Skip to main content

Full text of "A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai : a reformátiótól kezdve"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designcd  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  A/íJí/iííJí/i  íJíírí&Hííon  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  flle  is  essential  for  informingpeopleabout  this  project  andhelping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  lesponsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whelher  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  seveie. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http  :  //books  .  google  .  com/| 


TO  rr 

•■'r  Yr;:r( 

ruBLi: 

L..                 #...      V    I 

2'^m 

(Kí\ 

AP-^'-^.  r 

,r-,-'-  ••    \  ^f^) 

l  1  >.     . 

'^'■•.■-l-       hS 

R             1 

>»ifj           L 

T  A  R  T  A  L  0  M. 


h 


Lap 

Előszó     XIII 

ELSŐ  FEJEZET. 
M&ty&s  trónraléptétől  Bethlen  trónraléptéig   (1609-1613.). 

I.  Ajs  1609 — lO'ki  possofiyi  orsedggyulés.  —  í.  Az  óhaj- 
tott béke  nem  jön  létre.  —  A  papság  felszólal  az  1608-ki  tör- 
vény ellen.  —  Illésházy  halála  szükségessé  teszi  az  országgyűlés 
összehívását.  —  Az  előkészületek.  —  A  király  tanácsosai  mel- 
lőzni kívánják  a  vallási  kérdés  tárgyalását ;  de  a  katholikusok 
sürgetik 1 

II.  A  követi  utasítások.  —  Az  országgyűlés  megnyitása.  — 
Az  austriai  rendek  követei  felhozzák  a  vallás  kérdését.  —  A 
nádor  választásánál  szintén  a  vallás  játsza  a  főszerepet.  —  Az 
udvar  katholikus  férfiút  akart ;  az  ország  rendéi  több  felirat  után 

az  ev.  vallású  Thurzó  Györgyöt  választják  meg 8 

III.  A  nagyszombati  ref.  pap  és  tanitó  elűzetése  nagy  zajt 
idéz  elő.  —  A  katholikusok  Forgách  bibornokban.  a  protestán- 
sok Thurzó  nádorban  bíznak.  —  A  rendek  többsége  vissza- 
helyezi az  elűzötteket 21 

IV.  Az  ausztriai  rendek  folytonos  összeköttetésben  állanak 
a  magyarokkal.  —  Starzernek  előleges  küldetése  a  pozsonyi  or- 
szággyílésen.  —  A  négytagú  küldöttség  eljárása,  —  a  királynál, 
a  nádornál  és  a  rendeknél.  —  A  magyar  rendek  közbelépnek.  — 
A  király  visszautasítja  őket.  —  Végre  Thurzó  által  válaszol.  — 

A  küldöttség  visszatér  Bécsbe * 37 


A,  V.  A  birtokok  visszaadásánál  felszólalnak  a  jezsuiták.  — 

Jj    J3  A  papi  rend  kikel    a    tized    feletti    világi    bíráskodás   ellen.  — 

^  A  sérelmek  tárgyalása.  —  A  törvényczikkek  szövege ;    a  gyűlés 

^     ^  bezárása  1610.  január  havában 

^     -i  2.  A  bécsi  országgyűlés  lOlO-hen  febr.  5-töl  márcz.  3-ig. 

■**  Thurzó  a  bécsi  országgyűlésen.  —  Mint  közbenjáró  beszédet 
tart.  —  A  király  német  tanácsosainak  csinyje.    —    Thurzó   ha- 


r 

::> 
ti 

■ 

ti 

"5 


39 


VI  TARTALOM. 

Lap 
ragja  és  javaslata.  —  A  katholikus  és  protestáns  rendek  kibé- 

külése.  —  Tburzó  és    a  zsolnai  zsinat  márczius  28-án 46 

3.  Báthory  Odbar  erdélyi  orsedggy  ülései.  —  LA  rendek 
]  609-ben  elhalasztják  a  vallás  kérdését.  —  1610-ben  a  fejedelem 
ellen  merénylet  készal,  mely  a  katbolikusokra  rosszul  üt  ki.  — 

A  beszterczei  országgydlés  és  annak  határozatai 53 

IL  Báthory  ellen  mindenütt  ellenszenv  mutatkozik.  —  Az 
1610-ki  szebeni  országgyűlés  vallási  törvényczikkei.  —  Háború  a 
fejedelemmel ;  decz.  27.  Tokajban  fegyverszünet  köttetik.  —  Az 
1612-ki  szebeni  országgyűlés  tavaszi  és  őszi  határozatai  a  val- 
lás ügyében 60 

4.  Ae  1613'ki  pozsonyi  orssdggyülés.  —  I.  Ezen  gyűlés 
előzményei ;  a  nagyszombati  zsinat  és  a  klérus  felirata  Mátyás- 
hoz. —  A  pápai  nunczius  intése.  —  A  királyi  propositiók  és 
ezekre  a  rendek  válasza.  —  A  protestánsok  és  katholikusok  sé- 
relmei          63 

IL  Mátyás  válasza  a  benyújtott  sérelmekre.  —  Ezzel  a 
protestánsok  nem  elégesznek  meg.  —  Újra  felirnak.  —  A  király 
nem  enged.  —  Uj  törvény  nem  hozatik.  —  Mátyás  újra  alkudo- 
zik Báthoryval,  —  ez  utóbbinak  bukása 77 

MÁSODIK   FEJEZET. 
Bethlen  trónraléptétől  Mátyás  haláláig  (1613—1619.). 

I.  Erdélyi  gyűlések  és  alkudozások.  —  I.  Bethlen  az 
1613.  okt.  21-diki  kolozsvári  országgyűlésen  fejedelemmé  válasz- 
tátik  ;  esküjében  a  vallásszabadságot  biztosítja.  —  Politikai  iránya, 
jelleme  ellentétben  áll  Mátyás  politikájával.  —  A  meggyesi  or- 
szággyűlés 161-íí.  febr.  25. ;  —  ennek  vallásügyre  vonatkozó  vég- 
zései          83 

II.  Mátyás  alkudozásba  bocsátkozik  Bethlennel  ápril  hó- 
ban. —  A  titkos  pontokat  Bethlen  nem  irja  alá.  —  Mátyás 
titkon  ellenségeket  szerez  neki.  —  A  szászok  a  papi  dézsma 
ügyében  az  országgyűléshez  utasíttatnak 87 

III.  Tburzó  Kristóf  Szepesváralján  zsinatot  tart,  —  A  klé- 
rus mozog ;  Homonnait  erdélyi  fejedelemmé  akarja  tenni.  —  A 
n.-szombati  békeokmányok  a  kolozsvári  országgyűlésen  1615. 
június  25-kén  kicseréltetnek.  —  A  titkos  pontok  is  elfogadtat- 
nak. —  Homonnai  és  a  papság  ármányai.  —  Bethlen  összehivja 
a  kolozsvári  országgyűlést  szeptember  27-re.  —  Vallásügyi  tör- 
vényei           91 

IV.  Homonnai  elfogott  leveléből  kitűnik  a  mozgalom 
czélja.  —   Bethlen  értesíti  erről  Thurzót.  —   Forgách  Zsigmond 


TARTALOM.  VII 

Lap 

a  felvidéki  rendeket  kétszer  Kassára  hívja.  —  A  rendek  kikelnek 
Pázmány  ellen.  —  Homonnai  folytatja  a  lazítást.  —  Thurzó  ha- 
lála és  rövid  jellemzése 97 

V.  Bethlen  kénytelen  fegyverhez  nyúlni.  —  Forgách  Kas- 
sára hívja  a  felvidéki  rendeket ;  ezek  békekísérletet  ajánlanak.  — 
A  prágai  tanácskozmány  országgyűlést  sürgetve,  kölcsönös  szemre- 
hányások után  eredménytelenül  eloszlik.  —  A  nagyszombati 
tanácskozmány  jun.  29-től  aug.  2.  —  A  N.-Károlyhan  tervezett 
összejövetel  elmaradt.  —  A  reformatió  százados  ünneplése....       105 

2.  Ab  ISlS-ki  pozsonyi  orszdffffyúlés.  —  I.  A  trónöröklés 
kérdése  és  a  katholicismus.  —  Az  udvar  és  a  protestánsok  aggo- 
dalmai. —  Mátyás  sok  habozás  után  1618.  márcz.  -írére  össze- 
hívja a  rendeket.  —  A  megyék  utasításai.  —  Mátyás  helyett 
Ferdinánd  foherczeg  jött  a  gyűlésre 111 

IL  A  kir.  diploma  feletti  viták.  —  Az  «una  cum  templis> 
kifejezés  indokolása  —  protestánsok  és  katholikusok  részéről.  — 
A  protestánsok  óvást  tesznek  a  hozandó  vallási  törvény  ellen.        118 

III.  A  katholikusok  ellenóvása.  —  A  hitlevél  hatodik  pontja. 
A  jezsuiták  ügye  újra  szóba  hozatik.  —  A  királyválasztás  után 
Forgách  Zs.  nádorrá  választatik.  —  A  protestánsok  és  katho- 
likusok sérelmei 127 

IV.  Az  ausztriai  protestáns  rendek  közbenjárásért  folya- 
modnak. —  Jesseniust,  a  csehek  küldöttét.  Forgách  letartóz- 
tatja. —  A  kedélyek  mindinkább  felháboríttatnak.  —  A  val- 
lásügyi   törvényczikk.  —  A  gyűlés  vége 133 

3.  Erdélyi  gyűlések  1618  és  1619'hen.  —  1.  Az 
1618-ki  kolozsvári  országgyűlés.  —  Bethlen  fellép  a  zsidózó  fele- 
kezet ellen.  —  A  rendek  hálával  fogadják  ezt ;  —  és  szigorú 
törvényeket  alkotnak  a  bevett  vallásokon  kívül  keletkező  új 
felekezetek  ellen 136 

II.  Az  1619-ki  fejérvári  orszájigyűlés.  —  Bethlen  a  vallás- 
erkölcsi életre  nagy  súlyt  fektet.  —  A  rendek  templomba  járást, 
űnnepszentelést  ajánlanak,  a  rossz  életet  tilalmazzák 140 

HARMADIK  FEJEZET. 
n.   Ferdinánd   trónraléptétöl   a    nikolsbnrgi  békéig  (1619-1622 ). 

I.  Az  1619-ki  pozsonyi  orszdgfryűUs.  —  1.  Mátyás  a  cseh 
háború  kitörésekor  elhalván.  II.  Ferdinánd  veszi  át  a  kormányt.— 
Ez  máj.  26-ára  összehívja  a  rendeket.  —  A  megyék  és  városok 
utasításai.  —  A  csehek,  morvák  és  osztrákok  kérelmei 144 

II.  A  magyar  rendek  küldöttsége  a  csehekhez.  —  Pázmány 
tanácsa  a  királyhoz.   —    A    szövetséges  morva -osztrák    rendek 


VIII  TARTALOM. 

Lap 

közbei^'áxásért  folyamodnak.  —   A  magyarok  felhívására  adott 
királyi  válasz  rossz  vért  csináJ 150 

III.  A  nádor  a  sérelmek  mellőzésére  akarja  birni  a  ren- 
deket. —  A  protestánsok  egy  ideig  küzdenek  jogaik  mellett ;  majd 
egy  erélyes  óvástétel  mellett  más  országgyűlésre  halasztják 
ügyüket.  —  A  gyűlés  szept.  elején  eredménytelenül  eloszlik 160 

2.  Az  leiQ-ki  kassai  réseleges  orsedggytüés  seept.  21—26, 
Ezen  gyűlés  előzményei.  —  Bethlen  fegyvert  fog  a  magyar  pro- 
testánsok mellett.  —  Querelae  Hungáriáé.  —  A  kassai  gyűlés 
jelentősége,  —  határozatai 169 

3.  Ae  1619 — 20-]^  pozsonyi  országgyűlés.  —  I.  Bethlen 
Pozsonyt  a  koronával  együtt  elfoglalja.  —  A  nádor  által  össze- 
hívja az  ország  rendéit.  —  A  főpapok  elmaradnak.  —  Bethlen 
visszautasítja  a  vádat,  mintha  koronáért  harczolna.  —  De  a 
rendek  kívánják  megkoronáztatását.  —  A  cseh  követség.  —  A 
templomok  ügye  elintéztetik 181 

II.  A  helvét  hitvallású  tanítók  külön  ac^ák  be  kívánsá- 
gaikat az  országgyűlésnek.  —  A  tizenkét  pont  és  az  arra  adott 
válaszok.  —  A  rendek  válasza  a  nádori  előterjesztésre.  —  A 
király  salvus  conductust  kér  követei  számára 187 

in.  Bethlen  elhalasztja  a  királyválasztást.  —  Ferdinánd 
követei  megérkeznek ;  ezek  előterjesztése,  a  rendek  válasza  — 
és  viszonválaszok.  —  Bethlen  csak  a  kormányzó  czímet  fogac^a 
el  és  megköti  Ferdinánddal  a  fegyverszünetet  —  A  hozott  tör- 
vények tartalma ' Wá 

4.  Az  1620-hi  fejérvdri  országgyűlés.  —  Ferdinánd  és 
Bethlen  között  újra  kitör  az  ellenségeskedés.  —  Bethlen  Erdély- 
ben ideiglenes  kormányt  állít.  —  A  fejérvári  országgyűlés.  — 
Ennek  végzései 205 

5.  Az  1620-ki  beszterczebányai  országgyűlés.  —  I.  Fer- 
dinánd magatartása.  —  A  titkos  tanács  nézete ;  Bethlen  meg- 
hívója. —  Az  országgyűlés  megnyitása  késik  Ferdinánd  köve- 
teinek elmaradása  miatt  —  Bethlen  levele.  —  A  szövetségesek 
előterjesztése 207 

II.  Bethlen  megnyitja  a  gyűlést.  —  Ferdinánd  előleges 
küldöttei.  —  Bethlennel  a  magyar  rendek  újabb  szövetséget  köt- 
nek. —  Ferdinánd  biztosainak  megjelenése,  kívánsága,  tiltako- 
zása, eltávozása 210 

m.  Bethlen  királylyá  választatik ;  —  a  koronát  nem  teszi 
fejére.  —  A  hitlevélnek  vallást  illető  pontjai.  —  Az  országgyűlés 
vallásügyi  határozatai 226 

IV.  Az  új  törvények  nagy  forradalmat  idéznek  elő.  — 
Bethlen  hívei  ingadozni  kezdenek.    —   Ferdinánd   semmiseknek 


TARTALOM.  IX 

Lap 

nyilvAnítja  az  illető  törvényeket.  —  Pázmány  egy  röpiratban  ön- 
magát és  egyházát  védelmezi 240 

6.  A  nikolsburgi  békekötés  tárgyalásai.  —  I.  A  fehérhe- 
gyi csata  után  sokan  elpártolnak  Bethlentől.  —  Mind  Ferdinánd, 
mind  Bethlen  követeket  küldenek  Haimburgba  béketárgyalások 
végett.  —  A  tárgyalások  fennakadnak.  —  Mind  a  két  fél  kö- 
vetei új  utasítást  nyernek ;  —  de  eredménytelenül  eloszlanak . .       244 

II.  Bethlen  Eperjesre  hívja  össze  az  ország  rendéit.  — 
Thurzó  ezt  ellenzi.  —  A  csekély  számban  összejött  rendek  csüg- 
gednek. —  Ezért  Bethlen  uj  alkudozásokba  bocsátkozik  Nikols- 
burgban.  —  A  két  fél  utasítása 254 

III.  A  papi  javak  és  a  jezsuiták  feletti  tanácskozás.  —  A 
vitás  kérdések  Ferdinánd  és  Bethlen  elé  terjesztetnek.  —  Ferdi- 
nánd Írásbeli  nyilatkozata.  —  A  béke  decz.  31-én  létre  jön ; 
annak  pontjai 261 

7.  As  1622'ki  kolozsvári  és  hessderceei  orsgággyülések.  — 
A  rendek  örömmel  veszik  a  fejedelem  előterjesztését.  —  Kolozs- 
várott akadémia  állíttatik.    —    Törvény    az    cuj  keresztyének  >- 

ről.  —  Az  akadémia  ellenzőiről 274 

8.  1622'diki  soproni  országgyűlés.  —  I.  Az  országgyűlés 
összehívása,  elhalasztása  és  megnyitása.  —  A  kir.  propositiók 
nem  elégítik  ki  a  rendeket.  —  A  nádorválasztás.  —  Thurzó  Sza- 
niszló.  —  A  vallási  sérelmek  mellőztetnek 278 

II.  Bethlen  követeinek  fogadtatása.  —  A  sérelmi  felira- 
tok. —  A  papi  jószágok  visszaadatnak.  —  Bethlen  ezt  rossz  né- 
ven veszi.  —    Az  országgyűlés  bezáratik    augusztus  6-kán 286 

NEGYEDIK  FEJEZET. 
A  nikolsburgi  békétől  Bethlen  haláláig  (1622-1629). 

1.  Az  1623.  és  1624-ki  tatiácskozások.  I.  A  béke  tartha- 
tatlan. —  A  felvidéki  rendek  kassai  gyűlése  követeket  küld  ki 
a  beszterczebányai  tárgyalásokra.  —  A  lanácskozmány  ered- 
ménytelen. —  Bethlen  Fehérváron  gyűlést  tart.  —  A  tárgyalások 
meghuisulása  után  fegyvert  fog  a  nikolsburgi  pontok  meg  nem 
tartása  miatt.  —  Új  béketárgyalások  kezdetnek 291 

11.  Az  1624-ki  bécsi  békekötés.  —  A  fejedelem  és  a  király 
kívánságai.  —  Ez  utóbbi  nem  fogadja  el  alapúi  a  nikolsburgi 
békét.  —  Bethlen  kassai  országgyűlése.  —  A  békepontok  máj.  8-án 
aláiratnak.  —  A  gyulafehérvári  gyűlés  végzése  a  jobbágyfiúk 
iskoláztatásáról 298 

2.  Az  1626-ki  soproni  országgyűlés.  —  I.  Bethlen  és  Fer- 
dinánd családi  czéljai  megnehezítik  a  tárgyalásokat.  —    Az  or- 


X .  TARTALOM. 

Lap 
szággyűlés  összehívása.  —  A  kir.  előterjesztésekből  vallási  indok- 
ból kimarad   a   király-   és   nádorválasztása.   —    De    a  rendek 
sürgetésére  előkerül.  —  Eszterházy  nádorrá  lesz.  —  A  vallásügyi 
sérelmek  mellőzése 303 

II.  A  királyválasztás  kérdése.  —  A  király  és  tanácsosai 
vallási  indokból  kerülik  a  hitlevél  kiállítását.  —  A  rendek  ki- 
vánják  a  hitlevelet.  —  Ennek  vallást  illető  pontja.  —  A  tör- 
vényczikkek  szerkesztése.  —  Winkovics  botrányos  esete.  —  A 
hozott  törvény  ellen  a  klérus  óvást  tesz.  —  A  pápa  dicsérete 311 

3.  Az  1626,  és  1627'ki  gyulafehérvári  orsedggyűlés.  — 
Bethlen  nőül  vévén  Brandenburgi  Katalint,  közelebbi  viszonyba 
lép  a  német  i protestánsokkal.  —  Szövetségre  lép  velÖk  ;  —  ne- 
jét utódává  választja  a  gyulafehérvári  gyűlés.  —  Vallásügyi  tör- 
vény. —  Új  háború  s  novemberben  a  pozsonyi  béke.  —  A  tokaji 
utótanácskozás  pontjai.  —  Bethlen  törekvései  a  protestantismus 
mellett ;  —  halála ;  —  jelleme 318 


ÖTÖDIK  FEJEZET. 
Bethlen  halálától  IH.  Ferdinánd  trónraléptéig  (1629—1687). 

1.  Ae  1630'ki  orsedggy ülések.  I.  Brandenburgi  Katalin 
beiktatása  előtt  visszatér  a  protestáns  vallásra  —  Az  unió  felté- 
telei és  az  esküforma.  —  A  négy  vallás  szabadsága  biztosítta- 
tik. —  Az  illető  articulusok.  —  Katalin  elveszti  a  trónt.  — 
Rákóczy  György  a  segesvári  gyűlésen  fejedelemmé  választatik;  — 
biztosítja  a  szabad  vallásgyakorlatot 330 

II.  Az  1630-ki  soproni  országgyűlés  sok  halasztás  után 
összehívatik.  —  Pázmány  és  Eszterházy  tanácsai  következtében 
a  vallás  kérdése  mellőztetik 340 

2.  Erdélyi  országgyűlések  1631—1638.  —  III.  Az  1631. 
és  1632-ki  fehérvári  országgyűlések  végzései.  —  A  szombatosok 
ügye  163ö-ben;  —  az  ellenük  hozott  törvény.  —  Az  1636-ki 
végzés  a  Bethlen-féle  collegium  ügyében 342 

3.  Az  1634—36'ki  soproni  országgyűlés.  —  IV.  Ezen  gyűlés 
előzményei.  —  Pázmány  és  Eszterházy  közötti  súrlódás.  —  Az 
elnapolt  gyűlés  megnyitása.  —  Sérelmi  bizottság.  —  A  nádor  nem 
akarja  fölvétetni  a  vallásügyi  kérdést ;  de  a  protestánsok  erélye- 
sen követelik.  —  Nagyszombati  sérelem.  —  A  szabadszólás 
tilalma.  —  A  gyűlés  berekesztése  febr.  lö-én.  —  Pázmány  és 
Ferdinánd  halála,  rövid  jellemzése 346 


TARTALOM.  XI 

HATODIK  FEJEZET. 
H  Ferdinánd  trónraléptétől  a  forradalom  kitöréséig  (1688—1648). 

Lap 

1.  Ag  1637— 38-diki  pozsonyi  országgyűlés.  —  l.  III.  Fer- 
dinánd király  és  Lósy  esztergomi  érsek  folytatják  az  üldözést.  — 
A  pozsonyi  evangélikus  templomépítés  betiltása.  —  Ezért  a  ren- 
dek ingerülten  jöttek  Pozsonyba.  —  A  király  nov.  29-kén  vonul 
be  a  városba.  —  Királyi  előterjesztések,  sérelmek.  —  A  nádor 
kifakadásai  és  a  templomok  ügyében  beadni  szándékolt  panasz 
elleni  törekvései.  —  A  protestánsok  ellenészrevételei 366 

II.  A  nádor,  a  főrendek  és  a  personális  le  akarják  beszélni 
a  protestánsokat  sérelmeik  beadásától.  —  A  küldöttség  tagjai  és 
a  katholikusok  törekvései  ellenök.  —  A  megyénként  elősorolt 
sérelmek 382 

III.  A  király  a  protestánsok  eljárását  újnak  és  szokatlan- 
nak jelenti  ki  feleletében.  —  A  nádor  ujabb  kifakadásai,  s  erre  a 
protestánsok  válasza.  —  Nem  ismerik  el,  hogy  eljárásuk  helytelen 
volna.  —  A  király  decz.  22-ki  uj  válaszában  ismét  kárhoztatja 
a  protestánsok  eljárását.  —  A  nádor  fenyegetései.  —  A  protes- 
tánsok utasításaikra  hivatkoznak 391 

IV.  Az  <evangélikus  rendek >  elnevezése  feletti  vita.  — 
Az  evangélikusok  indokai.  —  A  nádor  és  a  personális  lebeszé- 
lései eredménytelenek.  —  A  király  meginti  őket ;  de  ők  Írásbeli 
biztosítékot  kérnek  ;  maradnak  követeléseik  mellett 397 

V.  A  király  ujabb  tagadó  válaszára  az  evangélikus  rendek 
is  megtagadják  a  további  tárgyalásokban  való  részvételt.  — 
A  király  végre  enged  ;  négy  pontba  foglalja  nézetét.  —  Az  ezek 
feletti  tanácskozások  miatt  a  nádor  dühössé  lesz ;  de  az  evan- 
gélikusok rendületlenül  küzdenek  jogaik  mellett.  —  A  kir.  reso- 

lulió  ismét  megtagadja  tőlük  *az  evang.  rendek*  czímét 40ö 

VI.  A  királyné  megkoronáztatik.  —  A  sérelmi  bizottság 
tárgyalásai  közben  a  protestánsok  uj  határozatot  kérnek  a  ki- 
rálytól. —  Nemesi  szabadság  fölölti  vita.  —  A  kir.  leiratra 
szóló  replica.  törvénykezés,  erőszakoskodás.  —  A  király  be- 
zárja a  gyűlést 411 

2.  Az  erdélyi  országgyűlések  1638—1642.  —  I.  Az 
1638-diki  fehérvári  tavaszi  országgyűlésen  az  unitáriusok  és 
judaizálók  ügye.  —  Ravius  és  Beké  pártja.  —  A  kolozsvári 
unitáriusok  és  reformátusok  egyessége 417 

II.  A  deési  országgyűlés  1638.  jul.  1.  —  Az  unitárius  hit- 
vallás feletti  vita.  —  Az  egyezség  szövege.  —  A  szombatosok 
eUtéltetése 425 

III.  A  beszterczei  gyűlés,  —  folytatja  a  szombatosok  elleni 


XII  TARTALOM. 

Lap 
pert.  —  Paczolayné  a  zsinat   határozata   szerint    elitéltetik.  — 

Péchy  Simon  jótállás  mellett  kiszabadul ;  —  s  áttér  a  ref.  hitre      435 

IV.  Az  1639-ki  májusi  gyűlés  határozatai.  —  Az  1640-ki 
fehérvári  országgyűlés.  —  A  katholikusok  sérelmei 4^-38 

V.  Az  1641 -ki  fehérvári  országgyűlés.  —  A  nádor  szem- 
rehányásokat tesz  a  fejedelemnek  a  jezsuiták  és  a  munkácsi 
vladika  miatt.  —  A  fejedelem  elintézi  az  ügyet.  —  Az  ország- 
gyűlésen törvényt  hoz  a  paráznaság  ellen.  —  A  törvény  szövege.      4-Í5 

VI.  Az  1642-ki  gyulafehérvári  országgyűlés.  —  Rákóczy 
és  Eszterházy  közötti  viszony.  —  II.  Rákóczy  Gy.  fejedelemmé 
lesz ;  —  hitlevelet  ad.  —  Vallási  törvény.  —  A  bürkösi  szász 
gyülekezet  ügye.  —  A  fejedelem  végzése.  —  Az  1643.,  1646.  és 
l647-ki  t.-czikkek  az  oláh  papokról -147 

VII.  Az  1643-ki  gyulafehérvári  országgyűlés.  —  II.  Rá- 
kóczy Györgynek  Báthory  Zsófiával  való  házassága  nagy  for- 
duló pontot  képez  a  vallási  kérdésekben.  —  Örsy  Zsigmond 
küldetése  az  országgyűlésen 453 

3.  Ae  1642-ki  possiynyi  orssdggyiilés.  —  A  bécsi  kor- 
mány alkotmányellenes  törekvései.  —  A  nádor  sürgeti  az  or- 
szágos sérelmek  orvoslását.  —  Az  országgyűlés  összchivatik  ;  — 
de  eredménytelenül  szétoszlik.  —  A  rendek  nyugtalanok ;  a  ná- 
dor memorandumot  nyújt  be  a  királynak 464 

HETEDIK  FEJEZET. 
A  linozi  békekötés  ideje  alatti  országgyűlések  (1648—1647.). 

I.  A  bécsi  kormány  és  a  kath.  papság  erőszakosságai 
válságot  idéznek  elő.  —  Rákóczy  fegyvert  fog,  kiáltványt  bocsát 
ki.  —  A  béketárgyalíisok  megkezdetnek.  —  Kassai  országgyűlés,  — 

a  fejedelem  propositiói.  —  A  rendek  helyeslik  eddigi  intézkedéseit      471 

II.  A  tokaji  októberi  országgyűlés.  —  A  császár  és  a  ná- 
dor üzenetei.  —    A  rendek  felirata ;    panaszok  és  sérelmek.  — 

A  kiküldött  követek  névsora 477 

III.  Az  ónodi  164Ö.  januári  országgyűlés.  —  A  fejedelem 
előterjesztése  a  béketárgyalásokról ;  —  ezt  a  rendek  helyeslőleg 
tudomásul  veszik.  —  A  király  kemény  válasza 486 

IV.  A  bártfai  februári  országgyűlés.  —A  kiküldött  bizto- 
sok előterjesztései ;  az  utasításul  adott  pontok.  —  A  fejedelem 
kívánságai 493 

V.  A  béketanácskozások  folytatása  és  vége.  —  Tőrös  Já- 
nos. —  Az  elfogadott  békepontok,  —  örömöt  okoznak.  —  Az 
1646-ki  pozsonyi  országgyűlés  kezdete  és  lefolyása.  —  A  béke- 
pontok -beiktatása.  —  A  vallásügyi  törvényczikkek  szövege 601 


E  L  0  8  Z  0. 


Tíz  esztendeje  annak,  hogy  «a  magyar  ország- 
gyűlések vallásügyi  tárgyalásai^,  czímű  dolgoza- 
tomnak első  kötete  napvilágot  látott. 

Azóta  a  magyarországi  protestáns  egylet,  mely 
azt  közzétette,  a  közöny  veszélyes  zátonyára  kerül- 
vén, működését  beszüntette,  s  úgy  látszott,  mintha 
vele  együtt  egyházi  irodalmi  életünk  érverése  is  tel- 
jesen megállt  volna. 

A  kik  az  ügy  szentségétől  áthatva,  nagyobb 
munkálatokhoz  fogtak,  azok  vagy  végképen  felhagy- 
tak vállalatukkal,  vagy  a  kiadhatás  reménye  nélkül, 
csupa  magánszenvedélyből,  folytatták  tanulmányaikat. 

Ez  utóbbiak  közé  tartoztam  én  is.  Tizenkét  évi 
országgyűlési  képviselői  tanulmányaimnak  legkelle- 
mesebb részét  fentebb  említett  művemnek  folytatása 
képezte.  Minél  tovább  haladtam  a  kutatásban,  minél 
több  becses  anyag  került  kezeim  közé,  annál  erő- 
sebb  lett  lelkemben  a  vágy,  hogy  e  szellemi  kincset 
prot.  egyházunk  számára  biztosítsam.  Ugy  jártam, 
mint   a   bányász,   a    ki    a  föld   mélyében    dolgozva 


XIV  ELŐSZÓ. 

■ 

véletlenül  új  gazdag  aranyerekre  talál.  Eg^^házi  tör- 
ténelmünk gazdag  bányájába  jutottam.  A  régi  ország- 
gyűlések naplóiban,  irataiban,  tudósításaiban  és  ho- 
zott határozataiban  megtaláltam  a  hazai  prot.  egyh. 
közéletének  leghívebb  fejlődési  processusát;  megta- 
láltam azokat  a  mértföldjelzöket,  melyek  legbiztosab- 
ban mutatják  az  utat,  melyen  egyházunk  és  nem- 
zetíink  századokon  át,  küzdve  és  remélve  haladott ; 
megtaláltam  lélektani  okait  is  azon  érdekes  rejtély- 
nek, hogy  miért  és  mely  körülmények  akadályozták 
meg  a  lelkiismeret  és  tudományos  kutatás  szabad- 
ságának diadalát  Magyarországon. 

Mindez  élvezetessé  tette  nekem  a  kutatást;  s 
azt  gondoltam,  hogy  másoknak  érdeklődését  is  fel 
fogja  költeni  az,  a  mi  nekem  lelki  gyönyört  okozott. 
Ig^"  történt,  hogy  protestáns  tudományos  folyóirat 
hiányában,  némely  országgyűlésnek  adalékait,  mint 
önálló  kutatásaim  eredményét,  olykor-olykor  bemu- 
tattam a  magyar  tudományos  akadémiának,  annyi- 
val is  inkább,  mivel  ezen  tudományos  intézetünk 
kiváló  gondot  fordított  a  régi  országgyűlések  emlé- 
keinek fölkeresésére.  A  fogadtatás,  melyben  felolva- 
sásaim részesültek,  további  kutatásra  sarkalt ;  s  egv- 
szerre  azon  vettem  magamat  észre,  hogy  dolgozatom 
egész  kötetekre  nőtt. 

Időközben  jött  létre  a  mag^^ar  protestáns  iro- 
dalmi társaság.  Ennek  igazgató  választmánya  a  fel- 
oszlott prot.  egylet  óhajtását  is  teljesítette  akkor, 
midőn  szerény  művem  kiadását  elhatározta,  s  ez 
által   lehetővé    tette,    hogy    egyháztörténelmünknek 


ELŐSZÓ.  XV 

igen   lényeges   része,  úgyszólván  egész  külső  törté- 
nelme, a  nagy  közönség  kezébe  jusson. 

Teljes  hálával  fogadva  az  intézkedést,  igyekez- 
tem művemet  minél  teljesebbé  tenni.  É  czélból  az 
akadémiában  felolvasott  adalékoknak  egyháztörténeti 
részét  —  habár  más  összefüggésben  —  tisztán  a 
hazai  protestantismus  szempontjából  átdolgozva, 
szintén  felvettem  e  munkába.  Azon  hiszemben  va- 
g\'ok,  hogy  a  szives  olvasó,  a  ki  fáradságot  veend 
magának  a  részletek  összehasonlítására,  azt  fogja 
vallani,  miszerint  azokat  egyrészt  a  mű  teljességé- 
nek és  szerves  összefüggésének  koczkáztatása,  más- 
részt a  protestáns  olvasó  nagy  közönség  jogos  igé- 
nyeinek sérelme  nélkül,  itt  mellőznöm  nem  lehetett. 

A  mi  az  egész  mű  beosztását  és  az  anyag  ke- 
zelését illeti,  az  teljesen  megfelel  azon  módszernek 
melyet  a  protestáns  egylet  által  kiadott  első  kötet- 
ben követtem.  Lehet  sőt  valószínű,  hogy  a  kidolgo- 
zás itt-ott  hiányos  lesz ;  de  szabadjon  hinnem,  hogy 
a  tartalom  érdekessége  és  az  anyag  gazdagsága  bő 
kárpótlást  fog  nyújtani  mindazoknak,  a  kik  a  hazai 
protestantismus  múltja  és  jövője  iránt  érdeklődnek. 

Mai  helyzetem  és  állásom  nem  engedi  az  új 
és  teljes  átdolgozást.  Adom  a  munkát  úgy,  a  mint 
azt  országgyűlési  képviselő  koromban  elkészítettem, 
és  adom  úgy,  mint  akkori  kedvencz  foglalkozásom- 
nak szerény  eredményét.  Vajha  azt  mások,  különö- 
sen pedig  szeretett  hitrokonaim  mind  a  két  evangé- 
likus felekezet  részéről  oly  lelki  élvezettel  olvasnák, 
mint   a  minővel   én   irtam;  vajha  a  komoly  biráló 


XVI  ELŐSZÓ. 

Ítélete  megerősíthetné  abbeli  szerény  vélekedésemet 
hogy  talán  nem  méltatlan  és  nem  haszontalan  mun- 
kát végeztem  akkor,  midőn  hiterős  apáinknak  or- 
szággyűlési küzdelmeit,  szenvedéseit,  aggodalmait  és 
reményeit  a  feledés  porától  megtisztítva,  igaz  voná- 
sokkal megörökíteni  igyekeztem. 
Szentesen,  1890.  év  végén. 

Zsilinszky  Mihály. 


ELSŐ  FEJEZET 

MÁTYÁS  TRÓNRALÉPTÉTÖL  BETHLEN 

TRÓNRALÉPTÉIG. 

1609-1618. 
Az  1609— 10-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

1609.  nav.  17-tol  1610.  jan.  SO-ig. 

l 

Az  óhajtott  béke  nem  jön  létre.  —  A  papság  felszólal  az  1608-ki  tör- 
vény ellen.  —  Illésházy  halála  szükségessé  teszi  az  országgyűlés  össze- 
hívását. —  Az  előkészületek.  —  A  király  tanácsosai  mellőzni  kívánják 
a  vallás  kérdését ;  de  a  katholikusok  sürgetik. 

Az  1608 -ki  pozsonyi  országgyűlésen  megkoronázott 
Mátyás  uralkodása  nem  hozta  meg  sem  a  nemzetnek,  sem 
az  egyes  vallásfelekezeteknek  az  óhajtott  békességet. 

Nem  lehet  tagadni,  hogy  a  koronázó  országgyűlésen 
nagyjelentőségű  köz-  és  magánjogi  kérdések  lettek  megoldva ; 
sok  alkotmányi,  politikai  és  vallási  pont  törvénybe  igtatva. 
Kétségtelen  az  is,  hogy  sokaknak  nagy  megnyugvására  szol- 
gált azon  tény,  miszerint  a  70  év  óta  vándorolt  korona 
hazakerült  s  a  46  év  óta  hiányzott  nádor  megválasztatott 
es  pedig  egy  oly  nagy  tekintélyű  protestáns  férfiú  személyé- 
in, mint  Thurzó  György.  De  az  elégedettség  nem  volt  álta- 
lános. Csakhamar  kitűnt,  hogy  az  események  kényszerűsége 
alatt  létrehozott  béke  nem  nyugodott  biztos  alapokon.  Az 
évtizedek  óta  képződött  pártok  kebelében  nagyobb  volt  az 
elkeseredés,  mint  valaha.  A  béke  voltaképen  csak  a  papíron 

Zsilinszky:  MaRryur  országgyűlések.  1 


2  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

volt  meg;  a  törvény  csak  holt  betű  maradt.  Sem  a  protes- 
tánsok, sem  a  katholikusok  nem  voltak  teljesen  megnyug- 
tatva. A  Bocskay-féle  mozgalom  idején  birtokaiktól,  javaiktól 
megfosztott  egyesek  és  testületek  csak  alkalomra  vártak,  hogy 
valódi  vagy  vélt  jogaikat  érvényesíthessék. 

Maga  a  király  nagyon  kényelmetlen  helyzetbe  jutott  a 
pozsonyi  szövetség  által,  mely  főképen  a  protestáns  vallás 
védelmére  jött  létre. 

Mátyás,  a  főherczeg,  olyanokat  irt  alá,  midőn  e  szövetség 
élére  állott,  a  miket  mint  király  nem  tarthatott  meg.  Olyanokat 
helyeselt,  melyek  egyéni  nézetével,  meggyőződésével,  családi 
érdekeivel  és  fejedelmi  aspiratióival  homlokegyenest  ellen- 
keztek. A  népszerűség,  melyet  Rudolf  konok  uralkodása  alatt 
szerzett,  a  protestáns  rendek  ragaszkodása,  melyet  a  bécsi 
békekötés  óta  tapasztalt,  terhessé  vált  nekie.  A  német  kath. 
fejedelmek  és  a  pápa  nem  hagytak  neki  békét.  ^ 

Innét  van,  hogy  ő  egész  uralkodása  alatt  ingadozó  volt. 
hogy  néha  úgy  tűnt  fel,  mint  a  protestantismusnak  barátja, 
máskor  mint  annak  ellensége. 

*  V.  Pál  pápa  már  máj.  S-dikáról  kelt  brévéjében  határozottan 
tiltakozik  a  protestánsoknak  tett  engedmények  ellen.  Midőn  a  magyar 
papság  kérdést  tett  hozzája,  mitevö  legyen  az  uj  törvényekkel  szemben, 
a  pápa  azt  válaszolta,  hogy  a  király  által  tett  engedmények  ér\'ény- 
telenek.  ^Concessiones  a  Rege  factas  nullás  et  invalidas  esse.  nec 
vos  ad  earum  observationem  ullo  pacto  teneri,  propterea.  quia  Arliculi 
illi  perniciosissími  praeferunt  in  Titulo  et  Conclusione  vestnim  Nomen 
cum  detrimento  vestrae  Famae  sicuti  apud  nos  quaesti  estis.  Debetis 
pulchra  scríptara  Regi  dilecto.  quae  damnationem  Articulorum  contineat. 
haíic  imposturafn  detegere,  et  rei  veritatem  ad  Fidei  («atholicae  Tute- 
lam  et  Ecclesiastici  Juris  Conservationem  manifestare.  Nos  interim 
orationibus  Nostris  nuníjuam  cessabimus  Dei  Misericordiam  in  Vestrum 
Auxilium  implorare,  nihil  unquam  praetermissuri,  quod  in  hac  Causa 
praestare  possimus,  quemadmodum  nec  antea  praetermisimus  de 
iisdem  rebus  cum  Rege  diligenter  agere;  interim  Benedictionem  Nostram 
Apostolicam  Vobis  ex  intimis  nostri  Cordis  Visceribus  impertimur.  Dátum 
Romae  apud  S.  Petrum  sub  Annulo  Piscatoris  8-a  Calend.  May  1608. 
Pontificatus  Nostri  Anno  Quarto.  Collecta  Mommentorum  Hist.  Eccle- 
siasticae  Protestantium.  Nemz.  Muz.  lev.  20ö7.  fol.  lat. 


A   MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.        3 

A  magyar  klérus  örökké  zaklatta  őt  kérvényekkel  és 
tiltakozásokkal  —  a  protestáns  vallás  ellen. 

Alig  hangzottak  el  az  1608-ki  utolsó  vallási  viták;  alig 
száradtak  meg  a  meghozott  törvények  elleni  tiltakozások 
betűi,  s  ime  1609.  tavaszán  újra  megindult  a  mozgalom 
minden  irányban. 

Már  február  11 -kén  Pozsonyban  tíz  pontba  foglalták 
össze  panaszaikat  és  sérelmeiket  a  főpapok  az  1608-ki  meg- 
erősített törvények  ellen.  ^ 

Márczius  28-kán  pedig  újra  egy  feliratot  intéztek  a 
királyhoz,  melyben  csodálkozásukat  és  fájdalmukat  fejezik  ki 
a  felett,  hogy  az  1608-ban  hozott  törvényeket  megerősítette. 
A  főpapok,  jelesül  Forgách  F.  esztergomi  érsek,  Migazzi  Miklós 
váradi,  Almási  Pál  váczi,  Telegdi  János  boszniai  Herovitius 
Mátyás  Csanádi  püspökök,  Piber  János  és  Buber  Pál  prépostok, 
soha  sem  hitték  volna,  hogy  ő  felsége  a  katholikus  vallás  és 
az  egyházi  rend  kárára  hozott  határozatokat  helyben  hagyja, 
ügy  ismerték  öt,  mint  igazságos  embert.  Azért  minden  alka- 
lommal protestáltak  a  hozott  határozatok  ellen  s  kérték  őt, 
hogy  azokat  meg  ne  erősítse.  Az  összes  egyházi  rend. és  a 
katholikus  rendek  jelentékeny  része  elvetette  azokat,  mint 
az  egyházi  kánonok  és  a  régibb  hazai  törvények  ellen 
hozottakat. 

Minél  fogva  most  újonnan  az  istenre  kérik  öt,  hogy 
tekintve  az  isten  Ítélőszéke,  a  pápa  és  minden  katholikus 
fejedelem  előtti  felelősségét,  szolgáltasson  nekik  igazságot  s  ne 
engedje,  hogy  ők  oly  sok  jogoktól  és  jövedelmektől,  különösen 
pedig  a  tizedek  feletti  bíráskodás  jogától  megfosztassanak, 
legyen  őre  azon  hagyománynak,  melyet  a  régibb  királyoktól 
örökölt ;  legyen  patrónusa  a  róm.  kath.  egyháznak  és  vallás- 
nak a  hármas  törvénvkönvv  értelmében,  mi  által  isten  előtt 
nagy  érdemeket  fog  magának  szerezni  s  nevének  hire  be 
fogja  tölteni  a  világot.^ 


*  Országos  levéltár,  Acta  Diaetalia. 
»  ü.  o. 

1* 


4  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Látni  való,  hogy  a  főpapok  a  protestánsokat  —  mint 
herelikusokat  —  az  1608-ki  törvények  meghozatala  után  is 
saját  jurisdictiójuk  alatt  akarták  tartani.  Különös  súlyt  fektet- 
nek a  jövedelmekre  és  a  szentszékek  régi  jogaira.  Nem  birták 
képzelni,  hogy  a  kath.  egyház  mellett  más  egyház  is  létez- 
hessék az  országban.  Ezért  mozgattak  meg  minden  követ  a 
királynál,  hogy  a  legközelebbi  országgyűlésen  kiforgassák  az 
1608-ki  határozatokat. 

Voltak  kétségtelenül  olyan  ügyek  is,  melyeket  az  1608-ki 
országgyűlés  befieáezetlenűl  hagyott  s  melyek  ennél  fogva  a 
legközelebb  tartandó  országgyűlésre  voltak  elhalasztva.  De  a 
vallás  nem  tartozott  ezek  közé.  Az  egész  ország  örült  a  meg- 
hozott vallási  törvénynek,  csak  a  klérus  tüzelgett  ellene  minden 
alkalommal.  Ebez  járult  azon  körülmény,  hogy  lUésházy  István 
nádor  1609.  máj.  6-kén  meghalálozott  és  így  az  ö  helye 
betöltésének  szüksége,  valamint  az  ezzel  kapcsolatba  hozható 
más  kényes  természetű  ügyek  szintén  arra  kényszerítették 
Mátyást,  hogy  összehívja  a  rendeket 

A  régi  szokáshoz  képest  azonban  mindenek  előtt  magyar 
és  német  tanácsosait,  kamarai  és  katonai  főembereit  hall- 
gatta meg  a  teendőkre  nézve. 

A  meghívó  leveleket  szeptember  elején  bocsátotta  ki, 
csak  általánosságban  jelölvén  meg  bennök,  hogy  atyai  jó 
indulatánál  fogva  az  ország  békéjének  biztosítása  és  a  nemzet 
fenmaradása  tekintetéből  tanácskozásra  hívja  fel  az  ország 
rendéit.  Az  országgyűlés  helyéül  Pozsony  városa,  a  megnyitás 
idejéül  Mindszentek  napja,  vagyis  november  elseje  jelölte- 
tett meg.^ 

A  király  szept.  22-kén  Bécsben  kelt  rendeletében  mel- 
lőzve a  múlt  évi  koronázás  előtti  10-dik  t-czikk  azon  ren- 
deletét, mely  magyar  ügyekben  csak  magyar  tanácsosok 
véleményét  engedi  meg,  felhívta  a  bécsi  udvari  kamarát  is, 
hogy  a  magyar  országgyűlési  királyi  előadásokba  foglalandó 


*  Lásd  Sopron  városához  szóló  meghívó  levelet,   mely  Bécshen 
szept.  -íf-kén  kelt.  Kovachich,  Vestig.  Com.  Suppl.  IIL  36.S.  1. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI        5 

Ügyek  iránt  véleményt  adjon.*  Ugyanez  ügyben  kívánta  a 
magyar  tanácsosok  véleményét  is,  a  kik  szept.  30-kán  meg 
is  tették  felterjesztésöket.  De  abban  a  vallás  ügyét  —  kivéve 
a  káptalanok  és  konventek  visszahelyezését  illető  pontot  — 
gondosan  elmellőzték.  A  tanácsosok  többsége  úgy  volt  meg- 
győződve, hogy  e  tárgynak  szellőztetése  ez  idő  szerint  nem 
volna  helyes  dolog. 

A  római  katholikus  tanácsosok  azonban  éppen  azért 
nem  voltak  megelégedve  ezen  javaslattal,  mivel  a  vallás  ügye 
abban  teljesen  mellőzve  van.  Ennél  fogva  a  magok  részéről 
október  7-kén  az  egész  magyar  egyház  nevében  külön  fel- 
terjesztést tettek  a  királynak  mindazon  pontokra  nézve, 
melyeket  a  többség  mellőzött  s  melyeknek  lényege  a  tavaszi 
feliratokban  is  olvasható. 

Ezen  felterjesztésben  figyelmeztetik  ő  felségét  arra,  mi- 
szerint nemcsak  az  egyházi  rend,  hanem -a  világi  katholikusok 
is  ellentmondottají  annak,  a  mi  a  közelmúlt  országgyűlésen 
a  katholikus  vallás  és  a  katholikus  papság  jogai  és  szabad* 
ságai  ellen  hozatott.  Ezen  törvények  tulajdonképen  semmisekül 
volnának  tekintendők.  De  mivel  az  erőszak  fentartja  azokat 
a  katholikus  egyházi  rend  tűri  a  nyomást.  De  ha  nem  képes 
is  az  egyház  minden  sebeit  meggyógyítani,  legalább  némelyeken 
akarjon  segíteni.  Legnagyobb  bajt  okoz  a  vallás  szabadsága ! 
Ezen  bajnak  elébb-utóbb  elejét  kellend  vennie  ő  felségének. 
Az  egyházi  törvénykezés  romlására  vezet  az,  hogy  ha  bár- 
mely vallásbeliek  superintendenseket  választhatnak.  Ez  által 
a  katholikus  espereseknek  tekintélye  az  egyházak  látogatása 
alkalmával  csorbát  szenved :  az  egyházi  jövedelmek,  jóllehet 
ezekről  a  törvény  nem  szól,  protestáns  prédikátoroknak  adat- 
nak :  a  prebendák  és  oltári  adományok  a  prédikátoroknak  és 
iskolamestereknek  juttatnak,  pedig  bizonyára  nem  a  régi  katho- 
likus egyházi  jövedelmekből  kellene  őket  ellátni,  hanem  az 
Új  embereknek  újakat  kellene  alapítaniok. 

Ennél  fogva  először   is  kérik  ö   felségét,   hogy  királyi 

^  Jászai  okmánygyüjteményéhen. 


6  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

propositiójába  azt  is  befoglalni  kegyeskedjék,  miként  a  fő- 
esperesek  hivatala  és  jövedelme  el  ne  vétessék,  hanem  vissza- 
adassék;  a  prebendák  és  oltári  jövedelmek  a  régi  alapítvá- 
nyok értelme  szerint  hagyassanak  meg  s  ne  terjesztessék  ki 
a  superintendensekről  szóló  törvényczikk  odáig,  hogy  a  katho- 
likus  jövedelmek  felett  is  feljogosítva  érezzék  magokat  ren- 
delkezni. 

Továbbá  másodszor  a  tizedek  ügye,  az  ország  jogai 
ellenére,  a  szentszéktől  elvétetett;  ez  oly  újítás,  az  egyház- 
nak oly  sérelme,  melynél  fogva  alig  van  mód,  hogy  tizedeit 
beszedhesse,  mert  az  ország  törvényei  nem  intézkednek  arról, 
hogy  ez  ügyben  minő  eljárás  követtessék  a  világi  bíróság 
által.  S  mivel  e  bíróságok  tudják,  hogy  az  egyházi  rend  a 
világiaktól  semmit  sem  vár,  szabadon  ragadják  el  tizedeit  s 
mindenféle  jogtalanságokat  elkövetnek. 

Kérik  tehát  ö  felségét,  hogy  a  tizedek  ügye,  mely  mióta 
a  keresztyénség  fennáll,  mindig  az  egyházi, hatóság  alá  tar- 
tozott, ismét  egyházi  hatóság  alá  rendeltessék. 

Harmadszor  felhozzák,  hogy  a  Bocskay,  lllésházy,  Rédei 
és  más  urak  által  adományozott  egyházi  javak  annyira  meg- 
gyengítették nemcsak  az  egyházi  rendet,  hanem  a  királynak 
patrónusi  jogát  is,  mint  semmi  más.  Azért  könyörögnek,  hogy 
ö  felsége  mindazokat  visszaadassa  s  az  országgyűlésen  ezekről 
intézkedést  tétessen,  nehogy  azokat  valaha  bármely  alkalom- 
ból érinteni  lehessen,  mert  a  lázadások  nagy  tüzét  az  egyházi 
javak  eladása,  elidegenítése  és  beírása  nagy  mértékben  éleszti. 
Bármely  lázadó  felkelhet  a  király  ellen,  ha  arra  az  egyházi 
birtokokból  pénzt  és  költséget  szerezni  szabad. 

Éhez  csatolják  még  a  túróczi  prépostságot  is,  kérve  ő 
felségét,  hogy  azt  a  jezsuita  társaság  coUegiumának  vissza- 
szerezni kegyeskec^ék.  Nehogy  azonban  a  jezsuita  atyák 
visszahelyezése  az  ezek  ellen  létező  nagy  gyűlölet  miatt  nehéz- 
ségekbe ütközzék,  javasolják  a  királynak,  hogy  a  nevezett 
túróczi  prépostságot  a  többi  egyházi  javak  között  saját  neve 
alatt  szerezze  meg  s  vegye  át  királyi  kezeibe;  azután  lesz 
elég  módja  és  alkalma  a  jezsuita  rend  visszahelyezésére.  Ha 


A    MAGYAR    ORSZÁGOYtÍLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL        7 

ezen  Collegium  nem  állíttatik  fel.  akkor  az  iQúságot  nem 
lehet  oktatni  a  katholikus  vallásban  s  nem  lesz  elegendő 
pap  az  egyházak  számára.  Már  most  is  szükségét  érzik  a 
papoknak. 

Végül  kérik  még  azt  is,  a  mit  különben  a  tanácsosok 
többsége  is  óhajt,  hogy  tudniillik  a  szétoszlott  káptalanok  és 
konventek  visszaállíttassanak,  nehogy  a  régi  kegyes  királyok 
alapítványai  veszendőbe  menjenek. 

Ezek  azok,  —  ügy  mondanak  —  melyeket  Felségednek 
előterjesztenünk  kellett,  alázattal  kérve  Felségedet,  hogy  a 
mennyiben  nemcsak  másoké,  de  a  mi  királyunk  is,  reánk  is 
tekintsen,  hogy  Felségednek  uralkodása  alatt  régi  jogainkat 
és  szabadságainkat  élvezhessük.  Mi  viszont  nem  szűnünk  meg 
imádkozni  Felségedért,  hogy  az  isten  hosszü  életet,  boldog 
uralkodást  és  ellenségein  diadalt  a^jon.^ 

Ugy  látszik  azonban,  hogy  a  király  mellőzte  e  propo- 
sitiót,  mely  csak  arra  volt  alkalmas,  hogy  a  régi  harczokat 
felidézze.  Október  9-ki  rendelvényével  csakis  a  világi  magyar 
tanácsosok  propositióját  küldötte  át  az  udvari  kamarához 
azon  utasítással,  hogy  a  felett  minél  előbb  véleményt  monc^on.'*^ 

A  világi  magyar  tanácsosok  javaslata  két  nappal  utóbb, 
azaz  október  2-kán  tétetett  át  véleményadás  és  netaláni  pótlás 
végett  az  udvari  kamarához.^  A  hadi  tanács  is  ezen  idő- 
tájban kapta  azt  meg  hasonló  czélból  s  már  október  5-kén 
készen  is  volt  jelentésével  és  javaslatával,  mely  azonban 
tisztán  a  hadi  ügyekre  és  az  adókra  vonatkozott. 


*  Jászai  okmánygyűjteményében. 

*  ü.  o. 

^  Orsz.  levéltár.  Acta  Diaetalia. 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


U. 

A  követi  utasítások.  —  Az  országgyCllés  megnyitása.  —  Az  austriai 
rendek  követei  felhozzák  a  vallás  kérdését.  —  A  nádor  választásánál 
szintén  a  vallás  játsza  a  főszerepet.  —  Az  udvar  katholikus  férfiút 
akart ;  az  ország  rendéi  több  felirat  után  az  ev.  vallású  Thurzó  Györgyöt 

választják  meg. 

Amíg  ezek  a  királyi  udvarnál,  jelesül  a  magyar  tanács. 
az  udvari  kamara  és  a  hadi  tanács  kebelében  történtek; 
addig  az  ország  különböző  vidékein,  t.  i.  a  megyékben  és 
városokban,  szintén  nagy  előkészületek  történtek  a  megnyi- 
tandó országgyűléshez. 

A  megválasztott  követek  utasításul  vették,  hogy  minde- 
nek előtt  a  vallásügyben  nem  régen  hozott  törvények  szigo- 
rúan megtartassanak ;  hogy  a  nádorválasztás  okvetlenül  raeg- 
ejtessék ,  hogy  a  visszaélések  az  adókivetés  és  behajtás  körül 
megszüntessenek.  A  városok  többnyire  saját  kiváltságaikra. 
az  iparra  és  kereskedelemre  vonatkozó  utasításokat  adtak 
követeiknek.  A  lőcsei  követek  például  utasításul  kapták,  hogy 
a  vallási  szabadságon  kívül  a  rézbányászatra,  a  város  adós- 
ságaira, kamataira,  Kolonics  tartozásaira,  a  fizetési  taxákra, 
a  Bocskay  korában  megkárosított  kereskedőkre  vonatkozó 
kérdésekben  mind  a  királynál,  mind  a  rendeknél  minél  többet 
kieszközölni  igyekezzenek.  * 

E  közben  megérkezett  az  országgyűlés  megnyitásának 
ideje.  Megjelentek  az  egyházi  rendből:  Forgách  Ferencz 
bibornok  érsek,  Náprághy  Demeter  kalocsai  érsek,  Erghéli 
Ferencz  veszprémi,  Migazzi  Miklós  váradi,  Domitrovich  Péter 
pécsi,  Bartulich  Simon  zágrábi.  Almási  Pál  váczi.  Lépes 
Bálint  nyitrai,  Herovitz  Mátyás  csanádi,  Majtényi  László 
szerémi,  Mathisi  (xyörgy  tinnini  és  Telegdi  János  boszniai 
püspökök;  továbbá  a  győri,  pozsonyi,  szepesi,  ó-budai  és 
pilisi  káptalanok  és  prépostságok  képviselői. 

*  Istructio  pro  Dominis  Ablegatis  civilatis  Leutschowiensis  Poso- 
nium  Daetam  profectis.  Lőcsei  levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  9 

A  főurak  közül :  Thurzó  György,  Dóczy  András,  Czobor 
Mihály,  Pálfy  István,  Osztrosich  András,  Szúnyog  Mózes, 
Vizkelety  Tamás  és  Pongrácz  Dániel,  Draskovich  János, 
Homonnai  Drugeth  György,  Széchy  Tamás,  Batthyányi  Fe- 
rencz,  Thurzó  Szaniszló,  Révay  Péter,  Thurzó  Kristóf,  Istvánfi 
Miklós  és  Erdődi  Tamás. 

A  megyék  közül  ezek  voltak  képviselve :  Nógrád,  Hont, 
Bars,  ítólyom,  Gömör,  Heves,  Szathmár,  Mosón,  Pozsony, 
Zemplén  és  Szabolcs.  A  követek  névsorát  nem  ismeijük. 
Az  ország  birája,  továbbá  Czobor  Márton  és  özvegy  Illés- 
házy  Istvánné  külön  követeket  küldöttek  magok  helyett. 

Kassa,  Eperjes,  Bártfa,  Lőcse,  Szeben,  Nagyszombat, 
Szakolcza,  Várasd,  Pozsony,  Modor,  Korpona,  Kaproncza,  a 
hét  bányaváros,  Beszterczebánya  és  Kőrös  (most  horvát)  váro- 
sok szintén  képviselve  voltak.^ 

Szlavónia  vagyis  az  akkori  Horvátország  részéről  kikül- 
dettek: Napulyi  Boldizsár  zágrábi  kanonok,  Pethő  Gergely, 
és  Patasics  István  varasdi  alispán.* 

Az  egyhegYüli  rendek  nehezen  várták  a  király  megér- 
kezését. 

Ugyanis  Mátyás,  részint  a  tanácsosok  hosszas  tanács- 
kozásai, részint  pedig  az  austriai  protestáns  rendek  követe- 
lései folytán  támadt  nehézségek  miatt,  csak  november  17-kén 
érkezett  Pozsonyba.^  Két  nappal  utóbb  a  rendek  felvonultak 
a  királyi  várba,  hogy  meghallgassák  a  királyi  propositiókat. 

Mátyás  szivélyesen  köszönte  meg  a  rendeknek,  hogy 
hívására  oly  szép  számban  jelentek  meg;  kívánta,  hogy  a 
mindenható  isten  ál(íja  meg  működésöket,  mely,  mint  reméli, 
az  istennek  dicsőségét,  a  királynak  örömét  és  az  egész  ország 
üdvét  fogja  előmozdítani. 

A  rendek  illő  tisztelettel  csendesen  hallgatták  meg  a 
királyi   propositiókat,    melyekben  a  vallás   ügye    egy  szóvá 

*  Országos  levéltár.  Diaetalia.  V.  ö.  a  törvényk.  aláiróival. 

*  Jászay  okmánygyűjteménye. 
^  Lőcsei  követek  jelentése. 


10  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

sem  érintetett.  De  mindenki  meg  volt  győződve,  hogy  a  fen- 
forgó  körülmények  között  azt  elmellőzni  nem  lehet. 

Ha  a  magyarok  akarták  volna  is  mellőzni,  iélhozták 
volna  azt  az  ausztriai  rendek  küldöttei,  kik  épen  azért  jelen- 
tek meg  ezen  az  országgyűlésen,  hogy  vallási  sérelmeik 
orvosolása  ügyében  a  magyarok  pártfogását  kikérjék.  Az 
ausztriai  protestáns  rendek  ugyanis  mindaddig  nem  akarták 
Mátyásnak  letenni  a  hűségi  esküt,  míg  a  pozsonyi  szövetség 
értelmében  vallási  szabadságaik  városokban  és  falvakban 
nem  biztosíttatnak ;  míg  elfoglalt  templomaik  és  iskoláik  vissza 
nem  adatnak,  —  szóval:  míg  a  Miksa  király  idejében  élve- 
zett jogaik  vissza  nem  állíttatnak.  Sok  feliratot  intéztek  e 
részben  Mátyáshoz,  de  mindig  hiába.  Szóbeli  Ígéretnél  egyebet 
nem  kaptak.  Most  tehát  utána  küldöttek  követeiket  a  pozsonyi 
országgyűlésre  annyival  is  inkább,  mert  a  legbefolyásosabb 
magyar  államférfiak  is  ide  utasították  őket  a  bécsi  udvarnak 
nem  kis  bosszúságára. 

Mikor  az  gfüsztriai  rendek  küldöttei  Pozsonyba  érkeztek, 
a  magyar  rendek  épen  a  nádorválasztás  kérdésével  voltak 
elfoglalva,  melyben  hasonlóképen  a  vallás  ügye  játszotta  a 
főszerepet. 

A  király  propositióiban  nádor  helyett  királyi  helytartó 
választását  ajánlotta  a  rendeknek.  Világos  volt  abbeli  törek- 
vése, hogy  ezen  legfelsőbb  méltóságra  katholikus  embert 
állítson,  annyival  is  inkább,  mert  a  közelebb  elhalt  lUésházy 
nádor  protestáns  volt.  Ezt  követelte  nyiltan  a  főpapság  is, 
melynek  hűsége  és  ragaszkodása  nem  lehetett  közönyös  dolog 
reá  nézve;  ezt  követelte  a  német  császári  korona  is,  melyet 
csak  ügy  lehetett  elnyernie,  ha  erős  és  határozott  katho- 
likusnak  bizonyítja  magát. 

De  a  rendek  ragaszkodtak  a  múlt  évi  országgyűlésnek 
azon  határozatához,  mely  nemcsak  a  nádorról,  hanem  annak 
választási  módjáról  is  intézkedik.  Ugyanis  a  koronázás  előtti 
Ill-ik  törvényczikk  azt  monííja,  miszerint  a  nádorválasztás 
ezután  úgy  történjék,  hogy  ő  felsége  jelöljön  ki  két  katho- 
likust   és  két   protestánst,  s  ezek  közöl   az  országgyűlés  fog 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI         1 1 

választani.  Ha  a  nádor  meghal,  ettől  számítva  egy  év  lefor- 
gása alatt  hívja  össze  ő  felsége  a  nádorválasztó  ország- 
gyűlést, a  mit  ha  nem  tenne,  tegye  meg  az  országbíró ;  ha 
ez  sem  tenné^  tegye  meg  a  tárnokmester,  —  a  kik  is,  ha  e 
kötelességet  elmulasztanák,  hivatalukat  és  becsületöket  veszít- 
sék el. 

Bármily  határozottan  volt  is  ez  mondva,  Mátyás  és 
tanácsosai  azon  törekedtek,  hogy  ezt  kijátszák,  és  hogy  a 
nádorválasztást  megakadályozzák.  Ebből  egy  több  hétig  tartó 
heves  \ita  keletkezett,  mert  a  rendek  utasításában  mint  leg- 
sürgősebb tárgy  bent  volt  a  nádorválasztás. 

A  király  úgy  tett,  mintha  e  tekintetben  nem  is  volna 
határozott  törvény.  Mellőzve  a  múlt  évi  uj  törvényt,  a  régibb 
törvényczikkek  között  keresett  olyat,  melyből  kiolvashatni 
vélte,  hogy  a  nádorválasztás  joga  őt  illeti  meg.  Ilyen  volt 
az  1439.  II.  t-cz.  mely  azt  rendeli,  hogy  a  nádort  a  király 
az  ország  rendéinek  egyező  akaratával  válassza.  Ebből  azt 
szerette  volna  kimagyarázni,  hogy  tehát  az  ő  szava  legyen 
a  döntő.  Ezt  a  magyarázatot  elfogadta  nemcsak  a  főpapság, 
hanem  a  világi  főrendek  nagy  része  is.  Nov.  21 -kén  Révai 
Péter,  Dóczi  András,  Homonnai  György  és  Czobor  Mihály 
megjelentek  a  rendek  között,  hogy  nézetüknek  pártot  szerez- 
zenek. Előadták,  hogy  a  főrendek  e  tárgy  fölött  sokat  tanács- 
koztak, de  mivel  arról  győződtek  meg,  hogy  nagy  a  vélemény- 
különbség, azon  nézetüknek  adtak  kifejezést,  miszerint  jó 
lenne  elébb  egymás  között  megegyezniök  s  azután  java- 
solni ö  felségének.  Ök  azt  tartják,  hogy  most  világi  rendből 
választandó  királyi  helytartót  kellene  az  ügyek  élére  állítani ; 
de  a  rendek  a  törvényben  gyökerező  jogaikhoz  s  a  bécsi 
békéhez  ragaszkod ván,* csak  nádort  akartak  választani.^ 

Ezt  küldöttségileg  adták  tudtára  a  főrendeknek. 

A  főrendek,  midőn  a  közhangulatból  észrevették,  hogy 


'  Sie  wollten  Einen  Locumtenenlem,  der  Secularis  war,  ehrwelen, 
aber  die  Status  et  Ordines  nicht  gewolt,  sondern  woUen  bey  den  Wiene- 
rischen  Artikeln  verbleiben.  Lőcsei  követek  jelentése. 


12  ZSIUNSZKY  MIHÁLY. 

a  rendek  nem  fognak  engedni,  végre  belenyugodtak  a  nádor- 
választásba; de  a  választás  módjára  nézve  azon  kívánságu- 
kat adták  elő,  hogy  az  országgyűlés  jelöljön,  a  kik  közül  aztán 
a  király  választani  fog.  Felvetették  azt  a  kérdést  is,  hogy 
miből  lesz  a  nádor  fizetve?  Erre  a  felelet  az  volt:  majd 
elintézi  azt  ő  felsége  és  a  nádor,  ha  meg  lesz  választva. 
Különben  kijelentették  a  rendek,  hogy  addig  semmiféle  más 
tárgyalásba  nem  fognak,  míg  a  nádor  nem  lesz  megválasztva. 

Harmadizben  Thurzó  György  vezérlete  alatt  jött  egy 
úi  küldöttség  a  rendekhez,  kérve  őket,  hogy  engedjenek  a 
királyi  akaratnak  és  válasszanak  királyi  helytartót  a  világi 
rendből.  De  a  rendek  hajthatatlanok  maradtak,  inkább  itt 
hagyjuk  —  úgy  mond  —  a  gyűlést,  sem  hogy  a  nádor- 
választástól, mely  mindnyájunk  utasításában  áll,  elálljunk. 
Azután  arra  kérte  őket  Thurzó,  hogy  jöjjenek  át  a  főrendek 
közé.  De  ezek  nem  mozdultak;  hanem  feliratot  nyújtottak 
át  ő  felségének,  melyben  magoktartását  igazolták. 

Ekkor  a  király  nov.  27-kén  összegyűjtötte  titkos  taná- 
csosait, hogy  e  feliratra  vonatkozó  véleményüket  meghallgassa 

Ezek,  jelesül:  Kremberg,  GraíT,  Meggau,  Khuen  és  Lob- 
kowicz  azt  javasolták,  figyelmeztessenek  a  rendek,  hogy  ö 
felsége  a  hazának  atyja  —  páter  patriae  —  a  ki  mindeddig 
atyailag  bánt  velők,  s  javukért  életét  is  feláldozza.  Most  is 
az  ő  javukat  akarja  előmozdüani  a  nádor  által,  csak  ne 
ellenezzék  az  ő  nézetét.  Ha  a  nádor  meglesz,  ő  felsége  nem 
fog  nehézséget  csinálni  a  fizetés  dolgában.  Készítsenek  uta- 
sítást a  nádor  számára.  Végre,  a  régi  szokáshoz  képest,  jelöl- 
jenek ők  két  katholikust  és  két  protestánst  a  kik  közül  ő 
felsége  választani  fog.  Egyébiránt  gondoskodtak  a  titkos  taná- 
csosok arról  is,  miszerint  az  érsek  hivja  össze  a  katholiku- 
sokat,  kik  aztán  folyamodjanak  az  iránt,  hogy  a  nádor  katho- 
likus  vallású  férfiú  legyen.^ 

Másnap  ugyanazon  titkos  tanács  javaslatot  tett  az 
ausztriai  protestáns  rendek  iránt   követendő   eljárásra  nézve 

*  Jászay  okmánygyűjtemény. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL         13 

is.  E  szerint  ő  felségének  oda  kell  törekednie,  hogy  a  váro- 
sokat elvoiqa  tőlük.  Különben  is  0  felsége,  midőn  megen- 
gedte nekik  az  összejövetelt,  nem  ilyet  gondolt;  azt  hitte, 
hogy  csak  a  Bécsben  levők  jönnek  össze  elhatározásának 
meghallgatására. 

Azonban  bármily  kellemetlen  volt  is  e  kérdés,  a  magyar 
rendek  magatartása  mégis  több  gondot  okozott  a  királynak, 
mint  az  ausztriai  rendek. 

A  felső  házban  minden  követ  megmozdított  arra  nézve, 
hogy  a  befolyásosabb  férfiakat  a  maga  részére  nyerje.  Tuda- 
kozódott a  közhangulatról,  hogy  azon  esetben,  ha  engedne 
a  rendek  akaratának  és  a  múlt  évi  törvény  rendeletének, 
kit  akarnának  tehát  megválasztani?  Késznek  nyilatkozott 
azonnal  bele  menni  a  választásba,  ha  biztos  lenne  arról, 
hogy  katholikus  férfiúra  esik  a  szavazatok  többsége.  Ellen- 
kező esetben  sok  feltételt  akart  kikötni  a  maga  részére,  azon 
óhajtás  mellett,  hogy  ezen  egész  ügynek  végleges  eldöntése 
egy  más  országgyűlésre  halasztassék. 

Semmi  sem  vet  tisztább  fényt  az  udvar  zavarára,  mint . 
azon  töredékes  jegyzetek,  melyek  a  deczember  l-jén  tartott 
titkos  gyűlésről  felmaradtak. 

A  titkos  tanácsosok  előtt  állott  a  rendeknek  abbeli 
nyilatkozata,  hogy  addig,  míg  nádor  nem  választatik,  a  királyi 
propositiók  tárgyalásába  nem  bocsátkoznak.  Azt  is  tudta 
volt,  hogy  a  magyar  tanácsosok  nem  fognak  elállani  e  rész- 
beni javaslatuktól.  Nincs  tehát  más  mód,  mint  engedni  az 
országgyűlés  kívánságának. 

De  hogyan?  ki  legyen  a  nádor?  Lehet-e  azt  eltűrni, 
hogy  a  királynak  döntő  szava  ne  legyen?  Hiszen  ő  maga, 
mint  király,  a  szavazatok  felével  bir.  Némelyek  azt  tanácsol- 
ták, hogy  a  propositiókhoz  kell  ragaszkodni.  Mások,  hogy 
engedni  kell.  Voltak,  a  kik  elébb  az  esztergomi  érsek  véle- 
ményét akarták  kikérni,  s  a  katholikusok  nézetét  bevárni ; 
de  másfelöl  nem  hiányzott  olyan  tanácsos  is,  a  ki  rögtön  a 
kijelölendő  személyek  felett  akart  határozni. 

Thurzó  ellen  felhozatott  vallása,  és  Illésházynak  állítólag 


14  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  mult  évben  mondott  azon  állítása,  hogy  Thurzót  nem  kell 
nádorul  proponálni.  Igen,  de  mivel  lehetne  ezt  indokolni? 
Ha  Thurzót  kihagyják  a  jelöltek  sorából  azért,  mert  már 
egyszer  volt  jelölve,  akkor  másokat  is  ki  kell  törülni  e  czímen.^ 
Becsületsértés  nélkül  ezt  tenni  nem  lehet.  De  ha  ekként 
Thurzót  kizárni  nem  lehet,  sőt  nem  is  tanácsos,  mégis  szük- 
séges lesz  őt  alkudozásra  hivni  fel,  hogy  előlegesen  is  le 
legyen  kötve  ő  felségének.*  Különben  meg  kell  még  hallgatni 
a  pápai  nunciust,  Khleselt  és  Istvánfit,  hogy  mi  nézetben 
vannak  e  kérdésben. 

Ezek  voltak  a  titkos  tanácskozásnak  tárgyai  és  hatá- 
rozatai. 

Thurzót  még  az  nap  este  a  királyhoz  hívták,  s  ott  a 
következő  pontokat  olvasta  fel  előtte  Kremberg : 

« Emlékezhetik  Nagyságod,  miképen  ő  felsége  a  diéta 
előtt  a  magyar  tanácsosok  állal  néhány  czikkelyt  Íratott, 
melyeknek  elseje  a  nádorról  szól.  ö  felsége  tárgyalásba  vétette, 
vájjon  mi  volna  előnyösebb:  világi  helytartót  vagy  nádort 
választani?  s  maga  uraságod  is  e  pont  javításául  javasolja 
a  világi  egyéniségek  közül  való  királyi  helytartót.  De  mivel 
a  rendek  a  nádorválasztást  sürgetik,  abban  ő  felsége  is  meg- 
egyez. Azonban  nem  akarná  ő  felsége,  hogy  e  tisztséget  a 
király  akarata  ellenére  nyerné  el  valaki,  vagy  hogy  a  nádor- 
választás régi  módja  által  a  királyi  jog  magának  a  nemzet- 
nek kisebbségére  mellőztetnék. 

«Ö  felségének  szabadságában  áll  ezt  vagy  amazt  kine- 
vezni. Tapasztalván  mindazáltal  sok  féle  ügyekben  uraságod- 


*  Da  ainer  soU  aussgelassen  werden.  so  vor  ainem  Jhar  benent 
worden,  ergo  die  andern  allé  aus  zulassen.  1.  sein  die  vertigen  taug- 
lich  gewesen  Ergo  .  .  2.  daz  sy  ausstrücklich  auíT  den  T.  gehen 
8.  wen  man  ainen  ausslast  khan  nit  wol  sine  infamia  honoris  gescbehen. 
4.  die  übrigen  katholischen  habén  ein  feindt  an  Ibm. 

*  Modus  wie  man  In  pinden  khan :  —  daz  ihr  Ml.  In  fordern. 
wail  ihr  Mt.  entschlossen  furzuscblagen.  hetten  sy  in  vor  einem  Jhar 
in  furgeschlagen.  hab  in  bisher  aufrichtig  befunden  . . .  Jdssay.  okmány- 
gyűjteménye és  Állami  levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRG YALÁ8AL  1 5 

nak  hűségét,  s  bízva  őszintes^ében,  minden  mások  eJőtt  önt 
akarja  e  tisztségre  előmozdítani,  feltéve,  hogy  ügyességével 
ki  fogja  eszközölni  a  rendeknél,  hogy  ezek  önt  másokkal 
együtt  kijelöljék,  s  a  választás,  miként  elődei  alatt,  ő  felségé- 
nek hagyassék.  Ha  ezt  kieszközli,  biztosítja  önt  ő  felsége, 
hogy  megválasztatásában  kegyelmesen  megegyez,  feltéve,  hogy 
a  többi  feltételeket  is  aláírja.^  Jelesül: 

1.  hogy  ő  felségét  azokban,  melyek  őt,  méltóságát  s 
tekintélyét  illetik,  meg  nem  rövidíti,  s  azokba  nem  is  avat- 
kozik : 

2.  gondja  lesz  reá,  hogy  az  egyházi  rend  és  világi 
katholikusok  jogaikban,  javaikban  és  szabadságaikba  fentar- 
tassanak ; 

3.  hogy  a  Bocskay  idejében  elvett  javak  a  múlt  vég- 
zések szerint  tényleg  visszaadassanak ; 

4.  hogy  ő  felsége  többi  országainak  semmiféle  ügyeibe 
nem  avatkozik,  s  azokat  ő  felsége  ellen  sem  pénzzel,  sem 
tanácscsal  nem  támogatja;  mert  Starzernek  —  az  ausztriai 
protestáns  rendek  küldöttének  —  utasításából  tudatik,  hogy 
az  ö  (Thurzó^  véleménye  szerint  küldetett  ide  s  akarnak  még 
más  követek  is  eljönni ; 

5.  hogy  ő  felségének  határozata  Forgáchra  nézve  létre- 
hozassék ; 

6.  hogy  ha  a  kivánt  választási  módozat  el  nem  fogad- 
tatnék, ezen  előterjesztés  csak  ezen  esetre  szoríttatik,  a  jövő- 
ben a  régi  szokás  tartatván  meg.* 

Thurzónak  ezen  pontokra  adott  válaszát  nem  ismerjük  : 
de  jelleméből   következtetve,   és  a  következményekből  ítélve, 

*  E  mellett  ónnal  irva  ezen  szavak  is  állanak  :  «sicut  etiam 
Palatínus  demortuus  fecit>  —  de  egyúttal  keresztül  is  van  húzva; 
s  így  valószinűleg  nem  is  olvastatott  fel. 

'  Jászay  okmánygyűjt.  Eredeti  fogalmazványa  megvan  az  állami 
levéltárban,  hol  a  pontokra  nézve  Kremberg  (!)  ezeket  jegyzi  meg  a 
margóra :  «Haec  .  .  .  sünt  Dominó  Comiti  Tursoni  per  me  in  presentia 
S.  Mtis  exclusis  aliis  DD.  intimis  perlecta,  die  1.  decembris  circa  horam 
5  et  6-tam. 


16  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

mondha^uk,  hogy  csak  olyan  ígéretet  tehetett,  mely  nem 
hozta  ellentétbe  sem  vallási,  sem  alkotmányos  érzületével. 

A  rendek  természetesen  semmit  sem  tudtak  a  titkos 
tanácsban  lefolyt  jelenetről.  Az  ugyan  e  napon  tett  sürgeté- 
sökre azon  választ  kapták,  hogy  várakozzanak.  Ő  felsége 
még  nem  határozta  el  magát^  hanem  más  napra  halasztotta 
el  válaszát.  ^  Ki vánta  tudni,  hogy  mit  mondanak  a  katholikus 
rendek  Thurzó  jelöltetésére  nézve. 

E  végből  az  esztergomi  érsek  által  hivatta  össze  a 
legbefolyásosabb  katholikus  férfiakat,  jelesül :  a  kalocsai  érse- 
ket, a  zágrábi  és  bosnyák  főpapokat,  a  horvát  bánt  és  Dóczi 
Andrást  Ezek  az  urak  azt  találták,  hogy  Thurzó  megválasz- 
tatása ellen  nagy  akadályul  szolgál  ugyan  vallása ;  de  mégis 
alig  lehetne  őt  mellőzni,  mert  megtörténhetnék,  hogy  a  i'en- 
dek  erőszakosan  is  megválasztván  őt,  egyenesen  feltolják  ő 
felségére,  hogy  erősítse  meg. 

Mindnyájan  azon  nézetben  voltak,  hogy  ő  felsége  nem 
egykönnyen  mellőzheti  Thurzónak  kijelöltetésél,  már  csak 
azon  oknál  fogva  sem,  mert  az  a  dicsvágytól  ösztönöztetve 
rosszra  vetemedhetnék,  s  ebben  a  rendek  követnék  őt. 

Egyébiránt  a  választás  módjára  nézve  javasolják,  hogy 
ő  felsége  még  keményebb  hangon  követelje  a  rendektől,  hogy 
ők  jelöljenek  ki  és  a  király  válaszszon.  De  ha  ez  nem  sikerül 
s  Thurzót  ő  felsége  kijelöli,  kötelezni  kell  őt,  hogy  a  katho- 
likus vallást,  a  papság  és  ö  felsége  érdekeit  nem  fogja  csor- 
bítani. Hogy  csupán  eretnekek  jelöltessenek,  nem  tanácsos, 
mert  ennek  okát  a  katholikus  világ  nem  értené.  A  katho- 
likusokat  mellőzni  nem  lehet.  A  tényt  előzetes  például  hasz- 
nálhatná fel  az  ellenfél,  s  megtörténhetnék,  hogy  jövőre 
katholikust  választani  vagy  nem  akarna,  vagy  nem  merne. 
Ezért  jobbnak  látták,  hogy  katholikusok  és  protestánsok 
vegyesen  jelöltessenek.  Ha  ezek  közül  Thurzó  nyer  több- 
séget :  jó  —  elérte,  a  mit  keresett ;  ha  kisebbségben  marad : 


*  Lőcsei  követek  jelentése. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  17 

még  jobb,  mert  ö  felségének  kívánsága  teljesülend  a  katho- 
likus  nádorra  nézve.  ^ 

A  rendek,  ügy  látszik,  észrevették,  hogy  a  király  vég- 
leges határozatát  a  főpapság  hátráltatja,  s  még  az  nap,  t.  i. 
decz.  2-kán  átüzentek  a  bibornokérsekhez,  hogy  ne  tegyen 
nehézségeket  a  nádorválasztás  körül;  legyen  azon,  hogy  az 
erre  vonatkozó  törvény  tiszteletben  tartassék.  Forgách  érsek 
(iiplomatice  válaszolás  miként  ő  mindig  azon  törekedett,  hogy 
hazájának  szolgálatot  tegyen. 

Ezalatt  a  király,  a  meghallgatott  vélemények  alapján 
végre  arra  határozta  el  magát,  hogy  enged  a  rendek  akaratá- 
nak, és  hogy  a  katholikusok  közül  Forgách  Zsigmondot  és 
Erdődi  Tamást,  a  protestánsok  közül  pedig  Thurzó  Györgyöt 
és  Széchy  Tamást  fogja  jelölni. 

Thurzó  látta,  hogy  mind  a  rendek,  mind  a  király  öt 
akarják  megválasztani.  De  nem  volt  titok  előtte  az  sem,  hogy 
ezt  mind  a  királv.  mind  a  rendek  más-más  érdekből  teszik. 
Ugy  látszik,  szerette  volna  a  legfőbb  méltóságot  elnyerni,  de 
érezte,  hogy  megválasztatása  esetén  nagyobb  nehézségekkel 
kellend  megküzdenie,  ha  most  valamely  párthoz  csatlakozik, 
mint  ha  a  két  ellentétes  érdek  között  a  közvetítő  szerepét 
fogja  játszani.  Egész  múltja  arról  tanúskodik,  hogy  ő  rendít- 
hetlen  hívséggel  ragaszkodik  a  királyi  családhoz:  de  más- 
felöl hazája  és  vallása  jogait  sem  tévesztette  szemei  előtt 
soha.  valahányszor  azok  a  királyi  udvar  részéről  megtámad- 
tatásnak  voltak  kitéve.  Már  Bocskay  korában  is  ő  volt  a 
békítő,  a  közvetítő  és  engesztelő  szellem.  Most  is  azzá  lett. 
Deczember  3-kán  azt  a  nehéz  szerepet  vállalta  magára,  hogy 
a  rendeket  a  király  akaratjának  elfogadására  birja.  Megjelent 
tehát  több  főúr  kiséretében  újra  a  rendek  ülésében ;  és  vala- 
mint két  nappal  előbb  a  királyt  a  törvény  tiszteletére  figyel- 
meztette, úgy  most  a  rendeket  arra  kérte,    hogy  méltányos- 


*  Az  esztergomi  érsek  és  némely  biztosabb  tanácsosok  vélemé- 
nye a  nádorválasztás  tárgyában,  decz.  2-án.  Jdseay  okmánygyüj- 
leménye. 

Ztfilinszky  :  Magryar  or8zágí?yülé!«ok. 


1 8  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

sági  szempontból  engedjék  meg,  miként  a  királynak  némi 
előjoga  legyen ;  annyival  is  inkább,  mert  a  főrendiház  ebben 
már  megegyezett.  De  a  rendek  erről  hallani  sem  akartak. 
Kijelentették,  hogy  ők  a  már  egyszer  megalkotott  törvénytől 
elállani  nem  fognak.  A  nádorválasztás  joga  az  országgyűlést 
illeti,  ők  ahhoz  ragaszkodnak.^ 

Kétséget  nem  szenved,  hogy  a  rendeknek  ezen  határo- 
zottságát nagy  mértékben  fokozta  a  főpapságnak  tapintatlan 
magaviselete.  A  lőcsei  követek  naplójában  olvassuk,  hogy  a 
főpapok  nagy  lármával  követelték  a  rendek  ülésén,  hogy 
adassék  meg  ő  felségének  a  kivánt  előjog.^  Az  egész  vitának 
az  lett  a  vége,  hogy  egy  bizottság  választatott,  mely  a  főren- 
dekkel együtt  Írásban  közölje  az  ország  nézetét  ő  felségével. 

Deczember  4-kén  a  titkos  tanács  újra  összeült,  hogy 
a  rendek    ezen    harmadik  felirata  felett  véleményt  mondjon. 

A  titkos  tanácsosok  ezúttal  felhagytak  a  további  ellen- 
kezéssel; csak  arra  fordították  figyelmöket,  miként  lehessen 
ő  felségének  jogait  és  tekintélyét  megőrizni.  Ám  legyen  meg 
a  kijelölés  a  már  említett  személyekből;  csakhogy  ebből  ő 
felségére  és  utódaira  nézve  semmi  sérelem  ne  következzék,^ 
Azt  is  kívánják  hozzátenni,  hogy  ezután  mindenkinek  sza- 
vazata a   régi   szokáshoz   képest   szabadon   meghagyassék  ^ 


'  Wie  Her  Thurzo  heréin  khomen  ihn  angezeigt  das  sie  nicht 
weichen  fon  dem  einmahl  gemachten  Arlickel.  sondern  die  Landschaft 
sol  macht  habén  dem  palatino  zu  erwhelen. 

'  Bey  anderthalb  Stund  daraus  blieben  die  pfaíTen  vnd  ihr 
Anhang  gewaldig  geschrieren  man  sol  ihr  Majestüt  zuelassen.  hernach 
per  voces  gefragt,  aber  die  aus  Oberungern  den  platz  behalten  .  .  . 
Die  pfaffen  und  ihr  Anhang  wöllens  gern  auf  das  allé  Wesen  gern 
bringen.  Es  ist  zue  Erbarmen  das  wir  so  schendlich  die  zue 
alhir  müssen  so  verliegen  den  der  teufel  ist  aus  der  Höllen  wider  frei 
worden.  Lőcsei  követek  jelentése. 

'  Sua  Mtas  priori  propositioni  personarum  pro  hac  vice  in- 
haeret.  nihil  tamen  hoc  níodo  Electionis  sibi  aut  sui  successoribus 
praeiudicatum  posse.  Titkos  tanácsi  jegyzék,  Jászaynál. 

*  Zu  inseriren  zum  beschluss  ut  imposterum  cuihbet  votum 
suuin  liberum  relinquant,  iuxta  antiquum  usum  et  consvetudinem.  U.  o. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGY'!  TÁRGYALÁSAI.  19 

Ennek  alapján  másnap  kiadatott  a  királyi  válasz.  Ebben 
Mátyás  csodálkozását  fejezte  ki  a  fölött,  hogy  némelyek  nem 
véve  figyelembe  az  ő  kegyességét,  melynél  fogva  több  kérel- 
meiket teljesítette,  a  végzések  és  királyi  jog  ellenére  oly 
makacsul  ragaszkodnak  kivánataikhoz  s  oly  jogot  tulajdoní- 
tanak magoknak,  mely  a  királyt  illeti  meg.  Nehogy  azonban 
e  miatt  az  országgyűlési  tárgyalások  fennakac^anak.  a  kijelölt 
személyek  mellett  megegyez  ugyan  a  rendek  választásában, 
de  azon  óvással,  hogy  e  miatt  az  ő  és  utódainak  királyi 
joga  csorbulást  ne  szenvedjen.  Kiköti  ennélfogva,  hogy  a 
nádorválasztás  után,  e  választás  módozata,  ha  lehet  még 
ezen  országgyűlés  alatt  még  egyszer  tárgyalás  alá  vétessék 
s  a  jövőre  nézve  pontosabban  meghatároztassék.  Mire  nézve 
ő  felsége  igyekezni  fog  kellő  okmányokat  beszerezni.* 

A  rendek  azonban  úgy  voltak  meggyőződve,  hogy  a 
nádorválasztás  móc^'a  fölött  egyátalában  nem  szükséges  újra 
tanácskozni,  mivel  az  a  múlt  évi  törvényben  elég  világosan 
viin  körülirva. 

Ennélfogva  másnap,  decz.  6-kán,  fájdalmukat  jelentet- 
ték ki  a  királyi  leirat  fölött,  mely  az  ország  jogait  kétségbe 
vonja.  Három  okból  sürgetik  tgra  a  nádorválasztás  ezen 
módjának  megtartását: 

1.  Már  a  múlt  országgyűlésen  ki  lett  mondva  törvé- 
nyileg, hogy  ö  felsége  négy  egyént  jelöljön,  a  kik  közül  a 
rendek  egyet  válaszszanak.  E  módozatot  nemcsak  követte 
már  maga  ő  felsége,  hanem  a  t(>bbi  törvényekkel  együtt 
szentesítette  is,  mitől  tehát  mint  törvénvtöl  nem  lehet  el- 
állaniok. 

2.  E  törvényben  még  az  is  meg  van  határozva,  hogy 
a  nádor  halála  esetében,  ha  ö  felsége  uj  nádorválasztást 
nem'  akarna  eszközöltetni,  az  országbiró  vagy  ennek  híjá- 
ban a  tárnokmester  tartozzék  nádorválasztó  országgyűlést 
összehivni. 

3.  Valóban  nem  látják,  mi  kisebbség  hárulna  e  módo- 

^  Acta  Díaetalia,  eredeti  fogalmazat. 

2* 


20  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

zatból  a  királyra,  mely  módozat  jogot  ad  neki  nemcsak  négy 
személyt  kijelölni,  hanem  még  a  választottat  is  megerősíteni. 

Kérik  tehát  ő  felségét,  nyugodnék  meg  minden  föltétel 
nélkül  hü  rendéinek  törvénves  kivánatában.* 

Deczember  7-diki  országos  ülésen  összeírták  a  szavazók 
névjegyzékét,  természetesen  nagy  zaj  között,  mivel  az  egri 
káptalan  és  a  papság  kifogásokat  tett  némelyek  ellen.  Végre 
megkezdődött  a  szavazás  a  király  által  kijelölt  férfíakra. 
A  katholikus  papság  Erdőd  i  mellett  nagy  izgatást  követett 
el ;  de  annak  daczára  is  csak  ötven  és  egynehány  szavazatot 
birt  összehozni.  A  nagy  többség  a  protestánsok  jelöltjére, 
Thurzó  Györgyre  szavazott,  a  ki  hitfeleinek  nagy  örömére 
150  szavazattal  megválasztatott  Magyarország  nádorává.* 

Másnap  a  rendek  a  templomba  gyülekeztek,  hogy  hálát 
adjanak  istennek  a  szerencsés  választásért.  Felhangzott  a 
Te  Deum  laudamus  hatalmas  éneke,  melynek  elzengése  után 
szép  alkalmi  beszédet  mondott  a  lelkész  Ézsaiás  prófétának 
49-dik  fejezete  alapján. 

Az  isteni  tisztelet  után  a  nádor,  kíséretével  együtt  laká- 
sára vonult  vissza.  A  rendek  és  főurak  mind  odagytilekez- 
tek,  kivéve  a  katholikus  urakat  és  a  főpapokat.^  Majd  elkísér- 
ték őt  a  várba,  hol  Thurzó  az  eskü  letétele  után  szép 
beszédet  mondott,  melyben  ő  felségének  és  a  hazának  sze- 
rencsét és  boldogságot  kívánt.  A  várból  ismét  haza  kisérték 
őt  a  rendek;  a  bíbornok  és  követői  akkor  is  tüntettek, 
,  nem  csatlakoztak  a  menethez,  hanem  külön  mentek.^ 


*  Jdszay  okmánygyűjteményében. 

'  Lőcsei  követek  jelentése  szerint  Her  Thurzó  hat  anderthalb- 
hundert  stümmen  gehabt,  Her  Erdödi  etlich  und  50 ;  got  fon  himmel 
wolle  ihr  gnaden  glück  und  heil.  bestendige  gesundheit,  langes  Lében 
vériéiben  Ámen! 

'  Habén  sich  auch  allé  Magnales  hier  versammlet,  ausgenhomen 
die  Catliolische  Herén  und  pfafen  .  .  . 

*  Dem  Hern  Tliurso  allesampt  wider  fon  Schlos  das  geleit  zue 
haus  gebén,  ausgenomen  der  Cardinal  sampt  seinen  Anhang  sonderlich 
gegangen  .  .  .  Lőcsei  követek  jelentése. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.         21 

Másnap,  t.  i.  decz.  9-kén,  midőn  a  rendek  összegyüle- 
keztek, tudtokra  adatott  a  királynak  azon  óhajtása,  hogy 
mivel  már  most  a  nádor  megválasztva  és  megerősítve  van, 
ideje  volna  hozzá  látni  a  királyi   propositiók   tárgyalásához. 

De  a  rendek  kyelentették,  hogy  « elébb  az  isten  orszá- 
gát kell  keresni*,  minélfogva  mindenekelőtt  azon  békehábo- 
ritók  megbüntetését  követelik,  kik  a  nagyszombati  prédiká- 
torokat hivatalaikból  és  lakaikból  erőszakosan  kihánvták. 
Hiába  jött  a  főrendek  részéről  Révay  Péter  és  Széchy  Tamás 
csillapítani  a  kedélyeket,  a  felelet  csak  az  volt,  hogy  mindenek 
előtt  a  protestánsok  sérelmét  kell  orvosolni. 


III. 

A  nagyszombati  ref.  pap  és  tanitó  elQzetése  nagy  zajt  idéz  elő.  —  A 

katholikusok   Forgách   bibornokban.  a  protestánsok   Thurzó  nádorban 

bíznak.  —  A  rendek  többsége  visszahelyezi  az  elűzötteket. 

Deczember  9-kén  a  nagyszombati  esemény  képezte  a 
tanácskozás  tárgyát. 

Ugyanis  Forgách  Ferencz  bibornokérsek,  nem  törődve 
az  ország  törvényeivel,  semmiképen  nem  akarta  megtűrni, 
hogy  az  ö  székvárosában  eretnek  templom  és  iskola  legyen. 

A  város  tanácsa,  mely  nagyobb  részben  katholikusokból 
állott,  Forgách  tanácsára  tiltakozott  az  ellen,  hogy  Nagy- 
.szombatban  a  protestánsok  befészkelhessék  magokat:  fenye- 
getőzött, hogy  a  kalvinfelekezetbelieket,  mint  idegeneket,  szabad 
királyi  városi  szabadalmánál  fogva,  a  városból  ki  fog;ia  űzni, 
templomukat  és  iskolájukat  pedig  bezáratja  és  eltiltja. 

Illésházy  nádor,  kihez  a  fenyegetett  protestáns  hitközség 
folyamodott,  1609.  mácz.  24-kéről  Bazin  várából  kelt  paran- 
csával meghagyta  a  városnak,  hogy  a  protestánsokat  ne 
meije  háborgatni  vallásuk  szabad  gyakorlatában.  Figyelmez- 
tette a  tanácsot  azon  országgyűlési  határozatra,  mely  a  királyi 
városokban  megerősíti  a  szabad  vallásgyakorlatot,  mely  ha- 
tározat   ellenében  semmiféle   más    királvi   szabadalom    nem 


22  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

érvényes  azon  jogelv  szerint,  hogy  a  király  s  az  ország 
rendéi  törvényt  szereznek  és  megsemmisítenek. 

De  a  város  töb(>et  adott  a  bibomokra,  mint  a  nádorra 
s  követelte,  hogy  a  protestáns  pap  az  iskolatanítóval  együtt 
hagyja  el  a  várost. 

Ezek  azonban  bízva  a  nádor  tekintélvében  és  a  törvénv 
erejében,  nem  mozdultak.  Erre  a  Forgách  által  felizgatott ' 
tanács,  felbátorittatva  azon  körülmény  által,  hogy  lUésházy 
nádor  időközben  meghalálozott,  erőszakhoz  nyúlt.  Törvény- 
szék elé  idézték  Rátkai  Tlyörgy  református  prédikátort  és 
Makai  Máté  iskolatanítót  s  midőn  ezek  megjelenni  nem 
akartak,  szept.  27-kén  egy  durva  tót  poroszlót  küldöttek 
érettök. 

A  törvényszék  mind  a  kettőre  kimondotta  az  Ítéletet, 
hogy  három  nap  alatt  hagyják  el  a  várost.  Következett  a 
végrehajtás. 

Október  16-kán,  irja  a  megtámadott  protestáns  pap  és 
tanító,  « hatalmasül  rákerekedtek  a  prédikátor  házára  a  pol- 
gárok és  feldühödve  megesküdlek,  hogy  addig  sem  nem  isznak, 
sem  nem  esznek,  míg  a  prédikátort  és  az  iskolamestert  ki 
nem  vetik  a  városból.  Négy  tanácsbéli,  a  fertálymesterek  és 
darabantok  jelenlétében  odarendelt  szekerekre  rakatták  por- 
tékájokat.  felrakván  azután  feleségével,  gyermekeivel  a  pré- 
dikátort is  s  azonképen  az  iskolamestert.  A  felekezet  hívei 
megjelenvén,  nem  mulaszták  el  részvétöket  tanúsítani,  de  a 
nagyszámú  katholikusok  fenhangon  kiáltozák :  csak  menjenek 
oda,  a  honnét  jöttek ;  senki  sem  adott  nekik  engedelmet  arra, 
hogy  itt  megtelepedjenek*.  A  város  határából  ekként  erő- 
szakkal kivitt  prédikátor  és  iskolatanító  először  csak  hitfeleik 
könyörülete  által  karoltattak  fel,  de  csakhamar  felkaroltattak 
az  összes  protestáns  rendek  által  is. 

A  nagyszombati  protestáns  gyülekezet   ezen  ügyét  az 


*  Asztalos  András  Szenczi  Molnár  Alberthez  írott  leveleiben 
keservesen  panaszkodik,  hogy  az  izgatás  az  érsektől,  a  püspököktol  és 
a  káptalantól  ered.  V.  ö.  Ipolyi  Veresmarti  élete.  372.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       23 

országgyűlés  elé  hozta  s  a  rajta  és  tanítóin  ejtett  durva 
sérelemnek  orvoslását  mind  a  királytól,  mind  az  új  nádortól 
Thurzó  Györgytől  követelte.  E  mellett  követeket  küldött  Po- 
zsonyba, kik  az  országgyűlés  főurait,  a  vármegyék  és  városok 
követeit  személyesen  is  felkérjék  ügyük  pártolására.' 

A  nádorválasztás  után  tehát  mindenek  előtt  ezen  sére- 
lem orvoslását  követelték  a  rendek.  A  katholikus  párt,  melynek 
élén  az  egész  botrányt  rendezett  Forgánh  bibornok  állott  a 
kath.  vallás  előjogaira  és  a  király  tekintélyére  hivatkozott 
Ugy  viselte  magát,  mintha  előtte  a  bécsi  béke  és  a  nem  rég 
hozott  törvény  nem  léteznék;  mintha  a  király,  kénye-kedve 
szerint  adhatna  ki  törvénvellenes  rendeleteket  a  katholicismus 
előnyére  és  hasznára.  Természetes,  hogy  a  miatt  nagy  zaj 
támadt  a  rendek  között  Felhozatott  a  jezsuiták  űzelme  Pete 
Márton  testvérének  erőszakoskodása  s  több  oly  eset.  mely  a 
kedélyeket  a  legnagyobb  mértékben  felizgatá.*' 

A  nagyszombati  reformátusok  ügyének  védelmére,  ille- 
tőleg az  erőszakos  tanács  elleni  vád  emelésére  Szegedi  (láspár, 
Réldi  Pál  és  Tamóczy  Miklós  vállalkoztak.  Ez  utóbbi  hatá- 
rozottan követelte,  hogy  a  református  prédikátor  az  iskola- 
tanítóval  együtt  helyeztessék  vissza  hivatalába  s  ezentúl 
mindketten  a  város  költségén  tartassanak  fel.  A  vádirat  némely 
pontjai  ellen  Lipcsei  András  tiltakozván,  indulatosan  felkiál- 
tott: az  nem  igaz! 

Szegedi  ezért  széksértéssel  vádolta  Lip(í.seit  s  elégtételt 

*  Ásetaios  András,  tekintélyes  nagyszombati  református  polgár, 
kinek  házában  volt  a  protestáns  iskola,  nov.  28-káról  kelt  levelében 
♦»zeket  Írja  Szenczi  Molnár  Albertnek  :  « Miután  ily  nagy  véletlen  violen- 
liát.  erőszakot  cselekedtek  rajtunk,  most  országgyűlése  lévén  Pozsonyban, 
no  immár  az  ország  előtt  vagyon  dolgunk.  De  még  elő  nem  vétetett, 
míg  palatinust  nem  választanak  lUésházy  helyett.  Az  urakat  eleget 
solicitálluk  és  a  vármegyéket.  Felette  ajánlják  magukat.  Jó  i*emény- 
séggel  vagyunk,  hogy  ismét  behozhatjuk  a  prédikátort  és  scholát  is. 
Isten  legyen  oltalmazónk.  a  ki  Isráelnek  Ura.  ki  nem  aluszik,  sem  nem 
szunyád,  szégyenítse  meg  az  ő  sz.  igéinek  líáborgatóit ...  V.  ö.  Ipolyi, 
Veresm.  XIV.  fej.  376.  1. 

*  Lőcsei  követek  jelentése. 


24  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kövelelt.  Éktelen  zaj  és  lárma  következett,  melyet  csak  nehe- 
zen lehetett  lecsendesíteni.  Voltak  olyanok,  a  kik  a  papokat 
ki  akarták  dobálni.^ 

A  felvidéki  protestáns  követek  követelték,  hogy  Pete 
Márton  és  testvére  a  jezsuitákkal  együtt  pörbe  fogassanak; 
különben  mindaddig,  míg  ezek  nem  bűnhődnek,  semmiféle 
más  tárgyat  nem  vesznek  elő.  Az  üj  nádor  azzal  nyugtatta 
meg  őket,  hogy  ki  fogja  hallgatni  a  vádlottakat  és  azután 
három  nap  múlva  ki  fogja  mondani  az  Ítéletet.  Meg  is  tette. 
Maga  elé  idézte  az  illető  követeket.  Ezek,  kétségtelenül  Forgách 
bibornok  tanácsára,  a  városhoz  fordultak  új  utasításért  s 
azon  kívül  még  két  vagy  három  képviselő  küldését  kérik, 
hogy  annál  hatályosabban  léphessenek  fel  a  nádor  előtt.  De 
itt  nem  lehetett  úgy  erőszakoskodni,  mint  otthon  Nagyszombat- 
ban ;  azért  a  követeknek  számbeli  megerősítése  egészen  feles- 
legesnek bizonyult  be. 

Az  országos  rendek  decz.  16-kán  tartott  ülésökben  újra 
elővették  az  ügyet.  Egész  nap  folyt  felette  a  vita.  A  főpapság 
s  ennek  élén  Forgách  bibornok.  erősen  védelmezte  magát  és 
a  katholikus  egyház  előjogait  S  midőn  látta,  hogy  a  köz- 
hangulat nagyon  kedvezőtlen  reá  nézve,  felkelt  és  a  többi 
főpapokkal  elhagyta  a  termet.  De  a  rendek  kimondották,  hogy 
az  elűzött  protestáns  lelkészt  és  tanítót  vissza  kell  helyezni 
hivatalukba,  a  város  pedig  bírságot  fizessen. 

Különös,  hogy  a  míg  ezek  történtek  Pozsonyban  s 
Thurzó  a  törvénv  védelmét  biztosítani  kívánta  hitfelei  szá- 
mára,  addig  Forgách  bibornok,  ki  különben  sógora  volt 
Thurzónak,  mindent  elkövetett,  hogy  Nagyszombatban  a  pro- 
testáns lelkész  megtelepítését  megakadályozza.  A  nála  meg- 
jelent városi  katholikus  követeknek  szivére  kötötte,  hogy  ne 
engedjék  az  eretnek  papokat  a  városba  jönni  s  ha  merészel- 
nének bejönni,  dobják  ki   őket  a  város   falain  keresztül.    A 


*  Es  geschah  ein   gros   geschrei.    man  sol  ihm   ia    allé  pfaffen 
raus  stossen,  es  hat  gar  ein  wenig  gefehll,  das  nicht  gescbelien  .  .  . 
Lőcsei  követek  jelentése. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       25 

maga  részéről  biztosította  őket  a  felől,  hogy  kész  a  végletekig 
menni,  készebb  életét  feláldozni,  mintsem  megtűrni,  hogy 
többé  valamely  prédikátor  bevezettessék.^ 

Thurzó,  ismervén  Forgách  szenvedélyes  természetét, 
nem  sokat  adott  az  ilyen  fenyegetésekre.  Megtartotta  higgadt- 
ságát ;  elnyomta  keblében  a  fájdalmat  és  boszút  s  egyedül  a 
törvény  alapjára  helyezkedett  Azon  volt,  hogy  az  eléje  vitt 
ügyet  mind  a  két  résznek  a  megnyugtatására  intézze  el.  Az 
országgyűlés  többsége  ugyan  azt  követelte,  hogy  a  nagy- 
szombati  városi  tanács  felelősségre  vonassék,  de  ő  mellőzni 
óhajtván  a  boszúállást  akként  döntötte  el  az  ügyet,  hogy 
Nagyszombat  városa  tartozzék  a  királyi  biztosok  által  vissza- 
helyezendő prédikátort  és  iskolamestert  befogadni.  Ezt  végre- 
hajtani követeli  nádori  tekintélye,  még  akkor  is,  ha  bibomok 
sógora  a  végletekig  akarná  is  feszíteni  a  dolgot.  De  azt,  hogy 
a  város  birságot  fizessen  s  a  prédikátort  és  iskolamestert 
közköltségen  tartsa,  nem  tartotta  szükségesnek  megitélni. 

Deczember  19-kén  külön  parancsot  küldött  a  városhoz, 
melyben  ezen  higgadt  és  bölcs  Ítéletét  közölvén  hangsúlyozta, 
hogy  ez  ítélet  az  országgyűlés  hozzájárulásával  és  megnyug- 
vásával hozatott.  Azt  hitte,  hogy  ennek  hangsúlyozása  által 
minden  ellenállásnak  eleje  fog  vétetni.  Azonban  csalódott. 
Mert  ámbár  az  ítélet  végrehajtásával  megbízott  két  férfiú, 
Hermán  Márton  és  Ha^jcsics  Péter  decz.  28-kán  Nagyszoml)at- 
ban  megjelentek  és  a  református  papot  és  tanítót  hivatalaikba 
visszahelyezték.^  az  ellenkezés  még  sem  szűnt.  Forgách 
bibornok  kész  volt  a  végletekig  menni,  kész  volt  szembe 
.szállani  nemcsak  a  nádorral  hanem  az  egész  törvényhozással 
is.  Futott  a  királyhoz  és  annak  legfőbb  hatalmára  hivatkozva 
követelte,  hogy  a  nádort,  a  ki  az  ő  nézete  szerint  különben 
i?  jogtalanul  van  megválasztva,  most  ez  első  alkalommal 
ali\zza  meg.  Ne  tűrje,  hogy  egy  eretnek  ember  ítélhessen  igaz- 
hitű katholikusok  felett  és  azok  vallási  érdekei  ellen.  A  király 


*  Ipolyi,  Veresmarti,  378   1. 
-  U.  o..  399.  1. 


26  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

elég  gyenge  volt  az  indulatos  és  vakbuzgó  ember  szavára 
hallgatni.  Elhitte,  hogy  Thurzó  önkényesen  és  jogtalanul  bánt 
a  nagyszombatiakkal  és  ezért  a  nádori  tekintély  sérelmére, 
sőt  az  országgyűlés  határozatának  megvetésével,  felhatalmazta 
a  bibornokot,  hogy  ez  ügyben  szabadon  védelmezheti  vallási 
érdekeit 

De  a  nádor,  bármily  békeszerető  ember  volt  is,  nem 
tűrte  el  megaláztatását.  Törvényhozás  elé  vitte  az  ügyet. 
Deczember  utolsó  napján,  midőn  már  az  országgyűlés  befeje- 
zendő volt,  előadta  Forgách  bibornoknak  titkos  fondorlatait 
és  a  törvények  kijátszására  irányzott  működését.  A  rendek 
emlékezetébe  hozta  Forgáchnak  tűrhetlen  magaviseletét  a 
nagyszombati  református  pap  és  tanító  ügyében,  valamint  a 
törvényhozásnak  e  részbeli  határozatát  is.  Az  ország  határo- 
zata volt,  hogy  az  illetők  hivatalaikba  visszahelyeztessenek, 
ö  ezt,  mint  nádor,  tiszténél  fogva  végre  is  hajtotta.  És  ime 
Forgách  bibornok  őt  bepanaszolta  ő  felségénél,  hogy  a  nádor 
önkényesen  és  jogtalanul  itélte  el  a  nagyszombati  katholikus 
elöljáróságot !  Ennélfogva  hivatkozik  az  egész  országra,  hogy 
az  valótlan  állítás  ;  és  egész  erkölcsi  felháborodással  kiáltotta 
a  rendek  előtt,  hogy  az,  a  ki  azt  a  király  előtt  mondotta, 
legyen  az  főpap,  püspök,  bibornok,  földesúr,  nemes  vagy 
bárki  más,  az  hazudott  mint  egy  gazficzkó,  áruló  és  kurvafia ! 
Az  egész  ország  azt  kiáltotta:  ügy  van,  úgy  van;  a  bibor- 
nokot  ki  kell  dobni  az  ablakon  és  megkövezni.^ 

A  nádor  azonban  lecsillapítá  a  kedélyeket  és  miután 
hivatalos  eljárásáért  a  rendek  részéről  teljes  erkölcsi  elég- 
tételben részesült,   ö   maga   is   nyugodtabbá   lett.    Bibornok 

*  Ergo  sag  ich,  das  wer  der  ist,  der  das  getban  hat.  er  saj 
Praelat,  Bischof,  Cardinal,  Pfaf.  Landher,  Edelman,  saj  wer  er  saj.  so 
hat  er  gelogen,  als  ein  sebeimen,  ferreter  und  Huren  Son  —  das  ganze 
Land  geschrieren  Ámen.  Ámen.  Hernaher  geschrieren  man  sol  ihn  zum 
Fenster  raus  werfen  und  mit  steinen  zu  tod  werfen  den  Cardinal. 
H.  Palatínus  aber  geantwort  die  weil  schon  der  Landtag  das  Meiste 
íierüber  er  wolle  mit  diesem  Mitagsmal  fier  angenehm  habén  .  .  . 
Ezzel  végződik  a  lőcsei  követek  jelentése. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       27 

Sógorával  azonban  még  ezután  is  véghetetlen  sok  kellemet- 
lensége volt  Ez  ugyanis,  minél  öregebbé  lett,  annál  izgatot- 
tabban  kereste  lelke  üdvösségét  a  protestántismus  üldözésében. 
Ez  minduntalan  ellentétbe  hozta  őt  a  protestáns  vallású 
nádorral  A  nagyszombati  ügyre  vonatkozólag  még  1610. 
jan.  5-kén  kelt  levelében  is  megtámadta  Thurzót  és  figyel- 
mezteté  őt  arra,  hogy  a  király  csak  azon  feltétel  alatt  engedte 
meg  a  prédikátor  visszahelyeztetését,  ha  ez  által  a  város 
sérelmet  nem  szenved  s  ha  csak  magán  istenitiszteletet  tart 
hiveivel.  Ö  ezt  közölte  a  városi  tanácscsal  és  a  közönséggel 
is  s  ettől  semmi  esetre  sem  fog  eltérni.  Azért  felkéri  a  nádort, 
igyekezzék  idejekorán  elejét  venni  a  bajnak,  mert  ő  a  fele- 
lősséget el  nem  vállalja. 

Thurzó  ezen  fenyegető  levelére  higgadtan  válaszolá, 
hogy  a  Nagyszombatban  felmerült  viszálynak  elejét  akarván 
venni,  rendeli,  miszerint  a  protestáns  felekezetnek  a  királyi 
határozat  folytán  is  joga  van  prédikátort  és  iskolamestert 
tartani  a  számukra  kijelölt  helyiségekben. 


IV. 

Az  ausztriai  rendek  folytonos  összeköttetésben  állanak  a  magyarokkal.  — 
Starzernek  előleges  küldetése  a  pozsonyi  országgyűlésen.  —  A  négy- 
tagú küldöttség  eljárása  —  a  királynál,  a  nádornál  és  a  rendeknél.  — 
A  magyar  rendek  közbelépnek.  —  A  király  visszautasítja  őket.  — 
Véf^re  Thurzó  által  válaszol.  —  A  küldöttség  visszatér  Bécsbe. 

A  míg  a  nádor  és  érsek  között  folyt  a  vallási  torzsal- 
kodás, addig  az  ausztriai  rendek  küldöttsége  is  nehézségeket 
gördített  a  magyar  rendek  országos  tárgyalásai  elé. 

Ugyanis  az  ausztriai  protestáns  rendek,  kik  Mátyás- 
nak pozsonyi  szövetsége  óta  hű  szövetséges  társai  voltak  a 
magyaroknak,  folytonos  összeköttetésben  állottak  a  magyar 
protestáns  rendekkel  és  a  protestáns  vallású  nádorokkal. 
Minden  nevezetesebb  lépést  ezeknek  tudU'ival  és  tanácsával 
tettek  csak.    Még  Illésházy    korában  is  gyakran  folyamodtak 


28  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  magyar  rendekhez  vallásuk  szabadságának  érdekében ;  ^ 
annál  inkább  ragadták  meg  az  alkalmat  most,  midőn  látták, 
hogy  a  magyarok  egy  oly  országgyűlésre  hivattak  össze, 
melyen  a  vallás  kérdése  egy  igen  nevezetes  alkotmányos 
politikai  kérdéssel  t.  i.  a  nádorválasztással  kapcsolatban  fog 
eldöntetni.  F]zt  az  alkalmat  tehát  nem  akarták  elhalasztani 
sem  ők,  sem  a  stíriaiak,  sem  a  karinthiak,  sem  a  kameoliak. 
Ezeknek  rendéi  nov.  4-kén  Gráezban  kelt  iratukban  teljes 
bizodalmukat  fejezvén  ki  a  magyar  rendek  vallásos  buzgalma 
és  testvéri  szeretete  iránt  röviden  elöadák,  mily  nagy  zak- 
lattatásnak  vannak  ők  kitéve  régi  időktől  fogva  vallásukhoz 
való  ragaszkodásukért.  Tudják  ezt  már  a  magyar  rendek 
részint  magán  tudósításokból,  részint  némely  honfitársaik 
személyes  tapasztalásából.  Papjaikat  több  helyről  elűzték, 
szent  könyveiket  elégették,  templomaikat  és  temetőiket  szét- 
rombolták; szent  helyeiket,  sírjaikat  megszentségtelenítették; 
előkelőnek  kiváltsággal  birt  testeit  megháborgatták;  pénztá- 
raikat kirabolták,  és  midőn  számtalan  jogtalan  adót  beszed- 
nek tőlük,  türelmükkel  meg  nem  elégedvén,  az  aranynak 
telhetetlen  szomjától  űzetve,  vallásuknak  és  országuknak  töké- 
letes kiirtására  törekszenek,  líy  szomorú  helyzetben  a  szük- 
ségtől kényszeríttetve  folyamodnak  Magyarország  gyűléséhez, 
kérve  a  rendeket,  hogy  magokat  a  királynál  közbevessék, 
kérve  őt  miszerint  mint  uralkodóházának  feje,  tekintélyének 
hatalmával  lépne  fel  Ferdinánd  főherczeg  ellen,  vallásuk  szabad 
gyakorlatának  érdekében.  Hivatkoznak  a  jó  szomszédi,  baráti 
és  rokoni  viszonyokra,  s  kérik,  hogy  a  vallási  szabadság 
közös  áldásának  elnyerésében  segítsék.  Figyelmeztetik  azon 
veszélyre,  mely  Magyarországra  is  háramolnék,  ha  a  szomszéd 
tartományokban  elnyomatnék  a  protestáns  vallás;  ha  nem 
védenék  úgy  mint  a  morvák,  a  Horvát-  és  Tótországban 
elnyomott  és  most  velők  együtt  folyamodó  protestáns  hit- 
sorsosokat.  A  keresztyén  szeretet  a  szomszédság,  barátság  és 
rokonság  nevében  kérik  tehát  a  magyar  rendeket,  hogy  könyö- 

'  Katona  XXIX.  189-192..  196.,  202—7.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       29 

rögDének  érettök  oly  módon,  mintha  azt  felhívás  nélkül,  csak 
önszántukból  tennék  a  királynál,  hogy  ez  vesse  magát  közbe 
Ferdinánd  fóherczegnél,  miszerint  vallásukra  nézve  ők  is 
ugyanazon  szabadságnak  örvendhessenek,  mint  szomszédaik,^ 
az  ausztriai  rendek. 

Tiz  nappal  utóbb,  tehát  nov  l4--kén  Thurzó  György- 
höz hasonló  tartalmú  levelet  intéztek;  nehogy  hallgatásaik- 
kal alkalmat  nyiytsanak  arra,  hogy  az  ellenök  szórt  rágal- 
maknak hitelt  adjon.  Elmonc^ák,  miként  védekeznek  a  katho 
likusok  ellen;  s  mi  az,  amit  a  királytól  a  márt.  10-iki  irat 
értelmében  várnak  és  kérnek.  Nem  akarják  ők,  úgy  mond, 
ő  felségét,  kinek  kegyessége  és  jósága  általában  ismeretes, 
távolról  sem  vádolni;  sem  az  egész  katholikus  részt  nem 
kívánják  felelőssé  tenni ;  de  azt  határozottan  kimondják,  hogy 
haz^uk  minden  szenvedésének  egyedül  némely  királyi  taná- 
csosok az  okai.  Kérik,  adjon  tanácsot,  hogy  ily  körülmények 
között  mitévők  legyenek? 

Három  nap  múlva  átküldötték  neki  a  többi  protestáns 
főurakhoz  és  megyékhez  küldött  iratoknak  tartalmát,  hogy 
annál  jobban  legyen  tájékozva  a  teendők  iránt,  ő,  a  ki  az 
ágostai  hitvallásnak,  a  békének  és  egyetértésnek  oly  buzgó 
apostola. 

Mindezekre  Thurzó  azt  a  választ  adta  nekik  nov.  18-kán, 
hogy  semmit  sem  óhajt  élénkebben,  mini  hogy  kívánságuk- 
nak eleget  tehessen.  De,  mint  nem  régen,  midőn  több  magyar 
tanácsossal  Bécsben  lévén,  e  tárgyban  megkeresték,  azt  felelte, 
hogy  privátim  egyikük  sem  tehet  érettük  semmit,  fordulja- 
nak ügyükkel  Magyarország  összes  rendéihez:  úgy  most  is 
azon  nézetének  ad  kifejezést.  Jelenleg  épen  együtt  vannak 
Pozsonyban  az  ország  rendéi;  tehát  követek  által  könnyen 
előadhatják  nekik  kívánságukat.  Ö  a  maga  részéről  nem 
kételkedik  benne,  hogy  a  rendek  megteendik  azt,  a  mit  mint 
szövetséges  társaknak  tenniök  illik.* 

»  Katona.  XXIX.  205—207.  1. 
'  Katona  XXIX.  211.  1. 


30  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Ezen,  és  még  egy  más  hasontartalmú  levél  következ- 
tében addig  is,  míg  Thurzó  tanácsához  képest  a  magyar 
országgyűlésre  menendő  követeket  a  november  utolsó  napján 
tartandó  közgyűlésükön  megválaszthatnák,  kiküldték  Starzer 
Zachariás  lovagot  Pozsonyba,  hogy  nevükben  a  király  hatá- 
rozatát, legújabban  átadott  kérvényükre  kieszközölje,  és  a 
magyarokat   az   ausztriai   állapotokról  kellőleg  felvilágosítsa. 

Mátyást  pedig  Magyarország  felé  tartó  útjában  Hain- 
burgban  egy  nov.  l-jén  kelt  külön  emlékirattal  keresték  meg, 
hogy  ne  hagyja  őket  megnyugtató  válasz  nélkül.^ 

Mátyás  Magyarországba  érkezvén,  azt  hitte,  hogy  az 
ausztriai  rendek  zaklatásaitól  megmenekült.  De  mily  nagy 
volt  csalódása,  midőn  megtudta,  hogy  azok  küldöttje,  Starzer 
Zachariás  a  magyar  rendek  között  forgolódik ! 

A  királyi  tanácsosok  azon  voltak,  hogy  ezen  veszélyes- 
nek hitt  embert  eltávohtsák  Pozsonyból,  nehogy  a  magyar 
rendeket  fellázítsa.  Ki  is  eszközöltek  Mátyástól  egy  általános- 
ságban mozgó  és  semmit  mondó  királyi  iratot  ^  s  azt  azon 
felhivással  adták  át  Starzernek,  hogy  azonnal  távozzék  haza. 

Ez  azonban  nem  távozott,  hanem  küldetéséhez  képest 
Mladossevits  Horváth  Péter  protestáns  főúr  házában,  mintegy 
hetven  tagból  álló  gyülekezetben  részletesen  előadván  az 
ausztriai  protestánsok  siralmas  állapotát,  felhívta  a  magyaro- 
kat hogy  az  ausztriai  protestáns  rendek  sérelmeit  még  ezen 
országgyűlésen  elintézni  szíveskedjenek.  Másnap  felolvasták 
e  sérelmeket  az  országos  ülésben  is,  hol  többen  lelkesen  fel- 
szólaltak mellettök. 

Starzernek  ezen  merész  fellépése  annyira  felingerelte 
Kremberg  kanczellárt,  hogy  erőszakkal  is  el  akarta  őt  távo- 
lítani. De  Thurzó  Györgynek  hathatós  közbenjárása,  valamint 
Starzernek  azon  nyilatkozata,  hogy  az  ő  kiűzetése  által  az 
ügy  nem  elintézve,  hanem  inkább  megnehezítve  lenne,  oly 
hatással  volt  a  bécsi  kormányra,  hogy  továbbra  is  szabadon 


^  Raupach,  IV.  852.  Kurzer  Anhang  der  Relation. 
^  Raupach,  IV.  256—257.  és  Kurzer  Anhang  62.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       31 

hag\'ták  öt  Pozsonyban;  de  csak  azon  kikötés  mellett,  hogy 
a  magyarokat  országgyűlési  teendőikben  nem  fogja  aka- 
dályozni.* 

V 

így  állottak  a  dolgok,  midőn  az  ausztriai  rendek  Mátyás 
ellenzése  daczára,  nov.  végén  csakugyan  összejöttek  Bécsben 
s  egy  négy  tagból  álló  küldöttséget  választottak  a  pozsonyi 
országgyűlésre,  hogy  a  magyar  rendek  közbenjárását  kikérvén, 
a  király  márcz.  19-kén  kiadott  resolutíójának  kihirdetését  és 
a  polgári  rendnek  a  többi  országos  rendek  sorába  való  fel- 
vételét kieszközöljék. 

A  küldöttség  tagjai  voltak:  Tschernembl  (iyörgy  Eras- 
raus,  Stahremberg  János,  Windischgratz  Vilmos  és  a  fentebb 
említett  Starzer  Zachariás.  Vezérszónokuk,  az  első  helyen 
említett  Tschernembl  volt,  ki  alapos  tudományos  képzettségé- 
vel, őszinte  egyenes  jellemével,  rettenthetlen  bátorságával  és 
kétségbevonhatlan  hűségével  Mátyás  tiszteletét  is  kivívta  ma- 
jb^ának.  Mindenkor  meg  tudta  különböztetni  a  szabadságot  a 
szabadosságtól,  a  törvényes  ellentállást  a  lázadástól  a  vallásos 
meggyőződést  a  rajongástól.  Kiválóan  neki  köszönhető,  hogy 
-az  ausztriai  protestáns  rendek,  minden  elkeseredésök  mellett, 
nem  fordultak  idegen  fejedelmekhez  segélyért,  hanem  csak 
magyar  protestáns  hitfeleik  közbenjárását  keresték.* 

A  küldöttségnek  utasítása  volt,  hogy  1)  a  meghódolási 
resolutio  kihirdetését  követelje  a  királytól ;  2)  hogy  a  polgári 
rend  mellőzését  ne  tűrje  s  a  nélkül  semmiféle  audientiát  el  ne 
fogadjon :  3)  hogy  a  magyar  rendeknél,  mint  szövetséges 
társaknál  jelentkezzék,  a  szenvedett  sérelmeket  nekik  előadja. 
í5  ezeknek  megszüntetése  érdekében  közbenjárásra  felkérje; 
4j  vitatkozás  esetében  valamely  tag  csak  a  többi  küldöttek 
értesítése  után  beszéljen. 

Ezen  utasítás  értelmében  a  küldöttség   mindenek  előtt 


'  Raupach,  IV.  260.  1 

*  Zur  Charakteristik  des  Freiherrn  Greorg  Erasmus  v.  Tschernembl 
«nd  zar  Geschichte  Österreichs  in  den  Jahren  1608—1610.  von  Jodok 
^tűlz   —  Archív  fQr.  Österr.  Gesch.  IX.  169-226. 


32  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  királytól  kért  kihallgatást;   azután    pedig  az  üj  nádornál 
tisztelgett. 

A  király  nem  tagadta  meg  kereken  a  kihallgatást,  de 
mégis  kijelentette,  hogy  csak  a  két  felső  rendet  fogadhatja,  a 
polgári  rend  követei  nélkül.^  A  küldöttek  azonban,  kapott 
utasításukhoz  ragaszkodván,  e  feltételt  el  nem  fogadták  és  a 
kitűzött  órára  nem  is  jelentek  meg  a  király  előtt,  hanem 
megjelentek  Thurzónál.  Mindenek  előtt  örömüket  és  szerencse- 
kivánatukat  jelentették  ki  megválasztatása  felett.  Küldetésök 
czéljáról  beszélve  Tschernembl,  mint  szószóló,  elöadá,  hogy 
utasításukhoz  képest  kihallgatást  kértek  ő  felségénél ;  de  eddig 
még  nem  tudják,  hogy  ki  lesznek-e  hallgatva  vagy  sem. 
Azonban  félnek,  hogy  az  udvari  tanácsosok  azon  működnek, 
miszerint  ügyöket  elő  ne  terjeszthessék  a  rendeknek.  Azért 
kérik  a  nádort,  engedje  meg,  hogy  a  következő  napon,  decz. 
10-kén,  megjelenhessenek  a  rendek  gyülekezetében  és  ott  elő- 
adiiassák  küldetésök  czélját. 

Thurzó  udvariasan  fogadta  a  küldöttséget,  de  arra,  hogy 
a  következő  napon  megjelenhessenek  a  magyar  országgyűlésen, 
nem  nyújtott  kilátást.  Egyébiránt  reményét  fejezte  ki  arra 
nézve,  hogy  ő  felsége  ki  fogja  őket  hallgatni.  Azon  ecetben, 
ha  ez  nem  történnék  meg,  a  magyar  rendek  előtt  bizonyosan 
meg  fognak  jelenhetni.  Bizalmasan  tanácsolta  nekik,  hogy 
panaszaik  rövid  tartalmát  közöljék  a  rendekkel  is,  hogy  ezek 
ahhoz  képest  vethessék  szavukat  az  eldöntés  mérlegébe. 

ügy  látszik,  eleinte  a  rendek  is  azon  nézetben  voltak, 
hogy  nem  lehet  a  küldötteket  kihallgatniok,  míg  a  király 
nem  fogadja  őket.  Ezt  mutatja  Mátyásnak  azon  levele,  mely- 
ben nagy  megelégedését  fejezi  ki  a  felett,  hogy  a  magyar 
rendek  nem  hallgatták  ki  az  ausztriai  küldötteket.  Előadja 
ott,  hogy  a  tegnapi  napon  délutáni  négy  óra  volt  számukra 
kitűzve,  de  nem  jelentek  meg.  Elvárja  továbbra  is  a  magyarok- 

*  Kationes,  cur  Sua  R.  Mtas  Civitates  suas  proprias  et  sibi 
specialiter  juratas  in  legationibus  Aug.  Conf.  admittere  non  potuerit . . . 
Jászay  gyűjt. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       33 

tói,  hogy  mindaddig  nem   is   fogják  kihallgatni,  míg  ö  nem 
végez  velők.  ^ 

Egy  másik  levélben  előadja,  hogy  ő  hajlandó  volt  elfő-  > 
gadni  az   ausztriai   rendek   követeit,  de  csak  ügy,  hogy   a 
polgári  rend  különválva  jelentkezzék.  Azonban  a  követek  nem 
Jeteitek  meg. 

Világos  ebből,  hogy  a  király  erősen  számított  a  magyar 
r^dek  abbeli  lovagiasságára,  hogy  a  királyi  tekintélyt  fel  fog- 
ják tartani  az  ausztriai  küldöttekkel  szemben.  Azonban  ebben 
csalódnia  kellett,  mert  a  magyar  rendek  belátták,  hogy  a 
követek  utasításaiknál  fogva  nem  tehetnek  eleget  ő  felsége 
kivánatának.  Arra  pedig,  az  előzményeknél  fogva,  erkölcsileg 
voltak  kötelezve,  hogy  mint  szövetséges  társaikat  legalább 
kihallgassák.  Thurzó  közbenjárásának  végre  sikerült  kieszkö- 
zölnie, hogy  decz.  14-kén  megjelenhettek  a  magyar  rendek 
gyűlésén. 

Tschemembl  mint  a  küldöttség  vezetője,  a  rendek 
feszült  figyelme  mdlett,  latin  nyelven  elmondott  hatásos  beszé- 
dében festette  az  ausztriai  protestánsok  sérelmeit.  Előadta, 
bogy  a  Ferdinánd  és  Miksa  királyok  által  engedett  szabad- 
ságaiktól megfosztatnak;  hogy  a  mostani  király  által  kiadott 
resoluliónak  egyetlen  pontja  sem  tartatik  tiszteletben,  sőt 
napról  napra  újabb  sérelmek  halmoztatnak  fel.  Hivatkozott 
arra,  hogy  a  városi  rendet,  mely  a  többi  rendekkel  mindig 
össze  volt  kapcsolva,  vallási  tekintetben  most  is  minden  áron 
el  akarják  szakítani  a  két  főrendtől,  s  nem  engedik,  hogy 
annak  sérelmei  ezekéivel  együtt  tárgyaltassanak.  íme,  most 
is  hatszor  ismételt  kérelem  után,  sem  sikerült  a  királynál 
kihallgatást  nyerniök,  hacsak  a  városi  rend  külön  nem  válasz- 
tátik.  Hogy  az  mennyiben  ellenkezik  utasításaikkal  s  mennyire 
sérti  a  többi  rendeket,  kitűnik  azon  iratból,  melyet  a  protes- 
táns rendek  november  l-jén  nyújtottak  át  a  királynak.  A 
király  ugyan  igéri,  hogy  be  fogja  váltani  szabadságaik  biz- 
tosítására adott  Ígéreteit ;  de  az  eredmény  ellenkezőt  bizonyít. 

*  Jászay  okmány  gyűjt. 
Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  H 


34  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

ígér  orvoslást,  de  azért  sérelmet  kell  szenvedniök;  szabad- 
ságot hirdet,  de  szolgaságot  tapasztalnak ;  békét  ajánl,  egyet- 
értést, csendet  és  összetartást  emleget,  de  ellenségeskedés  és 
egyenetlenkedés  magvai  szóratnak  el  szemeik  előtt.  A  b£y 
nem  szűnik,  sőt  szaporodik,  ö  felségét  a  királyt  senki  sem 
vádolja,  mert  ismeretes  az  ö  atyai  indulata,  úgy  a  protes- 
tánsok, mint  a  katholikusok  iránt;  ő  mindenkinek  panaszát 
meghallgatja,  de  mit  ér  mindez?  Ausztriában  a  fejedelmet 
azok  veszik  körül  a  kiknek  méltósága  megrontja  a  hazát. 
Mindazáltal  nem  veszett  még  el  reményök ;  biznak  a  magya- 
rok szövetségében,  melyet  a  közjó  érdekében  ők  továbbra  is 
fenn  akarnak  tartani;  mert  tudják,  hogy  a  mint  a  múltban 
üdvös  volt  ez  Magyarországra  nézve,  midőn  a  korona  vissza- 
hozatalában  ők  is  hasznos  szolgálatot  tettek,  úgy  kétségen 
kívül  üdvös  lesz  most  is,  ha  a  sokat  hányt-vetett  Ausztriát 
Magyarország  rendéi  viszont  jóakaratúlag  támogatni  fogják. 
Ezért  jelentek  meg  ez  alkalommal,  hogy  a  magyar  ren- 
deket kérjék,  miszerint  szövetségöket  még  ezen  országgyűlés 
bezárása  előtt  a  törvénykönyvbe '  iktassák ;  továbbá,  hogy 
ő  felségénél,  akár  közbevetés  által,  akár  más  alkalmas  úton 
kieszközöljék,  hogy  a  protestáns  rendek,  nov.  l-jén  benyújtott 
iratukra,  kedvező  resolutiót  kapjanak;  jelesül: 

1.  hogy  ő  felsége  a  protestáns  polgárok  rendjét  ezentúl 
ne  engedje  tőlök  elválasztatni; 

2.  hogy  az  egész  bécsi  békekötés  Ausztriában  minél 
elébb  végrehajtassék : 

3.  hogy  a  hivatalok  és  méltóságok  valláskülönbség  nél- 
kül oly  alkalmas  egyéneknek  juttassanak,  a  kiket  a  tartomány 
rendéi  fognak  ő  felségének  ajánlani; 

4.  hogy  mindazon  sérelmek,  melyek  eddig  a  bécsi 
békekötés  ellen  elkövettettek,  minél  hamarébb  megszüntesse- 
nek, s  bűnhődjenek  azok,  a  kik  vakmerően  merészeltek 
ellene  véteni; 


'  IJt  confoederationem  nostram  albo  seu  regio  libro  inseri  haud 
gravare  iubeant. 


A  MAOYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       35 

5.  végre,  hogy  a  lovas  és  gyalog  katonaság  minél  elébb 
szétbocsáttassék. 

Ezek  után  kijelentették  azt,  hogy  ha  netalán  kétség 
merülne  fel  e  tárgyban,  ők  hajlandók  bővebb  felvilágosítást 
is  nyi^tani.  Végül  hangsúlyozzák,  hogy  ők  a  katholikusokkal 
békében  és  egyetértésben  akarnak  élni,  ügyöket  még  egyszer 
a  rendek  figyelmébe  ajánlják.^ 

A  beszéd  nagy  hatást  tett  a  jelenlevőkre. 

A  magyar  rendek  felkarolták  szövetséges  társaiknak 
ügyét  s  decz.  16-kán,  a  magyarok  sérelmei  mellett,  külön 
feliratban  terjesztették  elő  abbeli  kérelmöket,  hogy  az  ausztriai 
rendek  panaszai  még  ezen  országgyűlés  bezárása  előtt  intéz- 
tessenek el. 

Miután,  ügymond.  bizonyos  súlyos  és  üdvös  okoknál 
fogva,  ő  felségének  akaratából  Magyarország  rendéi  és  a 
szomszéd  tartományok,  jelesül  pedig  felső  és  alsó  Ausztria 
között  egy  szent  szövetség  köttetett,  s  azt  a  többi  rendekkel 
együtt  a  polgári  rend  is  aláirta;  a  már  egyszer  megkötött 
sz(')vetséget  megsérteni  nem  tartják  illőnek.  Az  evangyélmi 
vallású  ausztriai  rendek,  kik  az  említett  szövetség  alapján 
némely  követeiket  ide  küldöttek,  arra  kérik  az  ország  rendéit, 
hogy  őket,  az  ez  évi  megegyezés  és  a  bécsi  béke  értelmében, 
nemcsak  mint  főrendeket  és  nemeseket,  hanem  mint  városi 
polgárokat  külön  rendnek  ismervén  el,  jogaikban  sértetlenül 
hagyni  s  ezt  Ausztriában  minél  előbb  kihirdettetni  kegyes- 
kedjék: hogy  azon  városok  protestáns  vallású  rendéi,  mint 
negyedik  rend,  a  két  főherczegségben  másoktól  el  ne  külö- 
níttessenek:  hanem,  hogy  szükség  esetén  szabadjon  nekik 
<)?szejönniök  és  másokkal  együtt  ő  felsége  előtt  is  meghallgat- 
tassanak, úgy  a  mint  az  Ferdinánd  és  Miksa  királyok  idejé- 
ben volt;  hogy  továbbá  valamennyi  hivatal  valláskülönbség 


^  A  beszéd  szövege  az  Ottensheim  várában  Őrizett  kézirat  után 
közöltetik  Archív  für  Ösierr.  Geschichie  IX.  208—211.  lapokon.  Töre- 
dékesen :  Baupaeh,  Evang.  Osterr.  IV.  267.  és  268.  1.  Némely  kihagyá- 
sokkal közli  Katona  is  XXIX.  k.  215—220.  1. 

3* 


36  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nélkül  osztassék  az  arra  való  személyeknek;  hogy  végre  a 
felsége  minél  elébb  adjon  választ  azon  feliratra,  melyet  a 
protestáns  rendek  Bécsben  nov.  l-jén  átnyújtottak  nekie,  s 
az  abban  felhozott  sérelmek  megszüntettessenek.  Mely  ügyek- 
ben, mivel  csak  azt  kérik,  a  mi  méltányos  és  a  mi  a  közbéke 
előmozdítására  és  ő  felsége  javára  látszik  szolgálni:  kérik^ 
hogy  ő  felsége  ez  országgyűlés  bezárása  előtt  méltóztassék 
mindezeket  kegyesen  teljesíteni.^ 

De  a  király  azt  válaszolta,  hogy  az  osztrák  rendek 
sérelmei  nem  tartoznak  a  magyar  országgyűlés  elé.  Azokat 
ezután  is  Ausztriában  kell  tárgyalni,  hol  nemcsak  az  evan- 
gyélmi  két  rend,  de  mind  a  négy  rend  jelen  lesz.  Ennélfogva 
a  magyar  sérelmekhez  csatolt  ausztriai  sérelmeket  figyelembe 
nem  veheti ;  de  megigéri,  hogy  ez  ügyek  tárgyaihatása  czéljá- 
ból  külön  országgyűlést  fog  összehívni  Ausztriában.^ 

E  határozat  ellen,  alkotmányosság  szempontjából,  alig 
lehet  valamit  felhozni;  de  ha  figyelembe  veszszük  azt,  hogy 
Mátyás  a  pozsonyi  szövetséget  maga  alkotta,  hogy  e  szö- 
vetségnek főczélja  volt  a  vallási  szabadság  biztosítása,  hogy 
ezt  több  tartományok  rendéi  vele  együtt  aláírták:  akkor  ez 
nem  egyéb,  mint  az  önmaga  által  alkotott  kelepczéből  való 
kiszabadulásnak  kísérlete.  Tagadhatatlan,  hogy  ő  ama  szövet- 
ség által  olyanra  kötelezte  magát,  a  mi  ellentétbe  hozta  őt 
a  pápa  és  a  német  birodalom  kath.  fejedelmeinek  vélemé- 
nyével és  saját  lelkiismeretével.  Bármely  irányban  határozott, 

'  KaUma,  XXIX.,  221—222.  l. 

*  Quod  denique  Austriacos  attinet,  quorum  Status  et  Ordines 
Regni  Hungáriáé  in  suis  gravaminibus  fecere  meDtionem,  cum  honim 
negotium  pláne  Austríacum  sit,  et  hanc  Hungaricam  Dietam  neque  etiam 
gravamina  Hungarica  concernat,  sed  in  Austria  hactenus  tractatum  fuerit 
eoque  spectet,  et  imposterum  quoque  ibidem  tractarí  necessum  sit^  quod 
illud  non  hos  solum  duos  August.  Confessionis  Status,  sed  omnes 
quatuor  ex  aequo  respiciat,  ideo  etiam  Sua  Majestas  hanc  Statuum  et 
Ordinum  intercessionem,  gravaminibus  Hungaricis  insertam.  ut  inter 
gravamina  Hungarica  minimé  acceptare  potest ;  habitura  tamen  est  Sua 
Majestas  etiam  huius  intercessionis  in  reassumtione  Austriacae  Dietae 
condignam  rationem.  Raupach,  IV.  268.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        87 

mindig  elégedetlenséget  támasztott   vagy  az  egyik,  vagy  a 
másik  félnél 

A  Pozsonyban  levő  ausztriai  követek,  e  határozat  után, 
csak  Thurzó  tiyörgy  nádor  által  érintkezhettek  a  királylyai. 
Deczember  29-én  arra  kérték  őt,  tudakolná  meg,  mikorra 
gondolja  ő  felsége  összehívni  a  megigért  ausztriai  ország- 
gvQlést?  továbbá  könyörögjön  nevökben,  hogy  a  harmadik 
rendet  ne  szakítsa  el  a  többi  rendektől ;  s  végre,  hogy  a 
katonaság  bocsáttassék  el.  Thurzó  eljárt  a  dologban  lelkiisme- 
retesen. Az  országgyűlés  megnyitásának  napjául  1610.  február 
2-ka  tűzetett  ki. 

Erre  Tschernembl  deczember  30-kán  hosszabb  emlék- 
iratot nytytott  be  Thurzónak,  melyben  az  országgyűlés  napjába 
belenyugszik  ugyan,  de  a  király  által  felhozandó  sérelmeket 
elébb  kellene  közölni,  különben  a  propositiók  tárgyalásába 
nem  bocsátkozhatnak.  A  harmadik  rendet  semmiképen  sem 
lehet  elkülöníteni  a  többiektől.  A  katonaságra  vonatkozólag 
az  a  nézetök,  hogy  mivel  a  protestánsok  a  magok  költségén 
tarják  fel  a  védelmökre  kész  katonaságot,  illő  dolog,  hogy 
a  katholikusok  is  a  magok  zsebéből  fizessék  katonáikat. 

A  nádor  január  1-ső  napján  újra  megjelent  a  király 
előtt  és  a  titkos  tanácsosok  jelenlétében  teijeszté  elő  az  ügyet. 
Végelhatározása  a  királynak,  melyet  Thurzó  és  Trautson  kö- 
zöltek velők,  ez  volt: 

1.  hogy  ő  az  országgyűlést  febr.  3-kán  okvetlenül  meg 
fogja  tartani  s  annak  összehívását  már  el  Ls  rendelte: 

2.  hogy  valamennyi  sérelmet  meg  akar  orvosolni; 

3.  hogy  a  városok  rendi  jogait  nem  vonja  kétségbe,  de 
csak  bizonyos  feltétel  és  különbség  mellett  mit  az  összes 
rendek  fognak  eldönteni: 

4>.  hogy  a  katonaság  elbocsátását  nem  ellenzi. 

Január  2-kán  qjra  megjelentek  az  ausztriai  rendek  a 
magyar  országgyűlés  termében.  hog\'  meghallgassák  a  rendek 
határozatát  A  nádor,  az  ország  valamennyi  karainak  és  ren- 
déinek nevében,  előadta,  hogy  mit  eszközöltek  ki  a  magyarok, 
közbei^járásuk  által,  az  ausztriai  rendek  számára.  Elmondotta 


38  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  fentebb  idézett  pontoknak  tartalmát.  Azután  pedig  kijeién* 
tette,  hogy  a  magyar  rendek  el  vannak  határozva  az  ausztriai 
rendekkel  kötött  szövetséget  sértetlenül  fentartani  s  azt  a 
magyar  törvénykönyvbe  igtatni.  Végül  barátságos  üdvözletü- 
ket jelentvén  és  üzenvén  az  összeülendő  ausztriai  rendeknek, 
a  további  támogatásról  is  biztosítja  őket. 

Erre  felállott  Tschemembl  és  ismételve  hangsúlyozván 
az  ő  kivánságaik  méltányos  voltát,  fájdalmát  fejezte  ki  a 
fölött,  hogy  a  király  a  harmadik  protestáns  rendet  a  többiekkel 
együtt  mindeddig  elfogadni  nem  akarta,  holott  Ferdinánd  csá- 
szár soha  sem  zárta  ki  őket.  Ha  a  katholikus  polgárok  nem 
különíttetnek  el  a  többiektől,  méltányos,  hogy  a  protestánsok 
se  különíttessenek  el.  Mert  ha  ezek  ügyét  elhanyagoljuk, 
akkor  az  ausztriai  összes  városok  rendjét,  mely  többnyire 
protestáns  polgárokból  áll,  vetettük  el,  miből  nem  kis  sérelem 
fog  hárulni  Ausztriára  és  Magyarországra.  A  protestáns  váro- 
sok rendje,  más  rendekkel  egyetemben,  mindig  részt  vett  a 
szövetségnek  és  a  békének,  valamint  a  magyarok  jogának  és 
szabadságának  védelmében.  £pen  ügy,  mint  más  rendek, 
készek  voltak  ezek  a  magyarokat  jogaikban  és  szabadságaik? 
ban  támogatni  s  jogos  és  törvényes  ügyökért  halálra  is  készek- 
nek nyilatkoztak  ...  Az  ő  kivánságaik,  melyeket  nov.  l-jén 
benyújtottak,  nem  méltánytalanok,  mert  csak  azt  kívánják, 
hogy  a  király  teljesítse  igéretét  Ehhez  nem  kell  tanácskozás. 
Egyébiránt  örömmel  és  köszönettel  veszi  a  magyaroknak  ama 
határozatát,  hogy  a  szövetség  a  törvénykönyvbe  iktattatott; 
viszont  Ígéri  az  ausztriai  három  protestáns  rend  nevében,  hogy 
ők  is  híven  megtartják  a  szövetséget  és  a  szomszédi  jó  viszonyt. 

Végül  hálás  köszönetét  fejezi  ki  a  magyar  rendek  köz- 
benjárásaért s  kívánja,  hogy  ezen  országgyűlés  végzései  az 
isten  dicsőségére,  a  király,  az  ország  és  a  szomszéd  tarto- 
mányok javára  szolgáljanak.  ^ 

Ezzel  a  küldöttség  visszatért  Bécsbe. 

*  Archiv  für  Österr.  Geschichte  IX.,  211—213.  1.  V.  ö.  Katona^ 
XXIX.  222— 22Ö.  lap. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       39 


V. 

A  birtokok  visszaadásánál  felszólalnak  a  jezsuiták.  —  A  papi  rend 
kikel  a  papi  tized  feletti  világi  biráskodás  ellen.  —  A  sérelmek  tár- 
gyalása. —  A  törvényczikkek  szövege ;  a  gyűlés  bezárása  1610.  január 

havában. 

Könnyen  érthető,  hogy  ily  vallási  viták  mellett  csak 
kevés  idő  maradt  azon  egyéb  fontos  ügyek  tárgyalására, 
melyek  a  királyi  propositiókban  előszámláltatnak. 

Egyik  legbonyolódottabb,  de  egyszersmind  legnehezebb 
kérdés  volt  a  Bocskay  korában  elvett  és  eladományozott  bir- 
tokok és  jövedelmek  visszaadása.  Az  ellenkező  érdekeknek 
egész  serege  előtérbe  nyomult.  Az  erdélyiek  azért  folyamodtak, 
hogy  a  Bocskay  adományai  épségben  maradjanak.*  Mások, 
különösen  a  papok,  az  ellenkezőt  kérték. 

A  decz.  11-ki  gyűlésen  kimondatott,  hogy  az  illetők 
adják  elő  okmányaikat,  melyekből  kitűnjék,  ki  hogyan  és 
minő  jogon  birja  vagyonát.  Az  érdeklettek  erre  három  napot 
kértek.  Ez  meg  is  adatott,  úgy  azonban,  hogy  még  azon  napon 
mindenkinek  be  kell  nyigtania  igazoló  okmányait.  A  ki  nem 
nyiytja  l)e,  az  elveszti  ügyét. 

Ugy  látszik,  hogy  a  jezsuita  atyák  akkor  nyújtották  be 
folyamodványukat  a  királynak,  melyben  a  túróczi  prépost- 
ságra vonatkozó  inscriptió  megvizsgáltatását  kérik. 

Tudomásukra  jutván  —  úgy  mondanak  —  hogy  az 
országgyűlésen  az  határoztatott,  miszerint  mindenki  még  ma 
igazolja  jogát :  ők  pedig  a  sellyei  javakért  semmit  s(»m  tehet- 
nek, részint  mivel  egy  év  előtt  onnét  kizárattak  s  hivatva 
meg  nem  hallgattattak,  részint  mivel  az  egyháziak  közül  senki 
sem  sürgetheti,  mivel  azok  .senkinek  sem  adattak.  Egyedül 
ő  felségéhez  folyamodnak  tehát,  a  ki  a  patronátus  jogán 
visszakövetelheti  a  birtokot  és  alázatosan  kérik,  parancsolja 


^  Die  Legaten  aus  Siebenbűrgen  ihr  schrift  eingereicht  ihr  begeren 
wegen  der  donation.  die  Bocskay  gebén,  in  suis  vigore  zuverbleiben. 
Lőcsei  követek  jelenlése  decz.  9-kérol. 


40  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

meg  a  nádornak,  hogy  a  túróczi  prépostság  inscriptióját,  mely 
prépostságnak  patrónusa  ő  felsége,  megvizsgáltassa.  ^ 

A  sellyei  jezsuiták  ügyében  nov.  8-kán  maga  a  pápa  is 
irt  Mátyásnak  levelet,  melyben  felhivja  öt,  hogy  a  jezsuitákat 
sellyei  collegiumjaikba  visszahelyezni  sziveskecíjék.  * 

Deczember  11-kén  a  nádornál  folyt  a  tanácskozás  ismét 
a  birtokviszonyokról.  Abban  történt  a  megállapodás,  hogy 
márczius  elsején  mindenki  mutassa  elö  birtok-levelét,  s  iga- 
zolja ahhoz  való  jogát  és  a  netáni  terheket. 

Két  nappal  utóbb  a  sérelmek  vétettek  elő.  A  tárgyalás 
siettetését  és  a  királyi  propositiók  elővételét  sürgette  a  király ; 
de  ez  utóbbiakra  csak  17-kén  lehetett  térni,  mivel  a  sérelmek 
nagy  halmazzá  nőttek  fel. 

A  papok  erősen  kikeltek  azon  törvényczikk  ellen,  mely 
őket  a  tizedek  feletti  bíráskodástól  azért  tiltja  el,  mivel  nem 
lehetnek  ez  ügyben  perlők  is,  birok  is. 

Elismerik,  hogy  senki  sem  lehet  a  maga  ügyének  birája. 
De  itt  nem  is  ez  az  eset  áll,  mert  egy  pap  sem  itél  a  maga 
tulajdon  ügyében,  hanem  más  egyházi  férfiak  ügyében.  Külön- 
ben is,  lia  az  egyházi  biró  azért  nem  lehet  biró  a  papok 
ügyében,  mivel  egyházi  ember,  —  ebből  az  következnék,  hogy 
világi  ember  sem  lehetne  biró  a  világi  személyek  ügyében; 
polgár  nem  ítélhetne  más  polgár  felett ;  nemes  nem  Ítélhetne 
más  nemes  felett  De  ha  már  minden  vármegyének  és  minden 
városnak  sőt  falunak  is  vannak  saját  bírái,  kik  peres  ügyeiket 
elintézik,  miért  ne  lehetnének  az  egyháznak  is  saját  bírái, 
kik  vitás  ügyeikben  ítéletet  mondanak?  Ha  a  világi  bíró 
Ítéletében  meg  lehet  bízni,  mért  kellene  kételkedni  az  egyházi 
biró  ítéletéiben,  a  ki  szintén  esküvel  van  kötelezve  arra,  hogy 
személyválogatás  nélkül  moncya  ki  ítéletét?  Vagy  a  világi 
ember  esküje  többet   ér  mint  az  egyházié?   De  tegyük  fel 


*  Ad  Serenissimum  ac  Potentissimum  Regem  Matthiam  ele.  .  . 
humilis  revocatio  in  Memóriám  Patrum  Societetis  Jesu  in  Hungária.  Acta 
Diaetalia.  Orsz.  levéltár. 

*  Fraknói,  Pázmány  P.  és  kora,  L  78.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       41 

—  Úgymond  —  hogy  olykor  akár  tudatlanságból,  akár  ked- 
vezésből  a  törvénynek  meg  nem  felelő  ítélet  hozatik;  akkor 
is  van,  ép^i  úgy  mint  a  világiaknál,  magasabb  fórum,  hová 
a  sértett  fél  ügyét  felebbezheti  s  a  rajta  elkövetett  igazság- 
talanságot megszüntetheti. 

Arra  nézve,  hogy  a  tizedek  ügyét  a  világi  birák  vizs- 
gálják és  intézzék  el,  azt  felelik,  hogy  az  sok  oknál  fogva 
lehetetlen. 

Először  azért  mert  a  szellemi  dolgokat  rendesen  tár- 
gyalni a  világiak  nem  képesek.  Hogy  pediglen  a  tizedek  joga 
szellemi  és  isteni  dolog,  az  nem  csak  a  sz.  Írásból,  nemcsak 
a  kánoni  és  polgári  törvényből,  hanem  az  ország  jogaiból 
és  alkotmányából  is  kitűnik.  Erről  szól  a  Verbőczy-féle  Tri- 
partitum  bevezetése;  továbbá  Kálmán  király  Decretumának 
L  könyve  24.  fejezete;  Zsigmond  4-ik  Decr.  1411:  6.  Szilágyi 
Mihály  Decr.  1458 :  9.  Mátyás  I.  Decr.  1462 :  3.  és  a  pozsonyi 
országgyűlés  1596 :  65-ik  t-czikkelye. 

Másodszor  azért,  mert  a  tized  joga  szellemi  ügy  lévén, 
a  kánoni  jog  szerint  ítélendő  meg,  miként  azt  az  ország 
alkotmánya  is  világosan  kifejezi,  midőn  meghagyatik,  hogy 
a  lelki  üg^'ek  a  kánoni  jog  szerint  biráltassanak  meg.  Miből 
következik,  hogy  a  laikusok,  vagyis  a  világi  birák  nem  avat- 
kozhatnak a  szent  szék  ügyeibe,  mert  arra  nincs  is  képes- 
ségök.^  Ez  kitűnik  az  1553:22;  az  1557:9;  az  1563:27: 
az  1567 :  25.  t.-czikkekből. 

Ehhez  járul  az  egyháznak  régi  szabadsága,  mely  annyi 
évszázadon  át  országos  törvényekben  mindeddig  megerősítte- 
tett, s  melynél  fogva  a  tizedek  feletti  bíráskodás  kezdettől 
fogva  mindig  az  egyháziak  joga  volt.  A  szokásos  jog  trípartí- 
toma  szerint  az  egyházi  kánoni  jog  ellen  hozott  rendszabály 
nem  érvényes. 

Harmadszor,  a  világi  birák  azért  sem  bíráskodhatnak 


^  Cum  nec  capaces  de  juribus  Canonicis  sed  civilibus  duntaxat, 
cognoseere ;  nulla  enim  est  Laicis  de  Spiritualibus  disponendi  vei  cogno- 
scendi  facultas. 


42  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  tizedek  ügyében,  mivel  a  Tripartitum  nem  rendelkezik  arról, 
hogy  mily  módon  hozassék  itélet  az  egyházi  fórum  elé  tartozó 
ügyekben.  Nem  lévén  törvény,  hogyan  lehet  az  ítéletet  ki- 
mondani ? 

Világos,  hogy  míg  a  Tripartitum  nem  rendelkezik  az 
egyházi  ügyekben  való  bíráskodás  módjáról,  addig  a  kánoni 
jog  részletesen  szól  a  tizedek  elhelyezéséről,  haszonvételi 
jogáról  és  átirásáról;  továbbá  az  azok  feletti  rendelkezésről 
és  azoknak  mikénti  használatáról. 

Egyébiránt  arra  nézve,  hogy  a  szent  szék  előtt  előfor- 
dulni szokott  visszaélések  megszüntettessenek,  szükségesnek 
vélik,  hogy  azok  részletesen  előszámláltassanak  ;^  miből  ki- 
tűnnék, hogy  a  visszaélésekben  több  része  van  a  világiaknak, 
mint  a  papságnak. 

Ugyanis  sok  nemes  ember  szolgálatába  fogadja  alatt- 
valóit, a  kik  aztán  szabadságot  vesznek  magoknak  arra,  hogy 
a  magok  földjeitől  is  megtagacyák  a  tizedet ;  s  ebben  a  földes 
urak  is  minden  módon  támogatják  őket,  csak  hogy  szolgá- 
latukban megtarthassák. 

Némelyek  elfoglalják  az  ő  alattvalóiknak  földjét,  azt 
művelik  s  attól  nem  fizetik  a  tizedet;  pedig  az  ország  tör- 
vénye értelmében  az  urak  és  nemesek  csak  a  kúriákhoz  és 
saját  házaikhoz  tartozó  földektől  nem  kötelesek  tizedet  fizetni ; 
a  közlakosoktól  kapott  földektől  igen,  a  mint  az  1563  :  70. 
törvényczikkből  világos. 

Némelyek  bizonyos  összeg  pénzt  vesznek  kölcsön  a  gaz- 
dagabb lakosoktól,  adván  nekik  szabadságot  arra,  hogy  míg 
azt  vissza  nem  fizetik,  mentek  legyenek  a  tized  fizetésétől. 

Mások  szabadokat  csinálnak  jobbágyaikból  pénzért,  mely 
vásárolt  szabadság  szintén  nagy  megrövidítésére  szolgál  az 
egyháznak ;  mert  az  ilyenek  aztán  nem  akarják  fizetni  a  tize- 
det. Szabadokká  nem  pénzért,  hanem  érdemekért  ingyen 
kellene  tenni  a  jobbágyokat. 

Mások  a  40,  50  vagy  még  több  év  óta  kiirtott  föl- 
det használnak  a  nélkül,  hogy  ettől  tizedet  fizetnének  az 
egyháznak. 


A  MAGTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       43 

Mások  az  elpusztított  vidék  föleiét  más  urak  alattvalóí- 
nak adják  hetedéből,  nyolczadából  vagy  kilenczedéből  művelni, 
a  miből  szintén  elmarad  az  egyházi  tized.  A  kérdőre  vontak 
azzal  védik  magokat,  hogy  a  nemeseknek  szabad  joguk  van 
birtokaikat  vagy  saját  erővel  művelni,  vagy  másoknak  át- 
engedni: pedig  nagy  különbség  van  a  nemesi  és  coloniális 
fundus  között 

Mások  főpapokká  teszik  magokat  és  a  magok  alattvalói- 
tól szedetik  a  báránybeli  tizedet  azon  ürügy  alatt,  hogy  az 
nem  tized,  hanem  a  legeltetésért  való  d(j . . . 

Ezekhez  járul  a  molnároknak  nagy  száma,  kik  malmai- 
kat szabadoknak,  illetőleg  nemesi  malmoknak  állítják  s  az 
ezekhez  tartozó  földektől  fizetendő  tizedet  megtagac^ák,  miben 
őket  földes  uraik  is  támogatják. 

Nem  különbek  ezeknél  az  armalis  nemesek,  kik  a  magok 
földes  uraitól  függnek,  a  tized-fizetéstől  mégis  felmentve  akar- 
nak lenni  armalis  levelök  ürügye  alatt. 

Mindezen  és  más  végtelen  sok  visszaélés  miatt,  mely 
a  tized  ellen  a  világiak  részéről  kö vettetett  el,  ezek  miatt 
törültettek  el  a  szentszékek,  holott  épen  megfordítva  a  vissza- 
éléseket kellett  volna  megszüntetni.^ 

^  Orsz.  levéltár.  Acta  Diaetalia.  Ez  időtájban  kelhetett  az  egy- 
házi rendnek  azon  felirata  is,  melyben  kéri  ő  felségét,  ne  vegye  rossz 
néven,  hogy  kérelmeikkel  megkeresik ;  de  az  egyház  és  vallás  ügyében 
oly  nehéz  állapotba  jutottak,  hogy  kénytelenek  hozzá  folyamodni.  Mert 
^  tizedek  felett  való  biráskodás  a  törvények  értelmében  egyedül  csak 
egyházi  fórum  elé  tartozik  —  mit  a  világi  rendek  a  múlt  évi  törvény- 
czikk  alapján  magoknak  követelni  nem  átallanak,  úgy  szintén  az  egy- 
házi jövedelmek,  tizedek  és  katedraticumok  is  az  egyházi  rend  tulaj- 
donául tartattak. 

Minthogy  azonban  az  evangélikus  rendek  az  eddig  mindig  fen- 
állott  szokás  ellenére,  továbbá  Mátyásnak  1402-ki  első  decr.  8. 17.  t.-cz. 
második  vagyis  1404 :  2.,  továbbá  1^71 :  3.  17.,  ötödik  decretumának 
17-ik,  Ulászló  3-ik  decr.  60.  61.  62.  és  4-ik  decr.  88.  35.,  ö-ik  decr. 
2ö.  t-cz..  sőt  Szent  István  király  t-könyve  2 :  25.  Kálmán  t.-k.  5.  6. 
14,  Zsigmond  3-ik  decr.  3. 14.  t-cz.  ellenére  a  tizedeket  és  negyedeket 
el  akarják  tőlünk  venni. 

Elzen  kívül  sok  nemes,  a  maga  nemesi  földjét  saját  jobbágyainak 


44  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Decz.  17-kén  vették  elő  a  propositiókat  s  mindenekelőtt 
a  végházak  s  katonák  ügyét.  Két  nap  alatt  letárgyalták  a 
propositióban  levő  tárgyakat,  s  fölterjesztették  ö  felségének. 

A  király  megtette  megjegyzéseit  mind  e  tárgyakra,  mind 
pedig  a  felhozott  sérelmekre  vonatkozólag. 

A  sérelmekre  vonatkozólag  kyelentette.  hogy  ő  ragasz- 
kodik az  alkotmányhoz;  senkit  sem  akar  vallásában  meg- 
háborítani. Ha  valakinek  e  részben  panasza  van,  azt  előter- 
jesztheti neki. 

Az  ausztriai  protestáns  rendek  kérelmére  vonatkozólag 
kijelentette,  hogy  a  kötött  szövetség  ügyét  szivesen  előmoz- 
dítja; a  mennyiben  pedig  az  osztrákok  nem  voltak  megelé- 
gedve, most  ő  felsége  el  van  határozva,  hogy  arra  nézve 
egyszermindenkorra  fog  nyilatkozni  ;  de  megjegyzi,  hogy 
különben  a  magyar  országgyűlés  nem  határozhat  ausztriai 
ügyek  felett. 

Uj  nehézségek  merültek  fel  azonban  a  törvényczikkek 
szövegezése  körül.  A  király  tanácsosainak  kifogásaik  voltak 
a  rendek  szövege  ellen;  ezeknek  viszont  amazoké  ellen. 

A  király  és  tanácsosai  mindjárt  az  első,  vagyis  a  nádor- 
ról szóló  czikknél  ezt  a  szövegezést  kivan ták:  « istennek  segé- 
lyül hivása  mellett  magok  részéről  megválasztották  és  meg- 
tették, kit  azután  ő  felsége  is  kegyelmesen  megválasztott  és 
megerősített.*  A  másik  javítás  szerint  így:  «kit  ő  felsége  is 

osztja  el ;  és  ideiglen  azon  jobbágyok  mezei  földjét  magok  vetik  el 
melyektől  sem  az  illető  földes  urak  sem  azok  alattvalói  a  tizedet 
Ferdinánd  király  1668 :  80.  és  1648 :  61.  t.K:z.  ellenére  megfizetni  nem 
akarják.  Hasonlóképen  a  véghelyek  katonái  is  Mátyás  6-ik  Decr.  1. 
t.-czikke  ellen  a  tizedet  megtagadják.  Magok  a  szolgák  pénzzel  vásá- 
rolják meg  a  szabadságot  arra.  hogy  a  tizedtől  megszabaduljanak. 

Az  espereseknek  census  cathedratikusa,  melylyel  Ulászló  8.  Decr. 
35 : 8.  és  4.  Decr.  4 :  .38.,  Miksa  Decr.  és  1609 :  43.  t.-cz.  értelmében 
tartoznak,  a  prédikátorok  által  az  eddigi  szokás  ellenére  elvétetik, 
sőt  tizedeiket  is  az  evangélikus  papok  akarják  eltulajdonítani. 

Minél  fogva  az  egyetemes  egyházi  rend  alázattal  kéri  ő  felségét, 
hogy  királyi  jogánál  fogva  a  fentebb  említett  egyházi  tizedeket  vissza- 
adni kegyeskedjék.  —  Acta  Diaetalia.  (Dátum  nélkül.) 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁBGYALÁSAL       45 

kegyelmesen  kinevezett  (denominavit),  egyező  akarattal  meg- 
választott és  megerősített. » 

Harmadik  helyen  az  egri  káptalan  ügyében  így:  cmíg 
ő  felsége  azoknak  fentartásáról  és  helyéről  másképen  fog 
gondoskodni,  vagy  míg  teljesen  visszaállíttatni,  gondoskodni 
fog  ő  felsége  az  ő  tizedeikről,  mint  az  előtt,  bérlet  neve 
alatt ...»  Más  javítás  szerint  pedig  így :  « méltóztassék  ő  fel- 
ségének megengedi,  hogy  bizonyos  ideig  Nagyszombatban 
lakásuk  legyen  és  a  míg  azok  teljesen  visszaállíttatnak  vagy 
helyőkről  és  fennállásukról  másképen  lesz  gondoskodva,  irántok 
való  kegyességből  gondoskodni,  hogy  addig  is  legyen  magokat 
miből  fentartaniok. » 

Ez  utóbbi  szöveg  ment  a  törvénykönyvbe  is. 

A  hadi  szállítmányról,  a  harminczadosok  zaklatásáról 
és  a  feltolt  korona  elhelyezéséről  szóló  czikkelyek  után  a 
vallás  ügyében  és  a  kincstárnok  hatalmáról  szóló  czikkelyek 
adtak  ismét  eltérő  javításokra  alkalmat.  Egyik  szöveg  szerint 
csak  az  lett  volna  kimondandó,  hogy  «ő  felsége  a  vallást  a 
bécsi  békekötés  s  a  múlt  évi  megállapodások  első  czikkelyében 
k(Mlírt  állapotban  hagyja » .  A  másik  szöveg  szerint :  « a  val- 
lás ügyében  maradjanak  érvényben  a  bécsi  határozatok  és 
a  múlt  évi  első  czikkely.  És  a  bécsi  határozatok  értelmében 
állíttassék  fel  az  országos  kincstárnoknak  és  a  hozzáadandó 
tanácsosoknak  hatalma,  ki  jó  viszonyban  legyen  a  nádorral 
és  az  udvari  kamarával,  de  ne  függjön  tőle.»  Ez  utóbbi  fog- 
laltatott a  törvénybe ;  —  de  a  vallást  illető  pont  elhagyatott. 

A  püspökök  fölötti  határozat  más  országgyűlésre  halasz- 
tatott 

Fontos  volt  még  azon  pont  is,  mely  a  szomszédokkal 
való  szövetség  megerősítésére,  és  a  jezsuiták  ellen  múlt  évben 
hozott  törvény  eltörlésére  vonatkozott.   Ez  utóbbi  elmaradt. 

Végre  a  szövegezési  munkálattal  teljesen  elkészülvén,  a 
77  czikkely  bői  álló  törvénykönyv  1610.  január  23-kán  Íratott 
alá  a  király  és  a  legfőbb  országos  méltóságok  viselői  által. 
Ezzel  a  gyűlés  szétoszlott. 


46  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


A  bécsi  országgyűlés  1610-ben. 

Február  6-től  mdrcsius  S-ig. 

Thurzó  a  bécsi  országgyűlésen.  —  Mint  közbenjáró  beszédet  tart.  — 
A  király  német  tanácsosainak  csinyje.  —  Thurzó  haragja  és  javas- 
lata. —  A  katholikus  és  protestáns   rendek   kibékülése.  —  Thurzó  és 

a  zsolnai  zsinat  márcz.  28. 

Jellemző  az  akkori  politikai  és  vallási  viszonyokra  nézve, 
hogy  a  szövetséges  rendek  egymás  gyűlésére  külön  követeket 
küldözgettek  és  hogy  ekként  közvetlenül  befolyást  gyakoroltak 
egymásnak  országgyűlésére.  E  tekintetben  Magyarország  volt 
a  központ.  Onnét  vártak  leghathatósabb  segélyt  az  alsó-  és 
felsőausztriai,  a  morva  és  sziléziai  protestáns  rendek:  mert 
ott  látták  a  protestantizmusnak  leghatalmasabb  védőit  s  azok 
között  első  sorban  a  higgadt  és  bölcs  Thurzó  György  nádort, 
ki  iránt  a  király  is  teljes  bizalommal  viseltetett. 

Az  előbbeni  fejezetben  láttuk,  hogy  a  király  az  ausztriai 
és  a  magyar  protestáns  rendek  megnyugtatása  végett,  leg- 
inkább Thurzó  nádor  fáradhatatlan  k()zbenjárása  következté- 
ben, megígérte,  hogy  1610.  évi  febr.  3-kára  okvetlenül  össze 
fogja  hívni  az  ausztriai  rendeket. 

Ez  meg  is  történt.  A  gyűlés  színhelye  Bécs  városa  volt, 
hol  a  szövetséges  rendek  küldöttei  is  megjelentek. 

A  magyarok  részéről  ott  volt  Thurzó  György  nádor, 
a  ki  5-kén,  midőn  a  királyi  tanácsosok  nála  tanácskoztak, 
határozottan  kijelentette  abbeli  nézetét,  hogy  azon  esetben, 
ha  a  protestáns  rendek  ki  nem  elégíttetnek,  valamennyi  szö- 
vetséges tartományban  általános  háború  fog  kiütni.  A  ma- 
gyarok —  ugy  mond  —  különösen  azért  választották  meg 
Mátyást  királyokul,  mivel  Morvaország  és  Ausztria  az  övé  volt, 
különben  magyar  embert  választottak  volna;  s  ha  háborúra 
kerül  a  dolog,  akkor  ők  kénytelenek  lesznek  egy  főt  válasz- 
tani, mely  elég  erős  legyen  védelmet  és  oltalmat  nyújtani,* 

*  Archiv  für  Österr.  Gesch.  IX.  202.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        47 

Ugyanezen  alkalommal  határozták  el  a  tárgyalás  sor- 
rendjét 

E  szerint  a  király  febr.  6-kán  az  összes  rendeknek  elő- 
teijeszti  propositióit  Azután  a  protestáns  és  katholikus  rendek 
elő  fogják  adni  kívánságaikat  a  Magyar-  és  Morvaországból 
jött  közbenjárók  előtt.  A  protestánsok  szabadságaik  biztosí- 
tását követelték.  Ezt  Thurzó  is  méltányosnak  találta.  De  a 
a  király  febr.  16-kán  keit  leiratában,  midőn  egyfelől  higlandó- 
nak  nyilatkozott  az  1609.  márcz.  19-kén  tett  Ígéreteinek  telje- 
sítésére a  városokat  és  falvakat  illetőleg ;  addig  másfelől  nem 
helyeselte,  hogy  a  két  protestáns  rend  azokat  a  királytól  a 
maga  részére  akaija  vonni.  Az  országgyűlést  azért  hívta  össze, 
hogy  a  két  vallás  rendéi  között  egyességet  hozzon  létre,  úgy 
hogy  mind  a  két  félnek  becsülete  és  lelkiismerete  sértetlenül 
maradjon.  Remélette,  hogy  a  rendek  megelégesznek  ezzel  és 
a  propositiók  tárgyalásához  fognak ;  de  úgy  tapasztatja,  hogy 
a  protestáns  rendek  nem  hajtván  arra,  «a  mit  ő  minden 
katholikus  hatalmak  és  fejedelmek  sértésével*  tett,  nem  tartják 
szavukat,  sőt  mindig  több  és  több  becsületérintő  követeléssel 
lépnek  fel.  Világos  ebből,  hogy  a  békét  nem  akarják,  hanem 
csak  azon  törekednek,  hogy  királyuknak  szomorúságot  okoz- 
zanak. Nem  akar  alattvalóival  vitázni,  de  felvilágosítás  végett 
mégis  felhoz  némely  pontokat  a  városok  és  polgárok  jogairól.^ 

De  a  protestáns  rendek  határozottan  követelték  jogaikat 
és  szabadságaikat.  Kétséget  nem  szenved,  hogy  mindazonáltal 
semmit  sem  tudtak  volna  kivinni,  ha  Mátyás  és  a  katholikus 
rendek  nem  féltek  volna  a  fondorkodó  Rudolftól,  a  ki,  hogy 
boszut  álljon  Mátyáson,  titkos  összeköttetésbe  állott  a  protes- 
tánsokkal. Ezek  ugyan  semmit  sem  biztak  benne ;  de  alkalmul 
illetőleg  eszközül  használták  fel  jogaik  érvényesítésénél. 

Senki  sem  nézte  ezen  dolgokat  nagyobb  aggodalommal 
mint  Thurzó  György,  Magyarország  nádora.  Egész  nagyságá- 
ban szemei  előtt  állott  a  nagy  veszedelem,  mely  ezen  cziva- 
kodásból  úgy  Ausztriára,  mint  Magyarországra  háramolhatik. 

'  Lásd  ezeket  előszámlálva  Archiv  für  Österr.  Gesch.  IX.  203.  1. 


48  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Azért  újra  közbenjáróul  lépett  fel  a  két  ellenséges  párt 
közé.  A  katholikusokat  figyelmeztette  Rudolf  árnmányaira, 
ki  már  Passauban  zászlók  alá  gyűjtögette  a  népet.  Intette 
őket,  legyenek  méltányosak  protestáns  vallású  polgártársaik 
iránt  és  egyezzenek  meg  barátságosan  egy  közösen  tartott 
ülésben. 

Kelletlenül  bár,  de  azért  mégis  engedtek.  Febr.  20-kán 
jöttek  össze  a  katholikus  és  protestáns  választott  rendek. 
Thurzót  és  a  morva  követeket  küldöttség  által  hívták  a  gyű- 
lésbe s  meghallgatták  beszédét,  melyben  egyességet  és  békét 
ajánlott  nekik.  Elibük  állította  a  nagy  romlást  és  nyomort, 
melyet  a  belháború  okoz  az  országban;  hivatkozik  a  római 
birodalom  bukására,  mely  szinte  belháborúból  következett; 
hivatkozik  Magyarországra,  mely  belviszály  és  egyenetlenség 
következtében  a  legnagyobb  nyomorba  jutott,  úgy  hogy  haj- 
dani virágzásának  nyomai  is  elvesztek  már.  Ha  mindezt 
meggondolom  —  úgymond  —  fájdalom  és  gyász  fogja  el 
lelkemet.  Ugyanez  az  állapot  van  a  felső  és  alsó  Ausztriában 
is,  félő,  hogy  hasonló,  vagy  nagyobb  híg  fog  következni. 
A  katholikusok  és  evangélikusok  között  egyenetlenség  van. 
Oly  nagy  a  bizalmatlanság  és  az  ellenséges  indulat,  mely  a 
legnagyobb  veszedelembe  fogja  dönteni  egész  Ausztriát.  Figyel- 
mezteti tehát  a  rendeket,  hogy  béküljenek  ki  egymással,  nehogy 
egyetemes  háború  keletkezzék.  Egyesek  a  lelkiismeret  szabad- 
ságát védelmezik.  A  katholikusok  szabadságaikhoz  ragasz- 
kodnak. Az  evangélikusok  vallásukat  védelmezik.  Ebből  baj 
keletkezett,  melyet  ő  felsége  el  akarván  hárítani,  a  múlt  évi 
márez.  19-kén  kiadott  rendeletében  vallásszabadságot  engedett. 
Ö,  a  nádor,  mindent  megtett  ő  felségénél  arra  nézve,  hogy 
ő  felségét  a  rendek  kívánságának  teljesítésére  birja  s  ő  felsége, 
mint  remélli,  teljesíteni  fogja  igéretét.  E  végből  át  is  vette  a 
királyi  leiratot,  mely  most  a  rendeknek  fel  fog  olvastatni  s 
mely  bizonyára  ki  fogja  elégíteni  kívánságaikat,  ö  úgy  a 
saját,  valamint  a  morva  küldöttek  nevében  is  kéri  és  inti 
a  rendeket,  hogy  ezentúl  minden  ellenségeskedéssel  és  bizal- 
matlansággal felhagyván,  egyesüljenek  egymással  őszinte  jó- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       49 

akarattal  s  tartsák  meg  a  szent  egyetértést,  mert   különben 
kint  és  bent  csak  baj  fog  származni.  ^ 

Midőn  azonban  a  királyi  leirat,  melyre  a  nádor  ezen 
beszédében  hivatkozott,  felolvastatott,  kitűnt,  hogy  a  király 
tanácsosai  rút  játékot  űztek  nemcsak  az  ausztriai  rendekkel, 
hanem  Thurzóval  is. 

Ugyanis  a  lepecsételt  királyi  leirat  egészen  ellenkezőjét 
roglalta  magában  annak,  a  mit  a  nádor  élőszóval  mondott. 

A  különben  higgadt  nádor  e  miatt  komolyan  meg- 
neheztelt. Rögtön  felment  a  királyhoz  és  lelkiismeretlen  taná- 
csosaihoz. A  pápai  nmicziussal  heves  vitába  keveredett;  a 
királyt  pedig  figyelmeztette  azon  veszedelmekre,  melyek  az 
ily  meggondolatlan  statuscsinyekből  származni  fognak.  Sértett 
önérzettel  azonnal  ott  akarta  hagyni  Bécset.  De  a  király 
tanácsosai,  kik  csak  most  vették  észre  tettüknek  veszélyes 
voltát,  kérték  őt,  marac^on,  míg  az  ügy  békés  kiegyenlítést 
nyer.  Egyszersmind  felhívták  arra  is,  hogy  ő  maga  állapítsa 
meg  azon  pontokat,  melyeket  megnyugtatóknak  gondol;  ők 
a  magok  részéről  igyekezni  fognak  rábeszélni  ő  felségét,  hogy 
azokat  fogadja  el. 

Thurzó  febr.  21 -kén.  a  protestáns  rendek  tudtával, 
készített  egy  —  a  király  által  is  helybenhagyott  —  javallatot, 
melynek  meghallgatására,  illetőleg  elfogadására  másnapon 
(')&szejöttek  ismét  az  összes  ausztriai  rendek. 

A  nádor  ismét  latin  beszédet  mondott.  Utalván  az 
egyetértés  és  béke  áldásaira,  kiemelte,  hogy  mivel  múltkori 
beszécUével  nem  egyezett  meg  a  királyi  decretum,  most  tehát 
újonnan  tanácskozott  ő  felségével  és  tanácsosaival  s  oly  leiratot 
hozott,  melynek  tartalma  tökéletesen  megrelel  annak,  a  mit 
ö  felsége  igért:  s  mely  leirat  latin  és  német  nyelven  szer- 
kesztve meg  fogja  a  rendeket  győzni  a  felöl,  miszerint  ő 
felségének  sincs  egyéb  óhajtása,  mint  hogy  a  béke  és  egyet- 


'  Oratio  Palatini  Hungáriáé  in  pleno  Austriacorum  statuum  con- 
venlu  20.  Febr.  1610.  proposita.  Archiv  für  üsterr.  Gesch.  IX.  222—224. 1. 
Katofia.  XXIX.  282—286. 

Zsilinszky :  Magyar  országgyűlések. 


50  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

értés  a  rendek  közölt  fenlartassék,  nehogy  e  dulakodásból  úgy 
Ausztriára  mint  a  szomszéd  tartományokra  veszély  következzék. 
Újra  kéri  tehát  a  rendeket,  úgy  maga  mint  a  morva  követek 
nevében  is,  hogy  a  kh»ály  leiratát  fogadják  el  őszinte  szívvel,  ne- 
hogy a  király  jóakaratát  elveszítsék.  Ö  azon  lesz,  hogy  a  király 
megtartsa  igéretét.  Ha  nem  tartaná  meg,  akkor  lesz  elég  idő  és 
ok  váddal  lépni  fel  ellene:  idő  előtt  nem  kell  kétkedni  benne. 

Nehogy  azonban  úgy  járjon,  mint  két  nap  előtt,  fel- 
olvasta ő  maga  a  latin  szövegű  leiratot  s  felolvastatta  annak 
német  fordítását  is.* 

Azután  pedig  megkérdezte  úgy  a  katholikus,  mint  az 
evangélikus  rendeket:  meg  vannak-e  elégedve  ezen  királyi 
leirattal,  vagy  nem?  Külön  a  katholikusokhoz  azt  a  kérdést 
intézte :  megigérik-e  a  protestánsoknak,  hogy  őket  vallásukban 
háborgatni  nem  fogják,  hanem  velük  békében,  barátságban 
kivannak  élni?  Ugyanerre  kellett  felelniök  viszont  a  protes- 
tánsoknak is.  Hozzá  tette  még  azt,  hogy  ezen  kérdésekre 
adandó  felelethez  képest  fogja  ezen  leiratot  királyi  pecséttel 
megerősíttetni,  vagy  ő  felségének  jelentést  tenni.  ^ 

A  katholikusok  nevében  gróf  Trautson  válaszolt  oly- 
képen,  hogy  ők  minden  politikai  ügyekben  a  protestánsokkal 
együtt  akarnak  intézkedni  és  élni.  A  vallás  a  lelkiismeret 
dolga  lévén,  azt  nem  akarják  a  politikai  ügyekbe  keverni; 
a  katholikusok  megmaradnak  vallásukban,  azonban  másokat 
sem  akarnak  saját  vallásukban  zavarni. 

*  1.  Dass  der  König  dasjenige.  was  er  am  19.  Mártii  vorigen 
Jahrs  den  Evangelischen  Standén  in  seiner  Resolution  gnádígst  zugesagt. 
getreulich  haltén ;  2.  Dass  diese  durch  den  Palatinum  geschehene  Vor- 
lesang  der  Erklárung  statt  der  Publication  gclten ;  3.  Dass  die  Stádte 
und  Marckte  für  den  vierten  Stand  geachtet  auch  in  Religions-Sachen 
ihnen  dasjenige,  was  der  König  ihrenthalben  mündlich  gesagt,  gehalten 
und  gehandhabt  werden ;  4.  Dass  die  Catholischen  von  den  Evangelischen 
so  wenig,  als  die  Evangelischen  von  den  Catholischen  in  ihrer  Religion 
turbiret  werden  sollten.  Raupach,  Ev.  Östr.  IV.  287. 1.  Katona,  XXIX.  286.  l 

'  Oratio  Palatini  Hungáriáé  in  pleno  Austriacorum  statuum 
conventu  Viennae  22.  Februarii  1610.  proposila.  Árchiv  für  österr. 
Geschichte  IX.  224  1.  Katofia.  XXIX.  288.  l. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       51 

A  protestánsok  a  királyi  leiratot  a  magok  magyarázata 
szerint  elfogadják;  a  részletek  fejtegetésénél  kiváltják,  hogy 
a  vallás  szó,  mely  a  német  fordításból  kimaradt,  betétessék 
s  a  harmadik  rend  jogai  tiszteletben  tartassanak.  Egyébiránt 
a  katholikusokat  ők  sem  akarják  háborgatni  vallások  gyakor- 
latában, sót  velük  barátságos  egyetértésben  kivannak  élni. 

Ezen  kölcsönös  nyilatkozatokat  a  nádor  közölte  a  király- 
lyal,  ki  viszont  a  kivánt  megnyugtatást  megtévén  kiadta 
végleges  decretumát,  mely  febr.  27-kén  olvastatott  fel  az 
országgyűlésen.  A  városok  és  falvak  jogai  felett  azonban 
ismét  vita  keletkezett,  melyet  Thurzónak  sikerült  lecsendesí- 
tenie és  mind  a  két  fél  megnyugtatására  oldania  meg,  úgy 
hogy  márcz.  l-jén  minden  egyes  rend  külön  nyilatkozott, 
hogy  igenis  a  békét  fel  fogják  tartani. 

De  a  király  másnap,  midőn  a  protestáns  rendek  Thurzó 
által  együttes  kihallgatást  kértek,  megint  elrontotta  a  dolgot 
azzal,  hogy  ezt  csak  különös  kegyélemből  adottnak  jelentette 
ki.  Ez  új  olaj  volt  a  hamvadó  tűzre.   Thurzónak  csak  nagy 
nehezen  sikerült  eloltania  a  szenvedélyek  kigyuladását ;  mert 
a  protestáns  rendek  nem  kegyelmet,  hanem  igazságot  s  Fer- 
dinánd és  Miksa   királyok  által   is   elismert  jogot  kivántak. 
Végre  a  felmutatott  királyi  decretumok  és  országgyűlési  iro- 
mányok meggyőzték  a  király  tanácsosait  arról  hogy  a  protestáns 
rendek  kivánsága  a  harmadik  rendre  vonatkozólag  nemcsak  mél- 
tányos, hanem  törvényes  is.  A  kért  audientia  megadatott.  A  király 
ott  is  nyakas  volt.  c  A  nádor  által  —  úgymond  —  tudtokra  ad- 
tam nézetemet  és  elhatározásomat,  e  mellett  vagyok  most  is. » 
A  többit  Kremberg   kanczellár   által   mondatta  el,    ki  azon 
szemrehányások  által,  mintha  a  protestáns  rendek  idegen  feje- 
delmeknél keresnének  segélyt,  i^  feleselést  idézett  elő.  ^ 

Ezek  után  Thurzó  György  márcz.  3-kán  az  ausztriai 
protestáns  rendek  nag\'  hálálkodása  között  elhagyta  Bécset. - 
kétségen  kivül  azon  meggyőződéssel  hogy  a  király  tanácsosai 


»  Raupach.  IV.  291-293.  1. 

*  Ez  alkalommal  házat  vettek  neki  Bécsben. 


52  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

itt  is  Úgy,  mint  Magyarországon  esztelen  indulat  és  makacsság 
által  hasonló  indulatokat  költenek  magok  ellen,  mi  által  az 
ügyek  vezetése  megnehezíttetik.  A  főpapság  új  erőt  és  új 
reményt  merített  a  király  magatartásából.  Lehetetlen  volt 
észre  nem  vennie,  hogy  az  udvar  örömmel  fogad  minden 
kisérletet,  mely  a  katholicismus  kiváltságainak  megerősítésére 
irányul.  Ezért  bátor  sőt  gyakran  vakmerővé  lett;  a  hozott 
törvényeket  semmibe  sem  vette.  Nem  az  állam  törvénye  volt 
neki  irányadó,  hanem  a  pápa  akarata.  Semmi  sem  tanúsítja 
ezt  világosabban,  mint  a  papságnak  azon  eljárása,  melyet  a 
Thurzó  által  márcz.  28-kára  összehívott  zsolnai  zsinat  hatá- 
rozatai ellen  követett.  A  nagynevű  nádor  ugyanis  csak  azt 
akarta,  hogy  a  bécsi  békekötésnek  azon  határozata,  mely 
szerint  «a  gyűlölség  elhárítása  czéljából  minden  vallásnak 
vagy  hitfelekezetnek  salját  elöljárói,  superintendensei  legyenek  > 
végrehajtassék  és  hogy  az  evangélikus  gyülekezetek  ne  legye- 
nek kitéve  a  katholikus  papok  zaklatásainak.  A  mint  az 
(összehívott  tíz  vármegye  papjai  és  előkelő  világi  urai  meg- 
állapították egyházi  rendtartásukat  és  megválasztották  az  elsö 
három  superintendenst :  azonnal  megindult  a  harcz.  Forgácb 
bibornok  ápr.  17-kén  egy  epés  óvást  bocsátott  közre  a  zsolnai 
határozatok  ellen ;  a  superintendensek  választását  sértő  kifeje- 
zések kíséretében  hallatlan  vakmerőségnek  nyilvánította,  mely 
a  hazai  törvényekkel  (!)  az  egyház  szabadságával  (!!)  és  a 
kánoni  és  isteni  határozatokkal  (?)  ellenkezik.  Sőt  átkot  mond 
azokra,  a  kik  a  zsinat  határozatait  végrehajtják.  Természe- 
tesen erre  a  protestánsok  sem  maradtak  adósak  a  felelettel. 
A  nádor  beleegyezésével  a  megválasztott  superintendensek 
egyike,  t.  i.  Lányi  Illés  egy  alapos  védiratban  a  történelem 
és  a  sz.  irás  fegyvereivel  utasította  vissza  a  bibornok  érsek 
kifakadásait.  ^ 

'  Katona,  XXIX.  390.  1.  Hist.  Dipl.  27—29.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       53 


Báthory  Gábor  erdélyi  országgyűlései. 

I. 

A  rendek  1609-ben  elhalasztják  a  vallás  kérdését  —  1610-ben  a  feje- 
delem ellen  merénylet  készül,  mely  a  katholikusokra  rossznl  Qt  ki.  — 
A  beszterczei  országgyűlés  és  annak  határozatai. 

Forgách  bibornokérsek  figyelme  Erdélyre  is  kiterjedt. 
A  katholicismusnak  érdekeit  ott  is  elÖ  akarván  mozdítani, 
Báthory  (íáborral  lépett  összeköttetésbe.  Ennek  hallgatagsága, 
nagyravágyása,  vakmerősége  és  főképpen  ügyesen  színlelt 
katholiknssága  elég  alkalmasnak  látszott  a  vakbuzgó  bíbomok 
előtt  arra,  hogy  eszközül  felhasználhassa.  Különösen  nagyra 
volt  vele.  mikor  Báthorynak  azon  igéretét  vette,  hogy  ha 
fejedelemmé  lesz,  akkor  visszaállítja  a  katholíkus  vallást  és  az 
egyházi  javakat  s  örökre  aláveti  magát  a  magyar  koronának 
és  az  ausztriai  háznak.  ^  Forgách  ezt  készpénz  gyanánt  vette. 

Pedig  Báthory  ígéreteire  nem  igen  lehetett  építeni.  A  mily 
könnyen  ígért,  olyan  könnyen  feledett;  a  csalást  meg  épen 
nem  fartotta  valami  megvetendő  bűnnek.  Vallás  dolgában  a 
legyellemtelenebb  emberek  közé  tartozott.  A  katholikusok  előtt 
.szidta  a  protestánsokat;  a  protestánsok  előtt  erősen  gyalázó 
kifejezéseket  használt  a  katholíkus  c bálványozok*  ellen.  Egy 
ideig  oly  ügyesen  játszotta  szerepét,  hogy  az  egymás  ellen 
vakon  küzdő  két  párt  hitt  neki  és  komolyan  alkudozott  is 
vele.  De  a  gyalázatos  játék  nem  tarthatott  sokáig.  Bécsben 
úgy,  mint  Magyarországon  be  kezdették  látni,  hogy  Báthory- 
ban  bízni  nem  lehet. 

Az  erdélyi  országgyűléseken  a  rendek,  minthogy  Erdély 
viszonya   Magyarországhoz   még  az  1608-ik   évi   kolozsvári 


*  Offert  restitutionem  religionis  catholicae  et  bonorum  ecclesias- 
ticorum,  ofTert  perpetuam  submissionem  et  dependentiam  a  corona 
Hangariae,  offert  stúdium  et  íidelc  servitium  inclytae  domus  Austriacae 
etc.  Forgách  levele  Prága.  1607.  jul.  22.  Bécsi  titk.  levéltár. 


64  ZiJiLINSZKY  MIHÁLY. 

Kyíllósen  rendezve  volt,  *  a  belügyek  rendezésével  voltak  elfog- 
lalva. A  vallds  i'igyét  lehetőleg  félretolták.  Az  1609-ki  áprii 
2()-kára  és  okt.  9-kére  Kolozsvárra  összehívott  országgyűlése- 
ken ugyan  előfordult  a  vallás  kérdése,  a  mennyiben  a  katho- 
likusok  szabad  vallásgyakorlatiik  szabályozásáért,  a  szilágysági 
rt>forniAtus  papok  pedig  sérelmeik  orvoslásáért  folyamodtak, 
do  mindez  a  kíWetkező  országgyűlésre  halasztatott. 

Azon  körülmény,  hogy  Mátyás  ez  év  őszén  Daróczyt 
követségbe  küldötte  HáÜioryhoz,  azon  hirre  adott  alkalmat, 
hogy  Hátliory  segélyét  akarja  magának  biztosítani  az  ausztriai 
protestánsok  ellen.  * 

Az  áprilisi  gyűlésen  hozott  törvények  16-dik  czikkelye 
így  hangzik:  < Tetszett  az  is,  hogy  egyik  religión  való  pap 
is  más  religión  való  papnak  jurísditiójába  ne  mei\jen,  se 
egyik  pap  az  másiknak  dolgában.  »^ 

Az  októberi  gyűlés  határozatainak  első  pontja  pedig  ez : 
« Megértettük  kegyelmes  urunk  az  felséged  közinkbe  küldött 
pn>pi>sítiinlH'»l  felst^ed  kiváns;igait  melyek  mind  hazánk  javára 
néznek.  Az  mi  azéjrt  az  religió  dolgát  nézi,  minthog)'  felsé- 
gtninek  is  az  tetszése,  hogy  az  római  reUgión  való  atyánk- 
tiai  kivansagara  való  resolutiót  ez  jövendő  gyűlésre  halasszuk, 
míuilenestal  fi>gv;i  az  religió  dolgát  akkora  halasztottuk.^ 

vlO^  Az  Karaszna  es  Közép-Szolnok  vármegyebeli  atyánk- 
tiaínak  preilikátorok  állapotjok  felőL  kiknek  jövedekueket  el- 
vettek«  úgy  mint  Hadadl>aiL  Zilahon,  Somlyón.  Karaztelekai. 
Karasznan.  sót  ezek  között  némely  helyekre  pápista  papokat 
Ivszalutottanat  nemelv  helvekröl  extrudalni  is  akarnák:  — 
letsiett  arert  hogy  az  jövendő  gyűlésig  azon  állapotba  marad- 
lanak,  a::  mil^n  ó  felsége  találta  tempore  inaugurationis. 
miiKiaaoL  mind  az  többi  minden  helyeken,  jövedelmek  is 
luecadasséok. » ^' 

*  Sni^VVi  ív.  VI    líl    i 

•  r    .^.  :^    .   «  V«:^>  KatoIt  Erd   Err~*   Aii'.ck  L 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       55 

Az  elhalasztott  vallásügyi  kérdés  előfordult  ugyan  az 
1610.  márcz.  25-kére  Beszterczére  hirdetett  országgyűlésen; 
de  egészen  más  alakban,  mint  a  hogy  azt  a  katholikusok 
várták. 

Ugyanis  a  fejedelem  azon  kétszinű  eljárása,  melynél 
fogva  a  katholikus  főurak  előtt  a  protestánsokat,  a  protestáns 
vallású  hajdúk  előtt  pedig  a  katholikusokat  gyalázta,  de  a 
mellett  egyik  párt  iránt  tett  Ígéreteit  sem  tartotta  meg ; 
továbbá  erőszakos  kéjhajhászó  és  fékezhetlen  szenvedélyes 
természete  egy  messze  elágazott  titkos  összeesküvésre  adott 
alkalmat  élete  ellen. 

A  katholikus  párt  türelmetlenül  várta  az  Mj  fejedelem 
vallásügyi  Ígéreteinek  teljesítését;  s  nagyon  lehangolta  az. 
hogy  nem  találta  fel  benne  vallásának  óhajtott  és  remélt 
támoszlopát,  hanem  azt  is  kellett  tapasztalnia,  hogy  az  inkább 
a  reformált  vallás  felé  hajlik.  E  csalódás  mélyen  sértette  a 
két  Forgáehot,  Kendy  Istvánt,  Komis  Boldizsárt  és  más 
katholikus  főurakat  s  elhatározták,  hogy  Báthoryt  meg  fogják 
buktatni. 

A  fejedelem  vad  természete  siettette  a  terv  végrehaj- 
tását. Mikor  a  beszterczei  országgyűlésre  utazott,  útközben 
több  főúrnál  s  ezek  között  Komis  Boldizsárnál  is  látogatást 
tett  Radnóton.  Egy  vidám  lakoma  után  mámoros  fővel  Komis 
nejére  gerjedett  s  oly  botrányt  idézett  elő,  mely  után  az  illetők 
jogosultnak  találták  megöletését. 

A  terv  azonban  napfényre  jutott,  a  merénylők  részint 
kivégeztettek,  részint  elfogattak,  részint  elmenekültek.  És  mint- 
hogy ezek  többnyíre  katholikusok  voltak,  az  országgyűlésen 
ismét  megújult  az  ellenszenv  a  katholicísmus  ellen.  Voltak 
olyanok,  a  kik  ez  összeesküvésben  is  a  jezsuiták  működésé- 
nek nyomait  látták  és  ennélfogva  megújítani  kívánták  az 
1588-díki  meggy  esi  törvén  yezikkelyeket,  melyek  a  jezsuitákat 
kizárják  az  országból.  Csáky  Istvánné  udvarában  Bálint  nevű 
jezsuita  tartózkodott,  a  ki  különösen  magára  vonta  a  rendek 
figyelmét  Most  azt  követelték,  hogy  ez  is  hagyja  el  az 
országot  és  mivel  némely  katholikus  patrónusok  erőszakkal 


56  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

foglaltak  volt  el  némely  javadalmakat  és  templomokat,  ezeket 
visszaadni  rendelek.  Szükségesnek  tartották  kimondani,  hogy 
ezután  senki  se  kényszerithesse  jobbágyát  a  misére.  Ha  valaki 
önszántából  látogatja  a  misét,  tegye  szabadon.  Komondották, 
hogy  Tövisen,  Fejérvárott,  Monostoron,  a  somlyai  jószágban 
Székely-üdvarhelytt  s  általában  e  székben  nem  tartózkod- 
hátik  katholikus  lelkész.  Az  urak  ugyan  tarthatnak  magok- 
nak udvari  papokat,  de  ezeknek  püspökjük  ne  legyen. 

Egyébiránt  a  hozott  törvények  szövege  ekként  hangzik : 
(6.)  Vágynak  sokan  az  országban,  kik  nem  tartván  az 
religióban  való  innovatorok  ellen  emanáltatott  articulushoz 
magokat,  az  innovatiótól  nem  szűnnek,  hanem  zsidó  hitet  és 
zsidó  rítusokat  követvén,  isten  ellen  való  káromlásokat  szól- 
nak Tetszett  azért  országúi,  hogy  eíTéle  religión  valókat  az 
jövendő  gyűlésre  czitáltassa  felséged,  holott  ha  ad  meüorem 
mentem  nem  redeálnak.  törvény  szerint  büntettessenek.  Interim 
az  papok,  kik  káromlásokat  szólottanak,  tisztességes  custodia 
alatt  tartassanak. 

(7.)  Panaszolkodnak  némely  atyánkfiai,  hogy  az  pápás 
patrónusok  az  kösségnek  kedve  és  akaratja  ellen  pápás 
papokat  vittek  jószágokban,  templomokat  elvötték,  jövedelme- 
ket is  elvötték  és  az  kösség  papjától  elszakasztották.  Végeztük 
azért,  hogy  azhol  azféle  pápás  papokat  az  kösség  kedve  ellen 
coUocáltanak.  ammoveáltassanak  onnan,  templomokat  és  jöve- 
delmeket, melyeket  a  kösségtöl  elvöttenek.  restituálják.  Ha 
pedig  valamely  pápista  patrónus  az  ország  végzése  szerint 
az  papok  jövedelmét  meg  nem  akarná  adni,  az  ispánok  és 
az  vármegye  azfélék  jószágára  reá  menjenek  és  megvegyék 
rajtok  az  papok  jövedelmét  és  megadják  nekik.  Sőt  se  Tövisen, 
se  Fejérváratt,  se  Monostoron,  se  a  somlyai  jószágban,  se 
Székely- Udvarhelyt,  abban  az  székben  egyebütt  is  pápás 
papnak  szabad  ne  légyen  lenni,  minthogy  bizonyosan  compe- 
riáltatott,  hogy  ez  mostani  ő  felsége  elleni  practikában  is  ők 
is  misceálták  magokat  és  alattomban  azt  foveálták.  Az  hol 
templomokat  építettek  az  pápista  papoknak,  úgy  mint  főképen 
Telegden.   elrontassék     És    miérthogy   az   elébbi   templomot 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       57 

■ 

elrontván,  abból  építették,  helyire  hordják  és  az  mint  akkor 
volt,  az  mikor  elrontották,  ilígy  meg  is  építsék.  Senki  pedig 
az  alatta  való  kösséget  az  pápista  pap  predikatiójára,  miséjére, 
se  közönséges  helyre,  se  házához  erőszakkal  ne  cogálja;  ha 
maga  akaratjából  reá  megyén,  szabad  vele.  Az  ki  pápás 
papot  akar  tartani,  házánál  tartsa.  Az  pápista  papoknak 
pispekek  ne  légyen.  Jezsuita  papot  pedig  ez  birodalomban 
se  Magyarországban,  sehol  senkinek  tartani  szabad  ne  légyen. 
Csáky  Istvánné  asszonyom  is  Bálint  papot  a  jezsuitát  ne 
tartsa.  *  In  summa,  az  religió  dolgában  az  medgyesi  1588-dik 
esztendőben  articulus  tartassék,  kinek  tenora  ez: 

<Noha  penig  kegyelmes  urunk  az  nagyságod  közinkben 
köldött  propositiói  is  olyak,  hogy  az  minemű  dolgok  hazánk 
jovát  nézik,  in  eodem  potissimum  cardine  versantur:  mind- 
azáltal  miérthogy  minden  üdőben  az  mi  eleink  minden  gyű- 
léseket az  istennek   tiszteletére  nézendő  dolgokon   kezdették 
el.  mi  is  azoknak  dicséretes  példájokat  követvén,  azt  itéljOk 
országul  elsőnek  lenni,  kiről  nagyságoddal  együtt  végezünk. 
Occurál  penig  elsőben  az  jesuita   szerzet,  kiért  nagyságodat 
ifistantissimis  nostris  precibus   bántottuk:   mozdított  praeter 
3.1ias  innumeras  rationes,  melyeket  nagyságodnak  proponáltunk. 
ez,  hogy  ez  a  szerzet  hazánknak  romlására  és  posteritásunk- 
nak  veszedelmére   tendálna,   bőségesen    megmutatták   az   mi 
öleinknek  dicséretes  cselekedeti,  melvnek  általa  Izabella  királvné 
asszonynak  béjövetelinek  előtte  ez  az  pontificia  religió  minden 
professorival  és  szerzetivei  cum   omnium  vobis  communibus 
mind  ez  mi  hazánkból,  mind   Magyarországból  kiigazíttatott 
volt,  sőt  k(')vetkezendő    időben,  királyné  asszonyunk  bejöve- 
telinek  utánna  in  generalibus  regni  comitiis,  az  mint  akkori 
1556.  esztendőben  emanáltatott  articulus  megmutatja,  azoknak 
megtérésekre,  vagy  az  országba  visszahúzásokra  minden  utat 
elrekesztettek,  ezzel  is,   hogy  jószágokat  confiscálták  és  sub 
gravi  interdicto  ezféle  szerzettől  in  perpetuum  elszakasztották. 
Ilyen  méltó  okból  való  könyörgésünket  azért,  mellyel  nagy- 

*  Ez  a  pont  csak  Veszély  szövegében  fordul  elő ;  2.  m.  I.  241.  1. 


00  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


II 

Báthory  ellen  mindenütt  ellenszenv  mutatkozik.  —  Az  16I0-ki  szebeni 
országgyűlés  vallási  törvényczikkelyei.  —  Háború  a  fejedelemmel ;  decz. 
27.  Tokajban  fegyverszünet   köttetik.    —    Az  1612-ki    szebeni   ország- 
gyűlés tavaszi  és  őszi  határozatai  a  vallás  ügyében. 

Báthoryt  lassankint  utóiéri  a  nemezis.  Garázda  maga- 
viselete miatt  mind  a  protestánsok,  mind  a  katholikusok 
elpártolnak  tőle.  1610-ben  már  ellenséges  hangulat  volt  tapasz- 
talható ellene  Magyarországon  is. 

Kendy  ezt  felhasználta  s  megkezdte  a  mozgalmat  arra. 
hogy  Báthory  helyett  más  ültettessék  —  és  pedig  protestáns 
vallású  férfiú  —  a  fejedelmi  székbe. 

Báthory  ezt  nem  akarta  bevárni ;  támadni  akart.  Elébb 
azonban  decz.  17-kére  országgyűlést  hívott  össze  az  elfog- 
lalt Szebenbe,  hol  az  ő  biztonságára  vonatkozó  intézkedések 
mellett  a  vallásra  vonatkozólag  ez  lett  határozva: 

(5.)  Végeztük  azt  is,  hogy  mind  jelenlétiben,  mind  pedig 
távollétiben  az  felséged  religióján  való  papjai  az  templomban 
szabadon  praedicálhassanak.  Az  szász  atyánkfiainak  pedig 
praedicatora  is  az  ő  cerimoniájokat  oly  módon  és  oly  órára 
rendeljék  alternatim  mint  Kassán,  hogy  a  magyar  praedicato- 
roknak  is  az  ő  órájok  el  ne  múljék.  ^ 

Szebenböl,  miután  benne  erős  magyar  örséget  hagyott 
Oláhországba  tört.  Serbán  Badul  oláh  fejedelem  Bécsbe  folya- 
modott segélyért.  Kérelmét  pártolta  a  Báthoryt  gyűlölő  Thurzó 
nádor  épen  úgy  mint  Forgách  Ferencz  bibornok-érsek,  kinek 
főczélja  volt  a  katholikus  vallás  uralmát  visszaállítani  Erdély- 
ben. Ezt  pedig  most  csak  Báthory  megbuktatása  által  remélte 
elérhetni.  A  hadjárat  megindult.  A  protestáns  hajdúk  Báthory 
zsoldjába  állottak;  de  Weisz  Mihály  brassói  királybíró  által 
csakhamar  megvesztegettetvén  cserben  hagyták  s  csatlakoztak 

'  A  nagyszebeni  országgyűlés  végzései.  Szilágyi  S.  Erd.  orsz.  IV. 
196—199.  1.  vészelyi  Erd.  egyht.  Adatok  I.  24tl.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI,       61 

Tburzóhoz,  a  kiben,  mint  protestáns  emberben  és  a  bécsi 
béke  egyik  főeszközlőjében  biztak.  Báthory  azonban  titkos 
ogynökőket  bocsátott  a  hsudúkhoz,  kik  a  király  zsoldjában 
léTén  Forgách  Zs.  zászlaja  alá  rendeltettek.  Ezek  ismervén 
a  hajdúk  gyengéjét,  azt  hiresztelték,  hogy  az  egész  hac^árat 
csak  azért  indíttatott  Báthory  ellen,  hogy  Erdély  leigáztatván, 
a  jezsuiták  oda  visszahozathassanak,  a  protestáns  vallás  pedig 
az  azt  biztosító  bécsi  békével  együtt  eltörültessék.  A  hajdúk 
annál  könnyebben  adtak  hitelt  e  beszédeknek,  mivel  Forgách 
lobogóin  a  szűz  Mária  képe  volt  látható.  Újra  elváltak  tehát 
a  királytól  és  Báthoryhoz  csatlakoztak. 

Thurzó,  ki  augusztus  végén  Kassán  tartott  kis  ország- 
gyűlésen a  felsővidéki  nemességet  a  hsgdúk  elleni  felülésre 
birta,  már  novemberben  alkudni  kezdett  s  decz.  27-kén  fegy- 
verszünetet hozott  létre  Tokajban. 

Azonban  ismét  különös  hir  támadt  Báthoryról,  t.  i.  az, 
hogy  az  1612.  évi  febr.  S-kára  összehítt  kolozsvári  ország" 
gyűlésen  ki  akarja  végeztetni  Mátyás  király  katholikus  és 
nem  katholikus  híveit. 

De  ez  nem  következett  be;  sőt  Báthory  a  sok  zavar 
között  a  niáj.  lö-kére  Szebenbe  hívott  országgyűlésen  az 
engedetlenek  megbüntetésén  kívül  a  vallás  dolgában  engedé- 
kenynek is  mutatkozott,  a  mint  azt  a  következő  törvén yczikkek 
is  bizonyítják: 

^9.)  Nem  kicsiny  fogyatkozására  lévén  az  országnak 
az  fejérvári  káptalanoknak  helyben  való  nem  lételek,  könyör- 
günk felségednek,  az  felséged  kegyelmes  igéreti  szerint  azok- 
nak restituálását  ne  halogassa,  hanem  mentül  hamarébb 
állattasa  helyre. 

(11.)  Mivelhogy  az  1608.  esztendőbeli  kolosvári  gene- 
rális gyűlésünkben  is  egyenlő  akarattal  elvégeztük,  hogy 
Kolosvárra  az  sz.  háromságról  való  igaz  orthodoxa  confessio, 
melyet  helvetiai  confessiónak  hínak,  bévetettessék  és  ott  az 
confessio  publice  azon  confessión  lévő  tanítók  által  praedicál- 
tassék,  melyre  felséged  keresztyéni  jó  indulatából  és  atyai 
gondviseléséből   bizonyos  helyeket  is,  ugyan  Kolosváratt  az 


62  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

óvárban  lévő  puszta  templomot  rendelte  és  adta,  kiben  az 
donatariusok  legitimé  sine  omni  contradictione  iktattak  is  és 
fölséged  donatiójokat  in  formám  privilegii  sui  redegit:  mi  is 
azért  országúi  az  fölséged  erről  való  donatióját  és  privilegio- 
mát  acceptáljuk  és  minden  részeinek  consentiálván,  azt  az 
jelen  való  articulusunkban  sensualiter  inseráljuk,  hogy  az 
donatió,  sőt  az  fölséged  kegyelmes  donatiója  és  ez  mi  vége- 
zésünk  szerént,  az  megnevezett  templomot  in  perpetuum 
szabadosan  birhassák.  ^ 

Az  őszi  gyűlésen,  hivatkozással  az  1611-ki  kolozsvári 
országgyűlésre,  melyről  azonban  adataink  nincsenek,  a  szász 
papok  jövedelmeiről  intézkedtek  a  rendek. 

Az  erre  vonatkozó  törvénvczikkek  ím  ezek: 
(4.)  Az  mint  az  elmúlt  ezer  hatszáz  tizenegy  esztendő- 
iben Kolosváratt  celebraltatott  gyűlésben,  bizonyos  okokért  az 
szász  nemzetség  között  való  praedicatoroknak  régi,  szokott 
három  quartajövedelmit  elfoglalván,  fiscus  számára  aplicálta 
volt  felséged,  és  azolta  az  két  esztendőben  csak  az  egy  quarta 
járt  ő  számakra,  mostan  ismét  az  felséged  fejedelmi  kegyel- 
messége accedálván,  az  szász  pap  uraimék  és  az  ő  kegyelmek 
egész  communitásában  levő  minden  rendeknek  régi  privilégiu- 
mát restituálván  és  confirmálván  :  mi  is  egész  országul  annak 
nemcsak  consentiáltunk,  hanem  az  felséged  kegyelmes  akarat- 
jából akkori  Kolosváratt  lett  végezést  per  contrariam  consti- 
tutionem  teljességgel  abrogálván,  az  három  quartának  eleitől 
fogva  való  szokások  szerént  percipiálásába  vigore  presentis 
constitutionis  országul  ő  kegyelmeket,  sőt  minden  privilegu- 
mokba  az  egész  universitást  és  annak  minden  részeit  in 
ordine  ecclesiastico  confirmáljuk  az  mód  szerint,  az  mint 
felséged  nekik  adott  confirmatiója  contineálja,  tudniillik,  hogy 


*  Articuli  dominorum  regnicolarum  trium  nationum  regni  Tran- 
sylvaniae  et  partium  ei  subjectarum,  in  comitiis  eorum  generalibus  el 
civitate  Cibiniensi  ad  15.  diem  Maji  anno  domini  1612.  indictis  ac 
celebratis  conclusi.  Szilágyi,  Erd.  orszgy.  VI.  227.  228.  1.  V.  Ö.  Veszély, 
Erd.  egyht.  Adatok  L  242.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       63 

az  egy  quarla,  mely  fiscus  számára  járt  sok  időtől  fogva 
absque  uUa  solutione  arendae  aut  taxae,  ezután  felséged  és 
íiscus  számára  úgy  coUegiáltassék.  ^ 


A  1613-ki  pozsonyi  országgyfilés. 

—  Fehnuír  24.  — 

I. 

Ezen  gyűlés  előzményei:  a  nagyszombati  zsinat  és  a  klérus  felirata 
Mátyáshoz.  —  A  pápai  nunczius  intése.  —  A  királyi  propositiók  és 
ezekre  a  rendek  válasza.  —  A  protestánsok  és  katholikusok  sérelmei. 

Az  alatt,  míg  Erdélyben  a  felekezeti  súrlódások  mellett 
folyt  a  Báthory  elleni  harcz,  Magyarországon  Forgách  bibor- 
nok-érsek  összehívta  a  nagyszombati  zsinatot  (1611.  aug.  l.)« 
hogy  tüntessen  a  nádor  zsolnai  zsinata  ellen.  Az  a  szitok 
és  átok,  melyet  híres  óvásában  a  protestánsok  ellen  szórt, 
arra  volt  számítva,  hogy  visszariassza  őket.  Most  a  klérust 
akarta  felfegyverezni  ellenök.  öt  részbe  foglaltatta  össze  azt, 
a  mi  által  a  zsolnai  határozatokat  ellensulvozni  kivánta.  Az 
elsőben  a  püspöki  kötelességek  tárgyaltatnak  s  egyebek  közt 
kiemeltetik,  hogy  az  ország  több  vidékein  a  plebánusok  tudat- 
lansága vagy  épen  hiánya  miatt  a  nép  protestáns  lelkészeket 
keresett  föl,  kiktől  a  szentségeket  felvette  s  kik  aztán  magok- 
hoz térítették  az  árva  híveket.  Ezért  gondoskodjanak  a  püs- 
pökök az  egyházi  pályára  készülő  ifjak  alapos  neveltetéséről 
és  pappá  csak  azt  szenteljék,  kit  jelleme  és  tudománya  arra 
méltóvá  tesznek;  ismerjék  továbbá  főfő  feladatuknak,  hogy 
személyesen  is  hirdessék  az  isten  igéjét  s  hogy  káptalanuk 
által  ellássák  az  üresen  álló  plébániákat.  A  második  rész  a 


*  Articuli  dominorum  regnicolarum  ele. ...  in  comitiis  generali- 
bus  et  civitate  Cibiniensi  ad  vigesimum  diem  mensis  Novembris  anno 
domini  1612  indictis  ac  celebratis  conclusi.  Szilágyi  S.  Erd.  orszgy.  VI. 
254.  265.  1.  Veszély  K.  I.  243.  1. 


64  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

papság  erkölcsi  magaviseletét  s  tanulmányait  tárgyalja.  Az 
egyházi  visítatió  alkalmával  értesíteni  kell  a  népet,  hogy  papi 
személy  nem  léphet  törvényes  házasságra;  hogy  szájában 
a  házasság  Ígérete  bujálkodásra  czélzó  hitegetés.  Eretnek 
könyvet  olvasnia  tilos  az  alsó  papságnak,  legfeljebb  a  felsőbb- 
ség engedelmével  lehet.  A  harmadik  rész  szól  a  lelkipásztor- 
kodásról.  A  plébánus  püspöki  felhatalmazás  nélkül  községét 
rövidebb  időre  se  hagyha.ssa  oda :  az  ür  vacsoráját  tilos  két 
szín  alatt  osztogatni  a  világiaknak,  mert  a  kehely  utáni 
esengés,  mint  a  tapasztalás  bizonyítja,  csak  ürügyül  használ- 
tatik a  katholikus  egyházból  való  kitérésre.  A  negyedik  rész 
tiltja  az  egyházak  vagyonának  elzálogosítását  vagy  elidege- 
nítését, mit  ha  a  védűr  cselekszik,  veszítse  el  patrónatusi 
jogát;  ha  pedig  a  pap  teszi,  fosztassék  meg  javadalmától  s 
vétessék  átok  alá.  A  királyi  felség  ne  hagyja  a  törvényes 
időnél  tovább  üresen  a  püspökségeket  s  kinevezésétől  függő 
egyéb  javadalmakat ;  vessen  gátot  a  kamarai  tisztviselők 
ragadozásának,  kik  a  meghalálozott  főpapok  összes  vagyonát 
magokhoz  ragadják  s  még  csak  a  temetési  költségekről,  adós- 
ságok és  kegyes  hagyományok  kifizetéséről  sem  gondoskodnak ; 
szerezze  vissza  az  erdélyi  püspöknek  jószágait ;  az  esperesek- 
nek valamennyi  egyház  után  a  census  catedraticust ;  védje 
meg  a  papság  tizedjogát  s  utasítsa  a  tizedek  ügyében  kelet- 
kezett pereket  az  egyházi  törvényszékek  elé.  Az  ötödik  rész 
az  évenkinti  visitatio  módját  és  feladatát  szabja  meg  tüze- 
tesebben az  espereseknek ...  * 

Ezen  zsinati  határozatok  fölötte  érdekes  színben  tün- 
tetik fel  a  római  katholikus  egyház  akkori  állapotát  és  a 
klérusnak  törekvését.  A  papi  rend  értelmi  és  erkölcsi  szín- 
vonalának emelése ;  az  eretnekségnek  kárhoztatása ;  a  protes- 
tantismus  javára  eddig  alkotott  törvényeknek  kijátszása;  e 
részben  a  gyenge  királyra  való  erkölcsi  nyomás  gyakorlása 
—  íme  ezek  maradtak  továbbra  is  vezéreszméi  a  katholikus 


»  PéterfTy,  Concil.  Hung.  11.  k.  195.  1.  V.  ö.  Szalay  L.  M.  T.  IV. 
489.,  490.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL         65 

klérusnak.  Forgách  bíbornok-érsek  tevékenyebb,  buzgóbb  és 
makacsabb  volt,  mint  valaha.  Minden  eszközt  felhasznált  arra, 
hogy  az  országos  rendeket,  de  különösen  a  királyt  arra  birja, 
hogy  a  katholicismus  előjogait,  jelesül  pedig  a  püspöki  kar- 
nak tekintélyét  a  zsolnai  zsinaton  hozott  határozatokkal  és 
az  új  protestáns  superíntensek  hatáskörével  szemben  meg- 
védelmezhesse. A  nagyszombati  zsinat  negyedik  részében 
foglalt  határozatok  értelméhez  képest  1612.  évi  jan.  14-kén 
az  összes  katholikus  egyházi  status  egy  előterjesztést  tett  a 
királyhoz,  melyben  a  katholicismus  érdekében  teendő  intéz- 
kedések ajánltatnak. 

Ebben  ^  ugyanis  elmondatik,  hogy  a  főpapok  hivatásuk- 
nál fogva  és  az  isten  egyházának  java  iránti  érdeklődésből 
kötelességöknek  ismerik  előterjeszteni  ő  felségének  azt,  a  mit 
a  római  katholikus  egyház  javára  és  védelmére  szükségesnek 
tartanak.  Figyelmeztetik  a  királyt  az  ősi  vallás  védelmének 
szükségességére  és  az  egyházi  rend  jogainak  visszaállítására 
vonatkozó  kötelességére. 

Panaszkodnak  a  felett,  hogy  a  vallásszabadságról  eddig 
hozott  törvények  ellenkeznek  a  róm.  kath.  vallás  érdekeivel. 
Minélfogva  kérik  ő  felségét,  hogy  azon  törvényeket  a  jövő 
országgyűlésen  megváltoztatni  vagy  legalább  enyhíteni  kegyes- 
kedjék ;  kérik,  hogy  a  római  katholikus  földesuraknak  szabad 
legyen  saját  birtokaikon  katholikus  lelkészeket  tartani  s  ebben 
őket  senki  ne  akadályozza.  Kérik  az  egri  káptalannak  vissza- 
állítását, mint  olyat,  melyet  régi  királyok  alapítottak  s  melynek 
fentartása  a  katholikus  vallás  érdekében  most  is  felette  szük- 
séges. Hasonlóképen  kérik,  hogy  az  iQúság  vallásos  és  tudo- 
mányos kiképeztetése  szempontjából  állíttassék  vissza  a  sélyei 
collegium,  melynek  jezsuita  tanárai  eddig  is  sok  protestáns 
Ujat  vezettek  vissza  a  katholikus  egyház  kebelébe;  adassék 
vissza  a  turóczi  prépostság  is  a  jezsuitáknak,  mit  ha  a  más 

'  Ad  Sacratissimam  Caesaream  Regiamque  Mattem  Dnum  Dnum 
clementissimum  Humillima  Supplicatio  Ecclesiastici  Status  Regni  Hun- 
gáriáé. Orsz.  lev. 

Zsilintsky :  Magyar  oraaággy ülések.  ő 


66  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

vallásúak  elleneznének  s  nem  engednék,  hogy  a  jezsuita 
atyák  vagyonnal  bírjanak  Magyarországon,  azon  esetben  ö 
felsége  a  turóczi  prépostság  igazgatását  az  esztergomi  káp- 
talanra bízza,  a  jezsuita  atyákat  pedig  N.-Szombatra  helyezze 
át,  hogy  az  ifjúságot  taníthassák.  A  tizedek  ügyét  régi  szokás 
szerint  a  szent  székekre  kívánják  bízni  és  megszüntetni  azon 
visszaéléseket,  melyek  a  tizedeknél  abból  származnak,  hogy 
a  földesurak  jobbágyaiknak  pénzért  adván  el  a  földet,  ezek 
a  tízedet  megtagadják.  Kívánják,  hogy  a  nemességet  nyert 
egyének  mutassák  ki  adómentességi  jogaikat  és  hogy  azok, 
a  kik  jobbágyi  fundussal  vagy  városokban  földet  vagy  szőlőt 
bírnak,  ne  vonhassák  el  magokat  a  tized  fizetésétől.  Azt  is 
neheztelik,  hogy  kegyúri  jog  czímén  a  protestánsok  elfoglalják 
az  egyházi  javakat  és  azokat  az  ő  papjaiknak  adományozzák. 
E  tekintetben  a  pozsonyiakat,  sopronyiakat  és  a  kassaiakat 
emelik  ki,  mint  rossz  példaadókat.  Rossz  néven  veszik,  hogy 
a  Bocskay-féle  mozgalom  idején  elvett  és  világiaknak  ado- 
mányozott egyházi  javak  elébbeni  birtokosaiknak  nem  adatnak 
vissza  és  hogy  ö  felsége  e  tekintetben  nem  szigoruabban  jár  el. 
Az  egyházi  rend  egyenes  megrövidítésének  állítják  azt  is,  hogy 
az  evangélikus  superintendensek  szedik  azon  census  cathed- 
raticust,  mely  eddig  a  törvény  szerint  egyedül  a  katholikus 
espereseket  illette;  továbbá,  hogy  a  szolgabirák  ott,  hol  a 
protestánsok  nagyobb  számmal  vannak,  mint  a  katholikusok. 
ezektől  elveszik  a  templomokat  és  iskolákat  és  azokba  pro- 
testáns papokat  és  tanítókat  helyeznek. 

Végül,  midőn  még  azt  is  elpanaszolják,  hogy  a  vég- 
vidéki katonák  lovai  lelegelik  az  egyháziak  legelőjét,  komolyan 
figyelmeztetik  ő  felségét  azon  kiváló  hűségre,  melyet  a  római 
katholikus  papság  az  ausztriai  ház  iránt  mindenkor  tanúsí- 
tott; és  kérik,  hogy  őseihez  méltóan,  karolja  fel  a  katholi- 
czismus  ügyét  s  mint  legkatholikusabb  fejedelem,  tartsa  fenn 
és  védje  a  régi  fényétől  már-már  megfosztott  katholikus 
anyaszentegyházat.  Könyörüljön  azon  elnyomás  felett,  melyet 
szenvednek  az  ősöktől,  a  régi  magyar  királyoktól  nyert  ado- 
mányok elvétele  miatt,   mely   adományok   fentartását    azok 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁROYALÁSAL        67 

esküvel  és  átokkal  bízták  utódaikra,  a  mint  azt  sok  hiteles 
okmáDy  bizonyítja.  Ők  a  magok  részéről  Ígérik,  hogy  egész 
^rejökkel  azon  lesznek,  miként  ő  felsége  segítégével  az  isteni- 
tisztelet  emeltessék,  terjesztessék,  ő  felsége  hívei  gyarapod- 
janak és  a  hitben  s  az  ausztriai  ház  iránti  hűségben  örökké 
megtartassanak. 

Az  egri  káptalan  külön  folyamodott  ő  felségéhez,  hogy 
az  országgyűlésen  régi  jogai  és  javai  visszaállíttassanak;^  sőt, 
a  mi  legérdekesebb,  még  a  pápa  által  is  hatni  akartak  reája. 
Ugyanis  Albert  főherczeg,  ki  azelőtt  bíbornoki  ruhát  viselt, 
máj.  14-kén  azt  írja  Mátyás  királynak,  miként  a  pápai  nuncius 
által  inti  őt  a  pápa,  hogy  a  katholikus  vallás  iránt  nagyobb 
buzgalmat  tanúsítson  és  a  protestánsok  iránt  ne  legyen  oly 
elnéző,  mert  különben  a  császári  méltóságot  nehezen  fogja 
elérni.  A  katholikus  rendek,  kivált  pedig  az  egyházi  választó- 
fejedelmek gyanúval  viseltetnek  iránta.^ 

Mátyás  jun.  5-kén  Frankfurtban  kelt  levelében  csodál- 
kozását fejezi  ki  a  pápai  nunczius  ilyetén  izenetén,  minthogy 
a  pápa  maga  teljes  megelégedését  fejezte  ki  e  tárgyban  tanú- 
sított magaviselete  fölött  s  pártfogását  a  császári  korona 
elnyerése  iránt  neki  megígérte.^ 

Mindezen  ostromok  —  mint  látjuk  —  akkor  voltak 
Mátyás  ellen  intézve,  mikor  ez  a  német  császári  koronáért 
Németországba  készült  s  mikor  az  elmenetele  előtt  Magyar- 
országon össze  akarta  hivni  a  rendeket.  A  nádor  és  a  magyar 

*  Orsz.  levéltár,  Acta  Diaet. 

*  Ire  Haylichkhait  begereten,  das  E.  Mt.  Ich  alsó  in  brüderlichen 
vertraueD  zeitlich  zu  gemüet  führen,  und  dieselbe  ferner  wolmainent- 
lich  ermahnen  und  dahin  bewegen  wollte.  damit  sy  alles  bej  sich 
selbst  reiíTlich  considerim  und  erwögen,  und  sich  in  íren  acHonen  und 
Handlungen  khanflig  yederzeit  alsó  verhalten  und  erzaigen  wöllen,  damit 
allé  weldt  spűren  und  erkhennen  mögé,  das  E.  Mt.  nicht  weniger  als 
allé  unsere  in  Gott  rbuende  geehrte  Vorfahren  unseres  löblichen  Hauses 
die  Catholische  obne  das  aller  end  períclitirende  Religion  und  der- 
céiben conservation  und  erbraitung  Ire  eifTerig  angelegen  sein,  und  zu 
iiertzen  gebén  lassen.  Hor\'áth  M.  BrQsseli  lev.  IV.  60 — 62.  1. 

»  U.  0.  63.,  64.  1. 

5* 


G8  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

kamara  tanácsosai  még  az  év  elején  adták  elő  véleményeiket 
ezen  országgyűlésen  előveendő  tárgyakra  nézve.  ^  Ezekben  a 
vallás  ügye  mellőzve  volt.  De  Thurzó  nem  mulasztotta  el 
figyelmeztetni  királyát  a  törvények  szigorú  megtartására,  a 
cseh,  sziléziai  és  luzitániai  szövetség  megújítására.  Mindez 
éles  ellentétben  állott  a  klérus  törekvéseivel;  minélfogva  a 
király  a  két  ellentétes  hatás  befolyása  alatt  görnyedve  a  magyar 
országgyűlés  összehívását   1613.  év  elejére  halasztotta  el. 

Ekkor  már  nem  lehetett  elodázni,  mert  a  királynét 
kellett  megkoronázni.  A  magyar  rendek  1613.  febr.  24-kén 
összejöttek  Pozsonyban.  *  A  királyi  propositiók,  melyek  Lépes 
Bálint  nyitrai  püspök  és  Ferenczfy  Lőrincz  kir.  titkár  által 
voltak  ellenjegyezve,  márcz.  9-kén  adattak  ki.  Ezekben  a 
király  dicséri  a  rendeket,  hogy  oly  nagy  számban  jelentek 
meg.  Ajánlja  nekik  többek  között,  hogy  a  Bocskay  által 
elfoglalt  birtokok  az  1609-ki  2.,  3.,  4.,  5.,  6.  és  8-ik  t-cz. 
értelmében  visszaadassanak.  Egyházi  tekintetben  kiemeli  az 
egri  káptalan  és  más  káptalanok  és  conventek  helyzetét  a 
felvidéken;  felhíván  a  rendeket,  hogy  azoknak  székhelyei, 
javai,  tizedei,  negyedei  visszaadassanak.  £s  ámbár  a  múlt 
országgyűlés  10.  t.-czikkében  a  rendek  azt  kérték,  hogy  azok- 
nak Nagyszombat  engedtessék  át  székhelyül,  ellátásukról  ő 
felsége  gondoskodjék,  a  rendek  tudják,  hogy  a  véghelyek  fen- 
tartására  és  az  ország  egyéb  szükségleteire  alig  volt  elegendő 
jövedelem.  Innét  van,  hogy  a  káptalanok,  mint  száműzöttek, 
kénytelenek  voltak  a  magok  ellátása  tekintetéből  könyör- 
adományokra  szorulni.  Nehogy  azonban  a  régi  királyi  ado- 
mányok végrehajtatlanúl  maradjanak,  ő  felsége  felhívja  a 
rendeket,  hogy  azon  jövedelmek  visszaállításáról  valamit 
határozzanak.  A  tizedek  fizetésére  is  rendelkezést  sürget. 

*  Országos  levélt.  Thurzó  Gy.  nádor  még  1610.  elején  tíz  pont- 
ban foglalta  Össze  azokat,  miket  nézete  szerint  ő  felségének  a  közjó 
érdekében  minél  elébb  végeznie  kellene.  Az  utolsó  pontban  figyelmez- 
teti a  győri  protestáns  lelkész  elQzetésének  jogtalan  voltára.  —  Lásd 
Jdszay  gyűjt. 

^  Szalay.  L.  M.  T.  IV.  491.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        69 

Az  előterjesztések  legnagyobb  része  azonban  katonai  és 
adózási  ügyekkel  foglalkozván  a  rendek  válasza  is  leginkább 
arra  szorítkozott;  de  az  egyházi  birtokok  visszaadását  ille- 
tőleg kijelentették  a  rendek,  hogy  a  bécsi  békekötés  e  részbeni 
intézkedéseit  tiszteletben  kivánják  tartani  és  hogy  a  Bocskay 
által  adományozott  világi  és  egyházi  javak  előbbeni  birtoko- 
saiknak minden  késedelem  nélkül  visszaadassanak.  A  kik  ezt 
tenni  nem  akarnák,  azokat  a  nádor  kényszerítse  reá. 

Az  egri  káptalan  visszaállítása  czéljából  Jászó  városa 
adatik  át  székhelyül ;  ellátásáról  pedig  ő  felsége  gondoskodjék. 
A  tizedek  pontos  behajtására  szigorú  rendelkezéseké  tettek. 
A  túróczi  és  csornai  prépostságok  ügye  a  törvény  értelmében 
elintézendő. 

A  protestáns  követek  minden  igyekezetöket  arra  fordí- 
tották, hogy  a  bécsi  békekötés  meghiúsítására  irányzott 
ármány  czélt  né  érjen.  Azért  külön  tanácskozásokat  is  tar<- 
tottak  Horváth  Péter  lakásán. 

Pethe  László  kamarai  elnök  ezt  igen  rossz  néven  vette. 
Levelet  intézett  a  királyhoz,  melyben  arra  kéri:  tiltaná  el 
Mladossevich  Horvát  Péternek  az  országgyűlési  követek  össze- 
gyűjtését s  azokkal  való  magántanácskozását.  Nem  tartja 
eltűrhetőn^  azt,  hogy  a  felvidéki  követek  összejöhessenek  és 
ő  felségének  tetteit  bírálgassák.  Szigorú  megintessél  és  ha 
kell,  büntetéssel  is  el  kell  ezt  tiltani.  Meginteni  kivánja  a 
personalist  is,  hogy  olyanokat,  kiket  ő  felsége  nem  hívott 
meg,  ne  bocsásson  az  országgyűlésre,  nehogy  azok  lármá- 
jokkal  zavaiják  a  katholikus  szavazókat.  ^ 

Egy  másik  levélben,  arra  is  felhívja  a  királyt,  hogy  az 
országgyűlésre  a  kamarai  tanácsosok  is  meghívassanak.^ 

A  tanácskozások  egyébiránt  igen  élénkek  valának.  Minden 
a  bécsi  béke  pontjainak  magyarázata  körül  forgott.  A  protes- 
tánsok nagy  súlyt  helyeztek  arra,  hogy  az  oly  nagy  véráldozat 
árán  létrehozott  törvények  fel  és  el  ne  forgattassanak,  külö- 


*  Jászay  gyűjtem. 
«   ü.  0. 


70  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nősen  pedig,  hogy  a  protestáns  superintendensek  hivatalos 
hatásköre,  mely  leginkább  bántotta  a  katholikus  püspököket, 
ne  csorbíttassék.  Ehhez  képest  kivánták,  hogy  az  országos 
sérelmek  között,  a  vallásszabadságot  illető  törvények  mindenek 
felett  hangsúlyozva  legyenek.  Ezt  az  országos  rendek,  a  papi 
rend  kivételével,  méltányosnak  és  igazságosnak  találták. 

Ennél  fogva  benyiüjtott  sérelmeik  során  elpanaszo^ák, 
hogy  a  szövetségesekkel  és  az  erdélyi  fejedelemmel  kötött 
béke  meg  nem  tartatott ;  hogy  a  rendek  állal  hozott  törvé- 
nyek önkényesen  magyaráztatnak  és  alkalmaztatnak;  hogy 
a  nádornak  rendes  székhelye  nincs  és  a  végvidékek  a  nádor 
mellőzésével  német  kanczellária  által  kormányoztatnak ;  hogy 
a  várkapitányságok  nem  született  magyaroknak  és  nem  vallás- 
különbség nélkül  osztogattatnak ;  hogy  az  idegen  katonaság 
most  sem  vitetett  ki  az  országból,  —  és  végül  megemlékez- 
nek a  vallási  sérelmekről  is.  Mert  ámbár  a  bécsi  békekötés 
czikkelyei  értelmében  a  szabad  vallásgyakorlat  biztosíttatott, 
mégis  mivel  a  rendek  előtt  panasz  emeltetett  a  győri  evan- 
gélikus vallású  katonák  által,  hogy  lelkészt  hozzájok  be  nem 
bocsátanak,  hanem  a  váron  kívül  életveszély  között  kénysze- 
ríttetnek a  szónoklat  hallgatására;  azon  kívül  a  szakolczai 
nemesség  részéről  is  panasz  érkezett,  hogy  a  temetkezésben 
és  a  harangok  szabad  használatában  akadályoztatnak :  ennél 
fogva  a  protestáns  karok  és  rendek  kérik  ő  felségét,  hogy  a 
bécsi  békekötésnek  e  részbeli  czikkelyeit  is  tiszteletben  tar- 
tatni szíveskedjék,  nem  hallgatván  a  katholikus  papság  és 
status  ellenmondására,  kik  a  római  katholikus  egyház  sérel- 
méről és  a  bécsi  czikkelyek  ellenére  a  protestáns  papnak 
Szakolczára  való  vitele  ellen  panaszkodnak. 

Minthogy  az  1608-ki  t.-czikkekből  világos,  hogy  minden 
vallás  birhat  saját  superintendensekkel,  ennélfogva  az  evan- 
gélikus rendek  állandóan  elrendelendőnek  tartják,  hogy  minden 
perlekedő  fél  a  maga  ügyét  saját  illetékes  egyházi  bírósága 
előtt  és  nem  más  idegen  előtt  tárgyaltathassa ;  és  a  superin-. 
tendensek,  a  katholikusok  tiltakozása  daczára  is,  szedhessék 
a  katedratikumot  saját  kerületeikben. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  7  1 

Ugyanitt  kérik  a  rendek  ő  felségét  hogy  végre  vala- 
hára a  túróczi  prépostság  ügyét  is  a  törvény  értelmében 
elintézni  méltóztassék. 

Ha  pedig  a  katholikus  rendek  a  magok  sérelmeit  külön 
nyújtanák  be,  az  evangélikus  rendek  azoknak,  a  mennyiben 
a  bécsi  békekötés  és  az  1608-ki  vallásügyi  törvény  ellen 
volnának  intézve,  ezennel  ellentmondanak.^ 

Ennek  ellenében  a  katholikus  rendek  csakugyan  be- 
nyiytották  ő  felségének  sérelmeiket,  különösen  azt  igyekezvén 
kimutatni,  hogy  a  bécsi  békét  a  protestánsok  sértették  meg. 
Hosszas  iratukban  mindenek  előtt  tiltakoznak  az  ellen,  mintha 
ők  akadályoznák  a  haza  fenmaradását  illető  tárgyalásokat, 
vagy  mintha  ők  adnának  okot  gyűlöletes  viták  megkezdésére. 
ök  kényszerítve  vannak  arra,  hogy  sérelmeikkel  előálljanak ; 
és  ha  ebből  a  kereszténység  ügyére  valami  veszély  fog  háram- 
lani,  annak  nem  ők  lesznek  az  okai. 

Emlékeztetik  ő  felségét,  hogy  a  szent  katholikus  egyház 
sérelmére  hozott  törvények  ellen  a  múlt  országgyűléseken  is 
ünnepélyesen  tiltakoztak.  Ezt  teszik  most  is,  kivánván,  hogy 
erről  a  jelen  országgyűlés  törvényei  is  tanúbizonyságot 
tegyenek. 

Minthogy  azok,  a  kik  más  vallást  követnek,  sokféle 
vádakkal  illetik  őket,  a  többi  sérelmeket  most  hallgatással 
mellőzik,  de  mégis  tiltakoznak  ellenök,  nehogy  hallgatásuk 
ügyük  rövidségére  szolgáljon.  Csak  azokat  számlálják  elé, 
melyekkel  a  bécsi  békepontok  elleni  vétség  miatt  sújtják. 
Nem  ők,  hanem  a  protestánsok  sértik  meg  a  bécsi  béke 
pontjait 

A  mi  a  bécsi  béke  első  pontját  illeti,  arra  nézve  fel- 
hozzák, hogy  a  római  katholikus  vallás  szabad  gyakorlata 
több  helyen  megakadályoztatott.  Trencsénmegyében  Tepliczen 
a  jobbágyok  hiába  kértek  földesuraiktól  katholikus  lelkészt ; 
Nyitrában  Nagyemőkén  nem  engedték  meg  a  proczeszsziót ; 

*  Gravamina  Regnicolarum  Anno  1613.  Acta  Diaetalia.  Állami 
levéltár. 


7  2  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

sem  Váralján  Szepesben,  sem  Sz.-Györgyön  Pozsonymegyé- 
ben.  Barkóczon  ás  vidékén  szintén  nem  nyerhettek  katholikus 
lelkészt,  kit  a  beregszászi  szuperintendens  elűzött. 

A  mi  a  klérus  sérlhetlenségét  illeti,  a  leleszi  prépost 
panaszkodik,  hogy  a  Czobor  Mihály  ügyében  eljáró  conventi 
tag  a  végrehajtás  alkalmával  megöletett  s  gyakran  történik, 
hogy  a  végrehajtásra  kiküldött  conventi  tagokat  szidalommal 
és  gyalázattal  illetik.  Úgyszintén  más  káptalanok  is  panasz- 
kodnak, hogy  néha  életveszélyben  kényszeríttetnek  a  végre- 
hajtásra, .lelesül  panaszkodnak  Nyáry  Miklós  ellen,  a  ki  Detre 
Jánost,  midőn  egyházi  szolgálat  végzése  után  Jászóra  vissza- 
tért, nyilvánosan  az  úton  megverte  s  midőn  ez  Gömörben 
végrehajtás  végett  járt,  méltatlan  szavakkal  illette.  Larisius 
Máté  lelkészt,  midőn  a  trencsénmegyei  Bisztriczen  isteni  tisz- 
teletet végzett.  Balassa  Zsigmond  jobbágyai  megölték.  A  szkalkai 
lelkészt  némely  trencséni  lakosok  megverték.  Hasonló  sors 
érte  a  drietomaí  lelkészt  is. 

Az  is  a  katholikus  papság  sérelmét  képezi,  hogy  a 
census  kathedraticust,  mely  az  ország  törvényei  szerint  kez- 
dettől fogva  a  római  katholikus  esperesek  számára  volt  alapítva, 
némelyek  a  zsolnai  conventiculum  szerint  a  magok  szuperin- 
tendenseik számára  foglalják  le.  A  katholikus  esperesek  az 
egyházak  látogatásában  akadályoztatnak.  Ennélfogva  szüksé- 
gesnek látják,  hogy  ő  felsége  szigorúan  ügyeljen  arra,  nehogy 
világi  személyek  egyházi  ügyekbe  ártsák  magokat. 

A  templomokat  illetőleg  határozva  volt,  hogy  a  zavarok 
idején  elfoglalt  templomok  vísszaadassanak.  De  ez  a  határozat 
nem  lett  végrehajtva,  mert  az  elvett  sz.-györgyi  templom  és 
jövedelmei,  a  soproni  külváros  Sz.  Mihály  temploma,  az  ahhoz 
régóta  tartozó  iskolákkal  nem  adattak  vissza.  Hasonló  eset 
van  Deákiban  Nyitrában,  Pozsonymegyében  és  másutt. 

A  most  Horvát  László  alatt  levő  bogdáni  jobbágyok, 
a  földes  úr  tudtán  kívül  erőszakosan  vittek  be  az  abaiy- 
vármegyei  Garbóczra  protestáns  papot  s  azt  elhelyezték  a 
parochiában,  mely  a  templommal  együtt  a  széplak-apáti 
apátsághoz  tartozik.  Zavaron,  Pozsonymegyében,  a  kezdettől 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       73 

fogva  katholikusok  kezében  levő  templom,  a  földesurak  ellené- 
ben elvétetett;  úgyszintén  a  szepesmegyei  Tamásfalván,  a 
a  nyitramegyei  Galgóczon,  továbbá  Modoron,  Sz.-Györgyön, 
Bazinban,  Sellyén,  Váralján  és  Jablonczán  a  katholikus  tem- 
plomok elvétettek.  Szakolcza  sz.  kir.  városába  némelyek  csak 
nem  régen  protestáns  lelkészt  vezettek  be,  hol  ezelőtt  ilyen 
nem  volt,  és  a  mibe  sem  a  város  tanácsa,  sem  a  megye 
beleegyezését  nem  adta. 

A  bécsi  békekötésnek  a  vallás  szabadságára  vonatkozó 
határozmányai  csak  a  sz.  kir.  városokra  vonatkoznak,  nem 
pedig  más  városokra,  falvakra  vagy  egyéb  birtokra.  Világos, 
hogy  a  katholikus  vallású  urak  birtokain  a  katholikus  vallás 
gyakorlata  azon  határozmányok  szerint  is  szabad  volt,  ezt  a 
rendek  a  koronázás  után  hozott  törvényczikkelyek  által  meg- 
sértették. 

A  katholikus  egyházi  rendnek  régi  királyok  által  ado- 
mányozott és  régi  szokás  által  megszentelt  azon  kiváltsága 
és  joga,  mely  szerint  valamennyi  püspök  a  király  tanácsosai- 
hoz számíttatik,  szintén  súlyosan  megsértetett.  A  pozsonyi 
tanács  múlt  évben  a  vallás  és  jog  megvetésével  Sz.  László 
ünnepén  nemcsak  kriminális  Ítéletet  hozott,  hanem  birsá- 
golt  is. 

A  bécsi  békekötés  ötödik  pontja,  a  hol  az  mondatik. 
hogy  a  kincstárnokok  csak  a  korona  jövedelmeiről  gondos- 
kodjanak, annyiban  van  megsértve,  a  mennyiben  az  egri 
káptalan  negyed  és  tized  jövedelmei,  a  királynak  ismételt 
rendeletei  ellenére,  a  szepesi  kamarának  adatnak. 

A  hatodik  pontot  illetőleg,  mely  szerint  a  prépostságok 
és  apátságok  régi  alapítványaik  élvezetében  meghagyatnak, 
az  egyházi  rend  annyiban  van  sértve,  a  mennyiben  némely 
prépostságok  birtokai  elvétettek,  pl.  a  jászói  prépostsághoz 
tartozó  Döbred.  Mindszent  és  Perethe. 

A  bécsi  béke  hetedik  pontja  a  szent  székek  tekintélyét 
feltartja,  de  a  katholikus  status  e  tekintetben  is  nagy  sérel- 
met szenved,  a  mennyiben  a  nemrég  megválasztott  super- 
intendensek  némely  egyének  házassági  ügyeit,  melyek  tulajdon- 


74  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

képen  a  szent  szék  elé  tartoznának,  nem  tudni  miféle  vak- 
merőségnél fogva,  magok  intézik  el,  s  önhatalmúlag  uj  és 
eddig  hallatlan  törvényszéket  állítnak  fel  az  országban. 

A  tizedek  ügye,  mely  a  bécsi  békekötésben  nem  véte- 
tett el  a  vikáriusok  hatósága  alól,  utóbb  a  megyei  törvény- 
székekre bizatott;  de  a  vármegyék  majdnem  valamennyien 
hosszas  perlekedés  tárgyává  teszik  a  tizedek  ügyét;  minél- 
fogva a  katholikus  rendek  kérik  ö  felségét,  hogy  a  tizedek 
fölötti  Ítélet  a  régi  módra  vitessék  vissza.  Egyébiránt  a  tizedek 
körül  oly  sérelmek  is  előfordulnak,  hogy  például  némely 
helyen  negyedet  és  tizedet  nem  engedik  részletekben  szedni; 
másutt  a  földesurak  a  bérlet  idején  nem  akarják  megvenni 
a  tizedet,  ha  pedig  ez  másnak  adatik,  akkor  elveszik  attól, 
a  ki  kivette.  Továbbá  a  kikötött  bért  nem  fizetik  rendesen, 
mint  pl.  Szepesben  és  Abaujban,  Hontban,  Győrben,  Moson- 
ban,  Nyitrában,  Trencsénben  az  illető  prépostságokban  és 
káptalanokban.  Az  egri  káptalan  tizedei  másra  fordíttatnak; 
a  győri  várbeli  katonák,  nemesek  és  polgárok  semmiféle 
tizedet  nem  fizetnek  a  győri  káptalanbeli  földek  után.  A  nyitrai 
püspök  paníiszkodik,  hogy  Trencsénmegyéből  nem  fizetik  neki 
a  tizedet. 

A  bécsi  béke  nyolczadik  pontját  illetőleg  is  nagy  sérel- 
met szenvednek  a  katholikus  rendek;  mert  a  bécsi  czikkely 
sértetlenül  hagyta  a  királyi  jogot,  s  mégis  utóbbi  időkben  a 
jezsuiták  ügyében  ezen  királyi  jog  kétségbe  vonatott.  Minél- 
fogva a  katholikus  status  fölkéri  ő  felségét,  hogy  azon  királyi 
jogát  (melylyel  mint  föpatrónus  bir)  sértetlenül  fentartsa  és 
a  jezsuitákat  régi  jogaikba  visszahelyezze.  A  jezsuitákat  csak 
azért  zárták  ki,  hogy  a  katholikusoknak  ne  legyenek  alkal- 
mas iskoláik,  hol  gyermekeiket  és  papjaikat  nevelhessék.  — 
E  részben  nemcsak  a  katholikus  vallás  szabadsága,  hanem 
méltányosság  is  megsértetik,  a  következő  okoknál  fogva : 
l.  Minden  isteni  és  emberi  joggal  ellenkezik,  s  magok  a  bécsi 
ozikkelyek  is  szigorúan  tiltják,  hogy  valaki  ehtéltessék,  mielőtt 
vádolva  és  meggyőzve  lenne.  Minthogy  pedig  a  jezsuiták 
semmiféle  bűnnel  vádolva  és  meggyőzve  nem  voltak,  világos. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL         75 

hogy  törvényes  eljárás  nélkül  csak  a  katholikus  vallás  elleni 
gyűlöletből  fosztattak  meg  jogaiktól.  2.  Rossz  példa  az  a 
jövőre  nézve,  ha  bárki  is  a  rendek  sorába  fölvétetvén,  min- 
den előleges  ok  nélkül,  némelyek  lármája  következtében 
jogaiból  kizavarlatik  és  a  királyok  adományai  megszoríttat- 
nak. 3.  Ha  ő  felsége  azt  rendelné  el  nyilvánosan,  hogy  olyan 
pap  és  tanító  Magyarországban  ne  lehessen,  ki  Wittenberg- 
ből vagy  Heidelbergből  jött  be,  jóllehet  egyéb  tanítók  és 
papok  nem  érintetnének,  mégis  a  protestánsok  nagyon  sértve 
éreznék  magokat,  ha  épen  azon  papjaik  és  tanítóik  záratná- 
nak ki,  a  kiket  ők  legügyesebbeknek  tartanak.  így  vannak 
a  katholikusok  is.  Minthogy  az  ifjúság  nevelésére  a  jezsuiták- 
nál alkalmasabb  és  ügyesebb  tanítóik  nincsenek,  azoknak 
kizárása  a  katholikus  vallás  nagy  sérelmét  képezi.  Minél- 
fogva ismételve  kérik  ő  felségét,  hogy  királyi  jogával,  melyet 
a  bécsi  béke  érintetlenül  hagyott,  élni  méltóztassék  és  a 
túróczi  prépostságot,  mely  ő  felsége  kezében  van,  a  jezsuiták- 
nak qjra  adományozni  sziveske^jék. 

A  tizennegyedik  pontot  illetőleg,  melyben  uj  királyi 
adományozások  tiltatnak,  annyiban  érzik  magokat  sértve, 
hogy  a  kassai  szabadház  és  az  egri  káptalan  széplaki  része 
a  kassai  prédikátornak  adatott  zálogba;  ugyancsak  azon 
káptalan  aranyosi  birtoka  az  aradi  kapitánynak,  Monaki 
Miklósnak.  Íratott  be.  Sok  birtok,  mely  Bocskay  korában 
elvétetett,  most  is  idegen  kézen  van;  pl.  Polgári,  Sz.-Margit, 
Kisfalu,  Palkonya,  a  hajdúknál;  üraj,  Somogyi  Györgynél; 
Boch,  Bekény  Andrásnál ;  Bogáth,  Kis  Imrénél  és  Tornyai 
Györgynél;  Szomolya,  Török  Bálintnál;  Várkony,  (ialgócz  és 
Gsiokva  másoknál  vannak.  Kassa  városa  Bocskay  adománya- 
ként birja  a  széplakapáti  birtokot ;  hasonló  jogon  birja  Szabó 
György  kassai  polgár  a  somogyi  birtokot;  Thurzó  Kristóf  a 
lechniczi  monostor  birtokait  foglalta  el  s  ma  is  birja  azokat, 
ugyanazon  monostornak  három  szőllejét  mások  birják.  — 
Mladosevith  Péter  elfoglalta  a  rimaszombati  Sz.  Antal  mal- 
mot, s  azt  most  is  birja.  Csuthy  Gáspár  Bocskai  inscriptiója 
alapján  500  frtban  birja  a  sellyei  házat. 


7()  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Végül  kiemelik,  hogy  a  bécsi  békekötésben  világosan 
mondatik,  hogy  az  egri  káptalan  biztos  fentartásáról  gondos- 
kodva legyen ;  de  sem  jó  hely  nem  jelöltetett  ki  számára, 
sem  fentartása  nincs  biztosítva.  Kérik  ö  felségét,  hogy  erröl 
és  a  legrégibb  püspökség  betöltéséről  gondoskodni  szíves- 
kedjék. 

Ezek  azon  sérelmek,  melveket  ezúttal  a  bécsi  béke- 
kötést  illetőleg  ő  felsége  elé  terjeszteni  szükségesnek  láttat 
A  többieket  más  alkalmasabb  időre  tartják  fel.  Alázattal 
esedeznek,  hogy  mindezeken  kegyesen  segíteni  méltóztassék, 
és  ne  engedje,  hogy  az  ő  saját  vallása,  t.  i.  a  katholikus 
vallás  elnvomassék.^ 

Ha  a  két  sérelmi  iratot  összehasonlítjuk,  kitűnik,  hogy 
az  1608-diki  törvényt  mindenik  fél  a  maga  érdekében  magya- 
rázta. A  protestánsok  a  vérrel  szerzett  jogokat  körömsza- 
kadtig védelmezték ;  a  superintendensek  hatáskörét  valamennyi 
evangélikus  lakosra  kiterjesztették,  s  következőleg  a  katholikas 
visitatorokat  el  nem  ismerték.  Igaz.  hogy  még  ekkor  nem 
szervezkedtek  országosan.  A  zsolnai  zsinat  csak  néhány  vár- 
megyére terjesztette  ki  figyelmét,  mely  körülmény  nagycm 
megkönnyítette  a  hatalmas  szervezettel  biró  katholikus  egy- 
házak azon  munkáját  mely  századokon  át  az  ellenreformá- 
tióban  nyilatkozott. 

A  katholicismus  azon  elvből  indult  ki,  hogy  a  protes- 
táns nép,  mely  különben  sem  volt  egyházilag  szervezve,  as 
1608-diki  törvény  után  is  a  katholikus  püspökök  hatósága 
alá  tartozik.  Ezért  a  visitatiót  ezután  is  kiteijesztette  reá 
s  a  szent  székek  joghatóságát  fölötte  továbbra  is  feltartotta. 
Ezért  a  sérelmek  nagy  részét  erre  alapítván,  tiltakozik  az 
evang.  superintendensek  látogatásai  és  rendelkezései  ellen; 
tiltakozik  az  egykor  katholikus  templomok  és  jövedelmeknek 
protestáns  lelkészek  általi  használata  ellen. 


*  Gravamina^  quae  St.  et  Ord  Gatholici  Scrmae  Caes.  Regiaequc 
Matti  complananda  ac  penitus  tollenda  humillime  ofTerunt.  Állán 
levéltár. 


78  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

miatt  sok  más  helyen  végtelen  panaszok  és  zavarok  kelet- 
kezzenek. És  minthogy  az  1608-diki  törvényben  végtére  is 
semmi  sincs  egyéb,  mint  hogy  minden  vallásnak  saját  fel- 
sőbbjei vagy  superintendensei  legyenek;  azoknak  egyházi 
biráskodásáról  semmi  sem  mondatik;  sőt  a  következő  tör- 
vényczikk  szerint,  niely  a  szent  székről  szól,  a  bécsi  törvény- 
czikknek  erről  szóló  pontja  éppen  megerősíttetik:  ennélfogva 
ő  királyi  felsége  uj  és  az  országban  szokatlan  biráskodást 
a  közalkotmány  ellenére  és  sokaknak  sérelmére  semmiképen 
nem  engedhet  meg;  nem  tartván  megegyeztet hetönek,  hogy 
ez  a  katholikus  statusnál  és  a  papságnál,  ugy  az  egyházi 
bíráskodásban,  mint  a  kathedratikus  censusban  elvétessék  és 
a  superintendenseknek  átadassék,  mit  a  boldog  emlékezetű 
királyok  alapítványai  folytán  azok  birtak  és  a  minek  birtoká- 
ban emlékezet  óta  mindig  ben  voltak.^ 

Világos,  hogy  ezen  rendelkezése,  illetőleg  válasza  a  király- 
nak sértette  a  protestánsokat,  a  kik  nem  régen  épen  azért 
választottak  magoknak  superintendenseket,  hogy  a  katholikus 
klérus  látogatásaitól  megszabaduljanak.  Hogy  ezt  Mátyás 
semmibe  sem  vette,  bizonyítja  azon  eljárása,  melynél  fogva 
február  havában  elrendelte,  hogy  Nóvák  Miklós,  a  zólyomi 
katholikus  esperes,  szabadon  és  «régi  szokás  >  szerint  láto- 
gathassa meg  az  esztergomi  érsekség  területén  lévő  egyháza- 
kat; meghagyván  egyúttal  a  hatóságoknak  is,  hogy  őt  ezen 
feladatának  teljesítésében  készségesen  támogassák.  Ugyancsak 
ő  május  31-én  elrendelte,  hogy  az  ezen  országgyűlésen  hozott 
végzés  értelmében  az  egri  káptalan  Jászót  kapja  birtokul  és 
lakhelyül.  Következő  évben  pedig  a  turóczi  prépostságot 
Forgách  F.  bibornok-primásnak  adományozta,  hogy  annak 
jövedelmét  a  törvény   kyátszásával   a  jezsuiták   élvezhessék. 

A  protestánsok  a  papságnak  és  a  királynak  mindazon 
tetteit,  melyek  által  a  bécsi    béke  megsértetett,    élesen  meg- 


*  Katona,  XXIX.  481.  1.  V.  ö,  Sacr.  Gaesareae  Mattis  Responsio 
ad  gravamine  proposita  Statuum  Regni  Hungáriáé.  Án.  1618.  Orsz. 
levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       79 

támadták.  A  fejlődő  események  naponkint  szolgáltattak  oly 
példákat,  melyekből  szomorúan  kellett  meggyőződniök,  hogy 
a  törvények  —  daczára  a  nádor  éber  őrködésének  —  a 
Forgách  által  vezetett  klérus  által  minduntalan  félremagya- 
ráztatnak,  legtöbb  esetben  tudatosan  és  daczosan  megsértet- 
nek. Midőn  tehát  a  király  első  leiratára  kellett  választ  adnia 
az  országnak,  a  protestáns  rendek  ^jra  kifejezést  kivántak 
adni  a  törvényhez  való  szigorú  ragaszkodásuknak.  Válaszuk- 
ban többek  között  arra  is  kérik  ő  felségét,  hogy  a  szabad 
vallásgyakorlatot  a  bécsi  békekötés,  valamint  a  koronázás 
előtti  törvények  értelmében  fentartani  méltóztassék,  s  ennél- 
fogva  Győrött  és  Szakolczán  az  evangélikus  lelkészek  bevitele 
megengedtessék;  mert  különben  az  evangélikusok  tiltakozni 
fognak  a  tizedek  fizetése  ellen  és  a  katholikusoknak  azon 
állítása  ellen,  hogy  ő  felsége  vagy  az  egyháziak,  más  vallású 
papot  a  magok  birtokán  tűrni  nem  tartoznak.^ 

A  király  azonban  e  tekintetben  ragaszkodott  előbbi 
nézetéhez,  ö  mindenkinek  —  úgymond  —  egyforma  igaz- 
ságot akar  szolgáltatni ;  és  nem  látja  szükségét,  hogy  e  tekintet- 
ben ly  törvény  hozassék:  e  részben  semmiféle  tiltakozást  el 
nem  fogad,  épen  azért   ezen  czikkely   egészen    elhagyandó.* 

Midőn  a  német  katonák  föltétlen  befogadását  követelte 
a  rendektől,  ezek  itt  is  figyelembe  vették  a  régibb  idevonat- 
kozó törvényeket  és  a  német  katonák  befogadását,  csak  bizo- 
nyos foltételek  alatt  akarták  megengedni.  Ezen  föltételek 
között  ott  volt  általában  az,  hogy  ezzel  a  bécsi  békekötés- 
nek pontjai  meg  ne  sértessenek;  hogy  csak  a  szövetséges 
németek  közül  és  csak  bizonyos  meghatározott  számban, 
magyar  fővezérek  alatt  legyenek ;  és  hogy  a  vallásszabadsá- 
got meg    ne  sértsék.    Ellenkező   esetben,   ha   a   közjó  ellen 


*  Responsum  primum  Statuum  et  Ordinum  Regni  Hungáriáé  ad 
propositionem  S.  Mttis.  ubi  gravamine  prius  resoluta  denuo  assump- 
serunt  et  immiscuerunt.  Anno  1613.  —  Állami  levéltár. 

*  Replica  S.  C.  Rque  Mttis  ad  Responsum  super  Proposit. 
Diaetali.  Anno.  1613.  —  Állami  levéltár. 


HO  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

vétenének,  a  mint  szabad  volt  őket  befogadni,  úgy  szabad 
legyen  őket  az  országból  ki  is  utasítani/  stb. 

Az  alkotott  törvényczikkek  bizonyítják,  hogy  a  rendek- 
nek abbeli  törekvése,  miszerint  a  bécsi  béke  pontjai  sértet- 
lenül mindenki  által  valláskülönbség  nélkül  fen  tartassanak* 
nem  vezetett  eredményhez. 

Vallásra  vonatkozó  ly  törvény  e  gyűlésen  nem  hoza- 
tott; de  mégis  hozatott  egynehány  olyan  törvényczikk,  mely 
azzal  szoros  kapcsolatban  áll.  Ilyenek  például  a  következők : 

(II.)  Az  isteni  igazság  és  emberi  törvények  azt  hirde- 
tik, hogy  mindenkinek  meg  kell  adni  a  magáét.  És  a  bécsi 
békekötésben  is  nyilván  foglaltatik,  hogy  a  Hocskay  és  hivei 
által  elvett  és  elzálogosított  egyházi  és  világi  birtokok  kisza- 
badítassanak :  minthogy  különben  is  a  Bocskay-féle  adomá- 
nyozások egyszerűen  s  teljesen  eltörültettek.  Azonkívül  ily 
birtokokból  fölvett  jövedelmek  és  haszon,  a  zálogos  töke- 
összeget annyi  időköz  alatt  többszörösen  felülmúlják;  és 
kevesen  vannak  olyanok,  kik  még  ily  egyházi  és  világi  bir- 
tokot birnának :  megállapíttatott,  hogy  azokat  mostani  birto- 
kosaik minden  halasztás  és  ellenvetés  nélkül  visszabocsássák. 
A  vonakodókat  tartozik  az  ország  nádora  azonnal  átengedésre 
kényszeríteni,  a  birtokokat  kezeikből  kivenni  és  törvényes 
áraiknak  és  birtokaiknak  átadni. 

(III.)  Az  egri  káptalan  helyreállítása  végett  Jászó  városa 
kijelöltetik,  hol  lakhelye  legyen  s  honnét  a  végrehajtásokat 
eszközölje.  Fentartásáról  pedig  ő  felsége  kegyelmesen  gondos- 
kodni fog.  Ez  azonban  ugy  értendő,  hogy  a  lakhely  a  pré- 
postnak és  prépostságnak  sérelme  nélkül   engedtetett  át. 

(XXXII.)  Méltóztassék  ő  felségének  a  turóczi  prépost- 
ságot, annak  alapítványa  szerint,  érdemes  belföldi  egyházi 
személynek  még  ez  országgyűlés  alatt  adományozni,  ki  a 
conventet  azonnal  helyreállítani  s  a  végrehajtáshoz  szükséges 
személyeket  tartani    tartozzék   (minthogy  az  ő  Felsége  által 

*  De  Receptioné  Militum  Germanorum.  Anno  1618.  —  Állami 
levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       81 

megerősített  bécsi  czikkekben  is  az  tartalmaztatik),  hogy  a 
prépostságok  alapítványaik  szerint  megmaradjanak,  azért  lyra 
meg  újra  könyörögnek,  hogy  már  valahára  az  ez  iránt  kiadott 
törvényeknek,  az  országiakók  óhajtásainak  s  könyörgéseinek 
elég  tétessék,  és  a  közjón  segítve  legyen.  Hasonlóan  a  csor- 
nai convent  visszaállítását  is  kérik,  mely  iránt  ő  felsége  a 
rendek  kérését  méltó  tekintetbe  fogja  venni.  ^ 

Ezen  országgyíilés  folyama  alatt  jelentek  meg  Báthory 
Gábor  erdélyi  fejedelemnek  követei,  Kamuthy  Farkas,  Erdélyi 
István  és  Kassay,  hogy  Mátyással  ujabb  szövetségre  lépje- 
nek. De  ez  a  szövetség,  illetőleg  az  alkudozás  meghiúsult, 
mivel  Báthori  nem  akarta  nyíltan  betenni  a  pontok  közé  azt, 
hogy  Mátyást  a  török  ellen  is  kész  lesz  segélyezni. 

De  a  mit  a  nyilvános  szerződési  pontokba  nem  mert 
fölvenni,  azt  hajlandó  volt  megtenni  titokban;  jelesül  meg 
lett  állapítva: 

1.  hogy  Mátyás  hivei,  főként  a  jezsuiták,  teljes  bűn- 
bocsánatot nyernek; 

2.  hogy  a  katholikusoknak  te\jes  vallásszabadságuk  lesz 
Erdélyben ; 

3.  hogy  háború  esetén  a  magyar  királyt  segíteni  fogja 
a  török  ellen  is.* 

Mátyás  ezt  április  11-én  erősítette  meg  a  többi  pontok- 
kal együtt,' 

De  Erdély  már  ekkor  tökéletesen  megunta  a  feslett 
fejedelem  uralkodását.  Városok,  főurak,  nemesek  egyiránt 
zúgolódtak  ellene;  s  ámbár  a  május  1-ére  összehívott 
szebeni  országgyűlés,  az  említett  egyezség  létrehozása  miatt 
hízelgő  szavakkal  a  «haza  atyjának »  és  megtartójának  nevezi, 
mégis  a  szívek  rejtekében  oly  erős  ellenszenv  uralkodott 
személye  ellen,  hogy  állása  tarthatatlanná  lett,  kivált  midőn  a 
török  megtudta  a  Mátyással  kötött  szerződés  titkos  pontjait. 


'  Corpus  Juris  Hung.  i.  h. 

•  Báthory  Gábor  tört.  234.  L  Szilágyi  S. 

'  Erd.  orszgy.  VI.  72. 

iSiilinszky  :  Magyar  országgyűlések. 


82  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Bethlen  Gábor  már  múlt  év  őszén  (1612.  okt.  l3-án> 
irta  Thurzó  György  nádorhoz,  hogy  Báthorytól  szabadulni 
óhajt  az  ország.  *  Hiszen  —  úgymond  —  jobb  omnium  regni- 
colarum  consensu  oly  jó  erkölcsű  keresztyén,  megtért  elméjű 
és  józan  életű  urat  fejedelmünknek  elígálnunk,  az  ki  mind 
az  nagy  fejedelmeknek  k  ed  vöket  keresvén,  az  szomszéd 
országokkal  békességben  éljen,  országát  csendességgel  guber- 
nálja  és  törvény  szerint  való  igazságnak  kiszolgáltatója  legyen,, 
pacis  turbator  avagy  totius  christianitatis  colluvies  ne  legyen^ 
mint  ez  (Báthory)  volt  mind  ez  ideig,  hogysem  mint  ilyen 
istentelen,  vérszopó,  kegyetlen,  parázna  életű,  részeges,  ország 
pusztító,  nyughatatlan  elméjű,  igabb-cgabb  veszedelmekben 
gyönyörködő,  békességben  nem  élő,  állhatatlan  fejedelmektől 
gubernáltatván,  jussunk  utolsó  veszedelemre,  ki  bizony  sem 
az  keresztyén  fejedelmeket,  sem  törököt  tökéletesen  nen^ 
akarta  szolgálni  és  nagyságodnak  valóban  ellensége,  kit  én 
tudok  bizony  nyal . .  . !)  ^ 

Báthory  értesülvén  a  közhangulatról,  megyedt.  Az  elbizott 
kéjencz  gyáva  lett;  és  minthogy  nem  bizott  többé  Mátyás 
pártfogásában,  a  fentebb  említett  szerződést,  jelesül  annak  a 
vallásra  vonatkozó  részét  végrehajtani  nem  akarta  s  azokat, 
a  kik  őt  erre  felhívták  és  megintették,  méltatlansággal  illette.* 
üjra  a  török  karjaiba  vetette  magát  azon  reményben,  hogy 
elhomályosult  szerencsecsillaga  még  egyszer  felderülend.  De 
ott  is  csalódott.  Bethlen  már  Erdélyben  volt  török  segítség- 
gel, s  így  ő  nekie,  mint  tartománynélküli  fejedelemnek,  mene- 
külnie kellett.  Halála  ép  oly  gyalázatos  volt,  mint  élete.  — 
Október  27-én  megölték  őt  a  hajdúk  Nagyváradon. 


»  Bethlen  levele  1613.  okt.  13.  1.  Seildgyi  Erd.  orszgy.  VL 
246—251.  1, 

'  Mátyás  levele  Albert  főherczegbez  1614  febr.  ö.  a  inelléklei- 
ben,  Hatvani  IV.  67.  1. 


MÁSODIK   FEJEZET 

BETHLEN  TRÓNRALÉPTÉTÖL  MÁTYÁS 

HALÁLÁIG. 

1618-1619. 
Erdélyi  gyfilések  és  alkudozások. 

I. 

Bethlen  az  1613.  oki.  21-diki   kolozsvári   országgyűlésen   fejedelemmé 
választatik  ;  esküjében  a  vallásszabadságot  biztosítja.  —  Politikai  iránya, 
jelleme  ellentétben   áll    Mátyás   politikájával.   —   A  meggyesi  ország- 
gyűlés 1614.  febr.  2ö. ;    —  ennek  vallásügyre  vonatkozó  végzései. 

A  feslett  életű  és  jellemtelen  Báthory  Gábor  helyébe 
egy  komoly,  tehetséges,  jellemes  és  tevékeny  férfiú  ült  a  feje- 
delmi székbe,  Bethlen  Gábor  személyében. 

Ezen  férfiúnak  föllépésével  Erdélynek  legdicsőségesebb 
kora  következett  be.  Senki  sem  küzdött  oly  erős  meggyőző- 
déssel és  oly  fáradhatatlan  buzgalommal  ezen  kis  ország 
függetlenségéért,  mint  Bethlen  Gábor.  A  politikai  szabadság 
soha  sem  volt  oly  szoros  összefüggésben  a  vallási  szabad- 
sággal, mint  ezen  fejedelem  uralkodása  alatt.  Kora  iQuságától 
fogva  a  közügyek  terén  mozgott:  mint  bátor  katona,  mint 
fejedelmi  tanácsos  és  éleseszű  államférfiú.  Bocskayt  egykor 
ö  ajánlotta  maga  helyett  fejedelemnek;  és  most  a  szeren- 
csétlen Báthory  által  okozott  közveszély  idején  ismét  felébe 
fordult  a  közbizodalom. 

6* 


84  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Okt.  23-án  egyhangúlag  fejedelemmé  választották  az 
erdélyi  rendek.  A  fejedelmi  conditiók  között,  melyeknek  meg- 
tartását esküvel  kellett  fogadnia,  ott  volt  a  legelső  helyen 
a  vallás  kérdése  is  e  szavakkal: 

«Hogy  minden  rendeket  személyválogatás  nélkül  sza- 
badoson megtart  religiójokban  és  annak  szokott  exercitiumába 
az  articulusok  tartása  szerént*.' 

A  szászoknak  abbeli  kivánságát,  hogy  a  próféták  és 
apostolok  tanain  alapuló  és  az  ágostai  hitvallásban  foglalt 
vallásuk  szabadon  gyakoroltassák,  és  hogy  a  magyar  királyok 
által  a  szász  egyháznak  és  papságnak  adott  s  régebben  is 
helybenhagyott  javai  és  jogai  megerősíttessenek,  igazságosnak 
találta. - 

Fejedelmi  esküjében  újra  ismételte,  hogy  a  « nagyságos 
urakat,  nemeseket,  vitézlőket,  székelységet,  kerített  és  mező- 
városokat és  in  genere  minden  nemzetségeket,  rendeket,  sta- 
tusokat religiókban,  fejedelemségre  való  libera  electióban 
stb.»  meg  fogja  tartani.'' 

Bölcs  előrelátásra  vall,  hogy  midőn  követeket  küldött 
Mátyás  királyhoz,  ugyanakkor  Khlesel  bibornok  pártfogását 
is  kikérte  magának,*  jóllehet  politikája  homlokegyenest  ellen- 
kezik annak  nézetével.  A  Bécsből  és  Prágából  jövő  ellen- 
séges politikai  törekvésekkel  szemben  azon  meggyőződésre 
jutott,  hogy  a  magyar  nemzet  csak  úgy  lesz  képes  magát 
fentartani,  politikai  és  vallási  szabadságát  csak  úgy  fogja 
megvédelmezhetni,  ha  Erdély  a  törökkel  szövetségben  egészen 

• 

^  Articuli  et  conditiones,  quibus  futurus  et  eligendus  princeps 
unanimi  consensu  trium  nationum  regni  Transylvaniae  suum  benig- 
nitate  inire  principatam.  tenere  atque  tueri  debeant.  sitque  astrictas 
juramento.  —  Szilágyi :  Erd.  orszgy.  VI.  368,  1. 

'  Articuli  tolius  gentis  Saxonicalis  veriusque  ordinis  ad  Illustr. 
Dominum  nostrum  gratiosissimum.  Anno  dom.  1613.  23.  Octobr. 
U.  o.  365.  1. 

*  Forma  juramenti  növi  electi  principis  Gabrielis  die  23  Octobris. 
Hegyes,  naplója,  Fundgruben  295 — 6.  és  Szilágyi  S.,  Erd.  orszgy. 
VI.  368.  1. 

*  U.  o.  379.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       85 

függetlenné  tétetik  Bécstől.  Ezen  meggyőződéshez  képest  hű 
szövetségese  maradt  a  töröknek,  s  a  török  viszont  mindenkor 
készségesen  támogatta  őt  veszély  idején,  jóllehet  Bécs  nem 
egyszer  kivánta  megzavarni  e  viszonyt,  hogy  a  maga  czéljait 
Magyarországban  és  Erdélyben  valósíthassa.  De  az  ármányok 
okozta  veszélyt  Bethlen  rendkívüli  ügyességgel  tudta  elhárí- 
tani Ütjában,  czéljaiban  nem  zavartatta  meg  magát  Testestül, 
lelkestül  protestáns  és  magyar  hazafi  lévén,  azon  nagy  mis- 
sióra vállalkozott,  hogy  az  ellenreformatió  által  veszélyezte- 
tett protestáns  vallás  szabadságát  biztosítsa  és  a  magyar 
nemzet  alkotmányos  szabadságát  megszilárdítsa.  Sülyt  fekte- 
tett arra,  hogy  Erdély  legyen  a  magyar  nemzeti  és  a  pro- 
testáns vallási  szabadságnak  főbástyája  —  minden  ellen- 
törekvésekkel szemben. 

Szemben  látta  magát  egy  megrögzött  politikai  áram- 
lattal, melynek  leghatalmasabb  szövetségesei  mindenkor  a 
római  katholikus  főpapok  valának  A  bécsi  kormánynak  és 
a  katholicismusnak  érdekei  solidaritásban  voltak  egymással. 
Innét  van,  hogy  a  nemzetben  a  kormány  elleni  indulat  a 
római  katholikus  egyház  elleni  gyűlölettel  együtt  fejlődött; 
innét  van,  hogy  Bethlen,  midőn  a  bécsi  kormány  ellen  föl- 
lépett, ugyanakkor  önkénytelenül  az  európaszerte  üldözött 
protestantismusnak  is  védőjévé  lőn. 

Ebben  áll  az  ő  hatalmas  szereplésének  titka.  A  kor 
eszméi  benne  kifejezőre  találtak.  Ö  lett  a  forrongó  vallási 
mozgalomnak  és  az  azt  mozgató  szabad  eszméknek  főhőse. 
Azzal  nőtt  és  azzal  fogyott  az  ő  hatalma.  Neve,  lángesze, 
dicsősége,  koronája,  becsülete  mind  ezen  eszmékkel  van 
összeforrva. 

Mikor  uralkodása  kezdetén  számot  vetett  magával  és 
a  körülményekkel,  tudta,  hogy  feladatát  csak  ügy  fogja  meg- 
oldhatni, ha  mindenekelőtt  Erdélyben  a  belbékét  megszilár- 
dítja, a  három  nemzet  uniójának  megerősítése  '  és  uj  törvé- 


*  L.  Replicatio  illustr.    principis  de   modalitate    unionis  et  con- 
cordiae  perpetaae  trium  nationum  .  .  .  Szilágyi  S.  VI.  -404  1. 


86  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nyék  alkotása  által.  E  végből  1614.  febr.  25-kére  Meggyesre 
hívta  össze  az  erdélyi  rendeket.  Itt  a  vallás  ügyében  csak 
kisebb  fontosságú  administrativ  kérdések  fordultak  elő.  — 
A  szászokat  sikerült  engedelmességre  birnia.  A  jövőre  való 
tekintetből  gondoskodott  ez  országgyűlés  a  jósok  és  kuruzslók 
elleni  intézkedésről,  valamint  az  egyházi  fegyelemről  is.  — 
Elrendelte  a  püspöki  visitatiókat  és  az  iskolák  felállítását 

A  hozott  törvények  első  pontjában  hálával  emelik  ki 
a  rendek,  hogy  a  fejedelem  propositiójában  « ki  váltképen  való 
és  főbb  gondjai  néznek  az  ur  istennek  szent  tiszteletire*  a 
miről  természetesen  Báthory  korában  szó  sem  volt. 

A  tárgyunkra  vonatkozó  többi  határozatok  így  hangzanak : 

(3.)  Az  ecclesiasticus  ordo  minthogy  jobb  példaadással, 
nemcsak  tanítással  oktatja  jóságos  cselekedetekre  az  hallga- 
tókat, gyakor  visitatiókkal  az  püspekek,  seniorok,  kiki  mind 
az  ő  szokott  vallásában  recepta  religióján  valókat  mindenütt 
ez  országban  szabadon  visitálhassák.  fogyatkozásokat  refor- 
málhassák, és  jókat  is  jobbítani  és  az  vétkeseket  érdemek 
szerint  való  büntetéssel,  minden  erejekkel,  hasznos,  jóságos 
és  dicséretes  cselekedetekre  indítsák. 

(4.)  Az  tanuló  scholáknak  is  azonképpen  minden  helye- 
ken, kiknek  mennyire  lehet  értéke,  mindenütt  igyekezzenek 
helyére  állatni  és  fölépíteni.^ 

(20.)  Mivelhogy  az  mostani  romlásban  az  harangokat 
sok  helyekről  elvitték,  méltónak  Ítéltük,  hogy  azokat  vagy 
székelységen  vagy  szászságon  vagy  egyéb  helyeken  meg- 
találhatják, megadassanak;  az  (kik)  penigh  pénzen  váltották 
volna  meg,  azoknak  pénzek  megadassék,  megbizonyítván, 
mint  vötte  meg:  ha  kik  penig  nem  akarnák,  sine  contenta- 
tione  tartozzanak  az  után  megadni.^ 

^  Articuli  dominorum  regnicolaram  trium  nationum  regni  Trans- 
sylvaniáé ...  in  comitiis  eorum  generalibus  et  civitate  Megdiensis,  ad 
diem  vigesimum  tertium  mensis  Februarii  anno  domini  millesimo  sex 
centesimo  quarto  indiclis  et  celebratis  consuli.  Szilágyi  S.,  Erd.  orszgy. 
VI.  413.  1.  V.  ö.  Veszély  K.  i.  m.  I.  244.  1. 

«  U.  o.,  319.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL         87 

(25.)  Végeztük  egyenlő  akaratból  hogy  ennekutána 
semmiféle  had  nemes  ember  és  pap  házára,  se  majorjára^ 
feje,  jószága,  tisztessége  vesztése  alatt  ne  merjen  szál- 
lani .  .  .  .^ 


II. 

Mátyás  alkudozásba  bocsátkozik  Bethlennel  ápríl  hóban.    —   A  titkos 
pontokat  Bethlen  nem  iija  alá.  —    Mátyás  titkon  ellenségeket  szerez 
neki.  —  A  szászok  a  papi  dézsma   ügyében,  az   országgyűléshez  uta- 
síttatnak. 

Mátyás  nem  szivesen  látta,  hogy  Erdélyben  szövetsé- 
gesének, Báthory  Gábornak  megöletése  után  oly  erélyes 
fejedelem  ragadta  kezébe  a  kormány  gyeplőjét,  mint  Bethlen 
Gábor.  Már  az  is  csökkentette  bizalmát,  hogy  ez  az  ly 
fejedelem  a  török  segítségével  jutott  a  trónra ;  de  még  inkább 
aggasztotta  azon  körülmény,  hogy  erős  protestáns  érzületét 
határozottan  kijelentette.  Félni  lehetett  tehát  attól,  hogy  a 
katliolikusok  üldözésére  fogja  magát  ragadtatni 

Nevezetes,  hogy  akkor  maga  Thurzó  György  nádor  sem 
sokat  bízott  Bethlenben.* 

Mindazáltal  megkezdték  vele  az  alkudozást,  oly  körül- 
mények és  előzmények  után,  melyek  tökéletesen  alkalmasak 
voltak  arra,  hogy  mind  a  két  félnek  kölcsönös  bizalmatlan^ 
ságát  neveljék.  Mátyás  követei,  kik  Báthorynak  minden 
bűneit  felhordták,  többek  közt  azt  is,  hogy  a  bécsi  békének 
vallást  illető  pontját  sem  tartotta  meg,^    azzal  gyanúsították 

»  ü.  o.  420.  1.  V.  ö.  Teutsch  G.  D.  Urkundenbuch  der  Evang. 
Landeskirche  A.  B.  in  Siebenbflrgen.  104.  és  105.  I. 

•  Thurzó  Gy.  levele  Dóczyhoz  decz.  14-én.  Tört.  Lapok.  II.  840. 1. 

'  Az  ápr.  25-én  előterjesztett  pontok  közt  a  6-dik  így  hango- 
zott: «In  tertio  articulo  transactionis  obligaverat  se  pacificationem 
Viennensem  in  omnibus  suis  punctis.  clausulis  et  articulis  obser* 
▼atomm. 

Primus  autem  articulis  Viennensis  conclusionis  de  liberó  osu  et 
exercitio  religionis  et  restitutione  ademptorum  ecclesiarum,  in  effoctum 


88  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Bethlent,  hogy  nem  őszinte  barátja  a  keresztyénségnek,  mert 
a  keresztyénség  esküdt  ellenével,  a  törőkkel  tart  Az  elfoglalt 
várak  bonyodalmas  ügyén  kívül  ez  volt  a  legkényesebb  pont, 
mely  sarkpontját  képezte  az  alkudozásoknak. 

Bethlen  bámulatos  higgadtságot  és  türelmet  tanúsított 
a  felhordott  gyanúsításokkal  és  rágalmakkal  szemközt;  s 
midőn  arra  hivatott  fel,  hogy  a  Báthory  által  elfogadott 
« titkos  >  pontokat  irja  alá,  őszintén  figyelmeztette  őket  az 
ebből,  illetőleg  a  titok  meg  nem  tartásából  keletkezhető 
bajokra.    Felhozta  á  Zápolya,   János   Zsigmond  és   Báthory 

non  fűit  deductus,  de  ciuis  articuli  observatione  et  de  amnesliafídeliam 
Suae  Mtis  per  peculiare  decretum  Suae  Mlis  Posonii  ante  fínalem 
resolutionem  legatis  dato,  acceptoqne,  licet  per  legatum  caesareum 
Franciscum  Nagymihályi  requisitus  fuisset,  tantum  abfüit,  ut  eidem 
satisfaceret,  quod  ipsum  etiam  nom  prout  par  fűit,  quemadmodum 
etiam  alterum  legatum  Suae  Mtis  Petrum  Kohari  tractaveriL 

Eidem  articulo  Viennensi,  nec  in  eo  satisfecit,  quod  bona  fíde- 
lium  Suae  Mtis  ob  íidelitatem  Suis  Mtibus  praestitam,  violenter  a 
Bachkaio  et  demum  a  Rakoczio  etiam  adempta.  et  restituti  in  Vien- 
nensibus  articulis  conclusa,  licet  tam  a  Sua  Mte,  quam  statibus  et 
ordinibus  regni  HuDgariae  illmo  quoqu  Dno  palatino  princeps  Báthori 
requisitus  fuisset,  non  restituerit  .  .  .  Ssüdgyi,  £rd,  orszgy.  VL  4ö5.  1. 

V.  ö.  a  478-ik  lapot,  hol  az  erd.  országgyűlésnek  erre  vonat- 
kozó felelete  foglaltatik,  a  követek  oldaljegyzeteivel  egytltt. 

Az  országgyűlés  ugyanis  azt  állítja  (a  hatodik  pontban),  hogy 
a  bécsi  békelcötés  a  pozsonyi  alkudozás  szerint  is  csak  annyiban 
kötelező  Erdélyre  nézve^  a  mennyiben  a  szabad  választásnak  és  a  jelen 
egyezségnek  nem  prejudical.  A  szabad  választás  ereje  pedig  abban  áll, 
hogy  ez  ország  maga  alkothat  magának  saját  országgyűlésén  alkalmas 
törvényeket,  minélfogva  a  fejedelem  a  vallás  és  elvett  templomok 
ügyében  is  intézkedhetett. 

Erre  a  követek  azt  jegyezték  meg:  hogy  a  bécsi  békekötés, 
melyet  a  magyar  király  és  rendek,  valamint  a  szövetséges  országok 
fejedelmei  is  megerősítettek,  egyetemes  érvényű,  s  azt  /az  erdélyiek 
külön  részeiben  nem  forgathatják  fel,  annyival  is  inkább,  mert  annak 
megtartását  esküvel  fogadták.  A  fejedelemnek  nincs  jogában  ezzel 
ellenkezőt  cselekedni  vagy  rendelni ;  a  vallásszabadság  és  az  elvett 
templomok  visszaadása  nem  egyes  személy,  hanem  Erdély  összes 
katholikusainak  joga,  melyet  nem  lehet  (infringi)álni.  A  szabad  válasz- 
tást illető  magyarázat  ezzel  ellenkező  nem  lehet.  (478.  1.) 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       89 

István  példáit,  mint  a  kik  aláirtak  ily  titkos  pontokat,  de 
tettöket  Bécsből  elárulták  s  ebből  tömérdek  baj  háromlott 
nemcsak  az  illető  fejedelmekre,  hanem  Erdélyországra  is. 
Hivatkozott  azon  tudomására  is,  hogy  a  Báthory  Gábor-féle 
titkos  pontokat  neki  a  budai  basa  adta  át,  a  ki  azokat  a 
bécsi  császári  Udvarból-  kapta.  Hogyan  kivánhatják  tehát, 
hogy  ő  kitegye-  magát  és  országát  ily  árulásnak  ?  Mind  a 
mellett,  hogy  meggyőzze  Mátyást  arról,  hogy  őszinte  bará^a 
a  békének  és  a  keresztyénség  ügyének,  hajlandónak  mutat- 
kozott arra,  hogy  egy  megbizható  ember  előtt  megesküdjék 
azon  pontokra,  sőt  veszély  idején  hajlandó  lesz  váraiba 
a   király  őrségét  is  befogadni.^ 

Mindez  nem  volt  elég  arra,  hogy  Mátyás  és  tanácsosai 
elfogadták  volna  az  egyezséget ;  a  tárgyalások  azonban  nem 
szakadtak  meg.  A  marosvásárhelyi  országgyűlés,  mely  időkőzben 
április — május  hóban  tartatott,  jóformán  eredménytelenül  osz- 
lott el.  A  tanácskozás  folyamában  kitütit,  hogy  Mátyás  tulaj- 
donképen Bethlen  megbuktatását  czélozza.  ö  ugyanis  Bocskay 
halála  óta  mindig  azon  törte  a  fejét,  miként  kebelezhesse  be 
Erdélyt  Magyarországba.  Nyilt  háborúval  nem  birta  a  török 
hatalom  miatt;  politikával  nem  tudta  Bethlen  ügyessége 
miatt.  Khlesel,  a  kire  Mátyás  Pázmány  mellett  legtöbbet 
adott,  a  keresztyénség  érdekét  azonosnak  hitte  Mátyás  ural- 
kodó házának  érdekével;  Bethlent  egyszerű  török  kormány- 
zónak tartotta.  Ily  értelemben  voltak  hangolva  a  német 
választó  fejedelmek  is.  Akadtak  erdélyi  főurak,  kik  Bethlen 
megbuktatásán  törekedtek ;  felbujtották  a  Báthory-család  tag- 
jait és  a  szászokat,  kik  a  papi  dézsma  negyedik  quartáját  is 
követelték. 

Bethlen  mindezekkel   szemközt   a   törvény   és  igazság 

1  Szilágyi  S^  Erd.  orszgy.  VL  332.  és  491.,  492.  1.  Tandem 
promisit  se  istam  asaecuratíonem  verbaliter)  tactis  sacris,  corporali 
scilicet  juramento,  coram  fídeli  aliquo  Mtis  Vrae  famulo  praestiturum 
literas  dare  non  posse.  Et  fideliter  etiam  Mti  Vrae  inserviturum,  signi- 
ficando  omnia  consilia  et  conatus  adversos  Turcarum,  qui  nulli  aeque 
quam  ipsi  forent  scitu  facilia. 


90  ZSILINSZKY    MIHÁLY.  f  . 

erejére  támaszkodva,  szerencsésen  fel  birta  tartani  országa 
békéjét  s  nyugodalmát.  A  szászokat  az  országgyűléshez  utasí- 
totta; s  figyelmeztette  őket,  hogy  a  meg  nem  erősített  szász 
papok  fejedelmi  megerősítése  érdekében  tegyék  meg  a  kellő 
lépéseket,  mert  különben  könnyen  megtörténhetik,  hogy  a 
kezökben  levő  quartát  is  el  fogják  veszteni.* 

A  szász  papok  dézmája  nem  csekély  fontosságú  kérdés 
volt ;  az  ez  ügyben  Bethlennél  járt  szász  küldöttségnek  töb- 
bek között  ez  volt  utasításul  adva: 

« Minthogy  ö  nagysága  megígérte,  hogy  mindennemű 
rendeket  igazságokban,  törvényekben,  privilégiumokban  meg- 
tart: azért  könyörgünk  nagyságodnak,  mint  kegyelmes  feje- 
delemnek, az  praedicatorokat  is  szabadságokban  megtartsa, 
és  azoknak  quartáért  az  árendát  méltóztassék  megadatni, 
avagy  az  praedicator  uraimnak  azt  percipiálniok  megenge4je.>  * 

Bethlen  erre  következőleg  válaszolt: 

Az  szász  papok  árendája  felől  tegnap  verbotenus  resol- 
váltuk  magunkat.  Várják  az  jövendő  gyűlést,  az  egész  ország 
előtt  láttassék  törvény  szerint  meg.  Valamit  az  ország  végez, 
készek  vagyunk  ahhoz  tartani  magunkat.  Mi  az  miben  talál- 
tunk, abban  tartsuk.* 

Erre  azonban  a  szászok  még  egyszer  feleltek,  hivat- 
koztak fejedelmi  ígéretére,  mely  szerint  mindenkinek  sza- 
badságát megadja;  ac^a  meg  tehát  a  szász  praedikátorok 
árendáját  is.  Mire  a  fejedelem  ingerülten  utasította  őket  a 
gyűlés  elé.* 


*  Szilágyi  S.,  Erd.  orszgy.  VI.  337.  és  540.  Ariiculus  septimus 
instnictionis  pro  legatis  Saxonicis  ad  illustrissimum  principem  és 
Resolutio  illustr.  principis  ad  praecedentem  articulorum  7-inum. 

^  Articalus  septimis  instraciionis  pro  legatis  saxonicis  ad  illus- 
trissimum principem.  Seildgyi  Erd.  országgy.  YI.  640.  1. 

"  Resolutio  illustrissimi  principis  ad  praecedentem  arcticolonim 
7-um,  U.  o. 

*  Replicatio  dominoram  Saxonum  ad  resolutionem  ilhistr.  prin- 
cipis, és  Resolutio  illustr.  principis  ad  articulum  praecedentem.  U.  o. 
641.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.         91 

Péchy  Simon  jul.  16-kán  kelt  levelében  a  fejedelem 
nevében  arra  figyelmeztette  a  szászok  superintendensét  hog\' 
a  fejedelem  nem  minden  szász  papoknak  jövedelmét  szüntette 
be,  csak  azokét,  a  kik  parochiát  változtatván,  a  püspöktől 
megerősítést  nem  nyertek  s  így  jogtalanul  élvezik  a  jövedel- 
meket. Ahol  tehát  ily  esetek  fordulnak  elő,  ott  lépjen  fel  a 
pQspök  erélyesen  s  az  engedetlenekről  jelentést  tegyen.^ 


III. 

Tharzó  Kristóf  Szepesváralján  zsinatot  tart.  —  A  klérus  mozog ; 
Homonnait  erdélyi  fejedelemmé  akarja  tenni.  —  A  n.-szombati  béke- 
okmányok a  kolozsvári  országgyűlésen  1615.  június  25-kén  kicserél- 
tetnek. —  A  titkos  pontok  is  elfogadtatnak.  —  Homonnai  és  a  papság 
ármányai.  —  Bethlen  összehivja  a  kolozsvári  országgyűlést  szeptember 

27-re.  —  Vallásügyi  törvényei. 

A  míg  Bethlen  a  szászokkal  vesződött,  addig  Thurzó 
Kristóf  a  szepesi  és  sárosmegyei  evangélikusokat  Szepes- 
▼áraljára  hivta  össze  1614.  január  22-kére,  hol  a  zsolnai 
zsinat  mintájára  fontos  határozatok  hozattak.  Azzal  szemben 
a  klérus  is  nagyobb  tevékenységet  kezdett  kifejteni.  Sőt  — 
úgymond  a  krónikás  —  a  praktikához  derékképen  hozzája 
kezdenek  ismét,  hogy  a  más  confessión  levőket  exstirpál- 
hassák  és  ugyan  deleálhassák.> 

A  siker  biztosítására  abban  állapodtak  meg: 

1.  hogy  a  jezsuiták  a  világi  katholikus  urakkal  kar- 
öltve működjenek, 

2.  hogy  jezsuita  collegiumok  alapíttassanak  nemes  ifjak 
neveltetése  czéljából,  kik  aztán  a  papismust  újra  felvirágoz- 
tassák, 

3.  hogy  e  czélból  a  világiak  áldozatokat  hozzanak, 

4.  hogy  a  dolgot  nem  kell  oly  nyilvánosan  kezdeni, 
mint.  azt  (Barbianó)  Jakab  tette,  hanem  titokban. 


*  U.  o.  Litterae  Pechy  ad  clarissimum  virum  dominum  Superin- 
tendentem.  Datam  Albae  Juliae  die  Julii  Anno  1614. 


92  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

5.  hogy  nem  a  fején  kell  elkezdeni,  mint  (Barbiano) 
Jakab  Kassán  és  Pethe  Márton  Lőcsén  tették,  hanem  az  apró 
egyházakat  kell  elébb  eltántorítani,  ekként  észrevétlenül  lehetne 
a  szabad  városokat  is  megtámadni, 

6.  hogy  a  katholikus  urak  birtokaikon  protestánsokat 
ne  tűrjenek,  mihez  mint  patronusoknak  joguk  is  van,* 

7.  hogy  a  protestáns  papoktól  a  negyed  és  nyolczad 
elvonassék  és  egyedül  a  katholikus  egyház  javára  fordíttassék, 

8.  hogy  a  prelátusok  az  ö  prebendájokon  bizonyos 
számú  tanulót  tartsanak, 

9.  hogy  tisztségeknek,  javaknak  osztogatásával  minden 
rendeket  a  katholikus  vallásra  térítgessenek, 

10.  hogy  a  hajdúk,  mint  az  üldözés  főakadályai,  vagy 
szétoszlassanak  vagy  eltöröltessenek. 

Ezen  megállapodások  megvalósításához  azonnal  hozzá 
is  fogtak,  Bethlen  ellenében  Homonnai  Györgyöt  kivánván 
erdélyi  fejedelemmé  tenni.^  A  titkos  tanácsban  1615.  jan. 
8-kán  meg  is  állapították  azon  pontokat,  melyek  a  fellépés- 
nek feltételeit  foglalták  magokban.  Ezek  között  volt  az  is, 
hogy  Homonnai  a  vallás  ügyét  abba  az  állapotba  helyezi 
vissza,  melyben  Báthori  Zsigmond  alatt  volt.'* 

Április  elején   Bethlen  küldöttei  követelték   és  várták* 

*  E  tanács  —  úgymond  a  krónika  —  nagyot  árta  az  Isten 
anyaszentegyházának  a  többivel ;  de  előbb-előbb  menvén  az  effectuálás- 
ban^  per  accidens  sokat  használa.  Mert  ez  lőn  mintegy  próbakő,  kik 
legyenek  igaz  keresztyének,  hazánknak  igaz  fiai  és  hazájoknak  és 
nemzetségöknek  gonosz  akarói  az  urak  közül,  az  mint  az  idő  azután 
megmutatja  az  példákból.*  Sepsi  Laaskó  Máté,  Krón.  Mikónál.  III.  Ii3. 1. 

'  <Homonnai  György  Homonnán  a  templomot  elveszi  és  pápista 
papokat  viszen  bele.  Homonnán  a  jezsuitáknak  collegiumot  épít,  igen 
ampliálja  reditusát,  jószágot  ad  hozzája,  igen  elszaporodnak :  «Col- 
legium  Drughetanum»-nak  nevezek.  Végre  Homonnát  kezdek  kérni 
tőle,  de  azt  nehezteli  odaadni,  mivel  onnan  neveztetnék.  U.  o.  144.  1. 

^  Religionis  negotium.  uti  tempore  Sigismundi  quondam  Bathorei 
in  usu  fűit,  in  integrum  restitui  quontum  possim  conabor.  .  L.  Bever- 
saies  dni  Homonna  ratione  Transylvaniae  de  8.  jan.  A.  1615.  Stildgyi 
Erd.  országgy.  VII.  206.  1.  V.  ö.  Horváth  M.  Y.  136-138.  1. 

*  Bethlen  G.  írja   Kolozsvárról    Dóczy  Andrásnak   1615.  április 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.      93 

Homonnai  megfékeztetését  s  ilem  akartak  titkos  pontokat 
elfogadni.  Végre  azt  is  elfogadták  s  május  6-kán  a  béke- 
okmányt aláirtak  Nagyszombatban.  Ebben  az  erdélyi  nem- 
zetek minden  jogai  és  szabadságai  sértetlenül  fenhagyatnak ; 
a  bécsi  békekötés  minden  pontja  és  záradéka  megerősíttetik 
különös  kiemelésével  a  vallás  szabad  gyakorlatának.^  Mátyás 
inegigérte,  hogy  nem  sokára  országgyűlést  fog  összehívni. 

Bethlen  hasonlóra  kötelezte  magát,  mihez  képest  május 
3-kára,  tehát  mielőtt  még  követei  visszaérkeztek  volna.  Gyula- 
fejérvárra  országgyűlést  hirdetett,  hol  a  n.-szombati  egyezség 
megerősíttetett.^  A  vallásra  vonatkozólag  felmerült  eset  alkal- 
mából, ez  határoztatott : 

(24).  Kraszna  vármegyei  atyánkfiai  panaszolkodnak,  hogy 
a  somlyai  tiszttartó  az  elmúlt  húsvétban  keresztet  adott  ki 
Krasznára,  melylyel  a  krasznaiak  processiót  járván  a  mezőn, 
a  szentegyházban,  a  faluban  bé  akarták  volna  azután  vinni, 
kiket  a  prédikátor  tiltott,  hogy  a  cinterembe  se  menjenek  bé, 
de  azzal  nem  gondolván,  a  cinterembe  bementenek  és  ott 
minden  cerimóniákat  peragálták,  annak  utána  lövöldöztenek 
s  a  prédikátort  illetlen  szókkal  illették  volna;  kiből  azért, 
hogy  nagyobb  dolog  ezután  ne  következzék,  végeztük  országul, 
hogy  ezután  efféle  dolgok  ne  történjenek.^ 

Az  említett  egyezség   végrehajtására   vonatkozó  utasí- 


9-kén;  hogy  az  ő  teljhatalmú  biztosai  felmentek  már  a  királyhoz. 
ö  semmi  illetlent  6  Felségétől  nem  kivan,  csak  azt,  a  mi  megilleti. 
« Csendesen  várjuk  —  úgymond  —  ennek  a  tractatusnak  végét  az  6 
Felsége  kegyelmes  resolutiójával  egy  Ott.  kívánván  az  úristentől,  hogy 
6  Felsége  jó  eventusát  engedje  az  sz.  nevének  dicséretére^  hazánk- 
nak, nemzetünknek  javára  s  megmaradására.*  Panaszolja,  hogy  Kendy 
István  üzenget  és  hittel  erősíti,  miszerint  ő  Felsége  Homonnait  akarja 
erdélyi  fejedelemmé  tenni  s  hogy  ennélfogva  nem  kell  bizni  a  béke- 
tárgyalásokban,  mert  ő  Felsége  fegyverrel  is  végbeviszi  szándékát.  De 
6  bizni  akar  a  királyban  és  várja  az  ő  resolutióját.  —  Szilágyi  S. 
Bethlen  G.  kiadatlan  politikai  levelei.  24.  1. 
'  Horvdih.  BrUsseli  okm.  IV.  117.  1. 

•  Seildgyi  S.  Erd.  országgy.  VII.  266—259.  és  259—262.  1. 

*  Vesgély  K.  i.  m.  244.  1. 


94  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tásokban  többek  között  mondatik  az  is,  hogy  a  biztosok 
sürgessék  a  katholikus  vallásnak  oly  módon  való  szabad  gya- 
korlását, hogy  Erdélyben  és  a  hozzája  csatolt  magyarországi 
megyékben  a  templomok,  iskolák  és  monostorok,  valamint  az 
azokhoz  tartozó  javak  oly  állapotban  állíttassanak  vissza, 
a  mint  azok  Báthori  Zsigmond  korában  valának.^  Termé- 
szetes, hogy  ezen  utasításon  kívül  még  Khlesel  is  adott  külön 
utasításokat,  melyek  nem  kedveztek  a  protestánsoknak. 

Az  okmányok  ünnepélyes  kicserélése  Kolozsváron  tör- 
tént, hova  E^thlen  jünius  26-kára  részleges  országgyűlést 
hivott  össze. 

Mátyás  követeit  fényes  kísérettel  fogadták  és  midőn  az 
okmányok  kicseréltettek  volna,  előlépett  Daróczy  s  átnyiytá. 
a  fejedelem  kezébe  Mátyásnak  egy  levelét,  melyben  ez  a 
katholikus  vallásnak  régi  jogaiba  való  visszahelyezését  sür- 
gette. Bethlen  illő  figyelemmel  olvasta  el  a  levelet  s  röviden 
csak  annyit  jegyzett  meg  reá,  hogy  e  tárgy  csak  rendes 
országgyűlésen  intézhető  el. 

A  titkos  pontokra  kerülvén  a  sor,  a  fejedelem  és  a 
követek  a  külső  terembe  vonultak,  hol  a  kicserélés  végbe- 
ment június  24-kén. 

Mátyás  követei  június  26-kán  újra  szóba  hozták  a  vallás 
ügyét;  de  Bethlen  ismételve  azt  válaszolta,  hogy  ő  ebben 
országgyűlés  nélkül  nem  intézkedhetik ;  *  de  niegigérte,  hogy 
a  tövisi  templomot  visszaadja. 

A  várak  átadása  késett  és  Homonnai  i!yra  <practicát 
indított »  Bethlen  megbuktatására  —  természetesen  a  bécsi 
udvar  beleegyezésével  és  a  főpapság  segítségével.  Ugyanis 
Khlesel  és  Pázmány  régi  terveiket  megvalósítandók,  mindent 
elkövettek,  hogy  daczára  a  n.-szombati  egyezségnek,  Bethlent 

^  Urgebunt  instanter  usum  et  exercitium  religionis  catholicae 
in  tota  provincia  partibusque  Hungáriáé  ei  annexis.  lü)enim  et  tem- 
plorum,  scholarum^  monasteriorum  et  bonorum  ad  eadem  pertinentiiun 
quemadmodum  temporibus  Sig.  Bathorii  fuerant  calholicis  restitutionem. 
Szilágyi  u.  o.  263.  1. 

«  Seildgyi  S.  VII.  26.  1. 


A    MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.       95 

és  vele  együtt  a  protestantismust  megsemmisítsék.  A  jobb 
érzelmű  hazafiak  elfordultak  e  gyalázatos  üzelmektől;  elfor- 
dult még  a  katholikussá  lett  Forgách  Zsigmond  is,  kit  a 
nevezett  két  főpap  hiába  igyekezett  terveinek  megnyerni. 
Khlesel  egy  rábeszélő  levelében  többek  között  azt  iija  neki, 
hogy  « inkább  támogatni  az  Isten  ellenségeit,  mint  a  katho- 
likus  egyház  hiveit,  annyit  tesz,  mint  az  isteni  végzetekbe 
nyúlni,  sigát  lelke  üdvösségét  koczkáztatni.»  ^  Pázmány  a 
király  egyenes  megbizásából  értekezett  Forgáchehal,  Dóczival 
és  Homonnaival. 

A  felháborodott  közvélemény  lecsillapítása  czéljából 
Mátyás  színleg  letiltotta  Homonnait  a  fegyverkezéstől,  csak- 
hogy Thurzó  nádort,  ki  Bethlennek  nem  volt  igen  barátja, 
fébrevezesse.  Pázmány  a  király  megbizásából  bejárta  a  fel- 
vidéket, hogy  a  titkos  tervet  elpalástolja  és  Bethlent  nép- 
szerűtlenné iegYe.  Felkereste  Thurzót  is,  hogy  bevonja  a 
Bethlen  elleni  cselszövény be.  ^  De  a  nádor,  bár  nem  szivelte 
Bethlent,  még  sem  volt  hajlandó  oly  vállalat  támogatására, 
mely  végtére  is,  ha  sikerülne,  a  protestantismust  veszede- 
lembe döntené.  Ugy  látszik  ezt  Khlesel  előre  sejtette  s  azt 
irta  róla  Molárt  hadügyi  tanácselnöknek:  « elébb  lesz  katho- 
likussá, mint  állandó  hivünkké». 

A  míg  az  ármány  ekként  szőtte  hálóját,  Bethlen  a 
n.-szombati  egyezséghez  hiven,  azon  munkálkodott,  hogy  a 
béke  megszilárdíttassék  s  mind  azon  pontok,  melyek  a  két 
alkudozó  fél  által  elfogadtattak,  szigorúan  végrehajtassanak. 
E  végből  összehivta  1615.  szept.  27-kére  az  erdélyi  rendeket 
Kolozsvárra.  Itt  beszámolt  eddigi  eljárásáról  és  a  vallásra 
vonatkozólag   tett   Ígéreteinek  beváltására   megtette  a   kellő 


*  Khlesel  levele  Forgáchhoz  1616.  április  16.  Hammer  III.  Urk. 
«20.  sz.  392.  1.  V.  ö.  Fraknói.  Pázmány  I.  195.  1. 

'  €Ha  a  nádor —  úgymond  —  nem  tart  velünk,  úgy  lehetetlen 
a  dolog  sikerében  biznunk,  mert  a  tartományok  többet  adnak  reá, 
mint  másra ;  de  ha  ő  a  mienk,  győztünk  s  azért  az  ő  megnyerésében 
sem  költséget  sem  fáradságot  nem  kell  kímélni. »  Hawwer,  KblesePs 
Lében  III.  103.  1. 


96  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

intézkedéseket,  melyek  a  főpapságnak  említett  cselszövényeivel 
szemben  fényesen  bizonyítják  az  ő  őszinte  jóakaratát  és 
türelmét. 

ö  hajlandó  volt  a  katholikusoknak  minden  jogos  igényét 
kielégíteni.  Hajlandó  volt  figyelembe  venni  a  katholikus  hivek 
többségét  egyes  községekben  és  ahhoz  képest  igyekezett  igaz- 
ságot szolgáltatni  a  perlekedő  hitfeleknek.  Hajlandó  volt  vissza- 
adni a  tövisi  és  kolosmonostori  templomokat,  természetesen 
úgy,  hogy  az  illető  katholikus  urak  ne  kényszeríthessék  pro- 
testáns vallású  jobbágyaikat  a  katholikus  templomba  járni. 
Hajlandó  volt  más  kérdéseket  is  tisztába  hozni,  de  mindig 
úgy,  hogy  necsak  az  egyik  fél,  hanem  lehetőleg  minden  fele- 
kezet megelégedjék. 

Ehhez  képest  a  rendek  a  következő  tör\'ényben  fog- 
lalták össze  megállapodásaikat: 

(34).  Az  romána  religióú  uraink  atyánkfiai  instantiá- 
jokra,  minthogy  artikulusunk  vagyon  rólla,  hogy  a  hol  melyik 
fél  többen  vagyon,  az  ollyané  légyen  az  templum,  megen- 
gedtük, hogy  Somlyón  és  Udvarhelyt  is,  ha  többen  vadnak 
azon  az  hütön  valók,  az  templomok  ő  számokra  légyenek ; 
de  addig  bele  ne  szállhassanak,  hanem  az  elsőben  egyenlő- 
képpen és  egy  költséggel  az  két  religión  valók  építsenek 
Somlyón  és  Udvarhelyen  auditóriumokat,  azután  restituál- 
tassék  mind  az  két  helyen  mind  az  két  parochiához  való 
házzal  és  quartával  együtt  az  major  parsnak. 

(35).  A  kolosmonostori  és  tövisi  templomokat  is  az  Nagy- 
ságod kegyelmes  tetszése  is  accedálván,  megengedtük,  de 
úgy,  hogy  más  hütön  valót  senkit  is  fenyíték  alatt,  sub  poena 
ducentorum  florenorum,  az  dominus  terrestrisek  sehul  praedi- 
catiójokra  menni  ne  cogáljanak. 

(36).  Vadnak  ilyen  panaszolkodások  is,  hogy  valamely 
praedicatorok  megyéjekben  mennek  vagy  hazatérnének,  igaz 
útjokban  némelyek  megverik  és  vagdalják  őket.  Hogy  azért 
ilyen  dolog  ezután  sehul  ne  történjék,  végeztük :  hogy  ha  ki 
ecclesiastica  personákat,  praedicatort,  schola-mestert  vag)" 
deákot  megverne  és  vagdalna  vagy  csak  megkergetne  is  maga 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL   97 

vagy  mások  által  ok  nélkül  és  az  dolog  megbizonyosodnék, 
az  olyan  fenyegetődök  és  háborgatok  és  annak  authori,  mox 
de  facto  kétszáz  forinton  maradjanak,  melyet  az  ispánok  és 
tiszlTiselők  az  olyan  emberen  mindjárást  exequálhassanak, 
melyben  semminemű  törvénybeli  remedium  ne  admittáltassék, 
melynek  fele  az  executoroké,  fele  az  laesa  parsé  légyen.  De 
ha  az  tisztviselők  nem  exequálnák,  azok  is  kétszáz  forinton 
maradjanak.  Viszont  ha  praedicator  cselekednék  per  se,  vei 
per  alios  ilyen  módon,  annak  megbüntetésében  is  az  feljül 
megirt  mód  observáltassék.* 

Miután  a  fejedelem   okt.  3-kán  megerősítette  volna  a 
(örvényeket,  a  gyűlés  szétoszlott. 


IV. 

Homonnai   elfogott  leveléből  kitűnik   a  mozgalom  czélja.  —   Bethlen 
értesiti  erről  Thurzót.  —   Forgách  Zsigmond  a  felvidéki  rendeket  két- 
szer Kassára  hívja.  —  A  rendek  kikelnek  Pázmány  ellen.  —  Homonnai 
folytatja  a  lazítást.  —  Thurzó  halála  és  rövid  jellemzése. 

A  kolozsvári  gyűlés  után  Bethlennek  egész  figyelmét 
a  Homonnai-féle  mozgalom  vette  igénybe.  Sokkal  élesebben 
látó  férfiú  volt,  semhogy  a  történtek  után  be  nem  látta  volna, 
hogy  ez  a  főpapoknak  állandó  « praktikája*  ellene.  De  még  nem 
volt  elég  hiteles  bizonyság  a  kezében,  melyre  nyiltan  hivat- 
kozhatott volna  s  melynek  alapján  az  egyezség  felbontására 
határozhatta  volna  el  magát.  Figyelemmel  várta  a  fejlemé- 
nyeket; várta  különösen  azt,  hogy  Magyarország  nádora,  kit 
a  vármeg^'ék  még  az  év  elején  országgyűlés  összehívására 
ösztönöztek,^  erélyesen  fog  bánni  az  ország  békéjének  fel- 
zavaróival. 

Várakozása  nem  volt  haszontalan.  A  véletlen  kezébe 
játszotta  Homonnainak  azon  levelét,  melyben  az  egész  ármány 

*  A  kolozsvári  országgy.  határozatai,  üsüúfjyi  Sándor:  Erd. 
<;rezággy.  VII.  277-289.  1.  Veseely:  Erd.  egyházt.  Ad.  I.  2tó.  1. 

•  Bethlen :  Pol.  lev.  U.  l 

ZsiÜDízky  :  Magyar  orüzággyülések.  ' 


98  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

terve  benfoglaltatik,  melyből  világosan  kitűnt,  hogy  e  nagyra- 
vágyó férfiú  csak  hitvány  eszköz  a  bécsi  udvar  és  a  klérus- 
kezében,  felizgatva  azon  ábrándos  gondolat  által,  hogy  fel- 
lépésével a  katholikus  egyháznak,  sőt  az  egész  keresztyén- 
ségnek  is  megmen tőjévé  leszen.'  <Én  ö  Felsége  kegyelmes 
requisitiója  előtt  —  irja  Homonnai  elfogott  levelében  —  sok 
ideig  excusáltam  magamat,  sőt  én  a  bajt  semmiképen  nem 
akartam  magamra  vennem,  de  ő  felsége  is  aztán  végre 
egyebet  nem  akarván  benne,  az  közönséges  jónak  megma- 
radásáért resolváltam  ő  felségének  aztán  magamat  s  föl  is 
vettem  magamra  az  véghezvitelét.  Ezt  pedig  nem  az  magam 
hasznomért,  sem  méltóságomnak  öregbüléseért  cselekedtem, 
két  dologért :  az  catholica  religiónak  oltalmazásáért  s  pro- 
pagatiójáért ;  másikért  az  egész  keresztyénségnek  megma- 
radásáért, hogy  én  mind  istenemnek  s  mind  az  (katholikus) 
anyaszentegyháznak  s  mind  pedig  az  egész  keresztyénségnek 
hasznosan  szolgáljak,  azért  vöttem  fel.»^ 

Homonnai  csakugyan  alkalmas  volt  ily  tervek  kezde- 
ményezésére. Korlátolt  eszű  és  vak  buzgalmú  férfiú,  a  kinek 
hiúságát  a  legmagasabb  fokra  izgatta  az  aranygyapjas  rend, 
melylyel  a  jezsuiták  és  a  katholicismus  mellett  kifejtett  buz- 
galmáért csak  nem  régen  diszíttetett  fel. 

Bethlen  sietve  irt  június  22-kén  a  nádornak,  a  vár- 
megyéknek és  a  generálisoknak,  hogy  országgyűlés  tartassék 
és  a  lázadó  Homonnai,  társaival  együtt,  «jure  belli >  megbün- 
tettessék.^ Ö  maga  is  Alvinczen  június  21 -kén  tábori  gyűlést 

*  Hogy  a  római  pápai  udvar  is  be  volt  vonva  a  dologba,  mu- 
tatja a  római  államtitkárnak  1616.  márcz.  19-kéröl  szóló  levele,  mely- 
ben a  Homonnai  tervére  vonatkozólag  ez  áll :  ^Alakítsa  Isten  a  viszo- 
nyokat olyképen.  hogy  azokból  mind  azon  előnyök  származzanak, 
melyeket  a  katholikus  vallás  szabadsága  és  emelkedése  érdekében 
reméllenek.  Fraknói  Pázmány.  Hl.  Fóti.  621.  1. 

»  Szilágyi  S.  Erd.  országgy.  VII.  29.3— 29é.  1. 

•'  .  .  .  minden  ez  ideig  való  álnok  praktikájok  napfényre  jött, 
semmit  immár  el  nem  fedezhetnek,  sőt  hogy  római  császár  engedel- 
méből  volt,  világosan  megtetszik  instructiójának  első  articolusából.  .  .. 
Azért  uram.  mi  is  ezt  immár  könnyen  ne  hagyjuk  ;  minthogy  mi  okot 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       99 

rögtönzött  s  ott  felmutatta  a  kezeibe  került  Homonnai-féle 
iratokat,  melyek  nemcsak  fe\jogositották,  sőt  inkább  kötelez- 
ték arra,  hogy  önvédelemről  gondoskodjék.  Világos  volt  előtte, 
hogy  Homonnai  a  király  segítségével  nem  kisebb  vállalathoz 
fogott,  mint  hogy  őt  a  fejedelemségtől  megfoszsza,  Thurzót 
a  nádorságban  megbuktassa  és  a  <haeretikusokat>  megtörje.^ 

Thurzó,  mihelyest  a  titkos  fondorlatokról  értesült,  azon- 
nal utasította  a  vármegyéket,  hogy  Homonnai  ellen  kezdjék 
meg  «az  inquisiti6t«> 

Forgách  Zsigmond,  mint  a  felvidék  főkapitánya,  Kdssdra 
hivta  össze  a  félvidék  nemességét,  hogy  vele  a  zavarok  mi- 

nekik  semmire  nem  adtunk,  igaz  ügyünkben  mi  is  méltán  kivánunk 
igazságot.  És  hogy  az  magyar  nemzet  ellen  ne  láttassunk  mi  fegyvert 
vonni  .  .  .  azért  im  írattunk  mind  az  vármegyéknek,  palatinus  és  gene- 
rális uraméknak.  minthogy  az  országok  békességének  oltalmazására  ő 
kegyelmek  s  ő  nagysága  köteles,  azt  kivánjuk  mi  is  orszdgul,  hogy 
Homonnait  compliceseivel  együtt  mindjárt  jure  belli  megbüntesse ;  tessék 
meg  azzal,  hogy  nem  ország  s  nem  a  magistrátusok  akaratjából  indította 
ezt  a  háborúságot  Homonnai  és  el  sem  szenvedi  neki. . .  Bethlen  Rhédey- 
nek  június  22.  Bethlen  pol.  lev.  60.  és  64.  1. 

*  Az  pogánságnak  —  úgymond  Homonnai  elfogott  levele  —  nem 
keveset  kelletik  tartani  attól,  az  mikor  Erdélyben  katholikus  fejedelem 
leszen  valaki.  Második  dolog  az.  hogy  mivel  Magyarországban  az 
ország  palatinusa  Thurzó  György  haeretikus.  az  mi  országunknak  leg- 
nagyobbik része,  avagy  talán  csak  tizedrésze  ha  katholikus^  a  többi 
mind  haeretikus.  2.  Erdélyben  is  Bethlen  Gábor  mind  török  s  mind 
haeretikus,  kitől  Isten  oltalmazzon  bennünket,  ha  történet  szerént  az 
mi  kegyelmes  urunk  s  királyunk  Mathias  császár  meg  történnék  halni, 
ez  két  hatalmas  haeretikus  úr  conspirálna  egymás  között,  az  catho- 
likusok  ellen  feltámadnának  s  mind  exstirpálnák,  vagy  martyrommá 
tennék  őket.  . .  Hofnonnai   levele  közli  Szilágyi  S-    VII.  293—295.  1. 

.  .  .  Hogy  mindezek  az  felyül  megirt  ratiók  szerént  ez  vesze- 
delem praecaveáltasson  úgy  kellett  énnekem  erre  magamat  vennem. 
hogy  mindezekben  hasznosan  s  kedvesen  szolgálhassak  .  .  .  s  a  feltett 
czélt  eíTectuál hassam. 

Minthogy  ő  nagysága  istenfélő  katholikus  úr,  szereti  mind  az 
egész  keresztyénségnek  s  a  katholica  rehgiónak  megmaradását  s  ter- 
jesztését, ex  sua  pietate  et  zelo  és  a  katholicus  religiónak  promotió- 
jára  nézve :  nincsen  abban  kétségem,  hogy  mindent  ő  maga  kész  nem 
volna  a  felyül  megirt  ratiókért  s  okokért  cselekedni.  U.  o.  294>.  1. 


433o\U') 


102  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

is  mondották   és  keresztül   vitték,   hogy  a  határozatok  har- 
madik pontjában  ez  kifejezést  nyerjen. 

Ezen  harmadik  pont  így  hangzik: 

« Miután  Pázmány  Péter  jezsuitát  a  rendek  testi  lelki 
ellenségüknek  tekintik,  minél  előbb  hagyja  el  Magyarország 
felső  részét,  hova  a  békességnek  nem  helyreállítása,  hanem 
teljes  megzavarása  végett  jött.  Lehetetlennek  is  tartják  a 
rendek,  hogy  ő,  ki  ezen  mozgalmaknak  egyik  föoka,  hajlandó 
lenne  állandó  béke  tárgyalásában,  annál  kevésbé  létrehozásán 
fáradni.* 

Július  15-kén  kihirdették  a  végzéseket  és  a  rendek  bal- 
sejtelmek között  hagyták  el  Kassát. 

Általában  el  volt  terjedve  a  hir,  hogy  a  pápa  titkon 
pénzt  küldött  Homonnainak,^  hogy  Pázmány  azért  járt  két 
hétig  a  felvidéken,  hogy  az  urakat  a  rendektől  elszakítsa, 
hogy  Homonnai  terveit  annál  könnyebben  megvalósíthassa. 
Zemplénmegye  hivatalosan  jelenté  Sárosmegyének,  hogy  Páz- 
mány a  felvidék  főkapitányát,  Forgách  Zsigmondot  nemcsak 
erélyesebb  fellépésre  buzdította,  hanem  arra  is  fölhívta,  hogy 
a  nemességet  ölje  és  tömlöczre  vesse;  hogy  a  rendeket  is 
azzal  fenyegette,  miszerint  nem  sokára  haddal  fog  vissza- 
térni az  ellenszegülők  megfékezésére.  A  nádor  felhivatott, 
hogy  ily  jelentések  alapján  vizsgálatot  rendeljen,  mi  aztán  a 
király  tudtával  meg  is  történt,  természetesen  oly  eredmény- 
nyel, minőt  ily  titkos  ármányok  szövedékében,  melyben 
Thurzót  kivéve  a  főbb  tisztviselők  a  királylyal  egyetemben 
részesek  voltak,  lehetséges.  Pázmány  ártatlannak  mondatott 
ki   és  a   rajta  elkövetett  méltatlanság   fájdalmát   csakhamar 


*  Mikö,  Erd.  tört  eml.  111.  160.  1.  Tény,  hogy  Rómában  élénk 
figyelemmel  kisérték  e  mozgalmat  és  hogy  a  Bethlen  ellen  irányzott 
terveket  melegen  pártolták.  A  pápai  nuncius  az  erdélyi  püspök  fel* 
hivása  következtében  felhívta  a  lengyel  királyt,  hogy  Homonnait 
Erdély  elfoglalásában  pénzzel  és  haddal  segítse.  Minden  kis  siker  után 
jött  a  biztatás  cs  bátorítás  a  katholikus  ügy  melletti  kitartásra.  — 
FráktuH.  Pázmány  I.  Pótlék  621.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       103 

azzal  gyóg^'ította  meg  a  király,  hogy  öt  esztergomi  érsekké 
tette  1616.  szeptember  28-kán. 

Homonnai  a  kassai  gyűlés  után  újra  mozogni  kezdett. 
Radul  vajdával  szövetkezett  Bethlen  ellen ;  de  azért  ügyesen 
tudta  magáról  elhárítani  a  lázítás  vádját.  Bethlen  védelmezte 
magát.  Bizonyságul  hivta  fel  Istent  és  az  ő  szent  angyalait, 
hogy  ö  a  király  ellen  nem  fondorkodott.  Csodálkozását  fejezte 
ki  a  felett,  hogy  vallása  miatt  úgy  üldözik.  De  részben  örült 
is  neki.  Vetélytársának  ármányait  addig  tűri,  a  míg  lehet. 
Hazája  gyilkosának  nem  akar  tartatni.  Bízik  Istenben,  ügyé- 
nek igazságában.^ 

A  hajdúk  kétfelé  szakadtak;  egy  részük  Bethlen,  más 
részük  Homonnai  felé  hajlott,  de  a  rablásban  és  fosztogatás- 
ban egyformák  voltak.  A  háború  kitörését  nem  lehetett  meg- 
akadályozni már  csak  azért  sem.  mert  az  a  férfíú,  a  ki 
leginkább  volt  képes  hatni  a  kedélyekre,  Thurzó  (György 
nádor,  1616.  deezember  24-kén  elköltözött  az  élők  sorából. 
Mikor  a  hajó  elveszti  kormányosát,  a  szelek  által  felkorbá- 
csolt hullámok  könnyen  összecsapnak  felette. 

Thurzó  kitűnően  kormányozta  az  ország  hajóját. 

Két  kiváló  jellemvonása  tette  őt  az  ország  legkitűnőbb 
kormányzójává,  t.  i.  lángoló  hazafisága  és  erős  hitbuzgalma. 
Mint  magyar  hazafi,  rendületlen  hűséggel  ragaszkodott  az 
ország  törvényeihez  és  alkotmányos  szabadságaihoz.  E  részben 
sem  a  királyi  kegy  mosolya,  sem  a  korában  oly  gyakran 
felmerült  demagógok  szidalma  nem  tántorította  meg.  Békés 
természete  mellett  az  engesztelő,  a  békítő  és  csitító  nehéz 
szerepét  vállalta  magára,  a  nélkül,  hogy  elveiből  egy  hajszál- 
nyit is  lealkudott  volna.  Mint  vezér  előrelátó  és  rendszerető, 
mint  családfő  gyöngéd  és  önfeláldozó,  mint  nádor  alkotmány- 
on tisztében  higgadt  és  erélyes  volt. 

A  protestáns  vallásnak  nem  volt  őszintébb  híve.  erő- 
sebb  támasza  és  lelkesebb  vezére,  mint  Thurzó  (Tyr)rgy.  De 
a  más  felekezetűek  iránt  türelmes  volt.   csakis  akkor  hasz- 

»  Fraknói,  Pázmány  I.  249.  1. 


104  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nálta  hivatalos  tekintélyének  hatalmát,  ha  valaki  erőszakos- 
ságaival közbotrányt  okozott.  Megvesztegethetlen  jelleménél 
fogva  nemcsak  e  hazában,  hanem  ennek  határain  kívül  is 
úgy  tekintették  őt,  mint  békebirót,  mint  az  ^^más  ellen 
agyarkodó  hitfelekezetek  kiengesztelőjét  Felekezetének  termé- 
szetes jogait,  vallásának  szabad  gyakorlatát  igen  súlyos  körül- 
mények között  védelmezte  és  midőn  annak  lételét  törvényileg 
biztosította,  egyúttal  arról  is  gondoskodott  hogy  egyháza 
belszervezetének  megalapítása  által  annak  f^lődését  is  elő- 
mozdítsa. E  tekintetben  a  zsolnai  zsinat  határozataiban  örök 
emléket  biztosított  magának  az  utókor  előtt.  Nagy  kiterjedésű 
uradalmaiban  számos  egyházat  és  iskolát  alapított;  gondos- 
kodott jeles  papok  és  tanítók  kiképeztetéséről,  úgy  lévén 
meggyőződve,  hogy  az  evangyéliom  igazságának  terjesztői,  a 
hitélet  ébresztői  csak  alapos  tudomány,  megbízható  jellem  és 
kitartó  buzgalom  mellett  hathatnak  igazán  jótékonyan  a  népre. 

A  tudománynak  és  művészetnek  kedvelője  volt.  Istvánfi 
Miklós  történetírónkat  jó  tanácsosai  és  anyagi  segélylyel  támo- 
gatta s  ő  maga  is  szívesen  irt,  ha  hivatalos  teendői  mellett 
egy  kis  üres  ideje  maradt.  Természetesen  az  azon  kor  szelle- 
méhez képest  leginkább  gyönyörködött  a  vallási  irodalomban 
s  ebben  is  a  protestáns  vallásirányü  művekben.  Hogy  mily 
erős  meggyőződés  honolt  lelkében  a  protestáns  vallás  igaz- 
sága felől  mutatja  azon  körülmény,  hogy  végrendeletében 
azon  utódait,  kik  atyai  tanításairól  és  intéseiről  m^feledkezve, 
az  igaz  ágostai  evangyélmi  hitvallástól  (ab  orthodoxa  Augus- 
tana  confessione)  eltérnének,  az  örökösödésből  kirekesztette. 

Ez  ugyan  kissé  túlszigorú  intézkedésnek  tűnik  fel,  de 
indokát  találja  azon  veszélyben,  melybe  a  protestáns  felekezet 
egy  részről  a  külső  előnyök  általi  csábítások,  másfelől  pedig 
az  ellenreformátió  erőszakosságai  miatt  jutott.  Mindenre  kiter- 
jedő figyelme,  fáradhatatlan  munkássága  számtalan  oly  intéz- 
ménynek adott  léteit,  melyek  halála  után  még  nagyobb  embernek 
tüntették  őt  fel,  mint  a  minőnek  tartották  míg  életben  volt 
A  mily  nagyra  becsülték  őt  mint  hazájának  és  vallásának 
fővédőjét,  ép  oly  őszintén  siratták  is  meg  halála  után  mind- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       105 

azok,  a  kik  a  magasabb  eszmék  iránt  lelkesedni  tudtak  és 
a  kiknek  lelke  el  nem  volt  homályosítva  magán  és  hatalmi 
érdekek  szenvedélye  által. 

V. 

Bethlen  kénytelen  fegyverhez  nyúlni.  —  Forgách  Kassára  hívja  a  fel- 
vidéki rendeket;  ezek  békekísérletet  ajánlanak.  •—  A  prágai  tanács- 
kozmány  országgyQlést  sürgetve,  kölcsönös  szemrehányások  után  ered- 
xnénytelepQl  eloszlik.  —  A  nagyszombati  tanácskozni ány  jun.  29-tdl 
aug.  2-káig.    —  A    N.-Károlyban    tervezett   összejövetel   elmaradt.  — 

A  reformatió  százados  ünneplése. 

Bethlen  az  ellene  szőtt  ármányok  következtében,  a 
Mátyás  tudtával  támasztott  Homonnai-féle  támadás  vissza- 
verésére kénytelen  volt  fegyvert  fogni,  annyival  is  inkább, 
mert  a  valódi  tények  elferdítésével  a  király  őt  vádolta  béke- 
zavarással egyenetlenség  szítással. 

Thurzónak  közbejött  halála  jó  alkalom  volt  Khlesel  és 
Pázmány  érsekeknek  arra,  hogy  a  kormány  tényleges  veze- 
tése mellett  szítsák  az  egyenetlenség  tüzét,  harczra  tüzeljék 
a  Prágában  lakó  királyt,  izgassák  a  katholikus  befolyásosabb 
embereket.  Homonnai  Györgyön  kívül,  szolgálatukban  állottak 
még:  Eszterházy  Miklós  és  Kendy  István,  Lónyay  Endre  és 
Dóczy  Endre. 

Forgách  Zsigmond,  midőn  látta,  hogy  a  türelmét  vesz- 
tett Bethlen  csakugyan  beütött  Magyarországba  és  hogy  seregei 
már  Debreczen  alá  érkeztek:  Kassára  hívta  a  felsőmagyar- 
országi rendeket  jan.  2-kára,  hogy  a  teendők  felől  tanács- 
kozzanak. 

Az  volt  a  kérdés,  hogy  miképen  lehetne  Bethlent  békés 
visszavonulásra  birni,  vagy  ha  ez  nem  sikerülne,  az  országot 
megvédelmezni.  Forgách  előterjesztéseiben  felhívta  a  rendeket, 
hogy  mindenek  előtt  követet  küldjenek  Bethlenhez  és  csak 
akkor,  ha  ez  kedvezőtlen  válaszszal  jönne  vissza,  kellend  köz- 
felkelést hirdettetni.^ 

^  Az  ide  vonatkozó  okmányok  a  Nemz.  Múzeumban  vannak. 
Libraria  Diplom.  1.  k.  és  Compages  Diplomatum. 


lOG  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

A  király  távol  lévén,  a  nép  és  a  rendek  zavarban 
voltak  arra  nézve,  hogy  voltaképen  ki  vezesse  az  ország 
kormányát. 

A  hatalmat  tényleg  a  papok  ragadták  kezeikbe.  Páz- 
mány volt  az  irányadó;  az  bírta  a  király  bizalmát,  ahoz 
jártak  a  királyi  tanácsosok,  annak  szava  döntött  a  legfonto- 
sabb országos  kérdésekben.  Esze,  tudománya,  katholikus  túl- 
buzgalma  ellenállhatlanúl  ösztönözték  őt  arra,  hogy  Bethlennel 
megbirkózzék.  Érezte,  hogy  magához  méltó  ellenféllel  van 
dolga,  a  ki  szellemi  tehetség  dolgában  egy  hajszállal  sem 
volt  nálánál  kisebb,  csak  azon  eszközök  voltak  kisebbek,  a 
melvek  felett  ez  rendelkezhetett 

Pázmány  és  társai  belátták,  hogy  Bethlen,  mihelyest 
általok  megtámadtatik,  kénytelen  lesz  a  török  segítséghez 
folyamodni.  Ezért  figyelmeztették  is  a  királyt,  hogy  halaszsza 
el  Erdély  ellen  a  támadást,  míg  a  fejedelem  béke  iránti  haj- 
lamairól meggyőződhetnek. 

Bethlen  azzal  mutatta  meg  békés  hajlamát,  hogy  jan. 
végén  két  követet  küldött  Prágába  a  fenforgó  félreértések 
eloszlatására.  A  maga  részéről  határozottan  és  nyíltan  tud- 
tára adá  a  királynak,  hogy  elfogott  levelekből  tudomása  van 
róla.  miszerint  Homonnai  mindig  a  királyi  udvartól  kapott 
segélyt  és  bátorítást,  ó  a  zavargók  megbüntetését  és  nem 
bátorítását  sürgeti,  és  a  béke  megszilárdítására  legczélszerübb 
eszköznek  tartja  a  unagyar  országgyűlés  összehívását.  Ha 
ezt  a  király  megteszi,  akkor  meg  fog  győződni  arról,  hogy 
€nem  oly  férfiúval  van  dolga,  ki  mint  a  nád,  megingattatik 
minden  szellő  által,  hanem  olyannal,  ki  a  becsületet  és  állha- 
tatosságot mindenek  fölött  becsüli.  > 

A  király  maga  is  belátta  az  országgyűlés  összehívásá- 
nak szükségét,  de  azt  sem  merte  megtenni,  míg  Pázmánynak 
e  részbeni  véleményét  meg  nem  hallgatta.^ 


*  Mátyás  levele  Pázmánylioz  1617.  június  27-kén,  melyben  fel- 
hívja őt,  adjon  véleményt  az  iránt,  mikor  lenne  legrzélszerQbb  az 
országgyűlést  összehívni.  Prim.  levélt.  Fraknói  1.  271.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       107 

A  prágai  tanácskozásban  szintén  Pázmány  volt  a  király 
legbizalmasabb  embere ;  ez  által  hívta  még  meg  Lépes  Bálin- 
tot, Hoffkircher  Andrást  és  Révai  Pétert  is,  a  kik  márczius 
havában  Bethlen  követeivel,  jelesül  Kemény  Boldizsárral  és 
Kassai  Istvánnal  megkezdték  a  tárgyalásokat 

Mátyás  biztosai  azon  álláspontra  helyezkedtek,  mintha 
a  királynak  semmi  része  sem  volna  a  Homonnai-féle  mozga- 
lomban ;  ők  játszották  az  ártatlant  és  tizennégy  pontban  fog- 
lalták össze  és  terjesztették  elő  azon  állítólagos  sérelmeket, 
melyeket  a  király  és  Magyarország  Bethlentől  szenvedett. 

Elzekben  szemére  hányják  Bethlennek,  hogy  a  törököt 
a  király  ellen  ingerli  s  Magyarországban  terjeszti  a  békételen- 
séget  Ezen  eljárásában  —  úgy  mondják  —  ürügyül  a  vallást 
használja,  mintha  a  király  őt  vallása  miatt  üldözné.  A  hajdú- 
kat nyilt  levelekben  fenyegeti,  hogy  ha  hozzá  nem  állanak, 
tOzzel-vassal  fogja  elpusztítani  lakhelyeiket.  A  királyt  azzal 
gyanúsítja,  hogy  Homonnai  mozgalmát  elősegíti.  A  nagy- 
szombati szerződést  megsértette;  igéretét  meg  nem  tartotta. 
A  király  leveleit  elfogta;  alattvalóit  lázította  stb. 

Ezen  vádpontok  ellenében  könnyű  volt  Bethlen  követei- 
nek a  védelme.  Kimutatták,  hogy  a  fejedelem  Homonnai  fel- 
kelése előtt  semmit  sem  tett  a  király  ellen.  Azután  kénytelen 
volt  magát  védelmezni,  mert  tudta,  hogy  a  király  támogatta 
a  mozgalmat.  Homonnai  elfogott  leveleiből  kiderült,  hogy  a 
király  vallása  miatt  üldözi  Bethlent.  A  hajdúkat  nem  csábít- 
gatta a  fejedelem,  csak  arra  figyelmeztette  őket,  hogy  ha  a 
békét  meg  nem  tartják,  a  török  reájuk  megy.  A  király  levelét 
nem  ő  fogta  el,  hanem  a  hajdúk  hozták  hozzá  felbontva  stb. 

Ezek  után  előadák  a  követek  urok  kívánságait  és 
sérelmeit. 

Kívánták,  hogy  a  Homonnai-féle  lázadásban  résztvevők 
megbüntessenek  s  miután  Homonnai  és  Dóczy  azzal  dicse- 
kesznek, hog\'  ők  e  mozgalomban  a  király  parancsát  teljesí- 
tették, tehát  nyujtassék  erre  nézve  felvilágosítás.  A  nagy- 
szombati szerződés,  mely  meg  nem  sértetett,  erősíttessék  meg 
újra.  E  végből  hivassék  össze,  mielőbb  az  országgyűlés. 


108  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Elpanaszolták  azután  az  erdélyi  küldöttek,  hogy  az  6 
fejedelmök  sértve  érzi  magát  azon  rágalmak  által,  melyeket 
róla  terjesztenek.  A  császári  udvarból  a  birodalmi  rendekhez 
intézett  levelek  úgy  jellemzik  öt.  mint  a  keresztyénség  ellen- 
ségét és  tartományának  zsarnokát.  A  királyi  udvar  szóval. 
Írással  és  erőszakos  tények  által  sokféleképen  megsértette  a 
fejedelmet ;  titkos  fondorlatokat  szőtt  ellene,  a  mint  az  a  király 
elfogott  leveleiből  világosan  kitűnik  stb. 

A  választ  a  király  nevében  Pázmány  készítette,  oly 
hangon,  mely  nagyon  elárulta,  hogy  Prágában  az  igazságot 
nem  szívesen  tűrik.  Még  azon  is  megütközik,  hogyan  meré- 
szel Bethlen  valamely  kívánságot  fejezni  ki  a  király  ellenében  í 
Ellenben  a  maga  részére  elégléteit  követelt  és  azt,  liogy 
Erdélyben  és  a  hozzákapcsolt  megyékben  a  katholikusoknak 
teljes  vallásszabadságuk  legyen.  Holott  tudvalévő  dolog,  hogy 
Bethlen  a  legtürelmesebb  fejedelem  volt. 

Elég  az  hozzá,  hogy  e  tanácskozmány,  mivel  a  nézetek 
nagyon  különbözők  és  mivel  a  küldöttek  nem  voltak  telj- 
hatalommal felruházva,  eredménytelen  maradt.  A  vallás  kér- 
dése, mely  körül  forgott  tulajdonképen  az  ügy,  más  kérdésekbe 
lett  burkolva.  Mind  a  két  fél  tudta  ezt;  minden  másban, 
mint  mellékes  ügyben,  szívesen  engedett  volna,  de  csak  ha 
e  mellett  a  maga  vallásos  meggyőződésének  diadalt  szerez- 
hetett. 

Egy  újabb  tanácskozás  szüksége  merült  fel.  Ennek 
helyéül  Nagyszombat,   idejéül  pedig  jun.  29-ke  tűzetett  ki. 

A  király  ismét  Pázmányt  bízta  meg  az  értekezlet  veze- 
tésével, melléje  adván  Molárt  Jánost,  Pethe  Lászlót  és  Révai 
Pétert  mint  biztosokat.  Bethlen  a  maga  részéről  Pécsi  Simon 
kanczellárt  Fráter  István  protonotáriust,  Balassi  Mihály 
marosszéki  kapitányt  és  Dávid  deákkőhalmi  királybírót 
küldötte  ki. 

