló;  a  jan, 

jan-tól  (oldal). 


A  magy.  oldal,  ha  a  tőszónak  oZ-t  fölveszszük,  nagyon  em- 
lékeztet egy  hason  tör.  formatióra,  t.  i.  kaptál  =  mellettre,mely 
kap  és  fa/-ból  származik. 


927)  olvad,  olu  =  liquescere. 


finn.  stilaa 
észt.   8ula 
mord,  8ola 
cer.     8ol 
zürj.   8Ü 
vog.    tol 


liquescere, 
liquefieri. 


jak.  ul  =  olvadni,  fölengedni; 
ular  =  olvadni  (liquefieri ; 
öl,  ül  =  nedves  ;  tenger. 


A  MAOYAR-UOOB  8ZÓHA80NLATOK.  541 

Míg  az  Ugor  példák  mindenütt  kezdő  sziszegöhangot  mu- 
tatnak^ addig  a  tör.  példák,  a  magy.  ol-hoz  hasonlóan,  sibilans 
nélküliek. 

932)  orr,  Ór  =  N<iae^  Schnautze,  Schnabel, 

finn.  turpa=z  Scbnautze  ;  t.  t.  burun  =  orr;  hegyfok; 

moráAirva,  túrva  =  Lippe;  éag.  burut  =  orrmány;  bajusz. 

cer.     türvö  =  labium; 

ost.     tortp  I    -. . 

...  '   ]   Lippe. 

zürj.    ttrp    J 

A  finn-ugor  példákban  kezdő  t,  a  törökben  pedig  kezdő  b 
van,  mely  a  magy.  orr-ban  hiányzik.  Az  orr  alap  jelentése  tulaj - 
donképen:  kiálló,  kiemelkedő.  V.  ö.  tör.  burun  =  hegyfok. 

935)  oszol,  oszlik  =■  sich  theÜerif  auseinander  gehen ;   oszt  =  ver- 

theilen. 

vog.    o'/8(i    =  Stück ;  cag     oi-uá  (gyökből,  usak)  = 

oj(8dt  =  zerhauen.  kicsiny; 

finn.   osa     =  pars,  portio ;  uáa  =   eloszt,  szétdara- 

bol; 
uéal  =  szétoszlani,  darabokra 
tömi. 

939)  öcs  =  jüngerer  Brúder, 

ost.  apsi     1  ...  T>     1  éag.  (téij  ed?  =r idősebb  fivér. 

;  jungerer  Brúder, 
vog.  apái     I 

Fogalmilag  a  finn-ugor,  hangtanilag  a  török  példák  álla- 
nak közelebb  a  magy.  öcs-hez. 

951)  örvény  =  vortex ;  őröl,  Srle  =  molere ;  Őrül  =  delirare. 

Az  előadott  fogalmakban  kifejezésre  jutott  analóg  eszme- 
menetet  mi  is   elismerjük,   de  míg  BuDEsz-nek,  az  « örülés* 


542 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


fogalmára  vonatkozó  finn-ugor  példákon  kívül,  csak  messziről 
vett,  erőltetett  hasonlatokban  kellett  kutatnia ;  addig  mi  a  kö- 
vetkező török  példákban  kevesbbé  erőszakolt,  de  megegyezőbb 

etymont  találunk  : 

éag.  ö^ür,M^f/r,öMr= fordítani, 

csavarni ; 
ögüri'd,  öüriil  =  keringeni, 
forogni;  irvam  =   gyor- 
saság. 


95^)  Ö8  =  avu8  (régi  alak  is). 


OSt.  Í8 

VOg.  Í8 

finn.  Í8(i 

V  •         ••   • 

cer.  ízd] 
mord.  ora 

zurj.  t,'^íd 

Ip.  (írVe 


alt; 

alt; 

páter ; 

fráter  senior ; 

patruus ; 

gross ; 

páter. 


alt.   ozo  =  életkor,  a  múlt ; 

eski  =  az  öreg ; 
cag.  Í8ki  =  régi;  üski  =  régi; 
tírg.eáe    =  idősebb  fivér. 


finn.    8yk8y 

vcLord.éoks 

cer.     8e£e 

Ip.       cakéd 

votj.    8ÍZÍl 

OSt.       8U8;  VOg.  tüku8. 


955)  08Z 

éer.  080       albus; 

mord.aA:^^       « 

zürj.;V.firf    =  weiss,  rein. 

Megegyezünk  BuDENz-el 
abban,  hogy  a  teljesebb 
alak  a  mordv.  aksa^ban 
van  meg,  ezért  a 


954)  Ősz  =  autumnus. 

1. 1.  kös,  kÜ8,  güz  =  ősz, 

Herbst. 


=  ciimus. 


t.  t.  akce,  akée  =  fehéres ; 

alt.  ak8a  =  fehéres,  ősz  sza- 
vakat figyelembe  is  vesz- 
szük.  V.  ö.  öz  =  canus, 
az  Abu8káha,n. 


A  MAOYAB-tJOOR  8ZÓHAB0NLAT0E.  ^^ 

958)  öi;  =  ciiigulumj  Crürfel. 

finn.  vyö   =  Gürtel. 

éer.  ük'ó   =  cingulum  ;  cag.    üp,  jüp  ^  szalag,  kötél  ; 

Ip.    auve  =z  idem  OBzm.í|>  =  kötél. 

zürj.röw   =  idem 

Hogy  a  kötél,  szalag  és  öv  csakugyan  azonos  fogalmak, 
azt  a  tör.  kur  =  szalag  és  kur  =  öt  közötti  kölcsönös  viszony 
legjobban  bizonyltja. 

689)  rak  =  niederlegen^  ponere  (épiteni,  fölrakni  csak  másodlagOE*, 

képleges  jelentése  e  szónak). 

finn.  rakenta  =  l2khoTe  parare,  oszm.  iarai  =  hagyni,  eleresz- 

struere ;  teni ; 

zürj.  rektt    =    rein   machen,  hrakinti  =  valami  félre- 

aufráumen.  tett,  ott  hagyott. 

BüDENz  (lásd  szóhasonlításomról  írt  kritikájának  104.  lap- 
ját) a  letenni  és  elereszteni  közötti  fogalmi  analógiát  nem  tartja 
helyesnek,  míg  ugyanezen  letenni  fogalmat,  valami  különös 
módon,  azonosnak  veszi  a  laboré  parare  fogalmával  (? !) 

70 i)  renyhe  ^  pigtír,  deses, 

finn.  röAmia  =  inhabilis  et  tar-      kirg.  ire/i=  rest,  lomha  lenni; 
dus.  irená  =  lomha. 

Az  iren-beli  t-t,  más,  r  előtt  található  vocalisok  példájára. 
(V.  ö.  rak  —  irak,  ruk  —  uruk)  segítő  kezdöhangnak  lehet  te- 
kinteni. 

710)  ró,  rOV  =  kerben,  ehiJierben. 

cer.  ru     =  hauen,  caedere  ;         t.  t.  ?/r,r)r  =  szúrni,  vágni,  met- 
&nn.rako  =  fissura,  rima;  széni; 

észt.  ra^w  =  Kiss,  Spalte;  oramy  uram  =  útcza  (tu- 

vog.  rat     =  schlagen.  lajdonképen :  sor,  bevá- 

gás); 
kirg.or,  ur  =  árok,   csatorna. 


Ó^  A  MAOYABOK  EREDETE. 

340)  sarló,  solló  =  SicheK 

zürj. caria  =  Sichel;  cuv.  éorla  =  sarló. 

yoi],  éurlo  =  Sichel. 

Mi  a  régibb  magy.  sallő,  csalié  (innét  Csalló-köz,  azaz  a 
termékeny  szigetköz)  alakot  helyesebbnek  tartjuk,  a  mennyiben 
ebben  a  áa{,  éal  =  vágni,  metszeni  gyököt  fedezzük  föl. 

342)  seh  =  Wunde. 

&nn.hemped    =   weich  weich-     1. 1.  éap  =  vágni,  csapni,  be- 
lich,  zartlich.  metszeni. 

Én  a  magy.  seb  szóban  a  vágás  következtében  támadt 
•  bevágás,  bemetszés »  alapfogalmát  sejtem. 

343)  seb  =  Schnelligkeit. 

Ip.  cahóe  =   festinanter  et  ex     1. 1.  éap  =  sietve  menni,  vagy 
omnibus  viribus  eníti.  lovagolni,   beütni  vala- 

mely országba, 
oszm.  óabuk  =  gyorsan,  sietve. 

A  gyök  ^Is^  különféle  jelentését  illetőleg,  lásd  Budaoov 
I.  451. 

345)  segít  =  helfen^  beisfehen, 

mord,  cangode  =  helfen; 
Ip.       sagge       =  trahere. 

Mi  tökéletesen  megegye- 
zünk BüDENz  nézetével  a  « se- 
gíteni és  húzni,  vonni »    közt 

levő  fogalmi  analógiát  illető-     1. 1.  éek  =  húzni  szót  állítjuk 
leg,  ezért  a  finn-ugor  példák-  szembe, 

kai  a 


A  HAGYAB-UGOB  SZÓHASONLATOK.  ^45 

346)  sejt  =  ahnen^  spüren^  wittern, 

votj.  sediik  =  fühlen ;  oeizra.sez  =  sejteni,  megérezni, 

cer.  éini     =  seire,  nosse ;  sejditeni. 

finn.íiet^    =  scire ; 
Ip.     tete      =  scire; 

360)  sorvad  z=  abwelken,  abeehreiu 

6im,8urkene,  surehtu  =:űacceB'  Isirg.sorla  =  nyomorált,  sze- 

cere  (ut  herba  desecta) ;  rencsétlen. 

surkea  =  miser;  E  szót  Büdagov   (I.   642.) 

Kuru  =  moeror;  ior-ral   =    sótalaj   hozta 

észt,  sure  =   sterben,    abster-  összefüggésbe, 
ben. 

375)  sülyf  sül  =  Warze^  feigenförmiger  Ausivuchs. 

űnn.gyylá.  =s  Warze;  1. 1.  sivil,  siil  =  szemölcs;  és 

Ily.   sögl,  sügl  =  Warze ;  ebből  az  újabbkori  kicsi- 

mord. c%a  =  Warze.  nyítö     képzős    sivil-íi, 

sivil'iik. 

269)  szab  =  schneiden,  verschneiden, 

Ip.      cape  =  in  partes  minus-  1. 1.  sap    =    bevágni,   bemet- 

culas  concidere  ;  széni ; 

ost.     ivhi  éoh  =  Stück,  Lap-  sapla  =  befutni,  betömi, 

pen ;  oltani ; 

vog.    8up    =  Stück ;  éap  =  ütni,  yágni ; 

mord.  éapi  =  zuhacken.  alt.   sápi,  sapa  =  rész. 

273)  szakad  =  rumpi,  lacerari;  szak  =  Theil,  Ahtheilung, 

ostj.  ^A;      =  Brucbstück;  éag.  cak  =  mérték,  fölosztás, 
zürj.  íitgal  =  zerbrecben ;  óra  (mint  a  nap  része) ; 

Ip.    cuoke  =z  rumpere ;  éak    =   szétvagdalni,  el- 

fíjm,8ukku  =   in  Stücke  zer-  darabolni; 

schlagen.  kirg.  áaA:  =  szétdarabolni. 

YÁVBRRT  :  Á  magyarok  eredete,  3d 


•*>46  A  MAGYAROK  EREDETE. 

280)    szárad  =  trocTcen  ;  száraz  =  troclnen, 

ost.  sör      =  trocken  werden ;      kaz.  sorok   =   száxadni,  meg- 
vog.  sur      =  austrocknen ;  aszni. 

züi].sural  =r  etwas  trocknen. 

281)  szeg,  szög  =  Nagel,  clavus, 

ünn.  sdnke  =  pars  culmi;  cag.  cök,  éük  =  penis; 

Ip.    sagge   =   clavus  ligneus ;  cigi,  éivi  =  szeg. 

\ot}.  éog       =  Nagel. 

285)  szeg   =  frafigere,  rumpere. 

zürj.  deg    =   brechen,  zerbre-       t.  t.  cak  =:  szétverni  ; 

chen ;  cöküc    I 

kalaDacs  * 
ost.  senk      =  schlngen;  OBin.éekic    j  ^       ' 

vog.  scikvet  =  brechen ;  kirg.  sok  =  kivágni ; 

éer.  si  =  percutere.  éag.  cokum  törövas,  buzogány. 

2S9|  szel  =  scindere,   dissecarc. 

Ip.     ca/^  =  dissecare,  scindere ;  t.  t.     óal  =  vágni,  szétvágni; 

éalle  =  schneiden  ;  eala  =  fél ; 

cer.  sel      —  dissecare;  kirg.  sala  =  fél  ;8al  =  felezni, 

vog.  síi       =  spalten ;  oszm.  calim  =   él,  minden,   a 

Yoiji.selep   =  Span.  minek  éle,  élessége  van. 

Í9á)  szenny  =  Schmutz^  Fieck, 

laorá.minen     =  Bőst; 
cer.     sevie        =  niger; 
zürj.    sim.ívm  =  Rost; 
vog.    semel  =  schwarz  ; 
finn.   himia  =  subobscurus, 
colore  fuscus. 

Rozsda  és  szenny,  vagy  rozsda  és  fekete  semmi  esetre  sem 
azonos  fogalmak ;  és  ugyanazon  joggal,  melylyel  Budexz  az 


A  MAOYAR-ÜGOR  SZÓHASONLATOK.  547 

Ugor  seine,  sim  és  sefnel  (rozsda  és  fekete)  szavakat  tekintetbe 
vette,  lehetne  a  tör.  ieng,  éeng,  éang  (por,  szenny)  szavakat  is 
a  magy.  szenny  rokonául  felmutatni. 

294)  szer  =  Heihe,  Ordnung. 

ost.     JTíV  =    Ordnung,  Regei;      oszm. ^ira  =  sor,  rend; 
vog.    sir  =    Arti,   Beschafifen-      alt.     sür    =  mérték. 

heit,  Weise ; 
zürj.    ser  =  Gewohnheit. 

296)  szid  =   achelten,  fluchen. 

morá.  iudi  =  verfluchen;  1. 1.     süft,  sög,   söj   =    szidni, 

sado  1=  íluchen;  átkozni, 

cer.     sud,  sild  =  jubere ;  A  ^  és  j,  valamint  a  ^'  és  d, 

sudal  =  maledicere.  vagy  t  közötti  hangtani  össze- 

köttetés a  törökben    többször 
is  bebizonyult. 

297)  szigorú  =  strcng^  knappá  dUrftig,  mager. 

cer.  seger  =  angustus.  t.  t.  sík  =  szűk ; 

stkarak  =  szűkebb. 

BuDENZ-nek  a  mag5\  szigorú  és  szegény  közötti  rokonságra 
vonatkozó  véleménye  a  törökben  igaznak  vehető,  ha  a  stk 
(sztik)  és  ziigiirt  (szegény)  szavakat  összehasonlitjuk. 

803)  szirt  =  Géniek. 

votj.    cirti    =  Hals;  t.  t.  sirt  r    hát,  felső  rész ;  tu- 

zürj.  surdi  =  Rücken.  la jdoukép  valamely  test- 

nek felső  keskeny  része ; 
pl.  dag  sirti  =   hegyhát, 
orom. 
BuDENz  itt  összehasonlítja  a  npak  és  szirt  fogalmakat,  de 
nekem  hibául  róvja  fól,  ha  a  1. 1.  jaka  (szirt,  nyak)  szót  a  magy. 

35- 


54^  A  MAGYAROK  EBEDETE. 

nyak'ksA  ősszehasonlitom.  (V.  ö.  Jelentés  V.  A.  magyar-török 
szóegyezéaeiröly  1  oO.  1.) 

313)  8ZÖf   8Z9V  =  wehen. 

OBt.     sev      =  flecbten;  kaz.    éeg,  éig  =  szőni. 

seu     =  Haarflechte;  alt    sok  =  szőni. 

YOg.    ság      =  flecbten; 

sdu      =  Zopf. 
zűrj.  éöcki   =  weben. 

318)  szú  £=  Holzwurm, 

Ip.      sitoks  =z  vermis ;  1. 1.  soguUe  soguLían   =  féreg 

mord.«u/»    =  Wurm;  {&  sog,  suk,  sug  ==  bele- 

éer.     éuké    =r  vermis ;  szúrni,  kivájni  gyökből). 
YOg.    sg>u,  sou  =  Holzwurm. 

A  szög  úgy  viszonylik  sogutée-hez,   mint   a   magy.   szög 
(Winkel)  a  magy.  sztigoly-hoz  (angulus). 

320)  szunnyad,  szunyókál  =  achlummem ;  szunyt  =  aehlüfrig. 

zürj.  sunal  =  scblummem;        cag.    sün=  elaludni  (kibalni), 
éer.     éanalt  =  einscblafen ;  elmúlni.  —  így :  (t£igt 

osi     iunit    =  rubig.  «ün<íi=baragja  elmúlt, 

elaludt  (BüDAGOv  1.638) 

32*2)  szúr  =  itechen. 

éer.     8ur    =  stecben ;  1. 1.  sür  =  szúrni,  beledugni ; 

észt.   curk  =  stecben;  kirg.^úr,   sór    =:    beledugni; 

(causativum  «oA-ból,  te- 
bát:  sogur,  sour  —  súr). 

324)  szurok  =  Pech;  szurkos  =  pechig,  harxig;  szurtos  =  schmutsig. 

zűrj.  sir  =  Harz,  Tbeer,  pix     kirg.  surik  =  czinober   (alap- 
liquida  (alapjelentése :  jelentésében  kenőcs). 


A  HAOTAR-UOOB  SZÓHASONLATOK.  549 

kenőcs,  ezért  sir = raga- 
dós-sal  is.) 

Ez  oknál  fogva  én  a  magyar  szurtos  szót  ide  tartozónak 
tekintem^  nem  pedig,  mint  Budenz,  a  szürke-hez, 

329)  szürke  =  grcm,  asckg^rau, 

Ip.    éuorkok,  cuorre  =  canus;      éuv.    suru  = 

ost.  sur  =  grau;  kaz.    soro  =      szürke. 

zürj.jor  =  grau.  alt,     suru  = 

194)  talál  =  findeut  treffen. 

&nn. tule  =  venire  ;  advenire^      alt.   talda  =  kitalálni; 

contingere;  talál  =    kitágulni^   meg- 

cer.  tol  —  venire.  nyilni. 

A  török  példákban  épen  oly  nehezen  lehet  megfejteni  a 
magy.  talál  szót,  mint  a  finn-ugorban,  a  hol  Budenz  úr  az 
analógiát  a  szláv  chodit  (menni)  és  nachodit  (találni),  lat.  venire 
és  invenire  közötti  fogalmi  analógiák  szabálya  szerint  akarja 
fölfedezni. 

195)  talp  =  plania  pedis,  ba»U. 

Ip.    tuolpa  =  ílach,  planus;         éag.  jalp-ak  =  lapos; 

finn.   talla  =  lamina.  taban     =  talp,  alsó  rész. 

199)  tapogat  =  hetcuten^  antantén. 

finn.  tapaa  =  nach  etwas  fassen,     éag.  tap = találni,  elérni,  meg- 

fínden ;  treffen,  packen ;  nyerni. 

Ip.     toppé  =  prehendere 

203)  tart  =  haltén^  anhalten,  dauern, 

Budenz  a  magy.  farf-ból  a     öag.   tart  =   tartani,  megtar- 
t  végbetüt  elveszi  és  tar-t  a  .tani;  (másodlagos  jelen- 


550 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


finn  ta  rttu  (valamihez  fogódzni) 
és  tarma  szókkal  egyezteti.  — 
Mi  a  következő  tör.  szavakat 
állítjuk  szembe  vele : 


tésében :)  búzni,  vonni, 
vezetni,  kalauzolni,  kéz- 
nél fogni ; 
kaz.  tarium  z=z  hajlam,  vonza- 
lom. 


214)  t-éle  =  voll ;  tel'  voll  werden  ;  tölt  =1  füllen, 

vog.  iagle  =  voll ;  t.  t.  tolu      =  tele  ; 

taal    =  voll  werden;  tol        =  telni; 

tault  =  anfüUen;  toltur  =  tölteni, 

ost.  telin     \ 
finii.tayte    ' 

227)  titoh  =  Geheimniss  ;  titkol  =  verheimlirhen, 

vog.  tujt  =  verstecken,  verber-      1. 1.  í//í  =  tartani,  viszatartani. 
gen. 

á34)  tollf  tolu  =  pennát  pluma. 

mord.  tolga   1  t.  t.    tuj,  tüg  ==  toll ; 

Ip.       tolke  cag.  tide  =  madár-toU; 

finn.   sulka      ^  _  alt.   toló  =   tollasodni  (Büda- 

Féder, 
ostj.    togol  oov  I.  403.) 

vog.    tqxd 

zürj.   til 

235-1-244))  toin^  töm  =  stop/e?!,  stampfen, 

cer.  tem  =  implere,  satiare  ;        kirg.  tompa  =  megtelni,  da- 
Ip.     talmo   =    calcare,  oppri-  gadni; 

mere;  1. 1.  tnmla  =  elrejtőzni; 

tim      =  szilárd,  vastag. 

Ide  számitható  a  tör.  töm  cím  =  leguggolni,  alámerülni  is. 

243)  tör    =  hrechen. 

űim.sdrke  =  in  minuta  fran-      t.  t.  tínm,  dirim  =  darab,  egy 
gere  ;  eltörött  rész ; 


A  MAOYAB-UOOR  SZÓHASONLATOK.  ö5l 

Ip.     sare  =z=  findere  ;  kir    =  tömi ; 

votj.^^r,  sert  =  brecben ;  tóra  =  szétdarabolni, 

▼og.  taur  =  klein  stossen. 

A  tör.  tóra-i  ugyanazon  joggal^  melylyel  a  vog.  taur-i,  e 
csoporthoz  lehet  számítani. 

244)  törölj  törül  =  wischen^  abwischen ;  törzsöl  ^  rétben. 

éer.  tur£  =   perfricare ;  1. 1.     siir,  sürge   =  dörzsölni, 

ost.   ^ard=  scbeeren  ;  búzni,  bajtani ; 

vog.  sárt  =  reiben,  scbmieren ;  Bürgii  =  arczfesték;  siirgii' 

űnn.kiertd  =  manibus  fricare.  taéi  =  fenkö. 

OQzm.  dijrsele  =  dörzsölni. 

242)    tőr  =  gladius,  ensU^  nsuhla   (Budenz    szerint :    hegy,  kiálló  rész 

alapfogalommal) . 

finn.   í^m  =  Schárfe,  Schneide     1. 1.  íiir  =  előrész,  kiálló  rész. 

Spitze ;  éag.  tóre  =  csúcs,  fö. 

észt.    tera  =  Scbneide,  Spitze  : 
éer.     tiír  =  íaargo,  ripa ; 
votj.    tir  =  Beil. 

246)  tud  =  wiasen,  hönnen. 

finn.   tante  =  sentire;  uig.  tut  ==   megérteni,  érezni, 
Ip.       fofcrfe  =  sentire,  cognos-  érzékelni ; 

cere,  intelligere ;  éag.  tuj  =.  érteni,  érezni,  hal- 
votj.    tod     =  wissen ;  lani. 

raoxA.  8oda  =  wissen. 


▼og.  taut 

ost.  tügety  int 

finn.  tule 

votj.  ül 


250)  tüz  =  Feuer. 

t.  t.  ot      =  tűz. 

kiz  =    melegség,   bőség, 
(  ^^^er-  tüz. 


550 


á  MAGYAROK  EREDETE. 


finn  tarttu  (valamihez  fogódzni) 
és  tarma  szókkal  egyezteti.  — 
Mi  a  következő  tör.  szavakat 
állítjuk  szembe  vele : 


tésében  :)  húzni,  vonni, 
vezetni,  kalauzolni,  kéz- 
nél fogni ; 
kaz.  tarlum  ==  hajlam,  vonza- 
lom. 


214)  tele  =■  voll ;  tel-  voll  werden  :  tölt  ^=  füllen, 

vog.  tagle  =  voll ;  t.  t.  tola      =  tele  ; 

taal    =  voll  werden;  tol        =  telni; 

tault  =  anfüUen;  toltur  =  tölteni. 

ost.  telin     \ 

íi      ±'  ±      í  voll. 
fini^.tayte    ' 

227)  titoh  •=  Geheimtiisa  ;  tithol  =  verheimlichen. 

vog.  tujt  =  verstecken,  verber-     1. 1.  í'/í= tartani,  viszatartani. 
gen. 

1234)  toll,  tolu  =  penna^  j)luma. 

mord.  tolga   ]  1. 1.    tuj,  tüg  =  toll ; 

Ip.       tolke  éag.  tüle  =  madár-toU; 

tinn.   sulka      ^  _  alt.   toló  =   tollasodni  (Büda- 

Feder. 
ostj.    togol  oov  I.  403.) 

vog.    tqul 

zürj.   til 

235-1-244))  toni,  töm  =  stopfen,  stampfen. 

cer.  tem  =  implere,  satiare  ;        kirg.  tompa  =  megtelni,   da- 
Ip.    tcilmo   =    calcare,  oppri-  gadni; 

mere;  t.  t.   ttnitla  =  elrejtőzni; 

tim      =.  szilárd,  vastag. 

Ide  számítható  a  tör.  töm  éöm  =  leguggolni,  alámerülni  is. 

243)  tör    =  brechen, 

űnn, sarké  =  in  minuta  fran-      t.  t.  tinm,  dirim  =r  darab,  egy 
gere  ;  eltörött  rész ; 


A  MAOYAB-UOOR  SZÓHA80NLAT0K.  55 1 

Ip.    sare  =  findere  ;  kir    =  tömi ; 

votj.í^r,  sert  =  brechen  ;  tóra  =  szétdarabolni. 

Yog.  taar  =  klein  stossen. 

A  tör.  tóra-i  ugyanazon  joggal^  melylyel  a  vog.  taur-i,  e 
csoporthoz  lehet  számítani. 

244)  töröl,  törül  =  wiachen,  aJbwischen  ;  törzsöl  =  reiben. 

éer.  turí  =.  perfricare ;  1. 1.     siir,  siirge   =   dörzsölni, 

ost.   tar(í=  scheeren  ;  húzni,  hajtani ; 

vog.  sdrt  =  reiben,  schmieren ;  iiírgii  =  arczfesték;  BÜrgü- 

űnn.hiertá  =  manibiis  fricare.  taii  =  fenkö. 

OBZin.  dörsele  =  dörzsölni. 

M2)    tőr  =  gladius,  ensis,  naubla   (Budonz    szerint :    hegy,  kiálló  rész 

alapfogalommal) . 

finn.  f<?rá  =  Schárfe,  Schneide     1. 1.  í/7r  =  előrész,  kiálló  rész. 

Spitze ;  éag.  tőre  =  csúcs,  fö. 

észt.    tera  =  Schneide,  Spitze  : 
éer.     tür  =  inargo,  ripa  ; 
votj.    tir  =  Beil. 

246)  tud  =  wis8en,  kőnnen, 

finn.  tűnte  =  sentire;  uig.  tut  =   megérteni,  érezni, 
Ip.      tobde  =  sentire,  cognos-  érzékelni ; 

cere,  intelligere ;  éag.  tuj  =  érteni,  érezni,  hal- 
votj.    tod     =  wissen ;  lani. 

mord.  8oda  =  wissen. 


TOg.  taut 

ost.  tüget,  tut 

finn.  tule 

votj.  til 


250)  tüz  =  Feuer. 

t.  t.  Ot      =  tűz. 

kiz   =    melegség,   hőség, 
I  ^^''^'  tüz. 


&52  A  MAGYAROK  EREDETE. 

Ha  BuDENz  űrskt-hk  közötti  váltakozást  felek  és  A-öl  (i251.  §) 
szavakban  és  más  helyen  is  fölveszi^  miért  nem  szabad  nekünk 
a  magy.  tüz  szót  a  t  t.  kiz-zél  egyeztetni  ?  A  mi  a  tör.  of-tal 
való  éreztetésünket  illeti,  az  ugor  példák  minden  tekintetben 
sokkal  közelebb  állanak  a  magy.  tüz-hez ;  és  ot  csak  annyiban 
sorakozik  a  vog.  taut  és  ost.  tut-hoz,  a  mennyiben  a  tör.  oí-ból 
a  kezdő  consonans  elveszett;  mert,  hogy  egy  ilyen  létezett,  azt 
a  kéttagú  gyököknél  tett  észrevétel  mellett  alig  lehet  kétségbe 
vonni.  A  tüz  szó  elemzésénél  nem  szabad  számításon  kívül 
hagyni  a  tör.  tizek,  tezek  =,  magj'.  tőzeg  szót,  melynek  alapjelen- 
tése sajátképen  tüzelésre  való  dolog  és  szerkezetre  nézve  hasonló 
vele  az  oszm.  odún,  óag.  otun  =  tüzelő  fa,  ot= tűzből.  A  miből 
láthatni,  hogy  tüz,  tiz  szó  a  törökben  is  meg  volt. 

964)  ún  =  ecJceln ;  undoh  =  ecJcelig  ;  undor  =  EckeL 

zürj.  um    =  überdrüssig  wer-     éag.  undor  =  undok,  undorító, 
den. 

Valamint  a  tör.  um  (liszt)  o^u?/2-ból  (a  szétdörzsölt)  ered, 
épen  úgy  származtatja  Budenz  egészen  helyesen  az  ün-i  (fasti- 
dium)  is,  egy  előbbi  ot\n,  ag^mAiöl  (okádni,  vomere).  De  ez 
esetben  a  tör.  ogum  (lásd :  okád)  is  ajánlkozik,  mint  épen  any- 
nyira  illő  példa. 

965)  UJlSZOl  =  clamore  impellere,  cohortari. 

finn.  ano 


Ip.       ano,  adno 
mord.  ana 


,  éag.  ondazs  rákiáltam,  felkiál- 

petére,  be-         °  . 

,  tani ; 

gehren. 

on,  on  =z  hang,  szo. 


966)  úr  =:  dominus,  herus. 

finn.urofto  =  vir  aduitus;  1 1.       our,  unr  =  védelem, vé- 

ost.   űrt    =  Herr,  Edelmann,  delmező. 

Freier.  trkm.   ura^zz:  Isten,  oltalmazó. 

(V.  ö.  Uraz-berdi,  személy- 
név, a  persa  jIjIj^  = 
Deodatus  fordítása.) 


A  MAGYAR-ÜOOR  BZÓHABONLATOK.  553 

BuDENZ  a  finn  uroho  és  ukko  (öreg)  között  összefüggést 
gyanít^  a  mi  lehetséges ;  minthogy  hangtani  tekintetben  a  tör. 
uar  ogur-hól  is  származhatott. 

967)  ÚSZ  =  nare,  natare. 

t.  t.  üz,jiiz,jÜ8  =  úszni. 


finn. 

ui 

mord 

.  íije 

cer. 

^j 

zürj. 

«; 

vog. 

V 

ost. 

üd 

Ip. 

vuoje 

natare. 


Mi  egyet  értünk  BuDENZ-el  abban^  hogy  az  az  a  magyarban 
és  törökben  gyakorító  képző  s  nem  a  gyökhez  tartozik.  De  épen 
ez  teszi  a  magy.  úsz-neJs.  a  tör.  jüa,  ü^-hez  való  csatlakozását 
még  valószinűbbé ;  s  kiváltképen  ez^  mert  a  magyarban  és 
törökben  az  igének  alapjelentése^  t.  i.  a  felületen  maradás^  van 
kifejezve  (v.  ö.  tör.  uz,  ils  =  felül),  a  mi  a  finn-ugor  példákban 
legkevesbbé  sem  ismeretes. 

970)  utó  ^  postremusy  ulfimua ;  u/tdn  ^  post. 

vog.  jujty  (juit)  =  der  hintere ; 

jotl  =  spat; 
ostj.Jottjjím  =  Hintertheil. 

Mint  látható;  Budenz  a 
jou-,  vagy  a  fölvett  j«^,-ban  a 
«rpars  postica*  fogalmat  sejti, 
melyből  jujt  és  a  kezdő  j  eltű- 
nése után  ujt,  ut  keletkezett. 
Az  egész  magyaxázat  bizony- 

talán  fölvételekkel  van  meg-     éag.  öte    =r   túl,   óta,    elmúlt, 
tömve ;  s  én   nem   látom  át,  mögött ; 


554  A  MAGYAROK  EREDETE. 

hogj'  ilyen  esetben  miért  nem  kirg.  ötej  =   után,  elmúlt^  óta 

lehetne  a  magy.  öte  ófa  (seit,  (bin   kán   ötej   =   öt   nap 

vergangen)     szót     tekintetbe  múlva) 

venni  és  a  szavakat  összeegA^eztetni. 

97^2)  wk,   ik  =  avia, 

finn.  eakko  =  avia,  anus;  cag.  eke-ce   =   idősebb   nővér 

Ip.      akko  =  Grossmutter.  {eke  és  ece-ibl  =  nővér) ; 

í'A:er=  idősebb  fivér  (Pavbf 

DE  CoüRTEILLE,  á8.) 
973)  iíi  =  sedere, 

vog.    unl     =  sitzen ;  1. 1.  ol-turnuik   =  űln    (tulaj- 

ost.     omÍ8  =  sich  setzen;  donképen  oli-turnutk  = 

zürj.    ulös    =  Sitz,  Stuhl;  ülve,    lenni    —    magát 

éer.     olmo   =   locus,  quo  quis  ülve  találni  —  mert  itt  a 

sédet.  tur,  alapjelentésében,  az- 

az :  nem  « állani » ,  hanem 
•lenni  (esse)*,  vétetik. 

975)  üszó\  üszil,  ilszJce  =  juvenca,  bucula. 

finn.  t;a«a  =  einjáhriges  Benn- 

thierkalb ; 
mord.  vaZf  váza  =  Kalb ; 
Ip.       me8e=z  vitulus; 
vog.    mis  =  Kuh  ; 
zürj.    mÖ8  =  Kuh. 

Mint  BüDENz,  úgy  mi  is  az  üsző-hen  diminutivumot  sej  iánk 
üaz'höl,  és  ez  utóbbi  az,  melyet  mi  a  tör.  (alt.)  aj,  üj  =  tehén, 
tehá  üjiike  =  tehényke,  szavakkal  egyeztetni  akarunk. 

97<>)  üszög  Brand,  Kortibrand. 

Lásd.  izzó'i  6ag.  issik^issih  =  meleg,  forró. 


A  MAGYAR- UGOR  SZÓUaSONLATOK. 


5ü5 


97(5)  iiz  =  verfolgen^  nachjagen. 


vog. 

vojent  =r  verfolgen ;  oj  = 

1. 1. 

iz,       =  nyom. 

laufen ; 

t>,  ize  =  nyomozni. 

OBt. 

voíat  =  treiben; 

alt. 

Í8te      =  nyomozni. 

ZÜlj. 

vo}      =  durchgehen; 

cag. 

izle      —  utánna  járni 

finn. 

aja      =  agere,  pellere; 

ip. 

viioje    =  agere. 

BuDENz  szerint  itt  az  etymon  voj-hRu  (currere,  fluere)  ós 
ennek  frequentativumában  vojz-han  keresendő,  melyből  a  magy. 
u^-nek  kellett  származnia.  Ha  már  ily  merész  etymologiát 
hajhászunk,  nem  helyesebb-e  a  tör.  iz  =  nyom  és  izle  vagy  ize 
és  iz  =  nyomába  járni  tehát  követni,  üldözni  —  mint  egy  az 
alapjelentéssel  szorosan  összefüggő  észjárást  —  kiindulási  pon- 
túi venni? 


ost.    jazirl 
jasta 
mord.a^t 


979)  ilzefit  izén 

=  Wort,  Rede ; 
=  sagen: 
=  sagen. 


sagen  lassen,  melden. 

cag.  üJe  =  szó,  beszéd  ; 
uig.  iici,    ü£i,   =    szó,  mende 
monda. 
iices  =  szócsere,  szóváltás. 


Hogj'  milyen  jelentés  tulajdonítandó  a  magy.  üzen-ben  az 
en,  vagy  w-nek,  nem  egészen  világos,  de  Büdenz  is  az  erre  vo- 
natkozó fölvilágositással  adós  maradt. 


585)  vaj 

=  biifyrum. 

finn.  voi     1 

cag.  maj 

mord.  vaj 

cer.     ü 

Ip.       uuoj 

Fett,  Butter. 

ZÜlj.     vij 

ostj.    ro/ 

vog.     vaj    i 

=  zsír,  vaj. 


556  A  MAOYABOK  EREDETE. 

591)  vall  =  beJcommerif  gewinnen,  davontragen, 

vog.    voil=  nehmen;  1. 1.  al  =  hozzá  jutni^megtar- 

vát  =  pflűcken ;  tani,  venni,  fogni, 

finn.  otta  =  sumeré,  arripere ; 
Ip.      08te  =  emere  ; 
zürj.   vot   =  baccas  carpere. 


502)  var  =  Schorf,  Grind, 

votj.     ur  =  Geschwür,  Eiter;     1. 1.  nr  =  var,  daganat,  emel- 
mord.  uro=  Geschwür.  kedés. 


593)  vár  =  warten,  erwarten. 

vog.    ür  =  warten,  hüten;  oszm.  our=:  oltalom,  védelem, 

ost.     uralta  =  acht  gebén ;  őrzés ;  (our  ola,   Allah 

mord.  var,ia  =  besehen.  our  ola  helyett  =  Isten 

legyen  oltalmad!) 


599)  vég  =  finis,  extremum,  confinium, 

mord.  ingei      =  Vordertheil ;  oszm.  en  =  leginkább,  legvégső, 

ingeid    =  vor,  vorn ;  (a  superlativus  képzé- 

finn.  viimehe  z=  postremum,  sere  szolgáló  particula). 
ultimum. 

Ha  a  magy.  vég  szóban  valószínűleg  a  test  kiálló  legszél- 
sőbb utórészének  alapgondolata  van  kifejezve,  mint  Büdknz 
fölveszi,  akkor  a  mord.  ingei  mellett  a  t.  t.  öng,  (elé)  eng  (leg- 
végső) felsőfokot  képző  particulát  annyival  inkább  figyelemre 
lehet  méltatni. 


A  MAOYAB-UGOB  SZÓHASONLATOK. 


557 


60á)  vélő  =   meduUa,  Gehirn. 


1. 1,  bejirif  mejin  =  velő. 


meduUa. 


ost.     velim 
vog.    valem 
züij.   vem 
finn.   i/time 
mord.  iKTeme 
Ip.      addem 


A  gyökben  levő  l  véghang  kivételével,  a  1. 1.  példa  inkább 
a  finn-ugorhoz  közeledik,  mint  a  magyarhoz. 


finn.  vanha 
észt.   vana 


603)  vén  =  senex. 


\alt. 
/ 


1. 1.  hón,  bun =elagott,  aggas- 
tyán; 

oszm.  huna = vénülni,  veszendő 
lenni. 


605)  ver  =  acklagen. 


züij.  vart  =  schlagen,  dreschen. 
Ip.    verde  =  caedere. 


oszm.    vur  \ 
éag.      ur    I 


verni,  ütni. 


607)  vés  =  eingravieren^  einschneiden. 


finn.  veitse=z  cutter; 

vei8td=  cultro  scindere : 
észt.   vesta  =  behauen; 
ost.     vas  =  aushauen,  schnei- 

den. 
zürj.  öian  =  Meissel; 

vilit  =  schaben. 


1. 1.  bic     =  vágni,  bevésni ; 
bicki  =  fürész ; 
bicak  =  kés  (v.  ö.  magy. 
bicsak). 


558 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


612)  vét  =  vorbeigehen^    verfehlen^  sich  versündigen. 


tiun.  vdÜUi  =  vitare,  evitare ; 
Ip.      vélte  =  irritum  et  falsum 
fieri; 
rdltte  =  febl  schlagen. 


1. 1.  öt  =  mellette,  vagy  előtte 
elmenni,  átmenni ; 
ötiin  =:  vétkezni,  hibát  el- 
követni. 


609)    vesZj    vész    =   vcrloren    gehen^    umkommeny  zu  Grundé  gehtn ; 

veszt  ^  verliereriy  ver  dérben. 


zürj.7-o«   =   umkommen,  ver- 

derben ; 
votj.  tií    =  verlieren; 
ost.  vus   =  ein  Ende  habén 
vog.  uds  =   sterben ;    uost    z= 

verlieren ; 
finn.frtít.i/  =  lassari; 
Ip.    rváe,  vesés  =  imbecillis. 


t.  t.  hosz,  6f/^  =  rontani,  tönkre 
tenni,  széttörni. 

(Épen  olyan  joggal,  a  mi- 
lyennel a  zürj.  vos'i,  lehet  a 
t.  t.  hoszy  huz  szót  is  a  magy. 
resz-%7,e\  szembe  állítani.) 


333)  zar  =■  schliessen^  Schloss^  eu^tj^erren, 

ost.    to^r,  í«^í;r  =  zuschlies8en,      6ag.  tagar  =  takaró,  födél. 

zumachen  ; 
vog.  torrtayt    =    verschlossen 

werden. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK. 


559 


MÁSODIK  KATEGÓRIA, 

AVAGY    OLYAN     SZÓEOYEZÉSEK,     MELYEK    A    SPECIÁLIS    PINN-ÜGOR 
HANGTANI-  VISZONY    KÖVETKEZTÉBEN    A    TÖRÖK    NYELVBEN    NEM, 

VAGY    IGEN    RITKÁN    TALÁLHATÓK. 


— »> 


784)  agyar  =  Hauzahn. 

vog.  an£er  =r  Hauzahn; 
votj.  vazer  =  Hauzahn. 


mord.  uro     -9ol-tiir=:jX 


«>• 


őer.      rere£  =  subula. 


81-^)  aJ'CZ  =  facies,  vultus 

793)  dll  -  Kinn. 

zürj.    ord     =  Seite; 

cer.      oftlaS 

éer.      örtöi  =  Seite; 

mord.  ul 

mord.  irdes  =  Eippe ; 

votj.    anfflen 

Kinn. 

Ip.       ertek  =  costfie; 

ost.      aüin 
vog.     nliíí 

Az   oldal   ós   arc 2    köz< 

<S00)  álom  =  Schlaf ;    altat  = 
schlü/ern. 

vog.     itlom,ulm  =  Schlaf; 
ost.      olim  =  Schlaf; 

ol  =  sich  legén; 

5iürj.    on,  un        =  Schlaf; 
Ip.        ode  =z  dormire; 

mord.  ndt    =  liegen,8chlafen; 
cer.      omo  =  Schlaf. 

oszm.  iijif,  nj  =  aludni, 

álmodni ; 
uig.     utu  =  aludni. 

812)  ár,  árr  =  aubula, 

finn.  ora  =  terebra  minor; 
észt.  ora  =  Pfriem ; 


(oldal)  és  janak  (arcz)  között 
is  megvan. 

830)  eb   =  canis. 

vog.  űmp,  amp  =  Hund ; 
ost.  (linp,  amb  =  Hund. 

835)  egér  =  Maus, 

ost.      li  nkir 
vog.     táfier 
Ip.        snara 
mord.  iejer 
zurj.    í??r 
finn.    //iirtí 

A  törökben  az  egér  s irkán- 
nak  neveztetik,  melylyel  a  ma- 
gyar cziczkány  analóg. 


Maus. 


560 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


840)  é]  =  nox. 

Ip.        ija 
finn.    y'ó 


mord.  vej 
vog.     et 
ost  • 


Nacht. 


"  .1-*....^    'í^íá-vel  a  tö- 

ylrsi2i, 

azonos. 

V.  ö.  keée  =  est,  éj  és  keé 
=r  későn. 

Ezen  oknál  fogva  én  a  tör. 
ej  szót  (későn,  ejlen-hen  = 
késni,  elkésni)  a  magy.  é/-jel 
szeretném  egyeztetni. 

843)  él  =  V ivére. 

finn.    eUi 

cer.      iZ 

mord.  erd         t  lében. 

zürj.    61 

Ip.        eUy  jele 

Az  orosz  £tí  (élni  és  lenni), 

« 

áng.  live  (élni  és  lakni)  közti 
fogalmi  analógia  szerint  az 
oszm.  ol  (lenni,  létezni)  is  talán 
ide  számítható.  (?) 

852)  einel  =  levare^  tollere. 

vog.  ölm,  alm  =  heben; 
álut  =  tragen; 

ost.  álim  =  heben,  erheben. 

A  magy.  em-  és  a  finn-ugor 
elm,  alm  szavakkal  távolabbi 


rokonságban  áll  a  tör.  etn  = 
dolgozni,  fáradozni. 

S74)  est  =  Ahend. 

finn.  ehto,  ehtoo  =  ves] 

Ip.     ikto  (iekto,  é^to)J^  heri ; 

éer.  jut  =  nox. 

Ezt  nem  lehet^áskép  gon- 
dolni, mint  űgf^  hogy  est^  ré- 
gibb formájában  eset  es-núhöl, 
a  nap  sülyedésére,  lemenésére 
emlékeztet,  hasonlóan  a  tör. 
bati  (nyugot,  bat-tól  =  le- 
menni) szóhoz. 

891)  ijed  =  ierrerXy   expavescere, 

mord.  dvede  =  erschreckt  wer- 

den; 
votj.    jödi    =  erschreeken; 
vog.    jegv    =  tanzen; 
ost.     jog     =  tanzen. 

Mi  a  tánczolni  és  megijedni 
fogalmak  analógiáját  nem  lát- 
juk világosan ;  és  ha  már  ösz- 
szefüggés  lehetséges^  úgy  ez 
csak  tánczolni  és  keringeni 
közt  lehet,  melyhez  a  tör.-tat. 
ajil,  ijil  (forogni)  jobb  támasz- 
pontúi szolgál. 

902)  iparkod  =  aích   hefleissen, 
trcLchteru 

finn.  upera  =  gnavu8,a6siduu8; 
vog.  aper   =  Eile. 


A  MAGTAR-UOOR  SZÓHASONLATOE. 


5C1 


Az  iparkodni  és  sietni  kö- 
zötti fogalmi  analógia  mellett 
a  t.-t.  iv,  ib  (sietni)  igegyök  is 
tekintetbe  jöhet. 

930)  (ín  =  plumbum,  atannum. 

cer.  voíne  =  plumbum; 
vog.  qln     =  Silber,  Geld. 

BuDENz  egészen  helyesen 
az  ón-hüJi  egy  régibb  oln,  r^i^m 
alakot  vesz  föl^  mely  esetben 
a  tör.  kalaj  is,  mely  a  guttu- 
ralis  kezdöhangot  megtartotta, 
tekintetbe  veendő. 

Hogy  ón-  és  őlom-hoji  az 
öntés  alapjelentése  van  kife- 
jezve, ezt  a  tör.  kurgasun, 
kvjgasun  is  bizonyítja,  mely 
a  huj  s  önteni,  gyökből  szár- 
mazik. 

