Skip to main content

Full text of "A magyar országgyűlések története"

See other formats 


Google 



This is adigiial copy of a bix>k thai was preserved for generál ions on library shelves before il was carefully scanned by Google as pari ofa project 

to makc thc world's books discovcrable onlinc. 

Il has survived long enough for the copyright lo expire and thc book to cntcr thc public domain. A public domain book is one ihat was never subjecl 

to copyright or whosc legal copyright lenn has expired. Whcthcr a book is in thc public domain niay vary country tocountry. Public domain books 

arc our gatcways to thc pasi. rcprcscnting a wcalth ol'history. culturc and knowlcdgc that's ol'tcn dillicult to discovcr. 

Marks. notations and othcr marginalia prcscnt in thc originál volumc will appcar in this lile - a reminder of this book's long journey ("rom thc 

publishcr to a library and linally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries lo digili/e public domain malerials and maki.' them widely acccssiblc. Public domain books bclong to thc 
public and wc arc merek their cuslodians. Neverlheless. this work is expensive. so in order to keep providing this resource. we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parlics. iiicIiiJiiiü placms; Icchnical restrictions on aulomated querying. 
We alsó ask ihat you: 

+ Make non -commercial u.se ofthefilvs We designed Google Book Scarch for use by individuals. and we reüuest thai you usc these filcs for 
pcrsonal, non -commercial purposcs. 

+ Refrain front mttomatvil qtterying Donol send aulomated üueries ol'any sort lo d(K)gle's system: II' you arc conducting research on machinc 
translation. oplical characler recognilion or othcr areas where access to a large amount of texl is helpful. please contacl us. We encourage thc 
usc of public domain malerials for these purposcs and may be ablc to hclp. 

+ Maintain attribiíüon Thc Google "watermark" you sec on each lile is essenlial for informing people aboul this project and hclping them lind 
additional malerials ihrough Google líook Scarch. Please do not remove il. 

+ Keep it legal Whatcvcr your usc. remember thai you arc responsible for ensuring thai whai you arc doing is legal. Do not assumc thai just 
because wc believe a rxx>k is in thc public domain for users in ihc United Siatcs. ihat ihc work is alsó in thc public domain for users in othcr 

counlries. Whelher a book is slill in copyright varies Ironi country lo counlry. and we can'l offer guidance on whelher any specilic use o( 
any specilic bix>k is allowed. Please do not assume ihat a bix>k's appearance in Google Book Scarch means it can be used in any manner 
anywhere in ihe world. Copyright iiifringemenl liabilily can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google 's mission is lo organize thc world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Scarch helps readers 
diseover ihe world's books while liclpnis; aulliors and publishers ivacli new audiences. You can searcli llirougli the liill lexl of this book on the web 
al |_\-. -. -■ : //::;-;.. -;.,.<.s.qooqle.com/| 




HARVARD LAW SCHOOL 
LIBRARY 




\ 





MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK 



TÖRTÉNETE. 



HATODIK KÖTET. 



(1573—1581.)! 



rtBSff® 



* &0* 1 



Magyar Országgyűlések Története. VI. 



/ 

D 



■* A 



MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK 



TÖRTÉNETE. 



IRTA 



D r FRAKNÓI VILMOS 



A M. TUD. AKADÉMIA RENDES TAGJA ÉS FŐTITKÁRA. 



VI. ÉS VII. KÖTET. 



(1573—1587.) 



wanö* 



w YBJH6MN 



BUDA-PEST, 

A MAGY. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HIVATALA. 

18 8 1. 



\i 






APR 1 7 1933 



Budapest, 1881. Az Athenacum r. társ. könyvnyomdája. 



I. 

A pozsonyi országgyűlés. 

1574. márcziusban. 

Az 1572-ik évi országgyűlés két esztendőre szavazott 
meg adót, a melynek utolsó részlete a következő évnek szent 
Mihály napján volt behajtandó. 

Hogy az ország pénzügyeinek kezelésében zavar ne tá- 
madjon, Miksa király, még e határidő letelte előtt, tette 
meg az előkészületeket egy ujabb országgyűlés összehívására. 
Magyar tanácsosai is szükségesnek látták azt. Javaslatuk ak- 
kép hangzott, hogy a jövő (1574.) év elejére — január 6 
vagy február 2-ára — hívja össze az ország rendéit, személye- 
sen jelenjen meg közöttük, vagy ha maga akadályozva lesz, 
az ifjabb királyt Rudolfot küldje maga helyett. *) 

A király deczember 10-ikén szétküldte a meghívólevele- 
ket. Az országgyűlés megnyitását február 2-ára tűzte ki. ígér- 
te, hogy személyesen fogja megnyitni és vezetni; ha pedig 
betegség tartaná vissza, első szülött fiát küldendi. 2 ) 

A király ugyanakkor felszólítá a hadi tanácsot, az ud- 
vari és a magyar kamarát, hogy az országgyűlési előterjesz- 
tés tárgyában javaslataikat mutassák be. Majd a magyar ta- 
nácsosokat is, ugyané czélból, Bécsbe hívta meg. 8 ) 



*) A magyar tanácsosok 1573. augusztus 24-iki fölterjesztése a bé- 
csi állami levéltárban. 

s ) A meghívólevél példányai számos városi és megyei levéltárban 
találhatók. 

*) A pozsonyi kamarának 1574. január 14-én, a bécsi kamarának 
február 3., a hadi tanácsnak február 4-én kelt fölterjesztéseik a bécsi ud- 
vari kamara levéltárában. 

Magyar Országgyűlés Története. VI. 1 



2 A POZSONYI OESZÍGGYŰLÉ8 

Az ország védelmének nagy költségei és a magyaror- 
szági közjövedelmek folytonos csökkenése : évek óta a pénz- 
ügyi kérdést helyezte előtérbe. Különösen az adó kivetése és 
behajtása körűi fennálló gyakorlat megváltoztatására irányult 
a kamarák és a király igyekezete. A tervezett reformok kö- 
zött legfontosabb az volt, hogy az adót fiistönkint és nem 
portánkint kell kivetni. A porták (telkek) összeszámítása az 
önkénynek és visszaéléseknek tág tért nyitott meg; főleg mi- 
óta a fél-, harmad- és negyed-porták megkülönböztetése szo- 
kásba jött. így, például, 1566-ban jelentette a kamara, hogy 
Zala megyében alig mutattak ki annyi portát, mint Pozsony- 
megyében, pedig amannak területe háromszor nagyobb. 

E miatt a király már az 1566-iki országgyűlésen azt kí- 
vánta, hogy az adót ne a portákra vessék ki, hanem minden 
jobbágyra, a ki a földesúrnak censust fizet és 6 forint érté- 
ket meghaladó vagyonnal bir. 1569-ben ismételte ezt a kivána- 
tot ; oly módosítással, hogy csak a 10 forint értéket megha- 
ladó vagyonnal biró jobbágy fizette volna az adót. De mind 
két ízben a rendek nem voltak rábírhatók ez új adó-rend- 
szer elfogadására. E miatt az 1572-iki országgyűlésen a király 
nem hozta azt szőnyegre. 

Most azonban mindkét kamara sürgette, hogy a király 
újabb kísérletet tegyen, és az országgyűlést fiistönkint 2 fo- 
rint megszavazására vegye rá ; ha pedig ezt ki nem viheti, leg- 
alább másfél vagy egy forint megszavazását eszközölje ki. A 
kamara abban a nézetben volt, hogy a füstönkint behajtott 
egy forint nagyobb összeget fog eredményezni, mint a portán- 
kint behajtott öt forint. Es e miatt azt javasolta, hogy ha a 
rendek ragaszkodnának az adónak portánkint való megaján- 
lásához, a király legalább négy forintot igényeljen. 

A király helyeselte és elfogadta e javaslatokat. *) 

A proposítió csak február első napjaiban készült el. 
Egyébiránt az országgyűlést különben sem lehetett volna a 
kitűzött napon megnyitni. 

Szokás szerint a rendek lassan gyülekeztek. Sokakat a 



J ) A király elnöklete 'alatt február 4-ón tartott tanácskozmány 
jegyzőkönyve a bécsi állami levéltárban. 



1574. UJLbCZIUSBAN. 3 

zajló Duna tartott vissza. Mikor február 12-én Kassa város 
követei megérkeztek, úgy szólván senki sem volt még jelen. l ) 

Mindazáltal tíz nappal utóbb az egri püspök azt a jelen- 
tést küldé föl Bécsbe, hogy a főpapok mindannyian, a mág- 
nások és a többi rendek nagy részt együtt vannak már; 
minélfogva felkérte a királyt, hogy mielőbb jőjön ő is Po- 
zsonyba, 2 ) 

Azonban ez alatt Miksa lemondott arról a szándékról, 
hogy személyesen nyitja meg az országgyűlést. Két fiát : Ru* 
dolf királyt és ennek öcscsét Emészt főherczeget küldötte le. 
Ezek — Harrach Lénárd, Teuffl György és más tanácsosok 
kiséretében — február utolsó napján érkeztek meg, és a kö- 
vetkező napon megnyitották az országgyűlést. 

Az általok bemutatott propositióban, a király mindenek 
előtt mentegeti magát azért, hogy nem jelent meg személye- 
sen; egészsége még nem szilárdult meg annyira, hogy téli 
időben útra kelhetett volna ; mindazáltal reméli, hogy rövid 
idő múlva képes lesz Pozsonyban megjelenni. 

Azután felhívja az országgyűlés figyelmét azon számos 
visszaélésre, melyek a porták összeírásánál, az utóbbi or- 
szággyűlések rendelkezései daczára, a kincstár nagy hátrányá- 
val, gyakorlatban vannak. E miatt mellőzhetetlenül szüksé- 
ges, hogy jövőre füstönkint fizessék az adót. Füstnek tekin- 
tendő minden oly ház, a melyben a családfő földműves 
munkából tartja fenn családját. Ha több ilyen családfő la- 
kik egy házban, mindegyik külön fizeti az egész adót. A ren- 
dek tehát két évre 2 — 2 forintot szavazzanak meg, minden 
füst után. A zsellérek vagyonuk értékének öt százalékával 
adózzanak. 

Az adó fizetésére és behajtására nézve, megelégszik az 
1569-ik évi országgyűlés szabványaival. 

Habár fontos okok követelnék, hogy a rendek 18 napi 
ingyen munkát ajánljanak, megelégszik, ha újra 12 napot 
szavaznak meg. 



1 ) A kassai követek február 17-iki jelentése. És az egri püspök- 
nek február 18-án a királyhoz intézett levele a bécsi állami levéltárban. 
9 ) Az egri püspöknek február 22-én a királyhoz intézett levele, 

ugyanott. 

* i * 



4 A POZSONYI OR82ÁGGYÜLÉ8 

A személyes fölkelés szabályozására nézve a következő 
javaslatot terjeszti elő. Minden megyében, az alispánok és 
szolgabirák, egy királyi biztos kíséretében, irják össze a ne- 
meseket, és állapítsák meg vagyoni viszonyaik szerint ki hány 
lovast képes kiállítani, és ki alkalmas személyesen szállni 
táborba ; ezek azután mindig készen álljanak. Ellenben a kik 
a személyes fegyveres szolgálatra alkalmatlanok, aggastyá- 
nok, kiskorú árvák sat., bizonyos összeget fizessenek a megyei 
pénztárba, a mely fölkelés idején a lovasok zsoldjára for- 
díttatnék. 

Azt a gyakorlatot, a mely szerint, szükség esetén, a földes- 
urak minden ötödik jobbágyot felfegyverzik, nem tartja czél- 
szerünek. Helyesebb volna, ha ezt a tartozást is pénzen válta- 
nák meg, és az ekképen befolyt összegből a megye gyalog zsol- 
dosokat fogadna. 

Mivel a törökök betöréseikkel béke idején sem hagynak 
fel, és ilyenkor a szomszéd megyék, a melyek fölkelésre 
szőlíttatnak, vagy egyáltalán nem, vagy csak későn és hanya- 
gul teljesítik a parancsot : erre nézve is új rendet kell meg- 
állapítani. 

A Kanizsa körűi fekvő kisebb várak nem lévén abban 
az állapotban, hogy az ellenség támadásaival daczoljanak, 
tartani lehet attól, hogy azok a törökök kezeibe kerülnek ; e 
miatt a király a rendektől tanácsot kér az iránt, nem kellene-e 
néhányat lerontani, és a többit megfelelően fölszerelni ? 

A törökök is gyakran állanak elő panaszokkal a miatt, 
hogy a király alattvalói az ő területükre törnek és pusztíta- 
nak. Vannak urak és nemesek, kik e czélból állandó rabló 
csapatokat tartanak. Minthogy pedig ezzel a törököket felin- 
gerlik és a fennálló békekötést megszegik : a békebontókra 
büntetést kell szabni. Viszont szükséges gondoskodni arról, 
hogy a király alattvalói önként be ne hódoljanak a törököknek/ 

A rendek intézkedjenek az igazság kiszolgáltatásáról, a 
törvényszékek tartásáról. A magánosak birtokain találtató 
bányák művelésére nézve állítsák vissza Lajos és Mátyás tör- 
vényeit. A lengyelországi érczpénz kitiltására vonatkozó vég- 
zések eredményteleneknek bizonyulván, meg kell állapítani, 
hogy mily értékben lehet azt elfogadni. 



1574. MÁRCZ1U8BAN. 5 

A jobbágyok érdekében törvény útján ki kell mondani, 
hogy boraikat a földesurak csak a rendes árak lefizetése mel- 
lett vehessék át. 

A kereskedők panaszkodnak több földesúr ellen, kik az 
utakat keskenyebbekké teszik, hogy az áthajtott marhák köny- 
ny ebben a vetésekbe tévedjenek, s így alkalmuk legyen bírsá- 
got hajtani be. Az ily földesurakra a hűtlenség büntetését 
kell szabni. 

A katonák mikor lovaikat legelőkön tartják, a jobbá- 
gyokat sokféleképen károsítani szokták. A megyék küldjenek 
ki biztosokat, kik a katonai hatóságok közreműködésével új 
árszabályzatokat dolgozzanak ki, a melyek szerint a katonák 
mindent zsoldjukból tartozzanak megfizetni. 

Az urak és nemesek viszálkodásai gyakran aiinyira el- 
mérgesednek, hogy fegyverrel támadnak egymásra. Az ily vi- 
szályokat az illetékes hatóságok rögtön szüntessék be, és szük- 
ség esetén vegyék igénybe a főkapitányok segítségét. 

A király végül kinyilatkoztatja, hogy gondja lesz az or- 
szág kiváltságai és szokásainak fentartására. *) 

Az ország rendéi, kik az utolsó gyűléseken erőfeszíté- 
seik sikertelenségéről meggyőződtek, most már kísérletet sem 
tettek arra, hogy a propositiók tárgyalását megelőzőleg sérel- 
meik orvoslását eszközöljék ki. 

Haladék nélkül tárgyalás alá vették a királyi proposi- 
tiót És, úgy látszik, ez alkalommal a két tábla között sem 
forgott fenn lényeges nézet-eltérés. A tanácskozások alig 
nyolcz napot vettek igénybe. Márczius 10-én, az ország ren- 
déi, már bemutathatták felirat alakjába foglalt végzéseiket a 
két főherczegnek. 

Sajnálatukat fejezik ki a fölött, hogy a király nem je- 
lenhetett meg személyesen körükben ; de egészségi állapota 
által teljesen igazolva látják elmaradását, óhajtva, hogy 
Isten mielőbb állítsa vissza egészségét, és tegye lehetővé meg- 
jelenését. 

Áttérve a király kivánataira, határozottan kijelentik, 



») Egykorú irat a bécsi udvari kamara levéltárában. 



6 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

hogy az új adózási rendszert, mely szerint az adó füstönkint 
fizetendő, nem fogadhatják el. Ez oly súlyos teher volna, a 
melyet a nép el nem viselhet, és arra kényszerítené, hogy Er- 
délybe vagy török területre vándoroljon ki. Mindazáltal kész^- 
seggel ajánlanak a következő két esztendőre, portánkint fize- 
tendő 2 — 2 forintot, az utolsó összeírás alapján, és érvényben 
hagyva az 1567-ik évi országgyűlésnek az adóügyre vonatkozó 
végzéseit. 

Az oláhok és ruthének, a magyarokkal egyenlőn, fizes- 
sék az egész adót, a mennyiben falvakban laknak, házaik és 
földeik vannak ; de azok kik a hegyekben baromtenyésztésből 
élnek, az adónak csak felét fizessék. Mindannyit fel kell 
menteni attól, hogy a kath. papoknak tizedet szolgáltassanak, 
mivel abból tartják fenn saját püspöküket és papjaikat. Kihá- 
gásaikat a fő- és alispánok, illetőleg a földesurak büntessék. 

A rendek továbbá tizenkét napi ingyen munkát szavaz- 
nak meg ; oly hozzáadással, hogy a király az előbbi ország- 
gyűléseken megszavazott, de le nem szolgált ingyen munkákat 
engedje el ; jövőre pedig az ingyen munkákat pénzen lehes- 
sen megváltani, egy napi munkát 10 dénárba számítva. És 
az urak, kiknek a török terület közelében váraik vannak, ezek 
megerősítésére fordíthassák jobbágyaik munkáját. 

Ezzel kapcsolatban fölkérik a királyt, hogy Eger város 
omladozó falait építtesse fel újra, mivel a lakosság további 
áldozatokra nem képes. Hasonlag gondjaiba ajánlják Szendrő, 
Zárd, Kalló, Darócz és a szlavóniai végvárakat. 

Az élelmi szerek és lőszerek szállítása, valamint az ál- 
landó lovasok tartása és a fölkelés körül, a fennálló törvénye- 
ket kielégítőknek tartják. Az állandó lovasok tekintetében a 
köznemesség kijelenté, hogy e kötelességét csak úgy fogja 
teljesíteni, ha a főrendek sem vonják ki magokat az alól. Egy- 
úttal Szepes, Zala és Vas megyék rendéi lovasok helyett gya- 
logokat óhajtanak tartani, minthogy ezek a martalóczok visz- 
szaüzésére és az erdők átkutatására alkalmasabbak. A fölke- 
lés tárgyában az összes rendek hangsúlyozták, hogy a mint 
ekkorig híven teljesítették, úgy ezentúl is teljesítendik köteles- 
ségüket ; de ragaszkodva az eddigi gyakorlathoz, a fölkelés 
ügyének új rendezésére nem vállalkozhatnak. 



1574. MÁRCZIUSBAN. 7 

A Kanizsa körül fekvő erősségeknek megvizsgálására 
néhány év előtt bizottság küldetett ki. Eljárásáról nincs tudo- 
másuk. De ők abban a véleményben vannak, hogy egyet sem 
szabad lerombolni; a kanizsai őrség szaporítása által kell 
azokat a veszélytől megóvni. 

A portyázó csapatok megbüntetésében a régi törvények 
szerint kell eljárni. 

Az önkéntes behódolások megakadályozását, a rendek 
is sürgetően szükségesnek tartják De e végből intézkedni kell 
arról is, hogy ha a határszéleken lakó nemesek a végvárakba 
menekülnek, itt becsülettel fogadják őket, és ha kivánják, ka- 
tonai szolgálatban alkalmazást nyerjenek. E mellett Zala-me- 
gye rendéi kijelentik, hogy azon esetre, ha a király nem 
oltalmazza meg őket, jobbágyaiknak nem lesz más választá- 
suk : mint behódolni a törököknek, vagy idegen földre vándo- 
rolni ki. 

A nyolczadi törvényszékek tartásának helyére és idejére 
nézve megújítják az utolsó országgyűlés végzéseit. Megneve- 
zik a főrendű ülnököket, a kik a törvényszék üléseiben részt- 
venni hivatvák. A királyi helytartónak birói hatáskörét sza- 
bályozzák. 

A bányák művelése tekintetében az Ulászló-féle törvény 
fentartását kérik. A Lajos és Mátyás alatt alkotott törvé- 
nyekhez való visszatérést ellenzik. 

Az urak és nemesek magvaszakadtával a koronára szálló 
jószágok tárgyában felmerülő perek, a fennálló törvények 
és a hármaskönyvben körülirt eljárás szerint, tárgyalandók. 

A lengyel rézpénzt teljesen ki akarják zárni a forga- 
lomból ; s hogy ezt biztosan el lehessen érni, ajánlják, hogy a 
hatóságok utasíttassanak a lengyel pénznek, bárhol találtatik, 
lefoglalására ; a lefoglalt összegnek 2 / 8 része a királyi kincs 
tárt, 1 / 8 része pedig a feladót illesse. 

A jobbágyok gabona- és bortermésének vásárlásánál a 
földesurak a fennálló törvényekhez alkalmazkodjanak. 

Nagy fontossággal bir, hogy a marhakereskedők szaba- 
don közlekedhessenek ; de túlságos szigornak tartják a hűt- 
lenség büntetését szabni azokra, a kik az utak széleit fel- 
szántják. 



8 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Az élelmiszerek árának szabályozása nem kielégítő in- 
tézkedés. A fődolog az, hogy a katonák mindent készpénz fize- 
tés mellett vásároljanak. 

A viszálkodó nemesekkel szemben a fennálló törvények 
elég hatalmat adnak a hatóságoknak. 

Ekképen elintézve a propositióban foglalt királyi kivá- 
natokat és javaslatokat : a rendek saját kivánataikat terjesz- 
tették elő, és különösen azon ügyeket, melyeket az utolsó or- 
szággyűlés már tárgyalt de elintézetlenül hagyott. 

Az országos sérelmeket, melyek néhány év előtt az or- 
szággyűléseket heteken át foglalkoztatták, az ország szabadsá- 
gai és a kormányszékek függetlensége érdekében való felszó- 
lalást most mellőzték. Miután a bajok gyökereit nem birták 
kitépni, egyes ágait akarták megnyesni. Azon sérelmek elő- 
adására szorítkoznak, a melyek alatt közvetlenül szenvednek, 
és a melyeknek orvoslását remélhetik, a nélkül, hogy az egész 
kormányzati iránynak és rendszernek változni kellene. A hang, 
a melyen a rendek szólanak, szerény és nyugodt. 

Jellemző az is, hogy az egyházi tizedek ügye áll első he- 
lyen. A vallási kérdés ez országgyűlés alatt nem került szőnyeg- 
re. A protestáns felekezeteknek nem volt okuk panaszra. Sőt 
egyértelműleg felkarolták a főpapok érdekeit. Ugyanis kíván- 
ták, hogy az egyháziak mindazon tizedeket, a melyeket ekko- 
rig természetben szedtek, így szedhessék ezentúl is. Azok kö- 
zül, a melyeket bérbe szoktak adni, a véghelyek közelében le- 
vőket a kamara bérelhesse ; de a véghelyektől távolabb eső 
vidékek tizedeinek bérlésénél az illető földesuraknak legyen 
elsőségük. A tizedszedők, kik a népet törvénytelen illetmények 
beszedésével zsarolják, az ország rendes birái elé idéztesse- 
nek, ügyök soron kivül tárgyaltassék, és a zsarolt összeg két- 
szeres értékén fölül 200 forintnyi birságban marasztaltassa- 
nak el. Ugyané büntetés érje a kapitányokat, kik a jobbá- 
gyokat erőszakkal kényszerítik a tizedek szállítására. Azon 
jobbágyok, kik erre önként vállalkoznak, tiz kéve után egyet 
kapnak fuvarbér fejében. 

Az országgyűlés, ezzel kapcsolatban, pártolólag terjeszti 
elő az egri káptalan kérelmét, hogy a szerencsi és gönczi tize- 



1746. . MÁBGZIÜ8BAH 9 

deket természetben szedhesse; míg a többi tizedeit kész 
akár az egri kapitánynak, akár a kassai kamarának bérbe 
adni, föltéve, hogy a bérleti összeget készpénzben pontosan 
fizeti le. 

A harminczadok körül tapasztalt visszaéléseket előadva, 
saját házi szükségleteikre szállított élelmi czikkek, sőt még 
az általuk külföldre kivitt összes termesztményeik részére 
igényelik a harminczad-mentességet... 

Az esztergomi érsek és a váczi püspök között, nógrád- 
megyei tizedek tárgyában régóta fenforgó pernek, még az 
országgyűlés tartama alatt, eldöntését kérik. 

Az 1569-ik évi országgyűlésen megállapíttatott, hogy az 
urak és nemesek, a belzavarok alatt elvesztett, később a ki- 
rályi hadak által visszafoglalt és a várakhoz csatolt jószágai- 
kat, a mennyiben jogigényeiket igazolják, haladék nélkül visz- 
szany érjék. De többen, bár igényeiket igazolták, jószágaikat a 
kamarától vissza nem kaphatják. A rendek kérik, hogy a ki- 
rály a törvénynek szerezzen érvényt. 

Mivel gyakran merültek fel esetek, a mikor a király és 
az erdélyi fejedelem alattvalói között perek keletkeztek, s 
ezeknek mikép elintézése iránt még intézkedés nem történt : 
ez ügyre is felhívták a király figyelmét. Az erdélyi rendek 
ellen az a panasz is felmerült, hogy Szabolcs megyének egy 
részét, valamint más szomszédos megyékben számos birtokot 
erőszakkal elfoglaltak. 

Az Ausztriához kapcsolt magyarországi várak és a sze- 
pesi városok visszacsatolását, úgy szintén az országos határok 
kiigazítására vonatkozó, gyakran előterjesztett kérelmeiket 
ismételik. Előadják az Ausztria és Morvaország szélén lakó 
magyarországi urak és nemesek azon panaszát is, hogy jobbá- 
gyaikat, kik ama tartományokba szöknek, nem szolgáltat- 
ják vissza. 

A csornai conventnek, mint hiteles helynek visszaállí- 
tását, a nádori helytartó és a személynök fizetésének emelé- 
sét, Magochy Gáspárnak beregi főispánynyá kinevezését, a ki- 
rályhoz fölebbezett peres ügyeknek az országgyűlés alatti 
elintézését kérik, 



10 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Végül feliratuk kapcsában, átteszik a szabad királyi vá- 
rosoknak és több magánosnak folyamodásait x ) 

Rudolf király és Emészt főherczeg e feliratot tanácso- 
saikkal tárgyalás alá vették, és minden egyes pontra kiterjesz- 
kedő javaslataikkal küldöttek fel Bécsbe. Mérséklet és a kö- 
rülmények eszélyes tekintetbevétele jellemzi ezeket. Nyíltan 
kimondják, hogy a rendek rokonszenvét akarják biztosítani 
maguknak, a nemzet és az uralkodóház között a benső egyet- 
értés megszilárdulását kívánják előmozdítani. 

E miatt osztoznak az országgyűlés óhajtásában, hogy a 
király személyesen jőjön Pozsonyba; és pedig nem annyira 
azért, hogy kivánatainak teljesítésére könnyebben rábírhatja 
a rendeket; hanem »az ország zavarteljes ügyeire« sok előnyt 
várnak megjelenésétől. 

Az adót illetőleg, bár a magyar kamara tanácsosai egy- 
hangúlag ajánlották, hogy a király propositiójában foglalt 
kívánathoz ragaszkodjék, a főherczegek engedékenységet ja- 
vasolnak. A tervezett újítás, nézetök szerint, igen súlyos és 
gyűlöletes teher volna; és nem is lehet remélni, hogy az 
országgyűlés elfogadja. Meg kell tehát elégedni a rendek 
ajánlatával. így azután készségesebben fogják az adót fizetni, 
és »mi is — teszik hozzá — kinyerjük jóindulatukat. « Az 
Ulászló-féle bányatörvény megváltoztatását is kivihetetlennek 
ítélték, minélfogva azt javasolták, hogy a király ez ügyben 
tett indítványát ejtse el. 

Ellenben az ingyen munkákra nézve ők is szükségesnek 
látják, hogy a király azokkal belátása szerint, szabadon ren- 
delkezhessék. Elismerik, hogy nehéz lesz a rendeket álláspont- 
juktól eltéríteni ; de remélik, hogy mivel az ország java, és 
nem a király saját érdeke forog kérdésben, engedni fognak. 
Viszont nincs kifogásuk az ellen, hogy az ingyen munkákat 
pénzen meg lehessen váltani. 

A fölkelés ügyének új szabályozásáról sem lehet lemon- 
dani. Végre a lengyel pénz teljes kizárását, és a rendeknek 
erre vonatkozólag javasolt szigorú rendszabályait ellenzik. 



') A felirat egykorú másolata a M. T. Akadémia kéziratgyüjte- 
ményében. 



1574. MÁRCZ1U8BÁN. 11 

A rendek kivánatainak egy részét szintén ellenezték. 

Szükségesnek látták, hogy a király jogát a tizedek bér- 
lésére korlátoztatni ne engedje ; és arról se mondjon le, hogy 
a jobbágyokat a tizedeknek elszállítására, szükség esetén, 
kényszeríthesse. 

A harminczadosok és a nemesek közötti súrlódások 
meggátlása végett, azt a javaslatot tették, hogy a kik élelmi 
szereket saját használatukra szállítanak, hatósági igazolvány- 
nyal lássák el magukat. Azt pedig, hogy a nemesek saját ter- 
mesztményeiket a külföldi piaczokra szabadon szállíthassák, 
egyáltalán elfogadhatatlannak nyilatkoztatták ; a minthogy 
ez igénynek az eddigi gyakorlatban nincs alapja. *) 

Miksa király fiainak nézeteit és javaslatait magáévá 
tette. 2 ) Azok alapján készült el válaszirata. 

Mindazáltal elfogadva a rendek által felajánlott és por- 
tánkint fizetendő adót, komoly neheztelését fejezte ki a fölött, 
hogy Slavoniában nem engedték meg az adószedőknek az 
egyes helységeket bejárva, a porták számát a hely szinén irni 
össze, hanem az alispánok jelentéseivel kellett megelégedniök. 
E miatt felhívja a rendeket, állapítsák meg, hogy úgy Ma- 
gyarországban mint Slavoniában, az 1572-iki törvény rende- 
lete szerint, hajtassék végre a porták új összeírása. 

Az ingyen munkákra vonatkozólag az ország védelme 
érdekében követeli a szabad rendelkezést ; biztosítván a ren- 
deket, hogy azon atyai gondoskodásnál fogva, melylyel Ma- 
gyarország maradványait felkarolja, mindenkor tekintettel 
lesz azokra a véghelyekre, melyek leginkább ki vannak téve a 
veszélynek. A le nem szolgált ingyen munkákat nem enged- 
heti el ; minthogy ez buzdításul szolgálna másoknak is, hogy 
magukat törvényes kötelezettségeik teljesítése alól kivonják. 
Az ingyen munkák megváltását oly észrevétellel fogadja el, 
hogy más váltságdíjt kell határozni azoknak, kik csak kézi- 
munkát végeznek, és mást azokra nézve, kik kocsit kötelesek 
kiállítani. 



*) Rudolf királynak márczius 14-én atyjához, spanyolul írt saját- 
kezű levele, ós a két főherczegnek márczius 15-én kelt fölterjesztése a 
bécsi állami levéltárban. 

a ) A király márczius 18-án kelt levelében értesíti őket erről. 



12 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

A végvárak megerősítéséről gondoskodni fog. 

Jogosnak tartja azt a kívánságot, hogy az állandó lova- 
sok tartására a főrendek ép úgy szoríttassanak, mint a közne- 
mesek. Megnyugszik abban, hogy a rendek által kijelölt me- 
gyék, lovasok helyett, gyalogokat tartsanak ; és hogy általán 
az urak és nemesek e kötelezettségüket pénzen válthassák 
meg. Az állandó lovasok elhelyezését magának tartja fenn. 

Az 1553- és 1556-ik évi, a nemesi fölkelést szabályozó 
törvényeket ekkorig nem tartották meg, és azok a tényleges 
viszonyoknak meg sem felelnek. E miatt a király újólag fel- 
hívja az országgyűlést, hogy a fölkelés ügyének rendezéséhez 
fogjon hozzá. 

Minthogy a rendek a Kanizsa közelében épült kisebb 
erősségeknek fentartását kívánják, a király azon lesz, hogy 
a mennyire lehetséges, jó karba helyezze és megoltalmazza 
azokat. 

A nyolczadi törvényszékekre vonatkozó megállapodáso- 
kat a király helybenhagyja; egy megszorítással. A rendek 
ugyanis azt kívánják, hogy az ülnökök a latin nyelvben járta- 
sok legyenek ; a király ezt is helyesli, de csak a jövőre kine- 
vezendő ülnököknél fogja tekintetbe venni, míg a jelenlegieket 
fontos ok nélkül tisztöktől nem foszthatja meg. 

A magánosok birtokain levő bányák művelésére nézve 
megnyugszik, hogy az Ulászló-féle törvény érvényben marad- 
jon; fentartatván a bányabirtokosok kötelezettsége, hogy 
terményeikből a királyi kincstárnak az urburát fizessék; a 
kik pedig azt állítják, hogy ettől fel vannak mentve, a kivált- 
ságleveleket mutassák elő. 

A rendek határozatát a lengyel pénznek a forgalomból 
való kizárása és elkobzása iránt kivihetetlennek tekinti, és e 
miatt fentartja a propositiójában kijelölt módozatot, hogy 
t. i. a lengyel pénz ércztartalmának megfelelő árfolyamát meg 
kell határozni. 

A jobbágyoknak, úgy a katonák, mint földesuraiknak 
zsarolásai ellen való megóvása czéljából javaslatba hozott in- 
tézkedéseket újólag a rendek figyelmébe ajánlja. Az önkény- 
tes behódolások megakadályozására czélzó büntetések megál- 
lapítását sürgeti. A marbakereskedők érdekében, a közutak 



1574. míLbcziusban. 



13 



szélességének meghatározását kívánja ; de megnyugszik abban, 
hogy a közutakat felszántó földesurakra, belátásuk szerint 
szabjanak büntetést. 

A tizedek és harminczadok ügyében, fiainak előterjesz- 
tése nyomán nyilatkozott. Az egri káptalan kérelméről csak 
akkor határozhat, ha előbb az illető hatóságokat meghall- 
gatta. Az esztergomi érsek és a váczi püspök tized-perében, 
az iratok átvizsgálása után Ítélni fog. 

Az uraknak és nemeseknek, a várakhoz csatolt birtokai- 
kat, ha jogigényeiket igazolják, haladék nélkül vissza fogja 
bocsáttatni. 

Az erdélyi alattvalókkal való perlekedés módozatai iránt, 
a vajdával tárgyalásokba fog bocsátkozni. Az Ausztriához 
kapcsolt várak és a Lengyelország által zálogczímen birt vá- 
rosok visszaszerzése, úgy szintén az országos határok kiigazí- 
tása tárgyában kifejezett óhajtásról »nem fog megfeledkezni*, 
és úgy Ausztria mint a többi tartományok rendéivel tárgya- 
lásokat indítand meg ; a határok kiigazítása czéljából pedig 
biztosokat rendelend. 

A csornai convent visszaállításának kérdését fonto- 
lóra veendi. 

A fölebbezett ügyekről akkép fog intézkedni, hogy a tör- 
vény folyamában fennakadás ne történjen. 

Bereg megye kérésére Magochy Gáspárt ki fogja ne- 
vezni ama megye főispánjává. 

Abban, hogy az ügyvédek az eskü letételére ne kötelez- 
tessenek, megnyugszik. 

Az erdélyiek foglalásai iránt emelt panaszok orvoslásá- 
ról, érett megfontolás után, megfelelő módon rendelkezni fog. 

Hogy a nádori helytartó, személynök, itélőmesterek és 
törvényszéki ülnökök rendesen megkapják fizetésüket, gondos- 
kodni fog. 

A magánosok kérelmeit az illetékes közegek által tár- 
gyaltatni fogja, és lehetőleg tekintetbe veendi. 

Végül a király előadja észrevételeit a felső magyaror- 
szági városoknak kérvényére, melyet az országgyűlés mellő- 
zésével, nyújtottak be. 

Mindenekelőtt általánosságban panaszt tettek, hogy 



14 A POZSONYI OB8ZÁOOTÜLÉ8 

6si kiváltságaik és szabadalmaikban sokféle sérelmeket szen- 
vednek. A király erre kijelenti, hogy kiváltságaikat és szaba- 
dalmaikat, különösen pedig a polgároknak vámmentességét 
fentartatni óhajtja »és kivánja, hogy a mennyire lehet, csak 
oly terheket kelljen viselniök, a melyek erejöket meg nem 
haladj ák.« . 

Második kérésök az árulerakohelyek körül a régi gyakor- 
latnak fentartására vonatkozott. Aj király e tekintetben az 
1569-ik évi törvény t megújíttatni kivánja. 

Továbbá a városok panaszkodtak, hogy kereskedésük- 
ben, úgy külföldi kereskedők mint magyarországi urak és ne- 
mesek részéről, hátrányokat szenvednek. A király ennek kö- 
vetkeztében ajánlja, mondaná ki az országgyűlés, hogy a kül- 
földi kereskedők csak az árulerakó-helyeken szerezhessék be 
szükségleteiket ; továbbá az urak és nemesek kereskedést ne 
űzzenek, ha pedig ezt mégis teszik, a harminczad fizetésére 
köteleztessenek. 

Végre mivel gyakran előfordulnak oly esetek, hogy a 
városi polgárokat midőn üzleteik végett az országot bejárják, 
a földesurak letartóztatják, őrizet alatt tartják és károsítják ; 
a király felhívja az országgyűlést, hogy új törvény által a vá- 
rosi polgárok személy- és vagyonbiztosságáról gondoskodjék. 1 ) 

Mikor márczius 21-én a királyi leirat az országgyűlésen 
felolvastatott, a köznemesség soraiban nagy felháborodást idé- 
zett elő utolsó része, mely a városok sérelmeivel foglalkozik ; 
minthogy a király azoknak alaposságát elismerte és orvos- 
lásukat sürgette. A jelenlevő városi követek ellen éles ki- 
fakadások emelkedtek, és midőn eljárásuk igazolására fel 
akartak szólalni, a nagy lármában nem tudták magukat 
megértetni. 2 ) 

*) A királyi leirat egykorú másolata a bécsi udvari kamara levél- 
tárában. 

') Bártfa város követei márczius 24-én irják : »Da man im Lesen 
drauf khommen, war ein sollich gross Geschrey auf uns, dass nicht zu 
sagen. In summa man lasst uns nirgend recht zum Brett heran. Man 
stoppt uns Mául, ebe wir recht zu reden angefangen. . . . Ess will kbain 
Fux den andrn beissen. Weil all unsre Klagen fást nur wider den Adl ist, 
und so ist kbeiner ander der reden darf, es sei denn ein Edler, darzu ein 
Gesantter ; die andrn jagt man allé heraus.« 



1574. míbc&üsran. > 15 

A rendek, a király felhívására, nem vonakodtak ugyan 
e városok panaszait és kivánatait tárgyalás alá venni ; de vég- 
zéseik épen nem voltak alkalmasok azok megnyugtatására. 

A városok kiváltságai és az árulerakó-helyek tárgyában 
az 1569-iki országgyűlésen alkotott törvények megújítására 
szorítkoztak. Azon kivánatot, hogy az urak és nemesek keres- 
kedést ne űzzenek, méltánytalannak nyilvánították, minthogy 
arra az ország minden rendű lakosainak joguk van. A polgárok 
személy- és vagyonbiztosságára nézve pedig elegendőknek 
tartották a II. Ulászló király 1498-ik évi törvénykönyvében 
foglalt intézkedéseket. 

Egyébiránt a királyi leirat többi pontjainak tárgyalásá- 
nál sem uralkodott a gyülekezetben az engedékenység szelle- 
me. Sőt némileg türelmetlenkedve kérték fel a királyt, hogy te- 
kintettel a minden oldalról érkező fenyegető hírekre, ne kés- 
leltesse az országgyűlés befejezését. 

A porták új összeírásához megegyezésöket adták. A 
jelenlevő slavóniai követek pedig mentegetni iparkodtak kül- 
dőiket azon vád ellen, mintha az utolsó országgyűlésen elren- 
delt összeírást megakadályozták volna. 

Azonban a rendek határozottan vonakodtak az ingyen 
munkákkal és az állandó lovasokkal való szabad rendelkezést 
a királyra bízni , és a nemesi fölkelés körül érvényes törvé- 
nyeket és a fennálló gyakorlatot megváltoztatni. 

A le nem szolgált ingyen munkáknak utólagos behajtá- 
sát pedig csak 1572-től kezdve voltak hajlandók megengedni. 

A behódolások megakadályozásának szükségességét el- 
ismerték. De e czélra elégségeseknek tartják a korábbi törvé- 
nyeket, és fölöslegesnek új büntetések megállapítását ; úgy is 
— teszik hozzá — eléggé büntetve vannak a szerencsétlen 
jobbágyok, kik behódolva kétfelé kénytelenek fizetni az adót. 
Zalamegye megújítja óvás alakjában azt a nyilatkozatát, hogy 
a területen lakó jobbágyok, ha behódolniok nem szabad, mind 
ki fognak vándorolni ; mert a kanizsai őrség alig képes e 
város megvédelmezésére. 

A földesurakra, kik jobbágyaiktól terményeiket olcsó 
áron erőszakkal elveszik, megújítják az 1550-ik évi ország- 
gyűlés végzését, de nem szabnak új büntetést, minthogy ezzel 



16 A POZSOHYI OBAzAgGtUlÍS 

a nemesi szabadalmak ellen cselekednének. Eléggé fékezi a 
földesurak önkényét a jobbágyok költözési szabadsága. - 

A közutak és lengyel érczpénz tárgyában ragaszkodnak 
első javaslatukhoz. 

A katonák zsarolásainak megakadályozása czéljából 
újólag kérik, hogy a katonák zsoldja rendesen fizettessék. Ez- 
zel összefüggésben felkérik a királyt, hogy az ország összes 
jövedelmeit fordítsa a véghelyekre. Figyelmébe ajánlják a ka- 
tonaság nyomorult állapotát, melybe a zsold rendetlen fizeté- 
sének következtében jutott. 

A tizedek bérlésére és szállítására nézve fentartják 
első feliratukban foglalt határozatukat. Az egri káptalan ké- 
rését, a szerencsi és gönczi tizedek iránt, teljesítse a nélkül, 
hogy előbb informátiót várna. Ez alkalmat megragadják 
annak kijelentésére, hogy az ország rendéi — a kikhez a káp- 
talanok is tartoznak — mindannyian ugyanazon szabadság- 
nak örvendenek. Kérik tehát, hogy a király az egyházak sza- 
badságait is sértetlenül tartsa fenn. 

A harminczadosok törvénytelen eljárásának megszünte- 
tését újból sürgetve, a király által ajánlott módozatot (az iga- 
zolványok kiállítását és előmutatását) nem fogadják el. E he- 
lyett azt ajánlják, hogy a király birtokos nemeseket alkal- 
mazzon a harminczadoknál, szüntesse meg az ausztriai kamara 
hatóságát Magyarországon, és a törvénysértőket az ország 
rendes birái elé engedje megidéztetni. A rendek egy úttal 
fentartották azt az igényöket, hogy a nemesek által termesz- 
tett gabona, melyet elárusitás végett külföldre szállítanak, 
harminczad alá nem esik. 

A rendek az első feliratukban felterjesztett magán- 
ügyekhez néhány újabbat csatoltak. 

Mialatt a rendek ezeket tárgyalták, újabb leirat érkezett 
az országgyűléshez, melyben felhivatik, hogy az adó-ügyről al- 
kotandó törvényekben a slavoniai albán, itélőmesterek, alis- 
pánok és szolgabirák adómentességét szüntesse meg, mint- 
hogy a király rendes fizetést utalványozott nekik. A rendek 
helyesnek tartották, hogy a nevezett tisztviselők, ha az adó 
behajtása körüli fáradságukért fizetést élveznek, az adót meg- 






1574. mAbczttsban. .17 

fizessék ; de kijelentették, hogy amennyiben fizetésök elma- 
radna, adómentességök újra életbe lép. *) 

A rendek, mikor második feliratukat a főherczegeknek 
átnyújtották, élő szóval is kinyilatkoztatták, hogy ők ajánla- 
taikban elmentek a lehetőség végső határáig ; kérik tehát 
hogy többet tőlük ne kivánjanak. 2 ) 

A két föherczeg hivatalosan felküldött jelentésében azt 
ajánlotta a királynak, hogy a lényeges pontokra nézve ragasz- 
kodjék kivánataihoz. 3 ) Azonban bizalmas magán levélben azt 
tanácsolták, hogy mivel a rendek tovább Pozsonyban ma- 
radni nem akarnak, elégedjék meg a már kivívott eredmé- 
nyekkel, és azon ügyeket, a melyek iránt megegyezés nem 
jöhet létre, ismét hagyja függőben. 4 ) 

A király elfogadta tanácsukat. Titkos iratban felhatal- 
mazta őket, hogy a kevesbbé lényeges pontokban engedmé- 
nyeket tehessenek, a többiek elintézését pedig kedvezőbb 
időre hagyják. 5 ) 

A rendekhez intézett második válasziratát szintén 
egészen Rudolf és Erneszt javaslatai alapján szerkesz- 
tette, 6 ) * 

Az adó-ügyre vonatkozó összes megállapodásokat el- 
fogadja. Viszont elvárja a rendektől, hogy az ingyen munkák 



*) Az országgyűlés 1574. márczius 27-ón benyújtott második fel- 
iratának egykorú példánya a bécsi udvari kamara levéltárában. 

2 ) Rudolf ós Erneszt 1574. márczius 28-án atyjukhoz intézett leve- 
lükben irják, hogy a rendek kinyilatkoztatták : »das sy auf Euer Maiestát 
gnádigist ersuech alles dasjenig so jetziger Zeit muglich zulaisten, ge- 
horsambst bewiljiget, mit Bitt, sy darbey gnádigist verbleiben zu lassen 
und darüber, nit zu treiben.« (Á bécsi állami levéltárban.) 

3 ) Az imént idézett levélben. 

*) A királynak márczius 28-án fiaihoz intézett latin leirata, 
ugyanott. 

B ) A királynak ugyanazon napon fiaihoz intézett német leirata 
ugyanott. Ebben felhatalmazást ád nekik >in denen, welche kain son- 
ders Bedencken auf sich habén Inén fur dismalen zu willfaren, diejheni- 
gen aber so mer bedencklich, auf ain andere Zeit einzustellen.« 

6 ) Ezt a király maga mondja 1574. márczius 31-én fiaihoz inté- 
zett levelében. 

Magyar Országgyűlés Története. VT. 2 



18 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

felosztását bízzák reá. Állandó szabályzatot ez ügyben nem 
lehet megállapítani, minthogy a változó körülményektől függ 
azon véghelyeknek kijelölése, a melyeknek megerősítése leg- 
inkább szükséges ; a minthogy az 1569-ik évi törvény csekély 
ingyenmunkákat rendel oly várakra, a melyek jelenleg többet 
igényelnek. Azt is, hogy az ingyen-munkák magán czélokra 
fordíttassanak, leginkább a király akadályozhatja meg, kinél 
őszintébben senki sem viseli szivén a közjót és az ország biztos- 
ságát. Egyébiránt ily fontos ügyben nem egyoldalú informatiók 
nyomán, hanem a hadügyekben jártas férfiak és különösen 
magyar tanácsosainak meghallgatása után fog rendelkezni. 

A nemesi fölkelés új rendezésének sürgetésétől eláll ; 
azon reményben, hogy a rendek, ígéretükhöz hiven, szükség- 
esetén kézséggel fognak, hazájok védelmére, fegyvert fogni. 

A lengyel érczpénz kiküszöbölésében megnyugszik, bár 
előre látja, hogy abból hátrányok és botrányok fognak 
származni. 

Azon kivánatáról, hogy a közutak szélessége törvény 
útján meghatároztassék, lemond ; de inti a rendeket, hogy 
azokat oly szélességben tartsák fenn, hogy a marhakereske- 
dők nehézség nélkül közlekedhessenek. 

Azt sem sürgeti tovább, hogy a katonák számára az 
élelmi czikkek új árszabályzata készíttessék. Hőn óhajtaná, 
hogy a katonák zsoldját pontosan fizethesse ; erre azonban 
mivel súlyos terhek nehezednek reá, az adók pedig hanyagul 
fizettetnek, nem mindig képes. És minthogy ő nemcsak a 
Magyarországból, hanem egyéb országai- és tartományaiból 
befolyt jövedelmeket is az ország védelmére fordítja, a rendek 
panaszai alappal nem birnak. 

A tizedek bérlésére és behajtására nézve a rendek ja- 
vaslatait elfogadja. Azonban figyelmezteti őket, hogy a tize- 
dek szállítóinak díjazásánál más szempontok forognak fenn, 
ha a kincstárról, illetőleg a véghelyekről és magán birtoko- 
sokról van szó. 

A rendek kivanatát, hogy termesztményeik, melyeket 
elárusítás végett szállítanak, harminczadmentességet élvez- 
zenek, nem teljesítheti; ez sok visszaélésre adna alkalmat 
és a közjövedelmeket csökkentené. Ellenben mindaz, a mit sa- 



1574. MÁRCZIUSDAN. 19 

ját házi használatukra az ország határai között vagy Bécs- 
ből szállítanak, a harminczad fizetésétől fel van mentve. A har- 
minczadi tisztekre, kik a nemesi szabadalmak ellen vétenek, a 
kamara szab büntetést. 

A többi pontokra nézve a rendek végzéseit magáévá 
teszi. 3 ) 

A főherczegek april 1-én közölték a király második 
válasziratát az országgyűléssel. Ez alkalommal ők is intették 
a rendeket, hogy mielőbb vegyék tárgyalás alá, és az ország- 
gyűlés befejezését siettessék. 

E felhivás a rendek óhajtásával találkozott. Haladék 
nélkül megkezdették tanácskozásaikat. A királyi irat nagy 
elégedetlenséget támasztott, és éles kifakadásokat lehetett 
hallani, különösen a király azon észrevétele miatt, hogy a 
véghelyekre fordított összegek meghaladják az ország jöve- 
delmeit. Többen azt indítványozták, hogy bízza a közjövedel- 
mek kezelését egy országos pénztárnokra, és ők kötelezik 
magokat, hogy azokból fenntartandják a véghelyeket, és ellát- 
ják a hadsereget. 2 ) 

A rendek egyébiránt bizottságot választottak, mely fel- 
hatalmazást nyert, hogy a főherczegekkel az el nem intézett 
czikkekre nézve megállapodást hozzon létre. 

Ez rövid értekezlet után, még azon nap délutáni órái- 
ban sikerűit. A főherczegek ugyanis jelentékeny engedmé- 
nyeket tettek. 3 ) 



J ) A király harmadik válasziratát nem birjuk. Tartalmára a fö- 
herczegeknek márczius 28-ki felterjesztése enged következtetnünk, a 
melyből — mint a király maga emliti — a válaszirat készült. A lei- 
rat eredetije a bécsi állami levéltárban. 

fi ) A főherczegek is april 1-én atyjukhoz intézett bizalmas le- 
velükben emiitik, hogy : »Die Stende über Euer Maiestát resolution 
sich etwas ungeduldig erzaigt.« Kflórenzi követ, Bécsből ápril 9-én kelt 
jelentésében irja : »E dispiacciuto, che havendo la Maesta Sua . . . detto 
in una scrittura, che in guardar i confini spendeva piu che non cavava di 
tutto quel regno. Rispondessero essi, che rinonciasse loro quanto che ne 
cavava, quale sarebbe riscosso da un ricevitore deputato per questo effet- 
to, et s' obligariano difender detti confini et pagar tutti i soldati che 
facessero di bisogno.« 

8 ) A főherczegek ápril 1-ón kelt bizalmas levelök utóiratában 
röviden jelentik : »Das wir mit dem Ausschusz der Landtstende der an- 

2* 



20 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Az ingyen munkák tárgyában elejtve a király kivánatát, 
megújították az 1567. és 69-ik évi törvényeket, melyekben, 
csak Kalló, Somoskő várakra és Eger városára nézve tettek 
módosítást A le nem szolgált ingyen-munkák behajtása csak 
az utolsó országgyűlés utáni időkre vonatkozólag rendelte- 
tett el. 

A tizedek szállítása tárgyában »a jövő országgyűlé- 
sig* a fennálló törvények megújíttattak. 

A nemesek által elárusítás végett kivitt termesztmé- 
nyeik harminczad-mentessége kimondatott, hivatkozással azon 
törvényekre, melyekre a rendek igényeiket alapították. 

A közutak kérdése egészen mellőztetett. 

Miután ekképen a vitás pontok iránt megegyeztek, a 
feliratok és leiratok alapján, a törvénykönyv összeállítása 
rövid idő alatt megtörtént. 

A rendek eloszlottak, és a király három nappal utóbb 
Bécsben megerősítésével ellátta a törvénykönyvet. *) 



dern Artigl halb uns gleichwol verglichen . . . habén wir sie bey glimpf- 
fen zu erhalten und . . . etwas nachsehen müssen.* 

') A törvénykönyv hivatalos példányai több levéltárban. 



II. 

A pozsonyi országgyűlés 

1576. január- és februárban. 

Miksa király, miután hosszabb ideig a német birodalom- 
ban és Csehországban volt elfoglalva, az 1575-dik év őszén 
visszatért Bécsbe. 

Tanácsosai ekkor felhívták figyelmét a magyar ország- 
gyűlés összehívásának sürgető szükségességére, minthogy az 
1574-ben két évre megszavazott adónak már utolsó részlete is 
szeptember végén behajtatott. 

A király késedelem nélkül, november 14-ikén, kihirdette 
az országgyűlést, még ez év deczember 13-ára, ismét Pozsony 
városába ; ígérvén, hogy ott személyesen meg fog jelenni. *) 

Ugyanakkor kihallgatta a bécsi kamara véleményét, 
az országgyűlés elé terjesztendő kivánatok iránt. 

A magyarországi véghelyek — így szól a kamara fel- 
terjesztésében — oly elhagyatott és fenyegetett állapotban 
vannak, hogy csak a király összes országainak és tartományai- 
nak áldozatkészsége képes azokat fenntartani, és azt a csapást, 
mely ha az ellenség hatalmába jutnának, az egész keresztény- 
séget érné, elhárítani. Ily körülmények között, midőn a többi 
országok is nagy áldozatokat hoznak, meg lehet várni a ma- 
gyaroktól, hogy az eddigi segélyt meg ne vonják, sőt még nö- 
veljék. Ha azonban az udvari kamara megfontolja mily siral- 
mas és szerencsétlen állapotban van Magyarország, és meny- 
nyit kell a szegény jobbágyoknak nemcsak az ellenségtől, ha- 



J ) A meghívólevél példányai a királyi városok levéltáraiban. 



22 A rO/.SONVI OliSZÁüGYÜl.Ká 

nem földesuraiktól is szenvedniök : belátja, hogy a terheket 
inkább csökkenteni mint súlyosbítani kellene. Ezt a fennforgó 
körülmények nem engedik meg ugyan ; de az udvari kamara 
abban a véleményben van, hogy az utolsó országgyűlésen tett 
ajánlatokkal most is meg lehetne elégedni; oda törekedve, 
hogy az adó behajtása és kezelése körül tapasztalt visszaélé- 
sek megszűnjenek, 

A kamara azt hiszi tehát, hogy többet, mint két forin- 
tot két esztendőre, nem lehet kieszközölni. Mindazáltal ha a 
király azt hiszi, hogy a rendek mindig kevesebbet szavaznak 
meg, mint a mennyit tőlök kérnek : tanácsos lesz a proposi- 
tióban három forintnak három esztendőre való megszavazását 
kérni. Mindenesetre oda kell hatni, hogy a porták felosztását 
fél, harmad és negyed portákra, a mi sok visszaélésre ad al- 
kalmat, szüntessék meg ; e helyett a porták összeírásánál, az 
adószedők és szolgabirák az adót a jobbágyokra vagyonuk 
arányában vessék ki. Ha a rendek ezt elfogadják, a porták új 
összeírását kell elrendelni ; a mi különben elmaradhatna, ne- 
hogy az adó behajtása körül késedelem álljon be. 

A zsellérek, ha házuk és földjük van egy, ha nincs, fél 
forintnyi adót fizessenek. A molnárok és más kézművesek, 
kiknek 10 forintot meghaladó vagyonuk van, a zsidók, ana- 
baptisták, szénégetők és azok az oláhok, kiknek házuk van 
vagy baromtenyésztést űznek, ép úgy adózzanak mint az or- 
. szag többi lakói. 

Az adószedők kinevezése a kamara által történjék. 

A rendeket föl kellene szólítani, hogy az 1542-ik évi or- 
szággyűlés példájára, önmagukat adóztassák meg, vagyonuk 
értékének hatvanadrészét ajánlják föl. 

A magyar kamara szóba hozta a közvetett adókat is ; 
első sorban a bornak megadóztatását, a mi a bányavárosok- 
ban már életbe volt léptetve. De az udvari kamara ellenezte 
ezen javaslat elfogadását, előre látva, hogy ily adók behozata- 
lára az országgyűlést nem lehet rávenni, sőt ezen kísérlet a ren- 
deket fölingerelné, és arra birná, hogy a többi királyi kivána- 
tokkal szemben is merevebb álláspontot foglaljanak ul. 

Hasonlag nem támogatta a magyar kamarának azt az 



1576. J.VNIIÁU- &» KKi'.ICUÁKUAX. 23 

ajánlatát sem, hogy a Magyarország határain belül elárusí- 
tott barmok után harminczadot kell szedni. Mivel azonban az 
utolsó országgyűlés végzéseire támaszkodva, némely urak a 
szomszéd tartományokba kivitt, állítólag birtokaikon hizlalt 
barmok számára is harminczad-mentességet igényelnek, s ek- 
képen a visszaéléseknek tág tere marad nyitva : szükségesnek 
látta újra fölhívni az orsyággyülést oly végzés alkotására? 
mely szerint azok, kik a harminczad-mentességet élvezni ki- 
v áiiják, igazolványokkal tartozzanak magokat ellátni. 

Az udvari kamara továbbá ajánlotta, hogy a koronára 
szállott jószágok iránt folyó pereknek soron kívüli tárgyalá- 
sát kell sürgetni. 

Megújítandók a tizedek tárgyában az utolsó országgyű- 
lés elé terjesztett kivánatok. 

A rendek által kiállítandó állandó lovasok a határszé- 
leken helyeztessenek el, és az országos főkapitányok által ki- 
nevezendő hadnagyok alá rendeltessenek. 

Az urak és nemesek erősségeit évenkint kétszer, a ki- 
rály vagy a főkapitány által kiküldendő biztosok vizsgál- 
ják meg. 

A lengyel érczpénz tárgyában, mivel az utolsó ország- 
gyűlésen alkotott végzés nem foganatosíttatott, és a rossz pénz 
nagy mennyiségben özönlik be, míg helyette a jó magyar pénz 
kivitetik , a mi az országnak tetemes kárt okoz ; sürgetően 
szükséges e bajon segíteni, és pedig úgy, hogy a lengyel pénz 
értéke, a melyben azt az adás-vevésnél el kelljen fogadni, meg- 
határoztassék. 

Végre emlékezteti az udvari kamara a királyt több év 
előtt előterjesztett azon javaslatára, hogy a felszaporodott 
államadósság törlesztésére rendkívüli segélyt kellene a ma- 
gyar országgyűléstől kérni ; a király azonban ezt akkorra vél- 
te halasztandónak, mikor a csehországi rendektől e czélra 
tetemes segélyt sikerülend kieszközölni. A kamara nem tit- 
kolja el ugyan, hogy ily előterjesztésre most sem kedvező az 
időpont ; és miután a véghelyek oltalmára sem volt lehetséges 
rendkívüli áldozatokat eszközölni ki, annál kevesbbé van arra 
kilátás, mikor az adósságok törlesztéséről van szó ; mindaz- 



24 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

által a pénzügyi helyzet nehézségei között kötelességének tar- 
totta, hogy ez ügyet fölelevenítse. *) 

A király ez előterjesztés alapján szerkesztette propo- 
sitiójáU Rendkívüli segély megajánlására nem hívta fel a ren- 
deket. A szokásos adó fejében három forintot kért minden 
porta után megszavaztatni ; elejtvén az utolsó országgyűlésen 
sikertelenül sürgetett kivánatát, hogy a jobbágyok az adót 
fustönkint, nan pedig portánkint fizessék. 2 ) 

Miksa ez alkalommal sem jelent meg személyesen az or- 
szággyűlésen. Ismét Rudolf ifjabb királyra és Emészt főher- 
czegre bizta megnyitását és vezetését, kik (1576.) január első 
napjaiban érkeztek Pozsonyba. Az ország rendéi most még ke- 
vesbbé voltak hajlandók akár áldozatokat hozni, akár a fennálló 
törvényeken a korona érdekében változtatni, — mint a meg- 
előző országgyűléseken. 

Január közepén benyújtott feliratukban, meleg szavak- 
kal fejezték ki ugyan hálájukat a király buzgó gondoskodása- 
ért, a melylyel országuk érdekeit felkarolja; azonban csak 
két forintnyi adót szavaztak meg két esztendőre, minden porta 
után ; kivetésére és behajtására nézve fenntartván a korábbi 
gyakorlatot. A porták új összeírását, mert a törökök leg- 
utóbbi betörései által a jobbágyok száma megfogyott, el- 
rendelték. 

A harminczad, egyházi tizedek, ingyen munkák, állandó 
lovasok tartása, nemesi fölkelés, a városok szabadalmai, az 
önkénytes behódolásnak és a katonák erőszakoskodásainak 
meggátlása tárgyában, — az utolsó országgyűléseken alkotott 
törvények megújítására szorítkoztak. 

Egyébiránt saját kezdemény ezésökből sem voltak na- 
gyobb horderejű új megállapodásaik. A nyolczadi törvényszé- 



*) Az udvari kamara előterjesztése (melynek egyes pontjai mellett 
meg van jelölve, vájjon a király elfogadta-e azokat) a bécsi kamara le- 
véltárában. 

2 ) A királyi proposítio szövegét nem bírjuk. Tartalmára a fennebb 
emiitett kamarai előterjesztésből ós a törvénykönyvből vonunk követ- 
keztetetést. Feltűnő, hogy ezen országgyűlés irományainak csak kis ré- 
szét Őrizték meg a bécsi levéltárak ; míg az előbbiek és későbbiek iro- 
mányait, úgy szólván, teljesen bírjuk. 



1576. január- és tebbuArban. 25 

kek tekintetében fölelevenítették azt a korábbi szokást, a mely- 
szerint a felvidéki megyék számára Eperjesen ultakmeg; 
tartandók ; habár úgy a királyi helytartó, mint z ülnökök 
és itélőmesterek határozottan ellenezték, sőt a helytartó ki- 
jelentette, hogy inkább lemond hivataláról, mintsem Eper- 
jesre kelljen utaznia. J ) 

A rendek továbbá megújították az Ausztriához kapcsolt 
magyarországi várak és a szepesi városok visszacsatolására vo- 
natkozó, ismételve előadott kivánatukat. Kérik, hogy egy za- 
lamegyei nemes ellen, ki két vasmegyei nemest fegyveres kéz- 
zel megtámadott és megsebzett, a nyolczadi törvényszék leg- 
első ülésszakában soron kivül indíttassék meg a birói eljárás. 

Ugocsamegyében, a főispáni tiszt üresedése alatt, ennek 
teendőit az alispánra bízták. Es mivel a kapornaki s zalavári 
conventek elpusztultak, megállapították, hogy a hatáskörük- 
höz tartozó hiteles helyi teendőkben a vasvári káptalan, ha 
pedig ezt is valamely csapás érné, a pozsonyi káptalan 
járjon el. 2 ) 

Rudolf, január 18-án küldötte át királyi atyjának az or- 
szággyűlés feliratát. Azt javasolta, hogy az adó-ajánlattal elé- 
gedjék meg, mert annál többet nem lehetne kieszközölni; 
mindazáltal leiratában ragaszkodjék első kivánatához, hogy 
igy a többi pontokban annál könnyebben eszközölhessenek ki 
a rendektől engedményeket. 3 ) 

E mellett ajánlotta, hogy a király leiratában két új 
pontot terjeszszen az országgyűlés elé. 

Az egyik a hadak tartására és ellátására vonatkozik. A 
király jelentse ki, hogy minden igyekezete daczára, nem ké- 
pes a zsoldot mindig rendesen kiszolgáltatni ; a minek az a 
következménye, hogy a katonák a jobbágyoktól fizetés nélkül 
veszik el az élelmi czikkeket. Ily zsarolásokat legczélszerüb- 
ben úgy lehetne megszüntetni, ha a vármegyék magokra vál- 



*) Ezt a részletet Rudolfnak 1576. január 18-án atyjához intézett 
leveléből tudjuk. A bécsi állami levéltárban. 