Pázmánynak  egy  melegen  irt  levélben  ajánlotta  az 
ügynek  őszinte  felkarolását.  « Kegyelmedet  azért  —  írja  — 
szeretettel  kérjük,  maga  keresztyén  jóíndulatját,  becsületes 
állapotját,  jó  hírét,  nevét  szeme  előtt  viselvén,  sokszori  maga 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       109 

ajánlásáról  m^emlékezvén,  mostan  azokat  cselekedetivel  is 
megte^esitvén,  minden  erejével,  tehetségével  legyen  azon,  vala- 
mit szegény  megromlott  hazánknak,  elfogyott  nemzetségünknek 
és  az  egész  keresztyénségnek  javára,  előmenetelére  föltalálhat, 
igyekezzék  abban,  a  mostani  tractatus  mehessen  boldogul  jó 
végben.*^ 

Sok  kényes  kérdés  lett  megbeszélve,  míg  a  kölcsönös 
szemrehányások  után  a  vallás  kérdéséhez  eljutottak. 

Július  közepén  Bethlen  fejedelmi  czíméről  volt  a  szó, 
melyet  a  király  követeinek  nagyobb  része  nem  akart  elis- 
merni. E  tekintetben  Pázmány  okosabb  volt  mint  társai.  0 
nem  helyezkedett  az  oppositió  merev  álláspontjára.  Kész  volt 
engedni,  de  természetesen  viszont  engedmények  mellett.  Szivesen 
beleegyezett  abba,  hogy  Bethlen  megkapja  a  fejedehni  czímet ; 
de  annak  fegében  követelte,  hogy  Erdélyben  a  katholikus 
vallás  jobb  lábra  áUíttassék. 

Július  20-kán  abban  történt  a  megállapodás,  hogy  a 
király  elismeri  Bethlen  fejedelmi  czímét  s  ennek  fejében  az 
egyesség  minden  pontjának  őszinte  megtartását  kivánja.  Bethlen 
követei  viszont  a  magok  részéről  kijelentették,  hogy  a  katho- 
likus vallás  szabad  gyakorlata  úgy  az  egyházi  személyeknek, 
papoknak  és  tanítóknak  és  bármely  rendű  és  rangú  katho- 
likus embereknek  Erdélyben  minden  akadály  nélkül  meg- 
engedtetik. Ennek  fentartása  tekintetéből  a  fejedelem  gondos- 
kodni fog,  hogy  azokról  vagy  a  régi  parochiák  visszaadása 
által  vagy  más  módon  gondoskodva  legyen.^ 

Július  következő  napjaiban  nem  volt  nyilvános  ülés, 
csak  magán  értekezleteken  tanácskoztak  a  felett,  hogy  mit 
kellene  az  új  békeokmányba  tenni  s  mit  abból  kihagyni. 
Pázmány  erre  nézve  a  királytól  várt  választ,  de  mivel  az 
késett,  tehát  csakis  jul.  26-kán  vették  fel  újra  a  tárgyalás 
fonalát.  Itt  a  vallás  ügyében  az  kivántatott,  hogy  a  katholikus 
vallás  érdekében  biztosítékot  nyújtsanak  az  erdélyi  követek. 


»  Fraknöí.  I.  289.,  290.  1. 

»  Seildgyi  Erd.  orszgy.  VII.  443.  1. 


110  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

De  ezek  azt  felelték,  hogy  e  tekintetben  magán  kérdés  inté- 
zendő a  fejedelemhez,  ki  sokkal  inkább  fogja  megtartani  az 
egyességet  így,  mintha  oly  valamire  köteleztetik  általok,  mire 
nézve  nincs  semmi  utasításuk. 

Augusztus  másodikán  még  tanácskoztak  a  külön  pontok 
fölött :  a  tárgyalásokat  azonban  e  napon  bezárták  s  a  béke- 
okiratot egymással  kicserélték.  Megújíttattak  az  1615-ki  szer- 
ződés határozatai.  Ezeknek  a  múltban  történt  megsértésére 
mindkét  fél  a  feledés  fátyolát  borítja;  de  jövőre  a  békének 
felzavarása  hűtlenségi  büntetést  von  maga  után.  Erdély  meg- 
tartja azon  határokat,  melyekkel  Báthory  Zsigmond  idejében 
birt.  Végre  még  némely  ügyek  elintézése  végett  mindkét  fél 
biztosai  Nagy-Károlyban  fognak  találkozni.* 

A  Nagykárolyban  tervezett  összejövetel  azonban  elma- 
radt, a  mennyiben  a  magyar  biztosok  a  fejedelem  némely 
követeléseinek  elintézését  közvetlenül  a  királyra  bizták.  Ezek 
közé  tartozott  a  fejedelmi  czím  is,  mely  a  kathoUkus  vallás 
szabadságának  biztosításával  volt  összekötve.  E  tekintetben 
a  király  részletes  véleményt  kért  Pázmánytól.  Attól  félt  ugyanis 
hogy  a  közvélemény  Bethlennek  «princeps»  czímét  ügy  fogná 
fel,  mint  « gonosz  tetteinek »  jutalmát,  mint  tekintélyének  eme- 
lését, mi  veszélyes  következményeket  vonhatna  maga  után. 

A  részletes  véleményt  és  a  végleges  királyi  választ  nem 
ismerjük;  de  az  bizonyos,  hogy  Mátyás  részéről  a  nagy- 
szombati egyezség  megerősítése  elmaradt.  A  közvélemény  ily 
körülmények  között  mindinkább  hangosabban  nyilatkozott  az 
országgyűlés  összehívása  iránt.  A  nádor  halála,  a  király 
beteges  volta  és  örökösének  kijelölése  nem  kis  gondot  oko- 
zott az  ország  élén  álló  férfiaknak.  Féltek,  hogy  ha  a  protes- 
tánsok többségre  találnak  jutni,  az  uralkodó  házra  nézve 
még  Magyarország  birtoka  is  kérdésessé  tétethetik.  Már  pedig 
az,  hogy  a  protestánsok  nem  csekély  számban  vannak  e 
hazában  és  hogy  az  összetartás  ösztöne  élénken  él  kebleikben^ 
világosan  kitűnt  abból,  hogy  a  mindkét  protestáns  felekezethez 

»  Fraknői,  Pázm.  I.  293.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       111 

tartozó  hívek  ezen  év  nov.  10.,  11.  és  12-kén  a  reformatió 
évszázados  emlékét  országszerte  megünnepelték.  Az  ország 
legelőkelőbb  családai  örömmel  vettek  részt  az  evangéiiomnak 
ezen  kiváló  nagy  ünnepén.  Oda  tartoztak  a  Thurzók,  Battyániak, 
Perényiek,  Bethlenek.  Bocskayak,  Ulésházyak.  Rákóczyak, 
Rhédeiek,  Zrínyiek,  Nádasdyak,  Apponyiak,  Tökölyek,  For- 
gáchok  és  Sennyeiek;  továbbá  Széchy,  Prépostváry,  Liszty, 
Zólyomi,  Máriássy,  Kapy,  Korláth,  Pethö,  Lorántfy,  Török, 
Károlyi,  Kemény,  Szirmay,  Zay,  Ujfalussy,  Szentiványi,  Bártfai, 
Haller,  Wesselényi,  Balassa,  Czobor,  Nyáry,  Révay  stb.  csa- 
ládok. Ezek  ellen  nyílt  háborút  indítani  akkor,  mikor  Erdély 
tróiyán  egy  Bethlen  (iábor  ült,  nem  volt  tanácsos. 


Az  1618-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Márcz.  4-töl  jul.  4-ig. 

I. 

A  trónön^Iés  kérdése  és  a  katholicismus.  —  Az  udvar  és  a  protes- 
tánsok aggodalmai.  —  Mátyás  sok  habozás  után  1618.  márcz.  é-ére 
összehívja  a    rendeket.    —    A    megyék  utasításai.    —   Mátyás  helyett 

Ferdinánd  főherczeg  jött  a  gyűlésre. 

Minthogy  Mátyásnak  késő  házasságából  gyermeke  nem 
volt,  nagy  gondot  okozott  az  uralkodó  családban  azon  kér- 
dés: ki  legyen  hát  a  magyar  trón  örököse?  Ennek  tisztába- 
hozatala annál  sürgetőbbé  vált,  mennél  inkább  hanyatlott 
Mátyásnak  egészsége,  s  mennél  több  ok  volt  félni  attól,  hogy 
a  trónörökség  felett  viszály  fog  kiütni   a   király  halála  után. 

Nagy  szerencsétlenségnek  kell  jeleznünk  azon  körül- 
ményt, hogy  az  illető  körök  katholikus  vallási  szempontból 
indultak  ki  s  olyant  kerestek  a  családban,  a  kinek  lelkülete 
elég  kezességet  fogna  nyújtani  arra,  hogy  az  európaszerte 
megindított  ellenreformatiónak  híve  és  hogy  a  protestantis- 
mus  kiirtására  és  Bethlen  megbuktatására  elég  bátor  lesz 
vállalkozni. 


112  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  papság  e  részben  mindenütt  érvényesíteni  akarta 
befolyását.  Pázmány  Péter,  ki  még  1614-ben  Rómában  járva 
íigyelmezteté  a  pápát  e  kérdésre,^  most  kettős  buzgalmat 
fejtett  ki,  hogy  egykori  gráczi  barátjának,  Ferdinánd  stájer 
főherczegnek  előkészítse  az  utat.  melyen  a  magyar  trón 
magaslatáig  eljuthasson.  A  királyi  családban  azok,  a  kik  az 
örökösödés  rendje  szerint  következtek  volna  a  trónra,  t.  i. 
Mátyásnak  öcscsei :  Miksa  és  Albert  főherczegek,  hajlott  korúak 
és  gyermektelenek  voltak.  Ezért  Károly  főherczeg  fiában, 
az  ifjú  Ferdinánd  főherczegben  történt  a  megállapodás,  mint 
a  kinek  már  két  gyermeke  volt  és  a  ki  legalkalmasabbnak 
tűnt  fel  arra  nézve,  hogy  a  katholicísmus  ügyét  erélyesen 
fogja  felkarolni.  Erre  elég  kezességet  nyújtott  neveltetése  és 
eddigi  élete.  Mint  a  jezsuiták  ingolstadti  iskolájának  méltó 
növendéke,  a  lorettói  Szűz  Mária  előtt  fogadást  tett,  hogy 
az  eretnekséget  mindenütt,  a  hol  csak  teheti,  kiirtja.  Ezen 
fogadalmát  a  pápa  is  megáldotta  és  hogy  ez  áldásnak  volt 
foganatja,  azt  bőven  igazolta  azon  ténynyel,  hogy  az  apai 
örökségből,  jelesül  Stajer-Krajna  és  Karinthia  tartományok- 
ból a  protestánsokat  tökéletesen  ki  is  irtotta.  Ilyeii  királyt 
óhajtottak  most  a  magyar  trónra  emelni! 

Lehet-e  csodálkozni,  hogy  a  magyarok  között  kivált  a 
protestánsok  nagy  bizalmatlansággal  fogadták  Ferdinánd  jelöl- 
tetését?  Lehet-e  csodálkozni,  hogy  rémület  fogta  el  azoknak 
szivét,  kik  a  törvényileg  biztosított  vallásszabadság  ujabb 
veszélyeztetőjét,  esküdt  ellenségét  látták  a  magyar  trónra  emel- 
tetni, épen  oly  időben,  midőn  még  a  Homonnai-féle  protes- 
tánsellenes mozgalom  folyamatban  volt! 

A  közhangulat  a  lehető  legrosszabb  volt.  Khlesl  Meny- 
hért bíbornok  és  bécsi  püspök  —  a  mindenható  minister  — 
többször  nyilatkozott,  hogy  a  királyválasztásra  nézve  soha 
sem  voltak  olv  kedvezőtlenek  a  viszonyok,  mint  most ;  mert 
szerinte  a  protestánsok  birják  az  országban  a  döntő  hatal- 
mat.   S    ezek    titkos    összeköttetésben    állanak   a    törökkel, 

*  Fraknói  Pázm.  1.  Pótlék  618.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGY ALÁSAL   113 

továbbá  Ausztria  és  Morvaország  protestáns  rendéivel.  *  Ily 
körülmények  között  jul.  16-én  kelt  levelében  oda  utasította 
Khevenhiller  grófot,  a  spanyol  udvarnál  levő  császári  köve- 
tet, hogy  katonai  s  pénzsegélyt  eszközöljön  ki.  « Katonaság 
nélkül  —  úgymond  —  nem  tarthatjuk  meg  a  magyar  ország- 
gyűlést. A  magyarok  ugyanis  összeköttetésben  lévén  a  török- 
kel, megakadályozni  szándékoznak  a  királyválasztást.  Azután 
a  magyarok  ismét  nádort  akarnak  választani,  mi  nagy  kárára 
válnék  az  ausztriai  háznak,  mely  jogait  érvényesíthetni  és 
az  országot  magának  biztosíthatni  nem  fogja,  míg  a  nádori 
méltóságot  meg  nem  szüntetik.  Ez  pedig  fegyveres  erő  nélkül 
nem  sikerülhet . .  .  > '  Hasonló  nézetben  volt  Eszterházy  Miklós 
is,  a  ki  1617.  okt  vége  felé  írta  Khleselnek,  hogy  a  magya- 
rok semmiképen  sem  fogják  Ferdinándot  királyul  elfogadni. 
« összeesküvéseket  koholnak  —  mondja  —  s  Pozsonyban 
gyűléseket  tartanak.  A  katholikusok  ellenben  egymás  között 
pártokra  szakadtak;  sokan  közülök  a  protestánsokhoz  csat- 
lakoztak. Több  királyi  tanácsos,  köztük  Forgách,  nem  szán- 
dékozik megjelenni  az  országgyűlésen.  Több  egyházi  és  vUági 
úr  az  érsek  ellen  készül  fölszólalni  s  vádat  emelni  a  király 
ellen,  miszerint  fogadásait  s  esküvel  erősüett  Ígéreteit  meg 
nem  tartotta  . . . » ^ 

S  valóban  nagy  volt  az  ingerültség  és  az  elégedetlen- 
ség akkor,  midőn  Mátyás  1617.  okt.  10-én  Prágában  kelt 
meghívók  által  azon  évi  Lueza  napjára,  vagyis  deczember 
13-ára  Pozsonyba  országgyűlést  hirdetett.  S  épen  ezen  ked- 
vezőtlen hangulat  miatt  mellőzte  a  meghivókban  a  trónörö- 
kösödés ügyét,  s  azt  csak  tiz  nappal  utóbb  a  főispánokhoz 
menesztett  királyi  leiratban  említé  az  elintézendő  tárgyak 
sorában.  Rossz  előjel  volt  a  tárgyalásokra  nézve  az  is,  hogy 

^  Hathtner.  Khlesels  Lében  IIL   Urkundenbuch.  6ö2.  sz.  44'9.  1. 

'  U.  0.  734.  sz.  561.  1.  Érdekesek  e  tekintetben  azon  adatok, 
melyeket  Fraknói  közölt  Pázm.  III.  k.  H41— 350.  lapokon,  hol  a  spanyol 
államtanács  jelentése  IIL  Fülöp  királyhoz  tiszta  világításba  helyezi  a 
kir.  ad  var  véleményét  a  magyarokról  és  azok  alkotmányáról. 

3  U.  o.  576.  1. 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  3 


114  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

e  határnap  meg  nem  tartatott  és  a  király  nov  28-án  kelt 
leiratában  1618.  évi  vízkereszt  ünnepét,  majd  ismét  ennek 
meghiúsultával  deczember  27-én  kibocsátott  líj  meghívókban 
1618.  márcz.  4-két  tűzte  ki  az  országgyűlés  megnyitásának 
napjául.  ^ 

Addig  is  a  kormány  mindent  elkövetett,  hogy  a  magyar 
főurakat  ígéretekkel  és  vesztegetéssel  a  maga  részére  nyer- 
vén, a  közhangulatot  megváltoztassa.  Khlesel  Forgách  Zsig- 
mondot hallgattatá  el  1500  tallérral;  Pázmány  pedig  való- 
ságos korteskedést  űzött  a  megyékben,  mely  buzgóságát  maga 
V.  Pál  pápa  is  egy  külön  brevével  igyekezett  fokozni.  ^  Maga 
Ferdinánd  is  hálás  köszönetet  mondott  neki  fáradozásaiért.  * 

A  vármegyék  mindjárt  az  első  meghívó  után  gyűlése- 
ket kezdenek  tartani,  a  követeknek  adandó  utasítások  elké- 
szítése végett.  Abauj  még  1617.  nov.  16-án,  Győrmegye 
nov.  közepén,  Nyitra  decz.   elején  ^,   Zemplén   szintén    decz. 

*  Kovachich,  Vestigia  Comitiorum  771.,  773.  és  Supplem.  ad 
vest  Com.  III  370.  1.  Nevezetes,  hogy  midőn  a  második  elhalasztó 
leirat  kibocsáttatott,  a  rendeknek  nagy  része  már  Pozsonyban  volt. 
A  király  Harrach  Károlyt  kUldé  hozzájuk,  hogy  a  halasztás  okait  tud- 
tokra  adja.  Ennek  következtében  «az  urak  mind  eloszlanak  —  írja  a 
kassai  követ  —  és  a  vármegye  követei  is  mind  haza  ménének ;  ennyi 
ideig  nem  akarnak  itt  hiába  heverni,  akkor  is  lészen-e  meg.  vagy 
nem.  csak  az  Isten  tudja. >  Kassai  levélt. 

^  Fraknőiy  Pázm.  I.  313.  s  köv.  cNem  kételkedik  —  úgymond 
a  pápa  —  hogy  az  éi*sek  a  kath.  vallás  és  a  közjó  iránti  buzgósága- 
nál  fogva  az  örökösödési  Ügy  előmozdítására  minden  erejét  fölhasználni 
fogja.  Ezért  egyedül  arról  tudósítja,  hogy  ő  kéri  Istent,  miszerint  adjon 
erőt  az  érseknek,  hogy  szerencsésen  végrehajtsa,  mit  vallásosságától^ 
bölcsességétől  és  buzgalmától  vár.> 

»  Hammer,  IV.  22.,  23.  1.  823.,  824.  sz. 

*  A  nyitrai  követek  utasításában  1617-ben  a  vallásra  vonatkozd 
második  pont  így  hangzott : 

<Liberum  Religionis  Exercitium  iuxta  eosdem  Wiennenses  et 
Coronationis  Articulos  in  hoc  Regno  Hungáriáé  partibusque  ejus  sub- 
jectis,  in  omnibus  dominiis,  praesidiis,  civilatibus,  oppidis  et  villis 
sponte  Religionem  acceptantihus.  consolidetur  atque  per  neminen^ 
impediatur.  Et  quia  hactenus  plerisque  in  locis  Augustana  Confessio 
turbata  est.  templaque  adempta,  et  incolae    ad   amplectendam    aliam 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       115 

elején  választá  meg  követeit,  s  adta  ki  számukra  az  utasí- 
tásokat. 

Az  örök(*)södési  és  más  k(')z-  és  magánjogi  kérdések 
mellett  ott  volt  a  vallás  ügye  is,  mely  különben  is  mindig 
felmerült,  valahányszor  nádorválasztásról  és  más  főbb  tiszt- 
viselőkről volt  a  szó,  kiket  valláskülönbség  nélkül  kellett 
választani. 

Zemplénmegye  utasításainak  22.  és  23-dik  pontjaiban 
az  foglaltatott,  hogy  a  megválasztandó  új  király  még  trónra 
lépte  előtt  biztosítsa  mindenkinek  a  vallás  szabad  gyakorlatát 
úgy  Magyarországban,  mint  annak  kapcsolt  részeiben  az 
1608-ki  pozsonyi  vallástörvény  értelmében.  A  követek  uta- 
sítva voltak  oda  hatni,  hogy  az  ágostai  és  helvéthitvallású 
lelkészek  ne  állíttassanak  a  kath.  szent  székek  elé,  hanem 
superitendenseik  előtt  döntessék  el  ügyük,  a  mint  azt  az 
1608-iki  első  törvény czikk  épen  az  egyenetlenség  kikerülése 
végett  rendeli.  Mind  a  római  katholikus,  mind  az  ágostai  és 
helvét  hitvallású  hivek  és  lelkészek  ápolják  a  kölcsönös 
szeretetet  s  egymást  sem  vagyonában,  sem  jövedelmében, 
sem  templomaikban,  sem  személyeikben  meg  ne  sértsék.  Az 
elvett  templomokat  előbbi  birtokosaiknak  visszaadják,  mások 
jogainak  sérelme  nélkül. '  Alig  szükség  mondanunk,  hogy  az 
ily  utasítások  adása  nem  ment  zaj  és  keserű  kifakadások 
nélkül. 

Azokat,  kik  különösen  az  örökösödést  illetőleg  szaba- 
dabban nyilatkoztak  s  kiktől  tartani  lehetett,  hogy  Ferdinánd 
megválasztatásában  nehézségeket  fognak  csinálni,  a  legbefo- 
lyásosabb emberek  által  komolyan  megintették,  nem  egyszer 


confessionem.  diversis  et  illicitis  atqne  constitutíonibus  Regni  contra- 
riis  módis  etiam  per  vim  adigebantur,  cnrabunt  domini  Ablegati  nostri, 
ímo  apud  reliquos  (fuoqne  Status  et  Ordines  elaborabunt,  ut  impos- 
terűm  quisque  reliquatur  in  suo  liberó  Religionis  exercitio,  exturbatique 
in  integrum  restituantur.>  —  Orsz.  levélt.  Acta  Diaet.  V.  ö.  Kovachich 
Gyűjt.  U.  o. 

*  Zemplénmegyei  utasítás  1617-ben,  közli  Nagy    Gyula,   Tört, 
Tár  1881.  évf.  80-86.  1. 

8* 


116  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

megfenyegették.^  Több  vármegyében  hatott  Pázmány  műkö- 
dése ;  másokban,  azt  adták  utasításul,  hogy  «több  vármegyék- 
kel és  regnicolákkal  egyetértvén,  a  dologból  a  mi  legjobb, 
azt  kövessék,  szóval  meghagyják,  hogy  ne  is  contrarios- 
kódjának.*  ^ 

Ily  előkészületek  után  márczius  első  felében  összegyü- 
lekeztek a  rendek,  kiknek  Mátyás  márcz.  16-én  tudtul  adá. 
hogy  betegsége  következtében  személyesen  meg  nem  jelen- 
hetvén a  gyűlésen,  helyetteséül  a  megválasztandó  Ferdinánd 
főherczeget  fogja  leküldeni ;  melléje  pedig  biztosokul  Khleselt, 
Molard  Jánost  és  Ulm  Lajost  küldi  ki,  hogy  a  tárgyalásokat 
teljhatalommal  vezessék. 

Ferdinánd  márcz.  19-én  érkezett  Pozsonyba.  A  főpa- 
poktól környezetten  lóháton  vonult  be  a  városba.  Négy  nappal 
utóbb  személyesen  nyitotta  meg  a  gyűlést.  Latin  beszédében 
kiemelé,  hogy  miután  Mátyás  gyengélkedése  miatt  nem  jelen- 
hetett meg,  tehát  őt  nevezé  ki  helyettesévé.  Felhivta  a  ren- 
deket, hogy  engedelmeskedjenek  a  császár  akaratának,  ki 
viszont  mindenben  eleget  kivan  tenni  kivánságaiknak.  A 
királyi  propositiókat  Pázmány  vette  át  és  miután  azokat  a 
kanczellár  magyar  nyelven  is  megmagyarázta  volna,  a  ren- 
dek nevében  az  esztergomi  érsek  monda  el  sajnálatát  a  király 
távolléte  fölött,  de  egyúttal  reményét  is  kifejezte  a  felett, 
hogy  Ferdinánd  vezetése  alatt  minden  bajok  orvosoltatoi 
fognak. 

^  Forgdch  Zs.  azt  írja  Rákóczy  Jánosnak  Kassáról  1618.  febr. 
12-éröl :  « Odafent  nagy  hire  vagyon^  hogy  a  prédikátorokkal  gyakorta 
Conventiculumokat  tart,  a  kiből  seditiók  következhetnek ;  ki  ha  úgy 
volna,  kegyelmed  nagy  veszedelembe  hozhatná  magát.  Intem  azért 
KIgdet  tisztem  szerint,  hogy  Kgld  csendességben  legyen  és  semmi  zűr- 
zavarra okot  ne  a4Jon,  hanem  az  ő  fölségéhez  való  jó  hűséget  igazán 
megtartsa  és  nemzetségének  jó  hírnevét  utoljára  meg  ne  gyalázza  és 
eszébe  jusson  ama  deák  versecske :  «an  nescis  longas  Regibus  esse 
manus>.  Annak  is  nagy  hire  vagyon,  hogy  Kgld  szólott  a  vármegyék- 
ben, nagy  illetlen  instructiók  adására  izgatja  az  embereket,  ha  úgy 
volna,  az  sem  illenék  Kgldhez.>  Frakfiöí  Pázm.  L  Pótlék.  622.  1. 

*  U.  o.  Dócey  A.  levele  febr.  20-áról  Forgáchhoz. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       117 

De  a  rendeknek  nagy  része  nem  táplálta  e  reményeket. 
Már  a  tanácskozások  első  napjaiban  is  kitűnt  a  két  egymás- 
sal szemben  álló  pártnak  vallási  színezete.  A  protestánsok  nem 
ok  nélkül  bizalmatlanul  nézték  az  udvar  intézkedéseit.  A  vár- 
megyék óvásképen  kijelentették,  hogy  Ferdinándot  a  király 
helyetteséül  és  országgyűlési  biztosul  elismerik  ugyan,  de 
csak  úgy,  ha  ő  és  a  vele  jött  királyi  biztosok  « magukat 
mindenben  az  ország  szabadságaihoz,  törvényeihez  és  szoká- 
saihoz, valamint  saját  utasításaikhoz  alkalmazandják  s  azok- 
tól eltérni  egy  hajszálnyira  sem  fognak. » 

A  királyi  propositió  tárgyalá.sánál  a  protestáns  rendek 
kijelentették,  hogy  a  királyválasztásba  mindaddig  nem  akar- 
nék bocsátkozni,  míg  kivánataik  nem  teljesíttetnek.  Ilyen 
kivánatok  voltak  például,  hogy  a  czímzetes  püspökök  és 
apátok  az  országgyűlésen  helyet  ne  foglaljanak;  hogy  az 
egri  káptalan,  miután  az  egri  püspök  nem  székel  megyéjében, 
szüntettessék  meg.  Ezzel  szemben  a  katholikusok  szavazataik 
.számát  gyarapítani  óhajtván,  mindezt  ellenezték,  sőt  a  bécsi 
békének  azon  pontját  eltörölni  kívánták,  mely  a  jezsuitákat 
fekvő  jószágok  birhatásától  eltiltotta.  ^ 

Khlesel  bíbornok  ármányai  és  kétszinűsége  csak  növelte 
az  ingerülü^éget.  Kétséget  nem  szenved,  hogy  ha  ő  nem  avat- 
kozik a  dologba,  könnyebben  lehetett  volna  keresztül  menni 
a  királyválasztás  kérdésén.  Voltak,  a  kik  határozottan  kije- 
lentették, hogy  vele  tárgyalni  nem  fognak. 

Abban,  hogy  általában  választassék-e  király,  könnyen 
megegyeztek,  de  nagy  nehézséget  okozott  azon  kérdés,  vájjon 
a  király  elébb  választassék-e,  mint  a  nádor?  A  királyi  biz- 
tosok ugyanis  a  nádorválasztást  szerették  volna  egészen  mel- 
lőzni, de  a  többség  a  nádori  méltóságot  az  alkotmány  fő- 
biztosítékául tekintvén,  hivatkozással  az  1485-ki  I.  t.-cz.-re,  azt 
kívánta,  hogy  a  király  választás  megelőzze  a  nádorválasztást:* 


>  Fraknáiy  Pám.  I.  624.  1. 

*  A  főrendeknek  márcz.  26-iki  üléséről  szóló  jegyzéket  1.  Jászay 
gyfijt  .  .  .  Kassai  követek  jelentése. 


118  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

különben  a  jelöltre  nézve  hajlandóknak  nyilatkoztak  a  király 
akaratát  teljesíteni  « szabadságaik   sérelme    nélkül ». 

Az  alsó  tábla  április  elsején  állapodott  meg,  hogy  ugyan- 
azon egy  napon  eszközöltessék  elébb  a  nádor,  utána  pedig 
a  király  választása.  A  főrendek  azonban  ebbe  nem  akartak 
megegyezni,  minek  következtében  a  rendek  között  éles  kifa- 
kadások történtek.  Némelyek  ingerülten  mondák:  « királyunk 
van,  de  nincs  nádorunk  .  .  .  készek  vagyunk  inkább  ered- 
mény nélkül  szétmenni,  ha  azonnal  nem  választatik  nádor  > 
Ha  valamely  főpap  e  kérdéssel  kapcsolatban  a  kath.  vallás 
érdekeit  kezdte  emlegetni,  azonnal  fenyegető  hangok  emel- 
kedtek, hogy  az  nem  tartozik  ide.  s  a  ki  azt  e  kérdéssel 
összekeveri,  azt  ki  kell  dobni  az  ablakon.  A  papok  erre  még 
daczosabbak  lettek  és  indítványozták,  hogy  Ferdinándot  az 
alsó  ház  hozzá-járulása  nélkül  kiáltsák  ki  királyul.  Ettől  azon- 
ban elállottak  és  a  világiak  —  bár  voltak  közöttük,  kik  a 
dynastia  érdekeit  féltették  —  odavitték  a  dolgot  hogy  mi- 
után a  király  ápril  9-ki  leiratában  megigérte  a  szabad  király- 
választási jognak  külön  okmány  általi  biztosítását,  továbbá 
a  nádorjelöltek  neveinek  a  királyválasztás  előtti  kézbesítését 
és  a  sérelmeknek  a  koronázás  előtti  orvoslását  —  végre  a 
rendek  beleegyeztek  Ferdinánd  megválasztatásába.  ^ 


II. 

A  kir.  diploma  feletti  viták.  —  Az  «una  cum  templis>  kifejezés  indo- 
kolása  —  protestánsok  és  katholikusok  részéről.    —    A    protestánsok 
óvást  tesznek  a  hozandó  vallási  törvény  ellen. 

Most  az  új  király  által  elfogadandó  hitlevél  szerkesz- 
tése foglalta  el  a  rendek  figyehnét  Mindenki  tudta,  hogy  itt 
a  sérelmek  fel  fognak  soroltatni,  s  azoknak  orvoslása  felett 
hosszas  viták  fognak  keletkezni.  A  ravasz  Khlesel  —  ki  egy- 

^  Az  e  tárgyban  váltott  iratok  és  okmányok  olvashatók  Acta 
Diaetae  Posonii  1618.  czim  alatt  Sepsi  Laczkó  Máté  Krónikájában 
172—178.  1.,  úgyszintén  Katonánál  XXIX.  680.  s  köv.  lapokon. 


A  MAGVAK  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        119 

szerre  nyolcz  főurat  biztosított  arról,  hogy  nádorrá  fogja 
segíteni  —  most  is  fondorkodott:  és  a  hangulatot  látva. 
Trautson  grófnak  ápril  20-káról  azt  irta,  hogy  a  magyarok 
a  sérelmek  és  feltételek  fiilött  veszekednek  és  hogy  a  vallás- 
heli  sérelmekkel  gorombán  fognak  bánni  ^ 

Khlesel  jól  sejtette  a  nehézségeket.  A  diploma  készí- 
tése körül  csakugyan  a  vallás  kérdése  tett  legtöbb  bajt;  a 
körül  érdeklődtek  legtöbben,  ugy  a  gyűlés  termeiben,  mint 
azokon  kívül. 

Hogy  a  viták  oly  elkeseredettekké  lettek,  annak  okát 
abban  lehet  találni,  hogy  maga  Ferdinánd  elég  vigyázatlanúl 
bele  ártotta  magát  a  vallási  harczba.  A  pápai  követ  jelen- 
téseiből tudjuk,  hogy  ö  buzdította  a  főpapokat  a  kath.  val- 
lási elvek  védelmére:  ö  erőszakolta  a  királvválasztás  feltét- 
len  keresztülvitelét  és  a  katholikusok  ezen  biztatásokra  ki- 
jelentették, miszerint  a  királyt  maguk  készek  megválasztani 
a  prot.  rendek  hozzájárulása  nélkül  is.^ 

A  követek,  mint  láttuk,  olynemű  utasításokkal  voltak 
ellátva,  hogy  a  szabad  vallásgyakorlatot  a  bécsi  békekötés 
értelmében  a  koronázási  hitlevélbe  is  betétetni  kívánják: 
hogy  az  elszedett  templomok  és  iskolák  adassanak  a  protes- 
tánsoknak vissza ;  hogy  a  nép  vallása  miatt  ne  zaklattassék, 
hanem  mindenki  saját  vallása  mellett  békén  hagyassék.  Élihez 
képest  a  hitlevél  hatodik  pontjában  azon  biztosítékot  köve- 
telték, «hogy  a  megválasztandó  magyar  király  a  két  protes- 
táns vallásfelekezet  kiküzdött  jogait  tiszteletben  tartsa.  A 
jobbágyokról  és  a  földesúri  hatóság  alatt  álló  mezővárosok 
és  falukról  nem  volt  ugyan  említés  a  bécsi  béke  pontjai 
közt,  de  volt  az  1608-ki  koronázás  előtti  törvényekben.  E 
szerint  a  törvény  megsértése  nélkül  azokat  nem   is   lehetett 

^  Jetznnd  schmieden  sie  an  den  gravaminibus  und  conditio- 
nibus,  das  wird  eine  neue  Wásch  gebén.  .  .  Die  Ungarn  machten  es 
grob;  viel  gröber,  trage  ich  Sorge,  werden  Sie  es  mit  der  Religion 
and  andern  gravaminibus  machen.>  —  Hammer.  IV.  ürkund.   48.   1. 

otO.   SZ. 

»  Fraknói,  Pázm.  I.  627.  1. 


120  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

akadályozni  vallásuk  szabad  gyakorlatában;  de  minthogy 
a  templomokról  külön  intézkedés  nem  történt  a  katholikusok 
tehát  ezt  használták  fel  ürügyül  a  protestánsok  háborgatá- 
sára, ügy  okoskodtak,  hogy  a  törvény  értelmében  ugyan 
szabadon  gyakorolhatják  vallásukat,  de  nem  szabad  nekik 
katholikus  földesúr  által  épített  templomokat  elfoglalniok. 
A  földesurak,  ha  protestánssá  lesznek,  nem  tulajdoníthatják 
magoknak  a  templomot  mindaddig,  míg  csak  egy  katholikus 
lakos  van  a  helységben.  Természetes,  hogy  ebből  igen  sok 
súrlódás  keletkezett:  mert  a  protestánsok  ügy  értelmezték  a 
törvényt,  hogy  templomok  nélkül  nem  gyakorolhatják  vallá- 
sukat. A  hitlevél  hatodik  pontját  tehát  így  kivánták  fogal- 
mazni : 

<A  vallás  ügye  a  karok  és  rendek  részére,  ezeknek  és 
a  fiskus  jószágain,  valamint  a  magyar  véghelyekben  is,  az 
ország  nyugalma  éá  fönmaradása  tekintetéből  a  bécsi  béke- 
kötés és  a  koronázás  előtti  törvény  értelmében  maradjon 
szabad  és  sértetlen ;  ügy  tudniillik,  hogy  a  vallás  gyakorlata 
mind  a  zászlósoknak,  főuraknak  és  nemeseknek,  mind  a  szab. 
kir.  városoknak  saját  és  a  fiskus  jószágain,  továbbá  az  ország 
véghelyeiben,  valamint  a  mezővárosok  és  falvakban  is  mind- 
azoknak, kik  azt  önként  elfogadni  kivánják,  a  templomok- 
kai  együtt  —  una  cum  templis  —  mindenhol  szabad  legyen  ; 
a  jelenleg  uralkodó  felségnek,  okmányilag  tett  őszinte  és  jó- 
akaró magyarázatja  értelmében.  És  senki  bármely  osztály- 
hoz s  állapothoz  tartozzék,  a  vallás  szabad  gyakorlatában 
és  a  templomokban  sem  ő  felsége,  sem  bármely  földesúr 
által  semmiképen  és  semmi  ürügy  alatt  ne  zavartassék.* 

E  méltányos  javaslat  ellen  azonban  a  kath.  papság 
erélyesen  felszólalt  s  azt  jogosulatlannak  nyilvánította.  Soha 
sem  fogadta  el  a  vallás  szabad  gyakorlatára  vonatkozó  tör- 
vényeknek azon  értelmét,  melyet  azoknak  a  protestánsok 
tulajdonítottak.  A  törvényben  tett  minden  engedményt  két- 
ségbe vontak  és  csak  a  záradékot  a  kath  vallás  sérelmét 
hangoztatták. 


A  MA6YAP  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        1*21 

A  protestánsok  <Ratione8Evangelicorum»  ^czímű  irat- 
ban indokolták  kivánataikat.  Elmondják  ebben,  hogy  az  1608. 
törvény czikkben,  melyben  a  szabad  vallásgyakorlat  biztosíttatik, 
a  templomok  szabad  használatának  joga   is  értetik,  miután 
a  vallás  nyilvánosan  leginkább  templomokban  gyakoroltatik. 
Hivatkoznak  azon  szokásra  és  gyakorlatra,  hogy  a  bécsi  béke 
előtt  és  után  a  templomoknak  is   használatát)an   voltak,   — 
különben  a  katholikusok  értelmezése  szerint  egy  templomuk 
sem  lehetne.  Elmonclják,  hogy  Mátyás  okmánya  a  bécsi  béke- 
kötésnek vallási  czikkét    ugy    magyarázza,    hogy    a   szabad 
vallás  gyakorlatában  a  templomoknak  használata  benfoglalta- 
tik ;  s  ugyanezen  értelemben  szól  a  csehek  és  osztrákok  által, 
a  bécsi  okmány  kiállítása  után  adott  biztosítás.  De  nemcsak 
azt  törekedtek  ezen  iratban  kimutatni,  hogy  kivánatuk  jogo- 
sult, hanem  azt  is,  hogy  ezen  kivánatuk  nem  sérti   a  földes 
urak  kegyúri  jogait  sem.  A  jogot  épen  nem  semmisíti  meg, 
csak  korlátozza;  valamint  azon  törvények,  melyek  a  jobbá- 
gyoknak földesuraik  iránti  tartozását  szabályozzák,  a  földes- 
úri jogokat  nem  semmisítik  meg,   hanem   csak   korlátozzák. 
Tekintetbe  kell  venni  továbbá,  hogy  a  jobbágyok  között  sem 
hiányzanak  olyanok,  kik  inkább  szenvednének  vértanúi  halált, 
mielőtt  elpártolnának  hitüktől.  A  protestánsok  nem  kívánnak 
semmi  ujat,  csak   biztosítani   iparkodnak  jogaikat,    miket  a 
katholikusok  kétségbe  vonnak.   Azon   három   föltétel   között, 
melytől  a  rendek  Ferdinánd  megválasztatását  függővé  tették, 
legfontosabb  az,  melyben  biztosíttatni  kivannak,   hogy  senki 
vallásában  és  templomaiban  zavartatni  nem  fog.  Fölemlegetik 
a  vallás  ügye   miatt   nemrég  támadt   zavarokat,   melyeknek 
megújulását  ki  kellene  kerülni;  hivatkoznak  a  követek   uta- 
sításaira, melyek  azt  követelik,  hogy  a  hitlevélben  a  templo- 
mok  szabad   használhatása   biztosíttassék ;    végre   kiemelik, 
«hogy  minden  rendbeli  Statusoknak  egy   fejedelem   alatt  és 
egy  országban  lakván,  s  mind  kicsiny  és  nagy  egy  szabad- 
ság elvén,  nem  volna  illendő,  hogy   egyiknek  avagy   másik- 

*  Efykorú  másolata  megvan  Zemplénmegye  levéltárában. 


122  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nak  circa  Religionem  nagyobb  avagy  kisebb  szabadsága 
volna.  Mi  azért,  úgy  mint  Evangélikus  Status,  nem  kivánunk 
többet  magunknak  vindicalni,  csak  annyit,  a  mennyit  a  római 
katholikusoknak ;  azért  ők  sem  kivánhatják  azt,  hogy  ő  nekik 
több  praerogativájuk  legyen.  > 

Ezen  méltányos  és  igazságos  kivánatok  ellen  a  katholikus 
rendek  keményen  kikeltek ;  s  Pázmány  vezetése  és  sugalma- 
zása  folytán  r(')gtön  megkisérlették  a  protestánsok  indokolását 
hamis  következtetésekkel  és  egyoldalú  törvénymagyarázatok- 
kal kiforgatni.  Tagadják,  hogy  a  vallás  szabad  gyakorlata 
templomok  birását  föltételezi.  Mátyás  magyarázó  oklevelét  — 
melyre  a  protestánsok  hivatkoznak  —  a  katholikusok  mindig 
érvénytelennek  tartották:  mert  országos  törvények  értelmé- 
ben csak  azon  rendeletek  birnak  jogérvénynyel,  melyek  koro- 
nás királvtól  származnak.  De  különben  is  ezen  okmánv  a 
katholikusok  felfogásának  kedvez,  a  mennyiben  a  bécsi  béke- 
kötés első  czikkét  magyarázza  s  csak  azokra  vonatkozhatik. 
kiket  a  bécsi  első  czikk  illet.  Már  pedig  —  mondák  ők  — 
ez  utóbbi  egyedül  a  főuraknak,  nemeseknek,  sz.  k.  városok- 
nak, véghelyek  őrhadainak  és  kiváltságos  mezővárosoknak 
engedé  a  vallás  szabad  gyakorlatát,  nem  pedig  a  jobbágyok- 
nak. Elismerik  ugyan,  hogy  az  1608-ki  I.  törvényczikk  a 
vallás  szabad  gyakorlatának  jogát  kiterjeszti  a  jobbágyokra 
is.  de  a  templomok  használatáról  nem  tesz  említést,  s  így 
azoknak  a  templomokra  jogot  nem  ad,  A  földesúr  felette  áll 
a  jobbágynak,  méltányosabb  tehát  a  templomokat  inkább  az 
uraknak,  mint  a  jobbágyoknak  engedni;  a  jobbágyok  azon 
földön,  melyet  művelnek,  semmiféle  joggal  nem  birnak; 
semmi  másra  nem  tarthatnak  igényt,  mint  munkájok  bérére. 
A  föld  a  földesúr  tulajdona.  Ha  tehát  a  földdarab  sem  a 
jobbágyé,  melyen  háza  áll,  mikép  követelhetni  részükre  a 
templomokat?  A  régibb  törvények  a  jobbágyoknak  sohasem 
engedtek  jogot  a  templomokra.  Ezt  a  protestánsok  eljárása 
is  bizonyítja.  Ha  ugyanis  a  régibb  törvények  a  jobbágyoknak 
ily  jogot  biztosítanak,  miért  nincsennek  megelégedve  azokkal, 
miért  kivannak  ujakat  ?  Végül  kijelentik,  hogy  az  a  legnagyobb 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        lt>3 

igazságtalanság,  midőn  a  protestánsok  a  katholikusokat  aka- 
ratjuk ellenére,  a  kegyúri  joguktól  megfosztani  igyekeznek. ' 
Látnivaló,  hogy  a  katholikus  rendek  czáfolata  mindig 
az  ö  vallásuk  élőjogait  biztosító  törvényekre  való  hivatko- 
zásból áll  s  hogy  a  protestánsok  jogait  kereken  kétségbe 
vonják  s  még  Mátyás  biztosító  okmányát  is  érvénytelennek 
nyilvánítják.  Fősúlyt  fektetnek  a  patronátusi  jogra,  melyre 
nézve  eleinte  Ferdinánd  is  azon  nézetben  volt,  hogy  nem 
tartható  fenn  a  vallás  szabadságát  biztosító  törvényekkel 
szemben.  De  Pázmány  csakhamar  megnyugtatta  lelkiismere- 
tét s  oly  elméletet  állított  fel  a  patrónus  földesurak  jogáról, 
mely  hazánkban  már  a  XIII.  században  lett  hevesen  meg- 
támadva és  megsemmisítve,  mely  szerint  t.  i.  a  patrónus 
földesúr  szabadon  rendelkezhetik  a  tulajdonában  álló  egy- 
házak javai  és  jövedelmei  felett,  szabadon  nevezi  ki  és  teszi 
le  a  papi  személyeket.  ^  Ferdinánd  és  az   akkori  kath.   párt 


*  Falsae  motuum  originis  refutatio.  Katoíia  XXIX.  744.  1. 

*  Pázmány  azt  irta  Ferdinándnak.  «bogy  a  protestánsoknak 
törvényileg  biztosított  szabad  vallásgyakorlat  a  patrónus  földesúr  jogait 
érintetlenül  hagyja.  Az  idevágó  törvényekből  és  engedményekből 
korántsem  lehet  következtetésképen  levezetni,  annál  kevésbé  hatá- 
rozottan megállapítottnak  tekinteni,  hogy  patrónus  f()ldesuraknak 
nem  lenne  szabad  községeik  templomait  a  haeretikusok  elől  elzárni, 
a  prédikátorokat  azokból  kizárni  és  helyettök  a  kath.  parochusokat 
behelyezni.  Sőt  ellenkezőleg  a  patronus-földesurak  jogosítvák  a  pro- 
testáns prédikátorok  kizárásával  a  kath.  papokat  behelyezni  és  az 
egyház  összes  jövedelmeit,  még  azt  is.  a  mit  a  jobbágyok  a  parochus- 
nak  fizetni  szoktak,  a  kath.  pap  javára  biztosítani ;  és  pedig  azon  okból. 
mert  a  jobbágyok  hazai  törvényeink  szerint,  uruk  földjén  munkájok 
jutalmán  kívül  semmi  más  joggal  nem  birnak.  (Verbőczy  H.  K.  III. 
30.  §.  7.)  Annál  kevésbé  bírhatnak  patronusi  joggal  az  egyházak  felett. 
Mivel  pedig  a  patronusi  jog  a  földesurakat  illeti  és  nem  a  jobbágyo- 
kat, a  prédikátorok  kiűzésére  való  jogosítvány  is  a  földesurat  illeti. 
V.  ö  Timon  Ákos,  A  párbér  Magyarországon  101 — 103.  lapokon. 
Pázmány  irata  ezen  czím  alatt :  Considerationes  quid  juris  compe- 
tit  Dnis  terrestribos  Catholicis  patronis  non  obstante  eo.  quod  acatho- 
lids  publicum  exercitium  sit  permissum  ?  Eszterg.  primatialis  levéltárban. 
Ugy  látszik,  hogy  csakugyan  az  1618-ki  év  van    helyesen    ráírva    az 


124  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

elfogadták  ezen  veszedelmes  és  az  ország  átkává  lett  elmé- 
letet, mely  századokon  át  lehetetlenné  tette  az  egymással 
küzdő  felek  kibékítését. 

Most  is  ezen  veszélyes  elmélet  ellen  harczoltak  a  pro- 
testáns rendek.  A  katholikusok  és  protestánsok  nyakasán 
ragaszkodtak  nézeteikhez  s  öt  napon  át  elkeseredetten  har- 
czoltak egymás  ellen.  ^ 

A  katholikusok  többségben  voltak  s  így  könnyen  el- 
bántak ellenfeleikkel;  s  mivel  a  politikai  láthatáron  sem 
mutatkoztak  még  a  30  éves  háború  vészeit  magában  hor- 
dozó fekete  felhők,  ismételten  a  legkeményebb  és  elbizottabb 
szavakban  tiltakoztak  a  protestánsok  követelései  ellen.  <  Inkább 
hagyják  el  jobbágyaim  falvaikat  —  monda  Pázmány  —  s 
pusztuljanak  el  ezek :  de  megengedni  nem  fogom,  hogy  azok. 
kegyúri  jogainak  sérelmével  elfoglalják  a  templomokat.*  Tud- 
ván, hogy  szavait  a  többség  helyeselni  fogja,  még  tovább 
ment  s  avval  fenyegetőzött,  hogy  a  katholikusok  által  épí- 
tett prot.  templomokat  el  kell  szedni  azoktól :  különösen  a 
kassai  templomra  nézve  megjegyzé.  miszerint  azt  nem  lehet 
tűrni,  hogy  azon  templom,  melyet  katholikus  királyok  épí- 
tettek, a  katholikusok  századokon  át  birtak,  de  melyet  a 
zavarok  alatt  protestánsok  foglaltak  el,  azok  kezei  közt  marad- 
jon. Annál  inkább,  mivel  a  sz.  k.  városokban  a  legfőbb  kegy- 
úri jog  a  királyt  illeti. 

Ily  körülmények  között  a  protestánsok  belátták,  hogy 
ez  idő  szerint  ügyük  diadalát  el  nem  érhetik,  magánértekez- 
letekben   tanakodtak    a    teendők    felett.   Elhatározták,    hogy 

okmányra,  mert  e  kérdés  ezen  évben  tárgyaltatott  érdemileg  az  ország- 
gyűlésen. 

*  Mely  dologról  való  disputatiónak   öt    napja   vagyon,  melyből 

mi  következzék,  csak  Istenünk  tudja ?  A  katholikusok  ésevan* 

gélíkusok  között  fölötte  nagy  differentia  és  discussió  vagyon  és  erre 
nézve  minekünk  szabad  városok  követének  a  kath.  papi  és  úri  rend* 
nél  semmi  gratiánk  nincsen,  és  náluk  nem  kedves  személyünk;  de 
azzal  semmit  nem  gondolván,  követjük  ama  mondást :  «meliii8  est 
obedire  Deo,  quam  hominibus>.  A  kassai  követek  máj.  5.  A  városi 
levéltárban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        125 

tovább  küzdeni  nem  fognak,  mert  a  Pázmány  által  vezetett 
s  FerdinóJidtól  támogatott  kath.  többség  által  mindenben  le- 
szavaztatnak, banem  ünnepélyes  óvdst  tesznek  a  bozandó 
törvény  ellen  s  azzal  haza  térnek  eredménytelenül. 

A  királyi  biztosok  erre  megdöbbentek.  Lehetetlen  volt 
be  nem  látniok,  hogy  a  prot  rendek  ily  eljárása  által  a 
királyválasztás,  melyet  annyira  sürgettek,  elhalasztatnék,  mi 
ismét  károsan  hatna  vissza  az  ország  egyéb  ügyeire  is.  Ezért 
kérték  őket,  hogy  álljanak  el  szándékuktól,  inkább  a  katholikus 
rendek  is  szelídebben  fognak  velők  beszélni  s  elfogadják  a 
Mátyás  alatt  alkotott  czikkeket  valódi  értelmökben;  csak 
azt  kiváljak,  hogy  ebből  a  katholikus  vallás  sérelme  ne 
következzék.  A  katholikus  főurak  közül  is  sokan  békítő  han- 
gon beszéltek  velők  s  kérték,  hogy  jogos  és  méltányos  kivá- 
nataikat  azon  alkalommal  adják  elő,  midőn  az  országos  sérel- 
mek fognak  tárgyaltatni.  De  voltak  olyanok  is,  a  kik  minden 
áron  botrányt  akartak  előidézni.  Hyen  volt  Frangepán  horvát 
bán,  ki  oly  sértő  kifejezéseket  használt  a  protestánsok  ellen, 
hogy  azért  ki  akarták  dobni  a  teremből.  Csakis  a  higgad- 
tabb evangélikusok  akadályozták  meg  a  botrányt,  midőn  a 
bán  felugorva  helyéről,  harsányan  kiáltá.  hogy  lépjenek  elő, 
a  kik  őt  kidobni  akarják.  A  főpapok  más  úton  kívánták  a 
protestáns  rendeket  engedékenységre  birni.  Szakadást  akar- 
tak előidézni  az  ágostai  és  helvét  hitvallású  rendek  között. 
De  ezek  ezúttal  összetartottak,  ösztönszerűleg  érezték,  hogy 
szakadás  esetében  még  nagyobb  veszélybe  döntenék  ügyüket.  ^ 


^  Undt  gehen  zwar  die  Pontifícii  darauíf .  dass  sie  gerne  zwischen 
Uns  Evangelischen,  d.  i.  Lutherischen  eines,  undt  calviniscben  andern 
tbeils  eis  schisma  undt  Scission  oder  trennung  machen  woUen,  damit 
ibie  vota  dessto  grösser.  undt  was  sie  begeren.  wirklicb  erlangen 
mögen.  Aber  zue  den  Zeytt  die  Lutheriscben  der  calviniscben  treyen 
beystand  bedurftig,  ein  Theil  das  Andere  in  keinen  Weg  nit  lassen 
kan.  sonsten  mentscblich  davon  zue  reden.  wir  die  Kirchen  undt 
«ndüich  das  Exercitium  Religionis  selbst  in  totó  verlieren  möcbten. 
Das  Gott  gnediglich  verhietten  wolle.  —  Lőcsei  követek  jelentése  máj. 
4-kéről.  Városi  lev. 


126  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Az  alatt  a  király  is  türelmetlenül  várta  a  vita  befeje- 
zését. Tanácsosai  által  megizente  a  rendeknek,  hogy  ne  dis- 
putáljanak. Ha  vannak  sérelmeik,  adják  elő  akkor,  ha  a 
gravaminákra  kerül  a  sor.  Most  siessenek  az  új  király  meg- 
választásával. ^ 

A  protestánsok  végre  csakugyan  engedtek.  Nem  lévén 
kilátásuk  arra,  hogy  kivánságaikat  érvényesíthessék,  ügyü- 
ket jobb  időkre  halasztották  el.  Most  pediglen  Forgách  Zsig- 
mond előtt  letették  ünnepélyes  óvásukat.  Kijelentik  ebben, 
hogy  habár  a  hitlevélnek  a  vallásról  szóló  pontjából  az 
<una  cuni  tefnplis*  kifejezés  kihagyásában,  a  királyi  tekin- 
tély iránti  hódolatból  és  a  kiküldött  biztosok  azon  intése 
következtében,  nehogy  a  további  viták  miatt  a  királyválasz- 
tás és  más  közügyek  elodáztassanak,  megegyeztek:  mind- 
azonáltal nem  akarnak  eltérni  sem  a  bécsi  békekötésnek, 
sem  az  1806-ki  országgyűlésnek  a  vallás  szabad  gyakorla- 
tát biztosító  czikkeitől ;  hanem  azon  magyarázat  szerint 
kivánják  azokat  érteni,  melyet  II.  Mátyás  király,  mint  főher- 
czeg  1606.  szept.  25-én  kelt  oklevelében  adott.  És  ha  őket 
bárki  azon  törvények  által  biztosított  jogaikban  sérteni  fogná, 
önvédelmükről  kellőképen  fognak  gondoskodni.^ 

*  Ijásssay  okmgyűjt.  Máj.  5-kéről  szóló  feljegyzés.  Nemz.    Muz. 

*  Prolestatio  Haereticorum  contra  Catholicos  Anno  1618.  máj.  ö, 
Acta  Diaet.  Orsz.  lev.  A  nádornak  erről  szóló  hizonyságlevele  szerint : 
<SoIenniter  protestantur,  quod  ab  Articulis  super  liberó  Exerticio  Relli* 
gionis  tam  tempore  paciíicatione  Viennensi.  quam  et  post  ante  coro- 
nationem  modernae  Majestati  Caesar,  atque  Reg.  emanatis,  quos  reali 
continuoque  usu  confirmassent.  et  in  quo  perstitissent  ac  etiam  de 
presenti  persisterent.  nullatenus  récédére  vei  eosdem  in  dobiam  vocare^ 
sed  iuxta  genuinam  sinceramque  et  benignam  praetitulatae  Suae  Majes- 
tatis  Caes.  et  Reg.  explicationem  Dipplomate  suo  Vienna  die  vigesima 
quinta  Sept.  Anno  Millesimo  Sexcentesimo  Sexto  emanato  confirmatam, 
eodem  quo  Sua  Mtas  atqne  Regia  sensu,  ntpote  author  et  plenipoten- 
tiarius  praenominatae  pacificationis  Viennensi  accepit  eosdem  intelligere, 
iisque  etiam  módis  omnibus  inherere  vollent.  Ac  si  per  quempiam 
contra  tenorem  praescriptorum  Articulorum  torbarentur,  sais  ipsos  non 
de  futuros  juribos  uti  hoc  nomine  palám  protestati  essent  ac  mani- 
feste.    Qua    quidem    solenni    prostestatione    per  prasensitos  Status  et 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALAsAI.        127 

A  következés  —  fájdalom  —  nagyon  Is  keményen 
éreztette  az  <una  cum  templis*  kimaradásának  káros  voltát ; 
mert  e  miatt  igen  sok  honfinak  vére  áztatta  a  különben  is 
sokat  ázott  magyar  hantokat. 


III. 

A  katholikusok  ellenóvása.  —  A  hitlevél  hatodik  pontja.  —  A  jezsui- 
ták ügye  újra  szóba  hozatik.  —  A   királyválasztás  után   Forgách   Zs. 
nádorrá  választatik.  —  A  protestánsok  és  katholikusok  sérelmei. 

A  protestáns  rendek  határozott  hangú  óvástétele  meg- 
tette hatását. 

A  katholikus  rendek,  mintha  csak  előre  sejtették  volna, 
^ogY  a  jövő  országgyűléseken  ez  ügy  bizonyosan  a  protes- 
tánsok javára  fog  eldőlni,  ellensúlyozásul  rögtön  siettek  ellen- 
óvásukat  megtenni,  nehogy  az  utókor  előtt  legyőzetteknek 
tüpjenek  fel.  Azon  régi  elvükhöz,  hogy  más  felekezetek  javára 
semmiben  sem  kell  megegyezni,  a  legnagyobb  szivóssággai 
ragaszkodtak.  Méltányosság  ellenében  elsőbbséget,  igazság 
ellenében  előjogokat,  törvény  ellenében  a  katholieismus  régi- 
ségét állították  s  a  protestantismust,  mint  újat,  mint  eret- 
nekséget, jogosulatlannak,  a  papi  rendre  nézve  sérelmesnek 
hirdették.  A  békekötésekről  azt  szerették  mondogatni,  hogy 
azok  érvénytelenek,  mert  a  főpapság  nem  adta  beleegyezését 
Régibb  ellenmondásaihoz  most  is  ragaszkodik. 

Ellenóvásukban  kijelentették  ugyanis,  hogy  mivel  az 
ágostai  és  helvét  hitvallású  összes  rendek  sokáig  azon  működ- 
tek, hogy  a  vallásügyben  a  bécsi  békekötésben  és  az  1608. 
évben  hozott  törvényekhez  új  záradékok,  jelesül  pedig  ezen 
kifejezés  <ac  Templis»  adassék,  miből  úgy  a  kegyúri  jogra, 
valamint  a  főpapok  és  főurakra    nézve  sérelem  támadna,   a 

Ordines  Evangelicos  modo  praemisso  facta.  iisdem  literas  sibi  protes- 
tatorias  a  nobis  authentice  Jurium  Status  Evangelici  futuram  ad  cau- 
telam  necessarios  dari  postularunt.  Supra  qua  protestatione  iisdem 
piesentes  literas  nostras  protestationales  extradandas  duximus  at(fue 
concedendas. 


128  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

parasztoknak  pedig,  kiknek  az  ország  törvénye  értelmében 
földjük  nem,  csak  munkabérök  lehet,  oly  jogot  nyernének, 
melylyel  eddig  nem  birtak:  ennélfogva  a  kath.  főpapok,  fő- 
urak és  az  összes  rendek  ezt  semmiképen  el  nem  fogadhatják. 
Minthogy  a  protestánsok  az  e  felett  folytatott  tanácskozások 
alkalmával  azon  kifejezést  «ac  Templis»  a  törvénybe  iktatni 
nem  birván,  e  miatt  protestatiót  nyújtottak  be;  ennélfogva 
a  katholikusok  is  hasonlót  cselekesznek;  és  pedig  ekképen: 
Ámbár  a  bécsi  békekötés  és  az  1608.  országgyűlés  alkalmával  a 
vallás  szabad  gyakorlatáról  szóló  törvények  nem  a  katholikus, 
hanem  a  protestáns  rendek  kívánatára  hozattak ;  mégis  épen 
ezek  semmisítik  meg  azokat  új  hozzáadások,  változá- 
sok által. 

Hogy  a  kath.  rendek  a  templomok  ügyében  sem  kegy- 
úri,  sem  egyéb  földesúri  jogaiknak  sérelmét  szenvedni  nem 
akarják;  daczára  bármily  szőrszálhasogatásoknak,  a  szokás 
s  gyakorlatra  való  hivatkozásnak,  titkos  okleveleknek,  vagy 
a  törvényczikkek  erőltetett  magyarázásának.  Soha  a  kath. 
rendek  oly  nyilatkozatokat  vagy  ajánlatokat  nem  tettek, 
melyek  alapján  a  jogaik  ellen  intézett  sérelmek  igazolhatók 
lennének. 

A  kath.  rendek  mindazon  a  vallásügyre  vonatkozó  ren- 
delkezésekben, melyek  eddig  hozattak  vagy  hozatni  fognak, 
alattomban  értetni  kivánják  a  záradékot,  miszerint  azokhoz 
csak  a  kath.  vallás  s  következőleg  az  egyházi  rend  sérelme  nél- 
kül adják  megegyezésüket.  Az  oly  rendelkezések  jellen,  melyek 
ily  sérelmet  foglalnak  magukban,  a  katholikusok  tiltakoztak, 
s  azokat  mint  érvényteleneket,  el  nem  fogadták. 

Az  egyházi  rend  mindazon  óvásokat  és  ellenmondáso- 
kat, melyek  a  Bocskay-mozgalmak  idejétől  kezdve  tétettek, 
a  jelen  és  jövő  időkre  nézve  is  érvényeseknek  nyilatkoztatja. 
És  ha  valaha  ehnnU  időkben  történt,  vagy  jövőben  meg- 
történnék^ hogy  nyilvános  tárgyaidsok  határozatai  közé 
a  vallás  dolgában  valami  igtattatnék  a  más  felekezetűek 
javára,  azt  ugy  kellene  tekinteni,  mint  mi  az  egyliézi 
rend  akaratja  nélkül  s  ellenére  történt. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        129 

Végre  valahányszor  egyháziak  a  nyilvános  politikai 
ügyek  tárgyalásában  részt  vettek,  vagy  részt  venni  fognak, 
tietH  volt  és  nem  is  lesz  szándékuk  soha  a  más  felekeze- 
tekre vonatkozó  javaslatok  előterjesztéséi  megengedni  vagy 
követelni ;  részvételük  egyedül  politikai  ügyekre  szorítkozik. ' 

Evvel  a  viták  egyelőre  megszűntek  s  a  hitlevél  hato- 
dik pontja  ily  szerkezetben  lőn  elfogadva:  <A  vallás  ügye, 
a  rendek  s  a  korona  javain  és  a  véghelyeken,  az  ország 
békességének  föntartása  kedvéért,  a  bécsi  békekötés  s  a  koro- 
názás előtti  törvénykönyv  rendeletei  értelmében  maradjon 
szabad  és  sértetlen.  Ugy  tudniillik,  hogy  vallásuk  szabad 
gyakorlatának  jogával  bírjanak  a  zászlósok,  főurak,  nemesek 
és  összes  rendek  saját  és  a  korona  jószágain,  a  véghelyek 
őrhadai  és  azon  mezővárosok  meg  helységek,  melyek  azt  sza- 
badon elfogadják.  Es  senki  vallásának  szabad  gyakorlatában 
sem  ő  felsége,  sem  a  földesurak  által  ne  háborgattassék. » ' 
Az  <una  cum  templis>  kifejezés  tehát  kimaradt. 

A  hitlevél  többi  pontjain  nehézség  nélkül  haladtak  át, 
mindenben  egyetértettek  a  rendek,  csak  a  jezsuiták  kérdése 
került  ismét  roppant  küzdelembe. 

Tudni  való,  hogy  a  jezsuiták  az  1608-ki  országos  tör- 
vény által  el  voltak  tiltva  fekvő  jószágok  birhatásától.  ök 
azonban  e  törvényt  kijátszották  azáltal  hogy  az  elszedett 
birtokok  jövedelmeit  titokban  élvezték,  sőt  oly  jövedelemmel 
rendelkeztek,  hogy  a  nagyszombati  collegium  felállításán  kívül 
vesztegetésekre  is  jutott  pénz.  Pázmány  még  1610-ben  min- 
dent elkövetett,  hogy  a  törvény  ellenére  megtartsa  a  rend 
hirtokait  titokban.  így  például  Kolcsvát.  Tamásfalvát,  Amót- 
falvát,  a  liszkai  három  szőlőt,  a  lőcsei  házat,  melyek  a  jezsui- 
ták birtokában  voltak,  a  jezsuita  lelkű  Fethe  Lászlóra,  kama- 
rai elnökre  ruházta,^  hogy  addig  annak  neve  alatt  élvezhessék, 
inig  újra  kiküzdhetik  a  jogot,  hogy  nyiltan  is  birhassák.  Azon- 


»  Katona  XXIX.  737.  1. 

«  Katona  XXIX.  722.  és  737.  1. 

»  Fraknói.  Pázmány  P.  78.  1. 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések. 


130  ZSILINSSUCY   MIHÁLY. 

kívül  több  erőszakosságot  követtek  el  s  titokban  anná! 
nagyobb  buzgalmat  fejtettek  ki  a  protestánaok   üldözésében. 

Épen  nem  lehet  csodálkozni,  hogy  a  protestánsok,  kik 
a  jezsuiták  törvénytelen  üzelmeit  jól  ismerték,  azt  kivánták, 
hogy  necsak  a  javaktói  fosztassanak  meg  igazán,  hanem, 
hogy  az  országból  is  örökre  száműzessenek,  mint  a  honpol- 
gárok nyugalmának  felzavarói.  De  bármily  fontos  okokkal 
támogatták  a  protestánsok  kivánatukat,  a  jezsuiták  oly  fér- 
fiaktól pártfogoltatva,  minő  volt  Pázmány,  Khlesl  s  maga  a 
leendő  király  Ferdinánd,  e  kérdésben  is  diadalmaskodtak. 
Midőn  a  törvényre  hivatkoztak,  feleletül  azt  nyerték:  <mi 
is  mutathatunk  föl  törvényt,  mely  Luther  és  Kálvin  követőit 
máglyára  itéli.*  Ily  okoskodás  ellen  nem  tartották  érdemes- 
nek a  további  küzdelmet.  Várták  a  jobb  jövőt,  melyben  több 
ereje  lesz  az  igazság  szavának,  mint  most. 

A  király  nem  volt  megelégedve  az  országgyűlés  lassú 
működésével ;  rossz  néven  vette,  hogy  a  rendek  az  új  király- 
tól a  sérelmek  orvoslását  sürgetik,  miáltal  még  az  uralkodó 
király  jogkörébe  való  avatkozásra  kényszerítik.  Aggodalmai 
azonban  szétoszlottak.  Végre  valahára  a  hitlevél,  *  s  miután 
Ferdinánd  az  országgyűlés  által  elébe  terjesztett  feltételeket 
elfogadta  s  különösen  a  sérelmeket,  kormánya  kezdetén  min- 
den más  előtt  orvosolni  igérte  volna,  május  16-én  megerő- 
síttetett,* a  választás  megtörtént,  az  ünnepélyes  királyválasz- 
tás után  következett  a  nádor  választása.  Forgách  Zsigmond, 
Erdődy  Tamás,  Battyány  Ferencz  és  Török  István  közül  az 
első  lett  a  nádor. 

Ferdinánd  máj.  17-én  előterjesztette  a  királyi  másod- 
előadásokat; de  a  rendek,  hivatkozván  királyi  Ígéretére, 
mindenek  előtt  a  sérelmek  orvoslását  sürgették.  Két  napon 
át,  u.  m.  máj.  18.  és  19-én  a  sérelmek  összeírásával  foglal- 
koztak a  rendek  s  azokat   46   pontban   terjesztették   elő    a 

'  Katona  XXIX.  727—734. 

*  Diploma  Assecuratorium  Regiae  Majestatis  super  Articulis 
sibi  propositio  observandis .  .  .  Posonii  15.  May.  Anno  Domini  1618. 
Orsz.  levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        131 

királynak. '  Legtöbb  vitára  ezúttal  is  a  vallási  sérelmek  adtak 
alkalmat,  miket  a  megyék  követei  —  utasításaikhoz  képest  — 
első  helyen  kívánták  tárgyalni.  Mind  a  protestánsoknak,  mind 
a  katholíkusoknak  voltak  sérelmeik. 

A  protestáns  követek  panaszt  emeltek,  hogy  a  törvény- 
biztosította szabad  vallásgyakorlatukban  akadályoztatnak,  a 
mennyiben  a  győri  erősségben  a  protestáns  katonák  akadá* 
Ivoztatnak  hitök  szerinti  isteni  ti.«;zteletükben  s  a  várfalakon 
kívül  Ci^ak  szabad  ég  alatt  szabad  imádniok  az  istent :  hogy 
az  1608.  VII.  t-cz.  daczára  sem  szűntek  meg  a  szentszé- 
kek visszaélései.  Felhozták,  hogy  míg  a  superintendensek 
hatásköre  és  tekintélye  csorbíttatik  és  aláásatik,  addig  más- 
felöl a  kath.  főpapok  közül  sokan  túl  terjesztik  hatalmukat  s 
olyanok  is  részt  vesznek  az  országgyűlésben,  kik  az  ország- 
ban sem  székhelylyel,  sem  javakkal  nem  bimak.  Követi  uta- 
sításaiknál fogva  tehát  azt  kívánják,  hogy  az  ily  főpapok 
a  káptalanoktól  elváltán  külön  ne  szavazhassanak.  Sérelem- 
nek említik  végre  azt  is,  hogy  a  jezsuiták  az  1608.  VIII. 
t.-cz.  ellenére,  bár  fekvő  javak  bírásától  eltiltattak,  mégis 
mások  közvetítése  által  alattomban  élvezik  a  turóezi  prépost- 
ságot s  annak  jövedelmeit  veszélyes  ezélokra  fordítják.  Ne- 
hogy tehát  az  ország  világos  törvényei  továbbra  tán  más 
irányban  kijátszassanak,  kívánták,  hogy  a  jezsuita  rend  — 
mint  legtöbb  bajnak  okozója  —   az   országból   kizárassék.* 

A  katholikusok  viszont  sérelemnek  mondák  azt,  hogy 
joghatóságuk,  javaik  és  kegyúri  jogaik  megszoríttattak.  A 
két  fél  közt  oly  nagy  volt  a  véleménykűlímbség,  hogy  a  viták 
egész  máj.  23-ig  elhúzódtak.  Ekkor  —  mint  Fraknói  mondja  — 
engedtek  mind  a  két  részről  s  a   vallási   sérelmeket   foglaló 

'  Acta  Diaetae  6ö.  96— 1.S8  könyv.  Dallos  naplója.  —  Jászay 
okm.  gy, 

'  Dallos  naplója  21.  május  Sünt  perlecta  gravaminá  primo 
Ultradanubiorum  partium,  secundo  Cisdanubiorum  et  Superiorum  par> 
tinro  simul  inter  quornm  gravaminá  primum  locum  habuerunt,  qui 
de  religione  eranl,  erectione  tribunalis  Superintendentum,  de  ablalioni- 
bas  templorum,  de  jesuitis  eto. 

9* 


132  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

iratokat  a  gyűlés  szine  előtt  széttépték  s  határozatba  ment, 
hogy  ezúttal  egyedül  a  politikai  sérelmek  tárgyaltassanak. 
De  a  protestánsok  ennek  daczára  is  szilárdul  ragaszkodtak 
azon  követelésükhöz,  hogy  a  kath.  szentszékek  protestánsok 
felett  ne  biráskodhassanak  és  hogy  a  jezsuiták  száműzesse- 
nek. Május  27-én  az  elsőre  nézve  oly  módosítást  tettek, 
hogy  a  szentszékek,  a  házassági  ügyek  kivételével,  minden 
ügyeket  kénytelenek  legyenek  a  protestánsokhoz  áttenni; 
aratás  idején  szüneteljenek;  csekélyebb  jelentőségű  ügyek- 
ben ne  idézzék  meg  a  feleket ;  protestáns  lelkészek  ne  köte- 
leztessenek előttük  megjelenni.  A  másodikra  nézve  felhozták, 
bogy  a  jezsuitáknak  nem  lett  volna  szabad  Nagyszombatban 
collegiumot  állítaniok,  hogy  azok  az  ország  békéjét  folyvást 
felzavarják,  hogy  az  ő  behozataluk  előtt  a  rendek  közt  min- 
dig egyetértés  volt,  azóta  pedig  csak  meghasonlás  tapasz- 
talható. 

Ez  ellen  a  katholikus  szónokok  azt  hozták  fel,  hogy 
épen  a  ^prédikátorok*  bejövetele  óta  van  visszavonás ; 
hivatkoztak  Németországra,  Angliára  és  Erdélyre,  mintha  itt 
is  nem  épenúgy  jezsuiták  garázdálkodtak  volna,  mint  miná- 
lunk. Mivel  titkon  nagy  jövedelmekkel  rendelkeztek  s  ennek 
következtében  ingyen  oktathatták  a  gyermekeket,  azért  volt 
meglehetős  sok  tanítványuk.  E  tekintetben  gúnyosan  azt 
válaszolták  a  protestánsoknak:  « kövessék  a  jezsuiták  példá- 
ját a  ti  tanáraitok  is,  mondjanak  le  ők  is  minden  jutalom- 
ról, talán  reábirhatjátok  a  katholikusokat,  hogy  gyermekeiket 
a  jezsuita  iskolából  kivezetvén,  a  ti  tanáraitokhoz  külcyék». 
Igen  természetes,  hogy  ily  okoskodások  ellen  az  anyagi  for- 
rásokban szűkölködő  protestánsoknak  sikerrel  harczolniok 
nem  lehetett.  Kénytelenek  voltak  követelésüktől  ezúttal  el- 
állani;  s  mikor  a  kath.  rendek  a  szentszékre  vonatkozó 
törvény  módosítására  hajlandóknak  mutatkoztak,  ^  máj.  25-én 


^  A  szentszékről  való  gravamenl  a  nemes  vármegyékkel  együtt 
a  gravaminák  közé  irván,  mivelhogy  a  nemességnek  is  erről  volt 
queremoniájuk ;  de  a  papi  rend  ezeknek  magukat  opponálván  és  ezek- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       133 

a  sérelmek  —  a  vallásiak  kivételével  —  fölteijesztettek. 
Azonban  a  királynak  sok  kifogása  volt  a  fólirat  ellen  s  így 
csak  június  végén  egyezett  meg  tökéletesen  a  rendekkel. 


IV. 

Az  aasztriai  protestáns  rendek  közbenjárásért  folyamodnak.  —   Jessc- 
ninst.  a  csehek  küldöttét.  Forgách  letartóztatja.  —    A  kedélyek  mind- 
inkább  felháboríttatnak.    —   A   vallásügyi   törvényczikk.   —   A   gyű- 
lés vége. 

A  fentebb  vázolt  országgyűlési  tárgyalások  alatt  kiüt- 
vén a  cseh  háború,  a  szomszéd  szövetséges  tartományok 
rendéi  részint  levelekben,  részint  követek  által  kerestek  segélyt 
a  magyaroknál. 

Május  végén  Pozsonyba  érkeztek  az  ausztriai  protes- 
táns rendek  követei,  a  kik  Bécsben  még  febr.  13-án  nyert 
audientia  alkalmával  hiába  nyújtották  be  a  császárnak  sérel- 
meik megszüntetése  iránti  kérelmüket.  Most  a  magyarok 
közberyárásához  folyamodtak.  Természetes,  hogy  sem  a  király, 
sem  a  nádor,  sem  Khlesel  bibornok  nem  szivesen  látták 
őket  Pozsonyban.  Úgy  tekintették  őket,  mint  nyugtalan  ellen- 
feleket, a  kik  a  kormány  régi  terveit  meghiúsítani  akarják; 
a  kik,  ha  a  magyar  rendek  többségét  megnyerhetik,  veszé- 
lyeztetik vagy  legalább  is  elodázhatják  Ferdinánd  megkoro- 
náztatását.  Ezért  mindent  elkövettek  arra  nézve,  hogy  fel- 
lépésöket  mind  a  rendeknél,  mind  az  udvarnál  lehetőleg 
el  len.súly  ózzák.  Sok  akadály  gördítés  után  azonban  a  követek 
jún.  11-én  mégis  meghallgattattak.  Szóbeli  előadás  után 
átnyújtották  azon  terjedelmes  emlékiratukat,  melyben  az 
1609.  óta  szenvedett  sérelmeik  és  az  1610-ben  Thurzó 
(lyörgy  nádor  által  kieszközölt  s  vallásszabadságot  biztosító 

kel  eg^iltt  a  kath.  status,  semmiképen  nem  engedték,  hogy  a  több 
gravaminák  közQl  legyen,  hanem  ezt  is  nagynehezen,  két  egész  nap 
erői  azokkal  contendálván,  az  articulusok  írására  halasztották,  és  hogy 
erről  is  articulus  legyen  azt  végezte  az  ország.  Kassa  város  követei 
máj.  2ö-kérr)l. 


134  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

császári  leirat  ellen  elkövetett  erőszakosságok  felsoroltatnak. 
Kimutatják  ebben^  hogy  a  császár  aláírásával  és  pecsétével 
ellátott  vallási  decretumnak  egyetlen  egy  pontja  sem  tartatik 
meg  a  katholikusok  által;  hogy  annak  tartalma  nem  közöl- 
tetett kellő  ünnepélyességgel  az  illető  hatóságokkal  minél- 
fogva azt  a  törvényszékek  nem  is  tartják  kötelező  erejűnek. 
Kérik  tehát  a  császárt,  hogy  mindenekelőtt  azon  decretum 
ünnepélyesen  kihirdettessék.  Áttérve  a  részletekre,  ^yes  pél- 
dák felhozásával  kimutatják,  hogy  az  1610-ki  határozatok  figye- 
lembe se  vétetnek.  Kérelmüket  tehát  abban  foglalják  össze, 
hogy  sérelmeiket  ő  felsége,  adott  szavához  képest,  minél  elébb 
megorvosolni  kegyeskedjék.  ^ 

A  magyar  rendek  még  élénken  emlékeztek  azon  bécsi 
1610-ki  országgyűlésre,  melyen  Thurzó  (iyörgy,  Magyarország 
nádora,  mint  meghivott  közbenjáró,  a  bécsi  udvar  ármányaival 
szemben  kieszközölte,  úgyszólván  kierőszakolta  a  vallásszabad- 
ságot biztosító  határozatot.  Ezért  készséggel  vetették  magokat 
közbe  az  osztrák  protestánsok  sérelmeinek  orvoslásáért  Június 
18-kára  elkészítették  közbenjáró  kérelmüket  a  királyhoz, 
melyet  aztán  egy  küldöttség  vitt  át  Bécsbe  Mátyásnak.  Ez 
június  24-én  történt. 

Mátyás  röviden  csak  azt  válaszolta,  hogy  ámbár  ő  mái* 
az  ausztriai  rendeknek  kiadta  határozatát,  de  minthogy  a 
benyújtott  sérelmi  iratban  vizsgálatot  igénylő  magánügyek 
is  előfordulnak,  méltányossági  tekintetből  elfogadja  a  magya- 
rok közberyárását  és  annak  idején  közölni  fogja  velők  is 
határozatát. 

Ugyanezen  időtájban  jött  Pozsonyba  Jessenius,  a  cseh- 
országi protestáns  rendek  küldötte.  Ennek  is  az  volt  a  fel- 
adata, hogy  a  csehek  és  magyarok  közt  létezett  szövetség 
megújítását  szorgalmazza  és  a  felmerült  erőszakos  esetekkel 
szemben  a  köz(')s  védelem  módját  megállapítsa.  Ugyanis  nem 
volt  titok,  hogy  a  magyar  király  sereget  kivan  küldeni  a 
csehek  ellen.  Ezt  kívánta  Jessenius  mindenekelőtt  megakadá- 

*  Raupach,  Evang.  Oesterr.  IV.  H44.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        135 

lyozni  azáltal  hogy  a  magyar  rendeket  e  sereg  visszatartá- 
sára és  egy  küldöttségnek  Prágába  való  menesztésére  akarta 
himi. 

A  nádor  ezt  lazításnak  vette  s  Jesseniust  letartóztatta 
azon  ürügy  alatt,  hogy  a  nádorhoz  szóló  megbízó  levelét 
nem  tudta  előmutatni.  Jessenius  hiába  hivatkozott  arra,  hogy 
azon  időben,  mikor  a  cseh  rendek  őt  Fozsonvba  küldöttek, 
Magyarországnak  nádora  nem  volt;  azt  meg  épen  nem  sej- 
tette, hogy  Forgách  fog  megválasztatni  s  ekként  hozzá  czím- 
zett  levelet  nem  is  hozhatott.  A  nádor  jelentést  tett  erről  a 
királynak,  addig  is  szigorü  őrizet  alá  helyezvén  a  csehek 
küldöttét.  Ez  természetesen  a  legnagyobb  mértékben  feliz- 
gatta kedélyét  azoknak,  a  kik  a  csehek  szövetségét  épségben 
tartani  kívánták.  A  nádor  eljárását  erőszakosnak  mondották 
és  midőn  a  törvények  szerkesztésére  került  a  sor,  a  vallás- 
ügyi pontnál  újra  kitört  a  szenvedélyek  vihara.  £les  kifaka- 
dások történtek  különösen  a  jezsuiták  ellen,  kik,  mintha  a 
reájok  vonatkozó  törvény  nem  is  léteznék,  széltiben  garáz- 
dálkodtak, düs  jövedelmeket  húzván  a  t(')rvény  által  tiltott 
birtokokról.  Természetes,  hogy  ezeknek  védelmezői  hasonló 
szemrehányásokat  tettek  a  protestánsoknak;  sőt  —  a  mint 
Fraknói  mondja  —  olyanok  is  találtattak,  kik  a  jezsuitákat 
legyverrel  is  készek  voltak  megvédelmezni. 

Végre  a  vallásról  szóló  törvényczikk,  mely  elég  jellem- 
zően a  törvénykönyv  utolsó  (77-dik)  czikkét  képezi,  röviden 
a  következő  szavakban  nyert  kifejezést: 

< Vallás  ügyére  nézve  az  1608.  évi  koronázás  előtt 
kiadott  1.  (*.zikkely  megi'^jíttatik.* 

Ekként  ezen  országgyűlés  —  miután  Ferdinánd  július 
első  napján  Pázmány  által  Magyarország  királyául  megkoro- 
náztatott volna  —  a  protestánsokra  nézve  egészen  ered- 
ménytelen maradt  és  midőn  július  4-én  szétoszlott,  a  jezsui- 
ták kivételével  mindenki  aggodalommal  nézett   a  jövő   felé. 


136  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 


Erdélyi  gyűlések  1618-  és  1619-ben. 

I. 

Az  1618-ki  kolozsvári  országgyűlés. 
(Okt.  4—21 ) 

Bethlen  fellép  a  zsidózó  felekezet  ellen.  —  A  rendek  hálával  fogadják 
ezt ;  —  és  szigorú    törvényeket   alkotnak   a  bevett   vallásokon   kívül 

keletkező  új  felekezetek  ellen. 

A  magyarországi  legújabb  események,  az  országgyűlé- 
seken nyilatkozó  közhangulat  a  mindinkább  ingerültebbé 
váló  kifakadások  egy  perczig  sem  engedtek  kétkedni  a  felett, 
hogy  bekövetkezett  az  igazhitűség  igényeinek  harcza  és  az 
erőssé,  nagygyá  növekedett  protestantismusra  Európaszerte 
újra  a  megpróbáltatás  nehéz  napjai  következtek  be. 

Semmi  sem  árthatott  neki  annyira,  mint  a  belső  meg- 
hasonlás. Semmi  sem  használtatott  fel  ellene  oly  eredmé- 
nyesen, mint  a  katholikusok  részéről  gyakran  hangoztatott 
azon  állítás,  hogy  szabadosságra  és  féktelenségre  vezet. 
Bethlen  Gábor  ezt  a  gyanúsítást  nem  akarta  eltűrni  és  az 
októberi  kolozsvári  országgyűlésen  határozottan  az  orthodox 
protestáns  egyház  jövőjét  kívánta  biztosítani,  midőn  az  úgy- 
nevezett zsidózó  felekezet  ellen  föllépett. 

A  mivel  hajdan  Dávid  Ferenez  idejében  az  unitáriusokat 
gyanúsítgatták,  hogy  a  Krisztus  istenségének  tagadásával 
visszamennek  a  zsidó  vallásra,  azt  kezdették  szemére  hányni 
újra  a  protestantismusnak.  Látszólag  volt  is  ennek  némi 
alapja,  a  mennyiben  a  meggyőződés  szabadságának  örve 
alatt  sokan  túlmentek  a  kellő  határon  és  a  reformatió  igaz 
szellemétől  eltérve  a  zsidóság  eszmekörébe  csaptak  át.  Ezek 
között  legkiválóbb  alak  volt  Péchy  Simon,  a  fejedelem  hű 
embere,  korlátnoka,  a  ki  tudományos  képzettségével,  hivatalos 
tekintélyével  és  kellemes  modorával  nagy  hatással  volt  kör- 
nyezetére. Családi  viszonyainál  fogva   —  férje  lévén   Kornis 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        137 

Farkas  leányának,  Judithnak  —  összeköttetésben  állott  Erdély 
legelőkelőbb  családaíval. 

Szemlélődő  természeténél  fogva  sokat  foglalkozott  a 
vallás  kérdéseivel,  a  dogmák  különbségeivel  és  a  külső  szer- 
tartásoknak mérlegeléseivel.  A  saját  hitfelekezete  számára 
vallásos  énekeket  irt,  mi  kétségtelenül  nagy  befolyással  volt 
a  zsidózó  felekezet  <  eretnek*  tanainak  terjedésére. 

Bethlen,  a  türelmes  és  szabadelvű  fejedelem,  nem  sokat 
látszott  törődni  hiveinek  valláson  meggyőződésével.  Soha 
Péchynek  szemrehányásokat  nem  tett.  De  midőn  egyfelől 
tapasztalta,  hogy  sokan  már  a  kereszténységnek  lényegét 
kezdik  megtámadni;  midőn  tapasztalta,  hogy  II.  Ferdinánd 
és  katholikus  hivei  ebből  fegyvert  kovácsolnak  a  reformatió 
és  általában  a  protestantismus  ellen ;  midőn  nem  lehetett 
többé  kétség  a  felett,  hogy  a  sokféle  vallás  miatt  a  külföldön 
valóságos  veszély  fenyegeti  országát  és  fejedelmi  tekintélyét : 
akkor  fellépett  és  az  összejött  országos  rendek  előtt  <a  hamis 
isteni  tiszteletnek  és  sectának  exstirpálását*  ajánlotta. 

A  rendek  nagy  hálával  fogadták  a  fejedelemnek  elő- 
terjesztéseit. Istentől  áldást  kivannak  fejére  azon  fáradha- 
tatlan tevékenységeért,  melyet  a  béke  fentartása  és  a  vallás 
érdekében  kifejtett.  Ez  utóbbi  ügyben  tett  előterjesztését 
szóról  szóra  elfogadván,  az  első  törvényczikkben  ekképen 
foglalták  össze : 

1.  « Mivelhogy  penig  kegyelmes  urunk  Nagyságod  min- 
den üdőben  lévő  dicséretes  fejedelmeknek  nyomdokát  követ- 
vén, minden  külső  felette  szükséges  és  súlyos,  reánk  való 
szorgalmatos  vigyázása  és  gondviselése  között  legelsőben  az 
úristennek  szent  tiszteletit  akarta  véghez  vinni,  abban  való 
abususokat  corrigálni  és  istennek  boszuságára  s  ellenünk 
méltán  felgerjedett  haragjára  találtatott  innovatiókat  szegény 
hazánkban  toUálni:  tetszett  elsőben,  hogy  Nagyságod  arról 
közinkben  külön  és  kiváltképen  küldött  propositióját  ez 
mostani  articulusainknak  seriesében  de  verbo  ad  verbum 
inseráltatnók,  melyből  nemkülönben  mint  egy  tükörből  az 
Nagyságod  istenhez  való  tiszteletinek  zelusa  minden  keresz- 


138  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

tyén  országoknál  kitetszenék.  Mely  Nagyságod  proposítiója 
így  következik: 

Propositio  illustrissimo  domini  principis  contra  Judai- 
zantes  sive  Sabbatarios  et  alios  e^ctra  receptas  confessiones 
novam  in  Transylvania  sectam  profitentes. 

Az  mindenható  úristen  lévén  minden  birodalmoknak 
föauthora,  a  kiket  ö  felsége  jó  voltából  fejedelmi  méltóságra 
emel,  és  egyéb  emberek  közzül  maga  nevezetit  is  nekik 
adja,  istennek  nevezvén  őket,  mindazok  valamennyivel  mél- 
tóságosbakká tétetnek  egyéb  embereknél,  annyival  nagyobb 
zelussal,  háládatossággal  tartoznak  istennek  szolgálni  az  ő 
nagy  áldásáérL  Nem  mutathatják  penig  semmi  nagyobb 
dologban  háladatosságokat  és  istenhez  való  engedelmes  vol- 
tokat inkább  meg,  mint  ha  az  istennek  szentséges  nevét, 
igaz  tiszteletit,  ki  őket  ily  nagy  méltósággal  koronázta  meg 
minden  emberek  felett,  ők  is  teljes  erejek  szerint  oltalmazzák 
és  terjesztik.  Az  kik  az  istennek  kedves  népének  szent  feje- 
delmi közül  erről  az  ő  kötelességekről  hálaadó  szívvel  meg- 
emlékezvén, az  istennek  szent  igaz  tiszteletit  és  törvényit 
oltalmazták,  az  hamis  istenitiszteleteket  birodalmokból  kitisz- 
tították, azoknak  birodalmokat  ő  felsége  is  boldoggá  és 
békességessé  tötte:  ellenben  penig  a  kik  háládatlanok  lévén 
ebbeli  tisztekben  el  nem  jártak,  birodalmok  is  csak  zűrzavar 
volt,  életeknek   is  gyakrabban   tragicus  exitussa  következett. 

Mi  is  azért  fejedelmi  állapotunkat  isten  nagy  áldásának 
ismervén  és  vallván  lenni,  minden  gonc^jaink  közt  főbb,  elsőbb 
és  legszükségesebbnek  tartjuk  birodalmunkban  az  isten  tisz- 
teletinek igazán  való  oltalmazását  és  az  recepta  religiókon 
kívül  való  hamis  isteni  tiszteletnek  és  sectáknak  exstirpá- 
lását.  Támadtanak  és  igen  kezdettenek  szaporodni  bizonyos 
részeiben  birodalmunknak  az  recepta  religiókon  kívül  való 
secták,  úgymint  az  Judeismus,  és  ahhoz  hasonló  káromko- 
dások, kiknek  ily  könnyen  való  elhallgatásáért  istennek  ret- 
tenetes büntetését  várhatjuk  fejünkre  mindnyájan,  az  mint 
ennek  jeleit  szemeinkkel  látjuk.  Mi  azért  efféle  istenkáromló 
sectáknak  birodalmunkból  való  kitisztításában  fejedelmi  tis2- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYA LÁSAL        139 

tünk  szerint  proóedálni  akarván,  mindazáltal  Kegyelmeteknek 
elsőben  akartuk  hirré  adni,  intvén  szeretettel,  velünk  együtt 
istenhez  való  zelusát  megmutatván,  ezen  gyűlésünkben  szor- 
galmatosan keresse  ki  afféle  sectáknak  autorit,  promotorit, 
fautorival  együtt,  és  büntetlen  ne  szenvedjük,  sőt  a  régi 
királyok  decretumai  szerint  Kegyelmetek  is  végezzen  oly 
móddal  erővel,  hogy  ha  kik  publice  avagy  privátim,  akár 
tanitók,  akár  egyéb  rendek,  az  recepta  religiókon  kívül  való 
sectákban  találtatnak,  most  és  ennekutána  is  minden  ked- 
vezés  nélkül  büntetődjenek  mind  személyekben,  mind  javak- 
ban. És  az  Kegyelmetek  végezése  legyen  perpetuum  de 
cretum,  hogy  az  felséges  Istennek  így  méltán  felgerjedett 
haragját  mitigálhassuk ;  külső  országokban  is  felőlünk  az 
sokféle  vallások  miatt  kőit  gyalázatos  hírünk  nevünk  abo- 
lealtassék.  Az  istenét  elsőben  így  megadván,  annak  utánna 
Kegyelmetek  is  boldogul  fordíthatja  elméjét  egyéb  előtte  álló 
szükséges  dolgok  felől  való  végezésre. 

Mely  Nagyságod  kegyelmes  propositióját  minden  részé- 
ben egész  országul  oly  igaznak  és  méltónak  Ítéltük,  hogy 
annak  véghezviteléből  az  úristennek  szegény  megromlott 
hazánkhoz  nagy  jóvoltát  és  kegyelmét  elhalgatásából  pe- 
nig  és  véghez  nem  viteléből  nem  egyebet,  hanem  méltó 
boszúállását  és  tovább  való  romlásunkat  bizonyosan  vár- 
hatjuk. 

Végeztük  azért  országul,  communibus  votis  et  suf- 
fragiis,  pro  perpetuo  et  nunquam  tollendo  decreto,  hogy 
valakik  ez  országban  akár  tanító,  akár  minémü  renden  való 
emberek  legyenek,  kik  az  recepta  religiókon  kívül  való 
haeresiseket  követnének,  hogyha  azok  ez  jövendő  karácson 
napjáig  a  die  promulgationis  presentium  articulorum  arra 
az  religióra,  az  melyből  exorbitáltatnak,  avagy  akármelyikre 
az  recepta  religiók  közül  nem  convertálnak,  az  olyanokat 
urunk  ő  Nagysága  directora  által  citáltatván,  és  legitimé 
unico  tantum  termino  convincáltatván,  iuxta  contenta  decreti 
minden    kedvezés    nélkül    megbüntesse    ő    Nagysága    mind 


140  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


magokat,   mind   peniglen  azoknak   patronusít,  promotorít  és 
fautorit.  >  ^ 

Ezen  törvény,  bármily  szigorú  volt,  úgy  látszik,  nem 
hajtatott  végre.  Czélja  tulajdonképen  az  volt,  hogy  a  külföld 
előtt  a  féktelen  szabadosság  vádját  elhárítsa  magától.  Péchy 
Simon  ezután  is  korlátnok,  s  mint  ilyen,  a  fejedelem  bizalmas 
embere  maradt. 


II. 

Ae  1619' iki  fejérvdri  országgyűlés, 

(Máj.  5.) 

Bethlen  a  valláserkölcsi  életre  nagy  súlyt  fektet.— A  rendek  templomba- 
járást,  ünnepszentelést  ajánlanak,  a  rossz  életet  tilalmazzák. 

Bethlen  nemcsak  a  vallási,  hanem  az  erkölcsi  szaba- 
dosságnak is  ellensége  volt.  Ügy  volt  meggyőződve,  hogy  a 
vallás  jóságának  és  tisztaságának  legerősebb  bizonyítékát  az 
erkölcs  tisztasága  képezi.  Ezért  a  vallást  érintő  társadalmi 
bíí nőket,  jelesül  a  paráznaságot  és  káromkodást,  mely  külö- 
nösen az  előkelő  körökben  elharapódzott,  kivánta  megszün- 
tetni. Ezt  pedig  leginkább  az  által  vélte  elérhetni,  ha  a  nép 
a  templomjárásra  buzdíttatik,  ha  az  ünnepek  megszentel- 
tetnek s  vasárnapokon  minden  zajos  mulatság  elkerültetik 
és  az  elöljárók  e  részben  kellő  szigort  fejtenek  ki. 

Mihez  képest  fejedelmi  propositiója  szerint  a  rendek 
három  pontban  foglalták  össze  azon  határozatokat,  melyek 
törvény  erejére  emelve  hivatva  voltak  a  sülyedt  erkölcsöket 
megjavítani.  A  törvény  szavai  ekképen  hangzanak: 

1.  Minden  egyéb  világi  külső  állapotoknak  igazgatása 
előtt  penig,  mivel  az  úristennek  sok  rendbeli  ostorát  és 
fenyegető  csapásit  látjuk  és  halljuk  mind  itt  magunk  között, 
s  mind    a  szomszéd    országokon.    Felséged    kegyelmes  inté- 

*  A  kolozsvári  országgyűlés  törvényei.  Szilágyi  S.  VII.  487—489. 1. 
Veszély  K.  I.  246—248.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        141 

séből  is  igen  javaijuk,  hogy  az  egyházi  rendeknek  jó  inté- 
seket a  poenitentiatartásról  mindenütt  szorgalmatosan  meg- 
fogadják, és  mentől  nagyobb  buzgósággal  az  isteni  szolgálatban, 
könyörgések  és  imádságoknak  templomokban  celebrálásában, 
józan  és  ártatlan  élet  mellett,  minden  rendek  előljárjanak, 
és  életeknek,  erkölcsöknek  jobbításával  az  isten  felhúzott 
haragját  engesztelni  igyekezzenek.  E  mellett  az  innepek 
megszentelése  kivántatik  úgy,  hogy  az  nevezetes  főünnepek 
és  az  vasárnapok  megillettessenek  (azaz  megtartassanak) ; 
se  maga,  se  szolg^a,  se  jobbágya  azokon  a  napokon  az 
dologra  ne  kényszerítessenek.  Menyegzők  se  egyéb  lako- 
dalmok akkor  ne  eelebráltassanak,  útra  is  senki  ne  induljon, 
hanem  ha  bizonyos  elmúlhatatlan  ok  kényszerítené;  sőt 
ekkor  sehun  praedikatió  végéig  a  vásárok  meg  ne  szaba* 
ditassanak.  se  bort  sehun  délesti  predikatió  végéig  ne  árul* 
janak.  Valakik  penig  ez  ellen  cselekesznek,  nemes  emberen 
hat  forintot,  paraszt  emberen  két  forintot  dúcának  az  ispánok 
a  vármegyéken,  a  székelységen  az  királybirák.  Mely  pénznek 
harmadrészét  magoknak  tartván,  a  két  részét  pedig  számán 
hagyják  és  a^ják  azon  városokon,  falukon  lévő  egyház- 
fiáknak  kezekbe,  mely  jövedelmecskéből  tartozzék  azon  város 
és  falu  az  templomokat  és  scholákat  megépítteni.  Semmi 
külső  profánus  ususra  sub  amissione  capitis  et  omnium 
bonorum  ne  merészeljenek  abból  az  atyafiak  se  semmi  rend 
költeni.  Egyházfiakat  pedig  minden  városokon  és  falukon 
igen  hiteles  jó  lelkiismeretű  zálogos  embereket  consti- 
tuáljanak,  az  kik  miatt  kárt  abból  az  faluk,  városok  ne 
valljanak. 

2.  Az  lélekkel  való  éktelen  szitkozódás  is  mivel  ilyen 
szörnyen  eláradott,  noha  elég  constitutió  vagyon  eddig  is 
felöUe,  mindazonáltal  látván,  hogy  az  emberek  attól  meg 
nem  szűnnek,  végeztük,  hogy  mindenütt  igen  megtiltassanak, 
minden  rendek  közötL  És  hogy  inkább  elszokhassanak  rólla, 
nemes  ember  valamennyiszer  elmondja,  egy-egy  forintot 
vegyenek  tőlle,  szolgát  és  paraszt  embert  az  kézi  kalodába 
tegyenek,  és  délig  ott  tartassék :  ha  pedig  meg  akarja  magát 


142  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

váltani,  huszonöt-öt  pénzzel  válthassa  ki  toties  quoties 
elmondja.  Mely  dolgokra  minden  városokon,  falukon  a  bírák 
esküdt  polgárival  együtt  viseljenek  szorgalmatos  gondot,  és 
személyválogatás  kedvezés  nélkül  minden  rendeken  exigálják. 
Az  nemes  embereken  viceispánok  és  királybirák  exequájják^ 
de  tartozzanak  a  falus  bírák  hitek  szerént  erre  számot 
tartani  és  az  ispánoknak  megmondani.  Urak,  főemberek, 
magok  becsületiért  tartozzanak  lelkek  kötelessége  alatt 
minden  alatta  valókkal  ezt  a  végezést  megtartani,  és  az 
feljül  megírt  büntetést  exequáltatni.  és  oda,  az  hova  rendel- 
letett, convertálni. 

3.  Noha  mmden  cégéres  vétkekben  szántszándékkal 
élő  emberek  felől  végeztünk  egynehányszor,  hogy  megbüntet- 
tessenek: de  hallatlan  panaszkodások  sok  helyeken,  hogy 
meg  nem  büntettetnek,  vagy  ha  büntettetnek  is.  nem  az 
istennek  törvénye  sem  az  ország  végezése  szerint  lenne 
büntetések,  hanem  csak  birsággal,  fizetéssel,  menekednének 
meg.  Végeztük  azért  most  is  ujabban,  hogy  minden  afTéle 
vétkekben  élő  emberek,  úgy  mint:  gyilkos,  házasságtörő, 
isten  nevét  szidalmazó,  tolvaj,  orv,  bűbájos,  és  több  effé- 
lékhez hasonló,  az  tisztviselőktől  személyválogatás  és  ked- 
vezés nélkül,  az  bűnöknek  szörnyű  volta  szerént,  valamit 
érdemelnek,  megbüntettessenek,  és  bírsággal  sehun  tisztek 
vesztése  alatt  vétkeseket  meg  ne  szabadíthassanak.  Az 
nőtelen  személyek  '  is  pedig  ne  birsággal,  hanem  vesszö- 
zéssel  büntettessenek,  és  annak  utánna  az  ecclesiát  tartoz- 
zanak megkövetni.  Ha  pediglen  az  olyanok  egymást  elvészik, 
meg  ne  vesstőztessenek,  hanem  az  ecclesiát  tartozzanak 
megkövetni. » ^ 

Ezen  szigorú  erkölcsi  törvények  által  Bethlen  az  erdélyi 
egész  társadalmat  meg  akarta  javítani.  Elődjének,  a  feslett 
életű  Báthori   Gábornak   példája  iszonyú  rombolásokat  tett; 

*  Azaz  vadházasságban  élŐk. 

•  Seilágyi  S.  Erdélyi  orszgy.  VII.  512—513.  lap.  Veseely,  L 
2^-250.  1. 

3  Seilágyi  S.  VI 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        143 

a  házasságról  igen  laza  fogalmai  lettek  az  embereknek.  Az 
1614-iki  medgyesi  országgyűlés  Imreffinének  szigorú  bün- 
tetése által'  segíteni  akart  a  bajon,  de  nem  sikerült.  Most 
ismét  Báthory  Anna,  elébb  Bánfy  Dénesné  ma,jd  Jósika 
Zsigmondné  okozott  országos  botrányt  szeretőivel,  kiket 
«elbtivöit>.  Bethlen  az  ilyenek  iránt  szigorú  volt;  a  kicsa- 
pongó uri  nőket  erővel  is  férjeikhez  vitette  vissza,  és  hogy 
e  b^  tovább  ne  teijedhessen,  hogy  az  erkölcsök  sülyedé- 
sének  elejét  vegye,  hozatta  a  fent  idézett  törvényt. 


HARMADIK  FEJEZET. 

n.  FERDINÁND  TRÓNRALÉPTÉTÖL 
A  NIKOLSBURGI  BÉKÉIG. 

1619—1622. 

Az  1619-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Máj.  26-tóI  aug.  13-ig. 

I. 

Mátyás  a  cseh   háború   kitörésekor  elhalván,  II.  Ferdinánd  veszi  át  a 

kormányt.  —  Ez  máj.  26-ára  összehívja  a  rendeket.  —  A  megyék  és 

városok  utasításai.  —  A  csehek,  morvák  és  osztrákok  kérelmei. 

A  míg  Magyarországon  a  protestáns  vallás  szabadsága 
ellen  elkövetett  sérelmek  miatt  viharos  országgyűlés  folyt; 
a  míg  Erdély  fejedelme  a  vallási  és  erkölcsi  szabadosság 
meggátlásán  fáradozott :  addig  Csehországban  vallási  üldözés 
miatt  oly  háború  támadt,  mely  a  szenvedélyek  felzaklatá.sa 
következtében  harmincz  évig  pusztította  egész  Németországot 
A  jezsuiták  ott  is  ugyanazt  a  politikát  követték,  melyet 
hazánkban.  Szövetkeztek  a  világi  hatalommal,  hogy  a  lelki 
üdvöt  rákényszerítsék  az  evangyéliomhoz  ragaszkodó  cseh 
atyafiakra.  A  császári  tanácsosok  rendelkezésökre  állottak. 
Megtiltották  a  protestáns  jobbágyoknak  katholikus  földesurak 
jószágain  templomokat  építeni,  —  épen  ügy,  mint  Magyar- 
országon. Az  épülőfélben  levő  braunai  protestáns  templomot 
lerombolták,  a  készen  álló  klostergrabit  pedig  becsukták.  Sőt 
az  is  megtörtént  hogy  némely  katholikus  urak,  hivatkozással 
földesüri  jogaikra,  protestáns  alattvalóikat  kutyákkal  kergették 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        145 

a  katholikus  misére.  A  vérháborító  jelenetek  fegyvert  adtak 
gr.  Thurn  Henrik  kezébe.  A  hozzácsatlakozott  protestánsok 
megtámadták  az  üldözés  főokozóit  Prágában;  felkeresték  a 
császár  tanácsosait  a  várpalotában  és  a  tanácsterem  ablakain 
keresztül  kidobálták  őket  a  sánczokba  máj.  23-án.  Az  ország 
ügyeinek  vezetésére  30  tagból  álló  bizottmányt  neveztek  ki, 
mely  .sereget  gyűjtött  s  a  jezsuitákat  az  országból  kiűzte. 

Ezen  forradalmi  események  ideje  alatt  a  beteges  Mátyás 
meghalt  máj  20-án  s  utódja  II.  Ferdinánd,  átvette  a  kormány 
gyeplőjét  akkor,  midőn  a  szenvedély  megfékezésére  a  leg- 
nagyobb szükség  lett  volna.  De  ő  épen  nem  volt  alkalmas 
arra,  hogy  a  háborgó  kedélyeket  lecsillapítsa.  Ismeretes  elvei, 
összeköttetései,  makacs  és  vakbuzgó  természete,  már  eddig 
is  rémülettel  töltötte  bé  a  protestáns  lakosság  kebelét.  Két- 
szeresen nagy  volt  a  rémület  most,  midőn  a  végletekre  kész 
ezen  vakbuzgóság  a  császári  és  királyi  teljhatalommal  egyesült. 
T)  egy  oly  tervet  vitt  a  trónra  —  mondja  Horváth  Mihály 
katholikus  püspök  — ,  mely  miatt  egész  uralkodásának  idejét 
vérengző  háborúk  töltötték  be.  E  terv,  melynek  végrehajtását 
l60()-ban,  midőn  Stájerország  kormányát  átvette,  Lorettóban 
ünnepélyes  esküvel  fogadta  ^  s  melyet  azon  tartományban 
idő  folytával  minden  nehézségek  daczára  végre  is  hajtott, 
nem  vala  más,  mint:  hogy  a  római  katholikus  vallást 
az  evangélikus  félekezetek  romjain  hajdani  uralmára 
emelje  fél.  Ferdinánd  lelke  ezen  eszmétől  annyira  át  volt 
hatva,  hogy  nem  kételkedett  annak  mindent  alávetni,  érette 
szintúgy  a  maga  nyugalmát,  mint  népei  boldogságát,  jólétét 
feláldozni.  Többször  hallak  tőle  bizodalmasabb  emberei  ama 
nyilatkozatot,  «hogy  kész  volna  pallos  alatt  végezni  életét, 
ha  vérével  az  eretnekséget  eltörülhetné  s  a  katholikus  egyház 
kebelébe  minden  alattvalóit  visszaterelhetné*.  Ugyanily  szel- 
lemű  ember  volt   —    mint   fentebb   láttuk  —  Pázmány   is, 

»  Hasonló  fogadalmat  tett  1621-ben  Csehországra,  1629-ben  pedig 
Magyarországra  nézve  Mária-Czellben.  Guil.  Lamormain :  Ferdinánd  II. 
Virtules  Vienn  1638.  Sporner:  Univers.  Lustra  I.  60.  Horváth  M. 
Magyarország  tört.  111.  k.  517  1. 

Zsilinftzky  :  Mnícyar  orszAwyülésck.  10 


146  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

kiről  az  egykorú  Sepsi  Laczkó  Máté  azt  irja,  miszerint  «a 
püspökökkel  és  prépostokkal  tartott  tanácsban  azt  svadeálja 
vala,  hogy  immár  nem  kell  tovább  halasztani  az  eretnekek 
kigyomlálását,  mert  jobb,  ha  az  országot  a  farkasok  és 
a  rókák  lakják,  hogy  nem  mint  az  eretnekek*,^  Ezt  helye- 
selték a  többi  püspökök  is.  S  midőn  szavazáskor  Pethö 
Ferenczre,  a  jászai  prépostra  jutott  a  sor,  ezt  monda:  <Ime 
jó  uraim!  mind  azt  mondja  kegyelmetek,  hogy  jobb,  ha  az 
eretnekek  lakóhelyeit  farkasok  és  rókák  lakják,  de  bizony 
igen  félek  azon,  hogy  valamiképen  a  mi  lakóhelyeink  ne 
legyenek  farkasoknak  és  rókáknak  barlangivá*.  Ezt  hallván 
az  érsek,  Pázmány  Péter,  monda:  «La  a  gyermek  la!  Pethő 
Ferencz  mivel  álmodozik!*  És  mindnyájan  csúfolják  és  neve- 
tik vala  2 

Ily  körülmények  között,  mit  lehetett  egyebet  várni  annál, 

a  mi  bekövetkezett?  A  szivek  rejtekében  ellenséges  indulat 
honolt;  az  eddig  legalább  színleg  visszatartott  fanatikus  szen- 
vedély egész  valójában  kitört  és  a  jövőnek  láthatárán  a 
kitörendő  vihar  sötét  felhői  emelkedtek,  mely  pusztulással 
fenyegették  Európa  összes  keresztyén  tartományait. 

A  múlt  16l8-ki  pozsonyi  országgyűlésről  hazatért  katho- 
likus  főurak,  bízva  az  uj  király  támogatásában,  megkezdték 
az  üldözést.  Homonnai  György  elvette  a  terebesi  protestáns 
parochia  földjét.  Allagi  Menyhért  a  pácini  és  karosai  templo- 
mokat foglalta   el    Dóczy   András   a   nyu^bátoriakat   üldözé. 


*  Ezen  nyilatkozata  Pázmánynak  —  habár  más  szavakkai  — 
több  azon  kori  okmányokban  is  olvasható.  Borsos  Tamás  az  erdélyi 
fejedelem  konstantinápolyi  ügynöke  1619.  szept.  4-én  tudósítá  urát, 
hogy  Szokoly  György  hadnagy,  mint  fültanú  beszélé  neki  Pázmány 
ezen  nyilatkozatát :  'No  magyarok !  Láttam  minden  szándéktokat. 
intentumotokat.  de  meglátjátok,  hogy  a  mit  elkezdtQnk,  véghez  is 
viszszük  ;  mert  inkább  akarom  aet,  hogy  Magyarorseágncűc  a  helyét 
farkasok,  vadak,  madarak  lakják  s  erdő  nöjje  fel,  hogy  nem  a  mi 
elkessdett  dolgunk  véghez  nem  menne.*  Franki  megkisérlette  e  vádat 
elhárítani  a  hatalmas  érsek  fejéről^  de  sikertelenül.  L.  Pázmány  I. 
379.  s.  k.  1.  Dudik  Forschungen  in  Schweden  304.  1. 

^  Sepsi  Laczkó  Máté  Krón.  Erd.  T.  A.  lU.  198.  l 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        147 

Kendy  István  Boldogkőben  dühöngött,  a  kálvinistákat  ebhitűek- 
iiek  nevezvén. 

így  folyt  az  üldözés  munkája,  midőn  Ferdinánd  nem 
szívesen  ugyan,  de  mégis  összehívta  a  magyar  rendeket 
máj.  26-ára  Pozsonyba,  hogy  az  ügyek  vezetését  tényleg  a 
kezébe  vegye. 

Ezen  országgyűlés  összehívása  annál  nagyobb  jelentő- 
séggel birt,  mert  a  « lázadó*  csehek  s  velők  a  morva  és 
ausztriai  protestáns  rendek  a  magyar  elégületlenekkel  össze- 
köttetésben állottak  s  félni  lehetett,  hogy  az  általános  inge- 
rültség közepette  a  magyarok  is  hajlandók  lesznek  fegyverrel 
üdvözölni  az  ly  királyt.  Gróf  Thum  már  Bécs  felé  vonult; 
a  pozsonyi  üt  veszélyessé  vált;  senki  sem  tudta,  hogy  mit 
hoz  a  következő  nap.  Ezen  bizonytalanság  kényelmetlen 
hatása  alatt  Ferdinánd  nagyon  szerette  volna  a  már  kijelölt 
országgyűlést  elnapolni  s  ezen  szándékát  közölte  is  a  nádorral. 

De  a  régi  niagyar  törvények  és  saját  koronázási  esküje 
arra  kötelezték  őt,  hogy  trónralépése  után  hat  hónap  alatt 
tartozik  összehívni  az  országgyűlést  s  orvosolni  a  sérelmeket. 
Eleinte  a  nádor  maga  is  habozott.  De  mivel  az  ország  han- 
gulata igen  ingerült  volt  s  valóban  attól  lehetett  tartani,  hogy 
lázadás  tör  ki,  mégis  azt  tanácsolta  a  királynak,  hogy  az 
országgyűlést  ne  halaszsza  későbbre,  sőt  mihamarébb  szemé- 
lyesen nyissa  meg  azt ;  mert  félő,  hogy  a  rendek,  támaszkodva 
a  legújabb  I618-ki  56- ik  czikkre  őt  —  a  nádort  —  fogják 
fölhívni  az  országgyűlés  megtartására.  Egyszersmind  kérdést 
tett  a  királynál,  hogy  mi  tevő  legyen,  ha  az  említett  eset 
l)ekövetkeznék,  dinert  az  ország  tőrvényeitől  el  ueín  térhet*, 
A  nádor  ezen  fölterjesztése  elkésett,  mert  a  király  elhalasztó 
irata  már  le  volt  küldve.  így  még  egy  előterjesztést  kellett 
tennie  a  király  előtt,  ^  melyben  komolyan  figyelmezteti  őt 
azon  veszélyekre,  melyek  a  hazát  mind  a  török(')k,  mind  a 
csehek  részéről  fenyegeti.  Végre  a  király  engedett,  elhalasztó 
rendeletét   visszavette  és  mivel  ő  az  ellenséges  hadak  miatt 

*  Forgách  a  királynak,  máj.  5.  Prot   Falat. 

10* 


148  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Pozsonyba  nem  jöhetett,   a   nádorra   bízta   a   gyűlés    meg- 
nyitását. 

Most  a  megyékben  élénk  viták  fejlődtek  ki  a  felett^ 
hogy  mily  utasításokat  adjanak  a  követeknek.  Mindenütt  volt 
panasz,  mindenütt  a  sérelmek  orvoslását  követelték,  tudván, 
hogy  az  ország  boldogsága  és  hatalma  máskép  nem  érhető 
el.  Minthogy  pedig  legtöbb  sérelem  a  vallási  törvények  nyílt 
megszegéséből  eredett,  ezért  különösen  a  felvidéki  megyék, 
utasításaikban  a  vallás  szabad  gyakorlatának  biztosítását 
követelték. 

Az  elébbi  országgyűlés  történelménél  láttuk,  hogy  a 
leghevesebb  viták  a  törvény  félremagyarázása,  a  templomok 
használata  felelt  a  védúri  jognak  hamis  felfogása,  a  jezsuiták 
garázdálkodása  és  száműzetése  fölött  folytak.  A  protestánsok 
akkor  semmit  nem  vihettek  ki.  Most  tehát  újra  megújították 
követeléseiket.  Barsmegye  utasítá  követeit,  hogy  igyekezzenek 
az  ország  javát  előmozdítani,  « tartsák  magokat  szorosan  az 
uj  király  diplomájához  és  a  bécsi  békekötés  pontjainak  telje- 
sítését, különösen  a  jezsuiták  száműzésére  nézve,  szorgal- 
mazzák*. Minthogy  pedig  különösen  az  érseki  jószágokon* 
bizonyos  Bélavári  nevű  érseki  tisztviselő  sok  sérelmet  követett 
el,  azok  összeszedésére  egy  választmány  küldetett  ki,  mely 
aztán  azokból  készítse  az  utasítást.  —  Trencsénmegye  hasonló- 
kép komoly  figyelembe  kívánja  vétetni  az  ország  helyzetét 
s  követeit  oda  utasítá,  hogy  azon  legyenek,  miszerint  a  király 
Csehországot  és  a  hozzátartozó  tartományokat  a  zavarok 
lecsillapítása  után  vegye  birtokba.  Biztosítani  kell  a  vallás 
szabad  gyakorlatát;  ki  kell  mondani,  hogy  minden  felekezet 
szabadon  használhatja  templomát  és  alkalmazhatja  lelkészeit. 
A  bécsi  békekötés  azon  záradéka,  mely  annyi  bajnak  lett 
okozója  s  mely  a  protestáns  felekezeteknek  «a  katholikus 
vallás  sérelme  nélkül >  enged  szabadságot,  módosít tassék. 
A  katholikusoknak  jövőben  ne  legyen  szabad  egyházi  java- 
dalmakat és  templomokat  visszakíWetelni  vagy  elfoglalni  kegy- 
úri vaícy  földesúri  jogok  alapján.   Sürgetik,  hogy  II.  Mátyás- 


A  MAGYAR  ORSZAGCtY ÖLESEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        149 

nak  a  templomok  használatáról  kiadott  rendeletét  igtassák  a 
törvénykönyvbe.  Ha  pedig  a  király  kívánná,  hogy  magyar 
hadak  küldessenek  a  csehek  vagy  más  szövetséges  tartomá- 
nyok ellen,  azt  semmiképen  meg  ne  engedjék.  Hasonló  szel- 
lemű volt  Zólyom  *  és  más  megyék,  valamit  a  szabad  kir. 
városok  utasítása  is. 

Lőcse  város  követeinek,  jelesül  GrafT  Lőrincznek  és 
WolíT  Jánosnak,  utasításul  volt  adva  többek  között  az  is, 
hogy  a  cseh  szövetséget  pártolván,  arra  törekedjenek,  misze- 
rint a  kitört  háború  lecsillapíttassék,  nehogy  annak  szikrái 
a  szomszéd  tartományokban  is  tiüzet  támaszszanak.  Különösen 
meghagyatik  pedig  a  követeknek,  hogy  a  csehek  ellen  semmi- 
képen hadat  ne  engedjenek  kivinni,  nehogy  ez  által  okot 
szolgáltassanak  a  töröknek  beavatkozásra.  Emlékezzenek  meg 
a  rendek  arról:  mily  nagy  veszedelem  és  kár  háramlott  ez 
országra  a  hussiták  korában  is,  midőn  vallásuk  elnyomása 
és  üldözése  által  fegyverfogásra  kényszerítették  a  cseheket 
Most  is  hasonló  történik  és  hasonló  veszedelem  származhatik, 
ha  ellenök  hadat  engedünk. 

A  szövetséges  osztrák  protestáns  rendek  kívánságát  a 
magyarok  segítsége  iránt  illő  figyelembe  kell  venni.  A  törökkel 
és  az  erdélyiekkel  jó  barátságot  kell  tartani  s  annak  meg- 
sértésére semmi  okot  nem  szolgáltatni.  A  fegyveres  népet 
bent  kell  tartani  az  országban.  A  bécsi  békekötést  erősítse 
meg  ő  felsége  s  annak  pontjai  a  törvénybe  iktattassanak. 
Hasonlót  kívánnak  a  koronázás  előtt  elfogadott  hitlevélre 
nézve  is. 

Ezen  utasításokból  látni,  hogy  az  ország  közhangulata 
ingeriílt  és  hogy  a  megyék  és  városok  teljesen  felfogták  a 
veszélyt,  mely  a  hazát  a-  vallásüldözés  miatt  támadt  cseh 
háború  miatt  fenyegeti. 

Ferdinánd  kedvetlenül  fogadta  a  megyékből  érkező 
híreket  s  azon  törte  a  fejét,  hogy  miként  lehetne  a  zajosnak 
ígérkező  magyar  országgyűlést  elnapolni. 

'  EszterhAzy  M.  nádor  élete  I.  53.  1. 


150  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 


II. 

A  magyar  rendek  küldöttsége  a  csehekhez.  —  Pázmány  tanácsa  a 
királyhoz.  —  A  szövetséges  morva  •  osztrák  rendek  közbenjárásért 
folyamodnak.  —  A  magyarok  felhívására   adott   királyi    válasz    rossz 

vért  csinál. 

Az  alatt,  míg  a  szövetséges  tartományok  rendéi  a 
magyar  rendeket  és  a  nádort  megnyerni  iparkodtak,  a  csehek 
győzelmesen  nyomultak  elő  Magyarország  felé,  mi  ismét 
zavarba  hozta  a  királyt:  de  azért  az  országgyűlés  megtar- 
tását június  első  napjaiban  elrendelte  és  a  csehekhez  kül- 
döttséget menesztett. 

A  jun.  7-én  tartott  ülésben  a  király  által  ajánlott  köz- 
felkelés eszméje  megbukott:  mert  a  rendek  nem  akartak 
szövetségeseik  ellen  fegyvert  fogni.  De  a  küldöttség  menesz- 
tésébe annál  szivesebben  beleegyeztek  a  rendek,  mivel  a 
béke  fentartására  magok  a  csehek  is  felhívták  őket.  A  kül- 
döttség feje  Thurzó  Szaniszló  szepesi  főispán  volt;  tagjai 
pedig :  Balázsfy  Tamás  bosniai  püspök,  Chernél  István,  Amadé 
István,  Keresy  János.  Székely  Balázs  és  Szeleczky  Jakab. 
E  küldöttségnek  előbb  a  királyhoz  kellett  mennie.* 

Pázmány  még  az  nap  értesíté  Ferdinándot,  hogy  a 
rendek  követséget  küldenek  hozzája  a  végett,  hogy  a  csehekkel 
való  békét  helyreállítani  kegyeskedjék.  De  ez  —  úgymond  — 
csak  ürügy  arra,  hogy  a  csehekkel  és  morvákkal  kötött  szö- 
vetséget megerősíthessék  és  azokkal  együtt  a  királyt  a  sérel- 
mek orvoslására  kényszerítsék.  És  ha  e  sérelmek  igazak 
lennének,  ám  hagyján ;  de  olyanok,  mint  a  vallási  sérelmek, 
melyek  szerint  a  szentirásban  találják  azt,  a  mi  nekik  tetszik 
és  mindabban  sértve  érzik  magokat,  a  mi  nem  az  ő  nézetük 
szerint  történik. 

Ezért  azt  tanácsolja  a  királynak,  adja  válaszul  a  ren- 
deknek, hogy  a  békétől  nem  idegen:  de  a  béke  feltételeiről 
addig  nem  tanácskozhatik,  míg  a  cseh  katonaság  Ausztria 
határaiból  ki  nem  vonul.  Ezt  eszközöljék  ki  a  magyar  kül- 
döttek.  Ha  a  csehek   ezt  meg  nem  teszik,  akkor  intse  meg 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        151 

a  rendekei  és  a  nádort,  hogy  közfelkelést  hirdessenek  ellenök. 
Ekként  ő  felsége  nem  lesz  felelős  a  bsgokért. 

E  tanácsot  a  király  elfogadta  s  jun.  l5-éröl  szóló  leira- 
tában közölte  elhatározását  az  országgyűléssel ;  de  a  rendek 
mégis  elküldöttek  követeiket  a  csehekhez,  mire  az  ausztriai 
rendek  által  is  felhivattak,  különösen  a  vallásegyenlőség 
tiehozatalának  szempontjából. ' 

Ugyanezen  időtájban  —  jun.  13-án  —  jött  Pozsonyba 
TifTenbach  Frigyes  báró,  a  morvaországi  rendek  követe ;  úgy- 
szintén Stahrenberg  János  felső-ausztriai,  Thonradel  András, 
Starzer  2^chariás  és  Fleischmann  Máté  alsó-ausztriaia  evan- 
gélikus rendek  követei  is,  hogy  a  magyar  rendek  közben- 
járását régibb  szövetségtik  megiíjítását  s  a  magyar  hadak 
visszahívását  kieszközölhessék. 

Tudják  ők,  hogy  nem  a  magyarok,  hanem  ő  felsége  a 
király  küldött  ellenök  hadat;  mindazonáltal  szükségesnek 
látják  kyelenteni,  hogy  ők  sem  a  király  tekintélyét  sérteni. 
sem  a  rendek  akaratát  korlátozni  nem  akarják,  de  mivel  a 
megkötött    szövetséget   szentnek   és   sérthetlennek   tartják  s 

*  Es  wirdt  auch  durch  diese  Confoederalion  —  mondják  az 
ausztriai  rendek  —  nichts  anders  gesucht,  aiss  das  die  Catbolischen 
nicht  mehr  undl  nicht  weniger  sein  sollen  als  die  Ewangelischen,  und 
hergegen  die  Ewangelischen  nitt  mehr  unnd  nitt  weniger  sein  sollen,  als 
die  Catbolischen,  sondern  beede  Religions  verwandte,  ieder  inn  seinem 
Standt  inn  gleicben  vernehmben,  zue  gleichen  politiscben  bohen  unndt 
niedrigen  Officien,  dignitelen  Ébren  unnd  Wiirden  ahngenomben,  be- 
fürdert,  gewürdigt,  und  erhebt  werden.  welcbe  Confoederation  inn 
a] len  göttlichen  geistlichen  unnd  weltlichen  Rechten  fundiret.  unnd 
hofiéntlichen  ein  soicbe  heilige  gemeine  Confoederation,  die  Löbliche 
hungarischen  Landts  Stánde  ausszuscblagen  kein  ursacb  babén,  unnd 
wo  das  wieder  verboíTen  geschab  der  schaden  ratione  der  bülíTen.  so 
sie  bishero  ausz  denen  Confoederirteu  LUndern  wieder  den  Erbfeindt 
Christlichen  nahmbens  gebabt  babén,  noch  babén  unnd  inns  kOnftig 
vielmehr  hierausz  habén  kbönnen  am  maisten  zue  entgelten  unnd  zu 
empfinden  hetten,  welcbes  sie  Ibnen  billicb  zue  herzen  nehmben  sollen, 
weil  das  Königreich  Hungern,  ausser  dieses  Königreicb  unnd  Lánder 
hülff  unnd  assistenz  gegen  den  Türkischen  macht  beharrlich  nicht 
sofficirent  sein  khönnen.  —  Jássay  okm.  gy. 


152  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

annak  érvényét  a  király  halála  sem  semmisiti  meg;  mivel 
továbbá  Ferdinánd  király  a  múlt  1618-ki  országgyűlésen 
máj.  15-én  ezen  czikket:  « Csehországgal  és  más  tartomá- 
nyokkal, valamint  Erdélylyel  megkötött  szövetség  a  bécsi 
békekötés  és  az  1609-ki  42.  t.-cz.  értelmében  érvényben 
marad »  aláirta  és  elfogadta:  mindenkiláthatja,  hogy  a  hatá- 
raikon megjelent  katonaság  embertelen  pusztításai  megsértik 
nemcsak  a  jó  szomszédságot,  hanem  a  szent  szövetséget  is. 
Ki  ne  látná,  hogy  ő  velük,  kik  a  békét  mindenkor  elébe 
tették  a  háborúnak,  kik  okot  a  harczra  nem  adtak,  azok, 
a  kiket  a  szövetség  vallása  kötelez,  igen  rosszul  bánnak  el  ? 

Ha  tehát  a  magyar  rendek  fentartják  a  szövetséget,  ne 
tűrjék,  hogy  azt  a  béke  megzavarói  megrontsák ;  hívják  vissza 
a  magyar  vezérek  alatt  levő  hadsereget  és  ne  engedjék,  hogy 
bárki  is  büntetlenül  megháboríthassa  a  kölcsönös  barátságot 
és  az  uniót.  Erre  nézve  a  királyhoz  is  folyamodni  fognak.  * 

Folyamodtak  is :  de  mihelyest  folyamodásuk  felérkezett, 
azonnal  ott  volt  ellensúlyozóul  Pázmánynak  jun.  20-ról  kelt 
levele,  melyben  tanácsolja  a  királynak,  ne  engedje  a  szövet- 
séget, hanem  a  magyarokat,  osztrákokat,  cseheket  és  morvá- 
kat követküldésre  hívja  fel  a  Bécsben  tárgyalandó  békekötésre 
s  ezáltal  mutassa  ki  a  béke  iránti  jó  hajlamát  Tanácsolja 
azt  is,  hogy  ö  felsége  a  török  és  cseh  mozgalmak  miatt 
minél  elébb  oszlassa  el  a  magyar  országgyűlést* 

Ez  azonban  nem  történt  meg.  Ferdinánd  nem  tartotta 
tanácsosnak  az  országgyűlés  eloszlatását,  minek  kétségen 
kívül  azon  színezete  lett  volna,  hogy  a  magyarok  panaszait 
sem  akarja  meghallgatni.  De  különben  is  a  magyar  rendek 
éppen  jun.  20-ról  kérték  meg  őt  külön  feliratban,  hogy  jöjjön 
le  személyesen  az  ország  gyűlésére,  vagy  ha  nem  jöhet,  lássa 
el  a  nádort  teljhatalommal  a  gyűlés  vezetésére,  küldjön  követet 
a  portára.^ 

*  Jászay  gyűjt.  1619.  orszgy.  23.  1. 

*  Jászay  gyűjt 

*  U.  o.  —  Bethlen,  ki  ekkor  Fogarasban  volt,  jun.  13-án  fel- 
világosítást kért  Rhedey  Ferencztől  arra  nézve,  hogy  a  király  megjött-e 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        153 

A  király  jun.  22-én  és  24-én  három  leiratot  küldött  az 
országgyűléshez,  melyekben  megengedi,  hogy  a  rendek  a 
csehekkel  megkezdhessék  a  békealkudozásokat  s  igéri,  hogy 
a  csehek  békefeltételei  után  közölni  fogja  határozatát.  A  török 
fenyegető  mozgalmaira  nézve  tudatja  az  országgyűléssel,  hogy 
követet  küld  a  portához,  kihez  a  rendek  is  adhatnak  egyet. 
Végül,  az  egész  országgyűlés,  de  különösen  a  nádor  sérté- 
sével, jelenti,  hogy  pár  nap  múlva  leküldi  a  királyi  bizto- 
sokat, kik  az  országgyűlést  a  király  nevében  vezetni  fogják. 

A  király  ily  eljárása  igen  rósz  hatást  gyakorolt  a  ren- 
dekre, kik  a  gyűlés  vezetését  nem  akarták  a  királyi  bizto- 
sokra bízni  és  kiknek  nagy  része  hajlandó  volt  a  szomszéd 
tartományok  kérésének  engedve,  megújítani  a  szövetséget.  De 
a  főpapi  rend  mindent  elkövetett,  hogy  ezt  meggátolja  s 
csupán  az  ellenségeskedések  megszüntetését  követelték,  úgy 
formulázván  a  morva  és  ausztriai  rendeknek  adandó  választ, 
hogy:  < fölkent  uruk,  törvényesen  választott  s  megkoronázott 
királyuk  ellen  senki  mellett  sem  fognak  pártot  ütni*.  ^ 

Ekként  a  szomszéd  tartományok  elutasításával  a  protes- 
tánsok jogai  melletti  felszólalás  egyértelműnek  lőn  mondva 
a  pártütéssel. 

Nem  is  maradtak  el  a  keserű  kifakadások,  daczára 
annak,  hogy  időközben  Molard  meghozta  a  nádor  számára 
a  királyi  felhatalmazási  az  országgyűlés  vezetésére.  Mihelyt 
a  koronázási  hitlevél  hatodik  pontja  került  a  szőnyegre,  mely 
a  protestáns  felekezetek  szabadságairól  szól,  azonnal  lehetett 
látni,  hogy  két  egyiránt  edzett  és  határozott  párt  áll  egy- 
mással szemben.  A  protestánsok  összeírták  tömérdek  sérel- 
meiket s  július  15-én  benyújtották  az  országgyűlésnek.  A  nádor, 
előre  tartván  a  bekövetkezendő  vihartól,  azon  törekedett, 
hogy  e  tárgy  ne  kerüljön  elő  az  országgyűlésen,  hanem  csak 

Pozsonyba?  mert  «így  —  úgymond  —  bizonytalan  dologra  a  követeket 
nexntadom  expediálni.  noha  én  tőlem  régen  expeditusok».Pol.lev.  116. 1. 
*  A  magyar  országgyűlés  válasza  jul.  30.  Acta  Diaet.  407. 
A  magyar  rendek  levelei  az  ausztriai  és  morva  rendekhez  jun.  27-ről, 
lásd  Jászay  gyQjteményében  1619.  orszggy.  123—130.  1. 


154  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

a  nádori  törvényszék  előtt  döntessék  el.  ígérte,  hogy  ő  igaz- 
ságos és  méltányos  akar  lenni  a  protestánsok  iránt.  *  De 
azok  nem  hallgattak  reá :  tudták,  hogy  ha  a  katholikus  főpap- 
ság az  ország  világos  törvényeit  is  ily  nyiltan  meri  meg- 
szegni, akkor  a  nádori  törvényszék  által  hozandó  netán  ked- 
vező rendszabályokat  még  kevésbé  fogja  tiszteletben  tartani. 

Általában  keveset  bíztak  a  nádorban;  újra  követelő 
hangok  emelkedtek  arra  nézve,  hogy  a  király  tartsa  kötelessé- 
gének személyesen  megjelenni  az  országgyűlésen,  mikor  vesze- 
delem mutatkozik.  A  nádor  kijelentette,  hogy  ő  felsége  a 
király  semmiképen  nem  jelenhet  me^  személyesen  a  gyűlésen, 
«mert  —  úgymond  —  ő  felségének  az  impérium  gyűlésében 
kell  Frankfurtumba  menni  . . .  hanem  engemet  hagyott  per- 
sonalisnak,  hogy  presideáljak».^ 

Ezt  hallván,  az  ország  a  palatinusnak  azt  monda: 
•  Ámbátor  úgy  legyen,  ha  ő  felségének  oly  nagy  szüksége 
vagyon :  de  azt  kérdjük  nagyságodtól :  ha  plenipotentiával 
hagyta-e  nagyságodat  ő  felsége. » 

Erre  a  nádor  <igen*-nel  válaszolván,  a  rendek  meg- 
nyugodtak benne  és  ö  hozzá  járultak  kérelmeikkel  és  pana- 
szaikkal. 

Panaszaik  közt  ugyanis  felsorolják  mindenekelőtt  azon 
eseteket,  melyekből  (mkényt  kiderül,  hogy  a  pap.ság  a  törvény 


'  Az  ország  az  Assecuratoriájában  való  conditiót  erősen  állatja 
és  azt  kívánja,  hogy  personaliter  compareáljon  a  király  és  a  grava- 
minákat  fogadása  szerint  tollálja  és  törvény  szerint  complanálja. 
A  palatínus  mind  azt  svadeálja  vala,  bogy  n)ás  időre  kelljen  negotiam 
Religionis  halasztani,  de  az  evangélikus  statusok  nem  assenliálnak .  . . 
Sepsi  Laczkó  Máté  Erd.  T.  A.  IIL  198.  1. 

•  Lásd  Plenipotentiales  Suae  Mtis  super  Continuatione  Dietae, 
Dominó  Coniili  Palatino  datae  6.  Julii  dictatae  .  .  .  Jászay  gyfijt. 
1619.  orszgy.  132.  1.  —  « Kívánja  ő  felsége  —  Írja  Rimái  János 
jun.  29-ről  gr.  Tburzó  Imréhez  —  hogy  palatínus  uramat  abban  az 
néki  engedtetett  hatalomban  megbecsüljék  és  minden  dolgokat  úgy 
tractáljanak.  concludáljanak  is  ő  nagyságával,  mintha  önnön  maga  ő 
felsége  praesideálna  az  gyűlésben.*  Nagy  Gy.  Az  1619-ki  orszgy.  tör- 
ténetéhez. Tört.  Tár  1880.  évf.  427.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        155 

minden  védelme  ellenére  üldözi  őket.  Előadják,  hogy  a  főhiva- 
taloknál  a  protestánsok  mellőztetnek ;  sok  helyt  a  temetkezés, 
a  harangok  használata  eltíltatik  nemcsak  a  népnek,    hanem 
a  földesuraknak  is.    Allaghi  Menyhért  a   pácini   és    károsai, 
a  pálosrendQ  szerzetesek  főnöke  a  laádi,  Eszterházy  Mihályné 
a  zsolnai,  Vesselényi  Ferenez  a  tepliczí  templomokat  továbbá 
Móricz  Márton  a  tornai   és  vizsolyi,   a  széplaki  tiszttartó  a 
peszteri,  a  szentmártoni  plébános  a  szentmártoní  és  szuchányi, 
az  esztergomi  érsek  a  szochocsi  és  kaproniczai  (Barsmegyé- 
ben)  templomok,   Echiapi   (?)   Ferenez   a   pászthói   kápolna 
jövedelmeit  és  birtokait.  Ugyanez  és  Kendy  István  az  evan- 
gélika  vallást  gyalázó  szavakkal  illették,  azt  « kutya  hitnek* 
nevezvén.  A  hontmegyei  Lessenye  helységben  György  plébá- 
nos a  földesurat  azért  idézte  törvényszék  elé,  mivel  az  bizo- 
nyos asszonyt,   kit  a  plébános  három  napon  át  vonakodott 
a   temetőben   eltemetni,   maga   temettette   el.    IQabb    Révai 
Ferenez  a  blatnicai  és  mosovi  templomokat  kirabolta.  Szent- 
Márton    mezőváros   plébánosa  a  protestáns  iskolamestert  és 
ennek  tanulóit  az  utczán   szolgák   által   megverette;  jobbá- 
gyaira fogság  és  bírságok  által  erőszakolta  a  katholika  vallást. 
Révai  Péter  s  a  holicsi   nemesség  a  községgel   együtt   kizá- 
rattak  a   holicsi  templomból,   a   temetkezéstől   és   harangok 
használatától  eltiltattak.  Az  elhunvt  bíbornok  Sellyéről  Nagy- 
^^alló.  Farnád,  Ölved,  Kural,  Udvard,  Martos,  Bálvány,   Sza 
kállos  és  Mocsról   kiűzte  a  protestáns   lelkészeket.    Ugyanez 
Öl  veden  több  protestáns  polgárt  elfogott,  180  frtnyi  birságot 
zsarolt  ki  tőlök  s  az  iskolamestert  kényszeríté,  hogy  az  iskolát 
zárja   el.   Szt-György   helységben  (a  (iaram  mellett)  a  pro- 
testáns lelkésznek  saját  plébániai  földein  termő  gabonája  és 
pinczében  levő   bora   is   megtizedeltetik.    Pálfi   István,   mint 
somoijai  kegyúr,   ismételve  kitízte  a  protestáns   lelkészt  s  a 
piacz   közepén  akasztófát   állított   fel,    avval    fenyegetőzvén, 
hogy  ha  még   egyszer   visszatér,   egyenesen   az  akasztófára 
fogja  felhúzatni.   Balassa  Péter  összes   birtokaiból   kiűzte  a 
protestáns  lelkészeket  s  mintegy   tizenkét   templomot   foglalt 
el  tőlök.  Himmelreich  (lyörgy  szt.-mártoni  apát  Deákiból ;  az 


156  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Óvári  kapitány  Övárból  és  Rajkáról;  Vörös  Mátyás  soproni 
keresztes  ]ovag  Bű  helységéből  kiűzték  a  protestáns  lelké- 
szeket. Wolfgang  érsekújvári  lelkész  útközben  a  martosi 
protestáns  lelkészt  és  tanítót  gorombán  megtámadta,  öklével 
és  botjával  verte.  A  győri  őrségnek  eltiltatott  protestáns 
lelkészt  tartani,  holott  a  zsidóknak,  ráczoknak,  anabaptisták- 
nak és  más  vallásbelieknek  megengedtetik.  Ekként  a  gyer- 
mekek keresztség  nélkül,  az  öregek  és  betegek  pedig  gyakran 
vigasz  nélkül  halnak  el.  A  lébenyiek  fogság  s  pénzbírság  által 
kényszeríttettek  eltávolítani  protestáns  lelkészüket  A  komá- 
romi protestáns  egyház  újraépítése  a  király  nevében  ellii- 
tatott. A  bazini  és  szentgyörgyi  protestánsok  megfosztatlak 
templomaiktól  stb. 

Mindezen  sérelmek  elősorolása  után  kérik  a  rendekei, 
hogy  a  jogtalanul  elvett  templomok,  temetők  és  harangok 
előbbi  birtokosaiknak  visszaadassanak ;  a  nép  földesurai  által 
ne  kényszeríttessék  a  katholikus  vallás  elfogadására;  hozza- 
nak új  törvényt,  mely  a  templomok,  harangok  és  temetők 
szabad  használatát  biztosítsa ;  a  bécsi  béke  és  az  annak  alapján 
keletkezett  törvények  megsértői  büntettessenek.  A  protestáns 
lelkészek,  kiknek  a  koronázás  előtti  törvény  szerint  saját 
superintendenseik  vannak,  ne  tartozzanak  megjelenni  a  kalho- 
líkus  szent  székek  előtt,  a  netáni  keresetek  saját  superinten- 
denseik elé  hozassanak.  Azonkívül  az  ország  nyugalmának 
érdekében  kérik  nemcsak  az  1608-ki  VlII.  t.-cz,  megilgítását, 
mely  a  jezsuitákat  eltiltja  a  fekvő  javak  birtoklásától  hanem 
azt  is,  hogy  a  jezsuiták  az  országból  száműzessenek.  Ezek 
terjesztik  a  protestánsok  elleni  gyűlöletet ;  ő  miattok  bomlolt 
fel  azon  egyetértés,  mely  az  előtt  —  míg  ők  idegen  orszá- 
gokból be  nem  hozattak  —  a  katholikus  és  protestáns  rendek 
között  létezett.  Az  egyezség  és  szeretet,  melyre  mindenek- 
fölött szükség  van,  csakis  úgy  állhat  helyre,  ha  e  kivánatuk 
teljesül.  ^ 


*  Gravamina   Statuum  et  Ord.  Inclyli  Regni  Hungáriáé  15.  julii 
dictata  ac  per  Sacr.    Regiae   Mattis   Plenipotentiarium   Illustriasimum 


A  34AGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        157 

A  katholikus  rendek  s  élükön  a  főpapság,  következe- 
tesen tagadták  a  protestánsok  jogait,  bármily  világos  szavakkal 
szólott  is  mellettök  a  törvény.  Az  uralkodó  és  egyedül  idve- 
zítő  egyház  tanaival  semmiképen  sem  tudták  megegyeztetni 
az  ellenfélnek  azon  felfogását,  hogy  más  felekezetnek  is  ha- 
sonló joga  és  érvénye  legyen.  A  patronátusi  jognak  oly 
értelmezése,  hogy  a  katholikus  egyház  még  akkor  sem  enged- 
heti át  templomát  a  protestáns  egyháznak,  ha  az  illető  hely- 
ségben egy  katholikus  lakos  sincs,  általános  volt.  A  földesúri 
jognak  ily  értelmű  létezése  adott  alkalmat  legtöbb  kicsapon- 
gásra.  Ezt  a  felfogást  érvényesítette  a  klérus  mindenütt ;  s  azt 
lehet  mondani,  hogy  a  királyi  felsőbb  akarat  mellett,  ez  tette 
oly  gyakoriakká  és  általánosakká  a  sérelmeket. 

Természetes,  hogy  a  katholikusok,  kik  a  papi  rend  ellen- 
mondásaival  ostromlott  törvények  érvényességét  kétségbe 
vonták,  a  protestánsok  panaszait  alaptalanoknak  tartották. 
Ellenben,  a  magok  felfogásához  képest,  sérelemnek  tekintették 
magának  a  protestáns  felekezetnek  puszta  létezését  is. 

Ezt  illustrálja  azon  sérelmi  iratuk,  melyet  a  protestáns 
panaszok  ellensúlyozására  rögtön  összeállítottak. 

Ebben  azon  egyházi  javaknak,  melyek  Bocskay  óta 
világi  kezekben  voltak,  visszaadását  sürgették.  Panaszképen 
említek,  hogy  a  protestánsok  a  «census  cathedratikust»  nem 
a  katholikus  espereseknek,  hanem  a  saját  szuperintendenseik- 
nek fizetik.  Ugyanezt  fájlalják  a  negyedekre  és  tizedekre  nézve. 

Kivánják,  hogy  a  katholikus  esperesek  és  azok  helyet- 
tesei, midőn  az  egyházakat  látogatják,  ne  akadályoztassanak. 
A  némely  főurak  és  nemesek  által  alapított  új  törvényszékeket, 
melyek  a  házasságokat  legkisebb  okból  felbontják,  el  kell 
törülni.  A  katholikusok  körmeneteit,  zarándoklásait  s  bucsú- 
járásait  a  protestánsok  több  megyében  és  városban  meg- 
zavarják. 


Dnam  Comitem  Palatinam  Regni  Hungáriáé  ante  omnes  alios  Diae- 
lalcs  Iractatus  tollenda  et  eflfectuanda  Acla  Diaet.  H32— 337.  I.  Jászay 
gyflüt.  136.  1. 


158  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Pozsonymegye  Zavar  nevű  községében  a  többségben 
levő  birtokosok  akaratja  ellenében  a  templom  elvétetett. 
Hasonlóképen  a  Rákóczíak  birtokán:  Moszticzkán,  Hazlinon. 
Hrabóczon ;  úgyszintén  Esztergomban  is.  Szakolczára  és 
Sz.-Mártonba  a  csekély  számú  protestánsok  lelkészt  hoztak 
be,  —  amott  a  község  beleegyezése  nélkül,  emitt  a  főapát 
tiltakozása  daczára.  Számos  fiókegyház  elszakíttatott  a  katho- 
likus  egyháztól.  A  superintendensek  számos  kathoUkus  földesúr 
birtokain  a  földesurak  s  lakosok  tudta  nélkül  protestáns  lel- 
készeket rendelnek  A  holicsi  jószágokban  az  urak  a  katho- 
likus  lelkészeket  megfosztották  a  tizedtől  s  ezt  a  protestáns 
lelkészeknek  adták. 

A  pálosoknak  az  elmúlt  zavarok  alatt  elfoglalt  kolos- 
torai vissza  nem  adattak.  Galgóczon  a  sz.-ferenczrendűeket 
megfosztották  zárdájoktól.  A  soproni  polgárok  a  Sz.  Dorottya 
javadalmakat,  Sz.  Mihály  és  Sz.  György  templomait  iskoláikkal 
együtt,  a  modoriak  a  templomot  és  iskolát,  a  pozsonyiak 
több  egyházi  javadalmat  visszaadni  vonakodnak.  Garbócz. 
Bester  és  Olcsvár.  a  széplaki  apátsághoz  tartozó  helységek- 
ben a  protestánsok  Bocskay  fölkelése  alkalmával  elfoglalták 
a  templomokat  ;*  a  nádor  elrendelte,  hogy  ezek  jogos  birtoko- 
saiknak visszaadassanak,  de  Abauj megye  visszaadta  a  pro- 
testánsoknak. 

Lengyel  János  saját  és  testvére  birtokán  Hegymagyason(?) 
lutheránus  lelkészt  tart  s  katholikus  jobbágyait  annak  hall- 
gatására kényszeríti.  Széchy  Tamás  a  petróczi  templomba 
lutheránus  lelkészt  hozott.  A  Zrínyi  grófok,  Thurzó  ímre  és 
lUésházy  (láspár  jobbágyaikat  ;  Bártfa  és  Eperjes  városa  a 
katholikus  polgárokat:  Pérecze  helységben  a  kálvinisták  a 
katholikus  lakosokat  bírság  mellett  eltiltják  a  katholikus 
isteni  tiszteleten  való  részvéttől.  Pásztón  150  katholikus  között 
csak  12  kálvinista  tartózkodott  Ezek  megrohanták  a  katho- 
likus templomot,  az  egyházi  öltönyöket  szétragadtak  és  fel- 
gyújtották. A  katholikus  papot  a  töröknél  hamisan  bevádolván, 
életveszélynek  tették  ki. 

Széchy  Tamás  Petróczról,  Thurzó  Imre  árvái  birtokai- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        159 

ról,  Széchy  üyörgy  Deresről  és  más  helyekről ;  az  esztergomi 
őrség  Esztergomból,  Barczai  falujából  kiűzték  a  katholikus 
lelkészeket.  Tornamegye  Rákóczy  Pált  és  Móricz  Mártont 
kényszeríteni  igyekezett,  hogy  protestáns  lelkészt  fizessenek. 
Számos  katholikus  templomban  protestáns  isteni  tisztelet  tar- 
tatik  és  a  földesurak  a  katholikus  isteni  tisztelet  gyakorlásá- 
ban gátoltatnak.  A  protestánsok  Vecsén,  üalanthán  és  Teczén 
akadályozták  a  katholikus  halottak  eltemettetését. 

A  protestánsok  számos  kath.  egyházi  és  világi  urakat 
személyes  bántalmakkal  illettek.  Mikáczi  váradi  püspököt 
Battyáni  Ferencz  hajdúi  megtámadták  s  bántalmazták.  Cse- 
metéi István  vasvári  prépostot  éjnek  idején  mintegy  26  lovas 
megtámadta  s  megölte.  Tömördy  György  vasvári  kanonokot 
szintén  Battyáni  Ferencz  hajdúi  súlyosan  megsebesítették. 
Maurovich  Mihály  ungvári  főesperes,  a  lébényi,  az  aisgrubi 
és  a  körtvélyesi  lelkészek,  valamint  a  szepesi  káptalan  tagjai 
tényleges  bántalmakban  részesültek. 

Tolnay  Istvánt,  az  egri  káptalan  országgyűlési  követót 
és  kanonoktársát  Zsolnán  ily  gyalázó  szavakkal  illették:  <ó 
pápisták,  mindnyájatokat  rövid  idő  múlva  kiirtunk*.  A  pata- 
házi protestáns  lelkész  a  győri  kanonokokat  *  ökrök  »-nek 
nevezé.  A  káptalanok  és  konventek  tagjainak,  ha  végrehajtásra 
küldetnek  ki,  rendesen  si)kat  kell  szenvedniök.  Egy  liptómegyei 
plébánost  Rosenberg  ulczáin,  a  senkviczi  plébánost  Bazinban 
kigúnyolták.  Ugyancsak  Bazinban  a  jelen  országgyűlés  alatt 
a  plébániát  ágyúgolyókkal  lövették.  Maróton  a  templom  falára 
a  pápára  vonatkozó  gúnyrajzot  illesztettek.  Bornemisza  Miklós 
« kutya  vallásnak*  nevezé  a  katholikus  hitet.  A  veszprémi 
apáczák  Körmenden  meg  nem  maradhattak  a  prédikátorok 
és  protestáns  katonák  erőszakos  tettei  miatt. 

A  protestánsok  méltatlan  módon  sürgetik,  hogy  a  jezsuita 
rend  az  országból  kizárassék,  mert  az  országos  törvények 
az  országban  való  maradását  megengedik.  A  vallás  szabad 
gyakorlata  kívánja,  hogy  mindenki  tetszése  szerint  választ- 
hassa és  fogadhas.sa  házába  vallásának  tanítóit ...  A  pro- 
testáns rendek,  midőn  a  vallásgyakorlat  szabadságának  jótéte- 


160  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

menyeit  mind  templomaik,  mind  lelkészeikre  nézve  igénybe 
veszik,  ezektől  a  katholikusokat  megfosztani  igyekeznek.  ^ 

Látni  való  a  vallási  sérelmeknek  ezen  két  ellenkező  soro- 
zatából, hogy  az  álláspontok  ellentétessége  szerint  a  két  fél 
sérelmei  nem  birnak  egyenlő  jelentőséggel.  Mert  eltekintve 
azon  egyes  erőszakosságoktól,  melyek  minden  háborús  időben 
előfordulnak,  a  protestánsok  az  állam  törvényeinek  alapján 
védelmezték  álláspontjukat,  míg  ellenben  a  katholikusok  elő- 
jogaik és  a  hatalom  szempontjából  beszélnek.  A  protestánsok^ 
midőn  a  jezsuiták  ellen  kikelnek,  nem  a  katholicismust  támad- 
ják meg,  hanem  egy  idegen  rendet,  mely  veszélyes  erkölcs- 
tannal egyenesen  a  protestantismus  kiirtására  hozatott  lie. 
Az  önfentartási  ösztön  és  a  szenvedett  üldözés  kényszerítette 
őket  az  önvédelemre:  de  nem  birla  őket  soha  arra.  hogy 
hasonló  társulatokat  szervezzenek  a  katholicismus  ellen. 

De  megvolt  a  kölcsönös  bizalmatlanság  és  ellenséges 
indulat.  Előre  lehetett  látni,  hogy  a  két  ellenséges  fél  köl- 
csönösen hamisnak  és  alaptalannak  fogja  nyilvánítani  egy- 
másnak sérelmeit  és  hogy  a  keserű  vitáknak  és  szemrehányá- 
soknak vége-hossza  nem  lesz,  ha  részletezni  kezdik  a  panaszt. 


líl. 

A  nádor  a  sérelmek  mellőzésére  akarja  birni  a  rendeket.  —  A  protes- 
tánsok egy  ideig  küzdenek  jogaik  melleit ;  majd  egy  erélyes  óvástétel 
mellett  más  országgyűlésre  halasztják  ügyüket.  —  A  gyűlés  szept.  elején 

eredménytelenül  eloszlik. 

A  nádor  nem  ok  nélkül  félt  a  sérelmek  tárgyalásátóL 
Tudta,  hogy  az  egymá.ssal  küzködö  felek  sem  őt,  sem  senkit 
mást  e  világon  nem  fognak  elismerni  illetékes  biróúl  oly 
dologban,  mely  a  lelkiismeret  jogát  és  titkát  képezi.    Azért 


'  Gravamína,  quae  Status  Calh.  S.  R.  Mtis  Plenipotentiario 
llhno  D.  Palatino  complananda  et  eíTcctuanda  proponit.  Acta  Diactae 
:^67.  1.  —  Továbim  Jdszay :  Gyűjt.  1619.  orszgy.  168—183.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.       161 

minden  befolyását  csak  arra  használta  fel,  hogy  a  rendeket 
a  sérelmek  tárgyalásának  mellőzésére  bírja.  ^ 

Tíz  pontban  foglalta  össze  érveit,  melyekkel  szépen 
indokolá  azt,  hogy  a  vallási  viszály  minden  áron  lecsillapí- 
tandó, mert  használni  semmit  sem  szokott,  ártani  ellenben 
sokat.  Nemcsak  a  régi  írók,  hanem  Magyarország  történelme 
is  hirdeti,  hogy  a  vallási  villongások  mindenkor  nagy  veszélyt 
szoktak  előidézni  az  országban,  a  mennyiben  elidegenítik 
egymástól  az  ország  rendéit  s  lehetővé  teszik,  hogy  a  török, 
felhasználva  a  pártokra  szakadt  helyzetet,  végromlást  hozhat 
a  hazára.  Figyelmezteti  a  rendeket  a  szomszéd  cseh-  és 
morvaországi  belviszályoKra  s  kéri,  hogy  azokat  minden  áron 
távol  kell  tartani  az  ország  határaitól.  Ajánlja  a  vérrel  szer- 
zett béke  fentartását,  a  nyári  idő  okos  felhasználását,  a  király 
támogatását,  mert  attól  Tűgg  az  ország  jóléte  és  fenmaradása. 
Emlékezteti  őket  a  magyar  nemzetnek  ama  dicső  régi  erényére, 
melynélfogva  az  királyához  minden  viszontagságok  között 
híven  ragaszkodott.  Fel  kell  tehát  tartani  az  ősi  erényt, 
különösen  most,  midőn  a  király  teljhatalommal  ruházta  fel 
a  nádort  a  sérelmek  orvoslására;  mert  ha  ez  országgyűlés 
szerencsétlenül  végződnék,  ki  tudja,  fog-e  a  nádor  valaha  ily 
hatalommal  rendelkezhetni.  Mindezeknél  fogva  fölkéri :  tartóz- 
kodjanak a  vallási  viszály kodásoktól,  hogy  kölcsönös  egyetértés 
által  Magyarország  hajdani  virágzása  magas  fokára  emel- 
kedjék. ^ 

*  Rintay  János  erre  vonatkozólag  ezeket  írja  Pozsonyból  Thurzó 
Imrének  jul  19-kéröl :  <PaIatinus  uram  üzent  ma  fel,  az  egész  országot 
is  maga  szállására  hivatván,  sok  szép  szóval  kért  bennünket,  hogy  a 
sok  panaszolkodásnak,  kiváltképen  a  religió  dolgában  békét  bánnánk, 
lenne  a  szép  egyesség  közöttünk  és  kiki  maradna  abba  az  állapotba, 
a  kibe  most  vagyon :  —  véljük  azért  aztot,  remélni,  hogy  meg  nem 
alkhatunk  az  religió  dolgában,  azért  akarna  előzni,  kérleléssel  bennün- 
ket. Mi  pedig  gondolkodásra  vettük  ezt  a  dolgot  s  hét  órára  végeztünk 
egybegyűlni,  hog\'  választót  adjunk  ő  nagyságának :  ha  meg  nem 
szakadunk  mi  az  egyszer  beadott  gravamenek  mellől  semmi  ultal  el 
nem  akarunk  távoznunk  .  .  .  I^agy  Gy.  Tört.  Tár.  18bÜ.  702.  1. 

*  Graves  ac  justae  rationes.  quibus  lUustr.  Dom.  Comes  Palatínus 

Zsiliuszky  :  Magyar  országgyűlések.  11 


162  ZSIUNSZKY  MIHÁLY. 

• 

A  protestánsok  átlátták  a  visszavonásból  eredhető  veszé- 
lyeket s  hajlandók  lettek  volna  sérelmeik  orvoslását  a  nádortól 
várni,  ha  a  nádor  gondolkodásmódját  s  Pázmánynyali  viszo- 
nyát jól  nem  ismerték  volna  Ügyüket  reábízni  annyi  lett 
volna,  mint  minden  eddigi  jogokról  önkényt  lemondani.  Azért 
vonakodtak  a  tárgyalásokba  bocsátkozni,  míg  sérelmeik  nem 
orvosoltatnak. 

•  Legelsőben  —  mondja  Sepsi  Laczkó  Máté  —  azt 
kiváná  az  ország,  hogy  a  mely  templomokat  és  egyházi 
jövedelmeket  violenter  occupálták,  azokat  restituálja.  Erre  a 
palatínus  azt  monda:  «hogy  nincsen  őneki  arra  plenipoten- 
tiája».  Az  ország  replicálá  és  azt  monda:  «lám  nagyságod 
az  előtt  azt  mondotta,  hogy  cum  plenipotentia  hagyta  nagy- 
ságodat ő  felsége ».  Erre  azt  felelte:  <Ne  kívánjon  tőlem  az 
ország  lelkiismeretem  ellen  való  dolgot*.  Az  ország  ezt  hall- 
ván, azt  monda :  <Egyátalában  az  ország  semmire  nem  megyén, 
valamíg  a  templomok  nem  restituáltatnak  és  a  regiment  ö 
felsége  kezébe  semmiképen  nem  adják  >.  így  állt  a  dolog  más 
kérdésekkel  is.  Hiába  kivánták  a  protestánsok,  hogy  a  katho- 
likus  földesurak  el  ne  íízhessék  birtokaikról  a  protestáns 
lelkészeket  s  hogy  a  jezsuiták  kizárassanak  az  országból, 
minden  pontban  heves  ellenzékre  találtak  a  Pázmány  által 
fegyelmezett  papságban  és  katholikus  rendekben. 

.íul.  23-káról  irják  a  lőcsei  követek  :  Mi  itten  harczolunk 
egymás  ellen,  mint  az  oroszlánok,  a  vallás  szabad  gyakor- 
latáért. A  nádor  nem  intézi  el  a  sérelmeket  azért,  mert 
kivánja,  hogy  e  tárgyban  a  törvényalkotást  más  csendesebb 
időkre  halaszszuk,  míg  ő  felsége  is  jelen  lehet.  Hogy  a  többi 
sérelmek  és  a  propositiók  feletti  tanácskozás  minél  könnyebben 
menjen,  a  protestánsok  saját  sérelmeiket  irásba  foglalták, 
hogy  annak  idején  az  országgyűlés  elé  terjeszszék.  Ha  ez  el 


Sigm.  Forgách  Statibus  et  00.  Regni  svadét,  seponendas  esse  contro- 
versias  de  Religione  motas,  quippe  quae  nocere  plurimum,  commodare 
vix  posse  videantur.  Acta  Diaet.  ^11— 422.  és  Jászay  Gyűjt.  1619. 
orszgy.  184-  192.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        163 

nem  fogadtatik,  akkor  ünnep)élyas  protestatió  benyiytása  mel- 
let elhagyják  a  gyűlést.  ^ 

Július  25-kéröl  is  hasonlót  ir  a  nagyszombati  követ. 
<  Ekkoráig  —  úgymond  —  e  mostani  gyűlésben,  csak  a 
religio  avagy  hit  dolgában  és  a  Pátereken  disputáltanak,  most 
is  csak  azon  vagyunk  úgyannyira,  hogy  ők  sem  akarják 
külömben,  hanem  hogy  valahonnan  kiküldték  a  Prédikátorokat, 
ismét  visszavigyék  és  valahol  a  község  minemű  vallásban 
vagyon,  a  templomokkal  együtt  olyan  Prédikátor  legyen  és 
hogy  a  Páterek  kimenjenek  az  országból.  A  katholikusok  is 
megmondták,  hogy  arra  nem  mennek.  így  azért  csak  isten 
tudja  mi  lészen  a  vége.  Az  más  hitben  valók  el  akarnak 
menni  és  fenyegetnek  bennünket.  Elég  búslakodása  vagyon 
Palatinus  urnák.  Mindazon  által,  ha  elmennek  is  ugyan,  végez- 
nek a  többi,  kik  itt  maradnak.  De  talán  ők  is  még  meg- 
gondolják magokat  és  megmaradván,  az  egyességre  mennek. » ' 

De  bizony,  fájdalom,  nem  lett  meg  a  remélt  egyesség. 
A  viták,  melyek  egy  hónapnál  tovább  tartottak,  napról-napra 
hevesebbekké  váltak ;  és  a  terrorismus  minden  neme  fel- 
használtatott arra,  hogy  a  protestánsok  követeléseik  sürge- 
tésétől visszariasztassanak.  *  Ily  körülmények  között,  nehogy 
az  úgy  is  eredménytelen  veszekedések  által  más  fontos  kér- 

*  SolUe  in  disem  nicht  gewilliget  oder  concedirett  werden,  ohn 
welchem  uns  sehr  zweiwelt  wissen  mihr  nicht  ob  mihr  nicht  unver- 
richter  sachen  werden  unsern  abscheid  nehmen,  doch  Bonis  Módis  cum 
Protestatione  .  .  .  sehen  sie  sich  für  was  sie  anfangen  werden  .  .  . 
Lőcsei  levéltár. 

•  Nagyszombat  városi  levéltár. 

^  Aug.  4-kéről  Írják  a  lőcsei  követek :  «wir  babén  bis  dato  nicbts 
ríchtiges  geschiossen.  —  Sindt  so  weit  kommen,  das  mihr  Artikell 
gemacht  habén  de  exertitio  Religionis  wie  mihr  sie  E.  N.  W.  alhier 
beiliegendt  mitschiken.  —  werden  sie  darinne  zu  ersehen  habén,  wider 
dieses  praclicirett .  . .  Wie  man  uns  möchte  mit  arglist  beykommen  das 
man  uns  hiervon  abhringen  möchte  das  mihr  dieses  fahren  liessen. 
Man  fordertt  bald  ettliche  Personen  von  den  Spanschaflen  privátim, 
man  singt  ihn  so  sies,  wen  das  nicht  hilftt,  so  béreit  man  daneben 
scharíTe  Straffe  an.  Desgleichen  Ihuet  man  auch  mit  der  Freystett 
abgesandten  .  .  .  Lőcsei  levéltár. 

11* 


1G4  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

dések  tárgyalásától  elvonassanak,  ügyüket  egy  erélyes  óvás- 
tétel mellett  más  országgyűlésre  halasztották  el  £s  mivel  a 
háború  mindinkább  valószínűvé  lett,  egyenkint  haza  oszla- 
doztak, hogy  önvédelmükről  gondoskodjanak.^ 

Óvásukban  panaszképen  elmondották,  hogy  sérelmeiket 
az  országgyűlésen  előterjesztették  s  azoknak  orvosoltatását, 
jogaiknak  üj  törvények  általi  biztosítását  és  a  jezsuitáknak 
az  országból  való  száműzetését  erélyesen  kívánták.  De  a  katho- 
likus  rendek,  különösen  az  egyházi  férfiak,  mindazon  törvé- 
nyeket és  okmányokat,  melyek  az  evangélikus  vallás  szabad- 
ságait biztosítják,  rosszakaratból  félremagyarázzák,  sőt  a  boldog 
emlékezetű  Mátyás  király  által  kiadott  diplomát  is  érvényétől 
megfosztani  kívánják.  Templomaikat,  melyek  jogtalanul  szedet- 
tek el  tölök,  visszaadni  nem  akarják ;  oly  törvényezikkek  alko- 
tását, melyek  a  vallás  szabad  gyakorlatát  mezővárosoknak 
és  helységeknek  a  templomok  használatával  együtt  biztosí- 
tanák, ellenzik.  <  Sérelmeikben  >  a  közszabadság  ellen  tett 
merényletükkel  az  evangélikus  rendek  becsületét,  jó  hirét  és 
javait  veszélybe  dönteni  igyekeztek.  Mindezekhez  pedig  ők 
—  az  evangélikusok  —  beleegyezésöket  nem  adhatják;  de, 
mivel  szavaik  félremagy áraztattak,  szándékuk  tisztasága  két- 
ségbe vonatott,  szükségesnek  ítélték  ünnepélyes  óvástételük 
által  elhárítani  a  súlyos  vádat,  mintha  ők  ő  felsége  királyi 
tekintélye  iránt  hűtlenek  lennének,  vagy  az  ország  óhajtott 

^  Július  26  tájban  derékképen  tractál  az  ország  de  libertate  reli- 
gionis,  de  a  prelalusok  semmit  nem  engednek.  Elvégre  mikor  a  foglalt 
templomoknak  restituálását  sine  relaxatione  urgeálná  az  ország,  Páz- 
mány Péter  az  ország  instantiájára  azt  feleli  a  gyűlésben :  hogy  semmi- 
képen ők  meg  nem  adják  a  templomokat  és  senki  —  i^gymond  — 
abban  nem  piszkál  .  .  .  Igen  meg  is  háborodék  az  érsek  mód  nélkül 
való  szaván  az  ország.  V.  ö.  Csuty  Gáspár  és  Rimay  János  levelét 
1619.  jul.  25-kéről  Tburzó  Imréhez.  Tört.  Tár  1880.  évf.  704.,  705.1. 

Ez  utóbbiak  keservesen  panaszkodnak  jul.  29-kén  kelt  levelök- 
ben,  hogy :  <a  pápisták  napról  napra  mind  többülnek,  az  horvátországi 
bánnal  bejöttek  az  horvát  és  tótországiak,  támogatják  vallásokat,  mi 
pediglen  akkor  oszlottunk  el.  mikor  vallásunkon  kellett  volna  szorgal- 
matoskodnunk .  .  .  Tört.  Tár  1881.  90.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       165 

békáét  és  nyugalmát  megzavarni  czélozták  volna;  mintha 
a  király  koronázási  feltételei  és  az  ország  összes  séretoei  hat 
hónapi  időköz  alatt  miattuk  maradtak  volna  teljesíttetlenek 
és  orvosolatlanok.  Végűi  hazafias  őszinteséggel  és  határozott- 
sággal kinyilatkoztatták,  hogy  Ők  és  küldőik  a  király  iránti 
hűségben  rendületlenül  kivannak  maradni,  hogy  viszályok  és 
egyenetlenségek  előidézésétől  óvakodni  fognak  s  a  közbéke 
és  a  rendek  közti  egyetértés  előmozdításán,  valamint  eddig, 
ügy  ezután  őszintén  törekedni  fognak.^ 

A  katholikusok  ennek  ellenében  aug.  7-kén  szintén 
nyilvános  protestatiót  nyújtottak  be  a  nádornak,  melyben  a 
protestánsoknak  múlt  évi  óvásának  külr>nösen  az  <una  cum 
templis>  kifejezése  és  a  jezsuiták  elleni  kifakadásai  ellen 
tesznek  kifogásokat. 

Ugyanis  ők  sohasem  fogadták  el  a  vallás  szabad 
gyakorlatára  vonatkozó  törvényeknek  és  Mátyás  főherczeg 
magyarázó  diplomájának  azon  értelmét,  melyet  azoknak  a 
protestánsok  tulajdonítottak.  Soha  sem  ismerték  el,  hogy  a 
protestánsoknak  joguk  legyen  a  falvakban  és  városokban 
templomokat  építeniök  és  prédikátorokat  tartaniok.  Végre 
nem  ismerték  el  azt  sem,  hogy  a  jezsuitákat  lehessen  birto- 
kaiktól megfosztani  és  az  országból  kitiltani.  Sőt  ellenkezőleg, 
mindezt  a  római  katholikus  vallás  sérelméül  tekintvén,  azon 
törekedtek,  hogy  az  illető  törvények  megváltoztassanak  és  a 
protestánsoknak  tett  engedmények  visszavétessenek.  Magát  a 
protestánsok  által  beadott  óvást  sérelmesnek  jelentvén  ki,  az 
ellen  tiltakoznak. 

Jelesül  nem  ismerik  el,  mintha  ők,  a  törvénydí  ellenére 
sértenék  a  protestánsok  vallási  szabadságát.  Ha  valamely 
katholikus  az  adott  engedmények  ellen  cselekedett,  azt  a 
többiek  a  törvények  szerint  igyekeztek  elintézni.  Igaz,  hogy 
az  egyházi  rend  ragaszkodik  a  törvények  ellen  beadott  pro- 
testatiójához,  de  a  világi  urak  türelmesek  voltak  a   protes- 


'  Proteslalio  Statuum  Evangelicorum.  Lásd  Sepsi  Laczkó  Máté- 
nál. M.  Erd.  Tört.  Ad.  III.  201-204. 


166  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

tánsok  szabad  vallásgyakorlata  iránt  s  jövőre  is  azok  akarnak 
lenni.  Hogy  a  protestánsok  által  a  templomok  ügyében  hozni 
szándékolt  új  törvény  ellenkezik  minden  régibb  törvényekkel 
és  ő  felségének  múlt  évben  kiadott  diplomájával,  azt  lyra 
állítják  és  hivatkoznak  a  diploma  feletti  viták  folyamára,  mint 
a  melyekben  a  protestánsok  a  templomokat  is  be  akarták 
foglalni  a  diploma  szövegébe,  de  a  többség  nem  engedte. 
Mert  a  templomokra  vonatkozó  kivánság  nemcsak  újnak, 
hanem  az  összes  rendek  szabadságával  és  az  ország  alkot- 
mányával, valamint  a  földesurak  kegyúri  jogával  is  ellenkezőnek 
találtatott.  Abból  csak  zavar  és  a  parasztok  lázadása  szár- 
mazott volna.  A  templomoknak  oly  értelmű  használatából, 
mint  a  minőt  a  protestánsok  saját  jobbágyaik  számára  köve- 
teltek, a  katholikus  vallás  szabad  gyakorlatának  és  fejlő- 
désének megszorítása  következnék,  mert  a  templommal  biró 
parasztok  teljesen  kiszorítanák  a  földesurak  vallását 

A  mi  a  (Mátyás)  főherczeg  által  kiadott  diplomát  illeti, 
arra  nézve  megjegyzik,  hogy  annak  érvényessége  kétséges. 
Tartalma  különben  sem  kedvez  a  parasztoknak.  Mert  az  csak 
némely  Bocskay-párti  követek  kivánságára  adatott  ki  azon 
főherczeg  által,  a  kinek  teljhatalma  már  akkor  rég  érvénytelen 
volt;  kiadatott  akkor,  mikor  a  többi  biztosok  távol  voltak  s 
arról  tudomással  sem  birtak.  A  főherczeg  teljhatalma  csak 
is  az  országgyűlés  tartamára  szólt,  melyet  későbbre  nem 
terjeszthetett  ki. 

Azonban  feltéve,  hogy  a  szóban  forgó  diplomának  volt 
némi  érvénye,  a  templomokra  vonatkozó  dispositió  akkor  sem 
vonatkozik  a  parasztokra.  Mert  az  a  diploma  a  protestánsok 
elismerése  szerint  is,  nem  volt  egyéb,  mint  a  bécsi  békének 
magyarázata ;  ebben  pedig  csak  a  rendeknek,  kiváltságos 
városoknak  és  véghelyeknek  engedtetik  vallási  szabadság,  de 
nem  a  parasztoknak,  a  kikről  említés  sem  tétetik.  Ennél  fogva 
a  parasztoknak  a  templomok  bírásához  való  jogát  ezen  dip- 
loma szerint  elismerni  nem  lehet. 

Mikor  a  protestánsok  a  katholikusokat  papjaiktól  s 
jezsuita  tanítóiktól  kívánják  megfosztani  az  által,  hogy  Hzok- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        167 

nak  a  hazában  állandó  birtokot  nem  akarnak  engedni.  sOt 
őket  a  hazából  kitiltani  igyekeznek,  —  akkor  igen  nagy  jog- 
talanságot követnek  el  ügy  a  katholíkusok  iránt  általában, 
mint  különösen  azon  rend  tagjai  iránt  is.  A  katholiknsok 
soha  sem  kivántak  hasonlót  a  protestáns  tanítók  ellen  Azt, 
hogy  a  jezsuitáknak  az  országban  állandó  birtokaik  vannak 
és  hogy  gyűlölséget  szítanak,  semmiféle  okmányokkal  nem 
lehet  kimutatni.  Ezt  a  protestánsok  egyedül  a  katholikus 
vatlás  elleni  gyűlöletből  mondják.  Ez  által  ő  felségét  a  királyt 
is  megsértik,  a  ki  e  vallást  követi ;  igazságtalanok  a  jezsuiták 
iránt,  a  kiket  törvényes  idézés  és  meghallgatás  nélkül,  minden 
isteni  és  emberi  jog  ellenére  az  országból  kiűzni  akarnak. 
Különösen  kiemelik  azt,  hogy  a  katholikusok  a  protestánsok 
által  emelt  vádakat  nyilvánosan  és  magán  úton,  szóval  és 
Írásban  már  sokszor  megczáfolták,  míg  a  protestánsok  a 
katholikusok  válaszát,  nem  tudni  mi  okból,  még  csak  meg- 
hallgatni sem  akarják,  annál  kevésbé  képesek  arra  válaszolni. 
Utalnak  arra,  hogy  csak  a  minap  is,  a  vallási  ügyek  vitatá- 
sának mellőzése  mellett,  a  katholikusok  által  felhozott  súlyos 
okokat  lenézték ;  míg  ezek  az  ország  nyugalmának  érdekében 
elfogadták. 

Végül  a  protestánsok  által  már  beadott  tiltakozásra 
vonatkozólag  megjegyzi  a  nádor,  hogy  a  törvényes  birák  és 
más  hiteles  személyek  nem  tartoznak  magok  ellen  nyilatko- 
zatokat kiszolgáltatni ;  ő  maga  is,  mint  királyi  teljhatalommal 
felruházott  nádor,  a  fentemlített  nyilatkozat  által  sértve  lévén, 
nem  adta  azt  ki,  mert  a  protestánsok  főbbjei,  birtokos  nemesei 
és  rendéi  között  is  akadtak  olyanok,  a  kik  az  említett  pro- 
testatióval  egyet  nem  értettek.  Ha  kiadta  volna,  abból  nem 
származott  volna  egyéb,  mint  békétlenség  a  nép  kebelél>en. 
Minél  fogva  a  katholikusok  a  protestánsok  által  benyújtott 
tiltakozásnak,  az  abban  foglalt  követeléseknek,  egyes  pontok- 
nak é.s  czikkeknek  mindenben  ellentmondanak  és  tiltakoznak 
minden  bíráknak,  itélőmestereknek,  káptalanok,  konventek  s 
minden  hiteles  helyek  oly  nemű  ténye  ellen,  mely  az  említett 
protestánsok  óvástételének  még  csak  helyet  is  ad ;  tiltakoznak 


168  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

az  ellen  is,  hogy  —  ha  a  protestánsok  a  nekik  engedmé- 
nyeket tevő  törvényekkel  meg  nem  elégedvén  újakat  kivan- 
nak —  ő  felsége  és  a  katholikusok  köteleztessenek  azok 
tiszteletben  tartására  . .  .  ^ 

Minthogy  az  országgyűlés  bezárása  már  aug.  13-kára  ki 
volt  tűzve,  a  vallási  ügyek  elintézése  és  a  sérelmek  orvosolta- 
tása  újonnan  a  jövő  országgyűlésre  halasztatott  el.  A  katho- 
likusok 11.  Ferdinánd  hatalmában  oly  annyira  biztak,  hogy 
még  a  legvakmerőbb  vallásháborgatókat  sem  voltak  hajlandók 
megbüntetni.^  A  helyett  tehát,  hogy  méltányos  és  igazságos 
kiegyezés  által  megnyugtatták  volna  a  kedélyeket,  mire  e 
mozgalmas  időkben  valóban  nagy  szükség  vala,  a  bizalmat- 
lanság régi  csirái  folyvást  megmaradtak,  sőt  üj  gyűlöletté 
sarjaztak,  mi  alatt  az  ország  leglényegesebb  érdekei  elhanya- 
goltattak. A  hozott  törvényeket  a  király,  a  kit  a  német  választó- 
fejedelmek többsége  aug.  23-kán  császárnak  választott,  szept. 
U-kén  erősítette  meg  Frankfurtban. 

így  végződött  az  I619-ki  nyári  országgyűlés,  mdy 
valóban  «re  infecta  solváltatott». 


*  Protestatio  Catholicorum  circa  clausulam  «cum  Templis>  et 
Jesuitas  in  Comitiis  Anni  1618  facta.  Data  Posonii  in  Generáli  Regni 
Diaeta  7.  die  m.  aug.  anno  1619.  Nemz.  Muz. 

*  Ambruster  Ferencz  erre  vonatkozólag  ezt  iija  Tharzó  Imrének 
aug.  11 -kéről:  <Az  evangélikus  statusok  már  annyira  elmentek  volt, 
hogy  negotium  religionis  a  jövendő  gyűlésre  halasztották,  ilyen  okkal : 
hogy  interim  senki  cuiuscumque  status  aut  conditionis  senkit  hitiben 
ne  merjen  háborgatni  és  ha  háborgatna,  absque  ullo  respectu  nótába 
ejtessék.  Erre  sem  akarván  az  római  atyafiak  menni  és  az  mieink  cum 
solenni  protestatione  félbe  akarván  az  gyűlést  hagyni,  magok  is  a2t 
találták,  hogy  diíTerállassék  az  gyűlés.  .  .  Tört.  Tár.  1881.  97.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       169 


Az  1619-ki  kassai  részleges  országgyűlés. 

(Szept.  21-^6.) 

Ezen   gyűlés  előzményei.    —  Bethlen   fegyvert   fog  a  magyar  protes- 
tánsok  mellett.  —  Querelae   Hungáriáé.  —  A    kassai   gyűlés  jelentő- 
sége, —  határozatai. 

A  magyar  protestáns  rendek  a  múlt  országgyűlés  tár- 
gyalásaiból is  meggyőződtek  arról,  hogy  ha  Csehországban 
a  háború  szerencsétlenül  üt  ki,  akkor  a  halálos  csapás 
reájuk  fog  intéztetni.  Ha  a  bécsi  békét  biztosító  szövetséges 
társaik  elnyomatnak,  akkor  maga  a  béke  is,  mely  a  protes- 
tantismusnak  jogalapját  képezi,  könnyen  összeomolhat.  Sze- 
meik önkénytelenül  Erdély  felé  fordultak,  hol  az  evangé- 
liumot kedvelő,  mély  vallásos  meggyőződéssel  hiró  Bethlen 
(fábor  erős  keze  vezette  a  kormányt  Bethlen,  a  mióta  a 
fejedelmi  széket  elfoglalta,  mindinkább  meggyőződött  a  felől, 
hogy  a  bécsi  udvarral  lehetetlen  barátságban  élnie.  A 
Homonnai-féle  mozgalom  óta  felmerült  események  oly  érdek- 
ellentéteket hoztak  létre,  melyek  mélyen  belevágnak  nem- 
csak a  vallásos  meggyőződés  szentélyébe,  hanem  a  politikai 
létkérdés  szövevényes  tömkelegébe  is.  Nemcsak  a  csehek 
példájából,  hanem  salját  tapasztalásából  is  látta,  minő  értéket 
tulajdonítanak  Bécsben  a  békekötéseknek  és  a  szentesített 
törvényeknek.  Látta  az  ellenreformatió  lázas  tevékenységét 
Európaszerte,  kezdve  a  hugenottairtó  franczia  háborúkon,  az 
angol  lőporösszeesküvésen,  a  német  protestáns  unió  és  a 
katholikus  liga  küzdelmein  egész  a  cseh  háborúig  —  és 
azon  meggyőződésre  jutott,  hogy  a  jezsuiták  nagyobb  erővel 
működnek  mindenütt,  mint  valaha.  A  protestantismussal 
együtt  veszélyeztetve  látta  az  alkotmányos  politikai  szabad- 
ságol is ;  veszélyeztetve  saját  nemzetiségét  sőt  fejedelmi  létét 
is.  A  protestantismus  által  eddig  kiküzdött  vívmányokat 
minden  áron  megőriznie  érdekében  állott  mint  protestánsnak 
aiiot  magyar  hazafinak   és  mint  fejedelemnek  egyaránt. 


170  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Mikor  a  cseh-morva  protestáns  rendek  hozzája  fordul- 
tak segítségért,  egy  ideig  kerülte  a  határozott  választ,  míg 
t.  i.  meg  nem  kapta  a  török  engedélyét,  s  míg  a  magyar 
elégületlenekkel  is  nem  jutott  tisztába.  Mert  ezek  is  csak  ő 
benne  bíztak  szorongatott  helyzetökben.^  Érintkezett  Rákóczy 
Györgygyei,  ki  a  Homonnai-féle  mozgalomban  is  hathatósan 
támogatta;  érintkezett  a  Thurzókkal,  Batthyánival,  Révay- 
val,  Széchyvel  és  többekkel.  Augusztus  18-kán  közölte 
Rákóczyval  abbeli  elhatározását,  hogy  felkel  a  -protestan- 
tismus  védelmére.^ 


^  Felette  igen  nehéz  vala  penig  ez  időben  az  eklesiának  és  a 
közönséges  libertásnak  defensióját  elkezdeni.  Ezt  látják  vala  a  defen- 
sorok  és  in  tanta  angustia,  a  nagy  és  sok  hatalmasok  ellen  nefm 
tudának  hova  folyamodni,  hanem  istentől  vezéreltetvén,  az  erdélyi 
fejedelmet  találák  meg  mind  kÖvetÖk  által  s  mind  levelök  által,  hogy 
ő  felsége  a  következendő  veszedelmet  látván,  az  eklésiát  és  nem- 
zetét szánná  meg  Magyarországban  is  és  jőne  segítségére  a  perse- 
cutorok  ellen.  A  fejedelem  is  ő  felsége  látja  vala,  mely  nagy  hata- 
lomnak kellene  magát  opponálni ;  de  az  istenhez,  az  eklésiához  és 
magyar  nemzetéböz  való  szeretetitől  meggyőzettetvén,  a  defensióra 
eligérkezék,  a  magyarországi  keresztyén  urak,  Rákóczy  Gy.  Széchy  Gy. 
etc.  hitlevelet  küldvén  ő  felségének  a  vármegyéknek  akaratjából  és 
consensusából.  A  fejedelmet  penig  már  annak  előtte  a  csehek  is  meg- 
találták volt  régen  legátusok  által ;  kívánták  ők  is  ő  felsége  segít- 
ségét, és  az  imperiumban  levő  keresztyén  statusoknak  intentumokat 
ő  felségének  intimálták  .  .  .  Sepsi  Laczkó  Máté  Krón.  Erd.  T.  A. 
III.  216.  lap. 

*  « Annak  okáért  —  u.  m.  —  akarék  kegyelmednek  mostan 
egynehán  szóval  írni  az  előttünk  álló  szükséges  dolgokról  .  .  .  mely 
dolgokhoz  jóllehet  én  elein  kedvetlen  voltam  sok  ratiókból,  kivált- 
képpen tudván  az  austriai  famíliának  nagy  fejedelmekkel  való  con- 
junctióját ;  második  az  én  kicsiny  állapotom  szerént  fejedelemsé- 
gemnek mostani  megerősödött  szép  csendes,  békességes  voltáról  is 
nem  keveset  gondolkodtam,  kellessék-e  ilyen  (undámentomos  állapo- 
tomat bizonytalan  reménységért  koczkára  vetnem  ;  harmadik  izgatott 
ez  is,  hogy  ilyen  dologhoz  a  ki  kezdeni  akar,  mélységes  tanácsos 
embernek  kévántatnék  lenni,  nagy  értékűnek,  melynek  egyikét  sem 
tudván  magam  körül  lenni,  retteghetek.  —  De  ellenben,  mikoron  a 
magyar  nemsetnek  nyomorult  sorsán  gondolkoznám,  igae  reli- 
giónknak   láb   alá  xhüó    tapodtcUdsára  való  gonosz  tntentumokai. 


A  MAGYAR  OBSZÁGOYOLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       171 

Ugyanazon  hónap  26-kán  megindult  Fehérvárról  és 
szept.  12-én  már  Debreczenben  volt,  honnét  körleveleket 
bocsátott  ki  a  megyékhez,  melyben  felkelésének  okát  és 
czélját  feijtegeti.  ^  A  felvidéki  lakosság.  nag}'obbára  protestáns 

mikoron  aok  felől  igen  bizonyosan  hállaiiék,  igaedn  mondom,  hogy 
meggyőeőtt  sokképen  nemeetemheg  való  igcut  effectusom,  ob  ncígy 
istennek  igás  tisztéleiiheg  való  nagy  eélusom,  és  magamban  elvé- 
^egtem,  hogy  az  isten  tisztessége  mellett  nemzetünknek  szabadsá- 
gáért kitámadjak,  értvén  ezen  dologhoz  kegyelmednek  fSképpen 
tább  keresztyén   aiyánkfiaival   együtt  nagy  indulatját,  akaratját.* 

Miután  elmondja,  hogy  a  törökkel  és  a  csehekkel  tisztában 
van.  ez  utóbbiak  ragaszkodására  vonatkozólag  mondja,  hogy  «ezek 
semmiben  az  magyar  nemzettől  különbözni  nem  akarnak,  örömest 
egyQtt  élnek-halnak  véle,  sőt  arra  Ígérik  magokat  levelekben,  bogy 
valakit  az  magyar  nemzet  királyának  választ,  ők  is  azt  eligálják 
magoknak  és  igy  egy  főtől  akarnak  függeni.  Engemet  kértének,  hogy 
semmit  ne  késsem,  hanem  bátorsággal  induljak,  siessek  egyenesen 
Pozsonyhoz,  olt  semmi  difficultás  nem  leszen,  mert  együtt  értenek 
vélek  Thurzó  uraimék,  Battyáni.  Nádasdy  uraimék,  Révai  uram  és 
sokan  többek  is  egyetértenek  vélek  .. .  Bethlen  pol.  lev.  119—120.  1. 
V.  ö.  a  Thurzó  Imréhez,  Széchy  Györgyhöz  intézett  leveleit  ü.  o. 
121-124.  1. 

'  . . .  Azonközben  concurráltanak  ilyen  három  okok  :  1.  hogy 
az  csehországiaktól  és  állapotjokról  megtaláltattunk  ;  2.  annak  felette, 
hogy  az  mely  magyar  vitézek  ő  felsége  jó  hirére,  nevére,  fizetésére 
segítségül  mentenek  volt.  contra  jura  gentium  az  maga  hadaitól  plus 
quam  lycaonica  crudelitate  levágattanak  negyobb  részint;  3.  hogy 
az  religiók  libertásának  az  cseh  pacifícatio  semmit  nem  akarván 
helyt  adni,  cur  magyarországi  klérus  sok  helyeken  mind  szóval,  mind 
írással  nyilvánvaló  sok  fenyegetésekkel  éltének  minden  rendek  között, 
hogy  nemcsak  az  religiónak  szokott  libertását  akarnák  turbálni.  sŐt 
főfő  patronusokkal,  városokkal  és  ki  tudja  mit  akarnának  mívelni ; 
mely  fenyegetések  miatt  sokaknak  rémülés  sőt  desperatiója  követ- 
kezvén, lakóhelyünkben  az  Tátrán  innét  való  sok  tekintetes  uraktól. 
fő  és  nemes  rendektől,  s  egyéb  állapotbeli,  nemzete,  hazája  és  az 
közönséges  megmaradásnak  szerető  embereitől  találtattunk  meg.  hogy 
az  mi  édes  nemzetségünk,  sőt  az  egész  keresztyénség  között  ilyen 
veszedelmes  állapotot  ne  akarnánk  csak  hivalkodó  szemmel  nézni  .  . . 
matatnók  mindenképen  szent  egyességre  és  hasznos  békességre  vezérlő 
gondviselésünket  . . .  magunk  is  annyi  megtalálásra  .  .  .  megindultunk, 
nem  egyéb  okért,  hanem  hogy  afféle  megsebhetett  és  egymástól  meg- 


172  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

lévén,  úgy  fogadta  Bethlent,  mint  a  sokszorosan  megsértett 
törvények  tekintélyének  visszaállítoját  és  a  folyvást  üldözött 
protestánsok  megmentőjét.  A  prot.  lelkészek  nem  titkolták 
örömüket  Bethlen  közeledtének  hírére.  A  kath.  püspökök, 
papok  és  más  királypártiak  a  dunántúli  részekre  futottak ; 
maga  Pázmány  érsek  is,  ki  az  élőbben  í  országgyűlésen  a 
királynak  adott  tanácsaival  oly  nagy  buzgalmat  fejtett  ki  a 
protestánsok  ellenében,  tanácsosnak  látta  Bécsbe  menekühii, 
hogy  az  ottani  kormány  férfiaival  együtt  folytathassa  a 
harczot  Bethlennel. 

Ezen  időtájban  jelent  meg  a  Magyarország  panaszai 
(Querelae  Hungáriáé)  czím  alatt  egy  kiáltvány,  melyben  ter- 
jedelmesen soroltatnak  elő  az  ország  sérelmei  és  Bethlen 
fegyverfogásának  okai.  Ebben  Magyarország  szerencsétlen- 
ségének okául  a  papság  van  feltüntetve.  A  klérus  indítá  — 
úgymond  —  a  török  ellen  küldött  idegen  hadakat  a  hon 
polgárai  ellen,  hallatlan  nyomort  hozván  az  országra.  A 
papság  a  protestáns  vallás  kiirtásán  törekszik ;  a  templo- 
mokat lefoglalta,  a  lelkészeket  száműzte,  a  csecsemők  kereszt- 
ségét, a  halottak  illő  eltakarítását  gátolta.  Annak  befolyása 
által  csatoltatott  az  l604-ki  törvén  vekhez  a  vallásról  szóló 
22-ik  törvényczikk.  A  protestánsok  e  miatt  kénytelenek 
voltak  fegyvert  fogni  sérelmeik  orvoslata  és  szabadságuk 
visszaszerzése  végett.  A  polgárháború  iszonyai  árasztották 
el  az  országot,  míg  végre  létrejött  a  bécsi  békekötés,  mely 
a  szabadságot  és  egyességet  visszaállítá.  A  klérust,  melyet 
mint  a  hazában  dúló  pestist,  kiirthatták  volna,  javulás  remé- 
nyében  meghagyták  régi  állapotában. 

E  remény  meghiúsult,  üjra  a  viszály  magvait  kezdé 
hinteni ;  az  erdélyi  fejedelem  ellen  támadást  hozott  létre ;  a 
királyt  a  bécsi  béke  megsértésére  buzdítá,  hirdetvén,  hogy  a 
protestánsoknak  tett  Ígéreteket  nem  kell  megtartani  ; 
Ferdinándot  reábirta,  hogy  a  rendek  ünnepélyes  meghivájsát 

idegenedett    sziveket,    elméket  . .  .  minden  religio    persecatiója  nélkül, 
egymás  szeretetére  hozhassuk.  .  .  .  Eseterh.  Miki.  I.  69—63  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       173 

be  nem  várva,  az  I618-ki  országgyűlésen  megjeleiyék;  ezen 
országgyűlést  .eredménytelenné  tette;  Ferdinánd  megválasz- 
tatását kierőszakolta ;  a  cseheknek  az  országgyűlésre  küldött 
követét  elfogatta,  a  királyi  személynök  által  a  vallásszabad- 
ság ellen  óvást  emeltetett.  Számtalanszor  megsértette  nem- 
csak a  békekötést,  hanem  az  1608-ki  törvényeket  is.  Név- 
szerint  Pázmány  Péter  több  protestáns  templomot  elfoglalt, 
üldözte  a  lelkészeket  s  erőszakkal  terjesztette  a  katholikus 
vallást.  £s  midőn  a  prot.  rendek  az  országgyűlésen  sérelmeik 
orvoslását  sürgették,  Pázmány  néhány  párthi veivel  elvált  a 
rendek  többségétől  és  a  vallási  kérdéseket  csak  felületesen 
és  mellékesen  engedek  törvénybe  igtatni. 

Homonnai  György  is  több  erőszakos  tettet  követett  el ; 
a  jezsuitákat  törvény  ellenére  pártolja.  Hasonló  vád  éri 
Dóczyt,  Eszterházy  Miklóst  és  Lónyai  Endrét,  különösen  az 
1616-ki  mozgalom  megindítása  miatt,  melynek  következté- 
ben a  Kassán  összegyűlt  felső-magyarországi  rendek  által  a 
haza  ellenségeinek  nyilvám'tattak ;  mindazáltal  nemcsak  a 
megérdemelt  büntetést  kikerülték,  hanem  a  legkitűnőbb 
méltóságokat  nyerték.  Mit  várhat  a  hon  azoktól,  kik  a 
protestáns  vallásnak  és  az  ország  törvényeinek  bevallott 
ellenségei  ? 

Továbbá  a  bécsi  béke  3-ik  czikke  kötelezé  a  királyt, 
hogy  a  magyar  ügyeket  a  nádor  és  magyar  tanácsosok 
által  tárgyaltassa.  De  1615-ben  a  török  alkudozások  alkal- 
mával a  nádor  mellőztetvén,  Forgács  bíbornok,  Apponyi 
Pál  és  Pethe  László  voltak  a  király  biztosai,  kik  az  ország 
legnagyobb  gyalázatjára  és  hátrányára  az  esztergomi  várhoz 
tartozó  hatvan  falut  átengedték  a  töröknek  s  káros  meg- 
állapodásokat hoztak  létre.  S  mindezt  a  végből  tette  a  klérus, 
hogy  meggy engíttet vén  az  ország  ereje,  szabadabban  üldöz- 
hesse a  protestánsokat.  Ezen  szándékot  magok  elárulták; 
világos  szavakkal  kimondották,  hogy  «jobb  ha  az  elpusz- 
tult országot  vadállatok  lakják,  mint  ha  ott  a  vallás  szabad 
gyakorlata  uralkodik*.  —  A  klérus  ugyanazon  török  alku 
alkalmával  más  módon  is  kitüntette  részrehajlását.  A  katho- 


174  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

likusoknak  nagyobb  előnyöket  eszközölt  ki,  mint  a  protes- 
tánsoknak. A  török  birodalomban  egyedül  katholikus  papok- 
nak van  megengedve  vallásuk  hirdetése,  mi  bizonyosan 
jutalom  a  60  falu  átengedéseért. 

A  bécsi  békében  megállapíttatott,  hogy  a  jezsuiták 
Magyarországban  ingatlan  javakat  ne  birhassanak.  Ezen 
rendelkezés  czélja  volt  őket  az  országból  teljesen  kizárni ; 
ismeretes  lévén  azon  káros  befolyás,  melyet  az  ország 
ügyeire  gyakorolnak.  A  klérus  azonban  kijátszá  a  törvényt, 
midőn  azt  betűszerinti  értelemben  vette  s  a  jezsuitákat 
Nagyszombatba  visszavezette.  Ezen  jezsuiták  soraiból  való 
Pázmány  Péter,  ki  hogy  Krisztus  egyházát  nagyobb  erővel 
üldözhesse,  Magyarország  primásává  neveztetett  épen  akkor, 
midőn  a  felső-magyarországi  megyék  testi-lelki  ellenségüknek 
nyilatkoztatták.  Mint  érsek  megfeledkezvén  hazája  iránt 
tartozó  szeretetéről,  Khlesel  Menyhért  és  Pákay  Benedekkel 
egyetértvén,  az  I6l8-ki  országgyűlésen  a  kir.  előterjeszté- 
seket saját  jezsuita  felfogása  szerint  szerkeszté.  Midőn  pedig 
azok  tanácskozás  alá  vétettek,  hogy  álnokságát  elpalástolja, 
csekélyebb  jelentőséggel  biró  kérdésekben  a  rendekkel  sza- 
vazott. De  mihelyt  fontosabb  ügy  került  szőnyegre,  a  kir. 
szándékok  leghatalmasabb  védőjének  bizonyítá  magát. 

Ezekből  minden  épeszű  ember  láthatja,  hogy  Magyar- 
országban általában  a  jóknak  rossz,  a  rosszaknak  jó  sorsuk 
van.  A  ki  méltóságok  után  vágyódik,  váljék  előbb  rablóvá, 
Krisztusnak  és  az  evangyéliomnak  üldözőjévé  s  a  klérusban 
azonnal  hatalmas  pártfogásra  fog  találni.  A  protestánsokon 
elkövetett  sérelmek  száma  fölmegy  legalább  .600-ra,  a  miket 
előszámlálni  nagyon  hosszas  volna. 

A  protestánsok  egyedül  igazságot  és  egyenjogúságot 
követelnek.  Kivánják,  hogy  a  protestáns  vallást  mindenki  s 
mindenhol  szabadon  gyakorolhassa;  a  hivatalok  betöltésénél 
ne  legyen  tekintet  a  vallásra;  a  klérus  a  közügyekre  való 
befolyásától  fosztassék  meg ;  semmi  szín  alatt  ne  avatkozzék 
a  világi  és  politikai  ügyekbe,  tractatusokba,  hanem  tisztán 
csak  a    vallási   ügyékre   legyen  gondja,  Krisztus  ama   mon« 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       175 

data  szerint:  *Ti  pedig  nem  igy*  és  < senki  sem  szolgálhat 
két  úrnak*.  Arma  miles  tractet,  curet  sua  templa  sacerdos. 
Ha  majd  egyik  vallás   a  másik  felett  elsőbbséggel  nem  bír, 
akkor   béke   és   egyetértés    fog    uralkodni.    Azért    mondtuk 
ezeket  így  el,  hogy  szomszédaink,  szövetkezett  testvéreink,  s 
az  egész  keresztyén  világ  tudják  meg,  lássák  és  magok  meg- 
ítélhessék,  mily   fontos   és    sürgető    okaink  vannak   nekünk 
arra,    hogy   az     isteni   és    emberi    törvények    helyreállítása 
végett   fegyvert    fogjunk.    Mert    kötelességök   a   világiaknak, 
Iriogy  minden  ellenséges  támadás  ellen  védjék  magokat,  nem- 
<2sak    minden   vagyonuk,   hanem   feleségök,   gyermekeik,  sőt 
^letök   feláldozásával   is;   a  klérus   pedig,   a   mely    ágyasai 
^Körében   kényelmesen   és   henyélve   él,   s  az   ország   védel- 
mezői   ellen    ármány  kodik,    figyelmeztessék    kötelességére. 
Fejedelmek!  s  a  keresztény  világ  oszlopai!  vegyétek  komo- 
lyan figyelembe,  hogy  a  szomszéd  országot  fenyegető  veszély 
titeket  is  illet.  Nam  tua  res  agitur  etc.   igyekezzetek  ezen 
:2aklatott  országot  óhajtott  révpartra    juttatni,   mert  ha  mi 
vieggyengíttetünk    és    megtöretünk,    majd    az    fog    történni 
Teletek    is,   s   a   mi  ennél    is   nagyobb,    majd    kénytelenek 
lesztek    azt   látni,    hogy   a   mi   helyünkön   más,   mi   tőlünk 
Részen  különböző  szomszédotok  lesz.  Ezeket  akartuk  nektek 
dmondani.^ 

'  Ezen  irat,  mely  Szalárdy  krónikájábaQ  olvasható,  Alvinczy 
Péter,  kassai  ref.  lelkésztől  származott ;  s  ellene  Pázmány  Péter  szinte 
névtelenül  írt  ily  czimű  munkát:  <Falsae  oríginis  motuum  Hangari- 
conim  saccincta  refutatio»,  melyben  az  6  ellene  és  a  klérus  ellen 
felhordott  vádakat  alaptalanoknak  igyekszik  kimutatni,  s  a  magya- 
rokat, mint  törvényes  királyok  elleni  lázadókat  kárhoztatja.  Ugyan- 
csak a  klérus  védelmére  irt  a  botrányos  életű  Balázsfy  Tamás  is  ily 
czimQ  munkát:  «Apollogia  pro  Clero>. 

A  mozgalom  okait  részletesen  előadva,  egykorú  feljegyzés 
szerint  olvashatni  Tört.  Tár  1879.  évf.  246—254  1.  Czíme  Manifestum 
Beihlenianum ;  két  példányban  ismeretes :  egyik  a  beszterczebányai 
városi  levéltárban,  a  másik  pedig  Londonban  őriztetik.  —  Maga  Bethlen 
IS  részletesen  beszéli  el  fegyverfogásának  okait  azon  levélben,  melyet 
október  7-én  irt  lU.  Zsigmond  lengyel  királyhoz.  L.  Hatvani,  BrUsseli 
okm.  IV.  154-158.  1. 


176  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Miután  Bethlen  ekképen  indokolta  Tolna  lépését  a 
világ  előtt,  S.-Patakon  át  Kassára  sietett,  hol  szept  20-án 
nagy  ünnepélylyel  fogadtatott  s  másnap  országgyűlést  tartott 
párthíveivel,  a  kik  rendkívül  nagy  számban  jelentek  meg 
környezetében. 

Eszterházy  Miklós  életrajzában  meg  van  említve,  hoí?y 
Bethlen  párthívei  közül  huszonnyolcz  előkelő  urat,  kik  között 
a  nádor  is  volt,  a  kénytelenség  vitt  oda,  hogy  csatlakozza- 
nak.^ Harmincz  úr  és  tizenhat  nemes  hivta  meg  Bethlent.* 
A  kapitányok  közül  hatan  < azoknak  a  rossza*  csatlakozott 
hozzá.  * 

Ellenben  a  király  hivei,  kikhez  tartoztak  a  horvátokon 
kívül  ca  pap  urak  mind»,  csak  négyen  voltak,  jelesül:  Zrínyi 
György,  Bánfi  Kristóf,  Pálffy  Pál  és  Pálffy  Miklós.  Látni 
való,  hogy  Bethlen  ügyét  a  magyar  rendek  nagy  többsége 
úgy  fogta  fel,  mint  a  haza  és  a  vallás  szabadságának  oly 
nagyfontosságú  ügyét,  melynek  veszélyeztetése  kötelességökké 
teszi,  ha  kell,  a  fegyveres  védelmet  is.  A  kassai  rendek 
gyűlése   ezen   helyzetnek   indokolását  képezi.   Nem  volt  ott 

^  Névszerint :  Palatínus  uram,  FálfiTy  István  és  János,  Allaghy 
Menyhért,  Balassa  Péter  és  Zsigmond,  Rákóczi  Pál,  Bosnyák  Tamás, 
Horvát  Gáspár,  Apponyi  Pál,  Althan  János.  Károlyi  Mihály,  Melith 
Péter  és  György.  Pethe  György,  Czobor  Imre  és  János,  Dóczy  Mihály. 
Osztrosith  István  és  János,  Forgách  Miklós.  Eszterházy  Dániel  és  Pál. 
Vesselényi  István.  Koháry  Péter.  Liszty  Kristóf  és  János. 

^  Urak :  Batthyány  Ferencz.  Thurzó  Imre  és  Szaniszló.  Három 
Révay,  Nádasdy  Pál  és  László,  Széchy  György  öcscseivel.  Rákóczy 
György,  Illésházy  Gáspár.  Jakusics  András.  Tököli  István.  Zrínyi 
Miklós,  Erdődy  Kristóf,  Szunyogh  Mojzes,  Vizkeleti  Mihály.  Nyáry 
István  és  Miklós.  Két  Liszty  István.  Pongrácz  István  és  János,  Zay 
Zsigmond.  Lőrincz  és  András.  Dóczy  István,  Eszterházy  Gábor.  Forgách 
Péter.  Nemesek:  Rákóczy  János,  Bossányi  Mihály,  Fúló  Miklós,  Bog- 
dányi  János,  Sándor  János,  Liptay  István.  Strucz  Fereucz,  Osuti  Gáspár. 
Szegedy  Gáspár,  Zmeskál  Jeroszlav,  Liptay  Imre,  Horvát  Pál,  Sepsi 
János,  Vizkelety  János.  Dávid  János.  Gyürky  Benedek. 

*  Abafi  Miklós,  Pogrányi  György,  Lengyel  Boldizsár,  Jákófi 
Ferencz.  Sennyey  Gáspár.  Sárkány  István.  —  Kismartoni  levéltár, 
Eszterházy  Miki.  L  66-69.  I., 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       177 

ellenfél  nem  kellett  hosszas  vitákat  tartani.  Mindenki  teljes 
tudatában  volt  annak,  hogy  a  mit  most  tesznek,  az  oly  tény 
lesz,  melynek  következményei  úgy  a  hazára,  mint  a  rendek 
személyeire  is  végzetszerQleg  fognak  nehezedni.  Ennek  a 
következő  határozatokban  adtak  nyilt  kifejezést: 

« Nyilván  vagyon  előttünk  kegyelmes  urunk,  mind  Isten 
s  mind  a  világ  előtt,  mely  nehéz  ítéletet  viseljenek  azok,  kik 
az  országnak  régi  szabadsága  és  megrögzött  törvénye  szerint 
szabadosan  választott  fejedelmökre,  koronás  királyokra  ok 
nélkül  támadnak.  De  viszontag,  mikor  a  subditusok  is  a  feje- 
delmektől és  királyoktól  nagy  ártatlanul  külső  szép  szabad- 
ságokban, jó  rendtartásokban  mentül  inkább  penig  lelkiismer- 
reteknek  tiszta  szabadságában  megbántatnak,  háborgattatnak, 
különben  eleit  nem  vehetvén:  igaz  igyök  láttatik,  ha  ők  is 
az  olyan  előttök  járóknak  nem  kezdnek  engedelmességet 
praestálni  és  mind  hírek  mind  külső  szabadságok  helyére 
állításáért  illendő  gondviseléseket  mutatják  hazájokhoz  és 
posteritásokhoz ;  holott  noha  a  fejedelmek  közönséges  tisztet 
viselnek,  de  ha  az  országok  törvényéhez  kötelességeket  meg 
nem  tartják,  csak  emberek  és  egy  személyek  lévén,  egymás 
után  a  törvények  őrizése  nélkül,  minden  jó  rendtartások  és 
az  országok  boldog  állapotja  mind  fölforgattatnak. 

Mi  is  annak  okáért,  hogy  ez  mostani  indulatunk  miatt 
azok  közibe  ne  számláltassunk,  kik  ok  nélkül  bontogatnánk 
hazánknak  szép  békességes  állapotját  és  ezt  a  terhes  gond- 
viselést csak  nyughatatlani^ág  miatt  vöttük  volna  fel  táma- 
dással pártoskodással  kárhoztatnánk  ellenkezőinktől.  Mely 
igyünkben,  hogy  vagy  ő  felsége  vagy  közel  való  szomszéd 
országok  előtt  sok  szóval  igazítsuk  dolgunkat,  szíikségesnek 
nem  ítéljük.  Mert  valaki  esmérte,  tudta  állapotunkat:  ha 
közöttünk  járt  vagy  tudakolta  dolgainkat,  különben  nem  találta, 
szemeivel  láthatta,  füleivel  hallhatta ;  nem  tudjuk,  ha  valami 
régen  ellenünk  praeconceptum  ódiumból  és  bosszuállásból, 
avagy  csak  a  religiónak  disparitása  miatt,  nemhogy  az  ő 
íelsége  tisztviselői  és  a  római  valláson  való  papi  rendek,  a 
Ijécsi    pacificatió  után   absque   discretione  religionis  egyenlő 

Zsilinszky  :  Magyar  országgrytilések.  12 


180  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

2.  Hogy  ha  kik  közülök  me^önének  és  oly  praktikások 
találtatnának,  abban  jó  módot  szabván,  sine  dilatione  orszá- 
gunk érdemes  törvénye  szerént  megbüntettessenek;  a  kik 
bűntelenek,  mind  személyökben,  mind  marhájokban,  mind 
jószágokban  békével  maradjanak. 

3.  Sokan  vágynak  a  római  bitön  való  urak  és  nemes 
rendek,  kik  a  bécsi  pacifícatió  után,  ipsorum  authorítate,  a 
régi  mód  szerént  me^áró  jövedelmeket  hatalmasul  megtar- 
tották és  a  régi  szentegyháznak  praejudiciumjára  új  kápol- 
nákat erigáltanak:  Azért  a  kik  affélék  volnának,  akármely 
helyekben,  addig  a  jószágok  meg  ne  adassék,  míg  az  időtől 
fogván  megtartott  jövedelmeket  meg  nem  adják  a  megkáro- 
sított prédikátoroknak,  avagy  eklésiának  és  reversalist  tar- 
tozzanak adni  magokra,  successorokra  és  legatariusokra,  hogy 
sem  ők,  sem  azok  ezután  meg  ne  tarthassák,  hanem  éppen 
minden  fogyatkozás  nélkül  minden  jövedelmeket  megadják 
és  az  új  kápolnák  is,  kit  interim  épitöttenek,  de  facto  elvo- 
nattassanak  ő  magok  által.  Elfoglalt  szentegyházakat  is 
parochiákkal  s  ahhoz  való  jószágokkal  együtt  a  kiktől  elfog- 
laltatott, a  viceispánok  mellettök  lévén,  egy-egy  szolgabíró 
és  egy-egy  eskütt  által  jövedelmöket  károkkal  együtt  resti- 
tualják  de  facto.  Ipsis  insuflficientibus  generális  uram  exe- 
quáljon.»  ^ 

A  többi  törvényczikkekben  gondoskodtak  még  a  rend 
és  béke  fentartásáról,  a  rakonczátlankodók  és  izgatók  meg- 
büntetéséről. Védelembe  vették  a  papi  jószágokat  is,  me- 
lyekről a  8.  r.  t.  ez.  ekképen  szól:  «A  üscus  jövedelmére, 
hasonlóképen  a  papi  jószágokra  és  tisztviselésekre,  ez  előtt 
való  végezésünk  szerént,  ö  felsége  méltóztassék  gondot  viselni.  > 

Bethlent  fejőkké  s  teljhatalmú  kormányzóvá,  Rákóczy 
Györgyöt  főkapitánynak  nevezték  ki  és  közfelkelést  rendeltek 


*  Articuli  Dominorum  Regnicolarum  Trium  Statuum  Regni 
Hung.  in  Comitiis  eor.  Generalibus  ín  Civitate  regia  et  Hbera  Casso- 
viensi  ad  21.  diem.  mensis  sept.  Anno  Domini  1619  indictis  et  cele- 
bratis  conclasi.  . .  Sepsi  L.  M.  Krón.  Erd.  T.  A.  III.  225.  8  köv.  L 


A  MAGYAR  ORSZAOGYÖLÉSEK  VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAL       181 

el.  A  hozott  végzések  szeptember  26-kán  erősíttettek  meg 
Nem  szükség  mondani,  hogy  azok  Bécsben  kellemetlen  hatást 
gyakoroltak  Világosan  kitönt  azok  szövegéből  hogy  a  király 
tekintélyének  Magyarországon  semmi  varázsa  nincs.  A  főpap- 
ságon kívül  senki  sem  ragaszkodott  hozzá.  Még  a  nádor  is 
elhagyta.  Legalább  egy  időre  a  nemzet  pártjára  állott,  míg 
a  szerencse  forgandósága  ismét  visszavezette  őt  az  «igaz- 
hitüek*  táborába. 


Az  1619 — 20-iki  pozsonyi  országgyfilés. 

1619.  november  11-töl  1620.  január  végéig. 

I. 

Bethlen  Pozsonyt  a  koronával  egyiitt  elfoglalja.  —  A  nádor  által  össze- 
hívja az  ország  rendéit.  —  A  főpapok  elmaradnak.  —  Bethlen  vissza- 
utasítja a  vádat,  mintiia  koronáért  harczolna.  —  I)e  a  rendek  kíván- 
ják  megkonjnáztatását.    —    A  cseh  követség.  —    A  templomok    Qgye 

elintéztetik. 

A  haza  és  egyház  ti )rténel méhen  eseménydús  napok 
követték  egymást. 

Bethlen  a  kassai  gyíílés  után  Pozsony  felé  nyomult. 
Október  10-kén  Nagyszombatnál  táborozott.  Innét  Rhédey 
Ferenczet  80(X)  emberrel  a  csehek  segítségére  küldvén,  Ő 
maga  14-kén  Pozsonyt  vette  be,  melyet  Forgách  nádor, 
PálíTy  István  és  Révay  l^éler  koronaőrök  TiíTenbach  német 
labanczaival  védelmeztek.  A  várba  menekült  nádor,  miután 
Itethlen  által  biztosíttatott,  hogy  nádori  hatásköre  nem  fog 
megsértetni,  mind  a  várat,  mind  a  koronát  a  fejedelem  kezébe 
adta.  A  fejedelem  október  1 7-én  nagy  pompával  vonult  be  a 
várba.  A  protestáns  lakosság  öröme  nem  ismert  határt,  midőn 
szabaditóját  a  vár  falai  között  látta. 

A  győzelmes  fejedelem,  nehogy  további  intézkedéseiben 
önkénynyel,  törvénytelenséggel  vagy  zsarnoksággal  vádoltat- 
hassék,  a  nádor  által  november  11 -kére  az  <  országot  végső 
romlás.«al  fenyegető  veszélyek  elhárítása  végett*  országgyűlést 


182  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

hívott  Össze  Pozsonyba.  Ezért  mondja  a  megyékhez  írott 
körlevelében,  hogy  az  ország  békéje  és  megmaradásáról  minél 
hamarébb  határozni  lehessen,  jónak  látta  az  ország  nádora, 
a  királyi  felség  távollétében,  saját  nádori  hatalmánál  és 
tekintélyénél  fogva  az  ország  rendéinek  egyetemes  gyűlést 
hirdetni  s  ugyanazon  nádor  jóváhagyásával  mi  is  kérjtik 
uraságtokat   hogy  a  gyűlésen  megjeleiyenek.  ^ 

Bethlen  abban  is  jelét  adta  békességre  hajlandó  indu- 
latának, hogy  mivel  ezen  országgyűlésnek  legfőbb  tárgyát  a 
vallás  ügye  képezte  volna,  külön  meghívókat  menesztett  a 
főpapokhoz  is.  Pázmánynak,  kinek  magatartásától  függött 
leginkább  a  többi  főpapok  magaviselete,  külön  biztosító  levelet 
küldött,  melyben  biztosítá,  hogy  ha  az  országgyűlésen  nem 
mint  ellenség,  hanem  barátságos  és  békés  érzülettel  fog  meg- 
jelenni, ő  és  kisérete  nemcsak  szabadon  jöhet  Pozsonyba  és 
tartózkodhatik  ott,  hanem  akadálytalanul  haza  is  térhet.  Mind 
ezen  biztosítások  azonban  nem  voltak  elegendők.  A  főpapok, 
jóllehet  Bethlen  becsületszóval  biztosította  őket  mindennemű 
bántalmazások  ellen,  nem  hittek  neki,  nem  is  jelentek  meg. 
Némelyek  ugyan  hajlandók  voltak  tényleg  bebizonyítani,  hogy 
őket  hazájok  és  vallások  szeretete  vezérli  tetteikben  és  hogy 
a  nyújtott  békejobbot  Bethlentől  is  elfogadják,  de  Pázmány 
nem  találta  tanácsosnak  megjelenni  oly  országgyűlésen,  me- 
lyen a  protestánsok  többségben  vannak,  következőleg  melyen 
az  ő  nézeteinek  érvényt  szerezni  lehetetlen  volt* 

^  Október  18-káról  Bethlen  ezeket  irja  Rákóczynak  Pozsonyból: 
«Palatinus  nrammal  így  végeztünk,  bogy  ö  publicálja  a  gyCUést,  mivel 
ország  palatínusa,  őtet  concernálja,  az  ország  szabadsága  is  úgy  ma- 
radhat meg  inkább  minden  részében  meg.  Mindaz  által  én  is  minden 
vármegyékre  iratok,  hogy  inkább  el  merjenek  jönni  minden  statusok. 
Kegyelmednek  arra  legyen  szorgalmatos  gondja,  minden  vármegyék 
úgy  expediálják  követjeiket  mentől  felesben  lehet,  ne  csak  kettőt. 
hanem,  ha  lehet,  tizet- tizet,  hogy  abból  is  az  ország  szabadsága  ál^on 
helyére  ...  a  németek  idejében  ahhoz  szoktatták  volt  az  országot, 
két-két  követet  küldjenek,  hogy  inkább  minden  kévánságokra  vehessék 
az  vármegyéket.  Bethl&n,  Pol.  lev.  144-.  1. 

^  Pázmánynak  azon  emlékirata,  melyben  meg  nem  jelenését 
indokolja,  olvasható  Fraknói,  Pázmány  III.  355—367:  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       183 

Nézetét  osztotta  a  főpapok  legnagyobb  része;  csakis 
négy  püspök  és  néhány  prépost  jelent  meg,  kiknek  nevei 
azonban  nem  jegyezvék  fel.  A  vármegyék  követei,  Győr, 
Veszprém  és  Mosony  kivételével,  mind  megjelentek,  daczára 
annak,  hogy  Pázmány  és  Lipót  főherczeg  mindent  elkövettek 
a  királynál,  hogy  a  gyűlést  törvénytelennek  jelentse  ki  és 
az  azon  megjelenendő  követeket  és  főurakat  hűtlenségi  kere- 
settel riaszsza  el  a  megjelenéstől.  Azon  gyanúsításoknak  sem 
volt  nagy  eredménye,  melyekkel  Bethlent  a  külföldi  fejedel- 
mek előtt  illették,  mintha  már  király  czímet  bitorolna,  a  mint 
azt  III.  Zsigmond  lengyel  király  el  is  hitte  s  egyik  levelében 
szemére  lobbantotta.  Bethlen  e  vádat  okt.  7-én  Váriban  kelt 
válaszában  egyenesen  visszautasítja  s  föllépésének  okait  újm 
előadja.  « Tudja  meg  felséged  —  irja  —  hogy  egyáltalában 
nem  vagyok  képes  oly  szemtelenségre,  hogy  szabad  ország- 
ban, a  rendek  jogai  és  szabadságai  sérelmére,  erőhatalommal 
keressem  az  uralkodást,  kivált  most,  midőn  a  jövő  kor  tanú- 
ságos példájára  egész  Cseh-  és  Morvaország  fegyvert  raga- 
dott Ferdinánd  király  ellen  a  hatalommal  való  visszaélése 
miatt  ...  A  bécsi  békekötés  —  mondja  tovább  —  az  osztrák 
ház  hét  tartománya  által  biztosíttatott  s  akkoron  ezek  szoros 
szövetségbe  léptek  a  magyarokkal.  Most  ama  békéért  keres- 
kedett tartományok  oly  súlyos  háborúval  nyomatnak  Ferdinánd 
király  által,  hogy  ha  nem  gyámoUttatnak,  le  fognak  győzetni ; 
tudjuk  pedig,  miként  el  van  határozva,  hogy  azután  a  magya- 
rokkal még  keményebben  bánjanak  el.  A  miben  továbbá  a 
csehek,  morvák,  siléziek  s  osztrákok  a  felséges  uralkodó  ház 
ellen  panaszkodnak,  hogy  t  i.  templomaik  elvétettek  s  leron- 
tattak, jövedelmeik  lefoglaltattak,  mindezekre  nézve  még  több 
a  magyarok  panasza.  Tudva  van,  hogy  a  lelkipásztorok  száz- 
nál sokkal  több  templomból  kiűzettek ;  hogy  az  utolsó  pozsonyi 
gyűlésen  az  esztergomi  érsek  s  a  kir.  személynök  által  kijelen- 
tetett miképen  a  protestánsok  hitvallása  az  országba  hozandó 
vallonok,  spanyolok,  olaszok  segélyével  végkép  kürtatik,  állít- 
ván, hogy  Magyarország  termékeny  földjét  inkább  óliajtják 
vadállatok,  mint  kálvinista  és  lutheránus  eretnekek  lakásául 


184  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

hagyni.  Továbbá  a  protestáns  urak  serami  hivatalokba  nem 
alkalmaztatnak,  semmi  méltósággal  nem  diszíttetnek  fel; 
hanem  a  jezsuiták  alattomos  vádaskodásai  által  zaklatva, 
mintha  számkivetésben  volnának,  remegésben  töltik  életöket. 
De  mi  mindennél  több,  a  törökkel  értekezletek  tartattak  a 
magyar  nemzet  kiirtása  iránt ;  miszerint  a  köztök  levő  béké- 
nek az  elpusztított  honi  földön  a  sivatag  legyen  őre.  Mindezt 
elfogott  levelek ....  tanúsítják.  A  vallásuk  kiirtásától  félő 
nemzetek  s  tartományok  tehát  egyesültek  kölcsönös  fentar- 
tásuk  végett.  Engem  pedig  magyar  nemzetem,  melyhez  vér- 
ségi kapocs,  vallási  közösség,  szoros  szövetség  s  ama  hála 
által,  melylyel  iránta  a  múlt  években  versenytársaim  ellen 
nyert  védelméért  tartozom,  egyiránt  lekötelezve  érzem  maga- 
mat, —  indított  reá,  hogy  e  körülményekben  segedelmére 
siessek.  Ezen  okokból ....  jöttem  én  fegyveresen  Magyar- 
országba ....  királyi  méltóságról,  az  ország  elfoglalásáról 
szó  sincs  köztünk :  a  népek  s  országok,  kivált  pedig  a  magyar 
nemzet  java,  az  elnyomott  vallási  szabadság  forog  egyedül 
fenn  s  emez  is  nem  ügy,  hogy  valamelyik  vallás  kiirtassék, 
avagy  csak  meg  is  sértessék,  hanem  hogy  valamennyinek 
egyenlő  szabadsága  helyreállíttassék  ...»  * 

Bethlen  jó  lélekkel  Írhatta,  hogy  őt  a  királyi  méltóság 
nem  izgatja.  De  híveinek  nagy  része  annyira  el  volt  kese- 
redve II.  Ferdinánd  ellen,  hogy  annak  a  trónról  való  letaszí- 
tását s  helyébe  Bethlennek  megválasztatását  elkerülhetetlennek 
hitte.  Azért  mihelyest  a  tanácskozások  nov.  18-án  megkez- 
dődtek, sokan  azt  sürgették,  hogy  az  ország  koronája  a  ren- 
dek kezébe  adassék.  Ez  meg  is  t(*)rtént  nov,  22-én ;  s  e  tény 
örömére  a  legközelebbi  vasárnapon  a  főtemplomban  katho- 
likus  istentiszteletet  tartatott,  melyet  egy  helvét  és  egy  ágostai 
hitvallású  lelkész  hitszónoklatai  követtek.  A  fejedelem,  vallási 
türelmességének  példájául,  a  misét  is  végig  hallgatta.  A  király 

*  E  levél  olvasható  Hatvani  Brüsseli  Okmánytár  IV.  164.  1. 
Szalay  is  közöl  belőle  egy  részt  a  jegyzetben  IV.  k.  Öl  8.  lapon,  de 
keltének  ideje  nem  egyez  vele.  Szalay  Dudik  után  közölvén,  e  levelet 
Írja,  hogy  Warecsröl  (Gálszécs?)  irta  Bethen  1619.  okt.  1-én. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       185 

letételérői  még  ekkor  szó  sem  volt,  habár  a  hevesebb  vérű 
iQak  Bethlen  megkoronáztatását  nem  tartották  lehetetlennek. 
Eszterházy  Gábor,  a  pozsonyi  gyűlés  folyamáról  értesítvén 
Eszterházy  Miklóst,  erre  vonatkozólag  többek  között  ezt  írja 
nov.  23-ról:  <A  mi  a  fejedelem  dolgát  nézi,  kivánja-e  az 
országot  és  koronánkat,  nem  tudom;  de  ha  Isten  akarja  s 
az  ország  megkinálja  vele,  bolond  volna,  ha  futna  előle, 
szolgálni  akarván   hazájának  s  az  egész  keresztyénségnek.» 

Az  országgyűlési  tanácskozások  azonban  igen  lassan 
folytak,  részint  azért,  mert  a  hadjárat  esélyei  zavarták  a 
rendeket  részint  azért,  mert  a  nádor  még  mindig  hitte,  hogy 
Ferdinánd  el  fogja  küldeni  követeit  Pozsonyba  és  így  a  béke 
helyrehozható  leszen.  De  reménye  hiú  volt,  mert  Ferdinánd 
más  tanácsosok  befolyása  alatt  lévén,  nov.  26-án  kelt  iratá- 
ban tudatja  a  pozsonyi  rendekkel,  hogy  gyűlekezetöket  ország- 
gyűlésnek ei  nem  ismeri.  Állítja,  hogy  a  békét  óhajtja.  Arra 
törekedett  mindig,  arra  törekszik  most  is.  Ö  erre  egy  új 
országgyűlést  fog  összehívni.  De  ezen  gyűlésre,  mely  régi 
szokás  és  a  királyi  tekintély  rovására  hivatott  össze  és  a 
papi  rend  ellen  van  irányozva,  biztosokat  nem  küldhet,  ne- 
hogy a  hozandó  határozatok  érvényét  elismerni  látassék. 

A  nádor  kényes  helyzetbe  került,  mert  a  rendek  ^z  6 
felhivására  már  az  előterjesztések  tárgyalásához  fogtak  s 
nov.  27-én  már  a  sérelmeket  kezdték  összeírni. 

Deczember  első  napjaiban  megérkeztek  az  ausztriai, 
cseh  és  morva  protestáns  rendek  követei  is,  hogy  Bethlennel 
való  szövetségöket  újra  megerősíthessék.  Dec.  4-én  fogadta 
őket  a  fejedelem;  majd  az  összes  karok  és  rendek  a  nádor 
lakásán  gyülekezve  össze,  meghallgatták  a  prágai  követség 
előterjesztését  s  e  követség  ellátására  naponkint  száz  forintot 
szavaztak  meg.  Másnap  reggel  7  órakor  a  fejedelem  lakásán 
német  beszédben  fejtegette  gr.  Hohenlohe,  mint  a  követség 
vezetője,  a  szövetség  megújításának  a  nürnbergi  gyűlésig 
való  elodázhaüanságát. 

Az  alatt  a  gyűlésen  a  sérelmek,  különösen  pedig  a 
templomok  kérdése  vétetett  elő. 


186  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  rendek  nevezetes  határozatokat  hoztak.  Kimondották 
a  vallási  felekezetek  egyenjogúságának  nagy  elvét  s  ahhoz 
képest  rendezték  a  templomok  kérdését  is,  mely  legtöbb 
panaszra  adott  alkalmat.  Kimondották,  hogy  minden  város- 
ban a  főtemplomra  azon  vallásfelekezetnek  van  joga,  mely- 
hez a  lakosság  többsége  tartozik.  Ez  ellen  ugyan  a  katho- 
likusoknak  sok  kifogásuk  volt,  de  a  rendek  nem  tágítottak. 
A  kimondott  elvet  azonnal  alkalmazni  is  kezdették.  Szeleezkv 

• 

János  követ  abbeli  folyamodására,  hogy  a  pozsonyi  Szt.  Márton- 
templom átadassék  a  protestánsoknak,  nagy  örömmel  és  zajjal 
kiálták  a  rendek:  «oda  adjuk,  odaadjuk*.  De  a  nádor  ellen- 
zése után  szavazásra  kerülvén  a  dolog,  88  szavazattal  11 
ellen  eldöntetett  a  kérdés.  A  templom  csakugyan  átadatott. 
Dec.  7-én  nagy  ünnepélyességgel,  harangok  zúgása  mellett 
nyitották  fel  a  régebben  lepecsételt  ajtókat.  Protestáns  és 
katholikus  kiváncsi  néppel  teltek  meg  a  padok.  Mindenkinek 
tekintete  az  oltár  és  a  szószék  felé  volt  szegezve.  Egyszerre 
megjelen  a  szószéken  Alvinczy  Péter  és  megható  alkalmi 
egyházi  beszédet  mondott,  áldást  kérve  Istentől  a  hazára  és 
az  ő  szentegyházára.  A  legközelebbi  vasárnapon  magyar  és 
német  nyelvű  szónoklatokat  hallgatott  a  nagy  közönség. 

A  lelkesedés  napról-napra  emelkedett ;  nem  csoda,  hogy 
a  vallásegyenlőség  elvét  sokan  túlhajtották  s  midőn  egyfelől 
igénybe  vették  a  protestánsoknak  nyújtott  jogokat,  ugyan- 
akkor másfelől  kétségbe  vonták  a  katholikusoknak  oly  jogait 
is.  melyek  épen  nem  állottak  a  vallásfelekezeti  jogegyenlő- 
ség megvalósításának  útjában. 

Decz.  9-én  beszüntették  a  papi  rendnek  politikai  jogait, 
a  papokat  az  országházból  kiutasították,  javaikat  elkobozták 
és  a  végvárak  fentartására  fordíttatni  rendelték.  Homonnai 
György,  Eszterházy  Miklós,  Bosnyák  Tamás.  Balassy  Péter 
és  PálíTy  másokkal  egyetemben  száműzettek. 

Hiába  olvasták  fel  másnap  a  királynak  a  nádorhoz 
Írott  levelét,  melyben  a  béke  iránti  jóindulatát  hangsúlyozza : 
hiába   volt  a  békealkudozások   czéljából    igánlva   kiüdóttség 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       187 

kinevezése.  A  rendek  egyátalában  nem  bíztak  Ferdinándban ; 
tudták,  hogy  csak  a  vaskényszemek  fog  engedni 

Decz.  16-ről  írják  a  lőcsei  követek,  hogy  az  ország- 
gyűlés naponta  összejön,  de  keveset  végez,  mert  az  ország- 
nak voltaképen  nincs  királya.  A  csehekkel  megköttetett  a 
szövetség.  Most  il^ra  az  itthoni  sérelmek  felett  folyik  a  vita, 
leginkább  azért,  hogy  az  eddigi  határozatok  a  templomokra 
vonatkozólag  végre  nem  hajtatnak.  Bazin  és  Szt-György 
városaiban  a  protestánsok  többségben  vannak,  mégis  a  kisebb- 
ségben levő  katholikusoké  a  templom.  Ezek  erővel  vették  el 
amazoktól.  Ellenben  Nagyszombatban^  mivel  a  katholikusok 
vannak  többségben,  a  nagy  templom  nekik  adatott ;  a  protes- 
tánsoknak pedig  az"  új  jezsuita-templom  igértetett  oda.  A  kö- 
vetek azon  reményben  vannak,  hogy  még  több  templomot 
fognak  visszakapni. 

Bethlen  azonban  igazságos  ember  volt.  A  protestánsok- 
nak azon  kívánságát  hogy  a  nagyszombati  főtemplom  nekik 
adassék  át,  nem  teljesítette.  Hivatkozott  a  viszonosság  elvére 
és  azon  legtyabb  határozatra,  *  mely  annak  érvényt  szerezni 
volt  hivatva.  Elrendelte  tehát,  hogy  a  főtemplom  legyen  a 
katholikusoké;  de  a  kis  templom,  mely  a  jezsuitáké  volt, 
ada.ssék  át  a  protestánsoknak. 


II. 

A  helvét  hitvallású  tanítók  kfllön  a^ják  be  kívánságaikat  az  ország- 
gyűlésnek. —  A  tizenkét  pont  és  az  arra  adott  válaszok.  —  A  rendek 
válasza   a   nádori  előterjesztésre.  —  A  király   salvus   conductust   kér 

követei  számára. 

A  viszonyok  okozták,  hogy  a  dogmatikai  kérdéseknek 
gyakori  feszegetése  által  a  protestáns  két  felekezet  papjai 
egymástól  elidegenedtek.  Ebben  sok  része  volt  azon  röpira- 
toknak, melyek  Pázmány  irodalmi  támadásai  következtében 
egymás  után  megjelentek,  valamint  azon  eljárásnak  is.  hogy 
a  két  evangélikus  egyház  papjai  külön  zsinatokat  tartván, 
habár  egy  alapelv  szerint,  mégis  külön  szervezkedtek.   Most 


188  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

talán  az  is  némi  befolyással  lehetett  a  helvét  hitvallásúakra, 
hogy  Bethlen  maga  is  hozzájuk  tartozott  s  így  oly  követe- 
lésekkel, illetőleg  kívánságokkal  léptek  fel,  melyek  csakis 
saját  felekezetöknek  emelésére  voltak  számítva.  Egy  maga- 
sabb tudományos  intézetnek  felállítását,  a  sárospataki  iskola 
felszerelését,  lelkészeiknek  a  katholikus  papok  bíráskodása 
alól  való  teljes  felszabadítását,  a  szentszéknek  eltöröltetését,  a 
fegyelemnek  független  kezelé.sét,  a  vallásbéke  biztosítását,  a 
kassai  gyűlés  határozatainak  végrehajtását,  a  papok  ellátását 
és  a  hitvédők  felállítását  most  tartották  legkönnyebben  keresz- 
tülvihetőknek.  Azért,  mint  ca  helvetiai  confessión  levő  magyar- 
országbeli tanítók*  tizenkét  pontban  a  következőkben  nyúj- 
tották be  kívánságaikat: 

í.  Rendeltessék  valamely  alkalmatos  hely  elegendő  jöve- 
delemmel Akadémiának,  azaz  közönséges  és  legfőbb  nevezetes 
tanuló  helynek,  az  igaz  evangyéliumi  tudománynak  és  a 
politikának,  azaz  külső  társaságnak  helyesen  igazgatására 
szükséges  tudománynak  terjesztésére,  ő  felségének  istenes  és 
keresztyéni  ájtatos  indulatjából  ez  múlt  kassai  közönséges 
országgyűlése  alatt  megjelentetett  kegyelmes  akaratja  szerint . 

Ezen  első  kívánságra  nézve  határoztatott,  hogy  annak 
teljesítése  békességesebb  időre  halasztassék. 

II.  A  sárospataki  schola,  táplálására  való  jövedelemmel 
és  felette  szükséges  épületekkel  s  házakkal  öregbíttessék, 
hogy  minden  rendeknek  gyermeki  abban  tűrhető  költséggel 
az  Akadémiában  való  tanulásra  készíttethessenek  és  táplál- 
tathassanak  és  abban  leendő  tanítómestereknek  elegendő 
számok  tisztességes  fizetéssel  tartathassanak. 

Erre  nézve  határoztatott :  «a  pataki  scholára  provisió- 
nak  kell  lenni. » 

in.  A  boldog  emlékezetű  második  Mátyás  királynak 
koronázatjakor  Írattatott  első  artikulus  az  religiónak  szabad- 
ságáról ez  szükséges  nyilvábban  való  magyarázattal  dől 
hozattassék  és  megconfirmálta.ssék,  tudnillik:  hogy  a  földes- 
urak is  a  religiónak,  templomnak,  temetésnek,  prédíkátorság- 
hoz  való  házoknak,  schólának  és  ezekhez  való  örökségeknek, 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        189 

jövedelmeknek  és  akármely  névvel  nevezendő  jószágoknak, 
házasságbeli  causáknak  és  minden  egyébféle  dolgoknak,  vala- 
melyek  néznek  a  helvétiai  confessión  levő  rendeknek  Isten 
igéje  szerént  való  igazgatására :  ezen  szabadságban,  azoknak 
seniorok  és  azokhoz  tartozó  prédikátorok,  schólamesterek, 
tanuló  deákok  és  azoknak  birtokában  levő  jobbágyságból 
álló  hallgatók,  akár  minemű  ok  és  szín  alatt  semmiképen 
meg  ne  hántassanak. 

Ezen  pontra  nézve  az  országos  rendek  azon  nézetnek 
adtak  kifejezést,  hogy  e  sok  egyenetlenségre  okot  szolgáltató 
ügy  «az  ország  artikulusába  vagyon  immár  írva;  immár 
artikulust  ir  ezután  az  ország  az  ő  jó  tetszése  szerént  róla*. 

IV.  A  helvétiai  confessión  levő  eklézsiák  tanítójokkal 
és  haligatójokkal  egyetemben,  teljességei  megmentessenek 
és  szabadságossá  tétessenek  a  pápista  papok  jurisdictiójok 
és  birodalmok  alól,  mind  igazgatásokra  s  mind  fenyítékre 
és  jövedelmekre  nézve. 

Ez  törvénybe  is  lőn  igtatva. 

V.  Az  úgynevezett  szentszék,  a  helvétiai  confessión 
levő  tanítóknak  és  minden  renden  lévő  hallgatóknak  javokért, 
teljességgel  eltöröltessék. 

Végzésképpen  kimondatott,  hogy  e  kérdés  elintéztetett, 
a  mennyiben  a  szentszékek  hatósága  csakis  a  katholikus 
házassági  ügyekre  szoríttatott,  «az  evangélikusokét  pedig 
competenter  az  evangélikus  superintendensek  és  seniorok 
€lé>  rendeli  a  törvény,  míg  a  vegyes  felekezetűek  ügyei  felett 
mindkét  felekezetű  vegyes  birák  ítélnek. 

VI.  A  Tiszán  túl  és  innen  a  helvétiai  confessión  levő 
eklézsiáktól  már  régen  bevétetett  és  sok  időktől  fogván  való 
éléssel  egyező  értelemből  megerősített  artikulusok  az  eklézsiai 
fenyítékről,  mindeneknek  ellenkező  igyekezetek  ellen  szaba- 
dosan exerceáltassanak  és  gyakoroltassanak  a  vármegyéknek 
tulajdon  seníoritul. 

Ezen  hatodik  kívánság  diíTeráltatott. 

VII.  A  boldog  emlékezetű  Rocskay  Istvántúl,  hazánknak 
és  a  törvények  szabadságának  ótalmazójátúl  és  helyben  állító- 


190  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

játul  és  a  tekintetes  Thúrzó  György  urunktól  is  az  ország- 
nak ez  elébbi  palatinussától,  a  helvétiai  confessión  levő  prédi- 
kátordmak  adatott  diplomát  ő  felségének  és  a  nemes  ország- 
nak egyezéséből,  az  ország  gyűlésében  coníirmáltassanak. 
Ez  hasonlóképen  dífTerál  tátott. 

VIII.  Magyarországon  ezideíglen  közönségesen  berett 
megendtetött  és  szabad  religíón  lévő  minden  rendeknek  meg- 
parancsoltassék,  hogy  egymás  között  békességben  és  egyez- 
ségben éljenek,  víszálkodások,  versengések  és  azoknak  minden 
alkalmatossága  úgy  eltávoztassék,  hogy  ennekutánna  csak 
valami  kicsiny  alkalmatosság  se  adassék  köztök  való  gyülöl- 
ségre  és  zenebonának  indítására. 

Erre  nézve  részletes  törvény  hozatott  a  hitvédökről, 
t.  i.  hogy  az  egyetértés  és  a  szivek  jóhajlama  minél  erösebb 
gyökeret  verhessen  az  emberek  keblében  és  a  szakadásra  és 
egyenetlenségre  semmi  ok  ne  nyújtassék,  a  karok  és  rendek 
gondoskodnak,  hogy  ezentúl  a  papok  és  prédikátorok,  bár- 
mely felekezethez  tartoznak  is,  nyilvános  prédikálásokban  s 
más  magán  előadásaikban  vagy  bármely  czím  alatti  nyom- 
tatványaikban a  római  katholikus,  az  ágostai  és  helvétiai 
vallást  sértő  és  becsmérlő  szavakkal  ne  illessék,  a  sziveket 
el  ne  kesen'tsék,  mert  különben  a  hitvédők  által,  a  kiderített 
igazság  szerint  javaiktól  megfosztatni  és  a  hazából  végképen 
—  irremissibiliter  —  száműzetni  fognak. 

IX.  Kassán  e  minapi  országgyűlésében  kiadatlatott  arti- 
kulusok  prédikátorsághoz  való  házaknak  elvételéről,  mind 
egyéb  helyeken  s  mind  Zemplén  vármegyében,  nevezet  sze- 
rént Homonnán,  Paczinban,  Karczán,  Pamón,  Varanón  stb. 
templomoknak  elvételéről,  elfoglalt  jövedelmeknek  megtéríté- 
séről, újonnan  épített  kápolnáknak  elvonatásokról  mindjárást 
efTectuáltassanak. 

A  kilenczedik  kívánság  is  törvénybe  íratott. 

X.  A  szentírás  szerént  méltó  a  munkás  az  ő  fizetésére. 
Annak  okáért  a  helvétiai  confessión  Ivő  prédikátoroknak  a 
quartáknak  hasonfele  a  decimából  conferáltassék. 

Ezen  tizedik  kívánság  <diflFeráltatott  deliberatióra». 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.   191 

XI.  A  boldog  emlékezetű  Báthory  Istvántúl  a  prédiká- 
toroknak és  szegényeknek  táplálásokra  hagyattatott  jószágok, 
melyek  Ecsedből  elvítettenek,  adattassanak  meg  és  Sordftte»* 
sanak  oda,  a  hova  testamentom  msi ént  átok  alatt  hagyattak. 

Ez  is  dífferáitatott. 

XIL  Hogy  pedig  ezek  és  egyéb  megtartásra  minden 
szükséges  dolgok  közönséges  és  magán  való  javokra,  minden 
státusoknak,  rendeknek  és  állapotban  levőknek,  patrónusok- 
nak,  prédikátoroknak,  földesuraknak  és  jobbágyoknak  épen 
és  minden  bántás  nélkül  megmaradhassanak  és  minden  erő- 
szaktétel nélkül  nemzetségről  nemzetségre  megtartassanak 
és  vigeálhassanak:  a  confoederatus  cseh,  morva  és  siléziai 
uraink  dicséretes  példájok  szerént  ez  mi  feljebb  nevezett 
szabadságos  religiónknak,  egyházi  fenyítékinek  s  ahhoz  tar- 
tozó dolgoknak  és  arról  következendő  artikulusoknak  a  hel- 
vétiai  confessión  levő  urak  közül  hazánkban  rendeltessenek 
defensorok,  kik  kötelesek  legyenek  hittel  az  eklézsiáknak 
ótalmazását  törvény  szerént  felvenni  és  a  mi  megbántatnék 
vagy  sértetnék,  az  előbbi  helyre  és  állapotra  állatni  tartoz- 
zanak. 

Ez  is  megengedtetett  és  arról  szóló  törvényczikk  szerént 
elTectuáltatott.  * 

Ezen  kivánságok  elintézése  után,  decz.  15-én  benyi^- 
tották  a  rendek  a  nádor  által  tett  előterjesztésekre  irt  vála- 
szukat. Ebben  kifejték  okaikat,  hogy  miért  voltak  ők  kény- 
telenek Ferdinánd  király  ellen  fegyveres  erővel  is  föllépni. 
Szerintök  a  király  az  oka  minden  bajnak.  Már  megválasz- 
tatása is  erőszakolva  volt  a  nemzetre.  Pázmány  s  más 
püspökök  a  múlt  országgyűlés  előtt  bejárták  az  országot, 
hogy  szavazatokat  szerezzenek  számára,  hogy  követekül  csak 
oly  férfiak  küldessenek,  kik  a  bécsi  udvarnak  hívei.  Az  ország- 

*  Az  helvétíai  Confessión  levő  magyarországbeli  eklézsiáknak 
tanítóinak  kivánsági,  melyeket  a  következendő  1619.  esztendőben 
11.  novembris  a  pozsonyi  gyftlésbe  felment  nemes  vármegyéknek  és 
az  eklézsiáknak  követi  az  országnak  beadtanak.  Sepsi  Laczkö  M. 
krón.  Erd.  T.  A.  ÍIL   288—241.  1. 


192  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

gyűlés  folyama  alatt  megvesztegetéshez  értő  kezek  a  protes- 
tánsok közül  is  többet  elnémítottak.  Az  ekkép  megválasztott 
Ferdinánd  nyomban  a  koronázási  ünnepély  után  Bécsbe 
sietett,  a  nélkül,  hogy  felavatási  oklevele  értelmében  az  ország 
sérelmeit  orvosolta  volna.  A  protestánsok  az  ő  tudtával  és 
akaratával  üldöztetnek  a  püspökök  által  s  maholnap  a  spanyol 
inquisitiót  hozza  nyakukra.  A  magyarokat  arra  kényszeríti, 
hogy  zsoldosaival  egy  sorban  harczoljanak  a  csehek  és  mor- 
vák ellen,  kikre  haddal  menni  tiltja  azon  frigylevél  melyet 
maga  Ferdinánd  is  aláirt.  Ennyi  oknál  fogva  a  nemzet  fel- 
kelése törvényszerű,  mert  11.  Endre  arany  bullöja  ily  esetben 
ellentállásra  jogosítja  fel  a  nemzetet.  Tudják  a  rendek,  hogy 
nemzeti  és  vallási  szabadságuk  mindaddig  nem  lesz  biztosítva, 
míg  őt  le  nem  teszik  s  uj  nemzeti  királyt  nem  választanak, 
ki  a  török  pártfogása  alatt  védje  őket  jogaikban.  ^ 

A  mint  ezen  válasziratból  látjuk,  a  rendek  többsége 
már  Ferdinándot  letenni  és  helyébe  Bethlent  megválasztani 
akarta.  A  gyűlés  kezdetén  nyilvánult  békés  hangulat  rövid 
idő  alatt  harcziassá  lett.  Ennek  okát  a  küleseményekben 
találjuk.  Homonnai  lengyel  serege,  mely  Rákóczyt  megverte, 
most  ettől  szétveretvén,  dülások  között  vonult  haza.  A  lengyel 
urak,  sőt  maga  Zsigmond  király  is  biztosítá  a  magyar  ren- 
deket, hogy  ellenök  semmi  ellenséges  szándékot  nem  tápiái. 
A  porta  részéről  követ  érkezett  Pozsonyba,  a  ki  Bethlent  a 
porta  jó  indulatáról  biztosítván,  a  magyaroknak  mindennemű 
segedelmet  igért.  ha  az  ausztriai  háztól  elszakadnak.  E  körül- 
mények merészebbekké  s  Homonnay  kozák  hadainak  dúlásai 
ingerültebbekké  tették  a  pozsonyi  rendeket,  kik  csakis  azért 
tartózkodtak  Bethlen  megválasztásától,  mivel  ez  vonakodott 
és  mivel  épen  akkor  érkezett  meg  Ferdinánd  levele  a  nádor- 
hoz, melyben  biztosító  leveleket  kér  a  Pozsonyba  küldeni 
szándékolt  követei  számára.  A  rendek  a  saivus  conductus 
kiadatását    elhatározták.    Kimondták    azonban   azt   is,   hogy 


»  Pray,  Hist.  R.  Hung.  Ui.  288.  1.  Szalay  IV.  521.,  522.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       1  93 

Ferdinánd  követeivel  tárgyalni  semmit  nem  akarnak;  csakis 
a  méltányosság  tekinteteinek  hódolnak  akkor,  midőn  azok 
kívánságát  meghallgatni  hajlandók. 


III. 

Bethlen   elhalasztja   a  királyválasztást.  —  Ferdinánd  követei    megér- 
keznek ;  ezek  előteijesztése^  a  rendek  válasza  —  és  viszonválaszok.  — 
Bethlen  csak  a  kormányzó  czímet  fogadja  el  és  megköti  Ferdinánddal 
a  fegyverszünetet.  —  A  hozott  törvények  tartalma. 

Ferdinánd  követeinek  megérkeztéig  a  rendek  megálJapí- 
ták  a  Bethlen  elé  terjesztendő  koronázási  feltételeket.  Ezek 
decz.  18-án  már  készen  valának  és  a  vérmesebb  hazafiak 
erősen  hitték,  hogy  néhány  nap  múlva  egy  nagyszerű  nem- 
zeti koronázás  tknnepélyének  lesznek  tanúi.  De  a  Fejedelem 
méltányolván  a  nádor  okait  s  bízván  a  béke  lehetőségében 
is,  be  akarta  várni  a  királyi  követek  megérkezését  és  elha- 
lászta a  választást.^ 

A  királyválasztáshoz  tehát  minden  készen  állott,  midőn 
a  király  kövelei :  Lépes  Bálint  kalocsai  érsek,  Meggau  Lénárt, 
Preiner  Siegfried  és  Nádasdy  Tamás  decz.  27-én  Pozsonyba 
érkeztek.  Három  nap  múlva  átnyújtották  meghívó  leveleiket 
a  fejedelemnek,  Lépes  Bálint  volt  a  szónok,  ki  a  királynak 
abbeli  üzenetét  is  átadta,  hogy  «állapíttassék  meg  fegyver- 
szünet, melynek  tartama  alatt  a  rendek  Ferdinándot  tartsák 
királyoknak,  ö  országgyűlést  fog  összehívni,  személyesen 
fog  megjelenni  ott  s  mindent  megteend  az  egyesség  létre- 
hozására >. 

A  rendekhez  szóló  iratban  hivatkozás  történik  Fer- 
dinándnak a  haza  iránti  jó  indulatára ;  hivatkozás  t()rténik  arra, 

*  «Conditiones  electionis  nostrae  az  statusok  beküldték  .  .  . 
melyre  a  resolatio  is  készen  vagyon,  de  az  császár  követi nek  elérke- 
zésére  várakozni  akarván,  eddig  ki  nem  küldtük,  —  ma  kiviszik  és 
az  electio  meg  fog  holnap  lenni  .  .  .  Császár  követi  is  holnap  beér- 
keznek és  mindjárt  meglátjuk,  mit  akarnak.*  Betlen  levele  decz. 
20-káról.  Ssázadok  1881.  435.  1. 

Zsilinszky :  Magyar  ortfsággyülések.  1^ 


194  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hogy  ő,  midőn  Németországba  utazott,  nem  szűnt  meg  gon- 
doskodni a  béke  fentartásának  eszközeiről. 

Ö  felsége  —  úgymond  —  távollétében  legnagyobb 
visszatetszéssel  és  felháborodással  hallotta,  hogy  magyar 
királyságában  zavargások  keletkeztek,  ő  felsége,  királyi  tisz- 
ténél fogva,  atyai  gondoskodása  tárgyává  teszi  mindazt,  a 
mi  az  ország  és  a  lakosság  üdvét  illeti.  Azon  okokat  és 
izgatásokat,  melyek  által  ezen  mozgalmak  szítattak,  tejesen 
megszüntetni  óhajtja  .  .  . 

Hivatkozik  az  ausztriai  háznak  Magyarország  iránt 
szerzett  érdemeire,  hogy  mily  nagy  fáradsággal  szabadította 
meg  ellenségeitől.  A  mostani  király  sem  akar  elmulasztani 
abból  semmit,  a  mi  ezen  királyságnak  üdvére  és  nyugal- 
mára óhajtandónak  látszott,  hanem  szentül  és  atyailag 
akarja  szentesíteni  és  végrehajtani  mindazt,  a  mi  a  biztosító 
oklevelekben  —  assecurationales  —  a  diplomákban  és  az 
ország  törvényeiben  foglaltatnak.  A  sérelmeket  hü  alatt- 
valóinak megelégedésére  megorvosolni  a  római  biroda- 
lomból való  visszatérése  után  az  országgyűlés  határoza- 
taihoz képest  kész  lett  volna,  ha  az  országban  béke  lenne. 
Most  is  kész  királyi  esküjét  teljesíteni  és  híveinek  el^et 
tenni.  Kész  minden  alattvalóinak  szabadságait  és  szaba- 
dalmait sértetlenül  fentarlani.  Elvárja  viszont  a  rendek  részé- 
ről, hogy  hűségük  adóját  ö  felsége  iránt  lerovandják. 

(íondolják  meg  —  u.  m.  —  minő  károk  háramlottak 
naponkint  az  országra  ezen  mozgalomból ...  A  sok  vagyon- 
nak hanyatlása,  a  szegény  népnek  gyengítése,  az  árvák  és 
özvegyek  nyomorúsága  és  pusztulása  következtében  minden- 
kinek azon  gondolatra  kell  jönnie,  hogy  legalább  az  ország 
romjait  kell  megkímélni. 

Ha  a  fejedelem,  a  nádor  és  az  ország  rendéi  össze- 
hasonlították ennek  hasznát  az  ellenkezőből  keletkezhető 
veszélyekkel :  a  jövőre  reméli  ő  felsége,  hogy  a  béke  fentar- 
tását  ezélzó  jelen  tárgyalás,  minden  nehézség  nélkül  a  remélt 
eredményhez  fog  vezetni.  Elvárja  ő  felsége,  hogy  a  fejedelem, 
a  nádor  és  az  ország  rendéi  ezen  üdvös  tanácsokat  követve. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       195 

azon  fognak  működni,  hogy  minden  nehézséget  elhárítva  és 
a  különbözeteket  kiegyenUtve,  képesek  lesznek  a  haza  jogai- 
nak, szabadságának  és  javának  nyugodtan  örülni  és  azokat 
élvezni. 

Miért  is  inti  ő  felsége  a  nagyságos  fejedelmet,  a  nádort 
és  az  ország  rendéit,  hogy  a  béke  helyreállítása  czéljából 
megkezdett  intézkedést  oly  módon  vegyék  szívökre,  hogy 
mind  a  haza  fenmaradásáról,  mind  az  ország  lakóinak 
üdvéről  gondoskodva  legyen  s  annak  ugy  ők  magok,  vala- 
mint az  utókor  is  örvendhessen  ...  * 

Az  országgyűlés  tisztelettel  hallgatta  végig  a  kir.  követek 
ezen  előterjesztését;  de  midőn  választ  kellett  reá  adni, 
mindenfelől  hangzott:  már  késő  az  igéret!  <Ezen  mostani 
Írása  és  propositumja  ő  felségének,  császár  urunknak  igen 
késő,  és  nem  mostani  időre  és  állapotra  való,  mert  nem 
orvosolta  az  ország  gravamináit,  a  nádornak  nem  adott 
teljhatalmat;  mert  a  confoederatus  országokra  a  magyar 
rendek  kérése  és  protestatiója  ellenére  hadat  vitt;  mert  a 
múlt  országgyűlésnek  öt  végzése  főképen  csak  a  klérus 
által  hozatott  s  mindeddig  ki  nem  hirdettetett.  A  lengye* 
leket  az  ország  romlására  behívta  a  császár.  Ezért  kellett 
a  magyar  nemzetnek  magára  gondot  viselnie  és  az  erdélyi 
fejedelmet  segítségül  hívnia. . .  «És  akarván  az  ország  hála- 
adó lenni  ő  felségéhez  az  erdélyi  fejedelemhez,  neki  (koro- 
názási) conditiókat  is  adtának  be,  kiben  immár  nem  lehet 
visszalépni*  ;  a  csehek  és  a  többi  szövetséges  tartományoktól 
sem  állhatnak  el  többé.  Ez  okokból  a  császár  ő  felsége 
nevében  beadott  propositió  már  késő  ;  hanem  ha  a  biztosok 
a  béke  megkötésére  is  fel  vannak  hatalmazva,  adják  elő 
megbízatásukat  —  a  rendek  készek  azt  meghallgatni.* 

A  biztosok  biztató  szavaira  a  bizalmatlanság  szava 
tört  ki  a  rendek  közölt.  «Ne  igyekezzék  ő  felsége  — 
mondák  —  az  országot    fegyverrel  subjiciálni,  kinek  semmi 

>  Derokó,  Adatok  .  .  .  Századok  1881.  435—37.  1. 

«  Horváih  M  lll  537.  és  Hatvani,  Biüsseli  okm.  IV.  185-186. 1. 

13* 


196  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kedvüak  6  Telsége  alatt  való  léteihez  nÍQcsen.>  A  koronát 
ők  már  felajánlották  Bethlennek,  azért  <  nincs  semmi  módjuk 
abban,  hogy  örökkévaló  gyalázaljukra  egyszeri  végzésüket 
retractálhassák.  Nem  is  cselekszik  soha,  sőt  készek  magokat 
halomra  rakatni  fejenként,  hogy  nem  mint  attól  eláHjanak».* 
A  királyi  követek  január  4-én  pontonkint  válaszoltak  a 
rendek  ellenvetéseire  és  kifogásaira.  Hivatkozással  az  1619-ki 
pozsonyi  országgyűlésen  alkotott  öt  törvényczikk  bevezetésére, 
visszautasítják  azon  vádat,  mintha  Ferdinánd  trónraléptekor 
nem  szándékozott  volna  orvosolni  az  ország  sérelmeit ;  mintha 
a  nádornak  nem  adott  volna  teljhatalmat.  A  szövetségesek 
ellen  vitt  katonaságra  vonatkozólag  az  volt  a  válasz,  hogy 
e  tekintetben  ő  felsége  királyi  jogával  élt.  Hogy  a  múlt  ország- 
gyűlés öt  törvényczikkelyét  a  többség  ellenmondása  daczára 
csak  a  klérus  alkotta  meg,  erre  nézve  azt  válaszolják,  hogy 
ő  felségének  a  többség  ellenmondásárói  tudomása  nincs. 
A  törvényczikkelyeket  a  karok  és  rendek  alkották,  a  mint 
az  kitűnik  az  illető  törvény  bevezetésének  végszavaiból  és 
a  nádor  elnöki  záradékából.  Nem  egyedül  a  papság  alkotta 
e  törvényczikkeket,  mert  a  papság  a  rendek  összeségének 
csak  egy  részét  képezi.  Hogy  pedig  a  törvényczikkek  némely 
megyében  ki  nem  hirdettettek,  ennek  nem  ö  felsége  az  oka; 
valamint  a  végvárak  elpusztításának  sem.  Azon  szövetségről 
melyet  a  rendek  a  cseh  királysággal  és  más  tartományokkal 
kötöttek  s  a  melytől  —  mint  mondják  —  el  nem  állhatnak, 
ő  felsége  mit  sem  tud.  Azt  pedig  tudniok  kellene,  hogy  az 
ő  királyi  megerősítése  nélkül  semmiféle  szövetség  nem  érvé- 
nyes. Azon  vád,  hogy  az  országba  annak  pusztítása  czéljá- 
ból  lengyel  vagy  más  idegen  hadak  vezettettek  volna  be, 
magoknak  az  uraknak  ítélete  szerint  is  elesik.  Mert  nem 
vélekednek-e  úgy,  hogy  a  szegény  nép  és  haza  megmenté- 
sére bármily  őrséget  fel  kell  használni  —  és  ha  a  keresz- 
tyénségnek  okozott  kár  említtetik,  nem  vélik-e,  hogy  a  törököt 
ki  kellene  űzni  az  országból  ? 

^  Bibbofii  ilórenczi  követ  jelentése    janiiár   3-káról   Fraknóii 
I.  531.  lap. 


A  MAGTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       197 

Ezek  után  a  kír.  követek  megiyítják  a  rendekhez  már 
egyszer  intézett  intéseiket ;  felhívják  őket,  hogy  ismerjék  el 
Ferdinándot  királyuknak  s  vele  együtt  gondoskodjanak  az 
ország  bajainak  megszűntetéséről.  ^ 

A  rendek  többsége  s  azok  élén  a  tüzes  Thurzó  Imre, 
tiltakozott  a  királyi  követek  okoskodása  ellen  és  Bethlen 
megkoronáztatását  sürgette. 

De  a  feyedelem  nem  kívánta  a  koronát.  Ha  azon  nagyra- 
vágyás honolt  volna  lelkében,  melyet  ellenei  oly  sokszor 
szemére  lobbantottak,  most  engedett  volna  a  rendek  kíván- 
ságának, kik  már  a  koronázás  napját  is  kitűzték  volt  — 
jan.  12-ére.  0  azonban  a  neki  átadott  koronázási  feltételeket 
tisztelettel  félretette;  de  elfogadta  a  rendek  azon  bizalmát, 
melylyel  öt  jan.  8-án  Magyarország  kormányzójának  válasz- 
tották meg  Ezzel  az  alkudozás  ügyét  saját  kezébe  vette  át. 
De  mivel  ő  a  cseheket  is  be  akarta  foglalni  a  békébe,  a 
király  pedig  attól  idegen  volt,  az  alkudozásnak  semmi  egyéb 
eredménye  nem  lett,  mint  az,  hogy  jan.  17-én  fegyverszünet 
köttetett,  mely  szerint  a  jövő  Szt. -Mihály  napig  Magyar- 
országban és  Lengyelország  szélein  békének  kellett  lenni. 
A  békét  a  király,  méltányos  feltételek  alapján  a  csehekre  és 
szövetségeseikre  is  kiterjesztendi.*  A  fejedelem  e  szerződést 
mind  a  császárnál,  mind  az  említett  tartományoknál  s  más 
keresztyén  fejedelmeknél  minden  lehető  módon  elősegítendi, 
ugy,  hogy  a  fegyver  letétetvén,  e  mozgalom  mind  a  két  fél 
megelégedésére  békében  végződjék.  Az  országból  a  mit  ki 
bir,  azt  teljes  hatalommal  kormányozza.  Május  31 -kén  Besz- 
terczebányán  országgyűlés  tartassék,  melyen  a  fejedelem,  a 
nádor  s  a  többi  karok  és  rendek  személyesen,  a  vármegyék 


'  Pária  replicationis  Illusirissimorum  Dnorum  Comissarionim 
Iroperaloriae  Majestatis  ad  rationes  Regnicolarum  4.  Jan.  Anno  D. 
1620.  exhibitae.  Stfáeadok  i.  h.  44.8.  1. 

*  Ezt  Ferdinánd  nem  akarta ;  s  jóllehet  az  okmányt  ily  értelem- 
ben aláirta,  mégis  Albert  főherczeghez  írott  levelében  azt  magyarázza, 
hogy  más  értelemben  irta  alá.  Hatvani.  Brüss.  okm.  IV.  191—194.  1. 
V.  ö.    u.  o.  206.  1. 


198  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

és  városok  követeik  által  fognak  megjelenni,  hogy  a  jelen 
zavaroknak  alkalmul  szolgált  bajok  és  nehézségek  minél 
teljesebben  kiegyenlíttethessenek  .  .  .  .^ 

Ezen  fegyverszünet  pontjaival  a  főpapok  semmiképein 
sem  voltak  megelégedve;  s  ez  magában  is  elegendő  ok  volt 
arra,  hogy  annak  fentartásában  a  bizalom  megrendüljön.  — 
Pázmány  különösen  a  fegyverszünet  hosszú  tartama  ellen 
szólalt  fel,  mert  azalatt  az  egyházi  javak  nem  jöhettek  azon 
főpapok  kezébe,  kik,  mint  ő  is,  az  országból  kizárva  valá- 
nak.*  Még  kevésbé  voltak  megelégedve  azon  határozatokkal, 
melyek  ezen  országgyűlésen  általában,  de  különösen  a  vallás 
ügyében  hozattak,  jóllehet  ezek  csak  ideiglenesek,  azaz  csak 
a  májusban  megnyitandó   országgyűlésig  voltak   érvényesek. 

Ezen  ideiglenes  czikkelyek  bevezetésében  elmondják  a 
rendek,  hogy  miután  a  közszabadságért  fegyvert  fogtak  s  e 
munkában  a  fejedelemtől,  ki  saját  fejedelemségének  veszé- 
lyeztetésével a  közjóért  oly  nagy  áldozatokat  hozott,  hathatós 
támogatást  nyertek:  ezért  való  hálájok  tanúságául  meg- 
kinálták  őt  a  főhatalommal.  De  a  fejedelem,  személyének 
ilyetén  felmagasztaltatását  s  a  legfőbb  hatalommal  felruház- 
tatását  nem  fogadta  el  némely  olyan  okoknál  fogva,  a  melyek 
kiválóan  illenek  a  fejedelmi  egyénekhez ;  mely  ezen  szerény- 
ségért való  hálájokból  öt  ezennel  fejedelmükké  teszik  és 
nevezik,  hogy  épen  olyan  teljhatalommal  kormányozza  az 
országot,  mint  ha  maga  a  király  kormányozná. 

Ezután  az  első  czikk  a  jövő  május  végére  Besztercze- 
bányára  összehivott  országgyűlésről  és  az  arra  küldendő 
követekről  szól,  kijelentvén  azt,  hogy  a  kik  e  gyűlésen  sze- 
mélyesen vagy  követek  küldése  által  meg  nem  jelennek,  azok 
ellen  Ulászló  királv  VI.  decretumának  8-dik  articulusa  alkal- 
maztassék. 

A  második  czikkely  arról  rendelkezik,  hogy  a  fejedelem 


*  Pray-Miller.  Gahr.  Bethlen  Principatus   Trans.    I.    108.  s  k.  I. 
V.  ö.  Demkó  K.  A  magyar-cseh    confederalió.    «Sz&zadok>    1886.  óvf. 

*  Franknói.  Pázm.  I.  535.  1 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        199 

Magyarországot  és  a  hozzá  kapcsolt  részeket  a  nádor  közbe- 
jöttével és  a  törvények  szerint  kormányozza,  míg  a  követ- 
kező országgyűlés  véglegesen  nem  határozand. 

III.  t.-cz.  És  minthogy  ezen  mulandó  és  rövid  életnek 
összes  javai  között,  melyekkel  a  halandók  boldogságukat 
mérni  szokták,  semmi  sem  lehet  nagyobb,  semmi  becsesebb 
és  inkább  óhajtandó,  mint  az,  a  mi  mindenkinek  isten  iránti 
kegyességéből  melyet  a  keresztyének  vallásnak  neveznek, 
származni  szokott;  honnét  van.  hogy  ezen  vallás  szabad- 
ságának oltalma  minden  más  féltett  közszabadságoknál  fél- 
tékenyebben őriztetik;  minthogy  a  lefolyt  időkben  elég  vilá- 
gossá lön,  hogy  a  vallás  ügye  és  állapota  odajutott,  hogy  az 
ezen  szent  névvel  visszaélők  békétlenkedése  által  annak  sza- 
badsága mindenképen  ostromoltatik,  midőn  tapasztaljuk,  hogy 
e  miatt  minden  közhatározatok,  minden  törvények,  végre  a 
békekötések  és  azoknak  megerősítései  fébremagyaráztatnak, 
vallásában  kiki  háborgattatik ;  végre  gyakoribb  mozgalmak 
és  házi  békétlenségek  támasztatnak :  ennélfogva,  hogy  ezután 
a  vallás  ügye,  s  annak  szabadsága  háboritlan  marac^on  és 
hogy  hasonló  mozgalmaknak  és  szerencsétlen  háborúságnak 
eredete  és  oka  elháríttassék :  az  ország  karai  és  rendéi  a 
vallás  ügyében  a  következő  artikulusoknak  alkotását  határoz- 
ták el:  először,  hogy  a  vallás  ügye  az  ágostai,  helvét  és 
róm.  katholikus  hitvallást  követő  rendeknek,  a  magok  és  a 
kir.  ügyész  birtokain,  ügyszintén  a  végvidéki  magyar  kato- 
náknak, az  ország  békés  fenmaradásáért  szabad  és  háborit- 
lan legyen ;  és  pedig  olyképen,  hogy  a  vallás  gyakorlata  ügy 
a  zászlósoknak,  főuraknak  és  nemeseknek,  valamint  a  szabad 
királyi  a  bányavárosoknak;  s  az  ország  összes  karainak  és 
rendéinek,  a  magok  és  a  kir.  ügyész  birtokain,  úgyszintén 
az  ország  végvidékén,  nem  külömben  a  mezővárosokban  és 
a  falukban,  mindazoknak,  a  kik  azt  önkényt  és  szabadon 
elfogadni  akarják,  a  templomokkal,  temetők  és  harangok 
használatával  mindenütt  szabad  legyen ;  és  senki,  bármi  rendű 
és  rangü  legyen  is,  a  vallás  szabad  gyakorlatában,  a  tem- 
plomok, temetők  és  harangok  használatában  sem  a  fejedelem, 


200  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

sem  más  földesúr  által,  semmiképen  és  semmi  szin  alatt  ne 
háborgattassék,  és  ne  akadályoztassék. 

IV.  t.-cz.  A  vallás  védelmére  és  a  netán  támasztandó 
vallási  egyenetlenségek  megszüntetése  czéljából  válaszszon  6 
felsége  a  fejedelem  az  ország  mind  a  négy  kerülete  számára, 
4 — 4  békeszerető  egyént  mind  a  három  említett  vallású 
rendekből,  úgy  hogy  összesen  tizenkét  személy  legyen,  kik- 
nek egyike  az  elnök,  a  többi  pedig  hozzája  csatoltassék  az 
ország  illető  részeiben.  Ezen  személyek,  ha  valamely  közbe- 
jövendő törvényes  akadály  következtében  teljes  számban 
össze  nem  jöhetnének,  azon  esetben  azok,  kik  az  elnökségen 
kivül  jelen  lesznek,  a  bejelentett  ügyet  megvizsgálják  és  a 
kiderített  igazsághoz  képest,  a  megye  előleges  vizsgálata  foly- 
tán, eligazítsák,  és  a  jelen  törvénynek  áthágóját,  jószág  és 
hirtokjog  elvesztéssel  sújtsák,  ha  t  i.  a  vallást  háborgatnád 
s  jobbágyait  bármely  ürügy  alatt  vallásuk  szabad  gyakorlatá- 
ban templomok,  temetők  és  harangok  használatában*  akadá- 
lyozná ;  —  és  minden  felfolyamodás  kizárásával  azon  legye- 
nek, hogy  az  illető  birtokok  az  alispán,  szolgabíró  vagy 
esküdtek  által  lefoglaltassanak  és  a  kir.  ügyész  által  az  ország 
szükségeinek  fedezésére  fordíttassanak ;  nemkülönben  az  olyan 
templomot,  minden  tartozmányaival  együtt,  a  vallás  épségben 
tartása  mellett  annak,  a  kitől  elvétetett,  visszaadassék.  Ha  a 
vallássértő  hatalmas  ember  lenne,  az  ellen  a  főispán,  a  megyei 
nemesség  felültetésével  felkelni  és  a  végreh^tást  eszközölni 
képes  és  jogosított  legyen.  Oly  esetben,  ha  a  jobbágyok  saját 
földes  urok  ellen  panaszt  emelni  nem  mernének,  szabadjon 
azt  a  megyének  tennie  és  a  vallásvédőknek  följelentenie. 
Az  említett  vallásvédők  szükséges  költségeit  azon  megye 
viselje,  melyben  az  ügy  fölmerült. 

V.  t.-cz.  Továbbá,  minthogy  bizonyos,  hogy  a  rendek- 
nek sokszorosan  ismételt  panaszai  és  sérelmei  dacsára  a 
róm.  katholikus  rend  sok  templomot  vett  elérővel  az  evan- 
gélikusoktól, azért  határoztatik,  hogy  az  ily  templomok  össze- 
sen és  egyenkint,  előbbeni  tartozmányaikkal  együtt,  az  alispán, 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       201 

szolgabíró  és  ...  (?)  által  visszaadassanak.'  A  pozsonyi 
templom,  mely  tartozmányaival,  mindig  a  város  hatalmában 
volt,  s  melynek  használatától  a  temetkezéssel  és  a  harangok 
használatával  együtt  a  nagyobbára  evangélikus  elöljárókkal 
bíró  város  eltiltatott,  és  a  katholikusoknak,  kik  ezen  kivül 
két  templomban  birtak  szabad  vallásgyakorlattal,  adatott. 
Ennélfogva  az  ország  karai  és  rendéi  azt  határozzák,  hogy 
nevezett  Pozsony  városa,  a  nevezett,  az  üdvözítőhöz  czímzett 
paroohialis  templom  törvényes  hatóságában  és  használatában, 
ama  templom  ékszereivel  és  tartományaival  együtt  a  jelen 
országgyűléstől  e  végre  kiküldött  biztosok  által  mindig  fen- 
tartassék  és  törvényes  birtokában  hagyassék.  A  templom 
sekrestyéjében  talált  ékszerek,  leltár  mellett,  a  budai,  székes- 
fehérvári és  pozsonyi  káptalani  pecsétekkel  és  jegyzőköny- 
vekkel együtt  a  jövő  országgyűlés  által  hozandó  határozatig 
hű  megőrzés  végett  a  polgároknak  adassanak  át.  Azon  éksze- 
rek pedig,  melyek  bármi  módon  elidegenítettek,  az  illető 
város  által  visszaválthatók  legyenek.  Nagyszombat  városában 
a  Sz.  Miklós-féle  parochialis  templom  a  római  katholikusok- 
nak, a  Sz.  János-féle  templom  pedig  a  collegiummal,  a 
szegények  házával  és  a  n.-szombaii  területen  lévő  más  tar- 
tozmányokkal  együtt  az  evangélikus  magyaroknak  adassék. 
A  soproni  parochialis  templom  használatában,  örök  időkre 
azon  város  polgárai  és  lakosai  megerősíttetnek,  mihez  a  pap- 
lak minden  jövedelmeivel  és  tartozmányaival  az  evangélikus 
lelkész  és  iskola  fentartása  czéljából  szintén  odacsatoltatik. 
Szakolcza  városában,  mivel  csak  parochialis  temploma  van, 
ez  ügy  a  katholikusok,   mint   az  evangélikusok   számára,  a 


^  Itt  a  t.-cz.  szövege  megszakíttatván,  az  értelem  homályos.  Ugy 
látszik  néhány  ily  templom  meg  is  volt  nevezve,  a  mint  az  kítanik 
Pázmány  Péter  azon  czáfolatából,  melyben  a  t-czikkre  vonalkozólag 
tagadja,  mintha  ő  a  sellyei,  rébeni  (?)  és  hinorani,  továbbá  a  zebelébi 
és  leszenyei  s  végre  az  Ölvedi,  udvardi,  martosig  szakállosi  és  a  mocsi 
templomokat  erőszakkal  vette  volna  el  az  evangélikusoktói.  Tehát 
valószínű,  hogy  e  helyek  ezen  t.-cz.  eredeti  szövegében  fel  is  voltak 
említve.  I>e  Katonánál  nincsenek  meg.  Lásd  Katona,  XXX.  274.,  275. 1. 


202  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

temetkezéssel  és  harangokkal  együtt  közösnek  nyilvánittatik. 
Ugyanez  áll   a  köpcsényi  és  a  holicsi  templomokra  nézve  is. 

Ví  Legszigorúbb  és  örök  törvény  által  ügyelni  kell 
arra.  hogy  ezen  országban  és  a  hozzátartozó  részekben 
jezsuiták  ne  legyenek,  és  senki  által,  bármi  rendű,  rangú, 
nemű  és  méltóságú  legyen  is  az,  semmi  szin  és  ürügy  alatt 
sem  nyiltan,  sem  titkon,  ne  tartassanak ;  támogatásukkal,  taná- 
csukkal és  jelentésökkel  semmiféle  országos,  akár  egyházi,  akár 
polgári  küldetésben  vagy  közigazgatásban  sem  király,  sem  feje- 
delem, sem  a  rendek  bármelyike  ne  éljen;  semmi  néven  neve- 
zendő méltóságra  ne  alkalmaztassanak,  az  országos  rendek 
által  országgyülésileg  kimondandó  és  okvetlenül  végrehigtaDdó 
örök  száműzetés  büntetése  alatt 

Vili.  t.-cz.  Hogy  a  végvárakról,  melyektől  egyedül  függ 
az  ország  és  a  többi  szövetséges  tartományok  üdve  és  fen- 
maradása,  a  mostani  ügyállás  mellett  gondoskodva  legyen  : 
addig  is,  míg  a  segély  a  szövetségesek  által,  az  újabb  szö- 
vetség értelmében  meglenne,  a  rendek  azt  határozták,  hogy 
az  összes  egyházi  javak  a  fejedelem  és  a  nádor  által  a  vég- 
vidék és  az  ország  szükségeinek  fedezésére  fordíttassanak, 
kivévén  azokat,  melyeket  ő  felsége  a  fejedelem  a  jelen  időkig 
a  közjó  javára  eladományozott  és  egyeseknek  beirt.  Mihez 
képest  a  rendek,  a  jelen  idők  szükségletére  való  tekintetből, 
felajánlanak  a  végvidék  fentarlására  egy  mérő  búzát  és  egy 
mérő  zabot,  azon  világos  kijelentéssel,  hogy  minden  kapitány 
az  egyházi  javaknak  limitatiójához  képest  gondoskoi^jék  arról, 
hogy  az  ily  gabona  a  vármegyékből  a  véghelyekre  elszál- 
líttassék 

XXII.  t.-cz.  Határoztatik  az  is,  hogy  a  kik  csoportosan 
vagy  nagyobb  számmal,  a  fejedelem  és  a  főkapitányok  tudta 
és  engedelme  nélkül  az  országon  kivül  mennek  s  ott  hazá- 
jokat  megvetve,  csupán  a  pénz  és  birtokvágyból  vezettetve 
nyiltan  vagy  titkon  az  ország  ellen  törnek;  azok  törvényes 
eljárás  útján  a  fejedelem  vagy  főkapitányok  által  fejvesztés- 
sel büntettessenek . 

XXIV.  t.-cz.  Továbbá  mivel  az  ország  szabadsága  érdeké* 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       203 

ben  megkezdett  ezen  háború  kezdetétől  fogva,  vagyis  16l9-ki 
szeptember  óta  sok  erőszakosság,  házakba  és  kastélyokba 
való  betörés,  birtokfoglalás,  gyilkosság  és  más  latorság  követ- 
tetett  el  és  ezután  is  elkövettethetnék :  határoztatott,  hogy  a 
kik  ezen  idő  lefolyása  alatt  a  közbéke  megzavaróínak  és  hűte- 
leneknek  tűntek  fel,  s  rossz  lelkiismeretüktől  űzetve  az  ország- 
ból kifutottak,  azoknak  birtokjogai  azonnal  a  kincstár  részére 
lefoglaltassanak  és  csak  azon  esetben  adassanak  vissza,  ha 
az  országtól  kegyelmet  nyernek.  A  mi  pedig  az  ingóságokat 
illeti,  azok  hallgatással  mellőztetnek,  s  azok  elvevőit  vissza- 
adásra kényszeríteni  nem  lehet.  Azokra  nézve  pedig,  a  kik 
az  országban  ugyan  bentmaradtak,  de  látván  a  kőzveszélyt, 
biztosabb  helyekre  menekiíltek,  azonban  a  hűséget  az  ország 
és  ő  felsége  iránt  megtartották,  a  birtokjogok  minden  káruk 
megtérítésével  együtt,  azok  által,  a  kik  csak  önzésből  a  fen- 
tebbi erőszakosságokat  elkövetni  nem  irtóztak,  az  erőszakról 
szóló  s  ezennel  megerősített  törvény czikk  értelmében,  vissza - 
vétessenek  és  a  gonoszságok  elkövetői  megbűnhődjenek .... 

XXVII.  t.-cz.  Az  egyházi  rend  és  mindazon  főurak  és 
nemesek,  kik  jelenleg  az  országból  eltávoztak  és  a  kik  tény- 
leg bemutatták  azt,  hogy  szökevények  és  a  közjóval  és  a 
szabadság  előmozdításával  nem  törődnek,  a  legközelebbi 
gyűlésig  távol  legyenek  az  országtól  és  száműzötteknek  tekin- 
tessenek mindaddig,  míg  a  fejedelemtől  kegyelmet  nem  nyer- 
nek. De  Pázmány  Péter,  Balázsfi  Tamás.  Homonnai  (iyörgy, 
Kendy  István,  Hérencsényi  István  és  Hetei  András  és  hozzá- 
jok  hasonlók  a  fejedelemtől  semmiképen  kegyelmet  ne  nyer- 
hessenek; a  legközelebbi  országgyűlésen  pedig  az  országból 
ünnepélyesen  kitiltassanak  és  soha  többé  ide  visszatérniök 
szabad  ne  legyen. 

XXVIII.  Dóczv  András,  Eszterházv  Miklós  és  Lónvai 
András  a  nádor  által  a  legközelebbi  országgyűlés  elé  idéz- 
tessenek, a  kik  megidéztetnek,  kötelesek  legyenek  megjelenni 
és  magokat  igazolni.  Addig  is  Dóczy  Andrásnak  birtokai, 
míg  ügye  törvényesen  megvizsgáltatik,  nejének  visszaadas- 
sanak   


204  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

XXXI.  t.-cz.  £s  mivel  a  mindennapi  tapasztalás  azt 
mutatja,  hogy  nincs  oly  erős  ország,  mely  a  belső  egyenet- 
lenség által  nem  gyengülne  és  meg  ne  töretnék;  ellenben 
bizonyos,  hogy  az  egyezség  győz,  és  hogy  az  egyetértés  által 
a  kis  dolgok  is  nagyra  szoktak  növekedni,  ....  ennélfogva 
közakarattal  végeztetett,  hogy  valamennyi  karok  és  rendek, 
t.  i.  a  nádor,  a  bárók,  a  főrendek,  a  nemesek  és  városok 
nyilatkozzanak,  hogy  ők  az  ország  fennállásáért,  a  vallás 
szabadságáért  készek  ő  felsége  mellett  megmaradni.  A  ki 
pedig  e  végzésnek  ellenszegülne,  az  alávettessék  azon  bün- 
tetésnek, molyet  Ulászló  király  VI.  decretumának  8.  czikke 
foglal  magában;  valamint  viszont  a  fejedelem  is  igéri  és 
magát  kötelezi,  hogy  az  országnak  javát  és  szabadságát. 
életben-halálban  fentartani  fogja 

XXXIV.  t.-cz.  Azon  esetben  végre,  hogyha  a  fejedelem, 
a  kinek  egyébiránt  a  rendek  hosszú  életet  és  dolgainak  szeren- 
esés előmenetelt  kivannak,  a  legközelebbi  országgyűlésig  netán 
az  élők  sorából  kiköltöznék,  legfeljebb  egy  hónapnak  lefor- 
gása alatt  a  nádor  vagy  annak  nemlétében,  a  koronaőrök, 
hivatalvesztés  büntetése  alatt  a  rendeket  országgyűlésre  ös.sze- 
hivni,  ezek  pedig  a  fentebb  jelzett  büntetés  terhe  alatt  azon 
megjelenni  tartozzanak.  A  fentebbi  esetben,  mit  isten  ne 
a(\jon,  az  országgyűlésig  az  ország  kormányát  a  nádor  és 
az  ö  tanácsosai  vigyék.*^ 

Természetes,  hogy  Pázmány  Péter,  a  ki  ezen  végzések 
által  személyesen  volt  érintve,  nem  mulasztotta  el  az  egész 
katholikus  egyház  nevében  ünnepélyes  óvást  tenni  az  egész 
eljárás  ellen. 

'  Katona.  XXX.  265—29.3.  1. 


A  MAGVAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÖGYI  TÁRGYALÁSAI.       205 


Az  1620-ki  fejérvári  országgyűlés. 

Ápril  6^20. 

Ferdinánd  és  Bethlen  között  újra  kitör  az  ellenségeskedés.  —  Bethlen 
Erdélyben  ideiglenes  kormányt  állít.  —  A  fejérvári  országgyűlés.  — 

Ennek  végzései. 

A  pozsonyi  gyűlés  után  is  folytak  ugyan  a  békealku- 
dozások a  király  és  a  fejedelem  között ;  de  nehéz  volt  egyet- 
értésre jutniok.  Ugyanis  Ferdinánd  a  fegyverszünet  okmányának 
azon  pontjára  nézve,  mely  a  cseheket  is  befoglalja  a  békébe, 
nehézs^ket  tániasztott.  Reményét  vetve  az  akkor  keletkezett 
mflhlhauseni  katholikus  szövetségbe,  melynek  tagjai  az  evan- 
gélikus unió  ellen  hadi  segélyt  is  biztosítottak  neki ;  reményét 
vetve  továbbá  a  pápában  és  a  Pfalzra  készülő  spanyolokban, 
vonakodott  Fridrik  cseh  királyt  is  befoglalni  a  békébe,  sőt 
Buquoinak  meghagyta,  hogy  támadólag  lépjen  fel  a  csehek 
ellen.  Bethlen,  ki  a  cseh,  morva  és  osztrák  protestáns  ren- 
dekkel tyra  megkötötte  a  szövetséget,  mihelyt  a  porta  részéről 
biztosítva  volt  s  mihelyt  meghallotta,  hogy  Ferdinánd  a  kötött 
fegyverszünet  sérelmével  a  cseheket  újra  megtámadta,  segélyt 
küldött  szövetségeseinek  s  ezzel  kitört  újra  az  ellenségeskedés, 
raely  lassankint  európai  jelleget  vett  föl.  A  beszterczebányai 
országgyűléstől  nem  sokat  lehetett  várni  a  kibékülésre  nézve, 
sőt  inkább  több  jel  arra  mutatott,  hogy  heves  küzdelmek 
fognak  következni. 

Ily  körülmények  között  Bethlen  látván,  hogy  hosszabb 
ideig  kellend  Erdélytől  távol  maradnia,  arról  gondoskodott. 
hogy  otthon  ideiglenes  kormányzatot  rendezzen. 

E  végből  Kassáról,  márcz.  2-káról  Fejérvárra  ápr.  5-kére 
egyetemes  országgyűlést  hirdetett.  Teljhatalmú  biztosokká 
Bethlen  Istvánt  és  Féchy  Simont  nevezte  ki. 

Fejedelmi  előterjesztéseiben,  melyeket  Péchy  Simon  vitt 
le  magával  s  mutatott  be  a  rendeknek,  testvérét  Bethlen 
István  grófot  nevezi   ki   helytartójává  addig,  míg  ö   vissza- 


206  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

térvén,  személyesen  fogja  átvehetni  a  kormányt.  Ugyancsak 
propositiójában  tudatta  a  rendekkel,  hogy  a  cseh  király lyal 
és  a  cseh-morva  rendekkel  jan.  20-kén  szövetséget  kötött  és 
megújította  az  uniót.  Felhivla  őket,  hogy  a  confoederatióba 
ők  is  álljanak  be. 

Az  országgyűlés   szívesen   vette  a  távollevő  fejedelem 
gondoskodását  és  felhívását. 

«Nagy  és  örvendező  hálaadással  tartozunk  —  úgymond 
az  első  törvényczíkkely  —  az  úristennek,  kinek  mind  meny- 
nyeí  s  mind  földi  bírodalmok,  uraságok  és  méltóságok,  egyedül 
való  szent  gubernálása  által  igazgattatnak,  hogy  ő  szent  fel- 
sége az  mi  kegyelmes  és  természet  szerint  való  urunk  feje- 
delmünknek szivét  szomszéd  országbeli  magunk  vére  nemzet- 
sége megromlott  szabadsága  oltalmazására  felindítván,  nem 
szánván  nagy  és  fáradságos  nyughatatlanságát  és  sok  költ- 
ségét, bizonyos  számú  vitézlő  hadaival  kimenvén,  minden  jó 
igyekezetit  az  sz  istennek  kegyelmes  providentiájából  jó  karban 
állatta  és  mind  ennyi  sok  és  hasznos  fáradsága  között  is, 
alig  vévén  magának  egy  kis  respiratiót,  eszét  és  elméjét  ő 
felsége  édes  hazájának  gondja  viselésére  fordítván,  ilyen  sze- 
relmes atyjafia  és  úr  követi  commissarusi  által  jó  és  dicsé- 
retes rendelése  szerint  előttünk  járó  vigyázó  felől  provideáJván, 
kinek  hűségesen  és  kedvesen  annuáltunk  és  ő  nagyságát 
Bethlen  István  uramat,  hazánk  és  nemzetségünkbeli  főurunkat, 
kedvesen  aceeptáltuk,  minden  jónkra  való  szükséges  dolgokn')l 
irt  kegyelmes  propsitióját  közinkben  ezen  gyűlésünkben  küld- 
vén és  az  mellett  elindított  s  fenálló  titkos  dolgainak  magya- 
rázatját szóval  való  izeneti  által  megjelentette.* 

(2.)  « Mivel  pedig  ő  felsége  kegyelmesen  propositiójában 
int  bennünket,  hogy  ennyi  hasznos  jóból  mi  is,  ki  ne  rekesz- 
tenök  magunkat,  hanem  az  mely  confoederatus  országok 
mostan  Magyarországgal  együvé  eorporáltattak  újabb  confoede- 
rationak  általa,  azra  az  confoederatióra  mü  is  accedálnánk 
communi  omnium  nostrorum  trium  nationum  voto,  melynek 
mivoltából  mü  is  néminémüképpen,  mint  olyan  nagy  jótól, 
idegenek  nem  volnánk,  de  mostan  szintén  reája  nem  méhe- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       207 

tflnk,  hanem  az  nemes  Magyarországnak  az  mostani  előttünk 
álló,  Beszterczebányán  leendő  gyűlésére,  az  ő  felsége  paran- 
csolatja szerint,  az  mi  kegyelmes  urunk  mellé  főúri  és  tekin- 
tetes atyánkfiait  felküldöttük,  kiknek  az  szent  confoederatiónak 
jó  móddal  való  traetálására,  az  ő  kegyelmeknek  adott  instruc- 
tiónk  szerint,  plenaria  authoritást  adtunk  egész  országul.  Nem 
kétkedvén  semmit  is  az  ő  kegyelmek  mind  az  mi  kegyelmes 
urunkhoz  ő  felségéhez  mind  hazájokhoz  való  igaz  hűségekben 
és  szeretetekben,  ott  létekben  ő  kegyelmek,  az  mi  jobb  móddal 
tudnak,  arról  tractáljanak  isten  engedelméből  és  végezzenek 
mind  az  confoederatus  országok  kővetivel,  de  legkiváltképpen 
az  nemes  Magyarországgal.*^ 

A  beszterczebányai  országgyűlésre  az  unió  pontjainak 
megállapítása  végett  kiküldettek  Kamuthy  Farkas,  Kornis 
Ferencz  és  Klausenburger  Péter.  A  fejérvári  törvények  ápril 
30-kán  erősítettek  meg. 


Az  1620-ki  beszterczebányai  országgyfilés. 

Júniiís  l'től  augusBtus  24-ig. 

I. 

Ferdinánd  magatartása.  —  A  titkos  tanács  nézete ;  Bethlen  meg- 
hivója.  —  Az  országgyűlés  megnyitása  késik  Ferdinánd  követeinek 
elmaradása  miatt.  —  Bethlen  levele.  —  A  szövetségesek  előterjesztése. 

Minél  több  ország  volt  érdekelve  a  szövetségek  meg- 
kötése által ;  minél  nagyobb  buzgalommal  igyekezett  Európa- 
szerte  szervezkedni  az  egymással  szemben  álló  két  nagy 
vallási  párt;  annál  feszültebb  kivánesisággal  várták  az  előre 
kijelölt  beszterczebányai  országgyűlés  megnyitását. 

A  megkötött,  de  meg  nem  tartott  fegyverszünet  ideje 
alatt  a  diplomatia  csendes  háborúja  folyt. 

'  Articuli  Dominorum  regnicolarum  trium  nationum  regni  Tran- 
sylvanae  et  partium  Hung.  1620.  apr.  ö.  Szilágyi  Erd.  orszgy.  VII. 
539.  540.  1. 


210  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

volt  Bethlennek,  mivel  a  dán,  a  belga  és  az  angol  protestáns^ 
fejedelmek  nem  fejtettek  ki  oly  erélyt  és  buzgalmat  a  protes- 
tantismus  ügye  iránt,  a  minőt  tőlök  joggal  remélleni  lehetett 
volna.  ^ 

Itthon  a  megyékben  és  a  városokban  lázas  izgatottsággal 
folytak  az  előkészületek.  Érezte  mindenki,  hogy  e  gyűlés 
határozatai  fognak  dönteni  Magyarország  és  az  ausztriai  ház 
jövője  fölött. - 

Bethlen  felhivta  a  megyéket,  hogy  a  közelgő  ország- 
gyűlésre megbízható  követeket  küldjenek  «oly  authoritással. 
plenipotentiával,  hogy  valami  elejökbe  adatik  az  sz  úristennek 
tiszteletire,  hazánk,  nemzetségünk  megmaradására,  a  közön- 
séges jónak  és  szent  békességnek  helyreállatására  szolgáló 
dolgokban  velőnk,  palatinus  urammal  és  a  tanácsurakkal  egy 
értelemben  lévén,  császárral  ő  felségével  végezhessünk  minden 
jót  és  az  úristennek  sz.  nevét  segítségül  híván,  azokat  vihessük 
kivánatos  végben  is.» 

ígéri,  hogy  ő  a  maga  részéről  mindent  megteszen  az 
emUtett  czél  elérésére,  csak  a  küldendő  követek  támogassék 
jó  szándékában.  Nem  hiszi,  hogy  a  mostani  állapotban  hatá- 

*  .  .  .  Szomorkodom  azon,  —  irja  a  fejedelem  Thurzó  Imrének  — 
hogy  csak  az  szegény  confoederatusok  és  mi  vagyunk  mégis  és  senki 
új  segítségünk  nincsen  sem  Angliából,  Dániából,  Belgiumból,  impérium- 
ból,  sőt  csak  követeket  sem  expediáltak  sehonnét  ez  mostani  gyűlésre, 
a  melyben  reméljük  vala  az  ker.  fejedelmeknek  és  státusoknak  mostani 
gyűlésben  követségek  által  velünk  való  coi^unctiójukat,  segítségeknek 
oblatióját,  mely  hogy  nincsen,  bizonyos  jele  azokról  az  részekről,  hogy 
semmit  nem  remélhetünk,  kin  csak  magamban  igen  sokat  csodálkozora, 
és  okait  feltalálni  nem  tudom,  miért  kellessék  az  angliai,  dániai  kirá- 
lyoknak Mauritius  berezegnek  Belgiumban,  Brandenburgicusnak.  Hel- 
vetusoknak  és  a  többi  imperiumbeli  reformata  religión  levő  herczegeknek* 
imperialis  városoknak  magokat  ily  igen  ez  mostani  állapottól  megóvni. 
holott  ha  mirajtunk  és  csehekén  erőt  vehet  az  római  vallás,  bizony 
nem  remélhetem  nekik  is  békességeknek  megállását  az  után  .  .  .  Bethlea 
pol.  lev.  197.  l. 

*  Igaza  volt  az  udvari  titkárnak,  midőn  irta,  hogy  «Simileni 
Dietam  vix  un({uam  Hungária  habiut.  In  hoc  enim  de  corona  et  Regno< 
difíicillima  ((uaeque  agenlur.>  Jászay  gyűjt. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       211 

rozott  Utasítást  lehetne  adni  a  követeknek.  «Az  mi  opiniónk 
szerint  —  úgymond  —  kivántatik  csak  az  követekben  való 
igazság,  kik  mindenekben  az  közönséges  jóra  és  megmara- 
dásra nézzenek  s  azt  kövessék,  ne  az  privatumcommodumot.*^ 

Ehhez  képest  a  követválasztások  gyorsan  mentek  vég- 
hez, de  a  rendek  a  mindenfelől  érkező  nyugtalanító  hirek 
következtében  nagyon  lassan  gyülekeztek  Beszterczebányára. 

Maga  a  fejedelem  június  2-kán  indult  el  Kassáról.  Útját 
úgy  intézte,  hogy  a  pünkösdi  ünnepeket,  jtin  7.  és  8-kán  már 
Beszterczebányán  tölthesse.  Ez  azonban,  valószínűleg  azért 
mert  arról  értesült,  hogy  még  igen  kevés  hive  van  ott,  nem 
történt  meg.  Az  ünnepnapokat  Gácson  töltötte;  onnét  9-kén 
indult  nejével  és  fényes  kíséretével  s  a  következő  napon 
délutáni  két  óra  tájban  tömérdek  nép  örömrivalgása  között 
vonult  be  Beszterczebányára. 

A  körmöczi,  selmeczi  és  beszterczebányai  bányakamarák 
három  zászlóalj  lovassal  és  egy  zászlóalj  gyalogcsapattal 
mentek  elébe  mintegy  három  mértföldnyire.  Velők,  illetőleg 
utánok  mentek  a  nép  ezrei  és  csatlakoztak  azon  kék  ruhába 
öltözött  1 200  testőrből  és  kétezer  kopjásból  álló  fényes  csapat- 
hoz, mely  Bethlen  kíséretét  képezte. 

A  város  kapujától  a  fejedelem  lakásáig  háromszáz 
emberből  álló  polgári  őrség  sorfalat  képezett.  A  nép  öröm- 
zaja töltötte  be  a  levegőt  A  rendek  csekély  számban  voltak 
jelen.  A  városok  követein  kívül  a  megyékből  csak  öten,  a 
förendOek  közül  csak  Apponyi  Pál  és  Horvát  Gáspár  voltak 
jelen.  Ezeknek  nevében  Schauder  János  magyarul  üdvözölte 
a  fejedelmet,  a  ki  igen  vidoran  szállt  le  kocsijáról  és  az 
üdvözlet  elfogadása  után  sorban  kezet  nyújtott  a  közel- 
levöknek. 

Részint  ekkor,  részint  később  érkeztek  meg  a  külföldi 
szövetséges  fejedelmek  követei,  jelesül  a  cseh,  morva,  sziléz 
és  osztrák  rendek  képviselői ;  *  továbbá  a  lengyel  király  követe, 

'  Dátum  Cassoviac  die  12.  apr.  1G20.  —  Bethl.  pol.  lev.  196. 1. 

•  A  csehek  részéről  Pliskoi  Hogiegov  Sámuel  báró,  Jesseni  Gosser 

János  és  Jesseni  Sámuel  prágai  polgár;  —  Morvaorssághöl :  Schavitz 

14* 


212  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Dombroviczky  Firley  Miklós,  a  moldvai  vajda  és  a  török 
szultán  követe  is.  Szokatlan  fény  és  pompa  volt  ekkor  lát- 
ható Beszterczebányán.  Az  egybegyűltek  között  mesés  hirek 
terjesztettek  a  császári  hadak  újabb  támadásáról ;  a  lengyelek 
szándékáról  és  egyéb  kalandos  vállalatokról. 

Lassankint  megérkeztek  a  főurak  is:  Thurzó  Imre  és 
Szaniszló,  Károlyi  Mihály,  Rákóczy  György,  lUésházy  Gáspár. 
Pethö  György  és  mások.  A  dunántúli  mágnások  aprólékos 
ürügyek  alatt  maradtak  el ;  míg  a  katholikusokat  a  Ferdinánd- 
tól való  félelem  tartotta  vissza  a  megjelenéstől. 

Azonban  a  rendes  tárgyalások  még  nem  voltak  meg- 
kezdhetők, mivel  a  császár  követei  nem  érkeztek  meg.  Ugyanis 
Ferdinánd  szándékosan  akarta  húzni-halasztani  a  gyűlés  tár- 
gyalásait mindaddig,  míg  a  katholikus  liga  által  igért  segély- 
hadak talpon  nem  lesznek.  Tanácsosai  még  mindig  azon 
reménynyel  kecsegtették  magokat,  hogy  az  egész  besztercze- 
bányai  gyűlést  katonai  erővel  szétugrasztaniok  sikerülni  fog. 
Lamminger  által  szemrehányásokat  tettek  Bethlennek,  hogy 
nem  tartotta  meg  abbeli  igéretét,  miszerint  az  országgyűlés 
megnyitása  előtt  követet  küld  Ferdinándhoz,  hogy  a  szövet- 
ségesekkel együtt  a  fegyverszünet  sérelmével  ellene  törek- 
szik ;  végül  Ferdinánd  küldendő  követeinek  biztosítására  keze- 
seket kérnek. 

Bethlen  június  l8-kán  válaszolt  Ferdinándnak.  Levelé- 
ben mindenek  előtt  mentegetőzik,  hogy  követét  elébb  nem 
küldhette  el.  Most  az  országgyűlés  kezdetén  lévén,  siyná^a, 
hogy  ő  felségének  követe  oly  kivánatokkal  áll  elő,  melyekre 
ő  maga  az  országos  rendek  meghallgatása  nélkül  nem  adhat 
érvényes  választ  A  csehek  és  más  szövetséges  társak  leszál- 
lítását illetőleg  figyelmezteti,  hogy  ő  kezdettől  fogva  azoknak 
a  békekötésbe  való  foglalását  sürgette.  A  magyarok  nem 
akarják  felbontani   a  fegyverszünetet,  hanem   csak  a  csehek 

Rudolf  báró.  Wolbran  Pál  őrgróf  és  Meinrad  Frigyes  znaimi  senator ; 
—  Alsó-  és  Felső-Sziléziából :  Dhóna  Ábrahám  báró  ezredes,  Rhor 
Dávid  és  Dornau  Gáspár ;  —  Alsó-Ausztriából ;  Stahremberg  Lajos  és 
Starzer  Zachariás.  —  Századok,  1886.  évf.  225.  1. 


A    MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.         213 

és  más  szövetséges  társaik  iránti  kötelességüket  akarják  tel- 
jesíteni, ezért  segítik  őket.  Bethlen  hangsúlyozza  továbbá 
hogy  a  mit  tett,  azt  a  nádor  és  a  kassai  országos  rendek 
tanácsa  és  határozata  következtében  tette,  tenni  kénytelen 
volt.  ö  el  akarta  hárítani  a  bajt ;  protestált  a  csehek  üldözése 
ellen,  de  nem  hallgatták  meg.  A  szövetség  pontjait  kénytelen 
becsületesen  teljesíteni.  Mihezképest  az  ő  segélye  nem  jelenti 
a  magyar  fegyverszünet  megsértését,  hanem  a  szövetség  meg- 
tartását. 

Az  ellen  nincs  kifogása,  hogy  a  csehek  kibékítésének 
ügye  a  német  birodalmi  gyűlésre  vitetik. 

A  kezesek  küldésére  vonatkozó  kivánságát  előterjesz- 
tette a  rendeknek,  kik  fontos  okoknál  fogva  nem  egyezhetnek 
bele.  Ez  által  meg  lenne  sértve  az  országgyűlések  szabad- 
sága, hova  mindenki  szabadon  jöhet  és  mehet;  sőt  ezáltal 
a  királyi  tekintély  is  csorbát  szenvedne,  végre  gyengíttetnék 
a  nemzetközi  jog  is,  melynél  fogva  a  követségek  mindig  sza- 
badon mozoghatnak. 

Minthogy  kezesek  követelése  által  az  országgyűlés  tár- 
)?yalásai  elhúzódnak  s  ez  által  szokatlan  sok  nép  vesztegel 
Beszterczebányán,  sürgetve  kéri  a  királyt,  hogy  követeit 
minél  előbb  küldje,  nehogy  a  hosszas  késedelem  miatt  türel- 
metlen rendek  szétoszoljanak.' 

Ferdinánd  összehívta  tanácsosait. 

A  június  19-kén  tartott  titkos  tanácsban  Pázmány  he- 
vesen támadta  meg  a  fejedelem  fentebbi  levelét  s  kívánta, 
hogy  az  arra  adandó  válasz  minél  élesebben  legyen  szer- 
kesztve. De  a  király  és  higgadtabb  tanácsosai  csak  annak 
indokolására  kívántak  szorítkozni,  miért  nem  küldhette  el 
eddig  követeit.  Pázmány  azzal  akarta  bosszúját  tölteni,  hogy 
az  ideiglenes  követeknek  adott  utasításból  és  kir.  iratból  Bethlen 
czímeit  mindenütt   kitörülgette  és   a  kifejezéseket  élesítgette. 

Ferdinánd  azonban  ezúttal  okosabb  volt.  Több  veszteni 
valója   volt,   mint  az  érseknek.   Ezért   a   magyar   rendekhez 

*  Jászay  gyűjt. 


214  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

intézett  iratában  biztosítja  őket  kegyelme  felől,  igéri  minden 
jogaik,  szabadságaik  és  kiváltságaik  megtartását  és  hogy  mi- 
nél hamarébb  megszünteti  azon  sérelmeket,  a  melyek  neki 
is  ép  ügy  fájnak,  mint  a  rendeknek;  nem  kételkedik,  mi- 
szerint tudva  van  a  rendek  előtt,  mily  különös  s  mily  atyai 
gondot  fordított  ezen  országra,  mióta  ennek  kormányát  át- 
vette; mennyi  mindent  megtett  ennek  jóléte  és  békéje  érde- 
kében. Mely  állítás  bebizonyítására  legyen  elég  számtalan 
sok  tény  közül  csak  a  pozsonyi  fegyverszünetet  említeni 
meg;  ennek  eredménye  e  mostani  országgyűlés  összehívása 
is,  mely  országgyűlésre  mihelyt  itt  elegendő  számmal  lesznek 
az  illetők  és  mihelyt  a  fejedelem  kiadja  a  már  kinevezett 
teljhatalmú  biztosok  számára  a  salvus  conductust,  azonnal 
eljönnek  a  biztosok.  Addig  is  azonban  inti  a  rendeket,  hog>' 
emlékezzenek  meg  hűségesküjökről,  a  melyet  büntetlenül  meg- 
szegni nem  lehet;  tanúsítsanak  ő  felsége  iránt  tartozott  hű- 
séget és  segélyt ;  hagyjanak  fel  minden  magán  szenvedélylyel ; 
ne  hagyják  magokat  elámíttatni  azok  által,  a  kik  a  magok 
javát  az  ország  kárára  keresik  s  midőn  hamisan  békét  em- 
legetnek, csak  harczot  akarnak.  (lOndoskodjanak  országuk 
valódi  javáról,  a  melyért  a  felséges  habsburgi  család  már 
sokat  áldozott.* 

Ezen  intésnek  nagyon  csekély  hatása  lehetett  akkor, 
midőn  a  néhány  nap  előtt  méreggel  kimúlt  Homonnay  által 
Ferdinánd  számára  fogadott  zsoldos  kozákok  Árva  és  Trencsén 
vármegyén  ölve,  dúlva  vonultak  keresztül  és  midőn  Miksa 
bajor  berezeg  katholikus  hadakkal  Ausztriába  tört  az  ottani 
protestánsok  elnyomására.  Minden  jel  oda  mutatott,  hogy  a 
háború  kikerülhetetlen.  ^ 


»  Katona,  XXX.  397—400.  1. 

^  Vagy  bitünket  violáljuk  vagy  hadakozunk,  ha  igazán  akarjuk 
a  dolgot,  de  hogy  hitünket  ne  kényszerítessünk  violálni  és  az  elébbeni 
iga  alá  se  hagyjuk  nyomorult  országunkat  juttatni,  ez  egyetlen  egy 
módját  látom  csak,  .  .  .  legyen  az  pénz,  mely  ha  leszen,  semmit  ne 
kételkedjenek  (a  csehek)  bennünk,  mert  az  sz.  úristent  segítségemre 
biván^   a  míg  fejem   vállamon   leszen^    bizony  tökéletesen   akarok   az 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       215 

Ilyen  előzmények  után  június  25-kén  a  besztercze- 
bányaí  rendek  a  szövetséges  rendek  követeit  hallgatták  meg. 
Dornau  Gáspár  mint  szónok,  dicsőité  a  szövetkezésben  és 
barátságban  nyilatkozó  erőt,  mely  képes  őket  megvédelmezni 
azok  ellenében,  kik  minden  szentet  és  világit  összekevernek 
és  az  ő  nyomorúságokból  arany  tőkét  gyűjtenek  maguknak. 
Üdvözli  a  magyar  rendeket,  mint  régi  hű  szövetséges  társa- 
kat, ö  és  küldői  óhajtják  a  békét,  mert  tudják,  hogy  egy 
béke  többet  ér  számtalan  diadalnál.  Erre  törekedtek  a  biro- 
dalmi rendek,  kik  a  haza  meghasonlott  fiait  kibékíteni  igye- 
keztek ;  erre  törekedtek  a  szövetséges  rendek  is,  kik  a  háború 
szikráit  úgy  azelőtt,  mint  most  eloltani  akarták.  De  hiába 
való  volt  e  törekvés.  A  fegyver  dühöngésének  nem  lehetett 
útját  állani.  A  cseh  directorok  követei  megjelentek  Frank- 
furtban a  választó  fejedelmek  gyűlésén,  hogy  előadják  ügyü- 
ket és  mi  történt?  Be  sem  bocsátották,  ki  sem  hallgatták 
őket!  A  miből  világos,  hogy  a  cseh  rendek  nem  okai  a 
háborúnak.  Ferdinánd  most  sem  akar  engedni,  sem  a  ma- 
gyaroknak, sem  a  cseheknek,  sem  a  szövetséges  rendeknek 
Hova  fog  ez  vezetni?  Mi  értelme  van  a  keresztyén  rendek 
kéréseinek,  midőn  látják,  hogy  ezért  még  gyűlöletet  aratnak 
a  németeknél?  Idegenek  lázíttalnak  fel  ellenök,  ártatlanok 
vére  áztatja  a  földet  és  hamuvá  lesznek  a  városok.  Mi  — 
úgymond  —  becsületes  békét  kivánunk ;  békét,  mély  állandó 
leg\^en  csalás  nélkül,  mely  erős  legyen  gonoszság  nélkül, 
mely  biztos  legyen  ravaszság  nélkül.  Azt  hiszi,  hogy  a  ma- 
gyar rendek  is  ezt  akarják.  Azért  felhivja  őket  a  közremű- 
désre  őszinte  akarattal.  Jobb  a  nyilt  ellenség,  mint  megbiz- 
hatlan  béke.  Ez  rosszabb  a  háborúnál.  Legyen  tehát  közöttünk 
a  szövetség,  a  barátság  őszinte  és  erős.  * 

Ezen  beszéd  kiséretében  átadta  a  confedoeratiónak  18 


úristen  tisztessége,  hitünk,  szabadságunk  megoltalmazásában  maradni. 
Bethlen,  Pol.  lev.  200.  1. 
*  Jászay,  gyűjt. 


216  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

pontba  foglalt  feltételeit ;  Ms  a  két  Ausztria  protestáns  rendéi- 
nek Írásba  foglalt  panaszait.  Ebben  elmondatnak  mind  azon 
szenvedések,  melyeket  a  császár  seregei  okoztak;  mindazon 

*  Ezek  a  következők  voltak : 

1.  Magyarország  s  a  hozzá  kapcsolt  tartományok,  az  erdélyi 
fejedelemség  és  a  hozzá  tartozó  magyarországi  részek.  .  .  Csehországé 
a  két  ausztriai  főherczegség,  a  morva  őrgrófság,  sziléziai  herczegség^ 
lauzitzi  őrgrófság  karai  és  rendéi  saját  és  utódaik  nevében  örök  és  fel- 
bonthatatlan szövetséget  kötnek. 

2.  Egymásnak  bárminemű  ellenségét  közös  ellenségnek  fogják 
tekinteni  s  a  közös  védelem  módozatait  az  összes  szövetséges  országok 
gyfilésén  együttesen  állapítják  meg. 

8.  A  szövetségbe  lehetőleg  más  országokat  is  be  kell  venni,  a 
belépőket  esküvel  kötelezvén  a  szövetség  közös  érdekeinek  támogatására 

4.  Hogy  a  szövetség  az  utódoknak  is  Örök  emlékezetében  tar- 
tassék,  a  szövetséglevelet  minden  oi*szággyűlésen  fel  kell  olvasni. 
A  cseh  stb.  szövetségek  hívjanak  össze  gyűlést,  hogy  azon  a  szövet- 
ségi pontok  körül  netalán  szükségesnek  mutatkozó  változtatások  meg- 
letessenek^ a  támadható  akadályok  elenyésztessenek. 

ő.  A  szövetséges  társak  beleegyezése  nélkül  a  szövetségnek 
egyik  tagja  sem  indíthat  sem  támadó,  sem  védelmi  háborút,  kivéve^ 
ha  valamely  ellenség  váratlanul  támadná  meg.  A  szövetségnek  sem 
mostani,  sem  jövendőbeli  ellenségeivel  nem  szabad  az  egyes  tagoknak 
fegyverszünetet  vagy  békét  kötniök.  Ha  közösen  köttetik  meg  a  béke^ 
abba  foglaltassanak  be  mindazon  személyek,  kik  a  .szövetséget  hadi. 
vagy  politikai  ügyekben  haszonnal  szolgálták.  Sem  a  fejedelmeknek 
sem  az  uraknak  nem  szabad  az  ország  tudta  nélkül  háborút  kez- 
deniök,  területükön  a  szövetséges  országokba  ellenséges  hadat  áteresz- 
teniök,  ellenséges  had  szerzését    vagy  annak  növelését  megengedniök. 

6.  A  cseh  királyság  a  hozzá  csatolt  és  vele  szövetséges  országok 
a  magyar  végvárak  fentartására  s  azok  őrségének  fizetésére  évenként 
50  ezer  tallért  (1  tallér  70  krajczárral  számítva)  fizessenek.  Ezen 
összegnek  a  jelzett  czélra  fordítására  ellenőrző  biztos  neveztessék  ki. 
A  szövetségesek  nyilvánítsák  készségüket  arra,  hogy  ha  a  magyar  vég- 
várak restauratiójára  és  őrséggel  ellátására  rendkívüli  szükség  lenne, 
a  magyarok  megkeresésére  a  szükségleteket  fedezni  fogják. 

7.  A  porta  jóakaratának  megszerzése  végett  a  törökhöz  a  szö- 
vetségek együttesen  küldjék  el  követeiket.  A  küldendő  ajándékokról 
és  a  követség  költségeiről  mindenik  ország  külön  gondoskodjék. 

8.  Magyarországnak  Morvaország,  Szilézia  és  Ausztria  felé  es6 
vitás  határai  rectifícáltassanak. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       217 

erőszakoskodások,  melyekkel  őket  arra  akarták  kényszeríteni, 
hogy  szövetséges  társaik  és  hitrokonaik  ellen  harczoljanak. 
ígéretet  nyertek,   hogy   azon  esetben,   ha   ezt   megteszik,   a 


9.  A  szövetségesek  működjenek  közre,  hogy  Magyarországnak 
Ausztria  által  bírt  részei  csatoltassanak  vissza. 

10.  A  szövetséges  országok  közt  a  kereskedelem,  a  rendek, 
városok^  községek  és  magánosok  régi  kiváltságai  és  szabadalmainak 
épségben  tartása  mellett,  szabad  legyen. 

11.  Közös  pénzláb  hozassék  be  s  a  pénzértéket  a  legközelebb 
tartandó  szövetségi  gyűlés  állapítsa  meg. 

12.  A  szövetség  tagjai  közt  netán  felmerülő  viszályok  elintézé- 
sére, az  érdekelt  felek  megkeresésére,  az  összes  szövetségesek  követe- 
ket küldjenek  a  meghatározott  helyen  és  időben  tartandó  gyűlésre. 
Nehogy  azonban  nagyobb  viszályok  támadhassanak,  a  szövetség  érde- 
keire való  felügyelettel  megbízatnak  Magyarország  részéről  a  fejedelem, 
a  nádor  és  az  országtanácsosok,  cseh  és  a  többi  országok  részéről  a 
megválasztandó  egyének  s  minden  vitás  ügy  előbb  ezek  elé  terjesztessék. 

13.  A  jezsuiták   az  összes  szövetséges  országból   tiltassanak  ki. 

14.  A  magyar  segédhadak,  bármely  szövetséges  országba  mennek. 
a  magyar  királytól  vagy  fejedelemtől,  a  nádortól  és  a  királyi  főkapi- 
tányoktól függenek  s  ezek  a  hadi  tanácsban  részt  vegyenek.  A  segéd- 
hadakat zsolddal  küldőik  látják  el,  kik  szigorúan  ügyelnek  a  fegyelem 
tartásra,  nehogy  segély  helyett  rombolást  vigyenek  a  népre.  A  szövet- 
séges országokban  a  magyar  segédhadakat  az  illető  országok  fejedelmei 
élelmezik. 

16.  A  szövetséges  országokban  levő  levéltárak  gondosan  icutat- 
lássanak  át  s  azokban  Magyarország  jogaira  vagy  területi  viszonyaira 
vonatkozólag  található  oklevelek  adassanak  ki. 

16.  A  szövetséges  országok  közt  netalán  fenforgó  viszályok 
azonnal  szűnjenek  meg. 

17.  Ha  valaki  a  szövetséges  országok  valamelyikéből  száműzetik, 
az  az  összes  szövetséges  országokra  nézve  száműzöttnek  tekintessék, 
fentartatván  a  fejedelmeknek  a  jog,  a  rendekkel  egyetértve  megkegyel- 
mezni az  illetőnek.   A  menekült  száműzöttek  kölcsönösen    kiadandók. 

18.  A  szövetségbe  lépett  országok  mostani  és  jövendő  királyai 
ezen  szerződést  megerősítve  uralmukat  e  szerint  rendezzék  be  s  a 
szerződésben  foglalt  védelemre  minden  ellenségük  ellen  számot  tart- 
hassanak. Ha  pedig  valamelyik  elpártol  a  szövetségtől,  alattvalói  a 
hűségi  eskü  alól  felmentetteknek  tekintendők.  A  koronázás  alkalmával 
a  királyok  és  fejedelmek  esküvel  köteleztessenek  ezen  szövetség  meg- 
tartására. 


218  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

császár  kész  meggondolni,  vájjon  vallásuk  szabad  gyakor- 
latára és  politikai  jogaikra  vonatkozó  kívánságaikat  telje- 
sítheti-e? Ezen  feltételt  azonban  ők  nem  fogadták  el. 

Ennélfogva  kérik  a  magyarokat,  hogy  a  béketárgyalá- 
soknál óvatosak  legyenek  és  csak  oly  feltételeket  fogadjanak 
el,  melyek  az  összes  szövetséges  társak  érdekeit  kielégítik. 
Kivánják.  hogy  a  császár  a  két  ausztriai  herczegség  területé- 
ről űzze  el  a  jezsuitákat;  a  világi  hivatalokra  alkalmazott 
papi  személyek  mozdíttassanak  el  és  semmiféle  világi  ügyek 
tárgyalásában  részt  no  vegyenek ;  a  császár  eddigi  tanácsosai 
számözes.senek :  a  katonaság  által  okozott  károk  megtérít- 
tessenek. 

Ha  ezt  a  császár  nem  fogadná  el,  akkor  semmiféle 
tárgyalásiba  nem  kell  vele  bocsátkozni,  hanem  a  szövetség 
mindenáron  fentartandó.  Ez  esetben  a  magyar  hadak  azon- 
nal csatlakozzanak  a  szövetségesek  haderejéhez.  Ha  császári 
követek  megjelennek  a  gytílésen,  ezeknek  előterjesztését  a 
magyarok  közöljék  a  többi  szövetségesekkel  s  azoknak  tudta 
nélkül  semmi  egyezkedésbe  ne  bocsátkozzanak.  Végül  érte- 
sítést kérnek  arról,  hogy  a  fejedelem  minő  válaszokat  kapott 
a  töröktől  és  a  lengyelektől. 

Minthogy  a  császári  seregek  vezérei  Bouquoi  és  Dam- 
pierre  oly  erős  állást  foglaltak  el,  hogy  őket  onnét  kizavarni 
nem  könnyű  dolog  lesz.  ajánlatosnak  tartanák,  hogy  a  dunán- 
túli részekre  magyar  hadak  küldessenek  s  azon  magyarokat, 
kik  a  szövetségnek  ellenségei  lévén.  Ausztriának  kárt  okoz- 
tak, kártérítésre  szorítanák.  Ha  ezen  kívánságaik  meghall- 
gattatnak, Ausztria  rendéi  készek  lesznek  a  magyar  végvárak 
szükségleteire,  a  törökhöz  küldendő  követségek  s  más  ügyekre 
kivánt  összegeket  megadni.* 

Június  26-kán  elmondá  küldetésének  czélját  a  lengyel 
követ  is :  de  nem  volt  képes  a  fejedelem  és  a  rendek  rokon- 
szenvét megnyerni.' 

^  Demkó  K.   Magyar-cseb   conf.  és  a   ))eszterczebányai   ország- 
gyűlés. Századok  1886.  226-228.  1. 
^  U.  o.  291    1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       219 

Azoknak  elfogadása  után  megválasztották  a  portára 
menendő  követeket  és  azon  főuraknak,  kik  még  az  ország- 
gyűlésen meg  nem  jelentek,  egy  hónapi  határidőt  engedtek 
a  megjelenésre.^ 


II. 

Bethlen  megnyitja  a  gyűlést.  —  Ferdinánd  előleges  küldöttei.  —  Beth- 
lennel a  magyar  rendek  újabh  szövetséget  kötnek.  —   Ferdinánd  biz- 
tosainak megjelenése,  kívánsága,  tiltakozása,  eltávozása. 

A  fejedelem,  nem  várva  be  a  király  követeit,  július 
3-kán  megjelent  a  rendek  között  s  egy  terjedelmes  magyar 
nyelvű  beszéddel  megnyitotta  a  gyűlést.  Jelentést  tett  eddigi 
kormányzói  eljárásáról.  Kiemelte,  hogy  a  pozsonyi  gyűlés 
óta  minden  igyekezetét  a  béke  helyreállítására  fordította ;  de 
miután  a  gyűlés  egyik  főeredménye  a  szomszéd  tartományok 
rendéivel  kötött  szövetségben  állott:  a  békét  nemcsak  Ma- 
gyarországnak, hanem  a  szövetségeseknek  is  meg  akarta  sze- 
rezni. E  végett  a  császárnál  mind  levelei  s  követei, .  mind 
más  hatalmak,  különösen  a  lengyel  király,  a  szász  választó 
fejedelem  és  Velencze  közbejöttével  is  működött,  de  siker 
nélkül.  A  császár  nemcsak  ki  nem  terjesztette  a  fegyver- 
nyugvást a  csehekre,  de  még  csak  biztosító  leveleket  sem 
adott  követeiknek.  Sőt  azon  volt,  hogy  őket  fegyverhatalom- 
mal megtörje  s  kényszerítse  akaratának  elfogadására.  Ez  őt, 
a  fejedelmet  is  arra  indította,  hogy  némi  segedelmet  küldjön 
a  szövetségeseknek,  a  nélkül,  hogy  a  fegyvernyugvásból  eredő 
kötelezettségét  megszegte  volna.  Ferdinánd  ellenben  a  zsold- 
jában álló  kozákokkal  ezen  országgyűlés  folyama  alatt  is 
pusztíttatta  a  felföldet.  Ily  eljárás  alig  nyújthat  reményt  arra, 
hogy  a  császártói  mind  magok,  mind  szövetségeseik  szá- 
mára békét  eszközölhessenek;  mert  ezektől  elszakadniok 
becsületük  sérelme  nélkül  egyátalán  nem  lehet.  Egyébiránt 
tudja,  hogy  vannak  ellenkező  véleményűek  is.  Ezeket  ö  nem 

*  A  pozsonyi  köv.  jelentése  június  27.  és  30-ról,  Fraknóinál. 


220  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kényszeríteni,  hanem  jobb  meggyőződésre  óhajtja  vezetni, 
(fondja  lesz  reá,  hogy  a  tanácskozások  teljes  szabadsággal 
folyjanak;  mert  fő  kívánsága  az,  hogy  a  mit  végzendenek^ 
legyen  az  béke.  legyen  az  háború,  egy  értelemmel  végezzék. 
A  szent  békességet,  ha  lehetséges,  a  háborút,  ha  kell.  De 
mindenesetre  szükséges,  hogy  a  rendek  gondoskodjanak  pénz- 
ről és  a  véghelyekről.  Számot  adván  továbbá  a  három  fő 
követség  eljárásáról,  mivel  annak  kapcsában  oly  kérdések 
fölött  kell  határozni,  melyeket  a  közügy  kára  nélkül  nyilvá- 
nosan tárgyalni  nem  lehet,  indítványozza,  hogy  a  rendek 
néhány  tagból  álló  választmányt  küldjenek  ki.  Azon  egyes 
személyekről  mind  azáltal,  kiknek  ügyét  a  pozsonyi  gyűlés 
a  mostanira  halasztotta,  végezhetnek  nyilvánosan  is;  végez- 
niök  kell  is  most,  mert  azóta  is  ártalmára  voltak  a  hazának, 
kivéve  Herenycsényi  Istvánt,  kinek,  mivel  megtért  s  jó  szol- 
gálatokat tett,  megkegyelmezett.  Ennyi  az,  mit  előleg  szük- 
ségesnek látott  a  rendek  elébe  terjeszteni.  ^ 

A  rendek  azonnal  tanácskozás  alá  vették  a  fegedelmi 
előadásokban  tett  indítványokat;  miközben  a  császár  elő- 
legesen  alkudozó  követei '  kihallgatást  kértek  a  fejedelemnél. 
Ott  előadták  a  király  következő  három  kivánatát,  melyet 
Pázmány  a  fentebb  említett  titkos  tanácsülésben  javasolt, 
t.  i.  hogy  a  fejedelem  kezeseket  küldjön  Bécsbe;  biztosítsa  a 
katholikus  főpapokat,  hogy  az  országgyűlésen  bántatlanul 
jelenhetnek  meg;  a  királyi  biztosok  megérkeztéig  halaszsza 
el  a  közügyek  tárgyalását.  A  fejedelem  kijelenté,  hogy  erre 
szükség  nincs.  0  ad  biztosító  okmányokat,  melyek  elég  biz- 
tosítékot nyújtanak  mind  annak,  a  ki  őszintén  a  békét  keresi. 
A  mi  pedig  a  főpapokat  illeti,  azok  « önkényt  és  szabad- 
akaratból távozván,  elszakadtak  az  országtól;- a  pozsonyi 
országgyűlés   ismételve  felhívta   őket  a  megjelenésre:  de  azt 

»  Katona,  XXX.  40b.  1.  Horváth,  V.  224—226.  I.  Demkó  i.  m. 
296-298.  1. 

^  Dávid  Pál  knini  czímzetes  püspök,  Teuffel  Gy.  báró  és  Lammin- 
ger  Farkas.  Utóbb  július  29-kén  megérkeztek  még  Lichtenstein  Károly 
berezeg,  Salm  FQlöp  gróf  és  Pókay  Benedek  kir.  személynök  is. 


A    MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAL       221 

elmulasztották,  valamint  megvetették  azon  módokat,  melyeket 
a  törvény  a  kegyelem  megnyerésére  kijelölt ;  végre  az  ország- 
gyűlés alatt  a  hazának  minden  hű  fia  biztosságban  érezheti 
magát  >  Ezen  határozott  válasz  után  a  követek  megelégedtek 
biztosító  okmányokkal  is.  Egyébiránt  a  nádor  még  jill.  8- kán 
elküldé  a  biztosító  leveleket  a  császári  követek  számára. 
Minthogy  pedig  azok  még  mindig  késtek,  a  türelmét  vesztett 
fejedelem  kijelentette,  hogy  reájuk  két  hétnél  tovább  nem 
várakoznak. 

Az  alatt,  július  14-kén,  a  rendek  Bethlennel  pjabb 
szorosb  szövetséget  kötöttek  s  mindazokat,  kik  ahhoz  járulni 
nem  akarva  a  haza  közérdekeiből  magokat  kivonák,  szám- 
ozni s  javaiktól  megfosztani,  a  katholikus  klérust  pedig,  mely- 
nek nevében  Pázmány  a  pozsonyi  országgyűlés  végzeményei 
ellen  óvást  tett,  a  világi  ügyekbe  való  befolyástól  kizárni 
határozták.  Az  erről  szóló  oklevelet  1 65  pecsétes  aláirás  erő- 
sítette meg,  melyek  között  a  nádoré  is  olvasható. 

E  közben  a  király,  július  1 2-ről  szóló  nyilatkozatával 
elküldé  biztosait,  adván  nekik  olyan  felhatalmazást,  hogy 
« mindazon  dolgokról,  a  melyek  Magyarország  fenmaradására 
szükségesek  és  azon  mozgalmaknak,  zavaroknak,  a  melyek 
ezen  országot  mostanában  felzaklatták,  lecsillapítására  czél- 
szerűeknek  látszanak,  Erdély  nagyságos  fejedelmével  és  az 
országos  rendekkel,  teljhatalommal  értekezhessenek,  határoz- 
hassanak, Ígérvén,  hogy  a  mit  e  tárgyban  határoznak,  azt  ő 
jóvá  fogja  hagyni.*  Ugyanezen  napról  irt  az  országos  ren- 
deknek, általánosságban  intvén  őket  a  béke  fentartására. 
Minthogy  azonban  erre  semmi  kilátás  nem  volt,  a  besztercze- 
bányaí  rendek  a  fejedelmi  előadások  nyomán  gondoskodtak 
a  háború  eszközeiről. 

Végre  július  végén  csakugyan  megérkeztek  Ferdinánd- 
nak biztosai:  Gróf  Collalto  Reinbold  császári  tábornok,  Czi- 
ráky  Mózes  tanácsos  és  Ferenczfy  Lőrincz  királyi  titkár,  kik- 
hez az  eddig  alkudozó  követek:  Dávid  Pál,  TeuíTel  György 
és  Lamminger  György  is  csatlakoztak. 

Augusztus   l-jén  ünnepélyesen  fogadtattak  a  fejedelem 


222  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

és  a  rendek  állal.  A  teremben  feszölt  várakozás  állott  be. 
Collalto  gr.  kivont  karddal  foglalta  el  helyét  császári  ura 
nevében. 

«ügy  kell  —  kiáltanak  a  császárpártiak  —  viseljen 
gondot  ő  felsége  méltóságára.* 

Következett  a  császár  és  királv  iratának  felolvasása. 
Bethlen  levette  fejedelmi  föveget  s  a  királyi  leiratot  fedetlen 
fővel  hallgatta  végig.  A  király  ebl>en  kijelenti,  hogy  ö  egyedül 
a  fejedelemmel  és  a  magyar  rendekkel  kivan  alkudozni;  a 
cseh-morva  ügyek  tárgyalását  mellőztetni  kívánja,  mi  a  ren- 
deket legnagyobb  mértékben  felingerlé.  ök  azt  adták  válaszul, 
hogy  szövetségeseiktől  elválni  s  azok  nélkül  alkudozásokba 
bocsátkozni  nem  fognak.  Az  ö  ügyök  szoros  kapcsolatban 
áll  a  csehek  ügyével,  melynek  védelmére  szövetkeztek.  Midőn 
a  királyi  követek  ismételten  kijelenték  volna,  hogy  a  csehek- 
nek a  békébe  való  foglalására  nincsenek  felhatalmazva,  a 
rendek  aug.  4-dikén  egy  ktíli'm  feliratban  fejezték  ki  azon 
nehézséget,  mely  a  teljhatalomnak  ilyetén  hiányosságából  szár- 
mazik 

Magyarország  rendéi,  úgymond,  a  mozgalmak  kezdeté- 
től fogva  arra  törekedtek,  hogy  a  szíWetséges  országokat 
pusztító  háború  minél  elébb  szüntettessék  meg.  A  belviszályok 
lecsendesítése  czéljából  az  1619-ik  évi  szentháromság  vasár- 
napjára összehivott  országgyűlés  egy  bizottságot  küldött  ki, 
melvnek  működése  azonban  elmaradt. 

Bethlen  fejedelem  őszintén  akarta  a  békét,  és  —  jól- 
lehet már  segítségökre  ment  a  szövetségeseknek  —  mind  ő, 
mind  a  rendek  egyedül  azért  kötöttek  fegyverszünetet,  hogy 
az  erről  szóló  okmány  2-ik  és  6-ik  pontja  értelmében  Magyar- 
ország és  a  szövetségesek  érdekeiről  és  békéjéről  közösen 
gondoskodhassanak.  Ezen  közös  czél  elérésére  oly  szoros 
szövetséget  kötöttek,  melytől  többé  el  nem  állhatnak  és  így 
szövetségeseik  kizárásával  semmiféle  tárgyalásba  nem  bocsát- 
kozhatnak. A  biztosoknak  adott  meghatalmazás  egyáltalában 
nem  említi  a  szükségeseket,  miből  a  rendek  azt  következ- 
tetik,  hogy   a   király  a  szövetség  tagjainak  egymástól   való 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       223 

elszakítását  akarja,  vagy  kétségbe  vonja  a  magyarok  által 
a  szövetségeseknek  tett  Ígéretek  őszinteségét.  Ha  pedig  a 
mostani  meghatalmazást  összehasonlítják  a  múlt  országgyűlé- 
sek irományaival,  amazokban  azt  látják,  hogy  a  biztosok  akkor 
felhatalmaztattak  úgy  intézni  a  tárgyalásokat,  mintha  a  király 
saját  személyében  lenne  jelen  és  királyi  szavának  szentségére 
fogadta  a  biztosokkal  hozandó  határozatoknak  elfogadását, 
—  míg  a  mostani  meghatalmazásban  erről  szó  sincs.  A  meg- 
hatalmazások rendesen  nyiltak,  királyi  hit  és  tekintély  által 
megerősítettek  szoktak  volt  lenni;  az  pedig,  a  mely  most 
adatott  ki,  oly  szftk  körű,  hogy  azt  a  jelenlegi  fontos  körül- 
mények között  megfelelőnek  tekinteni  nem  lehet. 

Kivánatos  tehát,  hogy  ő  felsége  részéről  oly  meghatal- 
mazás állíttassék  ki,  melynek  alapján  Magyarország  és  a 
szövetséges  országok  ügyei  együttesen  intéztethessenek  el. 
Mert  ha  egyedül  Magyarország  dolgárc^l  lenne  a  szó,  nem 
lelt  volna  szükség  külföldi  biztosokra,  hanem  azt  a  törvé- 
nyek értelmében  a  nádor  közvetítésével  a  rendek  maguk  is 
elintézték  volna.  ^ 

Mikor  ezt  a  választ  átadták  a  királyi  biztosoknak, 
akkor  egyúttal  arra  is  felkérték  őket  hogy  12  nap  alatt 
eszközöljenek  ki  oly  meghatalmazást,  melynek  alapján  a 
szövetségesekkel  való  béke  csakugyan  megköthető  lenne. 
Ha  ezen  idő  alatt  az  új  meghatalmazás  meg  nem  érkezik, 
e  körülményt  a  rendek  hadizenetnek  fogják  tekinteni. 

Ferdinánd  azonban  és  bécsi  tanácsosai  hallani  sem 
akartak  erről ;  sőt  ellenkezőleg  minden  módon  azon  igyekez- 
tek, hogy  a  szövetséget  felbontsák.  A  hol  a  fenyegetés  nem 
használt,  ott  ármánynyal  és  vesztegetéssel  igyekeztek  szaka^ 
dást  idézni  elő  a  szövetségesek  között.  Ily  módon  sikerült 
Alsó-Ausztria  protestáns  lakóinak  egy  részét  megnyerniök. 
Mintegy  huszonnégy  embert  tudtak  kapni  arra,  hogy  aláírá- 
sukkal és  pecsétjeikkel  ellátott  levelet  intézzenek  a  Besztercze- 
bányán   összegyűlt    magyar    rendekhez.    Ebben    a   szokásos 

^  Demkó  i.  m.  304^  1. 


224  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

szólamú  bevezetés  után  kijelentik,  hogy  a  császárnak  meg- 
hódoltak, mivel  az  vallásuk  szabad  gyakorlatát  biztosította 
s  egyúttal  megígérte,  hogy  politikai  jogaikat  azon  állapotban 
fogja  tiszteletben  tartani,  a  melyben  trónraléptekor  voltak. 
Értesültek  arról,  hogy  meghódolásuk  miatt  a  magyarok  őket 
megtámadni  akarják,  kérik  a  rendeket,  álljanak  el  ezen  szán- 
dékuktól, ellenségeskedés  helyett  inkább  kívánjanak  nekik 
szerencsét  a  kedvező  békéhez.  Egyébiránt  kijelentik,  hogy 
ha  megtámadtatnak,  védelemről  gondoskodni  fognak. 

El  lehet  képzelni,  hogy  midőn  ezen  irat   aug.  4- kén  a 
rendek  előtt  felolvastatott,  minő  hatást  idézett  az  elő.  A  heve- 
sebb   vérű  magyarok    árulásról  beszéltek.  Az  ausztriai  jelen 
volt  követek   pedig   tiltakoztak  az  ellen,   mintha   ezen  levél 
az  alsó-ausztriai  protestáns  rendek  közvéleményét  fejezné  ki. 
Az  lehetetlen;  azt  csak  néhány  megfélemlített  ember  Írhatta 
alá,  a  nélkül,  hogy  a  többségnek  előleges  tudomása  lett  volna    . 
róla.  Ezt  annál  inkább  merték  állítani,  mert  a  nagy  többség,   , 
mely  a  rendek  legtekintélyesebb  részét  képezi,  most  is  együtt   : 
van  Znaim  mellett ;  s  nemcsak  nem  hódolt  meg,  de  a  szövet-  - 
ségesek  beleegyezése  nélkül  azt  megtenni  nem  is  akarja. 

Mindezt  a  király   biztosai   hallották  és   lehetetlen  volt:^ 
meg  nem  győződniök  a  felől,  hogy  az  udvar  politikája  inkáb 
bajt   mint   békét   fog   hozni  a  birodalomra.  Kötelességükhö 
képest  ezt  meg  is  irták  Bécsbe  és  lyabb,  tágabb  körű  meg — 
hatalmazást  kértek. 

Ferdinánd,  jóllehet  kedvetlenül  olvasta  a  magyar  ren- 
deknek aug.  4-iki  feliratát,  melyben  felavatási  hitlevelének 
megszegésével  vádoltatik,  általában  szükségesnek  tartotta  a 
békét.  De  avval  a  gondolattal,  hogy  a  csehekkel  s  azoknak 
új  királyával  békét  kössön,  nem  tudott  megbarátkozni.  A  kért 
meghatalmazást  aug.  9-kén  állította  ki  biztosai  számára ;  azt 
Írván  nekik,  hogy  « mindent  épen  úgy  Ígérhessenek,  tehes- 
senek s  végrehajthassanak,  illetőleg  ezeket  tenni  tartozzanak, 
mint  a  hogy  mi  magunk  ígérhetnénk,  tehetnénk  és  végre- 
hajthatnánk, ha  jelen  volnánk  »^  De  világosan  megírta  nekik 

'  Katona,  XXX.  437.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       225 

azt  is,  hogy  ez  csak  a  magyarországi  ügyekre  vonatkozik. 
A  szövetségesekkel  nem  Beszterczebányán,  hanem  a  német 
birodalmi  gyűlésen  kivan  alkudozni. 

Ehhez  képest  Ferdinánd  követei  aug.  15-én  adtak  választ 
a  magyar  rendeknek. 

Csodálkozásukat  fejezték  ki  a  felett,  hogy  a  rendek 
kétségbe  vonták  a  királyi  meghatalmazás  helyességét ;  holott 
a  szerint  teljhatalommal  vannak  felruházva  a  gyűlésen  elő- 
forduló minden  ügyek  felett  tanácskozni  és  határozni.  Hogy 
•e  meghatalmazás  teljesen  hiteles  volt,  arról  meggyőzheti  őket 
^izon  körülmény  is,  hogy  a  király  sajátkezűleg  irta  alá,  saját 
pecsétjével  látta  el  s  másolatban  mind  a  fejedelemnek,  mind 
^  nádorhoz,  mind  a  rendekhez  elktildötte. 

A  dolog  lényegére  nézve  ismételten  hangsúlyozzák, 
liogy  a  király  őszintén  akarja  a  békét:  azért  engedett  fegy- 
verszünetet, azért  akart  a  csehekkel  is  alkudni.  De  a  magya- 
rok szövetséget  kötöttek  ellenségeivel.  Ezt  ő  felsége  törvényes 
-^s  érvényes  dolognak  el  nem  ismerheti.  A  törvényesen  meg- 
koronázott király  beleegyezése  nélkül  kötött  maflfdnszövet- 
ségek  a  Hunyadi  János  kormányzósága  alatt  1446-ban 
alkotott  5.  t.-cz.,  —  n.  Lajos  1519-ki  44.  t.-cz.,  —  I.  Ferdi- 
nánd 1536-ki  40.  t.-cz.:  —  és  11.  Ulászló  király  6-dik  dec- 
retuma  8-ik  czikke  értelmében  érvénytelenek  s  ekként  ha  a 
békekötés  tárgyalásához  akarnak  fogni,  van  elég  alapjuk  arra, 
hogy  a  szövetségtől  elálljanak. 

A  királyi  biztosok  kifejtik,  hogy  ők  a  fegyverszüneti 
okmány  6-dik  pontja  szerint  csak  is  a  magyar  rendekkel 
való  tanácskozásra  és  azokkal  való  végzések  hozatalára  kül- 
dettek ki  teljhatalommal  Mások  ügyének  tárgyalása  itt  lehe- 
tetlen . 

A  rendeknek  azon  állítására,  hogy  a  magyar  ügyek 
vezetésére  elég  lett  volna  a  nádor  is,  azt  válaszolják,  hogy 
hiszen  magok  a  rendek  sürgették  a  biztosok  kiküldetését. 
A  múlt  pozsonyi  országgyűlésen  is,  a  nádor  tekintélyének 
sérelme  nélkül  tárgyaltak  kir.  biztosokkal.  Azelőtti  időkről  is 
van  erre   elég  példa.   Végül   határozottan  kijelentik,  hogy  a 

Zsilinszky :  Magyar  országgyűlések.  lő 


226  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

szövetségesek  ügyének  tárgyalására  nem   tartják  illetékesnek 
a  magyar  országgyűlést. 