934)  ostor  =  Peitache,  fiagellum, 

cer.  voétor  =  virga; 
vog.  aéter    =  Peitsche. 

941)  öl  =  sinus,  amplexus,  Klaf- 
ter ;  Ölel  =  umarfnen. 

finn.    sple      =  orgyia; 

syleile  ■=  umarmen; 
mord.  sel        =  Klafter;  üt  = 

Schoss ; 
vog.     iiíU       r=  Klafter; 

tdl        =  messen      mit 
den  Armen. 

VAmnaiT:  Á  magyarok  eredete. 


942)  öl  =  tödten, 

ost.    vei     ==  tödten; 

vog.  dl      =r  tödten,  erlegen; 

finn.  viile  =  eultro  findere. 

t.-t.  öl  =  meghalni ; 

öl-kür,öl'tür = megölni. 

961)  új  =  noüua,  recens. 

finn.    uute 


észt.  üé 
mord.  od 
cer.  uo 
Ip.        oddo 


neu. 


/  ■ .      •  • 


9f>2)  ujj,  ujj  =  digitus,  Zeke. 

vog.  iule  =  Finger,  Zehe; 

ost.  tuj    =  Finger; 

Ip.     cule,  éaute  =  Finger. 

Mint  rokont,  ide  számíthat- 
juk az  alt.  öle  =  újj  és  iije  (íz,  tag) 
szókat  is. 

963)  újj  =  manica, 

vog.  tájt   =  Aermel; 
ost.    lit     =  Aermel; 
zürj.  Boj     =  Oberarm ; 
Ip.     snje   r=  ala; 
cer.   sióké  =  manica. 

BuDENz  HuNFALvy-nak  a 
magy.  űjj  (digitas)  és  újj  (ma- 
nica) azonosságái'a  vonatkozó 
fölvételét  helyesen  czáfolja 
meg,  a  mennyiben  ö  ez  utób-* 


562 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


bit  kar-  vagy  szárny-ruhának 
tartja. 

V.  ö.  erre  vonatkozólag 
tör,  eng,  jeng  =  váll  és  jenge 
(ruha  újjá). 

477)  bagoly  =  buho^  noctua, 

vog.  mq,ngla  =  gemeine  Eule. 
Lásd  tör.   bog   (bötyök, 
csomó). 
A  magy.   bagoly  szó  nem 
annyira    magára  a  madárra, 
mint  inkább  ennek  kerek  alak- 
jára vonatkozik. 

V.  ö.  magy.  boglya,  baglya. 

48 4)  bél  =  viscera ;  belé  ^  i?i, 
hinein  ;  bclol  ■=.  aua. 

finn.  rali  =  locus  intermedius; 

votj.  poli  =  in ; 

zürj.  pólsxn  =  zwischen. 

501)  bök  =  sf 088671  f  stechen. 

finn.    pökki  =  comibus  ferh*e ; 
mord.  pikse  =  sehlagen. 

kaz.  bökő       =  dugasz; 
bökkön    =    megtö- 
mött, megtöltött. 

.*i89)  csikland  =  hitzeln, 

ter.  éigald      =  titillare; 
Ip.    éokkolde  =  titillare. 

oszm.gizrkla  =  csiklandani. 


391)  csíp  =  zwicken,  kneipen. 

zürj.  éepled,  őepledi  =  kneipen, 

zwicken  ; 
éer.    éebeétal   =   vellieare; 
Ip.     cipceste    =    digitis      tor- 

quere. 


cag. 
OBzm. 

éimda     \  kneipen, 
cimdikle )  zwicken. 

511)  /a  =  Holz,  Baum. 

finn.  puu 
észt.  pü 
éer.    pu 

Baum,  Holz. 

zürj.  pu 
ost.    pu 

M                                  _                      _      _    _ 

514)  faggyú  =  Talg,  ünschliti. 
ost.  poU  =  Talg. 

517)  fakad  =  plateen^  losbrechen. 

finn.  puhkea  =  disrumpi  ; 
észt.  puhke    =  bersten ,    auf- 
brechen  ; 
pagu      =  Riss,  Spalt : 
ost.    pogin     =z=  bersten. 

519)  fal  =  ver8chlhigen,  ver- 
8chlucken. 

vog.  pöl  =  auflfressen,    beis- 

sen; 
ost.   pulem  =  verschlucken 
éer.   puldoé  =  Bissen  ; 
űnn.  pala     =  Bissen. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHABONLATOK. 


563 


5á0)  falu  =  Dorf,  pagua, 
YOg.  paul    =  Dorf; 
ost.  pugol  =  Dorf. 

521)  fan  =  pubes, 

vog.  pun  =  Haar,  WoUe  ; 
ost.  pün  =  WoUe; 
éer.  jmn  =  pluma. 

522)  far  =  Hintere ;  fark  = 
cauda;  farcsik  =  Hüfte, 

vog.     pari  =  zuTÜck,  gegen  ; 
ost.      pir     =z  das  Hintere,  das 

Vergangene ; 
zürj.    bar    =  das  Hintere; 
finn.    perd  =  pars  postica  ; 
mord.  pila  =  Schwanz. 

526}  fegy  =  corripere^  increpare. 

finn.  pdlke,  pálkaée   =   rixari, 

objurgare  ; 
éer.   peleáte    =    loqui,    verba 

facere. 

529)  fej  =  melken. 

móri,  peda,  pddki  =  melken, 
seihen,  durchseihen. 

534)  fél  =  tiniére^  meiuere, 

vog.    pil 

ost.      T'^^ 

zürj.    ^oZ      timere,  metuere ; 

Ip.       palle 

mord.  pele 


nubes. 


finn,    pelkáü  =  timere,    me- 
tuere. 

535)  feled,  felejt  =  oblivUd. 

finn.  pelasta  =   solvere,  libe- 
rare. 

A  magy.  feled  alapfogalma 
BuDENz  szerint  « elereszteni, 
elbocsátania  és  ez  értelemnél 
fogva  sorozza  a  finn-ugor  ana- 
lóg példa  mellé. 

537)  felhő  =  nubes. 

finn.    pilve 
mord.  pel,  pále 
cer.     pil 
Ip.     ,  palv 
votj.    pilem 
ost.      palin 

538)  fen  ==  weizen,  achleifen, 
votj.  pen:penon  =  Schleifstein. 

541)  fentt,  fenyít  =  comminari, 
caatigarú 

vog.  piment  =  gebieten,    ver- 

bieten ; 
ost.  pamiji  =  rathen,     anra- 

then. 

545)  fesel,  fesl  =  aufgehen,  8Ích 
irennen^  sich  abscluilen. 

vog.  peseml  =  sich  auflösen ; 
peset     =  lösen; 

36* 


564 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


nidus  avium. 


Ip.     pidse   =  solvi,  liberari ; 
űim,  piuise  =  solvi. 

547)  fészek  =  nidu8. 

tinn.  pesd 
mord.  piza 

éer.  pilláké 

Ip.  pesse 

vog.  pi8 

ost.  ptt 

zürj.  poz 

tör.-t.  &il?6ft  =  lyuk. 

550)  fifig  =  crepitus  veniris. 

y  og.  ponn  =  pedere; 
oet.  punt  =  pedere. 

552)  fiú  =  filiué^  j)uer. 


vog.  pt,  p% 
zürj.  p^í 
finn.  poika 


filius. 


éag.     hala  =  gyermek; 
08zm.  pala  =  liba ; 

piliie,  pilió  =1  csibe. 

A  két  utóbbi  szóban  a  £, 

vagy    Jfe    kicsinyitöképzö    és 

kellett  eredetileg    pili -nek  is 

létezni. 


554)  fog  = 

vog.  pank,  pdnk 
zürj.  pin 


dens, 

=  dens; 
=  dens; 


Ip.       pane 
finn.    pü 
mord.  p€; 
cer.     püj 


dens. 


555)  /b^  =  fatsent  angreifen, 
fangen. 

vog.    pü  =  fassen,  greifen ; 

pogot,  pogt  =  anfassen ; 
finn.    puxUta    =.     connectere, 

consuere ; 
észt.    pő  =  aufhangen^henken ; 
mord.  povi  =  hangén  bleiben 

an  etwas. 

559)  /bTt  =  spinnen, 

finn.     puno     =    contorquere 

filum ; 
észt.     puna 
mord.  pona 
éer.      pun 
votj.     jmn 
ost.      punit    z=     zusammen- 

drehen ; 
Ip.        podne    =  spinnen. 

560)  fonnyad  =  marcescere, 
flaecescere. 

Ip.  puoldne,  piwlne  =  marces- 
cere  (de  herbis). 


flechten ; 


563)  forr 

finn.  porise 
észt.  purise 


kochen^  tiéden, 

bullire ; 
sprudeln. 


A  MAGTAB-UGOR  SZÓHASONLATOK. 


665 


81)  genyed  =  eitem. 

finn.  kina  =   záher  Schleim^ 
Geifer. 

82)  gerjed  =  9uccendh  inardeacere. 

észt.  kirg   (kire,   kirje)  =  Be- 

gierde^  Leidenschaft ; 
Ip.     kirjo  =  Iffitttia. 

84)  görbe  =  krumm. 

1^4  jorba    =  rotundus; 
jorbak  =  truncus; 
jorbad  =  rund. 

86)  gőz  =  Dampf,  Ausdünstung. 

finn.  /raa«</  =  Nebel; 

Ip.     kasadf  gasat  =  Nebel ; 
votj.  kvaz  =  Luft. 

tör.-t.  Arí^rf  =  hőség. 
Vájjon  nem  valószínűbb-e 
a  gőz  fogalmában,  a  primitív 
ember  fölfogása  szerint,  a  hő- 
ség alapgondolatát  sejteni  köd, 
levegő  helyett  ? 

92)  /wy  =  Fett,  Schmer ;  híz  = 
miiafen, 

cer.      kaja  =z  fett; 
mord.  kvja  =  fett; 
votj.    kvaj  =  fett  werden ; 
vog.     kot    =  fett  werden. 


98)  kai  =  Fisch, 
finn.    kala 


mord.  kai 
vog.     kul 


Fisch. 


kirg.  és  alt.  kazi 
has  zsírja,  háj. 


a 


101)  halad,  haliad  =progredi, 
praeterire, 

finn.    kidke  =  progredi,    iter 

facere ; 
Ip.       kolke  =  fluere; 
mord.  kolgi  =  fluere. 

103)  háló  =  Netz. 

ost.  yolip  =  Netz; 

vog.  külup,  kulop  =  Netz. 

105)  hályog,  hályag  =  pte- 

rygium, 

finn.  kalvo  =  membrana; 
Ip.     kala    =r  membranula  ob- 
duetus. 

107)  hamu,  honiu  =  AacJie. 

vog.  ^ulem,  ;(utm  =  Asche ; 
ost.  /öjem  =  Asche. 

110)  harap  =  heissen, 

éer.    Aar      =  essen; 
zürj.  kurtsi  =  beissen. 

114)  hasad  =  ^ndi,  diffindL 

finn.  fcíjífcee     =  rumpi ; 
Ip.     kaikane  =  scindi; 


5G6 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


cer.  kuiked  =  discindere; 
vog.  kaél       =  zerreissen. 

121)  hegy  =  cuspist  mcng. 

finn.    kíirke    =.    cuspis,    apex 
acutus. 

Alp.  garga-t  (láng)  is  ide 
számitani,  mint  Budenz  teszi, 
előttünk  nagyon  merésznek 
látszik. 

125)  htm  =  nKM,  tnaaculus, 
vog.  kajm  =  Mánnchen. 

Ugyanilyen  joggal  a  mong. 
küm-on  (férfi)  is  ide  számitható. 
(ScHMiD  Mong.  szótár-a.  183.) 


130)  hó 

finn.    kuu 
észt.     kü 
mord.  koVy  kou 


=  menais. 


luna^mensis; 
Mond  ; 
luna^mensis. 


132)  holló  =  Babé. 

ostj.  '/üh'/    =  Eabe  ; 
vog.  kidlq}f  =  Babé. 

134)  homály  =  dunkel, 

Ip.     kvolmo  =  crepusculum; 
zürj.  ÁciT^iör    =  Wolke,  wolkig. 

138)  hón  =  axilla,  dia, 

zürj.  kon-ult  =  Achselhöhle; 
vog.  AoArii     =  Achselbug; 


ost.    yon        =  Bauch; 
finn.  kainalo  =  ala  brachii. 

Vájjon  a  finn-ugor  kon,j^on 
tulajdonkép  nem  a  tör.  kol- 
(kar-)hoz  sorakozik-e,  mely 
utóbbiból  a  t.-t.  kol-tuk  (hón- 
alj) származott? 


141)  horny 

éer.    korno 
zürj.  kirla 
ost.    '/iir 


=  Falé,  lüefe,  Hohl 
kehle. 

=  Weg,  Biefe  ; 
=  Furche; 
=  Weg,  Pfad. 


140)  hord  =  tra^en. 

finn.  kuorma   =    onus    feren- 

dum; 
zürj.  karnau    =    Schulterjoch 

zum  Tragen. 

159)  harmat  =  Thau, 
votj.  zor  =  pluvia. 

166)  hüvely  =  Scheide, 
vog.  «i/>eZ  =  Scheide. 

167)  hüveSf  hüt,  hideg  =  kait, 

kiihl,  kühl  werden, 

finn.  hyy    =  pruina ; 

BÜty  =  kait  werden. 


MO)  jég  = 

ost.  jtfwfc  =  Eis; 
vog.  jan    =  Eis; 


EÍ8, 


A  MAGYAR-UOOR  SZÓHASONLATOK. 


5(57 


lp«       j<^9^^  =  Eis; 
mord,  jaj       ^  Eis. 

I7\)jegj/f  jel  =  Zeichen. 

ünn.jalke    =  vestigium; 
é&zt  jáig     =  Spur; 
Ip.    jalgas  =  vestigium. 

172)  jelen  =  zugegen^  gegentvúr- 
tig,  eracheinen. 

ost.  jilip  =  neu; 

jidepyjedej)  =  jung; 
YOg.jálpel  =  novus; 

cer.  ^VW  =  jung. 

Vájjon  nem  helyesebb  vol- 
na-e a  magy.  jtlen-i  csak  a 
finn- ugor  és  t.-t.  j/Z,  jal,  jcLl^jil 
(látszani,  fényleni)  töszótaggal 
egyeztetni,  a  mint Budenz maga 
is  fölveszi? 


•  f 


174)70  =  fluvius. 

linn.>fce    =  fluvius     minor, 

amnis; 
Ip.     jokka  =  rivus; 
vog.  jii        =  Fluss ; 
cer.  joff      =  fliessen. 

t.-t.  oghnz,  okuz  =  folyó, 
az  Oxus  neve  és 
specialiter  azon  ré- 
széé, mely  az  ó- 
korban,  délnyu^g^ti 


irányban  a  Káspi- 
tenger  felé  folyt. 
V.  ö.  továbbá  uig. 
/ifre  =  víz,  magy.  ü^y, 
ebben:  fekete  ügy. 

1)  Tcacsint,  hacsont  =  blinzeln, 
licbüugeln, 

finn.  katso  =  seben,  ansehen ; 
Ip.     koce  =  wachen,  bewachen. 

9)  karcsú  =  schlank. 

Ip.       karőes  =  schmal,  eng; 
mord.  ker£a,  kiria  =  wenig. 

20)  lceni4nij  =  kart,  fe%U  streng, 

mord.  kewd  =  hart,  fest. 

25)  kerek  =  rund;  kör  = 

Rundé  ;  kering  =  im  Kreise 

herumgehen. 

finn.  kieriá  =  rund  ; 

észt.  kéri  =  sich  kreiseln; 

kéri  r-  Radcben; 

lív.    kör,  kür  =  Kreis,  Rad. 

cag.  giir-üng  =  beszél- 
getés, tulajdonkép 
társaság,  kör  (v.  ö. 
Heimgarten  és  a 
tiroli  hangarten  =. 
társalogni) ; 

uig.  k'úren  =  kör,  tábor. 


^ 


568 


A  MAGYABOK  FREDETE. 


28)  keserű 

finn.  kaikéra 

cer.    koéo 

vog.  kváiertayt : 


=  bittér. 

=  bittér; 
=  bittér; 
=  BÍehharmen. 


30)  kész  =  fertig^  béreit. 

Ip.  kiéiok,  kiéées  =  fertig. 

Határozottan  téves  e  rovat- 
ban BüDFNZ  úr  előadása,  mely 
'  szerint  a  mag\\  készt,  kiszí  (ösz- 
tönözni) szót  a  finn-ugor  kas 
(harag),  ga£,  kas  (öröm)  sza- 
vakkal egyezteti ;  mert  a  készt, 
kiszí  sokkal  könnyebben  csat- 
lakozhatik  a  t.-t.  /:i«f- (ösztö- 
nözni, ingerelni)hez. 

57)    korty,    könyü    =    Thriine. 

finn.  kyynele,kyyn'ó  =  Thráne; 
Ip.     kadnel  =  Thráne. 

BuDENz  azt  hiszi,  hog}'  a 
köny  szó  alapjelentésében  a 
kerek  tárg}^  fogalma  van  kife- 
jezve. E  nézet  téves,  mert  va- 
lamint a  1. 1.  jas  (nedves)  a 
Jai-hoz  (köny),  épen  úgy  vi- 
szonylik a  magy.  köny  a  mag}\ 
genyAiez, 

58)  könnyű  =  leicht,  geríng. 

vog.  kigne  =  leicht; 
ost.  kéne  =  leicht; 
finn.  kehno  =  schwach. 


t-t.  kine,  giné  =  kicsi 
(ma  csak  mint  ki- 
csinyitöképzö  sze- 
repel, pl.  at-kine  = 
lovacska,  a^-^tne  = 
kevéske). 


59)  könyök 

ost.  kuftnaj  = 
zürj.  gum  = 
finn.  kyyndra  = 


=  Ellbogen. 

Ellbogen ; 
Unterarm ; 
ulna,cubitu?. 


68)  közel  =  nahe,  nahe  stehend, 
anverwandt. 

Ip.    kiish  s,  káckes  =  nahe  ste- 

hend ; 
vog.  kismov  =  herannahen. 

733)  langyos  =  tepidus. 

vog.  Iqní    =   sich   etwas   ab- 

kühlen ; 
ost.  lunza  =  erkalten. 

740)  le  ^  nieder,  hinab. 

ost.  iel      =  niedrig; 

vog.  lajl     =  Fuss ; 

éer.  liival  =  imum  fundus. 

A  vog.  lajl  és  mag}',  láb  kö- 
zötti összefüggés  egészen  he- 
lyes; csak  nem  kellene  Büdfnz- 
nek  a t.'tkatra  (hátra)  és  a  mag> . 
hát  közti  hasonló  viszonyt  gán- 
csolni, mint  ezt  szóhasoQlitá- 
somról  írott  kritikájának  8;{. 
lapján  teszi. 


A  MAGTAR-UGOB  SZÓHASONLATOK. 


569 


742)  lebeg  =  achweben,  sanft 
schtvingen. 

zürj.    leb       z=z  auftauchen; 

leböd  =iliegenmacben; 
votj.    lobal    r=  fliegen; 
vog.     lap      =  sich  erheben ; 
Ip.       lapce   =  evolare; 
mord.  lepide  =  fliegen ; 
finn.    llppu   =  ventu  moveri. 

744)  légy  =  musca, 

finn.  Unta,  lentimé  =  volandi 

instrumentum. 
Ip.     lije  =  fliegen. 

747)  lejt,  löjt  z=z  descendere, 

finn.  loittava  =   langsam  ab- 
steigend,  von  loitta. 

750)  lélek  =  anima^  apiriius. 

vog.  lili 

ost.    lil     ^  ,      „     , 

..  .   ,  ,     Geist,  Seele : 
zur).  lol 

Yotj.  lul 

finn.  loyly  =  vapor  callidus ; 

észt.  leil     =  Dunst,  Dampf ; 

Ip.     lievl   =  Dunst,  Dampf. 

75 J)  lép  =  liefiy  aplen. 
zürj.  lop  z=z  Milz. 

75  Ip)  leperidék  =/>a^. 

ost.   libinJi  =  Schmetf       ^* 
vog.  /űin/í    =  Scbmef^^    W^^ 


éer.    lőve 
észt.  ZiiZtA: 
Ip.     Za6ío/: 


Schmetterling. 


757)  levél  =  folium,  epistola, 

ost.  /rpe/,  {l&ef  =  Blatt; 
vog.  luopta,  lupte  =  Blatt; 
mord.  lopa  =  Blatt,  Laub. 

759)  libu  =  pullus  anserinus. 

finn.    lapse  =    infans; 
mord.  le/ks    =    Junges      von 
Thieren  und  Vögeln. 

761)  liszt  =  farina. 

finn.    lese  =  beuteln,  sieben; 
liatime   z=z  'Eleienmebl 
éer.      loiaí      =  farina; 
mord.  löketem  =  Sieb. 

A  liszt-nek  tulajdonképi 
jelentése  —  «a  szitált »  — , 
mint  BuDBNz  helyesen  meg- 
jegyzi, hasonló  a  tőr.  un-éhoz 
(liszt),  melynek  eredetije  oum, 
ovum  szétdörzsöltet  jelent. 

769)  löy  löv  =■  jaculari, 

vog.     íi 

zürj.    lij       jaculari,  telum 
cer.      lü      1      conjicere; 
mord.  ledt  \ 

finn.    lyó    =  íerire,  icere ; 

\p.       laké  =  percutere ; 

ost.      laíl  =  scbmieden. 


570 


A  MAGYABOK  EREDETE. 


770)  lök  =  sfossen,  Jcraftig  werfen, 

finn.  lykkdií  ^  stossen; 
észt.  l'dkka    =  stossen. 

771)  lívcsoh  =  nasser  Schmutz, 

finn.    losko  =  Schneescblamm, 

Schlackenwetter ; 
cer.      noéko  =  humidus; 
mord.  nacka  =  humidus. 


772)  lúd 

'  =  Anser, 

vog. 

lunt    —  Gans; 

ost. 

lunt    =  Gans; 

éer. 

ludo    z=  anas; 

finn. 

lintu   =  Vogel; 

Ip. 

lodde  =  Vogel. 

633)  TudiJ  =  hepar. 

vog. 

majt 

ost. 

mügot 

Ip. 

zürj. 

muokse 
mu8 

hepar. 

morc 

.  maksa 

éer. 

Víoks 

t.-t.  hajir  =  máj. 

639)  niarjul,  marul  =  luxari. 

zürj.  murkit  =  Verrenkung; 
murkUt  =  verrenken. 


észt.  7nada  =  Wurm ; 
Ip.     mode  =  serpere. 

648)  meleg  —  ccUidus. 

ost.  vielek,    mellek    =    warm, 

Wörme; 
vog.  maltip  =  warm. 

649)  mell  =  Brust. 

ost.      meil 
vog.     majl 
Ip.       mialga 
mord.  maSta 


Brust. 


6i7)  TnéliJ  =  prof  und  US. 

vog.  mii 
ost.    mai     tief ; 
votj.  mur 

finn.  melkea  =  magnus^  spec- 
tabilis. 

éag.  mol  =  reichlich,  vieL 

653)  meny  =  nuru9, 

finn.  minid 

Ip.     manje 

ost.    meTÍ,  m^enen  /  nurus. 

vog.  mán 

zürj.  mon 


64i)  mdsz  =  repercy  ser  pere.  655)  mer  =  haurire. 

finn.  mata,  mati  =  repere,  ser-     ost.      emerd  =  schöpfen ; 
pere;  vog.     amert  =  schöpfen; 


A  MAQTAR-UGOR  8ZÓHA80NLATOK. 


571 


mord.  amela     =  schöpfen ; 
iiiin.    ammene  =  haustrum. 

A  magyar  kezdő  Yocalis  el- 
tűnéséről BuDENz  által  fölállí- 
tott theoriát  már  a  miatt  sem 
lehet  általánosan  helyeselni^ 
mert  az  idézett  magy.  akar^ 
takar,  gyötör,  csavar  példák- 
ban közönséges  igegyökök  van- 
nak, melyeknek  tak,  gyöt,  csav 
gyökszavai  szabályosan  van- 
nak kiképezve. 


659)  messze  —  procul. 

longe. 

Ip.  mece    = 

rerriotus  ; 

mecen  = 

longe. 

665) 

mocsok 

;  =  sonleSj 

sqtmlor 

finn. 

musta 

—  niger; 

észt. 

must 

=  niger; 

ip. 

nueske 

=  sordiduE 

l. 

668)  vvond  =  dicere, 

cer.  man      =  dicere,  lógni ; 
Ip.    muone  =  nominare. 


í;69)  mony  =  ovum;  iivonyoru 

=  rund, 

fmn.  muna 

(•er.    muno 

]  ovum. 
Ip.     inonne 

vog.  ma  mi 


t-t.  moniuk,  munüfuk   = 
gömb ,     kerekség , 

gömbölydedség , 
korall. 

673)  morzsa  =  mica ;  morzsol 

=  dis  terére, 

finn.  murska  =  penitus    frac- 
tum  et  contusum  quid ; 
vog.  vwrée     =  weniges. 

674)  mos  =  lava/re. 


•  ji  • 


zurj.    mtski 
mord.  muéke 
cer.      moék 
észt.    mosk 


waschen. 


675)  mosolyog  =  lacheln, 
mord.  muzgutde  =  lacheln. 

679)  mozog  =  moveri;  ifwzgat 

=  commovere, 

finn.  mátka    =  iter,  via ; 

maikaa  ^  iter  facere ; 
cer.    viod       =  ludere. 

680)  mög,  meg  =  Hinterraum, 
HintertheiU  zurück ;    megéflt  = 

nirsuSf  iterum, 

Ip.        mange  =  posticus,  pos- 

terus ; 
cer.      möng'ó  z=z  sedes  pristina, 

retrorsum ; 
mord.  meki     =  zurück ; 
finn.    my'óhd  z=.  serus. 


572 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


681)  Jnúl  =  praet érire, 

mord.  mole    =  gehen  ; 
vog.     mul      =  vergehen,  ver- 
laufen ; 
inault  =  herumgehen. 

í:82)  imiszol  =^stampfen,  zeratam- 
p/en;  niuszJcotol  =  zerhröckeln. 

ímn.  muserfa    =    in   fnistula 

frangere ; 
zürj.  masti  =  zerstossen; 
Ip.      mutke  =  comminuere. 

416)  nap  =  8oL  dies. 
ost.  t/ori  =  lux,  lucidus,  albus. 

Hogy  milyen  viszonyban 
áll  az  újpei'sa  w^b  (nab  =  fé- 
nyes, világos,  tiszta)  a  fönneb- 
bihez,  még  nem  bizonyos ; 
mert  ha  a  persa  van  (kenyér) 
a  vogulban  kölcsönzött  szó, 
miért  ne  lehetne  ez  az  eset  a 
növi  és  nab  szavaknál  is? 


alt.  naji      =  barát,  társ ; 
najilaá  =  csatlakozni, 
társulni. 

419)  fiedv  =  Nh8»€^  Feuchti^keif. 

finn.  neite,  neitehe  =   humor, 

^    udor ; 
votj.  ned  =  Koth. 

424)  név  =  Name. 
finn.  nime 


zürj.  mm 
ost.    nem 
vog.  ncim 
Ip.     vamma 


nomen,  Name. 


4Í5)  nevet  =  la^hen, 
vog.  magint,  müint  =  lachen. 

438)  nyel  =  verscMingen. 

Ip.      TÍíile 

vog.  nalej 

,       >  verscnlmgen. 
ost.    neí 

finn.  niele 


417)  nap,  napa  =  socrus, 

finn.  anoppi,  anoppe  =  socrus ; 
vog.  qnip  =  Schwiegermutter. 

418)  nász  =  nupfiae. 

finn.  nai   =   conjugium  inire, 

uxorem  ducere  ; 
észt.  naeze   =  Weib,  Gattin; 
Ip.      naitte  =  verheirathen. 


437)  nyél,  nyel  =  Stiel,  Schaft. 

vog.     ndll      =  Stiel; 
ost.      nal       =  Stiel; 
Ip.        nadda  =  manubrium; 
mord.  ned       =  Schaft; 
finn.    lyte       =.  Handhabe. 

439)  nyelv  =  Zttnge,  Sprache. 
vog.  nelm  =  Zunge; 


A  MAOYAR-UOOR  SZÓHASONLATOK. 


573 


ost.  TÍalim  =  Zunge; 
iieT.jüme    =  Zunge. 

444)  nyil  =  tagitta. 

Ip.      nuol 
zürj.  nöl 
vog.  úál 
ost.    nol,  nal 


Pfeil. 


446)  nyír  =  Birke,  betula. 

vog.  Air  =  Ruthe; 
nir  =  Zweig; 
votj,  ner  =  Zweig,  Gerte. 

A  « vessző,  ágj»  fogalmával 
a  speciális  nyír-nemet  egyez- 
tetni akarni,  előttünk  nagyon 
merésznek  látszik,  mert  ha- 
sonló viszony  az  általában  vett 
fánál  ugyan,  de  más  fanemek- 
nél nem  igen  fordul  elő. 

V.  ö.  tör.  tal  (fa),  oszm.  dal 
(ág);  továbbá  agaő  (fa)  és  j igáé 
(ág)  stb. 

448)    nyirk,    nyirok  =  feucht, 

Níisse, 

tinn.  noro    =  locus  paludosus 

inter  montes ; 
észt.  nőre     =  triefen; 
cer.    nör      =  madescere; 
zürj.  nur      =  Sumpf ; 
vog.  TÍurm   =  Wiese; 
Ip.     norite  =  defluere. 


452)  nyúl  =  Hasé. 

mord.  numil     =  Hasé; 
Ip.        nőmmel  =  Hasé. 

454)  nyuszt  =  Zobel, 

ost.  nogos  =?  Zobel; 
vog.  noys  =  Zobel; 
észt.  ntt^t^e  =  Baummarder. 

457)  nyil  =  Fleischmade^  Wurm. 

vog.  nin  =  Wurm ; 

ost.  nink        =  Made; 

Ip.    navalak  =  Made,  Motte. 

jak.  iiön  =  féreg. 

461)  part  =  U/er. 

votj.  hord      =  Wand; 

bordin  =  an,  bei,  neben ; 
zürj.  berdin   =  an,  bei; 
éer.   ^>ardf/\?  =  paries. 

4G3)   piczin,   picziny  =  Jelein, 
tűimig. 

észt.  pizurt  =  wenig; 
votj.  7>íci      =  klein ; 
finn.  pisku   =  parvus. 

k.-k.  pitd  és  ííiía  =  ki- 
csiny, kevés  (a  bit, 
bid  =  vágni,  met- 
szeni gyökből). 


574 


A  MAGTAROK  EREDETE. 


464)  pillog,  pillog  =  blimeln, 
schifntnevu, 

ünn.pilkkfia  =  blinken,  glan- 

zen; 
észt.  j)ilka      =  blinzeln. 


467)  pocz  =  groaser  Bauch, 

finn.   paksu  i 

páka 
moTá.  pukéa  = 


crassuB ; 
dick,  dicht  ; 
Dickbein. 


t.-t.   bögre    =   görbíteni, 
tekerni^   csavarni ; 
bögürii ,    mögrü    = 
görbe. 

686)  rdg  =  rodere^  mandere^  maa- 

ticare. 

vog.  ragn      =  kauen; 
finn.  roukan  =  contundere ; 
észt.  rohu      =  drücken. 


468)  pofa,  pof  =  Backe,  volle 
Backe. 

finn,    pove  =  sinus  ; 
észt.    pou 
mord.  pov 
votj.    poj 
Ip.       pouna 


Busen. 


471)  por  =  Siaub^  Pulver, 

finn.   poro   =  scobs,  serrago^ 

Staub^  Asche ; 
észt.    púra  =  Zermalmtes; 
éer.     pur     =  rodere; 
moTd,  jfore    =  beissen^kauen; 
vog.    jwreé  =  Staub  stb. 


687)  rdgcbcl  =  haerescere,  an  etwas 

haften. 

finn.  ruohtu   =  adhaerescere  ; 
ost.    ragilt     =  anrühren; 
vog.  rqune  :  r^une  kanne  kum 
=  verwandter  Mann  ; 
rqula;(t  =  sich  náhern. 

BuDEXz  ide  számítja  a  ma- 
gyar rokon-t  is,  mely  a  török 
uruk  és  ennek  urukun  adver- 
biumi  alakjával  öszhangzik. 

Hogy  vájjon  az  eredeti  tö- 
rök forma  a  finn-ugorban  nem 
vesztette-e  el  a  kezdő  u-t,  még 
mindig  kérdéses. 


462)  pödör,  peder  =  drehen, 
winden. 

cer.    vüdel     =  involvere; 
züj^.btdmal  =  umwinden; 
finn.  vadntá  =  torquere. 


693)  redv  =  daa  Morache,  Fatde 
am  flolze. 

ost.  rada^  =  locker,zerbrech- 

lich ; 
éer.  erdd     =  meduUa  arboris. 


A  MAGYAB-VGOB  SZÓHASONLATOK. 


575 


696)  r^t,  rojt  =  ahscondere, 

vog.  rdut    =z  verbergen; 
finn.  riitíá  =  mit  einer  dün- 
nen  Kruste  überziehen. 

702)  reped  =  rumpi,  dúaolvL 

finn.  reped-   =     divelli ,     dis- 

rumpi,  rímas  agere  ; 
Ip.     rapjye    =  aperire; 
észt.  rabi      =  zerren; 
vog.  rdpg      =  blinzen. 

703)  rés  =  ruptura,  rima. 

finn.  reikd  =  foramen,  aper- 
túra; 
észt.  reig  =  Wunde; 

zürj.  ro£,  rujé  =  Loch. 

704)    rest,   rost  =  piger,  tardus. 

vog.  rac  =  zögem,  verweilen. 

707)  reszket  =  treinere,  trepidare. 
vog.  rdsg      =  zittem ; 
rdsgeU  =  schütteln. 

708)  retten  =  expavescere. 

vog.    ro'/t,   roht    =    eich   er- 
schrecken  lassen. 

709)  ripacs  =  Blattemarbe ;  HpQ 
=  hlatternarbig. 

finn.  rupe  =  porrigo,  eca^i 

vaiíolflB ;  ^^' 


észt.  rabi      =  Pocke; 
Ip.      ruobbe  =  cicatrix. 

711)  rogj/  =  atürzen,  niederf allén, 

vog.  rdget     =  fallen,  stürzen, 

umfallen  ; 
finn.  raukea  =  languidum  cor- 

ruere  ; 
észt.  rauge    =  unterliegen  ; 
ost.    rö/zi      —  umstürzen. 

716)    rop    =    fanzen   (wenig   ge- 
brauchlich), 

vog*  WP  =  springen. 

717)  roshad  =  cadere,  ruere. 

Ip.        ruossa    =     niederstür- 

zen,  hinfallen  ; 
mord.  reskafti  =  umstürzen. 

718)  rost,  rojt  =  Fa«er,  Franse. 

vog.  rwai,  ruift  =  Fransen  ; 
ost.  ro^i  =  Quaste. 

720)  rög  =  ^Zc6a,  glehula, 

finn.    rMnAo  =  massa    major 

rotunda  ; 
észt.    riiw/r    =  Scholle; 
mord.  ronga  =  Körper. 

721)   rögvest,  rögtön  =  aofort, 
auf  der  8telle» 

zürj.    régid    ==.    schnell,    ge- 
scbwind,  reissend ; 


576 


A  MAOYAROK  EREDETE. 


votj.  jog,  jogén  =  sogleich; 
íinn.  rikevíi         =  hastig. 

722)  röpül,  repül  =  volare. 

íinn.  ry'óppy  =  instar  pulveris 

volare,  vento  jactari ; 
észt.  rehe       =  schnell,  eilig; 
Ip.     rapok    =  alacer. 


723)  rövid  -. 

ost.  ravit 

rau 
vog.  rau,  rqa 
chen. 


=  brevis,  curtus. 

=  zerstoBsen; 

=  fein; 

=  kleinefiStück- 


725)  rút  =  deformisy  turpis. 

íinn.  ruma    =  adspectu  defor- 

mis,  turpis ; 
észt.  rumal  =  dumm; 
Ip.     robme,  robmot  =  def ormis ; 
zürj.  römid  ==  Dammerung. 

337)  sajtó  =  Presse;   sajtol  = 
pressen, 

ost.    Bttjit  =  versenken^unter- 

senken ; 
íinn.  8uju  =  flecti,  reflecti ; 
Ip.     8oJe   =  flecti. 

339)  sarok  =  angulus. 

zürj.  seróg  =  Winkel,  Ecke; 
vog.  serdk  =  Winkel. 


338)  sark,  sarok  =  calx.cardo, 

finn.  sarana  =  cardo ; 
zürj.  jír        =  Thürangel ; 
vog.  éirkep    =  Angel. 

341)  savanyú,  sónyú  =  sauer ; 
savó  =  Molke, 

mord.  éapama    =  sauer; 
éer.      éopo  =  aeidus; 

zürj.    iojn  =:  Sauerung; 

ost.     ium  =  sauer  werden ; 
vog.     ádu  =  sáuem; 

íinn.    happame  =  aeidus. 

alt.  éegen  =  savanyú  tej. 

344)  segg  =  podex. 

cer.  éengel  =  quod  pone,  vagy 
post  tergum  est. 

357)  só  =  SaXz ;  sav  =  Sanere. 
vog.  cajf,  íay   =  Salz. 

kirg.    swr  =  sós-terület; 
oszm.  sor  =  megsózott. 
E  szó  határozottan  török 
eredetű    s   a  persábati    mint 
kölcsönzött  szó  van  meg. 

V.  ö.  ior'köl  =  sós-tó ;  sár- 
ink =  víz  nélküli  só-sivatag. 

364)  sötét  =  finster,  dunkeL 

vog.  satem  =  Dammerung; 
sdtáp  =  dunkel  werden; 


A  MAGTAR-ÜGOR  BZÓHASONLATOK. 


577 


OBt.    iavíj     =  bewahren,  ver- 

wabren ; 
Ip.      éappet  =  schwaJTZ^schmu- 

tzig; 
íinn.  hdped  =  Schmach. 

Ha  BuDENz  a  tsötét^  elrej- 
teniy  fekete  és  szégyen*  fogal- 
makat azonosítva,  e  csoportba 
veszi  föl  a  magy.  szégyen-t,  mi 
csak  azt  jegyezzük  meg,  hogy 
ez  utóbbi  a  t.-t.  sög  =  szidni, 
gyalázni  és  sögün  =  magát 
meggyalázni,  szavakkal  is  ösz- 
Hzehasonlitható. 

368)  sívgár  =  dütm,  achlank. 

ünn.  suikera,  suikea  =z   láng, 
schlank. 

369)  8UJt  =  schlagen,  werfepi, 

cer.     éu  =  jacere,  conjicere ; 

mord.  savi  =  schlagen,  todt- 
Bchlagen  ; 

zürj.    ítujji    =  hauen; 

finn.  hnhto  =  omni  vi  tün- 
dére. 

270)  8Z(ig  =  Geruch. 

Ip.     soggo  =  evanescere,   zu 

nichts  werden  ; 
yoi}.  zifi      =  Geruch; 
ünn.  henke  =  halitus,   anima 

respriranda ; 

VImbbbt  :  A  wutgifarok  eredtté. 


észthing    =  Athem,   Hauch, 
Duft,  Luft. 

Az   analóg   eszmemenetre 
vonatkozólag  v.  ö. 

t.-t.  kok  (fúni)  és  koku 
(szag),  továbbá  is 
(fúni)  és  Í8  (szag). 

972)  8zdj,  8zád  =  Mund,  Miin- 

dung. 

íinn.  8un  =  os,  ostium  ; 
cer.   áa    =  foramen; 
vog.  snp  z=  Mund; 
ost.    tut   =  Mund; 
Ip.     éuv  =  gúla,  guttur. 

278)  8zar  =  merda,  excrementum. 

cer.   éor    =  merda; 
zürj.  surt  =  pedere. 

279)  szdr  =  iibia,  culmus^  criia. 

finn.    stidre  =  crus,   Schmal- 

bein; 
mord.  sdjdr  =  Schmalbein ; 
zürj.    cór      =  Schienbein; 
vog.     8qr :  8.  lu  =  Schienbein. 

282)  szárú,  8zarv  =  Horn. 

finn.    sarve 

Ip.        corve 

mord.  éura      Horn. 

cer.      8ur 

zürj.    bur 

37 


578 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


283)  szédül  =  8chwind€ln, 

finn.  heity  =  schwindeln. 


288)   szel   = 

ost.  stl 
vog.  sel 
finn.  helma 


extrcmitas,   margó, 

=  Band^  Grenze; 
=  Bánd; 
=  Saum. 


o^zm.jali  =  szél,  part. 

290)  sze7}i,  szöin  =  Auge,  Kom. 

finn.  silmá 
mord.  selmci 

Ip.  calme 

zürj.  sin 

OBt.  sein 

vog.  sdm 

cer.  áin£a 


Auge. 


291)  szén  =  Kohlé. 
Ip.  cidn  =  Eohle. 

304)  szív,  SZU  =  Herz, 

vog.     sim 
ost.      sem 


eer.  sum 
mord.  sedi 
finn.    syddme 


Herz. 


A  t.-t.  sü,  süj,  s'úv,  sev  a 
szeretni ,  szívelni  fogai  m  ak 
gyöke;  s  ez  analógiának  a 
finn-ugorban  concrétebb  je- 
lentése van. 


308)  szóm,  szomjú  =  Dursf, 
dursten. 


Durst; 
hungem,  dur- 


mord.  simma  = 
votj.     dumai   = 

sten; 
finn.    hiwo     =  appetitus. 


31 1)  szorog  =  eilig  thun;  szorgoJ 
=  bet  rétben;  SZOrgat  =  urgirett, 

vog.     sqrmolt  =  urgere; 
mord.  siradi    —    auseinander 
gehen. 


312)  szoros 

finn.  sorta 
észt.  suru 
zurj.  sirkdd 


angustuSf  arclu^. 

deprimere ; 
unterdrücken ; 
strangulare. 


319)  szug,  szög,  szugoly,  zug  = 
WÍ7i7ceL 

ost.    sun         =  Winkel; 
finn.  hinkalo  =  abgesonderter 
Stand. 


32 1 )  szupolyka  =:gracilia,  tenuit  ; 
szupojhó  ==.  óval  gcspifzL 

finn,  suppea,  suppia   =  com- 

pressus,  coarctatus ; 
észt.  sopp  z=  Zipfel,  Ecke. 

t.-t.  siivri,  sivri  =  hegyes, 
meghegyezeti 


A  MAGYAK-ÜOOR  SZÓHASONLATOK. 


579 


315)   szőr  =  ein  einzelnes  Haa/r, 

pilua, 

mord.  écijdr  =  ein  Haar ; 
cer.      éar      =  pilus  equinus  ; 
vog.     sajr     =  Haar. 


229)  tó  =  See. 


ost.    tuu 
votj.  ti 
vog.  tür 
finn.  8U0 


See,  Sumpf. 


205)  tavasz  =  FrühUng. 

ost.    tovi 

zürj.  íwZíV    Frühling; 

vog.  iöja 

tujmay  =  Sommer; 
finn.  suoja     =  warme  Jahres- 

zeit. 

251)  telek  =  SlHck,  Schnur, 
Biemen, 

zűrj.  köl  =  Strick,  Seil; 

vog.  kuali  =  Strick; 

ost.    kel,  kol  =  Strick; 

finn.  köyte  =  funis. 


232)   tohonya,  tunya  =  fául, 

trage, 

Ip.     tokkoneSytokones  =  innti- 

lis,  iners; 
észt.  togu  =  trage,  schláfrig. 


231)  tolvaj 

vog.  tolmay 
ost.    ZoZmt 

Ip.      suoly  suola  : 
finn.  saZa 


=  Dieb, 

=  Dieb ; 

=  gestohlen; 

=  stehlen; 

=  fur; 

=  cladestinus. 


t.-t.  tála    =  rabolni ; 
tálak  =  rablás. 


1 

223)  tetű  =  Latis. 

1 

1           ost. 

teudem  =  Laus; 

Ip. 

tikke      =  pediculus; 

finn. 

tái 

votj. 

táj 

Laus. 

vog. 

ti 

225)  téved,  tíved,  tébolyog 
errate,  aberrare. 

ost.  teb  =  írre  gehen  ; 
vog.  tip  =  sich  yerírren^ 


252)  torok  =  Kehle,  Schlund. 
ost.      tür        =  Hals; 
vog.     turr      =  Gurgel,Röhre ; 
finn.    kurkku  =  guttur,  gúla; 
mord.  kurga    =  Mund. 

Az  alapjelentés :  öblös  út, 
üreg. 


248)  tüdő  : 

=  pulmo. 

Ip. 

tabde          = 

Milz ; 

íer, 

,  éede,  éide  = 

ira; 

8oda          == 

X)ulmo. 

37-' 


5S0 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


BuDENZ  Úr  7cvE6|i.a>v^  7cXsó|JLa>v 
példájára  a  tüdő  szóban  a  •  föl- 
fújni ^  földagadni »  fogalmat 
akarja  fölfedezni^  ezért  hang- 
tani tekintetben  a  t„g  (tumere) 
gyököt  és  táyte  (telt)  szót  a 
fönnebbihez  sorozza. 

583)  vág  =  hatten,  hacken, 

veg.  vuon,    von    =    schlagen^ 

klopfen ; 
ost.    von      =z  behauen; 
linn.  vako    =  Furche ; 
zürj.  vundi  =  schneiden ; 
éer.    vokt     =  amputare. 

587)  ványol  =  walken. 

finn.  vanu  =  snbigi,  densari ; 
észt.  vanu  =  walken. 

588)  vál  =  zu  oder  aiu  eiwaa  wer- 
dcn,  hervorgehen. 

Ip.       vuolge  =  ire,  abire ; 
linn.    olkene  =  casn  venire ; 
mord.  valgi    =    hinabfahren^ 

hinabsteigen  ; 
cer.      col       =  descendere; 
ost.      vogol    =  herabsteigen. 

éag.  &f;/  =  valamivé  vagy 
valami  lenni. 

689)  vdll  =  humerus. 

íinn.  olka  =  humerus; 


Ip.  olke 
ost.  Viin 
vog.  imnn 


humerus. 


590)  vall  =  fateri. 

mord.  val    =  Wort ; 
finn.    vala  =  Eid; 
Ip.       vale  =  Eid. 

594)  varjll  =  Krahe, 

finn.    varekse 

észt.    vares  ^  Erahe ; 

mord.  varsi,  var  sej 

Ip.        vuoréa  =  comix; 

ost.      varnaj  =  Erahe; 

vog.     vug^rp    =  corvus. 

A  varekse,  varsi  és  vuoréa 
szavaknak  a  magy.  varjú- val 
való  összehasonlítása  ellen 
nem  teszünk  kifogást,  de  an- 
nál inkább  az  ost.  varnaj  ellen, 
melyet  orosz  kölesön-szónak 
tartunk  BopoHa-ból  (közönsé- 
ges varjú). 