2 ) A rendek feliratát nem bírjuk. Tartalmára a törvény czikkek- 
ből és Rudolfnak június 18-iki jelentéséből következtetünk. 

3 ) Rudolfnak 1576. január 18-án Miksához intézett levele ugyanott. 



26 A lO-ÍJONVI OKSZÁOÜYl'I.f.S 

laliiák a katonák fizetését ; viszont a király ennek fejében át- 
engedné nekik az adót, és fölmentené az állandó lovasok tar- 
tásának kötelességétől. A Dunántúli megyék már is készeknek 
nyilatkoztak ezen ajánlat elfogadására. Az országgyűlés vegye 
tehát az ügyet fontolóra, és a rendek nyilatkozzanak az iránt 
vájjon a Magyarországban elhelyezett haderőnek, vagy leg- 
alább egy részének fizetését, ily módon elvállalni hajlandók-e ? 

A második pont, utalva a győri káptalan és a győri őr- 
ség közt gyakran felmerülő viszályokra, a káptalannak más 
városba áthelyezését hozza javaslatba. *) 

Miksa, Bécsben levő tanácsosaival, tüzetesen tárgyalta 
az országgyűlés feliratát és Rudolf javaslatait. Mivel pedig e 
miatt a válaszirat több napig késeit, az ország rendéi, kik azt 
türelmetlenül várták, január 23-áu megjelentek Rudolf előtt, 
és előadták, hogy többen soraikból a Pozsonyban uralkodó ra- 
gályos betegségeknek áldozatul estek ; minélfogva az ország- 
gyűlés mielőbbi befejezését kérik. 2 ) 

Epén e napon küldetett el Bécsből a királyi leirat, mely 
egészen Rudolf javaslatai alapján készült. A nyolczadi tör- 
vényszéknek Eperjesen megtartását jóváhagyja. A hadak fize- 
tésére és a győri káptalan áthelyezésére vonatkozó pontokat 
előadja. Az adóra és a többi kívánat okra vonatkozólag a pro- 
positióban foglalt nyilatkozatokat megújítja. 3 ) 

Egyúttal azonban felhatalmazta fiait, hogy azon esetre, 
ha a rendek állhatatosan megmaradnának első ajánlatuknál, 
ezt is elfogadhassák. 4 ) 

Ekképen az országgyűlési tárgyalások egészen a rendes, 
megszokott mederben folytak. De váratlanul komoly nehéz- 
ségek merültek fel. 

Azon néhány napot, mely a fölirat átadása és a leirat 
megérkezése között telt el, a rendek arra használtak föl, hogy 



J ) A Rudolf által, január 18-iki leveléhez csatolt leirati javaslat, 
ugyanott. 

9 ) Jelenti ezt Rudolf, január 23-án, atyjához intézett levelében. 

3 ) Miksa királynak január 23-án fiaihoz intézett levele, ugyanott. 

4 ) Miksa királynak január 26-án Rudolfhoz intézett levele, 
ugyanott. 



1 5 7 G . JANUÁll- ÉÖ FEUHlTÁKIiAX. 27 



az országos sérelmek orvoslásáról tanácskozzanak. Elkesere- 
désükben a fölött, hogy eddigi igyekezeteik eredménytelenek 
maradtak, erőteljes föllépésre szánták el magokat, határoza- 
tukat szoros titokban tartva. 

Mikor január 25-én Rudolf maga ele hivatta az ország- 
gyűlés mindkét tábláját, hogy a királyi leiratot átadja, — 
előlépett Radéczy István egri püspök, a királyi helytartó, és a 
rendek nevében előadta, hogy azon eljárást, a mely szerint 
ügyeik idegen íiatóságok, az udvari kamara és haditanács 
által intéztetnek el, tovább nem tűrhetik. Az ifjabb király 
közbenjárását kérik ki, hogy »azon szolgaságból, azon elnyo- 
más és zsarnokság alól, mely ő felsége uralkodása alatt hoza- 
tott be, és előbb egészen ismeretlen volt, szabadítsa meg őket. « 
Végül kijelenté, hogy a rendek el vannak határozva, ha sérel- 
meik ezentúl is orvosolatlanul maradnak, hogy többé az ország- 
gyűlésekre nem fognak megjelenni. 

A rendek a beszéd alatt ismételve fejezték ki, zajos föl- 
kiáltásokkal, hogy a szónok híven tolmácsolja gondolataikat. 

Néhány nappal utóbb küldöttség jelent meg Rudolfnál, 
s a királyhoz intézett föliratot nyújtott át, mely a helytartó ál- 
tal előadottakat foglalta magában ; bár kifejezései szelídeb- 
bek voltak azoknál, melyeket a szónok használt. *) 

» Óvást emelünk — ezek zársorai — Isten és felséged 
előtt, — hogy holtunkig híven ragaszkodunk ugyan felséged- 
hez, de szabadságunknak . . . megsemmisítéséhez beleegye- 
zésünket soha sem fogjuk adni ; felségednek idegen tanácso- 
saitól és cancellariáitól beadványainkra válasziratokat el nem 
fogadunk; sőt országgyűlésre sem jövünk; és pedig azért, 
mert kérelmeink meg nem hallgattatnak, nyomorúságunk- 
ban és veszedelmünkben nem nyerünk segítséget. « 2 ) 

Azonban a rendek, úgy látszik, csakhamar félni kezdettek 
erélyes nyiletkozatuk következményeitől. És midőn értesül- 
tek, hogy arról Rudolf méltatlankodva szólott, — azon voltak, 



7 ) Ezeket Kudolfnak január 28-án Miksához intézett leveléből tud- 
juk. Ebben hivatkozik egy másik, ugyanakkor sajátkezűleg irt levelére. 
Ez nem maradt- reánk. 

2 ) A felirat egykorú dátum nélküli példánya ugyanott. 



28 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

hogy hatását csökkentsék. Jauuár 28-án újabb küldöttsé- 
get bocsátottak hozzá , hogy őt megnyugtassa. Szónoka lé- 
nyegileg ezt monda : 

» A rendek élénk sajnálattal értesültek'arról, hogy pana- 
szaikat rossz néven vette. Soha sem volt szándékuk akár a csá- 
szári felségnek, akár az ifjabb királynak, szóval vagy tettel 
ellenszegülni ; sőt el vannak határozva, hogy a köteles hűség- 
ben és hódolatban állhatatosan meg fognak maradni. Nem ő 
felsége ellen irányulnak panaszaik , hanem kapitányainak és 
katonáinak elviselhetetlen elnyomása ellen , a melynek meg- 
szüntetéséért folyamodnak. O felsége tehát ne magyarázza 
más értelemben a helytartó szavait, és irtsa ki lelkéből a ne- 
heztelést, mely netán azok miatt megfogamzott. « *) 

E nyilatkozat nem tévesztette el hatását. Rudolf úgy 
fogta fel azt, hogy a rendek beismerik hibájukat. 

Egyébiránt még első megjelenésök után is , bár a hely- 
tartó beszédének kíméletlen hangja felháborodást keltett ben- 
ne , készéggel elismerte, hogy panaszaik nem egészen alapta- 
lanok. Mivel ugyanis , köztudomás szerint , — úgymond — 
veszélyek között és nyomorban élnek , mindennemű köz- és 
magán bajok által zaklattatnak , és így a rögtöni segítség 
szükségét erezik ; nem lehet csodálkozni a felett, hogy magán- 
ügyeik késedelmes elintézése . . . türelmetlenekké teszi őket. 
O is belátta tehát , hogy a visszaéléseket meg kell szüntetni ; 
a melyekhez azt is sorozta , hogy az országgyűlés alatt ma- 
gyarországi ügyekben kiadott több királyi leirat német nyel- 
ven volt szerkesztve. 

Mindazáltal a panaszok tulajdonképeni okát , vagyis a 
magyarországi ügyek kezelésének eddigi módját, az udvari 
(ausztriai) kamarának és haditanácsnak befolyását , nem hitte 
megszüntethetőnek. 2 ) 

A király osztozott fiának azon fölfogásában , hogy a 
rendekkel, nyilatkozataik miatt nem kell éreztetnie haragját ; 



*) Rudolfnak január 28-én atyjához intézett levele. Ugyanott. 

a ) Rudolf királynak január 28-án atyához intézett jelentése, 
ugyanott. 



1576. JANUÁR- É8 FEBUÁRIUN. 29 

de a kérdés lényegében nem volt hajlandó engedményeket tenni. 
Sőt felhasználta ez alkalmat, hogy elv gyanánt mondja ki azt, a 
mit a rendek mint visszaélést ostromoltak. Az országgyűléshez 
intézett válasziratában , kijelenté, hogy annál nagyobb ked- 
vetlenséggel értesült panaszaikról , minél kevesbbé szolgálta- 
tott azokra okot. Mióta ugyanis a trónt elfoglalta , mindig 
legfőbb törekvése volt az országot megvédeni és jólétét elő- 
mozdítani. E végből nem kímélt fáradságot , és e czélra ál- 
dozta mindazt, a mi saját örökös tartományainak jövedelmei- 
ből és a német birodalom által megajánlott segélypénzekből 
rendelkezésére állott ; a mely atyai gondosságát a jövőben is 
éreztetni fogja az országgal. 

A mi a panaszok tárgyát illeti, ő semmiféle újítást nem 
hozott be, és az ügyek kezelésében fenntartotta azt a gyakor- 
latot a melyet Ferdinánd király léptetett életbe, és az 1569-ik 
évi országgyűlés is helybenhagyott. Az ország jogai-, szabad- 
ságai- és igazságszolgáltatására vonatkozó ügyeket a magyar 
tanácsosok, a pénzügyeket a kamara és hadi ügyeket a hadi 
tanács közreműködésével intézi el. »A kamarai és hadi ügyek 
ilyetén kezelésében , — úgy mond — a melyek különbon is 
hozzánk tartoznak inkább mint bárki máshoz, nagy zavar és 
veszély nélkül nem lehetne változást hozni be ; annál kevesb- 
bé, mert Magyarországnak pénz- és hadi ügyeit a többi orszá- 
gok és tartományok hasonló ügyeitől külön választani alig 
lehet« *) 

E határozott nyilatkozatban lepzetlenűl feltárta az 
ausztriai politikának végczélját : Magyarországot a legfonto- 
sabb állami ügyekre nézve , kormányzati függetlenségétől meg- 
fosztani , Magyarország és az uralkodóház többi országai kö- 
zött reál-úniót hozva létre, megteremteni az összbirodalmat. 

Ily elv felállítása után alig bír fontossággal a királynak 
azon kijelentése, hogy a visszaéléseket, a melyek netalán elő- 
fordultak, nem helyesli ; hogy továbbá akarata ellenére tör- 
tént, ha a magán-felek kérvényei egyik hatóságtól a másikhoz 



*) >Neque sane videmus, quanam ratione . . . bellica illa et came- 
ralia (negotia) Hungáriáé a caeterorum regn,orum et dominorum nostro- 
rnm negotiis, quae eiusdem qualitatis sünt. separari commode pos&int.« 



30 A POZSONYI ORSZÁflkíYÜLKS 

utasíttattak, úgy hogy azok elintézését be nem várhatva, ered- 
ménytelenül kellett haza térniök. Intézkedni fog, hogy jövőre 
az ügykezelés menete lehetőleg gyorsíttassék, és azon lesz, hogy 
ezentúl a magyar cancellár mellett, két magyar tanácsos ál- 
landón az udvarnál tartózkodjék, a kiket a magyarországi 
ügyek elintézésében fel fog használni. 

Végre a rendek óvásáról, a mely szerint az országgyű- 
lésre többé meg nem jelennek, megjegyzi, hogy arra nem szol- 
gáltatott okot, s hogy az nem egyeztethető meg a hódolattal, 
melylyel személye iránt viseltetni kötelesek. Mivel azonban 
utóbb küldöttség által Rudolf király előtt eljárásukat mente- 
getve, hibájokat beismerték, mentségökben megnyugszik- 
Mindazáltal megvárja tőlök, hogy valahányszor köz- vagy ma- 
gán ügyekben, akár hozzá, akár az ifjabb királyhoz fordulnak, 
nagyobb szerénységgel fognak fellépni ; és hogy az ország- 
gyűlésekre ép oly készséggel fognak megjelenni , mint ek- 
korig. Viszont ő , a király, is a rendek, nejeik és gyerme- 
keik megoltalmazását és jólétét mindig buzgón fogja szívén 
viselni. *) 

Miksa király , az országgyűléssel szemben a mérséklet 
hangján szólott a fennforgó esetről. De a fiához intézett le- 
vélben nem mulasztotta el kifejezést adni megbotránkozásá- 
nak a rendek »legnagyobb szerénytelensége és szemtelensége 
fölött. « 2 ) Ugyanakkor a királyi helytartót is keményen megdor- 
gálta azért, hogy a rendek elégületlenségének tolmácsolására 
vállalkozott. Ezt — úgy mond — mindenkitől inkább várta 
volna, mint tőle ; mert azt hitte, hogy esküjéről és a vett jóté- 
teményekről nem fog megfeledkezni ; hogy inkább védelmezni 
fogja becsületét és hírnevét, inkább igyekezni fog a felingerelt 
kedélyeket lecsillapítani, mint nyilvánosan oly bűnökkel vá- 
dolni őt, a melyektől természete és lelkülete teljesen idegen. 
E miatt kifejezést ad rosszalásának. 

Még a győri püspökkel is éreztette neheztelését ; azért mert 



Miksának 1576. január 30-án az országgyűléshez intézett lei- 
rata. Eredetije ugyanott. 

fl ) »Höchste Unbescheidenheit und Frechhait.« 1576. január 31. 
Eredetije ugyanott. 



1576. JANUÁR" É8 Fi2BRUÁUlUN\ 31 

neki kötelessége lett volna a rendeket visszatartani, vagy ha ez 
már nem volt lehetséges, Rudolf királyt azonnal értesíteni a 
történtekről. x ) 

Rudolf, február 6-kán, közvetlenül az országgyűlés be- 
fejezése előtt adta át a királyi leiratot. 2 ) 

A rendek tudomásul vették, és nem tettek további kísér- 
letet sérelmeik orvoslása érdekében. 

Időközben egy más ügy, a vallási kérdés foglalkoz- 
tatta őket. 

Több országgyűlés múlt el, a nélkül, hogy a vallás kér- 
dés szőnyegre hozatott volna. Köztudomású, hogy Miksa ki- 
rály rokonszenvezett a protestáns tanokkal ; és bár maga a 
kath. egyháztól el nem vált ; mérsékelni igyekezett a főpapok 
buzgalmát és visszatartotta őket attól, hogy erélyesen lépjenek 
föl elpártolt híveik visszavezetésére. 

Verancsics Antal, mint az ország prímása, kíméletet tanú- 
sított a protestáns felekezetek irányában. Azonban halála után, 
Telegdy Miklós ¥ ki az esztergomi érsekség hosszú üresedése 
alatt, annak egyházi kormányát vezette, a harezot, melyet iro- 
dalmi téren régóta vívott a protestantismussal, az egyházi 
kormányzat mezejére is átvitte. 

A protestáns lelkészeket és az őket pártoló földesurakat, 
egyházmegyei ügyésze által , az esztergomi szent-szék elébe, 
idézteté, és a meg nem jelenőket azzal fenyegeté, hogy karha- 
talomjnal fogja őket hatóságának elismerésére kényszeríteni 
Eljárása ellen most, az országgyűlésen a protestáns ren- 
dek panaszt emeltek, és ezt a király elé terjeszteni kívánták- 



') Miksa királynak január 30-án az egri püspökhöz , ós ugyan- 
azon napon a győri püspökhöz intézett levelei. Fogalmazatok ugyanott. 

B ) A királyi leirat február 2-án Rudolf kezei között volt. De egy 
pontja, melyben mondatik, hogy a kérvények ezentúl a magyar cancellár- 
nak fognak benyújtatni, a ki azokat az illetékes hatóságokkal közlendi- 
— aggodalmakat keltett ; attól tartott, hogy ekkópen »der hung. Oanzler 
das ganze Wesen in die handt bringen und seines gefallens ausztheilen- 
auch mit dieser Gelegenheit in die Kriegs und Camersache eingreife 
möcht.« Felkérte tehát a királyt, hogy e pontot hagyja ki. Miksa he- 
lyeselte kivánatát , és február 4-én a kir. leiratnak más példányát kül- 
dötte Pozsonyba. (Rudolfnak, február 3-án és Miksának február 6-án kelt 
levelei ugyanott.) 



32 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Figyelemre méltó, hogy nem a lelkiismereti szabadság nevében 
szólaltak föl, hanem egy régi törvényre hivatkoztak : az 1500-ik 
évi országgyűlés egyik czikkére, mely az egyházmegyei ügyé- 
szek túlkapásai miatt ezeknek hivatalát eltörölte. 

Azonban a főpapság határozottan ellenezte , hogy ezen 
ügy az országgyűlési föliratban megemlíttessék. E miatt a világi 
rendek abban állapodtak meg, hogy külön föliratban fogják a 
király elé terjeszteni. »Mi — így szólnak többi között — nem 
követeljük, hogy az egyházi törvénykezés sérelmet szenvedjen. 
Az egyházi bírák , Ulászló 1500-ik évi törvényei értelmében, 
az egyházi hatósághoz tartozó ügyekben szabadon bíráskod- 
hassanak. De nem tűrhetjük, hogy az egyházi ügyészek, kik- 
nek tisztét a törvény eltörölte, lelkészeinket és prédikátorain- 
kat, sőt a földesurakat és jobbágyokat is, idézéseikkel zak- 
lassák, a nemesi vagyis patronatusi jogokba avatkozzanak. 
Kívánjuk, hogy jószágainkon szabadon tarthassunk lelkésze- 
ket és prédikátorokat. . . . Ennélfogva az összes világi rendek, 
a főrendek, nemesek, királyi és bányavárosok, könyörgünk fel- 
ségednek, méltóztassék minket az ágostai hitvallásban, melyben 
nagyobb részben születtünk és neveltettünk, . . . fenntartani , és 
megengedni, hogy azon hitvalláshoz tartozó plébánosokat és 
prédikátorokat tarthassunk ... Mi viszont a főpap-uraknak 
jövedelmeiket, a tizedet és főesperesi illetményeket vonako- 
dás nélkül megfizetjük. « *) 

A király e föliratot közié a főpapokkal, kik tüzete- 
sen válaszoltak egyes pontjaira. 

Előadták, hogy az esztergomi érseki helynök senkit sem 
idézett meg azért, mivel az ágostai hitvalláshoz ragaszkodik, 
Mikor Túrócz és Liptó megyékben kánoni látogatást végezett, 
azt tapasztalta, hogy egy részről a lelkészek túlnyomó része a 
kath. vallástól elpártolt , másrészről pedig sokan vannak, kik 
az egyházi tisztet bitorolják, bár semmiféle püspöktől nem 



i) A dátum nélküli fölterjesztés egykorú másolata ugyanott. — L. 
Irományok VIII. szám. — Rudolf január 17-én jelenti atyjának : »Vor 
mir habén sich die Gesandten der draj Stand von Herrn, Adl und Bür- 
gerschaft der Cron Hungern wider die Herrn Prálaten etlicher Beschwá- 
rungen halb, so inén durch delselben fiscales sollen zugefugt werden, in 
untertenigkeit geklagt.« 



1576. január- és febbüArban. 33 

vették föl az egyházi rendet. Azokat, kik fel voltak szentelve, 
atyailag intette , térnének vissza az egyház kebelébe ; de 
szigort nem alkalmazott ellenök. Azokat pedig , kik az egy- 
házi rendet fel nem vették volt, felhívta, hogy vagy szűnjenek 
meg papi teendőket végezni , vagy távozzanak az esztergomi 
egyházmegye területéről. Erre készek is voltak ; de 'több föl- 
desúrnak, különösen Révay Ferencz biztatására, szándékuktól 
elállottak. Ekkép az érseki helynök kényszerítve látta magát 
arra, hogy a királyhoz forduljon , a ki a földesuraknak meg- 
hagyta , hogy a fel nem szentelt lelkészeket birtokaikról tá- 
volítsák el. De a rendelet nem foganatosíttatott. Ekkor az ér- 
seki helynök a szent-szék elé idézte őket , azon makacsságuk 
miatt, a melylyel illetéktelenül a papi hivatalt viselik. Es csak 
mikor háromszori idézésre sem jelentek meg, vette-igénybe 
ellenök a világi hatóság karhatalmát, a mit az 1548-iki törvény 
megenged, sőt parancsol. 

A világi urak soraiból* megidézte Balassa Jánost, szin- 
tén nem vallása miatt, hanem azért, mivel a háromság-tagadó 
Bornemissza Pétert többször Nagyszombatba hozta , hol az ő 
szállásán prédikált ; továbbá a szeredi polgárokat, mivel a 
tizedek egy részét kiszolgáltatni vonadkodtak. 

Azon állítás, hogy Ferdinánd király uralkodása alatt 
mindenkinek szabadságában állott protestáns papokat tartani, 
alapot nélkülöz. Megczáfolják azt az 1548. és 1550-iki ország- 
gyűléseken alkotott vallás-ügyi törvényczikkek. 

E miatt a főpapság nem adhatja megegyezését, hogy 
most ellenkező irányú törvények alkottassanak. Már pedig 
nem volna igazságos az az eljárás, ha az egyházi rend ellenzése 
daczára változtatnák meg a törvényeket, melyek az egyházi és 
világi rendek közmegegyezésével jöttek létre. 

Az 1500-ik évi 34-ik törvényczikk elrendeli ugyan az 
egyházmegyei ügyészek hivatalának megszüntetését. De ez a 
törvény soha sem lépett életbe. Egyházmegyei ügyészek min- 
den időben léteztek és működtek. Ez esetre is alkalmazható 
tehát az a jogelv, mely szerint törvényt ellenkező szokás ha- 
tályon kivűl helyezhet. 

Az egyházi rend csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a 
világi rendek az ágostai hitvallásban kérik magokat fenntar- 

Magyar Országgyűlés története. VI. 3 



34 Á POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

tatni ; pedig a legtöbben közülök sokkal távolabb állanak 
már az ágostai hitvallástól, mint a kath. egyháztól. Azon 
ürügy alatt, hogy az ágostai hitvallás hívei, a kath. plébáno- 
sokat birtokaikról elűzik, és helyettök oly lelkészeket kívánnak 
alkalmazni', kik készek , földesuraik tetszése szerint, bármily 
tanokat hirdetni. 

Az egyházi rend ezek után arra kéri a királyt, ne en- 
gedje, hogy a vallás ügyében, a korábbi törvényekkel és a régi 
szokással ellenkező újításokat hozzanak be. Ha az ország- 
gyűlés, a királyi kivánatokkal szemben, a régi törvény ékhez és 
szokásokhoz, ragaszkodik; a király se engedje, hogy a 
megelőző országgyűléseken, az összes rendek helyeslésével al- 
kotott törvényeket a rendek egy része megváltoztassa. *) 

A király mindenekfölött azon volt , hogy a vallási vi- 
szály kitörését megakadályozza, és a rendeket megnyugtassa. 
Február 1-én kelt leiratában óvatosan kerülte a határozott 
nyilatkozást » Minthogy — úgy mond — a vallási kérdések- 
ben mindenkor oly mérsékletet tanúsított, hogy panaszra 
alapos okot senkinek sem szolgáltatott, sőt a béke fenntartása 
érdekében több engedményt tett mint előde Ferdinánd csá- 
szár : remélli, hogy a világi rendek meg fognak nyugodni, és 
újítási szándékukról lemondva , mindent a mostani állapot- 
ban meg fognak hagyni. Viszont intézkedni fog , hogy az 
egyházmegyei ügyészek hivataluk korlátain túl ne lépjenek, és 
a világiaknak méltánytalanul ne okozzanak alkalmatlan- 
ságot. « 2 ) 

A világi rendek , be nem várva e királyi iratot, ja- 
nuár 30-án, a nádori helytartó előtt ünnepélyes óvást tettek, 
melyben Telegdyt és utódait az egyházmegyei ügyész által in- 
dítandó perek tárgyalásától és elitélésétől eltiltják, és kijelen- 
tik, hogy a netán hozandó Ítéleteknek nem fognak engedeL 
meskedni. 8 ) 



') Az egyházi rend dátum-nélküli folterjesztésének eredeti példá- 
nya ugyanott. 

2 ) A február 1-én kelt királyi leirat fogai mazata ugyanott. 

s ) Az óvásnak hiteles alakban kiállított példánya a magyar orszá- 
gos levéltárban. 



1576. januAh- és februárban. 35 

Ez alatt a rendek befejezték tanácskozásaikat a királyi 
leiratban foglalt kívánatok tárgyában, és elkészíttették máso- 
dik feliratukat , a melyet január utolsó napján nyújtottak be 
Rudolfnak. 1 ) 

Ragaszkodtak előbbi megállapodásaikhoz. Panaszt emel- 
tek a királyi kapitányok , különösen Krusicb és Rottal ellen, 
kik magok és katonáik erőszakos tetteket vittek véghez. 
Fölterjesztették Osetneki Lászlónak nyilatkozatát , hogy 
Csetnek nevű végvárat többé fenntartani és megvédeni nem 
képes. 2 ) 

Ugyanakkor kijelentették, hogy Rudolf és Erneszt aján- 
latára, készek Laszki Albert lengyel vajdát, — azon követség 
vezérét , mely a lengyel koronát Miksának ajánlotta fel — 
honfiúsítani , ha közöttök személyesen megjelen és az esküt 
leteszi. 3 ) 

Rudolf fel volt ugyan hatalmazva az országgyűlési tár- 
gyalásokat befejezni, és azon ügyeket, melyek iránt a ren- 
dekkel megegyezni nem tud, a jövő országgyűlésre halasztani; 
azonban nem vette igénybe jogait ; helyesebbnek látta, hogy 
egy újabb királyi leirat vessen véget az alkudozásoknak. 4 ) 

A király e zárnyilatkozatában 4 újolag biztosította 
a rendeket atyai jó indulata felől, melyet az ország és hü 
alatvalói iránt táplál. 

Az adóra nézve reméllette, hogy ismételve indokolt kí- 
vánatának meg fognak felelni. Elismeri ugyan, hogy súlyosak 
a csapások és bajok, a melyeknek ki voltak téve ; és ő azoknak 
megszüntetésén régóta fáradozik. De tekintetbe kellett volna 
venniök a király ajánlatát, hogy a kik a katonáktól kárt szen- 
vednek, azok zsoldjából kárpótlást fognak nyerni. Es Krusich 
János kapitány , a ki ellen az országgyűlésen panaszok emel- 
kedtek, maga is ajánlkozott , hogy a károsultakat kielégítendi. 

Bottal János ellen , a kit a rendek be vádoltak, hogy 



l ) Rudolfnak január 31-én atyjához intézett levele ugyanott. . 
8 ) A feliratot nem bírjuk. Tartalmára a királyi leiratból vonunk 
következtetést. 

8 ) Rudolfnak január 31-én atyjához intézett jelentése. 
*) Miksának január 31 -ón Rudolfhoz intézett levele. 

3* 



36 A POZSONYI ORSgÁGGrfrűÉS. 

egy nemes embert megvert és őrizet alatt tartott , meghallga- 
tása után, az igazság követelése szerint fog eljárni. 

Csetnek vára tárgyában a felső magyarországi kapitány- 
tól vár informátiót , a melynek alapján meg fogja fontolni, 
vájjon az ország érdeke a várnak fenntartását vagy lerontását 
követeli-e. Ha a várnak fenntartása kivánatos , gondoskodni 
fog arról, hogy birtokosa megfelelő segélyben részesüljön. 

A többi pontokra nézve a rendek megállapodásait el- 
fogadja. *) 

Ezek után a törvénykönyv összeállítása feltűnő sietség- 
gel megtörtént. Minden oly pont kimaradt abból, a melynek 
szövegezése némi nehézséggel járt volna, A rendek által fel- 
terjesztett országos sérelmeket, a kapitányok elleni panaszo- 
kat, a vallási kérdést, Csetnek várának ügyét stb. hallgatással 
mellőzi. 

Az utolsó czikk Laszki Albert honfiusitását tartalmazza. 
Ez ugyanis, a király fehívására, Pozsonyba jött, és itt az or- 
szággyűlés színe előtt letette az esküt. 2 ) Midőn ezt a rendek 
a törvénykönyvbe iktatták, kifejezést adtak reményüknek, 
hogy Laszkiban az ország >jó és hasznos polgárt* fog nyerni 
és nem fogja követni azon honfiúsított idegeneket, a kik »nem 
őszintén kedveztek az ország szabadságainak, « bár azok vé- 
delmére esküvel kötelezték magokat. 8 ) 

A rendek ezután eloszlottak. A király pedig február 
22-én megerősítette a törvénykönyvet. 4 ) 



*) A királyi leiratnak dátum-nélküli fogalmazata a bécsi állam- 
levéltárban. 

fl ) Ez ügyre vonatkozólag a király február 1-én két leiratot in- 
tézett az országgyűléshez. Fogalmazataik a bécsi állami levéltárban. 

») A XVni. czikk. 

*) Egykorú példánya a bécsi állami levéltárban. 



III. 

A pozsonyi országgyűlés. 

1578. február, márczias és ápril havában. 

Miksa király az 1576-ik év október 12-ik napján meg- 
halt. Első szülött fia Rudolf, mint (1572 óta) megkoronázott 
király, azonnal elfoglalta a megüresedett trónt. 

Atyja két ízben bízta volt rá a magyar országgyűlés ve- 
zetését. Ama nehézségek, melyekkel meg kellett küzdenie, arra 
indították most, hogy az ország rendéinek összehívását, a míg 
lehetett halogatta ; annál inkább, mert az pénzügyi szempont- 
ból nem mutatkozott sürgetően szükségesnek , minthogy az 
1576. márczius havában tartott országgyűlés az adót két esz- 
tendőre szavazta meg. 

Rudolf általán nem szándékozott sokat foglalkozni a 
magyarországi ügyekkel. Es miután, néhány hónappal trónra 
lépte után, a török portával fennálló békét nyolcz évre meg- 
hosszabbította, testvéreit Erneszt és Károly főherczegeket Ma- 
gyar- és Horvátországban a hadi ügyekre nézve, helynökeivé 
rendelte. 

Ezen intézkedése az országban közelégűletlenséget kel- 
tett. És 1577. tavaszán, a megyei gyűléseken, az országgyűlés 
összehívását kezdették sürgetni. Sőt több megyében titkos 
értekezleteken, az ellenzék előre szervezkedett, és megállapo- 
dásra jutott ama ez élők iránt, melyeknek valósítására töre- 
kedni kívánt: úgymint a protestáns vallás szabad gyakori a- 
tának kiküzdésére, az 1567. óta üresedésben levő nádori mél- 
tóság betöltésére, és a királyi hatalom korlátozására. *) 



Radéczy István, egri püspök ós királyi helytartó, 1577. május 
2 9 -ón Pozsonyból jelenti a Bécsben tartózkodó Erneszt fhgnek ! » Audio in 



38 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Mindazáltal, úgy látszik, épen ezen mozgalmak győzték 
meg Erneszt főherczeget arról, hogy a bajok elhárításának leg- 
biztosabb eszköze: az országgyűlés mielőbbi összehívása. Erre 
a király jóváhagyását megnyervén, július elején Bécsbe hívta a 
legbizalmasabb magyar tanácsosokat; az egri és veszprémi 
püspököket , Batthyányi Boldizsárt és Révay Mihályt , hogy 
velők értekezzék. Ezek azt ajánlották , hogy az országgyűlés 
már október havában tartassék meg. A főherczeg helyeselte 
ezen javaslatot. 1 ) A király is elfogadta, és szeptember 2-án kelt 
meghívóleveleivel az országgyűlést október 1 6-ára, Pozsonyba 
kihirdette. 2 ) 

Azonban csakhamar előre nem látott nehézségek me- 
rültek föl. Pozsonyban és vidékén a pestis kezdett jelentkezni, 
számos áldozatokat is ragadott el. A király eleinte azon gon- 
dolattal foglalkozott, hogy az országgyűlést Sopronyban vagy 
Trencsinben fogja megtartani. 8 ) Később azonban — a hely- 
tartó ellenzése daczára — 4 ) arra határozta el magát, hogy 
megnyitását elhalasztja. És pedig háromszor tűzött ki új ha- 
tárnapot: 1577. november 15-re, majd deczember l-re, végre 
1578. február l-re. 5 ) 



omnibus Comitatibus matériám nouae Dietae clam tractari, cuius summa 
est : Beligio, Palatínus, potestas regia. Beligio , ut eam quisque ad arbi- 
trium ha beat. Palatínus, ut eum deligant more ve téri, ad omnes eorum 
cupiditates perficiendas aptissimum. Potestas regia , ut nouis legibus sic 
coarctetur et debilitetur, ut non ipsi a Rege, sed Bex ab illis dependere 
videatur. Aiunt enim : modernis initiis instandum esse, et iuveni Imperá- 
tori et Begi, etiam invito, facillimum főre id persuadere. Huius ineptis- 
simi consilii causas facile Maiestas sua anteverterit, si armata Posonium 
descenderit- « (Eredetije a bécsi állami levéltárban. ») 

^ Emészt főherczeg 1577. június 16-án levélben felhívja Batthyá- 
nyi Boldizsárt, közölje véleményét »quomodo et ad quod tempus Diae- 
tam . . . indicendam censeat.« Utóbb azonban öt és a szövögben megne- 
vezett többi tanácsosokat Bécsbe hívta meg, mint ezt július 16-án Bu- 
dolfhoz intézett leveléből tudjuk. 

*) A meghívó levél példányai több megye és város levéltárában. 

*) Kitűnik ez az egri püspöknek október lő-ón a királyhoz inté- 
zett leveléből. 

*) Kitűnik ez szeptember 2 7 -ón a királyhoz intézett leveléből. 

*) A három meghívó levél példányai több megyei ós városi levél- 
tárban találhatók. 



1578. FEBRUÁR, MÁBCZIUS ÉS iPRIL HAVÁBAN. 39 

Az ország rendéi (1578.) február közepetáján kezdettek 
gyülekezni. *) 

Az egyházi rendből megjelentek az egri, váradi, veszpré- 
mi, csanádi, váczi és kníni püspökök , a sági és csornai pré- 
postok. Az esztergomi, egri, győri, veszprémi, nyitrai és szepesi 
káptalanok követeket küldöttek. 

A világi főurak soraiból kevesen jöttek össze : Balassa 
András és István, Bánffy László, Báthory István, Batthyányi 
Boldizsár , Czóbor Imre és Pál , Dobó Perencz , Nádasdy Fe- 
rencz, Poppel László, Révay Ferencz és Mihály, Thurzó Elek, 
Wárday Mihály és Szászi András a királyi személynök.Ketten, 
Báthory és Magochy Gáspár követek által képviseltették ma- 
gokat. Többen azért maradtak el, mert az a hír terjedett el, 
hogy a király haderővel fog Pozsonyban megjelenni, és néhány 
főurat elfogatni szándékozik. a ) 

Következő vármegyék küldöttek követeket : Abauj, Árva, 
Bars, Borsod, Győr, Heves, Liptó, Mosony, Ny itra, Pest, Pozsony, 
Sáros, Solt , Soprony , Szabolcs , Szolnok , Trencsín, Túrócz, 
Ung, Vas, Veszprém, Zala, Zemplén, Zólyom és a slavóniaiak. 

Végre ezekhez járult tizenhét királyi város : úgymint a 
hét felső magyarországi , a hét bányaváros és Nagyszombat, 
Szakolcza, Soprony. 3 ) 

Február 18-án az együtt levő rendek értekezletet tar- 
tottak, a mely Fejérkövy István , veszprémi püspököt és Czó- 
bor Imrét Bécsbe küldötte, hogy a királyt meghívják. 4 ) 

Ezek haladék nélkül útnak indultak, és február 22-én 
azzal a tudósítással tértek vissza , hogy a király néhány nap 
múlva meg fog érkezni. 5 ) 

Már négy nappal utóbb, Rudolf király Pozsonyban volt 



J ) Az egri püspök 1578. február 8-án ós 10-én jelenti a királynak, 
hogy még csak kevesen jöttek. Február 1 5-én írja , hogy gyülekezni 
kezdenek. 

*) Az egri püspök február 18-án jelenti ezt a királynak, és meg- 
jegyzi : »Authorem huius rumoris coram Maiestati Vestrae . . . indicabo.« 

3 ) Az egri püspök február 18-án a királyhoz intézett leveléhez 
mellékelve küldi meg a jelen- ós útban levő rendek névsorát. 

*) A bányavárosok követeinek zárjelentése. 

6 ) Ugyanott. 






40 Á POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Hajón jött, és a Duna partján az összes rendek által fogadta 
tott, kiknek nevében az egri püspök üdvözölte. *) 

Február utolsó napján történt meg az országgyűlés ün- 
nepélyes megnyitása. Mise után, az ország rendéi a királyi 
várlak lovag teremében gyűltek egybe. Itt a király megjelent 
körükben, és személyesen adta elő az országgyűlési proposí- 
tiót. Ennek mindegyik pontjánál megállapodott , míg azt az 
egri püspök magyar nyelven ismételte. 2 ) 

Azonnal trónjának elfoglalása után — így szólott — hő 
óhajtása volt mielőbb Magyarországba jönni. De ezen kívánságát 
alárendelte az ország érdekének, mely azt követelte, hogy min- 
denekelőtt többi országaiban és tartományaiban igyekezzék 
Magyarország részére segítséget ezközölni ki. Főleg ezen ok 
miatt látogatta meg Csehországot és a hozzá kapcsolt tarto- 
mányokat. Mihelyt innen Bécsbe visszatért, kihirdette a ma- 
gyar országgyűlést, a melyet, sajnálatára , ismételve el kellett 
halasztania. Most azonban köszenetét fejezi ki a rendeknek, 
hogy meghívására készséggel megjelentek. 

Ezeknek előrebocsátása után, felhívja figyelmöket az 
ország veszélyes helyzetére. Ugyanis a törökök, nem gondolva 
a megújított békekötéssel, több várat megvívtak, és fenyegető 
állást foglalnak el. Atyja, Miksa király mindent a mi lehetsé- 
ges volt, megtett Magyarország védelmére ; köz- és magánjö- 
vedelmeit e czélra fordította. Azonban mindez nem volt elég- 
séges a szükségletek fedezésére. Nagy összegeket kellett köl- 
csön vennie, a melyek most őt terhelik. Úgy az adósságok tör- 
lesztésére, mint pedig a véghelyek ellátásának költségeire 
jelentékeny segély megajánlását kell kérnie. 

Felhívja tehát a rendeket, hogy — a 25 dénárnyi ka- 
marai nyereségen fölül — három esztendőre 3 — 3 forintot sza- 
vazzanak meg minden porta után. Az egész, fél és negyed 



*) Az eperjesi követek naplója. 

•) A bdnayaváro8ok követei röviden mondják : »Der fartrag durch 
ír Kayserlich Maiestat selbst mundlich beschehen.« ^Részletesebben szól 
az eperjesi követek naplója : » Caesar submissa voce causas reddidit in- 
dictorum Comitiorum, singulos autem paragraphos , quos sua Maiestas 
latiné sonuit , Dominus Locumtenens elariore voce, ungarica lingua, 
repetivit.« 






re^", \ 



1678. FEBRUÁB, MÍRCZIUB &8 IPRIL HAVABAX. 41 

porták megkülönböztetését szüntessék meg. Minden jobbágyot, 
a ki földeket művel és tíz forint értéket meghaladó vagyonnal 
bír, úgy kell tekinteni , mint egy porta birtokosát. Azonban 
a jobbágyok vagyonuk arányában vegyenek részt a hely- 
ségökre kivetett adóösszeg fizetésében, úgy, hogy a gazdagab- 
bak többet, a szegények pedig kevesebbet fizessenek. A zsellé- 
rek fejenkint , ha házuk és földjük van, egy forintot, ha nincs, 
ötven dénárt fizessenek adó fejében. 

Nagy súlyt helyezett a király az adókivetők kinevezé- 
sének ügyére, mely már a megelőző országgyűléseket is fog- 
lalkoztatta. Ugyanis a megyék azt követelték, hogy a király oly 
nemeseket nevezzen ki ama tisztre, kiknek az illető megyében 
birtokuk van. Ebből gyakran nehézségek merültek föl, mivel 
megtörtént, hogy a kamara által kinevezettek vagy határozót 
tan vonakodtak, vagy késedelmeskedtek a tisztet elfogadni 
a minek következtében az adó kivetése és behajtása késlelte- 
tett, vagy pedig a kamaráknak olyanokat kellett a megyék aján- 
latára kinevezni, a kik kevesbbé voltak alkalmasak. A király te- 
hát hivatkozva arra, hogy, mivel különben is korlátlan hatalom- 
mal rendelkezik az országos tisztviselők, különösen pedig a 
kamaráktól függőknek, kinevezése körül, felhívta a. rendeket, 
mondják ki a törvénykönyvben, hogy a király adókivetőkké olya- 
nokat is nevezhessen ki, a kiknek az illető megyében, a hol 
működniök kell, birtokuk nincs ; föltéve , hogy nemesek és az 
ország más megyéjében birtokuk van. 

A várak megerősítésére, jobbágyaik 24 napi ingyen 
munkáját ajánlják meg. 

Rendeljék el, hogy az egy-telkes nemesek lóval és fegy- 
verrel mindig el legyenek látva. Gondoskodjanak arról, hogy az 
állandó lovasokat rendesen tartsák és lássák el. Az egyháziak 
azon kötelezettségét , a mely szerint tizedjövedelmeik után is 
tartoznak lovasokat tartani , újítsák meg ; minden 100 forint 
jövedelem után egy lovast számítva. A hadak elhelyezését bíz- 
zák a királyra. 

A fölkelés ügyét a következőképen szabályozzák : a 
rendek tíz porta után egy lovast és egy gyalogot, az egyháziak 
ezen fölül tizedjövedelmeik minden 100 forintja után két lo- 
vast, a kanonokok saját személyük után egy lovast állítsanak 



42 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

ki. Az egy-telkes nemesek közfelkelés esetén három, részleges 
felkelés esetén öt cúria után egy lovast állítsanak ki. Szabja- 
nak büntetést azokra, kik kötelességeik teljesítése alól kivon- 
ják magokat. 

Az önkény tes behódolásoknak, a szabad hajdúk dúlá- 
sainak, az urak és nemesek kalandozásainak és egymás elleni 
fegyveres küzdelmeiknek megakadályozása czéljából, állapít- 
sanak meg alkalmas intézkedéseket. 

Rendelkezzenek a lovashadak legelőiről, a hadak részére 
szükségelt élelmi és lőszerek szállításáról. Minthogy pedig a 
Dunántúli vármegyék ajánlkoztak, hogy saját költségökön 
fogják a véghelyekben állomásozó hadakat eltartani, ha a ki- 
rály nekik e czélra az országos adót átengedi, és őket az állan- 
dó lovasok tartásától fölmenti ; tanácskozzanak arról, vájjon 
nem volna-e czélszerű ily alapon az összes véghelyek ellátá- 
sát a megyékre bízni. 

Előadva, hogy a magyarországi véghelyek igazgatását 
Erneszt főherczegre, a horvátországiakét pedig Károly főher- 
czegre bízta; fölhívja a rendeket, hogy a véghelyek védelmére 
vonatkozó és egyéb hadi ügyekben, különösen az ingyen 
munkák behajtása és fölosztása, az élelmi és hadi szerek szál- 
lítása, az általános és részleges fölkelés, az önkénytes behódo- 
lások és kalandozások megakadályozása tárgyában kiadandó 
rendeleteiknek készséggel engedelmeskedjenek. 

Az országgyűlés föladatai közé sorolja, hogy az igaz- 
ságszolgáltatás, különösen pedig a nyolczadi törvényszékek 
ügyében határozzon; a királyi kincstár pereinek^ a rendes 
perfolyam mellőzésével soron kivül való tárgyalását engedje 
meg ; a háromságtagadók felekezete ellen alkotott törvényeket 
újítsa meg, és terjeszsze ki a keresztségismétlőkre. 

Végül fölszólítja az ország rendéit, hogy a mennyiben 
hazájuk javára czélzó indítványaik volnának, azokat terjesz- 
szék elő; azokról úgy fog velők tanácskozni és intézkedni, 
hogy atyai jóindulatairól meggyőződjenek. 

Ezzel azonban a királyi proposítió nem volt befejezve. 
Még egy pont volt ahhoz csatolva, mely fontosságra a megelő- 
zőket fölülmúlta. 

A király említést tesz a rendek gyakori panaszairól, hogy 



1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS, ÉS ÁPHIL HAVÁBAN. 43 

szabadságaik- és kiváltságaikban súlyos sérelmeket szenved- 
nek, mivel az udvarnál a magyarországi ügyek idegen tanácso- 
sokkal tárgyaltatnak. Kijelenti, hogy ő el van határozva, a 
tisztán maggarországi ügyeket (negotia mere hungarica) ma- 
gyar tanácsosokkal tárgyalni. E czélból szükséges, hogy né- 
hány magyar tanácsos állandón udvaránál tartózkodjék, akkor 
is, ha a német birodalomban utazik ; más tanácsosok pedig 
Erneszt főherczeg oldala mellett legyenek. Ajánlja tehát, hogy 
a rendek válaszszanak legalább négy tanácsost, kik közül ket- 
tő a királyi udvarnál, kettő pedig Erneszt főherczeg mellett 
állandón tartózkodjék. Ezeknek közreműködésével fognak a 
tisztán magyarországi ügyek, a melyek t. i. az igazság ki- 
szolgáltatását, az ország szabadságait és jogait illetik, elin- 
téztetni. J ) 

Ezen királyi proposítió meghallgatása után, a rendek 

nevében, az egri püspök köszönetet mondott a királynak, az 
ország javára irányzott atyai gondoskodásáért. Mire mindkét 
tábla a királyi helytartó lakásán egybegyűlvén, újra meghall- 
gatta a királyi proposítió szövegét, melyet most Istvánfy Mik- 
lós, a helytartó titkára olvasott föl. 2 ) 

Az alsó tábla másnap reggeli hat órakor tartotta (a 
ferencziek kolostorában) első ülését. A jelenlevők összeirattak, 
és a proposítió harmadízben felolvastatott. A követek egy ré- 
sze azonnal tárgyalás alá akarta venni. De ez csak márczius 
3-án vette kezdetét. E napon reggeli 6 órától délutáni 3-ig 
tartott az ülés. A tanácskozás zajos volt. 8 ) 

Két nappal utóbb a királyi helytartó lakásán mindkét 
tábla, elegyes ülést tartott. De még ezután is egy hét múlt el, 
míg az országgyűlés megállapodásait, fölirat alakjában, a ki- 
rálynak benyújthatta. 4 ) 



J ) A királyi proposítió egykorú másolata a bécsi állami, levél- 
tárban. 

9 ) Az eperjesi követek naplója. 

8 ) Az eperjesi napló szerint : » maximis contentionibus et inaudi- 
tis clamoribus, perinde ut in synagoga judaica.« 

*) Bártfa város követei márczius 8-án jelentik, hogy a föliratot 
már tisztázzák. Az eperjesi napló szerint , a fölirat csak márczius 8-án 
készült el, ekkor olvastatott föl a rendek előtt, ós nyújtatott be a ki- 
rálynak. 



44 A POZSONYI OB8ZÍ.GGYÜLÉ8 

A rendek azon reménységet fejezik ki, hogy új uralko- 
dójuk véget fog vetni nyomorúságuknak, vagy legalább álla- 
potuk jobbrafordulásának biztos zálogát fogja nyújtani. Kö- 
nyörögnek, hogy ne szűnjék meg igyekezeteit reményeik való- 
sítására irányozni ; annál inkább, mert Magyarország sorsától 
függ többi országainak biztonsága és jóléte. 

Elismerik, hogy kötelességök volna a királyt adósságai- 
nak visszafizetésében és terheinek viselésében támogatni. De 
erre teljesen képtelenek A mit ugyanis a vad ellenség gyakori 
betörései megkímélnek, attól a királyi hadaknak vakmerősége 
fosztja meg őket. A nép legnagyobb része alig tudja életét fön- 
tartani, nemhogy adót fizethetne. 

Mindazáltal készek erejökön fölül is áldozatokat hozni. 
Két évre 2 — 2 forintnyi adót szavaznak meg ; fölkérve a ki- 
rályt, hogy annak kivetése és behajtása körül ne kívánjon újí- 
tásokat behozni, és tartsa fönn a korábbi állapotokat De egy 
módosítást magok indítványoznak. Azt kívánják, hogy a zsi- 
dók és anabaptisták, kiknek saját házuk Tan, az adót és a 
többi közterheket is kétszeresen viseljék. Czéljokat, mely sze- 
meik előtt lebeg, nyiltan bevallják, azokat t. i. az országból 
való kivándorlásra késztetni. 

A porták új összeírását elrendelik ; mert az ország né- 
mely részeiben számuk ismét megfogyott. Oly megyékben, hol 
a főispáni hivatal üresedésben van, az adó behajtása körüli 
teendőket az alispánokra ruházzák ; de egyúttal a királyt föl- 
kérik, hogy a főispánokat mielőbb nevezze ki. 

Ingyen munkákat csak tizenkét napra ajánlanak meg. 
A király elégedjek meg ezzel, és erősítse meg ez e tárgyban 
fennálló törvényeket. Az ingyen munkák felosztásának jogá- 
ról nem mondanak le, és azt most is gyakorolva, az utolsó or- 
szággyűlés által megállapított felosztást több pontban mó- 
dosítják. 

Ezzel kapcsolatban, indokolva azt, hogy miért nem ké- 
pesek, a király kívánsága szerint 24 napi ingyen munkát sza- 
vazni meg, részletesen előadják a jobbágyok szomorú állapo- 
tát ; és különösen azt, mily zsarnoki önkénynek és zsarolások- 
nak vannak a királyi hadak részéről kitéve. Például fölhozzák 
Kilmann András kanizsai kapitányt, a ki a Kanizsa vidékén 



1578. FEBRUÁR, MÁRCZIU8, É8 ÁPRTL HAVÁBAN. 45 

lakó jobbágyokat, sőt az egy-telkes nemeseket is felosztotta ka- 
tonái között, a kiket mindennemű élelmiszerekkel, még vad- 
dal is, lovaikat pedig takarmánynyal ellátni tartoznak. Ily 
esetek a fölvidéken is fordulnak elő. Ezen visszaélések meg- 
szüntetését sürgetik. 

A királynak azon javaslatát, hogy az egyháziak tizedjö- 
vedelmeik után is tartsanak állandó lovasokat, — nem fogad- 
ják el; minthogy nem alapszik régi törvényeken. Egyúttal 
kiemelik, hogy ha a király az üresedésben levő főpapi javadal- 
makat betölti, és terhek nélkül adományozza érdemes egyházi- 
aknak, ezek kétségkívül eleget fognak tenni kötelességeiknek. A 
király ne engedje továbbá, hogy a kamara az egyházi tizedeket 
minden kárpótlás nélkül lefoglalj a; állítsa vissza az egyháziak- 
nak azon jogát, mely szerint tizedeik bérlésénél korlátozatlan 
szabadságot élveztek. Az egri káptalan mellett újra folyamod- 
nak, hogy szerencsi és gönczi tizedeit természetben szedhesse. 

A fölkelés tárgyában ragaszkodnak a fönnálló törvé- 
nyekhez. 

A behódolások megszüntetésére mit sem tehetnek. Azo- 
kat nem nevezhetni önkényteseknek, minthogy az illetőket az 
ellenség hatalma kényszeríti a behódolásra. Ezt megakadá- 
lyozni csak úgy lehet, ha a király erős sereget állít ki, mely 
az ország lakóinak védelmet nyújt. 

A király ne lépjen föl szigorral azok ellen, kik a török 
területre betöréseket intéznek. Az ily kalandokat a magyar 
katonaság iskoláinak lehet tekinteni. Es azoknak megszünte- 
tése sem biztosítja a békét, mert a törökök mindig találnak 
ürügyet, ha azt meg akarják szegni. 

A véghelyek hadainak ellátását a rendek nem vállalhat- 
ják magokra. A király, mint eddig, úgy ezentúl is gondos- 
kodjék arról. 

A rendek, a király távollétében is, készséggel hódolnak 
rendeleteinek. De a két főherczeghez semmiféle törvényes kap- 
csolatban nem állanak ; ennélfogva az ő rendeleteiknek nem 
engedelmeskedhetnek ; annál kevesbbé, mert ha ezt tennék, a 
királyi hatalom megosztása állana be. Ne kívánja tehát, hogy 
a két főherczeg hatóságáról törvény útján intézkedjenek. De 
e mellett kijelentik, hogy ha azok a király távollétében, szűk- 



46 A P0S80NYI OR8ZÁOGYÜLÉ8 

ség idején, fölkelésre szólítják őket, készséggel fognak körülök 
csoportosulni. 

A király azon kívánatára, hogy a királyi udvarnál és 
Emészt főherczeg mellett állandón 2 — 2 magyar tanácsos tar- 
tózkodjék ; azzal a kérelemmel válaszolnak, hogy a király a 
magyar tanácsosok számát szaporítsa, az üresedésben levő or- 
szágos hivatalokat töltse be ; ekkor azután kijelölhetik azokat, 
kik az udvarnál tartózkodjanak. De egyúttal kifejezést köl- 
csönöznek azon aggodalmuknak, hogy a magyar tanácsosoknak 
az udvarnál való tartózkodása nem fog az idegen befolyásnak 
véget vetni, és hogy ezután is idegenek fogják a magyaror- 
szági ügyeket intézni. Panaszkodnak, hogy a törökökkel foly- 
tatott békealkudozások, a véghelyek oltalmazása, a koronára 
szállott jószágokkal való rendelkezés — mindez rendszerint a 
magyar tanácsosok közreműködése nélkül szokott történni; sőt 
a véghelyekben általán idegen származása kapitányok alkal- 
maztatnak. Kivánják tehát, mondaná ki a király, hogy jövőre 
a magyarországi ügyeket a magyar tanácsosok közreműködé- 
sével fogja elintézni, és hogy csak a magyar cancellaria utján 
kibocsátott királyi rendeletek birnak Magyarországban ér- 
vénynyel. 

Azon kivánatot, hogy a királyi kincstár perei a rendes 
perfolyam mellőzésével tárgy altassanak, nem tartják teljesít- 
hetőnek. » Tudja meg ő felsége, — így szólnak többi között, 
— hogy a magyar nemességnek egyik leglényegesebb, régi 
törvények és ősi szokás által biztosított szabadsága, a királyi 
felséget, a saját ügyeiben, bizonyos korlátok közé szorítja és 
formákhoz köti. « A kincstári ügyeknek soron kivüli tárgyalása 
visszaélés utján honosúlt meg. A nemesség ragaszkodik sza- 
badságaihoz, és a többi rendekkel együtt, arra kéri a királyt, 
hogy ne hozzon be újításokat, és a koronára szálló jószágo- 
kat adományozza érdemes magyaroknak. 

Egyébiránt az igazságszolgáltatás, és különösen a nyol- 
czadi törvényszékek tárgyában az utolsó országgyűlés végzé- 
seit fenntartják ; habár az ország rendes bíráinak többsége 
most is vonakodott Eperjesre utazni. A királyi itélőszékhez 
fölebbezett pereknek az országgyűlés tartama alatt való elin- 
tézését kérik. 



1578. FEBRUÁR, MARCZIU8, ÉS IpRIL HAVÁBAN. 47 

A háromság-tagadóknak és könyveiknek kiküszöbölésére 
vonatkozó korábbi törvényeket megújítják. Ezzel kapcsolat- 
ban a világi rendek : & főurak, nemesek és városi követek, 
azon kérelemmel fordulnak a királyhoz, hogy valamint egyéb 
országaiban, úgy Magyarországban is engedjen szalad vallás- 
gyakorlatot. De az egyházi rend óvást emelt ezen határozat 
ellen, és kijelenté, hogy nem engedi ezt a törvénykönyvbe 
iktattatni. 

A király azt kivánta volt, hogy a rendek megállapodá 
saiban ne forduljanak elő utalások korábbi törvényekre ; ha- 
nem kimerítően és szabatosan fogalmazzák határozataikat, és 
ha valamely régibb törvényt megerősítenek, azt egész terje- 
delmében iktassák a törvénykönyvbe. A rendek, ezen felhívás 
következtében, összeírták a hadiügyekre vonatkozólag érvény- 
ben levő törvényeket, és külön benyújtották a királynak, de a 
törvénykönyvbe, nehogy túlságosan terjedelmessé váljék, nem 
akarták fölvenni. 

A királyi propositio által szőnyegre hozott ügyek elinté- 
zése után, a köz- és magánérdekekre vonatkozó kivánatok 
hosszú sorozatát terjesztették föl. 

Első helyen, az országos határoknak minden országgyű- 
lésen sürgetett kiigazítása áll. Előadják, hogy az ország lakói 
sok kárt szenvednek, mivel Morva-, Osztrák és Lengyelország 
területéről, hatalmaskodó urak betöréseket intéznek Magyaror- 
szágba, és foglalásokat tesznek itt. 

Majd azt kérik, rendelje el, hogy a magyar érczpénzt 
mely semmivel sem rosszabb mint az osztrák, Bécsben és a 
király kormánya alatt álló minden országban fogadják el. A 
harminczadok körűi tapasztalt visszaéléseket szüntesse meg. 
A Dunántúli megyékben létező erősségeket helyezze oly álla- 
potba, hogy a körülfekvő vidéknek oltalmat nyújthassanak. A 
külföldi borok behozatalát tiltsa el, a belföldi boroknak sza- 
bad kivitelét engedje meg. 

Nyitra és Bars megyék rendéi kérik, hogy Gímes várába 
őrséget helyezzen. Szabolcs, Szatmár, TJng, Ugocsa és Bereg me- 
gyék a kallói kapitány és a váradi őrség ; Komárommegye pedig 
a komáromi kapitány; végre Zemplénmegye Homonnai Gás- 
pár hatalmaskodása miatt emel panaszt. Mosonmegye az óvári 



r 

48 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

kapitánynyal fenforgó perének elintézését sürgeti ; Liptómegye 
a beszterczebányai rézbányák felügyelőjét vádolja be, mert 
a szent-györgyi bányatulajdonosok ezüst- és réztermését le- 
foglalta. 

Vasmegye a vasvári káptalannak áthelyezését Szombat- 
helyre ; Zalamegye a zalavári és kapornaki conventek visszaál- 
lítását ; Turóczmegye a turóczi convent jegyzőkönyveinek az 
esztergomi káptalannál valő elhelyezését javasolja. Pozsony- 
megye megerősíttetni kéri azt a régi gyakorlatot, mely szerint 
a 20 forint értéket meg nem halladő adósságok tárgyában a 
megyei törvényszék végérvényüleg, a további fölebbezés ki- 
zárásával, itél. 

A királyi városok polgáraik vámmentességét tiszteletben 
tartatni kérik. A bányavárosok ugyanazért, továbbá a szomszéd- 
várak megerősítéseért és a lengyel érczpénz kiküszöböléseért 
folyamodnak. Túr és Tiszavarsány mezővárosok több földbirto- 
kos ellen indított peröknek elintézését sürgetik. Körmöcz 
városa ellen panasz emeltetett, hogy az érseki cúria területén 
a hóhér számára lakházat épített ; az országgyűlés ezen épület 
lerontását határozta el. 

Több nemes előadja, hogy a korábbi országgyűléseken 
alkotott törvények daczára, jószágaikat, melyek a királyi vá- 
rakhoz csatoltattak, nem kapták vissza. 

Forgách Imréné és gyermekei Árva várára, Csáky Pálné 
Sárospatak várára, Báthory Miklós Szelin várára, az Oroszlán- 
Jcővi család Oroszlánkő várára, Illésházy István a körmendi 
vár egy részére tart igényt. 

Kdllay János és testvérei Kalló mezővárosa helyett, 
melyből mióta a kallói vár fölépíttetett, semmi jövedelmök 
nincs, más birtokot kérnek kárpótlásul. Lengyel István kéri, 
hogy a király Szigliget várába őrséget helyezzen. A komáromi 
vár őrsége és az ott elhelyezett sajkások ötven hónap óta ki 
nem fizetett zsoldjokat kérik. 

Birtokfoglalások és hatalmaskodások miatt számos pa- 
nasz terjesztetik elő : Ungnád Kristóf, Homonnai Ferencz, 
Krusich János és mások ellen, 

A királyi ügyigazgató által Zrínyi Miklós fia és Perényi 
György özvegye ellen indított pereknek megszüntetését kérik 



i 



1578. pbbrüák, mábczius is Ipril havában. 



49 



a rendek; az előbbinél hivatkozva atyjának érdemeire. Hason- 
lag egy, más magánfelek (Mágochy Gáspár és Telegdy Mihály) 
között folyamatban levő pernek megszüntetését, egy másik 
pernek pedig (mely Bártfa város és Bornemissza György kö- 
zött folyt) elítélését kérik. 

Horvát- és Tótország rmdei külön kérvényt nyújtottak 
be a királynak, melyben többi között a Kulpa folyó mellékén 
lakó jobbágyoknak, kik a török dúlásoktól sokat szenvedtek, 
az adófizetéstől való fölmentéseért folyamodtak. l ) 

A király válaszirata márczius 20-án a helytartó laká- 
sán tartott ülésben olvastatott föl. 2 ) 

A király a megajánlott adóval megelégedett, az adó ki- 
vetésére és behajtására vonatkozó megállapodásokat is hely- 
ben hagyta. 

De az adókivitők tárgyában újra előterjesztette kivánatát. 
Továbbá magának tartotta fönn az ingyenmunkák felosztását 
a megerősítendő várak között, és annak elhatározását vájjon 
az ingyenmunkákat a jobbágyok természetben szolgálják le, 
vagy pedig pénzen váltsák meg. Egyúttal a megszavazott ti- 
zenkét napi ingyen munkán fölül, minden tiz porta után egy 
kocsi kiállítását szintén 12 napra, kívánta. 

Viszont igérte, hogy Eger városának, Szendrő és Tokaj 
váraknak megerősítéséről »a mennyire lehetséges*, gondoskodni 
fog. Kassára szakértő biztosokat küldend, hogy a város mege- 
rősítése iránt a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Szent- 
Benedek, Pápa, Szirák, Zólyom és Korpona várakra, az ingyen 
munkák felosztásánál különös tekintettel leend. Habár Győ- 
rött az erődítési munkálatok még nincsenek befejezve, az in- 
gyen munkákat, melyeket itt nélkülözhet, más várakra fogja 
fordítani. 

Jelenti továbbá, hogy Kanizsa megerősítésére az örökös 
tartományok rendéi jelentékeny segélyt ajánlottak föl; Ká- 
roly föherczeg pedig a Kanizsa felé vezető utaknak eltorla- 
szolására ezer munkást küldend. Újvár várának megerősítésére 
az osztrák rendek 75,000 forintot szavaztak meg; de szüksé- 



') Az országgyűlés föliratának egykorú példánya a M. T. Akadémia 
kézirat gyűjteményében. 

8 ) Az eperjesi kftvetek naplója. 
Magyar Országgyűlés története. 4 



50 a Pozsonyi oészág gyűlés 

gesnek látja, tekintettel ezen hely kiváló fontosságára, hogy a 
körülfekvő megyék külön ingyenmunkákat határozzanak. 

A katonák kihágásai tárgyában emelt panaszokat ked- 
vetlenül veszi tudomásul. Á kapitányokat kérdőre fogja vonni, 
és azon lesz, hogy a kihágások ismétlődését megakadályozza. 
Mivel pedig azokra leginkább az élelmi szerek bevásárlása 
nyújt alkalmat, erre nézve ezt a módozatot ajánlja a rendeknek 
elfogadás végett -.jelöltessék ki minden egyes katona részére egy 
jobbágy a kitől az élelmi czikkeket vásárolja ; és pedig vagy kéz- 
pénzfizetés vagy nyugtatvány mellett, a melyet a kapitányok a 
zsold fizetése alkalmával beváltanának ; ily módon ugyanis a 
panaszok orvoslása könnyen és biztosan lesz eszközölhető. 