Nem  szükség  mondanunk,  hogy  ezt  az  egybegyűlt  ren- 
dek nem  fogadták  el.  Sőt,  mivel  látják,  hogy  a  király  minden 
áron  el  akarja  őket  szakítani  szövetségeseiktől;  mivel  csak 
vazallusoknak  tekinti  őket,  minden  további  alkudozást  lehe- 
tetlennek jelentettek  ki. 

Ferdinánd  követei  ennél  fogva  a  király .  nevében  fel- 
oszlatták az  országgyűlést  s  kimondották,  hogy  annak  minden 
eddigi  s  ezutáni  végzései  érvénytelenek.  A  király  más  ország- 
gyűlést fog  egybehívni.  A  netáni  további  vérengzésekért 
pedig  a  még  együtt  maradandó  rendek  lesznek  felelősek  Isten 
és  világ  előtt. 

Két  nappal  utóbb,  vagyis  aug.  17-kén  visszatértek 
Bécsbe;  utánuk  ment  csakhamar  a  lengyel  követség  is. 


fll. 

Bethlen  királylyá  válaszlatik ;  —  a  koronát  nem  teszi  fejére.  —  A  hit- 
levélnek vallási  illető  pontjai.  —  Az  országgyűlés  vallásügy  határozatai. 

Ekként  a  háborü  koczkája  el  lőn  vetve.  A  magyar  ren- 
deknek nem  lehetett  többé  lelépniök  a  megkezdett  útról. 
Felelőssé  tétetvén  a  következményekért  nem  akarták  elis- 
merni, mintha  a  végleges  szakadásnak  okai  ők  lennének ; 
a  bekövetkezendő  vérontásért  és  pusztításért  ők  viszont 
Ferdinándot  tették  felelőssé.  A  forradalom  valóságos  idő- 
pontja bekövetkezett.  Thurzó  Imre,  a  tüzes  vérű  iQú,  indít- 
ványba hozta,  hogy  Ferdinánd,  ki  az  ország  törvényeit  láb- 
bal tapodja  és  a  polgárháború  tüzét  szítja,  trónvesztettnek 
nyilváníttassék  s  helyébe  Bethlen  Gábor  választassék  meg 
Magyarország  királyául.  Ez  indítványt  örömmel  magukévá 
tették  nemcsak  a  magyar  országos  rendek,  hanem  a  jelen 
volt  szövetséges  rendek  követei  is.  Voltak  ugyan  olyan  urak 
i.'5,  kik  a  király  választást  —  tartva  a  rósz  következmények- 
től —  ellenezték.   De  az   ingerültség   Ferdinánd  ellen  és  a 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      227 

lelkesedés  Bethlen  mellett  oly  nagy  volt,  hogy  e  felszólaló- 
kat túlharsogták  és  cseh  módra  az  ablakon  kidobással  fenye- 
gették. Az  ellenzék  ekképen  elnémulván  aug.  25-kén  reggeli 
7  órakor  a  nádornál  tartott  gyűlésen  Bethlen  közfelkiáltással 
újra  királylyá  választatott. 

Ugyanaz  nap  a  rendek  a  már  múlt  országgyűlésen 
készített  választási,  illetőleg  felavatási  hitlevelet  terjesztették 
elő,  mely  ekképen  szóllott: 

Mi,  Gábor,  Isten  kegyelméből  Magyarország  és  Erdély 
fejedelme  stb.  miután  Magyarország  rendéi  a  múlt  évben 
Pozsonyban  tartott  azon  országyűlésűkben.  melyet  Forgách 
Zsigmond  a  maga  nádori  teljhatalmával  hívott  össze,  bizo- 
nyos sürgető  és  fontos  okoknál  fogva  letették  akkori  kirá- 
lyukat Ferdinándot  és  helyébe  a  haza  sokképen  megrongált 
szabadságának  mintegy  megboszúlójáúl  s  helyreállítójául 
minket,  az  ország  régi  jogai  és  szabadságai  szerint  egyező 
akarattal  és  szavazattal  elválasztottak  s  arra  is  készeknek 
nyilatkoztak,  hogy  minket,  a  Szent  Lélek  segítségül  hívása 
mellett,  azonnal  megkoronázzanak,  egyúttal  teijesztettek  eli- 
bünk  elfogadás  és  megerősítés  végett  némely  conditiokat  és 
artikulusokat.  De  mi  a  nevezett  császári  felséggel  kötendő 
béke  érdekében  fegyverszünetet  kötöttünk  s  másik  ország- 
-gAűlést  hittünk  össze  Beszterczebányára  a  f.  é.  május  hó 
utolsó  napjára  s  ott  nagy  költség  és  idővesztéssel  értekez- 
tünk ö  felsége  biztosaival  a  béke  tárgyában,  de  eredmény 
nélkül,  mert  a  nevezett  biztosok  a  békének  még  reményét 
is  elenyésztették  s  ekként  az  ügyek  oda  mentek  vissza,  a  hol 
állottak  a  pozsonyi  gyűlésen.  Ekkor  az  ország  rendéi  ismét 
elébünk  terjesztették  a  fentebb  említett  conditiokat  és  arti- 
culusokat,  kérvén  minket,  hogy  adjuk  rajok  jóváhagyásunkat 
s  megerősítésünket  és  mind  magunk  tartsuk  s  mind  mások 
által  tartassuk  meg.  Mely  articulusok  tartalma  ez:^ 

*  Itt  egy  új  bevezetésben  hivatkoznak  a  magyaroknak  abbeli 
régi  törvényére,  hogy  a  megválasztott  királyok  elé  választási  feltéleket 
szoktak  terjeszteni ;  elmondják  a  forradalom  lefolyását  s  kikelnek 
Ferdinánd  meg\'ála8ztásának  módja  ellen. 

lő* 


228  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

I.  Hogy  az  országnak  minden  szabadságait,  kiváltságait, 
jogait,  szokásait,  a  bécsi  békekötésnek  határozatait,  úgy  szintén 
II.  Mátyásnak  koronázása  előtti  és  utáni  1608-ki  és  1609-ki 
törvényeit  teljes  épségben  feltartja,  kivéve  azokat,  a  melyek 
a  róm.  katholikus  klérusra,  ennek  javaira  és  a  jezsuita  rendre 
vonatkoznak,  melyeket  a  rendek  ezennel  teljesen  eltörölnek 
és  megsemmisítenek.  A  mennyiben  pedig  az  említett  szabad- 
ságok sérelmet  .szenvedtek  volna,  azokat  Ulászló  és  András 
király  decretumai  szerint  visszaállítandja. 

II.  Hogy  a  vallás  az  ágostai,  helvét  és  római  katho- 
likus hitet  valló  rendek  számára  az  ő  és  a  kir.  ügyész  bir- 
tokain, úgy  szintén  az  ország  végvidékein  lakó  magyar  kato- 
náknak, az  ország  békességes  fenmaradása  tekintetéből,  szabad 
és  sértetlen  legyen  és  pedig  oly  formán,  hogy  a  vallás  gyakor- 
lata mind  a  zászlósoknak,  főuraknak  és  nemeseknek,  mind 
a  szabad  kir.  városoknak,  mind  az  ország  összes  karainak  és 
rendéinek,  saját  és  a  fiskus  jószágain,  úgy  szintén  az  ország 
véghelyeiben,  valamint  a  mezővárosokban  és  falvakban  is, 
azoknak,  kik  azt  önkényt  elfogadni  akarják,  a  templomokkal, 
temetkezéssel  és  harangokkal  együtt  mindenütt  szabad  legyen : 
és  seaki,  bármily  rendtt  és  rangú  legyen  is,  semmi  képen  és 
semmi  ürügy  alatt  ne  háborgattassék  és  ne  akadályoztassék 
az  ő  vallásának  szabad  gyakorlatában  sem  templomának; 
temetőjének  és  harangjainak  használatában,  sem  a  fejedelem- 
től sem  bármely  földesuraktól. 

III.  Hogy  az  összes  rendek  valamennyi  sérelmeit,  melyek 
a  fejedelem  uralkodása  idején  felmerülnek,  országgyűléseken, 
melyeket  ő  fensége  minél  gyakrabban,  de  minden  esetre 
három  éven  belől  összehívni  és  hirdetni  tartozik,  azon  gyűlé- 
sek folyama  alatt,  minden  egyéb  tárgyalások  előtt  teljesen 
orvosolni  és  megszüntetni  fogja.  Míg  e  sérelmeket  meg  nem 
szünteti,  addig  nem  tartoznak  a  rendek  hozzá  fogni  a  kir. 
propositiók  tárgyalásához. 

IV.  Hogy  valahányszor  Magyarország  és  a  hozzá  tar- 
tozó részek  ügyei  tárgyalásáról  lesz  a  szó;  azt  született 
magyarok  által  végeztesse  ő  felsége  és  Magyarországot  illető 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        229 

Ügyeket  az  ország   tanácsosai,  jelesül   pedig  a  nádor  tudtán 
kívöl  ne  tárgyaljon  és  ne  határozzon. 

V.  Az  ország  főhivatalait,  minden  fokon,  akár  a  belső 
akár  a  külső  kormányzást  illetőleg,  vallásra  való  minden 
tekintet  nélkül  adja  az  érdemes  hazafiaknak,  kik  közt  főte- 
kintet  legyen  a  régi  családokból  való  származásra,  t  i.  a 
hivatalok  méltósági  Tokához  képest,  hogy  mindenki  a  maga 
helyén  legyen;  s  minden  hivatalt  a  nádor  előleges  tudtával 
és  megegyezésével  osztogasson,  —  azokat  soha  üresen  ne 
hagyja. 

A  többi  pontok  szóllanak  az  igazságszolgáltatás  mód- 
járól :  a  nádor  és  a  tanácsosok  hivatali  esküjéről,  a  véghelyek 
ellátásáról  stb.  A  tizenhetedikben  azt  kivánják,  hogy  mind 
azon  határozatokat,  articulusokat,  melyeket  a  rendek  koron- 
kint  alkotni  jónak  látnak,  megerősíti  minden  hozzáadás  és 
elvétel  nélkül.  A  tizenkilenczedikben  pedig  kifejezik,  hogy  ha 
ő  fensége  ezen  czikkeket  vagy  egészben,  vagy  részben  meg- 
erősíteni s  végrehajtani  vonakodnék,  ezen  esetben  a  rendek 
II.  Andrós  decretuma  szerint  minden  hűségtől  s  engedelmes- 
ségtől folmentetnek,  s  teljes  szabadságukban  lesz  az  ellen- 
mondásra és  ellenállásra. 

«Mi  tehát  —  így  szól  a  befejezés  —  a  Karok  és  Ren- 
dek ezen  alázatos  kérelmére  kegyelmesen  hajolván,  hogy 
bel)izonyítsuk  irántok  való  hajlamunkat  és  jó  indulatunkat, 
mint  a  ki  különben  is  az  ő  vérükből  való  vagyunk,  s  a 
természet  ösztönénél  fogva  szeretjük  a  hazai  törvényeket  és 
a  szabadságot,  a  fennevezett  törvényczikkeket  együtt  és  egyen- 
kint helyeselvén,  elfogadván  és  megerősítvén,  fejedelmi  sza- 
vunkra biztosítjuk  a  nevezett  rendeket,  hogy  azokat  uralko- 
dásunk egész  ideje  alatt  megtartjuk  és  mások  által  is  meg- 
tartatjuk.*' 

Ezen  hitlevelet,  mely  jobbára  minden  lényeges  pontban 
egyezik  a  II.  Ferdinánd  által  elfogadott  hitlevéllel  s  legfeljebb 
abban  különbözik,    hogy  az  ország  ősjogaira  és  szabadságira 

'  Kaímta,  XXX.  466--477.  1. 


230  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nagyobb  súlyt  fektet,  a  rendek  átadták  az  ly  királynak,  ki 
őket  aranynyal  hímzett  veres  bársony  székben  fogadta.  Mel- 
lette állottak  jobbról  a  szövetséges  országok  küldöttei,  balról 
a  magyar  és  erdélyi  főurak.  Először  a  nádor  üdvözölte  őt 
röviden  és  meglehetősen  hidegen.  Azután  hosszasabban  és 
lelkesebben  az  iQú  Thurzó  Imre  tolmácsolta  a  nemzet  örö- 
mét és  óhajait.  Bethlen  nevében  Pécsy  Simon  kanczellár 
válaszolt,  kijelentvén,  hogy  ura  a  választást  elfogactja  és  az 
eléje  terjesztett  pontokat  elfogadja.  Thurzó  elragadtatással 
kiáltá:  (iábor  király  ö  felsége  éljen !  a  mit  a  jelenlevők  har- 
sány hangon  ismételtek.  Ezután  fogadta  a  szövetséges  országok 
hódolatát  s  végre  ünnepélyes  isteni  tisztelet  tartatván  a  római 
és  helvét  hitvallásnak  szertartásai  szerint,*  örömlövések  dör- 
gései  rekesztek  be  a  nap  ünnepélyét. 

Most  már  csak  a  koronázás  ténye  volt  hátra.  Az  új 
király  azonban  megelégedett  azzal,  hogy  birja  a  koronát ; 
de  azt  fejére  nem  tette.  Sokkal  eszel  yesebb,  sokkal  élesebben 
látó  férfiú  volt,  semhogy  a  koronázás  csábingerei  által  elra- 
gadtatni engedte  volna  magát  és  hogy  a  koronát  a  fejére 
tette  volna  mindaddig,  míg  annak  megtarthatására  nézve 
kételyei  voltak  s  általában  míg  a  protestántismusnak  diadalát 
minden  kétséget  kizáró  módon  biztosítva  nem  látta.  Nem 
kételkedett  ugyan  abban,  hogy  Magyarország  és  Erdély,  a 
töröktől  segíttetve,  oly  súlyt  vethet  a  háború  szerencséjének 
mérlegébe,  melylyel  a  katholikus  pártot  ellensúlyozhatja;  de 
másfelől  ismerte  a  szerencse  forgandóságát  és  a  magyar 
rendek  állhatatlanságát  is.  Reményei  nem  voltak  oly  vérme- 
sek, mint  udvari  papja  Alvinczy  Péteréi;  «az  ár  órájában 
készült  az  apályra ».  Várta,  hogy  mit  hoz  a  legközelebbi 
jövő.  ^ 

*  Érdekes  erre  nézve  saját  nyilatkozata  Alvinczy  Péterhez  irotl 
levelé)>en :  «  .  .  mely  victoriákra  nézve  engemet  (azt  hiszem,  isten  híre 
nélkül)  mindjárt  karondeni  akar  vala  az  orsBág\  de  félvén  mégis 
azoktól,  melyeket  oda  feljebb  recenseálék  (t.  i.  a  magyarok  állhatat- 
lanságától)  nem  merem  felvenni,  nem  is  akarám,  akarván  várakozni 
mégis  az  elkezdett  dolgoknak  eventusira  ....  Grondolko^jék  az  iránt 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       231 

Az  országgyűlés  további  folyamában  kevés  ellenmon- 
dással 52  törvény czikket  alkottak  a  rendek.  Ezeket  megerő- 
sítés végett  beterjesztették  az  újonnan  megválasztott  király- 
nak, ki  az  ez  alkalommal  aug.  29-kén  kiadott  manifestumát 
így  kezdi:  *Mi  fíábor,  Magyarország  választott  királya  . .  . 
aztán  elmondja  a  pozsonyi  országgyűlés  óta  történt  dolgok- 
nak fejlődését  annak  hangsúlyozásával,  hogy  ő  a  rendek  és 
más  szomszéd  tartományok  felhivására  a  megsértett  pol- 
gári és  vallási  szabadság  visszaállítására  fogott  fegyvert. 
Királylyá  választatásáról  többek  között  ekkép  nyilatkozik: 
« De,  hogy  eltávoztassuk  még  a  gyanúját  is  annak,  mintha  mi 
nagyra  vágytunk  vagy  saját  hasznunkat  kerestük  volna,  a 
mitől  különösen  óvakodni  kell  annak,  a  ki  a  közjó  barátjá- 
nak kivan  tekintetni,  fejedelmi  czíműnkkel  megelégedve,  nem 
egyeztünk  bele  királylyá  választatásunkba,  hanem  tovább  is 
kerestük  a  békét,  de  hogy  mily  eredményre  jutottunk,  meg- 
tetszik a  rendeknek  mindjárt  alább  látható  nyilatkozatából, 
mint  a  kik  •  meggyőződtek  arról,  hogy  ha  még  többet  tenné- 
nek, mint  a  mennyit  tettek,  oleum  et  operám  perderent,  s 
csak  növelnék  a  most  is  nagyon  súlyos  veszélyeket;  minél- 
fogva nem  halaszthatják  tovább  a  magukról  való  gondos- 
kodást; és  nehogy  az  országot  valami  váratlan  baj  érje, 
minket  teljes  szabadságuk  szerint  királyukká,  urokká  válasz- 
tottak.* 

Ezután  következik  az  új  törvényczikkek  elé  bocsátott 
bevezetés,  melyben  az  eddig  történtek  újra  ismételtetnek. 

A  vallást  illető  törvényczikkek  tartalma  im  ez : 

I.  Minthogy  a  régibb  és  újabb  időkben  támadt  föl- 
kelésnek és  mozgalmaknak  főokát  és  kezdetét  az  képezi, 
hogy  a  vallás   szabad   gyakorlata    templomelvételek   és  más 

kegyelmed,  hogy  ka  magamat  meg  engedtem  volna  koronáztatni, 
tnennffire  valkdtam  volna  nctgyobb  szégyent .  . .  sokan  ellenségünkké 
lőnek  azok  közCll,  kik  azelőtt  Ferdinánd  császárt,  maga  követinek  hal- 
lásokra vaksinak  és  nem  tudom  micsoda  gy alázatokkal  nem  illetik 
vala,  kik  kÖzQl  némelyeket  magam  torkoltam  meg  érette  .  .  .  Sedeadok 
1868.  évt  290.,  232.  1. 


232  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

módok  által  különböző  helyeken  megzavartatott  és  akadályoz- 
tatott, nehogy  ezentúl  a  közbéke  és  nyugalom  valaha  ily 
sérelmek  által  megzavartassék,  a  jelen  évi  1620-diki  pozsonyi 
országgyűlés  harmadik  és  negyedik  czíkkelyei.  melyek  az 
ágostai,  helvét,  és  róm.  kath.  hitvallások  szabad  gyakorlatá- 
ról, s  az  elvett  templomok  visszaadásáról  szólanak,  meg- 
újíttatnak. Ehhez  hozzá  adatik,  hogy  ha  valamely  templomok 
eddig  nem  adattak  volna  vissza,  azok  az  alispánok  által 
azonnal  ezen  országgyűlés  után,  egy,  legfe^ebb  két  hónap 
lefolyása  alatt,  még  háborús  idő  esetén  is  kir.  felségének 
súlyos  büntetés  s  hivatalvesztés  terhe  alatt  visszaadassanak. 
Ügyszintén  megengedtetik,  hogy  a  győri  német  és  magyar 
katonai  őrség  szabadon  gyakorolhassa  vallását,  és  szabadon 
vezethessen  be  a  tálakon  belől  evangélikus  lelkészt ;  és  ebben 
sem  a  kapitányok,  sem  bárki  más  által  az  ország  világos 
törvénye  ellenére  ne  akadályoztassanak.  A  nádornak  bertneki^ 
oszkówi  és  bartalusfalvi  templomai  az  ő  kezén  mara(tjanak. 
11.  Vallásháborítók  ellen,  az  1620-diki  IV-ik  t.-cz.  értel- 
mében hitvédők  neveztetnek  ki,  és  pedig  a  dunántúli  részekre 
a  katholikas  főurak  közöl  Bánfi  Kristóf  és  Erdődy  Zsigmond. 
nemesekből  Szántóházi  Ferencz  és  Tsernel  István,  Szombat- 
hely város  részéről  Hetesy  Pál;  ágostai  hitvallású  főurak 
közül  gr.  Zrínyi  Miklós  és  Nádasdy  Pál,  a  nemesekből 
Horváth  Bálint  és  Eördögh  Simon,  Sopron  város  részéről 
Lekwrt?)  Kristóf;  a  helvét  hitvallású  főurak  közül  Batthyáni 
Ferencz,  a  nemesekből  Sárkány  István,  Pollányi  Lajos  és 
Uki  János,  Pápa  város  részéről  Rauser  Gergely,  kik  között 
Batthyáni  lesz  az  elnök.  A  dunáninneni  részek  számára  a 
róm.  kath.  főurakból  gr.  Erdődy  Kristóf  és  Horváth  Gáspár, 
a  nemesek  közül  Erdődy  Gáspár  és  Liptay  Imre,  N,-Szombat 
részéről  Húzó  Imre;  az  ágost.  hitvallású  főurak  közül 
gr.  Thurzó  Szaniszló  és  Imre ;  a  nemesekből  Szentpéterí 
Dávid  János  és  Ujfalusi  János;  Pozsony  város  részéről 
Szeleczky  Jakab;  a  lielv.  hitvallásnak  közül  Forgách  Péter 
és  Miklós,  a  nemesekből  Szegedi  Gáspár  és  Emődi  Mátyás; 
N.-Szombat    város    részéről    Kenézi   János.    Ezeknek  elnöke 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.         233 

Thurzó  Szaniszló  leszea.    A  felvidék  részére   a   róm.  katho- 
likiis  főurak  közül  AUaghy   Menyhért   és   Károlyi   Mihály,  a 
nemesekből   HofTmann    György   és   Kapi    Zsigmond;    Kassa 
város  részéről  Marossi  András.    Az  ág.   hitvallású  főurakból 
Szécsy  György  és  Nyáry  István ;  a  nemesek  közül  Berzeviczy 
András  és  Ketzer  András;   Lőcse   város   részéről   Klementis 
Mihály.  A  helv.  hitvallású   főurakból    Rákóczy    Zsigmond  és 
Tökölyi  István ;  a  nemesek  közül  Lónyay  Zsigmond  és  Rákóczy 
•lános ;  Kassa  város  részéről  Varanai  András.  Ezeknek  elnöke 
Allaghi  Menyhért  leszen.    Ezen  hitvédők,   félretévén    minden 
magángy ülölködést,    azon   legyenek,   hogy   a  szabad   vallás- 
Syakorlat  fölött  egymással   czivakodó   feleket   mindenekelőtt 
egymás  között   kibékítsék;    azon    esetben   pedig,   ha   ez  az 
illető  felek  közt  nem  sikerülne,   szem  előtt  tartván  az  isteni 
^s    emberi   törvényeket,   a   legközelebb   tartott    országgyűlés 
IV-ik  articulusában   foglalt   mód   szerint  járjanak   el;   azon 
esetben,  ha  az  egyik  vagy  a  másik  fél  elmaradna,  végezze- 
nek azok,  a  kik  megjelenhettek,  az  igazság  és  méltányosság 
szerint;  a  közbéke  előmozdításában    inkább  a  lelkiismeretet, 
mint  a  magánemberek  kívánságát   tartsák   szemeik   előtt  és 
döntsenek  úgy,   a   mint   az   illető    hely    haszna   s    az  egész 
ország  java  és  a  jó  példaadás  kívánja.    Ha  az   említett  hit- 
védő urak  és  nemesek  közül  időközben  valaki  elhalna,  azok 
helyéből  a  többi  hitvédők  az  illető  országrészekben  másokat 
helyettesíthessenek.   A  lévai  templom   ügye   a  hitvédök  által 
i\)ra  megvizsgáltassék  és  elintéztessék.    Addig  is  mind  a  két 
fél  mara4jon  meg  előbbeni  állapotában  és  egyikük  se  merjen 
a  másik  ellen  valamit  tenni. 

III.  Hogy  pediglen  az  egyetértés  és  a  lelkek  összhangja 
mélyebb  gyökereket  verhessen  a  rendek  lelkében  és  semmi 
alkalom  ne  nyiytassék  a  szakadásra,  az  összes  karok  és  ren- 
dek ügyelni  fognak  arra,  hogy  ezentúl  bármely  valláshoz 
tartozó  pap,  prédikátor,  lelkész  sem  nyilvános  szónoklatban, 
sem  magánbeszélgetésben,  sem  bármely  czlm  alatt  megjelent 
írásban  ne  merészeljék  rágalmazni  és  bántalmazni  a  római 
katholikus,  az  ágostai  és   helvét  hitvallásokat;   ne  merjék  a 


234  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

i)ziveket  ingerelni  igaztalan  és  a  szentirásban  nem  levő  rágal- 
mazó szavakkal,  hivatalvesztés,  sőt  számQzetés  büntetése  alatt, 
melyet  a  hitvédők  az  igazság  kiderítése  után  fognak  a  tör- 
vény áthágóira  szabni. 

IV.  Azt  is  méltányosnak  Ítélik  az  ország  karai  és  ren- 
déi, hogy  a  zsolnai  és  szepesváraljai  evangélikus  zsinatok 
artikulusai  és  az  ágostai  hitvallású  superintendensek  és  inspek- 
torok hivatalai  és  rendszabályai  érvényben  maradjanak  épen 
úgy,  mintha  azok  .szórúl  szóra  a  jelen  országos  törvénybe 
lennének  foglalva.  Más  ágostai  és  helvét  hitvallású  községekndc 
nek  is.  a  hol  eddig  nem  volt  szabad  hasonló  zsinatokat  tartaniuk 
az  illető  részek  főurainak  és  megyéinek  elrendezése  szerint; 
ily  zsinatok  szabályainál  fogva  az  említett  hitvallások  super- 
intendensei  és  inspektorai  azon  egyházaktól,  melyek  tőlük 
függenek,  melyeket  azok  meglátogatnak,  s  melyek  az  ő  vallá- 
sukhoz és  törvénykezésükhöz  tartoznak,  az  illető  papoktól  szed- 
hetik a  eensus  cathedratikust  is.  A  tizedek,  nyolczadok.  tizenha- 
todok  és  más  paroohialis  jövedelmek,  melyek  az  egyházak  és 
szokások  különféle^ége  szerint  akár  gabonában,  akár  borban, 
akár  pénzben  szoktak  fizettetni,  a  fent  említett  három  vallás 
papjainak  és  paplakjainak  szintén  fizettessenek.  A  bérleti  dQak 
a  régi  törvény  és  szokás  szerint,  nem  aranyban,  hanem 
folyó  pénzben,  egy  aranyat  csak  egy  magyar  forintba  szá- 
mítva, fizettessenek.  És  pedig  azért,  hogy  az  illető  lelkészek  az 
ily  tizedeket  nem  valakinek  hasznaként  ingyen  szerezzék 
meg.  hanem  a  magok  munkájának  béréül  kapják ;  nem  lévén 
egyéb  élelmük,  csak  a  tizedekből  tartják  fenn  magokat. 

V.  A  kifejezendő  egyenlőségnek  okáért  szükséges,  hogy 
a  római  katholikusoknak  is  három  püspökjük  legyen,  úgy 
miként  az  evangélikusoknak  is  három  superintendensük  van. 
E  szerint  az  egyik  püspök  a  kelet  északi  részek  számára 
volna  az  egri;  a  másik  a  dunáninneniek  számára  lenne  a 
nvitrai:  a  harmadik  a  dunántúli  részek  számára  lenne  a 
győri  püspökség  ö  felsége  által  választva  és  az  illető  részek- 
ben a  káptalanok  és  konventek  helyén  bírván  saját  lakó- 
helyekkel. Mindeniknek  becsületes  kitartására  két  ezer  magyar 


A  MAQYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.    235 

forint  járjon,  a  mit  vagy  készpénzben  vagy  jószágokban  kap- 
nak ahhoz  képest,  a  mint  ez  a  királynak,  a  nádornak  és  a 
tanácsosoknak  tetszeni  fog.  A  többi  püspökök  vagy  más 
egyházi  személyek  bármily  rangúak  legyenek  is,  ha  a  leg- 
közelebbi Szent  Mihály  napjáig  az  országba  visszatérnek,  — 
kivéve  a  jezsuitákat  és  a  névszerint  száműzötteket  —  szer- 
zett vagyonukkal  szabadon  élhetnek,  nem  kevésbé  az  ősi  apai 
és  anyai  birtokokkal  birhatnak  azok  is,  kik  az  országból 
ki  nem  futottak. 

VI.  És  mivel  az  oklevelek  megőrzésére  és  a  szükséges 
végrehajtások  eszközlésére  hiteles  helyek  fentartása  szüksé- 
ges, ennélfogva  rendeltetik,  hogy  az  alább  irt  káptalanok  és 
konventek  a  szükséges  személyzettel  együtt  fentartassanak ; 
nevezetesen:  a  dunántúli  részekben  Vasban  hat,  Győrött 
szintén  hat  egyénnel ;  dunáninnen  Esztergomban  nyolcz,  Nyit- 
rán  szinte  nyolcz;  Szepességen  négy,  Jászon  négy,  Leleszen 
négy  hivatalnokkal  és  mindenik  helyen  jegyzővel  fejenkint 
kétszáz  forinttal 

VII.  Szükséges,  hogy  a  szentszékek  a  házassági  perek 
elintézése  végett,  fentartassanak ;  úgy  azonban,  hogy  a  czivó- 
dások  elkerülése  tekintetéből  minden  felekezetnek  saját  és  a 
püspökök  vagy  bármely  vallású  superintendensek  által  kine- 
vezett egyházi  birái  legyenek  és  a  maga  ügyét  mindenki 
saját  egyházi  birá^ja  előtt  tárgyaltathassa.  Ha  pedig  valamely 
perlekedő  felek  két  valláshoz  tartoznának,  akkor  a  birák  is 
hasonló  számban  közös  helyen  jöjjenek  össze  és  így  döntsék 
el  az  ügyet.  Minden  más  ügyek,  melyek  az  ország  törvényei 
szerint  az  egyházi  törvényszék  elé  tartoznak,  az  illető  megyei 
törvényszék  felülvizsgálása  és  ítélete  alá  bocsáthatók :  úgy  azon- 
ban, hogy  az  elutasító  végzéseknek  a  megyékben  a  birák 
hivatalvesztés  terhe  alatt  helyt  acfjanak  és  azon  ügyek,  a 
szerint,  a  mint  az  egyházi  fórum  elé  vagy  a  királyi  tábla 
elé  tartoznának,  az  eddigi  szokás  szerint  felsőbb  biróság 
által  megvizsgáltassanak,  a  hol,  ha  az  illető  ügy  az  egyházi 
fórum  elé  nem  tartozónak  ítéltetnék,  az  a  megyei  törvény- 
székhez utasíttatik,  annak  végzése  pedig  fóllebbezésképen  az 


236  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Összes  csatolmányokkal  együtt  a  királyi  táblához  küldetik. 
Oly  szentszéki  pörök,  melyek  eddig  római  katholikus  birák 
előtt  kezdettek  meg,  de  nem  fejeztettek  be,  megszűntéknek 
tekintessenek  s  a  jelen  törvényczikk  szerint  újra  megindít- 
tassanak. 

VIII.    Tudják  a  karok  és  rendek,   hogy  a  papi  rend  a 
hajdani  magyar  királyok  által  a  végből  lett  felállítva,  hogy 
az  magát  Istennek  és  isteni  tiszteletnek  szentelvén  tiszta  és 
szent  életet  éljen ;  továbbá,    hogy    az   állandó   bandériumok 
fentartása    által    az    ország    védelmére   vigyázzon,    s    hogy 
ekképen  a  kapott  egyházi  jószágokkal  az  ország  fenmaradá- 
sához  mindenképen   hozzájáruljon;   de   a   klérus*  az   ország 
ezen  javadalmaival  visszaélt,    nem   használta   az  isteni  tisz- 
telet előmozdítására,  hanem  a  maga  nagyravágyásának  esz- 
közéül;   sőt    némelyike   fényűzésre,    vagy    épen   az   ország 
kárára  fordította  azokat.   A  papság  az  ő  jószágait  és  jöve- 
delmeit nem  a  közjóra    fordította;   sőt  valahányszor  a  köz- 
jóról és  az  ország  nyugalmas  és  biztos  fenmaradásáról  akár 
nyilvános,    akár    msigántanáeskozások   tartattak,   azt  mindig 
akadályozta.  Mely  dölyfösség  állal  az  ország  rendéi  mintegy 
kényszerítve   érezték  magokat,   hogy   azoknak  jószágait   az 
ország   közszükségeinek    fedezésére  fordítsák   és  az  ország 
véghelyeinek  fentartására  alkalmazzák;   úgy  a  mint  azokat 
Magyarország  törvényes  királyai  és  azok  utódai  mindig  hasz- 
náltatni akarták  is.    Végezték   és   határozták  tehát,   hogy  a 
papi  javak  és  birtokok  ezentúl  mindig  a  korona  vagyonáú) 
a  végvárak  szükségeinek  fedezéséül    tartassanak:   és  azokat 
ő  felsége  vagy   az  ő  utódai   semmi   ürügy   alatt  el  ne  ado- 
mányozhassák,   be  ne  irathassák  és  el  ne  tuligdoníthassák^ 
sem  semmiféle  hitelezőknek    el  ne   adhassák  és  el  ne  zálo- 
gosíthassák. A  korona  és  a  végvárak  számára  ekként  lefoglalt 
birtokok   a   következők:   Minden  jószágok,  várak,   városok, 
falvak,  puszták  és   minden   egyéb,   bármi   néven   nevezendő 
jövedelmek;   úgyszintén   a   tizedek    és   bérletek,  melyek  az 
esztergomi    érsekséghez    tartoznak    —    kivéve    a   körmöczi 
malmot  —  mely  a  helybeli  körmöczi  iskola  és  tudós  férfiak 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁMGYALÁSAL        237 

fentartására  örök  joggal  fordíttat ik  ;  ezenkívül  ha  saját  terö- 
letokön  más  malmot  kívánnak  építeni,  az  szabad  legyen- 
továbbá  a  nyitrai,  győri,  váczí,  veszprémi,  egri,  zágrábi  püs- 
pökségeknek; a  pannonhalmi,  pornói  apátságnak,  a  sági, 
túróczi  (kivéve  a  sélyei  Csuthy  Zsigmond-féle  házat,  melyet 
Mátyás  király  ezer  magyar  forintban  irt  volt  be  Csuthy 
(iáspárnak,  s  melyet  Pázmány  Péter  esztergomi  érsek  erő- 
szakkal elvett,  de  a  rendek  visszaadandónak  ítéltek)  a  csor- 
nai, felhévizi,  szepesi,  jászói,  leleszi  prépostságnak;  az  esz- 
tergomi káptalannak,  a  garamparti  szent-benedekí  várral  és 
tartozékaival  együtt,  valamint  a  győrinek  és  egrinek  minden 
jószágai  és  jövedelmei.  Ha  pedig  valaki  az  itt  előszámlált  és 
lefoglalt  egyházi  javakból  valamit  ő  felségétől  bizonyos  összeg 
pénzben  vagy  másképen  kapott  volna,  ez  iránti  irományait 
a  jövő  országgyűlésre  tartozik  elhozni  a  végből,  hogy  a  ren- 
dek azoknak  visszaváltásáról  és  a  birtokosoknak  netaláni 
kárpótlásáról  gondoskodhassanak  és  határozhassanak.  Minden 
más  és  összes  egyházi  birtokok,  bármilynemüek  és  ez  ország 
határain  belől  bárhol  legyenek  is,  ő  felsége  által  az  ország- 
nak ú]  szükségletei  számára  beirandók  és  zálogba  adhatók, 
oly  formán,  hogy  e  beírásnak  összegét  és  módját  az  ország 
kincstárnoka  ismerje  és  azt  az  egész  összeget  az  ország 
szükségeire  és  a  végvárak  ellátására  fordítsa;  e  tekintetben 
az  adószedők,  kik  jómóduakból  választandók,  kötelesek  a 
lakosokat  felvilágosítani.  Ha  ezen  a  közjóra  elzálogosítandó 
birtokok  valamelyikét  ő  felsége  már  elébb  valakinek  beirt 
volna:  az  ilyenekről  szóló  irataikat  az  illetők  szintén  a  jövő 
országgyűlésre  hozzák,  hogy  a  rendek  tudomást  szerezvén 
magoknak  az  ügy  állásáról  a  fölött  határozhassanak.  Eladó 
jószágok  mindenekelőtt  azoknak  adassanak  el,  a  kiknek  elő- 
dei bírták  vagy  ha  már  eddig  eladattak  volna,  a  rokonság- 
nak szabad  legyen  azokat  visszaváltani ;  kijelentvén  azt  is, 
hogy  ha  valakik  az  előbb  előszámlált  egyházi  birtokokra 
nézve  zálogjogot  követelnek  magoknak,  kiknek  elődei  csak 
Tigaszképen  bizonyos  összeg  pénz  fejében  kapták  a  zálogot, 
az  olv  birtokok  a  nádor  és  rendes  birák  által  minden  hosszas 


238  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

eljárás  nélkül  az  illető  pénzösszeg  letétele  mellett  átadassa- 
nak a  törvényes  örökösöknek;  az  összeg  pedig  a  kincstár- 
nok által  előirt  módon  az  ország  szükségére  fordíttassák. 
Úgyszintén  az  érseki  és  egyházi  birtokok  határát  illető  s 
netán  fölmerülendő  vitás  kérdések  a  rövidséget  szenvedő  fél 
panaszára  a  nádor  által  kiküldendő  biztos  által  igazolandók. 

XXIV.  Minthogy  pedig  Pázmány  Péter,  a  jezsuita  rend- 
ből különféle  practikák  által  nem  régen  az  esztergomi  érsek- 
ségre emeltetvén,  annyira  átadta  magát  a  pompának  és  fény- 
űzésnek, hogy  nem  mozdította  elő  az  ország  közjavát,  hanem 
megvetvén  és  háttérbe  szorítván  a  régi  dicső  családoknak 
hőseit,  elbizakodott  és  mindent  kész  volt  feláldozni  gonosz 
vágyainak,  és  minthogy  nemcsak  azon  időben,  mióta  e  méltó- 
ságot elnyerte,  de  azelőtt  is,  míg  a  jezsuita  rendhez  tartozott, 
irataiban,  szavaiban,  sőt  tetteiben  is  nyíltan  rossz  hazafinak 
bizonyította  és  nyilvánította  magát,  úgy  hogy  a  jelen  moz- 
galomnak ő  volt  az  oka.  s  e  mozgalom  kitörésekor  gonosz 
tetteinek  öntudata  által  fölzaklatva,  az  országból  kifutott;  és 
semmit  sem  mulasztott  el.  mi  az  ország  veszedelmét  elő- 
segítheté.  minek  nyilvánvaló  bizonyítványa  Homonnaí  György- 
höz intézett  s  elfogott  levele.  Minél  fogva,  mint  a  közbéke 
és  az  ország  felháborítója,  ezen  határozat  erejénél  fogva, 
egyhangúlag  és  az  országlakók  egyetértésével  ezennel  örökre 
száműzetik. 

XXV.  Hasonlóképen  Balásfy  Tamás,  boszniai  püspök, 
mint  a  ki  ugyanazon  kihágásokban,  gonosz  tettekben  és 
merényletekben  vétkes,  a  nevezett  Pázmány  Péternek  segédje 
volt  é.s  a  pozsonyi  templomot  nyilvánosan  megszentségtele- 
níté,  szintén  örökre  száműzetik. 

XXVI.  Homonnai  György,  Kendy  István  és  Hetey  Endre 
a  múlt  országgyűlés  27-dik  t.-cz.  határozata  szerint  a  mostani 
gyűlésen  lennének  száműzendők;  mivel  azonban  időközben 
elhaltak,  ő  felsége  kegyeskedjék  a  nádor  és  az  ország  rendes 
hirái  által  eldönteni,  hogy  azoknak  ősi  és  szerzett  vagyona 
jogosan  kire  legyen  szállandó. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       23^ 

XXVn.  Amhár  ugyan  Eszterházy  Miklósnak  is  kellett 
volna  a  közelebb  lefolyt  országgyűlés  28-dik  czikkelyéhez 
képest  a  jelen  országgyűlésen  személyesen  megjelennie  és 
eljárásáról  számot  adnia;  minthogy  azonban  ezen  megjele- 
nésre nézve  előbb  ugyan  levele,  azután  pedig  küldöttei  által 
igyekezett  magát  a  rendeknél  némi  okokkal  menteni  —  melyek 
egyébiránt  nem  találtattak  érvényeseknek,  sőt  Ítéletet  kellett 
volna  ellene  hozni  —  figyelembe  vévén  mindazáltal  a  dunán- 
túli megyék  követeinek,  megbízóik  nevében  tett  közbenjárá- 
sát és  az  ő  családjának  is  tekintetbevételével  s  oly  remény 
fejében,  hogy  a  hazának  jó  polgárává  fog  válni.,  Sz.  Mihály 
legközelebbi  ünnepét  tűzik  ki  neki  határnapúi  a  végett,  misze- 
rint addig  ő  felségét  személyesen  fölkeresse,  vele  és  az  országgal 
kibéküljön,  a  szövetséget  aláirja  és  ez  által  magát  a  haza  hű 
polgárának  vallja.  Ha  pedig  a  nevezett  Eszterházy  Miklós, 
fel  sem  vévén  a  köznyugalmat,  a  szabott  ideig  meg  nem 
keresné  ő  felségét,  vele  és  az  országgal  nem  békülne  ki,  a 
szövetséget  nem  imá  alá,  akkor  ezzel  már  száműzöttnek  és 
elitéltnek  tekintessék  .  . . 

Úgyszintén  Telegdy  János  nyitrai  püspök  ügye  és  az 
említett  t  -czikk  alapján  való  idéztetése,  bizonyos  okoknál 
fogva  elhalasztatik  olyképen,  hogy  az  is  a  feljebb  említett 
Sz.  Mihály  napig  ő  felsége  előtt  személyesen  megjelenjék,  ö. 
felsége  és  az  ország  hűségére  visszatérjen  s  időközben  a 
a  nyitrai  várból  ellenségeskedést  ne  kezdjen,  a  német  és  más 
kQlföldi  katonákat  várából  elbocsássa  s  többet  be  ne  fogad- 
jon, —  ellenkező  esetben  most,  mint  azelőtt  számözr)ttnek 
tekintendő. 

XXVIII.  Ámbár  a  pozsonyi  gyűlés  említett  czikkelye 
az  ott  megnevezett  büntetés  terhe  alatt  hagyta  meg  az  összes 
főuraknak,  hogy  a  jelen  országgyűlésen  személyesen  meg- 
jelenjenek ;  minthogy  azonban  sokan  részint  követeik,  részint 
irataik  állal  mentették  magokat,  de  némely  mentségnek  a 
rendek  helyt  nem  adtak:  ezért  a  karok  és  rendek  most  is 
hazafias  jóindulatból  ezek  számára  szintén  Sz.  Mihály    nap- 


240  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

ját  tűzik  ki,  mely  határnapig  ő  felségéhez  és  a  szövetséghez 
térni  tartoznak :  máskülönben  az  említett  törvény  szerint 
lesznek  büntetendők ^ 


Ili. 

Az  új  törvények  nagy  forradalmat  idéznek  elő.  —  Bethlen  hívei  inga- 
dozni kezdenek.  —  Ferdinánd  semmiseknek  nyilvánítja  az  illető  törvé- 
nyeket. —  Pázmány    egy    röpiratban  Önmagát  és  egyházát  védelmezi. 

Bethlen  augusztus  29-én  erősítette  meg  az  eléje  ter- 
jesztett törvényeket.  Rendkívüli  időknek  rendkívüli  tanú- 
bizonyságai voltak  azok.  Ferdinánd  letét ezése,  Bethlen  királyivá 
választása,  a  korona  elfoglalása,  püspökségek  megszüntetése 
egyházi  jószágoknak  világi  czélokra  való  fordítása,  nagy 
befolyású  főpapoknak  és  főuraknak  száműzetése,  mind  oly 
tények,  melyek  a  magyar  alkotmány  és  kösgog  alapelveit 
érintvén,  számtalan  bonyodalmat  és  előreláthatlan  nehézsé- 
geket idéztek  elő.  Bethlen  legkevésbé  sem  kecsegtette  magát 
azon  reménynyel,  hogy  a  megerősített  törvényeket  könnyű 
szerrel  fogja  végrehajthatni. 

A  beszterczebányai  törvények,  melyeket  egy  jogaiban 
és  szabadságaiban  mélyen  sértett  nemzet  az  önvédelem  és 
az  arany  bullának  erre  vonatkozó  pontja  alapján  kényszerű- 
ségből alkotott,  nagy  forradalmat  idéztek  elő.  Megkezdődött 
az. uralkodóház  és  a  nemzet  közötti  óriási  küzdelem.  Mind 
a  két  fél  vezérférfiainál  a  legerősebb  szenvedélyek  hozattak 
mozgásba.  A  hazafiság  és  dics  vágy,  a  köz  és  magánérdek, 
a  hatalom  és  bosszú,  a  büszkeség  és  vitézség  érzelmeinek 
bámulatos  zűrzavarában  alig  lehetett  tájékozódnia  a  legéle- 
sebb látású  államférfiúnak  is. 

Bethlen  azt  hitte,  hogy  «a  németnek  nehéz  igája  alól 
való  felszabadítás  >  munkája  nem  fog  oly  óriási  akadályokba 
ütközni ;  azt  hitte,  hogy  a  bécsi  kormánynak  e  század  elejé- 
től fogva  követett    azon  politikája,   mely   szerint   a   magyar 

»  Katona.  XXX.  487-548.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       241 

alkotmány  és  a  protestáns  vallás  megsemmisítésére  semmi- 
féle eszköztől  nem  riadott  vissza,  elég  erőssé,  elég  kitartóvá 
fogja  tenni  a  nemzetet  és  a  Bocskay  óta  fölnövekedett  ly 
nemzedéket  arra,  hogy  a  szabadságharczot  dicsőségesen  végig 
harczolja.  Csalódott,  keserűen  csalódott! 

A  nemzetnek  egy  nagy  része  visszarettent  a  következ- 
ményektől ;  megunta  a  hosszas  háborúk  vérpazarlását ;  zavarba 
jött  a  « törvényes*  királyra  nézve  —  és  ingadozni  kezdett 
A  letett  király  e  hangulatot  felhasználva,  kegyelmet  igért 
mindazoknak,  a  kik  visszatérnek  hozzája.  Azok  a  főurak  és 
főpapok  pedig,  kiket  a  beszterczebányai  törvények,  mint  rossz 
hazafiakat,  száműzetéssel  vagy  jószágvesztéssel  sújtottak,  siet- 
tek az  önigazolással ;  a  hozott  határozatokat  jogtalanoknak, 
törvényteleneknek  jelentvén  ki,  sürgették  a  régi  állapot  helyre- 
állítását. 

Ezek  között  leghangosabb  volt  a  száműzött  Pázmány 
Péter,  a  ki  e  határozatokban  a  régi  római  katholikus  egyház 
megsemmisítését  látta,  és  a  ki  még  elébb  két  iratot  intézett  az 
országgyűléshez.  Az  egyikben  saját  ártatlanságát  igyekszik 
kimutatni ;  a  másikban  egyháza  előjogait  védelmezi.  De  sza- 
vai hatástalanul  hangzottak  el,  mi  azonban  még  inkább  ösz- 
tönözte arra,  hogy  a  bécsi  udvarral  és  a  katholikus  fejedel- 
mekkel még  szorosabb  szövetségre  lépjen.  A  szerencse  ked- 
vezett neki  és  Ferdinándnak.  Csehországban  nagy  diadalt 
nyertek  a  protestáns  szövetségesek  fölött. 

A  fehérhegyi  csatának  (nov.  8.)  borzasztó  következ- 
ményei voltak.  Csehország  Ferdinánd  és  a  jezsuiták  boszu- 
jának  esett  áldozatul.  Most  Magyarország  leigázásán  volt  a 
a  sor. 

Ferdinánd  a  katholikus  liga  segítségével  vívott  cseh- 
országi diadalai  után  Bethlent  hitszegőnek  nevezte ;  a  Pozsony- 
ban és  Besztei-czebányán  hozott  minden  végzést  semmisnek 
nyilvánítá,  intvén  az  ország  rendéit,  hogy  hozzá,  mint  tör- 
vényes királyukhoz  visszatérjenek,  különben  a  hűtlenekkel 
szigorúan  fog  bánni.    Azalatt   fegyveres    erőt   gyűjtött  össze. 

Pázmány   szintén  felhasználta   minden   erejét,   hogy  a 

Zsiiinsxky  :  Magrytr  országgryülések.  16 


242  ZSILINSZKY    MIRÁLY. 

beszterczebányai   végzéseket,   melyek  leginkább  őt  sújtották, 
megsemmisíthesse.  Összeszedte  minden  érvelő  tehetségét,  hogy 
^röpiratában*    Bethlent  és  a  magyar  nemzet  ügyét  igazta- 
lannak, jogtalannak,  istentelennek  bizonyítsa.  Valóban  bámulni 
kell   az   érseknek   ügyességét,  midőn   iratait  olvassuk,    ö  a 
szerint,    a  mint  rá   és   egyházára   nézve   üdvösnek   látszott, 
választja  a  vita  alapját ;  gyakran  ignorálja  a  tényeket  gyak- 
ran meg  épen  egy  bizonyos  tényt  ragad   meg,   s  abból  egy 
általános   tételt   állítván   fel,   húz   következtetéseket,   melyek 
formailag  megtámadhatlanok ;  de  mivel  a  főtétel  hamis,  ter- 
mészetesen össze  kell  dűlnie  az  egész  következtetésnek.    így 
tett  jelen  röpiratában  is.   Teljesen   mellőzi   a   kormány  és  a 
klérus  garázdálkodásai    és  a  törvénytaposásai  miatt  létrejött 
Bethlen-féle  forradalom  tényét  Nem  akarja  ismerni  az  okokat, 
melyek  a  vérengzést  előidézték;    nem  a  vérengzéseket  meg- 
szüntető   békekötéseket,    ö    a   kétoldalú    békekötéseket    úgy 
nézte,  mint  melyek  a  királyra  és  a  katholikus  klérusra  nem 
kötelezők,  mivel  nem  kedvezők ;  ellenben  az  ellenfél  hallgatni 
tartozik  még  akkor  is,  ha  már  minden  jogaitól  megfosztatott 
Ha  mellőzzük  a  forradalom  létrejöttének  okait,  akkor  Pázmány 
okoskodása  egészen  helyesnek  tíínik  fel   <  A  beszterczebányai 
törvényeket  érvényteleneknek  kell  tekinteni,  mert  nem  törvé- 
nyes úton  alkottattak.   Magyarországban   egyedül  a  koronás 
király  s  ez  is  rsak  a  «nép  megegyezésével*  alkothat  törvé- 
nyeket, a  mely  nép  alatt  az  ország  rendéi :  a  főpapok,  főurak, 
megyék  és  városok  küldöttei  értetnek.    Főpapok  nélkül  sem 
törvényes  országgyíilést  tartani,   sem   királyt  választani  nem 
lehet.  Továbbá  a  beszterczebányai  rendek  törvényes  perfolyam 
nélkül  sújtották  ama  kegyetlen  Ítélettel  a  klérust;  márpedig 
igazságtalan  minden  ítélet,  melyet  nem  előz  meg  alapos  vizs- 
gálat.  Az   egyházi  javak   örök   alamizsnaképen   adattak   az 
egyházaknak,  így  szól  a  magyar  jog ;   ha  tehát   örökre  ado- 
mányoztattak.  senki  el  nem  veheti*.  Mindezek  igy  általános- 
ságban mondva  tökéletes  igazságok,  de  háborús  időre  külö- 
nösen polgárháborúra  egyátalán  nem  alkalmazhatók.  A  háború 
jogának  salját  logikikája  van.    A  ki  a  létező  törvényt  lábbak 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       243 

tapo<]ja,  hogyan  hivatkozhatik  legyőzetése  után  érvényesen  a 
törvényes  formákra?  A  ki  az  ország  rendéi  és  a  koronás 
király  által  közösen  hozott  határozatokat  békés  időben  sem 
tartotta  meg,  s  ezzel  a  forradalmat  előidézte,  hogyan  vádol- 
het  másokat  a  beállott  következményekért? 

Pázmánynak,  ki  föoka  volt  a  bekövetkezett  háborúk- 
nak, legkevesebb  joga  volt  vádolni  Bethlent  törvénytelenséggel. 

De  ő  mindenképen  megdönteni  igyekszik  azon  érveket 
is,  melyekkel  a  papságra  nézve  sújtó  törvények  támogattat- 
tak.  Különösen  ezen  hármat :  1 .  hogy  a  klérus  javadalmait 
nem  az  isteni  tisztelet  emelésére,  hanem  döly  fenek  táplálá- 
sára és  fényűzésének  kielégítésére  használta;  2.  hogy  a 
klérus  a  haza  nyugalmát  fölzavarta  s  a  közügyekről  tartott 
tanácskozmányokban  a  közjót  és  az  ország  biztos  meg- 
maradását czélzó  megállapodásoknak  útjában  állott. 

ö  ezt  rágalomnak,  ráfogásnak  mondja;  a  vádakat 
Bethlenre  és  követőire  visszahárítja.  Beszél  hűtlenségről,  tör- 
vényszegésről, erőszakosságról,  izgatásról,  vérontásról,  gonosz 
szövetségről,  papok  és  püspökök  gyilkoltatásáról,  templomok 
megfertőztetéséről  minden  jog,  törvény  és  rend  felforgatásáról. 
Mindezt  Bethlen  követői  követték  el!  Lám  hányszor  ismét- 
lődik a  farkasról  és  bárányról  szóló  mese.  A  farkas  zavarja 
a  vizet  s  mégis  a  bárány  lakol  érte.  F'ázmány  e  mesét  gyak- 
ran használta  vitairataiban. 

A  mi  pedig  saját  személye  ellen  emelt  vádat  illeti,  t.  i. 
hogy  6  volt  a  zavarok  okozója^  azt  épen  nem  hárította  el, 
csak  elkerülte  és  tagadta.*  Egy  helyen  így  nyilatkozik:  •Lelki- 
ismeretemre mondhatom,  soha  sem  tettel,  sem  tollal  nem 
törekedtem  az  ország  romlására.  Ha  azonban  ellenállani  a 
lázadás  csekély  számú  szerzőinek,  fölszabadítani  szeretett 
hazámat  Bethlen  igája  alól,  védelmezni  a  törvényes  király 
tekintélyét,  visszahelyezni  a  katholikus  egyházat  és  a  klérust 
régi  állapotjába,  elhárítani  törvényes  védelem  által  a  törvény- 
telen eröszakot ;  ha  mindez  Bethlenek  szemeiben  annyit  tesz, 

»  L.  PArni.  és  kora  I.  664.  I. 

16* 


244  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

mint  a  haza  romlására  törni:  elismerem,  teljes  örömmel  és 
gyekezetemmel  rajta  voltam.  Homonnai  grófot  leveleim  általi 
intettem,  serkentettem  és  buzdítottam,  hogy  a  haza  elrablott 
szabadságát  visszaállítani,  Bethlen  kárhozatos  törekvéseit  meg- 
hiúsítani, az  erőszakot  és  az  ország  feldulását  meggátolni 
minden  törvényes  eszközökkel  igyekezzék.  Ily  értelemben 
Írtam,  ezt  nem  tagadom.  De  ez  által  a  hazának  nem  vesztét 
és  romlását,  hanem  elnyomott  szabadságának  visszaállítását 
czéloztam;  azt  tiszta  lélekkel  állíthatom.*  És  valóban  Páz- 
mány szavainak  őszinteségét  nem  lehet  kétségbe  vonni.  Ha 
valaki  azon  meggyőződésből  indul  ki,  hogy  a  protestántismus, 
mint  ilyen,  veszedelmes  eretnekség  és  hogy  annak  elnyomása 
istennek  tetsző,  tehát  egyúttal  jogos  és  szent  dolog  is ;  —  akkor 
a  Pázmány  által  felhordott  érvek  és  következtetések  kifogás- 
talanoknak fognak  feltűnni.  De  a  ki  a  lelkiismeret  szabadsá- 
gának tisztelője  lévén,  a  protestántismus  létjogát  kétségbe 
nem  vonja  s  ennél  fogva  az  annak  biztosítására  hozott  tör- 
vények érvényét  elismeri,  —  az  minden  bizonynyal  azt  fogja 
mondani,  hogy  a  nagynevű  érsek  sokkal  inkább  volt  az  egy- 
házi viszályok  szenvedélye  által  elvakítva,  sem  hogy  giéitá- 
nyos  és  igazságos  tudott  volna  lenni  ellenfeleinek  meggyőző- 
dése iránt. 


A  nikolsburgi  békekötés  tárgyalásai 

Haimburgi  előtandcskozmdny. 

1. 

A  febéihegyi  csata  után  sokan  elpártolnak  Bethlentől.  —  Mind  Ferdi- 
nánd, mind  Bethlen   követeket  küldenek    Haimburgba  béketárgyalások 
végett.    —  A  tárgyalások    fennakadnak.    --  Mir^d  a  két    fél  követei  új 
utasítást  nyernek ;  —  de  eredménytelenül  eloszlanak. 

A  beszterczebányai  országgyűlés  után  Bethlen  szeren- 
cséjének és  dicsőségének  fénycsillaga  halaványulni  kezdett 
Serege  több  helyen  megveretett ;  a  portán  is  rosszra  fordultak 
ügyei.  De  legnagyobb  csapás  volt  reá  és  a  protestántismusra 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       245 

nézve  a  fehérhegyi  csata,  melyben  Fridrik  cseh  király  pro- 
testáns serege  tönkre  veretett.  A  kik  a  csatában  nem  lelték 
halálukat,  azok  a  Ferdinánd-pártiak  kíméletet  nem  ismerő 
vad  boszujának  estek  áldozatául.  Ennek  hirére  a  magyar 
protestánsok  is  megdöbbentek.  Sokak  lelkében  megvillant  a 
gondolat,  hogy  hasonló  sorsuk  kikerülése  végett  inkább  Ferdi- 
nándhoz csatlakoznak ;  különösen  akkor,  midőn  Ferdinánd  a 
pozsonyi  és  beszterczebányai  országgyűlések  végzéseit  érvény- 
teleneknek nyilvánítván,  kegyelmet  igért  mindazoknak,  a  kik 
Bethlentől  elpártolnak  és  őt  ismerik  el  törvényes  fejedel- 
möknek. 

Az  örökös  harczokba  beleunt  főbb  emberek  gondol- 
kodásában hirtelen  nagy  változás  állott  be.  Ha  nyíltan  nem 
is.  de  titokban  már  sokan  elállottak  a  protestántismus  ügyétől' 

Bethlen  érezte  helyzete  veszélyes  voltát:  belátta,  hogy 
a  harczot  hona  és  ügye  javára  nem  folytathatja  tovább  s 
így  hajlandó  lett,  a  franczia  követek  közbenjárása  folytán, 
békealkudozásba  bocsátkozni  Ferdinánddal. 

Az  alkudozás  helye,  mivel  Németujhelyen  pestis  tört  ki, 
Haimburg  volt.  Ide  küldte  követeit  mind  Ferdinánd  mind 
Bethlen. 

Elébb  azonban  mind  a  két  fél  külön  tanácskozott  saját 
embereivel  a  felett,  hogy  az  alkuvó  biztosok  mily  alapon, 
mily   feltételek  közt  fogjanak  a  tárgyalásokhoz. 

F'erdinánd  hivei  1621-dik  év   első   napjaiban  Bécsben 

*  Bethlen  erről  későbben  így  panaszkodik  :  «mert  az  nagy  fervor 
hirtelen  megváltozék  az  emberekben ;  az  hadakozást  megúnák  az  úri 
és  nemes  rend  mindjárt,  látván  és  vévén  eszekben,  hogy  nem  egy  két 
hét  alatt  mehet  végbe  hazájoknak  egy  római  császár  keze  alól  való 
megszabadítása  ....  bokrosán  kezdenek  tanácsot  tartani ;  de  annál 
inkább  elrémülének^  meghallván  az  prágai  infelix  pugnát.  exinanimes 
facti  sant.  qaam  plurimi  és  némelyek  quesitis  coloribus  házokhoz  kez- 
denek búcsúzni;  némelyek  kétségbe  esvén  Kain  módjára  az  Istennek 
hatalmas  ereje  és  gondviselő  irgalmassága  felől,  palatínussal  conjun- 
gálák  magokat  és  veszedelmemre  conjurálnak,  nem  emlékezvén  meg  az 
én  6  érettök  felveti  hadakozásomról,  életemnek  periclitásáról .  .  .  Szá- 
zadok II.  231.  1. 


24G  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

különösen  azon  kérdés  felett  vitatkoztak  soká :  megtarihatja-e 
Bethlen  a  királyi  czímet?  Pázmány  ezt  ellenezte.  A  király 
—  úgymond  —  nem  tűrheti,  hogy  s^ját  és  utódainak  jogai 
ily  sérelmet  szenvedjenek.  Ellenezte  továbbá  az  ország  bár- 
mely részének  átengedését;  kivánta,  hogy  a  biztosok  kiváló 
gondot  fordítsanak  a  vallás  ügyére  és  arra,  hogy  a  király 
német  hadakat  vezethessen  az  országba,  mi  ellen  a  magyar 
nemzet  mindig  tiltakozott. 

Bethlen  hivei  ugyanazon  időtájban,  hasonló  czélböl 
Nagyszombatban  gyűltek  össze.  A  fejedelem  felszóllította 
őket,  hogy  újabb  katonakiállítási  módozatról  s  a  királylyal 
kötendő  béke  feltételeiről  gondoskodjanak.  A  császártól  pedig 
azt  kivánta,  hogy  az  alkudozáshoz  biztosul  se  Pázmán3rt  se 
Eszterházyt  ne  küldje.* 

Ezalatt  megkezdődtek  a  haimburgi  alkudozások.  A  fran- 
czia  követek,  kik  közbenjárók  voltak  Ferdinánd  és  Bethlen 
között,  szintén  megjelentek.  Ferdinánd  biztosai  voltak :  Salm 
Frigyes,  Meggau  Lépidrd,  Preiner  Siegfried^  Dallas  Miklós 
és  Eszterluízy  Miklós.  Bethlen  és  a  magyar  rendek  részéről 
pedig :  Forgdch  Zsigmond  nádor,  Battyáni  Ferencz,  Péchy 
Simon,  Jakusith  Endre,  Sándor  János  és  Apponyi  Pál,^ 

Jan.  5-kén  tartott  tanácskozmányban  Dallos  pécsi  püspök, 
a  császári  biztosok  legtevékenyebb  tagja,  elmondá  Ferdinánd 
kivánatait,  hogy  visszakívánja  a  Bethlen  által  elfoglalt  részeket 
minden  feltétel  nélkül,  legfölebb  amnestiát  biztosít  a  fejede- 
lem híveinek,  kivéve  a  zavarok  szerzőit.  Különben  a  királynak 
nincs  mit  indítványba  hozni,  kész  meghallgatni  az  ellenpárt 
kivánatait  s  megadni  azt,  a  mi  méltányos;  mert  hisz  «a  király- 
nak módja  leune  fegyveres  erővel  visszahódítani  az  országot, 

'  Bethlen  1620.  dec.  29-kén  Nagyszombatból  a  közbenjárókhoz 
többek  között  ezeket  ismételte :  <A  császár  által  választandó  biztosokat 
mi  illeti,  megmarad  elébbeni  nézeténél,  hogy  egy  ma^art  se  szabadjon 
közéjük  sorozni  s  hogy  kivált  Pázmány  Péter  és  Eszterbázy  Miklós 
legyenek  e  bizottságból  kereken  kirekesztve,  mint  hiteles  kdzhatáro- 
zalok  által   száműzött,   elmarasztott  személyek.*  EsBterhdUfy  I.  169.  L 

*  Eszterbázy  Miki.  I.  172.  1. 


A  MAGYAR  0RSZAGGYŰL£:SEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       247 

ha  akarná >.^  Ily  kihívó  beszédre  Bethlen  küldöttei  épen  nem 
akarták  előt^jeszteni  kivánataikat,  mert  az  ország  tényleg 
az  ő  kezökben  volt;  hanem  a  Ferdinándiakat  szólították  föl 
az  ő  kívánságaik  előterjesztésére.  Egy  havi  haszontalan  lyj- 
huzás  után  Bethlen  biztosai  már  félbe  kívánták  szakítani  a 
tárgyalásokat,  midőn  végre  abban  történt  a  megállapodás, 
hogy  mind  a  két  fél  ty  utasítást  kéljen  küldőitől. 

Dallos  és  Eszterházy  febr.  közepe  táján  a  következő 
jegyzéket  küldöttek  fel  Bécsbe: 

« Bethlen  sürgeti  ugyan,  hogy  a  Fátráig  való  tizenhárom 
vármegye  engedtessék  át  neki ;  de  mint  a  franczia  követ 
uraktól  értettük,  azon  oknál  fogva  látszik  annyit  kívánni, 
hogy  kevesebbet  annál  könnyebben  nyerhessen.  A  franczia 
követek  azt  is  értésünkre  adták,  hogy  nekik  úgy  látszik,  mi- 
szerint Bethlen  megelégednék,  ha  a  három  tiszántúli  megye 
s  egy  tiszáninneni  —  Bereg  Munkácscsal  —  engedményez- 
tetnék  neki. 

.  . .  Bethlen  azon  esetre  fog  a  fentebbiekkel  megelégedni, 
ha  a  rendek  is  kielégíttetnek.  Ezeket  pedig  a  következő  pontok 
eletének  ki: 

1.  Általános  amnestia,  minden  kivétel  nélkül; 

2.  Az  ő  felsége  által  koronázáskor  fogadott  alkupontok 
teljesítése ; 

S.  A  bécsi  békekötés  érvénvben  maradása; 

4.  Az  ország  szabadságainak  és  kiváltságainak  épen 
tartása. 

Gondola  meg  tehát  kegyelmesen  ő  felsége:  ha  lehet-e 
holmi  általánosságokkal  az  elősoroltak  iránt  megnyugtatni  a 
hazafiakat?  ha  vívjon  nem  szükséges-e  részletekbe  bocsát- 
kozni? Ha  pedig  erre  nem  volna  hajlama,  vegye  tekintetbe, 
mily  karban  legyen  hadserege  s  mit  kisérthetni  még  vele? 
Feltéve  mindazáltal,  hogy  ő  felsége  hajlandó  a  háborúnak 
elébe  tenni  a  békét,  a  biztosok  úgy  hiszik,  hogy  ez  követ- 
kező feltételek  mellett  volna  eszközölhető: 

'  A  franczia  követek  jelentése  szerint  Fraknói.  Pázm.  I.  670. 


248  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

a  tiszántúli  megyék,  a  nádornak   is   nézetéhez  képest, 
engedményeztessenek  Bethlennek,  olyképen  hogy: 

a  királyi  hatóság,  vagyis  a  kormány  ő  felségét  illesse; 

mind  az  egyházi,  mind  a  világi  javak  tulajdonosaik  által 
szabadon  birtokoltassanak ; 

a  tizedek  szedése  ne  akadályoztassék  Bethlen  által; 

a  vallásgyakorlat  szabad  legyen ; 

ama  részek  rendéi  szokott  módon  tartozzanak  jönni  az 
országgyűlésre ; 

a  király  tudta  és  beleegyezése  nélktil  Bethlen  semmi- 
féle jogokat  ne  adományozzon; 

a  végházak  hittel  legyenek  ö  felségének  lekötelezve; 

a  hajdúk  is  egyszerűen  ő  felsége  hűségében  marac^ja- 
nak ;  Bethlen  semmiképen  se  avatkozzék  beléjök ; 

a  fejedelem  tartózkodjék  Erdélyben ; 

ne  mondogassa  a  töröknek,  hogy  ö  az  országot  el- 
foglalta ; 

erős  hitlevelet  adjon  a  fejedelem  mindezekre  nézve.* 

Ennek  alapján  Ferdinánd  azt  adta  utasításul  biztosainak, 
hogy  óvakodjanak  oly  engedmények  adásától,  melyek  a  katho- 
likus  vallásra  vagy  a  véghelyek  biztonságára  veszélyesek 
lehetnének.  Amnestiát  ne  Ígérjenek,  csak  annyit,  hogy  a  király 
kész  az  országot  kegyelmébe  visszafogadni  s  a  nemzet  sza- 
badságait  biztosítani.  A  fejedelem  ügyét  válasszák  el  a  magyar 
rendek  ügyétől ;  ez  utóbbinak  tárgyalását  akkorra  halasszák, 
midőn  Bethlen  kielégítése  után  az  ország  a  király  kezeiben 
lesz.  Az  engedményekben  fokonként  haladjanak,  csekélyről 
nagyobbra.  KüUinben  a  fejedelem  hagyja  el  az  országot, 
mondjon  le  a  királyi  czímről  és  adja  vissza  a  koronát; 
szolgáltassa  kezébe  Thurnt,  Hoflfkirchert,  Landot  (?)  a  két 
Thurzót  s  még  néhány  főldzadot  A  véghelyeket,  az  egy- 
háziak s  világiak  lefoglalt  jószágait,  valamint  a  katholikusoktól 
elvett  templomokat  adja  vissza.  A  szomszéd  tartományokkal 
kötött  szövetségek  okmányait   szolgáltassa  a  Itírály  kezeibe. 

»  Eszterházy  I.  178—180  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       249 

Ennek  fejében  viszont  ígérhetik  a  multak  feledését,  a 
király  barátságát,  200—300  ezer  tallért,  vagy  hasonértékü 
fekvő  birtokot,  Oppeln  és  Ratibor  herczegségeket  és  —  ha 
épen  nagyon  sürgettetnék  —  a  «princeps»  czimet.  Végső 
esetben  odaígérhetik  a  tiszántúli  megyéket  élethossziglani 
birtokul  oly  feltétellel,  ha  ezt  az  országgyűlés  jóváhagyja. 

Az  ország  rendéit  biztosíthatják,  hogy  a  király  jogaikat 
tiszteletben  fogja  tartani  s  az  egybehívandó  országgyűlésen 
megnyugtatja  az  országot.^ 

A  királvi  biztosok  ezen  utasításuknak  különösen  azon 
pontját  követték,  mely  azt  mondja,  hogy  «az  engedmények- 
ben fokonként  haladjanak*.  Ez  lette  eredménytelenné  az 
az  alkudozásokat;  mert  Bethlen  határozottan  előadatá  kívá- 
nataít. 

De  a  királvi  biztosok  húzni  halasztani  akarván  a  tár- 
gyalásokat,  először  csak  200  ezer  forintot  ajánlottak,  vagy 
annyi  értékű  jószágot.  Ezt  Bethlen  követei  el  nem  fogadták. 
Az  ő  utasításuk  az  volt,  hogy  legkevesebbet  sem  engedjenek 
elvonni  a  fejedelem  hatalmából  és  tekintélyéből,  valamint  a 
magyar  ősöktől  örökölt  s  i^abban  visszaszerzett  szabadságok- 
tól sem.  melyekhez  a  rendek  szilárdul  ragaszkodnak  s  készek, 
ha  szükséges  életük,  vérük  s  vagyonuk  koczkáztatásával  is 
a  végletekig  menni.  A  fejedelem  nem  mond  le  a  királyi  czím- 
röl.  habár  nem  kívánja,  hogy  királynak  czímezzék,  sőt  maga 
sem  él  e  ezímmel;  de  követeli,  hogy  az  ország  egy  részének 
kormánya  kezében  maradjon.  De  a  király  biztosai  az  egész 
hatalmat  királyuk  kezébe  akarták  keríteni;  sérelmek  orvos- 
lásáról hallani  sem  akartak.^ 

>  Fraknói.  Pázm.  I.  672. 

*  Péchy  Simon  febr.  17-kéről  Hainburgból  irja  Thurzó  Imrének  : 
«Gravaii)inák  complanatióit  jövendő  gyűlésre  provocálják.  kit  a  császár 
promulgál,  az  előtt,  most  hogy  az  ország  renunciáljon  aperte  választott 
királyának  (Bethlennek)  és  redeáljon  specialiter  ad  fínem  et  devotionem 
caesaris ;  mint  complanálná  pedig  az  gyűlés  aztán  az  ország  gravamináit, 
ahol  jelen  lenne  az  papi  rend  és  sok  német,  gondolhatja  kegyelmed  ...» 
Tört.  Tár.  1878.  évf.  121.  1. 

Április  11-kéről  Bethlen  irja  nejének:  «meglátják  és  elhihetik,  az 


250  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Bethlen  látván,  hogy  nem  boldogul  velők,  odautasitá 
embereit,  hogy  személyes  igényeit  mellőzvén,  a  rendek  kivána- 
tait  hozzák  szőnyegre.  Ezfebr.  14-kén  meg  is  tőrtént « Sürgették 
a  beszterczebányai  gyűlés  ismeretes  vallásügyi  végzéseinek 
foganatosítását;  a  nádori  méltóság,  magyar  helytailótanács 
és  kanczellária  régi  hatáskörének  visszaállítását.  Továbbá. 
hogy  a  véghelyek  kapitányságai  és  más  hivatalok  az  udvari 
kamara  és  haditanács  mellőzésével  s  a  magyar  tanácsosok 
befolyásával  töltessenek  be  Egyháziak  főispáni  tiszteket  ne 
viseljenek.  Pázmány  Péter  és  Balásfi  Tamás  mindaddig  ma- 
radjanak az  országon  kívül,  míg  felölök  az  országgyűlés 
határoz.  ^  A  király  teljesítse  a  koronázási  feltételeket  és  ac^on 
általános  amnestiát.»* 

A  királyi  biztosok  vonakodtak  e  pontok  tárgyalásától; 
de  hogy  az  alkudozások  fonala  el  ne  szakadjon,  ismét  ígértek 
valamit,  t.  i.  Oppelnt  és  Ratibort;  természetesen  az  egyházi 
javak,  a  klérus  jövedelmei  és  kiváltságai  s  a  katholikus  hit- 
vallás épen  tartásával.  Hosszas  alku  után  megígérték  a  négy 
vármegyét  is ;  de  ott  is  a  katholikus  vallás  és  egyházi  ható- 
ság szabadságának  és  jövedelmeinek  biztosítása  mellett.  Bethlen 
elébb    13   majd    11    vármegyét  követelt;   de  Bécsben   nem 


német  minemű  békességet  akarna,  az  bécsi  végezést  és  az  maga  corona- 
tiója  idején  az  17  conditiót  nem  hogy  teljesíteni  akarná,  sÖÍ  tiltja, 
hogy  ingyen  se  említsék ;  mint  nyilván  való  latroknak,  gratiát  igér  az 
országnak  .  .  .>  U.  o    1879.  évf.  205.  1. 

^  0  fölsége  megparancsolta  volt  az  előtt  —  iija  Péchi  Simon  — 
liügy  Pázmány  Pétert  és  Balásfit  excipiáljuk,  az  gyűlésig  maradnájiak 
Bécsben,  ba  az  több  clerus  haza  szállna  is.  Proponáltam  én  nekik  ezt 
az  exceptiút.  de  fölötte  igen  intenek  minket,  most  is  nehezen  fognának 
menni  császár  részéről  az  generális  amnestiára  és  ha  mi  exdpialunk, 
igen  könnyű  császárnak  azt  a  két  papot  accomodálni  másuvá. .  .de  ők 
is  olyanokat  excipiálnak  itt.  kiket  mi  inkább  bánhatunk ...  oiszágOB 
békességnek  az  két  személy  lehet-é  és  mint  lehessen  derekas  akadálya, 
tegnap  magunkban  eleget  discuráltunk ;  az  két  gonosz  közQl  melyik 
lehet  kisebb,  könnyű  azt  is  feltalálni  . .  .  April  2-kán  Hambargii,  Töri. 
Tár.  129.  1. 

*  Fraknói.  Pázm.  I.  675.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       251 

engedtek.  Mind  a  két  fél  bizalmatlanabb  volt  mint  valaha.^ 
Pázmány  erősen  dolgozott,  hogy  a  király  és  egyháza  régi 
tekintélyét  visszanyerje  és  hogy  a  protestánsoknak  ez  ellen 
való  törekvését  megsemmisítse.*  A  bécsi  tanácsban  ö  volt  a 
vezérszónok,  az  ő  utasításait  vették  a  biztosok  is.  Április 
4-ki  ülésben  lyra  azt  ajánlá,  hogy  csak  a  katholikus  vallás 
és  a  királyi  jogok  sérelme  nélkül  köttessék  meg  a  béke. 
Határozottan  ki  kell  nyilatkoztatni  —  monda  — ,  hogy  az 
általános  amnestia  a  királyra  nézve  sérelmes.  A  király  csak 
egy  feltétel  mellett  adhatja  meg ;  ha  ugyanis  lemond  a  zava- 
rok szerzőinek  megbüntetéséről,  hogy  jövő  zavaroknak  elejét 
vegye,  más  biztosítékról  kell  gondoskodnia.  Meg  kell  engedni, 
hogy  német  hadakat  vezethessen  az  országba.  A  király  az 
indítványt  elfogadá  s  a  bevonulandó  német  katonák  kapitá- 
nyainak kinevezését  magának  tartotta  fönn  s  igérte,  hogy 
habár  az  erre  alkalmas  és  érdemes  magyarokat  sem  kivánja 
kizárni,  mégis  kiváló  tekintettel  lesz  a  katholikusokra,  mert 


'  Bethlen  márcz.  12-kén  irja  Thurzó  Imrének :  «A  confídentia 
egyik  részről  sem  lehet,  én  nem  tudom^  hogy  kell  hinni  nekik.  Prágát 
hitre  adták  meg  császárnak,  de  mostan  75  urat,  főembert  fogtak  meg 
Prágában.  Csehországban,  Morvában  80  templomot  vöttenek  el  az 
evangélikusoktól,  az  szegény  papokat  minemű  rettenetes  kinzásokkal 
ölték  meg,  tudom  hallotta  kegyelmed,  mint  hisztek  uram  nekik,  álljon 
az  magatok  arbitriumában.  Én  bizony  nem  hihetek.  Az  békesség  véghez 
mehetne  holnap  is  reménylem,  ha  resignálnám  az  országot  és  a  mint 
megírtam  ez  előtt  is,  az  négy  vármegyét  ideigérték,  ahoz  még  kettőt 
adni  fognának,  Patakot,  Tokajt,  Ungvárat  remélem  megszerezhetném  . .  . 
de  az  békességhez  semmit  nem  bízunk  .  .  .>  Bethlen  pol.  lev.  271.  1. 

*  Péchi  Simon  febr.  28-káról  irja  Thurzó  Imrének :  <Tudom 
látta  kegyelmed,  mint  adtuk  be  az  ország  postulatumít ;  abban  az 
religió  dolgát  a  mennyire  neheztelik,  tíz  annyira  a  generális  amnes- 
tiát . . .  Eszterházy  és  az  érsek  teljességgel  azon  vagyon,  megtanítsák 
az  magyarokat,  többször  efféle  dolgot  ne  merjenek  próbálni.  Ezt  én 
ő  felségének  sem  akartam  megírni,  várván,  ha  a  derék  tractában  pro- 
grediál hatunk,  ezt  a  rút  ígyeközetet  és  bosszúállást  elhagyathatjuk  vélek, 
de  inhaereálván  amaz  odafen  való  gyalázatos  és  nehéz  kívánságokon, 
már  ma  csak  elbúcsúztunk  és  válunk  egymástól  cum  protestatione 
solenni.»  Tört.  Tár.  1878.  évf.  122  1. 


252 


ZSILINSZKY    MIHÁLY. 


nem  felejtheti  el  azon  károkat  és  veszélyeket,  « melyeket 
Schvendi  és  Tiffenbach   lutheránus  tábornokok  előidéztek*. 

E  közben  felhasználták  az  alkalmat,  hogy  Bethlen  hiveit 
bocsánat,  pénz  és  méltóság  ígéretei  által  magokhoz  csábítsák. 
Némelyek  elég  gyengék  voltak  hajlani  a  szép  szavakra  s 
később  tényleg  el  is  szakadtak,  köztök  maga  a  nádor  is. 

Bethlen  az  egész  alkudozás  folyama  alatt  higgadtan  és 
következetesen  viselte  magát.  Személyes  ügyét,  a  maga  javára 
nem  választotta  el  az  ország  érdekétől,  ő  a  békét  komolyan 
óhajtotta^  s  azért  hajlandó  volt  nagyobb  engedményeket  is 
tenni,  de  az  ország  szabadságának  koczkáztatása  nélkül.  Mint 
bölcs  államférfi,  figyelmbe  vette  a  szomszédokkali,  különösen 
a  törökkel  való  viszonyát  is;  figyelembe  vette  az  európai 
politikai  és  vallási  állapotokat  és  különösen  a  protestánsoknak 
egymás  iránti  szeretetlenségét.* 

^  «Én  is  az  Úr  Istentől  semmit  bizony  lelkem  idvességén  kívQl 
úgy  nem  kívánnék,  mint  pacem  honestam,  securam,  sed  non  fucatam 
et  jesuiticam>,  irja  márcz.  20-káról  Dóczi  István  és  Rimay  János 
portai  követeknek.  Mikónál  Erd.  Tört.  A.  II.  884.  1. 

*  1621.  ápr.  19.  Újvárról  irja  Bethlen  Rimay  Jánosnak :  «Dol- 
gomban  én  eljárok  és  csak  érkezzenek  az  hadak,  minden  dolgokat 
fogyatkozás  nélkül  vihetünk  véghez,  ha  Isten  akaija.  De  az  állapotot 
ha  consideráljuk,  én  főképpen  értvén  az  austriai  és  hispániai  háznak 
intentnmát,  oly  bizonnyal  reméltem  mintha  szemeimmel  látnám,  hogy 
elnyomják  ehhen  és  az  következendő  esztendőben  csaknem  egész 
Európának  minden  evangelica  religion  való  statusit,  fejedelmit,  ha  az 
töröknek  ereje  által  hadokat  nem  distrabálhatjuk.  Mert  az  evangélikusok 
egymást  nemhogy  szeretnék,  de  ha  lehetne  egyik  religio  az  másikat 
egy  momentumban  vesztené  el,  úgy  gyűlölik  egymást  Az  saxo,  noha 
evangélikus,  de  Fridericusra  való  irigysége  miatt  az  Krisztus  eccleaiá- 
jáhak  ellensége  lőn  —  vágynak  többen  is  az  imperíomban  olyanok  — 
és  egymást  addig  Qzik,  kergetik,  ölik.  vágják,  hogy  az  megerősödött  és 
religiojokkal  összefonatott  pápista  statusok  dolgokban  eljárnak 


és  ha  az  austriai  ház  victor  evaserit.  actum  érit  de  tota  Hungária, 
Bohemia,  imo  de  tota  Európa.  Soha  bizony  sem  Helvetica,  sem  Angns- 
tana  confessio  tovább  nem  leszen.  minden  országok  szabadsága  elromol 
és  némettel,  hispánussal  rakják  meg  az  országot  s  az  urak,  nemesek 
jószágait  azoknak  osztják.  Ez  a  magyar  nemzet  penig  —  valaki  pápista  — 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       253 

Április  közepén  kijelentette  Bethlen,  hogy  az  egyezség 
megerősítésének  országgyűlésen  kell  történnie,  mely  szent 
Mihály  napján  fogna  megnyittatni,  a  mikorra  a  töröknek 
jóváhagyását  is  kieszközli.  Addig  is  fegyverszünetet  ajánl. 
De  Bécsben  el  nem  fogadták  ajánlatát.  Már  ekkor  Forgách 
nádor  nyiltan  elpártolt  Bethlentől,  ki  ezért  ápr.  25-kéről  egy 
erős  szemrehányó  levelet  irt  neki.^  A  jezsuitáknak  pedig 
sikerült  meggyőzniök  Ferdinándot  a  felől,  hogy  Magyarország 
szabadságait  nem  kell  fentartania,  mert  hiszen  azok  részint 
ki  vannak  erőszakolva,  részint  pedig  felségi  tetszésétől  függők. 
Nyiltan  hirdették,  hogy  ő  felsége  nem  fogadhatja  el  a  békét, 
míg  a  magyarok  az  újabb  békében  kierőszakolt  jogaikról  le 
nem  mondanak,  jelesül  míg  a  bécsi  béke  el  nem  töröltetik, 
míg  a  hitlevél  17  pontja  meg  nem  semmisíttetik  és  míg 
minden  magyar  várba  német  katonaság  nem  bocsáttatik.^ 

Mindezeknél  fogva  a  haimburgi  tanácskozásnak  ered- 
ménytelenül kellett  eloszlania ;  mivel  Bethlen  a  jezsuiták 
tanácsában  foglalt  feltételeket  a  nemzet  érdekében  el  nem 
fogadta. 

Bethlennek  keserű  tapasztalatai  voltak  az  alkudozások 
alatt.  Fájt  neki,  hogy  hivei  közül  sokat  a  császár  haragjától 
való  félelem  és  gyávaság  miatt  ingadozni  látott  s  hogy  Forgách 

de  azok  mind  ellenségeink,  nagyobb  részént  és  éjjel  nappal  csak  taná- 
csot tartanak  ellenünk ;  de  ezek  között  való  defectiót  nem  egyébb  hozza, 
hanem  az  nagy  hitetlenség  és  császár  részéről  adandó  segítség  felől 
való  reménységnek  elfogyása  .  .  .  Mikó,  Erd.  Tört.  Adatok  II.  394. 
és  390.  1. 

»  Eszterházy  I.  196—201.  1. 

»  U.  o.  198.  1.  Péchy  Simon  ápr.  26-káról  irja  Thurzónak  : 
«Neköm  az  Eszterház  Miklós  fő  jezsuita  páter  Sz.  Györgyi  igen  vilá- 
gosan megmagyarázta,  hogy  császár  ^z  mostani  mótussal  föl  akarja 
magát  szabadítani  mind  praedecessori  által  s  mind  maga  idejében  lőtt 
8  következett  kétféle  kötelesség  alól  és  diplomák  alól :  ab  extortis  et 
Majestalibus.  Az  extortakon  értik  a  bécsi  paciíicatiot,  kit  fegyverrel 
nyertek  az  magyarok ;  az  majestalesekön  értik^  a  melyeket  et  tempore 
electionis  fogadtanak,  kivel  kételenek  voltak  az  majestas  elnyeréséért, 
hogy  adják  és  fogadják  az  országnak  és  így  sem  az  bécsi  végezést,  sem 
JLZ  17  conditiót  nem  akarná  megerősíteni . . .  Tört.  Tár  1878  évf.  131. 1. 


254  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

nádor  tényleg  elszakadt  tőle.  Régen  ismerte  ö  a  nádor  tette- 
tését  és  érzelmeit;  de  csak  a  tárgyalások  vége  felé  győző- 
dött meg  teljesen  árulásáról. 

«A  palatinus  most  mutatta  ki  foga  fehérít  —  irja  márcz. 
20-kán  —  noha  tudtuk  eleitől  fogva  ő  kegyelme  magavise- 
léséből minden  afTectusát  mihozzánk ;  de  most  leginkább 
megmutatta,  látván  tovább  nem  titkolhatja  dolgát,  mivel  kíván- 
sága szerint  per  pacificationem  az  clerus  introductiója  nem 
secundálhat,  látta  Haimburgban  penig  igen  öszveelkutt  volt 
az  császár  commisarusíval  —  együtt  vendégeskedett  véllek, 
és  Buquoí,  TifTenbak  is  Bécsből  hozzámenvén,  igen  ittanak 
és  engemet  gyalázatosan  emlegettenek  maga  asztalánál,  kiről 
senkit  meg  sem  szólított,  noha  tiszti  szerént  kellett  volna 
urát  oltalmazni  etc.»  Elpártoltak  még:  Széchy  Gy.,  Jakusith 
A.,  Apponyi  P.,  Balassa  Zs.,  Bosnyák  Tamás  és  mások,  kik 
hajdan  hűséget  mutattak  a  fejedelem  ügye  iránt. 


II. 

Bethlen  Eperjesre  hívja  össze  az  ország  rendéit.  —  Thurzó  ezt  ellenzi.  — 

A  csekély  számban  összejött  rendek  csüggednek.  —   Ezért  Bethlen  új 

alkudozásba  bocsátkozik  Nikolsburgban.  —  A  két  fél  utasítása. 

Bethlen,  a  sok  elpártoló  által  elkeseríttetve,  nem  bízott 
többé  senkiben,  csak  saját  fegyverében.  Látván,  hogy  a 
haimburgi  eredménytelen  tanácskozás  után  kikerülhetetleiuié 
vált  a  háború,  egy  manifestumot  bocsátott  ki,  melyben  az 
alkudozás  meghiúsulásának  okát  Ferdinándra  hárítja.  Mint 
az  alkotmányos  szabadságnak  rendíthetlen  híve,  össze  akarta 
hívni  az  ország  rendéit  is,  hogy  eddigi  eljárásáról  számot 
adva,  megkérdezze  őket,  akarják-e  polgári  és  vallási  szabad- 
ságukat tovább  is  védelmezni  vagy  nem.  Május  elején  közölte 
ezen  szándékát  néhány  párthivével.  Thurzó  Imrének  levélben 
irta  meg  Kassáról,  hogy  az  országgyűlés  jun.  l-jén  lesz  vagy 
Kassán,  vagy  ha  a  rendek  akarják,  Eperjesen.  0  majd  elő- 
terjeszti a  korona  őrzését  illető  nézetét.  Kitör  az  áruló  nádor 
ellen,  a  ki  az  országot  fegyverrel  akarja  a  császár  lábai  alá 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       255 

hajtani.   Látni  akarja,   kik  tartanak  vele,  kik  jönnek  el  az 
országgyűlésére  s  kik  nem.^ 

Bethlen,  bármily  nagyon  neheztelt  is  a  nádorra,  a 
békességtől,  ha  arra  kilátása  volt,  nem  idegenkedett.  Azért 
irta  máj.  lö-kén  Thurzónak,  hogy  ö  az  Eperjesre  jövendő 
rendeknek  elő  fogja  terjeszteni  a  diplomát  és  ha  azok  meg- 
elégesznek  vele,  ő  belenyugszik ;  ő  ugyan  azt  hiszi,  hogy  az 
nem  fog  az  ország  javára  lenni,  de  elfogadja.  A  maga  részé- 
ről szintén  elkészítteté  a  diplomát,  felküldé  Bécsbe  a  császárnak 
elfogadás  végett,  lemondásának  feltételéül  ezeket  tűzte  ki: 
l.  hogy  jún.  elsejéig  a  hadviselés  szüneteljen,  hogy  a  rendek 
szabadon  nyilatkozhassanak  elfogadják-e  a  császár  diplomáját, 
vagy  sem ;  2.  ha  az  ország  nem  lenne  megelégedve  a  diplo- 
mával, lehessen  annak  javításáért  folyamodni  és  azt,  a  mi 
igazságos  és  méltányos,  a  császár  adja  meg.  ö  maga  nehéz- 
ségeket nem  fog  csinálni  s  fel  is  hatalmazza  Thurzót.  hogy 
az  előleges  béketárgyalást  a  nádorral  megkezdheti,  csak  őszinte 
legyen  a  császár  akarata.  Késznek  nyilatkozik  arra  is.  hogy 
ha  az  ország  gyűlése  elfogacya  a  császár  feltételeit,  a  rendeket 
a  hűségi  eskü  alól  felmenti;  ^  de  azt  ne  kívánja  tőle  senki, 
hogy  az  ország  rendéi  össze  se  jöjjenek,  hanem  fegyveres 
erő  előtt  meghajoljanak,  mert  ő  azt  nem  fogja  megengedni. 
«ime  előttünk  az  1  dies  Junii  —  irja  máj.  26-kén  Thurzó- 
nak —  isten  azt  megengedvén  érnem,  oda  megyek,  a  kik 
compareálhatnak,  eleikbe  adom  palatínusok  szerzetté  szép 
bAességet,  ha  contentusok  lesznek  rajta,  volenti  non  fit  iniuria 
és  én  sem  veszekedem  tovább,  hanem  de  facto  az  resígna- 
tióról  végezek.  De  ha  nem  lesznek  contentusok  s  meg  se 
engedik,  hogy  pro  melioratione  et  reformatione  difficultatum 


*  «Az  gyűlésre  hívó  leveleket  kegyelmed  küldesse  meg,  kérem 
el  ne  mulassa,  én  mindent  hivatok,  a  ki  nem  compareal  vagy  perso- 
naliter  vagy  per  legatum.  az  megmutatja  magát,  akarnám  igen.  ha 
kegyelmed  maga  is  akkorra  Eperjesre  jöne.  Bizony  nagy  hasznát  remény- 
Icném  ...»  Bethlen  Thurzónak  máj.  10.  Polit.  lev.  29f>.  297. 1.  Meghívó 
levél  máj.  9-kéről  u.  o.  474-475.  1. 

•  Bethlen  pol.  lev.  301.  1. 


256  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

in  diplomate  postán  magok  atyjokriai  által  császárt  és  nem 
Forgáchot  requirálhassák,  bizony  soha  halálomig  el  nem  állok 
az  ország  mellől;  ha  csak  öt  avagy  hat  vármegye  marad 
meg  mellettem  is,  mégis  eleget  akarok  tennem  kötelességemnek, 
conscientiámat,  híremet,  nevemet,  meg  nem  undokítom . . .» ' 

Ilyen  hangulatban  várta  Bethlen  az  epeijesi  országgyűlés 
megnyitását. 

Thurzó  nem  tartotta  az  időt  alkalmasnak   arra^  hogy 
ez  az  országgyűlés  megtartassék ;  kérte  is  a  fejedelmet  annak 
elhalasztására.  De  Bethlen  azzal  indokolta  a  gyűlés  megtar- 
tásának szükségét,   1.  hogy  az  országnak   alkalma  legyen 
nádor  elpártolása  felett  nyilatkozni,   2.  hogy  a  korona  felett: 
intézkedhessek,  3.  hogy  a  rendek  a  császár  diplomáját  tár — 
gyalhassák,   4.  hogy   a  hadi    ügyekről,   esetleg  ellentállásról 
gondoskodhassanak,    5.  hogy   a   nagyszombati   megbízáshoz 
képest  csak  két  hónapra  volt  adva  neki  a  hadsereg  s  annak 
lefolyása  után  országgyűlés  tartandó. - 

Ezen  okoknál  fogva  okvetlenül  szükséges,  hogy  az  urak, 
a  városok  és  megyék  követei  összejöjjenek. 

ügy  látszik  azonban,  hogy  Thurzónak  igaza  volt;  a 
háború  miatt  a  gyűlés  meg  nem  tartathatott.  Legalább  június 
elején  igen  kevés  megye  küldötte  el  követét  Eperjesre.*  E  köz- 
ben folyt  a  háború  és  Bethlen,  néhány  diadala  után,  hajlandó 
volt  ismét  a  békekötésre  ;  kétségen  kivül  azért,  mert  az  össze- 
jött rendeknél  is  rossz  hangulatot  vett  észre.  A  Ferdinánd 
részéről  igért  kegyelem  sokaknak  fejét  megzavarta.  Ezért  irta 
későbben  Bethlen,  méltó  panaszos  hangon,  hogy  «amaz  gyalá- 
zatos grátiát  minden  statusok  örömmel  elveszik  vala,  nem 
gondolnak  vala  semmi  gyalázatos  hirben- névben  való  eséssel, 
hazájok  szabadságának  Ial)efaelatiójával,  az  isteni  igaz  tisz- 
teletnek, vallásnak  megromlásával ;  eszekbe  sem  jut  vala 
azelőtt  9  és  10  holnappal  concludált  unióról  (melyet  a  pápis- 


'  Bethlen  pol.  lev.  308.  1. 
*  Bethlen  pol.  Jev.  310.  1. 
'  Eszterházy,  I.  205.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       257 

ták  igazán  neveztek  volt  unni  jónak)  Ferdinánd  császár 
királyságának  in  aetemum  renunciálásáról ;  meg  sem  emlé- 
keznek vala  akkor,  hogy  én  választott  királyok  vagyok :  mert 
körmökre  égett  vala  és  nem  hihetik  vala  abból  az  labirintus- 
ból való  emergálásokat  különben,  hanemha  császár  hűsége 
alá  redeálnak  ismét . .  . ' 

A  csüggedés  oly  nagy  volt,  hogy  még  Thurzó  Imre  is 
hajlandó  volt  magát  megadni,  de  Bethlen  egy  hatalmas  levéllel 
felgyújtotta  ismét  lelkesedését.  Ily  körülmények  között  nem 
maradt  egyéb  út,  mint  néhány  győzelem  nyerése  után  alku- 
dozásba bocsátkozni  Ferdinánddal. 

Szept.  24-kéről  irja  Rákóczy  (lyörgynek,  hogy  «a  szent 
békességnek  tractájához  jövő  hétfőn  hozzáfognak ».  Előlegesen 
Thurzó  Imrének  és  Ditrichstein  bibornoknak  kellett  volna 
találkozniok  Szakolczán,  hogy  a  békealkudozás  alapjaival 
tisztába  jöjjenek ;  mert,  bár  mind  a  két  fél  óhajtá  a  békél, 
mégis  félni  lehetett,  hogy  nem  fognak  többre  menni,  mint 
Haimburgban.  De  a  bibornok  félt  Szakolczára  mennni,  «hogy 
fortély  ne  essék  rajta  oly  messzelevő  erőtel en  helyen >.  A 
tanácskozás  helyévé  elébb  Pozsonyt  ajánlották,  később,  mivel 
ott  pestis  kezdett  dúlni,  Rabensburgot  Morvaországban.  Végre 
is  yikolshurgban,  a  bibornok  fényes  várpalotájában  jöttek 
össze  a  felek  küldöttei. 

Ferdinánd  részéről  jelen  voltak:  Ditrichstein  bibornok, 
Preiner  Siegfried,  gr.  CoUalto  Rajmbold,  Pázmány  Péter  és 
Eszterházy  Miklós;  tehát  többnyire  azok,  kik  a  haimburgi 
alkudozások  alkalmával.  Nem  csoda  tehát,  hogy  utasításuk 
majdnem  ugyanaz  volt,  t.  i.  hogy  Bethlen  ügyét  elválaszszák 
a  rendek  kivánataitól ;  amazt  tárgyalják,  emezt  további  intéz- 
kedés végett  Bécsbe  küldjék.  Az  engedményekben  most  is 
fokonkint  kell  haladni  s  követelni  mindazt,  a  mit  Haimburgban 
kivántak. 

Bethlen  követei  voltak:  Thurzó  Imre,  Sándor  János, 
Fráter  István  és  Kassai  István.    Ezeknek  utasítása  az  volt, 

»  Sedssaáok,  II.  232.  l 
Zsilinsiky  :  Magyar  országgyűlések.  1' 


258  ZSILINSZKY  mihíly. 

hogy  elébb  a  fejedelem  kivánatait,  azután  a  rendek  sérelmeit 
tárgyalják,  de  a  végzésekben  a  két  ügyet  el  ne  különítsék. 
Legtöbb  súly  a  vallási  ügyekre  fektettetett  s  e  részben 
kívánják,  hogy  a  jezsuiták,  kik  a  nyár  folytán  ismét  Nagy- 
szombatra jöttek  (Káldi  Gy.),  az  országból  kizárva  legyenek, 
a  klérus  viszonyai  az  1620-ki  pozsonyi  végzések  alapján 
rendeztessenek.  A  politikai  sérelmek  orvoslását  a  legközelebbi 
országgyűlésre  kell  halasztani.  A  fejedelem  is  ott  fogja  a 
koronát  és  az  országot  átadni.  Általános  amnestiát  kíván- 
janak.* 

Ezen  utasításokból  lehetett  sejteni,  hogy  a  béke  nehezen 
fog  megköttetni.  Az  értekezletek  nov.  11 -kén  épen  oly  sze- 
rencsétlenül kezdődtek,  mint  Haimburgban,  mert  a  ferdinándiak 
ismét  nem  akarták  elsők  előterjeszteni  kivánataikat.  Thurz6 
tehát  felállván,  úgy  tett,  mint  a  császáriak  azelőtt,  t.  i.  nagyon 
is  sokat  követelt,  hogy  legyen  miből  lealkudni.  A  császár 
—  monda  —  hagyja  magára  Bethlent  és  a  magyar  rendeket ; 
mondjon  le  az  országra  tartott  minden  igényeiről;  s  akkor 
készek  őt  megvédeni  bármely  ellenség  ellenében  is.  Erről 
Ferdinánd  követei  hallani  sem  akartak,  valamint  arról  sem, 
hogy  az  ország  megosztassék.  Ellenkezőleg,  azt  kívánták,  hogy 
a  fejedelem  mondjon  le  a  királyi  czímről  s  adja  vissza  az 
elfoglalt  országrészt.  Ezek  sem  engedtek.  A  fejedelem  tgabh 
utasítása  szerint  azonban  okt.  18-kán  kijelentették,  hogy 
beleegyeznek  abba  is,  s  a  fejedelem  lemond  a  királyi  czímről, 
ha  viszont  a  király  a  fejedelem  és  a  rendek  kivánatait  teje- 
síti. Kívánják  tehát,  hogy  a  császár  Bethlen  személye  és 
örökösei  részére  átadja  a  tiszántúli  megyéket  a  szatmári, 
munkácsi  és  ecsedi  várakkal  és  uradalmakkal;  a  v^helyek 
fentartására  és  az  őrségek  fizetésére  adjon  évenkint  100  ezer 
forintot,  egyszer  mindenkorra  100  ezer  aranyat,  Oppeln  és 
Ratibor  herczegségeket,  «a  római  sz.  birodalom,  Magyar- 
ország és  Erdély  fejedelme,   Oppeln  és  Ratibor  herczege,  a 


'  Bethlen   utasítása,    szenczi    táborából    1621.    szept.    27.    Lásd 
Fraknói,  Pázm.  I.  694. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       259 

székelyek  grófja*  czímet;  czímerébe  új  jelvényeket;  a  biro- 
dalmi gyűlésen  széket  és  szavazatot;  az  arany  gyapjas  rendet; 
ha  a  török  által  megtámadtatnék,  segítséget;  ha  Erdélyből 
kiszoríttatnék,  Pardubicz  csehországi  várost.  Végre  fogadja 
a  király  kegyelmébe  azon  német  urakat,  kik  a  fejedelemhez 
menekültek. 

E  közben  nagy  csapás  érte  a  fejedelmet,  legbuzgóbb 
hívének  Thurzó  Imrének  halála  által  (okt.  19.),  ki  elejétől 
fogva  legerélyesebb  harczosa  volt  ügyének.  A  békealkudo- 
zásokban, melyek  e  miatt  nov.  7-kéig  félbeszakadtak  vala, 
Thurzó  Szaniszló  pótolta  némileg  helyét.* 

Ennek  tíz  pontba  foglalt  utasításában  a  vallásra  vonat- 
kozólag az  volt,  hogy  az  1606-ki  évi  bécsi  békekötésnek 
1608-ban  az  országgyűlés  által  inkább  kifejtett  és  megerősített 
ezikkelyei,  minden  pontjaikra,  záradékaikra  és  összes  foglala- 
tukra nézve,  néhai  Mátyás  császár  és  király  hitlevelével,  a 
vallás  szabad  gyakorlatával  s  templomok  használatával  együtt 
megtartandók  lévén,  ezeknek  erejénél  fogva  (íyőr  várába  is 
bebocsáttassék az  evangélikus  hitszónok;  és  valamennyi  templom 
azoknak,  kiktől  elvétettek,  névszerint  pedig  a  szentgyörgyi  és 
bazini  polgárokéi,  adassanak  vissza  haladék  nélkül  a  közcsend 
feltartása  kedvéért.  Szintén  ezen  okból  a  jezsuiták  is,  kivétel 
nélkül  száműzendők. 

A  tizenhét  alkupont,  melyet  Ferdinánd  választása  alkal- 
mával elfogadott,  iktattassék  a  legközelebbi  országgyűlés 
alkalmával  az  ország  végzeményeibe ;  és  az  üresen  álló  nádori 
szék  töltessék  be.  Szüntettessenek  meg  az  ország  valamennyi 
sérelmei  országgyűlésileg  és  azután  adassék  át  az  ország 
tényleg  ö  felségének. 

Minthogy  pedig  az  ország  végzései  tiltják  a  birtoktalan 
nemesek  és  czímzetes  püspököknek  diétára  való  meghívását: 
szükséges,  hogy  a  prépostok  és  apátok  ne  bírjanak  a  kapta- 
laniaktól  külön  székkel  és  szavazattal,  hanem  ezentúl  kápta- 
lannak és  prépostnak  csak  együtt  legyen   egy  szavazata;  a 

'  Bethlen  pol.  lev.  358.  1. 

17* 


260  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

káptalan  és  prépost  nélküli  prépostok  és  apátok  pedig  szava- 
zattal épen  ne  bírjanak. 

A  jelen  zavaros  időkben  történt  adományozások  és 
beírások  terjesztessenek  a  jövő  országgyűlés  elébe,  hogy  látván 
és  értvén  azokat  a  statusok,  érvényességökröl  ítéletet  hoz- 
hassanak .  .  .  Általános  amnestia  adassék  stb.^ 

Október  26-kán  tartott  ülésen  Bethlen  és  Pázmány 
czímei  adlak  okot  vitatkozásra.  Ez  utóbbi  kinyilatkoztatta, 
hogy  ö  esztergomi  érsek  lévén,  az  érseki  czímet  nem  engedi 
magától  elvitatni  s  hogy  a  beszterczebányai  végzés  nem  bír 
érvénynyel.  Mind  két  felöl  sok  oly  kívánság  fejeztetett  kí^ 
mely  szószaporításnál  egyebet  nem  eredményezett. 

Vallási  ügyben  Ferdinánd,  a  már  fentebb  érintett  egyéb 
pontokon  kívül,  kívánta  Bethlentől,  hogy  a  neki  átengedendő 
Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  és  Bereg vármegyékben,  a  karok 
és  rendek  beleegyezése  mellett,  a  keresztyén  katholikus  hit- 
vallás s  az  egyházi  hatóság  szabadon  gyakoroltathassék ; 
hogy  az  e  vármegyékben  létező  püspöki  s  egyéb  tízedeket, 
az  egri  káptalan  negyedeit  s  a  nagyváradi  püspökség  java- 
dalmait az  egyháziak,  a  károlyi  szerződés  értelmében,  csor- 
bítatlanul szedhessék,  birtokolhassák;  hogy  ezekre  nézve  a 
nevezett  vármegyék  s  az  erdélyi  fejedelem,  a  királyi  felség- 
nek, az  ország  végzéseinek  törvényes  ügyeikben  a  nádor  s 
az  ország  rendes  bírói  hatóságának  legyenek  alávetve;  a 
lakosok  pedig,  fentartatván  szabadságaikban  az  országgyűlé- 
seken megjelenni  és  a  közterhekben  részt  venni  kötelez- 
tetnek . .  .* 

Bethlen  követei  sürün  leveleztek  urokkal.  Minden  fon- 
tosabh  momentumról  jelentést  tettek  neki  s  véleményét  kérték. 
Ehhez  képest  nov.  0-án  ismét  tiz  pontba  foglalta  össze  azon 
indokokat,  melyek  Ferdinándot  a  fejedelem  kívánalmainak 
elfogadására  bírhatnák.  De  hiába  való  volt  ez  is.  Hosszas 
meddő  viták  után  sem  tudtak  egyre  jönni.   Bethlen  követei 


^  Eszterházy.  I.  217—220.  1. 
^  Eszterházy,  I.  224.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       261 

tökéletesen  belefáradtak  a  tanácskozmányokba.  Attól  tartottak, 
hogy  ha  most  meg  nem  köttetik  a  béke,  az  ország  végrom- 
lásra fog  jutni.  A  háború  folytatásához  meg  épen  semmi 
kedvük  nem  volt.  Ennélfogva  minduntalan  arra  kérték  a 
fejedelmet  hogy  a  béke  megkötését  ne  hátráltassa.  A  sereg- 
ben is  sokan  zúgolódtak  s  fenyegetőztek,  hogy  ha  béke  nem 
köttetik,  szétoszlanak.  Mindezeknél  fogva  Bethlen  kénysze- 
rítve volt  a  békére ;  hajlandó  volt  lemondani  a  királyi  czím- 
röl  s  elhagyni  az  országot;  de  követelte,  hogy  az  ország 
sérelmei  orvosoltassanak,  különösen  a  protestánsok  szabad- 
ságai a  bécsi  béke  és  II.  Mátyás  ismeretes  magyarázó  ok- 
mánya alapján  biztosíttassanak;  a  jezsuiták  pedig  szám- 
ílzessenek. 

Mindezek  igen  fontos  kérdések  voltak,  melyeknek  eldön- 
tése még  sok  időt  vett  igénybe. 


111. 

A  papi  javak  és  a  jezsuiták   feletti   tanácskozás.  —  A  vitás  kérdések 
Ferdinánd  és  Bethlen  elé  terjesztetnek.  —  Ferdinánd   írásbeli   nyilat- 
kozata. —  A  béke  decz.  31-én  létre  jön ;  annak  pontjai. 

Az  1621-ki  nov.  végétől  decz.  végéig  folyt  alkudozások 
alatt  legtöbb  nehézséget  okoztak  a  papi  javak  és  a  jezsuiták. 

Bethlen  ugyanis  azt  kivánta,  hogy  az  általa  birandó 
vármegyékben  létező  papi  javakat  is  ő  birhassa  élethosszig- 
lan. A  császár  világi  tanácsosai  hajlandók  voltak  a  béke 
kedvéért  beleegyezni;  de  a  főpapok  és  a  vakbuzgó  Ferdi- 
nánd —  «ki  aggódó  lelkiismeretének  megnyugtatása  végett 
a  hittudósokat  is  meghallgatta  >  —  máskép  gondolkoztak  és  — 
határoztak.  Ök  a  katholikus  egyház  birtokainak  csorbításáról 
és  a  protestáns  hitfelekezeteknek  oly  szabadságáról,  minőt  a 
fejedelem  követei  követeltek,  hallani  sem  akartak,  ő  felsége, 
mondák,  koronázásakor  hittel  fogadta,  hogy  az  egyházi  urakat 
is  jogaikban  megtartandja,  a  hazai  t(')rvények  s  a  kánonok 
is  úgy  kivan ván,  hogy  azokból  semmi  sem  idegeníttessék  el. 


262  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Erre  a  fejedelem  követei  azt  válaszolták,  hogy  a  tör- 
vény nem  ellenzi  a  papi  javaknak  az  ország  közszükségeire 
való  ideiglenes  fordítását.  E  tekintetben  hazai  példák  sem 
hiányoznak.  Juthat  tehát  az  egyházi  uraknak  is  valami,  a 
fejedelemnek  is  valami. 

A  mi  a  jezsuitákat  illeti,  azokra  nézve  hivatkoztak  a 
rendeknek  azon  kívánságára,  miszerint  azok  az  országból 
kizárandók.  Decz.  5-ki  ülésben  előterjesztettek  a  már  fentebb 
közlött  utasításoknak  némely  módosításai. 

Ugyanis  az  első  pontnak  a  jezsuitákat  illető  záradéka 
ekképen  fogalmaztatott:  «A  jezsuiták  pedig,  mivel  azok  az 
ország  megegyezése  nélkül,  sőt  a  közvégzeménynek  és  néhai 
méltóságos  gr.  Thurzó  György,  Magyarország  nádora,  mint 
a  királyi  fenség  után  főfő  magistratus  ünnepélyes  tiltakozá- 
sának ellenére  jöttek  be  az  országba  s  coUegiumokat,  ingatlan 
jószágok  képére  bitorollak  és  birtokba  vettek,  mindnyájan 
az  országból  száműzessenek* 

A  királyi  hitlevél  tizenhét  pontjának  sértetlen  fenmara- 
dásán  kívül  azt  is  erősen  hangsúlyozták,  hogy  az  országos 
tisztségek,  érdemes  és  régi  családokból  származó  személyek- 
nek, valláskülönbség  nélkül  adományoztassanak.  ^ 

Ferdinánd  e  kérdéseket  lehetőleg  háttérbe  szorítani 
igyekezett.  A  papi  javakra  nézve  a  decz.  18-ki  ülésen  ismé- 
telve kijelentette,  hogy  mivel  azoknak  adományozása  lénye- 
gesen királyi  jogot  képez,  tehát  azt  követeli  a  feyedelemtől, 
hogy  az  átengedeudő  országrészben  az  egyházi  jogokat  kivétel 
nélkül  bocsássa  neki  át.  A  jezsuitákra  nézve  külön  nem  nyi- 
latkozik, csak  átalánosságban  igéri,  hogy  ha  a  fejedelem 
mérsékeltnek  fog  mutatkozni,  különösen  azon  kérdésekben, 
melyek  az  ő  lelkiismeretét  és  becsületéi  illetik,  azon  eset- 
ben ő  is  nagylelkű  lesz. 

Másnap  az  által  kívánta  nagylelkűségét  bebizonyítani, 
hogy  Bethlennek  engedte  át  Abaujvármegyét  Kassával  egye- 
temben :  de  csak  azon  esetre,  ha  a  többi  feltételeket  elfogadja 

'  Eszterházy  I.  268.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       263 

és  ha  azon  lesz,  hogy  a  rendek  kívánalmaiból  maradjon  ki 
mindaz,  mit  lelkiismeretének  sérelme  nélkül  meg  nem  adhat. 
Különös,  hogy  az  itt  megígért  Abaiy  helyett  visszakiváiya 
a  már  elébb  odaengedett  Borsódot. 

Erre  nézve  Bethlen  biztosai  mondák:  «a  mi  Telséges 
urunk  szintén  óhajtja  a  békét ;  a  császári  királyi  felség  által 
neki  engedélyezendöket  köszönettel  és  hálával  veendí;  de 
ahhoz  nincs  remény,  hogy  a  már  egyszer  megígért  valamely 
megyéről  lemondjon.  Ferdinánd  biztosai  végre  Borsódot  is 
felajánlották,  de  oly  értelemben,  hogy  valamennyi  tized,  Tiszán 
innen  úgy,  mint  Tiszán  túl,  továbbá  az  egyházi  jószágok  és 
jövedelmek  ö  felségét  és  a  többi  birtokosokat  illessék. 

Bethlen  biztosai  erre  kinyilatkoztatták,  hogy  a  fejedelem 
igenis  kész  a  tiszáninneni  tizedeket  ő  felségének  hagyni  s 
kész  az  egyházi  férfiaknak  visszaadni  valamennyi  egyházi 
jogokat  Liszka  és  Kisfalud  kivételével.  Itt  azonban  felszólalt 
Pázmány,  hosszasan  bizonyítgatván,  hogy  Jjiszkát  és  Kis- 
faludot  nem  lehet  a  fejedelem  kezében  hagyni,  mert  —  úgy- 
mond —  ez  a  király  lelkiismeretének  sérelmével  járna,  mint 
a  ki  megesküdött  a  főpapoknak,  hogy  őket  jószágaik  birto- 
kában megtartja,  ö,  t.  i.  a  szóló,  nagy  áron  vette  meg  a 
liszkai  tizedet  és  ha  ez  most  elvétetnék,  nagy  kára  lenne 
nemcsak  neki,  hanem  a  szepesi  prépostságnak  és  káptalannak 
is,  mint  a  melynek  egyéb  jövedelme  alig  van. 

Hosszabb  vita  után  sem  bírván  e  tárgyban  megálla- 
podásra jutni,  Ferdinánd  és  Bethlen  elé  terjesztetett  a  kérdés. 
Az  adományozásokra  és  beírásokra  nézve  Ferdinánd  biztosai 
azt  kívánták,  hogy  a  fejedelem  által  adományozott  és  beirt 
jószágok  azonnal  ingyen  adassanak  vissza  elébbi  birtokosaik- 
nak. Bethlen  biztosai  pedig  a  bécsi  békekötés  eljárására 
hivatkozva,  az  országgyűlés  elé  valónak  állították  az  ügyet. 
Ez  is  Ferdinánd  és  Bethlen  elé  felebbeztetett  ^ 

Egyébként  Ferdinánd  biztosai   decz.    19-én    benyújtott 


»  Eszterházy  I.  269—271.  1. 


264  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Írásbeli  nyilatkozatának  idevonatkozó  pontjai  ekképen  hang- 
zanak : 

t.  Ö  császári  királyi  felsége  legkegyelmesebb  urunk,  az 
összes  karokat  és  rendeket  szabadságaikban  és  kiváltságaik- 
ban meg  akarja  tartani.  A  bécsi  békekötés  czikkelyeit  s  az 
1 608-ban  boldog  emlékezetű  Mátyás  császár  és  király  koro- 
názása előtt  és  után  hozott  végzéseket  —  úgy  mindazáltal^ 
hogy  a  bécsi  czikkelyekben  a  katholikus  hitvallás  s  az  egy- 
házi státus  mellett  megállapítottak,  világosan  ismételtek  gya- 
nánt tartassanak  —  az  ő  felsége  szerencsés  koronázása  előtt 
megengedett  és  elfogadott  alkupontokkal  együtt  kegyelmesen 
megtarlandja  s  másokkal  is  meg  fogja  tartatni;  egyes-egyedül 
a  tizenkettedik  és  tizenharmadik  pont  kivételével,  melyek 
közül  amaz  már  nem  szükséges,  miután  Csehország  s  más 
szomszéd  tartományok,  melyek  Magyarországgal  elébb  szövet- 
kezve voltak,  nemcsak  kibontakoztak  ilyetén  szövetkezésök 
terhétől,  hanem  az  illető  okleveleket  is  ő  felségének  kezeihez 
juttatták:  az  utóbbi  pedig  a  státusok  kívánalmainak  hetedik 
pontjával  s  Magyarország  fentartásával  egyenesen  ellenkezik. 
Mert  ha  Magyarország  a  keresztyénségnek  előfala,  a  mint 
hogy  tagadhatlanul  az  is,  joggal  kivántathatik  erre  a  keresz- 
tyén országoktól  segély;  miután  azonban  ezen  országok  és 
tartományok  megtagadnák  a  segélyt,  ha  elvül  állíttatik  fel^ 
hogy  hadaik  a  végvárakból  kirekesztve  legyenek,  úgy  látszik, 
az  ország  fentartásának  érdeke  követeli,  hogy  ezen  feltétel 
vagy  hagyassék  ki,  vagy  módosíttassék. 

2.  Az  amneslia  megadatik  .  .  . 

3.  Ö  felsége  a  békeszerződés  megkötése  napjától  szá- 
mítva hat  hónap  lefolyása  alatt  országgyűlést  fog  hirdetni  s 
abban  az  összes  státusok  valamennyi  sérelmeit,  a  második 
alkuponthoz  képest  tettlegesen  meg  fogja  szüntetni .  . . 

A  többi  pont  nincs  összefüggésben  a  vallás  ügyével, 
azért  e  bel  ven  mellőzhető. 

Bethlen  követei  sürgették  a  tárgyalások  befeijezését. 
Követelték  a  végválaszt  Ferdinánd  követeitől  először  a  Ceáe- 
delem  kielégíttetésére.   aztán  a  rendek   kívánalmaira  nézve 


A  BIAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       265 

Ezek  decz.  30-án  jelentést  küldtek  uroknak  a  dolgok  állásá- 
ról, még  mindig  attól  tartván,  hogy  a  fejedelem  követei  •rej- 
tekben tartanak  valamit  vagy  a  templomok,  vagy  a  jezsuiták 
vagy  más  ilyesmi  tárgyban,  melylyel  csak  Bethlen  kielégí- 
tésének biztosítása  után  akarnak  előlépni ».^ 

A  király  azzal  lepte  meg  kétkedő  követeit,  hogy  nyomós 
politikai  okoknál  fogva,  még  aznap,  t.  i.  decz.  31  én  meg- 
erősítette a  békepontokat.  ^  Bethlen  szintén  a  viszonyok  kény- 
szerűsége miatt  elfogadta  az  eléje  terjesztett  megállapodásokat. 

A  szerződési  oklevelek  aláirattak  és  kicseréltettek.  Beth- 
len példánya  főpontjaiban  ekképen  hangzott: 

<Mi  Gábor,  Isten  kegyelméből  a  Római  Szent  Birodalom 
és  Erdély  fejedelme,  Magyarország  részeinek  ura,  a  székelyek 
gróQa  s  Oppeln  és  Ralibor  herczege. 

Emlékezetül  adjuk  jelen  levelünk  által  értesítvén  minde- 
neket, kiket  illet,  hogy  a  Magyarországban  minap  keletkezett 
mozgalmak  lecsendesítésére,    némi   biztosainknak  —  —    — 

teljhatalmú  leveleket  adván  —  ezen  biztosok,  miután  a 
rómaiak  szentséges  császári  s  Német-,  Magyar-  és  Cseh- 
országok   királyi   felségének   szintén    teljhatalmú    levelekkel 

ellátott  biztosaival  —  —  —  —   —  —  —  —  —  — 

—  —  —  a  morva  őrgrófságban  kebelezett  Nikolsburg  váro- 
sában összejöttek  volna:  az  ezen  mozgalmak  és  újdonságok 
megszüntetésére  és  lecsendesítésére  mindkét  félről  tartott  s 
irányzott  több  rendbeli  és  különféle  értekeződések  után,  a 
mondott  szentséges  császári  és  királyi  felséggel,  a  béke  és 
kölcsönös  kiengesztelődés  alulirt  egyességében,  ajánlkozásai- 
ban  és  feltételeiben  állapodtunk  meg,  melyek  ekkép  követ- 
keznek : 


>  U.  o.  277.  L 

'  Thorzó  Szaniszló  jan.  é-völ  ezeket  írja  Czobor  Erzsébetnek : 
Akarám  kegyelmednek  értésére  adnom,  hogy  az  Ur  isten  az  szent 
békességet  tegnapi  napon  .  .  .  szerencsésen  végbe  engedte  vinnünk, 
kiért  6  szent  fölségének  dicsértessék  örökkön  örökké  az  ő  áldott 
neve  ....    TöH.  Tár  1879.  444.  1. 


266  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

A  fejdelem  úr  egyszerűen  és  teljesen  leteszi,  lemondván 
róluk  örökre,  a  királyi  czímet,  valamint  Magyarország  öszves 
igazgatását,  kormányzását  s  jelvényeit;  és  soha  semmi  szín 
alatt  sem  fog  az  ország  igazgatásába  és  kormányzásába 
avatkozni  s  beléelegyedni,  azokat  mindazáltal  kivévén,  melyek 
jelen  szerződés  erejénél  fogva  a  fejdelem  úrnak  engedélyez- 
tetnek. 

A  fejdelem  úr  az  ő  felségének  hagyandó  városokat 
várakat  és  végházakat  valamennyi  ágyúkkal,  lőporral,  erős- 
ségi és  hadiszerekkel,  úgy  a  mint  most  vannak,  a  felség 
biztosai  kezéhez  adandja,  azoktól  semmit  ki  nem  vivén  s  el 
nem  szállítván. 

A  fiscalis  jószágokat  és  öszves  jövedelmeket,  nem- 
különben a  szintén  ő  felsége  részére  visszatartandó  aknákat 
és  mindennemű  érczbányákat  is,  az  ezekhez  tartozó  minden 
eszközökkel  egyetemben,  minden  károsítás  és  rontás  nélkül 
ö  felsége  ezen  biztosainak  kezéhez  adandja  és  juttatandja. 
És  ezentúl  nem  is  fog  ilyetén  jövedelmeket  bitorolni  vagy 
elfoglaltatni. 

Mindezeknek  átadására  és  foganatosítására  pedig  még 
ezen  értekezlet  közben  mindkét  részről  biztosok  neveztesse- 
nek   hasonszámmal,    —  —  —  —  —  —  —  —  —  —  — 

Az    ország    szent   koronáját   a   fejdelem    még   mielőtt 
biztosai  Kassára  érkeznének,    oda  fogja  vitetni  s  a  korona- 
őrökkel és  ö  felsége  biztosaival  a  koronát  és  a  hozzá  tartozó 
ereklvéket  sértetlenül  kivitelni  és  Trencsén  városába  szállít- 
tatni    —  —  —  —  —  —  —  —    —    addig   tudniillik,   míg 

a  legközelebbi  országgyűlés  alatt,  Pozsonyba,  mint  az  őrzé- 
séül az  előtt  kijelölve  volt  helyre,  kellő  módon  visszavitetik, 

A  szepesi  kamara  levéltárát  is  vizsgálják  meg  és  lel- 
tározzák   —    —    —  — —  — 

Az  ezen  mozgalmak  közben  akár  egyháziaktól,  akár 
világiaktól  elfoglalt  valamennyi  várakat  és  bármi  néven  neve- 
zendő fekvő  jószágokat  kiboesátván  a  fejdelem,  —  előbbi 
uraiknak  és  birtokosaiknak,   az  ország  visszaadásának  ezen 


A  MAGVAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       267 

határideje  alatt,  halasztás  és  ellenszegülés  nélkül,  az  ő  felsége 
által  neki  engedélyezett  területeken  is,  visszaadandja,  vala- 
mint a  leveleket  és  okiratokat  s  a  káptalanok  pecsétéit  is, 
ha  ily  esek  találtatni  fognak,  de  mindazok  kivételével,  melyek 
eddigien  netalán  valakinek  beirattak  vagy  ajándékoztattak  és 
melyek  a  fejdelem  úrnak  ő  felsége  által  engedélyeztettek. 

A  mi  pedig  a  világi  s  egyházi  jószágoknak  egyszerű 
és  szolgálatokért  tett  adományozásait  illeti,  azokat  az  ország 
valamennyi  státusaiból  ő  felsége,  a  fejedelem  úrnak  engedé- 
lyezett területekre  nézve  pedig  ő  általa  kinevezendő  és  átkül- 
dendő  biztosok  —  köztök  az  országnak  még  fennlevő  ren- 
des birái  is  és  ha  időközben  ő  felsége  országbiról  nevez, 
ennek  elnöklete  alatt  —  az  oklevelek  kicserélésétől  számítva, 
két  hónap  közben  vizsgálják  meg  és  hajtsák  azonnal  végre. 

A  beirványok  s  a  fejdelem  úr  által  elzálogosított  jószá- 
gok maradjanak  érvényességben,  míglen  a  státusok  e  javakat 
a  közelebb  tartandó  nyilvános  országgyűlésen  felszabadítand- 
ják  és  azokat,  kik  a  pénzt  adták,  kielégítendik ;  ezentúl  pedig 
semmiféle  beirványok,  bármi  czím  vagy  űrügy  alatt,  ne  tör- 
técgenek  többé. 

A  fejdelem  által  történt  nemesítések  maradjanak  érvé- 
nyességben, úgy  mindazáltal,  hogy  a  mondott  legközelebbi 
országgyűlésen  az  illető  oklevelek  bemutattassanak,  miszerint 
a  nemesség  tudva  legyen  s  e  tekintetben  csorba  ne  üttessék 
a  törvényeken. 

Néhai  gróf  Homonnai  György  örököseinek  váraikat  és 
jószágaikat  a  fejdelem  úr  az  ország  általadása  után  azonnal 
a  gróf  hátrahagyott  özvegyének,  mint  természetes  és  törvé- 
nyes gyámnönek  s  az  árvák  kezéhez  adandja —  — 

A  foglyokat,  azokat  t.  i.,  kik  szabadságuk  visszanyerése 
iránt  még  nem  szerződtek,  a  fejdelem  úr  minden  váltságdíj 
nélkül  elbocsátan(íja  s  hajdani  szabadságuknak  visszaadandja. 

ígéri  továbbá  a  fejdelem  úr,  hogy  ezentúl  a  császári 
királyi  felség,  a  fenséges  ausztriai  ház  s  ennek  hű  alattvalói 
ellen  sohasem  fog  ellenségeskedést    elkövetni  s   fegyverhez 


268  ZSILINSZKY    MIHÁLY, 


nyúlni;  nem  is  fog,ja  őket  háborgatni; 


A  császári  királyi  felség  viszontag  a  fejdelem  urat,  jogá- 
nál és  császári  hatalmánál  fogva,  a  római  szent  birodalom 
fejdelmévé  teszi  és  nyilvánítja.  Azonkívtil  Sziléziában  két 
herczegséget,  Oppelnt  és  Ratibort,  a  czímek  és  czímerek 
szabad  használatával  s  mindazon  joggal,  hatósággal  és  jöve- 
delmekkel, melyekkel  azokat  a  néhai  fejdelem  somlyai  Báthori 
Zsigmond  birá,  birtoklá  és  élvezé  vala,  a  fejdelem  úrnak  és 
saját  ágyékából  s  törvényes  házasságból  származandó  fiai 
egyikének,  ilyesek  nemlétében  pedig,  fogadott  fiának  és  öcs- 
csének,  ifjabb  Bethlen  Istvánnak,  élte  hosszára  kegyelmesen 
adományozza:  az  egyházi  jószágok  s  a  clerus  jövedelmei, 
mentességei  és  hatóságai  s  a  katholikus  hitvallás  gyakorlata 
ezen  herezegségekben  is  épségben  és  sérelem  nélkül  marad- 
ván és  semmi  áron  sem  levén  szabad  akár  a  fejdelem,  akár 
más  valakinek,  azokat  más  hitvallás  behozatalával  vi^y 
egyébképen  változtatni  vagy  zavarni. 

A  czímre  nézve  kegyelmesen  megegyezik  ö  felsége,  hogy 
Erdély  fejdelmének  szokott  czímén  kívül,  a  római  szent  biro- 
dalom méltóságos  fejdelmének  s  Oppeln  és  Ratibor  hercze- 
gének  czímével  is  élhessen. 

Ezekhez  ő  felsége  a  mondott  fejdelem  úrnak  az  ország 
Tiszán  túl  és  Tiszán  innen  fekvő  hét  egész  megyéjét,  úgy 
mint :  Szatmárt  a  hasonnevű  erősséggel,  Szabolcsot,  Ugocsát, 
Bereget,  Zemplént,  Borsódot,  Szendrő  kivételével  (az  ottani 
harminczad  jövedelmei  mindazáltal  a  fejdelem  úr  részére 
maradván)  és  Abaujt  Kassa  városával,  öszves  régi  széleikkel 
és  határaikkal  a  Tiszán  innen  s  a  Tiszán  túl,  jövedelmeikkel 
és  fiscaUs  járandóságaikkal,  teljes  törvény  hatósággal,  és  kor- 
mányzással egyetemben,  de  mégis  a  következő  feltételek  alatt, 
életének  napjaira  birni  és  birtokolni  engedélyezi. 

A  fejdelem  úrnak  engedélyezett,  felébb  említett  hét 
megyében  a  katholikus  hitvallás  s  az  egyházi  hatóság  békén 
maradván,  mindenütt  szabadon  gyakoroltathassanak 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       269 

A  fejdelem  úr  az  öszves  tiszáninneni  tizedeket  az  egy- 
háziak s  a  törvényes  birtokosok  részére  hagyja. 

A  mondott  megyék  az  ország  törvényeinek  s  igazság- 
szolgáltatási ügyekben  a  nádornak  s  az  ország  rendes  bírái- 
nak legyenek  alávetve  a  szokásos  végrehajtásokkal ;  s  köve- 
teiket is  szokott  módon  az  országgyűlésekre  küldjék  és  utalják, 
hol  a  mágnások  s  az  országgyűlésekre  meghívatni  szokott 
mások  is  jelen  legyenek,  de  mégis  a  fejdelem  úr  tudtával, 
ki  az  országgyűlés  tartásáról  is  fog  ő  felsége  által  bizton 
értesíttetni.  Ezen  megyék  egyébiránt  szabadságaikban  és  kivált- 
ságaikban meg  fognak  tartatni.  Az  egyházi  jószágok  adomá- 
nyozása pedig  s  a  patronátus  jog  ezen  megyékben  ő  felsége 
részére  épségben  maradjon. 

A  Magyarország  szent  koronájára  magszakadásból  vagy 
olyasoktól,  kik  az  ország  rendes  birái  által  az  ország  köz- 
végzeményeihez  képest  örök  hűtlenség  vétségében  fognak 
elmarasztaltatni  vagy  bármi  más  törvényes  módon  jogszerűleg 
háramlandó  jószágokat  érdemes  személyeknek,  ő  felsége  helyes- 
lésének bevárása  mellett,  adományozhassa  a  fejdelem  úr, 
melyeknek  megerősítése  engedélyeztetni  fog  ő  felsége  által 
és  kanczelláriájában  ingyen  kiadatni. 

A  mondott  megyék  föispánai,  valamint  a  végek  és 
hajdúk  kapitányai  és  várnagyai  is,  a  városok  és  kiváltságos 
mezővárosok  birái  és  tanácsnokai,  a  jelenvalók  s  a  jövendő- 
ben levők,  kik  az  ország  általadására  kitűzött  határidő  alkal- 
mával a  fejdelem  úrnak  esküsznek,  ő  felsége  biztosai  előtt 
is  különösen  e  pontokra  fognak  esküdni. 

Hogy  a  fejdelem  úr  életében  is  ő  császári  királyi  fel- 
sége s  utódai,  Magyarország  törvényes  királyai  és  Magyar- 
ország s  az  ő  hív  alattvalóik  ellen,  ellenségeskedést  senkinek 
parancsaira  és  szorgalmazásaira  sem  fognak  elkövetni: 

és  noha  ő  felsége  a  törökkel  kötött  békét  a  kitűzött 
határideig  meg  akarja  tartani:  ha  mindazáltal  török  háború 
állana  be,  a  fejdelem  úrnak  engedélyezett  ama  megyék  lakosai 
és  véghadai,  nemkülönben  mint  az  ország  többi  megyéi, 
ilyetén  háborúban  hűséges  és  ernyedetlen   szolgálatot   köte- 


270  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

lesek  tenni  ö  felségének  és  utódainak,   Magyarország  törvé- 
nyes királyainak; 

végre,  hogy  a  fejdelem  úr  halála  esetére,  ö  felségének 
és  utódainak  Magyarország  törvényes  királyainak,  teljes  enge- 
delmességére s  az  országgal  egyesülésre  azonnal  és  tettleg 
vissza  fognak  térni  s  a  törököknek,  az  ország  megirt  részei- 
ből, semmi  ürügy  és  szín  alatt  egyáltalában  semmit  sem 
fognak  odaengedni  vagy  általadni.  Mely  végekről  a  fejdelem 
is  erejéhez  képest  úgy  fog  gondoskodni,  hogy  az  ellenséges- 
kedés minden  veszélyétől  mentek  maradjanak  Azonfelül 
Erdély  is  biztosítani  fogja  ő  császári  felségét  és  utódjait, 
Magyarország  törvényes  királyait,  hogy  a  mondott  hét  me- 
gyére és  Kassa  városára,  jog  vagy  önAödés  czímmel  nem 
tart  semmiféle  igényt  s  azokban  ő  felsége  kegyelmes  meg- 
egyezése nélkül  nem  is  fog  katonákat  toborzani. 

Munkács  várát  valamennyi  jószágaival  és  bárminemű 
tartozandóságaival  ö  felsége  háromszázezer  magyar  forintig 
beirja  és  elzálogosítja  a  fejdelem  úrnak  s  örököseinek  és 
utódainak,  valamint  hagyatékosainak  is,  azon  feltétel  alatt, 
hogy  magának  a  fejdelemnek  életében  még  a  tőkepénz  lefize- 
tésével se  válthassák  vissza,  az  ő  kimúltával  pedig,  az  örö- 
kösöktől és  utódoktól  vagy  a  kiknek  hagyományozni  fogja, 
máskép  ne,  hanem  csak  a  mondott  háromszázezer  magyar 
forint  leolvasásával  vétethessék  el  és  váltathassék  ki. 

Beleegyezik  továbbá  ő  felsége,  hogy  a  fejdelem  úr  Tokaj 
várát,  a  jelenleg  hozzá  tartozó  valamennyi  jószágokkal,  nem- 
különben Tarczal  és  Keresztúr  mezővárosokkal  együtt  mos- 
tani birtokosaiktól,  ugyanazon  feltételek  alatt,  a  mint  ők 
birtokolják,  saját  maga  és  örökösei,  utódai  s  hagyatékosai 
számára   letévén,   azoknak   a   pénzt  visszaválthassa;  —  — 

Határozatba  ment  az  is,  hogy  azon  esetre,  ha  a  fejde- 
lem úrnak  engedélyezett  birodalomban  jószágokat  tartó  orsaság- 
lakosok  és  nemesek  közül  egynémelyek  ő  felsége  biralmai- 
ban  akarnának  lakozni,  az  nekik  szabad  legyen,  a  fejdelem  űr 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        271 

biralmában   öszves  javaik  épségben    maradván;   mi  ő  fel* 
sége  részéről  is  fog  engedélyeztetni. 

Valahányszor  a  fejdelem  úrnak  kivánsága  leszen  ö  fel 
sége  országaiban  és  biralmaiban  bárminemű  fegyvereket 
szükségeihez  képest  venni,  megszerezni  és  onnan  saját  biral- 
mába  szállítani,  ez  neki,  ő  felsége  előleges  megkeresése  után, 
szabad  legyen  a  csak  ő  felségét  illető  vámnak  minden  fizetése 
nélkül. 

Szintúgy  szabadságában  álljon  a  fejdelem  úrnak,  a  maga 
használatára  és  szükségére,  bármily  mesterségbeli  állapotú 
kézműveseket  ő  felsége  országaiból  és  biralmaiból  felfogadni 
és  meghívni. 

£s  noha  a  törökkel  mindkét  részről  megtartandó  a  béke : 
ha  mindazáltal  ő,  a  török,  a  jelen  békekötés  miatt  magának 
a  fejdelem  bíralmából  némi  végeket  és  végházakat  kivánna 
adatni,  mi  tőle  erősen  fog  megtagadtatni;  és  ha  e  miatt  haddal 
menne  a  fejdelem  ellen :  akkor  ő  felsége  mind  saját,  mind  a 
római  szent  birodalom,  Spanyolország  katholikus  királyának 
s  más  külföldi  királyok  és  fejdelmek  kieszközlött  erejével  és 
támogatásával  idején  segédére  leszen  a  fejdelemnek  feltéve, 
hogy  a  fejdelem  idejekorán  értesíti  ő  felségét,  ki  nem  mulasz- 
tandja  el  viszont  az  ügyet  a  birodalom  fejdelmeinél  és  státu- 
sainál s  a  katholikus  királynál  szorgalmazni  s  akaratukról 
és  segélyeikről  a  fejdelem  urat  minél  előbb  bizonyossá  tenni. 

A  történt  békeszerződésről  és  megállapításról  ö  felsége 
tudósítani  fogja  Lengyelország  fenséges  királyát,  megkeresvén 
őt,  hogy  közte  és  a  fejdelem  úr  s  országaik  és  tartományaik 
között  jó  s  biztos  szomszédság  uralkodjék,  de  a  fejdelem  úr 
is  (igyekezzék  kellőképen  alkalmazkodni .  .  .* 

Ferdinánd  a  maga  részéről  1622  jan.  7-én  kelt  okleve- 
lében a  következő  szavakkal  biztosítja  a  nikolsburgi  béke- 
kötésnek pontjait: 

<Mi  Ferdinánd  stb.  Emlékezetül  ac^juk  stb.  Mivelhogy 
mi    a   Magyarországunkban    minap    támadott   belmozgalmak 

»  Eszterházy  I.  278—291.  1. 


272  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

békességes  lecsendesítésére  némi  biztosainknak  úgy,  mint 
tisztelendő  stb.  tanácsosainknak  teljhatalmat  adtunk  s  ezen 
biztosaink  a  méltóságos  Bethlen  Gábor  ürnak  stb.  szintén 
teljhatalmú  levéllel  ellátott  követeivel,  úgymint  tekintetes 
stb.  a  mondott  fejdelem  tanácsosaival,  a  morva  őrgrófságunk- 
ban  létező  Nikolsburgban  találkoztanak :  e  mozgalmak  s  lósá- 
gok megszüntetésére  s  lecsillapításái-a  mindkét  részről  irány- 
zott több  és  különféle  érlekeződések  után,  a  nevezett  fejdelem 
úrral  szövetkezett  Karokkal  és  Rendekkel  a  béke  és  kölcsönös 
kiengesztelődés  ezen  alólirt  egyezkedésére,  ajánlkozásaira  és 
feltételeire  léptünk  kegyelmesen,    mely  is  ekkép  következik: 

I.  Hogy  az  öszves  Karokat  és  Rendeket  szabadságaik- 
ban, mentességeikben  és  kiváltságaikban  kegyelmesen  meg- 
erősítendjük ;  a  bécsi  békekötés  czikkelyeit,  a  Mátyás  császár 
és  király  koronázala  előtt,  az  Ürnak  1608-ik  esztendejében 
kiadott  határozmányokat,  a  szerencsés  koronázásunk  előtt 
külön  hitlevél  mellett  általunk  megengedett,  elfogadott  és 
megerősített  tizenhét  alkuponttal  együtt  kegyelmesen  meg- 
tartandjuk  s  mások  által  megtartatandjuk  s  a  mondott  tizen- 
hét alkupontot  a  közelebb  beállandó  országgyűlésen  a  törvény- 
czikkelvek  közé  iktattatni  és  kihirdetni  méltóztatandunk : 

»  7 

II.  hogy  valamennyi  Karoknak  és  Rendeknek,  kik  fel- 
ségünkkel  kiengesztelődve   lesznek,   mindannak    amnisti^ját 
és  feledését,   mi  1619.  martius  havának  4-ik  napjától  fogva 
mostanig  innen  s  túlnan  történt  és  elkövettetett,  kegyelmesen 
megadjuk,    úgy  hogy  minden  gyilkosságok,  rablások,  foszto- 
gatások, várel fogások,  városok,  mezővárosok,  falvak  és  jószá- 
gok elfoglalásai,   általában   pedig  az  ezen  időközben  tett  és 
elkövetett  öszves  erőszakok,  senkinek  bármily  állású,  rendfi 
és  kitünésű  legyen,   be  ne  tudassanak,   hanem    magoktól  és 
egyszerűen  eleii vesztetve   legyenek   és   soha   semmi   időben. 
bármily  keresett  módon  vagy  szín  alatt,   a  miatt  sem  a  mi 
felségünk  és  utódaink,  Magyarország  törvényes  királyai,  sem 
a  kárvallott  országlakosok  egymás  irányában,  se  nyilván,  se 
titkon,  sem  törvényszéken,  sem  annak  kívüle,  sem  közvetve, 
sem  közvetlenül  se  nem  akadályoztathassanak,  se  bármiképen 


A  BIAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       í?73 

terheltethessenek.    Sőt  ezek  megannyiari.  a  mondott  idö- 
özben  elkövetett  tetteikre  nézve,  akármily  felperesek,  ügyé- 
^^zek   és   perlekedők   elöl   mind  törvényszéken,   mind   ennek 
Bcivüle,   szabadok  legyenek  s  egészen  felmentettek  és  szaba- 
^okul  s  felmentettekül  tartassanak;  felettök  ne  is  ítélhessen 
^  ne  merjen  ítélni  semmiképen  bármily  rendes  biró,  hanem 
*<3sak  felségünknek  s  a  többi  uraknak  és  nemeseknek  szám- 
^idásra  köteles  szolgáik  felett,  kik  innen  kivétetvén,  csakugyan 
számadásra   fognak  vonatni.   Ha  úgy  találtatik,   hogy   tőlök 
^^kár  a  mi,  akár  a  státusok  jövedelmei  fegyverrel  vagy  erő- 
szakosan vétettek  el,  ez  esetben  ilyetén  jövedelmek   vissza- 
adására ne  legyenek  kötelesek.  Ha  a  mondott  Karok  és  Ren- 
dek közül  egynémelyek   bármily   várakat,   kastélyokat    vagy 
erősségeket   önkényt   vagy   kénytelenül  adták  is  volna  által 
a  magyaroknak  és  külföldiek,  törökök  vagy  tatárok  segédével 
nekünk  vagy  a  szomszéd  tartományoknak  kárt  tettek,  nem- 
különben szabad  városokat,  bányákat,  mezővárosokat  falvakat, 
pusztákat,   taksákat,   vámokat  és  bármily   néven   nevezendő 
jövedelmeket   el-  és  lefoglaltak   s  mások   részére   bitoroltak 
volna,  legyenek  ők  is  azonképen,  mint  a  többiek,  felmentve, 
úgy  azonban,  hogy  ilyesektöl  teljességgel  tartózkodjanak  ezen- 
túl. Valamint  viszont  Magyarország  lakosai  s  a  hozzá  tartozó 
tartományok  és  megyék  nekünk  és  utódainknak,  Magyarország 
törvényes  királyainak,   örök  hittel,   hűséggel  és  engedelmes- 
séggel országosan  kötelezendik  le  magokat :  miszerint  épség- 
ben  maradván  az  ország  jogai  és  szabadságai,   elpártolást, 
lázadást,  felkelést,  közbékebontást,   szomszéd  tartományokra 
támadást  s  pusztítást,  belső  vagy  külső  összeesküvést,  törö- 
köknek, tatároknak   s   más  bármily   ellenségeknek   Magyar- 
országba és  a  szomszéd  tartományokba  bevezetését  s  magán 
gyülekezéseket  ellenünk   és   az   ország  java   ellen   művelők 
nem  lesznek  soha  mindörökké  s  ilyeseket  bármily  szín  vagy 
űrügy  alatt  meg  sem  kisértenek; 

III.  hogy  mondott  Magyarországunkban  minél  előbb  s 
legfelebb  hat  hónap  alatt,  ezen  oklevél  kicserélésétől  számítva 
tartandó  országgyűlést,  ha  előbb  nem  volna  hozzá  alkalom, 

Zfilinssky:  Magyar  országgyűlések.  IS 


274  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kihirdetendünk ;  s  abban  az  öszves  státusoknak  valamennyi 
sérelmeiket,  a  második  alkuponthoz  képest  foganatosán  meg- 
szűnt etendjük  ; 

IV.  hogy  minden  alkalmas  és  szükséges  eszközhöz  fogunk 
nyúlni,  miszerint  mondott  Magyarországunk  véghelyeí  meg- 
erősíttessenek s  az  őrhadak  zsoldjukra  bizton  számot  tart- 
hassanak ; 

V.  hogy  buzgón  azon  leszünk,  miszerint  a  törökket 
kötött  béke  ezentúl  is  a  kitűzött  határidőig  megtartassék,  — 
ajánlkozunk.  ^ 


Az  1622-iki  kolozsvári  és  beszterczei  országgyűlések. 

—  Május  1-^23.  —  8&eptetnber  29,  október  21,  — 

A  rendek  örömmel  veszik  a  fejedelem  elöteijesztését  —  Kolozsvárott 
akadémia  állíttatik.  —   Törvény  az  <új  keresztyének »-ről.  —  Az  aka- 
démia ellenzőiről. 

A  nikolsburgi  békepontok  értelmében  Bethlen  átadta 
Ferdinándnak  a  magyar  koronát ;  aztán  sietett  Erdélybe,  ho) 
már  harmadfél  év  óla  nem  volt,  hogy  a  május  1-jére  Ko- 
lozsvárra összehívott  országgyűlésen*  a  békének  illető  pont- 
jait törvénykönyvbe  iktattassa  és  hogy  felhatalmazást  kéljen 
a  rendektől  arra,  miszerint  a  megkezdett  tractát  folytathassa 
s  a  római  császárral  confoederatiót  köthessen. 

A  rendek  örömmel  értesültek  a  fejedelem  előterjeszté- 
seiből, hogy  a  béke  munkáján  sikerrel  fáradozik  és  megadták 
neki  a  kért  felhatalmazást,  de  természetesen  azon  kikötéssel^ 
hogy  a  római  császárral  kötendő  szövetség  ne  irányukon  a 
török  ellen,  nehogy  ez  által  Erdély  veszedelembe  döntessék. 

Lelkesedéssel  fogadták  a  rendek  a  fejedelmi  propositiók- 

'  Eszterházy  I.  292—295.  1. 

*  A  meghívó   levél  Kassán  kelt    márcz.  19-kén.    L.  SHUÍgifi  Sl. 

Erd.  országgy.  Emi.  VIII.  89.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       275 

nak  azon  pontját  is,  melyben  őket  egy  akadémia  felállítására 
hívja  fel. 

«Communibus  votis  et  suffragiis  végezték  az  statusok 
—  úgymond  a  VI.  articulus  —  hogy  Kolozsvárott  a  régi 
pápisták  puszta  klastromhelyén  építtessék  egy  akadémia, 
melyben  ö  felsége  bizonyos  föprofessorokat  constituálván, 
azoknak  bizonyos  és  örökké  megállandó  proventusokröl  is 
kegyelmesen  disponáljon. 

Nem  tagadha^uk  kegyelmes  urunk,  hanem  magunk 
szemeivel  is  eléggé  látjuk  az  tudós  embereknek,  kik  hazánk- 
nak sok  fődolgaiban  hasznosan  szolgáltának,  az  elmúlt  idők- 
ben forgott  sok  disturbiumokban,  mely  igen  elfogyatkoztanak 
közülünk,  ki  miatt,  ha  gondviselés  reá  nem  lészen,  rövid 
időn  országunk  és  maradékink  is  veszedelmesebb  állapotra 
juthatnak,  nem  lévén  támaszuk,  kik  az  gondviselésben  mind- 
nyájunknak succedá^janak.  Felségednek  an'ól  való  kegyelmes 
dispositióját  igen  dicséljük  és  javaUjuk,  holott  Felséged  ebbeli 
fogyatkozásinkat  restaurálni  akarván,  egy  közönséges  akadé- 
miának építéséről  gondoskodott ;  holott  pedig  az  akadémiák- 
nak állapotja,  kegyelmes  urunk,  csendességes,  nyugodalmas 
és  békességes  helyet  kivánjon,  ez  mi  szegény  hazánk  pedig 
gyakorta  véletlenül  oly  mótusokat  szenved,  hogy  az  miatt 
nemcsak  az  akadémia,  de  egyéb  helyek  és  állapotok  is  meg- 
háboroghatnak és  változhatnak. 

Kelletett  oly  közönséges  és  illendő  helyről  gondoskod- 
nunk, az,  ki  mind  securitással,  mind  állapottal,  helylyel  arra 
alkalmatos  lehessen.  Tetszett  azért  kegyelmes  unmk,  egész 
országul,  hogy  az  akadémiának  erigálása  ebben  az  helyben 
Kolosvár  városában  hgyen  az  pápistáktól  biratott  puszta 
klastromhelyén,  mely  mostan  vacál  és  a  nélkül  is  pusztában 
áll.  Ilyen  conditióval  és  örökké  állandó  végzéssel,  hogy  Isten 
Felségedet  reá  segítvén,  ennek  építésére  és  helyben  állatá- 
sára,  tudós  emberekkel,  professorokkal  annak  módja  szerint 
megrakván  és  ugyan  felruházván  és  öltöztetvén,  azoktól 
semminemű  időben,  semmi  okon,  semmi  változásokban,  se 
ezután  következendő   fejedelmektől,  se  egyéb  rendektől  soha 

18* 


276  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

el  ne  vétessék,  el  ne  abalienáltassék,  hozzárendelt  minden 
proventusokkal  egyetemben,  hanem  ezen  mostani  rendelér 
síinkben  álljon  és  maradjon,  mely  mostani  erővel  való  közön- 
séges deliberatiónkat  egész  országul  perpetuum  statútumnak 
mondunk  lenni  communi  ore  et  sufTragio.» 

Vallás-szabadságról  általában  nem  kellett  gondoskodni, 
mert  az  biztosítva  volt  Erdélyben.  De  az  üldözött  morvák  és 
csehek,  kiket  Bethlen  a  bányászat  emelése  czéljából  Alvinczen 
telepített  le,  oly  szertartást  követtek,  mely  némileg  külön- 
bözött az  erdélyi  protestánsok  szokásaitól  s  mely  szükségessé 
tette  azt,  hogy  ezek  szabadsága  is  törvényben  legyen  bizto- 
sítva. Ezeket  nevezték  a  rendek  «új  keresztyének  »-nek,  kikről 
a  XXIII.  articulus  szól  ekképen: 

«Az  új  keresztyének  is,  kik  most  itt  ben  vannak  és  ez- 
után is  bejőnek  ő  felsége  engedelméböl,  az  minemű  helyet 
és  szabadságot  ő  felsége  adott  nekik,  az  statusok  is  annak 
consentiálnak  és  confirmálják  articulusokban. 

Az  mely  új  keresztyének,  kegyelmes  urunk,  Felséged 
jó  akaratjából  ez  országban  bejöttének  és  immár  ugyan  meg 
is  telepedtenek.  Felséged  kegyelmes  parancsolatja  szerint 
azoknak  állapotjokról  országul  így  végeztünk,  hogy  azoknak 
az  új  keresztyéneknek  és  az  kiket  magok  mellé  azután  be- 
hozhatnának is  ez  országban,  minden  névvel  nevezendő 
mesterségek  szerint  való  munkájokat,  szabadon  excerceál- 
hassák.  Az  melyet  pedig,  tudniillik  Alvinczet,  Felséged  nekik 
rendelt,  abban  az  helyben  religiójokal  is  az  ő  szokások  sze- 
rint szabadon  exerceálhassák  és  senki  őket  abba  meg  ne 
háborítsa,  az  ország  közé  (sic)  semminemű  adózással  ne  tar- 
tozzanak, valakik  az  Felségedtől  rendeltetett  helyen,  tudni- 
illik Alvinczen  fognak  lakni,  hanem  az,  mint  Felséged  nekik 
adott  privilégiumokban  deciaráit,  hozzájok  való  kegydmes- 
ségét,  mi  is  országul  consentiáltunk  és  abban  megtartjuk.*  * 

A  törvényeket  Bethlen  május  23- kán  erősítette  meg  és 


*  Articuli  Dominorum  etc.  Ssnlágyi  S.  Erd.  orazággy.  emL  VHI. 
96.,  102.  1.   Veseely,  I.  200-261.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       277 

miután  az  épen  ez  időtájban  tartott  soproni  országgyűlésre 
menendő   követeket  kiküldötte  volna,  a  gyűlés  eloszlott 

Az  ugyanezen  év  őszén,  jelesül  szept.  29-kén  Besz- 
terczére  összehítt  országgyűlésről  keveset  tudunk.  A  fejedelmi 
előterjesztésekből  csak  egy  rész  maradt  fenn,  a  székelyekről 
szóló.  A  törvények  első  czikkelye  a  judaizáló  emberek  ellen 
régebben  hozott  törvényt  megerősíti  s  egyúttal  azokra  is 
alkalmaztatni  rendeli,  a  kik  az  felállítandó  akadémia  ellen 
ignominose  szólanak. 

« Minden  dicséretre  méltó  dolog  —  úgymond  a  törvény  — 
kegyelmes  urunk  és  fejedelmünk,  nemcsak  ez  világi  emberek, 
hanem  az  felséges  mindenható  Isten  előtt  is,  minden  ez  világi 
cselekedeteket  elsőben  is  az  Istennek  szent  nevének  dicsé- 
retire  néző  és  illendő  dolgokon  elkezdeni.  Az  mint  felséged- 
nek is  elméjét  és  szivét  mindenek  előtt  arra  indította  fel  ő 
szent  felsége,  hogy  az  ő  sz.  ismereti  és  vallása  kívül  tévelygő 
és  szent  nevét  káromló  embereket  az  religiónak  igazságára 
hozni  igyekezzék;  tudniillik  a  kik  az  judaizmust  mind  ez 
óráig  is  imitálván,  elhadni  nem  akarták,  az  felséged  és  az 
ország  jó  intézésére  is,  kik  felől  annis  superioribus  communi 
sufTragio  articulust  is  irtunk  volt.  Mely  articulus  most  is  in 
omnibus  punctis  et  clausulis  helyén  maradván,  annak  con- 
tinentiája  szerint,  ha  kik  az  négy  recepta  religión  kívül  afféle 
idegen  sectákon  levőknek  comperiáltatnak  lenni,  ezen  eléb- 
beni  articulusunknak  continentiája  szerint  per  directorem 
citáltassanak  az  terminusokra  ante  octavum  diem  és  ha 
táblák  nem  celebráltathatnak,  az  diaeta  alatt  is  azoknak 
causajok  revideáltassék  és  juris  ordine  convincáltatván,  az 
törvény  exequáltassék  is  és  azok  ellen  való  animadversióban 
is,  az  kik  az  akadémia  felől  per  ludibrium  ignominose  szó- 
lottak, azon  mód  és  processus  observáltassék.» 

Az  egyházi  nemesek,  t.  i.  a  papok  utódai  dolgának 
eligazítását  azon  időre  halasztották,  a  midőn  a  fejedelem 
Váradra  fog  menni.  Az  erről  szóló  IV.  t.-cz.  ekképen  kangzik : 

<Az  Bihar,  Kraszna,  Közép-Szolnok,  Máramaros  és 
egyéb  helyeken   in  partibus   Hungáriáé  existentibus  egyházi 


sí 78  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

nemeseknek,  mind  az  kik  Felséged  kegyelmes  parancsolatja 
szerint  mostan  itt  compareáltanak,  mind  az  kik  certis  ac 
probabilibus  de  causis  nem  compareálhattanak,  dolgoknak 
eligazítása:  végeztük  Felséged  kegyelmes  akaratjából,  hogy 
mostanról  differáltassék  és  ha  Isten  Felségednek  Váradra 
való  első  kimenetelit  engedi  békességben,  akkor  Felséged 
mellette  lévő  tanácsit  és  az  főrendek  közzOl  is,  az  kik  jelen 
lehetnek,  kik  között  az  mesterek  is,  ha  ott  lehetnek,  convo- 
cáltassa  és  dolgokat  akkor  revideáltatván,  az  érdemesekre 
méltóztassék  kegyelmes  tekintetinek  lenni,  helybenhagyván 
nemességöket  kegyelmes  igéreti  szerint.  Az  itt  benlevőknek 
penig  eligazítása  akkor  légyen,  mikor  az  Felséged  kegyel- 
messége tartja. » ^ 

Ezen  törvényeket  a  fejedelem  okt.  21-kén  erősítette  meg. 


Az  1622-ki  soproni  országgyfilós. 

—  Május  l'tŐl  augusetus  O-ig.  — 

I. 

Az   országgyűlés   összehívása,  elhalasztása   és   megnyitása.  —   A  kir. 

propositiók  nem  elégítik  ki  a  rendeket.  —  A  nádorválasztás.  —  Thurzó 

Szaniszló.  —  A  vallási  sérelmek  mellőztetnek. 

A  nikolshurgi  békekötés  alkalmával  Ferdinánd  azt  az 
Ígéretet  tette,  hogy  hat  hónap  lefolyása  alatt  országgyíllést 
fog  összehívni.  Mint  Bethlen  Erdélyben,  úgy  Ferdinánd  Ma- 
gyarországban személyesen  kívánta  előterjeszteni  az  ország- 
nak mindazon  nevezetes  változásokat,  melyek  az  közelebb 
lefolyt  idő  alatt  történtek.  E  végből  a  rendeket  eredetileg 
április  3-kára  hívta  össze  Sopronba.^  A  meghívókban  az 
ország   békéje   és    nyugodalma,   melynek   hdyreállítására    a 

»  Szilágyi  S.  Erd.  országgy.  eml.  VIII.  108.  és  110.  lapokon. 
Veaeely,  I.  261—262.  1. 

'  Sándor  Jánoshoz  és  a  vármegyékhez  intézett  meghívók  január 
lO-kéről,  Jászay  gyűjteményében. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       279 

Király  törekedett,  különösen  hangsúlyozva  van.  Hangsúlyozva 
-van  az  is,  hogy  e  gyűlésre  ö  felsége  személyesen  fog  lejönni, 
"fcogy  azokról,  melyek  a  béke  további  fentartására  és  védel- 
w:néTe  szükségesek,  a  rendekkel  együtt  tanácskozhassék. 

A   Bethlen    Gábornak   engedett  hét  vármegye  követei 

-■meghivatván  e  gyűlésre,  Kassán  történt  előleges  megállapodás 

-aszerint  az  iránt  folyamodtak   Ferdinánd  királyhoz,  hogy  az 

-országgyűlés  napját  június  l-jére  és  helyét  vagy  Pozsonyba 

^vagy  Nagyszombatba  tenni  kegyeskec^ék,  hogy  ekképen  ők 

ms   megjelenhessenek.   Lehetetlennek   monc^ák,   hogy   a  szo- 

^Katlan   árvizek   miatt   oly   messzefekvő   városban   megjelen- 

Siessenek.^ 

A  király  a  gyűlést  május  l-jére  halasztotta,  de  a  helyre 
nézve  nem  változtatta  meg  nézetét.*  Azon  hir,  hogy  a  király 
jelentékeny  hadsereg  kíséretében  akar  az  országgyűlésen  meg- 
jelenni, nagy  nyugtalanságot  idézett  elő  úgy  a  magyarországi 
mint    az   erdélyi  rendeknél.   Ebben   az  ország   szabadságait 
látták  ismét  veszélyeztetve.  Nem  is  maradtak  el  a  heves  fel- 
szólalások, söt  az  erdélyi  rendek  követeket  is  küldöttek  Bécsbe, 
hogy  attól  a  királyt  visszatartsák.  A  bizalmatlanság  mind  a 
két  részről   nagy  volt  és   így  új   bonyodalmakra  volt  ismét 
kilátás. 

Pázmány  Péter,  ki  1619  óla  folytonosan  Bécsben  lakott, 
nem  szűnt  meg  Ferdinándban  a  Bethlen  iránti  bizodalmat- 
lanságot  táplálni.  A  fejedelemnek  minden  mozdulatát  rosszra 
magyarázta,  minden  hallott  hirből  vészt  jósolt.  Azzal  ijesz- 
tette a  királyt  hogy  Bethlen  hívei  az  országgyűlésen  fel  akar- 
ják őt  hívni,  hogy  Németország  békéjét  állítsa  helyre,  hogy 
a  német  katonaságot  vonja  ki  Magyarországból  és  hogy  az 
egyházi  jószágokat  hagyja  a  tényleges  birtokosaik  kezében. 
Ez  pedig  oly  bajokat  idézhet  elő,  hogy  az  országgyűlést  ered- 
ménytelenül kellend  szétoszlatnia.^ 


'  Kelt  Kassán  márcz   19-kén  1622.  Jászay,  Gyűjt. 

«  Márczius  24-kéröl  szóló  új  meghivók.  U.  o. 

•  Velenczei  követ  jelentései  alapján  Fraknói,  Pázm.  II.  8.  1. 


280  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Nem  csoda,  hogy  a  király  sokáig  habozott,  vájjon  hát 
megnyissa-e  az  országgyűlést  vagy  nem.  Tanácsosai  e  rész- 
ben szintén  zavarban  voltak,  míg  végre  abban  történt  a 
megállapodás,  hogy  a  király  —  bár  kisebb  haderő  kísére- 
tében —   mégis  személyesen  jeleiyék  meg  a  rendek   között. 

A  rendek  már  szép  számban  voltak  együtt,  midőn  a 
király  jó  későn.  t.  i.  május  24-kén  megjelent  Sopronban. 
Kiséretében  voltak  családjának  tagjai,  főtisztviselői,  a  pápa, 
a  spanyol  király  és  a  flórenczi  nagyherczeg  követei. 

Másnap  a  királyi  várban,  a  rendek  körében  megjelent 
királyt  Pázmány  üdvözölte  az  egész  ország  nevében  és  át- 
vette tőle  a  királyi  propositiókat.  Ezekben  a  vallás  ügye 
nem  említtetik;  de  igenis  a  nikolsburgi  békekötésnek  meg- 
tartása. A  király  tanácsosai  szükségesnek  találták,  hogy  min- 
den polgár  jogainak  épségben  tartása,  a  birtokoknak  törvényes 
jogon  kézbe  való  adása  hangsúlyozva  legyen,  úgy  a  mint  azt 
a  nikolsburgi  békepontok  is  kívánják.  Idegen  országokkal  való 
szövetség  megkötése  kárhoztatva  van.  A  felvidéki  vármegyék 
visszacsatolására  való  alkalmas  módnak  keresése  sürgettetik. 
Egyébiránt  felhivatnak  a  rendek,  hogy  ők  magok  is  acyák 
elő  a  közjó  előmozdítására  vonatkozó  javaslataikat. 

Látni  való,  hogy  a  királyi  propositiókból  épen  az  hiány- 
zott, a  mit  a  rendek  leginkább  vártak  és  a  mire  a  király  a 
nikolsburgi  békekötés  okmányában  kötelezte  magát  A  rendek 
ugyanis  jogosan  várhatták,  hogy  a  király  a  hazai  törvények 
értelmében  a  koronázási  feltételeket  a  törvénybe  fogja  iktat- 
tatni: várták,  hogy  a  halomra  gyűlt  sérelmeket  meg  fogja 
orvosoltatni;  várták,  hogy  a  Forgách  Zsigmond  halála  által 
két  év  óta  üresedésben  volt  nádori  széket  be  fogja  töltetni 
és  hogy  végre  a  vallási  bonyodalmak  megszüntetésére  alkal- 
mas módokat  fog  a  rendek  figyelmébe  ajánlani. 

Mindezekről  azonban  a  király  mélyen  hallgatott;  elő- 
terjesztései tehát  csak  a  bizalmatlanság  és  elégedetlenség 
érzelmeit  kavarták  fel  i^jra,  a  mire  pedig  az  országnak  épen 
semmi  szüksége  sem  volt.  De  a  király  tanácsosai  és  külö- 
nösen a  klérus   ezzel  mit  sem  törődtek.   Jól  ismerték  ők  az 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       281 

ország  hangulatát;  tudták  azt  is,  hogy  a  királyi  propositiók 
azon  alakban,  nem  fogják  kielégíteni  az  ország  rendéit;  de 
azért  mégis  azt  javasolták  a  királynak,  a  ki  elég  gyenge  volt 
a  szentesített  törvényekben  és  békeokmányokban  a  magára 
vállalt  kötelezettségéről  megfeledkezni. 

A  főpapok  és  némely  főurak  ezzel  nem  gondolva  sür- 
gették a  kir.  propositióknak  napirendre  való  kitűzését.  De  a 
törvényekhez  ragaszkodó  megyei  és  városi  követek,  utasí- 
tásaikra hivatkozva,  mindenekelőtt  a  sérelmek  orvoslását  és 
a  fiádori  szék  betöltését  sürgették. 

Ezzel  ismét  két  táborra  volt  szakítva  az  országgyűlés. 
Szemben  állottak  egymással  a  főpapok  által  vezetett  főren- 
dek és  a  követek;  szemben  állottak  egymással  azok,  kik  a 
hatalomra  és  azok,  kik  a  törvényre  támaszkodtak.  Ez  pedig 
mindig  veszélyes  állapot  egy  országra  nézve.  Ferdinánd  nem 
titkolta  ellenszenvét  a  nádori  tiszt  ellen.  Ugy  tekintette  azt, 
mint  absolutistikus  törekvéseinek  és  hatalmi  intézkedéseinek 
föakadályát.  Attól  meg  épen  borzadott,  ha  e  méltóságra  eset- 
leg nem  az  ő  bizalmát  biró,  hanem  a  rendek  előtt  népszerű- 
ségnek örvendő  valamely  protestáns  férfiú  fogna  megválasz- 
tatni. A  főpapok  is  ettől  féltek  leginkább,  ezért  minden  be- 
folyásukat felhasználták  arra,  hogy  a  nádorválasztást  meg- 
akadályozzák. Ezzel  világos  tanúbizonyságát  adták  annak, 
hogy  egyházi  és  vallási  tekintetekből,  avagy  talán  önző  érdek- 
ből készek  az  ország  alkotmányának  és  törvényének  felfor- 
gatására is.  Könnyen  érthető  azon  gyűlölet,  mely  ezért  ellenök 
nyilatkozott  és  ha  nem  helyeselhető  is,  de  mindenesetre  iga- 
zolható a  másik  félnek  azon  hibája,  hogy  a  papság  iránti 
gyűlöletét  átvitte  a  r.  kath.  egyházra  is,  miből  az  ország 
romlása  nem  egyszer  következett. 

Most  is  a  Pázmánynyal  tartó  főpapok  és  főurak  csakis 
azért  ellenezték  a  nádorválasztást,  mert  a  közhangulatból 
látták,  hogy  protestáns  vallású  férfiú  körül  központosul  a 
bizodalom.  Thurzó  Szaniszlö  nevét  hangoztatták  minden- 
felől. Ez  eszébe  juttatá  a  papságnak  a  hatalmas  Thurzó 
György  nádorságát  mely  a  törvényszegéseknek  és  hatalmas- 


282  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

kodásoknak  egyáltalán  nem  volt  kedvező.  Természetes  tehát 
hogy  ehhez  hasonló  állapotot  sem  az  absolutistíkus  hajla- 
mokkal biró  király,  sem  a  vallási  türelmetlens^ben  meg- 
rögzött papság  nem  akart. 

Azonban  még  sem  lehetett  végletekre  vinni  a  dolgot 
Sok  szenvedélyes  vitatkozás  után,  melyben  a  papi  javak 
visszaadása  képezte  a  föbajt,  végre  a  főpapok  is  belenyu- 
godtak a  nádorválasztásba.  A  király  sem  tartotta  tanácsosnak 
világos  törvénysértéssel  ingerelni  tovább  a  rendeket.  Miután  a 
főrendek  megnyugtattattak  arra  nézve,  hogy  a  nádorválasztás 
után  az  elfoglalt  papi  javak  is  tárgyalás  alá  fognak  vétetni, 
némileg  helyreállott  a  rend  és  következett  a  nádorválasztás. 
A  király  a  katholikusok  közül  Eszterhdzy  Miklóst  szerette 
volna  megválasztatni.  Ezt  tette  a  jelöltek  közé  ErdMy 
Tamással  együtt.  A  protestánsok  közül  BaUhydni  Ferencz 
és  Thurzó  Szaniszló  volt  jelölve.  Az  érdekek  harcza  erősen 
folyt  e  férfiak  nevei  körül;  végre  június  «3-kán  szavazásra 
kerülvén  a  dolog,  Thurzó  Szaniszló  lett  megválasztva  nyolczvan 
szavazattal  Eszterházy  Miklós  hatvanöt  szavazata  ellenében. 
Még  az  nap  letette  az  esküt  és  nagy  pompával  hazakisér- 
tetett;  de  —  mint  az  eperjesi  követ  Naplója  mondja  — 
♦  csakis  az  evangélikus  rendek  által  >. 

Thurzó  nem  volt  kedves  embere  a  királynak,  jóllehet 
Kethlentől  való  elpártolása  óta  meglepő  buzgalmat  tanúsított 
a  király  érdekeinek  támogatásában.  Mint  nádor  nem  örökölte 
nagynevű  elődjének,  Thurzó  Györgynek  államférfiúi  bölcses- 
ségét és  határozottságát  Jellemén  végig  vonult  a  szélsőségek 
közötti  ingadozás.  A  protestáns  valláshoz  ugyan  ragaszkodott, 
de  úgy  látszott,  ho^ry  azt  is  inkább  ellenzéki  hajlamból,  mint 
meggyőződésből  tette.  A  katholikusok  iránt  engesztelékeny, 
sőt  barátságos  volt.  Nem  akarta  még  árnyékát  sem  elárulni 
a  részrehajlásnak.  De  azért  a  katholikusok  nem  biztak  benne 
Pázmány  csak  külsőleg  ismerte  őt  el  az  ország  legelső  méltó- 
ságának, máskülönben  az  udvarnál  ügyesen  ellensúlyozta 
hatalmát  és  befolyását.  Ez  annál  könnyebben  sikerült,  mert 
Thurzó  nem  épen  lovjigiasan  viselte  magát  előbbeni  ura  és 


-^  • 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        283 

fejedelme,  Bethlen  Gábor  iránt  Ezt  pedig  még  a  király  főbb 
emberei  is  rossz  néven  vették  neki.  A  hálátlanság  sohasem 
Jképez  ajánló  levelet  tisztességes  jellemek  előtt. 

Thurzónak  nádorrá   történt    megválasztatása   után,   a 
j  mlnius  4-iki  ülésben  azon  indítványnyal  léptek  fel  a  főpapok, 
l:3.ogy  most  az  elfoglalt  papi  javak  visszaadása  vétessék  tár- 
Ipryalás  alá.   De   a  rendek   ezt  határozottan  ellenezték   azon 
okból,  mivel  e  javak  visszaadásáról  csak  akkor  lehet  szó,  ha 
sxiajd  az  arra   vonatkozó  tőrvény  ő  felsége  által    megerősit- 
't.etik.    Különben  is  a   papi  javak  visszaadása  csak  magán- 
érdek, míg  ellenben  az  országos  sérelmek  mindenkit  egy- 
iránt  érdekelnek,  tehát  mindenek  előtt  ezeket  kell  elővennL 
Egy  hétig   folyt  e  felett   a   meddő   vita,    míg    végre    abban 
történt  a  megállapodás,   hogy  a  vallásügyi  sérelmek    félre- 
lételével az  országos  sérelmek  tárgyalása  tűzessék  ki  napi- 
rendre. 

A  sérelmek  pedig  nagy  halmazt  képeztek,  daczára 
annak,  hogy  a  múlt  pozsonyi  és  beszterczebányai  ország- 
gyűlések azok  megszüntetésére  igen  fontos  határozatokat  hoz- 
tak. Ámde  a  megyék  és  városok  követei  általában  azon 
utasítással  voltak  ellátva,  hogy  a  protestáns  vallás  szabad- 
ságáról alkotandó  törvénybe  felvétessék  az  *una  cum  templis>- 
féle  záradék;  vagyis,  hogy  a  protestáns  jobbágyoknak  sza- 
badságukban legyen  a  katholikus  földesurak  birtokain  levő 
templomaikat  használni.  Utasításul  volt  nekik  adva  az  is, 
hogy  a  Sz.-János  egyháza  Nagyszombatban,  melyet  1615  óta 
a  jezsuiták  birtak,  előbbi  birtokosainak,  az  apáczáknak  vissza- 
adassék,  miáltal  a  jezsuiták  végleg  ki  lettek  volna  zárva  a 
városból.  Sérelemnek  tekintették  azt  is,  hogy  a  czimzetes 
püspökök,  kik  egyházmegyével  nem  birnak,  az  ország- 
gyűlésen mégis  oly  szavazattal  birtak,  mint  a  valóságos 
püspökök. 

A  protestánsok  most  is  azt  követelték,  hogy  a  vallás- 
ügyben hozott  eddigi  törvények  és  határozatok,  jelesül  az 
1608-iki  koronázás  előtti  és  utáni  l.-czikkek,  a  Ferdinánd 
király  diplomájának   hatodik  feltétele  és  végre  a  nikolsburgi 


284  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

békekötés  pontjai  tiszteletben  tartassanak.  Ezért  külön  kül- 
döttséget menesztettek  a  nádorhoz  és  Sándor  Jánoshoz,  mint 
a  kik  a  nikolsburgi  tárgyalásokban  részt  vettek  s  ennélfogva 
az  ott  hozott  határozatok  érvényesítését  joggal  kívánhatták 
tölök.  Egyúttal  átüzentek  a  personálishoz  is,  hogy  mint  elnök 
a  vallásügyben  felszólaló  követek  iránt  több  türelemmel  visel- 
tessék és  idő  előtt  ne  igyekeznék  egyik  vagy  másik  rész 
javára  kimondani  a  végzést.  A  personális  mentette  magát 
s  egyúttal  igérte,  hogy  igazságosan  fog  eljárni. 

A  főpapok,  kik  külön  tanácskozásokat  tartottak,  június 
lü-kén  Pázmány  által  kijelentették,  hogy  a  vallás  ügyében 
eddig  hozott  határozatokon  felül  semmiféle  engedménybe  nem 
fognak  belenyugodni. 

Erre  a  pápai  nuncius  is  buzdította  őket,  ki  minden 
engedményt  úgy  tekintett,  mint  a  r.  kath.  egyház  tekintélye 
ellen  elkövetett  merényletet. 

Végre  a  protestánsok,  látva,  hogy  törekvéseiket  siker 
nem  fogja  koronázni,  június  13-kán  egy  szerencsétlen  javas- 
lattal kivánták  a  tárgyalások  menetét  megkönnyíteni,  jelesül : 
azt  indítványozták,  hogy  vallási  egyenetlenségeket  tisete 
szerint  a  nádor  intézze  el,  tekintet  nélkül  a  vallásra. 
ügy  látszik,  hogy  ez  indítvány  tételénél  megfeledkeztek  azon 
lehetőségről,  mely  szerint  esetleg  katholikus  nádor  is  lehet, 
a  ki  a  reá  ruházandó  hatalmat  épen  ellenök  fogná  felhasz- 
náltatni. Az  előrelátóbb  követek  ezt  nem  is  nagyon  sür- 
gették, sőt  ellenkezőleg  jól  felfogott  saját  érdeküknél  fogva 
a  katholikusokhoz  csatlakozva  kivánták  a  javaslat  elvette- 
tését.  Végre  szavazásra  kerülvén  a  dolog,  abban  történt  a 
megállapodás,  hogy  a  vallási  kérdés  marac^on  meg  változat- 
lanul elébbi  állapotában.  Minthogy  azonban  ily  általánosság- 
ban kimondott  határozat  mellett  az  elébbi  sérelmek  is  helye- 
selve látszottak  lenni,  a  kisebbségben  maradt  protestánsok 
óvást  emeltek  e  határozat  ellen.  A  béke  kedvéért  —  úgy- 
mond —  beleegyeznek  ugyan  az  előbbi  állapot  fentartásába, 
de  ragaszkodnak   a  vallásszabadságról   alkotott  törvényczik- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       285 

kékhez  oly  értelemben,  miként  azokat  Mátyás  föherczeg 
okmánya  magyarázta.^ 

Ezen  óvás  június  14-kén  a  felsőházban  a  sérelmek 
kapcsában  került  tárgyalás  alá.  A  főrendek  Széchy  Györgyöt 
és  Eszterházy  Miklóst  küldöttek  át  az  alsó  táblához,  hogy  a 
protestáló  rendeket  óvásuk  visszavételére  birják.  Ezek  hiába 
biztatták  őket  azzal,  hogy  az  óvás  visszavétele  esetében  a 
vallás  ügyében  hozott  határozatok  sértetlenül  tiszteletben 
fognak  tartatni;  a  protestáns  rendek  nagyobb  része  ebben 
nem  nyugodott  meg  és  a  vita  eredménytelenül  tovább  folyt. 

A  lőcsei  követek  június  17-kéről  irják  Sopronból :  «Az 
országgyűlés  már  szépen  bevégződött  volna,  ha  a  papok 
nem  lennének  ellenünk  oly  kemények.  Tizennégy  napot  czi- 
vakodással  töltőttünk  el  az  ő  jószágaik  visszaállítása  miatt; 
az  ország  nem  engedett  s  így  ők  voltak  kénytelenek  engedni. 
Így  mentünk  át  a  nádorválasztásra.  Most  néhány  nap  óta  a 
sérelmeket  vettük  elő.  Ebben  ismét  ellenünk  vannak  a  papok 
az  «una  cum  templis»  kérdésében.  Hiába  intik  Őket  szere- 
tetre és  egyetértésre,  nem  akaiják  megtartani  a  bécsi  béke- 
kötést.* 

Az  egri  káptalan  más  biztosabb  helyet  kivánt  az  ország- 
tói, jelesül  Eperjest  De  ez  ellen  felszólaltak  a  szabad  városok 
követei,*  kik  még  június  20-káról  irt  jelentésökben  is  panasz- 
kodnak, hogy  a  sérelmek  feletti  vita  eredménytelenül  folyik. 

*  Az  óvás  eredetije  a  nemzeti  múzeum  kézirattárában.  V.  ö. 
FrakDÓi,  Pázmány  II.  16.  1. 

'  Jetzs  scbon  etliche  Tag  habén  wier  die  Gravaminen  vor  unss. 
Aida  sein  sye  uns  widerumb  entgegen.  In  diesem  punct  «una  cum 
templis>,  man  ermant  sye  zue  Lieb  und  Einigkeit,  wir  begehrn  ja 
nichts  Neues,  der  Wienerischen  Pacification  und  der  17  Condition  nacb 
balten  wir  sicb,  aber  wir  kennen  an  ihnen  wenig  schaffen.  Gott  woll 
sye  bekheren   Követi  jelentés  v.  levélt. 

■  Wir  bedarffen  ibrer  nicbt  in  Stedten,  was  femer  vorgehn 
mochte,  weis  nur  Gott,  und  giebt  die  Zeit.  Wir  hoíTen  es  werden  die 
Spanschaften  nicbt  zugeben.  U.  o. 


286  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


11. 

Bethlen  követeinek  fogadtatása.  —  A  sérelmi  feliratok.  —  A  papi  jószá- 
gok visszaadatnak.  —   Bethlen  ezt  rossz   néven  veszi.  —   Az  ország- 
gyűlés bezáratik  augusztus  6-kán. 

Még  javában  folyt  a  politikai  és  magántermészetű  sérel- 
mek felett  a  vita,  midőn  Bethlen  követei  megérkeztek  Sopronba. 

A  fejedelem  ugyanis  nehéz  sziwel  fogadta  a  birt,  hogy 
Magyarország  rendéi  hajlandók  azokat,  kik  az  előbbi  zavarok 
idején  papi  birtokot  kaptak  adományul,  ezen  birtokoktól 
minden  kárpótlás  nélkül  megfosztani.  Ezért  követeket  küldött 
hozzájok.  kik  június  22-kén  bemutatták  urok  megbízó  levelét 
és  annak  nevében  fel  is  kérték  a  rendeket,  hogy  hiveit  hagyják 
meg  azon  birtokokban,  melyeket  tőle  adományképen  vagy 
zálogba  nyertek;  vagy  ha  ez  nem  volna  lehetséges,  akkor 
gondoskodjanak  megfelelő  kártalanításról. 

A  rendek  kevés  rokonszenvvel  fogadták  a  követeket, 
sőt  midőn  a  fejedelemnek  adandó  válasz  felett  tanácskoztak, 
némelyek  igen  kemény  szavakban  törtek  ki  ellene  azért,  mi- 
vel levelében  a  rendeket  « kedvelt  rendéinek*  nevezte.  Leg- 
dühösebb  volt  e  miatt  a  nádor,  ki  azzal  akarta  a  fejedelemtől 
való  függetlenségét  bebizonyítani,  hogy  öt  eszélytelen  fel- 
háborodásában «fattyunak»  merte  nevezni,  kinél  ő  —  a 
nádor  —  sokkal  előkelőbb  családból  származik.  E  hang  nagy 
botránkozást  idézett  elő  a  finomabb  érzésű  és  hidegebb  vérű 
férfiak  előtt  s  bár  nem  teljesítették  a  fejedelem  óhajtását, 
mégis  illetlennek  találták  az  ily  kifejezéseket  oly  ember  irá- 
nyában, a  kit  a  magyar  rendek  egy  lázas  pillanatban,  épen 
egy  Thurzó  indítványára,  királyoknak  választottak  volt. 

Másnap,  t.  i.  június  20-kán  felolvastatott  a  sérelmek 
tárgyában  tett  felterjesztésre  érkezett  királyi  leirat.  Ebben  a 
király  késznek  nyilatkozott  a  rendek  sérelmeit  orvosolni  lehe- 
tőleg még  ezen  országgyűlés  alatt.  De  voltak  olyan  pontok 
is,  melyekre  nézve  nehézségeket  tett,  például  a  pénz  és  had- 
ügyre vonatkozólag.  Ez  ellen  a  rendek  természetesen  i^jra 
felírtak   s  igyekeztek  a  felhozott  érveket  meggyengíteni  egy 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       287 

második  és  hannadik  sérelmi  feliratban,  —  míg  végre 
július  7-kén  megnyugodtak  a  király  Ígéreteiben. 

Egy  kérdés  volt  csak,  melyre  nézve  a  rendek  egymás 
kőzött  sokáig  nem  tudtak  egyetértésre  jutni,  t.  i.  a  sokszor 
feszegetett  papi  jószágok  visszaadása.  Egyrészt  az  erdélyi 
fejedelem  követei,  másrészt  pedig  a  főpapok  igényei  támasz- 
tottak nehézségeket,  jóllehet  a  nikolsburgi  béke  e  tekintetben 
világosan  szólt.  Ugyanis  az  illető  pont  azt  mondja,  hogy 
Bethlen  az  egyháziaktól  és  világiaktól  elfoglalt  jószágokat 
visszadja.  Azon  javak  visszaadásáról,  melyeket  ő  adományo- 
zott, országos  bizottság  fog  intézkedni.  Azok,  melyeket  elzálo- 
gosított, tényleges  birtokosaiknál  maradnak,  mig  őket  a  jövő 
országgyűlés  kárpótolni  fogja. 

A  javak  visszaadása  tehát  bizonyos  feltételekhez  volt 
kötve,  melyeknek  teljesítése  nélkül  a  visszaadás  nem  is  volt 
érvényes.  Igen,  de  a  megfosztottak  nehezen  várták  a  kérdés 
eldöntését  és  minden  követ  megmozgattak  arra  nézve,  hogy 
minél  elébb  visszakapják  javaikat.  Minthogy  azonban  8z 
érdekek  ellentétes  volta  nagyon  nehezítette  az  ügy  tisztába- 
hozatalát, az  országgyűlés  jul.  7-én  bizottságot  nevezett  ki, 
melynek  feladata  volt  véleményes  javaslatot  készíteni  egyes 
fenforgó  esetekben. 

Midőn  e  bizottság  két  nap  múlva  beadta  véleménye.s 
jelentését,  élénk  viták  indultak  meg  a  rendek  között.  Kiindu- 
lási pontul  a  nikolsburgi  egyességnek  illető  megállapodásai 
szolgáltak.  Világos  volt  azon  értelem,  hogy  azok,  kik  a  fejede- 
lemtől szolgálataik  fejében  kaptak  ily  jószágokat,  vagy  a  kik 
kölcsönzött  pénzösszegek  fejében  zálogba  nyertek  ilyeneket, 
kárpótlást  igényelhetnek.  De,  midőn  ezt  a  többség  elismerte, 
nehézségre  talált  azonnal,  mihelyest  az  jött  szóba,  hogy  ki 
által  és  mikor  történjék  a  fentemlített  módon  adományozott 
és  elzálogosított  jószágok  tényleges  birtokosainak  kártala- 
nítása? 

E  tekintetben  két  vélemény  állott  egymással  szemben. 
Az  egyik  párt,  t.  i.  az,  mely  a  papsággal  tartott,  azt  kívánta, 
hogy  a  Bethlen  által  elfoglalt  jószágok  azonnal  bocsáttassa- 


288  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

nak  régibb  birtokosaik  kezébe;  a  kártalanítás  pedig  halasz- 
tassék  el  a  jövő  országgyűlésre.  A  másik  párt,  melyhez  tar- 
toztak a  fejedelem  követei,  ellenben  azt  kivánta,  hogy  a  tény- 
leges birtokosok  csak  akkor  adják  vissza  e  birtokokat,  ha 
kárpótlást  nyertek  érte:  miből  természet  szerint  következett, 
hogy  ha  a  kártalanítás  a  jövő  országgyűlésre  halasztatik.  a 
jószágok  is  addig  maradnak  a  tényleges  birtokosok  kezében 
Bethlen  követei  így  magyarázták  a  nikolsburgi  békekötésnek 
illető  pontját;  és  helyesen,  mert  a  szövegezésen  kívül  maga 
a  dolog  természete  is  ezt  hozta  magával. 

Ámde  a  papság,  mely  eddig  is  fájdalmasan  nélkiílözte 
némely  birtokait,  mást  olvasott  ki  a  nikolsburgi  békepontok- 
ból és  türelmetlenül  sürgette  a  birtokoknak  azonnali  vissza- 
adását. Szerinte  csak  a  visszaadás  lett  ezen  országgyűlésre 
utasítva,  a  kártalanítás  idejéről  és  módjáról  nem  történt 
intézkedés.  A  bécsi  békekötés  után  is  ügy  történt,  hogy  a 
kártalanítás  több  évvel  a  visszaadás  után  eszközöltetett.  Most 
is  azért  nem  történhetik  meg  rögtön,  mert  az  illetők  nincsenek 
mind  jelen  s  így  követeléseik  tulajdonképeni  jogalapja  meg 
sem  határozható. 

A  vita  folyamán  mindenik  párt  a  maga  nézetének 
helyességét  bizonyítgatta ;  visszamentek  a  nikolsburgi  tanács- 
kozmányok  történetére,  hogy  az  illető  pontoknak  igazi  értel- 
mét kimagyarázhassák.  Mind  ez  azonban  haszontalan  szó- 
szaporítás volt.  Sem  az  egyik,  sem  a  másik  párt  nem  engedett : 
de  mivel  Thurzó,  az  üj  nádor,  ezen  kérdésben  is  Bethlen 
elleni  törekvésekkel  kívánta  bizonyítani  a  királyhoz  való  hű- 
ségét, szótöbbséggel  kimondatott,  hogy  az  elfoglalt  birtokok 
haladéktalanul  adassanak  vissza;  a  kártalanításról  pedig  a 
jövő  országgyűlés  gondoskodjék.  A  jószágok  visszaadásának 
ideje  aug.  23-ára  tűzetett  ki. 

Nem  szükség  mondani,  hogy  e  végzés  határtalan  örömöt 
okozott  az  egyházi  rendnél  mely  ez  eredményt  néhány  nap 
előtt  is  alig  merte  remélleni.  Ez  kétségtelenül  Pázmány  egyik 
legnagyobb  vívmánya  volt.  Az  eszes  főpap,  hogy  Thurzót  -^ 
ki  Bethlentől  15  ezer  forint  erejéig  zálogban  bírta  a  jezsuiUSik 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       289 

túróczi  prépostságát,  melyet  tehát  szintén  vissza  kellett  bocsá- 
tani —  e  kérdésben  megnyerje,  az  illető  összeget  kifizette 
neki.  Ezzel  a  nádor  le  volt  kötelezve ;  és  mivel  a  saját  érdeke 
ki  volt  elégítve,  egész  buzgósággal  a  papság  malmára  hajtotta 
a  vizet. 

Ez  mélyen  sértette  Bethlent.  Sokszor  igen  keserűen 
fakadt  ki  a  magyar  országgyűlés  ellen.  így  többek  között 
jul.  23-án  Szebenböl  iija,  hogy  nem  kevés  búsulással  érti 
az  országgyűlés  azon  eljárását,  miszerint  az  általa  adomá- 
nyozott jószágokat  az  illetőktől  minden  kárpótlás  nélkül  elvé- 
tetni rendelte.  <Sokat  csodálkozunk  —  úgymond  —  ilyen 
articulus  csináláson,  honnét  és  micsoda  okokból  mehetének 
arra,  holott  az  nemes  Magyarország  minket  királyának  vá- 
lasztván, authoritást  és  szabadságot  adott  volt,  hogy  a  papi 
jószágokat  és  az  országgal  ellenkezők  javait,  ha  bizonyos 
határnapig  nem  jelentkeznének,  az  ország  szükségére  inscri- 
bálhassuk.» 

Hivatkozik  az  erről  szóló  békepont  szövegére,  mely 
szerint  az  illető  jószágok  maradnak  az  illetők  birtokában, 
míg  az  országgyűlés  azok  pénzbeli  kielégítéséről  nem  gon- 
doskodik. Ezt  a  király  elfogadta,  aláirta ;  hogyan  végezhetett 
a  gyűlés  ezzel  ellenkezőt!  Nem  az  van  a  diplomában,  hogy 
az  történjék,  a  mit  az  országgyűlés  végezni  fog,  hanem  hogy 
ő  felsége  azt  fogja  megtartani,  a  mi  Nikolsburgban  végez- 
tetett és  hogy  az  illetők  pénzbeli  kárpótlást  kapnak. 

Annak  okáért  —  u.  m.  —  minékünk,  az  a  végezés 
igen  illetlennek  látszik,  ezért  nem  egyezhetünk  belé,  nem  is 
engedhetjük  executióját.  ^  Figyelmeztette  Ferdinándot,  hogy 
teljesítse  a  nikolsburgi  egyezség  pontjait ;  az  illető  adomá- 
nyozott urakat  pedig  felhívta,  hogy  jószágaikat  addig  ki  ne 
adják,  míg  e  tekintetben  a  császár  másként  nem  intézkedik. 

ügyanily  neheztelésről  tesz  tanúbizonyságot  a  hét  megyé- 
hez jul.  13-án  *  és  Eszterházy  Miklóshoz  okt.  18-án  irott  levele 

1  Bethlen  pol.  lev.  373.  V.  ö.  Pray  Collect.  Tom.  I.  69.  sz. 
<  Eaeterházy  M.  élete  I.  312.  1. 

Zsillnsiky  :  Magyar  országgyűlések.  Id 


290  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

\3y  melyben  a  többek  között  ezeket  irja :  « —  az  múlt  ország- 
gyűlésében  végeztetett  articuluaok  láttatnak  igen  kétségessé 
tenni  az  békességnek  fenállhatását,  ha  ő  felsége  kegyelmesen 
velünk  való  végezésiről  meg  nem  emlékezik  és  az  conditíók 
szerént  nem  fogjuk  accomodálni  magunkat,  kiről  ő  felségét 
eddig  is  requiráltiik  és  instáltuk  volna;  de  érsek  uram  irása 
szerint  várakoztunk  az  ő  felsége  hozzánk  küldött  követire^ 
mivel  mi  ő  felségéhez  solemniter  expediáltuk  volt  követeinket^ 
ki  ha  nem  leszen  is,  csak  értsük,  ő  felségét  ugyan  requirálni 
igyekezünk,  mert  az  kegyelmetek  végezése  szerint  lehetetlen- 
nek látjuk  az  állapotnak  csendességben  való  maradását,  holott 
igen  ellenkezik  az  nikolsburgi  conditiókkal ...» 

Az  országgyűlés  csakugyan  nem  volt  alkalmas  arnu 
hogy  a  békét  hosszabb  időre  biztosítsa.  A  királyi  propositiók 
tárgyalása  alatt  a  vallás  kérdése  többször  előfordult;  de  az 
új  nádort  megnyert  papság  következetesen  vissszaverte  a 
protestánsokat,  kik  a  német  katonaság  kivezetése  mellett  is 
mindvégig  erélyesen  harczoltak.  A  nádor  és  a  papság  maga- 
tartása oly  jeleneteket  idéztek  elő,  melyek  épen  nem  voltak 
alkalmasak  arra.  hogy  az  országos  rendek  az  augusztus  6-án 
bezárt  országgyűlésről  nyugodt  kedélylyel  hazatérve  lecsilla- 
píthatták volna  az  elégületlenséget. - 


^  Bethlen  pol.  lev.  375.  1. 

^  Ezen  országgyűlés  Diariumát  lásd  Kovachich  gyűjteményében 
a  N.  Muz.  kézirattárában. 


NEGYEDIK  FEJEZET. 

A    NIKOLSBüRGI   BÉIKÍITÖL   BETHLEN 

HALÁLÁIG. 

1628-1629. 
Az  1623.  ós  1624-ki  tanácskozások. 

í. 

A  béke  tarthatatlan.  —  A  felvidéki  rendek  kassai  gyűlése  követeket 
kiUd  ki  a  beszterczebányai  tárgyalásokra.  —  A  tanácskozmány  ered- 
ménytelen. —  Bethlen  Fehérváron  gyűlést  tart.  —  A  tárgyalások  meg- 
hiúsulása  után  fegyvert   fog   a   nikolshurgi   pontok   meg  nem  tartása 

miatt.  —  Új  béketárgyalások  kezdetnek. 

Sem  a  nikolsburgi  béke,  sem  az  arra  következett  1622-ki 
soproni  országgyűlés  nem  biztosította  a  várva  várt  békét. 
Az  a  körülmény,  hogy  a  vallásügyi  sérelmek  orvoslása  egyik 
gyűlésről  a  másikra  halasztatott,  csak  arra  ösztönözte  az 
egymással  szemben  álló  felekezeteket,  hogy  szervezkedjenek 
és  ujabb,  talán  még  erősebb  harczok  küzdelmeire  készek 
legyenek. 

Tudjuk,  hogy  Pázmány  még  a  múlt  soproni  ország- 
gyűlés alatt  is  püspöki  tanácskozmányokat  tartott  a  többi 
főpapokkal,  azon  czélból,  hogy  a  katholicismus  ügyét  mind 
a  nevelés,  mmd  a  tudomány,  mind  a  vagyoni  és  társadalmi 
befolyás  tekintetében  emelje.  A  jezsuiták  ismét  megnyitották 
nagyszombati  iskoláikat ;  és  a  pápa  új  buzgóságra  ösztönözte 
a  rend  atyáit :  a  király  pedig  birtokok  visszaadása  által  erő- 
sítette munkájukat. 

19* 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.       293 

tétben  a  császárhoz  is  követeket  küldött;  de  «a  nikolsburgi 
végezés  szerint  —  úgymond  —  császártól  ő  felségétől  certi- 
ficaltatván,  az  elmúlt  soproni  generális  gyűlésre,  magunk 
akaratjából  ő  kegyelmek  követjeket  felküldvén,  ott  hosszú 
ideig  való  végezések  után,  mikor  egész  ország  neve  alatt 
emanáltatott  artikulusokat  megláttuk  és  olvastuk  volna  és 
azokban  némely  dolgokat  nem  egy  helyeken  vettük  volna 
eszünkbe,  melyek  ex  diametro  mind  a  nikolsburgi  végezések- 
kel  ellenkezni  láttatnának,  mind  pedig  a  magunk  méltóságá- 
nak nem  homályosan  derogálnának,  nem  mondhatjuk,  hogy 
azokat  minden  részeiben  méltán  javalhatnók».  £s  minthogy 
a  fejedelem  úgy  gondolja,  hogy  a  rendek  sem  értették  meg 
jól  a  császárral  kötött  egyezséget  és  a  soproni  országgyűlés 
határozatainak  voltaképeni  czéljával  nincsenek  tisztában,  azért 
kivánta  ezt  itt  előadni. 

A  császár  diplomájából  világosan  kitetszik,  hogy  a  feje- 
delem jurisdictiója  és  gubernatiója  a  hét  magyar  megyében 
biztosítva  vagyon;  mégis  a  soproni  végzések  az  ő  követei- 
nek ellenmondása  daczára  és  a  nikolsburgi  békepontok  elle- 
nére is,  megsértik  az  ő  fejedelmi  kormányának  szabadságát. 
Ezt  ő  a  rendeknek  tudomásul  hozza  fel  csak;  a  maga 
részéről  határozottan  kijelentvén,  hogy  «a  soproni  articulusok 
közül  azokat,  melyeket  a  nikolsburgi  végezésekkel  ellenkezni 
avagy  fejedelmi  authontásával  ellenkezni  manifeste  láttatnak* 
megtartani  nem  fogja. 

Felhivja  a  rendeket,  hogy  küldjenek  ki  a  magok  kebe- 
léből néhány  tagot,  kikkel  együtt  ő  megjelölné  az  elköve- 
tett hibákat,  s  megmutatnák  a  nikolsburgi  békének  valódi 
értelmét.  * 

*  Propositiones  Serenissimi  principis  et  Dni  Dni  Gabrielis  dei 
gratis  sacri  romani  imperii  et  Transylvanie  principis,  patrium  Regni 
Hangariae  Domini.  Siculonim  Comitis.  ac  Oppuliae  Ratiboriaeque  dncis 
etc.  etc.  dominis  proceribus,  magnatibus  et  nobilibus  coeterisque  sep- 
tem  comitatuam  regni  Hungáriáé  ditione  suae  serenissimae  celsitudinis 
subjacentium  ablegatis.  in  liberam  et  regiam  civitatem  Cassoviensem 
convocalis  exhibitae.  Tört.  Tár.  1889.  évf.  448— 4r53.  1. 


294  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  rendek  hálával  fogadták  a  fejedelem  előterjesztéseit 
és  ámbár  nem  lelkesedtek  minden  egy^es  javaslata  mellett, 
mégis  kívánságához  képest  Kamuthi  Farkast  és  Kassai  Istvánt 
küldöttek  ki  a  béketárgyalások  folytatására.  Ezek  a  király 
küldötteivel,  kiknek  élén  Dallos  Miklós  győri  püspök  állott, 
haladéktalanul  a  munkához  fogtak  Beszterczebdnyán,  ^  De 
csakhamar  kitűnt,  hogy  a  kiegyezés  lehetetlen.  A  fejedelem 
követei  urok  sérelmeinek  orvoslását  és  a  nikolsburgi  béke 
pontos  megtartását  sürgették.  A  király  követei  ellenben  ki- 
jelentették, hogy  addig  érdemleges  tanácskozásba  nem  is 
bocsátkozhatnak,  míg  Bethlen  a  király  területén  tart  kato- 
nákat. Kamuthi  ragaszkodott  kívánságához,  hogy  az  elköve- 
tett sérelmek  orvosoltassanak,  és  hogy  a  király  büntesse 
meg  a  prímást,  a  nádort  és  az  országbírót,  kik  a  béke  fel- 
bontásának legfőbb  okozói;  kárpótolja  az  elzálogosított  és 
beirt  javak  tényleges  birtokosait ;  végre  fizesse  le  azon  össze- 
geket, melyekkel  a  nikolsburgi  egyezség  értelmében  tartozik. 
Hosszas  vitatkozás  után  a  király  biztosai  százezer  forintot 
ajánlottak  fel  az  elzálogosított  és  beirt  javak  tényleges  bir- 
tokosainak kárpótlására:  Ígérték,  hogy  a  király  tartozását  ki 
fogja  egyenlíteni;  de  az  ország  legfőbb  méltóságait  viselő 
három  főúr  megbüntetéséről  hallani  sem  akartak.  És  mivel 
köztudomású  dolog  volt,  hogy  a  sérelmes  soproni  végzések 
hozatalánál  ezek  voltak  a  főtényezők  és  hogy  a  király  most 
is  ezek  szava  után  indul  a  tanácskozmány  eredménytelenül 
o.?zlott  el. 

Bethlen  tudta,  hogy  a  beszterczebányai  alkudozásnak 
semmi  eredménye  sem  lesz.  Csakis  azért  küldötte  oda  köve- 
teit, hogy  megmutassa  a  nikolsburgi  békének  igaz  értelmét 
és  hogy  ne  mondhassák,  hogy  a  békét  nem  akarja  előmoz- 
dítani. 

A  király  főbb  embereihez  irott  leveleiben  az  őszinte- 
séget tartja  a  béke  legfőbb  biztosítékául.  Márcz.  16-kán  irja 
Eszterházy  Miklósnak:  « Semmi  jót  nem  kezdünk  remélhetni 

»  Szalay :  Eszterházy  M.  élete  lí.  38.  és  39.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       295 

az  ő  felsége  tisztviselőinek  actáiból  békességünknek  sokáig 
megállhatása  felől ;  bizony  szintén  elunjuk  a  sok  rajtunk  való 
szegezgetéseket,  utánunk  való  czirkálásokat,  ellenünk  forraló 
practikákat  ez  embereknek ;  ez  nem  békesség,  a  mint  velünk 
kezdenek  bánni;  ha  a  hitel  köztünk  nincsen,  mi  haszna 
a  végezéseknek.  Jobb  aperto  marté  egymást  prosequálni. 
hogysem  mint  clandestinis  machinationibus  életünk  elfogya- 
tására  igyekező  emberekkel  színes  barátságot  viselnünk...*  ^ 

Pázmánynak  is  ily  értelmű  levelet  irt  márcz.  23-kán 
Tokajból:  « Szeretettel  kérjük,  legyen  azon,  hogy  álljon  fenn 
és  tartassék  meg  az  egyszer  köztünk  sok  munkával  véghez- 
vitetett sz.  békesség,  ő  felsége  és  kegyelmetek  ne  igy^ezzék 
minket  is  hírünkben,  nevünkben  így  meggyalázni,  a  mint  a 
soproni  gyűlésben  megkezdette... »* 

Ápril  3-kán  a  fejedelem  már  Nagyváradon  meghívó 
leveleket  irt,  melyekkel  az  erdélyi  rendeket  május  14-kére 
Fejérvárra  gyűjti  össze,  hogy  sérelmeit  előadhassa,  melyek- 
n^  orvoslását  Horváth  Gáspár  követe  által  hiába  sürgette 
Ferdinándnál.  Ezen  sérehnek  nem  voltak  csupán  vallásiak, 
h^nem  olyanok,  melyek  a  fejedelem  személyét  és  biztonságát 
illették.  S  minthogy  a  török  nem  a  vallás,  hanem  az  utóbbi 
által  volt  különösen  érdekelve,  még  az  országgyűlés  megnyi- 
tása előtt  megadta  Bethlennek  az  engedélyt  Ferdinánd  meg- 
támadására. 

A  fejedelmi  propositiók  is  leginkább  hadi  dolgokkal  fog- 
lalkoztak. A  vallás  ügye  szóba  se  hozatott,  mert  hiszen  min- 
denki tudta,  hogy  a  kitörendő  hadjárat  tulajdonképen  annak 
szabadságáért  fog  vívatni.  El  volt  mondva,  hogy  a  nikols- 
burgi  békének  pontjait  az  esztergomi  érsek  kiforgatta  eredeti 
értelmökből;  a  király  pedig  olyat  engedett  törvénybe  iktatni 
Sopronban,  a  minek  ellenkezőjére  kötelezte  magát.  A  nádor 
nyilvános  gyűlésen  a  császár,  pápa  és  spanyol  király  köve- 
teinek jelenlétében  a  rendek  előtt  monda,  hogy   az   adomá- 


*  Bethlen  pol.  lev.  377.  1. 
»  U.  o.  378.  1. 


296  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nyok  tiszteletben  tartása  csak  azért  tétetett  a  békepontok 
közé,  hogy  a  hadak  leszálhthatók  legyenek;  különben  nem 
bánja,  ha  e  pont  meg  sem  tartatik. 

Ilyen  hangulattal  oszlott  el  a  fejérvári  országgyűlés 
június  elején.  * 

E  hangulattal  szemben  Bécsben  is  megtették  a  harczías 
intézkedéseket ;  és  mivel  a  királynak  Németországba  kellett 
utaznia,  távollétére  Thurzó  nádor,  Pázmány  érsek,  Eszterházy 
Miklós,  Zrinyi  György  és  Bánfty  Kristóf,  mint  ideiglenes  kor- 
mányzók vették  át  az  ország  vezetését.  Bethlennel  ezek  érint- 
kezésbe tették  magukat  s  felhívták  a  béke  fentartására.  Ez 
a  sérelmek  orvoslását  követelte  a  királytól.  Végre  abban  tör- 
tént a  megállapodás,  hogy  úgy  a  fejedelem,  mint  a  király, 
a  felmerült  nehézségek  eloszlatására  még  egyszer  biztosokat 
fognak  kiküldeni,  kik  aug.  15-kén  Lőcsén  vagy  Eperjesen 
fognak  értekezi.* 

A  difficultások  —  úgymond  Bethlen  szept.  19-kén 
Eszterházyhoz  irott  levelében  —  olyak,  melyek  immediate 
ö  felségének  praesentiáját  és  a  statusoknak  jelenlételeket 
kivannak . . .  ezekre  gyűlés  kívántatott  volna,  melyet  a  hét 
holnaptól  fogva,  ha  ö  felsége  celebrált  volna,  most  hamarébb 
alkalmazhatnánk  rajtok;  mostan  immár  a  gyűlés  post  fes- 
tum  lévén,  mit  cselekedik  ő  felsége,  áll  a  maga  bölcs  ité- 
letin>.^ 

Ez  alatt  megkezdődött  a  hadi  működés.  Bethlen  szept 
l2-kén  Szendröröl  hirdette  a  vármegyéknek  és  városoknak, 
hogy  kénytelen  volt  ismét  fegyvert  ragadni,   mert  a   nikols- 


*  Bethlen,  hogy  országát  népesebbé  és  erösebbé  tegye,  megen- 
gedte a  zsidóknak  a  kerített  helyeken  való  lakást,  a  szabad  kereskedést 
és  szabad  vallásgyakorlatot  az  anabaptistákéhoz  hasonló  kiváltságokkal. 
Szilágyi.  Erd.  orsz.  Emi.  VlII.  14S.  1. 

^  Bethlen  levele  Pázmányhoz  jún.  30-ról.  MülerL  ÍS.  1.  Zeidler 
aug.  16-áról  jelenti,  hogy  Lőcsére  gyűlés  van  hirdetve,  hová  a  császár 
Pázmányt  és  Eszterházyt  küldi  ki.  Marcali,  Ujabb  regesták.  Tört.  Tár. 
1879.  évf.  529.  1. 

^  U.  0. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       297 

burgi  békekötés  czíkkeí  meg  nem  tartatnak,  méltósága  nyil- 
ván megsértetett,  ö  többször  sürgette  a  császárt  mind  levelek, 
nnínd  követek  által,  hogy  kötelességét  tegye  meg;  de  látja, 
hogy  csak  szavakkal  tartatik,  s  mivel  mást  jövőre  sem  vár, 
kénytelen  más  eszközökhöz  nyúlni.  Különben  kiemeli,  hogy 
a  protestánsok  jogait  mind  Magyarországon,  mind  a  szövet- 
séges tartományokban  fel  akarja  tartani. 

Még  e  hónapban  seregének  egyik  része  a  nógrádi  vára- 
kat és  a  bányavárosokat  vette  meg;  a  másik  Liptó  felé 
oiegy.  Októberben  bevette  Nagyszombatot  és  ugyanide  nov. 
l9-kére  összehívta  az  ország  rendéit.  ^  A  gyűlés  megnyi- 
tása előtt  háidainak  egy  részét  Morvába  küldötte  Mansfeld 
.segítségére,  s  mindenfelé  diadalmasan  ment.  úgy,  hogy  Bécs- 
ben a  kir.  udvar  menekülésre  gondolt. 

Ekkor  a  nádor  és  a  primás  közbenjárókul  léptek  fel 
Bethlennél.  Újra  békét  ajánlottak  fel  neki.  A  fejedelem  külső 
körülményeinek  változása  következtében  elfogadta  ezt,  annyi- 
val is  inkább,  mert  a  Nagyszombatra  összegyűlt  rendek  is 
határozottan  a  békét  óhajtották.  Hogy  pediglen  a  maga 
részéről  is  meggyőzze  ellenfeleit  őszinte  békehajlamairól, 
1624.  elején  Káldy  György  jezsuitát  küldé  el  Bécsbe  ez  irá- 
nyú ajánlatával.  Thurzó  nádor  a  gődingi  táborba  ment  Beth- 
lenhez, hogy  fegyverszünetet  s  ennek  alapján  új  béketárgya- 
lást hozzon  létre.  Ez  meg  is  történt.  A  fegyverszünet  1624. 
febr.  végéig  tartott,  azután  következtek  a  bécsi  béketárgya- 
lások. 


*  Bdfiffy  Kristóf  dunántúli  kapitány  meghivó    levele,  —  Bethl. 
poL  lev.  396.  1. 


2^8  2SILINSZKY  MIüáLY. 


11. 

Az  1624-ki  bécsi  békekötés.  —  A  fejedelem  és  a  király  kívánságai.  — 
Ez  utóbbi  nem  fogadja  el  alapúi  a  nikolsburgi  békét  —  Bethlen  kassai 
országgyűlése.  —  A  békepontok  máj.  8-kán  aláíratnak.  —  A  gyulafehér- 
vári gyűlés  végzése  a  jobbágyíiúk  iskoláztatásáról. 

Nem  lehet  mondani,  hogy  a  Bécsben  megkezdett  béke- 
alkudozások egyedül  a  vallási  kérdések  felett  folytak  volna: 
de  tagadhatatlan,  hogy  az  egymással  küzdő  két  pártnak  fő- 
mozgató  eleme  a  vallási  buzgóság  volt,  mely  a  felmerült 
kérdésekben  mindenütt  alapszín  gyanánt  jelentkezik.  A  ki  ezt 
csak  egy  pillanatra  is  szem  elől  téveszti^  az  nem  fogja  megérteni 
a  felmerült  politikai  kérdések  jelentőségét;  nem  foga  tudni 
magának  megmagyarázni,  hogy  oly  férfiak,  mint  Pázmány 
és  Eszterházy  mért  nem  akarták  a  nikolsburgi  békét  a  tár- 
gyalások alapjául  elfogadni  és  viszont  Bethlen  mért  ragasz- 
kodott azon  béke  egyes  pontjaihoz  oly  szívós  kitartással. 

Ezen  bécsi  békének  valóban  csak  politikai  oldala  van 
előtérbe  szorítva ;  de  ha  megfigyeljük  azt  a  körülményt,  hogy 
Pázmány  volt  a  király  fösugalmazója,  hogy  a  harmincz  éves 
vallásháború  esélyei  voltak  a  két  alkudozó  fél  magatartásá- 
nak szabályozói,  akkor  nem  fogjuk  tagadhatni,  hogy  a 
felekezeti  érdek  nagy  szerepet  játszott  ezen  bécsi  békénél  is. 

Pázmány  és  társai,  kik  Bethlent  és  vele  a  protestáns 
vallást  minden  áron  megsemmisíteni  akarták,  arra  ösztönöz- 
ték a  királyt,  hogy  ne  engedjen;  hogy  erélyes  föllépéssel 
ha  kell  a  fegyver  hatalmával  is,  verje  le  ellenfeleit.  Szeren- 
csére azonban  voltak  a  királynak  higgadtabb  tanácsosai  is, 
a  kik  az  európai  politikai  helyzetre  való  tekintetből  azt  óbfu- 
tották.  hogy  Bethlennel  még  engedmények  árán  is  békű^ön 
ki.  A  király  ezúttal  az  utóbbiak  tanácsát  fogadta  el  és  a 
béketárgyalások  vezetésére  kiküldölte  a  nádort,  a  prímást 
Dallos  pyőri  püspököt,  Eszterházy  Miklóst,  Coüalto  grófot 
és  Tenfel  l)árót.  majd  mivel  a  harczias  Eszterházy  és  Páz- 
mány visszaléptek.  Sennyeit  és  Czobor  Imrét. 

A  fejedelem  részéről  Kamuthi  Farkas,  Kassai  István 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALAsAL       299 

és  Bornemisza  János  voltak  kiküldve.  Ezek  február  hó  6-án 
érkeztek  Bécsbe  és  a  fejedelem  részéről  nyert  megbízatás 
következtében  azonnal  magánkihallgatást  kértek  ő  felségénél. 
állítólag  a  fejedelem  házassági  ajánlatát  akarták  ő  felségének 
előteijeszteni.  Ez  azonban  Pázmány  praktikája  következtében 
nem  sikerült ;  s  így  némi  habozás  után  hozzá  fogtak  a  tulaj- 
donképeni  béke  feltételeinek  tárgyalásához.  A  fejedelmi  köve- 
tek előadták,  hogy  ők  a  Nikolsburgban  kikötött  hét  várme- 
gyéhez még  négyet  követelnek,  azon  kívül  azt  hogy  a  király 
a  nemzet  politikai  jogait  és  a  protestánsok  vallási  szabadságát 
új  okmány  által  biztosítsa,  idegen  hadakat  ne  vezessen  be 
az  országba  és  végre  általános  amnestiát  adjon. 

Ezt  a  király  küldöttei  el  nem  fogadták;  sőt  keményen 
keltek  ki  a  fejedelem  ellen.  íme  —  mondák  —  a  fejede- 
lem az  eddigi  engedményekkel  sem  elégszik  meg;  újakat 
kíván.  Ez  biztos  jele  annak,  hogy  az  ország  kormánya  után 
vágyik.  Ha  a  király  ily  emberrel  lép  békére,  a  korona  tekin- 
télye és  a  népek  java  veszélyeztetik.  Tehát  biztosítékokat 
kell  követelni  a  megkötendő  békére  nézve.  A  fejedelem  köve- 
tei e  részben  nem  ajánlhattak  egyebet,  mint  <a  keresztény 
ígéret  és  a  fejedelmi  szó  szentsége  által  megerősített  okmányt*. 
De  az  ellenfél  erre  mit  sem  adott.  Biztosítékul  a  hét  vár- 
megye átengedését  követelte.  Hogy  a  király  —  mondja 
Fraknói  —  ily  merész  politikát  fogadott  el,  ez  a  pápai  nun- 
tius  és  Pázmány  igyekezeteinek  volt  eredménye,  kik  ismé- 
telve hangsúlyozták,  mennyire  méltatlan  azon  túlságos  kimélet 

és  erélytelenség,  melyet  eddig  Bethlen  iránt  tanúsított  ^ 

De  a  fejedelmi  követek  kijelentették,   hogy   urok  nem 

mondhat  le  arról,  a  mit  neki  a  nikolsburgi  békekötés  bizto- 
sított, ők  egyedül  a  nikolsburgi  béke  alapján  kivannak 
alkudozni.  Pázmány  —  bár  nem  volt  a  békebizottság  tagja  — 
kérészül  vitte  a  királynál  és  tanácsosainál,  hogy  csak  úgy 
iehet  folytatni  a  béketárgyalásokat,  ha  Bethlen  a  béke  biz- 
tosítása czéyából  lemond  a  Tiszáninnen    birt   magyar   vár- 

>  Pázm.  II.  88.  I. 


300  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

megyékről.  Ezzel  szemben  sok  meddő  vitatkozás  után  a  feje- 
delem követei  föltették  a  kérdést :  akarja-e  ő  felsége  a  nikols- 
burgi  tractatust  pro  fundamento  traetatus  admittalni,  vagy 
nem?  Ha  igen,  készek  áttérni  a  felmerült  nehézségek  rész- 
letes tárgyalására ;  ha  nem,  akkor  kényszerítve  lesznek  meg- 
szakítani az  alkudozást.  Ismét  csak  Pázmány  szava  döntött, 
a  ki  általáno.sságban  felvetett  kérdések  által  kivánta  eldön- 
tetni a  kath.  vallást  érdeklő  pontokat.  A  király  ennek  és  a 
pápai  nuntius  tanáasa  alapján  kijelentette,  hogy  a  mcíga 
részéről  a  nikolshurgi  egyezséget  felbofttoUnak  tekinti  és 
csak  oly  feltétel  alatt  fogadja  el  a  békét,  ha  Bethlen  mindent 
visszabocsát,  mit  Magyarországban  bir. 

Természetes,  hogy  ily  magatartással  szemben  a  fejede- 
lem követei  nem  tárgyalhattak  semmit  és  szükségesnek  látták 
uruk  utasítását  kérni  ki,  addig  is  ragaszkodván  a  níkolsburgi 
béke  feltételeihez.  Mindkét  részről  történt  valami  engedmény : 
de  azért  a  márcz.  26-kán  előterjesztett  békeokmány  javaslatát 
még  sem  fogadták  el. 

Bethlen  nem  akart  csupán  önfeje  szerint  határozni. 
Márczius  28-kára  Kassára  országgyűlésre  hivta  össze  a 
felső  magyarországi  rendeket.  A  meghivó  levélben  hangsú- 
lyozza a  béke  megszerzése  utáni  törekvéseit.  Mielőtt  azon- 
ban a  királylyal  folytatott  békealkudozásokat  befejezné,  mint- 
hogy a  fegyverszünet  ideje  is  lejáróban  van,  tanácskozni 
kivan  a  rendekkel  a  további  teendők  iránt,  hogy  róluk  min- 
den romlást  és  veszedelmet  eltávoztasson.  * 

Mindenki  tudta,  hogy  ő  elégedetlen  az  eddigi  tárgyalá- 
sok eredményével.  «Nem  tagadhatjuk  —  irja  Thurzó  nádor- 
nak ápril  21-kén  —  bogy  nagy  exacerbatióval  nem  volnánk. 
Nem  érdemlem,  bizony  nem  érdemlem  uram,  tőletek  a  nagy 
gyalázásokat .  .  .  mert  Iám  egy  talpalatnyi  földet  ő  felségétől 
nem  kivánok  és  nem  igaz  ez  iránt  az  embereknek  felőlem 
való  hamis  csacsogásuk.  Én  contentus  volnék  az  én  sorsom- 
mal, csak  ő  felsége  nem  venné  el  azt  tőlem,  a  mit   egyszer 

»  Bethlen  polit.  lev.  404.  1. 


K  MAGVAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       30l 

adott;  ki  remélheti  így  az  ő  felsége  propensióját,  melyet 
nevével  ígértek  mindig  uram  mindnyája.  Clemens  ám  legyen 
isten  azoknak,  kik  okai  ezeknek*.  ^ 

A  rendek  magok  is  hasonlóképen  gondolkoztak,  ök  is 
megütközéssel  fogadták,  hogy  a  nikolsburgi  békepontokban 
megjelölt  feltételeken  túl  követelnek  valamit  a  király  követei ; 
de  a  békét  melegen  óhajtották  és  kivánták,  hogy  a  vallás- 
szabadság biztosítva  és  a  német  katonaság  kivezetve  legyen. 

Ily  értelemben  utasították  a  Bécsbe  küldött  i^  köve- 
teket, t  i.  Kovacsóczy  Istvánt,  Bornemisza  Jánost  és  Keezer 
Jánost.  Midőn  ezek  előadták  a  kassai  gyűlés  kivánságát, 
már  akkor  a  király  követei  is  engedékenyebbek  voltak;  a 
békeokmány  újra  átdolgoztatott.  Ennek  tartalma  szerint 
Bethlen  lemond  a  királyi  czímről,  úgyszintén  a  két  siléziai 
herczegség  birtokáról  is.  Az  elfoglalt  részeket  és  jószágokat 
visszabocsátja,  a  foglyokat  szabad  lábra  helyezi.  Viszont  meg- 
tartja a  hét  vármegyét,  Ecsedet  Nagy-  és  Felső-Bányát 
örökjogon. 

Ezen  békeokmány  május  8-kán  mind  a  két  rész  biz- 
tosai által  aláiratott  s  az  abban  kikötött  feltételek  végrehaj- 
tása, illetőleg  az  elfoglalt  birtokok  visszaadása  végett  össze- 
ült egy  bizottság,  melynek  tagjai  Ferdinánd  részéről :  Osztrosith 
István,  Móricz  Márton.  Apponyi  Bálás  és  Pesty  Gergely; 
Bethlen  részéről  pedig  Monaky  Miklós  és  Bornemisza  János 
voltak. 

Maga  Bethlen,  miután  egy  csapat  anabaptista  morvát 
az  ipar  emelése  végett  Erdélybe  indított  s  Vinczen  letelepí- 
tett jún.  28-kára  Gyula- Fehérvárra  országgyűlést  hir- 
detett. 

Fejedelmi  előterjesztéseiben  érlesíté  a  rendeket  a  béke 
megkötéséről,  bemutatta  a  béke-okiratokat  és  felhívta  őket, 
hogy  a  hét  vármegye  visszabocsátásáról  állítsák  ki  az  ok- 
mányt. 

A  rendek  örömmel  értesültek  a  béke   megkötéséről  és 

»  Fraknói  Pázm.  IL  100.  1. 


302  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

miután  némely  visszaélések  megszüntetéséről  intézkedtek 
volna,  egy  igen  nagy  fontosságú  határozatot  hoztak  arra 
nézve,  hogy  a  földesuraknak  ne  legyen  joguk  az  iskolás 
jobbágyfiúkat  az  iskolától  visszatartani. 

Erről  a  Vl-dik  articulus  ekképen  hangzik: 

<A  praedikátor  rend  uraink  jelentik,  kegyelmes  urunk^ 
némely  patronusoktúl  minemű  boszukkal  illettetnének,  főké- 
pen az  ecelésiákhoz  való  gondviseletlenségek  miatt,  sőt  vol- 
nának olyak,  a  kik  Dei  et  hominum  timore  postposito  bona 
eeclesiastica  diiapidarent,  vei  in  proprios  usus  conyerterent, 
templomokon  való  szokatlan  cselekedeteket  attentálnának, 
magokat  is  bántogatnák,  mely  miatt  az  isteni  szolgálatra 
sem  érkezhetnének.  Végezi  ük  azért  országul,  hogy  valakik, 
bona  eeclesiastica  ín  proprios  usus  convertent,  tales  com- 
perta  rei  veritate,  in  mille  florenis  convincáltassanak,  mdyet 
Felséged  tempore  diaetae  irremissibiUter  exigáltasson  is.  Ugyan- 
ezen predicator  rend  uraink  panaszolkodnak,  kegyelmes 
iu*unk,  hogy  volnának  némelyek  az  patronusok  közül,  kik 
jobbágyok  gyermekit  is  az  scholátúl  megfognák,  sőt,  ha 
scholában  volnának  is,  ki  akarnák  őket  hozni.  Végeztük 
azért  országul,  hogy  a  kik  tanúságnak  okáért,  nem  egyéb 
praetextus  alatt,  nem  is  öreg  korokban  mennek  a  scholába, 
kedvek  ellen  onnan  ki  ne  vehessék,  az  ki  penig  azt  atten- 
lálná,  in  poena  praedeclarata  modo  eodem  exigenda  convin- 
cáltassék*.  ^ 

A  törvényeket  Bethlen  jul.  8-kán  erősítette  meg. 

A  következő  évben  a  fejérvdri  országgyűlésen  (máj. 
1 — 29.)  hozott  és  a  székely  papságról  szóló  XVI-dik  articulus 
így  szól : 

<  Végeztük  kegyelmes  urunk  az  Székelységen  lévő  egy- 
házi rendeknek  álláspontjok  felöl  is,  hogy  annyiból  a  mennyi- 
l)öl  külső  jószágokat  és  örökségeket   birnak,  értsenek   egyet 


'  SsUdgyi  S.  Erd.  orszgy.  Emi.  VIII.  236.  1.  V.  ö.  Teutsch  G. 
Ü.  Urkundenbuch  der  evang.  Landeskirche  A.  B.  in  Siebenbürgen  I. 
108.  1.  Veszély  I.  252.  1. 


A  >U6YAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        303 

az  falun  való  szedőkkel ;  de  mivelhogy  privílegiomok  is  vagyon 
róla,  valamíg  papi  tisztet  viselnek  és  nem  deponáltatnak, 
egyéb  teherviselésre  őket  ne  erőltessék,  ha  szintén  megyéjek 
nincsen  is».  ^ 


Az  1625-ki  soproni  országgyűlés. 

SMepi.  26-101  decs.  lé-ig, 

I. 

Bethlen  és  Ferdinánd  családi  czéljai  megnehezítik  a  tárgyalásokat.  — 
Az  országgyűlés  összehívása.  —  A  kir.  előterjesztésekből  vallási  indok- 
ból kimarad  a  király-  és  nádorválasztás.  —  De  a  rendek  sürgetésére 
előkerül.  —  Eszterházy  nádorrá  lesz.  —  A  vallásügyi  sérelmek  mellőzése. 

Hogy  az  eddigi  békealkudozásoknak  és  országgyűlési 
tárgyalásoknak  oly  kevés  eredménye  volt,  annak  tulajdonképeni 
oka  abban  rejlett,  hogy  a  vallás  ügye  sok  más  kényes  ter- 
ooészetű  kérdéssel  volt  összeszőve.  Bethlennek  is,  Ferdinánd- 
nak is  voltak  mellékes  családi  czéljai. 

Bethlen  ugyanis  azon  törte  a  fejét,  hogy  miként  lehetne 
Magyarország  állami  és  vallási  szabadságát  a  török  nélkül 
Ferdinánddal  kötendő  szorosabb  barátság,  illetőleg  rokonság 
által  biztosítani.  E  végből  követe  által  felszólítá  Ferdinándot, 
lépne  vele  szövetségre,  hagyna  fel  a  protestántismus  ellen 
folytatott  háborújával ;  egyesítené  erejét  a  spanyol  és  lengyel 
erővel  együtt  a  török  ellen.  Ezen  terv  sikerének  reményében 
hajlandó  volt  egy  titkosabb  szerződés  megkötésére  is,  mely 
szerint  kötelezé  magát,  hogy  az  osztrák  ház  s  annak  alatt- 
valói ellen  soha  többé  fegyvert  nem  fog  ragadni.  Végre 
Ferdinánd  leányainak  egyikét  nőül  kérette,  ígéretet  téve,  hogy 
nemcsak  lelkiismeretesen  fog  a  katholikusok  vallásszabadsá- 
gáról gondoskodni,  nemcsak  helyreállítja  az  egyházakat  kolos- 
torokat, hanem  talán  még  maga  is  áttér  idővel  a  katholikus 

»  Sgüdgyi  S.  Erd.  orgy.  Emi.  VIII.  272.  1. 


804  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

vallásra.  « Simulált  is  szegény  fejedelem  —  iija  erről  Kemény 
János  —  a  religio  dolgában,  ...  de  mégis  religiójára  nézve 
nem  adák  neki.  noha  más  tisztességes  szint  csináltak  a 
dolognak ».  ^ 

Ferdinánd  és  környezete  nem  akart  szövetkezni  a  gyű- 
lölt protestánsokkal.  A  dolog  —  úgymond  —  nagy  óvatos- 
ságot kivan;  meg  kell  még  tudni  a  ház  spanyol  ágának  és 
a  szent  széknek  véleményét  is ;  mindenesetre  pedig  szükséges- 
nek látszik,  hog^^  Bethlen  áttérése  a  római  egyházba  meg- 
előzze a  házasságot.  Ez  annyi  volt,  mint  határozott  vissza- 
utasítás, mert  oly  dolgot  kivántak  Bethlentől,  mely  éles 
ellentétben  állott  múltjával,  jelenével,  gondolkodásával,  érzel- 
meivel és  törekvéseivel,  szóval  egész  férfias  jellemével.  Ezért 
kénytelen  volt  visszatérni  a  török  barátsághoz,  s  nőül  kérte 
György  Vilmos  brandenburgi  választó  fejedelem  bugát  Katalint 
mi  áltat  ismét  szorosabbá  tette  a  német  protestánsokkal 
való  viszonvát.^ 

De  Ferdinándnak  is  voltak  olyan  mellékes  családi  czél- 
jai,  melyeknek  valósítása   tekintetéből   nehézségek  támadtak 
a    tárgyalások    folyamán.    Ilyen   volt  az   ő   fiának    magyar 
királylyá  való  megválasztatása  oly   formán,  hogy  ne   kelljeK::í\ 
királyi  hitlevelet  kiadnia  és  a  protestáns  vallás  szabadság^É^M 
biztosítania.   Erre   azonban    nem    volt   kilátása.   Tanácsos^^ 
aggodalmasnak  jelentették  ki  az  ország  hangulatát,  az  i^onni 


*  önéletírás  65.  1.   V.   ö.   Khevenhiller  Annales   Férd.    X.   T 
167.  1. 

~  ScuUeti,  a  fejedelem  udvari  orvosa  április  hóban  a  brande 
burgi  választónál  kihallgatást  nyervén,  a   többek    között   azt   mon 
hogy  urának  nincs  örököse,  kire  országát  hagyja,  hogy  a  vallást  hr 
tosítsa,  és  azért  német  protestáns  fejedelmi    házzal    akar   rokon 
lépni  s  Katalint  venni  nőül,  kiről  hallotta,  hogy    vallásos   és  jám 
életű.   «Ihm  waren  wohl  —  irja  —    ander   heyrathen   vorgescblag^ 
wie  zu  sonderheit  aus  dem  Haus  Mantua  ;   ya  wohl   zu   des   kay 
selbsten   frewlein   Hoffnung   gemacht.   £r   wüsste  aber  wie  es  se: 
Vorfaliren  mit  der  österreichischen  Heyrath  gegangen.  Truge  auch 
dem  papistischen  Frewlein  keinen    willen.    MarcecUi   Regesták. 
Tár.  1879.  f.  790.  1.  V.  ö.  Liszt.  Fer.  szavait  u.  o.  787.  1. 


M 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       305 

összehívandó  országgyűléstől  féltek,  mert  az  időközben  elhalt 
Thurzó  Szaniszló  helyett  új  nádorválasztás  következett, 
mely  a  régi  vallási  szenvedélyek  felháborítása  nélkül  nem 
mehetett  végbe. 

De  az  országgyűlés  összehívását  még  sem  lehetett  a 
végtelenig  elodázni.  Az  volt  a  nagy  kérdés  Bécsben :  míko- 
rára?  hová?  és  minő  tartalmú  levelekkel  hivassanak  össze 
a  rendek?  A  magyar  tanácsosok  Sopron  városát  ajánlották. 
Ezt  a  király  elfogadta  és  a  gyűlés  megnyitásául  sok  ingado- 
zás után  szeptember  8-kát  tűzte  ki,  azon  ígérettel,  hogy 
akkorára  személyesen  is  meg  fog  jelenni  Sopronban.  E  köz- 
ben hire  terjedt,  hogy  Bethlen  i^jra  fegyvert  fogott  és  hogy 
ennélfogva  a  gyűlés  elhalasztatik.  De  a  hír  alaptalan  volt. 
A  rendek,  bár  lassan,  de  szeptember  hóban  mégis  össze- 
jöttek. 

Addig  a  király  tanácsosai  Bécsújhelyben  nagy  titokban 
a  királyi  előtefjeaztések  szerkesztésével  foglalkoztak.  Az  volt 
a  kérdés,  hogy  a  királyválasztás  előhozassék-e  a  kir.  pro- 
positiókban  vagy  sem  ?  A  német  tanácsosok  úgy  okoskodtak, 
hogy  jobb  lesz  azt  elhalasztani;  mert  ha  a  főherczeg  most 
választatík  meg  királyul,  akkor  ki  kell  adnia  az  atyja  által 
elfogadott  hitlevelet,  mely  a  katholikus  vallásra  és  a  királyi 
hatalomra  nézve  sérelmes.  Ellenben  a  magyar  tanácsosok, 
jelesül  Pázmány  és  Eszterházy  azon  nézetnek  adtak  kifeje- 
zést, hogy  a  választás  elhalasztásából  még  nagyobb  baj  fog 
következni  úgy  a  róm.  kath.  egyházra,  mint  magára  a  dynas- 
tiára  nézve  is.  Ki  tudja,  hogy  Ferdinánd  halála  után  nem 
fognak-e  a  rendek  szabad  királyválasztást  követelni  ?  és  hogv' 
a  porta  segítségével  nem  helyeznek-e  épen  protestáns  vallású 
fejedelmet  a  magyar  trónra,  úgy,  mint  azt  a  csehek  tették^ 
Ezen  utóbbi  érv  roppant  hatással  volt  a  királyra,  ki  a  kath. 
vallás  érdekeit  és  házának  jogait  egyiránt  veszélyeztetve  látta 
a  királyválasztás  halogatása  által.  De  azt  óhajtá,  hogy  ezt 
a  rendek  kivápják,  ne  pedig  ő,  a  király.  Azért  a  kir.  pro- 
positíókban  nem  is  említi  e  kérdést 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.    .  20 


306  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Nem  kevesebb  aggodalmat  okozott  a  bécsi  udvarnál  a 
nddorválasztáa  kérdése  is. 

E  körül  is  ugyanazon  érdekek  nyomultak   előtérbe.  A 
király  és  a  papság  nem  volt  hajlandó  nádort  választani.  Ügy 
tekintették  e  liivatalt,  mint  a  királyi  hatalom  akadályát  és  a         y^^c 
főpapok  befolyásának   ellensúlyozóját   De   az   ország   alkot- 
mánya és  törvénye   e   tekintetben   határozott  volt.   Egészen 
megtagadni  vagy  épen   eltörülni   a   nádori  méltóságot    nem. 
lehetett ;  és  csakis  a  protestáns  vallás  iránti  elfogultság  sugallt£É..^an. 
a  király  tanácsosainak    azt,    hogy   e   kérdés   se    emlittessék^F^ 
meg  a  kir.  propositiókban.  Mert   a   közérdeklődés   szokatlar^^^^j^icv 
élénkséggel  foglalkozott  nemcsak  a  nádori  méltósággal,  haneirarw^to 
az  arra  méltó  személyek  rostálásával  is.  Természetes,   hog^^^^í,^ 
ismét   vallásérdekek   szerint  csoportosultak   a   pártok,   és  s  í 

protestánsokat  azzal  ijesztgették,  hogy  a  király  Pázmány^.cTcn^ 
vagy  Eszterházyt  akarja ;  a  katholikusokat  pedig  azzal,  hogr3S<D0g 
az  erdélyi  fe^jedelem  a  maga  öcscsét  Bethlen  Istvánt  ki^ránj;f  jzrKon 
nádorrá  tenni.  Ily  körülmények  között  nem  volt  épen  tapinM=KJ:<z)ii 
tatos  eljárás  a  király  részéről,  hogy  e  kérdést  királyi  propoo<x^P 
sitióiból  kihagyta. 

A  hangulat  nem  volt  kedvező,  mikor  a  király  162S^^S2 
október  13-kán  két  gyalogezred  és  2000  lovas  kiséretébe^ciff^b 
Sopronba  érkezett,  hogy  a  gyűlést  megnyissa.  Az  elégületlein^JJe 
ségről  valamint  a  rendek  főtörekvéséröl  volt  tudomása;  (t>  -;  i 
úgy  tett,  mintha  minden  rendén  lenne.  Elment  a  barátoo^.jáát< 
kolostorába,  nyugodtan  elvégezte  miséjét,  azután  pedig  átnyu^ir^^.yi] 
totta  királyi  propositióit,  azon  felhivással,  hogy  a  rend^f>fid€ 
haladéktalanul  azok  tárgyalásához  fogjanak. 

De  a  folytonosan  növekedő  ellenzék  mindenek  etótt  J-^mtt  t 
nádori  méltóság  betöltését  és  a  sérelmek  orvoslását  kö^^^^^ööve- 
telte:  és  e  követelés  oly  erős  hangon  nyilatkozott,  hogy 
udvari  párt  nem  tartotta  tanácsosnak  az  ellénsz^^ést 
sérelmek  összegyűjtésére  és  szövegezésére  okt  17-kéa 
borszky  János  szepesi,  Féja  (ivörgy  túróczi  és  Szemere  ^ 
abaujmegyei  követek,  továbbá  a  szabad  kir.  városok 
röl    Szeleczky  Jakab   pozsonyi   és    Sárossy   Márton   e^&rzjes/        Á 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       307 

követek  küldettek  ki.  A  míg  ezek  munkájokat  végezték,  addig 
a  rendek  a  nádorválasztást  sürgették.  Kellemetlen  hatást 
gyakorolt  a  főpapságnak  e  részben  követett  azon  politikája, 
melynél  fogva  protestáns  férfiú  megválasztatásától  rettegve, 
magát  a  nádori  méltóságot  is  kész  volt  megbuktatni.  Egy- 
szerűen királyi  helytartót  akart  választatni,  természetesen  a 
főpapok  sorából.  Az  udvari  párt  ily  körülmények  között  a 
papságot  eszközül  használta  az  alkotmány  egyik  leglényege- 
sebb tényezőjének  megsemmisítésére.  De  midőn  látta,  hogy 
ez  ellen  még  a  leghatározottabb  katholikus  hazafiak  is  fel- 
szólalnak, kénytelen  volt  engedni  és  a  királynak  —  ki  fiának 
megválasztatását  koczkáztatni  nem  akarta  —  hasonlóképen 
engedékenységet  javasolt.  Ennélfogva  Ferdinánd  a  nádor- 
választást illetőleg  a  nádori  jelöltek  előterjesztését  sürgető 
országos  bizottságot  annyival  is  inkább  kegyesen  fogadta, 
mert  időközben  megtudta,  hogy  a  kath.  vallás  iránti  buzgal- 
máról ismert  Elszterházy  Miklósnak  megválasztatása  igen 
valószínű;  ellenben  az  bizonyos,  hogy  protestáns  vallású 
férfiú  ezúttal  nem  fog  megválasztatni.  A  jelöltek  neveit  rejtő 
királyi  levél  okt.  26-kén  bontatott  fel;  jelölve  voltak  a 
katholikusok  közül  Eszterhdzy  Miklós  és  Pdlffy  János,  a 
protestánsok  közül  Nádasdy  Pál  és  Osztrosith  István.  A 
főpapi  korteskedésnek  és  vesztegetésnek  ^  meg  volt  a  .^ikere, 
a  mennyiben  a  szavazatok  nagy  többsége  által  Eszterházy, 
a  protestáns  szüléktől  származott  jezsuita  növendék,  az  lUés- 
házy  István  nádornak  unokaöcscse,  emeltetett  az  ország  leg- 
első méltóságára.  Kétséget  nem  szenved,  hogy  ezen  erélyes 
és  hazafias  lelkületű  férfiúban,  a  ki  Thurzó  Imre  özvegyével 
való  házassága  által  roppant  jószágok  birtokába  jutott,  a 
római  kath.  egyház  igen  hatalmas  támaszt  nyert ;  és  a  pap- 
ság méltán  és  teljes  joggal  ünnnepelhette  megválasztatását, 
s  remélhette  tőle  az  egyház  érdekeinek  előmozdítását.  Esz- 
terházy fel  tudta  tartani  tekintélyét,  s  bár  e  miatt  az  érsek- 

*  Hatvan  szavazatot  20,000  írton  szereztek  meg,  a  mi  akkoriban 
óriábi  összeg  volt.  L.  Gindely  A.  Bethlen  G.  146.  1. 

20* 


308  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kel  Összeütközése  volt,  mégis  a  vallási  téren,  mint  rokon-lelkű 
és  szellemű  barátja,  vele  együtt  harczolt  s  ha  kellett,  erö- 
szakot is  használt.  Ezen  buzgahnáért,  jellemzően  //.  Páz- 
mánynak szerették  nevezni.  ^ 

A  nádorválasztás  után  a  megyék  és   városok  követei 
a  sérelmek  összeírására  kiküldött  bizottság  jelentését  kíván- 
ták tárgyalás  alá  venni  és  orvoslás  végett  ő  felségének 
terjeszteni.   Ez   ellen  erős   hangok  emelkedtek  és  már-má 
kitört  a  vihar,  midőn   a   personalis   indítványára   az   össze — -= 
gyűjtött  sérelmek  átadattak  az  i^g  nádornak  áttanulmányozá 


végett.  A  nádor,  hogy   munkájának   sikerét   biztosítsa,   töbl=i:> 
követet  hivott  magához,  hogy  közreműködésük  által  elválaszszsft. 
a  lényeges  sérelmeket   a   kevésbé   fontos   ügyektől,    ö   azT 
kivánta,  hogy  a  két  fősérelem,  mely  már  a  múlt  országgyű- 
lésen is  oly  sok   és   keserű   vitára  adott  alkalmat,   t.   i.   a 
vallás  kérdése  és  a  német  hadak  kivitele,  ezúttal  meUőztes- 
sék.  Ezt  ajánlotta  a  befolyásosabb  követeknek   is.   Ez   dlen 
azonban  Abauj  és  Borsod  vármegyék  követei  úgy  ez   alka- 
lommal,  mint   későbben  is,  jelesül    nov.    l-jén   és    11-kén 
ünnepélyesen  protestáltak,  ök  ezen  két  pont  szerencsés  elin- 
tézésétől várták  az  ország  nyugalmát  s   épen   ezért  semmi 
szín  alatt  a  többi  orvoslandó  sérelmek  sorából  kitörülni  nem 
akarták. 

Nyilvános  tárgyalásra  kerülvén  a  dolog,  az  alsó  tábla 
sürgette  e  két  pont  felvételét;  de  a  felső  ház,  hol  a  papság 
hívei  többségben  voltak,  azoknak  mellőzését  kívánta.  Több 
eredménytelen  üzenetváltás  után  a  nádor  vegyes  ülésben 
kívánta  eldöntetni  a  kérdést :  tudta,  hogy  ha  a  rendek  mind- 
nyájan együtt  lesznek,  egy  kis  erkölcsi  és  hatalmi  pressióval 
többséget  fog  csinálni  a  maga  javaslatának.  A  főpapok, 
különösen  Pázmány,  erélyesen  támogatták  és  biztatták  öt. 
Az  együttes  szavazás  elvi  jelentőséggel  is  bírt,  a  mennyiben 
ezáltal  a  főrendeknek  biztosíttatott  a  törvényhozói  hatalom 
döntő  súlya.  Eszterházy  ezt  akarta,   és  hogy  ezt  elérje,  erő- 

»  Fraknói.  Pázm.  U.  399.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      309 

szakosságtól  sem  riadt  vissza.  Azon  követeket,  kik  a  régi 
szokásra  és  törvényekre  hivatkoztak,  lehurrogatták.  A  szat- 
mári követek  panaszolkodása  érdekes  fényben  tünteti  fel  ez 
állapotot.  « A  mint  a  dolog  vagyon  —  úgy  mond  —  semmi  jót 
ebből  nem  várhatunk ;  szabad  voltunk  nincsen ;  ha  mit  szó- 
lunk, torkunkba  verik  és  szólanunk  nem  hagynak;  ha  ki 
közülünk  az  úrral  meg  nem  egyez,  palatínus  urunk  mindjárt 
azzal  fenyeget,  hogy  czitáltat  bennünket  és  meg  is  büntet, 
melylyel  mi,  meg  a  hét  vármegye  képekben,  kik  vagyunk, 
nem  gondolván,  voksunkat  megmondottuk.*  ^  A  nádor  valóban 
úgy  viselte  magát,  mintha  ettől  függött  volna  egész  tekintélye 
és  hatalma.  Hevétől  elragadtatva  szidalommal  és  fenyegetéssel 
íUette  mindazokat  a  kik  az  illető  sérelmek  felvételét  köve- 
telték. <  Palatínus  urunk  —  írják  a  szatmármegyei  követek  — 
rút  gyalázattal  és  szidalommal  illet  bennünket;  azt  mondja: 
egyátaljában  vagy  akarunk  vagy  nem,  de  különben  semmi 
sem  leszen,  hanem  az,  mit  ő  nagysága  akar,  annak  kell 
lenni ;  nekünk  semmiben  kedvünk  nem  telik  ...  A  mi  gyalá- 
zatunk és  szidalmaztalásimk  kevesebb  volna;  de  az  nagyobb, 
hogy  a  mi  kegyelmes  urunkat  és  fejedelmünket  gyalázza  és 
szidalmazza,  sőt  nyilván  nem  szégyenli  ő  nagysága  azt  mon- 
dani: mit  várok  az  erdélyi  fejedelemtől?  (az  ujjával  fittyet 
hányva.)  Ezt  adom  rajta;  én  is  vagyok  olyan  ember,  mint 
ő  ..  .»^ 

Ilyen  eljárás  mellett  sikerült  keresztül  vinni  a  vallási 
sérelmek  mellőztetését.  *A  nehézségek  —  mondja  az  illető 
végzés  —  melyeket  a  vallás  tárgyában  mindkét  rész 
emelhetett  volna,  egyelőre  mellőztetnek,  hogy  ekként  a 
kölcsönös  szeretet  a  rendek  szíveiben  erős  gyökeret  verjen ; 
egyébként  érvényben  maradnak  a  hitlevél  Vl-dik  pofitja 
és  a  régebbeti  alkotott  vallásügyi  törvények.*  ' 

Ekként  a  vallás  ügye  kizáratott   azon   sérelmi   pontok 


»  Horváth  M.  Magy.  T.  Ili.  598.  l. 

■'  U.  o. 

'  Kaprinay  kéziratgyűjt.  A  nov.  2-ki  sérelmi  felirat 


310  ZSILINSZKY  MIHÁLY^ 

közül,  melyek  a  királyhoz  voltak  felterjesztendők.  Ezt  a  király 
is  jó  szívvel  vette  és  vdlasziratdban  elismeréssel  szólott  a 
rendek  hűségéről;  egyúttal  kilátásba  helyezte  a  felter.iesztett 
sérelmek  orvoslását. 

Azonban  az  ellenzék  nem  volt  megelégedve  sem  az 
országgyűlés  felterjesztésével,  sem  az  erre  adott  királyi 
válaszszal.  Eltekintve  a  német  hadak  kivezetésétől,  sértette  a 
megyék  és  városok  követeit  azon  eljárás,  melyet  a  nádor  a 
vallás  kérdésében  követett.  Sértette  őket  az  is,  hogy  a  király 
ezen  oly  fontos  ügyről  egy  szóval,  sem  emlékezik  meg.  Nov. 
9 -kéről  Írják  a  lőcsei  követek,  hogy  6  felsége  átnézte  a  sérel- 
meket s  azokra  nézve  közölte  is  elhatározását,  kivéve  a 
vallást  illető  pontot  *  A  protestáns  követek  azt  óhajtották 
volna,  hogy  egy  vegyes  biróság  állítassék  fel,  mely  hivatva 
lenne  a  felmerülő  vallási  kérdésekben  intézkedni  és  Ítéletet 
mondani.  A  katholikusok  ebben  nem  egyeztek  meg,  s  három 
napi  heves  viták  után  a  nidsodik  sérelmi  feliratban  csak 
azon  kérelem  vétetett  fel.  engedné  meg  a  király,  hogy  a 
protestáns  felekezetek  vallási  szabadsága  újabb  törvény  által 
meiíerősíttessék.  A  hét  vármegye  követei  ezzel  nem  elégedtek 
meg.  s  miután  a  többi  rendek  közül  is  némelyek  hozzájuk 
csatlakoztak,  óvást  tettek. 

Ilyen  helyzetben  várták  a  királynak  újabb  elhatározá- 
sát: ez  pedig  nov.  14-ki  második  kir.  leiratban  úgy  hang- 
zott, hogy  «a  viszályok  elhárítása  tekintetéből  ő  felsége  el- 
batározá,  miként  a  nehézségek,  melyeket  mind  a  két  rész  a 
vallás  tárgyában  emelhetne,  mellőztessenek  és  a  régibb  tör- 
vények érvényben  maradjanak >.^ 

*  Ihre  Mt.  der  Landstand  gravamina  übersehen,  aucb  sich  auff 
allé  derselben  Punkla  resolvirt,  ausgenommen  den  Pankt  derReligion 
betreffend.  welchen  weil  ibr  Mtt.  sicco  pede  preterirt.  und  ausgelassen, 
sind  darumb  die  Comitatus  sebr  male  content  gewesen ;  habén  der- 
wegen  mit  ungestimm  und  vielen  Sebreyen  in  ibrer  replica.  so  sie 
auf  ihrer  Mtt.  resolutiou  gethan,  untereinander  aucb  2  punkt.  eínen 
wegen  der  Religion.  dass  darin  niemand  perturbirt  soll  werden,  den 
andern,  dass  die  Freystádt  etc.  duplicatiset  insolitis  Taxis  nicht  sollen 
onerirt  werden  . . .   Városi  levéltár. 

-  Abauji  követek  naplója.  Kovachich  gyűjteményében  a  Magy. 
Nem.  Múzeumban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       31 1 

Látni  való.  hogy  a  király  ezúttal  is  csak  azt  yálaszoUa, 
a  mit  a  nádor  a  vegyes  gyűlésen  keresztül  vitt,  és  a  mit  a 
főpapok  akartak.  Ezzel  a  sérelmi  kérdés .  lárgA^alása  be  lett 
fi^zve. 


II. 

A  királyválasztás  kérdése.  —  A  király  és  tanácsosai  vallási  indokból 
kerülik  a  hitlevél  kiállítását.  —  A  rendek  kívánják  a  hitlevelet  — 
Ennek  vallást  illető  pontja.  —  A  törvényczikkek  szerkesztése.  —  Win- 
kovics  botrányos  esete.  —  A  hozott  törvény  ellen  a  klérus  óvást  tesz.  — 

A  pápa  dicsérete. 

Most  a  királyválasztás  kérdése  lépett  előtérbe.  A  királyi 
propositiókban  ugyan  nem  tétetett  róla  említés;  de  azért 
kétségen  kívül  ez  érdekelte  leginkább  úgy  a  királyt,  mint  a 
főrendeket  is.  Láttuk,  hogy  Ferdinánd  már  régebben  foglal- 
kozott fiának  megkoronázásával,  s  hogy  belső  titkos  tanácsosai 
valóságos  rémületbe  hozták  őt,  midőn  Csehországra  mutatva 
azt  mondották  neki,  miszerint  a  lázongó  magyarok  a  porta 
segítségével  még  protestáns  vallású  fejedelmet  ig  hajlandók 
lesznek  a  magyar  trónra  emelni,  ha  nem  igyekszik  még 
életében  rendezni  ez  ügyet.  A  vallási  kérdésnek  a  napirend- 
ről való  leszorítása  után  ez  vette  igénybe  az  országos  ren- 
dek figyelmét.  F^dalom,  itt  is  felekezetek  szerint  sorakoztak 
a  pártok.  Egyfelől  állott  Pázmány,  Sennyei  és  Eszterházy  a 
hozzájok  szító  katholikus  főurakkal ;  másfelől  Bethlen  követei 
a  velők  tartó  protestáns  rendekkel. 

Ez  utóbbiak  megnyerésére  a  nádor  minden  lehetőt 
megtett.  Rábeszélés  mellett  Ígéretek  és  fenyegetések  által 
kívánt  reájok  hatni :  sőt  a  hol  a  czél  máskép  el  nem  érhető- 
nek  mutatkozott,  a  nádorválasztásnál  eredménvesnek  bizo- 
nyúlt  megvesztegetést  is  megkísértette.  E  czélra  —  mint 
Fraknói  mondja  —  mintegy  20—30  ezer  forint  utalványoz- 
tatott;'    mind    csak   azért,    hogy  a  királyválasztás  sikerét  a 

'  Pázmány  II.  163.  1. 


312  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Bethlen  részéről  emelkedhető  akadályokkal  szemben  biz- 
tosítsa. 

Ugyanis  tény,  hogy  Bethlen  meg  akarta  akadályozni  a 
királyválasztást;  a  hét  vármegye  követeit  komolyan  intette, 
hogy  a  király  ezen  szándékát,  mely  ismét  a  protestáns  vallás 
ellen  irányúi,  akadályozzák  meg,  annyival  inkább,  mert  erre 
küldőik  utasításai  nem  is  hatalmazzák  fel  őket.  De  a  nádor 
fentemlített  eszközei  —  fájdalom  —  nem  maradtak  hatásta- 
lanok. A  protestáns  követek  közűI  sokan  engedtek  és  jófor- 
mán csak  a  hét  vármegye  követei  maradtak  meg  ellenzéki 
álláspontjuknál.  Ezek  határozottan  kijelentették,  hogy  «vagy 
ölik  vagy  vágják  őket,  de  ők  sem  választanak,  sem  koro- 
náznak*. 

Meg  kell  itt  jegyeznünk,  hogy  a  koronázást  némelyek 
el  akarták  különíteni  a  választástól.  Ezúttal  elegendőnek  lát- 
ták, ha  a  főherczeg  csak  megválasztatik,  s  ezzel  az  ország 
birtoka  biztosíttatik  nekie ;  a  koronázás  elmaradhat  annyival 
is  inkább,  mert  ezelőtt  királyi  hitlevelet  kellene  kiadni, 
mely  a  katholikus  vallásra  és  a  király  érdekeire  nézve  hát- 
rányos lenne.  A  király  tanácsosai,  különösen  Pázmány  és 
Eszterházy  erre  nagy  súlyt  fektettek.  Nem  tagadták  ugyan, 
hogy  Bethlen  bajt  csinálhat,  ha  igényt  formál  a  már  egyszer 
neki  nyújtott  magyar  koronára;  de  ez  ellen  elég  óvszer  a 
föherczegnek  törvényes  megválasztatása.  Királyi  hitlevél  mos* 
nem  szükséges;  sőt  egyáltalában  nem  tanácsos  a  vallás 
ügyének  bolygatására  alkalmat  adni.  Elég  bajnak  tartják, 
hogy  II.  Ferdinánd  olyan  hitlevelet  adott,  melyet  a  katholiku- 
sok  csak  kényszerűségből  eredettnek,  de  elfogadhatónak  soha 
nem  tartottak.  Most  várni  kell  kedvezőbb  viszonyokat,  midőn 
vagy  uj  győzedelmek  vagy  Bethlen  halála  lehetővé  teszik  a 
katholikus  vallás  és  korona  hatalmát  korlátozó  törvények 
megváltoztatását.  Nem  volna  helyes  e  tekintetben  az  ifju 
fejedelem  lelkiismeretét  és  cselekvési  szabadságát  előre  meg- 
kötni.^ 

*  Sperabant  in  dies.  vei  per   obitum    Bethleni,   vei   per   conti- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       313 

A  király  érezvén  milyen  sok  bqjt  okozott  neki  az  6 

evele,  milyen  sokszor  sértette  azt  meg  csak  azért,  hogy 

iismeretét  és  papjait  megnyugtassa,   elfogadta  a  tanácso- 

;    de  még  jezsuita  gyóntatóját  is  ki  akarta  hallgatni.  — 

fenforgó  kérdés  —  úgymond  —  lelkiismeretének  forumá- 

tartozik,  s  mielőtt  határoz,  gyóntatójának,   Lamormain 

%nak  tanácsát  kell  kikérnie*.  Nem  szükség  mondani,  hogy 

a   rajongó   királyt   csak   abban   erősítette   meg,    a   mit 

znány  és  a  pápai  nuntius  akartak ;  t.  i.  hogy  kerülni  kell 

tden  oly  cselekményt,  mely  esetleg  a  katholikus  vallás 

Imát  korlátozhatná.   Uy  indokok  alapján  a  király  abban 

podott  meg,   hogy  ezúttal  fia  csak  megválasztassék  —  a 

onázás  maracijon  el. 

Most  a  nádor  és  Pázmány  a  rendeknél  kívánták  ugyan- 
keresztül vinni.  Magánértekezleteket  tartottak,  kérvén  a 
)Iyásosabb  követek  támogatását  November  23-kán  már 
yira  haladtak,  hogy  az  indítványt  nyilvánosan  is  meg- 
ették. A  hét  vármegye  követei  ezúttal  is  ellenzéket  képez- 
;  de  a  többség  kimondotta,  hogy  Ferdinánd  ausztriai 
^rezegnek  magyar  királylyá  való  megválasztatását  kíván- 
;  de  hozzátették,  hogy  a  főherczeg  megválasztása  alkal- 
val  az  ország  szabadságainak,  jogainak  és  törvényeinek 
teletben  tartásáról  hitlevelet  fog  kiállítani.  Ez  utóbbi 
vak  nagy  zavart  idéztek  elő  a  királyi  udvarban,  hol  a 
ácsosok  épen  azért  akarták  mellőzni  a  koronázást,  hogy 
^berezegnek  ne  kelljen  hitlevelet  kiállítania.  S  ime,  most 
endek  ezt  nem  a  koronázáshoz,  hanem  a  választáshoz 
ik. 

A  király  erre  nem  volt  elkészülve ;  azt  hitte,  hogy  fiá- 

tas  victorias  meliora  tempóra  saccessura,  et  sic  ez  punctis  iis.  quae 
lolicam  Religionem  praepediebant,  posse  aliquando  mitius  iuramen- 

praestari ;  neque  certe  aliquis  istorum  audebat  tam  temeram  con- 
itiam  adolescentis  tam  foedo  vinculo  aduUeratae  Religionis  irrelire, 

perpetuo  irretitus,  forte  aliquando  suspirasset  et  suae  aetatis  Con- 
riis  culpam  prostitutae  libertatis  adscripsisset.  Comment,  de 
m,  2U.  1. 


\ 


314  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nak  megválasztatása  akadály  nélkül  fog  végbemenni,  hogy 
hitlevelet  elkerülheti.  Eszterhálynak  nagy  erőfeszítésébe  kerQlt.^ 
míg  megnyugtatta  őt.  Figyelmeztette  az  ellenszegülés  ross2^^^2 
következményeire,  a  protestánsok  és  Bethlen  által  támasz —  ,^. 
tandó  uj  mozgalomra,  sőt  a  katholikusoknak  is  az  ország  ^^g 
szabadságaihoz  való  ragaszkodására.  A  mi  pedig  a  katho-  ^^iiiq. 
likns  vallás  uralmának  biztosítását  iUéti,  arra  nézve  hasonlá^v'^^^. 
képen  igyekezett  a  király  lelkiismeretét  megnyugtatni.  «A  hit-^^jt- 
levél  —  úgymond  —  melyet  a  főherczeg  kiállítani  fog,  neii::x-^3ii] 
fogja  a  katholikus  vallás  és  a  korona  érdekeinek  előmozda 
tásában  akadályozni,  ha  a  protestánsok  megtérítése  vagy  mi 
eszközök  által  megnyernie  sikerül  a  rendek  többségét,  mely^  .dy. 
nek  közreműködésével  hatalmában  álland  a  bátrán vos  törv^^^vé- 
nyéknek  megváltoztatását  ki  vinni  >.^  Csakis  azon  remény  be^^  ^300 
nyugodott    meg   a   király   a    hitlevél    kiállításában,    hogy  -  a 

viszonyok  jobbra  fordultával  a  vallásra  vonatkozó  czikkelyet:^éf -kel 
meg  fogja  változtatni,  és  ez  által  a  nagy  hatalommá  eme^^^oael- 
kedett  protestantismust  ha  nem  is  nekie,  de  legalább  fián^  .ainialj 
ismét  alárendelt  helyzetre  szorítania  sikerülend.  Ha  ez  me^j^fcaeg- 
történik,  akkor  a  királynak  módjában  leend  bármit  is  tenMTvenni 
a  protestantismus  ellen.* 

A  hitlevélnek  vallást  illető  pontjában  a  megválaszt<^  :S~zíott 
új  király   fogadja,   hogy  a  vallás   ügye   az   ország  karai         J  és 
rendéi  közt  azoknak  saját  és  az  ügyészség  birtokain,  úgy  szint.ü'  mién 
a  vágvidéki  magyar  katonák  között  a  bécsi  béke  és  a  koiHr^ro- 
názás  előtt  kiadott  (1608-ki)  törvények  szerint  szabad,  nm  -gfíj, 
tétlen  és  érintetlen   maradjon   és   pedig  oly  képen,  hogy^^^^ 
vallásgyakorlat  az  ország  zászlósainak,  főurainak  és  iirmr    ii  ly, 
nek,  úgy  szintén  a  szabad  városoknak  és  az  összes  karokm^- 
és  rendeknek  saját  és  az  ügyészség  birtokain,  úgy  szintén  ^ 
véghelyeken,  valamint  a  városokban  és  falvakban  azoknaj; 
a  kik  azt  önkényt  és  szabadon  elfogadni  akarják,  mindenütt 
szabadon  hagyassék  és  annak  szabad  használatában  és  gya* 

»  Fraknói,  Fázm.  II.  168.  1. 

*  Caraffa,  Commenl.  212-213.  l. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       315 

icorlatában  senki,  bármi  rendű  és  állapotú  legyen  is,  sem  ő 
Felsége  sem  más  földes  úr  által,  semmi  ürügy  alatt  ne  bábor- 
^attassék  és  ne  akadályoztassék. 

Ezután  az  eddig  hozott  határozatoknak  törvényczikke- 
lyekké  való  szerkesztésére  a  katholikusok  közül  24,  a  pro- 
testánsok közül  12  tagot  neveztek  ki.  Ezek  a  munkával 
<^akhamar  elkészültek  és  javaslatukat  az  országgyűlésnek 
-deczember  első  napjaiban  bemutatták. 

A  vallásügyre  vonatkozó  czikk  az  alsó  táblánál  decz. 
-4-kén  került  napirendre.  Ebben  az  mondatott,  hogy  az  1608 : 
I.  t.-cz.  és  a  hitlevél  Vl-ik  pontja  jövőre  is  érvényben  marad. 
Turóczmegye  protestáns  vallású  követe  volt  az  előadó*  a  ki 
5iz  illető  törvény  és  királyi  diploma  érvényességére  vonatkor 
2ólag  e  kifejezést  használta  « örök  időkre*.    A  katholikusok. 
kiknek  főemberei  a  királyválasztás  idején  az  imént  is  csak 
azzal  tudták   megnyugtatni  a  király  lelkiismeretét   hogy  a 
vallási  törvényeket   a  viszonyok  javultával   a  katholicismus 
javára  m^  lehet  változtatni,  nagyon  zokon  vették  e  kifeje- 
zést, mely  homlokegyenest  ellenkezett   az  ő  törekvéseikkel. 
Szerintök  a  vallásbékét  örök  időkre  csak  úgy  lehetett  volna 
biztosítani,  ha  a  protestántismus  Pázmány  és  II.  Ferdinánd 
akaratához  képest  az  országból  végképen  kiirtatik.   Minden 
törvény,  mely  ezen  törekvésnek  ellene  volt,  előttök  csak  ideig- 
lenes, csak  kényszerűségből  tűrendő,  addig,  míg  fel  nem  for- 
gatható. Ezen  felfogásból  indulva  ki  tehát  az  <örök  időkre ' 
kifejezés  ellen  hevesen  kikeltek ;  állítván,  hogy  az  nincs  ösz- 
hangzásban  az  országgyűlés  megállapodásaival.  De  a  protes- 
tánsok a  békének  állandó  fentartása  mellett  küzdve,  keresztül 
vitték,  hogy  a  többség   a  javasolt   szerkezetet  elfogadta  és 
hozzájárulás  végett  a  főrendekhez  is  áttette,  mint  olyat,  mely 
ágy  a  király  i^abb  leiratával,  mint  a  régebben  hozott  vallás- 
ügyi törvényekkel  tökéletesen  megegyezett. 

Midőn  az  alsó  tábla  küldöttsége  e  javaslattal  a  főren- 
deknél megjelent,  annak  szónoka,  Winkovics  Benedek  zágrábi 
nagyprépost,  —  a  nélkül,  hogy  társaival  közölte  volna  szán- 
dékát —  elég  vakmerő  volt  az   alsóház  határozatát  bírálat 


318  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

vallás  és  vallástalanság,  az  erény  és  gonoszság  között.  £s 
bizonyára  sehol  sem  kereshetitek  biztosabban  az  udv  fegy- 
vereit, mint  az  ég  fegyvertáraiban,  hol  buzgón  fognak  támo- 
gatni Magyarország  szent  védnökei:  Adalbert  püspök  és 
István  király.  Míg  védnökségök  alatt  álltok,  nem  kell  retteg- 
netek a  haláltól,  s  a  vallástalanság  zsamcdá  hatalma  eUen 
diadalokat  fogtok  kivívni,  tanuskodókat  a  Mindenhaté  kegyes- 
ségéről, melylyel  Magyarország  iránt  viseltetik*.^ 

Ezen  pápai  buzdítás  nem  tévesztette  el  hatását.  A  ma- 
gyar katholikus  klérus  az  országgyűlés  eloszlása  után  azon- 
nal folytatta  munkáját,  a  protestantismus  ellen.    A  bekövet- 
kezett tények  bizonyítják,  hogy  Róma  hatalma  még  messzire 
kiterjedt. 


Az  1626.  és  1627-ki  gyulafehérvári  országgyűlés. 

Bethlen  nőül  vévén  Brandenburgi  Katalint,  közelebbi  viszonyba  lép 
a  német  protestánsokkal.  —  Szövetségre  lép  velők ;  —  nejét  atódává 
választja  a  gyulafehérvári  gyíilés.  —  Vallásügyi  törvény.  —  Új  háború 
s  novemberben  a  pozsonyi  béke.  —  A  tokaji  utótanácskozás  pontjai.  — 
Bethlen    törekvései    a   protestantismus  mellett ;  —  halála ;  —  jelleme. 

Az  elöbbeni  fejezetben  láttuk,  hogy  Bethlen  a  béke 
iránt  táplált  érzelmeinek  nyilvánításában  egész  a  végletekig 
ment,  midőn  kész  volt  a  t()rökkel  szakítani  és  az  ausztriai 
házzal  kötendő  barátságot  házasság  által  is  megerősíteni. 
De  a  jezsuiták  ezt  is  meghiúsították.  így  történt,  hogy  1626. 
márczius  2-dikán  a  protestáns  vallású,  de  —  mint  utóbb 
kitűnt  —  rossz  erkölcsű  Brandenburgi  Katalint  vette  el  nőül. 
Ezen  házasság  már  kezdetben  is  sok  kellemetlenséget  oko- 
zott neki.  A  közügyekre  azonban  az  a  közvetlen  eredménye 
volt.  hogy  rokoni  kötelékekkel  még  közelebb  csatoltatott  a 
német  protestánsokhoz,  a  kik  benne  a  változatos  harmincz 
eves  háború  folyama  alatt,  szent  ügyöknek   egyik  leglángo- 

^  Fraknói.  Pázmány.  II.  177.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       319 

lóbb  barátját  tisztelték.  Szövetségre  léptek  vele  Anglia,  Dánia, 
Németalföld  és  a  német  birodalom  alsó  szász  rendéi;  sőt  a 
firancziák  és  velenczeiek  is  segélyt  Ígértek  neki  —  Ferdi- 
nánd ellen. 

Mielőtt  azonban  tényleg  fegyverhez  nyúlt  volna,  nejét 
akarta  bemutatni  az  erdélyi  rendeknek;  egyúttal  gondosko- 
dott arról  is,  hogy  azt  a  háború  esélyeivel  szemben  utódává 
választassa  meg. 

E  végből  1626.  május  24-dikére  országgyűlést  hívott 
össze  (ivulafehérvárra. 

« 

A  rendek  örömmel  üdvözölték  az  új  fejedelemasszonyt 
és  mindjárt  az  ülések  kezdetén  megállapították  a  választási 
feltételeket. 

Ezek  között  kimondatott,  hogy  a  fejedelemasszony  egy 
melléje  választandó  kormányzó  és  tanács  beleegyezése  nélkül 
mit  sem  tesz,  a  vallásszabadságot  mind  a  négy  recepta  reli- 
gióban  fentartja  és  a  törökkel  jó  viszonyban  fog  élni.^ 

Június  12-kén  Brandenburgi  Katalint  megválasztották 
Bethlen  utódává.  Másnap  a  feltételek  elfogadása  után  Katalin 
letette  az  esküt  és  ünnepélyes  lakoma  tartatott.  Az  ünnepé- 
lyes eskümintában  biztosítja  a  rendek  vallásszabadságát  és 
nemesi  kiváltságait.^ 


'  A  Xl-ik  conditio  így  hangzik  :  «Az  négy  recepta  religióban 
minden  bántás  nélkül  minden  rendeket  megtartson  ő  Felsége>.  Szilágyi 
VIII.  3U.  1. 

*  Nos  Catharina  Dei  gratia  princeps  Transsylvaniáé  etc.  jura- 
mus  per  Deum  virum,  patrem  filium  et  spiritum  sanctum  .  .  .  quod 
nos  omnes  hiyus  regni  Tranniae  et  partiam  eidem  adnexarum  triuni 
nationnm  magnates,  nobiles,  ecclesiasticos  et  seculares.  ceterosque 
omnes  status  et  ordines  omnesque  regnicolas  in  receptis  earum  reli' 
(fiofiibus.  immunitatibus  et  libertatibus.  jurihus,  privilegiis  ac  in  anti- 
<|uis  et  approbatis  consvetudinibus  conservabimus,  omnibusque  justi- 
tiam  faciemus  .  .  .  Ita  nos  Deus  adjuvet  et  individua  trinitas  etc 
Brandenburgi  Katalin  esküformája.  L.  Szilágyi  S.  Erd.  orgy.  Emi. 
VIII.  354  1. 


320  ZSIUNSZKY  umkhY. 

A  hozott  törvények  között  vallás  tekintetében  a  követ- 
kezők bírnak  jelentőséggel : 

Xl-a  articulus :  <Hogy  az  ecclesiabeli  személyeknek  az 
domínus  terrestrisek  ínjuriájára  kocsmát  tartani  szabad  ne 
légyen,  az  előtt  is  elvégeztük  volt,  most  is  végeztük  országul, 
hogy  az  ecclesiabeli  rendek  salva  eorundem  dignitate  tartsák 
magokat :  korcsmát  az  dominus  terrestris  kárára  és  akarata 
ellen  szabad  ne  légyen  tartani ;  ha  kik  penig  ez  ellen  cse- 
lekednek,  szabadosan  vágattassék  ki   az  boroknak   feneke  >. 

Xll-ik  articulus :  <Az  oláh  püspökök  is  kegyelmes 
urunk,  hogy  szegény  jobbágyinkat  ne  sarcoltassák  és  mód 
nélkül  való  taxát  rajtok  ne  vegyenek.  Felséged  resolutiója 
szerént  tartsák  az  régi  szokáshoz  magokat,  egész  országul 
egy  akarattal  végeztük:  alioquin,  ha  excessus  találtatik, 
kiváltképpen  szolgáiktól,  ha  mi  esik  azokon,  magoknak  tulaj- 
donítsák». 

XXIV-ik  articulus:  « Minemű  nagy  confusiók  légyenek 
kegyelmes  urunk  az  ecclesiákban.  praedicator  uraink  ö  ke- 
gyelmek relatiójából  értjük;  tudniillik,  hogy  az  külön-külön- 
féle  valláson  lévő  tanítók  magok  határában  nem  tartván 
magokat,  ha  valamely  ember  valamely  vétket  cselekedik, 
melyért  az  ecclesiának  büntetését  érdemelné,  nem  megyén 
reá,  hanem  az  adversariusok  közé  transfugiál,  azok  is  mind- 
járt recipiálják.  Az  házasoknak  is  ódásában,  kötésében  is. 
semmi  jó  rend  nem  tartatik ;  mert  avagy  verség  vagy  egyéb 
akadály  találtatik  az  mátkások  közt,  melyre  képest  nem 
(jopuláltatnak,  mindjárást  confugiálnak  az  adversariusokboz 
csak  az  oláh  papokhoz  is,  az  kik  sine  discrimine  et  examine 
copulálják  őket ;  az  szerint  az  házasokat  citra  ullas  justas 
divortii  causas,  ha  harmad  quindenára  valamelyik  pars  nem 
compareál,  az  minthogy  compareálni  nem  is  tartozik,  alienus 
et  incompetens  judex  előtt  mindjárást  divortialtatnak ;  és  így 
fórum  conscientiae  nem  csak  in  fórum  litigiosum  transmuta- 
runt,  hanem  az  pogány  polygamiát  is  sensim  invehá|ják. 
Végeztük  azért  országul,  hogy  valakik  efféle  vétekben  talál- 
tatnak, comperta  rei  veritate  in  amissione  honorum  et  officii 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       321 

conyincáltassanak,  ez  penig  az  articulus  mind  az  négy  recepta 
religión  valóknak  egyaránt  suffragáljon*.^ 

A  fejedelem  a  törvényeket  június  27-én  erősítette  meg. 

Még  a  gyűlés  tartama  alatt  befejezte  a  külföldi  fejedel- 
mekkel folytatott  tárgyalásokat. 

Augusztus  18-án  kiadta  a  hadfelkelési  rendeletet,  21-én 
pedig  ultimátumot  küldött  Ferdinándnak,  melyben  felsorolja 
sérelmeit.^  Egyúttal  kapitányainak  is  tudomására  hozta  táma- 
dásának okait.  <Nem  kételkedvén  —  úgymond  —  vitéz 
híveinknek,  jámbor  szolgáinknak  minekünk  tartozó  hűségek- 
ben, hogy  az  istentiszteletinek  megbántását,  igaz  hitünknek 
üldözését,  sok  keresztyén  felebarátinknak  az  ausztriai  feje- 
delmektől hitekben,  vallásokban,  minden  szabadságokban  való 
megnyomoríttatások  és  sokaknak  számkivetésbe  üzettetések, 
nekiek  is  mint  keresztyén  embereknek  —  kik  arról  gondol- 
kodni tudnak  —  keserves  és  fájdalmas  nem  volna. 

Mi  pedig,  kik  ifjúságunktól  fogva  semmiben  inkább 
forgolódni,  fáradni  nem  igyekeztünk,  mint  az  isten  tiszteleti- 
nek és  anyaszentegyházában  való  híveinek  ótalmazásában  s 
annak  gyarapodásában,  hazánknak,  nemzetünknek  minden 
szabadságinak  őrzésében,  magunk  becsületinek  megtartásá- 
ban. Ez  volt  főoka  kétszeri  hadra  indulatunknak,  és  noha 
mind  a  kétszer  római  császárral  megbékéllettűnk  bizonyos 
oonditiók  alatt  nem  néztük  az  magunk  kárait,  sok  éj.jeli. 
nappali  nyughatatlanságinkkal,  minden  értékünknek  elkölté- 
sével nem  gondolván,  igyekeztünk  az  magyar  nemzetnek 
békességét  szabadságival  együtt  helyére  állatni,  melyet  noha 
végbenvittünk  vala,  mindazonáltal  azt  csak  hamar  kezdek 
felbon togatni».*   Elmondja   aztán,    hogy   a   császár,   daczára 

*  A  gyulafehérvári  országgyűlés  törvényei.  Ssildgyi  S.  Erd. 
orszgy.  Emi.  VIII.  312—326.  1.  V.  ö.  Teuisch  G.  D.  Urkundenbuch.  I. 
109—111.  1.  Veszély,  L  253.  1. 

•  Eszlerh.  élete  U.  340—349.  1. 

'  Instructio  pro  G.  Gaspare  Csúti,  aulae  magnó  ad  milites  sub 
capitaueatu  gen.  Petrí  Kovácsi,  Joannis  Puskás,  Andreáé  Forgách, 
Aüár.  Gombos  et  Andr.  Kovácsi  expedita.  Seildgyi  S.  Erd.  orszgy.  Emi. 

Zsilinssky  :  Magyar  országgyűlések.  21 


322  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kiadott  hitlevelének,  nem  tartotta  meg  szavát  s  a  tanácskoz- 
mányokat  a  nádor  inkább  félbeszakítani  akarta,  semhogy 
törvénybe  enge(]je  iktatni  azt,  hogy  a  császárnak  nincs  joga 
Erdélyhez.  Felsorolja  szövetséges  társait  és  talpra  hívja  fel 
minden  csapatait 

Augusztus  végén  Kolozsváron  volt  a  fetjedelem  nejével 
együtt;  azután  megkezdte  a  harczot,  mely  rövid  ideig  tar* 
tott.  Németországból  azt  a  leverő  hírt  vette,  miszerint  Tilly 
a  katholikus  liga  vezére  megverte  a  dán  királyt,  Keresztélyt ; 
Wallenstein  pedig  Mansfeldnek  seregét  úgy  szétugrasztotta, 
hogy  ez  csak  mint  menekült  jött  hozzá  néhány  száz  em- 
berével. 

Ily  körülmények  között  ismét  kénytelen  volt  tervérőt 
lemondani.  Ferdinánd  annyira  félt  Bethlentől,  hogy  daczára 
a  németországi  győzelmeknek,  kész  volt  vele  kibékülni.* 

November  elején  megkezdődtek  a  békealkudozások  Po- 
zsonyban, melyek  sok  nehézség  között  deczember  végén 
fejeztettek  be.  Bethlen  Lőcsén  deczember  28-án  irta  alá  a 
békepontokat.  Ezekben  a  vallásra  vonatkozólag  semmi  i^ 
nem  foglaltatott  csak  a  nikolsburgi  és  az  1624-ki  bécsi 
békekötés  pontjai  erősíttettek  meg. 

A  békének  egyik  pontja  szerint  a  még  függőben  maradt 
kérdések  egy  utólagos  értekezleten  voltak  eldöntendők.  Ez  az 
értekezlet  Tokajban  tartatott  meg  1627.  márczius  25-tőI 
május  20-ig.* 

VIII.  355.  1.  —  Eszterházy  aug.  8-án  Bethlenben  irolt  levelében  tagadja 
azt.  hogy  a  császár  valakit  vallásáért  üldözött  volna;  sÖt  e  vádat 
egyenesen  a  protestánsok  ellen  fordítja.  —  L.  Eszterbázy  élete  II. 
32:^—381.  1. 

^  Krre  nézve  lásd  Eszterházynak  levelét,  melyben  az  ország 
állapotát  festvén,  kéri  Ferdinándot,  hogy  kezdjen  béketárgyalásokat 
Bethlennel.  U.  o.  428— 4r38.  1. 

'  Ferdinánd  biztosai  voltak :  Pyber  János  egri  püspök,  OsHro- 
8ic8  István  tanácsos.  Hoffman  György  felvidéke  jövedelmek  adminis- 
tratora.  Bethlen  részéről :  Lónyay  Zsigmond  krasznai  főispán,  Bor- 
nemisza János  kassai  algenerális,  Kassai  István  erdélyi  protonotárius 
és  Belevdry  Dávid,  a  kassai  kamara  prefectusa.  Eszterházy  élete  IIL 
4:7.  és  48.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       323 

Az  első  pont  általában  a  béke  fentartásáról,  a  második 
pedig  a  vallás  szabad  gyakorlatáról  szól.  Mind  a  két  fél  a 
diploma  ötödik  pontját  fogadván  el  alapul,  Ferdinánd  követei 
azt  kívánták,  hogy  Kassán  a  római  katholikus  vallás  szabad 
l^yen ;  Bethlen  követei  pedig,  hogy  a  somogyiak  ne  akadá- 
lyoztassanak református  lelkész  és  templom  tartásában.  Az 
elsőre  megjegyeztetett,  hogy  Kassán  eddig  sem  volt  tiltva  a 
katholikus  vallás  s  a  fejedelemnek  gondja  lesz  rá,  hogy 
ezután  se  legyen  akadály.  A  második  pedig  akként  intézte- 
tett el,  hogy  habár  Somogy  községe  az  esztergomi  érsek 
birtokához  tartozik,  mégis  ügyelni  kell,  hogy  annak  lakosai 
a  törvények  értelme  szerint  vallásuk  szabad  gyakorlatában 
ne  akadályoztassanak.^ 

Még  folyt  a  tokaji  egyezkedés,  midőn  Bethlen  össze- 
hívta az  erdélyi  rendeket  Fehérvárra,  hogy  a  Ferdinánddal 
kötött  békét  —  melyet  a  fejedelem  magára  nézve  megalázó- 
nak, sőt  egy  levelében  « gyalázatosnak*  nevezett*  —  a  ren- 
dek által  is  megerősíttesse.  A  vallás  ügye  különösen  nem 
hozatott  elő,  mert  az  különben  is  biztosítva  volt  Erdélyben: 
de  a  mire  fősúlyt  fektetett,  a  mire  mindenek  felett  töreke- 
dett, az  volt,  hogy  Ferdinándnak  a  törökkel  folytatott  alku- 
dozásaiban a  német  protestánsok  ügyének  használjon  és  az 
ellenök  folyt  háborút  megszüntesse.  E  végből  Mikó  Ferencz 
követét  oda  utasította,  hogy  Sir  Roe  Tamás  angol  és  hollandi 
követtel  egyetértve  oda  működjék,  miszerint  a  porta  csak 
úgy  egyezzék  bele  a  béke  megújításába,  hogy  abban  minden 
barátságos  hatalmak  és  Németország  vallási  szabadsága  is 
befoglaltassanak.  Ebből  azonban  semmi  sem  lett.  A  béke 
szeptember  12-én  megköttetett  a  nélkül,  hogy  pontjai  köziHt 
lísak  egy  szó  is  lenne  a  német  protestánsokról.'^ 

*  A  tokaji  kiegyezés  okiratai.  Szilágyi  S.  Erd.  orszgy.  Emi.  VIII. 
419.  1.  —  Eszterházy  élete  III.  ^.  és  49.  1. 

*  Ssásadok  1868.  évf.  5^33.  1. 

'  A  magyar  részről  előterjesztett  panaszpontok  19-dikét)en  az 
mondatik,  bogy  a  katholikus  és  protestáns  papok  a  töröktől  adófize- 
tésre kényszeríttetnek,  holott  ők  isteni  szolgálatnál  egyébbel  nem   tar- 

21* 


324  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Bethlen  —  ki  a  pozsonyi  béke  miatt  magára  vonta 
Anglia,  Hollandia  és  Dánia  neheztelését  -—  még  ezután  sem 
tudott  lemondani  életének  legdicsőbb  feladatáról,  a  protes- 
táns vallás  szabadságának  védelméről.  A  protestáns  unió 
fejedelmeit  biztosította,  hogy  velők  kész  ezután  is  a  nagy 
czélra  közreműködni;  és  Ferdinándnál  azt  akarta  kieszkö- 
zölni, hogy  az  elűzött  cseh  királyt,  pfalzi  Fridriket,  helyezné 
vissza  választófejedelemségébe :  kötne  békét  a  német  protes- 
táns rendekkel  és  ő  vele  fordulna  a  tőrök  ellen,  kinek  ha- 
talma a  mily  gyűlöletes,  oly  rothadt.  ^  Ezen  tervei  ellen  azon- 
ban erélvesen  működött  két  hatalmas  ellenfele.  Pázmány  és 
Eszterházy,'  kik  a  portán  is  elárulták  őt  terveiért  azon  szá- 

toznak.  sőt  segítséget  várhatnának  minden  rendektől.  Eszterházy  élete 
III.  76.  l. 

*  Kovachich,  Script.  min.  I.  277. 

*  Eszterházy.  midőn  Ferdinánd  1627.  szept.  végén  fía  megkoro- 
náztatása  végett  Prágába  utazott,  egy  emlékircUot  kaldött  Sennyei 
kanczellár  által  Prágába^  melyben  Magyarország  akkori  szomorú  álla- 
potját festvén^  Bethlenről  ezeket  mondja :  «...  mivelhogy  természetiben 
vagyon  neki  az  nyughatatlanság.  csak  legkisebb  occasióval  is  félelmes, 
hogy  megint  valami  új  indulatokat  ne  csináljon . . .  Ezt  penig  a  gyanu- 
ságot.  két  kiváltképen  való  okból  veszem  az  mostani  időhöz  képest 
hozzája.  Egyikből,  hogy  nem  szűnnek  meg  most  is  szorgalmazni  min- 
denfelől őtet  az  factióknak  és  eretnekségeknek  gyámolítói,  hatalmas 
nagy  ígéretekkel  és  bő  pénzbeli  költségadásnak  biztatásával.  —  Másik- 
ból abból  Ítélem  nyiighatatlanságát,  hogy  az  magyarországi  haereticus 
status  is  így  kezdett  az  szomszéd  országok  állapotával  álmodozni  s 
tártnak  attól,  hogy  szintén  úgy  ne  járjanak  mint  az  többi,  kiket  min- 
denfelől íngerlenek  azok  az  rósz  expulsusok,  kik  közQl  mivelhogy  ide 
Magyarországija  is  nem  kevés  számmal  jöttének  mind  prédikátorok  s 
mind  egyéb  rendek ;  csudálatos  dolog,  a  mint  exaggerálják  az  dolgot 
mindenfelől,  s  mivelhogy  Bethlen  egy  desperatus  ember  és  igen  fel- 
fuvalkodott kevély  .  .  méltó  gondolkodni  felőle,  hogy  az  ö  felségének 
hadaínak  is  messze  voltát  tudván  és  maga  személyének  is  6  felségé- 
nek^ és  az  készületlenséget  is  suh  specie  réligionis  új  fegyverhez  ne 
nyúljon,  avagy  ha  maga  nem  cselekszí  is  aperte,  sabordináljon  vala- 
kiket, az  kik  neki  lázaszszák  az  haereticus  statost  és  sok  szabad 
legényt  s  pói'ságot  is,  kihez  készek  az  prédikátorok  is,  8  azok  által  is 
ne  indítson  valamit,  a  mint  erről  vadnak  sok  példáink  is  immár  az 
országban.  —  Eszterházy  élete  III.  197.  és  198.  I. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       3  25 

mitással,  hogy  majd  a  boszús  szultán  meg  fogja  fosztani 
fejedelems^étől.  De  ez  nem  sikerült,  mert  Bethlen  ott  is 
segített  magán  ügyességével. 

II.  Ferdinánd  még  azt  sem  tűrte  meg,  hogy  a  külföldről 
menekült  protestánsok  Magyarországban  megtelepülhessenek ; 
ezért  minduntalan  rendeleteket  küldözgetett  a  különben  is 
túlbuzgó  nádornak,  hogy  azt  ne  engedje.  Azt  is  rossz  néven 
vette,  hogy  a  magyar  protestánsok  a  német  szomszéd  tarto- 
mányokban állítólag  nemcsak  vásár,  hanem  vallásuk  teijesz- 
tése  czéljából  szoktak  megfordulni.^  Bethlentől  elvárták  aző 
^ykori  külföldi  szövetségesei,  hogy  a  protestánsokat  legalább 
Magyarországon  védelmezze.  Ezt  ő  meg  is  cselekedte;  sőt 
lehetőleg  elő  is  mozdította  ügyüket.  Főgoncya  lévén  az  isko- 
lákra, szemmel  kisérte  mindazon  mozzanatokat,  melyek  a 
tanügy  fejlődését  elősegítették,  és  pedig  nemcsak  a  protes- 
tánsoknál, hanem  a  katholikusoknál  is. 

Bántotta  az  a  tapasztalás,  hogy  a  jezsuiták,  különösen 
mióta  a  Pázmány  által  alapított  és  Eszterházy  által  pártolt 
XL-szombatí  iskola  virágozni  kezdett,  túlszárnyalják  a  pro- 
testáns tanítókat.  Ezért  elhatározta,  hogy  Fehérvárott  aka- 
démiát állít  fel.  Mihelyt  az  új  épület  felemeltetett,  Böjtit,  ki 
Bocatius  után  «udvari  historicussá»  lett,  Németországba  kül- 
dötte, hogy  onnét  elsőrangú  tanárokat  hozzon  Erdélybe.  — 
-A  sikerhez  annál  több  reménye  lehetett,  mert  most  neje 
^tján  nagy  összeköttetései  voltak. 

Hogy  a  református  papok  tekintélyét  külsőképen  is 
eme^e,  1629.  július  18-án  kiadott  adománylevelében  azokat 
és  azoknak  maradékait  a  nemesi  rendbe  emelte  s  czímerek- 
kel  ellátta.* 

De  ekkor  már  érezte   testi  erejének  rohamos  fogyását, 
érezte,   hogy   messzeható   terveit   nem   fogja   végrehajthatni. 


^  Lásd  az  erre  vonatkozó  leveleket^  Eszterházy  élete  III.  219., 
265—258.  1. 

*  Salamon  i.  De  Slatu  Eccl.  Ref.  in  Trans.  Commentatio  26. 
s  következő  lapok. 


326  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  vizkórság  mindinkább  erőt  kezdett  rajta  venni.  Augusztus 
1-én  megkezdte  irni  végrendeletét,  melyben  jelentékeny  ha- 
gyományok kr)zött  megemlékezett  a  felállítandó  fehérvári 
akadémiáról  is.  Erős  hite  Istenben  soha  meg  nem  rendült. 
Végperczeiben  Írószereket  kívánt  s  az  eléje  tett  papírra  e 
szavakat  irta:  «Ha  isten  velünk,  kicsoda  ellenünk?  —  senki 
nincsen  bizonyára,  bizonyára  nincsen*.  Ezek  voltak  búcsú- 
szavai, melyekkel  november  15-én  Gyulafejérvárott  az  örök 
hazába  költözött.  Benne  nemcsak  a  magyar,  hanem  a  német- 
országi protestantismusnak  is  egyik  legerősebb  támoszlopa 
dűlt  ki.  Rendkívüli  észtehetsége,  párosulva  mély  vallásos 
lelkülettel,  szilárd  férfias  akarattal  és  kitartó  tevékenységgel, 
azon  dicsők  csarnokába  emeli  nevét,  kiknek  mint  magasztos 
eszmék  képviselőinek,  hálával  adózik  az  utókori  nemzedék. 
Egykorú  titkos  és  nyilt  ellenei  ócsárolták  jellemét*  kétszinfi 
és  ravasz  embernek  festették,  kinek  szavában  nem  lehet 
bízni,  ki  önzésből  a  keresztyénség  nevében  annak  legnagyobb 
ellenségével,  a  törökkel,  szövetkezett  a  katholicismus  meg- 
buktatására. E  téves  vádak,  ócsárlások  többnyire  azoktól 
származtak,  kiknek  cselszövő  terveit,  czélzatait  éles  eszével 
előre  átpillantván,  ügyesen  kijátszotta,  meghiúsította.  A  török- 
keli szövetségét  Magyarország  és  Erdély  akkori  sajátságos 
politikai  helyzete  igazolja.  S  hogy  csak  rendkívüli  körülmé- 
nyek kényszerítették  arra,  mutatják  tettein  kívül  azon  őszinte 
szavai,  melyekkel  e  tárgyban  sok  helyen  nyilatkozik. 

Mint  mély  meggyőződéssel  biró  protestáns,  sigát  vallása 


*  Kemény  József  gr.  ismerteti  az  l'jj  M.  Múzeum  18ö6-dik  folya- 
mában « Bethlen  G.  jelleme  egykorú  vélemények  szerint>  czíma  czik- 
kében  néhány  röpiratot.  Ilyenek  :  Secretissima  instructio  gallo-britauno- 
batavica.  Friderico  V.  Comiti  Palatino  Electori  data.  Ex  gallico  conversa^ 
ac  bono  publico  in  luccm  evulgata.  Anno  1620.  —  Secreta  Principis 
Anhaltini  Cancellaria  etc.  Anno  1621.  208.  lap.  —  Brevis  laformatio 
et  responsio  solida  ad  praecipua  capita,  lóca,  pancta  Seeretae  Cancel- 
lariae  Bavarico-Anbaltinae  etc.  1624.  —  Altéra  secretissima  InBtnictio 
gallo-britanno-batavica  stc.  1626.  melyekben  azonban  Bethlen  ellen- 
párti  szempontból  jellemoztetik. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL      327 

elveit  nemcsak  vallotta,  hanem  jó  cselekedeteivel  is  igazolta. 
A  gyulafehérvári  protestáns  főiskola,  mely  később  Nagy- 
Enyedre  tétetett  át,  századok  múlva  is  fennen  hirdeti  alapí- 
tójának emelkedett  szellemét.  Bethlen,  ki  harczai  mellett  is 
szívesen  foglalkozott  a  tudományokkal,  nemcsak  az  által 
emelte  hitfelekezetét,  hogy  oly  híres  külföldi  tudósokat  hívott 
be,  minők:  Alsted,  Bisterfeld,  Opitz,  Piskator;  hanem  az 
által  is,  hogy  tanulni  szerető  magyar  protestáns  ifjak  szá- 
mára külföldön  is  gazdag  alapítványokat  tett. 

Vallásbeli  türelem  és  józanság  tekintetében  messze  túl- 
haladta korát,  melynek  fő  jelleme  a  vallási  üldözés  volt.  Míg 
egykorúi  közül  az  ellentáborban,  még  oly  szellemek  is  mint 
Pázmány,  Khlesl,  Elszterházy  s  maga  Ferdinánd  császár, 
lelkük  üdvösségét  keresték  abban,  hogy  a  maguk  hitvallását 
más  hitvallások  üldözésével  emeljék  uralomra  s  e  czélból 
embertelen  mészárlásokat  idéztek  elő :  addig  Bethlen  a  lelki- 
ismeret szabadságának  jogát,  melyért  annyit  harczolt,  oly 
tiszteletben  tartotta,  hogy  fejedelemségében  a  katholiku- 
soknak  egyenlő  szabadságot  engedett  a  protestánsokkal,^ 
sőt  a  veszélyes  elvű  jezsuitákkal  is  szívesen  társalko- 
dott. A  vallásháborúk  legméltóbb  fegyverét,  a  bibliát.*  ép  oly 
ügyesen  forgatta  vitatkozásaiban,  mint  a  kardot  a  csaták 
mezején.   Kemény  János  —  a   későbbi   fejedelem  —  ki  jó 


*  €Akartuk  volna,  —  irja  1628.  márczius  14-éröl  —  hogy  ez 
újabb  háborúságra  való  matéria  ne  adatott  volna. . .  sőt  mi  igen  cso- 
dáljak, micsoda  elmétől  viseltetnek  azok.  a  kik  urok  méltóságának 
derogamenével  az  ország  szabadságát  bontogatni  meg  merik  próbálni, 
a  községnek  conscientiáját  meg  merik  sértegetni . . . ,  a  községet  fenye- 
getésekkel, birságoknak  impositiójával.  tömlöczbe  való  hányásokkal  ne 
kényszerítsék  a  római  vallásra,  kegyelmesen  intjQk  őket.  Engedjenek 
optiól  nekik  és  a  ki  mit  akar,  vallja  azt,  erőszak  alatt  ne  üdvö- 
zítsenek senkit.  Lám  mi  senkit  religiöjdban  nem  háborgattunk, 
mindennek  biródalmnukban  szabad  vallást  engedtünk  és  mindenik 
valláson  valóknak  papokat  tartani  engedtünk.  Kegyelmetek  is  azt 
cselekedje...  Fraknái.  Pázmány.  11.  402  1. 

'  Életében  több  mint  húszszor  olvasta  el.  s  még  a  háborúban 
is  magával  hordozta. 


328  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

ismerője  volt  a  nagy  fejedelemnek,  ekképen  jellemzi  őt  ön- 
életírásában :  <  Eszes,  vitéz,  kegyelmes,  liberális,  takarékos, 
munkában  fáradhatatlan,  haszontalan  dolgokban  idejét  nem 
töltő,  külsőkép  tekintetiben  oroszlán,  conservatiójában  nyá- 
jas, józan  életű,  isteni  szolgálatban  nem  külsőképen  tettető, 
de  buzgó,  szegényeken  és  könyörgőkön  könyörülő,  egyházi 
rendeket  tiszteletben  tartó,  tápláló,  ekklesiákat  építő,  segítő, 
alapító,  tudós  emberek  conservatiójokban,  disputatiók  hallga- 
tásiban gyönyörködő,  az  hazafiaknak  atyjok,  a  vitézlő  rend- 
nek mind'  jó  tanítójok  s  mind  tükörük,  de  édes  atyjok  is ; 
megharagudni  tudó,  de  azt  megmértéklő,  haragot  nem  tartó, 
nem  kegyetlen  s  vértszomjazó,  hamar  megengesztelődő ;  künn 
a  közönséges  helyen  magát  nagy  autoritással,  benn  pedig 
házában,  belső  szolgái  közt  magát  nyájas  szelídséggel  viselő ; 
jó  lovakban,  fris  öltözetekben,  muzsikákban,  építésekben, 
fejedelmi  vendégségekben  s  néha  tánczokban  is,  de  nem 
részegséggel,  mértékletesen  gyönyörködő*. 

Valóban  Bethlen  oly  alakja  a  magyar  nemzet  és  a 
protestáns  egyház  történelmének,  melynek  nagysága  és  fénye 
idők  haladtával  nem  fogy,  sőt  inkább  növekedik.  Ha  az 
emberi  nagyságot  a  legnagyobb  feladatokkal  szemben  a 
legyőzött  nehézségek  nagyságával  mérjük,  akkor  Bethlen  egy 
óriásnak  tűnik  fel  sok  jeles  kortársa  felett.  Szemben  állott 
vele  II.  Ferdinánd,  Magyarország  királya  és  a  hatalmas  német 
birodalomnak  császárja  szövetségeseivel  és  kifogyhatlannak 
látszó  segédeszközeivel ;  szemben  állott  Eszterházy  Miklós 
nádor,  korúnak  egyik  legeszesebb,  legmunkásabb  és  leghatal- 
masabb magyarja ;  szemben  állott  Pázmány  Péter,  a  katho- 
licismusnak  kétségtelenül  legkiválóbb  előharczosa  és  legerő- 
sebb támoszlopa  :  —  és  végre  sokszor  szemben  állott  a  török 
hatalom  is,  mely  egy  század  óta  irányt  adott  Erdély  politi- 
kájának. 

Mindezen  hatalmakkal  szemközt  mit  tehetett  egy  kis 
Erdély  fejedelme?  Nyilt  erővel  visszaverni  nem  volt  hatal- 
mában ;  és  ha  mégis  fel  akarta  tartani  önállóságát,  honának 
és  vallásának  szabadságát,   kénytelen  volt  sokszor  a  dipio- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      329 

matia  kétélű  fegyvereihez  folyamodni.  Itt  tűntek  fel  jellemé- 
nek fényes  vonásai;  de  itt  tűntek  fel  azon  sokszor  megrótt 
kétes  vonások  is,  melyek  súlyos  helyzetének  és  körülményei- 
nek voltak  szüleményei,  s  mikre  öt  az  eszélyesség,  szemes- 
ség,  óvatosság,  hasonlónak  hasonlóval  való  visszatorlás  ösz- 
töne vezették.  Az  ő  szerepe  lényegesen  védelmi  szerep  volt ; 
neki  a  támadás  mivoltához  kellett  alkalmazkodnia,  de  a 
föczélt  mindig  szem  előtt  tartania.  Nélküle  Erdély  önállása  és 
a  magyar  protestantizmus  saját  romjai  alá  temettetett  volna  ; 
s  igen  valószinű,  hogy  a  magyar  alkotmány  is  rommá,  a 
harminczéves  háború  pedig  irtóhaddá  lett  volna. 

A  ki  mindezt  meg  tudta  gátolni,  a  ki  felismerte  a  kor- 
mánya alatt  álló  igénytelen  ország  nemzetközi  fontosságát, 
a  ki  egy  világküzdelmei  között  vergődő  országot  lábra  állí- 
tott, a  ki  elég  nagy  lélekkel,  elmével,  ügyességgel  és  rendü- 
letlen hittel  birt  arra,  hogy  a  rendelkezésére  álló  aránylag 
igen  csekély  eszközökkel  hónát,  vallását  fenn  tudja  tartani, 
az  megérdemli  a  nagy  magyar  és  a  nagy  protestáns  neve- 
zetet, az  kivívta  magának  az  utókor  tiszteletét  és  elismerését. 

é 

Kemény  János  azt  irta  róla,  hogy  « hasonló  magyar  Mátyás 
királytól  fogva  és  István  királyon  kíyül  nem  hallatott,  nem 
is  remélhetni » ;  —  s  ez  ítélet  most,  két  század  lezúgása  után 
is,  helyesnek  bizonyult. 


ÖTÖDIK  FEJEZET. 

BETHLEN  HALÁLÁTÓL  HL  FERDINÁND 

TRÓNRALÉPTÉIG. 

1629-1687. 

Az  1630-diki  országgyfilések. 

I. 

Brandenburgi  Katalin  beiktatása  előtl  visszatér  a  protestáns  vallásra.  — 
Az  unió  feltételei  és  az  esküforma.  —  A  négy  vallás  szabadsága  bizto- 
síttatik —  Az  illető  articulusok.  —  Katalin  elveszti  a  trónt.  —  Rákóczy 
György  a  segesvári  gyűlésen   fejedelemmé  választatik ;  —  biztosiba  a 

szabad  vallásgyakorlatot. 

Bethlen  halála  után  Erdélyben  felbomlott  a  rencL  eltűnt 
az  egyetértés.  Az  ellenzék  eddigi  nagysága,  ereje  alábbszállott 
Katalin,  ki  még  férje  életében  esküvel  fogadta,  hogy  hü  marad 
protestáns  vallásához,*  megmaradt  a  fejedelmi  székben;  mel- 
lette Bethlen  István  vezette  a  kormányt.  De  Katalin,  kit  a 
jezsuiták  titkon  a  katholikus  egyházba  térítettek  és  annak 
katholikus  pártfelei,  kik  a  kinevezett  kormányzót  nem  szível- 
hették, alattomban  hadat  gyűjtöttek,  melylyel  őt  még  a  nagy 
fejedelem  temetése  alkalmával  megbuktatni  szándékoztak.  De 
Bethlen  István  észrevette  a  eselszövényt,  a  fondorkodök  tábo- 
rát szétverette  és  az  elhalt  fejedelem  temetése,  valamint  a 
fejedelemnö  beiktatása  végett  is  országgyűlést  hívott  össze 
Fehérvárra  1630.  év  elejére. 

*  Marceali,  Regesták  170.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        331 

Az  összegyülekezett  rendek  már  előre  sejtették  a  be- 
következendő bajokat  s  oly  feltételekről  gondoskodtak,  melyek- 
nek elfogadása  által  a  béke  biztosítva  legyen  és  a  kormányzás 
megmentessék  Katalin  szeszélyeinek  veszedelmétől.  Leginkább 
lehetett  pedig  tartani  attól,  hogy  a  jezsuiták  és  a  bécsi  kor- 
mány ármányai  a  vallási  békét  fogják  megzavarni.  Ezért 
némelyek  keserű  szemrehányásokat  tettek  Katalinnak  az 
országgyűlés  folyama  alatt.  Schulitz,  még  a  temetés  előtti 
napon,  t.  i.  jan.  2é-én,  szemére  lobbantotta  hithagyását  és 
figyelmeztette  könnyelmű  tettének  következményeire.  Temetés 
után  híre  menvén,  hogy  Csáky  a  szomszéd  falvakban  hadat 
tart,  néhány  fiatal  ember  <  tumultust  >  támasztott  az  utczán; 
kivont  karddal  kiabálván,  hogy  <a  pápistákat  levágják*. 

A  fejedelemnő  remegett.  Álmatlan  éjjelei  voltak.  Á  tapasz- 
talt közhangulatban  már  igazolva  látta  Sehulitz  jóslatát;  a  kor- 
mányzó ellen  szőtt  fondorlatok  nem  sikerültek.  —  Ily  hely- 
zetben Bethlen  István,  ki  e  pillanatban  a  helyzet  ura  volt  s 
a  zavargó  iQakat  csitította,  meglátogatta  Katalint.  Szeme  elé 
állítá  ármányos  ellenségeskedésének  rossz  következéseit  s  a 
maga  részéről  biztosította  őszinte  jóindulatáról.  Kivont  kardját 
átadván  neki,  monda:  «ha  nem  talál  Felséged  igaznak,  vágja 
le  nyakamat:  de  ha  igen  —  bízzék  bennem*.^ 

Ezzel  a  kibékülés  látszólag  megtörtént.  De  Katalinban 
a  rendek  nem  bíztak  s  a  fejedelemséget  is  csak  azon  feltétel 
alatt  voltak  hajlandók  neki  átengedni,  melyet  még  a  meg- 
boldogult fejedelem  is  tett  volt,  t.  i.  ha  a  protestáns  vallásra 
visszatér. 

Katalin,  ki  ekkor  különben  is  beteges  volt,  nehéz  hely- 
zetbe jutott.  Az  ország  rendéi  előtt  minden  tette  ismeretes 
volt.  Lehetetlen  volt  nem  éreznie,  hogy  minden  számításai 
dugába  dőltek  —  és  hogy  a  kormányzónak  tervezett  meg- 
buktatása helyett  ő  maga  jutott  a  legrettenetesebb  állapotba 
Lelkileg- testileg  meg  volt  törve.  Kétségbeesésének  tetőpontján 
volt,  midőn  Sehulitz  meglátogatta  őt.  Feldúlt  arcza  elárulá  a 

>  Szilágyi  S.  Erd.  orszgy.  IX.  22.  1. 


332  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

gonosz  asszony  szenvedélyeinek  tusáját,  kitört  önmaga  ellen 
és  a  viszonyok  ellen.  Kitörése.  mon(^a  Schulitz,  nem  volt 
hasonlítható  a  Káinéhoz.  Testileg  és  tényleg  meg  lévén  szállva 
az  ördögtől,  szitkozódásban  tört  ki;  egészen  kétségbeesvén, 
hogy  az  isten  hithagyásáért  valaha  megbocsáthatna  neki  — 
.s  már  mint  örök  kínokra  kárhoztatott  lény,  ifjaival  mutatta 
a  sátán  fenyegető  arczát. 

Hitéhez  képest  erősen  meg  volt  győződve,  hogy  a  gonosz 
szellemet  ki  kell  űzni  belőle.  Ez  kívánságához  képest  meg  is 
történt.  Az  exorcizálás  28  óráig  tartott.  Schulitz,  Alst&d  és 
Geleji  Katona  István  ez  alatt  folyvást  mellette  voltak,  zsol- 
tárokat énekelve  és  irást  magyarázva  neki,  mi  oly  jótékonyan 
hatott  dúlt  kedélyére,  hogy  lassankint  felvidult  és  jan.  27-én 
reggel  kijelentette,  hogy  a  pápistasággal  végképen  szakít  és 
az  urvacsorát  a  protestáns  szertartás  szerint  kivápja  felvenni 

Ez  még  az  nap  megtörtént  nyilvánosan  a  fehérvári 
székesegyházban.  Vasárnap  lévén,  Geleji  Katona  tartotta  az 
egyházi  szónoklatot  s  annak  végeztével  a  fejedelemnőnek 
következő  nyilatkozatát  olvasta  fel  a  szószékből:  « Felséges 
kegyelmes  asszonyunk  nyilvános  hálaadást  rendelt  el,  mert 
isten  hosszú  betegségből  kigyógyította  s  egyszersmind  közzé- 
tette, hogy  bár  a  gonosz  tanácsadóktól  félrevezettetve,  ámítá- 
saiknak helyet  adott,  az  egész  múlt  és  most  eltelt  évben  a 
pápások  sötétségébe  bonyolódott,  az  evangyéliom  igaz  útjá- 
ról letért,  a  próféták  és  apostolok  tanait  elvetette:  de  isten 
akarta,  hogy  teste  és  lelke  együtt  gyógyuljon  ki  a  kísértésből 
és  lelkiismerete  furdalásai  következtében  nyilvánosan  megtért 
Ezért  ezen  nyilvános  gyülekezetben  ismét  visszatér  az  igaz 
hitre  s  a  többieket  is  hasonlóra  hívja  fel.  Isten  segélje  és 
erősítse,  hogy  abban,  mit  a  szentlélek  munkálkodása  benne 
létrehozott,  megmaradjon ».^ 

Az  áttérés  utolsó  tényét,  az  urvacsorának  protestáns 
rítus  szerint  való  felvétele  képezte.  Ezzel  Katalin  megszerezte 
magának  a  fejedelmi  trónt,   de  nem   szerezhette   meg  azon 

'  U.  o.  23-24.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       333 

rendek  bizalmát  és  becsülését,  kik  lelkületét  közelebbről 
ismerték. 

Most  már  hozzáfogtak  a  tárgyalásokhoz.  Katalin  feje- 
delmi propositiójában  intette  a  rendeket,  hogy  elhagyva  min- 
den viszályt  és  egyenetlenséget,  tekintsék  csak  a  haza  javát 
s  hátratévén  a  vallásos  gyűlölködést  s  önhaszonlesést,  resti- 
inalják  a  haza  szabadságát  s  a  béke  fentartásán  munkál- 
kodjanak. 

A  rendek  a  legközelebb  lefolyt  pártos  események  hatása 
alatt,  mindenek  előtt  arról  gondoskodtak,  hogy  a  versengő 
felek  a  békét  meg  ne  zavarhassák.  E  végből  megkötötték  az 
uniót  megállapították  annak  feltételeit ;  s  ezeknek  megtartá- 
sára, mind  a  jelen,  mind  a  távollevő  rendeket  hűtlenség  terhe 
alatt  kötelezték.  Kimondották,  hogy  jelesül  a  négy  bevett 
vallás  szabadságát  úgy  a  fejedelemnő.  mint  a  rendek  is  eskü- 
vel biztosítják. 

Az  unió  feltételeit,  valamint  az  esküformát  a  következő 
alakban  állapították  meg: 

/.  Articulus^  Mivel  azért  kegyelmes  asszonyunk  feje- 
delmünk a  Felséged  közinkbe  küldött  propositiójában,  ügy 
mint  kegyes  gondviselő,  hazáját  szerető  Fejedelemhez  illik, 
int  arra,  hogy  szemünk  előtt  viselvén  az  Istennek  előbbeni 
kegyelmességét,  minden  egymás  között  való  gyűlölséget  és 
egyenetlenséget  hátravetvén,  csak  a  közönséges  megmara- 
dásra, hazánk  javára  és  csak  édes  békességére  igyekeznénk. 
letévén  minden  Religióknak  respectusit  és  kiváltképpen  való 
kinek-kinek  haszna  keresését  és  ebben  olv  médiumoknak  fel- 
találását  követnénk,  hogy  mind  a  szegény  haza  szabadsága 
restituáltatnék,  mind  pedig  a  két  hatalmas  császár  között 
való  szép  békesség  megmaradhatna.  Mely  Felséged  kegyelmes 
intését  szemünk  elébe  vévén  és  minden  részében  illendőnek 
s  alkalmatosnak  ismervén,  tudván  azt  is,  hogy  az  különben 
semmi  ütőn  nem  lehetne,  hanem  postpositis  omnibus  odiis. 
discordiis  et  aemulationibus  csak  az  egy  egyességhez  és  szép 
unióhoz  ragaszkodnánk.  Mely  unió,  egy  értelem,  egymás 
szeretet,  minemű  dicséretes  jó  legyen,  kitetszik  ama  mondás- 


334  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ból :  Concordia  res  parvae  crescunt,  discordia  maximae  díla- 
buntur.  Nem  akarván  annakokáért  mi  is  tovább  való  fomest 
az  ellenkezéseknek  suppeditálni,  végeztük  országul  Felséged 
kegyelmes  tetszéséből,  hogy  minden  urí,  nemes  és  közrend, 
ha  kik  itt  vannak  a  gyűlésben,  ugyanitten,  ha  kik  pedig  itt 
nem  volnának,  székes  helyeken  az  ide  alább  megirt  uniónak 
conditióira  való  juramentum  alatt  deponálják  azt:  minthogy 
az,  kik  itt  jelen  voltunk,  deponáltuk  is.  Az,  ki  ebből  vono- 
gatná magát,  notórius  legyen.  Mely  juramentumnak  és  con- 
ditióknak  tenora  így  következik: 

Forma  juramenti  super   unione   per    Begnicolas 
depositi  sequüur  hoc  modo: 

Én  T.  T.  esküszöm  az  élő  istenre,  ki  Atya,  Fiú  és 
Szentlélek,  teljes  szentháromság  egy  igaz  isten,  hogy  a  négy 
reeepta  Religióknak  megtartására  igyekezem  teljes  tehetsé- 
gemmel, és  soha  annak  oppressiójával  a  magam  religióját 
promoveálni  nem  akarom,  sem  e  dologban  soha  sem  titkon, 
sem  nyilván  nem  cselekszem.  Senki  személye  ellen  hitért, 
vallásért  gyűlölséget,  ellenkezést  nem  viselek,  hanem  kinek- 
kinek  szabad  megtartására  igyekezem  és  sem  titkon,  sem 
nyilván  senkivel  contraria  Religio  ellen  sem  másokkal  nem 
praktikálok  annak  oppressiójára,  se  ártalmas  tanácsommal 
sem  fegyveremmel  sem  mások  által  semmi  úton  nem  igye- 
kezem. Sőt  ha  kit  effélét  tudnék,  megjelentem  az  egész  Tanács- 
nak és  minden  tehetségemmel  eltávoztatni  igyekezem.  Asszo- 
nyunknak ő  felségének  egymás  ártalmára  való  tanácsot  nem 
adok  és  hazánknak  közönséges  és  csendes  békességének  meg- 
maradását, szabadságinak  promoveálását  egyenlő  értelemmel 
és  tehetségemmel  igyekezem  oltalmazni ;  és  ez  ellen  hazámon 
kívül  valókkal  senkikkel  nem  tractálok.  Mivel  pedig  a  mi 
kegyelmes  A.sszonyunk  ö  felsége  is  kegyelmesen  igér  hite 
szerint  aí?securálni  bennünket,  hogy  valakik  ő  felségének  ez 
után  mi  ellenünk  árulkodnának,  ő  felsége  is  megjelenti  nekünk 
.s  a  Tanácsnak.  Én  is  így  köteleztem  magamat  erre  az  elő- 
számlált hitre,  valamíg  ő  felsége  is  ehhez,  és  nekünk  hittel 
tett  egyéb  igéretihez  és  conditiókhoz  tartja  magát,  addig  tar- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        335 

tozzara  én  is  ehhez  tartani  magamat:  egyikünk  a  másikhoz 
is  addig,  valamíg  más  felebarátom  is  ennek  felbontására  okot 
nem  ad.  A  ki  pedig  ezt  felbontaná,  comperta  rei  veritate, 
in  notam  perpetuae  iníidelitatis  incurráltnak  lenni  pronun- 
cíalom. 

Gonditionea  autem  in  unione  specificatae,  sequufp- 
tur  hoc  modo: 

A  négy  recepta  Religióknak  szabados  exercitiumi  enged- 
tessenek és  illibate  megtartassanak  ez  országban  és  in  par- 
tibus  Hungáriáé  hoic  Regno  incorporatis  az  ország  constí- 
tutiói  megtartatván,  hogy  minden  helyeken  a  major  pars 
tartson  vallásán  való  papot,  a  hol  pedig  exercitiuma  vala- 
mely helyben,  valamelyik  vallásnak  nem  volna  is,  betegek 
gyóntatására  és  in  casu  necessitatis  gyermekek  kereszlelésére 
szabad  legyen  bemenni  az  magok  vallásán  való  papoknak. 
Három  nemzetből  állván  az  ország,  ha  valamelyik  nemzetnek 
szabadságában,  immunitásiban,  privilegiumiban  szokott  és 
régen  bevett  rendtartásiban  bántódása  lenne,  rekvirálván  felőle 
a  két  nemzetséget,  tartozzam  hitök  és  kőtelességök  szerint 
országgyűlésnek  előtte  is,  de  facto  mindjárt  megtalálni  ő  fel- 
ségét és  tanácsit  a  panaszolkodó  nemzettség  megbántódása 
felől,  sőt  minden  úton  és  módon  e  három  nemzetség  egy- 
másnak  oltalommal  segítséggel  tartozzék  lenni  méltó  pana- 
szolkodásokra 

Hogy  a  katholikusok  is  megnyugodhassanak,  erre  nézve 
azok  kérelmére,  pátenslevelet  állítottak  ki,  hogy  e  vallás 
szabad  gyakorlata  a  régiben  marad,  a  jezsuiták  továbbra  is 
megmaradhatnak  Fehérváron,  Monostoron  és  Karán-Sebesen  ; 
taníthatják  az  ifjúságot.  Ha  valaki  közűlök  meghal  vagy  eltá- 
vozik, annak  helyét  szabad  mással  betölteni.  Az,  a  miben  a 
rendek  és  e  társaság  megegyeztek,  tartassék  meg  és  az  elhunyt 
fejedelem  rendeletei  hajtassanak  végre.  ^ 


*  Aláírva:  Bethlen  István,  Kornis  Zsigmond,  Kovasóczy  István. 
Kapy  András,  Erdélyi  István,  Kassay  István,  Keresztessy  Pál  és  Gotz- 
meister  Kálmán.  L.  Kaey,  I.  L.  IV.  205.  Seildgyi  8.  IX.  28.  1. 


336  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  tárgyalások  folyamán  elővétetett  az  udvarhelyiek 
folyamodása,  melyben  elpanaszolják,  hogy  templomuk  erő- 
szakosan elvétetett;  eleintén  azzal  vigasztalták,  hogy  a  vár- 
beli templomot  megkapják,  de  az  nem  tőrtént.  Aztán  a  más 
hitvallásúakkal  közösen,  ma,jd  külön  akartak  magoknak  tem- 
plomot építeni,  de  az  is  elmaradt  £s  így  Bethlenfalvára  kény- 
telenek járni  isteni  tiszteletre  és  ott  fizetni  papot  Érzékenyen 
panaszolják  azt  is,  hogy  a  református  lelkésznek,  bár  szol- 
gálatát igénybe  nem  veszik,  kénytelenek  fizetni.  Kérik  a  ren- 
deket, hogy  törvényileg  mondassék  ki,  miszerint  a  tőlők  elvett 
templom  nekik  visszaadassék.  ök  készek  a  más  hitüekkel 
közösen  építeni  egy  imaházat  melyben  az  ő  papjok  prédi- 
káljon. A  templom  pedig  legyen  a  többségben  levő  katho- 
likasoké.^ 

Ez  ügy  megvizsgálása  végett  egy  vizsgáló  bizottság 
neveztetett  ki,  melynek  jelentése  alapján  a  következő  törvény 
hozatott  : 

XLl  V.  Articulus.  Az  székely  uraink  s  atyánkfiai  kíván- 
ságokra, hogy  Felséged  minden  helyeken  indiflferenter  Reli- 
giójokat  szabados  exereitiumokban  kegyehnesen  admittálta 
és  ahol  bántódások  estének,  annak  is  eligazítására  rövid  időt 
mindenik  Religiókból  arra  rendeltetett  commissariusit  kibocsá- 
tani Ígérte,  kik  inquirálván  ex  novo  valakik  kőzöttök  is  potiorb 
parsoknak  találtatnak.  Ecclesiájoknak  mindenképpen  azoknak 
restituáltatja,  Felségedtől  illendő  hálaadással  vettük :  Végeztük 
is,  exmissióját  az  Commissariusoknak  ne  diflferáyuk  mentül 
hamarébb  igazíttassék  el  dolgok  minden  Religiókból  egy-egy 
Commissarius  legyen,  ahol  kevesb  pars  lészen,  az  major  pars 
is  Auditóriumot  csinálni  segítsen. 

XLV.  Articulus.  Akar  mely  Ecclesiákban  annuatim 
hogy  egyszer  visitáljanak  és  a  tanítókat  hahogy  nem  accep- 
tálják,  a  seniorok  erővel  ott  ne  tarthassák  rajtok,  hanem 
amelyet  a  megyék  akarnak,  régi  szokások  szerint  olyan 
papokat  tarthassanak  és  hogy  az  előbbi  szokás  szerint  vasár- 

^  Udvarhelyiek  folyamodása.  U.  o.  IX.  107.  L 


K  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      337 

napi  esketés,  keresztelés  admittáltassék  (mivel  difficultásokat 
jelentik  abból  őkegyelmek)   közönségesen  országul  végeztük. 

LIX.  Articulíís,  Jelentik  ugyan  az  székely  uraink  és 
atyánkfiai,  hogy  némely  ecclesiastica  personák  magtalanul 
elhalván,  némely  helyeken  javait  fiscus  számára  applicálták ; 
végeztük  azért,  hogy  ennek  utána,  ha  effélének  atyjafia  vagy 
legatariussa  nem  találkoznék,  tehát  az  ottvaló  ecdesia  szá- 
mára, legyen  in  perpetuum.^ 

E  törvényeket  Katalin  február  hó  17-én  erősítette  meg. 

Megjegyzendő  még,  hogy  a  fejedelemnő  az  országgyűlés 
folyama  alatt  azzal  is  meg  akarta  nyugtatni  a  rendeket  a 
protestáns  valláshoz  való  ragaszkodásáról,  hogy  Froschius 
János  fehérvári  német  pap  által  vasárnaponkint  magyaráz*- 
tattá  magának  az  Cl-ik  zsoltárt  Ebben  az  illető  lelkész  Dávid 
udvarát  állítá  neki  követendő  például.  Övta  a  gonosz  tanács- 
adóktól, rágalmazóktól,  kevélyek  és  hazugoktól,  végre  a  jezsui- 
táktól. 

De  mind  ez,  a  mint  elbeszélésünk  további  folyamán 
látni  fogjuk,  haszontalan  tanítás  volt.  Katalin  nem  volt  sem 
őszinte,  sem  állhatatos.  Mihelyest  a  katholikusok  közé  jutott, 
azonnal  más  nézete  lett.  Csáky  még  mindig  uralkodott 
szíve  felett. 

Vallásváltoztatása  sértette  a  katholikusokat,  de  nem 
nyerte  meg  a  protestánsokat.  A  viszonyok  folyvást  bonyolód- 
tak, Bethlen,  mint  kormányzó,  sehogy  sem  fért  össze  a  feje- 
deiemnővel. 

Világos  volt,  hogy  Katalin  uralkodása  tarthatatlanná 
lett  Ily  körülmények  között  szept.  28-án  a  fegyveres  rendek 
egy  követsége  lemondásra  birta,   mi   által  a  további   botrá- 

^  Ezen  lörvényczikkek  nyomtatásban  jelentek  meg  1630.  Albae- 
Juliae  Jacobus  EiTmurdt  Liquicens.  Typogr.  Suae  Serenitatis.  V.  Ö. 
Seüdgyi  S.  Articuli  dominorum  regnicolanim  trium  nationum  regni 
Transylvaniae  et  partium  Hungáriáé  eidem  annexarum.  in  generalibus 
eonindem  comitiis,  in  civitate  Álba  Júlia,  ad  diem  vigesimum  quintum 
ixiensis  Januarii.  Anno  1630  indictis  celebratis  conclusi.  Erd.  orszgy. 
Emi.  IX.  76—106.  1. 

Zsilinssky  :  Magyiir  országgyűlések.  22 


338  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

nyoknak   eleje  vétetett.   Katalin   ismét  katholikussá  lett  és 
Ferdinánd  oltalmába  helyezvén  magát,   Bécsbe   ment   lakni. 

Üj  fejedelemről  kellett  tehát  a  rendeknek  gondoskodniok. 
A  protestánsok  Bethlen  István  és  Rákóczy  György  korul 
csoportosultak ;  a  katholikusok  pedig  ezektől  rettegve,  részint 
Katalinhoz  ragaszkodtak,  részint  pedig  Prépostváryt  óhajtották 
volna  megválasztani.  Haller  azért  kívánta  ezt,  «mert  —  úgy- 
mond —  ha  a  gubernátor  (Bethlen  István)  vagy  Rákóczy 
obtíneálnák  a  fejedelemséget,  bizonyára  a  katholikus  religíót 
innen  teljesen  exstirpálnák  .  .  .  > " 

így  gondolkozott  Csáky  István,  a  fejedelemasszony  ked- 
vese, így  Komis,  Kovasóczy  és  más  katholikus  férfiak  is, 
a  kik  hogy  Prépostváry  megválasztatásával  a  katholicismns 
uralmát  biztosíthassák,  kikérték  Ferdinánd  király  és  Pázmány 
érsek  támogatását  is.  Ezen  körülmény  és  különösen  az,  hogy 
Katalin  is  Pázmányhoz  folyamodott  segítségért,*  még  nagyobb 
összetartásra  buzdította  a  protestánsokat,  —  kik  elébb  a 
tehetetlen  Bethlent,  majd  ismét  a  nov.  26-ára  Segesvárra 
összehívott  országgyűlésen  Rákóczy  Györgyöt,  az  egykori 
fejedelemnek,  Rákóczy  Zsigmondnak,  jeles  és  népszerű  fiát 
emelték  a  fejedelmi  székbe.  Ez  decz.  20-án  Kolozsvárra,  rmja 
a  fejedelmi  székvárosba  Fehérvárra  sietett,  hol  ünnepélyes 
beigtatása  decz.  22-én  ment  végbe. 

A  választási  conditiók  t(')bbnyire  a  régiek  voltak.  Rákóczy 
fogadá,  hogy  Bethlent  minden  támadás  ellen  megvédi  s  becsü- 
letit  megadja  és  másokkal  is  megadatja;  hogy  a  portától  el 
nem  szakad;  a  szomszédokkal  békében  fog  élni  ^b. 

A  vallásügyre  vonatkozó  V-ik  pont  ekképen  volt  szö- 
vegezve: «Hogy  mindeneket  személyválogatás  nélkül  az  négy 

'  Haller  levele  1629.  deczember  végéről. 

'  « Tudja  meg  Uram  —  irja  Pázmánynak  —  a  miatt  kell  szen- 
vednünk, mert  ő  felsége  a  császár  pártfogása  alá  helyezkedtünk .  ... 
és  biztosan  tudják,   hogy   a  katholikus    vallásra   tértünk.    Már   régóta 

forralták  ellenünk  gonosz  terveiket  s  most  már  nyiltan  felléplek 

Uraságodat,   mint  szeretett   atyánkat  kérjük,    legyen   segítségünkre    a. 
veszélyek  között.*  Fraknöi,  Pázmány  II.  .341.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       339 

xecepta  religiókban  és  azoknak  szabados  exercitiumokban  ő 
nagysága  megtart  és  másokkal  is  megtartat  és  egyik  religión 
való  ecclesiákra  is  hatalmasul  nem  küld  és  el  nem  foglal- 
tatja ő  nagysága,  religióknak  respectussáért  is  senkit  is  haza- 
fiai közül  meg  nem  vét,  hanem  ebből  minden  személyválo- 
gatás és  discretio  nélkül  az  boldog  emlékezetű  fejedelemnek 
dicséretes  példáját  követi,  tudván  azt,  minemű  hasznos  meg- 
maradására volt  mind  ő  felségének,  mind  pedig  hazánknak 
ebbeli  cselekedeti'.' 

Rákóczy  György  mind  gondolkodásmódjára,  mind  buz- 
galmára és  tevékenységére  nézve  legméltóbb  utódja  volt 
Bethlennek  s  mint  ilyen,  mind  a  négy  vallásnak  teljes  szabad- 
ságot biztosított  Erdélyben.  A  protestáns  vallásnak  még  Bethlen 
idejében,  mint  kassai  generális,  nagy  szolgálatokat  tett.  Nem 
csoda  tehát,  hogy  mind  a  nemesek  és  lelkészek,  mind  a 
hajdúk  és  katonák  nagy  bizalommal  viseltettek  iránta. 

De  épen  ez  nem  tetszett  Bécsben.  Eszterházy  nádor, 
azt  vetvén  okul,  hogy  Rákóczy  a  magyar  király  beleegyezése 
nélkül  vállalta  el  a  fejedelemséget,  mindent  megtett  megbuk- 
tatására. <Nem  hagyom  —  úgymond  —  megtollasodni  repü- 
lésig, hanem  míglen  csak  pehes,  addig  előzöm  meg».  Ferdinánd 
beleegyezését  adta,  hogy  a  nádor  fegyveres  erővel  semmisítse 
meg  Rákóczy  fejedelemségét.  De  ez  nem  sikerült;  mert 
Rákóczy  győzelmesen  ellentállott  és  a  nádor  kénytelen  volt 
vele  Kassán  békére  lépni. 

A  míg  ezek  történtek,  addig  Ferdinánd  Magyarországon 
is  országg^'űlést  tartott. 

*  Articuli  et  Conditiones  universorum  procenim,  magnatum,  et 
ordmam  triam  nationnm  regni  Transylvaniae  et  partinm  Hungáriáé 
eisdem  annexanim,  quibus  jam  electus  Princeps  Dnus  noster  elemen- 
tissimus  Dei  henignitate  suum  principatum  tenere  atque  tueri  debeat. 
SMild(fyi  S.  i.  m.  IX.  Iö2.  l. 


22* 


340  ZSILINSZKY    NUHÁLY. 

II. 

Az  1630-ki   soproni   országgyűlés  sok  halasztás   után  összehfvatik.  — 
Pázmány    és    Eszterházy    tanácsai    következtében    a    vallás    kérdése 

mellőztetik. 

Törvény  és  szokás  szerint  hazánkban,  ha  valami  rend- 
kívüli események  nem  jöttek  közbe,  az  országgyűlés  minden 
harmadik  esztendőben  megtartandó  volt. 

Most  azonban  már  öt  éve  nem  hivattak  össze  a  rendek. 
P'erdinánd  ezt  a  sürgető  megyékhez  intézett  leiratában  részint 
a  németbirodalmi  bonyodalmakkal,  részint  fiának  III.  Ferdi- 
nándnak házasságával,  továbbá  a  folyamatban  levő  béke- 
tárgyalásokkal igyekszik  igazolni;  s  a  rendek  vigasztalására 
mondja,  hogy  a  legközelebbi  országgyűlésre,  melyet  nem 
sokára  fog  összehívni,  személyesen  akar  lejönni  közéjök.^ 

És  csakugyan  meg  is  tette  a  kellő  intézkedéseket,  hogy 
az  országgyűlés  1630-ik  évi  febr.  2-ára  Pozsonyba  össze- 
hívassák.* Gondoskodva  volt  arról  is,  hogy  a  hét  vármegye 
követei  is  megjelenhessenek.  De  a  felvidéki  viszonyok  ren- 
dezésére, illetőleg  a  hét  vármegye  átvételére  kiküldött  biztosok 
jelentése  következtében  a  már  kihirdetett  országgyűlés  elha- 
lasztatott. 

E  részben  a  király  meghallgatta  a  nádornak  és  az 
esztergomi  érseknek  a  véleményét.^ 

Pázmány  helyesli  a  gyűlés  elhalasztását  és  pedig  azért, 
mert  így  a  koronaörökös  neje  is  megkoronázható  lesz ;  mert 
a  téli  gyűlés  sok  kellemetlenséggel  jár ;  mert  addig  bizonyos 
függőben  levő  kérdések,  jelesül  az  olasz  ügyek  még  elintéz- 
tethetnek s  akkor  hasznosabban  fog  megtartathatni  az  ország- 
gyűlés; talán  a  lutheránusok  sem  fognak  bajt  okozni,  kik  a 
katholikus   vallás   kárára  a  magok    felekezetét   megerősíteni 


^  Dátum  ex  Civitate  Vienna  15.  mens.  Febr.  1629.  Jászay  gyűjt. 

*  Füley  Tamás  apáthoz  szóló  meghívó  nov.  l-ről  1629.  Jászay.  ü.o. 

^  Bécsben  jan.  14-én  kelt  levelében  felhívja  őket,  adjanak  véle- 
ményt, elhalaszsza-e  a  gyűlést  és  ha  igen,  milyen  okot  mondjon? 
Jászay  gyűjt. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGY ALÁSAL       341 

^-  örekesznek.  Az  erdélyi  ügyek  kitörőben  vannak  és  ha  ország- 
^s^yűlés  alatt  törnek  ki,  nagy  bajt  okozhatnak. 

Ezen  okokat  azonban  Pázmány  nem  akarta  nyilvánosan 
elmondatni.  Elégnek  tartott  a  király  által  csak  annyit  adni 
tudtul  a  megyéknek,  hogy  ő  felsége  akar  tartani  országgyű- 
lést de  az  erdélyi  fejedelem  halála  következtében  a  hét  fel- 
vidéki vármegye  visszacsatolása  ügyében  járt  biztosok  azt 
tanácsolják,  hogy  alkalmasabb  időre  halasztassék  el  a  rendek 
összehívása.  ^ 

1630.  jaa  22-en  Ferdinánd  csakugyan  elhalasztotta  az 
országgyűlést  ápril  hó  14-ére;^  a  nádort  pedig  és  magyar 
tanácsosait  előleges  tanácskozás  végett  ápril  4-ére  hívta  meg 
Bécsbe,*  Ezeknek  aztán  előterjesztette  a  kamara  véleményét 
a  királyi  propositiókba  teendő  pontok  iránt. 

A  nádor  azt  javasolta,  hogy  minden  oly  tárgy  felemlí- 
tése mellőztessék,  mely  felingerelné  a  kedélyeket.  A  sérelmek 
most  ne  vétessenek  elő,  hanem  a  jövő  országgyűlésre,  mely 
egy  év  leforgása  alatt  lenne  összehívandó,  halasztassanak  el. 
Hogy  pedig  a  rendek  ne  gyanakodjanak,  mintha  ez  által  ő 
felsége  ki  akarná  őket  játszani,  ne  kívánjon  adót  csak  egy 
évre.  A  vallás  kérdése  is  el  fog  kerültetni  s  e  végből  meg- 
említendő, hogy  ne  tárgyaltassék  oly  tárgy,  mely  egyenetlen- 
séget szülne  közöltük  .  .  .* 

Ehhez  képest  a  király  csakugyan  mellőzte  propositiójá- 
ban  a  vallás  ügyét  és  a  sérelmeket 

De  a  sérelmek  előhozását  nem  tilthatta  el. 

A  rendek  ugyanis,  kik  máj.  3-ki  ülésen  huszonkét  tag- 
ból álló  küldöttséget  választottak  a  sérelmek  összeírására. 
nagy  hálával  és  elismeréssel  fogadták  ö  felségének  abbeli 
intézkedéseit,    melyek  által  az  oly  régóta   háborúval   si^tott 

'  Jan.  18.  1630.  U.  o. 

*  A  meghívó  márcz.  14-én  kelt  Bécsben.  Jászay  gyűjt. 
^  Ezen  meghívó  márcz.  24-én  kelt.  U.  o. 

*  U.  o.  A  nádor  ápr.  29-én  magához  hivatván  a  rendeket, 
ugyanezt  kötötte  szívökre.  L.  Ceerinthy  István  és  Szemere  Pál  Naplóját. 
Kovachicb  gyűjt  Nemz.  Múz.  levélt. 


342  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ország  babjain  segíteni  óhajt  De  nem  hallgathatják  el  azokat 
a  bajokat,  melyek  az  ország  nyugalmát  minduntalan  meg- 
zavarják s  melyeknek  orvoslását  követelniök  kell.  Ilyen  a 
végvárak  siralmas  állapota  és  a  benne  levő  katonák  nyomo- 
rúságos helyzete;  ilyen  a  pénz  rosszasága;  a  harminczadok 
kezelése  stb.  De  a  vallás  ügyét  magok  a  rendek  is  a  követ- 
kező gyűlésre  halasztották.  Legalább  a  felhozott  sérelmek 
közt  nem  fordul  elő.  Ugyanis  máj.  5-én  a  nádor  ismételve 
kérte  a  sérelmi  ügyek  összeírására  kiküldött  bizottságot,  hogy 
az  istenért,  hagyják  ki  ezúttal  a  vallási  sérelmeket  és  egyedül 
a  politikai  sérelmekre  szorítkozzanak.*  Ez  meg  is  történt. 

Május  16-án  a  törvény czikkek  szerkesztéséhez  fogtak  s 
miután  azokat  a  király  még  az  nap  megerősítette,  a  rendek 
szétoszlottak. 


III. 
Erdélyi  országgyűlések  1631—1638. 

Az  1631.  és  1632-ki  fehérvári    országgyűlések  végzései.  —  A  szomba- 
tosok   ügye    1685-hen  ;    —   az    ellenük  hozott  törvény.  --  Az  1636-ki 

végzés  a  Bethlen-féle  collegium  ügyében. 

Rákóczynak  sok  küzdelemmel  kellett  fentartania  feje- 
delemségét ;  de  vallási  tekintetben  nem  igen  voltak  figyelemre- 
méltóbb mozgalmak  Erdélyben.  Legfeljebb  a  zsidók  és  az 
unitáriusok  voltak  arra  kényszerítve,  hogy  magokat  a  gyanú- 
sítás és  rágalom  ellen  védelmezzék.  Rákóczy  ugyan  nem  sér- 
tette meg  a  bevett  vallások  szabadságát  biztosító  törvényt; 
de  azért  szigorú  volt  azok  iránt,  kik  az  ő  vallásától  eltérő  más 
felekezethez  tartoztak. 

Fejedelemsége  elején  csak  apróbb  egyházi  közigazgatási 
kérdések  merültek  lel  az  országgyűléseken;  de  későbben  az 
unitáriusokkal  meggyült  a  baja. 

Az  1631-ki  június   havában   tartott   fehérvári   ország- 

*  Diarium  Diaetae  Sopr.  An.  1625.  Kovacbicb  gyűjt. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        843 

yűlésen  a  7-ik  törvényczikkben  kimondatott,  hogy  a  hódolt- 
.sságon  levő  egyházi  nemeseknek  a  hadviselésre  vonatkozó 
Tégi  rendtartása  megtartassák.  A  29- ik  t.-ez.  az  alvinczi  ana- 
baptisták eddigi  jogait  biztosítja  következőképen: 

« Kegyelmes  urunk,  noha  az  ty  keresztyének  is  immár 
alkalmasint  gyarapodtanak  Vinczen,  az  ő  lakó  helyekben; 
mindazáltal,  mivel  az  megholt  kegyelmes  urunktól  is  privi- 
légiumok vagyon  s  Nagyságod  is  azt,  mint  értjük,  confir- 
málta:  azért  végeztük  országul,  három  nemzetül,  hogy  ő 
felölök  az  Nagyságod  kegyelmes  dispositi<^a  légyen.  De  mivel 
ekkédig  a  szász  városok  sokadalmiban  ári^okkal  nem  szabad 
volt  menniek,  ezután  se  menjenek ».^ 

Az  1632-ki  fehérvári  gyűlésen,  május  1-én  a  követ- 
kező törvény  hozatott: 

XX  F.  Articultís.  Hogy  az  prédikátori  rendek,  mikor 
szántóföldet  perelnek,  az  Ecclesiához  az  1620.  és  1624. 
esztendőbeli  articulusok  observáltassanak. 

Kegyelmes  Urunk,  az  prédikátori  rendek,  mikor  valami 
szántóföldet  vagy  szénarétet  perelnek  az  Ecclesiához,  végez- 
tük, hogy  observáltassék  ebből  is  az  1620.  és  1624,  eszten- 
dőben erről  emanáltatott  Artikulusunk.^ 

Három  évvel  későbben  vagyis  1635-ben  a  fehérvári 
májusi  gyűlésen  előfordult  a  judaizálók  ügye.  Pécsy  Simon, 
kit  Bethlen  Cíábor  Szamosuj  váron  elzáratott  volt,  mihelyt 
1624-ben  a  fogságból  kiszabadult,  teljes  erővel  hozzá  látott 
hitfelekezetének  terjesztéséhez.  Leszoríttatván  a  politikai  pályá- 
ról, vallási  elmélkedéssel  egyházi  költészettel  és  bibUafordí- 
tással  foglalkozott.  Az  elméleti  tudományos  foglalkozás  azon- 
ban nem  elégítette  ki  lelkét ;  kilépett  a  gyakorlati  élet  küzd- 
terére,  mint  judaizáló  új  apostol.  Szent  Erzsébeten  iskolát 
állított  fel,  melyben  ő  maga  volt  a  főtanító.  Egyáltalában 
nem  zavartatta  magát  azon  körülmény  állal,  hogy  ő,  ki  egy- 


'  Szilágyi  8.  i.  m.  IX.  271.  1. 

*  Teuisch  G.  Urkundenbuch,    I.  112.  1.  Seilágpi  8.  Erd.  orszg^'. 
Emi.  IX.  286.  1. 


344  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

kori  magas  hivatalánál  fogva  « nagyságos  úr»  volt,  a  szerény 
tanítói  hivatalban  nyert  lelke  vágyának  megfelelő  i^g  foglal- 
kozást. A  gyermekek  felvételében  nem  volt  szűkkeblű.  Befo- 
gadott bármely  vallású  gyermeket  s  ámbár  nincs  adatunk 
arra,  hogy  tanítványaira  erőszakolta  volna  a  maga  hitét, 
mégis  szemet  szúrt  eljárása  és  liberális  buzgólkodása.  Az  uni- 
táriusok nem  szerették  azért,  mivel  tulajdonképen  az  ő  hit- 
felekezetük neve  alatt  hódított;  a  reformátusok  pedig  azért, 
mert  az  ő  híveiket  is  zavarba  hozta  tanaival  és  egyházi 
énekeivel.  Vádak  emelkedtek  tehát  ellene  mindenfelől  Rákóczy- 
nál,  hogy  a  Péchy  Simon  által  terjesztett  ty  hit  «fene  mód- 
jára az  egész  Udvarhelyszéket  kezdi  inficiálni*  és  hogy  a 
körülmetélés  műtéte  következtében  már  néhányan  meg  is 
haltak.  Kérték  tehát  a  fejedelmet,  hogy  «az  ártalmas  secta» 
terjedését  alkalmas  módon  akadályozza  meg. 