596)  vas  =  Eisen, 

finn.  vaske  =  cuprum ; 

észt.  vaik    =  Eupfer; 

lív.    vaék    =  Metall,  Eupfer. 

600)    vékony  =  tenuU^  gracUU. 

zürj.  veknid  =  schmal,  eng; 
ost.    vágat,  vögol  =  dünn ; 
vog.  voutd  =  dünn. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK. 


581 


ííOi)  vér = 9<mgui8  ;  vörös  =  ruber. 

finn.    vére      —  sanguis; 

észt.    vére      —  sanguis; 

vereva  =  roth; 

mord.  v^r 

cer.      rür 

Ip.        varra 
zürj.    vir 

Blut. 

ost.      Tőr 

vog.     t?tZr 

608)  vese  =  i^t^e. 
mord.  2>íct  =  Niere. 


610)  vessző  =  vtr^a,  ferula, 

finn.  re«a  =  surculus,  germen 

ex  radice  ; 
észt.  ro^a  =  Spross; 

ost.    varaSf  varia  =  Buthe. 


Cl  1 )  ve4}  =  werfen^  9Üen^  austverfen, 

mord.  vide  =  sáen,  ausstrenen; 

cer.      üd    =  sáen; 

finn.    vdtkad  =  vi  projicere. 

t.-t.  at  =  vetni,  eldobni. 


613)  vev,  vöv  (vesz,  vösz) 
meríj  wegnehmen. 

ost.  i;^^*  =  nehmen; 
vog.  vl    =  nehmen. 


=  neh- 


617)  i;^^a^  =  lux^  lumen;  villog 
=  micare  ;  villám  =  fulgur. 

finn.  vaUcea    =  lucidus,  albus, 
ignis ; 

valkene  =  lucescere; 

t7Í{/c<i      =  micare; 
észt.  raZ^g  =  weiss,  hell,  licht; 

vilku  =  schimmern ; 
cer.    volgodo = lucidus,fu]gens ; 
vog.  voTg  =  glánzen,  funkeln ; 
ost.    volij  =  glánzen. 

A  vií,  val  gyökhez  lehet  so- 
rozni a  t.-t.  jil,  jal,  jol  (fény- 
leni, csillogni)  gyököt  is ;  bár 
a  finn-ugor  határozottan  köze- 
lebb áll  a  magyarhoz. 

621)  viv  (visz)  =  iragen,  hringen^ 

wegiragen, 

finn.  vie       ==  ferre,  aufen-e ; 
észt.  rí        =  bringen; 
zürj.  vaj      =  herbeitragen ; 
Ip.     rajjíf  =  petére,     appor- 
tare. 

622)  Vli\  VI  =  dimicarey  pugnare^ 

cerfare. 

finn.    voi  =  valere,  posse ; 

észt.    voi  =  können; 

ost.      veg 

vog.     va,  vag  ^  Kraft ; 

mord.  rí,  vtj 

zürj.    rij  =  Willkühr. 


582 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


A  vog.  va,  vag  és  mord.  ri, 
vij  mellett  még  a  t.-t.  haj  (erö, 
gazdagság,  vagyon)  is  tekin- 
tetbe jöhet,  ha  a  «harczolni, 
víyni»  és  « gazdagsága  fogal- 
mai —  mint  BuDENz  fölteszi 
—  egyeztethetők. 

623)  víz  =  Waaaer. 
íinn.    vete 


mord.  ved 
vog.     vit 
zürj.    ra 


Wasser. 


626)  von 

ost.      vunij) 
vog.     vant 
zürj.    venzi 
finn.    vény 
mord.  veneme  -. 

nen; 
Ip.        vanate   =  extendere. 


:  irahere. 

Fischhacken; 
f ühren ; 
streiten ; 
extendi ; 
sich  ausdeh- 


627)  vő  =  gener. 


ost.  ven 
őer.  venge 


gener,  maritus 
sororis. 


HARMADIK  KATEGÓRIA, 

AVAGY    OLYAN    SZÓEGYEZÉSEK,    MELYEK    A    FINN-UGOR    NYELVEKBEN 
NEHÉZKESEK  ÉS  ERŐSZAKOSAK,    A  TÖRÖK-TATÁR  NYELVEKBEN  PEDIG 

TERMÉSZETESEK  ÉS  SZEMBETŰNŐBBEK. 


780)  ág 

tinn.  onke = hamus  piscatorius ; 
Ip.     vuogg,  ogg  =  Angel  ; 


ramus. 


zur).  vitgtr 
cer.    angtr 


=  Angel; 
=  hamus. 


íag.     aga£  =  ág,  vessző  (Bu- 

DAGOV,  L  61.); 
oszm.  agac  =  fa. 

A  fa  és  ág  közötti  kölcsö- 
nös viszony  a  éag.  fal  (fa)  és 
oszm.  dal  (ág)  között  is  kifeje- 
zésre jut. 
A  horgot  és  ágat  egyeztetni,  mivel  « horgász  vessző*  is  van: 
előttünk  nagyon  merésznek  látszik. 


finn.  ankara 
cer.    ungor 


781)  agg  =  vefus,  senex, 

validus ;  t.-t.  ag,  ak  =  fehér,  ősz,  tisz- 

molaris;  teletreméltó  (ak-kisi  = 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  •'>83 

03t.  ugor  =  hoch.  öregember;  ak-sakaL  =t 

ösz  szakáll^  ösz  ember) ; 
aga,  aka  =  idősb,  elöljáró, 
úr  (v.  ö.  ném.  Grau  ós 
Gráf). 

782)  dgy  =  cranium,  caput, 

ost.  onit  =  Horn ;  cag.  oj  =  gondolat,  ész. 

vog.  ant    =  Horn. 

BuDENz  a  magy.  agy-sá  azért  akarja  a  finn-ugor  szaró 
fogalommal  összefüggésbe  hozni,  mert  az  árja  nyelvek  terén 
hasonló  viszony  van  xépa^,  szkr.  (;iras  (caput),  latin  corna  és 
cranium  között.  Ezen  analógia  előttünk  helytelennek  látszik, 
mivel  a  magy.  agy  és  tör.  oj  közötti  fogalmi  rokonság  már  azért 
is  egyezőbb,  mert  agj/y  fej  és  ész  természetesebb  módon  csatla- 
kozhatnak egymáshoz. 

783 j  (így  =  lectus^  stratum, 

vog.  qlq/^  =z  Nest, Láger;      t-t. jat      =  feküdni; 

zürj.  vot,  voTes  =  Bett ;  jatak  =  ágy,  fekhely,  fé- 

tinn.  vuotehe      =  lectus.  szék. 

786)  aj  =  crena,  aulcus,  vaWs  ;  ajtó  =  janua. 

finn.    aukea      =  apertus ;  cag.  oj       =  völgy,  mélyedés ; 

mord.  anksima  =  Wuhne ;  t.-t.  aó      =  nyitni ; 

cer.      omasá      =  janua;  acak  =  ajtó; 

vog.     ángv        =  ausziehen ;  aja     =  nyitott  kéz ; 

ojt  =ausspannen,  ajaz   =  derült  idő. 

befreien ; 
ost.      M^  =  Mündiinj-. 

zürj.    vom         =  Mund, 


584  A  MAGYAROK  EREDET£. 

791)  akar  =  velle. 

YOg.  qngurmdt  =  blieken ;  uig.  bakar  —  kívánni,  akarni ; 

ost.  ankirma    =^  hinblicken.       jak.  bagar  =  akarni,  vágyni. 

Minthogy  Budenz  úr  a  kezdő  ajakhang  elveszését  fölveszi, 
nem  látom  át,  hogy  miért  ne  lehetne  a  fogalmilag  közelebb 
álló  tör.  bakar-t  a  magy.  aA-ar-ral  egyezieimi  ? 

794)  áll  =  sielien. 

YOg,  jonUit  =  treten,schreiten;      oszm.  ol  =  lenni,  létezni,  va- 
jomes  =z  schreiten.  lahol  lenni. 

Annak  daczára,  hogy  a.  vogul  példa  alapformája  jomlit-, 
joamlit-nak  hangzik,  Budenz  úr  ennek  a  magy.  áll-hoz  való 
párhuzamosságát  mégis  fönn  akarja  tartani.  Mi  az  oszm.  ol-hoz 
való  sorozást  már  azért  is  elfogadhatóbbnak  tartjuk,  mert  az 
állani  és  lenni  fogalmak  (v.  ö.  stare,  továbbá  tör.  tur  =:  állani 
és  lenni,  kirg.  jat  =  feküdni  és  lenni)  jobban  kielégítnek  ben- 
nünket, mint  a  hangtani  tekintetben  erőszakolt  hasonlítás 
joinlit-tsl,  mely  azonfölűl  azt  jelenti :  lépni,  menni. 

795)  álá^  =  henedicere^  laudare ;  (ildoz  =  sacrificare. 

vog.  jolent  =  bitten,  zureden ;      cag.     alga,  alka  =  áldani,  ma- 
gasztalni, dicsérni  ; 
alkii  =z  dicsőítés,  megdi- 
csőités,  áldá8(BuDAOov, 
I.  84.  ^U J  =  áldás- 
sal fordítja) ; 
olca,  olia  =  áldani ; 
oszm.  and  =  eskü,  áldás  (lásd 
879.  lapot). 
Budenz  áM-sl  egj'üvé  sorozza  a  magj'.  alkonyodni  szót,  de 
nagyon  tévesen;  mert  ezen  ige  alapjelentése :  alámenni  (al  = 
ftlá,  alatt-tól)  ép^n  áW-nak  ellentéte. 


jolt 

=  schaflfen; 

hit 

=  beschuldigen  ; 

zürj. jot 

=:  schelten; 

éer.  ^dt 

=  precari. 

A  MAGYAR- UGOR  SZÓHASONLATOK.  585 

yS'Q)  cUku  =  Hand€l,  Kauf. 

vog.  alt  =r  fest  machen ;  cag.  alku  =  vevés  (v.  ö.  alku 

est.  olt  =r  anschmíeden.  6éf/v/i  =  kereskedés, azaz: 

adás-vevés,  es  oszxa.alU- 
veriá  =  kereskedés,  szin- 
tén :  adás-yevés). 
BuDBNZ  azon  eljárása,  hogy  az  alku  és  alkalom  szavakat  a 
fönnebbi  alt-hoz  (megerősíteni)  sorozza,  ép  annyira  erőszakolt, 
a  mennyire  minden  logikát  nélkülöző.  Vagy  talán  az  « alkalom- 
vétel* fogalma  volt  eszében? 

807)  apa  =  Vater. 

vog.  qberiii  =  Grossvater  vom     cag.  aba  =  atyai  részről  való 
Vater.  nagyapa. 

809)  apró  =  niinutus^  parous  ;  aprít  =  zeratückeln. 

ost.  namlAr  =  Kehrícht,   Ab-     cag.  opurak  =   apró,  picziny, 
falle;  ettől  (vpak^  ofak  =  ki- 

vog.  nampri  =  klein.  csiny-től :)  opra  =  aprí- 

tani, darabolni. 
Ide  tartozik  a  mag>\  apad  is.  A  mi  a  « szemét  és  kicsinye 
közti  fogalmi  rokonságot  illeti,  v.  ö.  oszm.  cóh  (szemét,  hulla- 
dék, dirib-darab,  kis  darab)  és  magy.  csópj  csép.  Lásd  oBöpp-ei. 

811)  úr  =  Flutli ;  árad  =  überfluthen. 

vog.    jatve         =  lacus;  oszm.  art  =  növekedni,    sza- 

Ip.       jaiire         =  lacus;  porodni; 

mord.  er ke, drke  =  See.  éag.     art  =  áradni  (v.  ö.  aríu/^ 

eksilme    =    dagály   és 
apály.  BuDAOOv,  I.  :25.). 
A  tör.  arf-ban  levő  t  egy    ma  nem  használatos  ar  (növesz- 
teni, hozzátenni,  áradni)   alaki^^^  passiva  formáját  fejezi  ki. 
Egyébiránt,  hogy  a  tó  és  ti^    .  j^  fogalmai  hogyan  egyeztethetők, 
nehezen  lehet  fölfogni.  ^^ 


586  A  IklAGYAROK  EREDETE. 

814)  arat  =  ernt^n. 

BüDí  Nz  szerint  tévesen  van     oszm.  ora    =  aratni  ; 
a  tarol,  sarló  és  tör  csoportjába  orak  •—  sarló ,      vágás, 

sorozva,  mert  tarol  a  tar,  tör.  metszés. 

taz  (csupasz,  sima)  gyökből; 
sarló,  eredetileg  salló,  csalló, 
a  sal-,  tör.  ctíri-(vágni-,  met- 
szeni-)böl  származott;  a  tör 
pedig  a  tör.  tir,  kir  (törni) 
gyökkel  azonos. 

903)  arány,  erány,  irány  =  Maas,  Bichtnng,  Linie. 

ost.  ur  =  Linie,  Strich.  t.-t.    oran  =  mérték ,     arány, 

irány ; 

Hogy  BuDENz  irány  és  futni  kirg.  oral   =  irány,  mód,  mo- 

közötti  fogalmi  rokonság  alap-  dor  (v.  ö.  uralima  kilidi 

ján  a  magy.  iravüani  szót  is  _  illik  hozzám); 

ide  sorozza,  azt  mi  nem  fogad-  cag.  uram ,     oram    =    útcza, 

hatjuk  el.  ház-sor. 

816)  árny  éh  =  Schaften;  ernyő  =  Schutzdach,  Schirm. 

vog.  tqrom  =  Himmel   (Luft),     t.-t.  arán  =  fészer,  istálló,  elö- 

Wetter ;  udvar ; 

ost.   töi'im   =  Himmel,  Luft.  erén   =  védelmébe    aján- 

lani magát  (Allahga  erén- 
dim  =  Isten    oltalmába 
ajánlottam  magam). 
BuDENz  hasonlításának  kiindulási  pontjául  a  jnlre  (felhő) 
és  pilvekse  (árnyék),  továbbá  a  nubes  és  szláv  ncbo  (ég)  közötti 
analógiát  veszi,  minek  következtében  árnyak  és  felhő  fogalmakat 
azonosokúi  tekinti.  Azonban  az  árnyék  régi  jelentése,  t.i.  sátor, 
jobban  összhangzik  a  mi,  e  fogalom  alapjelentésére  vonatkozó 
fölvételünkkel.  V.  ö.  erre  vonatkozólag  a  tör.  kölge,  vagy  koUmgö 
etymologiáját  (^Tör.-íaf.  etym,  szótúr-ova,  111.  §.),  melyből  ép 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  0^7 

Úgy  látható,  hogy  a  törökben  az  árnyék  és  védelem  fogalmai 
azonosak. 

817)  ál^  =  nocere. 

vog.  ur       —  abmagem;  uig.  arta    =  ártani; 

ost.    örim  z=z  mager;  artak  =    ártalom,      kár, 

zürj.  or       =  matt  werden.  veszteség ; 

éag.  arik     =  sovány; 

árit     =  soványítani,  bán- 
kódni. 

Ártani  és  lesoványodni  egymástól  távol  álló  fogalmak. 
A  mi  az  uig.  arta  szót  illeti,  úgy  látszik,  hogy  ez  egy  előbbi 
karta-hÓl,  illetőleg  a  A:ar-a^-(kár-)ban  levő  kar  gyökből  szárma- 
zott (v.  ö.  magy.  Arar-ral). 

818)  a/^  =  ingerere j  immere, 

BuDENZ  árí-ot  az  al  (dor-     t.-t.  ara  =  között,  közben,  és 
mire,  non-moveri)  causativu-  egy  fölvehető  arat  =  be- 

mának  tartja.  De  sokkal  köze-  avatkozni,  beléelegyedni 

lebb  áll  a  valószínűséghez  a  ige.  V.  ö.  arain  =  immis- 

következő  egybevetés :  cere  és  aralat   =    közle- 

kedni valakivel. 

820)  ás  =  graben ;  ásít  =  giihnen  (azaz  a  szájat  felnyitni). 

vog.     uosint  rz:  gáhnen ;  t.-t.  eS  =  piszkálni ,    kaparni, 

votj.     vusil     — .  gáhnen;  fölkarczolni ; 

cer.      uét        -^  oscitare;  eágek  =  lapát; 

mord.  ankse   =  Wuhne.  asnaj  esne  —  ásítni ; 

ac  =  nyitni. 

822)  aszó  =   Thdh  Éhének  Niederung. 

íinn.  laakso  =  vallis.  kirg.  asak  =  alatt,  lennt ; 

£ag.  aéak  =  alant. 


^ 


588  A  MAGTAROK  EREDETE. 

823)  ászok  =  nnterlegter  Bal  ken,  Ünterlage, 

ost.  (rni8,  üvis  =  sitzen,  BÍch     t.-t.  ast      =  alant  ; 

setzeD.  aatik  =  alj,  aljazat; 

astar  =  alj,  ruha-béllés. 
Ast  a  locaÜTUsi  t  elhagyása 
után  aa,  ai  (lenn,  al,  alantV 
gyökhez  csatlakozik. 

824)  asszony,  (régibb  formája:)  okszun,  aliszin,  ohszun  = 

Frau,  Weib, 

zürj.  ökst    =  Herr ;  Okszun  vagy  akszin  tőrökül 

votj.  öksej  =  Herr,  Fürst.  fehér  színt,  fehérséget  jelent, 

és  a  nö  fogalmának  megjelö- 
léséül használtatott,  ép  úgy, 
mint  az  újabb  időben  ak-baslik 
=z  fehér  fejű,  nő.  V.  ö.  mag}', 
•fehér  személy »  (nő,  Weib). 

A  fejedelem,  úr  és  liö  közötti  különös  fogalmi  rokonságot 
azzal  akarja  igazolni  Budenz,  hogy  a  magy.  asszony-\)2iXi  «m*n- 
8ág»  alapfogalmát,  következőleg  tiszteleti  czimet  talál  föl,  mely 
ezim  mind  a  két  nemet  illeti. 

825)  átok  =  Flueh, 

Lásd  \\SX  lapot. 

828)  az,  oz  =  ille,  ipse;  egyszersmind  névelő  is. 

BuoENZ  ezt  a  finn-ugor  tuo,  tu,  to  (ille,  iste)  mutatónév- 
mással akarja  egjeztelni,  és  a  mennyiben  előbb  a  ^nek  c-sé 
változását,  továbbá  a  kezdő  dentalis  eltűnését  fölveszi,  azt  látja, 
hogy  először  a,  o,  e,  i  keletkezett,  melyhez  később  egy  dentalis 
véghang  csatlakozott,  aztán  a  magy.  az,  é;^-zel  párhuzamos  ala- 
kulás jött  létre.  Sokkal  valószínűbb  lesz  a  következő  analógia, 
ha  fölemlítjük,  hogy  a  törökben  a  magyarral  egészen  azonos 


eagatajj 

kirgiz. 

08-bu 

o8  és  os-bu    =  az; 

Í8-bn 

—       Í8-bu     _  ez; 

onda,  olda 

anna               —  ott; 

ondan 

annan                   onnan 

A  MAOYAR-VOOR  SZÓHABONLATOK.  5^9 

«pronomen  indicaüvum » létezik,  a  mely  még  összetételeiben  is 
megegyezik  a  magyarral.  így : 

magyar, 

az 
ez 
ott 
onnan 

Oé'bu  csak  erősítése,  kettöztetése  a  mutató  névmásnak,  ép 
úgy,  mint  ié-bu  és  oé-ol  (az),  melyből  későbben  «o/,  su  lett ;  és 
hogy  08,  08  önállólag  is  használtatott,  mutatja  a  kirgiz,  melyben 
még  ma  is  egyedül  használtatik  (v.  ö.  BuDAOoT-nál  \jcy\  =  itt, 
ez).  BuDENZ  úr  a  magy.  ez-nek  finn  tá-höl  való  erőszakolt  leve- 
zetésének támogatására  veszi  föl  továbbá  a  magy.  tétova  (huc 
illuc)  és  tétováz  (ide-oda  ingadozik)  szavakat ;  de  e  mellett  elfe- 
lejti, hogy  tétová-nál  —  mint  az  már  a  magyarban  következete- 
sen keresztülvitt  önhangzó-illeszkedési  törvény  megszegéséből 
is  látható  — ,  mondom,  felejti,  hogy  tétovánál  alkalmasint  ide- 
gen szóval  van  dolga,  mely  vagy  a  szláv  ten-to  =  emez,  amaz, 
vagy  épen  a  lat.  iitubare  szóból  származott.  (?) 

485)  beteg  =  aeger,  aegrotua, 

zürj.  vii     =  krank  sein ;  éag.  biítük  =  elfogyó,  vége  felé 

vÍ8     z=z  Krankheit;  járó,    megszűnendő,    a 

votj.  rtV     =  krank;  biit,  bet,  6it  =r  végződni, 

vika  =  vitium  physicum.  megszűnni  gyökből. 

BuDBNz  a  beteg  és  vi8  közötti  nyakatekert  analógiát  azzal 
akarja  indokolni,  hogy  egy  vi  gyököt  vesz  föl  és  ezzel  a  székely 
bito8  (fájós  lábú)  szót  egyezteti.  Úgyde  e  gyök  leginkább  olyan 
szavakban  fordul  elő,  melyekből  az  következik,  hogy  az  alap- 
jelentés inkább  az  vütni,  vágni,  lecsapni »,  mintsem  az  seger, 
uegrotus  fogalmát  fejezi  ki.  Pl.  bitó  (Henker),  bitor  (a  ki  valamit 
erőszakosan  elsajátított  nxa^áx^ak),  bitang  (alávaló,   alacsony- 


590  A  MAQTABOE  EBEDETE. 

lelkű)  stb.^  melyekből  kitűnik,  bogy  bitos  inkább  a  « meg- 
ütött, megütődött,  megrettente,  mint  a  « beteg »  gondolatót 
fejezi  ki.  Végűi  oz  e  és  i  hangok  váltakozását  csak  a  törökben 
lehet  elfogadni  (v.  ö.  bet-bit  =  írni,  et4t  =  tenni),  de  a  ma- 
gyarban nem. 

4f87)  bíz  =  vertrauen,  anvertrauen,  Zuirauen  habén. 

mord.  maksi  =  gebén ;  uig.  büt  =  hinni,  bízni,  biza- 
fínn.    maksa  =  abzahlen ;  lommal  lenni ; 

észt.    maksa  =  zahlen;  alt.  püt        =  hinni; 
Ip.        makse  =  bezahlen.  i)Müm  =  hit,  hűség. 

Hangtanilag  és  fogalmilag  kényszerítettebb  párhuzamot 
aligha  lehetne  vonni,  mint  a  minőt  Budenz  úr  a  bíz-  és  77iaA'5-ra 
(adni)  vonatkozólag  fölállított ! 

4?88)  bog  =  nodus,  Knoten,  Knorren. 

zürj.    bugtl    =  Hervorstehen-  t.-t.  bogim  =  bog,  bötyök; 

des,  Buckel,  Beule ;  cag.  bogra  ==  békó ,      bilincs, 
észt.    pung    =   Hervorragen-  nyak- vas  ; 

des,  rundliches ;  bag      =  kötni ,    kötelék, 

finn.    puka    =  tuber;  vékony  kötél; 

6er.     pongo   =  fungus;  bagla   =  hozzákötni; 

iaoxA..panga  =       Schwamm,  jak,  búgul  =  szénaboglya; 

Pilz.  kaz,  bogul    =  boglya. 

489)  bogyó  =  Beere, 

finn.    marja  *  =  bacca ;  kirg.  viugy  muk,  bug  =  bogyó; 

Ip.       muorje  ==  bacca;  kara-muk          =    fekete 

cer.      mör       =  fragum;  áfonya; 

mord.  m^r       =  Apfel ;  kizü-muk           r=     vörös 

votj.    muli      =  Beere.  bogyó. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  591 

492)  bolyg,  holj/og  =  stören^  herumtreibeny  herumirren ; 

bdlgdtag  =■  delirus. 

észt.  molku    =  sich  bewegen ;     éag.  bulga  =  föl  keverni,  meg- 
cer.   mulukt  =  schütteln;  kavarni,  háborgatni  (Ir/iu- 

vog.  moleml  =  eilen.  tity  az  oroszban;  Büda- 

Gov,  I.  290.) ; 
bulgat = megkavami,boly- 
gatni ; 
kaz.  bolga  =  rázni,fölkavami, 
forgatni. 

495)  borúi,  bujiíl  =  proddere,  procumbere ;  borít,  bivrít  = 

umstürzen,  umkehren. 

zürj.  ^ör  =  fallen,  umfallen;      t.-t.  bor,  bör  =  borltni,      rá- 
votj.  pogral    =  fallen ;  tenni ,   beboritni,   elho- 

vog.  imrmdt  =  fallen.  mályosítni  (v.  ö.  mag}-. 

ború.  így:  tör. aWt  borur 
=  esze  elhomályosodik, 
azaz  befödi  magát.  Buda- 
Gov,  I.  277.) ; 
böTÜn  =  beboritni,  beta- 
karni magát ; 
bur      =  fölborulni; 
kaz.  bor      =  fordítni,     meg- 
fordítani ; 
borol   =  fordulni,     visz- 
szafordúlni. 

494)  borzas  =  hirsutus ;  borzad  =  sich  aufstrauhen. 

finn.  p'órh'óy  pórhd,  porrö   =      kirg.  borsán,  borsanda  =  bor- 
status   turgidus    Vagy  zadni,  fölrettenni, 
erectus. 

A  borsanda-hem  leli  meg  a 
magy.    bor2a7ikod ,     berzenkeil 


592 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


hangtani   é.^   fogalmi    hason- 
mását     (V.     Ö.     BüOAGOV,      I. 

á76.). 

497)  bosszú,  hoszú  =  indignatio,  contumelia. 

lp.puoée,puoéak  =  bőse, grím-     uig.  bőéi  =  harag,  gyűlölet; 
mig,  bissig ;  allzu  scharf  y.  bos    =  haragudni ; 

hart.  6ag.  boi,boiuk = haragba  jönni ; 

kaz.  6o8an       =:  haragudni  (y. 
ö.  magy.  boszankodni). 

496)  botkos  =  nodosua;  előbbi  botok,  bőtök,  bötyök-höl  — 

noduSy  bulhus, 

BuDENz  egész  helyesen  a 

Wfco«-t  a  ;)oía  (lásd  ezt)  váltó-  i  *  hí  -Ha    \     Wi   'V 

zatának  tartja,  melynek  az  ö       '   *  O    y    — 


csomó,  kinövés, 
oszm.  budak  =  ág 


egyeztetése  szerint  a  vog.  juijt, 
pojft'ial  kell  megegyezni.  Nem 
czélszertíbb  volna  itt  a  szavakat  tekintetbe  venni  ? 


499)  bölcs  =  sapiens,  weise. 

finn.    miele   =Sinn,Ver8tand;      t.-t.  6í2iii  =  bölcs,  sapiens ; 
mord.  mel     =  Sinn ;  bilié    =  tudás,  sapientia. 

Ip.       midlíi  =  mens,     inge- 
nium. 

BuDENz  iir  téved,  ha  azt  veszi  föl,  hogy  a  magy.  bölcs  csak 
egy  ótörök  bilgiiii-höl  származhatott  és  hogy  bili£i  oszmiín,  tehát 
modem  forma.  A  magyar-török  szókincs  részben  a  nyugoti, 
részben  a  keleti  törökkel  közös,  mely  utóbbihoz  bilgüii  tartozik, 
míg  büiíi  szintén  régi  alak,  mint  a  Codex  Cumanictis-hoi  lát- 
ható, így  (1.  Oí).  1.)  coy  suruchi  és  nem  siirgiiői  =  pásztor; 
továbbá  alici   =    emtor  (a  gr.  Kuun  által  rendezett  kiadás, 


A  MAGYAR-UGOB  SZÓHASONLATOK.  593 

106. 1.),  nem  pedig  alguéi,  a  hogyan  Büdenz  szerint  a  régibb  (?) 
formának  hangzania  kellett.  Bili£i  tehát  ép  olyan  régi,  ha  nem 
régibb,  mint  bilgiiíi  és  Budenz  ismét  az  általa  annyira  kedvelt, 
erőszakos  theorizálásnak  hódolt. 

507)  burok  =  Hülle ;  húrul,  borul  =  nch  hedechen. 

cer.   jpur  =  intrare ;  t.-t.  hovy  ború,  bór,  bori  =  be- 

zürj.  pir  =  hineingehen,  borítani,  befödni  ; 

börk  =  fejtakaró,  kalap; 
éag.  baru  =  boríték,  bör. 

380)  csap  =  8chlag€7ij  werfen,  hauen, 

finn.    iappa    =  dreschen;  éag,  cap     =  csapni, vágni,  ro- 

mord.  tapa      =  schlagen ;  hanni ; 

Ip.        cuoppe  =  caedere;  éapié  =  vergődni  (magát 

zürj.    capki    =  schmeissen ;  ide-oda  verni),  csapás, 
votj.     éapki    =  schlagen. 


388)  csík  =  Streifen. 


finn.  tie 
észt.  te 


oszm.  cigir       =  barázda  (a  cí<7 
Weg.  gyöktől); 

zürj.  tu  ]  kaz.     éik,  óig  =  határ,  határ- 

vonal ; 
alt.      cige        =  egyenes. 

393)  csiszol  =  reiben,  poliren,  gldtten, 

Budenz  a  csisz-h&n  egy  ré-  oszm.  ciz     =  vonalozni,   csí- 
gibb  si,  sík  alakot  ismer  föl  és  kot  húzni ; 

ezt  a  fölvett  ugor  s^g  (csiszolni)  éag.     éizik  =  csiszolt,  vonal- 
gyökkel egyezteti.  zott. 

VjLjcbért  :  A  tMgyarok  ered€t§,  3o 


594 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


404)  csokor,  CHukor  =  Buschel,  Strauss ;  csukorat  = 

gedrangter  Hau/e. 

zürj.     cukor    =     Sammlung,      cag.  cofcűr  =  gyülekezet,  társa- 
Heerde.  ság  (Büdaoov,  L  495.);  * 

éok  =  gyűlni,  összegyűlni, 
csoportosulni. 

*  Illusztrálva  egy,  Nevai-hól  vett 
verssel. 

406)  csúsz  =  gleiten. 

BuDENz  szerint  a  csüsz  8„g 
(ire),  s^ggsk,  si^v^8  gyökből  szár- 
mazott, épen  mint  kíisz  a  föl- 
vett ugor  kf,g  (folyni,  futni), 
illetőleg  kf,gaZ,  kaVgS  gyökből,  a  fölállított  egyeztetéshez  már 
£  származtatás  fogalmi  és  azért  is  szilárdabb  kiindulási 
hangtani  tekintetben  mind  a  pontúi  szolgál,  mert  bl  k  és  c, 
két  nyelv  terén  egészen  helyes,  mint  Büdenz  maga  is  fölveszi, 
ámbár  concrét  jelentésben  a        váltakoznak  egymással. 

409)  csiiii  =  verkiimmerny  siechen ;  SÍJll  =  tabeécere. 

zürj.  cin  =  Verlust  erleiden;  t.-t.  sziin    =  elfogyni,elmúlni, 

cin  =  sich  vermindern.  cag.  éunak  =  nyomorék, 
BuDENz    szerint  a  magy.  ^unak  =  ostoba,  fajankó 

sziin-nel  azonos,  ennélfogva  a  sokkal  közelebb  áll. 


éag.  kiz      =z  csúszni, 

kizak  z=z  szán,  szánka 


•    / 


413)  czirogat  =  liebkoaen,  atreicheln. 

BuDENz  szerint  a  magy.  8Ú'     t.-t.  sir         =  súrolni, 
rolni'Yal  közel  rokon,  tehát  a  sirkala  =  gyakran  súrolni, 

czirógatni 
közelebb  áll  hozzá. 

á54)  dagad  =  antchwellen,  auflaufen. 

BuDENz   e  szót  a  du^-gal 
akarja   azonosítani;    mi   úgy 


A  MAGYAK-ÜGOR  SZÓHASONLATOK.  595 

látjuk,  hogy  a  magy.  dagad  jak.  dagdm  =  erősen  meg- 
Bzóhoz  sokkal  közelebb  áU  a  dagadni  ; 

oszm.  dag  =  hegy,  daganat; 

kirg.  dak  =  égésseb,  égésjel  ; 
dagil=  dagadni; 

eag.    tag    =  hegy. 

257)  derű  =  heitere*  Wetter ;  derül  =  hM  werden. 
08t.  lert    =  bekannt ;  éag.  tere,  terek  =  széles ,    ter- 

lirta  =  klar;  jedt,  nyílt; 

Ip.   iára  =  klares  Wetter.  urkin       =  terjedni.meg- 

nyílni ; 

sara,  sere  =  világos,tiszta 
fehér. 

260)  dtj  =  Prew,  Lohn,  Entgeltung. 

mord.  toj  =  Brautpreis (tatár); 

észt,     tuhku  =  Nebenverdienst 

des  Knechtes. 

Maga  BirDENz  úr  elismeri,  t.-t.     dej,  deg      =     egj-enlö, 
bogy  a  magy.  díj  alapjelentése  hasonló  • 

„aequivalem".  Mi  ezt  elfogad-  oszm.  dej  =  értékes  lenni; 
juk  s  ezért  veszszük  föl,  mint  dejer  =  érték,  ár ; 

hasonlóbbakat,  a  i^,     ,,^,.^,  ,i^.^  ^  érték,bec8. 

263-264)  domb  =  Hügel;  dob  =  Trommel. 
vog.  tump    =  Insel;  ^ag.     dumbak    =  domb; 

eaztump    =  Klumpen;  tomtalaH- =  kerek,    ke- 

Ip.     to6io«  =  pulTinar.  rekség; 

íob  r=  golyójgömb ; 

08zm.  dat'tií       =  dob ; 

tömhek     =  féldob. 

38* 


596  A  MAGTÁROK  BREDETF. 

266)  dÖl,  (Ilii  =  umfallen^  stürzen ;  döjtf  dönt  —  umstUrzen. 

finn.  tyőnU'i  =  trudere ,   proji- 

cere; 
OBt.  tlv  =  geboren  werden ; 
vog.  tel  =  geboren  werden: 
cer.  Sind  =:Betzen,pflanz6n. 
BuDENZ  úr  a « letenni,  vetni, 
BZŰlnÍD  fogalmakat  hasonltja; 
és  ennek  alapján  védi  a  finn- 
ugor nyelvekben  alkalmazott 
csoportosítását.  Mi  sokkal  vilá- 
gosabbnak tartjuk  a  magy.  dől, 
diil  szónak  a  szavakkal  való  egyeztetését. 


t.-t.  dökűl ,   dögül  =   feldőlni, 
felfordulni,  kiőmleni, 
töngter  =  feldönteni 


268)  dug  =  stecken,  hineinstecken^  stopfen, 

mord.  tongi   =  einstopfen;  t.-t.  tik,  tika  =  dugni  ; 

finn.    tttnke  =  vi  trudere.  tikac       =  dugó. 

832)  édes  —  dulcis, 

vog.  atin  =:  süss;  uig.  isik         =  édes; 

üt      =  Geruch ;  t.-t.  dad,  tat  =  édesség,  íz ; 

ost.    ebil   r=  Geruch;  tatli        =  édes; 

cer.    üps   =5  odor;  tatán       =  ízleni, 

zürj.  is      =  Geruch. 

A  vog.  atifi,  melyből  a  kezdő  dentalis  elesett,  a  t.-t.  taU 
hoz  sorakozik ;  de  határozottan  téved  Budenz,  ha  át,  ebil,  üpx 
és  is  szavakat  e  csoportba  osztja,  mert  először  e  fölvételnek 
útjában  áll  a  fogalmi  különbség,  másodszor  át,  ebil  és  is  a  t.-t. 
tf-í«-(szag-)hoz  csatlakozik. 

833)  eg  =  coelunu 

BuDKNZ  e  szót  a  szag  csoportjába  sorozza,  a  mennyiben  a 
levegő,  pára,  gőz  és  ég  (!)  közös  alapfogalmát  veszi  föl.  Ennek 
ellenében  mi  az 


.. 597 


A  MAOYAB-UOOR  SZOHASONLATOK. 
83  i)  ég  =■  brennen,  fiagrare 

Bzóyal  való  egyeztetést  ajánljuk^  és  pedig  azért,  mert  a  magy. 
ég  (flagrare)  úgy  viszonylik  az  é^-(coelum-)hez,  mint  a  t.-t.  jang 
(fiagrare)  a  faw(7-(világ08ság-,  fény-)hez,  melyből  tangri  (ég, 
isten)  származott  és  mivel  az  ég  alapjelentése  talajdonkép 
•  fénykör,  világosság*,  nem  pedig  «pára  vagy  göz». 

836)  egész  =  integer j  totus, 

ost.  senk  =  gross,  schwer,  voU-      éag.  égis    =  magas,  felnőtt ; 

wücbsig,  erwachsen ;  ögü§  =  sok ; 

vog.  senki  z=  völlig  erwachsen.  ög      =  halmozni. 

Mi  teljesen  megegyezünk  BuDENZ-zel  a  totu^  és  magas 
közötti  analógiát  illetőleg,  de  azt  találjuk,  hogy  a  török  példa 
sokkal  közelebb  áll  a  magyarhoz,  mint  a  íinn-ugor. 

839)  éh  =  famelicua ;  éhes  =  hungrig. 

zürj.  ctg  =  Hunger,  hungrig ;     t.-t.    a£,  aéy  ei,  es  =  éhes ; 
finn.  hiuka  =    stimulatio  sto-      kirg.  as,  es  ■=  éhes. 

machi; 
cer.    siiz  =  fame  premi. 

Szerintünk  az  éhséget  jelentő  török  szó  alapjelentése : 
nyilt,  nyitott,  mert  ennek  ellentéte  tok,  toj  =  jóllakottnak, 
tulajdonkép  tele-,  zárt-  és  betömött-nék  mondatik. 

841)  éh  =  cuneu9, 

ost.  jánk  =  Nagel;  t.-t.      ek,  ik   =    közbeiktatni, 

lünk  =  Keil;  hozzáadni; 

vog.  li;(     =  Splitter.  oszm.  ig,  ik    =    szeg,  csavar, 

dugasz ;  . 

(V.  ö.  ^^.1   ^/^^ 
dejirmen   iki   =   ma- 
lomszeg.  BlDAGOV,  I. 
199.) 
igne  =  tű. 


o98  A  MAOTABOK  EREDETE. 

847)  elme  ^  men»,  memória, 

Bzót  én  az  eredeti  emle  metathesisének  (hang-helycsere)  tartom, 
tehát  lásd  e  szót. 

855)  emléh  =  Erinnerung ;  emitt  =  erwahnen. 

ost.    am    =  frohsein;  t.  t.  ang,  an   =   ész,  értelem, 

amit  =  sich  freuen.  megértés ; 

Mert  az  öröm  vidám  gon-  angla  ==   megérteni,   fel- 
dolatot  ébreszt,  azért  egyezteti  fogni,  hinni; 

BuDENZ  a  magy.  emlékezetet  a  anglak  =  megértés ; 

finn-ugor  a;?i-mal  (vidám  len-  anglat  =  megértetni ; 

ni)?!  anglan  =  emlékezni. 

Az  elme  metathesis-sel  keletkezvén  ettde-höl,  szintén  e  cso- 
porthoz tartozik. 

857)  enged  =  cedere,    ohsequi,  parere,    nachlaaaen ;    enyész  =  ver- 

schwinden. 

1. 1.  en,  eng  =  alászállani,  le- 
ereszkedni ; 
jeni,   jengi    =    új,   fiatal, 
(tiilajdonképen:  gyenge.) 
Hogy  a  magy.  enged  alapjelentése  «alábbszállni,   alább - 
hagyni »,  abban  teljesen  egyet  értek  BüDENZ-zel,  de  hogy  enged 
a  tagad'dol  szorosan  összefügg,  azt  nag^'on  kétlem,  mert  fiié- 
ban a  tör.  t.  fokfjok  (nem,  nincs)  szót  látom. 

859)  ep   =  integer,  incolumis ;  épít  =  bauen. 

vog.  alpi  =  Leib,  Körper ;  alt.     ep  =  ügyesség,  készenlé- 

ost.  el      =  Körper;  tel,  készség; 

finn.  ilpo  =  ganz,  durchaus.  epte  =    kiigazítni ,    ren- 

dezni ; 
uig.     epil  z=  helyreállítva  lenni ; 
epit   =-.   elrendezni,  elké- 
szíteni ; 


A  MAOTAR-UOOR  SZÓHASONLATOK.  599 

cag.    jepü  =  épület; 

oszm.  jap    =  építni,  csinálni. 

863)  ér  =  reichetij  taíigen^  reifen;  érhez  =  anlangen. 

finn.  kerkeá  =  properare,  tem-     1. 1.  ir,  er  =  érkezni,  odaérni, 

pestivé  pervenire :  megérni,  éretté  lenni, 

észt.  kerge  =  behend. 

Hogy  hogyan  egyeztethető  a  "gyors,  fürge*  fogalma  az 
érni  és  érinteni  fogalmával,  erre  nézve  Büdenz  úr  adós  maradt 
a  felelettel. 

862)  ér  =  artéria^  puUíis. 

ost.  Ur   =z  Wurzel ;  t.  t.    ir,  jir  =  tér,  hely,  térbe- 

vog.  tar  =  Wurzel.  liség,  űr ; 

kírg.  or  =  csatorna,  árok,  üreg. 

Én  az  ér  (Ader)  fogalma  alatt  nem  annyira  gyökérféle  hosz- 

szúkás  testet  szeretnék  érteni,  mint  Büdenz  fölveszi,   hanem 

hosszában  futó  térbeliséget,  tirt.  V.  ö.  t.  t.  tamar  =  ér,  vájt  út. 

866)  érett,  ért  =  für,  wegen,  anstatt. 

ost.   jir,  ir    =  Seite,  Grenze ;     t.  t.  jerde,  jeride  =  ért,  érett, 
vog.  jer,jh'  =  Richtung;  i'pl,  ata  jeride  =  atj'a-ért). 

finn.  járke      =  ordo,  Series. 

A  Büdenz  által  itt  felhozott  vog.  és  finn  példák  semmi 
e  setre  nem  illenék  ide ;  mert  jer  és  járke  legfölebb  a  1. 1.  sira  (sor) 
és  zerke  (ordo)  mellé  állíthatók  volnának.  Az  « érett » -ben  nem  az 
fl  oldalánál,  mellette »,  hanem  a  « helyén,  helyében »  alapgondo- 
lat van  kifejezve. 

869)  e/'O   =  vw,  vires,  robur, 

vog.  jíogre  =  stark,  Stái'ke ;  cag.  érik,  irik  =  erö,  tehetség, 

Ip.     kjdura,  kjduras  =  robuf^tus,  szabad  akarat ; 

validus.  eHkli  =  erős,  hatalmas, 

(1.  BüDAGOV  I.  188.) 


600  A  MAGYiLROK  EBEDETE. 

Bár  fogalmi  tekintetben  mind  a  két  rész  rokon,  mégis  a 
török  példák  hangtanilag  sokkal  közelebb  állanak  a  magj'ar 
szóhoz. 

873)  eshil  =  ScJiwur. 

Lásd  e  könyv  382.  lapját.  A  mi  Bcdenz  azon  állítását  illeti, 
hogy  eskü  nem  régi  szó,  Anonymus  egyik  helyére  akanmk 
utalni,  a  hol  ez  van  mondva :  «In  loco  illó,  qui  dicitur  Esculleu, 
fídem  cum  juramento  firmaverunt  et  a  die  locus  ille  nuncupa- 
tus  est  Esculeu,  eo  quod  ibi  juraveriint)).  Ez  világosan  mu- 
tatja e  szónak  legalább  is  a  XUI.  századba  esö  keletkezését ! 
A  lö,  lü  végzet  is  megfelel  egy  előbbi  tör.  lük  vagy  lik  képzőnek. 

515)  fajf  foj  =  Geschlecht,  Art ;  fajta  =  Art. 

vog.  j)uy  r=  Geschlecht.  t.  t.  hoj  =   faj,   nemzetség,   s 

egy    nemzetség    része : 
elán. 
{Kamm-hínn  az  arab  wJuí.  = 
genus  a  tör.  toj-jal  van  for-   / 
dítva,  V.  ö.  BüDAGov  I.  205.) 

516)  fáj  =  dolere. 

finn.  pakko     =     vis    urgens ,     oszm.  hagir  =  kiáltani,  jajszót 
Drang,  Zwang ;  ejteni  (egy  régibb  bag 

észt.  pakita    =  schmerzen;  gyökből); 

Ip.     pakéite    =  dolere  ;  kirg.   vajim  =  fájdalom,  fájás, 

vog.   pak         \  {vajim- ^i   =   fájdalmat 

ost.    pök,  p'óg  j  '  szenvedni,  Büdagov  IL 

302.) 
1. 1.      vaj  =  ah  !  jaj  ! 
BuDENZ  a  szenvedés  fogalmában  alapgondolatul  jelöli  meg 
a  nyomás,  szorítás  cselekvényét.  V.  ö  erre  vonatkozólag  1. 1. 
agir  =  nehéz  és  agír  =  fájdalom. 


I  >  • 


A  MAOYAB-UOOR  SZÓHA80NLAT0K.  601 

530)  fék  ~  Halfter^  Zaum,  Zúgel ;  fékez  =  hiindigen, 

finn.  pditse  (pdi)  =  capistrum     t.  t.     bag     =  kötél,  szalag  ; 
equorum ;  oszm.  pek     =  erős,  kemény. 

Ip.    pagge  =  capistrum.  alt.     pekte  =  kötni,  zárni. 

A  magy./éfc  alapjelentése  nem  fej  vagy  fejre  tartozó  valami, 
mint  BuDENz  fölteszi^  hanem  kötő,  kötelék,  kötél ;  Y.  ö.  a  magy. 
fékez  =  zabolázni,  szeliditni  (bándigen,  bezáhmen). 

565)  foszl  =  8ich  zaaerrif  aich  auffa%er^\^  hiiuten^  sich  abschitlev, 

vog.    pön8,pun8  =  sich  öSnQn;  t.  t.  po8  =  héj,  kéreg; 
ost.    pnm,  pu8   =  öflfnen ;  ((^gcc  po8Í  =  fa  kérge) ; 

votj.   pa8  =  Loch ;  posul  =  f oszlani,  hámlani. 

Ip.  PU0308  =  nudus; 
moTd.pan^i  =  öffnen; 
cer.     pock     =  aperire. 

569)  fojl,  fúl  =  suffocari;  fojt,  fujt  =  suffocare. 

Ip.       puve  =  strangulare ;  alt.      puula  =  megkötni,  foj- 

mord.  2)ova  =  drosseln  ;  tani ; 

cer.      pikt,  pükt  =  suffocare.       oszm.  boul  =  megfúlni ; 

boudur,  bogdur  ==  valakit 
megfojtani. 
E  fogalom  alapgondolata: « kötni,  összekötni*, tehát  a  bág, 
bog,  buj,  piiu,  (kirg.)  buv  közös  ural-altáji  gyökül  tekinthető. 