Az állandó lovasoknak elhelyezését is magának tartja 
fönn. A Dunántúli megyéknek meg lehet engedni, hogy lova- 
sok helyett részben gyalogokat tartsanak ; a részletes intézkedés 
a főkapitányra és a kanizsai kapitányra bizatván. A főpapokat 
és főurakat az 1550-iki törvényekben megállapított bünteté- 
sek által kell arra szorítani, hogy jövedelmeik arányában az 
állandó lovasokat rendesen állítsák ki ; a fölügyeletet és a 
büntetés végrehajtását a főkapitányokra bizva. Az üresedésben 
levő főpapi javadalmak betöltéséről ^gondolkodni fog.« 

Megnyugszik abban, hogy a nemesi fölkelés tárgyában 
a fennálló törvények érvényben maradjanak ; csak azt óhajtja 
hogy ezen törvények a jelen törvénykönyvbe felvétessenek. 

Sürgeti, hogy az önkénytes behódolások megszüntetése 
végett a behódolókra szabjanak büntetéseket ; különben ön- 
hatalmúlag fog intézkedni. Egyúttal biztosítja a rendeket, 
hogy a maga részéről alattvalóinak védelmére mindent a mi 
hatalmában áll, meg fog tenni. 

A rendek azon kéréséről, hogy a török területre történő 
beütéseket nézze el, meglepetve értesül. A békességet lelkiisme- 
retesen meg akarja tartani. A magyar ifjúságnak elég alkalma 
van, a véghelyekben és az állandó lovasságban szolgálva, az el- 
lenséges támadások visszaverésénél, a harczias szellemet táplálni. 

Erneszt és Károly főherczegekre vonatkozó czélzatait a 
rendek félreértették. Nem szándékozik az országot részekre 
osztani, sem pedig uj kormányzási rendszert állapítani meg; 
csak a véghelyek biztosságáról kivan gondoskodni. E miatt 



1578. febrüáa, uimaauB, is apbíl havában. 51 

Károly főherczegre Horvátország- és Slavóniában a katonai 
ügyek vezetését bízta ; Erneszt főherczeg pedig a Magyaror- 
szágban elhelyezett királyi hadaknak fővezére és a királynak 
a hadügyekben helyettese. Ebből tehát az országra semmiféle 
hátrány és sérelem nem háromlik. 

A magyar tanácsosok számának szaporítása iránt ma- 
gyar tanácsosaival értekezni fog. A tisztán magyar ügyeket, 
vagyis az ország törvénykezésére, jogaira és szabadságaira 
vonatkozó ügyeket, a magyar tanácsosok közreműködésével 
fogja elintézni. Ellenben felhívja a rendeket, hogy >a vegyes 
ügyekre* nézve, melyek már Ferdinánd és Miksa uralkodása 
alatt is az udvari kamaránál és a hadi tanácsnál tárgyaltattak, 
ne kívánjanak újítást hozni be. Azon lesz, hogy ezen ügyek is 
lehetőleg gyorsan intéztessenek el. 

Viszont kijelenti, hogy a királyi kincstárt illető ügyekre 
nézve lemond kivánatáról, és a korábbi törvényekhez fogja 
magát alkalmazni. A koronára szállott jószágok adományozá- 
sánál pedig tekintettel lesz azokra, kik a trón és az ország 
körül érdemeket szereztek. 

Az áríánusok ellen hozott törvényeknek kiterjesztését az 
anabaptistákra sürgeti. A rendek tévedésben vannak, midőn 
azt hiszik, hogy a király kormánya alatt álló többi országok* 
ban szabad vallásgyakorlat van engedve. Ezt Magyarországban 
sem engedheti, mert tiltja koronázási esküje. 

A hadügyekre vonatkozó, de érvényben levő régibb tör- 
vényeknek a jelen országgyűlés törvénykönyvében ismétlését 
szükségesnek tartja. 

A nyolczadi törvényszéknek, a felvidéki megyék részére 
Eperjesen megtartását ellenzi, minthogy a bírák nagyobb 
része vonakodik oly messzire utazni Kívánja, hogy Eperjes 
helyett Pozsonyban vagy Nagyszombatban tartsa a törvényszék 
üléseit. A királyi itélőszékhez fellebbezett pereket még az or- 
szággyűlés tartama alatt el fogja intézni. 

Igyekezni fog, hogy az Ausztriához és Lengyelországhoz 
kapcsolt magyarországi területeket visszaszerezze. Az országos 
határok kiigazítása közelebb meg fog történni; minélfogva 
fölhívja a rendeket, hogy e czélra a magok köréből biztosokat 
válaszszanak. 

4* 



52 A POÉSONYI ÖE8ZA0QTÖL*8 

A magyarországi pénz elfogadása tárgyában jelenleg 
nem határozhat ; ezen ügy nem csak az osztrák tartományo- 
kat, hanem a német birodalmat is illeti. A lengyel érczpénz 
tárgyában pedig, a rendektől vár javaslatokat A harminczadok 
körül tapasztalt visszaélések megszüntetéséről gondoskodni 
fog. A tizedek ügyében a fennálló törvények érvényben ma- 
radjanak; az egri káptalan kérésének teljesítését a véghelyek 
érdeke nem engedi ; de intézkedni fog, hogy a bérleti díj fel 
emeltessék. A bor be- és kivitelére nézve szintén a fennálló 
gyakorlathoz regaszkodik. 

A panaszokra nézve az illető hatóságoktól felvilágosí- 
tást fog kérni 

A vasmegyei erősségeknek őrséggel való ellátását nem 
vállalhatja magára, minthogy már is súlyos terhek nehezednek 
rá. Biztosokat küldend ki, hogy ezen helyeket vizsgálják meg ; 
azokról, a melyeknek fentartását szükségesnek fogják itélni, 
gondoskodni fog, a többit pedig lerontatja ; Gímes várába leg- 
feljebb 20 — 25 fegyverest képes küldeni. A bányavárosok meg- 
oltalmazására mindig kiváló gondja volt, és lesz ezentúl is. A 
királyi várósok kiváltságainak fenntartását maga is kívánja. 

A várakhoz csatolt birtokok visszaadása körül, a fenn- 
álló törvények értelmében fog eljárni. Pozsonmegye kérésé- 
nek tárgyalását más alkalomra halasztja. A vasvári káptalan- 
nak Szombathelyre áthelyezését nem hagyja jóvá, mert ezen 
intézkedés nagy rémületet terjesztene ama vidék lakói között. 

A többi ügyeket nem tartja szükségesnek válasziratában 
intézni el ; a feleket a királyi cancelláriához utasítja. 

A horvátországi rendek kérvényéből is csak azt az e gy 
pontot emeli ki, a mely a rendek föliratában meg volt említve 
A Kulpa mellékén lakó jobbágyok nem lévén mindannyian 
kitéve a törökök dúlásainak, csak azokat hajlandó az adófize- 
téstől fölmenteni, a kiket a horvátországi rendek ki fognak 
jelölni. x ) 

Az alsó tállá márczius 21-én reggeli hat órakor kez- 
dette meg a királyi válaszirat tárgyalását. A megyei követek 



') A királyi válaszitat egykorú példánya a M. T. Akadémia kéz- 
iratgyűjteményében. 



1578. fkbrüíh, hárczius, és ápbil havában. 53 

elégületlenek voltak tartalmával, és éles bírálat alá vették. 
A heves viták közben jelent meg a fSrendek küldöttsége : 
a királyi helytartó, Batthyányi Boldizsár és Nádasdy — 
azzal az ajánlattal, hogy Althan Kristóf, az udvari ka- 
mara elnöke és testvérei részére az indigenatus megadassék. 
A rendek már több megelőző országgyűlésen nehézségeket 
támasztottak ily indítványokkal szemben. Most pedig az alsó 
tábla határozottan visszautasító válaszszal bocsátotta el a fő- 
rendek küldötteit. x ) 

Valamint e kérdésben, úgy a királyi válaszirat tárgyá- 
ban is, a megyei követek nemcsak az alsó táblát ragadták ma- 
gokkal, de a főrendeket is rá tudták bírni, hogy ellenállás nél- 
kül fogadják el fölirati javaslatukat, mely már márczius 25- 
én nyújtatott be a királynak. 

Ebben a rendek úgy az adókivetőknek kinevezésére mint 
az ingyen munkákra és az állandó lovasok elhelyezésére nézve 
ragaszkodnak előbbi megállapodásukhoz. Kinyilatkoztatják 
hogy kedvetlenül értesültek a király azon elhatározása felől 
hogy a kapitányok és katonák kihágásai ellen emelt panaszok 
iránt a kapitányoktól vagy másoktól informátiót fog kérni ; a 
rendek nyilvános panaszai nagyobb hitelt érdemelnek, mint a 
kihágások szerzőinek hiú mentségei. Újra kérik, hogy a király 
büntesse meg azokat ; és a baj orvoslására biztosabb módot 
nem ismernek annál, mint ha a király pontosan fizeti a kato- 
nákat, és szigorúan megbünteti az erőszakoskodókat. Az ön- 
kénytes behódolások megakadályozására is, egyetlen biztos 
eszköznek azt tartják, hogy a király alattvalóinak védelméről 
gondoskodjék. Ezzel kapcsolatban Vasmegye követei, óvás alak- 
jában kijelentették, hogy ha rögtöni segély nem jő, megyéjök 
egész területének behódolását nem lehet többé meggátolni. 

A magyar csapatoknak az ellenséges területre intézett 
betöréseik és a nemeseknek egymás között folytatott küzdel- 
meik, a legelő^, a magyar pénz, a bányák és harminczadok, a 
vasvári káptalan és a birtokok visszaadása tárgyában ismétlik 
keresőket. 



') Az eperjesi követek naplója, mely Althan-ra vonatkozólag 
az alsó tábláról irja : »Cyclopice et barbarice repugnatum est.« 



54 A POZflOMTl ORSzAaöTÜL*g 

A nyolczadi törvényszékek kérdésében felmerült ne- 
hézséget nem sikerült elhárítani. A felvidéki rendek ragasz- 
kodtak ahhoz, hogy a felsőmagyarországi megyék számára 
Eperjesen tartsa a törvényszék üléseit ; ellenben a birák több- 
sége óvást emelt ez ellen. Az országgyűlés tartózkodott attól, 
hogy ez ügyben végzést alkosson. 

Az Erneszt és Károly főherczegek hatásköréről szóló 
királyi nyilatkozatot a rendek megnyugtatónak tekintették. 
És kérték, hogy csak a király távollétében intézzék a rajok 
bízott ügyeket ; ha pedig a király az ország határai között tar- 
tózkodik, maga kormányozzon. Egyúttal azt az óhajtásukat 
fejezték ki, hogy a király távollétében, Erneszt főherczeg lakjék 
Magyarországban, udvarában magyar urakat s ifjakat tartson. 

Ellenben nem voltak megelégedve a király azon nyi- 
latkozatával, mely a magyarországi ügyeknek tárgyalási mód- 
jára vonatkozott. A tisztán magyar ügyek és a vegyes ügyek 
megkülönböztetését nem fogadták el. Azt kívánták, hogy a ki- 
rály a magyarországi ügyeket, különbség nélkül, a magyar taná- 
csosok és hatóságok közreműködésével tárgyalja és intézze eL 

Miután továbbá a király az oszrák bornak szabad bevi- 
telét Magyarországba megengedte, viszont kérték, hogy a 
magyar bornak kivitelét Ausztriába és Stiriába ne aka- 
dályozza. 

A határok kiigazítására, a korábbi országgyűléseken 
megválasztott országos biztosokat újra megválasztották. 

A Kulpa mellékein lakó jobbágyok ügyében, a horvát- 
országi albánt és az adókivetőt hatalmazták föl annak megál- 
lapítására, kik kötelezhetők az adó fizetésére, és kik ment- 
hetők föl? 

Végre a fölterjesztett magán ügyek elintézésére sürgetőn 
fölkérték a királyt 1 ) 

A királyi válasz az országgyűlés második föliratára 
már másnap elkészült A legtöbb pontban ragaszkodott az 
első leiratban közlött határozatokhoz. 

Az adókivetők kinevezése tárgyában, a király mint a 

De csak egyet emeltek ki : azt a pontot, melyben Árva várának 
visszaadása kéretik. — A fölírat egykorú másolata ugyanott. 



1578. FERBUÁB, MÁRCZICS, É8 ÁPBIL HÁTÁBAN. 55 

megelőző országgyűléseken, úgy most is lemond kivánatáról. 
Azaz, újra felhívta ugyan a rendekét, hogy azt a közjó iránti 
tekintetből teljesítsek; de hozzátette, hogy azon esetre, ha 
teljesíthetőnek nem tartják, legalább arról gondoskodjanak, 
hogy oly férfiak választassanak meg, a kik tisztökben hűségesen 
és szorgalmasan fognak eljárni 

A tizenkétnapi ingyenmunkával is megelégedett, le- 
mondva a minden tiz porta után kiállítandó szekérről. Azon- 
ban az ingyenmunkák felosztása és készpénzen való megváltása 
tárgyában a szabad rendelkezést, újra magának igényelte. 

Mivel az újvári és kanizsai váraknak megerősítése, az el- 
lenség közelsége miatt, sürgetően szükséges ; megújitotta azt a 
kivánatát, hogy a szomszéd vármegyék e czélra külön ingyen 
munkákat ajánljanak ; ekképen Ausztria és Csehország rendéi 
annál készségesebben fognak ezen fontos erősség föntartására 
továbbra is áldozatokat hozni. 

Viszont a király is, a rendek által különös figyelmébe 
ajánlott Korpona, Szendrő és Tokaj várak megerősítéséről 
» mihelyt lehetséges*, gondoskodni fog; egyszerre ugyanis 
minden igénynek megfelelni nem képes. 

Azon lesz, hogy a kapitányok és katonák hatalmasko- 
dásainák véget vessen; és e czélból igyekezni fog, hogy a 
véghelyek őrsége rendesen el legyen látva élelemmel, és zsold- 
ját is pontosan kapja. Mivel azonban a királyi kincstár'nem 
rendelkezhetik mindig a szükséges pénzösszeggel, és igy a 
fizetéseket néha a kellő időben nem teljesítheti : újra ajánlja, 
fogadják el a rendek azt, hogy a katonák, a mennyiben kész- 
pénzzel nem fizethetnek, nyugtákat adjanak, a melyeket a 
kapitányok beváltandnak. 

Az állandó lovasoknak a főkapitány és az alispánok által 
eszközlendő elhelyezését jóváhagyja, oly föltétel alatt, hogy a 
királynak és távollétében Erneszt főherczegnek megegyezését 
kérjék ki. A Dunántúli megyék azon kivánata tárgyában, hogy 
a lovasok helyett gyalogokat tarthassanak, mielőtt magát el- 
határozná, előbb az azon részekbe kinevezendő főkapitánynyal 
fog értekezni. Helybenhagyja, hogy azon főpapokat és főura- 
kat, kik az állandó lovasokat ki nem állítják, az 1550-iki 
országgyűlésen megállapított büntetés érje ; czélszerűnek lát- 



56 a roiaomn országgyűlés 

ná ugyan, hogy e büntetés végrehajtása a kapitányokra bízas- 
sák, de ha a rendek e tekintetben is a korábbi törvényekhez 
ragaszkodnak, nincs kifogása ellene. 

Az esztergomi érsekség és a győri püspökség betöltéséről 
>mielőbb gondolkodni fog.« A világi hivatalok betöltése iránt 
még az országgyűlés tartama alatt ki fogja kérni magyar ta- 
nácsosainak javaslatait. A Dunántúli országrész főkapitányá- 
nak kinevezése ügyében tárgyalásokat folytatott, de nem ve- 
zettek eredményre ; igyekezni fog, hogy azon tisztre mielőbb 
alkalmas egyént nevezzen ki. 

Az önkénytes behódolásokat semmiképen nem enged- 
heti meg. Újra felhívja a rendeket, hogy azok megakadályo- 
zása végett intézkedjenek. Viszont igéri, hogy a fenyegetett 
helyek védelméről gondoskodni fog. A mi Vas és Soprony 
megyék óvását illeti, a rendeket emlékezteti az áldozatokra, 
melyeket ezen vidék érdekében hozott ; mert csak Kanizsára 
évenkint közel kétszázezer forintot fordít. A kalandozásokat 
az ellenség területén szintén nem tűrheti ; és a mennyiben a 
rendek vonakodnának úgy ezeknek szerzőire, mint az önkény- 
tesen behódolókra büntetéseket szabni, királyi hatalmával fog 
ellenök föllépni. 

A lovas katonák részére engedett legelők használatának 
május végére kitűzött határidejét legalább is június közepére 
kiterjesztetni kéri. Ezen katonákra nézve is czélszerünek tartja 
a nyugtatványokkal való fizetés módozatát ; de ha a rendek 
ezt elfogadni határozottan vonakodnak, megnyugszik az ed- 
digi gyakorlat fenntartásában. 

A nyolczadi törvényszékek helyének megállapításáról 
magyar tanácsosaival fog értekezni. 

Kedvesen veszi tudomásul, hogy távollétének idejére, 
a rendek Erneszt és Károly főherczegeket a hadiügyekben, he 
lyettesei gyanánt elfogadják. Erneszt főherczeggel tárgyalni fog 
az iránt, hogy állandón Magyarországban lakjék. És a magyar 
főrendü ifjakat mind a főherczeg, mind pedig ő maga szívesen 
fogják udvarukban fogadni. Egyúttal újra fölhívja az országgyű- 
lést, hogy azon tanácsosokat, kik hivatva lesznek .a királyi ud- 
varban, illetőleg Erneszt főherczeg környezetében tartózkodni, 
válaszszák meg. Ezekkel nemcsak a tisztán magyar ügyek, 



1578. FEBBUÁR, MARCZIU8, ás ÁPRIL HAVÁBAN. 57 

hanem, a körülményekhez képest, a Yegyes ügyek is közöltetni 
fognak. 

A harminczadok, a birtokok visszaadása és a magyar pénz 
tárgyában ismétli korábbi igéretét. A lengyel pénz árfolya- 
mának megállapítása iránt közelebb fog határozni. A vasvári 
káptalan áthelyezése, az egri káptalan tizedei, és a bor kivi- 
tele tárgyában ragaszkodik az előbbi föliratában foglalt nyilat- 
kozataihoz. A király végül a rendek első föliratában előadott 
magán ügyekre közli határozatait. 1 ) 

E királyi válaszirat egy hétig foglalkoztatta a rendeket 
Az alsó tábla vonakodott engedményeket tenni, bár a királyi 
helytartó és a személynök mindent megmozdítottak, hogy a kirá- 
lyi leiratban foglalt kivánatokat, elfogadtassák. De a márczius 
31-én tartott vegyes ülésen sem voltak képesek czélt érn'. 2 ) 

Ennek következtében az országgyűlés harmadik főiirata 
mindenben fönntartotta a korábbi megállapodásokat. 

Újvár várára nézve kilátásba helyezte ugyan, hogy a 
szomszéd megyék közelebb tartandó gyülésökön ajánlatokat 
teendnek ; de Kanizsára nézve határozottan kijelentette, hogy 
a szomszéd Vas és Zalamegyék, melyek a törököktől oly sokat 
szenvedtek, semmit sem képesek tenni. 

A várakban elhelyezett katonák zsoldjának kifizetését 
sürgetve, megemlitették több vár őrségének azt a nyilatkozatát, 
hogy azon esetre ha az elmaradt zsold rögtön ki nem 
fizettetik, a katonák tovább állomásukon nem maradhatnak 
meg. A kapitányok és katonák erőszakoskodásainak meggát- 
lására czélzó végzés támogatására, a rendek kijelentették, hogy 
ha panaszolt bajaikat a király meg nem szünteti, sem az adót 
megfizetni, sem az ingyen munkákat kiszolgáltatni nem lesz- 
nek képesek. 

Midőn pedig az üresedésben levő egyházi és világi hiva- 
talokról szóló királyi ígérettel meg nem elégedve, azoknak 
még az országgyűlés tartama alatt való betöltését sürgették, 
még azon uj kérelmeket is intézték a királyhoz, hogy haladék 



*) A márczius 26-ikán kelt leirat fogalmazata a bécsi állami le- 
véltárban. 

9 ) Az eperjesi követek naplója. 



\ 



58 A POZSONYI OBSZÁGGYÜLftS 

nélkül nevezzen ki cancellárt, és a magyar tanácsosok számát 
is szaporítsa, illő fizetést rendelve nekik. 

A behódolások megakadályozására most is képtelenek- 
nek vallották magokat. A kalandozások iránt újólag el- 
nézést kértek. És ezen két pontra nézve, azt kivánták, hogy 
arról a törvénykönyvben ne történjék említés, mert attól tar- 
tottak, hogy a törököknek tudomására fog jutni. 

A magán ügyekre vonatkozó királyi határozatok ellen 
minthogy az ügyek nagy részének elintézését bizonytalan 
időre elhalasztották, szintén sok kifogásuk volt a rendeknek. *) 

A király harmadik leirata, mely már a következő na- 
pon közöltetett az országgyűléssel, szintén nem hozta a fen- 
forgó ellentéteket közelebb a kiegyenlítéshez: amennyiben 
ellőbi álláspontjától el nem tért ; kevés lényegtelen kivétellel 
előbbi kivánatainak s ajánlatainak ismétlésere szorítkozott. 2 ) 

Minthogy, úgy a király mint a rendek az országgyűlés 
befejezését lehetőleg siettetni kivánták, az alsó tábla napon- 
kint reggel és délután tartott ülést. így történt ez ápril 3-án 
is, mikor délutáni két órakor kezdették meg a harmadik ki- 
rályi leirat tárgyalását. Habár az országgyűlési tanácskozások 
rendszerint zajosak szoktak lenni, ez alkalommal a lárma oly 
fokot ért el, hogy a tanácskozást lehetetlenné tette. A sze- 
mélynök tehát, a ki különben is észrevette, hogy a követek 
egy része ittas állapotban van, az ülést berekesztette, és a kö- 
vetkező napra, reggeli hat órára hivta össze a rendeket. Azon- 
ban soraikban most sem uralkodott nyugodtabb hangulat. 
Különösen az ingyenmunkák felosztása és a várakhoz csatolt 
magánbirtokok visszaadása támasztott nagy nehézségeket. 

Ezekhez járult még Alihan honfiusításának ügye, bár 
ez a föliratokban és leiratokban nem említtetett meg. Mind a 
márczius utolsó napján tartott elegyes ülést, mind pedig az 
alsó táblának ápril elsején tartott ülését is soká foglalkoztatta 
ez a tárgy. A királyi személynök, miután esdeklései hatásta- 



*) Az országgyűlés, ápril 2-án bemutatott harmadik íoliratának 
egykorú példánya a M. T. Akadémia kéziratgyüjteményében. 

*) Az ápril 3-iki királyi leirat egykorú másolata ugyanott. 



1578. fbbruíb, márczius, ás JLfril havában. 59 

lanul hangzottak el, fenyegetőzni kezdett, hogy a király erőha- 
talommal fogja a rendeket kényszeríteni akaratának tesjesité- 
sére. Végre reá állottak ugyan, hogy Althan Kristóf a ma- 
gyar mágnások sorába felvétessék, de .ezen kitüntetést nem 
akarták testvéreire is kiterjeszteni ; csak az april 4-én tartott 
elegyes ülésen sikerült a helytartónak és a főrendeknek, mind 
a három testvér honfíusítását kivinni. Mire mindhárman 
megjelentek az ülésben, és letették az esküt. x ) 

Kevesbbé voltak sikeresek a főrendek erőfeszítései, hogy 
a király többi kivánatainak teljesítését eszközöljék ki. 

Ugyanis a negyedik fölirat az . előbbieknek viszhangja 
volt. Midőn ezt ápril 5-én a királynak bemutatták, a helytartó 
élőszóval tüzetesen indokolta több pontját, különösen azon 
határozatukat, a mely szerint az ingyen munkák felosztását az 
országgyűlés részére vették igénybe. 2 ) 

A király, a várlakban tartotta vissza a rendeket, míg 
válaszirata elkészült, 3 ) a mely szintén korábbi nyilatkozatai- 
nak ismétlésére szorítkozott. 4 ) 

Az országgyűlési tárgyalások további folyamáról nem 
birunk részletes tudósításokat. Úgy látszik a fölíratok és leira- 



J ) Az eperjesi követek naplója, ós a bányavárosok követeinek 
zár-jelentése. 

a ) A fölirat egykorú példánya az Akadémia kéziratgyüjtemé- 
nyében. 

8 ) Az eperjesi követek naplója ezen nap eseményeinek elbeszé- 
lésével ér véget. »5-a Április. Apud Locumtenentem publice articuli 
rursus perlecti sünt, et paucis quibusdam mutatis, singali sese in diver- 
soria receperunt sua, tandem dum ab Istwanffy elegantius iidem descri- 
berentur. Tandem circa horam nonam matutinam, cum maxima Magna- 
tum írequentia, et iis qui adhuc reliqui erant Comitatus (plerique enim 
eorandem nuncii, quod in longum Comitia extracta erant, discesserunt) 
in arcem ad suamMaiestatem, articulos postremo exhibituri, ascendernnt ; 
ubi demum usque ad quartam pomeridianam impransi et jejuni, donec 
ad articulos omnes responsum esset, detenti sünt. Et post eorandem prae- 
lectionem finis illi congressui impositus est. Non aderat autem illi coetui, 
in arcé congregato, turbator ille, et veluti fax omnium dissidiorum Me- 
gery rufus, praemonitus ab aliquo amico haud dubie, ne poenas graves 
justasque lueret impudentium sermonum, quos in Imperatorem in aula 
Ló cumtenentis effutiverat. « 

*) A királyi leirat egykorú másolata az Akadémia kéziratgyüj- 
teményben. 



60 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

tok váltása helyett, közvetlenül, személyes érintkezés útján si- 
került végre az ellentétek kiegyenlítése. 

A király, többi között, felhagyott annak sürgetésével, 
hogy az ingyen munkák felosztása reá bizassék. Mire, hosszas 
tanácskozás után, a hadi tanácsosok közreműködésével, *) rész- 
letes megállapodás történt az iránt, mely várakra, mely me- 
gyék jobbágyainak ingyenmunkája fordíttassék. Egyúttal szá- 
mos intézkedés történt az ingyenmunkák kezelése és megvál- 
tása tárgyában. 

Ellenben több oly kérdés, a melynek elintézése nem mu- 
tatkozott sürgetően szükségesnek, függőben hagyatott. 

A közmegegyezéssel elfogadott végzéseket a rendek 
ápril 11-én mutatták be a királynak. Ez búcsút vett tőlök. 
Kezet szorított azokkal, a kik távozni készültek. Azokat pedig, 
kiknek magánügyeik még nem voltak elintézve, biztosította, 
hogy mindaddig el nem hagyja Pozsony városát, míg minden 
ügyet letárgyalt. 2 ) 

Az országgyűlés törvényczikkeit két nappal utóbb látta 
el megerősítésével. 8 ) 



') Ezt a XXVII. törvényczikk említi. 

s ) A bányavárosok követei ápril 17-iki jelentésokben irják, hogy : 
»den vergangenen freitag id est den 11. tag április, in beysein der gan- 
tzen Landtschafft, wie sie sich mit der Kayserlichen Mayestát der Land- 
tags Artickl halben gantz und gar verglichen hat«, adták be a bányavá- 
rosok újabb kórvényét. »Und datzumal — folytatják — die K. M. einen 
jeden, so seinen Bescheidt hat, die Hand geboten und einwilligt heim 
zuziehen. . . . Ire M. sich erboten hat ehe nicht von Pressburgh zu ver- 
rücken bisz ein jeder seinen Bescheidt bekumme.c 

3 ) A törvénykönyv egykorú példánya az udvari kamara levél- 
tárában. 



1 



IV. 

A pozsonyi országgyűlés 

1580. február- és márczius havában. 

Rudolf király, az 1578-ik évi küzdelemteljes or- 
szággyűlés befejezése után, Prágába sietett, hol a magyaror- 
szági kormányügyektől lehetőleg távol tartotta magát, azokat 
egészen Eraeszt főherczegre bízva. 

Midőn tehát azl579-ik év nyarán, a pénzügyi viszonyok 
— a megajánlott adó utolsó részlete Mihály napján lévén be- 
hajtandó — a magyar országgyűlés összehívását szükségessé 
tették, és e miatt a kitűzendő határnap iránt Erneszt főher- 
czeg véleményét kikérte, egy úttal értesíté őt, hogy » többi or- 
szágainak ügyei által akadályozva lévén ott személyesen meg- 
jelenni,* őt kéri fel az országgyűlés vezetésére. 1 ) 

Sőt ugyanakkor azon terv is fölmerült az udvarnál, hogy 
Ernészt főherczegnek hatalomköre, mely, az 1578-iki törvé- 
nyek értelmében, a hadi ügyekre szorítkozott, Magyarország 
összes kormányügyeire terjesztessék ki ; mi által a király az 
azokkal való foglalkozástól teljesen föl lett volna mentve. 2 ) 

Azonban ezen javaslatot épen Erneszt főherczeg német 
tanácsosai ellenezték ; mert előre látták, hogy az országgyűlé- 
sen zavarokat és bonyodalmakat idézne elő. 

Ugyanezen tanácsosok — Harrach és Khuen — attól 



*) Kudolfnak 1579. augusztus 9-én Erneszt főherczeghez intézett 
levele a bécsi állami levéltárban. 

*) A cancellár ezen javaslatáról említést tesz Harrach Lénárd, 
szeptember 27-én Erneszt főherczeghez intézett levelében. 



62 A POZflOHYI ORSZÁGGYŰLÉS 

is tartottak, hogy a király elmaradása szintén rossz hatással 
lesz a magyar rendekre. E miatt azt ajánlották, hogy a jövő 
országgyűlést csak az adó megszavazására kell felszólítani, és 
pedig a lehető legrövidebb, talán egy évnél rövidebb időre ; 
kilátásba helyezve, hogy időközben a király személyesen meg 
fog jelenni az országban, hogy a rendekkel a többi ügyek 
iránt tanácskozzék. *) 

Erneszt főherczeg osztozott tanácsosainak véleményé- 
ben ; egyébkint késznek nyilatkozott, hogy a királyt az or- 
szággyűlésen helyettesítem fogja, melynek megnyitására no- 
vember 11-ét ajánlotta határnapul. 2 ) 

A király azonban csak a következő év január 17-re hívta 
össze az ország rendéit. A meghívólevélben hallgatással mel- 
lőzte azt, vájjon személyesen meg fog-e jelenni, vagy pedig 
Erneszt főherczeget küldendi-e maga helyett. És az ország- 
gyűlés feladatául, általános kifejezésekben, azt jelölte ki, hogy 
a belbéke fentartása és a külső veszély elhárítása érdekében 
intézkedjék. 8 ) 

Az országgyűlés csak három héttel a kitűzött határnap 
után nyittatott meg. Erneszt főherczeg február 9-én érkezett 
Bécsből Pozsonyba, és más nap a királyi várlakban, maga 
köré gyűjtve az ország rendéit, előadta a királyi proposítiót. 

Ezt megelőzőleg, a király távollétét kimentve, felhívta 
a rendeket, hogy saját magok és hazájuk javát szem előtt 
tartva, a királyi kívánatok teljesítésében oly készséget tanú- 
sítsanak, mint ha a király személyesen jelen volna. Viszont 
késznek nyilatkozik, hogy úgy az országos, mint a magán-kívá- 
natokat a király elé fogja terjeszteni. 4 ) 

A proposüió a király távollétét a csehországi ország- 
gyűléssel indokolta, a melyen Magyarország részére segítséget 
óhajt kieszközölni. Egyébkint azon lesz, hogy mielőbb Ma- 



*) Harrach Lénárd idézett levele. 

8 ) Erneszt főherczegnek Bécsből 1579. szeptember 24-én a király- 
hoz irt levele a bécsi állami levéltárban. 

8 ) Az 1579. november 6-án kelt királyi meghívólevél példányai 
több kir. város levéltárában. 

*) Erneszt főherczegnek 1580. február 11-én a királyhoz intézett 
levele. 



1580. fbbbuAe- és mJLrcziusban. 63 

gyarország közelében választhassa lakhelyét, és a jövő ország- 
gyűlésen személyesen megjelenhessen. 

Ismervén az ország szerencsétlen állapotát, szívesen meg- 
kímélné újabb terhektől ; de a véghelyek ellátásának roppant 
költségeit nem képes a saját jövedelmeiből és a német biroda- 
lom segélypénzeiből födözni. E miatt fölhívja a rendeket, hogy 
a következő három esztendőre 3 — 3 forintnyi adót szavazza- 
nak meg, minden porta után. Tanácskozzanak az adó kivetése 
és behajtása körül tapasztalható visszaélések megszüntetéséről, 
az adóhátralékok behajtásáról, a harminczadok és tizedek fe- 
lől, úgy szintén gondoskodjanak a kereskedők biztosságáról. 
A lengyel pénz tárgyában eszközöljék az utolsó országgyűlés 
végzéseinek foganatosítását. Az arany és ezüst kivitelét az or- 
szágból akadályozzák meg. 

Jobbágyaiknak tizenkét napi ingyen munkáját, minden 
25 porta után kiállítandó egy kocsival, ajánlják föl a várak 
megerősítésére. Ismételi, a korábbi országgyűléseken sikerte- 
lenül előadott, kivánatát, hogy az ingyen munkák fölosztását 
bízták rá és Emészt főherczegre. 

Hasonlag ismételi felszólítását az önkénytes behódolá- 
sok és a magyarországi hadak kalandozásainak megakadályo- 
ása tárgyában. 

Mivel a magyarországi katonák soraiban a fegyelem 
teljesen meglazult, és azok tetszésök szerint szokták állomá- 
saikat odahagyni ; értesíti a rendeket, hogy a németországi 
hadaknál gyakorlatban levő katonai rendszabályokhoz hason- 
lókat a magyarországi hadak számára be fog hozni. A rendek 
is törvény utján intézkedjenek, hogy a kapitányaik engedélye 
nélkül, államásaikról távozó katonákat má&>k ne fogadják 
szolgalatjukba ; valamint az iránt is, hogy a király, vagy Emészt 
főherczeg engedélye nélkül, senki se léphessen idegen fejede- 
lem szolgálatába. 

Végül igéri, hogy az ország jogait és szabadságait tisz- 
teletben tartandja ; és megemlíti, hogy a rendeknek szabadsá- 
gukban áll mindazt előadni, a mi által az ország javát előmoz- 
díthatni és nyugalmát biztosíthatni vélik. *) 



*) A propositio eredeti fogalmazata a bécsi állami levéltárban, 



i 



64 A POZSONYI OMZiOGTfaás 

Az alsó táblánál, a mint a királyi proposítió fölött a 
tanácskozások megindultak, a megyei követek nagy része azon- 
nal sürgetni kezdé, hogy mindenekelőtt az országos sérelme- 
ket kell fölterjeszteni, és csak miután azoknak orvoslása iránt 
biztosítást nyertek, a királyi kivánatok tárgyalásába bo- 
csátkozni. 

Ebben, hosszan tartó, heves viták után mindkét tábla 
megegyezett. De, kétségkívül a főrendek befolyása következté- 
ben, a királyhoz intézett föliratot a legmérsékeltebb, sőt hódo- 
latteljes hangon szerkesztették. 

A rendek mindenekelőtt azt hangsúlyozták, mennyire 
óhajtották, hogy a király személyesen jelenjen meg közöttök. 
Azonban elmaradásának fontos okairól értesülve, megnyugosz- 
nak abban, és hálájokat tolmácsolják atyai gondosságáért, 
különösen pedig a propositióban foglalt ígéretekért, hogy az 
ország ősi jogait, szabadságait, és szokásait tiszteletben fogja 
tartani. Viszont biztosítják állandó hüségök felől. 

Az adó megajánlásának kérdésére áttérve, emlékeztetik 
a királyt azon súlyos terhekre, melyeket az ő és elődeinek 
uralkodása alatt készséggel vettek magokra. Aldozatkézség- 
ben most sincs hiány. De a rendek és jobbágyaik egy rész- 
ről a szűk termés, más részről a királyi hadak zsarolásai 
miatt, oly nyomorult állapotban vannak, hogy míg a hadak 
kicsapongásai és a többi visszaélések meg nem szűnnek, a 
közterhek viselésére képteleneknek tartják magokat. 

Ugyanis a kapitányok és az idegen katonák mindennemű 
kegyetlenségekre és zsarolásokra, korlátlan önkényre érzik ma- 
gokat feljogosítva. Erre különösen akkor van alkalmok, mikor 
a lovaskatonák lovaikat, kora tavasztól késő őszig, legelőkön 
tartják ; ilyenkor ugyanis a szegény jobbágyoktól nem csak az 
élelmiszereket és takarmányt veszik el erőszakkal, de minden- 
től megfosztják őket, a mit házaikban találnak ; sőt gyakran 
ezekből kizárva őket, magok helyezkednek be. Nem egyszer 
pedig ütlegekkel illetik, megsebesítik, megölik őket. A várak 



*) A bányavárosok követeinek 1580. február 12-iki jelentése. 
Körmöcz városának levéltárában. 



1 580. PEBRÜÁB- ÚS MÁRCZIÜ8BAN. 65 

őrségei is be szokták kalandozni a körülfekvő helységeket, 
pusztítva és rabolva. Továbbá a kapitányok, a törökök pél- 
dáját követve, a jobbágyokat felosztják az egyes katonák kö- 
zött, kiknek amazok mindennemű szolgálatokat tenni tartoz- 
nak. A földesurakat és alispánokat, kik e miatt panaszt tesz- 
nek, gúnyolva és fenyegetőzve utasítják el; sőt néhányat kö- 
zülök egy ideig fogva tartottak. Az egy telkes nemesekkel pedig 
úgy bánnak, mintha jobbágyok volnának. A nemesi kiváltságok 
e szerint, úgy szólván, egészen elenyésztek ; a jobbágyok pedig 
nyomorúságukban a halál vagy a török uralom után 
áhítoznak. 

Az idegen kapitányok nemcsak a jobbágyokra, ha- 
nem a nemesekre is kiterjesztik hatajmaskodásaikat. Elveszik 
váraikat , házaikat és tetszésök szerint eladományozzák ; 
bírói hatalmat is bitorolnak a nemesek fölött. Sőt nem 
egyszer barátaiknak , magán sérelmek megbosszúlására 
vagy birtokok elfoglalására, katonákat bocsátanak rendel- 
kezésökre. 

A katonák önkényes eljárását követi a kamara is, mely 
szintén törvénytelenül jószágokat lefoglal ; a tizedek és har- 
minczadok behajtásánál sokféle visszaéléseket követ el. 

Mindezen bajok megszüntetéseért már többször tettek a 
rendek lépéseket. Azonban kérvényeik rendszerint az udvari 
kamarához vagy a haditanácshoz utasíttattak, hol azokat nem 
vették tekintetbe. Ezzel kapcsolatban előadják, hogy a ma- 
gyarországi hatóságok elvesztették minden tekintélyöket. A 
királyi helytartó egész hatásköre az igazságszolgáltatásra van 
szorítva ; a véghelyek és hadi ügyek elvonattak tőle. A ma- 
gyar tanácsosok és a cancellaria a fontosabb ügyekben mel- 
lőztetnek ; sőt a magyar cancellaria utján kibocsátott királyi 
rendeleteket, az idegen kapitányok megvetik. 

Ily körülmények között a törvények elvesztették tekin- 
télyöket. Mindennemű kihágások napirenden vannak, és töb- 
nyire büntetlenül maradnak. 

Isten irgalmára kérik tehát, hogy a király könyörüljön 
bajaikon és szüntesse meg azokat. Az üresedésben levő esz- 

Magyar Országgyűlés történet \ 5 



66 A POÉSONYI OB82ÁaOYŰL^8 

tergomi érsekséget a többi püspökségekkel, a világi hivata- 
lokat, különösen pedig a nádori méltóságot töltse be. Főkapi- 
tányokká és kapitányokká született magyarokat nevezzen ki. 
A magyar tanács, a cancellária és helytartó régi hatáskörét 
állítsa vissza, és általok tárgyaltassa a magyar ügyeket. 

Ha mindezen kivánataik a jelen országgyűlés tartama 
alatt nem teljesíttetnek, adót megajánlani nem lesznek képesek • 
habár újólag kijelentik, hogy a köteles hűségben tántoríthatla- 
nul megmaradnak. *) 

A rendek február 15-én mutatták be föliratukat a fő- 
herczegnek, a ki azonnal megkezdette a környezetében levő 
német és magyar tanácsosokkal a teendők iránti tanácskozást. 
Ennek eredménye az volt, hogy a föliratot a királyhoz kell 
fölküldeni, és mivel Prágából a válasz csak több nap el- 
teltével érkezhetik meg, oda kell hatni, hogy időközben az 
országgyűlés vegye a propositiót tárgyalás alá. 

Erneszt főherczeg február 19-én közié elhatározását és 
fölhivását a rendekkel. Ezek azt válaszolták, hogy másnap 
fogják megállapodásukat előterjeszteni. 

Február 20-án csakugyan ismét megjelentek a királyi 
várlakban. A cancellár volt szónokuk. A szegény nép — igy 
szólott — a katonaság részéről oly súlyos zaklatásoknak van 
kitéve, és annyira el van keseredve, hogy ha a rendek a ba- 
jok orvoslása nélkül térnek haza, attól kell tartaniok, hogy 
nyilt lázadás tör ki. E mellett, mig Egerben és más várak- 
ban magyar kapitányok voltak alkalmazva, az erősségek a 
legjobb állapotban voltak, most pedig annyira el vannak ha- 
nyagolva, hogy ha a török megtámadja, néhány napi ostro- 
mot sem volnának képesek kiállani. A király saját érdeke is 
kívánja, hogy e bajokon segítsen. Egyébiránt a rendek nevé- 
ben kinyilatkoztatja, hogy ha ez megtörtént, az adó megaján- 
lása és a többi királyi kivánatok teljesítése tárgyában semmi 
nehézség nem fog fölmerülni. Mig azonban ama két pontra 



*) Az országgyűlés első föliratának egykorú példányai a bécsi 
állami, az udvari kamarai és több városi levéltárban. 



1576. FEBRUÁR- ÉS MÍRCZIüSBAN. 67 

nézve kielégítő választ kapnak, más ügyek tárgyalásába nem 
bocsátkozhatnak. 

Emészt főherczeg erre azt válaszolá, hogy habár a ki- 
rályi propositió mielőbbi tárgyalása, és elintézése a rendekre 
nézve is előnyös volna, mivel kijelentett határozatukhoz ra- 
gaszkodnak, a sérelmi föliratot a lehető legrövidebb idő alatt 
a király kezeihez fogja juttatni. *) 

A főherczeg még az nap értekezett bizalmas német 
tanácsosaival, és javaslatait előadta a királynak. 

Nézete szerint, minden időben nagy fontossággal birt 
az, hogy a véghelyek kapitányai németek legyenek ; kétszere- 
sen fontos ez most, a mindenfelől jelentkező, veszélyes ármá- 
nyokkal szemben. 2 ) 

Ennek következtében le kell modani a magyar rendek- 
től várható segélyről, ha ezt csak oly föltételek alatt lehet 
elnyerni, melyek veszélyes következményeket vonnak magok 
után. Mert — úgy mond — mi haszna volna felségednek az 
úgy is jelentéktelen segélyből, ha ezt elfogadva az ország 
maradványait is veszélybe döntené, és a hfiteleneknek alkal- 
mat nyújtana, hogy ártalmas czélzataikat annál biztosabban 
vihessék keresztül. 

A főherczeg tehát azt ajánlotta, hogy inkább meg kell 
engedni az országgyűlés eredménytelen feloszlását, mint tel* 
jesíteni azt, a mit a rendek kivannak. Hogy azonban az or- 
szággyűlés feloszlása, a királyra nézve, tisztességes módon 
történjék, a következő módozatot hozta javaslatba. A ki- 
rály két leiratot készítsen. Az egyikben a rendek kivánatai- 
nak nagy részére kielégítő választ adjon, és azt az ő (a főher- 
czeg) kezeihez küldje 8 ). A másikat közvetlenül az országgyű- 
léshez intézze. Ebben hívja föl a rendeket, hogy mivel Magyar- 



*) Erneszt főherczegnek 1580. február 20-4n a királyhoz, latin 
nyelven irt hivatalos jelentése. 

a ) »Von wegen der geferhlichen Praktika, die hin und wider sich 
erzaigen.c 

8 ) »In den merern und gemainern Artigln .... toiit gnadn re- 
solvirn.« • 

5* 



68 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

országban soha sem volt szokás a királyi kiváuatokat és az 
ország közszükségeit félretéve, sérelmeiket terjeszteni föl: 
ők is haladék nélkül vegyék a propositiót tárgyalás alá. Érte- 
sítse őket egyúttal, hogy sérelmeik nagy részére kegyelmes 
határozatát, melyben, a mennyire a körülmények engedik, 
kivánataikat teljesíteni igyekezett, megkűldötte a főherczeg- 
nek ; ama fontos kérdések iránt pedig, melyekre nézve most, 
mikor az ország határain kivül tartózkodik, nem határozhatta 
el magát , ha a jövő országgyűlésen körükben megjelenik, 
személyesen fog velők tárgyalásokat indítani. Sőt a király 
e leiratban azt is megemlítheti, hogy annak bebizonyítá- 
sára, miszerint személyes megjelenését nem szándékozik hosszú 
időre elhalasztani, megelégszik, ha a rendek ez alkalommal 
csak egy esztendőre szavaznak meg adót. 

Ha a rendek — folytatja a főherczeg — ezzel megelé- 
gednek, úgy a nehézség el van hárítva. Ezt azonban nem re- 
mélheti. Ha pedig a rendek ezután is vonakodnak a proposi- 
tió tárgyalásába bocsátkozni, és eredmény nélkül szétoszlanak 
a király elhárította magától a felelősséget. *) 

Ezalatt a rendek az egyes megyék, városok, urak és 
nemesek által előterjesztett sérelmeket, pereket és kérvénye- 
ket tárgyalták ; a mi szintén gyakran adott heves vitákra, za- 
jos jelenetekre alkalmat, ugy hogy a selmeczi követ egy alka- 
lommal már azt várta, hogy a megyei követek kardot fognak 
egymásra rántani. 2 ) 



') Ehhez *a következő észrevételt csatolja : » Solté dann . . . sich 
ainicher mehrer Ungehorzamb oder Bebellion erregen, so kundt ich nit 
sehen, wie Euer Kaiserlich Maiestát letzlich würden mögen umbgehen 
diejenigen Mitl, so irn in dergleichen fállen göttliche und weltliche Becht 
zxigeben far die Hand zunemen, und soviel möglich die Untreu gebür- 
lichermassen zu strafen, inén dieselbig sauer zu machen.« 

2 ) Az egyik selmeczi követ 1580. február 2 6-iki jelentésében irja, 
hogy e napon adta elö az alaó tábla ülésén, a törökök fenyegető maga- 
tartása felől, Selmeczről vett tudósításokat. Az országgyűlési tanácsko- 
zásokról pedig többi között így ír : »In summa ess gehet unter inén zu, 
das zuerparmen, Was fűr ein ünainigkait. Die Bitterschafft oder der 
gross Adell der hengt an den Bischoffen und Pfaffen, die trachten nur 
wie sie ire Bistumber und Herrschafften erhalten und weiter.fortpringen 



1580. FEBRUÁR- £tt MÁRCZíUSBAN. 69 

A király egész terjedelmében elfogadta Emészt főher- 
czeg javaslatait. Es február utolsó napján leérkezett Pozsony- 
ba a két királyi leirat. *) 

Az egyikben fölhivja a rendeket, hogy ősi szokás szerint 
mindenek előtt a propositiót vegyék tárgyalás alá, és az ebben 
foglalt kivánatainak tegyenek eleget; értésökre adva, hogy 
a sérelmeikre vonatkozó válasziratát szintén megküldötte a 
főherczegnek. 2 ) 

E másik leiratban a katonák kicsapongásainak főokát a 
zsold rendetlen fizetésében keresi. ígéri, hogy igyekezni fog a 
zsoldot lehetőleg rendesen és pontosan fizetni. A kihágások szer- 
zőit és részeseit szigorúan meg fogja büntetni, és zsoldjukból a 
károsultak kárpótlását el fogja rendelni, valamint a katonai 
fegyelem fentartása érdekében a Németországban alkal- 
mazásban levő katonai rendszabályokat, be fogja hozni. Ez- 
zel kapcsolatban megemlíti, hogy a főurak és a nemesek szol- 
gálatában álló magyar katonák is hasonló kihágásokat szok- 
tak elkövetni, mint az idegen fegyveresek ; és hogy az élelmi 
szerek szállítása körül a rendek nem felelnek meg elég pontosan 
kötelességeiknek 

Arról, hogy a kapitányok a katonák között a falvakat 
és jobbágyakat felosztják — nem volt tudomása ; egyébiránt 
ezen eljárásnak meg van az a jó következménye, hogy minden 
jobbágy tudja, kitől kell a szolgáltatott élelmiszerek és takar- 
mány árát követelni. 

A hadi tanács tagadja, hogy törvénykezési hatóságot 



khundten. Was der klein und gémein Adell, die trachten vielmehr auf 
des Landes wolfart . . . Da will einer dem Andern nichts nachgeben, 
ess lest sich gleich einsehen, dass wenig guets durch solichen langen Ver- 
zug . . . ervolgen möcht. Wie dan an heut frue in der Zusammenkunft 
der Landstende ein solche Unainigkeit sich erhoben, das ich schon nit 
Anders vermaint, man werde zu den Sebei greiffen.« (Selmecz város } 
levéltárában.) 

2 ) Erneszt főherczeg márczius 1-ón, a királyhoz intézett levelében! 
hivatkozik a királynak február 25-én és 26*án hozzá intézett leveleire. 
Ezek, sajnos, nincsenek meg a bécsi állami levéltárban. 

2 ) A február 26-kán kelt királyi leirat eredeti fogalmazata a becs 
állami levéltárban. — L. Irományok. IV. szám. 



70 pouoNTi oBsslocnrÜLto 

bitorolt volna, A kamara is tagadja, hogy oly jószágokat zá- 
logosított volna el, melyek nem illették jogosan a királyi 
kincstári 

A magyar ügyek tárgyalási módja iránt ismételi az 
1578-ik évi országgyűlésen tett nyilatkozatát, és azt a felhí- 
vását, hogy a rendek válaszszanak tanácsosokat, kik a király 
és a főherczeg oldala mellett állandón tartózkodjanak Az 
egri püspökséget nem töltheti be, mivel jövedelmeit Eger vá- 
rának fenntartására kell fordítania. Ellenben a nyitrai püs- 
pököt közelebb ki fogja nevezni. Végül kijelenti, hogy a rendek- 
nek azt a kivánatát, mely szerint a véghelyek parancsnokaivá 
csak született magyarokat — még a honfiusított idegeneket 
is kizárva — lehessen kineveznie, nem tartja helyesnek. l ) 

Erneszt főherczeg márczius elsején közié az első királyi 
leiratot a rendekkel. Egyúttal intette őket, hogy a király 
felhívása értelmében, vegyék most már tárgyalás alá a propo- 
sitiót, és ajánlataikban, hazájok fennmaradása érdekében 
vegyék tekintetbe a közszükségeket. viszont, a mit nekik 
egyetemesen és egyenkint tehet, készséggel meg fogja tenni. 

A rendek ekkor egy mellékterembe félrevonultak, hogy 
az adandó válasz iránt tanácskozzanak. Kevés idő múlva kül- 
döttséget bocsátottak a főherczeghez, a mely őt fölkérte, hogy 
a sérelmek tárgyában leérkezett másik királyi leiratot is kö- 
zölje velők. 

A főherczeg azonban ismételte előbbi fölhívását, hogy a 
régi szokás szerint előbb intézzék el a királyi kivánatokat, és 
bizalommal várják be, mig velők maga idején a sérelmeikre 
adott királyi válasz közöltetni fog. 

A rendek erre eltávoztak, és más nap (márczius 2-án) 
elegyes ülést tartottak. 

Itt a főrendek készek voltak a király fölhívásának meg- 
felelni és odahatottak, hogy a nemességet is engedékenységre 
hangolják. Azonban igyekezeteik sikertelenek voltak. A me- 
gyei követek zajosan követelték a sérelmek tárgyában leérke- 



A királyi leiratot nem bírjuk. Tartalmára világot vet a rendek- 
nek márczius 10-iki fölirata. 



1580. FEBRUÍB- É8 mábcziubban. 71 

zett királyi irat közlését, és szónokaik kijelentették, hogy ha 
a főherczeg kivánatukat nem teljesíti, vagy ha a királyi leirat 
taralma tőket meg nem nyugtatja, — rögtön elutaznak. 

Többen a szónokok közöl nem nagy reményeket csatoltak 
a szóban forgó leirathoz. » Jól tudjuk — mondák — hogy az 
egyátalán nem, vagy csak igen kis mértékben fog bajainkon 
segíteni.* 

A cancellár azon kérdésére: *mikép tudják, hogy mit 
tartalmaz a királyi leirat ?« — röviden csak azt válaszolták : 
» Semmi jót! « 

A főrendek végre kényszerítve látták magokat, hogy a 
köznemesség határozott követelése előtt meghajoljonak. Azon- 
ban vonakodtak megegyezésöket adni ahhoz, hogy határozatuk 
fölirat alakjában közöltessék a főherczeggel. Hosszas tanács- 
kozás után, abbban történt megálapodás, hogy a 'cancellár 
írásba foglalja a rendek üzenetét', melyet élőszóval, az irást 
kezében tartva, fog a főherczegnek előadni, a nélkül, hogy 
az iratot átnyújtaná. A cancellár kezdetben nem volt hajlandó 
elfogadni a megbízatást, kijelentvén, hogy ő a királynak, nem 
pedig a rendeknek cancellár ja ; de utóbb engedett. 

Márczius 3-án tehát a cancellár, az összes rendek élén,meg- 
jelenve a főherczeg előtt, a következő beszédet tartotta: » A ren- 
dek köszönik a főherczeg eddigi fáradozásait. Fájdalommal 
töltötte el őket az a szemrehányás, hogy az ősi gyakorlattal 
ellenkező , helytelen eljárást követtek. A király ugyanis a 
propositióban arra hivta föl őket, hogy mindazt tárgyalják, a 
a mit az ország java igényel. Más országgyűléseken is előfor- 
dult az az eset, hogy a sérelmeket előbb tárgyalták, mint a 
propositiót. Az a vád, hogy a propositiót mellőzték, alaptalan ; 
mert mihelyt a királytól átvették, azonnal felolvastatott, és 
azoknak, kik a latin nyelvet nem birják, magyarra lefordíttatott. 
Sőt magokban el voltak határozva az abban foglalt kivánatok 
teljesítésére. Ezen határozatukat csak azért nem foglalták 
írásba, mert mindenekelőtt sérelmeik orvoslását látták szük- 
ségesnek. Fölkérik tehát a főherczeget, hogy a sérelmeik tár- 
gyában érkezett királyi leiratot még ma, vagy legkésőbb hol- 
nap közölje velők. « 



72 A POZSONYI ORSZiaOYÖfcéS 

A cancellár előadását befejezve, átnyújtotta a kezei 
között levő iratot a főkerczegnek, azon észrevétellel, hogy ha 
olyasmit mondott volna, a mit az irat nem foglal magában, 
azt el nem mondottnak ; ha pedig valamit a mit tartalmaz, el- 
hallgatott volna, azt elmondottnak tekintse. *) 

A főherczeg átvette az iratot, és így válaszolt. » Minthogy 
a cancellár előadásából látja , hogy az ügy bővebb megfonto- 
lása igényel, értekezni fog tanácsosaival, és azon lesz, hogy 
vilaszát mielőbb a rendek tudomására hozza, bár az idő- 
pontot nem jelölheti meg. Türelemmel várják be azt, és addig 
senki el ne utazzék, c 

A főherczeg nagy zavarban volt. Előre látta ugyanis 
hogy akár átadja a leiratot, akár nem, a rendek felháborodva 
szét fognak oszolni. E miatt abban állapodott meg, hogy ha a 
királyi leirat a rendeket ki nem elégíti : ő maga fogja 'az or- 
szággyűlést elnapolni. 

Többen a magyar tanácsosok soraiból azzal a javaslat- 
tal állottak elő, hogy erőszakos föllépéssel, az ellenzék titkos 
vezéreinek, — Batthyányi , Nádasdy, Forgács és a két Révay 
— elfogatásával kell a zavarokat elfojtani. Azonban a fő- 
herczeg úgy vélekedett, hogy erre elegendő ok nincs. Mindaz- 
által ő maga is szükségesnek látta, hogy intézkedések történ- 
jenek arra az esetre, ha az » engedetlenség « nagyobb mér- 
veket öltene. *) 

A főherczeg nem .váratta soká válaszára a rendeket. 
Már a következő napon (márczius 4-én) magához hivatta őket 



Erneszt főherczeg márczius 3-iki jelentése. — A cancellár által 
átyújtott irat eredetije a bécsi állami levéltárban. 

*) Erneszt főherczeg 1580. márczius S-ki terjedelmes jelentésének 
végén említi, hogy »etliche aus derselben fúrnembsten hung. Eáten« 
tanácsolják »dasz Euer Kais. Maiestat . . . khein andern weg der Sachen 
zu helfen hab, denn dass sie sich der Radlfürer, als deszBatthyan,Nadasdy' 
Forgach, der zweien Reway mechtig mache und sie in Verhaftung bring, 
. . . Ich aber fur meine Person zu einer solch stark Determination weder 
Grundt noch andere noth vendige Práparation sieh.« (Eredetije a bécsi ál- 
lami levéltárában.) 



1580. FEBRUÁR" ÉS MÁRCZIÜ8BAN. 73 

» Bizton reméllette — igy szólt hozzájok — hogy a király atyai 
fölhívására, a régi szokás értelmében, tárgyalás alá fogják 
venni a propositiót ; mert azzal, hogy ezt meghallgatták, és a 
válasz iránt tisztában vannak magokkal, nem elégedhetik 
meg. Mivel azonban már is hosszú idő telt el, ezennel átadja 
a királyi leiratot. Remélli, hogy az ki fogja őket elégíteni, és 
türelemmel bevárandják személyes megjelenését. Egyébiránt ő 
maga is kész meghallgatni minden nehézségöket. Most tehát 
ők is késedelem nélkül közöljék válaszukat a proposítióra.« 

A rendek köszönetet mondottak a főherczegnek, és Ígér- 
ték, hogy határozataikat rövid idő alatt közölni fogják. 

Azonban a tanácskozások és viták öt napot töltöttek be. 
A többség teljesen elégületlen volt a királyi resolutióyal, és azt 
akarta véghatározat gyanánt kimondani , hogy mivel a ki- 
rályi leirat az országnak bajain nem segít, a rendek sem ajánl- 
hatnak meg adőt, minélfogva hazatérnek, bevárandók a király 
személyes megjelenését. 

Mindazonáltal a főpapoknak és a főurak egy részének si- 
kerűit az országgyűlést arra bírni, hogy még egy kísérletet 
tegyenek , és a királyi iratra vonatkozó kifogásaikat a főher- 
czeggel közöljék. 

Ez márczius 10-én történt. A rendek átadták a főher- 
czegnek újabb fölterjesztésöket. 

Biztosan reméllették — így szólnak abban — hogy 
bajaik orvoslására, a király föl fogja használni az alkal- 
mas gyógyszereket. Mivel azonban ^várakozásuk és remény- 
ségök ellenére « , a sokféle visszaélések által előidézett vesze- 
delem elhárítására nem talál módot, és mivel panaszaikat talán 
azért nem hallgatja meg, mivel azoknak hitelt nem ád : kény- 
telenek ismételni azokat, oly kéréssel, hogy nekik, kik az egész 
országot képviselik, inkább higyjen , mint egyeseknek, kiknek 
cselszövényei már is sok panaszra szolgáltattak okot. 

A király ígéretére, togy a zsold pDntos fizetése és a vét- 
keseks zigorú megbüntetése által, a katonai kihágásoknak meg- 
szüntetésére fog törekedni ; megjegyzik, hogy nem kételkednek, 
miszerint a király alattvalóinak javát szivén viseli, azonban is- 
mételt ígéretei és a kiküldött bizottságok vizsgálatai az elha- 



74 POZSONYI ORffilGOrÖLÉS 

talmasodott bajokon legkevesbbé sem segítettek, sőt azok foly- 
tonosan súlyosbodtak. Mert habár némely katonák zsoldjá- 
ból levonások történtek , a károsultak azért kárpótlást nem. 
nyertek ; a fölingerelt katonák pedig azután még vadabbul vi- 
selték magokat. Leginkább a német vasas lovasok vonják ma- 
gokra erőszakos tetteik által a nép gyűlöletét. Legczélszerübb 
volna a németek helyett magyar zsoldosakat fogadni, a kik kü- 
lönben is fél annyi zsolddal elégednek meg, mint amazok. 

A király azon megjegyzésére, hogy a magyar katonák 
sem kimélik jobban a népet, mint a németek ; a rendek azt vá- 
laszolják, hogy a magyar urak és nemesek szigorú fegyelem- 
ben tartják hadi népeiket ; tehát e tekintetben is inkább 
nekik adjon hitelt. A hadi szabályokra nézve kiemelik, 
hogy a magyar hadseregnek mindig voltak ily szabályai, és 
hogy Zsigmond király uralkodása óta az idegenek mindig kész- 
séggel vállaltak Magyarországban hadi szolgálatotCsodálkozá- 
sukat fejezik ki a fölött, hogy azon visszaélésről, a mely szerint 
a véghelyek körűi lakó jobbágy oka katonák között felosztatnak, 
nem volt tudomása ; pedig e tárgyban az utolsó országgyűlés 
törvényt is alkotott Az élelmiszerek szállitása körűi a ren- 
dek mindent megtesznek, a mire képesek ; a nehézségek itt is 
onnan erednek, hogy német tisztviselők vannak alkalmazva, 
kik a magyarországi viszonyokat nem veszik tekintetbe . Ismé- 
telik, hogy az által, ha a király magyar katonákat fogadna 
zsoldjába, és magyar parancsnokokat nevezne ki, a legtöbb 
bajt el lehetne hárítani. 

Fölhoznak egyes eseteket, melyek a rendeknek a hadita- 
nács, kamara és aharminczad-tisztek ellen fölhozott vádjait iga- 
zolják; és a melyekből kitűnt, hogy még az úgynevezett »tisz- 
tán magyarországi ügyek « is német tanácsosok közreműködé- 
sével intéztetnek el. 

Ezek után panaszosan előadják, hogy az ország immár 
provinciává sülyedett, és régi szabadságainak alig van már nyo- 
ma. Fölkérik tehát a királyt, hogy állítsa vissza az ország kor- 
mányzásának és igazgatásának régi formáit, különösen pedig 
a helytartói tiszt régi hatáskörét 

A király azon nyilatkozatában, hogy az egri püspökség 



1580. FEBBUÁR- ÉS MÁBOZIU8BAN. 75 

betöltését a körülmények nem engedik, megnyugszanak ; ha- 
bár azt hiszik, hogy a püspök is ép úgy tudná a várnak gond- 
ját viselni, mint bárki más. De legalább azt kívánják, hogy 
Egerbe magyar kapitányt nevezzen ki, a ki föladatának minden- 
esetre jobban meg fog felelni, mint a mostani. Emlékeztetik a 
királyt azon hősi ellenállásra, melyet Eger vára, Dobó parancs- 
noksága alatt, fejtett ki. 

Az esztergomi érsekség betöltését újra kérik ; tekintettel 
arra ? hogy az érsek egyúttal az ország prímása, az alkotmá- 
nyos kormány egyik tényezője, a kihez a rendek nehéz ügyek- 
ben folyamodni szoktak. Azon kijelentést, hogy a nyitrai püs- 
pököt közelebb ki fogja nevezni, köszönettel fogadják. Máthé- 
sy István győri prépostnak, ki a nyolczadi törvényszékekben, 
és más országos ügyekben is hasznos szogálatokat tett , a ti- 
nini püspöki czimet, a kapornaki és zalavári apátságokkal, 
kérik adományoztatni. 

Ismételik azon keresőket, hogy Dunántúli főkapitánynyá 
alkalmas magyar urat nevezzen ki. De kijelentik, hogy fc midőn 
született magyarok alkalmazását sürgetik, nincs szándékuk a 
bonfiúsitott idegeneket teljesen kizárni. Jól tudják, hogy sók 
kitűnő ember találtatik az'idegenek között. De nem fojthatják 
el fájdalmas érzésöket, mikor látják, hogy Dalmátia határszé- 
leitől Szatmárig, mindenütt idegenek vannak alkalmazva. Pedig 
nincs hiány alkalmas ésérdímes magyarokban, akik a király- 
nak és országnak nagyobb haszonnal szolgálhatnának. 