A  fejedelem  elég  fontosnak  találta  az  ügyet  arra,  hogy 
a  rendek  elé  terjeszsze  és  eldöntését  az  ország  gyűlésé- 
től kérje 

A  tárgyalás  folyamáról  nincsenek  adataink ;  de  hogy  a 
tárgy  kellő  méltatásban  részesült,  mutatja  a  törvénykönyv, 
melynek  első  articulusa  ekképen  hangzik: 

•Mivel  azért  kegyelmes  urunk  mind  ennyi  sok  külső 
gondjai  között  is  akarván  ez  mostani  gyűlésre  az  istennek 
szent  nevének  dicséretire  nézendő  dolgokon  elkezdeni,  vévén 
eszünkben  mi  is  az  Nagyságod  kegyelmes  propositiójából, 
hogy  ez  országban  lévő  judaizáló  emberek  miképpen  szapo- 
rodnának: tetszik  azért,  hogy  azoknak  állapotjokról  ob.ser- 
váltassanak  az  1618.  és  1622-ik  esztendőkbéli  arról  Íratott 
artieulusink  in  omnibus  punctis,  clausulis  et  articulis,  hoc 
addito,  hogy  az  kik  ez  jövendő  karácsony  napjáig  az  1618-ik 
esztendőbéli  articulusban  specificált  mód  szerént  nem  conver- 
tálnának,  az  olyanok  ellen  comperta  rei  veritate  et  fiscus 
per  directorem  az  1622-ik  esztendőbéli  articulus  szerént 
proeedálhasson.  Considerálván  penig  azt  is,  hogy  az  meg- 
nevezett napiglan  sem  egy,  sem  más  valláson  való  püspök, 
sem   a   director  ellenek   nem   inquiráltathat ;   azután   ha    ki 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       345 

comperiáltatnék,  hogy   nem   convertált,    az   director  citálja 
s  inquiráltasson  felőle.  Ez  az  citatus  is  pro  sui  expurgatione 
inquíráltathasson.    Az  discussiókor  légyen  jelen  az  kolosvári 
unitárius  püspök  is  valahány  papokkal,  az  mind  illendő  lészen 
pro  informatione,  ha  egyez-é  véllek  az  vallásban  avagy  nem. 
IL  Articulus.  Declarálja  Nagyságod  kegyelmesen  pro- 
positiójában,   az  scholában  lakó  jobbágyink   gyermeke   felöl 
való  1624.  esztendőbéli  arliculust  is.  Tetszik  azért  minékünk 
is,   hogy  ezen  dologról  observáltassék  azon  1624.  esztendő- 
béli articulus  inviolabiliter.* 

Az  1636-ki  országgyűlések  a  Rákóczy  és  Bethlen  István 
közt  kiütött  egyenetlenség  kérdésével  foglalkoztak.  A  május 
végére  Fehérvárra  összehívott  országgyűlésnek  is  az  volt  a 
főfeladata,  hogy  Bethlen  ügye  tisztáztassék  és  a  felmerült 
vitás  kérdésekben  a  fejedelemhez  való  viszonya  megjelöltes- 
sék. Valláskülönbség  a  két  fél  között  nem  lévén,  csak  a 
Bethlen-féle  collegium  igazgatásának  illetékességi  kérdése  volt 
elintézendő,  mely  a  Ill-ik  Articulusban  ekképen  oldatott  meg : 
« Az  collegium  dolgát  a  mi  illeti  kegyelmes  urunk,  mivel 
püspök  uramtól  kévárya  maga  is  az  úr,  hogy  quietantiát 
küldjön  az  summának  depositiójáról :  tetszik  minékünk  is 
egész  országul,  igazítsa  püspök  uram  az  ecclesiával  együtt 
s  tegyenek  ő  kegyelmek  arról  választ  ö  nagyságának,  mert 
nem  ország  közönséges  dolga,  hanem  tulajdon  az  ecclesiáé*.* 


*  Szilágyi  S  i.  m.  IX.  415.  1.  A  második  articulust  közli  Teutsch, 
Urkundenbuch  I.  112.  I. 

»  Szilágyi  S.  IX.  Ö06.  1. 


346  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

IV. 

Az  1634— 35-ki  soproni  országgyűlés. 

Az  országgyűlés  előzményei.  —  Pázmány  és  Eszterházy  közötti  súrló- 
dás. —  Az  elnapolt  gyűlés  megnyitása.  —  Sérelmi  bizottság.  —  A  nádor 
nem  akaija  fölvétetni  a  vallásügyi  kérdést ;  de  a  protestánsok  erélyesen 
követelik.  —  Nagyszombati  sérelem.  —  A  szabadszólás  tilalma.  — 
A  gyűlés  berekesztése  febr.  15-éu.  —  Pázmány  és   Ferdinánd  halála, 

rövid  jellemzése. 

II.  Ferdinánd  azon  biztatás  kíséretében  zárta  be  az 
1630-ki  országgyűlést,  hogy  a  rendeket  a  következő  évben 
újra  össze  fogja  hívni.  De  az  erdélyi  és  németországi  bonyo- 
dalmak ebbeli  szándékában  megakadályozták. 

Németországban,  már  Bethlen  végéveiben,  rosszra  fordult 
a  protestánsok  sorsa.  Wallenstein  zsoldos  csapatai  elborították 
felső  Németországot,  pusztítva  mindent,  mi  útjokban  állott : 
csak  Stralsundot  nem  bírták  bevenni.  A  Ferdinánd  által 
kiadott  u.  n.  edictum  restüutionis  is  —  mely  szerint  a  passaui 
egyezkedés  óta  (1552)  elfoglalt  protestáns  birtokok  vissza- 
vétettek —  Wallenstein  által  hajtatott  végre ;  kinek  szigorú- 
ságát s  katonai  zsarnokságát  még  a  katholikusok  is  meg- 
sokalták.  A  császár  kénytelen  volt  öt  elbocsátani. 

A  levert  protestánsok  szorongva  néztek  a  jövő  elé,  míg- 
nem (iusztáv  Adolf,  Svédország  lovagias,  vitéz  és  vallásos 
lelktí  fejedelme,  egy  kis,  de  lelkestilt  hadsereggel  megjelenvén 
Pomerania  partjain,  új  fordulatot  adott  a  háborúnak.  A  nép 
mindenütt  szabadítójaként  örömríadással  fogadta ;  de  a  csatla- 
kozásra szólított  protestáns  fejedelmek,  kik  rettegtek  Ferdi- 
nánd harag.jától.  nem  mertek  hozzá  csatlakozni.  így  történt 
a  magyar  és  erdélyi  protestánsokkal  is,  kik  az  elnyomott 
protestáns  papság  által  lelkesíttetve,  szívesen  csatlakoztak 
volna  (iusztáv  Adolfhoz,  a  vallásszabadság  biztosítására.  De 
nem  volt  vezérök.  Az  ekkori  erdélyi  fejedelem,  I.  Rákóczy 
(iyörgy,  ki  sok  nemes  tulajdont  örökölt  Bethlen  Gábortól, 
még  nem  érezte  magát  és  családját  annyira  biztosítottnak, 
hogy  Ferdinánd  ellen  felléphessen.   Innét  van,  hogy  Gusztáv 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       347 

Adolf  felszólítását  nem  követhette.  Azonban  a  svéd  király 
diadallal  nyomult  előre;  és  habár  a  Tilly  és  Pappenheim 
által  ostromolt  Magdeburg  lerombálását  a  szász  választó  feje- 
delem gyávasága  miatt  meg  nem  akadályozhatta  is,  de 
1631.  szept  7-én  Breilenfeldnél  (Lipcse  mellett)  fényes 
diadalt  aratott  a  Tilly  által  vezetett  császári  hadakon.  Ezen 
csata  semmivé  tette  a  császárnak  minden  eddig  kivívott 
eredményét  Teljes  megsemmisítéséhez  nem  kellett  egyéb,  mint 
hogy  Rákóczy  és  a  török  is  fegyvert  fogjon  Gusztáv  Adolf 
Ifjabb  felszólítása  folytán  Ferdinánd  ellen.  De  Rákóczy,  ki 
barátságos  viszonyban  élt  Pázmány  érsekkel,  nem  látta  taná- 
csosnak koczkáztatni  hatalmát;  különben  is  még  nem  volt 
egészen  tisztázva  Ferdinándhoz  való  viszonya.  Az  alatt  Gusztáv 
Adolf,  miután  több  felbátorodott  német  protestáns  fejedelem 
csatlakozott  hozzá,  déli  és  nyugati  Németországba  nyomult 
a  katholikus  liga  megsemmisítésére. 

Ferdinánd  segítség  után  látott.  Egyrészt  a  már  egyszer 
letett  Wallensteinhoz  folyamodott,  állna  még  egyszer  seregei- 
nek élére;  más  részről  pedig  Pázmányt  küldte  követül  Rómába, 
hogy  a  Francziaországhoz  hajló  VIÍÍ.  Orbán  pápát  segély- 
adásra birja  a  katholicismust  veszélyeztető  svéd  király  ellen. 
Az  első  sikerült,  de  a  második  elmaradt;  daczára  annak, 
hogy  Pázmány  azt  a  javaslatot  (1632-ben)  tette,  hogy  a  pápa 
és  a  katholikus  fejedelmek  lépjenek  szövetségre  «az  eretnek- 
ség kiirtása  és  a  török  kiűzése  végett*.  Hogy  e  szövetség 
tagjait  kitartásra  birja,  mintegy  jutalmul  igérte,  hogy  az  eret- 
nekektől és  törököktől  visszafoglalandó  területek  a  katholikus 
hatalmak  között  fognak  szétosztatni.  « Katholikus  uralkodók  — 
úgymond  —  annál  dicsőbb  szövetséget  nem  létesíthetnének. 
S  ez,  ha  valósulna,  bámulatos  eredményeket  szülne*. 

Hogy  miből  állottak  ez  eredmények,  azt  a  következő 
események  megmutatták.  Örök  béke  helyett  örök  háború. 

Rákóczy  összeköttetésbe  tette  magát  a  svéd  királylyal, 
a  mint  az  elfogott  leveleiből  nyilvánosságra  is  jött;  de  a 
latzeni  szerencsétlen   csata   után   (1632.  nov.  6.),   melyben 


348  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

maga  Gusztáv  Adolf  is  elesett,  felhagyott  tervével  s  Pázmány 
közbenjárására  kibékült  Ferdinánddal.  (Eperjes  1633.) 

E  közben  mindig  feszültebbé  és  elkeseredettebbé  vált 
a  viszony  Pázmány  és  Eszterházy  nádor  között.  Az  egy 
czélra  törekvő  két  hatalmas  férfiú  Rákóczy  fejedelemsége  óta 
és  különösen  Pázmány  bíbornoksága  óta  csupa  hatalomfél- 
tésből oly  ellenségekké  váltak,  hogy  maga  Ferdinánd  sem 
birta  őket  kibékíteni.  Egymás  eljárását  gáncsolták.  Pázmány 
és  a  többi  főpapok  félni  kezdtek  attól,  hogy  a  boszús  Eszter- 
házy szövetkezni  fog  a  protestánsokkal  a  legközelebbi  ország- 
gyűlésen. Azért  <föpásztorilag>  megintették,  hagyna  fel  a  más 
hitű  főrendekkel  való  szövetséggel;  felszólítják,  nyilatkozzék, 
ha  ugyan  szándékában  van-e  ez  és  miért  s  miben  akaija 
«ő  kegyelme  az  ekklezsián  tölteni  egy  vagy  két  ember  elleni 
neheztelését?»  atyailag  intik  tehát  <sub  denuntiatione  aetemae 
damnationis»,  ne  terhelje  lelkét  az  ilyen  igyekezettel.  Ha  segí- 
teni nem  akarja  az  egyházi  rendet,  ne  igyekezzék  rontására : 
a  papok  elnyomása  annyi,  mint  a  katholikus  vallás  elnyo- 
mása stb.^  A  nádor  erre  terjedelmes  választ  adott,  melyben 
kijelenti,  hogy  ő  a  más  hiten  valókat  nem  akarja  feltüzelni 
a  főpapság  ellen  s  azért  nem  is  érdemli  ama  gyalázatos 
üzenetet ;  mert  jól  tudja,  hogy  esküvel  kötelezte  magát  az 
egyházi  rend  iránt.  Vétke  csak  az  lehet,  hogy  a  törvény- 
czikkelyeket  nem  hajtotta  végre  azok  ellen  ő  kegyelmök 
közül,  kik,  a  hol  a  közjóra  közremunkálniok  kellett  volna, 
megfogyatkoztak;  vagy  hogy  keménységgel  viseltetett  azok 
iránt,  kik  a  prédikátorok  kiűzését,  templomok  elvételét  sür- 
gették. Hogy  mit  akar  ő  tenni  a  legközelebbi  országgyűlésen, 
azt  ne  követeljék  tőle;  hiszen  ott  leszen  ő  kegyelmök  is, 
meghallhatja  véleményét,  stb.^ 

Míg  az  ország  és  egyház  ügyeibe  legfőbb  befolyással  biró 
férfiak  ekképen   czivakodtak;   addig   az    1634.    febr.    l9-ére 


*  Tyrnaviae  22-a  decz.   1633.    Kismart,    levéltár.    V.  ö.  Fraknói 
Pázmány  III.  86..  87.  1. 

=*  Kelt  Bicsén,  jan.  3.  1634  Kismart,  levéltár. 


A  MAGYAR. ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       349 

kitűzött  országgyűlés  ideje  is  közeledett.  Azonban  Ferdinánd, 
Id  előtt  e  viszony  nem  volt  titok  s  a  ki  különben  is  el  volt 
foglalva  Wallenstein  árulási  vádjaival,  félt  az  országgyűlésen 
Uüthető  zavaroktól  s  ennélfogva  a  gyűlést  elhalasztotta  nov. 
30-ára ;  de  mivel  az  elhalasztás  okai  még  fennállottak,  s  Pozsony- 
ban pestis  dúlt,  csak  decz.  22-én  nyitotta  azt  meg  Sopronban.^ 

^    Az    168ö-ki    soproni    országgyűlésen    részt    vett    rendeknek 
névsora : 

Az  egyházi  rendből: 
Pdamdny  Péter,  esztergomi  bíbornok-érsek. 
Telegdi  István,  kalocsai  érsek  és  nyitrai  adminisztrátor. 
Losy  Imre,  egri, 
Draskovics  György,  váczi, 
Lippay  György,  veszprémi. 
Vinkovics  Benedek,  pécsi, 
Simándi  István,  erdélyi, 
Sennyei  István,  győri, 
Hosszútóti  László,  nagyváradi, 
Nagyfalvai  Gergely,  tinnini, 
Ivánczy  N.,  szerémi  püspökök. 

Böjtbe  Miklós,  sághi  prépost,  esztergomi  érseki  helyettes. 
Jakosith  György,  ó-budai  prépost. 
Csekovius  János,  mislei  prépost. 
Telekessy  István,    leleszi  prépost. 
Pisky  János,  szkalkai  apát. 
Vörösmarty  Mihály  apát,  Tamás  pilisi  apát. 
N.  István,  veszprémi  prépost. 
Kopcsányi  N.  győri  kanonok  és  bakonybéli  apát. 

Világi   főrendekből: 

Gr.  Eszterházy  Miklós  nádor  és  fía  István. 

Gr.  Erdődy  Zsigmond,  horvát  bán. 

Gr.  Erdődy  Miklós. 

Gr.  Batthyányi  Ádám,  a  dunántúli  részek  generálisa. 

Gr.  BánfiTy  Kristóf,  tárnok-mester. 

Gr.  Zrinyi  Miklós,  kir.  lovász-mester. 

Gr.  Pálfi  Pál,  pozsonyi  kamarai  elnök. 

Gr.  lUésházy  Gáspár. 

Gr.  Forgách  Miklós,  kassai  generális. 

Br.  Forgách  Zsigmond. 

Br.  Csáky  László,  pápai  kapitány. 


350  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Ezen  idő  alatt  Pázmány  és  Eszterházy  között  még 
mérgesebb  viszony  fejlődött  ki.  Tudta  a  nádor,  hogy  a  pap- 
ság ellenzéket  fog  képezni  minden  tettei  ellen ;  egyszersmind 

Br.  Csáky  István,  szendrői  kapitány. 

Osztrosith  István  két  fiával. 

L<3nyay  Zsigmond. 

Nyáry  Lajos  és  Bernát. 

Wesselényi  Ferencz. 

Szunyogh  Gáspár. 

Bakith  Péter. 

Serényi  Pál. 

Apponyi  Balázs. 

Eszterházy  Dániel  és  Pál. 

Héderváry  István. 

Vizkelety  Mihály. 

Pálfy  János,  koronaőr. 

Révay  István,  tokaji  kapitány. 

Révay  Ferencz.  turóczi  főispán. 

Balassa  Ferencz. 

Keglevich  Ferencz. 

Czobor  Imre  és  fia  Ádám. 

Balogh  István,  tatai  kapitány. 

Draskovics  János. 

Korszky  N.,  horvát  vicebán. 

Amadé  Lénárd,  vicenádor. 

Homonnai  Drugeth  János  gr. 

Barkóczy  László. 

Rátkai  Pál. 

Nádasdy  Ferencz  gr. 

Szécsy  Dénes. 

Daróczy  Ferencz. 

Pongrácz   István. 

Sennyei  Sándor. 

Morócz  Farkas,  országbíró. 

Mikulicz  Tamás.  kir.  személynök. 

A  főpapok  közül  elmaradtak  :  Erghélyi  Ferencz  zágrábi,  Tumkó 
János  boszniai  és  Dubóczi  csanádi  püspökök ;  elmaradt  két  káptalani 
küldött  is.  —  A  főurak  közül  elmaradtak :  gr.  Erdődy  István,  György, 
Gábor,  Péter  és  Tamás ;  Rákóczy  Pál,  Tersáczky  Miklós  és  fia  és 
Zrínyi  Péter  ;  továbbá  Nyáry  István,  Keglevich  Istrán,  Péter  és  Miklós, 
Draskovics  Miklós   és   Gáspár,   Forgách  László,   Pálfí  István,  Thurzó 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁR6YALÁSAL       351 

azt  is  kellett  éreznie,  hogy  a  papsággal,  mely  a  királynál  és 
az  országgyűléseken  döntő  befolyással  birt,  eredménynyel 
nem  köthet  kL  Azt  pedig,  hogy  a  protestáns  párthoz  szegöd- 

Ádám  és  Mihály,  Tökölyi  N.,  Milith  Péter  és  fia,  Palóczy  Gábor  és 
Czobor  Imre. 

A  vármegyék  és  szabad  királyi  városok  követei  közül  többen 
voltak,  jelesQl : 

Abaujmegyéből :  Szemere  Pál  és  Hanvay  Péter. 

Sárosból :  Keczer  János  és  Fehérpataky  Márton. 

Zemplénből:  Racsándy  Mihály  és  Hnszár  Bálint. 

Ungból:  Palóczi  Horváth  György. 

Borsodból :  Zákány  András  és  Pedery  Zsigmond 

Szabolcsból:  Kőrösy  János. 

Szepesből :  Máriássy  György  és  Rédey  István. 

Hevesből :  Mocsáry  Balázs. 

Liptóból  és  Árvából :  Kubinyi  László. 

Turóczból:  két  Reviczky. 

Zólyomból :  Oaztroluczky  Menyhért. 

Nógrádból :  Horváth  György  és  Divéky  András. 

Trencsénből :  Bogády  András  és  Mednyánszky  János. 

Harsból:  Bossányi  Mihály  és  Szobonya  Pál. 

Hontból:  Bakó  Ferencz  és  PaJásthy  Pál. 

A  dunántúli  vármegyék  közül  Zala  és  Somogy  ugyanazon  köve- 
teket küldte  Bogáry  Zsigmond  és  Perneszy  Ferencz  személyében.  Győr- 
ből :  Dallos  János  és  Nagy  Ferencz  küldettek  ki.  Sopron  vármegyéből : 
Récsey  Bálint  és  Chernell  Pál ;  Vasból :  Ráldy  Ferencz  és  Rajky  Imre ; 
Veszprémből:  Lippay  Gáspár  és  Vizkelety  János. 

Az  erdélyi  fejedelem  Chernell  Györgyöt  és  Hrabóczius  Dánielt 
küldötte. 

A  városok  közül:  Rassa  Molnár  Pétert  és  Debreczeni  Mihályt; 
Eperjes  Sárosy  Mártont,  Quesztoresz  Jakabot  és  Langfelder  Mihályt; 
Szeben  Gosznoviczerus  Mátyást;  Nagyszombat  Bogdanóczy  Györgyöt 
és  Suskovics  Jánost;  Modor  Vörös  Bálintot;  Szakolcza  Horváth  Györgyöt 
és  Rekenszky  Andrást;  Pozsony  Karner  Dánielt.  Szeleczky  Jakabot  és 
Venczel  Mártont;  Bártfa  Grünwald  Jánost  és  Huldvényi  Lénárdot; 
Lőcse  Sándor  Jánost  és  Szovenczy  Jánost;  Sopron  A ndrássy  Jánost  és 
Zoanna  Jánost;   Trencsén   Leszenyei  Jánost  és  Reviczky   Menyhértet. 

Összesen  mintegy  háromszázan  jöttek  össze  a  gyűlésen.  Janko- 
vics,  Acta  Publica,  Nemzeti  Múzeum  2277.  fol.  lat  468.  1.  —  Vesd 
össze  a  Szemere-féle  Naplót,  melyből  összeállítva  lett  a  követek  névsora. 


^si^^ 


*iSÍ.1^^ 


{op^ 


setft 


le 


fe,  «^ 


.aeVe 


keAett- 


9  el 


tve«^ 


eS^ 


««o** 


Atfva^ 


T- 


jn 


^'^''Ut..  te 


,a\  ^0^ 


Aeli 


toi*'^ 


*^^^  ^v*t\,  ^^^^^^"^  a  vé^e''  ",  ftéiAot-  -    ^g. 


■=^^     3 


olio 


<:;asv>e«^^\T>^^í 


^ 


^^  '^*!:;:.ésév  ^ 


{ékséí* 


íe\ett\-:-  u  \)« '^  ^^' 


í9» 


fttott 


I 


éftte_*«^-^etA^Í 


^'^^^•■W  e«^*":„  czÖ^«^^ 


n&S^ 


Síabo\<^ 


deci-     ^.^^^4  es 
^  n^Aot  '^^^^ ;- deci.  ^^a^^v^t,  Bo^^,^^5li  « 

"^it"  .eode.O--^%^Í< 


,-,  pa\o' 


•vai 


neto 


a 


éli 

aí- 
naSs 


Ae 


e«^' 


'^"^rXiv^r-'^-r^í'^ 


^oxö 


^^^";Aot\^^-^  ^ 


eA\g 


,  ^avo^^' 


B^si. 


Cf'v^- 


^^^"^ 


90Ö- 


\. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL      35S 

Deczember  29-én  megválasztották   a   sérelmek   össze- 
gyűjtésére kiküldött  bizottságot.  Megválasztattak  a  papi  rend- 
ből :  Böjti  Miklós  esztergomi  vicarius,  Zenkvitz  Mátyás  eszter- 
gomi kanonok.   Telekessy  István  leleszi  prépost.  Cseh  János 
tapolezai   prépost   és  egri  lector  és  Vasvári  György  vasvári 
káptalan  követe.  A  nemesek  rendéből :  Mikulicz  Tamás  per- 
sonalis,  Hadricius  György  nádori,  Lippai  Gáspár  országbirói 
és  Kürthy  István  személynöki  protonotariusok;  továbbá  Cseren- 
kóczy  Gábor  horvátországi,  Káldy  Ferencz  vasmegyei  alispán. 
Pogány  Zsigmond  és  Perneszi  Ferencz  zalai  alispán ;  a  dunán- 
inneni részről :  Bossányi  Mihály  barsi,  Sándor  István  nyitrai^ 
Bogády  András  trentíséni,  Bakó  Ferencz  honti.  Divéky  András 
nógrádi :    Felső-Magyarországból :    Szemere   Pál    abaujvári, 
Keresy  János  szabolcsi,  Kacsándy  Mihály  zemplémi,  Zákány 
András  borsodi,  Fejérpataky  Márton  sárosi,  Komlóssy  Tamás 
beregi    követek.    A    főrendek    közül :    Barna    György,    mint 
pr.    Zichy   György   özvegyének    küldöttje,    Üsz    János,    mint 
Rákóczy   Pál   küldöttje,   Vetésy  István,   mint  Bethlen  István 
küldöttje,   Vithnyédi  János,    mint   Nádasdy   Pál   özvegyének 
küldöttje,    Dévényi   György,    mint  Thurzó   Mihály   küldötte. 
A  városok  részéről :  Molnár  Péter  kassai,  Szeleczky  Jakab  pozso- 
nyi, Sárossy  Márton  eperjesi,  Reviczky  Menyhért  trencséni  és 
zólyomi  és  végre  Bogdanóczy  György  nagyszombati  követek. 
Másnap,  azaz  decz.  30-án  azonnal  hozzáfogtak  a  mun- 
lálioz.  De  alig  kezdték  a  sérelmeket  összejegyezni,  nagy  vita 
támadt   a   bizottság  tagjai   között   a   vallás   kérdése   felett.* 

^  Die  trigesima  Decembris,  összegyülekezvén  és  hozzá  akarván 
kezdeni  az  gravaminákhoz,  az  roniano  katholikus  statusnak  majori  ex 
parte  akarativá  az  volt.  hogy  az  horvátországi  gravaminákat  propo- 
nálják az  odavaló  követek,  de  az  más  statusok  nem  accedáltak  reá. 
iostructiójnkat  állatván,  a  kikben  primum  et  ante  omnia  etc.^  hanem 
az  tizenkét  condítiót  s  az  bécsi  pacificatiónak  az  religióról  való  arti- 
cttlussát  és  az  1608.  esztendőbeli  arról  való  articulusokat  olvastatták 
meg  elsőben  és  azután  kivánlák,  hogy  a  gravaminákban  vegyék  azt, 
az  miképen  azon  articulus  és  végezés  ellen  némely  urak  az  alattok 
Talóktól  az  templomokat  elvették  . .  .  Berényi  György  naplója  közli 
Komáromi  A.  Tört.  Tár.  1886-ki  évf.  119.  1. 

Ziillnszky  :  Mngyar  orszápfry ülések.  23 


354  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  protestáns  követek  érzékenyen  panaszkodtak,  hogy  az  evan- 
gélikus vallású  lakosok  még  most  is  háborgattatnak  vallásuk 
gyakorlatában ;  hogy  a  Thurzó  grófok,  BatthyánAÍ  Ádám, 
Rákóczy  Pál  és  különösen  Forgách  Zsigmond  özvegye  elűzik 
birtokaikról  a  protestáns  papokat :  templomaikat  pedig  lefog- 
lalják. A  katholikus  rész  e  sérelmek  fölvételétől  vonakodott: 
s  ekként  a  personális  odautasította  őket.  hogy  magok  a  pro- 
testáns követek  jegyezzék  össze  sérelmeiket  és  adják  azokat 
át  a  bizottság  valamely  ülé.sén.  Ez  meg  is  történt.  A  követ- 
kező év  első  napján  az  evangélikusok  sérelmei  már  össze 
voltak  állítva.  De  midőn  jan.  2-án  az  alsó-  és  felsőház  tagjai 
az  országházban  összegyülekeztek,  a  nádor  egy  hosszas  beszéd- 
ben intette  őket,  hogv  a  vallás  kérdését,  melv  csak  gvülöl- 
séget  és  egyenetlenséget  szokott  támasztani,  ezúttal  mellőzzék 
és  az  országgyűlés  egyéb  tárgyainak  vitatásához  fogjanak. 
Felhívta  őket,  hogy  kövessék  az  1625.  és  1630-iki  ország- 
gyűlések példáját,  melyek  a  vallási  sérelmek  tárgyalásától 
elállottak.  Ugyanezt  kivánták  többen  is  a  katholikus  részről. 
De  a  protestánsok  ragaszkodtak  követeléseikhez  1.  azért,  mert 
az  1625-ik  év  óta  felmerült  vallásügyi  sérelmeket,  melyek 
orvosolatlanul  egyik  országgyűlésről  a  másikra  halasztattak, 
végre  valahára  teljesen  megszüntetni  szükséges ;  2.  mivel  ezt 
követeli  a  király  hitlevelének  első  és  hatodik  pontja,  a  bécsi 
békekötés  és  a  koronázás  előtti  és  utáni  vallási  törvény- 
czikkek :  3.  az  ország  békés  felmaradására  vonatkozó  királyi 
propositió  hatodUc  pontja,  nehogy  abból  gyűlölség,  egyenet- 
lenség és  czivakodás  következzék :  4.  mert  ő  felsége  a  király 
többszörösen  biztosította  a  rendeket  szóval  és  Írásban,  hogp 
sérelmeiket  megnyugtatásukra  fogja  megszüntetni:  5.  mert 
vallásügyre  vonatkozólag  erős  és  világos  törvények  léteznek.  • 
melyek  parancsolják,  hogy  a  törvény  megsértői  és  áthág6\ 
bűnhődjenek;  6.  mert  az  adott  utasításoktól  eltérni  se  necn 
tanácsos,  se  nem  tisztességes  dolog.  ^ 


^  Az  1634-ki  pozsonyi  országgyűlésre  Rákóczy  Chernell  Györgyöt 
Hrabéczy  Dánielt  és  Réz  Andrást  küldötte  ki.    Utasításuk   37    pontból 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        355 

Másnap,  jan.  3-án,  a  nádor  magához  hivatta  Bossányi 
Mihályt  Szemere  Pált.  Bogády  Andrást  és  Hanvay  Pétert 
és  mindenképen  arra  akarta  őket  birni,  hogy  a  vallási  kér- 
dés feszegetésétöl  álljanak  el.  De  ezek  nem  tágítottak;  még 
az  nap  felhozták  e  tárgyat  az  országos  ülésben  és  a  fentebbi 
hat  pontban  foglalt  okaikat  a  főrendekkel  is  közölték.  Ezek 
a  három  első  pontra  vonatkozólag  azt  felelték,  hogy  a  katho- 
likusok  sem  a  bécsi  béke,  sem  a  királyi  hitlevél  pontjai  ellen 
nem  vétettek.  Nem  tagadják,  hogy  templomokat  foglaltak ;  de 
-ezt  a  földesúri  és  kegyúri  jog  alapján  cselekedték.  A  mi 
pedig  a  múlt  országgyűlések  határozatait  és  a  felségnek  a 
sérelmek  megszüntetésére  vonatkozó  igéretét  illeti,  az  meg 
fog  történni,  de  csak  oly  sérelmekre  nézve,  melyekre  az 
összes  rendek  megegyeznek  és  melyek  ellen  senki  sem  tett 
óvást.  A  követek  utasításaira  való  hivatkozásnál  vigasztalják 
magokat  azzal,  hogy  azok  értelmében  szorgalmazták  is  a 
sérelmek  orvoslását,  de  mivel  sem  a  főurak,  sem  a  főpapság 
engedni  nem  akarnak,  erővel  semmit  sem  vihettek  véghez. 
Mindezeknél  fogva  javasolják,  hogy  1.  vagy  vegyék  le  a 
vallási  sérelmeket  a  napi  rendről,  2.  vagy  bízzák  az  eldöntést 
a  királyra.  3.  vagy  szavazatra  bocsássák,  4.  vagy  re  infecta 
oszoljanak  el. 

Délután  négy    órakor  Bossányi   lakásán  azt   határozták 

el  magok  között,  miszerint  semmiképen  sem  állanak  el  azon 

szándékjoktól,  hogy  a  vallási  sérelmek  elövétessenek.   Hiába 

iivánta   őket  a  nádor    lebeszélni  e  szándékról,   hiába    hivo- 


íillott.  Ezek  közölt  a  vallásra  vonatkozó  24-ik  pont  azt  mondja  :  <Illendő 
^Hrcsülelek.  helyek  meglévén,  az  gyftlésben  az  statusokkal  minden  haza 
^i^abadságira  s  annak  megtartására  néző  dologban  eg^'eté^tsenek  ;  kivált- 
képen   hogy    az    religiónak  szabados   exercitiumja    legyen,    keményen 
"ürgeálják  és  oltalmazzák  :    valamik    pedig  ez  ellen    láttatnának    lenni, 
abban  csak  a  legkisebben  is  ne  consentiáljnnak. . .   28  p.    Sok  helyen 
IMÍagyarországban  a  prédikátorok  jövedelme  s  parochialis  házak  turbál- 
t^llaznak  a  Dnus  terrestistől.  Ebben  is  azért  ő  kegyelmek  úgy  viseljék 
TTiagokat.    azokat   is   igazságosan    promoveálják,    istentől   is   vehessék 
-«rdemét,  jó  hírt  is  szerezhessenek  magoknak.  .  .   Szilágyi  S.  XI.  4.36.  1. 

23* 


356  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

gatta  ujra  magához  a  befolyásosabb  követeket,  ezek  nyíltan 
és  határozottan  kijelentették,  hogy  nem  tágíthatnak.  * 
A  január  4-iki  ülésen  ujra  heves  viták  támadtak  e  tárgy 
felett.  Az  evangélikusok  utasításaikra  hivatkoztak  s  felhívták 
a  katholikus  rendeket,  keressenek  tisztességes  módot  és  okot 
arra  nézve,  hogy  miképen  nyugtassák  meg  küldőiket,  ha  az 
utasításokat,  ha  saját  leikiismeretöket  és  az  országnak  erről 
szóló  szentesített  törvényeit  megsértik.  Ezt  akarták  a  főren- 
deknek szokott  módon,  küldöttség  által  átüzenni,  de  mivel 
a  küldöttségbe  egyetlen  kath.  pap  sem  akart  részt  venni,  a 
dolog  abba  maradt. 

A  főrendek  ujra  azt  üzenték,-  hogy  vagy  tegyék  le  a 
kérdést,  vagy  szavazással  döntsenek  felette.  Január  5-ikén 
a  protestáns  vallású  főrendek  is  megjelenlek  Bossányi  laká- 
sán, '  hogy  a  további  teendőkről  tanácskozzanak.  Végre 
abban  állapodtak  meg,  hogy  a  vallási  sérelmek,  ugy  mint 
1625-ben  történt,  most  is  befoglaltassanak  az  országos 
sérelmek  közé;  és  hogy  mint  az  azon  évi  országgyűlésen 
erről  törvényczikk  alkottatott,  úgy  alkottassék  most  is.  Ezt 
a  nyilvános  országos  gyűlésen  Szemere  Pál  terjesztette  elő; 
és  midőn  ez  ügy  a  felső  házba  került,  a  papság,  bár    sokáig 


^  « Ugyanazon  estve  Bossányi  Mihály  uram  szállására  gyüle- 
kezvén, azt  végezték,  hogy  egyátaljában  inhaereáljanak  az  magok 
előbbi  kévánságának,  holott  se  voxra,  se  declaratiójára  ő  felségének 
nem  bocsátják,  sem  pedig  mód  nélkül  eloszolni  nem  akarnak,  hanem 
ha  salvis  articulis  de  religione  sancitis,  salva  conscientia.  salva 
instructione  sua,  oly  médiumot  talál  az  pápista  status,  az  mely 
médiummal  seponálhatják  az  religio  dolgát,  bene  sane.  Hol  pediglen 
nem,  engedjék  meg,  hogy  az  evangehkus  urakkal  consulálkodhassanak 
felöle.  Berényi  Gy.  naplója,  i.  h. 

*  Az  üzenet  átvivői  ezek  voltak :  Bánffy  kanczellár,  Battyáni, 
Széchy,  Osztrosith,  Wesselényi,  Barkóczy  és  Liszty.  Ezeknek  elnöke 
«az  cancellarius  uram  hosszú  oratióval  persvadeálta  azt.  hogy  noha 
ő  nekiek  nagyobb  panaszuk  lehetne,  hogy  semmint  az  evangélikusok- 
nak, de  pro  communi  bono  sokkal  jobb  utrinrpie  seponálni.>  U.  o. 

^  Ezek  voltak :  Osztrosith  István,  Pogrányi  István,  Pongrácz 
János  és  Liszty  János,  és  az  erdélyi  fejedelem  követei. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        357 

ellenezte,  mégis  belenyugodott,  hogy  a  vallási  sérelmek  be- 
foglaltassanak a  többi  sérelmek  közé !  ^  Ezek  közt  legtöbb 
vitára  adott  alkalmat  a  nagyszombati  reformátusok  templom- 
ügye. 

Ugyanis   Nagyszombatban    a   helv.  hitvallású   evangé- 
likusoknak tulajdonképen  csak  egy  fából  épült  rozzant  ima- 
házuk volt,   melvben   isteni   tiszteletet   szabadon   tarthattak. 
Midőn   azonban   ezen   imaház  javításához   fogtak  és  a  kor- 
hadt faépületet  téglából  és  kőből  akarták  újonnan  felépíteni, 
ebben  őket  a  katholikusok   megakadályozták,   mert  ez  sze- 
ri nt(")k    valóságos    templomépítés,    holott    csak   imaház   volt 
nekik  megengedve.   Most  ez  az  ügy  az  országgyűlési   sérel- 
mek között  felhozatván,  a  protestáns  rendek  kívánták,  hogy 
nagyszombati    hitsorsosaik    imaházuknak   téglával   és   kővel 
való  kiépítésében  ne  akadályoztassanak.  Bármily  természetes- 
nek látszik   is   ezen   kívánság,  a  főpapok   mégis   több    napi 
vitát   idéztek   elő ;    és   a    nádor  január  20 — 22-ik   napjain 
külön   értekezleteket  tartott  ez  ügyben  a  kiválóbb   protestáns 
követekkel   és   a   papság   nézetét   osztó    főrendekkel.    Végre 
abban    történt  a  megállapodás,   hogy  a  nagyszombati  evan- 
gélikusok   faimaházukat    téglával   és    kővel    újraépíthetik;   e 
czélból   a   város    követeinek    hozzájárultával   kiküldetik   egy 
téglaégető  mester  is.  Január   24-én  a  többi  sérelmek   vétet- 
tek   elő.   Ilyenek   voltak  az  esperesi    látogatások   alkalmával 
elkövetett   erőszakosságok    a    kath.    esperesek   részéről,   kik 
daczára   annak,    hogy   a   zsolnai   zsinat   által   a   protestáns 
lelkészek   kivétettek  a  kath.   esperesek  hatósága  alól,   mégis 


*    Berényi    György   Naplójában   az   mondatik,   hogy    a   rendek 
liatározatát  a  personalis   vitte   át  a   főurakhoz.    <Az  honnan   megtér- 
tén . .  olyan   választót   hozott  az  uraktól,   liogy  ö  nekik   csak  gondo- 
latjokban    sem    volt,  hogy   valamit   csak   gondoljanak   is.   nem    hogy 
<selekedjenek  az  ország  statutumi  ellen,  melyek   vannak  az  religióról 
inra.   banem  az  ő  elméjök  a  jus   patronatusságra    nézett.    Azért   con- 
seütiáltak  örömest  annak,  hogy  az   arliculus  is  olyan  legyen,  mint  az 
1625.  esztendőbeli,    és  az  gravamenek    közé  is  az  1625.    esztendőbeli 
paragrapbushoz  hasonló  paragraphust  tegyenek  most  is.  ..>  U.  o. 


358  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

betolakodtak  az  evangélikusok  egyházaiba  és  az  illető  földes- 
urak és  a  k.  kamara  segítségével  végrehajtották  a  visitatió- 
kat.  Jench  János  pozsonyvárosi  evang.  lelkészt  azért,  mert 
a  katholikus  szentszék  Ítéletéről  kárhoztatólag  nyilatkozott^ 
Pázmány  sürgetésére  elűzték  a  városból.  A  pozsonyi  tanács 
könyörgött  Pázmánynál,  legyen  közbenjáró  a  királynál,  hogy 
papjukat  megtarthassák.  De  az  ridegen  visszautasította  a 
kérelmöket.  « Tudják  meg  —  úgymond  —  hogy  az  én  óha- 
jom az,  bárha  egy  prédikátoruk  sem  lenne.  Igaz  ugyan, 
hogy  az  ország  törvényes  engedményei  a  prédikátorok  és  a. 
máshitüek  kizárását  tiltják;  de,  ha  hatalmamban  állana^ 
megyémben  csak  katholikust  tűrnék.*  Komárom  vármegyé- 
ben rendszeres  üldözés  folyt.  Bajcs,  Bálványszakálos,  Heténjr 
és  Mocsa  protestáns  lelkészeit  az  újvári  tiszttartó  elűzte. 
Apáczaszakáloson  a  pozsonyi  apáczák  szintén  lefoglalták  azt 
a  templomot,  melyet  protestáns  jobbágyok  a  magok  költsé- 
gén építettek  fel.  Kolonics  komáromi  főkapitány  Komárom- 
ból és  Sz.-Péterröl,  Balogh  István  tatai  főkapitány  pedig 
Tatáról  űzte  el  a  prot.  lelkészeket.  Hasonló  esetek  nagy 
számban  hozattak  fel  Gömör,  Zólyom,  Trencsén,  Nyitra, 
Abauj  és  más  felvidéki  vármegyékből. 

Ezen  sérelmek  egyenként  megállapíttatván,  orvoslás 
végett  átadattak  ő  felségének,  ki  azokra  csak  január  30-án 
adott  választ,  azon  szokott  intés  kíséretében,  hogy  a  rendek 
hagyjanak  fel  minden  magánérdekű  sérelmeikkel,  s  azok 
helyett  inkább  az  ország  közügyeinek  elintézésére  fordítsák 
idejöket  és  munkájokat.  A  nádor  is  magához  hivatta  Szemere 
Pált  és  Barna  Györgyöt,  rábírni  óhajtván  őket,  hogy  ne 
ellenségeskedjenek,  hanem  legyenek  azon,  hogy  a  rendek  a 
törvényczikkek  szerkesztéséhez  lássanak.  Másnap  az  orszá- 
gos ülésen  valóságos  tilalom  adatott  ki,  hogy  t.  i.  ö  félsége^ 
akaratja  ellen  senki  se  merészeljen  felszólalni.  Ez  új 
czivakodásra  adott  alkalmat,  mivel  a  követek  szabadszólásuk 
jogát  nem  akarták  feladni.  Hivatkoztak  a  múltra,  hogy  t.  i. 
a  követek  ismételve  replikáztak  a  király  leiratára;  és  hogy 
jövőben  senki   se   mondhassa,  hogy  a  mostani   rendek  nem 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        359 

lertek  replikálni,  tehát  meg  kell  cselekedni.  Lám  1618-ban 
1625-ben     háromszor    is    replikáltak ;     1630-ban    csak 
tízért   nem,    mivel  ő   felsége   mindenben  a  rendek  óhajához 
iépest  resolválta  magát. 

Azonban  a  főrendek   arra  igyekeztek  őket  birni,   hogy 
ha  már  minden   áron    replikálni  akarnak,   tegyék  azt  szóval 
és  ne  Írásban;  és  ha  akkor  sem  kapnának  kedvező  választ, 
tegyenek  erről  említést  a  törvényczikkek  előszavában.  Midőn 
a  rendek  látták,   hogy  a  főczélt,   t.  i.  a  sérelmek   orvoslását 
el  nem  érhetik,   elállottak   ugyan  a  szótól,   de   azon  világos 
kikötéssel,   hogy    a    törvénykönyv    bevezetésében   kitétessék, 
/logy  a  király  iránti  tekintetből  való  elállásukból  jövőre  régi 
j  ogaik  ellen  semmi  következtetés  ne  vonassék ;  továbbá  kité- 
tessék   az   is,   hogy   ők   némely  pontok    ellen,    ha    nem    is 
"ásilag,  de  szóval  mégis  protestáltak.^ 

Ekként  a  további  tárgyalásoktól  elüttetvén,  azon  igye- 
:eztek  a  protestáns   rendek,   hogy   legalább  a  szerkesztendő 
örvényekben  legyen  valami  a  vallásszabadság  megerősítésére 
lézve.  Február    7-én  küldöttséget   menesztettek  a  nádorhoz, 
'■nely    többek   között   a    nagyszombati  protestánsokra    nézve 
2izt  kivánta  kimondatni,  hogy  azok  a  rozzant  imaház  helyett 
nagyobb  terjedelmű    magas  házat,  illetőleg  templomot   épít- 
hessenek. A  nádor    csak  annyit    válaszolt,  hogy   erről  elébb 
a  többi    tanácsosokkal   akar   értekezni    és  csak   azután   fog 
határozott  végleges    választ  adni.   Másnap  csakugyan  jelen- 
tette, hogy  Ő  felsége   megengedi,    miszerint   a   nagyszombati 
evangélikusok    tetszésök    szerinti    magas    templomot    épít- 
hetnek. 

Ezen  kívül  még  az  1630-iki  országgyűlésen  hozott  s  a 
donatiókra  vonatkozó  hatvanadik  törvény  czikkely  adott  alkal- 
mat a  vitára.  A  megyei  követeknek  az  volt  utasításul  adva, 
hogy  annak  eltörlését  követeljék :  a  klérus  azonban  erélye- 
sen ellenezte  azt,  sőt  olyan   záradékot  kivánt  a  czikkelyhez 


*  Szemere  Naplója    Kovachicbnál.  V.  ö.  Berényi  György  Napló- 
jával. 


360  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

csatolni,  mely  lehetővé  tette  volna  az  egykor  egyházi  kézben 
volt  valamennyi  birtoknak  visszavételét  a  világi  uraktól. 
A  klérusnak  ezen  kivánságát  a  király  is  helyeselte ;  de  mivel 
az  által  az  erdélyi  fejedelem  birtokai  is  megtámadtattak, 
ennek  követei  Csernél  György  és  Lónyay  Zsigmond,  az 
ellenzéki  követekhez  csatlakozva,  erélvesen  tiltakoztak  a  ter- 
vezett  clausula  ellen  ^  és  keservesen  panaszkodtak  a  felett, 
hogy  némely  protestáns  főurak,  a  helyett,  hogy  folytatnák  a 
harczot,  a  vitáktól  kifárasztva  hazamennek. 

Rákóczy  fejedelmet  mélyen  érdekelte  e  kérdés.  Február 
22-én  Fogarasból  kelt  levelében  többek  között  ezt  irja 
követének  Chernél  (iyörgynek:  «A  mely  clausulát  a  klérus 
be  akarna  Íratni  az  articulusba.  s  végben  vihetne,  nem  Ítél- 
jük bizony,  hogy  Magyarországban  is  állandó  békesség  lenne, 
isten  se  adja,  hogy  végben  vinnék  . .  ha  szinte  egyebek  reá 
mennének  is,  de  Kegyelmetek  a  mi  részünkről  —  vagy 
használna  vagy  nem  —  egy  protestatio  avagy  contradictio 
nélkül  el  ne  jőne.  Ha  most  az  1630.  csztendőbeli  60.  §. 
articulust  el  nem  bontja  Kegyelmetek,  ez  után  is  isten  tu^ja 
mint  lészen.  Elég  isten  ostora,  hogy  az  emberek  így  elvon- 
szák   magokat,  ki  miatt  veszett   ez  előtt  is  a  haza  szabad- 


*  «Ezen  dolgot  —  irja  Chernél  febr.  4-kéről  a  fejedelemnek  — 
ő  felsége  is  (ugy  reméljük  az  clerus  inslantiájára'i  propositióban  is 
adta  ki,  melyet  ha  véghez  vihetnének  —  kit  isten  ne  adjon  —  bizony 
oda  lenne  sok  uraknak  várok,  városok,  jószágok  és  senki  nem  bíz- 
hatnék sem  privilégiumához,  sem  púra  statuliójához ;  Patak  és  Sáros 
több  jószágai  is  Nagyságtoknak  mind  periclitáltatnék.  Bizony  súlyos 
és  nehéz  állapottal  vagyunk  itt,  mert  az  kiknek  ezt  a  dolgot  kemé- 
nyebben kellene  oltalmazni  és  ellátni,  azok  hallgatnak  és  csak  köny- 
nyen  mennek  el  melló'le,  támaszkodnak  csak  egynehány  szegény  vár- 
megyék követére,  az  mely  miatt  minemű  nagy  tribulatiónk  és  búsu- 
lásunk vagyon,  csak  az  úristen  tudja.  Illésházy  uram  is  tegnap  mene 
haza.  az  többi  is  némelyek  mentest  mennek,  most  volna  pedig  az 
súlya  az  dolognak  ;  az  melyik  itt  vagyon  is  némelyik,  annyi  mintha 
otthon  volna.  Mindeneket  meg  nem  irhatok  ;  tegnapi  napon  is  mind 
azon  az  artikuluson  disputáltunk  az  pap  urakkal,  mi  az  kik  az  arti- 
culusokat  compiláljuk ...»  A  magyar  kir.  kamarai  levéltárból. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       361 

sága,  rogyatkozott  az  isteni  tiszteletnek  igaz  exercitíuma ;  mi 
nem  hiszszük,  az  úristen  terjedjen  reájuk,  azokon  pedig,  kik 
megszólalnak  az  isten  tisztességéért  s  a  haza  szabadságáért, 
nincs  kétségünk  bizony,  hogy  az  úristen  sokképen  nagy 
áldását  mutatja  meg  mind  ez  életben,  mind  a  másikban. 
Jobb  is  mindenkor  s  dicséretesebb  is  istennek  s  hazájának 
szolgálni  embernek,  mintsem  a  világnak . . .»  ^ 

Mikor  a  fejedelem  e  sorokat  írta,  már  akkor  az  ország- 
gyűlési viták  a  királynénak  hirtelen  bekövetkezett  betegsége 
miatt  befejeztettek  febr.  16-én.^ 

A  törvénykönyv  hirtelen  összeállíttatott  s  a  király 
érzékeny  szavakkal  búcsúzott  el  a  rendektől.  Rákóczy  saj- 
nálta, hogy  a  vallás  kérdése  e  gyűlésen  el  nem  intéztetett; 
de  egyúttal  remélte  is,  hogy  a  jövő  kedvezni  fog  a  protes- 
tantísmusnak  és  hogy  nem  fog  sikerülni  «az  isten  anya- 
szentegyházának e  világi  kegyetlenektől  való  elboríttatása.  > ' 


^  Ad  generosum  Georgium  Cbiernel  ad  comitia  bungaro  gene- 
rállá Sopronium  indicta  in  163é.  s.  cels.  legatum  datarum  par.  Magy. 
kir.  kam.  levélt. 

•  Mi  —  Írja  Csemel  Gy.  Rákóczynak  febr.  28-ikáról  —  a  mos- 
tani országgyűlést  14.  febr.  végeznénk  el.  Úgy  vagyon,  bogy  még  lett 
volna  t^lán  vagy  két  bétig  való  igazgatásunk,  avagy  végezésCLnk ;  de 
Tnajd  csaknem  félben  kelleték  bagynunk,  mivel  hirtelenséggel  császárné 
asszonyunk  ő  felsége,  igen  megbetegedett  és  nehezedett  vala  ugyany- 
nyira.  hogy  a  doktorok  is  desperálván  élete  felől,  bamar  az  áért  meg  nem 
változtatta  volna,  melyre  képest  császár  urunk  ő  felsége,  az  országot 
felette  igen  kérette,  bogy  az  előttök  való  dolgot  muturálnák.  És  arra 
nézve,  mintegy  futva,  igen  bamar  concludálnánk ;  ő  felsége  is  semmi 
difQcaltásokat  nem  csinálván  a  végzésekben,  a  melyekben  magunk 
között,  elég  sol  altercatiokkal  megalkudtunk  volt.  És  igy  15.  febr., 
Ő  felsége  sok  szép  szókkal  bucsúzék  el  az  országtól  .  .  .  Én.  egyne- 
hány gyűlésen  voltam  ifjúságomtól  fogva,  és  hallgattam  is,  mikor  ő 
felségek  elbúcsúztak  az  országtól ;  de  olyan  szép,  atyai  búcsúzást, 
nem  ballottam,  amint  ő  felsége  tőn  az  országtól  .  .  .  Fraknöi,  Pázm. 
III.  382.  1. 

*  <Ami  kicsiny  s  igen  vikony  tetszésünkből  —  írja  követé- 
nek —  az  országnak  jobb  lőtt  volna  most  mindenen  által  menni, 
mert  félő,  az  mi  utánunk  valókra  sem  tekintet  ennyi  nem  kezd  lenni, 


362  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Egyébiránt  az  1634/5-diki  országgyűlés  vallásügyi  czik- 
kelyei  ezek: 

XXVI.  t.-cz.  A  karok  és  rendek  az  anabaptisták- 
tól, —  jóllehet  azokat  ideiglenesen  megtűrték  —  szigo- 
rúan megkövetelik,  hogy  felekezetükbe  egy  keresztényt  is 
bevenni,  vagy  újra  megkeresztelni  ne  merészeljenek. 

Azok,  kik  ellenkezőt  cselekednének,  a  dolog  valóságá- 
nak kitudása  után  minden  befogadott  s  újra  megkeresztelt 
személytől  azonnal  ötszáz  császári  tallérban  elmarasztaltassa- 
nak és  elmarasztaltottaknak  tartassanak,  mely  összeg  fele  rész- 
ben a  földesurat  illesse,  másik  fele  pedig  ő  felsége  paran- 
csából a  vég  helyek   szükségleteinek  fedezésére   fordíttassék. 

XXIX.  t.-cz.  A  vallás  szabadságának  ügyére  nézve 
megállapíttatott,  hogy  a  koronázás  előtt  kiadóit  1608-ik  évi 
első  t-cz.  és  a  hitlevél  hatodik  feltétele  érvényben  maradjon. 

LXl.  t.-cz.  Hogy  pediglen  a  győri  egyház  részére  az 
előszándék  minden  birtokokból  adni  szükséges  tizedeket  és 
neg^'edeket  azonnal  és  tényleg,  Ígérete  és  intézménye  foly- 
tán, ezután  természetben  szolgáltatás  végett  visszabocsátani, 
visszahelyezni  méltóztatott,  azért  ö  felségének  a  karok  és 
rendek  alázatos  köszönetet  mondanak. 

Ezen  országgyűlés  után  sem  szűnt  meg  a  nádor  és  az 
érsek  közötti  viszály.  Ugyanis  Eszterházy,  nádori  tiszténél 
fogva,    mindenek    felett    a    belbéke    fentartására    ügyelvén, 

az  alkalmatosság  is  elfogyhat,  az  keresztény  emberek  ennél  is  inkább 
megkevesedhetnek,  noha  bizony  még  eddig  agy  tapasztaltunk,  mennél 
inkább  várták  a  pápista  atyafiak  magok  részére  az  jó  alkalmatossá- 
got jelen  lenni,  annál  inkább  az  úristen  megfogyatkoztatta  őket,  s 
most  is  mi  elhittük  az  országgyűlését  ő  felségével  nem  a  végre 
celebráltatták  volt,  hogy  az  templomok  s  egyéb  hit  dolgára  néző  dol- 
got csak  igy  halaszszanak  továbbra,  de  ebben  is  az  úristen  mindnyá- 
junkra kegyelmes  gondviselését  meg  akarta  vélek  ismertetni,  ha  meg 
akarnák  ismerni,  nincs  kétségünk,  az  úristen  azután  is  az  ő  anya- 
szentegyházára úgy  visel  gondot,  azt  bizony  el  nem  hagyja  boríttatni 
ez  világi  kegyetlenektől  ...»  Rákóczy  levele  Cherneihez  1636.  febr.  22. 
A  m.  kir.  kamarai  levéltárban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        363 

mmi  olyan  lépésnek  nem  vala  pártolója,  mely  a  protes- 
nsoknak  méltó  panaszra  nyújtana  okot,  hogy  a  törvények 
szerződések  megsértettek.  Pázmány  őt  e  miatt  avval 
nrádolta,  hogy  « gyűlölséggel  viseltetik  a  papok  iránt,  hogy 
'kedvez  az  eretnekeknek  és  a  katholikusoknak  még  eretnek 
palatinus  alatt  is  jobban  volt  dolguk,  mint  az  ő  idejében; 
majd  nádori  díját  panaszolta;  majd  ismét  arról  vádolta, 
hogy  Bethlen  Istvánt  izgatja  az  erdélyi  fejedelem  Rákóczy 
ellen,  sőt  maga  is  törekszik  a  fejedelemségre.  Az  agg  korá- 
ban ehiyavalyásodott  nagy  egyházi  férfiú  mind  zsémbesebbé 
lett  versenytársa  ellen  s  Eszterházy  panaszai  szerint  már 
abban  is  munkálkodott  volna,  hogy  nádori  hivatalától  meg- 
fosztassék.  E  viszályoknak  csakis  a  kardinál  halála  vetett 
véget,  mely  1637.  márcz.  19-én  következett  be. 

Pázmány,  a  kath.  egyház  leghatalmasabb  harczosa  s 
a  királynak  legkedveltebb  tanácsosa,  kétségen  kívül  korának 
legnagyobb  férfiai  közé  tartozott.  Tudomány,  ész  és  erős 
akarat  egyesült  benne.  Neveltetésénél  fogva  erős  meggyőző- 
déssé vált  benne,  miszerint  az  egyén  üdvöt  s  az  ország 
jólétet  csak  a  kath.  vallás  által  nyerhet.  Ezért  egész  műkö- 
dése odairányult,  hogy  a  kath.  egyház  hatalmát  emelje,  a 
protestántismust  pedig  kiirtsa.  Mint  szónok,  mint  iró,  mint 
főpap  erre  törekedett ;  és  mivel  mint  érsek  nagy  hatalommal 
birt,  a  katholikusok  tisztelettel,  a  protestánsok  ellenben  ret- 
tegéssel néztek  feléje.  Jelleméből  hiányzott  a  vallási  türelem- 
nek azon  szép  vonása,  mely  Bethlent  oly  magasra  helyezi 
kortársai  között.  Nem  titkolta  abbeli  nézetét,  hogy  ha 
tehetné,  az  összes  prot.  papságot  kiűzné  az  országból.  Az 
országgyűléseken  mindig  azokkal  szövetkezett,  a  kik  a  pro- 
testánsok ellenségei  voltak.  Ezt  tette  1608.,  1609.,  1618. 
és  1625-diki  országy üléseken  is. 

Bethlenben  méltó  ellenfélre  talált;  de  legyőzni  nem 
birta.  Legtöbb  bajt  okozott  neki  az  által,  hogy  híveit  egyen- 
ként elhódította;  és  így  terveinek  keresztülvitelében  meg- 
gátolta. A  Habsburg-ház  nem  kevesebbet  köszönhetett  neki^ 
mint   maga  a  róm.  egyház.    Soha    az    uralkodóház    érdekei 


364  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nem  voltak  olv  szorosan  fűzve  a  kath.  valláshoz,  mint 
Pázmány  korában;  s  ez  magyarázza  meg  azon  nagy  szen- 
vedések és  csapások  forrását,  melyeket  a  protestántismusnak 
ez  időben  eltűrnie  kellett. 

Pázmányt  a  sírban  egy  hónappal  előzte  meg  királyi 
barátja,  II.  Ferdinánd,  a  ki  sok  tekintetben  hasonló  jellem- 
vonásokkal bírt. 

Február  16-én  szűnt  meg  élni  e  király,  a  ki  a  kath. 
vallás  uralmának  helyreállítására  fordított  túlbuzgalmával  s 
hajthatatlan  akaratával  annyi  vérbe  és  gyászba  borította 
országát  és  különösen  protestáns  vallású  alattvalóit. 

Ferdinánd  jellemében  tagadhatatlanul  oly  vonások  is 
vannak,  melyek  az  emberi  nagyság  tulajdonai  közé  volná- 
nak sorolhatók  egy  magánembernél.  A  saját  indokolt  meg- 
győződéséhez való  szilárd  ragaszkodás,  a  kitűzött  magasztos 
czél  felé  való  határozott  törekvés  szép  tulajdonok,  de  csak 
akkor,  ha  az  illető  ugyan  e  tulajdonok  jogosultságát  mások- 
ban is  elismeri.  Ferdinándban  e  feltétel  teljesen  hiányzott. 
Másoknak  őszinte  meggyőződését  nem  tudta  tisztelni.  Telje- 
sen hiányzott  benne  a  királyi  erények  legszebbike:  a  más 
nézetűek  iránti  mérséklet  és  türelem.  Az  ő  állhatatossága 
a  makacsság,  meggyőződése  a  vakbuzgóság  jellegével  bir. 

Vallás  ügyében  nem  tudott  lenni  sem  igazságos,  sem  ke- 
gyelmes. Lelkiismeretét,  melyet  Lamormain  jezsuita  gyóntatója 
és  Pázmány  érsek  majd  élesztgettek,  majd  elaltattak,  fölibe 
helyezte  az  országgyűlések  határozatainak  és  az  ország  tör- 
vényeinek. Sem  az  ország  közakarata,  sem  saját  királyi 
esküje  nem  volt  előtte  szent,  nem  volt  rá  nézve  kötelező, 
mihelyest  az  « egyedül  üdvözítő*  kath.  egyház  érdekeit  látta 
fenforogni.  Erősen  hitte,  hogy  Istentől  nyert  hatalmával  csak 
akkor  él  helyesen,  ha  azt  az  Isten  egyházának,  azaz  a 
katholicismus  erejének  növelésére  fordítja.  Ü  —  mint  maga 
monda  —  inkább  akart  elpusztult,  mint  elkárhozott  ország 
felett  uralkodni.  Ezen  elv  szerint  járt  el  Stá^jerben,  Tirolban 
és  Karinthiában ;  ezen  elv  alkalmazása  folytán  apasztotta  le 
Csehország  három  milliónyi  lakosságát  780,000-re ;  ezen  elv 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       365 

[övetkeztében   térített    meg  százezer    magyar    eretneket  s 
^EŰapított  harmincznál  több  jezsuita-eoUegiumot. 

Lorettói  fogadalmát,  melyet  Magyarországra  nézve 
llária-Czellben  megújított,  hogy  t.  i.  «kész  volna  életét  pal- 
los alatt  végezni,  ha  vérével  az  eretnekséget  eltörülhetné*, 
egész  életén  át  szemei  előtt  tartotta  s  ahhoz  képest  választotta 
meg  barátait  és  tanácsosait.  Az  akkori  európai  kath.  feje- 
delmek mindnyájan  hozzája  csatlakoztak  s  ezeknek  anyagi 
segélyével  képes  lett  volna  híres  fogadalmát  be  is  váltani, 
ha  a  minden  földi  hatalomnál  erősebb  elvek  bajnokai  nem 
állottak  volna  útjába.  Bethlen  Gábor  és  Gusztáv  Adolf  a 
hozzájok  csatlakozott  protestáns  magyarokkal,  németekkel^ 
dánokkal,  svédekkel,  angolokkal  és  hollandokkal,  a  lelkiisme- 
ret szabadságának  zászlója  alatt  minden  tekintetben  ellen- 
felei és  gátlói  voltak  Ferdinánd  önkényes  törekvéseinek. 
Azoknak  lehet  köszönni,  hogy  ez  időben  a  vallásszabadság 
eszméje  a  népek  kebléből  ki  nem  irtatott  és  hogy  különö- 
sen hazánkban  a  török  segélyére  is  támaszkodó  protestáns 
vezéreknek  sikerült  vallásuk  szabadságát  és  ezzel  együtt 
országuk  alkotmányát  is  megmenteni. 


¥£. 


;5tXÍ.t. 


lU- 


N 


^^ 


les'í 


38 


1638 


^80tX?^ 


OtB 


.^WÖ 


í^*®* 


les?. 


S2€p*- 


21. 


1638. 


t»t 


drc« 


26. 


V 


ío\^^ 


h  ^' 


Mot 


^\tí 


sWeti^ 


löte 


.^véaev 


.-bet^ 


lOCft- 


rJ^- jtf«'  tr^-^  t^*^"   . 


és 


:tr^ 


s\6Aei 


axon 


aíi 


e\i^' 


\e\\e^ 


^^*^^^ 


és 


o\^ 


iO^ 


eftew 


tó^es 


tieio 


isá%* 


^öi 


,öU 


tieto 


xeU 


és 


vaW^^  ííSoí''^  * 


A\»Y- 


too« 


tediS 


Lbbta  ^s  ^_   ^o\pa,  ^^\,,   s\^^^^^ \.^\.oxi'^^° 


^o.v  «f  Vet 
iz«a\otívlDatv 


^onw->-    ^ú\bttíSa^^*  r\va*»^'^ 


dö 


\  bábot 


Y^ebeW- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       367 

Pázmány  utódja  Lósy  Imre,  ki  sem  észtehetségre,  sem 
kitsLrtásra  nézve  nem  volt  hasonmása  elődjének,  vallási  vak- 
b^X3^gó   törekvések  által   akarta   pótolni  egyéb   tehetségeinek 
^i-ö^nyait.    A  törvényileg  megerősített   nikolsburgi   békét  nem 
^^-iMotta  magára  nézve  kötelezőnek.  Az  illető  pontok  határo- 
lótól értelmének  ellenére,  fekvő  birtokot  adott  a  jezsuitáknak 
s     Tijra  napirenden  volt  a  protestáns  jobbágyoknak  erőszakos 
terítése  és  a  katholikus  hitre  áttérni  nem   akaróknak  üldöz- 
tetése. A  nagyszombati  protestáns  templomot  ismét  a  jezsui- 
ták foglalták  el.  Léván,   Szakolczán  és  több  helyen  a  refor- 
mátusok nyilvános  egyházi   szertartásukban  akadályoztattak. 
Maga  az  országgyűlés  színhelye,  Pozsony,  már  egy  év 
óta    nagy  küzdelmet   folytatott   a   kormánynyal   épülőfélben 
levő    ev.    temploma   miatt.    Ugyanis   az   evangélikusok   még 
1635-ben  elhatározták,  hogy  a  fennálló  rozzant  imaház  helyén 
egy  uj  nagyobbszerü    imaházat,   illetőleg   templomot   fognak 
a  magok  költségén  és  hitfeleik  segélyével  felépíteni.  Ez  ellen 
a  pozsonyi  katholikus  prépost  panaszára  ő  felsége  egy  tiltó 
rendeletet  bocsátott  ki.   melyben   a  királyi   kegy   és   városi 
szabadságaik   elvesztésének    terhe   alatt   a    templomépítéstől 
ismételten   eltiltatnak:    mivel  —    úgymond  —  1.   a  törvény 
nem  engedi  meg,  hogy  a  lutheránusok  templomot  építhesse- 
nek; 2.  a  szabad   vallásgyakorlat   ugyan   meg  van  engedve. 
de  csak  templom  nélkül ;  3.  az  imaház  helye  polgári,  illetőleg 
közös  tulajdon,    minél  fogva  a  katholikusoknak   épen  annyi 
joguk  van  hozzá,   mint  a   lutheránusoknak;   4.  a  katholikus 
polgárok  a  kir.   kamara    előtt    protestáltak   az  építés   ellen; 

5.  főurak  és  nemesek  is  tettek  kifogást  az  ellen,  hogy  azon 
a  helyen  a  város  jogainak  rövidségére   templom  építtessék: 

6.  ezen  építés  a  főurak  és  nemesek  vallására  nézve  sérelmes 
és  az  eredeti  katholikus  egyházra  nézve  hátrányos;  7.  a 
városok  a  korona  tulajdonát  képezik  s  a  király  kénytelen 
ragaszkodni  jogaihoz ;  minélfogva  a  városi  tanácsnak  szigorúan 
meghagy atik,  hogy  a  gyülekezetet  a  templomépítéstöl  tiltsa  el.^ 

*  Lichner   Pál,   Joh.    Poisjners    Verzeichniss  Ober  den  Bau  der 
«vaDgeligcben  Rirche  in  Pressburg  von  1636  bis  1638.  7.  1. 


368  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  pozsonyi  evangélikusok  ez  ellen  védekeztek.  Küldött- 
ségeket menesztettek  a  királyhoz,  a  nádorhoz  és  a  kamara 
elnökéhez.  Mindenütt  az  volt  a  felelet :  szüntessék  be  a  tem- 
plomépítési munkát.  Ezek  hivatkoztak  a  törvényre  és  a  szük- 
ségre —  s  a  templomépítést  új  meg  új  tilalmak  daczára 
folytatták.  Ferdinánd  királyi  haragjával  fenyegette  őket; 
könyörgő  követségeket,  mely  még  Németországban  is  föl- 
kereste, nem  fogadta  el.  A  nádor  hiába  fenyegetődzött ;  hiába 
kérte  őket,  hogy  legalább  néhány  napi  szünet  által  engesz- 
teljék ki  a  megsértett  fejedelmet:  a  pozsonyiak  nem  enge- 
delmeskedtek. Már  meg  voltak  téve  a  hatalmi  intézkedések 
a  királyi  parancscsal  daczoló  hitközség  megtörésére,  midőn 
II.  Ferdinánd  és  utána  Pázmány  Péter  is  meghalt. 

De  ezzel  az  ügy  nem  fejeztetett  be.  A  bécsi  kormány 
és  Eszterházy  nádor  —  kire  az  uj  király,  III.  Ferdinánd  is 
bizta  az  ügy  elintézését  —  hosszas  perlekedés  után  csak  azt 
követelte,  hogy  az  építkezést  legalább  az  országgyűlés  folyama 
alatt  ne  folytassák ;  továbbá,  hogy  ugyancsak  az  országgyűlés 
alatt  semmiféle  isteni  tiszteletet  ne  tartsanak,  hogy  az  épülő 
templom  vége  ne  félköralakú,  hanem  szegletes  legyen,  hogy 
az  ajtók  és  ablakok  négyszegletűek  legyenek,  és  hogy  maga 
az  épület  ne  legyen  magasabb,  mint  a  közönséges  házak,  s 
a  mennyiben  a  falak  már  most  is  magasabbak,  egy  ölnyi 
magasságban  leszedessenek.  Ez  ügyben  pedig  ö  hozzá  sem- 
miféle követséget  ne  küldjenek;  mert  nem  hajlandó  többé 
közbenjáró  szerepet  vinni  ő  felségénél.  Inti  őket,  gondolják 
meg  az  őket  fenyegető  veszély  nagyságát  és  tovább  ne  nya- 
kaskodjanak.; 

A  gyülekezet  azonban  a  nádornak  minden  egyes  pont- 
jára válaszolt.  Egyben,  t.  i.  hogy  az  országgyűlés  folyama 
alatt  ne  építsen,  engedelmeskedett,  de  a  többiben  ellent- 
mondott.^ De  a  nádor,   ki  a  többi   pontokban  hajlandó  volt 


*  A  válasz  ez  volt :  1.  Was  das  Bauen  im  wah rendem  Landtag 
betreffe,  werde  man  ohnehin  schwerlich  bauen  könneu.  weil  man  dama- 
len  wegen  der  Menge  des   Landvolks  und  der  vielen  herumfahreDdeoc 


A  BIAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        369 

engedni,  épen  csak  ebben  az  egyben  nem  akart  engedni. 
A  királyi  személynök  azzal  fenyegette  a  pozsonyiakat,  hogy 
még  az  országgyűlés  megnyitása  előtt,  mint  a  királylyal 
daczolókat,  perbe  idézi.  A  pozsonyiak  ismét  Bécsbe  futottak ; 
majd  a  nádornál  kopogtattak  az  isteni  tiszteletnek  az  ország- 
gyűlés tartama  alatti  tartása  ügyében.^ 

Wagen  einen  Stillstand  werde  haltén  müssen.  damit  bei  dem  ausseren 
Gebáu  kein  Mensch  durch  die  von  dem  Gerüsi  unversehens  abfallenden 
Sleine  und  Ziegel  beschftdigt  werde.  2.  Was  das  Predigen  an  demselben 
Ort  unter  wáhrendem  Landtag  anbelauget.  könne  inan  damit  nicht 
innebalten.  sintemal  vornehmlich  zii  solcher  Zeil  unsere  Leute  und 
Dienstboten.  wenn  Herr  und  Frau  bei  der  Hauptpredigt  sein  werden, 
sie  nicht  mit  ihnen  zugleich  gegenwartíg  sein  können.  sondern  zu  Haus 
hin  und  wieder,  vornehmlich  auí  das  Feuer.  Achtung  gebén  müssen. 
Und  derowegen,  damit  das  Gesinde  die  sonntáglichen  Frühpredigten 
auch  anhören  mögé,  welche  vor  der  Hauptpredigt  gehalten  werden, 
habé  man  hierzu  keinen  andern,  als  diesen  unsern  jeder  Zeit  gewöhn- 
lichen  Ort.  3.  Was  das  Eck  oder  vermeinte  Sanctuarium  betrifft,  oder 
dass  man  allda  einen  Thurm  aufzuíQhren  gedenke.  da  wáre  das  Gebáu 
gar  nicht  auf  solche  Form  geführet  worden,  wie  man  etwa  ihrer 
Majestat  berichtet  habén  mag,  sondern  blos  zu  einer  Sacristei,  darauf 
nichts  anderes  gerichtet  wird.  als  zwei  Zimmer  auf  einander,  zur  Woh- 
nung  unserer  Geistlichen.  die  wir  nolhwendig  habén  müssen,  weil  auch 
vorhin  daselbst  Zimmer  und  Wohnungen  für  unsere  Geistlichen  gewesen 
waren.  derowegen  könne  man  solches  Eck  nicht  abtragen.  4.  Was  die 
Quadratform  der  Fenster  und  Thüren  anbelangt,  ware  die  Gemeine 
nicht  dawider,  wenn  wir  nur  Ein-  und  Ausgang,  auch  Lichtes  die 
Genüge  habén.  5.  Was  die  Höhe  des  Gebáus  betriíTl,  könne  man  davon 
nichts  abtragen,  wie  solches  auch  der  italienische  Baumeister  vom 
Schloss  und  andere  italienische  Maurer  besichtigt  habén  und  berichten 
können ;  zu  dem  waren  wohl  solche  hohe  Háuser  in  der  Stadt,  als 
dieses  Gebftu,  die  dergleichen  Höhe  habén,  zu  ersehen  und  anzutreffen  .. . 
Lichner  Fül  Pogners  Vcrzeichniss.  H6.  1. 

'  <Da  durch  Gottes  Gnade  der  Landtag  seinen  Anfang  genommen 
hat.  habén  uns  ...  die  verordneten  Abgesandten  aus  den  Standén,  die 
der  evang.  Religion  zugethan  waren,  bei  uns  angehalten,  dass  man 
ihnen  vergünstigen  wolle,  damit  sie  in  unserem  Kirchenbau  ihre  wöchent- 
licben  Gebete  und  Sonntags-,  wie  auch  Festpredigten  in  ungarischer 
Sprache  haltén  dűrfen.  Diese  Sache  wurde  hernach  im  Landhaus  öffent- 
lich  erwiihnt,  und  weil  dawider  niemand  von  den  Landstánden  protes- 
tirte.   sondern   die   Sache   still    vorüberging:   alsó  hat  man  auch  den 

Zsilinszky  :  V.Rgjtír  országgyűlések.  2t 


370  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Így  állottak  az  ügyek  Pozsonyban  és  országszerte,  midőn 
III.  Ferdinánd  1637.  szept.  21-ére  összehívta  az  ország  ren- 
déit, hogy  velők  az  ország  javáról  értekezhessek.  A  török 
fenyegető  állása  miatt  azonban  a  gyűlés  megnyitása  elha- 
lasztatott.  De  a  rendek,  kik  többnyire  határozott  utasítással 
voltak  kiküldve/  elég  korán  és  nagy  számban  jelentek  meg.- 

ganzen  Landtag  durch  in  diesem  Gebáu  nichl  alléin  die  deutschen 
Friih-Sonntags-,  sondem  nach  denselben  auch  die  ungarischen  Predigten, 
vornebmlich  aber  aucb  die  ungarischen  Frühgebete  allé  Tagé  darinnen 
verriclitct  ohne  jemandes  Widerspruch.»  ü.  o.  39.  1. 

^  A  liptói  kövelek.  jelesül :  Palugyay  Pongrácz,  Szmrecsányi 
Péter  és  Kubinyi  Mátyás  a  vallásra  vonatkozólag  következő  utasítással 
voltak  ellátva :  «Qiioniam  ex  parte  liberi  exercitii  Religionis.  superio- 
ribiis  temporibus,  certae  conditiones  et  declarationes  extarent,  sicut 
etiam  in  serié  seplemdecim  conditionum  declaratur  habetur.  suppli- 
candum  érit  itaque  apud  suam  Majestatem,  dignetur  sua  Majestas 
septemdecim  conditiones  seu  articulos  Viennensis  paciíicationis,  in 
omni  earum  parte  cum  effectu  benigne  et  clementer  observari  retine- 
rique  fa'^ere.  Atque  propler  evitationem  scandalorum  et  odiosum  reli- 
gionis exercitiurn.  una  rum  Templis  et  sepulturis  ac  usu  campanarnm 
liberum  permaneal.  juxta  conditionem  6  velut  pacificationem.  L.  Instmctio 
Univei-sitatis  Dom.  Nobilium,  Comitatus  Liptoviensis.  Majláth  B.  gyűj- 
teményében. 

^  Az  1637-ki  országgyűlés  követeinek  névjegyzékét  Szemere  Pál 
akkori  abaujmegyei  követ  ekképen  állította  össze : 

I.  A  f  el  v  idéKröl : 

Szepes  vármegyéből :  Máriássy  János  és  Záborszky  Miklós. 

Sárosból:    Usz    István,    Dévény    István,    Sztánkay    István    és    Keczer 

Ferencz. 
Zemplénből:  Butkay  István  és  Kacsándy  Mihály. 
Saaholcsból:  Keresy  János  és  Bay  István. 
Bereghből:  Kisfalussy  István  és  Lipcsey  György. 
Uyocsdból:  Újhelyi  János. 
Ungból:  Ti  bay  László  és  Bodó  Lajos. 
Szattndrböl:  Farkas  István  és  Gyulaffy  András. 
Abaujból:  Harna  György  és  Szemere  Pál. 
Tornából:  Vadass  István. 
Gőmörböl:  Szakmáry  Miklós  és  Bassó  Mátyás. 
Borsódból :  Zákány  András  és  Móré  István. 
Hevesből :  Divéky  András. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        371 

Feltűnő  volt,  hogy  Spanyolországból  rendkívül  sokan 
Jöttek  követségben  e  gyűlésre,  és  hogy  a  király  megérkezé- 
séről semmi  határozott  hir  nem  érkezett  Pozsonyba.  Ennek 
következtében  november  huszadikán  küldöttség  ment  a  nádor- 
hoz, megtudandó,  mikor  érkezik  meg  ő  felsége.  A  nyugta- 
lanság annál  nagyobb  volt,  mert  nyiltan  beszélték:  a  király 

n.  A  Dunán  inneni  vidékről: 
Pozsonyból :  Morőcz  Farkas  és  Hadricius  Györg^'. 
líyitrdből :  Sándor  László  és  Koronthály  István. 
Esztergomból:  Konkoly  Pál  és  Rózsa  István. 
Trencsénböl :  Sándor  Imre  és  Mednyánszky  Jónás. 
harsból :  Szobonva  Pál  és  Bossánvi  János. 
Hontbői :  Bakó  Ferencz  és  Fáncsy  György. 
Nógrádból :  Horváth  György  és  Komjáthy  Ábrahám. 
Pest,  Pilis  és  Soltból:  Batik  János. 
Zólyomból:  Auguszti  István  és  Osztroluczky  Menyhért* 
Túróceból:  Keviczky  Menyhért  és  Keviczky  János. 
Arvdból:  Kubinvi  János. 
liiptoböl:  Palugyay  Pongrácz  és  Kubinyi  Máté. 

ni.  Dunántúlról: 
Sopronból :  Eörsy  Zsigmond  és  Károly  János. 
Győrből :  Czapáry  András. 

Mosonböl :  Szombathelyi  Márton  és  Gervay  János. 
Vadból:  Sibrik  István  és  Gazdagh  Fülöp. 
Komáromból:  Farkas  Gáspár. 
Veszprémből:  Körijöly  István  és  Darázs  István. 
Zalából :  Pernyeszy  Ferencz  és  Lippay  Gáspár. 

IV.  H  orv  át  részről: 
Szlavóniából: 
Kőrös  megyéből :  Szakmárdy  János. 
Zágráb  megyéből :  Potnichovics  György. 
Várasd  megyéből :  Cserenkóczy  Gábor. 

A  Sziavon-,  Dalmát-  és  Horvátország  rendéinek  követei : 
Hogdán  Márton,  zágrábi  prépost. 
Csernkóczy  Gábor,  váradi. 
Üítrikovich  György,  várasdi. 

Negyedik  Rend. 
A  szabad  kir.  és  bánvavárosok  követei: 
FOzsonyböl:  Szeleczky  Jakab  és  Heuchelin  Gáspár. 
.Sopronból :  Arlner  Erhard  és  Vitnyédy  István. 

24* 


372  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

szándékosan  késik,  hogy  a  követek  költség  tekintetében  kimé 
Fűljenek,  és  azután  annál  inkább  hajlandók  legyenek  a  király 
propositiók  tárgyalásához  fogni. 

A  nádor  azon  megnyugtató   szavait,   hogy  ö  felsége 
német   követek   után    várakozik,    nem   fogadták    el,    sőt    a 
erdélyi  követeknek   azon  kifakadásra   adtak   alkalmat,    hog 

Naififszomhathól :  Bogdanóczy  György  és  Huszár  Péter. 
Szakolczdról :  Horváth  György  és  Túróczy  György. 
Kassáról'.  Debreczeni  Mihály  és  Reviczky  János. 
Eperjesről:  Questoris  Jakab  és  Langfelder  Dániel. 
Lőcséről;  Sándor  János  és  Teiififel  Kristóf. 
Bártfdról:  Glacz  Miklós. 
Ssehenhől :  ? 

Modorból :  Radimóczy  György  és  Kempius  János, 
Treticsénhől :  Leszenvei  János  és  Ladiszlaides. 
Ö'Zólyomhól :  Stimmely  Timóteus  és  Venczelius  Márton. 
Karpondról :  Kusztra  Mihály  és  Csernák  János. 

A  hét  bánvavárosból: 

0 

Körmöczről:  Miller  Zachariás. 

Sélmeczről :  Hosz  Gábor. 

Besztercsehdnydról :  Raniinger  György  és  Keviczky  Menyhért. 

Libefhdnydról :  Márczius  Kristóf. 

Nagyhdnydról :  ? 

Szatmdrról :  ? 

Németiből :  ? 

Varasáról :  Simonics  Szaniszló. 

Kaproncsdröl :  Szakmárdy  János. 

Kőrösről:  Garay  István. 

A  mágnások  és  özvegyek  követei: 
Az  erdélyi    fejedelem    Rákócey    Gryőrgy    követei :    Chernél  György 

Bogády  András. 
Bethhn  követei :   Horv^áth  György  és  Szigethy  Miklós. 
FoTf/ách  nádorné  k. :  Zsarnóczay  Sebestyén  és  Farkas  János. 
Nddasáy  Pálné  k. :  Vitnyédy  János  (?)  és  Ferenczy  Péter. 
Ssféchy  György  né  k. :  Barna  György  és  Rudnay  László. 
Battyáni  Ferenczné  k. :  Hollósy. 

Thureó  Mihályné  k. ;  Bcrényi  György  és  Turánszky  Ferencz. 
Seéchenyi  Istvánné  k. :  Kramarich  György  és  Szele  György. 
Réoay  Pálné  k. :  Zukovy  Sámuel. 
Nyáry  Istvánné  k. :  Zatureczky  Frigyes. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        373 

^^  országgyűlés  nem  a  németek,  hanem  a  magyarok  szá- 
m^tTa  tartatik.  A  személynököt  is  felhívták,  hogy  addig,  míg 
^  f"«elsége  megérkezik,  hivja  *  össze  a  rendeket,  hogy  némely 
szCikséges  tárgyak  fölött  előlegesen  tanácskozzanak.  De  a 
sK^inélynök  nem  tartotta  magát  feljogosítva  a  felség  meg- 
érik ezése  előtt  gyűlést  tartani.  Türelemre  intette  a  nyugta- 
laLriiodókat. 

November  28-án  a    nádor  magához   hivta  a   rendeket 
és    hosszú  beszédben  fejtegette  ő  felsége  késedelmének  okait, 
melyek  között   legelső  az,  hogy  az  ország  rendéi  még  most 
sincsenek  mindnyájan  együtt.  Egyúttal  felhívta  őket,  hogy  a 
király  ünnepélyes  fogadtatásáról  gondoskodjanak,  annyival  is 
i'ikább,  mivel  a  király    «mínt   regnáló   soha   sem   volt  még 
l^-azá.nkban ;   asszonyunk  pedig  egyébiránt  is  soha  nem  látta 
Magyarországot*.   Míg  a  főhivatalnokok   a   fogadtatás  külső 
fen y érői  gondoskodtak,   addig  a  szabad  kir.   városok  követei 
^     HálfTy  Pál  által  rajtok  és  vallásukon   elkövetett   sérelmek- 
éből   tanácskoztak.  Ugyanis   PálfTy.   ő   felségének  engedélyére 
hivatkozással,    el  akarta   venni  a  modoriak  templomát, 
midőn  ezek  ellentállottak,   a  pozsonyi   káptalan   elé   idéz- 
meg  őket ;    és  mivel  nem  jelentek   meg,   templomvesz- 
t^s^re  Ítéltettek.  Hogy  pedig  ne  mondhassák,  hogy  vallásukat 
szatadon    nem   gyakorolhatják,  kényszerítették  őket  uj  ima- 
TiAz  építésére  és  egy  okmány  aláírására,  melyben  az  foglal- 
ata tott,  hogy  a  templomot  <  önként »  átadták.  Ez  ellen  a  város 
jegyzője  felszólalt,   a  miért  a  katholíkus   vallás  ellenségének 
niondották.    A   réchei   evang.    lelkész,   kit   Keglevích   István 
^iQzött   egyházából,   beadta    folyamodását,   melyben    kéri    a 
nádort,  hogy  mint  a  törvények  őre,  a  vallásügyi  törvényben 
biztosított  szabadságot  védelmezze.^  A  nádor  erre  azt  felelte, 
hogy   mivel  a  parasztok  a  földesúr   fundusán   semmi  joggal 
sem  bírnak,   tehát  a  földesúr  joggal  vehette  el  tőlök  a  tem- 
plomot s   űzhette  el   onnét   az  evangélikus   lelkészt.    Hiába 


*  Forma   libelli   Supplicis  —  a  bártfai  követ  naplójában  M.  n. 
"íűz.  levéltárában. 


374  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

folyamodott  e  részben  közbenjárásért  lllésházy  Gáspárnál 
Martinides  superintendens  által.  A  sérelem  nem  orvosolta- 
tott, —  s  így  az  országgyűlés  elé  terjesztetett. 

Ezalatt  november  29-dikén  megérkezett  a  király,  s  Lósy 
Imre  esztergomi  érsek  által  fogadtatva,  nagy  pompával  vonult 
be  Pozsony  városába.  Mindenekelőtt  a  Sz.-Márton  templomába 
sietett  és  csak  a  mise  meghallgatása  után  ment  szállására. 
Másnap  reggel  a  barátok  templomában  volt ;  és  csak  deczein- 
ber  l-jén  jelent  meg  a  rendek  között,  hol  királyi  előterjesz- 
téseit átnyújtotta.  Deczember  2-án  a  sérelmek  összeírására 
mintegy  negyven  követet  választott  a  követek  háza; ^  kikhez 
még  a  főrendek  is  akartak  a  magok  részéről  néhány  főpapot 
és  főurat  csatolni ;  de  ezt  a  rendek  ellenezték,  nehogy  a  val- 
lásügyi kérdést  még  jobban  elmérgesítsék.  Ugyanis  a  protes- 
táns követeknek  utasításul  volt  adva,  hogy  addig  semmiféle 
más  tárgyalásokba  ne  fogjanak,  míg  a  vallási  sérelmek  nem 
orvosoltatnak.  Barna  (lyörgy,  Szemere  Pál,  Chernél,  Keviczky 
és  Langfelder  követségben  mentek  a  nádorhoz,  megkérde- 
zendők  tőle,  hogy  mit  remélhetnek  a  vallás  ügyében.  A  nádor 
azt  válaszolta  nekik,  hogy  hagyjanak  fel  e  kérdéssel;  ő  fel- 
sége határozottan   azt  kívánja,   hogy  az  ő  előterjesztéseinek 


*  Neveik  ezek :  Mikulicz  Tamás,  személynök ;  Morócz  Farkas^ 
vice  judex  Curiae ;  Hadriczius  György,  palatinalis.  Lippay  Gáspár^ 
curiai ;  Gazdagh  Fölöp,  személynöki  protonotarius ;  Szenkviczy  Mátyás, 
kir.  táblai  praelatus ;  Telekessy  István,  leleszi  prépost ;  Kopcsányt 
Mihály,  pozsonyi  prépost ;  Mauroviczius  Mihály  és  Czeglédy  Albert,  egri 
kápt.  követek ;  Rohonczy  István,  zalavári  apát ;  Cherenkóczy  Gábor, 
horvát  követ ;  Trsztyánszky  Pál,  Kerekes  Döme,  Mosdó  Imre,  Űz  János^ 
Szemere  Pál.  a  királyi  táblának  öt  ülnöke ;  Chernél  György  és  Bogády 
András,  az  erd.  fejedelem  küldöttei ;  Pernyeszi  Ferencz  szálai,  Sándor 
László  nyitrai,  Barna  György  és  Szemere  Pál  abauji,  Fáncsy  György 
honti.  Farkas  István  szatmári,  Keresy  János  szabolcsi,  Zákány  András 
borsodi,  Dévény  István  sárosi,  Szobonya  Pál  barsi.  Mednyánszky  Jónás 
trencséni,  Máriássy  János  szepesi,  Szakmáry  Miklós  gömöri.  Deviky 
András  hevesi,  Gervay  János  mosoni,  Czapáry  András  győri  és  Darázs 
István  veszprémi  vármegyei  követek ;  azonkívül  a  kassai,  pozsonyi, 
eperjesi  és  nagyszombati  városi  követek. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        375 

tárgyalásához  fogjanak.  Ez  azonban  oly  kívánság  lévén, 
melyei  teljesíteniök  már  utasításaiknál  fogva  sem  lehetett, 
azon  sérelmek  összeírását  folytatták,  melyeket  a  katholikusok 
lt>08.  óta  ejtettek  az  evangélikusokon.  Ezek  között  kiemel- 
ték azt,  hogy  a  nagyszombati  katholikusok  nem  engednek  a 
protestánsoknak  e  városban  templomot  építeniök:  hogy  a 
szakolczai  protestánsok  akadályoztatnak  halottaiknak  a  közös 
temetőbe  való  temetésében,  és  hogy  a  földesurak  mindenfelé 
elszedik  az  evangélikus  nép  templomait. 

A  deczember  4-én,  a  hontvármegyei  követek,  u.  m. : 
Bakó  Ferenez  és  Fáncsy  György  lakásán  tartott  tanácskozás- 
ban részt  vettek  a  protestáns  főurak  közi'il  is:  Illésházy 
Gáspár  fiával  együtt;  Osztrosith  Imre  fiaival,  Nyáry  Lajos 
testvérével,  Balassi  András  és  Simon,  Zay  János,  Golenich 
és  mások.  Ezek  azt  határozták,  hogy  egy  követség  menjen 
újra  a  nádorhoz,  felkérendő  öt,  hogy  a  vallásügyi  sérelmek 
tárgyalása  czéljából  legyen  közbenjáró  ő  felségénél.  Egyúttal 
átadták  neki  az  összeállított  sérelmek  jegyzékét.  A  nádor 
vitába  elegyedett  a  küldöttséggel,  s  egyúttal  kijelentette  abbeli 
óhajtását,  hogy  vagy  húsz  befolyásosabb  követ  jelenjen  meg 
nála  a  végből,  hogy  a  tárgyat  előbb  magán  értekezleten 
minél  jobban  elintézhessék.  A  protestáns  követek  k(")zűl  sokan 
azon  nézetben  voltak,  hogy  a  nádorral  nem  szükséges  vitába 
bocsátkozniok :  neki  nem  szabad  ellenfél  gyanánt  szerepelnie, 
mert  ő  állásánál  fogva  közbenjáró  szerepre  van  hivatva,  s 
ha  igaz  és  törvényes  a  protestánsok  kívánsága,  annak  telje- 
sítését kötelessége  kie.^zközölní  ő  felségénél. 

De  a  nádor  sokkal  inkább  volt  érdekelve  a  katholikus 
álláspont  iránt,  semhogy  a  vitától  vís.szatarthatta  volna  magát. 
Midőn  a  protestánsok  küldöttsége  nála  megjelent,  ezen  kér- 
dést intézte  Osztrosithhoz :  ismeri-e  a  bécsi  l)ékekötést  ? 
S  annak  igenlő  válaszára  figyelmeztette  őt  a  záradékra,  mely 
így  hangzik:  «a  római  katholikus  vallás  sérelme  nélkül >. 
Osztrosith  erre  azt  felelte:  «az  előtt  nem  voltak  oly  üldr)zö 
főpapok,  mint  a  mostaniak,  nem  is  volt  oly  nag^'  egyenet- 
lenség,  mint  van   most.    Azelőtt   békének   és   szabadságnak 


376  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

örvendettünk,  most  pedig  zaklattatunk. »  Például  hozta  fel 
Forgách  özvegyének  azon  tettét,  hogy  birtokairól  az  evangé- 
likus papokat  elűzte. 

A  nádor  ezt  védelmezte.  Szerinte  Forgách  özvegye  jogo- 
san cselekedett,  mert  kegyúri  jogánál  fogva  szabadon  rendel- 
kezhetik földjével  és  jobbágyaival.  A  mi  pedig  —  úgymond 
—  a  templomok  visszaadását  illető  követelésteket  illeti,  tud- 
játok meg,  hogy  ezt  se  tűzzel,  se  vízzel,  se  vassal,  se  semmi- 
nemű tractával  nem  fogjátok  elérni  soha ;  tanácsom  az,  hogy 
ettől  elálljatok  és  ő  felségét  ne  zaklassátok.  Gondoljátok  meg, 
hogy  a  királyné  spanyol  eredetű,  a  kit  nem  illik  háborgatni, 
nehogy  azt  mondhassa  rólatok,  hogy  <moslék»  nép  vagytok. 

Erre  az  evangélikus  küldöttek  méltó  felhevülésükben 
azt  válaszolták  a  nádornak,  hogy  inkább  meghalnak,  sem- 
hogy re  infecta  hazatérjenek,  mert  őket  kötelezik  utasításaik. 

Másnap  a  nádor  közölte  a  királylyal  és  a  klérussal  a 
tanácskozmánv  eredménvét,  s  azoknak  elhatározását  Osztro- 
sith  által  közölte  a  protestáns  rendekkel,  t.  i.  azt,  hogy  azok 
semmiképen  nem  fognak  beleegyezni  az  elfoglalt  templomok 
visszaadásába;  ő  felsége  kész  inkább  re  infecta  visszamenni 
az  országból,  a  papok  pedig  készek  inkább  száműzetésbe 
menni,  mint  e  követelést  teljesíteni.  Egyébiránt  azt  megenge- 
dik, hogy  a  nagyszombati  kálvinisták  templomot  építhessenek 
magoknak,  a  szakolczaiaknak  szabad  temetkezési  joguk  legyen 
és  hogy  ezentúl  senki  se  erőltesse  a  protestáns  jobbágyokat 
a  katholikus  vallás  fölvételére. 

A  két  fél  között  oly  nagy  ür  volt,  melynek  áthidalása, 
ha  nem  is  épen  lehetetlen,  de  mindenesetre  nagyon  nehéz 
volt.  Egy  hétnél  tovább  tartott  még  e  felett  a  vita  és  pedig 
úgy  a  főrendek,  mint  a  nemesi  rendek  tagjai  között.  A  templo- 
mok elvétele,  a  papok  elűzése,  a  temetők  használatának  meg- 
tagadása számtalan  izgató  jelenet  alakjában  volt  felhordva 
a  protestánsok  részéről.  Ez  ellen  a  katholikusok  azzal  állottak 
elő,  hogy  a  katholikusoknak  még  több  sérelmök  van.  A  nádor 
igyekezett  őket  megnyugtatni.  Hiszen  —  úgymond  —  a  vallás- 
szabadság  templom   nélkül  is  megvan.    Mikor  azt  kérdezték 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        377 

iöle,  hogy  hol  tartassanak  a  prédikácziók,  ha  a  templomok 
-elvétetnek  a  protestánsoktól  röviden  azt  válaszolta:  a  biró 
előtt!  És  ha  az  a  hely  is  elfoglaltatik ?  Majd  meglátjátok! 
Az  urak  kegyúri  jogát  nem  lehet  —  úgymond  —  kétségbe 
vonni.  A  parasztnak  semmi  joga  sincs  a  földesúr  birtokán, 
legfeljebb  az,  hogy  bérét  megkapja.  A  templom  a  földesúré 
s  ez  olyan  papot  állíthat  oda,  a  minő  neki  tetszik. 

A  külön  tanácskozásokban  résztvett  protestáns  rendek  ^ 
végre  abban  állapodtak  meg,  hogy  sérelmeiket  külcm  fogják 
benyújtani  ő  felségének.  Ezen  szándékjokat  bejelentették  a 
nádornak,  ki  azonban  mindenképen  le  akarta  őket  beszélni 
ezen  szándék  végrehajtásától.  A  vele  közlött  hét  pontba  foglalt 
sérelmek  szólottak: 

1.  A  jobbágyoktól  elfoglalt  templomokról. 

2.  A  templomoknak  a  kegyúri  társaktól  és  közös  birto- 
kosoktól való  elvételéről. 

3.  A  jobbágyoknak  a  katholikus  vallás  felvételére  való 
erőszakos  kényszerítéséről. 

4.  Az  egyházak  birtokát  régen  képező  javaknak,  földek- 
nek, erdőknek  stb.  elfoglalásáról. 

5.  Némely  szabad  kir.  városokban  templomépítési  tilal- 
makról. 

6.  A  protestáns  papoktól  a  tizenhatod  rész  elvételéről. 

7.  A  protestáns  papoknak  római  katholikus  szentszékek 
elé  való  önkényes  hurczoltatásáról. 

Ezekre  nézve  a  nádor  azt  felelte,  hogy  az  első  pontot 
a  katholikus  rendek  semmiképen  el  nem  fogadhatják,  mert 
az  ellenkezik  a  földesurak  kegyúri  jogával. 

A  másodikat  elfogadják.  A  harmadikat  szintén.  A  negye- 

*  Ezek  voltak  1.  a  főrendek  közül:  gr.  Illésházy  Gáspár.  Osztro- 
sith  István  és  Nyáry  Lajos  :  2.  a  nemesek  közül :  Bossányi  Mihály. 
Bogády  András,  Barna  György,  Dévény  István,  Szemere  Pál,  Zákány 
András.  Vittnyédy  József,  Fáncsy  György,  Máriássy  János,  Kacsándy 
Mihály,  Berényi  György.  Fejérpataky  Márton,  Reviczky  Menyhért, 
Szeleczky  Jakab.  Reviczky  János  és  Langfelder  Dániel.  —  L.  Szemere 
naplóját  decz.  5-ikéről.  A  m.  nem.  Múz.  levéltárában. 


378  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

dik  pont,  minthogy  a  földek  a  templomokhoz  tartoznak  és  a 
templomokat  a  földesurak  kegyúri  joguknál  fogva  elfoglalhat- 
ják, nem  teljesíthető.  Az  ötödiket  elfogadják.  A  hatodikra 
nem  adott  választ ;  de  a  hetediket  semmiképen  nem  akarják 
elfogadni. 

Ez  ki  nem  elégítette  a  protestánsokat  s  újra  abban 
állapodtak  meg,  hogy  sérelmeiket  benyújtják  ő  felségének. 
A  nádor  ez  ellen  ismét  kifogásokat  tett.  Ezen  sérelmek  — 
úgymond  —  nem  köz  sérelmek,^  mivel  nem  az  összes  rendek 
nem  a  klérus  hozzájárulásával  Írattak  össze,  ö  felsége  elfo- 
gadja a  köz  sérelmeket,  de  magán  sérelmeket  nem.  A  főpapok, 
pedig  kijelentették,  hogy  ha  ő  felsége  elfogadná  is  a  vallás- 
ügyi sérelmeket,  ők  magok  részéről  ez  ellen  óvást  tennének. 
Lósy  érsek  azt  mondotta,  hogy  ő  felségének  azt  kellene  a 
lutheránusokkal  cselekednie,  a  mit  tett  egykor  Szt.-István  a 
pogányokkal,  midőn  azokat  a  keresztyén  vallásra  térítette. 
A  lutheránusokat  katholikusokká  kell  tenni;  mert  nem  illő 
dolog,  hogy  a  jobbágyok  más  hiten  legyenek,  mint  urok.* 
Szóval,  minden  lehető  okot  felhasználtak,  csakhogy  a  sérel- 
mek benyújtását  megakadályozzák. 

Decz.  1 1-én  nagyon  élessé  vált  már  a  vitatkozás.  A  nádor 
már  fenyegetődzött ;  a  klérus  pedig  hozzá  csatlakozott,  hogy 
közös  erővel,  leszavazással  kényszerítsék  a  protestánsokat 
sérelmeik  mellőzésére.  A  főrendi  ház  részéről  kiküldött  bizott- 
ság ta&jai,  nevezetesen  Jakusich  György  veszprémi  püspök, 
gróf  Pálffy  János  és  Osztrosith  István  következő  pontokba 
foglalták  össze  érveiket: 

1.  Császár  urunk  csak  nem  rég  vévén  kezébe  a  kor- 
mányt, ne  kedvetlenítsék  el  ilyenekkel. 

2.  Czászárné  asszonyunk  eddig  soha  sem  látott  magyart, 
beteges  is,  nem  kellene  tőlünk  elidegeníteni. 


^  De  his  gravaminibus  tale  est  judicium  Palatini.  ea  non  esse 
publica  gravamina,  quia  non  sünt  ab  omnibus  Statibus  h.  e.  a  Clero 
etiam  conscripta  .  .  Bártfai  követ  naplója  decz.  9-kéről. 

*  U.  0.  decz.  10. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        379 

3.  A  török  rablásokról  szóló  hírek  naponkint  szapo- 
rodnak. 

4.  Ha  a  muIt  országyűlésen  igen  sok  fontos  oknál  fogva 
kellett  félretenni  a  vallás  ügyét,  úgy  százszorta  több  okunk 
van  most,  melyek  annak  sepositiójára  kényszerítenek. 

5.  A  római  katholikusok  immár  seponálták ;  illő  dolog, 
hogy  az  evangélikusok  is  seponálják.  Egyébiránt  a  nádor 
gondot  visel,  mit  kellessék  cselekedni.^ 

Hogy  ezen  okok  nem  hatottak  a  protestáns  követekre, 
az  a  már  ismeretes  utasítások  után,  természetes.  De  azért 
még  sem  hivatkoztak  csupán  utasításaikra,  hanem  követke- 
zőkben foglalták  össze  nézeteiket  a  katholikusok  által  tett  és 
még  ezután  teendő  ellenvetésekre :  «Ha  a  romano-katholiku- 
síok  azt  kivánják,  hogy  az  ügy  menjen  voksra,  erre  azt  felelik : 
mi  evangélikusok  voksra  nem  megyünk,  1.  mert  minékünk 
annál  nagyobb  és  drágább  privilégiumunk  nincsen,  mint  a 
religió;  s  hitünk  ágazatját  azért  voksra  semmiképen  nem 
bocsáthatjuk.  A  hit  isten  ajándéka  lévén,  vokssal  hitet  nem 
illendő  igazgatni.  2.  A  római  katholikusok  ebben  ellenfeleink, 
ő  tölök  hántattunk  meg ;  hogyan  Ítélhetnek  ők  felettünk,  holott 
pöröseink  és  bíráink  egyszersmind  nem  lehetnek.  3.  A  bécsi 
végezés,  az  1608-ki  koronázás  előtti  1.  t.-cz.  a  kir.  diplomá- 
nak hatodik  feltétele  és  a  vallásról  szóló  többi  törvények  oly 
világosak,  hogy  semmiféle  magyarázatra  nem  szorulnak.  Ily 
nyilvánvaló  artikulusokat  voksolásunkkal  nem  tehetünk  kétsé- 
gesekké,  vagy  azoknak  értelmét  voksolásunkkal  meg  nem 
változtathatjuk.  Ha  az  Ulászló  király  II.  decr.  25-ik  t.-czikkét 
fogják  sürgetni  a  szavazásra  vonatkozólag,  akkor  azt  felelik : 
1.  hogy  mikor  azt  a  törvényt  hozták,  akkor  nem  tárgyalták 
a  vallás  ügyét  s  az  akkori  idő  igen-igen  különbözik  a  mos- 
tani időtől;  2.  semmit  sem  foglal  az  az  artikulus  magában 
olyat,  hogy  az  egyszer  meghatározott  s  többsz(')r  megerősített 
törvényt  és  az  ország  közalkotmányát  kelljen  igazításba  venni ; 
3.  a  közvetlen  utána   következő  tövényczikk  oly  országgyű- 

*  Szemere  naplója  (lecz.  11-kéróJ.  A  m.  nemz.  Múz.  levéltárában. 


:380  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

lésnek  állítja  azt,  melyen  a  nemesség  nem  követek  által  volt 
képviselve,  hanem  személy  szerint  jelentek  meg  a  nemesek 
magok;  4.  azon  törvényczikk  a  propositiók  feletti  eltérésről 
szól;  mivel  pedig  még  a  kir.  propositiókhoz  nem  nyúltunk, 
az  új  szokás  és  törvény  szerint  előbb  a  sérelmeket  kell  meg- 
orvosolni, mielőtt  a  propositiók  tárgyalásához  fognánk.  Nekünk 
pedig  nincs  nagyobb  sérelmünk  a  vallásinál,  azért  is  itt  (nem) 
alkalmazható  az  idézett  törvény;  5.  a  boldog  emlékezetű 
megholt  császár  urunk  resolutiója  is  az  volt,  hogy  a  leg- 
közelebb tartandó  országgyűlésen  sérelmeink  egészen  orvo- 
soltassanak. 

Ha  pedig  a  vallási  sérelmeknek  a  béke  kedveért  való 
mellőzését  kivánják,  arra  sincs  módunk  :  1.  mivel  a  sérel- 
mek megszüntetése  a  királyi  diploma  második  feltételében 
biztosíttatott  kiváltképen  a  mi  részünkről,  religióra  nézve; 
2.  mivel  ezelőtt  is  egynéhány  országgyűlésen  ezen  ügy  a 
rendek  kölcsönös  kibékülhetése  czéljából  elodáztatott,  azon 
reményben,  hogy  azután  a  vallás  ügyében  nem  fognak  föl- 
merülni ily  ellenkezések:  de  mivel  naponkint  épen  ennek 
ellenkezőjét  kell  tapasztalnunk,  hogy  az  afféle  elodázásból 
még  több  baj  ne  következzék,  kell  az  ügyet  egyszer  minden- 
korra eligazítani:  3.  a  vallás  szabad  gyakorlata  a  diploma 
hatodik  föltétele  szerint,  az  ország  békéje  és  felmaradása 
tekintetéből  biztosíttatott:  ez  pedig  úgy  leszen  meg.  ha  már 
egyszer  valahára  a  vallásügyben  felmerült  sérelmek  orvosol- 
tatnak; 4.  mivel  császár  urunk  ő  felsége  propositióinak 
kiadásakor  ily  atyai  szókkal  biztatott  bennünket:  <a  mit 
megboldogult  atyámban  elvesztettetek,  azt  bennem  vissza- 
nyeritek»  ;  a  megholt  császár  1634.  Pozsonyban  országunk 
gyűlésén  azt  igérte,  hogy  az  ország  minden  sérelmeit  orvo- 
solni fogja ;  5.  utasításainktól  sem  térhetünk  el  semmiképen ; 
6.  az  idézett  törvény czikkekben  sepositiólból  semmi  sincsen; 
sőt  az  van  rendelve,  hogy  a  közügyek  tárgyaltassanak. 

A  mi  azon  öt  pontot  illeti,  melyeket  Jakusits  veszprémi 
püspök,  gróf  Pálffy  János  és  Osztrosith  István  proponáltak 
az  evangélikus  statusnak :    arra  nézve  ilyen   választ   adtak : 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        381 

Az  elsőre  nézve :  ö  felségét  császár  urunkat  ezzel  nem 
kedvetlenitjük  el,  mert  ő  felségének  második  conditiója  azt 
tartja,  hogy  azonnal  uralkodása  kezdetén  valamennyi  sérel- 
met orvosolni  fog;  és  a  kiadott  propositióban  erről  ezen 
szavakkal  biztosította  a  rendeket:  a  mit  atyámban  vesztet- 
tetek, azt  bennem  visszanyeritek.  Ö  felségének  ezen  kegyelmes 
atyai  szavaihoz  teljes  bizodalommal  ragaszkodunk. 

A  másodikra  nézve:  Császárné  asszonyunk  ő  felsége 
betegeskedésén  szivünk  szerint  szánakodunk,  kívánjuk,  hogy 
isten  ő  felségét  gyógyítsa  meg,  és  kérjük  őt,  hogy  a  mi 
kegyelmes  urunk  előtt  dolgunkat  könnyítse. 

A  hannadikra  nézve ;  A  mi  a  török  felől  való  híreket 
illeti,  ő  felsége  és  az  urak  gondoskodjanak  felőle,  hogy  biz- 
tosságban lehessünk  és   az   országgyűlésen  jelenlevő  végbeli 
i^apítányokat  küldjék  haza,    hogy  tisztök  szerint  oltalmazzák 
a  hazát. 

A  negyedikre  nézve:  A  minemű  okokért  ez  előtt 
országunk  gyűlésén  seponáltunk  volt,  tudniillik,  hogy  ezután 
a.  vallás  ügyében  efféle  czivakodások  nem  lesznek:  ebbeli 
reménységünkben  igen  megfogyatkoztunk,  mert  a  katholikus 
status  azóta  sokkal  több  és  nagyobb  sérelmeket  tett. 

Az  ötödikre  nézve:   A  katholikusok  könnyen  seponál- 

liatták  a  vallásbeli  sérelmeket    mi  ellenünk,   mivel    miattunk 

semmiféle  sérelmet  nem  szenvednek:   de   mi   evangélikusok, 

mivel  igen  megbántódtunk,   utasításainktól  el  nem  állunk  és 

a  sérelmek  mellőzésébe  nem  egyezhetünk.' 

Ilyen  okokkal  fölfegyverkezve  jelentek  meg  a  protes- 
táns rendek  deczember  12-dikén  az  ország  házában,  hol  a 
klérus  nagy  számban  várta  őket,  elfoglalván  a  követek  helyeit. 
Gyűlöletes  kemény  vita  fejlődött  ki  újra,  melynek  azonban 
egyéb  eredménye  nem  lett,  mint  az,  hogy  az  evangélikusok 
nem  egyezhetvén  bele  a  klérus  követeléseibe,  kimondották, 
hogy  a  következő  napon  sérelmeiket  egyenesen  ő  felségének 
fogják  benyújtani. 

^  Seemere  naplója  a  nemz.  Múzeumban. 


382  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 


II. 

A  nádor,    a  főrendek    és    a   personális  le   akarják  beszélni   a  protes- 
tánsokat sérelmeik  beadásától.  —  A  küldöttség  tagjai  és  a  katholikusok 
törekvései  ellenök.  —  A  megyénként  előszámlált  sérelmek. 

Hogy  az  óhajtott  audientiát  megnyerhessék,  Nyáryt  bíz- 
ták  meg:   tudná   meg    Trautmannsdorf  cs.   titkos    tanácsos 
révén    ö    felségétől,   hajlandó-e  őket   és  mikor  elfogadni  ?  A 
királynak   pár   napra   volt    szüksége,    míg   tanácsosaival    az 
adandó  feleletre  nézve  értekezhetik.  Ezek  természetesen  azon 
voltak,  hogy  az  ügy  elodáztassék,   és    hogy  a  felség  válasza 
kemény    és   visszariasztó   legyen.    Széltében  beszélték,  hogy 
a   protestánsok   szakadást   akarnak  előidézni   az   országban, 
hogy   összeesküvést  forralnak,    és    hogy    egyáltalában    nem 
lehet   velők    boldogulni.   Természetes,    hogy   ez   még  inkább 
felingerelte  a  kedélyeket.  A  nádor  azt  mondotta  a  nála  meg- 
fordult protestáns  követeknek,  hogy  haszontalan  minden  tö- 
rekvésök.    <A   mint    igaz,  —  úgymond  —  hogy  isten  isten, 
oly  bizonyos,  hogy  semmit  sem  fogtok  elérni,  mert  ő  felsége 
mindent   elhisz,    a   mit    a   klérus  mond  neki.>^   A  főrendek 
részéről    hozzájok    küldötte   a   szepesi   prépostot    és    a    két 
Forgáchot,  Zsigmondot  és  Pétert,  azon  utasítással,  hogy  ezek 
a  vallási  sérelmek  előterjesztésétől  vonják  el  őket.  És  midőn 
ezek  az  üzenetet  átadták  volna,  a  personális  ezen  szavakkal 
fordult   a   protestáns    rendekhez:    « Hallottátok  a  főurak  be- 
szédét?   Én    is   kérlek    barátságosan   és   intelek  benneteket, 
álljatok  el  szándékotoktól,  hiszen  a  katholikus  status  erősen 
áll   együtt,    az    emberek  megtérésében   a   sz.  lélek  működik 
közre,  hogyan  állhatnátok  ti  ellent?   Keressetek  más  módot 
a  baj  orvoslására;  hiszen  nem  történik  rajtatok  olyan  igaz- 
talanság. >    Erre  Szemere  abaujmegyei  követ  válaszolt.  «Hát 
nem  igazságtalanság  az,   uram,   mikor  templomainkat  elsze- 
dik, papjainkat  elűzik,  szabadságainkat  lábbal  tapodják,  ha- 

*  Matheides  és  Szemere  naplója,  a  nemzeti  múzeumban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        383 

loltainkat  eltemetni  nem  hagyják?  Az  orvoslás  eszközét  mi 
abban  találjuk,   hogy  e  bajok  az  ország  békés    fenmaradása 
tekintetéből,  az  ország  törvényei  szerint  elintéztessenek  és  a 
törvén vsértök    ellen    büntetés    szabassék,    s    ez    nvilvános 
legyen. »  Utalás  történt  Lengyelországra,  hol  annyi  különböző 
felekezetek  daczára  béke  van,  mivel  ott  a  vallást  senki  sem 
háborgatja.   A   főrendek   részéről    Draskovics   György   győri 
püspök,  PálITy  János,  Forgách  Zsigmond  és  Eszterház y  Dániel 
személyében   új    követek  új  ellenvetésekkel  jöttek  a  protes- 
táns rendekhez.  <Az,  a  mit  ezek  kivannak  —  úgymond  — 
egészen  i^    és   szokatlan  dolog;    nekik  is  vannak  sérelmeik, 
<ie  hallgatnak  velők.   Ám,   ha   a   protestánsok   minden  áron 
le    akarják   adni   a   magok   sérelmeit,    legyen;   de   csak  a 
iatholikus   vallás  sérelme  nélkül. »    Erre  a  protestánsok  azt 
felelték,    hogy    nem   az   az    új    dolog,    a   mit    ők  kivannak, 
hanem  ellenkezőleg,  az  az  új  dolog,  hogy  őket  ilyenekkel  meg 
akarják   akadályozni   sérelmeik    átnyiytásában,   holott  ő  fel- 
ségéhez  még   magánszemélyeknek   is   szabad   folyamodniok. 
Ha  —  úgy  mondanak  —  jogtalan  dolgot  kivánunk,  ne  adja 
meg  ö  felsége ;  de  ha  igazunk  van,  miért  tagadná  meg  kéré- 
sünket? Ha  pedig  úgyis  megtagadja,  újra  kérni  fogjuk.  Erre 
a  pozsonyi    prépost  emelt  szót:    micsoda   igazság    lenne  az, 
hogy  ő  felségének,  mint  patronusnak  ne  lenne  a  ti  városai- 
tokban   temploma?   Igen,   volt   a   válasz,   ő    felségének  van 
kegyúri  joga,   arra    nézve,    hogy  védje,   de  nem  arra,    hogy 
birja  és  elfoglalja  a  templomokat.  Ekkor  a  personalis  monda  : 
lehetetlen  dolog  az.  a  mit  kivántok :  hiszen  a  kassai.  Iöíísoí. 
■eperjesi,  bártfai  templomok,  melyeket  nektek  kellett  átengedni, 
t-ulajdonképen  a  mi  templomaink  .  .  . 

Ilyen  és  ezekhez  hasonló  párbeszédek  folytak,  midőn 
^  klérus  részéről  azon  indítvány  tétetett,  hogy  szavazásra 
kell  l)ocsátani  a  kérdést.  Ekkor  Dévénvi  István  a  fentebb 
említett  megállapodáshoz  képest  monda :  Itt  két  fél  van ;  az 
egyik  sértett,  a  másik  sértő.  Mi  lévén  a  sértett  föl,  önök 
akarnak    lenni    a    mi    biráink?    Az    nem  lehet.    Senki  sem 


384  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

lehet  egy  személyben  vádló  is,  biró  is.  Mi  az  isten  nevében 
ő  felségéhez  folyamodunk.^ 

Deczember  15-én  a  protestáns  rendek  lllésházy  laká- 
sán gyülekeztek  össze,  azon  szándékkal,  hogy  onnét  indulva 
sérelmi  iratukat  ő  felségének  átadják.  A  nádor  még  egyszer 
le  akarta  őket  beszélni  s  e  czélbol  átküldé  hozzájuk  Eszterházy 
Dánielt.  De  azok  nem  engedtek,  hanem  a  nádor  egyenes 
tilalma  daczára  tömegesen  mentek  a  király  lakására.  Heten, 
u.  m. :  lllésházy  Cíáspár,  Zay  Zsigmond,  Chernél  György, 
Fáncsy  György,  Bogády  András,  Farkas  István  és  Dévényi 
István  voltak  megválasztva  azon  szűkebb  bizottság  tagjaiul, 
mely  a  sérelmi  irat  átadására  volt  hivatva.  Mielőtt  azonban 
ezek  beboesáttattak  volna,  a  katholikusoknak  nyolcz  tagból 
álló  küldöttsége  járt  a  királynál.^  kérvén  őt,  hogy  a  pro- 
testánsok kérelmét  ne  fogadja  el  és  ha  sérelmeiket  átveszi,., 
azokat  elébb  velők  közölni  kegyeskedjék. 

A  király  ezt  megígérte  nekik;  és  csak  azután  fogadta, 
a  protestánsokat.    lllésházy  vitte  kezében  a  sérelmi  iratot,  s. 
a    mint    a    felség    szine    előtt    megállottak,    Bogády  András 
kezdett   szólani.    Jobbágyi  hűséggel    és  bizalommal  járulnak 
—  úgymond  —  ő  felségéhez  rövid,   de    fájdalom,   panaszos 
iratukkal.    Kérik,   hogy   azt   királyi   kegyelménél  fogva  elfo- 
gadni,  megolvasni,   megfontolni   és   az   abban   foglalt  sérel- 
meiket kir.  hatalmánál  fogva  orvosolni  kegyeskedjék,    A  ki- 
rály   válasza   ez    volt:    Irástokat  szivesen  elfogaí^juk    s   azt 

*  Bdrffai  követ  naplója.  A  nemz.  múzeum  levéltárában.  Sze- 
mere naplójában  az  is  megvan,  hogy  a  protestánsok  a  személynököt 
is  magukkal  hivták  ő  felségéhez.  Ö  nagysága  —  u.  m.  —  mivel  ne- 
künk is  Personalisunk,  jöjjön  el  velünk  ő  Felségéhez  ad  exhibenda  el 
porrigenda  nostra  gravamina ;  de  ő  nagysága  nem  annuált,  sőt  hol- 
nap (15-kérei  hét  órára  hirdetvén  bennünket,  mi  deklaráltuk  magun- 
kat :  ő  nagysága  nehéz  néven  ne  vegye,  de  az  ö  Felségétől  audientiára 
rendelt  óránkat  (10  óra)  el  nem  mulathatjuk. 

*  Úgymint :  Lippay  György  egri  püspök  és  kanczellár,  Bánffy 
Kristóf.  Csáky  István,  PálíTy  János.  Szenkviczy  Mátyás  és  a  horvát 
követek :  Cserenkóczy  Gábor,  Szakmárdy  János  és  Potnikovics  György_ 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        385 

megolvassuk  és  megfontoljuk,   s   reá  kegyelmes  válaszunkat 
kiadandjuk.^ 

Ezen   sérelmi    iratban   elmondják   a   rendek,    hogy  az 
országgyűlés  kezdetén  jobb  szerették  volna  a  királyt  örvendő 
szívvel  üdvözölni,   s   a  tárgyalásokat  nyugodtan  megkezdeni, 
mint  e  panaszokkal  alkalmatlankodni.   Minthogy   azonban  a 
vallás  gyakorlatának  szabadsága  nemcsak  a  bécsi  békekötés, 
és  a  néhai  Mátyás  király  által  kiadott  diploma  ellenére,  sőt 
az  ország  ismételten  megerősített  törvényei,  jelesül :  az  qjabb 
líirályok   által    elfogadott  s   megerősített  koronázó  diplomák 
ellenére  is  a  kath.  klérus  részéről   megsértetik;   kénytelenek 
panaszaikkal  némely  ujabb  vallási  sérelmek  elősorolása  mel- 
lett ő  Felségéhez  járulni  s  azok  orvoslását  kérvényezni.  Azon 
reményben   vannak,   hogy   ő   Felsége   atyai   kegyénél  fogva 
nemcsak  kegyelmesen  fogja  fogadni,  hanem  tényleg  is  orvo- 
solni fogja  azokat 

Nem  akarják  az  összes  sérelmeket  fölsorolni,  csak 
némelyeket  említenek  föl,  melyek  kiválóbb  fontosságuknál 
fogva  elég  alkalmat  fognak  nyiytani  arra,  hogy  1608  óta 
idáig  elkövetett  sérelmek  megszüntettessenek. 

Ehhez  képest  elmondják,  hogy  Ung^negyében  Kalmanzay 
Sámuel  gyereni  plébános  az  ungvári  evang.  lelkészt  illető 
tizenbatodrészt  nemcsak  lefoglalta,  hanem  a  város  birkát  is 
az  egri  káptalan  széke  elé  idéztette. 

Zemplén  vármegyében  Pálfi  Katalin  lefoglalta  a  garami 
templomot,   mely    mai   napig  használatlanul  elpusztulva  áll: 
-ugyancsak  ő  az  i^laki  lelkészt  megfosztotta  parochiális  jőve- 
delmétől.   Hasonló   módon   Hommonai  Drugeth  János  elfog- 
lalta a  terebesi  templomot 

Abauj   vármegyében   Cseh   (Che)   János    mislei   pap 
eltiltván   a    harangok   használatát,   az   ottani   templomot   a 

*  Heute  habén  —  irják  a  lőcsei  követek  deczember  15-ikéröl  — 

die  Ewangelisch  Stándt  um  10  Fbr  ihre  gravamina   Ihr.  kais.  Mayst. 

exhibirt    Darauf   Ihr    Mit    geantwortet :    Scriptum    vestrum    libenter 

acceptavimns,   quod    perlecturi  et  mminaturi  sumus,  r^solutionemque 

benignam  daturí  sumas.  Lőcsei  lev. 

Zsilinszky  :  Mtgyar  országgyűlések.  2o 


386  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

hozzátartozó  filiális  egyházakkal  együtt  elvette  és  a  lelkészt 
elmozdítván,  jövedelmétől  megfosztotta.  Hasonlóképen  Székely 
Balázs  elfoglalta  a  szomogyi  templomot,  s  a  lakosságot  szi- 
gorúan eltiltotta  még  a  szomszéd  templomok  látogatásától  is. 

Szabolcs  vármegyében  Horvát  Ferencz  elvette  a  kenézi 
templomot  s  annak  használatától  úgy  a  lelkészt,  mint  a 
lakosokat  eltiltotta. 

Sárosban  a  már  említett  Pálfi  Katalin  nemcsak  a 
szentpéteri  templomot  foglalta  el,  s  ajtait  s  ablakait  betörette, 
hanem  az  ottani  lelkésznek  lakát  is  megrohantatta  s  leron- 
tatni akarta;  midőn  a  lelkész  még  így  sem  hagyta  magát 
hivatalos  kötelességétől  elriasztatni,  kegyetlen  boszúból,  a 
legnagyobb  hidegben,  nejével  s  gyermekeivel  együtt  erőszako- 
san kihányatta  a  paroehiából  s  a  mezőre  kivitette;  azon- 
kívül a  szegény  elhagyatott  lakosságot  börtönnel,  birsággal 
és  minden  kigondolható  bántalmakkal  illette,  míg  azt  nem 
mondták,  hogy  inkább  akarnak  katholikus,  mint  protestáns 
papot. 

Barsban  Fráter  Pál  szentpáli  szerzetesek  vicáriusa  a 
velikapoli  protestáns  lelkészt  az  ország  törvényei  és  usus 
ellenére,  valamint  a  patronusok  biráskodásának  mellőzésével, 
a  jelen  országgyűlés  folyama  alatt  kizárta  paplakából.  Ügy- 
szintén a  kistapolesányi  és  maróti  prot.  lelkészek  kiűzettek 
egyházaikból.  A  már  említett  Pálfi  Katalin  elmozdította  a 
nagykereszti  evangélikus  lelkészt,  és  nemcsak  a  szomszéd 
kegyurakkal  közösen  birt  templomot  vette  el  tőle,  hanem  a 
temetkezés  és  harangozás  eddigi  szabadságát  is  betiltotta; 
minélfogva  azon  templom  ma  is  elpusztulva  hever.  A  szent- 
benedeki  apát  a  szemléri  lakosokat  annyi  bántalommal,  bir- 
sággal és  börtönözéssel  zaklatta,  hogy  lelkészöket  kénytelenek 
voltak  elbocsátani  és  ma  sem  szabad  sehol  vallásukat  bán- 
tatlanul gyakorolniok.  A  szentgyörgyi,  nagysarlói,  fernádi, 
ölvedi  és  martosi  protestáns  lelkészek  szintén  elűzettek. 
A  lévai  birtokon  a  lelkészektől  minden  tizenhatodok,  vala- 
mint más  föld,  szőlő  s  malombeli  jövedelmek  elvétettek. 

A  helvét  hitvallásuaknak  ugyanott  már  romokban  he- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       387 

verő  templomát  nem  szabad  kijavíttatni.  Az  ágost.  hitval- 
lásüaknak  azon  templom  helyett,  mélyet  a  jezsuiták  a  jöve- 
delemmel együtt  elvettek  tőlök,  nem  lehet  újat  építeniök, 
sőt  a  papjoknak  sem  szabad  a  városban  hivatalos  köteles- 
ségét teyesítenie.  Minélfogva  az  evangélikus  rendek  alázattal 
kérik  ő  Felségét,  hogy  hasonló  zaklatások  kikerülése  czélljá- 
ból  a  jezsuita  atyák  megbüntettessenek  és  az  1608-ban  ő 
r^ok  vonatkozólag  hozott  8.  törvényczikk,  hogy  tudniillik 
-»z  országban  javakkal  ne  birjanak,  érvényre  emeltessék. 

Komárom  vármegyében  az  evangélikus  lelkészek  katho- 
likus  szentszék  elé  idéztetnek  s  tizenhatodaik  elvétetnek. 

Az  apácza- szakái osi  templomot,  mely  az  ottani  lakos- 
ság költségén  épült,  a  pozsonyi  apáczák  elfoglalták.  A  hetényi, 
bajkcsi,    úrvári    és    maczai    evangélikus    lelkészek    Literáti 
Tamás    érseki   provisor   által   a    lakosok    akarata   ellenére 
elűzettek;   a  bálvány-szakálosi  templom  pedig,  mely  szintén 
az  illető  lakosok  költségén   épült,   ugyanazon   provisor  által 
elvétetett,  a  lelkész  pedig  elmozdíttatott.  Kolonics,  komáromi 
kapitány,  a  szentpéteri  evangélikus  lelkészt  elűzte,  a  lakoso- 
Isat  pedig  birság  terhe  alatt  a  katholikus  vallásra  kényszerí- 
tette.   Hasonló  módon  járt  el  Balog  István  tatai  kapitány,  a 
ki  az  ottani  evangélikus  lelkészt  elűzte   és   a   prot.  katona- 
ságot   a   római   katholikus  vallásra   erőszakkal  és  börtönnel 
szorította.  A  nagymagyari  és  izsáki  nemesség  és  jobbágyság 
-^egyiránt.  a  saját  költségökön  emelt  templomtól  Nagy  Mihályné 
.által    jogtalanul    és   erőhatalommal    megfosztattak,    mely    a 
liatholíkus  plébánusnak  adatott. 

Győr  vármegyében  a  győri  várban  lévő  protestáns 
katonaság  sem  a  városban,  sem  azonkívül  templomhelyet 
nem  kaphat;  a  vallás  gyakorlata  végett  közös  költségökön 
szerzett  imaház  Fataházán  tőlök  elvétetett  és  az  evangéliku- 
sok sérelmeivel  a  jezsuita  atyáknak  adatott  át. 

Ezenfelül  a  lelkészek  a  városba  való  meneteltől  és  szent 
hivatásuk  teljesítésétől  eltiltatnak.  Ha  pedig  valamely  evangé- 
likus lakos  meghalt,  csak  a  legszigorúbb  őrizet  alatt  szabad 
nekik  a  városon  keresztül  menniök.  A  győri  káptalan  pedig 

25* 


388  ZSIUNSZKY    MIHÁLY. 

6  város  összes  lakosságának,  a  nemeseknek  úgy.  mint  a 
jobbágyoknak,  12  forint  büntetés  terhe  alatt  megtiltotta^ 
hogy  a  keresztelésnél,  esketésnél  vagy  bármely  egyházi  szent 
cselekménynél  evangélikus  papot  használjanak. 

A  győri  püspök  hasonlóképen  két  nemesi  curiális  fun- 
dust  Pataházán,  melyet  annak  törvényes  birtokosai  az  evan- 
gélikus vallás  gyakorolhatása  czéljából  végrendeletiig  ado- 
mányoztak, szomszédi  jog  ürügye  alatt  elvenni  és  a  szabad 
vallásgyakorlatot  megakadályozni  akarja ;  a  szigeti  és  révfalvi 
protestáns  lakosoknak  pedig  tényleg  betiltotta  vallásuk  gya- 
korlását. 

Pozsony  vármegyében  Keglevics  Ferencz,  a  récseí 
község  ideiglenes  birtokosa,  az  ottani  templomot  elfoglalván, 
a  lelkészt  a  lakosok  akarata  ellenére  elűzte.  Az  olgyai,  czen- 
gei,  vajas-vattai,  nagy-  és  kismagyari  nemesek  az  ó-budaí 
papok  által  törvényes  joguk  és  szabadságuk  ellenére  elitél- 
tettek. 

A  Nagyszombatban  lakó  evangélikus  lakosok  és  pol- 
gárok, jóllehet  az  ország  törvénye  értelmében  nemcsak  tem- 
plomjavítási szabadsággal  birtak,  hanem  erre  nézve  a  leg- 
újabb soproni  országgyűlésen  külön  határozatot  is  nyertek^ 
mégis  római  katholikus  polgártársaik  részéről  az  emiitett 
törvények  mellőzésével  akadályoztatnak  templomuk  kijaví- 
tásában és  a  kőmíveseket  büntetéssel  fenyegetik  és  ijesztik 
el  a  munkától.  . .  .  Hasonló  önkényt  követnek  el  az  evangé- 
likusok ellen  másutt  is,  midőn  az  evangélikus  mesterembe- 
reket akaratuk  ellenére  a  katholikus  processiókban  való  rész- 
vételre kényszerítik,  az  engedetleneket  pedig  egy  vagy  két 
megintés  után  ismételt  bírságokkal  terhelik,  az  ellenszegülő- 
ket pedig  a  ezéhekből  kizárják,  s  ekkép  mesterségök  gya^^ 
korlatában  majdnem  egészen  megakadályozzák.  Minthogy 
pedig  az  ilyen  tények  nyilvános  botrányt  képeznek  s  az 
ország  törvényét  és  szabadságát  sértik,  azért  az  evangélikus 
rendek  alázattal  kérik  ő  Felségét,  hogy  a  törvények  ilyen 
nyílt  áthágóit  mások  példájául  szigorúan  megbüntetni  mél- 
tóztassék.  Mindenki  tudja,   hogy  Nyitrában   mily  üldöztetést 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        389 

szenvednek  a  szakolczai  evangélikusok,  hol  a  róm.  katholikus 
lakosok  azokat  a  tűz  által  elpusztult  imaházuk  újra  fölépí- 
tésében  akadályozzák.    A  szokott  temetkezéstől   és    minden 
isteni  tisztelettől  megfosztatnak,  úgy  annyira,   hogy  a  város 
egész  határában  sem  engednek   nekik  temetkezési  helyet  és 
mivel   a   közös   föld,   mely   a  gonoszoktól  és   vadállatoktól 
sem   tagadtatik   meg,   nekik   semmiképen  sem  engedtetik  át, 
kénytelenek  halottjaikat    a   határon  kívül  nagy  fájdalommal 
^s  keserűséggel   eltemetni.   A    már   többször   említett   Pálfi 
Katalin  a  komjáthi  templomot  elvette  és  az  evangélikus  lel- 
Jkészt  földönfutóvá  tette. 

Bossányi  Boldizsár   özvegye   elvette   a  suránkai  tem- 
plomot ;   Oszlány  város  tizenhetedé  az  azon  egyházhoz  tar- 
tozó jövedelmekkel  együtt  elfoglaltatott.    A  kalocsai  érsek  a 
pöspökfalvi  lakosokat  eltiltotta  a  csörmenti  templomba  való 
járástól  és  vallásuk  gyakorlatától  s  az  említett  egyház  jöve- 
delmeit erőszakosan  elvette.    Ugyanezt  cselekedte  egynehány 
helyen  Trencsin  megyében  is,  hol  az  evangélikus  lakosokat 
különféle  kigondolt  büntetésekkel,    birságokkal  és  börtönözé- 
^ekkel  kényszerítette  a  római  katholikus  vallás  elfogadására. 
•Nógrád  megyében,  a   dévényi   protestáns  lelkészt  Bosnyák 
István  és  Balassa  Imre  özvegye  kegyetlenül  és  jogtalanul  az 
-örökös  földesúr  jogainak  sérelmével  kidobták  a  paplakból  s 
.Cl  templomát  elfoglalták. 

Sok  súlyos  dolgot  kellene  még  itt  —  úgy  mondanak  — 
felemliteniök.  melyek  sérelmekről,  templomfoglalásokról,  lel- 
készek elüzetéséről,  jövedelmek  elvételéről  stb.  szólanak;  de 
mivel  nem  akarják  ő  Felségét  ezeknek  hosszas  elősorolásá- 
val  terhelni,  itt  megállapodnak.  Alázatosan  kérik  ő  Felségét, 
hogy  az  előszámláltakat  általában  és  különösen  nemcsak 
kegyelmesen  visszaadni,  hanem  az  ország  törvényeinek  vilá- 
gos megsértői  ellen  szigorú  büntetést  is  szabni  méltóztassék. 
Ezt  pedig  azért  kívánják,  mert  a  mint  a  bécsi  békekötésből 
és  a  hatodik  feltételből  is  kitűnik,  ő  Felsége  kötelezve  van 
arra,  hogy  a  szabad  vallásgyakorlatot  a  közjó  és  az  ország 
békés  fenmaradása  érdekében  a  törvények  szerint  fentartsa. 


390  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Egyébiránt  ezen  szabad  vallásgyakorlat,  mely  1608-baii 
a  koronázás  előtti  törvényczikkben  az  egyenetlenség  és  gyű- 
lölet megszüntetése  czéljából  engedtetett,  nem  csupán  a 
karoknak  és  rendeknek,  hanem  egyszersmind  a  városi  és 
falusi  lakosoknak  is  szól.  Innét  világosan  kitetszik,  hogy  az 
evangélikus  status,  midőn  az  1608.  óta  elfoglalt  templomok 
visszaadását  a  Mátyás  király  említett  diplomája  értelmében 
sürgeti,  semmi  olyast  nem  kivan  ő  Felségétől,  a  mi  az  ország 
törvényeivel  ellenkeznék.  Mert  azon  törvények  és  diplomák 
hajdan  is  gróf  Thurzó  György  nádorsága  idején  sokáig  ellen- 
kezés nélkül  életbe  voltak  léptetve  és  megerősítve. 

Elfogadta  és  megerősítette  azokat  ö  Felségének  boldog 
emlékezetű  atyja,  midőn  királylyá  koronáztatott ;  elfogadta 
ő  Felsége  is,  midőn  1626-ben  Sopronban  a  királyi  koronát 
elfogadta. 

S  ámbár  az  efféle  templomfoglalásokat,  paplakok  é& 
jövedelmek  elvételét,  evangélikus  lelkészek  elűzetését  és  kü- 
lönösen 1608  óta  elkövetett  zaklatásokat  mindez  ideig  meg- 
nem  szüntették,  mindez  az  idézett  törvények  erejét  me^ 
nem  erőtleníti,  minthogy  a  visszaéléseket  és  a  közbejött  erő- 
szakoskodásokat senki  sem  helyeselte,  annál  kevésbbé  szen- 
tesítette. 

.  A  sérelmek  megszüntetésének  elhalasztása  az  elhunyt 
király  kívánságára  történt.  Ezekre  nézve  ő  Felsége  az  ország 
karait  és  rendéit  először  Pozsonyban  1634-ben,  azután  pedig 
a  következő  soproni  országgyűlésen,  a  kétségtelen  elégtétel 
és  valóságos  végrehajtás  reményével  biztosította. 

A  most  uralkodó  Felség,  midőn  legújabban  hű  alatt- 
valói körébe  jött,  különös  kegyelmét  nyilvánosan  Ígérte  meg ; 
és  midőn  szerencsésen  megkoronáztatott,  a  koronázási  hit- 
levél második  pontjában  kegyelmesen  biztosította  az  ország 
rendéit  arról,  hogy  a  sérelmeket  mindjárt  uralkodása  kez- 
detén, a  hat  hónap  alatt  kihirdetendő  első  országgyűlésen 
tejesen  orvosolni  és  megszüntetni  fogja. 

Mindezeknél    fogva    az   evangélikus    karok   és   rendek, 
ismételve  az   Istenre   kérik   ő   Felségét,  ne  engec^e,  hogy  et 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       391 

katholikus  földesurak  bármi  ürügy  alatt  erőszakot  követ- 
hessenek el  jobbágyaik  lelkiismerete  ellen,  és  hogy  a  vallás 
szabad  gyakorlatát  gyászos  szolgaságra  juttassák,  sőt  inkább 
arra  méltóztassék  hatni,  hogy  az  evangélikus  vallású  hon- 
polgárok is  örülhessenek  azon  szabadságnak,  mely  az  ország 
békéjének  fentartásához  okvetlenül  szükséges.^ 


III. 

-A  király  a  protestánsok  eljárását  újnak  és  szokatlannak  jelenti  ki 
feleletében.  —  A  nádor  ujabb  kifakadásai  s  erre  a  protestánsok  vála- 
sza. —  Nem  ismerik  el.  hogy  eljárások  helytelen  volna.  —  A  király 
deczember  22-én  új  válaszában  ismét  kárhoztatja  a  protestánsok  eljá- 
rását.   —    A    nádor    fenyegetései.    —    A    protestánsok    utasításaikra 

hivatkoznak. 

Ezen   sérelmek   benyújtása   után   deczember    16-án   a 
personális  felhivta  a  rendeket,  hogy  most  már  a  kir.  propo- 
sitíók    tárgyalásához   fogjanak.    A   förendek  részéről   is  jött 
Ckzenet,  mely  arra  inti  a  rendeket,   hogy  miután  a  sérelmek 
ö    Felségének   átadattak,   most   már   akadály   nélkül  vegyék 
t.árgyalás   alá   az   ország  dolgait.   De  az  evangélikus  rendek 
nyakasán    ragaszkodtak    utasításaikhoz   s   újonnan    kijelen- 
"tették,   hogy  addig,   a    míg  benyújtott  sérelmeikre  ö  Felsége 
^'álaszát  nem  kapják,  más  tárgyalásba  bocsátkozni  nem  fognak. 
Hiába  intette   őket    a  personális,  hogy  mint  kisebbség,  mel- 
lőzzék privátügyeiket,    melyeknél    előbb    valók    a    közügyek 
Minekünk  —  volt  a  válasz  —  a  vallás  nem  privátügy,  ha- 
nem közügy,  mert  a  lélek  elébbvaló  mint  a  test,   mert  ettől 
az  ország  békéje  függ.    A  klérus   arra   hivatkozott,  hogy  ők 
képezik  az  ország  nagyobb  részét;   a   personális  pedig  arra 
figyelmeztette   őket,    gondolják   meg,    hogy    az   országgyűlés 
nem  csupán  a  protestáns  rendek,    hanem  sok  más  országos 
ügyek  miatt  hivatott  össze. 

Mind  hiába ;  nem  engedtek. 

*  Katona,  XXXII.  38.  1.  és  Hist.  Dipl.  Appendix  16—20.  1. 


392  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Másnap  a  nádor  magához  hivta  a  protestáns  rendeket, 
hogy  meghallgassák  a  kanczellár  által  hozott  királyi  reso- 
lutiót.  Ezen  királyi  resolutióban  egy  szó  sem  foglaltatott, 
mely  az  ügy  érdemére  vonatkozott  volna,  hanem  az  eljárásra 
vonatkozólag  az  mondatik  benne,  hogy  a  mennyiben  a  pro- 
testáns rendek  külön,  a  többi  rendektől  elváltán,  nyújtották 
be  sérelmeiket,  az  egészen  vj  és  szokatlan  dolog.  Kérdés, 
volt-e  valaha  arra  példa,  hogy  az  országnak  egy  része 
« Evangélikus  rendek  >  czíme  alatt  saját  privát  panaszait  ő 
Felségének  « sérelmek »  gyanánt  benyújtotta  volna  az  ország 
gyűlésének?  Lehet-e  ily  újítást  megengedni?  adhat-e  ő  fel- 
sége egyik  rend  sérelmeire  választ,  midőn  annak  egy  másik 
rend  ellentmond?  Ö  Felsége  nem  helyesli,  hogy  ily  lyítá- 
sokkal  az  idő  a  közjó  kárára  pazaroltassék ;  s  erre  nézve  a 
rendek  nézetét  ezennel  kikéri.  A  nádor  nem  titkolta  haragját. 
Szenvedélyesen  kikelt  a  protestánsok  eljárása  ellen.  Fenye- 
gette őket  a  király  hatalmával,  mely  előtt  —  úgy  mond  — 
az  egész  világ  tisztelettel  hajol  meg.  Maga  a  török  nagyobb 
tiszteletet  tanúsít  a  király  iránt,  mint  a  protestánsok;  pedig 
Írva  van:  féljed  az  istent  és  tiszteld  a  királyt  Figyelmez- 
tette őket  a  királyi  ház  azon  jelmondatára,  hogy  Concordia 
res  parvae  erescunt.  De  hogyan  nőhetne  közöttünk  —  úgy- 
mond —  valami,  mikor  az  alattvaló  ellene  van  urának,  a 
világi  ellene  van  a  papságnak !  A  protestánsok  kívánságát 
nem  lehet  teljesíteni.  1608  óta  emelgetik  ők  a  követ,  melyet 
valamennyi  gyűlésen  nem  birtak  elmozdítani;  most  pedig 
végbe  akarják  vinni  s  elmozdítani  azt  a  követ,  a  mely  alatt 
kígyók,  viperák  és  békák  lappanganak.  De  ezt  nem  fogják 
elérni,  mert,  mellőzvén  ügyöket,  oly  tárgyakat  fogunk  elő- 
venni, melyek  a  közügynek  és  az  egész  országnak  üdvére 
szolgálnak. 

Ezen  heves  kifakadás  bámulatba  ejtette  a  jelenvolt 
rendeket.  Senki  sem  felelt  egy  szóval  se :  csak  midőn  azt 
hallották,  hogy  a  hallgatás  beleegyezésnek  vétetik,  akkor 
szólaltak  fel  a  protestánsok,  hogy  itt  nem  akarnak  válaszolni, 
mert  ez  nem  illetékes  hely  ily  tárgyak  megbeszélésére. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       393 

Másnap  az  országházban  összegyűlt  rendek  csakugyan 
Telszólaltak  a  nádor  goromba  nyilatkozatai  ellen  és  öt  tagból 
álló  küldöttséget  menesztettek  hozzá,  azon  kijelentéssel,  hogy 
a  rendek   nem  « disznópásztorok*,   hanem  ő  Felségének  hü 
alattvalói  s  ennélfogva  nem  fogadnak  el  olyan  korholásokat 
a  nádortól.  Az  ügy  érdemére  nézve  kijelentették,  hogy  az  ő 
Felségéhez  való  folyamodás  által  nem  vétettek.  —  A  nádor 
ibelátta   hibáját,   csillapítólag  válaszolt.   Kérte  őket,  hogy  ne 
Jnagyarázzák  rosszra  szavait ;  ő  csak  azt  kivánta,  hogy  tisz- 
teljék a  királyban  a  haza  atyját  és  álljanak  el  követeléseik- 
be <^1.    A   rendek   ezzel   megelégedvén,   a  personálist  a  végből 
üldötték   a   nádorhoz    és   a    főrendekhez,    hogy   megtudja, 
^on   az   volt-e  ő  Felségének  határozott  válasza,  a  mit  a 
anczellár  előadott,  avagy  más  Írásbeli  választ  várjanak  még 
öle?   Erre   azt  a  feleletet   nyerték,   hogy   ámbár  a  királyi 
solutió  csak  a  kanczellár  hü  kezeire  volt  bizva.  mindazáltal 
Tiekik  is  ki  fog  az  adatni  másolatban,   ha  hozzá  fognak  az 
országgyűlési  tárgyalásokhoz.  Ha  azonban  más  valamit  vár- 
nak ő  Felségétől,  akkor  tudják  meg,  hogy  ő  Felsége  az  or- 
szág  tanácsa   nélkül   semmit   sem  fog  tenni.   Ha  az  ország 
többsége  azt  fogja  mondani,  hogy  a  protestáns  rendek  eljá- 
rása szokattan  újítás,  akkor  a  király  nem  fog  engedni. 

A  katholikus  rész  a  klérussal  együtt  azt  állította  foly- 

^4st,    hogy   ők   képezvén   az  ország  többségét,   nélkülök  és 

illenők  a  király  nem  határozhat.  Ez  ellen  a  protestáns  rész 

felhozta,    hogy   az  országot  négy  rend  képezi,    úgy  mint:  a 

főpapok,  a  főurak,  a  nemesek  és  városok  rendje.  A  főpapok 

^Kivételével   a   főurak  egy  része  protestáns,   a  vármegyék  és 

"v-úrosok  követeinek   legnagyobb  része  szintén    az;   tehát  ők 

képezik   az   ország   többségét.   E   részben   is    két  ellentétes 

Tiézet  uralkodván,  nem  lehetett  az  ügyet  eldönteni  A  nádor 

Ojra  meg  újra  ez  ügy  mellőzését  sürgette  ;  a  personális  pedig 

^  többi  sérelmek   szerkesztésére   intette   a   rendeket.   Midőn 

pedig  a  vallás  ügyének  eldöntése  előtt  még  erre  sem  voltak 

hajlandók,    akkor  haragosan   azt  monda,   hogy  maradjanak 

ott  a  sérelmi  bizottság  tagjai ;  majd  meglátom  —  úgymond  — 


394  ZSIUNSZKY    MIHÁLY. 

ki  fog  itt  ellenkezni  és  más  personálist  keresni.  Erre  a  pro- 
testáns tagok  azt  felelték:  távol  vagyon  tőlünk,  hogy  valaki 
a  personális  ellen  cselekedjék.  Itt  maradunk,  de  csakis  mara- 
dunk, mert  egy  szót  sem  fogunk  szólani;  majd  meglátja 
nagyságod,  mit  fog  a  mi  hozzájárulásunk  nélkül  végezni! 

A  míg  ezen  sajnálatos  czivakodások  folytak  az  alsó 
házban,  addig  a  főrendiház  határozatilag  kimondotta,  hogy  a 
protestáns  rendek  eljárása  csakugyan  szokatlan  újítás,  s 
ezt  a  rendeknek  küldöttség  által  adta  tudtul,  azon  felhívással 
együtt,  hogy  fogadják  el  ők  is  e  határozatot  és  ne  kivánja- 
nak  ő  Felségétől  más  választ.  De  ebből  újra  nagy  zaj  támadt. 
A  personális  a  rendek  nevében  azt  a  választ  adta  a  főrendi 
küldöttségnek,  hogy  a  katholikus  status  kész  a  főrendek 
javaslatához  járulni:  de  az  evangélikus  status,  hivatkozással 
arra,  hogy  már  több  országgyűlésen  mellőztettek  a  vallási 
sérelmek,  oly  czélból,  hogy  a  további  gyűlölködésnek  és 
veszekedésnek  vége  legyen,  és  ennek  éppen  az  ellenkezője 
éretett  el,  tehát  nem  ismeri  el  eljárását  szokatlan  ijgításnak, 
ha  ő  Felségétől  a  sérelmek  orvoslását  követeli.  Ezt  annál 
inkább  kell  tennie,  mert  az  utasítások  erre  kötelezik.  A  klérus 
azon  állítására,  hogy  ők  a  «potior  pars»,  a  rendek  azt 
kiabálták  «mi  vagyunk  a  potior  pars» ;  a  papok  csak  a 
papság  nevében,  de  mi  a  nemesek  millióinak  nevében  va- 
gyunk itt.  Ha  minden  nemes  megjelenne  az  országgyűlésen 
—  úgymond  —  majd  kitűnnék,  hogy  mely  részen  van  a 
többség!  A  kanczellár  e  zajos  vita  után  azt  kérdezte,  hogy 
mit  akarnak  tehát  ő  Felségének  válaszolni?  Szemere  Pál 
azt  felelte:  ezúttal  semmi  válaszolni  valónk  nincs;  beadtuk 
ő  Felségének  sérelmeinket,  ő  Felsége  megígérte  azokra 
kegyelmes  válaszát,  tehát  azt  várjuk;  a  mi  fellépésünk  nem 
szokatlan,  mert  minden  egyes  embernek  szabad  ö  Fel- 
ségéhez kérelemmel  járulni.  «Nem  tudom  —  ügymond  a 
kanczellár  —  miért  panaszolkodtok  ti  a  templomok  és 
paplakok  elvételeért;  mi  panaszolkodhatnánk  inkább  ezért, 
velünk  történtek  ilyen  sérelmek.  Ti  védelmezitek  a  parasz- 
tokat a  nélkül,   hogy   megbízó   leveletek  volna  tőlök,  hiszen 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        395 

azokkal  minden  földesúr  szabadon  rendelkezhetik ;  szeretném 
tehát  tudni,  miért  panaszkodtok?  Erre  ismét  Szemere  Pál 
válaszolt  ekképen:  «üram,  nagyságod  minket  a  parasztok 
védőinek  nevez,  holott  mi  nem  parasztok,  hanem  a  nemesek 
kövelei  vagyunk ;  tudjuk  jól,  hogy  a  mi  nemesi  szabadságaink 
azt  hozzák  magokkal,  hogy  a  paraszt  nem  ellenkezhetik  a 
nemessel.  Hogy  a  főpapok  és  főurak  nem  panaszkodnak,  az 
helyes,  mivel  előjogokkal  és  hatalommal  birnak.  De  mi  tör- 
ténik a  szabad  királyi  városokban?  Nagyszombatban  nern 
szabad  templomot  építeniök.  holott  ezt  az  egész  ország  meg- 
engedte nekik.  Szakolczán  nemcsak  hogy  templomot  nem 
engednek  építeni,  de  még  csak  a  temetkezést  is  tiltják,  pedig 
még  az  állat  eltemetésére  is  kell  helynek  lennie.  Hasonló 
erőszakoskodások  történtek  Léván  stb. 

Mindezen  vitatkozásnak  csak  annyi  eredménye  volt, 
hogy  ő  Felsége  deczember  22-én  új  resolutiót  adott  ki,  mely- 
nek meghallgatására  a  rendek  ismét  megjelentek  a  nádor 
lakásán.  Ebben  a  király  törvénytelennek  és  szokatlannak 
nevezte  a  protestánsok  eljárását,  miután  csak  a  főrendekkel 
együtt  s  nem  mint  külön  testület  jogosítvák  sérelmeiket  benyi^- 
tani;  odautasítja  tehát  őket,  hogy  a  drága  időt  e  tárgygyal 
tovább  ne  vesztegessék,  hanem  haladék  nélkül  fogjanak  a 
gravaminák  compilátiójához.  A  nádor  a  maga  részéről  « kemény 
szókkal  és  hosszú  beszéddel*,  tekintélyének  latba  vetésével 
szintén  azt  parancsolta,  hogy  a  többi  sérelmekhez  fogjanak, 
mert  különben  más  compilátorokat  rendel  és  a  törvények 
értelmében  fog  elbánni  azokkal,  kik  ellenkezni  fognak.  A  pro- 
testánsok igra  Írásban  kivánták  magoknak  kiadatni  a  királyi 
leiratot;  de  ez  ismét  csak  azon  feltétel  mellett  igértetett,  ha 
hozzá  fognak  a  többi  sérelmek  tárgyalásához.  Ekkor  megjelent 
a  rendek  között  Jakusits  püspök  néhány  főúrral  együtt  és 
hosszas  vita  után  felhivják  őket,  hogy  a  ki  <a  decretumhoz 
akarja  magát  alkalmaztatni,  az  mindjárt  velők  együtt  menjen 
a  nádor  lakására  >.  A  personális  a  katholikusokkal  azonnal 
felkelt  és  ment.  A  protestánsok  látván,  hogy  magokra  marad- 
tak, kevéssel  utóbb  szintén  utánok  mentek.  A  nádor  újonnan 


396  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kemény  szavakkal  korholta  őket  és  fenyegetésekkel  ijesztette, 
hogy  ha  holnap  nem  fognak  rögtön  a  többi  sérelmekhez, 
akkor  ő  nádori  hatalmánál  fogva  másokat  fog  helyettök  a 
bizottságba  kinevezni  és  a  távollevőket  megbünteti.  Ezzel 
szemben  a  protestánsok  abban  állapodtak  meg,  hogy  kül- 
döttségileg adják  tudtára  a  nádornak,  miként  ők  küldőiktől 
mint  szabad  emberek  szabad  országgyűlésre  küldettek  ki 
szabadon  tárgyalni;  de  fájdalommal  tapasztalják,  hogy  itt 
akaratjok  ellenére  erőszakoltatnak  olyanra,  a  mit  nem  helye- 
selnek. Kijelentik  tehát  hogy  beleegyeznek  ugyan  a  többi 
sérelmek  összeírásába,  de  csak  oly  feltétel  alatt,  ha  beadott 
sérelmeikre  ő  Felsége  kielégítő  választ  fog  adni. 

Ezzel  a  munka  valamivel  előbbre  ment ;  de  nem  mindea 
akadály  nélkül;  mert  a  protestáns  rendek  erősen  el  voltak 
határozva,  hogy  ha  ő  Felsége  a  vallásügyre  vonatkozólag 
nem  ad  nekik  kielégítő  választ,  a  királyi  propositiókat  tár- 
gyalni nem  fogják.  Erre  még  inkább  sarkalta  őket  a  sérelmek 
összeírásánál  tett  azon  tapasztalat,  hogy  a  törvények  világos 
szavai  és  értelme  ellen  elkövetett  sérelmekről  a  klérus  hallani 
sem  akart,  hanem  mindig  oly  kérdéseket  vetett  feL  melyek 
alkalmasak  voltak  az  ügy  érdemének  elejtésére  és  az  időnek 
haszontalan  czívakodásokkal  való  elpazarlására.  Másfelől  sar- 
kalta őket  a  küldőik  elismerése  is,  mely  a  megyei  gyűléseken 
hazafias  szavakban  és  határozatokban  nyilvánult  irántok.  ^ 

*  Abauj  vármegye  1637.  deczember  28-dikán  megelégedését 
fejezvén  ki  a  követek  hasznos  és  állhatatos  magoklartása  iránt,  « buz- 
dítja őket,  hogy  továbbra  is  utasításaikhoz  ragaszkodjanak,  s  az 
ország  szabadságának  és  immunitásának  oltalmazásában,  megbántott 
religiojoknak  szabad  ususában,  helyreállításában*  fáradságot  ne  kiméi- 
jenek  .  .  .  « Annak  okáért  —  u.  m.  —  kegyelmeteket  egész  nemes 
Vármegyéül  nagy  és  tökéletes  bizodalommal,  mint  jóakaró  urainkat 
és  atyánkfiait  kérjük,  mindenekben  egyetértvén  az  többi  Evangelikos 
Statusokkal  és  nemes  vármegyék  követivei  egyszeri  kglmeteknek  adott 
Instructiója  mellől  precipue  et  speciíice  in  negotio  Religiones  ...  ne 
recedálljon,  hanem  annak  inhereálljon,  melynek  jó  és  hasznos  kime- 
netellel való  eíTectuálására  kívánatos  és  kedves  jó  válaszszal  körinkbe 
való  egészséges  megjöveteléie  Isten  ő  sz.  Flsége  klmeteket  boldogul 
segítse  .  .  .  Eredetije  a  Nemz.  Múzeum  levéltárában. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       397 

IV. 

A^       «evangelikus  rendek »    elnevezés   feletti   vita.    —   A   protestánsok 
ií^<Íokai.  —  A  nádor  és  a  personalis  lebeszélései   eredménytelenek.  — 
A        1[irály  meginti  őket ;  de  ők  Írásbeli  biztosítékot    kérnek ;  —  marad- 
nak követeléseik  mellett. 

Midőn  a  protestánsok  1638.  elején  ^  új  kérvényt  akar- 
benyujtani  ő  felségéhez  s  ennek  átadásával  Nyáry  Bernát, 
:ó   Ferencz,    Körösi   János   bízattak  meg,  a  kath.  rendek 
^^óba  hozták  ^az  evangélikus  rendek*    elnevezését.  Több- 
^^^gökre  való  hivatkozással  szerették  volna  még  e  nevezettől 
^^  megfosztani  ellenfeleiket.  Am  irják    magokat  a  protestán- 
sok ágostai  és  helvét  hitvallású  hiveknek,  de  ne  evangéliku- 
soknak, mert  ez  szerintök  a  római  katholikus  vallás  sérelmét 
képezi. 

A  protestánsok  ezzel  szemben  hivatkoztak  az  1608 -ki 
koronázás  előtti  3-dik  törvényczikkre,  hol  világosan  az  <  evan- 
gélikus rendek'  elnevezés  használtatik ;  hivatkoztak  a  szo- 
kásra és  az  eddigi  joggyakorlatra. 

Indokaikat  a  következőkben  foglalták  össze: 

1.  Mióta  a  nemes  országrendek  között,  jelesül  az  1606. 
és  1608.  évektől  kezdve  a  mostani  korig,  a  religióról  valami 
disceptatió  vagy  ellenkezés  támadott,  e  nevezet  közöttünk 
mindenkor,  minden  dietalis  tractatusokban  fentartatott ;  régi 
eleinknek  ideiben  is  « Evangélikus  status,  római  katholikus 
status, »  és  minden  országgyűlésen  ezen  nevezettel  illettük 
egymást. 

2.  A  mi  sérelmeinket  és  azután  kéréseinket  is  ezen 
név  és  czim  alatt  « evangélikus  status »  adtuk  be  ő  felségé- 
nek császár  urunknak. 

3.  Ö  felsége  is  két  rendbeli  dekrétumában  minket  úgy 
nevezett. 

4.  Az  1625-ki  és  1635-ki  soproni  országgyűlésen  is, 
mikor  a  vallásügy  sepositiójáról  volt  a  szó  s  mikor  a  sérel- 

*  Lásd  január  6-én  kelt  folyamodásukat  1.  Acta  Dietalia.  Nem- 
zeti Múzeum. 


398  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

meket  összeírtuk,  azt  ilyen  szókkal  irtuk :  a  vallás  dolgában 
utrinque  előfordult  sérelmek.  Mit  kell  ezen  szón  «utrincpie> 
egyebet  érteni,  mint  az  evangélikus  és  katholikus  statust  ? 

5.  Az  1608-ki  koronázás  előtti  harmadik  czikkben  a 
nádorról  lévén  szó,  az  egész  nemes  ország  is  distinguálta, 
hogy  két  személy  a  római  katholikus  statusból  s  ugyanannyi 
az  evangélikus  statusból  jelöltessék. 

6.  A  jelen  országgyűlésen  is  egész  országúi  egymás 
között  forgott  követségekben,  szójárásainkban  is  mindig  ezen 
nevezetes  szókkal  éltünk  s  így  neveztük  egymást:  « evangélikus 
status,  római  katholikus  status*.  Azért  semmiképen  ezen 
nevezettől  « evangélikus  status*  mi  evangélikusok  el  nem 
állunk.^ 


^    Szemere   Naplója  január    9-kérŐl.    Ugyanott  áll  a  következő 
jegyzet :    «Tegnapi    napon   kivántuk    mi    Evangélikusok,    hogy    quoad 
sextam    conditionem  csak    bátor    az   mi    nevünk    alatt  ilyen    formán 
tegyünk  emlékezetet  az  Religióról ;  Gravamina  quae  Evangelici   Std- 
iu^  circa  negotium  Religionis  asserunt.  iam  sünt  Suae  Mtti   humiliter 
pvaesentata,  exspectantes  superinde  Suae  Mttis  Resolutionem.    Ugyan- 
ezen noná  die  Januarii  az  Praelatus  és  Nagyságos  urak  Pysky  csanádi 
püspöktől,  Forgách   Péter  és  Eszterházy  Dániel    úrtól  izentek,    hogy  a 
concepta  formát  he  engedik  irni.  tudniillik  Augustanam  et  Helvetieam 
confessionem    profitentes   ad   suas   in    negotio    Religionis   Suae   Mtti 
porrectas    quaerelas    asserunt   se   exspectare    Resolutionem.  Nos  verő 
Evangelici  deputarii    talem  conceptum    ipsis  remisimus :    Evangelicae 
Confessionis    Status   ad  suas    in   negotio  Religionis    Suae    Mtti  por- 
rectas quaerelas  humiliter  se  proferunt  benignam  superinde  Suae  Mttis 
exspectantes   Resolutionem,  —  mely    ezen    utószori    concepta    formát 
midőn  az  uraknak  odaküldöttük  volna,  megharaguván,  az  urak  küldék 
kezünkbe  Osztrosith  István,  Illésházy  Gáspár,  Sennyei  Sándor  és  Nyáry 
Lajos  uramokat,  kik  midőn  a  középső   concepta  formát   persvadeálták 
volna,    resolváltuk  magunkat,    hogy   életünk    fogytáig  soha   bizony  az 
<Evangelikus>    nevezettől    nem   recedálunk,   el   sem  hagyjuk.    Azután 
osztán  csak    magátúl.    Eőrsy  Zsigmond   uramtól  az  urak    azt   izenték, 
hogy  látják  ő  Nagyságok,  hogy  erŐt  akarnának  rajtok  venni  és  erővel 
akarjuk    magunkat  vélek    Evangélikusoknak    neveztetni,    melyet   lelki- 
iiftmeretök  ellen    nem  cselekedhetnek,   azért  lássuk,    mit   cselekeszünk, 
de  egy-egy   átaljában  erre  ő  nagyságok   többé  öszve    sem  gyűlnek,  et 
sic  cum  rancorositate  discessum  est. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        899 

Nevezetes,  hogy  Szakmárdy  István  zágrábi  követ  «a- 
!l[atholíkusoknak»  nevezte  a  protestánsokat,  a  mi  ellen  azok 
tiltakoztak  is. 

A  legkitűnőbb  protestánsok  erősen  harczoltak  az  •evan- 
gélikus rend>  elnevezés  mellett.  Nyáry,  Illésházy,  Bogády  és 
Szemere  kimutatták,  hogy  ezen  elnevezés  benn  van  a  törvé- 
nyekben, királyi  leiratokban,  nádorválasztási  diplomákban 
és  magában  a  gyakorlatban  is.  Ettől  nem  hagyják  magokat 
megfosztatni,  mert  akkor  ép  oly  könnyen  fosztanák  meg  őket 
minden  nemesi  kiváltságaiktól  is.  Illésházy  a  nádor  előtt 
védelmezte  álláspontját,  ö  —  úgymond  —  állhatatosan  ragasz- 
kodik vallásához,  melyben  született  és  megkereszteltetett 
Mit  használ  e  nélkül  a  vagyon,  rang  és  dicsőség  ?  Mindezek 
hiúságok  hiúságai,  melyek  itt  maradnak  a  földön,  ö  htt  alatt- 
valója ő  felségének,  ez  lesz  ezután  is ;  de  nem  egyezhet  bele 
oly  dolgokba,  melyek  lelkiismeretével  ellenkeznek.  Azért  inti 
a  többieket  is,  hogy  állhatatosak  legyenek  ez  ügyben  ;  gon- 
dolják meg,  mit  cselekesznek  és  ne  engedjék  az  <Evangé- 
likus»  czímet  magoktól  elragadtatni.  Nyáry  hasonlóképen 
kiemelte,  hogy  e  névvel  a  protestánsok  régi  idők  óta  élnek; 
€zt  használják  Németországban  és  a  királyi  udvarban  is, 
midőn  azt  mondják :  ime  itt  jönnek  az  evangélikus  rendek.* 
De  úgy  látszik,  hogy  a  katholikusok  az  « Evangélikus*  név 
elvétele  által  el  akarják  venni  tőlük  szabadságaikat,  szabad- 
szólásukat, szabad  vallásgyakorlatukat  és  végre  még  a  « rendek* 
elnevezését  is  megtagadják  tőlük. 

A  nádor  és  a  personális  a  klérussal  egyetemben  még 
mindig  azon  dolgoztak,  hogy  az  evangélikusok  sérelmeit  ő  fel- 
sége el  ne  intézze.  Azért  naponkint  vitatkoztak  az  egyes 
sérelmek  felett  s  naponkint  azon  felhivással  zárták  be  a  vitát. 
hogy  a  protestánsok    álljanak   el  követeléseiktől  és  fogjanak 


'  Nos  hoc  nomen  a  vetustate  et  antiquo  usurpasse  et  passim 
hoc  nomen  tribuitur  etiam  in  Germania  et  Suae  Mttis  aula,  cum 
dicunt :  da  kommen  die  Evang.  Standé  . .  .  Bártfai  követ  Naplója  — 
Kovachichnál. 


400  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

a  többi  országos  kérdések  tárgyalásához.  Jan.  13-án  a  nádor 
négy  tagból  álló  küldöttséget  menesztett  a  protestáns  rendek- 
hez, mely  által  tudtokra  adja,  hogy  1.  a  katholikus  status 
semmi  említést  nem  akar  tenni  ő  felségénél  az  ő  sérelmeik- 
ről, jóllehet  azok  a  katholikusok  ellen  vannak  irányozva; 
2.  hogy  az  « evangélikus*  név,  melyet  eddig  használtak^ 
maradjon  meg  nekik  ezután  is,  úgy  a  mint  az  a  törvényben 
is  foglaltatik;  de  azután  erről  említés  se  tétessék  és  a  vita 
fel  ne  ujítassék ;  3.  hogy  birják  azt  jogosan  és  törvényesen, 
de  újítást  ne  követeljenek ;  (itt  oly  jezuitikus  fogással  élt,  hogy 
ő  nem  nevezte  őket  evangélikusoknak,  hanem  követelő  atya- 
fiaknak); 4.  intette  őket  egyetértésre,  hogy  ne  vitatkozzanak 
haszontalan  szavak  felett,  mert  nincsenek  iskolában,  hanem 
nyilvános  helyen,  hol  dologról  és  nem  szavakról  kell  tenni. 
Erre  a  protestánsok  kijelentették,  hogy  ők  azt,  a  mit 
eddig  jogosan  és  törvényesen  birtak,  ezután  is  bimi  óhajtják 
s  ennek  Írásbeli  elismerését  követelik  ő  felségétői  nagyobb 
biztosság  okáért.^  A  klérus  arra  kérte  őket,  nyugodyanak 
meg  ily  tekintélyes  küldöttség  szavában.  « Látszik  —  ügymond 
a  válasz  —  mint  akarjátok  megtartani  ígéreteteket,  mikor 
rólunk  se  most,  se  jövőre  nem  akartok  említést  tenni,» 
A  personális,  hivatkozással  arra,  hogy  a  mit  az  ország  kan* 
czellárja  ünnepélyes  szóval  igér,  abban  megnyugodhatnak,  inti 
őket,  hogy  ne  kívánjanak  írásbeli  biztosítékot.  De  ezen  vc«a- 
kodás  még  inkább  megerősítette  a  protestánsok  bizalmatlan- 
kodását.  « Egyszer  mindenkorra  elejét  kell  venni  az  ilyen 
egyenetlenségnek  —  monda  Szemere  —  adjanak  nekünk  biz- 
tosítékul szolgáló  írást  a  kanczellár  szavairól  és  azután  min- 
denkinek az  őt  megillető  név  adassék  meg.  A  nádor  által  tett 
intő  üzenetre  Bogády  azt  monda :  ha  azt  sem  akarják  meg- 
tartani  és  biztosítani,  a  mi  a  törvényben  van,  mit  remélhetünk 
ezután  a  jiWőtöl  ? 


^  Szemere  előadása  szerínt  a  nádortól  és  a  personaligtól  kértek 
írásbeli  elismervényt  arról,  hogy  ők  «Evangelikus>  elnevezéssel  k 
régibb  országgyűléseken  is  éltek. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       401 

Midőn  Nyáry  azt  kérdezte  az  esztergomi  érsektől :  miért 
nem  akarják  írásba  foglalni  azt,  a  mit  szóval  Ígérnek  — 
tőle  ezen  választ  nyerte :  azért,  mert  az  irott  betű  megmarad. 

—  Hogyan  lehet  a  szónak  hitele,  —  mond  Nyáry  — 
ha  azt,  a  mit  szóval  mondotok,  irásilag  nem  akarjátok  meg- 
erősíteni ? 

—  uram,  volt  a  válasz,  nekünk  hitelünknek  kell  lenni 
méltóságunknál  fogva! 

Nyáry  tovább  folytatta  a  kérdéseket:  jelesül  azt  kér- 
dezte, hogy  a  Bocskay  fegyverfogása  előtt  statust  képeztek-e 
a  protestánsok  vagy  nem  ?  Akkoriban  az  ország  kétfelé  volt 
szakadva  és  mind  a  két  félnek  szabad  vallásgyakorlat  enged- 
tetett pedig  ott  nem  volt  szó  a  papokról,  jóllehet  azok  az 
elsők.  Most  ők  nem  akarnak  bennünket  rendekül  elismerni, 
holott  azon  időtől  fogva  minden  király  rendeknek  ismert  el 
bennünket. 

Illésházy  is  kifakadt  a  főrendek  előtt.  Most  látja  — 
úgymond  —  miképen  bánnak  el  velők,  ...  a  zsidóknak  és 
oláhoknak  vannak  saját  főnökeik,  sőt  még  a  czigányoknak 
is  van  saját  nevök ;  és  mi  hagyjuk  elvétetni  saját  becsületes 
elnevezésünket  ?  Nem  kívánunk  egyebet  ...  én  —  úgymond 
—  szegény  legény  vagyok,  két  lovam  van,  melyen  ide  jöttem  ; 
ezzel  hazaszállítom  nőmet ;  —  megöregedtem  saját  vallásom- 
ban, nem  illenék  ily  korban  elhagyni  hitemet,  megtagadni 
megváltómat,  még  ha  kényszerítenének  is  reá  börtönnel,  — 
eltűrök  érette  mindent  és  ünnepélyesen  protestálok  ő  felsége 
előtt,  kinek  én  hűségesebbb  alattvalója  leszek,  mint  a  papok ; 
de  a  vallás  ügyében  lelkiismeretem  ellen  semmit  sem  fogok 
cselekedni.  Mert  inkább  kell  engedelmeskedni  istennek,  mint 
az  embereknek. 

Mások  is  hasonló  értelemben  nyilatkoztak.  Haszontalan- 
nak jelentettek  ki  minden  összejövetelt,  minden  tanácskozást, 
ha  szabadságaikat  nem  akarják  elismerni.  Beszélték,  hogy  ha 
most  sikerül  a  protestánsokat  az  *  evangélikus*  névtől  meg- 
fosztani,  akkor    három   év  letelte  alatt   megújítják  a  rákosi 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  í?6 


402  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

országgyűlés  azon  határozatát,  mely  úgy  hangzik,  hogy  *luthe- 
rani  comburantur.> 

.Január  16-án  betiltották  a  privát  tanácskozmányokat.* 
1 'gyan  e  napon  ö  felsége  a  rendekhez  küldé  gr.  Trautmans- 
dorf  udvari  tanácsosát  és  Brielmajer  udvari  alkanczellárját. 
Ezek  a  király  nevében  elmondották,  mily  zokon  veszi  ö  fel- 

*  Szemére  Naplójában  olvassuk  január  15-ről :  cö  nagysága 
Palatínus  urunk  igen  nagy  szomorú  szívvel  vagyon,  hogy  enn\i  sok 
drágalátos  időt  sok  kibeszélhetetlen  kárunkkal  csak  hiába  töltünk  el. 
Mert  midőn  ő  Nagysága  sok  atyai  szép  intésekkel  intene  bennünket 
nem  hogy  annak  foganatja  volna,  de  inkább  reája  panaszoltunk  Érsek 
és  Cancellarius  s  több  uraknál,  hogy  ő  Nagysága  Eszterházy  Dániel 
uram  által  azt  izente  volna  közénk  Illésházy  úr  házánál,  vagy  szállá- 
sán, hogy  mivel  ellene  adtuk  be  Gravamináinkat  super  Religione  — 
ezután  immár  minden  utat  módot  felkeres  ellenünk,  valamit  felkeres- 
het .  .  .  Okát  efféléknek  mind  azt  látja  ő  Nagysága,  mivel  is  az  Hosz- 
tatban  (?)  privatum  cotwenticulumokat  tartunk,  kinek  sequeláit  látja 
6  Nagysága,  hogy  mindenestől  gonosz  és  contra  Bonum  omne  pacis 
vagyon.  Melyektől  ez  mai  naptól  fogvást  ezután  immár  tilálnuie  ő 
Nagysága  bennünket ^  hogy  többé  ne  legyen,  mert  egyátaljában  nem 
engedi. 

A  melyekre  Czobor  uram  ö  nagyságától,  item  Bogády  András, 
Farkas  István,  Keresy  János,  Osztroluczky  és  Fejérpataki  uraimék  által 
ö  Nagyságának  megizentük :  1.  Okai  mi  semminek  nem  vagyunk, 
holott  immár  még  csak  az  Evangélikus  nevet  is  le  akarják  rólunk 
venni.  2.  Az  ő  Nagysága  atyai  intésit,  melyek  nem  tendálnak  in 
Praejudicium  (^ommunis  Libertatis  et  Religionis  nostrae,  örömest  vesz- 
szük  mindenkor ;  de  vádolást  mi  nem  cselekedtünk,  hanem  ő  Nagy- 
ságokat is  kértük  érsek,  kanczellárius  és  több  urakat,  hogy  dolgain- 
kat promoveálják,  mert  semmiképen  nem  recedálunk  az  Evangélikus 
nevezettől  ...  8.  Semmiképen  ő  Nagysága  bennünket  nem  tilalmaz- 
hat, mert  nem  privatum  conventiculum,  hanem  mindenkor  és  minden 
időben  celebrálta tott  országunk  gyűlésében  szabadságos  volt  minden- 
kor az  követeknek  mutua  consultatiót  és  mutua  intelligentiát  tenni, 
sub  corona  Hegni  lévén  és  ő  felsége  a  mi  kegyelmes  urunk  jelenlété- 
ben nem  in  perniciem  Regni.  sem  in  derogamen  Suae  Mttis.  hanem 
édes  hazánknak  s  nemzetünknek  libertásiról  s  szabad  Rehgiónk  felől 
s  megmaradásunk  felől,  jobban  egymást  értvén  egymással  consultál- 
kodhassunk.  Nem  is  recedálunk  régi  Eleinktől  reánk  származott  abbeli 
jó  szokásainktól  és  ususunktól.  Gyakorta  az  Clerus  és  az  Cath. 
Status  is  cselekeszi  .  .  . 


f 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL       403 

«ége,    hogy  már  hét  hét  múlt  el  az  ö  megjelenése  óta  és  a 
J^endek  mind  ez  ideig  semmit  nem    végeztek,   hanem  gyűlö- 
letes   ezivódással   töltik    az   időt;   intették  a  rendeket,  hogy 
Jrnellőzve  a  czivakodást,   a  tárgyalásokkal   siessenek,  mert  ő 
felségének  más  dolgai  is  vannak,  melyek  miatt  nem  időzhet 
itt  soká.  ö  felsége  nem  akarja  megsérteni  az  ország  szabad- 
-ságait  és  törvényeit,  de  azt  sem  akarja,  hogy  újítások  tétes- 
senek   az   alkotmányban;  tehát   haladjanak  a  rendek  a  régi 
törvényes  úton  előre.  A  nádor  a  maga  részéről  szintén  ismé- 
telte az  intést.* 

De  a  protestáns  rendek,  látván,  hogy  sem  a  klérus,  sem 
a  nádor,  sem  a  király  nem  akarja  őket  irásilag  megnyug- 
tatni ;  látván  azt,  hogy  csak  meg  nem  tartott  elröppenő  szóval 
akarják  őket  elhallgattatni,  annál  állhatatosabban  ragaszkodtak 
követeléseikhez.  A  király  fentebbi  szóbeli  üzenetére  is  csak 
azt  felelték,  hogy  ha  ő  felsége  «nem  akar  semmi  novitást 
admittálni.  ...  az  evangélikus  status  sem  kivan  semmi  novi- 
tást, hanem  csak  azon  könyörög  ő  felségének,  hogy  az  ő  irott 
törvényen  alapuló  sérelmeit  a  sérelmek  orvoslásáról  szóló 
második  feltétel  szerint  tollálja  és  scriptotenns  resolválja 
magát.*  Az  elnevezés  körül  támadott  nehézségek  megszün- 
tetése czéljából  pedig  azt  kívánták,  hogy  használtassék  azon 
kifejezés,  mely  a  vallásügyben  kiadott  királyi  diploma  2.  és 
6-dik  föltételében,  valamint  az  1608-ki  koronázás  előtti  har- 
madik törvényczikkben  használtatott  és  pedig  világos  meg- 
különböztetésével az  ott  megnevezett  vallásoknak.^ 

A  nádor  hajlandó  volt  némely  sérelmeket  orvosolni, 
<;sakhogy  kibontakozhassék  ebből  a  kínos  helyzetből.  Újra 
magához  hivatott  néhány  protestáns  főurat  és  követet.  De 
ezek  törvényes  és  Írásos  biztosítékot  követeltek,  a  mit  a  nádor 

*  Az  eíTéle  alkalmatlanságok  —  u.  m.  —  az  éjjeli  convenlicu- 
lumokból  származnak ;  azérl  sub  poena  capilis  interdicálja  ez  napság- 
tól fogvást.  Isten  Sz.  Háromság  őtet  úgy  segélje,  ha  többször  össze- 
jövünk, mindjárt  citáltat.  Szemere  Napló. 

•  Diarium  Diaetae  Posoniensis  ^nni  1683.  Rhéday-féle  kézirat 
magyar  nyelven  a  Nemzeti  Múzeum  levéltárában. 

26* 


404  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

semmiképen  sem  akart  nyújtani,  mert  az  által  megkötötte 
volna  a  katholikus  egyház  érdekében  eddig  oly  buzgón  mQködő 
kezeit  s  elidegenítette  volna  magától  a  kir.  udvar  minden 
befolyásosabb  tagját.  Keménységgel  akart  hatni  a  protestán- 
sokra. Ad  extrema  ment  már  a  dolog  —  úgymond.  Messze 
néző  suspitiók  vannak  fenn,  ha  ki  nem  mondják  is;  káros 
vége  leszen  a  sok  szónak.  A  törvény  igen  általános,  s  mindent 
magában  foglal,  kár  tehát  részletesen  specificálni  a  felekezete- 
ket: különben  is  a  lll-dik  törvén yczikkben  meg  van  nevezve 
az  evangélikus  felekezet.  A  panaszoknak  elejét  akarja  venni 
még  e  gyűlés  alatt,  de  lehetetlent  ne  kívánjanak  tőle.  Lám 
a  szabad  kir.  városokban  a  katholikusoknak  sincs  szabad 
vallásgyakorlatuk,  mégis  eltörik  Nem  tartja  szükségesnek, 
hogy  bizottság  menjen  ki  a  sérelmek  orvoslására.  A  vérrel 
szerzett  szabadságok  nem  commissió  elé  valók.  Ez  pörös  ügy. 
mely  ha  commissió  elé  bocsáttatik,  sok  kellemetlenséget  fog 
okozni.  Eddig  —  úgymond  —  morgó  társunk  volt  a  jobbágy, 
de  ezután  pörös  urunk  lenne;  a  nemes  vármegyék  pedig 
köteles  szolgák  lennének  a  földesurak  ellen . . .  ö  nem  ajánlja, 
hogy  ilyen  új  «tribunal>  állíttassék  fel.  <  Ezeken,  ha  meg  nem 
nyugszik  kegyelmetek  —  így  végzi  szavait  —  nem  a  Reli- 
giót,  hanem  mást  vélnék  alatta  lenni,  kinek  kimeneteléről 
könnyű  a  gondolkodás >.^ 

Mindez  hiábavaló  volt.  A  protestánsok  egymást  kitar- 
tásra buzdították,  hogy  a  nádor  kénytelen  legyen  belátni^ 
miszerint  itt  minden  intés,  minden  fenyegetés  haszontalaiL 
<  Kénytelenek  vagyunk  —  úgymond  Szemere  —  magunkat 
categorice  resolválnunk.  Azért  valamíg  minékünk  a  mi  princi- 
palisink  vagy  más  instructiót  nem  küldenek,  vagy  pedig 
helyünkbe  más  követeket  nem  küldenek;  mindaddig  a  mi 
Írott  instructiónk  mellől  nem  recedálunk,  ad  ulteriores  trac- 
tatus  dietales  nem  lépünk,  valameddig  beadott  vallási  grava- 
mináinkra  ő  felsége  kegyelmes  resolutiót  nem  ád 


»  * 


*  Diarium  január  22-röl.  U.  o. 

^  Szemere  Naplója,  Nemzeti  Múzeum. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI,       405 

V. 

A  király  újabb  tagadó  válaszára  az  evangélikus  rendek  is  megtagad- 
ják a  további  tárgyalásokban  való  részvételt.  —  A  király  végre  enged ; 
négy  pontba  foglalja  nézetét.  Az  ezek  feletti  tanácskozások  miatt  a 
nádor  dühössé  lesz ;  de  az  evangélikusok  rendületlenül  küzdenek 
Jogaik  mellett.  —  A  kir.  resolutió  ismét  megtagadja  tőlök  <az  evan- 
gélikus rendek*  czimét. 

Jan.  23'án  elébb  az  országházba,  majd  a  nádor  laká- 
sára mentek  a  rendek,  hogy  a  királynak  újabb  leiratát,  melyet 
ismét  az  osztrák  kanczellár  intöbeszéd  kíséretében  adott  át, 
meghallgassák.  A  leirat  most  is  rövid  és  határozottan  tagadó 
tartalmú  volt.  A  király  azzal  fenyegetőzött,  hogy  ha  a  rendek 
a  vallási  vitáktól  el  nem  állanak,  zajgásaikat  mellőzni  fogja 
s  nélkülök  fogja  az  ország  ügyeit  elintézni. 

Némán,  szótalanul,  de  látható  boszankodással  fogadták 
ezt  a  protestáns  rendek.  A  nádor  hozzájok  fordult  e  kér- 
déssel: megértették-e  mindnyájan? 

Senki  sem  felelt 

—  Hát  mért  nem  felelnek  kegyelmetek?  kérdi  boszú- 
«an :  hiszen  a  kocsis  is  válaszol,  ha  azt  kérdik  tőle.  merre 
hajt;  s  kegyelmetek  hallgat? 

—  Majd  a  szokott  illetékes  helyen  fogunk  válaszolni. 
—  mondák  ezek  ~  ha  nyilvánosan  fel  fog  olvastatni  a 
királvi  leirat. 

S  ezzel  csakugyan  megindultak  az  országház  felé,  hol 
a  leirat  felolvasása  után  azt  kívánták,  hogy  az  írásban  adas- 
sék ki  nekik.  Ezen  kérelemmel  egy  küldöttség  ment  a  nádor- 
hoz, a  ki  nem  látta  jónak  e  kívánság  megtagadását,  nehogy 
ez  által  is  új  vitákra  és  így  a  többi  sérelmek  elodázására 
adjon  alkalmat. 

A  protestán.sok  bámulatos  szívóssággal  ragaszkodtak 
azon  álláspontjukhoz,  hogy  mindaddig,  míg  benyújtott  vallási 
sérelmeikre  ö  felségétől  megnyugtató  választ  nem  nyernek, 
tartózkodni  fognak  más  tárgyalásokba  bocsátkozni.  Tudták, 
hogy  a  király  félre  van  vezetve,  hogy  tanácsosai  hamis  érvek- 
kel idegenítik  el  szívét :  azért  a  tények  hamisítatlan  fölterjesz- 


40G  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

tését  és  a  fejedelemnek  czélzatosság  nélküli  értesítését  köve- 
telték. A  nádor  a  klérussal  egyetértve  még  mindig  a  merev 
tagadás  terén  maradt;  sőt,  hogy  a  maga  álláspontjának  szi- 
lárdságát a  protestánsokkal  szemben  kitüntesse,  újra  betil- 
tatta a  pozsonyi  evangélikusoknak  templomépítését.  Ez  olaj 
volt  a  tűzre,  A  kedélyek  még  inkább  fellángoltak,  —  s 
általánosan  el  volt  terjedve  a  hir,  hogy  a  nádor  ily  erő- 
szakosságok által  lázadásra  akarja  ingerelni  az  evangélikuso- 
kat, a  miért  aztán  teljes  joggal  és  hatalommal  lehessen  őket 
egyszerre  elnyomni. 

De  ez  nem  sikerült.  A  protestáns  rendek  bámulatos 
lélekjelenléttel  és  higgadtsággal  védelmezték  ügyöket.  Kerül- 
tek minden  alkalmat  az  összeütközésre,  egyedül  a  törvényt 
tartván  kezökben  —  bíztak  a  jó  ügy  diadalában.  Ez  a  rendit- 
hetlen  bizodalom  nem  is  csalta  meg  őket  A  király  taná- 
csosainak jobbjai  —  bár  óhajtották  a  kath.  vallás  javát  — 
beismerték  az  evangélikusok  kivánságainak  jogosultságát ; 
figyelmeztették  a  királyt  a  lehető  rossz  következményekre; 
figyelmeztették  arra,  hogy  ha  nem  enged,  akkor  a  királyné- 
nak ezen  országgyűlésen  szándékolt  megkoronáztatása  et 
fog  maradni,  mivel  a  protestáns  rendek  utasításaiknál  fogva 
semmiféle  ilyen  tárgy  felvételéhez  nem  nyúlnak,  míg  séreU 
meik  orvoslásáról  törvényileg  nem  intézkedik. 

És  a  király  hajlott  e  figyelmeztető  tanácsokra.  Belátta^ 
hogy  a  klérus  tanácsát  követve,  országát,  népét  és  uralkod6 
családját  a  legnagyobb  bajba  fogja  keverni;  és  hogy  ezt 
kikerülje,  arról  kezdett  tanácskozni  titkos  tanácsosival:  mit 
lehetne  engedni  a  protestánsoknak,  hogy  azok  megnyugo4Ja- 
nak?  Január  végén  abban  történt  a  megállapodás,  hogy 
1.  a  vallás  ügyében  ezen  az  országgyűlésen  oly  törvény 
alkottassék,  mely  szerint  a  bécsi  békekötés  első  czikke  a 
hatodik  feltétel,  az  1608-ki  koronázás  előtti  I.  és  III.  tör- 
vényczikkek,  az  ottan  foglalt  elnevezéssel  együtt  érvényben 
maradjanak;  2.  a  nagyszombati  és  lévai  imaház  építése,  a 
szakolczaiak  temetőjével  együtt  megengedtetik ;  3.  a  városok- 
ban és  falvakban   vizsgálatot   rendel  ő  felsége  és   azután  a 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       407 

tapasztaláshoz  és  igazsághoz  képest  fog  intézkedni;  4.  ö 
felsége  inti  az  összes  rendeket,  hogy  egyenetlenségre  okot 
ne  szolgáltassanak. 

Ezen  négy  pont  közöltetett  bizalmasan  Osztrosith  által 
a  protestánsok   legbefolyásosabb  embereivel.    A  nádor  ekkor 
is  fenyegetésekkel  akart  nyomást  gyakorolni  reájok.    « Ebben 
—  u.  m.  —  csak  egy  punctum  változás  nem  lehet ;  ha  erre 
jreá  nem  mennek,  vége  leszen  a  gyűlésnek,  és  valami  azután 
történik,  magoknak  tul^,jdonítsák.  >  De  ezen  eljárása  által  az 
ellenkező    hatást   idézte  elő  a  már  végelkeseredéshez  jutott 
x'endeknél.   Némelyek   egyszerűen  visszautasítani   kivánták  a 
Icözölt  négy  pontot,  sőt  magát   Osztrosithot  is  megtámadták, 
■miért   vállalta   magára   a   közbenjáró   szerepét.   Mások  csak 
"kibővíteni  szerették  volna  a  négy  pontot ;  jelesül  azzal,  hogy 
betétessék  az   elvett   templomok  visszaadása   és   a   törvény 
áthágóinak    megbüntetése.    Barna    György   és   Szemere    Pál 
pontonkint    kivánták    tárgyalni    az    iratot.    Az    első   pontra 
nézve  kivánták,   hogy  az  elnevezésnél   az  ágostai   és  helvét 
hitvallásüak  megkülönböztetése  világosan  kitétessék.  A  máso- 
dik pontnál  az  imaház  helyett  tétessék  templom  szó,  mivel 
a  bécsi   békekötésben   is   templomokról    van    szó.    A    nagy- 
szombatiaknak és  lévaiaknak  imaház  javítása,  a  .szakolczaiak- 
nak  szabad   vallásgyakorlata  a  temetkezéssel   együtt  enged- 
tassék  meg.  A  harmadik  pontra  nézve  hasonlóképen  kivánták, 
hogy  a  kiküldendő  vizsgáló   bizottság  a  nádor  által,    szokott 
lmodon  —  t.  i.  valláskülönbség  nélkül  mindkét  félből  egyenlő 
^számban  —  alakittassék ;   a  végrehajtás   pedig  az  alispánok 
^s  szolgabirák  által  eszközöltessék.   Az    « engedés*    szó  nem 
Xiasználandó,  mivel  itt  csak  az  engedtetik  meg,  a  mi  a  tör- 
vényen alapul.  Dévényi  még  keményebb  magatartást  kívánt. 
Ha  ezen  ügyek  —  úgymond  —  a  törvényben  vannak,  akkor 
nem    kell   eltérni   a   törvénytől,    hanem    inkább   hozzá    kell 
ragaszkodni   Mire    való  olyan  felett  vitatkozni,  a  mi  világos. 
Hiszen   ezt   maga  a  nádor  is  elismerte,   midőn   igérte,  hogy 
igyekezni  fog  az  ilyen   erőszakolásoknak   elejét  venni.    Csak 
arról  van  szó,  hogy  a  mi  szóval  el  van  ismerve,  az  tényleg 


408  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

is  végrehajtassék  s  erősíttessék  meg  új  törvény  által.  Ne 
bonyolódjunk  többirásba;  ragaszkodjunk  egyhez,  t.  i.  ahhoz, 
mi  a  törvényben  van,  mert  nem  kisebb  erény  a  megszer- 
zett jogot  megtartani,  mint  azt  megszerezni.  Ha  azonbnn  a 
nádor  kivánságunkat  igaztalannak  fogja  találni  s  azt  fogja 
mondani,  hogy  az  nem  a  törvényben  gyökerezik,  akkor 
nincs  mi  felett  vitatkoznunk;  várjuk  be  ő  felsége  elhatáro- 
zását. Mert,  ha  Ő  felségének  uralkodása  kezdetén  semmit 
sem  vívunk  ki,  akkor  soha  többé  nem  remélhetünk  semmit, 
mivel  azután  a  jövő  országgyűléseken  alig  fognak  az  evan- 
gélikus rendek  ily  szép  számban  összegyülekezni.^ 

Lónyay  engesztelő  hangon  szólott.  Ö  eredményt  óhajt 
elérni  e  tanácskozás  által ;  s  ezért  a  nádorhoz,  mint  közben- 
járóhoz kivan  fordulni  s  felkérni  őt,  hogy  megértvén  a 
protestánsok  óhaját,  végre  valahára  vessen  véget  a  viták- 
nak, hogy  a  rendek  más  tárgyakra  mehessenek  át.  A  több- 
ség elfogadta  e  javaslatot  és  néhány  társával  együtt  épen 
Lónyayt  küldöttek  a  nádorhoz,  hogy  a  négy  pont  feletti 
megállapodásokat  közölje  vele. 

A  nádor  kedvetlenül  fogadta  őket.  Rosszalását  fejezte 
ki  a  felett,  hogy  a  bizalmasan  közlött  pontokat  bővíteni  s 
ez  által  ő  felségének  mintegy  előirni  akarják  mit  cseleked- 
jék. Ha  —  úgymond  —  tudta  volna,  hogy  ily  nyakasán 
fogják  magokat  viselni,  soha  sem  közölte  volna  velők  e 
pontokat. 

Midőn  több  napon  át  arra  kérték,  hogy  legyen  közben- 
járó s  tegye  lehetővé  a  módosítások  és  kivánt  bővítések 
elfogadását,  ridegen  és  izgatott  hangon  válaszolá :  ő  már 
megtette  azt,  a  mit  lehetett.  Megfelelt  a  törvénynek.  Ott  az 
irás,  fogadják  el ;  ha  nem  tetszik,  jelentést  tesz  ő  felségének 
és  kívánni  fogja  az  országgyűlés  szétoszlatását.  Ám  lássák 
következményét.  Aztán  mérgesen  kiáltva,  cselszövőknek  és 
árulóknak  nevezte   őket  és  felugorván  helyéről,  lábával  top- 

*  Bártfai  követ  Naplója.  Nemzeti  Múzeum. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       409 

pantott  s  kezével  hadonázott  és  keztvűjét  odvetve,  monda: 
no,  álljon  elő,  a  ki  velem  párviadalt  akar.* 

E  szavak  Dévényinek  szólottak,  a  kiről  azon  nap  esté- 
jén székiben  beszélték,  hogy  a  nádor  el  fogja  fogatni,  mint 
békeháboritót.  De  Dévényi  azt  mondotta:  «még  eddig  nem 
láttam,  hogy  követet  felfüggesztettek  volna,  én  sem  félek 
töle.»  Mások  azonban  annyira  megrettentek  a  nádor  kitöré- 
seitől, hogy  még  a  siker  reményéről  is  le  kezdtek  mondani. 
Minek  küzködjenek  tovább?  Az  erőhatalom  ellen  semmit 
sem  lehet  kivívni ;  ezt  a  küldők  is  be  fogják  ismerni  I  De  a 
követek  nagy  része  még  mindig  utasításra  hivatkozott,  s 
attól  eltérni  nem  akart;  sőt  a  nádor  kitörései  felett  meg- 
botránkozva követelték,  hogy  ez  ügy  vitessék  ő  felsége  elé. 
Lehet-e  a  rendeket  « árulóknak*  czímezni,  mint  azt  a  nádor 
cselekedte?  ök  készek  tüzet,  vizet,  halált  szenvedni,  de  az 
áruló  czimét  el  nem  tűrhetik.  Ám  döntsön  ő  felsége :  lehet-e 
árulókat  tíimi  az  országban,  avagy  épen  az  országgyűlésre 
küldeni ! 

Iszonyú  zajjal  és  ingerültséggel  folyt  e  felett  a  vita, 
midőn  a  főrendek  részéről  jöttek  át  néhányan  a  kedélyek 
lecsillapítására.  A  zaj  meg  is  szűnt,  de  nem  az  elégületlen- 
seg;  mert  a  nádor  és  a  király  ellenséges  indulata  folytono- 
san táplálta  azt.  Még  az  nap  jött  a  hir,  hogy  az  udvarnál 
levő  spanyolok  és  főpapok  azt  tanácsolták  a  királynak,  hogy 
karddal  cserdítsen  az  engedetlen  eretnekek  közé.* 

A  nádor  még  január  31 -én  is  .szokott  nyerseségével 
támadta  meg  őket;  hivatkozott  arra,  mily  sok  templommal 
bimak  a  felvidéken  és  a  véghelyeken,  és  mégis  nyakaskod- 
nak !  ö  a  maga  részéről  eleget  tett  a  törvénynek  s  ép  azért 
elháhlja  magától  a  huzavona  vádját.  « Büntesse  azt  isten  — 
úgymond    —  a  ki   oka   az  országgyűlés   ily   hosszúra  nyú- 

'  Qui  ita  paratus  est  ad  monomachiam.  Orsz.  napló. 

'  Relatio :  hispanos  et  reliquos  Ponti ficios  svasisse  Suae  Mtti 
auf  dass  er  nun  mit  dem  Schwerdt  unter  die  ungehorsamen  Ketzer 
scbiage.  si  werden  ihr  Blut  und  Gut  bei  Ihro  Majestát  lassen.  — 
Bártfai  követ  naplója.  Nemzeti  Múzeum. 


410  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

lásának.  Én  nem  vagyok  oka,  sőt  oly  hű  fia  vagyok  ez 
országnak,  mint  senki  más;  vagy  az  országgyűlést  kell  más 
alkalmasabb  időre  elhalasztani,  vagy  a  protestánsoknak  kell 
engedniök.>  Ezek  azonban  csak  azt  válaszolták,  hogy  nem 
kivannak  igazságtalan  dolgot,  se  nem  forralnak  rosszat;  de 
kívánságuktól  el  nem  állanak. 

« Tehát  végképen  nem  akarnak  más  tárgyalásokhoz 
fogni  ?»  —  kérdé  a  nádor. 

—  Nem,  feleltek  ezek  röviden. 

Ezzel  tíz  óra  tájban  szétoszlottak.  A  következő  napon 
hiába  várták  az  igért  kir.  választ.  A  nádor  a  kanczellárt 
vádolta  a  protestánsok  iránti  gyűlölettel.  Majd  február  2-án 
közbejött  a  gyertyaszentelő  ünnep,  melyen  a  király  is  részt 
vett  a  nyilvános  körmenetben  s  jelen  volt  Lósy  Imrének 
bíbornokká  való  felavatásánál.  Végre  február  3-án  jelentelte 
a  personális,  hogy  ő  felsége  kiadta  végső  határozatát  a 
protestánsok  sérelmeire  s  ennek  meghallgatása  végett  össze- 
hívta a  rendeket  elébb  az  országházba  s  onnét  a  nádor 
lakására.  Ezek  remény  és  félelem  között  nagy  számban 
jelentek  meg  és  csodálkozva  hallották  a  nádor  szemrehányó 
beszédét  és  szemlélték  annak  végeztével  a  lepecsételt  királ\i 
resolutiónak  czimét,  mely  ismét  az  « Evangélikus  rendek* 
elnevezés  megtagadásával  csak  azoknak  szólt,  kik  ő  felségé- 
nek folyamodványt  nyújtottak  be  ily  czimmel:  «Az  evan- 
gélikus rendek  sérelmei*. 

Tartalma  a  Fennebb  említett  négy  pontnak  ismétlésé- 
ből állott  —  aláírva  Ferenczfy  Lőrincz  udv.  titkár  által. 

Az  evangélikus  rendek  azonnal  kikérték  a  leírat  máso- 
latát s  kívánták  annak  felolvastatását.  De  a  personális  ezt 
megtagadta  és  a  római  katholikusok  ott  hagyták  a  termet 
A  protestánsok  ekképen  magokra  hagyatva,  arról  tanácskoztak, 
hogy  mitévők  legyenek  ezen  kir.  leirattal  szemben?  Beszél- 
tek: Barna  György,  Bogády,  Fáncsy,  Zákány,  Zobor,  Nyáry 
Albert  és  Dévényi  István.  Némelyek  csüggedve  engedékeny- 
séget, mások  állhatatosan  küzdve  kitartást  ajánlottak.  A  bárt- 
fai  követ    naplójában    megjegyzi;    hogy   e    tanácskozásban 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       411 

Chernél  György,  az  erdélyi  fejedelem  küldötte,  ki  mindig 
jelen  szokott  lenni  a  küzdelmekben,  hiányzott  és  hogy  Barna 
és  Szemere  Pál,  kik  eleinte  hegyeket  mozgattak,  most  fát 
sem  mozgatnak  többé,  mely  állhatatlanság  felelt  Dévényi 
fejcsóválva  csodálkozását  fejezte  ki.  Abban  állapodtak  meg 
végre,  nehogy  ö  felsége  iránt  engedetleneknek  és  lázadóknak 
tűnjenek  fel.  Isten  nevében  hozzáfognak  ugyan  a  többi  sérel- 
mek összeírásához,  de  elébb  bejelentik  a  nádornak,  ho^'y 
ök  még  egyszer  könyörögni  fognak  ő  felségénél  más  leirat- 
ért, hogy  ekképen  a  küldők  utasításában  nyilatkozó  akarat- 
nak is  elég  tétessék.  De  a  nádor  ezt  is  ellenezte  és  a  nála 
járt  küldöttségnek  azt  válaszolta:  ha  ezerszer  fogtok  is 
folyamodni,  más  leiratot  nem  kaptok.  Elég  sokat  nyertetek. 
A  ti  elődeitek  csak  fegyverrel  tudtak  annyit  kieszkö- 
zölni, mint  ti  most;  ha  ez  nem  tetszik,  adjátok  vissza  a 
király  resolutióját. 


VI. 

A  királyné   megkoronáztatik.  —  A  sérelmi   bizottság   tárgyalásai  köz- 
ben a  protestánsok   új    határozatot   kértek    a    királytól.  —    A  nemesi 
szabadság   feletti  vita.  —  A  kir.    leiratra  szóló  replica.    törvénykezés, 
erőszakoskodás.  —  A  király  bezárja  a  gyűlést. 

A  két  félnek  hosszas  makacssága  után,  a  kölcsönösen 
belefáradt  rendek  végre  valahára  hozzá  fogtak  a  királyné 
megkoronáztatásához  február  14-én. 

De  azalatt  a  sérelmek  összeirására  kiküldött  bizottság 
kebelében  folytak  az  egyes  sérelmek  feletti  viták ;  jelesül :  a 
klérus  bíráskodása  sok  panaszra  adott  alkalmat  Nagy- 
Szombatban,  ügy  mint  más  városokban  is.  A  papság  azt 
az  ügyetlenséget  követte  el,  hogy  külön  tanácskozásban  til- 
takozott az  ellen,  hogy  világiak  tanácskozhassanak  a  papok 
ügye  felett.  Természetes,  hogy  ez  még  inkább  ingerelte  eze- 
ket a  papi  dolgok  szellőztetésére,  nevezetesen  arra,  hogy  a 
régibb  törvényekre  való  hivatkozással  kikeljenek  a  jezsuiták 
ellen,  kik  a  törvények  ellenére  birtokokat  szereztek  az  ország- 


412  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ban  és  a  világi  hatalomtól  is  segíttetve,  ilyra  a  térítés  mun- 
kájához láttak.  A  nádor  és  a  personális  védelmökre  keltek. 
Sem  ezekről,  sem  a  nagyszombati  sérelmekről  templom- 
foglalásokról, kiközösítésekről  nem  akartak  említést  tétetni 
a  sérelmek  között. 

Február  9-én  Nyáry  és  Bogády  több  társaikkal  audien- 
tiát  kértek  ő  felségénél,  új  kérvényt  óhajtván  neki  benyúj- 
tani, melyben,  hangsúlyozásával  annak,  hogy  nem  akarván 
engedetlenek  lenni,  belementek  a  sérelmek  összeírásába, 
arra  kérik  ő  felségét,  hogy  a  protestáns  sérelmek  érdemére, 
jelesül  pedig  a  templomok  visszaadására  vonatkozó  határo- 
zatát kiadni  kegyeskedjék.^ 

Másnap  a  sérelmeket  a  felsőházban  kezdték  tárgyalni. 
Nagy  vita  kerekedett  a  földesurak  jogainál,  a  nemesek  bepere- 
lésénél  és  a  sz.  kir.  városok  szabadságánál.  Még  nagyobb 
lett  a  zaj  az  alsóházban  a  nemesek  szabadságát  illető  pont 
körül ;  és  midőn  ez  ügyben  küldöttség  akart  menni  ő  fel- 
ségéhez, a  klérus  ez  ellen  felszólalt,  mivel  ez  által  az  ő 
tizedjövedelmei  is  érintve  voltak.  A  király  részint  a  nádor, 
részint  Trautmansdorf  udvari  tanácso.sa  által  akart  hatni  a 
rendekre,  hogy  hagyjanak  fel  ezen  kérdéssel,  halászszák  el 
a  jövő  országgyűlésre.  Ö  felségének  sok  a  dolga  más  keresz- 
tény  országaiban  is.  A  tárgy  nagy  jelentőséggel  bir,  tehát 
annak  eldöntése  több  időt  igényel.  A  főrendek  hasonló  nézet- 
nek adtak  kifejezést. 

Mindazáltal  az  országos  rendek  február  26-án  beadták 
kérelmöket  szabadságaik  épségben  tartása  érdekében,  mi 
ellen  a  főrendek  egy  más  iratot  nyújtottak  be  ő  felsőének. 
A  következő  napokon  a  két  ház  közötti  ellentét  kiegyenlí- 
tése képezte  a  tanácskozások  tárgyát.  A  kanczellár  a  király 
nevében  intette  a  rendeket,  hogy  álljanak  el  e  vitától;  de 
bizony  még  márczius  első  napjai  is  ezzel  teltek  el.  A  már- 
ozius  2-ki  gyűlésről  írja  a  napló:    «így   csaknem  re  infect 

^   Supplicatio   Evangelici    Status,   Suae    Mtti  ...   die    9    Febi 
hóra  6  pomeridiana  exhibita.  Acta  Dietalia. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       413 

nemcsak  azt  a  napot  veszténk  el.  de  kevésben  múlt,  hogy 
a  gyűlés  is  el  nem  oszlott.*  *  A  rendek  semmiképen  nem 
akarták  elismerni  a  főrendek  ítéletét  a  nemesi  szabadsá- 
gokra nézve  és  csak  midőn  a  kanczellár  megnyugtatta  őket, 
egyeztek  bele,  hogy  ez  ügy  a  jövő  gyűlésig  elhalasztassék 
és  hogy  most  a  sérelmek  olvastassanak  fel  A  sérelmek  oly 
nagy  tömeget  képeztek,  hogy  olvasásuk  két  órát  vett  igénybe ; 
pedig  a  horvátok  sérelmeit  elhagyták  egészen. 

Márezius  9-én  Ferenczfy  Lőrincz  királyi  titkár  felol- 
vasta a  rendeknek  a  sérelmekre  adott  új  királyi  leiratot. 
A  nádor  szokása  szerint  most  is  szemrehánvásokkal  telt 
intő  beszédet  tartott  a  rendekhez,  hogy  nyugodjanak  meg 
ezen  királyi  leiratban.  De  ezek  a  márezius  10-ki  ülésben 
«sok  veszekedések  után>  azt  határozták,  hogy  ő  felsége 
resolutiója  ellen  «replikálni»  fognak,  mert  abból  sok  maradt 
ki  olyan,  a  mit  a  király  diplomájában  megigért  és  mert  ö 
felségének  ez  az  első  országgyűlése,  tehát  a  personalissal 
szemben  kijelentették,  hogy  <nem  volna  jó  desvetudóba  venni 
azt,  hogy  ne  replikálhasson  az  ország.*  Aztán  példát  is 
akartak  adni  az  utókornak  arra  nézve,  hogy  miképen  telje- 
sítették törvényhozói  kötelességeiket.  Különösen  pedig  a  val- 
lás ügyében  akartak  eleget  tenni  utasításaiknak.  A  personális 
és  a  nádor  most  is  le  akarták  őket  beszélni  e  szándékról, 
de  a  többség  a  replikát  márezius  11-én  csakugyan  benyúj- 
totta ö  felségének. 

Másnap  a  király  összehívta  tanácsosait,  hogy  velők  a 
tenyujtott  replika  felett  tanácskozzék.  Ugyanekkor  Traut- 
mannsdorf  értekezett  az  evangélikus  rendekkel  külön.  Két 
nap  múlva  leérkezett  a  királyi  válasz,  mely  ismét  csak 
általános  kifejezésekben  utasította  vissza  a  protestánsok 
kívánságát  és  egyéb  tárgyakat  is  felölelt. 

A  kanczellár  ezen  leirat  elfogadását  ajánlotta,  mivel 
szerinte  minden  nehézség  eloszlattatott.  De  Szemere  ez  ellen 

'  Rhédey  Lajos-féle  gyűjtemény.  Nemzeti  Múzeum. 


414  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

felszólalt :  Ezen  leirat,  úgymond,  nehézséget  foglal  magában, 
azért  új  tanácskozás  alá  veendő. 

Márczius  15-én  Fáncsv  lakásán  külön  tanácskozás 
folyt  a  felett,  hogy  vájjon  replikáljanak-e  még  ezen  leirat 
ellen,  avagy  pedig  nyugodjanak  bele?  Dévényi.  István 
kiemelte,  hogy  a  vallás  kérdése  még  mindig  függőben  van; 
a  nemesi  szabadalmak  nincsenek  megerősítve ;  ő  felsége  már 
csak  tiz  napi}?  akar  itt  mai^adni,  hogyan  lehet  így  megállani 
a  küldök  előtt?  Üsz  István  azt  kívánta,  hogy  várjanak  jobb 
választ  és  ha  nem  kapnak,  akkor  óvással  oszoljanak  el. 
Chernél  hasonlóképen  abban  a  nézetben  volt,  hogy  mivel 
erőszakkal  a  király  ellenében  semmit  sem  bii*nak  kivívni, 
protestatió  mellett  végeztessék  be  az  ügy.  «Én  —  úgymond 

—  nem  akarom  megsérteni  lelkiismeretemet  és  küldőim  meg- 
bízását ily  körülmények  között,  midőn  látom,  hogy  semmit 
sem  bírunk  kieszközölni,  elég,  ha  őrt  állunk  az  ügy. felett » 
Szemere  más  véleményben  volt.  Már  csak  a  jövő  kedvéért 
is  azt  kívánja,  hogy  még  egyszer  írjanak  fel  ő  felségéhez, 
hátha  jobban  felgondolja  számtalan  kérvényeiket.  Az,  hogy 
ő  felsége  csak  tiz  napig  maradhat  az  országban,  nem  tesz 
semmit;  az  ország  szabad  s  azt  nem  lehet  kényekedve  sze- 
rint korlátok  közé  szorítnia.  Az  új  feliratra  nézve  értekezni 
akar  az  evangélikus  főrendekkel  is,  jelesül  Czoborral  és 
Lónyaival.  Mások  elégnek  tailották  csak  az  elvet  fentartani 
és  a  biztosítékokhoz  ragaszkodni. 

A  nyilvános  ülésben  abban  történt  a  megállapodás, 
hogy  csak  néhány  pontra  nézve  és  csak  szóbeli  replika 
adassék  elő  ö  felségének.  Ezt  a  király  is  méltányolta  s 
Lippay  György  kanozellár  által  márczius  16-án  hasonlóképea 
szóbeli    üzenetet   küldött   a   rendekhez,    melylyel   a   többség 

—  úgy  látszik  —  meg  volt  elégedve. 

A  következő  napokon  a  törvénykönyv  szerkesztéséhez 
fogtak.  A  protestánsok  Reviczkyt  bizták  meg,  hogy  egy,  ö 
felségéhez  benyújtandó  kérvényt  szerkeszszen,  sérelmeik 
érdemleges  elintézése  ügyében.  A  törvén yczikkek  szerkeszté- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       415 

sénél  pedig  panaszt  emeltek  újra  a  jezsuiták  ellen  s  kíván- 
ták, fejeztessék  ki  új  törvényczikk  által,  hogy  azok  tényleg 
ne  bírhassanak  jószágot  a  hazában ;  továbbá,  hogy  a  pap- 
ságnak ne  legyen  oly  nagy  hatalma  a  világi  dolgokban.  De 
ez  ellen  a  klérus  felszólalt  s  azt  kivánta,  erről  ne  legyen 
szó  a  törvénykönyvben,  hanem  valami  más  módon  legyen 
segítve  a  bajon. 

Márczius  2t-én,  kora  hajnalban,  a  protestáns  rendek 
külön  összejövetelt  tartottak  a  vallás  kérdésében.  Meghall- 
gatták a  királynak  beadandó  kérvény  szövegét,  melyhez 
csatolták  a  lévai  kapitány  azon  levelének  tartalmát,  melyet 
az  a  megyék  követeinek  irt,  mely  szerint  t.  i.  az  még  a 
király  parancsa  után  sem  engedi  meg  az  evangélikusoknak, 
hogy  templomjokat  felépítsék,  mivel  —  úgymond  —  erre 
nincs  ő  felsége  által  szentesített  törvény,  a  királyi  parancsot 
pedig  csak  a  titkár  Ferenczfy  irta.  Továbbá  felszólaltak  az 
illetéktelen  egyházi  adózás  ellen  is,  azon  reménynek  adván 
kifi^ezést,  hogy  ő  felsége  a  vallás  kérdését  szerencsésen 
fogja  megoldani. 

Másnap  felolvastatott  a  szerkesztett  törvények  szövege, 

melyre  némelyek   észrevételeket  tettek  és  miután  a  városok 

követeinek   jogai    felett    egy    kemény    összeütközés    történt 

Volna,   átvitték   a   törvényjavaslatot,    hozzájárulás   végett,   a 

főrendekhez. 

Márczius  25-én   még  egyszer   felszólaltak  a  protestán- 
^3ok.  kérvén  a  personálist  hogy  ö  felségénél   eszközölje  ki  a 
iérvénvökre   adandó   kedvező    kii'álvi   választ.    De    az   nem 
vállalkozott   reá.    <Ha    akarjátok,  —  úgymond    —    tegyétek 
meg  magatokat,   én   nem  teszem.  >    Nem  is  tette   meg  —  s 
ekkép  a  törvényczikkek  a  főrendek  részéről  is  elfogadtatván, 
benyujtattak  ő  felségének  szentesítés  végett  és  pedig  —  mint 
a  napló  mondja  —  igen  malo  exemplo,   minek  előtte  bead- 
ták volna  ő  felségének  az  articulusokat,  ad  calamum  diktál- 
ták azokat  az  egyik   párból,    a  másik  párt   pedig  ő  felségé- 
nek küldöttek  be.' 

'  RhédaV'féle  napló  a  Nemzeti  Múzeumban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       417 

jonnan  is  azt  üzente  a  rendeknek,  hogy  ragaszkodik  elébbi 
határozásához.  Midőn  a  nádor  márczius  26-ára  arra  hivta 

el   a  rendeket,   hogy  a  kebelökböl   eltávozó   király   bucsú- 
idvözletére    siessenek:   a   protestánsok   még    akkor   is   azt 
iáltották:  hát  a  vallás  kérdése  hol  maradt?  Mit  határozott 
^rre   nézve  ö  felsége?   Mit   mondjunk   otthon   küldőinknek? 

A  kanczellár  átadta  nekik  a  király  végleges  határozatát ;  — 

s  ezzel  vége  lett  a  gyűlésnek.  A  király  még  az  nap  délután 

két  órakor  Bécsbe  utazott 

A  törvénykönyv  első  czikkelyében  a  királyi  hitlevél  s  annak 

a  vallásról  szóló  7-dik  pontja   is,  szóról  szóra  beiktattatott 

Az  erdélyi  országgyűlések. 

1638—1642. 

I. 

Az  16í^ki  fehérvári  tavaszi   országgyfllésen   az  unitáriusok  és  judai- 
zálók.  .—  Rávius  és  Beké  pártja.  —  A  kolozsvári  unitáriusok  és  refor- 
mátusok egyessége. 

Rákóczynak  uralkodása  kezdetén  sok  bája  volt  nem> 
csak  Bethlen  Istvánnal,  hanem  Székely  Mózessel  is.  Ezek  a 
fejedelmi  székből  akarták  őt  leszorítani.  A  míg  e  baj  fenye- 
gette, addig  nem  igen  volt  ideje  a  vallási  viszonyok  rende- 
zéséről gondoskodni.  Mint  láttuk,  az  eddigi  országgyűléseken 
hozott  vallásügyi  articulusok,  kivéve  a  zsidókra  vonatkozó 
1636 :  1.  t-czikket,  nem  igen  birlak  elvi  jelentőséggel.  Most 
Rákóczy,  a  buzgó  református,  erre  is  kiterjeszté  figyelmét 
és  pedig  valószinQleg  azon  rendek  kétes  magaviselete  által 
indíttatva,  a  kik  az  unitárius  vallású  Székely  Mózes  fejedelmi 
jelöltségét  előmozdítani  akarták.  Az  unitárius  vallás,  mint 
láttuk,  a  négy  recepta  religió  közé  tartozott.  Törvénysértés 
nélkül  azt  egyenesen  megtámadni,  avagy  csak  megszorítani 
is  lehetetlen  volt  De  ürügyet  mindig  lehetett  találni  arra, 
hogy  a  Dávid  Ferencz  utódai,  «a  zsidózók  felé  hajló »  uni- 
táriusok ellen  fellépni  lehessen. 

Tu(yuk,  hogy  1618  és  1622-ben  kemény  rendszabályok 

ZsiÜDSsky  :  Magyar  országgyűlések.  ^7 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       419 

agyarul  nem  tudó  Rávius  Szőrös  Mátyás,  a  kolozsvári  szász 
nitáriusok  papja  állott,  a  ki  a  lengyel  unitáriusokkal  szö- 
étkezve  támadást  intézett  Beké  ellen.  ^ 

Ily  körülmények  között  Rákóczy  meghagyta  Beké  Dániel 
üspöknek,  hogy  zsinatot  bíván  össze,  állapítsa  meg  az  uni- 
^^árius  hitczikkelyeket  és  azokat  nyilgtsa  be  az  országgyűlés- 
nek. Beké  összehívta  lelkésztársait  Tordára,  majd  Kolozs- 
várra és  azokkal  való  tanácskozás  után  a  következő  hitvallás 
benyújtása  által  felelt  meg  a  felhivásnak: 

« Hiszünk  a  Jézus  Krisztusban,  mi  urunkban,  a  ki  által 
vannak  mindenek ;  —  a  magasságbeli  isten  fiában^  a  ki  által 
az  utóbbi  időben  isten  szólott,  a  kit  úrrá  és  Krisztussá  tett, 
és  a  kit  mindeneknek  örökösévé,  az  ecclesia  fejévé,  közben- 
járóvá, élők  és  holtak  királyává  és  birájává  tett. 

Ez  istennek  fiát  sem  láthatlannak,  sem  halhatatlannak, 
sem  mindenek  felett  való  istennek,  sem  a  kitől  mindenek 
lettek,  vagy  magától  való  istennek  nem  mondjuk  soha,  ha- 
nem istentől  való  istennek,  világosságtól  való  világosságnak, 
igaz  istentől  való  igaz  istennek,  a  bölcs  istentől  való  bölcs- 
nek, halhatatlantól  való  halhatatlannak,  és  hogy  ezek  adattak 
az  isten  fiának,  amaz  embernek,  a  ki  fogantatott  sz.  lélek- 
től és  született  szűz  Máriától,  mert  mindezeket  ő  neki  az 
Atya  adta. 

Elzeket  pedig  vallásunk  szerint  mondjuk,  hogy  világos- 
ban megérthesse  minden,  hogy  a  Krisztus  mindeneket  az 
Atyától  vett  és  magától  semmije  nincsen. 

Valljuk,  hogy  a  Jézus  Krisztus  istennek  amaz  egy  fia, 
kiről  gyakorta  az  isten  tanúbizonyságot  tett  és  a  kit  régen 
az  asszony  magvából  Ábrahámnak  megigért,  annak  utána  a 
patriarcháknak    az    Ábrahámnak    magvából,    annak    utána 

*  Szőrös  Mátyás  pap,  az  öccse  Szőrös  András,  Kerekes  Péter, 
Uzdi  Tamás.  Rozbiczky  Pál,  Szentgyörgyi  István  diák  új  sectát  indíta- 
nak, az  mely  miatt  Kolozsvárott  és  az  Székelyföldön  illetlen  dolog 
következek,  az  mint  az  embereket  az  Krisztus  felől  examinálták,  az 
ki  soha  nem  volt.  az  kik  ennekelőUe  unitáriusok  valának  és  aztán 
jneghasonlottak.  Segesvári  Krónika.  215.  1. 

27* 


420  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Dávidnak  magvából,  és  a  kiről  egyedül  és  nem  másról 
jövendöltek  minden  próféták,  kiváltképen  Mózes,  mondván: 
Prófétát  támaszt  tinektek  az  isten  a  ti  atyátok  fiai  közül, 
hozzám  hasonlót.  Ugyanazon  látható  Jézus  Krisztust  mond- 
juk, hogy  az  Atya  istennek  egyetlen  egy  szülött  fia  és  min- 
den teremtett  lények  és  holtak  között  elsőszülött,  a  kin  kívül 
más  nincsen;  és  a  ki  a  világnak  végezeti  után  az  Atyának 
alája  vettetik.  Ugyanazt  istennek  is  valljuk  lenni,  a  hol 
kiváltképen  az  ő  istensége  a  megszentelő  lélek  által  és  az 
elvett  hatalom  által  világosan  megmutattatik.  A  kit  tisztelünk 
és  segítségre  h ivünk,  az  Atya  után,  az  ő  parancsolatja 
szerint  és  az  apostoloktól  élőnkbe  irt  regula  szerint,  a  kik 
őtet  segítségre  hittak,  nem  úgy  mint  magapságbeli  egy  istent^ 
hanem  úgy  mint  annak  fiát,  mi  közbenjárónkat,  Urunkat^ 
Messiásunkat  és  megváltónkat. 

Valljuk  azért,  hogy  mi  nem  akarunk  egyebet  tudni 
semmit,  hanem  a  Jézus  Krisztust,  azt,  a  ki  megfeszíttetett, 
a  ki  állandó  isten  mindörökké!* 

Ezen  hitvallás,  melynek  minden  egyes  tétele  a  szent- 
irás  idevonatkozó  helyeivel  van  támogatva,  átadatott  ugyan 
az  országgyűlésnek,  de  nem  tárgyaltatott.  Annak  elől^es 
megvitatására,  hogy  e  hitvallás  megegyezik-e  azon  elvekkel, 
melyeket  az  1579-ki  országgyűlés  az  unitárius  vallás  alap- 
elve gyanánt  elfogadott,  a  bevett  vallások  tagjaiból  álló 
nagy  bizottságot  —  minden  hitfelekezetből  17  tagot  —  kül- 
döttek ki,  azon  utasítással,  hogy  aztán  nézetüket  a  julios 
hó  1-jére  Deésre  összehívandó   országgyűlésen    előadhassák. 

Az  erre  vonatkozó  I.  Articulus  így  hangzott: 

Az  Judaizánsok  ad  diem  1.  Julii  Deésre  evocáltassanak 
és  ott  finaliter  dolgok  decidáltassék,  végeztetik. 

Az  mint  azért  Nagyságod  kegyelmes  Urunk,  intimálja 
közinkbe  küldött  propositiójában,  hogy  mi  is  országul  meg- 
tekintvén az  Úristennek  reánk  való  gondviselését,  mi  tőlünk 
is  megkívántatnék,  Istenünkhöz  való  háladatosságunknak  meg- 
mutatása, mely  úgy  lehetne  meg,  ha  az  ő  Felsége  isteni 
tiszteletit,    dicsőségét   promoveáljuk    és    azoknak    káromlóit 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       421 

-■neggátoüuk,   melyre   minden   keresztyén   ember  ugyan  kö- 
-teles  is. 

Ügy   vagyon   azért   kegyelmes  Urunk,   hogy  az  Judai- 
zánsok  ellen  elegendő  articulusink  extálnak,   mind  in  Annis 
1622  és  1635,  melyeket  most  is  minden  részeiben  az  Nagy- 
ságod  kegyelmes   tetszéséből  helybenhagyunk;   excepto  eo: 
bogy  az   kik  az  1635  esztendőbéli  Articulusnak  continentiái- 
ban  praefigált  terminusig  nem  convertáltanak  volna,   azokat 
az  Nagyságod  directora  nem  várván  Diaetát  vagy  Terminust, 
Deésen  az  mely  conventus  lészen,    príma  die   Julii   Anni 
praesentis  az   unitaria   religión   levő   atyánkfiai  között  való 
-controversiónak,  az  három  recepta  religiókból  bizonyos  dele- 
gátus személyek  előtt  való  eligazítására,  arra  az  terminusra 
^vocáltassa   az   Judaizánsokat,   és   addig   director   uram   is 
inquiráltasson,  s  az  evocatusok  is  pro  sui  defensione,  inqui- 
ráltassanak,  s  oly  készen  legyenek  utrinque,  hogy  ott  fínaliter 
decidáltassék  dolgok,  az  1618.  esztendőbeli  Articulusban  spe- 
cificált  mód  szerént,  juxta  contenta  Decreti.^ 

Ezúttal  még  csak  a  kolozsvári  unitárius  tanács  ügye 
intéztetett  el. 

Ugyanis  az  unitáriusoknak  iőfészke  Kolozsvár  volt. 
£  városnak  mind  belső,  mind  külső  tanácsa  csupa  unitáriu- 
sokból állott.  Ebből  a  reformátusokkal  sok  összeütközés  szár- 
mazott. Rákóczy  ezen  fehérvári  országgyűlésen  akarta  kimon- 
datni, hogy  a  város  közigazgatásában  <az  orthodox  religión 
lévő  atyafiak*,  t.  i.  a  reformátusok  is  részt  vegyenek.  De  a 
város  tanácsa  megelőzte  az  országgyűlés  határozatát.  A  feije- 
deiemmel  előlegesen  megegyezvén,  kész  fogalmazványban  a 
következő  pontokba  foglalt  egyezséget  jelentették  be  a  ren- 
deknek : 

Nos  Stephanus  Rozas  primarius,  Caspar  Zeöcz  (Szűcs) 

^  Articuli  Dominorum  Regnicolarum  trium  Nationum  Regni 
Traosylvaniae  el  Partium  Hungáriáé  eidem  annexarum,  in  Generalibus 
eorum  Comitiis,  in  Civitate  Álba  Júlia  ad  diem  28.  mensis  Apr.  1638. 
indictis,  celebratis  Condusi.  —  Veszély,  i.  m.  265.  1. 


422  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

regius  Judex,  ceterique  Cives  et  senatores,  ac  universitas 
Incolarura  et  Inhabitatórum  civitalis  Colosvár,  receptam  uni- 
tariam  Religionem  profitentium  etc.  Memóriáé  commendamus 
tenoré  praesentium  significantes,  quibus  expedit  universis: 
Hogy  mivel  az  elmúlt  esztendőkben,  a  mi  kegyelmes  urunk- 
nak, a  méltóságos  tekintetes  és  nagyságos  Rákóczy  György 
urunknak,  isten  kegyelmességéböl  Erdélyország  fejedelmének^ 
Magyarország  részei  urának  és  székelyek  ispánjának  ö  ni^- 
ságának  etc.  értésére  lévén,  hogy  városunknak  elei,  isten  után 
gubernálói,  úgy  mint  a  polgári  társaság  a  centum  páterek 
között  az  orthodoxa  religión  levő  atyánkfiai  közOl,  mind  als6- 
és  felső  tanácsban  nem  volnának,  noha  ő  nagysága  minket 
tanácsul  requiráltatván,  intett  kegyelmesen,  hogy  az  ország- 
nak unióját  is  szemünk  előtt  viselvén,  az  orthodoxus  atyánk- 
fiai közül  is  bizonyos  személyeket  vennénk  nemcsak  a  felső, 
hanem  az  alsó  tanácsban  is:  mindazáltal  mi  arra,  úgy  és 
oly  állapottal,  a  mint  ő  nagysága  akkor  tőlünk  kivánta,  nem 
mehetvén,  és  ő  nagysága  látván  közöttünk  a  religió  végeU 
való  egyenetlenséget  és  gyűlölséget  és  azt  akarván  atyaiképen 
szép  egyességre  hozni  közöttünk,  e  mostani  generális  gyű- 
lésben, melyet  ad  vigesimum  tertium  diem  Április  proroul- 
gáltatott  volt  ő  nagysága  országának,  propositióiban  a  sta- 
tusok eleibe  támasztotta  volt  ez  dolgot  is,  kévánván  ennek 
igazítását  a  statusoknak  deliberatiójok  után  articulusban  való 
irás  által  jó  helyben  állatni.  De  mi  inkább  akarván  ő  nagy- 
sága kegyelmességéhez  ragaszkodnunk,  mint  sem  az  ország- 
nak ebben  való  deliberatiójához  támaszkodnunk,  5  nagy- 
ságát becsületes  atyánkfiai  által  alázatos  könyörgésünkkel 
megtalván  és  ez  dolgot  azok  által  tractálván,  végre  az  alább 
megirt,  örökké  megmaradandó  articulusokra  mentünk  és 
léptünk. 

Először.  A  mely  articulusokat  a  mi  kegyelmes  urunk- 
kal ő  nagyságával  végeztünk,  mindazokat  minden  részeiben 
nem  különben  tartjuk  és  observáljuk,  mint  több  szt  kirá- 
lyoktól és  fejedelmektől  confirmáltatott  uniónkat. 

Másodszor.   Négy  esztendő  alatt  huszonöt  orthodoxa 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       428 

íligión  levő  embereket  beveszünk   a   száz   emberek  közibe, 
S7agy  azt  cselekesszük,  hogy  a  míg  az  huszonöt  orthodoxa 
-  Teligíón   levő   atyánkfiainak   számok    be   nem    teljesedik,    a 
magunk  recepta  unitaria  religiónkon  való  embereket  a  száz 
emberek  közé  be  nem  veszünk,  s  az  huszonöt  számból  álló 
orthodoxa   religión   valók   megmaradván   mindenkor  in  per- 
petuum,  a  száz  ember  között  a  többi  álljon   a  mi  unitaria 
recepta  religiónkból,  úgy  mint  hetvenöt  személy. 

Harmadszor.  Mindenkor  az  alsó  tanácsban,  úgy  mint 
&  polgári  tisztre   három  orthodoxa   religión   levő  atyánkfiait 
beválasztjuk.  De  mostan  egy  elsőben  ilyen  móddal,  hogy  az 
jöveDdő  karácsonban    Filstich  Lőrinczet  polgárrá  választjuk. 
Ezerhatszáz  harminczkilencz  esztendőben,  ha  azt  éri,  Váradi 
Miklóst;    ha    ő    meghalna,   mást  az  orthodoxa  religión  lévő 
atyánkfiainak  az  elei  közül.  Ezerhatszáznegyven  esztendőben 
meg  harmadikat.  Annak  utána  pedig  e  rendtartást  úgy  con- 
tinuáljuk,  hogy  ha  ki  a  három  közül  meghalna,  avagy  ha  a 
felső  tanácsban  vitetnék  is,  de  seccesivis  semper  temporibus 
az  alsó  tanácsban  a  polgárok  között,   ex   praeeipuis,  három 
orthodoxa  religión  levő  atyánkfiait  tartunk  continue  in  per- 
pertuum  mindenkor  úgy,  hogy  a  felső  tanácsban  levő  huszonöt 
orthodoxus   az   alsó  tanácsban  való  három  orthodoxus  sze- 
mélyekkel együtt  huszonnyolcz  személyekből  állók  legyenek. 
Negyedszer.    Az   orthodoxa    religión    való    atyánkfiai 
közül   is   a   biró választást    ennek  utána   megengedjük  és  in 
perpetuum  usurpáljuk.  Ilyen  móddal  mindazáltal,  hogy  a  mint 
városunknak  régi  ususa  szerint  senki  ennek  előtte  is  a  biró- 
ságnak  tisztire  nem  juthatott,  hanem  ha  egyéb  tisztektől  üres 
volt  is,    de    a   sáfárságnak   és   adószedésnek    tisztin  elsőben 
által   kellett   menni,   mivel   a  két   tisztviselés  által  tudhatja 
meg  városunkban  levő  minden  rendbeli  embereknek  sorsokat, 
áUapotjokat   s   a   városnak  minden  teherviselését.   így  azért 
ezután  is  ez  observáltatván,  az  orthodoxa  religión  levő  atyánk- 
fiai is  elsőben  a  két  tisztnek   viselésén   általmenvén,   annak 
utána   istentől   s   az   embereknek   commune   suíTragiumából 
választassanak.  £s  annak  utána  azon  módot  minden  negyedik 


424  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

esztendőben  az  orthodoxus  atyánkfiai  közül  való  biróválasz- 
lásban  fogyatkozás  nélkül  megtartjuk  és  continuáljuk.  Ezt  a 
módot  és  rendtartást  pedig  nem  a  tisztviseléstől  való  elide- 
genítéstől való  elidegenítésre  s  orthodoxa  religión  levők  gya- 
lázatjára  cselekeszszük,  hanem  ab  antiqua  mindenkor  e  mód 
tartatott  meg  közöltünk. 

Ötödször.  Városunkban  az  orthodoxa  religión  levő 
atyánkfiai  templomikhoz,  scholajokhoz  és  annak  proventusi- 
hoz  és  ezek  gondviseléséhez  semmi  nemű  közünket  nem 
moncyuk  s  nem  tartjuk.  Az  orthodoxus  praedikatorok  és 
kántorok  s  mesterek  házait  szabadságban  tartjuk,  adót  raj- 
tok nem  veszünk,  sem  más  teherviselésre  azokat  nem  kény- 
szerítjük. Ez  mindazáltal  az  ott  lakó,  mind  a  két  ecclesiá- 
ban  szolgáló  személyekről  értetvén. 

Hatodszor.  Az  ország  közönséges  uniója  ellen  semmi 
úton  módon  és  szin  alatt  az  orthodoxa  religiónak  s  azon 
lévő  atyánkfiainak  oppressiójokra  nem  igyekezünk,  s  sze- 
mélyek ellen  religiónkra  nézve  gyűlölséget,  haragot,  boszú- 
állást  nem  viselünk,  kárt  nékiek  nem  teszünk;  ha  pedig  ez 
ideig  a  religió  miatt  valami  idegenség  lőtt  volna  is  közöttünk, 
azt  utrinque  egymás  között  in  perpetuum  sopiáljuk.  Hasonló- 
képen az  orthodoxa  religión  lévő  minden  rendbeli  atyánkfiai 
is  mindezeket  nekünk  praestálják,  az  országnak  közönséges 
uniója  és  mostani  végzésünk  szerint,  ha  az  unióban  spéci- 
ficált  poenát  el  akarják  távoztatni.  Mindezeknek  pedig  a 
feljül  megirt  articulusoknak  minden  részeiben,  czikkelyiben 
fogyatkozás  nélkül  való  megállására  és  épen  való  beteljesí- 
tésére kötelezzük  mi  magunkat  és  successorinkat  keresztyéni 
hitünk  alatt,  et  sub  ammissione  omnium  libertatum  et 
immunitatum  nostrarum  ő  nagyságának,  a  mi  kegyelmes 
urunknak  s  legitimus  successorinak,  ez  országnak  válasz- 
tandó fejedelminek  és  a  megirt  orthodoxa  religión  levő 
atyánkfiainak  s  a  következendő  minden  posteritásoknak  in 
perpetuum.  Sőt  ezeknek  megállásáról  in  authentico  etiam 
loco,  a  hol  ő  nagysága  akaija,  készek  vagyunk  ő  nagyságát 
és  successorit  ezen  poena  alatt  assecurábiL  Mely  dolognak 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      425 

bxzonyságára  adtuk  ez   mi  subscríbált,  városunk  pecsétével 
CKi^cgerősített  obligatoria  és  re  versalis  levelünket.^ 

Az  e  gyűlésen  hozott  törvények   VII.   articulusa  így 
^  hangzik: 

Értjük  kegyelmes  Urunk  azt  is.   hogy  az  egyházi  sze^ 
^^^c:iélyeknek  is  kevés  injuriájok  volna,    némely  nemes  ember 
tyánkfiaitól;  hogy  azért  az  egyházrendeknek  is  bántódások 
panaszok  megszűnjék,  az  országnak  az  egyházi  rendekről 
parochiákról  irott  articulusi  hogy  illibate  és  intacte  meg- 
^tartassanak:   végeztük,   hogy   mind  az   egyházi  rend,   mind 
^S>^g    SLZ    nemes    ember    atyánkfiai  tartsák  ahoz    utrinque 
jnagokat. 


II. 

A  deési  országgyűlés  1638.  júl.  1-én.  —  Az   unitárius  hitvallás  feletti 
vita.  —  Az  egyezség  szövege.  —  A  szombatosok  elitéltetése. 

Az  unitáriusok  és  judaizálók  ügyének  rendezése,  mint 
láttuk,  a  deési  országgyűlésre  halasztatott  el.  Ez  1638.  júl. 
elsejére  volt  összehiva.  Voltaképen  nem  is  volt  ez  ország- 
gyűlés, hanem  inkább  egyházi  convent ;  de  a  mely  ország- 
gyűlési tagokból  állott  és  fejedelem  által  hivatott  össze. 

Beké  Dániel  unitárius  püspök  és  társai,  továbbá  Rávius 
Mátyás  kolozsvári  szász  unitárius  lelkész  és  társai,  és  a  feje- 
delem által  kiküldött  bizalmi  férfíak  tárgyalás  alá  vették  az 
unitárius  hitvallást.  Felkeresték  a  János  Zsigmond  fejedelem 
korában  összeállított  és  az  országgyűlésnek  benyújtott  uni- 
tárius hitvallásokat,  hogy  azok  alapján  határozzák  meg, 
melyik  az  igazi  unitárius  hitvallás  és  mi  az,  a  mi  abban  a 

'  Dátum  in  Civitata  Álba  Júlia,  instanté  Generáli  Dorainonun 
Regnicolarum  tríum  nationum  Transylvaniensium,  et  partium  Hun- 
gáriáé eidem  annexarum  Congregatione,  die  decimo  mensis  Mhjí.  Anno 
1638.  Mich.  8amarj<Hj  Casp.  Beyisi,  Sleph.  Bácsi,  And.  Hcíemtanj 
MicL  Nffirö,  Casp.  Kovdes,  G.  Nickel  Ker.  Magvető.  IX.  k.  152—165. 1. 

'  Teutsch.  i.  m.  113  1. 


426  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

zsidósághoz  vezet.  Tudjuk,  hogy  maga  Dávid  Ferencz  is^ 
1579-ben  azért  lett  elitélve,  mert  lyítónak  tartották,  mert  «az^ 
ő  agyától  koholt  tudományt  követvén,  elhagyta  az  ecclesia« 
egységét.*  Most  is  az  a  vád  emeltetett,  hogy  a  zsidózók  ^m 
bevett  unitárius  vallás  czége  alatt  terjednek  és  veszélyezteti^ 
az  unitárius  vallás  tekintélyét.  Azt  kellett  tehát  tisztába  hoznÍ4i 
kik  a  zsidózók  és  kik  az  igazi  unitáriusok.'  A  főkülömbsé^ 
a  két  árnyalat  között  az  volt,  hogy  a  zsidózók  egyáltalába:::::;; 
nem  imádták  Krisztust,  annak  segítségét  imáikban  nem  kér^, 
ték.  míg  az  unitáriusok  Krisztus  istenségét  elismervén,  a.^ 
<invocálták  és  adorálták». 

Az  előlegesen  összejött  unitárius  lelkészek  az  1578'baii 
János  Zsigmond  alatt  elfogadott  hitvallást  vették  alapul, 
mely  szerint  hiszik  és  vallják,  hogy  a  Názáreti  Jézus  isten- 
nek egyszülött  fia.  a  ki  a  szentírás  értelmében  istennek 
nevezendő : 

1.  mert  a  sz.  lélektől  fogantatott; 

2.  mert  a  szent  lélek  által  felkenetett  és  mérték  nélküli 
lelket  nyert; 

3.  azon  hatalom  és  dicsőség  miatt,  melyet  az  Atya 
adott  neki  az  égben  és  a  földön; 

4.  mert  az  Atya  isten  az  idők  teljességében  adta  őt 
nekünk,  hogy  általa  üdvözöljünk  és  az  örök  élet  örökségét 
elnyerjük. 

Ezen  Jézus  Krisztust  hisszük  tisztelendőnek  és  imádan- 
dónak,  mivel  az  Atya  mindeneket  adott  a  fiúnak  és  meg- 
hagyta, hogy  azt  hallgassuk,  benne  higyjünk,  őt  tisztesük  és 


'  Rákóczy  Gy.  fejedelem  1638.  jún  HO*kán  kelt  levelében  iija 
Tolnay  István  sárospataki  lelkésznek  :  <Ezen  az  terminuson  de  vera 
religione  unitarii,  sint  ne.  vei  non,  nem  lészen  semmi  dispntatio, 
hanem  csak  azt  keressük  ki,  kicsodák  azok  a  szombatosok^  kik  az 
recepta  unitaria  religióról  exorbitáltanak  az  Judaizmusra,  mert  csak 
azok  a  recepta  unitáriusok,  kik  az  úr  az  Jézus  Krisztust  invocáJjAk, 
adoralják  mint  istent ;  de  atyjától  adásra  nézve  1679  az  mint  Dávid 
Ferenczet  condemnálták  volt,  azok  mind  megvannak  nékQnk,  s  csak 
arra  az  rámára  fogják  most  vonni  őket  Ker.  Magvető  IX.  köt  156.  L 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  TALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        427 

adjuk;  a  tudomány  és  bölcseség  minden  kincsét  benne 
lyezi  el,  hogy  az  ö  teljességéből  mi  is  kapjunk,  hogy  tisz- 
Ivén  a  Fiút,  tiszteljük  az  Atyát,  és  hivén  a  Fiúban,  higy- 
az  Atyában  is,  mivel  az  Atya  a  fiúban  tiszteltetik. 
Valljuk,  hogy  Jézus  ama  valódi  Messiás,  míg  a  földön 
olt,  közölte  és  most  is  közli  lelki  javait  a  hivőkkel  az  ige 
a  lélek  által,  azért  segítségül  hivandó ;  az  Atyaisten  által 
índen  javak  azért  helyeztettek  el  benne,  hogy  azokat  tőle 
éljük  és  reméljük.  Innét  van,  hogy  midőn  a  földön  meg- 
jelent, sokan  folyamodtak  hozzá  mondván:  Dávidnak  fia 
Jézus,  könyörülj  rajtunk;  Uram  Jézus  fogadd  el  lelkemet. 
Nem  azért,  hogy  az  atyaistent,  a  kitől  mindenek  vannak, 
hivassák,  nem  is  oly  formán,  mint  a  hogy  az  Atyát  hívjuk, 
mikor  mondjuk:  Mi  atyánk  stb.,  hanem  azon  oknál  fogva, 
hogy  abban,  a  mit  az  atyaisten  nekie  adott,  biztosak  legyünk 
Krisztus  bő  ajándékiről,  azon  Ígérete  szerint:  A  mit  az  én 
nevemben  kérni  fogtok,  megadatik  nektek.  Adok  nektek  böl- 
cseséget;  örök  életet  adok  nekik. 

Állítjuk  a  szentirással,  hogy  Jézus  ama  Krisztus,  ki 
mondatik  a  mi  fejünknek,  most  is  az  egyház  királya  s  szel- 
leme által  kormányozza  az  ő  hiveit  s  uralkodik  az  elevenek 
és  holtak  felett.  Mert  az  atya  azért  adta  nekünk  Krisztust, 
hogy  a  hivőket  vezesse  és  nekik  örök  életet  adjon,  s  az  ég 
alatt  egyedül  ő  legyen,  a  kinek  nevében  üdvözülnünk  kell. 
S  ámbár  I.  Kor.  15-ben  mondatik,  hogy  akkor  lesz  vége, 
mikor  a  Fiú  átadja  az  uralmat  az  Atyának  s  mikor  min- 
denek alája  lesznek  vetve,  ebből  még  nem  az  következik, 
hogy  a  Krisztus  most  nem  király,  mert  az  is  mondatik, 
hogy  addig  kell  uralkodnia,  míg  mindenek  alája  vettetnek. » 
Július  3-kán  volt  az  első  érdemleges  ülés,  melyen  Haller 
István  elnökölt.  Minthogy  a  fejedelem  azt  kivánta,  hogy  elébb 
az  unitáriusok  versengése  tárgyaltassék  és  csak  azután  a 
a  zsidózók  ügye,  Haller  felhívta  az  unitárius  két  félt,  hogy 
szabad  vitatkozás  útján  mutassák  meg  igazaikat.  Rávius 
Mátyás  volt  a  vádló  s  így  övé  volt  az  első  szó.  Utána 
jrögtŐQ  a  .vádlott  fél,  Beké  Dániel  püspök  nyilatkozott.  Mind- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL      429 

« 

^  jelenvoltak   mégis   azon  törekedtek,   hogy   a   két   fél  hit- 
"hallását  egyeztessék  ki.   Az  eredményt   hátráltatta   a  sértett 
^Bekének   nyakassága,   a   miért  júl.  7-kén  a  fejedelem  meg- 
dorgálta s  ezzel  engedékenységre  birta.  Ugy  jött  létre  a  követ- 
kező «conplanatio» : 

<  Az  miképpen  Dávid  Ferencz  condemnálása  után  Deme- 
trius  Hunyadi  püspöknek  idejében  az  unitaria  religion  levő 
miniszterek  ezen  megegyeztek,  hogy  az  Úr  Jézus  Krisztusnak, 
az  atya  istentől  adatott  istenségét  vallani,  igaz  istennek  hir- 
detni kell  és  imádni  és  segítségül  híni,  segítséget  tőle  kérni, 
ez  ellen  pedig  senki,  se  titkon,  se  nyilván  ne  tanítson,  se  ne 
szóljon,  sőt  a  szerint  tanítson,  prédikáljon  és  énekeljen,  Jézus 
Krisztust  pedig  isteni  tisztelettel  imácyák  és  directe  segítségül 
hívják,  úgy  mint  kinek  hatalma  vagyon  üdvözíteni  és  el  is 
kárhoztatni  az  embereket.  Ez  pedig  az  ecclesiastica  discip- 
linának  harmadik  articulásának  «de  oificio  ministrorum» 
világosb  declarátiójára  az  ecclesiastica  disciplinában  verbotenus 
beirattassék,  kinek  beírását  nem  diíTicultálhatják,  mert  in  loco 
poblico  mind  a  püspök  mellette  levő  miniszterekkel  s  mind 
pedig  az  unitaria  recepta  religion  levő  főemberek  sponte 
megvallottak.  Az,  mit  azért  ilyen  publice  vallottak  és  vállnak, 
méltán  a  disciplina  articulusában  is  beirattatik. 

A  sacramentumok  administrálásában  is  legyen  a  recepta 
unitaria  religio  és  ecclesiastica  disciplina  szerint,  a  kisdedek, 
gyermekek,  atyának  fiúnak  és  szentléleknek  nevében  keresz- 
teltessenek meg,  az  Ör  vacsorájában  a  pohár  a  comrauni- 
cansok  kezébe  adassék,  magok  igyanak  belőle,  mint  az  uni- 
taria magyar  ecclesiában. 

Az  ecclesiastica  disciplinát,  úgy  az  mint  már  mostan, 
a  recepta  unitaria  religiohoz  conformáltatott,  felvévén  Ravius 
Mátyás,  az  ecclesiastica  püspöknek  elegendő  gondviselése 
lészen  rá,  mostan  az  előbbeni  tisztében  és  tisztességében 
beállatik  és  megtartatik. 

Akámiinemü  injuriák  és  bántódások  lettek  volna  ultro 
citroque  Szőrös  Mátyás  és  mellette  lévők  között  és  a  püspök 
Dániel  Beké  s  a  hozzátartozó   ministerek,   kolosvári   birák, 


430  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

polgárok^  a  communitás  s  több  unitaria  recepta  religion  levő 
statusok  között,  azok  mindenestől  örök  feledékenységben  és 
amnístíában  menjenek;  és  azokért  sem  most,  sem  ennA 
utánna  is,  egyik  féltől  is,  sem  titkon,  sem  nyilván,  semmi 
nemű  úton  és  pretextus  alatt  bosszúállás  ne  lehessen,  ne  is 
legyen :  egymás  ellen,  ha  káptalanokban  avagy  akárhol  proto- 
columokban  protestatiok  és  egyéb  jövendő  bosszúállásra  való 
Írások  lettek  volna,  utrinque  cassáltassanak  és  annihiláltas- 
sanak  in  perpetuum. 

Mindazáltal  a  zsidózók  és  a  Jézus  Krisztus  igaz  isten- 
ségének és  dicsőségének  káromlói  ez  amnistiától  most  és 
ennekutánna  is,  in  perpetuum  excludáltassanak  és  pro  exdusis 
habeantur. 

Mentől  hamarébb  lehet  az  unitárius  superintendens  sino- 
dust  convocáljon  és  az  unitaria  confessiot  és  consensust  s 
ecclesiastíca  disciplinat,  a  mint  most  eligazíttatott,  minden 
unitárius  minisztereknek,  mestereknek  publicálja  s  igen  serio 
injungálja,  hogy  mind  miniszterek,  mesterek  és  kántorok  a 
szerint  prédikáljanak,  tanítsanak  és  énekeljenek,  sub  poena 
notae  infidelitatis. 

Azon  sinodusban  formáljanak  és  Írjanak  oly  katekiz- 
must is,  mely  conformis  legyen  per  omnia  a  recepta  unitaria 
confessíóhoz,  consensushoz  és  ecclesiastica  disciplinához,  a 
mint  mostan  eligazíttatott,  mely  katekizmust  a  jövendő  ter- 
minusra reportáljanak  a  mi  kegyelmes  urunk  ő  nagysága 
méltóságos  személye  elé  és  akkor  jelen  leendő  tanács  urak 
és  táblabirái  elé  és  ha  a  felül  megíratott  recepta  unitaria 
religiohoz  conformisnak  találtatik,  annakutána  minden  unitaria 
ecclesiákban  és  iskolákban  a  szerint  tanítsák  és  tanurak. 

Ha  kik  a  mostani  eligazított  recepta  unitaria  confessio 
ellen  vétenének,  azoknak  megbüntetésében  való  authoritást 
az  országnak  supremus  magistrátusa,  az  unitárius  püspöknek 
és  consístoriumnak  nem  engedhet,  holott  ezelőtt  való  fejedel- 
mek is  azt  az  authoritást  magoknak  reserválták,  a  mint  ezen 
dolog  az  országnak  régi  articulusából  constaL 

Ha  azért  az  unitaria  religion  levők  közül,  akár  ecde- 


-A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       431 

sia^stica  s  akár  secularis  personák  legyenek,  a  most  eligazít- 
tatott recepta  unitaria  relígio  ellen  tanítana,  irna,  vallana  és 
i^UC^l^b  újítást  indítana,  ad  instantiam  directoris  az  ország- 
gr^^lésre  evocáltassanak  és  mint  innovatorok  és  publicae 
pa^cisís  perturbátorok,  comperta  rei  veritate,  in  nóta  perpetuae 
iaf^delitatis  convíncáltassanak. 

Ha  pedig  az  unitárius  ministerek,  mesterek  külső  rend- 
t*^K*tásokban,  erkölcsökben,   magok  viselésekben  az  ecclesias- 
^<^«  disciplina  ellen  delinquálnak,  azokat  püspök  és  a  consis- 
^^^rium  büntessék  a  disciplina  szerint. 

Ha  kiknél  akár  ecclesiastica  s  akár  secularis  personák- 
^ál,  oly  könyvek,  írások  és  káromlásra  formáltatott  képek 
Volnának,  melyek  az  mostan  eligazíttatott  recepta  unitaria 
Teligío  ellen  valók,  mindazokat  a  könyveket,  írásokat  és 
képeket  minden  ember  felkeresvén,  tartozzék  a  jövendő  szent 
Márton  napjára  a  fejérvári  káptalanba  bevinni,  ennek  utánna 
pedig,  a  féle  könyveket,  írásokat  és  képeket  senkinek  szabad 
ne  legyen  imi,  nyomtatni  vagy  másunnan  az  országban  be- 
hozni, sub  poena  natae  infidelitatis. 

Ha  az  imitaria  religionak  confessiója  szerint  könyveket 
ima  is  valaki,  de  azt  kinyomtatni  és  kibocsátani,  az  ország- 
nak fejedelme  híre  nélkül  semmiképpen  ne  merészelje,  sub 
eadam  poena  notae  infidelitatis. 

Mivel  pedig  az  aratás  jelen  lévén  az  unitárius  püspök 
sinodust  mostan  mint^árást  nem  convocálhat,  concludáltatott, 
hogy  az  mostani  eligazíttatott  unitaria  recepta  confessiót  és 
complanatiót  leíratván  és  kezekben  vévén,  innét  ecclesiájok- 
ban  redealván,  az  unitárius  mínisterek,  ecclesiájokban  első 
conciójokban  publice  publicálják  és  annak  vallására  s  köve- 
tésére és  megtartására  minden  alattok  levő  hallgatókat  kény- 
szerítsenek. ^ 

'  Actum  in  Oppido  Deés,  die  Septima  Julii  Anno  1688.  Praesi- 
dente  lllustrissimo  Dominó  Principe  Nostro,  ac  praesentibus  ejusdem 
consiliariis,  aliisqne  proceribus  et  primariis  viris,  per  Status  et  Ordines 
Regni,  ex  tribus  Nationibos,  ac  extra  Unitariam  Receptam  Religionem. 
alÜB  Iríbus  receptis  in  Transylvania,  Confessionibus  delegatis.  Aláirva : 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       433 

fokban  az  ország  különböző  vidékein  fekvő  várakba  szállí- 
iották,  hogy  addig  is,  míg  « észre  térnek >,  várépítési  munkára 
használtassanak.  Az  észretérés  alatt  azt  értették,  hogy  az 
illető  megbánva  «tévelgését>,  újra  felveszi  a  keresztségét. 

Azóta,  hogy  Báthory  István  a  székelyek  leverése  után 
tömeges  perbefogásokat  rendelt,  hasonló  per  nem  fordult  elő 
Erdélyben.  De  Rákóczy  György  komolyan  el  volt  tökélve  a 
zsidózó  felekezet  kiirtására,  nem  gondolván  meg,  hogy  vallási 
meggyőződés  megváltoztatására  csakis  szellemi  fegyverek,  a 
meggyőzés  és  tanítás  használhatók.  A  vádlottaknak  legnagyobb 
része  azzal  mentette  magát,  hogy  nekiek  a  törvényről,  mely 
a  zsidózást  tiltja,  tudomásuk  nem  volt,  a  püspök  azt  nem 
hirdette  ki.  De  a  mentség  nem  fogadtatott  el ;  tömegesen  fő- 
és  jószágvesztésre  Ítéltettek. 

Ilyenek  voltak :  Szabó  István,  János  és  Gáspár,  Literáti 
Dániel,  Kálbay  János,  Beké  Katalin,  ki  fejváltság  mellett 
maradt  és  özv.  (íéczy  Istvánné  kolosvári  lakosok. 

A  fő.szombatos,  l*échy  Simon,  nem  jelent  meg.  Mikor 
az  idéző  levelet  máj.  30-án  kezéhez  vette,  beteges  volt  és 
azt  monda:  <Az  ő  nagysága  parancsolatját  értem,  mivel 
istennek  fogságában  vagyok,  ö  felsége  dispositiójában  vagyon 
életem,  addig  nem  tudom  mi  következhetik,  melyre  nézve 
nem  tudok  kegyelmeteknek  semmi  bizonyost  mondani.  >  Mint- 
hogy a  kitűzött  időre  gyengélkedése  miatt  nem  jelenhetett 
meg  Deésre.  jul.  7-én  Szenterzsébeten  hallgatták  ki.  Az  ellene 
tanúskodó  harminczhárom  egyén  nyilatkozataiból  kitűnt,  a 
mi  különben  is  tudva  volt,  hogy  ö  ragaszkodik  zsidó  néze- 
teihez, a  szombatot  ünnepli,  kovásztalan  kenyérrel  áldozik. 
nem  eszik  disznóhúst  és  iskolát  tart.  Ezek  alapján  —  három 
napi  haladék  mellett  —  fő-  és  jószágvesztésre  Ítélték.  Ha- 
sonló Ítélet  mondatott  ki  több  családtagjára  nézve,  jelesül 
leányára  Zsuzsannára,  a  ki  Kénosi  Ferencz  neje  volt ;  Krisz- 
tinára, a  ki  Farkas  Ferencznek  felesége  és  Juditra,  ki 
Angyalos  István  neje  volt.  Ez  utóbbival  együtt  elitéltettek 
Borsos  István  és  neje  Vallon  Borbála  is.  Nem  kerülte  el  az 
elmarasztaló   ítéletet   Rákóczy   egyik   előkelő    tanácsosának, 

Z8ilifii*zky  :  Mapyar  orszáf^^-ülé.sck.  28 


434  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Keresztessy  Fáinak  özvegye,  Kendeffy  Zsófia  sem,  a  ki  ügyvéd 
által  védelmeztette  magát.  Az  elitéltek  közt  voltak  még  Orbán 
Ferencz  Udvarholvszékről,  Szentmiklósv  Mihálv,  Péchvnek 
udvari  papja  és  ugyanennek  Margit  nevű  hajadon  leánya. 

A  legsúlyosabb  váddal  illetettek  közé  tartozott  Toroczkai 
János,  kolosvári  ötvös,  a  Máté  püspök  fia,  a  ki  bolond  ész- 
szel « káromolta  a  Krisztust*.  Nemcsak  istenségét  tagadta, 
hanem  mint  embert  is  gyalázta.  «Jöne  csak  a  földre  — 
monda  meggondolatlanul  —  a  szőlőbe  küldenem,  hogy  dol- 
gozzék.* Ezzel  valószinüleg  a  szölőbeli  munkásokról  szóló 
bibliai  parabolát  akarta  kicsúfolni.  P:]hhez  képest  az  ö  elitel- 
tetése  is  bibliaszerű,  s  az  itélet  végrehajtása  nagyon  is  tragikus 
volt.  Ugyanis  jul.  l7-én  Deésen  öt  czigány  által  agyonkövez- 
tették, nejét  pedig  a  városból  <kiperengéreztették».  Egy  Csipár 
nevű  kolosvári  tanácsost,  mivel  szintén  káromolta  a  Krisztust, 
a  bitófa  alatt  elszenvedendő  hatvan  botütésre  Ítélték.  Ezek 
kétségen  kívül  kemény  büntetések  voltak,  melyeket  az  illetők 
frivolitása  csakis  érthetővé  tesz,  de  nem  igazolhat.  A  vallás- 
beli  meggyőzés  vagy  tévelygés  maga  nem  sújtatott  oly  kemé- 
nyen. Mutatja  az.  hogy  az  alsól)brendü  megidézettek,  ha 
visszatértek  a  keresztyénségre.  csakis  dorgálásra  Ítéltettek. 

Péchy  Simont  és  papját,    továbbá  Orbán  Ferenczet  és=^ 
többeket  Kővárba  küldtek.  Voltak  olyan  perek  is.  melyek  a=s 
őszi  novemberi   gyűlésre   halasztattak.    Ilyen    volt    Paczola^- 
Péterné  Kornis  Borbála  ügye,    melynek  vizsgálatából  kitűnf.  _ 
hogy  ő  még  a  perbefogatás  előtt,  jun.   1 1-én  újra  megkeresz- 
telkedett. Ezen  tény  alapján  Paczolayné  ügyvédje  a  védelem     m 
folyamán  erősen  hangsúlyozta,    hogy  védencze,  a  ki  tényleg     ^ 
áttért  az  unitárius    vallásra,    a  ki  azóta  urvacsorával  is  élt. 
a  ki  disznóhúst  eszik   és   szombat  mellett   a   vasárnapot  is      ^ 
megszenteli,  nem  Ítélhető  el  úgy,  mint  azok,  a  kik  tényleg  a 
zsidózásban  találtattak.    A  törvényszék  ennek  következtében      j 
felfüggeszté  Ítéletét  addig,  míg  e  tekintetben  az  unitárius  zsinat     J 
nem  dönti  el  az  előleges  kérdést:  vájjon  Paczolayné  tekint-    — 
hető-o  valóban  unitáriusnak  vagy  nem? 

Ezzel  a  szombatosok  ügye  ezen  országgyűlésen  befejez- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       435 

teteit,   néhány  fontosabb   esetnek  végeldöntése  az  őszi  gyű- 
lésre maradván. 

Hogy  az  ily  szigorú  eljárás  megdöbbentette  őket,  az 
kétségei  nem  szenved.  Halalmuk  megtört  és  azontúl  nyíltan 
senki  sem  merte  magát  szombatosnak  nevezni.^ 


III. 

A  beszlerczei  gyűlés  folytatja  a  szombatosok  elleni    pert.    Paczolayné 
a  zsinat  határozata  szerint  elitéltetik.  —  Péchy  Simon  jótállás  mellett 

kiszabadul  s  áttér  a  református  hitre. 

Az  1638-ki  novemberi  országgyűlés  Beszterczére  volt 
összehíva.  Itt  a  franczia  követ  fogadtatásán  kívül  a  szomba- 
tosok ügyének  befejezése  is  napi  rendre  volt  kitűzve.  Itt  tár- 
gyalták Paezolaynénak.  Péchy  Simonnak  és  leányának  Margit- 
nak ügyét. 

Az  elsőnek  ügye,  mint  láttuk,  a  legközelebb  elmúlt 
gyűlésen  függőben  maradt  volt,  míg  az  unitárius  zsinat  nem 
dönt  benne.  Ez  pedig  egy  előleges  vizsgálat  alapján,  melyből 
kitűnt,  hogy  Paczolaynét  gyermekkorában  atyja  Kornis  Ferencz 
megkereírzteltette  ugyan,  de  anyja  a  zsidozó  vallásban  nevel- 
tette, aug.  11-én  kijelenté,  hogy  7iem  tartozik  az  unitárius 
hitfelekezethez.  Természetes,  hogy  a  zsinat  ezen  kijelentése 
következtében  az  orszájríívülé.si  tr)rvénvszék  nem  mondhatott 
e<iyebet.  mint  azt,  hogy  Paczolayné  tévelygő  s  ennélfogva 
fü-  és  jószágvesztésre  Ítéltetik.  Péchy  leányának.  Margitnak 
üí?yét  Rák()ezy  kegyelem  útján  intézte  el:  talán  azért,  mert 
atyja  Simon,  testben  lélekben  megtörve,  hajlandónak  mutat- 
kozott a  megtérésre.  Egy  sereg  főúr  vetette  magát  kr)zbe  s 
nov.  11-én  kezességet  vállaltak  érte.  hogy  megszabadíthassák 
a  fogságból.  A  kezeslevélben  hivatkoznak  arra.  hogy  az 
U)35.  évi  országgyűlés  kimondotta,  miszerint  a  zsidózó  tévely- 
gésben levők  azon  év  karácsony  napjáig  a  négy  bevett  vallás 
bármelyikebe  lépni  tartoznak;  ha  i)edig  ezt  meg  nem  teszik, 

'  Seildfjyi  S.  Krd.  orszgy    X.  17—29.  1. 

28* 


436  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

akkor  a  «fiscalis  director*  által  bepereltetnek.  Kimondatott 
az  is,  hogy  az  illetők  a  legközelebbi  gyűlésen  minden  ing6 
és  ingatlan  vagyonuktól  megfosztandók.  De  sokan  evvel  nem 
gondoltak;  és  a  bevett  négy  vallás  egyikére  sem  tértek  át, 
hanem  megátalkodottan  megmaradtak  tévelygésökben.  Ezek 
azonban  különböző  okoknál  fogva  mind  ez  ideig  be  nem 
pereitettek,  Ez  most  az  16S8-ki  országgyűlésre  halasztatott. 
melyen  ezen  kívül  az  unitáriusok  ügyének  is  el  kellett  dőlnie. 
A  zsidózók  megidéztettek  Deésre  jul.  1.  napjára  és  ott,  mivel 
a  fent  idézett  törvénv  értelmében  más  bevett  vallásra  át  nem 
tértek,  fej-  és  jószágvesztésre  Ítéltettek.  Ezek  között  volt  szent- 
erzsébeti Péchy  Simon  is.  ki  «azon  vakraerőségben  találtat- 
ván és  az  országtul  prefigáltatott  terminusig  a  recepta  reli- 
giók  egyikére  is  az  zsidózó  tévelygésből  meg  nem  térvén, 
citáltatott  és  azon  sententiában  esett  volt  ...»  Ezért  a  feje- 
delem az  ellene  kimondott  és  kihirdetett  Ítélethez  képest,  őt 
is  fogságra  vetette,  javait  pedig  elkobozta. 

Azonban  a  rendek  közül  többen,  jelesül:  Ugrón  Fái, 
ApafTy  István  és  Székely  Boldizsár  kéréssel  járultak  a  feje- 
delemhez, hogy  bocsássa  meg  vétkét.  Ezt  a  fejedelem  meg 
is  tette,  de  csak  azon  feltétellel,  ha  az  illetők  kezességet 
vállalnak  érette  tízezer  forintig  azért 

1.  hogy  immár  vénségére  az  igazságot  isten  kedve  ellen 
is  vele  megismertetvén,  abban  állhatatos,  tökéletes,  nem  kép- 
mutató leszen. 

2.  sem  titkon,  sem  nyilván,  szóval,  irás,  izenet  és  egye- 
zés által  nem  practikál,  .senkivel  olyanokkal  s  oly  dolgokban 
magát  nem  elegyíti,  melyért  derekas  és  helyes  gyanút  von- 
hatna magára. 

3.  Igaz,  tökéletes  hazafi  és  a  fejedelemnek  ő  nagysá- 
ságának is  olyan  híve  leszen.  hogy  érette  életét  is  elfogyatni 
kész  és  a  mit  a  fejedelem  megerősít,  azt  Péchy  Simon  is 
praeslálja. 

4.  Erdély  határán  kívül  a  magyarországi  részekbe,  sem 
máshova  nem  megyén;  de  itt  az  országban  szabad  járás- 
kelése  legyen. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       437 

5.  Valahonnan  kezébe  mennének  levelek  vagy  oly  tanács- 
kozásokról és  emberekről  lenne  tudomása,  kik  a  fejedelemnek 
ártalmára  lehetnének,  azokat  ő  nagyságának  nemcsak  beje- 
lenti, hanem  azokat  elfogván,  ö  nagysága  kezébe  küldi,  a 
levelekkel  ugyanazt  cselekszi  és  a  dolgot  bejelenti. 

6.  A  szenterzsébeti  udvarházat  az  ott  levő  jobbágyokkal 
együtt,  továbbá  Szentábrahámot,  a  sárdi  portiót,  Héjasfalvát, 
melyekben  összesen  70  jobbágy  van,  a  fejedelem  —  noha 
nem  tartoznék  vele  —  kegyelemből  visszaadja  Péchy  Simon- 
nak és  nejének  Barabási  Katának,  hogy  azokat  holtig  bir- 
hassák. 

Ezért  Péchy  Simon  és  neje  ezer  tallért  fizetnek  a  feje- 
delemnek, úgy  azonban,  hogy  ezeknek  holta  után  ezen  össze- 
get letévén,  az  örökösök  tartoznak  ezért  azon  fentemlített 
udvarházat  és  jószágot  kezükből  kibocsátani.  Ha  pedig  azon 
udvarháznak  és  jószágnak  tulajdonjogát  még  azok  életében 
akarná  a  fejedelem  valamely  hivének  átadni,  a  statutiót  pure 
engedik  véghezvinni.  Addig  is,  míg  birják,  a  jószágot  nem 
pusztítják,  nem  kevesbítik  és  idegennek  el  nem  adják,  sem 
gondviseletlenség  miatt  szándékosan  meg  nem  rontják.  Péchy 
Simon  azonfelül  t(")rvényes  egyének  előtt  a  fejedelem  kíván- 
ságára bármikor  kijelenti,  hogy  semmi  néven  nevezendő  tulaj- 
doni just  magának,  haeresinek,  posteritásinak  vagy  legatariu- 
sinak,  sem  titkon,  sem  nyilván,  az  ő  nagysága  kegyelmessége 
nélkül  semmi  jószágában  fen  nem  tart. 

Ezek  voltak  azon  feltételek,  melvek  alatt  az  urak.  bizo- 
nyos  összeggel  jótállást  vállaltak  Péchy  Simon  személyéért;^ 


^  Jótállók  voltak :  Barcsai  Zsigmond  lOüÜ  frtig ;  Mindszenti 
Gábor  szintén  1000  frtig.  Nemes  Tamás  1000  frtig.  Dániel  Miliály 
lOX)  frtig;  Ugrón  Pál  1000  frtig;  ApaíTy  Györgyné  és  fia  István 
1000  frtig;  Bagothay  István  1000  frtig;  Orbán  Péter  1000  frtig;  Tordai 
János  cOO  frtig ;  Domokos  Pál  5C0  frtig ;  Henter  András,  Székely 
Boldizsár,  Miháczy  Demeter  és  Kispál  Bálint  együtt  szintén  1000  frtig ; 
Derzsi  Mihály  500  frtig ;  Menyhárt  György  400  frtig ;  Veres  György 
100  frtig ;  Gál  György  100  frtig ;  Bú  Tamás.  Szép  Antal,  Vajda  András 
ésGálfi  Márton  ia)-ÍlO  frtig.  Keresztyén  Magvető  XVIII.  k.  309—311. 1. 


438  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

kijelentvén  azt  is.  hogy  ha  ö  ezen  pontok  ellen  vétene,  «eo 
facto  halál  legyen  a  fejére  érette*.  És  ha  a  kezesek  az  ö 
személyét  nem  adhatnák  a  fejedelem  kezébe,  ez  minden  aka- 
dály nélkül  rajtuk  vegye  meg  és  jószágukat  exequáltathassa, 
minden  jogorvoslat  keresésének  kizárása  nélkül. 

Péchy  Simon,  megliatva  az  iránta  részvétet  mutató  urak 
ezen  eljárása  által  néhány  hónap  múlva  csakugyan  áttért  a 
reformált  vallásra  s  ennek  alapján  a  fejedelem  1639.  máj.  21-én 
kegyelmet  adott  neki.  Kzt  látva  a  többi  szombatosok,  mint 
vezérét  elvesztett  nyáj,  elzüUöttek  és  egymás  után  vissza- 
tértek részint  a  reformált  részint  az  unitárius  egyház  kebelébe. 
S  ezzel  ez  ügy,  legalább  egy  időre,  befejeztetett. 


IV. 

Az    1639.    májusi    országgyűlés    határozatai.  —  Az    1640-ki    fehérvári 
országgyűlés.  —  A  katholikusok  sérelmei. 

A  fejedelem  1689-ben  hadi  készületekkel  és  diplomatiai 
alkudoziísokkal  volt  elfoglalva. 

K  közben  tartotta  meg  május  elsején  a  fehérvári  ország- 
gyűlést, mely  a  várak  éprtésére  új  adókat  szavazott  meg. 
Intézkedések  történtek  az  oláh  papok  viszonyainak  rendezé- 
séről és  a  vasárnapnak  megszenteléséröl.  Ugyanis  a  müve- 
letk-n  oláh  nép  közíUt  gyakran  jobbágyi  osztályból  származott 
papokat  alkalmaztak,  kiknek  fiai  már  nem  akartak  a  jobbá- 
gyok közé  soroztatni:  mi  ellen  azonban  a  magyar  nemesek 
tiltakoztak.  Ugyancsak  az  oláh  papok  műveltsége  alacsony 
színvonalának  volt  tulajdonítható  azon  eljárás,  hogy  a  házas- 
feleket mellékes  tekintetekből  egymástól  elválasztották,  a  minek 
erkölcsileg  igen  rossz  következései  voltak. 

Hogy  e  viszonyoknak  gát  vettessék,  a  következő  tör- 
vénvek  hozattak: 

V.  Articulus.  Vagyon  panaszunk  kegyelmes  Urunk  az 
oláh  papokról  is.  kik  szintén  olyan  praerogativával  akarnak 
élni,  mint  szintén  az  magyar  praedicatorok ;   végeztük  azért 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       439 

és  concludaltuk.  hogy  az  olyan  oláh  papok  tartozzanak  földes 
uroknak  honoráriumot  adni  és  az  örökös  jo})bágyból  álló 
oláh  pap  fia  legyen  jobbágy  és  föl  is  kérhessék.  Az  melyek 
pediglen  az  oláh  papok  közül,  valami  mód  nélkül  való  dolgot 
cselekednének,  házasokat  egymástól  elválasztanának,  az  oláh 
Püspökök  és  Esperestek,  az  ö  régi  vallások  s  rendtartások 
szerint  annuatim,  minden  visitatiókor  az  olyanokat  kikeressék 
es  megbüntessék  kedvezés  nélkül.  Ha  pedig  meg  nem  bün- 
tetnék, comperta  rei  veritate,  mind  Püspök  .s  F>perestek  tisz- 
tektől priváltassanak. 

VL  Artictdus.  Az  Hunyadmegyebéli  nemes  atyánkfiai 
jelentik  kegyelmes  Urunk,  hogy  az  kik  közülök  tanulásnak 
okáért  gyermekeket  Szászvárosra  adnák  scholában,  ha  ott 
meg  találnak  halni,  nagy  summa  fizetésen  adnák  ki  gyer- 
mekeknek te.steket.  Végeztük  azért,  hogy  ezután  az  olyan 
megholt  gyermekeknek  testeket  ne  tartozzanak  pénzen  meg- 
venni, hanem  szabadoson  vihessék  el  onnét  és  in  genere 
minden  helyről.  De  ha  ott  halottjoknak  harangoztatni  akar- 
nak s  praedikátorokkal  és  mesterrel  s  deákokkal  tisztessé- 
gesen kikisértetni  kivannak,  az  olyanért  illendő  béreket 
adják  meg. 

XII.  Arlicnlus.  Az  székely  uraink  s  atyánkfiai  jelentik 
kegyelmes  Urunk,  hogy  szentegyház  jobjjágyi  lévén  sok  faluk- 
ban közöltök,  egyenlő  terhet  az  falusival  vi.^elni  nem  akar- 
nak; végeztük  azért  az  Nagyságod  kegyelmes  tetszéséből  is, 
hogy  az  rnely  jobbágyok  tulajdon  az  szentegyház  fundusán 
vannak,  azok  ne  tartozzanak  az  falu  között  való  tehervise- 
léssel, azon  kivül  a  mely  fc')ldet  vagy  testamentomban  legál- 
tak  az  szentegyház  vagy  falu  közönséges  fi*)ldére  telepítettek 
jobbágyokat,  az  olyanok  az  faluval  tartoznak  mindenekben 
egy  terhet  viselni.^ 

XXL  Arliculus,  Tetszik  ez  is.  kegyelmes  Urunk,  hogy 
ennek  utána  senki  vasárnapokon  szőlőt  ne  szedjen,  hanem 
akkor   nyugodjék  és  az  isten    parancsolatja    szerént   azt   az 

>  Veszély  i.  m.  256..  257.  1. 


440  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

napol  szentelje  meg  sub  poena  12.  floren.  hungaricalium  és 
a  kik  ez  ellen  impingálnak.  exequálják  az  ott  való  tisztek, 
polgármesterek,  város  birái  és  az  viceispánok  s  szolgabirák.* 

A  törvények  máj.  20-án  erősíttettek  meg. 

Ezen  országgyűlés  bezárása  után  érkezeit  Erdélybe 
Bercsényi  Imre,  mint  a  bécsi  udvarnak  megbizottja,  hogy 
tudomást  szerezzen  magának  Rákóczy  terveiről  és  gondol- 
kodásáról. Bercsényi  nem  akart  hivatalos  színt  adni  külde- 
tésének. Elébb  magánlátogatásokat  tett  a  katholikusok  között 
és  csak  azután  kereste  fel  a  fejedelmet  Gyaluban,  máj.  25-én. 
A  fejedelem  úgy,  mint  Bercsényi,  eleinte  gondosan  került 
minden  kényes  kérdést,  míg  barátságos  asztalnál  rá  nem 
került  a  sor  Magyarország  viszonyaira  is.  Rákóczy  poharat 
emelt  a  császár  egészségére.  Bercsényi  bizalmaskodása  oly 
tárgyakra  vezette  a  beszélgetés  irányát,  melyek  a  fejedelmet 
mélyen  érdekelték  és  őszinteséggel  kitárta  nézeteit  a  magyar 
viszonyokra  nézve.  Szerinte  a  magyar  király  három  módon 
fegyverezheti  le  ellenségeit:  1.  adjon  országának  vallássza- 
badságot: 2.  adja  vissza  phalzi  Frigyes  fiának  Pfalzot  és 
3.  kárpótolja  a  károsullakat.  Az  eszmecsere  folytán  Rákóczy 
különösen  az  elsőre  fektetett  súlyt.  l.  i.  hogy  a  protestánsok 
ne  háborgattassanak  vallásuk  szabad.ságában.  Éppen  nem 
titkolta,  hogy  e  miatt  Ferdinánd  ellenségei  őt  is  megkeresték 
s  folynak  a  tárgyalások. 

Körülbelül  egy  évig  folyt  e  tárgy  felett  a  csendes  tanács- 
kozás, miközben  az  erdélyi  katholikusok  is  oly  értelemben 
szólaltak  fel,  hogy  a  fejedelem  által  hangoztatott  vallásszabad- 
ság az  erdélyi  katholikusokra  is  alkalmazlassék.  Ugyanis 
Rákóczy  a  vallástürelem  dolgában  nem  volt  követője  Bethlen 
Gábornak.  Mint  láttuk,  a  bevett  vallások  jogait  nem  sértette : 
de  minden  alkalommal  kész  volt  a  más  felekezetek  terjesz- 
tésére czélzó  minden  mozgalomnak  útjába  állani.  így  tett  a 
judaizálókkal,  az  unitáriusokkal  és  így  tett  a  katholikusokkal 
is.  Különös  ellenszenvvel  viseltetett  a  jezsuiták  iránt,  a  miért 

'  U.  0    114.  I. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       441 

Eszterházy  nádor  nem  egyszer  szemrehányásokat  tett  neki. 
Mint  erős  kálvinista,  azt  akarta,  hogy  az  ő  hite  legyen  ural- 
kodóvá Erdélyben.  Innét  volt  az  a  sok  panasz  nemcsak  az 
unitáriusok,  hanem  a  katholikusok  részéről  is. 

Mikor  Rákóczy  1640.  márcz.  15-röl  ugyanazon  év 
április  24'ére  Fehérvárra  összehívta  az  ország  rendéit  s 
ezek  részt  vettek  a  fejedelem  kisebbik  fiának,  Zsigmondnak 
nyilvános  közvizsgáján,  a  katholikusok  felléptek  sérelmeikkel 
és  azoknak  orvoslását  követelték.  Fősérelem  gyanánt  emelték 
ki.  hogy  nincs  püspökjük,  a  vicarius  jogai  meg  vannak  szo- 
rítva s  általában  a  katholikus  papok  hivatalos  müködésökben 
sok  akadályba  ütköznek.  A  sérelmek  Írásba  foglaltattak.^ 

Ezekben  elöadatik,  hogy  ámbár  a  katholikus  vallás  be- 
vett vallások  közé  tartozik,  az  azt  követőknek  még  sem 
szabad  sem  püspököt,  sem  vicariust  tartan iok,  a  ki  jogosan 
ügyelne  fel  a  katholikus  népre  és  papokra.  A  többi  bevett 
vallásoknak,  még  az  oláhoknak  is  saját  püspökeik  vannak, 
kik  egyházaik  felett  a  hatóságot  gyakorolják.  Panaszképen 
említik  továbbá  azt  is,  hogy  oly  helyeken,  a  hol  kevés  katho- 
likus lakik,  nem  engednek  katholikus  papot  az  egyházi  functiók 
végzése  végett;  már  pedig  a  f.  é.  10.  t.-cz.  szerint  saját 
házában  mindenkinek  szabad  katholikus  papot  tartani.  Sőt 
nemcsak  az  történik,  hogv  némelv  helven  tarthatnak  katho- 
likus  papot,  hanem  még  egy  napra  sem  bocsátják  be.  Pedig 
ott  van  az  1630-ki  törvénv.  Mert  ámbár  valamely  vallásnak 
némely  helyen  nincs  is  szabad  gyakorlata,  mégis  szükség 
esetén  gyermekkeresztelés  végett  mindig  szabad  volt  a  papok- 
nak olvan  bel  vekre  elmenniök. 

Panaszkodnak  továbbá,  hogy  a  bán  Lúgosban  rosszul 
bánik  a  katholikusokkal :  a  kímyöradományt  gyűjtő  katholikus 
papokat   elfogatja;    a   karánsebesi    főpapot   nemes   emberek 

*  Az  erre  vonatkozó  adatok  daiunia  nem  vág  egészen  össze, 
de  a  tény  maga  kétségtelen.  Szilágyi  S.  május  közepére  teszi  a  katho- 
likus sérelmek  beadását.  Lásd  országgyűlési  eml.  X.  48.  lap.  Az  orszá- 
gos levéltárban  találtató  okmányok  szerint  pedig  aug.  közepére  adattak 
l>e  a  sérelmek. 


442  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

által  háromszor  halállal  fenyegette,   ha  a  katholikusok  vizs-  , 
gálatára  Lúgosba  jön,  mint  az  előtt  tette. 

Elmondják  azt  is,   hogy  a  fejedelem   praefectusa,   nenr^ 
tudni   a   fejedelem  parancsára-e   vagy  önhatalmúlag,   Istvár^ 
jezsuita   atyát   Gyulafehérvárból   kiutasította.   Kérik   azért  cJ 
nagyságát  a  fejedelmet,  hogy  fejedelmi  esküjéhez  képest  biz- 
tosítsa a  katholikusoknak  vallásszabadságát. 

Erre  a  fejedelem  azt  válaszolta,  hogy  megengedi,  mi- 
szerint a  belföldi  papok  közül  vicariust  választhassanak 
magoknak,  de  úgy,  hogy  az  egyházi  látogatások  alkalmával 
visszaélést  ne  kövessen  el  s  hatalmát  a  kellő  korlátokon  túl 
ne  terjeszsze.  Ö  megtartja  az  ország  törvényeit,  melyekhez 
a  katholikus  status  ragaszkodik  ;  úgy  tudja,  hogy  senki  sem 
háborgatja  és  senki  nem  üldözi  őket.  A  lugosi  bán  ellen  tett 
panasz  alaptalan.  Ha  a  török  tartományokból  átjött  eml>e- 
rekre  és  egyházi  személyekre  felügyel,  azt  jogosan  és  köte- 
lesséíjszerüen  teszi.  Hogy  idegen  tartományból  az  ö  tudta 
nélkül  jöhessenek  be  emberek,  azt  nem  lehet  megengedni. 
A  mi  a  praefectus  által  kiutasított  jezsuitát  Uleti,  az  szintén 
helyesen  történt,  mert  1.  a  páter  az  ö  tudtán  kívül  jött  be 
az  országba,  2.  katonaruhában  jött  be,  3.  nem  elégedvén 
meg  a  római  katholikusok  igazgatásával,  a  törvénykezésbe  is 
beavatkozott  és  4.  a  mi  fő,  a  ki  elolvassa  a  múlt  évek 
törvényeit,  e  sérelmet  megszűntnek  fogja  találni. 

A  katholikusok  azonban  nem  voltak  megelégedve  a 
fejedelem  válaszával.  Újra  folyamodtak  hozzá.  A  vicariusra 
vonatkozólag  megjegyzik,  hogy  ha  korlátozva  csak  belföldit 
lehet  választani,  akkor  nincs  teljes  vallásszabadság.  Ha  pedig 
a  belföldi  egyházi  személyek  közül  a  fejedelem  adna  nekik 
vicariust,  az  jnég  inkább  sérelmet  okozna,  a  mennyiben  a 
bevett  vallásfelekezeteknél  ez  nincs  szokásban.  Sem  a  feje- 
delem udvari  papja.  Geleji,  sem  a  kolosvári  lelkész  nem  bel- 
földi. Radványi  Bálint  püspök  sem  az  országban  született. 
De  a  főbaj  az,  hogy  a  belföldiek  részint  vad  házasságban 
élnek,  részint  felszenteletlenek  és  rossz  életű  emberek,  a  kik 
a  népnek  inkább  botrányára,  mint  javára  lennének.    Ilyenek 


-A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       443 

kö^i'il  vicariusl  választani  nem  lehet.    Azt,  hogy  a  fejedelem 
a  törvényt   meg  akarja  tartani,    köszönettel  veszik  és  kérik, 
intse  meg  a  kolosvári  birákat,  hogy  a  katholikus  papok  által 
végs^endö  temetéseket   ne   akadályozzák.   A  karánsebesi  ügy 
nem  úgy  áll.  a  mint  a  bán  állítja;   kérik  tehát,  parancsolja 
megr  a  bánnak,  hogy  ezután  a  karánsebesi  főpapot  ne  aka- 
dál  yozza  a  katholikusok  látogatásában.  A  kiutasított  jezsuitát 
ártatlannak  mondják.  Az  l588-ki  törvény  eltörültetett  1595. 
és     1599-ben.  Az  1607.  és  1630-ban  hozott  t(")rvények  a  négy 
bevett  vallást  oly  állapotban  kívánják  megtartani,  a  minőben 
voltak.  Akkor  pedig  a  jezsuiták  bent  voltak.  Báthory  Zsigmond 
<í^    Bethlen  Gábor  behívták  őket,  a  minek  a  rendek  nem  mon- 
dottak ellent.  Ennélfogva  kérik  a  fejedelmet,  hogy  e  részben 
^^gyelmesebb  választ  adni  méltóztassék. 
Adott  is  a  következőkben  : 

1.  Válaszszanak  a  katholikusok  három  egyént,  akikből 
a  fejedelem  fog;ja  kinevozni  a  vieariust :  ennek  teljes  joga 
lesz  egyházi  látogatásokat  végeznie,  úgy  mint  más  szabad 
országokban  van. 

2.  Az  ország  törvényei  megtartatnak,  különösen  pedig 
az  unió  következő  feltételei:  A  négy  recepta  Religióknak 
szabados  exercitiumi  engedtessenek  és  illibate  megtartassanak 
ez  országban  és  in  partibus  Hungáriáé  bui(í  Regno  in  cor- 
poratis  az  ország  constitutiói  megtartatván,  hogy  minden 
helyeken  a  major  pars  tartson  vallásán  való  papot,  a  hol 
pedig  exercitiuma  valamely  helyben  valamelyik  vallásnak 
nem  volna  is,  betegek  gyóntatására  és  szükség  esetén  gyer- 
mekek keresztelésére  szabad  legyen  bemenni  a  maguk  vallá- 
sán való  papoknak.  Három  nemzetből  állván  az  ország,  ha 
valamelyik  nemzetnek  .'szabadságában,  immunitásiban,  privi- 
legiumiban  bántódása  lenne,  requirálván  felőle  a  két  nemzet- 

'  séget,  tartozzanak  országgyűlés  előtt  is  megtalálni  ő  felségét. 

3.  Ugyanaz  a  törvény  alkalmaztassék  a  Lúgosra  menő 
papra  nézve  is. 

4.  Az  uniónak  megerősítésére  mindenki  köteles :  de  a 
fejedelem    nem    úgy   érti  az  uniót,   hogy  a  jezsuiták  szabad 


444  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

lakással  bírjanak  az  országban ;  a  régibb  fejedelmek  sem  úgy 
értették,  hanem  csak  hogy  némely  helyeken. 

A  katholikusok  még  erre  is  megjegyzést  tettek,  ök  nem 
találnak  az  országban  három  alkalmas  embert  a  vicariusságra. 
Erre  a  fejedelem  azt  felelte  nekik:  hozzanak  Magyarország- 
ból; de  ne  jezsuitákat.  Ezután  megengedte  nekik,  hogy  a 
francziskánus  barát  Salini  István  legyen  a  vicarius,  a  kinek 
hatalma  legyen  a  székely  papokat  világi  karhatalommal  is 
engedelmességre  szorítani. 

Mikor  a  jezsuitákról  és  azok  tanításáról  beszéltek  neki, 
boszusan  monda:  < kérlek  hagyjatok  békét,  nem  tűrhetem 
őket  birtokaimban*.  S  mikor  figyelmeztették,  hogy  a  küUbldön 
azt  fogják  mondani,  hogy  üldözi  a  jezsuitákat,  ezt  felelte: 
«mit  bánom  én,  akármit  mondanak*.  Nem  is  igen  tűrte  meg 
őket ;  de  annyit  megengedett,  hogy  a  kik  az  országban  van- 
nak, azok  a  törvénv  korlátai  között  továbbra  is  bent  marad- 
hatnak.  ^ 

A  katholikusok   panaszaikkal   Ferdinándhoz   fordultak. 

Ez  alatt  a  rendek  befejezték  tárgyalásaikat.  Az  alkotott 
törvényeket  pedig  a  fejedelem  máj.  17-én  erősítette  meg. 
Ezek  között  a  vallásra  vonatkozólag  csak  ez  állapíttatott  meg: 

XI.  Articulus.  Végeztünk  volt  arról  is  kegyelmes  Urunk, 
hogy  az  oláhok  is  hatalmasul  ne  ragadnának  feleséget  ma- 
goknak: de  abból  meg  nem  szíínvén,  most  is  azont  csele- 
kednek. Concludáltuk  azért,  hogy  az  hol  ezután  afélét  tentál- 
nának  az  oláhok  és  valamely  oláh  pap  megeskütné  őket, 
arról  az  oláh  Püspök  az  papságot  mindjárt  vonja  le  s  foszsza 
meg  tisztitől:  az  oláhok  pedig  valahányan  lesznek,  a  kik 
a  féle  elragadást,  tolvajságot  cselekesznek,  külön-külön  az 
ellen  az  Dominus  Terrestris  ellen,  az  kinek  az  földén  csele- 
keszik az  raptust  díjok  szerint  való  hatalmon  maradjanak; 
és  ezen  articulusnak  vigorával,  az  olyan  oláhokon  exequál- 
ván  az  viseispánok  és  szolgabirák  az  Dominus  Terrestrist 
contentálják  róla.  Az  olyan  ragadozó  oláhokat  pedig  az  vice- 

^  Szilágyi,  X.  48.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       445 

ispánok  és  szolgabirák  megfogván,  büntessék  érdemek  szerént, 
mint  olyan  tolvajló,  ragadozó  embereket.  Ha  pedig  valamely 
nemes  ember  az  olyan  oláh  papokat  oltalmazni  fogja,  a  kik 
tisztekben  excessust  csinálnak ;  az  olyan  nemes  embereket  is 
citálják  az  viceispánok  és  büntetődjenek  az  Articulusnak 
continentiája  szerént.  ^ 


V. 
Az  1641-ki  fehérvári  országgyűlés  ápr.  23. 

A  nádor  szemrehányásokat  tesz  a  fejedelemnek  a  jezsuiták  és  a 
munkácsi  vladika  miatt.  —  A  fejedelem  elintézi  az  ügyet.  —  Az 
országgyűlésen  törvényt  hoz  a  paráznaság  ellen.  —  A  törvény  szövege. 

Az  a  körülmény,  hogy  Rákóczy  a  katholikusok  sérel- 
meit nem  úgy  intézte  el,  mint  azt  a  katholikus  rendek  kiván- 
tak,  alkalmat  adott  Eszterházy  nádornak  arra,  hogy  a  feje- 
delemnek éles  szemrehányásokat  tegyen.  Még  1640.  decz 
12-én  a  nála  járt  Rogády  fejedelmi  követ  által  megüzente 
neki,  hagyjon  fel  eddigi  törekvéseivel.  Különösen  megtámadta 
azért,  hogy  a  jezsuitákat  üldözi.  Rámutat  a  magyarországi 
protestánsokra,  kik  hasonló  üldözésekért  feljajdulnak  és  nem 
hagyják  magokat  elnyomatni.  Sok  egyéb  tárgy  felhordása 
mellett  panaszkodik,  hogy  nincs  «jó  coníidentia*  közöttük, 
azért  kéri  Rákóczyt,  külc^jön  hozzá  oly  követet,  ^a  kinek  ő 
is  hihetne »  stb. 

Rákóczy  Rornemi.sza  Pált  küldé  a  nádorhoz,  hogy  a 
vitás  kérdéseket  old^ja  meg.  A  nádor  azonban,  mint  mindig, 
úgy  most  is  határozottan  a  katholikus  álláspontra  helyez- 
kedett és  a  jezsuiták  mellett  harcízolt.  A  fejedelem  követe 
hivatkozott  a  jezsuiták  furfangos  és  veszélyes  műk(")désére : 
hivatkozott  arra,  hogy  egy  jezsuita  páter  katonaruhába 
öltözkr)dött,  és  ügy  járt  az  országban  téríteni.  Ezt  a  fejede- 
lem nem  tűrheti,  azért  utasította   ki   azokat,    a  kik  országa 

»  Veszély,  i.  m.  267.  1. 


44()  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

békéjét  veszélyeztetik.  A  nádor  azt  kívánta,  hogy  a  kiutas  :^ 
tott  pátereket  a  fejedelem  befogadja  és  az  erre  vonatko^^^ 
rendeleteit  vonja  vissza. 

Még  egy  más  vallási  kérdésben  is  közbenjáróul  lép^/  3 
fel  a  nádor,  t.  i.  a  munkácsi  vladika  ügyében.  Tarasov/e^íí 
Vazul,  mint  tudományosan  képzett  és  erélyes  férfiú,  Munkáe?g^ 
és  Máramaros  megye  vidékén  görög  püspökké  választatott  1- 
volt  s  Rákóczy  e  választást  még  1634-ben  megerősítette.  -■ 
A  püspök  buzgó  unionista  volt.  —  és  hogy  görög  hívei  i 
közölt  az  uniót  terjeszsze,  erős  rendszabályoklioz  nyúlt ;  szo-  - 
katlan  adót  vetett  ki  és  azokat,  a  kik  ezért  a  fejedelemnél  J 
panaszt  emeltek,  egyházi  átok  alá  vetette.  Rákóczy  elfogatta  ^ 
a  püspököt  és  a  munkácsi  várban  elzáratta  1640.  novem — 
ber  havában.  Homonnai  János  hiába  igyekezett  öt  kiszaba — 
dítani :  közbenjárásért  a  nádorhoz  és  a  császárhoz  folyamo — - 
dott.  Rákóczi  hosszas  üzenetek  és  tárgyalások  után  végr© 
szabadon  bocsátá  a  püspököt. 

E  közben.  1641.  április  23-ra  Fehérvárra  országgyűlést 
hirdetett.  Sok    elintézni    valója    volt   úgy    az    anyagi,    mint 
erkölcsi  téren  is.    Az   előkelő   családok  között  a  paráznaság 
oly  mérvet  öltött,    hogy   törvény    útján   kellett   annak   meg- 
szüntetése iránt  intézkedni.  Meg  volt  idézve  Mindszenti  Gábor, 
BáníTy  Miklós  « ángyával.  BánfTy   Kristófnéval  való  parázna- 
ságért*,   és    ugyanezen    nő    többekkel    együtt    «sodomiért>. 
Ezen  erkölcsi  bajok  kétségen  kívül  egyrészt  az  erkökísi  érzék 
hanyatlásából,   másrészt    pedig  a   papoknak  a  háza.sságkötés 
körüli  lelkiismeretlen   eljárásából    származtak.  Ezt  akarták  a 
rendek  megszüntetni  a  következő  articulus  által: 

Látunk  ilyen  fogyatkozást  is,  kegyelmes  Urunk,  hogy 
ha  valamelvik  religión  levő  Ecclesiákban,  bizonvos  okokra 
nézve,  valamely  házasuló  személyeket  öszve  nem  esketnek, 
azok  mindgyárast  más  religión  lévő  Ecelesiákba  mennek, 
és  ott  absque  omni  metu  et  diíVerencia  r)szve  esketik  őket: 
Végeztük  azért  egész  országul,  három  nemzetül,  hogy  a 
modo  in  posterum  akár  melyik  religión  levő  pap  és  praedi- 
kátor  eíVélét  tentálni    ne    merészeljen,  sub    amissiune    hono- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       447 

et  olTicii,  hanem  az  olvan  házasulandó  szemelvek  lakó 
hel-yektöl  azon  Ecclesiában  levő  Praedikátortúl  és  falusi 
Bir-őtúl  és  Esküttői  hitszerént  való  Testimonialist  vegyenek, 
h€:>gy  ők  tisztességbeli  jámbor  személyek,  és  az  köztűk  való 
ha^zasságban  semmi  frans  et  dolus  nincsen;  alioquin  a  fel- 
JöVib  megírt  mód  szerint  semmiképen  ne  merészeljék.^ 


VJ. 
Az  1642-ki  gyulaiehérvári  országgyűlés  febr.  16. 

A  Rákóczy  és  Eszterházy  közötti  viszony.  —  IL  Rákóczy  György 
tejedelemmé  lesz.  —  Hitlevelet  ad.  —  Vallási  törvény.  —  A  bürkösi 
Szász  gyülekezet  ügye.  —  A  fejedelem    végzése.    —  Áz  1643-ki  161^., 

és  164;7-ki  t.  czikkek  az  oláh  papokról 

A  fejedelem  és  a  nádor  közötti  viszony  napról  napra 
feszültebbé  lőn.  A  fentebb  érintett  üzenetek  keserű  érzést 
hagytak  Rákóczy  szivében,  a  ki  mindinkább  megerősödött 
azon  meggyőződésében,  hogy  az  összeütközést  nem  lehet 
elkerülni.  A  nádornak  mély  érdeklődése  az  erdélyi  jezsuiták 
iránt;  továbl)á  azon  törekvése,  hogy  minden  jövendőbeli 
zavarokért  és  romlásért  a  fejedelmet  tegye  felelőssé ;  végre 
az  a  sok  kihivó  üzenet,  hogy  alázza  meg  magát  a  császár 
hatalma  előtt,  mélyen  sértette  önérzetét  és  fejedelmi  méltó- 
ságát. Réz  András  követét  .lakusith  veszprémi  püspökhöz 
küldé  panaszaival.  A  nádor  —  úgymond  —  már  azzal  fenye- 
geti, hogy  a  császár,  mihelyt  a  birodalmi  iigyek  tisztába 
jőnek.  ellene  fog  indulni.  O  jobbnak  látná,  ha  a  császár 
megtartaná  a  bécsi  békét  s  a  jogtalanul  elszedett  templo- 
mokat visszaadná.  A  török  viszonvok  csak  romlanak,  ha  a 
nádor  kibeszéli  a  török  híreket  stb. 

A  nádor  nem  maradt  adós  e  vádakra.  0  sem  egyene- 
sen, hanem  Kornis  Zsigmond  útján    válaszolt,   természetesen 


'  Tentch  Urkundenbuch.  I.  114.  és  115.  1.  Veszély,  i.  m.  268.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       449 

szól  a  vallásról,  intézkedvén,  hogy  az  oláh  püspök  tudatlan 
parasztokat  papokká  ne  szenteljen,  s  a  kiket  eddig  a  tudat- 
lanok közül  felszentelt,  azokat  tartozzék  a  papságtól  meg- 
Tosztani  és  az  illető  földesuraknak  visszaadni,  és  pedig  tisz- 
ének  elvesztése  alatt. 

« Kegyelmes  urunk,  Fejedelmünk,  honnan  vévén  az  oláh 
»űspük  authoritást  magának,  nem  tudjuk,  de  ekkediglen  sok 
endbeli  atyánkfiainak  Írástudatlan  oláh  jobbágyokból,  kik 
Bljességgel  csak  parasztok,  és  az  urok  szolgálatját  keren- 
ik,  fizetésért  oláh  papokat  creált  belőlük:  végeztük  azért  a 
íagysáj^od  kegyelmes  tetszéséből  is,  hogy  az  olyan  tudatlan 
»araszt  oláh  jobbágyokból  ezután  semmi  szín  és  praetextus 
ilatt  ne  merészeljen  papokat  tenni,  sub  ammissione  oflTicii. 
akiket  pedig  ekkedig  is  olyanokat  tett  volna  papokká,  azo- 
isat  is  mox  et  de  facto.  levévén  a  papságot  rólok,  bocsássa 
földes  uroknak  kezekbe,  sub  eadem  poena>.^ 

Ezen  kívül  csak  egy  vallási  kérdés  vette  igénybe  a 
rendek  figyelmét:  t.  i.  a  bürkösi  gyülekezet  ügye.  Itt  a 
szászok  és  a  magyarok  között  merült  fel  vita  a  papválasz- 
tás alkalmából.  Ezért  Fabinus  János  szász  ev.  lelkész  ára- 
dozó beszédben  kelt  ki  a  magyar  nemesség  ellen.* 

A  kényszerűség  vitte  őt  oda.  u.  m:  hogy  szavát  fel- 
emelje a  szász  ev.  egyház  jogainak  védelmére.  Sajnálattal 
látja  igaz.ságát  azon  mondásnak,  hogy  mindenki  csak  addig 
élhet  békében,  míg  a  szomszédja  akarja.  A  szászokat  is  szom- 
szédjaik háborgatják;  azért  kell  megtámadott  kiváltságaik- 
nak várát  védelmezniök.  A  bürkösi  szász  ev.  egyház  száza- 
dok óta  birt  tizedekkel,  lelkészszel,  templommal  és  paplakkal 
és   fi*)ldokkel.    Ezt   a   magyar  királyok   és  erdélyi  fejedelmok 

*  Arliculi  Universorum  Dominorum  regnicolarum  Trium  natio- 
num  Regn.  Transylvaniae  ....  Albae  Juliae  febr.  16.  Anno  16-t2. 

*  Joh.  Fabinus.  ev.  Pfarrers  zu  Prethei  1642  auf  dem  Land- 
tage  zu  Karisburg  gebaltene  Vertbeidigungsrede  für  die  Reclite  der 
ev.  Ecclesie  in  Bürkösch  gegen  die  Angriffe  der  dasigen  ungarischen 
Adeligen,  nebst  dem  darauf  erfolgten  Privilegio  des  FOrsten  Georg 
Rákóczy.  Archiv  des  Vereines  für  Siebg.  Landeskunde  Ujf.  I.  203.  sk.  1. 

Zsilinszky  :  Magyar  orszAgfcytilések.  29 


450  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

is  elösmerték.  Az  illető   lelkész  a   háborús  időben  viselte  a 
rendes  és  rendkívüli  kiadások  terheit,  a  közjó  érdekében. 

Azonban  történt,  hogy  a  magyar  nemesek  új  lelkész- 
választás alkalmából  magyar  papot  kivántak  behozni.  A  ref. 
pi'ispököt  rávették,  hogy  küldjön  nekik  magyar  prédikátort. 
Ez  meg  is  történt  azon  felhivással  hogy  annak  eltartásáról 
gondoskodjanak.  Azonban  azok  a  szász  parochiára  helyez- 
ték el  a  református  lelkészt,  és  a  tized  egy  részét  annak 
számára  lefoglalták.  Székely  Mihály,  ki  az  egész  bajnak  oko- 
zója, az  elhalt  szász  lelkész  özvegyét  a  parochiából  kiűzte, 
a  parochialis  föld  jövedelmét  elvette,  a  templom  és  a  paro- 
chia  kulcsait  magához  vette  és  a  szász  püspök  részéről  oda 
küldött  vizsgáló  bizottságot  szolgái  által  fegyveresen  akadá- 
lyozta meg  mük()désében.  Ezen  hallatlan,  a  fejedelmek  es 
királyok  diplomáit  sértő  eljárást  a  magyarok  csak  azzal 
indokolják,  hogy  ők  többségben  vannak  és  hogy  kívánják, 
miszerint  ők  is  részesülhessenek  az  isten  igéjének  hallgatá- 
sában. De  váljon  ebből  az  következik-e,  hogy  a  szászok 
jövedelmei,  tizedei  átadassanak  a  magyarok  papjának  ?  Hiszen 
ezen  következtetés  szerint  a  nemesek  birtokai  is  odaadha- 
tok lennének  a  jobbágyok  papjainak,  mert  a  jobbágyok  több- 
ségben vannak  és  azok  is  részesülni  akarnak  az  isten  igé- 
jének hallgatásában.  Ha  a  magyarok  sokan  vannak  és 
akarnak  papot  tartani,  gondoskodjanak  annak  j()vedelméröl 
is.  Azt  sem  ismeri  el  szóló,  hogy  a  szászok  az  oláhoktól 
jogtalanul  szednék  a  tizedet,  mert  azt  a  fejedelmek  régen 
úgy  határozták,  még  mielőtt  egyetlen  oláh  létezett  volna  az 
illető  területen.  Hogy  a  fundus  nemesi  birtok,  azt  elismeri; 
de  nem  nemesi  a  templom,  a  paplak  és  a  tized  és  mjís 
tartozmányok-  Ezek  a  szász  nemzet  tulajdonai  —  ezeket  a 
magyar  királyok  adományozták  nekik.  Felsorolása  után  a  II. 
Géza,  11.  András,  Zsigmond,  Mátyás,  Ulászló,  Lajos,  János 
és  János  Zsigmond  királyok,  továbbá  az  erdélyi  fejedelmek 
kiváltságleveleinek,  hivatkozik  a  szokásjogra  és  azon  áldo- 
zatokra, melyeket  a  szász  nemzet  az  érintett  kiváltságokért 
hozott.   Hiába    hivatkoznak    a   magyarok  azon  törvényczik- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       451 

kékre,  melyek  a  templomot  a  többségben  levő  felekezetek- 
nek adják.  A  nemesek  sehol  sem  képezik  többségét  a  hall- 
gatóságnak; sem  az  unitáriusoknál,  sem  a  katholikusoknál, 
sem  a  helvét  és  ágostai  hitvallásúaknál. 

De  ha  igazuk  volna  is  a  magyar  nemeseknek,  még 
sem  kellene  a  rendes,  törvényes  utat  mellőzniök.  Van  tör- 
vény, vannak  törvényszékek ;  mért  nem  folyamodnak  azok- 
hoz ?  A  mióta  a  katholikusok  által  épített  templomok  külön- 
féle felekezetek  kezébe  jutottak,  azóta  sok  törvény  hozatott 
arra  nézve,  mely  templomok  és  paplakok  kinek  tulajdonát 
képezik.  Ezeket  meg  kell  tartani.  Hivatkozik  a  Kamutiak  és 
Macskásiak  őseire,  a  kik  a  szászok  jó  szolgálatait  elismerték, 
a  kiknek  csontjai  a  szászok  templomaiban  fekszenek. 

Mindezeknek  elmondása  után  kéri  a  rendeket,  hogy  a 
régi  fejedelmek  tekintélyének  tiszteletben  tartása  mellett,  a 
törvények  megszegőit  fékezzék  és  a  szászok  jogait  vissza- 
állítsák. 

Ezen  beszéd  után  vegyes  bizottság  küldetett  ki  az  ügy 
megvizsgálására.  Kiküldettek  a  magyar  nemesek  részéről: 
(ierendi  István,  Székely  Mihály,  bürkösi  Literátus  János  és 
köveí-di  Szarka  Albert ;  —  a  szászok  részéről  bedig :  Szent- 
ágoti  Mihály  n.-szebeni  királybíró,  Thelesius  (lyörgy  szász 
superintendens.  Fabinus  János  esperes.  Richelius  Péter  és 
Aquilinus  Lázár  lelkészek.  Megállapodásaikat  a  következő 
pontokba  foglalva  terjesztették  elő  Rákóczy  (iyörgy  fejede- 
lemnek : 

1.  A  bürkösi  nemesi  funduson  kél  lelkész  legyen,  t.  i. 
magyar  és  német. 

2.  A  németet  a  szász  egyház  az  eddigi  szász  egyházi 
szokás  szerint  válaszsza,  nevezze  és  vezesse  be ;  a  parochiá- 
ban  az  lakjék  és  a  privilégiumok  szerint  birja  a  parochiá- 
nak  minden  jogait,  a  censust  és  más   terheket  ő  viselje. 

3.  A  tizedek  két  egyenlő  részre  osztatnak,  hogy  min- 
den lelkésznek  két  quarta  jusson. 

4.  A  földesúri  patronusok  a  magyar  lelkész  eltartásá- 
ról gondoskodjanak. 

29* 


{ 


452  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

5.  A  templom  javítása  a  magyarok  és  szászok  közös 
költségén  eszközöltessék. 

6.  A  magyar  lelkész  családjával  együtt  a  magyar  püs- 
pök alá  tartozik. 

7.  Egyik  fél  sem  háborgassa  a  másikat  vallásában  vagy 
bármely  más  ügyekben,  hanem  mindenki  tegye  a  maga  köte- 
lességét. 

8.  Ezen  egyes  eset  alkalmából  más  szász  gyülekezet- 
ben senki  sem  indítson  hasonló  mozgalmat. 

9.  A  helybeli  lelkészeknek  kijelölt  tizedeket,  nem  kévék — 
ben,  hanem  a  fejedelem  diplomájának  értelme  szerint  kalan- 
gyákban kell  híven  kiszolgáltatni. 

10.  Jelen  feltételek  megszegői  200  magyar  forinttal 
büntetendők  a  főügyész  javára  minden  további  kereset  kizá- 
rásával. 

11.  Tiszteletben  a  korosabb  járjon  elöl. 

12.  A  szónoklatra  nézve  azon  rend  tartandó  meg, 
hogy  az  egyik  az  egész  héten  át,  a  másik  a  következő  héten 
át  végezze  kötelességét  a  reggeli  órákban. 

13.  Ha   netalán    halál,   baj    vagy   épen   a  patronusok 
hanyagsága  miatt   a   bürkösi    egyház   egy    éven   át  magyar 
lelkész  nélkül  maradna,  annak  fizetése,   vagyis  a    tized  fele 
a  közös  templom  építésére  fordíttassék ;  a  szász  lelkész  részé- 
ről  ugyanez   teendő.   Ha   pedig   a   nemesek  valamely  oknál 
fogva  nem  akarnának  magoknak  külön  magyar  papot  tartani, 
a  harmadik    quarta    szintén   a   .szász    lelkészre    szálljon,    a 
negyedik    quarta    pedig    a    templom    építésre    fordíttassék^ 
Hasonlóképen    ugyanaz   történjék,   ha    a    szászok  vagy  nem. 
akarnának,  vagy  nem  bírnának  szász  lelkészt  tartani,  —  hat 
tudniillik  vagy  pestis,    vagy    más  szerencsétlenség   következ- 
tében  oly    csekély    számra  jutnának,    hogy   a    fogyatkozás 
miatt  papra    többé    szükségük  nem  lenne.  Ha  viszont  jövő- 
ben, kedvezőbb  körülmények  beálltával  ismét  bírnának  vagy 
akarnának  kül()n  papot  tartani,  akkor  térjenek  a  jelen  egyes- 
ségre  és  lépjen  életbe  újra  a  mostani  rend. 

Ezen  pontozatokat  a  fejedelem  1642.  július  12-én  ki- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       453 

iillított  diplomájával  helybenhagyta,  megerőpítette  és  mind 
a  világiaknak,  mind  az  egyháziaknak  megtartás  végett  ki- 
adatta ;  azokat  pedig,  a  kik  ezt  áthágják,  kétszáz  írttal  bün- 
tetendőknek nyilvánította. ' 

Az    országgyűlésen    hozott    törvényeket    a    fejedelem 
május  9-én  szentesítette. 


Vlí. 
Az  1643-ki  gyulafehérvári  országgyűlés. 

Április  24'től  május  21-ig. 

II.  Rákóczy  Gyr»rgynek  Báthory  Zsófiával  való   házassága  nagy  fordu- 
latot jelent  a  vallásűgyekhen.  —  Örsy  Zsigmond   küldetése  az  ország- 
gyűlésre. —  A  hozott  törvény  szövege. 

A  magyarországi  és  erdélyi  egyházi  viszonyok  további 
fejlődésére  nagy  befolyású  esemény  volt  II.  Rákóczy  György- 
inek   Báthory   Zsófiával    való   házassága.    E   házasság    nem 
volt  szerencsés.  A  valláskülönbség  és  az  ebből  eredő  nézet- 
eltérések nem    engedték,  hogy  az  legyen.   Az   öreg  Rákóczy 
(iyörgy  ellenezte  is  ezt  a  házasságot,  de  megakadályozni  az 
iljak  szerelme   miatt   nem  volt  képes.    1643.   február  3-ikán 
Fehérváron  nagy  pompával    ment  végbe  a  menyegző,   fielei 
Katona    István,    két    más   kálvinista    és    egy    szász    püspök 
•segédlete    mellett    végezte    az    esketést.    A    császár    követe 
•lakusith  (Jyörgy  egri   püspök,  a  nádoré  Vesselényi   Ferencz 
^olt.  Erdélynek  majdnem  összes  fönemessége  megjelent,  részt 
Venni   a   fejedelmi    ünnepélyességekben,    melyek    egy    hétnél 
tovább  tartottak.    Maga   az   alkalom  sok   politikai  és  vallási 
^vitatkozásokra   adott   alkalmat.   így  maga  az  öreg  Rákóczy, 
^ííjdalommal  emlékezett  meg  .lakusith  püspök  előtt  a  magyar- 
c:>rszági  protestánsok    üld(*)ztetéséről  s  azt   az  ajánlatot   tette. 


*  Diploma  ab  illustr.  principe  dno  Gcorgio  Rákóczy    p.    Archiv 
^es  Vereines  f.  Sieb.  Landeskunde  Uj  f.  I.  212.  1. 


454  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

hogy  orvosolja  meg  a  császár  a  vallási  sérelmeket  és  ez 
állal  biztosítani  fogja  magának,  ügy  az  erdélyi  fejedelemnek, 
mint  magyarhoni  alattvalóinak  közreműködését  külföldi  ellen- 
ségei ellen.  Jakusith  kijelentette,  hogy  a  császárnak  tilos  a 
vallásszabadságot  megerősítenie  s  mélyebben  nem  bocsát- 
kozván a  vitába,  február  7-én  elutazott.  Azonban  Lónyay 
Zsigmond  bizahnas  üzenetet  hozott  Rákóczynak.  mely  sze- 
rint a  nádor,  a  fejedelem  hazaszeretetére  való  hivatkozással 
inti  őt,  ne  igyekezzék  szakadást  előidézni. 

Talán  Rákóczvnak  erre  adott  válasza,  melv  a  haza- 
szeretet  hangsúlyozása  mellett  kilátásba  helyezi  a  « közjó- 
nak >  érdekében  való  fáradozását:  talán  az  a  körülmény, 
hogy  a  fejedelem  fia  egy  katholikus  nőt  vett  feleségül,  báto- 
rította fol  az  illetőket,  hogy  most  szót  emeljenek  a  katho- 
likus vallás  érdekeben. 

A  tejedelem  márczius  ir)-én  kelt  meghivók  által  össze- 
hívta az  ország  rendéit  április  24-ére  (Gyulafehérvárra,  hogy 
velők  az  égetővé  vált  kérdések  felett  tanácskozzék.  A  csá- 
szár és  Eszterházy  nádor  Öi^sy  Zsigmondot  küldöttek  Rákóczy- 
hoz s  egyúttal  az  országgyűléshez  is  azon  utasítá.ssal,  igye- 
kezzék mind  a  két  helyen  kieszközíUni,  hogy  a  Magyar- 
országon lakó  birtokos  alattvalók  szabadon  kimehessenek  a 
császár  diti<')jába  és  hogy  az  erdélyi  katholikus  iíjak  Récs- 
ben  tanulhassaníik.  Ha  a  fejedelem  ezen  kivánatoknak 
(^ngedni  nem  volna  hajlandó,  fenyegesse  megtorló  rendsza- 
bályokkal. ' 

Mikor  Orsy  Zsigmond  Gyulafehérvárra  érkezett,  már 
akkor  a  rendek  javában  tanácskoztak  a  fejedelem  előterjesz- 
tései felett.  A  fejedelem  május  ll-én  szivesen  fogadta  a 
császár  küldöttét  s  megígérte  neki.  hogy  kívánságát  közölni 
fogja  a  rendekkel.  De  Orsy  személyesen  kívánta  magát  és 
megbízó  levelét  bemutatni  az  országgyűlésnek.  Rákóczy  ebl)en 
sem  tott  nehézséget.  Előzékenysége  annyira  ment,  hogy 
öi'syt  saját  diszhintójában  vitette  az  új  országházban  tanács- 

»  Szilágyi  X.  69.  1.  és  a  Törvények  és  okiratok  LIL  a)  alalt. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       455 

&OZÓ  rendekhez.  Barcsay  Zsigmond  díszes  kísérettel  sietett 
elébe  s  vezette  be  a  terembe,  hol  utasítását  a  rendek  elnöké- 
nek kezébe  adá. 

Eltávozása  után  elővétetett  a  tárgy,  melyet  a  csá- 
szár küldötte  fölvetett.  Majdnem  egy  heti  tanácskozás  után 
május  l8-án  a  rendek  írásban  adták  ki  Orsynek  azon  hatá- 
"T-ozatukat,  miszerint  a  rendek  a  régi,  t.  i.  az  1591.  és  1594-ki 
íiatározatoktól  el  nem  térhetnek  s  az  erdélyi  alattvalóknak 
nem  engediietni  meg  a  szabad  járás-kelést  a  császár  ditió- 
jában,  valamint  a  katholikus  ifjaknak  sem  engedhetik  meg, 
liogy  a  külföldi  jezsuita  iskolákban  tanulhassanak. 

Ezen  határozat  vétele  után  örsy  a  fejedelemnél  bizal- 
mas magánlátogatást  tett,  mely  alkalommal  azt  kívánta  tőle. 
hogy:  1.  a  császár  kedvééil  engedjen  több  szabadságot  a 
katholikusoknak :  2.  ne  hallgasson  ez  ügyben  az  ö  professo- 
raira  és  papjaira;  3.  ne  hallgasson  a  törí^kre  sem. 

De  Kákóczy,  bármily  jóindulatot  tanúsított  is  a  C:?ászár 
küldötte   iránt,   határozottan  és  röviden    válaszolta:    hogy  a 
katholikusok   Erdélyben   nincsenek    elnyomva.    Ennek   tanú- 
bizonyságául   felhozta    a    példát,    hogy    fögenerálisa    Komis 
Zsigmond  s  a  mellett   több   tanácsos   ós  főispán    katholikus. 
kiknek    vallása    épen     nem    szolgál    akadályul    arra,    hotfv 
íöhivatalokat  viselhessenek.   A    mi   a    professorok   és   papok 
tanácsát  illeti,  arra  nézve  szintén  megjegyzé,  hogy  a  császár 
t^osszul  van  értesülve,  mert  ő  nem  azoknak  tanácsa,  hanem 
^^z  ország  java  és  érdeke  szerint  szokott  cselekedni.  A  tr)rök- 
^öl  pedig  több  oka  van  a  császárnak  tartani. 

Ekként  a  magánkihallgatáson    sem    tudván    boldogulni, 

^)rsy  az  ifjú  fejedelemasszonynál,    Báthory  Zsófiánál   próbált 

^szerencsét,  a   ki   ezidöben  már  Lorántfy   Zsuzsanna   fejede- 

lemnö   keze   alatt   színleg   áttért   volt  a  protestáns    vallásra, 

de  lelkél>en   még   mindig   a   katholikus  hithez   ragaszkodott. 

Mikor  az  irjú  11.  Rákóczy  meghívta  ebédre  s  ott  asztal  lelett 

az  akkori  idők  szokása  szerint  a  vallási    vita  megkezdödíHt, 

örsy  kellő  óvatossággal  kívánt  hatni  a  vakbuzgó  nő  lelkére. 

Ez  nem  csinált  titkot  áttéréséről,  bevallotta,  hogy  az  úrvacso- 


L 


456  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

rát  már  a  protestáns  szertartás  szerint  vette  fel  ostya  helyett 
kenyeret  evett.  <Nem  tesz  az  semmit  —  monda  Örsy  — 
nincsen  abban  semmi  bűn.  Jóízűen  megeszem  én  is  a 
kenyeret  a  hússal  —  csafc  szivében  tartsa  meg  ősei  hitéL* 
Az  ifjú  férj  csakhamar  észrevette,  hogy  a  beszélgetés  rossz 
irányt  vett  s  másra  vitte  a  beszélgetés  tárgyát. 

Örsy  május  20-án  távozott  el  Fehérvárról,  magával 
vivén  a  rendeknek  és  a  fejedelemnek  irásba  foglalt  vála.szát 
úgy  a  császárnak,  mint  a  nádornak  is.  A  fejedelem  ugyanis 
a  rendek  akaratára  és  határozatára  hivatkozva,  tagadó 
választ  adott;  sem  azt  nem  engedte  meg,  hogy  a  birtokos 
alattvalók  és  katonák  a  rendek  beleegyezése  nélkül  a  csá- 
szár ditiójába  kijárhassanak :  sem  azt,  hogy  az  erdélyi 
katholikus  ifjak  Bécsben  tanulhassanak.  Ez  utóbbit  azzal 
indokolta,  hogy  ha  valamire  való  derék  iQak  mennek  ki. 
azokat  a  jezsuiták  azonnal  körülveszik  és  rosszra  használ- 
ják fel. 

Órsv  eltávozása  után  a  rendek  csakhamar  elkészültek 
a  törvénykönyvvel.  —  Vallás  ügyében  csak  apróbb  köz- 
igazgatási egyházi  kérdés  jött  elö.  Jelesül  a 

XXI.  Artlculus  arról  intézkedik,  hogy 

Az  Ecdesiákhoz  való  jószágokban  is  a  gonosztevő- 
ket a  lifdsö  tisztek  megbüntethessék. 

Vannak  oly  panaszink  is,  hogy  némely  Ecdesiákhoz 
szentegyházakhoz  jobbágy  lévén,  effélék  sok  insolentiákat 
cselekesznek  és  ha  kiadják  is  őket  tempore  inquisitionis, 
módjok  a  tiszteknek  nincs  benne,  hogy  megbüntessék.  Vége- 
zetül azért,  hogy  a  kik  Ecclesiáknak  jószágiban  laknak  és 
insolentiákat  cselekesznek,  mind  a  jó  példaadásra  nézve, 
mind  pedig  azért,  hogy  az  Ecclesiák  székin  criminalis  cau- 
sák  nem  szoktak  decidáltatni :  ezután  az  olyan  malefaeto- 
roknak  l)üntetésében  légven  authoritások  a  secularis  tisztek- 
nek  is  és  büntessék  érdemek  szerént.* 


^  Articuli    Dominorum    Regnicolarum  ...   Álba   Juliae    die    24:. 
Apr.  Anni  1643. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL       457 

Az  1643 -ki  országgyűlés  után  a  közügyek  mindinkább 
elmérgesedtek.  A  svédek  és  francziák  felkeresték  a  fejedel- 
t,  a  ki  keserű  szemrehányásokat  tett  úgy  a  királynak, 
iit  a  nádornak  azért,  hogy  az  evangélikusok  irányában 
n^Eítn  tartják  meg  az  ország  törvényeit  s  ez  által  a  sérelmek 
'^^;ámát  szaporodni  engedik. 

A  háború   kitörése    után   az   erdélyi   országgyűléseken 
'^^llásügyi  vita  nem  fordult  elő.   A  hozott  törvények  is  csak 
^3s  oláh  papok  bírságolásáról  s  egyéb  jelentéktelen    tárgyak- 
éról szólanak. 

Vannak  ugyan  egyes  nyomok  arról  is,  hogy  az  uni- 
táriusok ez  időtájban  folyamodtak  a  rendekhez,  de  a  ren- 
delkezésünk alatt  álló  adatokon  az  évszám  hiúnvozván.  az 
időpontot  egész  biztonsággal  meg  nem  határozhatjuk.  Mind- 
azonáltal álljanak  itt  az  illető  hivatalos  adatok. 
A  folyamodás  így  hangzik: 

Mivel  bizonyosan  azt  elhittük,  hogy  a  mindenható  fel- 
séges Isten  véghetetlen  irgalmasságából  sz.  lelkének  általa 
indította  a  nemes  országnak,  a  mi  édes  hazánknak  minden 
rendit  a  recepta  Religiók  felől  való  uniónak  és  abban  való 
szabados  exercitiumnak  continuálására  való  erős  végezésekre 
és  br>les  rendelésekre,  hogy  e  dologbul  is  kimutatódnék  az 
Istennek,  a  közönséges  békességes  megmaradásra  való  kegyel- 
mes gondviselésének  nyilvánvaló  jele :  ez  okért  Nagyságtokat 
és  tikegyel meteket  közönséges  végzése  ellen  rajtunk  és  Reli- 
giónkon  levő  keserves  megbántódásunkról  igen  alázatos 
instantiákkal  és  supplic^tiónk  által  megtalálnunk. 

Elsőben.  Kiváltképen  'a  székelységben  vágynak  oly 
ecclesiák,  a  melyekben  commissariusok  is  tettének  inquisi- 
tiót.  És  ha  ez  illyenekben  főképpen  az  1630.  esztendőben 
Íratott  articulusok  szerént  hagynának  élnünk,  az  más  volna, 
de  ezelőtt  hallatlan  törvénytelenségekkel  hántattak  ecclesiáink. 
Mert  a  hol  a  református  urainknak  akármi  kevés  számii 
kisebbségük  legyen  is,  de  azokat  nem  engedik,  hogy  a  több- 
ségnek templomát,  pap  és  mesterházát  építsék,  sem  hogy 
papjának  bért   adjanak.    Ámbár    úgy  lenne,   csak   minekünk 


458  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

is  azon  ignobilitással  hagynának  élnünk;  de  ez  ellen,  a  hol 
a  mieink  kevesebbek,  nem  hogy  azoknak  religiójokban  való 
szabados  exercitiumot  engednének,  hanem  inkább  az  ellen, 
Dániel  .lános  uram  nem  tudjuk  mire  való  tekintetre  az 
elmúlt  czirkáláskor  erős  büntetéssel,  fogsággal  és  egyébbel 
való  fenyegetéssel  megparancsolta  a  kevesebb  unitáriusok- 
nak, hogy  református  urainknak  templomukat,  papházukat 
építsék,  a  bért  is  nem  az  unitáriusoknak,  hanem  a  refor- 
mátusoknak adják,  sőt  prédikátorinkat  arról  eltiltották,  hogy 
azoknak  prédikállani  se  merészeljenek,  a  conscíentiáknak 
nagy  keserves  fajdalmokra.  Még  házokat  is  ő  kegyelme  és 
ö  kegyelmek  hasonlóképen  háborgatják,  a  kiknek  a  nem 
országtól  kibocsátott  commissáriusok  pecsétek  alatt  a  reli- 
gióknak  szabados  exercitiumára  való  levelet  adtának  és  a 
kik  felöl  a  mi  kegyelmes  urunk  ö  Nagysága  fejedelmi  kegyel- 
messége szerint  azt  irta.  hogy  a  mit  a  fiommissariusok  találtá- 
nak, mindkét  fél  ahhoz  tartsa  magát,  ha  kárát  nem  akarja 
vallani. 

Másodszor.  Ez  elmúlt  napokban  Dániel  János  uram 
néminemű  E(;clesiákra  drabantokat  reáküldvén,  igaz  uni- 
tárius szegény  embereket,  a  kik  egy  óráig  is  soha  judaizan- 
sok  nem  voltának,  captiváltatott,  erős  fogságba  vettetett, 
addig  el  nem  bocsáttatott,  míg  conscientiájok  ellen  más 
religióra  nem  eskette  őket;  a  többit  is  erősen  mind  egy- 
képen,  mind  másképen  ijesztette,  rettentette,  hogy  ha  religió- 
jukat  el  nem  hagyják,  mind  megfogatja,  ö  kegyelmével 
együtt  a  református  prédikátor  uraim  is  a  szegénységet 
egybegyűjtvén,  másodnapot  hagytak  nékiek,  hogy  ha  religió- 
jokat  el  nem  hagyják,  mindegyig  Fogarasba  fogságra  küldik. 
Amazok  elijedvén  a  fogságnak  kemény  és  súlyos  voltától, 
kezet  adtak  ugyan,  de  conscientiájokban  való  keserves 
bánatokban  esedeznek  abból  való  megszabadulásra.  Ilyen 
fogságfenyegetéssel  megtöbbítvéii  az  ő  kegyelmek  számát 
illegitime  templomunkat  elvévén,  prédikátorunkat  exturbálták. 
Az  ilyen  erőszakkal  való  térítés  a  mindenható  Istennek  is 
ellene  vagyon  :  mert  ö  szent  felsége  egy  pillanatban  az  egész 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       459 

világot  egy  religióra  hozhatná.  De  ő  szent  felsége  igen  böl- 
csen az  evangyéliomnak  prédikálása  által  térítette  elejétől 
fogva  e  világot  ismeretére.  Ha  ő  kegyelnnek  evangélikusok- 
nak taitják  magokat,  ne  külső  világi  erőszakkal,  hanem  az 
evangyéliumnak  hirdetése  által  térítsék  az  embereket  a  szent 
apostoloknak  példája  szerint. 

Harmadszor.  Marosszékben  Sz.-Györgyön  Rédey  János 
uram  is  prédikátor  uraimékkal  együtt  hasonló  törvénytelen- 
séget cselekedett.  A  szegény  unitárius  embereket  az  udvar- 
ban birsaggal  erős  fenyegetéssel  begyűjtvén,  erőszakkal 
abjuráltalta  velők  Religiójukat.  A  templomra  hatalommal 
reáküldvén,  erőszakkal  okkupálták,  senkivel  semmit  nem 
gondolván.  A  prédikátorházban,  meghalt  prédikátorunknak 
szegény  özvegyét  csak  éjjeli  nyugalomra  is  nem  engedték, 
hanem  exturbálták. 

Negyedszer.  A  fehérmegyei  ecclesiáinkban  is.  kivált- 
képen Hévizén,  alsó  Rákoson,  Ürmösön  és  Hidvégen  immár 
egynehány  időtől  fogva  való  keserves  bántódásokat  szenve- 
dünk. Mostan  újólag  erős  fenyegetés  alatt  vagyunk,  mert 
Hévizén,  alsó  Rákoson  és  Hidvégen  erőszakkal  a  patrónus 
urunk  emberemlékezet  óta  prédikátorinknak  járandó  béreket 
épen  elfoglalták,  az  ürmösieknek  egy  részét  Hersel  Kristóf 
uram;  a  mely  az  országnak  articulusi  és  uniója  ellen  való 
nyilvános  cselekedet.  Mostan  pedig  Nagy  F*ál  uram  ö 
kegyelme  nem  elégedvén  azzal,  hogy  prédikátorunknak  tar- 
tozó bérit  elidegenítette,  hanem  immár  egynehányszor  pré- 
dikátorunkat exturbálással  fenyegette  s  mostan  is  fenyegeti 
s  azt  Írja  ő  kegyelme,  hogy  tovább  nem  is  szenvedi  pré- 
dikátorunkat, noha  az  egész  falu  az  unitárius  religióban 
vagyon. 

Nagyságtoknak  azért  és  tikegyelmeteknek  alázatosan 
könyörgünk,  méltóztassék  szeme  elibe  venni  ilyen  keserves 
bántódásinkat  és  az  unióra  való  kötelessége  szerint,  istene- 
sen e  felől  gondolkodván,  ilélje  meg  nagyságtok  az  efféle 
hittel  való  szövetségnek  megváltoztatása  miatt,  eleitől  fogva 
az  úr  Isten   mely  súlyos  romlásokkal  büntette  meg  az  orszá- 


460  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

gokat.  Hogy  azért  az  Isten  haragjából  származott  eféle  bün- 
tetések hazánkon  ne  essenek,  Nagyságtokat  és  tikegyelme- 
teket  az  Istenért  és  az  ő  szent  fiáért  kérjük:  instáljon 
mellettünk  a  mi  kegyelmes  urunk,  fejedelmünk  ö  nagysága 
méltóságos  személye  elótt,  efféle  törvénytelen  bántódásokat 
ne  engedjen  ecclesiánkon  senkinek  cselekedni.  Az  unitárius 
embereket  ne  fogdossák,  ne  fenyegessék,  ne  vesztegessék. 
Hiszen  ha  a  recepta  unitaria  religio  ellen  vétenének  is,  ő 
nagysága  kegyelmesen  observáltatta  a  deési  gyűléskor  való 
articulusokat,  melyeket  ő  nagysága  az  országbeli  statusok- 
kal együtt  pecsétekkel  is  confirmáltatott.  A  mely  eccle-siákat 
ilyen  törvénytelen  fenyegetésekkel  mind  a  jelen,  mind  a 
múlt  esztendőben  elfoglaltanak,  ö  nagysága  az  articulus  sze- 
rént méltóztassék  oly  commissariusokat  rendelni,  a  kik  a 
szegény  embereket,  az  ö  lelkiismeretök  szerint  való  szaba- 
dos confessiojokra  hagyják,  ne  erőltessék  külső  világi  féle- 
lemmel és  fenyegetéssel  conscientiájok  ellen  való  confes- 
sióra  . .  .^ 

flogy  mi  t(")rtént  a  kérvénynyel.  nem  tudható.  A  feje- 
delem vagy  a  rendek  határozata  meg  volt  hozva,  de  tartal- 
mát nem  ismerjük. 

Az  unitáriusok  ugyanezen  időtájban  még  egy  más 
panászlevelökben  elmondják,  hogy  sok  sérelmük  van.  melye- 
ket a  református  atvafiak  részéről  kellett  szenvedniök;  de 
azokat  nem  akarják  mind  előszámlálni.  Csak  néhány  pont- 
ban foglalják  össze  panaszaikat  azon  kérelemmel,  hogy  azo- 
kat a  rendek  az  elfogadott  unió  értelmében  megorvosolni 
méltóztassanak :  Ilyenek : 

1.  A  hidvégi  templom  az  unió  és  törvény  ellenére 
erőszakosan  elvétetett  tőlük,  daczára  annak,  hogy  ott  akkori 


*  Ad  Spectabiles  et  Magnificos  Generososque  Dominos.  Pro- 
ceres,  Magnates  et  Nobiles.  Ceterosque  universos  nationum  Regni 
Tsansylvaniae  Status  et  Ordines  Ecclesiarum  rec.  Unitariam  Religionem 
in  Transylvania  profilentium  humillirna  suplicatio.  Ker.  Magv.  XIX. 
91—93.  1.  Évszám  nélkül. 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       461 

időben  más   templom  ís  volt.    Ekként   hitsorsosaik   templom 
nélkül  maradtak,  sőt  templomhelyük  sincs. 

2.  Marosszékben  Kaiban  sub  specie  Articuli  elvették 
tőlök  a  templomot,  de  sem  templomhelyet,  sem  templom - 
építési  költséget  nem  adták;  ellenben  a  parochiához  tartozó 
minden  appertinentiákat  és  javakat  elvettek. 

3.  Udvarhelyszékben  Kis-Solymoson  is  elvették  a  tem- 
plomot és  sem  templomhelyet,  sem  költséget,  sem  parochia- 
lis  javakat,  ezüst  poharak,  harang,  fold  és  rét  helyébe  kár- 
pótlást nem  adtak. 

4.  Ugyancsak  Udvarhelyszékben  Bezeden  elfoglaltat- 
ván a  templom,  a  helyett  sem  templomhely,  sem  költség, 
sem  egyházi  birtok  nem  adatott. 

5.  Ugyancsak  Udvarhelyszékben,  Bezedújfaluban,  Uj- 
székhelyen  sub  specie  Articuli  vétetvén  el  az  unitárius 
templom,  sem  templomhely,  sem  költség  nem  adatott,  sem 
ecclesiasticum  bonum  nem  dividáltatott. 

6.  Küküllő  vármegyében  Nagy-Teremiben  ugyanoly 
módon  vétetett  el  a  templom.  Itt-  templomhelyet  ugyan  adtak. 
de  a  templom  felépítéséhez  való  költséget,  poharat,  haran- 
got s  egyél)  parochiális  javakat  nem:  sőt  a  negyedet,  mely 
a  pap  fizetését  képezte,  egészen  elvették,  s  a  szegény  pap  és 
egyház  sérelmével  nem  osztották  meg. 

7.  A  Musnában  elvett  templom  helyett  is  kivannak 
új  templomhelyet  és  az  építéshez  szükséges  költséget. 

8.  Fehérvárott  szintén  templom-  és  iskolahelyet  ki- 
vannak.^ 

Ugy  látszik,  hogy  ezen  panasz   következtében  vizsgáló 

bizottságok  küldettek  ki,  hogy  a  törvény  érteiméiben  proce- 
dá^janak.  A  Musnában  1642.  július  29-én  járt  bizottság 
összeszámlálta  az  unitáriusokat;  megvizsgálta  a  templomot 
is.  Minthogy  arról  győződött  meg.  hogy  az  unitáriusok  száma 


^  Az  unitárius  Statusnak  difíicultása,  melyet  a  Ref.  Statusnak 
6  Nagyságoknak  s  ő  kegyelmeknek  alázatosan,  de  bizalommai  és  sze- 
retettel kételenítettek  demonstrálni.  Ker.  Magvető.  XIX.  90.  1. 


462  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

háromszor  annyi,  mint  a  reformátusoké,    ezért  a  templomot 
és  paplakot  az  unitárius   atyafiak   kezében  hagyja.   De  ezek 
egy    év   alatt   tartoznak  a  reformátusoknak   ezeknek    tetsző 
helyen  egy  kisebb  templomot  építeni  kőből,  melynek  költsé- 
geihez   ezek    egy    negyeddel  tartoznak    hozzájárulni    Ha  az      ^ 
új  templom    1643.  évi    sz.  Jánosnapig  fel  nem   építtetik,  az    ^ 
unitáriusok    a    mostan    fennálló  templomot   mindaddig    nem  ,^ 
használhatják,    míg  az  új  fel   nem  épül.    A  haranghasználat  ^r^ 
joga  közös.  Vasárnap  és  sátoros   ünnepek   alkalmával  a  kétr  ^ 
pap  egyetértése  szerint,   közösen   egy    harangozás   történjék. 
Hétköznap,  ha  az  unitáriusok  nem  akarnának  harangozni, 
reformátusok  a  kisebb  haranggal  harangozzanak. 

De  ez  nem  történt  meg;  a  miért  az  unitáriusok  azzj 
mentették  magokat,  hogy  a  reformátusok  nem  akarták  kimi^^ 
tatni  a  nekik  tetsző  helyet  s  a  megfogadott  kömivesek  nero 
dolgozhattak.  Ennek  ellenében  a  reformátusok  azt  állítottái, 
hogy  csak  azért  nem  mutatták  ki  a  helyet,  mert  későn  szó- 
lítattak  fel  s  a  kőmiveseket  is  csak  1 1  nappal  elébb  fogad- 
ták, mint  a  hogy  a  templomnak  késznek  kellett  volna  lennie. 
Ezért  az  unitáriusok  —  a  kömivesek  kihallgattatása  után  — 
arra  ítéltettek,  hogy  a  régi  templomot  az  új  templom  fel- 
építéséig nem  használhatják. 

Az  unitáriusok  a  Magyarországon  működő  fejedelem- 
hez fellebbeztek.  Többféle  oly  körülményt  hoztak  fel,  mely  ^ 
őket  a  templomnak  meghatározott  időben  való  felépítésében  .^z 
akadályozta.  Ilyen  volt  a  reformátusok  szabódása,  a  pestisf^^ 
kiütése  stb.  Kérik  a  fejedelmet,  hogy  a  kiküldött  bizottsá^^^ 
által  jelöltesse  ki  a  felépítendő  templom  helyét. 

A  fejedelem  1648-ban  május  6-án  Fogarasból  a^^^j 
irta,  hogy  a  bizottság  tegyen  neki  jelentést  az  ügy  állás^^^-^ 
ról.  Ez  megtörtént  július  4-én,  a  mikor  a  parochiális  ^(i^ClJk 
megosztásáról  is  referáltak.^ 

Az  1645-ben    tartott   országgyűlésen   nem   fordult  ^^Iq 
vallásügyi  kérdés.  A  következő  évben  azonban  már  a  IV    ^i^ 

»  Koncz  JóBsef,  Ker.  Magv.  XIX.  96.  97.  1. 


A  BIAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       463 

articulus  egyházi  tartalmú.  < Látjuk  —  úgymond  —  azt  is. 
kegyelmes  Urunk,  hogy  némely  tisztviselők,  kiváltképen  az 
oláhság  között,  fizetésért  divortiumot  csinálnak;  végeztük 
azért  egész  országul,  három  nemzetül,  hogy  az  mely  tisztek 
ezután  effélét  tentálnának,  oomperta  rei  veritate,  200  frton 
convincáltassanak,  toties  quoties  peccaverint.  * 

Az    1647-ki    gyulafehérvári    márczius     16-án    tartolt 
gyűlésen  is  csak  némely  oláh  papok  visszaéléseiről  hozatott 
egy  törvényczikk,  mely  következőképen  hangzik : 
V.  Articulus. 

Hogy  az  oláh  papok  és  ecclesiastica  personúk,  oly 
bírságot  ne  exigáljanak,  niely  a  külső  tisztet  conceniálja, 
tarvényt  is  ne  revideáljanak,  mely  nem  az  ő  forumokat 
ületi. 