574)  fii  =  Oraa, 
finn.  pdlve   =  caespes  nive  de-     t.  t.  buj,  büj  =   bogáncs,  das 
nudatus,    grumus    ^\\Q  griechische  Heu. 

carens ;  (Lásd  Büdagov  I.  áí)5  és  Kha- 

Ip.     paul  =  schneefreí^  ^      ,    .         lasszaí  Abhaszai.) 
cer.    peled  =  üorere.         ^t^ 

A  fii  és  hónelküli  ^  -^^^it  egyeztetni  az  úgynevezett 

etymologiai  aalto  ^^^^é.     .  /^^  >  irtózik.  Csak  hozzávetőleg  sze- 


\ 


602  A  MAGYAROK  EREDETE. 

retnénk  a  magy.  fii  szót  a  fönnebbi  mellett  a  1. 1.  h'új  (nőni) 
gyökkel  egybevetni.  Pü  tehát  =  növény. 

178)  gyalog  —  zufuss, 

finn.  jalka  \  cag.    jajag  =  gyalog; 

észt.  jdlff     i            '  oszm. jíyan  =  gyalog,  alant,  le 

vog.    jol  =  quod  infra  est ;  (jojdfi  fcal  =  hátra  ma- 

morá.  jalga  =  zufuss.  radni,  silányabb  lenni). 

A  finn-ugorban  csak  a  pe8,  a  törökben  és  magyarban  a 
tulajdonképeni  per  pedes  alapgondolata  van  kifejezve. 

938)  gyárt  =  facér e^  operari. 

BuDENZ  a  gyár-i  egy  fölvett    1. 1.  javat   z=z  gyárt,   létrehoz, 
és  «erö-alkalmazás»  jelentésű  készit; 

n^w^o^-gyökkel  egyezteti  s  ezt  jarak  =  elkészítés, 

különös  módon  összefüggésbe 
hozza  ar-ral  (Fluth),  melyben 
szintén  erö-túláradást  fedez  föl. 

185)  gyáva  =  feig^  schwach. 

■ 

BüDENz    szerint    ennek   a  1. 1.    jaba,  java  =  gyáva,  ha- 
magy.  tohonya-,  tunya-val  kell  szontalan ; 

egy  eredetűnek,    és  az  utóbbi-  iafta    =  hiábavaló; 

val  megegyező  finn-ugor  szó-  oszm. jáb  =  csendes,  gyönge; 

hasonlításokkal  rokonnak  len-  alt.     jabiz  =  alázatos,  békés, 

nie.    E    mellérendelés,    mint  szavak  szemmel  láthatólag  kö- 

ilyen  esetekben  rendesen,  nya-  zelebb  állanak  a  magy.  gyáva- 

kátékért,  a  mennyiben  a  hoz. 

192)  gyón,  gyovon  =  beichten. 

ost.    nugom  =  sagen  {jogoé  na-     cag.  jak  =  jó,  illő ; 
gomta  =  Antwort);  jakun  =  javulni. 


A  MAOYAR-UOOR  SZÓHASONLATOK. 


603 


finn.  nvhtele  =  tadeln ; 
észt.  nuhtle    =  strafen. 

A  gyovon  nem  a  régi  alak, 
mint  BuDENz  állítja,  hanem 
Heyesben  még  ma  is  haszná- 
latos. 


(A  ma  már  nem  használt  ;(i- 
kunAibl  származott  javun, 
magy.  gyovun.  A  magy.  gyón 
tehát  conerét  értelmében  azt 
jelenti :  javulni.) 


179)  gyors  ==  achnell^  hehend. 


VOg.  jqr 
ost.  jur 
zurj.    jor 


•  ••      ••  ^ 


Eraft,  Stárke. 


oszm.  jurus  = 

jürün  = 

uig.    joris    = 


futás,  menés ; 
sietni ; 
menés,  futás. 


Erő  és  gyors  mozgás  Budenz  szerint  rokon  fogalmak? 
A  sietni  és  menni  közötti  fogalmi  rokonságra  vonatkozólag  v.  ö. 
alt.  mengdis  (sietés)  és  meng  (menni). 

180)  gyök,  gyökér  —  WurzeL 

finn.   juure  =  Wurzel ;  t.  t.  kök  =  gyök. 

mord.  jur  =  Wurzel,  Gebüseh ; 
VOg.    jekur  =  dicke  Wurzel. 

387)  gyötör  =  qiUilen^  peinigen ;  gyötrés  =  Qual^  Marter, 


BuDENZ  a  gyötör  szót  cseter- 
rel  hozza  összefüggésbe,  a 
mennyiben  a  lat.  torquere, 
tortura  és  tormina  közötti  köl- 
csönös viszonyra  hivatkozik. 
Mi  azt  hiszszük,  hogy  jobban 
megközelítjük  az  igazságot, 
ha  az 


oszm.  kötrüm  =  szél-ütött,nyo- 
morúlt,  béna  ; 
kötü  z=  rossz,  gonosz 
szavakat ,  következőleg  egy 
sejthető  kötör  —  gonosz,  vagy 
kínos,  gyötrelmes  lejini,  igét 
veszünk  tekintetbe. 


finn.  jaksa 
észt.  jaksa 
gen; 


181)  győz  :^  slegen^  beaiegen^  bewaliigcn. 
z  posse;  oszm.  javzjevüz  ==  dühös,  eré 

:  können,  ^  rtíxO'  ^y®®*  kitartó.  (V.  ö.  Bu- 

DAGOV  II.  345.) 


r 


604 


A  MAGTÁROK  BBEDETE. 


Ip.    jokse  =  attingere.  Jauz    frequentatiyumnak 

látszik  előttünk  jao  (jó)-ból, 
talajdonkép  jakuZy  jeküz  (jobb 
lenni)-böl. 

188)  gyúl  =  accendij  inflammari ;  gyújt  =  incendere. 

BüDENZ  Úr  a  magy.  gj'úl-t     éag.  güj,  güjle  =  gyúlni,  égni; 
a  fölvett  ugor  t^v,  gy^v  és  gy^v^l  güjdür  =  megégetni ; 

(látszani,   fényleni,    ragyogni)     alt.  giijri   =    megégetni,   sza- 
gyökkel  akarja  egyeztetni  s  e  vakkal, 

mellett  a  leghitetlenebb  com- 
binatiók  terére  lép,  nem  ve- 
vén  észre,  hogy  mily  könnyű 
az  egyeztetés  a 

182)  gyűl  =  aich  ver8animeln  ;  gyűjt  =:  versammeln. 

BuDENz  a  gyül'i  a  magy.     1. 1.  jiil  ésjigil  =  gyűlni,  cso- 
jöv  szóval  hozza   kapcsolatba  portosúlni; 

és  e  fogalmi  azonosságot,  erö-  juuda  =  gyűjteni ; 

szakolt    módon,    a   finn-ugor  jigilísyjitlis  =  gyűlés 

tájnyelvekben  is  ki  akarja  mu-     szavak  sokkal   közelebb  álla- 
tatni,  de  a  mi  semmiesetre  sem     nak. 
sikerült  neki ;  ellenben  szerin- 
tünk a 

154)  háború  =  turha^  motua,  hélium, 

mord.  sumhra,  simhra  =  trüb,     cag.  kabar  =   feldagadni,  föl- 

turbidus ;  emelkedni ; 

észt.     8omp  =  Verwirrung.  kabarti    =   fölemelkedés, 

fölszállás,  zaj,  zendülés; 
kabaruk  =  a  mi  fölemel- 
kedik. 


A  MAOTAR-UOOR  8ZÓHASONLATOE.  605 

96)  Kd/jt  =  treibenj  antreiben. 

vog.   kujt  z=z  impellere^  insti-     éag.     haita  =  hajtani,  űzni; 
gare.  oszm.  hajdef  =  fel !  nosza ! 

BuDENZ  xix  a  hajt,  kujt  szavakban  a  « futni,  tovább  menni* 
alapgondolatát  ismeri  föl  és  a  magy.  hajót  is  ide  számítja;  de 
előttünk  egész  leszármaztatása  nagyon  eröszakoltnak  látszik ; 
mert  a  haj  !  hej  !  gyök  onomatopoeion,  mely  a  finn-ugor,  vala- 
mint a  magy.  és  tör.  szavaknak  alapúi  szolgál ;  és  a  mi  a  spe- 
ciális magy.  hajó-t,  a  tör.  kajuk  (hajó)-ot  illeti,  mindkét  szónak 
alapja  a  t.  t.  kaj  (csúszni,  sikamlani)  gyök  s  ennélfogva  a  hajó 
alapfogalma  mind  a  két  nyelvben  :  a  csúszó. 

100)  hál  =  übemcLchten. 

ost.   -/oj  =  liegen,  sich  nieder-    1. 1.  kai  =  maradni,  hátra  ma- 

legen ;  radni. 

vog.  híj    =  liegen,  sich  legén ; 
zmj.  kujli  =  übemachten. 

158)  hdfig  =  Stimme,  Latit. 

finn.  sana  =  Wort.  cag.     on,  ong  =  beszéd,  hang; 

oszm.  ön  =  beszéd,  szó; 
janku  =  visszhang. 

112)  hárs  =  Lindct  Baaf, 

finn.    kuore  =z  Baumrinde ;  cag.  aréa  =  hárs ; 

mond,  kar  =  Bastschuh;  arci   =  tiszti  tni; 

zürj.    kire  =  Baumrinde; 

ost.     ^or  =  abschálen. 

Mivel  BuDENZ  úr  a  ffakéregv  és  «lehámlani»  fogalmait 
egymás  mellé  állította,  csupán  azért  tettük  mi  is  ugyanazt  a 
törökben,  de  a  nélkül,  hogy  ^^^^  ^^  ^gj^^  ^^^  &  másik  részen 
hinnénk  a  rokonságban. 


606  A  MAGYAROK  BRJEOBTB. 

113)  hdS  =  venter,  alvu9,  uteru8. 

finn.  kupau  =  piscium  nata-  cag.  kaá  =  domb,  emelkedés, 
toria ;  (Budaoov  II.  1 5.)  ; 

Ip.  kuopsa  =  lactaria  pulpa  alt.  kaj  •.=  domb,  emelkedés, 
piscis ; 

vog.  kqpsi  =r  Lunge. 

Minthogy  has  és  emelkedés  rokonabb  fogalmak,  mint  has 
68  uszony,  azért  a  tör.  kai-i  a  magy.  has-hoz  sokkal  közelebb 
állónak  lehet  tekintenünk. 

115)  hdszon  =  Nutzetif  Vortheil^  Oeiuinnst, 

finn,    kasraime  =  accretio,  in-     1. 1.  kazán  =  nyerni : 

erementnm ;  kajsanc  =  nyeremény, 

mord.  kast   =  wachsen ; 
cer.      kuék  =  crescere. 

A  tör.  példában  látható  transitiv  formából  világossá  lesz, 
hogy  a  kaz  gyök  a  gazdagság,  bőség  alapfogalmát  tartalmazza. 
Kazán  tehát  azt  jelenti:  meggazdagodni;  a  magy.  kazdag — 
gazdag  pedig  ugyanezen  gyökből  dak,  dek  melléknév  képzővel 
származott. 

117)  hát  =  Rücken ;  hátul  —  pone,  a  tergo, 

vog.     kute  =  hinter ;  uig.  kat,  katin  =  hátul ; 

mord.  kutmere  z=:  Kücken.  kaira  =  hátra,  vissza. 

165)  húr  =  Saife,  Darm;  hurok  =  Schlinge, 

finn.    suole  =  intestinum ;  kirg.  kar      =  kötél,  öv ; 

észt.     8f)l    I  kuruk  z=  húr,  lazzo. 

Ip.        colé   \    Darm. 
mord.  sulii  I 

A  húr  alapjelentése  tehát  nem  bél,  mint  Budenz  fölveszi, 
hanem  kötő,  kötél,  szalag. 


A  MAOYAB-UGOR  SZÓHASONLATOK.  607 

883)  i-d  =  /eierlifíhf  fttier,  id-nep — innep  ^  diea  festua  ;  ild  =  heil ; 
^(Jl/f  ^QV  =  heilig  (egyház  :=  Gotteshaus,  igkii,  eglci,  ma :  hegykő  = 

Heiligenatein)  Gott,  Herr, 

Ip.  cavdes  =  ganz,  unverletzt.  uig.  it,  üd    =  üdvös  ; 

Csak  ama  hires  « módszere-  ituk       —jó,  üdvös; 

ben   való  bizalom    bírta    azt  itki        =  üdvös; 

képzeltetni,  hogy  a  Ip.  cavdes  it,  ite    =  úr,  isten ; 

a  magy.  id,  üd-áél   egj^ezzék,  cag.  ege,  eje  =  úr,  isten ; 

holott  olyan  megfelelő  példát  alt.    ee         =  úr,  szellem  ((u 

hozhatunk  föl,  a  milyen  a  tör.  eezi  =  a  hegy  szelleme). 
id,  it! 

892)  ill  =  laufen,  verlaufen ;  illat  =  Geruch, 

BuDENz  az  ill'hez  való  ana-     cag.  ilga  =  illanni,  futni,  ro- 
logiát  kerülő   úton  keresi,   a  hanni; 

mennyiben    először    az   ugor  ilci  =  követ, futár; 

jog-hói  (fóljxíi)  jogi,  jofl  alakot  ijla,  ila   =   szagolni  (Bű- 

vész föl  ós  ezt  ill-Yé   változ-  dagov,  I.  88.). 

tatja. 

A  szagolni  és  illanni  közötti  analógiára  vonatkozólag  v.  ö. 
1. 1.  kok  (fújni)  és  kokn  (szag),  es  (fújni),  is  (szag). 

885)  idő,  üdö  ==  tempus^  aetoLS, 

vog.  entáp,  entep  =  Gürtel ;         uig.  üd,  üt    z=  idő ; 

ent  =  umgürten ;  üdi,  üti  =  néhányszor ; 

ost.   endep  =  Gürtel.  alt.   öj,  üj  =  idő ;   (v.  ö.  mon- 

gol üdele  =  idős,  régi); 
üdögöi  =  még  nem,  tulaj - 
donképen :  időtelen ; 
éag.  i'(£ür  =  idő,  korszak. 
BuDENZ  az  idő  és  gyűrű,  kör  fogalmait  összehasonlítja,  a 
mi  ugyan  az  év  fogalmába  iS^^  (lásd  Die  primitive  Cultur  des 
turko'fatarischen  Volkc^    ^íiuti  munkám  163.  lapját),  de  az  idő 
fogalmára  nem  illik. 


608 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


890)  //,  ÍV  =  arcíia. 


ost.      jogot 
vog.     jqut 
mord.  jonks 
cer.     jonge£ 
finn.    joutae 
Ip.       juoks 


Bogén. 


t.  t.  jaj,  jej  =  íj,  ív ; 

ejgi  =  hajlás,  görbület  ; 
ej,  eg  ^  hajtani,  hajlitni. 
Bddagov.  I.  á02. 


888)  igen,  igön  =  valde. 


ost.  éenk  =  gross,  schwer. 

BuDENZ  az  ost.  ienk  szót 
a  836.  §-ban  a  magy.  egész-szel 
összehasonlította.  Ugyanezen 
alapon  mi  is  szeretnénk  a  tör. 
egi8  (magas)  és  ögiié  (sok)  sza- 
vakat itt  ismét  figyelembe 
venni. 


oszm.  en,  eng  =  igen,  nagyon  ; 
a  superlativus  képzé- 
sére szolgáló  partikula, 
pl.  en  bőjük  =  a  leg- 
nagyobb ;  igen  nagy ; 

t.  t.  engen  ^  igen,  sok,  nfigy. 
(BüDAOOv,  I,  74.) 


896)  in,  inas  =  Knechty  Diener. 

vog.  man    =  klein,  jung;  cag.  ini     =  az  ifjabb  fivér; 

ost.  mona  =  jüngerer Brúder;  inag  =  kormányzó,   ere- 

Ip.    mána  =  infans.  detileg    a     khán    ifjabb 

fivére,  a  khánságokban. 
inicke  =   igen  kiesi,  vé- 
kony, tni-böl  és  éke  ki- 
csinyítő képzőből. 
A  kicsiny,  fiatal  és  inas  fogalmak  azonosságát  illetőleg  ha- 
tározottan egyetértek  BüDENz-zel. 


finn.    suone 
mord.  san 


véna; 
Ader; 


895)  ín  =  Flechae,  Sehne. 

1. 1.  sinir  =  ín,  nervus. 


éer.  8ön,  iün 

Ip.  suona 

zürj.  són 

vog.  tán 

ost.  ion 


A  HAOYAR-UOOR  6ZÓHA80NLAT0K.  609 

Hogy    a    magy.   tn-ből    a 

kezdő    BÍbilans    elveszett,    az 

Sehne.  kétségtelen ;  de  az  önhangzók 

tekintetéből    nagyobb  rokon- 
sága yan  ennek  a  tőr.  «mtV-rel. 


900)  intf  imt  =  winden^  ermahnen, 

éag.  inde,  imde    =   jelt  adni, 
inteni. 
(BuDAoov,  I.  213.) 
BcDBNZ  egészen  helyesen  ítél,  ha  az  int  alapjelentésében  a 
mozdulat  actusát  gyanítja,  de  ennek  a  magy.  emel-hez  s  az 
ugor  elni-  és  aíaZ-hoz  való  sorozása  hibás  alapon  épül,  mivel 
ezen  esetben  a  1. 1.  kim  (mozdítni,  mozgatni)  jobb  támaszpon- 
túi ajánlkozik,  mely  utóbbiból  a  kezdőhangi  gutturalis  elesett. 

906)  ismer,  esnier,  Ösmer  =  kennen,  erkennen. 

Lásd  az  ész  szót.  Budbnz  tanár  e  magy.  szót  a  finn 
y^mmdrta  (intelHgere)  és  votj.  vizmo  (értelmes)  szavakkal  egyez- 
teti, a  mennyiben  egy  fölvett  votj.  vizm-r,  veímtr  alakból  a 
kezdő  labiálist  eltűnteti  és  igy  a  magy.  esmer-hez  hasonló  szót 
kap ;  de  mindezt  azért  teszi,  hogy  a  tör.  ismar,  esmér,  ismarla, 
e^tnerle  (elméjébe  verni)  természetes  rokonságú  példák  elől  ki- 
térjen. 

907)  isten  =  Gott. 

finn.  isá     =  páter ;  persa  izdan  =  isten. 

iso     =  magnus; 
Ip.      aéce  =  páter. 

Ezen,  a  magyarban  kölcsönzött  persa  szónak  történelmi 
összefüggéséről  lásd  365.  lapot  az  ős  vallásról  szóló  czikkben. 

Itt  különösen  csak  a  Budenz  által  theoríájának  igazo- 
lására felhozott  érvekre  ak^ftmk  reflektálni,  melyek  a  követ- 

Víkbkby  :  A  magyarok  ertfUte,  <^9 


610  A  MAOTáROK  EREDETE. 

kezök.  BuDENZ  úr  azt  vélii  hogy  a  magyarok  az  isten  szóban  az 
atya  f(  galmat  értették;  mert  ez  látszik  ebben,  hogy  « magyarok 
istene*,  « istennyila »  s  mert  a  finnben  Ukko  (nagyapa),  mint  a 
mennydörgés  istene  képzeltetett ;  másodszor,  mert  a  személye- 
sített isten  a  többi  ugor  nyelvekben  is  az  atya  vagy  égi  atyácska 
fogalmának  felel  meg ;  harmadszor,  mert  a  finn  isd  (atya)  ezen- 
kívül a  magy.  ó's-ben  (Ahne)  van  meg ;  negyedszer,  mert  az 
isten  szó  könnyen  magyarázható  iaken   diminutivumnak ;    és 
végre,  mert  a  persa  izdan  a  török  nyelvekben  sohasem  lehetett 
eléggé  otthonos.   Ezt  a  csodálatos  logikát  mi  épen  nem  értjük. 
Először  az  f isten  nyila*  (azaz:  villám)  kifejezés  még  távolról 
sem  elég  bizonyíték  arra,  hogy  a  finn  l/fcfcc-ban  (nagyapa  és  a 
mennydörgés  istene)  a  magyarok  istenével  azonos  személyisé- 
get födözhetnénk  föl;  mert  a  mint  mondják  azt,  hogy:  « isten 
nyila»,  épen  úgy  mondják  ezt  is:  isten  neve  (Gottes  Name), 
«isten  áldása*  (Gottes  Segen),  stb.  Másodszor  a  finn  isá,  Ip.  aéce 
(atya,  öreg)  és  a  magy.  ős  (Ahne)  közötti  hangtani  analógia  épen 
olyan  szembeszökő  példát  lel  a  tör. -tat.  ozo  (előljáró,  öreg),  e£i 
(idősebb  fivér),  eski  (régi,  öreg)  stb.  szavakban,  s  ennélfogva 
semmi  esetre  sem  lehet  ezt  specialiter  finn-ugor  rokonságúi 
tekinteni.  Harmadszor  azon  fölvételnek,  hogy  a  persa  izdan  a 
törökben  nem  honosodhatott  meg,  már  azért  is  hamis  alapja 
van,  mert  az  iezdd  (isten)  szó  a  kún  nyelvben  is  használatos 
volt  (1.  Petrarca-Codex  1 59.)   s  mert  egy  kölcsönösen  hasonló 
viszony  ilyen  meghonosodás  lehetőségéről  győz  meg  bennün- 
ket, ha  ugyanis  a  persa  khuda  (isten)  szót  szemügyre  veszszük, 
mely  a  törökségben  per  longum  et  latum  elterjedve,  nemcsak 
a   fél-mohammedán    kirgizeknél,    hanem    még  a  samánhitű 
altájiaknál  is  megvan  kuda  alakban ;  sőt  Közép-Ázsia  nomádjai- 
nál ez  a  szó  használatosabb,  mint  a  t.  t.  tangri,  tingri  (isten). 
Végre,  mert  a  cagatajban  ma  is  használt  ize^  izi  (1.  BüDAOov-nál 
az  i>jt  szót)    =    isten  a  pei*sa  izdan  maradványának  tartatik. 
A  persa  izdan  erőszakolt  finnizálása  tehát  most  már  világosan 
fekszik  szemünk  előtt. 


A  MA0YAR-U60B  8ZÖHA80NLATOK.  611 

908)  iszani,  iszankod  =  gleiten,  ausgleiten^ 

finn.  juokse  =  currere.  1. 1.  kizak  =  szán^  szánka^  kor- 

csolya^ tulajdonképen :  a  csú- 
szó^ egy  ma  már  nem  hasz- 
nált fct^^illetőleg  /;a;t2:  (csúszni) 
gyökből^  melyből  a  kezdő 
gutturalis  elesése  után  a  ma- 
gyar Í8z  keletkezett. 

910)  ítél,  itél  =  judicare. 

vog.  ojt,  qjtel  =  ausspannen.       t.  t.  ejt  =  szólni,  mondani. 

BuDEKz  a  magy.  ítélni  szó  alapfogalmát  a  conerét  terjesz- 
teni, nyitni,  hasítani  fogalmakban  keresi,  a  mennyiben  a  gör. 
xpívetv  és  nLpíVffi  szavakat  idézi;  ennek  természetesen  a  t.  tjctr 
(hasítani)  ésjargu  (ítélet)  jobban  megfelelne.  Mi  azt  hiszszük^ 
hogy  a  1. 1.  ajt,  ejt  (beszélni,  tulajdonkép  a  szájat  felnyitni)  meg- 
felelőbb analogonja  az  itél  szónak. 

913)  iZf  üz  =z  Geachmackj  Oeruch. 

HogyBüDENz  téved,  a  meny-     öag.  is,  iz,  ij,  it  =  szag; 
nyiben  a  szag,  édes  és  íz  fogai-  isle  =  szagolni  (tulajdon- 

mákat  az  ural-altáji  nyelvek-  képen  fújni.  V.  ö.  kok  = 

ben  rokonoknak  tartja,    arra*  fújni\és   koku    =    szag, 

már  az  édes  szónál  utaltunk.  illat). 

Még  világosabban  lép  elénk  a 
tulajdonképi  viszony  a  követ- 
kező tőr.  példákban.  A  német- 
ben lehet  az  iz  (Geschmack) 
és  szag  (Geruch)  fogalmait 
egyeztetni,  de  magy.  íz  (sapor)-t 
nem  lehet  az  üz  (odor)-hoz  szá- 
mítani. 


39* 


612 


A  MAGYAROK  £RED£TE. 


173)  jó  =  bonus ;  jog  =  dexter,  ju^ ;  gyógyul  =  sano/ri. 

vog.  jovias    =z  bonus,  dexter;     cag.jfa&     =  jó  lenni,  ízleni; 

ostj.jm        =  gut,  schön;  jakéi  =  szép,  jó; 

vot.  umoj      =  gut;  ong     =  dexter; 

éer.  jumo      =  Gott;  jagutn,  jaum  =-.  kellemes- 
finn, jamaía  =  Deus;  ség; 

észt.  jumal    =  Deus ;  jagul  =  kellemes  vagy  jó 
jume      =  frisches  Aus-  lenni, 

seben. 

A  BuDENz  erőszakolt  etymologiája  belyett  sokkal  biztosabb 
támaszpontúi  kínálkozik  a  tör.  jak,  jao  gyök;  a  finn-ugor  jom, 
jum  gyök  pedig  SLJagum — jaum  összevonásának  tekintbető. 

177)  jut  =  gelangen,  anlangen,  hinkommen, 

észt.  jouda    =    eilen,    ankom-  t.  t.  jit,  jet   =  jutni ,   megér- 

men ;  kezni. 

finn.  jouta  j=  vacare  a  negotio ; 
Ip.     jötte  =  migrare ; 
vog*  jo^^    =  kommen. 

2)  Icaj'ács,  Icaj'la,  hajsza  =  gebogen^  geJíriimmt,  krumm. 

Ugor  kgfi  =  biegen.  cag.  kaj-il  =  bájolni; 

kaj'ik  =z  bajolt  (BuDAGov, 

/  9JL  r  í^  •  iu^i^"^  II.  34.) ; 

flo.^iAM^i''^  ^     ^  ^^'   ^'^J^  =  bajlás,  szegélv,  ka- 

7)  Jcap-ar  =  acJiarren,  kratzen, 

&nn.  kopara    =  Pferdebuf;         kaz.  kob-a   =  árok;  barázda ; 
Ip.      kvepper   =  Nagel.  kohar  =  ásni,    barázdát 

vonni. 
Mert  a  ló  a  patájával  kaparbat  s  mert  az  ember  a  körmével 
karczolbat,  összeegyezteti  Büdenz  úr  a  finn  kopara  =  pata  szót 
a  mag}\  kapar -vaI  ! 


A  MAOYAR-ÜOOR  SZÓHASONLATOK.  613 

8)  har  =  Árm, 

Ip.-űnn.  garnel  =  Ellbogen;        CAg.kar-ak    =  kar; 
votj.        gir:  gir  pun  =  Ellen-  kar-i      =  karhosszúság; 

bogén.  kar-i-la  =  karral  mérni ; 

kol  =  kar^  kéz ; 

jak.  khari     =  félkar. 

10)  Tcar-iha  ■—  Ring ;  kar -ing  =  aieh  im  Kreise  drehen; 

hór-ász  =  8ich  heruvitreihen. 

finn.  kaare     =     Bogén,  Halb-     cag.    kor,  kur  =   kör,  öv,  sö- 

kreis ;  vény ; 

Ip.     kauvar  =  eingebogen ;  kúria       =   nád-sövény ; 

eer.    koramj  =  ausweichen  (?)      kirg.  krtr-n       =  sövény,   kör, 

melyben  juhok  hálnak, 
védfal. 
Ide  számithatók  még  a  cag.  körüu  =  kör,  társaság,  társal- 
gás és  az  ó-török  kuril-taj,  kurul-taj  =  g,yűlekezet  is. 

19)  Jcéín-  =  Spion, 

vog.  kdlrn  =  Sendling,  Bothe.     cag.  keim      =  titkos,  elrejtett ; 

keimür  —  elrejteni,    eltit- 
kolni. 
A  kém,  azaz  a  titkos  küldött  fo^almákak  mindenesetre 
jobban  megfelel  a  török  példa,  mint  a  finn,  mert  a  küldŐtf,  kö- 
vet szó  nem  fejezi  ki  a  titkos  cselekvényt, 

21)  kengyel  =  Steigh'úgeL 

mord.  kdmd     \    cf  f  i .  ^^'  ^^^^9<\ii  kengej  =  koresol}  a. 
eer.      kem        i 

zürj.    hem-kol   =    Schuh  und           A  weqhajlitott  vas  vagy  fa, 

Strümpfe ;  következőleg  görbület,  fogalmi 

finn.    kenke  z=z  Schuh.  és  hangtani  tekintetben  azonos 


614  A  MADTAROE  EREDETE. 

BüDENZ   fölvétele,    melyet  a  magy.  fc^ w(/ycMel,  még  pedig 
HuNFALVY  is  elfogad,  egészen  annál  inkább,  mert  a  tulajdon- 
hamis.    A     csizmatalp    vagy  képeni  kengyel  magjarúl  ken- 
csizma  alja,  melyet  Büdenz  a  gyel-vas-iiBk  neveztetik, 
magy.   kengyel   alapfogalmául 
akar  fölfedezni,  egészen  külön- 
böző fogalom  a  kegyelétöl. 

39)  hisért,  hésért  =  versuchen^  begleiten. 

mord.  kiskefa  =  zwicken,knei-     éag.  kecirt  =  kisért,  azaz  maga 

fen;  mellett    elmenni    hagy, 

finn.    kitke  =  aushauen.  Aectrige  szenvedő  alakja. 

Ha  BuDENz  úr  a  csipni  és  kutatni,  kémleni  közti  fogalmi 
rokonságot  veszi  egyeztetése  kiindulási  pontjául,  olyan  térre 
lép,  melyen  mi  semmi  esetre  sem  követhetjük. 

41)  kire,  lei,  kii,  kill,  kün  =  au«,  avséerif  hinaus. 

finn.  kyld    \    ^    ,  kaz.  kiildm  =   kül-alak,   kül- 

/    Dorf. 
észt.   küla   )  oldal,  külsőség. 

BuDENz  úr  megfejthetetlen  módon  a  következő  magyará- 
zatba bocsátkozik.  Összeegyezteti  a  falu-t  környékkel,  szom- 
szédsággal, idegennel,  következőleg  az  otthonon  kívül  levővel  (!  ?) 
8  ennélfogva  az  a  «kívül»)-lel,  «külség»-gel(!)  azonos.  Bámula- 
tos logika,  a  mely  szerint  a  város  a  helsö-yel  és  a/a/u  a  kiiUő- 
vei  azonos ! 

49)  kosz  =  Grindt  tulaj tlonképen  Braná,   tehát  kosznios,   kozmás 

=  brenzlich,  hrandig, 

észt.  kőik    =  dicke  Binde ;  cag.     koz        =  parázs,  égés ; 

cer.   kokéd  =  Grindwunden  kiz,  kis  =  hőség,  tűz ; 

am  Kopfe.  kirg.    koz        =  gyúladni,  lán- 

golni. 


A  MAaTAH-COOR  SZÓHASONLATOK.  ^^'^ 

BuDEKZ  Úr  a  magy.  kosz-t  el  akarja  yálasztani  koz-tól  és 
ez  utóbbit  egyezteti  a  finn  kaéam  (füst)  és  koaeml  (füstőhii)  sza- 
vakkal, de  a  mi  előttünk  már  azért  is  helytelennek  latszikemért 
égés  és  kozmásodni  mindig  azonos  fogalmak. 

47)  kor  =  aetas,  iempus. 

éag.     kor  =  kor,  idö  (Büdaoov, 
11.  73.)  ; 
koron   =   idejében  (Bu- 
DAGOV,  II.  79.)  ; 
kari  =  koros,  régi ; 
oszm.  kart  =  koros,  idős ; 

Ide  tartozik  még  ez  a  szó- 
lásmód :  0  kor  (tulaj  donképen  : 
ol'kor)  =  azonnal;  a  kalkuttai 
szótárban  |*Ju-al  van  fordítva. 


finn. 

korkea  =  hoch; 

korko    =  Höhe; 

Ip. 

korád    =  acclivis; 

zürj. 

ktr        —  mons; 

ost. 

keres     =  hoch. 

köldök. 


„        .  Lásd  Büdaoov,  II.  39. 

Sprache  ; 


55)  köldök,  ködök  =  Nobel. 

Ip.        kicUdak,  kiüld  =  chorda,     cag.     kindik 
fídes,  nervus ;  oszm.  göhek 

finn.    kieU 
mord.  kcil 
vog.     kai  =  stumm. 

Maga  BuoBNZ  úr  is  különösnek  találja  ugyan  a  nyelv 
(Sprache)  és  köldök  egyeztetését,  de  azt  hiszi,  hogy  merész  lépé- 
sét valószínűvé  tette  az  által,  hogy  a  nyelv-ben  egy  hosszít 
lecsüngő,  lefityegő  anyagot  fedez  föl  és  ezzel  a  köldök-öt  azono- 
sítja (!!) 

56)  kölyök  =  caftdua. 

zürj.  külk  =  Ei.  t.  ^  kel     =  kopasz,  hajatlan; 

4  i,^%.kelek  =  sima,  még  meg 
nem  ránczosodott  gyü- 
mölcs, az  állat  szőrtelen 
kicsinyje. 


616  A  MAGTÁROK  EREDETE. 

BuDENz  Úr  más  példákat  is  hoz  föl  arra  nézve,  hogy  emlős 
állatok  és  madarak  kicsinyeinek  a  neve  egy  és  ugyanazon 
tőszóból  képeztettek  és  erre  alapítja  combinatióját  a  zürj.  kotk 
=  tojás  (de  semmiesetre  még  nem  a  madár  fia)  és  magy.  kölyök 
rokonságára  vonatkozólag ! 

62)  köszön  =  danken  ;  JcöszörU  =  grüssen. 

finn.  köske   =r  befehlen,  vor-     uig.  köse    =    köszönteni,    kí- 

laden ;  vánni ; 

zürj.   kösji  =  wünschen,  wol-              köms  =  köszöntés,  kívá- 

len ;  nás. 
vog.    kvoá  =  grüssen. 

Hogy  parancsolni,  tehát  uralmi  cselekvény,  és  köszönni, 
tehát  alázatossági  cselekvény,  hogyan  egyeztethetők  egymással, 
erre  Büdenz  úr  nem  adott  feleletet. 

73)  kutat,  kajtat,  katat  =  forachen,  nachforschen, 

finn.  koké   =   properare,  con-     uig.     kot,  kut   =   alant,   mé- 
tendere,  conari.  lyen; 

kotlán       z=.  mélyedni; 
oszm, kojifkoju  =z  alant; 
éag.     kojan       =  alámenni; 
kirg.   kvjan       =  fürödni. 
Ha  BuDENz  a  fölvett  finn-ugor  k^g  gyökben  a  fluere,  cur- 
rere  alapfogalmát  akarja  fölfedezni  és  ezt  a  concrét  „keresni, 
kutatni'^  fogalom  abstractumaúl  tekinteni,  akkor  szerintünk  a 
1. 1.  kot,  kut  (alant,  mélyen)  sokkal  egyezőbb  ilyen  fölvétellel. 

77)  küld,  kild  =  Bchicken^  senden. 

finn.     kylvd   =    serere,    spar-     1. 1.  kiltür  =  jö vetni,  hozni. 

gere; 
cer.       kexk,  kisk  =  jacere 
mord.  kuci  =  schicken. 


A  MAOTAB-UOOR  SZÓHASONLATOK.  ^17 

Ha  a  seminare,  ponere Jacere  és  mittere  fogalmak,  Budenz 
fölvétele  szerint,  rokonságba  hozhatók,  miért  ne  lehetne  a  jö- 
vetni,  menetni  és  küldeni  fogalmakat  is  egyeztetni  ? 

79)  küzd,  JcüszJcöd  =  hampfen^  sich  anstrengeu^  sich  ereifem, 

Ip.     kese    =  trahere,  vehere;     1. 1.  kist  a  =   fölgerjedni,  ösz- 
iinn.  kisko  z=z  evellere ;  tönözni  ; 

ost.    kes     =  ziehen,  zerren ;  kiskan  =  tűzbe  jönni,  va- 

vott.  kiik    =  ziehen,  melken.  lakire    féltékeny    lenni, 

irigyelni. 
Ki  kételkednék  a  fölött,  hogy  a  « törekvés,  harczolni  igyek- 
vés, küszködési  fogalmai  sokkal  közelebb  állanak,  mint  a  «hú- 
zás  és  küzdés*  fogalmai? 

630)  mag  =  semen,  granum,  nuclcus. 

ost,  möji^     =  junges  Thier,  Ei;     kirg.  muk  =  bogyó,  mag,  szem  ; 
vog.  mongi  =  ovum.  kara  muk  =  fekete  áfonya ; 

kizil  muk  =z  vörös  áfonya. 
Ha  BuDBNz  úr  az  ost.  mőj^  és  vog.  mongi  szavakat  a  magy. 
wion^^-nyal  (ovum)  hasonlította  volna,  az  ellen  nem  tennénk  ki- 
fogást, de  a  mag-gol  (semen)  való  egyeztetését  semmi  esetre 
sem  találjuk  helyesnek. 

629)  mdga  =  selbgt,  einzcln,  alléin ;  JfKigányos  =  einsam. 

votj.  mugor  =  Leib;  alt.   maka   =   maga,  egyedül, 

zürj.  migör    =  Körper,  Wuchs ;  {)fnaka  katittar  =  magok 

cer.   mogur  =  corpus.  az  asszonyok) ; 

1. 1.  boj  ^  test,  növés,  hosszú- 
Bág,  egyes  maga  ; 

kaz.  hojum  =  magam ; 

alt.  poj      =  ipse,  személyiség. 

Az  ipse  és  corpix^      -rtötti  fogalmi  hasonlóság  meg  van 
ugyan  a  törökben  is  ^t  ^    ^     yjús)  és  nz  (maga)  között,  de  a  ma- 


618 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


gyár  maga  határozottan  sokkal  közelebb  áll  a  tör.  maka^  esetleg 
mak,  maj  szóhoz,  mint  a  votj.  mugor  (te8t)hoz. 

632)  magas  =  altua ;  magasztal  =  exaltare. 

BuDENz,  egészen  helyesen,    1. 1.  inak   =   magasztalás,   di- 
cséret ; 


a  magy.  magas-i  a  «maga»  (er 
selbst,  Körper,  Wuchs,  Lángé) 
csoportjába  sorozza.  Csakhog}' 
a  finn-ugor  példa  nem  olyan 
találó  a  fogalom  ugyanazon  ne- 
mű analógiájára  nézve,  mint  a 

415)  nagy 

votj.  niod  =  Herr,  Oberer; 
modde  =  multus,  plures. 
BüDENz  a  nagy  és  előkelő 
közötti  fogalmi  analógia-,  to- 
vábbá a  mod,  nigiid  és  egy  föl- 
vett nad  közötti  hangtani  ösz- 
Bzefüggés  következtében,  hosz- 
szú  kerülő  úton  akarja  meg- 
állapítani az  óhajtott  ana- 
lógiát, de  e  hajánál  fogva  elö- 
hurczolt  hasonlítás  semmivé 
lesz,  ha  tekintetbe  veszszük, 
hogy  az 


makta     =  magasztalni; 
moj,  boj  =  hosszúság,  ma- 
gasság, növés. 


=  gro88. 

alt.      naj  =  nagyon,  erős,  sok, 

nagy  ; 
CUV.     nomaj  =  sok,  tömeg ; 
mong.  nojan   =  úr,  fejedelem, 
vezető  ; 

nojalik      =  fejedelmi; 

nojalagho  =  uralkodni; 

fiojaragha  =  urat  lenni, 

a  « nagyot »  játszani, 

szavak  egy  régi  1. 1.  noj  (nagy, 

emelkedett)  gyökre  több  joggal 

engednek  következtetni. 


430)  nyah  =  cervix,  collum. 

vog.  nuv  =  moveri ;  t.  t.  jaka   =   külső  felső  vég, 


ost.    nogom     =  laufen; 
zürj.  nafcZedZt  =  biegen. 

Mivel    a    magyarban   egy 
nyakint  (hajlít,  biczczent)  ige 


szél,  gallér; 
jakala  =  megfogni,  meg- 
csípni, megmarkolni. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  619 

yan,  azért  akarja  Bud£nz  úr  a  Még  nehezebben  sikerülhet 

nysk-tiiB,  futni,  mozogni  és  gör-  Budenz  úrnak  azt  kimutatni, 

bíteni    fogalmakkal    összefüg-  hogy  a  nyak  és  futni  fogalmai 

gésbe  hozni.  Sokkal  yilágosabb  közelebb  állanak  egymáshoz^ 

a  magy.  nyak   és   az   idézett  mint  a  nyak  és  gallér  felső  rész 

1. 1.  szavak  közötti  viszony :  fogalmai. 

434)  nyargal  =  rennen^  galoppiren. 

finn.     karkaa  =  citatim    cur-     cag.    jorgala  =  gyors  lépésben 

rere ;  lovagolni  ; 

cer.      kurguí  =  currere;  alt.     jorgolo  =  nyargalni; 

mord.  kurik    =  bald,  schnell.     uig.    jori        =  sietni; 

oszm.  Jor^a     =  poroszkáló; 
jorgala  =  ügetni. 
A  magy.  nyargal  és  1. 1.  jorgala  közötti  hangtani  és  fogalmi 
analógia  mellett  olyan  szót  fölvenni,  mint  a  cer.  kurguí,  ez  csak 
hallatlan  etymologiai  erőszakoskodástól  telik  ki. 

44á)  nyes  =  glubere,  deglubere, 

Ip.     iiaske  =  glubere ;  t.  t.  jeéi,  jeé  =    nyesni,  gya- 

cer.    nü£     =  scabere:  lúlni; 

finn.  niitta  =  falcé  secare.  (BuoAOOv-nál,  II.  355.  jeéi, 

kirg.  £e8i  =  gladit'). 

447)  nyír  =  acheeren, 

ost.      nogor  =  hobein;  cag.  jír  =  kiásni,  elvágni, 

mord.  nara   =  rasiren.  (Pl.   iki   kulagi  jirgali    = 

mindkét   füle   le   van   vágva; 

BüDAOov  II.  355.) 

450)  nyom  =:  dr'úcken^  pressen,  zudrücktn. 

vog.    nqlmt  =  qifetschen, 

BuDENZ  a  magy.  nj/ot)^  g^ót    1. 1.  jam  =  nyomni,  kinyomni, 
a  tom,  töm  csoportjába  8r\v     a<\,  benyomni,  bezárni ; 


'%^ 


%&>9 


r 


620 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


mert  az  ny  és  t  közötti  hang-     kaz.jo*7i  ^  ÖBszenyomni,  pré- 
átmenet  szabálya  nála  kéznél  selni 

van  és  mindezt  csupán  azért,     szavak  közötti  természetes  és 
hogy  a  magy.  nyom  és  a  kétségtelen     viszonyt     annál 

könnyebben  ignorálhassa. 

453)  nyúl  =  sich  dehnen,  sich  ausbreiien  ;  nyújt  =  déknen,  ausziehen^ 

aushreiten, 

Ip.      nuoféas  ^  záhe;  t.  t.jatZ,ja;íZ  =  nyúlni, térj esz- 

vog.    nüns      =  sich  dehnen ;  kedni  ; 

ziiij.  nu£öd     =  ausstrecken.  jajk   =   kinyújtani  (hasz- 

nálatlan). 
A  nyúlós  és  nyidni  fogalmak  különös  egymás  mellé  soro- 
zásától eltekintve,  Bcdenz  a  nyúl-ban  nti  gyököt  akarja  föl- 
fedezni, mely  rokona  lenne  a  fölvett  n^g  (moveri)  gyöknek. 
A  rit^u^nak,  mely  a  tör.jail  éHJajil  összevonása,  a  jaj  (széles, 
hosszú,  tárt)  gyök  szolgál  alapúi. 

i59)  nyilg,  nyiig   =  pedicay    compedes,   Fvsa/easel  aus  Siricken,   de 

egyszersmind  Laat^  Bürde,  Hemmniss. 

finn.  iiiite  =  licium  textorum.      t.  t.  jük  =  (nyűg,)  teher. 

Nyilg  az  Akadémia  nagy  szótára  szerint  (IV.  köt.  994. 1.) 
nemcsak  a  pedica-t,  hanem  a  podgyászt,  terhet  is  jelenti,  az 
utóbbit  ugyan  metaphorikus  értelemben.  Egyébiránt  kérdenünk 
lehet,  hogy  vájjon  a  finn  niite  nem  az  orosz  nita,  nit  (czéma, 
fonál)  szóból  van-e  kölcsönözve  ? 


919)  oJc  =  causa,  raiio ;  oJcos  =  verafiindig  ;  oJcul  =  klug  werden ; 

O  Jeteit  =  belchren. 


Ip.  vuokate    =  adsuescere. 


uig.  ok  =  ész,  elme,  jelentés ; 

oka  fi  ==  tudás,  értelem ; 
alt.  iikah  ^  okos,  értelmes : 
cag.  oki      =  érteni; 


A  MAOYAR-UOOB  SZÓHASONLATOK. 


621 


■ 
I. 


oku     =  olvasni; 
okút    =  tanítani,  oktatni/ 
valakit    valamire   szok- 
tatni. 
Az  ok^,  illetőleg  ők-,  ög-hől  származott  továbbá  az  ögren, 
öjren  =  tanulni,  szokni,  ige. 


9ál)  ól 

BuDENz  az  61  szóban  a  fek- 
hely, alvóhely  alapfogalmát 
akarja  fölfedezni  és  a  fínn-ngor 
0I9  aí  gyökben  az  alvás  alap- 
jelentését gyanítja.  Ennek  elle- 
nében mi  sokkal  valószínűbb- 
nek tartjuk  a  törökből  szár- 
mazó következő  etymologiát : 


=  Stall 

1. 1.  agil,  águl  =  ól  (v.  ö.  magy. 

akol). 
cag.  avul,  aul  =  udvar,  major; 
alt.  uul  =  udvar,  major. 

Az  agil  —  ol  szavaknál  elő- 
forduló hangváltozásra  vonat- 
kozólag V.  ö.  magy.  ór  (tolvaj) 
és  t.  t.  ogri  (tolvaj). 


9á3)  olcsó,  ÓC8Ó  =  biliig,  wolfeil;  Ócsárol  =  geringscluitzen^achmnhen. 