»Isten szerelmére, ő felsége életére és boldogságára*: es- 
dekelnek tehát, hogy a király ne vegye panaszaikat rósz néven ; 
ne higyje, hogy gyűlöletből származik az, a minek elmon- 
dására a fájdalom készteti őket. Állitsa vissza végre elnyo- 
mott szabadságukat és az ország önálló kormányát. Mert 
különben nem képesek adót ajánlani, vagy bármely terheket 
vállalni magokra. 

Végűi értesítik a főherczeget, hogy ezen fölirattal egyi- 
dejűleg a megyék és magánosok is benyújtják kérvényeiket, 
melyek szintén sérelmekkel és panaszokkal telvék. Fölkérik 
őt, hogy azokra mielőbb kegyelmes választ adjon. *) 



A fölirat egykorú másolata a bécsi állami levéltárban. 



76 POZSONYI ORSEJtoGTÜLiS 

A főherczeg e föliratot nem küldötte át Prágába. A ma- 
ga nevében válaszolt rá, és márczius 14-én közié válasziratát 
a rendekkel. 

Mindenekelőtt megnyugtatásukra, alaptalannak jelenti 
ki azon fölfogásukat, mintha az általok előterjesztett panaszok- 
nak a király nem adott volna hitelt. Ha — úgy mond — a ba- 
jok és veszedelmek eltávolítására, a köz- és magán jólét előmoz. 
ditására ő felsége és elődei oly hatalommal rendelkeztek volna, 
a mily buzgón igyekeztek : bizonyára most már nem kellene 
sem a miatt panaszkodniok, hogy nekik hitelt nem adnak, sem 
a király atyai jóindulatában kételkedniök, hanem a szerencsés 
eredmény és visszaállított szabadságuk fölött örvendhetnének. 

Legyenek tehát meggyőződve, a király atyai jóindulatá- 
ról, és arról, hogy a főherczegnek sincs hőbb vágya, mint ezen 
szerencsétlen ország egykori hatalmának és jó létének visszaál- 
lítása. Ha e czélt minden erőfeszítés, a roppant pénz- és vérál- 
dozatok daczára el nem lehetett ekkorig érni, ezt Isten haragjá- 
nak, a kedvezőtlen időviszonyoknak, a keresztény fejedelmek s 
népek között uralkodó egyenetlenségnek tulajdonítsák. Azon- 
ban ne essenek kétségbe, és ne szűnjenek meg remélleni , hogy 
Istennek megengesztelése és az egyetértés helyreállítása után 
óhajaik valósulni fognak. 

A főherczegnek — folytatja — nem volt tudomása arról, 
hogy azon összeget, melyet a katonák zsoldjából levontak, 
nem fordították a károsultak kárpótlására. Vizsgálatot fog 
rendelni. Egyébiránt a katonai kihágások megszüntetésére a 
király már korábban bizottságot küldött ki, mely az igazság 
követelései szerint, erélyesen fog eljárni. 

A rendek azon kivánata, hogy az idegen származású kato- 
nák eltávolíttatván, helyettök magyarok alkalmaztassanak, nem 
teljesíthető ; minthogy a magyar hadak az ország megoltalma- 
zására elégtelenek. És mivel az idegen hadaknak nem az or- 
szágban való tartózkodása, hanem azoknak féktelensége okoz- 
za a bajokat : csak arra kell törekedni, hogy szigorú fegyelem- 
ben tartassanak. Egyébiránt oda fog hatni, hogy a felvidéken 
állomásozó vasas németek, a kik ellen leginkább panaszkodnak, 
legalább részben eltávolíttassanak. Intézkedni fog az iránt is, 



15 80. FBBRUÁB- ÍS MÁRGZJU8BAK. 77 

hogy azon visszaélés, a mely szerint a helységek a katonák kö- 
zött, felosztatnak, megszűnjék. A mi azonban a rendek ama 
kvánatát illeti, hogy a német hadak a magyar katonai 
rendszabályokhoz alkalmazkodjanak, ha ez ügyet alaposabban 
megfontolják, magok is be fogják látni, hogy teljesítése lehe- 
tetlen. A hadi tanács mentségére felhozza, hogy midőn tör- 
vénykezési ügyekben rendeleteket bocsátott ki, a magyar can- 
cellária felhívására tette ezt, és az igazság, követelésével össz- 
hangzóan járt el. A kamarát is, az ellene intézett vádak 
ellen védelmezi, és a felhozott eseteket magyarázza. 

Ama gyakorlatot, mely szerint a rendek kérvényei a hadi 
tanácshoz és az udvari kamarához tétetnek át, mit a szükség 
parancsol és a korábbi országgyűlések törvényei jóváhagynak? 
nem lehet megváltoztatni. »Es mivel, Csehországban és Ausztri- 
ában is ugyanazon eljárás alkalmaztatik, illő, hogy a rendek 
abban megnyugodjanak.* 

Kedvesen veszi tudomásul, hogy a rendek készek meg- 
választani a tanácsosokat, kik az udvarnál és az ő környezeté- 
ben állandóan tartózkodjanak ; kellő intézkedések fognak té- 
tetni , hogy megfelelő fizetésben részesüljenek. 

A helytartó régi hatáskörének visszaállítására vonatkozó 
kérelmöket közölni fogja a királylyal ; hasonlag azt a kivánatot 
is, hogy Eger várába magyar kapitányt nevezzen. Erre nézve 
kijelenti, hogy a királynak soha sem volt szándéka a magyaro- 
kat a kapitányságokból kizárni ; azokra mindig tekintettel 
fog lenni. A Dunántúli főkapitányság elvállalása tárgyában 
már alkudozásba bocsátkozott egy magyar főúrral. Azon pa- 
naszt, hogy az ország összes véghelyeiben idegen származású 
kapitányok vannak alkalmazva, indokolatlannak tartja; a 
mennyiben gyakran fordultak elő oly esetek , hogy azon ma- 
gyar urak, kiknek ily kapitányi tisztek felajánltattak, ezeket 
elvállalni vonakodtak , vagy pedig oly föltételeket szabtak, 
melyeket nem lehetett elfogadni. A rendek hűségét és áldo- 
zatkészségét nem vonja kétségbe ; viszont azonban kéri őket, 
legyenek meggyőződve arról, hogy a király is mindent 
kész megtenni, a mi az ország javára szolgál ; és kijelonti, 
h°gy jövőre a kapitányságok betöltésénél kivánatukra tekin- 
tettel leend. 



78 *0Z80H YI OR8ZÍOOTÜLÉ8 

Végre kifejezi azon reményét, hogy az országgyűlés 
most már késedelem nélkül a királyi proposítió tárgyalását 
meg fogja kezdeni. *) 

Azonban mindez hatástalan maradt Az elkeseredés és 
ingerültség a rendek soraiban nőttőn nőtt. A márczius 15-iki 
ülés viharos volt. A német nemzet és német befolyás ellen 
kifakadásokat lehetett hallani. ') A köznemesség szóvivői gya- 
nánt Emészt főherczeg különesen hármat nevez meg : C&ányi 
Bernátot, Gesztéit Györgyöt és Megyeryt, 8 ) a távollevő Nádasdy 
követét. Az előbbi kettőnek jellemét igen sötét színekkel 
ecseteli. Csányi, mivel a zalavári apátnak hagyatékát elsik- 
kasztotta, fogságra volt ítélve ; miután innen kiszabadult, Za- 
lamegye alispánjává választatott, de hivatalát elvesztette. 
Geszteli pedig, tíz év előtt, a közjevedelmek hütelen kezelése 
miatt elmarasztaltatott. 4 ) 

Ezek, néhány főár által támogatva, most már magokkal 
ragadták a gyülekezetet, és elnémíták az udvari pártot. 6 ) A 



') A leirat egykorú másolata a bécsi állami levéltárában. — I*. 
Irományok. VII. szám. 

a ) Emészt főherczeg márczius 17-iki levélében olvassuk : >Viel 
leichtfertiger, unnützer Beden von der Teutschen Begiment und Kation 
fúrgetragen.« 

*) Megye ry miként fentebb láttuk, az lS78-ki országgyűlésen is 
az ellenzék vezére volt. 

*) A főherczeg márczius 17-ki levelében közlij e részleteket, 
A főherczeg főleg ezeket és Batthyányit okozza az országgyűlés ered- 
ménytelen feloszlásáért , minthogy a megyei követeket megtudták 
nyerni. És pedig a következő módon : »Das sy undter dem Adl etliche wol 
beredte Procuratores angestellt, welche in publicis delíberationibus an 
unterschidlichen Orten gestanden und die unertraglichen Beschwerden 
mit weitlaufiger Anffürung und Exaggeration , auch Verklainerung des 
Begiments und der Teutschen Nation űbrigen eingebildet, undsie zu 
unordentlichen Geschray und Widerspanigkait angeraizt und animirt. 
Zu welchen der übrig Adl, so den verdáchtigen Baronibus anhángig son- 
derlich auch geholfen.* Egyúttal kiemeli, hogy sok föur csak követeket 
küld, kik, minthogy őket a főrendi táblához nem bocsátják, a köznemeség 
hez szegődnek. 

8 ) A városi követek jelentéseikben keményen nyilatkoznak a me- 
gyei követekről. így például az egyik selmeczi követ márczius 17-én így 
ir : »Is Alles bei diesem Barbarischen und Garamantischen gesindl !) 



fEBBUÁR- ÉS MÁBCZlUSBAH. 79 

márczius 16- iki ülésen kimondatott a végzés, hogy a rendek a 
tárgyalásokat megszakítva, szétoszolnak. 

Másnap megjelentek a főherczeg előtt, hogy tőle bücsut 
vegyenek. A helytartó beszédet tartott. Előadta, hogy mivel a fő- 
herczeg, a legfontosabb ügyekben a királyhoz utasítja őket, nem 
tehetnek egyebet, mint fölkérni a királyt, hogy mielőbb hivjon 
össze személyes vezetése alatt tartandó országgyűlést, a melyen 
a sérelmek iránt vele tanácskozni fognak ; de időközben is lásson 
bajaik orvoslásához. 

A főherczeg nem bocsátotta el őket, és azon megjegyzés- 
sel, hogy az adandó választ meg akarja fontolni, félrevonult 
Ezalatt pedig megbizásából, a magyar tanácsosok azon fára- 
doztak, hogy a rendeket legalább a királyi kivánatok egy ré- 
szének, úgymint az állandó lovasok tartása , az élelmi szerek 
szállítása az ingyen munkák további kiszolgáltatása és a nyol- 
czadik törvényszékek tartása iránt, határozzanak. 

Heves vita fejlődött ki, a melynek folyamában Csányi 
Bernát a cancellárt megsértette, úgy hogy ez actiótkért ellene. 
A világi urak közöl pedig többen — és legfeltűnőbben Bat- 
thyáni — félrevonultak, egészen távol tartva magokat a tár- 
gyalástól. 

A rendeket ezek után új határozatokra nem lehetett rá- 
bírni; az utolsó országgyűlésen alkotott törvényekhez ra- 
gaszkodtak. 

Ezen végzést közié a helytartó Erneszt főherczeggel, 
mikor ez a rendek körében ismét megjelent, hogy a sikertelen 
alkudozásoknak véget vessen. 

» Tekintettel arra — így szólott a főherczeg — hogy 
úgy a király, mint ő maga is , mindent a mi hatalmokban áll, 
a rendek megnyugtatására megtettek, más eredményt várt a 
jelen országgyűléstől. A propositió is inkább a rendeknek, 
mint a királynak előnyére czéloz. Mivel azonban állhatatosan 
vonakodnak azt tárgyalás alá venni, erről jelentést teend 
a királynak. Egyébiránt az állandó lovasok tartására és a 
többi pontokra nézve tett nyilatkozatukat , mint végleges ha- 



sonst gewesen. Es ist ein solcher tumult bei ihnen, das nit zu glauben 
und sieht gleich einer Aufrur.« (Selmecz város levéltárában.) 



80 A t»OX80NYÍ OftSílGGTÖLáS 

tározatukat, tudomásul veszi ; és remélli , hogy a véghelyek 
oltalmazására vonatkozó egyéb ügyekben is készségesen fog- 
ják a királyt támogatni, c 

Erre a rendek nagy része búcsút vett a főherczegtől, és 
rögtön elutazott Pozsonyból. Az országgyűlés befejeztetett, a 
nélkül, hogy törvénykönyv alkottatott volna. 

A föherczeg e miatt azt ajánlotta a királynak, hogy 
mielőbb tartson személyes vezetése alatt új országgyűlést ; és 
ha itt is hasonló engedetlenséggel találkoznék , a > hirtelene- 
ket és engedetleneket , különösen pedig a szóvivőket , bün- 
tesse meg.« *) 



] ) A föherczeg márczius 17-iki jelentésének eredetije a bécsi 
állami levéltárában. 



V. 

Horvát- és Tótországi gyűlések. 

1573—1581. 
I. 

Erdődy Péter horvátországi bánnak, 1566-ban bekövet- 
kezett halála után , Miksa király, a báni tisztet két egyénre 
ruházta : Draskovics György zágrábi püspökre és gróf Fran- 
gepán Ferenczre. Ezek hat éven át közösen vezették a két 
tartomány kormányát . és gyűléseit. Frangepán Ferencznek 
1572. deczember 11-én bekövetkezett halála *) után a király 
Draskovics mellé nem nevezett ki társbánt ; a báni hivatal 
jogait, egész telj ess égőkben, rá bízta. 

Hogy az erre vonatkozó királyi intézkedést a rendek 
tudomására hozza, 1573. január 18-ára Zágrábba tartomány- 
gyűlést hirdetett, hol magát új minőségében bemutatta. Ugyan- 
ekkor az albánt is ki kellett volna neveznie. Mivel azonban 
erre nézve nehézségek merültek föl , a gyűlés abban állapo- 
dott meg, hogy mihelyt a kinevezés meg fog történni, a szol- 
gabirákhoz intézett körirat által hozza azt , valamint az eskü- 
letételre kitűzött napot köztudomásra. 

A báni ítélőmester, Pethe Imre, kit a királyi helytartó 
hasonló minőségben maga mellett alkalmazott , és az utolsó 
tartományi gyűlés fölhívott, hogy állandón Slavoniában lak- 
jék ; 2 ) most azt jelentette be , hogy szent György napig el 
fogja határozni, melyiket a két ítélőmesteri hivatal közöl 
tartja meg. A miben a rendek megnyugodtak. 



') Kerchélich : História Cathedralis Ecclesiae Zagrabiensis. I. 246. 1. 
B ) L. Országgyűlési Emlékek. V. 492. 1. 
Magyar Országgyűlés története. 6 



82 HORVÁT- ÉS TÓTOB8ZÍOI GYŰLÉSEK. 

Többeknek az urak közöl, kik magán ügyekben a király- 
hoz és Károly főherczeghez szándékoztak folyamodni, a gyűlés 
ajánlóleveleket állított ki. *) 

A rendeket ezen gyűlésen nem kevéssé foglalkoztatta 
a parasztok lázadása, mely Tahy Ferencz birtokain, az ál- 
tala sanyargatott jobbágyok között (1572. végén) vette kezde- 
tét A zavarok lecsillapítására, a király, Fehérkövy István 
veszprémi püspököt küldötte Slavoniába, ki a lázongó pa- 
rasztokat fölhívta, hogy megbizottjaikat a tartományi gyűlésre 
küldjék. Ezek meg is jelentek, de itt egy iratot nyújtottak be, 
melyben kijelentették, hogy miután ismételt panaszaik után 
sem nyertek igazságszolgáltatást, Tahy Ferenczet és örököseit 
többé uroknak el nem ismerik ; bár készek ő felségének, vagy 
annak a kit urokul rendel, engedelmeskedni. 

Tahy és barátai erre oly végzést eszközöltek ki, mely 
a parasztokat lázadóknak nyilvánította, őket földjeik és há- 
zaik birtokától megfosztotta. 2 ) 

Erre a kétségbeesett parasztok fegyvert ragadtak, és csat- 
lakozásra szólították föl a többi jobbágyokat. A lázadás 
csakhamar az egész Kulpa és Száva közötti országrészt el- 
bontotta, és csak véres küzdelem után sikerült a békét ismét 
helyreállítani. 

II. 

Az 1574. február 10-re kihirdetett magyar országgyűlésre, 
Horvát- és Tótország részéről küldendő követek megválasztá- 
sa végett, a bán az 157 3-ik év utolsó napjaiban Zágrábban 
gyűlést tartott. 

Megválasztatott Heressinczi Péter zágrábi olvasó kano- 
nok és Petr ichevich János &\-itélö mester, kiknek, költségeik fö- 
dözésre, 150 forintot szavaztak meg, és utasítást dolgoztak ki. 
A gyűlés többi végzései között kiemelendők a követke- 
zők. Intézkedések tétettek a füstpénz-hátralékok behajtására, 



J ) A gyűlés végzései a zágrábi országos levéltár »ProtocoUum 
Begni Congregationum* czímŰ, XVli. századbeli kéziratában. 

a ) A gyűlés ezen végzéséről csak Liszthi cancellárnak Bécsből, 
1573. febr. 28-án Verancsicshoz intézett levele tudósít. Katona História 
Critica. XXV. 425. 1. 



1573—1581. 83 

és az ellenszegülők irányában kényszer-eszközök alkalmazá- 
sára. A báni törvényszék üléseinek január 6-ra kitűzött határ- 
napja, a magyar országgyűlés miatt, későbbre hal&sztatott. 

Az országos határok védelmére, és a báni hadak czél- 
szerű elhelyezése végett, a bán indítványozta, hogy a Kulpa 
folyó mellékein, két ponton, úgymint Breszt és Topuszka 
közelében, új erősségek építtessenek. Azonban a rendek ezen 
indítvány tárgyalását a jövő gyűlésre hagyták. Addig is, a 
fönnálló várak megerősítésére jobbágyaiknak hat napi ingyen 
munkáját ajánlották meg, és ennek mikénti fölhasználását 
részletesen szabályozták. 

Egy királyi rendelet a gabona kivitelét, míg a véghelyek 
őrségeik számára szükséges készletet beszerzik, eltiltotta. A 
rendek, hivatkozva ősi szabadságukra, és kiemelve azt, hogy 
gabonájukat nem üzérkedésből, hanem sürgető szükségeik 
födözésére árusítják el, ama rendeletnek hatályon kivfil he- 
lyezéseért folyamodtak. *) 



in. 



A pozsonyi országgyűlés befejezése után, Draskovics 
bán, 1574. május 5-ére Zágrábba gyűlést hívott össze. 

Itt kihirdette az országgyűlésen alkotott törvényczikke- 
ket. Mire a rendek kinyilatkoztatták, hogy azoknak készségesen 
meghódolnak ; és az adó behajtása iránt azonnal intézkedése- 
ket tettek. Azonban a kamara által kinevezett egyik adó- 
kivetőt, mivel azon vármegyében, a melynek területén működ- 
nie kellett, nem volt birtoka, el nem fogadták. 

A bán javaslatára, a Kulpa partjain létesítendő két új 
erősség építésére, valamint a többi várak, hidak és gázlóhelyek 
megerősítésére ingyen munkákat ajánlottak. 

Végre a nyolczadi törvényszékek megtartása iránt in- 
tézkedtek. 2 ) 



J ) A gyűlés végzései ugyanott. 
8 ) A gyűlés végzései ugyanott. 



84 HORVÁT- K8 TÓTORSZÍGI GYŰLÉSEK 



IV. 



Dra8kovics György, ismételt kérelmei következtében, 
Miksa király, az 1574-ik év február elején, Alapi Gáspárt a 
báni hivatalban társául nevezte ki. *) 

Azonban ez csak az 1574. deczember 19-ére Zágrábba 
hirdetett gyűlésen vezettetett be hivatalába, Hallek Vitus a 
slavóniai véghelyek főkapitánya és egy más főhadi tiszt, 
mint királyi biztosok által. Az új bán, a rendek színe 
előtt, letette az esküt. Ezek, kineveztetéseért köszönetet sza- 
vaztak a királynak ; de mivel a biztosok, a gyűléshez szóló 
külön királyi rendeletet nem hoztak magokkal ; a régi szokás 
föntartása érdekében, kívánták, hogy a király ezen rendeletet 
utólag küldje meg, a mely a legközelebb tartandó nyolczadi 
törvényszék ülésén fog bemutattatni. 

A rendek, a várak, utak és gázlóhelyek megerősítésére 
ismét (6 — 8 napi) ingyen munkákat szavaztak meg ; a mun- 
kások részére fegyveres védelemért a főkapitányhoz fordultak. 

Intézkedtek az adószedők számadásainak megvizsgálása 
ügyében. Felszólaltak a harminczad-tisztek zsarolásai ellen. 
És több magán- ügyet intéztek el. 2 ) 

V. 

Az 1575. márczius 23-ára, a bánok által, Zágrábba 
egybehívott tartományi gyűlés jelentéktelen ügyekkel, leg- 
inkább magán-kérelmek tárgyalásával, volt elfoglalva. 

A Kulpa-melléki jobbágyok, tekintettel arra, hogy a 
törökök dúlásaitól sokat szenvednek, az adó és a füstpénz 
fizetésétől fölmentetni kérték magokat. Némely urak és neme- 
sek, váraik számára, ágyukért és egyéb lőszerekért folyamodtak. 

Egyébkint ápril 17-én újabb gyűlés megtartása hatá- 
roztatott. 8 ) Azonban vájjon megtartatott-e ezen gyűlés, arról 
nincs tudomásunk. 



Az erre vonatkozólag Miksa és Draskovics között folyt levele- 
zést ismerteti Kercselics. I. 246. 1. 

8 ) A gyűlés végzései, ugyanott. Draskovics decz. 23-án tett je- 
lentést a támadt nehézségekről, a királynak. Kercselics i. h. 

8 ) A gyűlés végzései ugyanott. 



1 



W>* ™ s. » * 



1573—1581. 85 



VI. 



Az 1575. deczember 20-án tartott zágrábi gyűlés vég- 
zéseit nem ismerjük. Csak a királyhoz intézett fölirata maradt 
fenn, a melyben a Kulpa mellékén lakó jobbágyoknak az adó- 
fizetésről való fölmentéseért folyamodnak. 1 ) 

VII. 

Az 1576. évi július 8-án Zágrábban tartott gyűlés, a 
király parancsára, hivatott egybe. 

Az ez év elején tartott pozsonyi országgyűlés a porták 
új összeírását határozván el, a király fölhívta a horvát- és 
tótországi rendeket, hogy ezen új összeírást haladék nélkül 
rendeljék el, és e czélra válaszszák meg az esküdt nemeseket, 
kik abban közreműködnek. Ezeket rögtön megválasztották. 

Továbbá, a várak megerősítésére ingyen munkákat 
ajánlottak meg, és intézkedtek az adószedők számadásainak 
megvizsgálása iránt. 

Némely országos sérelmek előterjesztése végett, Kegle- 
vich Simon, Károly főherczeghez, Gráczba küldetett. 2 ) 

VIII. 

Erneszt főherczeg rendeletére, 1577. május 4-én Zág- 
rábban összegyűltek Horvát- és Tótország rendéi. 

A főherczeg, biztosai gyanánt, Draskovics Györgyöt, 
Hallék Vitust és Teuffenbach Servátiust küldötte. Ezek által 
első sorban arra hívta föl a rendeket, hogy Kaproncza váro- 
sának és a többi váraknak megerősítéséről gondoskodjanak. 

A rendek erre azt a sajátszerű választ adták, hogy mivel 
tartományukban nincs törvényes hatóság (legitimus magistra- 
tus), azaz oly bán, a ki tisztének teljes hatalmát bírva, az 
engedetleneket és hanyagokat meg tudja büntetni : e miatt 
semmit sem határozhatnak, és semmit sem ajánlhatnak. Mind- 
azáltal Alapi Gáspár bánt, az albánt, az alispánokat és szolga- 
birákat azon » magán hatalommal « (privata authoritate) ru- 



*) A fölirat eredetije a bécsi állami levéltárban. 
a ) A gyűlés végzései a zágrábi protocollumban. 



86 horvát- és tótoksiígi otűlések 

házzák föl, hogy a korábbi gyűléseken megajánlott, de le nem 
szolgált, ingyen munkákat behajthassák. 

Egyúttal követeket küldenek, a kik Emészt főherczeget 
és azután a királyt is » akárhol találhatják c fölkeresve, a bán 
törvényes hatalmának visszaállítása és más bajaik iránt elő- 
terjesztést tegyenek. l ) 

Miben állottak a báni hatalom ellen történt sérelmek, 
melyek a gyűlés ezen határozatainak indító okai valának, és 
mikép orvosoltattak azok, — arról nincs tudomásunk. A követ- 
kező gyűléseken ez ügy nem kerül többé szőnyegre ; a miből 
következtetjük, hogy kielégítő elintézést nyert. 



Az 1577. október 16-ra kihirdetett pozsonyi ország- 
gyűlésre, Horvát- és Tótország rendéi, október 1-én, zágrábi 
gyűlésökben, választották meg követeiket; ugyanazokat, a 
kik a korábbi országgyűléseken is jelen voltak : Heressinczy 
Péter zágrábi olvasókanonokot és Petrichevich János alitélő- 
mestert. 

A 200 forintnyi összeget, melyet költségeikre megsza- 
vaztak, Urnóczi Mihálytól kellett kölcsön venniök, a mely 
áldozatkészségért, a rendek őt és gyermekeit örök hálájokról 
biztosítják! Mivel pedig ugyanő már korábban is, közczélokra, 
150 forintot előlegezett volt, — a 350 forintnyi adósság tör- 
lesztésére 10 dénár adót vetettek ki, minden füstre és minden 
egytelkes nemesre ; a mi ellen azonban a távollevő Erdődy 
grófok követe óvást emelt. 

A tartomány pénzügyeinek állapotát még szomorúbb 
világításban tünteti föl, a Kulpa folyó partvidékének oltalma- 
zására felfogadott katonák ajánlata, melyszerint régtől fogva 
ki nem fizetett zsoldjuk egyharmadát készek voltak elengedni, 
ha a másik kétharmad kifizettetik. Az ajánlat elfogadtatott. 

Ezzel kapcsolatban intézkedések történtek az adóhátra- 
lékok behajtására. 

Végre több magánügy intéztetett eL 2 ) 



*) A gyűlés végzései ugyanott. 
8 ) A gyűlés végzései ugyanott. 



1573—1581. 87 



X. 



Az 1578. július 15-ikén, szintén Zágrábban tartott gyű- 
lésen, Hallek Vitus főkapitány, mint Károly főherczeg biztosa 
jelent meg, és ennek megbízásából előadta, hogy a főherczeg 
augusztus 10-re nagy haderőt készül Horvátországban összpon- 
tosítani, melyet a törökök ellen fog vezetni. Fölhívta tehát a 
rendeket, hogy haladék nélkül fogjanak ők is fegyvert ; ajánl- 
janak a hadsereg élelmezésére gabonát, részint ingyen, részint 
mérsékelt árak mellett ; gondoskodjanak a szükséges fuvarról. 

A rendek, meleg szavakkal, hálájokat fejezték ki a fő- 
herczeg elhatározásáért. Elrendelték a személyes közfölkelést, 
olyképen, hogy augusztus 6-án, a turopolyai mezőn gyülekez- 
zenek a bán zászlói alá. Ugyanis, hivatkozva az utolsó pozso- 
nyi országgyűlés végzéseire, mely a bán törvényes hatóságát 
föntartotta, kijelentették, hogy a bán semmiféle kapitánynak 
nem fogja magát alárendelni. 

Továbbá minden jobbágytelek után egy mérő búzát és 
egy mérő zabot ingyen ajánlottak föl, a melyet a jobbágyok 
ingyen fognak két kijelölt pontra szállítani. De fölkérték a 
főherczeget, hogy több gabonának, mérsékelt árakon való át- 
engedésére ne kötelezze őket. 

Intézkedtek a lövegek és más hadiszerek szállításáról. 
Megállapították az arany és a tallér értékét; s egyúttal kíván- 
ták, hogy körülmetélt pénzek ne hozassanak forgalomba. 
Szabályozták az erőszakosan elfoglalt jószágok tárgyában 
követendő peres eljárást. *) 

Az 1578-ik évben történt Draskovics György bánnak 
áthelyezése a győri püspökségre. Bár a király óhajtotta volna, 
hogy kitűnő főpap a zágrábi püspökséget és a báni méltó- 
ságot is megtartsa, ő mind a kettőről lemondott. A báni mél- 
tóságban Üngnád Kristóf neveztetett ki utódjává. Mikor tör- 
tént meg ünnepélyes beigtatása, — arról nincs tudomásunk. 

XI. 

A következő 1579-ik évben négy gyűlés tartatott. 
Az első május 3-án. 



J ) A gyűlés végzései, ugyanott. 



88 HORVÁT- Afl TÓTORBZÁOI GYŰLÉSEK 

Károly főherczeg Székely Jakabot és Waczler György 
pettaui kapitányt rendelte biztosaiul Előadásuknak legfonto- 
sabb pontja az volt, bogy a főherczeg a határok védelmére, a 
Kulpa partján, Dobrucz mellett új erősséget szándékozik épít- 
tetni. *) Ezen czélra, úgy szintén a kapronczai vár megerősí- 
tésére, a rendek hozzájárulását kérte. 

A gyűlés az új erősség építésére készséggel szavazott 
meg ingyen munkákat ; sőt ezeknek szolgáltatására a Kulpán 
túli országrész jobbágyait is kötelezte, bár ezek minden más 
közterhektől föl voltak mentve. Egyébkint figyelmeztették a 
főherczeget, hogy Sztenichnyák vidéke alkalmasabb volna a 
tervezett erősség építésére, mint a kijelölt hely. 

Hasonlag Kaproncza és a többi várak megerősítésére is 
rendeltek ingyen munkákat. A főherczeghez pedig azon kére- 
lemmel fordultak, hogy a Kulpán innen lakok védelméről is 
gondoskodjék; e miatt Brezt várába helyezzen őrséget, és 
Topuszka várát is vegye gondjai alá. 

Mindezen ügyek tüzetes tárgyalása végett, Heressinczi 
Péter zágrábi nagyprépost és Petrichevich János itélőmester, 
á főherczeghez Gráczba küldettek. 

A rendek az utak és hidak jobb karba helyezéséről 
gondoskodni kívánván, megállapították, hogy az urakat és ne- 
meseket, kik vámok birtokában vannak, ezektől, ha a tertile- 
tökön levő hidakat és utakat nem tartják jő karban, meg kell 
fosztani. 2 ) 



XII. 

Az 1579-ik évi májusban és ugyanazon év szeptember 
havában tartott két zágrábi tartományi gyűlés között Varas- 
don is tartatott egy tartományi gyűlés, melynek végzései nem 
maradtak fönn. Csak annyit tudunk azokról, hogy egyik 
pontban a rendek a várak megerősítésére ingyen munkákat 
ajánlottak. 8 ) 



*) Dubovácz, a későbbi Károlyváros. 

*) A gyűlés végzései, ugyanott. 

8 ) A következő gyűlésen történt ez ajánlatokra hivatkozás. 



1573—1681. 89 



XILL 



Az 1579. szeptember 2 l-re egybehívott gyűlésen ismét 
Székely Jakab és a pettaui kapitány jelentek meg, mint Károly 
főherczeg biztosai. A Kaproncza, Ivanics és Kőrös várak- 
nak megerősítéséhez szükséges anyag szállítása végett ingyen 
fuvar megajánlására hívták föl a rendeket. Ezek készséggel 
teljesítették e kívánatot. Egyúttal intézkedtek a Kulpa-melléki 
várak megerősítéséről. 

A főherczeg értésökre adta, hogy a horvát- és tótországi 
véghelyek megvizsgálására és a hadi ügyek rendezésére néhány 
tanácsosát küldötte ki, és fölszólította őket, hogy a magok 
soraiból is 3 — 4 egyént rendeljenek melléjök. A rendek erre 
szívesen ráállottak, sőt kívánták, hogy a küldöttség az összes 
végvárakra terjeszsze ki figyelmét. 

A rendek továbbá, a bán fölhívására, a Kulpa folyam 
fenyegetett pontjainak megerősítésére ingyen munkákat aján- 
lottak. Intézkedtek az adószedők, és a hadak számára szolgál- 
tatott gabona kezelői számadásainak megvizsgálásáról ; végre 
a nyolczadi törvényszék tartásáról. x ) 

XIV. 

Kevéssel utóbb a rendek Varasdon tartottak gyűlést. 
Itt az erőszakosan elfoglalt jószágok visszaadása tárgyában, 
az utolsó pozsonyi országgyűlésen alkotott törvény foganato- 
sítása képezte a tanácskozások tárgyát. Azonban a jelenlevő 
főurak és néhányan a tekintélyesebb nemesek közöl ezen tör- 
vény érvényét megtámadva, kijelentették, hogy annak enge- 
delmeskedni nem fognak. A gyűlés erre eredmény nélkül 
szétoszlott. a ) 

XV. 

Az 1579. deczember 21-én tartott gyűlésnek első és fő 
teendője volt a pozsonyi országgyűlésre követeket választani. 



*) A gyűlés végzései ugyanott. 

*)'E gyűlés végzései nem maradtak fönn. A szövegben elbeszélt 
tényt a következő (1579. deczember 21-iki) gyűlés végzéseiben beszélik el 
a rendek. És mivel n in proxime praeterita generáli congregation e Begni 



90 hobyít- úb tótobszági gyűlések 

Ekkorig az volt a gyakorlat, hogy két yagy három követ 
választatott, kik azután az alsó táblánál birtak üléssel és sza- 
vazattal Most először találkozunk új eljárással, melyet utóbb 
az 1608-ik évi országgyűlés törvény erejére emelt, és a mely 
legújabb időkig érvényben maradt 

A rendek t. L, egy követet a főrendi táblához és hármat 
az alsó táblához választottak meg. 

A részökre adott utasításban, a rendek panaszt emel- 
nek, hogy többen a horvát- és tótországi urak közöl a tarto- 
mányi gyűlésekre nem jelennek meg, és azután a végzéseket 
nem engedik végrehajtatni ; hasonlag honvédelmi kötelessé- 
geiknek is vonakodnak eleget tenni. Szükségesnek tartják 
tehát, hogy az országgyűlés törvényt alkosson, mely azokra 
büntetést szab. Hasonlag kívánják, hogy szigorú büntetések 
állapíttassanak meg az erőszakoskodó főurakra és azokra, kik 
az erőszakosan elfoglalt jószágokat törvényes birtokosaiknak 
visszaadni vonakodnak. Sürgetik a harminczadok körűi meg- 
honosúlt visszaélések megszüntetését 

Továbbá számos bajoknak kútforrása gyanánt emelik ki 
a fennálló állapotot, a mely szerint Horvát- és Tótországnak, 
a bánon kivül, még két főkapitánya van. Kérik, hogy a király 
egy főkapitány parancsnoksága alá helyezze őket, és e tisztet 
a bánra ruházza. 

A követek hivatva voltak Zágráb városa ellen is panaszt 
emelni, mint a mely a tartományi gyűlés végzéseinek és a 
bán rendeleteinek engedelmeskedni vonakodik, sőt a bánt 
igazságtalanul bevádolta a királynál. E miatt óhajtják, hogy 
a tartományi gyűlések és a törvényszékek ezentúl ne tartassa- 
nak Zágrábban, hanem a bán belátására legyen bízva, a gyű- 
lések és törvényszékek helyét meghatározni. *) 

Végre utasították a követeket, hogy a király figyelmét 
a fontos topuszkai várra hívják föL A topuszkai apátság javait 



per D. Banum Varasdini indicta" mondatik, nem vonatkozhatik az a 
tavaszszal tartott varasdi gyűlésre, minthogy ezt még a szeptember 21-ki 
zágrábi gyűlés követte. 

2 ) Zágráb városa ezen végzés eUen folyamodást intézett a király- 
hoz, újabb vádakat emelve a bán ellen. 



1573 — 1581. 91 

a zágrábi püspökök bírták, a nélkül, hogy azok jövedelmeiből 
a várat jó karban tartották és megfelelő őrséggel ellátták 
volna. A rendek tehát arra kérték a királyt, hogy az apátság 
birtokait, a vár föntartására, engedje át a bánnak, a püspö- 
köt pedig más birtokok adományozása által kárpótolja. 

Ugyanezen kérelmeket, a királyhoz intézett feliratban 
is előadták. Egy úttal jelentették, hogy a Kulpa-melléki or- 
szágrész megoltalmazása ügyében Károly főherczeghez folya- 
modtak, de attól azt a választ nyerték, hogy újabb áldozatokra 
már nem képes. Mivel pedig a Kulpa mellett épülő két erőd- 
nek őrséggel és lőszerekkel való ellátása »a rendek erőit is 
fölülmúlja, a királyt kérik föl, hogy erről gondoskodjék. 

Egyébkint a gyűlés, saját hatáskörén belül, több végzést 
alkotott. 

Intézkedett az adószedők számadásainak átvizsgálásáról, 
és a le 'nem szolgált ingyen munkák behajtásáról. Elhatároz- 
tatott, hogy a bán a határokra őröket rendeljen, kik a gabo- 
nának kivitelét megakadályozzák ; és azoktól, kik üzleti czél- 
ból gabonájokat kivinni megkísérlik, azt lefoglalják, hogy a 
véghelyek javára fordíttassék. Megújíttatott az utak és hidak 
jó karba helyezése érdekében hozott korábbi határozat. Végre 
bírságok állapíttattak meg azokra, kik a birtokaikon átvezető 
utakat, vagy azoknak széleit fölszántják. x ) 

XVI. 

Az 1579-ik évi szeptemberi gyűlés határozata értelmé- 
ben, a következő, 1580. május l-re kihirdetett gyűlés, már 
nem Zágrábban, hanem Varasdon tartatott meg, a hol a 
pozsonyi országgyűlésről visszatért követek jelentősöket be- 
mutatták. 

Hallek főkapitány proposítiójára, a le nem szolgált 
ingyen munkák behajtása elrendeltetett. Azonban új ajánla- 
tokat, tekintettel a múlt évi szűk termés által előidézett nagy 
nyomorra, nem tettek ; kilátásba helyezve, hogy a jövő aratás 



•) A gyűlés végzései, a királyhoz intézett főiirata, és Zágráb 
városának a gyűlés végzései ellen a királyhoz intézett fölirata, — a zágrábi 
protocollumban. 



92 HORVÁT- Í8 TÓTOB8ZÁGI GYŰLÉSEK 

után, különösen a dubováczi új erősség építésére, a kívánt 
ingyen munkákat meg fogják szavazni. Csak a bírák fizetésére 
vetettek ki tíz dénárt, minden füstre. 

A rendek panaszt emeltek a kapronczai kapitány ellen, 
a ki a várhoz tartozó jobbágyokat saját birtokainak műveié* 
sere használja föl, és mindennemű erőszakos tetteket követ el. 

A topuszkai vár ügye, valamint a Zágráb városa és a 
bán között fönnálló egyenetlenségek, ezen gyűlést is foglal- 
koztatták. Követek küldettek Prágába, a királyhoz, azon 
kérelemmel, hogy küldjön ki bizottságot, mely a Zágráb 
városa ellen felhozott vádakat megvizsgálja, és ha azokat ala- 
posaknak találja, a város szigorú megbüntetését eszközölje. *) 

XVII. 

Az 1581. ápril 25-én Varasdon tartott gyűlésre úgy 
Emészt mint Károly főherczeg is küldött biztosokat. Az előbbi- 
nek nevében Draskovics György, ekkor már kalocsai érsek és 
bibornok, jelent meg. Károly főherczeg biztosai pedig Hallek 
Vitus, Teuffenbach Servátius és Ringsmaul Mihály valának. 

Ezek felhívták a rendeket, hogy a Kulpa partjain épülő 
Brezt és Szredicske várakra ingyen munkákat határozzanak, 
és azokban, saját költségükön 300 gyalogot és 200 lovast 
tartsanak; Hrasztovicza várának lerombolását rendeljék el; 
és a véghelyek őrsége számára gabonát ingyen ajánljanak föl. 

A rendek válasziratukban, sötét színekkel ecsetelték az 
ország szerencsétlen állapotát. A múlt évi szűk termés miatt 
a nép nagy része arra volt utalva, hogy makkal tengesse éle- 
tét, és most már a makk is fogytán van. Ennek következtében, 
a jövő aratásig ingyen munkákat nem ajánlhatnak. Csak az 
1579-ben megszavazott és le nem szolgált ingyen munkák be- 
hajtását rendelik el. A két új erősség védelmére, saját költ- 
ségükön 100 gyalognál többet nem ígérhetnek. A király t kérik 
föl, hogy kellő számú őrségről ő gondoskodjék ; és a bánnak 
oly fizetést rendeljen, a milyent elődei kaptak, hogy mint ezek, 
ő is a báni dandár létszámát 600 lovasra és 400 gyalogra 
emelhesse. 



l ) A gyűlés végzései ugyanott. 



1573—1581. 93 

Gabonát készpénz fizetés mellett sem szolgáltathatná- 
nak. Ingyen semmi esetre sem ajánlhatnak föl. A múlt évi 
termés oly szűk volt, hogy vetőmagot is vásárolni kellett; 
minélfogva a jövő termés sem lehet bőséges. A király tehát 
Magyarországból szerezzen gabonát. 

Hrasztovicza lerombolását ellenzik. A király lássa el ezt, 
a mint Topuszkát is, oly őrséggel, a mely képessé tegye a török 
ostromoknak ellenállani. 

Megújítják korábbi panaszaikat a kapronczai kapitány 
ellen ; és általán panaszkodnak a kapitányok ellen, a kik a 
békét megszegve, gyakran betöréseket intéznek török terü- 
letre, és így a törököket is visszatorlásra késztetik. 

Afőherczegek biztosai ezen föliratra válaszoltak, és fön- 
tartották előadott kívánataikat. 

A rendek erre új iratot nyújtottak be nekik, melyben 
még hosszasabban rajzolják a nép szegénységét és szenvedé- 
seit. Ragaszkodnak tehát előbbi nyilatkozatukhoz ; bár kilá- 
tásba helyezték, hogy ha bő termés lesz, a jövő gyűlésen kész- 
séggel fognak ajánlatokat tenni. 

Mindazáltal a biztosok nem hagytak föl igyekezeteikkel. 
És csakugyan sikerűit, a két vár építésére ingyen munkák 
megszavazását eszközölni ki. A rendek egy úttal közfelkelést 
rendeltek el, oly czélból, hogy a munkások, — a netán bekö- 
vetkező támadások ellen, meg legyenek védve. *) 

XVIII. 

Az 1581. július 22-én, ismét Zágrábban tartott gyűlés 
tanácskozásait Ungnád Kristóf bán vezette. Minthogy az al- 
bán, Gregorianczy István, hivataláról lemondott, helyébe 
Draskóczy Gáspár varasdi alispánt nevezte ki. Ez a rendek 
által megerősíttetvén, színök előtt letette az esküt. Mire a 
varasdi alispánság és több szolgabírói hivatal, a rendek vá- 
lasztása által, betöltetett. 

A gyűlés, ezek után, rendelkezett az adóhátralékok be- 
hajtásáról, a nyolczadi törvényszék megtartásáról, Szredicske 



*) A gyűlésnek a biztosok előterjesztésére adott két válaszirata és 
végzései ugyanott. 



94 HOBVÁT- B3 TÓTOWSÁOI GYÖLKflRK 

vár építéséről Több határ-per elintéztetett Topuszka ügye 
újra a király figyelmébe ajánltatott. Végre a zágrábi püs- 
pökség és káptalan tizedeinek pontos beszolgáltatása elren- 
deltetett *) 

XTX. 

Az 1581-ik évben még egy harmadik gyűlés is tartatott: 
október 28-án Zágrábban. 

A bán távolléte miatt, Heressinczy Péter zágrábi nagy- 
prépost és Draskóczy Gáspár al-bán vezették a tanács- 
kozásokat. 

Mindenek előtt bemutatták a királyi meghivólevelet a 
pozsonyi országgyűlésre. A rendek megállapították a küldendő 
követek 2 ) utasítását, melyben fölhívatnak, hogy a magyar- 
országi rendekkel egyetértőleg járjanak el, és a sziszeid job- 
bágyoknak adómentességet eszközöljenek ki. 

A bánnak azon kérelmét, hogy távolléte idejére a vég- 
helyek védelmének intézését, a rendek Erdődy Péterre és az 
al-bánra bízzák ; — nem tartották az ősi gyakorlattal meg- 
egyezőnek, a mely a bán távollétében helyetteséül az al-bánt 
tekinti. 

A bán azon fölszólítása is, hogy a Kulpa-melléki várak 
megerősítésére ingyen munkákat ajánljanak, eredménytelen 
maradt; ez ügyben elhatározásukat akkorra halasztották, 
mikor a királyhoz és Károly főherczeghez intézett fölterjesz- 
tésökre, az illető váraknak őrséggel ellátása tárgyában, a 
válasz megérkezik. 

E mellett a hamis pénzverők kinyomozása és megbünte- 
tése iránt rendelkeztek, és több magán ügyet intéztek el. 8 ) 



x ) A gyűlés végzései a zágrábi protocoUumban. 

*) A végzések nem nevezik meg a választott követeket. 

») A- gyűlés végzései ugyanott. 



ff f 



MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK 

TÖRTÉNETE. 



HETEDIK KÖTET. 



(1582—1587.) 



Magyar Országgyűlések Története. VII. 



I. 

A pozsonyi országgyűlés. 

1582. január — február. 

Az 1580. február 10-én megnyitott pozsonyi országgyű- 
lés márczius 1 7-én eredmény nélkül oszlott szét. Az ellenzék 
ez alkalommal valósította ismételve megújított fenyegetését, 
hogy nem bocsátkozik a királyi propositió tárgyalásába, míg 
a király a sérelmek orvoslása iránt biztosítást nem nyújt. Es 
csakugyan a rendek szétmentek a nélkül, hogy a királyi kivá- 
natokat tárgyalták és végzéseket alkottak volna. 

Erneszt főherczeg — a ki az országgyűlésén a királyt 
képviselte volt — ekkor azt ajánlá Rudolfnak, hogy mielőbb 
hívja össze újra az ország rendéit, személyesen jelenjék meg 
körükben, és ha ismét oly makacs ellenzéssel találkoznék: »az 
engedetleneket, kivált a szóvivőket« szigorúan büntesse meg. *) 

De habár a kincstár érdekei, — nem lévén adó megsza- 
vazva, — az országgyűlés megtartását sürgetően követelték, 
a király nem sietett azt egybehívni. Az elkeseredett küzdelem, 
melyet az ellenzék előreláthatólag megújítandó volt, aggodal- 
makkal tölte el nyugalom után vágyó lelkét. 

Csak az év vége felé hajolt meg a parancsoló szükség 
előtt. 1580. november 7-én szétküldé a meghívó leveleket, 
melyekkel az országgyűlést a következő év január 6-ra Por 
zsonyba kihirdeté. 2 ) Azonban elutazását Prágából napról napra 
halogatá, és mikor az országgyűlés kihirdetett határnapjától 
már csak egy hét választá el, annak elhalasztására határozta 
el magát. A királyi leiratban »több fontos és nyomós ok« 



') V. ö. az Országgyűlési Emlékek VI. kötetét, 352 s kk. 11. 
8 ) A megbivó levél több szabad királyi város levéltárában. 
Magyar Országgyűlés Története. VII. 1 



A rOZSONYI ORSZAGGYl LES 



mellett, a melyeket közelebbről meg nem jelöl, beteges álla- 
potát hozza föl, a mely nem engedi meg, hogy oly hosszú útra 
vállalkozzék. Egyúttal kilátásba helyezé, hogy »rövid idő 
mulva« közhírré fogja tenni az országgyűlés határnapját, l ) 

E rövid idő nyolcz hónapig tartott. Csak szeptember 
6-án küldetett szét a prágai várból a második meghívó levél, 
mely november 11-ére tűzte ki a határnapot. 2 ) 

A királyi udvarban most is aggódva néztek a gyűlés 
elé, A királyi helytartó, az év első hónapjaiban jelentette volt, 
hogy a magyar rendek között titkos szövetségek alakulnak, 
oly czélból, hogy az országgyűlésen a nádori és a primási 
méltóságok betöltését küzdjek ki. 3 ) Másfelől is fenyegető hírek 
érkeztek az elégületlenségről, melyet a német hadak erőszakos 
magaviselete folytonosan növel, és azon napról napra emel- 
kedő népszerűségről, melynek Báthory István, a lengyel király 
örvend. 4 ) 

Mindennek daczára, vagy talán épen azért, a második 
határnap is elmúlt, a nélkül, hogy a király a Prágából való 
elutazásra és az országgyűlés megnyitására csak gondolna is; 
a mi a diplomatiai körökben nem csekély megbotránkozást 
szült. B ) 



*) Az 1580. év deczember 31-ikón kelt királyi leirat több városi 
levéltárban. — L. Irományok II. sz. 

fi ) Több városi levéltárban. 

s ) Radeczy Istvánnak 1581 márczius 13-án a királyhoz intézett 
levele : »Conspirationes occultae sünt, ut nunquam ad postulata Maie- 
8tatis Vestrae in fútara Diéta consetitíant, nisi Palatinum Archiepi- 
scumque in hoc Regno declaret.« (A bécsi állami levéltárban.) 

*) A spanyol követ 1581 október 19-én Prágából írja: »La diéta 
de Ungria sera cierta, y es forzosa por dar satisfaction a los Ungaros. los 
quales se van inclinando cada días, segun se sospecha al Rey de Polo- 
nia, por los buenos succesos que va tiniendo con el Moscovita. « 

6 ) A spanyol követ november 16-án írja Prágától : »Se va difiri- 
endo la diéta de Ungria, que siendo assignada pára Sanct Martin, no se 
vee demostracion ninguna de partida, con gran admiracion de todos los 
que consideran las cosas ; porque con la mala satisfaction que los Unga- 
ros tienen de la milícia alemana, que esta en sus fronteras, y la muclia 
aficion a la buena fortnna y buen proceder del Rey de Polonia, jusgan 
por cosa necesaria, que el Emperador no la difiera ; pues está desengau- 



1582. JANUÁR FEBRUÁRI) AK. 3 

Csak deczember második felében érkezett Rudolf Bécsbe. 

Ez alatt a magyar rendek, kik most attól tartottak, hogy 
az országgyűlés ismét el fog halasztatni, még késedelmesebben 
és kevesebben, mint egyébkor, gyülekeztek Pozsonyba. *) 

Az ország politikai hanyatlását alig tünteti föl bármi 
oly szembetűnően, mint az országgyűlésre megjelent rendek 
lajstroma. 

Meghívólevelek küldettek: 

36 megyéhez és Horvátország rendéihez, 

1 érsekhez és 10 püspökhöz, 

9 zászlós úrhoz, 65 mágnáshoz, és 8 főrangú özvegyhez 

5 préposthoz és 9 káptalanhoz, 

27 tanácsos- és kir, táblai taghoz, 

14 királyi városhoz és a hét bányavároshoz. 2 ) 

Es megjelentek: 

19 megyének és Horvátország rendéinek követei, 

1 érsek és 6 püspök, 

12 zászlós úr és mágnás, 6 távollevő mágnás és özvegy 
követei, 

2 prépost és 5 káptalan követei. A királyi személynök és 
2 két itélőmester, 

9 királyi város és a hét bányaváros követei. 3 ) 

E szerint az alsó tábla 82, a főrendek táblája pedig csak 
19 tagot számított. 

Nagyrészt deczember végén már együtt voltak. Mivel 
híre járt, hogy a király Emészt főherczeget fogja maga he- 
lyett Pozsonyba küldeni, január első napján küldöttséget, 
(melynek Telegdy Miklós püspök, Thurzó Elek, az egyik Ré- 



nado que no le juntaran sin su presencia ... E no solo es de temer el 
Rey de Polonia . . . pero tambien por la parte que tiene en Transilvania.* 

f ) Á spanyol követ január 23-án Pozsonyból jelenti : »Han acu- 
dido menos hungaros de los que se pensaba, aunque ellos dicen, que la 
causa ha sido pensar que el Emperador difiriera la Diéta mas de lo que 
la ha diferido.« 

B ) Az 1582 végén készült jegyzék a bécsi udvari kamara ltárában. 

3 ) Radeczy 1582 január 5-iki leveléhez mellékelve küldi a megje- 
lent és útban lévő rendek jegyzékét. — A bécsi állami levéltárban. 

í* 



POZSONYI OnSZÁGOVÜLÉSEK 



vay és néhány városi követ valának tagjai), bocsátottak Bécsbe, 
mely a királyt fölkérje, hogy személyesen jelenjék meg. *) 

Rudolf január 4-én fogadta a küldöttséget, és kijelenté, 
hogy néhány nap múlva meg fog jelenni a rendek körében. És 
csakugyan, január 13-án, Erneszt főherczeg kiséretében, meg- 
érkezett Pozsonyba. A Duna partján az ország rendéi élén a 
helytartó fogadta és üdvözölte. Agyúk dörgése között lóháton 
vonult föl a várba. Istvánfy Miklós a történetíró, mint nádori 
helytartó, kivont karddal lovagolt előtte. 2 ) 

A királyt a külhatalmaknak udvaránál székelő követei 
is kisérték: a pápai nuntius, a velenczei követ, továbbá Don 
Guillen de San Clemente spanyol követ, Renato Cato a fer- 
rarai ügyviselő, és mások. 8 ) 

Január 15-én az ország rendéi a várlakba hivattak meg, 
hol a király jelenlétében fölolvastatott a propositió. 

Bevezetésében, szokás szerint, a király tevékenységéről 
szól, melylyel az országot egykori hatalmába és jólétébe visz- 
szahelyezni igyekezik. Hogy e czélt ekkorig el nem érheté, a 
szerencsétlen viszonyok és a közbejött akadályok okozták. Mi- 
kor két év előtt, őt magát fontos ügyek Csehországban vissza- 
tarták, és Erneszt főherczeget küldé a magyar országgyűlésre, 
fölhivta a rendeket, hogy gondoskodjanak hazájok védelméről. 
Ha akkor intését meghallgatják, és kivánatait teljesítik, bizo- 
nyára megtalálták volna a gyógyszert azon bajok számára, a 
melyek miatt nem ok nélkül panaszkodnak, és elejét vették 
volna az azóta bekövetkezett szerencsétlenségek nagy részé- 
nek. Néki, főleg az ország érdekeinek szempontjából, igen ne- 
hezére esett a rendek magaviselete. Mivel azonban, távolléte 
miatt, semmit sem tehetett, a megfelelő intézkedéseket akkorra 
kellett halasztania, a mikor személyesen megjelenhet az ország- 
ban; bár időközben is, a maga erejéből, minden lehető módon 



J ) Radeczy püspöknek 1582 január 1-ón a királyhoz intézett levele 
és a lőcsei követeknek január 8-iki jelentése. 

a ) A kassai követeknek január 5-iki és a lőcsei követeknek január 
16-iki jelentósök. (A nevezett városok levéltárában.) . 

8 ) A két utóbbinak Pozsonyból küldött jelentéseit megőrzé a spa- 
nyol állami levéltár Simancasban, és az olasz k. állami levéltár Mo- 
denában j a velenczei követ jelentései a bécsi állami levéltárban. 



1582, JANUÁR FEBRUÁRBAN. 5 

törekedett az ország biztonságáról gondoskodni. Egyúttal azon 
volt, hogy mielőbb megtarthassa az országgyűlést ; de egész- 
ségi 'állapota és más fontos okok miatt, mostanáig el kellett ha- 
lasztania. Mindez annál nagyobb fájdalmat okozott neki, minél 
mélyebb részvéttel viseltetik az ország lakosainak szerencsét- 
len sorsa iránt. 

Reméli, hogy ez alkalommal sikerülni fog a panaszoknak 
és bajoknak okait megszüntetni, a népet az elnyomás alól föl- 
szabadítani, a véghelyek oltalmáról és az igazság kiszolgálta- 
tásáról, a belbéke és közbiztonság helyreállításáról gondos- 
kodni. 

A propositió ezután áttér a királyi kivánatok előadására 
melyek között első helyen az adó megszavazása áll. A meg- 
szokott modorban hangsúlyozza annak mellőzhetetlen szüksé- 
gességét. Figyelmezteti a rendeket arra, hogy két esztendőn át 
nem fizettek adót. A jövő két esztendőre tehát, ha többet 
nem, legalább hat-hat forintot szavazzanak meg minden porta, 
után, melyeknek új összeírása eszközöltessék ; megállapítván, 
hogy a jobbágyok, kik az egy telek után járó szolgálatokat 
teljesítik, habár censust nem fizetnek is, az adót tartozzanak 
fizetni. Fölmentve az adó fizetésétől csak az legyen, kinek háza 
elégett, vagy a ki elpusztult helyen új házat épített. A zsellér, 
ki saját házában lakik, az adónak felét, a ki másnak házában 
lakik, az adónak negyedrészét fizeti. 

A rendek fölhivatnak, hogy az adó kivetése és behajtása 
körűi elharapózott visszaélések megszüntetéséről, az adóhát- 
ralékok behajtásáról, a harminczadok és tizedek beszedésének 
szabályozásáról, a kereskedők szabad és bántatlan közlekedé- 
sének biztosításáról, a lengyel ércz'pénz kiküszöbölése tárgyá- 
ban alkotott törvéfcj ck végrehajtásáról, az arany és ezüst kivi- 
telének meggátlásáról tanácskozzanak. 

A várak megerősítésére, jobbágyaiknak tizenkét napi 
munkáját, minden 25 porta után kiállítandó egy kocsival, 
ajánlják föl ; az ingyen munkák fölosztását és fölhasználását 
bizzák a királyra és helyettesére Erneszt főherczegre. Rendel- 
kezzenek az ingyen munkák váltságdijaira vonatkozó szám- 
adások átvizsgálásáról. A kapitányokat és a várerőclítési nau'4- 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉSEK. 



kák vezetőit hatalmazzák föl, hogy az építkezési anyagot a 
szomszéd birtokosok erdeiből és kőbányáiból beszerezhessék. 

A hadak tartására nézve és a fölkelés tárgyában, úgy szin- 
tén az önkény tes behódolások és a magyarországi hadak dúlásai- 
nak megakadályozása czéljából alkotott korábbi végzések meg- 
újítandók. Szabályozandó, hogy a jobbágyoknál beszállásolt 
katonák az élelmezés fejében mennyit fizessenek, és miként 
tegyenek eleget kötelezettségöknek. 

A király megújítja az utolsó országgyűlésen kifejezett 
azon kivánatát, hogy a katonaság soraiban meglazult fegyelem 
helyreállítása végett, katonai rendszabályokat, azok mintájára, 
melyek a németországi hadaknál gyakorlatban vannak, álla- 
pítsanak meg. Egyúttal törvény által intézkedjenek, hogy az 
államásaikról kapitányaik engedélye nélkül távozó katonákat 
senki se fogadja szolgálatába ; és hogy a király vagy Erneszt 
főherczeg engedélye nélkül senki se léphessen idegen fejedelem 
szolgálatába. 

Válaszszanak a rendek biztosokat, kik, az ausztriai és 
morvaországi rendek küldötteivel, az országos határok szabá- 
lyozását, melyet a megelőző országgyűlések ismételve sürget- 
tek, végrehajtsák. 

Végül a király néhány pontot vett föl- a propositióba, 
melyek Slavoniát illették. Szükségesnek látta, hogy a kapron- 
czai, breszti, litvanicsi és zredicskii várak megerősítésére na- 
gyobb mérvű ingyen munkák fordíttassanak, és azokba nagyobb 
számú őrség helyeztessék. Minthogy továbbá Sziszek vára 
nagy fontossággal bír, és föntartására a szomszéd tartományok 
is áldoznak, kívánatos, hogy a zágrábi káptalannak földesúri 
hatósága alól kivétessék; minélfogva fölhívja a rendeket, 
tanácskozzanak arról, mikép lehetne a káptalant, akár Slavo- 
niában, akár Magyarországban (»mert mindkét ország — úgy 
mond — egy testet képez «) más birtokokkal kárpótolni, Szi- 
szeket pedig a bán hatósága alá helyezni. Az is eldöntendő, 
vájjon Topuszka várának ellátásáról a zágrábi püspök gondos- 
kodjék ; vagy a vár jövedelmei a püspököktől elvétetvén, a 
bánnak adassanak át ; vagy pedig a vár, mint szükségtelen, 
leromboltassék ? Hasonlókép tárgyalandó az a kérdés, vájjon, 



1582. JANUÁR FKBRUÁRBAX. 7 

Hrasztovicza várának elhatározott lerombolása haladék nélk[n 
végrehaj tassék-e ? 

A király fölhívja a rendek figyelmét arra is, hogy a bán 
tekintélyének emeléséről, úgy szintén a véghelyek élelmezésé- 
nek megkönnyítéséről intézkedjenek. 

Egyébkint a rendeknek szabadságukban áll a magok 
részéről is mindazt előterjeszteni, a mit a közjó előmozdítá- 
sára és az ország nyugalmának biztosítására alkalmasnak vél- 
nek, vagy a minek orvoslását szükségesnek látják; újólag biz- 
tosítva őket jóakaratáról, és bizalmát fejezve ki hűségök 
iránt. 1 ) 

Az országgyűlés, más nap, (január 16.) tartotta első ülé- 
sét. A jelenlévő rendek összeirattak. Az igazolás alkalmával 
kitűnt, hogy a távollevő Homonnai Gáspár oly egyént kül- 
dött képviselőjéül, a ki egy nemes ember meggyilkolása miatt 
vád alatt állott volt. Oly nagy volt e miatt a fölháborodás, 
hogy a követet azonnal kiűzték az ülésteremből. 

Ugyanezen ülésből a királyhoz küldöttség bocsáttatott, 
mely a propositióban kifejezett atyai gondoskodásáért a ren- 
dek köszönetét tolmácsolá. 2 ) 

De ez csak az udvariasság külső ténye vala. A megje- 
lent rendek többségét ugyanazon szellem vezérlé, mely az 
utolsó országgyűlés eredménytelen föloszlását vonta maga 
után : elkeseredés a nemzet szabadságainak folytonos megsér- 
tése, az idegen befolyás elhatalmasodása, az országgyűlések 
erőfeszítésének sikertelensége fölött. 

Ily körülmények között, a tanácskozások csakhamar 
elvesztve a higgadt eszmecsere jellemét, szenvedélyes küzdel- 
mek, zajos viták és zavarteljes jelenetek színhelyévé tették az 
országgyűlést. 



*) A bécsi állami levéltárban a propositiónak két különböző fogal- 
mazata van meg. De az egyiken a következő jegyzet áll : »Disz Conceps 
ist in etlichen Artikeln geendert worden.« Tehát a másik példányt ter- 
jesztették elő. 

2 ) A lőcsei követek január 16-án irják : »Homonnai Gasparus 
abgesandten hat man heit des Tags, wie man die Status ordentlich 
beschrieben, auszem Landhaus gejagt . . . Heit bedancken sich drauff 
Status et Ordines«, holnap kezdik a tárgyalást, 



8 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 

Az ellenzék, régi taktikáját követve, kijelenté, hogy a 
propositiók tárgyalásába nem bocsátkozik, mig a király a 
sérelmek orvoslása és a nemzeti szabadságok biztosítása iránt 
megnyugtató intézkedéseket nem tesz. 

A főpapok egy része az ellenzékhez csatlakozott. A vá- 
rosok követei az udvar intentióit támogató párthoz csatlakoz- 
tak, a mely csakhamar némi előnyt tudott kivívni ; a mennyi- 
ben kivitte, hogy a királyi kivánatok — az adóügyet kivéve 
— a sérelmekkel egy időben tárgyaltassanak, és a határozatok 
együtt terjesztessenek föl. *) 

Mindazáltal a gyűlés körében ezután sem csillapodott le 
az izgatottság, melyet más incidensek is növeltek. 

Például, január 24-én, a királyi helytartó lakásán tar- 
tott ülésben Sailer Márton, Lőcseváros egyik követe, elpa- 
naszolá azon sérelmeket, melyeket a városok polgárai, szabad- 
ságaikban, különösen a vámok és harminczadok tekintetében, 
úgy az uraktól, mint a királyi tisztviselőktől szenvednek. 

Erre Bornemisza György kelt föl, és azzal a váddal 
állott elő, hogy a városok a magyar elemnek ellenségei, ma- 
gyaroknak nem adnak polgárjogot és nem engedik meg, hogy 
polgárok özvegyeit nőül vegyék ; sőt még a magyar kolduló 
deákokat is, kik házaikban énekelnek, elűzik. 

Batthyányi Boldizsár hasonlókép nyilatkozott. 