•  Vannak  oly  inconvenientiák,  kiváltképen  az  oláh 
papoktól,  kik  auctoritate  sihimet  ipsis  vendicata,  a  secularis 
tisztek  s  bírák  authoritása  ellen  birságlást  exigálnak  és  tör- 
vényeket is  tesznek.  Végeztük  azért  a  modo  in  posterum, 
hogy  az  oláh  papok  és  az  ecclesiastica  personák  oly  birsá- 
got,  raely  a  külső  tisztet  eoncernálja,  ne  exigáljanak,  sem 
^örvényt,  mely  nem  az  ő  forumokat  illeti,  ne  revideál- 
janak ».^ 

Ezen  törvényczikkelyek  tartalma  oly  rendes  vallási 
viszonyokról  tanúskodik,  melyek  éles  ellentétben  voltak  a 
ínagyarországiakkal,  hol  a  bécsi  kormánynyal  szövetkezeti 
Uérus  bámulatos  kitartással  küzdött  a  protestántismus  ellen ; 
és  hol  ennél  fogva  az  országgyűlési  vallásügyi  tárgyalások 
folytonos  izgalomban  tartották  a  kedélyeket. 

•  Tetitsh,  Urkundenbuch  ...  I.  116.  I. 

•  Artic.  Dom.  Regnic.  Albae  Juliae  die  16.  marc.  Ann.  1GÍ7. 


464  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


Az  1642-iki  pozsonyi  országgyfilés. 

A  bécsi  kormány  alkotmányellenes  törekvései.  —  A  nádor   sürgeti 
országos  sérelmek  orvoslását.    —    Az    országgyűlés    összehivatik;   d 
eredménytelenül    szétoszlattatik.  —  A  rendek    nyugtalanok ;    a   nád 

memorandumot  nyújt  be  a  királynak. 

Az  1637— 38-ki  pozsonyi  országgyűlésen  előforduló  szen- 
vedélyes jelenetek  után  oly  események  következtek  be,  melyetel  ^k 
egyenesen  a  forradalom  örvényébe  sodorták  a  nemzetet. 

Az   udvar   nem   is   gondolt  a  törvények  megtartására -be^í. 
még  kevésbé  gondolt  az  azoknak  megszegéséből   szá^mazot^•:•■  ft 
sérelmek  orvoslására.  Német  tanácsosok  nyíltan  mondogatták:^^ 
hogy  a  magyarországi  kormányzatnak  oly  módját  kell  meg  ~  - 
alapítani,   mely    egyszerűbb,   könnyebb   és  gyorsabb  legyei 
mint    a    milyen    országgyűlések   tartása    mellett    lehetségí 
Tehát  ismét   a  magyar  alkotmány  elleni  azon  .szerencsétlei? 
törekvés  fészkelte  meg  magát  Bécsben,  mely  annyiszor  ado// 
önvédelmi   fegyvert   a   magyar  nemzet  kezébe.    Az  egymást 
érő  vallási  sérelmek  ismét  természetes  szövetségesévé  tették 
a  protestánsokat  azoknak,  a  kik  a  nemzet  fenyegetett  szabad- 
ságának védelmére  keltek. 

Rákóczy  (iyörgy  erdélyi  fejedelem  lett  most   az  elégü- 
letben  hazafiak  vezérévé,   ö  a  svédek   és   francziák  ösztön- 
zése  folytán   már    1689-ben   hajlandó  volt  fegyvert  fogni  a 
sokképen    bántalmazott   magyar   protestánsok  mellett;   de  a    -á^í 
porta,  melyre  támaszkodhatott  volna,  határozottan  megtagadta  ,j^j 
tőle    a    háború   indítására  kért  engedélyt.   Még  elbizottabbá-j^  «á 
tette  Ferdinánd  kormányát  és  a  főpapságot  az,  hogy  az  1640CI>-rO 
elején    elhalt   IV.    Murád    utódja,    a    kéjelgő   Ibrahim  mag£^:sa 
kínálta  meg  békével  Ferdinándot.  S  ámbár  a  következő  évbeoK^^ű 
történtek  is  némi  összeütközések  a  királyi  hadak  és  a  törő£L3- 
kök  között,  1642-ben  márczius  19-kén  húsz  évi  béke  kött^^=- 
tett  a  törökkel  Szőnyben. 

Ily  körülmények  között  Ferdinánd  kormánya  alkalma^-^ 
nak  találta  az  időt  arra,   hogy    a  magyar  alkotmány  felfog-- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       465 

gátasára  és  a  protestáns  egyház  megsemmisítésére  vonat- 
kozó tervét  végrehajthassa.  Egymást  érték  a  politikai  és 
vallási  sérelmek. 

A   rendek  és  kivált  a   protestánsok   ezekkel  szemben 
azt  sürgették,    a   mit   a    főpapokkal    szövetkezett  bécsi  kor- 
mány végképen  elodázni  akart,    t.  i.  az  országgyűlés  össze- 
hívását. Ebben  látták  ők,  nemcsak  az  alkotmányos  kormány- 
zás   biztosítékát,   hanem    egyszersmind   a   protestáns   vallás 
szabadságának  egyedüli  törvényes  alapját  is.  Szerencse,  hogy 
a  nádori  széken  ekkor  olyan  férfiú  ült,  a  ki  jóllehet  a  pro- 
testánsoknak határozott  ellensége  volt,  az  alkotmányos   kor- 
mányzást   a    nemzet    elidegeníthetetlen   jogának    tekintette. 
Eszterházy   még    1641  végén   egy   terjedelmes  emlékiratban 
figyelmezteté  a  királyt  mindazon  veszélyekre,  melyek  a  tör- 
vények vakmerő  megsértéséből  származnak.  Egyúttal  felkérte, 
hogy  a  sérelmek  orvoslására  hivjon  össze  haladéktalanul  egy 
új  országgyűlést.  «Sok  Ígéret  tétetett  —  úgymond  a  nádor  — 
az  országnak,  mely  nem  teljesíttetett:   sok  törvény  hozatott, 
mely  nem  hajtatott  végre,  —  még  a  koronázási  hitlevél  sem. 
Különbség  tétetik   az   önkénytes   és   kizsarolt   engedmények 
iLözött.  s  mert  a  vallásiakat  ilyeneknek  vallják,  örökös  aggo- 
dalom, gyanú,  nyugtalanság  fogja  el  a  kedélyeket.  így  aztán 
az  ország  sem  teljesíti   a  teendőket.  . . .  Tartasson  ő  felsége 
gyakrabban  fő-  és  rendkívüli  törvényszékeket,  minthogy  ezekkel 
úgy  is  tartozik,  akkor  nem  kell  az  országgyűléseknek  peres 
ügyekkel    foglalkozniok. ...    A   haladás   egyik   akadálya    az, 
hogy  a  főrendek  és  a  rendek  külön  tanácskoznak  és  üzene- 
tek által  közlekednek.  . .  Nagy  baj  a  meghasonlás  is  úgy  az 
egyházi  és  világi  urak.  mint  magok  az  egyháziak  között  is, 
s  fájdalom,    sokan  készakarva  táplálják  a  meghasonlást,  azt 
hivén.  hogy  így  könnyebben  megtarthatnak  bennünket  hatá- 
raink között.  .  .  .  Panaszkodik    a    főhivatalnokok  gyengesége 
felett.    Nem    szívesen    bocsátkozik    a    kormánvlól    elfordult 
kedélyek  szemlélé.sébe  s  e  jelenet  fejtegeté.*?ébe,   miután   már 
többször  emlékezett  a  meghozott  törvények  végre  nem  haj- 
tásáról :   de   minthogy   ő    felsége  e  pont  körül  őszinte  nyi- 

Zsilinezky  :  Magrj-ar  orirzággryülések.  30 


466  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

latkozatot  vár,  nem  titkolhatja  el,  hogy  a  honfiak  elid^e- 
nedtek  az  országgyűlések  tartásától  is,  magokat  teljesen 
elhagyottaknak,  és  semmi  tekintet,  még  kevésbé  szeretet  által 
vonzottaknak  vallják.  Panaszkodnak,  hogy  a  hivatalok  osz- 
tásából az  ország  és  a  király  jövedelmeinek  kezeléséből,  a 
haza  közvédelmének  gondjaiból  kizárattak;  panaszkodnak, 
hogy  a  végházak  és  végházörök  teljes  elhanyagoltatása  miatt 
ki  vannak  téve  az  ellenség  kegyetlenségeinek  ;  azon  bú  emészti 
őket  hogy  ö  felsége  külföldi  ministerei  őket  készakarva  elhagy- 
ják, megvetik  s  mindenmódon  gyöngíteni  igyekeznek.  .  . . 

Mindezeket,  mondja  folytatólag,  hogy  lehessen  rövid  idő 
alatt  megorvosolni,  nem  tudom ;  de  a  legnagyobb  rossz  elke- 
rülése végett,  hogy  t.  i,  a  nemzet  annyi  hajtól  elnyomatva, 
mintegy  kétségbeesésből,  a  maga  és  a  szomszéd  tartomá- 
nyok végromlásdval  is  valamire  ne  vetemedjék,  alázato- 
san könyörgöm  ö  felségének,  szánja  idejének  egy  részét  ^ 
nehéz  ügyeknek  is,  s  a  mit  helybenhagyhatónak  és  kivihető- 
nek vél.  annak  valóságos  teljesítését  rendelje  el.  .  .  .  Most 
négy  emlékiratot  terjesztek  ö  felsége  elej})e  az  ország  bajai- 
nak orvoslása  módjáról.  Érdemes  leszeii  ö  felségének  azon 
tanácsosaival  értekezni,  kik  előtt  e  dolgok  ismeretesek  s  hat- 
hatósan hozzálátni  az  ország  megmentéséhez,  melynek  meg- 
maradásától függ  ő  felsége  egyéb  országainak  java  is.  Ezt 
tévén  ö  felsége  —  így  végzi  emlékiratát  a  nádor  —  kétségen 
kívül  megnyerjük  a  hazafiak  sziveit,  bii'juk  kedvezéseiket  s 
nem  alkalmatlan,  hanem  a  felség  előtt  kedves  országgyű- 
léseink lesznek. 


1 


Nem  annyira  a  nádornak  aggodalmai  és  javaslatai, 
mint  inkább  Torstenson  svéd  hadvezér  föllépése  és  előnyo- 
mulása birta  rá  Ferdinándot,  hogy  1642.  márcz.  30-kán  kelt 
királyi  levelével  május  29-kére  Pozsonyba  hivja  össze  az 
ország  rendéit.  De  ugyancsak  Torstenson  lipcsei  diadala  oly 
rémületbe  ejtette  öt,   hogy  az  országgyűlést  november  11-ig. 


^  Opinio   Palatini   Regni    Hung.  circa    insituenda  et  facilitand^ 
futura  Comitia  Re.í;ni.  Toldy,  Eszterházy  élete.  L.  III.  2. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      467 

Ifuggesztette.  Ekkor  is  el  akarta  még  halasztani,  de  az 
'szág  rendéi  és  maga  a  nádor  is  oly  hangon  követelték  a 
relmek  orvoslását,  hogy  azt  előre  megtagadni  nem  lehetett. 
Az  udvar  hangulatát  jól  ismerő  nádor,  sejtve  a  bekö- 
itkezö  bajokat,  le  akart  mondani  hivataláról.  Ebbeli  elha- 
rozását  még  a  királyi  meghivók  szétküldése  előtt  bejelen- 
tté a  királynak  és  a  vármegyéknek.  ^  Felhivta  a  rendeket, 
Dgy  mivel  már  ki  van  hirdetve  az  országgyűlés,  gondol- 
Dzzanak  más  alkalmas  nádorról.  Körlevelében  elismeri,  hogy 

palatinusság,  melyet  ^ nehéz  igának*  nevez,  nem  azzal  a 
yűmölcscsel  vitte,   mint  ő  maga  is  kivánta  volna  és  a  mit 

szegény  haza  szüksége  vagy  a  rendek  szolgálata  megkivánt 
olna,  de  kénytelen  lemondani  oly  hivatalról,  melynek  nem 
ölelhet    meK    részint    öregsége,    részint    egyéb    akadályok 


lialt^ 


A  király  és  udvara  nagy  zavarba  jöttek  a  nádor  eré- 
^es  magatartása  miatt,  de  a  gyűlés  megtartását  nem  lehe- 
itt  mellőzniök.  A  rendek  a  meghivók  hibás  szétküldése  miatt 
y  csekély  számmal  jöttek  össze  Pozsonyba,  hogy  e  miatt 
megnyitás  elhalasztatott.  Minden  titkolódzás  daczára  eljutott 
écsböl  azon  hir,  hogy  a  kormány  nem  is  szándékozik  meg- 
ntni  a  gyűlést,  mert  fél  az  ott  kitörendő  szenvedélyek 
harától.  Ez  még  inkább  felingerelte  a  rendeket,  kik  a  serei- 
tek orvoslásától  várták  egyedül  a  béke  fentartását. 

A  nádor  csak  attól  félt,  hogy  vallási  háború  tör  ki  a 
yűlésen.  Ennélfogva  sokat  forgolódott  a  türelmetlenkedő 
3ndek  közíHt  és  miként  a  múlt  országgyűlésen,  ügy  most 
j  mindent  elkövetett,  hogy  azokat  a  kényes  természetű  val- 
ksi  kérdés  tárgyalásától  visszatartsa.  Alig  gyűltek  össze  a 
endek,  magához  hivatá  nov.  18-kán  a  befolyá-sosabb  köve- 
eket és  előadván  ő  felségének  a  30  éves  háború  szeren- 
csétlen folytatása  miatti  kedvetlenségét,  aggodalmait,  kérve 
:érte  őket,  hagyjanak  fel  a  sérelmek  emlegetésével.  De  ezek 


*  A  megyékhez  irt  levél  kelt  Szemptén  ápr.  6. 

*  Toldy :  Eszterházy  élete  LVIIL  és  LIX.  1 

30* 


468  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

egyhangúlag  ismét  utasításaikra  hivatkoztak,  melyektől  eltér- 
niök  nem  szabad,  nem  lehet ;  egyúttal  viszont  arra  kérték  a 
nádort,  vesse  magát  közbe  ő  felségénél,  hogy  ezen  ország- 
gyűlés szerencsés  és  eredményes  befejezhetése  tekintetéből 
orvosolja  a  sérelmeket. 

A  nádor  maga  is  elismerte  a  sérelmek  sokaságát  sőt 
bizalmasabb  emberei  előtt  keservesen  panaszkodott  a  felett, 
hogy  a  klérus  ellene  áskálódik,  hogy  nádori  tekintélyét  sér- 
tegetik, hogy  a  németek  garázdálkodnak  a  véghelyeken.  Ö 
maga  is  előterjesztette  ő  felségének  az  ország  sérelmeit  s 
reméli,  hogy  meg  is  fog  hallgattatni.  Szemere  Pál  és  Zákány 
András  előtt  kitört  a  papság  erőszakosságai  ellen  és  szám- 
talan levelet  mutatott  fel  nekik  bizalmasan,   melvek  mind  a 

■r 

vallásügyre  vonatkoztak.  ^ 

A  követek  türelmetlenül  várták  az  országgyűlés  meg- 
nyitását, mi  leginkább  azon  ürügy  alatt  halasztatott  el  nap- 
ról-napra, mert  a  főpapok  és  főurak  nem  érkeztek  meg  kellő 
időben  Pozsonyba.  Ennek  oka  az  is  lehetett,  hogy  az  elhalt 
Losy  Imre  érsek  helyett  lyonnan  kinevezett  új  esztergomi 
érsek,  Lippay  (György  ünnepélyes  bevonulását  és  felavatását 
várták,  mi  csak  november  23-kán  történt  meg.  E  napon  az 
összes  klérus  teljes  díszben  követte  az  umbellum  alatt  bevo- 
nuló érseket.  Szent  Márton  templomában  ének,  zeneszó  és 
ágyúdörgés  mellett  ment  végbe  az  érseki  beiktatás.  Az  ezt 
követő  díszlakomán  a  jelenvolt  protestáns  követek  is  részt 
vettek  és  a  jókedvű  főpapokkal  bor  mellett  vitatkoztak  egy- 
házi kérdések  felett. 

A  következő  napokon  mind  a  főrendek,  mind  a  köve- 
tek külön  tanácskoztak  a  teendők  felől.  A  követek  küldött- 
ségileg kérték  a  nádort,  hogy  közbenjáró  szerepénél  fogva 
hivja  fel  a  királyt  az  országgyűlés  szokásos  megnyitására 
és  a  propositiók  előterjesztésére,  mert  különben  ez  az  ország, 
a  mely  egyfelől  oly  nagy  külveszélyeknek  van  kitéve,  másfelöl 

*  Mirabiiia  Scripta  et  Litteras  Missiles  ostendit  Dnus  Palatinus 
in  Negotio  Religionis.  Nov.  21.  Szemere  naplója  a  nemz.  múzeumban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       469 

a  közjogi  sérelmeknek  naponkint  nagyobb  halmaza  által  ter- 
heltetik, a  végső  szorongattatásnak  s  fölforgattatásnak  tétetik 
ki.  Kélje  meg  tehát  ő  felségét,  ne  engedje,  hogy  ily  kétségbe- 
esetten távozzunk  el,  nehogy  aztán  valami  rémítő  veszély 
jöjjön  az  országra.'  A  nádor  szivesen  ajánlkozott  erre  nov. 
26-kán,  sőt  azt  is  megigérte,  hogy  személyesen  fog  Bécsbe 
utazni,  hogy  ő  felségével  közölje  a  rendek  jogos  kivánságát 

Azonban  Bécsben  már  akkor  el  volt  döntve  a  magyar 
országgyűlés  bezárása  és  a  rendeknek  szétoszlatása.  Novem- 
ber 29-kén  a  királynak  két  tanácsosa,  jelesül  Khevenhiller 
és  Kurcz,  niegjelent  a  rendek  között  és  közölték  velők  a 
király  abbeli  elhatározását  hogy  az  országgyűlést  szétosz- 
latni kénytelen.  Ennek  indokául  általában  csak  az  hozatik 
fel.  hogy  ö  felségének  gondjait  most  a  külügyek  foglalják  el. 
Különben  azt  izente  a  rendeknek,  hogy  megengedi,  miszerint 
a  végrehajtatlanul  maradt  törvények  a  lehetőségig  végreha,]- 
tassanak.  A  mi  a  vallásügyet  illeti,  készebb  Magyarországtól 
távol  maradni,  semhogy  abban  valamit  engedjen.* 

A  királynak  ezen  üzenete  és  váratlan  intézkedése  még 
inkább  felingerelte  a  rendeket  és  az  ország  nyugalmát  féltő 
nádort.  Tanácskoztak  a  felett,  hogy  miként  kellene  az  ország 
ügyeit  bókében  vezetni  addig  is,  míg  az  új  országgyűlés 
—  mint  remélték  —  egy  év  lefolyása  alatt  össze  fog  hivatni. 
Felhozták,  hogy  mivel  közönséges  országgyűlésen  kívül  adót 
kivetni  nem  szabad,  tehát  jó  lenne  időnkint  részleges  ország- 
gyűléseket tartani,  akár  Kassán,  akár  más  városokban  is, 
mert  különben  az  ország  a  legnagyobb  zavarnak  fog  kitétetni. 
A  lengyel  és  török  követségek,  a  véghelyek  és  katonák, 
végre  a  sérelmek,  mind  oly  tárgyak,  melyek  elintézésre  vár- 
nak. De  ezen  véleményt  nem  helyeselték  a  főrendek.  Sze- 
rintök,  mivel  a  mostani  országgyűlés  rendes  módon  se  meg 
nem  nvittatott.  se  be  nem  záratott,  felkérendő  lenne  ő  fel- 
sége.  hogy  legalább  egy  hétre  jelennék  meg  a  rendek  között, 


*  Eszterházy  élete.  60.  1. 

*  Kismartoni  levéltár.  Viennae  die  17.  nov.  1642. 


470  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

míg  az  ország  fenmaradására  szükséges  intézkedések  meg- 
tételnek. A  részleges  gyűléseket  ellenzik;  de  a  lengyel  és 
török  követség  s  több  efféle  kérdés  elintézését  kivánják.  A 
török  követségre  Szelepcsényit  proponálják,  ki  ellen  azonban 
a  rendek  élesen  kikeltek,  mivelhogy  pap  volt. 

Miután   nem  tudtak   egyetértésre  jutni,    a   béke   meg- 
zavarásától rettegő   nádor   módot  keresett  arra,   hogy   az  ő 
aggodalmai  az  ország  rendéinek  neve  alatt  jussanak  el  Bécsbe.,^  ^^ 
ó  maga  készített  egy  memorandumot   s   miután  azt  többeur^^^ 
helyeselték,  elfogadtatta  elébb  az  alsó  házzal,  utóbb  a  főren--  _^  ^ 
dekkel  is. 

Miután  a  memorandum   az  országgyűlésen  ünnepélye^^^ 
sen  átadatott  a  király  bécsi  tanácsosainak,  a  rendek  deczenrr:^-^ 
ber  3-kán  búcsút  vévén  egymástól   és   a  nádortól,   balsejte^^^^  j  ^ 
mekkel  távoztak  küldőik  és  rokonaik  körébe  vissza. 


HETEDIK  FEJEZET. 

LINCZI  BÉKEKÖTÉS  IDEJE  ALATT 
TARTOTT  ORSZÁGGYŰLÉSEK. 

1644-1648. 

I. 

écsi  kormány  és  a  katholikus  papság  erőszakosságai  válságot  idéz- 
elő.  —  Rákóczy  fegyvert  fog,  kiáltványt  bocsát  ki.  —  A  béketár- 
ások megkezdetnek.  —  Kassai  országgyűlés.  —  A  fejedelem    pro- 
positiói.  —  A  rendek  helyeslik  eddigi  eljárását. 

Az  eredménytelenül  eloszlott  pozsonyi  országgyűlés  után 
rsan  közeledtek  a  válság  évei. 

A  bécsi  kormány  fejét  vesztette,  a  klérus  pedig  ver- 
met kapott.  Amíg  amaz  tanácstalanul,  a  külföldi  viszo- 
►k  szerencsés  fordulatában  bizva,  engedte  a  magyar 
Mmány  felforgatását;  addig  emez.  a  jezsuitákat  vissza- 
va,  folytatta  a  prot.  templomok  erőszakos  elvételét  és 
ev.  papok  és  tanítók  üldözését.  Az  elégületlen.ség  általános, 
Drradalom  bizonvos  volt. 

Rákóczy  György  szemtanuja  volt  a  magyarországi  tizei- 
knek. Csak  nehezen  tudta  magát  elhatározni,  hogy  azok- 
:  véget  vessen.  Mikor  látta,  hogy  felszólalásai  eredmény- 
műi  hangzanak  el ;  mikor  tapasztalta,  hogy  fejedelmi  háza 
^écsi  udvaronczok  gúnytárgyául  lett;  mikor  megjelent  «egy 
riskos  pasquillus.  melyben  még  a  kegyes  életű  és  istenfélő 
3b  fejedelemasszony  is  nagy  rútul  és  mocskosan  mar- 
ngoltatott,>    akkor   a  közönyösnek  látszó  fejedelem  nagy 


472  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

tettre  határozta  el  magát  s  a  franczia  és  svéd  hatalmakkal 
szerződésre  lépve,  megkezdte  a  harczot  Ferdinánd  ellen.  — 
A  nemzet  szinejava  hozzája  csatlakozott.  Kiáltványában, 
melyet  1644.  február  l7-kén  bocsátott  ki,  azt  hangsúlyozta, 
hogy  hadai  a  lelki-testi,  a  vallási  és  polgári  szabadság  vissza- 
nyerését tűzték  ki  feladatokul.  Az  ország  rendéi  közül  mind 
az  evangélikusok,  mind  a  katholikusok  sokszor  felhívták  öt, 
hogy  serkenne  fel  valahára  e  drága  kincsek  oltalmára,  ö  nem 
akar  hitet  igazgatni,  annál  kevésbé  elnyomni,  ö  csak  azt 
akarja,  hogy  mindenki  örvendhessen  szabadságának.  A  klérus 
Magyarországot  az  ausztriai  ház  örökös  tartományává  akarja 
tenni  s  a  maga  vallásán  levő  világiakon  is  mind  lelki,  mind 
testiképen  akar  uralkodni.  ...  A  jezsuita  szerzet  az  ország 
szabadságának  romlására,  az  evang.  religió  elnyomására 
behozatott.  ...  A  nádor  tekintélye  annyira  alászállíttatott, 
hogy  e  tisztnek  már  csak  a  neve  maradt  fenn.  Az  evang. 
statustól  az  1638-iki  országgyűlés  óta  is  számtalan  templom 
és  paplak  elvétetett ;  az  evangélikus  vallásúak  a  tisztségek- 
ből kizáratnak;  kereseteikben,  ha  igazuk  van  is,  czélt  nem 
érnek;  az  is  megtörtént  már,  hogy  némelyik  jogát  követel- 
vén jószágához,  életét  veszélyezteté !  A  felvidéki  13  vármegye 
1640  óta  évenkint  megkereste  a  császár  ő  felségét  és  a 
nádort,  de  minden  eredmény  nélkül :  dorgálással,  pironga- 
tással  eresztettek  vissza.  .  .  Ö  tehát  immár  tovább  nem  tűr- 
heti hivalkodó  szemmel  hazája  veszedelmét,  nemzete  elnyo- 
mattatását.  Bizonyságul  hivja  Istent,  hogy  nem  magán  ok 
miatt  nyúl  fegyverhez;  az  ország  statútumait  akarja  helyre- 
állítani és  a  haza  és  vallás  szabadságát  megvédelmezni.  .  . 
A  háború  változó  szerencsével,  de  nagy  kegyetlenségek 
kíséretében  folyt.  A  nádor,  a  ki  sokszor  majdnem  ugyan- 
azon panaszokat  emelte  a  király  előtt,  melyeket  Rákóczy, 
sürgette  a  békealkudozásokat.  A  király,  daczára  Lippay  érsek 
harczias  izgatásainak,  beleegyezését  adta  a  béketárgyalások 
megkezdéséhez.  Május  19-kén  Szendrőn  találkoztak  a  feje- 
délem követei  Lónyay  Zsigmond  és  Kemény  János,  a  nádor- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       473 

taL  De  eredménytelenül  váltak  el  egymástól.  A  polgárháború 
fovább  dúlt. 

Majd  júniusban,  a  sárosi  táborban,  vétetett  fel  az 
alkudozások  fonala,  de  szintén  eredménytelenül.  Mindössze 
háj'oin  napi  fegyverszünet  eszközöltetett  ki.  A  nádor  ingerült 
é3    beteges  volt,   követeléseivel  minden  békét  meghiúsított. 

Rákóczy  augusztus  hó  elsejére  Kassára  hivta  össze  a 
felvidéki  rendeket,  hogy  jelentést  tegyen  nekik  a  félbeszakadt 
^^ketárgyalásokról. 

A  közhangulat,    daczára   a  főpapok  erőszakosságának, 
■^^külékeny  volt.  Az  összejött  rendek  véget  akarván  vetni  a 
^áború  okozta  szenvedéseknek,  minden  eszközt  szívesen  meg- 
^"íigadtak,  mely  a  tisztességes  béke  létrehozatalára  alkalmas- 
nak látszott. 

A  fejedelem  hasonló  szellemben  tette  előterjesztéseit. 
Rámutatván  a  háború  okaira  és  következményeire,  utal  a 
béketárgyalások  okmányaira  és  felhivja  a  rendeket,  nyilat- 
kozzanak őszintén:  akarják-e  és  mi  módon  megkötni  Ferdi- 
nánddal a  békét?  Ö,  a  ki  velők  egy  czélra  törekszik,  csak 
a  rendek  beleegyezésével  kivánja  azt  elérni  és  megvalósítani. 
Propositiója  ekképen  szól : 

< Megemlékezvén  arról,  hogy  az  emberek  teremtetéírének 
vége  az  Istennek  a  dicsősége  legyen  és  a  közönséges  haza 
felnevelésének  hálaadóssága  leginkább  annak  oltalmában  és 
gondviselésében  álljon.  Miótátul  fogva  az  Ur  Isten  minket 
ingyen  való  kegyelmességéből  szabados  dispositiója  szerént, 
ez  mi  édes  hazánkból  szomszédos  országunknak  fejedelem- 
ségére hivott  és  előállatott,  igyekeztünk  mind  azótától  fogva 
szorgalmatos  vigyázásunkkal  azon:  miképpen  az  ö  nagy 
Nevének  dicsősége,  igaz  tiszteletének  szabad  folyásával,  az 
szegény  nemzetünknek  sok  vérek  hullásával  keresett  szép 
régi  szabadsága  is  ez  mi  hazánkban  szegyein  és  bántódás 
nélkül  maradhatna,  melyben  ő  kegyelmekkel  és  kedves  poste- 
ritásával  együtt  jövendőben  az  mi  maradékunk  is  csendesen 
és  bátorságosan  nyughatnának  :  és  midőn  mind  ezekkel  ellen- 
kező akadályokat  és  megbántódásokat  esmértünk  és  szomo- 


474  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

rúan  érzettünk  volna  is:  nem  mulattuk  el  még  1635.  esz- 
tendőnél fogva  egynehányszorig  alkalmatosságokkal  vali 
privata  requisitiókkal  s  mind  pedig  az  egész  nemes  országgá"^ 
együtt  követeink  által  közönséges  gytílésekben  beadott  gravami 
nákban  instálnunk  Római  Császár  előtt,  ő  felsége  előtt :  hogt^  ^ 
ő  felsége  az  evangélikus  statusnak  az  Religió  dllapotjck::::^ 
ban  való  gravamindit  tolldlni,  és  több  megbántódott  szc^^ 
badsdgit  is  az  nemes  országnak  az  ő  felségétől  acceptcí:::;^ 
17.  conditiók  szerint  complanálni  méltóztatnék. 

Mely  közönséges  és  ő  kegyelmekkel  együtt  való  instj 
tiánknak   minémü  liaszna  és  eíTectusa  lett  legyen,   hogy 
szóval  ne  declaráljuk  azoknak,  a  kik  mind  ezeket  fájdali 
szívvel  experiálták:   megmutatják   asak   az  1638.  észt. 
lésnek    aktái   is.   és  azután  a  Diplomák   continentiája   e^/^ 
elbomlott  országgyűlésnek   haladéki  és  hasonló  gravamia^i^^ 
nak  ez  idő   alatt  is  naponkint   való  nevekedési.   temploiT?^/- 
foglalási,   és  külső    szabadságában  való   bántódási,   kiket  az 
Ur  Istennek   tiszteletihöz  tartozó   kötelességünkből,  édes  ha- 
zánk s  nemzetünkhöz  való  szeretetünkből,   annak  nyomorú- 
ságos során  való  méltó   szánakozásunkból,  hivalkodó  szem- 
mel tovább  nem  nézhetvén,   hogy  a  napról  napra  gerjedező 
tűz  szegény   nemzetünknek  religiójában    megmaradhatott  és 
szabadsági  megbántódásán  igaz  magyarsággal  szánakozó  ke- 
vés számát  is  szintén  végre  emésztetve  kényszeríttettünk  vala 
édes   hazánk  és   nemzetünk   otalmazó    fegyverhez   nyúlnunk 
és  az  ő  kegyelm(*)k  közönséges  megmaradására  nagyobb  gond- 
viseléssel vigyáznunk,  készek  levén  mindezekért  életünket  és 
az  Ur  Istentől  nékünk  adatott  javainkat  is  szerencséltetnünk. 

Meggondolván  mindazáltal  azt  is.  hogy  a  bátorságos 
és  állandó  békességnek  nyugodalma  feljebb  való  volna  sok 
győzedelmeknél  is.  ugy  igyekeztünk  viselni  azoltától  fogva 
is  hazánk  oltalmára  felvett  fegyverünket,  hogy  a  jó  istenes. 
tisztességes  és  bátorságos  békességnek  is  mediomit  és  alkal- 
matosságát meg  ne  rekesztenők  és  el  ne  mulatnók,  kire  nézve 
az  fegyver  között  is  minemű  instantiákkal  találtuk  meg  ő 
felségét,  minemű  requisitiókat  és  Írásokat    tettünk    Palatínus 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       475 

uramhoz  6  kegyelméhez  is  az  jó  egyességnek  mediumi  felől, 
Jó  alkalmatossággal  azokat  is  közleni  fogjuk  ő  kegyelmökkel. 
Noha  pedig  a  mi  istenes  igyekezetünknek  és  méltó  kí- 
vánságainknak semmi,  avagy  igen  kevés  tekintetit  ismertük; 
söí  azoktól  kívánságainknak  méltatlanságának  megmutatásá- 
éval, hanem  inkább  azzal  akarattunk  rejiciáltatni,  hogy  mi  az 
CDrszágnak  egyedül  csak  egyik  membruma  lévén,  az  ő  kegyel- 
xn5k  közönséges  bántódásinak  sérelme  és  annak  orvoslásinak 
iLÍvánsága  nem  minket  illetne,  mindaz  által,  hogy  mi  is  sem- 
Tnit  azokban  magunk  részéről  el  ne  mulatnánk  vala,  melye- 
let az  jó  és  tökélletes  békességnek  megszerzésére  és  helyben 
állatására  szükségesnek  ítélhetnénk,   és  hogy  mind   Isten   és 
ez  világ  előtt  nyilvábban  kitetszenék  az  mi  igaz  ügyünknek 
valósága   és  az  közönséges  jóra  való  méltó  kívánságunknak 
igazsága,  két  ízben  bocsátottuk  becsületes  követinket  Palatínus 
urunkhoz  ő  kegyelméhez  ezen  jó  békesség  felől  való   Trac- 
tatusra  oly  punctumokkal  való  ínstructióval,  melyekben  hogy 
az  ő   kegyelmök   közönséges    javát,    religiójának    szabados 
exercitiumát  és   szabadságinak   megtartását  s  ezekben   való 
bátorsilgos  nyugalmát  és  békességes  megmaradását  néztünk, 
azon    Propositiónkat  és   aktáinkat   in   specíe   ő    kegyelmek 
eleiben  terjesztvén  jó  ítélettel  megismerhetik.  > 

Minthogy,  úgymond  tovább  a  fejedelem,  ezen  nagyfon- 
tosságú ügyeket  nem  akarta  a  rendek  tudta  és  akarata  elle- 
nére elvégezni,  azért  hivta  őket  össze,  hogy  végezzenek  mind- 
azokban, « melyek  az  Istennek  dicsőségére,  hazánk  ja- 
vára, oltalmára  és  békességes  megmaradására  alkalmatosak 
lesznek*. 

Előterjeszti  a  lengyel  király  közbenjárását,  és  felhívja 
a  rendeket,  nyilatkozzanak  a  tekintetben,  hogy  akarják-e  a 
békét  vagy  nem;  s  ha  igen,  mi  módon  éressék  az  el. 

<  Kegyelmesen  intjük  és  requiráljuk  is  ő  kegyelmeket,  — 
úgymond  végül  —  hogy  ily  jelenvaló  nagy  ügyében  Religió- 
ját.  édes  hazáját,  annak  szabadságát,  maga  életit,  kedves 
posteritását,  javainak  oltalmát  és  megmaradását  nézendő  ál- 
lapotjában  magának  és  édes  nemzetének  meg  ne  fogyatkoz- 


476  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

zék;  melyben  való  ő  kegyelmeknek  egyességet  és  készségé 
látván  és  megesmérvén  mi  is,  mint  szintén  ez  ideig  enne 
utánna  is  tehetségünk  szerént  édes  hazánknak  és  ő  kegyel 
meknek  fejenként  semmiben  megfogyatkozni  nem  akanint^^ 
Ajánlva  ő  kegyelmöknek  egyenkint  és  mind  közönségessé^^ 
minden  időben  fejedelmi  kegyelmességünket.>  ^ 

A  rendek  ezen  propositiók  alapján  megkezdték  a  tá^^^ 
gyalásokat.  A  béke  szükséges  voltára  nézve  nem  volt  vélC^^ 
ménykülönbség :  csak  az  volt  a  nehéz  feladat,  hogy  mi 
pen  fogalmaztassanak  a  béketárgyalás  alapjául  szolgála 
pontozatok. 

A  rendek  között  nagy  eltérés  volt  arra  nézve,  mit  yegy^^^^ei 
fel  elengedhetetlen  feltétel  gyanánt.  Egy  részük  azt  kivánta,  hc:::?^;^ 
egyenkint  soroltassanak  fel  azon  törvények,   melyeknek   s^;: 
gorü  megtartását  minden  körülmények  között  követelni  ke// 
a  királytól.   Lónyay  figyelmeztette  a  rendeket  az  ily   rész/e- 
tezésböl  következhető  veszélyekre.  Ismerte  ellenfeleit,    a  kik 
az  ily  eljárásból  hajlandók  lesznek  azt  a  következtetést  húzni, 
hogy  tehát  a  fel  nem   sorolt    törvényczikkeket   nem    is  kell 
megtartani,  üvta  őket,  ne  menjenek  a  részletekbe,  maradja- 
nak csak  általános  kifejezések  mellett,  s  mondják  ki,  hogy  a 
királyi    diploma    mind  a  tizenhét  pontjának,   a   bécsi   béke- 
kötésnek úgy,    mint  a  még   végre  nem  hajtott  valamennyi 
törvénynek  végrehajtását  követelik.'^   Ennek  lesz  hatása,  míg 
ellenben  a  részletezés  kárára  lehet  a  békekötésnek. 

*  Reverendissimis  Illustrissimis  Spectabilibus  Magniíicis  Gene- 
rosis  Egregiis  et  Nobilibus  Prűd.  et  Circumsp.  Statibus  et  Ordinihus 
Partium  Regni  Hungarie  Superiorum  Presentatum. 

*  «Nekem  bizony  —  mondja  1645.  jan.  23-kán  a  fejedelemhez 
Írott  levelében  —  soha  nem  tetszett,  az  mint  Kassán  publice  is  meg- 
mondtam vala,  ■  hogy  némely  articulusokat  beirjanak,  hogy  efíéctuálljon 
ő  felsége,  és  többeket  elhagyjanak,  mert  sok  az  az  articulus  és  haza 
szabadsága.  Nemcsak  azok,  kiket  mi  beirtunk,  az  melyeket  az  ország- 
nak hol  egy,  hol  más  részében  effectuálni  kellene  a  közönség  megma- 
radásáért, kire  nézve  az  sárosi  tractánkban  is  Nagyságod  in  genere 
adatta  vala  be,  ugy  hogy  az  17  conditiók.  az  bé^^i  pacifícatiók  és  az 
effekctuálatlan    maradott   articulusokat  ő  felsége   mind  effectuálja  az 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       477 

De  a  kassai  rendek  többsége  más  véleményben   volt. 
zt  hitték,  hogy   ha   csak   általánosságban    fogják    kifejezni 
tc.ivánságaikat,  a  külföld  nem  fogja  megérteni,  mi    az   volta- 
épen,   a  mit  kivannak  és  a   minek   érvényesítése   czéljából 
énytelenek  voltak  fegyvert  fogni. 

Egyébiránt  a  fejedelemnek  eddigi  eljárását   helyeselték, 
Lutézkedéseit   helybenhagyták  és  újonnan   felkérték   őt   arra, 
Viogy   a  religió   és   haza   szabadságainak   védelmében   tegye 
vneg  mindazt,  a  mit  a  nemzet  becsülete  és  a  törvény  szent- 
sége megkiván. 

Másfelöl  Fehérpatakyt  követségbe  küldöttek  Bécsbe,  még 
egyszer  felkérni  a  királyt  hogy  a  béketárgyalások  újabb  fel- 
vételéhez járulni  szíveskedjék.  Küldetése  eredményének  meg- 
hallgatására új  gyűlés  összehívását  határozták  el. 


II. 

A  tokaji  októberi  országgyűlés.  —  A  császár  és  a   nádor  üzenetei.  — 
A  rendek  felirata.  —  Panaszok   és  sérelmek.  —  A  kiküldött    követek 

névsora. 

A  király  szeptember  hó  közepére  Nagyszombatba  küldte 
követeit  hogy  a  Sárosban  félbeszakadt  tárgyalásoknak  fona- 
lát ismét  fölvegyék.  —  Rákóczy  pedig,  egyrészt  hogy  Fejér- 
pataky  jelentését  előadhassa,  másrészt  pedig,  hogy  a  maga 
részéről  kiküldendő  követeknek  a  rendek  tetszése  szerinti 
utasítást  adhasson,  október  elsejére  Tokajba  hívta  össze  a 
felvidéki  vármegyék  követeit. 

A  rendek  a  kitűzött  időben  szép  számban  gyülekez- 
tek össze. 

Tizennégy  vármegye  és  hat  szabad  kir.  város  volt  kép- 
viselve követei  által.  A  megalakulás  formaságain  csakhamar 


jövendő  gyűlésen ....  de  hogy  Kassán  declaratióban  vőnek  az  regni- 
colák  néíttely  punctumokat,  elhagyván  mellette  sokakat,  az  vala  oka^ 
hogy  mégis  muiatódjék  valami  ok  az  keresztyénség  előtt  az  igazi  pa- 
naszokért való  fegyverfogásnak. ...  >  Szilágyinál  211.  1. 


478  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

túlestek.   Mindjárt   az   első   rendes  ülésen   megállapították 
tárgyalás  sorát,  mely  szerint  mindenek  előtt  meghallgatják 
császárnak   és  a   nádornak  a  békére   vonatkozó  kívánságai*-^ 
s  azokra  nézve  megteszik  észrevételeiket. 

A  fejedelmi  üdvözlet  szavainak  elhangzása  után,  csal 
ugyan    felolvasták   a   császár    üzenetét,    melyet   Fejérpal 
hozott   magával.    Ebben    az   ország    iránti  jó  indulat  han^ 
súlyozása  mellett  Ferdinánd  « kegyesen  >  kijelenti,  hogy  óhaji 
a  békét    és  hogy  a  további  pusztítások  megszüntetése  ezt 
jából  kész  a  Sárosban  félbeszakadt  tárgyalásokat  újból   f' 
venni.    De  óhajtja,   hogy  valamint  ö  hajlandó   haderejét         ^ 
vonni  a  fejedelem  birtokairól,  úgy  a  fejedelem   is   vonja        ^• 
a  magáét  a  magyar  íbldről.  így  gondolja  a  békét  állandc^i^^- 
és  biztossá  tehetni.  ^ 

Felolvasták  a  nádor  levelét  is,  melyet  a  rendeknek  au^. 
22-iki  feliratára  válaszképen  írt.  Elmondja  ebben  Eszterhá^y, 
hogy  neki  magának  oly   nagy    kárai    vannak   e    háborúból, 
miszerint  inkább  bosszuállásról  kellene  gondolkodnia,    mint- 
sem hogy  « mediatorságot >  viseljen  azokért,  a  kik  becsületé- 
nek és  életének  vesztét  keresik.  De  keresztényi    és   hazafias 
érzése  azt    parancsolja   neki,   hogy   könyörületes   legyen  és 
előbbre  tegye  a  közügyet  a  maga  személyes  kárainál.  Azért 
vetette   magát  közbe  ö  felségénél,   kérve   őt,   hallgassa   m^ 
a  fejedelem  küldötteit  és  mutassa  meg  irántok  atyai  kegyel- 
mességét.   Ezt  ő    felsége  meg    is    tette :   k(')veteit  kiküldötte, 
hogy  az  országban  levő  tüzet  megolthassa.  A  nádor  inti    a 
Tokajba  jött  rendeket,  gondolják  meg  ő  felségének  méltósá- 
gát és  hatalmát.  Az  ő  szárnyai  alatt  tartatott  meg  eddig  is 
Magyarország.  Ezután  sem  tarthat  fel  bennünket  más  hata- 
lom,   sem  mi  magunkat  nem    vagyunk   képesek   megtartani. 
Azért  —  úgymond  —  úgy  alkalmaztassák  magokat,  és    kí- 
vánságaikat, hogy  ő  felségének  sérelmére  okot   ne   adjanak. 

Hivatkozással    Lónyaival   folytatott  levelezésére,    végül 

*  Dátum  Viennae  29.  aug.  anno  1644.  Ellenjegyezve  Szelepcsényi 
veszpr.  püspök  és  Orosi  György  által.  Szilágyinál  4S.,  49.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       479 

lég  egyszer  figyelmezteti  a  rendeket:  «jól  meglássák,  kiért 
mit  mívelnek,  s  mint  kivannak  együtt  mindnyájan    vesze- 
ilemnek  bocsátkozni.*" 

A  felvidéki  sz.  kir.  városoknak,  jelesül  Kassának,  Eper- 
snek.  Bártfának,  Lőcsének  és  Szebennek  szintén  irt  a  nádor 
ixsonló  hangú  levelet.  Mivel  ezeknek  lakossága  túlnyomólag 
í^angelikus  volt,  azért  különösen  vallási  türelmetlenséggel 
aWolja  őket,  míg  a  királyt  e  részben  egészen  ártatlannak 
ilenti  ki.  Szemrehányást  tesz  nekik,  hogy  ckegyelmes  urokat 
^  fejedelmöket,  a  ki  őket  sem  religiójokban,  sem  szabadsá- 
^kban,  sem  privilegiomokban  meg  nem  bántotta,  elhagyták, 
<Jt  ellene  támadtak  s  más  szabadságot  s  religiót  keresnek, 
-^edig  voltaképen  a  katholikusok  panaszkodhatnának  méltán 
;2ért,  hogy  az  ő  religiójok  elnyomatik  a  városokban. 

Végül  kihívó  hangon  azt  mondja:  <^ álljon  elő  csak  leg- 
i.<3ebbike  is  Kegyelmeteknek,  s  mutassa  meg,  kitül,  micsoda 
eabadságában  avagy  religiójában  bántódott  meg,  s  mondja 
leg  azt  is,  vagy  mutassa  meg,  ha  van-e  csak  egy  szeglete 
a  katholikusoknak  az  kegyelmetek  városában,  s  mégis 
íligiót  és  szabadságot  keres !  Sed  ingrassatus  reealcitravit  et 
ícessit  a  dominó  salutario  suo.  Többet  azért  már  mi  Ké- 
relmeteknek nem  irunk,  s  nem  r)römest  mentünk  ez  irá- 
inkra  is :  de  legyen  utolsó  ez  intésünk,  s  úgy  nézzék  a 
actát  is,  hogy  abban  sok  üdö  és  bizonytalanság  is  vagyon.*  ^ 
Látni  való,  hogy  a  nádor  ezúttal  is  támad  és  fenyeget. 

A  rendeket  azonban  ekképen  ijeszteni  teljesen  felesleges 
M.  A  közveszély  tudatában  ők  magok  is  óhajtották  a  békét. 
z  iránti  óhajtásukat  okt.  7-én  kelt  feliratukban  fejezték 
.,  melvet  Ferdinánd  királvhoz  intéztek. 

Nagy  fájdalommal  emlékeznek  abban  a  hajdan  virágzó 
•szagnak    —  leginkább   vallásgyülölségböl   eredő  —    pusz- 


'  Eszterházy  levele  a  Tokajba  gyűlt  rendekhez.  Semptaviae  de 
.  aug.  anno  1644.  Szilágyinál  öO.  1. 
»  U.  o.  4ö.  1. 


480  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

tálasáról.  A  rendek  látják,  hogy  ez  az  Istennek  büntetése  az 
emberek  által  elkövetett  bűnökért :  a  rendek  közt  fennálló 
egyenetlenségért,  mely  vallási  gyűlölködésből  eredvén,  kész  az 
emberi  és  isteni  jogokat  felforgatni,  a  békét  feldúlni,  a  vég- 
zéseket semmivé  tenni  és  a  királyt  panaszokkal  zaklatni  és 
hamis  intbrmatiókkal  terhelni. 

Innét  van,  úgy  mond,  hogy  midőn  az  ország  a  leg- 
siralmasabb harczok  után  a  boldog  emlékezetű  II.  Mátyás 
király  idejében  hozott  törvények  által  már  felvirágozni  és 
megnyugodni  kezdett;  midőn  az  ország  békés  fenmaradásá- 
ért  a  vallás  szabadsága  az  ország  más  jogaival  együtt  a 
bécsi  béke  után  országos  törvénynyel  lőn  elfogadva  és  meg- 
erősítve s  néhány  éven  át  fentartva:  utóbb  a  nyugtalan- 
kodók  tanácsa  folytán  a  törvény  megsértetett  s  ezzel  az 
országgyűléseken  elég  panasz  és  kérelem  emeltetett:  de  az 
evangélikus  rendek  sérelmei  csak  elhalasztattak  vagy  elinté- 
zetlenül elutasíttattak,  mi  által  az  egyenetlenség  csak  növe- 
kedett. Ezt  az  1638-ki  országgyűlés  irományai  elég  világosan 
bizonyítják. 

Midőn  pedig  az  erdélyi  fejedelem,  látva  a  szabadság  és 
lelkiismeret  elnvomásából  eredő  elkeseredést,  több  rendbeli 
haszontalan  felszólalás  után,  kénytelen  volt  védő  fegyverét 
felemelni,  és  midőn  a  szabadság  visszaállítására  megindított 
béketanácskozásokon  semmit  sem  birt  elérni  s  e  miatt  az 
ügy  eldöntését  újra  a  fegyverre  kellett  biznia:  a  magyar 
felvidéki  rendek  tanácsosabbnak  vélték  kérelemmel  vetni 
magokat  közbe  ő  felségénél  a  királynál  és  a  fejedelemnél, 
hogy  e  bajt  inkább  béketárgyalások,  mint  kétes  kimenetelű 
háború  által  szüntessék  meg. 

Ezért  küldöttek  volt  fel  a  kassai  rendek  Fejérpataky 
Mártont  Bécsbe,  hogy  ott  ö  felségével  és  tanácsosaival  érte- 
kezzék. Hálás  szívvel  fogadják  ő  felsége  jó  indulatát  s  kérik, 
hogy  ezúttal  előterjesztendő  és  már  sokszor  elodázott  sérel- 
meiket a  fennálló  hazai  törvények  értelmében  megorvosolni 
kegyeskedjék. 

Ezen    panaszok   és   sérelmek   pontjait    annál    kevésbé 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      481 

mellőzhetjük,   mert  azok  szolgáltak  alapúi  és  zsinórmértékül 
a  következő  tárgyalásoknál,  Tartalmuk  ez: 

A  bécsi  békében  megállapítva,  az  1608-iki  első  tör- 
vényezikkben  megerősítve,  a  királyi  hitlevél  hatodik  czikke- 
lyében  elfogadva  s  több  következő  országos  határozatban 
megiyítva  lőn,  hogy  a  vallás  az  ország  valamennyi  rendéi- 
nek, a  magok  és  a  királyi  ügyész  birtokain,  továbbá  az  or- 
szág békességesebb  fenmaradása  czéljából  a  végvidéken  is, 
a  bécsi  béke  és  a  koronázás  előtti  törvénv  értelmében  sza- 

m 

bad  és  sértetlen  maradjon ;  és  pedig  olyképen,  hogy  a  vallás 
szabad  gyakorlata  úgy  a  főuraknak  és  nemeseknek,  mint  a 
sz.  k.  városoknak  és  országos  rendeknek  a  magok  és  a 
kir.  ügyész  birtokain,  továbbá  az  ország  végvidékén,  úgy 
szintén  a  városokban  és  falvaknak,  azoknak,  a  kik  azt  ön- 
kényt és  szabadon  elfogadni  akarják,  mindenütt  szabad 
legyen  és  senki  bármily  állású  legyen  is,  vallásának  szabad 
gyakorlatában  sem  ő  felségétől,  sem  bármely  más  földes- 
uraktól semmiképen  és  semmi  ürügy  alatt  meg  ne  háborít- 
tassék  és  ne  akadályoztassék. 

Ezen  biztosított  szabadság  megsértésével  történt,  hogy 
a  jobbágyok  földesuraik  által  nem  a  törvényben  hangsúlyo- 
zott önkéntes  elfogadás,  hanem  önkényes  kényszer  által, 
bírságolás  és  más  erőszakos  módon  kényszeríttetnek  oly  val- 
lásra, oly  szertatásokra  és  oly  parochialis  fizetésekre,  melyek 
ielkiösmeretökkel  meg  nem  egyezők.  Minthogy  pedig  a  sza- 
badság fogalma  minden  kényszert  kizár,  az  említett  országos 
végzések  szerint  úgy  kellene  a  bajon  segíteni,  hogy  minden 
eíTéle  eröszakcsság  és  háborgatás  megszüntettessék  és  minden 
kényszerített  jobbágynak  önelhatározására  bizassék  a  vallás 
megválasztása. 

Ehhez  járul  még.  hogy  a  parochiájokból  elzaklatott  és 
jövedelmeiktől  megfosztott  protestáns  lelkészeket  egyházaik- 
ból száműzni  akarják.  Minthogy  pedig  világos,  hogy  a  vallás 
szabad  gyakorlata  lelkészek  és  szentségkiszolgálgatás  nélkül 
nem  lehetséges:  kétségtelen,  hogy  ott  megzavartatik  a  vallás 
szabad  gyakorlata,  a  hol  annak  folytatására  szükséges   esz- 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  31 


\ 


482  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


S 


es 


közök  elvétetnek.  Ezen  sérelem  megszüntetésére  igazságos 
lenne,  ha  az  elűzött  prot.  lelkészek,  vagy  azok  helyett  az  ő 
vallásukhoz  tartozó  más  lelkészek  az  elszedett  régi  parochi- 
ákba  visszamenjenek,  szokott  jövedelmeiket  élvezhessék,  s 
egyházi  hivatalukat  szabadon  gyakorolhassák. 

Utolsó  panaszuk  e  részben,  hogy  a  földesurak  nemes 
paplakokat,  hanem  templomokat  is  elszednek  az  evangéliku- 
soktól s  megtiltják  nekik  a  temető  és  harangok   használatát:^;^^^. 
Miből  következik,  hogy  a  szabad  vallás-gyakorlat  helyétől 
módjától  megfosztva   a  törvényhozás   idején   fennállott   sza 
badságukat  nem  élvezhetik.  Minthogy  pedig  az  efféle  új  vár 
toztatások  nem  maradhatnak,   a   szabadság    gyakorlására 
végzések  erejénél  fogva  megkívántatik,  hogy  a  vallásgyako  ^^^;.. 
lat  a  templomok  látogatásának,  harangok  és  temetők   has^^-^^ 
nálatának  azon  módjára  vitessék  vissza,  melyben  az  1608 —  ^y 
törvény  keletkezésekor  volt,   s  minden    bárki   által   és   b^A 
miképen  eddig  elfoglalt  templomok  azoknak   szabad    vallás- 
gyakorlatával,  a  kiktől  elvétettek,  visszaállíttassanak. 

Ezeket,  mint  a  megerősített  törvények  szerint  igaz  pa- 
naszokat, melyeket  a  protestáns  rendek  1638-ban  a  pozsonyi 
országgyűlés  alkalmával  bővebben  terjesztettek  elő  ő  felsé- 
gének, ekképen  előrebocsátván,  kérik  a  királyt,  méltóztassék 
azokat  nemcsak  kegyesen  elintézni,  hanem  az  elintézetteket 
valósággal  végre  is  hajtani. 

Hogy  pedig  az  említett  végzéseknek  megsértése  a  jövő- 
ben büntetéstől  való  félelem  által  is  megakadályoztassék,  és 
a  rendek  egyetértése  kölcsönösen  megerősödhessék :  méltóz- 
tassék ő  felségének  az  említett  végzések  megsértőit  a  jelen- 
ben úgy  mint  jövendőben  is,  mások  rettentő  példájául  azon 
büntetéssel  sújtani,  melyet  Ulászló  király  hatodik  decretumá* 
nak  8-dik  czikke  rendel  az  ország  törvényeinek  megsértői 
ellen;  úgy  azonban,  hogy  a  katholikus  és  evangélikus  sta- 
tusból választandó  küldöttség  előzetesen  vizsgába  meg  az 
ügyet. 

Felesleges  volna  ezúttal  fejtegetni,  hogy  a  múlt  pozso- 
nyi   országgyűlésen    minő     vita    támadt    az     « evangélikus 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRQYALÁSAL      483 

■endek*  elnevezése  felett  Ezt  mindenki  tuc^ja.  Minthogy 
Lzonban  ezen  elnevezés  alapja  az  1608-ki  törvény  1.  és 
i'ik  czikkelyéből  elég  világos,  és  a  szóló  rendek  nem  lát- 
ák,  miért  kellene  az  evangélikusoktól  elvitatni  a  « rendek* 
elnevezését^  melyet  a  katholikusok  csak  magoknak  akarnak 
entartani.  holott  minden  szabadság,  előjogaival  együtt  közös : 
rérik  azért  ő  felségét,  hogy  ez  elnevezés  egyenlősége  tar- 
assék  meg;  a  mit  a  katholikusok  magok  használni  kiván- 
lak,  azt  ne  irigyeljék  a  velők  egy  szabadságnak  örvendő 
akostársaiktól ;  s  ezután  ne  támaszszanak  e  tárgyban  ha- 
K)nló  nehézségeket 

A  szentszékekre  vonatkozólag  az  volt  a  bécsi  béke- 
kötésnek végzése,  hogy  ha  netalán  valamely  visszaélések 
kúsznának  be,  azok  javíttassanak  ki.  Minthogy  pedig  most 
)lyan  visszaélések  tapasztaltatnak,  hogy  sokan  azon  ürügy 
ilatt,  mintha  a  kath.  vallást  háborgatnák,  az  evang.  vallás 
ránti  gyűlöletből  pörbe  fogatnak,  s  ugyanazon  személy  vádló 
ís  bíróként  szerepel ;  továbbá  a  házassági  kérdésekben  nem- 
csak r.  kath.,  hanem  evangélikus  vallású  egyének  felett  Is 
télnek  —  hogy  tehát  e  részben  is  elkerültessék  a  vallás 
íérelme  és  teljesíttessék  az  1608-ik  I.  t.-cz.  abbeli  rendelete, 
logy  a  gyűlölség  és  visszavonás  elhárítására  minden  vallás- 
iak saját  superintendensei  legyenek :  kívánják  a  rendek, 
logy,  a  házassági  kérdésekben;  melyek  a  protestánsok  lelki- 
smereti  szabadságát  illetik,  a  katholikus  szentszékek  ezentúl 
le  hozzanak  Ítéletet. 

Az  1608-ki  koronázás  előtti  8-dik  t.-czikkben  az  mon- 
latik,  hogy  a  jezsuiták  Magyarországban  semmi  állandó  bir- 
okokat és  birtokjogokat  ne  bírhassanak.  Mindamellett  az 
dézett  törvény  megsértésével  nemcsak  collegiumokkal  állandó 
)irtokkal  és  székhelylyel,  hanem  tényleg  birtokjoggal  is  fel- 
xiháztattak,  s  ő  felsége  a  legújabb  pozsonyi  országgyűlés 
itolsó  előtti  czikkelyében  kegyesen  megígérte,  hogy  a  végre 
lem  hajtott  törvényeket  végrehajtatni  fogja:  ennél  fogva  a 
•endek  alázattal  kérik  e  törvénynek  végrehajtását  olyképen, 
^ogv  8.  jezsuitáknak  adott  birtokok  ismét  előbbeni  birtoko- 
si* 


484  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

saiknak  adassanak  vissza,  és  hogy  azon  birtokok  ezután 
sem  ezeknek,  sem  más  egyházi  személyeknek  vagy  testű-  ^ 
leteknek  ne  adományoztassanak ;  sőt  hogy  a  rendek  békés  ^ 
nyugodalma  szempontjából  a  nevezett  jezsuita  atyák  az  or — ^- 
szagon  kívül  maradjanak,  minthogy  más  rendű  egyházi  fér-* 
fiak,  úgy  mint  a  régi  királyok  alatt,  elegendők  az  egyhá^^ 
teendők  végzésére. 

Az  1609 :  18.  t.-cz.  értelmében  a  tizedeket  a  régi  sze^ 
kás  szerint  kellene  bérl)e  adni.  De  ez  ellen  a  főpapok  na^^ 
visszaéléseket   követnek  el   a  mennyiben  a  régi  bérrel  m*-  _ 
nem  elégedve,   azt  a  birtokosok   terhére  emelik.    Végezen 
volna,  hogy  a  régi  szokástól  el  ne  térhessenek. 

A  többi  pontokban  panaszkodnak  a  földesurak  törvény- 
széki  jogbitorlásáról,  birtok-átruházási  visszaélésekről,  kö/o- 
nösen  az  egyházi  rendnél;  az  országgyűlésnek  három  éven 
túli  elhalasztásáról  és  általában  a  sérelmek  mellőzéséről. 
Kivánják  többek  között,  hogy  a  szavazásnál  a  megyéknek  és 
testületeknek  nagyobb  súlya  legyen,  mint  a  magánszemé- 
lyeknek. Az  egyházi  személyek  meghívásánál  pedig  tartsa 
meg  ő  felsége  az  ország  törvényeit. 

A  bécsi  békének  9.  és  10.  pontjában,  valamint  az 
1608-ki  koronázás  előtti  törvényben  is  kimondatott,  hogy  a 
kisebb  és  nagyobb  hivatalok  a  magyaroknak  valláskülönbség 
nélkül  adassanak.  De  ezen  törvény  az  evangélikusokra  nézve 
mind  ez  ideig  nem  tartatott  meg,  mivel  II.  András  30. 
t  -czikkének  sérelmével  egyes  személyekre  nemcsak  két,  ha- 
nem több  méltóság  is  ruháztatik,  s  így  másoknak  nem  jut 
semmi.  Kivánatosnak  tartják  tehát  a  rendek,  hogy  ő  felsége 
az  egyes  személyek  kitüntetésében  mérsékeltebben,  a  vallás- 
különbség nélküli  hivatalosztásban  pedig  bőkezűbben  járjon 
el.  Arra  is  kérik,  hogy  az  egyházi  hivatalok  osztásánál 
figyelemmel  legyen  a  nemesi  származásra,  a  korra  és  az 
érdemre. 

Teljesíttetni  és  végrehajtatni  kérik  a  német  katonák 
kivitelére,  a  törvénykezésre  és  politikai  hivatalokra  vonatkozó 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       485 

törvényeket.  Kívánják,  hogy  a  törökkel  való  békét  is  magyar 
emberekkei  tárgyaltassa. 

Végül  tanúbizonyságul  hívják  fel  Istent,  hogy  a  jelen- 
legi mozgalomra  nem  ők  adtak  okot.  Ök  nem  akarnak  sem- 
mit ő  felsége  ellen,  csak  sérelmeik  orvoslását  kérik,  mint 
kérték  eddig  is,  fájdalom,  eredménytelenül.  Szerintük  a  béke 
helyreállítható,  ha  ő  felsége  általános  amnestiát  ad  azoknak, 
kik  a  legújabb  mozgalomban  részt  vettek.  Könyörögnek 
ismételve,  hogy  a  felhordott  sérelmeket  a  törvények  értelmé- 
ben ezen  béketárgyalások  által  megszüntetni  és  az  ország 
rendéit  régi  szabadságaikban,  dicséretes  szokásaikban  és  jo- 
gaikban megtartani  kegyeskedjék,  az  erdélyi  fejedelem  által 
óhajtott  békével  egyetemben.  ^ 

Ez  volt  a  rendek  kívánsága. 

E  pontozatokkal  összhangzólag  a  fejedelem  október 
8-án  a  vallásügyben  a  következő  utasítást  adta  követeinek : 

«Az  relígiónak  szabados  exercitiuma  templomok  restí- 
tutiója :  az  bécsi  pacificatiónak  és  az  17.  conditióknak  szen- 
tül való  megtartása,  efTectuálása,  praestáltatása  és  minden 
rendbeliekkel  való  megtartása,  akadék,  bántódás  és  sérelem 
nélkül.  Ennek  pedig  áthágói,  háborgatói  ellen  erős  büntetés 
rendeltessék,  kiben  ö  felsége  és  utána  való  igaz  legitimus 
successori  ne  kedvezzenek  .senkinek.  Az  generális  amnestia 
mindenkinek  megadassék .  . .  Szóval  a  fejedelem  a  lényegre 
nézve  ragaszkodott  régebbi  utasításaihoz. 

A  követség  élére  most  is  a  higííadt  gondolkodású 
Lonyay  Zsigmondot  állítá.  Melléje  adattak:  Nyáry  Bernát, 
Chernell  György,  Söpörni  Miklós,  Körösy  István  és  Zákány 
András. 

A  király  részéről  kiküldött  követség  tagjai  ezek  voltak : 
Eszterházy  Miklós  nádor,  Lippai  Gáspár,  Rohonczi  István, 
Csáky  László,  gr.  TiefTenbach  Hudolf,  Qvenstenberg  Gerliát 
és  Mikulics  Tamás. 

^  A  tokaji  gyűlés  felirata  III.  Ferdinándhoz.  Szilágyi  Sándornál 
61—61. 


486  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Ezeknek  újra  sürgetniök  kellett,  hogy  a  fejedelem  sere-  , 
gei  vonuljanak  ki  Magyarországból ,  hogy  ő  maga  a  magyar  -^ 
ügyekbe  ne  avatkozzék;  hogy  a  svédekkel  és  francziákkal#^^ 
kötött  szövetséget  bontsa  fel;  hogy  az  erdélyi  urakkal  együt^j 
kötelezze  magát  arra,  miként  ő  felségét  többé  háborgatn..^^ 
nem  fogja  stb. 


III. 

Az  ónodi  1645.  januári    országgyűlés.  —  A  fejedelem  előterjesztése^^ 
béketárgyalásokról,    ezt   a  rendek  helyeslőleg  tudomásul  veszik.  —         a 

király  kemény  válasza. 

A  tanácskozások  izgatottan  és  hosszasan  folytak.  A  nádor 
csak  mint  kérő  félt    tekintette  a  fejedelem  követeit  s  a  fel- 
vidékieknek  jogosultságát    kétségbe   vonta.    Lónyay  higgadt- 
ságával és  érveinek   hatalmával   kivánt  hatni.  Nem  engedte, 
hogy  a  magyarországi  felvidéki  rendeknek  kérése  külön  szaktt- 
tassék  a  fejedelem  ügyétől.  Hosszas  propositiók,    replikák  és 
duplikák  következtek  egymás  után.^  Mind  a  két  fél,  ha  döntő 
választ  kellett  adnia,  fejedelmére  hivatkozott.  —  Rákóczy  ily 
esetben    mindig    a    rendek  elé   terjesztette   az   ügyet,   hogy 
mondják  el  véleményöket ;  úgy   tett   mostan  is.  Híveit  1645. 
évi  január  elejére  Ótiodra  hívta  össze  országgyűlésre. 

A  rendek  készségesen  jelentek  meg,  mert  a  napi  ese- 
mények kellemetlenségei  erősen  sarkalták  őket,  hogy  e  nehéz 
állapotoknak  véget  vessenek. 

A  fejedelem  őszinte  bizodalommal  eléjök  terjeszté  a 
béketárgyalások  előhaladásának  jelen  stádiumát.  Bemutatta 
követeinek  részletes  jelentéseit;  a  király  követeinek  azon 
hires  replikáit,  melyekben  a  kiküldött  követeknek  jogosultsá- 
gát és  törvényes  követi  minőségét  kétségbe  vonták.  Egyúttal 


*  Lásd  ezeket  részletesen :  «A  linczi  békekötés  és  az  1647-ki 
vallásügyi  törvényczikkek  története >  czimű  dolgozatomnak  74  lapjától 
1.^.  lapig. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       487 

felhívta  őket,   hogy   —   ha  szükségét  látják   —   adjanak  a 
biztosoknak  i^abb  utasításokat. 

A  rendek  megelégedéssel  és  hálával  fogadták  a  jelen- 
téseket; de  egyúttal  sajnálatukat  is  kifejezték  a  császári 
követek  kötekedő  modora  felett,  melynél  fogva  nem  akarják 
elismerni  a  14  megye  nevében  való  szólásuk  illetékességét; 
melynél  fogva  inkább  «a  magok  szokásából  és  édes  nemze- 
tünkhöz való  könyörületlenségből  mintsem  ö  felsége  intentió- 
jábóh  azzal  gyanúsítják  őket,  hogy  a  haza  « lángoló  tüzét* 
segítik.  Mert  ugyan  is  —  iiják  —  mi  szüksége  lett  volna 
ő  felségének  internuntius  atyánkfia  által  küldött  supplicatión- 
kat,  mely  specifice  cira  punctum  religionis  versabatur,  admit- 
tálni  s  arra  oly  assecuratoriát  adni,  hogy  postulata  audire. 
idque,  quod  e  re  bonique  Regni  et  nostri  permansione  foret 
profícuum  ulterius.  statuere  dignabitur ;  ha  a  religió  dolgában 
járó  gravaminák  sopiálásához  kedve  és  akaratja  ö  felségé- 
nek nem  lett  volna.* 

A  rendek  a  magok  részéről  üjra  kijelentik,  hogy  az 
eddig  adott  teljhatalmat  megerősítik  és  a  követeket  lelkük 
üdvösségére  kényszerítik,  hogy  különösen  a  vallás  ügyében 
ragaszkodjanak  a  bécsi  békekötés  pontjaihoz,  a  17  feltétel- 
hez és  az  1608-ki  határozatokhoz;  de  az  azokkal  ellenkező 
határozatokat  kerüljék.  A  templomok  visszaadásának  köve- 
telésében, valamint  a  jezsuiták  kiűzetésének,  az  idegen  kato- 
naság kivitelének  és  hivatalok  osztogatásának  kérdésében  is 
kövessék  a  fejedelemnek  előbbeni  utasításait. 

Ha  pediglen  az  ezután  adandó  válasziratukra  is  ked- 
vezőtlen feleletet  kapnának  —  mit  nem  hisznek,  mert  biznak 
a  király  kegyelmességében  és  minden  országgyűléseken  hozott 
törvények  megtartását  és  végrehajtását  illető  biztosításaiban : 
akkor  a  fejedelem  'utasrtása  szerint,  hagyják  ott  a  tanács- 
kozmányt  és  informálják  a  rendeket  is  «minémü  karban 
marad  az  ultimaria  resolutio*.  Emlékeztessék  azonban  a 
nádort  Magyarországhoz,  mint  édes  hazájához  való  köteles- 
ségére; s  legyenek   meggyőződve,   hogy  vallásuk  és  hazájok 


488  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

érdekében  kifejtett  ezen  munkásságukat  az  utókor  is  háláv^; 
fogja  fogadni.^ 

Az   ónodi   részleges   országgyűlés  nem  hozta  közeléb 
egymáshoz  az  alkudozó  feleket. 

Fejér   Gáspár  e  gyűlés   eloszlása   után    azonnal  sietett*' ^^ 
Nagyszombatba;  de  a  háborús   idők    kellemetlensége  követ—  ^^' 
keztében  csak  január  13-án  kézbesíthette   az  ott  levő  köve — 
teknek  az  ónodi  gyűlés  határozatát. 

A    császári   követek   hasonló   akadályokkal    küzdöttek-- 
Uroknak   régen  várt  válaszát  még  ekkor   sem   kapták    meg— "^^^í* 

A  kanczellár,   ki   Linczben  nemcsak  i^j  választ,  de  új  utasí ^*'- 

tást  is   várt,  a  kiütött   pestis   miatt  sokáig  nem  bocsáttatott^'  S  *(t 
ö  felsége   elé.  —  Végre   kiadatott   a   papok  tanácsa  szerinte  ^r}^ 
készült  kemény  válasz,  mely  miatt  a  fejedelem  követei  félbe^^  e 
akarták  szakítani  a  tárgyalásokat. 

A    nádor    nyugtatta    és    tartóztatta    őket.    Mentegettt=^ 
magát,  hogy  ö  és  társai  kénytelenek  ama  kemény  resolutió    t 
értésökre  adni,  de  «egyépképen   örömest   facilitálni  kivánjáE^ 
a  dolgokat >.- 

A   király   éles    resolutiója  alapján  január  8-án  kiadott 


^  Missiles  expeditae  a  Dnis  Ablegatis  14  Gomitatuum  et  B 
liberarum  Civitatuum  ex  Oppido  Ónod  anno  1645.  12.  Jan.  ad  Dun. 
Commissarios  suos  Tirnaviae  .  .  .  Lőcsei  levélt.  A  vörösvári  levéltárban 
hivatalos  másolat  kelte  ez :  Dátum  in  confmio  Ondiensi  ex  consulta* 
tione  nostra  die  sexta  Januarii  Anno  Domini  1645.  Spectabilibus, 
Magniíicis.  Gencrosis.  Prudentibus  item  ac  circumspectis  Dominis  N.  N. 
Statuum  et  Ordinum  Baronum  Magnatum  et  Nobilium  nec  non  sex 
Liberarum  Civitatum  partium  Regni  Hungáriáé  Superiori  ad  moder- 
num  pacis  Tractatum  Tirnaviensem  ablegatis  Nuntiis  etc.  Dominis 
Amicis  et  fratribus  nobis  confidentissimis  observandissimisque  .  .  . 
Szüágyi  S.  181—184.  1. 

-  .  .  .  jelenté  palatínus  uram  ö  nagysága,  hogy  noha  magok  i 
örömestebb  el  lőttének  volna  az  tovább  való  disputatió  nélkül,  d 
minthogy  oly  dolgok  voltak  beadott  feleletünkben,  az  melyekre  min 
az  magok  mentségére,  mind  az  jövendő  posteritásra  nézve  nem  leh 
tett,  hogy  meg  ne  feleljenek,  ebez  képest  nem  mulathatták  el  azokna 
kiadását  .  .  .  Szilágyinál  219.  1. 


A  BIAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       489 

asz  az  ónodi  rendek  határozata  ellen  volt  iránvozva. 
császáriak  csodálkozásukat  fejezik  ki  a  felett,  hogy  a  feje- 
em  küldöttei  oly  sokszor  ismétlik  régi  okaikat  és  semmi 
t  nem  tudnak  mondani.  Ők  a  magok  részéről  el  nem 
a4ják  a  hosszas  viták  miatti  szemrehányást,  mert  annak 
li  épen  a  fejedelmi  követek,  kik  nincsenek  teljhatalommal 
itva,  hanem  minden  megállapodást  országgyűlés  elé  visz- 
í,  így  nem  lehet  végezni  semmit. 

Ha  az  ország  szahadságát  követelik,  senki  sem  ellenzi 
;  legkevésbé  ő  felsége. 

Ha  a  vallás  ügyét  akarják  rendezni ;  ki  vonta  azt  két- 
be,  hogy  a  parasztoknak  is  legyen  szabad  vallásgyakor- 
ik? A  mi  a  rendeket  illeti,  kétségtelen,  hogy  azok  eddig 
úgy  a  kegyúri  jognál,  mint  adományozás  és  gyakorlatnál 
va  a  templomok  használatát  élvezték,  úgy  hogy  senkit 
ti  lehet  felmutatni,  a  ki  őket  akár  vallásuk  gyakorlatában, 
ír  kegyúri  jogaikban,  akár  pedig  templomok  használatában 
k  szóval  is  háborgatta  volna. 

Ennélfogva  sem  a  vallás,  sem  az  ország  szabadsága 
Itt  nem  kellett  háborút  kezdeni.  Azt  a  császáriak  is  akar- 
.  Minthogy  pedig  a  fejedelmi  követek  senkit  sem  neveznek 
g,  a  ki  azt  a  szabadságot  megsértette  volna,  világos,  hogy 
í'allásügyben  tett  nyilatkozatuk  csak  arra  való,  hogy  a 
Liiut  ok  nélkül  táplálják  a  lelkekben. 

A  mi  a  prédikátorok  ügyét  illeti,  e  tekintetben  sem 
ihatnak  fel  a  rendek  panaszt,  csak  a  jobbágyok.  Minthogy 
lig  az  ország  törvényeiben  nincs  olyan,  mely  a  parasz- 
tiak világosan  megengedné,  hogy  a  földesúr  birtokán, 
lak  akaratja  ellenére,  prédikátort  lehessen  tartaniok,  azért 
katholikus  urak  okosan  cselekesznek,  ha  nem  hagyják 
gokat  megfosztatni  azon  jogoktól,  melyeket  eddig  a  paro- 
ák  és  azok  jövedelmei  tekintetében  élveztek. 

A  templomok  ügyét   illetőleg   kérdik,   hogy   jogilag  kit 

tnek  azok  inkább:  a   földesurakat-e  vagy  a  parasztokat? 

ország  törvénye  szerint  a  parasztnak  kétségen  kivül  semmi 

7éh  joga  nincs  a  földesúr   birtokán,   mint  a  munka  bére. 


I 


490  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Azon  követelést  illetőleg,  hogy  a  földesurak  által  1638 
óta  elfoglalt  templomok  visszaadassanak  a  parasztoknak,  azt 
válaszolják,  hogy  azt  lehetetlennek  tartják,  mert  az  a  földes- 
urak jogainak  sérelme  nélkül  nem  hajtható  végre.  Azt  azon- 
ban nem  ellenzik,  hogy  ez  a  kérdés  a  jövő  országgyűlésre 
vitessék  és  ott  olyképen  intéztessék  el,  hogy  sem  a  nemesi 
jog,  sem  a  kegyúri  jog  sérelmet  ne  szenvecíjen,  de  a  mellett 
a  parasztok  jogos  követelései  is  figyelembe  vétessenek.  Figye- 
lembe kiváryák  azonban  vétetni,  hogy 

1.  minő  méltatlanság  lenne  az,  ha  a  földesúr,  ki  mielőtt 
a  katholikus  vallást  elfogadta,  teljes  joggal  birta  a  templomot, 
azután  pedig,  ha  katholikussá  lett,  attól  fosztatnék  meg,  a  mit 
addig  békén  birt,  és  pedig  megfosztatnék  saját  jobbágyai 
által  ? 

2.  Azon  időből  oly  templomok  is  vannak,  melyek  a 
földesúr  lakóhelyén  épültek,  némelyek  ujabban  protestánsokká 
lettek,  mások  pedig  a  katholikus  vallásban  maradtak,  kér- 
dik, ily  esetben  kinek  legyen  több  joga?  a  parasztnak  vagy 
a  földesúrnak?  Melyiknek  Ítéltessék  oda  a  templom?  — 
A  parasztot  úrral  összehasonlítani  is  méltatlanság,  mert  az 
ennek  birtokán  a  munkabéren  kivül  semmi  egyéb  joggal 
nem  bir:  minélfogva  csodálkoznak,  hogy  az  ellenfél  saját 
szabadságainak  ellenére  sürgeti  a  jobbágyok  jogainak  kiter- 
jesztését. 

3.  Ehhez  járul  az  is,  hogy  már  több  oly  helyen,  hol  a 
katholikusok  templomot  foglaltak  el,  magok  a  parasztok  vagy 
mindnyájan,  vagy  nagyobb  részben  áttértek.  Ilyen  helyen  is 
vissza  kell  adni  a  templomot?  E  tekintetben  a  jog  semmit 
sem  használ ;  ha  a  parasztok  Ítéletére  bizzuk  az  elvett  tem- 
plomok ügyét,  akkor  veszélyes  fegyvert  adtunk  nekik  a 
nemesség  ellen. 

4.  Nem  értik  világosan,  mit  akarnak  akkor,  midőn  a 
templomok  visszaadását  kivánják,  mert  azon  templomok, 
melyeket  elfoglaltnak  mondanak,  már  azelőtt  sem  voltak  a 
földesurak  hatósága  alatt,  s  nincs  olyan,  mely  nem  volna 
azok  fundusán.  Mit  tesz  az  tehát,  hogy  el  vannak  foglalva? 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       491 

Ha  az  övéké  voltak  előbb  is,  ki  és  hogyan  adja  vissza? 
A  parasztoknak  soha  sem  volt  saját  templomuk,  a  földesúr 
birtokán  azok  egy  talpalatnyi  földet,  egy  fácskát  nem  mond- 
hatnak magokénak;  hogyan  bizonyíthatják  tehát  azt,  hogy 
övék  volt  a  templom?  Ha  parasztok  számára  csak  a  tem- 
plomok használatát  követelik  is,  kérdés :  inkább  fogják-e  azt 
megítélni  a  parasztoknak,  mint  a  földesuraknak,  kiknek  bir- 
tokuk és  k^yúri  joguk  van  ? 

5.  Épen  ilyen  Ítéletet  mondanak,  mint  ha  azon  földes- 
urak templomainak  használatáról  volna  szó,  a  kik  talán 
azzal  volnának  vádolhatók,  hogy  senkitől  sem  foglaltak,  hanem 
maradtak  a  régi  jog  gyakorlatában.  Ki  lesz  ily  esetben  is  a 
biró,  a  közvetítő,  a  határozó  és  végső  itéletmondó  a  parasz- 
tok érdekében? 

6.  Itt  nem  alkalmazható  a  bécsi  békekötésnek  illető 
pontja,  mely  azt  mondja,  hogy  a  háború  idején  el  vett  tem- 
plomok mindenütt  visszaadassanak;  mert  ott  nem  a  földes- 
urak és  azok  jobbágyai,  hanem  az  ország  rendéi  között  volt 
viszály,  jóllehet  azon  törvényczikk  miatt  a  katholikusok  ma 
is  jogtalanságot  szenvednek,  a  mennyiben  annak  határozatai 
nem  hajtattak  végre;  mert  világos,  hogy  a  soproniak  akkor 
foglalták  el  tőlünk  a  Sz.  Mihály  templomot,  s  ma  is  birto- 
kukban van. 

7.  Azt  sem  kell  figyelmen  kivül  hagyni,  hogy  több 
földesúr  van,  kiknek  a  parasztok  ellenszegülni  akartak,  s 
azok  jogát  sértve,  magokat  döntötték  veszélybe.  Valóban  ily 
kívánság  nem  tesz  egyebet,  mint  hogy  örökös  gyűlöletet  táp- 
lál a  földesúr  és  jobbágya  között. 

8.  Mely  paraszt  lesz  oly  vakmerő,  hogy  a  maga  urának 
templomát  elvegye  ?  ki  merészelne  valamit  forralni  saját  ura 
ellen  ?  S  ha  e  tekintetben  volna  is  intézkedés,  a  paraszt  azt 
nem  követhetné,  mert  a  földesúr  saját  joga  ellen  nem  fog 
ítélni.  Az  a  rendek  minden  joga  és  szabadsága  ellen  való, 
sőt  képtelen  és  lehetetlen  dolog,  hogy  valaki  az  úr  és  jobbágy 
felett  Ítéletmondást  bitorolhasson.  Ha  tehát  a  rendeket  meg- 
nyugtatni kívánjuk,  akkor  nem  illik  őket  ilyenekkel  ingerelni. 


492  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Remélik,  hogy  az  országgyűlés  a  katholikusoknak  e  részbeli 
panaszait  nemsokára  megszünteti  s  a  nyugtalanságot  lecsil- 
lapítja. Ezekkel  mutatták  ki  a  császári  követek,  hogy  a  feje- 
delem  abbeli  kivánsága,  hogy  a  földesurak  a  templomok 
használatát  átengedjék  az  ő  jobbágyaiknak,  alaptalan  és  tör- 
vénytelen .  .  . 

A  bécsi  békekötésre  vonatkozólag  kijelentették,  hogy 
nagy  különbség  van  az  akkori  és  a  mostani  idők  között. 
Ezt  nem  akarják  bővebben  tárgyalni.  Elmondották  már,  hogy 
a  bécsi  békére  alapított  kívánságaikban  vannak  olyanok, 
melyek  a  katholikus  vallás  felforgatását  czélozzák,  a  mennyi- 
ben el  akarják  távoh'tani  azon  kutyákat,  melyek  a  nyáj  lelke- 
teste  felett  őrködnek.  Ez  ellen  a  követek  védekeznek  ugyan, 
mintha  eszök  ágában  sem  volna  ilyes,  ök  ugyan  nem  lát- 
hatnak a  leikökbe,  mivel  a  titkok  felett  nem  itél  az  egyház, 
de  azon  kívánság,  hogy  a  jezsuiták  és  a  német  katonák 
kiűzessenek  az  országból,  kivált  a  katholikus  vallásnak  ilyetén 
üldöztetése  idején,  odairányul. 

Ezek  után  az  ausztriai  háznak  és  ő  felségének  Magyar- 
ország iránti  érdemeit  kiemelve,  fejtegetik  az  <  evangélikus 
rendek  >  kifejezését. 

A  szentszékekre  vonatkozólag  szóval  állítják  a  köve- 
tek, hogy  csak  a  visszaéléseket  akarják  megszüntetni,  de 
valósággal  ellenök  törnek.  Azt  akarják,  hogy  az  evangélikusok 
házassági  ügyei  ne  vitessenek  ezen  székek  elé.  Minthogy 
pedig  az  alkotmány  minden  eft'éle  ügyet  ezen  székek  Ítélete 
alá  utasít,  a  ki  tehát  ezt  megmásítani  akarja,  az  nem  a 
visszaéléseket,  hanem  magát  a  szent  széket  akaija  megszün- 
tetni. Az  ő  ellenvetésük  nem  gyengíti,  sőt  erősíti  a  kath. 
álláspontját.  Mivel  ezeknek  a  házasság  szentség,  tehát  a  szent 
székek  elé  tartozik  a  házassági  pör  is. 

Nem  akarják  említeni  azon  végtelen  visszaéléseket  és 
elválásokat,  melyeket  a  prédikátorok  az  isteni  törvények  és 
az  ország  alkotmánya  ellenére  nemcsak  megengednek,  söt 
elősegítenek,  úgy  hogy  némely  zsinataikon  száznál  többet  is 
elválasztanak  egymástól. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        493 

Nem  értik,  hogy  mit  akarnak  következtetni  a  jezsuiták 
ellen  hozott  törvényből.  Mert  a  bécsi  békekötés  ezen  czik- 
kelye  vagy  érvényes  volt,  vagy  nem.  Ha  érvényes  volt,  akkor 
világos,  hogy  a  királyi  jog  a  jezsuita  atyák  mellett  szól ;  ha 
nem,  akkor  annak  megerősítése  sem  lehet  érvényes,  követ- 
kezésképen az  1608-diki  VIII.  t.-czikkből  semmit  sem  lehet 
levonni. 

A  birtokügyek  az  ország  gyűlésére   halasztandók  .  . .  .^ 


IV. 

A  bártfai  februári  országgyűlés.    —    A   biztosok    előterjesztései.  —  Az 
utasítás  pontjai.  —  A  fejedelem  kivánságai. 

A  számtalan  válasz  és  viszonválasz  után,*  Rákóczy 
február  elejére  ismét  országgyűlésre  hivta  össze  hiveit  Bárt- 
fára: egyrészt  azért,  hogy  a  királynak  jan.  22-diki  leiratát, 
másrészt,  hogy  a  francziák  ujabb  ajánlatát  közölje  velők. 

A  rendek  kissé  lassan  gyülekeztek.  Világos  volt,  hogy 
megunták  a  hosszas  béketanácskozásokat,  még  inkább  pedig 
a  belháború  szomorú  jeleneteit.  A  fejedelem  azonban  min- 
dent közölni  akart  velők,  nehogy  az  esetleges  balsiker  esetén 
azt  mondhassák,  hogy  nélkülök  cselekedett. 

Február  12-én  megnyitván  az  ülést,  mindenek  előtt  fel- 
olvastatta a  fentebb  közlött  királyi  választ,  melyet  az  ónodi 
gyűlés  határozataira  vonatkozólag  kiadott. 

Klobusiczky  András  volt  az  előadó.  Visszapillantva  a 
múlt  országgyűlés  lefolyására  és  a  rendeknek  biztató  nyilat- 
kozatára, társai  nevében  is  köszönetet  mond  a  rendeknek 
elismerő  szavaikért.  Ezután  még  inkább  ösztönözve  érzik 
magukat  az  eléjök  tűzött  feladat  megoldására.  Bemutatják  a 
császári    követeknek  január   S-áról   kelt   iratát   és   az   arra 

*  Succincta  Responsio  Dominorum  Caes.  Commissariorum  ad 
Keplicam  nuper  Ipsis  exhibitam.  per  Dnos  Ablegatos  quorundam 
Ifagnatum  Comitatum  atque  Civilatuum.  —  Lőcsei  vár.  lev. 

«  Lásd  linczi  béke  144-170.  1. 


494  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

adott  feleletüket.  Ez  utóbbiban  kijelentik,   hogy  ők  nem  dis- 
putatiókra,  hanem  végezésre  jöttek  oda.  Minthogy  pedig  tud- 
ják,   hogy   még    tovább  teendő   észrevételeikre   mi   lenne  a 
válasz,   azért   úgy   Ítélik,   hogy   e  vitatkozásnak  nincs   más 
birája  az  istennél   és   a   fegyvernél.   Felhivják  ennélfogva  a 
rendeket,  hogy  addig  is,   míg   a  harcz   újra   kitörne,    figyel- 
meztessék a  nádort,  viseljen   gondot   hazájára,   ök  is  figyel- 
meztették ;  el  is  vállalta.  Külön  pontokban  nyújtották  be  neki 
a  főbb  kérdéseket.  De  azokban  nem  bírtak  vele  megegyezni; 
valamint  azokban  sem,  melyeket  viszont  a  közbenjáró  nádor 
adott  nekik.    A  haszontalan  viták  eredménvét  tehát  köteles- 
ségükhöz  képest  a  rendek  elé  terjesztik.  Bölcs  itéletökre  bíz- 
zák, hogy  a  nádor  által  kiadott  pontokat    elfogadják-e  vagy 
pedig  háborúra  bízzák  a  dolog  sikerét    «Mi  —  úgymond  — 
mind  ez  dologban  szolgák  és  hazafiak  is,  kiket  kegyelmetek 
nem  háborúság,  hanem  békesség  szerezni  bocsátott  volt,  meg- 
emlékezvén ebbeli  hivatalunkról,  kegyelmeteknek  is  nem  egye- 
bet inkább,  mintáz  jó  békességnek  szeretetít  tanácsolhatjuk. » 

A  jelen  állapotokat  tekintve  a  követek  azt  hiszik,  hogy 
a  meglevő  pontok  alapján  a  jövő  országgyűlésen  eredmé- 
nyesebben lehetne  tanácskozni,  mint  most  fegyveres  béke- 
kötés mellett.  Most  különben  is  a  rendek  közül  sokan  hiány- 
zanak. Ök  három  hónap  óta  hiába  fáradtak  a  béke  létre- 
hozásán, s  ha  kívántatik  tovább  is  fognak  fáradni,  de  a 
legközelebbi  országgyűlésig  nem  remélnek  eredményt  Azért 
jobb  lesz  azt  bevárni,  mint  bizonytalan  kimenetelű  harczra 
bízni  a  dolgot.  Végül  kérik  a  rendeket  vegyék  mind  ezt 
kellő  figyelembe,  tanácskozzanak  és  végezzenek  legjobb  be- 
látásuk szerint  és  őket  az  eredményről  értesíteni  szíves- 
kedjenek. 

Az  összejött  14  vármegye  és  hat  szabad  kir.  város 
követei  komoly  tárgyalás  után  következő  utasítással  látták 
el  a  nagyszombati  béketárgyalások  folytatásával  megbízott 
küldötteiket  : 

1.  A  vallás  ügyében  épségben  tartván  a  bécsi  béke- 
kötést,  az    1608-díkí   koronázás   előtti   törvényczikket   és  a 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.         495 

királyi  diploma  hatodik  feltételét,  Talamint  más  e  részben 
hozott  határozatokat,  elvetésével  az  eddigi  különféle  akadá- 
lyoknak és  magyarázatoknak,  határoztatott :  hogy  az  ország 
minden  rendéi,  a  sz.  kir.  városok,  úgy  szintén  szabadalma- 
zott községek  és  a  magyar  véghelyeken  levő  magyar  katonák 
szabad  vallásgyakorlattal  bírjanak,  a  templomok,  harangok 
és  temetők  szabad  használatával  együtt,  és  hogy  szabad 
vallásgyakorlatában  senki  bárkitől,  semmi  módon  és  semmi 
ürüg^'  alatt  ne  háborgattassék  vagy  akadályoztassék. 

2.  A  parasztokról,  hogy  ezek  saját  hitvallásukban  ne 
háborgattassanak  és  ne  akadályoztassanak,  azt  kivánják 
határoztatni,  hogy  azok  az  ország  jótevő  békéjeért  és  nyu- 
galmáért, akár  végvidékiek,  akár  városiak,  akár  falusiak 
legyenek  is,  bármely  földesuraknak  vagy  ügyészségnek  bir- 
tokain a  fentebb  említett  törvények  és  föltételek  szerint  val- 
lások gyakorlatában  és  használatában  sem  ő  felsége,  sem 
miniszterei,  sem  más  földesurak  által  bármi  módon  és  bár- 
mely ürügy  alatt  ne  háborgattassanak ;  azoknak  pedig,  a  kik 
eddig  háborgatva  és  akadályozva  voltak,  az  ő  vallásuk  szer- 
tartásainak szabadsága  megadassék  s  más  szertartásokra  ne 
kénvszeríttessenek. 

3.  Abban  is  megegyeztünk  egymás  között,  hogy  ezután 
a  városi  és  falusi  nép  akaratja  ellenére  és  beleegyezése  nél- 
kül a  prédikátorok  vagy  lelkészek  paplakaikról  el  ne  moz- 
díttassanak  és  semmiképen  el  ne  űzessenek;  sőt  inkább  az 
eddig  elűzöttek  és  elmozdítottak  visszahelyeztessenek  és  a 
városiak  és  falusiak  többségének  akaratja  szerint  helyette- 
síttessenek.  Parochiális  jövedelmök  pedig  épségben  hagyassék. 

4.  Azon  templomok,  melyek  1638  óta  mindkét  részről 
elfoglaltattak  vagy  elvétettek,  az  ország  békességesebb  meg- 
maradása kedvéért,  a  bennök  folytatott  vallásgyakorlat  sza- 
badságával együtt,  azoknak,  a  kiktől  elvétettek,  az  illető 
megyékben  mindkét  vallásból  egyenlő  számú  küldöttek  által 
tényleg  visszaadassanak.  A  templomok  további  foglalásától 
és  elvételétől  ügy  az  ország  rendéi,  valamint  a  városok 
falvak  és  véghelyek  tartózkodjanak. 


496  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

5.  Az  evangélikusok  által  múlt  1638-diki  országgyűlésen 
az  ő  felsége  elé  terjesztett  sérelmekre  vonatkozólag  határoz- 
tatott,  hogy  a  legközelebb  tartandó  országgyűlésig  küldjön 
ki  ő  felsége  minden  megyében  a  két  vallásbeliekböl  egyenlő 
számban  választandó  alkalmas  biztosokat,  kik  az  illető  sérel- 
meket hitelesen  összeszedjék  s  azokat  vagy  a  rendek  barát- 
ságos egyezkedése  által,  vagy  ha  ez  nem  sikerülne,  a  protes- 
tánsok megnyugvására  ő  felsége  által  ugyanazon  országgyű- 
lésen elintéztessenek  és  kiegyenlíttessenek. 

6.  Határoztatott  az  is,  hogy  a  vallás  ügyében  felmerül 
lendő  sérelmeket  ő  felsége  jövőben  is  a  rendek  közmegegyi^^ 
zése  szerint  orvosolja. 

7.  Abban    is   megegyeztek   hogy  ő  felsége  a  végzés  ^j^ 
megszegői  ellen  a  jövő  országgyűlésen  megújítsa  László  kir^^jr 
VI.  decr.  8.  t-czikket  vagy  pedig  más  méltó  büntetést  sz^/^ 
jon  reájok. 

8.  Hogy  mindezek  a  végzések  bővebb  magyarázatául 
és  a  rendek  közötti  viszálkodás  megszüntetése  végett  a  leg-- 
közelebbi  országgyűlésen  a  törvénybe  iktattassanak,  az  szin — 
tén  elhatároztatott. 

9.  A  jelenlegi  béketárgyalások  alkalmával  felvett  többij^  *^ 

ügyek,  jelesül  a  szentszék  állapota,  a  jezsuitáknak  az  ország '  * 

ból  kitiltása,  a  11.  András  decretumának   Lajos   király  általi  ^-'^^ 
megerősítése  a  javak  adományozásáról.  Ulászló  király  3.  decr.-- 
55.  t.-cz.    megtartása   a  tizedek   haszonbérletéről   az    1548.^ 
6.  t.-cz.  megújítása  és  megtartása,   az  ősi   birtokoknak  egy — 
háziak  vagy  világiak  által   tett  vagy  teendő  el  nem  idegem' —  i" bi- 
tese,   az   országgyűlésre   meghivni   szokott   személyek  meg— 3?^?' 
választása  és  szavazata,   az   idegen   katonaságnak   az  1625^3  -5 
24.  t.-cz.  szerint   az  országból   kivitele,   az  országos  hivata-^^-fl" 
lóknak   valláskülönbség    nélkül    betöltése,   a  jog  és  igazsá-^Stóg 
ki.szolgáltatása,  minden  béketárgyalásoknak  a  törökkel  és  mái^P  .ás 
szomszéd    nemzetekkel    született    világi    magyarokkal    yaTÍ-^mló 
intézése  és  minden  egyéb  a  haza   szabadságait  és  védelmén  ét, 

a  rendek  és  lakosok  megmaradását  érdeklő  ügyek  felől  valai^Hz?/ 


) 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        497 

azonnal  az   első   országgyűlésen   határoztassék   vagy  a  már 
eddig  hozott  határozatok  ugyanott  azonnal  végrehajtassanak. 

10.  Az  egyetemes  országgyűlés  a  mostani  béketárgya- 
lások befejezési  napjától  kezdve  az  oklevelek  kicserélése  után 
három  hónap  alatt,  minden  további  halogatás  nélkül  oly- 
képen  tartassék  meg,  hogy  ott  az  1618-diki  t.-cz.  értelmében 
meghivatni  szokott  minden  rendek  szabadon  megjelenhesse- 
nek és  tárgyalhassanak  s  meglegyen  az  országgyűlésnek  szo- 
kott régi  szabadsága  s  ott  az  ország  javát  illetőleg  eddig 
hozott,  de  végre  nem  hajtott  törvények  az  1638.  77.  t.-cz. 
szerint  valósággal  végrehajtassanak  és  megtartassanak. 

11.  ö  felsége  általános  amnestiát  adjon  mindeneknek 
és  egyeseknek  az  első  bécsi  békekötés  alkalmával  adott 
amnestia  formája  szerint  olyképen,  hogy  az  utolsó  háború- 
ban elvesztett  javak  és  jogok,  melyeket  ő  felsége  vagy  a 
nádor  másoknak  eladományozott  vagy  beirt  vagy  bárki  bármi 
módon  elvett,  előbbi  birtokosának  vagy  örököseinek  azonnal 
és  tényleg  visszaadassanak  és  visszaállíttassanak.  És  az  ilyen 
amnestia  felől  ő  felsége  külön  oklevelet  adjon.' 

Ezen  pontokat  úgy  lehetett  tekinteni,  mint  utolsó  meg- 
á.lla[)odásokat,  melyektől  eltérnie  sem  a  fejedelemnek,  sem  az 
o  küld(')tteinek  nem  lehetett.  A  rendek  nagy  elismeréssel 
nyilatkoztak  a  kíWetek  mük(')déséről.  Február  27-én  külön 
iratban  is  tolmácsolják  irántuk  megelégedésöket. 

Meggyőződtek  —  úgymond  —  arról  hogy  hazájukhoz, 

nemzetükhöz   és   igaz    keresztyén    vallásukhoz    hiven   azon 

törekesznek,    miként  az  országot  emésztő   tüz  eloltassék.  — 

Bemeitek,    hogy  ő   felsége   a   király   adott   szavához   képest 

kegyelmesebb    resolutiót    fog   adni   törvényes   kívánságaikra. 

De  ha  már  az  isten  annyira  megkeményítette  a  katholikusok 

szivét,  hogy  miattok  még   legméltányosabb   ügyük  sem  talál 

^  Conceptus  in  Congregatione  Bartphensi  ad  diem  12.  Febr.  per 
lllustrm.  Dn.  Principem  indicta,  per  Ablegatos  No.  14-  Comitatum  et  B 
Civitatum  Liberarum  Nuncios.  pro  Instructione  nostratium,  Tirnaviae 
Pacis  tractandae  gratia  commoranlium  Al)legatorum  formatus.  Lőcsei 
levéltárból.  Szilágyi  a  bárlfai  másolafot  közli  i.  m.  261—263.  1. 

Z9il{n«zky :  Magyar  országgyűlések.  ''2 


498  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

pártolásra  a  királynál,  nem  tudják  mi  aczéljok.  Úgy   látják, 
liogy  a  császár  követei  által  kiadott  utolsó  pontozatok  nem- 
hogy a  vallásról  hozott  törvények  világosítására  vagy  a  ren- 
dek   megnyugtatására   s    a    nép    lelkiismeretének    és    külső 
becsületének    megoltal mázasára   szolgálnának,   de   sőt    azzal 
okot  adnak  a   katholikusoknak   arra,   hogy  a  protestánsokat 
elnyomják  s  vallásuktól  elszakítsák,  lévén  azokban  sok  homá- 
lyos értelmű    kifejezés.    Jóllehet  a  királyi   követek   sok  okot 
hoznak  fel   arra   nézve,    hogy  a  legutolsó   országgyűlés    óta 
elfoglalt  templomok   visszaadása  lehetetlen,   mégis  az  össze- 
gyűlt rendek  vallásos    buzgalma   nem   engedi,   hogy  ily  tí^r- 
vényes  kívánságoktól  elálljanak,  és  hogy  a  vallást   illető    ily 
határozatok  országgyűlésre  halasztassanak.  Hogy  e  kérdésben 
minemű  kedvezőtlen    határozatok  hozattak   ekkorig,   szivbeh 
fájdalommal  és  keserves  kárvallással  tapasztalják.  A  meglelt 
példákból  tanulván  és  a  felhordott   okokat    megfontolgatván, 
noha  naponkint    tapasztalják  a  háborúnak  számtalan  hátrá- 
nyait, melyeket  a  hazájok  pusztulása  felett  siránkozó  hazafiak 
méltán  a  vallási  gyűlr)lködésből  eredetieknek  állítják;   mind- 
azáltal a  kiengesztelödés   barátai  lévén,   elővették  a  követek 
pontozatait  és  a  királyi  követeknek  erre  adott  nyilatkozatát. 
Ezen  kettőből  csináltak  ők  Klobusiczky  jelenlétében  egyel,  s 
ezt  a  fejedelemmel  való  közlés  után  felküldik  a  többi  köve- 
teknek is.  kérvén    őket,    hogy  a  vallási    törvényeknek  valódi 
értelmét  tovább  is  keressék,    világosítsák  s  ezzel  édes  hazá- 
jokhoz,   szerelmes   nemzetökhöz    való   szeretetöket   és  vallá- 
sukhoz való  buzgóságukat  megbizonyítsák. 

Ha  pedig  a  sziveket  igazgató  bölcs  isten  tovább  is 
meghagyná  szivök  keménységét  és  nem  érnék  el  czéljokat, 
akkor  foglalják  irásba  a  dolognak  meritumát,  megállapodá- 
sukat egy  külön  futár  által  közöljék  ő  felségével,  kérvén  ől, 
hogy  adott  biztosító  leveléhez  képest  a  vallásbeli  sérelmeket 
a  bécsi  békekötés  tartalma  szerint  intézze  el.  Ha  ez  sem 
sikerülne,  szakítsák  félbe  az  alkudozást ...  és  a  békekötés 
folytatásának  későbbi  jobb  reményével  térjenek  haza  a  ren- 
dek  közé.    Istennek   atyai    gondviselése   alatt   ennek    utána 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁ8AL         499 

eredményesebben   fog  folytattatni  a  tárgyalás,   mihez  a  feje- 
delem részéről  is  kellő  informatiót  fognak  kapni 

Minekünk  —  úgymond  —  bizonyságunk  az  úristen, 
mind  az  kegyelmetek  jó  tanácsolására  és  mind  szerelmes 
hazánk  pusztulására  és  édes  nemzetünknek  csaknem  utolsó 
veszedelemben  forgására  nézve  is  csak  egyedül  az  jó  istenes 
és  állandó  békesség,  egymás  szereteti  és  az  közönséges  haza 
oltalmára  való  concordia  kelletnék.  Azért  is  munkálkodtunk 
eleitől  fogvást. 

És  úgy  hiszszük,  annak  kivánatos  végbemenetele  sem 
részünkről,  sem  kegyelmes  urunk  részéről  —  meglévén  ő 
nagyságának  is  édes  hazánk  és  nemzetünk  szabadságáért, 
religiónkért  tett  sok  költségének  méltó  és  illendő  contentiója 
(melyben  mi  ő  nagyságátul  el  sem  akarunk  szakadni)  nem 
múlik.  De  ha  az  úristen  dicsősége  és  igaz  vallásunk  mellett 
kényteleníttetünk  ezután  is  az  mi  keresztény  religióinknak 
háborgatóitól  az  hadakozásnak  incommoditását  szenvednünk, 
ilyen  veszedelmes  állapotjáról  szegény  hazánknak  azok  adja- 
nak számot  az  Istennek  Ítélőszéke  előtt,  az  kik  okai.  Mi 
bizván  a  mi  szentséges  Istenünkben,  kinek  áldott  szent 
nevéért  eddig  is  szenvedtünk,  most  is  szenvedünk  —  segít- 
ségében, a  ki  igaz  ügyünkben  mellettünk  lévén,  bennünket 
oltalmaz  az  mi  keresztény  hitünknek  háborgatóitól.  Nagy 
bizodalmunk  lévén  az  Kegyelmes  urunk  ő  nagysága  reánk 
való  gondviselésében  is,  hogy  az  vitézlő  rendeknek  is  incom- 
moditásával.  édes  hazánk  ezután  már  szintén  ennyire  nem 
bántatik.  hanem  szigorúbb  fegyelem  alatt  tartatik  az  hada- 
kozás, ha  ugyan  fel  kelletik  lennie  és  arra  kelletnék  továbbra 
is  menni  az  dolognak  .  .  . 

Ugyanekkor  előterjesztették  a  rendek  a  fejedelemnek  a 
katonaság  által  szenvedett  sérelmeiket.  A  mint  egyrészről 
hálával  fogadják,  hogy  <az  Keresztyén  Evangelika  religióra 
nézendő  dologban  >  nem  enged  a  császár  követeinek,  úgy 
másfelől  félnek,  hogy  ha  a  nagyszombati  békealkudozásokból 
semmi  sem  lesz,  újra  ki  fog  törni  a  háború  és  az  azzal 
járó    iszonyatos   pusztítás,    melyet    a   katonaság   elkövet,   a 

32* 


500  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

népet    tönkrejuttatja.    Kérik    azért,    hogy    ezt   hárítsa   el   az 
országtól  és  a  megkezdett  békét  folytassa  és  megkösse. 

Bármily  nehéz  volt  is  a  fejedelemnek  a  fenforgó  viszo- 
nyok között  magát  fékeznie,  mégis  megtette.  Eltűrte  a  nádornak 
kifakadásait  személye  és  vallása  ellen.  Eltűrte  a  jezsuitáknak 
azon  garázdaságait,  hogy  a  királyt  nyilvános  szónoklatokkal 
izgatták  ellene,  hogy  küldötteire  gúnydalokat  szerkesztettek, 
és  azokat  —  mint  egy  február  15-én  kelt  nagyszombati  levél 
mondja  —  az  illetők  ablaka  alatt  énekeltetik. 

Márczius  2-án  követeihez  irott  levelében  hangsúlyozza, 
hogy  ö  a  rendek  kivánságához  ragaszkodik,  attól  eltérni  nem 
akar.^  A  nádor  haszontalan  szószaporításaira  nem  akar  többé 
válaszolni,  mert  látja,  hogy  csak  a  hadi  szerencsét  lesi,  mint 
1633-ban  az  eperjesi  béketárgyalások  idején.  A  fejedelem 
bizik  ügye  diadalában.*^  Egyébiránt  azt  kivánja.  hogy  az 
kivánságait  ne  Írásban,  hanem  csak  élőszóval  adják  elő^. 
nehogy  az  irás.^al  újra  visszaéljenek,  mint  már  sokszor  tet- 
ték a  császáriak. 

A  követek  híven  teljesítették  urok  kívánságát. 

A  bártfai  országgyűlés  határozatait  haladéktalanul  át- 
nyújtották a  nádornak  és  társainak,  azon  kérés.seL  hogy 
azokat  ö  felségének  elfogadás  végett  ajánlani  szíveskedjenek. 


*  Elsőben  az  regnicolák  kivánságira  legyen  meg  az  satisfactió 
s  azt  kövesse  az  miénk,  mert  mi  egyáltalában  ő  kegyelmektől  el  nem 
akarunk  szakadni,  az  mint  hogy  ő  kegyehnök  sem    mi  tőlünk  .  .  . 

-  Az  minemű  ratiókkal  és  csak  colorizáló  idővesztő  szapora 
beszédekkel  fárasztotta  kegyelmeteket  palatínus  uram,  az  mint  hogy 
az  regnicolák,  úgy  mi  is  szükségesnek  nem  látjuk,  hogy  bőven  repli- 
cáljunk.  mert  annak  sem  vége  sem  haszna  sem  egyik,  sem  másik 
részről  nem  leszen.  Az  igaz  igyet  nem  kell  sok  szóval  és  ratiocinaU 
kodva  oltalmazni  és  meggátolni  ....  nincs  kétségünk,  az  úristen 
igaz  igyunkre  kegyelmesen  fog  vigyázni  ...  II.  o. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       501 

V. 

A  béketanácskozások  folytatása  és  vége.  —  Tőrös    János.  —  Az  elfo- 
gadott békepontok  örömet  idéznek  elő.  —  Az  1646-ki  pozsonyi  ország- 
gyűlés, —  kezdete  és  lefolyása.   —   A  békepontok  I)eiktattatnak  a  tör- 
vénykönyvbe. —   A  vallásügyi  tör  vény  czikkek  szövege. 

A  nádor  és  társai   a   bártfai  országgyíílés  határozatait 
Liinczbe  küldték  a  királyhoz,  pro  finali  resolutione.  A  magok 
részéről  készeknek  nvilatkoztak  a  békére ;  minduntalan  emle- 
S  ették  <az  szegény   haza   pusztulását >,   de   azért,  valahány- 
szor döntés  alá  került  a  kérdés,  a  király  hatalmára  és  tekin- 
t.élyére  hivatkoztak.  Maga  a  nádor  napról  napra  izgatottabb 
^s  zsémbesebb   lett.   Türelmetlensége   és   indulatossága   nem 
ismert  határt.    Végre  a  király  belátta,   hogy   ilyen   emberrel 
békét  kötni  nem  lehet.    Elhatározta,    hogy  a  nádor  mellőzé- 
sével Tőrös   Jánosra   bízza  a  béketárgyalások  további  veze- 
tését: oly  emberre,   a   ki   tapintatosságával   képes   leszen  a 
fenforgó  nehézségeket  eloszlatni. 

És  valóban  Tőrös  .íánossal  egészen  más  szellem  kezdett 
uralkodni  a  két  fél  követei  között.  A  fölösleges  szemre- 
hányások elmaradtak,  az  egymás  iránti  bizalom  és  becsülés 
helyreállott.  Néhány  hónap  alatt,  jóllehet  a  király  linezi  taná- 
csosai keményen  tartották  magokat  létrejött  a  béke.  Rákóczy 
elbúcsúzik  külföldi  szövetségeseitől,  a  fegyveres  zaj  elnémul 
s  a  békeokmányok  Linczben  decz.   16-án  kicseréltetnek.^ 

A  vallás  szabad  gyakorlatára  vonatkozólag  kimonda- 
tott, liogy 

1.  az  erre  vonatkozó  1608-ki  koronázás  előtti  t.-cz. 
a  hitlevelek  hatodik  pontja  s  az  országnak  erre  vonatkozó 
törvényei  érvényben  maradnak,  s  ekképen  mindenki  szabadon 
és  akadály  nélkül  gyakorolhatja  saját  vallását; 

2.  e  szabadság  kiterjesztetik  a  parasztokra  is.  a  kiket 
ezentúl  a  földesurak  nem  kényszeríthetik  vallásukkal  ellen- 
kező szertartásokra: 

»  Lásd  bővebben  Zsilinszky:    A  linezi  békekötés  187— 230.  1. 


502  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

3.  ezentúl  az  evang.  papok  el  nem  űzethetnek  hivata- 
laikról ; 

4.  a  templomfoglalások  megszűnnek ;  az  e  részbeli  sérel- 
mek országgyűlésen  orvosoltassanak  meg; 

5.  a  vallásügyi  törvények   áthágói    megbüntettessenek  rr 

6.  mindezek  a  jövő  országgyűlésen  törvénybe  iktattas- 
sanak : 

7.  a  többi  kérdések,  jelesül  a  jezsuiták,  tizedek,  egy^-^^r. 
házi  birtokok,  a  hivataloknak  valláskülönbség  nélkül  vis^^^, 
lése  stb.  kérdések  a  jövő  országgyűlésen  intéztetnek  el ; 

8.  a  szóban  levő  országgyűlést  ő  felsége  három  hóns^.  p 
lefolyása  alatt  összehívja ; 

9.  ö  felsége  bocsánatot  ad  és  az  elfoglalt  birtokokat  töi- — 
vényes  birtokosainak  fogja  visszaadni. 

Ezen  pontokon  kívül    külön    diplomában,   még  a  feje- 
delem személyes   kielégíttetésére    vonatkozó   más   pontok  is 
aláíratván,  általános  öröm  fogta  el  a  sziveket.  Hálaadó  isteni 
tiszteletek  tartattak;  örömöt  hirdető  lövések  dörgése  töltötte         - 
el  a  levegőt.  Mindenki  egy  szebb,  nyugodtabb  és  boldogabb         ^ 
jövőnek  nézett  eléje. 

Azonban  a  közöröm  korainak  bizonyult.  A  béke  csak  ^^ 
a  papíron  volt  meg.  a  valóságban  pedig  még  mindig  ellene  ^ 
dolgozott  a  béke  és  szeretet    hirdetésére    hivatott  —  klérus.       —  ^. 

A  békepontok  végrehajtására  kiküldött  bizottság  ismét  -i^'ít 
hosszas  és  üdvtelen  tárgyalásokba  bonyolódott.  —  Tokajban.  -  -«i. 
Lippay  esztergomi  érsek  minden  eddigi  eredményt  meg  akart  sM^'rX 
hiúsítani,  még  azt  is,  hogy  a  király  a  kitűzött  három  hónapcr^  .p 
alatt  összehívja  az  országgyűlést  I  ^  Szerencse,  hogy  ott  volt^-^Jí 
Tőrös  János,  a  ki  egyedül  volt  képes  az  érsek  üzelmeit  ellen- 
súlyozni. 

A  jóakaratú  király  őszintén  óhajtván  a  békét,  az  érs< 
ket    engedelmességre   és    csendre    intette.    Az    országgyűlé^as/ 
1646.  aug.  30-kára  hívta  össze  Pozsonyba. 

Az  ország  különböző  részeiben,    a  vármegyékben   úgy 

^  L.  Zsilinszky  :  A  linczi  békekötés  stb.  233—326.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       503 

mint  a  városokban,  a  követek  megválasztása  és  az  azoknak 
adandó  utasítások  elkészítése  keménv  vitákra  adott  alkalmat. 
A  protestáns   vidékeken  a   békepontok   értelméhez   képest  a 
vallás  szabad  gyakorlását    biztosító   törvényeknek   megerősí- 
tését kivánták;   míg  ellenben  a  katholikus   papság  befolyása 
alatt  levő  vidékeken  az  ellenkező  irány  jutott  kifejezésre.  így 
meglehetős  izgalomban  jöttek   fel  a  követek;   köztük  a  feje- 
<Jeíem  követei  is.    A    főurak   és   a   főpapok   majdnem   teljes 
s?zámban  jöttek  fel.'  A  király  szept.    U-kén  nagy  pompával 
vonult  be  a  városba   s   22-kén  adta  ki  propositióit.    Három 
Dap  múlva  az  időközben  elhalt  Eszterházy  helyett  nagy  szó- 
többséggel Draskovics  János   horvát    bán.   buzgó   katholikus 
Vírfiú  választatott  meg  nádorrá.  Ezután  a  linczi  békepontok- 
lak    törvénybe   való  iktatása   következett,    habár    a   klérus 
^nnek  mellőzésével  az  országos  sérelmek  tárgyalását  óhajtotta. 
Az  ebből   keletkezett  hosszas   magán  vitáknak  a  király 
xzzal  vetett    véget,  hogy  Khevenhiller  és  Prikelmair  biztosai 
^Ital  október   elején   átküldői (e  a  rendeknek  a  békeokmányt 
B&zon  határozott  kívánságának  kijelentésével,  hogy  azt  azon- 
nal a  törvénykönyvbe  iktassák. 

A  rendek  többsége  örömmel  fogadta  a  király  kivánsá- 

ííát,     de  Lippay  (iyörgy  esztergomi  érsek,   az  összes  papság 

^s  a  vele  tartó  néhány  katholikus  főúr  nevében  éllentmon- 

ilott  a  békeokmánvnak.  a  mennviben  nézetük  szerint  annak 

a    vallásra   vonatkozó    része   .sérelmet    képez   a   róm    kath. 

vallásra  nézve.  Ismét  a  sérelmek  tárgyalását  követelték. 

Azonban  a  rendek  okt.  4-kén  azt  üzenték  a  kléru>nak. 
hogv  a  békeokmánv  beezikkelvezése  előtt  semmiféle  más 
tárgyat  elővenni  nem  hajlandók.  Az  erdélyi  k(')vetek  is  ily 
értelmű  emlékiratot  adtak  be  a  királyhoz. 

A  király  ismét  elrendelte  a  békeokmány  tárgyalását  és 
beiktatá.^át,  —  és  midőn  tárgyalás  közben  a  klérus  ünnepé- 
lyes ellenmondást  nyújtott  be  s  e  miatt  általános  felháboro- 
dás keletkezett  úgy  a  rendek,  mint  a  főrendek  között,  három 

*  U.  o.  331— H.89.  1. 


V.^A-v.     ^ 


rJlt 


^'^ÍJ^'^     haogo"  ^*rr  ^e\eava*°"f  J^parasí^°^ 

-^^^^  ^rsií- ^^-^^ítr^'^^^. -^  ^ 


*it  liai! 


/ 


V 


t 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       505 

mányba  foglalt  vallásügyi  pontokat  Ferdinánd  nem  birja  vagy 
nem  akarja  végrehajtani  s  ezért  háborúval  fenyegetőzik ;  mert 
sajnálva  tapasztalja,  hogy  ismét  a  kardnak  kell  döntenie  ott, 
liol    az  igazságnak  és  törvénynek  kellene  határoznia ! 

E  közben  a  protestáns   követek  folytatták  a  harczot  a 

a    v^isszaadandó  templomok  érdekében.  Vármegyénként  össze- 

azon  templomokat,  melyek  1608  óta  elvétettek  az  evan- 

ikusoktól,  számszerint  144-et.  —  A  tények  és  érvek  nyo- 

alatt  végre  a  király  követei  és  a  katholikusok  belátták, 

^y  engedniük  kell. 

Január  (1647)  26-kán  tett  ajánlatukban  68  templomot 

'^^^Itak  hajlandók   átengedni,    január   30-kán    84-et.     végre 

föViruár   12-kén   90-et.  Még  e  felett    is    hosszasan  folytak  a 

^itiik:   új  meg  új  replikák   adattak    be,    míg  végre  márc;zius 

^^gén  egy  közös  javaslatban  állapodtak  meg,  melynek  alap- 

l5in  június    17-kén   létre  jöttek  a  következő  törvényczikkek : 


5.  Gzikk. 

Miután  ő  szent  felsége,  ez  országban  a  minap  támadt 
belső  egyenetlenségeket  atyai  kegyelméből,  békés  úton  elin- 
tézni és  nagymélt.  erdélyi  fejedelem  Rákóczy  György  úrral 
és  párthíveivel,  némely  biztosok  közbenjárása  mellett  bizo- 
nyos feltételek  alatt  kegyelmesen  békét  kölni  méltóztatott ;  és 
az  ország  karaitól  s  rendéitől  kívánta  volna,  hogy  azon  béke 
iránt  kiadott  oklevélhez  megegyezésöket  adják,  az  ország 
azon  összes  hű  karai  és  rendéi,  ő  Felsége  kegyelmes  meg- 
keresésébe alázattal  megegyezvén,  ő  szent  Felsége  azon  okle- 
velének jelen  törvénybe  igtatásával  —  nem  állván  ellen  a 
papság  és  némely  más  kath.  világiak  ellenmondása,  sőt  az 
örökre  semmi  érvénynyel  nem  birván  —  elfogadták,  hely- 
benhagyták és  megerősítették. 

1.  §.  Az  oklevélnek  rendé  ez: 

2.  §.  Mi  harmadik  Ferdinánd,  Isten  kegyelméből  mindig 
Felséges   választott   római   császár  és  Német,  Magyar,  Cseh, 


506  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Dalmát,  Horvát  és  Tót  stb.  országok  királya,  ausztriai  föher--- 
czeg,   Burgund,  Brabant  Stájer,  Karantán,  Kárniol  berezegi 
Morvaország  örgrólja,  Luxenburg,  alsó  és  felső  Szilézia,  \Vi 
temberg  és  a  két  Lusalia  fdjedelme,  habsburgi,  tiroli  és  göi 
gróf  stb.  Ezeknek  rendében  adjuk  emlékezetül  és  tudomási 
mindazoknak,  a  kiket  illet: 

3.  §.  Hogy  midőn   Magyarországunkban  közelebb  mulr  i 
időkben  némely  belső  mozgalmak  és  ellenségeskedések  támad—  J 
tak  é<s  a  miatt  a  béke,  csend  s  az  ország  nyugalma  felháborít—  ^ 
tátott:  Mi  kegyelmes  atyai  indulattól  indíttatva,  azon  feltámad"  M 
zav^arokat,    inkább    békés   egyezmény    útján,   mint  fegyveres. -= 
erővel   kívánván   elnyomni  és  lecsendesíteni,  hogy  a  kereszjs: 
tény  vér  ontása  kiméltessék    és  az  országban  a  visszavonáí_* 
elenyésztetvén,  a  hazafiak   csendben  és  nyugalomban   élhess- 
senek ;  na^ymélL  Bákóczy  György  erdélyi  fejedelem,  Magyar- 
ország  némely    részeinek   ura,    székelyek   gróQa  és  a  hozzá 
csatlakozott   magyarok    kivánataira   s   követeléseire    kegyel- 
mesen kijelentetti'ik. 

4.  S  E  kegyelmes  engedményünk  rendé  —  miként  az 
a  nagyszombati  egyezményben,  valamint  az  említett  erdélyi 
fejedelemhez  küldött  követünk,  nemzetes  Tőrös  János  hívünk, 
nemkülönben  magyar  kamaránk  tanácsosa  közbetjöttével  utó- 
lagosan is  megállapíttatott  —  ekképen  következik: 

5.  §.  Először.  Mi  a  vallásügyet  illeti:  Az  1608.  evi 
koronázás  előtt  kiadott  1.  czikk  és  a  királyi  hitlevelek  6.  fel- 
tétele és  az  országnak  más  ez  iránt  következett  törvényei 
érvényben  hagyatván,  nem  állván  ellent  az  eddig  tett  aka- 
dályok és  magyarázatok,  kijelentetett  és  határoztatott :  hogy 
az  ország  minden  karai  és  rendéi,  magok  a  szabad  városok, 
valamint  a  szabadalmazott  városok,  az  ország  véghelyein  levő 
magyar  katonák,  mindenütt  szabad  vallásgyakorlattal  birja- 
nak,  templomok,  harangok  és  temetők  szabad  használatával 
és  senki  szabad  vallásgyakorlatában  senki  által,  semmi  módon, 
semmi  ürügy  alatt  ne  háborgattassék.  ne  akadályoztassák. 

6.  §.  Másodszor.  A  magok  hitvallásában  nem  akadályo- 
zandó s  nem  háborgatandó   parasztok  iránt,   kijelentetett  és 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      507 

határozta tott :  hogy  azok  is  az  ország  jótevő  békességeért 
és  nyugalmáért,  akár  legyenek  véghelybeliek  és  helységbeliek, 
bármely  földesuraknak  és  ügyészségnek  birtokain,  a  fenth't 
tör  vény czikk  s  föltétel  ereje  szerint,  vallásuk  szabad  gyakor- 
latiban és  a  fentebbihez  hasonló  használatában  a  királvi 
Felségtől,  vagy  annak  tanácsosaitól  avagy  földesuraiktól,  semmi 
noic^don  és  semmi  szin  alatt  ne  háborgattassanak,  ne  akadá- 
lyoztassanak; az  eddig  akadályozottaknak,  háborgatottatnak 
^  kényszerítetteknek  szabad  vallásgyakorlatukat  megkezdeni, 
KYakorolni  és  folytatni  megengedtessék  és  vallásukkal  ellen- 
t^ző  más  szertartások  végbevitelére  ne  kényszeríttessenek. 

7.  §.  Harmadszor.  Köztünk  azon  megegyezés  is  történt, 
^ogy  ezután  az  ejíyházak  papjai  és  lelkészei,  az  ő  városi  és 
Vielységi  papságukból,  senki  által  el  ne  mozdíttathassanak  és 

semmikép  ki  ne  zavartathassanak;  kik  pedig  eddig  elmoz- 
díttattak.  szabad  lesjyen  azokat  visszahelyezni,  vagy  helyettök 
másokat  alkalmazni. 

8,  i{.  Negyedszer.  A  vallásügyet  és  a  templomok  elfog- 
lalását tárgyazó  sérelmek  feletti  kérdések  pedig,  úgyszintén 
azok,  melyek  ö  Felségének  1688.  évben  előadattak,  mind  az 
azután  közbejöttek,  a  legelőbb  tartandó  jövő  országgyűlésen, 
az  ország  nyugalmának  és  fentartásának  érdekében  és  a  szivek 
egyesüléséért  vagy  az  országlakó  urak  barátságos  elintézé- 
sével megszüntessenek,  vagy  királyi  hatalommal  az  evaiigéli 
kusok  kielégítésével  végkép  kiegyenlíttessenek,  és  a  kiknek 
részére  fog  a  templom  használata  határoztatni,  a  papság 
jövedelme  is  azokat  illesse ;  templom  foglalások  pedig  többé 
ne  történjenek.  Azon  templomok,  melyek  ezen  zavaros  idő- 
^>en  mindkét  részről  elfoglaltattak,  az  oklevelek  kicserélése 
után  azonnal  az  érintett  evangélikusoknak,  valamint  a  katho- 
likusoknak  is  visszaadassanak.  Azonban  a  j()vő  időben  is 
mint  a  katholikus,  mind  az  evangélikus  hitvallásúaknak  ezen 
vallásügyben  felmerülő  sérelmeit,  mind  úgy  az  evangélikus, 
niint  a  katholikus  országlakóknak  egyéb  sérelmeit,  ö  Felsége 
a  tizenhetedik  feltétel  értelmében,  minden  országgyűlésen  tel- 
jesen kiegyenlíteni  fogja,  az  evangélikusok  megbántatása  nélkül. 


508  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

9.  §.  Ötödször.  Szinte  egyezség  történt  arra  nézve, 
hogy  ö  Felsége  a  vallásügyi  törvények  áthágói  ellen,  a  jövő 
országgyűlésen  gondoskodni  fog,  vagy  Ulászló  király,  6.  ren- 
delete 8.  czikkének  megújításáról  s  megtartásáról  vagy  a 
végrehajtóval  együtt  méltóztatni  fog  illő  büntetést  is  meg- 
állapítani. 

10.  §.  Hatodszor.  Elhatároztatott,  hogy  a  szabályok 
bővebb  kifejtése  és  az  országlakók  további  visszavonásainak 
megszüntetése  végett,  a  legközelebb  tartandó  országgyűlésen 
az  elöbocsátottak  mind  megerősíttessenek  és  hogy  az  ország 
köztörvényeibe  boigtattassanak. 

11.  §.  Hetedszer.  Egyéb,  ezen  békekötés  alatt  mindkét 
részről  felhozott  és  tárgyalt  dolgokról,  mint:  a  szentszék 
állapotáról  a  jezsuita  atyáknak  az  országtól  való  távoltar- 
tásáról második  András  rendeletének  első  Lajos  által  történt 
megerősítéséről :  a  tizedek  bérléséről  szóló  1548.  évi  61. 
czikk  megújítása  és  sikeres  megtartásáról;  ősi  birtokoknak 
egyháziak  vagy  világiak  által  tett  vagy  teendő  el  nem  idege- 
nítéséről :  országgyűlésre  meghívni  szokott  személyek  meg- 
választásáról és  az  országgyűlésen  a  szavazatok  egybegyűj- 
téséről és  vizsgálatáról ;  külföldi  katonaságnak  az  országból 
való  kiviteléről  az  1624.  évi  24.  czikk  szerint ;  hasonlóképen 
a  magyar  katonáknak  az  ország  véghelyeiröl  való  ki  nem 
viteléről ;  az  ország  nagyobb  és  kisebb  tisztségeinek  s  hiva- 
talainak valláskülönbség  nélkül  való  osztogatásáról,  jog  és 
igazság  kiszolgáltatásáról :  valamint  Magyarországra  nézve  a 
törr)kr)kkel  vagy  l^ármely  más  szomszéd  nemzetekkel  való 
egyezkedésnek  szühített  magyarokkal  leendő  eszközléséről  és 
minden  egyéb,  a  haza  szabadságait  és  az  ország  s  lakosai- 
nak védelmét  és  fentartását  érdeklő  ügyekről,  hogy  azonnal 
az  első  országgyűlésen  valami  bizonyos  rendeltessék,  vagy 
melyek  már  rendeltettek,  ugyanott  tettleg  foganatosíttassanak, 
szinte  elhatároztatott. 

12.  g.  Nyolczadszor.  Az  ország  szóban  levő  közgyűlését 
méltóztatni  fog  ő  császári  és  királyi  szent  Felségének,  jelen 
egyezmény  bevégzésétől  és  az  oklevelek  kicserélésétől  számi- 


A   MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.        509 

)tt  három  hónap  alatt  —  lecsendesíttetvén  az  erdélyi  feje- 
elemmel  való  zavargás  —  kegyelmesen  kihirdetni  és  minden 
►vábbi  halasztás  és  késedelem  nélkül  akkép  megtartatni, 
3gy  az  1608.  évi  koronázás  után  kiadott  1.  czikk  szerint, 
5  országgyűlésre  hivatni  szokottak  mind,  az  országgyűlés- 
ik régtől  gyakorlott  szabadsága  szerint,  ott  bátran  megje- 
nhessenek  és  működhessenek.  Abban  az  ország  javát  illető 
ryéb,  eddig  nem  foganatosított  czikkek  is,  az  1638.  évi  72. 
dkk    szerint   tettleg   foganatosíttassanak  és  megtartassanak. 

13.  §.  Kilenczedszer.  0  szent  Felsége  méltóztatni  fog 
inden  egyes  országlakónak,  a  bécsi  békekötés  szerinti  előbbi 
>csánathoz  képest  általános  bocsánatot  engedni,  akképen, 
►gy  mindenkinek  ezen  zavaros  időben  ő  Felsége,  vagy  az 
szag  nádora,  avagy  mások  által  bárkinek  adományozott, 
ruházott,  vagy  ő  Felsége  bármely  hívei  által  bármikéj) 
bglalt  és  elvett  birtokai  és  birtokjogai,  előbbi  birtokosai- 
ik,  vagy  örr)köseinek  azonnal  és  tettleg  visszabocsáttassa- 
ik,  hasonlóképen  visszaadassanak  a  könyörgő  országlakók 
szere  is.  És  az  efféle  bocsánat  iránt  ő  szent  Felsége  mél- 
ztatni  fog  külön  oklevelet  kiadni. 

14.  §.  Mi  tehát  a  fentirt  összes  és  egyes  engedménye- 
it és  czikkeket  és  minden  bennök  foglaltakat,  a  mint  azok 
rgyaltattak  és  határoztattak  és  ezen  levelünkbe  szóról  szóra 
tattattak,  elfogadjuk,  helybenhagyjuk  és  hitelesítjük,  biztosít- 
ín  az  említett  erdélyi  fejedelmet  s  párthíveit  és  nemes 
agyarországunk  ös.szes  és  egyes  karait  és  rendelt  is,  királyi 
avunkkal  és  jó  keresztényi  hitünkkel,  hogy  egyenként  mind- 
ion czikkeket  minden  pontjaik  s  záradékaikban  mind  magunk 
entül  és  sértetlenül  megtartandjuk,  mind  minden  más 
attvalóink  által,  kiket  illet,  vagy  illetni  fog,  bármely  rendűek 

állapotüak  legyenek,  megtartatni  fogjuk.  Ennek  megtartá- 
ra  utódainkat  is,  tudniillik  Magyarország  törvényes  királyait 
►telezetteknek  akarjuk,  ezen  kezünk  aláirásával  megerősített 
relünk  erejénél  és  tanúságánál  fogva.  Kiadatott  linczi  várunk- 
n,  Felső-Ausztriában,  deczember  hó  16.  napján,  az  Ürnak 


510  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

1 645.  évében,  római  uralkodásunk  9.  Magyar  sat.  20.,  Cseh- 
ország pedig  18.  évében. 

6.  Czikk. 

Az  ország  karai  és  rendéi  igen  jól  emlékeznek  arra, 
miszerint  az  országlakók  között  templomok  elfoglalása  miatt 
eddig  mily  nagy  visszavonások  történtek,  melyek  hogy  jövőre 
elháríttassanak,  s  a  polgári  egyenetlenségek  magva  kiirtassák 
és  az  országlakók  inkább  békében  és  kölcsönös  egyetértés- 
ben éljenek,  a  különféle,  minden  oldalról  tett  vitatások  és 
előterjesztések  után,  végre  azután  az  ország  karai  és  rendéi 
közt  a  templomok  és  más  járulékok  foglalására  nézve  — 
ő  szent  Felsége  hatalmának  közbevetésével  is  —  azon  módon 
s  úgy  történt  az  egyezés,  hogy  az  1638.  évben  előadott  és 
azután  is  következett  sérelmeikben  előszámlált  templomok- 
ból ezen  kilenczven  templom  adassék  vissza  az  evangéliku- 
soknak : 

1.  §.  Abaujban:  Somogy,  Mizsle,  Alsó-Meczenzéf. 

2.  §.  Zemplénben:  Varannó,  (laran.  Kucsin. 

3.  §.  Sárosban :  Szent-Péter,  Fel-Sebes. 

4.  §.  Szepesben :  Káposztafalva,  templom  a  szentélylyel 
együtt,  Dunavecz,  Krompach,  a  csötörtökhelyi  kápolnába  a 
katholikusok  bejárása  kivülről  legyen,  nem  a  templomból. 

5.  §.  Hontban :  Báth,  Füzes-Gyarmat,  Viszoka,  Princz- 
falva. 

6.  §.  Barsban :  Velikapolya,  Marót,  Nagykerestyén, 
Keresztúr,  Fenyökosztolány,  Kiskeszi,  Zseliz. 

7.  §.  Nyitrában :  Komjáthi,  egy  a  városon  kívül  fekvő 
Szt.-Péter  nevtí  templom  az  evangélikusoknak  és  a  városban 
paplak  és  iskola  építésére  elegendő  és  alkalmas  hely  adassék. 
Sopornyán,  Negyed,  Kas,  Poruba,  Hendlova  fiókegyházakkal, 
Kraiszna  fiókjaival :  Galgóczon  a  kórházi  templom  azon  telken 
lévő  iskolával  és  paplakkal  s  ahhoz  tartozó  jövedelmekkel 
és  temető  a  városon  kívül;  Pöstyén  melletti  Szerdahely, 
Udvarnok,  Bajna,  Újlak,  Pásztó,  Deáki. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       511 

8.  §.  Trencsénben:  Alsó-Hriesó,  Jeszenics  és  Predmér 
Xis-Szucsánnal. 

9.  §  Túróczban :  Sz.- András,  Sz.-Márton,  Mosócz,  Tarány. 

10.  §.  Komáromban:  Nagymegyer.  Apácza-Szakállos, 
Bálvány-Szakállos. 

11.  §.  Pozsonyban:  Nagymagyar  fiókjaival,  Német-Guráb, 
Limbach,  Süli  Taksony,  Negy-Mácsid,  Nagy-Szely,  Vizközi- 
KöPt,  Tarlós,  Nagy-Szeg,  Sz.-Abrahám,  Ivány,  Szerdahelyen 
ugyan  a  helybeli  templom  a  katholikusoknak  jutott,  az  evan- 
gélikusoknak templom,  paplak  és  iskola  építésre  Megyeri 
János  és  Borbély  István  telkei  és  azon  elhagyatott  telek  jelöl- 
tetnek ki,  mely  Enyedi  (lyörgy  kezén  zálogban  van,  tartoz- 
mányaikkal  és  mentességgel,  valamint  Kalló  Mátyás  telkének 
kis  része  is.  Sempczen  a  város  közepén  lévő  torony  mellett 
templomépítésre  hely  jelöltessék,  temetőnek  pedig  a  városon 
kívül,  ha  a  varosban  könnyen  nem  lehet;  paplak-,  iskola- 
építésre pedig  Verboy  János  telke  minden  tartozmányaival 
és  mentességgel  az  evangélikus  városbeliek  által,  a  birtoko- 
soknak illő  árban  leendő  kielégítése  mellett  a  helvét  hitvallású 
lakosoknak  adassanak.  Az  ágostai  hitvallásúaknak  pedig  — 
ha  magok  önkényt  elfogadnák  —  templomnak,  iskolának  s 
paplaknak  a  már  kimutatott  másik  telek  maradjon. 

12.  §.  Somogyban:  Kis-Komárom  városban. 

13.  S.  Vasban :  (iyarmat.  Újvár,  Szt.-ÍTrót.  Opár,  Perenye, 
Puszta-Szent-Mihály,  Merény,  Kiezláden,  Holfau,  Kám,  Sám- 
fáivá, Vép  városban  azon  telek  visszaadatik,  melyből  a  lel- 
kész elmozdíttitott.  szomszédban  lévő  Sipos-Páléval  —  az 
evangélikus  lakosok  által  illő  díj  kifizettetvén  —  templom-, 
paplak-   és    iskolaépítésre    tartozmányaikkal    s  mentességgel. 

14.  §.  Sopronban:  SándoríT. 

15.  §.  Mosonyban:  óváron  a  kisebb  templom  a  magyar 
és  német  lakosságnak;  paplak  és  iskolának  pedig  a  kikül- 
dendő  biztosok  által  alkalmas  s  elegendő  hely  adassék.  Miklós- 
falu, Levél,  Német-Jándorf.  Kémlye,  Káinok,  Szolnok,  Zaránd- 
falva.  Lepényben  az  apátságon  kívüli  kisebb  templom,  Mecsér. 

16.  §.  Győrben:  Zámoly. 


512  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

17.  J}.  Veszprémben:  Vaszar,  Dobron. 

18.  §.  Esztergomban:  Farnád,  Ölved. 

7.  Czikk, 

A  fentirt  kilenczven  templomhoz,  melyek  eddig  az  evan- 
gélikusok kezeiben  voltak  és  melyek  a  közel  múlt  zavarok 
alatt  elfoglaltattak,  semmi  egyéb  fiókegyházak  vissza  ne  adas- 
sanak, mint  a  melyeket  birnak  és  a  melyek  az  érintett  90 
templommal  együtt  kijelölve  az  evangélikusoknak  engedmé- 
nyeztettek. 

1.  §.  Kijelentetvén,  hogy  ha  az  anyaegyházat  katholi- 
kusok  birják  és  a  fiókegyházat  evangélikusok  és  viszont  az 
anyaegyházat  evangélikusok  és  a  fiókegyházat  katholikusok, 
egyik  fél  a  másik  által  ne  háborgattassék,  mindazáltal  úgy, 
hogy  szabad  legyen  az  evangélikus  parasztoknak,  ha  akar- 
ják, vallásbeli  papjokat  oda  vinni  és  tartani,  vagy  tanítás 
hallgatására  máshová  menni. 

8.  Czikk. 

Először,  Szakolcza  szabad  királyi  városban  lakó,  helvét 
és  ágostai  hitvallásúak  megháborított  és  sértett  helyzetére 
nézve,  azoknak  vallásgyakorlatára  kiadott  épületeik  vissza- 
adása mellett,  érintett  vallásgyakorlatot  folytatni  szabad  legyen: 
ellen  nem  állván  ő  Felsége  biztos  urainak  a  fentirt  Szakolcza 
város   tanácsához  minap  kiadott  végrehajtási  levelei. 

1.  S-  Másodszor,  a  nagyszombati  evangélikusoknak  s 
másoknak  templom-,  paplak  és  iskolatelkei  minden  városi 
adózástól  és  fizetéstől  megszabadíttassanak  és  menteknek 
tartassanak. 

2.  §.  Harmadszor,  hogy  Nagyszombatban  s  máshol 
tartózkodó  czéhbeli  mesteremberek  és  kézművesek  vallásuk- 
kal ellenkező  szertartásra  ne  kényszeríttessenek  és  kik  az 
oklevél  elfogadása  után,  ez  országgyűlés  alatt  megbüntettet- 
tek, teljesen  visszahelyeztessenek. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYÍ  TÁRGYALÁSAI.       51;^ 

9.  Czikk. 

Győr  véghelyen  templom  építése  az  újvárosban  meg- 
engedtetik, szabad  gyakorlat  pedig  azon  véghely  kőfalain 
telül  és  kívül,  és  hogy  az  evangélikus  vallás  papja  az  érintett 
véghelynek  falai  közt  lakhassék  és  házban  tanítást  is  tart- 
hasson. 

1.  §.  I^ván  is  megengedtetik  az  építés  az  ágostai 
evangélikus  vallá.sbelieknek. 

2.  §.  Tihanyban  helyszűke  és  az  apátság  miatt  építés 
könnyen  nem  történhetik;  azonban  szabad  gyakorlat  enged- 
tetik és  visszaadatik  azon  ház,  melyben  azelőtt  az  evangé- 
likus pap  lakott. 

3.  §.  Révkomáromi  és  Holics  városbeli  evangélikusok- 
nak is  templomot  építhetni  és  javíthatni  és  vallásukat  gyako- 
rolhatni szabadságukban  hagyassék. 

tO.  Czikk. 

Az  építést  illetőleg,  a  mennyiben  az  elfoglah  és  sérel- 
mekbon előadott  tomplomoknál  sokkal  tííbb  maradt  a  katho- 
likusok  kezeiben,  mint  mennyi  az  evangélikusoknak  vissza- 
adatott: oly  helyeken  szabad  legyen  az  evangélikusoknak 
vallásuk  gyakorlása  végett  más  templomokat,  paplokat  és 
iskolákat  építeni,  arra  elegendő  és  alkalmas  helyeken :  efféle 
templomok,  paplakok  és  iskolák  végett  a  megyék  alispánjai 
s  a  megyei  közímség  által  hozzáadott,  egyenlő  számú  katho- 
likus  és  evangélikus  vallású  előkelő  nemesek  előtt,  a  földes- 
urak által,  a  törvényczikkek  kihirdetésétől  három  hónap  alatt, 
kijelelés  s  mentesítés  teendő. 

1 .  S-  Hanem  a  temetésért  és  harangozásért  az  evangé- 
likusok részére  is.  a  katholikusokkal  hasonló  s  egyenlő  díj 
közösen  szolgálván. 

2.  §.  Kzen  templom-,  paplak-,  iskola-építést  pedig  azon 
helybeli  evangélikusoknak  bármikor  jónak  és  hasznosnak  lát- 
szalik    folytatni,   minden   akadály    nélkül  szabadon  tehessék. 

Zfliliii8Kky  :  Mupryar  ors7.Hf?fjr>'üIéHek.  3o 


514  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

11.  Gzikk. 

Fizetésekre  nézve,  valamint  evangélikus  rendűek  katho- 
likus  plél)ánosoknak,  úgy  a  katholikus  rendűek  evangélikus 
papoknak  semmi  fizetést  tenni  kötelesok  ne  legyenek. 

1.  §.  Továbbá  az  ungvári  egyház  jövedelmeit  az  evan- 
gélikus papok  békével  birják. 

12.  Czikk. 

A  szegény  nép  fizetését  illetőleg:  bol  a  papságnak  s 
templomoknak  jiWedelmei  vannak  -  melyeket  ugyanis  fen- 
tartásuk  végett  a  plébánosok  szednének  —  mint :  jobbágyok, 
zsellérek,  malmok,  földek,  szölök,  kaszálók,  vagy  ilynemüek. 
oly  helyeken  az  evangélikusok  semmi  fizetésre  ne  szoríttas- 
sanak; hanem  azon  helybeli  plébános  papsági  jövedelméből 
és  katholikus  hallgatóinak  fizetésével  elégedjék  meg  ;  valamint 
pap.sági  helyeiken  az  evangélikusok  is. 

1.  §.  Hol  pedig  papságuk  nem  lenne,  az  evangélikus 
hallgatók  azon  vallásbeli  papjoknak  fizessenek,  tudniillik, 
kinek  szolgálatát  s  munkáját  használják :  úgy  a  katholiknsok 
is  a  katholikus  papoknak. 

2.  §.  A  hol  pedig  eddig  az  evangélikus  hallgatók  a 
katholikus  papoknak  nem  fizettek,  ezután  is  .semmi  szín  alatt 
fizetésre  ne  kényszeríttessenek :  úgy  a  katholikusok  .sem  az 
evangélikusoknak. 

3.  §.  Mely  helyeken  pedig  a  papságnak  semmi  jövedel- 
mei nem  volnának,  hanem  a  plébánosok  fentart«lsa  csupán 
személyes  vagy  jobbágyi  fizetésekből  történnék,  azon  helyeken 
ezután  a  jó  béke  kedvéért,  a  katholikus  és  evangélikus  lakók 
által  teljesítendő  eiféle  fizetésök  azon  helybeli  birák  által 
behajtatván,  két  egyenlő  s  egyforma  részekre  oszta.ssaiiak  s 
azok  egy  része  a  katholikus  papnak,  másik  része  pedig  az 
evangélikusnak,  vagy  azon  más  helybelinek  ugyanis,  kinek 
szolgálatát  használnák,  minden  hiány  nélkül  átadassék. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       515 

4-.  ^.  Azonban  a  stóla-íizetéseket  vagy  jíwedelmeket, 
minden  helyeken  a  katholikus  plébánosok  és  evangélikus 
papok  vallásbeli  hallgatóiktól  egészen  megkapják. 

13.  Czikk. 

A  visszaadni  igért  templomok,  úgy  egyebek  is,  melyek 
a  zavaros  idők  alatt,  vagy  után  elfoglaltattak  és  mindeddig 
ö  Felsége  kétszeres  bizottmánya  mellett  is  vissza  nem  adattak 
uz  evangélikusoknak,  azok  iskoláival,  paplakaival,  birtokaival 
és  jíWedelmeivel,  valamint  azon  templomokkal  is,  melyek 
eddjc;  az  evangélikusok  kezén  lennének,  bármikép  neveztes- 
senek, még  jelen  országgyűlés  alatt  mielőbb,  az  országlakók 
közííl,  mindkét  vallásbeliekből  egyenlő  számmal  kiküldendö 
biztosok  által  visszaadassanak. 

U.  Czikk. 

Büntetést  illetőleg,  bárki,  akár  egyházi,  akár  világi  mél- 
tóságú ezután  templomokat,  paplakot,  iskolákat,  jövedelme- 
ket és  azokhoz  tartozó  birtokokat  elfoglalni,  a  rendeket  vagy 
népet  harangok  vagy  temetők  használatától  megfosztani  tapasz- 
taltatnék, vagy  a  fentebbi  templomokat  paplakokkal,  iskolák- 
kal, azok  birtokaival  s  jövedelmeivel  vissza  nem  adná;  kik 
templom,  paplak  és  iskolák  építésére  fentebbi  módon,  az 
evangélikusoknak  alkalmas  és  elegendő  helyeket  vagy  telke- 
ket nem  adnának ;  vagy  azok  építését  az  érintett  helyeken 
akadályoznák:  a  rendeket  vagy  népet  szabad  vallásgyakor- 
latukban háborgatnák,  vagy  az  ország  törvényeit  s  királyi 
oklevelet  vallás  tárgyában  megsértenék: 

1.  §.  Először,  az  ilyenek  az  alispánok  által,  kikhez 
panasz  tétetnék,  mindenek  előtt  megintessenek,  hogy  az  elfog- 
lalt templomokat  s  egyel>eket  visszaadják  és  hibájokat  kiegyen- 
lítsék; mit  ha  megtennének,  semmi  büntetésnek  nem  fognak 
alávettetni. 

2.  §.  Ha  pedig  ily  megintésre  is  vissza  nem  adnák, 
vagy  ki  nem   egyenlítenék,   akkor    megyékben  az  alispánok, 

33* 


5 Ki  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

szolgabirák  és  a  megye  közönségétől,  mindkét,  úgymint  kathc^- 
likus  és  evangélikus  vallásbeli.  egyenlő  számmal   rendelencM-  ^ 
előkelő   nemesek   által,   előbb  a  dolog   valósága   kitudatvá: 
annyiszor,  mennyiszer  600  magyar  forint  büntetésben  marás: 
taltassanak,  az  ország  véghelyeire  öt  részben,  hatodikban  pedi 
a  végrehajtóknak  jutván,  az  elfoglalt  templomoknak  s  egy 
beknek  visszahelvezése  mellett  —  minden  birói  orvoslatokm 
elmellőzésével    -  mindenesetre  birtokon  kívül,  az  egy  felebt 
vitel  engedtetvén  meg,  az  ország  kr)zgyülésére,  a  karok  áll 
teendő  megvizsgálás  végett. 

3.  §.  Ezen  megviz.sgálás  iflejéig  ugyanis,  fentebbi    vég 
helyekre  eső  ötszáz  forint,  biztosabb  megőrzés  végett  szabi 
városokban  tétessék  le,  vagy  ha  másként  a  megye  közöns^^ 
gének  alkalmasabbnak    fog  tetszeni,  megtartassék ;  ha  azorií- 
ban   birtokelvétellel   hajtatott   végre   azon  büntetés,  akkor    ^ 
végrehajtás   alatti   birtokok  jr)vedelméről,  a  felebbvitel  megr- 
vizsgálása   idejére,   érintett  alispánok   a    megyéknek   számot 
adni   tartoznak:    és    azon   alispánok,    szolgabirák  és  esküdi 
ülnökök,    mindkét    vallásbeli    előkelő    nemesekből    hozzájok 
adandókkal  együtt,  mint  a  kiknek  ezen  szabály  erejénél  fogva 
az  előbocísátottakra  felügyelni  és  felvigyázni  kötelességük  leend. 
azok    végrehajtására    kötelezetteknek   tartassanak,  hivatalaik 
és   birtokaik   elvesztése   alatt :    melyek    az    ország   fő-  vagy 
alkapitányai   által    a   véghelyekre    alkalmazandók  és  csupán 
közbecslés  folytán  megváltandók. 

4.  i<.  Nyilván  kijelentvén,  hogy  a  kik  a  fentirt  végre- 
hajtásnak ellenállni  mernének ,  azokat  az  ország  nádorispánja, 
vagy  az  országbíró,  avagy  azon  részek  főkapitánya,  megke- 
restetvén az  oly  megyei  közönség  által,  hol  tudniillik  az  ily 
erőszakos  ellenállás  vagy  végrehajtás  megháborítása  történt 
—  a  megkeresés  ugyanis  nem  az  érdekelthez  tétetvén  — 
hivatalukhoz  képest  a  végrehajtás  megengedése  feletti  meg- 
intést  eszközölvén,  ha  azok  engedelmeskednének,  azért  semmi 
büntetésnek  alávetve  nem  lesznek:  ha  pedig  az  ily  megin- 
tésnek  nem  engedelmeskednének,  vagy  pedig  említett  nádor- 
ispán,  vagy   az   országbiró,   avagy  azon  részek  főkapitánya 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL       517 

me^intést  tenni  nem  akarnának,  akkor  az  ily  végrehajtás- 
oals:  ellenszegülök  ellen  Ulászló  király  6.  rendelete  8.  czikke 
/ne^tortandó  és  az  ott  kitett    büntetés  végreha^jtandó  lészen. 

Sjí.  Czikk. 

Az  ország  összes  karai  és  rendéi  az  ország  Felső  részé- 
lévö  13  vármegyék  kr)zpanaszából  nagy  csodálkozással 
yszersmind  sajnálattal  tudták  meg  Kassa  város  kihágását, 
rt^lvet  mind  belsőleg  a  vallási  szabadság,  mind  külsőleg  a 
L  r^^^mesi  szabadság  elnyomására,  épen  úgy  polgáraik,  mint 
*  "V'iirosban  s  azon  kívül  lakó  és  nem  is  törvényhatóságuk 
*^5Xlt  levő  nemesek  ellen  büntetlenül  elkövetnek,  magoknak 
^^luinely  független  köztársasági  hatalmat  bitorolván;  miként 
^^ok  ö  szt.  Felségének  felterjesztett  sérelmekben,  hosszú  sor- 
^^^n  felszámláltatnak. 

Mivel  mindazok  világosan  a  hazai  törvények   felforga- 
^űsára   és   a   nemesi    közszabadság    elnyomására    látszanak 
C'zélozni:  annálfogva  a  karok  és  rendek   elhatározzák,  hogy 
ö  felsége  kegyelmes  intézménye  szerint,  azon  szerzők  és  fők, 
tiknek  ösztönzéséből  és  indításától   vezéreltetve   és  ingerel- 
ieíve,  a  város  a  fentebbi  sérelmekben  érintett   tetteket  elkö- 
vette, úgymint   Nyeregjártó    András  biró,  Keviezky  János  és 
Miskolezi   (lyörgy   városi   tanácsnokok,   a   királyi   ügyészség 
kérelmére  —   kinek  időközben  is  kötelessége  leíine   azoknak 
a  sérelmekben  előszámlált  kiliágásai  ellen    hivatalánál  fogva 
vizsgálatot  indítani   —  az  ország  nádora  által,  egy  bizonyos 
és  kitűzendő  helvre  rövid  határidőre  végérvénvesen   idéztes- 
senek  és  azon  nádor  úr.  egybehíván    azon  időre,  a  kezében 
kapható   ország  rendes  biráit  és  ő  Felsége  mindkét  rendbeli 
tanácsosait  és  a  többi  királyi  tábla  biráit  is,  az  ügyet  ellenök, 
mint    kik   ellen    közpanasz   tétetik,    bíróilag  elvégezze;  és  a 
dolog  valódiságának   kitudása    mellett,  őket  más  hatalmasok 
s    hazai   törvényeket   megvetők   példájára,   kellő   büntetéssel 
sújtsa.' 

*  Lásd    ezen    országgyílUís   részletes    történetet  Zsilinszky  i.  m. 
239-Í60.  1. 


518         ZSILINSZKY    MIHÁLY.    A    MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK. 

Kzen  törvényeket,  melyek  a  hazai  ágostai  és  helvét 
hitvallású  evangélikusok  vallási  szabadságának  második 
alaptörvényét  képezik,  Ferdinánd  király  június  hó  18-án 
azon  reményben  erősítette  meg,  hogy  általok  az  ország 
békéje  hosszabb  időre  biztosítható  leszen. 

Azonban  a  rendek,  kivált  pedig  a  protestánsok  elörc 
sejtették,  hogy  a  klérus  és  némely  világi  katholikusoknak 
örökre  érvénytelennek  nyilvánított  ellenmondása  szomorú 
következményeket  fog  maga  után  vonni.  És  a  bekövetkezett 
események  keservesen  igazolták  sejtelmeiket.  A  vakmerő 
törvénytaposásnak  és  a  féktelen  hatalmaskodásnak  leg- 
gyalázatosabb korszaka  csak  ezután  következett! 

Az  az  erős  érdekszövetség,  mely  az  evangélikusok 
szabadságát  ellenző  klérus  és  a  nemzet  szabadságát  fenye- 
gető bécsi  kormány  között  természetszerűleg  kifejlődött, 
nemcsak  a  protestántismusnak  már  nagyon  is  megtépett 
fáját  akarta  gyökerestül  kiirtani ;  vakmerősége  odáig  fokozó- 
dott, hogy  a  nemzet  szabadságának  és  alkotmányos  életé- 
nek gyökerére  is  lesújtott  a  durva  erőszak  pusztító  fegy- 
vereivel. 


» 


A  MAGYAR  PROTESTÁNS 


IRODALMI  TÁRSASÁG 


KIADVÁNYAI. 


SZERKESZTI 


KENESSEY  BÉLA, 

A  M.   PROT.   IKOD.   TÁRS.  TITKÁRA. 


BUDAPEST  1893. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK 


VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI 


A  REFORMÁTIÓTÖL  KEZDVE. 


IRTA 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


HARMADIK  KÖTET. 


1647—1687. 


BUDAPEST,  189S. 

HORNYÁNSZKY   VIKTOR   KÖNYVNYOMDÁJA. 


/; 


TARTALOM. 


ELSŐ  FEJEZET.  ^^ 

A  linczi  béke  torvénybeiktatáa&tól  m.  Ferdinánd  hal&láig 

(1647-1667). 

1.  Ajs  1649'ki  poBaonyi  orassággyiOés  és  előeményei. 
Január  25-tdl  június  elejéig.  —  L  Az  eperjesi  tanácskozmány. 
—  A  klérus  a  régi  tant  hirdeti.  —  Nádasdy  és  Megyeri  protes- 
tatiója.  —  Az  epeijesi  tanácskozmány  főpontjai;  —  az  azok 
feletti  vita.  —  A  megállapodások  aláiratnak 1 

II.  A  papi  rend  üzelmei.  —  Rákóczy  halála,  rövid  jellem- 
zése. —  Az  egybegyűlt  rendek  névsora.  —  A  rendek  sürgetik 
a  király  megjelenését.  —  Az  új  nádor  s  annak  az  érsekkel  való 
összeütközése 11 

III.  Általános  ingerültség.  —  Az  ágostai  és  helvét  hitval- 
lású evangélikusok  között  egyenetlenség  támad.  —  Reviczky 
kassai  követ  kizáratik  az  ülésekből.  —  Vegyes  tanácskozások.  — 
Sérelmi  bizottság 22 

IV.  A  protestánsok  sérelmi  irata.  —  A  katholikusok 
sérelmei 32 

V.  A  protestánsoknak  a  kath.  sérelmekre  adott  válasza.  — 
A  katholikusok  észrevételei  —  és  Lippay  Gáspár  informatiója.  — 
Új  tanácskozmányok  és  üzenetek.  —  A  király  nem  fogadta  el 
a  protestánsok  sérelmeit.  —  A  katholikusokét  igen.  —  Az  evan- 
gélikusok nem  akarnak  privát  tárgyalásba  bocsátkozni.  —  Be- 
adják sérelmeiket 46 

VI.  A  katholikusok  sérelmei  a  helv.  hitvallásúak  ellen.  — 
Ezeknek  válasza.  —  A  király  a  kath.  sérelmeinek  seponálását 
kivánja.  —  A  protestánsok  megnyugosznak.  —  A  törvény  szö- 
vege és  a  gyűlés  vége 61 

2.  Ajs  erdélyi  arazággyiOésék,  1649—1666.  —  1.  Uj 
szelleifi  a  fejedelmi  udvarban.  —  A  kath.  püspöki  vicarius  mű- 
ködése. —  Az  1649-iki  és  az  1651-iki  fehérvári  gyűlés  vallási 
czikkei.  —  Az  16ö2-iki  országgyűlésen  a  kiskorú  Rákóczy  Ferencz 
fejedelemmé  lesz ;  —  a  választási  feltételek  —  és  a  jezsuiták 
kérdése 68 


AM     FlSrt     1-ARK     bi^A^^i* 

ö  JvüM  ámJtf 


VI 


TARTALOM. 


5.  Ab  1663'ki  fejérvdri  orsedggyülés.  Janaár  2ö-től  már- 
czius  15-éig.  —  II.  A  törvénykönyv  készítése  alkalmából  új 
vallási  viták.  —  Á  jezsuiták  Qgye.  —  Approbata  Constitutió 
megerősítése  —  az   egyházi  dolgokra  vonatkozó  törvények  . .  • . 

4.  Ab  I666'ki  koloesvdri  gyűlés  vallásügyi  atikkei.  III. 

6.  Ae  1656-ki  poesonyi  országgyűlés,  Janaár  24-t61 
június  27*ig.  —  I.  A  protestánsok  elleni  indulat;  —  ezeknek 
törekvései.  —  A  kormány  nem  akar  országgyűlést  tartani ;  de 
kénytelen  vele.  —  A  gyúl  és  késedelmes  megnyitása.  —  Wesse- 
lényi nádorrá  lesz.  —  Az  országos  rendek  névsora <^ 

II.  A  vallás  ügye  a  nádorválasztásnál  is  szerepel.  —  Sokan 
vannak  szóban.  —  Megválasztatik  Wesselényi  Ferencz.  —  A  prD« 
testáns  követek  egyiitt   tartanak.  —   A  nádor  kérése  daczára 

sem  mondanak  le  sérelmeik  orvosoltatásáról -XOJ 

III.  A  protestánsok  sérelmi  irata  megyénként  számlálja 
el  a  sérelmeket.  Pozsony,  Nyitra,  Heves,  Külső-Szolnok,  Torna, 
Ungh,  Pest,  Vas,  Győr,  Sopron,  Trencsén,  Mosón,  Nógrád. 
Zólyom  és  Sáros  vármegyék  sérelmes  esetei 108 

IV.  A  király  válaszol  ápril  lö-én.  —  A  protestánsok 
második  felirata,  —  a  kanczellár  válasza.  —  A  protestánsok 
harmadik  felirata.  —  A  törvényjavaslat  kétféle  szövege.  —  A 
protestánsok  negyedik  felirata  és  —  a  megegyezés.  —  III.  Fer- 
dinánd halála,  rövid  jellemzése 122 

MÁSODIK  FEJEZET. 
Lipót  uralkodásának  első  évei  a  vasvári  békéig  (1667— 1664^* 

I.  Ae  1659'ki  pozsonyi  országgyűlés.  Július  21-től  deczem- 
ber  2-ig.  —  I.  Lipót  neveltetése;  —  környezői.  —  A  protes- 
tánsok iránti  indulat.  —  Az  országgyűlés  megnyitása.  —  A  sárosi 
és  veszprémi  botrányos  esetek.  —  A  protestánsok  vallási  sérel- 
meiket tolják  előtérbe,  mit  a  személynök  ellenez.  —  Kérő  kúl- 
döttségek 

II.  A  pozsonyi  evang.  egyházi  elöljárókat  Bécsben  elfog- 
ják; többeket  megidéznek.  —  A  protestáns  rendek  felszóllalása 

a  miniszterek  —  és  a  király  előtt 1        ^^ 

III.  A  protestánsok  sérelmei  Zala,  Vas,  Trencsén,  Zólyom, 
Pest-Pilis  és  Solt.  Árva,  Szepes.   Sáros,  Ungh,  Zemplén,  Gömör 

és  Nógrád   vármegyékben.  —  Küldöttség  a  királynál K.  -^ 

IV.  A  protestánsok  továbbra  is  könyörögnek.  —  Nem 
hallgattatnak  meg.  —  Újra  folyamodnak  a  királyhoz.  —  Egyes 
panaszok.  —  Fenyegetőzés  tömeges  kérelemmel.  —  A  király 
hallgat  a  vallási   sérelmekkel.  —  Kérő  küldöttségek  a  minisste- 


^* 


í^''MtS< 


'» 


iiC 


TARTALOM.  VII 

Lap 
léi.  —  A  protestánsok  megtagadják  a  gyalósben   való  rész- 
st  ;  —  majd  folyamodnak  a  jezsuiták  ellen 158 

V.  A  kleras  sérelmi  iratot  nyújt  be  a  királynak.  —  Ebben 
a.,  Nyitra,  Trencsén,  Esztergom,  Nógrád,  Ungb,  Zemplén, 
csa,  Szabolcs,  Hont,  Pozsony,  Szepes,  Sáros,  Mosón,  Liptó, 
^om.  Győr,  Sopron,  Vas  és  Bars  megyékben  való  sérelmek 
tjoak  elő 166 

2.  Ae  1662'ki  poBSonyi  arsedggyiüés.  Május  1-től  szep- 
iber  19'ig.  —  I.  A  katonák  és  papok  garázdaságai  növelik 
elégedetlenséget  —  A  nádor  szava  nem  hallgattatik  meg.  — 
király  késik ;  a  protestánsok  magán  tanácskozást  tartanak.  — 
döttségeket  menesztenek  Porciához,  Kottáihoz,  Wesselényihez 
&z  érsekhez 186 

II.  A  kir.  propositió  nem  említi  a  vallás  ügyét.  —  A  pro- 
Lánsok  emlékirata;  sérelmeik  Sopron,  Vas,  Mosón.  Győr, 
marom,  Veszprém,  Trencsén,  Pozsony,  Nyitra,  Liptó,  Bars, 
va,  Zólyom,  Zemplén,  Abauj,  Bereg.  Ugocsa,  Gömör,  Szath- 
űT,  Torna.  Borsod,  Szepes.  Szabolcs  és  Sáros   vármegyékben. 

A  tárgyalásokban  nem  vesznek  részt 19.3 

III.  Új  panaszok.  —  A  király  elutasító  válasza.  —  A 
»iestánsok  ujabb  folyamodása,  —  elutasíttatik.  —  A  nádor 
ikadásai  vihart  idéznek  elő.  —  A  protestánsok  érvei  Porcia 
tt.  —  Lipót  cdecretuma>  és  a  nádor  közbenjárása.  —  A  czí- 

!zés  visszautasíttatik 236 

IV.  A  protestánsok  július  8-án  újabb  kérvényt  nyújtanak 
—  Barátságos   egyezkedés  ajánltatik  nekik,  —  ők  azonban 

OS   24fén  és  augusztus  2-én  újra  ő  felségéhez  folyamodnak; 
nem  hallgattatnak  meg.  —  A  prot.  papság  véleménye 248 

V.  A  protestáns  rendek  újra  a  nádorhoz  fordulnak.  —  A 
Uy  makacsul  utasítja  őket  vissza.  —  Új  tanácskozások  ;  Be- 
.yi   nézete.  —  Újra  visszautasíttatnak.  —  Tömegesen  elhagy- 

a  gyűlést;  —  végnyilatkozatuk  —  és  a  gyűlés  vége 266 

2.  Erdélyi  orszdggyülések  1666-1664.  —  I.  Az  1666-ki 
^ári  vallásügyi  törvények.  —  A  rendek  Lorántfy  Zsuzsanna 
ánságát  nem  teljesítik.  —  Rhédey  F.  fejedelem  hitlevele  1667. 
Rákóczy  bécsi  mentegetőzése  a  vallási  kérdésben.  —  Barcsay 
08  fejedelem  hitlevele  és  az  1668-ki  t.-czikk 267 

II.  Az  1669-ki  be^zterczei  gyűlés  elrendeli  a  vasárnap 
gOnneplését.  —  A  magyarországi  ref.  papok  Rákóczy  mellett 
Jatkoznak  —  Barcsay  ellen.  —  A  marosvásárhelyi  gyűlésen 
rcsay  letétetvén,  a  katholikusok  kérelme  más  gyűlésre  halász- 
ik. —  Fejedelmek   vetélkedése.  —  Kemény  János.  —  A   lel- 


VIII  TARTALOM. 


készek  hdséget  fogadnak  neki  az  1661-ki  beszterczei  gytUésoL  '* 
—  Apafi  Mihály.  —  A   Begesrári   í&64r\á  gyűlésen  a  vallás- 
erkölcsi élet  javítására  czélzó  articuliisok  hozatnak ^V? 

HARMADIK  FEJEZET. 
A  vasTári  békétől  az  alkotmány  iellfiggesztéséig.  (1864—1679.)      I» 


.K« 


ÍÍ5 


1.  A  felvidéki  réseleges  orsedggyulések.  ^  I.  A  vasvári 
béke  elégületlenséget  szQl.  —  A  király  majd  Bécsbe,  majd  Po- 
zsonyba hívja   a  főurakat.  —  A   nádor  országgyűlést  sürget. 

—  Báthory  Zsófia  erőszakos  tettei.  —  A  felvidéki  rendek  feljaj- 
dalnak. —  A  nádor  Pozsonyba  hívja  a  főbb  embereket;  elvállalja 
a  kiegyenlítést 283 

II.  Wesselényi  összeesküvése  napfényre  jő.  —  A  sátor- 
atjai  gyűlés  —  és  a  megyék  feliratai ;  a  kormány  válasza.  —  liu 
A  zempléni  gyűlésnek  erre  adott  felelete.  —  Nádasdy  szerepe,  lazi 
és  az  ő  két  irata.  —  Bécsben  tanácskoznak  az  országgyűlés  |«£ 
összehívásáról  1668.  végén 292 

III.  Lipót  Eperjesre  hívja  a  felvidéki  rendeket.  —  Rottal 
és  Zrínyi  szerepe.  —  A  pataki  tanácskozás;  Rákóczy  F.  kibékül 
a  protestánsokkal.  —  Az  eperjesi  gyűlésen  a  protestánsok 
egyenetlenkednek.  —  A  czímkérdés.  —  A  rendek  a  vasvári 
békén  kívül  más  sérelmekre  is  kiterjeszkednek.  ~  A  vallás 
ügyében  tett  panaszok.  —  A  rendek  a  kir.  biztosok  válaszával 
nincsenek  megelégedve.  —  Felírnak  a  királynak.  —  A  gyűlés 
május  29-én  szétoszlik 

IV.  Rottal  jelentést  tesz  Bécsben  az  eperjesi  gyűlésről.  — 
Az  ügyek  elintézése  az  összehívandó  országgyűlésre  halasztatik ; 

—  de  az  nem  hivatik  össze.  —  A  körmöczbányai  részleges 
országgyűlés  1669.  november  28.  —  Általános  ingerültség.  — 
A  kassai  gyűlés  1670.  jan.  2'i.  —  Cseróczy  kir.  ügyész  szétoszlató 
rendeletet  olvas  fel.  —  A  rendek  nem  engedelmeskednek.  — 
Csákyhoz  és  a  királyhoz  felírnak.  —  A  breznóbányai  gyűlés 
febr.  24 

V.  A  beszterczebányai  országgyűlés  1670.  márczius  16-án. 

—  A  rendek  bizalmatlanok  a  kiküldött  biztosok  iránt.  —  A 
sérelmi  irat  éles  és  fenyegető  hangon  szól.  —  A  biztosok  békítő 
szavai  eredménytelenek.  —  A  rendek  márczius  28-án  szétoszla- 
nak.  —  A  vidéken   kitör  a  háború  Rákóczy  F.  vezérlete   alatt 

—  A  tályai  tanácskozás  meghátrál.  —  Rákóczy  anyjának  keze 
alatt  elhallgat 

2.  Ae  alkotmány  felfüggesztése.  —  VI.  A  lőcsei  com- 
missio.   —   A  pozsonyi  judicium   delegatum   működése.    —   A 


TARTALOM.  IX 

Lap 

fék  protestálnak  ellene.  —  A  protestánsok  üldözése.  — 
egyverfogás.  —  Lipót  országgyűlést  hív  össze;  de  végzéseit 
.  fogadja  el.  —  Bécsi  tanácskozások  az  alkotmány  felfQg- 
tésóze 347 

3.  Ab  1666'ki  gyulafehérvári  orseággytOés.  Május  1-től 
lig.  —  I.  Felekezeti  elégQletlenség.  —  A  katholikusok  suppli- 
Sja;  —  s  erre  a  fejedelem  válasza.  —  Gyűjtés  az  enyedi 
iskolára.  —  Az  articulusok  szövege 357 

4  Am  1666'ki  radnöti  orsedggyulés.  Szeptember  U-től 
áig.  —  II.  A  vallásflgyi  kérdés  Bécsben  nem  karoltatik  fel 
en ;  —  a  rendek  törvényt  hoznak  a  káromkodók  ellen.  — 
^rrÓl  szóló  articulos.  —  Bécsi  törekvés  katb.  fejedelemre 
re 361 

5.  Ab  1666.  évi  fogarasi  orsedggyúlés.  Február  1-től 
Aig.  —  III.  Az  erdélyi  katholikusok  reményei.  —  Kászoni 
>nok  küldetése;  —  a  fogarasi  rendek  általi  fogadtatása.  — 
có  jelentése  nagy  zavart  okoz.  —  A  rendek  válasza,  —  nemes 
tarozása.  —  Vallásügyi  articulusok 363 

lY.  £rdély  visszaszerzésének  és  a  katholicismus  megerősí- 
nek  első  tervei.  Az  ünnepek  megrontói  ellen  hozott  ar- 
lusok 373 

6.  Ab  166S'ki  heaetercBei  orsBággyulés.  Január  10-től 
uár  3-ig.  —  V.  A  fejedelmi  propositiók  a  zsidózókról ;  —  az 
c  feletti  tárgyalás ;  —  és  a  fejedelmi  válasz.  —  A  zsidózók 
Lk  magokat.    —  A  rendek  kérvényt   adnak  be  a  fejedelem- 

—  ki  tagadó  választ  adott.  —  Katholikusok  és  unitáriusok 
elme.    —   Articulusok  —  és  a  radnóti  gyűlés 375 

7.  Ab  1669-ki  fejérvdri  arsBdggyulés.  Január  25-től 
rczius  4-ig.  —  VI.  A  fejedelmi  propositiók  ötödik  pontja.  — 
ormátusok  —  oláhok  —  és   katholikusok  kérelmei.  —  Apafi 

etei  Eperjesen  —  és    a   magyarok  kérelme  a  fejedelemhez.      383 

NEGYEDIK  FEJEZET. 
Az  önkény  évei  és  a  bujdosók.   (1672—1681.) 

I.  Ampringen  Gáspár  kormánysósága.  —  LA  magya- 
és  a  protestánsok  üldözése.  —  Gályarabság.  —  A  bujdosók 
^hoz  folyamodnak.  —  A  kuruczok  és  labanczok  kegyetlen- 

ísel —  Lipót  összehívja  a  nemeseket  Pozsonyba  1676 391 

II.  A  németek  iránti  gyűlölet  nő.  —  Barkóczy  közbenjár 
rotestánsok  kiengesztelésére.  —  Lipót  tanácsot  kér  a  magyar 
poktóL  —  Bársony  és  Gubasóczy  véleménye.  —  A  főurak 
ehiratnak  Pozsonyba  1678-ban.  Hocher  szemtelensége 396 


A  MAOYAR  PROTESTÁNS 


IRODALMI  TÁRSASÁG 


KIADVÁNYAI. 


SZERKESZTI 


KENESSEY  BÉLA, 

A  M.  PROT.  ÍROD.  TÁRS.  TITKÁRA. 


BUDAPEST  1893. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK 


VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI 


A  REFORMÁTIÓTÓL  KEZDVE. 


IRTA 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


HARMADIK  KÖTET. 


1647—1687. 


BUDAPEST,  1893. 

HORNYÁNSZKY   VIKTOR  KÖNYVNYOMDÁJA. 


I  I 

I 


/: 


TAKTALOM. 


ELSŐ  FEJEZET.  ^^ 

A  linczi  béke  torvénybeiktatáa&tól  m.  Ferdinánd  hal&láig 

(1647-1667). 

1.  Ab  ISéd'ki  poMSonyi  orsedffgytOés  és  eWeményei. 
Január  25-tdl  június  elejéig.  —  I.  Az  eperjesi  tanácskozmány. 
—  A  klérus  a  régi  tant  hirdeti.  —  Nádasdy  és  Megyeri  protes- 
tatiója.  —  Az  epeijesi  tanácskozmány  főpontjai;  —  az  azok 
feletti  vita.  —  A  megállapodások  aláíratnak 1 

II.  A  papi  rend  üzelmei.  —  Rákóczy  halála,  rövid  jellem- 
zése. —  Az  egybegyűlt  rendek  névsora.  —  A  rendek  sürgetik 
a  király  megjelenését.  —  Az  új  nádor  s  annak  az  érsekkel  való 
összeütközése 11 

III.  Általános  ingerültség.  —  Az  ágostai  és  helvét  hitval- 
lású evangélikusok  között  egyenetlenség  támad.  —  Reviczky 
kassai  követ  kizáratik  az  ülésekből.  —  Vegyes  tanácskozások.  ~ 
Sérelmi  bizottság 22 

IV.  A  protestánsok  sérelmi  irata.  —  A  katholikusok 
sérelmei 32 

V.  A  protestánsoknak  a  kath.  sérelmekre  adott  válasza.  — 
A  katholikusok  észrevételei  —  és  Lippay  Gáspár  informatiója.  — 
Új  tanácskozmányok  és  üzenetek.  —  A  király  nem  fogadta  el 
a  protestánsok  sérelmeit.  —  A  katholikusokét  igen.  —  Az  evan- 
gélikusok nem  akarnak  privát  tárgyalásba  bocsátkozni.  —  Be- 
adják sérelmeiket 46 

VI.  A  katholikusok  sérelmei  a  helv.  hitvallásúak  ellen.  — 
Ezeknek  válasza.  —  A  király  a  kath.  sérelmeinek  seponálását 
kívánja.  —  A  protestánsok  megnyugosznak.  —  A  törvény  szö- 
vege és  a  gyűlés  vége 61 

2.  Az  erdélyi  oraedggyúlések.  1649—1666.  —  1.  Uj 
szellem  a  fejedelmi  udvarban.  —  A  kath.  püspöki  vicarius  mű- 
ködése. —  Az  1649-iki  és  az  1651-iki  fehérvári  gyűlés  vallási 
czikkei.  —  Az  16ö2-iki  országgyűlésen  a  kiskorú  Rákóczy  Ferencz 
fejedelemmé  lesz ;  —  a  választási  feltételek  —  és  a  jezsuiták 
kérdése 68 


AM     HSrt     l-ARK     bhAMLki 


VI  TARTALOM. 

S.  Ae  1663-ki  fejérvdri  országgyűlés.  Január  25-t6l  már- 
czius  16-éig.  —  II.  A  törvénykönyv  készítése  alkahnábói  új 
vallási  viták.  —  A  jezsuiták  ügye.  —  Approbata  Constitutió 
megerősítése  —  az   egyházi  dolgokra  vonatkozó  törvények 7   " 

4.  Ab  I66ő'ki  koloesvdri  gyűlés  vcUldsügyi  ceikkei.  III.       fi^ 

5.  Ab  1666'ki  pozsonyi  országgyűlés.  Január  24-tőI 
június  27-ig.  —  I.  A  protestánsok  elleni  indulat;  —  ezeknek 
törekvései.  —  A  kormány  nem  akar  országgyűlést  tartani ;  de 
kénytelen  vele.  —  A  gyűlés  késedelmes  megnyitása.  —  Wesse- 
lényi nádorrá  lesz.  —  Az  országos  rendek  névsora S4 

II.  A  vallás  ügye  a  nádorválasztásnál  is  szerepel.  —  Sokan 
vannak  szóban.  —  Megválasztatik  Wesselényi  Ferencz.  —  A  pro* 
testáns   követek  együtt   tartanak.  —   A  nádor  kérése   daczára 

sem  mondanak  le  sérelmeik  orvosoltatásáról 10] 

III.  A  protestánsok  sérelmi  irata  megyénként  számlálja 
el  a  sérelmeket.  Pozsony,  Nyitra,  Heves,  Külső-Szolnok.  Torna, 
Ungh,  Pest/  Vas,  Győr,  Sopron,  Trencsén,  Mosón,  Nógrád. 
Zólyom  és  Sáros  vármegyék  sérelmes  esetei 108 

IV.  A  király  válaszol  ápril  15-én.  -—  A  protestánsok 
második  felirata,  —  a  kanczellár  válasza.  —  A  protestánsok 
harmadik  felirata.  —  A  törvényjavaslat  kétféle  szövege.  —  A 
protestánsok  negyedik  felirata  és  —  a  megegyezés.  —  III.  Fer- 
dinánd halála,  rövid  jellemzése 122 

MÁSODIK  FEJEZET. 
Lipót  uralkodásának  első  évei  a  vasvári  békéig  (1667 — 1664). 

I.  Ab  1669'ki  pozsonyi  országgyűlés.  Július  21-től  deczem- 
ber  2-ig.  —  I.  Lipót  neveltetése ;  —  környezői.  —  A  protes- 
tánsok iránti  indulat.  —  Az  országgyűlés  megnyitása.  —  A  sárosi 
és  veszprémi  botrányos  esetek.  —  A  protestánsok  vallási  sérel- 
meiket tolják  előtérbe,  mit  a  személynök  ellenez.  —  Kérő  kül- 
döttségek         183 

II.  A  pozsonyi  evang.  egyházi  elöljárókat  Bécsben  elfog- 
ják; többeket  megidéznek.  —  A  protestáns  rendek  felszóllalása 

a  miniszterek  —  és  a  király  előtt 141 

III.  A  protestánsok  sérelmei  Zala,  Vas,  Trencsén,  Zólyom, 
Pest-Pihs  és  Solt.  Árva,  Szepes.   Sáros,  Ungh,  Zemplén,  Gömör 

és  Nógrád   vármegyékben.  —  Küldöttség  a  királynál 146 

IV.  A  protestánsok  továbbra  is  könyörögnek.  —  Nem 
hallgattatnak  meg.  —  Újra  folyamodnak  a  királyhoz.  —  Egyes 
panaszok.  —  Fenyegetőzés  tömeges  kérelemmel.  —  A  király 
hallgat  a  vallási   sérelmekkel.  —  Kérő  küldöttségek  a  miniszte- 


TARTALOM.  VII 

Lap 
'Ic^ziél.  —  A  protestánsok  megtagadják  a  gyaiésben  való  rész- 

^"(.et  ;  —  majd  folyamodnak  a  jezsuiták  ellen 158 

V.  A  kleras  sérelmi  iratot  nyújt  be  a  királynak.  —  Ebben 

Nyitra,   Trencsén,   Esztergom,   Nógrád,    Ungb,  Zemplén, 

1.  Szabolcs.  Hont,  Pozsony,  Szepes,  Sáros,  Mosón,  Liptó, 
*^^1yo°^*  ^y^r,  Sopron,  Vas  és  Bars  megyékben  való  sérelmek 
-Jattnak  elő 166 

2.  Am  1662'ki  poeaonyi  orsedggyiüéa.  Május  1-től  szép- 

^^xnber  19-ig.  —  LA  katonák  és   papok   garázdaságai   növelik 

^^^  elégedetlenséget.  —  A  nádor  szava   nem  hallgattatik  meg.  — 

-K  király  késik ;  a  protestánsok  magántanácskozást  tartanak.  — 
H.aldöttségeket  menesztenek  Porciához,  Kottáihoz.  Wesselényihez 
és  az  érsekhez 186 

II.  A  kir.  propositió  nem  említi  a  vallás  ügyét.  —  A  pro- 
testánsok emlékirata;  sérelmeik  Sopron,  Vas,  Mosón,  Győr, 
Komárom,  Veszprém,  Trencsén,  Pozsony,  Nyitra,  Liptó,  Bars, 
Árva,  Zólyom,  Zemplén,  Abauj,  Bereg.  Ugocsa,  Gömör,  Szath- 
már,  Torna.  Borsod,  Szepes.  Szabolcs  és  Sáros   vármegyékben. 

—  A  tárgyalásokban  nem  vesznek  részt 19.3 

III.  Új  panaszok.  —  A  király  elutasító  válasza.  —  A 
protestánsok  ujabb  folyamodása,  —  elutasíttatik.  —  A  nádor 
kifakadásai  vihart  idéznek  elő.  —  A  protestánsok  érvei  Porcia 
előtt.  —  Lipót  <decretuma>  és  a  nádor  közbenjárása.  —  A  czí- 
mezes  visszautasíttatik 236 

IV.  A  protestánsok  július  8-án  újabb  kérvényt  nyújtanak 
be.  —  Barátságos  egyezkedés  ajánl  tátik  nekik,  —  ők  azonban 
július   2<árén  és  augusztus  2-én  újra  ő  felségéhez  folyamodnak; 

—  nem  hallgattatnak  meg.  —  A  prot.  papság  véleménye 248 

V.  A  protestáns  rendek  újra  a  nádorhoz  fordulnak.  —  A 
király  makacsul  utasítja  őket  vissza.  —  Új  tanácskozások ;  Be- 
rényi  nézete.  —  Újra  visszautasíttatnak.  —  Tömegesen  elhagy- 
ják a  gyűlést;  —  végnyilatkozatuk  —  és  a  gyűlés  vége 266 

2.  Erdélyi  arsedggyúlésék  1666-1664.  —  I.  Az  1666-ki 
fejérvári  vallásügyi  törvények.  —  A  rendek  Lorántfy  Zsuzsanna 
kívánságát  nem  teljesítik.  —  Rhédey  F.  fejedelem  hitlevele  1667. 

—  Rákóczy  bécsi  mentegetőzése  a  vallási  kérdésben.  —  Barcsay 
Ákos  fejedelem  hitlevele  és  az  1668-ki  t.-czikk 267 

II.  Az  1669-ki  be^zterczei  gyűlés  elrendeli  a  vasárnap 
megünneplését  —  A  magyarországi  ref.  papok  Rákóczy  mellett 
nyilatkoznak  —  Barcsay  ellen.  —  A  marosvásárhelyi  gyűlésen 
Barcsay  letétetvén,  a  katholikusok  kérelme  más  gyűlésre  halasz- 
tatik.  —  Fejedelmek   vetélkedése.  —  Kemény  János.  —  A   lel- 


VUI  TARTALOM. 


készek  hűséget  fogadnak  neki  az  1661-ki  beszterczei  gyűlésen. 
—  Apafi  Mihály.  —  A  segesvári  í6S4rki  gyűlésen  a  vallás- 
erkölcsi élet  javítására  czélzó  artículnsok  hozatnak 


HARMADIK  FEJEZET. 
A  vasvári  békétől  az  alkotmány  felfüggesztéséig.  (1864—1671^5 

1.  A  felvidéki  réseleges  orsgdggyiüések.  —  I.  A  vasvári 
béke  elégületlenséget  szül.  —  A  király  majd  Bécsbe,  majd  Po- 
zsonyba  hivja    a   főurakat.  —   A    nádor  országgyűlést  sQrget. 

—  Báthory  Zsófia  erőszakos  tettei.  —  A  felvidéki  rendek  feljaj- 
dalnak. —  A  nádor  Pozsonyba  hivja  a  főbb  embereket;  elvállalja 

a  kiegyenlítést Sgj 

II.  Wesselényi  összeesküvése  napfényre  jő.  —  A  sátor- 
aljai gyűlés  —  és  a  megyék  feliratai ;  a  kormány  válasza.  — 
A  zempléni  gyűlésnek  erre  adott  felelete.  —  Nádasdy  szerepe, 
és  az  ő  két  irata.  —  Bécsben  tanácskoznak  az  országgyűlés 
összehívásáról  1668.  végén 29g 

III.  Lipót  Eperjesre  hívja  a  felvidéki  rendeket.  —  Rottal 
és  Zrínyi  szerepe.  —  A  pataki  tanácskozás ;  Rákóczy  F.  kibékül 
a  protestánsokkal.  —  Az  eperjesi  gyűlésen  a  protestánsok 
egyenetlenkednek.  —  A  czímkérdés.  —  A  rendek  a  vasvári 
békén  kívül  más  sérelmekre  is  kiterjeszkednek.  —  A  vallás 
ügyében  tett  panaszok.  —  A  rendek  a  kir.  biztosok  válaszával 
nincsenek  megelégedve.  —  Felírnak  a  királynak.  —  A  gyűlés 
május  29-én  szétoszlik 303 

IV.  Rottal  jelentést  tesz  Bécsben  az  eperjesi  gyűlésről.  — 
Az  ügyek  elintézése  az  összehívandó  országgyűlésre  halasztatik ; 

—  de  az  nem  hivatik  Össze.  —  A  körmöczbányai  részleges 
országgyűlés  1669.  november  28.  —  Általános  ingerültség.  — 
A  kassai  gyűlés  1670.  jan.  2'i.  —  Cseróczy  kir.  ügyész  szétoszlató 
rendeletet  olvas  fel.  —  A  rendek  nem  engedelmeskednek.  — 
Csákyhoz   és   a  királyhoz   felírnak.    —  A  breznóbányai   gyűlés 

febr.  24 323 

V.  A  beszterczebányai  országgyűlés  1670.  márczius  16-án. 

—  A  rendek  bizalmatlanok  a  kiküldött  biztosok  iránt.  —  A 
sérelmi  irat  éles  és  fenyegető  hangon  szól.  —  A  biztosok  békítő 
szavai  eredménytelenek.  —  A  rendek  márczius  28-án  szétoszla- 
nak.  —  A  vidéken   kitör  a  háború  Rákóczy  F.  vezérlete   alatt. 

—  A  tályai  tanácskozás  meghátrál.  —  Rákóczy  anyjának  keze 

alatt  elhallgat 9Si^ 

2.  Ag  alkotmány  felfüggesetése.    —   VI.    A  lőcsei  com- 
missio.    —   A  pozsonyi  judicium   delegatum    működése.    —    A 


TARTALOM.  IX 

Lap 

^ék  protestálnak  ellene.  —  A  protestánsok  üldözése.  — 
fegyverfogás.  —  Lipót  országgyűlést  hív  össze;  de  végzéseit 
n  fogadja  el.  —  Bécsi  tanácskozások  az  alkotmány  felfQg- 
atésére 347 

3.  Jj8  1666'ki  gyulafehérvári  orsedggyúlés.  Május  l-től 
-éig.  —  I.  Felekezeti  elégületlenség.  —  Á  katholikusok  suppli- 
iöja;  —  s  erre  a  fejedelem  válasza.  —  Gyűjtés  az  enyedi 
.  iskolára.  —  Az  articulusok  szövege 857 

4  Am  leeő-ki  radnöH  orseággyüléa.  Szeptember   11-től 

káig.  —  II.  A  vallásügyi  kérdés  Bécsben    nem  karoltatik   fel 

sen;   —  a  rendek  törvényt  hoznak  a  káromkodók  ellen.  — 

erről  szóló   articulos.    —  Bécsi   törekvés   katb.   fejedelemre 

rve 361 

5.  ÁB  1666.  évi  fogarasi  orsedggyúlés.  Február  1-től 
kéig.  —  III.  Az  erdélyi  katholikusok  reményei.  —  Kászoni 
^onok  küldetése ;  —  a  fogarasi  rendek  általi  fogadtatása.  — 
ikö  jelentése  nagy  zavart  okoz.  —  A  rendek  válasza,  —  nemes 
atározása.  —  Vallásügyi  articulusok 363 

IV.  £rdély  visszaszerzésének  és  a  katbolicismus  megerősí- 
tenek első  tervei.  Az  ünnepek  megrontói  ellen  hozott  ar- 
nlusok 373 

6.  Ab  1668'ki  hesssierceei  orsedggyiüés.  Január  10-től 
bruár  3-ig.  —  V.  A  fejedelmi  propositiók  a  zsidózókról;  —  az 
ek  feletti  tárgyalás ;  —  és  a  fejedelmi  válasz.  —  A  zsidózók 
dik  magokat.  —  A  rendek  kérvényt  adnak  be  a  fejedelem- 
k  —  ki  tagadó  választ  adott.  —  Katholikusok  és  unitáriusok 
relme.    —    Articulusok  —  és  a  radnóti  gyűlés 375 

7.  Ae  1669-ki  fejérvdri  orsedggyulés.  Január  25-től 
Irczius  4-ig.  —  VI.  A  fejedelmi  propositiók  ötödik  pontja.  — 
formátusok  —  oláhok  —  és  katholikusok  kérelmei.  —  Apafi 
vetei   Eperjesen  —  és    a   magyarok  kérelme  a  fejedelemhez.      383 

NEGYEDIK  FEJEZET. 
Az  önkény  évei  és  a  bujdosók.   (1672—1681) 

I.  Ampringen  Gáspár  kormányzósága.  —  LA  magya- 
L  és  a  protestánsok  üldözése.  —  Gályarabság.  —  A  bujdosók 
lafyhoz  folyamodnak.  —  A  kuruczok  és  labanczok  kegyetlen- 
dései.  —  Lipót  összehívja  a  nemeseket  Pozsonyba  1675 391 

II.  A  németek  iránti  gyűlölet  nő.  —  Barkóczy  közbenjár 
protestánsok  kiengesztelésére.  —  Lipót  tanácsot  kér  a  magyar 
lapoktól.  —  Bársony  és  Gubasóczy  véleménye.  —  A  főurak 
Kzehíratnak  Pozsonyba  1678-ban.  Hocher  szemtelensége 396 


TARTALOM. 


III.  Tökölyi  Imre  a  bujdosók  vezére.  —  Sikerei.  —  A 
soproni  tanácskozás  eredménytelen.  —  A  kir.  tanácsosok  csekély 
engedményei.  —  Ampringen  elhagyja  az  országot.  —  TökOlyi 
kiáltványokat  bocsát  ki.  —  Sebestyén  közbenjárása.  —  Lipót 
elhatározza  az  országgyűlés  összehívását.  —  A  papságnak  pro- 
testáns nádorra  vonatkozó  véleménye.  —  A  meghívó  levél ,^jq^ 

2.  Ab  1661'ki  soproni  orsedggyülés.  Ápril  28-tól  deczem- 
ber  30-ig.  —  LA  rendek  ápril  végén  összegyülekeznek.  —  A 
felvidékiek  sürgetik  ő  felségének  megjelenését.  —  A  rendek  tisz- 
telegnek a  prímásnál.  —  A  personalis  ülést  tart  —  Kiküldetik  a 
fogadó  bizottság.  —  A  király  fényes  bevonulása 410 

II.  A  gyűlés  megnyitása,  —  királyi  propositiók.  —  A  ren- 
dek nádorválasztást  sürgetnek.  —  Feliruak  a  királyhoz iZS^ 

III.  A  király  válasza  a  nádorválasztás  ügyében.  —  A 
rendek  ezt  kedvetlenül  fogadják ;  nem  látják  szükségesnek  a 
nádori   hatáskör   megszorítását.  —  A  nádorjelöltek.    —   Eszter- 

házy  Pál  nádorrá  választatik ^  ^ 

IV.  A  bujdosó  magyarok  levele  az  országos  rendekhez. 
—  A  nádor  és  a  rendek  válasza.  —  Ezzel  a  bujdosók  meg  nem 
elégesznek.  —  Protestálnak  a  nádor  és  az  országgyűlés  eljá- 
rása ellen 

V.  A  vallás  ügye  magán  ügynek  jelentetik  ki  a  katho- 
likusok  által.  —  A  protestánsok  küldöttséget  menesztenek  a 
nádorhoz  és  a  királyhoz.  —  A  benyújtott  memorandum.  — 
Hocher  nyilatkozata.  —  Nostitz  válasza  a  király  nevében.  —  A 
véletlen  «királyi  parancs> 

VI.  A  katholikusok  sérelmei ;  — •  azoknak  főjelleme.  —  A 
király  barátságos  egyezkedést  ajánl.  —  A  protestánsok  ezt  nem 
fogadják  el,  —  a  törvények  megtartását  és  végrehajtását  kérik. 

VII.  A  protestánsoknak  újabb  felirata.  —  Ebben  czáfo^ák 
a  katholikusok  sérelmeit.  —  A  kir.  tanácsosok  intelmei.  —  A 
hollandi  követ  levele  a  protestánsokhoz;  —  békülékenységre 
inti  őket  —  Erre  adott  válaszuk 4tb 

VIII.  A  protestánsok  harmadik  felirata  aug.  20.  —  Köz- 
benjárásért a  fóbb  emberekhez  folyamodnak.  —  Megtagadják 
az  ülésekben  való  részvételt.  —  A  nádor  kérleli  és  biztatja 
őket  —  Beadják  a  negyedik  feliratot  ő  felségének  aug.  26.  — 
Indokolják  az  ülésekből  való  kimaradásukat  —  A  personalis  és 
a  király  szemrehányásai.  —  A  miniszterek  nézetei.  —  A  protes- 
tánsok ötödik  felirata  szept.  8 468 

IX.  Lipót  szept  27-ki  válasza;  —  az  érsek  fenyegető 
nyilatkozata.  —  Az  országos  deputatió  eszméje   a  klérus  ellen- 


X    T 

:í.\  —  j 

-ÁT 

Xí    A  ] 

I-**."  '  ; 


■i-ti 


ဠ


1 


TARTALOM.  XI 

Lap 

miatt  megbukik.  —  A  király  boszankodik  a  protes- 
^^i^c^k  makacssága  miatt.  — <  Okt.  -8án  kiadja  válaszát;  —  de 
tzt     s  rendek  visszaküldik.  —  A  papság  magaviselete 473 

X.  Tököly  és  az   erdélyi   fejedelem  előnyomulása   nyug- 
talsLTiítja  a   rendeket.   —    Ezeknek   replikája   a  kir.  resolutióra 
okt.  25.  —  A  király  nov.  9-ki  válasza.  —  Békekísérlet  Tökölyi- 
tel.    —   A  rendek  új^  felirata.  —  A  király  üzenete  még  nyaka- 
sabbá teszi  a  pártokat.  —  A  decz.  3-ki  új  felirat,  melyre  a  király 

áet  megnyugtató  választ  adni 484 

XI.  A  protestánsok  új  meg  új  kérelmeket  nyújtanak  be  a 
kiriilynak  —  és  a  megkoronázandó  királynénak.  —  Elszámlálják 
Sopron,  Vas,  Zala,  Győr,  Komárom,  Mosón.  Veszprém,  Pozsony. 
Nyitra,  Trencsén,  Árva,  Liptó,  Szepes,  Sáros,  Zólyom,  Turócz. 
Abauj,  Szathmár,  Bereg,  Bars,  Zemplén,  Gőmör.  Torna,  Ung. 
Hont  Nógrád  és  Borsod  vármegyékben  szenvedett  sérelmeiket      49ö 

XII.  A  13  vár  megye  j  nem  akar  résztvenni  a  tárgyalások* 
^MUi.  —  A  nádor  hiába  kérleli  őket.  —  Három  feltétel.  —  A 
i^dor  replikája  —  és  csendesítene.  —  A  protestánsok  hetedik 
^*^lirata  decz.  17.  —  A  király  nem  válaszol ;  de  a  protestánsok 
'^^  egy  nyolczadik  felirattal  járulnak  hozzá.  —  Erre  sem  kap- 
^iü[  választ ;  —  a  törvény  nélkülök  alkottatik  meg.  —  Kilencze- 
^ik  utolsó  felirat  tiltakozik  ellene 606 

3.  Erdélyi  orsedggyúlések.  1672—1682.  —  I.  Az  edélyi 
^"«ndek  két  pártra  szakadnak.  —  Apa£fy  fejedelem  a  magyar 
fogdosok  felé  hajlik ;  —  de  a  rendek  többsége  ellenök  nyilat- 
kozik. —  Az  1673-ki  fejérvári  országgyűlés  nem  zavarta  meg  a 
tényleges  segélyt.  —  Az  1674-ki  országgyűlés  nótázza  Bánfy 
Dénest  —  A  következő  1676.  és  76-ki  országgyűlések  határozatai.      516 

II.  Lipót  császár  felállítja  Erdélyben  a  kath.  püspökséget. 
Teleky  fellázítja  Erdélyt.  —  A  fejedelem  fegyvert  fog  a  magya- 
rok mellett,  —  de  szerencsétlenül.  —  Vallásügyi  articulusok 
1678—1680.  és  1682-ben 622 

ÖTÖDIK  FEJEZET. 
A  török  hatalom  és  a  protestantismus  megtörése  (1681—1 687.)- 

1.  Ag  1683'ki  kassai  réseleges  orsedggyúlés.  Január 
11 — 28.  —  Tökölyi  szerencsével  harczol.  —  A  füleki  athname. 
1688.  jan.  11-re  összehívja  a  rendeket  Kassára.  —  A  rendek 
névsora.  —  Fejedelmi  propositiók,  és  azok  feletti  viták.  —  Vallás- 
ügyi kérdések.  —  Medveczky  Mátyás  esete.  —  A  propositióknak 
vallásügyi  pontjára  adott  válasz.  —  Tökölyi  üzenete  és  búcsúja.      527 

2.  Az  16S7l8-ki  pozsonyi  országgyűlés.    Október  18-tól 


XII  TARTALOM. 

1868.  június  2ö-ig.  —  I.  Az  országgyűlés  előzményei  —  Lipót 
badi  szerencséje  új  üldözésre  ad  alkalmat.  —  Az  eperjesi 
mészárlás.  —  A  kir.  propositiók  czélja.  —  A  gyűlés  iránti  ér- 
deklődés; —  az  ifjúság.  —  Róth  János  emlékirata,  és  mások 
panaszai.  —  Az  eperjesi  vérpad  eltörlése.  —  A  királyi  hitlevél 
megnyirbálása 537 

II.  A  protestánsok  sérelmei  és  kérelmei.  —  Lehetnek-e 
a  protestánsok  birtokosok  Horvátországban?  —  A  protestánsok 
sérelmei  nem  országos  sérelmek.  —  Zajos  ülések.  —  A  jezsui- 
ták befogadása.  —  A  prot.  sérelmek  országos  sérelmek  közé 
vétetnek^  —  de  csak  záradékkal 5i6 

III.  A  protestánsoknak  részletezett  sérelmei  Abaujban, 
Zemplénben.  Sárosban,  Ungban,  Szathmárban,  Szepesben,  Gömör- 
ben,  Borsodban,  Tornában.  Barsban,  Hontban,  Zólyomban,  So- 
pronban, Vasban,  Zalában.  Győrben,  Komáromban,  Mosonban, 
Veszprémben,  Pozsonyban,  Nyitrában,  Trencsénben,  Túróczban, 
Árvában  és  Liptóban 666 

IV.  A  kathohkusok  sérelmi  irata.  —  Lipót  a  rendekhez 
utasítja.  —  A  protestánsok  sürgetése  és  replikája ;  —  okaik  a 
soproni  törvényczikk  ellen.  —  A  király  határozata  ellen  újra 
felirnak;  —  de  hiában.  —  A  gyűlés  bezáratik.  —  Az  \Cg  tör- 
vényczikkek 666 


ELSŐ  FEJEZET. 

---ifi — 

A    LINCZI   BÉKE    T(*)RVÉNYBEIKTATAsATÓL 
IIL  FERDINÁND  HALÁLÁIG 


Az  1649-ki  pozsonyi  országgyűlés  és  előzményei. 

Január  20401  június  elejéig. 

I. 

Az  eperjesi  tanácskozmány.  —  A  klérus  a  régi  tant  hirdeti.  — ■  Nádasdy 

és  Megyeri  protestatiója.  —  Az  eperjesi    tanácskozmány   főpontjai;  — 

az  azok  feletti  vita.  —  A  megállapodások  aláiratnak. 

Azok,  akik  az  1646/7-ki  vallási  tiirvények  meghozatala 
ntán  azt  hitték,  hogy  a  protestáns  egyház  hosszabb  békének 
és  gyorsabb  fehirágozásnak  fog  örvendeni,  keserűen  csalódtak. 
Nemcsak  a  törvények  szigorú  és  igazságos  végrehajtása, 
hanem  a  régi  gondolkodásmódnak  megváltoztatása  kellett 
volna  ahhoz,  hogy  reményük  valósággá  lehessen. 

A  vallási  animositás  mindig  élesíti  a  különféle  feleke- 
zetek közötti  ellentéteket.  Az  a  körülmény,  hogy  az  1646/7-ki 
országgyűlésen  a  klérus  ellenmondása  örök  időkre  érvény- 
telennek mondatott  ki,  nem  szüntette  meg  a  római  katho- 
licismusnak  azon  törekvését,  hogy  elvesztett  positióját  vissza- 
szerezze. Sőt  ellenkezőleg  a  papi  kíirökben  és  azokkal 
rokonszenvező  világi  katholikusoknál  a  harczi  kedv  nagj^obb 
volt,  mint  valaha.  A  klérus  fegyelmezett  hadsereg  gyanánt 
állott  készen  a  támadásra  és  ellenszegülésre.  Nemcsak  tekin- 

ZsiUnszky  :  Magyar  országgyűlések.  1 


ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


télyét,  hanem  anyagi  jövedelmeit  is  megrövidítve  érezte  az 
új  törvény  által.  És  hogy  annak  végrehajtását  megaka- 
dályozhassa, elvi  alapot  keresett  és  talált,  melyet  akképen 
formulázott,  hogy  az  emberek  törvénye  felett  áll  az  Istennek 
törvénye.  Ez  pedig  azt  mondja,  hogy  csak  egj'  igaz  vallás 
lehet  a  földön,  t.  i.  a  római  katholikiis;  s  ehhez  képest  csak 
egy  hatalom  uralkodhatik,  t.  i.  azon  egyháznak  látható 
feje  —  a  pápa. 

Ez  a  tan  okozta,  hogy  az  1646/7-ki  vallási  törvény 
nem  volt  képes  az  óhajtott  békét  létrehozni.  Ennek  a  tannak 
ér\'ényesítésére  irányzott  tíirekvés  vonta  maga  után  azt,  hog}' 
a  törvény  szentségére  hivatkozó  protestánsok  felszólalásainak 
ezután  sem  volt  több  értéke,  mint  ezelőtt.  S  ezt  a  tant  nem- 
csak az  esztergomi  érsekprimás,  nemcsak  a  többi  püspökök 
és  papok  követték,  hanem  eg}'es  \ilági  főurak  is,  minden 
tartózkodás  nélkül  fennen  hirdették,  hogy  a  protestánsoknak 
törvényileg   adott  « engedményeket''  nem    szabad   megtűrni. 

Gróf  Xáda^idy  Ferencz,  Fogaras  és  Vasvármegyék  fő- 
ispánja és  Megyeri  Zsigmond  július  hóban  ünnepélyes  pro- 
testatiót  nyújtottak  be  a  nádornál  az  országgj'űlés  határo- 
zotai  ellenében. 

A  tr>rvéuy  létrejövetelét  és  tartalmát  röviden  össze- 
foglalván kijelentik,  hogy  ők  azt  érvényesnek  el  nem  ismerik;^ 
mert,  íigy  mondanak,  ámbár  az  elmondottak  az  ország  tör 
vénvébe  iktatvák,  mindazáltal  e  határozatok  és  békekötése 
az  ő  nézetök  szerint  ellenkeznek  az  isteni  és  emberi  tör — ^Tf' 
vénvekkel,  mivel  a/.ok  fegvveres  erővel  csikartattak  ki  éf^^  '^^ 
nem  az  iJsszes  rendek,  hanem  csak  némely  ágostai  éj*  hel  M'  -*!- 
véthitvallású  emf>erek  akaratja  szerint  lőnek  a  törvénye <^r"ibe 
iktatva;  továbbá  ellenkeznek  a  királyok  előjogaival  és  ad<^^^í>- 
mányaival,  ellenkeznek    az   orszjig   és  a    nemesség  szabacj^^- 

ságaival,  az  urak  és  nemesek  kegyűri  jogával,  melyet  edd^ i^ 

az  ő  fíildjeiken  épített  templomokra  nézve  élveztek,  —  elle      -u- 
keznek  a  parasztok   felett    eddig   gyakorolni    szokott  jnrTfíf- 
dictióval.    A    parasztnak    a    legrégibb    szokás    és    orszás"^*' 
törvények  szerint,  a  munkabéren  kívül  semmiféle  joga  n^/n 


^  ' 


is«: 


A    MAGYAR   ORSZÁCGYULI^SEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  3 

rolt  a  földesúr  földjén,  annál  kevésbé  volt  templomjoga;  8 
nintliogy  az  említett  vallásbeli  engedmények,  a  templomok, 
laraiigok  és  temetők  használata  a  nemesség  elleni  lázadás 
LÖvetkeztében  adattak:  mindezeknél  fogva  a  két  nevezett 
oür  az  érintett  békekötéseknek  és  határozatoknak,  melvek 
&  vallás  szabad  gyakorlatára,  különösen  a  parasztokra,  a 
:ein]>lomfoglalásokra.  a  temi)lomoknak  ágostai  és  helvét  hit- 
vallású emberek  számára  való  visszaadására,  a  végrehajtás 
módozatára,  a  kálvinista  és  lutheránus  papok  visszahoza- 
talára,  a  harangok  és  temetők  szabad  használatára,  a  ki- 
szabott büntetésekre  és  bármelv  más  vallást  illető  határoza- 
tokra  vonatkoznak,  valamint  azok  törvénvbe  való  iktatásának 
is  ünnepélyesen  ellentmondanak,  az  ellen  óvást  tesznek, 
kijelentik,  hogy  azokat  úgy  tekintik,  mintha  sohasem  hatá- 
roztattak  volna.  Ellenben  ragaszkodnak  saját  jogaikhoz  úgy 
azokra  nézve,  melyek  a  vallást,  valamint  azokra  is,  melyek 
a  templomok  és  paroehiak  kegyúri  jogát  illetik. 

A  nádor  kiadta  nekik  erről  szóló  ehsmervényét.  ^ 
Semmi  sem  jellemzi  jobban  az  akkori  viszonyok  zilált- 
ságát és  a  tiírvények  iránti  tiszteh^tlenség  általános  szellemét, 
mint  ezen  protestatió,  mely  az  ország  rendéi  által  alkotott 
és  a  királv  által  szentesített  tr)rvénveket  tiern  létezőknek 
jelenti  ki!  A  nádor  gyenge,  tehetetlen  ember  volt;  nem  tel- 
jesítette hivatását,  mely  abban  is  állott,  hogy  a  törvények 
végrehajtása  felett  őrkÍKljék.  Nem  r)rr)költe  Eszterházynak 
sem  bazatiságát.  sem  lelkiismeretességét.  Csak  egyben  volt 
méltó  utóda,  t.  i.  abban.  Iiogv  a  katholicismus  érdekeit  elő- 
térbe  helvezte,  sut  nem  egvszer  az  orszá";  törvénvei  fl)lé 
is  emelte. 

Ez  nagy  mértékben  megnehezítette,  sőt  valóban  lehe- 
tetlenné is  tette  a  béke  megszilárdulását.  Voltak  kérdések, 
melvekben  az  illető  hivatalos    kíVzegeknek  kiínnvü  volt  ité- 

'  Protestatió  Domini  Connlis  Nádasdy  et  Megyeri  in  negotio 
Religionis.  Lásd  Acta  Publ.  Fasc.  86.  nro  53.  A  in.  kir.  kamarai 
ievéltárban. 

1* 


ZSILINSZKY    MIHÁLY. 


letet  hozniok,  mert  az  új  törvény  világosan  intézkedett 
felölök.  De  voltak  még  függőben  maradt  oly  kérdések  is, 
melyeknek  tisztába  hozatala  az  országg}^filé8  utáni  időre 
halasztatott. 

Minél  inkább  állott  az  ország  érdekében,  hogj^  a  val- 
lási sarlódások  kikerültesseuek,  annál  inkább  kellett  a  két 
kibékült  fejedelemnek  gondoskodnia  arról,  hogy  mindazon 
kérdések,  melyek  a  tokaji  tanácskozmány  alkalmával  el 
nem  intéztettek,  minél  elébb  véglegesen  megoldassanak. 

E  végből  mind  a  két  fél  sürgette  a  vitás  pontok  elő- 
vételét és  az  egyezség  létrehozását.  Láttuk  fentebb,  hogy  a 
tokaji  tanácskozások  nem  voltak  teljesen  félbeszakítva,  és 
hogy  némely  biztosok  az  országgyűlés  folyama  alatt  is  tár- 
gyaltak. Most  a  tárgyalások  folytatására  és  befejezésére 
Ferdinánd  király  részéről  Hoszutóthy  László  váezi  püspök, 
Wesselényi  Ferencz,  Tőrös  Jáno.s,  Tassi  Gáspár  és  Aszalay 
István, — Rákóczy  fejedelem  részéről  pedig  Lónyay  Zsigmond, 
Nyáry  Bernát,  Kemény  János,  Chernél  Györgj',  Szemere 
Pál  és  Klobusiczkv  András  küldettek  ki. 

A  tárgyalás  színhelye  nem  Tokaj,  hanem  Eperjes  volt. 
Voltak  ugyan  ellenvetések  ez  ellen  is,  de  mivel  a  fejedelem 
Kassát  nem  akarta,  ezen  kívül  pedig  ott  közel  olyan  hely, 
mely  mélt<)  lett  volna  a  király  küldötteinek  elfogadására, 
nem  lévén,  belenyugodott  ő  is  Eperjesbe. 

A  tárgyalások  lassan  mentek,  mert  még  most  is  kevés 
őszinteség  volt  a  felek  között.  Midőn  nov.  10-kén  a  feje- 
delem kíhetei  felhívták  a  király  követeit  a  tárgyalások 
rendes  tolvételére,  ezek  a/t  válaszolták,  hogy  ők  semmiféle 
üj  alkudozásba  bocsátkozni  nem  fognak,  míg  a  fejedelem 
az  általa  kiadott  diploma  pontjait  nem  hajtja  végre.  Ezek 
között  volt  az  is,  hogy  Kassán  a  kath.  vallás  szabad  legyen. 
Minthogy  pedig  a  fejedelemnek  több  ])ontra  nézve  észre- 
vételei voltak,  sőt  mivel  időközben  oly  súlyos  betegségbe 
esett,  hogy  már  holt  hirét  is  költíUték,  az  idő  nagyon  előre 
haladt  a  nélkül,  hogy  valamit  határozhattak  volna. 

Végre  november  végén  mindkét  félnek  követei  össze- 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  6 

jővén,  megkezdették  a  tárgjalásokat.  A  király  követei  azt 
a  tapintatlanságot  követték  el,  hogy  mindjárt  szemrehányás- 
sal kezdték.  Felhordták  urok  érdemeit  és  abbeli  törekvéseit, 
hogy  a  békét  megszilárdítsa;  de  a  fejedelem,  ime,  hiába 
tölteti  velők  az  időt. 

A  fejedelem  követei  méltatlannak  és  igaztalannak  talál- 
ták e  szemrehányást.  Tanűbizonyságnl  hívták  fel  Istent,  hogy 
a  fejedelem  semmit  sem  óhajt  élénkebben,  mint  hogy  a 
királylyal  kötött  béke  megszilárdíttassék.  A  késedelem  okai 
egyszerűen  azok  voltak,  hogy  a  fejedelem  Erdélyben  lakván, 
későn  kapta  kezéhez  a  múlt  pozsonyi  országgyűlés  határo- 
zatait, és  hogy  súlyos  betegségbe  esvén,  nem  volt  képes 
intézkedni.  Egyébiránt  arra  kérik  a  király  követeit,  terjesz- 
szék  elő  Írásban  urok  kívánságait.  Biztosítják  őket,  hogy 
azoknak  elintézésében  a  di])loma  értelme  szerint  őszintén 
fognak  eljárni. 

A  császáriak  hét  pontban  foglalták  össze  kivánataikat. 

Az  első  szólt  a  r.  kath.  vallás  szabad  gj^akorlatáról 
é8  a  kassai  kápolna  átadásáról.  Jelesül  azt  kívánták,  hogy 
Kassán  a  háború  idején  beszüntetett  r.  kath.  istentisztelet 
visszaállítassék,  e  czélra  a  nevezett  kápolna  átadassék,  s 
az  elszedett  templomok  általában,  a  diploma  értelme  szerint, 
mindenütt  visszaadassanak. 

A  második  pont  —  a  szepesi  kamarai  levéltárról  — 
kevésbé  fontos  lévén,  itt  mellőzhető.  Ennél  nevezetesebb 
volt  a  negyedik,  mely  az  egri  püspökség  és  káptalan  tized- 
jövedelméről szólt.  Ugyanis  a  püspök  arról  panaszkodott, 
hogy  püspökségének  tiszáninneni  részében  a  tizedet  a  múlt 
és  a  jelen  évben  is  a  fejedelem  élvezte.  A  folyó  évre 
ugyan  fizetett  valamit,  de  nem  annyit,  amennyivel  tartozott 
volna.  Minthog}^  pedig  azon  feltételek  között,  melyek  alatt 
némely  vármegj^ék  a  fejedelemnek  adattak  át,  ^'ilágosan 
az  is  állt,  hogy  a  tiszáninneni  tizedek  az  egyháziakat  illetik; 
tehát  kívánják,  hogy  ez  azonnal  meg  is  történjék;  vagy 
pediglen  a  fejedelem  fizessen  a  püspöknek. 

A  többi  pontok   ágyúkról,   bécsi   kereskedőkről,   har- 


6  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

minczadról  és  térítvénvekröl  szólván,  itt  mellőzhetők.  Lássuk, 
mit  feleltek  a  vallás  ügyében  a  fejedelem  követei? 

Mindenek  előtt  megjegyezték,  hogy  a  kath.  vallás 
szabadságáról  a  törvény  rendelkezik;  ennélfogva  legkisebb 
kifogásuk  sincs  az  ellen,  hogy  Kassán  a  katholikusok  sza- 
badon gyakorolhassék  vallásukat.  A  kápolna  ügyében  azon- 
ban hivatkoznak  a  régi  gyakorlatra,  mely  abból  áll,  hogy 
a  kié  a  fundus,  azé  a  kápolna  is.  A  jezsuiták  ügyét  is  elő- 
hozták. Minthogy  ezeknek  a  hazából  való  kizáratására  nézve 
a  legközelebbi  országgyűlés  semmi  újat  nem  határozott, 
pedig  a  diploma  értelmében  kellett  volna  határoznia ;  mint- 
hogy továbbá  az  1608-ki  koronázás  előtti  azon  törvényczikk 
sincs  végrehajtva,  mely  azoknak  birtokaira  vonatkozik :  ennél- 
fogva azt  hiszik,  hogy  a  nevezett  jezsuita  atyák  az  ország- 
gj'^ülés  újabb  határozatáig  a  fejedelem  birtokain  javakkal 
nem  bírhatnak;  sőt  a  tokaji  tanácskozmányban  történt  meg- 
állapodás szerint  se  Kassán,  se  Szathmárt  lakással  nem  bír- 
hatnak.  A  kápolna  a  kassai  küriáé. 

Az  egri  püspökség  tizedére  nézve  azt  jegyzik  meg, 
hogy  erről  a  legújabb  1647-ki  95-dik  t.-czikk  intézkedett. 
A  fejedelem  ennek  tartalma  értelmében  kész  a  püspök 
igényeit  kielégíteni. 

Ezen  észrevételek  mellett  benyújtották  a  fejedelem  részé- 
ről emelt  panaszokat  is.  Elmondák,  hogy  a  fejedelem  fáj- 
dalommal és  keresztyéni  részvéttel  tapasztalja,  miként  az 
evangélikus  statusnak  a  diplomákban  és  törvényekben  biz- 
tosított szabadságát  sokan  még  most  is  büntetlenül  sértik; 
a  visszahelyezett  lelkészeket  elűzik;  a  népet  csupa  vallási 
gyűlöletből  üldözik.  Vannak  ugyan  az  ilyen  erőszakos  embe- 
rek ellen  hozott  törvények,  de  azok  végrehajtatlanok.  Kívánja 
tehát,  hogy  ő  felsége  egj-szer  valahára  elégítse  ki  az  evan- 
gehkusokat,  és  necsak  ő  maga,  de  alattvalói  is  tartsák 
tiszteletben  az  orsziig  és  a  diplomák  határozatait,  s  hajtassa 
végre  a  még  végre  nem  hajtott  törvényeket. . . . 

A  fejedelem  ezen  panaszára,  melyhez  még  a  szöke- 
vényekről és  egyes  magánügyekről  szóló  négy  más  panasz 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL        7 

is  volt  csatolva,  a  királ}áak  semmit  sem  válaszoltak.  Úgy 
tettek,  mintha  süketek  lennének.  Nem  akarták  hallani  azt 
az  unalmas  követelést,  hogy  a  törvény  végrehajtassék. 

Annál  nagyobb  buzgalommal  hangoztatták  a  király 
követeléseit.  Az  azok  ellen  felhozott  okokat  és  észrevéte- 
leket hosszasan  czáfolgatták.  Nem  fogadják  el  azt  a  nézetet, 
mintha  a  kassai  kápolna  azé  volna,  akié  a  fundus.  Hivat- 
koznak Boeskay  és  Bethlen  korára,  amikor  még  a  vissza- 
adandó templomok  visszaadásáról  szóló  diploma  nem  létezett, 
és  a  kápolna  mégis  a  katholikusoké  volt.  Ezen  kápolnának 
visszaadását  és  a  jezsuita  atyák  lakásának  visszaállítását 
nem  lehet  az  országgyűlés  határozatáig  elhalasztani;  mert 
ez  annyi  volna,  mint  a  hozandó  határozat  előtt  már  eleve 
kárhoztató  Ítéletet  mondani  ki.  Nézetük  szerint  a  jezsuiták 
a  fejedelem  ditiójába  is  bebocsátandók,  és  bebocsátandók 
mindazon  helyekre,  melyeken  a  háború  előtt  lakhattak. . . . 

A  mi  a  jezsuiták  residentiájának  átadására  vonatkozó 
tokaji  határozatot  illeti,  az  csak  ideiglenes  természetű  volt; 
t.  i.  csak  az  összehivandó  országgyűlésig  szólt,  a  hová  a 
fejedelem  sok  más  kérdést  halasztott.  Minthogy  azonban 
erre  vonatkozólag  az  országgyűlés  semmit  sem  határozott, 
igazságtalanság  lenne,  hogy  újabb  határozatig  a  jezsuiták 
nélkülözzék  residentiájokat  és  ahhoz  való  jogukat.  Végül  azt 
mondják,  hogy  őket  a  legújabb  törvény  18-dik  szakaszával 
nem  lehet  a  diplomától  eltéríteni,  mert  az  a  szakasz  nem 
kénvszeríti  őket,  ha  nem  akarnak. . . . 

Az  egri  püspök  és  káptalan  tizedeinek  bérletére  nézve 
világosabban  kivánják  meghatározni,  hogy  miképen  alkal- 
mazkodjék a  fejedelem  az  újabban  hozott  9o-dik  t.-ezikk- 
hez,  mely  tulajdonképen  az  1548-ki  61-dik  t.-czíkken  alapszik. 
Mert  ezen  törvényczikk  értelmében  szabadságában  áll  az 
egyháziaknak  bérbe  akár  kiadni,  akár  ki  nem  adui;  s  ha 
a  bérösszeg  nincs  meghatározva,  akkor  szabadon  egyez- 
kedhetnek. Az  egri  püspök  tizedei  ő  felsége  uralma  idejében 
előleges  megegyezés  szerint  mindig  a  kamara  által  bérel- 
tettek. Ennek  alapján  a  követek  ragaszkodnak  a/  1647  :  20. 


8  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

t.-czikkbez,  mely  akképen  szól,  hogy  a  tiszáninneni  min- 
den tizedek  az  egyházi  törvényes  birtokosok  czéljairsik 
hagyandók. . .  . ^ 

Ezen  repliea  átvétele  után  a  fejedelem  követei  elégé- 
detlcnségöket  és  csodálkozásukat  fejezték  ki  a  felett,  hogv 
a  fejedelem  kivánataira   még   csak   egy   szóval    sem    vála- 
szoltak.   Kielégítő    magyarázat  helyett   azzal   lépettek   me^^ 
decz.  6-kán,  hogy  az  eddigieken  kívül    még   üj    28  pontba 
foglalt  i)ótkivánságokat  kaptak. 

A  fejedelem  kívánságaira  csak  ügy  mellékesen  fclehk, 
hogy  nem  értik,  mit  akar.  Ha  vannak  esetek,  hogy  az 
evangélikusok  üldöztetnek  —  a  miről  azonban  tudomásuk 
nincs  —  ott  vannak  a  legújabb  országgyűlés  határozatai, 
melyek  az  orvoslás  módját  körülírják.  Ami  pedig  ő  fel- 
sége diplomájának  végrehajtását  illeti,  az  nem  ide,  hanem 
az  országgyűlés  elé  tartozik. 

A  tárgyalások  további  folyamán  is  ugj^anez  a  hang, 
ugyanez  a  modor  volt  uralkodó.  A  pótkivánságok  hosszú 
és  meddő  vitára  adtak  alkalmat.  Mindenik  fél  szívósan 
ragaszkodott  saját  álláspontjához.  A  kassai  kápolnára  vonat- 
kozó tárgyaláskor  felemlegették  újra  Bocskay  és  Bethlen 
korát,  a  királyi  diplomákat  és  törvényeket;  de  egyezségre 
nem  jutottak.  Még  több  és  szenvedélyesebb  harcz  folj-t  a 
jezsuiták  ügye  körül,  mert  a  királyiak  ezeknek  becsempé- 
szésétől várták  a  katholícísmusnak  megerősödését  és  a  pro- 
testántismusnak  megtörését.  Az  új  pontokúi  felvett  kíván- 
ságok között,  a  barátszőlő,  a  dézma  és  tízed,  a  varannai 
templom,  a  kassai  kath.  orgonista,  a  temetkezés  és  e^'éb 
kérdések  a  ti'irvényben  elintézett  dolgoknak  voltak  tekint- 
hetők. De  most  újra  vita  tárgyává  tették  oly  birtokjogi 
viszonyokkal  kapcsolatban   és  oly   szőrszálhasogató  módon, 


*  Repliea  ad  responsum  dominoram  commissariorum  illustr. 
Principis  Transylvaniae,  super  certis  punctis  propositis  commissarioram 
Soae  Majestatis  die  ö.  dec.  1647.  extradata.  Szilágyi  S,  Linczi  békék . 
568.  s  k.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  9 

hogy  a  fejedelmi  követek  kénytelenek  voltak  a  fejedelem- 
hez oly  kérdést  intézni,  nem  jobb  lenne-e  az  egész  tárgya^ 
híst  félbe  szakítani? 

Rákóczy,  mikor  ezen  pontokat  közölték  vele,  meg- 
botránkozva vette  észre,  hogy  itt  újra  csak  időhalasztás 
czéloztatik.  ^  Követeinek  tehát  atasitást  adott,  hogy  a  diplo- 
mához tartsák  magokat,  és  egyenes  választ  adjanak.  Az 
első  pontra  nézve,  t.  i.  a  vallásszabadságot  illetőleg  intéz- 
kedett a  törvény;  azt  tehát  nem  kell  magyarázni.  A  tokaji 
tárgyalások  alkalmával  a  kassai  kápolnára  nézve  elismerték, 
hogy  a  kié  a  fundus,  azé  legyen  a  kápolna  is.  Az  új 
18.  t.-ozikk  is  intézkedik  erről.  A  többi  pontok  is  világosak 
a  törvény  és  a  diploma  szerint,  csak  jóakarat  kell  hozzá. 
A  másodikra  nézve  ugyan  a  nikolsburgi  diplomában  is  ott 
volt  az  a  szó  „ubique",  de  mivel  ez  a  legcgabb  törvény 
20-dik  czikkelyéből  kimaradt,  bele  kell  nyugodni.  A  tör- 
vényhez nem  kell  semmit  hozzáadni,  sem  abból  valamit 
elvennie.  De  arra  igen  nagy  súlyt  fektettek,  hogy  sub 
nomine  liberí  exercitii  a  jezsuiták  ne  értessenek,  és  a  hol 
eddig  nem  voltak,  ezután  se  legyenek  katholikus  szerzetesek. 

A  negyedik  pontra  vonatkozólag  a  nikolsburgi  diploma 
szavaihoz   ragaszkodtak.   A  tiszáninneni   tizedek   teljes  tör- 


*  «Mi  ezekből  az  punctumokból  —  irja  dec.  9-re  táján  követeinek 
—  csak  azt  látjuk,  mivelQnk  s  kegyelmetekkel  időt  akarnak  vontatni, 
holott  ennek  nagy  része  vagy  a  tokaji  tractatuson  igazíttatott  el,  vagy 
az  ország  gy Ülésén.  Azért  az  Istenért  kérjük  kegyelmeteket,  conside- 
ratióba  vegye  kik  az  ilyent  iialogatásra,  hijába  való  időtöltésre  való 
punctamokra  jobb,  hogy  egyszer  tenne  kegyelmetek  cathegorica  reso- 
latiőt  az  ő  felsége  commissariusinak  igazsággal  és  az  Diploma  szerént. 
s  ha  nem  engednek  neki.  bizzuk  Istenre  s  az  időre  igazságunknak 
flgyét  Bizonyságunk  az  Isten,  keresztyén  fejedelmek  vagyunk  . . .  csak 
az  egy  sincera  tökéletes  állandó  békességhez  volna  kedvünk  ...  de 
ha  az  ő  felsége  commissariusi  mind  ebbe  mennek  el,  így  akarnak 
velünk  tréfálódni,  re(|uirálván  ő  felségét  mindenekről  alázatosan,  ezután 
is.  ha  csak  azt  várhatjuk,  él,  él  az  Isten  uram,  Flectere  si  nequeo 
superos,  Acheronta  movebo,  mert  elkeseredtünk.*  —  Vörösv.  levéltár- 
Szilágyi  S,  gyűjteményéből. 


10  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

vényes  jog:g:al  maradjanak   az  egyháziak   kezében.   A  feje- 
delem nem  egyezhetik   bele,  hogy   ügy   Írassék   ^miként     ^^ 
zavargás  előtt  volt" ;  elősz()r  azért,  mert  a  zavargás  előtt      3^ 
királyi  kamara  birta  azokat  haszonbérben ;  másodszor,  mi^?*^\ 
a   zavargás  után    oly   törvény  hozatott,  mely  szerint   ha        j^ 
fejedelem   a   tizedet    abban    az   állapotban   akarná   hagy*-  ^j 
mint  volt  a   zavargás   előtt,  sokan    elüttetnének   a  törv^^^Q,, 
használatától.  Ha   azon    záradék   betétetnék,  akkor   a  föye^ 
delem  kijátszatnék  és  elesnék  a  tizedek   bérletétől.  A  hol  ^ 
tizedek  eddigelé  pénzl)en  fizettettek,  fizettessenek  ezntár^  jg 
úgy.  A  tokaji  tized  speeificatiója  maradjon  ki,  mert  az  hi^tine 
van  a  diplomában. 

A  többi  pontokra  nézve,  melyeknek  száma  harmincz- 
négyről  leszállíttatott  tizenhétre,  nem  volt  lényeges  kifogás. 
Erdély  biztosítására  nézve  a  Bethlen  korában  követett  módot 
kivánták  alkalmaztatni. 

Végre  1648.  január  havában  létrejött  az  egj'ezség.  A. 
kiküldött   követek   mindkét  részről  aláirtak  a  megállapított 
tizenhét   ])ontot,   melyeknek   vallásra   vonatkozó   része  igr' 
hangzott: 

1.  A  kassai  kápolna  marad  a  fejedelem  birtokában  és^^ 
használatában. 

2.  A  fejedelemnek  átadott  hét  vármegyében  mindenütr— rt 
a  katholikus  vallás  szabad  gyakorlata  és  egyházi  birásko-  ^^- 
dása  is  épségben  maradjon  a  diploma  és  törvény  értelmében^^:-!. 

4.  A  tiszáninneni  tizedeket  hagyja  a  fejedelem  az  egj^^*^;*^- 
háziak  és  törvénves  birtokosaik  kezében. 

10.  A  parochialis  jövedelmek    és   személyes   fizetéseink 
úgy  a  rendek,  mint  a  parasztok  részéről  adassanak  a  saj  .^^át 
vallású  ])apjaiknak  az  újonnan  hozott  11.  és  12*  t.-ez.  ért^m^l- 
mében.  A  harangok  és  temetők  használata  mind  a  két  féln_     ek 
szabad  legjen  az  új  törvény  14-dik  czikkelye  szerint.* 


^  A  vörösvári  levéltárból.  Szilágyi  Sánd.  gyűjt.  V.  ö.  Linczi  kz^éke 
6(U— 605.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSŰGYYI   TÁRGYALÁSAI.  11 


II. 

1   papi    rend  üzelmei.  —   Rákóczy   halála,   rövid  jellemzése.    —   Az 

•gybegyűlt  rendek  névsora.  —  A  rendek  sürgetik  a  király  megjelenését. 

—  Az  új  nádor  s  annak  az  érsekkel  való  összeütközése. 

Hogy  minő  hatása  volt  az  eperjesi  határozatoknak, 
untatják  az  országszerte  megindult  üldözések.  A  templomok 
visszaadása  csak  részben  történt  meg.  Nem  volt  a  törvény- 
iek egy  pontja  sem,  mely  teljesen  végrehajtatott  volna.  EUen- 
■tezöleg:  minden  nap  arról  tett  szomorú  tanúbizonyságot, 
logy  Magyarországon  a  papi  uralom  korlátlan  hatalmat 
xyakorol. 

Természetes,  hogy  azok,  a  kik  az  új  törvények  által 
jogokat  és  engedményeket  nyertek,  ezeknek  élvezetébe  és 
gyakorlatába  kívántak  lépni.  Teljes  joggal  léptek  fel  igényeik- 
kel; 8  valahányszor  ellenkezésre  találtak,  mindannyiszor  új 
szóbeli  harcz  keletkezett.  Már  említve  volt,  hogy  a  katho- 
lícísmus  semmi  áron  nem  akarta  feladni  uralmát;  ezt  most 
különösen  a  canonica  visitatiúk  által  éreztette  a  protestáns 
hitközségekkel.  A  kath.  visitáló  archídiakonok,  püspöki  és 
királyi  decretummal  kezökben,  meglátogatták  az  evangéli- 
kus hitközségeket,  s  ott  számba  vették  az  egyházi  vagyont, 
xz  épületeket,  a  szent  edényeket,  mintha  nem  is  léteznék 
on'ény.  ^  A  kath.  földesurak  a  patronátus  czíme  alatt  zak- 

*  Erre  nézve  érdekes  adatokat  hoz   fel  Timon  Ákos   a  Párbér- 
ől szóló  művében.  « A  földesúri  hatalom  —  úgy  mond  —  ésavisitatio 
ranonica  szigorú  foganatba  vételével,  valamint  a  királyi  hatalom  erélyes 
.ámogatásával.   a   kath.  egyház    lassankint    ellensúlyozza    az    1647-ki 
decretumnak  rá  nézve  hátrányos   rendelkezéseit.     Az  1647  :  12.  t.-cz. 
.  .  .  tételei  lassanként  feledésbe   mennek,  a  gyakorlati   életben   elmo- 
sódnak és  az  egyház  hovatovább  ismét  győzelemre  juttatja  azon  állás- 
pontját, hogy  a  protestánsok,  mint  hereticusok  a  kath.  leikése  réséére 
^P  ^oy  seolgdltatni  tartóénak,  mint  a  többi  hivek.  A  visitatio  cano- 
nicából  látjuk,   hogy  számos  helyen,  a  hol  ezelőtt  az  1647  :  12.  t.-cz. 
értelmében   az   egyenlő   megosztás   dívott,    utóbb   a   kath.    lelkész   az 
egész  párbérjövedelem  élvezetébe  jut.  .  .    »    Párbér  Magynrorseágon, 
119.  s  köv.  lap. 


12  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

látták  jobbágyaikat,  épen    ü^y,  mint  a  Rákóczy-féle  fon^-     1'** 
dalom    előtt.   A  törvényben    kiadatni   rendelt   templom-  és    |-,  t^ 
iskolahelyeket    nem    szolgáltatták   ki.   A   király  jóakarattel 
viseltetett  ugyan  minden  alattvalója   iránt;   kiadta  a  végre- 
hajtási  rendeleteket,   de    nem  volt    ereje   azoknak   érvénn 
szerezni.  A  klérusnak  az    elvesztett   jövedelmek    feletti  fáj- 
dalmát azzal    kivánta   enyhíteni,  hogj^   a   papság   se^lyéiT 
6000  frtnyi  alapítványt  tett,  mely  első  alapját  képezi  a  mo& 
is   létező    vallásalapnak.    Az   ekként    meg>igasztalt   papság 
elbizakodottságát  nevelték  még  némely  külső  körülmények  if 

A  németországi  események  akként  alakultak,  hogj- 
westpháli  béke  1648.  október  24-kén  csakugyan  létrejött  "^ 
Néhány  nappal  előbb,  t.  i.  okt.  11-kén,  meghalt  Rákóczy- 
fejedelem,  a  kinek  eszétől  nem  kevesebben  féltek,  mint  kard- 
jától. Azok  az  elvek,  melyeket  ő  képviselt,  éles  ellentétbeii^'^*^ 
állottak  a  klérus  törekvéseivel.  Azok  a  tulajdonok,  melyeL  ^  r. 
őt   erőssé,  nagygjá  és  tiszteltté   tevék  a  protestánsok  előtt-.    ""? 

a  katholikusok  által  lenézettek.    Az    ő   hazafiságát   nagyra^ 

vágj'ásnak;  törhetetlen  buzgóságát  makacsságnak;    vallá80í===5 

meggyőződését  ])edig  sajnálatra    méltó    tévelygésnek  tartót 

ták.  Pedig  Rákóczy  minden    fösvénysége  mellett  határozót — i 
jellem  volt.  Politikai  tekintetben  osztotta  Bethlen  Gábornak—^ 
azon  meggyőződését,  mely  szerint  Magyarország  csak  Erdélj-  — 
lyel  együtt  képes  Ausztriától  való  függetlenségét  meg\'édeB.  - 
mezni.  A  körülmények  sodorták  oda,    hogj^  ehhez   a   törö^ 
szövetségét  kellett  elfogadnia.  Ezen  ])olitikai  alapelv  láthat:  «> 
minden  cselekedeteiben,  ez  szerezte  meg  neki  a  mag^^arho^ii 
és  erdélyi  reformátusok  bizalmát,  és   a   magyar  ügyhoz  Wu 
katholikusok  támogatását  is. 

A  fenti  tanácskozások  hosszú  tárgyalásai  alatt  minclfo^ 
arra  tr»reke(lett,  hogy  családjának  a  fejedelmi  trónt  bizto- 
síthassa; de  a  mellett  hu  maradt  a  protestáns  vallás  ügyéhez 
is.  Mint  kormányzó  szigorú,  olykor  hatalmaskodó  is;  mint 
katona  és  hadvezér  bátor,  edzett,  kitartó  és  határozott  volt. 
Mint  ember  nélkülözte  az  egyéniség  azon  varázsát,  a  fel- 
fogás azon  élességét  és  a  tevékenység  azon  sokoldalúságáét. 


A   HAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  13 

mely  Bethlen  Gábornak  nevét  oly  ragyogóvá,  de  egyszers- 
mind oly  félelmessé  tette.  Mindazáltal  korának  színvonalán 
ilLó  férfiú  volt,  a  ki  bár  nehezen  tudta  magát  nagyobb  válla- 
ltra elhatározni,  magas  hivatását  szemei  elől  soha  nem 
5^'esztette.  A  tudomány  előmozdítása,  valamint  a  protes- 
Lütismusnak  kitartó  védelmezése  örökké  dicsőségét  fogja 
&pezni  nevének;  valamint  az  is,  hogy  a  külföldön  diplo- 
sttiai  összeköttetéseiben  tiszteltté  és  becsültté  tette  a 
.^igyar  nevet. 

Nem  csoda,  hogy  mikor  ilyen  férfiú  tűnt  el  a  cselek- 
es  színpadáról,  Lippay  érsek  és  a  vele  egyforma  gondol- 
odású  férfiak  nem  titkolták  örömüket  a  viszonyok  ily 
Eakulása  felett,  és  bátrabban  kezdettek  garázdálkodni.  Ha 
^.  lucze  pápa  tiltakozott  a  harmincz  évi  pusztítást  befejező 
^estpháli  béke  ellen,  mivel  abban  a  protestánsok  vallás- 
/ssabadsága  biztosítva  lett;  ha  az  esztergomi  érsek  és  némely 
rHágiak  hasonló  okból  tiltakoztak  az  1647-ki  vallási  tör- 
vények ellen:  akkor  nem  lehet  csodálkozni,  hogy  a  papság 
országszerte  felszabadítva  érezte  magát  a  törvény  ereje  alól. 
Lippay  mindenütt  előljárt.  A  jezsuita  rendet  decz.  2-ld 
levele  által  felavatta  az  egyházi  rend  törvényes  tagjává. 
Séllvén,  Nvitramcíirvében  szuronvos  katonákkal  hurczoltatta 
ki  a  protestáns  lelkészt  a  határra.  Haj  ki  Calvin  a  városból  I 

Ilyen  dolgok  történtek  akkor,  mikor  III.  Ferdinánd 
összehívta   az  országgyűlést  Pozsonyba,  ir)49-ki  év  elejére. 

Az  országszerte  megejtett  követválasztásokon  többnyire 
izokban  összpontosult  a  kir/bizodalom,  a  kik  a  legközelebbi 
>rszággyíílésen  szerepeltek.  Utasításaiknak  tartalma  abban 
'í>It  összefoglalva,  hogy  az  eddig  hozott  tr)rvények  szigorúan 
megtartassanak  és  a  vallási  béke  ellen  vétő  papság  az 
647-ki  14.  §.  értelmében  bűnhődjék. 

Ott  voltak: 

Berényi  György,  családjának  utolsó  férfi  ivadéka,  a  ki 
'^^dnyánszky  Jónással  az  özvegy  erdélyi  fejedelemnét 
'Orántfv  Zsuzsannát  képviselte. 


14  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Barna  György,  a  nagytekintélyű    férfiü,  ki  most  mint 
országbírói  ítélomester  szerepelt. 

Sze^nere  Pál  és  Bárczay  Ferencz,  abaujmegyei  követek; 

Szirmai/  Péter  és  Halmi  Crábor,  mint   zemplénniegyei 
követek ; 

Darázs  István,  ki  a  múlt  orszáj^gjűlésen  Veszprém  és 
Sopron  meg:yéket  képviselte;  s  most  ezeken  kívül  még  Zala 
és  Somogy  is  őt  küldé   ki,  mely  vármegyék  —  ügy  látszik. 
—  nagyra  vették,  hogj'  oly  férfiúval  képviseltethetik  magukat - 
a  ki  mint  személynöki  ítélomester  is  érdemeket  szerzett  magá- 
nak a  törvénvliozásban.  Ennek  méltó  társa  Kerekes  Andris ^ 
pozsonyi  követ,  szintén  mint  s/emélyn()ki  Ítélomester  szerit- 
pelt.  Követtársa  Morrkz  István  volt,  a  ki  egyúttal  a  távol' 
levő  gróf  Pálffy  Miklóst  is  képviselte. 

Egresdy  l^oldizsár  és  Keresztúri  László,  njitraí  követefe- 
kik  közül  ez  utóbbi  alországbiró  volt. 

IJjfalim  András    és    Nagymihályi  Ferencz,  kir.    tábl£». 
ülnökök. 

Dévényi    Ovr)rgy,    Matyasovszky   Menyhért    és    Ordik^^ 
István  Trencsénből. 

Fo)igrácz  Péter  és  Kubini  János  Líptóból. 

Meskó  Miklós  Árvából,  aki    egyúttal  a  távollevő  Hc^t 
váth  Ferenczet  is  képviselte. 

Máriássy  János  és  Görgey  Miklós  Szepesből. 

Keczer  Ferencz  és  Melczer  Laj(^s  Sárosból. 

Draskoczy  Oyörgy  Turóczból. 

Gyilrky  dáspár  és  Bezegh  Mátyás  Zólyomból. 

SzeUnyi  János  Hontb<»l. 

liáday  András  Nógrádból. 

Jeney  János  Gömi^rbul. 

Török  Zsigmond   Harsból. 

Horváth  András  Tornából. 

Fehérpataky  Kristóf  Ugocsából,    aki  Szirmay  Istvánnal 
a  távollevő  Perényi  Zsigmondot  is  képviselte. 

Molczay  Balázs  Inghból. 

Lovey  Istvén  Szabolcsból. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  15 

Szilágyi  Fercncz  Szatmárból. 

Ilos^vay  Ferencz  Beregbul. 

Vámossy  István  és  Bottlik  János  Hevesből. 

Százady  Ferencz  és  Majláth  Miklós  Esztergomból. 

Szeghy  János  és  Palásthy  János  Komáromból. 

Farkas  András  és  Czöker  György  Győrből.  Ezeknek 
seje  gróf  Draskovics  János  özvegyét  is  képviselte. 

Kerekes  Menvhért  Mosonból. 

Majtényi  Mihály  és  Botka  Ferencz  Zalál)ól  és  Somogyból ; 

Meszlényi  Benedek  és  Palásthy  János  Vasból. 

Említtetnek  még  a  hely  megnevezése  nélkül:  Czeglédi 
rencz,  Fekete  György,  Somogyi  Ferencz. 

A  sza1)ad  kir.  városok  különösen  erősen  voltak  kép- 
elve; némelyik  három-négy  követ  által  is.  így  például 
.ssáról  megjelent  Soporny  Miklós,  az  erdélyi  fejedelemnek 
yik  hü  embere,  továbbá  Reviczky  János  és  Boros  Miklós. 

Eperjesről:  Langfelder  Dániel,  Biber  János  és  Serédy 
nos. 

Lőcséről:  Gvorsin  Dániel,  (losznoviczer  Mátvás  és  Zá- 
rszkv  Miklós. 

9  9 

Bártfáról:  Splényi  Éliás  és  Kris/tiani  Ábrahám. 
Szebenhől:  llolsatka  Izrael  és  Magvar  Mihály. 
Pozsonyból:  Sédcl  Márton  és  Szegncr  András. 
Sopronból:  Schwarez  (iyörgy  és  Grandt  György. 
Xagyszombatbul:  Lipold  István,  Kinig  János  és  Kórodi 

Trencsénből:  Szilvav  Gvörgv  és  Wegrénvi  F^erencz. 

Szakolczárol:  Rakolupszky  ,Iános  és  Bady  István. 

Modorból:  Veres  Bálint,  Marthy  János,  Kempi  János 
Sexti  Mihály. 

Korponáról:  Rozsnyay  András. 

Zólyomból:  Sembery  János. 

Nagybányáról:  Deck  Balázs,  és   Cheley  János. 

A  hét  bányavárost  csak  két  ember  képviselte,  u.  m. 
ladinus  Dávid  és  Trajsin  Kristóf. 


16  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Kismartonból  megjelentek:  Scliick  Ottó,  Habarler  Zacha- 
riás,  Dietrich  Péter  és  Warmuth  Kristóf. 

Kőszegről:  Pamer  János,  Ziericz  András,  Küllős  György 
és  Tolnav  János.  Ir  j 

Szentgyörgyről:  Saladinus   János   és   Moticska  István. 

Bazinhól:  Thabrer  Tamás  és  SeidendeflFer  N. 

Zágráhból :   Magyarádi    István    és   Szupanicz    Márton.     |  ^^ 
Ez  utó})bi  gróf  Frangepán  Farkast  képviselte. 

Körösről:  Dolaczkv  János. 

Varasáról:  Sámbár  György  és  Ferjenicz  Gábor. 

Kapronczáról  hasonlóképen  Sámbár  György,  a  ki  ezeti 
kívül  a  távollevő  Zrinj-i  Pétert  is  képviselte. 

Az  erdélyi  fejedelem  II.  Rákóczy  Györgj^  részéről  me^' 
jelentek:    Zákány   András    és   Klobusiczky   András;   minc^' 
ketten  régi   tapasztalt   és   hű   bajnokai   a   szabadság  és        ^ 
protestantismus  ügyének. 

A  főpapi  rend  teljes  számban  volt  képviselve;   maj( 
nem'^  egytől-egjúg   ugyanazok  jelentek  meg,  a  kik   a  mu       ^^ 
országgyűlésen  is  jelen  voltak. 

A  grófok  közíHt  hasonlóképen  kevés  új  ember  vo-^^'t 
látható;  ilyenek  voltak:  Tersáezky  Farkas  és  a  két  Kollca*o- 
nics:  Kristóf  és  Ulrik.  Ez  utóbbiak  a  múlt  országgj^filé^em^n 
még  mint  bárók  szerepeltek. 

A    bárók    közíUt   a   régiek   mellett    újakúl   feltüntel^K: 
Perényi  Gábor    és  Zsigmond,    id.   Tökölyi    István,   Tökö^HW 
Zsigmond  és  ifj.  István,  ifj.  Révay   István    és  Dániel,   7^  -sir 
Péter,    Dóczy    Menyhért,   Balassa   Imre,   Bálint    és   Ján^  ^k, 
palocsai  Horváth  András  és  István,  Nyáry  Bernát  és  Im^^Te, 
Serényi  Pál,  Megyery  Zsigmond,  Boeskay  István,  Horecacij 
Gábor,  Pázmán  Miklós,  rozsályi  Kün  István,  Rátkay  Pétrer, 
Tőrös  János,  Ruebcr  János,  Orlé  András,    lllé«házy  Ist\'iií. 
Telegdy   István,    Zichy    Tamás,    Mikulics    Sándor,    Bak^^ 
Sándor,  Kün  István  és  Belez  Zsigmond. 

A  távollevő  mágnások  követei    gyanánt  szerepeltek  a         ^ 
már  említteteken  kívül: 

Szegedy  Ferencz  —  gróf  Nádasdy  Ferencz  helyett. 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  17 

Siijánpzky   Mihály    és    Reviczky   János    —    Dlésházy 
bor  lielvett. 

Keresztúri  Gergely   —   Illésházy  György   és  Forgách 
dós  özvegye  helyett. 

Bereezky  András  —  Erdődy  Imre  és  Tamás   helyett. 

Lipicz  Márton    zalai   követ   és  Budor  Gáspár  —  gróf 
nvi  Miklós  helvett. 

l^enesics  János  —  Koháry  István  és  Serényi  Pál  helyett. 

Zatureezky  Ferenez  —  Révay  István  helyett. 

Znieskál  Gyr>rg}"  —  Thökölyi  István  helyett. 

Kralovi(*z  Gyí^rgj'  —  Liszti  László  helyett. 

Mándi  János  és  Somkay  István  —  Kün  István  helyett. 

Szelestey  György  és  Telekessy  Alihály  —  Viezay  Ádám 
vett. 

Kőner  Ferenez  — Pogránji  Ferenez,  Eszterházy  Ferenez 
Dóczv  Menvliért  helvett. 

Késniárkv  János  —  Zichv  Tamás  helvett. 

Pniszkav   István    és  Kőner  Ferenez  —  Balassa  Imre 
égve  helvett. 

Bav  István  —  Perénvi  Imre  helyett. 

Holló  Zsigmond  —  Pethíí  Zsigmond  helyett. 

Zemhky  János  —  Dóczi  Mihály  özvegye  helyett. 

Vittnyédi  István  —  Erdödy  Bálint  özvegye  helyett. 

Turánszky  Gábor  és  Lendvav  Márton  —  Thurzó  Mihálv 
•egye  helyett. 

Mády  György  —  Eszterházy  Pál  özvegye  helyett. 

Körmendi  Tamás,    Jó   Márton    és   Németh    Mihálv  — 
legdi  István  helyett. 

Bogdán  Márton  —  Nón    Imre    és  Bárki?   Gáspár  öz- 
:ve  helvett. 

Kajesányi  Gáhor  —   Petrck^zy  Jíiklós  özvegje  helyett. 

Fekete  Gáspár    és   Kalniczky   László  —  Melith  Péter 
vett. 

Majtényi  Kristóf  és  Köner  —  Dóczy  Menyhért  helyett. 

Sándor  Miklós  —  Homonnai   János   özvegj'e   helyett. 

Bakó  Gvörgv  —  Boeskav  István  helvett. 

Zsiliii^zky:  Magyar  országjjy ülések.  2 


18  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Csonka  Mihály  —  Liszti  Kristóf  özvegye  helyett. 
Majláth  Miklós  —  GyulaflFy  Kristóf  helyett. 
Szabó  István  és  Zatureczky  Lörincz  —  Melith  Gyorj 
helyett. 

Káptalanbelik, 

Supanicz  György  zágrábi. 

Knapicz  Péter  chasmei. 

Boni  János,  Bendeczi  György  és  Ciriaki  György  gy q. 

A  szent-mártoni  apát  személyesen  jelent  meg. 

Századi  János  njitrai. 

Balaskó  István  erdéljá  püspöki. 

A  lekeevi  Szt.-Salvator-féle  és  a  tapolczai  Szt-PS/er- 
féle  apátságok  küldötte  a  földvári  apát  és  prépost. 

Béni  János  a  sokljosi  Szt.  Háromság  apátja. 

Linter  Imre  és  Németi  János  szepesi  káptalanból. 

Ivancsics  Pál  és  Petroviczi  György  a  Szt.  Pálról  neve- 
zett  szerzetesek  generálisa  helyett. 

Pálfalvay   Ferencz   és  Pozsgay  Miklós   az   esztergonr"^ 
káptalanból. 

A  pécsváraljai  apát;  a  báttai  apát. 

Tolnay  Ferencz  és  Gálossy  György  a  vasi  káptalanbó      ^' 

A  pécsi  apát;  a  turócz-szt.-mártoni  apát. 

Somogja  Ferencz  és  Banoveczky  Gábor  egri  káptalanbó  ^^t^- 

A  harpkai  apát  és  egri  prépost. 

Izdenczy  Miklós  a  saári  szt.-endrei  apát. 

Ajtay  János  beéli  apát. 

Rátkay  György,  Szakmárdi   János   és  Budor    Gásp  ^^ár 
horvát-szlavón  országokból.  ^ 

Ezeknek  legnagyobb  része  január  végén  már  Pozsoi jy- 

ban  volt;  s  türelmetlenül  várták  a  király  megérkezését.        Az 

9 

egész  februárt  haszontalan  várakozással  töltötték  el.  Vg^^  a 
főurak,  mint  a  követek  zúgolódni  kezdtek,  mert  a  jégzaj^á^í 


*  L.  Cathologus  üniversorum  Dominorum  Praelatorum,  Barocoin 
ot  Ablegatorum  Diaetae  Anni  1649.  —  Acta  Diaetae  1649.  Nemz.  Hfoz: 
az  Illésházy-féie  kéziratok  között. 


A  MAGTAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  19 

nem  tartották  olyan  nagy  akadálynak,  hogy  e  miatt  ő  fel- 
sége le  nem  utazhatott  volna,  a  mint  azt  tanácsosai  mondták. 
Külömben  is  tudták,  hogy  Pozsonyba  nem  nehéz  eljutni 
Bécsből,  ha  komolyan  akarja  valaki. 

A  haszontalan  ürügyek  ellenében  emlegetni  kezdték 
II.  Ulászló  azon  törvényét,  mely  szerint  a  megszabott  határ- 
időn túl,  senkit  sem  kell  várni.  Február  26-án  Pálfly  Pál 
országbírót  küldöttek  fel  Bécsbe  egy  sürgető  levéllel,  melyben 
arra  kérik  ő  felségét,  hogy  a  rendek  között  megjelenni  és 
a  gyűlést  megnyitni  kegyeskedjék. 

A  főpapok,  főurak  és  városi  követek  ezt  nem  helye- 
selték; illetlenségnek  tartották,  hogy  a  király  mirftegy  köte- 
lességének teljesítésére  hivassék  fel  alattvalói  által.  S  valóban 
a  királynak  sem  volt  inyére  ezen  eljárás.  Kedvetlenségét 
Ekz  által  fejezte  ki,  hogy  nem  is  válaszolt;  nem  még  a 
cnárczius  11-én  tett  újabbi  sürgetésre  sem.  Márczius  15-én 
azonban  már  előkészületeket  tettek  fogadására.  Nagy  nehezen 
elkészült  a  hajóhid,  melyen  át  kellett  jönnie,  és  20-án 
sízon  körülmény,  hogy  a  király  nejét  is  magával  hozta,  oly 
ünnepélyes  fogadtatásra  adott  alkalmat,  hogy  a  rendek 
elfelejtették  a  késedelem  miatti  haragjokat. 

Márczius  23-án  az  ország  összes  karai  és  rendéi  a 
királyi  várban  gyülekeztek  össze,  hogy  meghallgassák  a 
királyi  propositiókat.  Az  ország  részéről  Szelepcsényi  György 
kanczellár  magyar  nyelven  üdvözölte  a  királyt,  a  ki  aztán 
latin  nyelven  válaszolt,  egyetértésre  intvén  a  rendeket.  A 
királyi  propositiókat  az  esztergomi  érsek  Lippay  György 
vette  át;  és  azoknak  szokásos  lemásolása  után,  az  elhalt 
Draskovies  helyére  új  nádorválasztáshoz  fogtak. 

Bécsben  attól  tartottak,  hogy  az  ingerült  hangulat 
mellett  protestáns  embert  fognak  a  rendek  megválasztani, 
8  ezért  a  király,  Szelepcsényi  kanczellár  által,  még  az  nap 
mefTÜzente  a  rendeknek,  hogy  ha  vannak  sérelmeik,  azokat 
mé^  ezen  a  napon  nyújtsák  be,  s  terjeszszék  föl  a  nádor- 
ságra  általok  kiszemelt  egyének  neveit.  ^  így  akarta  biztosit- 

'  Katona,  XXXII.  601.  1. 

2* 


20  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

tatni  inasát,  hogy  az  1608-ki  törvénynek  a  nádorválasztá^^ 
módozatáról  szóló  czikk  mellőzésével ,  katholikus  válasz-^ — 
tassék  nádorul. 

A  rendek  azonban  felvilágosították,  hogj^  ilynemű  erol-^ 
tetésre  most   szükség   nincsen,  mert  van    olyan   katholikus 
férfiú,  a  kire  a  protestánsok   is   készek   szavazni.    így  tör- 
tént, hogy  a  király  visszatért  a  törvény   útjára,  s   kijelölte 
Páltfy  Pált  és  Forgách  Ádámot,  mint  katholikusokat;  Lónyay 
Zsigmondot  és  Nyáry  Líijost,  mint  protestánsokat.  A  rendek 
az   elsó    helyen  jeliUt  Pálffyt  választották   meg  178  szava- 
zattal, Lónyay nak  53  szavazata  ellenében. 

Pállfv  egWke  volt  azon  férfiaknak,  kik  a  legnagyobb 
pártoskodás  idején   is   megtartják  higgadtságukat  és  józan- 
ságukat. Egyházának  hű    fia    maradt   minden  körülmények 
között;    de   ez   nem  vakította  el   annyira,  hogy  közbenjáró 
és  tíirvényvédő  szerepéről    megfeledkezzék.   Nem  közvetlen 
elődjét,  a  gyenge   és   tehetetlen  Draskovicsot   tartotta   elő- 
képéül, a  ki  a  papságnak   uszályhordozója   volt;   hanem  a 
hatalmas  Eszterházyt,  a  ki  még  Pázmány  túlkapásainak  is 
gátat   tudott    vetni.    Nádori    esküje    úgy,    mint    a    fenforgó 
körühnénvek    erősen    figyelmeztették    őt   arra,  hogy  a    tör- 
vényt   tiszteletben    tartsa    még    akkor    is,   ha    azzal   eltérő 
nézetei  vannak.   Tudta,  hogy  az   ország   annyi    pártviszály 
után,  leginkább  a  béke    áldásait    óhajtja   élvezni;    de  tudta 
azt  is,  hogy  ennek  legtartósabb  és  úgyszólván  egyedüli  biz- 
tosítéka: a  fennálló  t(*)rvény éknek  tisztelete.  Ezt  hangsúlyozta 
ő  a  király  és  nemzet  előtt  egjiránt.    És  e  tekintetben  nem 
tett  kivételt  a  vallás  ügvében  hozott  törvénvekre  nézve  sem. 

Ezen  józan  elvek  összeütközésbe  hozták  őt  mindjárt 
hivatalának  kezdetén  a  vakbuzgó  Li])pay  érsekkel,  a  ki  a 
vallás  ügyében  semmiféle  világi  törvényt  nem  akart  elis- 
merni. Ugyanis,  midőn  a  nádor  az  országos  küldöttség  előtt 
határozattan  kijelenté,  miként  a  király  nem  akarja,  hogy 
a  régi  vallási  sérelmek  felújíttassanak,  —  Lippay,  ki  a  király 
látogatásán  elkésett,  mihelyt  a  gyűlésen  megjelent,  jónak 
látta  a  nádort  nyilvánosan  meghazudtolni. 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  21 

—  Ő  felsége  —  i\^'  mond  —  nem  azt  akarja,  a  mit 
a  nádor  mondott,  hanem  azt,  hogy  a  kathoUkusok  sérelmei 
megszüntessenek,  és  hogy  a  protestánsok  lakoljanak  a  háború 
dúlongásaiért. 

Pálfly  ekképen  az  ország  színe  előtt  hazugsággal  vádol- 
tatva, megbotránkozott  az  érsek  szavai  felett.  Érezte,  hogy 
nemcsak  mint  az  ország  első  méltóságát  viselő  férfiú,  hanem 
mint  becsületes  ember  is  meg  van  sértve.  Első  felháboro- 
dásában elégtételkövetelésre  gondolt.  De  elnyomta  indulatát, 
és  a  dolog  tisztábahozatala  végett  a  királyhoz  q^y  kül- 
döttséget menesztett,  mely  vegyesen  protestáns  és  katholikus 
férfiakból  állott. 

Az  egész  ország  feszülten  várta  a  király  válaszát,  mely 
eldöntendő  vala,  hogy  az  ország  két  legfőbb  méltósága 
közül,  melvik  élt  vissza  a  király  szavával,  melvik  mondott 
nyilvánosan,  saját  erkölcsi  reputatiójának  rovására  a  férfi 
jellemet  megbélyegző  valótlanságot.  A  király,  bármily  nehe- 
zére esett  a  döntés,  Trauttmannsdorf  ministere  által  kijelen- 
tette, miszerint  a  kérdéses  ügyben  a  nádornak  volt  igaza, 
az  érsekre  egyáltalában  semmit  sem  bizott.  • 

El  lehet  képzelni,  hogy  e  királyi  válasz  minő  hatást 
gyakorolt  a  várakozó  rendekre.  A  becsületében  mélyen  sér- 
tett, de  fényesen  igazolt  nádor  kemény  szavakkal  támadta 
meg  a  vakmerő  érseket. 

—  Honnét  e  hazug  szemtelenség  —  monda  —  mely 
nem  iszonyodik  a  király  kegyét  az  ország  ellen  álnokul 
használni,  s  az  egyetértést  és  békét  megzavarni?  Ha  az 
érsek  nem  volna  egyházi  személy,  érdeme  szerint  bánnék 
el  vele. 

A  többi  rendek  azzal  fejezték  ki  a  királyi  név  szent- 
ségével visszaélt  érsek  iránti  botránkozásukat,  hogy  őt  ke- 
ményen megróvták.  Emlékeink  sehol  sem  mutatják,  hogy 
Uppay  megbánta  volna  tettét.  De  azt  lehetetlen  volt  nem 
éreznie,  hogj^  a  nyilvánosság  előtt  ügy  áll.  mint  megbélyeg- 
zett ember,  a  ki  nem  méltó  a  király  bizodalmára.  A  lovagias 
gondolkodású  világi  férfiak  úgy  vélekedtek,  hogy  az  érsek 


22  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  megtörtént   botrány   után   nem  vehet   részt   a  tanácskoz 
mányokban.  De  a  papi  gondolkodású  főurak  azon  nézetbe 
voltak,  hogy  az  egyházi  főméltóság  becsülete  nem  a  lovagia^^ 
ság  mértékével  mérendő.    A  czélt,  mely  miatt  Lippay  elr^^ 
gadtatta  magát,  annyira  szentnek  tartották,  hogy  az  annai; 
elérésére  választott  eszkíiz  helytelen  alkalmazása  miatt  egy- 
általában nem  akarták  büntetni.  Úgy  látszik,  maga  a  nádor 
is  hajlandó  volt  neki  megbocsátani. 

III. 

Általános  ingerültség.  —  Az  ágostai  és  helvét  hitvallású  evangélikusok 
között  egyenetlenség  támad.  —  Reviczky  kassai  követ  kizáratik  az  ülések- 
ből. —  Vegyes  tanácskozások.    —   Sérelmi  bizottság. 

A  nádor  és  az  érsek  közötti  összeütközés  rossz  előjel 
volt  a  vallásügyi  tárgyalások  további  folytatására.  A  rendek 
köziét  szokatlan  ingerültség  uralkodott.  Mintha  a  levegő 
villan vosabb  lett  volna,  mint  máskor:  most  minden  kérdés 
felett  viharos  jelenetek  keletkeztek.  A  vallás  ügyében  pedig 
oly  íKirzavar  uralkodott  a  rendek  között,  a  minő  még  eddig 
egy  gyűlésen  sem  volt  tapasztalható. 

Nemcsak  a  katholikusok  és  protestánsok  között  merültek 
fel  ellentétek,  hanem  az  ágostai  és  helvét  hitvallásnak  is 
egymás  ellen  elkövetett  sérelmekről  beszéltek.  Kölcsönös 
szemrehányások  és  vádaskodások  voltak  napi  renden;  míg 
végre  abban  tört  ki  a  vihar,  hogy  a  kassai  követet  Reviczky 
Jánost  nyilvános  ülésen  megtámadták  és  az  üléseken  való 
részvételből  kizárni  akarták. 

Ennek  okát  a  gyűlést  megelőzött  eseményekben  kell 
keresnünk. 

Ugyanis  Kassán  még  a  linczi  békekötés  idején  egye- 
netlenség volt  ta])asztalható  a  többségben  levő  ágostai  és  a 
kisebbségben  levő  helvét  hitvallású  protestánsok  között.  Ezt 
az  egyenetlenséget,  a  mint  az  alkudozások  irataiból  kitűnik, 
a  katholikusok  szándékosan  élesztgették.  Az  ágostaiakat 
azzal  ijesztgették,  hogy  ha  Rákóczy  hatósága  alá  kerülnek. 


A    MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLÁsOGYI  tArGYAlXsAI.  2B 

az  a  helvétek  isteni  tiszteletét  fogja  reájuk  parancsolni.  Az 
énekes  könyvek  miatt  csakugyan  volt  is  perpatvar  a  két 
testvér  felekezet  között.  Lppen  úgy  veszekedtek  e  miatt, 
mint  a  helvét  hitvallásúak  egymás  között  az  egyházalkot- 
inánvi  kérdések  felett  a  szathniár-németi  zsinaton. 

Azonban  nem  ez  volt  a  szakadás  oka,  hanem  az,  hogy 
a  többnyire  ágostaiakból  álló  városi  tanács  nem  akart  a 
helvét  hit\^allá8Úaknak  új  templomhelyet  kijelölni,  a  mi  miatt 
nagy  vita  folyt  az  1647-ki  országgyűlésen  is;  sőt  a  19-dik 
t.-czikkben  ki  is  mondatott,  hogy  a  vallás  szabad  gyako- 
Tolhatása  tekintetéből  a  helvét  hitvallásúak  számára  okvet- 
lenül templom  és  iskola  számára  való  hely  jelöltessék  ki. 
Ezen  felül  ugyanezen  országgyűlés  a  82-dik  t.-czikkben  azt 
határozta,  hogy  Nyeregjártó  András  kassai  biró,  Reviczky 
János  és  Miskolczi  György  városi  tanácsosok  a  vallásügyben 
elkövetett  hatalmaskodásaik  miatt,  továbbá  a  hazai  tör- 
vények felforgatására  és  a  közszabadság  elnyomására  való 
törekvéseik  miatt  az  ország  nádora  által  megidéztessenek, 
8  általa  a  tényálláshoz  képest  bíróilag  elitéltessenek  és  mint 
a  hazai  törvényt  megvető   eg}'ének   példásan   bűnhődjenek. 

Ezen  kemény  határozat  azonban  nem  hajtatott  végre; 
sőt  a  kassai  tajiáes  ünnepélyes  óvást  tett  ellene,  mint  olyan 
ellen,  mely  a  városok  törvényhatósági  jogát  és  a  nemesek 
szabadiágát  sérti.  Minthogy  pedig  e  jogokra  a  többi  sz.  k. 
városok  is  féltékenyek  voltak,  azok  is  Kassa  mellett  n}41at- 
koztak  és  protestáltak  a  fent  említett  82-dik  t.-czikk  ellen.  ^ 
Kzzel  az  ügy  csak  bonyolultabbá  lett,  mert  a  vallási  sérelem 
most  ezen  protestatióval  kapcsolatosan  jött  birálat  alá. 

Az  elkeseredett  helvét  hitvallásúak  haragja  különösen 
Reviczky  személye  ellen  volt  irányozva.  Ot  tartották  a  baj 
legfőbb  okozójául.  Ennél  fogva,  mikor  mint  követ,  a  tanács- 
terembe lépett,  roppant  zajjal  követelték,  hogy  mint  tör- 
vényileg megbélyegzett  ejnber  az  ülésekből  zárassék  ki. 

Reviczky  védelmezte  magát.  Felhozta,  hogy  törvényesen 

^  Lásd  e  ma  II.  köt. 


24  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nem  volt  megidézve  a  törvényszék  elé,  annál  kevésbé  lett 
elitélve;  minél  fogva  tehát  követi  jogát  teljes  épségben  ki- 
vánja  fentartatni.  Hivatkozik  a  város  által  benyújtott  pro- 
testatióra,  melyben  az  idézett  törvény-czikk  az  alkotmány 
ellen  elkövetett  sérelemnek  van  feltüntetve. 

Mindazáltal  a  követek  haragja  nem  csillapodott.  Rop- 
pant zaj  között  kimondatott,  hogy  Reviczky  mindaddig,  míg 
ügye  törvényesen  meg  nem  vizsgáltatik,  s  míg  a  szentesi- 
tett törvény  által  reá  kimondott  ítélet  alól  a  nádor  és  a 
rendek  által  fel  nem  oldatik,  az  ország  rendéi  között  helyet 
nem  foglalhat,  velők  nem  szavazhat  és  küldetést  el  nem 
fogadhat. 

Reviczky  márczius  29-én  ennek  daczára  megjelent  a, 
gyűlésen.  A  felingerült  rendek  ez  ellen  ismét  éles  szavakkal 
protestáltak,  és  a  főrendeknek  azt  üzenték,  hogy  ha  Re- 
viczky ki  nem  záratik  a  követek  sorából,  ezen  országgyűlést 
nem  fogják  törvényesnek  elismerni. 

A  nádor  mindent  elkcKetett,  hogy  a  felhevült  kedélyeket 
lecsillapítsa.    Mint  egykor  Eszterházy  Miklós,  ö  is  magához 
hivatta   a    kiválóbb   protestáns   követeket,    hogy    e    kényes 
természetű  ügy  lebonyolítását  lehetővé   tegye.    Ennek  lehet 
köszönni,  hogy  az  evangélikus  rendek  márczius  utolsó  nap- 
jaiban Ulésházy  Gáspár  lakásán  külön   tanácskozmányokat 
tartottak   a   kassai    ü^y    elintézése    czéljából.  A  református 
követek  éles  kifakadások  kíséretében  kárhoztatták  a  kassai 
tanács    azon    szűkkeblű    eljárását,  melynél    fogva   a  kassai 
helvét  hitvallásúak    szabad    vallásgyakorlatát   akadálvozzák 
és   számukra   a   törvényileg    engedett   templom-  és    iskola- 
helyiséget kijelölni  nem  akarják. 

A])ril  elején  a  húsvéti  ünnepek  miatt  félbeszakadt  a 
vita;  de  a  befolyásosabb  követek  ápril  6-án  újra  tanács- 
kozás alá  vették  az  ügyet.  A  helvét  hitvallásüak  közül 
Bottka  János,  Bárczai  Ferencz,  Illosvay  Ferencz  és  Makesay 
Balázs  voltak  kiküldve  egy  vegyes  tanácskozásba. 

Előterjesztett  indokaikra  az  ágostai  evangélikusok  fy- 
dalmukat  fejezték  ki  az  egyenetlenség  felett;  egyúttal  azon 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŐLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  25 

készségüknek  is  kifejezést  adván,  hogy  mindent  elkövetnek 
az    ügy  kiegyenlítésérc  és  a  megzavart  béke  helyreállitására. 
Másnap,  ápril  7-én,  az  iigostai  hitvallásnak  a  trencséni 
követek  lakásán  jöttek  össze;   a  helvét   hitvallásnak   pedig 
Zákány  Andrásnál.    Az  erdélyi  fejedelem  követei  is  közbe- 
vetették magokat,  hogy  az  ügj'  békés  kiegyenlítést  nyerjen. 
Mikor  a  helvét  hitvallásnak  azon  felhívást  intézték  az 
á^ostaiakhoz:  találjanak  és  mutassanak  módot  a  béke  helyre- 
állitására; ezek  Draskóczy  György  turóczi  követ  és  Sujánszky 
MiViály  által   azt   üzenték,  hogy  nem   ok,  hanem   a   helvét 
hitvallásnak,  mint  követelök,  mutassák  meg  a  békére  vezet- 
hető íitat. 

A  reformátusok  azt  felelték:  nincs  más  mód,  mint  az 
^TTol  szíiló  törvénynek  végrehajtása.  —  Az  ágostaiak,  a 
82.  kir.  városok  nyomása  alatt  lévén,  más  módot  kívántak; 
jeleMil.  hogy  a  helvét  hitvallásúak  formulázzák  a  kérdést. 
Mire  ezek  azt  kérdezték:  meljik  részhez  csatlakoznak  az 
evangélikus  urak,  vájjon  a  helvét  hitvallásűakhoz,  avagy 
Kassa  városához? 

Erre  az  evangélikusok  részletesebb  választ  adván  ki- 
jelentették, hogy  a  szabados  és  igazságos  ügyben  a  leg- 
szívesebben csatlakoznak  a  helvét  hitvallásűakhoz;  de  nem 
tudják,  '  hogy  ez  által  a  kassaiak  .  megadják-e  magokat. 
Egyébiránt  erősen  sürgetik,  hogy  a  szab.  királyi  városok 
álljanak  el  a  múlt  országgyűlésen  hozott  törvénytczikk  ellen 
beadott  protestatiójoktól. 

A  városok  nem  engednek.  Ez  után  az  evangélikusok 
Reviczkyhez  fordultak,  felhiván  őt,  törekedjék  oda,  hogy 
Kassán  a  vallási  egyenetlenség  megszűnjék  és  hogy  a  helvét 
liitvallásuaknak  templom,  paplak  és  iskola  számára  hely 
jelöhessék  ki.  Mire  ez  azt  felelte,  hogy  ő  Kassán  csak  jöve- 
vények tekintetik,  s  ennél  fogva  küldőinél  nem  képes  keresz- 
tül vinni,  hogy  a  helvét  hitvallásüakkal  kiegyezkedjenek. 
Midőn  Reviczkvnek  ezen  nvilatkozatát  Draskóezv  és 
Sujánszky  a  helvét  hitvallású  követek  tudomására  hozták, 
ezek   felháborodván,  a    veséket   vizsgáló   mindenható   isten 


26  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

előtt  protestáltak    az   ellen,  mintha  azon  előrelátható  gom 
szoknak,  melyek   a  jövőben  a  helvét   és  ágostai   hitvallása  "é 
evangélikusoknak   egjonástól   való   elszakadásából  az  egéi 
„evangélikus  Status"-ra  nézve  származni  fognak,  ők  leim< 
nek  okai.  Ok  mindent  elkövettek  arra  nézve,  hogj'  a  bé^^ 
helyre  álljon,  hogy  a  szakadás    megszűnjék   és  mind  az,     ^ 
mi  az  evafigelikus  statusnak  ártalmára  lenne,  közös  akarattá 
elháríttassék.  Ezt  cselekedték  a   múlt  országg^'filésen  is.    j 
felelősséget  a  kassaiakra  és  azokra   hárítják,  a   kik  azokat 
nyakasságukban  támogatják  és  lelkesítik.  Ám  adjanak  ezei 
számot   tetteikről  az   htennek   itélő  széke  előtt,  a  hol  két- 
ségtelenül igazságos  és  siigorü  Ítélettel  fognak  sújtatni. 

A  helvét  hitvallásüak  elkeseredése  jogosult  volt;  mert 
valóban  nem  lehetett  fájdalom  nélkül  szemlélni,  hogj"  azok. 
a  kik  egy  század  óta  nehéz  körülmények  között  testvérekül 
együtt  harczoltak  a  lelkiismeret  szabadságáért,  most  ellen- 
ségek gyanánt  egymással  szemben  állanak!  És  e  jelenet 
annál  sajnálatosabb  volt,  minél  inkább  világosabbá  vált, 
hogy  e  czivakodást  a  „divide  et  vinces"-féle  elv  alkalma- 
zásával éppen  azok  szították,  a  kik  a  protéstantismusnak 
esküdt  ellenségei  valának. 

A  kassai  evangélikusok  ezt  csak  hónapok  múlva  vették 
észre,  a  mikor  már  a  más  térre  át\itt  keserű  vita  kijózaní- 
totta őket. 

April  8-án  mind  a  főrendek,  mind  a  követek  külSn 
tanácskoztak  azon  protestatíó  felett,  melyet  a  szabad  kir. 
városok  a  múlt  országgyűlésen  hozott  némely  törvény-czikkek 
ellen  benyújtottak.  Mind  a  két  ház  intette  a  városokat,  áll- 
janak el  protestatíójoktól;  de  ezek  sérelmeiket  hangsúlyoz- 
ván, kívánták,  hogy  jövőre  nézve  bíztossíttasanak  ily  sérel- 
mek elkövetése  ellenére. 

Ennek  következtében  a  rendek  bizottsági  ülésben  a 
következő  szerkezetű  javaslatot  tették  és  ajánlották  elfoga- 
dásra: „A  kir.  ügyész  és  a  városok  ellenmondása,  melyek 
azok  a  múlt  országgyűlésen  hozott  némely  törvény-czikkek 
ellen  benyujtattak,  örökre  eltörültessék;  sérelmeikés  panaszaik 


A   MAGYAR   ORSzAgGYŐLÉSEK   YALLÁsOGYI   TÁRGYALÁSAI.  27 

azonban,  a  mennyiben  a  nemességi  jogokkal  és  az  ország 
alkotmányával  és  törvényeivel  nem  ellenkeznek,  az  ország 
sérelmei  közé  felvétessenek  és  orvosoltassanak/^ 

A  következő  napokon  a  két  testvér  protestáns  hit- 
feleket küldöttei  ismét  összeültek,  hogy  a  még  el  nem  inté- 
zett kassai  ügy  részletei  felett  tanácskozzanak.  Kölcsönösen 
érezték  a  helyzet  viszás  voltát;  mert  e  vitatkozások  által 
tényleg  ellentétbe  jutottak  azon  magasztos  elvekkel,  melyeket 
a  katholikusok  ellen  fennen  hangoztattak.  Ezt  különösen  a 
kassai  követeknek  kellett  érezniök,  valahányszor  utasításuk 
értelmében  felszólaltak. 

Ennek  lehet  tulajdonítani,  hogy  röstelték  a  dolgot;  s 
midőn  ápril  10-én  felhivattak  arra,  hogy  a  bizottsági  ülésen 
jelenjenek  meg,  szó  nélkül  elmaradtak  az  ülésről.  De  ezzel 
semmi  sem  volt  elérve.  Az  egybegyűltek  a  magok  kebelé- 
ből két  ágostai  hitvallású  férfiút,  jelesül  Máttyasovszky 
Menyhért  trencséni  és  Keczer  Ferencz  sárosi  követeket 
azon  kérdéssel  küldr>tték  át  hozzájok:  a(\janak  határozott 
nyilatkozatot  arra  nézve,  hajlandók-e  a  törvény  értelmében 
alkalmas  és  elegendő  helyet  kijelölni  a  reformátusoknak 
templom,  paplak  és  iskola  számára? 

A  kassaiak  utasításukra  hivatkoztak  és  azt  válaszolták : 
a  törvény  értelmében  készek  a  kassai  reformátusok  számára 
templomhelyet  adni;  de  az  átadás  módjának  meghatározá- 
sára indítványozzák: 

1.  Küldessék  ki  két  ágostai  és  ugyanannyi  helvét 
hitvallású  oly  férfiú,  a  kik  nincsenek  ez  ügyben  érdekelve, 
Kassára,  és  azok  összehiván  a  lakosságot,  egyenlítsék 
ki  a  bajt. 

2.  Mindazon  végrehajtások,  melyek  eddig  azon  tör- 
vényczikk  alkalmáb<)l  a  kassaiak  vagyona  ellen  megindí- 
tattak,  megsemmisíttessenek  és  beszüntessenek. 

3.  A  kassai  sérelmek  vizsgáltassanak  meg  és  igazítas- 
sanak  el  egy  küldöttség  által,  mely  állana  az  ágostaiak 
részéről  Osztrosith  Pálból  és  még  két  vagy  négy  megyei 
követből;  a  helvét  hitvallásúak  részéről  Lónyay  Zsigmondból 


28  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

és  hasonlóképen    két  vagy  négy  megyei  követből;  a  katlj. 
klérus  két  tagjából  és  végre  hat  városi  követből. 

4.  A  városok  ellen  hozott  törvényczikk  módositassék. 
illetőleg  javítassék  ki. 

Erre  a  helvét  hitvallásnak  a  következő  feleletet  adták. 

Az  első  pontra  nézve  senimiképen  nem  egj'ezhetnek 
belé,  hogy  ezen  országgyűlés  kebeléből  bármiféle  küldöttség 
menjen  Kassára,  és  pedig  a  k()vetkező  okoknál  fogva: 

1.  mert  az  ellenkeznék  a  törvény  erejével  és  értel- 
mével, mely  szerint  t.  i.  a  végrehajtásnak  nem  küldöttsiég. 
hanem  az  alispán  és  ezzel  kiküldendő  megyei  tagok  által 
kell  történnie; 

2.  mert  a  sérelemnek  kiegyenlítése  ügyél)en  a  katlio- 
likusok  által  magok  az  ágostai  hitvallásúak  is  hasonló  kül- 
döttséghez utasíttatnának  a  törvénynek  sérelmével; 

3.  mert  megtörténhetnék,  hogy  míg  az  a  küldöttség 
munkálkodnék,  addig  az  országgjülés  eloszlattathatnék,  és 
így  az  ügy  eldöntetlenül  maradna  és  még  több  bonyodal- 
makat szülne; 

4.  mert  alig  fognak  akadni  oly  követek,  a  kik  ily 
fárasztó  munkát  magokra  vállalnak,  mikor  külömben  Í8 
saját  küldőik  érdekei  felett  tartoznak  őrködni. 

A  mi  a  második  pontot  illeti,  arra  nézve  azt  válaszolják, 
hogy  a  már  megkezdett  végrehajtásokat  beszüntetni  és  meg- 
semmisíteni nem  lehet,  minthoín^  az  ilvféle  büntetések  az 
erről  szóló  törvény  szerint  a  véghelyekre  és  így  nyilván  az 
egész  országra  vonatkoznak. 

A  harmadik  pontra  nézve  hivatkoznak  az  országnak 
régi  dicséretes  szokása  által  megerősített  azon  törvényére, 
melv  szerint  a  sérelmeket  csak  a  királvi  hatalom,  de  nem 
küldöttség  által  lehet  megszüntetni.  Máskülömben  az  egész 
ország  határozata  ellenére  megtörténhetnék,  hogy  a  kir. 
ügyész  és  a  kir.  városok  által  beadott  ellenmondással  könnyen 
összeütközésbe  jönnének  egymással. 

A  negyedikre  is  azt  mondják,  hogy  a  törvény-czikkek 
javítása  ő  felségére  és  az   egész   országra   tartozik,  s   nem 


l 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  29 

bizathatik  az  erre  kiküldendő  magánszemélyekre.  Ennél 
fogva  az  ügynek  illetékes  helyre  és  személyek  elé  való 
utalását  sürgetik,  hogy  az  a  maga  törvényes  útján  elintéz- 
tethessék. 

* 

Ugy  látszik  az  ágostaiak  ezen  okok  súlyát  elismerték; 

mert  a  vallásra  vonatkozó   törvény   végrehajtásának   szük- 

séfjét  többé  nem  vonták  kétségbe;  de  az  ennek  kapcsában 

felmerült  sérelmek  megvizsgálására   mégis  vegyes  bizottság 

kiküldését  sürgették. 

í]zen  hosszas  vitatkozással  azt  nyerték,  hogy  a  nádor 

és  az  esztergomi  érsek  is  beleavatkoztak  a  vitába. 

Ez  utóbbi  már  régóta  különös  érdeklődéssel  szemlélte 

a  dolgok  fejlődését.  Itt-ott  kárörvendő  nyilatkozatokat  is 
tett;  de  nyiltan  be  nem  avatkozott  a  protestánsok  vitsyába. 

Várta,  a  mig  ők  magok  fognak  neki  alkalmat  adni  erre. 
Ez  meg  is  történt. 

Ugyanis  ápril  11-én  az  ágostai  hit  vallásúak  a  vallás- 
beli  sérelmeknek  olyatén  előterjesztése  felett  tanácskozván, 
miszerint  ő  felségének  minél  kevesebb  alkalmatlanság  okoz- 
tassék,  a  nádorral  egyetértőleg  egy  küldöttséget  menesz- 
tettek hozzá  a  végből,  hogy  vele  előlegesen  és  barátságosan 
beszéljék  meg  a  dolog.  A  küldöttség  tagjai:  Osztrosith 
Miklós,  Palásty  János,  8zelényi  János,  Máttyasovszky  Meny- 
hért, Keczer  Ferencz.  Sujánszky  Mihály,  Schedel  Márton  és 
Fekete  György  valának. 

Ezek  délután  3  órakor  Osztrosith  vezérlete  mellett 
mej^jelentek  az  érseknél,  a  ki  örömmel  vette  abbeli  óhajukat, 
hogy  a  fenforgó  sérelmek,  melyek  a  katholikusokra  is  vonat- 
koznak, az  ő  közreműködésével  barátságosan  elintéztessenek. 
Meg  is  Ígérte  nekik,  hogy  teljes  erejével  azon  fog  működni, 
hogy  az  evangélikusok  benyújtandó  sérelmeikre  minél  hama- 
rébb megkapják  ő  felségének  resolutióját,  és  hogy  azzal 
meg  is  elégedjenek;  annyival  is  inkább,  mert  bizalmasan 
értesült,  miszerint  ő  felsége  részint  a  német  birodalmi  ügyek 
miatt,  részint  pedig  egészségi  állapota  miatt  csak  rövid 
idei^  fog  Pozsonyban  maradni. 


30  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  sérelmi  irat  tartalmát  mép:   ekkor  nem  ismerte;  de 
a  jelenlevőket  felkérte,  hogy  milielyest  a  compilatorok  készen 
lesznek  a  szerkezettel,  azt  neki  benyiijtani  annyival  is  iokábV) 
sziveskedjenek,  mert  szeretné    előlegcsen  a  katholikusokks^l 
is  k()zleni. 

A  küldöttek  elégedetten  távoztak  ax  érsektol.  Szfil^- 
ségesnek  találták,  hogy  a  sérelmi  irat  minél  elébb  kész^Ti 
legyen,  és  pedig  olyformán,  hogy  a  kassai  ügy  ne  meUus^- 
tessék,  de  a  mellett  a  két  protestáns  felekezet  közös  sérelmééi 
is  összeállíttassanak. 

Ehhez    képest    ápril     12-én    intézkedtek    arról,   ho^r'^ 
mind   a   katholikusok,  mind    az    evangélikusok    sérelmei     ^ 
diploma  pontjai  szerint  készen  leg}'enek   és   lehetőleg  egy- 
szerre nyújtassanak  he  ő  felségének.  Osztrosith  Miklós  najs,«T 
súlyt  helyezett  arra,  hogy  a  katholikusok    sérelmei,  mielőtt 
ő  felségének  beterjesztetnek,  az  evangehkusokkal  közöltes- 
senek  annak    megitélhetése  végett,  nincs-e   bennük  valami, 
a  mi  a  kir.  diplomával  ellenkezik.  Mert  a  kir.  diploma  azt 
is    meghatározza,    mi    és   mi   módon   adassék  ö  felségének 
orvoslás  végett.  Ferrarius  János  „ordinis  candidorum  publi- 
conim"  abbeli  kérelmét,  hogy  rendje  a  jezsuiták  elleni  ügy- 
ben a  turóczi  prépostságot  illetőleg  pártoltassék,  egyhangúlag 
elfogadták,  mint  olyat,  mely  a  törvényeken  alapszik. 

A  következő  napon  a  sérelmek  összeírására  kiküldött 
bizottság  szorgalmasan  dolgozott.  Feltűnt,  hogy  már  itt  a 
helvét  hitvallásúak  nem  feszegetik  külön  sérelmeiket,  sőt 
az  ágostaiak  kívánságait  mély  csendben  hallgatták.  Vita 
csak  a  katholíkus  tizedek  felett  támadt,  melyben  a  katho- 
likusok megvető  hangon  azt  vágták  szemébe  a  protestán- 
soknak, hogy  az  ő  papjaik  se  nem  rendek,  se  nem  nép. 
Ápril  14-én  a  katholikusok  nagy  számban  gyüle- 
keztek össze  a  nádor  lakásán,  hogy  az  evangélikusok  ellené- 
ben felhozható  és  összeszedhető  katholíkus  sérelmek  felett 
tanácskozzanak.  A  klérus  itt  ismét  szeretetlen  kifejezésekben 
tört  ki  az  evangélikusok  ellen. 

ügj^anekkor  az  ágostai  hitvallású  evangélikusok  rendéi 


A   aiAGYAR  ORSZÁGGYŐLÉSBK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  Hl 

jes  számban  a  trencséni  követek  lakásán  gyülekeztek 
»ze.  Csakhamar  megtudták,  hogy  a  katholiknsok  erősen 
gátnak  ellenük  és  sérelmeik  ellen.  Az  a  hir  is  nyugtala- 
ólag  hatott  reájuk,  hogy  a  helvét  hítvallásüak  ismét 
salmatlankodnak. 

Mindez  figyelmessé  tette  őket  a  veszélyre,  mely  az 
üzes  protestantismust  fenyegeti.  Magok  kiízé  hívták  Szirmay 
tért,  a  jeles  helvét  hitvallású  férfiút  és  közölték  vele 
katholikusok  veszélyes  törekvéseit.  Egyúttal  megemlékez- 
n  az  ő  minapi  nyilatkozatáról,  mely  a  két  testvér  evan- 
liami  felekezet  összetartásának  szükséges  voltát  hang- 
lyozza,  felkérték,  hasson  oda  hitfeleinél,  hogy  az  evangélikus 
id  ellen  intézendő  minden  támadás  egyesült  erővel  veressék 
sza;  minden  .replica  közös  tanácskozás  útján  készíttessék. 

Szirmay  a  közbenjárást  kész  örömmel  elvállalta.  Még 
napi  esti  5  órakor  összejöttek  az  ágostai  és  helvét  hit- 
lásúak  közös  tanácskozmányra,  mely  alkalommal  elha- 
ozták,  hogy  a  helvét  és  ágostai  hitvallású  testvérek 
tütti  egyesség  a  legszigorúabban  fentartassék;  bármely 
lek  veszedelme  közös  veszedelemnek  tekintessék  és  mint 
m  egyesült  erővel  elháríttassék  és  viszaveressék. 

Ugyanezen  közös  tanácskozásból  kiküldettek  az  érsek- 
;:  Keczer  Ferencz,  Vámosy,  Splényi  János  és  Fekete, 
cy  ismételjék  a  sérelmeket  és  kívánjanak  azokra  minél 
bb  megnyugtató  resolutiiU. 

Az  érsek  ismét  biztató  és  nyájas  szavakkal  kedves- 
lett.  O  segíteni  akar  a  bajokon,  csak  türelmet  kér,  míg 
nehézségeken  átmennek.  A  katholikusoknak  is  vannak 
elmeik,  melvekre  nézve  szeretné,  ha  azokat  az  evan- 
ikusok  szintén  előlegesen  átnéznék  és  magok  között 
gyalnák. 

A  következő  napok,  egész  ápril  19-ig,  a  sérelmek 
írkesztésével  teltek  el. 

Mindenik  fél  azon  törekedett,  hogy  azok  minél  elébb 
relségc  elé  kerüljenek. 


I 


B2  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Ez  azonban  nem  történhetett  meg  addig,  a  mio;  a 
két  fél  egymás  között  nem  kísérletté  meg  a  király  által 
óhajtott  barátságos  kiegyezést. 

IV. 

A  protestánsok  sérelmi  irata.  —  A  katholikusok  sérelmei. 

Hogy  a  továl)l)i  tárgyalások  tulajdonképeni  tárgyát, 
vagyis  a  kölcsönösen  felhordott  sérelmek  mibenlétét  lát- 
hassuk, szükséges  lesz  mindenek  előtt  az  oly  viharos  előz- 
ményekkel biró  sérelmi  iratok  szövegével  megismerkednünk. 

Az  egymással  kibékült  protestánsok  elismerik  sérelmi 
iratuk  elején,  hogy  a  múlt  országgyűlésen  a  haza  fenmara- 
dása    és   a   vallás    szabadsága    ügyében    némely   alkalmas 
tör  vén  vek  hozattak,  sut  büntetés  is  szaljatott  azokra,  a  kik 
a  törvényt  és  a  békét  megsértenék:  mindazáltal  fígdalommal 
tapasztalják,  hogy    sokan    a    vallásügyben    hozott   legüjabli 
törvények   és    ö    felsége    e   tárgA'beli   leirata    ellenében  űj 
sérelmeket    követnek    el    a    protestáns    vallás    ellen.    Eltó 
helyen  Kassa  városát   hozzák    fel,  mint  a  melynek  tanácsa 
nemcsak  hogy  a  niult  országgyűlés   19-dik  czikke   rendele- 
tének nem  felelt  meg;  nemcsak  hogy  a  helvét  hitvallásúak- 
nak  nem  engedte  meg  a  temető  és  harangok  használatával 
egybekötött  szal)ad  vallásgyakorlatot;    nemcsak    hogy   neui 
jeliHte    ki    az   iskolának,  templomnak    és  parochiának  való 
alkalmas    helyeket,   hanem  új    súlyos    sértésekkel    illette   a 
reformátusokat,  azoknak  vallásgyakorlatát  különféle  ürügyek 
alatt  akadálvozván.  A  helvét   hitvallású   tanulókat  kiűzik  a 
városból,  a  lelkészt  pedig  naponta    gyalázattal  és  fenyege- 
téssel illetik,  hogy  a  városból  kizaklassák. 

Alázattal  kérik  tehát  ö  felségét,  hogy  királyi  hatal- 
mánál fogva  intézkedni  méltóztassék,  miszerint  a  kassai 
helvét  hitvallásii  lakosoknak  a  múlt  országgyűlés  19-dik 
czikkéhez  ké])est,  vallásuk  szabad  gyakorlata  az  ott  meg- 
jelölt szerelvényekkel  egj^ütt  biztosíttassék,  és  az  építkezésre 
alkalmas  helyek  a  megj'ci  alispán  és  vegyes  bizottság  előtt 


A   MAGYAR   ORSzAgOYŰLÉSBK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  83 

^L  törvényben  megjelölt  büntetés  terhe  alatt  valósággal  ki- 
jelöltessenek. 

A  részletek  között  említik,  mikép  Felsö-Lindván  Vm- 
^rmegyében  Szécsi  Dénes  elfoglalta  a  protestánsoknak  némely 
egyházi  javait;  Egervárban  Nádasdy  Ferencz  megfosztotta 
az  evangélikus  lelkészt  a  Rába  vizén  felállított  vízimalom 
lisztilletékétől,  a  tanítót  pedig  12  köböl  járulékától;  ugyanő 
Heg}'faluban  száz  köböl  búzát  vett  el  a  protestáns  lelkész- 
től, 8  a  katholikus  plébánosnak  adta.  Azonkívül  elvette  a 
bizonyos  f()ldek  után  járó  tizedet  és  más  a  parochiához  tar- 
tozó jövedelmeket.  A  már  említett  Szécsi  Dénes  Gencsen 
elvette  a  protestáns  egyházi  malmot,  mely  jóformán  egyedüli 
jövedelmét  képezte  az  egyháznak.  Czenken,  Sopronmegyében 
hasonlóképen  bevonatnak  a  malomjövedelmek.  A  szegény 
zsellérek  katonák  beszállásolása  által  tönkre  tétetnek;  a 
protestáns  papoknak  eddig  ingyen  járt  failletéke  elszedetik; 
az  egyház  legelője  a  földesúr  lovai  által  lelegeltetik. 

Nyiirdban  Szobotiste  és  Szenicze  nevfi  falvakban  a  régi 
időktől  fogva  protestáns  egyház  birtokához  tartozó  jövedel- 
mek Tardi  és  Majtényi  úri  családok  által  lefoglaltattak; 
több  helyen,^  mint  Galgi'^czon,  Assán  és  Ablancz-Kürtön  a 
szántóföldek  elvétettek.  A  hegyi  gyülekezetnek  a  kir.  biz- 
tosok által  visszaadott  f<)ldei  újra  elvétettek.  Alsó-Modesitsen 
fél  malom  jövedelme  vétettek  el.  Es  ámbár  a  békeokmány 
2-dik  pontja  kimondja  is,  hogy  a  parasztok  véghelyeken 
és  falukon  bármely  földesúr  birtokán  »em  ő  felségétől, 
sem  a  földesuraktól  vallásukban  seínmi  űrügy  alatt  ne 
háborgattassanak  és  vallásukkal  ellenkező  szertartásokra 
ne  kényszeríttessenek;  és  ámbár  e  pont  a  múlt  országgj^filés 
14-dik  végzése  által  megerősíttetett:  mindazáltal  némely 
kath.  földesurak,  megvetve  a  törvénji;,  prot.  allattvalóikat 
nemcsak  üldözték,  hanem  börtönre  is  vetették,  névszerint 
Nádasdy  Ferencz  három  leykai  jobbágyát  és  Apponyi  Balázs 
özvegye  pedig  több  jablonczai  jobbágyát  azért  záratta  el, 
mivel  protestáns  papot  hallgattak. 

Hasonlóképen  más  helyeken  a  múlt  évi  végzés  10-dik 

ZsiUnszky  :  Magyar  országgyűlések.  ^ 


S'é  ZSILUMOnCY  MIHÁLY. 

pontja  értelmében  a  templomok,  iskolák  és  paplakok  építés^ 
csak  igen  kevés  helyen  vétetett  foganatba;  Sopronban,  Vas- 
ban meg  se  választották  az  illető  küldöttségeket;  ezért  ^ 
törvény  életbeléptetése  tekintetéből  kérik  ő  felségét,  hog^ — 
a  templomok  helyiségének  kitűzésére  ev.  snperintendensels^^ 
esperesek,  vagy  az  evang.  egyházak  folyamodására,  min 
két  felekezetből  egj^enlő  számú  megyei  küldöttség  válás 
tassék,  mely  az  építendő  templomok,  paplakok  és  iskolo^ 
helyét  a  nép  zaklatása  nélkül  kijelölje. 

Ily  helyek  kijelölésére  ezúttal  a  következőket  ajánlják: 
Sopron  és  Vas  vármegyéken  kívül  Batthyány,  NádascÍK, 
Eszterházy  és  más  földesurak  minden  birtokait;  Neusidelt, 
Ontaut,  Tóth-Ujhelyt,  Jabloniczát,  Cseklészt,  Szeredet,  Nagr- 
Sur,  Grinoba,  Récze  és  Galántha,  Besse,  Turnove,  Bicsicza. 
Stranzke,  Bruzke,  Pizolae,  Szlopna,  Domanicz,  Polatovicz, 
Dluhepole,  Viznobe  és  egyéb  helyeket.  Nem  értik,  hogy  a 
Hptómegyei  Tepla  és  a  nógrádi  Maskfalvi  templomok  mért 
nem  számíttatnak  a  90  templom  közé;  kérik  azért  ö  fel- 
ségét, hogy  ezen  két  temi)lomhelyet,  új  bajok  elkerülése 
végett,  ezen  országgyűlés  alatt  a  többiek  sorába  foglalni 
méltóztassék. 

A  lezajlott  zavargások  alatt  több  templom  lefoglal- 
tatván a  katholikusok  által,  s  bár  a  legutóbbi  országgyűlés 
által  visszaadattak,  mindazáltal  ugyanazon  urak  által  ismét 
elszedettek,  s  máig  is  birtokukban  vannak.  Ilyenek  Vas  vár- 
megyében: Lenka,  Vámos-Család,  Hidegség,  Miske;  Sopron 
vármegyében:  Lózs,  Peresztegh,  Lövc,  Külve  és  Kere«zt; 
Zalában:  Turtrisztia  s  más  egyebek.  Ezekre  nézve  azon 
kérelemmel  járulnak  ő  felségéhez,  hogy  a  jelen  ország- 
gyűlésből kiküldendő  követek  által  visszaadassanak  és  a 
14.  t.-czikkben  foglalt  büntetést  alkalmazzák. 

Kimutatták  továbbá,  hogy  a  linczi  béke  4-dik  pontja 
és  a  legközelebbi  országgyűlés  12-dik  ezikke  ellenére  a  pro- 
testáns papságníik  jövedelmei,  mint  zsellérségek,  malmok, 
földek,  szőlők,  kaszálók  s  más  eflíelék  a  múlt  orszá^gj'üléa 
óta  több   katholikus   úr   által   erőszakkal   elszedettek.  Erre 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   tArGYALÁSAI.  85 

nézve  is  jogorvoslatot  és  az  illető  erőszakoskodók  ellenében 
&    törvényes  büntetés  alkalmazását  kérik.  És  hogy  ő  felsége 
jobban    legyen    róluk    értesülve,  részletesebben   is  előszám- 
lálják az  egyes  eseteket. 

A   sopronmegyei   Donnerskirehen   nevű   faluban   gróf 
Eszterházy  László   nem   engedte  a  prot.    papot  visszavinni, 
és  több  birtokán  megakadályozta  a  vallás   szabad   gyakor- 
latát; azonkívül  Nyéken  az  ő  tisztei    sok   protestáns  lakost 
elűztek  és  némelyeket  büntetésekkel  a  katli.  vallásra  kény- 
szeritettek.  Hasonlóképen   Újlakon    (Neusidel)   a   templom, 
paplak   és  iskola   számára   való  hely  ki   nem  jelöltetett,  a 
protestánsok   szabad  vallásgyakorlata   betiltatott   és  a  pro- 
testáns lakosok  azért,  mivel  a  földes  úr  tudtán  kívül  hoztak 
be  papot,  elitéltettek.  Hasonló  zaklatásban  részesül  a  szegény 
nép  vallása  miatt  Renken(?)  is,  hol  bizonyos  Székely  Ferencz 
különféle  büntetésekkel  illeti. 

Nem  csekély  fájdalommal  kényszeríttetnek  az  evan- 
gélikus rendek  arra,  hogy  ő  felségének  az  evangélikus 
papok  és  nép  ellen  megyénkint  elkövetett  sérelmeket  elő- 
terjeszszék;  mert  némely  katholikus  főurak,  mint  például 
gróf  Nádasdy  Ferencz  Somogymegyében ,  még  azt  sem 
engedte  meg,  hogy  az  evangélikus  lelkészek  sérelmeiket  elő- 
terjeszthessék. Hogy  ily  eseteknek  jövőre  eleje  vétessék  és 
hogy  az  ev.  lelkészek  sérelmeiket,  éppen  úgj'  mint  a  katho- 
likusok,  a  megyei  gyűléseken  előadhassák,  erre  nézve  új 
törvényes  intézkedést  várnak  ö  felségétől,  és  az  erőszakos- 
kodókra  büntetés  szabandó. 

A  személyes  fizetésekre  vonatkozólag  intézkedett  ugyan 
a  legközelebbi  országgyűlés  12-dik  czikkelye,  mindazáltal 
akad  sok  katholikus  úr,  ki  ezen  törvényt  megvetve,  az 
evangélikus  népet  arra  kényszeríti,  hogy  a  személyes  fizetést 
a  katholikus  pap  számára  adja.  Kérik  tehát  e  részben  is 
6  felségét,  hogy  a  tör\'énynek  érvényt  szerezni  méltóztassék.^ 

^  Gravamina  Evangelicorum,  circa  Negotiam  Religionis,  Suae 
Majestati  Sacr.  exhibita.  Hist  Dipl.  App.  87—89.  1. 


36  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Ezen  sérelmi  irat  még  ápril  11-én  közöltetett  az  érsek- 
kel, hogy  az  abban  foglaltakra  nézve  a  katholiknsok  meg- 
tehessék észrevételeiket.  ^ 

Négy  nap  múlva,  vagyis  ápril  15-én,  a  katholiknsok 
is  összeállították  a  magok  sérelmeit,  és  i)edig  oly  alakban. 
a  mint  azokat  ö  felsége  elé  kivánták  terjesztetni. 

A  katholiknsok  pontonkint  részletesen  is  elősorolják 
sérelmeiket. 

Semmit  sem  tesznek  kedvetlenebbül  —  mondák  — 
mint  azt,  hogy  ő  felségének  ilyen  dolgokkal  kénytelenek 
alkalmatlankodni.  De  mivel  látják,  hogy  a  protestánsok 
„unalmas  és  gyűlöletes''  panaszaikkal  és  követeléseikkel 
újra  meg  újra  előállanak,  nehogy  hallgatásuk  által  elismerni 
láttassanak  a  vád  igazságát,  mintha  t.  i.  a  vallási  mozgal- 
maknak ők  volnának  okai,  kénvtelenek  előadni  azon  sérel- 
meiket,  miket  ők  a  protestánsok  részéről  szenvedtek. 

Hivatkoznak  a   békeokmányra,  mely  szerint  nemcsak 
a  protestáns,  hanem  a  katholikus  templomok  is  visszaadan- 
dók  volnának.  Ha  a  protestánsok  azt  követelik,  hogy  1608 
óta  elfoglalt  templomaik  mind  visszaadassanak,  ixgy  a  katho- 
liknsok is  ugyanazt   követelik  a  protestánsoktól.    De  hozzá 
teszik,  mintcg>'  kívánalmaik  magyarázatául  azon  tételt,  hogj' 
senkisem   adhatja   vissza   azt,    a    mit   nem    kapott!  —  oly 
templomokat  is  visszaköveteltek,  melyekbe  szerintök  a  katho- 
likus nép  ellenére  evangélikus  papot  vittek,  mivel  az  sérelem 
a  kathoHkus  vallás  ellen;  valamint  sérelem  az  is,  ha  országos 
törvények  ellenére  megtűretnek, sőt  templomokatés paplakokat 
építhetnek  a  piccarditák,  hussziták  és  más  hasonló  eretnekek. 

Ezek  az  országból  zárassanak  ki,  s  ő  felsége  ne  tűrje 
meg  őket. 

^  Az  időrendre  nézve  útbaigazít  a  Nemz.  Múzeum  levéltárában 
levő  (542.  fol.  1.)  Diarium  és  Acta  Diaetae  1649.  egy  jegyzete,  mely 
igy  hangzik  :  «Haec  ipsa  Gravamina  (t.  i.  Evang.)  die  11.  Április  D. 
Archiepiscopo  Lippay  Evangelici  facilitanda  assignant.  Qua  cum  facili- 
taré  pro  desiderio  eorundem  Evangelicorum  neglegit  porriguntar  Suae 
Mti  die  27.  Április. 


A   MAGYAR   0RSZÁG0YŐl6sEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  87 

Aztán  elősoroljak  a  Vas,  Sopron,  Mosón,  Győr,  Pozsony, 
Komárom,  Nyitra,  Bars,  Túrócz,  Árva,  Nógrád,  Szepes  és 
^batj  vármegyékben  állítólag  elkövetett  katholikus  templom- 
foglalásokat,  melyek  közt  felemlíttetnek  még  a  Bocskay 
korában  elvesztett  templomaik  is. 

Ugyanis    Vasban  Kőszegen,  hol   a   külvárossal   együtt 
három  templomjuk  van  az   evangelikiisoknak,  azt  kivánják 
a  katholikusok,  hogy  egy  templom,  mely  azelőtt  is  az  övéké 
volt,  visszaadassék;  ugj'^anott  sérelem  történt,  a  mennyiben 
az  esztergomi  érsek   által  kiküldött  kath.  papok  kifogásait 
Hosszutóti  István  biró  el  nem  fogadta.  Sári  és  Szent-Lőrincz 
községekben  az  ev.  pap  nem  engedi  a  katholikusok  temet- 
kezését ;  Hegyfaluban  pedig  akadályozza  a  parasztokat  kath. 
vallásuk  gyakorlatában. 

Sopronban  a  Szt.  Mihály-templomot  és  a  Szt.  Erzsébet- 
kápolnát kivánják  visszaadatni  és  pedig  az  azokhoz  tartozó 
jövedelmekkel  együtt.  Az  is  sérti  a  soproni  katholikusokat, 
hogy  tulajdonképen  az  evangélikusok  választanak  nekik 
papot,  holott  a  törvény  szerint  minden  felekezet  maga  választ- 
hatja meg  saját  papját.  Iskola  számára  való  helyet  és  a 
városi  hivatalokban  valláskülümbség  nélkül  való  alkalmaz- 
tatást, saját  törvénykezést,  szabad  ház-  és  örökségvételt,  a 
vandoríí  bucsíijárásnál  a  külvároson  keresztül  való  szabad 
átmeneteit,  ünnepeiknek  tiszteletben  tartását,  az  1647  :  114. 
t.-czikknek  a  katholikusok  javára  való  megváltoztatását 
szintén  követelik.  A  mellett  panaszolják,  hogy  a  városi 
tanács  csak  nehezen  engedte  meg  gróf  Nádasdy  Ferencz- 
nek,  hogy  saját  fundusán  sekrestyét  építhessen  a  kápolnához. 
Továbbá  felhozzák,  hogy  Roitegen  és  Egyházasfalun 
az  evang.  pap  akadályokat  gördít  a  katholikusok  temet- 
kezése elé;  Németiben  pedig  a  Nádasdy  birtokát  képező 
Szül  faluba  kath.  isteni  tiszteletre  menő  katholikusok  ügy 
a  harangok  használatában,  mint  a  temetkezésben  akadályoz- 
tatnak. Söjtörben  az  evang.  pap  egy  iparosnak  fiát  csak 
azon  feltétel  alatt  engedte  eltemettetni,  ha  a  katholikusok 
megígérik,  hogy  ezután  más  katholikust  nem  fognak  akarni 


38  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ott  eltemetni.  Végre  Kapuvárott  és  Tabóton  is  hasonló  sérel- 
mek követtettek  el  a  katholikusok  ellen. 

Mosón  vármegyében  Leven  községben  az  illető  evang. 
lelkészszel  disputáló  kath.  iQíit  —  jóllehet  a  pap  is  állította, 
hogy  nincs  megsértve  —  az  evang.  emberek  csupa  vallási 
gyűlöletből  agyonvertek. 

Győrben  Edvi  községben  oly  templomot,  mely  sem  a 
90  templom  közé  fel  nem  volt  véve,  sem  a  biztosok  által 
a  katholikusoktól  el  nem  vétetett,  erőszakosan  elvettek  tolok 
és  a  papot  kiűzték  a  parochiából. 

Pozsony  megyében,  jelesül  Pozsony  városában   van  a 
Szt.  Katalin-kápolnája,   melyet   emberemlékezet  óta   katho- 
likusok  birtak,  de  melynek  tartozékait  a  pozsonyi  polgárok 
megosztották,    most   annyira   elpusztult,    hogy    alig    birják 
kijavítani.   A   külvárosban   levő  Szt.    László   nevű    kórház, 
mely    a  Bethlen-féle    zavargás   előtt   a   katholikusoké   volt, 
utána  a  pozsonj-i  lakosok  a  magok  részére  foglalták  le,  és 
kath.    koldust   csak    ritkán    fogadnak    bele.    Vizkeleten   az 
iskolát  és  a  paplakot  legközelebbi  országgyűlés  alatt  a  ki- 
küldött biztosok  utasításuk  ellenére  elvették  a  katholikusok- 
tól és  az  evangélikusoknak  adták.  A  hegyi  kápolnából,  mely 
sohasem  volt  az   evangélikusoké,   nem    is   foglaltatik   a  90 
templom  között,  a  katholikusokat  vallásuk  sérelmével  elűzték, 
s  áml)ár  a  hegyi,  kossolti  és  vizkeleti   katholikusok    folya- 
modtak is  ez  országgyűléshez,  orvoslást  nem  nyertek. 

Szenczen  1647.  június  havában  az  evangélikus  lakosolc^ 
a  kath.  pap  megkérdezése   nélkül   csoportosan  kimentek  aa 
temetőbe,  harangoztattak,  a   tanítót  a  temetőből   kintasitot — 
ták;  a  kath.  papot  pedig,  ki  csendesítés  végett   ment  ki  ^ 
temetőbe,    balkézen    súlyosan    megsebesítették.    Cseklészen 
1648.  deczemberben  az  evangehkus   lakosok   felgyújtván  ii 
parochiát,  oly  erősen  zárták  el  az  ajtót,  hog}'  a  semmit  nenj 
gyanító   plébáuus   alig   tudott   kijönni,  csakis   egy  rorátém 
menő  katholikus  tudatta  vele  a  bajt. 

Komáromban  e  napokban  a  katholikus  lelkész  meg- 
látogatta  egy  ingadozó   gyengehitű   hivét;  ennek   házában 


A   MAGYAR  0RSZÁGGYŰl6sBK  VALLÁSÜGYYI   TÁRGYALÁSAI.  89 

Fursth  György,  csupán  a  kath.  vallás  iránti  gyftlöletben  oly 
erősen    megtámadta,  hogy  kénytelen   volt   onnét   eltávozni. 

Nyitráhan  nag}'on  panaszkodnak  a  katholiknsok  és 
különr)sen  a  pa])i  rend  a  húsvétkor  Ludánban  történt  ese- 
mény miatt.  Ugyanis  midőn  a  katholiknsok  szokott  módon 
körmenetet  tartottak,  odamentek  Osztrosithnak  némely  öy.olgái 
és  ott  tánczolni  kezdettek,  sőt  oly  vakmerők  voltak,  hogj' 
egyikük  még  a  templom  oltárát  is  meggyalázta.  Azért  kiván- 
ják,  hogy  ily  szentségtelenségek  büntetlenül  ne  maradjanak, 
8  az  illetők  mások  rettentő  példájára  még  ezen  ország- 
gj^űlés  alatt  a  karok  és  rendek  elé  idéztessenek,  és  érdemük 
szerint  bűnhődjenek.  Liczkón  a  kath.  papot  éjszakának 
idején  megrohanták  és  megölték. 

A  Fardi  család  a  felett  panaszkodik,  \\ogy  ámbár  a 
berencsi  vár  és  birtok  fele  őt  illeti,  s  több  tagja  lakhelylyel 
bir  Szeniczcn  és  Szoboticzán,  mégis  e  városok  egyikében 
sem  kaphattak  templomot.  Kivánják,  hogy  Szeniczen  a  katho- 
likus  urak  számára  adassék  át  a  templom,  s  az  ott  levő 
evangélikus  parasztoknak  és  nemeseknek  templomhely  jelöl- 
tessék ki;  a  Nyáry  családnak  maradjon  meg  a  szoboticzai 
templom;  és  az  odavaló  katholikus  parasztoknak  és  birto- 
kosoknak hasonlóképen  hely  jelöltessék  ki  az  isteni  tisz- 
telet számára.  Erdődy  Gábor,  Horeczky  Gábor  és  Ferencz, 
Amadé  János,  Majtényi  György,  Imre,  Gáspár  és  János, 
Horváth  Zsigmond,  Eszterházy  Erzsébet,  Majtényi  Mihály, 
Kerekes  András,  Nagymihály  Ferencz,  Bessányi  Dávid  és 
Szopek  Dávid  kath.  birtokosok  arról  panaszkodnak,  hogy 
a  veir)k  osztályos  Nyáry  Lajos,  az  örökségi  jog  ellenére, 
maga  gj-akorolja  az  említett  egyházakban  a  kegyúri  jogot; 
a  vendéglő,  paplak  és  iskola  jövedelmeit  bevonja,  és  a 
többi  osztályos  birtokosok  jogait  a  végrendelet  ellenére,  nem 
tiszteli;  kivánják  tehát  jogaiknak  visszaállítását. 

i^arsmegyében  ismeretes  dolog,  hogy  K<)rmöczön  mily 
méltatlan  zughelyen  gyakoroltatik  a  katholikus  isteni  tisz- 
telet, s  midőn  ezen  segítendő,  az  esztergomi  érsek  bizonyos 
házat  akart  megvenni,  a  város  ebben  megakadályozta;  azért 


40  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kívánják,  hogy  azon  ház  a  kath.  isteni  tisztelet  számára 
berendezve  nekik  átengedtessék,  az  erőszakoskodók  pedig 
megbüntettessenek. 

A  maróti  evangélikusok  megtagadták  a  katholikusok- 
nak  a  harangok  és  az  imaház  használatát ;  Hitzer  faluban 
a  prédikáló  papot  elűzték ;  a  maróti  lelkész  fenyegette  a 
katholikusokat,  ha  merészehiek  Kis-Apáczára  menni  isteni- 
tiszteletre,  a  kis-ápaczai  pa))Ot  pedig  halállal  fenyegette,  ha 
prédikálni  merészel.  Es  ámbár  a  marócziaknak  és  hirczeriek- 
nek  saját  kath.  papjuk  van,  a  kitől  a  szentségeket  fölveszik, 
mégis  a  (ref.)  lelkésznek  való  fizetésre  kényszeríttetnek. 
Nagy-Lehotán  Rákóczy  László  birtokán  a  templomot  az 
evangélikusok  foglalták  el,  daczára  annak,  hogy  a  90  templom 
sorában  nem  fordul  elő.  Zsarnóczon  a  megye  alispánja  a 
földesurak  jövedelmeit  elvette  és  az  evangélikus  pap  ellá- 
tására fordította. 

Turóczban  jóllehet  az  előbbeni  országgyűlésen  a  Révay 
család  birtokán  levő  minden  templom  —  kivéve  a  pellenit 
—  elvétetett  a  kathoUkusoktól,  mégis  ezen  egy  templom  és 
paplak  negyedét  és  földjét  az  odavaló  ev.  pap  foglalja  el 
a  maga  részérc,  a  katholikusok  nagy  sérelmére. 

Árvában  több  ezerre  megy  a  katholikus  nép  száma, 
s  több  falu  van,  melyben  csupa  katholikus  nép  lakik,  még 
sem  engednek  nekik  kath.  papot  tartani;  midőn  a  szentségek 
kiszolgáltatása  végett  Lengj-elországból  jött  oda  egy  kath. 
pap,  azt  az  árvái  várnagy  különféle  fenyegetések  között  el- 
kergette, valamint  megsértette  azt  az  archidiakonust  is,  a 
ki  hivatalos  látogatásra  volt  kiküldve. 

Nógrádban  1647-ben  a  maksfalvai  evang.  lakosok  a 
katholikus  templomot,  a  lehotkai  és  prágai  filiákkal  együtt, 
daczára  annak,  hogy  harmincznégy  év  óta  a  katholikusok 
bírták,  elfoglalták. 

S2ejöe5meg}ében  a  szabad  vallásgyakorlat  sérelmével 
nem  engedik  meg  a  katholikusoknak,  hogy  a  pongráczfalvi 
templomot  használhassák,  holott  minden  lakos  katholikus, 
s  a  templom  sem  foglaltatik  a  90  templom  között,  A  króm- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  41 

pachi  templom  ugyan  ott  van  a  90  templom  között,  mind- 
azáltal kérik  a  katholikosok,  hogy  vagy  ezen  templom 
adassék  nekik  vissza,  vagy  alkalmas  hely  jelöltessék  ki 
számukra  templom  és  paplak  épithetése  czéljából.  Kört- 
vélyesen,  jóllehet  valamennyi  lakos  katholikus,  s  a  templom 
is  az,  mégis  a  paplakot  Dökő  Kristóf  lutheránus  birja.  Azt 
is  sérelmesnek  találják,  hogy  Lőcse  városában  nincs  katho- 
likus istenitisztelet,  mivel  az  ottlevő  monostor  Bocskav  kora- 
ban  elvétetett,  mit  ezennel  visszakövetelnek. 

Sárosban,  jelesül  Eperjesen,  midőn  egy  kath.  lelkész 
az  éppen  ott  levő  biztosok  jelenlétében  istcnitiszteletet  tar- 
tott és  intéseket  adott,  az  egész  város  fellázadt  és  fegyveresen 
támadták  meg,  csak  kicsibe  múlt,  hogy  a  biztosokkal  együtt 
életveszélybe  nem  került,  a  mi  bizonyára  megtörtént  volna, 
ha  a  pap  el  nem  menekül.  Ha  kath.  ember  hal  meg,  az 
evang.  tanács  azt  követeli,  hogy  az  mindig  neki  bejelen- 
tessék, a  mi  eddig  hallatlan  volt.  A  kath.  foglyok  látoga- 
tását is  csak  a  biró  tudtával  engedik  meg;  sŐt  ezeknél 
még  a  szentségek  kiszolgáltatásához  is  a  biró  beleegyezése 
kivántatik.  Azelőtt,  míg  az  evang.  pap  prédikált,  a  katholiku- 
sok  kimehettek  és  az  egj'házi  személyek  szabadon  jöhettek  a 
városba;  most  azonban  sem  a  lakosok  nem  mehetnek  ki, 
sem  a  papok  nem  jöhetnek  be.  A  katholikus  papot  csak 
evang.  ember  jelenlétében  engedik  a  kath.  fogolyhoz  menni, 
nehogj'  a  többi  foglyokat  is  részesítse  az  üdvben.  Es  mint- 
hogy Eperjesen  a  katholikusoknak  egyátalában  nincs  isteni- 
tiszteletre  való  helyük,  méltán  k(>vetelik,  hogy  ezután  ott, 
Bártfán  és  Szebenben  is  hely  jelöltessék  ki  a  kath.  templom, 
paplak  és  iskola  számára. 

Abaújban  a  kassai  templom  ügye  az  1647  :  18.  t.-czikk 
értelmében  mind  az  ideig  nem  lett  eligazítva,  kérik  tehát 
a  kathoHkusok,  hogy  az  említett  t.-czikknek  még  ez  ország- 
gyűlésből kiküldendő  biztosok  által  elég  tétessék,  és  a  templom 
helyett  az  egykori  dominikánus  kolostor  adassék  vissza. 
Minthogy  pedig  az  egri  káptalan  levéltárával  együtt  a  toriak 
által  folytonosan  fény  égettetve  Jászon  (?)  veszélyeztetve  van; 


42  ZSIUXSZKT  MIHÁLY. 

azért  fizük^éi^eífnek  vélik,  hogv  az  biztosság  tekÍDtetébol 
Kassára  tétessék  át.  KülöiDY>en  a  kath.  vallás  sérelmét 
látják  abban  is.  bo^'  a  kassai  bortönYien  levő  Gvőry  János- 
nak criak  a  kitört  ablakon  keresztül  engedték  meg  a  szent- 
séget kiszolgáltatni.  Ebhez  járni,  hogy  midőn  a  meezenzéfi 
templom  elvétetett  és  midőn  az  evangélikus  lelkész  Stooszba 
ment,  az  öt  kisérő  hívek  a  velők  véletlenül  találkoKOtt 
katbolikust  arra  akarták  kényszeríteni,  hog}'  a  lelkészt  ő 
is  kisérje.  és  midőn  ez  kijelentette,  hogj'  neki  semmi  köze 
a  lutheránus  paphoz,  azok  megsel)esítették  és  kezét  levág- 
ták; a  meezenzéíi  evangélikusok  pedig  a  miséhez  tartozó 
oltári  ékességeket  a  megkötött  szerződés  daczára  sem  adták 
ki  a  katholikusoknak.  Felső-Meezenzéf  kath.  papját  néhány 
evang.  ember  a  jelen  országgá  ülés  alatt  ok  nélkül  meg- 
verték, bajánál  és  szakálánál  fog^a  meghurczohák;  hasonló 
igaztalanságot  követtek  el  ugyanazok  egy  kath.  házaspár 
ellen,  mivel  az  védte  a  maga  vallását.  Hogy  mily  súlyos 
helyzete  van  Alsó-Meczenzéfen  a  kath.  papnak,  matatja  az 
is,  hogy  a  neki  járó  tizednek  egy  részét  az  alispán  a 
12.  t.-czikk  ellenében  evang.  papnak  rendelte.  Az  országos 
rendek  azon  törekedtek,  hogy  a  szegény  népnek  szabad 
vallásgyakorlata  legyen,  mégis  vannak  alispánok,  a  kik  a 
kath.  népet  arra  kényszerítik,  hogy  az  ő  vallását  nem  követő 
idegen  paj)ot  fogadjon  el.  Ezek  ellen  törvényes  intézkedést 
kémek.  Fájdalommal  viselik  a  katholikusok,  hogy  a  szabad 
királyi  városokban  és  más  kiváltságos  községekben  szent 
czélokra  végrendeletileg  szánt  javaknál,  az  evangélikus 
lakosság  csupa  vallási  gyíílöletböl  megtagadja  a  végrehaj- 
tást, vagy  azokat  a  maga  világi  czéljaira  fordítja. 

Tűrhetetlennek  jelentik  ki  azt  az  állapotot  is,  mely 
szerint  ámbár  első  sorban  a  földesurakat  illeti  úgy  a  vallás 
szabad  gyakorlata,  mint  a  kegyüri  jog,  mégis  oda  kény- 
szeríttetnek, hogy  saját  lakhelyeiken  saját  templomaikkal 
ne  rendelkezzenek,  hanem  a  parasztok  birják  azokat;  sőt 
még  oly  helyeken  is,  a  hol  két  templom  van,  a  földesúr 
egyiket  sem  mondhatja   magáénak,  pl.  Lenkán  és  Sólymos 


A   MAGYAa  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  43 

várában.  Kobold  várához  tartozó  községekben  hét  templom 
van,  és  ámbár  a  földesurak  mind  katholiknsok ,  kivéve 
egyet,  ki  a  birtoknak  csak  tizenkettedik  részét  birja,  még 
sem  bimak  azok  egy  templomot  sem.  Jogosnak  és  mél- 
tányosnak találják  tehát,  hogy  a  hol  két  templom  van,  az 
eg}'iket  a  földesúr  elfoglalhassa,  a  hol  pedig  csak  egy 
templom  van,  ott  a  földesúr  a  parasztoknak  templomépi- 
tésre  való  helyet  jelölne  ki.  Sérelmes  eljárásnak  tartják  azt 
Í8.  hogy  ámbár  a  múlt  országgyűlés  100-dik  t.-czikkelye 
azt  rendeli,  hogy  a  plébánosokat  megerősítés  czéljából  a 
földesuraknak  be  kell  mutatni,  a  helvét  és  ágostai  hitvallású 
papokat  az  illető  parasztok  nem  mutatják  be,  pedig  egy- 
forma szabadsága  van  a  nemességnek. 

Végre  panaszt  emelnek  a  múlt  országgyűlés  által  ki- 
küldött biztosok  eljárása  ellen  is,  melyet  nézetük  szerint 
felülvizsgálni  kellene.  És  ámbár  még  ezeken  kívül  igen  sok 
sérelme  van  az  ősi  katholikus  egyháznak,  de  mivel  ezekkel 
nem  akarják  ő  felségét  terhelni,  azon  kérelemmel  fordulnak 
liozzá.  hogy  a  mint  a  múlt  országgyűlés  az  evangélikusok- 
ról több  törvényczikk  által  gondoskodott,  úgy  most  a  katho- 
likus vallás  védelméről  is  gondoskodni   kegyeskedjék.  ^ 

Ezeket  a  sérelmeket  a  katholikusok  egyenesen  a  sérelmi 
bizottságnak  nyújtották  be,  daczára  annak,  hogy  az  érsek 
előlegesen  megígérte  volt,  hogy  az  evangélikusoknak  fogja 
átküldeni. 

Ezen  eljárás  ellen  a  sérelmi  bizottság  evang.  tagjai 
felszólaltak,  és  kívánták,  hogy  a  sérelmek  küldessenek  át 
egj'enesen  az  evangélikusoknak.  Ez  meg  is  történt;  és  az 
evangélikusok  a  magok  kebeléből  Osztrosith  Miklós,  Berényi 
György,  Harna  Oyörgy,  Szirmay  István,  Egresdi  Boldizsár, 
Matyasovszky  János,  Vitnyedi  István,  Draskóczy  Györgj\ 
Auer  Jakab  és  Langfelder  Dániel  urakból  álló  küldöttséget 
ueveztek  ki  a  végett,  hogy  a  katholikusoknak  adandó  válasz 
szövegét  megállapítsa. 

*  Gravamina  Catholicorum.  Hist.  Dipl.  App.  91 — 97.  l. 


44  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Az  ezek  által  készített  szöveg  ápril  18-án  olvastatott 
fel,  és  csekély  változtatással  még  az  nap  átküldetett  a 
nádorhoz  továbbítás  végett.  A  nádorhoz  menő  küldöttség 
tagjai  voltak:  Osztrosith  Miklós,  Berényi  Györgj'.  Máriássy 
Zsigmond,  Tolnay  János  és  Aur  János.  Megjegyzendő,  hogj- 
a  helvét  hitvallásnak  közül  Barna  György  és  Zákány  András, 
s  ezek  bármehnkének  akadálvoztatása  esetében  Szemere 
Pál  is  kiküldettek;  de  ezek  a  kiküldetést  nem  fogadták  el. 

A  küldöttségnek  utasításul  volt  adva,  hogv'  a  nádort 
figyelmeztessék,  mily  nagy  veszedelem  fenyegeti  a  mnlt 
országgyűlésen  beiktatott  békeokmányt  s  ezzel  az  egész 
országot  azon  üj  követelések  által,  melyek  a  katholikas 
sérelmek  czíme  alatt  felsoroltatnak.  Értésére  kívánták  hozni 
az  érseknek  is,  hogy  ily  nuklon  az  ő  általa  igért  támo- 
gatás, melyet  az  evangélikusoknak  igért.  meghiusíttatik. 

A  nádor  szívélyesen  fogadta  a  küldöttséget,  s  kifejezte 
abbeli  törekvését,  hogy  a  vallásügyijén  felmerült  minden 
nehézségeket  szétoszlasson.  Kifejezte  abbeli  örömét,  hogy 
kezdetben  mindjárt  nem  hozzá,  hanem  az  érsekhez  fordultak 
segítségért.  Vgy  tudja,  hogj*^  ez  már  néhányszor  közölte 
sérelmeiket  az  összes  kath.  rendekkel,  és  hogj'  azok  a 
kiegyezés  ütját  kellőleg  előkészítették. 

Ezzel   a   küldöttség   visszatért,    várván    az    átnyújtott 
replika  által  előidézendő  hatást. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  46 


V. 

A  protestánsoknak  a  kath.  sérelmekre  adott  válasza.  —  A  katholiknsok 
észrevételei  —  és  Lippay  Gáspár  informatiója.  —  Új  tanácskozmányok 
és  üzenetek.  —  A  király  nem  fogadta  el  a  protestánsok  sérelmeit.  — 
A  katholikusokét  igen.  —  Az  evangélikusok  nem  akarnak  privát  tár- 
gyalásba bocsátkozni.  —  Beadják  sérelmeiket. 

Mielőtt  az  események  további  elbeszélését  folytatnék, 
nézzük,  míképen  czáfolták  meg  a  protestánsok  a  katholiknsok 
sérelmeit. 

Mindenek  előtt  elismeréssel  és  hálával  emelték  ki 
ö  felségének  abbeli  törekvését,  hogy  az  evangélikus  vallás 
szabadsága  ne  gátoltassék  és  az  országtól  a  polgári  háború 
dühöngései  elhárítassanak ;  nagy  lelki  fájdalommal  tapasz- 
talták azonban  azt,  hogy  a  kath.  rendek  bizonyos  követelő 
sérelmeiknek  benyújtása  által  ismét  felélesztik  a  régi  eziva- 
kodások  tüzét  és  elvetik  az  új  egyenetlenség  magvait,  oly 
dolgokat  bolygatván  meg,  melyek  általában  és  részletekben 
a  legújabb  békeokniány  4-dik  pontjában  e  szavakkal  intéz- 
tettek el:  „A  vallás  ügyét  és  a  templomok  elfoglalását  illető 
sérelmek,  ügy  azok,  melyek  ő  felségének  1638-ban  beter- 
jesztettek, valamint  azok  is,  melyek  azután  következtek,  az 
ország  nyugalma  és  fenmaradása,  valamint  a  lelkek  egye- 
sítése tekintetéből  is  a  jövő  országgyűlésen  vagy  a  rendek 
barátságos  elintézése  vagy  ő  felségének  tekintélye  által  nieg- 
szüntettessenek  és  az  evangélikusok  megnyugvására  vég- 
legesen elintéztessenek.  .  . .  Az  ezután  felmerülendő  vallási 
sérelmeket  pedig  úgy  a  katholikusoknál,  mint  az  evangéli- 
kusoknál, úgy  szintén  a  rendeknek  más  sérelmeit  is  ő  fel- 
sége a  17-dik  feltétel  szerint  egyes  országgyűléseken  fogja 
elintézni  az  evangélikusok  kára  nélkül." 

Még  világosabban  szól  erről  a  legújabb  országgj^űlés 
6-dik  t.-czikke,  a  következő  szavakban:  „Az  ország  karai 
és  rendéi  jól  emlékeznek  arra,  miként  az  országlakók  között 
templomok  elfoglalása  miatt  eddig  mily  nagy  visszavonások 
történtek,  melyek  hogy  jövőre  elhárittassanak,  s  a   polgári 


46  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

egyenetlenségek  magva  kiirtassék  és  az  országlakók  inkább 
békében  és  kölcsönös  egj^tértésben  éljenek,  a  különféle, 
minden  oldalról  tett  vitatások  és  előterjesztések  után,  végre 
aztán  az  ország  karai  és  rendéi  között  a  templomok  és 
más  járulékok  foglalására  nézve  —  ő  felsége  hatalmának 
közbevetésével  is  —  azon  módon  s  úgy  történt  az  egj^ezéf*. 
hogy  ez  ügy  végképen  elintézve  és  kiegyenlítve  legyen. 

Egyébiránt,  nehogy  íigj'  tűnjék  fel,  mintha  az  evan- 
gélikus rendek  a  katholikusok  sérelmeit  hallgatással  mel- 
lőznék, a  lehető  rövidséggel  czáfolni  kivánják  azokat,  követ- 
kező öt  osztályba  foglalván   össze  azoknak  tartalmát: 

Az  elsőben  bizonyos  elfoglalt  templomoknak,  kápol- 
náknak, kolostoroknak  és  tartozékaiknak  visszaadását,  s 
több  helyt  templom,  paplak  és  iskola  számára  helynek 
kijelölését. 

A  másodikban  a  múlt  országgyűlés  után  a  vallásüg)- 
ben  hozott  tör\Tnvek  ellen  elk<')vetett  sérelmeknek  a  béke- 
okmánv  idézett  szavai  szerinti  elintézését. 

A  harmadikban  némely  külímleges  jogtalanságok  me^ 
szüntetését. 

A  negyedikben  a  piccarditáknak  és  husszitáknak  — 
ha  a  helvét  hitvallást  alá  nem  irják  —  az  országból  való 
kiutasítását. 

Az  iUödikben  a  z«avargások  alatt  elfoglalt  templomok 
visszaadására  kiküldött  biztosok  által  elkövetett  hibák  kija- 
vítását kivánják. 

A  mi  az  első  osztályba  foglalt  sérelmeket  illeti,  azok, 
a  mennviben  a  nvilvános  békeokmánv  és  az  idézett  nj  tör- 
vény  által  egyszer  mindenkorra  elintéztettek,  más  újabb 
elintézés  alá  nem  jöhetnek;  mert  nem  volna  helyes,  hogy 
az  ország  törvénye  és  békeokmáuya  valamely  részben  meg- 
választattatnék. 

A  mi  a  sérelmek  második  csoportját  illeti,  hogy  t.  i.  a 
múlt  országgyűlés  óta  8aárban,  Hegyfalun,  Szt.-Lőrinczen, 
Szenczen,  Kapuvárt  stb.  a  szabad  vallásgyakorlat  megsér- 
tetett, arra  nézve  azt  felelik,  hogy  azt  a  törvény  értelmében 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰL  ÉS  BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       47 

kiktildendő  vegyes  bizottsá^^  az  igazság  alapján  intézze  el; 
kívánják,  hogy  e  részben  egyenlő  mérték  alkalniaztassék 
mind  a  két  félnél. 

A  harmadik  csoportba  tartozó  sérelmekre  vonatkozólag 
esete nkint  részletesen  válaszolnak;  nevezetesen,  hogy  Kősze- 
gen a  >izsgálat   nem   történt   meg,  az   onnét  van,  mert  az 
1608.  koronázás  előtti  t.-czikk  elleni  követelés  volt;  a  katho- 
likus  pap  nem  volt   fe^ogosítva   evangélikusok   felett   vizs- 
gfálatot   tartani.   A   soproni    plébánosválasztásra    vonatkozó 
sérelem  se  áll,  mert  a  legújabb    országgyűlés  megerősítette 
a   városnak    ebbeli    régibb   jogát.    A   hivataloknak    vallás- 
külömbség  nélkül  való  betöltését  illetőleg  az  evangélikusok- 
nak több  méltó  panaszuk  lehetne,  mint  a  kathoHkusoknak, 
inert  az  egész   országban    alig  jut   nekik  valamely  hivatal. 
A  törvénykezésre  nézve   ott  az  illetékes   országbiró,  javítsa 
a  hibát:   a  szabadvételekre   ott   a  törvénv.  alkalmaztassék. 
A  vandoríi  eset  a  tanács  tudtán  kívül  történt,  s  ha  ezt  valaki 
a  vallás  elleni   gyűliJletből    tenné,  az   ellen  a  legújabb  tör- 
vény alkalmaztassék.  A  gróf  Nádasdy-féle  panaszt  sem  ismerik 
el  alaposnak,  mert  a  helyet  maga  Nádasdy  átengedte. 

A  Mosonymegyében  felhozott  kath.  ifjú  halálát  illetőleg 
azt  mondják,  hogy  a  tettesek  ellen  lépjen  fel  a  megyei 
tör^'énvszék  a  törvénvek  értelmében. 

Győrben  az  edvini  templom  elvétele  nem  történt  a 
békeokmány  és  a  törvény  ellenében. 

Pozsonyban  a  vizkeleti  ügyet  illetőleg  a  kiküldött  biz- 
tosok járjanak  el  a  13-dik  t.-czikk  értelmében. 

Komárornhan  rossz  néven  veszik  a  történt  esetet;  de 
meí;;íegyzik,  hogy  e  részben  az  evangélikusoknak  sokkal  több 
panaszuk  van,  mint  a  kathoHkusoknak,  egyébiránt  kívánják, 
hogy  ezután  ilyenek  elő  ne  forduljanak. 

A  nyitrai  esetet  hasonlóképen  helytelenítik,  és  elmond- 
ják, hogy  Osztrosith  személyesen  az  országgyűlésen  volt 
akkor,  de  mihelvest  értesült  az  esetről,  az(mnal  Ludánba 
küldötte  embereit,  hogy  az  illetők  a  megyei  törvény- 
szék   elé    idéztetve,    megérdemlett    büntetésüket   elvegyék. 


48  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  liszkóí  kihágás  elkövetőit  az  illető  kath.  földesurak  meg- 
biintetlietik. 

Barsban  a  körmöczi  házat  illetőleg  megjegyzik,  hogy 
annak  átadását  a  város  jogainak  sérelme  ellen  nem  eszkö- 
zölték, az  nem  mondható  jogtalanságnak.  A  zsamóczi  em 
kiegyenlíttetett. 

Túróczban  elismerik  a  beleni  ügy  méltánytalanságát, 
8  kivánják  magok  is,  hogy  a  személyi  fizetés  az  új  pozsomi 
országgyűlés  12.  t.-czikkelye  szerint  történjék. 

Nógrádban  a  maksfalvai  templomot  illetőleg  elismerik, 
hogy  ámbár  a  megegyezési  pontban  névszerint  is  előfordul 
a  90  templom  között,  de  nem  tudni  mi  okból,  a  6-dik 
ezikkből  kimaradt,  ezért  szükségesnek  találják,  hogy  azt  a 
mostani  törvényhozás  vegye  fel. 

Szepességen  az  alispán  és  a  kiküldött  vegyes  bizottság 
alatt  bebizonyíttatott,  hogy  a  pongráezfalvi  templom  ember- 
emlékezet  óta   az    evangélikusoké  volt,  a  törvény  is  nekik 
ítélte;   kérik   azért   ő  felségét,   hogy   a   katholikusok  által 
múlt  nyáron  elvett  ezen  templom  nekik  ismét  >isszaadas8ék 
és   az    elvevő    a   törvény  értelmében    bűnhődjék.    A  krom- 
pachi  templom  ott  lévén  a  90  templom  sorában,  a  töriénvt 
megsérteni  nem  szabad.  Körtvélyesen  semmiféle  paplak  nem 
volt,  csak    a  Dőke   család    engedett   át   az   evang.  papnak 
egy  zsellérházat,  mely  a  pap  eltávoztával  ismét  úra  kezébe 
ment  vissza.    Az  ottani   templomot  a  kathoHkusok   és  pro- 
testánsok k<*)zö8en  birták,  de  az  országgyűlés  után  a  jezsui- 
ták foglalták  el.  Minthogy  pedig  a  Dőke  evang.  családnak 
e    templomban    szabad    temetkezési  joga   van,    az   igazság 
követeli,  hogy  a  templom  a  régi  állapotba  helyeztessék  vissza. 

Sárosban  az  Eperjesen  állítólag  a  katholikus  pap  elleni 
támadásról  az  odavaló  követek  mit  sem  tudnak.  A  temet- 
kezést illetőleg  is  éppen  az  ellenkezője  történik  annak,  a  mit  a 
kathoHkusok  állítanak;  mert  példákkal  bizonyítható,  hog}'  a 
katholikusokat  tisztességesen  szokták  eltemetni.  Abban,  hogy 
a  kath.  pap  a  ])iró  tudta  nélkül  nem  bocsáttatik  a  foglyokhoz, 
semmi  jogtalanság  nincs,  mert  ez  történik  az  ev.  papokkal  Í8. 