BuDENz  az  olc8Ó-\eX  a  finn- 
ugor ala-td  (inferus)  szót  egyez- 
teti, a  mi  ugyan  a  törökben 
még  lehetségesebb  volna,  mert 
itt  az  alcak,  álca  szó  analógiája 
kínálkozik  és  az  alsó  ár  fogalma 
világosabb.  De  közelebb  állók- 
nak tartjuk  mi  a 


931)  orom,  onnó  = 

BuDENz  nagyon  téved,  ha 
az  ormo'i  hangtani  és  fogalmi 
tekintetben  a  magy.  árnyék-, 
amyóval  és  a  vog.  farom-mai 
(ég,  levegő)  egj^ezteti.  fj  magj'. 


t.  t.  tic,  ni  =  elmúlni,  elfogyni, 
melyből  a  következő  mel- 
léknév származott : 
uéuz,  v£uz  =  olcsó,  ócska. 
Ucuz  mellett  vannak  még  a 
következő,    uz-zal   képzett 
melléknevek :   jav-tiz    (ke- 
gyetlen) ,    sem-iz    (kövér) , 
ogh'uz  (durva)  stb. 

Pinnaculum,  QiebeL 

cag.  orun,  om   =    emelkedés, 
lapos  födél,  trón,  emel- 
kedett fekhely ; 
ur  =  emelkedés,  magas- 
ság; 


622 


A  MAGYAROK  EBEDETE. 


8ZÓ  alapjelentése :  csúcs^  orom 
és  mint  ilyen,  jobban  egyeztet- 
hető a  következő  1. 1.  szavakkal 


őrük  =z  domb,  balom ; 
ör«,  őri  =  fel,  fölfelé. 


i<33)  orsó  =  Spindel. 

BuDENZ   e   szót   az  örvény     éag.  uréak,  tiréag  =  oreó. 


csoportjába  sorozza  és  ebben 
egész  helyesen  az  or,  v^g^r  (fo- 
rogni) gyököt  látja.  De  mi  az 
orsó  szót  ettől  különállónak 
tartjuk,  mert  a 


(a  szabályszerű    hangválto- 
zás szerint :  ak  =  -6) 
szó   egészen   azonos  a  magy. 
orsó'\a,h 


.fm  *t  »/ 


937)  O,  w.  =  er,  «í>. 


ost.      Uu 

VOg.     Xliu 
Ip.        son 
finn.    hdne 
mord.  son 


er. 


t.  t.  o,  61  =  ő. 


BüDENz  szerint  a  magy.  ö  a  finn-ugor  í^w,  íaw-nek  egészen 
megfelel,  tehát  sokkal  közelebb  áll  hozzá,  mint  a  tör.  tat.  o  (ille, 
ipse).  Azon  nyakatekert  eljárás,  melylyel  ezt  be  akarja  bizonyí- 
tani, körülbelől  ugyanaz,  melyet  a  828.  §-nál  az,  oz  szónál  föl- 
hozott, tehát  azon  helyre  utaljuk  az  olvasót. 

9V3)  öldölc  =  supercilium. 

BuDENz  az  oldok  szót  ö^re  és  dök  partikulára  osztja  föl,  a 
fl köldök w-hez  hasonlóan;  és  a  mennyiben  öZ-t  a  vog.  áí,  züij. 
vei,  finn  yle  ( =  pars  superior)  szavakkal  egyezteti,  a  magyar 
öldök'hen  a  « szem-föl »  alapjelentését  látja.  Ezen  etymologiával 
szemben,  mint  az  öldök-ben  szintén  el,  il  (törökül  =  elöl,  fennt) 
és  tük  (törökül  =  haj,  szőr)  részeket,,  tehát  felső  haj  jelentést 
gyanítunk,  minek  következtében  a  magy.  szemöldök  így  fordít- 
ható: « szemfölötti  szőr*. 


A  MAOYAB-UGOB  SZÓHASONLATOg.  ^23 

496)  ÓV  =  Wachier ;  Őriz  =  hüten,  bewachen. 

vog.  ver  =  jung; 

ost.   vei   =  unverheiratheter 

Mann; 
votj.  var  =  Knecht. 

BcDENZ  az  őr  szóban  (a  régibb  alak  ewr)  a  fiatal^  ifjú, 
szolga,  következőleg  a  katona,  valamely  vár  őrsége  alapjelen- 
tését  fedezi  föl.  Ennek  ellenében  mi  elfogadhatóbbnak  tartjuk 
a  tör.  tat.  öür,  ögür  (ezért  van  az  ő  megnyújtva  a  magyarban) 
=  körüljárni,  körben  mozogni  szót;  mert  a  nomád  lovasoknál 
a  szolgálat,  őrködés  nem  az  egy  helyen,  még  kevesbbé  vala- 
mely erődben  való  állásban,  hanem  a  táborhely  vagy  a  sereg 
körüli  czirkálásban  áll.  (Lásd  313.  lapot.) 

947)  öröJc  =  aefemua ;  öreg  =  aZí,  groaa. 

BuDENZ   az    öreg    és   örök     cag.  irik,  irig  =  öreg,  nagy ; 
együvé  tartozását  nem  akarja    jak.  erge  =  öreg 
elismerni;  minél  fogva  ez  utó b-     szavakat,  mint  megfelelőbbe- 
biban  a  « sok,  nagy »  alapjelen-     ket,  veszszük  föl. 
test  találja   és  ez  értelemben 
össze  is  hasonlítja  azt  a  finn- 
ugor ári,  ari,  dr  (sok,  bőséges) 
szavakkal.  Mi  ellenben  a  - 

949)  öröin  =  Freudé;  Örül  =  sichfreuen, 

Ip.      arvok  =  alacer;  jak.  üör    =  örülni; 

finn.  virea  =  gnavus.  üörü  =  öröm; 

őag.  irim  =  vidámság. 
BuDENz  arvok'han,  melyet  vired  mellé  soroz,  a  fürge,  gyors 
mozgás  alapjelentését,  tehát  az  örömet  (!)  gyanítja,  de  adós  ma- 
radt annak  magyarázásával,  hogy  vigr-,  r.-^,-r-ből,  mely  alakból 
határozottan  hosszú  ö-nek  kell  következni,  hogyan  származott 
a  magyarban  a  rövid  ö  ? 


')24  A  MAGYABOK  EREDETE. 

í)63)  Ösvény  =  Pfad^  trames, 

züij.  voélal  =  schreiten;  1. 1.  aé,  es  =  lépnie  átlépni; 

vog.  tMífü    =  Schritt;  alt.  a^u     =  hegyszoros,  he- 

finn.  askele  =  schreiten ;  gyi  út. 

cer.   oéked    =  gradi. 

A  magy.  ö^rén^-hez  közelebb  álJ  a  tör.  aigan,  esetleg  eigen 
=  a  ki  átlép.  Y.  ö.  továbbá  eégen,  eégun  =  jó  gyalogló. 

956)  öszve,  Ö8Z8ze  =  zuaammen^  vereint. 

ost.      vaé  =  eng ;  1. 1.  ez,  es  =  összenyomni,  ösz- 

vog.     vi8  =  klein;  szekötni,  szétzúzni,  szét- 

zürj.    vösnid  =  dünn,  fein;  nyomni.  (V.  ö.  ezgen  búo 

inoTá.viékine  =  klein;  =  egy esitö  kötelék.) 

finn.    váhd  =  parvus. 

BuDENz  a  magy.  össze  szóban  a  szűk,  csekély  alapgondola- 
tot ismeri  föl,  mivel  ennek  ellentéte  a  szélt  azt  jelenti :  szét- 
zúzni.  Epén  ez  indok  az,  a  mely  minket  arra  bírt,  hogy  a 
tör.  ez,  es'hen  keressük  az  etymont. 

466)  piszok  =  Schmute, 

zürj.  pei    =  Schmutz;  1. 1.  pis    =  piszok,  tisztátlan ; 

peéa  =  unrein ;  pisle  =  bepiszkolni    (Bu- 

vog.  poq^s  =  Schmutzfleck.  daoov  I.  316); 

cag.  pise    z=  rüh ; 
peéek  =  folt. 

472)  pota  =  Knoten,  Ausivuchs. 

vog.  pajt      =  Wange ;  alt.  jytula  =  kinövés,  bötyök. 

ost.  poytam  =  Wange. 

Hogy  BüDENZ  az  arczot,  melyet  egyszer  már  oldal-lal  ha- 
sonlított össze,  hogyan  egyeztetheti  most  ismét  bötyök-kel  és 
kinöveS'Bel :  ez  merőben  megfoghatatlan. 


A  MAOTAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  ^^ 

687)  roJcOfl  =  verwandt,  anverwandt. 

BuDENz  e  szót  a  rag  (anhaf-  tat.  rug  =  rokon^  nemzetség  ; 
ten)  gyökből  akarja  magya-  kaz.  ruv  =  család,nemzetség ; 
rázni,   de  miért  menjünk  oly  ruvun  =  rokon; 

messze  analógiát  keresni,  mi-     éag.   uruk    =  nemzetség,  csa- 
dőn  a  t.  t.  rügy  uruk,  ragun,  ru-  Iád ; 

kun,    urukun  sokkal  közelebb  urukon    =    rokon,    egy 

kínálkozik.  nemzetségből  valók ; 

kirg.  uruv      =  nemzetség; 
uruvun  =  rokon. 

(V.  Ö.  BUDAGOV,  I.  128.) 

726)  rüh  =  acabies. 

finn.  rehnehe  =  scabies.  tat.  (Tobolszk)  ürü  =   kiütés, 

kinövés  (BüDAoov  L  1 28.) 

336)  sajndl,  sajla  =  bedauem;  sajga  =  schmerzen,  brennen  (von 

Wunden). 

finn.  haiku  =  dolore  afficiens,     t.  t.     sajla    =    meggondolni , 

laedens  aliquid ;  figyelembe  venni ; 

zürj.  éog    =   Leid,    Kummer,     uig.     sagin    =    búsulni,  szo- 
Gram.  morkodni ; 

kirg.    sagin,  sagu  =  szomorú- 
ság,  szerelmi  bú,  fáj- 
dalom. 
Hogy  a  gyakorító  g  vagy  l  képző  elesése  után  a  saj  gyököt 
lehet  venni  « dolore*  jelentésben,  a  mint  Budenz  fölteszi,  na- 
gyon helyes,  de  ez  esetben  a  1. 1.  példa  sokkal  közelebb  áll  a 
magyarhoz,  mint  a  finn  haiku, 

348)  selp,  selyp  =  stotternd, 

pl.  éolba  =  blaesus.  kirg.  áalpi  =  ütő,  verő,  (innen : 

üli  éalpi   =    nyelvével 
verő  =  selyp,) 

Vímbkrt  :  Á  magyarok  eredet^  40 


626  A  MAGYAROK  EREDETE. 

cag.   éalpik  =  selyp  (a  caZ,  íal 
=  ütni,  verni  gyökből). 

347)  sekély  =  seicht,  untief ;  csekély  =  gering,  toenig. 

Ip.  coke  =  vadum,  brevia.  1. 1.  óek,  cik  =  csekély,  kicsiny 

(kicsinyítő  rag), 

oszm.8t^  =  sekély. 

cag.  ceke  =  kicsiny  pénz,  apró 
pénz. 

350)  serdill  :=  aufwachsen, 

észt.    sirgu  =  sich  strecken ;       kirg.  sirek  =  hosszú  lábú,  ma- 

sirge   =  dehnen ;  gasra  felnőtt ; 

mord.  sem    =  Wuchs.  serk  =    felnőni,    felszö- 

kellni ; 
Berkek  =  föllobbanó,  ha- 
ragos. 
V.  ö.  serény-njell 

351 )  serény  =  alacer^  agilis  ;  serken  =  exjyergieci, 

finn.     heráá,  herája  =  exper-     cag.  éeren     =  serény,  gyors ; 

gisci,  erwachen ;  cerken  =  felpattan,    igen 

észt.     dre        =  erwachen ;  gyorsan  fölemelkedni, 

mord.  sirgeée  =  aufwachen; 
óer.       é'órl      =  munter    wer- 

den. 

352)  siet  =  eilen, 

mord.  élje  =  laufen ;  jak.  Hetei  =  sietni ; 

finn.    hihtd   =    mit     Schnee-  iietd  =  sietés. 

schuhen  laufen,  festi- 

nander  procedere  ; 
cer.      áil       ='  eflfugere ; 


A  MAGYAR-UOOR  8ZÓHAS0NLAT0K. 


627 


Ip.       salke  =  conseendere  ín 
littus. 


Szívesen  elfogadjak  a  futni  és  sietni  közötti  fogalmi  rokon- 
ságot, de  a  tiet  gyök  sokkal  közelebb  áll  a  magyar  aiet-hez. 

353)  sík  =  glatt ;  slját  =  glatt,  eben  ;  Sima  =  glaber,  laevis. 


vog.     8€        =  wischen; 


alt.    éige  =  sima, egyenes, sík; 


sej  ka  t  =  sieh  ab  wischen;     kirg.  sij    =  simítani;  sijdir  =z 


mord.  sova    =  schleifen ; 
Ip.       saije    =  acuere; 
finn.    hijo     =  schleifen. 


simíttatni  (sijdirtib  jaz- 
dim  =  [a  toUatj  megsi- 
mítva írtam.  Büdaoov 
I.  654.) 

éag.  sima,  siba,  sij-dam  = 
sima,  sík ; 

kaz.  sijpa  =  simítani,  cziró- 
gatni ; 

alt.    siba  =  kenni. 


358)  soh  =^  multusj  viel. 

éer.    suko     =  multus ;  kirg.  áok  =  sok,  erős ; 

zürj.  sak       =  dicht,  dick; 
ost.    sik       =  dicht; 


t.  t.    éok  =  sok,  igen,  erős ; 
uig.   cok  =  hatalom,  erö ; 


Ip.      suokes  =  spissus,den8us;     cag.  cok  =  egyesíteni,   gytij- 


finn.  sakea   =  densus ; 
vog.  saVy  saru  =  viel. 


teni; 
éohir  =  sokasodás,  gyü- 
lekezés. 


35íi)  sor  =  Zeile,  Linie  (jelentése:  Strich). 

fiinn.  suora  =  rectus ;  alt.  sür   =   vonalozni,  baráz- 

votj.  iiires  =  Weg;  dát  húzni,  jelölni ; 

ost.    sur      =r  Furche.  air    =  barázda,  rovátka ; 

éag.  ciffir  =  barázda,  rovátka. 


40- 


628 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


372)  súrol  =  scheuem,  reiben, 

éer.  tur£  =  perfricare.  1. 1.    sür    =  súrolni ; 

cag.   sir    =  törölni;  eltörölni; 

siril  =  letöröltetni ; 
06zm.«{r    =  karczol; 
kaz.   sört  =  BÚrolni,  dörzsölni. 

373)  sül  =  Stachely  (stildieznó  =  Igei), 

finn.    süli  j  őag.     sül  =   sül^   tövis  {süüu 

mord.  sejel  I    ^    *  bogdaj  =  szőrös,  tövi- 

ses l)úza,) 
OBzm.  sülük  =  piócza. 

374)  sül  =  bacJcen,  braten,  Jcochen, 

mord.  éi        =  Sonne,  Tag;  alt.  tül  =  elfőni. (Grammatika 

finn.    siintd  =  vonfeme  schim-  altaistzkago  jazyka  á77.) 

mem; 
vog.   »a;(  =   Sonne,   Sonnen- 

schein. 

378)  silrií  =  denstu,  spisaus, 

éer.  «tre  =  ssepe.  cuv.  sura  =  sűrű,  gyakori. 

Épen  úgy  a  magy.  siírü-nek,  mint  a  cuv.  sara-nak  a  sok, 
sik  (sűrű,  tömött,  szilárd)  gyök  szolgál  alapúi,  mely  utóbbiból 
Hokur,  stkir  caasativum  s  esetleg  sokruk  és  stkrik  melléknévi 
forma  s  ebből  sóuru,  siri  származott. 

271)  száj  =  eratea  dünnea  EU, 

Ip.  caoke  =  superficies  terrae     őag.  szang  =  vékony  jég. 
glacie  obducta. 


A  MAOTAB-UOOR  SZÓHASONLATOK.  ^^ 

375)  száláig  =  vinculum,  ligula.  Bánd, 

finn.     8Íto    =  ligare ;  En  a  szalag  szót  a  magyar 

észt.     Bidu  =  binden ;  sallang  és  1. 1.  sáliak  (a  lecsün- 

mord.  Bodi  =  binden.  gö)  közeli  rokonának  tartom^ 

a  sal  (lecsüngeni)  gyökből. 

274)  szál  =  dünner  langer  Körper,  Halm,  StengeL 

finn.  salko  =  pertica  longior ;     éag.  tal  =   egyes  fa,  törzsök, 

est    sale    =  dünn,  schlank ;  fa,  rűd ; 

zürj.  8ol      =  zngespitzter  jak.  sala  =  ág. 

Pfahl.  y.  ö.  e  két  sequivalens  ki- 

fejezést: bir  taljigac:  egy  szál 
fa  (ein  Baum,  ein  Stück  Baum). 

276)  száll  =  8ich  auf-  und  niedersteigend  bewegen,  fahren, 

űjm.saa    =  venire^pervenire;     1. 1.  sal  =  föltenni,  fölállítani, 

észt.  sá      =  wohin  gelangen ;  helyezni,  tenni,  mozgatni 

sodu  =  Gang ;  —  ugyanazon  szó  a  kü- 

cer.  éu      =  pervenire.  lönbözö  nemű  mozgások 

fogalmára.  (V.  ö.  Buda- 
oovl.  690—1.) 

281)  szárny  =  Flügel. 

finn,    haara  =   ramus  major,  kaz.jarun,jVirt7i  =  yállapoczka; 

partes  divaricantes ;  y.  ö.  orosz  krilo  =  szárny 

Ip.       stu)rge  =  ramus ;  és  kriltza  =  vállapoczka. 
mord.  iuru     =  ástig. 

Az  ugor  egyeztetés  fogalmi  tekintetben  nagyon  merész; 
mely  mellett  a  tör.  példának  annál  nagyobb  valószínűsége  van, 
mert  hangtani  tekintetben  a  j  és  s — sj  váltakoznak  egymással. 


630 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


szegény ; 


286)  szegény  =  pauper,  miser, 

Ip.  segge,  segges,  seggok  =  gra-     uig.    éikaj 

cilÍB,  Bubtilis.  oszm.  zögürt 

cak.   sökiil  =  szenvedő. 

Nem  egészen  világos  előttünk^  hogy  a  vékony  énfíjiojn  fo- 
galmai hogyan  egyeztethetők  a  szegény  és  nyomorült  fogal- 
maival. 


293)  szép  =  ackőn. 

Ip.      cabbe,  cabbes  =  pulcher ;     uig.  söb,  süb  =  szép  ; 
finn.  hyvd  =  bonus.  jak.  söb  =  helyes,  illő. 


A  szép  és  jó  fogalmainak  analógiája^  melyet  Budenz  is 
elismer,  a  törökben  világosabban  lép  előtérbe,  mint  a  finn- 
ugorban. 


30 J)  szín  =  Farbe,  Schetn,  Oberfltiche, 

Budenz  a  szín  szóban  egy  alt.  sin 

eredeti  sj,  finn-ugor  Ug  (lát-  cag.  sin 

szani,  fényleni)  alakot  vesz  föl,  kaz.  sin,  sim 
melyből  a  szej-ne  (?),  színe  tő-  (V.  ö.  Budagov  I.  636.) 

nek  kellett  származni. 


tekintet,  kül- 
szín, szín. 


306)  szóf  szav,  szól 

vog.  saj  =r  Laut,  Stimme,Buf; 
ost.   sij  =  Stimme,  Laut,  Ge- 

rüeht ; 
zürj.  «í      =  Wort,  Stimme ; 
finn.  hoke  =  verba  eadem,  re- 

petére  ; 

soi      =  sonare ; 
észt.  hage  =  schreien; 
Ip.     cuoje  =  sonare. 


=   Wortf  Gerede^  rcden. 

éag.   sau      =  szó,  értesítés; 
sau'ci  =  hírnök,  követ; 
sor-ak  =  szó ; 
oszm.  seü'ii  =  hímök,szÓBzóló; 
söjle    =  szólni,  beszélni. 
Sau',  seii'höl  származott  a 
frequentativ  söz  és  sözle  =  szó 
és  szól.  V.  ö.  mag}\  szó  és  szó- 
z-at. 


A  MAGYAR-UGOR  SZÓHASONLATOK.  ^31 

807)  szoJc  =  suescere,  sich  gewőhnen, 

finn.    8opi  =  aptum  esse ;  1. 1.  sok  =   bemenni,  bejutni, 

észt.    8obi  =r  sich  vertragén ;  belekeveredni ,     belebot- 

vog.     copelta/t    =    sich    ver-  lani. 

söhnen;  (Büdagov  I.  710.) 

ost.      8ovi   =  Sitté ;  V.  ö.  a  ném,  gewőhnen  és 

mord.  8ova  =  eingehen.  hineinkommen  szavakat. 

309)  szomorú  =  tristis^  moestiis, 

finn.  sumu  =  nebula,  vapores  1. 1.  somraj  =  nyomonilt,  sze- 

in  iere ;  rencsétlen  ; 

észt,  sumeda  z=  ti'übe,  Nebel ;  cag.  sonisur  =   szomoni,   ko- 
Ip.     sohmo    =  Nebel.  mor. 

310)  Szopt  szip,  szív  =  aaugerty  schimpfen, 

cer.  stipi  t=  trahere ;  cag.  sipkar    =  szopni ; 

vog.  sipg  =  Saugen.  sipozga   =  csö,  síp. 

314)  SZÖh  =  aalire,  aufugere,  profugere. 

Ip.      cdkh;  =  eflfuggere ;  t.  t.  sek     =  szökni,  ugrani ; 

ost.    hik  =  sich  stürzen,  sich  $ekirt=z  rohanni,  futni. 

werfen ; 
zürj.  ceci  =  aufstehen. 

31f))  szörnyű  =  atro/j  diru»,  schrecklich, 

ost.     serim    =    sich   verwun-  alt.  süreeu  =  szörnyűség,  bá- 

dem ;  mulat,  csodálkozás ; 
finn.   hirmu  =  terror,  horror ;  siireeridil  =  szörnyű,  bor- 
észt,   hirmu  =  Schreck.  zasztó. 

Ha  BuDENZ  a  sör,  egy  fölvett  ugor  Zgr  és  a  magy.  der-med 
közötti  hangtani  összeköttetést  emeli  ki,  akkor  alig  teszünk 
ellene  kifogást;  de  a  mirari,  indignari  és  amare  közötti  fogalmi 
összefüggés  nagyon  merésznek  látszik  előttünk,  ezért  a  magy. 


632  A  MAOYABOE  EREDETK. 

316)  szeret  =  lieben;  szerelem  =  Liebe 

szavaknak  q  csoportba  sorozását  annál  kevesbbé  helyeseljük, 
mert  a  magy.  szer-et  és  a  t.t.  sev,  süv,  süj  (szeretni,  szívelni,  szí- 
vesen venni)  közötti  analógia  sokkal  szembetűnőbb. 

BuDENz  hasonlóképen  egy  szer  gyököt  vesz  föl,  melyből  a 
momentán  t  képző  hozzáadása  által  szeret  és  a  frequentatív  l 
hozzáadása  által  szerel-em  származott.  Y.  ö.  sér,  sér-t,  sére-1-em. 

317)  szösz  =  Hanf'  oder  Flachefasem. 

zürj.^öj  =  Faser,  Hanffaser;      kaz.  sös  =  len,  kender. 
észt.  saske  =  verwühltes  Stroh. 

326)  szügy  f  szegy  =  pectiis  jumentorum  ;    tügy  =  Euter,    Wange 

(tehát  az  alapjelentés :  emelkedés,  dagadás). 

finn.    syrjá  =  margó,  ora ;  éag.  éöge  =  a  teve  szügye ; 

mord.  éird    =  Bánd,  Kanté ;  töge  =  hegy,    emelkedés, 

cer.      áör     =  acies  angoli.  daganat. 

BuDENz-nek  a  szél  (margó)  és  szegy  közötti  fogalmi  rokon- 
ság alapjára  épített  etymologizálása  azon  sajnálatra  méltó  téve- 
dések közé  tartozik,  melyekbe  oly  gyakran  esik  e  szorgalmas 
kutató! 

827)  szűk,  szúk  =  eng^  achmal,  aelten. 

finn.  suokka  =  angustus,  arctus,     1. 1.  sik  =  szűk,  szoros,  tömött 
gracilis.  gyakori  ; 

stk    =    szűkíteni,    össze- 
nyomni. 

328)  sziin,  SZÖn  =  aufhören,  zu  Ende  gehen. 

ost.  sogon,  so^nt  =  sich  enden,     éag.    söii,  sün  =  elfogyni,  el- 
zu  Ende  gehen.  múlni,  kialudni  (fény- 

ről, tűzről,  csillagokról); 
oszm.^ofl  =vég,  szűnés; 
tat.     SU71  =  szűnés,  vég. 


A  MAQYAB-UOOR  SZÓHASONLáTOK.  633 

Fogalmilag  közelebb  áll  az  ost.  sogon  a  magy.  szün-hez, 
mert  igei  alak,  de  bangtanilag  nem  áll  ez  az  eset. 

986)  tdgad  =  negare. 

BuDENz  Bzerint  a  tagad  a     cag.   tang    =    tagadni,    elta- 
fölvett  t^n  (=  stare,  következő-  gadni; 

leg:    resistere)     transitívuma.  tangis  =  tagadás 

Mi  megfelelőbb  példának  tart-     szót,  melylyel  a  magy.  tagad 
juk  a  bangtanilag  s  fogalmilag  egé- 

szen azonos. 

197)  tanúi  =  lernen;  tanít  =  lehren. 

mord.  tortadi    =   lernen^  sicb  1. 1.  tani    =  ismerni,  tudni; 

gewöbnen;  tanit  =  tanítani,   megis- 

cer.      tünem  =  discere;  mertetni; 

űnn.   tottu     =  assuescere.  tanul  =  ismeretessé  lenni, 

vog.    tűni     =  steben.  (V.  ö.  Büdagov  I.  731.) 

198)  tapod  =  freten  ;  tap08  =  zerfreten  ;  tipor  =  zertreten, 

Yotj.  iub      =  binaufsteigen ;  t.  t.   tep    =    tapodni,    szétta- 

tuhan  =.  Treppe ;  posni ; 

ost.    tupay  tuba  =  Huf ;  alt.    tapta  =   útra  lépni,   ta- 

cer.    tóik  =  treten  auf  etwas.  podni. 

A  magy.  tapod,  tapos  alapjelentése  inkább  « letiporni,  szét- 
gázolni»,  a  tör.  tep-hez  hasonlóan,  nem  pedig  « fölhágni,  föl- 
lépni»,  mint  az  ugor  példáké. 

200)  tar  =  weit  öffnen, 

BuDEMZ  a  tár  szót  a  fölvett  t.  t.  tol,   tar   a   « széles,   tárt» 
finn-ugor  t^g  (aperire)  hason-  szónak    régibb    gyöke, 

másául    akarja    tekinteni,    a  melyből 

mennyiben    egy    régibb   tj^r  tála  =  lapály,  síkság, 


634  A  MAGYAROK  EBBDETE. 

alakot  gyanít.  Mi  azt  tartjuk,  tara,  tere   =   völgy  száx- 

hogy  a  mázott,  továbbá  ter  =  ki- 

terjeszteni,  kiteríteni  a 
magy.  tár-hoz  közelebb 
állanak. 

201)  tarajt  taréj  =  Hahnenkamnu 

észt.  ti(ri   =   Nacken,   Schopf,     1 1.  tarák    =  taraj ; 

Haare  am  Hinterkopf ;       cuv.  tereké  =  taréj, 
pl.    corge  =  apex,  quod  sum- 

mum  est  in  aliqua  re. 
Hogy  mikép  lehet  a  fej  hátsó  részén  levő  hajat  épen  a 
fej  előrészén  található  tnraj-jal  egyeztetni,  azt  nehezen  lehet 
fölfogni. 

20-2)    tarol    =    mdhen^  schneiden^   tulajdonképen :    lahl  machen,   tar 

(kahl)-től;  tarló  =  Stoppelfeld, 

BuDENZ  a  tarol  szóban  a  tör    cag.   taz,   tas    =   tar,  kopasz, 
(frangere)  mellékalakját  akarja  sima ; 

fölfedezni,  csak  azért^  hogy  az  ta8la,tarla  =  kopasz, csu- 

ugor   t„gr  (scindere,  frangere)  pasz  lenni  ; 

gyökkel  rokonságba  hozhassa    jak.    taraga  =  tar,  kopasz ; 
és  ennek  következtében  kétség-     t.  t.    tarla  =   szántóföld  (ere- 
be  vonja  annak  tulajdonképi  detileg:    üres,   csupasz 
•decalvarew  jelentését,   a  ho-  mező,    melynek   ellen- 
gyan  Kresznkrics  fordítja.                      tété :   ekin    =    bevetett 

föld). 
A  régi  magyarban  thorlu 
=  szántóföld,  mező.  V.  ö.  be- 
senyő torlu  =  besenyők  földje. 

204)  tcU  =  öffnen, 

Ip.       caate  =  aufschliessen ;       1. 1.  tal     =  sík,  lapályos  ; 
mord.  8UVI    =  graben;  alt.  tag     =  széles,  messze; 

finn.    hauta  =  serobs.  tagin  =  terjeszkedni  stb. 


A  MA6YAR-U00R  SZÓHASONLATOK. 


635 


BuD£Nz  e  magy.  szót  egy  szavakban    alkalmasabb    ety- 

fölvett  finn-ugor  s^v  (s^vj   =  mont  fedezhetünk  föl,    annál 

aperire  gyökből  származtatja  is  inkább,    mert  a  magy.  tát 

és  ez  utóbbit  a  s^g,  t^g,  tjat  és  egy  régibb  tdlt  alakot  föltéte- 

U^öt  gyökökkel  egyezteti.  El-  lez,   mely   a   tagit,   far/í/í-ban 

lenkezöleg,   mi    azt  hiszszük,  fölismerhető, 
hogy  a 

208)  tegnap,  tege  =  heri,  gestern,  gesirige  Tag, 

finn.    tnka   =   posticus,   quod  cag.    tün  =  tegnap; 

tergo  est ;  tüne-giin  =  tegnapi  nap ; 

észt.    taga  =  Hinterraum;  oszm.dün  =  tegnap, 

zürj.    tön     =    gestem     (török  A  törökben    levő    nasalis 

kölcsön-szó  ?)  véghangot  a  magyarban  rokon 

g  képviseli. 


vog.    taiit 
zürj.   (loz 


Köcher. 


209)  tegez  =  Köcher. 

kirg.  tegei  =  tegez  (lásd  Rad- 
LOFF  Kirg,  Sprichwörter 
Text,  ez.  műve,  III.  k. 
1.  lap.),  tulajdonképen: 
edény,  melybe  az  ember 
betesz  valamit,  szárma- 
zik a  tig,  teg,  tik  (dug) 
gyökből. 

212)  teher  =  windeth  drehen. 

ost.    takil  =   Locke,  Büschel,     6ag.    tekir     =  kerek,  kör ; 

Schopf ;  tekre     =  körül ; 

finn.  aykkd  =  convolutum  quid  tekren  =  tekeredni,   ke- 

rotundum.  ringeni  ; 

oszm.  tekerlik  =   kerék,  kerü- 
let; 
tekirle  =  keringeni,  kör- 
ben mozogni. 


636 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


221)  tett  tetsz  =  gef allén,  merJclich  aehiy  sxchthar  werden. 

zürj.   itdal  =  sichtbar  sein ;        1. 1.  tat    =  folt,  jel,  jegy; 
vot.     tödx    =  weiss,  bleicb ;  tatla  =  jelölni,  megjelöl- 

finn.   tíihte  =    signum    (quo  ni,  (Büdagov,  L  329.) 

quid  cognosci  potest ;        óag.  tatu  =  megegyezés,  von- 
vog.    táj  =  Ast,  Baumast.  zalom,(BüDAoov,  1.721.), 

érzelem-nyilvánítás. 

226)  tilf  tilt  =  verbieterif  abhalfen. 

iinn.    ítulke  =  claudere,  occlu-     éag.  tij  =  tiltani,  visszatartani; 

dere ;  uig.^  tit  =  tiltani, 

észt.    sulge  =  scbliessen; 
mord.  éolcfi  =  zuschliessen. 

230)  toj  =  ovum  parere ;  tojás  =  ovum  (tehát:  tojott). 

észt.    to     =  holen,  bringen ;      1. 1.  toj^  tog    =    tojni,  világra 
mord.  tvje  =  bringen.  hozni,  szülni; 

keleti  tör.  tochnm,  tokum  =  Ei, 
partus. 
Hogy  tojás  (ovum)  valóban  csak  abstract  fogalom,  bizo- 
nyítja e  fogalomnak  másik,  concrét  elnevezése,  t.  i.  monyoró  (Ei). 

237)  tő,  töv  =  Stamm,  Wurzelende,  Orund, 

finn.  tyre  =  truncus;  cag.  tiib,tib  =  tö,  töv,  alap,  ta- 

észt.  füvi  =    unteres   dickes  laj,  alant,  alsó  rész,  tör- 

Ende ;  zsök. 
zürj.  din  =  dickes  Baumende. 

238)  több  =  mehr. 

BuDENZ   nagyon    helyesen    cag.  köb  =  sok,  számos  szóval 
ítél,  ha  a  több  szóban  a  «tele,  eg^^eztetni,    mintsem    a 

teljes,  tömeg*  alapfogalmát  fe-     finn.  tdyde  (tele)- vei. 
dezi  föl,   de  épen  ezért  lehet 
e  kérdéses  szót  hamarább  a 


A  MAOYAR-UOOR  BZÓHA80NLAT0E.  6*^7 

241)  tönk  =  KlotZy  unterste  Ende^  (tönkre  menni  :^  zu  O rundé  gehen), 

finn.  tynke  =  breve  et  abrup-     őag.  tönk  =  a  fának  legalsóbb 
tum  quid,  Stumpf ;  része,  vég,  tö. 

tyve  =  tmncus; 
zürj.  din  =  dickes  Baumende ; 
éer.    tüng  =  stirps. 

253)  töpőröd  =  ztuammenMchrump/en, 

észt.  kiprase,  kipraise  =  ron-     1. 1.  tob  =  gombolyag,  halom, 

zelig ;  halmaz  ; 

finn.  kiperd      =  krumm;  tobla    =    gyűjteni,    hal- 

Ip.      kebbrane  =  contorqueri;  mozní; 

zürj.  kör  =  faltén.  éag.  coporus  =  összeállni,egye- 

sülni. 

245)  törpe  =  Zwerg,  klein,  kiirz,  niedrig. 

ost.   Uibara  =  eng,  knapp ;         cag.  cnrpe  =  malacz^   a   kan- 
finn, tapdrd  =  knapp,  kurz.  disznó  kicsinyje. 

249)  tür  =  dulden. 

E  SZÓ  BüDENZ  szerint  tar-    uig.  tür  =  bírni,  tehetni,  ttími ; 
toni-yal(aashalten,  ausdanem)     éag.  töz  =  tűrni,  elszenvedni, 
függ  össze.  Mi  sokkal  közelebb 
állóknak  gondoljuk   a  követ- 
kezőket : 

959)  ugor,  ugra  =  spr ingen. 
ost.  naiir  =  springen,  hüpfen.     éag.  irga  =  ugrani,  felugrani. 

A  tör.  irga  methathesisszel  származott  egy  fölvehető  avult 
ííjrra-ból,  mert  tudvalevőleg  a  töröknek  nehezére  esik  a  kezdő  r-t 
különösen  consonans  előtt  kimondani.  így  mond  barjam-oi 
bajram  (Bairam)  helyett,  harjak-ot  bajrak  (zászló)  helyett,  stb. 


638 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


960)  ugyan  =  zwar^  fürwahr. 

Elismerjük  Büdenz-zgI,  hogy  a  megengedő  ugyari  adver- 
bium  határozottan  különbözik  úgyan-tól.  De  ha  már  ennek 
alapjeleutéseűl  nverumi-ot  veszszük^nem  látom  át^  hogy  az  ugy 
gyököt  —  a  finn  tote  (verum)  és  Ip.  tuoda  (stúdium)  szavakhoz 
való  hasonlítás  helyett  —  miért  nem  inkább  a  tör.  uj  (illőn, 
megfelelőn,  helyesen)  szóval  kell  egyeztetnünk  ? 

968)  út  =  via,  itcr. 

YOg.  vuqt     \  alt.  üt     =  torkolat,  hasadék  ; 

ost.   róí       f  '  iitte  z=  keresztülhatolni; 

éag.  öt     =    át-   vagj'  mellett 
ehnenni. 

BuDENZ  elismeri  ugyan,  hogy  az  út  jelentése  első  sorban : 
Weg,  haladó  mozgás  és  csak  ezután :  a  mozgás  iránya,  minda- 
mellett itei'-t  venluS'Szsl  egyezteti^  a  mit  azzal  akar  fölvilágosí- 
tani, hogy  a  lat.  via,  ném.  ^Veg  s  lat.  vehere  közötti  viszony 
példájára  ventvs-heiu  erősen  áramló  mozgást  fedez  föl  s  ezért 
sorolja  a  via-t  iter  szóhoz  (!).  E  nézettől  eltérőleg,  mi  az  út  szó- 
ban az  átutazás,  szabad  átmenetel  alapgondolatát  találjuk, 
mely  a  frequentativ  utaz  (azaz :  utat  nyit,  vagy  tör  magának) 
szóból  is  látható. 


969;  iítdlf  utdl  =:  trénere,  abominari, 

BuDENZ  az  f(/á/-ban  az  ost.*  éag.  usal    =  undok,undorító  ; 

vog.  ogot  (vomere)  frequentati-  kaz.  usal    =  rossz  ; 
vumát  akarja  föllelni.  E  távoli  usalla=:  kellemetlenné 

és   erőszakolt  analógia    ellen  tenni; 

mi  a  következő  török-t.  szava-  oszm.usan  =  utálni,  irtózni, 
kat  említjük  fel : 


A  MáGYAR-ÜOOR  SZÓHASONLATOK.  ^39 

889)  ügy  =  Angelegenheit^  Qeachüft,  Arheit ;  (üp^ye-fogyott  =  dürftig, 
der  keine  Bescliaftigung  hat,)  ügyéhez  =  sich  bemühen,  aich  bestrehen. 

Ip.  vigge  =  eniti,  allaborare.  őag.  vd,  üd  =  kötelessége  tar- 
tozás (BüDAGOV,  I.  118.) 

bask.  Ü8  =1  ügy,  foglalkozás, 
dolog; 

1. 1.    Í8  =  dologi  ügy. 

A  kötelesség  és  dolog  közötti  viszony  kifejezésre  jut  a 
magy.  dolog  szóban  is,  mely  a  szláv  dleg,  dlog  (debitum)-ból 
származott. 

974)  üres  =  vacuua,  inanis ;  Üreg  ^  Höhie ;  ürít  =  eva^uere. 

vog.    keitrin  =  hohl ;  1. 1.  ir,  jir  (esetleg  ür)  =  hely, 

keur      =  inneres;  tér, 

zürj.  girk      =  Hohlung;  szóban    megfelelőbb   etymont 

cer.    körgö     =  pars  interior;  találunk,  annyival  inkább,mert 

Ip,      kuoros  =  vacuus.  maga    Büdenz     más     helyen 

Míg   BüDENz    az    üres-hen  (162.   §.)    a   finn    sija    (locus, 

előbbi  keur,  kliyr  és  kigr^  ala-  spatium)    szót    a   magy.   hija 

kokat  fedez  föl  és  alapjelenté-  (Mangel)-val  egyezteti, 
seűl  az  üreg,  ür  fogalmat  veszi 
föl,  mi  azt  hiszszük,  hogy  a 

977)  üt  =  cudere^  fcrire. 

finn.  iske      =  vi  ferire  ;  cag.  küt  =  ütni,  megverni  ; 

Ij).     juskete  =  ad  aliquid  of-  kütek  =  ütés,  verés. 

fendere ;  osm.  küteg  =  ütleg. 

zürj.  icki  =  máhen. 

584)  vágy  =   Verlangen  Jiaben,  trachten. 

űun.  vaati  =  exposcere,  pos-    uig..    bak      =  vágy,  kívánság; 

tulare,  urgere  ;  bakar  =  akar,  kíván ; 

vog.  vuoil  =  wünschen.  jak.     haga    =  vágy,  kedv; 


640 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


bagar 
éag.  bégen 
OBzm.  bejen 


akar; 

kedvet  találni  ; 

tetszeni,  szeretni. 


601)  vél  =  tneinen ;  véleJced  =  opinari. 

Yog.  vaj,  vau  =  sehen,  kennen,    1. 1.  bil,  bel  =  tudni,  észrevenni, 

wissen ;  ismerni,  tapasztalni, 

ost.  uj  =  sehen,  wissen. 

614)  vezet  =führen;  vezér  =  An/ührer. 

finn.   vetd  =  trahere,  ducere ;     uig.    bözüt,  bösüt  =  vezetni ; 


észt.    veda  =  íühren ; 
éer.     vid    =  ducere; 
mord.  váte  =  ducere ; 
vog.    i'cit    r=  anziehen; 
votj.    vált   =  führen. 


böz&tci  =  vezető ; 
OQzm.vezir     =  vezér. 

Ez  a  szó,  mint  látható,  sem 
az  arab  Ajy^^h  sem  a  persa 
^^-böl  nincs  kölcsönözve, 
hanem  tiszta  török  eredetű. 


6á5)  vol,  val  =  eeae,  (vala  =  erat), 

t.  t.  bol,  ol  =z  lenni. 

A  kezdő  labiálisra  vonat- 
kozólag csak   a  magy.  s  tör. 

,  példák  egyeznek  meg. 

sem,  werden.         x-  w  o 


finn.  ole 

észt.  ole 

liv.  rol 
mord.  nle 

cer.  ul 

zürj.  vil 

vog.  ol 

ost.  ul 


335)  zomoJc,  zömök  =  dicht^  maasiv^  gedrungen,  aUtrk, 

zürj.  zumid  =  fest,  stark;  oszm.  som  =  zömök,  tömör ; 

finn.  tuurna,  tuumi  =  medulla  kirg.    £om  =  egyesített,  össze- 

rei ;  gyűjtött ; 

észt.   tüma  =  Kern ;  1. 1.     jumuk,  £amuk  =  össze- 
éer.    tom     =  nucleus.  nyomott,  tömött. 


A  MAOTAB-UGOB  8ZÓHA80NLATOK. 


6H 


NEQYF.T>TK  KATEGÓRIA. 

AVAGY    OLYAN    BZÓEOYEZÉSEK^     MELYEK  BEM    A    FINN-UOOB,     SEM     A 
TÖRÖK-TATÁR    NYELVEK    TERÉN  HOZOTT  ANALÓGIÁK  ÁLTAL  NEM  IGA- 
ZOLHATÓK, TEHÁT  MINDENKÉP  HIBÁSOK. 


•SO^)  átall,  általi  =^  nichi  wol- 

len,    scheuen,     sich'   gegen    eiwas 

atrauben, 

ost.  vort  =  stützen; 

vog.  vort  =  sich   anstemmen. 

A  BuDENz  által  erőszakolt 
analógia  úgy  hangtanilag^mint 
fogalmi  tekintetben  nem  áll- 
hat fenn.  Mert  először  a  magy. 
igetö  nem  ált,  hanem  át  (az  { 
csak  a  magyarban  gyakran  elő- 
forduló hangtoldás.  V.  ö.  ho2d 
— hód,)  s  ezért  a  finn-ugor 
rorí-tal  nem  egyeztethet^.Mert 
másodszor  a  fogalmi  analógia 
képzelhetőleg  legmerészebb. 
BuDENZ  ugyanis  a  « támasz- 
kodni, rádőlni »  fogalmát  az 
« ellentállni,  ellenkezni »,  ezt 
pedig  az  « állhatatos*  fogalmá- 
hoz akarja  sorozni,  mely  úton 
aztán  természetesen  a  « ma- 
kacskodni* és  «átallani»  fo- 
galmak egyesítéséhez  érkezik. 

Ezen  erőszakolt  etymolo- 
giával  szemben  mi  a  magy. 
(Hall  szói  a  tör.  ot,  ut  gyök- 
höz, melyből  oian,  után  (sich 

VÁMBicBY :  A  magiiaiok  eredete. 


scheuen)  ige  származott,  sze- 
retnénk sorozni,  mivel  erre  ez 
etymon  hangtani  s  fogalmi 
tekintetben  jobban  kínálkozik. 

500)  bojt  =  jejunium. 

cer.  p'átö  =  Fasten; 
vog.  pié    =  fasten. 

A  magy.  höjt  régebben  bejt- 
nek  hangzott  és  a  ném.  Beth, 
illetőleg  Beth'tag-höl  szárma- 
zott-, mely  még  ma  is  a  Fast-tag 
fogalmával  azonos.  A  cer.  püt'n 
alapjelentése  :  száraz  (v.  ö. 
finn.  poatá)  itt  csak  képle- 
ges jelentésben  van  használva, 
mert  böjti  eledel  alatt  száraz 
ételt  értettek.  V.  ö.  cuv.  tihe 
hm  =  böjt,  szószerint :  száraz 
nap ;  továbbá  tör.  kúra  aé  = 
száraz,  vagy  sovány  étel. 

509)  hűn  =  peccatum,  delictum; 

bünhöd  =  peccare ;  büntet  = 

punire. 


mi      \        , 

...    (   gebén; 
mm   ) 


vog. 

ost.      mi)\ 

rxíorA.  mije  =  verkaufen; 


41 


642 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


finn.    myy^  myö  =  vendere. 

Azon  nehéz  kérdÓBre,  hogy 
az  adni,  eladni  és  bün  fogalmai 
hogyan  egyeztethetők  össze, 
BuDENZ  következőleg  válaszol. 
A  hun  alapgondolata  alatt  nem 
a  tettet,  hanem  ennek  követ- 
kezményét (!) ,  azaz  poena-t 
(bűndij,  bírság)  kell  értenünk 
és  mivel  ez  utóbbi  bizonyos 
érték-  vagy  pénzfizetésből, 
pénz-ació^-ból  áll,  következő- 
leg a  tiétkezni,  hunt  tenni  és 
adni  fogalmaknak  rokonoknak 
kell  lenni.  Nem  helyesebb  vol- 
na azt  mondani:  Budenz  úr 
nagyon  sok  engedelmet  adott 
magának,  tehát  etymologice 
vétkezett,  így  legalább  az  ana- 
lógiát tréfának  lehetne  tar- 
tani !  És  ha  már  a  magyarban 
a  bűn  és  büntetés  fogalmak  azo- 
nosoknak tarthatók,  miért  ne 
lehetne  a  Wín-ben  idegen  szót 
8  épen  a  lat.  poena-t  fölfe- 
dezni ? 

510)  büszke  =  superbus. 

finn.  wiehe  =  vir,  maritns ; 
észt.  més  =.  Mann,  Eerl ; 
zürj.  me£      =  Widder. 

Mi  azt  hiszszük,  hogy  a 
büszke  a  bíz  (t.  t.  büt)  =  glau- 
ben,   Zutrauen   habén,    tőből 


származott,valamint  a  hasonló 
jelentésű  és  képzésű  hetyke 
Aií-ből. 