Ezek után a gyűlés a városi követek előterjesztése fölött 
napirendre tért. 2 ) 

A rendek első fölirata január utolsó napjaiban adatott 
át a királynak. 8 ) 

Első részét a rendek sérelmei és ezekkel kapcsolatos 
kivánatai töltik be. Fölkérik a királyt, hogy a katonai hivata- 
lokra magyarokat alkalmazzon ; a katonák erőszakoskodásai- 



J ) A lőcsei követek január 21 -én írják, hogy a rendek »zwei Tag 
habén sie hinbracht mit Geschrey, sie wolten, ehedem Ihre Maiestat 
wolten ihre supplication gnedigist erhőren, demnach anheben von Ihrer 
Majestat Proposition zu handeln.« 

9 ) A lőcsei követek január 29-iki jelentése. 

8 ) Január 30-án már megteszik rá a német tanácsosok észrevé- 
teleiket; a miből következtetjük, hogy 28-án vagy 29-én adatott át a 
^irálynak. 



1582. JAM'ÁR FEBRUÁRBAN. 9 

és zsarolásainak vegye elejét ; a föl vidéken és Kanizsán állo- 
másozó német lovasokat távolítsa el ; ne engedje, hogy a kapi- 
tányok az igazságszolgáltatásba avatkozzanak ; a magyar can- 
cellariát és a magyar tanácsot alakítsa át, visszaadva megillető 
hatáskörét; intézkedjék, hogy a cancellaria utján kibocsátott 
rendeletek előtt az idegen származású kapitányok is hajolja- 
nak meg; gondoskodjék a véghelyek kellő fölszerelésérőlés 
ellátásáról; ne engedje, hogy a várerődítéseknél alkalmazott 
építészek tétlenül töltsék az időt ; az üresedésben levő főpapi 
javadalmakat és világi hivatalokat töltse be; a nyolezadi és 
helytartói törvényszékeknek a szokott időben megtartását ren- 
delj e el; ne engedje, hogy a kamara által bérlett tizedek 
beszedésénél a kapitányok és kamarai tisztviselők a népet zsa- 
rolják; gondoskodjék, hogy a várakhoz tartozó birtokok jól 
kezeltessenek ; a nemesek magvaszakadtával a koronára szálló 
jószágokat adományozza érdemes hazafiaknak ; a hanninczad 
beszedésénél szokásba jött visszaéléseket szüntesse meg; az 
egyes megyék, városok és magánosok által az 1580-dik évi 
országgyűlésen bemutatott panaszokat mielőbb orvosolja. 

A rendek ezután áttérve a királyi propositióra, kijelen- 
tik, hogy készek adót megajánlani, de előbb biztosíttatni óhaj- 
tanak az iránt, hogy a király orvosolni fogja sérelmeiket ; mi- 
helyt ez megtörtént, a mennyire lehetséges, teljesíteni fogják 
a királyi kivánatokat. Ez eljárást a közjó követeli tőlök ; nem 
daczból határozták el magokat arra. 

A harminczadok tárgyában föntartatni kívánják azt a 
régi gyakorlatot, hogy az ország határain belül áruitól senki 
se fizessen harminczadot; ellenben ezt fizetni kötelesek & jobbá- 
gyok, kik az országból bármit kivisznek. A dugárusok meg- 
büntetése az ország rendes biráihoz tartozzék, nem pedig a 
kamarához, mely nem lehet egy személyben vádló és biró. A 
harminczadok tiszti állomásaira a király magyarokat nevezzen 
ki, és a magyar kamara hatósága alá helyezze őket. Minthogy 
pedig a fölvidéken a harminczadokat gyakran egy helyről a 
másikra teszik át, és új vámokat állítanak föl; a király 
hozzon be állandó szervezetet, és a vám-tételeket közölje a 
rendekkel ; az apróbb czikkek, melyeket az urak és nemesek 
saját használatukra szállíttatnak, úgyszintén az uraknak és ne- 



10 



rOZHONY! ORSZAGGYl'LfcS 



meséknek saját birtokaikon nevelt marhák vám-inentesek le- 
gyenek. 

A földbirtokosokat, kik az utakat keskenyebbekké teszik, 
oly czélból, hogy az áthajtott marha annál könnyebben téved- 
jen szántóföldjeikre, és igya kereskedőket zálogolhassák, az 
alispánok büntessék meg. 

A rendek megegyeznek, hogy az új gyakorlat, mely sze- 
rint némely földbirtokosok az árúmegállitás jogczimén, a keres- 
kedőktől tizedet vagy kilenczedet hajtanak be, szüntettessék 
meg, és e tekintetben a korábbi törvények maradjanak ér- 
vényben. 

A hidak és utak fönntartására és a száraz vámok eltör- 
lésére ( nézve megújítják az 1566-ik évi országgyűlésen alkotott 
törvényeket, oly hozzáadással, hogy a mennyiben valamely vá- 
ros, mezőváros vagy falú nem képes a hidak és utak föntartá- 
sára, a szomszéd helyeknek közreműködését igénybe veheti. 

A király kívánságát, hogy a birtokosok magvaszakadtá- 
val a koronára szállott jószágok tárgyában fönnforgó perek 
soron kivül az országbíró által tárgyaltassanak : a rendek nem 
teljesíthetik, hanem ragaszkodnak az 1578-ik évi országgyűlé- 
sen hozott végzésökhöz. 

A tizedek tárgyában is az utolsó országgyűlésen alkotott 
törvényt újítják meg. Mivel pedig az egri tizedek beszedésénél 
sok csalás fordult elő : azt ajánlják, hogy minden tizedszedő 
mellé egy nemes csatoltassék, ki azt ellenőrizze és kimutatá- 
sait az illető megyének küldje be ; továbbá a szepesi kamara 
által bérelt egri tizedeket, a mennyiben a távolság miatt be- 
szedésök nehézséggel jár, hagyja az illető földbirtokosoknál ; 
az oláhok és ruthenek, úgyszintén az elpusztult helyeken a ne- 
mesek által megtelepített jobbágyok kötelesek legyenek tize- 
det fizedni ; a nádudvari kerület tizedei iránt, az 1563-ik évi 
törvényre hivatkoznak. 

Minthogy magok a királyi tisztviselők a magyar aranyo- 
kat és tallérokat kiviszik Lengyelországba, a hol nagyobb ér- 
tékök van mint Magyarországban, és ide be hozzák a kisebb 
értékű lengyel pénzt ; minthogy továbbá a lengyel pénz a föl- 
vidéken annyira elszaporodott, hogy a forgalomból való kizárása 
sokakat megkárosítana : e bajok megszüntetésére legczélsze- 



JANUÁR Fi;ilRi:ÁRBAN. 11 

rűbb eszköznek azt tartják, hogy a király minden országaiban 
egyforma értékű pénzt verettessen ; ekként ugyanis a magyar 
pénz a külföldön, és az idegen pénz Magyarországban akadály 
nélkül hozható forgalomba ; továbbá kívánatos, hogy a király 
az aprópénzt nagyobb mennyiségben verettesse. 

Az arany és ezüst kivitelének megakadályozását a rendek 
is szükségesnek tartják ; de figyelmeztetik a királyt, hogy saját 
tisztjei a bányavárosokból minden aranyat ős ezüstöt Ausztri- 
ába visznek ki. Emiatt kérik, hogy a király lássa el az orszá- 
got elegendő magyar pénzzel, és a bányákat a magyar kama- 
rának rendelje alá. 

Ingyen munkákat, az 1578-iki törvények által szabályo- 
zott módon, 12 napra szavaznak meg ; egyúttal ajánlkoznak, 
hogy azok behajtásáról és hovafordításáról, általán a véghelyek 
megerősítéséről ezentúl magok fognak gondoskodni. 

Az erődítési munkálatokhoz szükséges épületanyagoknak 
beszerzésére vonatkozólag, az 1563-ik évi országgyűlés végzé- 
seire utalnak. 

Az állandó hadak, a fölkelés, az önkénytes behódolások 
és a katonák kalandozásai tárgyában, a fönnálló törvényeket 
megerősítik. 

A legelőkre kirendelt lovas katonák kicsapongásainak 
megszüntetésére, szükségesnek látják, hogy határoztassék meg 
az időpont, a melytől fogva és a meddig a legelőkön tartóz- 
kodjanak ; továbbá szabályoztassék azon mód, miként elégít- 
sék ki az őket élelmező jobbágyokat. 

Az állomásaikról engedély nélkül távozó katonák meg- 
büntetéséről az 1552-ik évi törvény intézkedik. A rendek azon 
nézetben vannak, hogy a nemes ifjakat, kik tapasztalatok szer- 
zése végett, idegen országokban óhajtanak hadi szolgálatba 
lépni, szándékuk végrehajtásában nem kell akadályozni. 

A határok szabályozására a rendek megválasztották biz- 
tosaikat, és azoknak névsorát bemutatják. Egyúttal kívánják, 
hogy Szepesmegyében a király területe és a Lengyelországnak 
elzálogosított városok között is újra szabályoztassanak a hatá- 
rok ; aslavoniai rendek pedig hívassanak föl, hogy saját tarto- 
mányuk határainak szabályozására biztosokat küldjenek ki. A 



12 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 

slavoniai véghelyeket illető előterjesztések szintén azon tarto- 
mány gyűlésén Tétessenek tárgyalás alá. 

A király kérje föl az erdélyi vajdát, hogy a fönnálló 
egyességhez alkalmazza magát, és a magyarországi alattvaló- 
kat mindennemű zaklatásoktól óvja meg. 

A rendek előadják a nehézségeket, melyekkel az élelmi^ 
szereknek és takarmánynak szállítása a véghelyek számára össze 
van kötve és azoknak megszüntetésére csak egy módot ismer- 
nek, azt, hogy mindent készpénzzel kell kifizetni. 

A nyolczadi és helytartói törvényszékek üléseiben a bí- 
rák teljes számmal jelenjenek meg. 

Felkérik a királyt, hogy a 13 szepesi város kiváltása iránt 
a lengyel királylyal, az Ausztriának elzálogosított várak visz- 
szaszerzése iránt az ausztriai rendekkel tárgyalásokat indít- 
son ; és akadályozza meg, hogy a földesuraiktól megszökött 
jobbágyokat Ausztriában befogadják. *) 

A király, miután a fölirat tartalmával megismerkedett, 
fölhívta az országgyűlést, hogy küldöttséget bocsásson hozzá. 

Az előtte megjelent rendeket nyájas és szívélyes szavak- 
kal intette, hogy az adó-ügy tárgyalását ne halászszák el, mint- 
hogy annak elintézésétől föltételeztetik számos sérelem orvos- 
lása ; mihelyt erre nézve határozatot hoztak, ő is, a mennyire 
lehetséges, eleget fog tenni hozzá intézett kérelmeiknek. 2 ) 

Azonban a királyi üzenet nem volt képes megállapodá- 
sától eltéríteni a köznemességet. Es mikor szavazásra bocsát- 
tatott a kérdés : vájjon az alsó tábla hajlandó-e az adó meg- 
ajánlásáról tanácskozni ; a. megyei követek mindnyájan nem- 
mel szavaztak ; sőt a városi követek közöl is — bár a királyi 



! ) A föliratot,. sajnos, nem őrizték meg a levéltárak. Tartalmát a 
pozsonyi kamarának, továbbá az udvari kamara és haditanács Pozsony- 
ban jelenlevő tagjainak jelentései ismertetik meg velünk. Mind a három 
a bécsi állami levéltárban. 

') A kassai követek február 5-én írják, hogy a fölírat kivána- 
taira »ist ihr Majestát nicht eingegangen, sondern hinwiederumb uns 
hierauff begert, mundtlich den geordneten, Abgesandten in Presburger 
Schloss eine freindliche libliche Vermanung gethan, man sollte doch die 
dicam, als das, davon das andere dependirt, nicht hindan setzen, son-. 
dern fleissig davon handln . . , . « 



1582. JANÜÁH — * FEBRCÁRDAtf. 13 

helytartó egyenként magához hivatá őket, hogy megnyerje — 
a nagyszombatiak és sopronyiak a köznemességhez csatlakoz- 
tak. 1 ) 

Ezen határozatot ismét küldöttség vitte meg a ki- 
rálynak, a ki élő szóval és írásban is, újólag kérte a rendeket, 
hogy teljesítsék kivánatát. ^Minthogy — így szólott — igaz- 
ságos és méltányos, a mit kérek, és a ti előnyötök, az ország 
java, nem pedig a magam haszna lebeg szemem előtt : kérlek 
titeket, tanácskozzatok az adó megajánlásáról. « 2 ) 

A király intéseinek, a helytartó és a személynök rábe- 
széléseinek meg volt az a hatása, hogy azokat az* egyházi és 
világi urakat, a kik előbb az ellenzékhez csatlakoztak volt, 
attól elvonták ; 8 ) mind a mellett a kormánypárt még mindig 
jelentéktelen kisebbséget képezett. Az ápril 4-én történt újabb 
szavazás alkalmával, több mint száz szavazó közül, csak 24-en 
szavaztak a király kivánatának teljesítésére. 4 ) 

1 ) A kassai követek idézett jelentése. 

2 ) »Rogo vos, cum aequuin et iustum sit quod peto, non in meura, 
sed vestnim et Regni usum, de eo, scilicet dica tractate.« Ugyanott. 

l ) A kassai követek idézett jelentósőkben folytatólag irják : »Die 
Praelaten und Magnifici aucli die Pröbest die zufor bey dem Landt wa- 
ren, kamen auff unsere Meynung und erboten sich sampt und mit uns 
zueheben nacli Vörmögen . . . Hat uns wiederumb Herr Locumtenens in 
peynen Meyrboíf fordern lassen, undt höchlich gewarnet, wir sollen 
durcbaus nicht abweichen, sondern in der ersten Meynung verbleiben . . . 
Welcbes wir dann gethan undt alsó etwan zwanzig oder vier und zwan- 
zig vota ohne die Landtherrn undt Praelaten zusammenkommen, welches 
wegen uns die Landtscbafft sehr zuwieder worden. Die Praelaten aber 
undt Magnifici lassen sie ohne Unterlass ermanen, anzeigendt, es werde 
nichts Gutes erfolgen, man.sollte doch Ihr Majestát Bedacht habén, die 
nicht alléin Ungerischer König, sondern auch Römischer Kiűser weren, 
so hetten sie Ihr Majestát willig erwölt, er aber sie nicht mit Gewalt ge- 
zwungen, so sey es biliig ihm zur Erhaltung ihrer undt des Landes con- 
tribuiren. Aber durchaus nichts, alles in Windt und umbsoui&t, das nicht 
"Wunder wen der Herr Personalis thet wie Moses, der wegen des Volcks 
Starrheit die Taffeln zue der Érden warff.« 

*) A szavazás eredményéről &ferrarai követnek február 6-án kelt 
jelentése tudósít : »Hieri Paltro, trattandosi da quei che di presente hanno 
voto nella Diéta, che sono piu di cento, ... se si dovea risolvere a fatto 
avanti le proposte dell'Imperatore, o pur perseverare nel volere essere 
sgravftti prima, che prestare altro álla Maesta sua, fn colta l'opinioue di 
tutti, nella quale non se ritrovarone altri che 24 che sentissero in favo'e 



14 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 



A király magához hivatta tanácsosait, a kik a legna- 
gyobb tekintélylyel és népszerűséggel bírtak: Nádasdy Fe- 
renczet, Révay Ferenczet, Forgdch Simont és Pdlffy Miklóst. 
Kijelenté előttök, hogy mihelyt az országgyűlés az adót meg- 
szavazta, úgy az országos, mint a magán sérelmek tárgyában 
kielégítő intézkedéseket fog tenni. Háromszor ismételé e szót 
>igérem« — »promitto«. 

Ezek a február 7-én tartott elegyes ülésen adták elő a 
királyi nyilatkozatot, és részletekre menve, biztos kilátásba 
helyezték, hogy a király ezentúl »a mennyire lehetséges, ma- 
gyar tisztviselőket fog alkalmazni, és a véghelyekben magyar 
hadakat fog tartani.* 

Előadásukat hathatósan támogatta Draskovics György 
bibornok, királyi cancellár, ki »az Istenre « kérte a rendeket, 
hogy ne ellenezzék tovább az adóügy elintézését ; legyenek te- 
kintettel úgy a királyra, mint azon társaikra is, a kik a költ- 
ségből kifogyva, eredmény nélkül kénytelenek haza térni. *) 



del Re.« A vélenczei követ is február 6-án írja : »Nella ballotatione non 
furono trovate piu di XXI1II balle a favore clella Mtá Sua.« 

l ) A kassai követek február 8-án irják : »Heuttiges Tages (a mar- 
gón áll : 7 februarii) ist voni Hern Draskowits Ihr Majestát Cancellario 
umb Gottes Willen begeret worden und gebetten in allgemeiner Yer- 
sammlung, das Landt wölle doch auff Ihr Majestát Begeren, als viel 
möglicli eingeben, dann es wern Ihr Majestát genzlichen gedacht auff 
jedes nach Vermögen abzuhelffen ; sie solten auch gedenken auff dieje- 
nigen, die wegen Abgang der Zerung schon verrasen hetten niűssen, die- 
weil keine Execution oder Entrichtung auff ihres Supplicieren erfolget, 
welches wahrlich Ihr Majestát selbst heutte beklaget ; zue dreyen malen 
Herrn Nadasdy, Reway Francisco, Forgach Simoni und Palfy . . . abzu- 
helífen promittiret, auch in Seiner Majestát Namen zuepromittiren be- 
folhen. Habén solches mündtlichen redender IhY Majestát zugehöret. 
Neben dem : Desiderant Status et Ordines Regni sua sarta et tectaa me 
resuruari privilegia et immunitates ; quanto magis Regiam et Imperato- 
riam authoritatem conuelli aequum non est.« — A lőcsei követek pedig 
február 9-én : »Ihre Majestát fürgeben, sie wollten sich nur wegen der 
dica . . . resolvirn, Sie wollten gnádigest allé Landts gemeine und privát 
Beschwár wegnehmen, mit dreifachem promitto . . . Hat zuvor Ihre Ma- 
jestát angelobt, und in Ihrem Namen Ihre Rát der Landschafft angelu- 
ben, Sie wolten ungerische Amptleit so meglich . . . nennen, hungrish 
Volck in statt der deutschen haltén. « — Ezen eseményekről Islvánfy is 
történeti munkájában (XXV. könyv) röviden említést tesz. 



1 582. JANl'ÁR FEBRUÁRBAN. 15 

Ezen utóbbi tekintet, úgy látszik, nem csekély nyoma- 
tékkal bírt a megyei követek előtt, a kik már türelmetlenül 
várták az országgyűlés befejezését. 

így történt, hogy másnap, február 8-án, midőn a feren- 
cziek kolostorában tartott elegyes ülésben egy újabb királyi 
leirat fölolvastatott, az országgyűlés a folyó 1852-ik esztendőre 
két forintot szavazott meg. De a köznemesség óhajtására ki- 
mondatott, hogy ezen ajánlatot szabad akaratból, nem köte- 
lességből teszik ; és érvénytelennek tekintik azon esetre, ha a 
király a sérelmek orvoslása iránt tett igéretét nem teljesíti. 1 ) 

Már másnap érkezett le az országgyűléshez a király vá- 
lasza, úgy az adó-ajánlatra, mint a rendek első föliratára. 

A megajánlott két forinttal nem elégedett meg ; ismételé 
a propositióban kifejezett azon kívánatát, hogy a rendek két 
esztendőre 6 — 6 forintot szavazzanak meg. 2 ) 

Még inkább, mint ezen kívánat, kelté föl a csalódás ér- 
zetét a gyűlés körében, a sérelmek tárgyában adott királyi vá- 
lasz, bár mérsékelt és kíméletes hang vonult rajta keresztül. 

A király kijelenti, hogy » kegyelmesen értette meg« a 
propositiójára adott választ. A rendek hűségét soha sem vonta 
kétségbe ; meg van győződve, hogy alattvalói kötelességeiket 
ezentúl is lelkiismeretesen telj esi tendik. Viszont ő maga is, 
úgy a közjót, mint a magánosok érdekeit, mindig kiváló figyel- 
mére fogja méltatni. 

Elénk emlékezetében van az, a mit az utolsó országgyű- 
lésen a rendek által föl térj esztett sérelmek tárgyában kinyi- 
latkoztatott. Hogy mindazáltal az a mit kilátásba helyezett, 
nem ment teljesedésbe, a sérelmek nincsenek megszüntetve : a 



*) A kassai követek február 8-án irják : »Diesen Tag, nemlichen 
den 8 februarii ist wiederumb eine allgemeino Versamlung geschehen in 
Kloster, da man Ihr Majestát Schreiben vorlesen, hernach per voces be- 
schlossen worden, das man Ihr Majestát in der dica ditts Jahr 2 fl. gebén 
soll, auff zwehen termin, docli nicht als debito, sondern libera collatione, 
wie es die Regnicolae fürgebracht ; da aber Ihr Majestát nicht Ihrer 
Zuesag eine Volziehung than wurde, wolten si nachmals durchaus etwas 
zu gebén nicht eingehen.« 

J ) A lőcsei követek február 9-iki jelentése. Az adó tárgyában vál- 
tott föl- és leiratokat nem bírjuk. 



16 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 

szerencsétlen időviszonyoknak és a királyra nehezedő súlyos 
kötelességeknek tulajdonítsák. Ugyanis a katonaság zsoldjá- 
nak rendetlen fizetéséből származik a bajok legnagyobb része. 

Áttérve a rendek kívánataira, kijelenti, hogy a katonai 
hivatalokra, éppen az ország érdekében, idegeneket is kell al- 
kalmaznia. Ismételi azon okokat, melyeket már az utolsó or- 
szággyűlésen fölhozott. Azonban a magyarok soha sem voltak 
ezen hivatalokból kizárva. Es, például, az egri és kanizsai ka- 
pitányságokat, melyek a legjelentékenyebbek, több magyar, 
mint idegen viselte. Jelenleg is tárgyalásokat folytat Zrínyi 
Györgygyei és Nádasdy Ferenczczel, oly czélból, hogy ez a 
dunántúli főkapitányságot, amaz a kanizsai kapitányságot vál- 
lalja el. A király teljes bizalommal viseltetik a magyarországi 
rendek hűsége, állhatatossága és hősies erényei iránt ; minél- 
fogva hőn óhajtja az országot oly állapotban látni, hogy vé- 
delmére a magyarok elégségesek és az idegenek nélkülözhetők 
legyenek. 

A katonák kihágásairól és zsarolásairól élénk fájdalom- 
mal értesül. Mivel pedig azokat leginkább a katonaság zsold- 
jának rendetlen kifizetése okozza, gondoskodni fog a zsoldnak 
pontos fizetéséről, és a szigorú fegyelemnek a katonaság 
soraiban behozataláról. Egyúttal fölhívja a rendeket, válasz- 
szanak körükből biztosokat, kik a királyi tisztviselőkkel a 
teendők iránt tanácskozzanak. A király ugyanis óhajtja, hogy 
a katonák által okozott károk büntetés és kártérítés nélkül 
ne maradjanak. Rendeletet fog kibocsátani, hogy a fölvidéken 
és Kanizsán elhelyezett német lovasok, a kik eddig legtöbb 
panaszra adtak okot, minden kicsapongástól tartózkodjanak ; 
sőt kész azokat, ha a rendek kívánják, mihelyt lehetséges, el- 
bocsátani. A jövőben megüresedő kapitányságok betöltésénél 
magyarországi alattvalóira különös tekintettel leend. 

Arról, hogy a kapitányok az igazság kiszolgáltatásába 
avatkoznak, hiteles tudósítások nem érkeztek hozzá. De ha 
a rendek panasza alapos, arra magok a magyar urak és neme- 
sek adnak okot, a kik viszályaik kiegyenlítésében nem mindig 
a r endes eszközöket használják, és a kapitányok közvetítését 
veszik igénybe. Azonban el fogja rendelni, hogy jövőre királyi 
engedély nélkül a közvetítést ne vállalják el. 



1582. JAMüÍB FEBRUÁRBAN. 17 

A magyar cancellária és a királyi tanács hatáskörére 
nézve, utal az 1569-ik évi országgyűlés végzésére és az utolsó 
országgyűlésen adott saját nyilatkozatára. Újra fölhívja a ren- 
deket, gondoskodjanak arról, hogy néhány magyar tanácsos ál- 
landón az udvarnál tartózkodjék, a kikkel a király a » tisztán 
magyar tigyekben« — a melyek t. i. »az igazság kiszolgáltatá- 
sát, az ország jogait és szabadságait illetik* — tanácskozhassék. 
Egyúttal rendelkezni fog, hogy a » többi magyar ügyek, me- 
lyek a hadi tanács, vagy az udvari kamara illetőségéhez tar- 
toznak, »minél gyorsabban intéztessenek el, hogy a rendeknek 
panaszra okuk ne legyen. 

A rendek a miatt is panaszt emelnek, hogy a magyar 
cancellár utján kibocsátott rendeletek megvetéssel visszauta- 
síttatnak. A mennyiben ez a német kapitányok és tisztviselők 
részéről történnék, a rendek jól tudják, hogy azok kiknek 
vannak alárendelve; és a király kész mindenkor igazságot 
szolgáltatni. 

A véghelyek föntartására, a király úgy a német biroda- 
lom, mint saját országainak és tartományainak rendéitől lehe- 
tőleg bőséges segélyt igyekszik kieszközölni. Kívánatos, hogy 
e tekintetben a magyar rendek jó példát adjanak. 

Hogy az erődítési munkálatok vezetői gyakran hosszabb 
időn át tétlenül töltötték az időt, a* költségek hiányából kelet- 
kezett; igyekezni fog, hogy jövőre minden fölösleges költeke- 
zés mellőztessék. 

Az üresedésben levő egyházi és világi hivatalok betölté- 
séről mielőbb határozni fog, úgy hogy a rendeknek erre nézve 
többé panaszra okuk ne legyen. 

Rendelkezni fog, hogy a nyolczadi és helytartói törvény- 
székek a meghatározott időben összejöjjenek ; hogy a tizedek 
beszedésénél a jobbágyok minden zsarolástól megkíméltesse- 
nek ; hogy a várakhoz tartozó jószágok jól kezeltessenek. 

A király elismeri, hogy a koronára szállott jószágok egy 
része elárusíttatott ; de a befolyt jövedelem a közszükségekre 
fordíttatott. Es habár nem létezik törvény, mely a királyt arra 
kötelezi, hogy az ily jószágokat eladományozza ; elődeinek pél- 
dáját követve, nem mulasztandja el híveinek jó szolgálatait 
ily módon megjutalmazni ; elvárja mindazáltal, hogy azt úgy 

Magyar Országgyűlés Története. VII. 2 



18 pozsonyi orszIgqtűlíb. 

fogják tekinteni, mint királyi bőkezűségének nyilatkozatát, nem 
pedig úgy, mint kötelességének teljesítését. 

A harminczadok körül elhatalmasodott visszaélések 
iránt bővebb fölvilágosítást kér ; és ha meg fog győződni arról, 
hogy tisztviselői törvénytelen eljárást követtek, a büntetést 
nem fogják elkerülni. 

Az 1580-ik évi országgyűlésen, a megyék, városok és 
magánosok által bemutatott panaszok, annak idejében, meg- 
felelő elintézést nyertek. Azok, kiknek sérelmei ekkorig még 
nem orvosoltattak, újra előterjeszthetik ; a király igyekezni fog 
azokat a lehetőség szerint orvosolni. 

A harminczadok tárgyában el nem térhet az eddigi gya- 
korlattői, mely szerint a török területről, vagy Erdélyből a 
király területére bevitt áruczikkek is harminczad alá esnek ; 
minthogy a törökök és erdélyiek is a király területéről bevitt 
áruczikkeken megveszik a harminczadok 

A rendek jóváhagyák, hogy a jobbágyok által az ország- 
ból kivitt marhák és áruczikkek után harminczad szedessék 
be. A király fölteszi, hogy ezen nyilatkozattal nem azt akar- 
ják kimondani, hogy a nemesek szabadon űzhetnek kereske- 
dést, és csak a jobbágyok kötelesek harminczadot fizetni ; el- 
kezőleg az igazság azt követeli, hogy a kereskedést űző neme- 
sek és nem-nemesek között semmi különbség Se legyen. Az 
sem engedhető meg, hogy a nemesek saját birtokaik termeszt- 
ményei után a harminczadot fizetni ne tartozzanak. A kamara 
bíráskodási jogot csak az 1555-ik országgyűlés által megha- 
tározott esetekben vesz igénybe, s akkor is a törvény követe- 
lései szerint a jogban jártas férfiak közreműködésével él. A 
rendek kérésére, a király kész velők közölni a vámtételek laj- 
stromát. 

A rendek gondoskodjanak arról, hogy az urak és neme- 
sek a birtokaikon átvezető utakat hagyják meg régi állapot- 
jukban és ne tegyék keskenyebbekké ; a mennyiben pedig az 
átvonuló kereskedőket zaklatni vagy megkárosítani merésze- 
lik, az alispán a károsultaknak haladék nélkül szolgáltasson 
igazságot. 

Az áru megállítási jog mikénti gyakorlására, Zsigmond, 
Mátyás és II. Ulászló törvényei mérvadók ; azon visszaélés, 



1582. JANUÁR FEBRUÁRBAN. 19 

mely szerint némely urak tizedet vagy kilenczedet követelnek 
a kereskedőktől, megszüntetendő. 

A hidak föntartása tárgyában hozott végzést jóváhagyja, 
oly megjegyzéssel, hogy az alispánokra, kik kötelességöket ez 
irányban nem teljesítik, büntetést kell szabni. 

A száraz vámok eltörlésében megnyugszik. 

A király megújítja a koronára szállott jószágok körül 
fölmerülő perek tárgyában kifejezett kivánatát, mely a régi 
törvényeken alapszik, és úgy a fiscus, mint az egész ország ér- 
dekeivel is összhangzásban van. Ha pedig a rendek a király 
kivánatát teljesíteni állhatatosan vonakodnak, azt minden- 
esetre határozzák el, hogy ezen perek a többieket megelőzőleg 
vétessenek tárgyalás alá. 

A tizedek behajtása tárgyában az 1547 és 48-ik évi tör- 
vények megtartandók. Arra nézve, hogy minden tizedszedő 
mellé egy esküdt nemes adassék, megfontolandó, hogy ez sok 
költséggel és kevés haszonnal járna. Elégségesnek tartja, ha 
tizedszedőkké megbízható egyének neveztetnek. Az Egervárától 
távol eső tizedek bérlését az illető földesuraknak át fogja en- 
gedni. Méltányos, hogy a ruthének, oláhok és ráczok a tizedek 
fizetésétől ne legyenek fölmentve. Egyébkint az 1563 és 1574. 
évi törvényczikkek épségben maradnak. 

A király, miután tudomására hozatott, hogy magok a 
tisztviselők hozták be a lengyel pénzt, vizsgálatot rendelt, a 
mely azonban a vádat nem igazolta. A rendek azon nyilatko- 
zata, hogy a lengyel pénzt a rendek nagy kára nélkül nem 
lehet kiküszöbölni, az 1578-ik évi törvénynyel és a király 
által kibocsátott rendeletekkel ellentétben áll ; a rendek azon 
javaslata pedig, hogy a király minden országaiban egyenlő 
pénzt verettessen, sok nehézséggel van összekapcsolva ; ennél- 
fogva ezen ügyet újólag tárgyalás alá kell venni ; a király a 
bajok orvoslására legczélszerűbbnek látja az 1578-ik évi tör- 
vények végrehajtását. 

Az arany és ezüst kivitelének megakadályozását, és e 
czélból az 1550-ik évi törvény megújítását helyesli. A bányák 
kezelési módjának megváltoztatása a legnagyobb hátrányokat 
vonná maga után; mindazáltal a király mindent meg fog 
tenni, hogy a bányákat lehetőleg jó állapotba hozza. 

2* 



20 POZ80NI OR8ZÁGOYÜLÉ8. 

A fölajánlott ingyen munkákat kegyelmesen elfogadja. 
Megnyugszik abban is, hogy azoknak kezelését a rendek ma- 
gokra vállalják ; de kívánja, hogy nevezzék meg azon egyéne- 
ket, a kik hivatva lesznek az ingyen munkák váltságdíját a 
megfelelő véghelyekre fordítani. Hassanak oda, hogy az ingyen 
munkákat mindenütt pénzen váltsák meg. Az erődítési mun- 
kálatoknál úgy a rendek, mint az építészek alkalmazkodjanak 
a már megállapított tervekhez. A megelőző országgyűléseken 
megszavazott és le nem szolgált ingyen munkák behajtására 
küldjenek ki a rendek külön biztosokat 

Azon helyeknek kijelölését, melyekre az ingyen munkák 
és azok fejében befolyt összegek fordíttassanak, bízzák a ki- 
rályra és távollétében Erneszt főherczegre. Ha pedig erre rá 
nem állanak, a király megelégszik, ha a rendek biztosokat 
küldenek ki, s ezek a hadi tanácsosokkal egyetértőleg fognak 1 

eljárni. 

Helyesli, hogy az épitési anyagnak beszerzése iránt az 
1563-ik évi végzés érvényben maradjon. Az állandó hadak a 
fönnálló törvények értelmében tartassanak ; az urak és neme- 
sek rendesen szolgáltassák ki az általok állított katonák zsold- 
ját; azoktól, kik kötelezettségeiknek nem felelnek meg, a főka- 
pitányok kétszeresen hajtsák be a meg nem fizetett összeget ; a 
makacsok ellen pedig a legsúlyosabb büntetéseket alkalmazzák. 

Az önkénytes behódolások tárgyában ragaszkodik a 
propositióban kifejezett kivánatához. A rendek állapítsák 
meg, hogy a kik önkényt behódolnak, azután is az egész adót 
tartoznak megfizetni. Hasonlóképen újólag fölhívja a rende- 
ket, szabjanak büntetést az urakra és nemesekre, a kik a ki- 
rály, vagy a véghelyek parancsnokainak engedélye nélkül az 
ellenséges területre betörést intéznek. A hajdúknak és kósza 
katonáknak megfékezését az ország nyugalmának biztosítása 
követeli. 

A határnapot, mikor küldessenek a lovasok a legelőkre, 
nem lehet meghatározni ; ez az időjárástól függ. Méltányos, 
hogy azon katonák, a kik zsoldjukat pontosan kapják, az élel- 
miszerek árát azonnal kifizessék ; de azokra nézve, a kik zsold- 
jukat nem kapják meg, oly intézkedéseket kell tenni, hogy 
nekik a jobbágyok a szükségeseket előlegezzék. 



r wi 



1852. JANUÁB FEBRUÁRBAN. 21 

Hogy a katonák állomásaikat el ne hagyhassák, esküt 
kell tőlök követelni, a melynek mintáját a király a rendek- 
kel közli. 

A király nem teljesítheti a rendek azon kívánatát, hogy 
a nemes ifjaknak álljon szabadságukban külhatalmak katonai 
szolgálatába lépni. Ez ugyanis veszélylyel járna. A nemesek 
más katonákat is vinnének magokkal, és tetemesen megfogyna 
azoknak száma, a kikre az ország védelmében szükség van. A 
nemes ifjak helyesebben járnak el, ha szorongatott hazájuk 
védelmére ajánlják föl szolgálatukat. Tapasztalatok szerzésére 
itt is elég alkalom nyilik. Egyébkint, ha a királyhoz fordul- 
nak engedélyért, hogy külföldi hadseregbe léphessenek, a kö- 
rülményekhez képest meg fogja azt adni. Ezek után sürgeti, 
szabjon az országgyűlés büntetést azokra, kik a király enge- 
delme nélkül lépnek külföldi szolgálatba, vagy másokat csá- 
bítanak arra. 

A király azon lesz, hogy az országos határok szabályo- 
zására kiküldött bizottságok mielőbb eljárhassanak megbí- 
zatásukban. A Szepességben nem rég fölállított határvonal 
megváltoztatása a királyi tekintély csorbításával járna ; de a 
rendek kiküldhetnek bizottságot, mely az ügyet megvizsgálja. 
Helyesli, hogy a slavoniai rendek némely határkérdés elinté- 
zésére biztosokat küldjenek ki. 

Az erdélyi vajdát föl fogja szólítani, hogy a király alatt- 
valóit ne engedje zaklattatni. 

Megegyezik abban, hogy slavoniai véghelyekre vonat- 
kozó királyi javaslatok a slavoniai gyűlésen tárgy altas- 
sanak. 

Az élelmiszereknek a véghelyekre elégséges mennyiség- 
ben szállítása mellőzhetetlenül szükséges; mert különben a 
nélkülözés arra kényszeríti a katonákat, hogy zsarolással sze- 
rezzék be a szükségeseket. Mindent készpénzzel megfizetni 
nem lehetséges mindenkor ; de némi késedelem a fizetésben 
nem jár nagy hátránynyal. 

Kívánatos, hogy a törvényszékek ülésein a birák teljes 
számmal legyenek jelen; de gondolják meg a rendek, hogy 
midőn ezt kimondják, nem származhatnak-e abból a perleke- 
dőkre hátrányos következmények ? A fölvidék számára Eper- 



22 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 

jes helyett, Nagyszombatban tartassák meg a nyolczadi tör- 
vényszék. 

A szepesi városok és az Ausztriához csatolt várak visz- 
szaváltása iránt tárgyalásokat fog indítani. Azon lesz, hogy 
az Ausztriába menekülő jobbágyok tárgyában alkotott törvé- 
nyek végrehajtassanak. 

Végül értesíti a rendeket, hogy a csehországi rendek 
közelebb tartott gyűlésökről a következő nyilatkozatot küldik 
a magyar országgyűlésnek : 

Csehország és a hozzákapcsolt tartományok rendéi, kik 
a Magyarország iránt viseltető őszinte rokonszenvök által in- 
díttatva, véghelyeinek oltalmára és különösen Újvár várára 
jelentékeny áldozatokat hoztak és hoznak folyvást ; azon kér- 
dést intézik a magyarországi rendekhez, mikép fogadták és 
fogadják ezen segélyt ? továbbá mit várhatnak tőlök viszont 
Csehország és a hozzákapcsolt tartományok javára ? 

A király fölhívja a rendeket, hogy erre nézve megfelelő 
nyilatkozatot tegyenek, a melyet közölni fog a csehországi ren- 
dekkel ; hogy ily módon is a két ország között fönnálló barát- 
ságos viszony szorosabbra fűződjék. 1 ) 

A királyi iratok fölött február 10-én vette kezdetét a 
tanácskozás. A megyei követek éles szavakban adtak kifejezést 
elégedetlenségöknek. Többen kijelentették, hogy azon esetre, 
ha előre ismerik a királyi válaszirat tartalmát, a két forintot 
nem szavazták volna meg ; és lemondva azon reményről, hogy 
a jelen országgyűlés a várt eredményre fog vezetni, befejezé- 
sét sürgették, ügy, hogy a király mielőbb újabb országgyűlést 
hirdessen. Több főúr és nemes azonnal elutazott. 2 ) 

Mindazáltal a többség egy második fölirat szerkeszté- 
sét határozta el, mely az elsőben kifejtett kívánatokat 
ismételé. 8 ) 

Erre a király válaszában kijelenté, hogy az ország kor- 
mányzásában elődjeinek példáját követte mindig; ő sem alkal- 
mazott kevesebb magyart, az ország jogainak és szabadságai- 



*) Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. 

2 ) A lőcsei követeknek február 9. és 10-iki jelentéseik. 

8 ) Ezt, sajnos, nem ismerjük. 



1852. JANUÁR — - FEBRUÁRBAN. 23 

nak föntartására ő sem fordított kevesebb gondot, mint elődei. 
A mit első válaszában az idegenek alkalmazásának indokolása 
végett fölhozott, valamint ígéretei, méltán megnyugtathatják a 
rendeket. A kanizsai kapitányságon és a Dunán túli főkapi- 
tányságon kivtil, a palotai kapitányság elvállalása iránt is ma- 
gyar úrral folytat tárgyalást ; és ha a Dunán innen valamelyik 
kapitányság megüresedik, figyelembe fogja venni a magya- 
rokat. 

A többi sérelmek orvoslása iránt, »miután a rendek 
nézeteit ismeri ;« a magyar tanácsosokkal behatóan fog ta- 
nácskozni, és mindent, a mi lehetséges, megteend. 

■ Újra hivatkozik az 1569-ik évi országgyűlés végzéseire, 
melyek szerint az igazságszolgáltatást, továbbá az ország jo- 
gait és szabadságait illető ügyek, a magyar tanácsban, a ka- 
marai ügyek a kamaránál, a hadi ügyek a haditanácsban 
tárgyalandók; és a királyi udvarnál állandón két magyar 
tanácsos alkalmazandó. Ezen végzéseket ezentúl is fön kell 
tartani. Mivel pedig a rendek több világi tanácsost kivannak 
alkalmaztatni, ez iránt tanácsosaival értekezni és mielőbb ha- 
tározni fog. 

Miután pedig a király jelen nyilatkozatát végelhatáro- 
zásának kívánja tekintetni, elvárja a rendektől, hogy abban 
megnyugodva, az adó megajánlása és a többi fönforgó ügyek 
tárgyában haladék nélkül határozni fognak, és ekképen lehe- 
tővé teendik az országgyűlésnek, mely már is elég hosszúra 
nyúlt, befej ezését. Időközben előtérj eszthetik magánsérelmeiket ; 
ezekre nézve az igazság követelései értelmében fog határoza- 
tot hozni. Az országgyűlés befejezése után pedig az üresedés- 
ben levő egyházi méltóságok és világi hivatalok betöltése iránt 
is intézkedni fog. 1 ) 

A király »végelhatározása« egyáltalán nem elégíté ki a 
rendeket. Ezek azonban nem voltak hajlandók a tárgyaláso- 
kat tovább folytatni. Es igy abban történt megállapodás, hogy 
úgy a királyi propositio legtöbb tárgyainak, mint a sérelmek- 
nek elintézését a jövő országgyűlésre halasztva, jelenleg csak 



*) Eredeti fogalmazata a bécsi állami levéltárban. 



24 POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS, 

legsürgősebb ügyekről fognak végzéseket alkotni. A király 
ebben megnyugodott, és — bár ezen eredményekkel elégület- 
len vala — elfogadta az egy évre megajánlott két forint- 
nyi adót. 1 ) 

Ezek után a törvénykönyv szerkesztése csak rövid időt 
vett igénybe. 

Bevezetésében a rendek hálájokat tolmácsolják a király 
által kitüntetett atyai gondosságért. Előadják, hogy »hazájok 
szeretete és ő felsége iránti hódolatuk által ösztönözve,* fo- 
lyamodtak hozzá, »hogy mindazon visszaéléseket és sérelme- 
ket, melyek az ország közszabadságának hátrányára régtől 
fogva elhatalmasodtak, kegyelmesen szüntesse meg, az idegen 
tisztek féktelenségének vegye elejét, a magyar tanács haj- 
dani tekintélyét állítsa vissza.* Ezen kívánataik teljesítését 
élő szóval és Írásban kilátásba hely ezé. Teljes bizalommal 
viseltetnek iránta, és nem kételkednek, hogy igéretét tel- 



*) A vdenczei követ február 19-én írja: »Convenero finalmente 
gVOngari df rispondere a 8. M. che havendoli promesso li doi taleri per 
porta con opinione di essere sgravati da tanti danni . . . ; horache veggono 
8. M. prender tempó a far le provisione, conoscono anche non haver modo 
di poterli pagare senza grandissima difficultá et quasi distruttione del 
paese ; ma che con tutto cio per mostrar maggiormente la loro devotione 
verso la M. 8. si contentano osservare quanto hanno promesso . . . et che 
pregavano 8. M. a contentarsi. La qualel'istesso giorno li fece dire in 
risposta che non patera supportar piu tante űilationi che le impedivano 
l'attendere ad altre cose de molta importantia, et che pero conoscendo 
loro l'honestá della dimanda della M. 8. . . . facessero subito quella delibe- 
ratione che ii paresse, perche lei era risoluto non voler pia replicare, ma 
partirsi quanto príma . . . Gli Ongari veramente dopo haver gridato et 
conteso molto fra loro, hanno finalmente risponso d'esserrcontenti di 
pagar li doi taleri per un anno . . . et che 8. M. resti servita di sodisfar in 
questo tempó allé loro dimande ... La M. 8. ha accettato l'offerta et publi- 
cato il recesso della diéta, ma malissimó sodisfatta di questo procedere.« 

A spanyol követ február 20-án Pozsonyból irja : »Ayer ooncluyo 
el Emperador la Diéta a los hungaros, con poca satisfaccion suya, por- 
que han estado muy duros en no conceder el servicio que les pedia, 
que importaba menos de 300000 talleros, sin que primero les prome- 
tiese de sacarles la guarnicion estrangera o las cabezas della . . . 
La resolucion que se a tomado es que por este ano le concedan 
dos talleros por puerta de servicio, que importára menos de 80000 
taUeros,* 



lMJ t , 



1582. JANUÁR FEBRUÁRBAN. 25 

síteni fogja. Ennek következtében a folyó esztendőre , 
inden porta után két forintnyi adót ajánlottak meg, új 
■"szeirás alapján, egyébkint az 1578-ik évi végzések értel- 
ében. 

f > Q .* Az ingyen munkákra, az állandó hadak tartására, és 
S-a 2* 2gyéb közügyekre « nézve az 1578-ik évi végzéseket meg- 
g" o 2. rftják. A felsővidék lakói számára a nyolczadi és helytartói 
^ g. ^ Tvényszék Nagyszombatban tartandja üléseit. A törvényszé- 
ki 3 " lik ülnökeinek és a határok szabályozására kiküldött bizto- 
g* c <" ^knak neveit fölsorolják. 

5. S' „ Végül kívánják (postulant) , hogy a király a biro- 
g ST -almi gyűlés befejezése után, mielőbb térjen vissza hazá- 
8 Jg c>kba, és időközben is »az ország közszabadságait, melyekkel 
S q. í felségének érdeke és tekintélye mindenkor szoros kapcso- 
a n átban áll, és a melyeket az ő felségének előterjesztett ártal- 
n jg aas visszaélések elhomályosítottak, tartsa fönn, és az országot 
3 égi állapotába helyezze vissza.* 1 ) 

Az országgyűlés ezután február 17-ikén bezáratott. 2 ) 
A király február 19-ikén megerősítette a törvényköny- 
et, és még néhány napot töltött Pozsonyban, a megyék, 
zárosok és magánosok által bemutatott kérvényeket in- 
tézve el. 8 ) 

J ) A törvénykönyv eredeti példánya a bécsi udvari kamara le- 
véltárában. 

•) A lőcsei követek február 20-iki jelentése. 

8 ) Ezekre vonatkozó jelentések a bécsi udvari kamara levél- 
tárában. 



II. 

A pozsonyi országgyűlés 

1583. ápril havában. 

Az 1582-ik évi országgyűlés csak egy esztendőre aján- 
lott meg adót, és eloszlott a nélkül, hogy a királyi propositió- 
ban kitűzött föladatokat megoldotta volna. A király azzal az 
Ígérettel zárta be, hogy a birodalmi gyűlésről, a hová sietnie 
kellett, visszatérve, azonnal újra össze fogja hívni az ország 
rendéit. 

Ezt meg is tette. Ugyanazon év deczember 28-án szét- 
küldettek a meghivó levelek, melyek az országgyűlés megnyi- 
tására az 1583-ik év márczius havának első napját tűzték ki. *) 

A rendek csak márczius második felében kezdettek gyü- 
lekezni. 2 ) 

Még későbben tette meg Rudolf király előkészületeit az 
országgyűlés megnyitására ; márczius végén még folytak a tár- 
gyalások a királyi propositio szövegének megállapítása tár- 
gyában. 8 ) 



*) A k. meghívólevél példányai több királyi város levéltárában. — 
A bécsi udvari kamara levéltárában meg van azon rendeknek, testületek* 
nek ós hatóságoknak névsora, a melyekhez meghivó levelek küldettek. 
Minthogy ez a legrégibb ilynemű* névsor, czél szerűnek láttuk azt a mel- 
lékletben közölni. 

») A kir. helytartó márczius 18, 20 és C3-án megküldi a királynak 
az egybegyűlt rendek névsorát. E szerint márczius 23-ig megjelent : 7 
püspök, 6 báró, 7 »magnifici«, 3 »generosi ac egregiic, Horvátország kö- 
vetei, 1 prépost ; — 4 káptalan, 28 megye, 11 királyi és 7 bányaváros kö- 
vetei. (A cancellár jelentései a bécsi állami levéltárban.) 

*) A király márczius közepe táján küldé le Pozsonyba a helytar- 
tóhoz és a canceUárhoz a propositio első fogalmazatát, véleményadás vé- 
gett. Azok ajánlák, hogy adót két év helyett három esztendőre kérjen. 
»alioquin víx ad duos annos — induci regnicolae poterunt, melius ita- 



POZSONYI ORSZÁG&YÜLÉ8. 27 

Végre ápril 4-én, Mátyás és Miksa főherczegek, valamint 
a külhatalmak béosi követeinek kíséretében, Pozsonyba érke- 
zett. Két nappal utóbb nyitotta meg az országgyűlést. A ki- 
rályi várlakban egybegyűlt rendeket, személyesen, rövid be- 
széddel üdvözlé. Örömét fejezte ki a fölött, hogy számosan 
jöttek össze. Utalt arra, hogy az ő késő megjelenésének okait 
már ismerik. Remélli, hogy kivánatainak tárgyalásában, kö- 
vetve őseik példáját, meg fognak felelni várakozásának és a 
közszükség követeléseinek. Viszont ő is bebizonyítandja, hogy 
szivén viseli a rendek és az ország jólétét. *) 

Ezután az agg Draskovics György bibornok, királyi 
cancellár helyett, kit betegség lakásán tartott, Telegdy Miklós 
pécsi püspök fölolvasta a királyi propositiót, melynek lényeges 
tartalma a következő : 

Köztudomású, hogy az ország maradványainak megol- 
talmazása a rendek közreműködése nélkül nem lehetséges. A 
király, tekintetbe véve az ország szomorú állapotát, szívesen 
mentené föl őket a segély megajánlásától. De bármily jelenté- 
kenyek az áldozatok, melyeket a német birodalom és a király 
többi országai s tartományai hoznak, a nagyszámú végvárak 
föntartása még többet igényel ; annálinkább, mert a törökök- 
kel nyolcz évre kötött béke végefelé jár, és kétséges, vájjon 
meg fog-e hosszabbíttatni. Továbbá az 1580. és 81-ik eszten- 
dőben adó nem ajánltatván meg, úgy a véghelyek megerősítése, 



que est iniquum petére, ut aequum exigatur.« Békésmegye portáinak új 
összeírásáról fölösleges említést tenni. A harminczadokról és vámokról 
szóló pontok *quae regnicolas exasperare possent* mellőzendők. Ha- 
sonlóképen elhagyandó a főurak kalandozásairól szóló pont »qui clamo- 
res saltem excitaret.« A lovas hadak legelőiről intézkedő czikk szintén 
>regnicolas vehementer exacerbaret.« Végre a katonai törvényekről sem 
szükséges szólani »cum ad generales et fínitimos capitaneos, et non ad 
regnicolas spectent.« (Márczius 16-án kelt jelentósök a bécsi állami levél- 
tárban.) Márczius végén a propositió második fogalmazata küldetett meg 
nekik. Erre ápril 2-án megjegyzik, hogy a propositióban csak az adóról 
és az ingyen munkákról kellene szólani. »Oaetera omnia, . . . tanquam 
superflua omittenda censemus, siquidem saltem disputandi ansam regni- 
colis praeberent, et alioquin superiorum diaetarum superinde sufficientes 
articuli habentur.« (Ugyanott.) 

*) A bécsi állami levéltárban a királyi beszédnek négy eltérő fo- 
galmazata találtatik. 



28 1583. ÁPRILBAN. 

mint a hadak fizetése tekintetében sokféle nehézségek támad- 
tak. E miatt szükséges, hogy most az országgyűlés, a követ- 
kező három esztendőre, évenkint hat forintot szavazzon meg, 
minden porta után ; új összeírást rendelve el, és az adómen- 
tességi kiváltságokat továbbra is fölfüggesztve. 

A várak erődítésére szolgáló ingyen munkákat — min- 
den porta után egy jobbágyot és 25 porta után egy kocsit — 
úgy ajánlják meg, hogy azokat a megállapított árakban, kész- 
pénzen váltsák meg ; kivéve oly eseteket, mikor bizonyos vá- 
rakra munkások nem találkoznak. Az ingyen munkák megvál- 
tásából befolyt pénzek kezelését, az utolsó országgyűlésen, a 
rendek magokra vállalták. A királynak ez ellen most sincs 
kifogása. Azonban czélszerübb volna, ha a megváltási díjakat, 
az alispánok közreműködésével, az adószedők hajtanák be, és 
a magyar kamarának szolgáltatnák át. Az ekként befolyt pén- 
zek kezelése s az erődítési munkálatoknak, a király által kine- 
vezendő főfelügyelőjére bízatnék. Ez köteles volna a megállapí- 
tandó tervek szerint járni el. Minden vár mellett, a hol erődí- 
tési munkálatok folynak, egy esküdt nemes alkalmaztatnék, a 
ki hivatva volna az ingyen munkák leszolgálását és a mun- 
kások kielégítését ellenőrizni. A számadások a jövő ország- 
gyűlésen be fognak mutattatni. A rendek pedig már most 
szabjanak büntetéseket azokra, a kikre az ingyen munkák 
leszolgálásában, a pénzek behajtásában és kezelésében hanyag- 
ság vagy hűtlenség fog bizonyulni. A Kanizsa közelében épí- 
tett, de nagy mértékben elhanyagolt erődök, a törökök betö- 
résének megakadályozására igen hasznosak lévén, azoknak 
föntartása és jó karba helyezése végett, Zala- és Vasmegyék 
rendéi külön ingyen munkákat ajánljanak. 

A király továbbá fölhívja az országgyűlést, hogy a vég- 
helyeknek élelmi szerekkel ellátása érdekében intézkedjék ; és 
a határok szabályozása tárgyában, az utolsó országgyűlésen 
kiküldött biztosoknak megbízását újítsa meg, vagy pedig más 
biztosokat küldjön ki. Végre kifejezést kölcsönöz azon remény- 
ségének, hogy a rendek tárgyalásaikban bebizonyítandják,hogy 
hazájok javát mindenekfölött szívökön viselik, és az őseiktől 
örökölt hűséget uralkodójuk iránt megőrizték. viszont azon 
lesz, hogy az utolsó országgyűlésen előterjesztett sérelmeket, a 



POZSONYI ORSZÁQÖYÜL^S. 29 

mennyire a jelen időviszonyok engedik, megszüntesse ; és erre 
vonatkozó határozatait külön leiratban közlendi. *) 

Ezen külön iratban előadja a király, hogy az utolsó or- 
szággyűlés óta a rendek által előterjesztett sérelmek orvoslására 
irányozván figyelmét, némelyek iránt már is intézkedett, és re- 
mélli, hogy eljárásával a rendek meg lesznek elégedve. 

Ugyanis mind a Dunán inneni, mind a Dunán túli főka- 
pitányságot, továbbá a kanizsai, pápai és palotai kapitányságo- 
kat magyaroknak adományozta ; az egri kapitányt elbocsátotta 
és helyét szintén magyarral fogja betölteni ; a jövőre megüresedő 
kapitányságok betöltésénél is kiváló tekintettel leend magyar- 
országi alattvalóira. 

Az üresedésben volt egyházi méltóságok és világi hivata- 
lok nagy része már be van töltve. 

Továbbá fölhívja a rendeket, jelöljenek ki a magyar ta- 
nácsosok közül négyet, a kik közül fölváltva ketten a király 
udvaránál tartózkodjanak. Ezeket nemcsak az igazság kiszol- 
gáltatását, az ország jogait és szabadságait illető, tisztán ma- 
gyar ügyek, hanem a vegyes, vagyis hadi és kamarai ügyek 
tárgyalásához is megfogja hívni*, úgy hogy erre nézve további 
panaszokra nem leend okuk. 

A katonák kihágásainak és a nép szenvedéseinek meg- 
szüntetését hőn óhajtja ; minthogy pedig erre a zsoldnak rendes 
fizetése a legbiztosabb eszköz, remélli, hogy a rendek a kivánt 
adót három évre annál készségesebben fogják megszavazai. A 
király emellett értésökre adja, hogy sikerült testvérét Miksa fő- 
hget a felsőmagyarországi főkapitányság elvállalására bírni. 
Ezen tisztében, miként az ország egyéb részeiben Emészt fhg 
oda fog hatni, hogy a katonaságot kellő fegyelemben tartsa. 1 ) 

Régtől fogva ez volt az első királyi leirat, mely Ígéretek- 
nél többet tartalmazott; a rendek által annyiszor sürgetett 
kivánatok egy részének teljesítését foglalta magában. Mind- 
ezáltal az elért eredmény nem elégíté ki az ellenzéket, mely a 



»)A királyi propositió fogalinazata, a bécsi állami levéltárban. 
Kgykorú másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. 

8 ) A királyi leirat fogahnazata a bécsi állami levéltárban. 



30 1583. ÁPRILBAN. 

jelen országgyűlésen is soraiban látta az összes megyei követe- 
ket, és így az alsó táblánál uralkodó állást foglalt el. 

Már az első ülésen, ápril 8-án, a ferencziek kolostorá- 
nak nagy teremében, — 'miután a propositió latin és magyar 
nyelven fölolvastatott — az alsó táblán kimondá határozatát, 
hogy a királyi kivánatok tárgyalásába csak akkor fog bocsát- 
kozni, ha az összes sérelmek orvosolva leendnek. 

Ezen végzést más nap, megyei és városi követekből álló 
küldöttség vitte meg a főrendek táblájához. Thernei György 
sárosi követ — ki Megyery Imrével és Debreczeny György gyei 
az alsó tábla ellenzéki pártját vezeté, *) — volt a szónok. 
Hosszú beszédben adta elő az ország bajait, és kérte a főrende- 
ket, hogy a nemzeti szabadságok visszaszerzésére csatlakozza- 
nak a köznemességhez. 

Rövid idő múlva a főrendek küldöttsége — melynek 
Telegdy pécsi püspök, Máthesy váczi püspök, Révay Ferencz és 
Forgách Imre valának tagjai — meghozta a választ az alsó 
táblának. Telegdy fölszólítá őket; hogy jól fontolják meg a mit 
tesznek ; vegyék tekintetbe, hogy a király, a rendek kívánatára, 
négy fontos végvárba magyar kapitányokat rendelt. Egyúttal 
közié, hogy a főrendek fölirati javaslatot fognak szerkeszteni 
és azt az alsó táblával közlendik. 2 ) 

April 10-én az alsó tábla ülését a városok által benyúj- 
tok kivánatok tárgyalása foglalta el. 8 ) Ezen alkalmat fölhasz- 
nálták a megyei követek, hogy a városok elleni panaszaikat 
előadják ; most is Therney sárosi követ volt a szóvivő. Utóbb 
megjelentek Telegdy püspök, Istvánfy Miklós és Révay Ferencz, 
kik a főrendek által szerkesztett fölirati javaslatot bemutatták 
melyet az alsó tábla másnap, beható tanácskozás után, több 
lényeges módosítással visszaküldött. Egyebek között azon pon- 
tot, mely az adó megajánlására vonatkozott, törölte. April 12-én 



*) Ezt Badóczy István királyi helytartónak 1583. május 17-én a 
királyhoz intézett fölterjesztéséből tudjuk.' (A bécsi állami levéltárban.) 

8 ) » . . . Auch wolle der grosze Adél ein Schriften an di Kays. Mt. 
stellen, und dem klein Adél um ihr Correctur zuekbomen lassen.« A bá- 
nyavárosok követeinek naplója. 

8 ) Többi között Soprony városa panaszkodott, hogy a protestáns 
prédikátorokat a város és a megye területéről elűzték. 



y 



POZSONYI OUSZÁOOYÜLÉS. 31 

az alsó tábla tagjai már reggeli öt órakor összejöttek, beváran- 
dók a főrendek üzenetét a fölirat tárgyában. Csak kilencz órakor 
érkezett meg a küldöttség, mely hat tagból állott. Telegdy me- 
legen kérte a követeket, hogy hagyjanak föl ellenzésökkel. De 
szavai hatás nélkül hangzottak el. A küldöttség eltávozott. 
Később Máthésy püspök és Czobor Pál küldettek át, hogy újabb 
kísérletet tegyenek. Másnap pedig egy harmadik küldöttség 
jött. De a követek állhatatosan ragaszkodtak azon megállapo- 
dásukhoz, hogy adót csak a sérelmek orvoslása után ajánla- 
nak meg. 

Végre a főrendek megegyeztek abban, hogy az adóról a 
föliratban említés ne történjék, és az országgyűlés csak általá- 
nos szavakban fejezze ki, hogy a rendek készek életöket és va- 
gyonokat a királynak fölajánlani. f ) 

Ekkor azután, ápril 14-én, délután két órakor a fölírat 
átadatott a királynak. Abban a rendek kinyilatkoztatják, hogy 
>égő vágygyal várakozva azon időre, a mikor ő felsége, kegyel- 
mes Ígéretei szerint, az ország közszabads^gait helyre állítandja ; 
a hátrányos szokásokat és visszaéléseket, melyek 1548. óta az 
ország szabadságait elnyomják, megszüntetendi; az országot 
régi állapotába visszahelyezendő : jónak látták mindenekelőtt 
az ország szabadságaira, amelyeket mindennél többre becsül- 
nek* hívni föl figyelmét; mihelyt e tekintetben czélt érnek, 
semmit sem fognak megtagadni, a mit tőlök az alattvalói hűség 
követel, és a mire őket viszonyaik képessé teszik. 

Köszönettel fogadják, hogy a sérelmeknek egy részét 
némely kapitányi állomásokat magyarokkal töltve be, már meg- 
szüntette ; és fölkérik, hogy a többi sérelmeket is, a melyek 
még folyton szaporodnak, szintén szüntesse meg. Első sorban 
kívánják, hogy az összes véghelyekben magyarokat nevezzen 
kapitányokká; mert habár a főkapitányi tisztekre magyarokat 
nevezett ki, az idegen kapitányok gyakran megtagadják nekik 
az engedelmességet. 

A rendek továbbá panaszolják, hogy a helytartó hatás- 
köre különféle rendeletek által nagyon megvan szorítva; a 
magyar cancellár pedig oly állapotra jutott, hogy az udvari 



■) A bányavárosok követeinek naplója. 



— íi 



32 1583. ÁPR1LBA*. 

kamarának és a haditanácsnak mintegy Írnokává sülyedett. 
Azzal, ha két magyar tanácsos állandón az udvar mellett fog 
tartózkodni, nem lesz segítve a bajokon. A rendek czélszerűbb- 
nek tartják, hogy a helytartó elnöklete alatt, magyar kor- 
mánytanács szerveztessék, mely a kisebb fontosságú ügyeket 
maga intézze el ; míg a fontosabb ügyek, melyek az ország vé- 
delmét és fonmaradását illetik, a király elnöklete alatt tar- 
tandó tanácsülésekben, melyekre a mágnások is meghivatná- 
nak, tárgyaltassanak. A tisztán magyar ügyek és a vegyes 
ügyek közötti megkülönböztetés aggodalommal tölti el a ren- 
deket; mert tisztán magyar ügyeknek tekintik mindazokat, 
melyek Magyarországot érdeklik, hadi vagy pénzügyi, az egy- 
házi vagy világi vonatkozásúkat egyaránt ; és ezeket kivétel 
nélkül, magyarok által akarják tárgy altatni. 

Örömmel értesültek arról, hogy Felső-Magyarországban 
Miksa főherczeg veszi át a főparancsnokságot ; de sikert mű- 
ködésétől csak úgy várnak, ha kellő utasítással és a hadak 
fizetésére szükséges pénzösszegekkel lesz ellátva, és minden 
intézkedéseiben a magyar tanácsosok meghallgatásával fog 
eljárni. 

Áttérve a királyi propositióra, készséggel elismerik, hogy 
az adó megajánlását az ország java és fönmaradása követeli. 
Ennélfogva, szerencsétlen helyzetökben is, mindazt meg fogják 
tenni, a mi tőlök kitelik ; hacsak viszont a király sérelmeik 
orvoslása tekintetében kivánataiknak eleget teend. 

Az ingyen munkák s az állandó hadak tartása, a lovas 
hadak legelői és az országos határok szabályozása tárgyában, 
az utolsó országgyűléseken alkotott végzésekre utalnak. *) 

A király már másnap (ápril 15-én) reggeli hét órakor, 
közié válaszát, a magához meghívott rendekkel, a kikhez latin 
nyelven rövid beszédet intézett. 