A   MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  49 

Alaujban,  jelestíl  a  kassai  templomügyben  felhozott 
sérelemre  nézve  azt  válaszolják,  hogy  a  kassaiak  ellen  jár- 
janak el  a  törvény  értelmében.  Az  egri  káptalan  ügye  nem 
vallási  ügy.  Az  alsó-meczenzéfi  templom  ügyét  eldöntötte  a 
vegyes  bizottság  a  múlt  országgyűlés  14-dik  czikke  értel- 
mében. És  ha  arról  tétetik  panasz,  hogy  a  szegény  nép 
ellenkező  vallás  követésére  kényszeríttetik,  akkor  az  evan- 
geliknsoknak  több  méltó  panaszuk  van,  mint  a  katholiku- 
soknak.  Ok  egyébiránt  meg  lesznek  elégedve,  ha  az  alispánok 
s,  törvény  szerinti  eljárásra  figyelmeztetnek.  A  végrendele- 
teknél is  a  régi  szokás  tartatik  meg.  . . . 

A  mi  már  a  sérelmek  negj^edik  csoportját  illeti,  a 
picarditák  és  husszitákat  illetőleg  nem  tudják,  hogy  azok 
hol  laknak  és  voltaképen  kik  Ők;  de  ha  a  szakolezai  és 
puchói  helvét  hitvallásúakat  értik  alatta,  akkor  megjegyzik, 
hogy  azok  a  múlt  országgyűlés  idején  mind  a  helvét  hitvallást 
Írták  alá,  s  mint  ilyenek,  a  8-dik  t.-czikk  által  megerősit^'ék. 

A  mi  végre  az  ötödik  csoportot,  vagyis  a  templomok 
visszaadására  kiküldött  biztosok  által  elkövetett  hibákat 
illeti,  azokra  nézve  csak  annyit  válaszolnak,  hogj^  a  biz- 
tosok hivatalos  jelentését  a  rendek  tudomásul  vették,  ennél- 
fogva úgy  kell  hagjni.  Ezek  után  ő  felségére  bizván  fel- 
hozott érveiknek  méltánylását,  kérik,  hogy  a  már  egj'^szer 
torvénjnleg  elintézett  dolgokat  a  katholikusok  által  újra  fel- 
l)olygatni  ne  engedje,  hanem  kir.  diplomájához  és  a  tör- 
vényekhez ragaszkodván,  a  haza  békéjét  és  felvirágzását 
biztosítani  kegyeskedjék."^ 

A  fentebbi  választ,  illetőleg  czáfolati  iratot  a  nádor 
csakhamar  átküldte  a  katholikusoknak,  a  kik  azonnal  hozzá- 
fogtak  észrevételeiknek  összefoglalásához. 

A  huszonegy  pontba  foglalt  észrevételeken  mindenek- 
előtt kifejezték  abbeli  nézetüket,  hogy  a  protestánsok  sérelmei 
tulajdonképpen    nem   is   országgyűlés   elé    valók,  miután  a 

*  Replica  Status  Evangelici  ad  Gravamina  Dominonim  Catholi- 
conim  die  19.  Apr.  iisdem  Dnis  Catholicis  transmissa.  —  Acta  Diaelae 
1649.  Nemz.  Múz.  V.  ö.  -  Hist.  Dipl.  App.  97.  8  k.  1. 

ZsiUnszky:  Magyar  orisággyülések.  4 


5ü  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

14-dik  t.-czikk  rendelkezik  arról,  mikép  bűnhődjenek  azok, 
kik  templomokat,  paplakokat,  iskolákat  és  jövedelmeket 
foglalnak.  Minthogy  e  törvényben  a  biróság  és  a  büntetés 
módja  is  meg  van  határozva,  sérelmeik  oda  ntasitandók. 

1.  Rtilömben  az  első  pontra  nézve  méltányosnak  talál- 
ják, hogy  a  18.  és  19.  t.-czikk  végrehajtassék,  s  a  kassai 
előyáróság  kényszeríttessék,  hogy  mind  a  katholikosoknak^ 
mind  a  helvét  hitvallásúaknak  illő  helyiséget  jelöljön  ki 
egyházi  épületek  számára. 

2.  Más  oly  helyeken  is,  hol  a  templomok  számára  mé^ 
nem  volna  kijelölve  a  telek,  az  illető  törvények  szerint  jár- 
janak el  a  birák;  és  ha  valamely  vármegyében    még    nem 
volnának   ily  birák,    azok    választassanak   meg.    De    abba, 
hogy  a  megyékben  prot.  papok  határozhassanak  ily  vallási 
ügyekben  és  hogy  kath.  alattvalóknak  patrónusai  lehessenek, 
mivel  arra  nincs  törvény,  semniiképen  meg  nem  egyezhetnek. 
A  jobbágyok    bajos  ügyeikkel  a   vármegyék    alispánjaihoz 
utasítaudók;  úgy  szintén  a  papok  is,  ha  saját  személyökben 
sértettek.  Az  alispánok  pedig  a  törvények  szerint  ítéljenek. 
A  protestánsok  által  sérelem  kint  felhordott  templomfoglalások 
a  kegyúri  jog  alapján  történtek;  így  a  trencsénmegyei  Doma- 
nics,  Zlopna  és  Berse  községekben,  hol  külömben  is  a  lakos- 
ságnak legnagyobb   része   katholikus,  hol   tehát   az    evang. 
népnek  nem  lehetett  átengedni  a  templomot. 

3.  Erdődy  Bálint   özvegye  sok   éven   át   bírt    szabacV.. 
vallásgyakorlattal  pap  bevezetése  nélkül  is. 

4.  A  90   templom  sorából ,  kimaradt  két  templom,  hí 
igaznak  bizonyul,  vétessék  fel  a  jelen  országgyűlésen, 

5.  Az  eljárás  történjék  a  14-dik  t.-czikk  szerint;  a 
íelhivott  birák  úgy  a  foglalást,  mint  a  visszafoglalást  ille- 
tőleg igazságot  szolgáltassanak.  Lózson  Viczay  a  jobbágyaj- 
vai kötött  egyesség  szerint  a  két  templom  közül  egyet 
méltán  tarthatott  fel  saját  vallásának.  Leukán,  minthogy  a 
Nádasdy-családnak  ott  temetője  és  lakása  van,  az  evangéli- 
kusok megelégedhetnek  azzal,  hogy  Nádasdy  a  másik  templo- 
mot az  ő  számukra  akarja  kijavítani. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  51 

6.  A  hol  a  templomoktól  és  paplakoktól  elfoglaltattak 
a  jövedelmek,  ott  a  14-dik  t.-ezikk  szerint  történjék  az  el- 
járás. A  mi  pedig  a  tizenhatodot  és  a  malomjövedelmet 
mint  fizetést  illeti,  az  a  11-dik  t.-czikk  szerint  intéztessék 
el.  A  katholiknsok  nem  kötelesek  fizetni  az  evangélikus 
papokat.  De  ha  valamely  malom  az  egyházhoz  tartozik, 
méltó,  hogy  az  visszaadassék. 

7.  Minthogy  a  szobotistyei  és  szeniczei  ügy  már  a 
megyénél  van,  intéztessék  el  a  törvény  értelmében. 

8.  A  katholiknsok  sérelmeiben  történjék  nyilatkozat 
Hegyet  illetőleg. 

9.  és  10.  Világos  az  eddig  adott  válaszból. 

11.  A  többi  jobbágyok  alá  legyenek  vetve  Nádasdy- 
nak;  a  fa  pedig  ne  tagadtassék  meg  a  parochustól. 

12.  Ujhelyen  a  földesúr  fundnsán  az  evangélikusoknak 
valósággal  legyen  templomuk. 

13.  A  nyolczadik  ponthoz  mint  sérelmekben  említessék. 

14.  Majtényi  Mihály  kész  azonnal  az  ellenkezőt  bizo- 
nvítani. 

15.  Az  evangélikusok  által  idézett  14-dik  t.-czikk 
szerint  történjék  az  eljárás,  mert  Nádasdy  és  Apponyi  Balázs 
özvegye  tagadják,  mintha  jobbágyaikat  vallásuk  miatt  zárták 
volna  el. 

16.  Van  rá  törvénv. 

17.  Adjon  felvilágosítást  Lippay  Gáspár. 

18.  A  fcildesúr  egyszerűen  tagadja. 

19.  Van  reá  törvénv. 

20.  Már  fentebb  mondatott,  miként  a  katholikusok 
nem  engedhetik  meg,  hogy  az  evang.  lelkészek  legyenek 
jobbágj^aiknak  felsőbbjei. 

21.  Van  törvény,  mely  szerint  kelljen  eljárni.^ 

A  mosonmegyei  Nezsiderre  vonatkozólag  Lippay  Gáspár 
külön  informácziót  adott. 

*  Replica  Dominorum  Catholiconim.  ad  praemissa  Status  Evan- 

gelici  Gravamina  die  19.  Apr.  facta  el  extradata.  —  Acta  Diaetae  1649. 

Nemz.  Múz.  V.  ö.  Hist  Dipl.  App.  90.  1. 

4* 


52  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  felhozott  első  sérelemre  nézve,  hogy  t.  i.  az  evan- 
gélikusok számára  a  múlt  országgyűlés  10-dik  t.-ezikke 
daczára  sem  adtak  templom,  paplak  és  iskola  számára 
helyet,  azt  mondja,  hogy  Mosón  vármegye  aUspái^ja  az  illető 
biztosokkal  a  helyszinén  meggyőződött,  miszerint  ott  sem 
1608  után,  sem  az  előtt,  sem  béke,  sem  háború  idején 
nem  volt  evangeUkus  lelkész;  következésképen  sem  templom, 
sem  paplak,  sem  iskola  az  evangélikusoktól  el  nem  vétet- 
hetett. Ezért  nem  lehetett  az  illető  földesurat  szorítani,  hogy 
templom  és  iskola  számára  helyet  adjon. 

A  második  sérelemre  vonatkozólag,  hogy  t.  i.  a  földesúr 
büntette  jobbágyait,  mivel  azok  evangélikus  papot  hoztak, 
azt  hozza  fel,  hogy  igenis  büntette,  mivel  azok  be  nem 
várva  az  országgyűlés  e  részbeli  határozatát  és  a  kiküldött 
biztosok  működését,  önkényesen,  a  földesúr  tudta  nélkül, 
tehát  kegyúri  jogának  sérelmével  hoztak  maguknak  papot. 
Ez  tehát  szintén  nem  képezhet  oly  sérelmet,  mely  ellen 
jogosan  felszólalni  lehetne.^ 

A  mint  az  evangélikusok  kézhez  kapták  a  katholiku- 
soknak  észrevételeit,  azonnal  tanácskozás  alá  vették  azokat. 
És  minthogy  a  privát  hel}iség  nem  volt  elég  alkalmas  arra. 
hogy  az  érdeklettek  mind  elférjenek  benne,  ápril  20-án 
átmentek  az  ország  tanácstermébe.  Nem  is  gyanították,  hogy 
ezt  a  katholikusok  rossz  néven  fogják  venni.  Javában  folyt 
a  vita,  a  mikor  a  nádor  titkára.  Vásárhelyi  Gergely  betoppan 
közéjök  és  ura  megbízásához  képest  kijelenté,  hogy  igye- 
kezzenek a  katholikusokkal  barátságos  egyezkedésre  lépni. 
Az  ország  tanácstermét  hagyják  el,  mert  azt  jogosan  nem 
egy  felekezet,  hanem  csak  az  összes  rendek  használhatják. 

Erre  az  evang.  rendek  röviden  csak  azt  válaszottik, 
hogy  ők  az  ország  egy  tagját  képezik,  s  mint  ilyenek  több 
embert  képviselnek,  mint  a  katholikusok.  Egyébiránt  annyi 
joguk  van  a  teremhez,  mint  azoknak  és  midőn  azt  használják. 


*  Informatio  domini  Casparís  Lippay  circa  punctum  gravaminis 
Neusideriensis,  in  comitatu  Mosoniensi. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  58 

nem  tesznek  egyebet,  mint  a  mit  elődeik  is  tettek  1631-ben^ 
35-ben,  38-ban  és  47-ben. 

April  21-én  az  evangelikns  rendek  mind  a  perso- 
nálishoz,  mind  a  nádorhoz  sürgető  depiitátiókat  menesztettek 
a  végből,  hogy  a  vallástigji  sérelmek  nyilvános  tárgyalására 
hivassanak  össze  az  összes  országos  rendek. 

Másnap  az  evangélikus  rendek  külön  jöttek  össze, 
hogy  a  vallási  sérelmeik  szövegét  és  a  katholikusoknak 
adandó  viszonválaszt  meghallgassák,  kijavítsák  és  ő  fel- 
ségének beadandó  alakban  megállapítsák. 

Mind  a  két  fél  érezte,  tudta,  hogy  a  nyilvános  tár- 
gyalás nem  fog  ezélra  vezetni,  ha  elébb  egj'  szííkebb  körű 
bizottság  valamiben  meg  nem  állapodik.^  Azt  is  tudta  min- 
denki, hogy  az  egyenesen  ö  felségének  benyújtandó  sérelmi 
iratok  nem  fognak  t()bbet  eredményezni,  mint  a  múlt  ország- 
íryuléseken  eredményeztek.  És  mind  ennek  daczára  a  pro- 
testáns rendek  sürgették  mind  a  kettőt;  sürgették  a  nyil- 
vános tárgj'alást  és  sürgették  a  sérelmeknek  külön  való 
benyújtását  ő  felségénél. 

Azonban  a  király  nem  volt  hajlandó  átvenni  sérelmeiket. 

Mikor  ápril  23-án  kühlöttség  járt  nála  az  audientia 
kic'szközlése  végett,  azt  mondotta,  hogy  ő  az  evangélikusok 
és  katholikusok  kr)zött  fehuerült  sérelmek  eligazítását  a 
nádorra  bizta;  ám  tessék  ott  megkisérleni  a  kiegyezést,  és 
esak  akkor  folyamodjanak  hozzá,  ha  ott  ozélhoz  nem  jutot- 
tak. Akkor  az  audientiát  nem  fogja  megtagadni. 

A  nádor,  a  ki  hasonlóképen  előbb  bizottságilag  akart 
egyességet  hozni  létre,  most  azt  a  kérdést  intézte  titkárja 
által  az  evangélikus  rendekhez,  hogy  mit  akarnak  sérel- 
meikkel tenniV  Mire  azt  ezek  válaszolták,  hogy  azon  kívül,  a 

^  A  nádor  az  Istenre  kérte  az  evangélikusokat:  «ne  cum  ex- 
hibitione  gravaminuni  suorum  festinet  ad  suam  Majestatem,  verum 
potius  e  medio  sui  scpteni  aut  octo  personas  eligat^  qui  cam  tot  per- 
sonis  ex  parte  catholicorum  deligendis,  in  presentia  sui,  circa  conpla- 
nationem  eorundem  gravaminum,  ultro  citroíjue  tactent  et  laborent . .» 
Acta  Diaetae  1649.  fol.  lat.  ö42.  Nemz.  Múz. 


54  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

mit  már  elébb  üzentek,  semmiféle  tanácskozásba  és  vitat- 
kozásba uem  akarnak  bocsátkozni  a  katholiknsokkal;  saj- 
nálják, hogy  —  értesülésök  szerint  —  a  katholikusok  már 
benyújtották  sérelmeiket  ő  felségének,  s  az  által  az  ország- 
gyűlést mellőzték.  Ha  ezt  szó  nélkül  hagynák,  önmagukat 
Ítélnék  el,  mint  a  kik  valótlan  panaszokat  emeltek.  Ennél 
fogva  ők  is  be  akarják  adni  ő  felségének  a  magok  sérel- 
meit; egyébiránt  kérik  a  nádort,  hogy  a  felhozott  bigok 
orvoslásáról  és  ügyük  védelméről  gondoskodni  sziveskedjék. 

A  nádor  újra  kérdi:  hogy  mivel  ő  felsége  reá  bizta 
az  ügy  eligazítását,  az  evangélikus  status  nyilatkozzék, 
akarja-e  a  barátságos  eligazítást  elfogadni  vagy  nem? 

Az  evangeliusok  azt  válaszolták:  hogy  megkísértik,  de 
előre  kijelentik,  hogy  csak  azon  bajok  eligazításához  haj- 
landók hozzászólani,  melyek  a  legközelebb  tartott  ország- 
gyíílés  után  támadtak  mind  a  két  részről. 

Erre  a  nádor  felkérte  őket,  hogy  a  magok  kebeléből 
küldjenek  ki  nyolcz  egyént,  a  kik  aztán  a  katholikusokból 
kiküldendő  szintén  nyolcz  egyénnel  —  köztük  az  érsekkel, 
kanczellárral  és  Csákvval  —  tanácskoznának  a  felmerült 
vitapontok  felett. 

De  az  evangélikusok  erre  azt  felelték,  hogy  küldőik 
utasításai  nem  engedik,  hogy  ők  mint  követek,  ilyféle  magán 
tanácskozmányban  részt  vegyenek  és  ott  a  vallásügyét  tár- 
g}^alják.  Külömben  is  ez  a  felhívás  valóságos  sértés  az 
evang.  statusra  nézve,  a  mennyiben  akkor  intéztetik  hozzájok, 
mikor  a  kath.  status   már   ő  felségének   beadta   panaszait. 

Kérik  a  nádort,  eszközöljön  ki  számukra  is  audientiát 
ő  felségénél,  hogy  átadhassák  ők  is  sérelmeiket. 

Mindezen  nyilatkozat  daczára  a  nádori  titkár,  Vásár- 
helyi, megjelenvén  másnap  (ápril  24-én)  az  evangélikus 
rendek  között,  jelenté,  hogy  a  fenforgó  vallási  egyenetlenség 
eligazítására  a  kath.  status  már  megválasztotta  bizottságát,  ^ 


*  Tagjai  voltak:  Lippay  György  érsek.  Szelepcsényi  Gy.  kanczel- 
lár,  Rohoncy  István,  Pálfalvay,  Csáky  István  és  Forgách  Ádám. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  56 

kéri  tehát  az  evangélikusokat  is  hasonlónak  megtevésére. 
Mire  az  evangélikusok  egy  tekintélyes  küldöttség  által ' 
válaszolták,  hogy  a  már  elmondott  okoknál  fogva  a  kezüknél 
levő  oly  sérelmek  tárgyalásába,  melyek  a  legközelebb  el- 
múlt országgyűlés  előtti  időről  valók,  semmiképen  nem 
bocsátkozhatnak. 

A  katholikusok  minden  áron  vitát  akartak  provokálni. 
A  protestáns  küldöttek  előtt  kinyilatkoztatták,  hogy  azoknak 
vallási  sérelmei  már  el  vannak  intézve,  míg  ellenben  a 
katholikusokéi  még  nincsenek.  Előállottak  a  föpapok  és 
kath.  főurak  részéről  ő  felségének  benyújtott  irat  szövegével, 
melyben  felemlegetvén  a  multak  sebeit,  annak  jogosultságát 
bizonyítgatják,  miszerint  a  múlt  országg}'fílés  előtti  sérel- 
meket is  joggal  lehet  felbolygatni;  mert  ha  jogos  és  tör- 
vényes dolog  volt,  hogy  a  protestánsok  a  bécsi  békekötés 
ideje  óta  rajtok  elkövetett  sérelmek  orvoslását  követelték, 
úgy  jogos  a  katholikusok  azon  követelése  is,  hogy  az  ő  régibb 
sérelmeikre  is  kiterjedjen  ő  felségének  figj'^elme.  Kérik  ő 
felségét,  hallgassa  meg  ezen  méltó  kívánságukat,  s  ne 
engedje,  hogy  a  katholikusok  bármiféle  ürügy  alatt  elüttes- 
senek igazaiktól.^ 

Ezt  az  iratot  a  nádor  átküldötte  a  protestáns  rendek- 
nek is,  azon  felhívással,  hogy  nézeiteket  közöljék  vele.  De 
ezek  közül  sokan  kifogyván  a  türelemből,  éles  kifakadások 
kíséretében  kijelentették,  hogy  nekik  ezen  irathoz  semmi 
közük,  azt  se  elolvasni,  se  elfogadni  nem  akarják.  A  többség 
azonban  a  nádor  és  a  főrendek  iránti  tiszteletből  elolvas- 
tata,  és  azután  csak  annyit  üzent  vissza,  hogy  az  iratot 
nagy  kedvetlenséggel  olvasták  és  mivel  annak  minden  egyes 
pontja  ellenkezik  az  evangélikusok  felfogásával,  kénytelenek 
lesznek  azt  megczáfolni. 

A  czáfolat  szerkesztésére  Osztrosith  Pál,  Berényi  György, 

^  Tagjai :  Osztrosith  Pál,  Berényi  Gy.,  Szelényi  János  és  Szirmay 
Miklós. 

'  Scriplum  a  Praelatis  et  Magnatibus  catholicis  S.  Majestati  prae- 
sentatom,  die  24.  Apr.  1649.  Processus  Diaetalis  Akad.  levéltár. 


56  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Szirmay  és  Szebeni  János  küldettek  ki,  a  kik  abban  fog- 
lalták össze  nézetüket,  hogy  mivel  a  múlt  országgyűlései 
a  vallás  ügye  teljes  elintézést  nyert  és  ezt  ö  felsége  uie^^ 
is  erősítette,  s  ennek  értelmében  több  templom,  mint  példáu!^ 
a  szempczi  és  szerdahelyi  stb.  visszaadatott  a  katholika  _^ 
soknak,  tehát  nem  lehet  mondani,  hogy  kívánságuknak  eléj 
nem  tétetett. 

Erre  azonban  azt   a  rövid   feleletet   nyerték,  hogy 
akarnak  barátságosan   egyezkedni,  akkor  !fogjanak   hozz^^^ 
ha  pedig  nem,  akkor  adják  be  replikájokat   és  sérelmeit^/ 
ő  felségének.    A   katholikusok    nézete    szerint  'az    evanget//. 
kusok  kívánságai   a   békeokmány  értelmében   elintéztettek; 
igazságos  és  méltányos  lenne  tehát,  hogy  az  ő  kivánsága/A 
is  teljesítessenek. 

Még  két  napig  folyt  e  felett  a  vita.  Az  evangélikusok 
állhatatosan  azon  állásponthoz  ragaszkodtak,  hogy  a  mnlt 
. országgyíílésen  végleg  elintézett  ügyeket  üj  sérelem  gja- 
nánt  felhozni  nem  lehet;  míg  ellenben  a  kathoUkusok  éppen 
ezen  országgyűlés  határozatain  kívántak  rést  ütni.  A  nádor 
nem  tagadhatta,  hogy  a  protestánsoknak  igazuk  van.  Ennél 
fogva  azon  kéréssel  kívánta  megnyugtatni  őket,  liogj'  vár- 
janak, míg  ő  felségének  határozott  akaratját  kitudván,  vég- 
leges nyilatkozatot  tehet. 

Az  evangélikusok  látván  előre,  hogy  itt  boldogulniok 
nem  lehet,  ápril  2(5-án  külön  tanácskoztak  a  teendők  felett. 
Abban  mindnyájan  megegyeztek,  hogy  a  múlt  országgyűlés 
határozatait  megingatni  nem  engedik.  Az  azelőtti  állapotok 
felbolygatása  nem  lenne  egyéb,  mint  a  végtelen  zavaroknak 
szándékos  felújítása.  És  midőn  a  nádor  részéről  üj  követ 
érkezett  hozzájok  azon  kijelentéssel,  hogy  a  katholikusok 
nem  állhatnak  el  sérelmeik  orvoslásának  sürgetésétől,  —  és 
midőn  újra  meg  újra  felhivattak  arra,  hogy  gondolják  meg 
még  egyszer  a  dolgot  és  vegyék  figyelembe  a  méltó  sérel- 
meket: akkor  még  egyszer  és  utoljára  kijelentették,  hogy 
a  múlt  országgyűlésen  megerősített  békeokmány  előtti  idől)ől 
felhozott  kath.  panaszokat,  mint   már    véglegesen   elintézet- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  57 

tekét,  nérelmek  gyanánt   sem   most,  sem   ezután   elismerni 
nem  fogják. 

A  nádor  még  ezen  határozott  válasz   után   is  új  kér- 
désekkel állott  elő.  Nevezetesen  az  kérdeztette  tőlük:  hajlan- 
cl<!)k-e  az  evangélikusok  a  katholikusoknak  templom,  iskola 
éi3  paplak  számára  helyet  kihasítani  a  szabad  kir.  városokban? 
Erre  ezek  azt  válaszolták,  hogy  a  vallás  szabad  gya- 
korlata törvényileg  biztosítva  van;    a  mi  pedig  a  helykiha- 
^itást  illeti,  arra  nézve  is  a  törvényhez  alkalmazzák  magokat. 
A  nádor    más  választ  kért   és   mivel  mást  nem  kap- 
V^atott,  azt  mondotta,  hogy  ezentúl   nem   fogja  akadályozni 
st    protestánsokat   abban,    hogy    sérelmeiket   ő    felségének 
l)enynjthassák. 

Ez  ápril  27-én  meg  is  történt.  Ugyanis  Nyáry  Lajos, 
Osztrosith  Pál,  Kolonics  Siegfried,  Berényi  György,  Zmeskal 
György  és  Langfelder  Dániel  audientiát  kérvén  ő  felségétől, 
úgj'  a  sérelmeket,  mint  a  katholikusok  panaszaira  vonat- 
kozó repUkákat  beadták  ő  felségének. 

Berényi  György  volt  a  szónok,  a  ki  rövid  bevezető 
szavak  után  átnyujtá  ő  felségének  az  evang.  rendek  kérelmét 
is,  melyben  ezek  elhárítják  magoktól  a  vádat,  mintha  ők 
volnának  okai  annak,  hogy  annyi  idővesztegetés  mellett 
e^rvmást  ilv  kellemetlen  vitákkal  kínozzák,  s  küldőiknek 
annyi  költséget  okoznak  a  nélkül,  hogy  eredményre  tud- 
nának jutni.  Ok  az  országgyűlés  kezdetén  ő  felségét  is 
sürgették  a  gyűlések  megnyitására,  azután  is  azon  töre- 
kedtek, hogy  tárgyalásaikkal  czélhoz  jussanak. 

Mindjárt  a  nádori  szék  betöltése  után  eltöriHték  a  kir. 
ügyész  és  városok  ellenniondását,  mint  a  mely  ellenkezik  az 
ország  törvényeivel  és  szabadságaival.  Majd  összeírták  a 
szerelmeket,  melyek  a  vallás  ügyében  a  múlt  országgyűlés 
óta  felmerültek;  de  íizokat,  mivel  az  esztergomi  érsek  által 
tett  üzenet  következtében  nem  akartak  ő  felségének  alkal- 
matlankodni, a  katholikus  rendeknek  adták  át,  ezek  ismét 
a  magok  sérelmeit  közölték  veli)k,  de  a  katholikusok  nem 
akartak    válaszolni   az   evangélikusoknak    mindaddig,    míg 


58  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ezek  nem  felelnek.  Ez  megtörtént,  s  midőn  czáfoló  iratukra 
hasonlóképen  vártak  volna,  a  katholikus  urak,  mellőzve  a 
szokásos  eljárást,  sérelmeiket  az  evang.  replikájával  együtt 
Ő  felségének  nyújtották  át  s  oly  követelésekkel  léptek  fel, 
melyeknek  tárgya  ügy  a  diploma,  valamint  a  legújabb  tör- 
vények által  is  el  vannak  intézve. 

Hogy  tehát  az  illető  iratokat  ő  felsége   teljesen  meg- 
ismerhesse,  átnyújtják    neki    mind   a   két   félnek   indokait., 
sérelmeit  és  czáfolatait;  melyekből  meggyőződhetik,  hog)' az. 
evangélikusok  őszintén  jártak  el,  midőn  kijelentették,  ho^y^ 
hajlandók  minden  panaszt   eHntézni,  mely   a   múlt   ország — 
gyűlés  óta  felmerült;    de  azon  ügyekhez,  melyek  már  egj- — 
szer  a  diploma  és  a  legújabb  országgyűlés  határozatai  által 
végleg  elintéztettek,  nyúlni  nem  akarnak.   Sem  nekik,  sena 
küldőiknek   nem   lehetett    czéljok,  hogy   azok,  melyek  már 
egyszer  eldöntettek,  újra  kérdésbe  vétessenek.  Ha  ezt  meg- 
engednék,   akkor    minden    eddigi    munka    kárba    veszne, 
a    régi    polgári    egyenetlenség   sebei    újra    fölszaggattatná- 
nak  és    az  ország   békéje   és   fenmaradása  újra   veszélybe 
döntetnék. 

Azért  könyörögve  kérik   ő  felségét,  ne  engedje,  hogy 

a  már  egyszer   elintézett  ügyek   újra  felboly gattassanak  és 

ff 

ezzel  a  közbéke  újra  megzavartassék.  Ok  a  magok  részéről 
készeknek  nyilatkoznak  arra,  hogy  a  múlt  országgyűlés  óta 
a  diploma  vagy  a  törvény  ellen  elkövetett  sérelmek  elintéz- 
tessenek. Ezt  kivánják  a  katholikusoktól  is,  mihez  6  fel- 
ségének kegyes  segedelméért  esedeznek.^ 

A  kath.  sérelmekre  vonatkozó  replikájok  tartalma  pon- 
tonkint  a  következő  volt: 

1.  A  kassai  ügyre  vonatkozólag  megelégedtek  azzal, 
hogy  mind  a  katholikusok,  mind  a  helvét  hitvallásúak  részé- 
ről a  törvény  szerint  járjanak  el. 

2.  Azt  is  méltányosnak  találják,  hogy  a  templomok, 
iskolák  és  paplakok  számára  való   hely   a   törvény    szerint 

»  Hist.  Dipl.  App.  102.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSBK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  59 

liasítassék  ki;  de  nem  tudják  íelfogni  annak  az  okát,  hogy 
iáiért  tiltassanak  el  a  prot.  lelkészek  panaszaiknak  a  megyé- 
ken való  benyiytásától,  holott  a  kath.  lelkészeknek  ez  meg 
tslh   engedve   evang.   vármegyékben,    s   a    népjog   még   a 
pogányoknak   és  a   zsidóknak  is   megengedi,   hogy    sérel- 
ttz^^keit   a    keresztények    előtt   előadhassák.    Annál   inkább 
tövetelhetik  e  jogot   az  evangélikusok   számára.   Az   egyes 
etekre  ott  a  törvény. 

3.  Minthogy  paptartás  nélkül  nem  gyakorolható  a 
kllás,  kiváltják,  hogy  Erdődy  Bálint  özvegye  tarthasson 
^onvorókeréken  udvari  szónokot. 

4.  Kivánják,  hogy  a  90  templom   közé   felvett,  de  a 
*^í5rvényből   tévedésből    kimaradt    liptói    és    maksfalvai   két 

templom  a  jelen  országgyűlés  törvénye   által  tétessék   oda. 

5.  A  kölcsönös  szerződés  nem  ellenkezhetik  a  diplo- 
mával, mert  külömben  a  nép  a  földesúrtól  való  félelemből 
könnyen  vallásváltoztatásra  űzetnék.  Azért  a  bizottság  által 
visszaadott  leukai  templomot  Nádasdy  nem  követelheti;  a 
család  temetkezése  lehet  a  várban,  de  nem  a  templomban. 

6.  Az  1557  :  12.  t.-czikkből  világos,  hogy  a  tizedek 
tizede  és  negyede  kezdettől  fogva  a  parochiális  jövedelem- 
hez tartozott,  s  másnak  ahhoz  joga  nem  volt,  tehát  most  se 
lehet.  Ezt  kell  érteni  a  parochiákhoz  rég  időtől^fogva  tar- 
tozó egyéb  jövedelmekről  is. 

7.  Helyeslik,  hogy  a  szoboticzai  és  szeniczei  jövedel- 
mek a  nyitrai  alispán  és  a  hozzácsatlakozó  bizottság  által 
a  törvény  szerint  megvizsgáltatván,  az  igazsághoz  képest 
\isszaadassanak.  Hasonlóan  gondolkodnak  a  galgóczi  fogadó 
jövedelmére  nézve  is. 

8.  A  hegyi  kápolnára  vonatkozólag  megjegyzik,  hogy 
az  sohasem  volt  a  katholikusok  birtokában,  s  így  nem  is 
formálhatnak  hozzá  jogot;  a  szántóföldek  régi  időktől  fogva 
ezen  heg\i  templomhoz  tartoztak. 

9.  és  10.  Ismétlik   a  második   pont   alatti    nézetöket. 

11.  Elfogadják  a  katholikusok  nézetét. 

12.  A  vágüjhelyi  templom  ellen  sem  tesznek  kifogást 


60  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

csak  a  paplak  és  iskola  számára  követelnek  törvény  szeriníi 
helyet.  A  többi  felhordott  sérelmeknél  is  következetesen 
mindig  a  törvényre  és  az  igazságra  hivatkoznak;  annak 
érvényesítését  követelvén. 

A  mosonmegyei  alispán  eljárására  nézve  kifejezték,  ho^ 
nem  kellett  volna  vizsgálnia,  váljon,  ott  t.  i.  Nezsideren  1608 
előtt  vagy  után  volt-e  evangélikus  lelkész,  hanem  a  templom-, 
iskola  és  paplak  számára  helyet   kellett   volna   kihasítania.^ 
Az  a    templom    ott   volt  a   sérelmek   között  és   a  lakossá^?; 
többsége    evangélikus    volt,    s    ennél   fogva    a    városbelied^ 
evang.    pap    bevezetése    miatt    semmiféle    büntetéssel    neír^^ 
voltak  sújthatok,  mert  azt  a  törvény  megengedte  nekik. 

A  földesurak  jogaira,  valamint  a  papfizetésekre  vonat- — 
kozólag  is  csak  a  törvény  végrehajtását  sürgették.^ 

Erre    a   katholikusok   is  siettek    ellenészrevételeiket  (T 
felségénél  benyújtani.  April  28-án  külön  tanácskoztak  a  fen— 
tebb   említett   prot.    küldöttek   kivánságai    felett;    és   csak- 
ugyan  elállottak  a  régibb   sérelmek   vitatásától.    Uja])b  fel- 
iratukban   csakis   az   1647-ki    országgyűlés   rfte   történtekre 
nézve  kívánják  az  intézkedést. 

Elmondják  benne,  hogj'  milyen   sok  engedmény  téte- 
tett a  múlt  országgyűlésen  a  protestánsoknak.  Méltányosnak 
és  igazságosnak  tartják,  hogj^  most  a  katholikusok  sérelmei 
is'  orv^osoltassanak,   melyek    1619    és  1638  óta   mindig   el- 
odáztattak.  A  múlt  1647-ki  országgyűlés  óta  sem  volt  alkal- 
mas   idő    azoknak    orvoslására.    Nem    akarják    ők   a   mnlt 
országgyűlés  határozatait  felforgatni,  mint   azt   az  evangéli- 
kusok állítják:  csak  azt   kívánják,  hogy  a  katholikusok   is 
kielégítessenek,   hogy    sérelmeik    megszüntessenek   és   hogy 
az  ősi  kath.  vallás  bírja  azt  a  szabadságot,  mely  másoknak 
megadatott.    Az    ő    sérelmeik  a   múlt   országgyűlésen    nem 
lettek  elintézve,  nem  is  voltak  tárgyalva,  hanem  más  időre 


^  Replica  Dominorum  Evangelicorum  ad  resolutionem  Domino- 
rum  Catholicorum,  contra  Gravamina  eorundem  EvaDgelicorum  factam. 
Hist.  Dipl.  App.  100.  1. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  61 

elhalasztva.  Ebből  világos,  hogy  a  katholikusok  javára  tör- 
vény nem  hozatott;  éppen   azért   kívánják,  hogy  az  eddigi 
tarvények  épségben  tartása  mellett  nekik  is  visszaadassanak 
az.  ő  templomaik,  mint  ahogy  visszaadattak  a  protestánsoknak. 
Kérik  tehát  ő  felségét,  hogy  méltányos  kéréseiket  meg- 
hallgatva,  ne   engedje,  hogy   ők   a   protestánsok   által   ki- 
jiktszassanak,  sőt  inkább  megparancsolni  méltóztassék,  hogy 
SL     köztörvénynek  és  az  igazságnak,  az   ősi  sz.  kath.   vallás 
v'édelmére  és  megtartására  elég  tétessék.^ 

VI. 

^  katholiknsok  sérelmei  a  helv.  bitvallásúak  ellen.  —  Ezeknek  válasza. 
'-—  A  király  a  kath.  sérelmeinek  seponálását  kivánja.  —  A  protestánsok 
megnyogosznak.  —  A  törvény  szövege  és  a  gyűlés  vége. 

A  katholikusok,  a  mint  láttuk,  azon  álláspontra  helyez- 
kedtek, hogy  az  előbbeni  országgyűlésnek  határozatai  érvény- 
telenek. A  linczi  békeokmányt,  mely  véres  harezok  után 
oly  nehezen  jött  létre,  s  mely  a  király  kívánságára  is,  a 
törv'énykönyvbe  igtattatott,  csak  oly  okmánynak  tartották, 
melyet  megtartani  egyáltalában  nem  kell,  —  csupán  azért, 
mert  a  klérus  nézete  szerint  a  kath.  vallásra  sérelmes. 

A  fentebbi  tárgyalásokból  kitűnt,  hogy  a  kath.  sérel- 
mek tulajdonképen  a  törvény  intézkedéseit  tartják  sére- 
lemnek. Első  tekintekre  világos  azon  törekvés,  hogy  a 
törvény  felforgattassék  és  hogy  a  király  minél  több  sérelmi 
pont  felhordása  által  új  intézkedésre  kénjszeríttessék.  Az 
evangélikusok  hiába  akarták  a  kath.  sérelmek  számát  keves- 
bíteni, a  törvénvben  elintézetteknek  kizárásával.  Ellenfeleik 
kifogyhatlanok  voltak   új  meg   új    sérelmek   felhordásában. 

A  fentebbieken  felül  külön  sérelmi  iratot  terjesztettek 
be  a  helvét  hitvallásúak  ellen. 

Ebben  elmondják,  hogy  az 

Esztergom  vármegye  szölgyéni  várában  lakó  katholikusok 

*  Hist.  Dipl.  App.  1(H.  1. 


B2  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nem    gyakorolhatják   szabadon    vallásukat;   mert   ámbár  a 
váron  kívül  a  helybeli   kapitányok  kijelöltek  e    czélra  egy 
helyet,  de  azt   életveszedelem   nélkül   használni   nem  lehet. 
Ennek  bizonyságául  felhozzák,  hogy  nem  régen  istentisztelet 
tartásakor  a  szomszédságban   levő    törökök  megrohanták  a. 
katholiknsokat,  s  közűlök   többeket   fogságra   hnrczoltak,  9 
mintegy  százan    megölettek.   Ennél   fogva   azt   kérik,  hagf^ 
régi   templomuk   visszaadassék,    vagy    legalább   két  részn 
osztassék  a  katholikusok  és  helvét  hitvallásúak  között. 

Nógrád  yármegyéhen  1648-ban  Dali  László  és  Terenye 
Margit  szécsényi  nemesek  éjjel   belopóztak  Felfaluba,  s  o 
a  katholikusok   harangját   elvevén,    azt   a   szécsényi   kalvi 
nisták  tornyába  helyezték,  hol  mai  napig  is  áll. 

Abauj   vármegyében    a   somodi    templom   a   Bocska 
kora  előtt  mindig  a  kathohkusoké  volt;   a   zavargás  ideje 

elvétetett  tőlük  és  a  helvét  hitvallású  lelkésznek  adatott  át 

Ennek  halál   után    azonban    a   katholikusok  visszafoglalták 
templomukat  és  bírták  egész  Bethlen  koráig,  a  mikor  ismé'f^ 
elvétetett  tőlük.  De  a  kassai   és  1625-ki  tokaji  tanácskoz- 
mány  alkalmával  Bethlen    beleegyezésével   ismét  a  kathoh- 
kusoknak  engedtetett  át   minden  tartozékaival   együtt.  Lel- 
készül  azonnal  bevezettetett  Egri   István,  a   ki  most  is  él 
Egerben  mint  kanonok.  —  Hasonlóképen  panaszolják,  hogy 
8omogy  községében  a  földesurak  tizedet  adtak  a  kath.  lel- 
kész fentartására;  de  azt  most  a  ref.  lelkész  bitorolja,  a  ki 
semmit  sem  akar  engedni  belőle  a  kath.  lelkésznek. 

Zemplén  vármeg}' ében  Varannón  az  történt,  hogy  ámbár 
a  kiküldött  kath.  biztosok  a  tizedet  a  helybeli  r.  kath.  lel- 
késznek rendelték  adatni,  mégis  a  helvét   hitvallásúak   5n- 
kénytesen  elfoglalják  a  tizedet,  s  még  a  harangok  használatát 
sem  engedik  meg  a  kathohkusoknak.  Ezenkívül  felhozzák,  hogy 
ugyanezen  községben  a  mostani   birtokosok   elődei   a  kath. 
lelkész  számára  két  egész  falut  adtak;  most  pediglen  mind 
a   kettő    elvétetvén    a   kath.    lelkésztől,  a   helvét   hitvallású 
lelkész  rendes  jövedelméül  rendeltetett.  E  miatt  az  illető  bir- 
tokosok most   is    panaszkodnak.  Hasonló  történt  a  község 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰL áS EK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  W 

kórházhoz  tartozó  faluval,  melyet  minden  ok  néikffl,  az  alapító 
szájidéka  ellenére  —  mely  a  községi  sfegények  eltartását 
casélozta  —  a  helvét  hitvallású  lelkésK  kezébe  adatott. 

Ungh  vármegye,  hasonne^fi  üngh  városában,  a  helvét 

hitivallású  lelkész  a  kath.  vallást  lenézőleg  megtiltotta  hivei- 

li^k,  hogy  a  kath.    tanulóknak   lakást   adjanak   házaikban; 

>^^^lamint    azt   is,    hogy    katholikus    lakótársaikat    látogatni 

^részeyék.  A  katholícismns  sérelmét  látják  abban  is,  hogy 

kálvinisták  az  Isten  által  rendelt   szent   házasságot,  még 

^  gyermekek  vannak  is,  minden  lényeges   ok   nélkül  fel- 

ntják  és  új  házasság  kötésére  engedélyt  adnak,  —  holott 

házasságnak   felbonthatlannak   és  örökösnek  kell  lennie. 

Nyitra  vármegyében   nem   hallgathatják  el  azt  a  leg- 
^'E^abb  sérelmet,  mely  most   az   országgyűlés   folyama   alatt 
ejtetett  a  r.  kath.  valláson,  hogy  t.  i.  mikor  a  pannonhalmi 
oapát,  húsvétkor   elktildötte   szolgáit,  hogy  harangozzanak^ 
^  helvét  hitvallású   lelkész   hallván  a  harangot,  a   népet   a 
\atholikusok  ellen  izgatván,  az  illető  harangozókat  megveretni 
akarta,    és   ha    ezek    az    erdőbe    nem    menekültek   volna, 
bizonyosan  agyonverettek  volna.  Kérik  tehát,  hogy  e  lelkész 
még  ez  országgyűlés  alatt  példásan  megbüntettessék. 

Ezen  vádak  és  sérelmek  ellenében  a  helvét  hitvallásúak 
röviden  válaszoltak;  és  pedig  az  elsőre,  vagyis  a  szölgyéni 
templomra  vonatkozólag  azt,  hogy  ha  a  katholikusok  élet- 
veszélyesnek tartják  a  váron  kívüli  istenitisztelet  tartását,. 
ám  osztassék  a  várban  levő  evang.  templom,  ha  elég  nagy, 
ketté,  úgy  azonban,  hogy  mind  a  két  félnek  külön  bejárata 
legyen  és  hogy  a  helvét  hitvallású  pap  számára  parochia- 
építése  megengedtessék,  s  ugyan  e  lelkész  az  iskolai  jöve- 
delmek szedésében  ne  akadályoztassék. 

A  másodikra  nézve  is  ilyen  engesztelő  hangon  azt 
válaszolták,  hogy  a  nógrádi  alispán  intézze  el  a  felfalusi 
harang  ügyét  a  katholikusok  megelégedésére. 

A  harmadikra  azt  mondják,  hogy  mivel  a  somodi 
templom  a  törvényileg  visszaadott  kilenczven  templom  közé 


€•4  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

tartozik,  ennélfogva  a   parochialis  jövedelem    is   hozzá  tar- 
tozik a  békeokniány  4-dik  pontja  értelmében. 

A  varannói  kath.  tized  és  harang  ügjében  azon  meg- 
győződésüknek adtak  kifejezést,  hogj'  a  zempléni  alispán, 
a  ki  még  ez  ügyben  nem  kerestetett  meg,  bizonyára  hiva- 
talos kötelességének  fogja  tartani,  hog}'  azt  a  fennálló  eg}e^ 
ségi  pontok  szerint  elintézze. 

A  két  falura  vonatkozólag  azt  mondják,  hogj'  azok  a 
helvét  hitvallású  Báthorj"  család  által  adattak  a  templom- 
hoz; a  jövedelem  pedig  a  diploma  szerint  a  templommal 
jár.  A  harmadik  község  nem  válaííztható  el  a  kórháztól; 
nem  is  adatott  át  az  evang.  lelkésznek,  hanem  régi  szoká^^ 
szerint  a  felügjelet  és  administrátió  átíidatott  néhány  köz- 
ségi világi  embernek  azon  határozat  szerint,  melyben  ő  fel- 
ségének és  a  fejedelenmek  biztosai  Eperjesen  megegyeztek. 

Az  unghi  esetnél  kárhoztatják  a  pap  eljárását  és  gon- 
doskodni kivannak  arról,  hogy  ez  t<3bbé  ne  történjék. 

A  házasságoknál  előforduló  visszaéléseket  is  kárhoz- 
tatják és  szükségesnek  tartják,  hogj^  azok  mindkét  részről 
megszüntettessenek.  ^ 

Ezzel  a  sérelmek  tárgyalása  befejezettnek  tekintendő. 
A  két  panaszolkodó  és  vádaskodó  félnek  figj^elme  a  király 
felé  fordult.  Kiváncsian  és  türelmetlenül  várták  a  hozzá 
benyújtott  sérelmekre  adandó  válaszát,  mely  hivatva  lett 
volna  az  ügyet  véglegesen  eldönteni.  Nem  is  mulasztották  el 
a  szokásos  módon  való  sürgetéseket. 

A  nádor  azt  ajánlotta  a  protestánsoknak,  gondolják 
meg  jól,  minő  nagy  veszedelem  fenyegeti  hazánkat  a  török 
felől.  Ha  egj-más  kr>zött  ezivakodnak  a  keresztyének,  köny- 
nyen  a  pogány  igája  alá  kerülnek;  azért)  jó  lesz  felhag}iii 
a  további  vitatkozással! 

Az  evang.  rendek   ily  jó   tanács   meghallgatása   után 

^  Gravamina  Catholicorum  contra  Helveticae  Confessionis  homi- 
nes,  —  és  Replica  Helveticae  Confessionis  Regnicolaram  ad  nonnuUa 
gravamina  Dominorum  Catholicorum.  —  Processus  Diaetalis.  M.  tud. 
Akad.  levéltári  példányban. 


A   VAGTAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  65 

kérdezték  a  nádortól :  miből  áll  6  felségének  resolutiója 
általuk  ])en\iijtott  kér^'ényre  nézve? 

—  0  felsége,  úgy  mond  a  nádor,  azt  kívánja,  hogy 
atholiküsok  sérelmei  seponáltassanak.  Ha  pediglen  1638 
csakugyan  szenvedtek  sérelmeket,  azok  a  legújabb  ország- 
lés törvénvczikkei  szerint  intéztessenek  el. 

Ezt  a  választ  nagy  örömmel  hallották  a  protestánsok, 
ite  nem  merték  hinni,  hog}*-  a  király  oly  határozottan  a 
rényesség  álláspontjára  helyezkedjék.  Az  eddigi  események 
^tanították  őket  arra,  hogy  ne  nagyon  bizzanak  még  a 
lemesen  hangzó  resolutiókban  se.  Most  is  kétkedni  kezdtek, 
ion  ez-e  a  nádor  által  tolmácsolt  válasznak  az  igazi  értelme, 
ait  ők  hajlandók  belőle  kiolvasni.  Mikor  az  e  feletti  tanács- 
áéra összegyülekeztek,  Osztrosith  Pál  azt  a  kérdést  vetette 
minő  seponálásáról  van  itt  szó  a  kath.  sérelmeknek? 
jT  kell-e  azt  érteni,  hogy  e  sérelmek  örökre  félretétetnek, 
jy  pediglen  csak  ideiglenesen  oly  czélzattal,  hogy  a  leg- 
;elebb  tartandó  országgyűlésen  ismét  elővétessenek  a  leg- 
iebbekkel  együtt? 

Berényi  Györgj'  hasonló  kétségeskedő  hangon  szólott, 
azt  kívánta,  hogy  ő  felségének  azon  válasza,  az  evan- 
ikus  status  biztosítéka  gyanánt  külön  írásban  körülírva 
megmagyarázva  kéressék  ki;  annyival  is  inkább,  mert 
elén  alakban  mindenki  úgy  magyarázhatja,  a  mint  akarja. 

Szemere  Pál  is  hozzá  szí')l()tt  e  kérdéshez  és  kérdés- 
ien felveti:  vájjon  a  katliolikusok  sérelmei  a  kir.  válasz 
elmében  egyetemlegesen  és  általában  —  in  genere  — 
>onálandók-e,  vagy  pedig  csak  azok  értetnek,  melyeket 
jelen  országgyűlés  alatt  írtak  össze,  és  melyek  ő  fel- 
iének be  is  adattak? 

Mindezen  kérdésekre  kielégítő  válasz  kérésére  követek 
anánt  kiküldettek  a  nádorhoz:  Osztrosith  Pál,  Berénví 
örgy.  Szemere  Pál  és  még  két  városi  követ.  Válaszúi 
zták,  hogj'  igenis  a  katholikusoknak  valamennyi  sérelme 
lonáltatott.  Azokra  nézve  pedig,  melyek  1647  óta  mind- 
t  részen  netán  felmerülhettek,  az  a  megnyugtató  magya- 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  O 


66  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

rázat  adatott,   hogy   azok   a  legutóbb   tartott   országgyűlés 
határozmányai  szerint  szüntetendök  meg. 

Ezzel  az  ügy  befejeztetett,  és  a  eompilatorok  az  orszá- 
gos sérelmek  összeírásához  fogtak.  Az  e  feletti  tárgyalások 
egész  m^us  végéig  eltartottak,  a  mikor  a  törvényezikkek 
szövegezésére  került  a  sor. 

Mikor  a  kész   szöveget   felolvasták,  az   evangélikusok 
csodálkozással  tapasztalták,  hogy  a  vallás  ügye  végképpen 
elmellőztetett.  Természetes,  hogj^  ez  ellen  rögtön  felszólaltak 
és  követelték,  hogy  a   szabad   vallásgyakorlatra  vonatkozó 
megállapodások  okvetlenül  felvétessenek  a  törvénykönyvbe. 
Ezáltal  a  tanácskozások  elhúzódtak  június   2-káig,  s  egész 
véletlenül   oly  jelenetre   adtak   alkalmat,  mely   a  már-már 
lecsillapított  kedélyeket  nagy  mértékben  felizgatá.  Ugyanis 
Sopomi  Miklós  és  Boros  Miklós   elég  tapintatlanok  voltak 
valami  gúnyiratot  hozni  be  a  terembe,  mely  a  papok  ellen 
volt  irányozva.  Ebből  oly  vihar  támadt,  hogy  csak  kevésbé 
múlt,  hogy  Sopomit  ki  nem  dobták  az  ablakon. 

Június  3-án  felolvastatott  a  törvények  szövege,  melyek- 
nek vallásra  vonatkozó  része  ekképen  hangzik: 

(X.)  Ha  a  vallá8Üg}^ben  közelebb  múlt  or8zágg)'űlé8nek 
ez  iránt  alkotott  törvényczikkei  ellenére  valamely  méltatlan- 
ságok támadtak  volna,  vagy  támadnának:  azokra  nézve 
megállapíttatott,  miszerint  mindkét  részről  az  érintett  ország-- 
gyűlési törvényezikkek  szerint  kell  eljárni. 

(XI.)  Nógrádvármegyében,  Maskfalva  birtokban,  s  Liptó- 
ban,  Teplán  levő  templomok  az  1647-ki  évi  6-dik  törvény- 
czikbeli  90  templomok  közül  figyelmetlenségből  kihagyatván, 
azokhoz  számítattassanak  és  odaszámítottaknak  tekintessenek. 

Sellye  városában  a  helvét  hitvallás  gyakorlására,  a 
Hermin-utczában  levő  Farkas  Mihály-féle  telek,  mentessél^ 
mellett,  azon  városnak  helvét  hitvallású  lakóié  maradjon; 
és  azok  vallásukban  ezentúl  ne  háborgattassanak. 

(XII.)  Jóllehet  az  1647-ik  évi  közelebb  múlt  ország- 
gyűlés 18.  és  19.  czikkeiben  elég  világosan  és  szigornan 
megállapíttatott,  hogy  Kassa  város  a  katholikusoknak  és  a 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  67 

helvét  hitvallásA  evangélikusoknak,  templomokra,  iskolákra 
és  paplakokra  elegendő  alkalmas  helyisegeket  jelöljön  ki: 
Minthogy  azonban  az   ily  helyiségek  kihasitása  (a  be- 
adott ellenmondás  már  közönségesen  megsemmisítve  lévén) 
azon  város  által  mindeddig  elmulasztatott,  sőt  ellenkezőleg 
ugyanott  a  vallás  szabadsága  sokfélekép  háborgattatott  volna: 
ennélfogva  határoztatik,  hogy  az  ország   hivatolt   törvényei 
szerint,  azonnal  az  országgyűlés  eloszlása  után  egy  hónapra 
Utüzött   határidő   alatt   Abaujvármegye   ahspánja   és  egyik 
vagy  másik  szolgabir^ja  és  mindkét  vallásbeli  —  úgymint: 
katholikus   és   evangélikus  —  s  Abaujvármegye  által  arra 
eg\ei\\ö  számban  választandó  előkelő  nemesekelőtt  templo- 
moknak, iskoláknak  és  paplakoknak,  mind  a  katholikusok, 
mind  a  helvét  hitvallásúak  használatára  elegendő  és  alkal- 
mas helyiségeket,  azon  Kassa   városa   és   tanácsa,  minden- 
esetre azon  Kassa  városában,  a  közelebb  múlt  országgyűlésnek 
fentebb  említett   1647-ik    évi   törvényezikkében   kijelölt   és 
annyiszor,  mennyiszer  tettleg  eszközlendő   és   múlhatatlanul 
végrehajtandó  büntetés  alatt,  minden  kártérítés  nélkül,  tettleg 
és  valósággal  átadjon. 

Az  ekkép  átadott  helyiségek,  minden  adóktól  s  pol- 
gári jövedelmektől  szabadoknak  és  menteknek  tekintessenek. 
És  ezután  mind  a  katholikus,  mind  a  helvét  vallás- 
gyakorlat, harangoknak  és  temetőknek  használatával,  azon 
városban  lakó  polgároknak  s  többi  lakóknak  és  minden  ott 
tartózkodóknak ,  az  országnak  érintett  törvény czikkeihez 
képest,  minden  akadály  nélkül,  mindenkor  szabad  legyen. 
És  azon  városnak,  valamint  más  egyéb  városoknak 
polgárai  is,  az  1608-ik  évi  koronázás  előtti  13-dik  t.-ezikk 
szerint,  minden  valláskülömbség  nélkül  választassanak,  vegye- 
sen és  felváltva,  fSbiráknak,  tanácsnokoknak  —  és  egyéb 
méltóságokra  is  —  alkalmaztassanak. 

XXXVni.  t.-czikkben    az    egri    káptalan    lakhelyéül 
Kassa  város  rendelhetik. 

(XLV.)  A  mi  a  Kassa  város  hivatalnokai  ellen  a  köze- 
lebb múlt  1647-ik  évi  országgyűlésen  hozott  82-dik  t.-czikket 


68  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

illeti,  az  ország  karai  és  rendéi  elhatározzák,  hog}'  ha  azon 
Kassa  város  és  tanácsa  az  ország  mostani  s  közelebb  mait 
országgyűlési  szentesített  törvényczikkekhez,  mind  a  katho- 
likus,  mind  a  helvét  hitvallás  ügyében,  mind  pedig  a  neme- 
seknek érintett  szabadságaira  nézve,  magokat  mindenekben 
alkalmazandják  és  a  mondott  törvényezikkeket,  tartalmukhoz 
képest  foganatosítandják,  azon  törvényczikk  megszűntnek 
tekintessék. 

Külömben  a  nagyméltóságú  magyarországi  nádorispán 
úr,  illető  hatalmánál  fogva,  említett  városnak  azon  hiva- 
talnokai ellen,  az  említett  törvényczikk  tartalmához  képest 
bíróilag  járjon  el.^ 

Június  4-én  a  rendek  haza  siettek. 


Az  erdélyi  országgyűlések. 

1649-1655. 

I. 

Uj  szellem  a  fejedelmi  udvarban.  —  A  kath.    püspöki  vicarius  műkö- 
dése. —  Az  1649-iki  és  az  1651-iki  fehérvári  gyűlés  vallási  czikkei.  — 
Az   1652-iki   országgyűlésen  a  kiskorú   Rákóczy  Ferencz    fejedelemmé 
lesz ;  —  a  választási  feltételek  —  és  a  jezsuiták  kérdése. 

A  míg  I.  Rákóczy  Gyiirgy  tartotta  kezében  a  feje- 
delmi pálczát,  addig  Erdély  sorsa  és  érdeke  szoros  össze- 
függésben volt  Magyarországgal.  Politikai  és  egyházközi 
^'iszonyok  ugj^anazon  irányban  fejlesztettek,  melyet  Bethlen 
Gábor  inaugurált  volt.  De  midőn  II.  Rákóczy  György  vette 
kezébe  a  kormány  gyepluit,  sok  tekintetben  változtak  e 
viszonyok.  Ez  a  fiatal  és  könnyelmű  fejedelem  elhanyagolta 
a  magyar  ügyeket,  s  másutt  keresett  tért  nagyravágyásának 
kielégítésére.  Vallás  tekintetében  sem  volt  oly  határozott, 
mint  közvetlen  elődei.  Anyja,  a  protestáns  szellemű  és  nemes 
lelkű  Lorántfy  Zsuzsanna,  a  míg  élt,  jótékony  hatással  birt 

*  Corpus  Juris  Hung. 


A  VAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  69 

nemcsak  reá,  hanem  katholikus  szellemű  és  kétszinfi  nejére 
Báthory  Zsófiára  is.  De  a  mint  az  meghalt,  megváltozott  a 
fejedelmi  udvar  erkölcse,  szokása  és  szelleme.  A  jezsuiták 
tért  foglaltak;  és  ámbár  a  fejedelem  a  rendek  kívánságához 
képest,  kiűzte  őket  az  országból,  azok  álruhában  mégis 
szabadon  jártak-keltek  a  nép  között;  sőt  a  fejedelem  udva- 
rában is. 

Ez  természetesen  elégedetlenséget  támasztott,  mely  a 
fejedelemnek  lengyelországi  szerencsétlen  hadjárata  és  annak 
súlyos  következményei  által  még  inkább  növekedett. 

Nagyjelentőségű  vallásügyi  törvények  nem  hozattak, 
mert  a  vallásszabadság  biztosítva  volt.  Az  unitáriusok  ereje 
meg  volt  bénítva  a  zsidózók  által.  A  katholikusoknak  püs- 
pöki vicariusa  volt,  a  ki  szabadon  intézkedhetett,  s  a  ki 
nem  annyira  a  protestánsok  erőszakossága,  mint  inkább 
saját  hitfeleinek  engedetlensége  miatt  panaszkodhatott. 

Mindjárt  az  1649-ki  fehérvári  országgj'filésen  felmerült 
e  tárgy,  Salinis  István  vikárius  ellen  emelt  panasz  követ- 
keztében. Ugyanis  a  háromszéki  kath.  papok  magokra  nézve 
sérelmesnek  találták  azt,  hogj-^  a  vikárius  minden  apró  egy- 
házi kérdésben  rendeletek  által  akarja  Őket  kormányozni. 
Végre  összebeszélés  folytán  felmondták  neki  az  engedelmes- 
séget. Ez  azonban  nagy  feltűnést  okozott  a  világi  katho- 
likusok  között,  a  kik  félvén  az  ebből  következhető  fejet- 
lenségtől, elégtételt  kíiveteltek  a  hivatalos  tekintélyében 
megsértett  főpapnak.  Hivatkoztak  I.  Rákóczy  Györgj'nek 
azon  megerősítő  levelére,  melyben  a  vikariusság  megállapít- 
tatik, s  melyben  az  illető  vikáriusnak  kötelességei  körüliratnak. 

Ezen  országgyűlés,  melyen  a  meghalt  fejedelem  ünne- 
pélyes eltemettetése  is  végbe  ment,  sok  nevezetes  reform 
behozatalára  volt  hivatva;  s  éppen  azért  tovább  is  tartott,  mint 
a  többi  közönséges  gjiílések.  Márczius  10-én  készen  voltak 
az  artikulusok,  melyeknek  vallásra  vonatkozó  pontjai  követ- 
kezőleg hangzanak: 

Az  első  törvényczikk  megerősíti  az  1630-ban  elfogadott 
uniót  következő  szavakkal: 


70  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

„Mivel  a  közönséges  lelki  és  testi  jókra  nézve  a  németi 
ország,  kegyelmes  urunk,  konkludált  volt  az  unióról  az 
elmúlt  1630.  esztendőben,  melyet  mostan  is  Nagyságod 
kegyelmességéből  konfirmálunk,  hogy  in  omnibus  punctis 
et  clausulis  observálta«sék,  úgy  mindazon  által,  hogy  vala- 
hol ennekelőtte  a  religiónak  exercitiuma  volt,  azután  is  azon 
modalitással  observáltassék.  A  hol  pedig  valameljok  religio 
eddig  nem  exerceáltatott,  ennek  utána  is  ne  exerceáltassék." 

A  13-dik  t.-czikk  azt  rendeli,  hogy  az  egyhkn  nemes 
emberekhez  az  utasok  erővel  ne  szállhassanak  és  azoktól 
póstaló  adásra  ne  erőltessenek. 

A  30-dik  t.-czikk  azt  mondja,  hogy  a  tisztek  azok 
ellen,  a  kik  magokat  egyházi  szolgálat  ürügye  alatt  a  hadi 
expeditiótól  elvonják,  felléphessenek. 

A  33-dik  t.-czikk   így   szól:    „Volt   kegyelmes   urunk 
nem  kevés   panasza  a  háromszéki   római   katholikus   atya- 
fiaknak, hogy  az  ő  kegyelmek   vikáriussátói   a  háromszéki 
róm.  katholikus  papok   semmiben  dependálni  nem  akarná- 
nak, ha  mi  excessust  cselekesznek  azoknak  animadversiójá- 
ban   ellenek,   hogy    executiót   tegyen,    nem    engedik,   nem 
akarván  semmiben  az  ecclesiastica   disciplina   alá   canonok 
szerint  magokat  submittálni.  —  Végeztük  azért  Nagyságod 
kegyelmes   annuentiájából,   hogy   valaminémfi    conditiókkal 
idvezült  kegj^elmes   urunktól   ez  vikáriusságról  való    utóbbi 
levele  vagyon,  minden    részeiben    a   szerint   tisztiben  eljár- 
hasson vikárius  uram,  nőtelen  pap  is   lehessen  esperes,  ha 
nős   papok   is   választják   Nagyságodnak,    mint   kegj'elmés 
urunknak  alázatosan  megszolgáljuk.''^ 

Az  1650-ki  márcziusi  fehérvári  gyűlésen  vallási  kér- 
désben törvény  nem  hozatott.  De  már  az  1651-ki,  ugyan- 
csak Fehérváron  tartott  országgyűlés  gondoskodik  arról, 
hogy  az  oláh  papok  által  a  házassági  elválasztások  körül 
visszaélések  ne  történhessenek. 

*  Articuli  Dominorum  Regnicolarum  etc.  Álba  Júlia  1649.  Akad. 
lev.  és  Veszély.  260—261.  1. 


A  MAGYAR  ORSzAgGYŰLÉSKK  TALLÁsOGYI  TÁRGYALÁSAI.       71 

Ugyanis  a  13-dik  articnlus  igy  szól:  ,,Az  oláh  espe- 
resek nem  tudván  a  magok  kötelességöket  szemök  előtt 
Tiselni,  sok  illetlen  és  alkalmatlan  divortínmokat  csinálnak, 
némelyeket  feleségétől  elválasztanak  cum  plenaría  absolu- 
tione,  némelyeknek  pediglen  régen  elhagyatott  feleségöket 
visszaadják  Isten  parancsolatja  és  a  keresztyén  társaságnak 
bevett  szokása  ellen,  minthogy  azért  absolutiójok  vagyon ,  a 
tisztek  nem  merték  megbüntetni  érette:  végeztük  azért  egész 
országgal  az  Nagyságod  kegyelmes  annuentiájából,  hogy  efféle 
illegitimum  Divortium  celebráló  espereseknek  élete  fogyjon 
el,  el  érette  annak  is,  a  ki  azt  cselekedné,  absolutionalisok 
is  ne  suffragá^jon/' ^ 

Az  1652'kifebr.  IS-ki  fehérvári  országg}'ülés  mindenek 
felett  fájdalmas  részvételét  fejezte  ki  a  fejedelem  fivérnek 
Bákóczy  Zsigmondnak  halála  felett.  Azután  pedig  kivétel- 
képen, a  fennálló  törvénynek  épségben  tartása  mellett  meg- 
választotta a  kiskorú  Eákóczy  Ferenczet  fejedelmül,  úgy 
azonban,  hogy  addig,  mig  nagykorúvá  lesz  és  a  fejedelmi 
esküt  le  nem  teheti,  a  rendek  sem  teszik  le  neki  a  hűségi 
esküt.  Azon  esetben,  ha  apja  a  nagykorúság  betelte  előtt 
elhalna,  átveszi  ugyan  az  uralkodást,  de  csak  kormányzóság 
felügyelete  mellett. 

Mind  az  által  jónak  látták  a  rendek  már  most  meg- 
alkotni és  a  törvénykönyvbe  igtatni  a  választási  feltételeket 
és  a  netán  szükségessé  válandó  kormányzóság  utasításait  is. 

A  választási  feltételeknek  második  pontja  a  vallásról 
szól  ekképen: 

„Hogy  a  négj'  recepta  religiókban  és  annak  szokott 
exercítiumában  az  articulusok  tartása  szerint  mindeneket 
szabadosan  megtart,  nevezet  szercnt  pedig  juxta  Articulos 
Anni  1649  1-um  et  33-um  religiónak  respectussára  is,  senkit 
hazafiai  közül  meg  nem  vét,  hanem  ebből  minden  személy 
válogatás  és  discretió  nélkül,  az  boldog  emlékezetű  Feje- 
delmeknek példájokat  követi.'' 

»  Veszély  i.  m.  261.  1.  Szilágyi  S.  Erd.  Orsz.  XI.  k.,  127.  1. 


72  ZSIUIISZKT  MIHÁLY. 

Az  utolsó  vagyis  a  17-dik  feltétel  a  iQü  választott 
fejedelem  vallására  vonatkozik,  a  ki  szeretettel  csüngött 
katli.  vallású  anyján  és  a  kitől  nem  ok  nélkül  féltették  a 
rendek  a  fejedelmet.  Az  volt  a  közvélemény,  hogy  a  kath. 
valláshoz  ragaszkodó  fejedelemnő  —  ha  netalán  férje  elébb 
halna  el  —  okvetlenül  vallásváltoztatásra  fogja  bimi.  Ennek 
némely  urak  nyilt  kifejezést  is  adtak. 

A  katholikusok  nem  láttak  ebben  semmiféle  vesze- 
delmet; s  felszóllalásaikban  kérdezték:  mért  ne  lehetne  a^ 
országnak  kath.  fejedelme?  Hiszen  a  nép  ügy  is  vegyes 
vallású,  s  a  kath.  vallás  nem  lehet  akadály  a  fejedelemségben. 

De  a  többség  nézete  gyó'zött,  s  a  többi  pontok  között 
elfogadták  a  17-dik  feltételt  is. 

Kivánják  ebben  a  rendek,  „hogy  a  mostani  választott 
kegyelmes  Fejedelmünk  a  minemű  Religióban  megkeresz- 
teltetett és  ez  eddig  édes  attyjától  neveltetett,  azon  Religió- 
jában^  mind  holtig  állhatatosan  megmaradjon,  hogy  a  közön- 
séges veszedelemre  és  háborúságra  Religiójának  is  változtása 
okot  ne  adjon,  ahoquin  absolutusok  legyen  minden  statusok 
ő  magyságához  való  kötelességektől  és  hűségektől." 

A  leendő  gubernátor  számára  első  feltételűi  határoz- 
tatott,  hogy  az  iQú  fejedelem  számára  most  alkotott  válasz- 
tási feltételeket,  s  azokon  kívül  mind  azt,  a  mi  az  országnak 
javára,  szabadságáfa  s  a  fejedelmi  méltóság  megtartására 
vonatkozik;  továbbá  mindazt,  a  mi  a  gubematorság  tisztét 
és  méltóságát  képezik,  tehetségével  megtartani  s  másokkal 
is  megtartatni  igyekszik;  ezekkel  ellenkező  dolgokba  pedig 
magát  semmi  szín  és  ürügy  alatt  nem  elegyiti,  sőt  minde- 
nekben az  ország  alkotmányához  és  határozataihoz  alkal- 
maztatja magát. 

Ebben  benfoglaltatik   a  vallás  szabadságának  biztosí- 
tása is,  azért  erről  külön  szó  nem  is  tétetik. 

A  gyűlés  1652.  márczius  12-én  véget  ért.  A  rendek 
nyugodtan  oszoltak  széjjel,  de  a  fejedelemnek  még  egy 
kényes  kérdést  kellett  elintéznie,  mel^^  még  az  országgyűlés 
megnyitása  előtt  merült   fel.    Ugyanis   a  jezsuiták  Báthoiy 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYAlXsAL  7S 

Zsigmond  korától  kezdve  ki  voltak  zárva  Erdélyből.  Most 
álruhában  többen  beszöktek,  sőt  a  fejedelem  udvarában  is 
megjelentek,  mint  a  hol  a  fejedelemnőben  hatalmas  párt- 
fogóra találtak.  Ezt  azonban  a  protestáns  főurak  megtudták, 
8  hangosan  követelték  az  álruhás  pátereknek  kiűzetését. 
Az  ebből  támadt  zaj  komoly  jelleget  öltött;  de  a  fejedelem 
nem  engedte,  hogy  az  országgyűlésen  szóba  hozassék  e 
kérdés,  annyival  is  inkább,  mert  már  tanácsurai  előtt  volt 
a  panasz,  s  ő  maga  is  kész  volt  megnyugtatni  a  nyűg- 
talankodókat. 

E  közben  a  lengyel  és  a  magyar  királyok  is  beavat- 
koztak a  dologba.  János  Kázmér  február  15-én,  Ferdinánd 
pedig  január  22-én  és  február  28-án  irt  neki,  tudakozva  az 
ügy  valódi  állása  felől,  s  igjekezve  őt  a  kath.  vallás  iránti 
türelemre  hangolni.  Rákóczy  az  ügy  végleges  eldöntését  az 
országgyulésileg  kiküldött  codiíicáló  bizottság  munkálatának 
elkészüléséig  elhalasztotta;  Ferdinándnak  pedig  levélben 
fejté  ki  az  állapotot,  mely  szerint  a  jezsuitáknak  éppen 
nincs  okuk  a  panaszkodásra.  ^ 

II. 
Az  1653-ki  fejérvári  országgyűlés. 

Január  16-től  márceitis  16-éig. 

A  törvénykönyv  készítése  alkalmából  új  vallási  viták.  —  A  jezsuiták 
^SY^-  —  Approbata  Conslitutió   megerősítése  —  az   egyházi  dolgokra 

vonatkozó  törvények. 

Még  a  múlt  évi  országgyűlésen  merült  fel  azon  óhajtás, 
hogy  az  eddig  hozott  erdélyi  törvények  egy  rendes  gyííj- 
teménybe  foglaltassanak.  A  fejedelem  maga  is  helyeselte  a 
kivánságot  és  megengedte,  hogy  a  legjelesebb  törvénjiudók 
sorából  egy  codificáló  bizottság  választassék.  Meg  is  válasz- 
tattak a  következők:  Bethlen  János,  Vitéz  György,  Thorma 
Péter,  Orbán  Ferencz,    Szentpáli  István    és   Lázár  György, 

»  Szilágyi  S.  i.  in.  152.  1. 


14t  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

mint  a  kir.  tábla  birói ;  Yirgínás  István  és  Sárpataky  Márton 
közügyigazgatók;  Kőrösy  István,  Károlyi  Mihály,  Farkas 
Ferencz,  Reiszner  János  és  Literati  János. 

Ezen  bizottság  nem  minden  előmunkálat  nélkül  fogott 
feladatának  megoldásához.  A  tönénykezési  anyag  még 
Bethlen  korában  gyűjtetett  össze;  I.  Rákóczy  Gyöi^  az 
egésznek  összeállítását  tervezvén,  szintén  sokat  gyűjtetett 
egybe.  Most  kellett  az  egész  anyaghalmazt  oly  módon  dol- 
gozni fel,  hogj'  a  sokszor  ellenkező,  sokszor  tökéletlen  tor- 
vények kijavíttassanak,  eg}^mással  összhangzásba  hozassanak, 
és  a  jelenkor  követelményeihez  képest  rendszeres  egészszé 
alkottassanak.  A  bizottság  akképen  oldotta  meg  feladatát, 
hogy  a  külömböző  időben  hozott  artiknlnsokat  tárgyak 
szerint  csoportosította,  s  úgj-  a  törvényeket,  mint  az  edictu- 
mokat  kijavítva  abc-rendben  összeírta.  —  A  kész  dolgozat 
aztán,  a  fejedelem  jóváhagyásával  az  1653-ki  fejérvári  gyűlés 
elé  terjesztetett. 

Itt  eg}"^  második  országos  bizottság  választatott,  azon 
feladattal,  hog}'  az  elsőnek  munkálatát  felülvizsgálja.  Ezen 
bizottság  tagjaiul  az  ország  legtekintélyesebb  államférfiai 
választattak  meg,  jelesül:  Haller  István,  Rhédey  Ferencz, 
Serédy  István,  Kemény  János,  Bethlen  Ferencz,  Sulyok 
István,  Barcsai  Ákos,  Haller  Gábor,  Basa  Tamás  és  Pettki 
István. 

Ezek  az  abcés  rendszert  nem  helveselték,  hanem  az 
összes  törvényeket  tárgyrokonság  szerint  öt  részben  kívánták 
összefoglalni.  Első  csoportba  tartoztak  az  egyházi  ügyek; 
azután  következtek  a  fejedelmet,  a  rendeket,  a  törvény- 
kezést és  a  közönséges  edictumokat  illető  tárgyak.  A  bizott- 
ság tagjai,  különösen  pedig  Kemény  János  nagy  buzgalmat 
fejtettek  ki  a  munka  körül;  bizonyos  nemes  ambitiót  helyeztek 
abba,  hogy  az  országgyűlés  ])lenuma  elé  oly  javaslatot 
tegyenek,  mely  méltó  legyen  az  elfogadásra. 

Mindazáltal  a  dolog  tennészetéből  következett,  hogy 
minél  fontosabb  tárgyak  foglaltattak  az  illető  csoportokban, 
annál  több  észrevételt  tettek  reájuk  a  törvényhozásra  hiva- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLAsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  7Ö 

tott    rendek.    Különösen    sok   ellenzésre   talált   az  egyházi 
ügyekről  szóló  első  csoport.   Mind   a  protestánsok,  mind  a 
katholiknsok  találtak  benne  olyat,  a  mi  nem  tetszett,  a  minek 
új  fogalmazása   új   félreértésekre   adott   alkalmat.  Ugyanis 
^talánosan  ismert  dolog  volt,  hogy  az  1574-ki  vallási  tör- 
vényt, mely  szigorú  büntetést  szabott  minden  vallási  íyítókra, 
'tulajdonképen   az  unitáriusok  ellen  hozták.  Azóta  azonban 
A  protestánsoknál,  jelesül  pedig  a  helvét  hitvallásúaknái  is 
jikadtak  újítók,  a  kiket   azon   törvény  szavai   szerint   csak 
tgy  kellett  volna  sújtani,  mint  akár  a  zsidózókat.   Ott  volt 
a  partiumban  is   nagy   zajt  ütött   puritán   ^ítás,  mely  két 
részre  szakitá  a  reformátusokat,  a  mennyiben  egyik  részük 
a  Geleji-féle  cánonok   által   szentesített   consistoríalis  rend- 
szer helyett  a  presbyteriális  rendszert  pártolta.  Sőt  magában 
a  fejedelmi  udvarban  is  két  nézet  jutott  érvénjTC,  amennyi- 
ben a  fejedelem  a  consistorialisokhoz,  az  özvegy  fejedelem- 
asszony pedig  a  presbyterialisokhoz  szított.  Ilyen  ellentétek 
sok  beszédre  adtak  alkalmat,  míg  az  illető  törvénj^ek  be- 
igtatását  szótöbbséggel  elfogadták. 

A  jezsuiták  ügye  annál  élénkebb  vitát  idézett  elő, 
mivel  abba  a  szomszéd  kath.  fejedelmek  is  beleavatkoztak. 
Az  íQú  fejedelemasszony  titokban  pártolta  az  álruhában 
bejött  jezsuitákat;  míg  a  rendek  kath.  tagjai  nyíltan  köve- 
telték e  szerzet  befogadását.  A  vita  élénk  volt;  mert  a 
szónokoknak  két  ellentétes  törvényre  lehetett  hivatkozniok. 
Tudjuk,  hogy  a  beszterczei  országgyűlés  teljesen  ki- 
zárta a  kath.  szerzeteseket  s  így  a  jezsuiták  is;  míg  ellen- 
ben a  meggyesi  gyűlés  befogadta  azokat.  Azon  kívül  az 
1630-ki  és  1649-ki  unióról  szóló  pont  teljes  vallásszabad- 
ságot enged  a  katholikusoknak,  minél  fogva  a  szerzetesek 
bejövetelét  is  jogosultnak  találták.  Komis  Ferencz  és  Haller 
László  határozottan  a  jezsuiták  mellett  foglaltak  állást.  El- 
ismerik —  úgy  mond  —  hogy  a  jezsuiták  törvényileg  lettek 
kizár\'a  az  országból;  de  | azóta  változtak  a  viszonyok.  A 
nagy  fejedelmek  Bethlen  Gábor  és  I.  Rákóczy  György 
megtűrték  őket,  mért  kellene  tehát   őket  kizárni?   A  kath. 


76 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


vallás  szabadsága  magával  hozza  a  kath.  vallás  tanításán; 
szabadságát;  a  jezsniták  a  legjobb  vallástanitók,  tehát  bi^^_ 
fogadandók. 

De  a   többség  megmaradt   azon   nézete  mellett,  ho; 
a  kath.  vallás  szabadsága  világos   szavakkal  biztosíttassf^i^. 
de  a  jezsuiták,  kik  nem  annyira  tanítással,  hanem  térítése^/ 
foglalkoznak,  s  mint  ilyenek  felháborítják  az  ország  békéje -^ 
kizárassanak. 

E  >iták  nagj'  érdeklődést  keltettek  mindenfelé.  Magyat^- 
országból,    valószínűleg   a    király    megbízásából,    Somojjr^*^ 
Ferencz  egri    prépost   személyesen   sietett  Fejérvárra, 
befolyásával    elhárítsa    a    vészt   a  jezsuitákról.    De 
minden  fáradozása  haszontalan  volt. 

Derkay  György  jezsuita,  ki  Kolosmonostoron  szorongd 
kebellel  várta  az  országgj^űlés  határozatát,  márczius  elejéi 
már  kiköltözésre  gondolt. 

Levelet  intézett  Kemény  János  fejedelmi  tanácsodioi 
melyben  jelenti,  hogy   páter  Mikó  István   kiment   már 
országból,  de  ö   még   itt   maradt  Monostoron,  úgy   gondol — 
kodván,  hogy   bevárja   az   országgyűlés   végét.    Meg   akart 
g}'őződni  arról,  hogy  vájjon  az  országgyűlés  azon  határozat 
mellett    marad-e,  a   melyet   a   követnek    adott,  vagy  nem. 
Remélte,  hogy  a  jezsuiták  száműzetésére  vonatkozó  határo- 
zatot meg  fo^ák  változtatni  és  őt  békén   hagyják   mostaoi 
lakásában.  ,,De  ha  —  úgy  mond  —  aetemumnak  kell  lenni 
az  egykor  rólunk  kiadott  szententiának :  én  sem  opponálom 
magamat  5\  nagysága   és    az   ország   ellen   —   recedálok.^^ 
Azonban  féL  hogy  kiutazása  alkalmával  bántalmazni  fogják, 
azért  a  fejedelemtől  egy  elbocsátó  levél  kieszkozlését  kéri.^ 

Ezen  gondoskodás  nem  volt  felesleges,  mert  a  gyfUés 
csakugyan  a  jezsuiták  ellen  határozott.  A  fejedelem  mirczius 
15-én  erősítette  meg  az  Approbata  constitntiót,  melynek  első 
része  az  egyházi  dolgokról  ekképen  szól: 


a 

%  mi 
iiikn 


£1 


^^ 


*  Veszély,  I.  264—265.   1.   a  jegyzetben   és   Szilágyi    S.   L   m. 
XI.  k.,  160.  lap. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  77 


ELSŐ  RÉSZ. 


Első  czím. 
Religiókra  nézendő  dolgokról. 

IL  Articulus.  A  négj^   recepta  Religiók   az  országnak 

«zeii  megegyezett  közönséges  végezései  szerint  ennek  ntánna 

^s   in  perpetuum  pro  receptis  tartassanak,  boldog  emlékezetű 

^Veinknek   dicséretes   példájok   szerént:   holott  az  Hazának 

^^zönséges  megmaradása   is   azt   kívánja,  hasonlóképen  az 

^Tszág  Constitutiói  és  néhány  rendben   lőtt   uniók   is.  Ezen 

^égj"  recepta,  ügy  mint:  Evangelica  Reformata  (vulgo  Cal- 

^níana),  Lutherana  sive  Augustana,  Romána  Catholica,  Uni- 

^ría  vei  Antitrínitaria  religióknak  szabados  exercitiumok  in 

locis  juxta  constitutionesRegni  solitis  ezután  is  megengedtessék. 

///.  Articulus.   A  négy   recepta   Religiókon   kívül   in 

artículis  fidei   vei   religionís   se   privatis    akár   mi   rendbéli 

emberek,  se  pedig  gyülekezetek  innovátiót,  se  pedig  szaka- 

dozásokat  behozni   vagy   cselekedni   ne   merészeljenek   sub 

poena  nóta  iníidelitatis. 

Az  Ecclesíai  direktiókban  és  rítusokban  pedig  refor- 
málniok  vagj^  varíálniok  az  Ecclesiáknak  eleitől  fogva  sza- 
bados volt,  mely  keresztyéni  szabadság  ezután  is  el  nem 
rekesztetik  és  tiltatik,  de  ügy,  a  mint  más  keresztyén  or- 
szágokban, s  ez  mienkben  is  éltének  és  élnek  mostan  is, 
tudniillik:  hogy  in  minoribus,  és  a  melyek  csak  az  egyházi 
rendeket  illetik,  magok  az  egyházi  rendek  is  concludál- 
hatnak  és  constitutiókat  csinálhatnak,  de  azokat  is  közim- 
séges  generális  gyűlésekben.  Az  hallgatókkal  és  külső  ren- 
dekkel köz,  vagy  azokra  is  nézendő  dolgokban  pedig,  nem 
külömben  hanem  azoktól  is  köz  értelemből  ügy  mint:  kiki 
magok  religióján  levő  fő  Magistrátusoknak  és  Patronusok- 
nak  egyenlő  tetszésekből. 


78  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Ki  nem  rekesztetvén  mindazáltal   az  is,  ha   mikor    é^^ 
miben  valakik   az   ecclesiáknak   épületire   nézendő   sz.  ir^^ 
szerént   való   tetszésöket   communicálni   akarják,   mely    i|^ 
móddal  engedtetik,  hogy  a  közönséges  egyházi  gyülekezeti 
ben  tartoznak  proponálni  és   mind  magokat   s   mind  pedi^ 
opiniójokat  a  közönséges*^ gyülekezetnek  censnrája  alá  snbmít- 
tálni,  melyet  azok  a  sz.  Írásnak  serpenyőjében  igazságosan 
megfontolván  minden  privatus  respectusok  kívül,  vallásokon 
lévő  külső  fő  és  utánna  lévő   magistrátnsokkal   s  patronn- 
sokkal  communicálván,  ha   mind   hasznosok,  s  mind  pedig 
szükségesnek   Ítéltetik,  közönséges   megegyezett   végezésbol 
vétessék  nsnsba  is;  és  ekképen  ín  extemis  ritibns  directio- 
neque    ecclesiastica    lehessen    a   reformatio   avagy   variatio 
(semmiben  meg  nem  illetvén  a  hitnek  és  vallásnak   fnndar 
mentumban  és  articulnsiban  való  dolgokat);  ellenben  pedig 
a  dolog  nem  javaltütván  sem  aeceptáltatván,  afféle  opiniók 
interdictumban   legyenek,   ezt   megirt  módon«  kívül   semmi 
rendek  magokat  afféle  dolgokba  ne  elegyítsék.  Egyébaránt, 
ha  hol  és  kik  s  akárminemfi   rendbeli  emberek  felől  olyan 
dolog   hallattatnék,   azon    vármegyéknek   vagy    székeknek 
tisztei,  azon  religión  levő  püspökök,  vicarínsok,  esperestek, 
decánok,    a   kiknek   tudniillik    inspectiójuk   alatt   az   ilyen 
emberek    resideálnának,    egymást   tudósítván    confiná\janak 
mindkét  rendből  álló  értelmes,  elégséges  számú  emberekkel, 
eertificálván   a   vádoltatott   személyeket   is,  akár    egyházi  s 
akár  ktilső  rendek  légyenek  és  a  dolgot  szorgalmasan  exami- 
nálják  meg  és   ha   comperiáltatik   igaznak   lenni   a  megirt 
tilalmas  dolgokból  lett  vádoltatások,  elsőben  megintessenek 
szorgalmatosan    és   ha   mindjárt   desistálnak    s  magokat  az 
intésnek  engedelmesen    submittálják,  meg   ne  hántassanak; 
ha  pedig   ugyan   contumaciter   abban   perseverálnak,  annál 
inkább   abbéli   opiniókat   praxisbp.  vennék,  vagy   valamely 
ecclesiába  privata  authorítate  a  közönséges  megegyezés  kivül 
introducálnak,  citati  per  Direetorem,  ha  saecularís  emberek 
lesznek,   immediate,   ha   egyházi   rendek,  degradáltassanak 
elsőben  és  azok  is  a  szerént  citáltatván,  mindkét  rendbeliek 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  79 

mperta  rei  veritate   legítimoqne  juris  proc^ssu   in  talibns 
servari  solito  in  notam  perpetnae  iníidelitatis  incuráljanak, 
est  ammissionem  omnium  bonoram,  ipsos  solos  praecise 
ncementinm,  caput  tamen  redemptibiliter. 

Ha  kik  pedig  eflféle  dologért  convincáltatott  emberek- 
k  párttartói  találkoznának  tudva,  rei  veritate  comperta, 
en  mód  és  proe^ssus  szerént  convincáltatván,  hasonló 
nába  incurráljanak ;  interím  a  convietusok  perseverálván 
on  vétekben,  binaria  gratia  életeknek  se  adassék.  Ide 
m  értvén  az  oláh  vagy  görögök  sectáján  lévőket,  kik  pro 
npora  szenvedtetnek  usqne  beneplacitum  Príneipinin  et 
tgnieolarum. 

VIIL  Articultis,  Végeztetett,  hogy  senki  alatta  lévő 
zséget,  jobbágyakat,  hazoknépét,  se  semminemű  rendeket 
Sszak,  vagy  akárminemu  büntetésnek  is  fenyítékje  alatt 
Iga  religiójára  ne  kénszerítse,  se  pedig  a  földesúr,  más 
ligion  lévén,  a  falunak  vagy  városnak  templomát  el  ne 
fialja,  más  religión  levő  papokat  reájok  ne  vigyen,  se 
iponáljon,  maga  valláson  levő  papokkal  semminemű  alkal- 
iitosságokban  való  egyházi  szolgálatokat  ne  celebráltasson, 
b  pona  fi.  200. 

IX.  Articulus.  A  négy  recepta  rehgión  lévők  közül,  a 
lyül  megnevezett  reformata  Evangelika,  Lutherana  vagy 
ngustana,  Unitaria  vagy  Antitrínitaria  religión  lévőknek 
lajdon  püspökjök  magok  vallásán  levők  legyenek,  a  Catho- 
;u8oknak  vagy  Pápistáknak  pedig  vieariusok,  kik  az  ő 
ligiójok  és  inspectiójok  alatt  az  egyházi  rendekre  vigyázza- 
ik;  mindazonáltal  az  eleitől  fogván  observáltatott  nsus 
€rént,  a  kik  a  püspökségre  vagy  vieariasságra  választat- 
ok az  ő  közönséges  egyházi  gyülekezeteknek  tetszésekből 
\  végezésekből,  azok  a  fejedelmektől  coníirmáltassanak 
ion  obstantibus  tamen  regni  legibus  ac  usu  roboratis  con- 
letudinibus)  melyek  szerént  mind  a  püspökök,  mind  espe- 
istek  a  visitátiók  állapotjában  procedáljanak,  kiki  a  maga 
ispectiója  alá  bizattatott  és  ez  ideig  observáltatott  usus 
lerént. 


SO  ZSILIKSZKT  MIHÁLY. 

XIL  Articulm.  A  vasáraaj)!  vagy  hetedszaka  ünnepel 
{ügy  mint  Istentől  rendeltetett  hetedik  napok,  melyek  akkoi 
időben   szombatoknak  neveztettének  és   mely  helyett  az  17^ 
testamentomban   már   vasárnapok   tartatnak   a   keresztyécni: 
ecclesiákban)  megszenteltessenek   és  illettessenek;   hasonlrP^ 
képen   az   ecclesiában   bevétetett    három    nevezetes  inuep^  ^^ 
napok  is  megtartassanak  és  azokban  való  Isteni  szolgálatol 
kai  illetessenek. 


Ötödik  czím. 
Papok  vagy  prédikátori  Rendekről. 

/.  Articulus.  A  melv  helveken  az  egvházi  tanitóknaJr 
dézmájok,  quartájok  vagy  egyéb  elejétől  fogva  rendszerint 
járni  szokott  jövedelmek  volt,  és  vagyon,  azt  senki  tolok 
elvenni  ne  merészelje.^ 

HL  Articulm.  A  külömböző  religiókon  való  papok  egy- 
más hivatallyába  magokat  ne  elegyítsék,  a  visitálásokban 
az  eddig  observáltatott  usust  kövessék.  .  .  . 

IV.  Articulus.  Egyik  religión  levő  pap  is  más  rehgión 
lévő  személyeket  sem  copulálni,  sem  divortiálni,  sem  ecclé- 
5iai  reconciliatióra  admittálni  ne  merészellye,  ha  szintén  oly 
időben    vallását   változtatni    akarná   is,    mikor    más    vétkei 
cselekedeti    vagy  igyekezeti    elválásra,   vagy  copuláltatásra, 
vagy  eeclésiai  reconciliatióra  nyilván  valókká  lettének;  hanem 
elsőben  azon  religión  levő  egyházi  rendek  előtt  (melyen  volt 
akkor,  midőn   a  dolog   indíttatott)  decidáltassék   és    ezután 
ha  akarja  religióját  változtatni,  szabadságában  leszen;  alio- 
([iiin    valamely    egyházi    ember    ezek    ellen    impingálna    in 
amissionem  honoris  et   officii   incuráljon.  és   post    degrada- 
tioncm,  a   külső   magistratus   hatalma   alá  vettetett   legj-en 
cs  azok  ad  instantiam  (luaerulantum,  érdemek  szerént  való 

*  Approbat  Georg.  Rákóczi  II.  Albae  Juliae  die  15-a  Mártii  1663. 
Veszély.  Erd.  Egyhtört.  Adatok  1.  Si.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  81 

büntetések  légyen;  sőt  azon  egy  religión  való  papok  is, 
ma^ok  ecclesi^án  kívül  valókat,  kUlömben  ne  admíttáljanak, 
az  feljebb  megirt,  és  egyéh  hivataljokat  illető  dolgokban, 
hanem  azoknak  igazságokat,  vagy  testimoniális  levelekből, 
va^y  bizonyos  hiteles  relatiókból  megértsék,  bizonyos  és  a 
dolgokat  tudó  helyekről:  idegen  és  jövevény,  s  bizonyos 
eccilésia  nélkül  való  személyeket  is  szorgalmatosan  meg- 
^i%^áljanak. 

F.  Articulus,  Ha  kik  minden  ok  és  mód   nélkül   vei 
P^íx-  se  vei  per  alios  prédikátort  és  sehola  mestert  vemének, 
^'^gdalnának  vagy  csak  megkergetnének  is,  két  vagy  három 
Jámbor  által  megbizonyosodván,  az  olyanok  per  Comites  vei 
^edium  ofíiciales,  exelusis   omnibus  juridicis   remediis  mox 
'^t  de    facto   kétszáz   forinttal   büntettessenek   és  azon  felül 
kérelmekről  azokat  eontentálják,  a  mulctális  pönának  hason- 
fele a  panaszlófélé,  fele  az  executoroké  légyen. 

Ellenben  ha  a  predicatorok  és  mesterek  cselekednék 
magok  vagy  mások  által,  azok  is  hasonló  poenába  ineuráll- 
janak,  és  azon  tisztek  exequáljanak,  minden  azért  való  bün- 
tetések félelme  nélkül,  melyet  ha  a  tisztek  praetermittál- 
nának,  ő  rajtok  exequáltassék. 

Hatodik  czim, 
Ecclésiai  személyekről. 

/.  ArtictUtis.  A  prédikátorok  és  seholák  mesterei,  s 
deákoknak  állapotjokról,  annak  rendiben  vagyon  emlékezet 
bővebben :  de  azokon  kívül  vannak  olyanok,  kik  az  ecelésiá- 
hoz  való  szolgálatnak  szine  és  titulusa  alatt,  a  jobbágyság 
Avagy  hadi  expeditiók  alól  akarják  magokat  abstrahálni, 
mely  semmiképen  meg  nem  engedtetik.  Mindazonáltal  a 
kik  valóságos  igazsággal  prédikátori  s  mesteri  hivatalokban, 
vagy  a  deáki  tudománynak  tanulásában  forgolódnak,  azok- 
nak megakadályoztatások,  háborítatások,  hogy  semmi  rend- 
től ne  legyen  az  1624.  esztendőbeli  Articulus  szerént  sub 
pöna  flór.  300  ez  után  is  observáltassék.  .  .  . 

ZsiUnszky  :  Magyar  országgyűlések.  6 


1 


82  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


MÁSODIK  REíSZ. 


Első  czim. 

Fejedelmek  és  gnbemátorok  állapotj okról. 

» 
En  Rákóczy  Siginond  Erdélynek  választott  fejedelme . . . 

esküszimi  az   élő  Istenre,  Atyára,  Fiúra,  8z.   Lélek  istenr»  — :: 

teljes  sz.  Háromságra,  hogy  az  én  megmondott  birodalmoiHKi. 

ban  levőket ....  minden   nemzetségeket,  rendeket  és  stat 

sokat   religiójokl)an  ....   szabadságokban,  törvényekben 

approbata   consnetudojokban    megtartok  ....   Isten   enge?  -^ 

ügy  segéljen. 

II.  Articulns.  Conditiones  ejusdem  Principis  Gabr. 
Báthori. 

1.  Hogy  a  religió  szabadságára  m^igát  megkötelezze 
és  abban  személy  válogatás  nélkül  minden  rendeket  me^:- 
tartson  s  oltalmazzon  in  liberis  eorum  exercitiis  mind  Sig- 
mond  fejedelem  idejében.  .  .  . 

VI.  .  .  .  Tiszteket  bene  meritis  sine  discretione  religio- 
nis  adgvon  a  haza  fiainak. 

III.  Articulus.  Conditiones  Princijns  Gabrielis  Bethen 
(1613). 

1.  Hogy  minden  rendeket  személyválogatás  nélkül, 
szabadosan  megtart  a  religióban  és  annak  szokott  exer- 
citiumában  az  Articulusok  szerént.  .  .  . 

^^  Urak,  nemesek;  kerített  és  mezővárosok,  székely- 
ség, szászság  régi  és  legitimé  eniánált  privilégiumokban, 
donatiíVjokban,  melyek  helyben  hagyattatnak,  annuentiájok- 
ban,  inscriptiojokban  megtartatnak. 

IV.  Articulus.  Catharina  fejedelemasszony  conditiói. 

XI.  A  négy  recepta  religiókban  minden  bántás  nélkül 
minden  rendeket  megtartson  ő  felsége. 

XII.  Urakat,  nemeseket,  kerített  és  mezővárosokat, 
székelységet,  szászságot,  régi  és  legitimé  emanált  priWlegiu- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  83 

ino libán,  donatiókban,  melyek  helyben  maradtanak,  annuen- 
tiá.l&ban,  inscriptiókban  megtartasson. 

V.  Articulus.   Conditiones  Prineipis   Georgii  Rakoczv. 
(1  €^  30.) 

V.  Hogj'  mindeneket  személyválogatás  nélkül  a  négy 
recíepta  religiókban  és  azoknak  sza1)ados  exercitiiimában  o 
'^^^^ysága  megtart  és  másokkal  is  megtartat  és  egyik  religión 
^'^ló  eeclésiákra  is  hatalmason  nem  küld  és  el  nem  foglaltatja  íí 
^^  gysága,  religióknak  resi)ectu8áért  is  senkit  is  a  haza  tiai  közül 
^*^cg  nem  vét,  hanem  ebből  minden  személyválogatás  és  dis- 
^i*ctió  nélkül  a  boldog  emlékezetű  fejedelemnek  ditséretes  pél- 
dáját követi;  tndván  cizt,  minemű  hasznos  megmaradása  volt 

inind  ö  felségének  mind  penig  hazánknak  ebbeli  tselekedeti. 
VII.  Hogy  Urakat,  nemeseket,  kerített  és  mezővároso- 
kat, szászságot  és  székelységet  régi  és  minden  legitimé  emanált 
privilégiumokban,  donatiójokban,  annuentiájokban,  inscriptiók- 
ban megtart,  a  sz.  András  király  decretumának  eontinentiája 
szerént. 

VI.  Articulns.  Conditiones  modemi  Celsissimi  Prineipis 
D.  D.  Georgii  Rákótzy  Junioris.  (1642.) 

V.  Hogy  mindeneket  személyválogatás  nélkül  a  négy 
rec^epta  Religiókban  és  azoknak  szabados  exercitiumiban,  meg- 
tart, és  másokkal  is  megtartat,  és  egyik  Religión  lévő  Eeclé- 
siákra is  hatalmasul  nem  küld  és  el  nem  foglaltatja  ő 
Nagysága:  Rehgióknak  respectusáért  is  senkit  is  meg  nem 
vét  Hazzafiai  közzül,  hanem  ebből  minden  személyváh)gatás 
és  discretio  nélkül,  a  boldog  emlékezetű  Fejedelenmek  dicsé- 
retes példáját  követi  tudván  azt,  minemű  hasznos  meg- 
maradására volt  mind  pedig  Hazánknak  ebbéli  tselekedete. 

VII.  Hogy  Urakat,  Nemeseket,  Kerített  és  Mező  Váro- 
sokat, Szászságot  és  Székelységet  régi  és  minden  legitimé 
emanált  Privilégiumokban,  Donatiójokban,  Annuentiájokban, 
Inscriptiókban  megtart  a  Sz.  András  Király  Decretumának 
eontinentiája  szerént. 

VII.  Articulus.  Conditiones  Celsissimi  D.  D.  Francisei 
Rákótzi.  (1652.) 

6* 


84  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

II.  Ho)ü:y  a  négy  recepta  religók  és  annak  szokott 
exercitiuniiban  a/.  Articulusok  tartása  szerént  mindeneket 
szabadosan  megtart,  nevezet  szerént  juxta  Articulis  anni 
1649  L  et  XXXIII.,  religióknak  respectusáért  is  senkit  az 
hazafiai  közül  meg  nem  vét,  hanem  ebből  minden  személy- 
válogatás és  discretió  nélkül  a  boldog  emlékezetű  fejedel- 
meknek dicső  példájokat  követi. 

VIII.  Hogy  Urakat,  nemeseket,  kerített  és  mező- 
városokat, székelységet,  szászságot  régi  és  minden  legitimé 
emanált  privilégiumokban,  donatiójokban,  annuentiájokban, 
inscriptiújokban  megtart. 

HARMADIK  RÉSZ. 

Első  czim. 
uniókról. 

Az  ország  statusi  minemű  m()dok  és  eonditiók  alatt 
való  uniót  celebráltának  légyen  egymás  között  az  1613., 
1630.  és  1649.  esztendőkben,  erről  lett  constitutiókból  ki- 
tetszik; de  mivel  az  1630.  esztendőbéli  Articulusban  az 
bővebb  declaratióval  Íratott  meg,  s  a  1649.  esztendőbeli 
Articulus  is  arra  látatik  mutatni,  az  szóról  szóra  az  Arti- 
culusban is  inseráltatott,  mely  ekképen  következik: 

Forma  juramenti  super  Unione  per  Regnicolas  depositi 
sequitur  hoc  modo: 

En  T.  és  I.  esküszöm  az  élő  Istenre,  ki  Atya,  Fiú, 
8Z.  Lélek,  teljes  sz.  Háromság  egy  igaz  Isten,  hogy  a  négy 
recepta.  religi<)knak  ez  hazában  való  megtartására  igyekezem 
teljes  tehetségemmel  és  soha  annak  api)ressiójával  a  magam 
religióját  promoveálni  nem  akarom,  sem  azoknak  oppressió- 
jokra  való  dolgokban  soha  sem  titkon,  sem  nyilván,  nem 
tselekszeni,  senki  személye  ellen,  hitiért  vallásáért  gyűlöl- 
séget, ellenkezést  nem  viselek,  hanem  kinek  kinek  szabad 
megtartássára  igyekezem  és  sem  titkon,  sem  nyilván,  senki- 
vel contraria  religio  ellen,  sem   másokkal   nem  practieálok 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÖGYYI   TÁRGYALÁSAI.  86 

nnak  oppressiójára,  se   ártalmas    tanátsommal,  sem   fegy- 
^■^eremmel,  sem  magam,  sem  mások   által  semmi  utón  nem 
^^jekezem,  sőt  ha  kik  effélét  tudnék  megjelenteni  az  egész 
^anátsnak,  és  minden  tehetségemmel  eltávoztatni  igyekezem, 
^em  fejedelmemnek   egymás   ártalmára   való   tanátsot  nem 
^atdok   és   hazámnak   közönséges   és    tsendes    békességének 
megmaradását,  szabadságának  promoveálását  egyenlő  érte- 
lemmel és  tehetségemmel  igyekezem  oltalmazni  és  ez  ellen 
Hazámon   kívül   valókkal   senkikkel   nem   tractálok.   Mivel 
pedig  a  Fejedelmek  is  hitek  szerént  assecurálják  a  Eegni- 
kolákat,   hogy   valakikkel   a   Haza   közönséges  java  ellen 
árulkodnának,  megjelentik   az  Országnak  és  Tanátsnak,  én 
is  így  kötelezem  magamat  erre  az  előszámlált  hitre,  valamíg 
az  Fejedelmek  is  éhez  és   nekünk   hittel  tött  egyéb   ígére- 
tekhez  és   Conditíokhoz   tartják   magokat,  addig   tartozván 
én  is  éhez  tartani  magamat;    egyikünk   a   másikunkhoz   is 
addig  valamíg  más  felebarátom  is  mennek  felbontására  okot 
nem  ad.  A  ki  pedig   ezt   felbontaná,  comperta   rei  veritate 
in   notam   perpetuae   infidelitatís   incurráltatnak   lenni   pro- 
nunciálom. 

Conditiones  auteni  ín  Uníone  specííicatae  sequuntur 
hoc  modo: 

A  négy  recepta  religíóknak  szabados  exercitiumi  enged- 
tessenek és  illíbate  megtartassanak  az  országban  és  in  par- 
tibus  Hungáriáé  huic  regno  incorporatís,  hogy  minden  helyeken 
a  major  Pars  tartson  vallásán  való  papot,  ha  hol  pedig 
exercitiumja  valamely  helyen  valamelyik  vallásnak  nem 
volna  is,  beteg  gyóntatására  és  in  casu  necessítatis  gyer- 
mekek keresztelésére  szabad  legyen  bemenni  a  magok  val- 
lásán való  papoknak,  három  nemzetből  állván  az  ország 
(az  ország  constitutiói  megtartatván).  Ha  valamelyik  nemzet- 
nek szabadságában,  ímmunitásíban,  privilegíumiban,  szokott 
és  régen  bévíUt  rendtartásiban  bántódása  lenne,  requírálván 
felöle  a  két  nemzetséget,  tartozzanak  hitök  és  kötelességük 
szerént  országgj'ulésének  előtte  is  de  facto  mindjárt  meg- 
találni a  fejedelmet  és  tanátsit,  a  panaszkodó  nemzetségnek 


86  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

megrbántodása   felől,  sőt   minden    úton    és   módon  a  hároiD 
nemzetség:  egymásnak  oltalommal,  segítséggel  tartozzék  lenni, 

méltó  panaszolkodásokra Orszjíggy ülésében  a  mit  hazunk 

megmaradására,  békességes  tsendességére,  szabadsága  és 
tiírvénye  megtartására  nézendő  jókat  feltalálhatnak,  afféle 
dologban  egy  értelemben  légyen  minden,  kiki  hátra  vetvén 
a  maga  utilitását  és  privátumját  és  nemzetségünk  szabarl- 
ságunk  mellett,  sőt  tsak  egy  privata  persona  méltó  igazságra 
mellett  is  mind  a  három  nemzetség  és  minden  statusod 
egyenlő  értelemmel  és  akarattal  minden  úton  és  mód(^  ^ 
egymásnak  patrocináljunk  és  egymást  oltalmazzák. 

Ha  kik  i)ediglen  vádolnának  méltatlanul  és  hamisa  ^ 
valakiket,  vagy  execntorok  lennének  valaki  vádlására  ine^ss^" 
fogásban  törvény  előtt  való  dologban,  jószága  és  javai  eltogla^"- " 
lásiban,  in  notaiii  perpetuae  infidelitatis  incurráljanak. 

Tizennegyedik  czim, 
Salvas   condactasokról. 

I.  Articuliis.    1.  Ha  kik  idegen    országba  deáki  tudo- 
mánjiiak,    nyelveknek   tanulásáért,    peregrinálásért,  viszont 
a  hazával  és  fejedelmekkel  nem  ellenséges  helyekre,  vitézi 
vagy  egyéb  tisztességes  álla|)otbéli  szolgálatért  ki  akarnának 
menni,  avagy  gyermeket  küldeni,  elsőben  is  azon  vármegye- 
béli,    székbéh,    vagy    városi    főtiszteket   requirálván,    azok 
szorgalmatosan  megvizsgálják  az  elmenni  igyekezőnek  vagy 
küldendőnek    minden   állapotját,  szándékának    méltó    okát; 
és  ha  valakinek  véle  oly  praetensiója  nintsen,  melyet  sub- 
terfugiálni  azzal  akarna;  sőt  ha  elégségesen  nem  constatálna 
a  tiszteknél,  a  vármegyének  vagy  széknek  közönséges  gyű- 
lésére is  rejiciálják  és  a  dolognak  ugyan  fundamentumából 
menjenek   végére;    igazságos    és    méltó    szándéka   a    feltett 
dologra  alkalmatos  volta    comperiáltattatván,  ha  in  pnblica 
congregatione  forog,  vármegye    petséti  alatt,  ha  tsak  a  fő- 
tisztek előtt,  azonoké   alatt  vegyenek  testimoniálist,  melyet 
a  cancellariára  produeálván  (hogy  ha  fejedelmeknek  is  nem 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  87 

constál  valami  oly  dolog  azon  exponens  felől,  kit  netalán 
a  tisztek  nem  tudhattak  volna,  mely  vagy  a  fejedelmi  sze- 
mélynek, vagy  az  országnak  ártalmára  való  volna)  tar- 
tozzanak az  olyanokhoz  í?alviis  condnetnst  adni,  és  ékképen 
bek. ével  elmehessenek:  mindazonáltal  másutt  való  lakosok- 
ba i^  is  magokat  úgy  alkalmaztassák,  hogy  ha  a  fejedelmek 
és  liaza  ellen  való  árta,lmas  dolgokban  elegyítik  magokat, 
az  olyanok  de  bonis  citáltassanak  az  ország  törvénye  sze- 
reiét, ha  convieáltatnak  azon  ország  törvényében  speeificált 
Pillával  is  büntettessenek,  mint  az  hazában  lakók.... 

ÖTÖDIK  RÉSZ. 

L.  1.  Rendelet. 

A  nevezetes  innepeknek,  melyek  a  három  sátorosok- 
nak mondatnak,  úgymint  karátsonyi,  húsvéti,  ptinkösti  innep 
iiai)oknak  megilletések  isteni  szolgálattal  való  eltöltések, 
mint  Istennek  nevezetes  jótéteményének  emlékezetire  ren- 
deltetett napok,  annál  inkább  a  vasárnapi  innepnapok  is, 
hogy  iunepi  szenteléssel  töltessenek  el,  méltó  dolog;  annak 
okáért  azokon  a  napokon  senki,  se  maga,  se  szolgái, 
sem  elkerülhető  és  rabotás  munkára  ne  kénszeríttessenek ; 
menyegzői  lakadalmak  ne  celebráltassanak,  útra  indulások 
elmúlhatatlan  okoknak  kénszerítése  kívül  ne  legyenek,  vásá- 
rok, annál  inkább  sokadahnok  azokon  ne  légyenek  és  fel 
ne  szabadíttassanak,  a  kortsmákon  lévő  czégérek  bevétesse- 
nek és  a  déllycsti  prédikáti<mak  végéig  borivó  emberek  a 
kortsoma  házakhoz  be  ne  botsáttassanak,  házokhoz  mind- 
azonáltal a  lakos  embereknek,  és  szállásokra  idegen  embe- 
reknek is  illendő  módon  bort  adhatnak:  valakik  pedig 
ezek  ellen  tselekednének,  nemes  embereken  0  forintot, 
paraszt  embereken  2  forintot  exequáljanak  a  vármegyék, 
székek,  és  városbeH  tisztek  toties  quoties,  melynek  harmada 
az  executoré  légyen,  két  részét  pedig  számán  hagyják,  és 
adják    azon    városokon    vagy    falukon    lévő    egyházfiaknak 


88  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kezekbe,  mely  jövedelmetskét  azon  helybéli  templom-  vagj 
scholaépitésre  fordíttassanak,  és  semmi  külső  profanus  nsosr 
sub  pöna  fl.  200  ne  merészeljenek  költeni  se  egyházfiak, 
birák  és  egyéb  rendek. 

Egybázíiakat  pedig  mind  városokon,  falukon,  jó  lelki 
ismeretü,  hiteles  és  zálagos  embereket  constituáljanak. 

Szőlő  szedések  is  az  innepnapokon    megtiltatnak  sn 
pöna   íl.    12,    melyeknek   is   exigálása,  mind   pedig  ns 
szerént  légyen. 


Az  újonnan  hozott   törvények   között   a   második  aa^f 
mondja,  hogy  mivel  a  praedikátorok  perlekedéseikben  eller^. 
feleiktől  a   közbenszólások   alkalmával   fizetni   szokott  bi>*. 
Ságért  kezest  kivannak:  jövőre  a  papok  is  állítsanak  kezest,  ' 
Ez  is  a  többiekhez   csatoltatván,  a  fejedelem  gondoskodotr, 
hogy  az  egész  törvénykönyv  kinyomattassék. 

III. 
Az  1655-ki  kolozsvári  gyűlés  vallásagyi  czikkei. 

Az  1654-ki  fejérvári  gyűlésen  vallásügyi  törvény  nem 
hozatott. 

Az  1655-ki  kolozsvári  országgyűlés,  mely  febr.  20-án 
ült  össze,  csakis  egyes  speciális  panaszokat  intézett  el.  Az 
idevonatkozó  artikulusok  elég  világosan  tüntetik  fel  a  fel- 
merült panaszok  természetét. 

XIV.  Articulusban  az  vladikával  való  perlekedésnek 
módja  decernáltatik: 

Vannak  ilyen  megbántódásai  is  szegény  nemes  atyánk- 
fiainak, hogy  vagy  magokon,  kik  közül  azon  az  sectán 
vannak,  vagy  jobbágyainkon  törvénytelen  büntetéseket  csele- 
kesznek, az  Vladika  is  olyan  dolgokban  elegyíti  magát, 
melyek  nem  az  ő  tisztit  illetik.  Ha  kik  pedig  ezféle  excessusért 
in  jus  akarnak  adtrahálni  residentiátlan  ember  lévén,  hol 
lehessen   competens   fóruma,   nem    tudják.    Végeztük  azért 

*  Szilágyi  Sándor:  i.  m.  XI.  k.  164.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  89 

és  concludáltuk,  accedálván  az  Nagyságod  bölcs  ítélete  is, 
hogy  az  megbántódott  félnek  arbitriumában  legyen,  ha  vár- 
megyén akarja-e  keresni,  vagy  Táblán  az  olyan  dolgokat 
pátráló  Vladikát,  az  vármegyéről  pedig  transmittálhatják 
táblára,  ha  az  eansának  merituma  úgy  kivánja.  Az  Yladika 
pedig  tartozzék  kétszáz  forintig  kezest  állítani,  hog}^  az 
törvényt  végig  állja,  s  legyen  is  miből  a  triumphans  félnek 
satisfaetiót  impendálni. 

XV.  Articulus,  Az  egj'házi  személyek  hivataljokon 
ítiviil  való  dolgoknak  patrálásában  az  ország,  törvények  és 
állnak  processüsának  subjaeeáljanak. 

Középszolnok  vármegyebéli  attyánkfiaitól  értjük,  kegyel- 
nies  urunk,  hogy  vármegyejekben  egy  nemes  embernek 
lovát  ellopván  az  nyomat  az  praedidátor  házához  nyomoz- 
ták volna,  honnét  az  lator  elszaladván,  javait  az  káros 
embernek,  még  tiszt  kérésére  is  ki  nem  adta  volna,  prae- 
tendálván  azt,  hogy  semmiben  nekie  az  vármegye  nem 
])raescribál.  Mivel  peniglen  az  olyan  dolgoknak  patrálása 
papi  hivatalján  kívül  vag}"on,  és  nem  úgy  papi  mint  nemessi 
szabadsággal  élő  emberek  ő  kegyelmek  is,  annak  okáért 
illendőnek  ítéltük,  sőt  delíberáltuk  is,  az  nagyságod  tetszé- 
séből, hogy  az  ország  törvényének  és  annak  processüsának 
subjaceá^anak  ez  ilyen  casusokban  az  egyházi  rendek  is 
nem  kisebb  szabadsággal  mind  az  által,  mint  más  nemes 
emberek  ellen  proeedáljanak  az  tisztek  ő  kegyelmek  ellen  is. 
XXXIV.  Articuliis.  Vannak  Háromszéken  és  egyebütt 
is  az  Székelységen  kegyelmes  urunk  oly  darab  erdők. 
melyek  Szentegj^ház  érdéinek  hivattatnak,  melyeknek  mind 
gond\iselése,  mind  kis  jiívedelmének  erogálása  addig  az 
falubéUek  dispositiójában  állott,  mostan  pedig  ez  autoritást 
az  egyházi  rendek  magoknak  akarják  vendicálni.  Végeztük 
azért  az  Nagyságod  kegyelmességébŐl  is,  hogy  ez  dologból 
eddig  observáltatott  régi  usus  tartassék  meg  és  abból  való 
proventus  templom  építésére  convertáltassék.  ^ 

»  Veszély :  i.  m.  262.  263.  1.  Szilágyi,  i.  m.  196.  és  200.  1. 


90  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


L' 


Az  1655-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Január  24401  június  27'ig. 

1. 

A  protestánsok  elleni  indulat;  —  ezeknek  törekvései.  —  A  konnány 
nem  akar  országgyűlést  tartani ;  de  kénytelen  vele.  —  A  gyűlés  kése- 
delmes megnyitása.  —  Wesselényi  nádorrá  lesz.  —  Az  országos  rendek 

névsora. 

Azon  körülmény,  hogj^  aZ  1649-ki  országgjnilés  szét- 
osztása után  hat  éven  át  nem  hivattak  össze  az  orszái; 
rendéi,  eléggé  mutatja,  hogy  a  király  környezetében  nem 
sokat  adtak  a  törvényre.  Mert  a  törv-ény  szerint  minden 
három  évben  országgjiílés  lett  volna  összehivandó. 

Az  udvarnak  oka  volt  félnie  a  zajos  gyűlésektől,  mert 
még  most  sem  mondott  le  régi  politikájáról ;  sőt  most  (1649. 
jül.  1-én)  a  törökkel  huszonkét  évi  békét  kötvén,  szabad  kezet 
biztosított  magának  Erdélyország  felől  azon  pont  által,  mely 
ekképen   hangzik:    „Tapasztaltatván,  hogy  az    erdélyi  feje- 
delmek ellenséges  és  balcljárás   által   a  hatalmas  császárok 
ki^zti  egyetértést   gyakran   hál)orgatni   igyekeztek,  sőt  elég 
vakmerők  voltak  ellenök  fegyvert  is  fogni:  mindkét  császár 
azon  lesz,  hogy  a  béke   minél   nagjobb   biztosítására   bár- 
mily   alkalomnak    is    eleje    vétessék,    a    fejedelmek    pedig 
minden  garázdasággal  felhagyva,  békében  éljenek.''  ^ 

A  Lippay  által  vezérelt  papság  látta,  hogy  II.  Rákóczy 
György,  bár  reformált  vallásához  hű  maradt,  s  a  jezsui- 
tákat Erdélyből  kiűzte,  nem  örökölte  apjának  sem  erélyét, 
sem  belátását,  —  s  ennél  fogva  nem  is  féltek  tőle  semmit 
sem.  Szabad  folyást  engedtek  tehát  térítési  munkájoknak: 
de  észrevehető  volt,  hogy  ezen  munkájokbán  több  kímé- 
letet és  okosságot  alkalmaznak  a  protestánsok  iránt,  mint 
eddig.  Az  eredmény  nem  is  maradt  el,  mert  részint  házas- 

*  Szalay  L.  Magyarország  Tört.  V.  10.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       91 

gágok,  részint  méltóság-  és  birtok-adományozások  által  sok 
protestáns  család  elhagyogatta  vallását,  úgy  hogy  a  főurak 
közül  —  kik  hajdan  hatalmas  támaszai  voltak  a  protes- 
tántismusnak  —  1655-ben  már  csak  négy  protestáns  mágnás 
család  volt  az  országban.'  Ezeknek  erőlködése  a  felső  ház- 
ban vajmi  kevés  hatású  volt  a  nagy  erő  ellenében. 

A  protestánsok  ily  körülmények  között  arra  voltak 
nt^lva,  hogy  egyházaikat  és  iskoláikat  szervezzék,  kitűnő 
papokat  és  tanárokat  alkalmazzanak,  a  kik  a  szellem  fegy- 
verével ellensúlyozhassák  a  katholikusok  támadásait.  A  fel- 
vidéki népes  és  művelt  királyi  városok  előljártak.  Sopronban 
Láng  Mátyás  tanár  és  Sobitsch  Kristóf  pap  és  később 
Buperintendens,  Pozsonyban  Böhm  Kristóf  tanár,  Eperjesen 
a  jeles  Dimer  Sámuel  működtek.  Lányi  György  superinten- 
dens  1652-ben  Tót-Prónán  zsinatot  tartott,  melvben  kimon- 
datott  azon  nagy  jelentőségű  elvi  határozat,  hogy  a  superin- 
tendens  jelöléséhez  a  nemes  világiaknak  is  joguk  van. 

Ha  az  1647.  és  1649-ki  törvények  pontosan  végre 
hajtattak  volna,  akkor  a  protestánsok  ügye  virágzásnak 
indult  volna.  Azonban  ez  —  a  mint  láttuk  —  nem  történt. 
A  kormány  —  látva  a  királjiiak  testi  lelki  gyengülését  — 
mindinkább  korlátlan  irányban  működött.  Nemcsak  hogy 
a  törvények  végrehajtását  elhanyagolta,  hanem  arra  is  el 
volt  tökélve,  hogy  legalább  a  tí)rök  béke  fennállásáig  nem 
tart  országgyűlést.  Mikor  1652-ben  bekövetkezett  a  rendes 
országgyűlés  összehívásának  törvényes  ideje,  a  kormány 
ezt  szó  nélkül  hagyta  elmúlni.  Egy  év  múlva  az  ország 
kimondhatatlan  kárára  meghalt  a  jeles  Pálffy  Pál  nádor, 
a  ki  egj'cdüli  őre  volt  az  alkotmánynak  és  a  protestánsok 
ífzabadságának.  A  kormány  ekkor  sem  gondoskodott  arról, 
hogy  új  nádor  váltasztassék.  Sőt  ellenkezőleg  rávette  Ferdi- 
nándot, hogy  királyi  helytartóul  éppen  aztaLippay  érseket 
nevezze  ki,  a  ki  a  múlt   országgyűlésen   oly  jellembe  vágó 


»  Wesselényi  F.  levele  1655.  ápr.  21rői  Hevenesy  kézir.  XXXIV. 
k.  251.  1. 


92  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

botrányos    tettet   kíhetett    el.    Ezzel   kétségtelenül  tannsitá 
abbeli  törekvését,  hogy  a  nádori  hivatalt  megszüntesse. 

Azonban  a   császári   családban   váratlanul  bekövetke- 
zett  gj'ászeseniény    meghiúsította    e   törekvés    sikerét.  X.i 
1647-ben  megkoronázott   alig  21  éves  IV.  Ferdinánd  me^:- 
halt  1654.  július  9-én  himlő  betegségben.  Ezzel  a  második 
nejét  csak  nem  rég  elvesztett  öreg  király   teljesen   lesújt 
tott.  Felhág}  ott  absolut  uralomra  való  törekvésével  és  hoj 
a  trónt  még  életében  biztosithassa  második  fiának  Leopol<j. 
nak,   kénytelen    volt   a   rendeket   összehivni   Pozsonyba.    A 
meghivó  levél  1654.  nov.  11-én  kelt;  az  országgyűlés  össze- 
jövetelére pedig  1655.  január  24-e  tűzetett  ki. 

A  meghivó  levélben  mélyen  hallgatott  a  királyválasz- 
tásról és  a  koronázásról;  de  a  nádor>'álasztást,  mint  egyik 
főteendőt,  megemlítette,  mi  a  rendek  nagj'  részére  meg- 
nyugtatólag  hatott.  Nem  tagadta,  hogj^  az  országgyűlés 
összehívásával  kissé  megkésett;  de  ezt  az  összes  keresztyén 
világ  nagyjelentőségű  ügyeivel  igyekszik  indokolni.^ 

A  meghívók  késedelmes  megküldése  sok  kellemetlen- 
séget   okozott   a   megyéknek   és   az   erdélyieknek.*   Talán 

^  Kovachich,  Vestig.  Com.  798.  1. 

^  Mednyánszky  jan.  21-kéről  ezeket  irja  Klobusiczkynak :  «Soba 
ilyen  alkalmatlan  készületet  az  gyűlésher  nem  láttam  ;  felette  késűie 
hozták  mindenüvé  az  regalisokat.  Az  mi  asszonyunknak  való  regálisát 
illeti,  mindjárt  irtam  volt    cancellarius   uramnak   felőle,   ő   nagysága 
felette  búsult  rajta,  nagyon  állatván,  hogy   megíratta   s   azt  kívánta, 
hogy  megírjam,  ha  ugyan  meg  nem  vitték  volna,  hogy  menten  mist 
fog  Íratni,  azon  azért  nem  kell  gondolkodni,  hogy  asszonyunk  számára 
is  ne  obtineálnánk  az  regálist,  mert  azt  megküldik ;  nem  is  kell  amil 
gondolkodni,  hogy  studio  elhagyták  volna   (hanem   az   expediálásban 
esett  az  vétek),  mert  ide  is  egynehány  umak,  vármegyének  is  kettó 
nek,  vagy  háromnak  is  meg  nem  vitték,  kik  mindnyájan  most  panasz- 
kodtak érsek  uramnak  és  cancellarius  uramnak,  hogy  meg  nem  vitték 
nekik  a  regalisok at^  ujabhan  írattak  azoknak  is.   Az   cameralistákoak 
tulajdonítják  az  expeditioban  való  fogyatkozásokat  lm  azért  én  mostan 
alámenvén  Posonba,  megjelentem  érsek  uramnak  is,  hogy  asszonyunk 
számára  meg  nem  vitték;  tudom  ő  nagyságának  is   azontúl  írni  fog 
felttle  Bécsbe.  TöH.  Lapok  I.  k.  99.  100.  1. 


A  MAGTAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  93 

nnek  lehet  tulajdonítani,  hogy  a  főurak  későbben  gyüle- 
oztek  i>88ze,  mint  a  vármegyei  és  városi  követek,^  a  kik 
em  ok  nélkül  nyugtalankodtak  a  gyűlés  megnyitásának 
ésedelme  miatt.  Február  23-kár()l  irott  levelében  azt  irja 
►«xa  István,  hogy  ő  felségének  sok  sürgetés  után  meg- 
^kezését  febr.  28-ára  várják.^ 

S  e  hir  valóban  nem  volt  alaptalan.  Az  egybegyűlt 
cndek  bizottságot  neveztek  ki  az  érkező  király  üdvözlésére 
•^8  pedig  a  főrendek  részerői:  Püsky  János  kalocsai  és 
oácsi  érseki  helyettest,  Pálfalvai  János  erdélyi  püspököt  és 
szepesi  prépostot,  gr.  Illésházy  Györgyöt  és  Trsztyánszky 
Györgyöt ;  —  az  alsóház  részéről :  Luzsénszky  Joachim 
esztergomi  kanonokot,  Péehy  György  sárosi,  Botka  Ferenez 
zalai  és  somogyi,  Kállay  Mihály  kassai  és  Tuczentaller 
Mátyás  pozsonyi  követeket.  Ezek  Hainburgig  mentek  a 
drálv  elébe,  ki  azonban  a  Duna-hidnak  lassú  elkészítése 
miatt  csak  márczius  3-án  vonulhatott  be  Lipót  ujával  együtt 
Pozsony  városába. 

Már  ekkor  a  rendek  teljes  számban  együtt  voltak, 
28  pedig: 


*  «Mint  már  itten  —  irja  Mednyánszky  febr.  28-án  Lorántfy 
Zsuzsanna  fejedelmi  özvegynek  —  Pozsonyban  alkalmas  időtől  fog- 
írást  lévén,  csak  az  időt  hiában  töltjük ;  az  urakból  is  még  kevesen 
rannak  itten;  de  az  követek  már  mind  megérkeztének.  Ö  felségét  a 
övd  szerdára  várják ;  már  a  hídnak  csinálásához  is  hozzá  fogtanak, 
cire  nézve  már  bizonyosban  várjuk  bejövetelit.  Mint  fognak  folyni 
lolgaink.  nagyságodat  mindenekről  tudósítani  el  sem  mulatjuk  .... 
Szilágyi  S.  Az  165d-iki  pozs.  országgyűlés  történetéhez.  Tört.  Lapok. 
[.  101.  1. 

*  €Az  ő  felsége  bejövetelit  eleget  sollicitáljuk  érsek  uram  ő 
nagysága  és  a  personális  uram  által,  s  úgy  vagyon  azzal  is  biztatnak 
bennünket,  hogy  28  praesentis  bejő  ő  felsége,  de  mi  annak  semmi 
drcumstantiáját  nem  látjuk,  mivel  az  ő  felsége  bejövetelinek  sok 
antecedentiái  szoktak  lenni ;  szóval  reméljük  is  bejövetelit,  s  bizony- 
talanok is  vagyunk  felőle ;  immár  pedig  az  regnicolák  némely  urakon 
kival  mind  begyülekeztenek.  Tizenegyedik  napja  mulék  ma  el,  mióta 
itt  költünk  haszontalanul,  az  üdőt  haszontalanul  töltjük  .  .  .  U.  o.  115. 1. 


94  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


1.  A  főpapok  közül: 

Lippay  György,  esztergomi  érsek. 

Püsky  János,  kalocsai  és  bácskai  érseki  helyett^ 

Kisdy  Benedek,  egri  püspök. 

özelepcsényi  György,  nyitrai  püspi>k. 

Püsky  János,  győri  püspök. 

Zongor  Zsigmond,  váradi  püspök. 

Petretus  Péter,  zágrábi  püsi)r>k. 

Pálfalvay  János,  erdélyi  püsjíök. 

Szécliény  György,  veszprémi  püspök. 

HoíFmann  Pál,  pécsi  püsp(>k. 

Tarnóczy  Mátyás,  váczi  ptisi)ök. 

Pálfy  Tamács,  csanádi  püspök. 

Gyurkovicz  György,  szerémi  püsjuik. 

Mariani  Gyi>rgy,  zenki  püspök. 

Marian  Móricz,  boszniai  püspök. 

Gurab  Ferencz,  növi  püspök. 

Folnay  Ferencz,  szamandriai,  scopii,  és  unini  püspök. 

Főurak  közül,  kik  tanácsosok  voltak: 

Gróf  Wesselényi  Ferencz.  Gróf  Druggetb  György. 

Csáky  István.  „     Frangepán  Györg). 

Forgách  Ádám.  „     Illyésházi  Gábor. 

# 

Batthvánvi  Ádám.  .,  Illvésházi  Gvi»rp'. 

Erdődy  György.  ,  Kéry  János. 

Pálffy  Miklós.  Báró  Szúnyogh  Gáspár. 

Xádasdv  Ferencz.  ..  Barkóczv  László. 

Erdődv  Imre.  .,  Révav  László. 

Draskovich  Miklós.  „  Forgách  László. 

Zrinvi  Péter.  .,  Balassa  Ferencz. 

A  nem  tanácsosok  közül: 

Gróf  Rákóczy  László.  Gróf  Erdödy  Péter. 

„     Erdődy  Miklós.  ,,     Erdődy  Simon. 

„     Erdődy  Tamás.  „     ifj.  Erdődy  Györg}'. 


n 

5? 

n 
n 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL 


96 


L 


Draskovieh  Gáspár. 
Kolenich  Christophor 

Nándor. 
Kolenich  Ulrik. 
Czobor  Imre. 
Halassá  Imre. 
Thököly  István. 
Pázmány  Miki^is. 
Eszterházv  Pál. 
( -sákv  Ferencz. 
itj.  Csáky  István. 
AVesselénvi  Ádám. 
Draskovieh  Miklós. 
Draskovieh  János, 
ró  Thökiíly  Zsijj^numd. 
Priny  György. 
Priny  (Perinyi)  Imre. 
Pongrácz  Dániel. 
Pon^crácz  István. 
Pongrácz  Ferencz. 
Osztrosith  Miklós. 

Osztrosith  Mátvás. 

• 

Malakóczv  Miklós. 
Petróczv  István. 
Eszterházy  Wolfgang. 
Gyulaffi  Christophor. 
Forgách  István. 
Liszthiiis  János. 
Révav  Ferencz. 
Revay  Dániel. 
Keglovits  Miklós. 
Keglovits  Péter. 
Keglovits  Zsigmond. 
Kegh)vits  István. 
Révav  Miklós. 
Révav  Imre. 


Uáró 


n 
n 
v 

7> 
T> 

•1 

V 

7) 

r 
ff 

r> 
r 

n 

V 
V 
T> 
7) 
T» 
1) 
^ 

V 

*) 

V 


T 

T 
V 


Xyáry  Lajos. 
Rhéday  László. 
Eszterházv  János. 
Eszterházv  Mihálv. 
Eszterházy  Zsigmond. 
Eszterházy  Gyíírgy. 
Eszterházv  Miklós. 
Eszterházv  Sándor. 
Zav  László. 
Zav  Péter. 
Balassa  Valentin. 
Balassa  Zsigmond. 
Balassa  János. 
Horváth  Gábor. 
Palocza  Endre. 

Károlv  Ádám. 

• 

Károlv  László. 

*■' 

Szerénvi  Pál. 
Horváth  Ferencz. 
Horváth  Zsigmond. 
Majthényi  György. 
Majthényi  Imre. 
Majthényi  János. 
MajthénW  Mihály. 
Majthényi  Gás})ár. 
Megyery  Zsigmond. 
Czirákv  Ádám. 
Bosgay  István. 
Pograny  Ferencz. 
Sennvev  Albert. 
Sennvey  Ferencz. 
Bocskav  István. 

r 

Amadv  János. 
Sennvev  István. 
Horeczkv  Gábor. 
Kappi  György. 


Báró  Mélith  Péter. 

„  Mélith  György. 

„  Koháry  István. 

„  Czikuliní  Ferencz. 

^  Kún  István. 

„  Rattkay  Péter. 

«  Pettheő  István. 


Báró  Pettheő  János. 
„     Orly  András. 


:? 


Ti 


Illvésházv  István. 
Illyésházy  Tamás. 
Wiesav  János. 
Bossányí  László. 
Serényi  András. 


„     Pettheő  Zsigmond. 

A  következő  káptalanok  képviseltették  magokat;  eszt< 
gomi,  pozsonyi,  egri,  zágrábi  (hetriensis),  szepesi,  vasmeg;^ 
(castriferrei),  győri,  veszprémi,  zenki,  csazmei. 

A  vármegyék  képviseletében. 

Zalamegye:  Bottka  Ferencz,  Lippis  Márton. 

Veszprémmegye:  Rabbi  István,  Sándor  György. 

Vasmegye:  Hadasdi  Balthazár,  Meszlényi  Benedek. 

Sopronmegye:  Bezerédy  György,  Vitnédy  István. 

Győrmegye:  Szakony  István,  Farkas  András. 

Komárommegye:  Szeghi  János,  Pesti  János. 

Mosonymegye:  Kerekes  Menyhért. 

Pozsony  megye :  Moróez  István,  Nagymihályi  Ferencit- 

Nyitramegye:  Berényi  György,  Keresztúri  László. 

Trencsénmegye:  Ordody  Istv.,  Mattyasovszky  Menyhé: 

Arvamegye:  Zmeskaly  György. 

Liptómegye:  Zmercsányi  János. 

Szepesmegye:  Mariássy  János,  Záborszky  Gábor. 

Sárosmegye:  Péchy  György,  Dobbay  András. 

Abaüjmegye:  Barna  György,  Bakssa  István. 

Zemplénraegye :  Tussay  Jakab,  Farkas  László. 

Szabolcsmegye:  Záthureczky  Lőrincz,  Banczy  Andrá; 

Beregmcgye:  Miskolczy  János. 

Ugocsamegye:  Veszély  Pál. 

Ungmegye:  Geőczy  László,  Putnoky  Ferencz. 

Turóczmegye:  Záthureczky  János. 

Szatmármegye :  Szilágyi  Ferencz,  Szilágyi  Gábor. 

Borsodmegye:  Székely  András,  Mocsáry  Ferencz. 


Zá 


v> 


r] 


^  w 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  97 

Torname^Tye:  Beczkeliázy  András,  Istvánfl^  Mátyás. 
Gömörmegye:  Deőry  Ferencz. 
Zólyommegye:  Bory  Mihály,  Gyeörky  Gáspár.  . 
Hontmegj'e:  Szelényi  János,  Bartholovics  János. 
Barsmegye:  Teörök   Zsigmond,  Nagylesénjn  Ferenez. 
Esztergonimegye:  Szaszádi  Ferencz,  Korodi  István. 
Nógrádmegye:  Madách  János,  Bene  János. 
Heves-Szolnokmegj'e :  Vámossy  István. 
Pest-Pilis-Solt-megye :  Ráday  András. 

Horvát  tartománvokból. 

Dalmácziából:  Patachich  Miklós. 
Horvátországból:  Budor  Gáspár. 
Szlavóniából:  Malenícz  György. 

Az  erdélyi  fejedelem  követei: 
Zákány  András.  Klobusiczky  András. 

Az  özvegy  fejedelemnő  követei: 
Berénvi  Gvörgv.  Mednvánszkv  Jónás. 

Szabad  városok  képviseletében. 

Kassa  város:  Kállay  Mihály.  Lehmann  Gáspár.  Mada- 
i'ász  Márton,  Schiermer  János. 

Pozsonv  város:  Auer  Jakab,  Tuczentaller  Mátvás. 

Xagj'-8zombat  város:  Lippoldt  István,  Königh  .lános, 
l^iber  János,  Huszo  Imre. 

Lőcse  város:  (írosznoviczer  Mátvás.  Deheitman  Márton. 

Bártfa  város:  Splenius  Illés,  Wagner  ilárton. 

Eperjes  város:  Zinnnermann  Zsigmond,  Wel^er  János, 
iSchünlebcn  Mihálv. 

Kis-8zeben  város:  Metzner  Mihály,  Deák  Mátyás.! 

Szakoleza  város:  Rakolubs/ky  János,   Melegh   János. 

Trenescn  város:  Koszma  (Tyi^rgy,  Miiller  Samu,  Lnbszky 
István. 

Z9ilin9zky:  Mafi^yar  országgyűlések.  ^ 


98 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


Nagybánya  város:  Wassas  János,  Wárady  Mihály. 

Sopron  város:  Grad  Györgj^  Poch  György,  Nadl 
Lipót. 

Modor  város:  Veöres  Bálint,  Kempis  János,  Sixtius 
Mihály,  Schreiber  Dániel. 

Bazin  város:  Thabor  Tamás,  Csemak  János,  Duchoi 
Zakariás,  Jancsovícs  Miklós. 

Szt.-György  város:  Gilich  Wolfgang,  Wegrini  Ferencz 
Keczkés  István. 

Kőszeg  város:  Tolnay  János,  Gombossy  Mátyás,  Schwei 
ger  Jakab. 

Zenk  város  (Dalmáczia):  Pezelovich 

Zágráb  város:  Wemiczel  György,  Belecz  István. 

Caproncza  város:  Natnlia  Miklós. 

Varazsd  város:  Gyorgyovics   Gábor,   Modrics   Miklós. 

Körös  város:  Petrus  Miklós. 

Zólyom  város:  Bartosovics  András,  Ordődy  István. 

Korpona  város:  Podmaniczky  Gábor,  Roszenauer  András. 

A  hét  bányaváros:  Stefani  Samu  Körmöcz.  Laufer 
Gyula  és  Cholostomus  Illés  Selmecz,  Marcus  Konrád,  Szala- 
dinus  niés,  Grebner  Frigyes  és  Liptay  Márton  Zólyom. 
Haneke  Mátyás,  Libetbánya.    Krcsma  András,  Bakabánya. 

Kis-Márton  város:  Hieb  György,  Stetner  János. 

Breznóbánya  város:  Fejérpataky  János,  Sztadecimus 
János. 

Főúri  özvegyek: 

LorántíFy  Zsuzsanna  —  erdélyi  fejedelem  özvegye. 
Káan  Franciska  —  PálflFy  Pál  gróf  nádor  özvegye. 
Batthyányi  Borbála  —  Forgách  Zsigmond  gróf  özvegye. 
Batthyányi  Magdolna  —  gróf  Csáky  László  özvegyi 
Draskovies  Sára  —  Szécsy  Dénesnek  özvegye. 
Bossányi  Eszter  . —  Forgách  Miklósnak  özvegye. 
Horváth  Ilona  —  Thurzo  Mihálynak  özvegye. 
Bosnyák  Judith  —  Balassa  Imrének  özvegye. 
Serény  Borbála  —  Apponyi  Balázsnak  özvegye. 


e. 


A  MAGTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  99 

Battka  Katalin  —  Pográny  Jánosnak  özvegye. 
Pachaim  Erzsébet  Zsuzsanna  —  Révay  Pálnak  özvegj^e. 
Lippai  Katalin  —  Balogh  Istvánnak  özvegye. 
Domianicz  Anna  —  Rattkay  Pálnak  özvegye. 
Wiszkeleti  Mária  —  Dóczy  Mihálynak  özvegye. 
Eszterházy  Erzsébet  —  Hérderváry  Isvánnak  özvegye. 
Thurzo  Mária  —  Wiszkeleti  Mihálynak  özvegye. 
Rnmi  Jndith  —  Eszterházy  Dánielnek  özvegye. 
Sándor  Mária  —  Nyáry  Imrének  özvegj'e. 
Windischgrátz  Mária  Magdolna  —  Balassa  Simonnak 

« — .v 
Amady  Judith  —  Erdődy  Gábornak  özvegye. 

Kappi  Katalin  —  Forgách  Istvánnak  özvegye. 

—  Forgách  Jánosnak  özvegye. 

—  Paloczai  Istvánnak  özvegj'e. 

--  Osztorsits  Pálnak  özvegye. 

—  Amadé  Lénárdnak  özvegye. 

Draskovich  Borbála  —  Erdődy  Wolfgangnak  özvegye. 

Prépostságok  követei. 

Zágrábi:  Dieuosovics  Miklós. 

Csürjei:  Folnay  Ferencz. 

Fejérvári:  Szalay  János. 

Pécsi:  Péchy  András. 

B.  Mariae  Virg.  de  Lypto:  Soós  György. 

Benyősi:  Szaszy  János. 

S.  EustAchy  de  Csuth:  Mohácsy  György. 

De  Promontorio  Varadiensi  S.  Stephani:  Hoifmann  Pál. 

Titiliensis:  Baróthy  Ferencz. 

Miszleni:  Keresztes  István. 

Turóci:  Palkovics  Márton. 

Eörsi:  Bertóczy  György. 

Csornai:  Sz.  Tomossy  Mátyás. 

Hatvani:  Mattkovich  Mihály. 

Vágujhelyi:  Gyurgyovics  György. 

Szepesi:  Pálfalvay  János. 

7» 


100  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Letesiensis:  Somody  Fereiicz. 
Ó-Budai:  Melav  János. 
Egri:  Staiiger  János. 
Berseni:  Sala  György. 
8zt.  Alberti:  Szalav  János. 

Szt.  Móriczi: 

Papóczi  Prior:  Witnedi  Ferencz. 
Zambecki:  Szegedi  Ferencz. 
Papoczi:  Boldkovics  Mihály. 
Paulinusok  főnöke:  Ivanovies  Pál. 

Apátságok  követei. 

Pannonhalmi:  Megyer  Placidius. 
Ravki:  Anhwet  Ambrosius. 
Beéli:  Szászv  János. 
Pásztói:  Fejérpataky  Mátyás. 
Murai:  Mattkovics  Mihály. 
Szkalkai:  Lippay  Ferencz. 
Sebejini:  Luschinszky  Joachini. 
Madaczai:  Szegedi  Ferenez. 
Siklósi:  Benj  János. 
Czikadori(V):  Salix  János. 
Pécs  Varadi:  Szalav  János. 
Rigtcri{?):  Recsény  (lyörgy. 
Bolai:  Szentgyi»rgyi  Ferenc/. 
Pornói:  Xedeczkv  Ferencz. 
Sexardi:  Thelegdi  (iyörgy. 
Papolesai,  De  Silezio,   De   Saar:    . 
Zalawari:  Hoftinann*  Pál. 
BattysaiC?):  Páltty  Tamás. 
Földvári:  Porgay  ^íiklós. 
Szeredicz:  Hedvárv  János. 

« 

Kopornaki:  Philipatich  Péter. 
Szt.  Gotthardi:  Csákv  Pál^ 

*  A  bártfai  levéltárból. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  101 

Számszerínt  jelen  volt:  16  főpap,  10  káptalanbeli 
3 vet,  25  prépoBt,  22  apát;  tehát  73  egyházi  férfiú. Továbbá 
^  gróf  és  73  báró,  összesen  112  foür;  négy  erdélyi, 
k.roni  horvát,  54  szabad  kir.  városi,  13  bányavárosi  és 
3  főúri  özvegji  követ.  Ezen  országgyűlés  tehát  340  sze- 
L  élvből  állott. 

Ezek  türelmetlenül  várták  az  országgyűlés  megnyi- 
^át,  a  mi  azonban  minden  sürgetésük  daczára,  csak 
nárczius  10-én  történt  meg. 

II. 

^  vallás  ügye  a  nádorválasztásnál  is  szerepel.  —  Sokan  vannak  szóban. 
—  Megválasztatik  Wesselényi  Ferencz.  —  A  protestáns  követek  egyíltl 
tartanak.   —    A  nádor   kérése   daczára  sem   mondanak   le   sérelmeik 

orvosoltatásáról. 

Az  országos  rendek  a  királji  propositiók  meghallga- 
ása  végett  niárczins  10-én  megjelentek  elébb  a  kiráhd 
árban,  utóbb  a  zöld  házban,  hol  Kuttkay  András  lediktálta 
zokat. 

A  vallás  ügye  nem  volt  ugyan  világos  szavakkal  meg- 
rintve,  de  azért  mindenki  tudta,  hogy  a  tizedik  pontban 
)glalt  azon  intés,  mely  szerint  a  jó  egj^etértés  érdekében 
lellőzendő  minden  magánjmnaszj  mely  a  tárgyalások  menetét 
eltarthatná  —  tulajdonképen  a  vallásra  vonatkozik.  A  kor- 
lánynak  érdekében  állott,  hogy  ez  az  ügy  elodáztassék. 
alószínü,  hogy  még  a  nádori  szék  betöltését  is  —  daczára, 
og}^  a  regálisban  igérve  volt  —  azért  akarta  mellőzni, 
ogj^  ne  lehessen  korteskedni  és  hogy  Lippay  királyi  hely- 
irtó maradhasson ;  azaz :  hogy  az  ország  élén  minden 
.örülmények  között  oly  katholikus  vallású  ember  legyen,  a 
\  az  udvarral  és  a  papsággal  jó  \iszonyban  áll.  A  rendek 
legütközéssel  vették  Szelepcsényi  kanezellár  által  a  király 
bbeli  kivánságát,  hogj'  „mivel  tudja,  miszerint  többen 
ágynak  a  nádori  hivatalra,  nehogy  e  miatt  meghasonlás 
imádjon  a  rendek  között,  halasztassék  el  a  nádorválasztás 


102  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  legközelebbi  országgyűlésig."  ^  Az  e  miatt  támadt  szén-  1  ^-^ 
vedélyes  vitákból  csakhamar  meggyőződött  Fedinánd,  hogy  I  -'^^ 
e  tervet  nem  lehet  keresztül  vinnie.  Egyrészt  e  hivatal  1  ^  ' 
keresőinek  nagy  száma,  más  részt  a  törvény  világos  ren-  ■  *  ^ 
delkezése  miatt.  Némelyek  Nádasdy  Ferenczet  óhajtották,  |/*^^^ 
a  ki  a  protestáns  vallásról  áttérvén,  kiváló  buzgalmat  fejtett 
ki  a  katholicismus  mellett.  Ennek  igérte  meg  támogatását  |  ^^ 
az  esztergomi  érsek  is  azon  esetben,  ha  a  kir.  helytartóság 
csakugyan  megbuknék.  Mások  Erdődy  György  és  Zrinji 
Miklós  neveit  hangoztották.  Ismét  mások  Forgách  Ádám  és  |  "^'l  l 
Csáky  István  mellett  lelkesedtek.^  Wesselényinek  kevé^ 
embere  volt ;  de  az  udvar  ezt  kivánta  leginkább  jutalmazni, 
azon   szolgálatokért,    melyeket    a   lefolyt   háborús   időkben 

egjTészről  a  dynastiának,  más   részről    a  katholicismusnak 

ff 

tett.  0  is  protestáns  szülék  gyermeke  volt;  hithagyása  oly 
tekintél}^  szerzett  neki,  mely  minden  egyéb  érdemeinél 
többet  nyomott  a  döntő  körök  előtt. 

A  protestánsok  között  kevés  nádornak  való  férfiú  volt. 
mert  a  főúri  családok  egymás  után  katholikusokká  lettek^ 
mivel  csak  mint  ilyenek  remélhettek  előmenetelt.  Lippajr 
érsek  fondorkodott;  a  nádorságot  igénylő  urakat  össze- 
veszítette egj^mással.  Azután  arra  törekedett,  hogy  a  leg— 
hatalmasabbakat  lekötelezze  magának.  Zrínyit  titkos  tana.- 
csossággal   és   arany   gyapjúval;^   Csákji;  és   Nádasdji:   s 


i.lil 
f-t; 

!^ 

f 

Li 


*  Katona,  XXXII.  772.  1.  —  Az  16ö5-ki  pozsonyi  gyűlésre  me  ^^t 
képviselőknek,  u.  m.  Mallenich  Györgynek,  Budor  Gáspárnak  és  PatachL^^h 
Miklósnak  utasításul  volt  adva,  bogy  a  nádor  választásnál  a  kath.  jelöl ^%.je 
szavazzanak ;  vallás  ügyében  pedig  az  igaz  katb.  vallást  védelmezs.^];. 
—  Jászay  gyűjt. 

«  Baxa  István  levele  febr.  23.  Tört.  Lapok  I.  k.  116.  1. 

^  «Zrinyi  urammal  is  gyakorta  vagyok  szemben  —  írja  KloJn- 
siczky  márczius  2B-án  Rákóczynak  —  nagy  devotióval  vagyon  u^yaü 
nagyságodboz,  sokszor  mondja,  ba  lebetne  bizony   ma   tenne  korona/ 
fejében  nagyságodnak.  Azt  az  embert  én  féltem,  vagy  megétetik,  va^jr 
lekötik  valami  biztatással,  most  titoktanácsossággal  és  aureum  vellussai 
basbosgatják,  az  idő  megmutatja,  mint  leszen  contentus  vele.>  TÖrt  L. 
I.  117.  1. 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLÁsOGYI   TÁRGYALÁSAI.  103 

nádorsággal  biztatta.  Természetes,  hogy  aztán  yalamennyinek 
neheztelését  magára  vonta,  mert  nem  tartotta  meg  ígéretét.^ 
A  végtelen  fondorlatoknak  és  korteskedéseknek  véget  vetett 
a  király  az  által,  hogy  márezius  15-én  leküldötte  a  nádor- 
jelöltek névsorát.  Jelölve  voltak :  Csáky  István  és  Wesse- 
lényi Ferencz  a  katholikusokból ;  Perénjá  Györgj^  és  Tökölyi 
Zsigmond  a  protestánsok  sorából.  Most  sült  ki  csak  való- 
Siiggal,  hogy  az  udvar  kit  akar.  A  katholikus  klérus,  Lippay- 
val  együtt,  Wesselényi  mellett  nyilatkozott,  mint  ki  az 
erdélyi  fejedelemnek  és  a  protestánsoknak  leghatározot- 
tabb ellenfele  volt.*  A  míg  Csákyra  csak  ketten  szavaztak, 
addig  Wesselén\i  közel  kétszáz  szavazatot  kapott.  A  pro- 
testáns jelöltek  k()zül  Perénjű  Györgynek  huszonöt  szava- 
zata volt.^  Ekként  Wesselényi  Ferencz,  mint  megválasztott 
nádor,  letette  az  esküt  és  azonnal  hozzálátott  a  munkához. 
Lippay  után  ő  volt  a  császári  háznak  és  a  katholicismus- 
nak  Icghivebb  embere.  E  miatt  sok  hazafi  előtt  gyanúban 
állott.  Ocse  Miklós,  mint  jezsuita,  njiltan  folytatta  a  pro- 
testánsok elleni  harczot;  ő  mint  nádor  nem  tehette  azt.  De 
örömmel  ragadta  meg  az  alkalmat,  ha  szolgálatot  tehetett 
új  vallásának.  Kész  védelmezője  volt  a  szeplőtelen  fogan- 
tatásnak, melyet  akkor  az  egyház  még  nem  fogadott  fel 
dogmái  közé,  és  bőkezűen  gondoskodott  a  kolostorokról. 
A  nádori  széken  azonban  szűk  látkörű  embernek  bizonyult. 

^  <Az  urak.  mint  agyonütöttek,  úgy  járnak,  lator  áruló  érsek 
dolga,  mind  nagyságod  és  urak  bosszújára  cselekedte  azt,  haragszik 
Csáki  István   is,  mert   őtet   csak   azért   hittak   volt   fel,  —  szidya  az 

€  Csaknem  eszik  kezeket  lábokat  az  urak,  búsulnak,  boszan- 
kodnak,  Barkóczy,  Homonnay  s  a  többi.  Oda,  kegyelmes  uram,  az  mi 
szabadságunk,  félek  hazánk  is  oda  lesz.>  U.  o. 

*  «Nem  elég  —  irja  Klobusiczky  —  hogy  nctgyságod  hosBUjdra 
palatínussá  tette  az  érsek  Wesselényit,  most  immár  az  generálisságot 
is  az  fiának  szerzik. ...  £n  az  cancelláriusnak  mondottam  :  ha  immár 
palatinust  nagyságod  boszujára  tettek,  generálissá  ne  legyen  olyan 
ember^  mert  semmi  jót  nem  várok  belőle.  >  I.  h. 

»  U.  o. 


104  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Inkább  érdekelték  az  apró  részletek,  mint  az  általános 
szempontok.  Hirtelen  baragú  ember  lévén,  nem  volt  követ- 
kezetes tetteiben.  Könnyen  hajlott  mások  szavára  és  elha- 
tározásában nagy  befolyást  gyakorolt  reá  hiúsága  és  hit- 
buzgósága.  Ez  idő  szerint  azon  volt,  hogy  a  protestánsok 
mondjanak  le  minden  követeléseikről,  vagy  pediglen,  hogy 
azoknak  elintézését  a  jövő  országgyűlésre  halászszák.  Remélte, 
hogy  addig  ők  magok  is  előmozdítják  romlásukat,  azon 
üdvtelen  ezivakodások  által,  melyeket  esztelenül  évek  óta 
folytatnak  egymás  ellen. 

Tudjuk,  hogy  az  ágostai  és  helvét  hitvallású  protes- 
táns  követek  már  a  múlt  országgyűlés  alkalmával  keserű 
harezot  folytottak  egymás  ellen.  Most  mind  a  két  réu 
követei  belátták,  hogy  e  czivakodás  veszedelemnek  viszi 
egyházukat.  Még  a  gyűlés  megnyitása  előtt,  márczius  2-áii, 
abban  állapodtak  meg,  hogj'  sérelmeiket  egj'üttesen  fogják 
összeirni,  s  azok  orvoslását  közös  erővel  fogják  sürgetni. 
A  kassai  kíivetek  kijelentették  az  erdélyi  fejedelem  köve- 
teinek, hogy  a  városi  tanács  nem  vallási  gyűlölettől  vezé- 
reltette magát,  midőn  a  reformátusoknak  kevés  tért  engedett 
az  elöljárók  sorában.  A  kik  arra  érdemesek  voltak,  azokat 
tényleg  fel  is  vették.  Ilyen  például  Búrja  Péter  és  Szabó 
János.  Egyébiránt  megigérik,  hogy  a  jövő  évi  választásnál 
nagyobb  figyelemmel  lesznek  a  reformátusokra. 

Az  erdélyi  követek  erre  nézve  Írásbeli  biztosítékot 
követeltek  a  kassai  tanácstól.  Ha  ezt  megadja,  akkor  elálla- 
nak  az  ügy  további  feszegetésétől,  ha  pedig  nem,  akkor 
kénytelenek  a  kérdést,  mint  sérelmet,  az  országgyűlés  nyil- 
vános ülésére  vinni.  Kállay  Mihály  és  Madarász  Márton, 
kassai  követek,  mindezt  megírták  küldőiknek  és  a  többi 
kérdések,  minők  voltak:  a  kegyes  adományok  és  templom- 
kerítés  kérdései,  barátságos  elintézését  ajánlották.* 

Ezen  előleges  tanácskozásnak  megvolt  a  kellő  sikere. 
A  protestánsok  összetartottak. 

*  Seilágyi  S.  Tört.  Lapok  I.  115—116.    1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  105 

Midőn  a  sérelmek  összeírására  kikül dendő  bizottság  név- 
it  Orossy  György  personális  előtérj  észté,  a  protestánsok 
•evettek,  hogy  közülök  nagyon  kevesen  vannak  jelölve, 
ánták  tehát,  hogy  tö])l)en  választassanak  be.  E  részben 
amodtak  az  új  nádorhoz  közbenjárásért,  kinek  bele- 
ezésével  márczius  18-án  megválasztották  ugyan  a  bizott- 
ot,*  de  a  megválasztás  után  azonnal  arra  is  felhívták, 
y  a  vallás  ügyének  békét  hagyjon. 

A  sérelmek  összeírása  márczius  20-ig  sőt  a  húsvéti 
lepek  miatt  egész  e  hó  végéig  eltartott. 

Sokaknak  az  volt  a  nézete,  privát  úton  kellene  a  nehéz- 
eket megszüntetni,  hogy  ne  kelljen  nyilvános  ülésen 
szasan  vitatkozni.  De  míg  a  protestánsok  visszaköve- 
ék  a  törvény  értelmében  nekik  jutott  templomokat; 
üg  a  katholikusoknak  az  volt  a  kívánsága,  hogy  a  szabad 
ályí  városokban  nekik  is  legyenek  templomaik.-  Fel- 
rnlt  a  jezsuiták  kérdése  is.  Erről  Klobusiczky  ezt  irta 
kóczynak  márczius  23-án:  „A  jezsuiták  állapotján  két  nap 
>zekedtünk;  azok  megesküdtek,  soha  nem  consentiálnak 

*  Megválasztattak :  a  personálison  és  a  kir.  tábla  ülnökein  kívül: 
agay  Miklós,  Somogyi  Ferencz,  Mokcsay  András,  Pinnyei  János, 
rovich  Pál  és  Malenich  György  a  papi  rendből ;  továbbá :  Berényi 
3rgy,  Zákány  András.  Klobusiczky  András.  Budor  Boldizsár,  Gejőczy 
aló,  Baksa  István.  Szilágyi  Ferencz,  Dobay  András,  Újhelyi  Pál, 
•kas  László,  Ráday  András.  Ordódy  István.  Szelényi  János.  Sza- 
dy  Ferencz.  Rabbi  István,  Keresztúry  László,  Botka  Ferencz,  Török 
gmond.  Farkas  András,  Milejkovicz  Miklós.  Bosnyák  Péter  és  Sán- 
Miklós,  részint  megyei,  részint  főúri  követek.  —  végre  Auer  Jakab 
sonyi.  Madarász  Márton,  kassai  Splényi  Éliás  hét  bányavárosi, 
ladinus  Éliás  nagy-szombati  és  Lipoldt  István  soproni  követek. 

'  Mi  kegyelmes  Uram,  az  elmúlt  napokban  érsek  uramnak 
partém  beadván  religiónkról  való  gravameneket,  azt  gondolván. 
^  valahogy  megalkhatunk  rajta,  nem  köll  in  publicam  menni  az 
»gnak  ;  de  meg  nem  felelvén  az  mi  gravamináinkra,  ők  is  az  magok 
érői  sokat  adtának  ki,  mindenütt  az  szabad  városokon  templo- 
:at  kívánván  és  tökéletlenségeket ;  azután  fogom  megküldeni  Nagy- 
>dnak ;  most  irják  őket,  mert  sok.  Klobusiczky  levele,  Tört.  L. 
17.  1. 


106  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

annak,  jószágot  ne  bírhassanak;  mi  is  hasonlóképen  meg- 
esküdtünk, soha  nem  consentiálunk,  hogy  bírjanak,  —  és 
így  ügj'  látom,  most  is  in  suspenso  marad  az  dolog,  jobb 
időre  kell  hagynunk.' 

E  közben  a  personáHs  és  a  nádor  mindent  elkövettek, 
hogy  a  protestánsokat  sérelmeik  mellőzésére  bírják.  A  nádor 
ugyanis  niárczius  18-án  magához  hivatta  a  befolyásosabb 
protestáns  követeket,  ügy  szintén  az  erdélyi  követeket  Í8, 
s  azok  által  kivánt  hatni  a  többiekre,  hogy  halászszák  el 
sérelmeiket  a  jövő  országgyűlésre.  Ezt  a  katboliknsok  is 
hajlandók  elfogadni.  Indokul  hozatott  fel,  hogy  ö  felség 
megrongált  egészségének  hel^Teállítása  ezéljából  kénjielen 
fürdőbe  menni;  hogy  a  cseh  országgyűlés  megnyitása  a 
küszöbön  áll,  s  végre  hogy  a  Pozsonyban  jelentkező  pestis 
hasonlóképen  ő  felségének  elutazását  javasolja.  Mindezeknél 
fogva  a  protestánsok  kedves  dolgot  fognak  cselekedni,  ha 
a  vallás  kérdését  mellőzve,  csak  azon  sérelmekre  szorítkoz- 
nak,  melyek  az  ország  felmaradását  illetik.  0  felsége  a 
maga  részéről  meg  fogja  igémi,  hogj'  a  vallási  sérelmek 
a  fennálló  tíirvénvek  értelmében  orvosoltassanak,  és  ha 
némelyek  nem  orvosoltatnának,  azok  a  három  év  leforgása 
alatt  okvetlenül  megtartandó  jövő  országgyűlésen  orvosol- 
tassanak. Azonlian  a  protestáns  követek  ismét  utasításaikra, 
az  illető  országos  törvényekre  és  királyi  diplomákra  hivat- 
kozván kijelentették,  hogy  kívánságuktól  el  nem  állhat- 
nak ;  sőt  inkább  felhivják  a  nádort,  hogy  hivatalánál  fogva 
ő  is  sürgesse  a  sérelmek  orvoslatát,  hogy  azután  más 
országos  ügyek  elintézéséhez  foghassanak. 

De  a  nádor  ismételte  előbbeni  felhi vasát;  újra  meg 
újra  hivatta  őket  majd  a  maga  lakására,  majd  az  érsekliez. 
Figyelmeztette  őket,  hogy  a  vallásháborgatók  ellen  vannak 
törvénvek,  ott  az  1647  :  14.  t.-czikk.  alkalmazzák  azt,  és  ha 
a  megjei  alisi)ánok  nem  hajtják  végre  a  törvényt,  fordul- 
janak a  nádorhoz,  a  ki   aztán    nádori   parancsával  foga  a 

»  U.  0. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  107 

törvényt  végrehajtatni.  Erre  a  protestáns  rendek  ápril  o-én 
azt  válaszolták,  illetőleg  azt  kivánták,  hogy 

1.  a  sérelmek  orvoslása  és  a  törvények  áthágóinak 
megbüntetése  még  ezen  országgyűlés  alatt  történjék,  a  kir. 
diplomának  4-dik  pontja  és  az  1647-dik  é^i  5-dik  t.-czikk 
rendeletéhez  képest; 

2.  nem  szükséges,  hogy  a  törvény  végrehajtása  a 
nádor  parancsára  történjék,  de  történjék  a  t.-czikkely  ere- 
jénél fogva.  Ám  orvosoltassanak  a  kathohkusoknak  sérelmei 
is,  legyen  mind  a  két  rész  kielégítve  az  1649  :  10-dik 
t.-czikk  szerint. 

Sok  vita  folyt  a  felett  is,  hogy  a  végrehajtás  némely 
templomokra  nézve  még  az  országgjnílés  tartama  alatt,  vagy 
pediglen  utána  történjék.  Az  evangeUkusok  a  diploma  alap- 
ján az  elsőt  követelték;  a  katholikusok  az  utóbbit  Ígérték. 
Egj'ébiránt  helytelennek  jelentették  ki,  hogy  a  protestánsok 
a  sérelmek  orvoslását  a  végrehajtással  akarják  kezdeni. 
Nézetük  szerint  biróra  bizandó  az  ügy  eldöntése;  most  pedig 
mellőzendőnek  mondták  a  kérdést,  mi  felett  a  protestánsok 
megbotránkozásukat  fejezték  ki  és  üj  meg  új  czáfolatokat 
írtak.  Így  tartott  ez  napokon  keresztül.  A  király  türel- 
metlenül nézte  a  meddő  vitát,  végre  ápril  8-án  kemény 
parancsot  küldött  le  az  ország  összes  karainak  és  rendéi- 
nek, melyben  kedvetlenségét  jelenti  ki  a  felett,  hogj'  az 
időt  haszontalan  czivakodással  töltik.  Hivatkozott  német 
birodalmi  teendőire,  egészségi  állapotára,  és  az  1649-ki 
44-dik  t.-czikk  rendelkezésére,  atyailag  intve  őket,  hogy 
félretévén  minden  továl)bi  vitatkozást,  csakis  azon  ügyek 
tárg\^alásához  fogjanak,  melyek  az  ország  felmaradását, 
békéjét  illetik,  nehogy  a  kitűzött  rövid  idő  elteltével  ered- 
ménytelenül legyen  kén\i;elen  az  országgyűlést  szétoszlatni. 

A  kathoHkusok  e  leiratot  készséggel  fogadták,  mert 
az  ídőhalasztás  vádja  csakis  a  protestánsokat  érte.  De  ez 
utóbbiak  annál  érzékenyebben  kezdtek  panaszkodni;  és 
miután  a  vádat  visszahárították  volna  a  katholikusokra, 
újra  kijelentették,  hogy  mindaddig,  míg  vallásos  sérelmeik 


108  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

a  törvény  és  a  kir.  diploma  értelmében  nem  orvosoltatnak, 
más  ügyeket  nem  forrnak  elővenni.  Ezt  tudtára  adták  a 
personálisnak  azon  hozzáadással,  hogy  küldötteiket  a  sérelmi 
bizottságból  is  ki  fogják  vonni. 

Egyébként  a  magok  sérelmeit  külön  összeírván,  ápril 
10-én  benyújtották  ő  felségének. 

III. 

A  protestánsok  sérelmi    irata   megyénként  számlálja   el  a  sérelmeket. 
Pozsony,  Nyitra,  Heves,  Külső-Szolnok.  Torna,  Ungh,  Pest,  Vas,  Győr. 
Sopron,  Trencsén.  Mosón,  Nógrád,  Zólyom  és  Sáros  vármegyék  sérel- 
mes esetei. 

Az  ápril  10-én  benyújtott  sérelmi  iratban  a  protes- 
tánsok kiterjeszkednek  mindazon  esetekre,  melyek  miatt  a 
vidéken  kisebb-nagyobb  összeütközések  támadtak. 

Elmondják  abban,  mennyire  óhajtották  volna  kikerülni 
ez  alkalmatlankodást:   de  mivel    senki  máshoz   nem  folva- 
modhatnak,    kénytelenek    ö    felségét,    mint    a    haza   atyját 
kérni,    hogy   a   vallás    szabad   gyakorlata   ellen    elkövetett 
sérelmeket  a  törvények    és  a  kir.  diplomák    értelmében  az 
evangélikusok  megnyugvására    megorvosolni  kegyeskedjék. 
Egyedül  az  ö  igazságszeretetében  és  kegyességében  biznak. 
Felhozzák,  hogy  a    törvény  értelmében  visszaadott  templo- 
mok újra  elfoglaltatnak,  a  templomok  és  iskolák  építésére 
rendelt  helyek  ki  nem  jelöltetnek,  a  vallásgyakorlat  mindcD- 
féle  ürügyek  alatt  akadályoztatik,  és   az  evangélikus  szer- 
tartásokkal   ellenkező    szertartások    hozatnak    be,   s   azok 
elfogadására   úgy    a   rendek,  mint   a  szegény   nép   is  bír- 
ságolás által  kényszeríttetnek;  a  templomokhoz  és  iskolák- 
hoz törvényesen  tartozó  jövedelmek  elvétetnek  és  számtalan 
más  igaztalanság  követtetik  el  az  evangélikus  vallás  ellen. 
A  vallási    szabadság   ügyében   hozott   törvények    a   katho- 
likusok  által  semmibe  sem  vétetnek.  Mondatik  ugyan,  hogy 
az  ilyen  törvényszegők  ellen  vannak  országos  határozatok, 
és  hogy  ezeket  alkalmazni  kell.  Igenis  kellene,  de  a  végre- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  109 

hajtás  különféle  ürügyek  alatt  megtagadtatik.  A  hivatal- 
nokok, kiknek  kötelességök  lenne  büntetés  terhe  alatt  eljárni 
a  törvényszegők  ellen,  nem  teljesítik  e  kötelességöket,  s 
azok  is,  a  kik  ezt  akarnák,  abban  megakadályoztatnak. 
Minthogy  pedig  minden  törvény  haszontalan,  ha  végre 
nem  hajtatik,  s  hiába  való  maga  a  törvényhozás  is,  ha 
határozatai  nem  tiszteltetnek,  azért  kérik  ő  felségét,  hall- 
gassa meg  kérelmüket  és  panaszaikat  a  legújabb  királyi 
diploma  4-dik  pontja  értelmében  még  ez  országgyűlés 
folyama  alatt  intézze  el.  Csak  azt  kivánják,  a  mi  igaz- 
ságos, csak  annak  végrehajtását  kérelmezik,  a  mit  az  ország 
közmegegA-ezés  útján  elhatározott.  Egyedül  ő  felségétől 
várnak  orvoslást  és  igazságot;  egyedül  ő  nyugtathatja  meg 
őket  úgy,  hogj'  ez  ügy  üdvös  eldöntése  után  átmehes- 
senek azon  ügyek  tárgyalásához,  melyeket  küldőik  és  ő 
felsége  egyiránt  eHntézni  óhajtanak.  Ezen  reményben  újra 
meg  újra  kérik,  hogy  őket,  mint  hű  alattvalóit,  védelmébe 
fogadja,  lelki  szabadságukban  —  mely  nélkül  semmiféle 
szabadság  nincs  —  megtartsa. 

Es  pedig  először,  minthogy  azon  helyeken,  hol  az 
1647  :  10.  t.-czikk  s  azon  évi  diploma  4-dik  feltétele,  vala- 
mint az  azon  évi  országgyűlésnek  s  1638-ban  beadott  sérel- 
mek szerint  a  templom-  és  iskolaépítés  számára  helyeket 
kellett  volna  kijel(')hii,  vagy  a  hol  a  templom-,  iskola-  és 
jövedelemfoglalásból  származott  egyéb  vallási  sérelmek  for- 
dulnak elő,  a  jobbágyok  földesuraiktól  való  félelem  miatt 
neni  mernek  a  megyékben  panaszolkodui,  s  inkább  nem 
folyamodnak,  sem  hogy  magokat  különféle  zaklatásoknak 
kitegyék.  Ily  panaszok  megszüntetése  ezéljából  az  evan- 
gélikusok kivánják,  hogy  a  vallás  ügyében  ezentúl  benyúj- 
tandó panaszok  az  evangélikus  superintendensek  vagy  hely- 
beli evang.  lelkészek,  viigy  végre  az  evang.  status  nevében 
azon  megye  valamely  nemes  embere  által  is  elintéztethessenek. 
Méltányosnak  vélik,  hogy  e  tekintetben  az  evangélikusok 
és  katholikusok  között  teljes  paritás  legyen,  s  az  efféle  meg- 
tagadások által  a  vallási  gyűliUködés  ne  tápláltassék, 


110  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Másodszor  megtörténik  az  is,  külimösen  oly  vármegyék- 
ben, hol  a  tisztviselők  jobbára  katliolikusok,  hogy  midőn 
vallást  illeti)  panaszok  adatnak  be  hozzájok,  azokat  éppen 
nem  intézik  el,  hanem  a  fcíldesnrakhoz  utasítják,  a  kik 
természetesen  az  ügyet  elodázzák,  s  a  teniplomhelyek  ki- 
hasítását  s  más  törvényszegések  megszüntetését  lehet^ítlenné 
teszik.  Ennélfogva  külön  törvény  volna  hozandó  arra  nézve, 
hogy  az  alispánok  a  két  vallásfelckezetíí  nemesekből  egyenlő 
számban  választott  tagokkal  együtt,  törvényesen  kitűzött 
határidő  alatt,  minden  megj'ei  kiküldés  nélkül  is  kimehes- 
senek a  helyszínére  és  ott  az  1647  :  10.  t.-czikk  szerint  a 
templomok,  paplakok  és  iskolák  építésére  alkalmas  helyek 
kitűzését  minden  akadálv  nélkül  eszközölhessék,  s  hoCT  a. 
katholikus  biztosok  elmaradása,  melv  rendesen  szándékom 
szokott  lenni,  ne  lehessen  akadály  a  végrehajtásban,  hanem 
az  alispán  helyettesíthesse  a  hiányzókat  és  így  az  illető 
helyeket  kijelölhesse  és  a  vallás  ügyében  előforduló  egyéb 
panaszokat  is  megszüntethesse,  alkalmazván  az  1647  :  14. 
t.-ezikkben  kiszabott  büntetést  a  törvényszegők  ellen. 

Átmenvén  a  panaszok  részletes  előadására,  a  követ- 
kezőket említik  fel: 

Pozsonyvármeyyéhen.  1.  Szenczen  a  protestánsok  val- 
lásukkal ellenkező  szertartások  és  ünnepek  megtartására 
kényszeríttetnek  az  illető  plébános  által;  és  az  1647:  8.  és 
10.  t.-ezikk  ellenére  a  harangok  használatában  akadályoz- 
tatnak. 2.  Boldogfalván  és  Németl)ősön  az  evangélikusok, 
daczára  annak,  hogj'  a  kath.  lelkész  szolgálatával  nem  élnek, 
annak  fizetésére  szoríttatnak,  mi  ellenkezik  az  1647  :  12. 
t.-czikkel.  3.  Cseklészen,  Szereden,  Récsen,  Galantán,  Csalló- 
közön, Kürtön,  Nagj-Surón  és  más  szomszédos  helyeken 
többszörös  folyamodások  után  sem  jelöltettek  ki  a  templo- 
mok, paplakok  és  iskolák  számára  alkalmas  helyek,  sőt 
az  illetők  vallásuk  szabad  gyakorlatában  és  különféleképen 
megzavartatnak.  4.  Vizkeleten  a  paplakot  és  iskolát,  jól- 
lehet a  múlt  országgyűlésről  kiküldött  bizottság  az  evan* 
gelikusoknak   adta,    a   katholikusok    újra    visszafoglalták. 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  111 

b.  Triegyen  a  temetkezésnél  történt  zavargás  megvizsgálásá- 
nál    a  katholiknsok  javára   szabálytalanság   követtetett    el, 
a  mennyiben  az  esztergomi  káptalan  az  evangélikusnak  nem 
adta  ki  a  kellö   bizonyítványt  (attestationem).    6.  Ugyanaz 
a    káptalan   a   n.-szombati   evang.    lelkész   ellen   kiadta   a 
bizonyitványt,  de   az  evang.  lelkész   hasonló  kérelmét  nem 
teljesítette.    7.   A   n.-szombati   evangélikusok,    midőn   saját 
harangjaikat  akarták  használni,  ebben  őket  a  kir.  diplomák 
világos  értelme  ellenére  a  pozsonyi  alispán  megakadályozta 
és  nehogy  ezt  azután  megkísérthessék,  az  1647  :  14.  t.-ezikk- 
V)en  foglalt  büntetés   terhe   alatt   csupa   vallási   gyűlöletből 
megtiltotta  az  evangélikus  tótoknak,  hogy  a  város  polgárai 
legyenek.    8.  Midőn  Deákiban   az   evang.  hivek   az  evang. 
papnak  járó  16-od   lefoglalása  miatt  a   pozsonymegyei  al- 
ispánhoz folyamodtak,  ez  nemcsak   hogy  nem   adott  nekik 
elégtételt,  hanem    méltatlansággal   illetvén  őket,  elkergette. 
Midőn   továbbá  Szabó  Márton    evangélikus   ember  a  16-od 
terményt   az   evang.    lelkész   deáki   kertjébe   akarta  vinni, 
ebben  őt  a  kath.  lelkész  és  a  szt.-mártoni   apátság  jószág- 
igazgatója megakadályozta;  s  úgy  ezen  egyház,  valamint  a 
hozzátartozó  filiák,  ú.  m.:  Pered,  Csigárd,  Palócz,  Nyárasd 
és  Hetmény    16-odát,  mely   régi   időktől   fogva   az  evang. 
lelkészt   illette,    erőszakkal   lefoglalta.    A  szt.-mártoni   apát 
szolgája  Deák  Péter  erőszakkal  ment  be  a  távollevő  evang. 
lelkész   lakására  és   az   ott   csendesen   levő  papnét  szerel- 
mével megostromolta  és  megkínozta,  és  midőn  ezen  gonosz- 
Siágért   az  alispánnál   bevádoltatott,  ez  nem    büntette   meg, 
ellenére  a  bécsi   béke  1.  czikk  és   az  1647  :  14.  t.-czikké- 
iiek.  9.  Ugyanazon  apát,  nem  lévén  Deákiban  bíró,  vallási 
■ligyben,  Győrbe  idézte   az  evang.  lakosokat   és  ott  a  saját 
T)irósága  által  ítéltette  oda  a  katholikus  papnak  azt  a  fize- 
tési részt,  melyet  addig  az  evang.  lelkész  élvezett.  10.  Ugyan- 
csak  Deákiban   tizenhét   kath.   jövevény   volt,  a   ki   saját 
lázzal  birt,  s  ezektől   és  a  kath.  plépános   lakához  tartozó 
Jövedelmekből,  szántóföldekből   és   legelőkből   a   pap   elég 
jövedelemmel   bír,    s   így   a   sokszor    említett    1647  :  12.. 


112  ZSILINSZKY   3IIHÁLY. 

t.-czikk  érteluiében    sem   követelhet  a  protestánsoktól   sz:_   ^- 
inélyi  fizetést.    11.  Ugyanott  a  múlt  országgyűlés   által  ^^iríj 
küldött   biztosok  a  16-ot   a   paplakhoz  és  iskolához  tartó      jx.ó 
összes  jíivedelmekkel    együtt   az   evangélikusoknak   adt^   k, 
ezt  midcnki  tudja,  mégis   azt  a  kath.  lelkész    ma  is  letV^  ^- 
lalva   tartja.    12,  Ugyancsak  a  deáki    kath.  plébános  alw_  a- 
dályokat  gördít  az  evangélikus  i)ap  elé  a  személyi  fizeti^:r^st 
illetőleg  és  nem  akarja  engedni,  hogy  az  evang.  hivek  sa.3  ;ir 
papjuknak  rendes  fizetésén  felül  valamit  adhassanak.  13.  _Az 
evang.    lelkészt   akadályozza   a    fa  és   erdő  haszuálatábrft.ji. 
14.  Ugyanaz  a  deáki   kath.  plépános  40  frt  birság  melU-ft 
tiltotta  meg  az  evang.  papnak  szántóíoldet  eladni.    15.  Az 
evang.  lelkésznek  még  stólaris  jövedelmébe  is  beavatkoz/t -- 
16.  Az  isteni  tisztelet  tartásában   is   akadályozza    az  evaii- 
gelikusokat,  a  mennyiben  a  harangok  használatát  csak  akkor 
engedi  meg,  ha  ő  a  szándékosan  9—10  óráig  elhúzott  miséjét 
befejezte.  Ez  is  ellenkezik  a  bécsi  békekötés  1.  a  kir.  diploma 
6-ik  az  1647  :  5.,  6..  10.  és  14.  t.-czikkeivel.  17.  Vizkereszt 
alkalmával  a  plébános  kereszttel  házankint   körjáratot  tart 
a  faluban  és  ilyenkor  az  evangélikusokat  vallásukkal  ellen- 
kező szertartásra  kényszeríti  az  1647  :  8.  t.-czikk  ellenére: 
és  midőn  egyszer  az  utczán  menne  s  ő  előtte  Molnár  Bábut 
és  Pap  (iyörgy,  saját  házuk  előtt  állva  kalapot  nem  emel- 
tek, ezért  bezáratta    őket    az  1647  :  10.    t.-czikk    ellenére. 
18.   Az   is   megtörtént,    hogy    midőn    egy    evang.    asszony 
elhalt  leányát  evang.  pap  által   eltemettetni  akarta,  a  plé- 
bános annak  férjét  elzáratta.  lÜ.  Ugyanazon  plébános,  csak 
azért,  mivel    az   evang.  szülők   gyermekei    énekelni  jártak, 
azokat  és  szülőiket  bi'>rtönbe  vettette.  20.  A  protestáns  val- 
láshoz hajló  ifjakkal    úgy    szokott    elbánni,  hogy  különféle      -í 
ürügyek  alatt  magához  hivatván,  letartóztatja  őket,  s  mind     -f 
addig  el    nem    ereszti,  míg   a    maga   vallására    nem   téríti.    - 1 
21.  Némely  kathohkusok  goromba  káromlatokkal  illetik  az  -::s^ 
evangélikusokat,  ördögi  és  kutya  hitűeknek  mondják  őket.-  lí" 
ezért  hiába  mennek  i)anaszra   a  plébánoshoz,  ez  nem  büu —  m- 
téti    a   káromlókat,    sőt   az   evangélikus    lelkészt   gorombss  ^ 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  113 

evelekkel  zaklatja.    22.  A  galantai  templom  egy  harmada 
Borosa   család    örököseit   illeti,  ott  vau  a  családi   sirbolt 
:Í8,  de  az  esztergomi  érsek  semmiképen   nem  engedte  meg, 
Tiogy   Boross   István    özvegje    oda   temettessék   el.   23.   A 
TBoross-család  által  saját  birtokából  templom,  iskola  és  paplak 
számára  kihajított  telket  nem  engedik  használni  az  Eszter- 
liázyak.   Az  evangélikusok   kivánják,  hogy  e  hely  még   ez 
országgyűlés   alatt   adassék   át   nekik   templom,   iskola   és 
paplak  felépíthetése  czéljából.  24.  A  katholikusok  által  le- 
foglalt   saját    harangjukat    szintén    visszakövetelik.    25.    A 
samarjai  templom  Pálffy  Pál  nádor   által   bizonyos   szerző- 
dés mellett,  melyet   ő  felsége  is   megerősített,  a  katholiku- 
soknak  lön  átengedve.  Azt  kivánják  tehát  az  evangélikusok, 
hogy    ezen    szerződés    minden   pontja   megtartassék,    vagy 
pediglen   a   templom    adassék   nekik   vissza.    26.  A  bazini 
plébános   megengedte    az    evangeHkus    embereknek,    hogy 
saját  szertartásaik  szerint  a  katholikus  temetőbe  temetkez- 
hessenek, —   ezáltal   az    evang.    lelkész  jogos  jövedelmét 
megtagadja.  27.  Fehérpataky  Rafael  a  limbachi  malom  jöve- 
delmét   már   két    év    óta    megvonta    az   evang.    lelkésztől. 
28.  Schwanzbokban  az  evangélikus  temető  dirutum  a  kath. 
templom     építésével.     29.    Az    is    világos    megbántása    az 
evang.    vallásnak,   hogy   midőn    magyar    hazafiak   Német- 
országba, vagy  más  kiilf(')ldi    tartományba   mennek  tanulás 
vagy  tapasztalatszerzés  végett,  s  onnét  visszatérve  könyveket 
liozuak    magukkal,  azok  Bécsben   s   ő   felsége    más   tarto- 
mányaiban tőlök  elszedetnek,  a   mint   az   történt  1652-ben 
Szeleczky  Jakabbal,  a  kinek  Bécsben  elszedett  könyvei  ma 
sem  adattak  vissza.  Kivánják  tehát  az  evang.  rendek,  hogy 
«zok  Szeleczkynek  visszaadansanak   és  a  pozsonyi   könyv- 
árusoknak is   szabad   legyen    ncmetországi    könyveket   el- 
sdniok.    30.  Azt    is    kivánják,    hogy   a    Szeredhez    tartozó 
Czepen  filiális  községben    az    1647  :  10.    t.-czikk   ellenére 
megtagadott  harangozás  megengedtessék. 

Nyitravármegyéheyi,   1.  Érsekújváron  az  evang.  vallást 
követő  mesteremberek   és   katonák,  és  a  szomszéd  községi 

Zflilínszky:  Magyar  országgyúl  esek  8 


114  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

szegény  nép  vallásukkal  ellenkező  szertartásokra,  jelesni 
körjáratokra,  kath.  ünnepek  megtartására  stb.  kényszerít- 
tetnek. 2.  Güton  és  Auyolán  a  protestáns  lelkészt  illető 
16-od  elvonatik  és  az  evang.  hivek  az  1647.  évi  diploma  és 
törvény  ellenére  kath.  pap  fizetésére  szoríttatnak.  3.  Sellyén  a 
temetkezés  körül  merültek  fel  törvényellenességek.  4.  Ugyan- 
ott a  harangok  használata  körül  tesz  nehézségeket  a  kath. 
lelkész.  5.  A  jezsuiták  akadályozzák  az  evangélikusokat  házak 
vásárlásában.  6.  Az  evang.  mestereket  nem  akarják  föl- 
vétetni a  czéhekbe,  csak  ha  a  kath.  vallásra  térnek;  sőt; 
azt  is  megteszik  a  nevezett  jezsuiták,  hogy  az  ö  rendele- 
teiknek nem  hódoló  s  a  kath.  processiókban  résztvenni  nem. 
akaró  evang.  mestereket  a  czéhekből  kizaklatják  és  az 
evang.  híveket  kath.  oltári  szolgálatra  szorítják.  7.  A  sellyei 
evang.  templom  tere  oly  szűk  és  alkalmatlan,  hogy  az  oda 
épített  paplak  és  iskola  miatt  veszély  idején  alig  lehet  hozzá- 
férni. 8.  Az  ehhez  tartozó  földek  még  nem  hasíttattak  ki. 
9.  Ugyancsak  a  jezsuiták  az  evangélikusoknak  két  házát 
elvették.  10.  Az  evangélikus  templom  építésénél  foglalkozó 
építészeket  elvonják;  az  idegeneket  be  nem  eresztik  és  a 
templomhoz  készített  fát  elszedik.  11.  Az  evang.  templomot 
a  kath.  tanító  kicsúfolja;  annak  ajtait  és  küszöbét  bemocs- 
kolják, a  nélkül,  hogy  valaki  megbüntetné  őket.  12.  Ugyan- 
azon kath.  tanító  tanítványaival  együtt  fegyveresen  és  éjjel 
megtámadta  az  evang.  lelkész  lakását,  a  lelkész  csak  futás- 
sal mentette  meg  életét,  míg  otthon  maradt  neje  oly  kegyet- 
lenül megkínoztatott,  hogy  ennek  következtében  egy  hónapon 
át  súlyos  betegségben  sinlődött.  13.  A  jezsuiták  az  evang. 
lelkésznek  még  a  saját  szőlejében  termett  borát  sem  engedik 
bevinni.  14.  Nem  engedik  meg  neki,  hogy  saját  pénzéért 
földet  vásároljon.  15.  Ha  valaki  az  evang.  lelkész  ellen 
elkövetett  ily  méltatlanságok  ellen  panaszt  emel,  azt  a 
jezsuiták  azonnal  pelengérre  állíttatják.  16.  Katholikus  tanulók 
gyakran  betörnek  az  evang.  iskolákba  és  ott  rablást  követ- 
nek el.  17.  A  kath.  vallásról  evang.  vallásra  tért  nemeseket 
és   parasztokat  a  jezsuiták   kiűzik   a   városból.    18.  Nincs 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  116 

káromlás    és   gj^alázat,   melyet   a   katholikusok    az   evang. 
vallás  ellen  nem  mondanának.    19.  A  sellyei  plébános  sze- 
mélyi fizetés  miatt  számtalanszor  idéztette  az  evang.  lelkészt 
az  esztergomi  szentszék  elé.    20.  Az  evang.  templom,  pap- 
lak és   iskola   építéséhez  a  sellyei   katholikusok   semmiféle 
segélylyel  nem  járultak,  mégis   a   kath.  biró,  midőn   kath. 
templom  épült,  az  evang.  hiveket  is   fizetésre   és   közmun- 
kára kényszerítette.  21.  A  harangozó  fizetése  körül  is  sza- 
bálytalanság fordult  elő.  22.  Ha  valaki  az  evang.  egyházra 
valamit   végrendeletileg  hagyományoz,  azt   a   katholikusok 
erőszakkal  elveszik.  23.  Oly  katholikus  hullákat,  melyektől 
a  tisztességes  temetés  megtagadtatott,  a  protestáns  temetőbe 
visznek.  24.  Szakolcza  városában   az   evangélikus  lelkészt, 
midőn  egy  haldokló  nőhííz  gyóntatni  ment,  az  utezán  fegy- 
veresen támadták    nieg   és   megakadályozták   vallási   szer- 
tartásának gjakorlásában.  25.  Szeniczen  a  malomjövedelem 
körül  történt  jogtalanság.  26.  A  vágöjhelyi  prépost  a  esejtei 
rektort  fegyveresen  megrohantatta.  27.  Ugyanez  a  prépost 
a  hatodik  parancsolat  ellen  vétőket,  az  evang.  lelkész  ható- 
sága alól    elvette  és   a  bűnre  feljogosította.    28.  Ugyan  ő, 
ha   disputál,  a  botot  éi'vfil  használja.  29.  Az  újhclji  evang. 
lelkészt,  midőn   ez   a   templomból   hazatérve,  háza   ajtaja- 
Ijan  megállott,  Révay  László  szolgája  szó  nélkül  ;,8clopum 
displosit". 

Komáromvármegyéhen.  1.  Révkomáromban  és  a  szom- 
széd falvakban  az  evangélikusok  vallásukkal  ellenkező  szer- 
tartásokra bírságolás  által  kényszeríttetnek.  2.  Abból,  hogy 
Szeghy  János  komárommegj^ei  alispán  a  törvényben  kijelölt 
kötelességét  mulasztva  nem  jelölte  ki  az  udvardi  templom, 
paplak  és  iskola  számára  való  helyet,  sok  baj  következett. 
3.  Midőn  az  evangélikusok  tanítójuk  számára  saját  pénzükön 
egy  kis  házat  vettek,  az  újvári  provisor  néhányakat  elfo- 
gatott és  csak  akkor  bocsátotta  szabadon,  mikor  megígér- 
ték, hogy  az  illető  tanítót  kizárják  abból  a  házból.  4.  Az 
alispán  hanyagsága  miatt  több  helyen,  jelesül  Martoson, 
Perpetén,  Imrén,  Bajóczon   és  Szt.-Péteren   sem  jelöltettek 

8* 


116  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ki  a  templomok,  iskolák  és  paplakok  építésére  alkalmas 
helyek.  5.  A  szt.-tamási  konvent  prépostja  1650-l)en  néhány 
katonával  megjelent  Izán  (Issa?)  és  ott  az  evang.  templomot 
és  iskolát  lerontani,  a  papot  elűzni  akarta,  hiveit  meg  zak- 
lattá.  Es  ámbár  ez  ellen  a  megyei  gyűlésen  panaszt  emeltek 
és  annak  a  jegyzőkönyvbe  való  vételét  követelték,  mégis 
eUntézetlenül  maradt  a  dolog  a  törvények  nem  csekély 
sérelmére.  6.  Az  udvardi  templom  katholikus  birtokosa  az 
evangélikusoktól  is  fizettetik  a  törvény  ellenére.  7.  Martos, 
Bajcz  és  Kamocza  községekben  nincs  kath.  pap,  mégis 
kényszeríttetnek  az  evangélikusok  fizetésre.  8.  Nagy-Megye- 
ren  Zichy  István  az  evang.  pap  fizetésének  felét  a  kath. 
pap  számára  foglalta  le.  9.  A  komáromi  megyei  tanács  elé 
citált  evang.  lelkészt,  meg  nem  jelenés  miatt  100  forintra 
büntették. 

Esztergommegyéhen.  1.  Szögyénben  a  kath.  plébános 
az  evangehkusokat  vallásukkal  ellenkező  szertartásokra 
kényszeríti  és  nem  engedi,  hogy  azok  lelki  szükségeinek 
kielégítése,  keresztelés,  esketés  stb.,  végett,  evangélikus 
lelkész  jöjön  a  községbe.  2.  Olved,  Tarnód  és  más  nevű 
községekben  az   evangélikusok   megfosztatnak    16-odaiktól. 

Barsvártnegi/ében.  1.  Nagy-Sarlón  az  evang.  templom 
számára  kijelöltetett  ugj^an  a  hely,  de  az  esztergomi  érsek 
tisztjei  nem  engedik  a  templomot  felépíteni.  2.  A  ludányi 
paplakhoz  tartozó  tized  már  három  év  óta  a  lévai  vár 
számára  foglaltatik  le.  3.  A  tizenhatodot  is  elszedik  az 
érsek  tisztjei.  4.  E  megyében  az  evang.  lakosság  kath. 
szertartásokra  kényszeríttetik.  5.  A  felső  hámori  malmot, 
mely  a  helybeU  egyházé  volt,  Dóczi  Menyhért  elfoglalta. 

Honfvánnegyéhen.  1.  A  füzes-gyarmathoz  tartozó  filiá- 
lis  szántói  templom  és  paplak  földjei  a  kanczellár  úr  tisztjei 
által  elvétettek.  2.  Ugyanott  az  evangélikusoktól  megtagad- 
tatik a  tizenhatod  és  a  hívek  kath.  szertartásokra  kénv- 
szeríttetnek. 

Heves  és  Külső  Szolnokvármegyéhen  A  tiszajenei  templo- 
mot, mely  régi  időktől  fogva  az  evangeUkusoké  volt,  melyet 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  117 

zek  nagy  költséggel   és  fáradsággal   oly  időben  építettek, 
lidön  ott  egy  kath.  ember   sem  lakott,  a  katli.  lelkész  az 
^3r8zágos  törvény  és  a  megjei  határozat  ellenére  elfoglalta. 
z  evangélikusok   kivánják,    hogy   az   1647  :  14.   t.-czikk 
értelmében    nekik  a  templom  visszaadassék   és  a  plébános 
Mnegbüntett  essék. 

Tornavármegyéhenj  a  termények  ntán  ember  emlékezet 
óta  tized  helyett  nyolczad  fizettetett  az  evangélikus  lelkész- 
nek a  nélkül,  hogj'  ez  által  valaki  sértve  érezte  volna 
magát;  két  év  óta  azonban  Szádvár  birtokosai  a  nyolczadot 
önkényesen  tizenhatoddá  változtatták.  Kérik  ennek  a  régi 
mód  szerinti  átváltoztatását. 

Vnghvármegyében  jóllehet  a  megye  követei  a  niult 
országgyűlés  alatt  is  panaszt  emeltek  az  ungvári  jezsuita 
növendékek  azon  garázdálkodásai  ellen,  mely  szerint  a  pro- 
testánsok iskoláit  csoportosan  és  fegyveresen  megrohanják, 
s  ott  a  tanítókat  és  tanulókat  vérig  verik;  jóllehet  ez  ügj'- 
hen  az  esztergomi  érsek  is  megkerestetett,  mindazáltal  ez 
ideig  semmi  sem  történt  ezen  kihágás  megszüntetésére. 
Méltónak  sut  szükségesnek  tartják  tehát  az  evangélikusok, 
hogy  az  illetők  bűnhődjenek. 

Pest  vármegy  éhen  j  Váczon.  Veresegj'házán  és  más  helye- 
ken a  tizenhatod  megtagadtatik  az  evang.  lelkészektől ;  a 
tized  körül  is  bajt  okoznak  a  váczi  püspök  tisztjei. 

Zemplénvármegyében  Polyan  és  Csernő  faluban  a  leleszi 
prépost  akadályozza  a  protestánsokat  vallásuk  szabad  gya- 
korlatában; papjait  közéjök  küldi,  a  keresztet  csókoltatja 
A'clök.  .  .  . 

Vasiármegyéhen.  1.  Vép  kiízségben.  ámbár  az  1647  :  6. 
t.-czikk  értelmében  kiküldött  országos  bizottság  által  templom, 
paplak  és  iskola  építésére  kijelölt  helyet  az  evangélikusok 
m(*gfizették ,  s  az  oda  tartozó  területet  nehánv  éven  át 
liáborítlanúl  bírtak :  mégis  gróf  Erdődy  György,  nem  tudni 
mi  okból,  az  illető  helyek  elvétele  czéljából  pert  indított 
olleníik  és  nagy  pénzösszeg  fizetésére  ítéltette  őket.  Ez  ellen 
is  <»rvoslást  kérnek.  2.  Jlidőn  a  vasmegyei  evang.  lelkészek 


118  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

az  1647.  országgyűlés  után  Szombathelyen  (Sabaria)  a  végett 
jöttek  össze,  hogy  a  kir.  diploma  értelmében  sérelmeik 
orvoslásaért  ő  felséíréhez  folvamodást  intézzenek,  először  a 
megye  alispánja,  majd  ismét  Nádasdy  Ferencz  főispán  ebben 
megakadályozta  őket.  Azon  felől  azon  főispán  a  tizenhatod 
és  malomjövedelmek  szedésében  is  akadályozza  az  evang. 
lelkészeket.  3.  Ikervárott  az  evang.  lelkésznek  azon  csekély 
jövedelmét  is  elszedi  gróf  Nádasdy,  melyet  az  a  tizenhatod 
és  malomjövedelemből  húzott  és  a  kath.  lelkésznek  adja. 
4.  Ugyan  ilyen  panasz  van  Sáron  is.  5.  Sárvárott  az  evangéli- 
kusok szabad  vallás  gyakorlatában  háborgattatnak,  a  gyer- 
mekek keresztelésében  akadálvozza  őket  Nádasdv.  5.  Eöly- 
bőn  az  evang.  lelkész  saját  pénzén  egy  kis  szőlőt  vett, 
melyet  Nádasdy  kapitánya  tőle  erőszakosan  elvett  és  a 
papot  katonasággal  megrohantatta,  házát  feldulatta;  azutáu 
Nádasdy,  mint  közönséges  latrot  Sárvárra  hurczolta  a  lel- 
készt, s  ott  majdnem  halálra  verette;  az  evang.  templomot 
és  paplakot  pedig  a  hozzá  tartozó  jövedelmekkel  együtt 
erőszakosan  elfoglalta.  7.  Hegyfaluban  a  malomjövedelmet 
Nádasdy  lefoglalván,  szintén  a  kath.  plébánosnak  adta. 
8.  A  leukai  pajdak  jövedelmeivel  együtt,  daczára  annak,  hogy 
a  biztosok  kétszer  visszaadták  az  evangehkusoknak,  újra 
elvétetett  tülök,  s  ámbár  ez  ellen  panaszt  emeltek  a  megye 
ahspánjánál,  orvoslás  helyett  fenyegetést  és  üldözést  kény- 
telenek tűrni.  9.  Csemben  (Chyem)  a  parochiához  tartozó 
jövedelmek  foglaltattak  le.  10.  A  Borostyánkő  és  Szalon- 
nok  váraihoz  tartozó  Pinkafeld,  Mansdorff  és  más  helvsé- 
gekben  az  evangcHkusok  számára  az  1647  :  10.  t.-czikk 
ellenére  ma  sem  jelöltettek  ki  templom,  paplak  és  iskola 
számára  való  helyek,  sőt  a  kath.  plébános  mindenképen 
akadályozza  őket  vallásuk  szabad  gyakorlatában  és  illeték- 
telen fizetésekre  kénvszeríti.  11.  Felsö-Lindván  Széchv  Dénes 
özvegye  követett  el  jogtalanságot.  12.  Midőn  a  rohonczi 
evang.  tanító,  némely  hivekkel  együtt  a  végett  folyamodott 
az  ahspánhoz,  hogy  vallásukat  szabadon  gyakorolhassák, 
ezért  a  hivek  börtönre  vettettek,  a  tanító  pedig  hivatalától 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  119 

tmiegfosztatott.  13.  Hidegküton  és  Pukszdorfon  az  evang. 
lelkészek  elűzettek  14.  A  toniyisai  ev.  temi)lom  újra  elve- 
ttetett 15.  A  vasvári  káptalan  Kőszeg  lakosai  ellen  köve- 
tett el  megtorolatlanúl  erőszakosságot. 

Gyorvármegyébefi,    1.    Eötte  vény  ben   Pázmány   Miklós 
erőszakosan  tört  be  az  evangélikus  parochiára,  s  ott  a  lel- 
készt  bántalmazta ;    a    templom    és    pa])lak    elfoglaltatott. 
2.   Midőn   az   evangélikus    vallású   Fcbér^'^áry  János,  győri 
biró,    elhalt   leányát    evang.    szertartás   szerint   evang.  pap 
által  akarta  eltemetni,  ebben  megakadályoztatott.  3.  Ugyan- 
csak a  győri  végbelyen  egy  mester  embert  kizártak  a  ezéh- 
ből  s  mindaddig  nem    engedték    mesterségét  folytatni,  míg 
evang.    nejét    veréssel   kath.    vallásra    nem   kényszerítette. 
4.  A  győri  végbelyen    lakó   kath.  molnárok   kirekesztették 
ozéhükl)ől  az  evang.   molnárokat.    5.  Azt  is  fájlalják,  hogy 
az    evang.    pa))nak    nem    engedtetik   meg,  hogy   a   halálra 
ítélt  evang.  híveket   vigasztalhassák    és   úrvacsorával  ellát- 
hassák.   0.  P^llenkezík  a  vallás  szabadságával   az   is,   hogy 
ámbár  Győrött  szabad  evang.  papot  tartani,  de  a  pap  német 
lévén,  az  evang.  nép  saját  nemzetiségű  papot  nem  hallgathat. 

Sopronvurmegf/éhen,  1.  Itt  éppen  úgy  mint  Vasmegj'é- 
l>en.  mikor  az  evang.  lelkészek  a  sérelmek  orvoslásáért 
kívántak  folyamodni,  gróf  Nádasdytól  el)ben  megakadályoz- 
tattak. 2.  Lövőn  a  biztosok  által  háromszor  visszaadatott 
evang.  templom  és  jmplak,  a  kathohkusok  által  ismételten 
visszavétetett.  3.  így  Kövesdeii  is.  4.  Lóson  Viezav  Adáni 
a  templomhoz  tartozó  jövedelem  nagyobb  részét  a  kath.  plé- 
bános számára  foglalta  le.  f).  Piunyén  Bessenyey  István 
özvegye  a  régi  időktől  fogva  úrvacsoránál  használt  kelyhet 
elvette,  kétfelé  osztotta,  egyik  felét  magának  tartva,  a 
másikat  a  más  felekezetű  kegyúrnak  küldötte  el;  azon- 
kívül is  sok  erőszakosság  miatt  van  hiába  bepanaszolva  a 
megyénél,  t).  Pereszíégen  a  czenki  kath.  plébános  az  evang. 
templomot  és  i)a])lakot  a  hozzájok  tartozó  jövedelmekkel 
együtt  elfoglalta.  7.  Czenken  az  evang.  lelkész  jövedelme 
lefoglaltatott;    a  nép   ])edig  Nádasdy  által   nyomorgattatik. 


120  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

8.  Babodon  a  kapuvári  plébános  foglalta  le  az  evang.  lelkész 
jövedelmeit.  9.  Kapuvárott  a  nép  akarata  ellenére  vitetett  be 
a  kath.  lelkész.  10.  Csepregen  két  templom  és  paplak  már 
többször  adatott  vissza  a  biztosok  által;  de  a  szegény  nép 
börtönöztetés  által  kénvszerittetik  a  kath.  vallásra.  A  kath. 
plébános  fegyveres  őrökkel  fogatja  el  azokat,  a  kik  ünnep 
napokon  a  szomszéd  községekl)e  mennek  isteni  tiszteletre. 
Mikor  az  evang.  egyik  pap  meghalt,  a  kath.  lelkész  azonnal 
elvette  a  templom  kulcsait  és  az  elhalt  pap  temetésére 
megjelent  superintendenst  a  néppel  együtt  nagy  zajjal  el- 
hallgattatták, az  özvegyen  maradt  nőt  árváival  együtt  a 
parochiáról  kihányták  és  a  paplakot  a  templommal  együtt 
elfoglalták.  11.  Vittnyéden  az  evangélikusok  Nádasdy  által 
megakadályoztattak  templomuk  kijavításában.  12.  Kőhalmon 
két  kehely  vétetett  el.  13.  Hasonlóké[)en  Pétersdorfon  és 
Vépersdorfon  is.  14.  Fehéregyházán  az  evang.  nép  hábor- 
gattatik  vallásában.  15.  Hasonló  történik  a  lanczéri,  fraknói, 
kismartoni  és  lakompaki  evangélikus  lakossággal.  16.  Val- 
persdorfon  a  processiós  katholikusok  erővel  az  evang.  teme- 
tőbe mentek,  s  ott  tartottak  kath.  szertartásokat.  17.  Szár- 
földön az  evang.  lakosság  arra  kényszeríttetik,  hogy  a 
csornai  kath.  plébánosnak  is  fizessen. 

Trencsénvármegyéhen,  1.  Pruszkián  nem  adtak  helyet 
az  evang.  vallásgyakorlat  számára.  2.  Serényi  Pál  tisztjei 
a  trencséni  egyházhoz  tartozó  evang.  jobbágyokat  szokatlan 
nmnkára  kényszerítik  és  a  protestáns  tanuhik  számára  ren- 
delt gabonát  megvonják.  3.  A  halusiczi  egyházhoz  tartozó 
szőlők  tizede  az  1047  :  95.  t.-czikk  ellenére  erőszakosan 
szedetik  be,  íigy  Beczkón  is.  4.  A  bicsei  várhoz  tartozó 
birtokokon  nem  engedtetik  meg  a  vallás  szabad  gyakorlata. 
8  nem  jelöltetek  ki  a  templomépítésre  való  hely.  5.  A  gróf 
Thurzó  Ilona  által  a  trencséni  evang.  egj^háznak  végrendi- 
letileg  hagyott  3000  frt  nem  adatik  ki. 

Mosonmegyében.  1.  Rajkán  Székely  Ferencz  nevű  hiva- 
talnok különféle  büntetéssel  és  ijeszgetéssel  zaklatja  az 
evang.  népet,  papot  és  tanítót,  és  ámbár  ott  a  kath.  papnak 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  121 

lég"  jövedelme  van,  mégis  arra  kényszeríti  az  evang.  lakos- 
Agot,  hogy  annak  fizetéséhez  járuljon.  Ugyanez  a  Székely 
latalmaskodik    a    végrendeletek,    házasságok    és    temetők 
igj^ében   is.    2.  A  rajkai   kath.   plébános   fegyveres   kézzel 
ámadta  meg  az  evang.  lelkészt,  azt  és  nejét  halállal  fenye- 
gette és  gyalázó   szavakkal   párbajra   hivta   ki.    3.  Német- 
fandorfon  Majtényi  Mihály  a  rajkai  plébánossal  egyetértve, 
vath.  pap  behozatalára  kényszerítette  a  né[)et,  jóllehet  csak 
két  kath.  pár  volt  a  faluban.  Azonfelül  papfizetésre,  templom 
és  temető  megosztásra   kényszerítette,  és  mivel  mise  alkal- 
mával harangozni   nem   akartak,  140  tallér   birságra   ítélte 
a  szegény  népet,  s  tanítóját  pedig  elmozdította.  4.  Ugyanott 
a  kath.  esperesek  jogtalanul   az  evang.  superintendenseket 
megillető  látogatást  végeznek.  5.  Nezsideren  Lippay  Gáspár 
az  1638-ki   sérelmekben   foglalt   sérelmeket  folytíi^a;   sem 
templomot,  sem  helyet,  sem  evang.  papot,  sem  vegyes  házas- 
ságot nem  tűr.  A  Lipi)ai  árvák  gondnoka  az  érsek  is  min- 
dent elkövet  az  evang.  vallás  elnyomására. 

Nógrádvárniegyében,    1.  A  gyarmati   kath.  plébános   a 

verbói  temetőbe  eltemetett  evang.  embert  kiásatott  a  sirból 

és  a  mezőre  \itette;  ugyanezt  cselekedte   két  más  hullával 

Vadkerten.  2.  A  fdlcki  és  bujáki  várba  nem  bocsátanak  be 

evang  papot. 

Zólyomvármegyében  Liszti  János  neje  az  evang.  lelkész 
í'ta.1  emberemlékezet  óta  birt  bérletet  erővel  elvette. 

Sárosvánneyyében.  1.  Berzeviczen  és  Bertótou  az  evang. 
a|>iiak  fizetni  szokott  tizedet  megtagadják.  2.  Palocsán  a 
>fv'ény  daczára  sem  jelölnek  ki  helyet  építendő  evang. 
-ri^plom,  paplak  és  iskola  számára. 

Jóllehet  az  1647  :  95.  t.-czikkben  világosan  ki  van 
ii^fzve,  hogy  a  parochiákhoz  tartozók  tizeddel  nem  terhel- 
^^ík,  mé^s  a  püspöki  tizedszedők  behajtják  ilyenektől; 
^t:  a  kegyes  czélokra  végrendeletileg  hagyományozott  sző- 
töl  és  szántóföldektől  is,  a  mi  különösen  Nagyszombat- 
n  és  más  szal)ad  királyi  városokban  szokott  történni. . . . 
tizenhatod  ügyében  sem  tartatnak  meg  az  1557  :  12.  és 


122 


ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


az  1647  :  12.  t.-czikkek.  . . .  Nagy  jogtalanság  követtetik    ^/ 
az  evangélikusokon  az  által,  hogy  a  törvény  által  egyenesen 
a  superintendensekhez   tartozó    evang.   házassági   ügyek    a 
kath.  szentszék  elé   hurezoltatnak   és   a   meg   nem  jelenők 
büntettetnek.     Kívánják    tehát,    hogy    az   evangélikusok  a 
superintendensek  előtt  tartozzanak  megjelenni ;  az  illeő  tör- 
vény új  és  határozott  intézkedés  áhal  javíttassék.  ^ 


'Ka  va 


IV. 

A  király  válaszol  ápril  15-én.  —  A  protestánsok    második  felirata.  — 
a  kanczellár  válasza.  —  A  protestánsok  harmadik  felirata.  —  A  tör- 
vényjavaslat kétféle    szövege.  —  A  protestánsok   negyedik    felirata  és 
—  a  megegyezés.  —  III.  Ferdinánd  halála,  rövid  jellemzése. 

Nem  szükséges  mondanunk,  hogj'  e  hosszas  sérelmi 
irat  nem  jó  benyomást  tett  az  udvarnál.  A  klérus  boszan- 
kodott.  Lippay  különféle  tervekkel  állott  elő,  hogy  azoa 
sérelmek  tárgyalása  elodáztassék. 

A  türelmetlenül  várakozó  protestánsok,  látván  e  törek- 
vést, ápril  14-én  küldöttségileg  kérték  fel  a  nádort,  hogy 
közbenjáró  hivatalánál  fogva  eszközölje  ki  számukra  6  fel- 
ségének kegyelmes  válaszát. 

Másnap  csakugyan    kiadatott  a  királyi  válasz.  Ebben 
elmondatik,  hogy  a  király  részéről  a  diplomának  elég  tété — 
tett;  hogy  most  az  1647-ig  és  az    azután   felmerült  vallá^fiL 


*  Gravamina  Statuum    et    Ordinum    Regni  Hungáriáé  Evangeh 

corum,  Sacr.    Caes     Regiaeque    Majestati    Dominó   Dno    ipsoram  Cle  — 
mentissimo,  medio  quorum  Spectabili  ac  Magnifico  Dno  Nicolao  Os^  — 
trositb  perorante    die    10  Mensis  Április   hóra    tertia  ponieridiana   i 
arcé  Posoniensi    exhibita.  .  .  .    Acta  Dinetalia    1655.  Nemz.  Múzeui 
Ugyanez  megvan  Bártfán  magyar  nyelven  —  némely    apró    eltéréss^^l 
—  a  következő  czím    alatt :    Difficultates  Statuum    et  Ordinum  Evaxisi- 
gelicorum    ad    intimationem    Illustrissimi    et    Reverendissiroi    Dórok xüi 
Georgii  Lippay  Archiep.    Strig.    eidem  Dno    Archiepiscopo    per  IllusTr. 
Dnum    Comitem    Stephanum    de   Csák    alias    tavernioorum    Regaliiimi 
Magistrum  assignandae,  et  manibus  ejusdem  Domini  Comitis  Stephsmi 
fle  Csák  Anno  1655  medio  Generosorum  Dnorum  Andreáé  Zákány    et 
Andreáé  Dobay  pro  complanatione  transniissae. 


::L  b*-;: 


Miw 


^''. 


,31 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  123 

elmeket  az  evangélikusok  kedvéért  hozott  törvények 
rint  kell  orvosolni.  Vannak  kirendelt  birák,  van  szabva 
iitetés  a  bűnö8i>k  ellen,  sőt  még  azon  birák  ellen  is,  a 
i  mulasztást  követnek  el  vagy  a  kik  akadályozzák  az 
let  végrehajtását.  Ö  ekképen  az  evangélikusokról  gondos- 
dva  van ;  nincs  tehát  ok  arra,  hogy  az  országos  tárgya- 
jókat  akadályozzák.  Ha  azonban  ily  törvényes  eljárás 
illett  sem  kapnak  elégtételt,  u  felsége  késznek  nyilat- 
izik,  hogy  ezen  országgyűlés  eloszlása  után  királyi  tekin- 
lyével  is  kényszeríteni  fogja  az  illető  hatóságokat  a  törvény 
ígrehajtására.  Különben  inti  őket.  hogy  evvel  elégedje- 
ík  meg  és  ne  hátráltassák  az  országgyűlési  tárgyalások 
cuetét.  ^ 

Minthogy  azonban  ezen  válasz  a  protestánsokat  ki  nem 
égítette,  ápril  lö-án  egy  küldöttség  menesztetett  ö  felségé- 
ez.  Ezen  küldöttség  élén  Ósztrosith  Miklós  állott,  mint 
:ónok.  Vele  voltak :  Bocskay  István  országnagy.  Gejöezy 
íszló,  Bottka  Ferencz,  Ráday  András  megyei  és  Zimmer- 
ann  Zsigmond  városi  követek.  A  benyújtott  folyamod- 
Dvban  röviden  adták  elő  panaszaikat.  Látják  —  úg}' 
ikI  —  hogy  hiába  reméltek  ö  felségétől  kielégítő  választ, 
lét  csak  azt  kapták  feletül.  a  mit  azelőtt  a  katholikusok 
gyakran  vetettek  ellenök.  A  diplomának,  nézetük  sze- 
:^  csak  abban  tétetett  elég.  hogy  az  1047-ki  ország- 
ilésen az  lt);58-ban  benynjttítt  vaUásügyi  sérelmek  némileg 
ítéztettck  és  az  azután  fclmcrülteknek  a  diploma  szerinti 
ítézése  a  következő  országgyűlésekre  utaltatott,  t)  felsége 
Lili  fogja  nem  rég  benyújtott  sérelmeik  jegyzékéből,  hogy 
ly  sok  helyen  lett  a  törvény  megsértve,  a  törvényesen 
fszadott  templomok,  iskolák,  paplakok  és  jövedelmek  mily 
fctmeröen  és  erőszakosan  vétettek  el  újra  a  katholikus 
clesurak  által,  és  hogv  az  ilv  haíalmaskodások  ellenében 

*  Sacratissimae  Caesar.  Regiae(iue  Mattis  ad  Statuuni  et  Ordi- 
m  Regni  Evangelicoruin  Gravamina  demissum  .  .  .  iisdem  Statibus 
angelicis  representatum  Decretum,  Die  16.  Április  Anno  1605.  — 
ta  Diaetaiia  Anno  1655,  Nemz.  Múz. 


y.xa: 
az 


124  ZSILIIISZRY  MIHÁLY. 

felszólaló  nép  mennyi  zaklatásnak  és  üldözésnek  van  kité^ 
A  katholikusok  a  megyékben  megakadályozzák  az  ily  viss: 
élések  megszüntetését;  nehogy  tehát  a  törvény  továbbá  :ig 
így  kijátszassék,  kérik  ő  felségét,  méltóztassék  ennek  vég^^ 
vetni ;  méltóztassék  az  evangélikus  alattvalókat,  kik  készet 
ő  felségéért  és  a  hazáért  verőket  ontani,  megvigasztalj 
az  által,  hogy  a  törvény  ellenére  tőlök  elszedett  tempLo 
mokat,  iskolákat  és  jövedelmeket  még  ezen  országg}'nl^ 
alatt  visszaadassa  és  a  templomok,  paplakok  és  iskoL^ 
építésére  alkalmas  helyeket  kijelöltesse.  A  vitás  esetek  el 
intézése  a  gyűlés  utánra  és  pedig  a  törvényszegők  ellen  f  ,r^ 
hozandó  új  büntetés  kimondása  által  lenne  biztosítandó.  Ez  iL^jyuét 
nem  ellenkezik  az  eddigi  törvényekkel,  sőt  inkább  azoknak  l^ra 
valódi  erőt  és  hatályt  kölcsönöz.  Legyen  tehát  könyörületes,  1  jcLán; 
hallgassa  meg  keresőket,  mely  nem  sérti  a  katholikusokat,  lg;a^»^ 
ellenben  őket  és  küldőiket  meg  fogja  nyugtatni  és  a  tár-  V  a  ^ 
gyalások  folytatására  lelkesíteni.^  I     ^ 

Ezen  fölterjesztésre   a  király  Szelepesén ji    kanczellir       liiCi*^ 
által  azt  üzente  a  protestánsoknak,  hogy  ő  elolvasta  folya-        \ir^ 
modásukat,  és  hogy  azt  a  titkos  tanácscsal  is  közölte.  Végső 
határozata  az,  hogy    előbbeui    decretumánál  marad;   ahhoz 
alkalmazkodjanak  ők  is.  \  jr 

„Noha   kegyelmetek   azt   irja  —  monda  Szelepcsényi 
hogy  ő  felsége  sem  adott  többet,  mint  az  kath.  Status  igére, 
arra  ő  felsége  azt  mondja,  hogj'  soluta  Diéta  megb  paran- 
csolja, hog\'  statim  mindenütt  kimenjenek  nem  intra  spatiu 
bimestre,  aut  trimestre,  sed  soluta  Diéta  mindenütt  az  me^=^ 
ispányok  suo  processu  juris  vigore  Articulor  procedálljanak.     — , 
és  ha  kik  nem  cselekednék,  Palatínus   urunknak   is  megi 
parancsollja,  hogj'  azokra   vigyázzon,  és  animadvertállyo 
sőt    ha    úgy   kívántatik    ő    felsége   kész   lészen   azokat  L^fis 
megbüntetni,  az  kik  nem  admittálják.  főbben  azért  kegye^^  I- 
metek  acquiescallyon,  mert    ez  az  ő  felsége  ultima  ratiója^asa, 
és  ő  felsége  azt  parancsollya,  hogy  holnap  fogjon  az  orsz^^^ 

^  Acta  Diaetalia,  Nemz.  Múz. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰL^KK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  125 

>1gához  kgelmetek." '  Hogy  mennyi  e  szavakban  a  király 
mennyi  a  főpap  Szclepcsénjá  része,  azt  nem  lehet  tudni ; 
3  annyi  bizonyos,  hogy  szavai  fájdalommal  töltötték  el  a 
lenlevő  protestánsokat.  Mert  mit  lehetett  egy  oly  királyi 
índelettől  várni,  mely  előre  felteszi  azt,  hogy  nem  fognak 
eki  engedelmeskedni,  azt  mondván,  hogy  ő  felsége  kész 
;8z  azokat  is  megbüntetni  „az  kik  nem  admittálják^ !  Ennél- 
>gTa  még  egy  harmadik  folyamodványt  is  benyújtottak  ő 
^bégének. 

Barna  György  volt  a  szónok,  a  ki  ápril  20-án  rövid, 
e  lelkes  beszéddel  ajánlotta  ügyüket  ő  felsége  különös 
gyeimébe.  Fájdalmasan  érintette  őket,  hogy  második  fel- 
atakra  nem  kaptak  irásbeU  választ,  és  hogy  csak  előbbi 
Ússzanak  tartalmára  lettek  utasítva.  Hivatkoznak  küldőikre 
Rabban  is  kérik,  hogy  kedvezőbb  válaszával  méltóztas- 
k  a  rajtok  elkövetett  jogtalanságokat  megszüntetni. 

Ugyanekkor  folyamodtak  ez  ügyben  a  királylyá  koro- 
izandó  Lipót  főherczeghez  is,  panaszkodván  a  felett,  hogy 
ményök  ellenére  ő  felsége  nem  akarja  ügyöket  ezen  ország- 
^fUés  folyama  alatt  elintézni. 

Ezúttal  azonban  nem  kellett  sokáig  várakozniok  a 
tlaszra;  még  az  nap,  t.  i.  ápril  20-kán  kaptak  választ. 
BJérpataki  Rafael  által,  melyben  ő  felsége  az  1647-ki, 
349-ki  törvényekben  foglalt  birói  eljárásra  való  utalással 
ijelenti,  hog>'  a  törvényes  végrehajtás  megakadályozol  ellen 
ész  kir.  hatalmával  is  fellépni ;  de  egyszersmind  inti  a 
rotestáns  rendeket,  hogy  ebben  megnyugodván  fogjanak 
;  egész  ország  felmaradását  illető  ügyek  tárgyalásába, 
gyek  tekintetbe,  hogy  ő  felségének  más  országaiban  is 
Qtos  tendői  vannak,  melyek  öt  elszólítják  Magyarországból. 

Látni  való,  hogy  az  ügy  ezzel  sem  mozdíttatott  elő. 
protestánsok  nem  bíztak  semmiféle  ígéretekben,  a  míg  a 
ttatkozó  jóakaratot  tényekben,  azaz   a  törvények  őszinte 


*  Paur  Iván,  Adalék  a  prot.  ügy  történetéhez  az  16ő5-ki  ország- 
üésen.  Új  M.  Múz.  1856.  271.  1. 


126  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

és  részrehaj latlan  végrehajtásában  nem  látják  nyilatkozni. 
A  hatalom  birtokosai  ip:en  bőkezűek  voltak  Ígéretekben  és 
csodálkoztak,  hogj'  a  protestánsok  nem  hisznek  nekik.  A 
nádor  és  az  érsek,  továbbá  Szelepcsénj-i  kanezellár  kijelen- 
tették, hog}'  ö  felsége  jobb  választ  nem  adhat,  mert  — 
ügy  mond  —  a  katholikusoknak  is  volnának  sérelmeik, 
melyekkel  előállhatnának,  de  most  az  idö  rövidsége  miatt 
elállanak  azok  feszegetésétől.  De  óhajtanák  tudni,  mit  akar- 
nak voltaképen  a  protestánsok  elérni  ?  minő  törvényalkotás 
elégíthetné  ki  őket?  Keressenek  olyan  formulát,  melybeix 
mind  a  két  fél  megnyugodhatnék. 

Erre  a  felhivásra  a  protestánsok  külön  tanácskozásr 
jöttek  össze  és  törv^ényjavaslat  alakjában    fejezték  ki  óha^^ 
tásukat  ekképen: 

„A  vallás  ügyében  1647.  és  1649-ben  hozott  tör^ — 
vények  újíttassanak  meg,  és  mind  azon  sérelmek,  melyed 
1647  óta  felmerültek,  minden  akadály  elhárításával,  ő  fel^ — 
ségének  ajánlata  szerint  a  törvényben  megjelölt  módon,  az 
ezen  országgyűlésnek  benyújtott  sérelmek  figyelembevéte — 
lével,  ezen  országgyűlés  eloszlása  után  az  illető  megyékbea 
azonnal  orvosoltassanak  meg." 

E  javaslatra  a  katholikusok  a   következő    ellenjavas- 
lattal feleltek: 

„A  vallás  ügyében  1647  óta  felmerült  jogtalanságok 
és  panaszok  mind  két  részről  az  1649-dik  évi  törvényben 
megjelölt  birák  által  és  eljárási  mód  szerint  mindjárt  ezen 
országgyűlés  eloszlása  után  intéztessenek  el.  Ha  ezen  eljárás 
és  végrehajtás  valahol  eddig  megakadályoztatott  volna,  ezen- 
túl az  ne  történjék.  Erre  nézve  ő  felsége  teljes  hatalmáTal 
kész  odaműködni,  hogy  az  ily  eljárás  és  igazságszolgál- 
tatás minden  akadályok  elhárításával  mindkét  részen  meg- 
történjék." 

Ezen  két  javaslat,  így  egymás  mellé  állítva  világosan 
mutatja  a  két  fél  törekvéseit. 

A  protestánsok  fősúlji;  helyeznek  arra,  hogy  az  1647. 
és  1649-ki  törvények  —  minthogy  a  mint  láttuk,  a  klérus 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  127 

aimiseknek  jelentette  ki  —  megerősíttessenek.  Ezt  a  katho- 
Lusok  javaslata  nem  akarja.  A  protestánsok  hangsúlyozzák, 
igy  a  sérelmek  minden  akadályok  elhárításával  orvosol- 
Bsanak  meg  a  király  által  óhajtott  módon.  Tehát  nem 
ípzelnek  kivételt  és  akadályt,  mely  a  végrehajtást  meg- 
:adályozná.  A  katholikusok  a  múltra  nézve  megelégesznek 
ryszerfien  annak  kijelentésével,  hogy  ha  a  végrehajtás 
ilahol  megakadályoztatott  volna,  az   ezentúl   ne  történjék. 

protestánsok  semmi  feltételt  nem  fogadnak  el  a  törvény 
grehajtásánál ;  feltétlenül  eredményt  akarnak  látni.  A 
Ltholikiisok  azon  eljárási  módra  fektetik  a  súlj-t,  mely 
ellett  1647  óta  a  sérelmek  még  inkább  szaporodtak;  mely 
járási  mód  már  csak  azért  sem  volt  helyes,  mert  a  vak- 
erő ellenszegülők  büntetlenül  maradtak.  Ezek  a  példák 
ztatók  voltak  a  katholikiisokra  nézve,  a  kiknek  eljárásá- 
m  nag}'on  is  erősen  nyilatkozott  az  elv,  hogy  a  czél  szen- 
síti  az  eszkr)zöket. 

Ezt  látván  a  protestánsok,  arra  törekedtek,  hogy  a 
5ndő  törvény  minden  kétértelműséget  és  határozatlanságot 
öUőzve,  mindenkire  egjiránt  kötelező  alakban  formuláz- 
J8ék.  Fájt  nekik  a  tapasztalás,  hogy  a  király  az  őt  kör- 
ezö  főpapi  tanácsosok  által  elvakíttatik ;  hogy  az  ő  leg- 
\yh  indulatuk  félremagyaráztatik  és  a  tények  alapján 
szeirt  sérelmeik  alaptalanoknak  mondatnak.  De  nem  mon- 
•ttak  le  a  reményről,  miszerint  ő  felsége  szívét  elébb 
óbb  meg  fogják  nyerhetni. 

Május  1-én  már  a  negyedik  folyamodásukat  njnij- 
tták  be  ő  felségének.  Ebben-  elmondják,  hogy  a  nádor 
Ihivásához  képest,  a  katholikusokkal  együtt  megkisér- 
ttek  egy  törvényjavaslati  formulát  készíteni ;  de  a  főpapok 

némely  világi  katholikusok  elvetik  azt  minden  vizsgálat 
ílkül,  —  és  oly  javaslattal  lépnek  fel,  mely  csak  az  e\já- 
isi  módra  vonatkozik,  mely  éppen  nem  alkalmas  arra, 
)g}'  sérelmeiket  megorvosolja;  sőt  inkább  azokat  még 
.aporítaná.  Ők  készek  arra,  hogy  javaslatuk  tárgyalás  alá 
étessék;   és   ha   kitűnnék,  hogy   az   ellenkezik   a   vallás- 


128  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Ügyben  eddig  hozott  tön^ényekkel,  vagy  pediglen  ő  felségé- 
nek régebbi  resolutióival,  akkor  készek  kivánataikat  módo- 
sítani. Azonban,  nem  tudják  miért,  kívánságaik  nem  telje- 
síttetnek ;  sőt  —  mintha  ők  az  ország  rendelnek  csekélyebb 
részét  képeznék  —  a  katholikusok  országos  szokás  és 
szabadság  ellenére  azt  hirdetik,  hogy  nélkiilök  is  fognak 
törvényt  alkotni  és  az  országgyűlést  befejezni.  Ez  hallatlan 
eljárás,  mely  emberemlékezet  óta  e  hazában  nem  volt  szo- 
kásban, melyből  nem  egyesség  és  engesztelődés,  hanem 
ellenkezőleg  nagy  elkeseredés  fog  támadni.  Mindezeknél 
fogva,  bár  szomorú  szívvel,  folyamodnak  ő  felségéhez  azon 
kéréssel,  méltóztassék  sérelmeiket  a  királyi  diploma  értel- 
mében orvosolni  és  őket  megnyugtatva  bocsátani  vissza 
küldőik  közé.^ 

Mind  ennek  semmi  sikere  nem  lett.  A  ministerck 
tanácskozás  alá  vették  ugyan  a  protestánsok  ezen  kérel- 
mét ;  de  a  főpapoknak  itt  Pozsonyban  és  a  többi  papság- 
nak kint  a  vidéken  folytatott  erőszakosságaiból  világosan 
volt  látható,  hogy  mind  ez  csak  haszontalan  formalitás. 
Az  erdélyi  követek  élénk  színekkel  festik  a  klérus  garázda- 
ságait és  annál  nagyobb  aggodalommal  néznek  a  jövő  elébe, 
mivel  Magyarországon  a  presbyteriános  rendszer  feletti  viták- 
ban a  református  papság  teljesen  összeveszett  és  romlás 
fenyegette  az   egész   egyházat.^   Barna  György  május  3-án 

*  Acta  Diaetalia  1655.  Orsz.  lev. 

2  « Vallásunkon  lévő  tanítók  között  emergált  alkalmatlan  tűz- 
zavart  és  dissensiót  szomorúan  értvén,  annál  inkább,  hogy  az  úr  isten 
nemcsak  a  pontificusok  által,  hanem  magunk  tanítóinknak  díssessiója 
által  is  sanyargatja  ecclesiáját  a  mi  bűneinkért ;  bátor  magunk  között 
egyesek  volnánk  is,  elég  ellenkezőink  volnának,  kikkel  kellene  digla- 
diálkodnunk,  ha  elménk  volna  hozzá.  Óh,  istennek  látható  ostorozása 
rajtunk  ;  nem  elég.  hogy  már  a  Tátrán  túl  édes  hazánkban  a  bárány 
köntösében  Öltözött  farkasok  Késmárkra,  szepesi  káptalanban,  Kassára, 
Mislére.  Homonnára,  Ungvárra,  Károlyban  befészkeltének,  hanem  az 
egymással  való  egyenetlenkedés  közben  ezentúl  más  helyekre  is  be- 
csúsznak másznak.  Jelei  ennek  megvannak,  mert  már  öt  egész  hete 
mulék,  hogy  az  religióról  való  gravameneken  sem  tudunk  megal- 
kudni. .    .  Barna  Gy.  lev.  Tört.  L.  132.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  129 

zsonyban  kelt  lerelébcn  többek  között  ezeket  irja  e  szo- 
»rú  állapotokról:  „Az  religióban  való  bántódá^okról  (a 
tholikusok)  sem  articularíter  nem  akarnak  cautiót  tenni, 
a  satisfactiót,  sőt  még  csak  a  régi  artieulusokat  is  con- 
oálni.  Egy  szóval  olyat  feszegetnek,  hogy  az  gyűlés  után 
Qidjárast  reformatióhoz  akarnának  fogni,  mely  ha  hirtelen 
ni  földünkre  nem  penetral  is,  itt  fenn  a  Duna  két  felén 
ndékjokban  elébb  menvén,  ugyan  oda  is  elterjed,  azután 
sák  a  jó  presbyterianus  uraim,  miként  állják  meg.  Itt 
n  már  megtörtént,  liog}^  az  prédikátort,  az  antikrísztus 
?n  prédikálván,  megfogták,  sententiázták,  fejét  vötték ;  a 
olamestert  csaknem  megkövezték,  ha  el  nem  vehette 
na  magát.  Prédikátorokat  házokból  kiszalasztanak,  ház- 
)it  éktelenítik;  auditóriumoknak,  parochiáknak,  scholák- 
e  ajtait  consputálják,  ocsmán}itják.  Talán  az  nehéz  még 
cinknek,  hogy  eféle  rút  ocsmányságok  oda  nem  pene- 
Itak.  Lássák  a  jó  uraim,  de  nem  látok  senkit  közülünk, 
;y  e  rút  indej)endenti8must  spargáló  presbyteriánusoknak 
aki  patrocináljon.  ^ 

A  míg  a  hű  protestánsok  ezen  állapotok  felett  sirán- 
:tak  és  azok  megszüntetését  Rákóczy  fejedelemtől  várták,* 
lig  Ferdinánd  ministerci,  jelesül  Auersperg,  Dietrichstein 
Prickelmayer,  május  6-án  a  következő  királyi  határozatot 

»  Tört.  Lapok  I.  133.  1. 

'  <Jde  fel  való  evangélikus  hitünkön  levő  vármegyék  követei 
-  iija  Klobusiczky  május  lO-éről  —  úgy  vagyon  emberséges  embe- 
;  de  gyenge  értelműek.  Nem  szeretik  ők  is  ezt  az  egyenetlenséget, 
lek  egész  predikátorsággal  bennünket  (t.  i.  az  erdélyieket)  az  dolgot 
sak  jó  egyességre  ott  alatt,  mert  derekasban  annak  az  egyenetlen- 
ek mérge  reájok  hat.  Nincs  abban  egyéb  mód,  urunknak  és  nagy- 
dnak  köll  abban  az  dologban  magát  közbenvetni,  s  minden  vár- 
yékből,  székekből  főrendeket  s  prédikátorokat  összehivatni  s  az 
ot  úgy  kézen  eligazítani. .  .  .>  Tört.  Lap.  L  l'í?.  és  165  1.  Ez  utóbbi 
en  így  ir:  «Nekem  is,  kegyelmes  uram,  tetszenék  igen  az  natio- 
i  synoduS;  mert  ha  ebben  marad,  nem  vonhatok  semmi  jót  a 
gból . . .  valamint  deliberál  az  synodus.  ahoz  köll  tartani  magát 
rmely  félnek  is.>  Aug.  21.  1655. 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  9 


130  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

közölték  a  protestáns  rendekkel :  „A  vallás  ügyében  1647 
óta  felmerült  és  még  most  is  felmerülő  panaszok  ő  fel- 
ségének kegyes  ajánlata  szerint  az  1649  :  10.  t.-czikkben 
formulázott  módon,  az  ott  megjelölt  birák  és  eljárás  szerint, 
ezen  országgyűlés  után  azonnal  elintéztetnek;  és  ba  a  végrehaj- 
tás valahol  megakadályoztatott  volna,  az  ezután  ne  történjék.*' 

A  protestánsok,  különösen  az  utolsó  mondatban  ki- 
fejezett szavakkal  nem  lehettek  megelégedve.  Mert  ha  már 
az  1647-ben  a  vallásháborgatókra  kimondott  büntetés  ki- 
mondása után  is  folytonos  zaklatásnak  voltak  kitéve,  mit 
lehetett  vámiok  most,  midőn  c  büntetés  megerősítése  és 
végrehajtása  nélkül  egyszerűen  az  mondatik,  hogy  ezután 
efféle  dolgok  ne  történjenek !  Természetes,  hogy  a  fent 
nevezett  ministerek  előtt  indokoltan  felszólaltak  és  a  követ- 
kező formulázást  ajánlották  elfogadás  végett: 

„A  vallás  ügyében  1647  óta  az  ország  törvényei  elle- 
nére felmerült  panaszok  és  jogtalanságok  körül,  mindkét 
részről  ő  felségének  ajánlata  szerint  hárítván  el  az  aka- 
dályokat, mindjárt  ezen  országgyűlés  után  az  1649.  évi 
10-dik  t.-czikkben  s  azon  évi  törvényezikkekben  kifejezett 
módon  kell  eljárni." 

A  királv  és  körnvezete  nem  tartották  tanácsosnak 
továbbra  is  ellenezni  a  protestánsok  kivánságának  teljesí- 
tését ;  szükségük  volt  ezek  jó  indulatára,  azért,  hogj'  a 
király  Leopold  fiát  megkoronáztathassa.  Innét  magyarázható, 
hogy  május  9-én  tudatta  velők,  miként  a  fentebbi  formu- 
lázást elfogadja,  s  ahoz  a  kath.  klérus  is  hozzájárult. 

A  következő  napokon  az  országos  közsérelmek  össze- 
írásával  foglalkoztak   a   rendek    egész    május  24-ig.    Ezei^ 
sérelmek    benyújtása   után    következett   Leopold    főhercze 
király lyá  választatása  és  megkoronáztatása,  a  ki  arra  kötelezt 
magát,  hogy    elődeinek   példája   szerint   a  koronázás  elő 
hitlevelet  ki    fogja    adni.    A  protestánsok   bár   nem   volta 
megnyugtatva,  sőt  az  erdélyiek  protestáltak   is   a   fenteb 
szöveg  ellen,  nem  opponáltak  többé,  s  részt  vettek  mind 
egyéb  törvények  alkotásában. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  131 

Az  1655-ki  vallásügyi  törvényczikk  ekképen  hangzott : 
(XVIII.  t.-cz.)  Vallás  ügyében  1647-ik  évtől  fogva  azon  ország- 
gj'ülési  törvényczikkek  ellenére  felmerült  és  támadt  pana- 
szok 8  méltatlanságok  iránt,  az  eljárás  mindkét  részről,  ő 
Felségének  ajánlata  szerint,  a  jelen  országgj'ulés  után  azon- 
nal az  1649-dik  évi  10.  t.-ezikkben  s  azon  évi  törvény- 
czikkekben  kitett  mód  és  rend  szerént  történjék. 

Klobusiozky  András  május  10-dikéről  ezt  irta  Lorántfy 
Zsuzsanna  fejedelemasszonynak:  „Az  vallás  dolgán  immár 
általmentünk.  Többet  mi  nem  vihettünk  (ki)  im  az  arti- 
enlusnál,  melyet  megküldíUtem  nagj'ságodnak.  Noha  titok- 
tanács  urak  előtt  tegnap  az  várban  protestáltunk,  hogy 
nekünk  ez  artikulussal  satisfactiónk  nem  lőtt;  mert  íí  gyűlés 
alatt  köUött  volna  a  mi  gravamináinkat  a  diploma  szerint 
ő  felségének  complanálni.  Abban  pedig  semmi  nem  lőtt. 
Kéntelenségből  kell  ennek  acquiesoálnunk,  minthogy  többet 
rajtuk  nem  vehettünk.  .  .  .  Istenre  és  az  időre  köll  a  többit 
biznunk.'' ' 

S  valóban  istenre  és  a  jövőre  bizván  sorsukat,  kétes 
remények  között  oszoltak  szét  a  rendek  július  1-én. 

III.  Ferdinánd  nem  hivta  őket  tiíbbé  össze,  mert  1657. 
évi  ápril  havában  meghalt.  Az  utókor  tartozik  elismerni  róla, 
hogy  habár  a  klérus  befolyása  alól  nem  tudta  magát  tel- 
jesen elvonni,  mé^is  egyike  volt  az  igazságos  fejedelmeknek. 
A  linczi  l)ékekötés  ellen  protestáló  papok  és  némely  világiak 
ellenmondását  semmisnek  jelentette  ki.  Midőn  pedig  Lippay 
visszaélt  nevével,  igazságot  szolgáltatott  a  megsértett  PálflFy 
nádornak.  Uralkodásának  ideje  alatt  Magyarország  nagy 
eseményeknek  volt  tanúja,  s  Ferdinándnak  kétségen  kívül 
nagy  érdeme  van  abban,  hogy  a  vallási  békét  mind  hazánk- 
lian,  mind  Németországban  létrehozta.  Fájdalom,  biztosítani 
nem  birta.  Az  erőszakos  Lippay  érsek  mindig  tudott  módot 
€^8  ürügjet  találni  a  törvények  kijátszására ;  és  Ferdinánd 
í^zóbeli  intésen  és  dorgáláson  felül  soha  sem  mert  erélyesebb 

^  Tört.  Lap.  I.  U7.  1. 


132  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


\ 


bUntést  alkalmazni.  Ő  maga  is  jezsuiták    által    neveltetvén^     , 
nem  csoda,  hogy  az  „egyedül  idvezitő"    róm.  kath.  egyhár^^^ 
érdekében  hajlandó  volt  mindig   áldozni.  —     Tntrnfrlrlrni  ^m,^ 
mel   és   igazsággal"    kiváut   kormányozni ;   e  jelszavakhos^ir  ^^ 
mennyire    körülményei    engedték,   hü    akart    maradni.    H  ^^~-~[^ 
békés   időben    uralkodhatott    volna,    kétségen    kívül    egyi'  .i----;i, 
legjobb  királya  lett  volna  Magyarországnak.  De  a  háborúk^     , 
nak  vérfagyasztó  jelenetei    és   a  jezsuitáktól    örökölt  elve-^^  ^  . 
mind    untalan    nehéz    helyzetbe    sodorták.    A    protestánsoc:^  *  , 
álláspontját   nem   tudta   megérteni.    Küzdelmeiket   megun^,^-^ 
és  azon  törekedett,  hogy  ügyük  az    országgyűlések  tArorv^^  -^ 
közül  kiszoríttassék,  s  egyszerűen  vármegyei  ügygj'é  degi 
dáltassék.    De    odáig   sohasem    ment,   mint   atyja,   hogy 
protestántismus  kiirtását  kivánja.    Ily  lelkületnek    öröks^^^ 
II.  Ferdinándról,  nem  III.  Ferdinándra,  hanem  I.  Leopolc^^„ 
szállt    Ezt   fogják    bizonyítani    a    következő    félszázadi^^^- 
gyászos  eseményei. 


a 

re 


MÁSODIK  FEJEZET. 

i^ — 


LIPÓT    URALKODÁSÁNAK    ELSŐ    EVEI 

A  VASVÁRI  BÉKÉIG 

I60T— 1064. 


Az  1659-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Július  21'töl  decsember  2'ig. 

I. 

Lipót  neveltetése ;  —  környezői.  —  A  protestánsok  iránti  indulat.  — 
Az  országgyűlés  megnyitása.  —  A  sárosi  és  veszprémi  botrányos  esetek. 
~  A  protestánsok  vallási  sérelmeiket  tolják  előtérbe,  mit  a  személynök 

ellenez.  —  Kérő  küldöttségek. 

Li])ótnak  trónraléptével  felíijul  ismét  a  jezsuitismusiiak 
azon  fenvkora,  melynek  szomorú  hatását  Rudolf  és  II.  Ferdi- 
nánd  idejében  láttuk.  Ennek  epyik  föokát  most  is  az  ural- 
kodó neveltetésének  szellemében  találjuk  fel. 

Lipót  életének  14-ik  évéig  papnak  neveltetett  és  pedig 
t  jezsuiták  által.  A  passaui  püspökség  már  neki  volt  szánva, 
Ilikor  bátj'jának  IV.  Ferdinándnak  halála  után,  mint  trón- 
irökös,  világi  dolgokkal  kezdett  foglalkozni.  8zelid,  jó  kedélyű 
flíi  volt,  a  ki  örömét  találta  a  zenében,  költészetben  és 
r^allási  gyakorlatokban.  Hajlamainál  fogva  csakugyan  inkább 
►'olt  ])apnak,  mint  uralkodónak  való.  Az  állami  kormány- 
icásnak  nem  birt  azon  magaslatára  emelkedni,  honnét  a 
ccülömböző  vallású  és  nemzetiségű  népek  felett  egyenlő 
t<)rvény   szerint   egyenlő   igazságot   kell    szolgáltatni.    Csak 


134  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

egy  elvhez  ragaszkodott  erősen,  t.  i.  hogy  semmit  ne  tegyem 
tanácsosainak  beleegyezése  és  tanácsa  nélkül.    Ez  az  urs^- 
kodó    családnak    általános    elve    volt,    melyre    a  jezsuit^^V 
oktatták,  nehog}'  az  uralkodó  lelkiismeretét  valamely  bfii 
tett  által  megterhelje !  Az  elv  maga  nem  is  lett  volna  ros; 
ha   alkotmányos   értelemben   vétetett   volna.    De    nem  ú 
tortént,  8  éppen  azért  végzetessé  vált  Magyarországra  néz^ 
hol  Lipót  környezetében   igen   gyenge,  elvtelen    és  hitvá 
emberek  szerepeltek  mint   tanácsosok,  a  kik   az  6  jószr 
ségével  visszaéltek  és  őt  a  leggonoszabb   tervek    végreh^jj^i 
tására  bírták.  Innét  van,  hogy  míg   privát   életében  8ze7/V, 
jámbor  embernek  tűnt  fel,  addig  a  kormányon  a  legkegyet- 
lenebb zsarnokként  szerepel. 

Tetteinek  rugója  két  fő  jellemvonásra  vihető  vissza, 
t.  i.  uralkodói  gőgjére  és  vallási  fanatismusra.  Származásá- 
nak, méltóságának  túlságos  öntudatát  környezete;  vallási 
érzelmeinek  és  egyháza  kizárólagos  üdvözítő  voltának  erejét 
nevelői  és  gyóntatója  ébresztették  benne.  Megdönthetetlen 
dogmaként  hitte,  hogy  neki  mint  királynak,  legfőbb  feladata 
a  kath.  hitet  gyarapítani,  a  protestántismust  pedig  kímélet- 
lenül üldözni  és  kiirtani.  Az  „eretnekség"  létezése  szent  bor- 
zalommal töltötte  el  lelkét.  Gyóntatója,  Müller  Fülöp  jezsuita, 
ezt  hatalmasan  tudta  nevelni;  és  valóságos  lelki  nyugalmat 

szerzett  neki  minden  tudósítás,  mely  az  eretnek  pusztítása- 

ff 

ról  szólott.  0  csak  egy  vallásnak  jogosultságát  ismerte  el. 
daczára  annak,  hogy  a  protestánsok  vallásszabadságát  koro- 
názási hitlevelével  biztosította.  Minden  törvénynek  értékét 
a  szerint  becsülte,  mennyire  felel  meg  uralkodói  mélt<Sságá- 
nak  és  a  katholicismus  szellemének. 

Az  országgyűléseket  nem  szerette.  Mások  véleményét . 

ha  nem  egyezett  meg  korlátolt  nézeteivel,  nem  szivesew^rzai 
hallgatta  meg;  annál  kevésbé  szerette  azt,  hogy  az  orszá—  _- 
gos  rendek  protestáljanak    kormányának  visszaélései   ellen^^. 

Ily   körülmények    közIHt   ministerei,    kik    csak    sajnnt 
érdéküket   tartották   szemeik   előtt,  könnyen    felismerték  a 

helyzet  kedvező  voltát  arra,  hogy  Lipótra  hathassanak. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  135 

hízelegtek  neki,  ha  méltóságára  és  lelkiismeretére  apellál- 
tak, ha  a  „lázadó •*  magyarok  és  i)rotestánsok  ellen  tüzelték : 
mindenkor  meghallgattattak. 

Tanácsának   feje  Porcia   Ferdinánd   herczeg,  egykori 
nevelője   volt,   a   ki   ngyan   tisztességes   férfiú    volt,  de  a 
magyar  ügyekhez  semmit  sem   értett.    Mellette   szerepeltek 
ftchwarzenberg,   Auersperg,  Gonzaga,   Trautson   és  Lobko- 
^icz  Venczel  herczeg.   Ez  utóbbi  különösen   nagj'   szerepet 
játszott  hazánk  történetében.  Mint  Csehország  kanczellárja, 
minden  viszontagságok  között  hive   és   szenvedélyes  védel- 
mezője  volt    az    ausztriai    háznak    és   a    katholicismusnak. 
Tetteiben    csak   saját   és   urának   érdekeit   tartotta    szemei 
előtt.  Kevésbé  állott  a  papoknak,  mint  hatalmi  szenvedélyé- 
nek befolvása  alatt. 

Ha  ezen  idegen  ministerek  mellett  Magyarország  részé- 
ről ott  látjuk  Wesselényit,  Lippayt,  8zelei)esényit  és  Ná- 
dasdyt,  kiknek  jellemét  már  az  eddigiekből  ismerjük,  akkor 
előttünk  áll  azon  csoport,  mely  ez  idő  szerint  Magyarország 
és  a  protestántismus  sorsára  döntő  befolyást  gyakorolt.  Fel- 
tűnő azon  egyetértés,  melyet  ezen  férfiak  a  vallás  dolgában 
tanúsítottak. 

Lippay  érsek  1658  nyarán  Nagyszombatban  zsinatot 
tartott,  hol  a  bécsi  és  linczi  békekötéseket  és  az  azokon  alapuló 
vallási  törvényeket  semmiseknek  jelentették  ki.  Vörösmarty 
Mihály,  a  ref.  papból  lett  pozsonyi  kanonok,  njnltan  hirdeté. 
hogy  a  katholikusok  teljes  joggal  birnak  a  protestánsokat, 
mint  hittévelygöket,  tűzzel  vassal,  s  minden  erőszak  hasz- 
nálatával a  kath.  hitre  téríteni.^ 

Ehhez  a  papság  valóban  derekasan  hozzá  látott;  miből 
könnyen  érthető  a  protestánsoknak  azon  ingerült  hangulata, 
iiielyet  az  1659-diki  pozsonyi   országgyűlésen   tanúsítottak. 
Ugyanis  Erdélyben  Rákóczynak  szerencsétlen  lengyel- 
országi hadjárata  után  felfordult  minden.    Rákóczy  elvcszt- 
x^én  fejedelemségét,  a  török  íij  fejedelmeket  küld  Erdélynek. 

»  Unyi,  Egyháztört.  II.  228.  1-  Ribini,  I.  498.  1. 


136  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Lipót  beavatkozván  e  dologba,  a  kitörendő  háborúval  szeír:^:^^. 
ben  intézkednie  kellett  a  védelem  eszk(»zeiről. 

A  rendek  július  21-kére  voltak  összehíva.  Megyékb^^  ^j^ 
és  városokban  zajos   követ  választások    folytak.    Mivel  cIím^^jj. 
látható  volt.  hogy  a  kormány  áldozatot  fog  kivánni  a  ne^^^^ 
zettől,  a  rendek  méltán  kivánhatták,  hogy  az  ö  kövcteléser::^^;. 
t.  i.  a  sérelmek   orv^oslása   is   teljesítessék.    Azok  között        ^ 
vallási  sérelmek  első  helyen  említettek.    Az   új    király  s^::^. 
mélyes  jelenlététől  sokat  vártak  azok,  a  kik  nem  ismertreit 
a  viszonyokat.    De   a   beavatottaknak    nem    voltak    vériue.s 
reménveik. 

Minthogy    a  király   megérkezését   csak   aug.  14-kérr 
várták;  a  szép  számban    együtt   volt   rendek  türelmetlenül 
töltötték  a  hó  első  napjait.  Privát  összejöveteleiken  előlege- 
sen beszélték  meg  a  napi  rendre  kerülendő  tárgyakat. 

Augusztus  9-én  a  prímás  pozsonyi  kertjében  össze- 
jöttek :  Sztankay  András  és  Berthóty  Gábor  kath.  követek, 
továbbá  a  nádor,  az  érsekprimás,  Kisdy  Benedek  egri  püs- 
pök és  Oroszy  György  személynök.  Előre  sejtették,  hogy  a 
protestánsok  sérelmekkel  fognak  fellépni.  Hogy  ezt  ellen- 
súlyozzák, abban  állapodtak  meg,  hogy  támadni  fognak. 
Az  érsek  nagy  hévvel  beszélt  a  katholikus  egyház  elnyo- 
mott állapotáról ;  és  panaszkodott  a  felett,  hogy  a  válasz- 
tások alkalmával  a  katholikus  férfiak  szembetünőleg  mel- 
lőztettek. Azért  az  egybegyűltek  azt  kívánták,  hogy  a 
megj^ék  nemessége  felhivassék,  válaszsza  a  követeket  oly- 
képen,  hogy  mind  a  két  vallásfelekezethez  tartozók  jöhesse- 
nek fel  az  orsZí^g  gyűlésére.  A  hol  nem  igy  jái*tak  el,  ott 
az  illetők  nem  ismertetnek  el  követekül. 

Ezt  az  egybegyűlt  kath.  főtisztviselők  úgy  értették, 
hogy  katholikus  vidékről  azonban  csak  az  egyik  lehessen 
protestáns,  a  másik  pedig  okvetlenül  katholikus. 

Hogy  ezt  a  protestánsok  nem  helyeselték,  nem  szűk 

ség  mondanunk.    Mihelyest   a  király  fogadtatásával  egybe- 


kapcsolt ünnepélyességek   elmultak    és   mihelyest  a  király  i 

propositiókat  augusztus  21-én  meghallgatták,  azonnal  éléii - 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  137 

•  * 

ken   protestáltak    az    ellenök    irányzott   ezen    újabb   táma- 
dás ellen. 

A  királyi   propositiókban   hangsúlyozva   volt    a    béke 

fesTitartásának,  a  netán  keletkezhető   háború  leverésének  és 

alihoz  megkivántató  eszközök  előállításának  szüksége;  hang- 

súlyozva  volt  a  végvidékről,  az   igazságszolgáltatásról  való 

{^•ondoskodás.  Végül  megintettek  a  rendek,  hogy  e  gyűlésen 

tai-tsák  fel  egymás  között  a  békés   egyetértést;    kerüljék  a 

szakadást  és  gyűlöletet  előidézhető  tárgyakat,  a  magán  sérel- 

nieket,  melyek  a  nyilvános  tárgyalások  menetét  akadályozzák, 

<5   felségének  pedig  és  a  rendeknek  kellemetlenséget  okoznak. 

Ez  utóbbi  kellemetlen   tárgyak  alatt  értette  ő  felsége 

^   vallás  ügyét,  melyet  propositióiban  gondosan  elkerült. 

De  már  az  első  ülésen,  mely  augusztus  23-án  tartatott, 
Jtünt,  hogy  a  vallás  kérdését   elodázni,  annak  tárgyalását 
^>iegakadályozni  nem  lehet.  Ugyanis  Sárosvármegye  három 
i<övetet   küldött,   kiknek   ketteje,  u.  m.  Keczer  András   és 
Dobay  András  evangeUkusok  és  csak  egyikük,  t.  i.  Sztankay 
^\ndrás  volt  kathohkus.    Ebben  a  személ^niök  a  katholikus 
rendek   sérelmét   látván,  azt   követelte,  hogy   az   evangeli- 
liusok  közül  csak  egy  követ  ismertessék  el,  a  másik  pedig 
mozdíttassék  el.    De  a  követek  hivatkoztak  a  királyi  meg- 
hívóra és  a  vármegye  régi  szabadságára,  melynél  fogva  az 
íogosítva  van  három  követ  küldésére.  Ha  a  vármegj'e  ezen 
joga  most  megszoríttatik,  készek  inkább  elhagyni  a  gyűlést, 
mint  abba  beleegyezni.  A  főrendi  ház  úgy  akarta  kiegyen- 
líteni a  dolgot,  hogy  a  kath.  Berthóti  Gábor  negyedik  sárosi 
tövetnek  jelentessék   ki.    Ez   ellen    a   sárosi   követek  még 
i/ikább   protestáltak,  és  Berthótit,  mint   olyat,  a  kit  a  vár- 
megye nem   látott   el   törvényes   utasítással,  nem   ismerték 
el    követtársuknak.  Szigorúan  ragaszkodtak  álláspontjukhoz, 
várván  a  vármegyének  e  részben  hozandó  határozatát. 

A  sárosi  ügynél  nem  kisebb  zajt  idézett  elő  a  vesz- 
pí*énii  követek  kérdése.  Veszprém  vármegye  ugyanis  egy- 
nang-ü  választás  útján  két  követet  küldött  ki,  u.  m.  Sándor 
^^yorgyöt  evangeUkust  és  Horváth  Miklóst    katholikust.  De 


138  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

• 

az  ottani  alispán,  nem  binán  keresztül  vinni  a  maga  jelöltjét, 
a  törvény  világos  tilalma  ellenére  kiküldötte  követnek  a 
pápai  alkapitányt,  a  kit  ő  felsége  mint  kath.  embert  a 
g>"6ri  püspök  közbenjárására,  csakugyan  meg  is  erősített 
ezen  minőségében.  A  szabad  választási  jognak  ilyetén  me^. 
sértése  ellen  természetesen  felszólaltak  a  vármegyék  követei  • 
de  felszólalásuknak  semmi  eredménye  nem  lett. 

Hyen  erőszakos   eljárás   által   a  rendek   azon    eg}*et- 
értése,  melyet  a  király  propositióiban  ajánlott,  nem  jöhetett 
létre,  sőt  ellenkezőleg  a  törvények  szentségét  tisztelő  rendek 
nagy   mértékben    felizgattattak.    Midőn    tehát   a    sérelmek 
összeirására   kiküldött   bizottság    szeptember    elején    meg^ 
kezdte  a  működését;  s  midőn  a  személynök  buzgón  intette 
a  kiküldött  tagokat,  hogy  a  magán    sérelmek  mellőzésével 
csakis  az  ország  közjavát  érdeklőket  vegyék  tárgyalás  alá: 
a  kiküldött   bizottsági   tagok   nem    fojthatták   el  botránko- 
zásukat  már   e  gj^ülés   elején   elkövetett   törvénytelenségek 
felett.   Különösen   a  Sárosvármegyében   történt   események 
bántották  őket.  A  fentebb  említett  követválasztási  sérelmen 
kívül  ugyanis  alispánválasztásnál  is  sérelem    követtetett  el 
a   mennyiben   a   főispán    minden    áron    katholikus    vallású 
féríiút  akarván  e  hivatalra   emelni,  mellőzte  az  egyik  gj'a- 
korlatban  volt  törvényes  eljárást.  Ennek  elbirálása  hasonló- 
képen az  országgyűlés  elé  terjesztetett.  A  sárosi  prot.  követek 
a  legbefolyásosabb  urakhoz  és  a  leghíresebb  törvénj-tudók- 
hoz    folyamodtak,    hogy    azok    tanácsával    és   segítségével 
megsértett  vármegj^éjöknek  elégtételt  szerezzenek. 

Kétséget  nem  szenved,  hogy  ezen  kérdés,  mint  a  fő- 
ispáni önkény   frappáns   példája,    sok    vádaskodásra   adót 
alkalmat,  és  nagy  mértékben   fokozta  a  protestáns  rendé 
szenvedélyességét.  Bizonyára  az  e  tárgj'ban  tapasztalt  önkén 
ösztönözte  őket  arra,  hogy  vallási  sérelmeiket  összegj'fijtsé 
s  azoknak    orvoslását    mint   a   múlt  országgyűlésen,  úgy 
jelen  alkalommal  is  sürgessék. 

Szeptember   5.  és  6-án    tartott   tanácskozások   alk 
mával  Zákány  András,  a  többi  protestáns  rendek  nevéb 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  189 

:íjelentette,  hogy  a  vallási  sérelmek  tárgyalását  minden 
lás  tárgyak  előtt  kivánják  elővétetni,  és  ba  ezt  a  kath. 
^ndek  ellenzik,  akkor  ők  semmiféle  más  tárgyalásokban 
^szt  venni  nem  fognak.  A  katb.  klérus  ennek  ellenében 
t  országos  közsérelmek  tárgyalását  sürgette;  és  a  protes- 
iriisok  panaszaira  vonatkozólag  azt  állitá,  bogy  a  katbo- 
Irhásoknak  még  több  panaszuk  van  a  protestánsok .  ellen. 
•2zel  akarták  a  protestánsokat   követeléseiktől   elriasztani. 

De  az  nem  sikerült.  A  Dobay  András  (sárosi)  és 
I^eczer  István  (szt.-györgyi)  követek  által  összeirt  vallási 
érelméiket,  nyilvános  ülésben  szeptember  15-én  Zákány 
Lndrás  nyújtotta  át  a  8zemélyn()knek.  Ez  azonban  másnap 
—  értekezvén  a  főpapokkal  —  kijelenté,  hogy  az  evan- 
relikus  rendek  sérelmeit  nem  lehet  az  országos  sérelmekkel 
ígytitt  ő  felsége  elé  terjeszteni,  mivel  azokhoz  az  egyházi 
end  nem  járulhat.  Am  nyújtsák  be  az  evangélikusok  sérel- 
neiket  külön.  Majd  a  katholikusok  is  hasonlóképen  fognak 
selekedni,  annyival  is  inkább,  mert  1608.  óta  nem  kaptak 
ílégtételt. 

A  protestánsok  megütközéssel  fogadták  a  személynök 
iWlatkozatát.  Panaszt  emeltek  a  nádornál.  Hivatkoztak  a 
tvir.  diploma  6-dik  feltételére,  mely  szerint  a  vallási  sérel- 
meket el  kell  fogadni;  s  nemcsak  elfogadni,  hanem  orvo- 
solni is. 

A  nádor  szivélyesen  fogadta  őket.  Közbenjárását  meg- 
ig-érte,  és  hogy  ebbeli  fáradozásának  biztosabb  sikere 
lehessen,  kérte,  hogy  sérelmeiket  irásba  foglalva  vele  is 
vözöljék. 

Szeptember  20-án  reggel  Baksa  István  abauji,  Keczer 
wndrás  sárosi,  Nádasdy  Boldizsár  vasi,  Görgey  Ezéehiel 
repesi,  Libércsey  Mihály  nógrádi,  Oraskóczi  György  türóczi 
^  Kecskés  István  szt.-györgyi  követekből  álló  küldöttség 
tte  át  a  sérelmek  kivonatos  jegyzékét  a  nádorhoz.  É16- 
öval  kellőleg  kibővítettek  azt.  —  Rossz  jelnek  vették  e 
íldöttek,  hogy  a  nádor  adandó  válaszának  meghallgatására 
i»iiap  az  esztergomi   érsek   pozsonyi  kertjébe   hivta  meg 


140  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Őket;  a  hol  megjelenvén,  nem  is  a  nádor,  hanem  az  én^ 
adott  nekik  választ.  Hosszas,  bőbeszédű  előadásának  értei : 
oda  ment  ki,  hogy  leghelyesel)b  lenne,  ha  a  protestán*^ 
véglegesen  félretennék  sérelmeiket.  Mert  íme,  más  foo] 
sabb  kérdések  foglalkoztatják  most  ő  felségét.  Ott  vau 
török  felöl  fenyegető  veszély ;  annak  elhárításáról  tanáe- 
kozzanak,  nem  pedig  vallási  sérelmekről. 

A  nádor  hasonló  értelemben  szólt.  Jóakaratának  hang 
súlyozása  mellett  kérte  őket,  álljanak  el  kiW'eteléseikíor 
mert  ha  el  nem  állanak,  akkor  a  katholikusok  is  előhozzál 
számtalan  sérelmeiket. 

Ugyanekkor  volt  egy  más  küldöttség,  ug^'an  e  tárgy- 
ban a  személynöknél.  Tagjai  voltak:  Pongrácz  Kristóf  aha- 
uji,  Botka  Ferenez  zalai,  Buehányi  Zsigmond  kőszegi  követek 
Ezek  határozottan  kijelentették,  hogy  ha  ki  nem  elégíttetnek 
akkor  az  ülésekben  részt  nem  vehetnek,  mert  külömbei 
küldőik  bizalmát  fognák  elveszíteni.  —  Másnap  ismételtél 
keresőket  az  érseknél,  Nádasdy  Ferenez  országbírónál 
Eszterházv  Pálnál,  Erdődv  Gvörínnél.  Osztrosith  Miklósnál 
Homonnai  Györgynél,  Rákóezy  Lászlónál  és  több  befolyáso 
kath.  főúrnál.  Erre  kényszeritette  őket  éppen  e  napokbai 
történt  két  új  sérelem,  jelesül  Beczkón  az  evang.  templom 
han  egy  sírboltnak  elvétele  által  és  Pozsony  városában  azoi 
hallatlan  erőszakosság  által,  melyet  a  kormány  a  templom 
jukat  védő  evangélikusok  ellenében  ugyancsak  az  ország: 
gvülés  folvama  alatt  elkövetett. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  141 


II. 

A  pozsonyi  evang.  egyházi  elöljárókat  Bécsben  elfogják ;.  többeket  meg- 
idézK'^ek.  —  A  protestáns  rendek  felszóllalása   a  miniszterek  —  és  a 

király  előtt. 

A  pozsonyi  magyar   evangélikus   lakosság   a  fennálló 
törvények  alapján,  a  városban  saját  pénzen  vásárolt  telken 
templomot  és  tornyot  épített  s  egyúttal  harangokat  is  szerzett. 
Egyszer   azonban   egész   váratlanul   királyi   küldöttek 
Jelentek  meg  az  evangélikus   egyház   elöljáróinál,  s  azokat 
^H  a  t(»bbi  hiveket  a  templom  és  harangok  használatától  el- 
tiltották. Minthogy  a  pozsonyi  evangélikus  egyház  elöljárói 
^^m  engedelmeskedtek,  egyenesen  Bécsbe  ö  felsége  elé  idéz- 
^^ttck.    Ott  a  nélkül,  hogy  a  király  elé    bocsátották  volna, 
^  nélkül,  hogy  ártatlanságukat   kimutathatták    volna,  elfo- 
^^ttak  és  börtönbe  vettettek,  azonkívül  Pozsonyban  mintegy 
lietven  evangélikus  polgárt  harmadnapra  a  királyi  tábla  elé 
idéztek,  mint  olyanokat,  a  kik   állítólag   ő   felsége   paran- 
c'sának  ellene  szegültek!    Hiába  hivatkoztak  ezek  a  vallási 
^ü  nemesi  szabadságot  biztosító  országos  törvényekre ;  hiába 
-mondták,   hogy   még   azon    esetben   is,    ha  ő  felsége  iránt 
liíítlenséget  követtek  volna  el,  rendes  törvény  elé  idézés  és 
Ivihallgatás  nélkül  elítélni  őket  nem  lehet.   Minden  haszon- 
talan felszólalás  maradt. 

Ez  az  eset  roppant   felháborodást   idézett   elő  a  pro- 
testáns rendek  között. 

Azonnal   magán   tanácskozást   tartottak    és  követeket 

küldöttek    ő    felsége    tanácsosaihoz,  jelesül    Auersperghez, 

Porciához,  Schwarzenberghez,  Kottáihoz  és  másokhoz,  hogy 

e  hallatlan  eljárás  indoka   és    czélja   feló'l  tudakozódjanak. 

s  tiltakozzanak  minden  törvénytelen  és  erőszakos  bíráskodás 

ellen.    Egyúttal   elhatározták   azt   is,  hogy  egy   tekintélyes 

kíildiittséget  fognak  meneszteni  a  királyhoz,  követelendők  a 

f/írvény    megtartását   és   a   vallási    sérelmek   orvoslását.   A 

király  tanácsosai  ügy  tettek,  mintha  semmi  tudomással  sem 


ior- 


142  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

bírnának  az  eset   felől,  s  jóakaratot   színlelve   megígért^ \ 
hogy  a  legközelebbi   tanácsülésben    lehetőleg  helyre  fogj  ^\^ 
ütni  a  dolgot. 

A  nádort,  az  érsekprimást.  Zrínyi  Miklóst,  Homonns^^^.. 
Rákóczy  Lászlót,  Szelepcsényi  kalocsai  érseket  és  kanc^^^/ 
lárt,  valamint  Nádasdv  Ferenezet  és  Zichv  István  kam^^^. 
elnököt  hasonlóképen  külön  küldöttségek  által  keresték      f^i 
s  ügyüket,  mint  olyat,  melyben   az   ország   sarkalatos 
vénye  van    megsértve  —  a  mennyiben    honfiak   és   n^^^ 
emberek    Bécsben   lettek   letartóztatva    —    különös   figje/- 
mökbe  ajánlták. 

A  nádor  nem  találta  valami  nagy  dolognak  az  egész 
esetet.  Csodálkozott,  hogy  a  protestáns  rendek  e  felett  oly 
nagyon  megindulhattak.  A  pozsonyiak  nem  vallásuk,  hanem 
nyakasságuk    miatt   fogattak    el.    Ha    országgj^filés    idején 
valaki  ellen  ejtett  sértő  szavakért  lehet  ilyen  eljárást  indí- 
tani, miért   ne   lehetne   azok   ellen,  a  kik  a  királyi   tekin-^ 
télyt  sértik  meg?  Egyébiránt  határozott  érdemleges  válaszát: 
más  napra  Ígérte. 

Az  érsekprimás  hasonló  nézetben  volt.  0  a  hozzá  for- 
dult rendek  előtt  kijelenté,  hogy  a  pozsonyi  evangelíkuso 
iránt  részvéttel   nem    viseltethetik,  mivel   azok    engedetlen 
ségök  által  megsértették  a  király  tekintélyét.  Más  szavakká 
ugyan,  de  hasonló  értelemben  nyilatkoztak  a  többi  főhiva- 
talnokok, miből  a  protestáns   rendek   azt  a  szomorú    meg- 
győződést merítették,  hogj'  itt  hiába  keresnek  segélyt.  Ügyü 
a  király  tanácsosai  előtt  elveszett  ügy  volt. 

Még  csak  egj^  forumok  volt,  melyhez  folyamodhatta 
t.  i.  maga  a  király! 

De  hát  lehetett-e  attól  valamit  várniok,  a  kinek  nev  ^^- 
ben,  sőt  a  kinek  állítólag  egyenes  parancsára  történt  a 
pozsonyiak  elfogatása  és  harmadnapra  megidéztetése?  LcIm^  «- 
tett-e  remélleniök,  hogy  az  a  király,  a  ki  elhitte,  hogy  ^i 
ő  kir.  tekintélye  és  vaUásos  érzelme  a  pozsonjiak  áL^aJ 
sértve  van,  valóban  kegyelmes  lesz  a  sértők  iránt  és  igaz- 
ságos lesz  a  kérvényező  protestáns  rendek  iránt?  Valók>axi 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  148 

lihez    a   hitnek   és   bizalomnak    rendkívül   nagy   foka  ki- 
líntatott. 

Es  a  protestáns  rendek  birtak  e  hittel,  bírtak  e  bízo- 
Eilommal.  Felkérték  Kollonicsot,  hogy  ö  felségénél  audien- 
kX  eszközöljön  ki  számukra,  mely  alkalommal  a  pozsonyi 
Telem  orvoslásáért  kívánták  kérelmöket  benyújtani.  És  a 
egnyert  audientián  megjelenve  előadták  fajdalmukat  a 
[>zsonyí  eset  fölíUt,  melyhez  —  mint  mondák  —  hasonló 
Idig  nem  fordult  elö  és  melyet  röviden  a  benyújtott  kér- 
ényben  is  elbeszéltek.  Hivatkoznak  a  vallás  szabadságát 
iztosító  kir.  diplomára,  az  1647-ki  5.  t.-czikkelyre,  melynek 
irtaimat   idézik   is.   Világosan   ki   van   ott   mondva,  hogy 

protestánsokat  vallásuk  szabad  gyakorlatában,  jelesül 
^nplomok,  harangok  és  temetők  használatában  semmi  szín  és 
rügy  alatt  háborgatni  sem  szabad.  A  kir.  biztosok  ebben 
áborították  meg  a  pozsonyiakat  és  hamisan  vádolták  őket 

felsége  iránti  engedetlenséggel.  Idézik  a  törvényezikkeket, 
lelyekbe  a  kir.  ügyész  eljárása  ütközik;  hivatkoznak  a 
emesség  előjogaira,  melyeket  megsérteni  büntetlenül  senki- 
ek,  tehát    még  a  kir.  üskusnak   sem   szabad.  Kérik  tehát 

felségét,  intézkedjék  arról,  hogy  a  kir.  diplomák  és  orszá- 
08  tön'ények  által  biztosított  nemesi  jogok  és  szabadságok, 
alaniint  a  tr>rvényesen  megállapított  bírói  eljárás  is  tiszte- 
ítben  tartassanak;  a  királyi  ügyésznek  hallatlan  eljárása 
»edig.  melyet  a  pozsonyi  evangélikusok  iránt  követett,  meg- 
emmisittessék.  Kérik,  legyen  kegyelmes  és  engesztelékeny 
lattvalói  iránt.  ^ 

A  király  nem  szívesen  fogadta  a  folyamodókat;  ügyü- 
et  a  titkos  tanács  elé  terjesztette.  Nemesi  jogok  sérel- 
léről  levén  szó,  meg  kellett  hallgatnia  a  magyar  alkotmány 
íjrvénves  őrének,  a  nádornak  véleménvét  is.  De  ez,  részint 
.z  érsektől  félt,  részint  mivel  tudta,  hogy  a  király  komolyan 


*  Supplicatio  Suam  Mttem  in  Negotio  Civitatis  Personiensis  In- 
olarum  Nobilium,  et  Concivium  ad  Tertium  Diem  citatorum.  —  Ko 
achicb  gyűjt. 


1^  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

neheztel  a  pozsonyiakra,  nem  használta  fel  nádori  tekin- 
télyét. A  nála  kérvényezők  előtt  kijelentette,  hogy  a  vád- 
lottaknak meg  kell  jelenniök  a  kir.  tábla  előtt.  Egyébként 
Ígérte,  hogy  még  egyszer  szól  ő  felségével ;  de  más  feK'íl 
javasolta  nekik,  hogy  jó  volna,  ha  Lipót  Vilmos  föhercze^- 
hez  is  folyamodnának  ez  ügyben. 

Ez  is  megtörtént.  Benyújtott  folyamodásukban  a  kir. 
diplomákra  és  törvényekre  hivatkoztak;  azokból  mutatván 
ki  az  egész  eljárás  törvénytelen  és  méltatlan  voltát.  Rös- 
telve  említek,  hogy  ezen  botrány  éppen  most  történt.  midOn 
ő  felsége  először  jelent  meg  a  magyar  országgj'üléseD.  és 
pedig  olyan  gyűlésen,  mely  a  tr)bbi  sérelmek  orvoslá.sára 
is  hivatva  lenne.  Kérik,  vesse  magát  közbe,  hogj'  ő  felséj^e 
a  szerencsétlen  vádlottak  iránt  a  fennálló  törvénvek  szerint 
járjon  el.^ 

Szeptember  25-én  hirdettetett    ki    ez    ügyben  összeült 
rendkívüli   törvénvszék    ítélete    Wesselénvi    Fcrencz    nádor 
által.    A  ténvállás   elbeszélése    közben   hivatkozás   történik 
abban  azon   három    királvi    leiratra,   melvek  1658.  noveni- 
ber  16-káról,  1659.  január  3-káról  és  február  14-kéröl  kel- 
tezve, egyenesen    megtiltják    a   pozsonyiaknak  a  templom- 
építést, mivel    azon   hely,  melyre    azt   építeni  kezdték,  kir. 
censusfizetés  alá  esik.  Az  utolsó  leiratban  a  pozsonyiak  már 
I.  Ferdinánd    1548  :  14.  t.-ezikk    és    1556  :  23.  t.-ezikkben 
kijelölt  büntetéssel  fenyegettetnek,  ha  a  felépített  templomot 
és  a  toronyban  felállított  harangokat  használni  merészelik.- 
Ennek    alapján,    mint   a   királyi   tekintély   megsértői   ellea 
indíttatván  meg  a  píir,  a  Trip.  II.  rész  20.  titulusa,  továbbő. 
Ulászló    királvi  V.  decz.  12.    t.-ezikk   és    1625  :  4.  és  6S  . 
t.-ezikk   szerint   megidéztettek,   és  az   ott    megszabott   büii  - 

^  Kovachich  gyűjt. 

'  Lipót  e  három    rendeletet  Bécsből    adta   ki;   másolatát  pe^ig 
Pozsonyban  szept.  18-án  adta  ki  Majláth  Miklós  kir.  fiscusnak.    lAsJ 
az  összes  periratokat   az  Acta  Dietaliák   között.    Nemz.  Múz.  levéltár- 
ban, és  Lichner  Pál  Magyarországi  Evangélikusok  Tört.  Emlékei  I.  fc. 
104-110.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŐLÉSBK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  146 

téssel  sujtandóknak  javasoltatnak.  De  a  vádlottak  az  egész 
eljárás  törvényességét  kétségbe  vonták,  s  hivatkozással  a 
vallásügyi  törvényekre,  kir.  diplomákra,  protestáltak  elitél- 
tetésük ellen;  és  hogy  alkalmak  legyen  az  önvédelem  fegy- 
vereit használni,  kívánták  magoknak  kiadatni  az  illető 
periratokat. 

Az  alatt  természetesen  mindent  elkövettek,  hogy  a 
per  beszüntettessék.  Küldöttségek  mentek  a  nádorhoz,  az 
országbiróhoz,  a  kanczellárhoz,  az  érsekhez  és  Rottalhoz, 
hogy  azok  vessék  magokat  közbe  a  pozsonyi  polgárok  érde- 
kében. Mindezek  belátták,  hogy  a  kir.  fiscus  tülszigorúan 
és  nem  helyesen  járt  el;  de  nem  léphettek  fel  ellene  a  nélkül, 
hogy  ő  felségét  meg  ne  sértsék.  Ennél  fogva  azt  tanácsolták 
a  kérő  rendeknek,  hogy  a  pozsonyiak  alázzák  meg  magokat 
ő  felsége  előtt  és  folyamodjanak  hozzá  kegyelemért.^  Be- 
látták, hogy  a  végletekig  vitt  szigor  rossz  vért  fog  csinálni 
olv  követeknél  is,  a  kik  máskülönben  nem  tartoznak 
az  oppositióhoz.  Ennél  fogva  a  király  is  kegyelmesnek 
mutatkozott. 

Ugy  látszott,  mintha  az  apró  kellemetlen  incidensek- 
nek vége  hossza  nem  lenne.  Alig  hogy  a  pozsonyi  ügy 
látszólag  befejeztetett,  az  udvarnak  egy  hivatalnoka  új 
panaszra  adott  okot.  Ugyanis  Fehérpataky  Rafael  királjd 
pecsétőr  és  kauezelláriai  registrátor,  szeptember  30-án,  midőn 
a  rendek  éppen  a  sérelmek  felolvasásával  voltak  elfoglalva, 
belépett  az  országházába  és  a  kanczelláriai  hivatal  ellen 
tett  kifogásokért  e  szavakkal  fenyegetőzött:  „A  ki  mostan 
legjobban  kiált,  annak  vásik  meg  a  foga."  A  rendek  meg- 
botránkozva Fejérpatakynak  illyetén  vakmerőségén,  eljárását 
a  közsérelmek  közé  foglalták. 

Másnap,  midőn  a  sérelmeket  a  főrendiekhez  akarták 
átküldeni,  megjelent  a  rendek   között  Szelepcsényi  György 

^  Ezt  megtették  mindjárt  a  harmadik  leirat  után.  Lásd  Suppli- 
catio  Posoniensium  accepto  tertio  Mandato  Eidem  Suae  Caes.  Rae  Mtti 
praesentata.  Kovachich.  gyűjt.  A  nádor  közbenjáró  kérelmét  és  az 
erre  adott  királyi  választ  lásd  Lichfier  P.  i.  m.  109.  1. 

ZaiHnszky  :  Magyar  országgyűlések.  10 


146  ZSILINSZKY   UIHÁLY. 

udvari  kanczellár   és  a  király   nevében   inté   őket,  hogy  a.  ' 

tárgyalások  gyorsítása  tekintetéből  tegyék  félre  a  magán- 
ügyeket, s  egyedül  a  közjót  érdeklő  tárgyak  felett  tanács- 
kozzanak. Figyelmeztette  őket  a  Rákóczy  és  a  török  részéről 
fenyegető  veszélyre,  s  ö  felségének  a  német  birodalomban 
való  számos  teendőire,  melyek  őt  az  országból  elszólítják. 
A  rendek  elhárították  magoktól  a  gyanút,  mintha  ők  hátrál- 
tatnák az  országgyűlési  tárgyalásokat;  utaltak  a  közbeeső 
kellemetlen  eseményekre,  melyek  nem  engedték  a  tárg}'a- 
lások  akadálytalan  folytatását.  Senki  sem  óhajtaná  jobban 
a  békét,  mint  ők,  ha  jogos  kivánságuk  teljesíttetnék. 

A  kanczellár  nem  elégedett  meg  a  válaszszal,  s  fenye- 
gető szavakkal  hagyta  el  a  rendek  tanácskozási  termét. 


m. 

A  protestánsok   sérelmei   Zala.  Vas,  Trencsén,   Zólyom,   Pest-Pilis  és 
Solt,   Árva,   Szepes,    Sáros,    Ungh,   Zemplén,  Gömör   és  Nógrád   vár- 
megyékben. —  Küldöttség  a  királynál. 

A  míg  a  fentebb  vázolt  sérelmek  orvoslása  felett 
folytak  a  vitatkozások,  addig  a  protestánsok  irásba  foglalták 
a  vallásügyet  illető  temérdek  sérelmeiket. 

Óhajtották  volna  —  ügy  mond  —  hogy  ő  felségének 
az  iljíi  királvTiak  hű  rendéi  között  való  ezen  első  megjele- 
nése alkalmával  ne  kényszerültek  volna  mindjárt  sirahnas- 
panaszaikkal  előállani  és  őt  sérelmeiknek  előadásával  ter- 
helni. De  mivel  senkijük  sincs,  a  kihez  bizalommal  fordul- 


hatnának, a  kitől  kegyelmes  kihallgattatást  és  segedelmet^:—! 
nyerhetnének,  reményüket  egészen  ő  felsége  atyai  jóindu —  .-al- 
latában helvezik. 

Az  evangélikus  vallás  szabadsága  biztosítva  van  ugyai 
a  kir.    diploma   pontjaiban,  biztosítva   az    1647.,    1649.   é 
1655-ki  országgyűlések  törvényczikkeikben  is;  s  ennél  fogv. 
remélték,  hogy  a  múlt  országgyűlés   alkalmával  benyújtod 
sérelmeik    végre    valahára    megorvosolva   lesznek,   s    uej^r  -rm 
kellend   új    kérelmekkel   alkalmatlankodniok   ő   felségem""  i^i7. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  147 

Azonban  a  katholikusok,  nemcsak  hogy  a  kir.  diploma  é8 
országos  törvények  ellen  elkövetett  sérelmeiket  nem  akarták 
megszüntetni,  hanem  azokat  az  országgyűlés  eloszlása  után 
még  ujabbakkal  is  tetézték.  A  törvényileg  visszaadott  evan- 
gélikus templomokat,  parochiákat  és  iskolákat  újra  elszedik, 
az  azokhoz  kötött  jövedelmeket  elfoglalják,  az  evang.  lel- 
készeket a  paplakokról  könyörtelenül  elfizik  és  a  szegény 
népet  minden  kigondolható  módon  zaklatják.  És  ha  e  miatt 
törvényes  megtorlást  kivannak ,  kereseteiktől  mindenféle 
ürügyek  alatt  elüttetnek;  sőt  gyakran  még  ki  sem  hallgat- 
tatnak az  illető  birák  által,  minél  fogva  a  törvényileg  szen- 
tesitett vallásszabadság  teljesen  illuzoriussá  válik. 

Kérik  tehát  ő  felségét,  mint  kegyelmes  királyukat, 
hogy  hű  alattvalóinak  könyörgését  meghallgatni  kegyes- 
kedjék és  a  lentebb  összeirt  sérelmeiket  még  ezen  ország- 
gyűlés folyama  alatt,  uralkodásának  kezdeteképen,  a  már 
sokszor  ismételten  felemlített  kir.  diplomák  és  országos 
törvények  értelmében,  az  evangélikusok  megnyugtatására, 
megszüntetni  kegyeskedjék;  hogy  ekként  Ők  is  megnyug- 
tatva térhessenek  vissza  küldőikhez. 

Áttérve  a  részletekre,  előszámlálják  megyénként  és 
községenként  a  szenvedett  méltatlanságokat.  Elmondják,  hogy 

Zalavármegyében  Vasdinyei  Sándor  kir.  alkapitány, 
midőn  a  nemphtei  (Németfalu?)  evang.  pap  elhalálozása 
után  a  hivek  új  papot  akartak  superintendensük  közbe- 
jöttével választani,  ettől  őket  veréssel,  börtönözéssel  és 
mindenféle  fenyegetésekkel  akarta  elriasztani.  Erőszakosan 
katholikus  papot  vitt  rajok,  a  ki  mai  napig  az  országos 
törvények  és  az  evang.  nép  lelkiismeretének  sérelmével, 
élvezi  az  evang.  jövedelmeket.  —  Az  alsó  Lindva  várához 
tartozó  Szt.-Miklóson  Nádasdy  Ferencz  az  1647  :  14.  t.-czikk 
ellenére  elfoglalta  az  evangélikusok  templomát,  paplakát 
és  jövedelmeit.  —  A  tumisai  templomot,  a  paroehiával 
és  az  ahhoz  tartozó  jövedelmekkel  együtt  1647-ben  a 
királyi  biztosok  az  evangélikusoknak  adták  át;  azok  azon- 
ban csak  egy  évig  birhatták  háboritlanül,  mert  a  földesúr 

10* 


148  ZSILIMSZK.Y   MIHÁLY. 

tőlük   erőszakosan    elvette   és    a    katholikus    papnak    ado- 
mányozta. 

Vasvármegyében  Rumban  az  evaug.  lelkész  akadályoz- 
tatik  a  temető  használatában.  —  A  esényei  templom  pedig, 
mely  a  paplakkal  és  jövedelmeivel  együtt  a  kir.  biztosok 
által  már  háromszor  adatott  vissza  az  evangélikusoknak, 
ismét  elvétetett  tőlök. 

Trencsénvármegyéhen  Pruszkán  és  Bicsén  a  vallás  szabad 
gyakorolhatása  végett  szükséges  helynek  kihasitása  meg- 
tagadtatik. —  Serényi  Pál  tisztei  a  trencséni  gyülekezethez 
tartozó,  Kis  Szobiakon  lakó  evang.  lakosoktól  elvették, 
csupán  vallásuk  miatt,  az  emberemlékezet  óta  használt  fát 
és  legeltetést;  a  szegény  trencséni  tanulók  segélyezésére 
néhai  Pálfy  Katalin  által  rendelt  évi  iskolai  segélyt  Illés- 
házy  György  megtagadta;  ügy  szintén  a  banoviczei  gym- 
nasium  tanulóinak  végrendeletileg  adományozott  medíetást 
sem  adja  ki.  —  Az  1647  :  95.  t.-czikk  ellenére  a  halosiczi 
templomhoz  és  parochiához  tartozó  szőlőbeU  tized,  mely 
régi  alapítvány,  Beczkóban  is  elvonatik.  —  Turzó  Ilona, 
férjének  Hlésházy  Gáspárnak  halála  után  temetkezési  helyért 
a  trencséni  eg^'háznak  szent  czélokra  háromezer  forintot 
végrendeletileg  hagyományozott ;  de  az  összeg  mai  napig 
sem  adatott  ki  az  illető  egyháznak.  Kérik  tehát  ennek  ki- 
adatását. Sok  helyen  a  16-od  is  megtagadtatik  az  evangé- 
likus papoktól. 

Zólyomvármegyében  Széchy  Katalin  a  lipcsei  várhoz 
tartozó  uradalomban  1647  után  elfoglalta  a  lipcsei,  szele- 
zsényi,  Divo  andrényi,  predajnai,  dubovai  és  valaszkai  egy- 
házaknak tizedjövedelmeit,  melyek  emberemlékezet  óta  azok 
használatában  valának  és  azokat  a  maga  hasznára  fordí- 
totta. Pedig  az  képezte  az  illető  egyházaknak  főjövedelmét. 
E  részben  Zólyommegye  az  1647  :  14.  t.-czikk  értelmében 
ki  is  szabta  a  büntetést,  de  annak  végrehajtása  többrend- 
beli mandátum  által  megakadályoztatott.  —  Ugyanazon- 
Széchy  Katalin  éppen  ily  módon  foglalta  el  az  ember- 
emlékezet óta  a  Divo-andréni  egyház  tulajdonát  képező 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGY ALÁSAL  149 

Brusznóban  levő  malmot.  Jóllehet  az  1647  :  95.  t.-czikkben 
kimondatott,  hogy  a  tizedek  megszabott  ára  azon  állapot- 
ban maradjon,  melyben  volt,  és  azt  semmiképen  sem  legyen 
szabad  felemelni :  mégis  Bartók  István  esztergomi  kanonok, 
evvel  nem  törődve,  1658-ban  ötven  tallért  zsarolt  ki  a 
breznói  egyháztól.  —  Az  ocsovai  egyház,  mely  1647-ben 
visszaadatott  az  evangélikusoknak,  a  detvai  plébános  által 
most  is  háborgattatik  és  akadályoztatik  vallása  szabad 
gyakorlatában;  a  mennyiben  ama  plébános  nem  törődve 
avval,  hogy  az  egyháznak  van  saját  evang.  lelkésze,  erő- 
szakosan kinyittatja  a  templomot,  s  abban  a  mikor  neki 
tetszik,  kath.  szertartásokat  gj^akorol.  —  A  véglesi  urada- 
lomhoz tartozó  több  gj'ülekezetnek  kelyhei  és  kincsei  elvé- 
tettek és  mai  napig  sem  adattak  vissza.  —  Az  ocsovai, 
nagy-szalatnai  és  zolnai  evang.  lelkészeket  illető  tizen- 
hatodok  azoktól  elvonatnak.  —  Az  újonnan  nemessé  lett 
Kovács  Jakab  a  szászi  evang.  lelkésznek  mindig  adni 
szokott  tizedet  az  1647  :  14.  t.-czikk  ellenére  megtagadja. 

Pest-Pilis  és  Soltvármegyéhen  Kecskeméten  az  evan- 
gélikusok nagy  mértékben  háborgattatnak  vallásuk  gyakor- 
latában. Ugyanis  a  katholikusok  által  elfoglalt  temető  rész- 
ben az  evangélikus  templom  falához  épített  kápolna  romjait 
felépíteni  akarván,  midőn  az  evangélikusok  délutáni  isteni 
tiszteleten  éppen  együtt  voltak,  ezek  életének  veszélyezte- 
tésével nagy  zajjal  bontani  kezdték  a  templom  falát,  hogy 
annak  falából  felépítsék  a  magok  kápolnáját.  Ezt  pedig 
olyképen  cselekedték,  hogy  ha  az  evangélikusok  idejekorán 
nem  gondoskodnak,  templomuk  egészen  összeomlott  volna. 
Ugyanezen  templom  tőlök  elvétetett  és  végképen  lerombol- 
tatott volna,  ha  csak  negyven  fejős  tehenet  és  két  bikát 
nem  adtak  volna  váltságdíjul  az  evangélikus  hivek.  Pap- 
jukat némely  katholikusok  a  töröknél  bevádolták  és  az  csak 
170  birodalmi  tallér  lefizetése  által  menekült  meg  a  török 
fogságtól. 

Árvavármegyében^  jóllehet  Tököly  István  Árva  várának 
és  birtokainak  igazgatója   törvény  által   erre   nem  kötelez- 


150  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tetett,  de  a  király  kívánságának  eleget  tenni  óhajtván,  a 
katholikasoknak  Oravkán  templom,  paplak  és  iskola  épí- 
tésére szükséges  helyet  kijelölte  és  kihasította.  Azonban  az 
oravkai  kath.  lelkész  az  ő  híveivel  együtt  ezen  helyeket,  a 
földesúr  tudta  és  beleegyezése  nélkül  más  czélra  fordította, 
a  világ  minden  részéből  s  különösen  Lengyelországból  Árvába 
vándorló  jövevényeknek  eladták,  megengedvén,  hogy  ott 
házat,  korcsmát  és  mindenféle  kereskedést  nyithassanak. 
Még  evvel  sem  elégedvén  meg,  az  illető  kath.  plébános  és 
hívei  Rapesiczán  hasonlóképen  a  földesúr  tudta  nélkül  kath. 
kápolnát  építettek,  és  a  mi  több,  Veszelován  az  evangéli- 
kusok pénzén  épített  kápolnába  vakmerően  az  ablakon 
keresztül  törtek  be,  az  ajtót  is  feltörvén  ott  inisét  és  más 
kath.  szertartásokat  tartottak. 

Szepesvánnegyéhen  1658.  szeptember  21-én  a  mind- 
szenti kath.  plébános  a  bruteczini  evangélikus  lelkészt  régen 
és  1647  után  is  illető  rendes  tized  fizetésétől  börtönzéssel 
is  visszariasztotta  a  népet;  azonkívül  a  brutóczi  evang. 
templomot,  éppen  mikor  az  evang.  lelkész  az  isteni  tiszte- 
letet végezte,  nagy  tömeg  nép  megtámadta,  az  evangélikus 
lelkészt  kizárta  és  ott  katholikus  szertartásokat  végezvén  a 
templomot  erőszakosan  elfoglalta  az  1647  :  14.  t.-czikk 
ellenére.  Ugyanazon  kath.  plébános  annyira  dühöngött  az 
ev.  lelkész  ellen,  hogy  az  kénytelen  volt  a  paplakot  el- 
hagyni, minek  k()vetkeztében  az  evang.  hivek  mind  ez  ideig 
nem  gyakorolhatják  vallásukat.  —  X  s/latinai  evang.  templom 
is,  mely  a  Csáky-féle  birtokon  van,  elfizettetvén  a  prot.  pap 
és  elvétetvén  a  jövedelme  az  1647  :  14.  t.-czikk  ellenére 
erőszakosan  elfoglaltatott.  —  Ámbár  a  krompachí  evang. 
templom,  a  90  templom  közé  felvétetvén,  az  evangélikusok- 
nak visszaadatott,  mégis  nem  régen  egy  lengyel  szerzetes 
által  a  rendes  evang.  lelkész  és  hívei  háborgattatnak  val- 
lásuk gyakorlatában.  Az  evang.  lelkész  veréssel  és  halállal 
fenyegettetik ;  és  akadályoztatik  jövedelmeinek  használa- 
tában. Hasonló  erőszakosságot  követ  el  ugyanazon  szerzetes 
bélai  egyházban  is,  hol  az  evang.  lelkész  az  evang.  templo 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  161 

és  a  jövedelem  használatában  az  1647  :  14.  t.-czikk  ellenére 
háborgattatnak.  —  A  hol  az  evang.  lelkészek  csak  parochiáHs 
tizedből  élnek,  ámbár  ettől  a  szepesi  prépostnak  megfizetik 
i  catedraticamot,  mégis  a  katholikasok  által  megfosztatnak 
lyen  jövedelmeiktől  —  az  eddigi  szokás  és  az  1647  :  14. 
--czikk  sérelmével. 

Sárosvármegyében  Rákóczy  László  a  hazlini  evang. 
emplomot  a  paplakkal  és  jövedelmeivel  együtt  csak  a  mnlt 
sTben  foglalta  el,  elűzvén  onnét  az  evang.  lelkészt  az 
.647  :  14.  t.-czikk  sérelmével ;  és  midőn  ezért  megintetett, 
lem  engedelmeskedett.  —  Ugyancsak  ő  Nagy-Sárosban 
efoglalta  a  tizedet  és  az  evang.  pap  parochiális  jövedelmét, 
Iliben  még  1647  :  22.  t.-czikk  alkotása  után  sem  akar 
mgedni.  —  Berthót,  Nagyvitéz,  Fricz  Ternye,  Roskovány, 
i^zentgyörgy.  Gombosfalva,  Kriván,  Tarkő  és  más  köz- 
ségekben a  katholikus  urak  megtagadják  a  törvényes  tizedet 
ds  parochiális  jövedelmeket  a  protestáns  lelkészektől  —  az 
1647  :  16.  t.-czikk  és  a  Diploma  5-dik  czikkelye  ellenére. 
—  Palocsa  városában,  hol  a  templom  törvény  értelmében 
a  katholikusoknak  engedtetett  át,  a  protestáns  templom, 
paplak  és  iskola  számára  való  hely  nem  jelöltetik  ki  az 
1647  :  10.  t.-czikk  ellenére;  és  így  az  illető  város  lakosai, 
kik  majdnem  mindnyájan  evangélikusok,  kénytelenek  más 
községbe  járni  istentisztelet  végett.  —  Bártfa  városában, 
midőn  az  evang.  lelkésznek  a  német  templomban  nagy- 
számú hivek  jelenlétében  új  házasokat  kellett  összeadnia, 
a  gabolesai  kath.  plébános  betolakodott  a  templomba,  s  a 
föoltárt  erőszakosan  elfoglalván  a  n}ilvánosan  összeadot- 
takat,  az  egész  eg}'ház  megbotránkozására,  oktatni  akarta. 
Ugyanez  a  plébános  gyakran  bejövén  a  városba,  megláto- 
gatja a  korcsmákat  és  az  ott  ivó  evangélikusokat  minden- 
féle sértő  kifejezésekkel  illetvén  verekedésre  indítja,  csak 
azért,  hogy  őket  maga  ellen  lázítván,  okot  nyerjen  a  város 
ellen  fellépni.  —  Ugyanő  és  a  zborói  plébános  gyakran 
nyíltan  biztatják  a  falusi  népet,  hogy  nagy  számban  gyüle- 
kezzenek Bártfára,  hol  inkább  szeretik  a  szent  cselekményeket 


•  ; 
162  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


végezni,  jóllehet  ott  a  város  falain  belől  egy  lengyelt  ki- 
véve, egyetlen  egy  katholikus  lakos  sem  lakik.  —  Ugyan- 
azon plébános  több  társával  egyetemben,  midő  isteni  tisztelet 
alatt  zárva  tartani  szokott  kapuk  előtt  megjelennek,  nagy 
zajjal  és  fenyegetéssel  követelik  a  kapuknak  azonnali  ki- 
nyitását, —  mi  ha  rögtön  meg  nem  történik,  iszonyatos 
káromlással  és  sértő  szavakkal  illetik  a  város  elöljáróit.  . . . 

üngvármegifében  Homonnai  Drugeth  György  az  ung- 
vári evang.  lelkészt,  Szepsy  Andrást,  1657-ben  a  városból 
erőszakkal  elhurczoltatta,  és  midőn  ezért  a  felvidék  rendéi 
megkeresték,  még  akkor  sem  engedte  meg  az  evangélikus 
hiveknek,  hogy  papjukat  visszavigyék  az  1647  :  14.  t.-czikk 
ellenére. 

Zemplénben  a  varanói  kórházhoz  tartozó  Tótkayna 
igazgatósága  rég  időktől  fogva  az  evang.  lelkészre  volt 
bízva;  ezt  azonban  most  Homonnai  György  elvette  tőle  és 
a  maga  tisztjére  Havassy  Györgyre  bizta  a  fent  idézett  tör- 
vény ellenére.  —  Az  evang.  lelkészek  jövedelmeinek  és 
fizetésének  csorbításával  jár  az  is,  hogy  a  rutén  papok 
némely  községekben  isteni  tisztelettartásra  való  helyeket 
szereznek  a  nélkül,  hogy  az  ország  rendéihez  tartoznának, 
az  ott  lakó  evangélikus  népet  fizetésre  kényszeritik.  Ezt 
pedig  némely  kathoUkusok  izgatására  teszik,  kik  azt  álUtják, 
hogy  a  rutének  és  azok  papjai  velük  egyesültek.  Nehogy 
ez  által  a  nitén  papok  az  ország  rendéi  közé  vegyíttessenek 
és  általok  az  evang.  jövedelmei  csökkentessenek,  kívánják 
a  prot.  rendek,  hogy  a  rutén  papok  a  törvény  értelmében 
bűnhődjenek  és  a  fizetések  az  evang.  lelkészeknek  as 
1647  :  11.,  12.  és  14.  t.-czikkek  értelmében  kiszolgáltassanak i. 

Gömörvármegyéhen  az  esztergomi  érsek  a  múlt  ország 'Zr 

gyűlés  után  Rosnyó-Bányára  jezsuitákat  helyezvén  el,  általolu*  M^ 
az  evangehkusok  tornyát,  harangjait,  a  köztért  és  az  épfil< 
félben   levő   iskolát   a   fundnsokkal   együtt   kath.  templou. 
számára    elfoglaltatta.    —    Ugyanott   Mártonfalvay   László 
jezsuita,  midőn  az  evang.  lelkész  halott  felett  beszédet  tai 
tott,   bejött   a   templomba   és   ott   az   evangélikus   hivek< 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   YALLÁSÖGYI   TÁRGYALÁSAI.  153 

liáborgatta,  papjukat  pedig  vallásuk  nyilt  sérelmével  hazng- 
^ághirdetőnek   nevezte.  —  Ugyancsak   azon  jezsuita   bele- 
avatkozik a  világi  ügyekbe  és  pártját  fogja  a  gonosztevőknek, 
minek  következtében  sok  gonoszság  büntetlenül  marad.  — 
LT^yanő  a  esetneki  evang.  pap  hatósága  alá  tartozó  s  szén- 
ő  Újfaluban   levő   kápolnában  a  földesúr   tudta  nélkül 
uhatalmúlag    processiókat    rendez,    s    annak    jövedelmeit 
a^nak  követelvén  arra  törekszik,  hogy  egészen  elfoglalja. 
Nógrádban  Fülek  várában   az   evangélikusoknak  nem 
Tigedik  meg  sem  az  evang.  igehirdetést,  sem  a  szentségek 
iszolgáltatását,  sem  a  halottak  eltemettetését,  sem  a  gyér* 
ekek  megkereszteltetését,  a  mennyiben  oda  evang.  lelkészt 
vallásszabadság  sérelmével  nem  bocsátanak.  —  A  Balassa 
crsalád  némely  helyek  tizedét  elszedi  az  evang.  lelkészektől. 
^  dengelegi  templomot,  mely  a  katholikusokkal  közös  volt, 
egészen   a   kath.  rész   foglalta   el.  —  Noha  az  1557  :  12. 
t.-czikk   a   tizedek   tizedeit,   negyedeit    és   tizenhatodait   a 
parochiák  jövedelméül   biztosítja,  s   azokat  a  kir.  diploma 
értelmében  az  evang.  lelkészektől  sem  volna  szabad  elvenni, 
mégis  a  kir.  diploma  4-dik  pontja  és  az  1647  :  12.  t.-czikk 
ellenére   a  kath.  püspökök   a   bérszerződések   mellőzésével 
majdnem  mindenütt  csak  a  kath.  plébánosoknak  adják.  — 
Továbbá,  ámbár   az   1647  :  15.  t.-czikk,  mely   az   1608-ki 
törvényt   megerősíti,  az   evang.  házassági   ügyeket   világos 
szavakkal  a  superintendensekhez   utasítja,  mégis   az  érseki 
esperesek  a  törvényt   elcsavarva   a   magok   szt.  széke   elé 
idézik  az  evang.  feleket,  kik  —  ha  a  fórum  illetékességét 
kétségbe    vonva   meg    nem  jelennek    —   excommunicatió- 
val  sújtatnak   és   világi  hatóságot   fenyegető  mandátumok- 
kal kényszerítik  az  ítélet  végrehajtására.  Ennek  következté- 
ben az   illető   törvénynek   szigorítását   kérik,  hogy  a  prot. 
hivek  ne  tartozzanak  megjelenni  a  kath.  pap  idézésére. 

Végül  figyelmeztetik  ö  felségét  arra,  hogy  a  rendek 
a  jezsuitáknak  az  országból  távoltartása  ügyében  a  kir. 
diploma  és  a  linczi  béke  5-dik  pontja  értelmében  még  az 
1647-ki    országgyűlés    alkalmával    folyamodtak    ő   felsége 


ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


atyjához,  de  melyre  ismételt  kérelmeikre  mind  eddig 

kaptak   kielégítő   választ.   Azóta  a  jezsuita   atyák  az 

országot  ellepték;   és  ámbár  nekik  az  1606-ki  bécsi 

^kötés  8-dik,  az  1608-ki  koronázás  előtti  hasonlóképen 

ik   t.-ezikkely   értelmében  Magyarországban   fekvő   bir- 

[ot  bimiok  nem   szabad,  mégis   most,  ha  eladó  birtokot 

;znek  észre,  azt  a  fennálló   törvények   mellőzésével  8  az 

fető  családok  sérelmével  különféle  ezimek  alatt  megrásá- 

újkk^  8  a  törvényes  örökösöknek  vissza  nem  adják.  Kérik 

íhát   ő  felségét,  hogy   az   ország   törvényeinek    és   a  kir. 

iplomáknak  e  részben  is  eleget  tenni  sziveske^ék. 

A  vallásügyi  törvényeknek  nagy  sérelmét  látják  a 
rendek  ő  felségének  folyó  évi  24-dik  júliusban  az  ország- 
gyűlés folyama  alatt  kiadott  levelében,  melyet  két  sáros- 
megyei katholikus  kérelmére  Eperjes  városát  illetőleg  irt 
és  mely  szeptember  2-án  közöltetett  az  illető  várossal.  Jól- 
lehet Eperjes  városa  az  1647-ki  törvénybe  foglalt  linczi 
békekötés  5-dik  pontja  és  az  ugyanazon  1647-ik  évi  14. 
t.-czikk  ellenére  nem  vétett,  mégis  a  fennálló  törvényekkel, 
jelesül  a  kir.  diploma  5-dik  pontjával  és  az  1649  :  42. 
t.-czikkel  szemben,  melyek  a  commissióknak  az  országlakók 
lűíarata  ellenére  való  kiküldését  tiltják,  a  város  arra  kény- 
szeríttetett, hogy  a  kívánt  klastrom  visszaadassék.  Minél 
fogva  az  evangélikus  rendek  kérik  ö  felségét,  hogy  őket, 
illetőleg  Eperjest  és  más  szabad  kir.  városokat,  melyek  az 
ország  neg}'edik  rendjét  képezik,  hasonló  eommissiókkal  ter- 
helni ne  méltóztassék.^ 

Altalánosságban  figyelmeztetik  elődeinek  ígéreteire, 
linczi    béke   pontjaira    és    az    azután    hozott   törvényekre, 
melyek  az  evang.  vallás  szabadságát  biztosítják.  Figyelmez- 


iíK* 


•>5 


■t   -•!: 


tetik  saját  diplomájára,  annak  második   pontjára,  melybei 
ígéri,  hogy  a  sérelmeket,  melyek   netán   ő  felsége   uralko- 


^  Gravamina  Evangelicorum  ratione  Religionis  etc.   Suae  S. 
R.  Mtti   humillime   presentata  Die   20.   Sept.   Anno  1669.   Acta  Di< 
Nemz.  Múz. 


A   MAGTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLÁsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  155 


kezdetéig  bármiképen  felmerülnének,  azonnal  nral- 
dása  elején,  előlegesen  hat  hónap  alatt  hirdetendő  ország- 
3^Cilé4sen  teljesen  megszüntetendi.  Az  ország  összes  karainak 
rendéinek   sérelmeit   pedig,    melyek   uralkodása   idején 
mikor   keletkeznének,  minden    egyes   országgyűléseken, 
lyeket  ő  felsége  jövőre  az  ország  javára   és   szükségére 
él  gyakrabban  hirdetni   és   tartatni  méltóztatni   fog,  az 
ill  ^to  országgyűlés  alatt  meg  fogja  szüntetni  és  végrehajtani, 
^i^ryelmeztetik   végre,  hogy  ezen   Ígéreteinek  megtartásáról 
é^      megtartatásáról  az  ország  rendéit  esküvel  is  biztosította, 
ve  támaszkodva  terjesztik  tehát   elő  1647   óta   felmerült 
meg  nem   orvosolt   sérelmeiket,  hogy  azokat  a   fentebb 
^^^zett  biztosításokhoz  képest,  az  ország  sérelmeivel  együtt 
^^iiitézni   méltóztassék.    Elmondják,  hogy  a  personális  és  a 
^^relmi  bizottságban  működő   más   tagok  is  reményt  nyiy- 
^ottak  nekik  arra,  hogy  sérelmeik  a  többi   országos    sérel- 
^tiek    közé   fognak    felvétetni;    de   a   personális,  ki  azokat 
átvette,  másnap  visszaadta   nekik.    Ily  körülmények  között 
nem  maradt  egyéb  utjok,  mint  hogy  egyenest  ő  felségének 
nyújtsák  azokat  be,  a  fent  idézett  törvények  és  kir.  diplo- 
mák úgy,  mint  szigorú  utasításaik  alapján  is.  Elpanaszolják 
ezekben,  hogy  egyesek  és  hatóságok  nem  tartják  tisztelet- 
ben a  vallásügyi   törvényeket,  hogy  a  megyei   kath.  tiszt- 
viselők nem   a(^ák   vissza   az   elfoglalt   templomokat,  nem 
jelölik  ki  a  templomok,  paplakok  és  iskolák  építésére  alkal- 
mas fundusokat;  ellenben   mindenféle   ürügyek  alatt  elfog- 
lalják   az   evang.    lelkészek  jövedelmeit;   a   szegény  népet 
l)örtönzéssel   és   veréssel   kényszerítik  a  kath.  vallás  felvé- 
"telére;  a  vallást  érdeklő  ügyekből  politikai  kérdéseket  csi- 
Tiálnak  és  így  büntetlenül  kényük-kedvük  szerint  ítélnek  a 
i'ennálló  vallásügyi  törvények  és  kir.  diplomák  mellőzésével. 
Várták,  úgy  mond,  hogy  ő  felsége  az  egyetemes  sérelmek 
mellett   a   vallásiakat   is   orvosolni   fogja;   és   íme   minden 
várakozásuk  daczára  választ   nem   kaptak,  s  még  kevésbé 
oly  választ,  mely  őket   kielégíthetné.   Azért  a  fent  előadott 
sérelmeken  kívül   kénytelenek  ő  felségének  előadni,  hogy 


156  ZSILCNSZRY    MIHÁLY. 

Kertvárus  (v.  Körtvélyes)  János,  a  fraknói  és  kÍ8-márt:oiii 
uradalmak  provisora,  a  martonsdorfi,  marczi,  dundleskirch^iij 
oczgári  lakosokat  elfogatván  halálra  kínoztatta,  g\'aláz^tQ^ 
szavakkal  illette,  s  javaik  elvétele  mellett,  számüzet^^^^] 
fenyegette  és  pedig  a  jelen  országgjiilés  folyama  alatt. 

Mi   több,   a   nyilvános   gyűlések    tekintélye,    emifieff 
personális  és  némely  barátai  által  lealacsonyíttatik,  szavoi 
meg  nem  hallgattatik  és  mint  ha  nem  is  lennének  követei, 
csak  nagy  bajjal  bocsáttatnak  eléje,  vagy  re  infecta  kéuv- 
telenek  küldőikhez  visszatérni.  A  századokon  keresztül  sér- 
tetlenül megőrzött  t()rvény  minden  ok  nélkül  megváltoztatik. 
Csákynak  vallást  illető    folyamodására   a   gönczi   parochia 
korcsmává    tétetvén    az   illető   törvények   profanáitatnak,  s 
ekképen  az   ország   határozatainak    és  törvényeinek  tekin- 
télye   mindenféle   képen    lerontatik,    az    eddig   tiszteletben 
tartott  országgyűlési  ítélkezések  önkényesen  felforgattatnak. 
Ebből    aztán   az   következik,   hogy   sok   történik,   a  minek 
történnie    nem   kellene,   az    országgyűlések    szükségtelenfii 
hosszúra  njmjtatnak,  ő  felsége    pedig,  a  ki  egj-ébként  más 
keresztyén  államokban  is  elvan  foglalva,  visszatartatík;  haszon- 
talan kiadások  és  czivakodások  okoztatnak,  egyeseknek  privát 
ügj^ei  közügyekként  tárgyaltatnak,  és  az  eddig  hozott  tör- 
vényekkel ellenkezőleg  döntetnek  el,  a  mint  arról  Ő  felsége 
az  itt  benyújtott  közsérelmek  sorozatából  is  meggyőződhetik. 

Nehogy   tehát   küldőik    méltán   azt   a   szemrehányást 
tehessék    nekik,  hogy  utasításaikhoz   képest   az   eddig   fel- 
merült, s  naponként  még  az  országgj'űlés   folyama  alatt  ia 
felmerülő  vallásügyi  sérelmek  kielégítő  orvoslásának  sürge- 
tését  elmulasztották,   alázattal    könyörögnek   6    felségén 
méltóztassék   ezen    sérelmeket   kegyesen   figyelembe  ven^ 

és    azokat   a  kir.    diplomák    értehnében   megnyugtatásuk ra 

akként  elintézni,  hogy  jövőre  az  ily  kérésekre  okuk  ne 
legyen  és  hogy  ez  ügy  elintézése  után  ők  és  küldőik  dicsGl^ít- 
hessék  ő  felségének  kegj^ességét  és  igazságszeretetét.  ^ 

>  ü.  o.  folytatás. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  157 

Ezen  sérelmi  kérvény  átadát^ával  Mednyánszky  Jónás 
izetése  mellett  egy  küldöttség  volt  megbízva,  melyben 
yáry  Lajos  is  részt  yett  —  A  szónok  az  evang.  rendek 
)doló  tiszteletének  hangsúlyozása  mellett  fsgdalmát  fejezte 
!  a  felett,  hogy  mindjárt  ő  felsége  uralkodásának  kezdetén 
Jnytelenek  kéréseikkel  alkalmatlankodni.  De  mivel  annyi 
rályok  diplomái  által  megerősített  vallási  szabadságuk  a 
rvények  világos  szavai  ellenére  mindinkább  sértetik  és 
ivei  isten  után  csak  ő  felsége  hatalmától  és  kegyelmétől 
írhatják  a  sérelmek  orvoslását:  azért  folyamodnak  ezen 
:adott  iratban  ő  hozzá,  nem  egyebet  kérve  tőle,  mint  azt, 
mi  az  ország  törvényeivel,  ő  felségének  allattvalói  iránti 
egyességével  és  a  haza  javával  megegyező.  Végül  kérik, 
3gy  e  kérvényt  kegyesen  elfogadni,  megolvasni,  s  ahhoz 
épest  a  'sértetteket  kegyehnes  válaszával  megörvendez- 
itni  méltóztassék. 

A  király  megígérte,  hogy  a  kérvényt  kellő  figyelem- 
én fogja  részesíteni,  s  válaszát  annak  idején  közölni  fogja 
prot.  rendekkel. 

De  e  válasz  sokáig  késett.  Az  országgyűlési  tárgya- 
itok folyamán  olynemű  panaszok  és  jelenetek  merültek 
1,  melyek  egyáltalában  nem  váltak  becsületére  az  illető 
rvényhozóknak.  Panaszok  merültek  fel  némely  főurak 
ikénye  ellen.  Voltak  olyanok,  a  kik  gyujtogatóknak  és 
.blóknak  neveztettek  nyilvános  ülésen.  Ebhez  járultak  a 
ivat  családi  és  közpolitikai  sérelmek,  jelesül  pedig  a  német 
itonaság  által  okozott  károk  feletti  keserű  viták.  Sőt  maga 
király  is  nyolcz  pontba  foglalt  sérelmekkel  lépett  fel  kir. 
jyeinek  igazgatója  által  a  kir.  jövedelmekre  vonatkozólag. 
;y  telt  el  október  hónak  első  fele. 


158  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


rH 


■ti 


IV.  - 

A  protestánsok  továbbra  is  könyörögnek.  —  Nem   hallgattatnak  ne^.       |  -.^r 
—  Újra  folyamodnak  a  királyhoz.  —  Egyes  panaszok.  —  Fenyegetőzés 
tömeges   kérelemmel.  —  A  király   hallgat   a   vallási   sérelmekkel.  -^ 
Kérő  küldöttségek  a  minisztereknél.  —  A  protestánsok  megtagadják    ^ 
gyQlésben   való   részvétet ;   —   majd   folyamodnak   a  jezsuiták  elle  ^ 

Október  13-án  a  protestánsok  küldöttségek  által  kereste' 
meg :  az  esztergomi  érseket,  az  országbírót  és  a  kanczellái —     ;* 
hogy  azok  ő  felségénél  benyújtott   sérelmeiknek  orvoslási^^^ 
sürgessék. 

Másnap   a    kanczellár    a   király   nevében    megintettr  '^^ 
őket,  hagyjanak  fel  privát  sérelmeikkel.  Ő  felségének  egyéí'  '^ 
fontosabb  közügyei  vannak,  melyeknek  elvégzése  után  má:— ^"^ 
országaiba  akar  sietni.  E  rideg  válasz  egj^átalában  nem  vol  ^^^ 
alkalmas  a  kedélyek  megn}nigtatására.  A  protestáns  rendel 
látták,  hogy  minden  könyörgésük  haszontalan;  de  kuldoil 
utasításától  el   nem   térhetvén,  kénytelenek   voltak   tovább    b 
is  meghallgattatást  kérni.   A  közsérelmek  között  előfordul-       ó 
és  a  vallás  szabadságával  összeköttetésben  álló  minden  kér=r-- 
désben  felszólaltak  és  a  törvények    megtartását  a  nádort^cJi 
hangosan   követelték.   Ilyen  volt   például  Jankovies  Jáno^^g?- 
nak  és    nejének  Mikulicz  Évának    esete,  melyben  a   nád^~)r 
ez  utóbbinak  ezer  forintnyi  örökségét,  mely  Mikulicz  Tams^  «- 
nál    volt    beirva,   először   odaítélte,   később   azonban   az^^n 
ezím    alatt,  hogy  Horvátországban   törvény   szerint   a  p'^^o- 
testánsok  birtokkal  nem    bírhatnak,  ítéletét  visszavonta.      i 
nádor  az   ily    eljárás   ellen    felszólaló   protestánsoknak     ^tt 
felelte,  hogy  neki  oka  volt  ezt  cselekednie ;  s  egyúttal  txta- 
sította  őket   a  királyhoz.    Ilyen  volt   továbbá  a  pozsonjriai 
ügye,  melyben   a  kir.  ügyész   eljárását   kárhoztatva,  a    per 
megszüntetését  követelték;    s  erről   irásilag   is   biztosfttafm 
kérték  az  illetőket.  Ilyen  volt   az  Eszterházyak   íraknóí  h 
kis-mártoni   azon    kihágása,  hogy   az  evangélikusokat  éj/ei 
megrohantatva,  mint  gonosztevőket  börtönbe  vettették,  javait- 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  159 

tói  megfosztották  és  mind  addig,  míg  a  katholikus  vallásra 
nem  térnek,  börtönben  tartással   és  veréssel  fenyegettettek. 
Minden  ügyekben   küldöttségek  jártak  a  nádornál  és 
az  országbirónál,  hogy  tőlük   megsértett   hitfeleiknek   elég- 
tételt  nyerjenek.   De   mind   ez   hiába   való   volt.  A  sértett 
fél  nem  nyert  igazságot,  úgy  hogy  az  erről  szóló  naplónak 
írója  keserves  hangon  igy  sóhajtott  fel:    Óh,  uram,  milyen 
időket  kellett  megérnünk! 

Az  idő  haladt.  A  protestánsok  sürgetéseikkel  fárasz- 
tották a  király  tanácsosait,  kik  a  Bécsből  visszatért  király 
^lőtt  alig  mertek  érdekükben  felszólalni. 

Az  október  30-án  tartott  bizalmas  tanácskozás  után, 
kihirdették  a  király  válaszát,  nem  ugyan  a  protestánsok 
sérelmi  iratára,  hanem  az  ország  közsérelmeire  vonatko- 
zólag. Ugyanakkor  jelent  meg  a  magyar  rendek  között 
Dániel  János,  mint  az  erdélyi  fejedelem  követe,  s  átadta  a 
fejedelemmel  egyetértő  három  erdélyi  nemzetnek  üzenetét. 
Az  a  rideg  mellőzés,  mely  abban  nyilatkozott,  hogy 
a  régebben  benyújtott  vallási  sérelmek  a  király  leiratában 
egy  szóval  sem  érintettek,  arra  birta  a  protestáns  rendeket, 
hogy  november  3-án  újra  folyamodjanak  a  felséghez. 

Egész  alázattal  figyelmeztetik  előbbeni  feliratukban 
összefoglalt  sérelmeikre  és  az  azok  orvoslásának  szükséges 
voltára.  Hivatkoznak  küldőik  iránti  kötelességeikre,  melyek- 
nél fogva  kénytelenek  a  felmerült  vallási  sérelmek  or\^os- 
lását  követelni.  Mert  tűrhetetlen  állapotnak  tartják,  hogy 
a  katholikusok  világos  törvények  és  kir.  diplomák  ellenére 
elszedik  az  evangélikusok  templomait,  iskoláit  és  paplakjait, 
elfoglalják  azok  jövedelmeit,  és  midőn  ezért  a  megyei  tiszt- 
viselőkhöz folyamodnak,  a  kath.  alispánok  nemcsak  hogy 
elégtételt  nem  adnak,  hanem  a  vallásügyi  törvények  ön- 
kényes felforgatásával  őket  elutasítják.  Fölhozzák,  hogy  a 
jelen  országgyűlés  folyama  alatt,  ő  felségének  jelenléte 
idején  a  fraknói  és  kis-mártoni  evangélikusokat,  mint  valami 
gonosztevőket,  börtönbe  vetették,  javaiktól  megfosztották, 
és   mindaddig   börtönben  tartással    fenyették,  míg   a  kath. 


160  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

vallásra  térni   hajlandók   nem   lesznek.   Ha   már  ő  felsége 
jelenlétében    ilyeneket   merészelnek    tenni,    mit   várhatnak 
akkor,  ha  majd  ő  felsége  távolabb  lesz  az  országtól?  Minő 
vallásszabadságot    és  a  törvényeknek   milyen  végrehajtását 
lehet  így  remélniök  ?  Ennek  megítélését  ő  felségére  bízzák. 
Nincs-e  ezzel  nyíltan  megtámadva  az  evang.  vallás  szabad- 
sága  és   általában    a   lelki    szabadság,  mely   becsesebb  az 
életnél?    Nincsenek-e    megsértve   és    felforgatva    a   vallás- 
ügyben hozott  országos  törvények  és  kiadott  királyi  diplo- 
mák ?  Ha  ő  felsége  még  ezen  országgj'űlés  alatt  diplomája 
értelmében  meg  nem  nyugtatja  őket,  akkor  mindig  nagyobb 
és  nagyobb  sérelmeket  és  elnyomásokat  kellend  szenvedniük  _ 
a  katholikusoktól.  Isten   után   csak  ő  felségéhez  folyamod — - 
hatnak    oltalomért.  Azéi-t    viszik   most    sérelmöket   ismét  őS 
felsége   trónusához,  alázattal   könyörög^^én,  hogy   a  vallás — 
ügj'i  törvények  és  a  kir.  diplomák  ellen  oly  tüntetve  elkü — 
vetett  sérelmeket  kegyesen  megszüntetni  méltóztassék,  hogv^ 
ekképen  ők  is   elégedetten   térhessenek  vissza  küldőikhez  ^ 
ez  értelemben  várják  királyi  válaszát.^ 

Ugyanekkor    folyamodtak  a  pozsonjí    evangélikusoké 
ügyében  is. 

Elpanaszolják  a  királyi   fiskus    önkényes    eljárását    a 
pozsonyi  evang.  polgárokkal  szemben,  a  kik  ellen  a  város 
falain    belül,   istennek    tiszteletére   s   a   magyar    nép   lelki 
javára  épített  templom  miatt,  kriminális  pert  indított;  és  a 
kik  ő  felsége,  a  rendek   közbevetése    folytán,   kegyelmébe 
és  oltalmába   fogadni    kegyes  volt.   Hálát   mondanak  ezért 
ö   felségének,    ügy    magok    mint   küldőik    nevében.    Hogy 
azonban  a  nevezett  pozsonyi  evang.  polgárok  ezután  is  meg- 
kíméltessenek  hasonló    zaklatástól   és   hogy  az  ország  tor- 
vényei, melyeknek   megtartásáról   és  végrehajtásáról  6  fel- 
sége biztosította   az   országot,  ne   sértessenek;  s  általában. 


^  Sapplicationes  Status  Evangelici  binariae  Suae  Mtti  Anno 
16ö9  die  3.  Novembris  in  Negotio  Religionis  exbibitae.  . .  .  Acta  Diet 
Nemz.  Múz.  kéziratai  közt 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  161 

hogy  az  illetők  ezentúl  is  békében  maradhassanak,  az  iránt 
ismételve  folyamodnak  ö  felsége  atyai  jó  indulatához.  Kérik, 
hogy  az  illető  pert,  mint  mindnyájokra  sérelmeset  és  mint 
a  nemesi  jogokat   felforgatót,  megszüntetni   kegyeskedjék.^ 

Addig  is,  mig  ezen  új  könyörgő  feliratokra  választ 
nyertek  volna,  sok  lita  folyt  a  fraknói  és  kis-mártoni  eset 
felett,  mely  fentebb  is  említtetik.  Eszterházy  Pál,  mint  illető 
földesúr,  védelmezte  magát,  s  megirta  jószágigazgatójának, 
hogy  az  evangélikusok  javait  ne  bántsa.  Ezenkívül  nagy 
TÍtára  adott  alkalmat  Tökölyi  Miklós  panasza  a  szentszékek 
visszaélése  ellen,  —  minek  következtében  küldöttségek 
menesztettek  a  nádorhoz,  a  prímáshoz,  az  ország  bírájához 
és  kanczellárjához;  azon  kijelentéssel,  hogy  ha  ezen  tör- 
vénytelenségek megszüntetésére  azonnal  komoly  lépéseket 
nem  tesznek,  ők  tömegesen  fognak  menni  ő  felségéhez,  a 
törvények  végrehajtását  követelni. 

A  nádor  és  az  országbiró  azt  válaszolták,  hogy  ez 
ügyön,  míg  a  törvénykezés  az  országgjiílés  idején  szünetel, 
segíteni  nem  lehet.  Az  esztergomi  érsek  megkülömböztette 
ez  ügj'ben  a  végrendeleti  intézkedést  —  melynek  elinté- 
zését az  országgj'űlés  utáni  időre  kivánta  halasztani  —  a 
házassági  kérdéstől,  melyet  közönyösen  vélt  ehntézhetni.  A 
kanczellár  felajánlotta  szolgálatát  a  Tököly  ügyben. 

Ezzel  azonban  az  evang.  rendek  meg  nem  elégedtek. 
Különösen  az  érsek  abbeli  üzenete  háborította  fel  őket,  mely 
szerint  ő  a  protestánsoktól  felhordott  törvények  által  nincs 
kötve,  mivel  azoknak  a  f&papság  ellentmondott.  Kijelentették 
újra,  hogj'  ha  Tököly  házassági  pöre,  mely  sérti  a  törvényt, 
be  nem  szüntettetik,  tömegesen  mennek  ő  felségéhez  és  pro- 
testálni fognak  az  érsek  elleumondási  üzenete  ellen. 

E  fenyegetés  hatott  úgy  a  nádornál,  mint  az  ország- 
bírónál, kik  biztosították  a  követeket  azon  törekvésükről, 
hogy  Tököly  pöre  az  illetékes  bíróság  elé  vitessék,  a  mi 
néhány  nap  múlva  meg  is  történt. 

*  U.  o. 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  11 


162  ZSILIKSZKT  MIHÁLY. 

E  közben,  november  12-én,  megérkezett  6  felségének 
az  országos  sérelmekre  adott  második  válasza;  ellenben 
elmaradt  ismét  a  protestáns  sérelmek  orvoslását  magában 
foglaló  és  a  prot.  rendek  által  nehéz  szívvel  várt  királyi 
felelet.  Újra  sürgető  bizottságok  küldettek  ki  6  felsége  leg- 
bizalmasabb és  legbefolyásosabb  minisztereihez,  jelesül: 
hg.  Schwarzenberghez,  hg.  Auersperghez  és  Rottal  János- 
hoz. Ezek  előtt  újra  elpanaszolták  a  pozsonyi  esetet;  Toköly 
esetét  és  más  evangélikusoknak  a  szent  szék  elé  vitt  házas- 
sági pöreit.  Elmondák,  hogy  ámbár  a  Tököly  per  a  nádor 
irata  szerint  beszüntettetett,  az  ellenfél  mégis  erőlteti  a 
pert;  elpanaszolták,  hogy  az  érsek  az  1647  :  15.  t.-czikk 
ellenére  oly  izenetet  tett,  mely  az  ország  törvényeinek  meg- 
vetését foglalja  magában,  —  és  kérték  őket  újra  meg  ^ra, 
hogy  ez  ügyeket  aján\ják  ő  felségének  különös  figyelmébe, 
nehogy '  azoknak  mellőzése  következtében  ők  is  kénytelenek 
legyenek  az  országos  tanácskozásból  magokat  kivonni,  s 
ezzel  a  tárgyalás  menetét  megakasztani. 

A  miniszterek  ismerték  ő  felségének  türelmetlenségét^ 
hiszen   az   imént   már   egy   harmadik   választ   adott  ki    a& 
országos  sérelmekre  vonatkozólag,  melyben  inti  a  rendeket, 
hogy  több  replikával  tovább  ne  terheljék,  mert  más  választ: 
adni  nem  hajlandó.    Hogyan   lehetett   tehát  várni,   hogy   m^ 
protestánsok  kívánságát  teljesítse,  mikor   az  összes  rende^_ 
kérelmét  is  határozottan  visszautasította! 

Nem    maradt    egyéb    hátra,  mint   az   utasításokra   éi 


.? 


lelkiismeretökre  való  hivatkozással  a  régi  fegyverhez  folya 
modni,  vágyás :  megtagadni  a  tanácskozásokban  való  réss 
vételt.  Ennek  kinyilatkoztatása  végett  november  18-káir^-ATi 
küldöttségeket  menesztettek  a  főbb  országos  tisztviselőkböiS'  ^i- 
A  nádorhoz  Zákány  András,  Nádasdy  Boldizsár  és  Bánch^^^jtiy 
Márton;  az  esztergomi  érsekhez  Baksa  István  és  NádasdEa^dy 
Boldizsár  és  a  bártfai  követ ;  a  kanczellárhoz  Botka  Ferenc:^^  .c2, 
Liberesey  Mihály  és  Szepessy  Pál ;  az  országbíróhoz  Nádasai  ^^dy 
Ferenczhez  Mednyánszky  Jónás;  és  a  personálishoz  Dob*  ^cz^ar 
András,  Gulácsy   Ambrus,    Bánchy  András   és   Fent   Jiriummos 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  16d 

kőszegi  követ  küldettek  ki.  De  ezek  csak  szemrehányással 
illettettek  a  gyűlés  menetének  lű^adályozása  miatt;  az  ülé- 
sekből való  kimaradásra  nézve  pedig  azt  a  választ  nyerték, 
hogy  azon  esetben  a  katholikusok  magok  fognak  határozni. 
£iTe  a  protestánsok  még  az  nap  délután  újra  ugyanazon 
követeket  küldöttek  ki  az  illető  arakhoz,  ismételve  kérni 
közbenjárásukat. 

Másnap,  vagyis  november  19-én,  reggel  a  personális 
"elhívására  megjelentek  az  ország  házában;  s  ott  tudtokra 
adatván,  hogy  a  nádor  és  az  érsek  válaszához  kell  alkal- 
nazkodniok,  felszólalt  Baksa  István,  mint  az  érsekhez  kül- 
lött  bizottság  vezetője.  Előadta,  hogy  az  érsek  e  szavakkal 
9ocs»átotta  el  őket:  „szólongassák  egymást  és  azután  effélék 
Qe  legj'cnek;  az  alispánok  a  vallásügyben  hozott  törvények 
szerint  proczedá\janak^;  továbbá  előadatván  az  is,  hogy  a 
nádor  is  ily  értelemben  biztosította  őket,  megígérték,  hogy 
a  tárgyalásokban  részt  vesznek. 

A  personális  és  társai  elég  ügyetlenek  voltak  felhozni 
a  katholikusoknak  tegnap  tett  azon  n}ilatkozatát,  hogy  a 
protestánsok  elmaradása  esetén  a  jelenlevők  fognak  hatá- 
rozni. Az  e  felett  támadt  vita  után  átmentek  a  kir.  propo- 
sitiók  tárgyalására. 

Itt  azonban  egy  pont  a  jezsuiták  által  teendő  igazság- 
szolgáltatásról szólott^  mit  a  katholikusok,  kik  a  jezsuita 
rend  megerősödését  óhajtották,  helyeseltek ;  de  annál  inkább 
ellenezték  a  vármeg^^ék  protestáns  követei.  Ezek  ismét  az 
1608-ki  koronázás  előtti  8.  t.-ezikkre  és  a  linczi  békekötés 
3-dik  j>ontjára  hivatkoztak.  Egész  nap  e  felett  folj't  a  vita, 
a  nélkül,  hogy  bizonyos  megállapodásra  jutottak  volna. 
Más  politikai  kérdések,  jelesül  a  német  katonák  elhelye- 
zése, a  közfelkelés  stb.  elvonták  ugyan  néhány  napra  a 
közfigyelmet  a  jezsuitáktól,  s  idők<')zben  kiküldetett  a  tör- 
vények szerkesztésére  hivatott  bizottság  is;  de  a  protes- 
tánsok nem  tágítottak.  Hiába  utasították  őket  a  főrendek 
a  nádorhoz;  hiába  biztatták,  hogy  a  királyi  propositiókra 
adandó  választ  fogadják  el ;  hiszen  a  vallás  kérdését  utóbb 


164  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

is  el  lehet  majd  intézni:  ők  a  jezsuiták  hatalmának  szán- 
déklott  kiterjesztését  határozottan  ellenezték,  sőt  novem- 
ber 25-én  külön  kérvényt  nyújtottak  be  ő  felségének  e 
tárgyban. 

Hangsúlyozzák,  hogy   evang.    vallásuk   megháborított 
szabadságának   visszaállítását   csakis   a   felségtől  reméllik; 
hogy  utasításaik  és  lelkiismeretök  parancsa  szerint  benyúj- 
tották neki  azon  vallási  sérelmeiket,  melyek  1647  óta  fel- 
merültek, hogy  azokat  királyi  diplomája,  a  linczi  békekötés 
és  az  1647.  évi  5.  t.-czikk  5.  §.  értelmében  orvosolni  mél- 
tóztassék. De  benyújtott  kérelmökre  kir.  választ  nem  kaptak 
és  az  országgyűlés  eddigi  előrehaladott  tárgyalásai  ntán  azt 
nem    is   reméllik.    Mindamellett  ö  felsége  felhívásának  en- 
gedve, részt  vettek  a  tárgyalásokban.   Felhivták  az  eszter- 
gomi érseket,  a  nádort  és  más  kiváló  katholikus  férfiakat, 
hogy  sérelmeik   orvoslásában    segedelmükre    legyenek.    De 
daczára  a  részökről  tett  biztatásoknak,  nemcsak  hogy  semmi 
tény   nem  következett,  sőt   vallásügyük    egész   az    ország- 
gyűlés végéig  elhalasztatik.    Ezt  annál    nehezebben  viselik, 
mivel   az   ország   törvényei   megsértetnek.  A  törvények  az 
összes  rendek  nevében   terjesztetnek   ő   felsége   elé.    Mégis 
a  jezsuitákat   a    prot.    rendek,  sőt   némely   kath.    követek 
tiltakozása  daczára,  az  1608-ki  koronázás  előtti  8.  t.-czikk, 
ellenére  a  linczi  békekötésre  való  hivatkozással  az  országba 
helyezni  akarják.  A  pozsonyi   evangélikusok  hallatlan  eljá- 
rással  beperel  tettek.    Kérik   azért   ő    felségét,  méltóztassék 
vele  született  kegyességénél  fogva  alázatos  folyamodásukat 
meghallgatni  és  ügy    az    1647    óta    felmerült    s    benyújtott 
sérelmeiket  a  törvények  értelmében  orvosolni,  mint  a  jezsuiták 
javára,  az   ö   és   néhány  katholikus   ellenmondása   daczára 
alkotni   szándékolt   törvényt   elvetni.  Végül   kérik,  hogy  a 
pozsonyi  evangélikusok   ellen   megkezdett  per  beszüntetése 
által  őket  megnyugtatni  kegj^eskedjék.^ 

*  Status  Evangelicus  talem  Supplicationem  codem  Die  (nov.  25.) 
ad  Suam  Majestatem,    medio  Generosum   D.   Christ.  Pongrácz  Abaaj- 


A  MAGYAR  ORSZÁGCTULÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  165 

Mind  a  mellett  a  jezsuiták  bíráskodásáról  szóló  pont 
felTÓtetett  a  törvényczikkek  közé.  Mikor  a  törvénykönyv 
szövege  november  26-án  felolvastatott,  a  protestáns  rendek 
nagy  zajjal  protestáltak  e  pont  ellen.  Velők  tartottak  a 
katholíkusok  közül :  a  pozsonyi,  soproni  és  vasmegyei  köve- 
tek, Pálffy  Pál  özvegyének,  Zsigray  Zsigmond  és  más  katb. 
főárak  követei.  De  mind  biába.  A  többség  a  jezsuiták  mel- 
lett volt  és  így  a  rólok  szóló  pont  a  többi  czikkekkel  és 
az  eUene  tett  protestatióval  együtt  a  főrendiház  elé  terjesz- 
tetett. Ott  is  vibar  támadt  e  pont  felett;  a  protestánsok, 
kikbez  itt  is  csatlakozott  nebány  katb.  főúr,  óvást  tettek; 
8  ezen  óvásukat  ő  felségének  is  beterjesztették.  Azonkivül 
külön  küldöttségek  által  kérték  ki  Lobkovitz,  Rottal, 
Auersperg  és  Scbwarzenberg  miniszterek,  valamint  a  nádor 
és  országbiró  közbenjárását  arra  nézve,  bogy  már  többször 
tett  kérelmeikre  ő  felségének  kedvező  válaszát  kieszközöljék. 

E  közben  a  protestáns  főrendek  is  beadták  ő  felségének 
protestatiójukat,  s  erről  a  nádortól  bizonyítván}^  is  kaptak. 

Deczember  első  napján  a  personális,  hogy  a  rendeket 
a  jezsuitákról  szóló  pont  elfogadására  birja,  nem  akarta  a 
kész  törvényezikkeket  az  országházban  felolvastatni,  hanem 
elegendőnek  vélte  csakis  a  zöldházban  való  felolvasást.  Oda 
kellett  volna  menniök  a  követeknek  is.  De  ezen  fogása 
ellen  —  a  klérus  kivételével  —  az  összes  rendek,  tehát 
nemcsak  a  protestánsok,  hanem  a  katholikusok  is  nagy 
zajjal  tiltakoztak.  Felháborodásukat  nyilvánították  ezen  erő- 
szakoskodás ellen  annyival  is  inkább,  mert  nem  tartották 
érdemesnek,  még  a  katholikusok  sem,  hogy  a  jezsuiták 
miatt  ily  méltatlanság  követtessék  el  a  rendek  ellen.  Sokan 
ingerült  hangon  követelték,  hogy  a  jezsuitákról  szóló  pont 
ne  foglaltassék  a  törvényczikkek  közé,  míg  ő  felsége  nem 
nyilatkozik  a  benyújtott  óvásokra  nézve. 


váriensi,  Sigism.  Buchányi  Nitriensi,  Mich.  Libercsey  Neogradiensi 
ComitatuuTn,  et  Matthiae  Gosnoviczer  Leutschoniensi  Civitatis  Ablega- 
.oram  tertiario  transmisit.  Acta  Diaet.  Nemz.  Múz. 


166  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

A  rendek  nagy  küldöttséget  menesztettek  a  főrendek- 
hez és  ott  a  legélesebb  szavakkal  követelték  a  nádortól 
hogy  közbenjáró  szerepét  a  törvények  szerint  érvényesítse ; 
menjen  o  felségéhez,  terjeszsze  elő  neki  hiven  a  tényállást 
és  kérjen  tőle  megnyugtató  választ.  Addig  nem  távoznak  el. 

A  nádor  nem  tartotta  tanácsosnak  megtagadni  a  fel- 
ingerült  rendek  kivánságát.  Elment  a  királyhoz.  Visszajövet 
a  personális  által  üzente  meg  az  eredményt,  mely  szerint 
ő  felsége  fájdalmas  szivvel  ugyan,  de  kegyelmesen  enged 
a  rendek  kivánságának  és  a  jezsuitákról  szóló  pontnak  a 
törvénykönyvből  való  kitörlésében  megegyezik. 

Ezen  kijelentésre  a  rendek  lelkesedésök  egész  hevével 
kiáltották:  éljen  ő  felsége  a  király!  E  kiáltást  nemcsak  a 
pozsonyi  nép  ezrei  viszhangoztatták,  hanem  az  ország  milliói 
is,  kik  aggódó  kebellel  kisérték  figyelemmel  az  ország- 
gj'^filés  meddő  vitatkozásait  és  a  klérusnak  makacs  és  kihivó 
magaviseletét. 

V. 

A  klenis  sérelmi  iratot  nyújt  be  a  királynak.  —  Ebben  Árva.  Nyílra^ 
Trencsén,  Esztergom,  Nógrád,  Ungh,  Zemplén,  Ugocsa,  Szabolcs.  Hont« 
Pozsony,  Szepes.  Sáros,  Mosón,  Liptó,  Zólyom,  Győr,  Sopron,  Vas   é^ 
Bars  megyékben  való  sérelmek  adatnak  elő. 

Másnap  a  rendek,  miután  a  törvényeket  ő  felsége 
megerősítette,  haza  oszlottak,  a  nélkül,  hogy  a  vallás  ügye 
kielégítő  megoldást  nyert  volna. 

A  klérus  ugyanis  szent  kötelességének  ismerte  a  kath. 
egyház  érdekeit  olyképpen  védelmezni,  hogy  nemcsak  a 
jelenben  nem  javasolta  a  protestánsok  érdekében  teendő 
engedményeket,  hanem  azokat  is  el  akarta  törülni,  a  melye- 
ket az  eddigi  törvények  nyújtottak  nekik.  A  főpapság,  mint 
külön  status,  gyakorlatban  is  érvényesítette  azt  az  elméletet, 
hogy  azon  törvényeket,  melyek  hozzájárulása  nélkül,  vagy 
ellenzése  daczára  jöttek  létre,  nem  ismeri  el.  Az,  hogy  ellen- 
mondása örök  időkre  érvénytelennek  lett  kimondva  a  tör- 
vényben, egy  cseppet   sem   akadályozta  abban,  hogy  felül 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  167 

"faelyezze  magát  azon  törvényeken,  melyekre  a  protestánsok 
kérelmi  iratukban  hivatkoztak,  s  melyeknek  megtartását  a 
Xdrálytól  is  hangosan  követelték. 