881)  evez  =  rudern,  * 

mord.  eske  =  rudern ; 
zürj.    ólt     =  schwingen. 

A  mord.  eske  törökből  köl  - 
csönzött  szó  (v.  ö.  cag.  eskek  = 
lapát,  evező)  s  ezért  itt  semmi 
esetre  tekintetbe  nem  jöhet; 
az  öZf  ( =  emelgetni,  lebegtetni ) 
is  fogalmi  €s  hangtani  tekin- 
tetben a  legmerészebb  analó- 
gia. Könnyebben  lehet  a  magv. 
evez — etnczkél  szót  a  lebeg — 
leveg-hez  sorozni. 

513)  fagy   =  frieren^  gefrieren  ; 
fáz  =  friegere. 

mord.  pali    =  frieren ; 
finn.    palele  =z  algere,  frígére; 
észt.    pole     =  brennen; 
Ip.       pollto  =  frígore  uri ; 
vog.     pot      s=  frieren. 

BuDENz  h  fázni  és  égni  fo- 
galmakat azért  sorozza  egy- 
más mellé,  mivel  a  szerfölötti 
hideg  és  meleg  a  testre  nézve 
hasonló  érzést  (?)  idéz  elö,  s 
mert  a  növények  a  fag^'  által 
megperzseltetnek. 


A  MAGYAR- UGOR  SZÓHASONLATOK. 


64:^ 


518)  fal  =  Mauer,  Wand, 

571)   furcsa 

=    aonderbar,  pos- 

finn.  2>^iol€  —  pars  dimidia; 

8Í€rli<!hy  drollig. 

észt.  pöle    =  halb; 

Ip.       puore,  puarak  =  bonus ; 

ont.    punil  =  Seite; 

mord.  pára 

vog.   pal     =  Hálfte; 

cer.     2^''^^ 

gut. 

votj.  pal     =  Seite. 

zürj.    bur 

Eltekintve  azon  lehetetlen- 
ségtől, hogy  a  fal,  oldal  és  fél 
fogalmai  egyeztethetők  egy- 
mással, mi  a  magy.  fal  szót 
határozottan  a  ném.  WaU-hól 
kölcsönzöttnek  tartjuk. 


539)   feiie  =  ferus,  trux,  cancer. 

mord.  pina  \  ^      . 
^ ,      ]  Hund; 
cer.      jn     ) 

finn.    peni  =  catulus; 

Ip.        piádnak  =  canis. 

BuDENZ  azon  törekvése , 
hogy  a  magy.  fene  szóban  — 
mivel  ez  «vad,  égés,  rákfene » 
jelentésben  is  használtatik  — 
vadállat,  tehát  kutya  (!)  alap- 
gondolatát fedezze  föl,  nagyon 
merésznek  látszik  előttünk.  Mi 
ennek  ellenében  az  égés  alap- 
gondolatát sejtjük  benne  (v.  ö. 
finn-ugor  pal  r=  égni,  kirg. 
pala  =  rétégés;  paj  =  fény- 
leni, ragyogni). 


BuDENZ  a  furcsa  és  jó  fo- 
galmakat az  által  akarja  egyez- 
tetni, hogy  a  magy./urc«á-ban 
csak  tetszetős,  tehát  jó  szembe- 
tünést,  vagy  meglepetést  fedez 
föl.  Erre  pedig  azt  kell  meg- 
jegyeznünk, hogy  ez  « furcsa », 
de  nem  «jó»  logika! 

578)  fűrész  =  8age, 

ost.  j)airt,  pavirt  =  Balken ; 
vog.  part  z=  Brett ; 
finn.pari  =  Latte,  Stange. 

Az  eszköz  és  ennek  készít- 
ménye közötti  fogalmi  analó- 
gia, mit  BuDENZ  fölvesz,  itt 
semmiesetre  sem  találó. 

83)  gond,  gondol  =  Sarge, 
Sorge  tretgen,  denken, 

finn.   konehe    =    Instrument, 

Werkzeug ; 
Ip.       kaudne,  kaune   =  Zeug, 

Instrument. 


41* 


644 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


BuDBNz  Úr  az  instrumen- 
tum és  ((kigondolt,  kitalált • 
fogalmait  összefüggésbe  akarja 
hozni  és  a  fennebbi  egészen 
különálló  fogalmak  közötti  kö- 
zelséget mindenáron  kierősza- 
kolni (!) 

120)  ház  =  Haus. 

finn.  koto  :=  domicilium  ; 

észt.  kodu 

éer.   kudo        Haus. 

vog.  kvol 

Ip.     kote   =  te^turium. 

BuDENz  úr  a  magy.  ház 
Bzót  azért  akarja  elválasztani 
a  ném.  Hau8-i6\,  mert  ez 
utóbbi  a  középfelnémetben 
Hüs-nsk  hangzott  s  ez  a  hang- 
tan törvényeinél  fogva  nem 
válhatott  volna  ház-zá.  Ez 
ellen  az  a  megjegyzésünk^hogy 
minden,  au-val  hangzó  egy- 
tagú német  szó  az  osztrák  nép- 
nyelvben, tehát  a  magyarnak 
legközelebbi  kölcsönzési  for- 
rásában, a-val  ejtetik  ki  (v.  ö. 
Baum — Bám,  Staub — Stáb)  és 
bizonyosan  régebben  is  lígy 
ejtetett.  Továbbá  figyelembe 
kellett  volna  venni,  hogy  a 
magy.  ház  a  legrégibb  nyelv- 
emlékekben hoz-nak  hangzik, 
a  mi  épen  megegyezik  azon 


hangváltozási       törvénynyel , 
melynek  a  német  szavak  alá 
vannak   vetve   a  magyarban, 
így  pl.  ném.  Bauer  —  magy. 
pór;    ném.    Hauer  —   magy. 
hóér,  hóhér;  ném.  Kaufer  — 
magy.  kofár;   ném.  Lauh  — 
magy.  lomh,  stb.   így  tehát  a 
magy.  ház,  vagy  hóz  mindkét 
irányban    összhangzásba   van 
hozva,  a  ném.  Hat/«-szal.  — 
A  mi  már  a  finn-ugor  kot,  kodu, 
kudo  stb.  szavakat  illeti,  ezek- 
ben nagyon  könnyen  a  közös 
uralnaltáji  kot,  ktit  (mély,  mély- 
ség)   g}'ököt   lehet  föltalálni, 
tehát   a   ház,     mint  primitiv 
lakóhely  fogalmának  alapgon- 
dolatát (v.  ö.  t.  t.    ö;  =  ház, 
oj    =    ásni,    oj'uk  =     lyuk, 
mélység)   és  ha  mi  hajlanánk 
is    a    magyar    ház     és    kot , 
kote    egyeztetése    felé,    akkor 
az  erre  vonatkozó  származta- 
iást  éppen  annyi,  söt  még  több 
joggal  alkalmazhatnánk  a  tö- 
rök-tatár nyelvek  terén.   Ezen 
etymologiának   a  művelődés- 
történet    álláspontjáról    való 
megengedhetetlenségére      vo- 
natkozólag   lásd    :298.   lapot. 
A  finn  tudós  Ahlquist  a  magy. 
ház-at  az  olasz  ca8a'(ház)*Yfil 
egyezteti. 


A  MAGYAR-UGOR  6ZÓHAS0NLAT0K. 


6i5 


173)  imád  =  heten,  anbeten. 

Lásd  378.  lapot. 

H)  kedv  —  Lust,  Lattne. 

votj.  kid:  mii  hid  van  =  Lust 

babén ; 
ost.     kend     =  Zom; 
vog.    kdniin  =  zömig. 

Kid  csak  mint  7nil  svno- 
nimja  fordul  elö.  A  mi  pedig 
a  •  kedély,  kedv,  barag,  kedé- 
lyesség, szándék »  közötti  ana- 
lógiát illeti,  melyen  épül  az 
egész  egybeállítás,  úgy  látjuk, 
hogy  ez  épen  olyan  erőszakolt, 
mint  a 

lö)  kéj  =  Lust;  kény  =  freier 
Wille ;  kijes  =  rcizend 

és  a  vog.  kiét  =  schicken  ; 

ost.  kit  =  jagen,  treiben 
stb.  szavak  egj'eztetcse ,  a 
mennyiben  Büdenz  úr  s,  futni 
fs  szabad  futás  y  hajtani  és  haj- 
tás közötti  fogalmi  rokonság 
szerint  a  magy.  kéj  és  ugor  kiét 
(küldeni)  közötti  gondolatme- 
netben hasonlóságot  akar  föl- 
fedezni ! 

40)   kíván,  kévdn  =  wünschcn, 
verlangen. 

finn.    kaipaa    =    sentio    quid 
deesse,  careo,  accuso ; 


kaipavs  =  Klage. 

BuDENz  úr  összehasonlítja 
a  magy.  kíván-t  a  hívni  igével 
és  azon  eredményhez  jut,  hogy 
a  desiderare  és  vocare  fogal- 
mak rokonságának  példájára 
a  magy.  kíván  a  finn  kaipaa- 
val  azonos !  ? 

755)    les    =    insidxose  exspectare, 
inaidiae, 

ost.   leili      =  beaufsichtigen ; 
vog.  laskat  =  lauem. 

A  mag}',  les'hezy  de  még 
inkább  a  vog.  íí7«-hoz  csatla- 
kozik a  1. 1.  jas  (csöndes,  lassú) 
s  én  ezért  azt  tartom,  hogy  az 
alapfogalom :  « csöndesen  len- 
ni, csendesen  állani »,  nem  pe- 
dig, mint  Bl'denz  hiszi,  «nézni, 
felvigyázni*,  ezért  én  a  mag}'. 
lassü  szót  is  e  csojjortba  tar- 
tozónak tekintem. 

776)  lyuk,  lik  =z  foramen,  fovea . 

finn.  loukku   =   fssura,   vag>' 

specus  in  monte ; 
észt.   lohk  =  Spalt. 

Vájjon  az  e  fogalmat  ki- 
fejező mind  finn-ugor,  mind 
magy.  szó  nem  a  ném.  Loch- 
ból  van-e  kölcsönözve  ? 


646 


A  MAGTÁROK  EREDETE. 


658)  mered  =  subrigi^  erigi^  ex- 

tendi ;    mereved    =    erstarren; 

merő  =  lauter,  ganz. 

vog.   7ndr,  mami   =   eng,  ge- 

drangt; 
zürj.  nir   =    andrücken^   auf- 
drücken. 

Már  a  különböző  fogalmak 
csoportosítása  is  nagyon  me- 
rész, de  még  inkább  az  a  kü- 
lönös összefüggés  logikája,  a 
mennyiben  a  « szorítani,  nyom- 
ni* fogalom  a  fölfelé  haladó 
mozgás  föindokáúl  tekintetik, 
mintha  nyomással  lefelé  tartó 
mozgást  nem  lehetne  eszkö- 
zölni ! 

656)  m^er  =  audere. 

mord.  mdrge  =  sagen,  befeh- 

len; 
vog.     rnáert  =  dringend  ver- 

langen,  fordem  ; 
ost.      mairt    =     nach    etwas 

streben. 
A  merészelni,  mondani  és 
parancsolni  közti  fogalmi  ro- 
konságot azzal  indokolja  6u- 
DENz,  hogy  a  merényben  a 
(t saját  erő  öntudatát,  a  szilárd 
akaratot  fedezi  föl,  mely  mon- 
dásban, parancsolásban  nyer 
kifejezést*.  Ezért  van  tehát  kö- 
zöttük analógia ! 


683)  Jnilfat  =  monstrare,  osten- 

dere. 

cer.      mu        =  invenire; 
mord.  mvje     =  finden ; 
finn.    mui8ta=  meminisse; 
észt.     moÍ8ta=  verstehen. 

BuDENZ  a  magy.  mutat  szó- 
ban B,  finden  lassen,  vagy  ma- 
ciién alapfogalmat  találja,  mely 
gondolatmenet  előttünk  leg- 
kevesbbé  sem  érthető  s  min- 
denesetre  a  merész  hypothesi- 
sekhez  tartozik. 

684)  mii,  mív  =  opua^  opificium; 
miivel  =  thun^  handeln,  arbeiten, 

vog.    maláj   =   befühlen,  an- 

greifen ; 
ost.      malij   =  befühlen; 
zürj.    malal  =  anrühren. 

Hogy  vájjon  az  « érzékelni, 
illetni*  és  « dolgozni,  véghez 
vinni,  cselekedni*  fogalmak 
azonosak-e,  úgy  hiszszük,  min- 
denki előtt  kérdéses  dolog. 


/  • 


428)  nyaj  =  grcx,  Herde. 

ost.    ríogo,  ríoga  =  Fleisch; 

nogajih  =  íleischig,  dick ; 
vog.  nqul       =  Fleisch; 

noid  =  Leib,  Fleisch. 
BuDENZ  itt,  a  hÚ808  és  vas- 
tag közötti  fogalmi  analógiá- 
nál,  túljár   a  mértéken,   s  a 


A  MAOYAB-UOOR  SZÓHASONLATOK. 


6V7 


mennyiben  ez  utóbbit,  bár  csak 
mellékjelentés,  a  «tömeg,  so- 
kaság, bőséghez  sorozza,  a 
nyáj  és  hús  közötti  hasonlósá- 
got akarja  bebizonyítani.  Ily 
merész  lovaglásban  mi  semmi- 
esetre sem  követhetjük ! 

ÍÍ85)  radó  =  Stenker,   Raufbold. 

finn.  runto  =  vi  frangere,  con- 
tundere. 

(A  BuDENz  által  felhozott 
jelentésben,  t.  i.  Zerreiaser, 
niharadó  =  a  ki  ruháit  nem  kí- 
méli, e  jelentésben  kevesbbé 
ismeretes;  különben  is  a  «vi 
frangere »  és  « ruhát  szaggatni* 
nem  igen  rokon  fogalmak.) 

094)  reg  =  Morgen ;    reggel  = 

mane. 

ost.  rinim,  rinkim  =   Nebel, 
Dunkelheit. 

BuDEKZ  a  magy.  reg  szót 
olyannak  veszi  föl,  a  mely  ré- 
gebben «reggeli  szürkületet* 
jelentett  s  ezért  analogonja  az 
ost.  rí/7pin-nek;  sőt  még  tovább 
megy  Büdenz  és  a  sötétségben 
a  «régi,  hajdani »  fogalmat 
akarja  fölfedezni,  mivel  a  múlt 
Hötétnek,  homályosnak  látszik 


előttünk.  Egy  finom  példánya 
a  vau-vau  elméletnek !  Vájjon 
mit  szól  BuDENZ  úr,  ha  azt  ta- 
nácsoljuk neki,  hogy  a  magy. 
reg  rokonságára  vonatkozólag 
a  tör.  erken  (=  korán  reggel) 
szónál  nézzen  körül ;  mert  is- 
meretes előtte,  hogy  az  en  ha- 
tározó rag,  tehát  a  tőnek  így 
kellett  hangzania :  erk,  helye- 
sebben erek,  ereg  (reggel),  a 
melyben  az  e  csak  speciális 
tör.  segédhang,  úgy  hogy  pl.  a 
tobolszki  nyelvjárásban  így 
hangzik :  reken  egy  előbbi  dia- 
lecticus  rek  vagy  reg  (reggel, 
korán)-től. 

705)  részeg  =  ebrius. 


vog.  rej,  re  \  ^^^,^^. 
ost.    rúa       * 
zürj.  rii  =  Dunst. 


arme; 


BuDENz  e  két  fogalom  azo-. 
nosságát  azzal  akarja  indo- 
kolni, hogy  a  törökb  n  hasonló 
eszmemenelre  utal,  t.  i.  az  is, 
ic  (inni)  és  is,  iz  (hő,  melegség) 
szavakra ,  melyeknek  közös 
gyökerük  van.  Ez  határozot- 
tan tévedés.  1.  Az  ií,  ic  (inni) 
mindig  csak  felhangú,  az  tz,  is 
ellenben  mindig  alhangú  forr 
mában  fordul  elő.   2.  Az  is,  ?-? 


648 


A  MAGYABOK  EREDETE. 


csak  variánsa  az  eredeti  kiz 
(höség)-nek,  melyből  a  kezdő 
gutturalis  elesett.  Budenz  azon 
fölvétele,  hogy  az  oszmanli- 
ban  az  izzót,  meleget  issi-nsk 
ós  issi-nek,  azaz  al-  és  felhan- 
gúlag  ejtik,  tévedésen  alapúi ; 
s  ezért  a  magy.  részefi-itek  a 
finn-ugor  re,  r/ni-nal  való 
egyeztetését  hibásnak  kell  tar- 
tanunk. De  annyival  bizonyo- 
sabb a  magy.  réül,  révöl,  rivől 
(extasisba  jön)  és  a  fönnebbi 
finn-ugor  szavak  rokonságára 
vonatkozó  fölvétele. 

719)  rossz  =  schlechty  unbrauch- 

bar, 

finn.   raiska   =    rejectaneum, 

quisquiliae,  noxium ; 
észt.  raisk  =  unbrauchbares. 
Fogalmi  tekintetben  na- 
gyon merész  hasonlitás,  mivel 
a  finn-ugor  példákban  levő 
alapgondolat :  dobni,  eldobni, 
még  nem  a  magy.  rossz  fogal- 
mát fejezi  ki. 


210)  teher,  ter/i  =  LaM. 

ost.    tagért f  lágert  =  schwer; 
vog.    tarvit  =  Last; 
finn.  tárked  =  gravis. 

Mi  azt  hiszszük,  hogy  a 
magy.  teher,  terh,  melynek  táj- 
beszédi  változata  terv,  a  szláv 
tera,  tjera  (teher)  szóból  eredt. 

581)  va/l  =  wild,  Wiláprti. 

Ip.   vuovdc       \    Wald,  Berg, 
ost.  unt,  vont  f    festés  Land. 

Az  erdő  és  vad  fogalmak 
összehasonlításánál  az  a  gon- 
dolat támad  föl  bennünk,  hogy 
az  ugor  i'Uüvdc  nem  a  ném. 
Wald-ásl  azonos-e  ;  hogy  to- 
vábbá a  magy.  vad  nem  a  perna 
jL-tól  (RicHARDSON  202.  sharp, 
fierce)  van-e  kölcsönözve?  Mi 
ez  utóbbit  tartjuk  valószínű- 
nek és  a  BuDENz  által  felállí- 
tott hypothesist  már  azért  sem 
fogadhatjuk  el,  mert  az  ugor 
példa  csak  az  erdő,  hegy,  szá- 
raz föld  fogalmát  fejezi  ki,  de 
nem  a  ferus-ét,  mely  utóbbi 
jelentéssel  bír  a  magj'.  vad. 


IK  melléklet  lásd  a  270.  lapot. 


NEHANY  ELLEN BIEÁLATI 

ÉSZEEVÉTEL. 


TEKINTETBE  vóve,  bogy  a  III.  mellékletben  Büdenz  iimak 
Magyar-ugor  összehasonlító  Szótárát  már  megvitattam^  ille- 
tőleg a  felbozott  analógiáknak  csaknem  két  barmadánál  alkal- 
mazott erőszakos,  belytelen  és  bibás  eljárást  bebizonyítottam : 
a  Nyelvtudományi  Közlemények  VIII.  kötetében  megjelent  mn- 
gyar-tőrök  szó-egyeztetésemnek  az  említett  tudós  által  évek 
előtt  történt  megítélésére  ellenkritikát  imom  már  azért  is  fölös- 
leges volna;  mert  az  említett  melléklet  tartalma  által  a  Budenz 
által  követett  tbeoremák  alapj okban  megingatva,  s  azoknak  ér- 
vényessége egyáltalában  kétségbe  vonható. 

De  olyan  kérdésekben,  a  milyen  ez  is,  nem  lehet  megelé- 
gednünk egyszerű  deductiókkal,  hanem,  a  philologiai  vitatko- 
zásnak elismert  kényes  természete  daczára  is,  részletekbe  kell 
bocsátkoznunk.  Azonban  tisztelt  recensensemet  sem  kritizálási 
módjában  nem  akarom  utánozni,  sem  ellenvetéseit  egész  terje- 
delmökben  nem  veszem  tekintetbe ;  vagyis  nem  akarom  csalás- 
sal és  álnoksággal  vádolni,  a  mint  ő  tett  velem,  sem  összes 
kifogásaira  nem  terjesztem  ki  ellenbírálatomat.  Ez  nagyon 
messze  vezetne  czélojjji/i .  de  mivel  —  azon  tételből  kiindulva, 
hogy  nem  mindig  a^^^  ^xi  ig^-za,  a  ki  az  utolsó  szót  kimondta 
—  azt  hiszem,  hogy  HK  ^^tlen  vitatkozásban  nem  lesz  többé 
részem :  nem  teb^f.      L^l'-      ^  ^e  válaszoljak  az  ellenkező  nézet 


\ 


(\ 


63^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

tndÓB  képviselőjének  kifogásaira,  legalább  a  dolog  lényegére 
vonatkozólag. 

Mindenek  előtt  meg  kell  jegyeznem,  hogy  a  kérdésben 
forgó  dolgozatom  csak  első  gyönge  kísérlet  gyanánt  jelent  meg, 
hasonlóan  ahhoz,  melyet  Budenz  úr  közel  14  év  előtt  a  finn- ugor 
nyelvek  terén  közölt  s  a  melyből  mostani  munkájában  felénél 
többet  elvetett.  £  kérdésben  én  is  jelentékenyen  megváltoz- 
tattam álláspontomat,  a  mennyiben  Budenz  munkájának  nega- 
tiv  eredménye  által  a  magyar  szókincsben  levő,  jelentékeny 
finn-ugor,  és  az  uralkodó  török-tatár  jellemre  vonatkozó  gyani- 
tásaim  szilárd  meggyőződésre  értek  és  azt  hiszem,  hogy  most 
ez    állásponton   sok   pontban   érvényes  ítéletet    mondhatok. 
Budenz  úr  tudvalevőleg  három  részre  osztja  szóegyezéseimet : 
1 .  helyes,  vagy  egyelőre  helyesnek  talált  egyezések ;  :2.  látszóla- 
gos egyezések ;  3.  helytelen  és  nem  is  látszólagos  egyezések.  De 
mivel  az  első  kategóriát  már  érintettük  az  előző  függelékben,  a 
mennyiben  az  ősrokonság  fölvételének  lehetetlenségét  bebizo- 
nyítottuk,  másrészt   az   ősrokon   és   kölcsönzött  közötti  nem 
eléggé  indokolt  megkülönböztetést  kiemeltük :  itt  csak  a  Budenz 
által  felállított  második  és  harmadik  kategóriával  foglalkozunk 
és  a  következő  észrevételeket  bocsátjuk  előre.  Először  is  azon 
fegyvereket,  melyekkel  Budenz  szóegyeztetésem   ellen   kikelt, 
sem  illőknek,  sem  arra  alkalmasoknak  nem  találom,  hogy  né- 
zeteim lerontására  lehetne  őket  használni.  Tudós  ellenfelem 
igen  na.gy  súlyt  fektet  az  oszmanlira,  ezen  a  primitív  török  álla- 
potából sokszorosan  kivetkőztetett  dialectusra,  a  mely  a  magyar 
szókincs  búvárai  előtt  már  azért  sem  lehet  döntő  érvényű,  mert 
a  magyar  nyelvnek  török  szókincse  jó  részben  hasonlít  a  keleti 
törökhez,  és  általában  azon  őskor  jellegét  viseli,  a  melyben  az 
oszmanli  még  nem  létezett.   Másodszor  Budenz  úr  a  Bianchi 
szótárának  —  mely  tudvalevőleg  a  legfelületesebb  munka  a 
tulaj donképeni  török  szókincset  illetve  —  sokkal  nagyobb  hitelt 
adott,  mint  kellett  volna,  és  ha  e  helyett  inkább  Vefik  Ahmed 
pasa  Lehcei  Osmani-ját  és  általában  a  keleti  törökséget  illető- 


a 

I 


jr|§',  úr  nem  volna  e 

i  egyeztetés  által 

SfÖ^i^SSiff^^^'^S^Í^^'  fogadnánk.  De 

m®}^W*WM^W^  és  kutya  (5:^9), 

Pj^**|a:M'ͧl^;^^éj  és  küldeni  (IC), 

iá*)^^'^c4l't7^^^(i|&eS!!olni  (65C),  mutatni 

■  nyáj  és  hús  (428), 

^sö{±S\),  domb  és 

1^1  mentt  hely  (574), 

i  kívül  ée  falu  (41), 

*a.rancsolQÍ  (6^)  stb. 

Q  eok  esetben  ana- 

1  nyelvtudósnak 

jieni,  ha  a  következő : 

M)OcsátDÍ  éa  eleresz- 

gtdag,  kivenni  és  ki- 

l^resni,  hát  és  hátsó 

[k  ?  Hasonló  termé- 

8  tudós  ellenfelem- 

iSligoknak  jelölt  török 

•^íelentéseire  vonatko- 

^ít^amánk  bocsátkozni, 


öo2  A  MAOTABOK  EREDETE. 

erre  nézve  több  ívre  terjedő  munkát  kellene  adnunk,  a  nélkül 
azonban,  hogy  az  etymologiai  vitatkozás  sikamlóssága  mellett 
tulajdonképi  czélunkhoz  közelebb  jutnánk.  Tudós  bírálóm- 
nak sok  elferdítése  közül  itt  csak  néhányat  említek  föl.  Budenz 
lir  helytelennek  találja  a  magy.  ős  és  a  jak.  ese  (nagyatya),  s  az 
oszm.  eski  (régi,  öreg)  közötti  analógiát,  mivel  nézete  szerint  az 
oszm.  eski  csak  tárgyakra  és  nem  személyekre  vonatkozik.  Váj- 
jon ö  miért  egyeztette  a  magy.  kor-i  (aetas)  a  finn-ugor  korkea 
(magas),  korád  (acclivis)  és  ki'r  (hegy)  szavakkal  ?  Sokkal  kínál- 
kozóbb  vagy  természetesebb  ez  az  analógia?  s  nem  tudja,  hogy 
az  alt.  ozo,  oso  (életidő,  régiség)  úgy  fogalmilag,  mint  hangta- 
nilag  eléggé  igazolja  a  mi  egyeztetésünket?  Legfurcsábban 
hangzik  Budenz  úrnak  azon  észrevétele,  hogy  a  magy.  góbé-t 
(kopasz,  félmeztelen  nyak)  nem  lehet  egyeztetni  az  uig.  kobí 
(üres,  meztelen)  szóval,  mert  az  első  csak  jelentéktelen  hely 
kifejezés  (tájszó).  —  Bocsánat !  góbé  vagy  kópé  semmiesetre 
sem  localis  kifejezés ;  mert  épen  úgy  viszonylik  a  magy.  kopár- 
hoz, mint  az  uig.  kobi  a  t.  t.  kovar,  kobar  (felfújódott)-hoz. 
Továbbá :  ki  támaszkodik  jobban  a  localis  és  e  mellett  hibásan 
használt  szavakra^,  mint  épen  Budenz  úr,  midőn  látjuk,  hogy 
mily  szerepet  tulajdonít  egyeztetéseiben  olyan  szavaknak,  mi- 
nők: bitos,  pirkot,  pota,  renyhe,  regelye,  réül  stb.  melyeknek 
localis  jellemét  maga  is  elismeri  ? 

A  magy.  az,  ez-nek  a  török  os,  *i-sel  való  egyeztetésemnél 
ö'Zt  jegyzi  meg  Budenz  úr,  hogy  az  utóbbi  a  törökben  sohasem 
használtatik  egj'edűl.  De  én  arra  kérem,  hogy  nézze  meg  Büda- 
oov-nál  az  Lo^l  szót  és  azt  fogja  találni,  hogy :  a  kirgizeknél 
önállólag  is  használtatik. 

Budenz  úr  gáncsolja  a  magy.  epe  és  a  tör.  öpkc  (hai'ag)  kö- 
zötti analógiát,  mert  ez  utóbbi  szónak  concrét  «epe»  jelentését 
nem  ismeri.  Azt  kérdezem,  hogy  « méreg »  és  depe*  annyira 
különböző  fogalmak,  hogy  egyeztetésöket  hibának  lehet-e  tar- 
tani 8  különösen  lehet-e  ő  neki,  a  ki  248.  §-ben  tüdő  és  harag  (!) 
fogalmakat  egyezteti  ? 


NEHÁNT  ELLENBIRÁLATI  ÉSZREVÉTELEK.  ^'^^ 

A  magy.  húr  és  tör.  kur  analógiájára  azt  jegyzi  meg  Budenz 
ur,  hogy  húr  csak  «Darm»-ot  jelent,  tehát  fr^r-ral  nem  lehet 
egyeztetni.  Honnét  vette  Budenz  úr  azt  a  tudományát,  hogy  a 
fi  húr »  belet  (Darm)  jelent,  nem  tudom;  de  talán  a  szláv  hurka 
(Wurst)  szó  vezette  félre;  és  az  egészen  kikerülte  éles  elméjét, 
hogy  a  magy.  hurok  és  tör.  kuruk  épen  hur-  és  kur-ból  szár- 
mazott? 

Kételkedik  Budenz  úr  azon,  hogy  a  tőr.  ja  n  szót  helyesen 
« fellobbanni,  lángrag}'úlni»  kifejezéssel  kell  fordítani.  Arra  ké- 
rem, hogy  nézze  meg  e  szót  BuDAOOv-nál  és  át  fogja  látni,  hogy 
nem  követtem  el  csalást,  mert  az  orosz  fordítás  :  vospalennii, 
pazar  etc.  közel  áll  az  én  fordításomhoz. 

Szemrehányást  tesz  Budenz  úr  azért,  hogy  a  magy.  magas 
és  tör.  maku  (dicséret)  egyeztetésénél  ez  utóbbi  szóban  a  inagas 
concrét  jelentést  találom  fel.  Ha  szabad  kérdeznem:  a  inak, 
esetleg  maj  és  baj,  hag  (magas,  emelkedett)  közötti  hangtani  ro- 
konság fölvétele  valóban  merész  ?  és  a  magy.  magas  és  magasz- 
tal, lat.  altus  és  exaltare  közötti  viszony,  valamint  egyéb  példák 
egész  tömege  is  nem  biztat-e  ilyennemű  fölvételre  ?  —  és  maga 
Budenz  úr  is,  összehasonlító  szótárának  csaknem  minden  lap- 
ján, nem  engedte-e  magát  százszorta  merészebb  fogalmi  ana- 
lógiákra ragadtatni,  olyan  analógiákra,  melyekből  a  652.  lapon 
néhány  példát  közöltünk  ? 

Budenz  úr  úgy  találja,  hogy  a  magy.  szak  (Abschnitt)  és 
tör.  cak  (töredék,  darab)  összehasonlításánál  szándékos  hibát 
követtem  el,  mert  ez  utóbbi  szó  nem  török,  hanem  persa  ere- 
detű. De  úgy  látszik,  elfeledi  Budenz  úr,  hogy  a  cng.  6ak,  mely 
régi  török  szó  «óra,  idő,  helyesebben:  időrész*  jelentéssel,  a 
cak  =  metszeni,  elvágni,  elosztani,  igéből  származik  és  nem 
csak  hangtani,  hanei^  fogalmai  tekintetben  (v.  ö.  magy.  éj-szak) 
is  nagyon  közel  áll  ^         y^  szak  hoz. 

A  magy.  záp  é^   .  ^  Qgszehasonlitására  azt  jegyzi  meg 

Budenz  úr,  bogy       ^Í^j>  ^      -  g^ó  tulajdonképen  csak  « szárat, 
nyelet»  jeJeut,  de  ^^i  ^0^      ^^  is  alkalmazható.  Ebben  ismét 

ír 


f\ 


654  A  MAGYAROK  EREDETE. 

téved  recensensem,  mert  sap  fogantyút,  valamely  test  alsó  részét 
jelenti. 

A  mennyiben  a  magy.  szab  és  tör.  sap  (bevágni)  szavakat 
összehasonlítom,  azt  jegyzi  meg  Budenz  úr,  hogy  ez  utóbbi 
BiANGHi-nál  így  van  fordítva:  «se  détourner,  se  diverger*  s  ígj' 
legfölebb  azt  jelentheti,  hogy :  más  útra  térni.  Ennek  ellenében 
az  alt.  sab!  =  töredék,  szakasz,  szóra  utalom,  melyben  a  « met- 
szés, elvágás»  fogalma  még  elég  tisztán  ki  van  fejezve. 

Egyébiránt  a  mit  Budenz  úrnak  leginkább  föl  lehet  róvni, 
az  mindazon  adatoknak  örökös  kétségbe  vonása  és  gyanúsítása, 
melyek  az  ő  theoriáit  megdönthetik.  Kétségbe  vonja  a  tör.  tagil 
ige  létezését,  daczáni,  hogy  Büdagov  (I.  726)  ez  igegyököt 
fölemlíti.  0  úgy  találja,  hogy  tog  intransitiv  ige,  melynek 
•szülni*  jelentését  nem  lehet  bebizonyítani ;  de  elfeledi,  hogy 
e  töszótag  conerét  jelentése :  fölállani,  emelkedni.  (V.  ö.  kün 
togd!  =  a  nap  fölkelt ;  jaman  togdi  :=  ínség  támadt,  stb.  Két- 
ségbe vonja  a  tömött  és  szűk  fogalmak  rokonságát,  mert  a  magy. 
szűk  és  tör.  sik  (tömött,  szoros,  szűk)  világos  analógiája  nincs 
ínyére ;  kigúnyolja  a  tör.  dingil  (tengely)-nek  a  íciii^üi-böl  (fo- 
rogni) való  származtatását,  mert  nem  tudja,  tehát  nem  is  hiszi, 
hogy  a  régi  szerkezetű  szekereknél,  sőt  Középázsiában  még  ma 
is,  a  tengely  a  kerékkel  együtt  forgott,  stb. 

Mint  mondottuk :  nagyon  hiábavaló  munka  lenne  és  sem- 
miesetre nem  vezetne  czélhoz,  ha  Budenz  úrnak  a  magyar-török 
szóegyezéseinkre  tett  kifogásait  egyenkint  fölemlítenénk  és  sor- 
ban megczáfolnánk.  Czélunk  csak  az  volt,  hogy  a  részrehaj - 
latlan  olvasó  a  vitás  kérdés  tulajdonképi  lényegébe  bepillant- 
hasson s  továbbá,  hogy  megmutassuk  neki:  milyenek  azon 
motívumok  melyekkel  a  íinn-ugor  theoria  apostola  a  magj'ar 
szókincs  török  rokonságát  meg  akarja  dönteni.  A  nem  szakava- 
tott philologus  előtt  a  vita  részletei  minden  tekintetben  jelen- 
téktelennek fognak  látszani,  és  a  részrehajlatlan  olvasónak  az 
a  meggyőződése  támad,  hogy  az  ezen  vitában  használt  fegyve- 
ek  bizonytalan  természeténél  fogva  a  végleges  győzelem  még 


NÉHÁNY  ELLENBIRÁLATI  ÉSZREVÉTELEK.  655 

soká  fog  eldőlni.  Én  részemről  legkevesbbé  sem  vonakodom, 
hogy  e  nem  szakavatott  nézethez  sok  tekintetben  csatlakoz- 
zam. Szívesen  elismerem,  hogy  a  Budenz  úr  által  megvitatott 
kísérletemben  gyakran  és  lényegesen  tévedtem,  és  oly  sok 
helyreigazítását  köszönettel  veszem ;  de  nem  lehet  elmulaszta- 
nom, hogy  bizonyításának  módját  sok,  még  pedig  igen  sok  eset- 
ben hibásnak  és  erőszakoltnak  ne  mondjam.  A  «quod  licet  Jovi, 
non  licet  bovi»  tételt  sehol  sem,  legkevesbbé  lehet  pedig  az 
etymologiai  speculatióknál  alkalmazni. 


í 


K  melléklet  lásd  a  402.  lapot. 


AZ    EDDIG    SZLÁV   EREDETŰEKNRK    TARTOTT 

TÖEÖK-MAGYAB 

i 

KÜLTŰESZAVAK  LAJSTROMA.' 


1 1.  Bájy  ószl.  fabulare,  incantare  —  tör.  baa,  baj — büjü  = 
báj^  tulajdonképen  szalag,  kötelék.  Y.  ö.  baj-gin  =  elájult,  te- 
hetetlen, elbájolt;  bajil  =  magy.  bájol  (v.  ö.  387.). 

12.  Bojtár,  újszl.  bajta  =  casa.  Bojtár  magyarul  a  juhász 
segédjét  jelenti  és  a  persa  Jjob  pajdar  =  segéd,  a  ki  valami- 
ben  részt  vesz,  szóból  származik. 

19.  Bot.  £  szónak  az  újszl.  bat-val,  melyet  Miklosich  ho- 
mályos értelmű  szónak  nevez,  semmi  köze  és  inkább  a  cag. 
but-ak  =  ág  szóval  hozható  kapcsolatba. 

25.  Bélyeg,  uig.  bilik  =  a  tudás,  cag.  belek  =  ismertető 
jel,  emlék;  ez  utóbbi  értelemben  (v.  ö.  Budagov  I,  304-.)  az 
« ajándéka  fogalom  jelölésére  is  használtatik. 

68.  Bika,  az  újszl.  bik,  bika  tekintetbe  sem  jöhet,  mert 
buka,  buga  az  egész  török  nyelvterületen  el  van  terjedve  és 
mert  a  legtöbb  magy.  állatnév  a  megfelelő  törökkel  közös  szár- 
mazású. 

78.  Csö,  C8ÖV,  cséüy  az  újszl.  cev  csak  véletlen  analógiának 
tekinthető ;  sokkal  közelebb  eső  a  tör.  cüb-ük  =  cső  és  az  oszm. 
6ib-uk  =  pipaszár. 

^'  Die  alavischen  Ehmente  int  Magyarischen,  Denkschriít  der  koi- 
serlichen  Akademie  der  Wissenschaften.  Pbilosophisch-historische  Classe 
21.  Bánd,  S.  1—74. 


TÖRÖK-MAOTAB  KULTÚB8ZAYAK  LAJSTROMA.  ^7 

83.  Csap  (schlagen^  bauen)^  a  tör.  cap  =  ütni,  Temi  igé- 
vel azonos.  A  tót  capiti  ez  esetben  sem  egyéb  véletlen  találko- 
zásnál. 

85.  Csésze,  Meglehet,  bogy  e  szó  a  szerb  casa  útján  került 
a  magyarba,  a  mi  még  bizonyításra  szorul,  de  a  szerb  casa  ha- 
tározottan a  tör.  kasé,  tnlaj donképen  a  persa  ujJÍ  keese  = 
csésze  szóból  származik  és  így  tehát  az  az  eset  sincs  kizárva, 
hogy  közvetlenül  a  persából  került  e  szó  a  magyar  nyelvbe. 

87.  Csóka,  tör.  éauka,  canga  =  csóka;  a  szerb  és  horvát 
cavka  tehát  magyar  kölcsönszó. 

9J.  Csákány,  kirg.  cakan  =:  ütésre  alkalmas  fegyver,  mely 
a  cak  =  ütni  tőből  eredt.  Az  ószl.  cekan,  valamint  az  újszl. 
cakan  a  törökből  jutottak  a  szláv  nyelvekbe. 

97.  Cserge  (Zigeunerzelt),  a  cag.  cerge-től  származik.  V.  ö. 
a  hún-avar  szólajstromban  a  Tserge  szót,  mely  Porphyroge- 
NiTOS  TCsp77]-je  után  foglal  helyet. 

99.  Csata,  v.  ö.  a  313.  lapon  miből  kitűnik,  hogy  a  szerb 
ceta,  valamint  az  újgörög  tCstápiot  magyar  eredetű  kölcsönszavak. 

104 — 105.  Csin  és  csinál  már  csak  azért  sem  vethetők 
egybe  az  ószl.  cin  =  ordo  és  ciniti  =  ordinare  szavakkal,  mert 
cin,  cen  kétségtelenül  ótörök  származású  és  mértéket,  fokozatot, 
rendet  jelent;  innen  való  az  orosz  cin  =  rangfokozat.  De  kü- 
lönben is  az  említett  tő  a  cina,  cfnla  =:  valamire  vállalkozni, 
valamihez  hozzáfogni,  török  igealakokban  is  előfordul.  (V.  ö. 
BuDAGov  I,  508.)  A  magyar  csin-neik  alapjelentése  tehát  rend, 
szabályszerűség  és  a  magy.  csinál  alkalmasint  rokona  a  kh-g. 
ct  wa-nak. 

131.  Déd.  E  szó  ép  úgy,  mint  egyéb  rokonságot  jelentő 
szavak  több  nyelvnek  közös  birtoka  és  e  miatt  talán  hasonló 
jognál  fogva  a  török  dede  =^  dédapa  szóval  vethető  egybe. 

14*?.  Derék  (die  fp  .ii^  die  Mitte)  nem  csak  «truncus»-t 
jelent,  a  mint  Mikj^^  ^&\í  hanem  egyszersmind  a  « jeles, 

kitűnő »  fogalom  ^t^^lC^  ^^q  használtatik.  A  magy.  der^fc-kel 
úgy  látszik  Toíon  ^   \f/C^  ,     ^,  tirek  =  támasztó  pont,  oszlop 

\  r 


•♦> 


i 


6^  A  MAGYAROK  EREDETE. 

(y.  ö.  330.  lap)  és  a  Mikloőich  szerint  nagyon  ritka  használatú 
Bzláy  dfek,  dfik  =  truncus  magyar  kölcsönszó. 

170.  Gát  sokkal  közelebb  áll  a  besenyő  kata  =  yár^  erős- 
ség, sáncz  szóhoz  (y.  ö.  Faxa,  Kata  a  besenyő  szólajstromban) 
és  a  tör.  kaci-hoz,  mely  gát-ot  jelent,  mint  sem  a  szerb  gat-hoz 
=  septum,  canalis,  sőt  yalószinű,  hogy  ez  utóbbi  magyar  köl- 
csönszó. 

220.  Harcz-nsk  egybeyetését  a  horyát,  cseh  és  lengyel 
garcoyat-yal  nem  helyeselhetjük,  mert  a  tör.  karga  =  yiszály 
és  az  osun.  kanga  =  háború  fogalmilag  sokkal  rokonabbak  a 
magyar  szóhoz. 

224.  Komló,  y.  ö.  tör.  kumlak,  kmndak  és  kulmak  =  komló, 
mely  az  egész  török  nyelyterűleten  honos  és  melyből  a  szláy 
chmel  =  komló  származott. 

251.  Árok,  tör.  aruk,  arik  =  árok  az  ar-or  tőből,  melynek 
jelentése :  ütni,  yágni.  A  szerb  jarak  török  és  a  tót  jarek  pedig 
magyar  eredetű. 

268.  Kan,  tör.  kában  =  yadkan.  Ezt  már  csak  azért  sem 
tarthatjuk  szláy  eredetűnek,  mert  e  m^^thicus  jelentőséggel 
bíró  állat  a  turko-tatároknál  azon  állatok  közé  tartozik,  melyek- 
kel a  puszta  lakója  már  a  kezdetleges  cultura  korában  meg- 
ismerkedett (y.  ö.  Die  primitive  Kultur  des  turko-tataritchen 
Volkes,  S.  20 J.).  A  tót  kan  és  a  cseh  kance  magj'ar  eredetűek. 

270.  Kepeny,  köpeny  korántsem  szláy  származású.  Babér 
e  szót  már  emlékirataiban  is  használja  és  a  kepeng,  kepenig, 
kepenik  (yariansok)  alakok,  melyek  a  kap,  kep  =  ruha  tőre  ye- 
zetendők  yissza,  az  egész  török  nyelyterűleten  ismeretesek. 

276.  Kender,  régi  török  szó,  mely  nemcsak  a  turko-tatár, 
hanem  a  mongol  nyelvcsaládon  belül  is,  mint  kendir,  kender 
előfordul.  Miklosich  nézetét,  ki  e  szót  kadr-val  és  kondroyanji- 
val  =z  göndör  hasonlítja  össze,  mind  a  jelentés,  mind  a  hang- 
alak szempontjából  hibáztatnunk  kell,  mert  a  magy.  kondor, 
göndör-nek  semmi  köze  a  kender-hez. 

307,  Kocsi  nemcsak  a  szláv,  hanem  egyéb  európai  nyel- 


TÖHÖK-MAGYAR  KÜLTÚRSZAVAK  LAJSTROMA.  659 

vekben  is  el  van  terjedve.   Yalószinü  török  eredetére   nézve 
V.  ö.  325. 1. 

327.  Kapocs,  tör.  kapa  =  becsukni^  bezárni;  kapizi  =:  a 
bezáró.  A  ü  és  éi  végzet  a  magyarban  cs-Yé  változik  át^  p.  o. 
tör.  satizi  =  magy.  szatócs^  tör.  aaééi  =  magy.  ács  stb.  Y.  ö. 
még  az  oszm.  kopéa  =  gomb^  kapocs^  mely  egy  megelőző 
kopéag  alakra  enged  következtetni  és  melyből  alkalmasint  a 
szláv  kopéa  keletkezett. 

337.  Kard,  persa  kölcsönszó  és  az  újszl.  korda^  a  szerb 
corda  és  a  lengyel  kord  a  magyar  nyelvből  kerültek  az  illető 
nyelvekbe.  V.  ö.  319.  lap. 

342.  Kosz  (Grind)  nem  hasonlítható  össze  a  szláv  kosa  = 
haj  szóval.  (Y.  ö.  a  III.  melléklet  614.  1.) 

344.  Koszor  (Gartenmesser);  Miklosich  idézi  ugyan  a  tatár 
kasur  =  culter  curvus  hortulani  szót^  de  mégis  azt  állítja,  hog}' 
a  szerb,  horv.  kóser,  kosor  eredeti  szláv  szavak.  Mi  nem  oszto- 
zunk e  nézetben,  mert  kis,  kes  törökül  annyit  tesz,  mint  vágni 
és  keser  kirgiz  és  csagaiáj  nyelven  kést  vagy  nagyobb  fajta  kést 
jelent  (lásd  a  ni.  melléklet.) 

370.  Kerecset  =  falco  rapax,  ótörök  eredetű  (v.  ö.  183.). 

378.  Korsó.  tör.  kolcag  =  fülkével  ellátott  edény  (fülke  = 
kol,  kul)  V.  ö.  —  A  szláv  krcak  a  törökből  került  a  szlávságba. 

406.  Kár.  Miklósig h  maga  is  kétségbe  vonja  e  szó  szláv 
eredetét  és  Budenz  összehasonlító  szótárából  a  lapp  kordé  = 
nocere  igét  idézi,  és  azt  véli,  hogy  talán  a  szerb  kvar  =  kár-ból 
lehetne  a  magy.  kárt  származtatni,  pedig  megfordítva  áll  a  do- 
log. Y.  ö.  a  törökben  karak  r=  rablás,  kár. 