»A válasz — úgy mond — melyet a karok és rendek 
tegnap benyújtottak, meglepő volt rám nézve. Kivánataim 
méltányossága följogosított arra a reményre, hogy a karok és 
rendek haladék nélkül válaszolandnak azokra, és nem fognak 



>) Egykorú másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. 



POZSONYI OBSZÁOGYÜLÉS. 33 

oly végzéseket alkotni, melyek a teendők természetes rend- 
jével ellentétben állanak. Mindezt iratomból bővebben meg- 
értendik. Kegyelmesen intem tehát a karokat és rendeket, 
hogy tekintetbe véve úgy az én méltóságomat és híremet, 
mint az ország szükségeit és a saját magok javát, várakozá- 
somnak feleljenek meg. Viszont tőlem mindazt várhatják, 
a mit az alattvalóit mindenekfölött szerető király tenni 
képes. « *) 

Ugyanezt Telegdy püspök, a helyettes cancellár magyar 
nyelven ismételé. 2 ) 

A leiratban is azt adja elő, mily meglepő volt és meny- 
nyire kellemetlenül hatott reá a rendeknek » az' eddigi gyakor- 
lattól eltérő* megállapodása, mely szerint az ország védel- 
mére vonatkozó előterjesztéseket mellőzve, első sorban sérel- 
meiket vették tárgyalás alá. Figyelmezteti őket, hogy az ő 
érdekeiket és nem saját javát akarja biztosítani. ítéljék meg 
magok, mily hatást fog az gyakorolni a német birodalom és 
az örökös tartományok rendéire, ha látni fogják, hogy a ma- 
gyarok saját szükségeik kielégítésére csekély készséget ta- 
núsítanak. Fölhívja tehát őket, hogy késedelem nélkül ha- 
tározzanak a propositióban foglalt kivánatokról. Mihelyt ez 
megtörtént, ő is a rendek által előadott sérelmek és kivánatok 
tekintetében mindent meg fog tenni, a mit a körülmények' 
megengednek. Ellenkező esetben pedig *nem fogja tűrni, hogy 
őt itt tovább föltartóztassák, és vele ily kevés tisztelettel bán- . 
janak; hanem szükségképen gondoskodnia kell a megfelelő 
teendőkről.* 8 ) 

Ezen királyi leirat szokás szerint előbb a helytartó laká- 
sán az egész országgyűlés jelenlétében, és azután a ferencziek 
kolostorában az alsó tábla előtt másodízben fölolvastatott. A 
személynök figyelmezteté a követeket » gondolják meg, kivel van 
dolguk* és fölhívta őket, hogy a király kivánataira álljanak rá. 
Másnap, ápril 16-án, a főrendek küldöttei — a pécsi és nyitrai 



') A beszéd egykorú másolata a bécsi állami levéltárban. 
8 ) A bányavárosok követeinek naplója. 
8 ) Egykorú másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. 
Magyar Országgyűlés Története. VII. 3 



34 1583. ÁPR1LBÁN. 

püspökök, Istvánfy és Révay — megjelentek az alsó táblánál, 
hogy azt engedékenységre hangolják. 

Sikertelenül. Szavazásra bocsáttatott a kérdés : vájjon 
a rendek kivánják-e az adót megszavazni, vagy nem ? Otven- 
nyolczan szavaztak nemmel, húszan igennel. ') 

A főrendek ennek daczára két küldöttséget bocsátottak 
az alsó táblához. April 18-án pedig egy harmadik jelent meg, 
melynek tagjai — Telegdy püspök, Batthyányi Boldizsár, 
Pálffy Miklós, Istvánffy Miklós és Verancsics Faustus kir. tit- 
kár — elóadták, hogy a király tegnap magához hivatta őket 7 
és megbízta, igyekezzenek a fenforgó ügy mielőbbi elintézését 
kieszközölni. 

Erre az alsó tábla bocsátott küldötteket a főrendekhez, 
kiknek véleményét kivánta megtudni. Ezek azt válaszolák, hogy 
korábbi határozatukhoz ragaszkodnak. 

Másnap az alsó tábla ismét azt a kérelmet terjeszté a 
főrendek elé, hogy az országgyűlés az első föliratban foglalt 
kivánatokat egy második föliratban támogassa. Azt a választ 
nyerték, hogy a főrendek semmit sem tehetnek, és az alsó tábla 
kivánatait a király által megbizott urakkal közölje, a kik azt 
élő szóval hozzák a királynak tudomására. 

Az alsó tábla követte a tanácsot. Az urak fölmentek a 
várlakba, és előadták az alsó táblának a sérelmek orvoslására 
vonatkozó kivánatait. Majd délután két órakor (ápril 1 9-én) 
visszatértek a kolostorban együtt maradt alsó táblához. Itt elő- 
terjesztették, hogy a király előtt az országos sérelmeket tüze- 
tesen kifejezték, és a király késznek nyilatkozott azoknak orvos- 
lására, de csak oly föltétel alatt, ha az országgyűlés előbb az 
adót megszavazza, mire megígérték a királynak, hogy a rendek 
két esztendőre három forintot fognak megszavazni. 

A követek, ezek hallattára, nagy mértékben fölháborod- 
tak. Heves fölkiáltások hangzottak soraikból, hogy nem szavaz- 
zák meg az adót. A személynök figyelmezteté őket, hogy 
küldötteik az ő nevökben tették az ígéretet, minélfogva azt 



*) »Sindt alsdan die Stimmen coliigirt worden, und sein befunden 
58 Stummen die nichtsgeben wollen bis Ihr Mt. ihre gravamina nicht 
abwendet, und 20 so gebén wollen. 



1 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 35 

telj esi teniök kell. Szavai hatástalanok maradtak. Nagy lárma 
támadott, mely a tanácskozást lehetetlenné tette. *) 

Másnap (ápril 20-án) az alsó tábla kérdést tett a főren- 
deknél, vájjon az ő megbízásokból igérték-e a királynál járt 
urak az adót. A főrendek kijelentették, hogy ily Ígéretre nem 
adtak fölhatalmazást. 

A főrendek — a kiknek körében a világi urak nagy része 
az alsó tábla álláspontját foglalta el, 2 ) a történtek után haj- 
landók valának arra, hogy a második fölirat a királyhoz föl- 
terjesztessék. 

Még az nap összejött a két tábla, elegyes ülésre, megál- 
lapította a fölirat szövegét, és haladék nélkül, küldöttség által 
benyújtotta a királynak. 8 ) 

A rendek ezen második föliratban nem hallgatják el, hogy 
mély szomorúsággal tölti el őket a neheztelés, melyet a királyi 
válasziratból kiolvasnak. A királyi tekintély mindig szent volt 
előttök, és annak gyarapítása, lelki üdvösségök után, legin- 
kább foglalkoztatta őket. Meggyőződésök szerint, nem követtek 
el oly hibát, a mely miatt a király haragját megérdemelnék. 

Az adó megajánlásának szükségességét soha sem vonták 
kétségbe. Az ország szabadságainak visszaállítását főleg azért 
sürgették, mert ettől föltételeztetik adófizetési képességök, és úgy 
a királyi méltóság mint az ország maradványainak föntartása. 
Eljárásukat a német birodalom és az örökös tartományok ren- 
déi sem vehetik rósz néven ; mert míg ezek a béke és az ő felsége 
által biztosított szabadságaik fönntartásáért fizetik adójukat 
a magyarok őseik vérével szabadságaiktól, minden törvényes 
ok nélkül, idegenek által meg vannak fosztva. 

Minthogy pedig ezen állapot az összes keresztény népek 
előtt meggyalázza és nagy veszedelemmel fenyegeti őket ; »a 



»Als die Stendt solches vernehmen, seindt sie wie die Unsinnigen 
erschrocken, und nein dartzu geschrien ; und wol Herr Fersonalis prae- 
sentiae gesagt : es hetten ihre Abgesandt der Kays. Mt. in ihreni Namen 
zuegesagt, so habén sie doch mit vielem und grossein Geschrey alles 
wiedersprochen.c 

8 ) A bányavárosok követeinek naplója, ezeket elbeszélve, meg- 
jegyzi : » Seindt in der Sachen uneins ; wiewol die Praelaten. und Biscboff 
dreinwilligen, so wollen die Landherm nicht.« 

*) Az idézett napló nyomán. 

3* 



36 1583. áprilbaíí. 

mindenható Isten szeretetére és irgalmára* kérik a királyt, 
hogy ígérete szerint, többi országainak módjára, szabadságuk- 
ban tartsa meg őket, és kivánataikat, melyek a törvényekkel 
teljesen öszhangzásban állanak, teljesítve, orvosolja sérelmei- 
ket; »mert szabadságuk eltörléséhez megegyezésöket nem ad- 
hatják.* Reméllik, hogy ezek után esdekléseikért, melyeket az 
ország végső romlása erőszakol ki belőlök, nem fog reájok ne- 
heztelni. l ) 

A következő napon (ápril 21-én) a király maga elé hi- 
vatta az országgyűlés azon küldöttségét, mely a föliratot meg- 
hozta volt. Átadta második válasziratát. Ebben hangsúlyozza 
atyai jó indulatát, melylyel a rendek iránt viseltetik. Mit sem 
kivan inkább, mint Magyarországot egykori virágzó állapo- 
tába visszahelyezve látni. Azonban, jelenlegi szomorú viszonyai 
között, tekintettel kell lenni azoknak követeléseire, és nem sza- 
bad olyasmit sürgetni, a mi most meg nem történhetik. O maga 
egész erejével azon lesz, hogy a rendek kivánatai, a mennyire 
a körülmények engedik, teljesedésbe menjenek. Ennek tanú- 
ságául szolgál az, hogy több kapitányságra már is magyarokat 
nevezett ki ; egri kapitánynyá közelebb szintén magyar embert 
fog kinevezni. Mivel pedig most már csak kis számú vég- 
helyek állanak németek parancsnoksága alatt ; remélli, hogy 
eddigi intézkedései és Ígéretei által a rendek ki lesznek elé- 
gítve. 

Minthogy továbbá a német birodalom és az örökös tarto- 
mányok rendéi, midőn készséggel nyújtják Magyarország meg- 
oltalmazására segítségöket, ismételve kifejezték azon óhajtásu- 
kat, hogy nemzetiségökhöz tartozó egyének magyarországi 
katonai tisztségekre alkalmaztassanak: ha azokból teljesen 
kizáratnának, bizonyára sértve éreznék magokat, a mi, az ország 
és az egész kereszténység kárára, veszélyes következményeket 
vonna maga után. 

A helytartói és cancellári tisztek tekintetében a király 
azt hiszi, hogy azoknak, kik e tisztet viselik, panaszra nincs 



») Egykorú, hibás másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. 
2 ) Másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. 



POZSONYI ORSZÁGGVÜLÉS. 37 

okuk. Ha tekintélyüket és jogaikat bármiképen csorbítva lát- 
nák, a baj megszüntetésére alkalmas eszközöket fog használni. 
Egyébkint megújítja azon fölhívását, hogy a rendek válaszsza- 
nak magyar tanácsosokat, a kik állandóan az udvarnál tartóz- 
kodjanak, és a kiket »úgy a kamarai és hadi, mint minden egyéb 
magyar ügyek tárgyalásánál alkalmazni lehessen. « Ezekkel 
közölni fogja azon ügyeket is, melyek a békekötésekre vonat- 
koznak, vagy bármiként Magyarországot és más országokat 
közösen érdeklik. Ha pedig nagyobb fontosságú ügyek merül- 
nek föl, ezek tárgyalására a többi magyar tanácsosokat is meg 
fogja hívni. 

A harminczadok kezelése tárgyában oly intézkedéseket 
teend, melyekkel a rendek meg lesznek elégedve. 

Arra nézve, hogy Miksa főherczeg küldetése a fölvidékre 
a várt eredményt meghozza, magyar tanácsosaival értekezni fog. 

Ennél többet jelenleg nem tehet, és elvárja, hogy ezen 
* végleges és utolsó nyilatkozatával* megelégedve, a rendek a 
lehető legrövidebb idő alatt meg fogják az adót szavazni. « *) 

Es most újra megindultak a tárgyalások. Az alsó tábla 
ápril 22-én tartott ülésében, a megyei követek ép oly kevéssé 
hajoltak engedékenységre, mint előbb. Kinyilatkoztatták,, hogy 
óvás mellett elhagyják az országgyűlést. 

Másnap a helytartó lakásán elegyes ülés tartatott, és itt 
újra szavazásra bocsáttatott a sokat vitatott kérdés, vájjon az 
adó megajánltassék-e a sérelmek orvoslása előtt? Csak har- 
minczan szavaztak igennel, hetvenen nemmel. Az ellenzék, — 
melynek a főrendek körében Batthyányi Boldizsár és Nádasdy 
Ferencz erős támaszai valának 2 ) — most keresztül vitte, hogy 
a sérelmek orvoslása tárgyában egy harmadik fölírat intéztes- 
sék a királyhoz. 3 ) 



s ) Másolata a bécsi udvari kamarai levéltárban. 

a ) Ezt Radéczy k. helytartó. 1583. május 17-iki fölterjesztéséből 
tudjuk. — Es a körmöczi követ ápril 25-ki jelentésében olvassuk : »Der 
Batthyányi den man zuvor wie ein Engel gehalten, ist gar zu einem 
Teufl worden, und der meiste Badlfürer in dergleichen Sachen.« 

8 ) A bányavárosok követeinek naplója. 



\ 



* 



38 1583. Apbilban. 

Ebben a rendek előadják, hogy a király utolsó nyilatko- 
zatát »nem értik teljesen. « Ismétlik tehát gyakran előadott 
kérelmeiket. Nem akarnak a királylyal » vitatkozni « De » sür- 
getik «, hogy a sérelmeket és visszaéléseket, Ígéretei szerint, 
szüntesse meg. Es erre nézve nem saját hasznokat keresik ; a 
király javát és tekintélyét mozdítják elő. Az ország a test, és 
ennek feje a király. A királyi méltóság nagyobb fényben fog 
ragyogni, ha az ország előbbi állapotába, melyet a visszaélések 
elhomályosítottak, visszahelyeztetik. Miként többi országait, 
úgy Magyarországot is annak szülöttei által és azok tanácsával 
kormányozza. Adjon egységes kormányt az országnak, mely 
azóta pusztul és hanyatlik, mióta ügyeit oly sokféle tanácsok, 
cancelláriák és hivatalok tárgyalják. Gondoskodjék a vég- 
helyek ellátásáról és megerősítéséről ; a mi legczélszerűbben 
akkor fog megtörténni, ha magyarokat állít élőkre, a kik ha- 
zájokat szeretik, és nem idegeneket, a kik csak a magok hasz- 
nát keresik 

Említi ugyan, hogy egri kapitánynyá magyar embert fog 
kinevezni ; de nem mondja, hogy ki lesz az. Az újvári kapitány- 
ságot meg sem említi. Altalán a kapitányságok nagy részéről 
csak homályosaíi szól ; minélfogva nem tudhatják, vájjon jogos 
kivánataik bírnak-e kellő súlylyal előtte. Az ellen, hogy ide- 
genek Magyarországban szolgáljanak, soha sem volt kifogások ; 
csak azt ellenezik, hogy a kapitányságokra és magasabb tisz- 
tekre idegenek alkalmaztassanak. 

Elhiszik, hogy a helytartó és a cancellár soha sem pa- 
naszkodott. De annál gyakrabban panaszkodtak a rendek. Is- 
mételve előadták, mily nehézségeket okoz az a körülmény, hogy 
a magyarországi ügyek különféle helyeken tárgyaltatnak ; a ma- 
gyar cancellaria rendeleteit a véghelyek parancsnokai tekin- 
tetbe neín veszik ; az Ítéletek végrehajtását törvénytelen ren- 
deletek megakasztják. Mindezeken csak úgy lehet segíteni, ha 
a király a magyar ügyek elintézésében azt az eljárást követi, 
a mely a régi királyok uralkodása alatt volt gyakorlatban. 

Mihelyt a király az ország szabadságainak visszaállítása 
iránt határozott, és azokat tényleg visszaállította : a rendek 
készséggel fognak »jó segítséget* megszavazni, és a többi pon- 
tokra nézve is a király kivánatainak eleget tenni; sőt nem 



\ 

POZSONYI OE8ZÁGGYÜLÉ8. 39 

fognak habozni életöket és vagyonukat királyukért fölál- 
dozni. *) 

A király átvette ugyan ezen föliratot ; de arra nem vá- 
laszolt többé leirat alakjában. 

April 25-én a rendek a királyi várlakba hivattak, a hol 
a canceüár fogadta őket, és előtérj észté a király elhatáro- 
zását, mely, elhagyva a viták terét, néhány positiv engedményt 
tartalmazott. 

A király ugyanis Ígéretet tesz, hogy ezentül mindennemű 
ügyek tárgyalásánál a magyar cancellárt fogja használni ; és 
mikor fontosabb ügyek merülnek föl, a többi magyar tanácso- 
sokat is meg fogja hívni Bécsbe. Hogy pedig minél számosab- 
ban jelenhessenek meg, a világi tanácsosok számát szapo- 
ritandja. 

A helytartónak régi hatásköre, úgy az igazság kiszolgál- 
tatásában, mint a jószágok adományozása körfii, fön fog tar- 
tatni. Kellő számú magyar tanácsosok fognak oldala mellé ren- 
deltetni. 

A cancellaria iránt ugy fog intézkedni, hogy a rendeletek 
általa fognak ki bocsáttatni, 2 ) és a folyamodók könnyen meg- 
tudhassák, hol tárgyaltatnak kérvényeik. 

Az idegeneket a katonai tisztségekből ki nem zárhatja. 
Az egri kapitányt mielőbb kifogja nevezni Az esztergomi ér- 
sekséget, mihelyt lehet, betöltendi, és ez esetben Újvár az 
érseknek adatik át. Más katonai tisztségekre is magyarokat fog 
kinevezni. Végre igéri, hogy a szegény nép szenvedéseinek meg- 
szüntetésére kiváló gondja fog lenni, és e czélból Miksa főher- 
czeget, néhány magyar tanácsos kíséretében, a fölvidékre kül- 
dendi. 8 ) 

Ezen nyilatkozat nem elégíté ki az ellenzékat. Az alsó 
tábla még az nap, a délutáni órákban, ülést tartott. Itt min- 
denki ragaszkodott korábbi szavazatához. Es a főrendek kül- 



*) Másolata Kovachich kéziratai között. 

2 ) Ezen pont, az előttünk fekvő másolatban, hiányos és nem egé- 
szen érthető. 

3 ) Az ápril 25-iki nyilatkozat Kovacsics gyűjteményében. 



40 1583. ÁP.ilLBAX. 

döttsége, mely az ülésben megjelent, ismét eredmény nélkül 
kényszerült távozni. 

De másnap, ápril 26-án, a helytartó lakásán tartott ele- 
gyes ülésben fordulat állott be. A kifáradt követek engedtek, 
és kinyilatkoztatták, hogy készek az adót megszavazni. Erre 
rövid vita következett az iránt : vájjon az adó egy vagy két esz- 
tendőre, és vájjon két vagy három forint szavaztassék meg. *) 
Végre abban történt megállapodás, hogy két esztendőre ösz- 
szesen két forintot ajánlanak meg ; oly föltétel alatt, hogy a 
király, ígérete szerint, a következő két esztendő lefolyása alatt, 
az összes visszaéléseket és sérelmeket meg fogja szüntetni. És 
a rendek kijelentik, hogy ha az ösi szabadságok vissza nem 
állíttatnák, jövőre nem lesznek képesek többé adót ajánlani.*) 

A rendek ezen nyilatkozatukat megvitték a királynak. Ez 
köszönetet mondott ajánlatukért; igérte, hogy a sérelmeket 
orvosolni fogja ; de egyúttal megjegyezte, hogy szükségtelen 
volt határozatukhoz azt a fenyegető nyilatkozatot csatolni. 3 ) 

Mindazáltal a törvénykönyvben, melyet az országgyűlés, 
megerősítés végett, a király elé terjesztett, a fenyegető nyilat- 
kozat benmaradt. Viszont a király is a megerősítési záradék- 
ban megjegyzé, hogy a megajánlott adót elfogadja, »bár többet 
remélt a rendektől ; és bár azt hiszi, hogy az említett nyilatko- 
zat szükségtelen vala.« 

Egyébkint az egész törvénykönyv csak három czikkből 
áll. Az első az adóról szól. A másodikban az ingyen munkák, 
az állandó hadak tartása, a lovasok legelői, a törvényszékek 
tartása, az országos határok kiigazítása, valamint *az ország 
többi közügyei« tárgyában, az utolsó országgyűlésen alkotott 
törvényekre » utalnak. « Végre a harmadik czikk Ditrichstein 



J ) A bányavárosok követeinek naplója. 

9 ) A rendek ápril 26-ki nyilatkozata Kovacsicsnál. 

3 ) A bányavárosok követeinek naplójában olvassuk : »Die Kays. 
Mt. den Standén abgedanckt und ihrem Begeren nach auch allén Be- 
drángten abzuhelfen zugesagt ; nebenbey vermeidet, es were unnött gewe- 
sen drüber zu protestiren. Hiemit der Landtag mit grosser Mühe zuEnde 
gebracht worden. 



POZSONYf ORSZÁGGYŰLÉS. 



41 



Ádám császári főudvarmesternek és fiának Miksának honfiu- 
sítását tartalmazza. l ) 

A király ápril 30-án utazott vissza Bécsbe, azzal az Ígé- 
rettel, hogy az országos sérelmek orvoslása iránt haladék nél- 
kül intézkedni fog. 2 ) 

Azonban a helyett, hogy a nemzet jogos kivánatai telje- 
sedésbe mentek volna, az udvarnál tanácskozások indultak 
meg, a melyek, ha eredményre vezetnek, a közelégületlenséget 
még magasabb fokra emelik vala. Erőszakos eszközök, az or- 
szággyűlési ellenzék vezéreinek elfogatása, által tervezték meg- 
félemlíteni azokat, kik a nemzeti szabadságok mellett erőtelje- 
sen hangoztatták szavokat. Szerencsére, az udvar még ideje- 
korán visszariadt e veszélyes kísérlettől. 8 ) 



') A király ápril 30-án erősíté ineg a törvénykönyvet. 

8 ) A körmoczi követ ápril 30-án kelt jelentése. Ebben, egyebek 
közt, ezen érdekes részlet is előfordul : »Alsbaldt der Pauern Anschnitt 
verhelligt worden, ist nichts mehr fürgenomben, noch gehandelt, allain 
nur der Pressburgerischen gefaugenen Sachen, denen die Spanschaften 
heftig beigelegt, aber darmit nichts ausgericht ; denn Ihr Mt die Antwurt 
draufgeben : Wie ein Edlmann mit seinen Underthanen schaffn, gebie- 
then, thun und lassen kann, alsó sey Ihr Mt auch frey mit Ihren Under- 
thanen in Stetten zuhandln und zuverfahren auffs beste sy etwas wis- 
sen ; darwider sollte niemandt vom Adl reden, noch viel darnach iragen.« 
(Sajnos, nem tudjuk, mily pozsonyi foglyokról van itt szó.) 

3 ). A magyar és német tanácsosoknak ezen ügyre vonatkozó föl- 
terjesztéseit (melyek a bécsi állami levéltárban őriztetnek) bőven ismer- 
teti Horváth Mihály Magyarország Története IV. 376—380. 11. 



III. 

A pozsonyi országgyűlés. 

1587. November — 1588. Január. 

I. 

Az 1583-iki országgyűlés végzéseiben a rendek kinyilat- 
koztatták, hogy azon esetre, ha a következő két év alatt sé- 
relmeik nem orvosoltatnak, ők többé országgyűlésre megje- 
lenni nem fognak. 

Mindazáltal a sérelmek orvoslása érdekében semmi sem 
történt. És ennek daczára, még ugyanazon év őszén, a király 
egy újabb országgyűlés összehívásának tervével foglalkozott. 

A magyar tanácsosok, kiket ez ügyben megkérdezett, 
nem ellenezték ugyan szándékainak valósítását, és az ország- 
gyűlés megnyitására ápril 15-ik, vagy ha a király ekkor 
egyebütt volna elfoglalva, február 22-ik napját hozták javas- 
latba ; de nyíltan kimondották, hogy ha azt akarja, hogy a jövő 
országgyűlés lefolyása nyugodt és sikeres legyen, azt megelő- 
zőleg, a rendek kivánatait, ha teljesen nem is, legalább részben 
teljesítenie kell ; — emiatt a vértes lovasokat távolítsa el, vagy 
hozza szigorú fegyelembe ; Egerbe, Újvárba és a többi végvá- 
rakba rendeljen magyar kapitányokat ; a magyar tanács és az 
országos hivatalok hatáskörét állítsa vissza. *) 

Azonban a király e javaslat elfogadására nem volt 
rábírható. Ennek következtében az országgyűlés nem hirdet- 
tetett ki. 



') Opinio doniinorum Consiliariorum Hungarorum de Diaeta, Re- 
gis Poloniae petitioné, et Andreáé Balassy facto. Datuni nélküli egykorú 
irat (az 1583-ki acták között) a bécsi állami levéltárban. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 43 

Két évvel utóbb, mikor az 1583-iki országgyűlés által 
megszavazott adó utolsó részlete is behajtatott, természetsze- 
rűen újra fölmerült az országgyűlés kihirdetésének ügye. Az 
1585-ik év tavaszán több magyar főúr Bécsbe hivatott, hol 
Erneszt főherczeg, a király nevében, előadta nekik, hogy ő 
felsége el van határozva az országgyűlést mielőbb összehívni ; 
mivel azonban az utolsó országgyűlésen a rendek, indulatos 
kitöréseik által a királyt és az őt helyettesítő főherczeget meg- 
sértették, nehogy ily sajnos események ismétlődjenek, tanácsu- 
kat kéri ki az iránt, mikorra kelljen az országgyűlést kihir- 
detni, miként lehetne elejét venni a zajos vitáknak, és úgy 
intézni az ügyek menetét, hogy egy részről a rendek kielégít- 
tessenek, másrészről oly határozatok hozassanak, a melyek a 
haza javával és a királyi méltósággal összhangzásban állanak. 

A tanácsosok abban a véleményben voltak, hogy az 
ország súlyos körülményei között, az országgyűlést mielőbb 
meg kell tartani ; legczélszerübben augusztus elején. Kérik, hogy 
a király, atyai kegyelmessége szerint, a múlt országgyűlés ese- 
ményeire vesse a feledés fátyolát. Az éles viták a kedélyek elke- 
seredéséből származtak. Ezt pedig a különféle sérelmek okoz- 
zák. Ha azonban a király a folterjesztett sérelmeket orvosolni 
fogj a, a közhivatalokra, s különösen a véghelyek kapitányságaira, 
miként már megkezdé, régi magyar családok sarjait nevezi ki ; 
az országgyűlési tárgyalások, úgy ő felsége mint hivei teljes 
megelégedésére rövid idő alatt fognak elintéztetni ; mire nézve 
a tanácsosok buzgó közreműködésöket ajánlják föl. 

Erneszt főherczeg helyesléssel fogadta e javaslatot, és 
igére, hogy előterjesztendi királyi bátyjának. Azonban új aggo- 
dalma merült föl. Ugyanis a király a nyolczadi törvényszékek 
megtartására vonatkozó rendeleteit, a XIII. Gergely pápa 
által megjavított új naptár szerint keltezte. Számos megye 
közönsége pedig úgy maga a naptár iránt ellenszenvvel visel- 
tetvén, mint pedig önkényes behozatalát törvénytelennek tart- 
ván, a rendeleteket visszautasította. Minthogy pedig a király 
el volt határozva, hogy az országgyűlés határnapját az új nap- 
tár szerint fogja kitűzni, attól lehetett tartani, hogy ez ellen a 
rendek egy része kifogást teend, a mi a királyt még jobban 
fogja sérteni. Erre nézve abban történt megállapodás, hogy az 



1 



44 1587. xov. — 1588. ja.x. 

országgyűlés határnapja a királyi meghívólevelekben kétféle- 
képen, úgy a régi, mint az új naptár szerint fog kitétetni. *) 

Azonban az országgyűlés nem hivatott össze. A király 
jól tudta, hogy csak úgy érhet czélt a magyar rendeknél, ha 
sérelmeiket orvosolja, és személyesen jő körükbe. Rudolf mind 
a kettőtől egyaránt idegenkedett Inkább éveken át lemondott 
a magyarországi adóról és ingyen-inunkákról, mint hogy sza- 
kítana a megszokott kormány-elvekkel, és kizavartatná magát 
a prágai várlakból, a hol elvonulva élt. 

Mindazáltal az 1587-ik év elején szőnyegre jött az a 
terv, hogy a király maga helyett ismét Emészt főherczeget 
küldje a magyar országgyűlésre, és nehogy elmaradása miatt a 
rendek nehezteljenek, az mondatnék ki, hogy az csak ideig- 
lenes országgyűlés, a melynek az a hivatása, hogy »a rendes 
segítséget t szavazza meg, rövid időre; az egyéb ügyek elinté- 
zése pedig azon országgyűlésre halasztatnék, a melyen a király 
személyesen meg fog jelenni. 2 ) 

Azonban e terv elejtetett. Kétségkívül a magyar taná- 
csosok kimutatták, hogy kivihetetlen. Ismét több hónap telt 
el, és ez irányban semmi sem történt. 

Végre június elején, Erneszt főherczeg fölhívására, a 
legbizalmasabb magyar tanácsosok : a veszprémi, csanádi és 
nyitrai püspökök, Zrínyi, Nádasdy, Pálffy, Révay, Istvánfy és 
Joó János Bécsbe hivattak meg. Véleményök kéretett ki az 
iránt: mikorra kelljen az országgyűlést kihirdetni; miként 
orvosoltassanak a sérelmek; mit kelljen tenni, hogy a jövő 
országgyűlés nyugodtabban folyjon le, mint a megelőző két 
országgyűlés. 

A tanácsosok elismerték, hogy a királynak voltak okai 
az országgyűlés elhalasztására; de őszintén kijelenték, hogy 



Erneszt főherczeg előterjesztései és a magyar tanácsosok jelen- 
tései, dátum nélkül (az 1585-ik évi akták közt) a bécsi állami ltban. 

8 ) Rudolf király 1587. okt. 17-én Erneszt főherczeghez intézett 
levelében említi, hogy a februári értekezlet véleménye szerint az ország- 
gyűlésen »nichts begert werden sollte, als die ordinari Hülff und was 
derselben anhángig auf ein Jahr láng, oder bis zur anderer Gelegenhait 
. . . das übrig aber alles bis zu solcher unserer persönlicben Zukonfft ver- 
schoben würde . . .« 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 45 

azt már rég meg kellett volna tartania ; ha személyesen nem 
jöhetett, helyettesfii rendelhette volna Erneszt főherczeget. A 
gyűlést legczélszerübb lesz szent István napjára hivni egybe. 
Ha ő felsége most sem jönne le, szükséges, hogy a főherczeget 
teljes hatalommal ruházza föl, és ezt a meghívólevelekben is 
említse meg. Hogy a gyűlés lefolyása nyugodt legyen, szüksé- 
ges, hogy előbb némely sérelmek orvosoltassanak, a többiek 
orvoslása ,pedig megígértessék. Zaj kétségkívül lesz ; de az 
udvar méltányossága és jóakarata rövid idő alatt lecsilapít- 
hatja ; főleg ha a püspökségeket és kapitányságokat mielőbb 
magyarokkal tölti bé. 

A főherczeget nem nyugtatá meg eléggé e nyilat- 
kozat ; határozottabb biztosítást kívánt arra nézve, hogy az 
országgyűlés zaj nélkül fog lefolyni. A tanácsosok erre csak 
azt ismételhették, hogy azt legjobban úgy lehet elérni, ha a 
király a főbb sérelmeket orvosolja; és a mennyiben ez az 
országgyűlés megnyitása előtt nem történhetnék meg, a királyi 
előadásokban első helyen a sérelmek orvoslását kell tárgya- 
lásra kitűzni. A tanácsosok fölsorolják eme sérelmeket, és 
kijelentik, hogy azok iránt múlhatatlanul végezni kell, és ha a 
rendek kielégítő választ nyernek, nem kell zavarok kitörésétől 
félni, i) 

A tanácsosok szétoszlása után, Erneszt főherczeg és a 
király között megindultak a tárgyalások, az országgyűlés 
összehívása és a sérelmek orvoslása iránt. A király abban álla- 
podott meg, hogy az országgyűlést november elsejére hívja 
össze; annak vezetésére Erneszt főherczeget teljhatalommal 
fölruházva küldendi ; a sérelmekről nem e propositióban fog 
nyilatkozni, hanem külön leiratban, mely egy-két nappal a 
propositió bemutatása után fog a rendeknek átadatni. 2 ) 



J ) Erneszt főherczegnek a magyar tanácsosokhoz intézett irata, és 
ezeknek fölterjesztésök a bécsi állami levéltárban. 

2 ) A király 1587. júl. 15-én a zágrábi és váczi püspökökhöz inté- 
zett leiratában indokolja, hogy miért kell az országgyűlés megnyitását 
november l-re halasztania. A budai basa fenyegető magatartást foglal 
el ; minélfogva attól tart, hogy a veszélyeztetett ország rendéi nem jön- 
nének az országgyűlésre; e mellett az aug. 1-iki határnap igen rövid. 
(Fogalmazata ugyanott.) 



46 1587. kov. — 1588. jan. 

Azonban nehezebb kérdés volt az, hogy mit tartalmaz- 
zon ez a leirat E tárgyban a király meghallgatta Erneszt fő- 
herczeg, az udvari kamara és a haditanács javaslatait. 

Arra, hogy az ország rendéinek jogos igényei ki fognak 
elégíttetni, nem volt kilátás. Még a főherczeg is, a ki egyéb- 
iránt leginkább érezte át a kiegyenlítés szükségességét, oly 
álláspontot foglalt el, mely a rendekétől igen távol állott. 
Ajánlotta, hogy ki kell nyilatkoztatni, hogy »az igazságszol- 
gáltatás és az országos ügyek, az ország jogai és szabadságai, 
úgy szintén az ezekkel összefüggő ügyek közvetlenül a magyar 
tanácsban, a kamarai ügyek az udvari kamaránál, a hadi 
ügyek a haditanácsnál tárgyaltassanak. « És azon véleményben 
volt, hogy Újvár, Kassa, Szatmár, és Tokaj városok ezentúl 
is német parancsnokok alatt álljanak *) 

Ezalatt a király, augusztus 12-én, Prágából szétküldötte 
a meghívóleveleket, melyekben előadja, hogy a keresztény világ 
és különösen Magyarország megoltalmazásának érdekei a 
német birodalmi gyűlés megtartását teszik most szükségessé ; 
minélfogva a magyar rendek körében nem jelenhet meg szemé- 
lyesen, de maga helyett testvérét Erneszt főherczéget küldi, á 
kit az országgyűlési ügyek tárgyalására és elintézésére teljes 
hatalommal ruház föl. 2 ) 

És ugyanezt ismételi az Erneszt főherczeg részére kiál- 
lított megbízólevélben. 8 ) 

Azonban a főherczeg jól tudta, hogy a teljhatalom hang- 
súlyozása csak a rendek megnyugtatása végett történik ; a kik 
nem volnának hajlandók az országgyűlésre jönni ; ha attól kel- 
lene tartaniok, hogy a főherczegnek a tárgyalások minden stá- 
diumában a királyhoz kell utasításért folyamodnia. 4 ) Ismer- 



*) Az udvari kamara 1587. szept. 19. a haditanács szept 29. a ma- 
gyar tanácsosok okt. 16-ki fölterjesztéseik; úgyszintén Erneszt főher- 
czegnek okt. 6. 9. 22. 23. 24. 30. nov. 1 és 7-én Budolf királyhoz intézett 
jelentései a bécsi állami ltárban. 

■) A meghívólevél példányai több levéltárban. 

8 ) A megbízó levél fogalmazata nincs meg a bécsi állami ltban. 

*) Ezt Erneszt főherczeg is említi 1587. okt. 21-én a királyhoz 
intézett levelében. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 47 

vén királyi bátyjának és udvari környezetének féltékenységét, 
ezen teljhatalmat maga sem akarta igénybe venni, és azon 
kérelemmel fordult Rudolfhoz, hogy őt részletes utasítással lássa 
el. J ) Azonban a király nem látta lehetségesnek előlegesen 
kidolgozni ily utasítást, mely az országgyűlési tárgyalások vál- 
tozó esélyeit mind tekintetbe venné. Meghagyta tehát a főher- 
czegnek, hogy a kevesbbé jelentékeny ügyekben, az őt kör- 
nyező német tanácsosok meghallgatása után, saját belátása 
szerint intézkedjék ; a fontosabb ügyekben pedig külön futár 
által küldje Prágába jelentését, és várja be az esetről esetre 
nyerendő utasítást. 2 ) 

Mindezen ügyek elintézése után, Emészt főherczeg, több 
német tanácsos és díszes őrség kíséretében, november 10-én 
Pozsonyba érkezett. A rendek még csak kis számban voltak 
együtt ; úgy, hogy a főherczeg habozott, vájjon azonnal meg- 
nyissa-e az országgyűlést, vagy pedig bevárja az útban 
levőket. 

A magyar tanácsosok véleménye meg volt oszolva. A 
főherczeg, tekintettel arra, hogy a meghívólevelekben kitűzött 
határnap (november l-e) rég letelt, és nehogy jövőre követ- 
keztetést lehessen vonni, elhatározá, hogy november 14-én be 
fogja mutatni úgy a királyi propositiót, mint a sérelmek orvos- 
lására vonatkozó királyi leiratot. 

A királyi utasítás úgy hangzott ugyan, hogy e leira- 
tot egy-két nappal a propositió után adja át. Azonban a 
magyar tanácsosok figyelmeztették, hogy ez eljárás nem 
czélszerü ; mivel nem várható, hogy a rendek, mielőtt a sérel- 
mek orvoslására vonatkozó királyi leirat velők közöltetik, a 
propositió tárgyalásába bocsátkozzanak; helyesebb tehát a 
leiratot azonnal önként, mint később a rendek sürgetésére 
adni át. 

A főherczeg készséggel fogadta el ezt a tanácsot. Enge- 
dett a magyar tanácsosok azon óhajtásának is, hogy a propo- 
sitió és a királyi leirat velők előlegesen közöltessék ; de hatá- 



1 ) Erneszt főherczeg okt. 24-iki levele ugyanott. 
9 ) Budolf király okt. 28-iki levele u. o. 



48 1587. xov. — 1588. jak. 

rozottan kijelenté, hogy azt csak tájékozás végett közli velők, 
mert annak szövegén többé változtatni nem lehet. l ) 

Az iratok meghallgatása után, többen a tanácsosok közül 
megjegyezték, hogy némely pontok megváltoztatását kívána- 
tosnak tartanák ; de mivel ő felsége parancsából, változatlanul 
kell azt előterjeszteni, megnyugvással veszik tudomásul. 

November 14-én a főherczeg és a rendek, a királyi vár- 
kápolnában jelen voltak a váradi püspök által tartott ünnepé- 
lyes misén, és azután a várlak nagyteremébe gyűltek. 

A fÖherczeg az országgyűlést latin beszéddel nyitotta 
meg, melyet a cancellár magyar nyelven adott elő. Azután 
átadta a proposítiót, a királyi leiratot és saját megbízóleve- 
leit. 2 ) Mire a rendek a helytartó lakására vonultak, hogy ott 
hallgassák meg a királyi iratok fölolvasását. 

II. 

A propositióban kijelenti a király, hogy rég óhajtotta 
volna az országgyűlést megtartani. De majdnem három eszten- 
deig pusztított a pestis Magyarországban ; majd a szűk termés 
nagy szükséget idézett elő. Most végre megszűntek mindezen 
bajok. Mindazáltal a király most sem jelenhetett meg a hü ren- 
dek körében. Mivel ugyanis letelt azon öt esztendő, a melyre a 
német birodalom 1582-ben Magyarországnak segélyt ajánlott, 
újabb segély kieszközlése végett, a birodalmi gyűlés összehí- 
vására előkészületeket kell tenni. Ezek miatt nem jöhet 
Magyarországba. Azonban az országgyűlés összehívását sem 
akarta tovább halasztani ; e miatt, a magyar tanácsosok véle- 
ményének meghallgatása után, testvérét Erneszt főherczeget 
bizta meg, hogy őt helyettesítse, és teljhatalommal ruházta föl 

8 ) Ugyanis a tanácsosok azéri> kívánták ez iratok közlését, hogy 
»si quid duruni et asperum, et quod posset aliquomodo offendere Status, 
.... darinnen begriffen sie dasselbe ándern und corrigiren möchten.« 
Erneszt főherczeg 1587. nov. 14-ki jelenlése. 

8 ) Erneszt főherczeg november 14-ón jelenti, hogy ő »Inen iin 
Euer Maiestát Namen den fürtrag gethan, und im lateinischer Sprach, 
welches der Canzler allzeit punctatim vertolmáscht hat, selbs auch zuge- 
sprochen. Darauff die Proposition samt den literis credentialibus und der 
verschlossenen plenipotentia alsó auch die resolution über ihre grava- 
mina . . . überantworten und zustellen lassen.« 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 49 

az országgyűlési ügyek tárgyalására és elintézésére. Remélli, 
hogy a rendek mindazokban, a miket a főherczeg előtérj esz- 
tend, úgy fognak eljárni, a mint hü alattvalókhoz illik. 

Mindenekelőtt előadja, hogy mily nagy összegeket fordí- 
tott Magyarország védelmére. Es habár magyarországi bevé- 
telein fölül, saját egyéb országainak jövedelmeit és a biro- 
dalmi segélyt is e czélra szentelte ; mindez nem mutatkozott 
elégségesnek. Es igy, bár részvéttel viseltetik Magyarország 
jelenlegi szomorú állapota iránt, igénybe kell venni hozzájáru- 
lását. Több év óta a magyarországi rendek nem ajánlottak 
meg adót, és semmivel sem járultak a véghelyek föntartásához. 
Ennek következtében a katonák zsoldját nem lehetett rende- 
sen kifizetni, a mi sokféle bajnak szülője lett. Most tehát sza- 
vazzanak meg a következő két esztendőre hat-hat forintot, 
minden porta után, a melyeknek új összeirását rendeljék el. 

Az elégett házak birtokosainak, a régi gyakorlat szerint, 
három évi adómentesség engedtetik. Ebből *sok zavar támadt. 
Meg kell tehát állapítani, hogy a tűzvészt követő három esz- 
tendő tartamára szól az adómentesség. A szabadosok adó- 
mentessége hátrányos a kincstárra és igazságtalan is ; mert a 
nemeseknek nem lehet azt a jogot engedni, hogy bárkit job- 
bágyaik közül, a szabadosok rendjébe emelve, az adófizetéstől 
fölmenthessenek. A praedialis és armalis nemesek is kötelesek 
legyenek az adót fizetni; minthogy a nemesi jogokat csak sze- 
mélyökre, nem birtokaikra nézve élvezik. Sok kár háramlik a 
kincstárra az által, hogy a tisztviselők, miután hivatalukról 
lemondottak, vagy az elhunytaknak örökösei, az adó behajtá- 
sáról számolni és tartozásaiknak eleget tenni gyakran vona- 
kodnak ; a kincstárt a törvény rendes útjára utasítva. A hosz- 
szadalmas perek elkerülése végett, szükségesnek mutatkozik 
törvényben megállapítani, hogy oly esetekben az alispán bírás- 
kodjék, minden kifogás és fölebbezés mellőztetvén. 

Az ország java követeli a harminczad-jövedelem fokozá- 
sát; minthogy a király azt az ország közczéljaira fordítja, és 
nem a saját szükségeire, a mi hatalmában állana. A lengyel- 
országi és a török határokon fiók-harminczadokat kell fölál- 
lítani. Továbbá megszüntetendő az a visszaélés, a mely szerint 

parasztok sok marhát vásárolnak, úgy mintha saját használa- 

4 

Magyar Országgyűlés Története. VII. 



SO 1587. nov. — 1588. jak. 

tukra szolgálna, és azután Morvaországba szállítják, elárusítás 
végett. 

A mértékek különfélesége által okozott zavarok és nehéz- 
ségek megszüntetése végett, az egész országban *) az akót 
és a kassai köblöt kell használatba hozni. 

A véghelyek megerősítésére, a rendek ajánljanak meg 
minden porta után tizenkét napi ingyen kézimunkát, és min- 
den 25 porta után tizenkét napi fuvarozást ; a mely munkák 
készpénz-fizetéssel megváltatnak, kivéve azon részeken, a hol 
czélszerübbnek látszik természetben való leszolgáltatásukat 
követelni. Az 1578-ik évi országgyűlésen alkotott törvény, e 
váltságdijaknak három országos pénztárnok által eszközlendő 
behajtásáról, nem lépett életbe; haladéktalanul foganatosí- 
tani kell. 

Az állandó hadak tartására és a fölkelések esetére vo- 
natkozó törvényben szabályozott kötelességeket sokan nem 
teljesítik. Büntetéseket kell az ilyen mulasztásokra szabni. 
Azon jobbágyok fölött, a kiknek a fölkelés esetén táborba kell 
szállani, fél vagy négy edévenkint szemle fog tartatni. Egyúttal 
a főkapitányok rendeletet kapnak, hogy hatalmukkal óvatosan 
éljenek ; csak komoly, kétségtelen veszély esetén rendeljék el 
a fölkelést, nehogy a rendek és jobbágyok haszontalanul 
igénybe vétessenek. 

Azokra, a kik a portával fönnálló fegyverszünetet meg- 
sértve, török területre betöréseket intéznek, büntetést kell 
szabni ; valamint intézkedni a szabad hajdúk és lovasok meg- 
fékezéséről és kiirtásáról, kik t. i. a király szolgálatában levő 
katonáknak adják ki magokat, de csak fosztogatnak és pusz- 
títanak. 

A hadaknak élelmiszerekkel való ellátásáról intézkedő 
törvényt sokan úgy értelmezik, hogy az csak a közfölkelés ide- 
jére és nem a véghelyekre vonatkozik. Szükséges tehát azt 
újólag formulázni, és egyúttal a legelőkön tartózkodó lovasok 
ellátásáról is rendelkezni. Egyébiránt a király gondoskodni fog, 
hogy a szállítók pénzöket hiány nélkül megkapják; a job- 



*) A propositio e helyen a. provincia szót használja; valószínűleg 
véletlenül, és nem utógondolattal. 



POZSONtI ORSZÁGGYŰLÉS. 51 

bágyoknak se legyen panaszuk a legelőkön tartózkodó kato- 
nák ellen. 

A király, illetőleg Erneszt főherczeg engedélye nélkül, 
idegen hadi szolgálatba senki se léphessen. Elbocsátó levél elő- 
mutatása nélkül, katonát senki se fogadjon szolgálatába. 

Az önkénytes behódolásokra fejvesztés büntetését kell 
szabni. Ha valamely hely már többé meg nem védhető, jobb 
elpusztítani és lakóit máshová telepíteni. 

Törökországból gyakran jönnek menekültek, és még töb- 
ben jönnének, ha nem volnának kitéve azon veszélynek, hogy 
itt vagyonuktól megfosztatnak. Szigorúan meg kell paran- 
csolni, hogy az ilyenek bántatlanul maradjanak. 

Megújítandók a törvények, melyek büntetést szabnak 
azon urakra és nemesekre, a kik fegyveres kézzel egyenlítik ki 
viszályaikat és boszúlják meg sérelmeiket. 

Veicsevár(?) erődítményei oly pusztulásra jutottak, hogy 
azoknak összeomlásától lehet félni. A szakértők vizsgálata ki- 
deríté, hogy nem alkalmas helyre építették; minélfogva telje- 
sen el kell hagyni, vagy legfölebb őrtoronynak lehet használni. 
Helyébe Keresztúron új erősség volna építendő. E czélra 
Ausztria 6000 forintot és Stiria ugyanannyit ajánlott föl ; oly 
föltétel alatt, ha Magyarország szintén legalább ennyit szen- 
tel azon czélra. Az országgyűlés teljesítse ezen föltételt. 

A káptalanok ellen több oldalról panaszok emelkednek 
a miatt, hogy birtokaikon a hidakat és utakat elhanyagolják, 
a miből, mert az élelmiszerek szállítása nehezíttetik, a véghe- 
lyekre veszély háramlik. Föl kell tehát hívni, hogy kötelessé- 
geiknek tegyenek eleget. 

Az igazságszolgáltatás több év óta szünetel ; főleg két 
oknál fogva, mert az ország rendes bíráinak sorában több üre- 
sedés van, és a rendek vonakodtak az új naptárt az ország- 
gyűlés hozzájárulása előtt elfogadni. E javított, új naptár a 
legtöbb országban már be van hozva; fölhívja tehát a rende- 
ket, mondják ki, hogy ezentúl Magyarországban is egyedül 
az használtassék. 

A nyolczadi töivényszékek a régi törvények értelmében 
működjenek. A jószág-foglalásokról szóló 1542-ik évi törvényt 
helytelenül szokták magyarázni ; főleg mikor a kincstár érde- 

4* 



52 1587. nov. — 1588. jan. 

kei forognak fönn. A rendek állapítsák meg, hogy a megtá- 
madott fél panaszára a megye törvényszéke 15 — 30 napi 
határidőt tűzzön ki a támadónak ; a határnapon, az alispán a 
szolgabiróval és esküdtekkel a színhelyre menjen, hallgassa ki 
midkét félt és hozzon ítéletet, a melytől a megyei törvényszék- 
hez lehessen fölebbezni, azután csak birtokon kivűl a királyi 
táblához. 

Az országos határok kiigazítására az országgyűlések már 
többször küldöttek biztosokat ; de ezek föladatukat mijidekko- 
rig sem oldották meg. Intézkedjenek a rendek, hogy most 
végre az annyiszor sürgetett határigazítás tényleg megtör- 
ténjék. *) 

A királyi propositióban az ország sérelmei hallgatással 
mellőztettek. A megelőző országgyűléseken előadott sérelmek 
orvoslása iránt a király külön leiratban nyilatkozott. 

A sérelmek orvoslása — úgy mond — beható tanács- 
kozásoknak képezte tárgyát, és három főpontra irányúi; az 
első a magyar tisztviselők alkalmazását, a második a nemesek 
és jobbágyok zaklatásainak megszüntetését, a harmadik a ma- 
gyarországi ügyek tárgyalásának és elintézésének módját illeti. 

Az első pontra nézve, ő felsége véleménye szerint, az 
utóbbi időben oly előmenetel történt, hogy az alkalmazásban 
levő idegen kapitányok nagy száma fölött nem lehet többé pa- 
naszt emelni. Az azóta megüresedett kapitányságok nagy ré- 
szére magyarok neveztettek. Csak kevés idegen van már 
hivatalban. Miért nem zárhatja ki az idegeneket egészen, indo- 
kait ismételve kifejtette a rendek előtt. Ezentúl is különös 
tekintettel leend a magyarokra, és közelebb az egri kapitány- 
ságra magyar urat fog kinevezni. 

A második baj orvoslására két mód kínálkozik : a kato- 
nák zsoldjának pontos kiszolgáltatása és a kihágások szigorú 
megbüntetése. A zsold rendes fizetése azért nem volt lehetsé- 
ges, mert a rendek évek óta nem ajánlottak adót. Remélli, 
hogy annál bőkezűebbek lesznek most. A király azon lesz, 
hogy a saját országai és a német birodalom rendéi részéről 



a ) Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 53 

szintén lehetőleg jelentékeny segélyt eszközöljön ki. Szükséges 
ezenkívül, hogy a katonaság élelmi szerekkel kellően el legyen 
látva. Ha a katonák ennek daczára kihágásokat követnek el, 
a kapitányok kímélet nélkül, szigorú büntetésekkel fogják őket 
sújtani ; mig Erneszt főherczeg őrködni fog a fölött, hogy a 
kapitányok e tekintetben kötelességüket teljesítsék. 

A magyarországi ügyek tárgyalásának módját az 1569-ik 
évi törvény megállapítja. Ehhez szorosan alkalmazkodik. E mel- 
lett Miksa király azon igéretét, hogy a haditanács és az udvari 
kamara elnökei mellett magyar tolmácsokat alkalmazand, a 
magyarországi felek szolgálatára, ő már teljesítette. Továbbá 
kész a magyar tanácsosokat, kik állandón a királyi udvarnál 
fognak tartózkodni, nemcsak a tisztán magyarországi ügyek 
hanem a vegyes ügyek és a török békealkudozásokra vonat- 
kozó kérdések tárgyalásánál is meghallgatni. 

Végre, mivel a forgalomban levő pénz tekintetében is 
panaszkodnak, ezentúl olyant fog veretni, a melyet a német 
birodalomban és az örökös tartományokban készséggel el fog- 
nak fogadni. 

Mindezekből • a rendek azt a meggyőződést meríthetik, 
hogy a királynak komoly szándéka van őket kielégíteni. Vi- 
szont reméli, hogy ők is a propositióban foglalt kivánatait ha- 
ladék nélkül teljesítendik. *) Ezen királyi iratokkal egy időben 
bemutattatott a lengyelországi rendeknek, krakói gyűlésökből a 
magyar országgyűléshez intézett levelök, a melyben előadják, 
hogy miután közakarattal Zsigmond svéd herczeget lengyel 
királylyá választották, néhány pártos úr Miksa főherczeget 
hívta meg a trónra, és fegyveres had élén vezette az országba. 
Hivatkozva azon szövetségre, mely Zsigmond magyar király és 
Jagelló Ulászló óta a két nemzet között fönnáll, arra kérik 
a magyarokat, hogy a trónkövetelő Miksa főherczeget ne tá- 
mogassák. 2 ) 



x ) Egykorú irat a bécsi állami levéltarban. 

2 ) Egykorú másolat Körmöcz sz. k. város levéltárában. A lőcsei 
követek november 18-iki jelentésűkben írják, hogy a levél fölolvasása 
után : »3>rauff ist nit mer dazumal geredet als dass Herr Locumtenens 
• sagt : A ttok-e segítséget. « 



54 1587. nov. — 1588. jan. 

A magyar rendek erre azt válaszolták, hogy a főherczeg 
még nem kért tőlök segítséget ; de hő óhajtásuk az, hogy Len- 
gyelország egyértelmű hozzájárulásával, ő nyerje el a trónt. 
Ekkép a két ország között fönnálló barátságos viszony még 
szorosabbá válnék. Egyébiránt ők soha sem fognak okot szol- 
gáltatni a jó szomszédság és barátság megingatására. Réméi- 
lik, hogy a lengyelek is követni fogják példájokat. *) 

A lengyel rendekhez írt levél november 19-én állapít- 
tatott meg. Ugyanazon napon tárgyaltatott az országgyűlés- 
nek a főherczeghez intézendő első fölirata, mely három nappal 
utóbb adatott neki át. 2 ) 

A rendek ebben hálát adnak a király atyai jóakaratáért. 
De nagy mértékben megszomorította őket az, hogy nem jöhe- 
tett személyesen körükbe. Látása örömmel töltötte volna el 
őket. És e mellett, meggyőződésök szerint, ez ország ügyei 
annyira fontosak, a fenyegető veszélyek oly nagyok, hogy azok 
előtt a béke áldásait élvező egyéb országok ügyeinek háttérbe 
kellett volna vonulnia. 

A mennyire szomorú helyzetök engedi, a király kivána- 
tait teljesíteni fogják. Nem kimélik sem élet őket, sem vagyo- 
nukat. De előbb ő felsége telj esi tse igéretét, és eszközölje »sza- 
badságaik teljes visszaállítás át. « Ne szorítkozzék néhány 
pontra. Ne szabjon neki határt az 1569-iki törvény, a mely 
nem örök időkre alkottatott, és a mely a rendeket soha sem 
elégíté ki ; mert minden országgyűlésen fölszólaltak, teljes sza- 
badságuk helyreállítása érdekében. A király által fölhozott 
három pontnál még sokkal fontosabbak vannak ; ezek között 
első helyen áll : a magyar királyi tanács helyreállítása. 

A kormányzati ügyek három csoportba oszthatók; az 
elsőkhöz tartoznak az adományok, kinevezések és az igazság 
kiszolgáltatása ; a másodikhoz a katonai ügyek ; a harmadik- 
hoz a pénzügyek. Mindezen ügyeket más országokban honfiak 



8 ) November 19. Egykorú másolat Körmöcz v. levéltárában. 

J ) A lőcsei követek november 18-án jelentik, hogy a propositio 
november 14-ikén fölolvastatott »aber die tractation wirt aufgescho- 
ben bis morgen.« A főherczeg november 24-én jelenti, hogy 22-én vette 
át a föliratot. 



FOZSOXYI ORSZÁGGYCLK8. 55 

kezelik ; illő tehát, hogy Magyarországban is magyarok kezel- 
jék. Csak néhány év óta jutottak idegenek kezeibe ; jelenleg az 
udvari kamaránál és a haditanácsnál intéztetnek el, a honnan 
a határozatok csak mintegy leirás végett közöltetnek a magyar 
cancelláriával. Ha pedig ez utóbbi némely jelentéktelen ügyet 
maga intéz el, leiratai a kamaráknál nem bírnak nyomatékkal. 

E tényállásból az országra és a királyra sokféle hát- 
rány származik. E miatt jutottak a véghelyek pusztulásra, és 
a pénzügyek a legnagyobb zavarba. 

Ezen állapotok részletes ismertetése után, esdekelve kérik 
a királyt, teljesítse végre ismételve tett igéretét, állítsa vissza az 
ország teljes szabadságát ; bocsássa el az idegeneket hivatalaik- 
ból, az egyházi javadalmakat érdemes honfiaknak adományozza, 
az ország bel- és külügyeinek intézését bizza a magyar tanácsra. 
Ezért Károly és Erneszt főherczegek tekintélye csorbítás nél- 
kül fönnállhat. Sőt az sincs kizárva, hogy ő felsége az ország 
fontos ügyeinek tárgyalásánál, idegen tanácsosait meghallgat- 
hassa, érdemes idegeneket hadi szolgálatba alkalmazhasson 
De nem engedhetik, hogy az egész keresztény világon csak a 
magyar nemzet legyen ősei vérével szerzett szabadságaitól 
megfosztva. *) 

A főherczegre nézve kínos meglepetést gyakorolt ez a 
fölterjesztés. A helytartó és Pálffy Miklós bizodalmas tudósí- 
tásaiból azon reményt meríté, hogy a királyi leirat a rendeket 
ki fogja elégíteni, és igy az országgyűlésnek zavartalan, gyors 
és sikeres lefolyása leend. 2 ) 

Most ellenben az derűit ki, hogy a királyi leirat és a 



J ) Egykorú másolata a bécsi udvari kamara levéltárában. 

') Erneszt főherczeg már november 14-ikén írja, hogy a helytartó 
jelenté, hogy a rendek a propositiót »mit solcher gedult et tam piacidé 
... angehört habén, als er bei keinem Landtag niemaln gedenkt. So 
sollen aie auch wider Euer Mt. resolution nichts sonders motivirt habén, 
alsó dasz er (a helytartó) sich darob verwundert und verhofft es werdo 
die Landíagshandlung schleuniger und besser abgehen, als sie selbs ver- 
meint habén. « És november 21-én írja, hogy Pálffy előadása szerint, a 
rendek »sich mit Euer Mt. resolution übar die gravamina zimblichne 
contentireí\.« 



56 1587. nov. — 1588. jan. 

rendek kivánatai között áthidalhatatlan mélység tátong ; mert 
azon meggyőződésben volt, hogy az utóbbiak teljesítése lehe- 
tetlen. *) 

A föliratra adandó válasz fölött a főherczeget környező 
német tanácsosok beható tanácskozásokat kezdettek meg. De 
Erneszt főherczeg nem akarta bevárni azok befejezését. No- 
vember 23-án magához hivatta a rendeket, és egy rövid leira- 
tot adott át nekik, a melyben hangsúlyozza, hogy az ország- 
gyűlés által előterjesztett ügyek beható megfontolást igényel- 
nek, és további informatiókra is szüksége van, minélfogva 
elhatározását később fogja velők közölni. Légyenek meggyő- 
ződve, hogy semmit sem fog elmulasztani, a mi az ország javára 
és a rendek előnyére szolgálhat. De hogy addig is az idő ne 
teljék haszontalanul, az alatt a propositiót vegyék tárgyalás 
alá. 2 ) Erre élőszóval is buzdította őket. 3 ) 

Ez a megszokott taktika volt, mely már a megelőző or- 
országgyűléseken is sikertelennek bizonyult. A rendek most szi- 
lárdabbúl, mint bármikor, el voltak tökélve, hogy nem engedik 
magokat kijátszatni. 

Már másnap (november 24-én) kijelentették, hogy a pro- 
positio tekintetében úgy vannak hangolva, hogy nehézség és 
időveszteség nélkül fognak határozhatni. De előbb sérelmeikre 
vonatkozólag várják a főherczeg nyilatkozatát ; és minthogy 
teljhatalommal van fölruházva, minél előbb közölje resolutióját. 
A mennyiben pedig — mint említi — informatióra van szük- 
sége, fogadja azt el tőlök; az ő jogaik, javaik és éle tök forog- 
nak kérdésben; és ezen ügyek iránt legjobban ők vannak 
tájékozva. 4 ) 

A rendek egyúttal a váczi püspök által is értésére adták 
a főherczegnek, hogy személyesen, élő szóval kívánják sérel- 



J ) Erneszt főherczeg nov. 24-én irja : »Ich für meine Person sehe 
nicht wie man Innen eben jezo aller irer gravaminibus abgeholffen wer- 
den konne, und halté es gleichsamb gar fúr ein unmöglich Ding Innen in 
allén zu gratificirn.* 

2 ) A főherczeg iratának egykorú másolata az udvari kamara levél- 
tárában. 

a ) A főherczegnek nov. 24-én Rudolfhoz írt jelentése. 

*) A rendek november 24-iki irata. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉSEK. 57 

meiket kifejteni; de nincs kifogásuk az ellen, bogy a főherczeg 
azután német tanácsosainak véleményét meghallgassa, vagy 
pedig a német és magyar tanácsosokat közös értekezletre 
meghívja. *) 

A főherczeg nem látta tanácsosnak az ajánlatot visz- 
szautasítani. Fölhívja tehát a rendeket, hogy válaszszauak 
körükből küldötteket, a kik által a sérelmek orvoslásának oly 
módozata iránt, mely a királyi jogokra nem sérelmes, javasla- 
tot tegyenek, és a kikkel ez ügyben tárgyalásokba bocsátkoz- 
hatik. 2 ) 

Mivel azonban attól tartott, hogy ha az országos küldött- 
ség igen nagy számú tagokból álland, a tárgyalások hosszadal- 
masak és nehézkesek lesznek, PálfFy Miklós útján oda hatott, 
hogy a rendek a magyar tanácsosokra ruházzák e küldetést. 
Erre azonban a rendek nem voltak rábírhatók. Kezdetben 24 
tagú küldöttséget akartak választani ; de végre abban történt 
megállapodás, hogy a küdöttség 12 tagból, és pedig négy főpap- 
ból, négy főúrból és négy nemesből álljon. 3 ) Batthyányi 
országbíró, Forgách Simon, Nádasdy, Illésházy István, Révay 
Ferencz, a választottak között a legjelentékenyebbek valának. 4 ) 

in. 

Az országos küldöttség november 28-án Batthyányi 
lakásán tátotta első értekezletét, és elhatározta, hogy emlék- 
iratot fog a főherczegnek átadni. Ennek formulázása heves 
vitákat keltett. 5 ) 



*) A főherczeg deczeinber 6-iki jelentése. 

2 ) A főherczeg nov. 25-iki leirata. 

3 ) A főherczeg világosan irja ezt deczember 6-iki jelentésében. A 
lőcsei követek tévesen valának informálva, mikor november 30-án irják, 
hogy »1Ö aus den Prálatenund Landherrn, aus den Standén 8 Personen 
solten Irer Durchlaut allé der gantz Hungerland Beschwár erklaren.« 

*) A körmöczi követek deczember 2-án irják : »Sind darzue erkho- 
ren der Herr Batthyányi, Herrn Forgach beidé gebrüder, Herr Nadasdy, 
Herr Illeshazy, Herr Franz Eeway und sonst etliche gelehrte Menner, 
und was aus dreyen Comitatibus, aus den Státen aber gar niemandt, dann 
alléin der Altsoler stuiel und wir Pergstáter.« 

5 ) A körmöczi követek, idézett jelentésökben az első összejövetel- 
ről irják : »Viel geschrai darzwischen khomen, dann die Herrn beym 



58 1587. xov. — 1578. jax. 