A  király  lelkiismeretét   könnyű  volt   megnyugtatniok. 

^  „sola  salvifiea   ecclesia"  előtte   oly   nagy  tekintély   volt, 

jmely  isteni  törvény  erejeként   foglalta   el   lelkét;   és  vala- 

liányszor  gyóntatója  a  protestánsok  által  kir.  diplomájának 

^s   a  törvényeknek   meg  nem  tartása   miatt   megháborított 

lelkiismeretét  megnyugtatni  kivánta,  mindannyiszor  a  katho- 

likusok   sérelmeit   emlegette   fel.   És  Lipót   ezt   nagyon   a 

szivére    vette.    Mind  a  két  félt  meg  akarta  hallgatni,  hogy 

mindig   az   egyedül   idvezitő   hitet   valló   résznek  adhasson 

igazat,  s  ezzel  lelkiismeretét  megnyugtathassa. 

Most  is,  az  1659-ki  országgyűlés  alkalmából,  egy 
hosszú  sérelmi  iratot  kapott  a  prímástól,  melyben  részle- 
tesen elmondatik,  mily  sokat  kell  a  katholikusoknak  a 
protestánsoktól  elszenvedniök. 

Minthogy  a  protestánsok  —  ügy  mond  —  sérelmeket 
emlegetnek,  s  azoknak  orvoslását  követelik,  ime  a  katho- 
likusok  is  előadják  a  magokéit,  melyek  sokkal  súlyosabbak, 
mint  amazok.  Ők  is  ő  felségéhez  folyamodnak,  hogy  végre 
^v^alahára  az  ő  bajaik  is  az  igazság  és  méltányosság  alapján 
^intézést  nyerjenek. 

Rámutatnak  a  protestánsok  1647-ki  panaszaira,  melyek- 
V)en  azok  vallásszabadságuk  megsértését  1605  óta  felemle- 
getik; a  mi  éppen  a  katholikus  vallás  elnyomását  mutatja, 
'Knert  akkor  erőszakoltak  ki  a  kathoUkusoktól  engedményeket, 
:Mnelyek   szerint  a  földesuraknak   sem   volt  joga  a  templo- 
:Knokat   elfoglalni.    A   katholikusok    1647-ben   nem    kaptak 
elégtételt;  azóta  is  sérelmeik   orvoslása   mind  ekkoráig  el- 
lialasztatott.   Most  megérkezett  az  alkalmas  idő  arra,  hogy 
o  felsége  teljesítse   igéretét  a  katholikusok  iránt.    E  tekin- 
tetben emlékeztetik   őt   kir.    diplomájának   2-dik   pontjára, 
melyben   az   mondatik,    hogy   a   katholikusok    sérelmei   is 
orvosoltassanak;  figyelmeztetik  Sákóczy  diplomájára,  mely 
kierőszakolta  a  protestánsoknak   adott   engedményeket.  Az 


168  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

igazság  és  méltányosság  azt  követeli,  hogy  a  mi  a  kisebb- 
ségnek megadatik,  az  ne  tagadtassék  meg  a  többségtől. 
Sokkal  inkább  van  nyomva  a  katholikus  vallás  a  protes- 
tánsoktól, mint  ezeké  a  katholikusoktól.  A  kath.  vallás  ősi 
vallás,  mely  a  keresztyénség  behozatalától  és  a  korona  meg- 
nyerésétől mind  ez  ideig  uralkodott;  és  csak  ujabb  időben 
volt  kénytelen  megtűrni  más  vallást,  bizonyos  feltételek 
alatt,  melyeknek  legkisebb  megsértéséért  azonnal  az  ország- 
gyűléstől kérnek  elégtételt.  De  az,  a  mi  által  a  katholikusok 
nyomatnak  és  majdnem  elnyomatnak,  mind  eddig  figyelembe 
nem  vétetett. 

A  bécsi  békekötés,  melyre  a  protestánsok  hivatkoznak, 
csak  a  kath.  vallás  sérelme  nélkül  enged  nekik  vallási 
szabadságot.  Már  pedig  a  katholikusoknak,  kik  az  ország 
többségét  képezik,  olyan  sok  sérelmök  van,  hogy  azokat 
türniök  nem  lehet.  Az  ellenfél  szabadsága,  melyet  utóbb 
nyert,  a  törvény  értelme  ellenére,  veszélyessé  vált  a  katho- 
licismusra  nézve.  Ezért  kérik  ő  felségét,  legyen  kegyes  a 
kath.  sérelmeket  is  kegyesen  figyelemre  méltatni;  mint 
fejedelem  és  katholikus,  ne  engedje,  hogy  templomaik  és 
jövedelmeik  igazságtalanul  elszedessenek;  és  isteni  tiszte- 
letük meggy  aláztassék. 

Már  az  előbbi  országgyűléseken  is  kérték  a  kath. 
rendek,  hogj^  vallási  sérelmeik  orvosoltassanak.  Most  ismétlik 
azokat;  s  1.  panaszt  emelnek  az  ellen,  hogy  a  protestáns 
vallásszabadság  ezége  alatt  új  felekezetek  támadnak  az 
országban,  melyek  igen  külömböznek  a  lutheránusoktól  és 
kálvinistáktól.  2.  Magyarország  felső  részében  Angliából 
hozott  új  puritán  és  independens  secták  hozattak  be,  melyek 
az  egyházi  felsőbbséget  megvetik,  s  a  keresztyénség  alap- 
elveit felforgatják;  3.  a  templomok  ügyében  1647-ben  rossz 
határozatok  hozattak,  a  mennyiben  oly  templomok  is  jutottak 
a  protestánsok  kezébe,  a  melyek  az  előtt  sohasem  voltak 
az  övék.  ...  4.  A  protestánsok  oly  templomokat  is  elfog- 
laltaknak  mondanak,  melveket  a  katholikusok  1608  után 
visszakaptak   és   olyanokat   is,  melyek   a   bécsi   békekötés 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYULfteEK   VALLAsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  169 

^ején  a  katholikasoknak  voltak  adandók;  5.  oly  templo- 
iiokat  is  visszakövetelnek,  melyekbe  a  nép  akarata  ellenére 
rotestáns  lelkészek  vitettek,  minthogy  az  ellenkezik  a 
állás  szabadságával ;  6.  a  múlt  zavargások  ideje  alatt 
Ivett  templomok  visszaadásánál  a  biztosok  tudatlansága  és 
Tmalitiája  által  oly  templomok  is  átadattak  a  protestánsok- 
nak, melyek  a  „lázadásban^  tőlök  el  nem  vétettek;  továbbá 
több  templom  1647  :  7.  t.-czikk  ellenére  jutott  a  protes- 
tánsok kezére,  s  olyanok  is  filiáknak  jelentettek  ki,  melyek 
sohasem  léteztek;  7.  a  census  catedraticus,  Ulászló  király 
9-dik  decr.  13.  ez.  és  Miksa  1569  :  49.,  1559  :  41.  t.-czikk 
ellenére  a  főesperesektől  elszedetik;  8.  igazságosnak  tartják, 
hogy  az  egyházi  férfiak  1548  :  6.,  1550  :  7.,  1569  :  27. 
t.-czikk  értelmében,  a  régi  módon  akadálytalanul  folytat- 
hassák egyházi  látogatásaikat;  s  a  törvénykezést  1548  :  10. 
és  1557  :  41.  t.-czikk  szerint  gyakorolhassák;  9.  a  szent 
szék  sérelmével  sokan  egyházi  pereiket  más  fórum  elé 
viszik;  a  protestáns  házasfelek  nemcsak  elválnak,  hanem 
véglegesen  is  feloldatnak  a  házasság  kötelékeitől  —  saját 
világi  illetéktelen  hatóságok  által.  .  .  . 

Egyes  vármegyékben  felmerült  sérelmekfil  felemlegetik : 
Árvamegyéből  azt,  hogy  10,104-re  menő  katholikus 
lakosoknak  nincs  helyük,  a  hol  vallásukat  gyakorolhatnák. 
Az  oravai  parochiához  tartozó  5706  katholikusnak  egj- 
temploma  sincs,  holott  a  sokkal  kisebb  számban  levő  luthe- 
ránusok három  templomot  tartanak  elfoglalva,  ügy  hogy  a 
kathoUkusok  kénytelenek  íij  templomot  építeni.  —  A  voleski 
egyházhoz  tartozó  négy  faluban  2156  kath.  lélek  van,  kik 
11  lutheránus  miatt  megfosztattak  templomjuktól,  s  jóllehet 
ezt  Vélek  Bódog  katholikus  ember  a  maga  költségén  épí- 
tette, s  most  is  kathoUkusok  javították  ki,  annak  haszná- 
latától mégis  erőszakosan  elzáratnak.  —  Jablonkán  kath. 
642,  luth.  pedig  231.  Mégis  ezek  nemcsak  elvették  a 
templomot,  hanem  a  katholikusokat  arra  is  kényszerítik, 
hogy  a  templom,  iskola  és  parochia  javításához  járulja- 
nak így  áll  a  dolog  Alsó-Lipniken  is.  —  A  nem  rég 


170  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

építtetni  kezdett  oravai  templom  munkálatai  az  illető  jószág- 
igazgató által  betiltatván,  az   idő   viszontagságainak  kitéve 
áll,    a    lelkész    pedig   földmivelő    munkára    szoríttatik    az 
1647  :  6.  t.-czikk  ellenére.    —  Vallási   okból   kénytelenek 
tűrni  a  katholikusok   az   árvái   uradalom   igazgatójának  és 
szolgáinak  zsarnokságait,  kik  midőn  panaszra  mennek,  igaz- 
ság helyett  büntetést  nyernek.  A  katholikusok  minden  hibájuk 
nélkül  megfosztatnak  hivatalaiktól,  melyekbe   lutheránusok 
helyeztetnek.   Akadályoztatnak   abban   is,   hogy    házaikban 
kath.    lelkészt    tartsanak.   Reviczky  János,  a  kath.  vallású 
Bukovinszky  Zsuzsanna   szolgálóját,  kiről   az   a    hamis   hir 
terjedt   el,  hogy   női   ruhában    voltaképen   kath.    szerzetes, 
úrnőjétől  magához   elvitette    és   ott   szemérmetlen  vizsgálat 
alá  vette  és  meggyalázta.  —  A  rapcsiczai  második  egyház 
oly  kicsi,  hogy  a  3070-re  menő  kath.  hiveket   nem    képes 
befogadni.    Itt   a   kath.    vallás   szabadsága   megsértetik,   a 
mennyiben  a  templomba  menő  katholikusok  az  út  közepén 
elfogatnak,    vizbe   dobatnak,    ruháiktól   megfosztatnak  stb., 
nők  és  gyermekek  kinoztatnak  ...  a  kath.  processiók  ki- 
csúfoltatnak,   a   kath.    földmívelők   protestánsok   zaklatásai 
miatt  kénytelenek  más  vidékre  költözni.  Valami  Klinovszky 
nevű   ember  Proroniez   Albert   kath.   lelkészt   a   temetőben 
vadul    megrohanta    és    majd    halálra   verte;    csakis    anyja 
szabadította  meg  a  haláltól.  Máskor  ugyanaz  a  Klinovszky 
éjnek  idején   megtámadta  a  parochiát  s  ágyúgolyót  dobott 
be  az  ablakon,  s  három  ajtót   betörve   kereste  a  papot,  ki 
hiába  állította  anyjával  együtt,  hogy  ellene   nem  törekszik 
és  hogj'  csak  felsőbbsége  parancsa  folj'tán  van  itt ;  a  kath. 
orgonista  gyereket   és   a   szolgát   kegyetlenül   megverte  és 
hidegben  a  parochiáról  elvitette,  s  arra  kényszerítette,  hogy 
hamis   levelet   írjanak   a   lelkész   ellen  Boczkó  evang.  pap 
diktálása  szerint.    Ugyanez  a  Klinovszky  a  katholikusoktól 
tett  kegyes  hagyatékokat  lefoglalja. 

A  harmadik  kath.   egyház  Veszeloveczen,  mely  a  ké^ 
szomszéd  Veszele  és  Mutna  község  népe,  jelesül  pedig  92^S 
kath.  és  377  evang.   által  építtetett,  most   a   protestánsol 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  171 

által  elfoglaltatott,  s  a  katholikusok,  kik  nag}'obb  részben 
jámltak  az  építéshez,  onnét  kizárattak.  A  kath.  szent  jel- 
vények összetörettek  és  a  kath.  lakosok  luth.  predikátiók 
hallgatására  kényszeríttetnek. 

Veszelovszky  Jakab  társaival  megtámadta  a  kath. 
templomot,  s  onnét  a  fungáló  papot  a  néppel  együtt  kiker- 
gette, a  szent  edényeket  és  jelvényeket  összetörette  és  szét- 
hányatta. .  .  .  Klinovszky  Mátyás  botját  ismét  a  kath.  lel- 
késznek küldötte,  hogy  figyelmeztesse,  mint  volt  megverve 
és  mint  kell  még  megveretnie,  minek  következtében  a 
szegény  kath.  lelkész  nem  mert  a  paroehián  hálni  .  .  .  más 
pap  sem  maradhat  meg,  hacsak  biztonságáról  másképpen 
nem  lesz  gondoskodva.  .  .  . 

Negyedik  kath.  templom,  illetőleg  imaház  a  trstenai 
parochiánál,  mely  mintegy  1328  lélekkel  bir,  nem  jöhetett 
létre.  Az  egész  Arvamegyében  egy  biztos  hely  sincs  a  kath. 
isteni  tisztelet  számára,  —  jóllehet  a  kath.  Thurzó  család 
e  részben  már  folyamodott  ő  felségéhez  és  daczára  annak, 
hogy  III.  Ferdinánd  király  és  az  esztergomi  érsek  irt  az 
uradalom  igazgatójának  a  templomhely  kijelölése  iránt. 
A  trstenai  paroehián  gyöngy örn  Máriakép  van,  melyhez  a 
katholikns  nép  imáival  sietett  és  mivel  a  katholikusok 
száma  meghaladja  a  lutheránusokat  és  mivel  eddig  ott 
csak  két  luth.  pap  volt,  azt  kívánják  a  katholikusok,  hogy 
a  templom  a  Máríaképpel  együtt  nekik  adassék.  Egy  evang. 
prédikátor  megsebesített  egy  kath.  lelkészt,  ki  csak  egy 
folyóvizén  át  menekült  meg.  Ugyanazon  megyében  egy 
Chanovszky  nevű  ember  temetőben  vert  össze  egy  kath. 
lelkészt.  Krompach  és  Benő  falvakban  mintegy  300  katho- 
Ukus  van,  míg  protestáns  csak  35;  mégis  ezeknek  papja 
húzza  a  te\jes  fizetést,  a  mint  ez  az  1655-ki  országgyűlési 
sérelmekben  is  megemlíttetik. 

Nyitravármegyébeti  a  szeniczei  katholikusok  panasz- 
kodnak, hogy  az  evangélikusok  nem  engedik  meg  a  katho- 
likns szertartás  szerinti  temetkezést,  a  mi  ellenkezik  a  múlt 
országgyűlés    határozataival.    Ugyanott    a    katholikusoktól 


172  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

épített,  majd  lerontott   és   újra  kijavított  kápolnát  s  annak 
jövedelmeit  a  protestánsok   foglalták  el.   A  Nyáry  Ferenez 
által  alapított  három  paroeliiális  malom  jövedelmét  egészen 
a  protestánsok  élvezik.   Több    ünnepet,  sem    az   ágostaiak. 
sem  a  helvéthitvallásúak,  sem  a  picarditák  és  husziták,  sem 
az  anapaptisták  nem  akarnak  megünnepelni;  sőt  botrányokat 
igyekeznek  elkövetni.  Midőn  1655.  augusztus  18-án  Bosnyák 
Annának    holttestét  Vágújhelyre  vitték    eltemetés  végett  és 
a  szentkereszti    templomnál  megállapodtak,  az   idevaló  lel- 
kész többekkel  megrohanta  a  szekeret,  levétette  a  koporsót, 
és  azt  a  templomba  vitette,  s  ekként  megakadályozta,  liogj' 
kath.  holttest  kath.  szertartás  szerint  temettessék  el.  Ismé- 
telt tiltakozás  után  ug}'an  a  hulla   kiadatott,  de  az  üjhehi 
prépost  sok  sértő  szóval  illettetett.  Ugyanazon  évben  a  kör- 
menetben  Ujhelyre  menő  katholikusok  előtt  elzárták  a  kaput, 
míg    a    vásárosokat   beeresztették.    Ámbár   az    1647  :  12. 
t.-czikk  azt  mondja,  hogj'^  az  evangélikusok  ne  kényszerít- 
tessenek más  vallásúaknak  fizetni,  mégis  az  újhelyi  tanács 
különféle    ürügj^ek   alatt  zsarol   ki  fizetést   katholiknsoktól 
prot.  papok  és   tanítók    számára.    A  városi   tanácsba  kath. 
embert  nem  fogadnak  be.   A  jelen  évi  június  12-én  Fabri- 
czius  György  prédikátor  a  szószékről  gyalázta  a  katholikus 
ünnepeket ;  a  kath.  főbb  embereit,  a  patronusokat,  a  pápát, 
a  bibornokokat,  királyokat,  császárokat,  püspököket  és  nádo- 
rokat ördögöknek  nevezte.  A  cseh  menekültek  nyíltan  lází- 
tanak Ő  felsége  ellen.   Az   alsó-omavczai  nemesek  és  ezek 
jobbágyai   az   ott    átmenő   pesti    papot   Podmeviczky   Pált 
megrohanták,  fejéről  nemcsak  a  pileumot  levágták,  hanem 
agyon  is  verték  volna,  ha  meg  nem  menekül. 

A  szegény  nép  a  felett  panaszkodik,  hogy  a  földesúri 
jog  és  a  keresztyénség  sérelmével  a  csejtei  contubeminm 
három-négy  év  óta  egymással  élő  házasfeleket  elválaszt 
és  másokkal  összead.  Ilyen  példát  adott  az  újhelyi  prédi- 
kátor, a  ki  engedélyt  kapott  a  csejtei  contubemiiyntól,  hogj' 
más  nőt  vehessen.  Az  iparosok  és  más  szegény  emberek 
a  temetkezésnél   zaklattatnak   a   prédikátoroktól.   A  csejtei 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYULéSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  173 

katholikasok  különösen  azt  veszik  zokon,  hog:y  a  többnyire 
kath.  földesuraktól  épített  és  javadalmakkal  ellátott  templom 
egyedül  az  evang.  pap  birtokába  jutott,  s  a  magok  papját 
nem  tudják  miből  fizetni.  Hasonlóképen  neheztelik,  hogy  a 
kőszegi,  bucsáni  templom,  mely  katholikusok  által  építte- 
tett, de  30  év  előtt  a  zavarok  alatt  elfoglaltatván,  még 
most  is  a  protestánsok  kezében  van;  az  1647-ben  vissza- 
adatni rendelt  90  templom  közt  nem  foglaltatott;  de  annak 
visszavételét  még  Ferdinánd  király  hagyta  volt  meg  a 
nyitrai  főispánnak. 

Trencsénvármegyéhen,  Liszkán  közvetlenül  a  Rákóczy- 
féle  zavargás  után  a  kath.  papot  úgy  megverték,  hogy  a 
szegény  pap  a  templomból  kénytelen  volt  lelkét  kilehellni. 
A  kapuczi  parochus  processióképen  menvén  Trencsénbe, 
ott  a  protestánsok  kővel  dobálták  meg,  s  egy  polgár  meg 
is  verte,  kiabálva:  agyon  kell  verni  a  pápista  kutyát!  És 
midőn  feladás  következtében  Trencsénbe  hivatott,  ott  a  pré- 
dikátor illetlen  szavakkal  illette.  A  trencséni  katholikusok 
nagyobb  taksákkal  terheltetnek,  mint  az  evangélikusok. 
C-sak  rossz  házak  vételét  engedik  meg  a  katholikusoknak. 
Az  oda  menekülő  picarditákat  és  huszitákat  testvérekul 
fogadják ;  de  a  katholikusokat  kizárják  a  hivatalokból,  minek 
következtében  sokan  elszakadnak  hitüktől.  A  város  elöljárói 
a  szomszéd  Morvából  jövő  katholikusoktól  adót  követelnek 
és  ha  valameMkük  a  kath.  templomban  a  szent  lélek  vilá- 
gosságát kéri,  azt  nemcsak  mindenféle  fenyegetésekkel  illetik, 
hanem  a  börtönbe  is  vetik. 

Eszteryomvármegyében  a  Szedini  helvét  hitvallású  lako- 
sok önkényesen  foglalták  el  a  (kath.)  templomot  és  harangot. 

Nógrádiármegyéhe^i  Vámosi  István  hevesi  alispán,  nem 
tudni  mi  okból,  embereit  a  füleki  franciskánusok  templo- 
mába küldte  egy  em])er  elfogatása  végett,  kit  onnan  a  szent 
mise  alatt  erővel  kihurczoltatott  a  szent  hely  meggyalázá- 
sával.  Ugyanezen  Vámosi  István  neje  a  franciscánusok  kolos- 
torát latrok  barlangjának  nevezte.  A  gyarmati  hegy  szántó- 
földje, mely  az  előtt  a  helybeli  parochusnak  íizette  a  tizedet, 


174  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

most  az  evang.  pap  által  foglaltatik  le.  Pilisen  Horváth 
János  a  kath.  iskola  fundnsát  erőszakosan  elfoglalta.  Xag}*^ 
Oroszfaln  lakosai  a  katb.  parochia  fundusán  önhatalmúlag 
saját  papjuk  számára  építettek  paplakot.  Horváth  János  a 
kolosi  kath.  egyház  temetőjét  önkényesen  elfoglalta  és  a 
kath.  templomot  kinyitván,  abba  a  protestánsok  temetke-  - 
zését  megengedte. 

Unghvármegyéhen  a  prédikátorok  Jobbász  István  neme^ 
embert  nejétől   elválasztották.  —  Varannón  a  prote«tánso^s 
nemcsak  a   templomot,  hanem   a   kórházat   is   erőszakosarrr 
elfoglalták.   Ezen   kórház   említve  volt   az    1647-ki  ország  ^. 
gyűlésen  is;  igazgatása  pedig   emberemlékezet   óta   mindig 
az  illető  város  földesurait   illette.    Ugj'anott  Mikolay  Jánc^s^ 
prédikátor   akadályozza   a    katholikusok    temetkezését.   Az 
ungvári   prot.    pap    oly   szőlőket   és   földeket   bir,   melyei 
régente   a   szent-endrei   várhoz   tartozván,  a   kath.  lelkészt 
illették.  Ugyanez  a  varannói  prédikátor  a  földesurak  tudta 
nélkül   a   kath.    földektől    tizedeket   szed,   az    1647  :  11. 
t-czikk  ellenére. 

Zemplénvúrmegyéhen  Varannón  az  evangélikusok  zavar- 
ják a  kathoUkusok  temetkezéseit  az  által,  hog}^  a  keresztet 
kiragadják  kezeik  közül  s  más  egyéb  illetlenséget  tesznek. 
A  prot.  pap  kath.  parasztokkal  dolgoztat  magának.  A 
varannói  f()ldesurak  és  örököseik  által  jobbágyaik  számára 
épített  nagj^obb  templom,  melyhez  alapítványt  is  csatoltak, 
már  majdnem  egészen  elpusztult  és  az  alapítvány  az  evang. 
lelkész  javadalmazására  szolgál.  Kérik  ennek  megA^áltozta- 
tását,  daczára  annak,  hogy  ez  benfoglaltatik  a  90  templooi 
között.  —  Terebesen  az  evang.  lelkész  a  lelkek  vigaszta- 
lására adott  szántóföldek  ötödét  élvezi,  mit  pedig  a  kath. 
lelkésznek  kellene  élveznie.  Magváron  az  evang.  lelkészek 
nem  engednek  helyet  kath.  tanulóknak  a  szállókon,  míg  a 
magok  tanítóit  és  tanulóit  odaengedik  és  a  vétkeseket  a 
törvénykezés  alól  elvonják.  Ugyanoda  való  lelkész  az  ung- 
vári hegj^en  levő  szőlőnek  ötödét  élvezi,  mely  a  lelkek 
vigasztalására   volt   adományozva,  úgy  szintén   oly  szántó — . 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  175 

Sldeket,  melyeket  a  kath.  papnak  kellene  bírnia.  így  sem 
földesúr,  sem  a  király  nem  kap  tizedet.  A  prédikátor 
eres  ügyében  nem  a  földesúrhoz,  hanem  a  megyéhez  folya- 
modik. A  katholiknsokat  kutyáknak  nevezi  és  halállal  fénye- 
eti.  A  csicseri  és  matyóczi  templomot  protestánsok  foglalták 
1.  Szepesy  András  prédikátor  a  pestis  után  egy  hullát  sem 
■emetett  el,  mlg  neki  egy  tallért  vagy  aranyat  nem  fizettek. 
Uffocsa  és  Szabolcsvármegyékhen  Perényi  Gábort  és  Imrét 
4i  prédikátor  akadályozta  a  katholikus  szertartásokban  és 
leányaik  eltemettetésében.  Buday  Zsigmond,  midőn  gyer- 
mekeit és  rokonait  a  bekényi  templomba  akarta  temetni, 
ebben  a  prédikátor  által  megakadályoztatott;  s  ez  több 
helyen  is  történt  a  földesúri  jogok  nagy  sérelmére.  Azt  is 
fájlalják  a  katholikusok,  hogy  a  jobbára  protestáns  lakos- 
ságú szab.  kir.  városokban  a  kath.  parochiák  és  iskolák 
javitására  kevés  gond  fordittatik;  holott  az  alapítványok 
hajdan  a  katholikus,  mint  ősi  egyház  részére  tétettek.  Kérik 
tehát  u  felségét,  hogy  ezt  igazítsa  el. 

A  váczi   püspökség    területén    a   csegekátaiak    addig 
zaklattattak  az  illető  földesúr   által,  míg  a  kath.  templom- 
nál levő  sekrestyét   át    nem    engedték   a  helvét   hitvallású 
lakosoknak.    Heves-Győrön  a  ref.  lelkész,  nem  lévén  meg- 
elégedve az  ő  imaházával  1653.  év  táján  önkényesen  elfog- 
lalta a  kath.  templomot ;  és  ámbár  időközben  ez  és  a  hozzá- 
tartozó jövedelem   visszapereltetett,  mégis   mindez   ideig   a 
helv.  hitvallású  lelkész  Irirja.  Szt.-Márton-Kátán  egy  kóbor 
ref.  lelkész  becsempészte   magát   a   kevés  prot.  néphez   és 
háborgatja  a   katholiknsokat.    Kivánják    tehát,  hogy    onnét 
kiparancsoltassék  és  e  hely  mint  filia  a  csegekátai  egyházhoz 
csatoltassék.    Ugyancsak   Györköt   és   Ácsát,   mint   filiákat 
Püspök-Hatvanhoz,  Aszalót  Bakhoz,  Biert  Binyákhoz,  Rocza- 
dot  Tolmácshoz  kivánják  csatoltatni. 

Hontvánnegyében  a  kis-iploczi  ref.  lelkész  Pobor  Jakab 

e^y   ott   mulató   katholikus   egyént   letartóztatott,   karóhoz 

kötött,  8  ott  hidegben  egy  nap  és  fél  éjen  át  tartotta,  míg 

a   következő   nap  meghalt.    Ugyanezen    papnak  a  felesége. 


176  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

midőn  néraely  katbolikusok  intették,  hog}^  Mária  mennybe-- 
menetele  napján  ne  dolgozzék,  azt  felelte:  „A  ti  Máriátohf 
olyan  asszony,  mint  én;  sőt  én  jobb  nő  vagjok,  mint  aj^ 
mert  nekem  férjem  van,  annak  pedig  nem  volt.*'  Azzal  r 
ajtót  nyitnak  a  bűnnek  a  prédikátorok,  hogy  a  bol  a  kat*^ 
plébánosok  nem  akarják  összeadni  a  kétnejűeket,  azc^ 
összeadják.  Erre  nézve  példákat  is  említenek. 

Pozsony  vármegy  ében  f  jelesül    pedig  Pozsony  városál^^^^ 
kivánják,  liogy  a  száz  férfiúnak  fele  katholikusokból  álljoi?, 
nehogy  az   evangélikusok    szótöbbséggel  leszavazzák   őkeí. 
Két  jegyzője  legyen    a    városnak;   egj'ik    evangélikus,   & 
másik  katholikus.  Ezek  tudjanak  jól  magyarul  és  jártasak 
legyenek  a  törvénykezésben.    A  mostani  jegyző  HeucheliD. 
kiről   azt   állítják,  hogy   egyenetlenséget   szit,   ett^l  vissza- 
tartassék.  Azt  is  sérelmesnek  találják,  hogy  az  evangelikns 
polgárok  mindent  tetszésük  szerint  tesznek,  a  város  közepén 
levő  házaikat,  a  katbolikusok  tudta  és  beleegA^ezése  nélkül 
isteni  tiszteleti  czélokra   használják    és  a  kath.  házak  cen- 
susának  elvételével   és   a  község   elnyomásával   templomot 
építenek.   És  ámbár  a  katbolikusok  ez  ellen  ismételve  fel- 
szólaltak, s  ő  felsége  is    tiltó    rendeletet   bocsátott  ki,  mé^^ 
sem  állanak  el  sem  a  templom  építésétől,  sem  a  harangok 
használatától.  Látják  továbbá  a  katholikus  hivek,  hogj*  az 
evang.  vallású  polgárok  saját  papjaiknak  minden  nehézség 
nélkül  fundusokat  engednek  szerezni,  de  a  katholikusoknak 
még  vásárolni  sem  engednek  ilyet.  Az  is  igaztalanság.  hog}' 
nagyobb  taksákkal  sújtatnak  a  katbolikusok  házai  és  hog}' 
a  kath.  iparosok  vagy  nem  vétetnek  fel  a  czéhekbe,  vagj' 
ha   felvétetnek    is,  kiszivattyúztatnak.    Az  igazságot  keresu 
katbolikusok    ki   sem    hallgattatnak,  sőt  ő  felsége  rendele- 
tének daczára  háttérbe  szoríttatnak.    Ha  pedig  meghallgat- 
tatnak, nem  a  hazai,  hanem  idegen  szász  törvények  szerint 
elnyomatnak.  Az  evang.  papokat,  tanítókat,  tanulókat  és  a 
templom  körüli  szolgákat,  kiknek  száma  meghaladja  a  kath. 
szolgák  számát,    a   község  jövedelméből   fizetik,   a  katbo- 
likusok  sérelmére    és   az   egész   község  kárára.    Kivánják, 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  177 

líogy    ez   állapot    megszűnjék  és   az  evangélikusok  tartsák 

xneg  a  katholikus  ünnepeket.  Fizetés  nélkül  senkinek  mun- 

kíga  ne  kivántassék    a  község   részére,  valamint  az  evang. 

tremplom  és  iskola  körül  sem.  Az  adókivetésnél  katholikusok 

is  jelen  legjenek;   az   árvák   pénze  idején  kiszolgáltassék; 

Szt.-László  kórháza,  valamint  a  Szt.-Lörincz  és  Szt.-Mihály 

temetők   a  katholikusoknak   adassanak;    az   evangélikusok 

építsenek  magoknak  kórházat. 

Hogj^  pediglen  Ő  Felsége  tudja,  hogy  mit  kell  a 
pozsonyi  katholikusoknak  szenvedniök  az  evang.  polgárok- 
tól, azt  a  jelen  országgyűlésen  előfordult  eset  alkalmából 
is  ki  kell  mutatniok:  1.  Censualis  házakat,  katb.  fundusokat 
minden  ellenmondás  daczára  saját  templomaik,  iskoláik  és 
temetőik  számára  foglalnak  le,  nem  tartván  meg  a  törvény- 
ben kifejezett  peres  eljárást.  2.  A  kath.  szent  helyeket, 
melyeknek  nem  tudni  mi  czimen,  patronusaiul  tartják  mago- 
kat, és  jövedelmeiket  lefoglalják;  jelesül  a  Szt.  Katalin 
kápolnát  azért  használják  fel  profán  czélokra,  mivel  kija- 
vithatatlan  állapotban  van,  hol  életveszedelem  nélkül  isteni 
tiszteletet  tartani  nem  lehet.  Az  e  czélra  tett  szt.  hagyomá- 
nyokat nem  a  hagyományozok  akarata  szerint  használják. 
3.  A  kórházi  fundust  saját  halottjaik  számára  eltulajdoní- 
tották, 8  más  polgárok  fundusait  is  e  czélra  használták; 
az  említett  helyeket  üg}',  mint  a  katholikusoknak  régebben 
kijelölt  temetőhelyeit  ügy  építették  körül  fallal,  hogj'  az 
onnan  kizárt  katholikusoknak  semmi  helvük  nem  maradt. 
A  mely  hely  pedig  közösen  mind  a  két  felekezetű  nép  szá- 
mára felhagjatott,  azt  úgy  hagyják,  hogy  az  állatok  keresz- 
tülkasul járhatnak  rajta  ...  4.  Több  katholikus  a  város 
falain  kívül  lakik,  s  azoknak  gyermekei  gyakran  keresztelés 
nélkül,  felnőttjei  pedig  utolsó  vigasz  nélkül  maradnak,  mivel 
nincs  ott  közelben  pap;  de  az  ő  papjaiknak  van  helyök. 
5.  A  kórházba  katholikusok  csak  nehezen  vétetnek  fel ;  a 
77  felvett  szegény  között  alig  van  7  kathoUkus.  A  kórház 
igazgatója  soha  sem  katholikus  ;  a  vigasztalni  jövő  szülék 
l)oszantatnak,  a  káplán  akadályoztatik  oly    szolgálatokban, 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  12 


178  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

melyeket  az  elíítt  szabadon  Tegezhetett.  6.  Az  alapítványo- 
kat szokott   időben   vagy   megtagadják,    vagy   az   alapítók 
akaratával  ellenkező  ezélra  fordítják.  7.    Bizonyos  oltárala- 
pítványi   szőlőket   elhanyagolnak,   s   kötelezettségöket   nem 
teljesitik.  8.  A  kath.   bevándorlókat   különféle   kiadásokkal 
terhelik,  hogy  eltávozásra  kényszerítsék,  mig  az  evangélikus    ^ 
vallásúakat  nehézség  nélkül  befogadják.  9.    A  Szt.    Márton    m 
egyház  kántorának  tartozó    ellátást   nem   adják   meg,   mig^ 
ellenben  a  magok  felekezetbeli  papokat  bőven  ellátják.  10.  _  * 
A  néhai  észt.  érsek  által  szent  czélból  alapított  24    tanulóÍKr 
alapítványt  elhanyagolják,  sőt  az  alapítványt  a  magok  egy- 
házi czéljaira  fordítják.  11.  Az  1647-ki  tűzvész  alkalmábór 
(5  Felsége  által  elengedett  három  évi  adót  a  város  mégis 
maga  részére   beszedi,    és  hogy    e    nagy   jövedelem    hoví 
fordíttatik,  azt   a   katholikusok    nem   tudják  .  .  .  mert 
illető  elöljáróságban  nincs  befolyásuk. 

Dittach  Gábor  pozsonyi  lakos,  ki  a  katholikus  vallásr 
elhagyta,    nyilvánosan   káromolta   a   jezsuitákat    é8   a  szt. 
szüzet. 

Bazin  városában  a  községi  kúriát  a  katholikusok  tud- 
tán kívül  elfoglalván,  annak  egy  részén  evang.    templomot 
építettek ;  felhasználták  erre  a  közmunkát  is ;  papjaikat,  és 
tanítóikat  messziről  a  község  kocsiján  hozzák,  mig  a  katho- 
likusoktól  a  kocsit  megtagadják.  Az  1644.  előtt  fizetni  szokott 
26  akó  bor  fizetését  most  már  megtagadják,  holott  ez  ala- 
pítvány a  kath.  egyházat  illetné.  A  kórház  minden  jövedel- 
meivel együtt,  az  előtt  a  kath.  egyházé  volt;  most  azonban 
a  templom  átadása  óta  az    evangélikusok    kezén    van.   Az' 
is  felemlítik,  hogy  ügy  a  katholikus,  mint  evangélikus  nemes 
ség  házasságkötésnél  a  házak  vételénél  kijátszatik ;  a  kat 
templomba  menőktől  garasokat  szednek.    Született   magy 
rokat  és  katholikusokat  az  1608.  v.  13.  t.-cz.  ellenére  n 

alkalmaznak     hivatalokban.     E     részben     eredménytele 

ff 

hangzott  el  0  Felségének  leirata  is. 

Modor  városában  1659-ben  a  kath.  pap,  midőn 
cessió  alkalmával  e^y  oltár  előtt  prédikált,  a  protestáns' 


A  MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  179 

közbekiáltás  és  kődobás  által  háborgattatott.  A  czéhbeli 
katb.  iparosok  csak  ágy  vebetnek  részt  katb.  isteni  tiszte- 
letben, ha  elébb  garast  fizetnek.  A  czéhbe  csak  úgy  jutnak 
be,  ha  hitüket  eltaga^ák.  Ez  gyakoroltatik  a  felvidéki  más 
3z.  kir.  városokban  is. 

Nagyszombatban  a  tót  lakosság  mindig  megőrizte  6si 
vallását,  és  a  lutheránusok  sem  a  Bocskay-,  sem  Bethlen- 
sem  Rákoczy-féle  mozgalmakban  nem  tudtak  oda  behozni 
ev.  papot,  c«ak  most.  Az  1647-ki  országgyűlésen  ugyan 
volt  szó  templom-  és  iskolahelyről,  de  nem  harangokról,  — 
s  mégis  a  katholikusok  beleegyezése  nélkül  harangokat 
boztak. 

Szepesvármegyében  a  bélai  ev.  lelkész  két  kath.  papot 
megsebesitett,  egyet  kővel  dobott  meg,  két  kath.  nőt  pedig 
megölt.  Daczára  annak,  hogy  Bélán  csak  16  evangélikus, 
de  300  katholikus  lakos  van,  mégis  ezeknek  még  legna- 
gyobb szükség  esetén  sem  szabad  kath.  papot  odavinni. 
Altmatzendorfban  oly  templomot  bírnak  az  evangélikusok, 
mely  nincs  a  90  templom  közt  megemlítve. 

Sárosvármegyében  a  parochialis  jövedelmeket  illető 
1647 :  11  és  12  t.-czikket  oly  módon  kellene  értelmezni, 
hogy  a  kath.  nép  semmi  körülmények  között  ne  tartozzék 
ilyen  fizetéseket  teljesíteni.  Bártíán  a  kath.  papnak  misét 
:artani,  a  népnek  misét  hallgatni  nem  szabad.  Ugj^anott 
k  katholikusok  nem  szerezhetnek  házat;  a  kath.  gyerme- 
keket prot.  papokhoz  viszik  keresztelés  végett  és  több 
lasonló  dolog  történik.  A  bártfai  superíntendens  nyilvános 
meszedben  Máriát  közönséges  asszonynak  mondotta,  és  a 
zenteket  bálványoknak  nevezte.  Néhány  bártfai  polgár  azt 
aerte  mondani  a  zborói  papnak,  hogy  a  kutya  pápistákat 
aég  meg  fogják  ölni.  Ugyanezt  a  zborói  papot,  midőn  Szt. 
ános  ünnepén  Bártfára  ment,  megakadályozták  kath.  isteni- 
isztelet  tartásában  ;  szóval  a  katholikusok  mindenféle  módon 
ikadályoztatnak  vallásuk  szabad  gyakorlatában. 

Eperjesen,  midőn  Szt.  János  ünnepén  a  franciscanus 
Darátok  processióval   a   városba    akartak    vonulni,  a    nép 

12* 


l&y*^ 


iJ^^^^ 


Ift^ 


ttkl-^ 


» 


e\ 


ftXt. 


földöt^ 


taig 


Si 


JJI8 

el 
a 


i\t»\ 


%tt 


é8  «^'''*     ftxetett.  -^ 


sí;^ 


.k 


^^í  ^l^be-  ^^^T  x^o^^^r^^í-  ^'^^^Se- ''''': 


V0&  *.  r«TM*n_  ^rt^.  ^^;  ;:;;■  v»v^^ 


ÍOg^ 


{Og 


é9 


^^*^íLos*  pedVg- 


V 


stV>. 


íegy 


vetés 


{i» 


ti 


c\ 


,toce»* 


t,&t»^»**       raAta^^      fva\  egy**'-      *  ^^ftt^-  ^    Aftb»-^»*  "* 


j  re 


II31 


tá\ 


tia>^- 


eng^^ 


a 


tatVi.  t^V,  GVÖ'"?Í'     •  ;av»\5-  e^o^'-^v  VvogJ  ^  *  «kftt\»o- 
Uv  J**t;Ao\o«  ^f  .^  íV\j».  ^;St«  X>Vt^»t  \»T»tvg 


tvctív 


e^« 


9,1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  181 

^estYéréyel,  ki  az  ev.  vallásához  hű  maradt,   bizonyos  bir- 

'tiokok  előnyeit    nem   élvezheti ;    templomokat   és   iskolákat 

egyedül   kath.   nép   számára   el  nem   foglalhat.   Legutolsó 

panaszként  hozza  fel  azt,   hogy   a   trencséni   prot.   lelkész 

nem    engedte    meg,  hogy    az  iQabb  gróf  kath.  íiacsk^a 

kath.  szertartás  szerint  temettessék  el  a  város  templomába. 

Midőn   e   végett   panaszt   emelt   az   alispánnál,   ez  ki    sem 

haUgatta. 

Ezután  következtek  Balassa  Imre  és  Bálint  sérelmei. 
Ezek  ugyanis,  mint  a  trencsénmegyei  Bisztricza  községének 
és  Kékkő  várának  birtokosai,  a  felett  panaszkodnak,  hogy 
ezen  birtokaikon  nem  bírnak  kath.  templommal,  és  hogy  e 
tárgyban  1647-ben  is  hiába  folyamodtak  0  Felségéhez.  Most 
látják  elérkezettnek  az  időt  arra,  hogy  nevezett  birtokaikon 
a  templomok  nekik  adassanak. 

Jászberényben  a  helv.  hitvallású  lelkész  azt  fecsegte, 
hogy  a  taksák  nem  fizettetnek,  és  hogy  a  katholikusok 
közül  egy  sem  fizet ;  továbbá  azt  mondta,  hogy  Mária  csak 
közönséges  asszony  volt;  végre,  hogy  hallgatóit  óvta  a 
katholikusoktól,  mint  bálványimádóktól. 

Mosonvármegyében^  Felső  Kemlyén  a  prot.  lelkész 
megakadályozta  Palatinus  Mihály  gyermekének  a  temető- 
ben való  eltemettetését;  és  néhányszor  a  harangozást  is 
eltiltotta.  Czendorf  és  Xikolsdorf  községekben  megtagadják 
a  kath.  pap  félfizetését. 

Liptóvármeyyében  Teplán  erőszakkal  vették  el  a  katho- 
likusok templomát ;  s  az  elhalt  katholikusok  hagyományait 
lutheránusok  használják  fel  saját  czéljaikra. 

Zólyomvármegyében  néhány  beszterczebányai  polgár  a 
processiós  szertartást  végző  jezsuita  kezéből  kivette  a  turri- 
bulumot  és  őt  ördögnek  káromolták.  A  kath.  vallást  sértő 
hasonló  káromlásokat  követtek  el  0-Zólyomban  is.  A  protes- 
tánsok minden  éneke  rágalmazza  a  kath.  vallást,  és  ennek 
szentjeit.  Az  odavaló  rendek  és  földesurak  panaszkodnak, 
hogy  egész  vármegyében  csak  egy  templomuk  van,  oda  is 
csak    életveszélylyel  juthatnak    el   a  török   miatt.   Kémek 


'"^  »«i  ««o8»*  «'"'°     ,  „„.a*.  *>«?, 


\^t3 


\. 


i 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  183 

mely  őt  régóta  illeti.  Több  evang.  pap  és   tanító   a   közjö- 
vedelmekböl  tartatik  el ;  méltányos  dolog  volna  tehát,  ha  a 
kath.  tanitó  is  közjövedelembul  fizettetnék.  Nem  lehet  elbe- 
szélni, mit  kell  a  soproni  kath.  népnek  vallása  miatt  szen- 
vednie, niö  lenne,  hogy  a  mint   az   evangélikusok,   úgy   a 
katholikusok  is  magok  válasszák  meg  papjokat,  és  az  pap- 
lakkal és  jövedelemmel   ellátassék.   A   községi   tisztviselők 
választása   alkalmával   ne    az  evangélikusok    válaszszák    a 
katholikusokat,  hanem  csak  katholikusok,  akár   van  házuk 
a  városban,  akár  azon  kivül.  Az  ősi  ker.  vallás  jelvényeit, 
a  kereszteket,  melyek  régidőtől  fogva  a  városok  kapui  előtt 
állottak  és  idővel    elromoltak,  az   evangélikusok   kijavítani 
nem  akarják,  sem  azokat  a  katholikusok    által   kijavíttatni 
nem  engedik.  Midőn  Nádasdy  Ferenez  a  külvárosban  saját 
fnndusán  sekrestyét  akart  építeni,  azt  neki  a  város  tanáesa 
nem  engedte. 

Több  helyen  az  evang.  papok  nem  engedik  a  katho- 
likusokat  temetőkbe  temettetni,  és  harangoztatni. 

Vasvármegyébm  a  katholikusok  a  tör\'ények  értelmé- 
ben kívánták,  hogj'  ősi  templomaik  visszaadassanak,   vagj' 
legalább  hely  jelöltessék  ki  nekik  új  templomok  és  iskolák 
számára.  De  ez  nem  engedtetett  meg  nekik.  Egy  Kőszegen 
elhalt  embert  nem  engedtek  kath.  ritus  szerint  eltemettetni. 
Hegyfalván  az  evang.  lelkész  akadályozza  a   kath.  parasz- 
tokat vallásuk  szabad    gyakorlatában  még  saját   házaikban 
is.  A    katholikusokat   nem    engedik    eltemettetni.    Hasonló 
történik  Szt.  Lőrinczen  i.s.    Sárváron   a   temető   rég   időtől 
fogva  közös  volt;    mégis   az   evang.   lelkész   háborgatja   a 
kath.  lelkészt,  ki  halottjait  oda    temetteti.    Hallani    is   bor- 
zasztó, hogj'  a  kőszegi  protestánsok  két  év  előtt  áprilisban 
mily  vakmerően    sértették    meg    nemcsak    a    katholikusok 
vallásszabadságát,  de  az  országbíró  külvárosi   házát   is,   az 
által,  hogy  azt,    midőn   ott   a   katholikusok    oltárt   akartak 
emelni,  botokkal   és    fegj'verrel    megtámadták.    Az    onnan 
kijövőket  kővel  dobálták,  s  a  városba  visszatérőket  bántal- 
mazták és  elfogatták.  Ez  valóságos  összesküvés  a    katholi- 


18é  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

knsok  ellen.  Ezért  elégtételt,  templom  és  parochia  helyisé- 
get követelnek. 

Azt  is  neheztelik,  hogy  a  preczeli  templom,  paplak  és 
iskola,  ámbár  a  90  templom  között  nem  említtetik,  a  kir. 
biztosok  által  mégis  az  evangélikusoknak  adatott.  A  kapor- 
naki  apát  a  török  torkában  lakik.  Mindezeken  segíteni  kell. 

Mo8onvártnegi/ében  Lében  községében  az  evangélikusok, 
papjok  tiltakozása  daczára,  egy  kath.  iQút,  csupa  vallási 
gyűlöletből  megöltek.  Óváron  az  1647-ki  törvény  szerint  a 
kisebb  templom  az  evangélikusoké  lett;  de  a  kath.  egy- 
házban levő  harangokról  szó  sincs  e  törvényben,  mégis  aan 
evangélikusok  erővel  foglalták  el  a  harangokat.  A  temetőt 
azzal  fertőztetik  meg,  hogy  megkereszteletlen  gyermekeket 
is  bele  temetnek.  A  mosonyi  és  halászi  katholikusok  az 
1647 :  11.  t.-cz.  ellenére  evang.  pap  fizetésére  kényszerít- 
tetnek, s  a  katholikusok  temetkezésökben  minden  módon 
akadályoztatnak;  miért  is  a  14.  t.-czikkben  kiszabott  bün- 
tetést kérik  az  illetőkre.  A  szolnoki  templom,  némely  pro- 
testánsok azon  hamis  állítása  következtében,  hogy  ott  csak 
egy  kath.  ember'  lakik,  a  90  templom  közé  soroztatváD, 
azt  most,  mivel  Szolnoknak  530  kath.  lakosa  van,  vissza- 
követelik. Felső  Kemlyén  a  ref.  lelkész  nem  engedte  meg, 
hogy  Palatínus  Mihály  házában  halottat  temessenek;  a 
harangok  használatát  is  megtagacya. 

Végül  még  pótlékul  felhozzák,  hogy  a  vasmegyei 
Lewka  községében  elfoglalták  a  kath.  templomot;  hogy  a 
sopronmegyei  Kalastrom  várának  javai  azon  feltétellel  adat- 
tak a  Nádasdy  családnak,  hogy  ott  a  kath.  hit  fentartassék ; 
és  ámbár  némelyek  a  viszontagságos  idők  alatt  elszakadtak 
a  kath.  vallástól,  Laszlay  község  lakosai  azonban  mégis 
nagyobbára  visszatértek;  kérik  tehát,  hogy  a  három  közül 
egy  templom  nekik  visszaadassék. 

Mint  pótsérelmet  említik,  hogy  Barsmegyében  a  nagy- 
kozmáldi  ref.  lelkész  a  kath.  lakosokat  40  frt  büntetés 
mellett  kényszeríti  a  maga  isteni  tiszteletére  járni;  hogy 
Bars  községében  a  protestánsoknak  három  templomuk  van ; « 


J 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  185 

ogy  Körmöczön  az  érsektől  vett  házban  a  kath.  vallás 
y-akorlata  háborgattatik.  Végül  még  Nyitramegyéből  is  fel- 
rilítik  a  jablonczai  parochia  azon  pótsérelmét,  hogy  a 
theránusok  elvittek  két  casulát,  két  kelyhet  és  két  mappát, 
parasztok  földesarok  parancsából  megverték  a  tanitót ; 
á.satt  megtagadták  a  kath.  pap  jövedelmét,  és  a  teme- 
l>e  való  temetkezést.  Lutheránus  harangok  számára  a 
Ei,tholikusoktól  nagyobb  adót  követeltek ;  a  megyében  Per- 
y^eszi  György  hamis  vádakkal  lép  fel  a  kath.  lelkész  ellen 
^    káromolja  a  boldogságos  szüzet.^) 

A  naplókban  sehol  sem  találjuk  nyomát,  hogy  e 
osszú  sérelmi  irat  valaha  tárgyaltatott,  vagy  hogy  arra 
»    Felsége  válaszolt  volna. 

Nem  is  volt  az  egyéb,  mint  bizonysága  annak,  hogy 
—  ha  éppen  sérelem  kell  —  a  katholikusok  is  tudnak 
okát  felhozni.  De  ha  most  elfogulatlan  szemmel  olvassuk 
sérelmeket,  azokból  csak  azt  az  egy  tanúságot  merithet- 
Lik,  hogy  a  két  ellenfél  nem  egyforma  fegyverekkel  küz- 
lött.  A  katholieismus  nem  akarja  megosztani  jogait ;  ural- 
kodó, ősi  egyháznak  akar  maradni,  az  pedig  csak  úg^^ 
ehet,  ha  elveihez  makacsul  ragaszkodva,  ellenfelének  jogo- 
altságát  következetesen  tagadja,  s  annak  létezését  örökös 
érelemnek  tekinti. 

*  Gravamina  Catholicorum.  Acta  Diaet,  Anni  1659.  Nemz.  Múz. 


186  ZSILIKSZKY  MIHÁLY. 


Az  1662-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Május  1-tÖl  seeptemher  lO-ig. 

I. 

A  katonák  és  papok  garázdaságai  növelik  az  elégedetlenséget.  —  A 
nádor  szava  nem  hallgattatik  meg.  —  A  király  késik  :  a  protestánsok 
magántanácskozást  tartanak.  —  Küldöttségeket  menesztenek  Porciához. 

Kottáihoz.  Wesselényihez  és  az  érsekhez. 

Lipót  császár  és  király  1)eleavatkozott  az  erdélji  ügj-ekbe. 
Kemény  Jánost  a  fejedelmi  székbe  segítette  Barcsay  Ákos 
ellenében,  a  kit  a  török  pártfogolt.  Ezért  a  török  nagy  had- 
erővel Magyarország  ellen  fordult,  hol  külömben  is  nag>' 
elégedetlenség  uralkodott. 

Ily  körülmények  között  Lipót  király  a  magj^ar  ren- 
dekhez fordult  és  május  l-re  összehivta  Pozsonyba  az 
országgyűlést. 

A  közhangulat  a    lehető    legrosszabb    volt.  Az  ország 
védelme  czímén  bent  levő  német  zsoldosok  garázdálkodá:!;ai 
előtt   védetlen    volt   a    nép   vagyona   és   családi    szentélye. 
Városok    és    megj'ék    keserves    panaszai    eredmén}ieleDÜl 
hangzottak  el.  A  katonaságon  kívül  a  r.  kath.  papság  serege 
is  mindent  elkövetett  arra   nézve,  hogy  erőszakos  térítései- 
vel a  kedélyeket  elkeserítse.  Éppen  nem  lehet  csodálkozni, 
hogy    a    követválasztások,  kivált   a   felvidéken,    nagyon  is- 
élénkek  és  zajosak  voltak.  A  követi  utasításokban  kemén> — 
kifakadások  kíséretében  követelték    úgy  a  megyék,  mint  a^ 
városok  a  türhetlenné  vált  polgári  és  vallási  sérelmek  orvos — 
lását.    A    bécsi    kormánv   lelkiismeretlen    üzelmei    ellen  a  "a 
egész  ország  közvéleménye  hangosan  tiltakozott. 

Ezt  a  hangulatot  lehetetlen  volt   nem   tapasztalnia  f*a 
ország  nádorának  Wesselényi  Ferencznek  is;  lehetetlen  VL>lt 
nem  látni,  hogy  miként  a  megyéken,  úgy  az  országos  gyű- 
lésen is  erős  áramlattal  kell  majd  megküzdenie  a  kormány- 
nak. Wesselényi   nádori   tiszténél   fogva   igyekezett   ugj'ai/ 
felvilágosítani   a   bécsi   kormányt  a  magyar   ügyek   valód/ 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  187 

lásáról,  (le  őszinteségéért  gyanúsítás  és  hivatalos  tekin- 
lyének  aláásása  volt  a  jutalom.  Még  az  országg}'filés  meg- 
ritása  előtt,  ápril  27-én  kelt  fölterjesztésében  értesítette  a 
rályt  a  dolgok  állásáról.  Őszintén  megírta  neki,  líogy  az 
szággyíílésen  különösen  két  fősérelem  fog  szőnyegre  ho- 
tni.  ü.  m.:  a  kath.  klérus  és  a  német  zsoldosok  által  elkö- 
ített  sérelmek.  A  protestánsok,  kik  közül  a  múlt  1659-ki 
szággyfilés  óta  30  vagy  40  ezer  lélek  téríttetett  a  róm. 
ith.  egyházba,  a  templomok  és  papok  miatt  fognak  fel- 
jdűlni;  a  vármegyék  pedig  a  katonaság  által  elkövetett 
I^TOsítás  megszüntetését,  illetőleg  a  kár  megtérítését  és  a 
ttesek  megbüntetését  fogják  követelni.  Ha  Lipót  király  a 
rotestánsokat,  kiket  ő,  t.  i.  a  nádor,  hivatala  s  esküje 
^erint  támogatni  köteles,  kielégíti  és  megnyugtatja,  akkor 
róm.  kath.  egyházba  tért  lelkek  vissza  fognak  menni 
lőbbeni  egyházukba,  mi  a  katholicismusnak  szégyene  és 
ára  lenne;  ha  pedig  ki  nem  elégíti  és  meg  nem  nyug- 
Uja  őket,  akkor  az  országgyűlésen  kikerülhetetlen  a  szaka- 
id, miből  ismét  a  királyi  méltóságnak  sérelme  és  a 
íresztyénség  nagy  veszedelme  következnék.  így  állván  a 
log,  ha  e  részben  és  a  német  zsoldosok  ügyében  a  király 
a.  képes  vagy  nem  hajlandó  kedvezően  intézkedni,  akkor 
ísselényi  azt  tanácsolja  neki,  hogy  az  országgyűlésre  el 
jöjjön,  hanem  inkább  valamely  jó  ürügy  alatt  bizony- 
tól időre  halaszsza  el  magát  az  országgyűlést  is.  Ha  azon- 
i.  mind  a  két  említett  főpontban  kielégíti  az  ország 
c3eit.  akkor  bizton  állítja,  hogy  az  összehivottnál  szeren- 
Sítebb  országgyűlés  egy  század  óta  nem  volt.* 

Lipót  többet  hitt  német  tanácsosainak,  mint  Magyar- 
ítóg  nádorának.  Egyátalál)an  nem  volt  szándéka  a  nádor 
al  felemlített  s  Bécsben  már  nagyon  unalmassá  vált  két 
•ereimet  a  magyar  rendek  óhaja  szerint  elintézni;  de 
írt  a  közeledő  török  háború  miatt  mégis  az  országgyűlés 


»  Fabö  Andr.  Az  1662.ki  országgyűlíjs.   Budapest.  187:S.  10.  és 
1.  lap. 


188  ZSILINSZKI   MIHÁLY. 

megtartására  határozta  el  magát.  Wesselényi  nem  ellen- 
kezett többé;  de  mind  a  mellett,  midőn  látta,  hogy  a  rendek 
gyéren  gyülekeznek,  kötelességének  tartotta  májas  6-án 
irt  levelében  újra  figyelmeztetni  a  királyt  a  magj'ar  rendek 
hangulatára  és  az  ebből  következhető  bajokra.^ 

Az  ő  szavának  azonban  kevés  súlya  volt  Bécsben, 
a  miért  hivatalának  méltóságát  nem  ok  nélkül  sértve  érezte. 
A  legbefolyásosabb  hazafiak  távol  tartották  magokat  a  gyd- 
léstől.  Elterjedt  a  hir,  hogy  sem  Zrínyi  Miklós,  sem  Toköly 
Imre  nem  fognak  megjelenni  Pozsonyban.  Még  május  10-éu 
is  oly  kevesen  jöttek  össze,  hogy  Vitnyédy  István  azt  kér- 
dezte Kecskés  Istvánhoz  irt  levelében,  hogy  lesz-e  ország- 
gv'űlés,  vagy  elmúlik?* 

Az  egybegyűltek,  msyus  11-én  egy  magánértekezleten. 
hol  a  felföldi  követek  valláskülömbség  nélkül  vettek  részt 
felhivandónak  találták  a  nádort,  az  esztergomi  érseket  és 
a  személynököt,  hogy  sürgessék  a  király  lejövetelét  és 
közbenjárásukkal  akadályoznák  meg  a  Pozsony  vidékén 
levő  s  a  gyűlés  szabadságát  fenyegető  szokatlan  számú 
katonaságnak  összpontosítását.  Szóba  hozták  itt  a  nádornak 
azon  jelentését  is,  mely  szerint  olyan  előkelő  főurak,  mint 
Zrínyi  Miklós,  a  kiktől  a  hazának  őszinte  szeretete  és  a 
szabadság  védelmezésére  való  készség  volna  várható,  az 
országgyűlésre  nem  jőnek  el;  ennek  folytán  a  tanácskozók 
egy  hazafias   levélben   hivták  fel  Zrínyit   a   megjelenésre.^ 

^  Wesselényi  F.  levele  a  királyhoz  május  6.    Fabóndl,  233.  L 

*  Magyar  tört.  Tár.  XV.  206  1. 

'  .  .  .  Nagyságodat  —  úgy  mond  a  levél  —  mint  kegyelmes 
arankát  és  elfogyatkozott  édes  nemzetünknek  még  fenálló  egyik  magyar 
colnmnáját  demisse  kérjQk.  indítsa  Ngdat  szánakozásra  az  mi  édes 
hazánknak  siralmas  Qgye  s  annak  megorvoslására  Ngod  mennél  hina- 
rább  az  posoni  gyűlésre  való  jövetelit  az  ő  fölsége  bejövetele  el^ 
maturálni  méltóztassék.  Ben  lévén  már  az  mi  kegyelmes  arunk  pala* 
tinusunk  és  édes  atyánk.  .  .  .  Ngoddal  vehesse  kegyes  szemei  eleiben 
ez  mi  könyvezésre  méltó  siralmas  panaszinkat  és  experímentaliter  lát- 
hassuk 8  erezhessük  meg  mi  azt.  hogy  az  Ngtok  idejében  és  tiszt- 
viselésében az  romlásra  hanyatlott  haza  nem  jat  utolsó  veszedelemie. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  189 

Senkisem  óhajtotta  jobban,  mint  a  nádor,  hogy  a 
nag^^ar  főnemesség  lehető  nagy  számban  jeleiyék  meg  a 
!y ülésen;  de  fájdalom,  sokan  csak  képviseltették  magokat.^ 
WesselénjT  érezte,  hogy  nádori  tekintélye  tökéletesen  alá- 
isatott  Bécsben.  Szerette  volna  azt  teljes  épségben  fentar- 
ani;  de  hazafias  törekvése  ellentétbe  jővén  vallásos  érzel- 
neivel,  oly  ellenmondásokba  keveredett,  melyeknél  fogva 
ehetetlenség  volt  a  rendek  őszinte  támogatását  megnyernie. 
V  protestáns  rendek  abbeli  kivánsága,  hogy  sérelmeik  orvo- 
loltassanak,  ép  oly  méltányos,  mint  igazságos  volt.  A  nádor 
ehát  nem  ellenezhette  azt,  sem  mint  magyar  ember,  sem 
uint  a  törvények  őre;  de  nem  is  merte  határozottan  támo- 
^tni,  mert  katholikus  volt  és  mert  Bécsben  csakis  ezen 
ninőségét  tartották  tiszteletben.  Innét  következett  azon  ferde 
lelyzete,  melyben  oly  kényelmetlenül  érezte  magát;  innét 
izon  majdnem  nevetséges  szerep,  melyet  ezen  országgj^űlésen 
inkénytelentil  játszania  kellett. 

Az  ő  panaszai  a  rendek  ajkát  is  hasonló  panaszokra 
akaszták.  A  politikai  és  vallási  sérelmeknek  vége  hossza 
lem  volt.  Az  evangélikus  rendek  előadóul  választották  meg 
>zuhay  Mátyást  Abaüj vármegye  kitűnő  ki) vetet,  a  ki  e  gyü- 
ésen  a  vallásügyben  mint  pártvezér  szerepelt;  melléje 
kdták  Gejőczy  László  ungi,  és  Farkas  László  zempléni 
Löveteket,  kik  a  sérelmek  előadásában  kiváló  szolgálato- 
:at  tettek. 

lanem  az  Nsgtok  szives  indulatja  s  megmaradásra  való  szándékozása 
Ital  meggyámolittatik  s  előbbi  békességére  romlandó  állapotjából  fel- 
melkedik  Nsgtok  boldog  és  ad  seram  posteritatem  fönmaradandó  jó 
mlékezetekre.  £1  is  bittük  Ngd  ez  demissa  instantiákat  kegyelmes 
ekinteliben  vévén  bejövetelit  maturálni  méltóztatik.  .  .  .  Dátum  Posonii 
lie  11.  mens.  Mayi  1662.  Fábönúl  11.  lap. 

*  Ilyenek  voltak :  Csáky  István  tárnok,  Forgách  Ádám  érsek- 
ijvári  kapitány,  Erdödy  György,  Imre  és  Miklós,  Rbédey  Fer.,  Tököly 
Zsigmond.  Miklós  és  István.  Perényi  Gábor  és  György,  Révay  Imre. 
>ennyey  Ferencz,  Osztrosith  Mátyás.  Széchy  György  és  Gáspár,  Zay 
zászló,  Melith  Péter  és  Zsigmond,  Petbő  Zsigmond  és  János,  Palocsay 
stváu,  Petróczy  István.  Bocskay  István  és  mások. 


190  ZSILINSZKY   MIHÁLY 

Még  a  király  eljövetele  előtt,  máj.  16-kán  Bene  János 
nógrádi  követ  szállásán  tartott  értekezleten  hozták  sző- 
nyegre a  vallási  sérelmeket.  Sándor  György  veszprémme- 
gyei követ  szóval  is  bőven  előadva,  bemutatá  Pápa  város 
lakosainak  a  prot.  rendekhez  irt  levelét,  melyben  az  Esz- 
terházyak  által  rajtok  elkövetett  sérelmek  és  bántalmak 
miatt  panaszkodtak.  Be  Ion  mutatva  a  csallóközi  mihály- 
falvai  ref.  pap  folyamodása,  melyben  előadja,  hogy  őt 
Szelepcsényi  György  kalocsai  érsek  azért,  mert  katholikussá 
lenni  nem  akart,  a  nvitrai  várba  csukatta.  Bene  János 
elpanaszolta,  hogj'  szekerét  épületfával  megterhelve  haza- 
küldvén,  azt  a  vágszerdahelyi  plébános,  mivel  a  kocsis  mise 
idején  haladott  végig  a  falun,  mindenestül  udvarába  hajtatta 
s  foK^ást  ott  tartja  a  követi  menéved  és  nemesi  szabadság 
sérelmével.  0  írt  a  plébánosnak,  de  tőle  azon  választ  nyerte. 
hogj"  itt  ünnepsértés  forog  fenn,  holott  írva  vagyon :  „meg- 
emlékezzél a  szombatnapról,  hogy  azt  megszenteljed''.  Világi 
hatóságot  ez  ügyben  nem  akar  elismerni  biróül.  Ezt  a  ren- 
dek, mint  vallási  és  nemesi  sérelmet  a  fentebbivel  együtt 
a  közsérelmek  közé  vették  fcH,  az  esztergomi  érseket  pedi 
megkeresték  a  szekér  szabadon  bocsátása  végett,  mi  azután 
meg  is  történt. 

A  k(')vetkező  napon  tartott  értekezleten  a  protestáns 
rendek  azon  meggyőződésre  jutottak,  hogy  a  vallásügyi 
sérelmeket  a  király  eljöveteléig  —  vagyis  máj.  19-ig  — 
értekezlet  útján  összeállítani  nem  lehet ;  tehát  külön  bizott- 
ságokat választottak  magok  közül,  és  pedig:  a  felvidéki 
sérelmek  összeírására  Székely  Andrást,  Kazinczy  Pétert,  Sze- 
pessy  Pált,  Sárossy  Sebestyént,  Guth  Dánielt  és  Féja  Andrást : 
a  dunáninneniekre  Draskóczy  Györgyöt,  Gedey  Andrást. 
Gerhard  Györgyöt,  Beregh  Györgyöt  és  Splényi  ülést;  a 
dunánttiliakra  Sándor  Gyr)rgyöt,  Kecskés  Istvánt,  Serpilius 
Jánost,  és  Fent  Jánost  —  kik  a  munkához  haladéktalanul 
hozzá  is  fogtak. 

Minthogy  pedig  az  eddigi  tanácskozásoknak  csak  bizal- 
mas magán  jellege   volt,    és    az   ott   elmondottak    könnyen 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      191 

félreértésekre,  sőt  oly  sértő  kifakadásokra  is  adhatnának 
alkalmat,  minőket  Moróez  pozsonymegyei  követ  tett,  ki  ez 
értekezleteket  -di vannak"  nevezé  el :  tehát  azt  is  elhatá- 
TO/.ták,  hogy  azt,  aki  ezen  értekezleteken  t(>rtént  dolgokat 
és  megállapodásokat  a  más  vallásüaknak  kibeszéli,  mint 
becstelent  körükből  kizárják. 

Ezek  voltak  a  magán  tanácskozmányóknak  lényege- 
sebb eredményei. 

A  nyilvános  országos  ülések  voltaképen  csak  a  király 
megérkezése  után,  május  végén  kezdődtek.  A  protestánsok 
azon  idő  alatt,  mig  a  többi  rendek  a  király  ünnepélyes 
fogadásával  bibelődtek,  összeírták  sérelmeiket,  s  azokról  a 
döntő  köröket  küldötteik  által  felvilágosítani  törekedtek. 

Porcia  herczeghez,  ki  Lipótnak  elébb  nevelője,  most 
pedig  föminisztere  volt,  Draskóczy  György  vezetése  mellett. 
Székely  András,  Görgey  Ezechiel,  Palonyay  István,  Farkas 
Tamás  és  Serpilius  János  mentek.  Elpanaszolták  Moróez- 
nak  fentebb  emiitett  kifakadását,  mely  ügy  reájok,  mint 
küldőikre  meggyalázó,  a  mennyiben  a  „diván"  török  szó 
a  magyarok  közt  gyűlöletes  és  becstelenítő ;  ilyen  szavakat 
pedig  közgyűlésekben  használni  tiltják  a  törvények.  Mint- 
hogy az  ily  sértegetéseknek  elejét  óhajtják  venni,  jóllehet 
ez  ügyben  már  a  nádorhoz  is  folyamodtak,  felkérik  a  her- 
czeget,  legyen  azon,  hogy  hasonló  merényletektől  mind  ők, 
mind  küldőik  megkiméltessenek.  Mert  ha  e  merészség 
mindjárt  a  gyűlés  kezdetén  büntetlenül  marad,  akkor  bárki 
is  megítélheti,  hogy  a  köztanáeskozásokbau  minő  szabad- 
ságot és  békét  várhatnak.  Ennélfogva  ügy  ezen,  mint  más 
előfordulandó  igazságos  kérdésekben,  különösen  pedig  a 
vallás  kérdésében    kérik    a   berezeg  hathatós   támogatását. 

A  herczeg  ígérte,  hogy  Moróez  kihágását  ha  ő  fel- 
sége elé  kerül,  orvosoltatni  fogja.  A  vallásháborítást  illető- 
leg védelmezte  Ő  Felségét,  a  kinek  a  pápai  eseten  kívül, 
más  sérelmekről  tudomása  nincs ;  a  felterjesztendőkre  nézve 
azzal  vigasztalta  őket,  hogy  azokat  0  Felsége  mind  a  két 
félnek    kihallgatása    után    atyailag    és   kegyelmesen    fogja 


192  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

elintézni.  Azonban  tanácsolá,  hogy  a  vallásügj^et,  mint  sze- 
rinte külömben  is  magánügyet,  az  idő  rövidsége  s  a  fenye- 
gető veszélyek  miatt,  tegyék  félre,  és  csak  az  ország  meg- 
maradására vonatkozó  ügyet  vegyék  tanácskozás  alá 
annyival  is  inkább,  mivel  a  vallásügyről  van  elég  törvény, 
mely  szerint  a  sérelmet    szenvedők   elégtételt   kereshetnek. 

Rottal,  kinél  Szuhay  Mátyás  vezetése  mellett  Bene 
János,  Ebeczky  János,  Dobay  Gábor  és  Tábory  Tamás 
tisztelkedtek.  elég  megnyugtató  választ  adott,  a  mennyiíien 
Ígérte,  hogy  befolyását  arra  fogja  használni,  miszerint  a 
sérelmek  megszűnjenek. 

A  nádorhoz  Farkas  László  vezetett  egy  küldöttséget, 
kérve  őt,  siettetné  az  országgj'filési  tárgyalásokat,  nehogy 
haszontalanul  múljék  az  idő.  Minthogy  pedig  hír  szerint  a 
német  katonaság  Szatmár  felé  tart,  ennek  kiszállítását, 
mielőtt  nagj^obb  károkat  okozna,  eszközölje.  A  protestán- 
sok sérelmeit  hivatalánál  és  tekintélyénél  fogva  ügy  nyil- 
vánosan, mint  magánúton  megorvosolni  törekedjék.  —  A 
nádor  türelemre  intette  a  küldötteket,  míg  a  királyi  pro- 
positiók  a  következő  napon  fel  fognak  olvastatni ;  a  felme- 
rült sérelmekre  nézve  jóakaratáról  biztosította  Őket. 

Az  esztergomi  érsekhez,  a  kanczellárhoz  és  az  ország 
bírájához    menesztett   küldöttségek    azon   kérdést    intéztek : 
ha  vaj^jon  a  római  kath.  rendek  hajlandók-e  a  protestánsok 
sérelmeit  a  királyi  diploma  és  az  ország  törvénye  értelmé- 
ben ügy  elenyésztetni,  hogy  teljesen  kielégíttetve,  ne  lepje- 
nek kénvtelenek  a  királvnál  alkalmatlankodni?  —  Mimi  a 
három  helven  kitérő    választ   nvertek.    Ellenben    komolvan 
megintettek,    hog^^    a    válságos    kíirülmények    tekintetéből 
hagyjanak    fel    sérelmeikkel,    fontosabb    lévén    a   hazának 
megmentése,  mint  a  vallás  ügye,  mely    felett  ezivakodván. 
könnyen  megtörténik,  hogy  azzal  együtt  az  ország  is  elvész. 
A  protestánsok  csekély  sérelmeit   az   országgyűlések  időrúi 
időre  megorvosolták ;  a  róiu.  katholikusoknak  sokkal  nagyobb 
és  sülyosabb  sérelmeivel  egy  század  óta    senki   sem   törő- 
dött. Ha  most  a  protestánsok  sérelmekkel  állanak  elő,  akkor 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  193 

a  katholikusok  is  azt  fogják  cselekedni;  —  mindenekelőtt 
az  ország  nyugalmát  kell  biztosítani,  azután  mindenki  keres- 
heti ügyének  törvényes  eligazítását. 

Dy  válaszok  után  azon  meggyőződésre  jutottak  a  pro- 
testánsok, hogy  ügyüknek  kedvező  eldöntését  nem  remél- 
hetik. Kénytelenek  voltak  tehát  utasításaikra  támaszkodva 
kijelenteni,  hogy  sérelmeiknek  kedvező  elintézése  előtt  más 
tárgyalásokba  bocsátkozni  nem  fognak. 


II. 

A  kir.  propositió  nem  említi  a  vallás  ügyét.  —  A  protestánsok  emlék- 
irata ;  sérelmeik  Sopron,  Vas,  Mosón.  Győr,  Komárom,  Veszprém, 
Trencsén,  Pozsony,  Nyitra,  Liptó,  Bars,  Árva,  Zólyom,  Zemplén,  Abauj, 
Bereg,  Ugocsa,  Gömör.  Szathmár,  Torna.  Borsod,  Szepes,  Szabolcs  és 
Sáros  vármegyékben.  —  A  tárgyalásokban  nem  vesznek  részt. 

Lipót  király  nem  valami  nagy  pompával,  nem  is  a 
nép  lelkesedése  között  vonult  be  május  23-án  Pozsonyba. 
A  közbejött  pünkösdi  ünnepek  miatt  csak  május  31-én 
nyújtotta  át  királyi  propositóit,  melyekben  előadván  a  török 
részéről  fenyegető  nagy  veszélyt,  felhívja  a  magyar  rende- 
ket, hogy  —  mielőtt  Németországból  is  segélyt  eszközölne 
ki  —  tanácskozzanak  csakis  azon  ügyekről,  melyek  a  haza 
üdvére,  megmaradására  és  megvédésére  hasznosaknak  fognak 
látszani.  Nem  kétli,  hogy  a  rendek  őseiknek  az  előbbi  királyok 
alatt  hasonló  alkalmakkor  tanúsított  buzgalmát  követve,  saját 
üdvökről  annál  inkább  fognak  gondoskodni,  mivel  ő  is  rajta 
lesz,  hogy  nemcsak  örökös  tartományait,  hanem  a  német 
birodalmat,  s  más  országokat  is,  a  keresztyénség  e  véd- 
falának,  Magyarországnak  megöl talmazására  birja. 

A  vallás  ügye  szándékosan  volt  kihagyva  a  királyi 
előterjesztvényből. 

De  hiába  volt  kihagyva.  A  követi  utasítások  keményen 
ráparancsoltak  a  rendekre,  hogy  a  sérelmek  orvoslását 
mindenek  előtt  követeljék.  Már  június  1-én  abban  történt 
a  megállapodás,   hogy   a    sérelmi    bizottság    megalakítása 

Z0iUii0zky:  Mafcyar  országgyűlések.  1*^ 


194  ZSILIKSZKY  MIHÁLY. 

után^  azonnal  a  vallás  fig>'e  vétessék  elő,  azután  a  német 
katonaságnak  az  országból  való  kiszállítása  sfirgettessék  és 
csak  azután  mennek  át  más  ügyekre.  Zrínyi  Miklós  és 
Pálfy  Miklós  küldöttség  által  kérettek  fel  ezen  ügy  támo- 
gatására. 

A  katholikusok  már  a  sérelmi  bizottságban  is  ellenezték 
a  tárgyalásnak  fentebbi  sorozatát.  A  helyett  II.  Ulászló  kir. 
II.  decr.  25-dik  czikkére  hivatkozva,  a  kir.  elöteijesztvények 
fölvételét  sürgötték,  annyival  is  inkább,  mivel  ezen  ország- 
gyűlés csakis  a  végett  van  összehíva,  hogy  a  honvédelem- 
ről tanácskozzanak;  más  tárgyakl)a  bocsátkozniok  tehát  nem 
is  lehet.  Ennek  ellenében  a  protestánsok  ujabb  törvényekre 
hivatkoztak,  jelesül  a  bécsi  békekötésre,  mely  világosan 
rendeli,  hogy  a  közszabadságot   illető  sérelmek  —  hová  a 

^  Megválasztattak  a  személy  nőkön  és  a  királyi   tábla    ülnökein 
kívül :  Szakmárdy  János  és  Patachich  Miklós  horvát  követek,  Mokcsay 
András   egri    prépost   és  Jakabfalvay  Miklós   özv.  Rákóczy  Györgyné 
követei.    Á  papok   köeül :    Méhes  Pál   pozsonyi   plébános,    Pogledicz 
György  zágrábi  kanonok,  Kőszegi  István  győri  kanonok^  Bartók  István 
esztergomi  kanonok,    Kolos váry  István  egri,  Szászy  János  nyitrai  ka- 
nonok, Gyorgyevics  Lakács  újhelyi  prépost,  Vanoviczy  János,  a  szent- 
gotthárdi  apátság   követe,   Szolcsányi   János   veszprémi   kanonok.  A 
megyei  követék  köeül:   Balog  Ferencz   zalai,  Káldy  Péter   és   Retkes 
Balázs  vasi,  Zeke  István   és  Palonyay  István    soproni,   Tarczy   János 
győri,  Radványi  István   veszprémi,   Spáczay  Ferencz   pozsonyi,  Gosz- 
tonyi  Miklós  nyitrai^  Ottlik  János  trencséni,  Horvát  János  barsi,  Drás- 
kóczy  György   túróczi,    Bereg  Gy.   nógrádi,   Ebeczky   János   zólyomi. 
Gedey   András   pesti,   Nagy   Ferencz   esztergomi,   Szuhay   Mátyás  és 
Székely  András  abauji,   Farkas   László   és  Kazinczy   Péter   zempléni. 
Gejőczy  László   unghi,    Sztánkay  András   sárosi,  Görgey  Ezekiel   sze- 
pesi, Szepessy  Pál  borsodi,  Gyulaffy  László   szatmári,  Nikházy  István 
tornai.  Nyakas   Péter   szabolcsi.   A  távollevők  követei  köeül:  Sigray 
János,   Barakonyi  Ferencz,   Falusy  Miklós,   Kácser  Sám.,   Oroszi  PáL 
Fodoróczy  Péter,    Radóczy  Ferencz,    Szily   Gáspár,   Szeghy   János  és 
Andreánszky  Péter.    A  városok  követei   köeül:    Féja   András   kassai, 
Grimely  János  nagyszombati,  Gosznoviczer  János   lőcsei,  Splényi  Dlés 
bártfai,  Mikoj   Márton   beszterczebányai.   Györgye vics  Gábor  varasdi, 
Lanczer  Gáspár  pozsonyi,  Serpilius  János  soproni,  Guth  Dániel  epe^ 
jesi,  Beliczay  György  szakolczai  és  Baloghy  Gáspár  koiponaL 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  195 

vallásügy  is  tartozik  —  a  közönséges  országgyűléseken 
mindenek  előtt  tárgyalandók;  tehát  a  tön'ény  értelmében 
követelhetik,  hogy  a  vallástig}i  sérelmek  mindenek  előtt 
elintézendök. 

Mind  a  két  fél  erősen  vitatta  a  maga  nézetének  helyes- 
ségét. Hasztalan  volt  a  nádor  és  a  személynök  közbenjárása. 
A  király  maga  is  azt  üzente  a  protestánsoknak,  hogy  ne 
niakacskoc^janak,  vegj'enek  részt  a  köztanácskozásokban, 
mert  ha  elvoiyák  magokat,  nélkülök  fog  végezni.  De  sem 
ezen  fenyegetőzés,  sem  azon  biztatás,  hogy  a  június  5-ki 
gyűlésen  sérelmeik  tárg}'alás  alá  fognak  vétethetni,  nem 
rendítette  meg  őket.  Serpilius  által  egy  emlékiratot  szer- 
kesztettek, melyet  Draskóczy  György  vezetése  alatt  egy  öt 
tagú  küld()ttség  vitt  át  a  királynak. 

Ebben  elmondják  azon  szívszaggató  jeleneteket,  melyek 
l)ent  a  hazában  a  szeretet  vallásának  liivei  között  történnek. 
£lmon(\ják,  hogy  midőn  a  szerencsétlen  haza  tiszántúli 
részeinek  a  legközelebb  lefolyt  öt  év  alatt  részint  a  beütött 
lengj'elektől,  részint  a  törökök  dühétől  szenvedett  sok  nyomo- 
rára tekintenek,  könyeik  és  zokogásuk  elfojtják  bennök  a 
«zót.  Mert  naponkint  látják  ezernyi,  fegyverrel,  éhséggel, 
hideggel  és  számtalan  más  módon  elveszett  keresztyének 
összemarczangolt  és  széts/órt  hulláit,  a  rabságba  nem  és 
korkülömbség  nélkül  elhajtottak  irtózatos  szolgaságát,  a  kik 
j^aik  és  sóhajaikkal  töltik  be  a  levegőt,  irántok  mégis 
keresztyéni  szánalomnál  egjxbet  tanúsítani  nem  lehet.  Sze- 
rencsésebbnek látszott  az  ország  más  részeinek  állapota, 
de  közelebbről  tekintve,  azok  is  több  megj'ében  szenvedett 
zaklatások  és  elnyomások  hosszú  sorával  léphetnek  fel, 
bizonyítékául  annak,  hogy  a  mennyit  külellenségtől  szen- 
vedett amaz  elpusztított  országrész,  ug^an  annyit  szenvedett, 
szomorító  látványul,  testvérektől  emitt  az  evang.  vallás. 
Szerencsések  ugyan  e  megj'ék,  a  mennyiben  nem  érezték 
a  dühös  pogány  pusztításait,  de  szerencsétlenebbek  abban, 
hogy  néhány  hatalmasbnak  az  alsóbb  sorsúakon  kegj^etlen- 
kedése  és   a   lelkiismeretek   fölött   magoknak  tulsgdonított 

13* 


196  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

korlátlan  uralkodás 'által  halálos  sebek  ejtettek  rajtok,  annál 
metszőbb  fájdalmukra,  minél  súlyosabbak  a  rokonkéz  ütötte 
sebek.  Vannak  ugyan  a  vallásszabadság  ügj^ében  az  összes 
rendek  által  hozott  s  királyok  által  szentesített,  elég  világos 
s  mindenki  számára  a  határokat  kijelölő  törvények  és  ren- 
deletek, jelesül  az  1608-dik  évi  koronázás  előtti  1.  t.-czikk, 
az  1622.  2.  és  1683.  1.  t.-czikkbe  foglalt  kir.  diplomák,  az 
1647-dik  évi  linezi  békekötés  5 — 14.  czikkei,  az  1649.  10. 
és  1655.  18.  t.-ezikkek,  melyeket  koronáztatásakor  Leopold 
is  különös  oklevéllel  és  kir.  szavával  szentesített;  de  talál- 
koztak a  hatalmasbak   között   némelvek,  a   kik   a   hclvett, 
hogy  az  ország  törvényeit  kötelességök  szerint  oltalmazták 
volna,  az  evangélikusokat  kikeresett  módokkal  kiűzni,  bör- 
tönökbe vetni,  s  néhányat  most  is  azokban  tartani,  templo- 
mokat, paplakokat  és  iskolákat  elfoglalni,  némelyeket  lerom- 
bolni,  vagj"   jövedelmeiktől    megfosztani,  a   szegény    népet 
testileg   bántalmazni    s  jószágán   büntetni,   emígy   pedig   a 
vallás   kiirtását   megkísérteni   nem    féltek.    Reményeitek    a 
protestánsok,   hogj^   az    1647   óta    fölmerült   s   az    1655-ki 
országgyűlésen   előterjesztett    vallássérelmek    az    azon    évi 
18.  t.-czikk  szerint,  legott   az   orszíiggyulés   eloszlása   után 
el  fognak  intéztetni,  s  kecsegtették   magukat,  hog)'   a   leg- 
közelebb múlt  országgyűlésen  a  királynak  föl  térj  esztett  sérel- 
meik  teljesen  el  fognak  enyésztetni,  mert    bíztak    úgy   az 
esztergomi    érseknek    szóval    tett    ajánlkozása    és    biztatá- 
sában, mint   a  királynak   minden   megyéhez  a  nádor  útján 
intézett   parancsában,  mely  meghagjia   a   megyei  tisztvise- 
lőknek, hogy  a  vallás  körül  felmerülő  viszályokat  az  ország 
törvényei  szerint  intézzék   el;   de   nemhogy  némi    enyhítést 
tapasztaltak   volna,   sőt   inkább   az   országgjülés   eloszlása 
után  némely  hatalmasbak  nemcsak  saját,  hanem  más  urak 
evang.  jobbágyain   is   azonnal   kegyetlenkedni,  s   azokat  a 
hol  rábeszélés  és  fenyegetés  nem  használt,  irtózatos  eszkö- 
zökkel  zaklatni    szabadságot    vettek   maguknak,   mit   sem 
hagyva  megkisérletlenűl,  mi   az  evang.  vallás  elnyomására 
czélszerűnek  mutatkozott. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  197 

E  merészségük  pedig  nem  állapodott  meg  csak  a  pór- 
nép sanyargatásánál,  hanem  kiterjedett  az  evang.  nemesek 
személyeire  és  udvaraira  is;  némelyeket  kiűztek;  másoknak 
nejei  s  gj-ermekei  saját  lakaikban,  vagyonuk   pedig   raga- 
dozás  ellen   nem  valának   biztosak.   A  ki   vallássérelmeiért 
törvény   útján   elégtételt   keresett,  mindenféle   kigondolható 
akadál}Ta  bukkant.  Kil  alispánok  között  némelyek  r.  katho- 
likusok  levén,  a  törvénynek   majd   emilyen,  m^d  amolyan 
hiányos  voltát  ürügyeitek,  s  a  dolgot  úgy  húzni-vonni  töre- 
kedtek, hogy  a  szegény  folyamodók  megunva  a  haszontalan 
költekezést,  mások  szörnyű  fenyegetésekkel   megriasztalva, 
keresetüktől  elállni   voltak   kénytelenek.   A  hol  pedig  meg 
is   indíttatott   a   rendes  per,  annak  folyama  vagy  közbe- 
vetett akadályokkal,  vagy   letiltó   parancsokkal   (pedig  ily 
perekben  peron^oslatoknak  helye  nincs)  lön  meggátolva,  sőt 
az  említett  nádori  parancs  némely  megjékbeu,  az  evangéli- 
kusok g}'akori  sürgetésének  daczára   felolvasásra   sem   lőn 
méltatva.  Enn\ire   levén   vallásszabadságuk   sértve,  a  feje- 
delem trónjához  folyamodni  és  segélyeért  könyörögni  kény- 
telenek,  a  mitől   ezen   a  keresztyénségre   nézve  veszélyes 
időben   visszatartotta   volna   ugyan  a  szerénység,  de  kény- 
.szcríti  őket   a   megháborított  vallás  kikerülhetlen  szüksége, 
hogy  a  király  lábaihoz  borulva,  az  Isten   szerelmére  s  kir. 
szavára  kérjék  őt,  miszerint  siralmas  panaszaikat  és  sérel- 
meiket kegyelmesen  fogadja  el,  őket  elnyomóik  merénylete 
ellen  védje,  a  köztörvéuyek   megsértőit,  kiket  a  sértett,  de 
náloknál  gjengébb  felek  törvénynyel  megfékezni  nem  képesek, 
szigorúan  büntesse  meg, a  törvények  megtartására  kényszerítse, 
az  annyira  megsértett  vallásszabadságot  pedig,  a  linczi  béke- 
kötés 5-dik  feltétele  szerint,  minden  országgyűlési  tárgyalást 
megelőzőleg  állítsa  helyre,  mert  veszélyeztetve  levén  e  szabad- 
ság, semmi  földi  boldogság,  semmi  külbéke  nem  lehet  kedves 
azoknak,  kik  vallásuk  biztonsjiga  felül  l)iztosítva  nincsenek. 

Folvamodvánvukhoz  azután  folvtatóla":  odacsatolták 
1647.  óta  szenvedett  s  megyénként  összeállított  sérelmeiket, 
a  mint  elkövetve  lőnek: 


198  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Sopronmegyéhen.  Gróf  Eszterházy  Pál,  fraknói,  kis- 
martoni, s  fertőmelléki  uradalmaiban  az  evang.  köznépet 
vallása  megváltoztatására  már  a  mnlt  országgyűlés  alatt 
kezdé  különféle  sanyargatással  kényszeríteni,  s  mivel  az 
nem  volt  hitében  megingatható,  az  országgyűlés  után  napról- 
napra  nagyobb  meg  nagyobb  terhekkel  zaklatá,  mert  min- 
denkihez számosabb  lovast,  kiknek  meg  volt  a  rakonczát- 
lanság  minden  neme  engedve,  szállásoltatott  be  és  az  isszonyü 
bántalmazásokat  megunt  és  javaikat  féltő  szegény  embereket 
r.  kath.  vallásra  kénvszerité. 

A  90  templom  közé  beczikkelyezett  és  visszaadott 
sándoríi  *  templomot,  a  paplakkal  s  jövedelmeivel  együtt  a 
végett  kiküldött  emberei  s  katonái  által  elfoglaltatta,  a 
kik  a  templom  elfoglalása  és  a  jobbág}'ok  zaklatásánál 
meg  nem  állapodva,  a  paplakba  is  betörtek,  s  az  ott  talált 
könyveket,  gabonát,  bort  és  bútort  felprédálták  s  a  papot 
is  —  ha  nem  menekül  —  megölték  volna. 

Ugj'anazon  gróf  a  csornai  plébános  és  saját  tisztjei 
által  a  rábaközi  veszkényieket  és  szárföldieket  evang. 
vallásuktól  erőszakosan  és  ijesztésekkel  elvonta. 

Nádasdy  Ferenez  babothi  jobbágyait,  midőn  a  veszély 
elöl  menekültek,  magyar  és  német  gyalog  katonái  rejte- 
keikben, melyekbe  elbühattak,  keresték,  a  megtaláltakat  a 
biró  házához  hurczolták,  r.  kath.  áldozásra  fenyegetések  és 
ijesztésekkel  kényszerítették,  a  papot  pedig  elkergették. 

A  vallásukban  háborítlaníil  élt  kapuváriakat  ugjan- 
azon  gróf  hajdúi  az  ottani  várba  csapatonként  hajtották, 
hol  akaratuk  ellenére  r.  kath.  szentséget  erőszakolt  rajok 
a  plébános. 

Szintén  Xádasdy  grófSzt.-Miklós  városának  négy  elöbl 
kelő  evang.  lakosát  karácson  táján,  az  országhatárain  tú 
Schcibersdorf  várába  vitette,  fogságba  vettette,  s  míg  rón 
kat.   papnak   meg  nem   gj'óntak,   majd   ötöt,   sőt   hatot 


*  Talán  vándorfi,  mert  Sándorf  községet,  pedig  minden  kúlf(C*^jj 
úgy  említi,  sehol  nem  találok. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  199 

éjente  elfogatott,  összekötözve  Kapuvárba  szállíttatott,  be- 
börtöuöztetett,  három  botütéssel  megcsapatott,  s  róm.  kath. 
vallásra  emígy  kényszerített. 

Rábán  belül  és  innét  a  jezsuiták,  kikhez  néhány  német 
katona  és  hajdú  adatott,  ugyanazon  gróf  birtokán  az  evang. 
jobbágyokat  részint  különféle  kigondolt  módon,  hizelgések 
és  Ígéretekkel,  részint  megveretés  fenyegetéseivel,  a  templom- 
kulcsok  átadására  kényszerítették,  s  az  evang.  vallástól  el- 
vonták, valamint  az  említett  Szt.-Miklóson  Tomsics  Görgj*^, 
kapuvári  számtartó,  magához  véve  a  szomszédfalvak  paraszt- 
jait, az  ellenszegülőkre  pedig  40  frt  büntetést  szabva,  a 
templomot  megtámadta,  s  kizárva  belőle  az  evang.  papot, 
a  paplakot  és  templomot  jövedelmestül  elfoglalta. 

Nagy-Czenken  ugyanazon  gróf  Glubiczer  Polykarp, 
különben  evang.  szolgája  által  szigorúan  megparancsolá  az 
evang.  papnak,  önként  menjen  ki  a  paplakból,  különben 
nem  épen  kedves  módon  lesz  belőle  kimencndő.  Midőn  a 
pap  bizva  vallásszabadságában,  nem  hagyott  magára  riasz- 
tatni,  rövid  idő  múlva  felfegwerzett  poroszlók  által,  kik 
vagj'onát  felprédálták,  űzette  ki,  s  ha  nem  menekül,  meg 
is  öletett  volna,  a  templom  pedig  és  paplak  a  hozzájuk 
tartozandókkal  elfoglaltattak.  —  Ugyancsak  Czenken  az 
evangélikusok,  megtagadtatván  tőlük  a  temető,  sírhelyet 
pénzen  venni  kénytelenek,  miként  Szabó  Péter,  hogy  nejét 
eltemettethesse,  az  ottani  plébánosnak  12  frtot  adni  volt 
kénytelen.  Múlt  húsvétkor  a  jezsuiták  szintén  ezen  czen- 
kieknek  24  frt  büntetés  alatt  megparancsolták,  hogj^  mind- 
nyája gj'ónni  menjen,  mire  az  éretlen  koruakat  is  kény- 
szerítették; midőn  pedig  Kovács  István  bírónak  neje  elmenni 
vonakodott,  büntetésül  két  ökrét  elhajtották,  a  nőt  Kereszt- 
úrra vitték,  hol  vele  a  tisztek  kegyetlenül  bántak  és  meg- 
gyónni kényszeritették. 

A  horpácsi  templomot  a  jezsuiták  hasonló  erőszakkal 
elfoglalván,  a  papot  belőle  gyalázatosan  kirekesztették. 

Loos  városában  Tolnay  István,  szintén  Xádasdy  szol- 
gája,  néhány    magához   vett    emberrel    éjente   a   paplakra 


1 


200  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

rontott,  az   ajtókat   betörte,  a  kályhát  s  útjába   esett  búto- 
rokat összezúzta,  a  papiakban  és  kertben  isszonyúau  károm — - 
kodva   nicgdühödtként   szaladozott,   lövöldözött,  s   a   papo^ifc 
megölni   törekedett,   kit   azután    elűzvén,   a  templomot   é&r-^ 
paplakot  elfoglalta. 

Röjtökön  nemes  Hértelendy  Ádám,  a  többi  közbirtoko  ^<; 
akarata   ellenére,   az   evang.   papot,   szakálát   embertelenik ^ 
kitépve,  a  paplakból  szolgái  által  nemesi  udvarába  vitettt3^ 
erőszakosan  elkergette,  a  templomot  pedig  elfoglalta. 

Viczay  János  a  maga,  Sádasdy  s  Eszterliázy  Vúl 
grófok  és  győri  püspök  nevében  Telekesy  Mihály  sopron- 
megyei táblabirót  oly  üzenettel  küldé  Musaj  és  Röjtök  lako- 
saihoz, hogy  senki  közülök  ne  merészeljen  evang.  papnak 
szállást  adni,  különben  a  halászat  és  faizástól  örökre  el  forr- 
nak tiltatni. 

Xádasdy  gróf  Szili  városába  Bálint fy  szolgáját  küldé, 
ki  az  evang.  templom  kulcsát  ijesztésekkel  törekvék  a 
paptól  s  néptől  kicsikarni;  de  czélt  nem  érve  eltávozott,  s 
nagjobb  ártalmakkal,  pedig  nem  foganatlanúl,  fenyegető- 
zött, mert  nem  sokára  nemes  Landor  Péter,  szintén  azon 
gróf  szolgája  és  az  üldözésben  eszköze,  fegjveres  csapattal 
a  városba  hatolt,  a  lakosokkal  kegyetlenül  ])ánt;  zaklatásuk 
után  a  templom  kulcsát  elvette,  s  őket,  meghúzatván  a  haran- 
gokat, kemény  büntetés  alatt  nemkülönbség  nélkül,  a  tem- 
plomba parancsolta,  s  ott  megáldoztatta. 

Hasonlóan  járt  el  Nádasdy  gróf  Iványban,  hol  az 
evang.  papot,  a  kit  gúnyolva  kocsisnak  nevezett,  előbb 
halállal  fenyegeté,  fenyegetésből  később  cselekvés  terére 
lépett,  a  mennyiben  említett  Bálintfy  szolgáját  néhány  hajdú- 
val oda  küldé,  az  pedig  körülfog\^i  a  paplakot,  belőle  a 
papot,  kinek  előbb  minden  jószágát  elkobzá,  kiűzte,  azután 
létrákon  a  templomba  hatolt,  ajtait  kifeszité  s  róm.  katho- 
likusoknak  adta. 

Széplakon  Megyery  Zsigmond  a  loosi  megyegyűlésről 
hazatértekor  a  magához  hivatott  evang.  papnak  fenyege- 
tések   közt    szigorúan    meghagy á,   hogy   birtokában    többé 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  201 

italkodni    ne   merészeljen,   utóbb   pedig   kiűzvén   őt,   a 
plomot  és  paplakot  elfoglalta. 

Hegj'küben  szintén  Xádasdy  szolgái  rátörtek  az  evan- 
kusok  által  rég<)ta  birt  templomra^  s  midőn  azt  felnyitni 
italaníil  próbálták,  ajtait  betörték  és  vakmerően  elfog- 
ik.  A  gróf  azután  8zékely  István  ottani  birót  öt  esküdttel 
ok  lűd-  és  tyúkólba  záratta,  egész  éjjel  ott  tartotta,  s 
nap  kezeiket,  mintha  kinpadra  volnának  vezetendők, 
ényen  összeköttette  és  vallásuk  meg^^áltoztatására  kény- 
ítette. 

A  csapodi  evang.  papnak  az  Ion  szintén  azon  grófnak 
•b  tisztje,  azután  hajdúk,  végre  Tomsics  György  kapu- 
számtartó által  megüzenve,  ha  a  paplakból  önként 
nem  megy,  s  nekik  a  templom  kulesát  a  kelyhekkel 
ütt  nem  kézbesíti,  egész  testében  összetörve  s  kardokkal 
onczolva  vetik  öt  ki.  Midőn  pedig  a  pap  önként  ki- 
nlni  vonakodott,  néhányad  magával  hajnali  4  órakor  a 
lakra  rontott,  ajtaját  betörte,  a  papot  bútorostól  ki  az 
:ára  hordatta,  a  birót  pedig  hat  előbbkelő  lakossal  meg- 
5zve  Kapuvárba  vitette,  s  ott  Őket  Gyöngyösy  László 
nagj"  vérig  botoztatta.  E  kegyetlenséggel  be  nem  érve. 
őn  amazok  megbotoztatás  után  a  földön  fckvének,  rajtok 
ált  8  fejszével  oly  kegyetlenül  verte,  hogy  néhánynak 
ilbordáit  összetörte.  A  pap  neje  pedig,  négynapos  gyer- 
vágyas  létére,  a  paplakból  kimenni  kényszeríttetett  s 
rmeke  a  nyugtalanítás  s  kocsizás  folytán  meghalt. 

Ugjanazon  gróf  a  kőhalmiaknak  Gadóczy  Péter  és 
ijwth  Pál  nemesek  által  pünkr)ödkor  azt  üzente,  rendes 
íjokat  bocsássák  el,  templomukat  pedig  a  r.  kath.  plé- 
losnak  nyissák  ki.  A  lakosok  a  vallásszabadsághoz  erősen 
aszkodnak,  s  a  rossznak  eltávolithatását  remén  vélve, 
amodványukban  lelkiismeretök  nyugalmának  pártfogá- 
a  kérték  a  grófot,  a  ki  őket  azon  ürügy  alatt,  hogy 
csenek  az  egész  községtől  felhatalmazva,  elutasította.  A 
lalmiak  azután.  kiJzmegállapodásuk  bizonyítékául  60  k(>- 
et  küldtek  Xádasdyhoz.  a  ki   maga   elé   bocsátva  őket, 


202  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kérdé  tülök:  Katholikusuk  akarnak-e  lenni  vagy  lázadók? 
E  kérdés  bálóha  keríté  az  egj^ügyű  és  megszeppent  embe- 
reket, s  mit  sem  végezve  távoztak  el,  de  a  gróf  nem  n\ni^. 
vék,  míg  a  papot  kiűzé,  a  népet  pedig  vallása  megváltoz- 
tatására kényszeríté. 

A  felső-lászlói  népet  nemes  Landor  Péter  és  poroszJói, 
mert  a  templomknlesát  neki  átadni  nem  akarta,  kegyetleo 
ütlegekkcl,  büntetéssel,  börtönnel,  s  más  kemény  módokkal 
sanyargatta;  midőn  pedig  másnap  az  evang.  papnak  ott 
temetést  kellett  szokott  szertartással  végeznie,  Ányos  Péter. 
Gadóczy  Péter  és  Despoth  Pállal  eljött  a  leukai  perjel 
Gadóezy  az  asztalon  feküdt  templomknlesot  elragadta,  a  per- 
jelnek adta,  ez  pedig  bemenvén  a  templomba  azt  elfoglalta. 

Bogy oszlóban,  midőn  az  evangélikusok  pünkösdkor 
istentiszteletet  tartottak,  az  említett  Bálintfy,  a  ki  szintén  jelen 
volt  a  templomban,  s  onnan  a  hallgatókkal  egyszerre  ment 
ki,  a  papot  gyalázatos  günyszavakkal  illette  s  rajta  méltat- 
lankodott, a  lakosoknak  pedig  meghagyta,  ev.  papot  ne  tartsa- 
nak. Néhány  nap  múlva  Nádasdy  gróf  nevében,  s  néhány 
lovassal  megint  a  paplakban  termett,  s  az  evang.  papot,  Büky 
Györgyöt,  üj  szidalmak  közt  azzal  fenyegette,  ha  24  óra  alatt 
a  paplakból  ki  nem  takarodik,  s  nekik  a  templom  kulcsát  át 
nemadja,  muskétásokkal  jő  el,  összevereti  s  kidobatja  öt,  javait 
pedig  felprédáitatja.  S  miután  a  pap  a  templom  kulcsát,  mely 
a  gj'ülekezet  nemes  pártfogóinál  tartatott,  nem  adhatta  át;  a 
kéznél  volt  jezsuiták  Csorba  Mátyás  poroszló  által  az  ajtón 
volt  lakatokat  leverették  s  a  templomot  elfoglalták. 

Ujkéren  Xádasdy  gróf  fegj'veres  gj^alogjai  az  evang. 
papot  kiűzték,  a  templomot  elvették. 

Ugyanazon  gróf  Szoporon  át  Sárvár  felé  utazva,  a 
temető  és  templom  ajtain  volt  lakatokat  leverette,  helyokbe 
másokat  rakatott,  s  ügy  az  evang.  papot,  mint  a  helybeli 
evang.  nemes  és  nemtelen  hallgatókat  az  istentisztelettől 
elzárta,  folyó  évi  Invocavit  vasárnap  pedig  Bácsi  jezsnita  a 
grófnak  magához  vett  szolgáival  és  növendék  papokkal  a 
templomot  elfoglalta. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  203 

Midőn  a  börgöczi^  nemesek  és  nemtelenek  múlt  évi 
^oráesonkor  istentisztelet  és  úrvacsora  vé^^ett  Nemeskérre 
IX  entek,  visszatértekkor  Nádasdy  gróf  erdőesőszei  őket  ruháik 
^:sfeg}^'ereiktöl  megfosztották,  s  azóta  senki  sem  mer  közülök 
i«^át  felekezete  papjához  menni. 

Ugj'anazon  évi  virágvasárnap  Kisfaludy  János  magá- 
hoz véve  Xádasdy  grófnak  majdnem  200  katon^át,  a  rába- 
közi Mihályi  templomát  ha  a  helybeli  evang.  pártfogók  és 
taligátok  ellen  nem  szegülnek  vala,  fegyveres  kézzel  el- 
foglalta volna. 

Xádasdy  gróf  emberei  Pordány,  Barbacs  és  Bodony- 
Lielyen  az  evang.  papokat  kifizték,  a  paplakokat  és  templo- 
mokat elfoglalták. 

Keczőlben  Radványi  István  és  neje  az  evang.  papot 
kiűzették,  a  paplakot  és  templomot  elfoglaltatták. 

Cziráky  Ádám  a  beledi  és  cziráki  templomokat  elvette 
s  r.  katholikusoknak  adta. 

Vásárosfalunak,  Beled  gyülekezetének  temploma  szin- 
tén elvétetett. 

Musaji  lakos,  nemes  Horváth  Jakab,  midőn  meghalt 
fiának  sírt  a  röjtöki  közös  temetőben  ásatott  volna,  Herte- 
lendy  Ádám  és  Jósa  Gáspár  szolgái  a  sirásókat  elkergették, 
a  sírt  behúzták,  így  az  apa  gjcrmekét  a  mezőn  eltemet- 
tettni  volt  kénvtelen. 

A  Borbolyán  télre  elszállásolt  német  katonaság  két 
főbb  tisztje  a  paplak  felé  lovagolva,  azt  magoknak  kinyit- 
tattni  kívánták,  mit  az  oda  állított  három  őr  megtagadván, 
maga  a  tábornoki  segéd  lováról  leszállt,  a  kapun  áthágott 
s  az  őröket  kivont  karddal  kergette  és  elűzte.  Betöretvén 
azután  a  belső  ajtók,  az  odahívottak  a  papot  keresték,  de 
nem  találván  őt  meg,  Despoth  Simon  az  ablakokat  kezdé 
betördösni,  s  egy  boiabardát  s  az  őrök  két  kardját  elvitte. 
Másnap  eljött  Eszterházy  Pál,  a  bíró  és  esküdtektől  a 
templom  kulcsát  kérte,  a  kik  azzal  mentvén  magokat,  hogy 

'  Más  példányban :  bergőczi.  másban  ismét :  borgóczi. 


204c  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


azt  a  földesurak  tudta  nélkül  nem  tehetik,  szolgáival  Őket 
össze-vissza  verette,  a  kulcsot  tőlük  elragadta,  a  templomba 
ment,  azt  elfoglalta,  s  a  kulcsot  a  jelen  volt  papság- 
nak  adta. 

Kéry  Ferencz  gnif  a  veperdi  papnak  megüzente,  ha 
életét  8  javait  veszélyteztetni  nem  akarja,  a  paplaky 
haladéktalanul  k()ltözzék  ki,  másnap  börtön  s  más  fem> 
getésekkel  a  szegény  jobbágyoktól  kicsikarván  a  kulcsot. 
a  templomot  Kabold  leánygjülekezettel   egj'ütt   elfoglalta. 

A  bői  templomot  pünkösdkor  a  soproni  jezsnitik. 
magokhoz  vévén  Sárvárról  német  gj'alog  katonákat,  elfog- 
lalták, a  papot  kifizték,  javait  elkobozták. 

Keresztürott  az  evangélikusok  védve  a  temetőt  és 
harangjaikat,  mivel  ezeket  a  csornai  prépost  ott  végezte 
egyházi  látogatáskor  meghúzatni  vonakodtak,  hatalmaskodás 
czimén  a  keresztúriak  és  sebeháziak  közül  néhányan  perbe 
fogattak  és  elítéltettek. 

Vasvármegyében.  Péczölön  Erdödy  György  gróf  szolgái 
a  vépi  plébánossal  az  evang.  paplakba  fegj^veresen  bemen- 
tek,  az    épen    hazajövő    papot    kegyetlenül    megverték,  s 
mindenéből  kifosztva  kiűzték. 

Ugyanazon  gróf  Vépen  a  paplakot,  a  templomra  é« 
iskolára  az  elfoglaltak  helyett  országos  biztosok  által  evan- 
gélikusok számára  kijelölt  s  ezek  által  vett  telkeket  ném 
tön^énytelcn  becslés  után  elfoglalta,  a  papnak  valamennyi 
bútorát  az  utezára  hordatta,  s  a  lakosok  házaiba  behordani 
nem  engedte,  úgy  hogy  azokat  a  pap  legkeményebb  hideg 
ben  három  nap  és  éíjel  ott  őrizni,  végre  máshová  szálUtan 
volt  kénytelen.  Az  evang.  lakosoknak  pedig,  javaik  össze —  "^ 
Írása  után,  megüzente,  ha  r.  kath.  vallásra  nem  térnek -^«A. 
valamennyi  vagyonukért  egyénenként  4  frttal  kárpótolja  ír  í^ 
koldusbottal  elűzi  őket.  Midőn  pedig  e  fenyegetés  sem  hajü^^j- 
lítá  meg  őket,  jószágaiban  összeszedett  katonaféle  oláhoka^v^rst. 
beszállásolás  ürügye  alatt,  említett  jobbágyaira,  különféM^-^ie 
zaklatás  és  nyomorgatás  végett,  küldé.  Ezzel  be  nem  érr  — ^'e. 
csaknem  mindnyáját,  nemkülömbség  nélkül,  kastélyába  re  -^^w 


A   MAGTÁR  "OnMkHMiUbEiC   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  20Ö 

ielte  s  vallásuk  meg\'áltoztatására  sokfélekép  kényszerítve, 
lémelyeket,  miut  Szekér  Jánost,  különben  is  öreg  embert 
Lemenvén  megbotoztatott,  s  félholtan  börtönbe  vettetett, 
násokat  pedig  vallásuk  elhagyása  előtt  ki  a  tömlöczbol 
lem  bocsátott. 

Landor  Péter,  Xádasdy  Ferencz  gróf  katonáinak  vezére, 
,z  ölbői  evang.  papnak  azt  üzente,  a  paplakból  önként 
ávozzék,  mit  az  tenni  nem  akarván,  ugyanazon  vezér  a 
árvári  plébánossal  s  20  muskétással  őt  a  paplakban  ellen- 
égkép  megtámadták,  s  feleségével  együtt  maga  Landor 
:orbácscsal,  mások  pedig  puskaagj'akkal  majdnem  egy 
►ráig  kegyetlenül  verték,  a  templom  kulcsát  elvették,  a  pap 
avait  felprédálták,  végre  őt  kiűzték.  Midőn  pedig  egyike 
*  hallgatóknak,  a  ki  munkából  haza  jött,  s  az  eseményt  látta, 
jandort  egész  szerényen  figyelmezteté,  hogy  mindaz  aligha 
örténik  a  gróf  parancsából,  a  vezér  őt  halálosan  megsebesité. 

Ugyanazon  Landor  Péter,  az  üldözés  folytatásául,  a 
öi]\jéni  evang.  papot,  mivel  ez  az  ő,  börtönnel  és  békóval 
láromszor  ismételt  fenyegetésére  a  paplakot  odahag}'ni  vona- 
:odott,  a  sárvári  plébánossal,  16  muskétással  és  4  lovassal 
legtámadta  és  g}'alázatosan  elkergette.  Ugyanazon  köz- 
égben azután  nemes  Izdenczy  Mihályért,  a  kit  harangozás 
s  szertartások  nélkül  temettek  el,  a  r.  kath.  plébánosnak 
0  birodalmi  tallért  kellé  tízetni. 

RíHtön  is  Des])()th  Pál  és  Gadóczy  Péter,  Sádasdy 
inberei,  a  gróf  nevében  a  paplakra  dühösen  rontottak  s 
z  evang.  papot,  ha  belőle  kivonulni  nem  akar,  kivont  kar- 
osán halállal  fenyegették.  E  hatalmaskodásért  a  szegény 
)bbágyok  folyamodtak  ugyan  a  grófhoz,  de  meghallgatás 
elyett  a  leukai  monostor  perjele,  poroszlókat  vévén  magá- 
oz,  az  evang.  paplakot  és  templomot  elfoglalta,  a  lako- 
okat  pedig  minden  lehető  erőszakoskodás^al  r.  kath.  vál- 
ásra kénvszerítette. 

A  pörgölini  evang.  templomot,  paplakot  és  azok  jöve- 
lelmeit  ugyanazon  gróf  emberei  elfoglalták,  s  az  evangeli- 
Lusok  pénzén  vett  kelyheket  elvitték. 


206  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  zsedén\i  evang.  papot,  útitársaival  Csepregen  utaz- 
tában,  az  ottani  plébános,  Szakonv  János,  lesből  megtá- 
madta, a  szekérről  lerántotta,  földhöz  vágta,  s  csaknem 
halálig  verte. 

Alsó-Szelestén  az  ottani  nemes  evangélikusok  templo- 
mát Horváth  István,  Xádasdy  gróf  embere,  a  magával  vitt 
lovasok  és  muskétásokkal,  Szelestev  Ferencz  ellenállása 
foljián,  első  ízben  el  nem  foglalhatván,  másnap  bizonyos 
ölböi  lieentiatus  a  sárvári  lakatossal  s  néhány  g>'alog  kato- 
nával a  községbe  lopóztak,  a  templomajtót  felnyitották,  a 
harangot  meghúzták,  éjjelre  pedig  egy  jezsuita  és  Vasdinyei* 
Sándor,  Nádasdynak  leukai  kapitánya,  a  magokkal  \'itt 
poroszlókkal  az  erdőből,  hol  elrejtőzve  valáuak,  kirohantak 
és  a  templomot  elfoglalták. 

Draskovich  Sára  grófné,  Széchy  Dienes  gr.  özvegje. 
a  felső-lendvai  evang.  templomot,  iskolát  s  a  hozzájok  tar- 
tozókat elvette. 

A  sári  templomot  is,  ámbár  az  országos  biztosok 
háromszor  adták  vissza  az  evangélikusoknak,  elmozdítván 
az  ottani  evang.  papot,  Xádasdy  gróf  elfoglalta. 

Szt.-Gróthon  a  templom,  paplak,  az  egyházi  jövedel- 
mek hascmlóan  elvétettek. 

A  nyögéri  templomot,  paplakot  és  egyházi  jobbágj'o- 
kat  minden  odatartozókkal,  kiíí/vén  Xádasdv  az  evang. 
papot,  r.  kath.  birják. 

Csákányban  az  ottani  kapitány,  Kisfaludy  Balázs,  az 
evang.  papot  elkergette,  a  templomot  elfoglalta. 

Mosonvánnegyében.  Midőn  a  pomogyi  evang.  pap  Eszter- 
házy  Pál  grófnak  fertővidéki  jósziígainak  tisztje  által  tett 
üzenetére  a  paplakból,  támaszkodva  a  vallásszabadságról 
hozott  tön^ényekre,  önként  kivonulni  vonakodott,  a  grófnak 
egyik  udvarszolgája  jezsuitákkal  és  négy  német  gj^alog 
katonával  a  faluba  jött,  s  észevevén,  hogj'  a  pap  uinc^ 
otthon,  a  templom  ajtaját  belülről  kinyitotta,  oda  a  többiek;? 

^  Más  példányban :  Valdinyei,  ismét :  Valdinai. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLRSER   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  207 

is  bementek,  az  Agendát  széttépték,  az  orgonát  elvitték,  a 
templomot  elfoglalták.  Ezzel  meg  nem  elégedve,  több  tár- 
sukkal a  nép  ellen  fordultak,  s  azt  kegyetlen  sanyargatá- 
sokkal az  evang.  vallás  elkagi^ására,  végre  pedig  5  forint 
>üntetés  alatt  misehallgatásra  kényszerítették. 

Nezider  evang.  lakosait  Lippay  János  és  Györgj'  akként 
láborgatják,  hogy  okét  40  frt  büntetés  alatt  r.  kath.  tem- 
ilomba  járni,  s  vallásukkal  ellenkező  szertartásokra  kény- 
zerítik,  két  vagy  három  evangélikusnak  összejönnie  nem 
zabád,  ha  pedig  négjnek  vagy  ötnek  össze  kell  jönnie, 
kzt  csak  egy  r.  kath.  jelenlétében  tehetik;  jószágaikat  a 
)iró  tudta  nélkül  vagy  neki  tett  előleges  bejelentés  nélkül 
^laduiok,  vidékieknek  pedig  ott  házat  venniök  tilos.  Özvegy- 
lük  evangélikusokhoz  férjhez  nem  mehetnek,  evangélikusokat 
?nek  szóval  vagy  kísérettel  temetni  nem  szabad;  evangeli- 
k.usok  közhivatalt  nem  viselhetnek,  a  kik  pedig  eddig 
viseltek,  azoktól  elmozdítattak.  Azt,  a  ki  evang.  papot  hozna 
be,  egész  vagyona  elkobzásával;  ha  pedig  az  egész  község 
hozná  be,  ezt  60  frt  büntetéssel,  végre  a  gálosi  papot,  ha 
a  fentebbi  rendeletek  ellenére  a  városba  merészel  jönni, 
halállal  fenyegetik.  Intéztek  ugj  an  a  lakosok  Lippayakhoz 
folyamodványt,  enyhítenék  a  vallásszabadságról  alkotott  tör- 
vények értelmében  e  szigorúságot,  de  kérelmök  foganatlan 
maradt. 

Ugyanazon  Lippayak,  mivel  a  gálosi  evang.  papot  ki 
uem  űzhették,  az  előbbkelő  lakosokat,  saját  jobbágj'aikat. 
nint  lázadókat  az  érseki  lakba  idézték,  ott  megbékózva 
ömlöczbe  vetették  s  csak  tetemes  pénzösszeg  lefizetése 
Ltán  bocsátották  szabadon. 

Szintén  a  Lippayak  a  kilitii  templomot  adósság  tirügj'e 
ilatt,  hogy  az  őket,  mint  földesurakat  megillető  bért  nem 
izethették  le  a  lakosok,  elfoglalták. 

Győrvánnegyében,  Ottevény,  Zámoly  és  Damó  tem- 
[)lomait  a  gjőri  püspök  elfoglalta,  a  papokat  gyalázatosan 
dűzte. 

Radvány  evang.  lakosainak  Lippay  János  és  Györgj- 


208  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tisztjei  nem  engednek  saját  papot  tartaniok,  a  pozsoi^  -, 
apáezák  pedig  Radványtól  mint  anyagyülekezettul  a  pa^  . 
siakat  nagy  fenyegetésekkel  eltiltották,  s  akaratuk  ellen^^; 
a  hősi  (böresi?)  plébános  alá  rendelték. 

Győrött  csak  három  év  óta  fiatal  evang.  mesterem^  j^ 
reket,   névszerint   a   szűcsöket,   a   czéhbe   vallásgjnilölet  V)^; 
nem  fogadják  be.  Hasonló  történik  a  szabókkal,  kik  kü^j^y 
némelyeket   Goriip   Ferencz    novii   püspök    a   folyó    évl>eo 
magához  hivatván,  tőlük   bizonyos   czéhrendszabályokat    ^ 
melyeket  a  győri  káptalan  kiváltság  alakjában  pecsété  alarr 
adott  ki,  s  melyeknek  régóta   békés   gyakorlatában  voltak 
—  némi   ürügj"   alatt   magához   vett,  azokat   egy   hónapon 
tűi  magánál  tartotta,  s  a  szabók  gyakori  sürgetésére  azon. 
az  okmány  végére   odairt   sérelmes   záradékkal   és  föltétel 
alatt  adta  ki,  hogy  az  említett  mesteremberek  40  frt  bün- 
tetés alatt  egy  győri  evang.  szabót   se   merjenek  a  czéhbe 
befogadni.    Midőn    pedig    e   szabályokat,   mint   az    érintett 
záradék  miatt  sérelmeseket,  űgy  a  r.  kath..  mint  az  evang. 
szabók   közakarattal   tiltakozva    visszavitték,   s   régi   alak- 
j okban,  minőben    a    püspöknek    átadták,   minden    záradék 
nélkül  magoknak   kiadatni    kérték,  azokat  a  királyi  dipkn 
mák  és  hazai   törv^ények   nagy  sérelmével    mindeddig  nem 
kapták  meg. 

Komároinvármeyyében,  Lippay  György  esztergomi  érsek 
Bálvány-íSzakálasból  az  evang.  jobbíigyokat,  mert  nem  akar- 
tak r.  katholikusokká  lenni,  kiűzte,  s  helyökbe  r.  katho- 
likusokat  szállíttatott  be. 

A  pozsonyi  apáezák  Apácza-Szakálas  lakosait  papjok 
beszédeinek  hallgatásától  és  az  evang.  vallásuk  gjakor- 
lásától  nehéz  büntetés  alatt  eltiltották. 

Az  izsaiakat  földesurok  háborgatja  vallásuk  szabad 
gyakorlásában. 

Tuchaim  gróf  az  evang.  papot  Szt.-Péterböl  kizavarta. 

Veszyrémvármegyében.  1.  Eszterházy  Pál  Pápán,  mint 
akkoron  az  ottani  vár  főkapitánya,  1659-ben  megtagadván 
az  evangélikusoktól  a  várhoz  tartozó  sírkertben  való  temet- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  209 

zést,  az  evangélikusoknak  e  nyilatkozata  folj^n  azt  kép- 
Ite,  hogy  ők  a  gróf  s  a  többi  r.  kath.  ellen  összesküdtek, 
ezért  őket  a  felsőbb  hatóságoknál  bevádolta,  három  evang. 
jdát  pedig,  merő  vallásgj'ülöletből,  a  győri  tábornok  által 
t  hónapig  a  győri  várban  foglyul  tartott,  kiknek  ártat- 
isága  kétízben  tartott  vizsgálat  alkalmával  380  tanú  val- 
násából  kiderülvén,  a  gyön  tábornok  őket  a  király  páran- 
kra,  bocsátotta  szabadon. 

2.  Egy  év  múlva  ugj^anazon  gróf  számos  szolgáját, 
veeseri  katonákat  és  saját  szabadosait  a  pápai  várba 
zva,  azokat  a  város  evang.  lakosainál  szállásoltatta  be, 
5lmi  s  ruhára  való  szereiket  elszedette,  bútoraikat  fel- 
édáltatta, s  mindezzel  és  ijesztésekkel  őket  az  evang. 
Hastól  el,  s  a  r.  kath.  vallásra  téríteni  akarta. 

3.  Pápa  és  Borsos-Győr  evang.  lakosait,  a  kik  a  pápai 
T  evang.  őrségével  közös  evang.  papokat  tartottak,  evang. 
mplomban  fol}iatandó  áhitatoskodástól  családjaikkal  együtt 
^  frt  büntetés  alatt  eltiltotta,  az  evang.  papok  és  tanítók 
etését  megszüntette,  fiaiknak  az  evang.  iskolában  tanulni, 
a  növendékeket  élelmezni,  a  holtaknak  harangoztatni, 
okát  az  evang.  papok  és  iskolások  által  kikísérni,  végre 

csecsemőket  evang.  papok  hogy  kereszteljék  —  nem 
gedtc. 

4.  Ezekkel  a  gróf  meg  nem  elégedve,  még  evang. 
mesekot  is  evang.  templom  és  istentisztelettől  12  frt  bün- 
;é8  alatt  eltiltott. 

5.  Ugj^anazon  gróf  a  pápai  várban  élt  jobbágyai  közül 
előbbkelöt  és  korosabbat  kiválasztott  és  elfogatott,  közü- 

c  12  lánszéri  és  lakompachi  váraiba  kemény  fogságba 
Idött,  a  többit  pápai  várában  tartotta,  kiknek  egjikét  (a 
)bi  különféle  kényszerítés  folytán  vallásától  elpártolt) 
v^szerint  Veszprémi,  máskép  Szabó  Györgj^öt,  miután  őt, 
^  vallását  elhagyja,  lófarkhoz  köttetéssel  is  foganatlanúl 
sztette,  lábait  s  kezeit  összekötözve  a  lakompachi  várba 
Idötte,  s  ott  kemény  fogságban  addig,  míg  evang.  vallá- 
•ól    le    nem   mondott,    tartotta.    Azután    más,   ottan   élt 

Z8ilini»zky:  Magyar  országgy ülések.  1^ 


210  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

jobbágj^ait  is  nemkülönbség  nélkül,  megélcmedett  asszonv<>- 
kat  is,  elfogatott,  undok  börtihmel  kínoztatott,  s  különféle 
ijesztéssel  r.  kath.  vallásra  kényszerített,  mindegjikök  pedig 
vallása  megváltoztatásáról  bizoujitványt  hozni  volt  kéiiv- 
telen,  s  csak  e  bizonvitvánv  előmutatása  mellett  szabadult 
meg  rakonczátlan  katonák  l)eszállásolását()l;  némelyek  pedig 
lelkiismeretök  ösztönzéséből,  elhagyva  vagyonukat,  mely 
azután  a  gróf  számára  koboztatott  el,  titkos  szökéssel  sejri- 
tettek  magukon. 

6.  Ugy  nemesek  mindkét  nemű  jobbágyait,  mint  fiiu^ 
téses  katonákat  elfogatott,  üldiVztetett  s  vallásuk  megyál- 
toztAtására  kénvszerített,  a  miért  is  600-nál  több  szabados 
és  mesterember,  kik  a  várat  foganattal  védelmezték  volna, 
megijedve  a  fogság  és  üldözéstől,  máshová  költöztek  el. 

7.  A  szabadosságban  annyira  ment  a  nevezett  {?róf. 
hogj'  figyelembe  sem  véve  a  nemesi  kiváltságokat,  evang. 
nemeseket  is  elfogatassál,  sőt  birtokaik  és  ingóságaiknak 
maga  számára  elkoboztatásával  r.  kath.  vallásra  kénysze- 
rített. így  Csór  Mihály  özvegyének,  kit  a  pápai  várban 
bizonyos  ideig  fogva  tartatott,  nem  engedte,  liogj'  neki  az 
ő  saját  emberei  étket  adjanak,  s  midőn  semmiféle  fcuye 
getésscl  és  börtíhii  kinzásokkal  nem  volt  r.  kath.  vallásra 
téríthető,  a  gróf  őt  a  vár  tövél)en  elterülő  tavcm  át,  elubb 
becsületében  megsértve,  kutjahitünek  nevezve,  a  tóba  fulasz- 
tással  ijesztve  esolnakon  a  i)artra  szállíttatta,  minden  birto- 
kából —  koldusbotot  adva  kezébe  —  gyalázatosan  kivetette 
és  száműzte,  azután  leányával  is,  Bogács  Györgj'  özvejryé- 
vel,  cvang.  vallása  miatt  ugyanazt  tette. 

8.  A  várbeli  mesterembereket,  kik  között  nemesek  \^ 
vannak,  mesterségök  gyakorlásától  evang.  vallásuk  meg- 
változtatásáig, 12  frt  büntetés  alatt  eltiltotta,  de  utóbb  mes- 
terségük folytatását  további  intézkedéséig,  az  alkapitánv 
k()zbenjártára,  megengedte,  régi  czéhszabályaikat  azonban 
azon  ürügj'  alatt,  hogy  a  várban  őriztessenek,  magánál 
letartotta  s  hozzájuk  új  és  az  illetők  vallásával  ellenkező 
ezikkeket  toldatott. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  211 

9.  Jóllehet  pedig  idegen  nemzetek  is,  jelesül  ráczok, 
nnahaptisták.  ezigányok,  sőt  zsidók  és  törökök  is  egész 
>Iagyarország  szerte  szabadon  kereskedhetnek;  azt  mind- 
£tzáltal  sok  pápai  evangélikus,  vallásának  megváltoztatása 
előtt,  csak  engedély  mellett  teheti.  Fájdalmas,  hogy  a  mi 
más  nemzeteknek  diploma  nélkül  szabad,  abban  a  diplo- 
mával biztosított  evangélikusok  gátoltatnak. 

10.  A  grófnak  különféle  módon  és  ijesztgetésekkel 
evang.  vallásuktól  eltántorított  jobbágyai  mások  izgatására 
folyamodványt  Írattak,  melyben  a  többi  pápai  evangélikusok 
templomát  maguk  számára  kérték  a  gróftól,  ez  pedig  azon 
templomot  a  temetővel,  tornyok  és  harangokkal  együtt, 
r.  kath.  részére  éj,jel  elfoglalta,  s  most  is   elfoglalva  tartja. 

11.  Az  evang.  paplakhoz  tartozó  két  malmot  is  az 
evang.  vallás  szabadsága  ellenére,  felületes  megbecslés  színe 
alatt,  hasonlóan  elfoglaltatta.  Azután  ügy  a  városbeli  jobbágyai- 
nak, mint  némely  czéheknek  pecsétéit  a  pápai  várba  vitette 
s  azokkal  a  maga  részére,  tetszése  és  akarata  szerint  készí- 
tett bizonyítványt  peesételtetett  meg. 

12.  A  király  emlékezhetik  a  gróf  kihágásaira,  melyeket 
a  pápai  evangélikusok  már  annakelőtte  bőven  előterjesz- 
tettek, a  felség  pedig  rendes  perutra,  a  folyamodhatás 
fentartásával  utasított;  de  a  gróf  további  bántalmazásokkal 
nem  hogj^  felhág}  ott  volna,  hanem  az  evangélikusokat  külihi- 
féle  ürügy  alatt  azután  is  terhelte,  s  károsította,  német 
katonák  alakjára  fiUfegjverzett  s  a  végre  fogadott  szabados 
és  jobbágy  csőcseléket  nemes  evangélikusok  házaiba  beszál- 
lásoltatott, általa  némelyek  ajtaját  betörette,  boraikat  s  más 
házi  szereiket  elragadoztatta.  Nem  régen  pedig  a  gróf  hajdúi, 
midőn  némely  üldiV/őbe  vett,  de  az  evang.  iskolába  mene- 
kült evangélikusokat  el  akarták  fogni,  az  iskolának  fej- 
szével betört  ajtaján  benyomult  hajdúk  egyike  kilővén 
fegj'verét,  egyik  társát  golyóval  megsel)esíté.  Ezen  erő- 
szakos betörés  hire  elterjedvén  a  várban  az  evangélikusok 
a  paplakok  és  iskola  elfoglalásától  féltek,  így  vallásszabad- 
siiguk  védelmére,  de  semmi  rosszat  el  nem  követve,  össze- 
lő* 


212  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

sereglettek.  —  Ezt  a  gróf  maga,  mint  főkapitány  elleni 
lázadásnak  tekintve,  116  egyént  a  győri  katonai  törvény- 
szék elé  idéztetett,  s  az  ott  mások  nevében  is  megjelentek 
későbbi  vizsgálatig  letartóztattak.  Elérkezvén  a  másik  határ- 
nap, az  evangélikusok  érdemleges  és  törvényes  kifogásai, 
a  fotábomok  szigorú  parancsára,  egj^szerüen  visszavettettet 
s  paplakaik  és  iskoláik,  mint  álliták  igazságos  védelmének 
bebizonjitása  végett  új  határnapot  kaptak.  Ezen  idő  is  elér- 
kezvén, igazolásuk  és  ártatlanságuk  bebizonyitása  végett 
számos  tanút  állítottak,  azonkívül  irott  okmánvokat  is  mutat- 
tak  elő;  de  más  helyettesített  birák,  kik  a  per  kezdetekor 
s  a  tárgyalásoknál  nem  voltak  jelen,  nemhogj'  az  előbbi 
tárgj^alások  szerint  hoztak  volna  ítéletet,  hanem  azokra 
nem  is  hederítve,  az  evangélikusokat  fejvesztésre  ítélték. 
az  ügy  most  perújítástól  tügg\^én.  A  folyamodó  országos 
rendek  mindezek  bővebb  bebizonjitására  ajánlkoztak,  a 
királyt  pedig  kérték,  e  pert  s  ítéletet  semmisítse  meg,  az 
evangélikusokat  pedig  az  ítélet  terhe  alól  oldozza  fel. 

13.  Eszterházy  Ferencz  gróf,  Pápa  várának  mostani 
kapitánya,  a  város  lakosai  közül  sokat  elfogatott,  némelyeket 
megbirságoltatott,  másokat  esküvel  s  csaknem  mindnyáját 
különféle  ijesztéssel  r.  kath.  vallásra  kény  szeritett.  Eg}'ik 
azonban.  Borbély  György,  mivel  vallásához  ragaszkodott, 
bebörtönöztetett  s  a  börtönben  meg  is  halt.  Mások  meg- 
ijesztésére  pedig  a  gróf  a  templomhoz  sok  botot  hozatott 
hogyha  nem  akarnak  megáldozni,  birtokaik  és  ingóságaik 
elkobzása  után  kénytelenek  lesznek  koldusbottal  száműzetésbe 
menni;  nők  számára  pedig  verem  alakú  fakereszt,  minővel  az 
elöljárók  njilvános  rimákat  ijesztenek,  csináltatott,  s  abba 
számos  tisztes  nőt,  a  kik  az  evang.  papok  könyörgései  s  prédi- 
káczióira  jártak — vettetett,  némelyeket  pedig  megsarczoltatotí. 

14.  Nemes  Tölsőr,  máskép  Molnár  Mártonnak  szmtén 
Eszterházy  Ferencz  gróf  tiszttartója,  Lindvay  Márton  által 
botot  küldött  azon  üzenettel,  ha  evang.  vallásához  ragasz- 
kodik, r.  kath.  vallásban  pedig,  melyet  annakelőtte  nejével 
egj^ütt  kényszerből,  még  pedig  fogságában,  elfogadott,  ma- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŐLÉSEK  VALLÁSÖGYI   TÁRGYALÁSAI.  218 

radni  nem  akar,  ügy  azon  bottal  fog  minden  birtokából 
száműzetni;  az  pedig,  lelkiismerete  ösztönéből,  nejestől  azon 
bottal  száműzte  magát  egész  birtoka  és  ingóságai  a  gróf 
részére  koboztatván  el.  Más  nemesek  különféle  vagyona  is 
csupán  azon  okból,  mert  vonakodtak  r.  katholikusokká 
lenni,  hasonlóan  foglaltatott  el. 

15.  Az  evangélikusok  és  r.  katholikusok  által  közösen 
használt  temetőből  az  evangélikusokat  ug\'anazon  gróf  ki- 
zárta, de  azt  sem  engedte  meg,  hogy  az  általok  azelőtt 
használt  saját  sírkertjökben  temetkezzenek. 

16.  A  pápai  evang.  papok  kiűzése  végett  a  gróf  azon 
nrvLgy  alatt,  hogy  Ők  bizonyos  parasztjavakat,  melyek  ki- 
halás és  magszakadás  folytán  reá,  mint  földesúrra,  voltak 
törvény  szerint  szállandók,  az  ő  sérelmével  magok  részére 
erőszakosan  elfoglaltak,  az  evangélikusok  némely  paplakai- 
kat elvenni  szándékozván,  előbb  ugj'an  Pápa  városában, 
jobbágj^ai,  neki  lekötelezett  birák  előtt,  utóbb  saját  űri 
székén  a  semptei  várba,  általa  összehítt  birák  előtt  pert 
indított,  s  magv'aszakadt  jószág  czim  alatt  az  evangélikusok 
által  sokáig  jóhiszemfileg  birt  paplakokért  az  evang.  papok- 
kal, mint  ideiglenes  lakókkal,  saját  törvényszékén,  az  ő 
birái  előtt,  perlekedni  törekedett,  mint  ha  az  evangélikusok 
elfogadtak  volna,  mind  a  két  szabadságról  lemondanak  vala. 
S  ámbár  a  pápai  evangélikusok,  kiket  a  perbe  fogott  pap- 
lakok törvényes  birtoklása  és  védelmezése  tör\^ényesen  ille- 
tett, ezen  országos  törvényekkel  ellenkező  per  ellen  az 
ország  törvényeire  fektetett  tiltakozásaikat  mind  a  két  helyen 
'benyújtották:  a  birák  azokkal  mind  a  két  helyen  mit  sem 
gondolva,  a  paplakokat  a  grófnak  odaítélték,  a  papokat 
ledig  elmarasztalták  s  a  gróf  merész  volt  az  ítélet  foga- 
latositásához  fogni.  A  folyamodó  országos  rendek  kérték 
'  szerint  a  királyt,  hogy  az  előadott  okoknál  {ogvsí  a  pá- 
paiakat a  paplakok  birtokában  védje,  a  grófot  pedig  rendes 
)erütra  utasítsa,  daczára  némelyek  nevében  készített  némi 
íizonyitványoknak.  melyeket  a  pápai  evangélikusok  ellen- 
kező elismerv^ényekkel  kiforgatni  készek. 


214  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

17.  Ugyanazon   gróf  a   mostani   országgyűlés  alatt 
czéhek  számára  új  szabályokat  készittetett.  s  azokra  a  nélk^j 
hog}"    tartalmukat    előre    felolvasta    volna,    minden   várc:;^^, 
mesterembert  erővel  meg  akarta  eskettetni,  miszerint  az  azc^] 
ban  foglaltakat  megtartják.  Azon  szabályok  pontjai  közt      ^ 
is   volt.  hogy  a   r.   kath.   vallásban,  melyet   reájok    eros-^^ 
koltak,  meg   akarnak   maradni.   De  a  kik  azt   nem  tetk-^j^. 
azonnal  elfogattak,  jószáguktól,  ingóságaiktól  megfosztatt:^Jt 
A  kiráhi  katonák   kíizt   volt   mesterembereket  is  vallásöJt 
megváltoztatása  előtt  a  czéhekböl  ki  s  mesterségök  gyakor- 
lásától  eltiltani  t(>rekedett. 

18.  Szintén  F^szterházy  Ferencz  gróf,  hog}'  elnyomja 
az  evang.  vallást,  néhány  érdemes  és  képzett  evang.  katonái 
kisebb  fokú  tisztségre  szállíttatott  le.  másokat  pedig  elbocsát- 
tatott, a  miért  ők  a  győri  fő-  és  altábornokoknak  panasz- 
kodtak is. 

19.  Ugyanő  Pápa  lakosainak  megüzente,  hogy  az  evang. 
papok  és  tanító  hátralevő  és  folyó  fizetését  ne  fizessék. 

A  veszprémi  várőrség  hadnagyává  maga  Leopold 
Gyalody  Istvánt,  hadügyekben  eléggé  jártas  és  képzett 
egyént,  nevezte  ki;  de  mivel  ez  vallását  megváltoztatni  nem 
akarta,  hadnagy gyá  r.  kath.  vallású  szabó  mesterember 
tétetett.  Fájdalmas,  hogy  esaknem  minden  evangélikusnak, 
logvenek  ezek  bármilv  érdemesek,  a  hivatalokban  r.  katho- 
likusok,  habár  kevésbbé  képzettek  is,  elébe  tétetnek,  s  ha 
evangélikusok  valami  hivatalt  kérnek,  mindenkinek  főlcj? 
vallását  vetik  szemére,  holott  hazai  törvénveink  szerint  a 
hivatalokat  érdemes  egyéneknek  kellene  valláskülömbség 
nélkül  kiosztani. 

Eszterházy  Pál  gr()f  a  nyárádi,  nagy-gyimóti  és  szcre- 
eseni  evang.  papokat  tisztjei  által  kiűzette,  a  paplakokaí 
és  templomiakat  r.  katholikusok  részére  lefoglaltatta,  azon 
községek  lakosait  pedig,  valamint  a  esótiakat  is,  a  vanyolaL 
mint  anyag}' ülekezeti  evang.  paj)tól  elszakítva,  most  okot 
Eszterházy  Ferencz  em))erei  evangélikus  vallásuk  megvál- 
toztatására kénvszerítik. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  216 

Borsos-Győr,  Pápa  leánygyülekezete  evang.  lakosait, 
vaiig.  valláiíuk  gyakorlásától  F^szterházy  Pál  már  aiinak- 
lőtte  bizonyos  birság  alatt  eltiltotta  bár:  Eszterházy  Ferencz 
légis  néhányat  közülök  engedetlenség  terhe  alatt  a  pápai 
árba  hivatott,  s  különféle  ijesztéssel  r.  kath.  vallásra  szó- 
it ott;  azokat,  kik  azt  tenni  vonakodtak,  arczczal  a  föld  felé 
ordítva,  kalodába  záratta  s  abban  éjeken  és  napokon  át 
ártotta,  szabadon  bocsátásuk  után  pedig  minden  házból 
gy-egy  személyt  40  frt  büntetés  alatt  megint  a  pápai 
'árba  beparancsoltatott,  s  ott  r.  kath.  vallásra  különfélekép 
zoritott. 

Ugodon  a  templomot  és  paplakot  Eszterházy  Ferencz 
isztjei  r.  katholikusok  részére  elfoglalván,  a  lakosokat  evang. 
rallásuk  megváltoztatására  különféle  módon  kényszerítették. 

Széchenyi  Györgj'  püspök  a  vaszari  lakosok  közül 
izénkét  korosbat  a  győri  várba  magához  rendeltetett,  róm. 
wath.  vallásra  kényszerített,  az  evang.  papot  elűzette,  a  pap- 
akot és  templomot  a  hozzájok  tartozókkal  r.  katholikusok 
•észére  elfoglaltatta  s  oda  licentiatust  állított  be. 

Trencsénvánnegyében,  Ámbár  az  1647-iki  10.  t.-czikk 
>zerint  Trnove  és  Visnyove  községekben  templomok,  pap- 
akok és  iskolák  számára  alkalmas  és  elegendő  telkek 
r'oltak  volna  kihasítandók:  mindazáltal  mindeddig  nemhog}*^ 
dhasíttattak  volna,  hanem  Révay  Ferencz  azon  községek 
akosait  vallásuk  szabad  gyakorlásában  kir.  oklevelek  s 
lazai  törv^ények  ellenére  annyira  gátolja,  hogy  nemcsak 
ekik  nem  szabad  a  zsolnai,  mint  anyagyülekezeti  tem- 
lomba  jámiok,  hanem  a  zsolnai  papot  is,  ha  azon  köz- 
egekbe, habár  magánházban  tartandó  istentisztelet  végett 
lenne,  halállal  fenyegeti. 

Sztránszke  községében  és  leánygyülekezeteiben  hasonló 
ihasítás  nemcsak  nem  történt,  hanem  Révav  Ferencz,  a 
i  Bicsiezán  s  más  helyeken  is  hasonlóan  zavarja  a  szabad 
allásgyakorlatot,  a  jobbjigyoknak  evang.  templomokba  járni 
einény  büntetés  alatt  megtiltotta. 

A  trencsini  jezsuiták  Liborcsa   községét   a   nemsovai 


\ 


216  ZSILUISZKY  MIHÁLY. 

gyülekezettől,  Szedmeróczot  pedig  a  trencsinitől  elvették^  a 
lakosokat  evang.  vallásuk  szabad  gyakorlásában  kfilönfi^^^ 
ürügy  alatt  háborgatták,  vallásukkal  ellenkező  szertartásoké  ^a 
őket  akaratuk  ellenére  szorítani  meg  nem  szűnnek,  ügya^^. 
azt  tették  a  beloscliovi  gyülekezettől  elvont  Pjecho  köz^^^ 
lakosaival,  kik  közül  az  előbbkelőbbeket  evang.  vallás  ^j^ 
miatt,  a  szálkai  apátság  börtöneiben  öt  hétig  fogva  t:^f. 
tották,  szomjjal,  éhséggel  sanyargatták. 

Szelepcsénji  György  Felső-Drjetoma,  Dobrassov  és 
Isztebnik  lakosait  bizonyos  emberei  által  előbb  msLg&hoz 
hivatta,  az  evang.  vallás  elhagyására  szigorúan  megintette, 
a  vonakodókat  undok  börtönbe  záratta,  s  ott  mindaddig, 
míg  akaratára  nem  hajoltak,  tartotta,  kiket  azután,  jajon- 
gókat,  a  kosztolnai  r.  kath.  templomhoz  hajdúk  erőszakkal 
hajtottak.  A  nevezett  községek  egyházi  jövedelmei  szintén 
elfoglaltattak. 

A  nem  régen  meghalt  Trsztyánszky  Mária  Klára, 
Serényi  Pál  neje,  Zablath  és  Riba  lakosait,  szigorú  fenye- 
getéssel, sőt  büntetéssel  az  evang.  vallás  elhagyására  kény- 
szerítettc,  az  egyházi  jövedelmeket  pedig,  melyek  régóta  a 
trencsini  gyülekezethez  tartoztak,  elfoglalta. 

Szintén  Trsztyánszky  Mária  Klára  a  trencsini  evang. 
gyülekezethez  régóta  tartozott  kis-zablathi  jobbágyokat  a 
maga  szolgáihoz  Szelepesényi  tisztjét  adva,  Kosztolna-Drje- 
tomába,  Szelepesényi  ottani  házába,  fegjnreresen  hig tattá, 
elfogatta,  és  míg  neki  jobbágyi  engedelmességet,  a  r.  kath. 
vallásnak  pedig  jobbágyi  hűséget  nem  esküdtek,  szabadon 
nem  bocsátotta  és  emígy  az  említett  gyülekezettől  elszakí- 
totta. Ugyanazon  trencsini  gyülekezettől  Forgách  Mária,  Illés- 
házy  György  neje,  Zlatócz  és  Orechova  községeket  az  egy- 
házi  jövedelmekkel  együtt  elvette. 

Trsztyánszky  Mária  Klára  a  szoblahói  szintén  elfoglalt 
anyagyülekezethez  tartozott  Barát-Lchota  leánygjülekezet 
templomát  minden  hozzátartozóval  elfoglalta. 

Forgács  Mária  kiűzvén  az  evang.  papot,  Nemsova 
templomát,  paplakát   és   iskoláját,  sok   nemes  patrónus  és 


A  BIAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  217 

latartozó  község  sérelme  és  kárával  elfoglalta,  a  pap  sok 
góságát,  majorságát,  barmait,  kocs\ját,  gabonáját  sigát 
lenlétében  nagj'  részére  elfoglalta,  elvitette  s  vissza  mind- 
Idig  nem  adta. 

Ugyanő  aztán  Bán  városában  két  templomot,  nem- 
iilönben  Pruzs,  Babóth,  Szoblahó,  Gradna  és  Nagy-Chlivén 
mplomait  elfoglalta,  a  papokat  megveretve  kiűzte,  javaikat 
szedette,  az  evang.  jobbágyokat  vallásuk  elhagyására 
iilönféle  kinzással  kényszerítette,  mitsem  gondolva  azzal, 
3gy  azok  másoknak  voltak  elzálogosítva. 

Illésházy  György  a  szuesai  templomot  és  paplakot  s 
fürdői  kápolnát,  kicsikarva  a  kulcsokat,  elfoglalta,  a 
ikosokat  pedig,  a  pap  kiűzetése  folytán,  majd  fenyege- 
ísekkel,  majd  börtönnel,  melyben  többen  sokáig  tartattak, 
kath.  vallásra  kényszerítette.  Az  als<>-szucsaiakat  Forgács 
[ária,  azon  ürügy  alatt,  hogy  gabonát  kölcsönöz  nekik, 
emsovai  majorságába  Iii vatta,  ott  őket  bizonyos  házba, 
lint  barmokat  az  istállóba,  záratta  s  a  síránkozókat  és 
VJongókat  míg  r.  kath.  módon  meg  nem  áldoztak,  ki  nem 
ocsátotta. 

Ugj'ancsak  Illésházy  György  Dobra  és  Tepla  templo- 
mit, paplakait  és  iskoláit  elfoglalta,  a  papokat  gyaláza- 
)san  kiűzte,  a  lakosokat  pedig  sokféle  kinzással,  börtönnel 
i  bírságokkal  vallásuktól  elidegenítette. 

Illésházy  Gábor  a  múlt  országgyűlés  óta  Dubnicza 
implomát,  paplakát  és  iskoláját  elfoglalta,  a  papot  neki 
va  adott  esküje  daczára  kiűzte,  a  lakosokat  bilincsekbe 
3rve  nemkülömbség  nélkül  bebörtönöztette,  sőt  házaikból, 
elyeket  lepecsételtetett,  kizáratta,  s  emígy  r.  kath.  val- 
óra kényszerítettc.  Midőn  pedig  egyike  a  jobbágyoknak 
ilálosan  beteg  nejéhez  meggyóntatása  végett  papot  hiva- 
tt,  azon  jobbágyot  ])ékóba  verette,  önkénye  szerint  kegyet- 
nül  megbüntette,  s  az  alatt  meghalt  nejét  a  sírhoz  csak 
íkókban  kikisérni  engedte. 

Forgácli  Mária  annyi  templom  elfoglalása,  annyi  pap 
iüzése,  s  javaiknak  maga  részére  elkobzása  után  Vicziano- 


218  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

vicz  Jáuos  nemsovai  papot  kiűzve,  midőn  ez  Dvorecz  köz- 
ségében kibérelt  szállásáról  bizonyos  üg:y])en  a  Vág  felé 
kisétált,  a  végre  kirendelt  szolgái  által  őt  kegyetlenül  össze- 
verette, elfogatta,  nemsovai  házához  vitette,  ott  békókba 
verette,  s  ily  állapotban  éjjel  az  országból  ki,  morvaországi 
Zethin  várába  szállíttatta,  a  kinek  szabadon  bocsáttatása 
végett  megintek  ugyan  mind  a  nádor,  mind  Trencsinniegye 
a  grófnét,  de  ez  a  papnak  nem  hogy  használt  volna,  hanem 
az  úrnő  még  jobban  felbőszülvén  ellene,  őt  a  családi  bör- 
tönből nyilvános  latrok  undok  köztömlöezébe  záratta,  honnan 
kiszabadult  ugyan,  de  az  említett  várból  nem  akarta  őt 
kibocsátani,  míg  vagy  vallását  megtagadja,  vag>'  téritvén^i 
ád  a  felől,  hogy  nem  boszulja  meg  a  törvény  utján  a  rajta 
elkövetett  méltatlanságot  s  kiköltözik  a  község  és  vár- 
megj'éből. 

Balassa  Ádám  is  a  precsényi  templomot  elfoglalta,  a 
papot  gyalázatosan  elűzte,  s  más  urak  jobbágyainak  házá- 
ban jelennen  sem  tűri,  sőt  ha  a  nevezett  községbe  lép. 
halállal  fenyegeti. 

Nádasdy  Ferencz,  magához  vévén  Eszterházy  Pált. 
Draskovich  Miklóst,  s  mintegy  300  katonát,  Beczko  városa- 
iban legelőször  az  evang.  templomot  foglaltatta  eL  azután  a 
papot  a  paplakból  gyalázatosan  kivetette,  minden  bútorát, 
valamint  könyvtárát  is,  mely  biztonság  végett  egj^  polgár 
házába  volt  szállítva,  elvétette,  Csejtébe  vitette,  ott  a  könyve- 
ket bibliával  együtt  a  vár  udvarán  megégettette,  s  a  min- 
denéből megfosztott  papot  koldusbotra  juttatta.  Ezek  elvé- 
gezte vei  a  lakosokat  tömlöczczel,  békókkal,  veretessel  s 
más  sanyargatásokkal  evang.  vallásukkal  ellenkező  szer- 
tartásokra kényszerítette,  s  az  evang.  pap  által  megkeresz- 
telt, de  elhalt  csecsemőket,  valamint  felnőtteket  is  tisztes- 
ségcsen eltemetni  nem  engedi. 

Ugyanazon  gróf  jószágkorniányzója  s  más  tisztjei 
Melcsics,  Haluzsics,  Morva,  Lieszko  községek  és  Uosácza 
leánygyülekezet  lakosait  először  megfenyegették,  hogyha 
templomaikat  ihiként  átadni  s  papjaikat  kiűzni  vonakodnak. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  219 

Ők  300  katonával  eljővén,  a  községeket  földig  lerontják; 
mi  a  midőn  nem  használt  volna,  katonák  által  támogat- 
tattva,  eljött  az  újhelyi  prépost,  a  ki  létrákon  a  templo- 
mokba behatolt,  azokat  elfoglalta,  a  papokat  pedig  gj^aláza- 
tosan  elkergette. 

Pozsonyvármegyében.  Eszterházy  Pál  és  Ferenez  Szenezen 
s  más  uradalmaikban  az  cvang.  népet  katonák  beszálláso- 
lásával  s  azoknak  hallatlan  garázdálkodásával  zaklatni  el 
nem  mulasztották.  Ugj^anis  a  templomok  elfoglalása  után  a 
katonák  isszonyü  kegj-etlenkedése  arra  kényszeríté  a  val- 
lásukban állhatatos  lakosokat,  hogy  javaik  elhagyásával 
puszta  kézzel  vándoroltak  ki.  a  gyarlóbbakat  pedig,  kik 
megunták  a  zaklatást  és  segiteni  kivántak  magukon,  r.  kath. 
vállá  ra  szorították.  A  papoknak  sem  kedveztek,  hanem  a 
lakaikba  küldött  katonák  a  szükségen  felül  is  kicsikart 
élelmi  szereket  fölemésztették,  vagj'  hasztalanul  elpazarol- 
ták, a  bútorokat  felprédálták;  a  feltört  pinezékböl  a  borokat 
elvitték,  magokat  a  papokat  pedig  —  mindenben,  kivált  az 
egA'ik  pap  pinczéjének  feltörésében  és  a  szüreti  edények 
elfoglalásál)an  Sánta  Tamás,  Eszterházy  Ferenez  tisztartója. 
vezérkedvén  —  rút  szavakkal  illetve,  megkárosították,  míg 
a  napról  napra  növekedett  kihágásokat  látva,  a  paplakot 
javaik  nagy  kárával,  odahagyni  voltak  kénytelenek.  Ismé- 
telt vizsgálatok  után  pedig,  csakugjan  meg\'áltoztatták-e 
vallásukat  a  lakosok?  néhány  nemesnek  és  kiváltságos  ház- 
tulajdonosának bútorait  és  birtokait,  nem  gondolva  a  nemes- 
ség szabadságával,  elfoglalták,  azután  kidoboltatták,  hogy 
azon  papnak,  ki  a  városl)a  jönni  merészel,  vele  leendő  hol- 
miját elkobozzák,  őt  magát  a  semptei  várba  fogságba  küldik, 
végre  az  említett  nemeseket  is  a  városból  kitiltották.  Midőn 
pedig  a  sápi  evang.  pap,  a  tilalomról  nem  lévén  tán  tudo- 
mása, a  szenczi  szőlőhegyen  termett  borának  elszállítása 
végett  oda  ment,  Lindvav  Márton.  Eszterházv  Ferenez 
jószágigazgatója,  minden  törvényes  ok  nélkül  fegyveres 
kézzel  támadta,  csak  isteni  gondviselés  mentette  őt  meg. 
Majdnem    egjazon    idől)en    a    nevezett    gróf    egj'    szenczi 


220  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

jobbágyát,  de  a  kit  a  gróf  azért,  mivel  vallását  nem  vál- 
toztatta meg,  elfizetett,  akkor  pedig  a  városban  időzött 
Lindvay  Márton  elfogatta,  vele  volt  holmijától  megfosztotta, 
s  oly  kegyetlenül  verette  meg,  hogy  annak  következtében 
meg  is  halt.  Azon  ürügy  alatt  pedig,  hogy  a  kelyhet  és 
oltárékítményeket  neki  át  nem  szolgáltatta,  az  evang.  pap 
saját  szőlejét  és  11  akó  borát  elvétette,  a  város  közepén 
fekvő  templomot,  mely  leginkább  Rákóczy  György  feje- 
delem s  más  felvidéki  evangélikusok  költségén  építtetett, 
egy  más  auditóriummal  együtt,  melyeket  most  is  r.  katho- 
liknsok  bírnak,  elfoglaltatta. 

Szintén  Eszterházy  Pál  és  Ferenez  Xagy-Mácséd,  Felsö- 
szeli,  Xádszegh,  Kürth,  Xyék,  Vezekény,  Tallós,  Eperjes 
templomait,  paplakait  tartozékaikkal  egj^ütt  elfoglalták,  a 
papokat  kiűzték. 

Taksony  templomát  Eszterházy  Ferenez  özvegj-e  el- 
foglalta, papját  elkergette. 

Szelepesényi  csallóközi  birtokainak  kormányzója  Cso- 
törtök  templomát,  kováescsal  töretvén  fel  ama  templom 
ajtaját,  az  oda  vitt  katonákkal  elfoglaltatta,  az  evang. 
papokat  elűzette,  a  lakosokat  fenyegetések,  békók,  vere- 
tesek és  büntetésekkel  r.  kath.  vallásra  kénvszeritette. 

Midőn  Pruck  lakosai  az   említett   kormánvzó  ismételt 
parancsaira  is  vonakodtak  papjokat  önként   elbocsátani  és 
érette  s  a  lelkiismeret  szabadságáért  Szelepcsényinél  is  foga- 
natlanúl  könyörögtek  s  alig  tértek  Bécsből  vissza:   a  kor- 
mányzó egy  növendék  pappal  és  poroszlókkal  ott  teremve, 
előbl)   a   templom    kulcsát    kicsikarni,    s   miután    a    papot 
fenyegetésekkel  meg  nem   riaszthatá,  őt   éjjel,  ámbár  ered- 
ménytelenül,  kizavarni   törekvék.   A   paplakkal   czélt    nem 
érve,  de  az  szemei   elől   nem   tévesztve,  a  templomra  tört, 
de  kulcsát   meg   nem   kapva,  ajtaját   rudakkal  s  más  esz- 
közökkel kifeszítették,  s  benne  azonnal  miséztettek.    Végre 
a  különféle  zaklatással  fenyegetett   pap   is  a  paplakból  ki, 
s   egy   kiváltságos   házba   vonult,   de   ott   sem   volt    békés 
maradása,  hanem   máshová  költözni  volt  kénjielen,  a   nép 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  221 

pedig  békókkal  és  tömlöczczel  róm.  kath.  vallásra  kény- 
szeríttetett. 

Misérden  a  helyben  lakó  Kerekes  urak  telkén  épített 
templom  nem  lett  ugj^an  ostrom  alá  azonnal  fogva,  csak 
Szelepcsényi  jobbágj'-ai  olyan  erőszakos  módokkal,  mint 
más  községek  evang.  lakosai,  lőnek  megkísértve,  hogy  t.  i. 
Tag}'  magok  bocsássák  el  az  evang.  papot,  vagy  legalább 
prédikáczióira  ne  járjanak.  De  mivel  így  velők  czélt  érni 
nem  lehetett,  sokkal  szigorúbb  eszközök  vétettek  elő.  Szelep- 
csénji  említett  jószágkormányzója  ugyanis  gyakori  bünte- 
tésekkel, békókkal,  tömlöczczel  arra  kényszerítette  őket, 
hogy  aláirtak  az  általa  rajok  erőszakolt  térítvényt,  miszerint 
az  evang.  vallást  minden  kényszerítés  nélkül  önként  fogják 
elhagjTii,  s  bizonyos  meghatározandó  napon  r,  kath.  módon 
áldozni.  Ámbár  pedig  a  lakosokat  maga  Szelepcsényi  is 
meglátogatta,  a  templom  kulcsait  kérte,  s  azokat  —  mivel 
a  gj'ülekezet  gondnoka.  Kerekes  urak  jobbágj-a  önkéntelenül 
adta  a  jószágigazgatónak  —  visszaküldötte,  a  temetőben 
magj'ar  beszédet  tartott,  s  többé  nem  erőszakoskodott:  az 
ő  eltávozása  után  mindazáltal  a  végre  talán  kiküldött  szer- 
zetesek az  evang.  papot  levélben  a  paplakból  kivonulásra 
intették,  s  azután  karácsony  harmadik  ünnepén,  midőn  a 
veszélyesen  beteg  pap  helyett  egy  istenészettanuló  volt  pré- 
dikálandó, s  a  nép  össze  vala  gyűlve  a  templomban  és 
énekelt,  a  többször  említett  kormányzó  katonáktól  kisértetve 
a  templomban  megjelent,  ott  kissé  megállt,  prédikáczió  kez- 
detén a  misézés  végett  készen  volt  papot  bevezettette,  a 
megrémült  s  templomból  kiindult  népet  az  ajtónál  elhelye- 
zett fegyveresek  kivont  karddal  visszatartották,  némelyeket 
megvertek,  az  ellenszegülőket  elfogták,  másokra  puskáik 
kilövésével  rárijasztottak,  egy  öreg  nőt  golyóval  arczon 
megsebesítettek,  két  terhes  nőt  annjira  megrémítettek,  hogy 
mind  a  kettő  idétlent  szült,  s  magzatostul  meghalt.  A  templom 
elfoglalása  után  a  betegen  fekvő  papot  is  még  azon  este 
a  paplakból  kizavarták,  s  az  elfoglaltakat  most  is  birtokolják. 

niésházy   Ferencz  és   Labrovics   György,   a   pozsonyi 


222  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

apáczák  tisztje ,  Szelepcsényi  katonái  által  támogattaha. 
Nagj^-Magyar  tempknuát  elfoglalták,  a  lakos()kat  a  többször 
érintett  eszkíizökkel  a  r.  katholikus  vallásra  kényszeritették. 
s  rakonezátlanságuk  miatt  maga  a  pap  is,  ámbár  nemcíiok 
lulvaraiban,  alig  maradhat  meg,  saját  pénzen  vett  házát 
pedig  az  oda  beállított  plébános  azon  ürügy  alatt,  hogj'  az 
a  templomhoz  tartozik,  elfoglalta  s  most  is  birtokolja. 

A  szt-mártoni  apát  is  az  említett  g}  ülekezetbe  l)e- 
kebelezett  dienesdi  jol)bágyait  hasonló  erőszakkal  evan^:. 
vallásuk  elhagyására  kényszerítette. 

Fél  és  Hzt.-Mihályfalva  templomait  Szelepcsényi  emberei 
erőszakkal  elfoglalták,  a  népet  sanyargatásokkal  r.  katli. 
vallásra  kényszerítették;  a  szt-mihályfahi  papot  isszonyúan 
meg\^erték,  gyalázatos  szavakkal  illették,  összekötözték  és 
ló  mellett  a  nyitrai  várba,  hol  most  is  fogva  tartatik,  fog- 
ságba vitték. 

Lippay  János  és  György  Csölösztő  templomát  erő- 
szakkal elfoglalták,  a  népet  kemény  büntetésekkel  evang. 
vallás  elhagyására  kényszerítették. 

Nagj^-Szombatban  a  jezsuiták  tanítványai  az  evan- 
gélikusokon méltatlankodni,  iskoláikba  behatolni,  a  tanuhV 
kat  verni,  a  templomot  kövekkel  dolmlni,  ablakait  beverni, 
lóháton  belemenni,  a  papot  prédikálása  közben  szidalmazni 
merészkednek. 

A  pozsonyi  káptalan  Torony  lakosait  anyagjülekeze- 
tüktől  kemény  büntetés  alatt  elvonta  s  a  szenezi  plébános 
alá  adta.  }Iasonló  t()rtént  a  körmösdiekkel.  A  pozsonyi 
apáczák  Xémet-Bél  lakosait  a  szenezi  plébános  alá  vetet- 
ték. Papfalva  leánygyülekezetet  a  pozsonyi  káptalan  az 
ivánkai  anyagyülekezettől  erőszakosan  elfoglalta,  az  evang. 
lakosokat  r.  kath.  megáldozásra  50  frt  büntetés  alatt  szorí- 
totta, s  papjok  kiszolgált  évi  fizetésének  kiszolgáltatásától 
12  frt  büntetés  alatt  eltiltotta. 

Ugyanazon   káptalan   hasonló   erőszakoskodással,  t.  i. 
javaik  elfoglalásával,  bókokkal,  tömlöczczel  evang.  vallásuk 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  228 

elha^rj'ására  most  is  szorítja  Csukárd  lakosait,  mi  Pozsony 
városában  is  történik. 

Végre  könyörijgtek  a  folyamodók,  hogy  a  pozsonyi 
magyar  templom  és  tornyának,  mint  olyannak,  melyet  nem- 
csak a  lakosok,  hanem  országgyűléskor  a  rendek  is  hasz- 
nálnak, sokfélekép  megakadályoztatott,  fölépítése  befejez- 
tethessék, s  más  szükséges  épületek  is  építtethessenek,  a 
harangok  pedig,  valamint  máskor,  úgy  névszerint  temetések 
alkalmával,  bárkinek,  jelesül  a  kir.  ügyésznek  tiltakozása 
daczára,  jövőre  is  mindenkor  szabadon  használtatthassanak. 

Nyitravárine(fyében,  Nádasdy  Ferencz  Beczko  várának 
más  közbirtokosaival  azon  vár  uradalmában,  névszerint  Uj- 
helyen  a  Titter  János  örökösei,  s  más  evangélikusok  költ- 
ségén nemesi  telken  fölépített  templomot  elfoglaltatta,  földig 
lerontotta,  s  a  nevezett  családnak  s  más  evangélikusoknak 
abban  volt  zászlait  és  sírköveit,  az  ott  nyug\'ó  hullák  sérel- 
mével, összerontatta.  Midőn  pedig  a  paplakot,  iskolát  is 
más  egyel)ekkel  elfoglalta,  az  orgonát,  harangokat,  s  az 
istentisztelet  más  készleteit   a  helybeli   prépost   elhordatta. 

Ugyanazon  gróf  s  néhány  közbirtokos  Kosztolán,  Pa- 
dola,  Csejthe,  Verbó,  Brezov^a,  Mijava,  Vagyócz,  Krajna  és 
0-Tura  templomait,  paplakait,  iskoláit  s  egyházi  jövedel- 
meit elszedték,  a  papokat  kiűzték,  a  népet  vallásával  ellen- 
kező szertartásokra  kényszerítették,  nemcsak  a  népet,  hanem 
az  ott  levő  nemeseket  is  zaklatják,  azzal  nem  törődve, 
hog}'  az  uradalmi  törvényszéket  (tribunal  dominale)  eltörölte 
már  a  törvény,  kiváltságaik  előmutatására  szorítják,  legelő, 
viztől  s  vallásuk  gyakorlásától  őket  eltiltották,  s  nemcsak 
az  említett  urak  s  embereik,  hanem  a  behelyezett  plébáno- 
sok is  mindenkép  zaklatják  őket.  A  nagyobb  parasztok 
közül  sokat  megbotoztattak,  börtönbe,  békókba  zárták,  s 
onnan  ki  evang.  vallásuk  megváltoztatása  előtt  nem  bocsá- 
tottak, az  istentisztelet  végett  máshová  menőkre  az  úton 
poroszlók  támadtak.  Mijaván  történt,  midőn  egy  paraszt 
megáldozásra  kényszeríttetnék,  s  a  plél)ános  ostyát  nyúj- 
tana neki,  amaz  tele  torokkal  kiálta  fel:  „Páter,  esküszöm 


224  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

az  Istenre,  ujjadat  harapom  el,  há  rám  erőszakolod  az 
ostyát!"  s  a  mi  borzasztó,  sok  részegben,  a  kiket  meg- 
g}^<)násra  késztettek,  midőn  az  oltártól  visszamentek  a  pa- 
dokba, ittasságuk  miatt,  közbotrányra,  nem  maradhatott  meg 
az  ostya. 

Veszek  (Vieszka?)  község  templomát  a  helybeli  urak 
elvették. 

Nádasdy  Ferenez  Barátfalva,  Rusov,  Bori  községek 
templomait,  az  ottani,  jobbadán  evang.  földesurak  akarata 
ellenére,  fegyveres  katonáival  felnyittatta,  s  azokban  és  a 
paplakokon  sokféle  kihágást  követtetett  el. 

A  bajmóczi  uradalomban  Kain  Francziska,  Pálffy  Pál 
nádor  özvegj^e,  a  privigyeieket  különféle  fenyegetés,  ijesztés. 
Ígérettel  a  városon  kívül  fekvő  templomnak,  melynél  temet- 
keznek, átengedésére  akként  birta  rá,  hogy  a  nagj'obb  bei- 
templomot  nekik  adja;  de  amazt  így  kicsikarva,  emezt  is 
paplak,  iskola  s  egyházi  jövedelmekkel  együtt,  valamint 
Szebedrás,  és  Czigely  leánygyülekezetek  templomait  is  el- 
foglalta, a  privigj-ei  papot  pedig,  a  ki  egyszersmind  superin- 
tendens  és  néhai  férje  beleegycztével  beállítva  s  megerősítve 
volt  és  személyesen  jelent  meg,  poroszlói  áltiil  a  paplakbúi 
gyalázatosan  kidobatta,  holmiának  elhordására  három  napot 
adván  neki.' 

Ugyanő  Német-Próna,  Tuzsina,  Czaeh,  Köss,  Chreuóez. 
Handlova,  Brzan,  Gajdéi,  Poruba,  Rasztochne  templomait, 
paplakait,  iskoláit  azokhoz  tartozókkal  együtt  elfoglalta,  a 
nevezett  községek  és  a  hozzájok  tartozó  falvak  uépéí 
fenyegetések,  börtönökkel  a  kath.  vallásra  kényszerítette.  a 
bebíirtöuözötteket  néha  egész  héten  át  éhséggel,  szoDijjal 
sanyargatta,  másokat  megbotoztatott,  másokat  ismét,  a  kik 
hátuknál  vagy  máshol  jóllaktak  és  pálinka  vagy  sertől 
megittasodtak,  vallásukkal  ellenkező  gjónásra  kényszeritett, 
a  vonakodó  öregeket  és  tisztes  személyeket  nem-,  kor  és 
személy  különbség  nélkül,  botokkal  oda   hajtatott  és  arra 

*  Ez  Tarnóczy  Márton  volt. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  225 

birt,  hog}'  némelyek  -önkéntes  cselekedetnek  voltak  kény- 
telenek vallani  azt,  a  mit  kényszerítve  tettek;  sőt  kato- 
nákkal is  szorongattattak,  s  olyan  elismervény  lön  rájnk 
parancsolva,  hogy  a  templomokat  önként  adták  át  s  pár- 
toltak el  evang.  vallásuktól.  Az  elismervényt  a  tisztek 
kényiík  szerint  fogalmazták,  a  pecséteket  kicsikarták,  s 
hizonjittatták,  hogy  neveiket  a  jobbág}'ok  (ínként  irták  alá. 
Ilyen  elismervény  lessenyei  Nagy  Ferencz,  akkoron  kir. 
személynök,  most  pedig  nádori  ítélömester  által  a  király 
pecsété  alatt,  mely  a  személynöknél  volt,  lön  kiadva,  t.  i. 
hogy  az  elfoglalásba  önkényt  egyezett  bele  a  nép. 

Eszterházy  Pál  és  Ferencz  Szemptén  a  templomot 
nemcsak  elfoglaltatták,  hanem  földig  le  is  rontották;  So- 
pornya  és  Pattá  községek  leánygyülekezeteinek  templomait, 
paplakait,  iskoláit  elfoglaltatták,  a  papokat  g^^alázatosan 
kiűzték,  a  népet  büntetések  és  kínzásokkal  vallása  elhagyá- 
sára, sokkat  ittas  voltukban  gyónni  kényszeritettek. 

Medrova  (Modro?)  és  Hrádek  templomait  és  paplakait, 
iskoláit  Sándor  Gáspár  elfoglalta. 

A  galgóczi  uradalomban  Forgách  Ádám  Galgóczon  a 
magyar  templomot  elfoglalta,  a  törvény  szerint  kihasított 
telken  épített  tót  templomot  pedig  lerontatta,  a  papokat  — 
elvevén  tőlük  saját  házaikat  és  javaikat  —  kifizette,  a  pap- 
lakokat és  iskolákat,  az  azokhoz  tartozókkal  s  jövedel- 
mekkel egyetemben,  birtokában  tartja. 

V.gyaiiö  Pöstyén  és  üjlak  mezővárosok,  Udvamok, 
Pásztó,  községek  templomait,  paplakait  elfoglalta,  papjait 
kiűzte. 

Kis-Báb  templomát  s  a  hozzátartozókat  Szelepcsényi, 
Moravankáét  Csáky  Ferencz  elfoglalták. 

A  nagj'szonibati  jezsuiták  Vág-8zerdahely  templomát, 
paplakát  és  iskoláját  az  evangélikusok  kezéből  kiragadták, 
a  papot,  kinek  neje  súlyos  beteg  vala,  a  nélkül,  hogy  neki 
liárom  napot,  avagy  a  paplakon,  vagy  a  községben  csak 
tfgj'  éjjel  is  meghálni  engedtek  volna,  kiűzték. 

A  kameneczi  gyülekezethez  tartozó  Alsó-Lelócz  evang. 

Zsilinszky :  Mat;yar  orszáfcgy ülések.  lo 


226  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nemesei  az  ottani  templom  iránt  akként  szerződtek  ug}'an 
a  r.  katholikusokkal,  hogy  abban  felváltva  tartják  az  isteu- 
tiszteletet  s  közös  temetőjök  lesz:  mégis  lessenyei  Nagy 
Mihály  és  János  az  evangélikusokat  úgy  a  templom,  miut 
a  temető  közös  használásától  a  szerződés  daezára  egészen 
eltiltották,  s  a  mi  több,  nemcsak  a  nemteleneknek,  de  a 
nemeseknek  is  saját  lakaikban  istentiszteletet  tartani  nem 
engednek,  mit  tettel  is  igazoltak,  mert  a  kameneczi  tanító 
Plathyné  Tarnóczy  Györgj'  özvegje  jobbágjuéját  eltemetni 
Lehóczra  jővén,  futással  kellé  menekülnie,  mivel  énekeltekor 
fegyA'errel  támadtak  rá  s  ott  kellé  hagynia  a  hullát,  mely 
más  napig  ott  hevert  eltemetetlenül,  s  azután  minden  szer- 
tartás nélkül  mintegy  titkon  Kameneczre  szállíttatott. 

Apponyi  István  és  Balázs  Xagj-  és  Kis-Appony 
templomát,  melyet  a  törökök  leégettek,  Apponji  Gáspár 
pedig  helyreállított  s  feldíszített,  a  paplakkal,  iskolával 
és  egyházi  jövedelmekkel  együtt  elfoglalták,  a  papot 
kiűzték. 

Alsó-  és  Felső-Veese  templomát  és  paplakát  most  is 
evangélikusok  bírják  ugyan,  de  a  sellyei  jezsuiták  némely 
tisztjei  gyakran  oly  bátorságra  vetemednek,  hogj'  a  tanítót 
a  község  közepén  és  az  iskolában  megtámadni,  megsebe- 
síteni, a  papot  a  paplakban  háborgatni,  s  ha  ki  nem  köl- 
tözik, ütlegekkel  és  halállal  fenyegetni  csekélységnek  tartják, 
a  vallásszabadsjig  nagy  sérelmével. 

Piacidus  András  pannonhalmi  apát  Deáki  templomát, 
paplakát,  iskoláját  s  egyházi  jövedelmeit  elfoglalta,  a  papot, 
előbb  megverte  őt,  szakála,  keze  s  lábainál  fogva  hurczol- 
tatta.  a  paplakból  kidobatta,  a  népet  pedig  vallásával  ellen- 
kező szertartásokra  bírságokkal  kényszerítette. 

Urmény  templomát,  paplakát,  iskoláját  egyházi  jöve- 
delmeit, az  evang.  közbirtokosok  jogsérelmével,  Szelepcsényi 
elfoglalta,  a  papot,  javaiban   nagyon   megkárosítva,  kiűzte 

Ugyanő  Negyed  és  Farkasd  templomait,  paplakait  és 
iskoláit  elfoglalta,  a  papokat  kiűzte,  a  farkasdit  el  is  fogatta 
és  fogva  tartja. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁ8AL  227 

Forgách  Ádám  Komjáthy  templomát,  paplakát  és  isko- 
láját elfoglalta,  papját  kiűzte. 

Az  evangélikusok  költségén  épített  holicsi  templomot 
Sennyei  István  vezsprémi  püspök  és  Czobor  Ádám  mint 
gyám,  nemcsak  elfoglalták,  hanem  földig  le  is  rontatták, 
harangját  elvitették,  a  népet  pedig  vallásától  elpártolni 
erőszakkal  kényszerítették. 

A  nag>'szombati  jezsuiták  legott  a  múlt  országg^'űlés 
után  zászlóval,  dobokkal  és  feg^-veresekkel  Sellyére  jővén, 
a  papot,  mint  valami  gonosztevőt,  gyalázatosan  kidobatták, 
ingóságait  szekerekre  rakatták,  s  vele  együtt  a  határból 
kivitették.  Azzal  be  nem  érve,  az  evangélikusok  költségén 
épített  templomot  földig  lerontatták.  Aztán  száz  katonát 
küldvén  a  lakosokra,  ezeket  sokfélekép  kínoztatták,  vállár 
sukkal  ellenkező  szertartásokra  lánezokkal,  bókokkal  s 
javaik  felprédálásával  kényszeritették,  s  majdnem  mindenük- 
ből kifosztották.  Végre  azon  háromszáz  birodalmi  tallért, 
melyeket  néhai  Lorántffy  Zsuzsanna,  Rákóczy  György 
özvegye,  a  gyülekezetnek  ajándékozott,  s  melyek  azóta 
980  forintra  szaporodtak,  a  sellyei  plébános  Rasorís  György 
ürményi  evang.  pa[)tól  kicsikarta,  s  most  is  magánál  tar^a, 
azon  felül  bizonyos  ellopott  ló  árát  az  evang.  papon  vétette 
meg.  Ezekkel  a  jezsuiták  meg  nem  elégedve,  az  evangéli- 
kusokat erővel  megeskedték,  hogy  a  r.  kath.  vallástól  soha 
el  nem  pártolnak,  a  megesküdni  vonakodókat  pedig  bebör- 
tönözték, éhen  és  szomjan  addig  kínozták,  míg  esküvel 
megígérték,  hogy  r.  katholíkusokká  lesznek. 

Liptóvártnegyében.  Ivachnofalvab  irtokosai,  t.  i.  a  Rádayak, 
a  szt.-mihályi  papnak  emlékezetet  haladó  idő  óta  fizetni 
szokott  tizedét,  a  gyülekezet  rendes  jövedelmét,  elfoglalták 
és  megtagadták. 

Barsvármegyében.  Oszlán  templomát  Szelepcsényi  em- 
berei, egyet  magok  közül  az  ablakon  át  beeresztve,  fel- 
nyíttatták,  s  a  paplak,  iskola  és  egyházi  jövedelmekkel 
elfoglalták,  a  papnak  úgy  a  paplakon,  mint  a  sekrestyé- 
ben volt  javait  a  tiszttel  megjelent  poroszlók  fölprédálták, 

16* 


228  ZSILINSZKY    IdlHÁLY. 

mit  más  helyeken   is   tettek,  a  könyveket  s  más  dolgokat 
elszedvén  tulajdonosaiktól. 

Az  elefanti  pálosok  Velkapola  templomát  elfoglalták, 
a  papot  kiűzték,  megverették,  a  népet  pedig  hasonló  módon, 
miként  az  a  bajmóczi,  csejtei  uradalmakban  történt,  az 
evang.  vallás  elhagyására  kényszerítették. 

Cserenye  és  Kis-lJgrócz  leánygyülekezeteket  Majthénvi 
János  az  anyától  elszakította,  lakosaikat  kegyetlen  vere- 
tésí^el  és  börtönnel  vallásuk  megváltoztatására  szorította. 

Nyitraszeg  leánygyülekezet  templomát  lessenyei  Nag}' 
Ferenez  elfoglalta. 

Felső-Hámor  templomát  Héderváryné  elvette,  papját 
kiíízte,  valamint  Zsarnocza  lakosai  is  vallásuk  gyakorlásá- 
ban sokfélekép  háborgattatnak,  papjok  pedig  onnan  ki- 
tiltatott. 

Arvavármegyében,  TökíUy  Istv^án.  Árvavárának  és  ura- 
dalmának kormányzója,  ámbár  törvény  szerint  nem  volt 
köteles,  de  a  boldogult  király  felszólítására  Oravka  köz. 
ségében  r.  kath.  templom  és  iskola  számára  alkalmatos 
helyet  jelöltetett  és  hasíttatott  ki:  mi  által  a  helybeh  plé- 
bános és  hivei  azzal  meg  nem  elégedve,  az  ottani  evang. 
templomot  elfoglalták. 

Zólyomvármegyében,  A  véglesi  uradalom  tiszttartója  a 
nagyszalontai  evang.  gyülekezet  telkén  mészárszéket  állít- 
tatott fel,  a  gyülekezet  által  régóta  birt  mészárszék  kárá- 
val a  gyülekezet  mészárosát  elfogatta,  s  a  gyülekezetet 
jövedelmétől  megfosztotta. 

Zemplénvámegyében.  Sárospatakon  Báthorj'  Zsófia,  Rá- 
kóczy erdélyi  fejedelem  özvegye  és  fia.  Ferenez,  az  iskola 
azon  jövedelmeit,  melveket  Perénvi  Gábor  adománvozott, 
Miksa  király,  mint  Pataknak  és  az  uradalomnak  kincstári 
jogon  akkori  birtokosa,  megerősített,  a  későbbi  utódok  pedig, 
ügy  r.  katholikusok,  mint  evangélikusok,  valamint  a  fej^ 
delemné  és  fiának  elődei  évneg}'edenként  vonakodás  nélknl. 
de  ők  magok  is  1660-ban  fizettek,  s  az  említett  jövedelmek 
ilyen    fizetését    magok    is    helybenhagyták    és    elfogadták: 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYULÉSBK  VALLÁsGgYI   TÁRGYALÁSAI.  229 

mindazáltal  a  férj  és  atya  halála  után  t.  i.  166  l-ben  letar- 
tóztatták, kiadni  vonakodtak,  s  vonakodnak  most  is. 

Ugyanazon  sárospataki  iskola  azon  jövedelmeit,  melye- 
ket három  főtanár,  négy  osztály  tanár  és  kántor  a  feje- 
delennié  s  fia  elődeitől,  a  pataki  várból  kaptak,  Lorántffy 
Zsuzsanna,  a  pataki  vár  és  uradalom  társszerzeményese 
pedig  végrendeletileg  hagyományozott,  ámbár  azokat  a  féq 
és  apa  halálakor  t.  i.  1660ban,  magok  is  kiszolgáltatták, 
1661-l)en  mindazáltal  a  tanárok  és  kántortól  elvették,  le- 
foglalták s  az  1647  :  12.  és  14.  t.-czikkek  ellenére  sigát 
javokra  fordították. 

A  sárospataki  gyülekezet  jövedelmeit,  melyeket  a 
várnak  r.  kath.  és  cvang.  birtokosai  evang.  papoknak  régóta 
fizettek  s  emlékezetet  haladó  idő  óta  semmiféle  ürügy  alatt 
senki  kérdés  alá  nem  vont  és  1660-ban  maga  a  fejedelemné 
és  fia  is  kiszolgáltatták,  a  múlt  évben  ug}'anők  lefoglalták. 

A  sátoralja-ujhelyi  cvang.  papok  azon  fizetéseit,  melye- 
ket a  pataki  uradalom  jövedelmeil)ől  Perényi  Gábor  ren- 
delt, Miksa  király,  mint  a  pataki  vár  és  uradalomnak 
kincstári  jogon  akkori  birtokosa,  megerősített  s  a  későbbi, 
úgy  r.  kath.,  mint  evang.  birtokosok  fizettek,  ugyanazon 
fejedelemné  és  fia,  Rákóczy  Ferencz,  kiszolgáltatni  nem 
engedték  s  tiszteiket  a  kifizetéstől  eltiltották  és  az  1647-ki 
rörvényck  ellenére  most  is  tiltják. 

liodrog-Keresztúron  azon  jövedelmeket,  melyeket  az 
ívang.  papok  őszi,  tavaszi,  és  l)ortized  nyolczadából  húztak, 
j  a  tokaji  vár  és  uradalom  birtokosai  minden  nehézség 
léikül  kiszolgáltattak,  szintén  azon  fejedelemné  és  fia,  az 
említett   törvényczikk   ellenére,   kiszolgáltatni   vonakodnak. 

Tokajban  a  tiszai  rév  szombati  jövedelmét,  mely  az 
?vang.  gyülekezetet  illeti  és  82  átalagnál  (tonna)  nagj'obb 
borjövedelmet,  melyet  a  tokaji  várnak  ügy  r.  kath.,  mint 
evang.  birtokosai  emberemlékezet  óta,  sut  Miksa  király,  mint 
a  tokaji  vár  és  uradalomnak  kincstári  jogon  birtokosa, 
korában  is  kiszolgáltattak,  az  evang.  papoktól  szintén  ők 
elvették  és  kiszolgáltatni  vonakodnak. 


2S0  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Tarczalon  is  40  átalag  borjövedelmet,  melyet  a  bir- 
tokosok Miksa  király  óta  evang.  papoknak  fizettek,  ezek- 
től a  fejedelemné  és  fia  elvontak. 

Ugyanők  Szerencsen  a  gyülekezet  jövedelmeit,  melyek- 
ből az  evang.  papot  pénz,  bor,  törköly  (vinacerum)  s  más 
effélékben  fizette,  valamint  az  ottani  malom  szombati  vámját, 
a  szerencsi  várnak  úgy  r.  kath.,  mint  evang.  birtokosai  által 
megtartott  szokás  ellenére  lefoglalták  s  kiadni  vonakodnak. 

Király-Helmeczen  az  akkori  pap  az  ottani  szőUöhegjen 
feküdt  papi  szőlőt  bedeghi  Nyáry  Istvánnak,  a  király-hel- 
meczi  jószág  akkori  birtokosának,  14  hordó  borért  szerző- 
désileg elcserélte,  Nyáry  István  pedig  ugyancsak  14  hordó 
bort  az  evang.  pap  részére  évenkint  kiszolgáltatni  ixgy 
magát,  mint  örököseit  lekötelezte,  most  azt  a  fejedelemné 
és  fia  az  evang.  paptól  megtagadták  és  kiszolgáltatni  nem 
akarják. 

Szintén   ők  Alsó-   és  Felső-Toronyán,  Abarán,  s  más. 
váraik  s  kastélyaikhoz  tartozó  birtokokban  az  evang.  papok- 
nak minden  huza-vona  nélkül  régóta  kiszolgáltatott  egjházi 
jövedelmeit,   az   idézett  törv^ények   ellenére,   letartóztatták, 
melyeket  midö  az   evang.  siiperintendcnsek  folyamodványa 
s  panasza  folytán  Zemplén  és  Abauj megyék,  követeik  által 
az  érintett  törvények  értelmében  ismételve  visszakérték;  a 
fejedelemné  és  fia,  a  törvényeket  félremagyarázva  és  a  papi 
fizetést   személyi   fizetéssel   összezavarva,  kiujilatkoztatták, 
hogy  a  lefoglaltakból  vissza   soha   semmit  nem  adnak,  soí 
udvamokuk,  Mikes  Mihály  által   fogalmazott  és  a  nevezett 
megyékhez   fölterjesztett   njilatkozatukban    az   evangéliku- 
sokat gúnyból  akatholikusoknak   czímeztették.   Végre  azon 
jövedelmek   igazolása  végett,   t.   i.   egyháziak   voltak-e?   a 
kir.  diploma  5-dik  pontja  „Et  ad  privilegiorum   productio- 
nem"    stl).    §-a    úgy    szintén    az    1649-ki    2-dik   t-czikkels, 
ellenére,  kir.   adomány  le  vélek   s   más  irott  bizonjiti^ányoV 
előmutatását  sürgetik  s  rendes   perút   nélkül   az   ügyet,     g^i 
1649-ki  42-dik  t.-czikk  és   a   kir.   diploma  1.  pontja 
mének  ellenére,  végrehajtáson  kezdették. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  881 

Varanón  a  r.  kath.  plébános  a  magához  vett  emberek- 
kel az  evang.  iskolára  tört^  s  az  eyang.  papot,  a  ki  őket 
rossznak  elkerülésére  intette,  kegyetlenül  megverték,  föld- 
höz vágták  és  megsebesítették.  Némely  szántóföldekből  az 
evang.  gj'ülekezetet  illető  tizedet  ng^^anazon  plébános  fegy- 
veres kézzel  elvitette,  az  e  végett  kirendelt  vizsgálatnak  is 
ellene  szegült. 

Nagy-Domasán  az  evang.  paplakot  Pethő  Zsigmond 
tisztje  elfoglalta  s  jobbágyot  szállíttatott  bele. 

A  kázméri  orosz  pap  a  kajnai  evang.  papot,  mivel  ez 
öt  egy  orosz  eltemetésekor  a  templomba  orosz  szertartások 
elvégezése  végett  nem  bocsátotta,  kegyetlenül  megverte,  s 
ha  futással  a  templomba  nem  menekül,  meg  is  ölte  volna, 
az  oroszok  pedig  most  is  halállal  fenyegetik. 

Abaujvármegyében.  Az  említett  fejedelemné  és  fia  a 
szánthói  evang.  papokat  régóta  illető  egyházi  jövedelmeket, 
melyeket  Regécz  földesurai  adományoztak  volt,  az  1647-ki 
11.,  12.,  14.  t.-czikkek  ellenére  a  múlt  1661-ik  évben  el- 
foglalták. 

Kassán  a  gj^alogkatonák  egj'házi  járdalatokra  s  val- 
lásukkal ellenkező  szertartásokra  kényszeríttetnek,  és  a 
tisztek  által  vallásuk  gyakorlásától  a  templomajtó  előtt 
csengetve,  vagy  a  végre  küldött  r.  kath.  katona  által  az 
evang.  templomból  kihivattatnak  az  áhitatoskodó  evangéli- 
kusok megbotránkoztatásával  s  az  1647-iki  8-dik  t.-czikk 
8  más  törvények  megsértésével. 

Beiegvánnegyihm,  Báthory  Zsófia  és  fia  a  munkácsi 
ovang.  papok  jövedelmeit,  melyeket  a  munkácsi  várból,  a 
Latorczán  levő  malmok  szombati  vámjából  és  bortizcdből 
évenkint  kaptak,  kiszolgáltatni  vonakodnak. 

Ugyanők  Bereghszászon,  s  a  munkácsi  várhoz  tartozó 
iüás  községekben  a  papok  malom-  és  tizedjövedelmét  le- 
l'oglalták. 

Ugocmvármegyében,  A  Barkóczy  család  a  salánki  malom 
*5Zonibati  jövedelmét,  melyet  eddig  a  salánki  evang.  papok 
liűztak,  kiadni  nem  akarja. 


232  ZSILIN^SZKY   MIHÁLY. 

Intalóban  (?)  az  evangélikusoknak  Perényi  György  által 
kitatarozott  s  eddig  általok  l)irt  kápolnáját  Perényi  Gábor 
önhatalmúlag  elfoglalta. 

Gömörvármegyében.  Szentkiráhi  Andrássy  Miklós  az 
oláhpataki  evang.  papot  kiűzte,  azután  a  község  biráját.  s 
néhány  előbbkelő  lakosát  elfogatta,  vasra  verette,  s  kraszua- 
horkai  várá])an  mindaddig,  míg  a  paplak  és  temető  kulcíiiait 
át  nem  adták,  fogva  tartotta.  Ezzel  meg  nem  elégedve,  a 
templomot,  temetőt,  paplakot,  harangokat  az  azokhoz  tar- 
tozókkal együtt  elvetette;  ugyanazt  tette  Gócs  templomával 
s  a  kiűzött  pap  helyett,  a  lakosok  tiltakozása  ellenére, 
jezsuitát  állított  be,  a  ki  őket  vallásukkal  ellenkező  szer- 
tartásokra kényszerítette. 

Ugyanő  a  betléri  evang.  papot  kiűzte,  némely  holmiát 
megégette,  a  templomot,  iskolát,  temetőt  s  a  templom  vala- 
mennyi készletét  elfoglalta  és  evang.  pap  helyett  licentia- 
tust  állított  l)e. 

Lippay  György  esztergomi  érsek  1661-ben  Pelsöez, 
Csetnek,  Rozsnyó,  Berzéte,  Alsó-Sajó,  Gócs,  Oláhpatak. 
Geczelfalva,  Ochtina  és  Restiren  az  evang.  papoktól  minden 
egyházi  jövedelmet,  t.  i.  ügy  őszi,  mint  tavaszi  gabona- 
tizedet, melvet  ők  és  elődeik  emberemlékezet  óta  békével 
használták,  eml)ere,  lessenyei  Xagy  István,  s  a  vele  kül- 
dött mintegy  60  német  katona  által  elszedetett,  az  erősen 
lezárt  papi  csűröket  feluyittatta,  s  nemcsak  a  parasztok 
tizedét,  hanem  azt  is,  melyet  a  nemesek  és  földesurak  saját 
majorságukbíil  papi  fizetés  fejében  adtak,  maga  részére  le- 
foglaltatta, s  maga  javára  fordította. 

Báthory  Zsófia  és  fia  hasonló  papi  fizetést,  melyet  a 
pelsőczi  és  csetneki  malmokból  bizonyos  papok  húztak, 
önhatalmúlag  elfoglalták. 

Sziithmárniegyébeti,  Báthory  Zsófia  és  fia  bizonyos  két 
falut,  melyeket  Bethlen  István  az  ecsedi  gyülekezetnek  öriV- 
kösen  adományozott;  úgyszintén  a  ])áthor-városi  tizedjöve- 
delmet, melyet  az  ecsedi  gyülekezet  emberemlékezet  óta 
szedett;  nemkülönl)en   a   matolcsi   malmok   szombati  jőve- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      283 

leimét  melyet  Báthorj"  és  Bethlen  fejedelmek  ugyanazon 
gyülekezetnek  örökösen  adományoztak,  s  az  foljion  hasz- 
lált,  erőszakkal  elvétették  s  a  megj'e  többszöri  felhívására 
em  adták  vissza,  az  1647-ki  10.  és  14.  t.-czikkek  sérel- 
nével.  Pap  Dániel,  szathmári  tiszttartó  a  várhoz  tartozó 
zamosi  malom  szombati  jövedelmét,  melyből  az  iskola 
liívendékei  élelmeztettek,  elfoglalta. 

Tornavármegyében.  Andrássy  Miklós  Hárskút  evang. 
emplomát  a  folyó  1662-ik   évben  elfoglalta,  papját  kiűzte. 

Borsodvámiegyében,  Báthorj'  Zsófia  és  fia  az  ónodi 
nalmok  egyházi  jövedelmeit,  melyeket  a  sajó-szent-péteri, 
Hlelényi  és  kazinczi  evang.  papok  régóta  húztak,  s  az  ottani 
*.  kath.  földesurak  és  úrnők  minden  hiánv  nélkül  kiszól- 
cáltattak.  a  törvények,  diplomák  ellenére  elfoglalták,  s  a 
neg}'e  többszöri  felhívására  \issza  mostanig  sem  adták. 

Szepesvármegyében,  Ámbár  a  krembachi  evangélikusok 
emploma,  a  90  templom  közé  l)etudva,  vissza  lön  adva. 
ízt  mégis  Pálfalvay  János,  váradi  püspök  és  szepesi  pré- 
308t  rendeletérc  Zadurszky  Adalbert  lengyel  pap  a  folyó 
L662-ik  évben  elfoglalta,  az  evang.  papot  a  paplakból  kiűzte, 
övedelmétől  megfosztotta,  s  megveressél  és  halállal  napon- 
wént  fenyegeti. 

9 

Ugyanő  Ij-Bélán  a  magához  vett  fegyveres  lengye- 
ckkel  és  más  lengyel  pappal  az  evang.  paplakra  rontott. 
iz  ajtók  és  ablakokat  betörte,  s  a  papot  csak  isteni  gond- 
iselés  mentette  meg  a  haláltól. 

Azon  egyházi  s  tized jövedehueket,  melyeket  az  evang. 
)apok  húznak,  de  tőlük  a  szepesi  prépostnak  bért  (cathe- 
Iraticum)  fizetnek,  a  r.  kath.  urak  clfoglalgatni  meg  nem 
(znnnek;  így  1661.  Goml)os  Erzsébet,  Görgei  Sándor  özvegye, 
i  görgői  papot  és  tanítót  jövedelmeiktől  megfosztotta. 

Olcznó  evang.  pai)ját  idősb  Csáky  István  1661-ben 
emberei  által  kiűzte,  a  templomot,  paplakot  és  jövedel- 
neket  elfoglalta,  s  Pálfalvay  János  által  r.  kath.  papot 
illíttatott  oda.  S  ámbár  a  megyei  alispán  törvényes  eljárás 
égett  határidőt  ki  is   tűz,  de   a  r.  katholikusok   különféle 


23é  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

mentegetődzés  és  kifogással  bírákat   nem   választanak,  így 
a  dolognak  vége  hossza  nincs. 

Szabolcsvánnegyéhen.  A  nánásiak,  törököktől  félve,  két 
harangot  Tokajba  biztosság  végett,  szállítottak,  a  vár  kapi- 
tánya mind  a  kettőt  a  várba  vitette,  s  többszöri  felszóH- 
tásra  is  kiadni  nem  akarja. 

Sárosvármegyében.  Báthory  Zsófia  és  fia  az  őszi  és 
tavaszi  gabonatizedet,  melyet  a  nagy-sárosi  evang.  pap 
emberemlékezet  óta  szedett,  1661-ben  elfoglalták,  s  kiszol- 
gáltatásától ottani  tisztjöket  eltiltották.^ 

Ezen  hosszas  sérelmi  irat,  bármily  hajmeresztő  kegyet- 
lenkedésekről szólott  is,  nem  talált  megliallgatást  pedig  a 
folyamodók  mindent  elkövettek,  hogj^  kedvező  választ  nyer- 
jenek. Külön  kérelmeket  intéztek  a  nádorhoz,  az  esztergomi 
érsekhez.  Porciához,  Rottalhoz,  Zrínyihez  és  a  személynok- 
höz,  hogy  a  kedvező  válasz  kinyerésében  közbenjáróik  legye- 
nek a  királynál.  Ezek  válaszai  azonban  nem  voltak  biztatók. 
Ismét  abban  állapodtak  meg  tehát  a  prot.  rendek,  hogy 
a  míg  a  királytól  kedvező  választ  nem  nyernek,  addig 
semmiféle  tárgyalásokba  nem  bocsátkoznak.  A  nélktilök 
hozandó  határozatokat  érvényeseknek  el  nem  isménk.  A 
személynök  és  a  nádor  biztatásaira  azért  nem  hajoltak, 
mert  a  miilt  országgyűlésen  is  azzal  voltak  kecsegtetve, 
hogy  a  legsürgősebb  tárgyak  elvégzése  után  azonnal  a 
vallás  ügyiét  fogják  elővétetni,  mégsem  történt  meg.  Ezen  for- 
tély óvatosakká,  bizalmatlanokká,  sőt  makacsokká  tette  őket. 

^  E  sérelmeket  sok  helyen  hibás  szöveggel,  hibás  vezeték  és 
helynevekkel  hozta  már  a  < História  diplomatica  de  statu  Religionis 
evangelicae  in  Hungáriáé*  1710.  «Appendix»  104—123.  11.  Fabó  ja- 
vítva  közli.  Az  1662-ki  országgy.  25—60.  lapokon. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  286 


m. 

új  panaszok.  —  A  király  elutasító  válasza.  —  A  protestánsok   ujabb 

folyamodása,  —  elutasíttatik.  —  A  nádor  kifakadása!  vihart   idéznek 

elő.  —  A  protestánsok  érvei  Porcia  előtt.  —  Lipót  «decretuma»  és  a 

nádor  közbenjárása.  —  A  czimezés  visszautasíttatik. 

Új  panaszok  érkeztek  a  vidékről.  A  protestánsok 
jnnins  9-én  vették  a  panaszt,  hogy  Szelepcsényi  kaloesai 
érsek  egj'  helv.  hitv.  evang.  papot  még  az  országgyűlés 
kihirdetése  előtt  elfogatott  s  nyitrai  várában  hat  hónapig 
fogva  tartott.  Az  innét  megmenekült  fogoly  egy  kedvezőtlen 
eset  folytán  a  kanczellár  tiszttartójának  kezeibe  esett,  a  ki 
ot  kegj^etlentil  összeverette  és  félholtan  Gombáson  ^jra  el- 
záratta és  ma  is  fogva  tartja. 

Ezen  panasz  következtében  Szepesy  Pál  és  Beregh 
György  több  társaikkal  Szelepcsényihez  küldettek  azon 
kéréssel,  bocsátaná  szabadon  a  foglyot,  külömben  kénytele- 
nek lesznek  a  prot.  rendek  ő  felségéhez  folyamodni;  mert 
nem  tudják,  minő  biztonság  várható  vallástekintetében,  ha 
a  katholikusok  az  országg\'űlés  folyama  alatt,  szemben  azon 
sérelmekkel,  miket  a  királynak  benyújtottak,  ily  erőszakos- 
kodásoktól nem  iszonvodnak.  Szelepcsénvi  azt  válaszolta  a 
küldötteknek,  hogy  azon  pap  nem  vallása  miatt,  hanem 
azért  fogatott  el,  mivel  többedmagával  betört  egy  r.  kath. 
templomba,  onnét  egy  harangot  s  egyebet  elvitt.  Ezért  a 
kanczellár  tiszttartója  jól  tette,  hogy  a  szökevényt  íyra  el- 
fogatta és  megverette;  külömben  ő,  Szelepcsényi  nem  bánja, 
ha  a  rendek  folyamodnak  is  ő  felségéhez. 

Ugyan  e  tárgyban  Kottáihoz  és  Porciához  is  ment 
egy-egy  küldöttség.  Ez  utóbbi  meghagj^ta  nekik:  Írjanak 
folyamodást  ő  felségének,  melyet  ö  maga  fog  benyújtani. 
A  folyamodvány  szerkesztésével  Guth  Dániel  bízatott  meg, 
akképen,  hogy  egyúttal  az  lllésházy  által  elfogott  evang. 
pap  nyomorát  is  irja  le. 

Több  hasonló  eset  fölvétele  után  a  prot.  rendek  sür- 
g-ették   a   kir.   választ   első   feliratukra.   De  a  király   csak 


236  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

szóval  Üzente  nekik  jíinius  11-én  Porcia  által  liogj'  kedvet- 
lenséggel értesült  a  felől,  muizerint  a  i^rotestáns  rendek  elvon- 
ják magokat  a  nyilvános  tárgyalásoktól,  holott  o  felsége  csnk 
az  ország  békéjét  czélzó  tárgyakat  terjeszté  elébök.  Most  iiints 
idő  a  panaszok  és  sérelmek  elintézésére.  Vannak  tönénveik; 
szerezzenek  magoknak  azok  szerint  elégtételt;  de  az  ország 
ily  szorongatott  állapotában  ne  akadályozzák  a  tárgjalá- 
sokat,  küir)mben  ő  felsége  a  t(*)bbiekkel  nélkülük  fog  végezni. 

Erre  l)rask(')czy  monda:  „Köszimjük  ő  felségének  atyai 
gondoskodását,  majd  jelentést  teszünk  küldőinknek.'^ 

Porcia  e  szavakra  viszonzá:  „Oly  jelentést  tegjenek 
az  urak,  hogy  küldőik  ide  többé  ne  folyamodjanak,  mert 
ő  felségének  komoly  akarata  csak  az  ország  köznyugal- 
mára tartozókat  tárgyaltatni;  a  német  birodalomból  azt 
Írják  Ő  felségének,  siessen,  mert  ott  —  minden  egyebet 
félretéve  —  csakis  Magyarország  megmaradásáról  fognak 
tanácskozni,  uraságtok  tehát  minden  egjébbel  hagyjon  fel."* 

Ezen  rideg  válasz  nem  elégítette  ki  a  nyugtalan  pro- 
testánsokat; kik  ennél  fogva  Draskóczj-t  a  királyhoz  inté- 
zendő új  folyamodvány  fogalmazásával  bizták  meg. 

A  míg  ez  elkészült,  követeket  küldöttek  a  személy- 
n(*)khöz,  a  nádorhoz  és  Zrinvi  Miklóshoz.  A  személvnököt 
kérték,  ne  tartsa  őket  makacsoknak,  hogy  a  fentebbi  kir. 
válasz  után  is  a  köztanácskozásokból  elmaradnak,  mert 
megjelenésöket  mind  addig,  míg  sérelmeiket  ő  felsége  meg 
nem  orv^osolja,  tiltják  szigorú  utasításaik.  De  ígérik,  hoj2j' 
mihelyest  kedvező  választ  fog  adni  a  király,  ők  is  készek 
lesznek  az  ország  nyugalmáról  és  megmaradásáról  tanács- 
kozni. A  személynr)k  azt  felelte:  nem  gondolta  volna,  hogj' 
a  protestánsok  a  királytól  nyert  válasz  után  is  vonakodni 
fognak  a  tárgyalásokban  részt  venni.  Inté  őket  hogy  az 
evang.  compilatorok  a  bizottsági  gyűlésről  el  ne  maradjanak. 

A  nádort  arra  kérték,  hogy  a  készülőben  levő  új 
folyamodványukat  vagy  ő  maga  nyiijtsa  át  ö  felségének, 
vagj'  legalább  jelen  legyen  köztük  az  átadásnál.  A  nádor 
bármely  ő  általok   meghatározand()   módon  késznek  milat- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  237 

cozott  jelenlétével  támogatni  kérvény  őket.  És  minthogy  éppen 
kkor  ott  volt  a  nádornál  Zrínyi  Miklós  is,  a  jó  alkalmat 
?lhasználva,  ezt  is  megkérték,  ennek  igéretét  is  megnyerték. 

Az  alatt  Kolonics  kieszközölvén  Lipótnál  a  kihallga- 
ist,  Görgey  Ezékiel  vezérlete  alatt,  kiküldött  bizottság 
tadta  az  üj  kérelmet  ö  felségének.  A  szónok  kiemelte 
eszedében,  hogj'  miután  istenen  kívül  csak  ő  felségétől 
árhatnak  segélyt,  ne  utasítsa  cl  őket  ő  felsége,  hanem  örven- 
eztesse  meg  kedvezőbb  válaszával.  A  benyújtott  folyamod- 
ányban  elpanaszo^ák,  hogj'  némely  r.  katholikus  urak 
lalom  ellenére  mint  foglalták  el  s  rontották  le  a  templo- 
lokat,  mint  sanyargatták  a  népet  s  vallása  megváltozta- 
Ására  fenyegetésekkel,  édesgetésekkel,  börtönözéssel,  el- 
zetéssel,  javak  elkobzásával,  gyalázásokkal  szidalommal  s 
aás  efféle  sértegetéssel  kény  szeri  tették;  mint  háborgatták, 
Lcrgették,  veréssel  és  börtönnel  kínozták  az  evang.  papo- 
dat; mint  zaklatták  és  üldözték  nemesi  kiváltságaik  daczára 
LZ  evang.  nemeseket.  Csodálkoznak,  hogy  nemcsak  kir. 
;zóval,  hanem  az  ország  köztörvényeivel  is  ismételve  meg- 
Tüsített,  helybenhagyott  és  elfogadott  kir.  diplomák  sér- 
öivel  perüton  nem  boldogulhatnak.  Éppen  azért  a  linczi 
liploma:  „gravamina  autem"  kezdetű  negyedik  pontjának 
írejénél  fogva  sérelmeik  megorvoslását  a  fölség  válaszától 
innál  inkább  reméllették,  mivel  semmi  méltatlant,  hanem 
nindenekbeu  csak  az  országos  törvényekkel  s  kir.  diplo- 
mákkal megegyezőt  kértek. 

Azonban  a  Porcia  által  adott  válaszból  ügy  értették 
5  felsége  szándékát,  hogy  sérelmeik  ezúttal  félretétessenek, 
részint  azért,  mert  ezen  országgyűlés  nem  közönséges,  hanem 
rendkívüli,  részint  azért,  mert  vannak  törvények,  melyek 
szerint  a  vallásháborítók  megbüutetendők,  és  mert  a  biro- 
rlalnii  ügyek  sem  engedik  meg  ö  felségének,  hogj'  tovább 
is  Pozsonyban  időzzék. 

De  mivel  sem  ők,  sem  küldőik  valami  „rendkívüli*^ 
gj'ülésről  semmit  sem  tudnak,  utasításaik  pedig  köteles- 
ségükké teszik,  hogy  a  megháboritott  evang.  vallásnak,  mint 


2S8  ZSILIKSZKY  MIHÁLY. 

legfőbb  szabadságnak  ügjét  valamennjá  tárgyalásnak  elébe 
tegyék,  —  de  külömben  a  linczi  diploma  érintett  negredik 
pontja  is  világosan  rendeli,  liogj'  minden  országg}'űlé8en 
mindenek  előtt  a  vallásüg}^ben  előfordult  sérelmek  az  evan- 
gélikusok rövidsége  nélkül  intéztessenek  el;  — valamint  az 
is  világos,  hogy  ők  küldőik  által  nem  rendkívüli,  hanem 
közönsiges  országgyűlésre  vannak  kiküldve:  mindezeknél  fogva 
nem  tehetnek  egj-ebet,  mint  hogj"  kíUelességökben  híven  el- 
járván, mindenek  előtt  az  evang.  sérelmek  elintézését  szor- 
galmazzák ő  felségénél,  mert  külömben,  ha  utasításaiktól 
eltántorodva,  szokatlan  és  a  kir.  diplomákkal  ellenkező 
dologba  bocsátkoznának,  és  a  „rendkívüli  országgj'űlés' 
czímében  küldőik  tudta  s  akarata  nélkül  megnyugodnának, 
becsületöket  fognák  elveszíteni. 

Van,  igenis,  biró,  van  törvény  a  vallásháborítók  ellen: 
de  azon  törvény  csak  irott  malaszt,  mely  foganatosítva 
nincs,  s  melylyel  olyanok  is  visszaélnek,  kiknek  hivatalos 
kötelessége  volna  azt  végrehajtani.  Ilyennek  említik  név- 
szerint  az  országbírót,  a  kanczellárt  s  több  meg}x  fö  és 
alispánját. 

És  ezen  büntetlen  szabadosság  annjira  meg}',  hogj'  a 
király  jelenlétét  s  a  nádor  tekintélyét  fitymálva,  még  a 
jelen  országgyűlés  folyama  alatt  is  folytatják  az  üldözést. 
Szelepcsényi  kanczellár  cgj^  prot.  papot,  ki  csak  nem  rég 
szabadult  ki,  most  újra  elfogatott  és  megveretett;  a  fogoly 
pap  mellett  fellépő  prot.  követeket  pedig  látorv^édőknek 
nevezte,  lllésházy  György  hasonló  erőszakoskodást  követett 
el  egy  más  prot.  pap  ellenében,  kit  békóval,  börtönnel, 
éhhel,  szomjúsággal  kínoztat,  s  még  a  nádor  szavára  sem 
akarja  szabadon  bocsátani. 

Magok  a  protestáns  követek  sem  gj^ülhetnek  már 
becstelenítés  nélkül  össze;  Morócz  István  az  evang.  rendek 
tanácskozásait  goromba  gűnynyal  török  divánnak  nevezte; 
Szelepcsényi  pedig  több  főúr  jelenlétében  haragosan  fenye- 
gette őket. 

Es    ha    ilyenek    a   király    és   a     nádor   jelenlétében 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLáSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  289 

btintetéstöl  való  félelem  nélkül  történnek,  mi  történhetik 
ftkkor  ha  Lipót  eltávozik  hívei  köréből! 

Ezen  és  hasonló  okoknál  fogvB.  siránkozva  kérik  a 
kegj-elmes  fejedelmet,  hogj*  az  ö  szavával  is  megerősített 
királyi  diplomák  és  hazai  törvények  értelmében  még  e 
gyűlés  folyama  alatt  orvosolja  meg  égbekiáltó  sérelmeiket 
^8  büntesse  meg  a  vallásháborítókat;  minek  megtörténte 
itán  készséggel  fognak  a  többi  országgyűlési  tárgj-alásokba.^ 

Lipót  a  folyamodvány  átvételekor  egj^előre  csak  annyit 
rálaszolt,  hogy  magánügyekért  nem  lehet  elhanyagolni  a 
cözögyeket,  külömben  kérelmöket  kegj'esen  megolvassa. 
Izatán  néhány  napra  Bécsbe  ment. 

Ez  alatt  a  két  párt  között  kemény  tusák  folj-iak. 
jabb  ingerültségre  tápot  szolgáltattak  egjTészt  a  megj^ék- 
lől  jövő  új  panaszok,  másrészt  a  jezsuiták  is,  kik  el- 
izakodottságukban  magát  az  országgyűlést  is  sértegetni 
lezdették.* 

Wesselénji  nádor  eleinte  kárhoztatta  ez  üzelmeket  s 
lagy  készséget  tanúsított  a  protestáns  ügy  mellett.  Majd 
Lésöbben,  hogj"^  a  bécsi  udvar  kegyét  elnyerhesse,  kifakadt 
i  sürgetők  ellen,  s  felhevülésében  sértő  szavakat  mondott, 
'"enyegctte  őket  a  király  haragjával,  ha  nem  engednek, 
locskayok  —  ügj^  mond  —  nincs,  Bethlen  meghalt,  Apafty- 
lak  fegyvere  nyugszik,  tehát  senkire  sem  támaszkodhatnak, 
i^ártütőknek  fognak  neveztetni,  s  akkor  ki  lesz  szabadi- 
ójok?  Fontolják  meg  tehát,  mit  cselekesznek.  Vannak  tör- 
rényeik,  használják  azokat,  a  köztauácskozásokat  pedig 
innál  kevésbé  hátráltassák,  mivel  ezen  országgyűlés  nem 
közönséges,  hanem  reridkivtili,  melyen  gyűlöletes  magán- 
igyck  nem  tárgyalhatók.  Az,  hogj'  nekik  ezen  országgyűlés 
ílégtételt  adjon,  lehetetlen.  Ha  a  vallásügj'ben  eddigelé 
lozott  törvények  nem  elégségesek,  alkossanak  más  törvényt, 

>  V.  ö.  Fabó,  1662-ki  orggy.  67.,  68.  1. 

'  Egy  «Praeliminaria  comitiorum*  czímű  irományt  bocsátottak 
közre,  melyről  Fabónak  egyik  forrása  azt  mondja,  begy  «a  mennyi 
szó,  annyi  bazugság>. 


240  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

s  annak  értelmében  járjanak  el  a  gjiilés  után  a  templomok 
foglalói  ellen.  Most  ne  nehezítsék  a  dolgot,  ne  túlozzanak, 
vegyék  figyelembe  a  fenyegető  veszélyt,  mely  a  protes- 
tánsokat és  katholikusokat  egyiránt  fenyegeti.  Az  isten 
szerelmére  kéri  őket,  vegyék  szívökre  a  hazának  szánandó 
sorsát,  ne  védjék  oly  konokul  a  gjuilöletes  ügj'et,  ne  hátrál- 
tassák pártütőkként  a  királyt,  ki  a  német  birodalmi  g}ü- 
lésre  akar  menni.  Am  tanácskozzanak  küldőikkel  s  tudch 
sitsák  őt  megállapodásukról  még  a  király  elmenetele  előtt. 
\\ogy  tudja,  mihez  tartsa  magát. 

Wesselényi  ezen  beszéde  üj  vihart  támasztott.  A  Bocs- 
kayra  és  Bethlenre  való  hivatkozás  elkeserítette  mindazokat, 
a  kik  e  nevekben  a  i)rotestáns  vallás  szabadságának  nemes 
bajnokait    tisztelték.    A   királyi    haraggal    való    fenye^^etés 
akkor,  midőn   a  fennálló  törv^ények  megtartását   és  vé^e- 
hajtását  kérték,  legalább  is  oly  tapintatlanság  volt,  mint  a 
milyen  meggondolatlanság  a   pártütés   említése.  Mert  yaló- 
ban,   ha   pártütésről   lehetne   beszélni,  azt   ez   esetben  nem 
Pozsonyban,  hanem  a  király  környezetében  Bécsben  lehetne 
feltalálni,   hol   a  gonosz   tanácsadók   lelkiismeretlensége  a 
világos  törvények  és  kir.  diplomák  megszegését  ajánlotta  a 
koronás  fejedelemnek.  Az,  hogy  a  nádor  is  „rendkívülinek*^ 
nevezte  a  gj-űlést,  különösen   felingerelte  a  rendeket,  mert 
a  kir.  meghívó  levél  „közönséges''  gjülésről  szól,  mely  az 
l()5y-ki  országgyűlés  után   három   évre,  tehát  rendes  időre 
van  összehíva.  Rendkívüli  országgyűléseket  sem  a  törvény, 
sem  a  szokás   nem   szentesített   soha.   És   ha   a   törvények 
ellenére    szokásba    hozatnék    rendkívüli    gyűlések    tartása, 
akkor   oda   lenne  a  haza   szabadsága,  oda  lenne   a  vallás 
védelme,  mert  akkor  rendkívülinek  lehetne  nevezni  minden 
olyan  országgyűlést,  melyen  a  gyűlöletes  „magánügyeket*, 
minőnek  most  a  vallást   mondják,  tárgyalni   nem  akarnák. 
Már  pedig  világos,  mondák  a  prot.   rendek,  hogy  ha  csak 
két    országgyűlésen    mellőztetnék    a  vallás    kérdése  és  a 
templomfoglalók  és  más  bántalmak  elkövetői  nem  bűnhőd- 
nének,   akkor    három    vagy    négy    év    alatt    mindenki  a 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLl^BK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  24L 

.  katholikus  liitre  kényszeríttetnek,  s  oda  fejlődnék  a  dolog, 
ogy  ha  tartatnék  is  valaha  közönséges  országgyűlés,  nem 
olna,  a  ki  vallásügyben  panaszlólag  felszólalna.  Ők  jól 
ítják,  hogy  a  „rendkívüli"  országgyűlést  a  király  taná- 
sosai  csak  az  evangélikus  vallás  kiirtása  végett  gon- 
olták  ki. 

Mindezt  a  nádornak,  küldöttek  által,  tudtára  adták, 
ki  az  önmaga  által  támasztott  vihart  lecsillapítandó  az 
stenre  kérte  őket,  ne  magj-arázzák  félre  a  dolgot.  Királyá- 
al  vagj'on  kegj^elmeteknek  ügye,  monda,  melyre  nézve 
lenjen  vissza  kegyelmetek  és  oszoljon  szállásokra,  alu^'ék 
eiga  és  álmodjon  jobbat,  mert  ha  azt  mondák,  hogy  az 
Tszág  törvényeiben  nincs  emlékezet  olyatén  („particularis") 
yülés  felől,  íme  mindjárt  mondok  kegj^elmeteknek  olyatén 
:yűlést.  Midőn  az  Mohács  mezején  csak  az  sátor  alatt  cele- 
^ráltatott  az  gyűlés,  azért  nincsen-e  most  is  hatalma  a 
LÍrálynak  olyatén  gyűlést  hirdetni? 

Erre  Székely,  a  küldöttek  egyike  viszonzá:  Úgy 
agyon,  nagyságos  kegyelmes  uram,  hogy  celebráltatott 
•lyatén  gyűlés  oly  módon,  az  mint  Nagyságod  mon^a;  de 
.z  olyatén  gyűlés  post  declarationem  manifesti  belli  volt, 
dostani  időben  pedig  még  eddig  semmi  sem  lett. 

Más  nap  az  elhatározásuk  mellett  szilárdul  megmaradó 
íTot  rendek  előtt  újra  roszalását  fejezte  ki  a  nádor.  Ám 
&s8ák  —  ügy  mond  —  mit  cselekesznek,  de  őt,  mint  köz- 
ienjárót, a  bekövetkezendő  veszcdelmökért  ne  okolják.  Azon 
Lérdésére,  hogy  ha  ez  úttal  sérelmeik  nem  orvosoltatnának, 
aza  mennének-e,  azt  kapta  válaszúi,  hogy  a  sérelmek 
negszüntetése  előtt  más  tanácskozásba  nem  bocsátkozhat- 
lak, az  ügy  kimenetelét  a  felség  után  az  istenre  bizzák. 
]  nyilatkozat  után  késznek  nyilatkozott  Wesselényi  a  királyi 
álasz  megsürgetésére  és  az  evangélikusok  határozatának 
jipót  elé  való  fölterjesztésére. 

Porcia  magán  úton  kivánt  hatni  a  prot.  rendekre, 
fagához  hivatván  néhány  követet,  azoknak  kijelentette, 
lOgy  az  evangélikusok  második  folyamodványában  előadott 

ZsUinszky:  Magyar  országgyüléHek.  16 


242  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

okok  nem  ingatták  meg  ő  felségét;  éppen  azért  ajánlja, 
hagjjanak  fel  a  további  sürgetéssel,  vagy  nyomatékosabb 
okokkal  álljanak  elő;  mert  azok  alapján,  a  miket  eddig 
előhoztak,  ő  felsége  nem  köteles  ezen  országgyűlés  alatt 
intézkedni. 

A  meghivottak  hosszasan  vitatták  az  ellenkezőt;  és 
mivel  a  -nvomatékosabb  okok''  álnok  követeléséből  arról 
győződtek  meg,  hogy  új  kelepczébe  akarják  őket  vinni, 
t.  i.  hogy  vagy  a  királyi  diplomáktól  és  a  linezi  békekötés 
kedvezményeitől  eltántorítani,  vagy  pediglen  a  további  okok 
hiányának  tcltüntetésc  által  elhallgattatni  kívánják  őket.  -  - 
társaikkal  értekezve  elhatározták,  hogy  az  eddig  felhozott 
ér\'ekhez  még  a  k(*)veíkezőket  fogják  csatolni  és  Porciának 
átnyújtani: 

1.  A  minő  hatalma  volt  Lipótnak  diplomát  kiadni  és 
az  evangélikusoktól  elfoglalt  templomokat  visszaadatni: 
ugyanolyan  hatalma  van  a  diploma  rendeleteinek  áthágóit 
megbüntetni  és  a  tör^'ényellenesen  elfoglalt  templomokat 
újra  visszaadatni. 

2.  A  templomok  elfoglalói  és  visszafoglalói  sem  a 
diplomát,  sem  a  ti^rvényt  megtartani  nem  akarják,  mert  ha 
akarnák,  akkor  ilven  hatalmaskodásokat  nem  követtek 
volna  el. 

8.  A  t<)rvénv  ez  esetben  nem  akadálvozza  a  királví 
abban,  hog)'  az  evangélikusok  sérelmeit  orvosolja;  sőt  ezt 
az  ő  királyi  diplomájának  tekintélye  és  méltósága  annál 
inkább  követeli,  mivel  a  biráskodásra  hivatott  tisztviselők 
érdekelt  felek,  kik  saját  ügyükben  nem  bíráskodhatnak,  a 
jobbágyoknak  és  papjaiknak  felperességét  el  nem  fogadják. 
8  ily  esetekben  számtalan  kifogást  keresnek  és  találnak. 

4.  Lii>ót  diplomája  világosan  rendeli,  hogy  a  kor- 
mányzás kezíletéig  is  netán  fölmerülő  sérelmeket  azomial 
uralko<lása  kezdetén,  a  legelső  országgyűlésen  szüntesse 
meg.  s  mivel  ez  a  múlt  országgyűlésen  nem  történt,  a 
mostanin  kell  annál  is  inkább  megtr)rt ennie,  mivel  a  múlt 
gyűlésen  a  király  beleegyeztével  az  evangélikusoknak  adott 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  248 

nádori  biztosító  levélnek  semmi  iivomatéka  sem  volt,  a 
templomokat  a  kir.  diploma  sérelmével  tovább  is  foglalgatták. 

5.  Az  nem  akadály,  hogy  a  r.  katholiknsok  a  kir. 
iliploma  ellenében  a  törvényre  hivatkoznak,  mert  az  evan- 
gélikusok a  törvény  által  nem  liogj'  elejtették  volna  a  linczi 
<liplomát,  de  mivel  Lipót  diplomája  a  törvény  alapján 
állíttatott  ki,  s  mivel  abban  a  linczi  diploma  is  világo- 
san benfoglaltatik,  ahhoz,  mint  el  nem  törlötthöz,  méltán 
ragaszkodnak. 

Kitűnik  ezekből  világosan,  hogy  ö  felségének  azon 
hatalma,  mely  szerint  a  sérelmeket  megorvosolhatja,  semmi- 
képen nem  szűnt  meg,  sőt  a  diplomának  a  törvénybe  való 
igtatása  által  még  inkább  meg  van  erősítve.  Ennél  fogva 
a  protestáns  küldöttek  kérik  a  herczeget,  mozdítná  elő 
ügyüket  ő  felségénél,  mert  külömben,  ha  ő  felsége  az  ország- 
gyűlésről kiküldendő  biztosok  által  nem  adatja  nekik  vissza 
elfoglalt  templomaikat,  ők  a  köztárg>'alásokban,  utasításaik- 
nál fogva,  részt  nem  vehetnek. 

Porcia  türelemmel  hallgatván  végig  az  előadottakat, 
sz()váltásba  elegyedett  a  protestánsokkal,  csodálkozását  fejez- 
vén ki  a  felett,  hogy  a  r.  katholiknsok  ellenzése  daczára 
oly  mereven  szorgalmazzák  sérelmeiknek  megorvoslását.  A 
kapott  feleletek  után  megigérte,  hogy  a  fentebbi  pontokba 
foglalt  újabb  ér^'eiket  be  fogja  jelenteni  ő  felségénél,  a  ki 
annak  idején  orvosolni  is  fogja  a  sérelmeket. 

Wesselényi  nádor  többszöri  érintkezés  alkalmával  majd 
intéssel,  majd  fenyegetéssel,  majd  hízelgéssel  és  könnyek- 
kel is  törekedett  őket  niegtántoritani.  „Isten  engem  ügy 
segélyen  —  monda  —  semmit  sem  visz  kegyelmetek  ezzel 
az  kegyelmetek  keménységével  végben,  hanem  azt  nyerik 
vele,  hogy  ő  felsége  a  kegyelmetek  vakmerő  keménységét 
és  megátalkodott  vakmerőségét  ellene  vah'>  tusakodását  az 
eprész  keresztyénségnek  fogja  manifestálni.  .  .  ."^  „Nem  gon- 
ilolunk  vele  —  viszonzá  Székely  -  sőt  akarjuk,  hogy  ő 
felsége  manifestálja  ebbeli  aktáinkat:  bizony  mi  is  az  egész 
keresztyén  világban  levő  fejedelmeknek,  sőt  az  egész  világnak 

16* 


244  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

manifestálni  fogjuk  ártatlansá^inkat;  ítélje  meg  isten  és  a 
egész  világ  igaz  ügyünket.  .  .  .'^ 

A    protestánsok    ezen    rendületlensége    gondolkodób 
ejtette   a  katbolikusokat.    Arról    kezdtek    tanakodni,   hogy 
érvényes-e  az,  a  mit  ők  a  protestánsok  nélkül  fognak  hatá 
rozni.   De   eredményre    nem   jutottak   a  nézetek   nagy  el- 
térése miatt.  Ily  körülmények  köztöt  a  nádor  azon  gondol- 
kozott, hogy  mivel  a  két   fél  között   egyességet  létrehoz 
nem  lehet,  ő  az   országgyűlés   elnapolását  fogja  ajánlani 
felségének. 

Lipótnak  azonban  szüksége  volt  az  országgj'filésr 
mert  a  török  háború  már  az  ország  küszöbén  volt.  Elhe^. 
tározta  tehát,  hogy  legalább  látszólag  fog  valamit  vála- 
szolni, nehogy  a  világ  őt  vádolja,  ha  esetleg  az  ország- 
gyűlés  eredménytelenül  fogna  szétoszlani.  Július  elsejéi/ 
megüzente  a  nádor  által  a  protestáns  rendeknek,  hogj'  a 
királyi  válasz  meghallgatása  végett  jelenjenek  meg  az  úgj- 
nevezett  zöld  házban.  A  nádor  oda  volt  utasítva  a  királv 
és  a  magokat  „ország"-nak  nevező  katholikusok  által,  hogj^ 
elébb  engedékenységre  birja  őket,  s  ha  ez  nem  sikerülne, 
olvastassa  fel  a  decretumat.  Wesselénji  nem  vette  észre, 
hogy  ezen  szerepe  által  egy  véghetetlenül  kényes  helyzetbe 
kerül;  mert  a  protestánsok  mindenek  előtt  azon  ellenvetéssel 
éltek,  hogy  ők  a  katbolikusokat  az  ország  részének  igen, 
de  „ország"-nak  soha  el  nem  ismerik,  s  ekként  a  nádor 
által  hozott  kir.  iratot  meghallgatni  nem  akarják,  mivel  a 
nádor  nem  rend  és  rend,  hanem  az  ország  és  király  közötti 
közbenjáró;  külömben  is  tagadják,  hogy  az  ország  dekré- 
tumokkal lenne  kormányozandó.  A  nádor  ez  ellenvetések 
súlyát  érezvén,  jó  magj^arázatot  adott  a  kifejezéseknek, 
csakhogy  a  zöld  házba  való  jövetelre  birja  őket. 

A  mint  ott  megjelentek,  a  nádor  már  egész  kisérettel 
várta  Őket.  Ott  volt  a  személynök,  ott  voltak:  Bársony 
György,  Cserney  János,  orszábirói  ítélőmester,  Rabby  István 
személy nöki  ítélőmester,  Högyi  Mátyás  és  Bory  Mihály.  A 
teremben  ünnepélyes  csend  uralkodott,  mindenkinek  figyehne 


A  MAGYAR   ORSzAgGYŰLÉSRR   VALLXsCGYI  TÁRGYALÁSAI.  2ib 

%  felemelkedő  és  szólani  készülő  nádorra  volt  függesztve. 
\  katliolikusok  is,  a  protestánsok  is  a  magok  javára  szol- 
ráló  beszédet  vártak  tőle.  S  valóban  a  nádor  mind  a  két 
'élnek  tetsző  dolgokat  akart  mondani,  s  éppen  ez  által 
íonyolódott  újabb  kellemetlenségekbe.  A  protestánsokat 
csendesíteni  akarván,  hizeleg^'e  majd  tiainak,  majd  testének 
'S  vérének,  majd  országos  rendeknek  nevezte,  majd  ismét 
laragra  lobbanva  és  könyekre  fakadva  kemény  szavakkal 
'en végette  őket.  „Átkozott  legyen  az  —  monda  —  a  ki 
?nnek  a  következendő  veszedelemnek  az  oka;  átkozott 
eleven  az  a  nap,  a  melyen  nekem  édes  nemzetemnek  vesze- 
lelmét  kölletik  megéniem,  a  mely  nap  ma  lészen  az!  Édes 
nagyarim,  édes  gj^ermekeim,  ne  keménykedjetek  ennyire 
tncg  az  dolgot  és  timagatok  megkeménjitésével  valamit 
tiasznáiliatnátok  és  abban  én  szolgálni  tudnék:  az  isten 
egészségesen  haza  ne  vigj-en  szállásomra,  ha  tagomat  el 
nem  metélném,  eremet  föl  nem  metszeném,  csak  hogy  édes 
magyar  vérem  kegj^elmeteknek  szolgálhatnék.^  Végül  azon 
Ígérettel  kívánta  őket  megnyugtatni,  hogy  ő  felsége  kemény 
parancsokat  küld  az  alispánokra,  melyek  szerint  azok  minden 
tiltakozások  daczára  eljárni  tartoznak;  az  országgjülés  pedig 
az  eddig  alkotott  törvényeket  megerősíti,  áthágóikra  pedig 
új  büntetést  szab,  melyet  ő  nádori  hatalmával  szigorúan 
fog  végrehajtani. 

Ez  utóbbi  szavak  rossz  vért  csináltak  a  jelenlevő 
katholikusokban.  Bársonv  és  Csernv  fel  is  szólaltak  és  emlé- 
keztették  a  nádort,  miszerint  ők  nem  a  végett  küldettek  ide, 
hogy  az  evangélikusokkal  tárgyaljanak,  hanem  hogy  intse 
meg  őket  az  ország  nevében,  vennének  a  közgyűlésekben 
részt,  külömben   a   katliolikusok   magok   fognak   határozni. 

Az  „ország"  emlegetése  új  vihart  támasztott,  melyet 
a  nádor  csak  úgy  birt  lecsendesíteni,  hogy  az  ország  szónak 
oly  értelembeni  használatát,  mintha  az  csak  a  katholiku- 
sokat  jelentené,  eltiltotta.  De  a  protestánsokat  attól,  hogy 
sérelmeik  orvoslását  ne  az  országgyűlésen  és  ne  a  király- 
tól követeljék,  eltéríteni  nem  birta.   Wesselényi  a  magával 


246  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

hozott  kir.  (lecretum  felolvasásával  fenye<^etözött.  Erre  azon 
választ  kapta,  hogy  o,  mint  szaba<lon  vála.sztott  nádor,  nem 
arra  való,  hogy  decreiumot  hozzon,  hanem,  hogj-  a  törvénye- 
ket védelmezze,  mert  az  ország  nem  decretumokkal.  hanem 
országgyfilésileg  alkotott  s  királyok  által  megerősített  és 
helybenhagyott  törvényekkel  kormányzandó. 

Ekként  a  kiegyenlítés  meghiúsulván,  má.snap  újra  e 
felett  folyt  a  vita.  A  kedélyek  annyira  fel  voltak  izgatva 
részint  a  nádor  által,  részint  pedig  a  vidékről  érkező  új 
hallatlan  erőszakoskodások  következtében,  hogj^  a  kibékü- 
lést javasló  öreg  Gejöezyt  is  megvesztegetéssel  gj'anusítot- 
ták.  Székely  András  a  múlt  országgyűléseken  tapasztalt 
keserűségekre  hivatkozva,  ékes  szavakkal  védelmezte  a  pro- 
testánsok álláspontját.  A  nádor  is  megindult  rajta,  és  ki- 
jelentette, hog}-  a  nála  levő  decretumot  nem  adja  át  nekik; 
sőt  helyesli  a  protestánsoknak  azon  szándékát  is.  hogy  a 
kir  .válasz  szorgalmazása  végett  tömegesen  fognak  menni  a 
királyhoz.  De  ezen  szándék  nem  ment  teljesedésbe;  e  helyett 
Draskóczy,  Székely  és  Gerhard  egy  erélyes,  a  király  elutt 
előbb  felolvasandó  s  esak  azután  kézbesítendő  folvamod- 
vány  szerkesztésével  lőnek  megbízva. 

Az  alatt  a  nádor,  kétségtelenül  az  udvartól  r>sztönöz- 
tetve,  ismét  engedékenységre  intette  a  prot.  rendeket.  Bán- 
totta a  zsebében  levő  kir.  deeretum,  melvet  sem  a  királynak 
nem  mert  visszaadni,  sem  a  rendeknek  előterjeszteni.  El- 
keseredésében azt  monda,  hogy  inká])b  temetését  szeretné 
elérni,  mint  a  decretumot  átadni.  De  mégis  meg  kellett  tennie. 

Ebből  ismét  viharos  jelenet  fejlődött.  A  követek  semmi- 
képen sem  akarták  elfogadni  a  dekrétumot.  Az  öreg  Gejoczy 
azt  monda  a  nádornak:  „Mi  decretumot  ő  felségétől  nem 
kértünk,  hanem  resolutiót;  a  mi  országunk  nem  decretnmos 
ország,  hanem  diplomás,  és  így  törvényes  királyunk  is 
vagyon."  Székely  indulatosan  kiáltá,  hogy  közmegállapodás 
szerint  ők  senamibe  nem  bocsátkoznak,  míg  a  király  kepel- 
mes  resolutióját  meg  nem  kapják.  Erre  valamennyi  követ 
szájából  hangzott:    „közönségesen   az   a   mi  akaratunk  is." 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  247 

A  nádor  kérlelő  hangon  monda:  ^Oh  édes  fiaim! 
micsoda  az  a  közönségesm;  mind  elvesztek,  mindi** 

—  Veszszünk,  veszszünk,  nag}'ságos  uram,  kiáltanak  a 
követek,  testünkben  is,  ha  a  többi  szabadságunkban  veszünk. 

E  zajban  Wesselényi  átnyújtotta  Szuhaynak  a  zárt  alakú 
pecsétes   levelet,  mondván:  imhol  az   ö   felsége   decretuma. 

—  Ha  decretum,  viszonzá  Szuhay,  el  nem  veszem, 
de  ha  resolutió  elveszem.  Szavait  az  összes  követek  ismé- 
telték: „Nem  veszszük  el  a  decretumot,  resolutiót  várunk!" 

A  nádor,  csakhogy  szabaduljon,  azt  feleié:  „Isten  úgj" 
segéljen,  resolutió." 

Ekkor  Szuhay  átvette  a  levelet,  de  háta  megett  a 
követek  folyvást  kiabálták:  „Az  nagyságod  szavára  el- 
vesszük cum  solenni  protestatione.  de  ha  decretum.  Nagy- 
ságodnak visszaküldjük." 

Midőn  a  kir.  leirat  felolvasására  került  a  sor,  a  rendek 
nagy  megütközéssel  tapasztalták,  hogy  a  czimezésben  nem 
neveztetnek  országos  rendeknek^  hanem  egyszerűen  csak  „az 
evangélikus  vallás  hiveimk.^  ^ 

Ennél  fogva,  hivatkozással  a  „status"  nevet  biztosító 
törvényekre,  a  kir.  választ  felbontatlanul  visszaküldték. 

A  nádor  roppant  haragra  lobbant.  Úgy  tett,  mintha 
önérzete,  férfias  határozottsága  felébredett  volna.  Kyelen- 
tette,  hogy  ezen,  ügy  rajta,  mint  a  királyon  elkövetett  gya- 
lázatot tűrni  nem  fogja;  és  ha  a  király  iratát  vissza  nem 
fogadják,  ő  azt  valamely  evangélikus  követ  ablakán  fogja 
bedobni.  De  csak  nála  hagyták  azt  mindaddig,  míg  a  kan- 
czellária  a  czímbeli  hibát  ki  nem  javította.  Tudták,  hogy  a 
nádor  önérzetességét  nem  kell  komolyan  venni. 

Július  6-án  átvették  a  teljes  czimmel  ellátott  királyi 
levelet,-  melvből  azt  olvasták:  1.  0  felségének  nincs  tudó- 

^  «Fidelibus  Evangelicae  confessionis  in  hac  diaeta  praesenli- 
bus  assignandum.>  Ribini,  Memoral.  II.,  3.  I. 

*  «Spectabilibus.  Magnificis,  Egregiis,  Nobilibus,  prudentibus  item 
ac  circumspectis,  universis  Staiibus  Regni  Hungáriáé  evang.  conf. 
nunc  Posonii  ad  generáléin  diaetam  congregatis  assignandum.> 


24S  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

mása  arról,  ho^y  az  ő  akarata,  vagy  parancsa  folytán  sér- 
tetett volna  meg  a  folyamodók  vallásszabadsága.  2.  Ha 
pedig  magánosok  között  történtek  efféle  viszályok,  ott  vannak 
az  ország  törvényei,  különösen  az  1647-ki  végzések,  azok 
szerint  idézzék  biráik  elé  a  jogsértőket.  Vallásügji  pana- 
szok csakis  felebbezésképen  hozliat<')k  az  ország  gj'ulésére. 
3.  Különiben  tanácsosainak  előadása  szerint  panaszaik  között 
nem  lát  fontos  sérelmeket,  minél  fogva  inti  őket,  hogj*  a 
tárgjalásokhoz  rögtön  fogjanak,  mert  külömben  nélkülök 
fognak  a  törvények  hozatni. 

IV. 

A  protestánsok  július  8án  újabb  kérvényt  nyújtanak  be.  —  Barát- 
ságos egyezkedés  ajánltatik  nekik,  —  ők  azonban  július  2^n  és 
augusztus  2-én  újra  ő  felségéhez  folyamodnak;  —  nem  hallgattatnak 

meg.  —  A  prot.  papság  véleménye. 

A  fentebb  közlött  királyi  leirat   tartalma   nem  elégít- 
hette ki  a   protestánsokat.   Ugyanazon   konokságról   és  el- 
bizakodottságról tett  az  tanúságot,  mely  az   első  czimben  is 
kifejezést  nyert.   Ennélfogva  július  8-án   egy   újabb   folya- 
modást nyújtottak   be  Herényi  Györgj^  főúr   által,  melyben 
sajnálatukat  fejezték  ki  a  felett,  hogy  a  nem  remélt  válasz 
következtében   akaratlanul  is   kénytelenek   újból  trónjához 
folyamodni,  s  alázattal   könyörögni   sérelmeik   orvoslásáért. 
Elmondják   újra,  hogy  a  protestáns   vallás   alig   szenvedett 
annyi  ühl<")ztetést  valaha,  mint  a  jelen  országgyűlés  folyama 
alatt;  ha  az  egyes  eseteket  a  magok  valódisága  szerint  le- 
festenék, megborzadna  felette  a  világ.  Némelyeknek  ismét- 
lése után  figyelmeztetik  Lipótot  azon  sérelmek  sokaságára, 
melyeket    uralkodása    kezdetén,    az    1659-ki    országgyűlés 
elején  nyújtottak  be  neki;  de   azok  a  nádor   és   az  eszter- 
gomi érsek  biztatásai  ílaczára  sem  lettek  megorvosolva,  söt 
azóta  olvanokkal  lettek   tetézve,  melveket   nem   szenvedni, 
de  hallani  is  irtóztató.    Hogyan   remélhetnének  jót,    mikor 
éppen  azok.  kiknek  tisztük  volna  a  hazai  törvényeket  védeni, 
lábbal  tapodják  a  törvényeket  I 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  249 

A  király  azon  válaszára,  miszerint  nincs  tudomása, 
hogy  az  ö  akarata  vagy  parancsa  folytán  sértetett  volna 
meg  vallásuk  szabadsága,  megjegyzik,  hogy  ezt  gondolatban 
sem  tették  fel  róla;  de  azért  emlékeztetik  a  kir.  ügyész 
azon  tettére,  melyet  az  a  múlt  országgyűléskor  a  pozsonyi 
evangélikusok  ellen  elkiivetett,  midőn  őket  nemcsak  a 
harangok  használatában  megakadályozta,  hanem  azért,  mert 
toronyépítéshez  fogtak,  hallatlan  és  törvénybe  ütköző  módon 
perbe  idézte  és  csak  a  király  egyenes  tilalmára  állott  el  a 
pörtől  —  de  csak  rövid  időre.  A  kanczellár.  figyelembe  nem 
véve  a  király  jelenlétét,  súlyos  börtönben  sanyargat  egj-  evang. 
papot;  és  ha  ezt  a  kanczellár  teszi,  mit  várjanak  másoktól! 

Azon  második  indokra  nézve,  mely  a  törvényes  útra 
utasítja  folyamodókat,  azt  válaszo^ák,  hogy  igenis  a  tör- 
vény megvan,  de  nincs  a  ki  megtartsa.  Illőnek  találják  tehát, 
hogy  azon  királyi  diploma  alapján,  mely  korlátlan  hatalmat 
ad  a  királynak,  hogy  az  evangélikusok  sérelmeit  minden 
országgyűlésen  kielégítőleg  megorvosolhassa,  ez  tényleg  is 
megtörtéiyék.  Felebbezésnek,  nézetük  szerint,  helye  nincs  ott, 
hol  a  per  megkezdésének  útja,  a  már  bőven  kifejtett  okoknál 
fogva,  előre  elzáratik.  A  sérelem  és  felebbezés  között  is  kü- 
lömbséget  látnak,  a  mennyiben  a  sérelmek  az  egész  evang. 
rendet,  a  felebbezés  pedig  csak  a  magánszemélyeket  illeti. 

A  harmadikra  nézve  válaszolják:  közölték  már  a  kir. 
titkos  tanácsokkal  főbb  ér>'eiket,  de  hogy  azokat  még  bő- 
vebben is  megvilágosítsák  és  kérelmük  igazságos  voltát 
bebizonyítsák,  kijelentik,  hog}^  sem  ők,  sem  küldőik  nem 
makacskodnak.  Megjelentek  az  országgyűlés  elejére,  azóta 
itt  vannak.  Igazságtalanságot  nem  kivannak,  hanem  a  diplo- 
mák ereje,  utasításaik  és  szokás  szerint  járnak  el,  mi  egy- 
átalán  véve  nem  ellenkezik  a  törvényekkel.  S  ámbár  az 
ország  lakosai  négy  rendre  oszolvák,  tényleg  még  két  részre, 
t.  i.  a  r.  katholikus  és  evangélikus  rendre  vannak  osztva. 
A  nádor  és  koronaőr()k  választásakor  egyenlő  számban 
jelöltetnek  közülök  az  arravaló  egyének.  Egyik  rend  a 
másik   nélkül   nem   kötelezheti   magát   valaminek  teljesíté- 


250  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

sere,  a  mennyiben,   mind   a   kettőnek   e^ysizon   szabadsági 
és  kiváltsága  va<?jon. 

Végül  kérik  a  királyt,  liogy  sérelmeiket,  diplomája 
értelmében,  még  ax  országgyűlés  folyama  alatt  orvosolja 
meg,  a  közbéke  háborgatóit  és  a  kir.  diplomák  megsértőit, 
mint  az  ország  és  korona  ellen  támadókat,  szigorúan  fenyítse 
meg;  ekként  híveinek  békét  az  országnak  nyugalmat  sze- 
rezzen; a  követeket  a  közügyek  tárgyalására  serényebbekké 
tegye,  küldőiket  pedig  az  országgjülési  ügyek  szerenesés 
eredményével  örvendeztesse  meg.  Külömben  el  vannak  hatá- 
rozva (mit  utasításaik  is  paranesolnak),  hogy  könyhulla- 
tással  mindaddig  a  király  lábaihoz  borulva  maradnak,  míg 
őket  meg  nem  hallgatja.* 

A  király  hajthatatlan  maradt.  Makaesságát  következe- 
tességnek, 8  e  következetességet  erénynek  gondolta.  Német 
tanáesosai  élesztették  benne  ez  ^ erényt"^,  sőt  még  a  nádort 
is  azzal  gyanúsították  előtte,  hogy  a  protestánsokkal  tart. 
Pedig  távol  volt  tőle  az  ilyen  szándék,  habár  nem  egyszer 
szeretett  volna  sza))adulni  kellemetlen  közbenjárói  helyzeté- 
ből. Majd  egyesek  megtántorítása  által  akart  meghasonlást 
idézni  elő  az  evangélikus  követek  köz<)tt,  majd  általa  készí- 
tett törvényjavaslatokat,  majd  ismét  barátságos  kiegyezést 
ajánlott  a  katholikusokkal.  De  ezek  elvből  nem  léptek  a 
kiegj  ezés  sikamlós  terére,  maradtak  a  törvény  biztos  talaján. 

Midőn  ezen  határozatukat  (Jejőczy,  Retkes.  Bene,  Battik 
és  mások  által  tudtára  adták  a  nádornak,  ez  ismert  lobba- 
nékony természeténél  fogva  annyira  megharagudott,  ho|,7  a 
kezében  levő  olvasót   a   földhöz   vágta   és   ekképen   szólt: 
^En  immár  esak   összecsatolt   kézzel   és   behunyt   szemmel 
nézem    az   Kegyelmetek    cselekedetit;   én   a   Kegyelmetek 
kívánsága  szerint  megeselekeszem.  hogy   töbliet   soha  nem 
fáradozom  az  kegyelmetek  dolgában.  Ma  tüzet  gyujtottat<»k 
és  fegyvert  hoztatok  min<l  magatokra,  mind    maradéktokra 
heted  ízig;  ezen   cselekedetekért   még  az  esöcsszopó  gjer- 

*  Fabó,  Az  1662-ki  orszgy.  94-97.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  251 

mekek  is  megátkoznak  benneteket.  Én  azon  valék,  hogj^ 
ezzel  azon  amieabilis  compositiót  való  kérésemmel  és  ten- 
tálásommal  az  inget  más  nyakába  adjam,  de  ha  magatok 
erővel  bujtok  beléje,  nyerjetek  vele.  Adta  volna  isten,  hogy 
ezelőtt  harminczkét  esztendővel   tették   volna   az  földben. '^ 

—  Bizony  nem  látjuk  nagj^ságos  uram,  feleié  Retkes, 
mint  és  hogj'  mehessünk  az  amieabilis  compositióra,  holott 
mennél  tovább  gondolkodunk,  annál  több  labyrintustól  féltjük 
magunkat. 

A  nádor  boszusan  és  kihivólag  válaszolá:  „Xo  har- 
czoljunk,  harczoljunk  uram,  —  látom,  igen  kedved  van  az 
hadakozáshoz,  igen  bőv  tebenned  az  vér.^ 

—  Minekünk,  nagyságos  uram,  monda  Retkes,  ked- 
vünk az  hadakozáshoz  nincsen,  hanem  az  ő  felsége  reso- 
lutiójától  várunk. 

—  Nem  igen  gyűn  bizony  onnand  —  válaszolá  Wes- 
selénvi  —  semmi  tovább  való  resolutió  más  annál,  melvet 
ő  felsége  szájával  mondott. 

Retkes  a  király  jóságában  bizva  viszonzá:  „Én  is  ott 
voltam,  nagj'ságos  uram,  akkor;  de  ő  felsége  oly  halkkal 
és  lassú  szóval  beszéllett,  hogy  semmit  bizony  nem  érthet- 
tünk, feleletiből,  azért  bízunk  mi  még  az  ő  felsége  reso- 
lutiójában.'' 

A  nádor  ezen  reménykedő  beszédre  ismét  haragosan 
felelt:  „Uram,  vagj'on  három  milliót  érő  jószágom,  de  íme 
az  kegyelmed  kicsinyéhez  köt()m.  hogj'  isten  engem  ügy 
segéljen,  nem  jön  több  resolutiótok.'*  —  Azután  az  öreg 
Gejuczy  László  unghi  követhez  fordulva  folytatá:  „Oh,  édes 
Gejőczy  uram,  mi  tudnánk,  mint  köllenék  az  illyetén  vén 
emberekkel,  mint  kegyelmed,  élnünk;  de  most  mind  az 
iQak  vezetnek  benneteket  és  bizony  sárba  visznek.  De  meg- 
higyjék  azok  az  bölcs  Salamonok,  hogj'  gondom  lesz  reájuk 
és  bizony   catalogusba   viszem   neveiket   ő   felsége  eleibe. '^ 

Ilyen  jelenetek  gj  akran  fordultak  elő.  A  nádor  kiesett 
szerepéből.  Az  elkeseredett  protestáns  rendeket  sem  kérés? 
sem  fenyegetés  nem  birta  arra,  hogy  ügjniket  abba  hagyják. 


252  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Porcia  a  király  nevében  a/t  válaszolta  nekik,  hogj'  6  felsége 
a  felterjesztett  panaszokat  a  protestánsok  által  kívánt  módon 
elintézni  nem  szándékozik,  s  megfontolva  titkos  tanácsosai- 
val minden  okot  és  körülményi;,  a  már  adott  válasznál  mást 
nem  adhat.  Egyúttal  kérte  őket,  hogy  vegyék  tekintetbe, 
mikép  Erdélyben  zajlik  a  háború,  mely  vajmi  könnyen 
átcsap  Magyarországba  is.  kivált  miután  a  németek  Kolos- 
várnál megszalasztották  a  t(»rököt,  mit  a  porta  mcfrtorlás 
nélkül  alig  fog  hagyni. 

A  királynak  igaza  volt  abban  a  njilatkozatbau,  hog}' 
nem  adhat  más  feleletet,  mert  hiszen  a  titkos  tanács  nag\' 
részben  azokból  állott,  a  kik  ellen  a  protestánsok  panaszt 
emeltek.  Zrínyi  Miklós,  ki  különr)s  meghívásra  csak  azért 
jött  e  gyűlésre,  hogy  a  protestánsok  ügj'én  segíthessen,  azt 
tapasztalta,  hogj'  ez  ügy  elintézésében  „felette  akadékos  a 
r.  kath  rend*.  A  nádor  pedig  szintén  bevallotta,  miként  a 
klérus  oly  makacs,  hogj-  nemcsak  templomot,  de  egy  téglát 
sem  akar  átengedni  a  protestánsoknak,  —  nagyon  termé- 
szetesnek találván  azt,  hogy  „a  király  inkább  pártolja  azt 
a  vallást,  melynek  ö  maga  is  híve.'' 

Ilv  körülménvek  köziUt  remén^ielenül  fohi;  tovább  a 
vita.  A  klérus  fennen  hirdette,  hogj'  neki  nemcsak  joga,  de 
kíHelessége  is  jobbágyait  visszatéríteni  az  egyedül  idvezíto 
egyház  kebelébe.  Azzal  is  előállott,  hogy  az  evangélikusok 
által  felemlegetett  törvények  és  királyi  oklevelek  csak  kény- 
szerűségből és  a  klérus  mindenkori  ellenmondása  daczára 
jiUtek  létre,  minélfogva  most  azok  nem  érvényesek. 

Az  evangélikusok  ily  elvek  hirdetői  ellenében  is  szi- 
lárdan ragaszkodtak  feltett  szándékaikhoz,  várva  igazságos 
ügyük  diadalát.  Július  24-éu  újra  folyamodtak  a  felséghez, 
kijelentvén,  hogy  csakis  ő  felségének  van  módjában  a  sérel- 
meket megszüntetni,  s  tekintélyével  a  megsértett  törvények- 
nek érvényt  szerezni.  Újból  kérik  tehát,  vegye  fontolóra 
annyi  ala[)os  okaik  súlyát  és  mind  az  ő,  mind  pedig  kül- 
dőik megnyugtatására,  a  jog  és  méltányosság  alapján  intézze 
el  véglegcsen   az   ügyet.   Minthogy  i)edig   kegj'elmét   kérni 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  258 

meg  nem  szűnhetnek,  folyamodásukat  ne  vegj^e  alkalmat- 
lanságnak, hanem  tulajdonítsa  egyedül  a  diplomákból,  ő 
felsége  királji  szavából  és  utasításaikból  merített  okaik 
fontosságának. 

Szelepesényi  kanczellár  most  szakadást  akart  előidézni 
a  protestánsok  között.  E  végből  26-án  a  szabad  kir.  városok 
követeit  magához  idézte,  s  a  kir.  ügyész  és  káptalani  tag 
jelenlétében,  a  király  nevében  kérdezte  tőlök:  mért  ragasz- 
kodnak oly  makacsul  feltételeikhez?  mért  nem  jelennek 
meg  a  köztanácskozáshan,  mikor  ő  felsége  meghívta  őket? 
ezentúl  is  ellenkezni  akarnak  vele? 

Féja  András,  kassai  követ,  azt  válaszolta,  hogy  mi- 
helyest  lehet,  azonnal  hódolnak  ő  felsége  akaratának. 

Szelepesényi  és  a  kir.  ügyész  sürgették  a  határidő 
kitűzését,  aztán  az  első  monda:  „Jól  meggondolják  kegyel- 
metek a  dolgot,  mert  bizony  igen  gj^enge  matéria  ez  . . . 
prudenter  et  circumspecte  cselekedjék.  Lám  kegyelmeteken 
semmi  bántás  nem  esett,  nincsen  semmi  panasza  kegyel- 
meteknek; urával  vagyon  kegyelmeteknek  dolga,  azért  ügy 
cselekedjék,  hogy  az  cseresnye  magjával  ne  lövöldözze  kegyel- 
meteket. Dormientem  leonem  cavene  excitaveris,  látja  kegyel- 
metek itten  director  uramat  (rámutatván  vesztésképpen  a 
kir.  ügj'észre)  bizony  ő    circumit,  querens   quem    devoret.** 

De  a  városi  követeket  ily  fenyegetésekkel  sem  lehe- 
tett elszakítani  a  többi  protestáns  követektől.  Egj^ütt  küz- 
döttek tovább  —  és  várták  a  kedvező  királvi  választ.  De 
hiába  várták. 

Porcia  berezeg  július  27-én  magához  hivatván  őket, 
a  király  nevében  ismét  azt  válaszolta  nekik,  hogy  a  múlt- 
kor kifejtett  okoknál  fogva  ő  felsége  jelenleg  nem  orvo- 
solhatja meg  sérelmeiket,  hanem  inti  őket,  hogj'  az  országos 
tanácskozásokban  részt  vegyenek.  —  Erre  Berényi  azt  kér- 
dezte a  herczegtől,  hogy  továbbra  is  ily  reménytelen  hely- 
zetben kivánja-e  őket  hagyni  ő  felsége? 

—  Éppen  nem,  válaszolt  Porcia,  ő  felsége  gondoskodni 
fog  önök  szabadságairól,  s  azokat,  a  mik   eddig  az  ország 


254  ZSILOrSZKT  mihály. 

torvényei   ellen   történtek   (mit  a  berezeg   nem    hisz)  meg- 
orvosolja.   Ha   evangélikus   volnék   is  -      folytatá  —  jobb 
tanáesot  nem  adbatnék.  mint  azt,  bogy  a  vallási  viszályt  a 
fenforgó  nagy  bajok  tekintetéből  jobb  időre  annál  is  inkább 
halászszák  el,  mivel  rövid  idő   múlva   íij    országgyűlés  fo^ 
tartatni  —  s  mi  udvariak   nem   segíthetünk.  .  .  .  Oondolját 
meg,  hogy  jóllehet  a  vallásban  egymástól  külömbözünk  k 
mindazáltal  keresztyének  vagyunk  mindnyájan  és  igj'  vagi* 
békét  kössünk  a  törökkel,  vagy  keresztyénekhez  illő  mwiou 
háborúhoz  készüljünk  férfiasan. 

Berényi  ezekre  viszouzá:  hogy  a  királyi  választ  és 
Porcia  tanácsát  tudatni  fogják  küldőikkel  és  reményük,  bofr} 
a  berezeg  nem  fogja  megvonni  tőlük  segélyét,  ha  újWl 
folyamodni  lesznek  kénytelenek.  E  keménység  nem  tetszett 
az  udvari  embereknek,  és  sértő  szavakkal  illették  őket.  Bár- 
sony János  személynöki  ítélőmester  boszuságáben  i^y  kiáltott 
fel:  „Isten  ügy  segéljen,  a  lutheránusok  és  kálvinisták  mind 
személyekben,  mind  természetekben  egyeznek  a  törökkel." 
S  midőn  az  ilyen  akkoriban  igen  megbecstelenítő  sértege- 
sétek  ellen  panaszt  emeltek  a  nádornál,  ez  megígérte,  hogy 
a  fellobbant  tüzet,  ha  megégeti  is  magát,  tehetsége  szerint 
oltani  fog  t(*)rekedni;  az  evangélikusoknak  az  országos  ülések- 
ből való  kimaradásán  többé  nem  csudálkozik,  mert  maga  is 
látja  ügyök  igazságát.  Az  alnádor  szintén  oly  értelemben 
szólt,  hogy  ha  ő  evangélikus  volna,  nem  tenne  másképpen 

Ez  biztatásnak  látszott  ugyan,  de  csakis  látszott,  mert 
a  királv  előtt  ugvanezek  az  urak  másként  beszéltek. 

Ig^'  állottak  a  dolgok,  midőn  az  evang.  rendek  a  pro- 
testáns i^apság  véleményét^  és  a  szentírás  szavaival  új  küz- 

*  A  pozsonyi  dg.  h.  v.  evang.  papság  véleménye  rövidre  vonva 
ez  volt;  <Az  isten  igéjének  vallásáért  üldözések  nehezednek  reánk, 
mint  kisérői  az  evangéliumnak,  mely  a  keresztnek  igéje.  Mindig  szem 
előtt  tartandók  tehát  a  következő  okok,  melyek  búnkat  méltán  csökkent- 
hetik s  bennünket  arra  intsenek,  hogy  csendes,  erős  és  bátor  lelkűek 
legyünk,  megnyugodván  istennek  atyai  akaratában.  Azt  mondja  ugyanis 
Sz.  Pál.  2.  Tim.  8,  12:  «De  mindenek  is,   akik   szentül  akarnak  élni, 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  2Ö5 

tlelemre  felhívó  szózatát  véve,  elhatározták,  hogy  új  folya- 
modással járulnak  a  trón  elé.  Wesselényi  és  Zrínyi  újra 
megígérték  tániagatásukat,  meg  is  tette  mindenik  a  maga 
módja  szerint.  De  az  augusztus  2-án  beterjesztett  siralmas 
panaszokra  és  csak  azt  a  hideg  feleletet  kapták,  hogy  ö 
felsége  már  megmondta  akaratát,  egjebet   most  sem  tehet. 

a  Krisztus  Jézusban,  háborúságot  szenvednek.*  Ap.  csel.  14,  22., 
Fii.  1,  12. 

1.  Ezen  ügy  annak  kezében  vagyon,  aki  oly  világosan  meri 
mondani:  « Senki  ki  nem  ragadja  azt  az  én  kezemből.*  Ján.  10,  28: 
Mát.  16,  18:  «A  pokol  kapui  nem  vehetnek  azon  diadalt.*  Esa.  46.4. 

2.  Nem  volna  hasznos  avagy  kívánatos,  hogy  az  ügy  kezeinkbe 
legyen  letéve,  mert  mi  azt  könnyen  elveszthetnek. 

3.  Az  pedig,  hogy  ezen  és  hozzájok  hasonló,  élő  és  hathatós 
vigaszszalteljes  mondások  igazak,  bizonyosak  és  semmiképen  nem 
hazugok.  Zsolt.  46.  2  :  <Az  isten  a  mi  oltalmunk  és  erősségünk  és  igen 
alkalmatos    segítségünk  a  mi  nagy   nyomoráságunkban.*  Sir.  2,-  IL. 

I.  Makk.  2. 

4.  Azért  igaz  az,  hogy  az  isten  egyetlen  fiát  halálra  adta  mind- 
nyájunkért, Róm.  8.,  82.  Ha  ez  igaz,  miért  remegjünk,  agggódjunk  és 
búauljunk  oly  fájdalmasan ! 

ö.  Bizonyos,  hogy  az  Isten  sokkal  erősebb  az  ördögnél  I.  Ján.  4, 4. 

6.  Ha  elbukunk.  Krisztusnak,  a  világ  királyának  is  velünk  kell 
szenvedni-e  .  .  .  jobb  Krisztussal  elnyomatnunk,  mint  a  világ  leg- 
nagyobb hatalmával  épségben  maradnunk. 

7.  Ez  ügy  nem  egyedül  a  mienk,  hanem  a  nemzetek  közt  sok 
kegyes  ember  van.  akik  sziveik  fájdalmával  és  forró  imáikkkal  mellet- 
tünk vannak. 

8.  Az  egész  sz.  Írásban  számtalan  vigaszteljes  ígéret  van.  melyek 
megfontolandók  és  nagyra  becsülendők.  Zsolt.  56,  23.  —  Zsolt.  27,  14. 
—  Ján.  16,  33.  Bízzatok,  én  meggyőztem  a  világot. 

9.  Habár  gyenge  is  a  mi  hitünk,  annál  buzgóbban  kell  az 
apostolokkal  könyörögnünk.  Luk.  17.  ö.  Márk.  9,  24. 

10.  Ezen  ügy  a  római  birodalomban  Maxímián,  Diocletián  s  más 
zsarnokok  alatt,  Húsz  János  s  mások  korában  sokkal  nagyobb  vesze- 
delemben forgott,  mint  napjainkban. 

11.  Nagy  ugyan  ez  ügy,  de  sokkal  nagyobb  az,  aki  azt  elkez- 
dette, kormányozza  és  előmozdítja,  az  égnek  és  földnek  mindenható 
alkotója  .  .  . 

12.  Ha  ezen  ügy  és  tan  hamis,  miért  nem  mondunk  le  róla? 
lia  pedig  igaz,  —  a  minthogy  az   —    mért   vádoljuk    hazugoknak   az 


256  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


V. 

A  protestáns  rendek  újra  a  nádorhoz  fordulnak.  —  A  király  makacsul 
utasítja   őket   vissza.  —  Új  tanácskozások;    Berényi   nézete.    —   Űjra 
visszautasíttatnak.    —   Tömegesen  elhagyják  a   gyűlést;   —  végnyilat- 
kozatuk —  és  a  gyűlés  vége. 

Nem  csoda,  ha  a  protestánsoknak  ennyi  eredménytelen 
kisérlete  után  a  klenis  új  bátorságot  nyert  az  üldözés  foly- 
tatására, 8  még  e  gyűlés  folyama  alatt  több  erőszakos  tettet 
követett  el.  Ily  körülmények  között  azon  meggyőződésre 
jutották  a  prot.  rendek,  hogy  Lipót  király  makacsságát, 
mely  a  német  katonaság  kiszállításában  a  katholikusok 
ellenében  ép  oly  erős  volt,  mint  a  vallás  dolgában,  a  pro- 
testánsok iránt,  csak  erőszak  törheti  meg.  De  erre  irtózat 
nélkül  gondolni  sem  lehetett. 

Újra  a  nádorhoz,  mint  törv^ényes  közbeiyáróhoz,  folya- 
modtak tehát.  Székely  András  megható  szónoklatban  fejte- 
gette kétségbe  ejtő  helyzetöket,  mire  Wesselénji  így  vála- 
szolt: Édes  Székely  nram  és  jóakaró  uram!  az  kegj-elmetek 
szájából  valamennyi  szót  hallok,  míndannyiak  hasogatják 
belső  részemet,  mert  Sz.  Pál  Írásival  egyezőknek  látom;  de 
hogy  én  ebben   az   kegyelmetek  dolgában  hasznosan  fára- 

istennek  örök  Ígéreteit  ?  ő  azt  parancsolja,  ő  benne  vigadjank  és  örven- 
dezzünk. Zsolt.  32,  11.  Zsolt.  145,  18,  19.  Zsolt.  91.  Iá— 16. 

13.  Jóllehet  felette  aggódunk,  de  hasztalan  töprengéseinkkel 
mitsem  nyerünk,  csak  magunkat  sanyargatjuk  és  mindent  roszabbá 
teszünk.  Ö  akarja,  hogy  őt  istennek  ismerjük,  s  veszélyben  segítsé- 
günkre hívjuk  .  .  .  Pét.  ap.  55  Zsolt.  23.  vers. 

14.  Az  ördög  és  annak  eszközei  nem  árthatnak  nekünk  egyébbel, 
mint  hogy  testünket  megölik,  de  leikünkhöz  nem  férhetnek.  Mát.  10, 28. 

15.  Krisztus  bűneinkért  adatott  a  halálra  (Róm.  4,  25.  és  6,6.) 
ezután  nem  fog  az  igazságért  meghalni,  hanem  mint  valamennyi  teremt- 
mény mindenható  ura  él  és  uralkodik.  Ha  ez  igaz,  mit  félünk? 

16.  Ha  pedig  a  vallásért  meg  is  kellene  halnunk,  az  isten,  aki 
Krisztusban  atyánk,  nőink  gyermekeink-  és  árváinknak  atyja,  jói- 
tevője  és  védője  lesz  és  ezerszerte  jobban  intéz  el  mindeneket,  mint, 
ha  mi  életben  maradunk  is. 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  257 

dozhassam,  semmi  módját  és  útját  én  tovább  fel  nem  talá- 
lom, mert  én  minden  tanácsomból  kifogjiam  ....  én,  isten 
engem  úgy  segéljen,  a  mint  az  előtt  is  megmondottam, 
általláttam,  hogy  kegj  elmeteknek  soha  semmi  kedve  szerint 
való  resolutiója  az  dolga  iránt  nem  leszen.  Mert,  uram,  az 
királyunk  az  dajkája  (t.  i.  a  jezsuiták  és  a  főpapság)  mellén 
függ  és  valamig  maga  megért  elméjére  nem  jut,  mindaddig 
sine  certo  regimine  leszen  az  kegyelmetek  válasza. '^  Tovább 
Í8  beszélt  az  őszinteskedő  nádor;  elpanaszolta,  hogy  nádori 
hivatalának  az  udvarnál  semmi  tekintélye  nincs,  s  hogy 
némelyek  őt  árulónak  tartják  stb.  azért  kéri  a  protestáns 
rendeket,  legyenek  kissé  engedékenyebbek,  hogy  róla  a 
gyanú  elhárittassék.  Ő  —  ixgy  mond  —  még  az  nap  felmegy 
és  lábaihoz  borúi  a  királynak,  s  úgy  fogja  kérni  a  resolutiót. 

Székely  a  felett  is  panaszkodott,  hogy  a  katholikusok 
már  statusnak  sem  ismerik  el  a  protestánsokat;  ezt  a  nádor 
félreértésnek  tulajdonította,  s  a  maga  részéről  is  érvény- 
telennek jelentette  ki  azt,  a  mit  egyik  fél  a  másik  nélkül 
határoz.  Egyébiránt  a  felelősséget  Porciára  és  a  papságra 
hárította. 

Wesselényi  beváltotta  fentebbi  igéretét.  Felment  a 
királyhoz,  másnap  pedig  Sennyey  István  veszprémi  püspök, 
Erdődy  György   és  Berényi  György  jelenlétében  jelenté  ki 

17.  Őseink  és  eleink  az  istennek  tiszta  igéjét  soha  sem  birták 
úgy  mint  mi,  kiknek  Isten  ingyen  való  könyörületességből  megenged- 
tetett még  a  végitélet  előtt  élnünk.  Ugyanazon  Isten  halálunk  után  is 
élni  fog.  Eli  papnak  úgy  látszék,  hogy  a  zsidó  egyház  és  állam  vég- 
képen el  fog  enyészni,  midőn  az  isten  ládáját  elragadták  tőlök  (1.  Sám. 
4,  18.)  de  Zsidóország  még  virágzóbb  lett,  mint  az  előtt.  Saul  király 
azon  hitben,  hogy  Zsidóországnak  vége,  fegyverébe  dőlt  (I.  Sam.  31.  4,) 
holott  az  Dávid  és  Salamon  korában  a  hatalom  és  dicsőség  legmagasb 
fokára  emelkedett  Midőn  a  pápisták  Huszt  1416-ban  megégették,  ujongtak 
azon  hitben,  hogy  a  pápaságot  megmentették,  holott  a  pápa  sohasem 
volt  annyira  megvetve,  mint  azon  idő  után. 

18.  Továbbá  az  isten  igéje  biztosít,  hogy  e  mulandó  élet  után, 
örök  és  boldog  élet  következik,  máskiilömben  az  első  parancsolat  és 
a  sz.  irás  egészen  el  volnának  törlendők. 

19.  A  tiz  parancsolat   gyermekeinket  és  utódainkat  mintegy  az 

Zsilinszky:  Magyar  országgT^úlések.  17 


258  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nekik,  mikép   a   király  felháborodva  csodálkozék,  hogj'  az 
evangélikusok  annn  válasz  után   még  egy  új  választ  vár- 
nak, a  helyett   hogy   akaratához   képest   a  tárgj'alásokhoz 
fognának.  Neki  nem  lehet  előbbeni  nézeteivel  ellenmondásba 
keverednie  s  más  választ  adnia.  Vannak  az  evangélikusok- 
nak Mózeseik  és  prófétáik,  t.  i.  az  országos  törvények,  hasz- 
nálják azokat.   Hagyjanak   fel   folyamodásaikkal,  magának 
a   nádornak   se   alkalmatlankodjanak,  hanem   a   közügyek 
tárgyalásához  lássanak. 

De  bármily  éles,  bármily  megalázó  volt  is  e  válasz, 
ők  szemeik  előtt  tartva  utasításaikat,  kötelességszerüleg  és 
állhatatosan  a  könyörgés  útján  maradtak.  A  r.  kathoUku- 
soknak  azon  üzenete  sem  törte  meg  őket,  mely  szerint  ba 
a  tanácskozásból  továbbra  is  kimaradnak,  nélkülök  foguak 
határozni.  Azonban  nem  lehet  tagadni,  hogy  nagj-  goudot 
okozott  nekik  a  felelősség  érzete  a  fölött,  ha  esetleg  új 
zavarok  támadnak  az  országban.  Napokon  keresztül  tanács- 
koztak tehát  magok  között  arról,  hogy  súlyos  helyzetökben 
a  jövőre  való  tekintetből  mitévők  legyenek? 

E  tekintetben  kiváló  fontossággal  bir  Berényinek  követ- 
kező véleménve: 

„Az  tagadhatatlan  —  ügy  mond  —  hogy   a    magjar 

istennek  oltalma  alá  helyezi,  mondván  az  isten:  irgalmasságot  csele- 
keszem ezeriglen  azokkal,  akik  engemet  szeretnek,  és  megtartják  az 
én  parancsolatimat.» 

20.  Ha  isten  ezeket  angyala  által  hirdettetné  minekünk,  akkor 
talán  nem  siklanának  el  paszta  hangként  füleink  mellett.  De  ha  szó- 
beli igének  nem  akarnánk  hinni,  a  prófétákat,  apostolokat  s  magát 
Krisztust  valóban  nem  kellene  megvetnünk,  akik  minket  legnyájasabban 
intenek  .  .  . 

21.  Az  is  igaz,  hogy  ha  az  isten  meg  is  engedné,  hogy  elleneink 
megöljenek  bennünket,  de  azok  boszulatlanúl  nem  maradnak. 

22.  Ez  ügyben  tehát  legyünk  nyugodtak,  mert  ^  ördög  ravasz- 
sága ellen  legjobban  véd  meg  a  Krisztus,  aki  vallást  teszen  azok  mellett 
akik  vallást  tettek  ő  róla.  I.  Sám.  2,  30.  .  .  .  Krisztus  csak  akkor 
mienk,  ha  vele  szenvedünk.  Higyjünk  az  ő  nevében,  mert  ez  ügyet  ö 
kezdette  meg,  vigasztaljuk  magunkat  az  ő  igéjével,  sanyaruságmikban 
őt  hívjuk  segédül,  akkor  bizonyosan  megsegít  és  meghallgat  bennünket 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  2Ö9 

nemzetnek  a  religió  dolgában  soha  persecutiója  a  mostani- 
nál nagyobi)  nem  volt.  Mert  noha  Boeskay  feltámadása  előtt 
elég  alkalmatlanságok  estek,  de  abban  az  időben  még  nagy 
oszlopi  voltak   fenn   az  evang.    vallásnak.    Az  udvarnak  a 
színe,  az  országban  levő  hadaknak  elei,  a  köz   német  vitézlő 
rendeknek  nag}'obb  része  evangélikusokból  állottak.  Ben  a 
hazában  a  kléruson  kívül   kevesen^  azok   is    csak   az   ala- 
csonvabb  renden  levő  urak  voltak.  Ennek  ellenében  Báthorv 
István,  a  Homonnayak,  Szécsyck,  Thurzók,  Illésházy  István, 
Zríniek.  Bottvániak,  Nádasdiak.Rákóczvak,  Dersfiak,N  várvak, 
C-zoborok,  Prinyiek,  Mágocsy  mind  evangélikusok  voltak.  A 
nemesség  közé  sem  hatolt  volt  még  annyira  bé  a  pápista- 
ság.  A  végbeli  vitézlő  nép  is  jobbára  evangélikusokból  állott. 
A  megnevezett  evang.  uraknak  megvolt  mind  értékek,  mind 
fegyverek,  az  ország  erősségi  is  azok  kezében  voltak.  Mind- 
ezek   a   mostani    időben    másképpen   vannak,  s   eg}'enesen 
ellenünk  fordíttatnak.   Az  tehát  a  kérdés:    ezek   ígj'  lévén, 

A  helv.  valldsu  papság  véleménye  ez  volt :  Sokkal  biztosabb 
és  tanácsosabb,  hogy  dolgaikat  istenre  bízzák,  hogysem  igaz  ügyöktől 
elálljanak,  mit  a  következő  okok  tanácsolnak : 

1 .  A  ki  istenre  veti  terhét,  nem  fog  megszégyenülni.  Zsolt.  55.  28. 

2.  Isten  nyomorgatásokban  is  megsegíti  s  támogatja  a  kegyeseket, 
hogy  el  ne  csüggedjenek.  2.  Kor.  4,  8.  9. 

3.  Az  isten  támaszt  olyanokat,  akik  az  üldözött  kegyeseket 
védelmezzék.   Jer.  26,  24.  Ap.  cs.  ö,  84. 

4.  Az  evangélikusok  ügye  magának  istennek  ügye  lévén,  jobb 
pártfogót  nálánál  nem  nyerhetnek.  Zsolt.  2. 

5.  Isten  oktalan  állatok  által  is  segíti  övéit  nyomorgatásaikban. 
I.  Kir.  17. 

6.  Isten  népének  ellenségei,  bárkik  legyenek,  testükkei  lelkükkel 
isten  kezében  vannak.  Péld.  21.  1.  —  Ap.  cs.  17,  2ö.  28.  Esa.  10,  5. 
Jer.  51,  20. 

7.  Isten  akkor  szokta  övéit  megsegíteni,  midőn  reményük  el- 
hagyja őket  ...  2  Móz.  14,  2.  Krón.  82. 

8.  Az  ellenség  úgy  bűnködik,  amint  az  isten  híveinek  ártani 
törekszik.  Dán.  8,  22.  Zsolt.  57,  7.  Észt.  7,  10. 

Vakmerőségről  sem  vádoltathatnak  az  evangehkusok,  mert  a  ki 
ügyét  istenre  bízza,  nem  vakmerőnek,  hanem  kegyesnek  és  okosnak 
tnondható.  Ap.  cs.  27,  25.  34.  —  L.  Fabő  i.  m.  116—122  1. 

17* 


260  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

mit  kell  cselekedni.  Való  dolog:  egy  felöl  tfiz,  másfelöl  viz. 
Első  dolog   azért,  melyet   szorongattatásunkban    figj'^elembe 
kell  venni,  ez:  hogy  tovább  is  csak  insistálni  kell-e  annak, 
hogy  teljes  satisfactiót  adjon  ő  felsége,  s  hogy  máskiilömben 
ne  nynljunk  más  dologhoz?    Másodszor^  ez  nem    történhet- 
vén, tanácsos-e  valamely  tárgyalásba  bocsátkozni?  Harmad- 
szor, nem  jobb-e  az  egész  dolgot  jobb  időre  halasztani,  ha 
valamely  oly  alkalmatosság  találtatnék,  hogy  részünkről  meg 
ne  sértődnének  a  diploma  és  a  constitutiók?  Avagy  hogj- 
negyedszer,  csak  re  infecta  eloszlani? 

A  mint  mindig  nagy  ()römmel  szoktam  alárendelni 
mások  ítéletének  a  magam  opinióját,  ügy  most  is.  lm,  mind- 
azonáltal az  én  vékony  szörü  consideratióim  ezek: 

l-re.  Hogy  teljes  satisfactiót  remélhessünk,  ez  ellen  a 
következő  indokok  szólanak:  Senki  sincs  közülünk,  a  ki 
oly  együgj'üen  gondolkodhassék,  hogy  ő  felsége  katholikus 
monarcha  lévén  és  annyi  szem  vigj'ázván  reá,  ne  leg}'en 
hajlandó  a  maga  vallásának  terjesztésére.  Mire  valók  a  sok 
szerzetek,  azok  közt  ö  felsége  gj^óntatója,  a  kik  szüntelen 
terhelik  ő  felsége  füleit?  Mire  való  az  udvar?  Mire  való  a 
magyarországi  klérus?  Az  itt  való  katholikusok,  neveze- 
tesen az  érdeklettek?  Mire  való  a  kül  kath.  hatalmak  előtt 
való  hírnév?  hogy  az  apja  90  templomot  adott  vissza,  s  ez 
egyet  sem  akar  visszaadni,  oly  zelosus.  Viszont  mit  remél- 
hetni most,  a  midőn  1625.,  1635.,  1638.  esztendőkben  hasonló 
ügj^ben  semmit  sem  kaphattak,  hanem  csak  halasztásra 
kellett  venni()k  a  dolgot?  noha  akkor  sokkal  külömben  állot- 
tak a  mi  dolgaink.  Fennállott  és  virágzott  a  Rákóczyház, 
akkortájban  esvén  meg  mind  a  rakomázi  s  mind  a  szalontai 
harezok.  Fenlévén  még  akkor  nagy  cvang.  urak,  másfelől 
pedig  számos  ellenségei  lévén  a  német  birodalomban  o  fel- 
ségének, most  mindezek  másképen  állanok.  Most  ben  vannak 
ö  felségének  hadai,  az  urak  katholikusokká  lettek,  még  a 
törökkel  is  béke  köttetett.  Ezek  mind  igen  kevés  remény- 
séget nyújtanak  arra,  hogy  megl(»gyen  a  teljes  satisfactió. 
Az  ő   felsége  sokféle  resolutiói  mire  valók? 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  8Hl 

2-ra.  Hogy  a  tárgyalás  után  sem  várhatni  sokat,  erre 
indokul  szolgálhatnak  a  füljegyzett  nézetek.  De  ha  adnának 
Í8  valamit,  tanácsos-e  elvenni?  Vívjon  el  nem  térünk-e  a 
diplomák  és  eonstituti()k  mellől,  melyeket  őseink  boldogabl) 
időkben  csináltak?  És  vajon  kinek  lehet  securitása  benne, 
hogy  ha  ő  felsége  meg  is  adna  valamit,  hogj'  az  országa 
fryfilés  eloszlása  után  vissza  nem  veszik?  Nem  engednők  c 
oda  azt  is,  a  mi  kezeknél  maradna? 

3-ra.  Szent  igaz,  hogy  nincs  nehézségek  nélkül  a  más 
időre  való  halasztás  is.  Mert  a  diploma  mást  tart.  Mivel  a 
sok    lélek,   mely   különféle    erőszakkal    hajtatott   el,    mind 
"veszedelemben  marad.  De  az  előtt  is   meg  voltak  a  diplo- 
jnák,  meg  volt  a  bécsi  békekötés,  mely  alapja  a  többinek. 
De  mind    az  1625.,   1635.,  1638.   esztendőkben   az   akkori 
statusok  inkább  kívántak  arra  lépni,  hog}'  seponáltassék  a 
«érelmek  orvoslása,  már  pedig,  mint  fentebb  mondatott,  azok 
jobb  napokban  voltak,  mint   mi  most.   Senkinek   derogálni 
nem  akarok,  de  akkor  is  becsületes  követei  voltak  a  vár- 
megyéknek, s  hihető,  hog}'  azoknak   is   szigorú  ntasitásaik 
voltak.  A  mi  a  szegénység  veszedelmét  illeti,  abban  benne 
vannak    a   nyomorultak.   De   vajon   segíthetjük-e   őket,  ha 
semmit  sem  nyerhetünk,  vagy  ha   nyerhetünk  is,  vajon  el- 
oszolván innét,  nem    fogják-e   űja1)ban    az   előbbeni  Baálra 
és  így  csak  rajtok  marad  a  veszedelem. 

4-re.  Hogj'  pedig  szakadás  essék,  akár  kitől  essék  is 
az,  de  egyenesen  mireánk  vetik;  a  l)árány  leszen  a  vétkes. 
Nem  fogják-e  ellenvetni,  mennyiszer  izent  ő  felsége,  hogy 
a  fenniaradíisról  tanácskozzunk?  Nem  fogják-e  ellenvetni 
azt,  mennyiszer  hívtak  az  ország  házához?  Xem  tesznek-e 
valami  scissiókat?  a  mint  már  most  is  bennünket  okoznak 
vétkeseknek.  Az  1635-ki  országgyűlés  alatt  az  akkori  köve- 
tek  azt  meg  nem  merték  cselekedni,  hogy  csak  protestál- 
janak és  hogy  többre  ne  bocsátkoztanak  volna,  —  a  mint 
kitetszik  az  akkorbéli  actákból. 

Végül  azzal  zárja  be  véleményét,  hogj'  a  kisel)b  rosszat 
választván  vigj'ázzanak,  hogy  semmiképen  ne  a(\janak  okot 


262  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

azon  vádra,  mintha  ők  volnának  a  szakadás  kezdői  és  ha 
fel  kellene  hagyni  a  további  tárgyalásokkal,  az  úgy  tör- 
ténjék, hogy  meg   ne  sértődjék  a  diploma  és  a  törvények. 

Hasonló  nézettől  vezéreltettek  mások  is,  s  a  nádor- 
nak kijelentették,  hogy  mivel  a  kir.  válaszszal  nem  lehetnek 
megelégedve,  új  folyamodványnyal  készülnek  járulni  a  trón 
elé.  Ezt  meg  is  tették;  de  sem  ezen,  sem  az  augusztus  16-ki, 
utolsó  folyamodványukra  sem  kaptak  egj'éb  választ,  mint 
azt,  hogy  ő  felsége  más  választ  nem  adhat,  mint  a  mit  adott. 

Az  örökös  kérés,  könyörgés,  reménykedés  s  a  követ- 
kezetes hidegvérűséggel  adott  ugj'anazon  válasz  örökös 
ismétlése  miatti  fájdalom  és  kétségbeesés  végképen  ki- 
merítette a  protestánsokat.  Végre  is  azon  meggyőződésre 
kellett  jutniok,  hogy  minden  további  folyamodás  haszon- 
talan, mert  a  nádor  által  megtudták,  hogj'  a  király  e 
válaszok  fogalmazását  az  esztergomi  érsekre  szokta  biziü, 
a  ki  pedig  engesztelhetlen  ellenfelük  volt;  sőt,  mintha  csak 
fitogtatni  akarta  volna  hatalmát,  folyvást  új  meg  új  sérel- 
meket k()vetett  el  a  prot.  papokcm. 

Ily  körülmények  között,  küldőik  kivánatának  meg  nem 
felelhetvén,  hosszas  tanácskozás  és  töprendekés  után  végre 
azt  határozták,  hogy  az  országgyűlést  tömegesen  elhagyják^ 
Ezen  elhatározásukat  a  következő  okok  támogatták: 

1.  Az  országgyűlés  törvényszabta  tartama  lefolyt 

2.  Ahhoz,  hogy    elégtételt    nyerjenek,  semmi   remény. 

3.  Küldőik  utasításától  eltérhetni  semmi  mód. 

4.  További  ottmaradásukból  semmi  haszon. 

5.  Költségből  kifogytak,  s  mivel  küldőik  többet  nem 
küldenek,  követségük  alól  fel  vannak  oldva. 

Mindazáltal  tekintetbe  véve  a  nádor  tekintélyét,  haza- 
menetelöket neki  is  bejelentendőnek,  s  ünnepélyes  nyilatkoza- 
tukat úgy  neki.  mint  általa  a  királynak  átadandónak  határozták. 

Midőn  ezen  határozatukat  átadandók  augusztus  29-én 
tömegesen  megjelentek  a  nádornál  és  ott  Szuhay  Mátyás 
előadta  hazamenetelőknek  okát,  a  nádor  kijelenté,  hogj'  a 
hazamenetelt   sem   ő,   sem    a   király   nem  engedheti  meg; 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  263 

mert  nem  egj'edül  az  evang.  rend,  hanem  az  ország  többi 
rendéi  is  egj'üttesen  vannak  az  országgj^űlésre  meghíva,  s 
e  szerint  esak  egyszerre  szabad  szétoszlaniok.  —  Ue  az 
evangélikusok  feltett  szándékukhoz  ragaszkodván,  ártatlan- 
ságuk kiderítése  végett  nyilatkozatukat,  melyben  az  ügy 
íí>rténeti  fejlődése  élénk  színekkel  festetik,^  a  nádornak 
Átadták,  s  egyúttal  újabb  sérelmeket   is  bejelentettek  neki. 

E  nvilatkozat,  melvnek  másolatát  Zrinvi  Miklósnak  és 
SÍZ  alnádornak  is  átnyújtották,  roppant  sensatiót   okozott  a 
királyi  udvarban.   A  titkos  tanácsosok    összehivattak,  hogy 
x\z  engedetlen  prot.  rendek  ellenében  minő  eljárást  kövesse- 
nek. Azt  határozták,  hogj'  a  prot.  rendeket  nem  lehet  haza 
lioesátani,   de   sérelmeiket   sem   lehet   orvosolni.   De   az  ő 
liatározatuknak  többé    semmi  hatása   sem   volt.   A  türelem 
Imrja  el[)attant,  s  nem  lehetett  többé  összekötni. 

Mikor  a  búcsúzó  prot.  rendek  elbocsátó  levélért  for- 
dultak a  nádorhoz,  ez  ellágyulva  könyes  szemekkel  feg- 
lalta  eltávozásukat;  mert  —  úgy  mond  —  a  r.  katholikusok 
közíítt  majd  egjetlen  egy  sincs,  ki  a  nádori  tekintély  fen- 
tartiisát  szívén  hordaná,  vagy  annak  visszaállításán  mun- 
kálkodnék.  .  .  .  O  egyébiránt  hazamenetelöket  nem  gátolja, 
de  nem  is  tanácsolja.  Ez  alkalommal  kénytelen  volt  be- 
ismerni Székely  szavainak  igazsiigát,  hogy  t.  i.  a  nádori 
tekintély  hanyatlásának  oka:  1.  ő  maga,  a  ki  hatalmát 
kellően  nem  használja;  2.  papi  hivatal  elődei,  kik  a  világi 
ügyek  kormányázását  is  követelik  magoknak;  3.  a  jezsui- 
ták, a  kik  álnok  tanácsaikkal  mind  a  királyt,  mind  a  fő- 
urakat elámítják;  4.  a  főurak,  a  kik  Wesselényit  gyűlölik. 
Azonban,  midőn  a  királv  és  Porcia  ellenkező  nézetéről  érte- 
sült,  azcmnal  más  meggj^őzödése  lett  és  határozottan  tilta- 
kozott ő  is  a  hazamenetel  ellen,  s  a  hét  szentség  nevében 
kérte  a  prot.  követeket,  hogy  maradjanak. 

Ez  ingadozó  és  ellennumdásokban  mozgó  nyilatkozaton 
megütközvén  a  protestánsok  kijelentették,  hogy  ha  az  isten 

»  Fabó,  i.  m.  162—170.  1. 


264  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

szerelmére  s  a  Jézus  Krisztus  sebeire,  a  keresztfán  kiontott 
vérére  és  keserves  halálára  annviszor  hivatkozott  folvamo- 
dásukkal  mitsem  nyerhettek;   a  hét  szentségre   való  hivat- 
kozás nem  fo^ja  őket  megtántoritani.  8  ámbár  tudják,  nem 
azért   marasztaltatnak,    hogy    valami    elégtételt    kapjanak, 
hanem   hogy  jelenlétiekkel   a   rom.  katholikusok   végzéseit 
helyeseljék:  mégis  újabb  követséget   indítottak  a  nádorhoz 
megtudni: 

1.  Mi  végre  tartóztatja  őket?  ők  a  költségből  kifogj- 
tak  ugyan,  de  ha  van  még  remény,  hogy  kielégítő  választ 
kapnak,  úgy  szándékuktól  elállanak  s  tovább  is  itt  maradnak. 

2.  Porcia  minő  szándékból  fenyegette  őket? 

3.  Miután  a  r.  katholikus  rend  a  vele  egj^enlő  kivált- 
ságú  evang.  rend  fölött  némi  uralmat  követel  magának,  az 
evangélikusok  már  ezen  oknál  fogva  is  az  eltökélt  haza- 
menetelhez ragaszkodnak. 

A  nádor  tartóztatta  őket,  költséget  igért  nekik  és  figyel- 
meztette a  király  boszujára  és  újra  tiltakozott  hazamene 
telők  ellen.  Kinyilatkoztatta,  hogy  ezt  azonnal  bejelenti  6 
felségének,  s  kéri  őket,  hogy  a  király  válaszát  másnap 
8  óráig  türelemmel  várják  be. 

Mind  hiába  való  törekvés  volt.  A  prot.  követek  azon 
kéréssel  búcsúztak  el  a  nádortól,  eszközölje  ki,  hogy  Lipót 
király  róluk    és  küldőikről,  mint  hü   alattvalóiról  jó   véle- 
ményuycl  legyen.  Utolsó  összejövetelők  megható  volt.  Farkas 
János   nagyszombati   helv.  hitvallású,  ezúttal    országgyűlési 
evang.    lelkész,   szentirásból    merített   példákkal   buzdította 
őket  búcsúbeszédében,  remegő   hangon  és   zokogva  áldotta 
az  egymástól  szintén    könyezve    búcsúzó  bajnokokat  Ezen 
utolsó  érzékeny  jelenet   alatt   toppant  be    közejök  Majláth 
Mikh)s  kir.  üg\igazgató.  hogy  törvényes  büntetés  és  királyi 
kegy  vesztés  terhe   alatt  eltiltsa   őket   a  távozástól;  de  már 
ezt  senki  sem  akarta  liallani,  s  mielőtt  az  ügyész  küldetése 
czélját  elmondotta  volna,  a  termet  elhagjiiák. 

A  magánúton  kezükbe  jutott  fenyegetés  ellenében  né- 
melyek a  következőket  jelentették  ki: 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁ8AL      260 

1.  Tudva  van  az  ország  törvényeiből,  hogy  az  ország- 
ilésre  meghitt  karoknak  és  rendeknek,  a  menevéd  is  azt 
van  magával,  a  rajok  bizottakban  szabadon  kell  eljár- 
i,  mert  ha  e  szabadságuk  nem  volna,  küldőik  várako- 
inak  a  követek  semmiképen  sem  felelhetnének  meg,  a 
dök  ekként  a  végzésekhez  nem  önként,  hanem  fenye- 
?sek  és  yesztések  folytán  járulnának,  mi  nemcsak  a  nem- 
,  hanem  a  polgári  joggal  is  ellenkeznék  s  a  tanácskozás 
badságát  megsemmisítené. 

2.  Az  evangélikusok  jól  tudják,  hogj'  elődeik  a  kövé- 
ét megbizó  leveleikben  tett  ünnepélyes  biztosítással  meg- 
yés vagy  perbefogás  ellen  biztosították,  így  a  mostaniak 
küldőik  részéről  védelmet  várhatnak. 

3.  A  követeket  és  küldőiket  azon  veszély  nem  érheti, 
y  az  ügyész  őket  megkárosíthatná,  mert  követeiket  a 
^^ék  kellő  időben  elküldöttek,  amazok  pedig  a  törvény- 
bta  két  hónapot  a  rajok  bizottakban  utasításaik  szerint 
,rva,  kitöltötték. 

4.  A  törvényes  büntetés,  melylyel  őket  az  ügyész  fenye- 
i,  nem  a  megjelentekre,  hanem  a  meg  nem  jelenőkre 
tatkozik. 

5.  Nincs  törvény,  mely  szerint  az  utasításokhoz  ragasz- 
ló,  elégtételt  nem  nyerhető  s  e  miatt  küldőihez  visza- 
dő  követet  büntetni  Uílietne. 

6.  Eljárásukról  beszámohii  az  evang.  követek  másnak 
a,  hanem  csak  küldőiknek  kötelesek. 

7.  Az  is  a  nemzeti  jogba  ütközik,  ha  küldőik  nevében 
bad  cselekvéssel  felruházott  követek,  küldőikért,  ezeknek 
ta  nélkül,  feleletre  vonatnak. 

8.  A  királyi  válaszokból  tudják  az  evangehkusok,  hogy 
Rétéit  nem  kapnak,  s  mivel  utasításaiktól  eltémiök  nem 
bad,  küldőikhez  visszamenni  kénj'telenek 

9.  E  liazamenetelből  azonban  semmiképen  sem  követ- 
tethetö  az,  mintha   ők    a  király   tekintélyét   megvetnék, 

a  nádor  előtt  szóval  és  Írással  eléggé  indokoltak. 
Ekként  igazolva  eljárásukat,  szeptember   2-án  reggel 


266  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

elhagj'ták  Pozsonyt.  A  nádor  levelet  küldött  ntánok.  hog)' 
térjenek  vissza.  Sejtette  ő  és  sejtették  a  német  tanácsosok  is, 
hogy  ennek  csak  rossz  következései  lesznek.  E  sejtelem  még 
eröscbbé  vált  akkor,  midőn  elterjedt  a  hír,  hogj'  Zrimi 
Miklós,  a  kit  az  országgyűlés  elején  a  rendek  külön  levéllel 
hívtak  e  fontos  gj'filésben  való  részvétve,  hasonlóképen  elé- 
gedetlenül hag}'ta  el  Pozsonyt. 'Ez  után  is  követet  küldöttek, 
hogy  térjen  vissza.  De  már  késő  volt. 

így  mérgesítették  el  ügyetlen  és  gonosz  tanácsadók  a 
vallási  viszályokat  Magyarországon.  A  legjobb  hazafiak  vérző 
szívvel  nézték  a  pusztulást,  mely  óriási  mérveket  öltött  a 
haza  minden  zugában,  hová  csak  a  katholikns  klérus  keze 
elérhetett. 

A  kath.  rendek  még  tizenhét  napig  folytatták  a  tanács- 
kozásokat, míg  szeptember  19-én  eloszlottak.^ 

De  az  ő  általok  hozott  határozatok  csak  nagj'obbi- 
tották  az  elkeseredést  és  a  hazafiak  lelkében  kioltottak 
minden  reményt  a  javulás  és  békés  kiegyenlítés  iránt. 

Xem  maradt  egjéb  hátra,  mint  az  ellenszegülés. 

A  protestánsok  az  ö  nélkülök  hozott  törvények  ellen 
tiltakoztak.  Tizenhárom  felvidéki  vármegje  Székely  Eodre 
és  Szuhav  Mátvás  által  visszaküldé  a  törvénveket  azon  ki- 
jelentéssel,  hogy  azokat  soha  érv'ényeseknek  el  nem  isme> 
hetik,  mivel  az  evangélikus  rendek  beleegjezése  nélkül 
hozattak.  A  követek  elébb  Porcia  herczeghez  mentek,  a  ki 
őket  a  nádorhoz  utasította  azon  felhívással:  parancsolja  haza 
ez  embereket,  kik  nem  a  tizenhárom  vármegye,  hanem  egy 
pár  lázadó  küldöttei;  ha  nem  engedelmeskednek,  hűtlen- 
séggel határos  merényükért  ő  felsége,  ki  magát  gímyoltatni 

^  <Én  más  valláson  vagyok  —  monda  Zrinyi  a  tőle  búcsúzó 
protestánsoknak  —  de  kegyelmetek  szabadsága  az  én  szabadságomba 
kegyelmeteken  ejtett  sérelem,  rajtam  ejtett  sérelem.  Volna  bár  százezer 
pápista  mellett  százezer  lutheránus  és  százezer  kálvinista  vitéze  a 
fejedelemnek :  ők  megmentenék  együtt  a  hazát.  —  Sealay  L.  Magyar 
tört.  V.  67.  68  1. 

''  Hist.  Dipl.  App.  100  1.  Kazy,  II.  255  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  267 

nem  engedi,  méltóan  fogja  őket  megbüntetni.^  A  nyugtülan- 
ság  és  elégületlenség  mindenütt  szaporodott.  A  nádor  haza- 
fias buzgósággal  intette  a  megjéket,  hogj'  tartózkodjanak 
ily  eljárásoktól,  míg  a  klérus  ellenkezőleg  azt  hirdette,  hogy 
a  békeszerződések  és  törvények  érvénytelenek. 

Erdélyi  országgyűlések  1656—1664. 

1. 

Az    16ő6-ki    fejérvári   vallásOgyi    törvények.   —    A   rendek   Lorántfy 
Zsuzsanna  kívánságát  nem  teljesítik.  —  Rhédey  F.  fejedelem  bitlevele 
X657.  —  Rákóczy  bécsi  mentegetőzése  a  vallási  kérdésben.  —  Barcsay 
Ákos  fejedelem  hitlevele  és  az  1668-ki  t.-czikk. 

Erdélyben  IT.  Rák(iezy  Györgynek  sikerült  még  a 
vallás])ékét  fentartania.  Az  éjszak-európai  protestáns  hatal- 
masságokkal jó  viszonyban  állott.  A  szomszéd  kath.  feje- 
delmeket is  le  tudta  csendesíteni,  valahányszor  egy-egj' 
nyugtalan  barát  ellene  akarta  Őket  lázítani.  Országgj'filéseit 
inkább  politikai  kérdések  foglalkoztatták. 

Mind  a  mellet  előfordultak  egj'es  kisebb  jelentőségű 
panaszok,  melyek  azonban  sohasem  idéztek  elő  nagy  vitákat. 

lg}'  például  az  lf)56-ki  gyulafejérvári  országgyűlésen, 
mely  február  20-án  ült  iíssze,  két  egjiiázi  érdekű  panasz 
foglalkoztatta  a  rendeket.  Az  egyiket  a  szilágysági  prédi- 
kátorok emelték  jövedelmeik  Wsszatartása  miatt;  a  másikat 
maga  az  özvegy  fejedelemné  Lorántfy  Zsuzsanna,  némely 
magyarországi  papjának  hivatalától  való  felfüggesztése  miatt. 

Az  elsőn  hamar  átestek;  s  egyhangú  határozatot  hoztak, 
mely  a  XXI.  artikulusban  ilyen  kifejezést  nyert: 

Az  Szilágyságon  lévő  prédikátori  Rendek  közinkben 
küldi »tt  atyokfiai  panaszokból  értjük  kegyelmes  urunk,  hogy 
volnának  némelyek,  kik  ő  kegyelmeknek  régoltától  fog\'án 
szokott  jövedelmeket  administrálni  és  az  eddig  való  szokás 
szerént  az  dézmát  kiadni  nem  akarnák:  lévén  azért  ennek 

>  Horváth  Mib.  M.  T.  IV.  28.  1. 


268  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

előtte  is  erríjl  való  coiustitiitióiik,  hogy  senki    az  Eeelesiaíi- 
ticus  proventusokat  maga  usiisára  ne    convertálja,  most  is 
ujabban  az  Nagyságod  bölcs  tetszéséből  végeztük,  hogy  az 
országnak  constitutiói  szeréut  való  jí^vedelemmel  az  papok- 
nak tartozzanak  minden  rendek,  azt  tó'lök  el  se  tarthassák: 
lia  pedig  más  falu  határán  vét  valaki,  az  ott  való  papnak 
tartozik  dézmával  az  régi  usus  szerént,  avval  el  nem  tart- 
hatja, hogy  más  falu  határára  vét,  s  nem  hallgatja  praedi- 
eatióját.  Az  hol  pedig  vékával    szoktak  íizetni   az   egyházi 
rendeknek,  azzal,  hogy  most  az  véka  megkisebbedett,  bérek 
nem  minualódhatik.  hanem    annyi  búzát   s   cgyéh   gabonát 
alkjának,  mint  az  előtt  járt.  könnyű  azt  felintézni  igazságosan.^ 

A  második,  vagyis  Lorántfy  Zsuzsanna  panasza  nem 
lett  eldöntve  azért,  mert  az  ügy  tulajdonképpen  Magjar- 
országon  volt  eldöntendő.  Ugyanis  itt  1646  óta  fohi  a  pres- 
byteriánusok  és  consistorialisok  közötti  Wllongás.  Történt 
hogy  néhány  papját  a  magyarországi  püspök  ideiglenesen 
hivatalától  felfüggesztette;  egyikét  pedig,  névszerint  Liptav 
Sámuelt  a  debreezeni  egyházi  generális  gj'ülés  véglegesen 
elítélte. 

Ez  ellen  az  özvegy   fejedelemnő  orvoslást  keresett  az 
erdélyi  országgyűlésen,  hová  követül  Szentpáli  Istvánt, erdélyi 
jószágainak  igazgatóját  küldiHte   el   azon   utasítással,  hogy 
a  nevezett  ügyben  elégtételt  szerezzen  papjainak.  Szentpáli 
elő  is  adta  az  ('>reg  fejedclemnőnek  irásba   foglalt  kérését; 
de  a  rendek  nem  teljesítették  azt.  Eljárásukat    azzal  indo- 
kolták,  hogy   igazságos   ítélethez    okvetlenül    meg   kellene 
hallgatniok  a  másik  félt  is;  de  mivel  a  magyarországi  püspök 
nem  függ  az  erdélyi    rendektől,  tehát   nem    tartják  helyes- 
nek, hogy  ők  annak   hivatalos   teendőibe   avatkozzanak.  A 
rendek  csakis  azon    egyházi    ügyekhez   szólhatnak,  melyek 
az  erdélyhez  tartozó  részeken  a  fejedelem  hatósága  alá  tar- 
toznak. Mindazáltal  megbeszélték  a  dolgot,  s  arról  győződ- 
tek meg,  hogy  a  magyarországi  püspök  az  illető  esperesekkel 

»  Veszély.  I.  264—265.  1.  Szilágyi  S.  XI.  2H7.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  269 

együtt  egyáltalában  nem  sértette  meg  az  erdélyi  törvényt 
az  által,  hogy  néhány  engedetlen  papot  ideiglenesen  fel- 
lüggesztett  hivatalától.  Ehhez  minden  bevett  vallás  elöl- 
járóinak t()rvényes  joga  van;  ebben  még  az  erdélyi  törvény 
sem  foghatná  pártjukat  az  illetőknek.  Mert  ez  csak  olyanokra 
vonatkozik,  a  kik  „nem  illetvén  recepta  religióinknak  funda- 
mentomit  és  articulusit",  csak  a  külső  dolgokban  eltérő 
nézetüket  szokták  a  törvényeknek  megfelelő  módon  propo- 
nálni, „nem  pedig  csak  magok  vakmerőségével  az  ecclesiá- 
ban  gyakorolni**,  a  mint  azok  cselekedtek,  a  kikre  a  pana- 
szolt fenyíték  alkalmaztatott. 

A  mi   már  Liptay    Sámuelnek   dolgát   illeti,   a   kivel 
állítólag  a  debreczeni  generális  papi  gyűlés  méltatlan&l  bánt 
el,  arra  nézve   megjegyzik    a  rendek,  hogy  ennek  ö  maga 
az  oka.  Mert  ő  hivatalától  meg  lévén  fosztva,  a  papi  gyűlé- 
sen fel  'nem   szólalhatott,  és  mert   mégis  szólt,  ezzel  maga 
ellen  zúditotta  a  gjiilést.  Ebben  az  ügj^ben  az  erdélyi  ref. 
püspök  nem  tehet  egyebet,  mint  a  mit  szokott  tenni,  midőn 
az  engedetleneket  kötelessége   szerint   rendre  utasítja.   így 
állván  a  dolog,  kérik  ő  nagyságát,  ne  vegye   rossz   néven, 
hogj'  kivánságát  nem  teljesíthetik ;  sőt  kérik,  hogy  az  ő  birto- 
kain levő  papoknak  ne  engedje  „az  ekkédig  köztünk  levő 
négj'  recepta  religióinknak  csendességét  megháborítani.''  ^ 

A  fejedelem  asszony  azonban  igen  rossz  néven  vette 
a  rendeknek  ezen  válaszát,  s  panaszkodott  is  miatta  fiánál, 
de  eredménytelenül.  A  gyűlés  határozat  nélkül  oszlott  szét 
márczius  közepén. 

Rákóczynak  figyelmét  ezután  a  lengyel  ügyek  foglal- 
ták el.  Egj'szerre  kétfelől  kínálták  meg  szövetséggel.  „Svéd- 
és  lengyel  követek  vannak  nálunk  —  monda  tanácsosainak 
a  kik  ajánlatokat  tesznek,  hogji  frigyre  lépjünk  velük. 
A  lengyel  király  és  királyné  fiókká  akarják  fogadni  fiún- 
kat, örökösökké  nevezik  ki,  —  de  lelke  veszteségével  (a 
mennyiben  azt  a  feltételt  tették,  hogy  legyen  katholikussá). 

»  Lásd  a  rendek  válaszát,  Szilágyinál  XI.  239—240  lapon. 


270  zsiLinszRY  mihály. 

A  svédek  neki  ajánlják  fel  a  lengyel  korona  nevezetes 
részét;  —  melyik  ajánlatot  fogadja  el?"  Ez  volt  a  kérdési 
A  tanácskozás  vége  az  lett,  hogj'  elfogadta  a  svéd  szövet- 
séget és  belebonyolódott  a  szerencsétlen  lengj'cl  háborúba, 
mely  trónjába  került. 

A  helyébe  megválasztott  új  fejedelem,  Rhédey  Ferenc2 
1657.  november  3-án  kiadott  hitlevelében  biztositja  Erdéhl: 

,,Hog}'  mindeneket  szeméh'válogatás  nélkül  az  iiég} 
recepta  Religiókban  és  azoknak  eg}'aránt  való  szabados 
exercitiumokban  ő  Nag}'sága  megtart  és  másokkal  is  meg- 
tartat és  egyik  Religióu  levő  Ecclesiára  is  hatalmasul  nem 
küld  és  el  nem  foglalja  ö  Nagysága  religiónak  respectussáért 
is  senkit  is  hazaíiai  közül  meg  nem  vét;  hanem  ebből  minden 
személyválogatás  és  mcgkül()mböztetés  nélkül  éltet  minden 
rendeket.  (Conditio  L) 

Azonban  Rhédey  fejedelemsége  nagj'on  rövid  ideig 
tartott.  A  bekövetkezett  zavarok  alatt  a  rendek  RákóczM 
ismét  elfogadják  fejedelmüknek.  De  a  török  fenyegetéseire 
ismét  elállanak  mellőle.  Az  ezen  idő  alatt  folyt  ország- 
gyűlések a  fejetlenségnek  és  jellemtelenségnek  szomorú 
képét  mutatják.  Az  ország  lelketlen  dúlások  színhelyévé  lett. 

Rák<)czy  nagy  szorongattatásai  között  Mikes  Mihályt 
(1658.  június  1.)  Hécsbe  küldötte  azon  utasítással,  eszkö- 
zölné ki  Ferdinándnak  támogatását.  Ez  alkalommal  előre 
sejtvén,  hogj'  Ferdinánd  a  jezsuitáknak  és  eg}'éb  szerze 
teknck  Erdélvbc  való  bebocsátását,  s  a  kath.  vallásnak 
teljes  szabadságát  fogja  viszontszolgálat  fejében  követelni.' 
oda  utasította  követét,  világosítaná  fel  Ő  felségét  arra  nézve, 
hogy  a  vallási  törvényeket,  melyek  régóta  fennállanak.  6 
nem  törülheti  el.  A  religiót  illetőleg  —  úgy  mond  —  kan- 

^  Mi  kívánságok  lesznek  azon  részről,  nem  tudhatjuk,  mindaz 
által  úgy  véljük  ezeket  el  nem  mulatják: 

1.  Jezsuitáknak,  egyéb  szerzeteknek  tanítást,  clastromot  szaba- 
doson engedjünk,  és  hogy  azok  recipiáltassanak. 

2.  Erdélyi  püspök  benn  residiálhasson,  tisztiben  eljárhasson, 
szabadoson  büntethesse,  dirigálhassa  a  tiszti  alatt  valókat. 

3.  Az  erdélyi  ifjak  tanulásra  kimehessenek. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  271 

llárius  uram  tehet  bizonyságot;  articulus  abrogálása,  erről 
ó  assecuratio  van-e  hatalmunkban,  és  ha  mi  végeztet- 
-e  ezeket,  vagy  nem?  de  régi  időktől  pápista  fejedelmek 
ából  vah)  végezések-eV  mi  proposítiónk  voltak-e  a  kath. 
gió  ellen,  vagy  mint  ország  postulatumi  nem  ügy  jöttek-e 
inkbe,  és  valakit,  ha  ki  vallásáról  eltérni  akart,  város, 
i,  személy  —  ellenzettük-e,  vagy  az  kath.  religiónak 
t-e,  van-e  tőlünk   bántódása?    az   unitit   megtartottuk-e? 

Ali  —  ügy  mond  tovább  —  az  ország  articulusát  nem 
ogálhatjuk,  mert  arra  kötelesek  hittel  vagyunk,  hogy 
gtartjuk,  tartatjuk,  hitünkkel,  lelkünk  sérelmével,  ő  fel- 
:e,  ez  világ,  országnak  ítéletivel  nem  cselekedhetünk, 
ha  ő  felsége  az  országot  megtaláltatja,  s  az  ország  fel- 
baditja  végezéseit  eath.  religio  vagy  szerzetek  ellen. 
)ad  personam  nostram,  azt  semmi  színek  alatt  nem  im- 
iiáljuk, ő  felségét  assecurálni  készek  vagyunk/  ^ 

Ebből  világos,  hogy  Rákóczy  hi^jlandó  volt  a  vallás 
Igában  is  engedni,  csak  hogy  fejedelem  maradhasson. 

De  a  török  szultán  budai  basája  Rákóczyt  trónvesz- 
:uek  jelentette  ki,  s  önkényesen  Barcsay  Ákost  tette 
élyi  fejedelemné, a  ki  a  segesvári  országgyűlésen  (október 
én)  letette  az  esküt  s  elfogadta  a  fejedelmi  feltételeken. 

Ezeknek  elseje  azt  mondja,  ^hogy  mindeneket  sze- 
lyválogatás  nélkül  az  négy  recepta  religiókban  és  a;£ok- 
i  egyaránt  való  szabados  exercitiumiban  ő  nagj'sága  meg- 
t  és  másokkal  is  megtartat.  --  és  egyik  religión  lévő 
lesiákra  is  hatalmason  nem  küld  és  el  nem  foglaltatja 
mgysága,  religióknak  respectusáért  is  senkit  a  haza  fiai 
tül  meg  nem  vét,  hanem  ebből  minden  személyválogatás 
megkülömbi*)ztetés  nélkül  éltet  minden  rendeket.*  * 

4.  A  nős  papok  dolgát  sem  kezdik  elfelejteni. 

5.  Hallottunk  ilyet  is,  mintha  akik  pápistává  lenni  akartak  volna. 
>ttuk.  meg  nem  engedtük.  Ez  volt-e  igaz.  cancellarius  uram  bizony- 

lehet.  L.  Szilágyi  S.  XI.  475.  1. 
»  r.  0. 
''  Szilágyi  S.  XII.  94.  I. 


272  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Ez  azonban  csak  üres  formaiság  volt.  A  rendek  a 
török  nyomása  alatt  Rákóezyval  bajlódtak,  a  ki  most  sem 
akart  lemondani  a  fejedelemségről.  Hogj^  a  vallás  ügje  ily 
körülmények  között  mennyire  a  háttérbe  szorult,  mutatja, 
hogy  a  hirtelen  szétoszlott  segesvári  országgyűlés  után  még 
ugyanazon  1658-ki  novemberben  összehivott  marosvásár- 
helyi gyűlésen  a  következíJ  törvény  hozatott: 

IV.  Articulus.  Mivel  hazánkban  lévő  némelv  rendek, 
tisztök  és  rendökön  kívül  való  hivatalokban  elegjítik  mago- 
kat, hihető  viseltetvén  attól,  hogy  nem  hitesek  e  hazához 
való  hűségre:  azért,  hogy  ilyen  dologból  alkalmatlanság  ne 
következzék,  végeztük,  hogy  az  országban  lévő  minden 
rendek,  urak,  főemberek,  nemesek  és  városiak,  sőt  özvegy- 
asszonyok is,  indiffcrenter  valakik  e  hazában  házakat  vagy 
jószágokat  birnak,  egyszersmind  akár  melyik  valláson  lev5 
papok  i.9,  közimséges  országunk  uniójára,  fejedelmünk  és 
hazánk  hűségire  megeskünni  tartozzanak,  az  Articulusban 
megirt  büntetés  alatt  vármegyei  és  székekbéli  tisztek  előtt 
tizenötöd  napra. 

II. 

Az  1659-ki  beszterczei  gyűlés  elrendeli  a  vasárnap  megünneplését.  — 
A  magyarországi  ref.  papok  Rákóczy  mellett  nyilatkoznak  —  Barcsay 
ellen.  —  A  marosvásárhelyi  gyűlésen  Barcsay  letétetvén,  a  kalholi- 
likusok  kérelme  más  gyűlésre  halasztatik.  —  Fejedelmek  vetélkedése. 
—  Kemény  János.  —  A  lelkészek  hűséget  fogadnak  neki  az  1661-ki 
beszterczei  gyűlésen.  — Apafi  Mihály.  —  A  segesvári  1664r-ki  gyűlésen 
a  vallás-erkölcsi  élet  javítására  czélzó  articulusok  hozatnak. 

Az  1659.  évi  február  hó  3-kára  Beszterezére  össze- 
hivott rendeknek  legnehezebb  teendője  volt  a  Barcsay  és 
Rákóczy  közötti  viszonynak  rendezése.  E  részben  a  vallás 
ügye  nem  képezett  nehézséget.  A  protestáns  és  kath.  pap- 
ság látszólag  közönyösen  nézte  a  két  ellenfejedelemnek 
liarczát;  meghódolt  a  tényleges  fejedelem  hatalmának. 

Mikor  Barcsay    rendkívüli   nagy    fénynyel  bevonult  a 
városba,  február    27-én   az   országgyűlést   isteni   tisztelettel 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLÁsOgYI  TÁRGYALÁSAI.  273 

njitotta  meg.  Propositiíiinak  első  pontja  a  vasárnapok  meg- 
ünneplésének kötelességéről  szólt. 

A  rendek  el  is  határozták,  hogy  a  vasárnap  megünne- 
peltessék, a  káromló  emberek  pedig  megbüntettessenek.  Az 
erről  szóló  I.  artieulus  ekképen  szól: 

„Ertjük  kegyelmes  urunk  az  Nagyságod  propositiójá- 
nak  első  részét,  az  úr  napjának  megszentelésérÖl,  melyet 
nii  is  országul  agnoscálván  igen  méltónak  Ítéljük  ez  ebbéli 
Xagj^ságod  méltóságos  kívánságát  annyival  inkább,  hogy 
mindenképpen  látjuk  rsytunk  az  istennek  haragját  mind 
ebbéli,  s  mind  más  sok  egyéb  bűneink  miatt.  Nem  tagad- 
hatjuk azt  is  Kegyelmes  urunk,  hogy  az  mostani  üdőt  majd 
szorosnak  nem  itélnők  ez  dologról  való  discussióra,  holott 
sok  nehézségek  az  religióra  nézendők  (noha  sokaktól  urgeál- 
tattak)  ez  mostani  gyűléseinkről  kéntelenség  alatt  elébb 
halasztottuk.  Azonban  ezen  Isten  napjáról  megszentelésérÖl 
elégedendő  artieulusink  extálnak,  volt  eddig  is  héja  csak 
az  gondviselés;  az  artieulusok  annorum  1619  —  item  1653. 
Az  időnek  szoros  voltához  képest  noha  ennek  derekasabb 
discussióját  kénszeríttettünk  az  közelebb  való  diaetára  halász- 
tanunk.  —  mindazáltal  ez  idők  alatt  is  mind  vármegyék- 
nek, városoknak  s  egj'ébb  helyeknek  tisztei  szorgalmasan 
observáltassék  ezen  dologról  irott  elébbi  artieulusokat. 

Az  szitkozódásról  is  penig  elégedendő  végezésink  vad- 
nak in  articulis  annorum  praespecificatorum,  azok  inviola- 
biliter  observáltassanak. 

Az  mi  az  nem  régen  kezdett  káromló  szitkozódásokat 
illeti,  mi  is  Nag}'ságod  kegj^lmes  propositiója  mellett  annuál- 
tunk.  ügy  hogy  valahol  az  ilyen  káromló  szitkon  deprehen- 
dáltatik,  ugyanott  és  azon  helynek  birói  által  bűntettesének 
törvény  szerint,  az  szitkoknak  mivoltához  képest,  ha  nem 
nemes  személy  lészen;  ha  penig  nemes,  az  ilyenre  városi 
és  paraszt  birák  ne  tessenek  tr)rvényt,  hanem  tartozzanak 
az  hallók  hitek  szerint  megmondani  és  hirré  tenni  az  nemes 
ember  magistratusának,  ki  is  sub  aniissione  officii  tartozzék 
törvénnyel  persequálni,  és  secundum   meritum    megbüntetni 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  lo 


27^  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

becsületes  személy  relatiója  után  az  decretum  szerint;  — 
ha  peiiig  halálos  lészen  az  büntetés,  paraszt  tanú  ne  admit- 
táltassék  nemes  ember  ellen,  hasonlóképen  az  privile*ria- 
tus  városok  lakosit  is  azon  helvnek  birói  büntessék  suh 
eadem  penaJ 

Idő  közben  létre  jött  a  Rákóczyval  való  kiegjezés. 
mely  szerint  az  lemondott  a  fejedelemségről  és  a  mag}'ar 
részekről.  A  msgus  havában  tartott  szászsebes!  országgyűlés 
hangulata  egészen  Rákóczy  ellen  irányült;  donátiói  eltörül- 
tettek, pártolói  üldöztettek. 

Nevezetes,  hogy  ezen  az  országgyűlésen  megjelentek  a 
magyarországi  prédikátorok  küldöttei  is,  kyelentvéu,  hogj- 
a  sarczhoz  szívesen  járulnak;  de  Barcsay  fcíjedelmet  nem 
ismerik  el  uroknak.  A  rendek  a  tiszántúli  ref.  papok  kül- 
dötteinek első  nyilatkozatát  —  melv  a  sarczra  vonatkozott 
—  szívesen  fogadták;  de  azt,  mely  a  fejedelemtol  meg- 
tagadja  a  hűséget,  nem  fogadták  el.  Vgy  látszik,  a  feje- 
delem erélyesen  követelte  a  hűséget  mindazoktól  a  kik  az 
ő  birodalmában  laktak. 

A  kath.  vallásra  vonatkozólag  érdekes  nyilatkozatot 
tett  a  fejedelem  kíhete  a  császár  előtt  akkor,  mikor  Rákóczv 
megbuktatásáról  volt  a  szó.  Ugyanis  kijelentette,  hogy  -  - 
ha  a  rendek  megengedik  —  ő  hajlandó  a  kath.  vallást 
Erdélyben  visszaállítani.  Ha  azonban  a  rendek  ezt  ellenez- 
nék,  akkor  nincs  más  mód,  mint  ezt  a  kérdést  boldogabb 
időre  hagyni;  mert  most  valóban  fontosabb  kérdések  foglal- 
koztatják a  közvéleményt. 

Rák<)ezy  komolyan  sértve  érezte  magát  és  csak  alka- 
lomra várt,  hogy  Váradot  visszahódítsa  és  Barcsaji  meg- 
buktathassa. Levelet  és  követet  küldött  az  erdélyi  rendekhez, 
de  ezek  azt  el  nem  fogadták.  Majd  tényleg  beütött  az  országba. 
A  rendeknek  dönteniök  kellett  a  felett,  melyik  párthoz 
csatlakozzanak:  ahlioz-e.  melv  RákóczN'val  a  török  hatalom 
ellen    van;    vagy   ahhoz,   mely   Harcsayval   a  török  védel- 

»  Szilágyi  S.  XII.  22a  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  276 

mét  kéri.   A  keresztmezei   gyűlésen   ez   utóbbi  mellett  nyi- 
latkoztak. 

De  Rákóczy  hadai  ellenállás  nélkül  nyomultak  Fejér- 
várig,  —  s  már  szeptember  24-én  Marosvásárhelyen  ország- 
gyűlés tartatik,  melyet  Rákóezv  hivott  össze,  s  melv  liarcsavt 
egyszerűen  letette  a  fejedelemségről. 

Ezen  az  országgyűlésen  Mikes  Mihály  a  katholikusok 
nevében  indítványt  tett,  hogy  engedtessék  meg  nekik  sza- 
badon rendelkezni  egjiiázi  javaikkal.  Hasonló  indítványnyal 
léptek  fel  az  unitáriusok  is.  De  az  idő  nem  volt  alkalmas 
arra,  hogy  ily  fontos  ügj'ben  határozhassanak,  a  mikor  a 
fejedelem  székéről  és  az  ország  fenmaradásáról  van  szó. 
Csak  annyit  mondtak  ki,  hogy  a  felhozott  sérelmek  a  köze- 
lebbi országgyűlések  valamelyikén  fognak  orvosoltatni. 

Ez  Ígéret  megnyugtatta  az  illetőket;  s  nagyobb  biz- 
tosság keílvéért  artieulnsba  (IV.)  foglaltatott  ekképen: 

„Jóllehet  a  eatholiea  renden  lévő  becsületes  atyánk- 
fiai solennis  instantiájok  által  találtának  vala  meg  országúi 
benünket  religiójokban  való  bántódásoknak  megon^oslásáról, 
és  noha  abbéli  ökegj'elmeknek  kívánságát  igen  szükséges- 
nek ismernők  lenni,  mindazáltal  arra  való  időnket  nem 
látván,  holott  az  más  religiókon  valók  is  mindnyájon  magok 
megbántódási  tollálását  pariforniiter  kívánták;  azokon  hogy 
őkegyelmek  is  nagyobb  eontentumentummal  várakozhassa- 
nak assecuráljuk  ő  kegyelmeket  virtute  praesentis  Articuli, 
hog}'  legelső  gyűlésünkben  mind  ő  kegyelmeknek,  s  mind 
más  religión  lévő  Atyánkfiainak  religiójokban  való  grava- 
minájok  igazításban  venni  minden  egyéb  dolgainkhoz  való 
nvulásunk  előtt  készek  leszünk,  mikor  tudniillik  egvéb  külső 
8zabadságínk  helybon  átlátásának  való  alkalmatosságunkat  az 
Nagj'ságod  kegj- elmés  oblatíója  szerént  Isten  ő  felsége  engedi.* 

De  Barcsav  és  a  török  f<(*gvveres  erővel  nient<»k  Rá- 
kóczy  ellen.  November  végén  a  református  és  unitárius  püs- 
pökök siettek  a  török  pasánál   bemutatni  hódolatukat. 

»  Veszély,  I.  26tí.  1. 

18* 


276  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Deczember  14-kére  már  Barcsay  hívta  össze  a  ren- 
deket Deésre,  majd  Megjesre. 

Azonban  alig  jelent  meg  néhány  híve,  minek  láttára 
a  török  visszavonult,  Barcsay  pedig  Szebenbe  zárkózott 

A  következő  löGO-dik  évi  január  16-ra  ismét  Rákóczy 
hirdetett  egjetemes  országgyűlést  8ellemberkre,  melyre  Bar- 
csayt  is  meghívta.  De  ez  csak  öcscsét  küldte  el;  míyd  egy 
bizottság  ment  el  érdekében,  de  eredmény  nélkül. 

„Sok  kibeszélhetetlen  kártételekkel,  kárvallásokkaL 
nyomorúságokkal  eltelék  a  tél  —  eljőve  a  jó  tavasz  . .  ."^ 
de  az  erdélvi  üg}'ek  nem  javultak.  A  török  Barcsay  mellett 
erős  haddal  jött  be,  Rákóczy  megsebesült,  minek  követ- 
keztében június  7-én  Váradon  meghalt.  Az  év  végén  Barcsay 
lemondván  Kemény  János  —  az  öreg  Rákóczy  Gy.  tanít- 
ványa —  választatott  meg  fejedelemmé  1661.  január  1-én. 

Nem  szükség  mondanunk,  hogy  Kemény  a  vallás  sza- 
badságát biztosította,  s  a  fejedelmi  conditiókba  befoglalta. 
Azonban  a  nagy  események  gyorsan  váltották  fel  egj^mást. 
Az  ápril  23-ára  összehívott  beszterczei  országgyűlésen  már 
az  volt  jelszó,  hogj^  a  „török  az  ellenség*',  tehát  ettől  kell 
megszabadítani  az  országot  és  pedig  a  magyar  király,  illetve 
a  római  császár  segedelmével  I 

Ebből  természet  szerint  az  következett,  hogy  a  vallás 
dolgában  alkudozni  kell  az  erdélyi  katholikusok  érdekében; 
mert  Lipót  császár  csak  oly  fejedelmet  volt  hsglaudó  pár- 
tolni, a  ki  a  katholicismusnak  nem  ellensége.  Kemény  János 
erős  református  ember  volt,  de  azért  nem  üldözte  a  katho- 
likusokat. 

Megelégedett  azzal,  ha  a  külömböző  vallásfelekeze- 
tekhez tartozó  papok  hűséget  ígérnek. 

A  XIX.  articulusban  ez  a  következő  szavakban  nyert 
kifejezést: 

„Az  előtt  is  articulusba  íratott  volt,  hogy  minden  Religiún 
lévő  papok  homagiumokat  Fejedelem  s  ország  hűségére 
deponálják,  in  Anno  1058.  Art.  4,  melyet  most  is  in  vigore 
hagyunk,  cum  ea  declaratione,  hogy  minden  Religión  lévu 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSBR  VALLÁsGgYI  TÍIrGYALÁSAI.  277 

püspökök,  esperestek  ós  Vicarius:  Itélömester  vagy  káp- 
talanok előtt  esküdjenek  meg,  a  több  papok,  püspökök  vagj' 
esperestek  előtt,  adhibeálváu  maga  mellé  hiteles  nemes 
embereket  is.''  * 

Kemény  egészben  véve  kr)vette  Hethlen  Gábor  és 
I.  Rákóczy  Gvi)rgy  türelmes  politikáját.  —  csakhogy  rövid 
ideig.  Mert  már  a  következő  évben  ő  is  a  csatatéren  maradt. 
»  a  töríík  parancsára  Apafi  Mihály  ült  a  fejedelmi  székbe. 

Ez  is  reformált  vallású,  de  tehetetlen  férfiú  volt;  vak 
eszköze  néhány  főúrnak  és  a  török  portának.  Az  élet  isko- 
lája, szenvedései  és  csalódásai  félénkké,  habozóvá  tették.  Nem 
birt  azzal  az  önállósággal,  mely  okvetlenül  szükséges  oly  fér- 
fiúnál, a  ki  egy  ország  sorsának  intézésére  van  hivatva.  Bécs- 
esel és  Konstantinápolylyal  is  jó  barátságban  akart  maradni 
akkor  is.  mikor  azoknak  teljesen  ellenkező  érdekeik  voltak. 
Természetes,  bog}'  sok  kellemetlenséggel  kellett  megküzdenie. 

Egyházi  és  vallási  kérdésekben  határozottan  a  pro- 
testántismus  mellett  foglalt  állást;  de  a  katholikusok  jogos 
kívánságai  elől  sem  zárkózott  el.  Senkisem  fog  csodálkozni 
a  felett,  hogy  a  folyton  tartó  háborúskodás  alatt  az  erkölcsi 
élet  meglazult.  Xapi  renden  voltak  nemcsak  a  vagyoni 
szomj  uságból  eredő  csalások  és  erőszakosságok,  hanem  a 
házasságtörések  is.  A  háborúban  hosszabb  ideig  elfoglalt 
vagy  török  rabságba  került  férfiaknak  nejei,  sokszor  kimnyel- 
müségből,  sokszor  rosszhiszeműleg  más  férfiakhoz  állottak, 
a  nélkül,  bog}-  törvényes  házasságra  léptek  volna  velők. 
Gyakori  eset  volt  az  is,  hogy  bamis  halálhirek  következ- 
tében a  nők  özvegyeknek  tekintvén  magokat,  újra  férjhez 
mentek.  (\sak  későbben  tűnt  ki,  hogy  Q^y  nőnek  két  tör- 
vényes férje  is  van.  Nem  szükséges  mondani,  hogy  ebből 
üg\'  vagyonilag,  mint  erkiUcsileg  viszás  és  káros  viszonyok 
fejlődtek  ki. 

A  lelkészi  kar  fájdalmas  szívvel  nézte  a  bajt,  de  nem 
tudott  rajta  segíteni.  Némelyek  a  háború  megszűnésétől  várták 

»  Veszély,  I.  266.  1. 


278  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

a  baj  megszüntetését;  mások  a  fejedelemhez  fordultak  pa- 
naszaikal.  Végre  is  Bethlen  János  vállalkozott  arra,  hop* 
a  vallás-erkiUesi  élet  javításának  szükségét  az  országgyű- 
lésen fogja  bebizonWtani,  s  a  rendeket  törvényczikkek  alko- 
tására felhívni.  A  református  lelkészektől  megszerezte  a 
szükséges  adatokat,  s  ígj'  ment  el  az  1664-ki  november  l-re 
Segesvárra  összehivott  országgyűlésre. 

Ezen  országgyűlésnek  főtárgyát  szintén  a  háború  követ- 
keztében szükségessé  vált  hadi  intézkedések  képezték;  de 
mégis  előkerültek  a  vármegjék  sérelmei  is. 

November  7-diki  ülésen  tárgj^alták  a  hunyad-vár- 
megyeieknek  panaszát  a  felett,  hogy  az  oláh  püspök  az  oláh 
papoknak  fiait  kellő  tudományos  képzettség  nélkül  papokká 
szenteli,  esak  azért,  hogy  ez  által  a  jobbágyságtól  mente- 
sítesse őket.  November  lo-én  tárgyalni  kezdették  a  magá- 
nosok kérvényeit. 

Kzek  között  volt  a  református  papoknak  Bethlen  János 
által  benyújtott  azon  folyamodása,  hogy  a  rendek  végre 
valahára  az  egyházi  erkölcsi  viszonyok  javításáról  is  gon- 
doskodjanak. Erélyes  hangon  kívánták,  hogy  a  vasárnap 
megszenteltessék,  a  korcsmák  pedig  az  isteni  tisztelet  tar- 
tása alatt  mindenütt  bezárassanak,  bor  legfeljebb  tisztességes 
utasoknak  méressék  ki,  de  a  józanság  kikötése  mellett;  kíván- 
ták, hog\^  ne  csak  a  szegény  emberek,  ne  csak  a  jobbágj'ok, 
de  a  nemesek  és  főurak  is  kényszeritessenek  a  templomba 
járásra.  Ez  utóbbi  kívánság  erős  megjegyezésekre  adott  al- 
kalmat. Némelyek  helyeselték  a  papoknak  azon  kívánságát, 
hogy  a  ki  háromszor  elmulasztja  a  templomot,  az  a  kalo- 
dába zárassék;  mások  méltatlankodással  tiltakoztak  az  ilvetén 
szigor  ellen.  „Hát  a  melyik  nemes  vasárnap  vadászik  — 
kérdi  Bernhardi  Dániel  —  mi  történjék  azzal?" 

—  Az,  monda  Sárosy,  nem  lábánál,  de  nyakánál  fogva 
zárossék  a  kalodába.  —  8  a  rendek  többsége  a  kaloda- 
büntetést  csakugyan  a  törvénybe  iktatta.  Még  azt  is  sür- 
gették némelyek,  hogj'  nagj'  szükségen  kívül  vasárnap  senki 
ne  utazzék. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  279 

A  rendek  a  tanüí2:}'re  is  kiterjesztették  fifryelmüket. 
Szabályozták  a  jobbáf^j'tiíik  oskoláztatá^sát  és  ezélszerű  intéz- 
kedéseket tettek  az  iskolaépületek  fentartására  nézve  is.  A 
rom])an  beverő  templomok  felépítésére  nézve  azt  mondot- 
ták ki,  bofí:}'  azokat  azon  vallás  hívei  építsék  fel,  kik  az 
illeti)  faluban  többségben  vannak.  A  papmarasztás  és  pap- 
elboesátás  joga  szintén  a  töb])séget  illesse. 

Azntán  került  a  sor  a  vallás-erkölesi  élet  javítását 
ezélzó  tr)rvénvek  alkotására.  A  rendek  kimondandónak  talál- 
ták,  bogy  a  házastársát  hitetlenül  elhagyó  férj  vagy  feleség 
egj'bázi  biráskodás  közbejöttével  tartozik  esaládi  tűzhelyé- 
hez visszatérni.  Mikes  Kelemennek  ez  elleni  felszólalására 
Bethlen  János  sikerrel  válaszolván,  az  intézkedés  csakugj'an 
felvétetett  a  tr)r\^énvbe. 

Kimondatott,  hogy  a  fejérvári  egyházhoz  tartozó  edé- 
nveket a  Keménv-család  —  melvnél  azok  letétben  voltak 
-  adja  vissza.  Szederjes  községéből,  melynek  katholíkus 
földesura  lett,  azon  panasz  emeltetett,  hogj^  ez  a  földesúr 
nem  akar  a  helvi  református  lelkésznek  dézmát  fizetni.  Az 
ügy  megvizsgálására  bizottságot  küldtek  ki  a  rendek,  és  pe<lig 
a  reformátusok  kiízül  Pribék  Ferenczet,  a  katholikusok  közül 
Szombatfalvi  Istvánt,  az  unitáriusok  közül  pedig  Széki  Istvánt, 
hogj'  jelentésüket  a  kiívetkezíí  országgyűlésnek  beterjeszszék. 

Xag}'  feltűnést  okozott  a  Osulay  püspr)k  ellen  emelt 
azon  vád,  hogy  az  Enyedre  áthelyezett  fejérvári  iskolának 
73.CXX)  frtnyi  értékű  vagyonát  könnyelműen  eltékozolta. Bethlen 
János  mint  azon  intézet  tYigcnidnoka  szólalt  fel  ez  ellen 
erélyesen  és  kikelt  a  püspök  nejének  tékozlásai  ellen  is. 
Ez  a  nö  —  úgy  mond  -  érdemes  lenne  arra,  hogy  vízbe 
fojtassék.  vagy  más  szigorú  halállal  büntettessék,  gonosz 
tetteiért.  Vannak,  kik  tartozásaikat  értéktelen  dolgokkal 
akarják  leróni:  vannak  ismét  mások,  a  kik  a  lefizetett 
kamattal  a  tökét  akarták  leróvottnak  elismerni.  Határozatba 
ment.  h(így  tartozását  mindenki  teljes  értékben  tartozik  le- 
fizetni. Ha  ezt  nem  tenné,  javaiból  vegyenek  kárpótlást  s 
személvét  is  letartóztassák. 


280  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Eg}-ébiráut  az  egyházi  ügyekre  vonatkozó  segesvári 
törvényczikkek  a  következők: 

Articidus  VL  Az  iniiepcknek  me^zentelésekről  és 
vasárnapi  szélyeljárásról  és  sokadalmazásoknak  és  vásárok- 
nak abrogálásáról.  több  alkalmatlanságoknak  tollasáról  is 
in  Approbata  Constitutione  Edicto  ötvenegjxdik  világos  irás 
vagyon,  mostan  is  azért  azon  Edictumot.  ez  articulusunkban 
confirmáljuk,  approbáljuk  és  ratitícáljuk  egész  országul  és 
a  tisztek  kötelességek  szerént  publicálván,  mindenütt  az 
országban  observáltassék. 

Articulus  Vll.  Az  deáki  tudományra  menendő  itjak 
felöl  is  töttünk  ilyen  Conclusumot  kegyelmes  Urunk,  Nagy- 
ságod consensusa  is  accedálván,  hogy  a  kik  olyanok  talál- 
tatnának, csak  a  jobbágyság  előtt  lappanganának,  nem 
akarván  úgy  mint  rendi  s  módja  az  tudományokban  való 
Exercitiumot  elkövetni,  jobbágyinkból  álló  iQak  kezeseket 
tartozzanak  adni  arról,  hogy  prédikátori  és  schólabeli  hiva- 
tal1)an  helyeztetik  magokat,  ha  kik  kezeseket  nem  talál- 
nának, hitlevelet  adjanak,  és  ha  ecelesiasticus  ordoban  és 
rendben  lesznek  coUocálva,  maradjanak  meg  állapotjokbau, 
ha  hol  az  nem  lenne,  az  kezesek  kötelesek  légj'enek  az 
olyan  tisztességes  hivatal  kívül  való  személyeket  földes- 
uroknak  redueálni,  a  hitlevelet  adott  személyek  is  jobbágy- 
ságra redeálni.  A  harangozok  és  mesterségnek  valedicáló 
személyeket  is  ideértvén,  kik  csak  az  jobbágj'ságot  kerülvén 
praedicátorok,  vagy  scholamesterek  hatok  megett  látitálnáuak 

Articulus  VIIL  Az  mely  Religión  lévők  más  religióii 
lévőknek  templomokat  kezekből  kifoglalták  hatalmasul 
magok  anthoritásából,  hogy  az  arról  irott  Articulus  szeréiit 
procedáljanak  ellenek,  concludáltuk. 

Articulus  IX.  Az  mely  paraszt  ember  templomot  nem 
akarván  frequentálni,  az  isteni  tiszteletet  elmulatja  három- 
szor egymásután,  az  olyanokat  az  Dominus  terrestris,  isten- 
hez való  buzgóságból,  méltó  mentsége  nem  lévén  az  olyan 
jobbágynak,  kézi  kalodában  verettesse,  hogy  az  által  is 
isteni  tiszteletre  szoktathassa,  communi  voto  concludáltuk. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  281 

Articulus  X.  Jött  kegjelmes  Urunk  élőnkben  az  is, 
hogy  némely  prédikátorok  a  patronnsnak  és  populusnak 
nagyobb  részének  akaratja  ellen  is  helyben  maradnak,  prae- 
tendálván.  hogy  azon  eeclesiabéli  minor  parstól  maraszta- 
tott,  erről  is  concludáltunk  így,  Xagjságod  consensusa  is 
aecedálván.  hogy  a  palrónusnak  az  major  pars  is  consen- 
tiálván,  erővel  az  olyan  helyben  a  praedikátor  ne  lakhassék, 
hanem  az  esperest  köteles  légj'en  amoveálni  más   lielyben. 

Articulus  XI.  Ilyen  dolgok  is  jöttének  élőnkben  kegyel- 
mes Trunk,  hogy  némely  ember  feleségét  felesége  is  urát 
elhagyván,  a  rabságban  lévő  atyánkfiainak  is  feleségek, 
némelyek  urokat  életben  lenni  tudván,  hitekről  meg  nem 
emlékezvén,  férjhez  mentek  s  mennek,  rab  uroknak  is  javo- 
kat  elhordván  és  tékozolván,  ha  a  papok  székin  vissza- 
ítéltetnek is.  hitek  mellé  nem  redeálnak;  némelyek  pediglen 
efféle  személyeket  házoknál  tartanak  és  lappangtatnak  — 
erről  is  concludáltunk  úgy,  hogj'  ha  mely  személyt,  akár 
férfi,  akár  asszonyállat  légj'en  az,  s  visszaítélnék  a  praedi- 
kátorok,  kötelesek  legyenek  hitek  mellé  redeálni  és  istenesen 
élni;  ha  hol  rabságb<)l  megszabadult,  vagy  szabadulandó 
atyánkfiának  felesége  férjhez  ment  lészen,  ha  megszabadult 
ura  sem  recipiálja,  elvitt  és  tékozlott  javait  tartozzék  urá- 
nak megfordítani;  ha  nem  cselekedné,  a  tisztek  kiHeles- 
ségek  szerént  tegyenek  plenaria  satisfactiót,  ide  értvén  az 
férfiakat  is,  kik  más  feleséget  vöttek,  életbéli  feleségekhez 
való  kötelességek  ellen.  A  kik  pedig  valakinek  feleségét 
meg  nem  adnák,  hitte  mellé  urához  nem  bocsátanak,  azokat 
comperta  rei  veritate,  eo  facto  statim  in  ducentorum  flore- 
norum  Uungaricalium  onus  ineurált  személyeknek  pronun- 
ciáltuk:  és  vigore  presentis  Articuli  a  tisztek,  exclusis  omni- 
líus  juridicis  remediis,  de  facto  exequálják  is,  a  tisztek  is 
ha  kedveznének,  hasonló  poenában  incuráljanak  és  modo 
praenotato  exequáltussa  rajtok  a  Director. 