507.  Néne  már  csak  azért  sem  lehet  a  szláv  néni  =  idősb 
fivér  származéka,  mert  néne,  ene  a  törökségben  női  rokonság 
jelölésére  használtatik  (y,  ö-  ti^T^e  —  anya,  néne,  nagynéne  stb. 
BuDAOOv  II,  293.). 

526.  Agár,  E  s>  -  ij  az  esetben  lehetne  a  szerb  ogar-val 

(canis  venatici  g^ti^     {  ^     Aie^^^^h  ha  az  északi  szláv  dialektu- 
sokban és  az  ós^/íjv    Ls  ^^^gvolna.  Mivel  azonban  eztMiKLO- 

^  '/     {0  42* 


660 


A  MAaYABOK  EREDETE. 


8ICH  nem  mutatja  ki  és  mivel  a  legkeletibb^  t.  i.  a  szibiriai  török 
szójárásokban  az  agárnak  a  neve  igár  és  az  oszmánban  zagar, 
e  szláv  eredetűnek  tartott  szónak  tőrök  származása  nem  épen 
lehetetlen  dolog. 

528.  Akol  határozottan  török  szó.  V.  ö.  Ju^l  agiL  A  szláv 
okol  tehát  kölcsönvét^l  a  magyar  nyelvből. 

614.  Pad  ==  apersa  «>L|  =  trón,  szék. 

718.  Rozs.  MiKLosicH  azt  tartja,  hogy  e  szó  a  németből 
(Boggen)  került  a  szláv  nyelvekbe,  mert  e  gabonafaj  az  Alpesek 
és  a  Fekete  tenger  közt  elterjedő  vidéken  honos  leginkább. 
(Ungeb  I,  9.)  Ámde  a  rozs  a  kirgiz  pusztán  és  a  Jeniszei  forrás- 
vidékén, sőt  egész  Eözépázsiában  terem ;  neve  kirgizül  ariz  — 
tűt.  aris,  koib.  karag.  áres,  áras,  mely  szavak  a  magyar  rozs-tói 
csak  abban  különböznek,  hogy  a  török  alakoknál  a  szókezdő 
r-et  még  egy  magánhangzó  előzi  meg.  Bozs-t  vagy  arié-t  mi 
tehát  ép  úgy  török  eredetűnek  tartjuk,  mint  az  árpa  =  török 
árpa  és  búza  =  török  budaj  szavakat. 

7:22.  Szán,  Bzánka  nem  lehet  szláv  eredetű,  mert  a  keleti 
törökségben  is  előfordul;  v.  ö.  kirg.  san,  cag.  sanak,  éuv.  sana. 

731.  Szín  (Laube).  Már  a  hosszú  i  is  egy  megelőző  sigin 
alakra  enged  következtetni,  mi  a  törökben  azt  jelenti :  védelmet 
keresni,  valami  alá  állani  és  a  diminutiv  sfginzak,  siin^ak  =  me- 
nedékhely alakjában  még  mai  nap  is  él.  A  szláv  sjen  ==  árnyék 
csak  véletlen  analógiát  nyújt. 

734.  Szijióka.  Lehetséges,  hogy  e  szó  a  szláv  sipovka-tól 
származik,  de  mindenesetre  megfontolásra  méltó  dolog,  hogy  a 
keleti  törökségben  sipozga  csövet  vagy  pipát  jelent  és  hogy  a 
8ih  szív  tő  más  magyar-török  szavaknak  is  alaprészét  képezi. 

751.  Szalma  (szórna),  szláv  slama,  újgörög  (3áXo[i.a;  még 
nem  lehet  végleg  eldöntöttnek  tekinteni  e  szó  szláv  származá- 
sát, mert  a  keleti  törökségben  saman  szalmát  jelent. 

762.  Szömölcs,  szömörcs  a  török  sivilz,  sivilzik  (dimin.)  = 
szömölcs  szóval  rokon  és  a  szláv  smrcek,  smrcak  csak  véletlen 
analógiának  tekinthető. 


I 


-^^J'ér  a  szláv  eredot- 
HiaCragy  ruhaszöTet, 
^^^S  nyelvterületen  i» 

il.Íl'||'^'||:tÍ  |ia  jelenti,  melyen 

/Mh-I^^SL^S^-^!^^^^  kétségtelen. 


->itö,  talajdonkép 
ÍZ  eeveljat  annyit 
iira  zankatBJa,  za- 


H^g^^űíí'iB^^MlW  lmokhoz  egyaránt 

"  ~ "  ""  ~T™1  Bineci  =  beszélő  a 

•  «■*•" 

•E^pi^'töréa)  a  török  tír, 

-Jí^.anieUékl.636.1.) 
;^ff  (V.  ö.  293. 1.)- 

(V.  ö.  ;í09.  1.). 

[::=  zubbony.  E  szó 

■i.->^kOroszoktól  vehet- 

-  ■' — -rint  a  szláv  zubun 

íkben  fordul  elÖ. 

mt,  .talán  óbolgár 

|tp^^«ügiény  legjobban  fej- 


VI.  melléklet  lásd  409.  lapot. 


A  MAGYAR-TÖEÖK  ÉS  UGOR 

KULTÜRSZüK  ÖSSZEHASONLÍTÓ 

LAJSTEOMA. 


AKULTÚR-8ZAYAK  6  sorozatát  következő  okokból  állítottuk 
ősBze.  Először :  arab  átírás  segélyével  lehetővé  akarjuk 
tenni  az  olvasónak,  hogy  az  illető  szótárakban*  tájékozást 
szerezhessen  magának.  —  Másodszor :  könnyebb  áttekintés  vé- 
gett, a  török  és  magyar  kultúr-szavakkal  szembe  állítottuk  a 
megfelelő  finn-ugor  példákat,  olyan  példákat,  melyeket  Bddenz- 
nek  összehasonlító  magyar-ugor  szótárából  vettünk  s  a  melyek* 
ről  nem  lehet  állítani,  hogy  szerzőjök  a  kérdéses  nyelvcsoport 
elegendő  méltatásában  vagy  a  török-tatár  iránti  elfogultságban 
hibázott  volna.  A  mi  a  török-tatár  példákat  illeti,  természetesen 
a  netaláni  fogalmi  árnyalatokra  már  azért  sem  voltunk  tekin- 
tettel, mert  illető  helyen  a  szövegben  már  tettük  ezt ;  ez  okból 

^  Ezek  a  következők  :  1.  A  Őeigataische  Sprachaiudien  czfmű  mű- 
vemben levő  szótár;  2.  üiguriache  Sprachmonumente  czimű  munkám 
szótára ;  3.  BiANCHi-tól :  Dictionnaire  turc- francaié ;  4.  BuDAOOV-tól : 
Srawnitelni  ulowar  turetzkíhttUaraJcieh  nareUchij ;  5.  Pavet  db  Coub- 
TBiLLX-től :  Dictionnaire  turk-orientale ;  6)  Lehéei  Otmani  &S3L^ 
^UJ^'r,  Ve  FIK  Ahmed  efendi- 161.  A  többiek  részint  orosz,  részint  latin 
betűkkel  irt  szótárak ;  7.  A  Oramntatika  altaiikago  jazikaAiAn  levő  szó- 
tár; 8.  ZoLOTNiTZKi-töl :  Kamewoj  cuvaiko-ru99kij  Slovar^  Ke^asi  1875; 
9.  BJIlint  Gábor:  Kazáni-tatár  Szótár;  10.  Ostromov:  Slovar  na- 
rodnO'iatarzkcLgo  jazika.  Kazán  1876.  Végre  a  kéziratok  is,  úgy  a 
^^wLaT  tJC^K^  és  a  kalkuttai  szótár  (lásd  :  Cagat.  8pr<ich$tiidien)  te- 
kintetbe veendők. 


j 


A  MAOYAB-TÖBÖK  ÉS  UGOR  KULTÚB8ZÓK  Ö88ZEH.  LAJSTROMA.      ^^ 

tehát  a  hasonlitások  igazolásához  szükséges  magyarázatokat  is 
mellőztük.  Néhány,  általunk  nyújtott  vocalissal  átírt  török  szóra 
vonatkozólag  azt  jegyezzük  meg,  hogy  ezek  az  arab  átírásban 
leginkább  az  illető  voealis  után  tett  i  ghain-,  vagy  ti  kef-vel 
fordálnak  elő  és  megnyújtva  ejtetnek  ki ;  pl.  eb  =  jaa,  ^^IJlm 
=  búdaj,  ^sIJlío  =  túdak,  sSS  =  öür,  Jiv>  =  déil,  déjil,  stb. 


a)  ÁLLATOK. 


mckgyar 

barom 
kos 
uru 
toklyó 

»  gyapja 
bika 

ókor 

tinó 

ünö,  üné 
10  tulok 

üsző 

borjú 

tokány 

tufó 
16  vaj 

hús 

író 

ló 

csődör 
ao  kancza 

csikó 

teve 


török*  tatár 


barum 


koc 
uru 
tokli 

japa,  japak 
buka 
okuz 
tana 
ünek,  inek 

turuk 
osuk 

m 

puru,  buzau 

talkan 

turak 

maj 

gus 

airan 

lau 

éaud^j. 


«• 


finn-ugor 


VOJ,  vaj 


lu,  lovI 


664 


A  MAOYABOK  EREDETE. 


magyar 

tűrök- tatár                           finn-ugor 

gulya 

juulau 

5^. 

kutya 

küéük 

l5^*Í^     kuca,  kut'ka. 

8.-.  kopó 

kopoj 

^yi^ 

macska 

mösük 

kecske 

keci,  kecki 

<5'v^  (3^ 

vad 

bád 

• 

kan 

kában 

JJ^ 

80  disznó 

sisna 

domoBZ 

domuz 

■)^ 

emse 

emizi 

'^^♦^l      emá,  ima 

csörhe 

cörpe 

H)T^ 

arszlán 

arslan 

85  párducz 

pars 

borz 

borsuk 

órr;^ 

hiúz 

jüz^  as 

Lr'^*- 

hód 

kunduz 

)^^y^ 

ürge 

urka 

40  cziczkány 

sickan 

béka 

baga,  baka 

• 

agár 

igár 

görény 

girin 

\^-j^                     • 

turul 

turgaul,  turul 

JjUy 

46  kerecset 

kerece 

daru 

túrna 

túzok 

túdak 

sólyom 

cojlu,  cajlak 

gólya 

gulan 

öV 

50  kerra 

kére 

•t      •• 

karvaly 

karkara 

csóka 

éauka 

'   f 

A  MAOYAR-TÖBÖK  ÉS  UOOB  KÜLTÚRSZÓK  ÖS8ZEH.  LAJSTROMA.      66*'> 


magyar 

török-tatár 

finn-ugor 

kánya 

kanja 

LüCs 

•• 

varjú 

karga 

KCjU 

varííaj 

69  holló 

kullax 

lúd 

lunt,  ludo 

Uba 

lapse 

hal 

bálik 

^ 

kal^  kala 

tyúk 

tank 

^^ 

b)   NÖVÉNYEK. 


60  búza 

búdaj 

vs'^r? 

árpa 

árpa 

gyirnics 

•  •             •  w 

jimis 

alma 

alma 

*JI 

körtve 

kertme 

íl^/ 

65  bor 

bor 

^ 

ser,  sör 
gyékény 

sira 
jeken 

nád 

naj 

^ 

sás 

saz 

■Xjm 

70  káka 

koga 

tÁ^ 

kalogány 

kalagaj 

v5^bfls 

kökény 

kökén 

^/ 

borsó 

bureak 

J^)y^ 

fa 

-  - 

75  kender 

kendir 

hajma 

sogono,sojono 

kőris 

kavris 

hárs 

arca 

•»;' 

csalit 

cali 

^ 

sar 


pu 


666 


A  MAOYABOK  EREDETE. 


magyar 

török-tatár 

finn-ugor 

80  csalán 

éalan^éalgan 

J^o'^ 

fü 

boj,  büj 

^9^ 

komló 

kumlak 

ü^y 

c)  TiAK ÁR,  ÖTiTÖZF.T,  hAzT  B7iF»KF^. 

odu 

odu,  ota 

bjl  ^4>^l 

onte,  unda 

sátor 

catír 

'^ 

85  csárda 

éartag 

é'h 

szín 

sfgin,  siln 

ács 

aaéci 

^^' 

szöv 

sok,  sou 

or» 

sev,  sag 

ta.kács 

tokuéi 

90  tilo 

tíla 

orsó 

uréak 

óv 

vászon 

bos 

y^  ürr? 

bör 

baru 

5> 

szűcs 

seütci 

^s^h 

95  szakái 

sakál 

JLa<0 

bajusz 

bljik 

kalpag 

kalpak 

őMs 

ümög 

gümlek,küjnek  tíiLojí'cítjb^ 

•• 

ov 

job,  jub 

^^~ 

100  suba 

zubbe 

•  • 

ködmön 

ketmen 

kaczagány 

kuzagan 

c>^L»j* 

köpeny 

kepeng 

\^>*^ 

guba 

kába,  köppö 

í^e/*^ 

loj  zubbony 

zubun 

0^5) 

dolmány 

dholaman 

J^-i^ 

A  MAGYAR-TÖRÖK  ÉS  UGOR  KÜLTÚRSZÓK  Ö88ZEH.  LAJSTROMA.      667 


magyar 

saru 

csizma 

gyürü 

110  csat 
kapocs 
gyöngy 
kócsag 
tükör 

116  kazán 
bögre 
tömlő 
korsó 
kulacs 

ISO  bádog 
edény 
söprű 
tarsó 


töröh'tatár 


fimi'Ugor 


éaruk 


v» 


cizme 

sjuru,  juzuk 

éati 

kop6a 

junzi 

kutag 

tugur,  tökur 

kazán 

bogur 

törniük 

kurcuk 

kulas 

bardag 

edis 

söprű 

tursuk 


•  I  ••    •• 
••  ** 


d)   HÁBOBÚ,  FEGYVEREK. 


háború 

kabaruk 

135  béke 

bekik 

sereg 

cerig 

toboroz 

toparla 

csapat 

éapau 

csata 

éati,  catiá 

180  tusa 

...    V 

tus 

harcz 

karga 

ör,  ewr 

••  •• 

our 

vezér 

vezir 

ö» 


U 


^ 


y  V  V 


V         V 


668 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


magyar 

tőrök'taiár 

finn-ugor 

jobágy 

jou-bagi 

^^ 

!85  biloch 

biluzi 

t.^  «  ••  ••  • 

bölcs 

bilizí 

LS   •      ••      ••  • 

hős 

khoza 

tör 

tor,  tör 

•• 

háló 

^^ 

külup,  x^líp 

140  íj 

jaj.  jej 

^. 

jogot,  jant 

nyíl 

nuol,  női 

teííesz 

teRes 

kard 

kard 

0/ 

kés 

keser 

sL^ 

kasa] 

145  bicsak 

bicak 

• 

^^       V     ••  • 

balta 

balta 

• 

kölyű 

kölük 

^y^ 

buzogány 

buzdogan 

vjl^5»>)r? 

csákány 

cakan 

J^ 

ICO  dsida 

zida 

^  ••  • 

vár 

bar 

h 

gát 

kaci 

^^• 

nyereg 

ejger,  jeger 

J 

nair,  ener,  örtner 

kengyel 

kangaj,  kengej 

^U 

155  gyeplő 

jeplük 

^^        ••         •••• 

kantár 

kantár 

^Uis 

kancsuka 

kanéuga 

Ú^AJÜf 

fék 

bag,  bek 

^£b 

békó,  békló 

pekUk 

^     ••           • 

160  kürt 

m       •■■■          j** 

kuurtu 

^yi/ 

dob 

dömbek 

\S\tJ^^ö 

bátor 

batur 

yL» 

gyáva 

java,  jaba 

•       •• 

A  MAGYAR-TÖRÖK  ÉS  UGOR  KULTÓR8ZÓK  ÖSSZEH.  LAJSTROMA.       ^69 


e) 

CSALÁD. 

magyar 

török'taiár 

finn-ugor 

atya 

ata 

bf 

ata 

165  anya 

ana 

bt 

anaj 

férj 

er,  er-kek 

iS^J  J 

pörgő 

nö,  né 

naj 

J^ 

ne 

hím 

kümön 

kum 

gyerek 

jauruk 

170  fi,  fiú, 

pi,  pojka 

bátya 

bazi 

^^ 

öcs 

»   •                         V    • 

eci,  ezi 

^' 

buga 

uka,  üke 

ir,l 

ángya 

jenge 

aJCü 

•• 

176  déd 

dede 

S4>4> 

1                 néne 

néne 

103 

napa 

— 

anip 

ipa 

up,  appi 

vö 

— 

— 

váng,  vávy 

180  törzs 

tire 

»;A5 

^                nemes 

man 

^Lc 

ös 

ozo 



•     •• 

isa 

úr 

oiir,  uur 

;>^5' 

uros 

akszin 

ak-s!n 

^^J"^^  \Jy 

18 >  inas 

•      • 

ini 

C5^.' 

pajtás 

bajtas 

JíLíClj 

szül 

töl,  tul 

J^- 

hal 

öl,  vil 

Jjf 

kai,  yal 

sír 

V  e  V 

ciir 

y***' 

190  verem 

orarn 

rV 

koporsó 

kobiircak 

670 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


f)  KOBMÁNYZÁS. 


magyar 

török-tatár 

finn-ugor 

gyűlés 

tanács 

jiilié 
ta.n!s 

criU 

törvény 
195  szokás 

tőre 
toka 

»y 

jog 
tanú 

ong 
tanuk 

jomas 

szer 

sira 

}iyJlO 

sir 

g) 

A  VILÁG. 

menv 
800  világ 
csillag 
hó,  hold 

möng,  mengge 
julak 
zolduz,  zillag 

menil,  menel 
valkea,  volg 

kuu,  kou 

üdö 

üt,  üd 

v:l9^I 

kor 

805  év,  ÍV 

tél 

kor 
íjl  jil 

•• 

Juu  Jel 

lka,  le,  1 
tele,  teli 

tavasz 

tovi 

nyár 
ösz 
810  hegj' 
halom 
aszó 

jaj,  jaz 
kös,  kÜH 

kol 
asak,  asak 

kárke 
lakso 

homok 

kumak 

J^yS 

agyag 
815  kút 
tenger 
tó,  tav 

alcik 

kutuk 

tengiz 

••    V    • 

tuu,  teu,  tur 

A  MÁOYAB-TÖRÖK  ÉS  UOOR  KULTÓBSZÓK  Ö88ZEH.  LAJSTROMA.      ^71 


magyar 

töröh'tatár 

finn-ugor 

sziget 
hajó 
8S0  alku 

SÍg 

kajuk 
alku 

• 

szatócs 

satlé!                   ^ 

s^-f^ 

bér 
ár 

díj 

béri 
aar,  a!r 
dej 

arvo 

29  5  akcsa 

akce 

V 

áru 

vásár 

kencs 

tömény 

aaruk 
bazár 
genc 

tümen 

980  ir  (Scbreiben) 

sjlr,  jaz 

^ 

betű 

betik 

^^         ••         •• m 

ró 

ur 

;5' 

ru 

fest 
kép 

pec,  pic 
kep 

V 

986  sárga 
kék 
fekete 

sarlg 

kök 

pek 

pedge 

fejér 
szürke 

bor 
suru 

pájes 
cuorkok 

940  zene^  zeng 
játék 

cengi 
jatigan 

.5^ 

jantk 

koboz 

kobuz 

■)r?y 

isten 
bálvány 


h)  VALLÁS. 


Paiv^i^ 


Jy^ 


\ 


i 


672 


A  HAOTABOK  SBEDBTE. 


magyar 

török-tatár 

245  Óriás 

ori-as 

Karakán 

Kafrakan 

Egy  (Herr-Gott) 

jege,  ege 

^.' 

ordog 

örtük 

cyy 

Tereng 

toröngöi  (alvilági 

istenség) 

250  áld 

alg,  and,  olz 

eskü 

(and)  ickü 

^Xkuljjl 

átok 

aituk 

o^» 

kár-omkod 

kar-ga 

^r 

tátos 

jajci 

iSv^*'* 

2  5  jós 

jorci 

^ji^ 

báj,  bűv 

baji,  büjü 

y^.T^  ^}^ 

boszorkány 

bosurgan 

o^)r^ 

tündér 

tingir,  tengere 

böszörmény 

busurman 

J^yy^ 

260  keresztyén 

kerecen 

ü^/ 

sárkány 

carkan 

J^l^ 

finn-ugor 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ 


A    NA(*YON   GYAKRAN  ELüFOKDULÓ    SZÓKNÁL    CSAK  AZ  A  LAP  VAN 
IDÉZVE,    MELYEN     AZ     ILLETŐ     TÁRGYBÓL     VALAMI     NEVEZETES 

FOGLALTATIK. 


A  Láng  259.  200.  403. 

Aba  187. 

accusativns  ragja  232. 

acsarog  506. 

ad  505. 

Adag  118. 

Adakli  197. 

adás-vevés  355. 

Afgbánok  19.  26. 

Afsar-törzs  481— i83. 

Aga  187. 

Agatliyrzok  3.  9. 

agár  289.  659.  664. 

agg  263.  582. 

agy  583. 

agyag  275.  353.  670. 

agyar  559. 

aj  583. 

ajtó  583. 

akad  506. 

Akaga  33.  39. 

akar  584. 

Akatzirok  35.  39.  5Í.  |^ 

akbaslik  39.  m 

Vímbkby  .  A  magfcrok  g^ 


akcsa  356.  671. 

Akim  39. 

Akin  39. 

Akitil  2?. 

akol  285.  39  i.  621.  660. 

akszöiigek  21. 

Akum  39. 

Akus  187. 

al  506. 

Aladár  186.  396. 

Alai  10.  13. 

alaktan  276. 

Alaldus  372. 

alainau  163. 

Alania  98.  493.  494. 

Alánok  16. 

alanyi  igeragozás  237.  256.  276. 

Alazonok  3. 

albán  gú  tőszó  tagok   változása    229. 

alkalom  585. 

alkonyodni  584. 

alkotmány  336. 

alku  3ő5.  397.  585.  671. 

állati vus  ragja  232. 

alma  295.  393.  605. 


Alogobatur  67. 


43 


674 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Alp  173. 
Alptigin  30.  73. 
Altaiak  36.  144.  150.  464. 
Altai-kirgiz  36. 
Altai-kÍ8Í  464. 
Altoi  szöveg  227. 
altat  559. 
Altkir  130. 
Altziagarok  51. 
Altzik  67. 
Aluptolma  173. 
Anaga  39. 
Andropbagok  3. 
anya  331.  412.  507.  669. 
apa  585. 
apad  585. 
aprit  585. 
apró  585. 
apród  334. 
Apucli  187. 
ar  képző  205. 
Arabok  14.  18.  !23. 
arany  411. 
•  Aranybegy  29. 
arasz  508. 
arat  586. 
arány  586. 
Arbagan  114. 
arcz  559. 
Ardarikb  186. 
Argippaeok  3.  10.  13. 
Arimaspok  3. 
Arslan  30. 
o;  végzet  154. 
asgal  115. 
Asii  15. 

asík  ojunu  360.  507. 
Aáli  63.  68. 
Asparukb  68. 
áaTipov  ó<t;c{t(ov  83.  94. 


xvyu  13. 

asz  508. 

aszó  352.  587.  670. 

Aszófö  352. 

asszony  334.  588.  669. 

asszú  508. 

asztali  szokás  59. 

Asztrakban  491'. 

Afcak  103.  118. 

Atakam  28.  34.  36.  40.  43.  384. 

Atamán  102. 

Atecb  103.  118. 

Atelkuzu  135.  136.  141.    146.    147. 

167.  443. 
Atilla    11.    12.    21.  24.  33.  40-43. 

47—49.  168. 
Atsiz  31. 

atya  331.  412.  508.  669. 
Aiü  68.  164.  197. 
Avarok  18.  19.  21—26.  28.  29.  31. 

33—36.  40.  45.    56.   59.   69.    83. 

107.  14t.  195.  198.  199.  364.  . 
Avaz  85. 
Avitocbol  68. 
aviil  539. 

az  588.  589.  622.  652. 
Azerbaizanok  144. 

Á 

á«s  182.  3(K).  aj8.  393.  399.  666. 

ágy  583. 

ájul  387. 

ál  263. 

áld  379.  581..  672. 

áldás  379. 

áldomás  383. 

áldoz  379.  584. 

áldozat  379—381. 

áldumás  383. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁKGYMÜTATÓ. 


675 


áll  559.  584. 

állás  283. 

Álmos  67.  Hl.  152.  109—172. 

álom  559. 

á!omképek  169. 

által  507 

áltat  263. 

ángy  332.  5()7.  G61). 

ár  356.  397.  507.  559.  585.  602.  671. 

árad  585. 

Arja  nomádok  10. 

árnyék  586.  6^21. 

árok  322.  353.  394.  403.  6ö8. 

áros  507. 

árpa  295.  392.  660.  665. 

Árpád  141.  143.  152.  155-157.  171. 

Árpád  útja  433. 

árt  263.  587. 

áru  356.  671. 

ás  265.  587. 

ásít  587. 

ászok  588. 

átall  611. 

Átírás  32.  33.  8*.  95.  103. 

átkoz  383. 

átok  383.  384.  588.  672. 

áz  263.  265.  508. 


B  hang24i.  370. 5'»3.  535.  536.  541. 

baba  68. 

baba-zan  68. 

babám  68. 

bag  91.  127. 

bagaria  305. 

baglya  562. 

bagoly  387.  562. 

Baibarz  30. 

baj  91. 


Baján  24.  28.  33—36.  40.  62. 

bajar  206. 

baj  rak  47. 

bojuflz  306.  329.  666. 

bak  91. 

bakbsi  50.  70.  385. 

Baki-tarkhan  50. 

Baksai  70.  173.  385.  386. 

Bal  103.  118. 

Balamir  407. 

balgatag  591. 

Balgitzes  68. 

balista  321. 

balta  320.  668. 

Banbu  15. 

bar  44. 

Barabiui- tatárok  465. 

baranta  163. 

barát  335.  4^)5. 

Barez  40. 

Baroch  187. 

barom  283.  509.  663. 

Barsatia  179. 

Barukh  142. 

barumta  283. 

Baskírok   13.    130—135.    144.    158. 

159.  416.  475.  485.  499. 
baskír  nyelv  134.  135. 
baskír  szöveg  228. 
basz  508. 

Boszikh  33.  34.  40. 
Basztech  187. 
Batbaí  69. 
Batu  iitja  433. 
Baxa  70. 
bazinak  124. 
bábu  372.  373. 
bádog  311.  667. 
báj  386.  387.  656.  672. 
bájol  387.  656. 

43  • 


676 


A  MAOYAUOK  EliEDETE. 


bíUvauy  372.  373.  397.  401.  407. 671. 

bátor  3!27.  668. 

bátya  331.  412.  668. 

Bedsenekio  100. 

beg  91. 

begy  508.  509. 

bej  91. 

bek  91. 

Bektogdi  30. 

Belar  495. 

beles  315. 

beled  55. 

belé  562. 

belől  562. 

Beltirek  465. 

Bendegúz  184.  408. 

Berendiuek  115. 

Berikh  33.  41. 

Berkjanik  30. 

Bernát  szerzetes  489.  494. 

berzenked  591. 

Besenyők  78.   87.  89.  96.  98.  99— 

110.    113.    115.    116.     118-120. 

122— li6.    129.    131—133.  144— 

150.  154.  158.  159.  162.  173.  196. 

198.  199.  216.  274.  306.  370.  4:í8 

—440.  443.  452.  471. 
beteg  247.  589. 
betegség  405. 
betű  358.  671. 
bezenek  124. 
béka  293.  664. 
béke  311.  312.  667. 
béklyó  3^25.  668. 
békó  3:25.  668. 
bél  562. 
Béla  184. 
bélyeg  403.  656. 
bér  356.  397.  671. 
bi  53.  91. 


bicsak  320.  557.  668. 

Bigdilli-törzs  481. 

bij  91. 

bika  285.  403.  656.  663. 

Bikacb  187. 

BJlar  495. 

bűiéi  396. 

biloch  315.  668. 

bilok  315. 

bír  245.  509. 

birka  284. 

birkoz  509. 

biró  315.  343.  509. 

birság  343. 

birtokrag  235. 

bitang  589. 

Bitgor  41. 

bitor  589. 

bitos  589.  590. 

bitó  589. 

Bittugor  41. 

Bittirgur  35.  41. 

Bizal  85. 

Blatavar  75. 

Bleda  33.  41.  185. 

Bocsu  70.  173. 

bog  247.  387.  590. 

Boghor  68. 

boglár  309. 

boglya  562. 

Bogra-khán  68. 

bogyó  247.  590. 

bojtár  656. 

boka  24i.  330.  509. 

Bokolavr  28.  41.  364.  385. 

Boksa  173. 

Boksu  70. 

Bolgár  86.  131.  132.  172.495—497. 

bolgár  nyelv  57.  64.  68. 

Bolgáiok  54-60.   63.   64.  78.  107. 


NÉV-,  SZÓ-  Ég  TÁRGYMUTATÓ. 


677 


116.  133.  14i.  145.  148.  150.  196 

198.  199.  215.  275. 
Boliae  38.  71.  72.  81. 
bolyg  591. 
bonyolód  509. 
bor  295.  393.  665. 
Borchot  187. 
borít  591. 
borjn  286.  663. 
Borlik  103.  118. 
Boro  98. 

borsó  258.  296.  665. 
boni  591. 
bonil  591.  593. 
borz  293.  664. 
borzad  591. 
borzns  591. 
Borzu  186. 

boszorkány  388.  389.  672. 
bosBzankod  263.  389. 
bosszú  263.  592. 
bot  656. 
botkos  592. 
Bouch  187. 

Boyta  114.  173.  186.  326. 
boza  114. 
bő  244.  510. 
bögre  311.  667. 
böjt  641. 
bök  562. 

bölcs  157.  247.  315.  592.  668. 
bölük  163. 

bőr  303.  304.  329.  666. 
böszörmény  370.  672. 
bötyök  592. 
brak  mint  kivétel  229. 
Bnitosz  142.  147. 
Bua  183. 
Bucna  183. 
Bncra  183. 


Bnda  185. 

Budino-hellenek  3. 

Budinok  3.  5.  6.  12. 

Budlu  187. 

Bnga  51. 

Bughra  30.  51. 

buj  24i.  509. 

Bnken  187. 

Bula  98. 

Bulan  82. 

Bulcsú  144.  157.  171. 

Bulgár  33.  63.  69.  85. 

Bulgária  98.  110.  133. 

Bulunzar  80.  91. 

Buliban  91. 

bunda  308. 

Bundáz  489.  495.  496.  498. 

Bunger  173. 

Burát  118.  147. 

burok  247.  593. 

Burtaszok    12.    57.    207.    375.  480. 

492.  495.  498.  500. 
Burút  469. 

Busiros  Gliabaros  91. 
búza  295.  392.  660.  665. 
buzar  92. 

buzogány  320.  668. 
bü  386.  387.  672. 
büdös  510. 
Bülar  495. 
bűn  641.  6i2. 
bünhöd  641. 
büntet  641. 
büszke  642. 
bűvöl  387. 
bflz  510. 


Cangites  107. 
Cangli  107. 


678 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Öarbagr  103.  127. 

Carolta  183. 

caus  75.  94.  95. 

Cerig  70. 

őerkes  69. 

cemi  klobiik  106.  198.  471. 

Cbaba  186. 

Chamlik  92. 

cban  26.  4.5.  52. 

Chasclai  Ben  Saprat  78.  80.  82.  84. 

a5.  149. 
chatun  93. 
Chele  187. 
Chor  187. 
Cbunni  43.  112. 
Cbutur  119. 
Ging-giz  41. 
Cok  70. 
Coraan  112. 
Corozmin  192.  103 
Cortold  188. 
6öb-fali  9.  28. 
Creca  44. 
Cundu  172. 
Cnpan  187. 
Cupian  187. 
Ciiplon  188. 
Cur  127. 
Cnsid  187.  408. 
cziczkány  293.  559.  664. 
czirógat  594. 

Cs 

Cs  bang  504.  594.  659. 
Csaba  186.  193. 
CBaba-nionda  192. 
Csagataiak  197. 
család  328.  430.  522. 
csalán  297.  666. 


csalit  297.  665. 

Csallóköz  122.  544. 

Csalmata  63. 

csap  247.  265.  403.  593.  657. 

csapat  313.  667. 

csat  30P.  667. 

csata  313.  403.  657.  667. 

Csandorok  104 

Csausiar  75. 

csákány  320.  394.  395.  657.  668. 

csákó  302.  307, 

csárda  299.  408.  666. 

csekóly  626. 

Csele  187.  ^ 

cseleked  263.  510. 

cseléd  430. 

csend  244.  510. 

cseng  359. 

csepeg  510. 

csepp  510.  511.  585. 

Cserese  114. 

csere  356. 

csere-bere  3.56. 

Cseremiszek  64.  83.  115.  268.    269. 

272.  273.  275.  408. 
cserge  8.  25.  33.  394.  657. 
cseter  603. 
csésze  404.  408.  657. 
C8i  képző  152.  182. 
esik  247.  593. 
csikar  265. 
csikland  562. 
csikó  274.  288.  663. 
csillag  347.  511.  670. 
csillog  244.  511. 
csín  657. 
csinál  657. 
csíp  246.  562.661. 
csipö  511. 
csiszol  593. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


679 


csitkir  63. 

csizma  308.  667. 

csizmadia  403. 

csóka  293.  657.  664. 

csokor  594. 

Csolum-tatárok  465. 

csomó  274.  511. 

csont  329. 

csontocskakkal  való  játék  360.  506. 

Csopon  97. 

Csoszpon  98. 

cső  656. 

csődör  287.  663. 

csökken  265. 

csörhe  291.  664. 

csősz  75. 

csuk  244.  512. 

csukorat  594. 

csúsz  594. 

csutora  405. 

Csuvasok  69.  74.  89.   115.  161.  207, 

257—261.  268.  479.  480.  485. 
csuvas  nyelv  62.  í)4.  75.  8i.  16l). 
csün  247.  594. 


D  hang  504.  547. 

D  locativus  131. 

dagad  594. 

daUa  403. 

damasz  291. 

dara  295.  392. 

daru  293.  664. 

dativus  232. 

Dengizikli  33.  41.  48. 

Dentia  177.  179. 

Dentumoger  167.  168.  177. 

Derbleninok  98. 

deres  512. 


derék  330.  657. 

dermed  512. 

derű  247.  595. 

derül  595. 

determinativum  237. 

déd  332.  403.  412.  657.  668. 

dél  352. 

Délkeleti  törökök  467. 

Délnyugati  törökök  476. 

dér  412.  512. 

díj  247.  356.  397.  595.  671 

Diós-Győr  322. 

disznó  291.  664. 

díszruhák  adása  171. 

Dizavul  33.  42.  50. 

dob  327.  595.  668. 

Dokhia  36.  42. 

dolmány  302.  308.  666. 

domb  247.  352.  595. 

domosz  291.  664. 

Donát  35.  42. 

dorgál  24i.  512. 

dől  596. 

dönt  596. 

dörzsöl  265. 

Dn\zok  23. 

Dsabuskan  92. 

Dsanbegli- törzs  481.  483. 

Dsemsidik  10.  218. 

dsiati-dsör  65. 

dsida  320.  668. 

dsila  129.  137.  155. 

Dsulesz  121. 

duális  231.  237. 

dug  596. 

Dukum  70. 

Dulo  70. 

Duna-bolgárok  60.    61.   64.  65.  74. 

76. 
düI  596. 


680 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


E  hang  260. 

eb  289.  559. 

Ed  152. 

edény  311.  667. 

Edi  152. 

Edikon  33.  42. 

Edumen  173. 

Edti  Ili 

Edzelóh  143.  156. 

egér  559. 

egész  274.  597.  608. 

egy  376.  397.  607.  672. 

egyház  376.  607. 

Eke  172. 

Eleud  147.  172. 

elé  512'. 

Ellák  42.  92. 

elme  598. 

elő  512. 

elöl  512. 

Elsö-sztikségleti  szók  253. 

om  513. 

ember  331.  513. 

eme  513. 

emel  5')0.  609. 

Emendziir  42. 

Emesu  169.  172. 

Emir  38.  75. 

emlék  598. 

említ  698. 

emlők  513. 

emö  263.  265. 

omae  172.  291.  513.  664. 

enged  598. 

EngilrüB  75. 

enyész  598, 

epe  514.  652. 

Erdély  11.5.  119.  122.  123. 

erdő  297.  514. 


Emakh  33.  34.  44. 

Ernasz  44. 

ernyő  586. 

erő  599. 

Ertem  97.  98.  115.  119.  123. 

es  514.  560. 

Ese  92. 

Esegil  115. 

eset  352.  560. 

Eskam  28    33.  43.  38*. 

Eskel  133. 

eskü  28.  60. 170.  381.  382.  6í)0.  672. 

EsküUö  170. 

I^alas  34. 

eső  349. 

est  352.  560. 

Eszkil-bolgárok  129. 

eszmél  515. 

Ete  172. 

Etel    40.  143. 

Etil  40.  167.  168.  177. 

Etu  173. 

Etul  177. 

Etzol  40. 

Etymologia  222.  223.  252.  270. 

evez  642. 

ewr  313.  314.  623.  667. 

ez  589.  652. 

Ezelekh  156. 

ezer  357.  408. 

ezüst  411. 


é 

édes  .596    611. 

ég  344.  345. 368.  369.  390.  596.  597. 

éh  597. 

éhes  597. 

éj  352.  560. 

éjjel-nappal  3^i7. 


NÉV-,  SZÓ-  É3  TÁRGYMUTATÓ. 


681 


ók  597. 
él  512.  560. 
ének  514. 
ép  59S. 
épít  598. 
ér  265.  599. 
érdem  119. 
érkoz  599. 
ért  263.  599. 
ész  274.  515.  609. 
északi  fény  55. 
év  350.  515.  670. 
évszámítás  62. 


F  liang  151.  225.  '2H. 

fa  2i5.  297.  562.  605. 

faciiar  515 

fagy  642. 

faggyú  562. 

faj  600. 

fajta  600. 

fakad  562. 

faképnél  hagyni  372. 

fal  245.  562.  64:í. 

Falész  143. 

Falitzisz  143 

falu  2t5.  563. 

fan  563. 

far  246.  563. 

farcsík  563. 

fark  563. 

farkas  292.  nOO. 

fasz  50S. 

fáj  600. 

fáz  642. 

fed  244.  516. 

fodönád  393. 

fegy  563. 


fegyver  316. 

fehér  359.  516. 

Fehér-húnok  21. 

fej  245.  329.  516.  563. 

Fejedelmi  méltóság  jelképei  381. 

fejér  359.  516.  671. 

Fej  ér  vár  98. 

fekete  359.  516.  671. 

Fekete  erdő  tatárai  46  i. 

Fekete-himok  21. 

feküsz  517. 

fel  516. 

feled  563. 

felhő  2i5.  517.  563. 

fen  245.  563. 

fene  6i3. 

fenyít  563.  *" 

fesel  563. 

fest  358.  671. 

festés  399. 

Fétis -ti  sztélét  372. 

fék  325.  601.  668. 

fékez  601. 

fél  245.  517.  563. 

fér  .331. 

féreg  241.  517. 

férfiú  517. 

férj  3.31.  517.  669. 

fészek  564. 

Fiastyúk  347. 

fing  564. 

Finn  szöveg  227. 

Finn-ugor  eredetű  magyar  művelt- 
ségi szók  409.  662. 

Finn-ugor  és  magyar  szóeg^'ezések 
244.  559. 

Finn-ugor  és  török-tatár  szóogj'e- 
zések  243.  505. 

Finn-ugor  nyelvek  220.  222.  224. 

fiú  246.  331.  412.  564.  669. 


i 


682 


A  MAOYAROK  EREDF.TE. 


fog  2i5.  329.  56i. 

fojsry  517. 

fojt  601. 

foly  265. 

folyó  353. 

fon  56  i. 

fonnyad  564. 

fordnl  517. 

forog  517. 

fon*  564. 

fos  518. 

foszl  601. 

fö  518. 

föld  352. 

Földművelés  392. 

förgeteg  517. 

főz  244.  518. 

frequentativ  kópzö  237. 

fuj  518. 

fi'il  265.  601. 

furcsa  643. 

fű  297.601.  002.  666. 

fül  329. 

fűrész  6i3. 

fürt  305. 

füst  519. 

G 

G    hang    182.    259.    261.  323.  504. 

547.  625.  635. 
Galtsák  216. 
Gangaliz  147. 
gar  képző  95. 
Gata  120.  121.  658. 
Gazaria  77. 
gazdag  519.  606. 
gát  121.  322.  658.  668. 
Gata  121. 
Gebrék  373. 
Geiclia  182. 


Gellonok  3. 

gencs  357. 

genitivuB  236. 

genyed  565.  568. 

gerincz  330. 

gerjed  565. 

Germán  elem  117. 

gonmdinm  238. 

Geyza  182. 

Géza  182. 

Giesm  43. 

góbé  652. 

gólya  293.  66i. 

gond  643. 

gondol  6i3. 

Gostun  73. 

Gótok  134. 

göndör  658. 

görbe  565. 

görény  293.  66  i. 

Görög  alpkabeta  33. 

Görög-baktríai  birodalom  2.  13.  14. 

20. 
göz  245.  565. 
guba  308.  666. 
?:^g%  519. 
gugorod  519. 
Gulavor  92. 
gulya  288.  664. 
gúnya  300. 

gur  képző  35.  47.  49.  51.  52.  95. 
Gúzok  78.  100.  104—106.111.  149. 

159.  196. 
Gűlas   93.    119.  120.  137.  143.  144. 

153—155.  337.  396. 

Gy  hang  204.  225.  243.  260.  504. 
Gyaiukatai  98.  121. 
gyakor  520. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


()S3 


gyaláz  323. 

gyalog  163.  2i7.  323.  C}(y-2. 

gyapjú  285.  391.  663. 

gyapot  285. 

gyarló  258.  274. 

gyárt  602. 

Gyász  97. 

Oyászi  98. 

gyáva  327.  602.  668. 

Gyeikb  97. 

Gyenah  142. 

gyenge  288. 

Gyenö  142. 

gyeplő  274.  324.  668. 

gyerek  264.  275.  331.  412.  514.  669. 

gyékény  296.  393.  665. 

g>'ür  520. 

gyimics  295.  665. 

gyógyul  528.  612. 

gyomor  243.  520. 

gyón  602.  603. 

gyors  247.  535.  603. 

gyovon  602.  603. 

gyök  603. 

gyökér  412.  603. 

gyöngy  309.  667. 

gyönyör  520. 

gyönyörii  520. 

Győr  322. 

gyötör  603. 

gyötrés  603. 

győz  327.  603. 

gyúl  604. 

Gytda  97.  98.  121.  l.->5.  i71. 

gynjt  604. 

gyiir  265. 

gyűjt  604. 

gyűjtőnevek  ^84. 

gyúl  260.  m.  ^6.^  ^ 

gyüléB  342.  670.        ^  ^  ,^,    (> 


gyfilöl  520. 
gyűmöcB  260.  295. 
gj'űrü  258.  260.  á09.  667. 


H  hang  252.  256.  503. 

ha  525. 

hab  521.  526. 

habai'  521. 

Hab-nal*a  SO. 

had  313.  521.  522. 

Hadak  útja  3i8. 

hadnagy  314.  522. 

hagy  265.  522. 

hagyapni  522. 

baj  305.  523. 

bajadon  fővel  járni  170. 

hajcsomó  60. 

bajma  296.  665. 

hajó  258.  353.  605.  671. 

bajt  247.  273.  í:05. 

bal  245.  294.  .335.  523.  565.  665.  669. 

halad  246.  56r;. 

halk  523. 

baU  523. 

halom  352.  670. 

Halotti  beszéd  135. 

hamu  565. 

hang  273.  605. 

Hangszerek  359. 

Hanf,^ani  táblázat  225.  502. 

Hangváltozások  törvénye  503. 

Hangzók  illeszkedése  —  1.    Vocal- 

barmonia. 
Hangzón  kezdődő  szók  elé  v  járul 
259. 

Hangzón  kezdődő  tőszótagok  503. 

haramia  403. 

harap  565. 


684 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


barcz  313.  658.  667. 

harkn  172. 

harmat  566. 

has  606. 

hasad  565. 

Haszan-ili  197. 

haszon  247.  264.  606. 

hat  233.  256. 

Hatalom  jelvényei  87. 

Határozatlan  igealak  237.  256. 

Határozott  igealak  237.  256. 

Hat  hónapos  alvók  3. 

Hatslog  92. 

háboni  311.  521.  6a4.  667. 

há^  245.  522. 

háj  245.  523.  565. 

hál  265.  605. 

háló  317.  565.  668. 

hályog  565. 

hám  32i. 

hány  525. 

hárs  247.  297.  605.  665. 

hát  274.  329.  568.  606. 

hátul  606. 

ház  120.  297.  208.  64i. 

Házi  állat  283. 

hegy  352.  566.  670. 

Hegykő  376.  607. 

hely  523. 

Henna  8. 

hervad  524. 

Hetes  számrendszer  234. 

Hetman  102. 

Hetii  233.  256. 

Hetümoger  148.  168.  16y.  206.  332. 

hetyke  642. 

Hezarek  217. 

hé  524. 

héj  523.  524. 

héjjá  293. 


hét  169.  233. 
Hét  ös  175. 
Hót  torzs  148. 
hév  524. 
hézag  524. 
hí  645. 

Hibás   finn- ugor    és    magyar   szó- 
egyezések 248.  641. 
hija  524.  639. 
hím  331.  566.  669. 
hintó  20  i. 
Hiong-nu  2. 
hit  642. 
hiúz  293.  664. 
híz  565. 

hó  245.  346.  412.  525.  566.  670. 
hód  293.  346.  664. 
hol  525. 
hold  346.  670. 
holló  293.  411.  566.  665. 
hólyag  525. 
homály  566. 
homlok  330.  525. 
homok  353.  670. 
hón  566. 
hónap  351. 
hord  566. 
Horkaz  154. 
homy  566. 
Hortobágy  315. 
hosszú  526. 
Hosszii-Aszó  352. 
hová  525. 
hoz  526. 
hő  524. 
hős  316.  668. 
húg  332.  669. 
hugy  346.  526. 
Hungarok  133. 
Hunkar  132. 


NÉV-,  SZÓ-  É8  TÁRGYMUTATÓ. 


685 


Hunui  43.  112. 

Hunnivar  44. 

Hunnoi  34. 

Hunok  11.  18.  19.  21-26.  28.    ÍS9. 

31.  3t-45  48—52.54.55.59.83. 

103.  107.  144.  195.  198.  199.  423. 

424. 
Hunor  176. 
Hun-ugur  418. 
huny  526. 

húr  273.  274.  606.  653. 
hurok  274.  317.  395.  606.  653. 
hús  286.  408.  647.  663. 
huszár  302. 
húz  527. 
hű  525. 
hűt  566. 
hüvely  566. 
hűvös  566. 
Hyperboraeusok  3. 