V 

Az iratot más nap (november 29-én) a cancellár adta át 
Erneszt főherczegnek. 

A küldöttség tagjai biztosítják őt T hogy távol van tőlök 
a szándék: ő felsége jogait és tekintélyét csorbítani ; sőt oltal- 
mazni és gyarapítani kívánják ; jól tudván, hogy szoros kapcso- 
latbau állanak az ország javával és fönmaradásával. A magyar 
rendek hódolatteljes érzelmeinek igazolására, kiemelik, mint 
emelték azok szabad választás által, a Spanyolországban tar- 
tózkodó Rudolf főherczeget a magyar trónra, megelőzve a 
többi országokat és tartományokat. Biztosan reméllették, hogy 
szabadságaik oltalmazójaleend. Midőn azonban látták, hogy az 
ország kormánya idegenek kezeibejut, gyakran fordultak hozzá 
panaszaikkal, míg az 1583-ik évi országgyűlésen ünnepélyes 
Ígérettel kötelezé magát szabadságaik visszaállítására. Való- 
sítsa ezt. Csak azt kérik, a mire különben is koronázási esküje 
kötelezi, a mi az ország és a király javára fog szolgálni. 

Magyarország régi kormányzati rendszere ép oly böl- 
csen, mint egyszerűen van megállapítva ; az egyházi ügyeket 
az esztergomi érsek a püspökökkel ; a hadügyet a nádor, a 
távollevő királyt is helyettesítve, igazgatja; a pénzügyet a kincs- 
tárnok kezeli ; a királyi városok a tárnokmester hatósága alatt 
állanak ; mig az ország összes ügyei a királyi tanácsban tár- 
gyaltatnak. 

De ha e rendszerért talán volt joguk lelkesedni, a történet- 
tel összeütközésbejöttek, midőn azt állították, hogy mig az fönn- 
állott, minden jól ment és szerencsésen folytak az ország dolgai. 
Ellenben — igy kiáltanak föl — a külföldiek igazgatása mily 
gyászos állapotba hozta az országot! A véghelyek romok- 
ban, minden szükségesben szűkölködve, úgy, hogy csak Isten 
irgalma tartja fönn azokat. Az idegen kapitányok, bár akkora 
a díjok, hogy magyar kapitány azért háromszor annyi hadat 
volna képes tartani, mulatsággal töltik idejöket, magánosak 
ügyeibe hívatlanul avatkoznak, saját magánügyeik kedveért 
gyakran távoznak állomásaikról, katonáikat nem tartják 
fegyelemben, a magyar törvényekét tetszés ök szerint értelme- 



fruestueck schwach worden. Aber des morgenden Tags sind die Artikl 
corrigirt und ír Durchlaut überantwort worden. « 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 59 

zik, vagy épen megvetik, a szegény népet zsarolják. Különösen 
Kanizsa, Újvár, Szendrő, Szatmár és Zólyom a legsiralmasabb 
sorsra jutottak. Es ha csak egyik is elesik, az országra súlyos 
baják fognak háramolni. 

Az ország jövedelmi forrásai, különösen az érczbányák 
idegen üzéreknek úgy szólván zsákmányul estek. A kincstár 
üres, az adósságok folyvást szaporodnak. Ha pedig az ország 
jövedelmei helyesen kezeltetnének, azok, a külsegélylyel, bősé- 
gesen elegendők volnának a véghelyek szükségeire. 

Végre röviden érintik az idegen befolyás egyéb követ- 
kezményeit ; a koronajavak elidegenítését, a törvénytelen ren- 
deleteket stb. 

Mindezen bajok megszüntetésére a következő javaslatot 
teszik. Állítsa vissza ő felsége a királyi tanács hajdani hatás- 
körét és tekintélyét. Ennek befolyása mindent jóra fog fordí- 
tani. Es ha a viszonyok nem engedik, hogy a királyt mindig 
környezze a teljes tanács, hivja ezt össze évnegyedenkint ; mig 
a csekélyebb jelentőségű ügyeket a helytartó, a közelében lakó 
tanácsosokkal intézze el. *) 

A föherczeg, miután a környezetében levő német tanácso- 
sok véleményét meghallgatta, deczember 5-én közié szintén Írás- 
ban az országos küldöttséggel válaszát. Ebben kijelenti, hogy ő 
felsége bizonyára kedvesen veendi a rendek hódolatának nyi- 
latkozatait. Trónraléptétől fogva mindig főkötelességének 
ismerte az ország szabadságainak föntartását ; és távol volt 
tőle az a törekvés, hogy idegenekre bizza az ország kormá- 
nyát. Az ország romlásának okait egyebütt kell keresni ; főleg 
Isten haragjában, a mely » mindnyájunk bűneiért« nehezedik rá 
és csak akkor fog szűnni, ha az emberek erkölcsei megjavulnak. 

A rendek által fölhozott részleteket nem akarja bőven 
megvitatni. Csak röviden válaszol. Helyesnek tartja, hogy a 
magyar tanácsosok évnegyedenkint lehetőleg teljes számban 
összegyűljenek, és a király, vagy a föherczeg elnöklete alatt a 
fontosabb ügyeket tárgyalják ; továbbá, hogy néhány magyar 
tanácsos állandón az udvarnál tartózkodjék, és itt nemcsak a 



') Az országos küldöttség november 29-iki emlékirata. 



60 1587. nov. x — 1588. jan. 

magyarországi ügyek, hanem a Magyarországot érdeklő hadi 
és török ügyek tárgyalásában is részt vegyenek. A mit a ren- 
dek a hadi és pénzügyek körül elhatalmasodott visszaélésekre 
nézve fölhoznak, nehogy itt, a közügy kárára, »hasztalan- 
nul vesztegessék az időt« (!) az első évnegyedes tanácsülésen 
beható tárgyalás alá fog vétetni. Legyenek meggyőződve, hogy 
a király készséggel fog mindent megtenni, a mi az ország és 
egyes lakóinak javára szolgál. *) 

A főherczeg az országos küldöttséget maga elé hivta, és 
értésére adta, hogy a mennyiben válaszának egyes helyeire bő- 
vebb fölvilágosítást igényelnének, vagy pedig a fönforgó ügyek 
iránt ők óhajtanak valamit közölni : bizodalommal forduljanak 
hozzá. 2 ) 

Az országgyűlési küldöttség deczember 9-én benyújtott 
föliratában leplezetlenül kimondja, hogy a főherczeg resolu- 
tiója ki nem elégítő. A sérelmek orvoslását nem biztosítja az, 
ha a magyar tanácsosok az ország ügyeinek és érdekeinek tár- 
gyalásában részt vesznek. Szükséges, hogy a magyar tanács 
tekintélye és hatásköre teljesen visszaállittassék, nehogy a 
magyarországi ügyek ezentúl is a német kormányszékek által 
intéztessenek ; szükséges az idegen tisztviselők eltávolítása, az 
egyházi és világi status helyreállítása, és több egyéb, a mit 
előbbi föliratukban előadtak. 

Es mindezekről a jelen országgyűlés tartama alatt tör- 
vény utján kell intézkedni. Mig ez nem történik, ragaszkodnak 
azon állításukhoz, hogy az ország kormánya, nemzetök gyalá- 
zatára és kárára, idegenek kezeiben van. 3 ) 

Ez irat úgy tartalma, mint hangja által leverő hatást 
gyakorolt a főherczegre, a ki most a kiegyenlítés reményét 
már-már teljesen elveszte. 

Azonban mialatt tanácsosai az adandó válasz megállapí- 
tásával foglalkozának, deczember 10-én az esti órákban, megje- 



J ) A főherczeg deczember 5-iki leirata. 

8 ) A főherczeg deczember 6-iki jelentése. 

3 ) Az országos küldöttség deczember 9-iki fölirata. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 61 

lent nála Pálffy Miklós, és hosszas beszélgetés után, rájött az 
országos küldötség iratára. Értésére esett — úgy mond — hogy 
a főherczeg ez irat miatt neheztel; ő is azt tartja, hogy 
» némileg meglehetősen erős« ; de Istenre mondja, hogy az nem 
tartalmazza a rendek véleményét és szándékát; az országos 
küldöttség csak azért fogadta azt el, hogy néhány tagját kielé- 
gítse ; és azért nem szabad azt betűszerinti értelemben venni. 

A főherczeg erre a következőképen válaszolt. Neki az 
iratot a rendek nevében adták át, és ő azt nem értelmezheti, 
nem magyarázhatja és nem foghatja föl másképen, mint a hogy 
lényege, tartalma és betűje követeli ; nem is keresheti, hogy a 
rendek közöl egyik vagy másik mily gondolatokat és érzelmei- 
ket táplál lelkében. Ennek következtében az iratot beható meg- 
fontolás tárgyává teendi, és úgy fog arra válaszolni, a mint a 
dolog természete és ő felsége érdeke igényeli. Végre meg- 
jegyzé, hogy a rendek ildomosabban és szerényebben terjeszt- 
hették volna elő kivánataikat, esnem oly erőteljes kifejezések- 
kel, melyek ő felségét méltán sérteni fogják. 

Pálffy ekkor arra kérte a főherczeget, bocsássa be magá- 
hoz az előszobájában várakozó Nádasdyt és Illésházyt, a kik- 
től szintén hallani fogják, hogy ők magok és a rendek nincse- 
nek abban az értelemben, a melyet ő fensége az iratból kiol- 
vas. Egyúttal kérte, hogy mielőtt válaszát elkészíti, hallgassa 
ki a magyar tanácsosokat is. 

A főherczeg azonban megjegyzé, hogy nem látja át, miért 
kellene néki akár Nádasdyval és Illésházyval, akár a magyar 
tanácsosokkal értekezni. Átadták neki az iratot, és erre fog 
válaszolni. Ha ők más nézetben vannak, ezzel összhangzóan 
kellett volna iratukat fogalmazniok. 

Pálffy búcsút vett a főherczegtől, de másnap korán reg- 
gel, Nádasdy és Illésházy kíséretében, fölkereste Harrach 
bárót, a főherczeg legbizalmasabb tanácsosát. Itt mind azt 
ismételé, a mit a főherczegnek előadott volt, és fölkérte, birja 
rá a főherczeget, hogy hivja magához a magyar tanácsosokat, 
a kik mindent a helyes kerékvágásba fognak vezetni; ne gon- 
doljanak sokat azzal az »átkozott irássak, a melyet vissza fog- 
nak vonni. 

Harrach sietett jelentést tenni a főherczegnek, a ki azon- 



62 1587. nov. — 1588. jak. 

nal maga köré gyüjté német tanácsosait. Ezek abban a véle- 
ményben voltak, hogy az országos küldöttség iratát nem szabad 
ugyan hallgatással mellőzni, mindazáltal czélszerü a magyar 
urak kérésére a magyar tanácsosokat meghallgatni. A főher- 
czeg helyeselte e nézetet, és haladék nélkül magához hivatta 
a magyar tanácsosokat. 

Ezek előtt a főherczeg igy szólott : Tudják, miféle iratot 
adott neki át az országos küldöttség. Erős és kíméletlen ira 
az, a milyent nem várt volna a rendektől ; annál kevesbbé, mert 
ő a maga részéről ekkorig nyilatkozataiban » ildomos és szerény 
volt«, egyúttal sérelmeik megszüntetésére oly utakat és módo- 
kat ajánlott, a melyek, meggyőződése szerint, tekintettel a 
körülményekre, egészen czélravezetők. Es habár az érintett 
iratot már tanácskozás alá vette, és arra oly választ fog adni, 
a milyet ő felsége tekintélyének és méltóságának föntartása 
követel; mivel azonban tudomására jutott, hogy a rendek közül 
sokan nem osztoznak abban a véleményben, melyet az irat 
szószerinti értelmezése szerint, tartalmaz, és többen vannak, a 
kik nem helyeselték és javai ták ez iratot : előbb magyar taná- 
csosait meg akarja hallgatni. 

A magyar tanácsosok ezután félrevonultak, és egymás 
között hosszasan tanácskoztak. Majd ismét a főherczeg elé 
lépve, kinyilatkoztatták, hogy az országos küldöttség iratát ők 
is túlerősnek és szerénytelennek tartják, azt nem helyeselhe- 
tik, és azon lesznek, hogy megsemmisíttessék és visszavonat- 
tassék ; mivel pedig az irat-váltás nem vezet czélhoz, sőt azt 
eredményezi, hogy a vélemények mind távolabb esnek egymás- 
tól, azt fogják a rendeknek javasolni, hogy a tárgyalásoknak 
élőszóval eszközlendő folytatását határozzák el, és arra az or- 
szágos küldöttséget utasítsák. 

A főherczeg maga is azon véleményben volt, liogy a 
német és magyar tanácsosok közös értekezletei, a vélemények 
tisztázására és kiegyeztetésére legtöbb kilátást nyújtanak ; he- 
lyeslését fejezte ki a magyar tanácsosok megállapodása fölött; 
és újólag inté őket, hogy az országos küldöttség iratának meg- 
semmisítésére gondjok legyen. *) 



') A főherczeg deczember 20-iki jelentése. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 63 

Az országgyűlés, mely a tárgyalások siettetését nem ke- 
vesbbé óhajtotta, mint a főherczeg, szintén elfogadta a magyar 
tanácsosok javaslatát. 

Ennek következtében az országos küldöttség deczember 
12-én megjelent a főherczeg előtt, és Forgách Simon által élő- 
szóval előterjesztette, tizenegy pontban szabatosan formulázva, 
az országos kivánatokat, melyek a további alkudozásokban 
alapúi szolgáltak. Ezek a következők : 

Az összes magyarországi ügyeket a magyar tanács tár- 
gyalja és intézze el. 

A véghelyek megerősítéséről, őrséggel ellátásáról, és az 
üresedésben levő kapitányi állomások betöltéséről gondoskod- 
jék a király. 

Figyelmeztetik a királyt, hogy a koronajavak némely 
tisztviselői a nemeseknek károkat okoznak. Fölkérik, hogy a 
jelen országgyűlés alatt nevezzen a magyar kamarához alkal- 
mas elnököt és tanácsosokat. Ezek kezeljék az ország összes 
közjövedelmeit, és semmiféle más kamarától ne függjenek; 
egyedül a királynak, távollétében pedig a főherczegnek és a ma- 
gyar cancellárnak legyenek alárendelve. 

Az ország véghelyeinek és jövedelmi forrásainak megvizs- 
gálására küldessék ki egy magyarokból és németekből álló bi- 
zottság, mely a behozandó reformokról is javaslatot dolgozzék ki. 

Az igazság kiszolgáltatásáról, a törvények értelmében, 
gondoskodjék a király. 

A nádori méltóság visszaállítását nem sürgetik ; mivel 
azonban ennek helyét foglalja el a három országos főkapitány, 
e tisztségekre mindig született magyarok neveztessenek. 

Intézkedjék a király a horvát- és tót országi bán ren- 
delkezésére álló hadak szaporításáról és fizetéséről. J ) 

A főherczeg, miután ez előadást meghallgatta, a ma- 
gyar küldöttséget egy szomszéd terembe küldé, maga pedig 
német tanácsosaival rövid értekezletet tartott, melynek végez- 
tével az újra behívott magyar küldöttségnek, Strein Reichard 
német tanácsos, élőszóval adta elő a főherczeg resolutióját. 



*) Forgách Simon előadásának írásban foglalt kivonata a bécsi 
államlevéltárban. 



64 1587. nov. — 1588. jan. 

Ebben figyelmezteti a küldöttséget arra, hogy utolsó 
irata ^kelleténél kissé érdesebb és a rendeknek 6 felsége 
iránti kódolatával meg nem egyező. « Minthogy pedig a magyar 
tanácsosok is azt a véleményt fejezték ki, hogy azon iratot, a 
rendek határozatából, vissza kell vonni és meg kell semmisí- 
teni : 6 fensége » követeli*, hogy a rendek vegyék vissza azon 
iratot, és azt, netán létező másolataival együtt, vonják vissza, 
semmisítsék meg, és, nehogy emlékezete fönmaradjon, enyészet- 
nek adják át. Továbbá, nehogy a fönforgó tárgyalásokból a 
királyra bármely hátrány háramoljék, kijelenti, hogy mindaz, 
a mi tárgyaltatni és végeztetni fog, csak azon föltétel alatt 
tekintendő érvényesnek, ha viszont a rendek is a proposi- 
tióban foglalt királyi kivánatokat teljesítik. 

A magyar tanács hatáskörének visszaállítása tárgyában 
a főherczeg ragaszkodik utolsó nyilatkozatához, a mely, nézete 
szerint, a rendek óhajtásának teljesen megfelel. Ahhoz még csak 
azt csatolja, hogy a rendek jelöljenek ki néhány tanácsost, 
a kik állandóan a főherczegnél tartózkodjanak. És mivel a 
cancellár néhány tanácsossal mindig a király oldala mellett 
szokott lenni, és illő is, hogy a főherczeg a fontosabb ügyeket 
ő felsége tudtával s megegyezésével intézze el : a rendek talál- 
janak módot, hogy mindkét igényt ki lehessen elégíteni. l ) 

A küldöttség által előterjesztett pontokra határozatai- 
nak közlését későbbre halászta. De nem soká váratta őket. 
Már másnap (deczember 13-án) újra magához hivatta a kül- 
döttséget, és resolutióját úgy élő szóval, mint írásban közié. 2 ) 

A véghelyek tárgyában, mindazt a mit a küldöttség ajánl, 
maga is szükségesnek tartja. Mind ő maga, mind ő felsége szí- 
vesén fordítottak volna nagyobb gondot azokra. De föntartá- 
suk nagy összegeket vesz igénybe. Már pedig az ország 
négy év óta sem pénzben, sem munkákban nem nyújtott segít- 
séget. Mindent meg fog tenni, a mi hatalmában áll. Reméli, 
hogy a rendek is teljesítendik kötelességöket. A küldöttség 
kivált Újvárt és Szendrőt ajánlja a király figyelmébe. Nem 



') A főherczeg e nyilatkozatot, decz. 20-iki jelentéséhez mellé- 
kelve, közli a király lyal. 

fi ) Erneszt főherczeg decz. 20-ki jelentése. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 



65 



tartja illőnek, hogy ő felsége eljárását mintegy szabályozni 
akarják. De azon lesz, hogy az országra kárneháromoljék. És 
az üresedésben levő kapitányságok betöltése iránt is, meghall- 
gatva a magyar tanácsosok véleményét, még az országgyűlés 
tartama alatt fog határozni. 

A vizsgáló bizottság kiküldésében megnyugszik; kész 
ahhoz a maga részéről tagokat nevezni ; fölhívja a rendeket, 
válaszszák meg ők is küldötteiket, és tűzzék ki a határnapot, a 
mikor a bizottság működését megkezdje. 

Figyelmeztetésüket a királyi tisztviselők által okozott 
károkra vonatkozólag, úgy tekinti, hogy jóindulattal történik, 
és nem szándékoznak ő felségének oly ügyeibe avatkozni, a 
melyekben magán ember sem hagyja magát megszoríttatni. 

Jól tudja, hogy milyen volt hajdan a kincstár szervezete. 
De Ferdinánd királyt fontos okok birták rá, hogy a mostani 
rendszert hozza be. Ezt rögtön és egyszerre megváltoztatni 
igen veszedelmes kisérlet volna. De kész ez ügyet a magyar 
tanács legelső évnegyedes ülésén előterjeszteni, és beható ta- 
nácskozás tárgyává kitűzni. A kamara mostani elnöke és taná- 
csosai mind alkalmas és hű emberek ; mivel azonban amaz 
ismételve beadta lemondását, a mennyiben ezt most megújí- 
taná, helyébe a magyar tanácsosok véleményének meghallgatá- 
sával, mást fog kinevezni. 

Az igazságszolgáltatásra vonatkozó kivánatuk értelmét 
nem bírja fölfogni. Fejtsék ki bővebben. Ha meggyőződik 
javaslataik helyességéről, nem fog késni azokat magáévá tenni. 

A dunántúli főkapitány, Dobó Ferencz már többször 
kérte elbocsáttatását ; helyét, a magyar tanácsosokat meghall- 
gatva, még az országgyűlés alatt befogja tölteni. A mennyiben 
a dunántúli főkapitányság székhelyének Győrről Pápára való 
áthelyezését czélszerünek tartják, az áthelyezés módozatai iránt 
értekezni fog magyar tanácsosaival. A harmadik (felső magyar- 
országi) főkapitányság betöltése megfontolást igényel ; minél- 
fogva ez iránt még nem nyilatkozhatik. Az idegeneket a főka- 
pitányságokból, a többször előadott tekinteteknél fogva, nem 
lehet egészen kizárni. Az iránt, hogy a főkapitányok mily mó- 
don járjanak el az ország rendes birái által hozott Ítéletek vég- 
rehajtásánál, a magyar tanácsosokkal értekezni fog. 

Magyar Országgyűlés Története. VII. 5 



t 

66 1587. nov. — 1588. ja*. 

Az udvari kamarához rendeletet fog bocsátani, hogy a 
báni katonáknak zsoldjokat szolgáltassa ki. 1 ) 

Az országos küldöttség deczember 17-én válaszolt. Az év- 
negyedes tanácsülések megtartásával, és azzal, hogy néhány 
magyar tanácsos állandóan az udvarnál tartózkodjék, meg van 
elégedve. De azt kívánja, hogy az igazságszolgáltatást kivéve, 
a mi az ország rendes biráihoz tartozik, a magyar tanácsosok 
az ország összes ügyeit tárgyalják, és a határozatok végrehaj- 
tása a magyar cancelláriához tartozzék 

A főherczeg azon szemrehányását, hogy a rendek négy 
éven át semmit sem tettek a véghelyek érdekében, nem hagy- 
ják észrevétel nélkül. Lehetséges, hogy néhány megye elmu- 
lasztotta az ingyen-munkákat kiszolgáltatni. De sok megye 
többet tett, mint a mennyi kötelessége lett volna. Es az ország 
összes megyéi készséggel ajánlották volna meg úgy az adót, 
mint az ingyen-munkát, ha a király összehívja az országgyű- 
lést. Nem szándékuk ő felségének teendőit a véghelyek körűi 
szabályozni ; a haza szeretete és veszedelmének szemlélete kész- 
tetik arra, hogy a királyt kérjék, — viselje gondját a vég- 
helyeknek. 

A bizottságokat a rendek készséggel alakították meg. 
Abban történt megállapodás, hogy az ország négy részébe 
négy külön bizottság küldessék. A tengerparttól a Dráváig 
terjedő országrész számára, Slavonia rendéi tartományi gyűlé- 
sükön magok választandják meg küldötteiket. A többi három 
bizottság mindegyikébe két » nagyságos űr« és két köznemes 
választatott. A Drávától a Dunáig : Nádasdy Ferencz és Pálffy 
Miklós, Megyery Imre és Petheő Kristóf; a Dunától Liptó- 
megyéig : Batthyányi Boldizsár és Hlésházy István, Eszter- 
házy Ferencz és Justh András ; Liptómegyétől Erdély és Len- 
gyelország határáig : Forgách Simon és Révay Ferencz, Zo- 
koly Miklós és Rákóczy Zsigmond. 

A közjövedelmek kezelését, Ulászló és Ferdinánd királyok 
törvényeinek értelmében, a magyar kamarára kérik bízatni. 
Tudják ugyan, hogy a míg egy kincstárnok állott a pénzügyi 



*) Dátum nélküli pontozat, az udvari kamara levéltárában. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 76 

igazgatás élén, a kincstár mindig jó karban volt; ha azonban 
a király a kincstárnok kinevezését most nem tartja lehetséges- 
nek, legalább az általa bírt hatáskört teljesen ruházza át a 
kamara elnökeire és tanácsosaira. Az összes közjövedelmeket 
bizza rajok, és legyenek függetlenek a német kamarától. Nem 
kételkednek abban, hogy a kamara mostani elnöke és taná- 
csosai igen alkalmas emberek ; a rendek csak hatáskörükről 
szóltak. 

Az igazságszolgáltatás ügyében ajánlatát köszönettel 
fogadják. 

A harmadik főkapitányságra magyar urat nevezzen ki ; 
és a főkapitányokat ruházza föl teljes hatalommal a véghelyek 
és katonák fölött. Azt, hogy azok mily módon járjanak el az 
ítéletek végrehajtásában, megszabják a régi törvények. Mint- 
hogy pedig az igazságszolgáltatásban csak honfiak vehetnek 
részt, újra kérik a királyt, hogy mindig magyarokat alkalmaz- 
zon a kapitányi tisztekre. Az idegen országok által nyújtott 
segélynek nem más a rendeltetése, mint az ország védelme, és 
erre őket főleg saját érdekök, önmagok megoltalmazása készteti. 

Végűi kérik, hogy a báni katonákról idejekorán gon- 
doskodjék. l ) A deczember 9-iki föliratnak megsemmisítéséről 
és visszavonásáról — az országos küldöttség — úgy látszik 
említést sem tett. A főherczeg nem ragaszkodott ezen kivá- 
natához. Es sajátszerű, hogy a föliratnak, melyet a főherczeg 
megsemmisíttetni kivan t, » nehogy emléke fönmaradjon«, épen 
csak azon példánya maradt fönn, melyet az udvar őrzött meg. 

A főherczeg most — deczember 1 9-iki leiratában — nagy 
lépéssel közeledett a rendek álláspontjához ; azonban nyilat- 
kozatait úgy formulázta, hogy azok rést is nyitottak, a melyen 
az engedmények következményei elől ki lehetett siklani. 

így a magyar tanácsról szóló /pont a rendek kivánatát 
egész terjedelmében teljesíteni látszott, de akként volt fogal- 
mazva, hogy épen a lényeg hiányzott belőle. 

Az ingyen munkákról fölmerült vitát azzal ütötte el, 
hogy azoknak mikénti fölhasználásáról a kiküldendő bizottsá- 



') Dátum nélküli pontozatok az udv. kamara levéltárában. 

5* 



68 1587. kot. — . 1588. ján. 

gok jelentései tájékozást fognak nyújtani. Buzgó gondoskodá- 
sukat a véghelyekről helyeseli, és igéri, hogy azok érdekében 
mindent meg fog tenni. 

A bizottságok összeállítását jóváhagyja. A slavoniaihoz 
Károly főherczeg fogja biztosait csatolni. A többi három 
bizottságba a maga részéről a következőket nevezi ki : Puch- 
haim Miklóst, Praun Erasmust, Brassicanus Jánost, Rappach 
Kristófot, Zierotin Frigyest, Hag Dávidot, Kielman Andrást, 
Redern Györgyöt és Herberstein Peliciánt, kik részint az 
udvari és osztrák kamarák tanácsosai, részint a haditanács 
tagjai valának. Ezekhez még két magyar férfiú járul : Mely th 
István, a szepesi kamara elnöke és Hosszútóti György kamarai 
tanácsos. A bizottságok jelentéseit a magyar tanács legelső 
évnegyedes ülésszakán fogja tárgyalás alá venni. A főherczeg 
fölhivja a rendeket, hogy a bizottságok költségeinek födözéséről 
gondoskodjanak. Működésöket szent György napján kezd- 
jék meg. 

Az igazságszolgáltatás terén foganatosítandó reformok 
iránt a jövő országgyűlés propositiója fog javaslatot tenni. 

A Dunán inneni és túli országrészek főkapitányságai 
tárgyában, a magyar tanácsosokkal most fog értekezni. A föl- 
vidéki főkapitányság betöltésének kérdése oly fontos, hogy 
ő felségéhez kell fölterjeszteni. De még az országgyűlés alatt 
oly intézkedéseket teend, melyek ezen országrész javára szol- 
gálnak. A főkapitányok hatáskörét a magyar tanács legelső 
évnegyedes ülésszakán szabályozandja. Helyesnek tartja, hogy 
az ítéletek végrehajtásában az országos törvényekhez alkal- 
mazzák magokat. És hogy erre nézve az idegen kapitányok 
részéről se merüljön föl nehézség, a magyar tanács gondos- 
kodni fog ; mert ahhoz, hogy az idegenek a főkapitányságokból 
ki legyenek zárva, nem adhatja megegyezését. 

A báni hadak fizetéséről és szaporításáról haladék nél- 
kül intézkedni fog. *) 

A főherczeg úgy ezen iratban, mint átadása alkalmával, 
i n tette a rendeket, hogy miután ő, > a mennyire az idő viszony ok 



') Dátum nélküli pontozatok, az udvari kamara levéltárában. — 
A főherczeg 1588. jan. 2-iki jelentéséből tudjuk, hogy deoz. 19-én adta át. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 69 

engedik, kivánataikat teljesítés, most már végre ők is tegye- 
nek eleget a propositiőban foglalt fölhívásnak. És remélte, 
hogy czélt ér. *) 

A főherczeg nyilatkozatának néhány pontja valóban ki- 
elégíté a rendeket. De épen a leglényegesebbekre nézve kifo- 
gásaik voltak. 

A királyi tanácsról szóló pontba oly záradékokat óhaj- 
tottak fölvétetni, melyek a tanácsot valóságos kormányszék jel- 
lemével ruházták volna föl, úgy, hogy föladata nem szorít- 
koznék a véleményadásra, hanem határozatokat hozhatna ; és 
ezeknek végrehajtását a magyar cancellariának biztosítanák. 

Továbbá a fölsőmagyarországi főkapitányság betöltésé- 
nek elhalasztásában nem tudtak megnyugodni ; főleg, mivel 
újabb hirek érkeztek a föl vidéki hadak f egy elme tlensége és 
kicsapongásai felől. A felsőmagyarországi főkapitány és az 
egri kapitány kinevezését, valamint a Dunántúli főkapitány- 
ság székhelyének Pápára átvitelét haladék nélkül kérték esz- 
közöltetni. Figyelmeztették a főherczeget, hogy teljhatalom- 
mal lévén fölruházva, nem szükséges a királyhoz fordulnia. 

Végre az országos bizottságoknak közelebb eső határ- 
napot kértek kitűzetni. 2 ) 

A főherczeg teljesen megértette e fölterjesztés fontossá- 
gát. 3 ) És el volt határozva, újabb leiratában nyíltan kimondani, 
hogy a rendek ^lehetetlen és esztelen dolgokat kivannak tőle.« 

Azonban több magyar úr megjelenvén nála, azt ajánlá: 
hivassa ismét magához a magyar tanácsosokat, kik meg fogják 
nyugtatni az iránt, hogy az utolsó fölterjesztésnek nem az az 
értelme és czélja, a melyet ő maga és német tanácsosai abból 
kimagyaráznak. 

A főherczeg csakugyan magához hivatta a magyar taná- 
csosokat, a kiket német tanácsosainak jelenlétében fogadott. 



') A főherczeg decz. 20-iki jelentése. 

a ) A rendek küldöttei által tett datuin nélküli fölterjesztés. 

3 ) Ugy nyilatkozik, hogy »unter dem Namen Consilii Hungarici 
das ganze Kammer undKriegswesen, ja auch die Expedition, Conclusion, 
und den Schluss in und bey den Berathschlagungen einzuraumen begern, 
und solches zwar so austruckenlich als Sie es bevor nie begert habén. « 



70 1587. sov. — 1588. jajt. 

Fölolvastatván elüttök úgy a saját utolsó nyilatkozatát, miiit 
az 5 utolsó föliratukat, kijelenté, hogy az ebbeu foglalt kivá- 
natok a királyi tekintély sérelme nélkül nem teljesíthetők, és 
íkkel az ősi szabadsagot kelleténél tovább akarják terjesz- 
ii. Ha ezekhez makacsul ragaszkodnának, ő készebb ered- 
ny nélkül hagyni el az országgyűlést, mint a királyi tekin- 
yen sérelmet ejteni, melyet többé nem lehetne jóvá tenni, 
i azonban más útra lépnek, más módozatokat hoznak aján- 
ba, és reményt nyújtanak az egyesség létrejöttére, ő is kész 
engedményekben a legszélsőbb határokig elmenni. 

Utána Pálffy szólalt föl. Német nyelven tartott elő- 
isban, elmondotta, hogy a nemzet szabadságain mennyi sercl- 
it ejtettek, mily gyakran ígérték azok orvoslását; és senki 
n segített rajtok, sőt szenvedéseik esztendőről esztendőre 
tekedtek. Azon kérelemmel fordul tehát a főherczeghez, 
gy még az országgyűlés alatt intézkedjék a szegény nép 
jainak megszüntetéséről. 

Majd Batthyányi vette át a szót. Az ország szabadságait 
gyarázta. Kikelt a tisztán és vegyes magyarországi ügyek- 
le megkülönböztetése ellen. Az országos ügyek alatt a kama- 
és hadi ügyek is értetnek, a melyek a többiektől, szabad- 
juk megsemmisítése nélkül, el nem választhatók. O, és utána 
Öbbi tanácsosok is hangsúlyozták, hogy meg kell nyugtatni 
■endeket, mert különben nem lehetséges őket többé együtt 
tani. 

Erre a magyar tanácsosok elbocsáttattak, a föherczeg 
Jig német tanácsosaival együtt maradt. Ezek egy iratot 
rkesztettek, melyben a föherczeg minden fejtegetés és pole- 
a nélkül a vitás pontokról nyilatkozik, és pedig úgy, hogy a 
ideknek némi engedményeket tesz, a nélkül, hogy a királyi 
:intélyböl bármit levonna. •) 

Ezen iratban a királyi tanácsról szóló pont újból van 
;almazva. Be van iktatva az, bogy a stisztán magyarországi 
yek a magyar cancellária útján nyerjék elintézésöket ; ha 
Jig kétség merülne föl az iránt, mit kelljen a tisztán magyar- 
izági ügyek alatt érteni, a kérdés a magyar tanács elé ter- 

') A föherczeg 1 588. jan. 2-iki jelentése. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 71 

jesztetik, és a király, esetleg a főherczeg, meghallgatva a véle- 
ményeket, fog határozni. 

A fölvidéki főkapitányságról a főherczeg úgy nyilatko- 
zik, hogy mivel, bizonyos tekintetek miatt, mindjárt nem 
határozhat; még ez országgyűlés alatt oly intézkedéseket 
teend, melyek az ország és különösen a felső részek javára szol- 
gálandnak; azon lesz, hogy a hadak rendesen kapják meg 
fizetésöket és szigorú fegyelemben tartassanak ; ha pedig egyes 
kihágások felől tudomást nyer, a vétkesek megbüntetésére 
gondja lesz. Nem tartja méltányosnak, hogy az idegenek az 
összes kapitányságokból egészen kizárattassanak ; kivéve a Du- 
nán-inneni és túli főkapitányságokat ; a fölvidéki kapitányság 
ügye függőben maradván. Az egri kapitányság betöltéséről a 
főherczeg akkor fog határozatot hozni, ha a megelőző pontok 
iránt az egyesség létre jő. 

Az országos bizottságok részére a határnapot a rendek 
tetszésök szerint határozhatják meg. l ) 

Miután ez irat elkészült, a magyar tanácsosok vissza- 
hivattak, hogy azt meghallgassák. És még azon nap (deczem- 
ber 22-én) megküldetett nekik, oly fölhívással, hogy azon esetre, 
ha ezen végső nyilatkozat, véleményök szerint, a rendeket ki 
fogja elégíteni, adjanak tanácsot, miként lehetne a vitás pontok 
iránt kiegyenlítést hozni létre. 2 ) 

A magyar tanácsosok, más nap, (deczember 23-án) a 
magok köréből egy főpapot és egy zászlós urat küldöttek a ren- 
dekhez, oly czélból, hogy azokat megnyugtassák és türelemre 
intsék. Itt fenyegető nyilatkozatokat kellett hallaniok. »Ha a 
főherczeg nem teljesíti kivánataikat, — azonnal szétmennek. « 

A tanácsosoknak nem volt szükségök ezen pressióra. Ez 
alkalommal a rendekkel egy értelemben valának, és ugyan- 
azon álláspontot foglalták el újabb nyilatkozatukban. 

Az ország kormányzásának két ágát különböztetik meg, 
egyik a belügyeket, a másik a külügyeket foglalja magában. 
Ezek, különbség nélkül, mind tisztán 'magyarországi ügyek, 
akár hadi- vagy pénzügyeknek, akár vegyes ügyeknek neveztes- 



J ) Egykorú irat az udvari kamara levéltárában. 
9 ) A főherczeg többször idézett jelentése. 



72 1587. xov. — 1588. jax. 

senek. A rendek hajlandók ugyan a hadi ügyeket vegyeseknek 
ismerni el, a mennyiben Magyarország védelme a szomszéd tar- 
tományoknak is közös érdeke, mert ezek önmagokat oltalmaz- 
zák, mikor Magyarországot segítik; azonban nem volna 
méltányos, hogy a védelem és segély ürügye alatt, a magyarok 
megfosztassanak szabadságaiktól, mig a többi országok kor- 
mányzásában ő felsége épen nem használ magyarokat. Az 
ország védelmét tehát a három főkapitány vezesse ; ezek mind 
magyarok legyenek, azért is, mert idegen kapitányok alatt a 
magyar rendek nem tartoznak síkra szállani ; de nem ellenezik, 
hogy néhány véghely parancsnokaivá időnkint külföldiek is 
neveztessenek. 

A belkormányzati ügyeket is ő felsége magyarok által 
intéztesse el ; az igazságszolgáltatást bízza a helytartóra és az 
ország rendes biráira ; egyéb ügyek a magyar tanácsban nyer- 
jék elintczésöket. A rendek azon óhajtása, hogy az expeditio a 
magyar cancellária útján történjék, egészen méltányos. Ennek 
megállapítását nem lehet az évnegyedes tanácsülésekre hagyni ; 
törvényeket csak országgyűlésen lehet alkotni. Ugy kell tehát 
a rendek utolsó föliratát magyarázni, hogy a magyarországi 
ügyeket — akár tisztán azok, akár vegyesek — a magyar tanács- 
ban kívánják tárgy altatni, és ő felsége, illetőleg a főherczeg 
által elintéztetni ; szabadságában állván a vegyes természetű 
ügyek tárgyalásához német tanácsosait is meghívni. Mert ha 
csak igazságszolgáltatásra vonatkozó ügyek utasíttatnának a 
magyar tanácshoz, a hadi és kamarai ügyek pedig elvonatná- 
nak attól : úgy magyar tanácsra szükség sem volna, mert az 
igazságszolgáltatás az ország rendes biráihoz tartozik. 

Továbbá az iránt is kérnek megnyugtató nyilatkozatot, 
hogy a magyar kamara elnöke senki mástól nem fog függeni, 
csak a királytól és a magyar tanácstól. Ezt szintén törvénybe 
kell iktatni. 

A felsőmagyarországi főkapitány kinevezését főleg azon 
országrész rendéi sürgetik; és óhajtásuk teljesen jogosult, 
mert azon országrész nem kevesbbé érdemel figyelmet, mint a 
másik kettő. Minthogy azonban a főherczeg most nem hatá- 
rozhat az ügyben, nyugtassa meg a rendeket azzal az Ígérettel, 
hogy a legelső évnegyedes tanácsgyűlésig, vggy legalább a jövő 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 73 

országgyűlésig ki fog nevezni oda főkapitányt, és addig is ren- 
deleteket fog kibocsátani a katonai fegyelem föntartása érde- 
kében. 

Óhajtják, hogy az országos bizottságok már február 1-én 
kezdjék meg működésöket. 

A főherczeg teljesítse mindezen kéréseket; nehogy a 
rendek végkép elkeseredvén, szétoszoljanak, és nagy baj érje 
az országot. *) 

A főherczeg nem volt megelégedve a tanácsosokkal. Ugy 
találta, hogy mint az országgyűlés tagjai, és nem mint a király 
tanácsosai nyilatkoznak. A német tanácsosokkal tartott érte- 
kezletben az ország rendéihez intézett leirat állapíttatott meg, 
a mely hivatva volt azokat engedékenységre hajlítani. 

Inté őket, legyenek tekintettel »az idők mostohaságára *, 
ne hallgassanak »magán érzelmeikre,* inkább a körülmények- 
hez alkalmazkodjanak. Nyugodjanak meg a deczember 19-iki 
rezolutióban. Ne sürgése ék a fönnálló intézmények rögtöni át- 
alakítását. Az ily hirtelen változtatások mindig veszélyek és 
zavarok szülői szoktak lenni. 

Ha az 1583-iki országgyűlésen tett királyi ígéretnek 
csakugyan az az értelme, hogy a király az 1582. évi országgyű- 
lésen előadott kivánatokat teljesítse, vagyis az ország szabad- 
ságát állítsa helyre : ez, a főherczeg véleménye szerint, megtör- 
ténik a királyi tanácsnak általa javasolt szervezése által. Mert 
habár elhalasztatik a cancelláriai expeditió módozatainak meg- 
állapítása, és azon kérdés eldöntése : melyek a tisztán magyar- 3 
országi ügyek, a király, illetőleg a főherczeg belátására bizatik 
a rendek meg lehetnek nyugodva az iránt, hogy maga idején 
helyes határozatokat fog hozni. A főherczeg jól tudja, hogy 
u gy a jogi ügyek, mint a tisztán magyarországi ügyek elinté- 
zése a magyar cancellariához tartozik. 

A főherczeg abban a meggyőződésben él, hogy a magyar 
tanács oly tekintélyt fog nyerni, a melyet a rendek ősei, — 
»kik mindig bölcsen számoltak a viszonyokkal* — Ferdinánd 
és Miksa uralkodásától fogva, kívánni, sőt remélni sem mertek. 



2 ) Egykorú irat az udvari kamara levéltárában. 



74 1587. xov. — 1588. jax. 

Az országos jövedelmek kezelésére, nézve nincs joguk 
követelésekkel lépni föl. Ulászló király törvénye, a melyre 
hivatkoznak, a közjövedelmek elidegenítéséről és elzálogosítá- 
sáról intézkedik. A mi az elzálogosítást illeti, köztudomású, 
hogy szükség törvényt bont. Ferdinánd és Miksa királyoktól 
soha sem kívánták a rendek, a mit most kérnek. Mindazáltal, 
ha az országos bizottságok jelentéséből kitűnnék, hogy a köz- 
jövedelmek nem jól kezeltettek, vagy jobban értékesíthetők, a 
megfelelő módon intézkedni fog. 

Az 1545— 1552-ik évi törvények a külföldi tisztviselők 
alkalmazását nem tiltják. Az 1582-ik évi országgyűlés az ide- 
gen tisztviselők erőszakoskodásainak megszüntetését, és nem 
az ő eltávolításukat sürgette. 

A főkapitányságok és az egri kapitányság tárgyában, 
a rendek óhajtásai, a mennyiben a körülmények engedik, már 
teljesíttettek. *) 

Az országos bizottságok, a rendek javaslata szerint, feb- 
ruár elsején kezdjék meg működésöket, a mennyiben a téli 
időjárás zordonsága nem akadályozza. 

Minthogy ennél tovább a főherczeg nem mehet, és némely 
pontban már is többet tett, mint a mennyit az 1583-iki Ígéret 
követelni látszik ; remélli, hogy a rendek meg lesznek elégedve, 
és azonnal hozzá fognak a propositió tárgyalásához. Ha ettől 
még ezután is vonakodnának, és ez által az ország újabb ba- 
jokba bonyolíttatnék : azért sem ő felségét, sem a főherczeget 
nem terhelné a felelősség. De bízik abban, hogy a rendek tel- 
jesíteni fogják kötelességöket. 2 ) 

A főherczeg, midőn ez iratot a magyar tanácsosoknak 
átadta, fölkérte őket, hogy igyekezzenek megnyugtatni a ren- 
deket. Ez alkalommal közié velők, hogy a király felsőmagyar- . 
országi főkapitánynyá Miksa főherczeget szándékozott kine- 
vezni, a mit a rendek örömmel fogadtak ; de a főherczegnek 



') Hozzá van téve, hogy »a mint a mellékelt iratból megláthat- 
ják.* Fönnebb is a közjövedelmekre vonatkozó pontban is hivatkozás 
történik : »sicut in scripto continetur.« Ezt nem ismerjük. 

fi ) Egykorú irat az udvari kamara levéltárában. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 75 

lengyel királyivá történt megválasztatása a tervet meghiúsítá ; 
most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy egy másik főher- 
czeget fog kinevezni ; remélli, hogy ezzel szintén meg lesznek 
elégedve ; türelemmel várják be tehát intézkedését. x ) 

A tanácsosok siettek megfelelni afőherczeg fölhívása- 
nak. Es nem siker nélkül. 



IV. 

A rendek, három napi tanácskozás után, föliratot szer- 
kesztettek, mely a tárgyalások összes eredményeit resummálta. 

Köszönetet mondanak a főherczegnek, hogy körükben 
megjelenvén, ő felsége és a rendek között a közbenjáró tisztét 
elvállalta. Kijelentik, hogy az 1582. és 1583-ki országgyűlések 
végzéseitől nem térhetnek el. Fölkérik tehát a királyt, hogy 
mivel a jelen országgyűlésre nem jöhetett el, a következő év 
február 2-ára hirdessen új országgyűlést, és az ország szabad- 
ságai visszaállításának munkáját, melyet a főherczeg most 
megkezdett, addig fejezze be. 

Azt, a mi a királyi tanács évnegyedes üléséiről és a köz- 
jó védelmek megvizsgálásáról tárgyaltatott, elfogadják, és a 
törvénykönyvbe iktattatni kérik, hogy » ekként a királyi tanács 
tekintélye teljesen visszaállíttassék.« 

Hasonlag a kamara hatósága is állíttassék vissza. Ez 
kezelje az ország összes közjövedelmeit, addig, a míg majd 
kincstárnokot lehet kinevezni. 

Minthogy most nádorválasztásra » nem kedvező az alka- 
lom « és mind a három főkapitányságra nézve ő felsége » bizo- 
nyos okok miatt* egyszerre nem határozhat ; kérik, hogy egy 
év lefolyása alatt, mind a három főkapitányságra magyarokat 
nevezzen, és azoknak űgy a véghelyeket mint a katonákat 
rendelje alá. Az üresedésben levő kapitányságokat is mi- 
előbb töltse be érdemes hazafiakkal, a kik a törvények által 
megállapított hatáskörrel bírjanak. Rendelkezzék, hogy a vég- 
helyekben levő katonaság a nép elnyomásától és a falvakban 



') Emészt főherczeg sokszor idézett jelentése. 



76 15*7. xov. — 1583. jax. 

való kalandozástól tartózkodjék ; állomásain lelkiismeretesen 
őrködjék ; és zsoldját rendesen kapja meg. 

A magyar tanácsosok évnegyedenkint jőjenek össze, és ő 
felsége, vagy távollétében, a főherczeg elnöklete alatt a fonto- 
sabb köz- és magánügyeket tárgyalják. Néhányan közűlök, 
fölváltva, állandóan a király, illetőleg a főherczeg oldala mel- 
lett tartózkodjanak, a kikkel az ország összes ügyeit, a kama- 
rai és hadi ügyeket is beleértve, a melyek az évnegyedes ülé- 
sekre nem halaszthatók, tárgyalni és elintéztetni fogja. 

Az ország négy részébe bizottságok küldetnek ki, a vég- 
helyek és közjövedelmek megvizsgálására. Ha a tagok közül 
valamelyik a megjelenésben akadályozva volna, a bizottság 
gondoskodjék helyettesítéséről. A bizottságokhoz minden 
megye területén az alispán csatlakozik O felségének tetszé- 
sére bizatik német tanácsosai vagy egyéb tisztviselői közül 
néhányat a bizottságokhoz csatolni. Ezek február 1-én kezdik 
meg működésöket, és a magyar tanács legelső évnegyedes ülés- 
szakán benyújtják jelentésöket, a melynek alapján ő felsége, 
illetőleg a főherczeg, a magyar tanács meghallgatása után, a 
szükséges intézkedéseket életbelépteti. 

Végül azon kérelemmel fordulnak a királyhoz, hogy a 
jövő országgyűlésen személyesen megjelenve, az 1582., 1583-ki 
és a mostani országgyűlés végzéseinek értelmében, az ország 
szabadságainak helyreállítását tényleg eszközölje. Különben 
protestálva kinyilatkoztatják, hogy az 1583-ik évi végzésektől 
el nem térhetnek. *) 

A jövő évi országgyűlés összehívásának sürgetése és 
okadatolása új momentum vala a tárgyalásokban. A többi pon- 
tok formulázása elég mérsékletet, sőt önmegtagadást tűntet 
föl. Még a kamara függetlenségének hangsúlyozása is elma- 
radt. Azonban a rendek nem mulaszthatták el föntartani azon 
igényöket, hogy a magyar tanács befolyása a hadi- és pénz- 
ügyekre biztosíttassék. 

Ennek következtében a főherczeg a távolságot, mely őt 
a rendek álláspontjától elválasztá, e fölírat által sem látta 



') Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 77 

áthidalva. Az ő felfogása szerint, a rendek kivánatait telje- 
sítve, megingatná a királyi tekintélyt ; olyasmit engedne nekik, 
a mit soha sem bírtak, a mire nincs joguk, a miből az ország 
romlása következnék. 

E miatt, német tanácsosaival tartott értekezletben, elha- 
tározá, hogy egy utolsó leiratot fog intézni a rendekhez, mely- 
ben előadja, mit tett érettök a király előtt ; kimutatja, hogy 
kivánataik okadatolhatatlanok és teljesíthetetlenek, minél- 
fogva a tárgyalások folytatásának lehetősége megszűnt. 

A mint erről a magyar tanácsosok értesültek, Pálffy, 
Nádasdy, IlUsházy és Jóo megjelentek Harrachnál, és kérték, 
vesse magát közbe a főherczegnél ; mert ha a leirat elküldetik, 
a rendeket végkép elkeserítendi, és az országgyűlés föloszlását 
fogja maga után vonni. Azt ajánlották, hívja a főherczeg ma- 
gához a magyar tanácsosokat ; talán sikerűlend a kiegyenlí- 
tést létrehozni. 

Erneszt főherczeg nem nagy reménységet táplált ugyan 
a sikerre, de ajánlatukat nem utasította vissza. 

Az 1588-ik év első napján, Harrach lakásán tartatott 
meg a fontos conferentia. A deczember 28-iki fölirat szolgált 
a tanácskozásnak alapúi. Megállapíttattak a változtatások, 
melyek a főherczeget kielégíthetek, és a melyeknek elfogadá- 
sát a rendektől is remélni lehetett. 

A beve zetésben azt mo dák a rendek, hogy mivel ő fel- 
sége a jelen országgyűlésre meg nem jelenhetett: » mihelyt a 
birodalmi gyűlése be lesz fejezve, a jövő év február 2-án meg- 
nyitandó országgyűlést mielőbb, bizonyosan (certo) kihirdetni 
méltóztassék. « Itt a határnap és a » bizonyosan* szócska kiha- 
gyatott, mi által a szöveg szelídebb hangzást nyert (»mielőbb 
országgyűlést hirdetni méltóztassék «) és a királyt egyáltalában 
meg nem kötötte. 

A hol a rendek továbbá azt kívánják, hogy ő felsége az 
ország szabadságai visszaállításának munkáját, »a mi most 
megkezdetett, a jövő országgyűlésig fejezze be«: — beiktattatott, 
hogy »a mennyiben az a király jogai, becsülete és tekintélye 
épségben tartása mellett megtörténhetik. « 

A rendek a magyar tanács tekintélyének és a főkapitá- 
nyok hatalmának teljes visszaállítását sürgették ; a tanácskoz- 



78 1587. Nov.— 1588. jak. 

niány megállapodása szerint csak »a tanácsot megillető, illő és 
szükséges tekintélyről*, a főkapitányok »illő és elégséges ha- 
talmáról* Tan szó. Az Ítéletek végrehajtása körül, a főkapi- 
tányok által követendő eljárás szabályozása a magyar tanács 
első évnegyedes ülésszakának tartatott fönn. 

A rendek a legnagyobb súlyt helyezték arra, hogy »a 
kapitányságok hazafiaknak adomány oztassanak.* E helyett a 
következő szöveg fogadtatott el: O felsége a kapitányságokat 
>«ZA:tfZniarfegyéuekuekadományozandja,a miben ő felsége, ille- 
tőleg a főherczeg, a hazafiakra különös tekintettel leend.« A 
mi az eddigi állapot föntartásával, a rendek által annyiszor 
hangoztatott súlyos sérelem elejtésével egyértelmű vala. 

Kevesbbé volt fontos a bizottságokra vonatkozó pontban 
történt javítás. A rendek azt kívánták, hogy a bizottságok 
eljárhatnak küldetésükben, ha tagjaik közül egyik-másik el is 
marad. 

A változtatott szöveg a bizottságokat utasítja, hogy a 
meg nem jelent tagok számát jelentsék be a főherczegnek, a 
ki, ha szükségesnek látja, helyetteseket fog rendelni. 

A fölirat zárpontjában, a rendek ismételik azon kereső- 
ket, hogy >ö felsége a jövő országgyűlésre személyesen jelenjék 
meg, ott az utolsó és a jelen országgyűlés végzései értelmében, 
az ország szabadságait bizonyosan, teljesen és tényleg állítsa 
helyre ; különben óvás alakjában kijelentik, hogy az 1583-iki 
végzéstől (az adó megtagadásáról) el nem állhatnak.* 

Az enyhített szöveg szerint a rendek csak arra kérik 3 
felségét, hogy »a múlt és a jelen országgyűlés végzései értel- 
mében, az ország szabadságait tényleg és valósággal állítsa 
vissza; különben az 1583-ik évi végzésre utalnak. « 

A főherczeg e módosításokkal meg volt elégedve. 

A magyar tanácsosok ekkor megjelentek a rendek kö- 
zött, előadták a főherczeg végső elhatározását, és fölbivták 
őket, hogy hagyjanak fel a további ellenszegüléssel, és most 
már vegyék a propositiót tárgyalás alá. 

A bosszú tanácskozásnak eredménye az volt, hogy a 
többség ráállt a főherczeg kívánatára ; míg a 21 megye köve- 
teiből álló kisebbség vonakodott elfogadni az egyezményt, és 
tiltakozni akart a szavazattöbbséggel létrejött végzés ellen. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 79 

Azonban reájok olvasták a törvényt, mely a kisebbségnek meg- 
nyugvást parancsol, a többség végzéseiben. A tanácsosok csak 
nagy erőfeszítéssel, és a végzés szövegében tett némi változ- 
tatással tudták őket megnyugtatni. 

Az iratot) még az nap későn este megvitték a főherczeg- 
nek, a ki meggyőződvén arról, hogy tartalma a királyi hata- 
lomra nem sérelmes, a királynak nem szab új kötelességeket 
— mert a jövő országgyűlésen való személyes megjelenését is 
csak kérik a rendek — másnap (január 2-án reggel) kinyilat- 
koztatá, hogy elfogadja, és a törvénykönyvbe fölvétetni fogja. 2 ) 

A főherczeg — a királytól nyert teljes hatalmát vette 
igénybe, mikor a sérelmek fölötti vitát ily módon befejezte. A 
király jóváhagyását csak utólag kérte ki ; bár azt a deczember 
1 1-én kelt utasítás értelmében, előlegesen kellett volna kiesz- 
közölnie. Eljárását azzal igazolja, hogy a tárgyalások meneté- 
ben minden nap új fordulat állott be. A rendek mindig türel- 
metlenül sürgették beadványaikra a választ, és hivatkoztak 
teljhatalmára. Ha meggyőződnek, hogy ő azzal nem bír, és 
hogy mindenben a királyhoz kell fordulnia, a tárgyalások bizo- 
nyára megszakadnak, és a rendek eredmény nélkül szétoszol- 
nak. Azok ugyanis az országgyűlés kezdetén szelídek és enge- 
dékenyek valának. De a lengyelországi eseményekről érkező 
hirek nagy fordulatot idéztek elő a hangulatban. 

» Egyébiránt — úgy mond — ha felséged ez ügyet 
alaposan megfontolja, és tekintetbe veszi az idők és személyek 
körülményeit, úgy fogja találni, hogy a mostani végzések által 
eddigi álláspontunkat egyáltalán nem áldoztuk föl; sőt az 
1582. és 1583-ik évi végzések több világosságot és javítást 
nyertek. Ezentúl a rendek nem fogják az említett határozatok 
végrehajtását oly erélylyel sürgetni, s igy a jövő országgyű- 
lések lefolyása is könnyebb leend. E fölött nagy előny az is, 
hogy most e tárgyakra nézve, felséged és a rendek között, az 
egyetértés helyreállíttatott.* 8 ) 



*) Egykorú példánya meg van az állami levéltárban. — Egész ter- 
jedelemben föl van véve a jan. 6-iki fölterjesztésbe és az országgyűlési 
törvénykönyvbe. 

B ) A főherczeg január 2 -ki jelentése. 

8 ) Január 2-iki jelentése. 



80 1587. nov. — 1588. jak. 



Ez alatt a rendek (január 2-án) hozzáfogtak a propositio 
tárgyalásához, a mely gyorsan ment, ugy, hogy négy nap alatt 
a határozatok hosszú sorozata készült el, és mindkét tábla 
által elfogadtatott. 

A rendek egy esztendőre két forintot ajánlottak meg 
minden porta után, a melyeknek új összeírását rendelték el ; 
a két forint, a melybe a kamarai nyereség is bele van szá- 
mítva — két részletben volt fizetendő. Ezt is nagy áldozatnak 
mondották, tekintettel az ország nagy szegénységére, melyet a 
rósz termések, ragályos betegségek, az ellenség dúlásai, a ka- 
tonák kicsapongásai és a rendkívüli adózások idéztek elő. 

Továbbá Erneszt főherczegnek, hálájok kifejezésére, »az 
ország ügyeinek előmozdítása körül tanúsított állandó jóaka- 
ratáéra portánkint negyven dénárt, és az országos bizottságok 
költségeinek födözésére tiz dénárt szavaztak meg; 4 mivel pedig 
ezen adó behajtása előtt kelnek útra, elhatároztatott, hogy a 
kamara 4000 tallért előlegezzen nekik. 

Az adó behajtásának módozatai tekintetében a fönnálló 
törvényekre utalnak. 

A propositióban javasolt új harminczadok fölállítása 
iránt most nem határoznak. Az országos bizottságok vissza- 
térte után, a király magyar tanácsosaival vitassa meg a teen- 
dőket. Ezzel kapcsolatban a régi árúlerakóhelyek visszaállítá- 
sát kérik. 

Megújítják az 1567-ik évi 42- ik törvényczikket, mely az 
osztrák borok behozatalát tiltja, sőt e tilalmat kiterjesztik 
a stíriai borokra is ; ha csak viszont a magyar boroknak kivi- 
tele Ausztriába és Stiriába, e tartományok részéről, meg 
nem" engedtetik. Ellenben a magyarországi boroknak kivitelét 
Lengyelországba a rendek magok nem tartják kívánatosnak ; 
a lengyel kereskedők az árúlerakóhelyeken vásárolják be bor- 
szükségleteiket. 

Az 1405-ik évi országgyűlésen megszabott mértékek az 
egész országban használtassanak. Az alispánok megbízatnak, 
hogy a mértékek rectificatióját eszközöljék. A kereskedők 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 81 

árúinak letartóztatásáról, szintén megújítják Zsigmond és V. 
László törvényeit. 

Az ingyen-munkák hovafordításáról a király, az országos 
bizottságok jelentése alapján, tanácskozzék és határozzon. 

Az állandó hadak tartása, — a fölkelés, — az ellenségéé 
területre való betörések, — a szabad hajdúk, — a katonaság- 
nak élelmiszerekkel való ellátása, — az utak és hidak jókar- 
ban tartása, — a vámok, — a török menekülők biztonsága, — 
a magán felek fegyveres összeütközéseinek megszüntetése, — 
a törvényszékek tartása tárgyában : a korábbi törvények fön- 
tartatnak. 

A legelőkön élő lovas katonákról szóló 1578-iki évi tör- 
vény czikk kiegészíttetik, a kihágások megbüntetésére vonatkozó 
intézkedésekkel. A kapitányok harmincz nap alatt kötelesek 
a károsultaknak elégtételt szolgáltatni ; és a mennyiben ezt 
elmulasztanák, a kárt magok fogják pótolni, s ezenfölül 1000 
forint bírságot fizetnek. 

A király fölhivta a rendeket, mondják ki, hogy magyarok- 
nak idegen hadiszolgálatba lépni tilos. Ezzel szemben az ország 
régi törvényeire és szabadságaira utalnak. 

Az önkény tes behódolások megakadályozására csak egy 
módot ismernek: a véghelyek jókarban tartását. Veicse- 
vár (?) ügyében az országos bizottság jelentése alapján kell 
határozni. 

A naptár ügyében azt óhajtanák, hogy a regi naptárt, 
melyhez gazdagok és szegények a hosszú használat alatt hoz- 
zászoktak, meg lehessen tartani ; mindazáltal, tekintetbe véve 
a király kivánatát, nem ellenzik, hogy az új, kiigazított 
naptár használatba vétessék; de határozottan kijelentik, hogy 
az új naptárt egyedül a király, és senki más, tekintélye alapján 
fogadják el ; és az okiratok, melyeket ekkorig a régi naptár 
szerint kelteztek, érvényeseknek tekintendők. 

A birtokfoglalások tekintetében követendő eljárásra 
nézve elfogadják a királyi propositió javaslatait, melyeket 
némely részletekkel kiegészítenek. Megállapítják, hogy a 
liquid adósságokat, 20 forintig, a szolgabirák hajtsák be. Az 
1563-iki országgyűlésnek a szándékos emberölésről szóló tör- 
vényét magyarázzák. 

Magyar Országgyűlés. Története VII. 6 



1587. nov. — 1588. jak. 

nyolc zadiés helytartói törvényszékekhez bírákat, a 
tiigazitására hivatott bizottságokba új tagokat válasz- 
király íolkéretik, hogy az Ausztriához csatolt magyar- 
lirtokok visszaváltásáról, és a magyar pénznek többi 
ián való elfogadtatásáról gondoskodjék. Az elzálogosí- 
ázi javakat váltsa ki, és adja átaz egyházi rendnek; az 
javadalmakat, melyeket idegeneknek adományozott, 
sza, és adja érdemes magyar papoknak. A túróczi pré- 
t, a zalavári és kapornaki apátságokat is adományozza, 
léssel, hogy az új prépost, illetőleg az apátok kötelesek 
a hiteles helyeket visszaállítani ; a mennyiben a zala- 
i kapornaki apátságokat nem lehetne visszaállítani, 
ikat a vasvári káptalan vegye őrizet alá. A vasvári 
nak megengedtetik hiteles helye számára új pecsétet 
ni ; a régi kopott pecsétet Vasmegye közgyűlésén 
1 semmisíteni. Az egyházi törvényszékek Ítéleteinek 
tására, a mennyiben ahhoz a királyi karhatalom (bra- 
gale) szükségeltetnék, a főispán, alispán vagy a fŐkapi- 
littassék föl. 

; egyháziaknak engedtessék meg magán javaikról sza- 
ígrendelkezni ; minthogy az egyházi rend a többi reu- 
gyforma szabadságnak örvend, 
ivonia rendéi kérik, hogy a tartomácy adóját a slavo- 
ik iontartására fordíthassák. 

>sony, Soprony és Beregmegyék rendéi kérik, hogy a 
3vezzen ki nekik főispánt. Sáros, Abaúj, Gömör és 
Legyek rendéi kérik, találjon a király módot, hogy a 
y család kapja vissza birtokait. Bereg megye kéri, 
olhúnyt Magócby Gáspár által erőszakosan elfoglalt 
törvényes birtokosaiknak adassanak vissza. Szatmár 
megyék panaszt emelnek a királyi javak tisztviselői 
;ik a területökre menekülő jobbágyokat földesuraik- 
szolgáltatják ki. Vasmegye a veszprémi vár Őrsége 
aszkodik, mert egy szolgabíró házát kirabolta. Mosony 
•ra kéri a királyt, parancsolja meg az óvári kapitány-- 
y ne akadályozza a vár birtokain az adó behajtását, 
negye a kismartoni kapitány hatalmaskodásai miatt 
íaszt. Nyitra megye kéri az oroszlánkövi uradalom 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 83 

tárgyában fönforgó peres ügy eldöntését; a trencsénmegyei 
határok kiigazítását ; végre, hogy a csejtei és újhelyi tizedeket 
csak az illető földesurak bérelhessék. A szepesi kamara és a 
murányi kapitány ellen panaszok emeltetnek, mert a nemesek 
földjein is tizedet szednek. 