I  hang  660. 

id  607. 

Idogon  szó  402. 

Idi  172. 

idő  349.  607. 

igaz  527. 

Ige  236.  265. 

Igeidők  256. 

Igemódok  237. 

igen  608. 

igéz  383. 

Igor  102. 

íj  318.  608.  668. 

ijed  560. 

ik  554. 

il  196.  197. 

Ildeköz  30. 


Ilik  30.  42.  92. 

lik  92. 

ill  607. 

Ilkk  42. 

ülat  607. 

Imaiuli-törzs  481.  483. 

imád  378.  645. 

imádkozás  378. 

imperativus  238. 

ín  608. 

inas  334.  608.  6ü9. 

infimtivus  236.  237. 

ing  302.  307. 

Ingül  147. 

innep  607. 

int  609. 

ip  332.  412.  527.  669. 

Ipa  97. 

iparkod  560. 

ír  265.  358.  671. 

iramlani  586. 

Iráni  törökök  482.  485. 

irány  586. 

irás  358.  3'J9. 

irha  304. 

Irklian  71. 

Imakh  34.  44.  71. 

Irnas  35.  44. 

Imik  71. 

iró  á86.  663. 

Irtim  119. 

is  542. 

Isa  87.  92. 

Ise  81.  92. 

ismer  515.  609. 

ispán  316. 

Isperikh  68. 

Isnedonok  3.  10. 

isten    63.    365.  366.  368.  369.  373. 
390.  397.  407.  609.  610.  671. 


686 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


iszam  611. 
iszaukod  611. 
Iszlám  55.  56. 
Italok  26. 
itél  611. 
Iti  172 
Itzboklia  71. 
'Jupxoi  19. 
ív  350.  608.  670. 
íz  611. 
izén  555. 
izzó  5-J7.  554. 


J  hang  103.  137.  158.  159.  243.  Ui. 

259—261.  308.  344.  385.  504.  547. 

553.  629. 
Jabdi  98.  99. 
Jagur  28.  43.  44. 
Jaik  22.  97. 
Jajik  177. 
Jajlak  81. 
Jakutok  15.  14k 
Jamor  85. 
Jasao-Dsengiz  26. 
Jaukatai  34.   121. 
javas  386.  528. 
javos  386. 
Jazi  34.  119. 
jár  260.  527.  528. 
játék  359.  528.  671. 
jegy  567. 
Jóik  97. 
jel  567. 

Jelekh  143.  156.  158. 
jelen  567. 
Jenakh  153.  158. 
Jenő  142.  153. 
Jesm  43. 
Jeti-ata  169. 


Jezidik  23. 

jég  412.  566. 

jégeső  349. 

Jüa  34.  119.  1-23.  154.  155. 

Jildirim  43. 

Jillak  42. 

Jis-kisi  46  i. 

Jisni  43. 

jó  386.  528.  567.  612. 

jóbágy  314.  Mh   395.  396.  668. 

Jociüus  167. 

jog  343.  528.  612.  670. 

Jolduz  30. 

Jomutük  104.  110. 

jonkabb  528. 

Jorianuni  178. 

jós  386.  397.  672. 

jószág  283. 

Joszkák  372. 

József  khazar  Urály  78.  79.  81.  82. 

84.  86. 
jő  529.  604. 
Jövendölés  27. 
Jue-csi  13. 
Jugria  55.  417—419. 
Jugur  44. 
juh  284.  391.  408. 
Jula  120. 

JuUán  135.  487—490.  497-500. 
Julián    utazásának   ideje  491.  492. 
Julián  útja  493.  i9i.  496.  500. 
jut  260.  265.  612. 
Jükünme  60. 
Jürük  12. 
Jyrkek  3.  5.  10. 

K 
K  hang  259.  261.  308.  503.  5a4.  516. 

552.  594. 
Kaan  45. 


NÉV-,  SZÓ-  É8  TÁRGYMUTATÓ. 


687 


Kában  17'2. 

Kabarok  69.  88.  89.  116.  l-í±  143. 

160.  161.  199.  274. 
koczagdny  308.  666. 
Kacsinczek  465.  467. 
kacsint  Ö67. 
Kaőir  39. 
Kacskin  163. 
Kaclaph  16. 
Kadar  184. 
Kadpbis  16.  17. 
Kaidum  97.  láO. 
kajács  61^. 
kajla  '247.  61:2. 
kaJBza  61:2. 
Kai  72.  144. 
kabigány  296.  665. 
Kalcnsuva  71. 
Kallipidok  3. 
Kaliuükök  13. 
kalpak  307.  666. 
Kalu-torkban  71. 
kam  28.  40.  43.  45.  384. 
Kama-bolgárok  77.  89. 
Kamasinczek  465. 
kan  45.  188.  291.  521.  658.  664. 
kanál  529. 
Kan  bilir  kisi  157. 
kancza  288.  663. 
kancsó  258. 
kancsuka  324.  668. 
Kaudikb  33.  34.  36.  45. 
Kangar  98.  99. 106.  120. 121.140.141. 
KangH  106— 108. 115.  116.  146.  159. 

306. 
Kani  45. 
kanta  384. 
kautair  384. 
kantár  273.  324.  66^ 
kap  529. 


Kapán  119. 

kapar  612. 

kapocs  309.  659.  667. 

kar  274.  329.  613. 

Kara  li2.  153. 

Karagoszok  46-*i.  467. 

Karai-törzs  483. 

Karakalpakok  106.109  198.471.485. 

karakán  375.  672. 

Karakb  154. 

Karakbazarok  62.  72. 

Karakirgizek  10.  31.  47.  468—470. 

485. 
Karakuakatai  98.  121. 
Karapapakok  481.  482. 
kara-szöngek  21. 
Karcsa  122. 
karcsú  567. 

kard  319.  321.  395.  40  V.  659.    668. 
Kardam  72. 
Karga  172. 
karika  613. 
karing  613. 
Karkban  153. 
Karkhas  72.  93.  143.  144.  153.  154. 

337.  396. 
Karkinit  136. 
karmol  531. 
Kamaz  31. 
karó  258. 

Karoboj  33.  97.  98.  122.  123. 
karoly  185.  293. 
Kanrn  188. 
karvaly  185.  293.  664. 
Kaskai-törzs  483. 
Kaszások  347. 
Kata  120.  121.  658. 
Katir  103.  123. 
Kaukázuson   túl  lakó  törökök  481. 

485. 


I 


688 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Kaza   14^2.  153. 

Kazakok  13.  19    31.  144.  150.  469. 

kazán  310.  667. 

Kazáni    tatárok    13.  103.  158.  476. 

477. 
kazdag  519.  606. 
Kazi-kumükek   116. 
káka  296.  393.  665. 
Kálész  144. 
leány  vógzot  388. 
kánya  293.  665. 
kár  263.  587.  669. 
káromkotl  384.  67:2. 
Kata  121. 
Kecsik-tatárok  465. 
kecske  273.  290.  392.  664. 
Kecskclábúak   3. 
Keczel  104. 
kedv  645. 
Kegeu  123    126. 
kel  529. 
Keldukh  114. 

Keleti-tnrkesztániak  467.  468.  485. 
keU  530. 
kelt  b^l9. 
Kemcseg  114. 
kemény  567. 
Kende  81.  93.  94. 
kender  273.  296.  303.  393.  403.  658. 

665. 
Kender-khakan  98.  94. 
kengyel  3á4.  613.  614.  668. 
Kerch  129.  136. 

kerecset  183.  293.  403.  659.  664. 
kerek  567. 
keres  355.  530. 
Kérésének  477. 
kereskedelem  354.  355.  397. 
keresztyén  672, 
Keresztyén  tatárok  477. 


kerék  246. 

kering  507. 

Kerka  33.  44    45. 

kerra  203.  664. 

keserű  568. 

Ket  121. 

Kctchada  121. 

Ketel  173. 

KüttoH  kormány  337. 

Kettős  mássalhangzó  mint  szókezdő 

229.  281. 
Kettős  mássalhangzó  mint  szó  végző 

229. 
kevély  530. 
kevés  530.  531. 
Kezdő  sibilans  234. 
kéj  248.  645. 
kék  359.  671. 
kém  613. 
kény  645. 
kép  359.  671. 
kér  530. 
kérd  530. 
kéreg  275.  530. 
kés  320.  530.  668. 
Késő  kor  350. 
kész  c68. 
készt  568. 
Két  és  kettő  234. 
Khabuzi  Jüa  121. 
Khader  103. 
Kbakau  17.  26.  33.  45.  62.  75.  81. 

125.  140.  141.  396. 
Khamlik  80.  92. 
Kban  26.  52. 
Khanbalik  80.  92. 
Kharaton  46. 
Kbarezm  193. 
Kbatun  93. 
Khazar  nyelv  58. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


689 


Kbiizarok  31.  6*.  69.  77— 1(X).  107. 

115.   Iái.   iá5.    ití>9.   i:m.    lU, 

137— 14t>.  lii— 116.  149.  161. 16t2. 

lí>6.  198.  199.  ál6.  274.  370.  395. 
Khazák  69. 
KLelldiul  .'^5.  4b, 
Khcrszou  98. 
Khidmas  121.  1 U). 
Khingülus  121.  Itl).   U7. 
KLinittlkh  46.  49. 
Khitai  198. 
Kbod^alar  31. 
Khopou  97.  98.  122. 
Khoracul  103.  122. 
ki  273.  611. 
Kicsinyítő  képző  157. 
kies  645. 
kígyó  531. 
Kilcncz  ujgur  52. 
Kilidsarslan  30. 
Kimis  8.  26.  45.    114. 
Kiinmeriek  4. 
kiucs  357.  397.  408.  671. 
Kipcsakok    16.  31.   100.    144.    197. 

198.  473.  485. 
király  202. 
Kirgin  163. 
Kirgizek   8.  15.  17.  24.  25.  36.  69. 

80.  103.  130.  14i.  158.  163.  197. 

198.  468.  471.  485. 
Kirgiz-kazakok  468  -  470. 
Kirgiz  szöveg  228. 
Kirk-madsar  203. 
kis  250. 

kisért  247.  265.  614. 
Kis-Kozár  88. 
Kislak  81. 
Kitaiok  99. 
kivan  24S.  645. 
Kizilarslan  30. 


YÁMSEHY :  A  maffjftty 


Kizilczok  465.  467. 

koboz  167.   i75.  359.  671. 

kócsag  309.  667. 

kocsi  204.  325.  658. 

Koc-íova  122. 

Kocsovát  122. 

koczka  360. 

Koibalok  I4i.  465.  467. 

Kokb  46. 

komló  297.  39  i.  658.  666. 

Koiidomczok  46 i. 

kondor  658. 

kontúr  384. 

kopács  531. 

kopár  652. 

kópé  652. 

kopó  289.  664. 

koporsó  335.  669. 

kor    2  47.    249.    250.  350.  615.  652. 

670. 
kora  249. 
kórász  613. 
korgány  323. 
Korol  201.  202. 
KOPONAO  17. 
Korozmin  193. 
korsó  311.  659.  667. 
Korúm  72. 
kos  285.  663. 
koslat  265. 

kosz  247.  614.  615.  659. 
koszmos  614. 
koszor  403.  659. 
Koszta  97. 
KotragoB  72. 

Kotzagurok  31.  33.  35.  46. 
kovád  531. 
Kovrat  69.  72.  73. 
Kozákok  A.  102.  302. 
Kozár  88. 

4i 


H 


}r^ 


J^ 


ié' 


i 


690 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Kozárd  88. 

kozmiís  Oli. 

Kozoulo  16. 

kő  531. 

ködmön  308.  666. 

kökény  296.  665. 

Kölcsön  vett  szók  247. 264.  269.  402. 

köldök  247.  248.  250.  329.  615.  622. 

kölyök  615.  616. 

kölyü  320.  668. 

köny  568. 

könnyű  568. 

könyök  568. 

Köpcsek  114. 

köpeny  308.  394.  403.  658.  666. 

kör  567. 

kőris  297.  665. 

köröm  530.  531. 

körtve  295.  393.  665. 

köszön  616. 

köszönt  616. 

Köszöntés  66. 

köszörül  532. 

köt  532. 

kötél  532. 

Kötés  387. 

köz  532. 

köze-fali  28. 

közel  568. 

Krimi  tatárok  478.  479. 

Krónikák  165. 

Krmn  70.  72. 

Kuarcsi  98.  99.  122. 

Kubu  142. 

kucsma  307. 

Kudatku-Büik  462. 

Kuel  97.  123. 

kulacs  311.  405.  667. 

Kulpeé  97.  98.  123. 

kulyak  405. 


kúm  526. 

Kuman  112. 

Kumandi-kisi  46-^. 

Kumandinczek  465. 

Kmuiikök  481.  485. 

kán  526. 

Kunartikin  72. 

Kunaxolau  46. 

Kundajzik  94. 

Kundu  129.  133.  137. 

Kundurok  479. 

Kungrat  73.  198. 

Kunkba  46. 

Kunok  43.  78.  103—114.  159.  161. 

162.  173.  178.  196.216.274.306. 

438—440.  443.  452. 
Kuramák  14k  473.  485. 
Kuraminczek  473. 
kurgánok  27.  323.  371.  372.  383. 
Kurídakh  33.  46. 
Kurkut  97.  123. 
Kurmisos  73. 
Kursikh  46. 
Kürt  68.  73. 
Kürti  germatu  152.  153. 
Kurum  68.  70.  72. 
kuruzsló  384. 
KuB  122. 
kúsz  594. 
kút  353.  670. 
kutat  616. 
Kuthen  114. 
Kutrigurok  24.  29.  52. 
Kutulmis  30. 
Kuturgur  35.  47.  195. 
kutya  289.  532.  66  k 
Kuzu  143. 
Küerik-tatárok  465. 
kíUd  248.  616. 
Különböző  fogalmak  rokonitása  251. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


691 


kiiii  614. 

Kiindii  127.  137.  396. 

kürt  326.  327.  668. 

Kürtgyarmat  14Í2.  15-i. 

kürtő  327. 

küzd  617. 

Kyuisz  188. 


L  hang  151.  225.  226.  Ui.  252.  256. 

287.  370.  504.  557.  625.  632.  6*1. 
Ladán  123. 
Ladány  123. 
lak  532.  533. 
lakoma  405. 
langyos  568. 
lap  533. 
lapos  533. 
lassú  533.  645. 
Lazzo  317. 
láb  329.  568. 
lándsa  320.  321. 
láng  533. 
láp  533. 
le  568. 
Lebedia    115.    137.   140.    141.   146. 

147.  149.  161.  162.  443. 
Lebed-tatárok  46  i. 
lebeg  56d.  642. 
legény  534. 
lejt  569. 
Lenzeninok  98. 
lep  534. 
lepel  534. 
lepeudék  244.  569. 
les  645. 

Xsüxbv  o?/.7,|jLa  84. 
levente  153.  '316.  39g    ^^j 
levél  24*.  569.  *  ^  ' 

légy  569. 


lélek  24*.  569. 

Lélek  kettős  volta  377. 

lép  244.  569. 

liba  294.  569.  065. 

lik  645. 

lÍHzt  569. 

Liuntiu  143.  153. 

ló  287.  396.  534.  663. 

lobogó  326. 

locativus  232. 

Lófark  60. 

Lovaglás  323. 

lő  24*.  569. 

lök  2*4.  570. 

lucsok  570. 

lúd  2*5.  29*.  411.  570.  665. 

Lugar  80. 

Ly  hang  225.  504. 

lyuk  645. 

M 

M  hang  206.  370.  503. 513.  535.  536. 

macska  290.  664. 

Madsar    130.    13*.    146.    172.    180. 

201—205.  494. 
mag  617. 

maga  2*8.  274.  617.  618. 
magas  618.  653. 
magasztal  618. 
Magánhangzók    illeszkedése    —    1. 

Vocalharmonia. 
magányos  617. 
Magör  180.  200. 
Magor  176. 
Magroman  180. 
Magyar  412. 

Mikgyar  alaktan  231.  257. 
Magyarban  levő  török  elemek  273. 
Magyar- fínn-ugor     nyelvhasonlítás 

241. 

44* 


i 


692 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Magyar-finn-Ugor  szóegyezések  353. 

502. 
Magyar-bun  rokonság  422.  425. 
Magyar  kormányforma  338.  342. 
Magyar  mondák  169.  189. 
Magyar  műveltség  190.  191. 
Magyar  műveltség  mozzanatai  279. 
Magyar  mytbologia  388. 
Magyar  nemzet  keverék  volta  416. 
Magyar  nyelv  64.  89.  134.  135.  160. 

162.  219—221.  22 i.  226.  23i).  256. 

260.  269.  271.  272.  350.  363.  411. 

413.  420.  475.  498. 
Magyarok  bálványimádása  371. 
Magyarok  elnevezése  176.  199.  200. 

204—206. 
Magyarok    eredete   206.    207.    209. 

210.  413.  415.  417.  419.  422. 
Magyarok  badviselése  162.  163. 
Magyarok  bivatása  457. 
Magyarok  letelepülése  453. 
Magyarok  mint  földművelők  452. 
Magyarok  mint   keresztyének  454. 

455.  . 

Magyarok    nemzeti   in  lividualitása 

456.  457. 

Magyarok  ősi  bazája  418. 
Magyarok  Pannoniáben  445. 
Magyarok  rabló  badjáratai  339.  446. 

4i7. 
Magyarok  régi   bité  362.  367.  371. 

375. 
Magyarok    száma    340.    341.    431. 

432.  448. 
Magyarok  temetkezése  374. 
Magyarok  tűztisztelete  371.  373. 
Magyarok  iHrakelésének  ideje  443. 
Magyarok  vándorlása  428. 
Magyarok  vereségei  450. 
Magyar  szókincs  252.  410.  650.  65i. 


Magyar  szöveg  228. 

Mtigyor-tőrök  műveltségi  szók  662. 

Magy. -török  szóogyezések  649 — 651. 

654. 
Magyar  toszok  401. 
Malmiudlu-törzs  482. 
Maica  123. 
Majsa  97.  104.   123. 
makacs  534. 
Mama  47. 
Mancaria  178. 
Mandsuk  116. 
MangaUa  178. 
Maniakb  35.  47. 
Mankikinan  180. 
Manszur-törzs  478. 
mar  53  k 
marba  283.  285. 
marjul  570. 
Matarkba  125. 
Matriga  125. 
MaCapoi  146. 
Mazarok  97. 

Mazgar  134.  1 4  i.  150. 196.200.416 
Mazgarija  128—130.  132. 
máj  246.  329.  570. 
márt  535. 
más  535. 
mász  570. 

Mb  bangcsoport  513. 
[xé3oc  26. 
medve  292. 
meg  571. 
megént  571. 
Megkötés  387. 
Megyer  H2.  153. 
Melankblainok  3.  6. 
meleg  570. 
mell  329.  570. 
Melléknév  256. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


(;93 


menni  535. 

menüi  535. 

meny  332.  570. 

menny  34*.  345.  536.  670. 

mennydörgés  349. 

menyül  535. 

mer  248.  570.  646. 

mered  646. 

mereved  646. 

merő  6i6. 

messze  571. 

Mestserják  477. 

Meth  26. 

metsz  536. 

Mezítláb  járni  170. 

Mezusik  373.  374. 

mély  246.  570. 

mén  287. 

Ménmarót  139. 

Mériek  115. 

Mg  hangcsoport  513. 

Mikado  81. 

Moch  12i. 

mocsok  571. 

Mog  124. 

Moger  188.  199.  200.  206. 

Mogeria  179. 

Moksa  70. 

mond  571. 

Mongólia  21. 

Mongolok  5.  36.  44.  45.  i7.  69.  116. 

132.  134.  206. 
mony  246.  571.  617. 
monyorú  571.  636. 
Mordia  98. 

Mordvinok  12. 207. 27.5,375. 498. 500. 
morzsa  •>71. 
morzsol  571. 
mos  571. 
mosolyog  />//. 


Mouayep  180.  199. 

mozgat  571. 

mozog  571. 

múl  572. 

Mnndiukh  33.  41.  47.  48.  184. 

Mnndo  47. 

Mundraga  143. 

muszkotol  572. 

műszol  572. 

mutat  646. 

mű  646. 

mfivel  646. 

Műveltség  mozzanatai  280—283. 


N 

N  hang  151.  225.  244.  252.  256. 

nagy  248.  250.  274.  618. 

Nagy-Györ  322. 

Nagy-Kozár  88. 

Nagy- Magyarország  497. 

Nagy-Moravia  142. 

Naiman  198. 

naky  nek  rag  232.  ^lA/tnA' 

nap  346.  347.  351.  572. 

napa  245.  332.  572.  669. 

napernyő  307. 

nád  296.  393.  408.  665. 

nádor  316. 

nász  572. 

Nd  hangcsoport  390. 

nedv  245.  572. 

negyven  203. 

nemes  333.  669. 

nemez  164.  303. 

Nemzetség  338.  522. 

Neugar  441. 

Neurok  3. 

nevet  572. 

né  331.  536.  669. 


-XV3 


694 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Németből  kölcsönzött  magyar  szók 

405. 
néne  33í2.  412.  659.  669. 
Népek  vándorlásának    iránya   427. 
Népelegyedéa  282. 
Népetymologia  131. 
név  215.  572.  669. 
Névmás  234.  2.35.  256. 
Névutó  236. 
néz  .536. 

Ng  bangcsoport  390. 
Nibelungének  192. 
Nogai   tatárok    103.  113.   loO.  158. 

159.     97.  478.  479.  485. 
Nomádok  természete  150.  198.208. 

209.  217. 
Noruz-törzfi  478. 
Nomz-ünnep  374. 
Nozaiak  131. 

nö  94.  245.  331.  536.  537. 
Nők  neve  18.3. 
nőszik  536. 


Ny 

Ny  bang   225.   2i3.  504.  505.  620. 

nyak  247.  248.  329.  618. 

nyakint  618. 

nyal  537. 

nyargal  265.  619. 

nyavalya  405. 

nyáj  351.  646.  6i7. 

nyájas  .537. 

nyál  537. 

nyár  351.  412.  670. 

nyárs  538. 

nyel  572. 

Nyelv  21.3.  214.  216.  217.  219.  250. 

271.  275.  280.  .329.  572. 
Nyelvcsere  88.  281. 


Nyelvelegyedés  281. 

Nyelvbasonlóság  215. 

Nyelv  változása  2J8. 

nyer  538. 

nyereg  323.  66S. 

nyers  53^. 

nyes  619. 

nyestmenj'ét  411. 

Nyék  142. 

nyél  572. 

nyü  318.  538.  57.3.  668. 

nyír  573.  619. 

nyirk  573. 

njnt  538. 

nyom  619. 

nyűg  539. 

nyugat  538. 

nyugod  538. 

nyují   620. 

nyi'ű  573.  620. 

nyusztmonyét  411.  573. 

nyuvad  .539. 

nyiVz  539. 

nyű  537.  539.  573. 

nyűg  620. 


0  hang  260. 

ó  539. 

Óbulgár  nyelv  37. 

Ocbus  124.  125. 

ócsárol  621. 

odu  289.  540.  666. 

Ogota  134. 

Oguna  133.  134. 

Oguz  85.  86.  111.  112.  169.  567. 

Oibavsz  34.  47. 

Oikb  22. 

Oirot  464. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁROYMTTATÓ. 


695 


ok  020. 
okáíl  540.  552. 
okos  620. 
okr&nd  540. 
Oktar  48. 
oktat  620. 
oknl  620. 
ól  621. 
olcsó  621. 
oldal  5iO. 
ólom  411.  561. 
olvad  540. 
Omortag  73. 
ón   411.  561. 
Ond  152. 
Oneges  48. 
onnan  589. 
On-ujgiir  35. 
OOHK  16. 
OOIIMO  16. 
OOKM  16. 
Opur  188. 
ór  621. 

Oraz-tarkhan  50. 
Orbogan  114. 
Orghan  62.  73.  76. 
óriás  373.  397.  672. 
Orn  25.  48. 
Omigiskl  34.  48. 
Orobágy  315. 
orom  621. 
oroszlán  292.  664. 
on-  329.  541. 
orsó  303.  622.  666. 
Ortakir  130. 
Orun  25. 
ostor  561. 
oszlik  541. 
Oszmán  nyelv  37^ 


%0' 


Oszmánok  Í44.  f 


h 


357.  436. 


Oszmán  szöveg  228. 
oszt  541. 

Osztják   nyelv  viszonya  a  magyar- 
hoz 231. 
Osztják  szöveg  227. 
óta  554. 
ott  589. 

Ott()  szerzetes  4S8. 
Oundi  152.  172. 
Ouszad  173. 
Oxus  567. 

O 
ö  622. 

öcs  332.  412.  541.  669. 
Ögek  172. 
Ökek  172. 
ököl  405. 
ökör  285.  663. 
öl  335.  561. 
öldök  622. 
ölel  561. 
Ölüt  172. 
ölyv  293. 
önhangzók  illeszkedáso  —  1.  Vocal- 

harmónia, 
ör  313.  314.  623.  667. 
öidög  376.  397.  399.  672. 
öreg  250.  275.  623. 
őriz  623. 

Örmény  nyelv  22. 
örök  623. 
őröl  541. 
öröm  623. 
Örs  187. 
örül  623. 
örttl  541. 
örvény  541.  62á. 
ös  323.  369.  542.  610.  652.  669. 
Ősök  148.  175.* 


690 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Ösrokon  szókincs  262—264.  275. 
ősz  351.  412.  542.  670. 
össze  624. 

OsszcbosonHtó  ínythologia  36!. 
ösvény  624. 
őte  554. 
ötvös  399. 
öv  307.  543.  666. 

Üzbégek  31.  lU.  149.  150.  159.  163. 
197.  472.  485. 


P  hang  503. 

pad  404.  408.  660. 

Padisah  81. 

Pahlav  112. 

pajtás  335.  405.  516.  609. 

Palóczok  105. 108. 109. 1 12. 1 13.  440. 

Pannónia  a  9.  században  435. 437. 438. 

Papatzes  94. 

paradicsom  376. 

parittya  317. 

Párszi  bit  365. 366.  368. 375. 397. 399. 

part  573. 

Parthus  112. 

Participium  238. 

Pascatir  416. 

Pasiani  15. 

Passiv-reflexiv  igék  -237. 

patkó  164. 

Patzinakiták  31.  96-98.  124.  140  — 

145. 
pánczél  304. 
párducz  29i.  408.  664 
Pásztorok  20. 
Peconeg  124.  125. 
pej  359.  516. 

Porsa-arab  kölc.-íöu  vett  szók  37. 
Persa  török  viszonyok  400. 


Peraából  kölcsön  vett  magyar  szók 

405.  41)7. 
Uv/^  91.  315. 
pénz  356. 
picziny  573. 
pillog  574, 
piszok  62  f. 

plurális  231.  232.  238. 
Pock  125. 
pocz  574. 
pofa  574. 
Pok  125. 
pokol  346.  376. 
Poloveczek  104.  105. 
Polygamia  26. 

Pontusi  skythák  10.  13.  14.   10. 
por  574. 
poroszló  316. 
pota  624. 
pödör  246.  574. 
praeteritiim  238. 
PrcRzthlabon  143. 
Puk  125. 
Pusztaszer  344. 


B 

R   hang   225.    226.    244.  252.  256. 

259—261.  268.  287.323.  370.  398. 

5Ü4.  505.  543.  637.  660. 
rab  334. 
radó  647. 
ragad  574.  625. 
rak  229.  543. 
Rácz-Kozár  88. 
rág  574. 

reciprocum  képzője  237. 
rcdv  574. 
reg  351.  352.  647. 
rege  351. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


697 


reggel  647. 

rejt  57Ő. 

renyhe  5*3. 

roped  575. 

repül  576. 

rest  575. 

reszket  245.  575. 

retten  575. 

régi  .^51.  6i7. 

rés  575. 

részeg  647.  648. 

réül  648. 

Richárd  szerzetes  488. 

ripacs  575. 

ró  245.  358.  412.  .'>43.  671 

roo^y  575. 

rojt  575. 

rokon  287.  574.  625. 

Bokonértelniű  szók  412. 

Rom<án  nyelv  í>3. 

rop  575. 

roskad  575. 

rost  575. 

Rószia  98. 

rossz  648. 

rovás  358. 

rozs  660. 

rög  575. 

rögtön  575. 

rövid  576. 

rulia  300. 

riít  576. 

rtíh  245.  2S7.  625. 


S 

S  hang  504.  629. 
Sahaknla  73. 
Sabiu  74. 
Sabír  35.  4-8.  Sf^ 


Sadag  48. 

Sagaiok  465.  467. 

Sah  81. 

Sahszevend  52.  481.  482. 

sajga  625. 

sajnál  625. 

sajtó  576. 

sajtol   576. 

Saka  15. 

Sakarauli  15.  16. 

Sal  33.  34.  48. 

Salku  76. 

sallang  629. 

Salmoutzes  67.  141.  152.  170. 

Sámánok  9.  26—28.  36.  47.  83.  364. 

365.  368.  375.  379.  3ai. 
Sandilkh  24.  35.  49. 
Sandzak  47. 
Sandzar  30.  111. 
Saragar  35.  49. 
Sarat  125. 

Sarkéi  80.  83.  84.  86.  88.  94. 
siirló  544.  586. 
sarok  576. 
Sarolta  183. 
saru  308.  667. 
Sauroinaták  3.  9. 
savanyú  576. 
Savonder  49. 
savó  576. 
sár  296. 
sárga  359.  671. 
sárkány  389.  397.  407.  672. 
sás  296.  393.  661.  665. 
sátor  299.  661.  666. 
seb  54i. 
segg  576. 
segít  514. 

Se  hiro  se  hamva  374. 
Sehr  94. 


69S 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Seikhlar  31. 

sejt  r)4.5. 

sekély  620. 

selyp  625.  661. 

Semender  80.  82. 

serdül  626. 

serog  273.  275.  312.  395.  430.  667. 

serény  273.  626. 

Sergek  25. 

serken  626. 

Sevar  74. 

Sevejorum-féle  alak  237. 

Sevüktigiu  30.  73. 

sérelem  632. 

sért  632. 

Sicmas  71. 

siet  626.  627. 

sík  352.  593.  627. 

Siktir  63. 

Silku  76.. 

sfina  627. 

Si-mu-tzian  15. 

singiilaris  231. 

sinl  594. 

sir  335.  669. 

Sírfeliratok  65. 

Sizovka  74. 

8j  hangcsoport  259.  260.  629. 


Sjüéée-sjür  65. 
Skoloták  6. 
Skottas  35.  49. 
Skythák  195.  391. 
Skythia  176-180. 
Skytho-hellének  3. 
só  246.  273.  576. 
sok  273.  627. 
Solakli  35.  49. 
Solakzade  50. 
sólyom  293.  664. 
Sonkar  31. 


sor  627. 

Sora-kila  84.  94. 

Sorok  464. 

sorvad  545. 

sög  307. 

söpör  265. 

söprű  311.  667. 

sör  273.  296.  303.  665. 

sötét  576. 

Sparzeiigiin  34.  50. 

suba  307.  666. 

Sufian  31. 

sugár  577. 

sújt  577. 

Sur  97.  98.  lOi.  122.  123.  126. 

súrol  628. 

Susug  113. 

siü  628. 

süly  545. 

sürü  628. 

süveg  307. 

Süáü  38.  59.  74. 


Sz 

Se  hang  504.  553. 

szab  545.  653. 

Szabartoiaszfaloi  140.  141.  147. 

szablya  321. 

szag  577.  596. 

száj  628. 

szak  545.  653. 

szakad  545. 

Szakakatai  98.  121. 

szakáll  306.  330.  666. 

Szakhalarok  466. 

szalag  629. 

szalma  660. 

SzalmahuJlató-út  3i8. 

Szalraakatai  98.  121. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


699 


Szalmant  348. 

sear  577. 

Szarai  172. 

szárú  577. 

szarvasmarha  391. 

szatócs  355.  671. 

szattyán  305. 

szád  577. 

száj  329.  577. 

szál  629. 

száll  221.  629. 

szállás  300. 

Számnáv  232.  2^3.  256.  276. 

szán  660. 

szár  577. 

szárad  546. 

száraz  546. 

szárny  629. 

Szártok  405.  474.  >I85. 

száz  357.  408. 

szeg  2i6.  5^. 

szegény  630. 

szekér  325. 

szel  546. 

Szoldsukok  197. 

szem  329.  578. 

személy  377. 

szenny  .546. 

szer  34 1.  547.  670. 

Szerecsen  4il. 

szerelem  632. 

szeret  632. 

Szeret  142.  147. 

szédül  578. 

szégyen  577. 

Székelyek  115. 

szól  412.  578. 

szón  578. 

szép  630. 

Szibiriai  tatíirok  46i.  465.  467.  485. 


szid  547. 

sziget  .353.  671. 

szigoni  547. 

szikla  531. 

Szikszó  352. 

szilva  393. 

szín    248.  274.  299.  359.  630.  660. 
666. 

Szfnhalom  299. 

szip  631. 

szipóka  660. 

szirt  547. 

szív  246.  329.  578.  631.  660. 

Szláv    elemek    a   magyarban    401. 
403.  405.  656. 

szó  248.  630. 

Szobrok  27. 

Szóegyezési    kategóriák    243.    505. 
559. 

Szojotok  464. 

szók  631. 

szokás  343.  670. 

Szókezdő   hangok    229.    307.    561. 
570.  584.  609."  640. 

Szóképzés  238. 

Szókincs    239—242.  266.  271.  280. 

szokmány  661. 

szól  630. 

szolga  334. 

Szolga-Győr  322. 

szomjú  578. 

szomorú  631. 

szop  631. 

9Z0T  szer  képző  2.34. 

szorgat  578. 

Bzorgol  578. 

szorog  578. 

szoros  578. 

Szóvégzö  hangok  229.  255.  261. 274. 

szózat  6.30. 


700 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Bző  302.  548.  666. 

szög  5i8.  578. 

szők  631. 

szömölcs  660. 

szőr  579. 

szörnyű  631. 

Bzösz  632. 

fizövós  3i^3. 

Rzú  548. 

szug  578. 

szugoly  548.  578. 

Szultán  156.  ÍSi. 

szúnyog  273. 

szunnyad  548. 

szupolyka  578. 

szúr  5i8. 

szurok  548. 

sziurtoB  548.  549. 

Szuszudal  167. 

szűcs  182.  304.  358.  393.  399.  666. 

szügy  632. 

szűk  273.  632.  654. 

sztíl  335.  669. 

szün  59 i.  632.  633. 

szürke  359.  549.  671. 

Szürü  98. 


T 

T  hang   286.    344.    385.   504.  516. 

541.  547.  5i9.  552.  620.  632. 
tagad  598.  633. 
Tagadó  képző  260. 
Tagazgaz  99. 
Tagma  35.  50. 
Tagma-tarkhan  50. 
Tai-kun  81. 
Taizan  50.  364. 

takács  302.  358.  393.  399.  666. 
Takson  lí?6.  156.  157. 


Takszisz  143.  156. 

Talasz  178. 

talál  549. 

Talmat  97.  98.  120.  125. 

talp  330.  549. 

Tamatarkha  103.  125. 

tanács  342.  670. 

Tangat  168.  179. 

Tangri  62.  63. 

tanít  633. 

tanú  344.  670. 

tanúi  273.  633. 

tapod  633. 

tapogat  549. 

tar  634. 

Tarai-tatárok  465. 

taraj  273.  634. 

Tarasz  178. 

Tardu  50. 

Targit  50. 

Targitaos  12. 

Tarján  142.  153. 

TarkatziiBz  143.  155.  156. 

Tarkhan  50.  62.  74.  125.  155. 

Tarkhu  80. 

tarló  634. 

Tarma  85. 

Tamiakh  35.  50. 

tarol  586.  634. 

Tarsia  178. 

tart  549. 

tartar  463. 

Tas  157.  171.  172. 

Tasdan  204. 

Taszósz  143.  157.  171. 

Tat  4<J6.  446.  474. 

Tatárok  462.  463.  476.  485. 

Tatcik  23.  406.  446.  468.  474. 

Tatun  188. 

Taugasti  50. 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


701 


Tauriak  3. 

Tauris  85. 

tavasz  351.  412.  579.  670. 

tábor  3 Iá.  661. 

tár  6:i3.  034. 

Tárgyaa  igeragozás   237.  256.  276. 

tárnok  316. 

társ  335. 

tát  385.  63*. 

tátos  384—386.  397.  672. 

Tebeltísz  143. 

Tege-miizi  113. 

tegez  319.  395.  636.  668. 

tegnap  635. 

teher  648. 

tehén  286. 

tej  286. 

tején  286. 

teker  635. 

Tekié  30. 

Tekkék  104.  110.  125. 

tele  550. 

Telec  74. 

telek  579. 

tehk  550. 

Télutók  144.  46  V. 

Temirtarkhan  103.  125. 

tengely  326. 

tenger  353.  412.  670. 

Tengulith  125. 

Terhel  75.  95. 

teremt  368. 

teremtő  368. 

Tereng  377.  399.  672. 

terengette  377. 

Termatzusz  143.  157. 

Tervel  75. 

tetsz  636. 

tetű  579. 

teve  288.  66^ 


Tevedsi  197. 

Tevel  143. 

tébolyog  579. 

tél  351.  412.  670. 

térd  32!). 

tétova  589. 

téved  579. 

Thanatia  179. 

Thecule  188. 

Thogarma  84.  85. 

Thonuzoba  126.  127.  291. 

Thosz  172. 

Thrákok  3.  8. 

Thyssageták  3.  5.  10. 

Tibetiek  99. 

Tigira  177. 

Tigris  177.  292. 

tiló  303.  661.  666. 

tilos  661. 

tilt  250.  251.  6.:6. 

tinó  285.  663. 

tipor  633. 

Tirak  126. 

Tire  196.  197. 

titok  550. 

Tizes  számok  256. 

Tíz  ujgur  52. 

Tmutarakban  125. 

tó  353.  412.  579.  070. 

Toboli- tatárok  465. 

Tobolszki  kirgizek  226. ' 

toboroz  312.  667. 

Togara  177. 

Togata  168.  177. 

Tograul  30. 

Togiiz -ujgur  52.  99. 

tohonya  579. 

toj  636. 

tokány  286.  663. 

Tokban  15.  16. 


702 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


toklyó  285.  391.  663. 

Tokto  62.  75. 

toll  550. 

tolmács  661. 

tolvaj  24(;.  579. 

tom  550. 

Toprak-kalü  119. 

tor  380.  405. 

Torbágy  315. 

torok  329.  579. 

Tót  406.  4tö. 

tő  636. 

több  636. 

tögy  632. 

Töhötöm  172.  396.  i08. 

tölt  550. 

töm  550.  619. 

tömény  357.  671. 

tömlő  311.  667. 

tönk  637. 

töpöröd  637. 

tör  550.  586.  634. 

tör  317.  561.  668. 

törlít  368. 

Török  nyelv  befolyása  a  magyarba 

255. 
Törökök  105.  114.  14*.  158. 
Török- tatár   és   magyar  szóegyezé- 

sek  2i6.  582. 
Török-tatár  nyelv  217.  2áO.  222. 
Török- tatárok  461. 
Török- tatárok  száma  485. 
Török-tatárok  vándorlása  426.  427. 
Török  vallás  33. 
töröl  551. 
Töröng  377. 
törpe  637. 
Törtöl  114. 
törvény  343.  670. 
törzs  333.  338.  669. 


törzsöl  551; 

Tösok  25. 

Töszótag  503.  515. 

tőzeg  353.  552. 

traiisitiv  ige  237. 

Triveg  95. 

Tsapan  33. 

Táausgar  94. 

Tneliuat  75. 

Tuba-kisi  464. 

Tubmchuk  119.  126. 

tud  551. 

Tudományos  módszerek  249. 

Tudun  51.  81.  361.  385.  386. 

Tugan  30. 

Tuhutum  172. 

Tujun  51. 

Tu-kiu  2. 

Tulajdonnevek  29.  30. 

tulboj  311. 

Tuldikh  34.  36.  51. 

Tulge  126. 

tulok  663. 

Tuiuáni- tatárok  465. 

Tungakatai  121. 

Tungatai  98. 

Tunguzok  5. 

tunya  579.  602. 

Turda  185. 

Turganirkb  103.  127. 

Türk  85.  463. 

Turkia  98.  144. 

Tmkok  97.  99.  140-145. 

Turkománok  8.  15.  16.  22.  24.  25. 

31.  49.  103—106.  111,  144.  146. 

149.  158.  159.  163.  470.  471.  485. 
túró  286.  661.  663. 
•^Turul  185.  293.  664. 
Turum  51. 
Turxanthoa  24.  50.  51. 


I 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


7a^ 


tusa  313.  667. 
Tutaei  30. 

tikok  !293.  6G1.  664. 
tüdő  329.  579. 
tükör  309.  061.  667. 
tündér  389.  390.  672. 
tűr  637. 

Türk  35.  51.  461.  463. 
Tupxot  12.  462. 
tűz  551.  552. 
tűzhely  374. 
Tűzimádók  138.  374. 
Tüzükati  Timuri  26. 
Tij  hang  225.  504. 
tyiik  294.  665. 
Tzarbagan  103.  127. 
Ti^EiapiQt  657. 
Tzopon  127. 
Tzulos  95. 
Tzur  127. 

U 
ü  hang  574. 
Uger  413. 
Ugorok  209. 
Ugr  413. 
ugrani  637. 
ügria  179.  417—419. 
Ugud  188. 
Uguech  172.  180. 
Uguz  85. 
ugyan  638. 
ühlan  3Ü2. 
uj  561. 
Ujgur    31.    35.    36.  49.  52.  86.  90. 

197.  198.  216.  418.  462.  466. 
ujj  329.  561. 
Ujur  85. 

Ukkon  369.  553.  610. 
Uldesz  bl. 


Ultinok  98. 
Ultziagiu-  31.  35.  51. 
Ulu-mazar  179. 
Ulumus  62.  67. 
Ulusz  196.  197. 
\m  552. 
undok  552. 
undor  552. 
Unger  413. 
Uunugur  35.  51. 
unszol  552. 

Úr  76.  333.  552.  661.  669. 
Ural-altai  keverék  nyelv  151. 
Urgends  99. 
Urkund  127. 
Urogi  52. 
Urs  187. 
Ursur  187. 
Uruk  196. 
Usanlu- törzs  483. 
iisz  553. 
Uszad  173. 
út  638. 
utaz  638. 
utál  638. 
után  553 
Utgur  35.  198. 

Utigur  24.  29. 35. 39. 46.  49.  52. 195. 
utó  553. 
Utrigur  52. 

Uturgur  31.  35.  47.  52. 
Uz  188. 

Úzok   97.    98.   104.  105.  110—116. 
144—146.  158.  159.  161.  173.  196. 


U 


Ü  hang  521. 

üd  607. 

üdő  3i9.  670. 


í 


704 


A  MAGYAROK  EREDETE. 


Ügok  172. 

ügy  5G7.  G39. 

ügyettez  639. 

ük  554. 

Ükök  172.  ItO. 

ül  554. 

ümög  S07.  6(i6. 

ÜDg  307. 

ünö  2S6.  663. 

ür  352. 

ürdüng  376. 

üreg  639. 

üres  639. 

ürge  293.  664. 

ürít  639. 

üröm  296. 

ürü  285.  391.  663. 

Üstjak  130. 

üsző  ti86.  554.  663. 

üszög  554. 

üt  639. 

űz  555.  611. 

üzen  555. 


V  hang  225.  244.  252. 

vad  290.  408.  648.  664. 

Vadállatok  391. 

vaddisznó  290. 

vadkan  172.  291. 

Vafa  136. 

vaj  286.  555.  663. 

vaj  akol  388. 

Vajda  140. 

Vajk  183. 

Vaka  136. 

val  640. 

Vali  38.  71. 

vall  556.  580. 

Vallás  361.  397. 


Vallás  ii*áat  v.dó  közönbösség  370. 

399. 
var  556. 
Varcboniták  44. 
varjú  293.  580.  665. 
Var-klnmok  29.  44.  46.  49.  50. 
Varkocs  305.  306. 
vas  411.  r>80. 
vasárnap  357. 
Vata  97. 
vág  580. 
\ixgy  251.  639. 
vál  580. 
váll  329.  580. 
ványol  580. 

Vár  44.  321.  395.  408.  556.   Í68. 
vásár  356.  397.  408.  671. 
vászon  303.  666. 

Vegyülóknyelv  267—269,  275.  282. 
Vela  184.  489.  494.  496. 
Vülö  329.  557. 
ver  273.  412.  557. 
verem  335.  669. 
vese  581. 
vesz  558.  581. 
vessző  581. 
veszt  558. 
vet  246.  581. 
vezet  314.  640. 
vezér  314.  395.  6U).  667. 
vezir  81.  92. 
vég  556. 
vékony  580. 
vél  640. 
vén  557. 
vér  329.  581. 
Vérbulcsú  15/. 
Vérivás  170.  4i9.  490.  500. 
vért  ii04. 
vés  557. 


I 


NÉV-,  SZÓ-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


705 


.  vésóa  399. 
vész  558. 
vét  558. 

viláí?  345.  :U9.  5SI.  fi7ü. 
villan  3i9. 
villáin  349.  .581. 
villog  3i5.  :í49.  581. 
vimad  378. 
visz  581. 
viv  .581. 

víz  263.  412.  582. 
Vlatavaz  75. 

Vocalhannonia  226.  228.  229. 
Vognl  161. 

Vogul  nyelv  viszonya  a  magyar- 
hoz 231. 

Vogul  szöveg  227. 

vol  640. 

Volga-bolgárok  55.  56.  59.  60.  6i. 
65.   71.  72.  74.  8.3.  8i.  115.   1,56. 

VoHas-tarkhan  38.  71. 

von  582. 

Votják  nyelv  269. 

vő  3.32.  412.  582.  669. 

völgy  353. 

vörös  581. 

Z 

Z  hang  257.  259.  260.  261.  268.  504. 
Zabeiro.*í  48. 
Zabender  49. 


Zabergan  52. 

Zagur  188. 

Zalos  48. 

Zaltász  U3.    156. 

Zandilkh  49. 

Zauk  52. 

záp  653. 

zár  .558. 

zászló  326. 

Zemera  188. 

zene  359.  671. 

zeng  3.59.  671. 

Zichia  127.  488.  493.  494. 

Zihebil  95. 

Ziligbi  53. 

Ziligdés  53. 
Zolok  188. 

Zoltán  156.  396.  409. 

Zorabor  188. 

zomok  640. 

zomej  áíí. 

zömei  377. 

zömök  640. 

Zrinyiász  2áS. 

Zsidók  81.  82. 

Zsolt  156.  171. 

Zsoltán  156. 

zubbony  308.  394.  661.  666. 

zug  578. 

Z  hang  103.  137.  205.  504. 

Zorzan  178. 


VÁMBKuv;  ^  tforok  eredete. 


45 


s 

^ 


I