Végűi jelentik, hogy Debreczeny György, előbb altár- 
nokmester és a királyi tábla birája, ez országgyűlésen tartott 
beszédében, a királyi tanácsosok ellen gyalázó nyilatkozatokra 
ragadtatta magát, sőt utóbb a féherczegnek benyújtott iratban 
is összeesküvőknek és békebontóknak nevezte őket ; a rendek 
eme bántalmakkal szemben, a királyi tanácsosokat ártatla- 
noknak nyilatkoztatják, Debreczenyt pedig, mint rágalmazót 
és a közrend megzavaróját, a hűtlenség bűnében, fő- és jószág- 
vesztésben elmarasztalják. *) 

E végzések megállapítása után, a rqndek, különösen a 
megyei követek nagy része, az országgyűlés föladatát megol- 
dottnak tekinté, és eltávozott Pozsonyból. 

Mikor tehát Erneszt főherczeg a rendek föliratára ész- 
revételeit az országgyűléssel közölni, és azt a végzések egy 
részének módosítására fölhívni készült : Pálffy értesité, hogy 
ily lépés nem vezethetne eredményre, minthogy a még el nem 
távozott csekély számú rendek nem érezhetik magokat följo- 
gosítva arra, hogy a határozatoktól bármiben eltérjenek. 

A főherczeg, ily körülmények között, összehívta úgy a 
német, mint a magyar tanácsosokat, hogy a rendek végzéseit 
együtt vitassák meg, és a királyi jóváhagyás elé terjesztendő 
törvénykönyv szövegét állapítsák meg. 

A tanácskozmány, január 9-én, Harrach lakásán tarta- 
tott meg. 

Az adó tárgyában, a német urak azt kívánták, hogy a 
két forint háromra, a tiz dénár — a mely a kamara által elő* 
legezendő 4000 tallérra nem nyújtana elégséges fedezetet — 
húszra emeltessék ; és hatalmaztassék föl a király, az utolsó 
három esztendőben be nem fizetett kamarai nyereség behaj- 
tására. 



*) Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. 

6 : 



84 1587. kov. — 1588. jax. 

A magyar tanácsosok azt válaszolák, hogy az adót nem 
áll hatalmokban fölemelni; a tiz dénárból biztosan be fog 
folyni az előlegezendő összeg, és ha ez nem törtennék, meg- 
egyeznek abban, hogy a hiány a magyar tanácsosok fizetéséből 
fedeztessék. Hogy a kamarai nyereség a lefolyt három eszten- 
dőben nem fizettetett, a kamara hibája ; az köteles lett volna 
maga idején behajtani. 

Az osztrák és stíriai borok behozatalát eltiltó végzést a 
német tanácsosok elfogadhatatlannak nyilatkoztatták; mint- 
hogy Ausztria és Stiria rendéi súlyos sérelmet szenvednének 
ez újitás által. Legalább a magyar tanács első évnegyedes, 
ülésszakáig függőben kell hagyni az ügyet, időközben az osz- 
trák rendekkel tárgyalásokat lehetne megindítani. 

A magyar tanácsosok többsége kész volt megnyugodni 
az elhalasztásban. De két tanácsos — a kiknek érdekeik a 
végzés föntartását kívánatossá tevék — határozottan elle- 
nezte ; azzal az indokolással, hogy az országgyűlés egyértelmű 
határozatát a hátramaradt rendek nem változtathatják meg. 
Végre az a közvetítő javaslat fogadtatott el, hogy a tanácsosok 
a rendeknél tegyenek kísérletet az elhalasztás kieszközlésére. 

A német urak nem elégedtek meg azzal, hogy a keres- 
kedők árúinak letartóztatói ellen hozott régibb törvények 
megújíttatnak; kimondatni óhajtották, hogy azon urak és 
nemesek, kik a kereskedőktől az ily. letartóztatott árúk érté- 
kének kilenczedét vagy tizedét kicsikarták, azt megtéríten 
tartoznak. A magyarok nem egyeztek meg; hasonlag nem 
fogadták el azt a javaslatot sem, hogy az országos bizottságok 
az ingyen-munkáknak a véghelyek között való fölosztására 
hatalmaztassanak föl. 

Ellenben az állandó hadakról szóló pont, a német hadi- 
tanácsosok indítványára, kiegészíttetett azon intézkedéssel, 
mely szerint az uraknak megtiltatott az állandó hadak czimén 
tartott katonáikat állomásaikról, magán munkák végzése czél- 
jából, elhívni ; a szabad hajdúkról szóló ponthoz pedig hoz- 
záadatott, hogy a főkapitányok e tekintetben teljesítsék köte- 
lességöket ; az élelmi szerek szállításáról intézkedő czikkben a 
régi törvények, melyekre a rendek csak általánosságban hivat- 
koztak, közelebbről megjelöltettek. 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 85 

Az ellenséges területre történni szokott betörésekre 
vonatkozó pontnál, a főherczeg azt a formulázást ajánlotta, 
hogy a támadó föllépést el kell ugyan tiltani ; de az urak uta- 
sitandók, hogy legyenek mindig fölkészülve, a véghelyekkel 
álljanak összeköttetésben, és ellenséges támadás esetében, 
tegyenek meg mindent annak visszaverésére. A magyar taná- 
csosok ragaszkodtak az eredeti szöveghez, és készebbek voltak 
az egész czikket kihagyni, mint módosítani. 

A legelőkön tartózkodó katonákat illető czikknél, a 
haditanácsosok szükségesnek mondák azon záradék kihagyá- 
sát, a mely megállapítja, hogy azon katonákat, a kik meghatá- 
rozott időben a legelőkről el nem távoznak; erőhatalommal kell 
eltávolítani ; attól tartottak, hogy az erőszaknak ellenszegülni 
fognak, a miből bajok és zavarok támadhatnak. Minthogy a ma- 
gyar tanácsosok itt is az eredeti szöveghez ragaszkodtak, a né- 

* 

met urak azzal a javaslattal állottak elő, hogy ez ügy a magyar 
tanács első évnegyedes ülésszakáig hagyassék függőben ; de ezt 
sem tudták elfogadtatni. 

Minthogy a rendek azt állították, hogy idegen hadi szol- 
gálatba lépni, ősi szabadságaik és a régi törvények értelmében, 
meg van nekik engedve; a főherczeg fölhívta a magyar taná- 
csosokat, hogy az erre vonatkozó törvényeket mutassák elő. 
Ezt nem tehették. Ennek következtében az határoztatott, hogy 
az egész czikk kihagyatik. 

A keresztúri erőd építéséről intézkedő pontnál, a német 
urak kiemelték, hogy a rendek elmulasztották az építési költ- 
ségek födözésére ajánlatot tenni ; mivel pedig Stiria és Ausz- 
tria rendéi ajánlataikhoz azt a föltételt csatolták, hogy Magyar- 
ország is ugyanazon összeggel járuljon hozzá, fölhívták amagyar 
tanácsosokat, vigyék keresztül, hogy a rendek utólag szavazzák 
meg a 6000 forintot ; de uzok kijelentették, hogy erre nincs 
kilátás. A czikk változatlanul hagyatott. 

A német tanácsosok méltányosnak ismerték el, hogy az 
egyházi javadalmakat magyar papok nyerjék el, de kijelentet- 
ték, hogy azokat, a melyek ez előtt idegeneknek adomá- 
nyoztattak, nem veheti vissza. A magyar tanácsosok ebben 
megnyugodtak, és egy szócskát (inposterum) iktattak be, mely 
a végzést visszaható erejétől megfosztotta. 



1587. nov. — 1588. jan. 

V főherczeg továbbá kijelentette, bogy ő felsége a kapor- 
3 zalavári apátságokat, a melyeknek javait az erős- 
fön tartására fordítja, nem töltbeti bo; basonlóképen a 

prépostságot sem adományozhatja egyházi férfiúnak, 
ízt már a nagyszombati jezsuita collégiumnak engedte 
'őpapok végrendelkezése tekintetében pedig a fönnálló 
lathoz fog ragaszkodni. A magyar tanácsosok ebben 
ugodtak ; minek következtében a túróczi prépostságra 
íípapok végrendeleteire vonatkozó pontok egyszerűen 
attak. Az egyházi tőrvényszékek Ítéleteinek karhata 
1 való végrehajtásáról intézkedő pontba pedig ezen 
k iktattatott be : »ba csak valamely törvényes akadály 
i tolja. * 

i. slavoniai rendek adójára vonatkozó kérelem, valamint 
mosok ügyeire vonatkozó hat pont kihagyatott. — 
íiután ekként a január hatodiki föliratban teendő 
tások iránt, az értekezlet megállapodásra jutott, a 
r tanácsosok félrevonultak. Rövid tanácskozás után, 
érve a német urakhoz, kijelentették, hogy ők a magok 
il készek elfogadni a megállapított változtatásokat, de a 
íő rendek hozzájárulása nélkül semmit sem tehetnek ; 
kieszközlését pedig nem remélhetik, minthogy az eltá- 
rendek nem hagytak hátra fölhatalmazást ; különösen 

emelésére és a borbehozatalára vonatkozó czikkek tár- 



; mindazáltal, mint ő felségének hü tanácsosai, nem 
k yissza bármily fáradságtól, és kisérletet fognak tenni 

rendeket engedményekre bírják. 
azonnal lementek a várból a városba, az együtt levő 

gyülekezetébe. Fél napig nagy erőfeszítéssel működtek, 
z ellenzéket leküzdjék. Az adó, a kamarai nyereség, az 
ai és stíriai borok behozatala, és a táróczi prépostság- 
ományozása tárgyában alkotott végzésekhez a rendek 
itosan ragaszkodtak : de a tanácsosok értekezletében 
apított többi kihagyásokat és változtatásokat elfogad- 
z új naptár behozataláról szóló pont újabb vitát idézett 
legyery és több követtársa óvást emeltek a behoza- 



POZSOMYI ORSZÁGGYŰLÉS. 87 

Az átalakított föliratot, illetőleg országyülési végzéseke 
már másnap, január 10-én átvette a főherczeg. *) Ez 4ialadék 
nélkül magához hivatta a német és magyar tanácsosokat, hogy 
velők a teendők iránt értekezzék. 

Minthogy kétségtelen volt, hogy az adó emelésére a ren- 
dek nem bírhatók rá, a főherczeg a két forinttal megelégedett. 
A kamarai nyereségre vonatkozó záradék elmellőzésében is 
megnyugodott, mikor a magyar tanácsosok kijelentették, hogy 
a régi törvények értelmében, a király föl lévén hatalmazva a 
kamarai nyereség behajtására, ezt most utólag elrendelheti, 
azon esztendőkre nézve, a melyekben az nem fizettetett. 

Ellenben az austriai és stíriai borok behozatala, valamint 
a túróczi prépostság ügyében ragaszkodott álláspontjához. 

A magyar tanácsosok sem látták lehetségesnek a további 
engedményeket; kijelentették, hogy a rendek egyértelmű vég- 
zésén többé változtatni nem lehet. 

A főherczeg erre igy válaszolt: A rendek január 6-iki 
fölterjesztése nem egyéb, mint válasz a királyi propositióra ; 
be kellett tehát volna várni a főherczeg viszonválaszát, és 
nem volt joguk határozataikat úgy tekinteni, mint végérvé- 
nyileg megállapított országgyűlési végzéseket, a melyeket a 
főherczeg köteles elfogadni ; a végzések alkotása nem a rent 
deket, hanem a királyt illeti, a kitől a propositio kiindul. 

Habár ez utolsó következtetés a közjog elveivel nem 
áll öszhangzásban, — minthogy a törvények alkotása mind a 
két tényező, a korona és az országgyűlés közös joga, — telje- 
sen jogosult vala azon fölfogás, hogy a rendeknek első 
határozatukat, mint változást nem tűrőt, állítani föl, nem 
lehetett. 

A magyar tanácsosok is kénytelenek valának elismerni, 
hogy a főherczeg csakugyan nem kénytelen mindent elfogadni, 
a mit a rendek elhatároznak; azonban másfelől kiemelték, 
hogy az összes rendek által alkotott végzéseket csak az összes 
rendek változtathatják meg ; egyúttal hangsúlyozták a fönforgó 



/ 



'*) Egykorú irat a bécsi állami levéltárban. Ez irat változatlanul 
beiktattatott a törvénykönyvbe j vagy tulajdonképen a törvényköny- 
vet képezi. 



88 15K7. xov.— 1588. j*n. 

kérdések egyikének {bor behozatala) nagy fontosságát éa szo- 
ros összefüggését az ország szabadságaival. 

A föherczeg erre azt válaszoló, hogy az által, ha ezen 
elintézését a magyar tanács legelső évnegyedes üléssza- 
függőbeu hagyják, az ország szabadsága a legkisebb sérel- 
sem szenvedi. 

A tanácsosok többsége most is, mint két nap előtt, haj- 
ó volt az elhalasztásban megnyugodni; de két-három 
csos állhatatosan ellenzé. Az értekezlet tehát nem veze- 
eredményre. 

Ekkor a föherczeg a magyar tanácsosok közöl legbizal- 
ibb embereit : a cancellárt, a váczi püspököt, Illésházyt és 
iyt külön tanácskozmányra hivta magához. Ezek abban a 
nényben voltak, hogy az ügy elintézésének elhalasztása 
járna nehézséggel ; mivel azonban társaik közfii többen 
bírhatók rá, hogy azt jóváhagyják, más módozatról kell 
loskodni. Azt ajánlják tehát, hogy a czikk maradjon vál- 
tlanul, de iktattassák be egy záradék, melyben mondatik, 
' >a magyarországi boroknak Ausztriába és Stiriába való 
izatala tárgyában, ő felsége az ausztriai rendekkel és 
jkkal, a kiket illet, tanácskozni és határozni fog.« 

A föherczeg ezzel is megelégedett. De a magyar taná- 
ok ellenzéki része ehhez sem akart hozzájárulni. 

Végre fölmerült az az indítvány, hogy a czikk maradjon 
úgy, mint a rendek fogalmazták ; de a törvénykönyv szen- 
esének formulájában mondja ki a király, hogy az összes 
éseket megerősíti és helybenhagyja, kivéve azt, a mely az 
-ák borokról szól. 

A magyar tanácsosok nem vonhatták kétségbe, hogy a 
lynak joga van megerősítését a rendek végzéseitől megta- 
íi. Az indítvány úgy a föherczeg és a német urak, mint a 
yar tanácsosok által is elfogadtatott, 

A túróczi prépostságra vonatkozó pont nem okozott 
r i nehézséget. Az közmegegyezéssel egészen átalakíttatott. 

A helyett »kövcteltetik (postulatur) az ország nevében* 
fogalmaztatott : »A rendek esedeznek (supplicant,) hogy ő 
ge a prépostságot adományozza érdemes egyházi férfiúnak, 
egy év alatt a hiteles helyet állítsa vissza- « Ehhez pedig 



POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 89 

hozzáadatik e záradék : » A mely ügyről ő felsége kegyelmesen 
határozni fog.« 

A főherczeg ekkor, még az nap este, a királyi várlakba 
hivatta a rendeket, és körükben megjelenve, neheztelését fejezte 
ki az iránt, hogy sokan, be nem várva a tárgyalások befejezé- 
sét, idő előtt eltávoztak ; míg elismerését nyilvánította azoknak, 
a kik végig együtt maradtak. Az országgyűlés végzéseit — 
úgy mond — elfogadja, és ő felségének megerősítés végett elő- 
terjesztendő A rendeket a király kegyelméről biztosítja és az 
országgyűlést a király nevében bezárja. *) 

A rendek is búcsút vettek a főherczegtől és másnap 
szétoszlottak. 

Emészt főherczeg is visszatért Bécsbe. Innen, január 
20-án, küldé föl Prágába jelentését az országgyűlési tárgyalá- 
sok utolsó időszakáról. Hosszasan fejtegeté, hogy habár a ren- 
dek nem mindenben tettek eleget a király kivánatainak, az 
eredménynyel meg lehet elégedve. Azon elkeseredett hangulat, 
melyet a rendek az 1583-iki évi országgyűlés eredménytelen 
föloszlásakor tanúsítottak, enyhült, és remélleni lehet, hogy 
ezentúl jobb egyetértés lesz a király és a rendek között. Ha ő, 
utasításai értelmében, makacsul ragaszkodik a királyi előadá- 
sokhoz és a sérelmek tárgyában tett nyilatkozat szövegéhez, 
bizonyára a rendek is hajthatatlanok lettek és végzés nélkül 
szétoszlottak volna. »Ez esetben — úgy mond — Lengyelor- 
szághoz vagy Erdélyhez fordulva támogatásért, könnyen szél- 
sőségekre vetemedhettek, és ez ország maradványait, felséged 
egyéb tartományaival együtt, a legnagyobb veszélybe dönthet- 
tek volna. Néhányan közülök, mikor a körülmények úgy állot- 
tak, hogy a gyűlés végzés nélkül bomlik föl, elég fönhangon 
nyilvánították, hogy ez esetben sem mennek szét, hanem együtt 
maradva, más úton fogják megkísérteni ügyeik jobbrafordítá- 
sát.« Szükséges volt tehát a rendeket megnyugtatni, és leg- 
alább némileg kielégíteni. »Ha tehát felséged mindazt, a mi 
az országgyűlésen tárgyaltatott és történt, jól megfontolja, úgy 
fogja találni, hogy a jelen körülmények között nem érhetett 



J ) Mindezt a főherczeg 1588. jan. 20-iki jelentésében találjuk. Ere. 
detije a bécsi állami levéltártban. 



90 1587. sov. — 1588. ím 

jobb véget; mert mindent összevéve, semmi sem végeztetett, 
miből felségedre hátrány vagy a rendekre új előny szár- 
maznék. «') 

A királyt megnyugtatta ez a nyilatkozat. Január 28-án 
megerősítette az országgyűlés végzéseit; két czikket kivéve, 
ugy mint az osztrák borokról szólót, a mely a közelebb tar- 
tandó alsó-ausztriai gyűlésen fog tárgyaltatni ; és a tűróczi 
prépostságra vonatkozót, a mely javadalmat — úgy mond — 
»collégium, gymnásium és papnevelő intézet alapítása czéljából 
a jezsuitáknak adományoztunk.*; 

Midőn a törvénykönyv ezen megerősítési záradékkal, a 
megyéknek megküldetett, több megye gyűlésén a rendek kije- 
lentették, hogy mivel a király két czikktől megvonta a meg- 
erősítést, ezzel az összes czikkeket megfosztá érvényűktől ; minél- 
fogva az adó behajtását megtagadták. 

Emészt főherczeg, mihelyt ennek hirét vette, ápiil első 
napjaiban Bécsbe hivta a magyar tanácsosokat, és kijelenté 
nekik, hogy a királynak nem volt szándéka az országgyűlés 
azon két határozatát érvényteleníteni, és a szentesítést csak 
elhalasztotta, mivel azon ügyek bővebb megfontolást igényel- 
nek. Egyúttal figyelmeztető őket, hogy oly eljárás, mely cse- 
kély jelentőségű dolgok miatt az országgyűlésen végzett nagy 
és fontos munkákat eredménytelenné tenné, igazolhatatlan 
volna. 

A tanácsosok többsége — Fehérkövy István nyitrai püs- 
pök, Batthyányi, Nádasdy, Illésházy, Czobor és Joó — nem 
hallgatta el, hogy ő felsége eljárását, mely szerint az ország- 
gyűlés végzését, egy-két német tanácsos véleményére, megvál- 
toztatá, nem helyeselheti ; annál kevesbbé, mert a főherczeg, a 
ki azokat elfogadta, teljhatalommal vala fölruházva. Azt aján- 
lották, hogy a megyéket királyi leirat útján meg kell nyug- 
tatni ; kijelentve, hogy a király a borok kiviteléről szóló czikk 
megerősítését csak addig akará halasztani, mig az osztrák 
rendebet is meghallgatja, a mi már megtörtént; a tűróczi 
prépostság ügyét is megvizsgáltatta, minek következtében, azt 

') Az idézett jan. 20-iki jelentés. 




POZSONTI ORSZÁGGYŰLÉS. 91 

helyreállítandja, a jezsuitákról pedig másként fog gondos- 
kodni; igy tehát a két czikknek szentesítését és a jövő ország- 
gyűlés törvénykönyvébe iktatását semmi sem gátolja. Ha ő 
felsége ezt nem teszi, komoly zavaroktól lehet tartani. *) 

Vájjon a királyi irat csakugyan szétküldetett-e a me- 
gyékhez, és az adó behajtása akadálytalanul történt-e meg, 
arról nincs tudomásunk. 



*) Emészt főherczeg 1588. ápril 4-iki nyilatkozata, — a magyar 
tanácsosok dátum nélküli fölterjesztése, — ós Erneszt főherczegnek ápril 
10-én a királyhoz intézett jelentése; a bécsi állami levéltárban. 



IV. 

HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 

1582—1587. 

I. 

Ungndd Kristóf horvátországi bán 1582. april első nap- 
jára, Zágrábba összehívta Horvátország és Slavónia rendéit. 

Károly főherczeg — a szomszéd Stiria ura, ki Rudolf 
király megbízásából, az 1578-ikévi magyar országgyűlés meg- 
egyezésével, Horvátország hadi ügyeinek legfőbb igazgatását 
kezeiben összpontosítá — ezen gyűlésre báró Teuffenbach 
Servátius haditaná'csost, és Hallék Vitust, a slavóniai véghelyek 
főkapitányát rendelte biztosaiul. De az utóbbit súlyos betegség 
gátolta a megjelenésben. Ennek következtében Teuffenbacli 
báró egyedül képviselte a főherczeget, és a gyűlés megnyitása 
után b emutat á propositióit. 

Károly főherczeg, a rendeket kegyelméről biztosítva, 
előadja, hogy mily buzgalmat és áldozatkészséget tanúsított a 
véghelyek megoltalmazása körül. Nem kímélte sem a maga 
vagyonát, sem tartományainak jövedelmeit. Erődítményeket 
kezdett építeni, és azokat be fogja fejezni. Reméli, hogy a 
rendek támogatni fogják. 

Felhívja a rendeket, erősítsék meg Kapronczát és az 
ehhez közel fekvő Dernye erősséget, melyet a Száva áradásai 
megrongáltak. Kapronczától Kőrösig és Ivanicsig, valamint 
Csázma felé, a törökök berohanásainak megakadályozására, 
emeljenek torlaszokat. Ivanics, Szent-Kereszt, Kőrös, Breszt, 
Szredícski és Szent-György várakat hozzák jó karba és ajánl- 
janak e czélra ingyen munkákat. Rendelkezzenek a korábbi 
években megajánlott és le nem szolgált ingyen munkák be- 
hajtásáról. A Kulpa-vonal védelmére rendelt csapatot szapo- 



HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 93 

rítsák. Végre, mivel a múlt évben bő termés volt, ajánljanak a 
hadak ellátására, ingyen gabonát. l ) 

A rendek ezen előterjesztést mindjárt az első napon 
tanácskozás tárgyává tették, és megállapították a válasz 
szövegét. 

Köszönik a főherczeg kegyelmének nyilatkozatait, és 
igyekezni fognak, hogy hűséges szolgálataikkal megérdemeljék 
azt. Hálájokat tolmácsolják mindazokért, a miket hazájok ér- 
dekében a főherczeg tett. Ok a magok részéről készek minden 
áldozatra. De. az ország lakói szomorú állapotban vannak; öt 
éven át szűk termés volt, minélfogva a jobbágyok alig tudták 
magokat az éhhaláltól megóvni. Az ország egyébkint is ha- 
nyatlott. Slavóniában hajdan tizenötezer porta adózott; 
jelenleg alig háromezer porta van. Horvátországból pedig 
csak egy végvár, Ripach, van még keresztény kézben. Mind- 
amellett, a mi hatalmokban áll, azt meg fogják tenni, hogy a 
végveszélyt elhárítsák. 

A legszükségesebb, Breszt és Szredicski várak fölépítése. 
Mivel azonban a Kulpán innen nincsen tölgyfa, a Kulpán túli 
részekről pedig a szállítás nagy veszélylyel jár, — a törökök- 
nek nagy őrségök lévén Kosztaniczában ; — a rendek készek 
közfelkelést rendelni, és a Kulpa folyam partjain tábort ütni, 
míg a jobbágyok a tölgyfát vágják és elszállítják. A főherczeg ' 
szintén parancsolja meg a horvátországi és slavóniai kapitá- 
nyoknak, hogy ha a bán által felhivatnak, ők is küldjék ha- 
daikat a táborba ; továbbá a Károlyváros közelében levő hajó- 
hidat bocsássák Breszt várához, a hová egy építészt is rendel- 
jenek a szükséges szerszámokkal. 

A fölépítendő, két várat őrséggel ellátni nem képesek. 
Mindazáltal a Kulpa-vonal védelmére régebben felajánlott 
100 gyalogon felül még ugyanannyit fognak felfogadni és fize- 
téssel ellátni. 

Ivanics megerősítésére ingyen munkákat rendelnek. De 
a többi várakról, addig, míg Breszt és Szredicski épül, nem 
képesek gondoskodni. A Kaproncza közelében levő dernyei 



J ) Az előterjesztést nem bir uk. Tartalmát megismerteti a rendek 
válaszirat a. 



94 1582—1587. 

őd tárgyában' felhívták a főherczeg figyelmét arra, hogy 
aproncza várához számos éa vagyonos jobbágy tartozik, a 
ket a várak erődítésére kellene fölhasználni ; azonban Glo- 
rczer János, kapronczai kapitány, saját földjeinek müvelésére- 
: halászatra használja azokat. Ezen eljárása annyira felhábo- 
tá a rendeket, hogy többen a főurak és nemesek soraiból, 
ilönösen Várasd megye rendéi, óvás alakjában kinyilatkoz- 
.tták, hogy a míg a kapronczai jobbágyok nem teljesítik kö- 
lességöket, ök sem fogják engedni, hogy jobbágyaik a reájok 
itt ingyen-munkákat végezzék. Arra kérik tehát a főhercze- 
3t, parancsolja meg a kapitánynak, hogy a kapronczai job 
igyok ingyen munkáját Dernye és Szent-György várak meg- 
■Ősítésére fordítsa. 

Végre fölkérik a főherczeget, ne rójon reájok új terhe- 
et, és ne kívánja tőlök, hogy ingyen ajánljanak gabonát. Ezt 
iost könnyen lehet vásárolni éa hajókon szállítani. *) 

Ezen válaszirat magában foglalta a gyűlés legjelentéke- 
pebb határozatait. A következő két napon a rendek még némely 
íszletes intézkedést tettek Breszt várának erődítési munká- 
.tai tárgyában, a melyeknek költségeire a zágrábi püspök, a 
yülés színe előtt, ezer forintot ajánlott föl. 

A nyolczadi törvényszék üléseinek megnyitását május 
lSő napjára tűzték ki. Az ülnökök fizetésére, minden füst 
tán, 10 dénár adót vetettek ki. 

Az utak és hidak javításáról rendelkeztek. A Horvátor- 
!ág és a szomszéd tartományok között fenforgÓ határ-bonyo- 
almak megszüntetésére, a pozsonyi országgyűlés fölhívására, 
iztosokat választottak. Végre több magán ügyet intéztek el. 

Ezek után a gyűlés april 3-án eloszlott a ) 



II. 

Három hónap sem telt el, és a bán újból összehívta a 
andeket Zágrábba, június 24-ére. 

Ez alkalommal nemcsak Károly fÖherczeg, hanem Er- 

') A gyűlés felirata a »Protocollam Ragui Congregationum* cziroű. 
éziratban , a zágrábi tartományi levéltárban. 
') A gyűlés végzései, ugyanott. 



HORVÁT- ÉS TÓTOBSZÁOI GYŰLÉSEK. 95 

t 

neszt főherczeg is — ki Rudolf helyett Magyarországot kor- 
mányozta — küldött biztosokat ; az utóbbi gróf Thum Józsefet, 
a L orvátországi végvárak főkapitányát és Kolaus György pet- 
taui kapitányt ; az előbbi Lossdorf Bernátot 

Az Erneszt főherczeg nevében benyújtott előterjesztés 
arra buzdította a rendeket, hogy hazájok maradványainak 
megoltalmazásáról gondoskodjanak. A főherczeg elismerését 
fejezi ki az utolsó gyűlésen Breszt és Szredicski várakra tett 
ajánlataik fölött; mivel azonban Szent-György, Dernye és a 
többi végvárakban nem kevésbbé szükségesek az erődítési 
munkálatok : nagyobb segély megszavazására hívja fel őket ; 
valamint azon kérdés eldöntésére : vájjon a romlásnak induló 
hrasztoviczai és topuszkai erősségeket végkép le kell-e rombolni, 
vagy újra fölépíteni. A topuszkai vár ügyében azt ajánlja, 
hogy annak őrséggel való ellátását a zágrábi püspök vállalja 
magára ; ha pedig erre nem hajlandó vagy nem képes, adja át 
a várat, az apátság birtokaival, a királynak, a ki kárpótlásul 
kétszáz tallért fizetne évenkint a püspöknek. A zágrábi kápta- 
lannal is tárgyalások indítandók meg Sziszek várának átenge- 
dése ügyében. 

Hrasztovicza iránt Károly főherczeg terjesztett elő javas- 
latot, a mely szerint ama vár föntartása, költség hiányában^ 
nem lévén lehetséges, azt le kellene rontatni és őrségét egy 
más végvárban helyezni el. Ugyanő, testvérének az ingyen 
munkák megajánlására vonatkozó kivánatát támogatva, külö- 
nösen a Károly város mellett levő erődítményeket ajánlotta a 
gyűlés figyelmébe. 

Végül Erneszt főherczeg azon óhajtását fejezte ki, hogy 
a Kulpa vonal védelmére tartott 200 gyalog a bán és közvetve 
Károly főherczeg parancsai alá helyeztessék ; és hogy a török 
területre csak a bán engedélyével lehessen betöréseket esz- 
közölni. x ) 

A rendek — végzéseikben — sajnálatukat fejezik ki 
a fölött, hogy Breszt és Szredicski váraknál az erődítési mun- 
kálatokat nem lehetett megkezdeni, mivel Károly főherczeg az 
utolsó gyűlés által (a munkások megoltalmazása, a hajó-hid és 



*) A főherczegek előterjesztéseit csak a végzésekből ismerjük. 



szerszámok küldése tárgyában) hozzá intézett kérelmeket nem 
teljesítő. A munkálatok megindítására ujabb határnapot tűz- 
nek ki. Szent-György, Ivnnicsés aKárolyváros melletti erődít - 
ijekre ingyen munkákat rendelnek. 

Károly főherczeguek Hrasztovicza lerontására vonat- 
i javaslatát fájdalommal veszik tudomásul ; mert az inkább 
égbeesést kelt, mint reményt az ország föntartására. 
Iva a lerontásból eredhető veszélyekre, Isten és a világ 
t óvást emelnek az ellen. Magok részéről azt javasolják, 
y miután Bieszt váránál az erődítési munkálatok be lesz- 
fejezvc, Hrasztovicza lakói telepíttessenek oda, cs itt a 
is, az alsó erődítményekkel, rontassék le, ellenben a felső 
erősíttessék meg, és elégséges számü őrség helyeztessék 
. Erneszt föherczeget fölkérik, hogy úgy a királyuál, mint 
•oly főherczegnél legyen közbenjáró; eszközölje ki, hogy 
szt, Szredicski és Letovanics várakba őrséget küldjenek ; 
t a rendek által tartott hadak azon helyek mcgoltalmazására 
telének. 

A topuszkai és sziszeki várak átengedése tárgyában biz- 
>kat választottak, a kik a zágrábi püspökkel és a zágrábi 
talannal tárgyalásokat indítsanak meg. 

A Kulpa-vonal védelmére tartott gyalogokra nézve a 
'leg fennálló viszonyok főn tartását ki vánják.El lenben helyes- 
tartják, hogy a bán engedélye nélkül senki se intézhessen 
>k területre betörést. 

Végül a rendek egy sérelem megszüntetése végett fordul- 
Erneszt főherczeghez. Ugyanis a gyűlés színe előtt megje- 
én Batthyányi Boldizsár és Istvánfy Miklós követei, elő- 
atták Radeczy István királyi helytartó oklevelét, melynek 
énéi fogva a horvát- és tótországi hatóságokat utasítja, hogy 
ét főúr birtokain levő jobbágyoktól az ingyen munkákat 
. füstpénzt be ne hajtsák. A rendek kívánják, hogy a király 
ia el a helytartót ily oklevelek kiállításától, a melyek az 
ág szabadságait sértik, és a bán hatóságába avatkoznak ; 
mcsolja meg továbbá a két főúrnak, hogy a végzések ér- 
iében, és más főárak példájára, kötelezettségeiknek ponto- 
feleljenek meg. ] ) 

') A gyűlés végzései itgy.inoit. 



HORVÁT- ÉS TÓTOBSZÁai GYŰLÉSEK. 97 



m. 

Az 1583-ik év első honapjaiban tartott pozsonyi ország- 
gyűlés befejezése után, a horvátországi bán, június 3-ára Zág- 
rábba gyűlést hívott össze, a melyen az országgyűlésről vissza- 
tért követek az ott alkotott törvényeket bemutatták. Ezek, 
szokás szerint, kihirdettettek. 

Ungnád bán, a- király nevében, és Hallek Vitus főkapi- 
tány, mint Károly főherczeg küldötte, a véghelyek elhanyagolt 
állapotára hivta föl a rendek figyelmét. Ezek Szent-György, 
Kaproncza, Körös és Ivanics várak megerősítésére ingyen 
munkákat ajánlottak meg, és egyúttal kimondották, hogy azok- 
ban az egy telkes nemesek is kötelesek részt venni. Az al-bán 
utasíttatott, hogy mindazokat, a kik e tekintetben kötelezettsé- 
göknek megfelelni vonakodnak, erőhatalommal szorítsa rá. A 
főkapitány pedig fölkéretett, hogy az erődítési munkálatoknál 
elfoglalt jobbágyokat és egy-telkes nemeseket oltalmazza meg 
a portyázó török csapatok támadásától ; továbbá, hogy minden 
véghelyre küldjön egy építészeti felügyelőt. 

A király kívánta, hogy Varasdon a ferencz-rendnek elé- 
gett zárdája élelmiraktárrá alakíttassék át. A rendek ehhez 
nem adják beleegyezésöket. »Mivel — ugyanis — a zárdát a 
hajdani magyar királyok az isteni tisztelet czéljaira emelték,« 
nem erezik magokat feljogosítva, hogy azt világi czélokra for- 
dítsák. 

A király azon kivánatát, hogy gabonát ingyen ajánlja- 
nak a hadsereg élelmezésére, szintén nem teljesítik. MiveL 
tudomásuk szerint, a régebben ajánlott gabonát sokan még 
nem szolgáltatták be : az al-bánt utasították, hogy azt hajtsa 
be. Egyúttal kijelentették, hogy a jövő gyűlésen ujabb ajánlatról 
fognák tanácskozni. 

A szállítóknak fizetendő fuvar-díjak meghatározását is a 
jövő gyűlésre halasztották, a melyet méx most július 22-ére 
kihirdettek. 

A kapronczai kapitány ellen a korábbi gyűléseken is 
emelkedtek panaszok ; névszerint azért, mert a várhoz tartozó 
obbágyokat saját földjeinek művelésére használja föl. Most 

Magyar Országgyűlés. Története. VIT. ■ 



98 1582—1587. 

súlyosabb vádak kerültek ellene szőnyegre ; hogy t. i. több bir- 
tokot erőhatalommal elfoglalt, az ország szabadságait meg- 
sértette, az igazságszolgáltatás menetét akadályozza. A rendek 
azon kérelemmel fordulnak a királyhoz : » vesse ki körükből* 
az erőszakos kapitányt ; míg a főkapitányt — a kit magasz- 
tálasokkal halmoznak el — fölkérik, hogy azokat, a kik a kap- 
ronczai kapitánynak törvényellenes tetteiben segítségére van- 
nak, fékezze és büntesse meg. *) 

IV. 

A július 22-re kihirdetett gyűlés ezen napon csakugyan 
megtartatott. 

Azonban a király által kért gabonát — a rendek most sem 
ajánlották meg. Utaltak arra, hogy a termés szűken ütött ki. 
Egyúttal sürgették az utolsó ajánlat hovafordításáról a szám- 
adások előterjesztését. 

Hasonlag nem voltak a rendek rábírhatók, hogy a Kulpa- 
vonal védelmére rendelt gyalog-had létszámát 200-ról 400-ra 
emeljék. A 200 gyalog fizetésére minden füst után 2 forintot 
szavaztak meg. Intézkedtek a füst-pénz és az ingyen-munkák 
hátralékainak behajtásáról. 

A király újólag előterjesztette azon ajánlatát, mely sze- 
rint Sziszek vára- és tartozékaiért a zágrábi káptalannak, cse- 
rében, megfelelő értékű birtokokat kész adni, Slavóniában 
vagy Magyarországban. A rendek megjegyezvén, hogy Sla- 
vóniában a királynak nincsenek birtokai, fölkérik őt, hogy a 
mennyiben magyarországi birtokokat ajánlana, a káptalannal 
közvetlenül bocsátkozzék tárgyalásokba, és kösse meg az alkut. 

Tekintettel a szűk termésre, szabályozzák az üzletet, 
mely a gabona és tengeri só becserélésénél köttetik. 

Végül több magán-ügy tárgyaltatott. 2 ) 

V. 

Ungnád Kristóf, a ki 1578 óta viselte a báni tisztet, 1584 
elején lemondott hivataláról. A király gróf Erdödy Tamást 



*) A gyűlés végzései a zágrábi protocollumban. 
fi ) A gyűlés végzései ugyanott. 



HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁG GYŰLÉSE. 99 

nevezte ki utódjává, és, ünnepélyes beiktatása végett, april 
8-ára Zágrábba gyűlést hirdetett, a melyre királyi biztosul 
Ungnád Dávidot küldötte. 

A gyűlés csak april 10-én nyittatott meg. x ) A királyi 
biztos, ki, szokás szerint, küldöttség által hivatott meg, midőn 
a rendek körében megjelent, közié a király kegyelmes üdvöz- 
letét, felolvastatá az új bán kinevezési oklevelét, és bemutatta 
őt a rendeknek, a kiket engedelmességre intett. Mire a bán 
átvette az ország zászlaját, letette a hivatali esküt, fogadta a 
rendek szerencsekivánatait, és bemutatá Zabóki Jánost, mint 
albánt, egyúttal Zágráb és Kőrös megyék főispánját. 

Ezután a királyi biztos előterjesztő a király kivánatait, 
hogy t. i. a rendek a végvárak megerősítésére ingyen munká- 
kat ajánljanak ; a közköltségen tartott hadak számát 200-ről 
400-ra emeljék ; ingyen gabonát szolgáltassanak a hadak élel- 
mezésére ; a közfelkelés ügyét szabályozzák ; Sziszek várának a 
zágrábi káptalan részéről átengedését eszközöljék. 

A rendek azonnal tárgyalás alá vették a királyi propo- 
sitiót, és a következőkben állapodtak meg. A Kulpa vonal 
védelmére, a breszti gázlóhely közelében, a bán által meghatá- 
rozandó helyen, új erősséget fognak építeni, a mely czélra 
ingyen munkákat és a zágrábi olvasó-kanonok által kezelt 
országos pénztárból 800 forintot ajánlanak fel ; a munkások 
megoltalmazására, a bán és az összes rendek június elsején 
táborba fognak szállani. Továbbá Kaproncza, Kőrös és Szent- 
György várak megerősítésére szintén ajánlanak ingyen mun- 
j£aKat). 

A hadakat szaporítani nem képesek ; minélfogva ez év- 



*) Ungnád Dániel 1584. april 16-án Zágrábból Emészt főherczeg- 
hez intézett jelentésében a késedelem egyik okául azt adja elő, hogy »der 
Khriegs Zalmeisteriscb Diener . . . zu Petthaw hinden verbliben . . . aucb 
den Haubtfanen, obn den icb den neuen Whann nicbt hab einsetzen 
kbönnen, noch darzue bey sich behalten. "Welches . . . die Stendt, die 
sich der schweren Zerung besohwert, nicbt wenig offendiert hat . . . Der 
neue "Whann den Stenden alspaldt er den Haubtfannen von ír. Mt. wegen 
übernimbt, ein absonderlichen Aid, weil er den Fann selbs in der Hand 
hellt leisten muesz, daher sich auch nicht hett thuen lassen, dasz man 
der altén Whann Haubtfanen intzwischen hett brauchen khünen.« (Ere- 
detije a bécsi udvari kamara levéltárában.) 

•7* 



1582—1587. 

200 gyalogot fognak tartani, és a költségek fede- 
den füst után 2 forintot vetnek ki. A mennyiben a 
nzből felesleg maradna, azon a bán hadakat fogad- 
Ín inneni hegyek oltalmára, az oláh rablók betöré- 
gátlása végett. Ezzel kapcsolatban panaszt emelnek 
>tt, Batthyányi Boldizsár, Istvánfy Miklós és Zrinyi 
en, kik a korábbi gyűléseken megszavazott adóknak 
bágyaik részéről megfizetését megtagadják ; minél - 
ibi urak és nemesek óvás formájában kijelentették, 
nazok kötelezettségeiket nem teljesítik, ők is az adók 
eg fogják tagadni. — A rendek fölkérik tehát a 
jou rendeletet a bánnak, hogy fegyverhatalmával 

ellenszegülőket engedelmességre, 
ingyen gabona, Sziszek vára és a varasdi magtár 
smétlik az utolsó gyűlésen tett nyilatkozatukat. A 
tárgyában pedig a magyarországi törvényekre 
i melyek Horvát- és Slavonországban is ervény- 

£, 

ndek, midőn az említett ingyen munkákat és adót 
iák, nem mulasztották el Slavónia szomorú állapo- 
itni. Lakossága tetemesen megfogyott ; a szerencsét- 
;yok, nem birván elviselni a reájok nehezedő terhek 
negesen kivándorolnak. A rendek tehát Károly fö- 
; folyamodnak , kérve , hogy Stiria és Kraju ren- 
ivónia védelmére segélyt eszközöljön ki. E mellett 
5r elemmel is fordulnak hozza. 

mis Thurn gróf, a horvátországi véghelyek főkapi- 
rülésre küldött követei által bejelenté, hogy Hrasz- 
osnak sőt külső erődítményeinek lerontása keresztül- 
ít fenyegetődzött, hogy magát a várat is le fogja 
ia a rendek a védelem eszközeiről nem gondos- 

i jelentés nagy felháborodást idézett elÖ, melyet a 
régi és az új) csak nagy bajjal tudott lecsillapítani. ') 

gnád Dávid idézett jelentésében olvassuk : >Und wiwol an- 
>hen nnd niedern der Einr&uszung Ohrásztowitz halban ein 
bel . . . no babén docb die bőiden Whannen das geschray . . . 



HORVÁT- és tótországi gyűlések .101 

A rendek kinyilatkoztatták, hogy már a város lerontását is 
nagy szerencsétlenségnek kell tekinteniök ; főleg a Kulpa és 
Száva közötti terület lakói a végső veszélynek vannak kitéve, 
minélfogva kivándorlásról gondolkodnak. A rendek tehát úgy 
a királyt, mint Károly főherczeget arra kérik, parancsolják 
meg a főkapitánynak, hogy Hrasztovicza várát ne rontsa le, 
sőt inkább kitelhetőleg erősítse és védje meg. 

Az új bán is tett a gyűlésnek előterjesztést, néhány ki- 
sebb erődítmény ügyében, a melyekre a rendek ingyen mun- 
kákat ajánlottak meg. Megállapíttatott továbbá, hogy az 
ország privilegiumjai , melyek eddig a zágrábi nagyprépost 
őrizetére valának bizva, ezentúl a zágrábi sz. István-egyház 
kincstárában, az ország pecsétje alatt, őriztessenek. 

Az új albán ellen a gyűlésen, némelyek a rendek közöl 
súlyos vádakkal léptek fel ; hogy gyilkosokat tart szolgálatá- 
ban, és hogy önkényesen idegen jószágokat foglalt el. Az 
albán arra válaszolá, hogy az első vád tárgyában per foly. A 
másik pontra nézve kijelenté, hogy ha bebizonyíttatik, hogy 
illetéktelenül bir valamely jószágot, kész azt visszabocsátani. 
A rendek intézkedtek, hogy a jogos tulajdonosok igényeiket, 
az albánnal szemben érvényesíthessék. 

Végre a nyolczadi törvényszék ülnökei megválasztattak, 
és több magánügy intéztetett el. *) 

Ezen végzések megalkotása csak két napot vett igénybe. 
A rendek már april 12- én délben meghívták a magok körébe 
a királyi biztost, és értesítették, hogy a király és Károly fő- 
herczeg előterjesztéseinek minden pontjára nézve megálla- 
podásra jutottak ; és hogy végzéseiket Írásban fogják átnyúj- 
tani. Ez másnap meg is történt. 

A kir. biztos megütközött ugyan azon, hogy a rendek 
csak végleg megállapított végzéseiket mutatták be neki, és így 
a további tárgyalások útját elzárták. De midőn értesült, hogy 
ezt a régi gyakorlat így hozza magával, megnyugodott. És a 
gyűlés szétoszlott. 2 ) 



*) A végzések ugyanott. 

s) »Es ist niir zwar fremd fürkhumen — irja többször idézett je- 
lentésében — dass sy mir die Antwort nicht zugleich eröffnet, daniit wo 



1 



VI. 

A horvát- és tótországi rendeknek panasza, melyet az 
izetést megtagadó arak ellen emeltek, meghallgatásra 
; az udvarnál. 

A legközelebbi gyűlésen, mely 1584. szeptember 20-án 
tott, a bán bemutató a királyi rendeletet, melyben 8t meg- 
, hogy a "lázadó* mágnások ellen a törvények által meg- 
lett kényszer-eszközökkel lépjen föl, és szorítsa engedel- 
jgre. 

A gyűlés elhatározta, hogy a királyi rendelet az ellensze- 
tkel közöltetni fog, október 16-dika végső határnapúi 
vén ki nekik ; ha addig adó-tartozásukat ki nem fizetik, 
i fegyveres erőt fog ellenük vezetni. A rendek kötelesek 
ihoz csatlakozni, és azoktól, a kik felhívására meg nem 
nek, bírság (birtokaik minden füstje után 6 forint) fog 
jtatni. 

A pozsonyi országgyűlés által megszavazott országos 
lehajtása tárgyában is történtek intézkedések. 

Felolvastatván Emészt főherczeg leirata, melyben a ren- 
t inti, hogy a breszti erősség építésének befejezését siet- 
k, a rendek úgy ezen czélra, mint más várak (Bozsáko, 
>nok, Kaproncza stb.) megerősítésére is ingyen munkákat 
anak. 

Az albán ellen az utolsó gyűlésen emelt vádak újra szóba 
tván, a kiküldött birák utasíttattak, hogy az ügy elintézé- 
határnapot tűzzenek ki. 

Végre, mivel tapasztaltatott, hogy a gyűlésekre csekély 
ban jelennek meg a rendek, felhivatott a bán, hogy azok 
, kik a gyűléseken meg nem jelennek, a törvényekben 
izabott büntetéseket alkalmazza. J ) — 

Azon urak, kik ellen a királyi rendelet és ezen gyűlés 
ssei a kényszerítő-eszközök alkalmazását mondottak ki, nem 
,sztották el e miatt az udvart és a kormányt panaszaikkal 

cirens von nöten gewest ívűre, icli dle weitere Notdurfft Mtt «n- 
cht . . .< 

') A gyűlés végzéseinek eredeti példánya a bécsi udvari kamura 
árában. Megvannak a zágrábi protocollumban is. 



HORVÁT- Ég TÓTOR8ZÁGI GYŰLÉSEK. 103 

ostromolni. Többen a megerősítés megtagadását javasolták. 
Es a magyar királyi tanács — melynek tagjai között az érde- 
keltek egyike: Istvánfy Miklós előkelő helyet foglalt el — azt 
ajánlotta, hogy a király csak ideiglenesen, a jövő országgyű. 
lésig erősítse meg a végzéseket, és pedig úgy, hogy azok visz- 
szaható erővel nem birván, csak a jövőben felmerülő adóhátra- 
lékokra nézve bírjanak érvénynyel. *) 

Ellenben Ungnád Kristóf — az előbbi bán — hatá- 
rozottan a végzések megerősítése mellett szólalt fel. Es Er- 
neszt főherczeg is az ő véleményét fogadta el. 2 ) 

VII. 

A tárgyalások a júniusi gyűlés végzéseinek megerősítése 
iránt még folyamatban voltak, mikor Erdődy Tamás bán, 



*) Emészt főherczeg 1584. október 17-én felterjeszti a végzéseket 
a királynak. A fölterjesztés küllapjára Draskovics kalocsai érsek és can- 
czellár a következő észrevételt jegyzé : »In Articulorum Slavonicorum 
coníirmationem consentire non possum. Habitura est M. s. 1. Dietam in 
Hungária, eotunc tractetur de hoc negotio in pleno Consilio Hungarico. 
Colocensis.« A magyar tanácsosok — az egri, pécsi, váczi püspökök és 
Istvánffy^ — 1584. nov. 27-én Pozsonyban kelt fölterjeszt esőkben többi 
között irják : »In colligendis restantiis eius. pecuniae, quae ad tenendos 
prope Oolapim pedites decreta est, videntur nimium severas mulctae 
extorquendae leges praescripsisse, ita ut plures ex Begnicolis ea re se 
grauari conquerantur . . . Videretur, propter euitandas inaiores que- 
relas ac etiam tumultus, qui in exigenda mulcta huiusmodi inter Begni- 
colas oriri possent, hosce Articulos . . . usque ad futuram dietam B. 
Hungáriáé generalem confirmandas esse, idque ea conditione, ut ipsa 
confirmatio non ad praeteritum tempus , sed ad futurum suffragari 
deberet.« 

fl ) Ungnád Kristóf egyebek közt kiemeli : »So hat auch Herr Ist- 
vánfy, so sich gleichfals unterschrieben, unter denen die sich wieder- 
setzen, fást die meisten gueter im selben Land, der wird auch das nit 
sagen, was zu seiner Sachen undienstlich ist.« Erneszt főherczeg 1585. 
február 20-iki fölterjesztése végén így. szól : »Ich sieh ainmahl nitt weil 
diszorts viel Versamblungen und Landtag gelialten, und niemals umb- 
gestossen worden, wie auch diesef negste Schlusz, entweder retractirt 
oder . . . conditionirt werden sollte, weil auch solches gemainem Wesen 
in allén zu sondera Nachtel und Schaden geraichen würde.« (Mindezen 
iratok a bécsi udvari kamara levéltárában.) 



104 1582 — 1587. 

1584. deczeinber 20-ára a gondjaira bízott tartományok ren- 
déinek újabb gyűlést hirdetett. 

Itt Erneszt főherczeg nevében felhívta a rendeket, hogy 
a pozsonyi országgyűlés határozata értelmében, a Horvátor- 
szág és a szomszéd tartományok közt fenforgó határ-kérdések 
elintézésére biztosokat küldjenek ki. Ez megtörtént, és april 
8-ika állapíttatott meg a bizottság működésének megkezdésére 
határnapul. 

Károly főherczeg írásban felhívta a gyűlés figyelmét a 
horvátországi végvárak, különösen Károlyváros megerősíté- 
sére és élelmezésére. A rendek ingyen munkákat rendeltek. 
De ingyen gabonát most sem ajánlottak. Azon panaszt illető- 
leg, hogy Károlyvárosban az élelmi czikkek ára túlságosan 
magas, kijelentették, hogy annak oka maga a károlyvárosi 
őrség, mely nagy zsolddal lévén ellátva, magas árakat ajánl az 
élelmi czikkekért. 

A bán előterjesztvén, hogy a Kulpán túl lakó urak és 
nemesek az engedelmességet meg szokták tagadni : a gyűlés 
kinyilatkoztatá, hogy azok szintúgy alá vannak vetve hatósá- 
gának, mint a tartományok egyéb lakói ; és felhívta őt, hogy 
az ellenszegülőket erőhatalommal szorítsa engedelmességre. 

A bán által elrendelt fölkelés, a gyűlésekről elmaradó 
rendek és az adó-hátralékok tárgyában , megujittattak a ko- 
rábbi végzések. 

A bán kijelenté, hogy a nyolczadi törvényszék legköze- 
lebb tartandó ülésszakát már az új, javított naptár szerint 
fogja kihirdetni. A gyűlésen jelenlevő urak és nemesek közül 
többen felszólaltak ezen újítás ellen. Minthogy — így szóltak 
— Magyarországban a rendek a régi határnapok megtartását 
követelték » Horvátország és Slavónia rendéire nézve pedig 
a magyarországi jog bir érvénynyel« : arra kérték a bánt, 
hogy a törvényszékek tartását, míg a magyar országgyűlés ez 
ügyben határoz, halaszsza el. *) 

VIII. 

Az 1585. márczius 11-én tartott gyűlést első sorban 
Károly főherczeg előterjesztései foglalkoztatták. Vonatkozva 



A gyűlés végzései a zágrábi protocollumban. 



HORVÁT- ÉS TÓTOttSZÁGI GYŰLÉSEK. 105 

az utolsó gyűlés végzésére, értesíté a rendeket, hogy a határ- 
igazítás végett kiküldött biztosok működésének megkezdésére 
korai határnapot tűztek ki ; minthogy előbb Stíria és Krajn 
rendéitől informátiót kell kérnie. 

A gyűlés azt válaszolá, hogy az 1581-ik évi pozsonyi or- 
szággyűlés végzése értelmében küldötte ki a biztosokat; és 
fölkéri a főherczeget, hogy a két tartomány részéről is, a kitű- 
"zött határnapon jelenjenek meg a biztosok 

Ugyancsak a főherczeg előtt panasz emeltetett a károly- 
városi főkapitány ellen, a ki két horvát nemest önkényesen 
letartóztatott. A főherczeg átküldé most a főkapitány véd- 
iratát. Ez nem elégíté ki a rendeket, sőt inkább erélyes nyilat- 
kozatra készteté őket. »0 felsége — így szólnak — a horvát- 
országi és slavóniai véghelyek fölött a főherczegre bízta a 
felügyeletet ; de nem olyképen, hogy a horvátországi főkapitány- 
nak szabadságában álljon ő felsége hü rendéit, ő felsége eskü- 
jének és az ország törvényeinek sérelmére, ősi szabadságaiktól 
és kiváltságaiktól megfosztani. « A főkapitány ellen ugyanis 
egyéb panaszaik is vannak, főleg erőszakos birtokfoglalásai 
miatt. Ünnepélyes óvást emelnek, és kérik a főherczeget, hogy 
utasítsa őt rendre. Egyébkint a jövő magyar országgyűlésre 
küldendő követeik által ő felségéhez is fognak fordulni. 

A főherczeg a végvárak ügyét a rendek figyelmébe aján- 
lotta. Azok intézkedtek a hátralékban levő ingyen-munkák 
leszolgálása iránt, újakat is ajánlottak, és megállapították a 
munkálatok sorrendét. 

A főherczeg felhívta a rendeket, hogy Zágrábból két 
ágyút és 600 golyót ingyen szállíttassanak Varasdra. A rendek 
ellenben, kiemelvén, hogy az ágyúk Zágrábban is biztos helyen 
vannak, és elszállításuk hire a törököket támadásra bátorít- 
hatná, arra kérik a főherczeget, hogy hagyja azokat továbbra 
is mostani helyökön. 

A füstpénz kivetése a jövő gyűlésre halasztatott. Anyol- 
czadi törvényszékek tárgyában rendelkezések történtek. És 
több magánügy intéztetett el. *) 



*) A gyűlés végzései a zágrábi protocollumban. 



106 1582—1587. 

IX. 

1585. július első napjára, a bán, a király parancsából, 
gyűlést hirdetett; főleg azon czélból, hogy Károlyvárosnak 
élelmi szerekkel való ellátása iránt megfelelő intézkedések té- 
tessenek. 

A bánnak erre vonatkozó előterjesztésére a rendek ki- 
jelentették, hogy miként a múlt esztendőben, úgy a jelen 
évben is, jelentékeny mennyiségű gabona szállíttatott Károly- 
városba, és a szállítók ajánlkoztak , hogy ha kívántatik, még 
többet hoznak piaczra ; a bő termés következtében, a szükség- 
letet könnyen lehet fedezni, a zabot kivéve, mely szűken 
termett. 

Károly főherczeg a Károlyvárosnál régóta tervezett hid 
felépítését sürgeté. A rendek a főherczeg emlékezetébe hivták, 
hogy ezen czélra az 1584. deczemberben tartott gyűlésen tete- 
mes ingyen munkát szavaztak meg ; azonban az e végből oda 
rendelt jobbágyokat a kapitány más czélra, egy új erőd építé- 
sére használta föl. Mindazáltal, tekintettel a főherczeg kére- 
> 

sere, másodízben is ajánlanak ingyen-munkásokat; valamint 
Szent-György várának megerősítésére is. 

Ugyancsak az 1584. deczemberi gyűlésen a nyolczadi 
törvényszékek tartása addig elhalasztatott, míg a magyar or- 
szággyűlés a kalendárium ügyében határoz. Mivel azonban az 
országgyűlés késik, és a nyolczadi törvényszékek elmaradá- 
sából komoly bajok származnak ; határoztatott, hogy a nyol- 
czadi törvényszék már július 25-én kezdje meg ismét üléseit; 
megválasztattak az ülnökök, a kiknek fizetésére, minden füst 
után, 12 dénár szavaztatott meg. 

A néhány nap előtt elhunyt Petricsevich János al-itélő- 
mester helyébe Urnóczi Mihály választatott meg, és részére, 
minden füst után, 8 dénár szavaztatott meg. 

A rendek, hadak tartására, minden füst után 2 forintot 
szavaztak meg. Ezen végzés nem hozatott egészen egyhangú- 
lag. A távollevő Zrínyi grófok és Draskovich Gáspár követei el- 
lene szavaztak. A rendek ennélfogva, nem tartván méltányosnak, 
hogy ezen urak kötelességeik teljesítése alól elvonják magokat, 
elhatározták, hogy a Zrínyi grófok és Draskovics Gáspár, bir 



A horvAt- és tótországi gyűlések. 107 

tokaikon minden öt füst után egy puskás gyalogot és minden 
húsz füst után egy lovast szereljenek föl, és bocsássanak a bán 
rendelkezésére. Egyúttal fölhívták a bánt, hogy a Zrínyi gró- 
fok birtokai után sok év óta nem fizetett füstpénzt hajtsa be. 

Mikáczi Miklós, zágrábi prépost, mint tartományi pénz- 
tárnok, benyújtván számadásait, ezek rendben találtattak, és 
részére, buzgó fáradozásainak elismeréséül, a rendek a hátralé- 
kokból 45 forint 25 dénár tiszteletdíjat ajánlottak meg. 

Szükségesnek mutatkozott a leányrablók ellen az 1562-ik 
évi gyűlésen hozott végzéseket megújítani. *) 

X. 

Ezen gyűlés után szokatlanul hosszú idő, több mint ki- 
lencz hó, telt el, míg a rendek ismét összegyűltek. 

Az 1586. april 20-ára összehívott gyűlésen, mint Erneszt 
és Károly főherczegek biztosai : Praun Erasmus, hadi taná- 
csos és Hallek főkapitány jelentek meg. Előtérj esztésökben a 
várak megerősítésére és élelmi szerekkel való ellátására, vala- 
mint a hadak szaporítására hívták fel a rendeket. 

Ezek Szredicski, Kaproncza, Szent-György, Dombró, 
Kőrös és Ivanics várak megerősítésére ingyen munkákat sza- 
vaztak meg ; felszólítván a bánt, hogy azokkal, a kik job- 
bágyaikat a kijelölt helyekre küldeni vonakodnak, mint láza- 
dókkal bánjék el. Hallek főkapitányt pedig fölkérték, hogy 
oltalmazza a jobbágyokat, és felügyeljen a munkákra. 

A károlyvárosi hid építésére másodízben kirendelt mun- 
kásokat a kapitány most sem használta fel ezen czélra. Har- 
madízben is felajánlják azokat ; és kifejezik azon reményöket, 
hogy a híd most végre el fog készülni. 

A rendek áldozatkészségükben még tovább mentek. Ké- 
szeknek nyilatkoztak arra, hogy az ő költségükön tartott 
hadak számát 200-ról 300-ra emelik ; bár az e czélra megsza- 
vazott adókat Zrínyi György és Batthyányi Boldizsár még 
folytonosan nem engedték jószágaikon behajtatni ; sőt példá- 
jok által csábíttatva, többen az urak közül követeik által ün- 



A gyűlés végzései ugyanott. 



108 1582 — 1587. 

uepélyesen kijelentették, hogy a jövő magyar országgyűlésig 
uein fognak adót fizetni. 

A főherczeg azon fölszólítására, hogy ingyen gabonát 
ajánljanak, és Zágrábban egy romba dőlt kolostort raktárrá 
alakítsanak át, a rendek azt válaszolták, hogy arra nem képesek. 
A rendek sürgették a határok kiigazítását és az adóhátralékok 
behajtását 

A gyűlés előtt elhaltak Zabóki János al-bán és Pethe 
Imre itélőmester. A rendek elismeréssel nyilatkoztak érde- 
meikről. A bán bejelentette, hogy Jamniczai Imprich Lászlót 
al-bánná és Szombathelyi Mártont itélőmesterré nevezte ki. 

Zágráb és Kőrös megyék alispánjai és szolgabirái a gyű- 
lés színe előtt lemondottak hivatalaikról. A rendek a lemon- 
dást nem fogadták el. *) 

XL 

A 1587-iki évben két gyűlés tartatott. Az első január 5 én. 

Á rendek, hadak tartására, néhány főúr és nemes köve- 
teinek ellenzése daczára, két forint füst-pénzt szavaztak meg. 
Es felhívták a bánt, hogy azok ellen, a kik az adófizetést meg- 
tagadják, fegyver hatalmával lépjen fel, és felkelést rendeljen. 

Minthogy a bán, Ivanics közelében, Ali béget, ki 5000 
emberrel jött az ország pusztítására, megverte, és maga a ve- 
zér is a csatában elesett ; attól lehetvén tartani, hogy Perhad 
basa, elesett testvére halálát megboszulandő , támadást fog 
intézni: a rendek elhatározták, hogy ez esetben a bán, az 
1547-ik évi magyar országgyűlés XII. czikke értelmében köz- 
felkelést rendeljen, és azokat, a kik a táborban meg nem je- 
lennek, a táborozási költség kétszeres összegének erejéig bír- 
ságolja meg. 

A rendek több erősség számára ingyen-munkákat sza- 
vaznak meg. 

Sürgetik az adószedők számadásainak benyújtását, a 
hátralékok behajtását, a határok kiigazítását. Rendelkeznek a 
nyolczadi törvényszék megtartásáról, ülnököket választanak, és 
ezek fizetésére minden füstre 10 dénárt vetnek ki. 2 ; 



*) A gyűlés végzései ugyanott. 
9 ) A gyűlés végzései ugyanott. 



HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 109 



XII. 



A második gyűlés (1587) szeptemher 27-re hivatott egybe. 

Felolvastatván a pozsonyi országgyűlésre szóló királyi 
meghívó levél, Horvátország és Slavónia követeiül megválasz- 
tattak : Zelniczei Miklós zágrábi olvasó-kanonok, Urnóczi Mi- 
hály alitélőmesterés Vragovics Kristóf varasdi alispán. Ezeket 
egyebek között megbízták, terjeszszék az országgyűlés elé a 
rendek panaszát az adó behajtását akadályozó főurak ellen. Ez 
ügyben Károly főherczeg közbenjárását is kikérték. x ) A kik- 
nek, valamint a törvényszéki ülnököknek, költségeik fedezésére, 
minden füst után 20 dénárt szavaztak meg. 

Hallek főkapitány küldöttei, Kastellánfi István és Gaz- 
vani István kapitányok, Károly főherczeg nevében, a slavoniai 
végvárak tárgyában előterjesztést tettek. Azonban a rendek 
csak a hátralékos ingyen-munkákról intézkedtek; új ingyen 
munkákat, a gazdasági munkák folyamatban lévén, egyelőre 
nem ajánlottak; ezt a jövő gyűlésre halasztották. Ingyen 
gabonát sem ajánlottak; hivatkozva a keresztény »irgalraas- 
ság« sugallatára, mely a jobbágyok kímélését követeli; és 
arra, hogy pénzért könnyen be lehet szerezni a szükséges 
gabonát. 

Kijelentik, hogy a 300 gyalogot ezentúl is eltartandják, 
sőt számukat, ha lehet, szaporítani fogják. 

A rendek engedelmességet ígérnek az albánnak, ki az 
Emészt főherczeghez elutazó bánt helyettesítendi. 2 ) 



*) Az instructio egyéb pontjait nem foglalták a végzésekbe. 
2 ) A gyűlés végzései a zágrábi protocollumban. 



■\