Articulus  XIL  Hallatnak  és  vannak  ilyen  dolgok  is 
kegyelmes  Urunk,  hogv  az  ecdesiáknak  és  privata  perso- 
náknak  is  ez   mostani  felháborodott  időkben  s  az  előtt  is 


2'62  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

vévén  fel  jovokat  és  pénzeket  sub  spe  futurae  restitutionis 
némelvek,  noha  némelyek  részéről  erős  reversalisok  és  obli- 
gatoriák  is  exstálván,  ha  kérik,  még  tíirvényre  igazítja.  íig}' 
procrastinálja  a  dolgát,  puszta  kőfallal  és  dihdáb  eszközök- 
kel akarván  contentatiót  tenni;  végeztük  azért  kegj'elmes 
Urunk  az  ilyenekről,  hogy  literis,  vei  humanis  conprohál- 
ván  és  verificálván  az  adósságot,  hogy  ha  az  olyan  adós 
ad  simplicem  requisitionem  megadja  jó;  alioquin  azon  hely- 
béli tisztek,  az  hol  comperiáltatik  az  debitor.  de  facto  coii- 
tentálják  az  credidort  de  rebis  mobilibus,  illis  verő  non 
sufficientibus,  etiani  de  rebus  immobilibns  ha  az  is  nem 
lenne,  magát  is  a  <lebitort  megfoghassák,  és  ha  medio  tem- 
pore  interest  adtak  volna  is  meg,  az  derék  summában  ue 
tudják,  és  ha  a  tiszteken  múlnék  el,  nem  extorqueáluák, 
toties  quoties  in  poena  articularí  eonvineáltassanak  és  az 
Director  exequáltathassa  is  rajtok  azon  poenát  ezen  Arti- 
culusunknak  erejével,  minden  remediumokot  ebből  kikötvén. 
Ha  pedig  az  debitorok  deíiciáltak  volna,  azokra  szálljon  az 
adósság,  kire  az  debitomak  javai  szállottanak^  valamint  az 
külső  nemesség  és  egyéb  rendek  is  adósságokat  ez  articu- 
lusunk  vigorával  extorqueálják  az  városi  rendeken,  úgy 
azok  is  megvehessek  az  nemesi  és  más  állapotbéli  rendeken 
is  ez  artieulusunknak  vigorával.  Ha  ki  pedig  kötés-  és 
kezes  levele  szerént  akar  proeedálni,  arbitríumában  hag^^atik.^ 

»  Veseelyy   I.    267—269.    1.    Szilágyi   S.    ErcL    országgy.   XIU. 
369—377.  1. 


HARMADIK  FEJEZET. 

— f. 

A  VASVÁRI  BÉKÉTŐL  AZ  ALKOTMÁNY 
FELFÜGGESZTÉSÉIG. 

1604—1672. 

A  felvidéki  részleges  országgyűlések. 

I. 

A  vasvári  béke  elégületlenséget  szül.  —  A  király  majd  Bécsbe,  majd 
Pozsonyba  hívja  a  főurakat.  —  A  nádor  országgyűlést  sürget.  — 
Báthory  Zsófia  erőszakos  tettei.  —  A  felvidéki  rendek  feljajdulnak.  — 
A  nádor  Pozsonyba  hívja  a  főbb  embereket ;  elvállalja  a  kiegyenlítést. 

Az  1662-ki  soproni  orszáíríO'ö'^*^^"  *  protestáns  egy- 
ház; a  vasvári  békél)en  pedig  az  egész  nemzet  megsértetett. 
A  konnánv  méltatlan,  vakmerő  és  önkénves  tettei  a  haza- 
liakhan  —  vallás  külihibség  nélkül  —  élénk  aggodalmat 
keltettek.  Mindenki  tapasztalhatta,  hova  vezet  az,  ha  az 
ország  törvényeinek  megsértése  bármely  okból  megtüretik. 
Ha  nem  kötelező  a  protestánsokat  védő  törvény,  mért  volna 
kötelező  a  tiW)bi?  Mért  ne  lehetne  ép  oly  joggal  mellőzni 
a  politikai  jogok  biztosításáról  szóló  törvényeket  isV 

Ez  a  rendes  logikája  minden  absoliit  hatalmú  kor- 
inánvnak. 

Ezért  mellőzte  Lipót  kormánya  azt  a  sarkolatos  magjar 
törvényt,  mely  azt  mondja,  hogy  a  király  a  magyar  ügj'ek- 
ben.  legyenek  azok  akár  békére,  akár  fegyverszünetre  vonat- 
kozók, esak  magyarok  tanácsát  kövesse.  Volt  oka  titkolni 
a    vasvári   béke    pcmtjait,   mert   azok    közt   olyan   is   volt, 


284  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

melyben  kiköttetik,  lioo^y  a  szultán  ezután  me^ltja  az 
erdéhi  fejedelemnek,  hogy  a  magyar  ügyekbe  avatkozzék. 
A  mi  más  szóval  azt  jelentette,  hogy  a  bécsi  kormány  szabad 
kezet  nyert  arra,  miszerint  t(3bb  mint  száz  éves  vágtához 
képest,  halálos  csapást  mérhessen  a  protestantismus  és  az 
alkotmán V  ellen. 

Altalános  volt  az  elkeseredés,  és  pedig  nem  csupán 
a  protestánsok  között,  hanem  azok  között  is,  a  kik  a  kor- 
mányhoz legközelebb  állottak;  mert  ezek  látták  lerobban 
a  veszélvt,  melv  a  magvar  alkotmánvt  fenvegette. 

A  király,  hogy  a  kedélyeket  némileg  lecsillapítsa,  16()4 
végére  Bécsbe  hivatta  az  ország  főurait,  hogy  tudtokra  adván 
a  békepontokat,  azokat  általuk  jóvá  is  hagyassa.  Ez  az 
eljárás  még  nagyobb  aggodalmakat  ébresztett;  mert  ez  által 
is  világossá  lett  a  király  azon  törekvése,  hogy  országgyűlés 
nélkül  akar  kormánvozni. 

Ez  az  oka,  hogy  a  főurak  nagy  része    megtagadta  a 
Bécsbe  menetelt,  vagy  legalább  keresett  kifogásokkal  kitért 
előle.  Se  Lippay,  se  Wesselényi,  se  Xádasdy,  se  Zrínyi  nem 
akart  felmenni;  pedig  mindezek  hü  emberei  voltak  a  király- 
nak.  A  kik  fölmentek,  kedvetlenül  hallgatták  a  kormány 
előterjesztéseit,  s  még  nagyobb  fájdalommal  tapasztalták  az 
alkotmánvellenes  szellemet,  melv  a  királvi  udvarban    ural- 
kodott.  Az  udvaronczok  tartózkodás  nélkül  beszélték,  hog}- 
„nem  sokára  letépik  a  forg()kat  a  magyarok    kucsmáiról; 
dolmányaik    arany-ezüst   gombjait    ólomgombokkal    fogják 
fölcserélni;  cseh  nadrágba  r)ltr)ztetik  őket,  s  jármot  vetnek 
kevélv  nvakukra.""  Tafferner  Pál  iezsuita  —  ki  Konstanti- 
nápolyban   a    kálvinista  Apafi  helyébe  a  katholikussá    lett 
Rákóczy  Ferencznek  akarta  kieszközölni  a  fejedelemséget  ^ 
-  azt  mondta  az  erdélyi   fejedelem   követségi   titkárának: 
^Hála   istennek  I    ti    magyarok  is  elveszitek  már   valahára 
érdemeitek  jutalmát.  Ti  gyakran  sok  gondot  és  b^t  szerez- 
tetek a  felséges  uralkodó  háznak:  most  meg  vag}'tok  gyön- 

»  Bethlen  János  I.  269.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAL  285 

gülve  és  fogva;  többé  nem  fogtok  gáncsoskodhatni,  s  ne  is 
várjátok,  bogy  sorsotokon  a  mi  közbeiyárásunkkal  enyhí- 
tessék."  ^ 

8  valóban  a  jezsuitának  igaza  volt.  A  magyarok  sorsa 
nem  envliült.  sőt  liibetetlen  módon  sülvosodott.  A  német 
katonaság  garázdálkodása  összeütközésekre  adott  alkalmat; 
a  papság  erőszakosságai  pedig  végtelen  panaszokra.  A  vár- 
megyék feljajdultak.  Lipót  megint  az  által  akart  segíteni, 
liogy  1665-ben  Pozsonyba  hívta  a  főurakat. 

A  nádor  kötelességszerűleg  figyelmeztette  őket  az  utolsó 
országgyűlés  azon  határozatára,  mely  szerint  minden  három 
évben  összehivandók  az  ország  rendéi.  Ha  ez  meg  nem 
történik,  akkor  a  rendek,  kik  különben  is  mindig  a  törvé- 
nyek meg  nem  tartása  felett  panaszkodnak,  ezt  fősérelem- 
nek  fogják  állítani;  és  pedig  annál  inkább,  mivel  különben 
is  sok  sürgősen  elintézendő  ügy  van.  Ilyenül  hozza  fel  a  vég- 
helyek és  katonák  megfékezésén  kívül  az  igazságszolgálta- 
tást és  a  vallási  szabadság  megsértéséből  eredő  veszély 
elhárítását. 

Propositiójának  ötödik  pontjában  figyelmezteti  a  királyt 
azon  súlyos  panaszokra  és  bíyokra,  melyek  vallás  tekinte- 
tében a  niult  országgyűlésen  felmerültek.  Ebből  következ- 
nek a  szaporodó  bajok,  melyeknek  gyökerei  mélyen  rejlenek; 
azért  jól  megfontolandó,  hogy  ezen  egjenetlenség,  melynél 
nehéz  kérdések  fordulnak  elő.  miként  volna  megszüntethető, 
és  minden  további  viszálynak  miként  lehetne  elejét  venni.- 

De  mindez  nem  zavarta  meg  a  kormányt  önkényes 
tetteinek  folytatásában,  a  mi  végre  is  arra  kényszerítette  a 
hazafiakat,  hogy  a  nádorral  a  szabadság  védelmére  szövet- 
kezzenek. 

A  felvidéket  lázas  izgatottságban  tartotta  a  jezsuiták 
tevékenysége.  Ez  a  szerzet,  melynek  az  országból  való 
kitiltását  több  mint  fél  század  óta  sürgették  a  protestánsok 

'  Horváth  M.  Töri.  IV.  kötet  50.  1. 
'  Jászay  gyűjt. 


286  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

csak  1662-től  1665-1^!:  több  mint  tízezer  lelket  térített  a 
kath.  egyház  kebelébe.^  A  térítésnél  pedig  nem  annjira 
apostoli  fegyverek,  mint  inkább  aljas  eszközök  szerepeltek. 
A  kath.  földesurak  hallatlan  erőszakosságokat  követtek  el 
jobbágyaik  iránt.  Kiváló  szerepet  játszott  ebben  11.  Rákóczy 
Györg}^  özvegye,  Báthory  Zsófia,  ki  a  míg  nagjTievfi  napá- 
jának Lorántfy  Zsuzsannának  befolyása  alatt  állott,  nem- 
csak tűrte  a  reformatiót,  de  maga  is  áttért  a  ref.  egj'házba: 
mihelyest  azonban  férje  és  napája  meghalt  azonnal  vissza- 
tért a  kath.  egj'házba,  fiával,  a  már  hét  éves  korban  feje- 
delemmé választott  Rákóczy  Ferenczczel  együtt.  Udvarában 
jezsuitákat  tartott  s  azokkal  térítette  jobbágyait.  0,  a  ki 
különben  fukar  volt,  egvszerre  bőkezűvé  lett,  mihelvest 
papokra  és  kath.  egyházakra  kellett  költenie.  Nem  voh 
eszköz,  akár  illő,  akár  illetlen,  melvet  fel  nem  használt 
volna,  hogy  proselviákat  szerezzen  a  kath.  vallásnak.  Az 
áttértek  iránt  különösen  jótékony  volt.  De  az  állhatatosak 
ellen  a  zaklatásnak  legdurvább  eszközeitől  sem  rettent 
vissza.  A  prot.  lelkészeket  elkergette,  jövedelmeiket  lefog- 
lalta. Háborgatta  az  ev.  istenitiszteletet;  a  szegény  népet 
kényszerítette  a  kath.  ünnepek  megtartására.  Templomokat, 
iskolákat  oly  vakmerőséggel  foglalt  el  a  protestánsoktól, 
mintha  e  részben  semmi  törvény  nem  léteznék.  És.  a  mi 
leginkább  elkeserítette  a  protestánsokat,  meg\'onta  a  pataki 
főiskolától  azon  segélyezést,  melyet  a  Rákóczyakuak  és 
Lorántfy  Zsuzsanna  végrendelete  szerint  adnia  kellett  volna. 
Midőn  ez  ellen  az  illető  elöljáróság  panaszt  emelt. 
Báthory  Zsófia  az  1647: 11.  törvényczikkre  hivatkozott,  mely 
szerint  a  katholikusok  nem  tartoznak  a  prot.  papoknak 
fizetni.  Ezek  azonban  ugvanazon  törvénvkiínvvre  hivatkoz- 
ván,  a  templomok,  iskolák  és  azok  jövedelmeinek  elfogla- 
lását látták  fenforogni,  mire  nézve  600  frt  büntetés  volt 
szabva.  Az  üg}'  Zemplénvármegye  elé  került.  Egy  vegj'cs 
bizottság  megvizsgálván  az    ügyállást,  constatálta    az   ero- 

»  A  jezsuiták  kimutatása  Hevenesinél  XXXIV.  k. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  287 

szakosságot  és  a  t(>n'éiiy  értelmében  kimondotta  a  bünte- 
tést. De  a  fejedelemasszony  a  vármegye  Ítéletének  ellent- 
mondott; s  midőn  a  megye  karhatalmat  használt^  ezt  is 
megakadályozta  efi;y  ndvari  mandátum  inhibitoríum  által. 
Zsófia  ugyanis  biztos  volt  a  felöl,  hogy  Bécsben  az  ö 
^.működését"  szivesen  látják,  és  hogy  mindenkor  számithat 
a  királv  és  kormánva  támogatására.  Ezért  volt  olv  bátor, 
olv  kihívó.' 

A  protestánsok  előszr»r  a  nádorhoz,  majd  a  királyhoz 
fordultak  panaszaikkal.  Hangos  panaszokban  törtek  ki  a 
felett,  hogy  a  tön'ényeket  nem  tartják  tiszteletben  azok,  a 
kik  épen  végrehajtásukra  volnának  hivatva.  A  király  a 
számtalan  ivre  terjedő  panaszok'  elintézését  kormányára 
bizta.  A  nádor  és  Rottal  János  nem  egj^szer  tanakodtak  a 
felett,  mi  tevők  legyenek  a  vakmerő  fejedelemasszony  nyal? 
De  nem  mertek  vele  szemközt  kellő  erélylyel  föllépni,  mivel 
a  kath.  pa|)ság  határozottan  mellette  nyilatkozott.  A  tanács- 
kozások eg>Te  folvtak,  hozattak  is  némi  határozatok,  de 
azoknak  semmi  foganatja  nem  lett.^  Zsófia  boldog  volt 
azon  tudatban,  hogy  kifogott  a  világi  hatóságon,  és  hogj- 
cg^'házának  ily  szolgálatokat  tehet,  a  jezsuiták  hizelegtek 
neki,  és  a  protestánsok  részéről  támadt  fenyegetésekkel 
szemben  hivatkoztak  Szűz  Máriára,  a  ki  megjelent  és  a  ki 
őt  minden  támadások  ellen  oltalmáról  biztosította.  ^ 

A  Szűz  Mária  oltalma  gróf  ('sáky  Ferencz  felvidéki 
főkapitány  és  lielyettesének  személyében  jelent  meg.  Ezek 

*  Querimoniae  Acatholicorum  in  objecto  Religionis  seu  Tem- 
plomin et  proventuum  Parochialium  per  Principissam  Soph.  Báthory 
. .  .  pretensive  violenter  occupatorum,  quo  super  interventa  Commissio- 
nalia  Acta  hoc  ordine  semet  excipiunt.  Anno  166á.  Orsz.  lev.  Vegye- 
sek, Fasc  12. 

'  Conclusiones  in  presenti  Consultatíone  Cassoviensi  in  prae- 
sentia  Excell.  D.  D.  Comitum  Palatini  et  Johannis  a  Rottal  S.  M. 
Plenipotentiariis,  ratione  differeDtiarum  inter  Statuam  Evangelicorum 
et  Dnam  Principissam  Kakoczianam  in  negotio  Religionis  adhuc  in- 
complanate  versantium  etc.  1664.  jal.  Orsz.  lev.  Fasc.  79.  sz. 

'  Pauler  Gy.  Wesselényi  I.  67.  68.  1. 


288  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Ugyanis  a  királytól  parancsot  vettek,  hogy  fegyveres  erővel 
is  akadályozzák  meg  a  megye  Ítéletének  végrehajtását.  Ez 
nyilvános  összeütközésre  vezető  ut  volt,  melyet  a  felvidéki 
rendek  kerülni  óhajtottak  volna,  és  az  országgyűléshez  sze- 
rették volna  felebbezui  ügyüket. 

Az  1662-ki  országgjiíléscn  történt  események  azonban 
épen  nem  voltak  biztatók.  Olyan  országgyűlés,  olyan  tár- 
gyalás senkinek  sem  kellett.  Csak  az  óhajtotta,  a  ki  az 
alkotmányos  élet  kigúnyolásában  gjönyörködött.  Ilyen  volt 
a  bécsi  kormány  és  annak  mag}'ar  uszályhordozói.  Annyira 
megváltozott  a  közhangulat,  hogy  a  magyar  alkotmány 
ellenségei  sürgettek  országgj^űlést,  annak  hívei  pedig  ret- 
tegtek tőle!  Báthory  Zsóiia  eseténél  is  világos  volt  az  udvar 
intentiója.  Ezért  volt  hajlandó  ügj^ét  országgj'űlés  elé  ter- 
jeszteni. A  mit  ott  végezendnek,  ügymond,  rá  állok  enge- 
delmesen. Mit  kivannak  ennél  többet? 

Zemplénvármegye  az  összes  protestánsok  meggj'őző- 
ződését  fejezte  ki  akkor,  midőn  az  országgyűléstől  semmi 
jót  nem  várva,  kyelenté,  hogy  nem  is  fogna  „sok  haszon- 
talan költséggel  az  országgyűlésre  követeket  küldeni,  mi- 
előtt a  politikai  és  vallási  sérelmek  nem  orvosoltatuak. 
Már  sok  koncz  papirt  irtak  össze  panaszaikkal.  A  felség: 
jól  tudja  mi  a  bajuk.  Segítsen  királyi  teljhatalmával,  hajtsa 
végre  a  világos  törvényt,  hogy  ne  kel\jen  őt  az  ország- 
gyűlésen is  oly  kérdésekkel  zaklatni,  melyek  csak  viszál- 
kodást  szülnek  a  hazaiiak  között.^ 

A  felvidék  forrongott.  Báthory  Zsófiának  az  ország- 
gyűlés ítéletére  való  hivatkozását  durva  gúnynak  vették  a 
rendek,  s  nem  szűntek  meg  követelni  a  törvények  ti8zt^ 
letbentartását  a  nádornál. 

^  Zemplénmegye  feliratából  nov.  4.  1666.  Pauler,  Wesselényi  1. 
125.  1.  Még  1667.  decz.  elején  is,  midőn  a  protestáns  főemberek  Széchj 
Gy.,  gömörí  főispán  beiktatásán  megjelentek,  s  midőn  ott  az  orszif- 
gyűlés  összehívása  szóba  jött,  azok  kijelentették,  hogy  irtóznak  tóle. 
soha  sem  kaptak  általa  elégtételt,  s  ha  össze  is  hivatnék^  nem  fogiiat 
rajta  megjelenni.  U.  o.  163.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGTULÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  289 

Wesselényi  nádor  csakugyan  kezébe  vette  a  kibékítés 
munkáját.  Közvctítfl  szerepénél  fogva  elébb  Kécsben  egyen- 
fi:ettc  az  utat,  majd  onnét  hazatérve  jan.  9.  i 667.  Po^^o^iyfca 
hívta  az  ország  legtekintélyesebb  embereit,  hogy  velők  a 
felháborított  felvidéki  vármegyék  lecsendesítéséröl  tanács- 
kozzék. Megjelentek:  Szelepcsényi  Györgj-  prímás  a  kan- 
czellár,  Szegedy  Ferencz  váczi  püspök,  Széchcnji  György 
kalocsai  érsek  és  győri  püspöki  administrator,  Xádasdy 
Ferencz,  Csáky  Ferencz,  Zichy  István,  Draskovich  Miklós, 
Ivánovich  Pál  a  pálosok  főnöke,  Forgách  Ádám  tárnok- 
mester, nógrádi  és  l)orsodi  főispán,  mint  látják  többnyire 
fSpapok  és  azoknak  barátai;  de  egyúttal  olyanok  is,  a  kik 
a  vasvári  béke  miatt  elégületlenek  voltak  a  bécsi  kor- 
mánjiiyal. 

A  kérdés  igen  kényes  és  bonyolódott  volt.  Sok  okos- 
ságra és  még  töbl)  higgadtságra  volt  szükség.  De  a  meg- 
jelentek, l)ár  jó  hazaíiak,  de  mégis  annyira  elfogulva  voltak 
a  kath.  egjiiáz  felsőbbsége  iránt,  hogy  Báthory  Zsófia 
ügyének  kellő  higgadtsággal  és  pártatlansággal  való  tár- 
gyalását alig  leli<*tett  tőlök  remélleni.  Egy  részük  egészen 
természetesnek  talnUa  az  (özvegy  fejedelemnő  erőszakossá 
gait  és  inkább  azon  csodálkoztak,  hogy  a  felvidéki  várme- 
gyék liogyan  jajdulhatnak  fel  c  miatt  oly  nagyon.  De 
voltak  olyanok  is,  a  kik  az  ország  helyzetét  igen  veszé- 
lyesnek találván,  hajlandók  lettek  volna  a  törvénjTiek  kellő 
érvén  vt  szerezni.  Hivatkoztak  a  szárnvaló  hirekre,  nielvek 
szerint  a  l)udai  pasa  és  Apatfy  utasítást  kaptak  volna  fegy- 
vérrel  támadni  meg  a  fejedelemnőt.  Es  ha  ily  esetben  a 
császár  védelmére  kelne,  félő.  liogy  az  egész  felvidék  vagy 
Erdélyhez,  vagy  TiJri'^kországhoz  fog  csatoltatni.  Felhozták 
az  ellenkező  eshetőséget  is,  t.  i.  ha  a  császár  találna  győznL 
Mi  jó  ki) vetkeznék  ebből  Magyarországra?  Bizonyára  csak 
még  nagj'obb  elnyomatás,  és  az  ország  alkotmányának 
ujabb  sérelmei.  ÉrdíMues-e  Báthory  Zsótia  miatt  ily  veszély- 
nek tenni  ki  a  hazát?  Inkábl)  engedni  kell  a  protestánsok- 
nak, a  kik  hívek  az  alkotmányhoz,  és  ha  olyat  követelnek 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  19 


290  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

is,  a  mi  a  katk.  egyház  némely  tagjainak  nem  tetszik,  de 
bizonyára  csak  azt  kivágják  végrehajtatni,  a  mit  az  ország 
törvénye  kivan. 

Széchenyi  kalocsai  érsek,  mint  hazafi,  érezte  a  fel- 
hordott okok  súlyát;  be  is  ösmerte  a  protestánsok  sérelmét, 
de  azt  is  kiemelte,  hogy  sok  inconvenientia,  a  kathoUku- 
sokra  nézve  sok  baj  fog  következni,  ha  a  király  vag)'  a 
nádor  eleget  tesznek  a  protestánsoknak.  Maga  Szegedy,  a 
jó  lelkfi  és  mérsékelt  szellemű  váczi  püspök  is  abbeli  meg- 
győződésének adott  kifejezést,  hogy  kell  valamit  adni  „a 
kiáltozóknak",  nehogy  nagyobb  baj  következzék  belőle. 
A  többség  ehhez  képest  a  protestánsok  kielégítése  mellett 
nyilatkozott;  és  pedig  oly  formán,  hogy  ez  a  kielégítés 
eljesen  megnyugtató  legyen,  mert  a  királyhoz  csak  az  ülik, 
hogy  mindent  megszorítás  nélkül,  vagy  semmit  se  a^on. 

Az  ellenkező  nézet  \itatói  különbséget  tettek  a  plébá- 
niák javai  és  azon  kötelezettségek  között,  melyek  a  Rákó- 
czyakra,  mint  Lorántíy  Zsuzsanna  örököseire  szállottak.  De 
ez  a  megkülönböztetés   helytelen    volt,   mert   a  Rákócziék 
végrendelete  világosan  megliatározta  a  protestáns  lelkészek- 
nek   és   iskoláknak    nyújtott    segélyt.    Dyen  nézetben  volt 
Nádasdy  is,   a  ki  a  vallási  \iszálykodásban   csak  a  bécsi 
udvar  „divide  et  vinces"-íele  elvének  alkalmazását  látván, 
kijelenté,  hogy  a  prédikátoroktól,  kik  most   a   plébániákat 
ellátják,  azt,  mit  Lorántfy  Zsuzsáima  idejében  és  későbben 
élveztek,  többé  elvenni  nem  lehet.  Wesselényi  nádor  pedig 
monda:   akár    van  az  eretnekeknek   gyökeres  joguk,  akár 
nincs:    minthogy    a    király    birtokuk    megtartását   esküvel 
Ígérte,    igéretét  meg  kell  tartania.  Ezen  nyilatkozat  helyes- 
ségét   még   azok   sem  tagadhatták,  a  kik  máskülönben  a 
kath.  vallásnak  előjogait  féltették.  Ehhez  képest  abban  tör- 
tént a  megállapodás,  hogy  az  ügy  elintézését  a  nádorra  kell 
bízni,  ugy  azonban,  hogy  midőn  a  protestánsok  kivánatait 
lehetőleg  teljesíteni  kívánja,  a  katholikus  vallás  jogaira  is 
kellő  tekintettel  legyen. 

Utasítva  lett  a  nádor,  hogy  a  beszterczebányai  nádori 


A  MAGTÁR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  291 

szék  után  hívja  össze  a  feleket,  igyekezzék  köztük  barát- 
ságos úton  egj^ességet  hozni  létre,  de  ügy,  hogy  a  zempléni 
Ítélet  jogérvényesnek  el  ne  ismertessék.  Ha  pedig  ez  nem 
sikerülne,  és  a  hazát,  a  felséget,  a  Rákóczy-házat  ezért 
veszély  fenyegetné,  azon  esetben  compromissum  utján  adja 
vissza  a  prédikátoroknak  a  parochiális  jövedelmeket.^ 

Azonban  ez  meg  nem  történt.  A  nádor,  ki  hivatva 
lett  volna  ez  ügy  elintézésére,  nem  tehetett  semmit,  mert 
az  Írásbeli  megbízás  elmaradt.  A  felvidéki  rendek  Szepesy 
Pált  és  Bay  Mihályt  küldöttek  fel  Bécsbe  a  királyhoz,  egy 
kemény  hangon  irt  panaszlevéllel.  A  nádor  febr.  21-kétől 
levelében  szörnyűködve  a  kemény  szavak  felett  kéri  a 
megyéket,  hogy  a  13  vármegye  által  kiküldött,  s  ő  felsé- 
géhez a  rendek  panaszával  menő  követeket  tartsák  vissza. 
Nagyon  nyersnek  és  sértőnek  talá^'a  a  királyhoz  szóló 
panaszlevelet,  bajt  jósol  belőle.  Nagyok  és  ly  hallatlan 
kérdések  azok  —  úgymond  —  a  kikkel  mennek.  Inkább 
6  fog  közben  járni,  és  ha  kell,  négj'szer  is  replicál  az  ud- 
varnak. Egy  hónap  alatt  okvetlenül  kapnak  választ.  Ha 
nem  sikerülne  elégtételt  szereznie,  s  ez  által  az  ő  nádori 
tekintélye  is  megsértetnék,  akkor  aztán  senki  sem  fogja 
okolhatni  sem  őt  a  nádort,  sem  a  rendeket,  lia  „az  extre- 
mumra  lépő  követséget  követei  által  representáltatja.**  Sokat 
Írhatna  magáról  de  azt  mellőzi.  Csak  arra  kéri  őket  „a 
nagyhatalmú  istenért  és  maga  magj^arságára  való  szereteti- 
ért",  hogy  fogadják  el  szavát.  Ha  ő  semmit  sem  tud  ki- 
vinni, akkor  aztán  isten,  világ  és  király  előtt  igazolva  lesz 
eljárásuk.  Újra  kéri  őket :  hívják  vissza  követeiket,  s  bízzák 
reá  a  közbenjárást.^ 

Azonban  Wesselényi  közbenjárása  nem  használt.  Már 
akkor  Bécsben  el  volt  árulva,  mint  „összeesküvő.**  0  ugj'an 
tett  az  ország  sérelmeinek  orvoslása  ügj'ében  egy  felter- 
jesztést, de  már  maga  sem  bízott  jó  eredményéhez.  „Tudom 

>  Kanczelláriai  levélt.  V.  ö.  Pauler  Gy.,  Wesselényi  I.  125—127.  1. 
'  Jászay  gyűjt. 

19* 


292  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

—  iigymond  Kottáihoz  írott  levelében  —  hogy  annyi  haszna 
lesz,  mint  a  többinek;  de  nekem  lelkem  nyugalmára,  becsü- 
letem, hűségem  hervadhatatlan,  és  foképen  hazánk  meg- 
maradására praeservati  vám.  ^  A  bekövetkezendő  nehéz  napok 
előérzetében  szeretett  volna  kolostorba  vonulni;  és  bár  társai 
egy-egy  pillanatra  elűzték  is  komor  csüggeteg  gondolatait, 
a  február  28-án  megnyílt  beszterczebányai  tanácskozás 
alkalmával  testileg  és  lelkileg  egyiránt  össze  volt  tüne. 
A  felvidékieket  meg  nem  nyugtathatta,  mert  márcz.  28-án 
utóiérte  a  halál,  mielőtt  a  haza  javára  czélzó  szövetsége 
megkezdhette  volna  a  cselekvést. 

U. 

Wesselényi  összeesküvése  napfényre  jő.  —  A    sátoraljai   gyűlés  —  és 
a  megyék  feliratai  ;  a  kormány  válasza.  —  A  zempléni  gyűlésnek  erre 
adott    felelete.    —    Nádasdy   szerepe,    és   az   ő  két  irata.  —  Bécsbeü 
tanácskoznak  az  országgyűlés  összehi vasáról  1668.   végéu. 

Wesselényi  nádor  halála  után  csakhamar  napfényre 
jött  az  úgynevezett  „összeesküvés"  czélja.  Maga  az  ország- 
bíró Nádasdy,  ki  minden  áron  nádor  akart  lenni,  árulta  azt 
el  leghamarább.  Azt  hitte  a  jámbor,  hogy  ez  által  megnyeri 
az  udvar  bizodalmát;  és  egyúttal  hajlandóvá  fogja  tenni 
Lipót  királyt  nádorválasztó  országgyűlés  ()sszehiv"ására. 

Azonban  Bécsben  egészen  más  hatást  tett  Nádasdy 
besugása.  Igaz,  hogy  az  „ összeesküvés ''-nek  eleinte  nem 
nagj'  jelentőséget  tulajdoníttok.  Feszült  figjelemmel  várták 
a  fejleményeket.  A  Lippay  halála  után  kinevezett  uj  érse- 
ket Szelepcsényit  királyi  helytartónak  nevezték  ki,  melléje 
adván  Nádasdy t.  De  országgyűlés  összehívásáról,  nádor- 
választásról  még  most  szó  sem  volt.  Ilanula  Jakab  tren- 
csényi  jezsuita  rektor,  és  Olíva  római  jezsuita  generáUs  zajt 
ütöttek  a  lázadási    hírrel.  ^    Boszankodtak,    hogy    Bécsben 

*  Pauler  Gy.  Wesselényi  I.  129.  1. 
«  Ugyanott  I.  141.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  293 

nem  ragadják  meg  kellö  erélylycl  a  „lázadók"  leverésére 
szükséges  eszközöket.  Tgaz,  hogy  az  összeesküvés  főemberei 
katholikusok  voltak;  de  mégis  részesek  voltak  benne  némely 
felvidéki  protestánsok  is,  a  mi  elég  ürüg}'ül  szolgálhatott 
volna  szerintük  a  gyors  fellépésre. 

Azonban  az  összeesküvők  is  óvatosan  jártak  el.  Érde- 
kükben állott  a  vallási  viszályt  megszüiitetniiJk,  de  való- 
sággal mégis  az  alkotmányos  szabadság  czime  alatt  kivánták 
az  országot  megmenteni  az  osztrák  miniszterek  körmei 
közül.  Nádasdy  és  Zrínyi  Péter  mindent  elkövettek,  hogy 
a  protestánsok  kielégíttessenek;  de  természetesen  csak  titok- 
ban; mert  féltek  attól,  hogy  e  miatt  az  udvar  és  a  főpapság 
neheztclését  magukra  vonják.  De  Xádasdyról  mégis  elter- 
jedt a  hir,  hog}'  „az  eretnekségnek  templomokat  igért,  sőt 
maga  is  eretnekké  lesz." 

A  tizenhárom  vármegje  rendéi  1668.  elején  Sátoralja- 
Ijhelyröl,  hol  a  felvidék  ügyeiről  tanácskoztak.  Székely 
Andrást  és  Guth  Dánielt  küldöttek  fel  a  helytartóhoz,  hogy 
sérelmeiknek  orvoslását  tőle  követeljék.  Ezek  utasításuk 
értelmében  el  is  jártak.  Panaszt  emeltek  az  1662-ki  pozsonyi 
országgyűlés  eljárása  ellen;  panaszt  emeltek  az  azóta  be- 
állott béke  ellen,  mely  alkalmat  nyújtott  a  kath.  papok  és 
a  német  katonák  garázdálkodásaira.  Felemlítek  a  Báthory 
Zsófia  által  elkövetett  vallási  sérelmeket,  melyek  miatt  már 
hétszer  irtak  fel  a  rendek,  de  sikeretlenül.  Koncz  papiro- 
sokra terjedhetnének  panaszaik!  A  nemesség  nyögi,  szen- 
vedi sérelmeit,  s  félő,  arra  ne  kényszeríttessék,  hogy  a  haza 
törvénye  mellett,  a  maga  oltalmára  ki  ne  törjön. 

A  vármegj'ék  feliratai  ugyan  e  tárgyban  oly  élesek 
voltak,  hog}'  Nádasdy  és  Szelepcsényi  nem  merték  azokat 
eredeti  alakjokban  a  felség  elé  terjeszteni,  hanem  szelídítve, 
kr>rülirva  adák  elő  tartalmukat.  Ezekkel  szemben  az  udvar 
merev  álláspontot  foglalt  el.  A  fentebb  említett  két  követet 
csak  a  felvidéki  evangélikusok  képviselőinek  tekintette. 
Vfcy  is  czímezte  őket.  Ha  nem  hitte  is,  de  határozottan 
állítá,  miként  választásukba  a  katholikusok  bele  nem  egj'cz- 


294  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tek,  s  ennélfogva  a  13  vármegye  nevében  való  felszólalá- 
Bukat  jogtalan  ezimbit óriásnak  vette.  Egyébiránt  a  felhor- 
dott panaszokra  adott  válaszában  hangsúlyozá  a  kormány, 
hogy  a  szabad  kir.  városokban  a  katholikusok  elnyomat- 
nak; de  azért  a  császár  a  sárospataki  dolog  eligazítására 
Pozsonyba  eomissiót  fog  kirendelni,  hová  a  Rákóczy  házat 
és  a  sértett  felek  képviselőit  meg  fogja  hívni  barátságos 
egyességnek  eszközlése  végett;  mert  —  úgymond  —  tör- 
vényesen az  1647:  14.  czikkelyt  csak  országgyűlésen  lehet 
magjarázni. 

E  válaszra  a  követek  márczins  12-én  visszafeleltek. 
Természetesen,  nem  lehettek  vele  megelégedve.  Fájt  nekik, 
hog}'  őket  csak  egy  felekezet  küldötteinek  tartották,  kül- 
dőiket pedig  jogtalan  gyűlések  tartásával  g>'anusítottáL 
Ezt  ők  el  nem  ismerhetik;  sőt  ellenkezőleg  ők  az  egész 
felvidék  nevében  kénjielenek  voltak  a  haza  javának  elö- 
mozditására  szolgáló  eszközökről  gondoskodni. 

Nádasdy  boszankodott  az  evangélikusok  makacssága 
miatt,  de  azért  jó  barátságban  maradt  velük.  Székelji  és 
Guthot  Pottendorfban  saját  asztalánál  megvendégelte. 

Ezen  követek  által  hozott  császári  válasz  meghallga- 
tására  a    13    vármegj'c   rendéi  Zemplénbe  jöttek  össze  s 
onnét   május    7-én   adták   meg  válaszukat.  Ebben  elmond- 
ják,  miszerint   vették   ő   felségének   abbeli  intését,  hogy  a 
Wesselényi    nádor   halála   folytán    megürült  nádori  hivatal 
helyett  a  királyi  helytartó   hivatalhoz    forduljanak,   s  attól 
várják  ügjeik  törvényes  elintézését.  Fel  is  szólaltak  Székely 
András  és  Guth '  Dániel  követeik  által  a  heh^artónál  és  o 
felségénél  azon  sérelmes  eljárás  ellen,   melyet  némelyek  a 
templomelvételekből  származó  perekben   követnek;  jelesül, 
hogy  a  Rákóczy  Ferencz  által  elvett,  s  törvényesen  vissza- 
adatni rendelt  evangélikus  parochiák   a    törvény   rendelete 
daczára    vissza   nem    adatnak.   Remélték,   hogy   ő    felsége 
abbeli  kérelmiíket  meg  fogja  hallgatni  és  az  ország  törvé- 
nyei és  saját  királyi  diplomája  szerint  a  kögónak  megfelelő 
válaszszal  fogja  őket  megörvendeztetni.  De  az   e  gj'üléseu 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYULÉflBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  296 

megjelent  küldötteiknek  úgy  szóbeli,  mint  Írásbeli  jelenté- 
séből szomorúan  kellett  tapasztalniok,  hogj  kérésök  haszon- 
talan volt.  Nemcsak,  hogy  az  ügy  érdemére  nem  lettek 
kielégítve,  sőt  még  a  küldöttség  czíme  is  kétségbevonatott, 
mintha  ngyanis  a  küldöttek  nem  a  felvidéki  tizenhárom 
vármegj'e  rendéinek,  hanem  csak  az  evangélikusok  kül- 
döttei lennének.  Hiába  hivatkoztak  ezek  arra,  hogy  az 
összes  felvidéki  rendeknek  küldöttei,  ezt  az  udvar  nem 
akarta  elhinni.  Sőt,  a  mi  ennél  lényegesebb,  a  küldöttek  s 
általok  a  rendek  is,  oly  szemrehányással  illettettek,  mintha 
ő  felségének  tudtán  kívül  a  törvények  ellenére  conventi- 
<!u}umokat  tartanának;  és  mintha  ő  felsége  és  rendes  bírái 
iránt  tartozó  tiszteletet  megsértették  volna.  A  helytartó 
urak  6  felségének  régibb  resolutiójára  hivatkozva,  megnyug- 
tató választ  nem  adtak.  Küldőiket  arra  ösztönözték,  hogy 
Rákóczyval  a  vallásügyben  barátságos  egyességre  lépjenek 
és  más  hasonló  urakkal.  De  a  mint  ezt  az  utasítások  által 
kötött  küldöttek  nem  tehették,  úgy  ők,  a  rendek  sem  tehetik, 
mert  vannak  az  országnak  világos  törvényei,  melyek  az 
■ily  ügj'ck  elintézését  szabályozzák  (1647:  14.  t.-czikk),  és 
melyek  a  törvény  áthágóira  büntetést  szabnak  (Ulászló  8-ik 
törvényczikk.) 

Ismételve  kérik  ö  felségét,  hogj^  biyukon  segítve,  a 
folyamatban  levő  törvényes  pörök  végrehajtását  tiltó  paran- 
<;sok  által  ne  akadályozza,  sőt  ellenkezőleg  a  visszaéléseket 
megszüntetni  kegyeskedjék.  Kérik,  hogy  a  küldötteik  által 
a  hel^iartók  utján  előterjesztett,  s  most  újra  sürgetett  sérel- 
meiket, jelesül  pedig  a  vallás  ügyét  illetőket,  ne  úgy  mint 
eddig,  hanem  törvényesen  az  ország  bírája  által  az  1647: 
14.  t.-czikk  értelmében,  ő  felsége  által  kiküldendő  bizottság 
közbejöttével  orvosoltassa.  Az  engedetlenek  ellen  alkalmazza 
a  már  említett  Ulászló-féle  törvényt  (6-ik  Decr.  8..  t.-czikk) 
úg}^,  a  mint  azt  diplomájában  megígérte.  Nemcsak  az 
országnak  általános,  hanem  egyeseknek  magán  sérelmeit  is 
lyánlják  figyelmébe.  Ilyen  Tökölyi  István  törvényellenes 
pöre  stb.  Azt  is  sérelemképen  említik,  hogy  a  bouszlói  laka- 


SÍ96  ^SILIITSZKT  MIHÁLT. 

sók  sérelmes  utasításából  a  Trencsénmegyébe  megidézett 
evangélikus  és  katholikns  birtokosok  nem  könnyű  szaba- 
dulása miatt  a  törvények  meglazíttatnak;  az  által  a  tren- 
cseni  jezsuita  collegium  igazgatójának  kérelmére  Mednyánszky 
János  nagy  patrónus  törvényes  lépéseket  akar  tenni  a 
panaszlók  ellen,  mit  tennie  a  nemesek  ellen,  sem  azon 
jezsuita  páternek,  sem  másnak  nem  volt  joga.  Kérik  őfel- 
ségét, parancso^'a  meg  Mednyánszkynak,  hogy  e  pertui 
tartózko(\jék.  ^ 

Ugyanekkor  irtak  Náda^dynak  is,  mint  országbírónak, 
a  ki  a  nádor  elhalálozása  után  egyik  helytartóul  neveztetett 
ki;  elmondván,  hogy  ő  tőle  és   ő   felségétől   várják   a  tör- 
vények effectuatióját.  Ezt  tették  eddig  is.  De   nem   tuclják 
miért,    ezen    törekvésük    miatt    jogtalan    szemrehányással 
illettettek;  a  közjó  érdekében  lett  összejöveteleiket  conven- 
ticulumoknak  nevezvén  el.  A  hol  könnyebbséget  reméllettek, 
ott  igazságos  kérelmüknek  visszautasítását  kellett  tapasztal- 
niok.  Azon  válaszban,  melyet  ő  felsége  küldötteiknek  adott, 
nem    nyugodhatnak   meg;   azért   az   imént   közlött   kérvé- 
nyükben törvénynek  megfelelő  más  választ  kémek.  A  hely- 
tartók leiratát,  mint  a  törvénynyel  és  a  diplomákkal  ellen- 
kezőt, nem  fogadják  el;  hanem  uj    kérelemmel  borulnak  ő 
felsége  lábaihoz. 

Kérik  tehát  Xádasdyt,  hogy  igazságos  kérelmöket 
támogatni,  s  ő  felségét  kielégítő  válaszadásra  bimi  szives- 
kec^jék.  Mert  az  ;ő  kérelmök  nem  czéloz  egyebet,  mint  a 
haza  megmaradását.  Az  1647:  14.  t.-ezikk  értelmében  6  ai 
engedetlenek  lobirája,  és  megbüntetője  és  pedig  Ulászló 
6-ik  decr.  8.  czikke  szerint.  Mint  ilyen,  jöjjön  közéjük,  és 
htytsa  végre  a  Rákóczy-házra  kimondott  ítéletet  A  küldöttek 
által  felhozott  sérelmeket  ő  felsége  magánsérelmekképen 
utasítá  \issza,  holott  azokban  a  nemesi  közszabadság  és  az 


*  Data  ex  Generáli  Congregatione  nostra  in  Oppido  Zemplin 
celebrata  die  7.  Mai.  Lásd  Acta  et  Statuta  13.  Comitatuum.  A  n. 
Mozeum. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  297 

tág  törvényei  vannak  megsértve.  Tökölyi  ellen  törvény- 
en pör  folyik;  másutt  pedig  a  törvényes  Ítéletek  végre- 
tása  illetéktelen  parancsokkal  akadályoztatik.  Ez  utóbbia- 
kivonatban kérelmükhöz  csatolják;  kérvén  öt,  hogy  ő 
légénél  odahatni  kegyeskedjék,  hogy  ilyenek  ne  történ- 
ek.^ 

Ezen  feliratból  is  látszik,  hogy  a  protestánsok  jogos 
Tételeseikkel  bizalommal  fordultak  Nádasdvhoz,  mint  a  ki 
isánál  fogva  egyedül  volt  azon  helyzetben,  hogy  rígtuk 
ithessen. 

Azonban  az  a  körülmény,  hogy  bizalmat  tanusitottak 
ata,  nagy  mértékben  nehezítette  állását  Bécsben.  Nádasdy 
ínségei  ezt  mindig  terhelő  indok  gyanánt  hozták  fel 
me.  Mind  a  mellett  ő  volt  az  egyedüli  magj-ar  föur,  a 
Bécsben  és  az  országban  hajlandó  volt  a  közönség  ve- 
nek  elfogadni.  0  maga  is  erre  törekedett;  s  már-már 
egondolta  magát  szerepébe.  Sokat  elmélkedett  a  felett, 
^  az  összetorlódott  bajok  között  mikép  lehetne  az 
zágon  segíteni?  Gondolatait  két  iratban  fejezte  ki,  de 
a  tette  közzé,  csak  kéziratban  maradtak.  Az  egyik  oraüó 
hsában  az  ország  négy  statusának  szólott  s  eg>Tsségre 
i  őket;  a  másik  elméUcecUs  a  felett,  mikép  lehetne  Magyar- 
zág  régi  fényét  és  hatalmát  visszaszerezni? 

Ez  iratok  tartalma  nagyobbára  politikai  érdekű;  de  a 
lási  kérdésnek  is  elég  figyelmet  szentel  bennük.  Kémé- 
in kikel  a  j^protector^  ellen,  kit  az  ország  védelmére 
asztott,  de  ki  jogtipró  és  hitszegő  a  nemzettel  szemben, 
metországban  —  úgymond  —  a  „divide  et  vinces**  elvet 
íreti.  Lengyelországot  a  vallásos  buzgalom  ürügj^e  alatt 
muszkára  uszitja.  Buzgalma  a  pápistaság  mellett  nem 
idályozza,  hogy  a  protestantismussal  ne  kaczérkocyék  a 
róna  végett,  a  törökkel  pedig  barátságot  ne  tartson,  a 
gjar  nemzet  végveszélyére  és  megoszlására —  Számos 
t  felhordása  után  ellenállásra  hívja  fel  a  nemzetet,  mely- 


U.  o. 


298  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nek    csak  romlását  látja,   ha  négy   rendjének    i 
tekint.  Ezeket  sorba  veszi. 

A  papságra   ráillik   a   közmondás,  hogy  fej< 
büdösödni  a  hal.  A  romlás  eleven  képét  látni  a 
„kinek  esze,  mint  a  világnak  négj'  részéről  fúvó 
irig}-sége   mint   az   eb,    nemzete   cseh,  de  inkál)b 
valóban  tót  ember.  ^  A  liamis  mammonnak  híve,  b 
hazudik,  mézet  nyal  ajakáról.  Ocsmány   fösvénysc 
detlen  magaviseletét,  undok  erkölcseit,  oktalan,  diss 
geskedését  ismeri  az  egész  \ilág.  *  Soha  életében 
dicsőségére,  a  hazának,  felebarátjának  javára  sen 
adott  zsebéből;  van  elég  szegény  gulyása,  csikósa, 
és  még  sem  ad  nekik  semmit,  hanem   tartogatja 
krisztus  számára,  és  csalja   királyát,   titkos   tanác 
delmeket  és  papokat,  barátjait  biztatással,  hogy  i 
kőinek    utána,    hogy    csak    élvezhesse    az    igazs 
szerzett  vagyont,  mit  azonban  isten  nem   fog   me 
És  mégis  csak  neki  van  a  protectomál  hite,  java, 
és  mindene,  a  mit  csak  akar,  ámbár  sohasem  gon 
hog}"  a  papi  hivatását  rendesen  teljesítse,  vagy  mii 
nak  első    feje,   annak   védelmére   valami   derekas 
vigj'cn.  Olasz  practikákkal  és  török  horgászással 
halászott.   Követül  járván    Erdélyben,    Törökorszi 
nemzet  erejét  csökkenté;  a  két  Rákóczyt,  egyiket 
másikat  a  lengyel  kézre  játszotta.  Mióta  az  igazs^ 
tatásra   befolyása   van,   ki   birná   elmondani   azon 
melyeket   ő  fösvénységével  megrontott?  Igazságtt 
adott  decretumai  folytán  négy  család  jószágait  birji 
rablómódon.    A    kincstári    javak,    melyeket    a    k 
haszna  nélkül  elnyelt,  milliókra  rúgnak.  »Sok  egyh 
dalmát  és  hivatalt,  bár  nagy  titokban,  pénzért   ac 
zott   el,   és   nincs   oly  igazságtalan   dolog,  mit  tői 


*  Bethlen  Miklós  önéletirásában  mondja,  hogy  öt  Sa 
érsek  többször  meghívta  ebédre  ;  s  ily  alkalomkor  tapaszti 
az  érsek  <majdnem  mindennap  megrészegedett*   I.  277.  1.. 


.t 


/  / 


i    .         t 


/    * 
/ 


a        ■  ■     f 


'    ,i    ■  '    /' 


•  / 


\  \ 


■  •  '                  '  '       (     f               #■  ■    í'  ■    if    /      •' 

■  I  i.r  I    f)          II        Imi  r  if        (   ))'   II 

I     '               I      )      I     I  I  I  -Miltl-  !•       |i  !■     '  If     I 

I            I                 >  )     )  '  I  i||..-l   )<  I  ■  'f  Imii 

II        I           I          '  -ii  )  ,  l-il>l    •  I    -  II    II,. 

>i       I      '    I     I  I     I-       I  <-  -.  I  •     I   l<  (I     .  I  ,.||i  ni 

i          I  I-M  'I        Ih  IM     I'  jilii||> 


ZaiLIRSIKY    UIHALV. 


nek    csak  romlását  lá^ja,    ha  négj'   rendjének    áUnpotárs 
tekint.  Ezeket  sorba  veüzi. 

A  2"^P^^9*'^  ráillik  a  köznionilás,  hog>'  fejénél  kezd 
)>iidüs<')clni  a  hal.  A  romlás  eleven  képét  látni  a  prímáson 
^kinck  esze.  mint  a  világnak  népj'  rcszérói  fúvó  forgószéL 
irigysége  mint  az  eb.  nemzete  cseh,  de  inkább  tót.  mert 
valóban  tót  ember."  A  hamis  mammonnak  híve.  ha  iiag^'oo 
hazndik,  mézet  nyal  i^akáról.  Ocsmány  fösvénységét,  ren- 
detlen magaviseletét,  undok  erkölcseit,  oktalan,  disznó  része- 
geskedését  ismeri  az  egész  világ. '  Soha  életében  az  isten 
dicüiÖRégére.  a  hazának,  felebarátjának  javára  semmit  sem 
adott  zsebéből;  van  elég  szegény  gulyása,  csikósa,  kanásu. 
és  még  sem  ail  nekik  semmit,  hanem  tartogatja  az  Anti- 
krisztus számára,  és  csalja  királyát,  titkos  tanácsát,  feje- 
delmeket és  papokat,  barátjait  biztatással,  hogy  mi^d  ürü- 
kőlnek  utána,  bogy  csak  élvezhesse  az  igazságtalannl 
szerzett  vagyont,  mit  azonban  isten  nem  fog  megengedni 
És  mégis  csak  neki  van  a  protcctomál  hite,  java.  becsUlete 
és  mindene,  a  mit  csak  akar,  ámbár  soliasem  gondolt  arr&, 
hogy  a  papi  hivatágát  rendesen  teljesítse,  vagy  mint  a  házi- 
nak első  feje.  annak  védelmére  valami  derekast  véghei 
vigyen.  Olasz  praetikákkal  és  török  horgászással  sokat  ki- 
halászott. Követni  járván  Erdélyben,  Törökországban,  a 
nemzet  erejét  csökkenté;  a  két  Rákóczyt,  egyiket  a  törÖk, 
másikat  a  lengyel  kézre  játszotta.  Mióta  az  igazságszolgál- 
tatásra befolyása  van,  ki  biruá  elmondani  azon  perekd^  . 
melyeket  ö  fösvénységével  megrontott?  Igazságtalanul  ki-  ' 
adott  decretumal  folytán  négy  család  jószágait  biiják  mások;  , 
rablómódon.  A  kincstári  javak,  melyeket  a  koronániH 
'  Imezna  néTkül  elnyelt,  milliókra  rúgnak,  tíok  egyházi  javM 
dalmát  és  hivatalt,  bár  nagy  titokban,  pénzért  adomáuyol 
KOtt   el,  és  nincs  oly  igazságtalan   dolog,  mit  tőle  péuzeq 


'  Bethlen  Miklis  önéletírásában  mondja,  hugy  öt  Szelepcsénn 
érsek  többször  meghlfta  ebédre  ;  s  ily  alkalomkor  tapaaxtalta,  bogyl 
__  ,__..      _._  j       j  niindennap  megré3zegedelL>  I.  277.  i. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  299 

legkapni  ne  lehetne.  S  jóllehet  az  ilyféle  dolgok  általáno- 
m  tudvák,  Protectorunk  mégis  elnézi,  mert  tudja,  hogy 
rféle  eljárás  mellett,  nemzetünknek  romlása,  elkerül- 
ítlen  lesz. 

Szelepesénjinek  ezen  jellemzése  kétségenkivül  elárulja 
gjfilöletet,  melylyel  Xádasdy  iránta  viseltetett;  de  mind 
nellett  sok  igaz  vonás  foglaltatik  abban,  mely  szomorú 
inben  tünteti  fel  az  akkori  klérus  erkölcsi  állapotát.  Mert 
ímesak  a  prímásról^  hanem  a  többi  főpapokról  is  azt 
ja,  hogy  csak  pínzt  gyűjtögetnek,  mely  haláluk  után 
egint  csak  a  neflizet  ellenségeinek  válik  javára.  Ha  egyik- 
ásik  ad  is  valamit  az  ország  javára,  az  nem  tiszta  szán- 
íkkal  történi^:,  hanem,  hogy  előmenetele  Icgj^en,  és  azért 
iti  ki  leginl^bb  rajok  isten  haragját,  és  leginkább  azért  esnek 
rök  kézbe.'oly  papi  javak,  mint  Várad,  Újvár  és  Xógrád. 

A  fö^irak  rendje  iránt  sem  volt  kíméletesebb.  Ezek 
»zül  ,, ujján  elszámlálhatná  az  ember  azokat,  kik  e  haza 
egmar'idásával  fárasztják  elméjöket. .." 

A:  k()/nemesség  renc^je  iránt  kíméletesebb  volt,  ámbár 
inoDtlá,  hogy  ennek  alapja  is  meg  van  mérgezve....  A 
'Ote^tor  nagy  Tőrömére  és  praktikája  folytán,  kivesz  a 
gJN'cr  a  magyar  nemes  kezéből,  s  a  pokolbeli  ördög 
Ifallatára,  önmagát  marczangolja,  vallási  villongásokban. . 

A  negyedik  rend  hil)áit  sem  mellőzte  s  végül  ezt 
ondja :  „Kelj  fel  édes  nemzetem  vitézi  tettekre,  nehogy  a 
rténet  végső  hanyagságodról  és  alávalóságodról  emlékez- 
ik. Beszéld  rá  az  ország  nagyjait!  Ha  nem  megy,  fogj 
)zzá  újult  erővel,  meg  fogod  ismerni,  kik  a  haza  ellen- 
Igei.  Keress  segélyt  a  hol  találsz,  bármiféle  legj-en  is, 
ert  nemsokára  későn  lesz.  Xyomd  el  a  rajtad  fekvő  lom- 
3S  népet;  zárd  el  a  hegyek  szorosait,  foglald  vissza  vég- 
Izaidat!  Keljetek  fel  kicsinyek,  nagyoki  Isten  segíteni 
>gja  az  igaz  ügyet,  melynek  a  hitszegők  nem  fognak 
lenállhatni!^ 

A  másik  irat  is  az  ország  siralmas  állapotát  ecseteli, 
elv  állapotot  a  német  szomszéd,  leginkább  a  katholikusok 


BOO  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

és  evaugelikiisok   kíV/í   szított  gj-enctlenséggel  örökit  meg. 
S  ebben  szövetségcsekül  birja  a  papokat,  kik  közt  elnyoinji 
a  nemeseket,  „vastag  pórfiakkal"  tömi   meg   az   állásokal 
kik  nem  gondolnak  az  ország  romlásával...  Három  módot 
látott,  melylyel  a  bajon  segíteni  lehetne:  országgyűlési  vég- 
zések, fegyveres  felkelés  s  külfiUdi  szövetség  által.  Orszig- 
g}'üléstől   a  jelen  helyzetben  nem  sokat  várt,  söt  azt  vesz^ 
delmesnek  is  monda.  Minthogy  aí:onban  az  ország  tön'ényei 
szerint,  az  országgj^űlést  annak  idejVn   el   nem   kerülhetni, 
szerencsés  kimenetele  végett  el()legese^'^.  is  rendezm   kell  a 
vallási  kérdést;  jelesül  kénvszeriteni  kei\ a  Rákóczy-házat, 
hogy  a  közjó  tekintetéből  a(\ja  vissza  a  prjédikátoroknak  az 
elvett    praebendákat;   a    vallásbeli    háborgaj^^l^*    kemény 
büntetéseket  kell  szabni,  az  egyes  rendek  koÍ^  snrlódások 
pedig  intéztessenek  el  deputatusok  által,  s  a  iw  ©kkép  mar 
megegjTzéssel  létrejött,  az  vitessék  aztán  megercJ|f'*^^  végett 
az  országgvűlésre. 

A  fegj'veres  felkelés  mellett,  sok  okot   és  pjwüát  boz 
fel;  de  a  veszélyeket  sem  hallgatja  el...  Ami  a  kirr®™5 
való  szövetkezést  illeti,  ott  van  a  török,   mely    szoii)**^ 
a  magj^arnak.  Mint  ellenség,  rettentő  károkat  okozott  "^ 
mint  barát  pedig,  békés  jólétet  adhat.   A  török  nem   i™ 
senkit   vallásáért.   De   azért  hitetlen,  pogány,  a  ki  pénP 
minden  vallásfelekezet  ellen  kész  szövetkezni.  Ezért  vesz 
delmes.  Ausztria  szövetsége  mellett  szól   az   a   körülméni 
hogy   már   régen    eg}'ütt  vagyunk  vele  s  nem  igen  szabá' 
dúlhatunk   tőle,  mert  minden  tervünket   mindjárt   elárulják] 
a   gazemberek,   kivált   a  sok  paraszt  származású  pap,  kik 
ezáltal  előmenetelüket  keresik . . .  Felhordja  Ausztria  vétkeit, 
törvényszegéseit  és  zsarnoki   hajlamait...   A   cseh,   morva, 
lengyel   és   franczia,   továbbá    a    muszka,   Németalföld   és 
Olaszország  sz()vetségeinck  tárgyalása   után,   azon   intéssel 
zárja  elmélkedését,  hogy  a  magyar,  ha  boldogulni  akar,  legj'en 
egyetértő,  titoktartó,  költséget  és  fáradságot  ne   kiméljen. ' 

*  V.  ö.  Pauler  Gyula :  Wesselényi  I.  183—192.  1. 


A   BIAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁ8AL  301 

Ezen  két  iratban,  mint  látjuk,  a  nemzet  fellazítása 
t  tervezve.  De  mielőtt  az  megtörtént  volna,  az  egész 
zeesküvés  felfedeztetett. 

Bécsben  arról  tanácskoztak,  miként  kellene  az  össze- 
üvöket  s  velők  egvütt  az  ^^é^z  országot  megfenyíteni, 
prímás  és  a  többi  megrémült  magyar  tanácsosok  r<)gtöni 
yveres  megtorlást  ajánlottak.  A  német  miniszterek  azon- 
i  tíibbet  vártak  ügyes  <liplomatiától,  mint  az  erőszaktól. 
y  gondolták  :  nem  kell  nj  katonaságot  küldeni  az  országba, 
lem  csak  a  meglevőt  összetartani  és  jól  fizetni;  az  ellen- 
>rmátiót  fel  kell  függeszteni,  ámbár  volt  a  ki  monda: 
abbahagyni  a  reformátiót,  mely  már  félig  befejeztetett, 
jó  volna  Kassát  elfoglalni,  és  nem  engedni  semmiben, 
-t  ha  a  tekintélv  elvész,  minden  elveszett.  Rottal  egész 
ig  ment,  hogy  az  országgyűlés  összehivását  ajánlotta, 
minthogy  Rottal  nézete  irányadó  volt  a  titkos  tanács- 
,  decz.  6-án  csakugyan  felhívták  Bécsbe  a  prímást,  a 
Dcsai  érseket,  a  veszprémi  és  nyitrai  püspököket,  Xádasdyt, 
ívit,  Forgáchot.  Eszterliázy  Pált  és  Zichyt,  hogy  velük 
6v6  országgyűlésről,  a  nádorválasztásról  és  az  ország 
éb  sérelmeiről  tanácskozzanak. 

A  tanácskozás  tagjainak  nézetei  nagyon  szétágazók 
tak.  Az  a  különös  eset  ti»rtént.  Iiogy  a  magyarok  nem 
esültek  országgyűlés  tartása  mellett.  Átlátták,  hogy  csupa 
}  szavakkal,  tettek  nélkül,  nem  lehet  többé  az  országot 
jnyugtatni.  Xádasdy  megmondá  Kottáinak,  hogy  politi- 
a  felforgatja  az  országot,  és  ha  Bécs])en  nem  mondanak 
jrőszakos  kormányzásról,  ugy  az  országgyűlés  legfeljebb 
y  vitákat  fog  felmutathatni,  de  valami  megnyugtató 
Iményre  vezetni  nem  fog.  A  sérelmek,  küliuiösen  a  val- 
ak,  tényleges  orvoslást  kivannak. 

Ennek  ellenében  Rottal  azon  nézetének  adott  kifeje- 
st,  hogy  az  országgyűlés  mindent  rendbe  fog  hozni, 
:  a  magyar  urak  ne  zavarják  a  dolgot.  A  kedélyeket 
iban  elébb  meg  kell  nyugtatni.  Xádasdy  azon  megjegy- 
re,  hogy  ha  már   orsztiggyűlésnek    kell   lennie,   legyen 


302  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

minél  hamarább,  mert  különben  a  köznemesség  megha- 
sonlik a  főurakkal,  Rottal  feleié,  hogy  a  kedélyeket  épen 
azért  kell  csillapítani,  hogy  az  összeveszés  be  ne  következ- 
zék, és  hogj""  ez  által  a  vérontás  kikerültessék. 

A  föpapok  a  vallási  sérelmekről,  vagyis  azoknak  a 
felvidéki  vármegj^ék  kérelme  szerinti  elintézéséről  semmit 
sem  akartak  tudni.  E  tekintetben  a  császár  is  egyértelem- 
ben  volt  velők.  Engedményeket  épen  nem  akart  tenni; 
ellenkezőleg  az  ellenreformatiót  ernyedetlenül  tovább  kí- 
vánta folytatni.  Egyébiránt  általánosan  ismert  nézet  volt 
hogy  az  udvarban  létező  áramlattal  szemben  a  felvidéki 
vármegyék  egyátalában  nem  is  jelennének  meg  az  ország- 
gyűlésen, míg  vallási  sérelmeik  minden  más  kérdés  előtt 
tényleg  nem  orvosoltatnak. 

így    állván    a    dolog,   a  tanácskozás   eredménjielenol 
oszlott  szét  dcczember  közepén. 

A  gj'filés  végén  Nádasdy  kérdezé :  mit  végeztünk 
tehát?  Rottal  kitérő  semmitmondó  válaszára  pedig  ezt 
monda:  Ausztria  olyan,  mint  az  eg}'szeri  palota,  méhnek 
egjik  termében  —  Magyarországon  —  a  falon  nagj'  repe- 
dés támadt.  A  helyett,  hogy  javították  volna,  bemeszelték 
a  repedést,  és  újra  meg  újra  ismételték  a  műtétet,  vala- 
hányszor a  repedés  feltűnt,  míg  eg}'szerre  a  palota  össze- 
omlott!' 

A  német  tanácsosok  ugy  tettek,  mintha  semmi  tudo- 
mással sem  bírnának  az  összeesküvésről.  Pedig  ekkor  jó- 
formán már  kezükben  voltak  az  összeesküvésre  vonatkozó 
okmányok,  és  gyanakodó  szemmel  kerestek  bennök  protes- 
táns összeesküvést. 

Azonban  a  mozgalom,  mely  a  felföldi  megyéket  és 
protestánsokat  izgalomban  tartotta,  nem  függött  össze  ezen 
összeesküvéssel.  Az  egészen  más  természetű  és  régibb 
eredetű  volt.  Az  ugjnevezett  protestáns  ellenzék  nem  bocsát- 
kozott kalandos  tervekbe.  Egyedül  a  maga  vallásos  sérel- 

»  Pauler  Gy.  Wesselényi.  I.  221.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  803 

meinek  orvoslására  törekedett;  s  Xádasdyban  is,  úgy  látszik 
inkábl)  a  lutheránus  rész,  csak  azért  bizott,  mert  az  némi 
jó  indulatot  és  ép  érzéket  tanúsított  a  protestánsok  küz- 
delmei iránt.  De  ez  a  bizodalom  nem  volt  általános.^  Sokan, 
és  pedig  alappal,  kétszinűségét  kárhoztatták,  s  féltek,  hogy 
b^jba  keveri  őket. 

m. 

Lipót  Eperjesre  hívja  a  felvidéki  rendeket.  —  Rottal  és  Zrínyi  szerepe. 
—  A  pataki  tanácskozás;  Rákóczy  F.  kibékül  a  protestánsokkal.  — 
Az  eperjesi  gyűlésen  a  protestánsok  egyenetlenkeduek.  —  A  czím- 
kérdés.  —  A  rendek  a  vasvári  békén  kívül  más  sérelmekre  is  kiter- 
jeszkednek. —  A  vallás  ügyében  tett  panaszok.  — -  A  rendek  a  kir. 
biztosok  válaszával   nincsenek    megelégedve.  —  Felirnak  a  királynak. 

—  A  gyűlés  május  29-én  szétoszlik. 

Bécsben  azt  akarták  volna,  hogy  a  protestánsok  soha 
se  hozhassák  fel  sérelmeiket.  Lipót  császár  ezeknek  mellő- 
zésével szerette  volna  kibékíteni  a  felvidéket. 

Az  1669.  márczius  14-kéről  keltezet  levelével  ápril 
28-kára  részleges  országgyűlést  hivott  Eperjesre  a  felvidéki 
vármegj'ék  számára.  Ki  akart  velők  békülni;  és  nemcsak 
velők,  hanem  Apaífyval  is.  Biztosokúi  a  maga  részéről 
Rottal  vezetése  mellett  Szcgedy  Ferenczet,  a  kanczellárt, 
Pethő  Zsigmondot  és  Zrínyit  küldötte  ki.  A  magyar  urak 
közül  többen    szerettek   volna   kiküldetni,  mert   ezt  látták 

*  Ugyanezen  időben  több  protestáns  férfiú  figyelmeztette  Apaffyt, 
ne  bízzék  Nádasdyban.  Az  országbíró  —  irák  —  csak  azért  közeledik 
bozzá,  azért  akar  zavart,  hogy  nádorrá  lehessen,  és  aztán,  mint  a  béke 
angyala,  lecsillapítván  a  vészt,  Magyarországot  mintegy  ajándékul 
kapja  az  ő  kezéből  az  ausztriai  ház.  Figyelmeztették  őt  arra,  mily  rút 
állhatatíanságot  tanúsított  Nádasdy  már  ifjú  korában  is  a  vallás  ügyé- 
ben. Buzgó  lutheránusból  pápistává  lett  egy  nő  miatt.  Jószágain  a 
protestáns  papokat  kegyetlenül  üldözte.  Némelyeket  megölt,  másokat 
kivert,  és  jobbágyainak  nyakára  barátokat,  jezsuitákat  hozott.  Senki 
sem  üldözte  még  oly  kegyetlenül  a  hivőket,  mint  ő.  Az  idő  meg  nem 
változtatta.  Vigyázzon  Apaffy,  hogy  bajba  ne  döntse. . .  Pauler  Gy. 
Wesselényi.  I.  227.  1. 


304  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

legjobb  alkalomnak  arra,  hogy  a  jövő  orszéggjülésen 
leendő  nádorválasztásra  érdemeket  és  pártot  szerezzenek 
magoknak. 

Ezek  közül  Rottal  és  Zrínyi  őszintén  óhajtották  a 
vallási  nehézségek  megszüntetését,  habár  külömböző  okok- 
ból. De  Rottalnak  utasításában  többek  között  az  is  foglal- 
tatott, hogy  legyen  ugyan  békülékeny,  de  a  vallási  kérdést 
ne  engedje  a  gyűlésen  felvét<ítni;  az  tisztán  csak  magán- 
egyesség  tárgya  legyen,  meljTiek  létrehozatalára  és  vez^ 
tésérc  Zrinvi  volt  hivatva.* 

Eottal  ápril  18-án  érkezett  Eperjesre.  Zrínyi  útközben 
Sárospatakra  tért,  hol  néhány  bizalmas  barátjával  talál- 
kozva, Rákóczy  Ferenczet  is  rávette,  hogy  a  franczia  ki- 
rályhoz forduljanak  segélyért  és  hogy  Rákóczy  béküljön  ki 
a  protestánsokkal.  Ezidő  szerint  Bocvskay  István  vezetése 
alatt  Patakon  jöttek  volt  össze  a  reformátusoknak  főemberei, 
jelesül:  Szuhay  Mátyás,  Figedi  Xagy  András,  Szcpessy  Pál, 
Bogdány  Farkas  László,  Dalmadi  István,  Bessenyei  Mihály, 
Keresztes  András,  Kórody  Ispán  Ferencz,  yzentpéteri  István, 
Wesselényi  Pál,  a  meghalt  nádornak  unokaöcscse,  Lónyay 
Annának  Kemény  János  fejedelem  özvegyének  fia;  továbbá 
Bónis  Ferencz,  Kazinczy  Péter  és  Héczei  Baksa  István.  — 
Zrínyi  két  napon  át  értekezett  velők,  miben  nagy  segítsé- 
gére volt  neki  Nagy  Ferencz,  a  ki  az  egj^ességből  eredő 
hasznokat  hangsülyozá  ügy  a  protestautismusra,  mint  a 
Zrínyi  és  Rákóczy  családokra  nézve  is. 

Báthory  Zsófia,  értesíttetvén  a  pataki  tanácskozásokról 
és  fiának  azokban  való  részvételéről,  rögtön  odaküldé  jószág- 
igazgatóját, Csemey  Pált,  hogy  ezt  az  egyezkedésről  le- 
beszélje. De  már  késő  volt.  Rákóczy  Ferencz  csak  azt 
mondhatta  anyja  küldöttének:  „Benne  vagyok!  Elől  tűz, 
hátiü  víz,  oldalt  hegyes  tőr  van.  Ezek  itt  fenyegetnek,  — 
nem  tudok  közöttük  mit  csinálni."  Midőn  Cseniev  ellen- 
vetéseivel  meg  akarta  zavarni  az  egyezkedést,  Héczei  Baksa 

»  Katona.  XXXIII.  754  s  k.  1. 


A   MAGTAR  ORSZÁOQYŰLÉSBK  VALLÁsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  806 

•'erencz   elhallgattatá,   azt   vetvén   szemére,   hogy   csak   ö 
avarja  a  13  vármegj'c  békéjét. 

April  26-áii  létrejött  az  egyesség,  és  pedig  —  mint 
iz  okmány  monda  —  Zrinji  Péter  közbe]\járására  és  „mert 
i  protestánsok  is  a  magj^ar  nemzetnek  megerősödését  és 
zép  egj'csségét  óhajták.**  —  Rákóczy,  jó  indidatának  bizony- 
ágául,  visszaadta  a  pataki  parocbiának,  mestereknek,  papok- 
iak, collegiumnak  az  anyja  által  elvett  jövedelmeket  A 
nennyiben  pedig  azok  némehike  tényleg  anjja  kezében 
^olt,  azok  helyett  másokat  engedett  át.  A  pataki  tanároknak 
dőközben  elmaradt  fizetéseiért  és  jövedelmeikért,  melyeket 
)obó  és  Lorántfy  Zsuzsanna  alapítottak  volt,  letett  Sze- 
)es8y  András,  pataki  első  prédikátor  kezeibe  4000  magyar 
brintot.  Az  ujhehi  parocbiának  járó  dézmát,  melyet  anyja 
lem  fizetett,  átvállalta  és  egjúttal  megígérte,  hogy  a  sel- 
neczi,  vámos-uj  falusi,  keresztúri,  tokaji,  tarczali,  hemád- 
lémeti  jövedelmeket,  valamint  annak  idején  az  ecsedit  is 
dadja.  KiHeleztc  magát,  hogy  a  deákokat,  nemeseket,  taná- 
okat  a  templomba  való  járásban  Patakon  nem  akadályozza, 
emplomuk  harangjait  nem  használja.  Az  evangélikusokat 
i  katholikus  ünnepek  megtartására  nem  kényszeríti.  A 
emplomba  menésnél  a  kapukat  be  nem  záratja.  A  temető 
e^yen  közös,  míg  a  katholikusok  külön  temetőt  nem  kap- 
lak. Az  iskolaniesteniek  elvett  házát  és  bizonyos  hagj'O- 
nányát  a  collegiumnak  visszaadja,  a  parochia  korcsmáltatási 
ogát  nem  gátolja. 

Mind  ennek  szigorú  megtartását  Ígérték  és  a  szerző- 
iést  aláírták:  Rákóczy,  Bocskay,  Wesselényi,  Szepessy, 
Uónis  és  Kazinczy.  —  Zrínyi  és  Nagy  Ferencz  mint  tanuk 
szerepelnek  az  okmányban. 

Kétséget  nem  szenved,  hogj*  ez  egjesség  által  Rákóczy 
negnyerte  a  protestánsok  rokonszenvét.  Hinni  kezdték,  hogy 
iz  a  gA'ülölet,  melyet  anyja  idézett  elő  a  protestánsok  és 
vathoUkusok  között,  rövid  időn  el  fog  tűnni  a  szivek  rejte- 
kéből. Nyíltan  mondák,  hogy  ezen  tény  által  Rákóczy 
?0,000  kardot  kötött  oldalára. 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  20 


906  ZSILUfSZKY  MIHÁLY. 

Rottalt  meglepte  a  gyors  siker,  melyet  Zrinja  a  fel- 
vidék tekintélyes  protestáns  férfiai  közt^  különösen  Rákóczy- 
nak  megnyerése  által  aratott.  Nem  osztozott  Báthory  Zsófia 
nézetében,  a  ki  a  pataki  egj^ességet,  fia  részéről  ^meggon- 
dolatlan cselekedetnek'^  és  a  katholicismusra  nézve  ,,káros- 
nak^  jelentette  ki;  és  pedig  azért  nem,  mert  Zrinyi  „katliolikus 
templomokat  nem  adott  át^  személyére  nézve  kötelezéseket 
nem  vállalt,  s  ktilömben  is  a  szerződés  csak  Rákóczyt  köte- 
lezi és  nem  a  többi  katholikusokat.'' 

A  mi  már  Rottalnak  eperjesi  szereplését  illeti,  az  — 
jóllehet  a  pataki  egyesség  által  megkönnyíttetett  — :  nem 
volt  oly  eredményes,  mint  a  minőnek  egj'előre  várni  lehe- 
tett. Az  Eperjesre  gyülekezett  rendeknek  hangulata  elkese- 
redett volt.  Mind  a  13  vármegye,  mind  a  8  szabad  kir. 
város  képviselve  volt,  még  pedig  a  vármegyék  negyvenöt, 
a  városok  tizenkilencz  követ  által,  a  kik  jobbára  protes- 
tánsok voltak.  Jelen  voltak  a  régiek  közül:  Sznhay  Mátyás, 
Fáy  László,  Cseniel  György,  Nagyidai  Székely  András  aba- 
i\ji,  Boeskay  István,  Baksa  és  Farkas  László  zempléni, 
Keczer  Menyhért  sárosi,  Gejőczy  László,  Csernél  Pál,  Kom- 
játy  István  és  Pongráez  László  unghi,  Görgey  Miklós  és 
Nemessáuyi  Bálint  szepesi,  Ispán  Fcrencz  és  Kende  Gábor 
szatmári,  Szepessy  Pál,  Fúló  Miklós,  Szentpéteri  István 
borsodi,  Mocsáry  Ferencz  licvesi  követek,  üj  embereknek 
tekintették:  Kazinczy  Pétert  és  Bánchy  Mártont  Zemplén- 
ből, Dobay  Andrást,  Kapy  Gábort  és  Sárossy  Sebestyént 
SárosbíU  és  még  néhány  más  fiatal  embert,  kik  még  csak 
későbl>en  voltak  szerepet  játszandók.  Főurak  közül  csak 
Boeskay  és  Barkóczy  jelent  meg;  Rákóczy  leginkább  azért 
jött  el,  liogy  a  király  commissariusaiuál  tiszteleghessen.  A 
városi  követek  közt  említtetnek,  Mikovin^i  Dániel  kassai, 
Guth  Dániel,  Gasser  György,  Schönleben  Mihály  és  Herzog 
András  eperjesi,  Splényi  Éliás  és  Pusch  Lénárd  bártfal 
Steckel  János  és  Vajner  Gy.  kisszebeni,  Gosznoviezer  M. 
és  Heim  Gáspár  lőcsei,  Bárczy  János  és  Dévay  Pál  kés- 
márki, Asztalos  István,  Komáromy  Márton   és  István   szat- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  307 

mari;  továbbá  Balogh  Gáspár  és  Vitnyédi  István,  kiknek 
utasításaikban  a  vallási  sérelmek  orvoslásának  szüksége  is 
hangsúlyozva  volt. 

A  megjelent  férfiak  elégületlensége  nem  egj-edül  a 
kormány  ellen  irányult.  Eg>'más  között  is  meg  voltak  haso- 
nolva  az  ágostai  és  helvét  hitvallású  követek,  mi  közös 
ügyüknek  esak  kárára  lehetett.  A  kálvinisták  Zrínyi  és 
terve  mellett  lelkesedtek.  A  Intheráuusok  inkább  Tököly, 
Petroczy  és  Keczer  szavára  hallgattak,  és  a  kényes  hely- 
zettel szemben  tartózkodóbbak  voltak.  Zrínyi  kedvéért  nem 
akartak  szakitani  Nádasd\^al,  kit  a  kálvinisták  gyűlöltek. 
A  szeniesebbek,  minő  volt  Vitnyédy  és  Hidvéghy,  belátták, 
hogy  c  kétfelé  való  húzás  veszedelmére  lesz  a  protestán- 
tismus  közös  ügyének,  azért  azon  törekedtek,  hogy  legalább 
a  korniánynyal  és  a  főpapokkal  szemben  tartsanak  össze  a 
két  testvér  hitfelekezet  férfiai.^ 

Ennek  szüksége  nyilvánvalóvá  lett  rr)gtön  az  első 
napok  tárgyalásainál,  mikor  —  ápril  2^)-én  —  a  követek 
megbízó  leveleit  vizsgálták.  Nagy  zaj  támadt  a  felett,  hogy 
a  városokhoz  menesztett  királyi  meghívó  levelekben  hiány- 
zott a  ^pnidentes  et  eircumspecti*'  ezimezés.  Ebben  a  szab. 
kir.  városok  szándékos  mellőzést  láttak;  már  pedig  a  váro- 
sok az  ország  negyedik  rendét  képezték.  Azok  képezték 
veszély  idején  egyedüli  menhelyét  a  nemességnek,  —  s  ime 
most  meg  akarják  őket  fosztani  alkotmányos  jogaiktól!  Ezt 
nem  lehet  engedni.  Ki  is  jelentették,  hogj-  addig  semmiféle 
érdemleges  tanácskozásokba  nem  bocsátkoznak,  míg  a  kan- 
czellár  nem  biztosítja  a  városokat,  hogy  ők  is  meghivatnak 
és  hogy  azntán  ő  felségétől    külön    meghívót  nem  kapnak. 

A  királyi  biztosok,  hogy  a  kedélyeket  lecsillapíthas- 
sák, összeültek  tanácskozni  az  adandó  válasz  felett.  Sze- 
gedy  állítá,  hogy  a  czímezésben  nincs  hiba.  A  városok 
egj'-egj'  nemest  képviselvén,  a  nemesek  czime  alatt  foglal- 

»  Steckel  kisszebeni  kövei  Naplója  a  Nemz.  Múz.  kéziratai  között 
529.  és  1727  fol.  lat. 

20* 


308  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

tattak,  tehát  nem  kell  űj  meghívót  adni,  mert  az  derogálna 
a  felségnek.  Zrínyi  ellenkező  nézetben  volt.  Szerinte  üj 
meghívókat  kellene  adni,  mi  által  a  kellemetlenség  elhárít- 
tatnék.  Nagy  Ferencz  tett«  a  közvetítő  javaslatot,  mely  el 
is  fogadtatott.  Minden  rendnek  megvan  a  maga  ezímezése. 
de  a  felség  tekintélyének  megóvása  tekintetéből  csak  a 
kanczellár  nyilatkozzék,  hogy  nem  volt  szándéka  a  váro- 
sokat kizárni  és  hogy  ilyesmi  többé  nem  fog  történni.  — 
Több  szóváltás  történt,  míg  megállapodtak,  hogy  a  kau- 
czellár  e  nyilatkozatát  meghallgatják,  de  azon  kikötéssel 
hogy  az  urak  Írjanak  ő  felségének,  mert  ha  a  városok  ki- 
hag}'atnak,  ők  nem  jönnek  többé  össze. 

Az  érdemleges  ülések  május  3-án  kezdődtek.  A  kiráhi 
biztosok  előadták  a  felség  óhajtását  a  béke  létrehozatalára 
nézve.  Rottal  volt  a  szószólójuk.  A  fentebb  említett  czíme- 
zési  kérdés  érintése  után  kicmelé,  hogy  némelyek  a  nagj* 
fáradsággal  és  költséggel  kivívott  (vasvári)  békét  balul 
magyarázzák,  állítván,  hogy  a  felség  az  ország  egj'  részét 
a  töröknek  engedte  át.  Ennek  czáfolatául  Dvomikovich 
által  felöl  vastat  á  a  vasvári  béke  pontjait.  Azután  felszólitá 
a  követeket,  hogy  a  kinek  valami  baja  van,  forduljon  a 
biztosokhoz.  Kérte  őket,  tanakodjanak  arról,  hogy  a  köz- 
bátorság és  a  rend  barátságos  egyesség  útján  mindenütt 
helyreállíttassék. 

A  rendek  részéről  Szuhay  válaszolt.  Megköszönte  a 
felségnek  az  ország  iránt  tanúsított  kegyét.  Megértették  — 
ügy  mond  —  a  béke  pontjait,  de  azokat  rendes  ülésükben 
niég  egyszer  elolvassák  és  küldőik  számára  leíratják;  a 
biztosok  részéről  tett  felhívásra  is  felelni  fognak. 

Azonban  az  e  felett  megindított  tanácskozásokon  erős 
hangok  emelkedtek  a  kormány  által  követett  eljárás  ellen. 
Magjarországot  pátensek  által  kormányozni  nem  lehet;  ok 
sérelmeik  orvoslását  nem  a  biztosoktól,  hanem  a  királ>1ól 
várják,  a  ki  a  törvények  tiszteletben  tartására  esküt  tett. 
Nem  használt  Rottahiak  csillapító  és  engesztelő  szava  sem. 
kivált   midőn    elterjedt   a    hír,   hogy   a   szatmári   németek 


A   MAGYAR   ORSzAgGYÍ'lÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  309 

csoportosan  mennek  a  falukra  élelmet  zsarolni  és  garáz- 
dálkodni. 

Ly  b.ing:ulatban  küldöttek  ki  bizottságot  a  gravame- 
nek  összeírására.  A  bizottság  tagjai  közt  voltak:  Székely 
András,  Baksa  István,  Kazinczy  Péter,  Gejőczy  László, 
Dobav  András  és  Sárossv  Sebest  vén;  továbbá  a  városok 
részéről:  Guth  Dániel.  Május  10-én  készen  voltak  munká- 
jukkai és  az  összeirt  sérelmeket  a  királynak  czimezve  át- 
nyújtották Kottáinak  azon  mentegetőzéssel,  hogy  bár  éjjel- 
nappal dolgoztak,  de  a  nagy  halommá  nőtt  panasz  és 
izgatott  kedélyhangulatuk  miatt  nem  készülhettek  el  hama- 
rabb. Az  ily  dolgokat  nyugodt  kedélylycl,  távol  a  fegyverek 
zajától  kellene  végezni,  de  rajtok  a  német  hadak  nyomása, 
holott  erre,  ha  a  béke  a  törökkel  oly  biztos,  mint  állítják, 
semmi  szükség  nincs. 

Sérelmeik  elősorolásában  nem  szorítkoztak  csupán  a 
biztosok  által  kijelölt  tárgyakra.  Összefoglalták  mind  azon 
panaszokat  és  sérelmeket,  melyek  öt  év  óta  keserítek  a 
kedélveket.  Kezdték  a  vasvári  békén,  folvtották  az  idegen 
hadak   garázdaságain,  míg  a  vallási    sérelmekhez  jutottak. 

Kimondták,  hogy  a  vallás  szabad  gj^akorlata  az  egész 
országban,  de  külihiösen  a  felvidéken,  mindenféle  módon 
önkényesen  és  erőszakosan  megzavartatik,  mit  elhallgatniok 
nem  lehet.  Az  H)(i2-ben  tartott  egyetemes  országgyűlésen, 
úg^'  szintén  azóta  is,  folyamodtak  az  evangélikus  rendek 
ő  felségéliez,  hogy  a  vallási  sérelmeket,  királyi  hatalmánál 
fogva  kir.  diplomája  és  a  linczi  l)ékekötés  szerint  meg- 
or^'osolui  kegyeskedjék.  De  semmit  sem  értek  el.  Kíhiyek 
nélkül  még  elbeszélni  sem  lehet  azokat,  a  miket  az  evang. 
vallásnak  idáig  szenvednie  kellett.  Némely  katholikus  urak 
vakmerősége  a  tr>rvénysértésbeu  határtalan.  Ezek  azt  hiszik, 
hogy  kath.  vallásuk  iránti  blizgalmukban  az  istennek  valami 
külimösen  kedves  dolgot  visznek  végbe,  ha  az  evang.  vallás 
követőit  feltűnő  módon  üldözik,  elnyomják,  és  vallásuk 
szabad  gyakorlatától  megfoszthatják.  Már  pedig  a  világ 
tanúbizonysága  szerint,  az  evangélikusok  e  hazában,  jelesül 


810  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

pedig  a  felvidéken  oly  türelmesek  valának,  hogy  a  leg- 
nagj'obl)  igaztalanságot  is  elszenvedték.  Bizván  ügjük  igaz- 
ságában, az  istenben  és  a  királyban,  inkább  várták  a  segélyt, 
semhogy  (mihez  pedig  joguk  lenne)  erőhatalommal  védték 
volna  szabadságukat.  Elmondták,  hogy  az  erőszakos  vallás- 
háborítók.  daczára  az  e  részben  fennálló  törvénveknek.  daczára 
az  1647  :  14.  t.-czíkknek,  nem  büntettetnek  meg.  Elmondják 
például,  hogy  Báthor}'  Zsófia  erőszakos  t^mplomfoglalás 
miatt  1664-ben  8átoralja-Ujhelyen  a  törvényszerű  megyei 
törvényszék  által  elítéltetett,  s  midőn  az  ítélet  végrehtytására 
került  a  sor,  ez  nem  történt  meg.  A  megye  fölirt  a  nádor- 
hoz és  ő  felségéhez,  hogy  az  ország  törvényének  érvén)t 
szerezzenek  és  a  megsértett  fél  jogaiba  visszahelyeztessék. 
De  a  végrehajtás  ismételten  különféle  módon  megaka- 
dályoztatott. Az  evang.  templomoknak,  iskoláknak,  pap- 
lakoknak és  jövedelmeiknek  a  katholiknsok  által  való 
elfoglalásai  több  helyen  ismétlődtek.  Ezért  a  rendek  külön 
ki)veteket  küldöttek  Bécsbe,  kik  ott  hetekig  sőt  hónapokig 
hiába  költekeztek.  Minden  törvényes  eszközt  felhasználtak 
arra,  hogy  elégtételt  nyerjenek.  De  mindez  haszontalan 
volt.  A  kassai  gyűlésből  megválasztott  utolsó  küldöttjüknek 
Moesáry  Ferenezuek  még  csak  reményt  sem  adtak  arra, 
hogy  a  tör\-énynek  elég  lesz  téve.  0  felségének  e  részben 
tett  Ígéreteit  mellőzték;  sőt  a  kanczellárián  még  a  szabad 
kir.  városok  törvényes  ezimét  is  megtagadták,  hogy  ez  által 
a  rendek  között  külömbséget  téve,  azokat  jogaiktól  meg- 
fosztliassák. 

Mindezen  és  számtalan  más  nagy  üldözéseknek  leg- 
főbb oka  az  1662-ki  országgyűlés,  melyen  a  katholikos 
tiJredék,  megfeledkezve  a  törvényről  és  régi  szokásról, 
mintha  csak  ő  volna  az  ország,  kénye-kedve  szerint  alko- 
tott törvényeket.  Ez  törvénytelen  eljárás  volt,  mert  a  tör- 
vények alkotásához  nem  eg}'  töredék,  külön,  hanem  az 
egész  ország  és  a  király  közreműködése  szükséges.  Ezen 
sérelmes  eljárás  után  az  evangélikus  vallás  szabad  gyakor- 
lata és  a   kö/szabadság   lett   megtámadva;  sőt   új    üldözés 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  811 

lett  tervezve.  Ssámtalan  templom,  iskola,  paplak  és  j5ve^ 
delem  lett  erőszakosan  elfoglalva,  úgy  itt  a  felvidéken,  mint 
az  ország  egj^éb  helyein  is,  s  ezek  ö  felségének  be  is  jelen- 
tettek. A  törvényszerű  ítéletek  végrchigtása  tiltó  parancsok 
által  megakadályoztatik;  az  evangélikusoknak  legigazságo- 
sabb ügye,  ha  az  a  katholikusoknak  nem  kedvez,  oly  sok 
esetben  ciodáztatik,  elmag}'aráztatik,  hogy  azokat,  sokféle- 
ségük, rendkivüliségUk  és  sokaságuk  miatt  előszámlálni  nem 
Í8  lehet.  A  katholikusok  javára  k^átszatnak  a  törvények, 
jelesül  az  1647  :  14.  t.-czikk,  a  mint  az  fijabban  is  történt 
Zeraplénmegyében  Lasztóczon,  hol  az  evangélikusok  pa- 
Tochiális  jövedelmének  elvétele  miatt  támadt  perben  hozott 
Ítélet,  ö  felségének  tiltó  parancsa  miatt  végre  nem  hfgtat- 
hatott.  Hasonló  esetek  fordultak  elö  Kassán,  hol  Pető  Zsig^ 
mond  és  Csáky  István  és  Fcrencz  zavarták  meg  a  végre- 
hajtást. Panaszko<lnak  a  külföldi  Valdreich  Zachariás  ellen, 
ki  a  kamarai  hivataltól  felbátoríttatva  a  körmöczi  elő^áró- 
ságot  jogtalanul  zaklatta;  börtönnel  és  javak  elvételével 
fenyegette.  Ezt  mind  az  ő  főnökének  Joanellinek  péld^a 
ntán  cselekedte,  a  ki  az  evangélikus  bányászokat,  csupa 
vallási  gj'űlöletböl,  a  munkától  és  jövedelemtől  megfosz- 
totta, s  helyökbe  kóbor  idegeneket  fogadott  fel,  s  az  ország- 
gj'filés  hatán)zatait  naponta  felforgatja. 

Ezeken  kivül  felhozták,  hogy  az  1647  :  15.  és  1688 
koronázás  előtti  1.  t.-<^zikk  ellenére  a  házassági  ügyek  ille- 
tékes hatóságuktól  elvonatnak.  Például  említik  a  kir.  kamara 
egy  Írnokának  Goldsmidt  Mihálynak  eljárását,  ki  mint  haszon- 
talan idegen  a  haza  törvényeit  nem  ismerő  ember  egj'  tisz- 
teletre méltó  sejmeczi  senátort,  mivel  az  leányának  az  illető 
imok  akarata  szerinti  titkos  eljegyzésébe  és  házasságába 
beleegyezni  nem  akart,  az  esztergomi  káptalan  szentszéke 
elé  idéztetett  leányával  és  evang.  papjával  együtt.  Mint- 
hogy pedig  ezek  a  törvényre  való  hivatkozással  e  fórum 
illetékességét  nem  ismerték  el,  s  a  szentszék  előtt  meg 
nem  jelentek,  nyolczezer  birodalmi  tallér  lefizetésére  lettek 
Ítélve.  Ezenfelöl  600  frtnji  költség  is  rajok  háríttatott.  Az 


912  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

esztergomi    káptalannak    a    világos    törvényekkel    homlok 
egyenest  ellenkező  ezen  ítéletét  végreh^tás  végett  kiadták 
Mednyánszky   János   protonotáriusnak.    Ez   ismét   törvény- 
ellenesen a  város  ellen  fordult,  s  annak  javait   nyolczezer 
forintig   lefoglalta.   Minthogy   ennek   mint   törvénytelen  el- 
járásnak Selmeez  városa   ellenszegült,  Balassa  Bálint  honti 
íSispán   katonai  karhatalmat  rendelt  ki,  hogy  ezzel  a  katho- 
likusok  kérelmének  eleget  teg^^en.  Lefoglalta  a  városházát 
a  régi  örökös  birtokával   ])or-  és  serházakkal,  malmokkal, 
szőlőkkel  és   m&s   hozzátartozandókkal   eg\'ütt.   Ez  által  a 
város,  összes  jövedelmei  elvétetvén,  ammra   megrontatott, 
hogy  sem  magát  fentartani,  sem  az  ország  javát  előmozdí- 
tani nem  képes.  Hasonló  erőszakosságot  követett  el  szintén 
házassági   ügyben   az   esztergomi   káptalan    Baskó  György 
ellen,  ki  egy  előbbeni  férjétől   törvényesen  elválasztott  nőt 
vett  feleségül.  Börtönbe  vetették  és   minden  javaitól   meg- 
fosztották. 

Sem  kisebb  vakmerőséggel  sértik  a  törvényt  a  szent- 
székek az   úgjTievezett   végrendeleteknél,  melyeknek   csak 
formaisága  tartozik  hozzájok.  De  ők  a  végrendeletek  lénye- 
gét, a  világi  javak   feletti   l)iráskodást   is  a  magok  hatás- 
körébe  vonják.  Ebben  egy  úton  járnak   velők  a  Szatmár- 
megyébeu  tartózkodó  jezsuiták,  kik  az  evang.  vallás  kárára, 
az  egymással  törvényesen  egybekelt   házaspárokat   minden 
kigondolható  csellel  egymástól  elválasztgatják  és  miisokkal 
adnak  össze.   Ezen   kívül   a   selmeczi   katholikus    lakosok, 
felbátorodván  az  evangélikusuk  ellen    tett   sikeres  merény- 
letek által,  a  már  minden  javaitól  megfosztott  várost  lelki 
szabadságától  is  meg  akarták   fosztani.   A  királytól    kiesz- 
közöltek egy  rendeletet,  mely  a  német  evangélikusok  tem- 
plomát, kórházát  minden  hozzá  tartozó  jövedelmekkel  egAÜtt 
a  katholikusoknak  adja;  mely  törvén\i;elen  adomány  szerint 
a  katholikusok,  a   magokat   hiába   védelmező    evangéliku- 
soktól erőszakosan,  kalapácsokkal  s  más  hasonló  eszközök- 
kel fegyverkezve,  elfoglalták  ügy  a  kórházat,  mint  a  tem- 
plomot, a  királyi   diploma  és   a  linczi   békekötés    ellenére. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALJlSAI.  313 

vben  a  templomok  foglalása  tilalmaztatik.  A  katholiku- 
nak  ezen  erőszakos  tettét  a  fentebb  említett  Joanelli 
yveres  katonaság  odahozásával  is  megerősíti,  nem  elé- 
lvén meg  azzal,  hogy  lopja,  csalja  az  országot,  hogy 
5z  pénzt  veret,  aranyat,  ezüstöt,  rezet  az  országból  ki- 
^t,  s  itt  ben  ez  által  drágaságot  okoz.  Hasonló  sérelmek 
;énnek  Korpona  szabad  kir.  városában  is,  a  hol  a  katho- 
isok,  jóllehet  összesen  csak  hatan  voltak,  a  selmeczi 
[Iától  elragadtatva,  templomot,  iskolát  és  temetőt  köve- 
ek  magoknak,  vagy  ha  ez  nem  történik,  akkor  az  ezek- 
:  alkalmas  helyiség  kijelölését.  Az  ország  törvényeiben, 
'SÜl  pedig  az  1647  :  8.  t.-czikkben  elég  világosan  van 
yezve,  hogy  az  evang.  mesteremberek  vallásukkal  ellen- 
,ö  szertartásra  ne  kényszeríttessenek.  Ha  ez  áll  egi-es 
mélyekre  nézve,  még  inkább  kell  állania  a  rendekre 
ve.  A  szabad  kir.  városok  az  1608-ki  koronázás  utáni 
5  czikkben  külön  rendnek  vannak  felvéve.  Mindazáltal 
egri  püspök  Pálfy  Tamás  ezzel  nem  törődve,  a  kassai 
ácsnak  megparancsolta,  hogy  a  város  szélén  álló  rozzant 
esztfát  kijavíttassa,  mit  a  katholikusoknak  kellett  volna 
niök,  mivel  az  ő  szertartásukhoz  tartozik.  A  szabad  kir. 
osoklian  királyi  küldött  zsarnoki  módon  szerepel,  nem 
fedvén  meg  azzal,  hogy  a  maga  l)irtokán  Alsó-Meczen- 
?n  az  evangélikus  lakosokat  megfosztván  birtokaiktól 
műzte:  a  püspök  szolgái  által  Qgy  evang.  nemes  embert  meg- 
tett, sokan  elfogattak  és  el/árattak:  templomaik,  iskohíik, 
)lakjaik  és  jövedelmeik  elfoglaltattak.  Andrássy  iMiklós 
mör-  és  Tornamegyében  az  összes  )>irtokain  levő  evang. 
Lészeket  elűzte. 

Azt  is  elpanaszolják,  hogy  a  rozsnyóbáuyai  polgárok 
iparosok  az  esztergomi  érsek  parancsa  következtél)en 
lásukkal  ellenkező  szertartásokra  és  processiókra  külön- 
.'  fenyegetésekkel  zaklatásokkal  kényszeríttctn(»k.  Kkként 
•égi  királyoktól  nagy  szabadságokkal  és  kiváltságokkal 
itott  polgárok  az  esztergomi  érsek  által  parasztok  gya- 
it   az    úriszék  elé  idéztetnek,  s  ha   ott   megjelenni    nem 


314  Z8ILI1V8ZKT  MIHÁLY. 

akarnak,  minden  javaiktól  megfosztatnak.  S  az  ily  hatal- 
masok ellen  a  törvény  által  kiszabott  büntetés  nem  alkal- 
maztatik.  Báthory  Zsófía  Munkácson,  Beregszászon,  ngj 
szintén  Gáthon,  Iványban,  Nagjdobronyán  és  Tarpán  stb. 
a  parochiális  jövedelmeket;  Ungvármegjében  pedig  Dobón, 
Ruszkán  a  tizedeket  foglalta  le.  Rákóczy  Ferenez  és  Erdodr 
Ádám  özvegye  Rákóczy  Erzsébet  az  evangélikusoknak 
hasonló  jövedelmeit  Xagy-Sárosban  erőszakosan  elfoglalván 
tényleg  ma  is  birják. 

Felszámlálták  azon  vakmerő  törvénjnsértéseket  is. 
melyekkel  a  protestánsokat  politikai  jogaikban  rövidítik 
meg,  az  által,  hogy  őket,  csupa  vallási  gyűlöletből,  a  világi 
hivatalokból  kizárják.  Felhozták  Tökölyi  Istvánt,  ki  elnyerte 
az  árvái  főispánságot,  de  abból  az  ország  törvényeivel 
ellenkezőleg,  az  evang.  vallás  üldözői  által  kitétetett;  fel- 
hoztak néhány  nagyszombati  és  bazini  evang.  tanácsnrakat 
kik  hitük  miatt  fosztattak  meg  állomásaiktól.  Ugocsa  megyé- 
ben Jancsik  nevű  községben  a  katholikusok  egy  halottakat 
az  evang.  templom  elé  hozták,  s  ott  kath.  szertartások  elő- 
bocsátása  után  betörtek  a  templomba;  a  magokat  és  tem- 
plomjukat védő  evangélikusokat  megsebesítették,  a  katk 
halottat  erővel  az  evang.  templomba  temették. 

Mind  ezeken    felől   felhozzák,  hogy  a  birák   törvény- 
telen parancsokkal  zaklattatnak;  és  pedig  nemcsak  világiak 
hanem  egj  háziak  által  is.  Például  Korody  Ferenez  g}ilko3. 
törvényesen  elítéltetvén,  az  ítéletet  Beregmegye  éles  kiráhi 
parancsra  felfüggesztette   és   a   birák   részrehsglási   váddal 
meggyaláztattak,  míg  a  gjilkos  liíressé  s  a  jezsuiták  mislei 
j()szág  igazgatójává  lett.  Sárosmegyét  megzaklatták.  A  káp- 
talanok különféle  perekben   ítélnek,  és   bárkit  a  kir.  táWa 
elé  idéztetnek;  de  ha  evangélikusok  folyamodnak  hozzájok 
még  a  hivatalos  jelentések  kiadását  is  megtagadják  tőlök. 
így  tagadták  meg  a  kassai   reformált  eg}'háznak  a  királyi 
beleegyezés  szerinti  birtok  statutióról  szóló  jelentés  kiadását. 
Szóval  a  kir.  kanczellária  által  kiadott  ellenkező  rendeletek 
által  az  igazságszolgáltatás  megzavartatik,  s  a  kir.  diploma 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁ8AL  816 

é8  a  törvények  megígértetnek.  A  Rzatmári  jezsoiták)  a  német 
katonák  segítségével  erőszakosan  foglalnak  birtokokat;  így 
legiyabban  Szatmár-Németiben  foglaltak  el  erűvel  egy  világi 
birtokot.  Ezen  rendkívüli  kihágások  oly  szabadon  követtet- 
nek  el,  mintha  ez  országnak  se  törvénye,  se  királya  nem 
lenne.  A  szatmári  várban  elfoglalt  templom  és  iskola  jőve* 
dclmeit  ő  felsége  nem  adta  vissza. 

Elpanaszoyák  továbbá,  hogy  a  vallás  miatt  egyesek 
között  is  sok  egyenetlenség  van  az  országban,  különösen 
a  felvidéken.  Nevezetesen  felhozzák  Bocskav  Istvánnak 
Andrássv  Miklós  elleni,  továbbá  a  Korláth  családnak  Pethő 
Zsigmond  elleni,  és  Lónyay  Gábornak  Izsáky  Miklós  elleni 
8  több  más  családok  pőrét,  melyeket  nem  volna  szabad  a 
törvény  útjáról  rendkívüli  commissiók  elé  vinni. 

Élénk  színekkel  festék  a  szegény  nép  szenvedéseit, 
melyeknek  okozói  a  garázda  katonák  és  rablókapitányaik, 
kik  osztalékot  húznak  a  prédából.  A  nagyváradi  püspök 
Bársony  Oyörg}'  által  elkövetett  gonoszságok  is  csak  a 
katonák  figyelmetlenségéből  és  a  törvények  meg\'etéséböl 
és  a  birói  hatáskör  összezavarásából  eredtek.  Maguk  az 
erdélyiek  is  st^rtegetik,  kisebbítik  az  ország  határait.  Szó- 
val: ha  a  sok  baj  nem  <)r>'osoltatik,  az  országnak  ma- 
holnap el  kell  vesznie  és  a  keresztyén  világ,  főkép  az 
örökös  tartományok  majd  meg  fo^ák  sinyleni,  hog}'ha  véd- 
bástyájuk  elpusztul.^ 

Rottal  e  panaszokkal  szemben  nem  tudta,  mitévő 
legyen.  Válaszadását  elhalasztotta,  míg  a  kedélyek  kissé 
lecsillapodnak;  addig  is  bizalmasabb  emberei  által  mindent 
elkövetett  arra  nézve,  hogy  a  magj'arok  bizalmát  meg- 
nyerje. Erre  annál  inkább  volt  szüksége,  mert  május  12-én 
megérkeztek  az  erdélyi  fejedelem  követei  is,  jelesül  Kapy 
Gyr»rg}'  vezetése  mellett  Teleky  Mihály,  Xenies  János  és 
^'á^ady  Virginas  István.  Ezekkel  szintén  igen  fontos  kér- 
déseket kellett  megoldania  a  kírzbéke  érdekéluMi. 

*  Gravamina  die    10.  mensis    mai  Dominis  Comissariis   per  13 
ablegatos  nuncios  expedita.  .  .  .  U.  o. 


816  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Azonban  az  ellenzék  nem  bízott  Kottáiban,  sem  tár- 
saiban. Az  ö  válaszát  nem  ismerték  el  illetékesnek,  mert 
a  magj^ar  rendek  panaszaira  csak  a  király  adhat  meg- 
nyugtató választ.  Nag}'  és  Farkas  csititására  annyit  mégis 
megtettek   a   rendek,   hogy   egyeseket    nem    akadályoztak 

abban,  hog^^  a  királyi  biztosokkal  érintkezzenek,  s  tőlök  a 

* 

kormány  eljárása,  továbbá  Várad  és  Érsekújvár  eleste  iránt 
felvilágosítást  kérjenek.  Rottal  teljes  jóakarattal  válaszolt 
a  hozzáintézett  kérdésekre,  különösen  a  vasvári  békére 
vonatkozólag.  Székely  András  a  tr)bbiek  nevében  monda, 
hog}'  nem  kételkednek  ugyan  a  békekötés  okainak  fontos- 
ságában, de  azt  jóvá  hagyni  csak  az  egész  országnak  van 
joga,  miért  is  ők  a  felségtol  egyetemes  országgj^űlést  kémek. 

Egyebek  között,  azt  is  megkérdezték  RottaltóL  hon^ 
miféle  utasítása  van  a  magán  ügj'ekre  nézve?  Mit  szándé- 
koznak tenni  a  királyi  bizt<ísok.  az  evangélikusok  által  elő- 
terjesztett sérelmekkel;  jelesül  pedig  a  szatmári,  selmeczl 
lőcsei  és  korponai  panaszokkal? 

A  biztosok  nem  örömmel  fogadták  e  kérdéseket,  mert 
érezték,  hogy  azok  tárgyalása  által  eltérittetnek  kitűzött 
ezéljuktól.  Kedvetlenül  ta])asztalták,  hogj'  a  rendek  mindig 
sérelmekre  hivatkoznak,  melyeknél  egyúttal  azt  is  kijelentik, 
hogy  sem  commissiót  sem  (*gyéb  törvénysértő  eljárást  el 
nem  fogadnak,  hanem  a  selmeczi  és  más  ujabban  elfog- 
lalt templomoknak  egyszerű  visszaadását  követelik. 

A  biztosok  a  vallásügyi  panaszokra  vonatkozólag  azt 
válaszolták,  hogy  azokat  két  részre  kellene  osztani.  Vannak 
olyanok,  például  a  szatmári  és  lőcsei    sérelmek,  melyekért 
hajlandók    magokat    közbevetni    ő   felségénél.    Az   eperjesi 
ügy    tr>rvényes    tárgyalás    alatt    lévén,    elhalasztható.    De 
vannak  olyan  panaszok  is,  például  a  selmeczi  és  korponai, 
melvekeu    nem    segíthetnek,   melvek    nem    tartoznak    ide, 
mivel  —  úgy  mond  —  Selmecz  és  Korpona  a  tizenhárom 
vármegyén    kívül   esik.   A  magánosok  vallásügyi  sérelmeit 
a  törvény  megsértése    nélkül    nem    lehet   elintézni.   Mert  e 
tekintetben  az  illető  feleket  meg   kellene   idézni  és  kihall- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁROYALÁSAL  317 

gatni.  Erre  nézve  szívesen  vennék,  ha  a  rendek  az  eljárás 
módját  is  megjelölnék.  A  hamis  delátorok  ellen  kért  intéz- 
kedésre nézve  azt  felelték,  hogj'  az  felesleges,  mert  ö  fel- 
sége azoknak  hitelt  nem  ad.  külümben  is  „az  aranyat  a 
rozsda  meg  nem  fogja.'' 

Május  18-án  tartott  ülésben  a  rendek  tárgj'alás  alá 
vették  a  biztosoknak  ezen  válaszát. 

Nem  igen  tapasztalják  —  íigj^  mond  —  hogj'  a  val- 
lási kérdések  „svavi  et  legibus  conformi  modo  tractáltat- 
nának.'^  A  lőesei  és  szatmári  sérelmek  nem  intézhetők  el 
sem  véleménvnvel.  sem  eommissióval.  A  törvénveknek  semmi- 
féle  vélemény  nem  prejudikálhat.  Az  eperjesi  dolog  egj^enes 
megtámadása  a  szabad  vallásgyakorlatnak.  Fájdalmasan 
veszik,  hogy  a  vallásbeli  pereskedések  tön'énytelen  man- 
dátumokkal akadályoztatnak.  A  korponai  és  selmeczi  ügy 
Í8  nyilvános  vallásbeli  szabadság  ügye  lévén,  a  biztosoknak 
erre  adott  válasza  az  ő  „legális  satisfaetiójukra  nem  ten- 
dál.*' Az  a  kifogás,  hogy  e  két  város  kívül  van  a  tizen- 
három vánnegye  határán,  nem  fogadható  el,  mert  hiszen  a 
törvény  általános,  a  kir.  diploma  is  általános.  Ezen  templo- 
mok ügyének  elintézéséhez  nem  kell  semmi  vélemény  és 
semmi  commissio,  hanem  csak  egj'szerüen  a  templomok 
visszaadása  és  a  törvény  áthágóinak  megbüntetése.  A  kassai 
ügyeknek  is  csak  t(>rvényszerü  complanatióját  kérik.  Az 
eljárás  módjára  nézve  sem  tudnak  egyebet  mondani,  mint 
azt:  tartassanak  tiszteletben  a  törvények. 

Látják  a  biztosoknak  azon  válaszából  is,  hogy  azok 
uem  keresik  az  ildomos  és  tön'ényszeru  megoldást.  A  val- 
lási törvény  erőszakosan  megsértetik  a  kanczellária  ön- 
kényes rendeletei  által;  min  ha  segítve  nem  lesz,  kény- 
telenek lesznek  keservesen  ő  felségénél  representálni. 

A  biztosok  Nagy  Ferencz  által  figj'elmeztették  őket, 
hogy  „ad  praemissa  olyj  hamar  nem  resolválhatnak^ 
egyrészt  az  ügy,  fontossága,  másrészt  pedig  az  erdélyi 
követekkel  szükséges  értekezés  miatt.  A  rendek  ezt  mél- 
tányolták, s  ekként   a    végeldöntés   egy    nappal  későbbre, 


318  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

maradt  mi  közben  a  privát  sérelmekre  is  megtették  észre- 
vételeiket. 

Msyns  20áii  ismét  összejöttek  a  rendek.  Nagy  és 
Farkas  áthozták  a  biztosoknak  írásbeli  következő  válaszát: 

1.  A  szatmári  és  lőcsei  ügyet  ő  felsége  a  magyar 
tanácsosok  elé  fogja  terjeszteni,  kik  remélhetőleg  nem  fog- 
nak ártalmas  tanácsot  adni. 

2.  Az  eperjesi  ügy  törvényes  eldöntés  alatt  lévén 
annak  eredményét  be  kell  várni. 

3.  A  kassai  dolgot  közbenjárás  ttján  akarják  el- 
döntetni. 

4.  A  selmeczi  dolog  nem  cxtendáltatik,  azért  nem 
tnc^ák  ő  felségének  micsoda  jelentést  tehetnének.  Mind  az 
által  felmenet  ajánlani  fogják  neki. 

5.  A  vallás  ügyét  ő   felségének   representálni   fogják 

6.  A  magánpauaszok  elintézésében  nem  prejndikál- 
hatnak  a  törvénynek;  a  vallásügyben  senkit  sem  lehet 
kényszeríteni,  hanem  azoknak,  a  kik  akarják  és  jelen  vannak, 
szívesen  fognak  segítségükre  lenni. 

7.  A  katholikusok  és  evangélikusok  között  felmerült 
perek  ügyében  kibocsátott  mandátumok  világítassanak  meg, 
a  törvényezikket  és  a  panaszt  csak  úgj'  dispendálja  ö  felsége. 

8.  A  német  katonaság  kivitetésére  nézve  is  hajlandók 
representatiót  tenni  ö  felségének. 

9.  A  kapitányok  zsarolása  üg}^él)en  már  írtak  6  fel- 
ségének. 

10.  A  házassági  üg}'ekben  mind  a  két  fél  a  törvény- 
hez tartsa  magát. 

11.  A  pénz  elvételéről  is  gondoskodik  6  felsége. 

12.  A  rozsnyai  állapotot  ő  felségének  felterjesztik, 
„hogy  érsek  nram  promoveáltassék.*'(?) 

13.  Az  evangélikusoknak  adandó    armalisokra  vonat- 
kozólag  mondják,  hogy  a  vallás   nem   tesz  nehézséget,  de 
hárman  négyen   s   több   is   snferáltatják   magokat   a   taxa 
miatt,  s  azért   tagadták   meg  némelyeknek,  de    a   torvény 
értelmében  ajánlják  őket. 


A   MAGYAR   ORSZÁGQYŰLÍSBK  YALLÍBOgYI  TÁRGYALÁSAI.  819 

14.  Az  evangélikusoknak  hivatalokból  való  kizára- 
tását  illető  panaszt,  például  Szentgyörgyön  és  Bazinban, 
ámbár  ezek  sincsenek  a  tizenhárom  vármegyében,  5  felsége 
meg  fogja  orvosolni. 

15.  Tökölyi  Istvánnak  örökös  fQispánságát  illetőleg 
&E  érdeklettek  kérdést  tettek  a  kadczelláriánál,  de  a  vissza- 
helyezés még  nem  történt  meg. 

Mind  ezen  általánosságban  mozgó  feleletekkel  a  rendek 
nem  voltak  megelégedve.  Ünnepélyes  követség  által  jelen- 
tették ki  i\jra,  hogy  ez  a  resolutió  nem  felel  meg  az  ő 
óhi^jaiknak;  mert  ezen  ügyeket  „eommissiókkal,  decretu- 
mokkal  és  opiniókkal  el  nem  igazíthatni.'^  Azért  a  benyúj- 
tott sérelmi  irattal  ő  felségéhez  ,,mint  legtöbb  orvosukhoz'' 
fognak  folyamodni.  Nagy  és  Farkas  közbenjáró  szava  hatás- 
talanul hangzott  el.  Azt  tanácsolták  tehát  némely  biztosok, 
miszerint  kérdést  kellene  intézni  a  rendekhez,  visszaveszik-e 
sérelmi  iratukat  vagy  nem?  Adnak-e  be  ty  iratot  vagy  nem? 

Ha  válaszoltak  —  ügj"  mond  Rottal  —  akkor  miyd 
lehet  rá  felelni. 

Szegedy  Zrínyi  és  Pethő  azonban  azon  véleményük- 
nek adtak  kifejezést,  hogy  nem  kell  a  kérdést  oly  nyersen 
odaállítani;  talán  szégyenlik  visszavenni.  Egyszerűen  fel 
kell  őket  szólítani,  hogy  egyelőre  félretéve  a  sérelmeket, 
vegA'ék  tárgyalás  alá  a  Inztosok  által  eiéjök  terjesztett 
kérdéseket. 

Erre  a  rendek  azt  felelték,  hogy  ők  csak  kérdéseket 
intéznek  a  biztosokhoz;  de  a  sérelmi  initukban  felszám- 
lált ügyek  felett  törvénytelen  eommissióval  tárgyalásba  nem 
bocsátkozhatnak,  s  ennél  fog\'a.  benyújtott  iratuktól  el  nem 
állhatnak. 

Zrín\i  tudta,  hog\^  a  vallási  sérelmeknek  orvoslása 
nélkül  egyáltalában  nem  lehet  kibékíteni  a  felvidéket;  s 
éppen  azért  társaival  szemben  azon  véleményét  fejezte  ki, 
hogj'  ha  csak  lehet,  ezeket  kell  mindenek  előtt  eligazí- 
tani. Társai  lehetetlennek  tiirták,  hogy  ilyféle  dolgokat, 
melyeknek  elintézése  egyetemes   országg}'ülés   elé  való,  itt 


320  ZSILU«SZKY  aUHJlLY. 

e  részleges  gjfilésen  lehessen  orvosolni.  Nagy  Ferencz  maga 
is  határozottan  nyilatkozott.    A  mit   a  császár  tisztjei  állí- 
tólag elkövettek,  abban  a  vádlottaknak  kihallgatása  nélkül 
mitsem  lehet  tenni.   A  magán  embereket  tetteikért  szintén 
nem  lehet  a  commissio  elé  kényszeríteni.  Arra  pedig,  mi  a 
tizenhárom  vármegj'e  területén   kívül   történt  mint  a  sel- 
meczi  ügy,  a  jelen  bizottság  hatásköre   ügy  sem  terjed  ki 
Rottal  tehát  a  legáltalánosabb  kifejezésekben  fogalmazta  a 
választ  és  azon  kérdést   intézte  a  rendekhez;   mily   módot, 
mily  eszközt   ajánlanak   ők.  a  vallási  viszályok   kiegyenlí- 
tésére? Ez  által   az  ügj'   nehézségére   kívánta   őket  figj'el- 
meztetni.  De  azok  egy  pillanatra   sem  jöttek  zavarba.  Mi- 
után az  ellenök  állítólag  felmerült  gj^anusítást  mintha  1. 1 
a  külfölddel  czimborálva  ő  felsége   és   az   ország  vesztére 
törekednének,   visszautasították   volna,  Rottal   kérdésre,  a 
vallási   sérelmekre   vonatkozólag,    ígj'   feleltek:    A   vallás 
ügyében   csak   egy  módon   lehet   békét   szerezni.   Adassék 
vissza  a  protestánsoknak,  a  mi  tőlük  elvétetett;   nem  kell 
ott  véleményt  mondani,  vagj'  tanácsot   adni,  a  hol  világos 
törvény  rendelkezik.  A  selmeczi  ügy  közügj',  mely  érdekli 

a  haza  minden  fiát,  s  ha  itt  nem  lehet  elintézni,  miért  nem 

ff 

hívnak  össze  országgyűlést?  (május  18.)  Ok  nem  vártak 
töl)bé  Kottáitól  és  a  commissiótól  semmit,  és  m^us  20-án 
bejelenték,  hogy  már  egy  hónapot  töltöttek  Eperjesen,  azt 
liivén,  hogy  a  felség  orvosolni  fogja  bajaikat,  de  látván, 
hogy  a  biztosoknak  erre  meghatalmazásuk  nincs,  nem  aka^ 
ják  őket  tovább  hiában,  haszontalan  munkával  terhelni,  és 
haza  mennek,  csak  arra  kérvén  őket,  támogassák  kér- 
vényöket,  melyet  a  felségnek  beadandók  lesznek. 

Feliratukban,  mely  május  22-kéről  van  keltezve,  is- 
mételeu  clpanaszolák  mind  azt,  a  mi  gravameneikben  foglal- 
tatott. Tiszteletteljes,  de  határozott  hangon  elmondák,  hogy 
a  megjx'k  a  királji  meghívó  kihirdetése  után  siettek  köve 
teiket  elküldeni,  mert  azt  hitték,  hogy  a  vasvári  béke  iránt 
fel  fognak  \ilágosíttatni  s  a  vallási  és  világi  sérelmek  az 
ország  törvényei  szerint  orvosoltatni  fognak.  Remélték,  hogy 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  821 

a  kiküldött  királ}i  biztosok  előadván  ő  felsége  óhajtását,  a 
rendek  kivánságát  és  panaszait  is  ki  fogják  hallgatni,  nem- 
csak az  idegen  katonák  kivitele,  hanem  a  vallás  ügyében 
is.  Ugyanis  azt,  hogy  az  evangélikus  vallás  mindenképen 
üldírztetik;  az  ország  bíráinak  ítélete  tör>"énytelen  tiltó 
parancsok  által  megsemmisíttetik,  s  ezzel  a  közszabadság 
veszélvnek  tétetik  ki.  már  többször  elmond(»tták.  A  sel- 
meczi  evang.  templom  erőszakos  elvételének  ügjét  részle- 
tesen előterjesztették  a  kir.  biztosoknak,  s  kérték  a  tör- 
vényszerinti orvoslást.  De  az  ily  tárgyiakkal  az  egyetemes 
országgyűlés  elé  utasíttattak.  A  templomok  elvételében  köve- 
tett e^árás  példái  nemcsak  hogy  a  felség  kivánata  szerint 
nem  hozzák  létre  a  békét,  sőt  ellenkezőleg  úgy  az  ország 
aIaptör^'ényeinck,  mint  a  királyi  diplomák  érvényének  le- 
rontását vonják  magok  után.  E  bajokon  nem  vélemények- 
kel, hanem  egj'edül  a  tön^ény  megtartásával  s  esetleg  az 
engedetlenek  ellen  hozott  Ulászló-féle  tör\"ény  alkalmazásá- 
val lehet  segíteni.  Ismétlik  az  ily  eseteknek  felszámlálását. 
és  kikelnek  nemcsak  a  vallásüldözők  ellen,  hanem  a  jó 
hazafiakat  hamisan  vádoló  udvarnokok  ellen  is.  Felhordják 
az  egyes  családok  pereiben  követett  eljárások  helytelen- 
ségét; és  végül  kérve  a  segítséget,  kijelentik,  hogy  az  ily 
óriási  bajokat  tovább  turniök  lehetetlen. 

írtak  egyúttal  Xádasdvnak  és  Szelepcsényinek  is  hiva- 
taluk miatt,  kérvén  közbenjárásukat,  bár  ez  utóbbinak 
levelélíöl    „látták   idegenkedését    és   contemptusát.'*  ^   írtak 

^  < Nemzetes  Mocsáry  Ferencz  úr  követ  atyánkfia  által  nékünk 
irt  Nagyságod  leveléből,  abban  denotált  váratlan  és  érdemetlen  praes- 
missa  intitulatiójából  noha  az  által  inkább  a  Nagyságod  idegenségét 
és  contemptusát,  hogysem  dolgainknak  kívánatos  promotióját  experiál- 
tuk,  ezután  tovább  Nagyságodat  nem  is  kellene  unalommal  búsítanunk. 
Mind  azonáltal  tudván  a  Nagyságod  méltóságos  tisztit,  hivatalját  s 
prímátusságát.  —  ezen  mi  keserves  quaercláink  nem  orvosoltatván, 
hanem  napról  napra  inkább  szaporodván,  mi  Nagyságodnak  vala- 
mint ő  Felségének  a  mi  kegyelmes  Urunknak  representáltuk  és  irtuk 
azon  annexa  valóságos  panaszokkal  közülni  el  nem  mulattuk,  tovább 
is  kérvén  Nagyságodat,  felette  igen  látván  hazánknak  s  nemzetünknek 

Zsilinszky  :  Msgyar  ort>zá^gy ülések.  21 


H22  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

különösen  Hontvárm égjenek  is  a  selmeezi  ügj'ben;  kérvéo 
a  niegje  rendéit,  hogy  a  selmeezi   evangélikusokat  elnyo- 
niott    helyzetökben    gyámolítsák.     8zívük    fájdalmával  el- 
mondják  Joanelli    kamarai    grófnak   garázdaságait    és  az 
evang.  vallás   elnyomására   ezélzó   törekvéseit;   elmondják, 
hogy  a  kamarához  tartozó  „valami  hitvány  extraneus  scriba' 
az  evang.  lelkészt   többekkel    egjütt   házassági  ügyben  az 
1647  :  15.  t.-ezikk  valamint  az  1608.  koronázás  előtti  1.  t.-czikk 
ellenérc  az  esztergomi  szentszék  elé  idézte  és  nagj'  summa 
I)énzl)üntetésre  ítélte.   Ks   midőn  ezen   törvénjielen   eljárás 
végrehajtása    ellen    felszólaltak,    az    1662-ki    országgyűlés 
érvénytelen  határozataira  való  hivatkozással,  a  város  javait 
lefoglalta.    Csodálkoznak   a   rendek,  hogj'  a  vármegye  ezt 
az    ország   sérelmével  meg  engedte  cselekedni;    s   mintegj 
példát  adott  az  evangélikusok  üldözésére.  Azért  kérik^  hog}* 
„nmgok  előtt  viselvén  régi  dicséretes   eleiknek  magokvise- 
lését és  szép  posteritásinak  jövendőbeli  securításokat^,  veg}e 
védelme  alá  a  selmeezi  evangélikusokat  Joanelli,  a  németek 
és  a  jezsuiták  insolentiája  ellen  és  a  város  elfoglalt  vagyonát 
minél  elébb  adassa  vissza.^ 

A  hangulat  lehetőleg  rossz  volt.  Sokan  elkeseredve, 
könnyes  szemekkel  jöttek  az  erdélyi  követekhez,  kéne. 
könyörögve,  kezdje  el  Apafly  újból  ügyüket  a  portánál 
mert  sem  követelésöknek  igazságos  volta,  sem  az  ország 
tör\''ényei  nem  segítenek  többé  rajtuk. 

Azonban  az  erdélji  követek  se  tudták  őket  meg- 
vigasztalni; saját  ügyükkel  se  tudtak  boldogulni.  Leginkább 
határvillongások ,    erőszakoskodások     felett     panaszkodtak 


közelílü   veszedelmét,    ne   nehezteljen  Nagyságod    ezeket   provolváini. 
ezeket  szívébe  venni  és  azoknak  megorvoslásában  kívánatos  resolutiója 
obtineálásában  magát  ő  Felségének,  a  mi   kegyelmes  Urunknak  inter- 
ponálni.  Mely  Nagyságod  ez  állal    contestálandó   affectióját  jó   emlé- 
kezetével mcgbálálni  és  készséggel    megszolgálni  el  nem  mulatják. . . . 
Pária  Lilterarum  Archiepiscopo  Strigoniensis  expeditorum.  Nemz.'Múz. 
*  Pária  Litterarum  ad  Comitatum  Hont  in  negotio  Selmeczieu- 
sium  datarum.  Acta  et  Statuta,  13.  Comit. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  323 

luelyeket  magj^ar  végbeliek.  magyar  urak  követtek  el;  de  mind 
erre  csak  általános  ígéretet  nyertek,  hogy  a  bajok  or^'os- 
lására  szükséges  intézkedések  meg  fognak  tétetni.  Midőn 
pedig  a  protestánsok  vallási  sérelmeiket  hozták  elő  —  mert 
isten  dolga  mindenek  felett  való  és  az  erdélyi  fejedelmek 
vivták  ki  a  bécsi  és  linczi  békekötéseket  —  a  válasz  ki- 
térő volt. 

Május  29-én  befejeztettek  a  tanácskozások.  Kottái  még 
az  nap  elhagy á  Eperjest;  útközben  meglátogatta  Rákóczy t 
Sároson,  honnét  aztán  Bécsbe  sietett,  hogy  a  császárnak 
jelentést  tegj'en  küldetésének  sikeréről,  vagjis  inkább  — 
sikertelenségéről. 

A  benyomás,  melyet  magával  vitt  Bécsbe,  az  volt, 
hogj-  Magyarország  felső  vidékén  teljes  fejetlenség  ural- 
kodik. A  törvény  tisztelete  a  kormány  és  papság  önkénye 
következtében  megszűnt.  Úgy  gondolkodtak  sokan,  hogy 
ha  a  kormány  nem  tiszteli  a  tön^ényeket,  minek  tisztelnék 
ok  is?  És  e  veszélyes  gondolkodásmódból  tömérdek  bíy 
származott,  melyet  az  elvakított  király  csak  az  alkotmány 
megszüntetése  mellett  egy  vasmarkú  kormányzó  által  Vélt 
megszüntethetni. 

IV. 

Rottal  jelentést  tesz  Bécsben  az  eperjesi  gyűlésről.  —  Az  ügyek  elin- 
tézése az  összehívandó  országgyűlésre  balasztatik;  —  de  az  nem 
hivatik  össze.  —  A  körmöczbányai  részleges  országgyűlés  1669.  no- 
vember 28.  —  Általános  ingerültség.  —  A  kassai  gyűlés  1670.  jan.  2^. 
—  Cseróczy  kir.  ügyész  szétoszlató  rendeletet  olvas  fel.  —  A  rendek 
nem  engedelmeskednek.    —   Csákyhoz   és   a  királyhoz  felírnak.  —  A 

breznóbányai  gyűlés  febr.  2-i. 

Lipót  császár  1669.  jul.  16-kára  hívta   i*)ssze  magyar 
tanácsosait  Bécsbe^  hogy  velők  az  eperjesi  részleges  ország- 
gj'ülés  eredménye  felett  tanácskozzék.  Már  ekkor  az  ^össze- 
esküvés" szálai  mind  a  kormány  kezéhen  voltak,*  s  a  meg- 
jelentek közül  csak  kevesen  tudták,  hogy   a   császár   előtt 

»  Pauler:  Wesselényi.  I.  240—253.  1. 

21* 


324  ZSILDÍSZKY  MIHÁLY. 

compromittálva  vannak.  Nádasdy  tudta,  hogy  Rottal  „becso- 
létében  gázol."  Zrínyire  nézve  sem  volt  egészen  váratlan 
Szelepcsényi  érsekpriniás  nyilatkozata,  midőn  összeeskü- 
véssel vádolta  öt  és  a  boszus  Nádasdyt,  a  kivel  rütül  ösz- 
szevcszett.*  De  szerencséjére  a  magyar  tanácsosok  többség 
nem  hitt  a  prímásnak,  vádjait  eg}'szerűcn  irígj^ségbol  szár- 
mazott rágalomnak  tartották. 

Kottái  előadta  a  felvidéken  tett  tapasztalatait; számot 
adott  az  eperjesi  gyűlés  eredményéről.  Az  egj'begj'ültek  e 
jelentésből  is  látták,  hogy  országgyűlés  nélkül  azon  biyokat. 
melyek  orvoslást  követelnek,  eligazítani  nem  lehet.  Azt 
kívánták  tehát,  hogy  minél  elébb  országgyűlés  hivassék 
össze.  De  a  kormány,  az  udvar  és  a  főpapság  nem  látták 
az  időt  alkalmasnak  arra,  hogy  az  egybehívandó  gj'filfe 
„az  engedelmesség  és  józanság  határai  közt  maradjon.' 
Szelepcsényi  prímásnak  két  nagy  oka  volt  az  országgjülés 
összehívása  ellen.  Először  az,  hogy  a  helytartói  tisztet  min- 
den áron  meg  akarta  tartani;  miről  pedig  nádorválasztá^ 
esetén  le  kellett  volna  mondania.  Másodszor  az,  hogy  a 
protestánsok  vallási  sérelmeit  minden  áron  elodázni  kívánta, 
mit  alig  remélt  elérni,  ha  a  gyűlés  összehivatnék.  A  török 
garázdálko<lás  is  sok  méltó  panaszra  adott  okot;  ezért  azt 


*  «Odafel  való  dolgokról  írhatom  Kegyelmednek,    —  irá  Kende 
Gábor  Teleky  Mihálynak  —  ő  felsége  nem  régen  convocálván  Bécsben 
az  consiliarius  urakat,  Nádasdy   uram    az   érsekkel   egybeháborodott, 
rútul  voltak.  Megértvén  ő  felsége,  Nádasdy  uramat  hivatta ;  nem  ment, 
mivel  áruitatással  vádoltatott,  hanem  securitást   kívánt,   és   hogy  az 
érsek  adja  meg  becsületét  (ki  meglőtt);  ugy  ment  fel  6  felségéhez... 
Ottan  ő  maga  cum  fervore  kérdezte  ő  felségétől^  ki  vádolta  őtet  árai- 
tatással,  mert  valaki  azt  cselekedte,  ő  nálánál  áralóbb  az,  kit  mégis 
mond  szemébe,  csak  gyűjtessen  ő  felsége  tanácsot . .  .  Annál  nagyobbat 
is   mondott,   hogy   bizonyos   dolog,   ha   eleit  nem  veszi  ő  felsége,  az 
magyarok  úgy  megbúsultak,  hogy  magok  közfil  választanak  fejedelmet 
etc.  Egybegyűlvén  az  német  tanács,  szemekbe  mondta  N.  uram,  hogy 
ők  az   császár   árulói,   azok   közül    legelsőbben   Rottal . . .  Kende  G. 
tudositdsa  ae  interessatusok  ügyéről  1669.  szept.  30.  Szilágyi  S.  Érd. 
orsz.  XIV.  4:27.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  326 

határozták,  hogy  a  budai  pasa  ne  csak  írással,  hanem  kö- 
vetség által  is  felhivassék  a  béke  pontos  megtartására.  Ezt 
kívánták  a  felvidéki  rendek  is. 

A  több  mint  egy  hétig  tartó  tanácskozásnak  csak  az 
lett  az  eredménye,  hogy  Rottal  eljárását  helyeselték;  és 
tanácsolták  a  királynak,  hogy  a  megyéknek  csak  általános 
választ  adjon. 

Ehhez  képest  az  aug.  2-án  kelt  királji  leírat  csak  azt 
felelte  a  felvidék  13  vármegyéjének,  hogy  sérelmeik  rész- 
ben már  orvosolva  vannak,  részben  pedig  orvosolva  lesz- 
nek. A  legt*öbb  kérdések,  melyek  közé  a  vallás  tigj'e  is 
tartozott,  országgyűlésre  lettek  utalva,  mely  legközelebb  fog 
<>sszehivatni.  * 

Azok  a  férfiak,  kik  e  gyűlésen  részt  vettek,  azon 
meggj'őződéssel  távoztak  haza,  hogy  az  ország  egy  irtózatos 
örvény  felé  sodortatik,  mely  elnyeléssel  fenyegeti  ugj^  az 
alkotmányt,  mint  a  protestantismust.  De  e  meggyőződés 
mindenkiben  más  és  más  alapon  keletkezett.  A  németek 
egyenesen  a  magyarok  nyakasságáuak  és  rebellis  termé- 
szetének tulajdonították  a  veszedelmet.  A  magyarok  viszont 
a  bécsi  kormánji  és  a  katonaságot  vádolták.  A  protestán- 
sok a  katholikusokat,  ezek  viszont  a  protestánsokat  támad- 
ták meg.  S  együttvéve  valamennyinek  nagy  oka  volt  erre. 

A  protestánsok  kevéssel  az  eperjesi  gyűlés  után,  jun. 
közepe  táján,  újra  Apaffyhoz  fordultak  segélyért.  Ez  szemre- 
hányásokkal illette  őket,  hogy  késedelmesek  a  szükséges 
eszközök  előteremtésében,  mi  ha  máskép  nem  lesz,  soha 
sem  fognak  látni  kedvező  eredményt.  Mind  a  mellett  meg- 
ígérte a  kért  segélyt,  és  tényleg  el  is  küldötte  Rozsnyay 
Dávidot  a  portához,  hogy  a  fegyveres  segélyhez  való  enge- 
délyt kieszközíilje. 

A  helyzet  veszélyes  volta  arra  kényszerítette  az  ország 
különböző  vidékein  lakó  rendeket,  hogy  komolyan  gondos- 
kodjanak a  bécsi  kormány  elleni  védekezésről.  Minthogy  a 

»  Pauler  Gy.  Wesselényi  I.  267.  1. 


326  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kilátásba  helyezett  orszá«j:g}'filés  nem  hivatott  össze,  s  az 
elégületlcnséfi:  naponta  nagyobb  és  nagyobb  mérveket 
(Ütött,  a  Dunán  inneni  részekben  is  tizenegj'  vármegye  a 
haza  védelmére  oly  szövetségre  lépett,  minő  volt  a  felvidéki 
tizenhárom  vármegyéé.  Ennek  főmozgatója  Hidvéghy  Mihály 
volt,  ki  rávette  Xyitravármegyét,  hogy  hívja  <)S8ze  a  szom- 
széd megj'éket  Körmöczhányúra^  oly  ezélból.  hogj'  onnét 
közakarattal  küldjenek  követeket  ő  felségéhez,  kérve  a 
sérelmek  orvoslását. 

A  körmöczi  gyűlés  nov.  28-ára  volt  összehíva.  Meg- 
jelentek Xyitra,  Zólyom,  Hont,  Trenesén,  Túrócz,  Sógrái 
Pest,  Bars,  Liptó  és  Arvai  követei.  Pozsony  nem  képvisel- 
tette magát,  talán  mert  mellőzve  érezte  magát.  Ott  voltak: 
Hidvéghy  Mihály,  Gosztonyi  Miklós,  Ijfalusy  János  és  Hor- 
váth János  Trencsénböl;  Bory  Györg}%  Baloghy  Gáspár, 
Gyürky  Gáspár  és  Jánoky  Gáspár  Hontból;  Leszenyei  Nagy 
Mihály,  és  Simonyi  Imre  Barsból;  Ebeczky  Tamás  és 
Beniczky  Tamás  Zólyomból,  mindketten  katholiknsok;  és 
velük  Bezegh  István  protestáns.  Elnökké  Hidvéghji  válasz- 
tották, melléje  pedig  consiliarinsokká  Bory  Györgj'öt,  Nagy 
Mihályt,  Bezegh  Györgyöt,  Jánoky  Gáspárt  és  Baloghi 
Gáspárt.  A  sérelmek  összeszedésével  a  két  Bezeghet  Istvánt 
és  Györgyiét  bizták  meg;  egyúttal  elhatározták,  hog}'  a 
sérelmek  alapján  Borj^  György,  Beniczky  Tamás,  Ujfalusy 
János  és  Ik^zegh  István  egy  ő  felségéhez  szóló  memóriáiét 
készítsenek,  s  azt  mint  követek,  vigj'ék  fel  Bécsbe  6  felsé- 
gének; követségük  eredményéről  pedig  a  jövő  január  hó 
28-án  Breznóbányán  tartandó  gyűlésen  tegyenek  jelentést. 
Elhatározták  azt  is,  hogy  azon  gyűlésre  a  mostan  megje- 
lent megyéken  kivül  a  felvidéki  13  vármegye  is  meghivas- 
sék.  Addig  is  esküvel  fogadták,  hogy  e  dologról  senkinek 
sem  s/ólanak. 

Világos  volt  a  kormány  előtt,  hogy  ha  ezen  24  vár- 
megye Breznr»l)ányán  esakug\'an  összejön,  a  béke  nem  lesz 
fentartható;  mert  a  tiJri^k  és  német  dúlások,  és  különösen 
a    vallási    sérelmek    miatt    általános    volt    az  elkeseredés. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  327 

Hangoztatni  kezdek,  hogy  a  magyarok  csak  ii^y  szabadul- 
nak meg  a  hallatlan  vakmerőséggel  űzött  zaklattásoktól, 
ha  fegv\'eres  erővel  is  kezükbe  veszik  sorsnk  intézését,  és 
az  idegen  uralomtól  felszabadítják  magokat.  E  tekintetben 
nem  volt  különbség  katholiknsok  és  protestánsok  között. 
Csak  hogy  ez  utóbbiak  sokkal  többet  szenvedvén,  mint  a 
katholiknsok,  türelmetlenebbül  várták  a  szabadulás  óráját; 
és  hajlandók  lettek  ismét  a  török  szövetség  segedelméhez 
folyamodni.  Protestáns  papok,  kik  a  német  katholikusoktól 
csak  elnyomatást,  a  töröktől  pedig  türelmet  tapasztaltak, 
nem  is  titkolták  abbeli  óhajukat,  hogy:  bár  csak  jönne  a 
tíírök  felszabadítani  őket  a  szolgaság  járma  alól!  A  vár- 
megyék pedig  nehezen  várták  az  időt,  hogy  összejöhesse- 
nek tanakodni  a  teendők  felől.  Felkérték  Csákvt.  hogv 
hívja  össze  a  13  vármegye  követeit;  mert  ha  nem  hívja 
össze,  ők  maguktól  fognak  összejönni.  Es  valóban  1670. 
jan.  24.  napjára  csakugyan  gyűlést  hirdettek  Kassára. 

A  protestánsok  íiocskay  István  körül  csoportosultak, 
ki  azonban  csak  nevét,  de  nem  egyszersmind  tehetségeit 
örökölte  a  múlt  században  élt  Bocskavnak.  Ezért  a  katho- 
likusok  néhány  protestánssal  együtt  inkább  Rákóczy  Fe- 
renczet  szerették  vohia  vezérökül,  mint  olvat,  a  ki  a  sáros- 
pataki  egyezmény  alkalmával  igyekezett  ellensúlyozni  any- 
jának üldr>zéseit.  De  sokan  nem  tudták  neki  megbocsátani, 
hogy  ^apostata"  lett;  daczára  annak,  hogy  a  hajdúk  is  vele 
tartottak.  Mind  két  fél  el  volt  azonban  határozva,  hogy  a 
gyűlést  azon  esetre  is  megtartják,  ha  azt  a  bécsi  kormány 
betiltaná,  vagy  -  -  a  mint  a  körmöczi  gyűléssel  ti>rtént  — 
törvénytelennek  jelentené  ki. 

A  körmöczi  gyűlés  követei  ugj-anis  —  küldetésükhöz 
képest  —  megjelentek  Bécsben,  a  memóriáiét  ő  felségének 
átnyújtották;  de  választ  —  ))ár  igértetett  —  nem  nyertek. 
Hiába  várakoztak  egy  hónapig;  végre  kifogyva  pénzből  és 
türelemből,  kénvtelenek  voltak  eredménvtelenül  haza  menni. 
Otthon  tudták  meg.  hogy  egy  1670.  jan.  21-én  kelt  kir. 
mandátum  a  körmöczi  gyűlést  törvénytelennek  jelentette  ki, 


328  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

s  egyúttal  szigorúan  intette  a  megyéket,  hogj'  hasonláeon- 
venticulumoktól  tartózkadjauak. 

Mind  ennek  daezára  1670.  jan.  24-én  a  13  vánneg}e 
követei  Kassán  összegjülekeztek.  Zemplénből  Bocskay 
István.  Kazinczy  Péter  és  Bánchy  Márton;  Sárosból  a  két 
Keczer,  Menvliért  és  András.  Dobav  András,  Sárossv  Sebcstvén 
és  Szirma v  István;  Szatmárból  6öresön\i  Serédv  Benedek, 
az  erdélyi  Középszolnok  vármegyének  főispánja,  Gjiilaffy 
László,  Pap  Dániel.  DesöfFy  János,  Sulyok  János  és  Várady 
János;  Hevesből  Széeliy  Máriának  költője  Gyöngyössy 
István.  A  többi  vármegyékből  kiválóbbak  voltak  :  Figedi 
Nagy  András,  Szuhay  Mátyás,  Nagyidai  Székely  András. 
Kende  (íábor,  Forgách  Miklós,  Baksa  István,  Bónis  Ferenez. 
Mocsáry  Ferenez,  Ljfalussy  Zsigmond,  Chernél  Györg}-. 
Kisfaludy  György.  ll)riczy  Pál  és  végre  Barkóezy  István 
főispán.  A  városok  részéről  megjelent  Guth  Dániel.  Rákóczy 
FíTcncz  helyettese  Baranyai  Gáspár,  Széchy  Máriáé  pedig 
Szepessy  Pál. 

Az  iísszegy ültek  el  voltak  szánva  az  erőszakos  kor- 
mánynyal szemben  végletekig  menni.  Mindenek  előtt  fel- 
hivták  Csáky  Ferenczet,  hogy  tiszte  szerint  velük  együtt 
működjék  közre  a  haza  megtartására.  Csáky  a  király  be- 
tiltó levelére  hivatkozván  kijelenté,  hogy  ámbár  szivén  fek- 
szik a  haza  megmaradása,  nem  vehet  részt  a  tanácskozás- 
ban. A  rendek  figyelmeztették  abbeli  Ígéretére,  melyet  a 
13  vármegyének  tett.  hogy  t.  i.  bajaik  orvoslására  közre 
fog  működni.  íme  itt  az  idő.  tegyen  szolgálatot  nemcsak  a 
felvidéknek,  hanem  az  egész  országnak. 

Csáky  azonban  gyávább  volt,  semhogy  a  kormánynyal 
daczolhatott  volna;  megmaradt  kijelentésénél,  s  nem  vett 
részt  a  tanácskozásoklian.  De  az  évek  számával  folvton 
növekvő  visszaélések  által  elkeserített  rendeket  ez  nem 
riasztotta  vissza;  nem  még  az  a  ki^rülmény  sem,  hogy 
Cseróczy  Gáspár  kir.  ügyek  aligazgat<\ja  egyenesen  avégből 
volt  kiküldve.  hogy  a  gyűlés  megtartását  megakadályozza. 
Megbizó  li^veleiket.    szokás   szerint    Csákynak    bemutatván. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLáSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALASAL  329 

megkezdték  az  üléseket.  Azokat  pedig,  a  kik  az  üléseken 
meg  nem  jelentek,  ugy  tekintették,  mint  rossz  hazafiakat,  a 
kik  a  veszély  idején  gyáván  meghunyászkodnak  és  a  ha- 
talom erőszakosságait  helyeslik. 

Mindjárt  az  ülések  elején  számba  vették  a  megjelent 
követeket.  A  távollevők  ellen  éles  kifakadások  történtek; 
és  kiróvták  rájuk  azt  a  100  frtnyi  bírságot,  melyet  a  tör- 
vény az  országgj'űléscn  meg  nem  jelenökre  szabott.  Szuhay 
Mátyás  szenvedélyesen  monda:  „sehonnai  legyen  neve,  lélek 
kurva  fiának,  ki  követ  lévén,  közénk  nem  jött!" 

Ekkor  lépett  be  a  tanácskozási  terembe  Cseróczy  Gáspár 
kir.  alügyész  a  szepesi  kamara  néhány  tisztjével,  s  felolvas- 
ván a  gyűlést  betiltó  királyi  rendeletet,*  felhivta  a  jelen- 
levőket, hogy  oszoljanak  szét. 

Egy  pillanatra  vihart  jelentő  csend  állott  be.  A  kir. 
rendelet  éles  hangja  által  még  inkább  felkorbácsolt  kedé- 
lyek szenvedélye  iszonyú  z^ban  tört  ki.  Ez  —  mondák  — 
hallatlan  erőszak;  ezt  némely  gaz  árulók  gálád  besugásai- 
nak  köszönhetjük.  Ezt  nem  lehet  tűrni.  Hiszen  ők  a  haza 
védelmére  gjiíltek  össze,  mit  —  a  törvény  értelmében  — 
tenniök  kötelesség  I  Ok  —  mondák  —  nem  marhák,  hogy 
velük  így  bánjanak.  —  A  lehető  legélesebb  szavakkal  for- 
dultak Cseróczy  és  társai  ellen,  s  mindaddig  ostromolták 
és  távozásra  unszolták,  míg  ki  nem  mentek  a  teremből. 
Azután  a  tanácskozást  folytatva,  elhatározták,  hogy  Csákyt 
és  a  felséget  tiszta  szándékukról  és  jóakaratukról  külön 
iratok  által  felvilágosítják. 

A  Csákvhoz  intézett  levélben  mindenekelőtt  csodálko- 
zá.sukat  fejezik  ki  a  felett,  hogy  összejövetelüket  tilosnak 
és  törvénytelennek  tartja,  holott  épen  ellenkezőleg  ők  tör- 
vényes utón  vaunak,  és  önjavukról,  hazájok  fenmaradásáról 
kötelességük  gondoskodni. 


*  Kelt  Bécsben  jan.  16-én ;  ellenjegyezve  Pálffy  Tamás  nyitrai 
püspök  és  Orbán  István  által.  Acta  et  Statula  13.  Comitatuum.  Nem- 
zeti Múzeum. 


380  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

A  második  pontban  emlékeztetik  őt  arra,  hogj'  beik- 
tatása alkalmával  a  felvidék  törvényes  szabadságinak 
védelmére  vállalkozott.  Emlékeztetik  különösen  azon  ígéretére, 
liogj'  a  vallási  ügyekben  felmerülendő  minden  sérelmekben 
az  1647:  21.  és  14.  t.-cz.  értelmében,  mint  igazságos  biró 
fog  eljárni.  Mégis  megfeledkezvén  ezen  kötelességéről  Bem 
tudni  mi  okból,  a  Bereghmegj'e  által  Báthory  Zsófia  ellen 
megindított  vallási  pert  tokai  és  kassai  kapitányai  által, 
megakasztotta,  jelesül,  midőn  a  mindkét  valláshoz  tartozó 
küldöttek  az  ügy  megvizsgálása  végett  a  helyszínén  meg- 
jelentek, és  kötelességüket  teljesíteni  akarták;  némelyeket 
ott  a  helyszínén  háborgatták,  másokat  pedig,  különösen  a 
megye  alispánját,  társaival  együtt  szállásán  fegj'veresen 
krirülfogták.  Es  mikor  őt,  Csákyt,  ez  ügjben  megkeresték, 
a  bajt  nemcsak  hogy  nem  orvosolta,  hanem  hivatkozva  a 
kir.  rendeletre,  a  nélkül,  hogj'  annak  törvényes  vagy  tör- 
vénjtelen  voltát  vizsgálta  volna,  eszközévé  vált  a  felvidék 
azon  sérelmének,  mely  felett  most  panaszolkodnak.  ^  llv 
előzmények  következtében  Báthory  Zsófia  fejedelemní. 
Tngh  és  Bereghmegyékben  szabadon  garázdálkodhatiL 
Fenyegeti  a  törvény  szerint  eljárni  akaró  bírákat  még 
mielőtt  hasonló  pereket  megkezdenének.  Igy  sértetik  meg 
nviltan  az  ország  törvéuve. 

A  tr>bbi  pontokban  is  szemrehányást  tesznek  neki, 
hog}'  emberei  a  szegénységet  sanyargatják;  hogj'  a  vég- 
vidéki katonák  pusztításokat  tesznek;  hogj'  őket  engedi 
rágalmazni  ő  felségénél,  mintha  törvénytelen  conventicolu- 
mokat  tartanának.  Kérik:  eszközölje  ki  ő  felségénél,  hogy 
a  végromlással  fenyegetett  felföld  védelme  ezéljából  több- 
ször is  összejöhessenek;  viselje  jobban  gondját  hivatalának; 
vigA'ázzon  a  török  mozgalmaira...  Ha  a  törvényeket  tiszte- 
letben fogyja  tartani,  ők  és  küldőik  vérük  ontásával  is  készek 
lesznek  a  haza  oltalmára  felkelni,  s  felfgánlják  továbbra  is 
hűségüket  a  királynak. 

^  V.  ö.  Kende  Gdbor  t%idósüdsdt  cue   interessatusok  ügyében, 

szept.  30.  1669.  Szilágyi  S.  Érd.  országgy.  XIV.  428.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  38t 

Azon  levélben,  melyet  a  felségéhez  intéztek,  hasonló 
dolgok  felett  panaszkodnak,  és  pedig  a  legkétségbeejtöbb 
hangon. 

Kikeltek  a  török  pusztítások  és  az  árulkodas  ellen^ 
elmondván  összejövetelök  ezélját,  a  régi  sokszor  emlegetett, 
de  soha  meg  nem  on'osolt  sérelmeket  hangoztatták.  A  né- 
met menjen  ki  az  országból ;£ a  magyar  had  szaporittassék 
és  tizettessék  becsületesen.  A  haza  békéjének  és  a  polgárok 
egyetértésének  a  vallás  ügj'ét  illető  perekben  hozott  törvé- 
nyes Ítéletek  végrehajtása  királyi  tilalmak  által  ne  akadá- 
lyoztassék.  Gonosz  például  szolgál  e  részben  épen  Csáky 
Ferenez  eljárása,  Báthory  Zsófia  ügyében.  Felhozzák  a 
mohácsi  esetet:  továbbá  a  bereghi  alispán  esetét,  ki  ellen, 
midőn  hivatalos  kiküldetésben  járt,  valóságos  lázadást  támasz- 
tottak, a  nélkül,  hogy  a  ti)rv^ény  ellen  vétők  Ulászló  kir. 
6.  decr.  8.  §-a  szerint  megbűnhődtek  volna.  Ez  okoz  leg- 
töb!)  egyenetlenséget  a  rendek  között.  Ha  Ő  felsége  nem 
biztosítja  a  vallási  szabadságot,  okvetlenül  a  legnagyobb 
szerencsétlenség  fog  bekövetkezni.  A  tön'énynek  nincs  kellő- 
tisztelete.  Bárki  vakmerően  megsértheti  azt,  a  nélkül,  hogy 
ezért  büntetés  érné.  Hogy  az  ily  kilnVgók  büntetlensége  mire- 
vezet,  mutatja  Báthory  Zsófia  eljárása  Unghvármegyével 
szemben.  Mikor  arra  lett  felhíva,  hogy  adja  vissza  az 
elvett  parochialis  jövedelmeket,  nemcsak  hogy  nem  enge- 
delmeskedett, hanem  azt  felelte,  hogj'  ha  valamely  biró 
merészel  ellene  fellépni,  ügy  fog  vele  bánni,  hogy  elveszti 
kedvét  máskor  ellene  cselekedni.  S  mielőtt  ezért  megkezd- 
hették volna  ellene  a  törvényszerű  eljárást,  a  fölség  leirata 
eltiltá  ettől  a  nevezett  megye  alispánját. 

A  többi  pontokban  panaszkodnak  a  rendek  a  rossz 
pénz  és  a  nagy  adók  miatt;  de  jóllehet  alig  van  mivel 
fedezniök  a  legszükségesebbeket,  mégis  katonaságot  gyíy- 
tenek:  sőt  készek  fejenkint  is  felkelni  a  török  ellen.  Be- 
jelenték egyúttal  abbeli  határozatukat  is,  hogj'  követeket 
küldenek  Breznóbányára.  a  dunáninneni   megyék  gyűlésére 


332  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

és  hogj'  azokat  meghívják  Lőcsére  egy  közös  gj'űlésre. 
mclv  márczius  17-kére  volt  ten^ezve.^ 

Ezen  kívül  irtak  még  Tökölynek  is,  kérvén  közben- 
járását egy  egj'etemes   országgyíílés   összehívása    ügj'ében. 

A  kassai  gyűlés  után  három  nappal  későbben,  t.  i. 
január  28-án  megmilt  a  breznóbányai  gyűlés.  Régebbi  meg- 
állapodás szerint  itt  kellett  a  bécsi  követeknek  jelentést 
tenniök  a  császárnál  végzettek  eredményéről.  Tudjuk,  hog}' 
üres  kézzel  és  neheztelő  szívvel  tértek  vissza.  Ez  mélyen 
lehangolta  a  jelenlevőket;  de  azért  mégis  íy  panasziratban 
kértek  választ  körmöczi  levelökre,  és  ennek  meghallga- 
tására íij  gj'ülést  tűztek  ki  február  24-én  Beszterczébányára, 
egyúttal  elhatározván,  hogj'  a  töriík  elleni  kölcsöniís  vé<le- 
lem  ügyében  a  lőcsei  gyűlésen  is  megjelennek. 

E  gyűlések  aggodalommal  töltötték  el  a  bécsi  kor- 
mány férfiait.  A  prímás  és  Nádasdy  február  k(>zepe  táján 
Bécsben  voltak  tanakodni  a  királv  tiíbbi  tanácsosaival 
Minél  nagyobb  volt  a  veszély,  annál  többfelé  oszlott  a 
vélemény  annak  elhárítási  eszközeire  nézve.  Némelyek  szi- 
gort, mások  engedékenységet  javasoltak.  Lipót  ez  utóbhi 
nézethez  hajolt,  és  midőn  a  lőcsei  gyűlést  betiltotta,  ugyan- 
ekkor a  dunáiiinneui  és  felvidéki  vármegyéknek  külön 
gyűlést  hirdetett  Jieszterczebányára  márczius  16-ára. 

^  Consuitaiiü  Tredecim  Comitatuum  partium  Re^ni  Hungá- 
riáé Superiorum  ex  convocatione  Comitatus  Zempleniensis  in  Libera 
ac  Regia  Civilate  Cassoviensie  die  24.  mensis  Januarii  Anno  Domini 
1670  celebrata,  praesentibus  etiam  nonnullis  Dominis  Sapremis  Co- 
mitibus.  —  Lásd  Acta  et  Statula  Tredicim  Comitataum  Super.  — 
Nemz.  Múz.  kézirat.    V.  ö.  Pauler  Gy.  Wesselényi.  I.  308.  1. 


A   3IAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  338- 


V. 

A  beszterczebányai  országgyűlés  1670.  márezius  16-án.  —  A  rendek 
bizalmatlanok  a  kiküldött  biztosok  iránt.  —  A  sérelmi  irat  éles  és 
fenyegető  hangon  szól.  —  A  biztosok  békítő  szavai  eredménytelenek. 
—  A  rendek  márezius  28-án  szétoszlanak.  —  A  vidéken  kitör  a 
háború  Rákóczy  F.  vezérlete  alatt.  —  A  tályai  tanácskozás  meghátrál. 

—  Rákóczy  anyjának  keze  alatt  elhallgat. 

Minthogy  e  gyűlést  maga  a  király  hívta  össze,  meg- 
jelentek a  főurak  is,  kivéve  a  főpapokat,  kik  közül  ne- 
hánvan  csak  a  kir.  biztosok  között  tűntek  föl.  Ott  voltak: 
Csáky  Pál  és  Péter.  Eszterházy  Miklós,  az  egj'kor  hires 
nádornak  unokaíícscse,  Pethő  Zsigmond.  Wesselényi  László, 
Lippay  János.  Czobor  Ádám.  Keglevieh  Miklós  és  Nyáry 
Ferencz.  A  vámiegj'ék  részéről:  Bánchy  Márton.  Rákóczy 
Fercncz  és  Kazinczy  Péter  Zemplénből,  Csernél  György  és 
Hanvay  (Hányi?)  Péter  Abaujból,  Keczer  Menyhért,  Dobay 

András  íés  Sárossv   Sebestvén    Sárosból.   Kende   Gábor   és 
t  •■  •- 

Várady  Jónás  Szatmárból,  Fnlló  Miklós  és  Szepessy  Pál 
Borsodból,  Fekete  László,  Xémethy  Pál  és  Bezegh  György 
Nógrádból,  líbeczky  János.  Beniczky  Tamás,  Géczy  Gábor, 
Asguthy  István  és  Bezegh  István,  Zólyomból,  Ujfalussy 
János  és  Hidvéglív  Mihálv  Nvitrából,  Borv  Gvörgv.  Gvőrfv 
(iáspár.  Baloghy  (jáspár.  Jánoky  (iáspár  és  Bartakovics 
János  Hontból,  Leszenyei  Nagy  Mihály  és  Simonyi  Imre 
Barsból.  Csernél  Pál  és  Komjáthy  István  Ungból,  Görgey 
Mikhís  és  Székely  János  Szepesből.  Barkóczy  (\vr>rg)'  és 
Bav  *Mihálv  Bercírhből.  Várathav  Ferencz  és  Kemecsev 
László  Szabolcsból.  Gőcze  András  és  Báthonyi  István,  Fgocsá- 
ból.  Becskeházv  András  és  Olcsvánvi  István  Tornából,  Tor- 
nallyai  Zsigm<nid  és  Balgó  Mihály  (TÍímörből.  Mocsáry 
Ferencz,  Battik  (icrgely  és  Kiss  András  Hevesből,  Csem- 
niczky  Miklós  és  Kii!)inyi  András  Liptó!)ól,  Ghilányi  Gyr)rgy 
és  Sánd()r  István  Trencsénből,  Révay  Imre  és  Dávid  Gábor 
Tnróczból,  AbattV  Gábor  és  Dedinszkv  András  Árvából.  Battik 
Péter.  Tassy  Mihály  és    Melczer  János  Pcstmegyéből. 


334  ZSILIKSZKY    MIHÁLY. 

A  városok  részéről  megjelentek:  Kassáról  Sehirmer 
Jáuos  és  Mikovinyi  Dániel.  Eperjesről  Guth  Dániel  és  »Schon- 
leben  Mihály.  Lőcséről  Kulmann  Mihály  és  Zellner  Gáspár. 
Bártfáról  Henrici  János  és  Merlich  Fülöp,  Késmárkról  Dévay 
Pál  és  Trombutzein  Gáspár.  Könnöczröl  Solmann  András 
és  Stefani  Samu.  Selmeczröl  Kittmiller  Mát^-ás,  Schneider 
Tóbiás  és  Colost omus  Illés.  Beszterczebánváról  Grebner 
Frigyes,  Hintosehkircher  Mihály,  Karoda  Márton  és  Fiseher 

9 

Mihály,  Újbányáról  Groszker  János,  Obányáról  Bezegh  Istváo. 
a  ki  eg5'üttal  megyei  követ  is  volt,  Korponáról  Drexler 
Mátyás,  Breznóbányáról  Schmelius  Dániel  és  Taskó  András. 
Szatmárról  Istvándy  János,  Pálfy  Pál  és  Nagj'  Gecze.  Né- 
metiből pedig  Egri  István  és  Gyarmatin  János. 

Mindezeknek  utasításul  volt  adva,  hogy  az  ország 
megmaradásáról  és  a  sérelmek  orvoslásáról  gondoskodja- 
nak. Az  utasítások  szavának  most  annvival  naín'obb  uvo- 
matéka  volt.  mivel  az  elégtelenül  eloszlott  1662-ki  pozsoon 
országgA'ülés  óta  tartott  részleges  gjüléseken  már  a  tett- 
leges ellenállásra  is  készeknek  nyilatkoztak  a  rendek  azon 
esetre,  ha  az  annyiszor  sürgetett  sérelmeik  nem  orvosoltatDak. 

A  kormány  azonban  még  most  is  a  kedélyeknek  eg}' 
időre  való  lecsillapítását  óhajtotta.  E  gjűlésre  kiküldött 
nagyszámú  biztosainak  azt  adta  utasításul,  hogy  a  közjogi 
és  közigazgatási  kérdésekhez  fog^^a.  mind  azt,  a  mit  barát- 
ságos úton  kiegyenlíteni  lehet,  kiegyenlítsék,  —  a  többit 
pedig  az  összehivandó  rendes  országgyűlésre  halászszák.  Hogj' 
ez  mikor  és  hol  tartassék,  arra  nézve  a  rendekkel  álla- 
podjanak meg  és  ő  felségét  értesítsék. 

Ez  utasítás  értelmében  kellett  eljárníok  azoknak,  kiket 
a  kormány  ezen  országgyűlésre,  mint  királyi  biztosokat, 
ezúttal  rendkívül  nagy  számban  kiküldött.  Ilyenek  voltak: 
8zclepcsényi  Gyr)rgy  primás,  Széchenyi  Györgj'  kalocsai 
érsek.  íSzegedi  Fercncz  egri.  Bársony  Györgj*  nagj^vánuli, 
Senuyey  István  veszprémi.  Pongrácz  György  váczi,  Guba- 
sóczy  János  pécsi.  íS/ily  András  skopii  püspökök;  továbbá 
a  világiak  közül  Nádasdy  Ferencz.  Forgách  Ádám,  Eszter- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  dSÖ 

bázy  Pál  és  Farkas,  Csáky  Ferencz  és  István,  PálflFy  Miklós, 
niésházy  György,  Balassa  Bálint,  Zichy  István  és  Ujfalussy 
András.  Idegen  származású  biztosok  ezúttal  nem  küldettek 
líi,  talán  azért,  hogy  ez  által  is  a  kedélyek  szükségtelenül 
16  keserítessenek. 

Már  a  gyűlések  elején  kitűnt,  hogy  az  egybegyűlt 
'endek  nem  várnak  sokat  a  tanácskozásoktól.  Az  a  meg- 
győződés uralkodott  a  szívekben,  hogy  minden  határozat 
laszontalan  ott,  hol  a  meglevő  törvények  meg  nem  tartat- 
iák.  Egj'  közkézen  forgott  és  a  rendekhez  intézett  levél- 
}en  ilyen  kérdések  voltak:  0  ti  szegény  magyarok!  mit 
lasználtak  az  eddigi  gyűlések?  miért  költ(Utek  a  körmöczi 
vüvctek  aimyi  pénzt  Bécsben?  miért  koptatták  oly  soká  a 
lémet  uraknak  küszöbét?  A  felelet  az  volt,  hogy  minden 
laszontalan  és  eredménytelen  lesz  most  is;  a  vallási  gyű- 
ölet pusztít  közöttök,  nem  lesz  a  gyűléseknek  jó  vége.  Ezt 
sokan  elhitték  és  következtették  abból  a  körülményből,  hogA' 
I  főpapok  mint  királyi  biztosok  szerepeltek  és  hogy  a 
"égibb  törvények  meg  nem  tartásából  eredt  sérelmeket, 
köztük  a  vallásiakat  is,  el  akarták  odázni.  Vészjósló  hangok 
emelkedtek,  a  katholikusoknál  úgy,  mint  a  protestánsoknál. 
Ha  a  császár  most  sem  tesz  eleget  a  magyar  rendek  kíván- 
ságának, akkor  —  úgy  mond  —  nincs  más  orvosság,  mint 
iz  önvédelemnek  jogosult  fegyvere. 

Mindjárt  az  első  ülésen  —  márczius  19-én  —  midőn 
i  követek  a  hehiartóhoz  mentek  tisztelegni  és  a  prímástól 
itvették  a  felség  levelét,  nagy  zaj  támadt  a  rendek  czíme- 
&ése  felett,  mely  így  hangzott:  „Egregiis,  nobilibus,  pruden- 
Jbus  et  circumspectis  Xeosolii  ad  presentem  Terminum 
íongregatis."  A  „status"  elnevezés  kimaradt,  a  miből  a 
rendek  joggal  következtethették,  hogy  őket  a  király  nem 
mint  rendeket,  hanem  csak  mint  privát  embereket  hívta 
íssze.  Küldöttséget  menesztettek  a  prímáshoz  Szepessy  Tál 
rezetése  mellett,  felvihigosítást  kérni  a  sértő  eljárás  felől. 
De  a  prímás  nmgaviselete  még  inkább  felizgatta  őket,  mert 
i  helyett,  hogy  „mint  vér  a  vért,  magyar  a  magyart"  illő- 


836  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

képen  fogadta  volna  őket,  künn  kellett  várakozniok  min- 
denféle nép  között,  és  széket  sem  kaptak.  Ezzel  szemben 
felemlegették,  hogy  hajdanában,  mikor  nádora  volt  az  ország 
nak,  nem  bántak  igy  a  mag^^arokkal ;  söt  legújabban  is 
Zichy  és  Forgách  Beszterczebányán,  üléssel,  illendőképpen 
fogadták  a  követeket! 

Nádasdy,  látva  a  bajt,  közbevetette  magát;  a  szék 
kérdésében  támadt  neheztelést  elsimitotta.  De  a  czím  kér- 
désében elkövetett  sértés  sokkal  súlyosabb  volt,  semhog}* 
azt  a  primás  elmag}'arázni  tudta  volna.  Hiába  mondta,  heg}* 
az  csak  tévedés.  A  rendek  azt  felelték,  hogy  ilyen  téve- 
désnek történnie  nem  szabad;  de  nem  is  fogadták  el  a 
mentegetőzést,  mivel  hasonló  sértést  már  többször  is  elkö- 
vetett a  bécsi  kormány.  Legújabban  az  eperjesi  g}'filésen 
is  ezt  tette.  A  rendek  felszóllalására  a  kauczellár  akkor 
Ígérte,  hogy  hasonló  sértés  többé  nem  fog  elkr)vettetni,  és 
íme  mégis  megtörtént!  Lehet-e  itt  jóakaratról,  törvény- 
tiszteletről szó?  Az  udvar  szándékosan  akarja  vérig  sér- 
teni a  rendeket;  azért  nem  is  kérik,  hogy  ez  állítólagos 
tévedést  kiigazítsa,  hanem  a  kir.  levelet  felbontatlanul  a 
helytartó  prímásnál  hagyták. 

Szelepcsényi  belátta,  hogj'  nagy  hibát  követtek  el 
Bécsben;  kérlelő  hangon  inté  őket:  „Uraim!  nem  kell  meg- 
vetni a  császár  mandátumát,  nagjon  súlyos  a  német  sarka!^ 
De  azok  megmaradtak  elhatározásuknál;  a  kir.  levelet  nem 
fogadták  el. 

Ily  előzmény  mellett  lehetetlen  volt  valami  kielégítő 
eredményt  várni  a  gyűléstől.  A  király  biztosai  oly  vak- 
sággal voltak  megveiTC,  mely  ellen  a  legvilágosabb  igaz- 
ság sem  volt  elég  hatékony  arra,  hogy  az  udvari  politika 
vészes  kr)vetkczménvcit  belássák.  Sokan  nem  is  akartak 
v(»ir)k  s/ó!)a  állani.  Minek?  Hiszen  azt  sem  lehet  tudni,  kik 
voltaképen  kr)züir>k  az  igazi  biztosok?  Csak  Zichy iről  és 
Forgáchn'íl  volt  biztos  tudomásuk.  Mikor  a  főrendekkel 
tanácskoztak  a  teendők  felett,  felvetették  azt  a  kérdést  is, 
kik  legyenek  hát  a  király  megbízottai?  nincsenek-e  köztük 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  837 

olyanok,  a  kik  naponkint  tényleg  sértegetik  a  nemesi  sza- 
badságot? Mert  az  ilyenek  nem  alkalmasok  a  kibékítés 
művének  vezetésére. 

Az  urak  azt  válaszolták,  hogy  a  király  biztosai  mind 
magyarok  és  hazafiak  és  hogy  ennél  fogva  nem  lehetnek 
ellenségei  az  országnak.  De  a  rendek  erre  csipös  feleletet 
adtak.  Tudják,  ügy  mond,  hogy  névleg  magyarok,  de  tetteik 

ellenkezőt  bizonvitanuk. 

%t 

Aztán  kikeltek  egyesek,  különösen  a  ezimzetes  püs- 
p()kök  ellen,  kiknek  megjelenését  a  bécsi  béke  értelme 
szerint  ti>rvénytelennek  tartották. 

Május  21 -IMI  újra  összejővén  a  rendek,  a  helytartók 
válasza  felett  kellett  volna  tanácskozniok.  Azt,  hogy  a 
sérelmek  orvoslása  a  jövő  országgj- ülésre  halasztassék,  feles- 
legesnek tartották;  mert  hiszen  azok  a  sérelmek  ismere- 
tesek az  1662-ki  országgj'ülésről  és  az  azóta  tartott  eper- 
jesi, kassai  és  breznóbányai  gyűlések  panaszaiból. 

Mielőtt  tehát  az  érdemleges  tárgyalásokhoz  fogtka 
volna,  kérdést  intézték  a  biztosokhoz  az  iránt,  hogy  miféle 
megbizásuk  van?  Mondják  meg:  mit  orvosolhatnak  és  mit 
nem?  mert  a  riMidek  nem  akarják  oly  eredménytelenül  el- 
vesztegetni az  időt,  mint  Eperjesen  tették. 

A  biztosok  csillapítólag  hatották  reájuk.  Kérdéseikre 
azt  felelték,  hogy  a  lehetőséghez  képest  mindent  hajlandók 
megtenni,  a  mi  a  békét  biztosíthatja.  Egyébiránt  csak  adják 
elő  panaszaikat.  Azokból  majd  kitűnik,  tehetnek-e  valamit, 
vagy  a  felségtől  kell  resolutiót  kérniök.  A  rendek  azon 
nézetben  voltak,  hogy  panaszaik  ismeretesek  minden,  magyar 
előtt;  ismeretesek  az  érsek  és  az  országbíró  előtt  is;  de  ha 
ezt  a  kir.  udvarnál  levő  magyarok  nem  tudják,  hát  m^d 
Írásban  fogják  azt  nekik  elmondani. 

Hogy  pedig  ezt  minél  alaposabban  megtehessék,  isme- 
retes sérelmeik  i^sszeirására  kiküldikték:  Dobay  Andrást, 
Sárossy  Sebestyént,  Kazinczy  Pétert,  Gúth  Dánielt,  Ilid- 
véghy  Mihályt,   Bory   íiyörgyöt,   Beúiczky  Tamást,  Bezegh 

Zsilinszky:  Magyar  országgyülÓMk.  "  22 


338  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


Györf^yöt  és  Fischer  Miliályt.  Ezek  öt  nap  alatt  készen 
voltak  munkájukkal,  melyet  márczius  26-án  be  is  nyújtottak. 
Kyelentették  abban,  ho^^y  a  Iriztosokkal,  mivel  nincse- 
nek teljhatalommal  felruházva,  nem  akarnak  a  sérelmek 
lelett  vitatkozni.  Erre  sem  kedvük,  sem  idejük.  Csak  arra 
kérik  okét,  mint  magyarokat  és  az  ország  főembereit,  hogy 
e  sérelmek  on^oslását  ő  felségénél  támogassák  és  sürgessék. 
A  királyi  választ  okvetlenül  elvárják.  Ennek  meg- 
hallgatására pedig  az  Eperjesre  május  12-ére  összebivandó 
gyűlést  jelölték  ki. 

Maga  a  sérelmi  irat  a  már  sokszor  elsorolt  közjí)gi 
és  vallásügyi  panaszokat  foglalta  magában.  Emlékezetél)e 
hozták  a  királynak,  hogj'  hányszor  voltak  már  náJa  köuyi'*- 
rögui  haszontalanul;  nemcsak  neki,  hanem  tanácsosainak  is 
előterjesztették  már  az  ország  bajait;  remélték,  hogy  kérel- 
mük meghallgattatik,  sérelmeik  orvosoltatni  fognak.  De 
reményük  haszontalan  volt. 

Elmoncyák,  hogy  éppen  azért  van  sok  baj  ez  ország- 
))an,  mely  hajdan  oly  virágzó  volt.  Ezért  van  az  általános 
zavar,  á  fenyegető  veszély^  a  boldogtalan  viszály,  a  g}ü- 
lölködés,  az  cvang.  vallás  szabadságának  megvetése,  a 
török  zsarnokság,  az  ország  hagyományainak  eltiprása  és 
aa  ebből  származó  kegyctlens^^gek,  a  nemesek  és  nem  neme- 
sei gvilkolása,  kiraboltatása  és  számtalan  rossznak  vég- 
Jj.el4^tlcn  sora.  Mindez  azért,  mert  a  felhordott  közsérelmek 
kért  orvoslása  mollőztetik.  Alig  van  törvény,  a  királyi 
ih  '^lomA^^^'''^  ""^'^  ''^"  egyetlen  egy  pontja,  melyet  a  kor- 
í     .y  'irak   és   a  főpapok   meg   nem    sértettek   voba. 

man     ,  a  fö^       ,  ^^^^   szigorú  megtartásától   függ   az  ország 
e<íig     eg^vedu.         .^,,,,, 
"íive  es     íeniijara  ük   is   meghiúsult,  hogy   bajaik  e  gyfi- 

,,        Abbc  '^^  ^eméűj  ak,  mivel  a  biztosok  kellő  utasítással 

^.eseji  orvoso  'itatni  ftgi,  a  nincsenek.   Ők  és  küldőik  csak 

és  ^eJhataJmax  ^^^l  ^jj^^  ényes  és  a  mi  az  ország  javára 

;?zt  kérték  mim.  %  a  mi  U}  ''^^^  sérelmeiket,  melyek  ügj- 

s?.o.^g"áJ.  Előszáail{,'ljá]c  jj-  i'^  ^g^  előtt  is  ösmeretesek. 

a  kir. .  biztosok  előt.t  mUit  "^  ^j^ 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  839 

íLlöször  is  felhozzák  az  1662-ki  országgj^'ílésen  be- 
nyújtott sérelmeiket,  melyek  nemcsak  hogy  a  kir.  diplo- 
mában előirt  módon  nem  orvosoltattak,  söt  azon  időtől 
fogysL  annjira  szaporodtak,  hogy  ez  által  a  kir.  diploma  a 
külföldi  nemzetek  csodálkozására  egészen  megsértetik  és 
felforgattatik.  Ugyanis  annak  első  feltételében  az  mondatik, 
liog^'  a  bécsi  békekötés  pontjai  megtartassanak,  hogy  e 
szerint  oly  püspökök,  kiknek  püspöki  székhelyök  nincs,  a 
tanácsba  ne  bocsátassanak.  Mégis  ennek  ellenére  oly  nagy 
az  ily  tanácsosok  száma,  hogy  ebből  az  ország  veszedelme 
következik.  A  jezsuiták  nemcsak  hogy  személyök  szerint 
nem  tartózkodnak  kívül  az  országon,  a  linczi  békekötés  és 
A  diploma  7-dik  feltétele  ellenére,  hanem  a  bécsi  béke- 
kötés nyolczadik  pontjának  ellenére  állandó  birtokokat  és 
birtokjogot  is  szereznek;  sőt  ezen  felül  egyházi  birtokaikon 
állandó  apátságokat  és  prépostságokat  állítanak;  különös  szín 
alatt  és  költött  vallomások  alapján  sok  helyen  világi  bir- 
tokokat is  törvénves  örökösöktől,  sőt  a  kir.  fiskustól  is  el- 
tulajdonítani  iparkodnak.  Ebben  semmiféle  törvény  és  kir. 
diplomák  által  nem  hag};ják  magokat  megzavartatni. 

A  rendeknek  azon  sérelme  sem  nvert  or\'^oslatot,  melvet 
a  kir.  diploma  második  pontjának  megsértése  miatt  emeltek 
az  1662-ben  szétoszlott  országgyűlés  előtt.  Innét  van,  hogy 
az  országgyűlési  tárg}'alásoknak  a  régi  szokástól  eltérő 
módon  való  elcsavarása  miatt  a  nevezett  országgyűlés  szét- 
oszlása  után  j<)nak  látszott  inkább  mindent  abba  hagA'ni, 
mint  az  ősi  szabadság  megsértését  megengedni.  Okulva  az 
eddigi  példákon,  a  rendek  és  küldőik  már  kételkednek  a 
a  felett,  vájjon  a  sérelmeknek  teljes  or\'oslása  előtt  egj^áta- 
lában  megjelenjenek-e  valamely  országgyűlésen,  s  érdemes-e 
ott  a  haza  fenmaradásáról  és  üdvéről  valamit  határozniok. 

A  bajoknak  eg}'ik  főoka  az,  hogy  a  magyar  ügyek 
törvény  ellenére,  idegen  tanácsosok  által  kezeltetnek,  kik 
nem  a  haza  javát,  hanem  saját  hasznukat  nézik  és  az 
ország  szükségleteit  nem  ismerik.  A  véghelyi  kapitányok 
nem  magyarok  és  nem  valláskülömbség  nélkül  választvák, 

22* 


340  ZSIUNSZKY  MIHÁLY. 

hanem  idegenek  és  g}'akran  méltatlan  emberek,  kiknek 
ostobaságát  és  hanyagságát  az  ország  sinli  meg.  A  tör- 
vénykezés rossz.  A  törvényes  ítéletek  végrehsytása  rende- 
letek által  akadály oztatik;  s  ez  nemcsak  egyes  személyek, 
hanem  községek  és  szabad  királyi  városok  irányában  is 
történik. 

Számtalan  ily  felháborító  eseteknek  előadása  után  ki- 
jelentik abbeli  nézetöket,  hogy  az  ország  békéjét  és  fen- 
maradását  semmivel  sem  lehet  jobban  biztosítani,  mint  a 
szabad  vallásg^^akorlat  által,  mire  a  diploma  6-dik  feltétele 
is  czéloz.  Ellenben  semmi  sem  zavarja  meg  inkább  a  békét 
semmi  sem  forgatja  fel  annyira  a  szerencsétlen  országot, 
mint  az  evangélikus  vallás  üldözése  és  mint  e  vallásnak  a 
törvények  és  királyi  diplomák  által  biztosított  szabad  gya- 
korlata elleni  törekvés.  Mely  annyira  megy,  hogy  az  evang. 
vallás  szabadságát  képező  alapok  már-már  megrendittettek 
az  evang.  vallás  üldözői  által.  A  vallási  gj'ulölet  oly  mély 
gyökereket  vert,  hogy  ha  csak  ő  felsége  királyi  tekintélyé- 
vel közbe  nem  lép,  az  ország  végromlása  kikerülhetetlenné 
lesz.  Mert  ámbár  az  1647-ben  hozott  14-dik  t.-czikk  intéz- 
kedik a  háborgatok  büntetéséről,  s  ámbár  ott  kimondatik. 
hogy  a  végrehajtást  megtagadó  főtisztviselő  ellen  Ulászló 
király  6-dik  rendeletének  8-dik  czikkelye  alkalmazandó, 
mégis  az  evangélikusok  érdekében  indított  perek  ezerféle 
módon  akadályoztatnak.  Felhozzák  például,  hogy  Beregh- 
és  Uughvármegyékben  a  törvény  szerint  folytatott  perbeu 
hozott  határozatok  végrehajtása  Báthory  Zsófia  folyamodása 
következtében  királji  tiltó  parancscsal,  ismételten  királji 
haraggal  való  fenyegetőzéssel  beszüntettetett.  Felhozzák, 
hogy  némely  helyen  fegyveres  erővel  akadályozzák  a  tem- 
plomok átadását,  mint  pl.  Zólyomban  a  ternyei  templom- 
nál, mely  ámbár  az  1647  :  14.  t.-czikk  szerint  az  evan- 
gélikusoknak lett  odaítélve,  mégis  az  ítélet  végrehajtását 
Esztcrházy  Miklós  és  Sándor  erőhatalommal  megakadályoz- 
ták, daczára  annak,  hogy  azon  községnek  összes  lakossága 
az  evang.   egyházhoz   tartozik.   Ez  és  ehhez  hasonló  szám- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  841 

talan  eset  mntatja,  hogy  az  evangélikus  lakosság  mennyire 
nvomatik  el  a  katholikusok  által,  kik  az  1647-ki  törvénv- 
könj^^be  iktatott  linczi  békekötésnek  világos  tilalma  daczára 
folytonosan  büntetlenül  szedik  el  az  evangélikusok  tem- 
plomait, iskoláit  és  jövedelmeit.  Mindezeknél  fogva  a  rendek 
és  azok  küldői  kénytelenek  emlékezetébe  hozni  azon  szám- 
talan vallásbeli  sérelmeket,  melyek  már  az  eredménjielenfil 
eloszlott  1662-ki  országgj^űlésnek  és  azóta  is  ő  felségének 
benyujtattak  és  részletesen  előszámláltattak.  Kivánják,  hogy 
ezek,  valamint  az  újabb  időben  elfoglalt  selmeczi  templom 
ügye  is,  a  törvények  értelmében  intéztessenek  el. 

Azt  is  neheztelik,  hogy  a  tön^ény  rendelete  daczára 
nem  választatik  nádor,  s  hogy  e  helyett  törvényellenesen 
az  ország  szabadságának  veszélyeztetésével  két  kir.  hely- 
tartó szerepel,  holott  e  tiszt  csak  az  országbirót  illetné;  de 
nem  többeket,  és  semmiesetre  nem  egj'házi  szeméi ji. 

A  véghelyek  elhanyagolásából  eredő  veszélyeknek  elő- 
adása után  felhozzák  a  szabad  kir.  városok  sérelmeit.  Ezek 
nemcsak  az  1608.  koronázás  utáni  1.  t.-cz.,  hanem  a  kir. 
diploma  4-ik  feltétele,  valamint  számos  országos  törvény  által 
Í8  az  ország  negyedik  rendje  gj'anánt  ismertetnek  el,  és 
mint  ilyenek  a  magyar  szent  korona  tagját  képezik.  Sza- 
badságaikat, kiváltságaikat  és  szokásaikat  tehát  védeni 
kellene.  Mégis  az  1647:  42.  t.-cz.  ellenére  különféle  törvény- 
telen tilalmakkal  és  adóztatással  illettetnek.  Külihiösen  ki- 
emelik Korpona  városának  a  várkapitány  részéről  szenve- 
dett zaklattatását. 

Abban  is  sértve  van  a  törvény  és  a  királyi  diploma, 
hogy  a  szent  korona  nem  az  országban,  és  nem  az  összes 
rendektől  valláskülönbség  nélkül  választott  koronaőrök  által 
őriztetik.  Az  ország  szomszédos  tartományaival  és  jelesül 
Erdélylyel  kötött  egyesség  nem  tartatik  meg.  Ila  valaki, 
^zdasági  vagy  más  ügyeinek  elintézése  végett  Erdélybe 
vagy  máshova  megy,  azt  mindjárt  ()sszee8küvéssel,  hűtlen- 
Béggel  és  lázadással  gyanúsítják.  A  közbékc  az  országnak 
és    a    rendeknek    közös    ügye:    hasonlókép   a    háború   is. 


842  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Semmi  sem  veszélyezteti  a  közbékét  annyira,  mint  az  ország 
tön^ényei   ellenére    behozott    idegen   katonaság,   és  idegen 
tanácsosok.    Ezek   együtt  hallatlan   dolgokat  követnek  el. 
Nagj-    sérelme   az   országnak   az   is,  hogy  Lublyo  és  a  13 
szepesi  város  nem  váltatott  vissza;  holott  azt  a  kir.  diploma 
15-ik  feltétele  k(>veteli.  A  pénz  és  a  törvénykezés  rossz.  A 
magj'ar  kamara  az  udvartól  fíigg.  Az  uri  törvényszékek  az 
1647:  22.  t.-cz.  ellenére  fennállanak  és  garázdálkodnak;  kü- 
lönösen az  esztergomi  érsek   zaklatja   a   rozsnóbányaiakat. 
A   szent   székek   végtelenül  sok  visszaélést  követnek  el.  A 
Forgách-féle  nádori   igen   hiteles   végrendeleteket   megdön- 
tötték az  egri  káptalan  által,  holott  az  1647:  15.  t.-cz.  sze- 
rint, a  végrendelet  formaiságán  kívül,  a  végrendeleti  ügjek 
megbirálása    egyedül    a    világi    törvényszék    elé    tartozik. 
Hasonló  visszaéléseket  követnek  el  a  házassági    ügjekben, 
a  mennyiben  az  evangélikus  házasfeleket   is,   a   kik  pedig 
saját   törvényes   hatóságokkal    birnak,    megidézgetnek.    Ez 
által  megsértik  az  1608-ki  törvény  által  biztosított   szabad 
vallásgyakorlatot,  mert  e  törvény  szerint  az  evangélikusok, 
saját  supcrintendenseikkcl  birván,  kivétetnek  a  kath.  püspö- 
kök hatósága  alól.  Hivatkoznak  Bakó   György   esetére,  ki- 
nek   első    férjétől    törvényesen    elválasztott    nejét     Ljlaky 
Erzsébetet  az  esztergomi  szentszék  illetéktelenül  clitélte.  A 
tizedek  körül  elkövetett  visszaélésekről  is  több  példát  hoz- 
nak fel.  Különösen  tajdalmas  sziwel  veszik  a   rendek  azt 
hogy  a  haza  javának  előmozdítása  végett  tartott  gyűléseiket 
a   külföldi   hírekre   való   hivatkozással  a  kanezeUária  és  a 
német  tanácsosok  lázadó  fondorlatoknak   tüntetik   fÖl.  Be- 
ménylik,  hogy  a  felség  nem  fog  hitelt  adni  a  rágalmaknak, 
sőt  inkább  méltányolni  fogja  küldőiknek  honszerelmét  és  a 
haza  megtartására  irányzott  törekvéseiket. 

Ezen  előszámlált  és  még  több  hallatlan  sérelmek,  me- 
lyek némely  gonosz  embereknek  törvénj^apodó  istentelen 
önkéuykedéséből  eredvén,  még  idegen  barbároknál  is  keg}et- 
lenebbfil  és  gonoszabbul,  büntetlenül  pusztítják  ezen  külön- 
ben is  eléggé  kínzott  országot,  csak  ügy  fognak  megszűnni, 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  343 

ha  d  felsége  azokat  királyi  tekintélyénél  fog\'a  megorvo- 
solja; ha  a  királyi  szavával  megerősített  diplomát  és  tör- 
vényeket szigorúan  megtartja  és  másokkal  is  megtartatja; 
ha  elégtételt  ad  fentebbi  módon  sértett  hazafiaknak,  és 
visszaállítja  ugy  a  vallás  szabad  gyakorlatát,  mint  az  ország 
egyéb  fundamentális  szabadsíigait  is.  Mert  valóban  félni 
lehet,  hogy  az  isteni  boszúállás  azon  gonoszokon  kívül,  a 
kik  az  isteni  és  emberi  törvényeket  lábbal  tapodják,  kik 
igazságot  s  becsületet  meg\'etve,  nem  engedik  az  igazságot 
diadalra  jutni,  a  kik  eddig  megérdemlett  büntetésieket  meg 
nem  kapták,  magát  ezen  felgyújtott  orszíigot  fogja  érni,  s 
azok  is  későn  fogják  megbánni,  a  kik  e  sorsnak  alávetve, 
végromlásra  jutí»ttak.  Ne  higyje  senki,  hogy  ez  országnak 
végzetes  sorsa  a  haza  határain  túl  nem  terjedne.  Messze 
kihat  az.  Romlása  pedig  soha  nem  említendő  tanúságul  fog 
szolgálni  minden  keresztyén  nemzeteknek  arra,  hogy  lássák, 
mit  tesz  az  ország  alaptörvényeit  és  kir.  diplomáit,  mit  tesz 
a  királyok  és  alattvalók  közötti  szerződéseket  megtartani, 
és  lássák  az  ellenkezőt  is,  hogy  minő  veszedelem  támad 
abból,  ha  azok  meg  nem  tartatnak. 

Hog)'  a  rossz  előjel  ezen  szeretett  hazától  eltávolíttas- 
sék,  hogy  az  ország  békéje  és  nyugalma  visszaállíttassék, 
hogy  a  kir.  diplomák  és  az  ország  ősi  alkotmányának  és 
törvényeinek  tisztelete  és  érvénye  visszaszereztessék,  hogy 
ennélfogva  az  ország  lakosai  között  egyetértés  és  kölcsönös 
szeretet  növekedjék:  a  rendek  és  küldőik  ő  felségétől  várják 
a  sérelmeknek  teljes  niegorvoslását  és  a  törvénysértőknek 
szigorú  megbüntetését.* 

Azon  kisérő  levélben,  melyhez  a  gravamenek  csatolva 
voltak,  ismételten  utalva  az  irtózatos  veszedelemre,  mely  a 
törvények  vakmerő  és  gonosz  megsértéséből  származik,  kér- 
ték   a    császárt,    orv(»solja    keserves    panaszaikat,  nehogy 


*  Gravamina  Dominis  Commissariis  Locnmtenentibus  pro  re* 
commendatione  repraesentata . .  .  Acta  és  Statuta  13.  Comitatuum. 
Nem.  Múz. 


844  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

türelmet  vesztve  kénytelenek  legj-enek  a  vakmerő  sért^ 
tők  ellen  az  önvédelem  jogosult  fegj^-eréhez  nyúlni  és  az 
elnyomók  ellen  maguk  maguknak  szerezni  oltalmat  és 
keresni  segítséget.* 

Látni  való,  liocr^'  a  sérelmi  irat,  mint  az  ahhoz  csatolt 
kisérő  levél  éles,  határozott  és  fenyegető  hangon  volt  irva. 
Hasonló  hangon  beszéltek  a  rendek  a  királyi  biztosokkal 
is,  kiktől  egy  ünnepélyes  küldöttség  által  elbncsűzván  — 
haza  akartak  széledni. 

De  azoknak  kérésére,  hogy  velük  is  közöljék  sérel- 
meiket, még  egy  pár  órára  ott  maradtak.  A  biztosok  ezt 
az  időt  arra  használták,  hogy  egy  küldöttség  által  próbálják 
a  rendeket  kiengesztelni  és  elhatározásuk  megváltoztatására 
bimi.  E  küldöttség  tagjai:  Széchenyi  kalocsai  érsek,  Eszter- 
házy  Farkas  személynök,  a  protonotáriusak,  és  egy  kano- 
nok, kérték  őket,  ne  hagyják  itt  a  gyűlést  eredmény  nélkül. 
Mérsékeljék  kivánságaikat.  Panaszuikl)an  sok  olyan  dolog 
van,  mi  rendes  országgyűlésre  való,  ezt  kellett  volna  miih 
denekelőtt  kémiök.  Magánügyeket  a  másik  félnek  meghall- 
gatása nélkül  eldönteni  nem  lehet;  foglalkozzanak  a  haza 
jelen  veszélyes  helyzetével;  ők,  a  biztosok,  mint  igaz  ma- 
gjarok  és  hazafiak,  készek  közreműk()dni. 

A  rendek  e  kérlelő   szavakra   válaszolandók,   magok 
között  kívántak  megegyezni.  Az  alatt  Széchenyit   társaival 
együtt  a  szomszéd  szobába   küldék.    Nem   sokáig   hagyták 
őket  várakozni,  mert  hamar  készen  voltak  a  felelettel,  melv 
így  hangzott:  „Ok  semmi  részletes  tárgyalásba  nem  bocsát- 
kozhatnak, míg  sérelmeik  teljesen  nem  orvosoltatnak.  Meg- 
üzenték azt  már  Bánchv  által  is  búcsúzás  alkalmával.  Az 
ő  kérelmeik  orvoslására  nem  szükséges  országgyűlés,  mert 
nem  kivannak  mást,  mint  a  mit  a  törvény  ügy   is   rendel. 
Nem  kételkednek  ők  a  biztosok  jóakaratában  s  fel  is  kérik, 
hogy  támogassák  kéréseiket:  de  tárgyalások  czélhoz  töbW 
nem  vezetnek.  Látták,  mi  történt  Eperjesen:  most  mégna- 


U.  o. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁBÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  8fó 

gyobb  nehézségek  merülnének  fel,  mert  a  biztosoknak  nincs 
megbízásuk.  ^ 

Ezzel  márcziüs  28-án  vége  szakadt  a  tanácskozások- 
nak; és  a  rendek  cgjraást  egyetértésre  bnzditva,  hazafias 
aggodalmakkal  tértek  vissza  küldőikhez.  Otthon  tett  jelen- 
téseik csak  növelték  az  elkeseredést,  mely  csakhamar  tető- 
pontra hágott.  Az  elégületlenek  ápril  9-én  Sárospatakon 
már  fegyverfogásról  tanácskoztak.  A  török  segéljTC  támasz- 
kodva Bocskay  és  Rákóczy  vezérlete  alatt  megkezdték  az 
önvédelmi  harczot,  „a  vérrel  szerzett  ősi  szabadságnak 
megtartására." 

Hiba  volna  azt  hinni,  hogy  a  felkelést  a  protestánsok 
szervezték.  Sőt  megfordítva  ezek  gyanús  szemmel  nézték 
a  mozgalmat  épen  azért,  mert  annak  élén  katholikusok 
állottak.  Midőn  Barkóczy  István  Tiszántúl  járt,  hallotta  a 
reformátusoktól  Debreczenben,  hogy  az  egész  felkelés  csak 
pápista  practica,  melyet  nem  a  haza  javára,  hanem  a  pro- 
testánsok megrontására  kezdett  Rákóczy  Ferencz  és  Zrínyi 
Péter,  ki  szintén  csak  pápista.  Az  a  körülmény,  hogy  Bocskay 
protestáns  volt,  nem  birt  hatással,  mert  azt  gyenge  ember- 
nek tartották.  És  mikor  Rákóczy  maga  mellé  vette  Barkóczyt, 
a  protestánsok  I^ocskay  mellé  Szuhayt  adák,  nehogy  a 
katholikusok  túlsúlyra  jussanak.  Rákóczytól  pedig  hangosan 
követelték,  hogy  kergesse  ki  a  jezsuitákat  az  országból, 
mint  a  kiket  a  törvény  is  kizár.  Rákóczy  azonban  erre  nem 
hallgatott;  oltalmába  fogadta  a  papokat  és  barátokat  min- 
denütt sőt  udvarában  tartá  Miller  István  jezsuitát,  mint 
siyát  g}'óntatóját.  Ezen  természetesen  sokan  megbotránkoz- 
tak és  Szuhay  nézetét  osztották,  a  ki  azt  monda,  hogy  páter 
Milleren  kívül  minden  jezsuitát  ki  kellene  herélni.^ 

Az  ilyen  vallási  torzsalkodás  sok  bajt  okozott  a  fel- 
kelő vezéreknek,  különr^sen  pedig  Rákóczynak,  kit  a  bécsi 


'  Acta  et  Statuta  13.  Comitatuum.  V.  ö.  Pauler  Gy.  Wesselényi 
I.  340-351.  1. 

*  U.  0.  11.  29.  1. 


346  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kormány  a  haza  ellenségének  nyilvánított,  és  egy  királyi 
mandátum  óva  intette  a  megyéket,  hogy  senki  ne  meijcn 
Eperjesre  május  12-ére  követeket  küldeni,  hanem  seregei- 
jenek  koronás  királyuk  zá.szlói  alá.  A  ki  Rákóczy  mellett 
marad,  az  mint  hűtelen  fog  bűnhődni.  A  kir.  mandátum  azt 
is  monda,  hogy  ö  felsége  a  beszterczebányai  gyűlés  után 
rendes  (országgyűlést  akart  összehívni,  de  a  felkelés  meg- 
hiusítá  atyai  szándékát.  Minden  bajért,  Isten,  világ  és  az 
utókor  előtt  a  lázadók  lesznek  felelősek,  és  Istennek  beszóló 
kezét  nem  fogják  elkerülni  .  .  .  mert  a  régi  és  ujabbkori 
történelem  egyiránt  tanúsítja,  hogj'  a  kik  a  törvényes  hata- 
lom ellen  fellázadnak,  azok  isten  ellen  támadnak  fel,  a  ki 
pedig  legyőzhetetlen. 

Egy  másik  rendelet  —  ápril  29-kérŐl  —  jelenté,  hogy 
német  hadak  jönnek  az  országba;  s  felhí>'ja  a  megjéket, 
hogy  gondoskodjanak  az  elszállásolásról. 

Eg>'  harmadik  megparanesolá  a  magyar  kamarának, 
hogy  Zrinyinek,  Frangepánnak,  Rákóezynak  és  más  rebel- 
liseknek jószágait  kobozza  el.^ 

A  kormán}^lak  ezen  rendeletei  és  Zrinji  elfogatásá- 
nak  híre  megdöbbentette  a  felkelőket.  Rákóczy  Tályára 
hívta  össze  párthíveit,  nem  hogj'  izgassa  Őket,  hanem  hogy 
kibékülést  ajánljon  nekik.  Május  l-jén  sokan  jelentek  meg 
Tályán.  Ott  volt:  Bocskay,  Bánchy,  Kazinczy,  Szuhay,  Sze- 
pessy,  Gyulalfy,  Bornemissza,  Csernél  György,  Ispán  Fer« 
Hzemere  László,  Kende  Gábor  és  a  Barkóczyak;  továbbá 
Székely  András  és  Baksa  István. 

Zrínyi  maga>iselete  elkeserítette  őket  Szenvedélyes, 
heves  jelenetek  fordultak  elő;  Székely  me^ámadta  Eá- 
kóczyt;  ez  viszont  másokat.  Kölcsönösen  vádolták  és  át- 
kozták egymást.  Végre  is  meghunyászkodva  kegyelemért 
folyamodtak  és  a  fegyver  letételét  elhatározták. 

Meg   kell  jegyeznünk,   hogy   e   vitákban   és  szemre- 

^  Benignae  Resolutiones,  Kamarai  levélt  V.  ö.  Pauler.  Weai  \l 
40.,  41.  1. 


A   MAGYAIl   ORSZÁGGYULhlSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  847 

hányásokban  a  vallásnak  semmi  része  nem  volt;  annál 
csodálatosabb,  hogy  utóbb  méps  a  protestánsokat  vádolták 
lázadással.  E  tekintetben  is  Bátliorv  Zsófia  volt  a  hamis 
víUlló,  a  ki  fiát,  Kákóezy  Ferenczet  e  szavakkal  fogadá 
Munkácson:  ^Tc  rossz  fiú,  szövetséget  kötöttél  az  eret- 
nekekkel, fegyvert  fogtál  oktalan  ipad  tanácsára  királyod 
ellen  és  búval,  bánattal  töltéd  el  napjaimat  ...  a  háborúnak 
vége,  ne  gondolj  annak  további  folytatására.  Váramban 
vagy,  hol  én  parancsolok,  s  neked  engedelmeskedned  kell!*' 
Báthory  Zsófia  volt  az  első,  a  ki  a  politikai  természetű  moz- 
galmat, melynek  fővezérei  katholikusok  voltak,  protestánsok 
rebelliójának  nevezte.  0  kivánta,  hogy  német  sereg  jöjjön 
az  orsziigba  és  pedig  a  kath.  vallás  és  a  jezsuiták  oltal- 
mazására. 

A  vármegyék  sorban  tiltakoztak  az  ellen,  hogy  ők 
rehelliót  indítottak  volna,  és  kérték  a  császárt,  ne  küldjön 
rájuk  német  katonákat. 

Azonban  Bécsben  nem  hittek  a  magyaroknak.  A  német 
tanácsosok  boszüt  kiáltottak.  Itt  az  idő,  mondák,  a  magj^a- 
rok  tökéletes  levcretésérc.  Máskép  kell  rendezni  Magj'ar- 
országot;  az  országgyűléseket  mindenkorra  be  kell  szün- 
tetni; az  eretnekséget  pedig  kiirtani! 

Így  akarták  a  Wesselényi-féle  összeesküvésben  részt 
vett  egyesek  miatt  az  egész  országot  sújtani. 

VI. 
Az  alkotmány  felfüggesztése. 

A  lőcsei  cominissio.  —  A  pozsonyi  judicium  delegatum  működése.  — 

A  megyék    protestálnak    ellene.    —    A   protestánsok    üldözése.    —  Új 

fegyverfogás.    —    Lipót   országgyűlést   hív    össze;    de    végzéseit   nem 

fogadja  el.  —  Bécsi  tanácskozások  az  alkotmány  felfüggesztésére. 

Lipót  király  meghallgatta  gonosz  tanácsadóit.  A  fel- 
föld leverése  után  gróf  Kottái  elnöklete  alatt  egy  l)izott- 
ságot  küldött  ki  Ló'csére,  melynek  czélja  volt  —  mint  ö 
maga  irá  Apaffynak  —  helyreállítani  a  békét,  fegyelemben 


di8  ZSILIKSZKT  MIHÁLY. 

tartani  a    császári   sereget,  szétvdUisztani  az  ártatlanokat  a 
bünösöktőL 

Ennek  létrejöttét  leginkább  Szelepcsénji  prímás  gör- 
gette és  csak  azt  kívánta  országg}'filés  elé  ^inni,  a  mit  e 
commissio  el  nem  végezhetne.  A  katholikns  egyházi  érdek 
természetesen  mindenütt  előtérbe  nyomult  A  szerint  nevez- 
tettek  ki  a  commissio  tagjai  is,  n.  m:  Rottalon  kívül  Gnba- 
séczy  János,  czimzetes  pécsi  püspök,  mint  a  prímásnak 
kedves  embere,  Eszterházy  Farkas  kir.  személynok,  Heister 
Godofréd  a  hadi  tanács  képviselője,  és  Volkra  Ottó  a  szent 
sir  lovagja,  bécsi  kamarai  tanácsos  és  a  kincstári  ügrek 
igazgatója.  Ez  utóbbinak  fejében  fogamzott  meg  a  pro- 
gramm  Magj'arország  alkotmányának  felfüggesztésére  és  az 
eretnekség  kiirtására.  0  állította  össze  a  vádpontokat  a 
békételenek  ellen.  Főbűnül  rovta  fel  nekik,  hogj'  conven- 
ticulumokat  tartottak  a  főurak  és  papság  mellőzésével: 
terhes  adót  vetettek  a  jobbágyokra;  törtek  a  kathoUknsok 
ellen.  Leveleztek  a  törökkel,  Erdélylyel,  a  francziákkal  é> 
lengyelekkel. .  .  .  Szervezték  a  rebelliót.  A  háború  előtti 
időből  felsorolá  vétkeiket,  jelesül:  hogy  német  katonákat 
öltek  meg:  Bártfán  megöltek  egy  papot,  Szathmáron  egj* 
jezsuitát,  Nagybányán  egy  katholikus  asszonyságot.  Eper- 
jesen protestáns  akadémiát  állítottak,  s  ugyanott  újabb  idő- 
ben a  német  katonákat  martalékul  dobták  oda  stb.  Mind 
c  bajoknak  főokát  az  eretnekségben,  némely  főurak  am- 
biti(\jában,  kik  Bocskay,  Bethlen,  Rákóczy  nyomán  feje- 
delemségről és  koronáról  álmodoznak  és  a  nemzet  nyug- 
hatatlan természcté1)cn  találá. 

E  bajok  orvoslására  tekintettel  a  katholicísmus  érdekeire 
következő  eszközöket  ajánl:  ki  kell  végezni  a  fŐrebelliseket 
és  el  kell  kobozni  jószágaikat;  szaporítani  kell  a  sereget; 
katholikus  horvátokból  ezredeket  kell  alakítani.  A  gono- 
szok némelyikét  szükséges  volna  megnyerni,  hogy  a  többiek- 
nek rossz  terveit  kikémleljék,  mire  az  elkobzott  javakat 
kellene  fordítani.  Reformálni  kell  a  végbeli  magyar  hada- 
kat, oly  formán,  bog}'  mindenhová  jó  katholikusokat  tegyenek 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  849 

kapitányokúi ...  a  királyi  városokat,  hol  jobbára  protestáns 
lakosság  van,  jó  lesz  megalázni,  lefegyverezni,  jól  megfizet- 
tetni, nyakukba  katholikus  tanácsokat  tukmálni  és  szaba- 
dalmaikat megnyirbálni. . . .  Szükséges  gondoskodni,  hogy 
a  nemesség  száma  kivált  a  katholikusok  által  ne  szaporft- 
tassék.  Senkinek  se  a(\janak  nemességet,  a  ki  nem  katho- 
likus. Azonban  meg  kell  nyerni  a  jó  érzelmű  magyarokat 
jó  hivatalokkal.  Végre  gyarmatosítani  kell  az  országot  és 
előmozdítani  a  katholikus  vallást.^ 

Ilyen  szellemben  kezdett  működni  a  lőcsei  commissió, 
melyhez  még  két  titkár  és  Podesta  János  személyében,  egy 
magyar  tolmács  is  adatott. 

Augusztus  18-án  érkezett  a  commissió  Lőcsére.  Csak- 
hamar következett  Nagy  Ferencznek,  Széchy  Máriának  és 
Nádasdynak  elfogatása;  Wesselényi  nádor  iratainak  lefog- 
lalása. A  vádoskodások,  rágalmazások  olyanok  ellen  is 
emeltettek,  a  kik  a  kormány  hivei  voltak.  Még  a  prímást 
is  bűnrészességgel  vádolták!  nem  külömben  a  kalocsai,  vesz- 
prémi és  váczi  püspököket  is!  Az  elfogottak  száma  hihetetlen 
módon  szaporodott.  A  felvidéken  alig  volt  előkelő  ember, 
a  ki  el  nem  fogatott  volna.  A  kir.  ügyész  nem  győzte  a 
perbefogásokat. 

A  vármegyék  országgyűlést  sürgettek.  Rottal  és  társai 
nem  boldogultak  Lőcsén.  Ezért  az  udvar  Pozsonyba  tette 
át  a  commissiót,  hol  aztán  a  kikutatott  bűnösök  elítélésére 
külön  törvényszék  állíttatott  fel.  Ez  volt  a  hires  Judicium 
delcgatum^.  Ennek  elnöke  is  Rottal  maradt;  tagjai  pedig 
Szelepcsényi,  Gubasóczy,  Forgách  Ádám,  Zichy  István,  Maj- 
tényi  János,  Morócz  István,  Pesti  Endre,  Mednyánszky 
János.  Bársony  János,  Orl)án  Pál,  Komjáthy  Péter  és  Kere- 
kes Menvhért.  De  a  főbűnösök  nem  ezek  által  ítéltettek 
el,  hanem  Bécsben  tisztán  idegenekből  álló  törvényszék  elé 
hnrezoltattak. 

Rottal  „hatalmas  poharazás  mellett"  tanácskozott  Sze- 

»  Pauler,  Wesselényi.  II.  120-122.  1. 


350  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

lepcsényi  prímással  a  teendők  felett.  Fökérdés  volt:  vájjon 
folytassák-e  a  lőesei  commissiót  Pozsonyban?  és  miként  bán- 
janak el  a  rebellisekkel? 

A  vármegyék  országgyűlést,  nádort  és  rendes  mag}-ar 
tör\'ényszéket  követeltek.  De  ettől  félt  a  bécsi  kormánv.  A 
főpapság  szintén  ellene  volt  az  országgj'filés  tartásánaL 
Szelepcsényi  prímás  Lobkovieznál  deczember  12-én  tartott 
gyűlésen  kijelenté,  liogj'  a  bűnösöket  országgj'filés  nélkül 
sőt  az  országon  kívül  is  el  lehet  ítélni.^  ^^^  hévvel  ellenzé 
Kottáinak  „inpraetikus",  ^haszontalan'^,  sőt  „hehiclen'^  mér- 
sékletét.^ 

A  császár  tulajdonké{)en  csak  politikai  összeesküvés 
ellen  intézkedett,  mert  valósággal  csakis  arról  lehetett 
szó;  azonban  Szelepcsényi  és  a  többi  főpapok  elérkezettnek 
látták  a  jó  alkalmat  a  protestantisinus  kiirtására.  Minthog}' 
isten  oly  szembeszökő  módon  segítette  ő  felségét,  illő.  hogy 
a  kath.  vallás  uralmáért  is  történjék  valami.  Sok  ezer 
ember  lelki  üdvösségéről  van  szó,  kiknek  ő  felsége  aposi- 
tola  lehetne.  Felemlegették,  mily  mostohán  bánnak  a  pro- 
testánsok a  katholiknsokkal  ott,  a  hol  többségben  vannak, 
pl.  a  szabad  kir.  városokban. 

Lipót  császár  még  a  lőcsei  commissió  idejében  elren- 
delte volt,  hogj'  Lőcsén,  Eperjesen,  Bártfán  az  egjkor  kath. 
templomok  visszavétessenek  a  protestánsoktól.  E  parancsot 
azonban  a  mérsékelt  gondolkodásü  Kottái  nem  hajtotta 
végre,  mert  a  behozott  német  katonaság  gondolkodását 
ismerve,  nem  tartá  tanácsosnak  az  általános  izgatottságot 
vallási  kérdésekkel  még  inkább  elmérgesíteni.  Tudta,  hog}' 
a  felvidéken  a  jezsuiták  csak  lázadást  idéznének  elő. 

Most,  hogy  a  főpapok  felhozták  a  kérdést  és  erőltet- 
ték a  jezsuita  és  kapucinus  barátok  ])ehozatalát,  ismét  csak 
a  német  tanácsosok,  köztük  Lobkovicz  is,  kívánták  a  vallás 
kérdés  kizárását  a  perek  folyamál)ól. 


'  Pauler,  Wesselényi.  II.  230.  I. 
-  ü.  o. 


A   MAGYAR   0RSZÁGGYŰLÉ8SK  YALLÁ80GYI   TÁRGYALÁSAI.  361 

MilieUi;  a  judicium  dclegatum  1671.  január  2-án  össze- 
ült, a  főpapok  még  a  bírói  működést  megelőzőleg  sürgették 
a  vallás  ügyének  elővételét,  Pálffy  Tamás  nyitrai  püspök  sür- 
gette a  templomok  visszavételét.  A  három  fenyegetett  város 
protestáns  lakói  protestáltak  a  katholikusok  erőszakosságai 
ellen.  Lelkiismeretökre  és  törvényileg  biztosított  jogaikra 
támaszkodva  kijelentek,  hogy  templomaikat  nem  engedik. 
Ha  a  kormány  kívánja  e  templomokat,  ám  vegj'e  el  erővel, 
de  ők  jó  szerével  át  nem  adják.  E  dolog  egyébiránt  nem 
is  tőlük  függ,  hanem  az  országgyűléstől.  Ha  ez  a  pozsonyi 
commissió  nem  volna  csak  néhány  magánembernek  össze- 
jövetele, hanem  volna  törvényes  alapon  összehívott  ország- 
gyűlés, akkor  elismernék  e  tárg}'ban  való  határozati  jogát. 
Figyelmeztetik  ő  felségét  esküjére,  mely  szerint  igérte,  hogj*^ 
nem  fog  erőszakot  elkövetni  az  evang.  vallás  ellen.  Ök 
szegények;  ha  még  klastromi  barátokat  is  kellene  tartaniok, 
akkor  nem  tudnák  fizetni  adójukat  Mennyit  fizettek  Spork- 
nak,  hogy  őrséget  ne  rakjon  rájuk,  mégis  rakott!  Mennyit 
költöttek  a  lőcsei  eommissióra!  £  pénzzel  busásan  megadták 
a  három  kolostor,  illetőleg  templom  árát,  melyeket  most 
tőlük  visszakövetelnek! 

A  protestánsok  szavaira  —  mondja  Pauler  —  a  katho- 
likusok tettel  feleltek.  Látván,  hogy  a  kormány  pártjukat 
fogja,  8  a  német  katonák  most  már  rendelkezésre  állanak; 
nem  késtek  oly  dolgokat  vinni  véghez,  melyek  az  öfCík 
jutalom  mellett,  még  földi  haszonnal  és  elégtétellel  is 
kecsegtették.  A  világi  urak  e  tekintetben  egészen  a  papság 
nyomán  jártak-,  és  ott,  hol  a  kath.  vallás  előmozditásán)l 
volt  szó,  az  ország  törvényeit  vagy  elcsavarták,  vagy  kész- 
séggel mellőzték,  nem  emlékezvén  meg  Zrínyi  Miklós  a 
költő  mondásáról,  hog}'  a  protestánsok  szabadsága  és  az 
ország  szabadsága  eg}'  alapon  sarkallik.  .  .  .  Márczius  közepe 
táján   már   országszerte   mozogni   kezdett  a  kath.  reactió.  ^ 

»  Pauler,  Wesselényi.  II.  237 -23S.  s  azontúl  üld.  pl.  238—241.  1. 
V.  ö.  prot.  írókkal. 


3G2  ZSIUHUKY  MIHÁLY. 

Következett  Magyarország  történelmének  legsötétebb 
korszaka^  a  gyásztized  története.  Gyalázatos  vádaskodások, 
törvénytelen  tömeges  elfogatások,  irtózatos  zaklatások  s 
kegyetlenkedések  korszaka  volt  ez.  Hithagyás  árán  mindea 
bajból  ki  lehetett  szabadulni,  ellenben  az  eretnekség  a  leg^ 
gyalázatosabb  vádakra  adott  alkalmat.  Egyeseknek  és 
megyéknek  közbeiyárása,  könyörgése  az  ártatlanok  mellett 
haszontalan  volt.  A  törvényre  való  hivatkozásra  gúny- 
kaczaj  volt  a  válasz. 

Báthory  Zsófia  a  kormány  és  jezsuiták  iránti  hálából 
uradalmaiból  újra  kiűzte  a  ref.  lelkészeket,  s  a  pataki  isko- 
lából a  tanárokat  és  tanítványokat,  kiket  a  mozgalom  alatt 
fia  visszahelyezett  volt.  Spankau,  a  felvidék  kapitánya  el- 
vette a  kassai  templomot,  bezáratta  az  eperjesi  eolle^umot 
Kéry  és  Battyány  grófok  távozni  kényszeriték  valamennyi 
jószágaikból  az  evangélikus  lelkészeket.  Sopronban,  Sza- 
kolezán,  Kőszegen,  Selmeezen,  Rozsnyón,  Trencsénben 
minden  templom  elszedetett  a  protestánsoktól.  Bársony 
György  váradi  püspök  és  szepesi  nagyprépost  „Veritas  totí 
mundo  declarata"  ezimű  iratában  megmutatta,  hogy  a  király 
nem  kiUeles  a  protestánsok  vallását  biztosító  törvényeket 
megtartani;  kilenez  szepegi  községből  kiűzte  a  lelkészeket 
elvette  a  templomokat,  s  jóllehet  e  miatt  a  néptől  majd- 
nem agyonveretett  vak  szenvedélylyel  folytatta  erőszakos 
térítéseit.  Széchenyi  György  horvát  zsoldosokkal  tette  ugyan- 
ezt; Kolosváry  Imre  egri  nagyprépost  Bártfán,  Szegedi 
Ferencz  egri  püspök  Eperjesen,  Pongrácz  György  vácri 
püspök  Nagyszombatban,  Szelcpcsénji  és  KoUouies  Pozsony- 
ban katonák  segélyével  szedték  el  a  protestánsok  templo- 
mait és  iskoláit.  Hasonló  sors  érte  Beszterczebányát,  Tokajt 
Kcresztürt,  Liszkát,Mádot,  Tályát,  Szántót,  Samarját,  Nyitrát, 
Komáromot  stb.  A  felszabadított  fanatismus  országszerte 
folytatta  üdvtelcn  munkáját. 

Az  c  miatt  támadt  visszahatás  rémítő  kegyetlenkedé- 
sekben nyilatkozott.  A  hazafiak  csapatonkint  menekültek 
ki  a  hazából  és  Apaífy  erdélyi  fejedelem  támogatása  mellett 


A   MAGYAR  ORSZÁGGTULÉSRK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  3ÖH 

tekintélyes  haderővel  törtek  be  az  itthon  sinylö  testvérek 
felszabadítására.  Iszonyú  kegyetlenséggel  adták  vissza  a 
kölcsönt,  papok  és  szerzetesek  üldözése  között  nyomultak 
Magyarország  felső  részél)e,  míg  a  császáriak  által  szét  nem 
Rzórattak.  A  vallási  szint  öltött  gyászos  harcz  elfőj  tátott; 
és  Lipót  császár,  mielőtt  Németországba  birodalmi  gj'űlésre 
távozott  volna,  összehívta  a  feljajdult  magjar  nemzet  ren- 
déit Pozsonyba  1672.  m^jus  l-re,  hog}'  velők  a  haza  üdvé- 
ről és  védelméről  tanácskozzék. 

Ezen  orszíiggj'ulésről  kevés  feljegyzés  maradt  fenn. 
Csak  annyit  tudunk,  hogy  t()rvényczikkek  alkottattak  és 
hogj'  azok  Lipótnak  be  is  terjesztettek,  de  ő  nem  erősí- 
tette meg  azokat.  Vallásügyi  t()r>'ényczikk  már  csak  azért 
sem  hozathatott,  mert  a  vallás  magánügynek  volt  kyelentve, 
8  azon  követ,  a  ki  azt  a  legközelebb  lefol}*!  üldözések  után 
szóba  merte  volna  hozni,  mint  „felségsértő^  bizonyosan  a 
rendkívüli  törvénvszék  elé  vitetett  volna. 

Egyébiránt  már  ekkor  Bécsben  el  volt  határozva 
Magyarorszíig  alkotmányának,  s  ezzel  együtt  a  protestánsok 
vallásszabadságának  megsemmisítése.  Semmi  sem  érdeke- 
sebi), mint  azon  titkos  tanácskozások,  melyeket  ez  ügyben 
éppen  ezen  időtájban  Bécsben  folytattak. 

Lobkovicz  készítette  a  torvet  és  azt  1672.  febr.  12-én 
előterjesztette  Lip<Hnak,  ki  azután  két  névtelennek  adta  ki 
véleményezés  végett.  Az  egyik  jogász,  a  másik  tanácsos 
volt.  Mind  a  kettőnek  véleménye  az  absolut  királyság  állás- 
pontjára helyiízkedik,  s  mi  e  helyt  csak  azért  emeljük  ki, 
mivel  a  vallás  ügyére  is  kiterjeszkedik. 

Az  első  némi  ))ölcsclmi  okoskodás  után  azt  mon^a, 
hogy  Magyarországnak  or\^osra  van  szüksége.  A  medikus, 
ügy  mond,  nem  hiányzik;  ott  a  legjobb  császár  és  király, 
ki  isten  dicsőségét,  a  vallás  és  az  ország  felvirágozását 
hordja  szívén.  Orvosság  kell,  mely  a  veszélyben  forgó 
( kath.)  vallást,  a  csaknem  kiirtott  katonai  fegj'clmet  a  félig 
elhalt  igazságszolgáltatást  s  a  rosszul  kezelt  állami  háztar- 
tás ügj'ét  talpra  állítsa.   Föl   kell  állítani   az   üj  kormányt, 

Zsilinftzky:  Maf?yar  országgyűlések.  23 


354  ZSILINSZKY   UIHÁLY. 

bár  bizonyos.  bo<^'  ellene  a  primás  s  azon  mágnások,  kik 
eddig  hívek  voltak,  vagy  legalább  ügy  mutatkoztak,  óvást 
fognak  emelni.  .  .  . 

Áttérvén  az  új  kormány  számára  adandó  utasítás  kér- 
désére, névtelenünk  a  vallásügyek  terén  végleges,  defínitiv 
rendszabálvokat  követel,  természetesen  a  katholikns  ^^y- 
ház  javára. 

A  másik  vélemény  szintén  új  alapokon  kívánja  szer- 
vezni Magyarország  kormányát  és  pedig  az  előbbenihez 
hasonlóan,  absolut  hatalommal. 

A  két  véleményt  Lip<)t  esászár  a  szűkebb  miniszteri 
tanáes,  az  úg}  nevezett  ^conferencia'^  elé  terjesztette.  Emiek 
tagjai  voltak:  Lobkovitz  és  Schwarzenberg  berezegek, 
továbbá  Lamberg  gróf,  udvari  főkamarás  és  báró  Hocher, 
titkos  udvari  kanezellár;  tehát  éppen  azok^  kik  az  abszo- 
lutismus  elvének  hő  pártolói  valának.  Lobkovitz  tervét  a 
bejött  vélemények]  alapján  elfogadták;  és  a  szervezendő 
új  kormány  részére  szükséges  utasítás  készítésére  egj'  com- 
missiót  küldtek  ki. 

Mint  minden  eddigi  vélemény,  ügy  ezen  utasítás  tene 
is  a  vallásügyekből  indult  ki. 

E  szerint  a  Pozsonyban  székelő  üj  kormány  köteles- 
sége lenne  az  isteni  tiszteletet  nemesak  helyben,  a  városban, 
hanem  az  egész  országban  előmozdítani,  a  jó  erkölcsökre 
minden  irányban  ügyelni,  a  többi  közt  a  káromkodásnak 
elejét  venni.  Főgondja  lesz  azonban,  hogy  a  római  kath. 
vallás  a  többi  vallások  iolött  virágozásnak  induljon,  a  hol 
gonosz  eretnekségek  miatt  elnyomatott  vagy  kiveszett  ott 
legjobb  igyekezetével  oda  fog  hatni  a  kormány,  hogj' 
lassankint  régi  erejére  emeltessék,  miközben  erőszakot  ne 
használjon,  hanem  alkalmas  lelkészek,  az  iQüság  sőt  az 
öregebbek  oktatása,  egyszóval,  szép  szó  által  érjen  ezélt: 
s  ha  mi  nehézség  támad  ez  irányban,  intézkedés  végett 
forduljon  ő  felségéhez. 

Szemben  e  ténynyel,  hogy  a  bujdosók  harezának  egyik 
főoka  a  protestánsok  hallatlan  üldöztetése  volt,  a  legbuzgóbb 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÖGYI  TÁRGYALÁSAI.  355 

protestáns  is  megnyugodhatott  volna  az  utasítás  e  huma- 
nitást lehelő  pontján,  ha  azt,  a  mit  e  pont  épített,  a  rája 
kiJvetkezö  el  nem  rontja. 

A  legnagyobb  igj-ekezettel  —  mondja  e  faraozus  passus 
—  és  discrét  buzgalommal  működjék  azon  a  kormány,  hogy 
a  sok  veszedelmes  eretnek  tan.  mely  Magyarországba  be- 
lopódzott, lépésről-lépésre,  minden  jól  eszközölhető  módon, 
gátló  rendszabályok  s  fenyiték  alkalmazása  által  végre 
valahára  eltűnjék  s  végkép  elenyészszen.  E  delicat  tig)i)en 
elhamarkodva  mitse  tegyen  a  konnány,  hanem  inkább  ólom- 
lábon járván,  a  fölség  parancsaihoz  alkalmazko(\jék. 

Belpolitikai  ügyekben  legfőbb  kötelessége  leszen  a 
kormánynak  a  király  felségjogai  fölött  őrködni.  Külímösen 
figyelmébe  ajánltatik  a  tizenhárom  vármegyében  oly  gyakori, 
titkos  összejövetelek,  conventiculumok  tartását  előre  ki- 
puhatolni, aztán  megakadályozni,  s  tüstént  a  felségnek  be- 
jelenteni stl).* 

Fy/en  terv  még  o^y  más  tanács  elé  is  terjesztetett, 
melynek  tagjai  voltak:  gróf  Nostitz.  a  cseh  udvari  kan- 
czellár,  báró  Hocher,  titkos  udvari  kanczellár,  aztán  (Jrilfen- 
burg  udvari  tanácsos  és  Abele,  titkos  tanácsi  titkár.  Ezek 
két  ízben  ültek  össze  Nostitz  lakásán  u.  m.  ápril  3(>-án  és 
május  11-én.  Tiz  nappal  utóbb  beadták  jelentésüket  a  fel- 
ségnek. Nem  lehet  tagadni,  hogy  ez  igen  nagy  gonddal 
készült  jelentés  volt.  mely  kiterjedt  az  utasítás  javaslatá- 
nak minden  egyes  pontjára. 

A  vallás  ügye  mindjárt  az  első  pontban  volt  tárgjalva. 
Erre  nézve  az  mondatik  a  jelentésben,  hogy  noha  mindaz 
tiszta  igazság,  a  mi  az  utasítás  tervezetében  mondatik,  még 
ficm  tanácsos,  hogy  az  eretnekekről,  s  a  kath.  vallás  bevite- 
léről szóló  részek  változatlanAl  megmaradjanak.  Nem  taná- 
csos pedig  azért,  mert  tudni  való,  hogy  az  instructio  a 
magyar  udvari  kanczellaria  által  fog  kiállíttatni.  Ez  a  kan- 

*  Károlyi  Árpád  A  magy.  alkotm.  felfüggesztése  1673.  Akad.  ért. 
1883.  19—20.  1. 

23^ 


3  56  ZSILINSZKY   3IIHÁLY. 

czellaria  pedig  ama  pontokat  bizonynyal  nem  tudná  titokban 
tartani;  azok  köztudomássá  válnának.  Hogy  ez  mily  nagj- 
elkeseredést  és  ebből  folyólag  mily  zavarokat  idézhetne  elo 
az  akatholikusoknál  és  eretnekeknél,  az  gondolható;  nem  is 
számítva  azt,  hogy  még  eddig  a  fölség  nem  határozott 
^vaj^jon  a  magyaroknak  adott  diplomákat  (t.  i.  a  prote^ 
tánsok  szabad  vallásgyakorlatáról  szóló  czikkelyeketj  szán- 
dékszik-e  megtartani,  vagy  sem?"  Ezért  az  illető  részek 
változtatását,  az  eretnekek  elleni  invectivák  kihagyását  java- 
solták, a  mi  mégis  történt.^ 

A  második  pont  a  conventiculumok  megakadályozá- 
sáról szól,  mit  jövőre  az  új  kormány  teendői  közé  kívántak 
sorozni.  A  többi  pontok,  tisztán  politikai  természetűek  lévén, 
itt  mellőzhetők.  De  nem  hallgathatjuk  el  a  leendő  kormány 
személyeiről  szóló  tanáeskozás  némely  érdekes  jelenetét. 

Ki  legyen  a  kormányzó?   külföldi  vagy    hazai   férfiú 
állíttassék-e  az   ország  élére?   ez   volt   a   nagy    fontosságú 
kérdés.    Ha   hazai,   akkor   esak   a  prímásról   lehetett  szó. 
Szelepcsényi   prímás    mellett   —   mondja   a   rclatió    —  az 
szól,    hogy   ő    két    évvel    ezelőtt    helytartóvá   neveztetek; 
eddig  mindig   híven]  szolgált,  a   legutóbbi  rebelliókor  is  jó 
szolgálatokat  tőn,  s  hűséges  tanácsokat  adott.  Mint  sok  időn 
keresztül   volt   magyar   udvarí  kanczellár,   a   magyar  tör- 
vényekben jártas;  és   bajos   dolog   elébe   idegent   tenni,  a 
helytartóságot  tőle  elvenni,  ez  által  őt  végképen  eUdegení- 
teni.  ...  A  prímás  s  általán  benszülött  ellen  azonban  ő  fel- 
sége azon  határozott  akarata  szól,  hogy  a  loeumteneutia  a 
nádorság  s  egyéb  efféle  ártalmas  régi  magyar  intézmények 
megszűnvén,  az  új  kormány  cseh    mintára  szerveztessék,  s 
feje  német  legyen.    Legalkalmasabbnak    találták   erre  Am- 
priyigeíi  János  Gáspárt^  a    német   rend   nagymesterét,  a  ki 
egyházi    állásánál   fogva   is   elég   kezességet   nyújtott  arra 
nézve,  hogy  az  eretnekséget  üldözni  fogja.   Attól  se  kellett 
félni,  hogy  Szelepcsényi  engedetlen  lesz  iránta,  mivel  annak 
egyházi  rangja  magasabb  a  prímásénál. 

»  U.  0.  2ö.  l. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  357 

A  tanácsosok  között  is  püspökök  voltak  ajánlva,  kikre 
nézve  az  mondatott,  hogy  lia  nem  lesznek  is  mindig  Po- 
zsonyban, mivel  püspöki  teendőik  elvonják,  az  nem  baj. 
mert  a  német  tanácsosok  folj'tonosan  ott  lesznek.  A  magj'ar 
tanácsosok  szolgálatait  nagy  fizetések  által  jutalmazták. 
t)rnltek,  ha  jó  nevű  magjar  fSür  vagj'  főpap  vállalkozott 
az  absolutisnius  vak  eszközéül.  S  ilyenek  fájdalom,  akadtak 
e  gyászos  korban  is.  Ilyenek  voltak:  Szelepcsénji  prímás. 
Forgács  országbiró,  Pálfly  Miklós  kanczellár,  Kollonics  püs- 
pTík  és  kamarai  elnök,  Majtényi  personalis,  a  kiknek  nevé- 
hez van  kötve  Magj'arország  alkotmányának  megsemmisí- 
tése és  az  absolut  kormány  gyásztörténete. 

I. 
Az  1665-ki  gyulafehérvári  országgyűlés. 

Május  l'töl  22éiy. 

Felekezeti  elégületlenség.  —  A  katholikusok  supplicatiója;  —  s  erre  a 
fejedelem  válasza.  —  Gyűjtés  az  enyedi  ref.  iskolára.  —  Az  arliculu- 

sok  szövege. 

Az  erdélyi  ügjek  zilált  állapotban  voltak.  Egyfelől  a 
bécsi,  másfelöl  a  konstantinápolyi  kormány  bonyolította  az 
ügj'eket  saját  érdekében.  Hogy  legalább  a  belső  állapotok 
lehessenek  rendben,  a  tliggö  kérdések  eligazítása  czéljából 
összehivatott  az  országgjíílés  (4yulafehérvárra   május    l-re. 

E  gyűlés,  mely  huszonkét  napig  tartott,  egyike  volt 
a  nevezetesebbeknek.  A  katholikusoknak  panaszuk  volt. 
hog}'  vallásukat  nem  gyakorolhatják  szabadon,  hogy  sor- 
suk még  az  oláhokénál  is  rosszabb.  A  protestánsok  azért 
nehezteltek,  hogy  a  kath.  papok  térítgetik  híveiket.  Az 
oláhoknak  saját  papjaikkal  volt  bajuk,  a  kik  az  utóbbi 
idők  zavarait  felhasználva,  garázdálkodtak  saját  híveik  felett. 
a  kiktől  nagy  stólát  követeltek,  s  ha  nem  kapták  meg. 
akkor  egész  falukat  eltiltottak  a  templomtól. 

A  rendek  elébb  a  politikai  természetű  ügyek  felett 
határoztak  és  csak  azután  hallgatták  meg  a  vallási  panaszokat. 


358  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  katholikus  status  az  országgj'fílés  ütol6i>  napján 
nyújtotta  be  ^alázatos  supplicatióját"  a  fejedelemnek.  Ennek 
bevezető  soraiból  azt  látjuk,  hogy  néhány  nap  előtt  bizonyos 
^postulatumokkal"  állottak  elő,  melyekre  a  választ  is  meg- 
kapták. De  sem  az  egyiknek,  sem  a  másiknak  szövegét 
nem  ismerjük.  Csak  az  ujabb  kérvény  szövegéből  lehet 
megtudni,  hogy  a  fejedelem  válaszával  nem  voltak  meg- 
elégedve. 

« Megvalljuk   szivünk   fájdalmával    —    ügy   mond  — 
hogy  Nag>'ságodtól   a    nemes   országgal   együtt  kegj^csebb 
választ  vártunk  volna,  holott  sok  és  nagy  megbánt<)dásaink- 
ból  panaszainkra   nekünk,   Nagyságod   alázatos   szolgáinak 
és  ez  haza  igaz  tagjainak,  majd    egy   kivánatos  válaszunk 
sem  liHt.    Meg   kell   vallanunk,   reménységünk,  kivel  frus- 
tráltattunk  annyira    (meghiúsult j.  de    rész   szerént   tulajdo- 
nítjuk boldogtalanságunkat  annak  is.  hogj'  mi  rövid  pnnctu- 
mokba  szedvén   nyavalyáinkat.  .  .  .   Nagyságod  és  a  nemes 
ország   kívánságunkat    meg    nem    érthette,    melyet    egjik 
becsületes  atyánkfia   által   világosíthattunk   volna   meg.  Az 
időből  azért  ennjire   kifogyván,  azon    könyörgünk  alázato- 
san   Nagyságodnak,   mint    kegj-elmes   urunknak,  tovább  is 
gondolkodván    állapotunkról   bölcs   tanácsival   együtt,  mél- 
tóztassék kegjelmesebb  választ  adni;  mivel  ennyi  fájdalmas 
állapotunknak  megelőzése  és  orvoslása  Nagyságodat  s  hazán- 
kat illeti.  —  Az  mi  pedig   legközelebb   való   nyavalyánkat 
Heti  a  templom  dolgából,  nem  az,  hogy  mi  a  templomok- 
ban válogatnánk,  hanem  hogy  e  mostani  nyomorult  sorsra 
jutván  édes  hazánk,  de   kiváltképpen  Kolosvár  vidéke  ott- 
levő páterinknak,  seholában  levő  gyermekinknek  és  kolos- 
vári katholikus  atyánkfiainak  nem  bátorságos,  hogy  Monos- 
toron levő  ccclesiánkat  fre<iuentálhassák,  annál  inkább,  hogy 
künn  lakhassanak,  mert  távol   lévén  a  várostól   egy  isteni 
szolgálat   idején,  vagy   egj^   éjszaka   elraboltathatnának,  ki 
min<l  nekünk  holtig  való  szomoruságinkra,  egész  hazánknak 
is    kárára   eshetnék;  noha   mi    atyánkfiainak,  de   távolabb- 
valóknak  is  rendelt  helyt  atyai  gondviseléséből  Nagyságod 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  859 

bíHcR  tanácsival  és  a  neines  országgal  együtt;  miért  kelles- 
sék azért  nekünk  mintegy  nyilvánvaló  veszedelemre  isteni 
szolgálatunkkal  és  gyermekeink  taníttatásával  kiszorulnunk. 

Könyörgünk  azért  Nagyságodnak  a  nemes  országgal 
együtt,  vagyen  minket  is  szokott  kegyelme  és  oltalma  alá, 
ha  tovább  nem,  míg  a  félelemből  felszabadul  az  a  föld, 
kiért  Isten  is  áldja  meg  Nagysiigodat  s  édes  hazánkat.^ 

A  fejedelem  tanácsosainak  javaslata  szerint,  azonnal 
megadta  a  választ.  A  bevezetésben  kijelentett  azon  panaszra, 
mintha  postulatumaikra  nem  kaptak  volna  kellő  és  kielé- 
gítő választ,  esak  azt  jegyzi  meg,  hogj*  oly  választ,  a  minőt 
kívántak,  azért  nem  adhatott,  mivel  azt  az  ország  törvénye 
meg  nem  engedi.  Egyébiránt  újra  kijelenti  abbeli  készségét, 
hogy  a  valódi  sérelmeket  kész  azonnal  megorvosolni.  Figyel- 
mezteti őket,  hogy  -articulusok  )>ontogatásához  vagy  variá- 
lásához magától  nem  nyúlhat*.  De  szükségesnek  látja,  hogy 
a  törvény  keretén  belől  „némely  diftieultások''  eligazíttassa- 
nak. Csakhogj'  e  részben  a  protestánsoknak  is  vannak 
panaszaik  a  katholikusok  ellen.  Ezeket  megtekinthetik  az 
országgyűlés  elnökénél,  a  kinek  a  fejedelem  átadta  azokat. 
O  a  maga  részéről  ügy  akarja  fejedelmi  kötelességét  telje- 
síteni, ,íhogy  mhidenik  religióu  levő  ecclesia  in  suis  ter- 
minis  maradhasson,  csendességben,  egj'ik  az  másiktól  bán- 
tódást  ne  szenvedjen.'^  ^ 

Erre  a  kath.  rendek  csak  arra  kérték  a  fejedelmet, 
'^^gy  ^  j^^'ö  országgyűlésen  róluk  se  feledkezzék  meg. 
Adjon  alkalmat  és  időt  arra,  hogy  „megbántódásaikat  bő- 
vebben declarálhassák'*. 

Ez  meg  is  történt  az  őszi  gyűlésen.  (?)  Ezúttal  még 
csak  egy  íigyelemre  méltó  dolog  történt,  t.  i.  az,  hogy  az 
evang.  rendek  a  Fqérv'árról  Enyedre  áthelyezett  n.-enyedi 
ref.  főiskolára   magok   között   gyííjtést   rendeltek,  melynek 

^  Alázatos  supplikatiója  a  katholikus  státusnak  Nagyságodhoz, 
mint  kegyelmes  Urához.  Szilágyi  S.  i.  m.  XIV.  k.  106—107.  1. 

'  Humillima  replicatio  ad  Illmam  Celsitudinem  Vestram;  statuum 
Catholicorum.  U.  o. 


360  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

8zép  eredménye  lett.  Az  aláírási  ívből  nemcsak  azt  lá^nk^ 
hogy  kik  voltak  e  gyűlésen  jelen  és  mit  ajánlottak  fel  a 
szent  ezélra,  hanem  azt  is,  hogy  ki  „nem  adott  semmit*^. 
Némel}ik  az  okot  is  oda  irta,  hogy  miért  nem  ad  semmit, 
így  például  Filtsik  Péter  azt  irta  oda,  hogA"  neki  magának 
is  kellene  az  alamizsna.  Barcsai  Zsigmondné  azzal  meu- 
tette  magát,  hogj'  mint  szegény  özvegynek  nincs  mit  adnia. 
Haller  Petemé  pápista  nem  igéri  akaratját,  azt  mondja, 
puszta  állapottal  vagyon. 

De  a  jómódú  és  előkelő  főurak,  mint  Bethlen  János, 
Bánffi  Zsigmond,  Zólyomi  Miklós,  Kemény  Zsigmond,  Kapy 
Györg}',  Béldi  Pál,  Basa  Tamás,  Bethlen  Farkas,  Rédei 
Ferencz,  Kün  István,  Teleki  Mihály  és  mások  bőven  ada- 
koztak pénzzel  és  terményekkel.^ 

A  rendek  május  22-én  befejezték  tanácskozásaikat. 
Vallásügyre  vonatkozólag  csak  két  articulust  alkottak  az 
oláh  papok  és  esperesek  megbüntetéséről  és  Haczok  váro- 
sának iskola  és  templom  tartásának  feltételéről. 

Az  első  articulus  ez: 

Jöttek  fülünkben,  kegyelmes  Urunk,  hogy  némely  oláh 
esperestek  és  papok  privata  injuriától,  vagy  magok  pri- 
vatumokból  viseltetvén,  egész  falukat  tiltottanak  el  a  tem- 
plomtól, holt  embereket  is  el  nem  temettek,  a  kisdedeket 
is  keres/teletlen  hagyták  meghalni,  a  mint  most  is  történt 
Hunyadvármegj'ében:  végeztük  egész  országul,  hogj'  az  oláh 
papok  sub  amissione  bonorum  et  officii,  az  ilyeneknek  igazán 
végére  menvén,  az  hol  comperialtatni  fognak  ilyen  exorbi- 
táló  esperestek  és  papok,  mind  most  s  mind  ennek  utána 
érdemek  szerént,  semmiben  sem  kedvezvén  nekik,  igaz  tör- 
vény szerént  megbüntessenek.^ 

IV.  Articulus:  A  postálkodásnak  relaxálásáról  privi- 
légiumok lévén  az  háczokiaknak  Rákóczy  György  feje 
delemtől,  oly  conditiókkal.  hogy  magyar  prédikátort,  scholát 

*  Lásd  az  egész  névsort  Szilágyinál  IX.  98 — 106.  1. 

-  Veszély,  i.  m.  I.  269.,  270.  1.  V.  ö.  Szilágyi  IX.  109.  1. 


A   BIAGYAR   OIíSZÁGGYULÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  361 

és  templomot  tartsanak,  melynek  praestalására  mivel  mostan 
is  kötelezik  magokat;  végeztük  annak  okáért,  Nagyságod 
kegyelmes  rcsolutiója  szerint,  hogy  Rákóczy  fejedelem  idejé- 
béli  immunitásokban  ezután  is  tartassanak  meg.^ 


II. 
Az  1665-ki  radnóti  országgyűlés. 

Szept.  ll-m  16  káig. 

A  vallásügyi  kérdés  Bécsben  nem  karoltatik  fel  erősen ;    —  a  rendek 
törvényt  hoznak  a  káromkodók  ellen.   —  Az  erről  szóló  articulus.  — 

Bécsi  törekvés  katb.  fejedelemre  nézve. 

A  török  Várad  táján  foglalásokat  tett;  a  Konstantiná- 
polyha  vitt  ajándékok  hatástalanokká  lettek.  Az  erdélyi 
rendek  ily  körülmények  között  Bécsbe  a  császárhoz  fordul- 
tak, hol  Bánffi  Dénes  volt  a  követ. 

Hogy  a  rendek  Bánffinak  jelentését  meghallgassák  és 
hogy  a  portai  adóról  készített  számadásokat  megvizsgálják, 
Apafi  fejedelem  összehívta  őket  szept.  10-kére  Radnótra. 

Bánffi  kevés  jó  hírrel  érkezett  Bécsből.  Vgy  látszik, 
hog}'  Rottal  egészen  megfeledkezett  abbeli  ígéretéről,  hogj- 
Erdélynek  ügyét  fel  fogja  karolni  a  császár  előtt. 

Lipót  császár  csak  annyit  ígért,  hogy  gondja  lesz  reá, 
miként  a  békepontok  megtartassanak  s  a  kért  athname 
me^adassék.  A  vallás  ügyét  illetőleg  ügj'  intézkedik,  hogy 
hűséges  alattvalói  jogaikban  ne  zavartassanak;  de  másfelől 
megkívánja  a  fejedelemtől,  hogy  az  is  gátolja  meg  a  katho- 
likusoknak  üldöztetését,  mert  nem  helyes,  hogj'  ezek  üldöz- 
tetnek ott,  a  hol  a  kálvinisták,  ariánusok,  schismatíkusok 
megtartatnak  jogaikban.  Rákóczy  Ferencz  fejedelmi  czíméről 
intézkedni  fog  ő  felsége.' 

A  gyűlés  Bánffi  Zsigmond  elnöklete  alatt  szept.  11-kén 

»  Szilágyi  S.  IX.  110.  1. 

"^  Betblen  János,  I.  248.  s  k.  1. 


362  zsiLiriszKY  xthály. 

iiyilt  meg.  A  fejedelmi  propositiókban  különösen  három 
pont  volt  hangsúlyozva:  a  portai  adó,  a  hadi  segély  és  a 
tbfflvok  szabadon  bocsátása. 

Vallási  kérdés,  mint  országgyűlési  tárgy  nem  emh't- 
tetik  a  fejedelmi  propositiókban;  de  BetUen  János  szept. 
lo-kén  indítványozta,  hogy  az  ünnepek  és  vasárnapok  meg 
nem  tartói  ellen  articulus  alkottassék.  Szóba  hozatott  itt  az 
l'r  Jézus  Krisztus  nevének  káromlása,  különösen  a  socinia- 
nusok  által;  továbbá  a  káromkodók  büntetése,  különösben 
azoké,  a  kik  Isten  sérelmével  azt  mondják:  „ördög  terem- 
tette!" 

Ezt  a  rendek  megbotránkozva  hallották,  és  az  isten- 
károm  lók  ellen  a  következő  articulust  alkották: 

VI.  Articulus.  HaUatnak,  kegyelmes  urunk,  sok  isten 
ellen  való  cselekedetek  és  káromkodások  ez  hazában  is, 
hogy  tudniillik  némelyek  nem  tartván  magokat  az  istennek 
parancsolatjához  és  a  bevett  jó  rendtartáshoz,  egyszersmind 
az  ország  articulusaihoz  is,  hanem  micsoda  lélektől  \isel- 
tetvén,  az  istennek  szent  napját,  a  vasárnapot  nem  külüm- 
bí'iztetvén  meg  a  tí^bb  hat,  dologra  rendeltetett  napoktól, 
hanem  azon  napestig  szántanak,  aratnak,  kaszálnak  és  eg}'él) 
kézi  munkát  is  tesznek,  művelnek,  s  azon  kívül  éktelenül 
káromkodnak  is  az  isten  ellen:  kihez  képest,  hog^'  az  ilye- 
nek megbüntettessenek,  végeztük  kegyelmes  urunk,  egjenlő 
voxból,  hogy  valaholott  eftéléket  hallatnak  és  találtatnak, 
az  olyanokat  minden  helyeken  a  vicetisztek,  sub  amissione 
honoris  ct  officiorum  suorum  citáltassák  a  derékszékre 
ratione  officii  hoc  ipsum  exigentis;  az  holott  minden  exceptio 
nélkül  revideáltassék  dolgok,  minden  rcmediumok  excludál- 
tatván  ebből,  az  egy  egyszeri  exmission  kívül,  és  valakik 
comperiáltatnak,  ut  supra,  isten  szombatjának,  a  szent  vasár- 
napnak megszegőinek,  és  isten  neve  káromlóinak  lenni, 
kővel  verettessenek  agyon,  indifierenter  minden  helyeken. 
Ideértetvéu  azok  is,  a  kik  amaz  rettenetes  szitokkal  űg}- 
miut  ih'dög  tcremtettével  szitkozódnak,  átkozódnak.  Quali- 
ticálván  mindazáltal  és  az   időt  megvizsgálván,  24   észten- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  3tí3 

dofiíWi  félj  Ül  halállal,  kisebb  idejűek  veréssel  büntettesse- 
nek nieg.^ 

Me<r  kell  jegyeznünk,  hogy  Béesben  csak  annyiban 
biztatták  az  erdélyieket  segélylyel  amennyiben  szükségük 
volt  reájuk,  hogy  a  klérus  törekvései  ott  is  valósulja- 
nak. A  törr)knél  is  mindig  ilyen  intentióval  propagálták  az 
erdélyi  ügyet.  A  bécsi  kormánynak,  mely  Magyarországban 
is  mindent  a  katholicismus  szempontjából  ítélt  meg,  az 
erdélyiekkel  nem  törődött  komolyan.  Nagyobb  gondja  v<dt 
a  ti'irök  birodalomban  élo  keresztyének  sorsának  javítására, 
8  a  jezsuiták  ])etelepítésének  l)iztosítására,  mint  az  erdélyi 
ügyek  jó  karban  lielyezésére.^  Voltak,  és  pedig  számosan, 
a  kik  nyíltan  mondogatták,  hogy  a  töriíköt  nem  fogják  ellen- 
ségükké tenni.  Fődolog,  hogy  Erdélyben  biztosítana  legyen 
a  bécsi  befolyás,  és  hogy  Erdély  katholikus  fejedelem  alá 
kerüljön.  Ekkor  már  ajánlva  volt  Rákóczy  Ferencz  feje- 
delemnek.^ 

III. 
Az  1666.  évi  fogarasi  országgyűlés. 

Fehr.  l-től  26-kdig. 

Az  erdélyi  kathoiikusok  reményei.  —  Kászoni  kanonok  kdldetése ;  — 
a  fogarasi  rendek  általi  fogadtatása.  —  Páskó  jelentése  nagy  zavart 
okoz.    —    A  rendek  válasza.    —    nemes   elhatározása.    —    Vallásügyi 

articulusok. 

Az  erdélvi  kath.  rendek  ügvesen  használták  fel  a 
bécsi  udvarnak  fentebb  érintett  politikáját.  A  császár  és  a 
klérus  jóindulatát  sikerülvén  megnyemiök,  egészen  bele- 
képzelték magokat  azon  boldog  korszakba,  midőn  Erdély- 
nek, az  ausztriai  ház  feniiatósága  alatt,  katholikus  fejedelme 


'  Szilágyi  S.,  IX.,  141.  1. 

*  Szilág>'i  S.,  IX..  21.  1. 

'  Lásd  Bethlen  János  1 .  261.  1. 


364  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

lesz,  a  ki  aztán  helyreállithatja  az  erdéhi  püspökséget  s  ezzel 
a  katholicismus  uralmát  is. 

Erdélynek  mostani  szerencsétlen  helyzete  s  a  torok 
hatalom  részéről  tapasztalt  rossz  bánásmód^  még  olyanokban 
is  hajlandóságot  ébresztett  a  bécsi  kormányhoz  való  köze- 
ledésre, a  kik  különben  csekély  rokonszenvet  éreztek  iránta. 
Maga  a  fejedelem,  tanácsával  együtt  azon  illusióban  ringatta 
magát,  hogy  a  bécsi  kormány,  Ígéretéhez  képest,  közbe 
fogja  magát  vetni  a  töröknél  Erdély  érdekében,  —  annyi- 
val is  inkább,  mert  e  czélból  két  követe  is  volt  a  konstan- 
tinápolyi udvarnál.  Azt  hitték,  hogy  ha  egy  keresztyén  csá- 
szár aláirja  a  békében,  hogy  Erdélyt  régi  állapotában  fogja 
visszaállítani,  az  már  teljes  biztosítékot  nj^jt  a  jövőre  nézve! 

Lipót  császár,  értesülve  lévén  az  erdélyiek  jóindula- 
táról, arra  határozta  el  magát,  hogy  egy  követet  fog  kül- 
deni Erdélybe,  a  ki  a  rendek  ezen  jó  hangulatát  a  katho- 
licismus érdekében  kihasználja.  Erre  legalkalmasabbnak 
találta  Kászoni  Márton  esztergomi  kanonokot,  dömösi  pré- 
postot és  komáromi  archídiakonust,  a  ki  ügyes  szónoklatával 
és  megnyerő  modorával  előkelő  helyet  vívott  ki  magának 
az  udvarnál.  Feladatául  tűzte  ki,  hogy  a  rendeket  bizto- 
sítsa a  császár  jóakaratáról.  Xcki  nincs  hőbb  vágya,  mint 
hogy  Erdélyt  régi  virágzó  állapotára  emelje,  s  fejedelmét 
az  ország  élére  állítva  ellenségeitől  megvédelmezni.  Mind- 
ezért nem  kivan  egyéb  hálát,  mint  a  katholicismus  jogai 
biztosítva  legyenek  Erdélyben  is.  Ily  tartalmú  levelet  vitt 
Kászoni  a  rendek  számára,  és  egy  hosszabb  memorandumot 
a  fejedelemnek. 

Apafi  fejedelem  ingadozó  ember  lévén,  minden  elő- 
forduló nagyobb  kérdésnél  országgyűlést  liívott  össze;  volt 
eset,  hogy  egy-egy  évben  3 — 4-szer  is  összehívta  a  rende- 
ket, hogy  a  felelősség  terhét  megossza  velők.  Most  kétszeres 
oka  volt  erre,  mert  a  kolozsváriak  nemességének  kérdésén 
kívül,  a  császárnak  adandó  válaszra  nézve  is  megállapo- 
dásra kellett  velők  jönnie.  Ezúttal  nem  Gyulafejérváira, 
hanem  Fogarasra  hivta  őket  össze  febr.  l-re. 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  865 

A  rendek  gyéren  érkeztek,  ügy  hogy  alig  tudtak 
érdemleges  tárgj-alásokhoz  fogni.  Két  első  napon  csak  a 
felett  tanácskoztak,  hogy  hol  tartassanak  az  ülések:  a  vár- 
ban-e, vagy  a  városi  templomban  ?  Végre  ez  utóbbiban  álla- 
podtak meg.  A  fejedelmi  előterjesztés  felolvasása  után  követ- 
kezett a  rendek  postulatumainak  tárg}*alá«a.  Alig  haladtak 
elő  néhány  napon  át,  midőn  hirc  jött,  hogy  a  római  császár 
követe,  Kászoni  Márton,  megérkezett.  A  fejedelem  kellő 
pompával  fogadta  és  tiszteletére  február  10-kén  díszebédet 
adott,  melyre  a  rendek  előkelőbb  tagjai  is  hivatalosak 
voltak. 

Kászoni  sima  modorával  és  ügyességével  csakhamar 
megkedveltette  magát.  A  jó  bor  mellett  föllelkesedett  urak 
könnyen  megbarátkoztak  vele.  A  szeretet  és  jóakarat  szám- 
talan jeleivel  halmozták  őt  el,  úgy  hogy  másnap,  midőn  a 
rendek  közé  a  templomba  jött,  hogy  követségének  czé\ját 
tudtokra  adja,  valóságos  tüntetéssel  fogadták. 

A  prépost  meg  volt  hatva  e  fogadtatás  által,  és  szó- 
noki telietségének  egész  teljességét  kifejtette,  hogy  a  rende- 
ket a  császár  jóakaratáról  meggj'őzze.  Apatit  dicséretekkel 
halmozta  el;  a  rendeket  biztosította,  hogy  urának  nincs  más 
óhajtása,  mint  hogj^  a  fejedelem  továbbra  is  boldogítsa 
Erdély  népeit  igazságos  kormányzatával,  s  emelje  országát 
hajdani  virágzó  állapotára.  E  czélból  utasította  Leszlie  nevű 
követét,  hogy  ez  ország  ügyeit  a  portán  előmozdítsa;  ugyan- 
ezt parancsolta  meg  residensének  is,  ügy  a  mint  azt  régeb- 
ben Bánftinak  is  megigérte.  És  hogy  mennyire  a  szivén 
viseli  ő  felsége  az  erdélyiek  érdekét,  azt  a  szónok  azzal  is 
erősíté,  hogy  csak  nem  rég  hagyta  meg  Leszlienek,  tegyen 
meg  mindent  a  fejedelem  érdekében,  s  ha  neki  valamely  ok 
miatt  el  kellene  is  jönnie  Konstantinápolyból,  társa,  Kéninger, 
mindaddig  a  portán  maradjon,  míg  az  erdélyiek  ügyét 
rendbe  nem  hozza. 

Mindezért,  ügy  mond  a  pré[)Ost,  a  császár  nem  kíván 
egjebet,  mint  hogy  a  rendek  az  üldözött  katholikusok  sorsán 
javítsanak,  sérelmeiket  —  melyek  négy  nap  előtt  nyújtattak 


366  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

be  —  orvosolják;  Monostor  helyett  a(\ják  át  nekik  az  óvári 
templomot.  A  monostori  kath.  iskolát  is  tegj'ék  oda  át,  mert 
lelő,  hogy  a  törökök  az  iskolás  gyermekeket  el  fogják 
rabolni,  ha  az  iskola  továbbra  is  kint  mara<l. 

A  rendek  nagy  megelégedéssel  fogadták  Kászoni  sz«V 
noklatát.  Még  azok  is  bízni  kezdtek,  a  kik  eddig  elégedet- 
lenek voltak.  Különösen  élénk  reménynyel  töltötte  el  a 
csüggedők  szivét  a  császárnak  azon  biztatása,  hogy  Kéninger 
addig  nem  jön  haza,  míg  az  erdélyiek  ügyét  rendbe  nem 
hozza.  Ehhez  képest  bizalomteljes  és  hálás  hangon  voh 
tartva  a  válasz  is,  mely  után  Kászoni  szokott  ünnepélyes- 
ségek közr)tt  elhagyta  a  templomot  és  szállásán  várta  a 
rendek  végleges  határozatát,  melyet  a  császárnak  kellett 
volna  visszavinnie. 

A  prépost  kétségtelenül  örült  a  dolog  ilyetén  fejlő- 
désén. Eszébe  sem  juthatott,  hogy  küldetésének  eredményét 
valami  megzavarhatná,  avagj'  épen  meghiúsíthatná.  Képze- 
letében már  látni  vélte  Erdélyben  a  katholikns  püpököt,  s 
a  diadalérzet  mámorában  már  előre  élvezte  Lipót  császár 
magas  megelégedésének  és  kiváló  kegj-elmének  nyilatko- 
zatait. 

Azonban  szerencsétlenségére  hirtelen  egy  vészterhes 
jelentés  érkezett  a  fejedelem  portai  követétől,  Páskó  Kristóf- 
tól, mely  ngy  a  reménykedő  erdélyi  rendeket,  mint  a  diadal- 
ittas prépostot  egj'szerre  kiábrándította  álmaikból.  Páskó 
ugyanis  azt  irta,  hogy  a  bécsi  kormány  biztatása  nem  egyébb, 
mint  egyszerű  rászedés;  a  császárnak  azon  követei,  kikre 
a  prépost  oly  ])iztosan  hivatkozott,  már  tényleg  elutaztak 
Konstantinápolyból  a  nélkül,  hogy  az  erdélyi  dolgokat  kom(h 
lyan  szóba  hozták  volna;  sőt  tudomása  van  róla,  hogy  azokat 
tárgyaltatni  nem  is  akarták.* 

Mint  váratlan  villámcsapás,  úgy  hatott  e  jelentés  az 
együtt  levő  rendekre  és  a  fejedelemre.  Tehát  a  bécsi  kor- 
mány ily  aljas  játékot  merészel  űzni,  és  a  jámborlelkfi  pré- 

*  Páskó  Emlékirata  n  Nemz.  Muz.  levéltárában. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  367 

post  ily  szerepre  vállalkozott?  Tehát  az  a  szép  szónoklat 
csak  arra  lett  volna  számítva,  hogy  a  rendek  elániítassanak, 
mint  az  együícyü  gyermekek  a  dajka  hiü  Ígéretei  által?  Mi 
jogosíthatta  tel  a  bécsi  udvart  ily  hitvány  eljárásra,  és  mi 
bátoríthatta  fel  Kászonit  ily  vakmerő  vállalatra? 

A  hevesebb  vérfi  fiatal  emberek  boszura  gondoltak. 
De  a  higgadtabb  öregek  arra  figyelmeztették  őket,  ne  bonyo- 
lítsák az  ügjet  elhamarkodott  cselekedet  által.  Meg  kell 
tudni,  volt-e  a  prépostnak  tudomása  arról,  a  mi  Stambulban 
történt,  mikor  e  követségre  vállalkozott?  Fel  volt-e  hatal- 
mazva a  császártól  oly  Ígéretek  tételére,  a  minőket  tett,  avagA' 
csak  szónoki  hév  és  a  lelkes  fogadtatás  által  ragadtatta  el 
magát  ilyen  nyilatkozatokra?  Utána  kell  járni,  hogy  nem-o 
egyszeri!  fogás  volt  az  egész,  melyet  a  prépost  papi  sérthe- 
tetlenségében való  bizakodásban  k()vetett  el,  —  készen  arra 
is,  hogj'  elfogassék,  s  ezzel  Erdély  a  császár  előtt  rossz  hirbe 
kevertessék?  Szóval  a  kétkedés  maró  érzelme  zaklatta  a 
rémiek  szivét,  kik  a  remény  szelíd  hatása  alatt,  Páskó  jelen- 
tésének megérkezése  előtt,  már  el  is  készítették  volt  a 
esászániak  küldendő  kedvező  választ. 

Most  azonban  e  választ  egyszerűen  félre  dobták. 

Kászoni  a  feje  felett  támadt  zivatarról  eleinte  semmit 
sem  tudott;  jóllehet  feltűnhetett  neki,  hogy  az  ígért  írásbeli 
választ  egy  hét  múlva  sem  kapta  meg.  és  hogy  a  vele 
érintkezők  nagyon  gyanakvó  arczczal  tekintenek  reá.  Vah')- 
szinfi,  hogy  mikor  Bécsből  elindult,  akkor  a  császári  portai 
követeknek  eltávolításáról  nem  tudott  semmit.  Az  is  lehet- 
séges, hogy  a  császár  csak  általános  utasítással  látta  el. 
melyet  aztán  ő  —  a  bécsi  udvar  és  a  főpapság  intentiójá- 
hoz  képest  —  kibővített.  Mert  bizonyos,  hogy  döntő  bécsi 
körben  ki  volt  mondva,  hogy  a  katholicismus  terjesztése 
czé^jából  nemcsak  Erdélybe,  de  még  Stambulba  is  jezsuitá- 
kat kell  bevinni.  Kászoni  tehát,  valószinííleg,  csak  ezt  a 
feladatot  tartotta  szemei  előtt,  midőn  az  erdélvi  rendek(»t 
szép  szóval  tartotta. 

Bármiként  állt  légyen  a  dolog,  annyi  bizonyos,  hogy 


368  ZSILINSZKY   UIHÁLY. 

Kászoni  véghetetlenül  kellemetlen  helyzetbe  jutott.  Ez  & 
helyzet  még  kellemetlenebbé  vált  akkor,  midőn  a  boszns 
rendek  megmutatták  neki  Páskó  jelentését,  s  annak  alapján 
arra  hivták  fel,  hogy  adjon  felvilágosítást  küldetésének  vaUii 
ezéljáról;  ö  a  fejedelmi  követ  jelentésének  hitelességét  éj- 
szerűen kétségbe  vonta.  Most  már  az  a  kérdés  állott  elő, 
ki  mond  valótlanságot:  Páskó  vagy  Kászoni? 

Természetes,  hogy  a  rendek  inkább  hittek  saját  meg- 
hizható  követüknek,  mint  a  császár  sima  modorú,  de  ravasz 
követének,  a  ki  okét  ily  nevetséges  helyzetbe  hozta.  Ettől 
fogva  az  ünnepelt  férfiú  megvetés  tárgj^a  lön.  Mindenki 
éreztette  vele  hidegségét;  söt  a  gúnyolódás  nyilait  is  éreznie 
kellett,  a  míg  a  változott  helyzethez  képest  a  rendek  uj 
választ  készítettek  a  császár  részére. 

A  válasz-javaslatot  a  fejedelmi  tanács,  illetőleg  a  kor- 
látnók  készítette.  Tulaj  donképen  két  válasz  volt  készítendő, 
t.  i.  külön  Kászoni  és  külön  a  császár  részére.  Mind  a  kettő 
elkészült,  valószínűleg  Bethlen  János  által.  Legalább  erre 
vall  a  fogalmazás  ügyessége,  a  tartalom  komolysága  és  a 
hangulat  tapintatossága.  Bármily  boszantó  volt  a  helyzet,  a 
válasz  Írója  nem  ragadtatta  magát  sem  gorombaságra,  sem 
illetlen  szemrehányásra.  Udvarias  modorban  mondja  el  a 
legerősebb  igazságokat;  az  ígéret  és  tett  közötti  nagy  külömb- 
ség  rideg  kimutatásában  mutatja  ki  a  Kászoni  által  hozott 
emlékiratnak  hitvánvságát. 

A  javaslatot  fcbr.  17-kén  vették  tárgyalás  alá!  Az 
elnök,  tekintettel  arra,  hogy  a  császár  emlékirata  a  nem- 
katholikus  ren<lekhez  vagyis  a  reformátusokhoz,  lutheránn- 
soklioz  és  unitáriusokhoz  volt  intézve,  azt  indítványozta,  hogj" 
az  olvastassék  fel  azonnal,  egj'uttal  kijelenti,  hogj'  a  fel- 
olvasás ideje  alatt  a  katholikusok  eltávozhatnak.  De  a  katho- 
likusok  ueni  helyeselték  az  indítványt,  s  hivatkozással  arra, 
hogy  kr>züli*»k  sokan  hiányzanak,  a  tárgyalás  elhalasztását 
kérték.  Kzt  ii  reformált  vallású  rendek  többsége  is  elfogadta, 
habár  akadtak  olyanok,  a  kik  a  császár  czímzésére  való 
hivatkozással,  nielv  szerint  a  nenikafholiktis  rendekhez  szol. 


A   >IAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  869 

azt  kiváuták,   hogy   a  katholikusok    ne   vegyenek   részt   a 
tárgyalásban. 

Két  nap  niulva,  vagyis  február  19-kén  tárgyalás  alá 
vették  az  elnök  17-ki  indítványát.  A  kath.  rendek  azon 
kéréssel  léptek  fel,  hogy  a  császárnak  adandó  válasz  az  ő 
jelenlétükben  olvastassék  fel.  A  míg  e  kérdés  fölött  tanács- 
koztak, a  katholikusokat  kizárták  az  ülésből;  de  a  méltá- 
nyosság szempontjából  mégis  azt  határozták,  hogy  a  katho- 
likusok is  jelen  lehetnek  a  felolvasásnál  és  a  tárgyalásnál; 
különben  akár  lesznek  jelen,  akár  nem,  tartoznak  a  választ 
elfogadni  és  azt  megpecsételni. 

A  tárgyalás  lefolyásáról  részletes  tudósítás  nem  maradt 
fenn.  Csak  annyit  tudunk,  hogy  a  katholikusok  valhisuk 
szabadsága  érdekében  megújították  azon  kérésüket,  melyet 
a  múlt  évi  gyulafejérvári  országgyűlésnek  benyújtottak  volt. 

Az  elfogadott  válaszfeliratban  a  rendek  illő  tisztelettel 
jelentik,  hogy  írásbeli  és  Kászoni  által  élőszóval  tett  üze- 
uetét  és  kívánságait  alázatosan  fogadták.  Ámbár  tudják, 
hogy  Kászoni  mindazokról,  melyeket  a  fejedelem  és  a  ren- 
dek ő  felsége  iratára  vonatkozólag  tettek,  jelentést  fog  tenni; 
mindazáltal  kötelességöknek  ismerték  irásilag  is  kifejezni 
alázatos  kézcsókjukat  ő  felségének  azon  atyai  gondosko- 
dásért, melyet  nehéz  helyzetükben  iráutok  tanúsítani  kegj'es 
volt;  lekötelezve  érzik  magokat  mindazokért  a  jótétemé- 
nyekért, melyeket  a  keresztyénség  és  hazájuk  közjaváért 
tett.  És  mivel  ily  nagy  jótéteménynek  méltó  meghálálására 
nem  képesek,  a  legl)uzgóbb  imával  fognak  könyörögni  a 
halhatatlan  Istenhez,  hogy  ő  felségét  és  felséges  házát  a 
keresztyénség  javára  minél  hosszabb  ideig  tartsa  és  erősítse. 

Különben  határtalan  hálájuk  adóját  teszik  le  ő  felsé- 
gének lábaihoz,  azon  atyai  intelmekért,  melyekkel  őket  a 
fejedelem  iránti  hűségre  és  engedelmességre,  a  lelkiismeret, 
nemesség  és  szabadalmak  szabadsága  és  a  régen  megszen- 
tesített unió  és  szövetség  megtartására  figyelmeztetni  kegyes- 
kedett. Nem  kételkednek  abban,  hogy  ő  felsége  arra  törek- 
szik, miként  a  szerencsés  kilátásokkal,  oly  nagy  költséggel 

Zsilinszky:  Magyar  országgyűlések.  24 


370  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kezdeményezett  külföldi  hékét,  a  kölcsönös  egyetértés  é* 
minden  rend  iránt  tartozó  tisztelet  és  szeretet  kötelékei  által 
az  országon  belől  is  megerősítse.  E  tekintetben  biztosíthat- 
ják ő  felségét,  s  hivatkozhatnak  bármely  befogadott  hit- 
valláshoz tartozó  test\^éreikre,  hogy  a  lelkiismeretbeli  sza- 
badság megtartására  irányult  uniót  mindig  megtartották,  s 
e  tekintct])en,  a  régi  alkotmány  épségben  tartásával,  a  jovorv 
nézve  is  Ígérik,  hogy  ö  felségének  intelmeit  és  irántak  való 
jóindulatát  emiékezetökben  fogják  tartani.  De  egj'üttal  alá- 
zatosan mentegetik  magokat,  ha  ösi  törvényeiknél  fogva  ő 
felségének  mindenben  nem  járhatnának  kedvében,  habár 
elismerik,  hogy  a  keresztyénségnek  Isten  után  ő  a  legtubh 
feje,  s  épen  ezért  hiszik  és  reméllik,  hogy  ő  felsége  atjai 
jóindulatát  ezután  is  megtartandja  irántuk;  erre  alázattal 
ezennel  is  fölkérik.  Érzik,  hogy  ő  felségének  jótéteményei 
túlhaladják  a  rendek  érdemeit;  érzik  azt  is,  hogy  az  idők 
kedvezőtlenségénél  fog\^a  azokat,  annál  kevésbbé  újabb 
kegyelmét  viszonozni  alkalmuk  nem  igen  lesz;  de  félnek. 
hogy  még  roszabb  söt  a  végső  veszedelembe  jutnak,  hacsak 
ö  felsége  a  kegj'csen  megígért  közbenjárást  elő  nem  moz- 
dítja és  a  fejedelem  részéről  Kászoninak  átadott  iratban 
foglalt  nehézségeket  el  nem  oszlatja,  és  az  egész  veszélyes 
állapotot  teljes  biztonságban  nem  helyezi.* 

Fájdalom,  a  fejedelem  iratának  szövegét  nem  ismerjük: 
de  Bethlen  János  elbeszéli  annak  tartalmát.  (277 — 85.)  Eh^ 
meire  van  szétszedve  benne  a  császár  emlékirata,  melyet 
Kászoni  hozott  magával.  Ki  van  mutatva,  hogy  milyen  sok 
Ígéret  foglaltatik  benne  és  mily  kevés  tény  felel  meg  neki. 
Azután  fel  van  sorolva,  hogj'  a  vasvári  béke  alapján  miket 
kellett  és  lehetett  volna  tenni  Erdélv  érdekében:  s  ezeknek 
mind  ellenkezője  történt,  épen  ügy,  mint  a  felvidéki  tizen- 
három vármegyében   történt  ő  felsége  resolutiójávaL  mely 


^  üniversi  Status  et  Ordines  trium  nationum  regni  Transilva- 
niae  et  partium  Hungáriáé  eidem  annexarum.  Dátum  Fogarasini  m 
generalibus  nostris  Comitiis,  die  15.  Febr.  1666.  Szilágyi  IX.  179—181. 1 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  871 

vármeg}'ékben  ennek  kiadása  után  még  jobban  üldöztetnek 
a  protestánsok,  mint  elébb.  Erdélyben  a  bevett  vaUások 
közül  egy  sem  panaszkodhatik  üldözés  miatt,  legkevésbé 
tehetik  ezt  a  katholikusok,  kiknek  jogait  az  ország  törvényei 
biztosítják,  8  egyúttal  örködnek  annak  fentartása  felett.  A 
kért  templomot  is  törvény  biztosiba  a  protestánsoknak, 
kiktől  ö  vissza  nem  veheti.^ 

Kászoni,  a  kellemes  és  kellemetlen  napok  után,  átvette 
az  erdélyi  rendeknek  fentebb  emiitett  válasziratát,  mely 
rendesen  le  volt  pecsételve.  Megjegyezte  azonban,  hogy  ö 
nem  posta,  hanem  ö  felségének  küldötte,  a  kinek  tudnia  kell. 
hogy  mit  visz  urának,  minél  fogva  kéri  a  válasz  hiteles 
másolatát.  A  rendek  belátva  e  kérelem  méltányos  voltát,  a 
másolatot  kiszolgáltatták  neki. 

Kászoni  ezzel  sietett  vissza  Bécsbe.  De  az  ő  fogarasi 
szereplése  nagyon  felnyitotta  az  erdélyi  rendeknek  és  a 
fejedelemnek  szemét.  Most  látták  csak  igazán,  mennyire 
el  vannak  hagyatva,  mennyire  nem  lehet  bizni  külső  szövet- 
ségesekben! S  ez  a  kiábrándulás  rögtön  azt  a  nemes  elha- 
tározást szülte  kebleikben,  hogy  ezentül  saját  erejökre 
támaszkodnak,  s  önmagokban  fogják  keresni  az  önfentartás 
eszkír/eit.  Hozzá  is  láttak  a  szervezkedéshez  derekasan. 

Vallásra  vonatkozólag  csak  a  következő,  kevésbé  jelen- 
tékeny két  articulus  hozatott  a  fogarasi  országgyűlésen: 

XXIII.  Articulus.  üdvarheli/re  az  orthodaxus  és  katho- 
likus  atyánkfiai  közt  vuló  controversidknak  coniplanálására 
^ommissariusok  delegáltatnak. 

Lettek  panaszok  az  udvarhelyi  secuiaris  és  pápista 
€cclcsial>eli  személyek  ellen,  hogy  tudniillik  az  orthodoxa 
religión  lévőknek  utjokat  elvévén,  csak  halottjokat  is  illendő- 
képen el  nem  temethetik,  azon  szabados  ufóknak  elvétele 
miatt,  hanem  kertet  mit  kellene  kihányni,  egyéb  alkalmat- 
lanságok is  lévén  benne,  injuriával  illettetnek  a  megnevezett 
orthodoxa    religión   lévők;    annakfclette,    szokások    szerént 

*  Bethlen  János  1.  277-85.  11. 

24* 


372  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

processiót  járrán,  midőn  azon  processi<Vjárást  continuálnók^ 
az  orthodoxa  religión  levőknek  templomok  előtt  megállYáD 
illetlen  lövöldözéseket,  kiáltásokat  tesznek  az  orthodoxusoknak 
injuriájokra  és  isteni  szol^álatj okban  való  megbotránkozt«- 
tásokra;  hogy  azért  az  olyan  illetlen  cselekedetek  compla- 
náltassanak  és  jókarban  állíttassanak,  végeztük  Nagyságod 
kegjelmes  javallása  szerént.  hogy  ad  faciem  loci  Udvar- 
helvre  ad  undecimum  diem  futuri  mensis  Mártii  az  udvar- 
lielyszéki  főtisztek  kimenjenek,  kik  mellé  akkorra  rendeltünk 
bizonyos  commissariusokat,  a  eatholica  religión  levő  atyánk- 
fiai közül  Haller  Pál,  az  augustana  confessión  kőhalmi  király- 
biró,  az  unitária  religión  Pálffi  István  atj'ánkíiait,  kik  in 
facie  loci  isten  és  az  igazság  szerént  azon  alkalmatlansá- 
gokat eligazítván,  hag\ják  jó  karban,  ügy  hogy  efiFéle  alkal- 
matlanságokat ezután  ne  kövessenek. 

A  város  erdejének  élése  felöl  is  jővén  ilyen  panasz 
Nagyságod  füleiben  kegyelmes  Urunk,  hogy  a  romanocatho- 
licus  páter  szabadosan  élvén,  az  orthodoxus  predicatomak 
élnie  nem  engedik,  sőt  behozván  belőle  szekerit  meg  is 
büntették  a  eatholica  religión  levők;  hogy  azért  abból  is 
több  inconvenientia  ki  ne  jöijön.  Nagyságod  kegj'elmes 
resolutiója  szerént  decemáltuk,  hogy  a  megnevezett  com- 
missariusok  azon  egy  odavaló  fáradsággal,  udvarhelyszéki 
főtiszt  atyánktiaival  együtt  hagyják  jó  karban,  hogy  ezuüiu 
se  mi  országul,  sem  Nagyságod  méltóságos  fülei  ne  terhel- 
tessünk ilyen  méltatlanságokkal. 

XXIV.  Articulus.  Szederjesre  a  déz^na  percijnáldsának 
eligazítására  commissariusok  rendeltettek. 

Nem  kicsiny  panasz  lévén  Jósika  István  atyánktiára 
is  ilyen  dologból,  hogy  Szederjes  nevű  falunak,  kit  most 
felesége  jussára  bir  feleségével  együtt,  dézmáját,  melyet 
néhai  Rákóczi  György  fejedelem  donatióval  couferált  volt 
az  ott  való  praedicator  számára,  azután  Praeda  nevű  bóér- 
nak  adván  azon  falut  megnevezett  fejedelem,  mig  élt  azon 
bóér,  azon  dézmának  szabados  birásában  meghagyta  a  prae- 
dieatort,   mint   kinek   dézmán   kívül  való  jussal    adattatott 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYULéSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  373 

birására  azon  falu,  eo  jure  deveniálván  feleséf^ére  is,  kit 
azután  Jósika  István  atyánkfia  vett  el  magának  feleségül, 
a  nékik  engedtetett  jussal  meg  nem  elégedvén  az  o  domi- 
niumok  előtt  másnak  adatott  just,  ugj'mint  dézmát  a  pre- 
dícatortól  elvette,  s  maga  ususára  applicálta,  a  praedicatort 
arestálván  addig  el  nem  bocsátotta,  mig  donatióját  ki  nem 
vette  kezéből,  és  hagj'ta  az  ott  való  praedicatort  dézma 
nélkül;  kihez  képest  Nagyságod  kegj'elmes  resolutiója  sze- 
rént decemáltuk,  hogy  ad  decimum  quintum  diem  futuri 
mensis  Mártii  bizonyos  commissariusok  menjenek  azon  helyre, 
az  orthodoxa  religión  lévők  közül  Bethlen  János  atyánkfia, 
a  catholica  religión  lévők  közül  Kornis  Gáspár,  az  augus- 
tana  confession  lévők  közül  Segesvári  Pál  János,  és  az 
unitaria  religión  lévők  közül  Pálfi  An<lrás  atyánkfia,  a  kik 
ezen  dolgot  isten  s  az  igazság  szerént  végképen  eligazitsák 
s  jó  karban  hagyják.* 

IV. 

Erdély  visszaszerzésének  és  a  katbolicísmus  megerősítésének  első  tervei. 
Az  ünnepek  megrontói  ellen   hozott  articulusok. 

Erdélynek  viszonyai  a  tiírökkel  és  a  bécsi  kormánv- 
nyal  mindinkábl)  ])onyolultak.  Apafi  fejedelem  tehetetlensége 
minden  nap  érezhető  volt.  Ezt  kihasználta  a  kormánytanács, 
moh-nek  tagjai  közt  azonlian  sok  ellentétes  vélemény  küz- 
díítt  egymással.  A  Kemény-  és  Barcsay-pártiak  nem  tudtak 
kibékülni  egjniással.  E  mellett  a  katholikus  j)árt  is  fondor- 
kodott és  Bécsben  való  árulkodások  által  sok  kellemetlen- 
séget okozott. 

Ilven  viszonyok  ki»zött  a  közügyek  szekere  nagyon 
döczögve  hala<lt.  A  töri'»k  adó  kivetése  és  a  véghelyek  erő- 
sítése nagy  terheket  rótt  a  lakossíigra.  Megint  az  az  eszme 
tolult  előtérbe,  nem  volna-e  mégis  helyesebb  a  német  csá,szár 
és  magyar  király  barátságát  keresni,  s  azzal  együtt  annak 
segítségével  lerázni  a  töri')k  igát? 

>  Szilágyi,  Erd.  országgy.  Emi.  Xl\.  192-  194. 


374  zsiLi:«szKY  mihály. 

Ez  az  eszme  nagyon  rokonszenves  fülekre  talált  Bécá- 
bcn,  a  hol  meg  erős  párt  létezett,  mely  Magyarország  ré^ 
jogainak  helyreállítását,  illetve  Erdélynek  visszaszerzését 
vette  czélba. 

Ettől  fogva  a  vallás  ügj'e  ilyen  összefüggésben  fog 
előfordulni.  Erdély  visszaszerzésére  való  törekvés  egyértelmű 
volt  a  katholicismus  hatalmának  Erdélyben  való  visszaállí* 
tására  való  törekvéssel.  Ezt  sejtette  mind  a  két  párt,  —  « 
épen  ezért  lehetőleg  elodázta  a  kérdésnek  nyilvános  tár- 
gj-alását. 

Az  időközben  felmerült  vallási  kérdések  nagyon  alá- 
rendelt apróbb  intézkedések  körül  forognak.  Igy  például  a 
fejedelem  1666.  aug.  12-kén  rendeletet  bocsátott  ki  az  oláh 
papok  kiváltságainak  megtartása  ügyében;*  az  1667-ki 
fej  érvári  országgj'űlés  pedig  az  ünnepeknek  megrontói  ellen 
hoz  t()r\"ényt,  mely  a  VII.  articulus  szerint  így  hangzik: 

Kegyelmes  Urunk,  az  innepszentelésről  bőséges  rende- 
lési lévén  az  országnak,  de  mégis  ex  superabundanti  végez- 
tük egész  országul,  hogy  ennekutána  kiváltképpen  a  három 
sátoros  ünnepeken  és  vasárnapokon  mindenféle  rendek  dolog- 
tevéstől  megszűnjenek  minden  helyeken,  mely  ellen  ha  valaki 
comperáltatik  cselekedni,  eo  facto  Ofíiciales  ejusdem  loci 
flór.  6.  exequa\janak  rajta  irremissibiliter.^ 

Ugyanezen  időtájban  Apafi  fejedelem  az  oláhok  fehér- 
vári monostorában  oláh  nyomdát  és  iskolát  állított  fel,  hogy 
ezáltal  is  egyengesse  a  reformált  vallás  elterjedésének 
útját.^ 

•  Szilágyi  S.,  XIV.  196.  1. 

»  Veszély,  L,  270.  1.  —  Szilágyi  S..  XIV.,  215.  1. 

«  U.  o.,  267.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGOYŰLÉSBK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  376 


V. 

Az  1668-ki  beszterczei  országgyűlés. 

Jan,  10-töl  fehr.  5-t//. 

A  fejedelmi  propositiók  a  zsidózókról ;  —  az  ezek  feletti  tárgyalás ;  — 
és  a  fejedelmi  válasz.  —  A  zsidózók  védik  magokat.  —  A  rendek 
kérvényt  adnak  he  a  fejedelemnek  —  ki  tagadó  választ  adott.  — 
Katholikusok  és  unitáriusok  kérelme.    —    Articulusok  —  és  a  radnóti 

gyűlés. 

Apafi  fejedelemnek  sok  btya  volt;  s  ez  még  szaporo- 
dott a  magyarországi  elégületleneknek  azon  kérése  által, 
hogy  karolja  fel  az  elnyomott  magyar  protestánsoknak  ügyét. 
Saját  országában  a  katliolikusok  békételenkedtek.  Az  unitá- 
riusok közt  pedig  valóságos  há]>orü  folyt  —  a  zsidózók  ellen. 

A  fejedelem,  bár  érdeklődött  a  magj^ar  „interessatusok" 
iránt  mégis  elébb  itthon,  saját  országában  kivánta  helyre- 
állítani a  rendet.  Az  1668.  jan.  10-re  Beszterczére  össze- 
hívott országgyíílésnek  ez  volt  az  első  feladata. 

Mikor  a  rendek  együtt  voltak,  siettek  a  fejedelemhez, 
hogy  hódolatukat  s  boldog  újévi  kivánataikat  kifejezzék 
Kapy  György  elnök  által.  Azután  a  feje<lelmi  propositiók 
olvastattak  fel,  melyeknek  első  két  pontja  a  zsidózókról 
szól  ekképen: 

1.  Örömest  senkit  meg  nem  bántanánk,  sőt  az  egy- 
mással nem  szintén  egyező  dolgokat  is  csendesítenénk  tehet- 
ségünk szerént,  de  az  mely  dolgokban  az  istennek  ö  szent 
felségének  boszontását  és  szent  nevének  sérelmét  látjuk, 
lelkünkisméreti  nem  engedi,  hogy  abban  valakinek  kedves- 
ke<lhessünk:  ne  is  egyébnek,  hanem  ennek  tulsydonítsák  ő 
kegyelmek  ez  mostani  proposítióukat.  Szomorúan  jelentjük 
annakokáért  ő  kegyelmeknek,  hogj-  amaz  isten  előtt  kárho- 
zatos  és  az  egész  keresztyén  világ  előtt  irtózással  hallandó 
judaizmus  ez  hazában  nemcsak  nem  szűnt  meg,  hanem 
titkos  színek  alatt  naponkint  gyarapodik,  hasonlóképen  az 
isten  és  kereszténv   vallás   ellen   káromkodóknak   számait. 


376  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Féli),  az  isten  meg  ne  boszulja  nemcsak  azokon,  a  kik  cse- 
lekeszik, hanem  azokon  is.  a  kik  hivalkodó  szemmel  könv- 
nyen  elszenvedik.  Egjéb  secularis  dolgokban  hogy  az  ember 
competens  fórumán  pereitessék,  javaljuk;  de  midőn  immediate 
religio  dolga,  avagy  istennek  megbántódása,  káromlása  forog 
fenn,  akárki  általláthatja,  hogy  mind  az  négy  reccpta  religión 
levők  közül  delegálandó  becsületes  commíssáríusok  által 
kellene  az  ilyen  dolgoknak  eligazittatni,  melyről  szükség, 
hogy  ö  kegyelmek  országul  eoncludáljanak,  űgj'  pedig,  hogj* 
az  prócátorok  az  ilyen  casusokban  avagj^  teljességgel  ne 
admittáltassanak,  avag>'  ha  admittáltatnak  is,  exceptiót  ne 
legyen  szabad  mondaníok,  hanem  csak  az  meritumra  felel- 
jenek, mert  az  ilyen  gonoszságokért  közönségesen  mindnyá- 
junkra következhető  isten  ostorát  procator  uraim  exceptióval 
el  nem  háríthatják.  Hogyha  pedig  az  ilyen  dologban  az 
commissaríusok  valami  difficultást  tanálnak  egyszeri  revisióra, 
első  közímséges  országgyűlésére  bocsáttassék  fel,  de  ez  is 
non  ad  instantiam  in  causam  attracti,  hanem  az  eommissa- 
ríusokéra:  hogyha  azok  salva  conscientia  íinalis  dcliheratiót 
nem  mondhatnának  az  dologban.  Egyébiránt  ne  csak  tinaliter 
ddiberálhassanak,  hanem  cxecutióban  is  vétethessék  az 
dolog,  a  director  ratione  officii  prosequálván  őket  az  eommissa- 
riusok  előtt. 

Az  mely  pörök  pedig  eddig  kezdettenek,  az  ilyenek 
ellen  azok  is  transferáltassanak  ilyen  processusra. 

2.  Ugyan  az  judaizánsok  állapotjában  más  dolog  is 
vag}'on,  úgymint  ez: 

Emlékezetűién  lehet  ő  kegyelmeknek  országul,  hogy 
üdvözült  öreg])ik  Rákóczy  (lyörgy  ideiben  az  judaísmus 
ellen  az  nemes  ország  articulust  irt  volt,  melynek  executió- 
ját  sokáig  halasztotta,  akkor  szabadságában  állván  azoknak 
a  zsidózóknak,  akármelyik  reccpta  religióra  állanának;  de 
midőn  tévelgésekben  vakmerőképen  megmaradtának  volna, 
az  director  evocáltatv'án  őket.  az  ország  megsententiázta, 
mely  sententiával  mind  javok  elfoglaltatott,  mind  fejeket 
elvesztették.    Ilyen  feje.  javai   és   egyéb,   szóval   mindenek 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  377 

elveszett  állapotjokban  folyamodtak  azok  a  nem  jámborok 
az  akkori  méltósá|i:os  fejedelemhez,  kér\'én  gratíát  fejeknek, 
8  egyszersmind  erős  hittel  megeskUvén.  hogj'  az  szenthárom- 
ságot teljes  életekben  vallják  s  tisztelik,  és  maradékaikat 
is  annak  tiszteleté])en  nevelik:  —  persistáltanak  is  fogadá- 
sokban sok  esztendőkig,  hanem  két  három  esztendők  alatt 
színiették  hozzájok  egynémely  praedicatorok  magokat,  ügj- 
szegették  meg  velők  hitüket,  ilyen  pretextust  hozván  fel, 
hogy  az  unitaria  religiii  is  reeepta  religió  lévén,  szabad 
volna  arra  állani  akárkinek.  De  ezekre  az  emberekre  nézve 
az  ratió  nem  helyes,  mert  minek  előtte  az  nemes  ország 
halálra  sententiázta  őket,  addig  élhettenek  volna  ezzel  a 
szabadsággal,  de  midőn  megsententiáztattanak  és  elvesztet- 
ték mind  fejiíket  s  mind  egjéb  javukat,  az  minemű  conditió- 
val  gratiát  nyerhettenek  magoknak,  kötelesek  lettének  volna 
azt  megállani,  sőt  ha  kik  kr^zűlök  medio  tempore  deeedál- 
tauak  is,  de  ha  azoknak  maradéki  nem  akarják  azt  a 
eonditiót  megtartani,  mellyel  az  ő  at\;joknak  gratia  adatott, 
mivel  az  enyett  a  conditio  enyett  (?)  maradott  meg  minden 
javok,  nem  méltő,  hogy  az  is  nálok  maradjon.  Megkivánjuk 
azért,  hogy  országul  ő  kegyelmek  coneludáljanak  mostan  ezek 
ellen,  mint  egyszer  judaizmusért  megsententiázott  latrok  ellen, 
kik  újabb  hitszegéssel  tetézték  elébbi  jámborságukat.  Annak 
felette  megkivánjuk  azt  is  igen  méltán,  hogy  az  mely  pre- 
dieatorok  ilyen  tidesfragiumra  indueálták  őket.  ha  egyéb 
javokban  meg  nem  károsodnak  is,  de  tisztektől  degradál- 
tassanak  r)rökösen  ennyi  léleknek  hitszegésre  való  viteléért. 
3.  Vannak  oly  faluk  is.  kikben  annak  előtte  magyar 
ecclesiák  voltának,  kik  az  sok  változásokban  elpusztulva, 
oláhok  ülték  meg  és  számmal  az  magyar  ecelesiát  meg- 
haladván, ahoz  fizetni  nem  akarnak;  az  mint  azért  a  szász 
falukban  is.  melyekben  oláhok  laknak,  az  szász  papoknak 
íizetni  szoktak,  megkivánjuk  mi  is.  hog}'  az  ilyen  magyar 
falukban  szállott  oláhok  az  magyar  eeclcsiához  valamivel 
tartoznak,  megadják;  kiről  is.  hogy  ő  kegjelmek  coneludál- 
janak, szükséges,  sőt  ha  szintén  oláhok  ülték  volna  is  meg 


378  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

egészen,  de  az  mivel  ezelőtt  az  magyar  eceiesiához  tartoxta- 
uak,  az  mostani  lakosok  is  adják  meg.^ 

Az  egyes  nemzetek  postulatumainak  felolvasása  után 
a  fejedelmi  propositiók  tárgjalására  került  a  sor  jan.  21-kéiL 
A  fejedelem,  a  mint  láttuk,  az  iszonyat  hangján  szólott  a 
zsidózókról;  és  egy  a  négy  recepta  religióhoz  tartozó  egyé- 
nekből álló  küldöttséget   akart  kineveztetni   azok  ugj'ének 
elintézésére.   A  rendek  közfii   sokan   azt   akarták,  hogy  ez 
ügy   a  tanácsosokhoz    utasittassék   elintézés   végett;  de  a 
tanácsosok,  hivatkozva  arra,   hogy  ők  már  a  fejedelemmel 
együtt  tanácskoztak  eleget,  kérik  a  rendeket,  hogy  a  tett 
propositió  szerint,   határozzanak   legjobb  belátásuk  szerint 
V^annak  törvények,   melyek  e  részben   útmutatásul  fognak 
szolgálhatni. 

Azonban  a  kérdés  nem  volt  olyan  egj'szerfi,  mert  a 
zsidózók  közül  sokan,  kellemetlenségek  kikerülése  végett, 
színleg  áttértek  az  unitárius  vallásra.  Napok  multak  eL  a 
mig  e  kérdés  tárgj^alásához  fogtak.  Jan.  23-kán  a  rendek 
ismét  abbeli  nézetüknek  adtak  kifejezést,  hogy  a  zsidózók 
ellen  vannak  törvények;  nincs  eg;y'éb  hátra,  mint  hogy  a 
fejedelem  alkalmazza  azokat.  Mikor  erről  javában  folyt  a 
tárg}'alás,  belépett  az  unitáriusok  püspöke,  a  kinek  ajga 
szintén  elítélt  zsidózó  volt  és  kérte  a  rendeket,  lépjenek 
közbe  a  fejedelemnél,  nehogy  a  zsidózók  ellen  még  idősb 
Rákóczy  Györg}'  korában  hozott  ítélet  reá  is  alkalmaztas- 
sék,  a  ki  18  éves  koráig  református  volt  és  csak  azóta  lett 
unitáriussá  a  kolozsvári  unitárius  iskolában.  Mert  ha  a|ija 
miatt  őt  is  elítélik,  akkor  mit  várhatnak  a  többiek? 

A  rendek  megígérték,  hogy  közbe  fogják  magokat 
vetni  a  fejedelemnél;  annyival  is  inkább,  mivel  más  unitá- 
riusoknak is  voltak  kérelmeik,  melyekre  nézve  a  fejedelem 
még  nem  válaszolt.  Ilyen  volt  a  Lengyelországból  kifizott 
socinianusoknak  még  január  18-án  beadott  abbeli  kérelme, 
hogy  k<)zulök  azok,  kik  házasság  vagy  birtokvásárlás  útjifl 

'  Szilágyi  S.,  XIV..  291—293.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSKK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  379 

erdélyi  lakosokká  lettek,  törvényes  polgároknak  (legitimati 
patricii)  tekintessenek;  azok  pedig,  a  kik  Lengyelországból 
még  ide  akarnak  költözni,  ha  Kolozsváron  nem  fémének  el, 
alapithassanak  Erdélyben  egy  külön  coloniát,  s  mint  iparo- 
sok, ismertessenek  el  igazi  polgárokúi.  Dnra  sane  petitio! 
kiált  fel  az  egj'korü  naplóiró. 

Most,  a  rendek  újabb  sürgetésére,  a  fejedelem  kiadta 
válaszát,  mely  szerint  a  zsidózók  közül  azok,  kik  idősb 
Rákóczy  György  korában  elítéltetvén,  kegj^elmet  oly  feltétel 
alatt  nyertek,  hogy  a  zsidózóktól  elszakadnak  és  a  négy 
recepta  religió  valamelyikéhez  csatlakoznak,  és  a  kik  a 
református  vallást  egyszer  elfogadták,  abban  meg  is  marad- 
janak; minélfogva  a  törvény  végrehajása  okvetlenül  szük- 
séges. A  fejedelem  kijelenti,  hogy  ez  által  senkit  sem  akar 
kényszeríteni  a  református  vallásra;  mindenkinek  szabadjára 
bagi^'ja,  hogy  a  négy  vallás  közül  azt  válaszsza,  a  mely 
neki  tetszik;  de  azt  kivánja,  hogy  a  zsidózók  utódai  meg- 
fosztassanak javaiktól. 

Erre  nagj'  zavar  támadt  az  unitáriusok  között.  Egy- 
másután többen  felszólaltak ;  mindenek  előtt  Szentíványi 
Sámuel,  a  jogügyek  igazgatója,  erős  és  éleseszű  socinianus, 
arra  kérte  a  rendeket,  hogy  más  választ  kérjenek  a  feje- 
delemtől. Ne  kivánja,  hogy  a  zsidózók  utódai  megfosztassa- 
nak javaiktól,  miből  kevés  haszna  lesz  az  országnak.  Ellen- 
ben egyesek  nagy  kárt  fognak  szenvedni;  többek  között  ő 
maga  is,  a  kinek  felesége  egy  elítélt  zsidózónak  leánya. 
Horvát  Cosmus  figyelmébe  ajánlotta  a  rendeknek,  hogy  az 
unitáriusok,  bármily  kevesen  vannak  is,  bármily  szegények 
legyenek  is,  mégis  tagjai  az  erdélyi  rendeknek;  minél  fogva 
méltán  megvárhatják  tőlük,  hogy  védelemben  részesítsék. 
A  felszólalásoknak  lett  is  annyi  eredménye,  hogy  a  rendek 
egy  új  kérvény  benyujfását  határozták  el,  melynek  elkészí- 
tésére Teleki  Mihály,  Mikes  Kelemen,  Lázár  István,  Gonosch 
Mihálv  és  Ruffinus  Hertalan  küldettek  ki. 

A  kérvény  elkészült,  s  még  az  nap  beadatott  a  feje- 
delemnek,  a  ki.   mivel   épen  asztalhoz  akart  ülni   és  már 


380  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tanácsosai  is  eltávoztak  volt,  másnapra  ígérte  a  választ. 
Ez  meg  is  történt;  de  a  válasz  oly  határozottan  vissza- 
utasító volt,  hogy  a  rendek  szinte  kételkedtek  abban,  vájjon 
a  fejedelemtől  jött-e?  Ug}'anis  a  fejedelem  Teleki  Mihálv 
útján  azt  izente,  hogy  a  mit  egyszer  kimondott,  azt  nem 
fogja  megv'áltoztatni.  A  rendek  ne  fáraszszák  magokat  ^ 
kérelmekkel;  ö  az  ügjet  befejezettnek  tekinti. 

Engedékenyebb  volt  a  fejedelem  a  rendek  azon  kiván- 
ságánál,  liogy  ha  a  magj^aroktól  elhagyott  valamely  falában 
oláhok  telepednek  le,  ezek  a  magyar  papnak  tartozzanak 
adózni.  A  szászok  ugyan  felszólaltak  ez  ellen;  hivatkoztak 
a  vallások  egyenjogúságára  és  a  méltányosságra,  de  a 
t()bbség  figyelmen  kívül  hagyta  okaikat.  A  gyíUésről  szóló 
egykorú  napló  megjegyzi,  hogy  a  többség,  „mivel  az  erdéhiek 
különféle  vallást  követnek,  s  különösen  a  kegyességben 
hidegek,  az  igazságban  részrehajlók,  a  kik  inkább  akarnak 
engedni  saját  jobbágyaiknak,  mint  az  istenitiszt^let  előmoz- 
dításáról gondoskodni '',  elutasította  kivánságukat.  Bethlen 
Gergely,  kit  a  napló  „nullius  pietatis  vir"-nek  nevez,  még  a 
szentírásra  is  hivatkozott,  hogy  részrehajlását  igazolja,  a 
miért  elnöke  ki  is  csúfolta,  csodálkozását  fejezvén  ki  a  felett, 
hogj'  az  ö  rokona  íme  egyszerre  theologussá  Icttl* 

Több  napon  át  tárgyalták   a   katholikusoknak   ahlieli 
folyamodását,  hogy  a  kolozsvári  óvári  templom  nekik  enged- 
tessék át.  Indokul  hozták  fel,  hogy  a  monostori  templom- 
ban a  törököknek  közelsége    miatt   nem    tarthatják   bizton 
isteni  tiszteletöket;  még  kevésbé  taníthatják  és  gondozha^'ák 
gjermekciket    az   arra   rendelt   jezsuita    atyák.    A    rendek 
közül  sokan  támogatták  e  kérelmet;  meg   is  Ígérték,  hogj' 
azt  a   fejedelemnek   benyújtják,   de    a   reformátusok,  attól 
tartva,  hogy  ez  az  ő  felekezetök  kárára  fog  kiüthetni,  csak 
azon  feltétel  alatt  ígérték  meg  támogatásukat,  ha  ebből  a 
többi  három  vallásra   nézve   sérelem   nem   fog  következni. 


»  Czajbert  Naplója,  Szilágyinál  308. 1 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      881 

A  fejedelem  és  tanácsosai  tárgjalták  is  e  kérdést;  de  ezúttal 
nem  döntötték  el. 

Mintho^'  a  rendek  több  rendbeli  előterjesztésére  a 
fejedelem  még  nem  adott  választ,  jan.  28-kán  Rhédey  Ist- 
vánt küldöttek  hozzá  a  rendek,  hogj'  sürgesse  meg  a  hatá- 
rozatok meghozatalát.  Ezek  közé  tartozott  a  lengyelországi 
socinianusok  kérvényére  adandó  válasz  is.  Ez  megadatott, 
de  nem  tetszett  a  rendeknek,  mivel  a  legnagyobb  rideg- 
séggel  utasította  vissza  a  kérelmezőket,  sőt  meghagyta 
nekik,  hogy  húsvétig  mindnyájan  takarodjanak  ki  Erdély- 
ből. Ezért  a  rendek  elhatározták,  még  egyszer  megkérik  a 
fejedelmet,  hogy  az  iparos  unitáriusokat  ne  űzze  ki  országá- 
ból. Többek  között  hivatkoztak  arra,  hogy  ezeknek  vallása 
be  van  fogadva,  s  nemzetiség  tekintetében  sem  alábbvalók, 
mint  a  már  bentlakó  egyéb  idegen  népek.  De  ez  sem  hasz- 
nált semmit.  Jan.  31-kén  egy  marosvásárhelyi  mesternek 
folyamodását  tárgyalták,  kinek  4  éves  fiát  a  mikeházi  bará- 
tok erővel  a  kolostorba  vitték  s  anyja  kérésére  sem  adták 
ki.  A  fejedelem  a  rendek  kérésére  azt  válaszolta:  gondos- 
kodjanak a  gyermeknek  kiszabadításáról,  mert  ha  ő  nekie 
kellend  gondoskodnia  róla,  a  barátok  alig  fogják  meg- 
köszönni. A  rendek  akképen  intézkedtek,  hogj'  egy,  a  négy 
valláshoz  tartozó  egyénekből  álló  küldöttség  menjen  a  kolos- 
torba, s  a  gyermeket  a  segesvári  királybíró  útján  adja  át 
annak,  a  kihez  a  gyermek  menni  akar. 

\'égul  még  a  zsidózók  ügyével  kapcsolatos  azon  kér- 
dés merült  fel,  ho^^v  mivel  a  zsidózók  a  székelvek  közfii 
kerültek  ki,  vájjon  ez  által  a  székelyek  régi  nemzeti  sza- 
badsága megrövidithető-e  ?  A  székelyek  ugyanis  azt  vitatták, 
hogj'  nóta  esetében  a  szomszédok  öröklik  a  székely  vagyont. 
De  ebben  sem  hozatott  törvénv,  mint  általában  semmi  olv 
vallásügji  kérdésben,  mely  nagyobb  elvi  jelentőséggel  birt. 

Az  ezen  országgyűlésen  hozott  törvények  között  csak 
a  következő  articulus  vonatkozik  egyházi  ügjekre: 

Articulus  XXXIII.  Az  ecclesiastka  personáktól  elfoglal- 


388  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

iatott  dézma  vagy  quartabeli  proventusoknak  recuperáltalám, 
és  az  oláh  papok  tueáltatása, 

„Végeztük  kegyelmes  urunk,  hogy  a  mely  helyekben 
öregbik  Rákóczi  György  tejedelem  idejétől  fogva  a  papok- 
nak, scholamestereknek  dézmájok  avagy  quarttyok  járt.  az 
alatt  más  priváta  personáktúl  elfoglaltattanak :  a  modo 
deinceps  azon  ecclesiához  való  papoknak,  scholamesterek- 
nek,  avagy  azon  dioecesisben  levő  szegényebb  ecclesiastiea 
personáknak  visszaadattassanak,  meljTŐl  vise^en  gondot  é> 
tégjen  dispositiót  azon  dioecesisben  való  esperest, 

A  verus  praetendens  possessorok  az  oláh  papokon 
szokott  dézmájokon  és  illendő  honoráriumokon  kívül  egyéh 
taxát  ne  exigá\janak  sub  poena  articulari.^ 

Megjegjzendő,  hogy  a  XXXlII-ik  articulus  elrendelL 
hogy  az  approbata  után  tett  és  emanáltatott  articulusok 
mentül  értelmesebb  személyektől  egy  corpusba  összegyujtej*- 
senek.  Azt,  hogy  kik,  mikor  és  hová  jöjjjenek  e  végett  össze, 
a  fejedelemre  bizták. 

Még  ugyanazon  évi  jül.  15-ére  Kadnótra  hívta  össze 
a  fejedelem  Erdélynek  rendéit,  hol  leginkább  a  portai  adó 
beszolgáltatásáról,  a  várőrségek  zsoldjáról  és  egyéb  hasonló 
anyagi  dolgokról  tanácskoztak.  Vallásügyi  kérdés  csak  eg) 
merült  fel.  A  jíü.  19-ki  ülésen  a  fejedelem  tanácsa  eldon- 
tetlenül  hagyott  azon  kérdés  vettetett  fel,  hogy  a  templomo- 
kat lehet-e  egyházi  vagyonnak  tekinteni?  Ugyanis  a  refor- 
mátusok és  unitáriusok  összezörrentek  egy  templom  birtoka 
felett.  Kié  legyen  a  templom?  A  rendek  többsége  azon  nézet- 
ben volt,  hogy  ha  az  illető  templomot  magánegyének  saját 
fundusukon  és  saját  használatukra  építették  fel,  akkor  az 
nem  mondható  egyházi  vagyonnak ;  de  ha  azon  községben 
létező  gyülekezet,  mint  ilyen,  épít  templomot,  az  már  egj- 
házi  vagyon.  De  határozat,  melyet  a  fejedelem  törvényerőre 
emelhetett  volna,  nem  hozatott. 

A    politikai    viszonyok    mindinkább    bonyolódtak.  A 

»  Szilágyi  S..  XIV.,  330-331.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  88B 

magj'arorszáí^  „interessátusok"  Kende  Gábort  azon  utasí- 
tással küldöttek  Erdélybe,  vegye  rá  Apafit,  hogj'-  még  ez 
év  karácsonyáig  segélyükre  jöjjön.  A  fejedelem  ezt  csak 
a  török  engedélyével  tehette  meg;  ezért  meg  is  indította 
az  erre  vonatkozó  tárgyalásokat. 

VI. 
Az  1669-ki  fej  érvári  országgyűlés. 

Január  26401  mdrceius  é-ig. 

A  fejedelmi  propositiók  ötödik  pontja.  —  Reformátusok  —  oláhok  -  - 
és   katholikusok    kérelmei.  —  Apafi   követei   Eperjesen  —  és    a   ma- 
gyarok kérelme  a  fejedelemhez. 

Mikor  a  fejedelem  már  megigérte  a  magyarországi 
elégülctleneknek  nynjtandó  segélyt,  kénytelen  volt  a  portá- 
nak kedvét  nagy  adók  fizetése  által  keresni.  Ezen  adók 
mikénti  kivetése  és  beszedése  okozta  leginkább  azt,  liogy 
1669.  jan.  25-ére  Fejárvárra  ismét  országgyűlést  kellett 
összehívnia. 

A  január  30-án  átadott  fejedelmi  propositiók  csak 
kilencz  pontból  állottak.  Az  ötödik  pontban  panaszképen 
említi  a  fejedelem,  hogy  nemcsak  Fejérvárnak,  de  az  egész 
országnak  is  dísztelenségére  válik  az,  hogy  Fejérvártt  a 
templomnak  tornyai  pusztán  állanak.  Azért  inti  a  rendeket, 
^ogy  e  tornyoknak  fölépítéséről  gondoskodjanak.  Ő  a  maga 
részéről  kész  tehetségéhez  képest  segíteni  az  ügyet. 

A  tárgyalások  fonalán  vallásügyi  kérdésekre  csak 
febr.  21-én  került  a  sor.  Ugyanis  felolvastatott  a  református 
lelkészeknek  a  fejedelemhez  l)enyujtott  kérvénye  az  enyedi 
í(5Í8kolához  tartozó  fogadó  építéséről  és  azoknak  szigorú 
megbüntetéséről,  kik  azon  coUegium  miriszlói  és  décsi 
jobbágyait  terhelni,  adóztatni  merészelik.  Továbbá  felolvas- 
tatott az  oláh  papoktól  törvény  szerint  fizetni  szokott  hono- 
rárium ügyében  tett  folyamodás,  valamint  a  compilátákra 
fejedelem  s  tanácsurai  részéről  tett  észrevételek  is. 


884  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Fcbr.  27-cn  tárgyalták  a  katholikusok  folyamodását 
a  kolozsvári  farkas-utczai  templom  átadása  ügyében.  De 
eredményhez  nem  juthattak.  Vallásügyi  törvény  ezen  az 
országgyűlésen  nem  hozatott. 

Nem  csoda.  Erdélynek  ekkor  más  nagj^  kérdése  volt. 
Rendeznie  kellett  a  portához  és  Magyarországhoz  való 
viszonyát.  Eperjesen  ápril  14-éu  a  felsőmagyarországi  el- 
keseredett rendek  megnyugtatásáról  volt  a  szó,  a  kik  nehéz 
helyzetükben  már  akkor  az  erdélyi  fejedelemnek  segítségét 
keresték.  Apafi  a  maga  részéről  Kapy  Györgyöt,  Teleki 
Mihályt,  Xemes  Jánost  és  Virginás  Istv^ánt  küldötte  ki 
Eperjesre.  Utasításait  és  kívánalmait  az  országot  és  egj> 
seket  érdeklő  sérelmekről,  vallásügyi,  köz-  és  magánjogi 
sérelmekről  több  rendbeli  nyilt  és  titkos  megbízó  levelek- 
ben foglalta  össze.  Nagy  súlyt  helyezett  arra,  hogy  lehető- 
leg biztos  alapon  kezdjék  a  t<árgyalást,  különösen  pedig, 
J*^&y  7)^  magyarországi  evangélikus  status  bántódási  meg- 
orvoslását  urgeálják"^  ...  Ha  a  császár  commissariusi  azt 
fognák  kívánni,  hogy  a  fejedelem  „a  magjarorszá^  meg- 
bántódott evangélikusok  gravameni  megorvoslásába  ne  ele- 
gyítse magát"  .  .  .  akkor  mondják  meg  aperte,  hogy  ez  a 
fő  s  minden  egyéb  kívánság  ehhez  képest  semmi,  ^mert  az 
mind  csak  testi,  pénz,  ökör,  tehén  etc,  de  itt  a  mi  lelki 
tagjainkban  báutódunk  meg.  mely  legelső  s  legnagyobb 
nyavalya,  ha  nem  toUáltatík,  nem  szükség  a  többiliez  is 
szólni".  Ezt  annál  inkább  kell  nyíltan  kijelenteni,  nehogj' 
a  magyarországi  protestánsokkal  való  érintkezésök  gyanút 
támaszszon  a  bécsi  udvarnál,  mintha  valami  titkos  ügjTŐl 
tractálnának.^ 


^  Titkos  utasítás  1669.  ápr.  17-én.  Az  eperjesi  tractára  expediált 
követ  commissarius  híveinknek  adattatott  ez  szegény  haza  jövendó 
securitására  néző  titkos  instructió  az  urak  conclusuma  szerint  Foga- 
lasban  17.  apr.  Anno  1669. 

Kívül :  Legtitkosabb  eperjesi  tractára  való  instr.  (Eredetije  a 
fejedelem  titkos  pecsétjével  a  gr.  Teleki  család  levéltárában  972.  sz.  a. 
M.-Vásárhelvt.j 


A   MAGYAR    OEISZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  885 

Mikor  a  fejedelem  követei  ily  utasítással  ellátva  Eper- 
jesre érkeztek,  már  ott  akkor  javában  folyt  a  vita  az  evan- 
gélikus vallás  szabadsága  felett.  Rendkívül  izgatott  jelene- 
tek fordultak  elő,  ügy  hogy  Rottal,  a  császár  megbízottja, 
nem  tudott  mit  tenni  a  fenyegető  állást  foglalt  felvidéki 
nemességgel.  A  gyűlés  május  22-én  eredménytelenül  oszlott 
el.  Hat  heti  tárgyalás  alatt  az  erdélyi  követek  nem  láttak 
és  nem  hallottak  egyebet,  mint  panaszt  és  fenyegetést  a 
bécsi  kormány  önkényes  eljárása  ellen.  A  császár  válaszolt 
ugyan  az  eperjesi  rendek  sérelmi  feliratára,  de  az  evangé- 
likusok kívánságaira  csak  semmitmondó  általános  ígére- 
tet tett. 

Ily  körülmények  közíítt  az  elkeseredett  felvidéki  ren- 
dek kétszeres  bizodalommal  és  túlzott  reménységgel  jöttek 
az  erdélvi  követekhez,  könnves  szemekkel  kér\'én  őket, 
hogj^  ügj'ükct  a  fejedelemnél  és  ez  által  a  portánál  támo- 
gassák. Ezenkívül  Czcglédy  István  és  Bagosi  Márton  ref. 
papokat  külön  is  elküldöttek  Apátihoz,  rávenni  öt,  hogj' 
mint  egj'kor  Bethlen  és  Rákóczy,  úgy  most  ő  is  fogjon 
fegj'vert  az  elnyomott  magyarországi  protestánsok  érdeké- 
ben. Kende  Gábor  a  politikai  kilátások  reményével  biztatta 
öt.  Nem  csoda,  hogy  végre  is  részint  erős  felekezeti  érzü- 
letétől, részint  Erdély  nagysága  iránt  táplált  reményétől 
indíttatva,  Rozsnyay  Dáviílot  évi  adóösszeggel  és  számos 
sgándékkal  a  portára  küldötte,  hogy  a  fegyveres  segély- 
adáshoz szükséges  engedélyt  kieszközölje.  Ezt  annál  is 
inkább  meg  kellett  kísérelnie,  mert  oka  volt  félnie  attól, 
ha  ő  megtagadja  támogatását,  a  magyarországi  elégületle- 
nek Rákóczy  Fcrenczhez  fordulnak.  „Ha  nem  engedtetik 
meg  —  úgy  mond  —  akkor  veszteg  ülünk  s  mi  nem  leszünk 
okai.  Ha  pedig  megengedtetik:  meg  kell  annak  lenni  nolle 
velle." 

A  Compilátál)an  az  1654-töl  16()9-ig  hozott  tön'ény- 
czikkekből. 


Zsilinszky  :  MaKyur  ordzággyüléftek.  25 


386  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

ELSŐ  RÉSZ. 

Első  csini. 
Ecclesiai    dolgokról. 

I.  Articulus.  A  mely  religion  lévőknek  templomokat 
kezekből  a  más  reli^on  lévőktől  hatalmasul  kifoglaltattak 
magok  authoritásokból,  az  ilyen  hatalmaskodók  ellen  proee- 
(láljauak  az  ilyenekről  irt  Articulusok  szerint. 

IV.  Articulus.  Történt  olyan  dolog  is,  hogy  némely 
nemes  embernek  lovát  ellopván,  a  nyomot  egyházi  rend 
praedieator  házához  nyomozták,  lionnat  a  lator  elszaladván, 
javait  a  káros  embernek  még  tiszt  kérésére  és  ki  nem  adta 
volna,  praetendálván  azt,  hogy  semmiben  néki  a  külső  tiszt 
nem  praescribál;  mivel  pedig  az  olyan  dolgoknak  patrálása 
papi  hivatalján  kívül  vagyon  és  nem  ügj^  papi  mint  nemesi 
szabadsággal  élő  embífrek  ő  kegyelmek  is  ez  iránt,  hogy 
azért  az  ilyen  casusokl)an  az  egjiiázi  rendek  is  az  ország 
törvényes  processusinak  subjaeeáljanak,  sőt  nem  kisebb 
szabadsággal,  mint  más  nemes  emberek  ellen  procedálhas- 
sanak  a  tisztek  ő  kegyelmek  ellen  is. 

V.  Articulus.  Vannak  olyan  emberek  is,  kik  a  prédi- 
kátori rendeknek  szokott  jövedelmeket,  dézmájokat  kiadni 
nem  akarják^  lévén  azért  ennek  előtte  is  erről  való  consti- 
tutiója  az  országnak,  hogy  senki  az  ecclesiai  proventnst, 
maga  ususára  convertálja,  hanem  minden  rendek  az  ország- 
nak erről  irt  constitutiói  szerént  minden  szokott  jövedel- 
meket tartozzanak  megadni,  tőlök  el  nem  tartsák... 

MÁSODIK   RÉSZ. 

Első  csím. 
Fejedelmi    dolgokról. 

I.  Articulus.  Conditiones  Acacii  Bartsai  (1658). 
1.   Hogy  mindeneket  személyválogatás  nélkül  a  négy 
recepta    religiókban    és   azoknak    egyaránt    való    szabados 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  387 

€xercitiumiban  ö  nagj'sága  megtart  és  másokkal  is  meg- 
tartat, és  egyik  religion  lévő  ecelesiákra  is  hatalmasul  nem 
küld,  el  nem  foglaltatja  ö  nagysága,  religióknak  respeetu- 
sáért  senkit  is  a  haza  fiai  közül  meg  nem  vét,  hanem  ebből 
minden  személyválogatás  és  megkülömböztetés  nélkül  éltet 
minden  rendeket. 

IV.  Artieulus.  Conditiones  Prineipis  Johannis  Kemény 
(1661). 

X.  Hogy  urakat,  nemeseket,  kerített  és  mezővárosokat, 
székelységet  és  szászságot  régi  és  min<len  legitimé  emanál- 
tatott  privilégiumokban,  donatiókban,  annuentiókban,  inscrip- 
tiókban,  ab  antiquo  bévött  ususokban  salvo  jure  alieno.  és 
szabadságokban  megturt. 

V.  Articulus.  Conditiones  Celsissimi  Prineipis  Domini 
Miehaelis  Apáti  (1661). 

1.  Hogy  mindeneket  személyválogatás  nélkül  a  négj' 
rceepta  religiókban.  és  azoknak  egyaránt  való  szabados 
exercitiumában  ö  nagysága  megtart,  s  másokat  is  megtartat, 
és  egyik  religion  lévő  ecelesiákra  is  hatalmason  nem  küld 
és  el  nem  foglaltatja  6  nagysága,  religionak  respeetusáért 
is  a  haza  fiai  közül  senkit  meg  nem  vét,  hanem  ebből 
minden  személyválogatás  és  megkülönböztetés  nélkül  éltet 
mindeneket. 

X.  Hog}'  urakat,  nemeseket,  kerített  és  mezővárosokat, 
székelységet  és  szászságot,  régi  és  minden  legitimé  emanált 
privilégiumokban,  donatiókban, annuentiókban,  inseriptiókban. 
assecuratiókban  és  eonsensusokban,  ab  antiquo  bevött  usu- 
sokban, salvo  jure  alieno.  és  szabadságokban  megtart. 


2b' 


388  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


HARMADIK  RÉSZ. 


Küenczedik  czínv. 

Bány&k  colálásáról  s  idegen  országokra   való  ssabados  járinfil- 

keléerAl. 

Mindenféle   szabados   kereskedés,   bányáknak  magok 
harárán  való  colálása,  a  haza  fiainak  keresztyén  országokra 
igazságos   dolgokban   szabados  járások  kelésök,  javoknak 
tartása  országokban,   s  egyéh   szükséges   dolgaikban  való 
malatások  simplieiter   szabados  légyen.   Tannlásra,   szolgá- 
latra, lakásra,  peregrínálásra  való  mehetések  is  pedig  nem 
hogy  interdicáltatnék,  sőt  annak  tilalma  az  hazában  in  per- 
petuum emlékezetben  se  legyen.  Mindazáltal  salvns  cond^^ 
tust  tartozzanak  impetrálni,  a  fejedelmek  is  adni,  melyet  ba 
denegálnának,  vagyprocrástinálnánakis,  szabadoson  elmehes- 
senek:  városi  és  kereskedő   vagy  mives  legények   állapot- 
jókról  az  eddig  való  iisus  tartassék,  mindazáltal  az  hazának 
is  legitimus   fejedelmeknek   ártalmokkal  ne   merészedének 
lenni.  E  végezésünket  pedig  kivánjuk  pro  perpetuo  et  irre- 
vocabili  decreto  tartani,  hoc  per  expressum  declarato,  hogy 
ha  ki  akármely  idő  folytában  fejedelmek,  statasok,  consti- 
tutiók  változásiban  tsak  propositióban  vagy  postulatumban 
adná    vagy    venné    ennek    derogálását,    megkisebbíttetését. 
annál   inkább  a  ki  voxolna,   annuálna,  vagy  tselekedetivel 
annak  ellene  tselekednék,  vagy  eontraria  constitutiót  tsinál- 
tatna,  tsiuálna,  vagy  aeceptálna,  a  jövendő  világon  ístentúl 
átkozott  légj'en,  e  világon  pedig  betsületi  vesztett. 

1669. 

Compilatarum  constitutionum 

Parte  I.  Titulo  I. 

Artieulo  V.  Vannak  oly  emberek  is,  kik  a  prédikátori 
rendeknek  szokott  jövedelmeket,  dézmájokat  kiadni  nem 
akarják.  Lévén  azért  ennek  előtte  is  erről  való  constitutiója 
az    országnak,    hogy   senki   az   eeelesiai   proventust  maga 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  TALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  389i 

nsusára  ne  controvertálja,  hanem  minden  rendek  az  ország- 
nak erről  irt  constitutiói  szerint  minden  szokott  jövedel- 
meket tartozzanak  megadni,  tőlők  el  ne  tartsák.^ 

1670.  febr.  25.  Fehérvárott  hozott  törvények  első  Arti- 
cnlnsa  így  hangzik: 

A  tordai  quartáról  s  annak  beszolgáltatásának  módjá- 
ról. Végeztük  kegyelmes  urunk  nagyságod  kegyelmes  con- 
sensusából,  hogy  fiscus  aminémfi  gabonáról  dézmát  szokott 
Yolt  exequáltatni  Tordán,  annak  quartáját  rendelte  volt  a 
prédikátoroknak,  mely  quarta  akkor  sem  vétetett  el,  midSn 
a  fiscus  a  maga  jussát  remittálta  a  tordaiakat. 

Azért  mostan  is  mind  azokból  a  leguminákból,  vala- 
mely ékből  a  fiscusnak  dézmát  adtának,  a  quártabéli  jussa 
az  eeclesiáknak  fenmarad,  és  ha  akkor  behordották  a  quar- 
tát,  mikor  a  fiscus  birta  azon  dézmáuak  három  részét,  most 
is  tartozzanak  (per  inquisitionem  a  Torda  vármegyebéli  fő- 
tisztek végére  menvén,  micsoda  rendtartás  volt  ezen  dolog- 
ban az  előtt),  kit  ha  nem  praestálnáuak  azon  tordaiak  cum 
poena  articulorum  tartozzanak  exequalni  a  Torda  vármegye- 
béli tisztek  toties  quoties  ríytok.  Mivel  pedig  Tordának 
bőven  elég  határa  vagj'on,  ha  kik  fraudulenter  más  hatá- 
ron szántanának  a  quarta  elkerüléseért,  terjedjen  azokra  is 
ezen  dolog  és  tartozzanak  a  quartát  szintén  ügy  megadni. 
A  kik  eddig  is  meg  nem  adták,  a  fennebb  specificált  poenát 
exequáltassák  a  főtisztek  rajtok.  Ide  értvén  mindenekben  az 
eg}'házfalviakat.  ^ 

Fehérvári  országgyűlés  1670.  dec.  1. 

XXVII.  Articulus.  Az  iunepeket  és  vasárnapokat  meg 
nem  illőkről. 

Az  inuepekct  és  vasárnapokat  meg  nem  szentelők 
felől  extál  az  approbátában  edicto  51  fol.  237  világos  Arfi- 

'  Coníirmat  Michael  Apafi  Álbae  Juliae  diae  4r-a  mensis  Mártii, 
Anno  1669.  Veszély  i.  m.  39.,  40.  1. 

'  Egyházfalva  est  ea  pars  oppidi,  quam  ílavius  Aranyos  alluit, 
nunc  venit  sab  communi  nomine  0-Torda.  V.  ö.  Veszély,  I..  42,  és  270. 1. 


390  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

eulus;  (le  avval  nem  gondolván  némelyek,  szükségek  kívül 
is  megtörik  a  szent  napokat  (ide  nem  értvén,  a  kik  ország 
szolgalatjában  vadnak)  végeztük  azért,  hogy  a  tiszteknek 
legyen  szorgalmatos  vigyázása  az  olyanokra  minden  helye- 
ken, s  büntessék  meg  is,  s  el  ne  mulaszszák,  suh  poena 
articulari.^ 

Fehérvári  országgyűlés  1671.  november  25. 

VI.  Articulus.  Ennek  utánna  az  négy  recepta  religión 
kívül  való  idegen  nemzetek  ne  nobilitáltassanak  (hanem  ha 
találtatnának  olyanok,  kik  felől  egész  országul  tennének 
recommendaciót).  .  .  . 

*  Teatsch  és  Veszély,  I.  271.  Megjegyzendő,  hogy  Veszély  ezt 
XXXVII.  czikknek  tilulázza. 


NEGYEDIK  FEJEZET. 


-f- 


AZ  ÜNKKNY  ÉVEI  ES  A  BUJDOSOK. 

1672—1681. 
* 

Ampringen  Gáspár  kormányzósága. 

I. 

A  magyarok  és  a  protestánsok  üldözése.  —  Gályarabság.  —  A  bujdosók 

Apafyhoz  folyamodnak.  —  A  kuruczok  és  labanczok  kegyetlenkedései.  — 

Lipót  összehívja  a  nemeseket  Pozsonyba  1676. 

A'i  alkotmány  feltügíj^esztésének  természetes  következ- 
ménye volt,  hogy  a  király  nem  hívott  többé  össze  ország- 
gyűlést, daczára  annak,  hogy  a  nemzet  több  alkalommal 
sürgette  azt. 

Az  előbbeni  fejezetben  láttuk,  hogy  1662  óta  csak 
részleges  országgyűlések  tartattak,  néha  a  király  akarata 
szerint,  de  sokszor  annak  határozott  tiltakozása  ellenére  is. 

Most  ezek  ép  ügj-  be  lettek  szüntetve,  mint  a  rendes 
országgyűlések,  és  így  a  nemzeti  akarat  nyilvánítására  nem 
volt  más  mód,  mint  a  zúgolódás,  tiltakozás  és  —  fegyver- 
fogás. Azok  a  főúri  tanácskozások,  melyeket  Lipót  új  kormá- 
nya nagyobb  veszély  idején  olykor  Bécsbe,  olykor  Pozsonyba 
összehívott,  nem  tekinthetők  a  nemzet  nevében  szólók  gya- 
nánt. Mind  a  mellett  fel  kell  említenünk  azokat  is,  mivel 
az  azok  körűi  részint  előzmény,  részint  következmény 
g}'anánt  csoportosuló  események  nélkül  alig  lehetne  meg- 
értenünk az  alkotmány  visszaállítása  utáni  országgyűlések 
tárgyalásait. 


892  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Az  Ampringen-féle  kormány  1673-dik  évi  tavaszon 
fényes  vendégségek  mellett  iktattatott  hivatalába  Pozsony- 
ban. De  a  mily  vígan  kezdte,  oly  szomorúan  foljiatta  és 
végezte  teendőit.  Mükíídésén  nem  volt  Istennek  áldása.  Ellen- 
kezőleg, ez  idézte  elő  hazánknak  azt  a  sötét  korszakát  melyre 
minden  magyar  szégjennel  és  keserűséggel  gondol  vissza. 
A  dxiTVíí  önkén V,  az  emberi  érzést  fölháborító  vértettek 
uralma  volt  ez,  melyben  rabláncz,  jószágelkobzás,  száműzés 
vagy  egyszerű  halál  még  enyhe  büntetésnek  tetszett.  Kerékl)e- 
törés,  karóba  húzás  és  a  gályarabság  legsúlyosabb  neme 
volt  következése  annak,  ha  valaki  polgári  vagy  vallási  jogát 
még  csak  emlegetni  is  merészelte.  A  vallási  fanatismusnak 
leggyászosabb  példái  töltik  el  az  1673 — 74.  évek  történetét. 
Katholíkus  püspökök  és  jezsuita  páterek  német  dragonyo- 
sokkal barangolták  be  az  országot,  hogy  a  protestánsokat 
kiirtsák.  8zelcpcsényi  tömegesen  megidéztette  a  protestáns 
papokat  és  tanítókat,  „mint  a  közelebb  múlt  években  ő  fel- 
sége ellen  néhány  gonosz  ember  által  szen^ezett  lázadás 
részeseit^*,  hogy  koholt  vádak  alapján  „mint  az  isteni  és 
földi  fiílség  sértőit"  fej,  és  jószágvesztésre  ítélhesse,  vagy 
—  katholikusokká  tehesse.  Lipót  császár  „kegyelemből  vár- 
fogságra és  gályarabságra  küldötte  azon  protestáns  papokat 
kik  hitükhöz  híven  ragaszkodtak.  A  legnagyobb  gonosztevők 
nem  szoktak  szenvedni  annyit,  mint  a  mennyit  e  papoknak 
és  tanítóknak  kellett  szenvedniíik  szennves,  bűzös  börtöneik- 
ben  és  durva,  lánczokkal  kínos  gályáikon.  Velők  közlekedni, 
rajtok  szánakozni  iszonyú  bűnnek  tartatott.  Csak  idegen 
fejedelmek  s  azok  tisztviselői  —  minő  volt  Rüj^er  hollandi 
admirál  —  nierészeltek  közbelépni  azokért,  a  kiket  a  bánat 
a  szenvedés  még  életben  hagyott.^ 

Ezen  és  az  előbbeni  fejezetben  vázolt  események  követ- 
keztében a  nemzet  fiainak  szivében  csordultig  telt  meg  a 
keserűség.  Az  üldözöttek  menekültek  részint  Németországba. 

^  Cserei  M.  Históriája  Ö2— 59.  lap.    V.  ö.  Kocsi  Csergő  Bálint: 
Kősziklán  épült  ház  ostroma. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  998 

részint  Erdélybe,  hol  Apafy  fejedelmet  segítségül  hívták. 
Apafy  kérte  a  porta  pártfogását  mi  ellen  a  bécsi  kormány 
fel  is  szólalt,  felhíva  a  török  szultánt,  ne  szegje  meg  a 
vasvári  békét  és  ne  tűrje  maga  mellett  „azon  rablókat,  a  kik 
a  király  birodalmából  oda  menekültek  a  büntetés  elöl". 
A  török  kormány  hivatalosan  fig\'elmeztette  Apafyt,  hogy  a 
béke  fcntartásának  szempontjából  távolítsa  el  magától  a 
rablókat ;  de  magánúton  utasította  a  budai  basát,  tegyen  a 
bujdosókért  annyit,  a  mennyit  feltűnés  nélkül  tehet. 

így  állván  a  dolog,  Apafy  elfogadta  a  bujdosókat  és 
fegyvert  adott  kezr)kbe.  A  folytonos  üldözés  szemlátomást 
gyarapította  számukat.  Be-betörtek  az  országba.  Teleky 
Mihály,  Petróczy,  Szepesi,  Kende  Gábor  és  Szuhay  Mátyás 
vezetése  mellett  még  1672-ben  azt  a  hibát  követték  el,  hogy 
vallási  sérelmeiket  előtérbe  helvezvén,  vallási  színt  adtak  a 
hadjáratnak,  mely  különösen  a  kath.  papság  elleni  dühöngés 
által  lett  gyalázatossá  és  kegj^etlenné.  Most  újra  b^ött  egy 
csapat  bujdosó.  Hajmeresztő  mészárlást  követett  el  mind  a 
két  párt.  A  kuruezok  a  labanczokat,  ezek  viszont  azokat 
gyilkolták  és  húzták  karóba.  Kobb  valóságos  embervadá- 
szatokat rendezett.  A  fcHébresztett  vérszomj  az  irgalomnak 
és  könyörületnek  minden  érzelmét  elfojtotta.  A  kuruezok 
különösen  az  elfogott  kath.  papokon  tíUtötték  vad  bosszú- 
jókat  ;  a  miért  Kobb  kerékbe  törette,  nyársolta,  süttette  és 
elevenen  nvúzatta  őket.  Az  emberi  szív  elszorul  e  vandál 
nemzetirtáson,  s  valóban  alig  lehet  elhinni,  hogy  ebben  a 
testvérgjilkolásban  magyarok  is  segédkeztek  az  idegen 
hóhéroknak. 

Végre  maga  Lipót  is  elszömyfiködött  ez  embertelen- 
ségek  felett,  Kobbot  visszahívta  és  a  tiszteknek  szelídebb 
eyárást  parancsolt ;  de  azért  a  korlátlan  hatalmi  rendszert 
fentartotta.  A  Kobb  helyébe  jött  Spankan,  s  ennek  halála 
után  Strasoldo,  csak  oly  rémei  voltak  a  felvidéknek,  mint 
az.  Szelepcsénvi  és  Bársonv  folytatták  erőszakos  térítéseiket. 
Amaz,  mint  a  X.  Kelemen  pápához  írott  levelében  eldicse- 
kedik, 63,000  lelket  térített  meg  ;  emez  pedig  közel  hétezer 


394  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

lélekkel  szaporította  a  katholikusok  számát.  Ez  utóbbi 
—  ktilönbeu  protestáns  szülék  gj^ermeke  —  annyira  fana- 
tikus térítő  volt,  hogy  Lipótnak  a  ,,lázadás^  elfojtására 
egyetlen  módnak  még  halálos  ágyán  is  a  kálvinisták  és 
lutheránusok  teljes  kiirtását  ajánlotta. 

Ezalatt  Lobkovicz  megbukott.  A  külföldi,  jelesül  a 
franczia  és  t()rök  események  akként  alakultak^  hogy  Lipót 
mindenfelől  fenyegettetvc,  kénj^elen  volt  a  nemzethez  for- 
dulni tanácsért. 

De  országgyűlést  nem  akart  összehívni.  Tanácsosai 
semmitől  sem  rettegtek  inkább,  mint  oly  alkalomtól,  a  höI 
a  véríg  kínzott  nemzet  küldöttei  szabadon  nyilatkozhatnának. 
Azt  azonban  szükségesnek  látták,  hogy  a  bujdosó  elégület- 
lenek kibékítése  czéljából  legalább  a  íourak  összehívassanak 
és  ott  az  erdélyi  fejedelem  követe  is  meghallgattassék.  Maga 
a  szolgalelku  Ampríngen  is  azon  vélemén;y'iiek  adott  kifeje- 
zést, hogy  a  magyarországi  állapotok  tarthatatlanok.  Kéri 
Lipótot,  tegyen  valamit  a  kedélyek  megnyugtatására,  míg 
a  nemzet  egészen  kétségbe  nem  esik.  A  vallásüldözésekkel 
szemben  kimondá,  hogy  a  jelenben  legalább  ezzel  nem 
kellene  a  magj'arokat  már  tov^ább  keseríteni.^ 

Lipót  végre  1675-ben  összehívta  a  mágnásokat  Po- 
zsonyba, hogy  azok  segedelmével  keresse  a  kibékítés  útját 

Az  egybegyűltek  mélyen  érezték  a  helyzet  súlyos  voltát. 
Az  önkényes  kormányt  az  elkeseredett  nemzettel  kibékítem 
határos  volt  a  lehetetlenséggel.  De  legalább  föltételeit  kíván- 
ták megszerezni.  Mihez  képest  az  egybegj'ültek  egyhangúlag 
azon  meggyőződésüknek  adtak  kifejezést, hogy  a  béke  Magyar- 
országon mindaddig  nem  remélhető,  míg  az  alkotmányos 
kormányzat  vissza  nem  állíttatik  ;  míg  a  nádori  tiszt  be  nem 
töltetik,  a  törvénytelen  adók  el  nem  töröltetnek,  az  idegen 
zsoldos  had  ki  nem  vezettetik,  a  kapitányságok  és  egyéb 
hivatahík  magyarokra  nem  bízatnak,  a  vallási  törvények 
meg  nem  tartatnak. 

*  Károlyi  Árpád,  i.  m.  67.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁ8AL  9Bh 

A  német  ininisterek  másképen  voltak  meggyőződve. 
Eszük  ágában  sem  volt  a  kormányt  a  nemzet  akaratára 
bízni.  Attól  féltek,  hogy  nélkülük  nem  állhat  fenn  a  rend. 
Ennek  adtak  kifejezést  a  magj'ar  főuraknak  adott  követ- 
kező válaszuk1>an:  ^Tanácsotok  oda  megy  ki,  hogy  a  ki  a 
hajótörést  el  akarja  kerülni,  bizza  a  kormányt  a  zajongó 
hullámokra". 

Es  mit  tett  Lipót  király  ?  Osztotta  német  tanácsosainak 
véleményét,  s  nem  volt  hajlandó  a  magyar  főurak  tanácsát 
elfogadni.  A  német  katonaságra  vonatkozólag  —  mely  ellen 
legtöbb  volt  a  panasz  —  csak  azt  válaszolta,  hogy  az  urak 
igen  kedves  dolgot  fognak  neki  cselekedni,  ha  odatörekesz* 
nek,  hogy  a  magyarok  hűségük  és  engedelmességük  által 
feleslegessé  teg^'ék  az  idegen  katonaság  bentartását. 

Az  erdélyi  fejedelem  követe,  Csáky  László,  kifejezte 
arának  abbeli  készségét,  hogy  a  bujdosó  elégületleneket 
kibékítse  Lipót  császárral,  ha  ez  azoknak  méltó  panaszait 
meghallgatja,  sérelmeiket  megorvoso^a;  neki  pedig  az  elődei- 
től birt  Szathmár  és  Szabolcs  vármegyéket  átengedni  hiy- 
landó  leszen. 

De  valamint  a  magyar  fí)urak  válasza,  ügy  ezen  kíván- 
ság sem  talált  kellő  méltatásra;  és  így  eredménytelenül 
oszlott  el  a  gyűlés.  Egyetlen  eredményül  tekinthető  az 
Ampringen  által  kibocsátott  körlevél,  melyben  a  protestán- 
soknak, jelesül  a  várbeli  katonáknak,  vallásuk  gyakorlata 
tekintetében  némileg  több  szabadság,  a  bujdosóknak  pedig, 
ha  visszatérnek  a  király  hűségére,  teljes  bűnbocsánat  igér- 
tetett.^ 


1  Lásd  ezt:   Histoire   des  Troubles  de  Hong.,   II.,   33.,  38.,  41. 
Wagner,  Hist.  Leop.  I.,  548.  1. 


396  ZSILINSZKY  mHÁLY. 


II. 

A  németek  iránti  gyűlölet  nő.  —  Barkóczy  közbenjár  a  protestánsok 
kiengesztelésére.  —  Lipót  tanácsot  kér  a  magyar  főpapoktól.  —  Bársony 
és  Gabasóczy  véleménye.  —  A  főurak  összehivatnak  Pozsonyba  1678-baa 

Hocher  szemtelensége. 

A  pozsonyi  tanácskozás  semmit  sem  javított  a  hely- 
zeten. Mint  azelőtt^  úgy  most  is  dúlt  a  kegyetlen  polgár- 
háború, mely  a  vallási  fanatismus  által  élesztve,  emlékez- 
tetett a  középkor  leggyászosabb  idejére. 

Ampringen  kihívó  szemtelen  magaviselete,  melyet  a 
hűségben  maradt  magj^arok  iránt  is  tanúsított  mindinkább 
kimerfté  a  türelmet.  A  bujdosók  pedig,  látván  mint  bánnak 
el  otthon  maradt  testvéreikkel,  még  inkább  megkeményedtek 
s  clkeseredésökben  azt  mondogatták:  „inkább  veszszen  el 
az  ország,  mintsem  a  németek  rabszolgtya  legyen^. 

A  becsapások  és  keg}etlenkedések  tovább  folynak. 
Strasoldo,  ki  szelídebb  bánásmódra  lett  utasítva.  Debrcczent 
elpusztítá.  A  kuruczok  visszatorlásképen  több  német  csapatot 
vernek  szét.  Hegyalját  és  a  Lipóthoz  visszapártolt  s  1676-ban 
elhalt  Rákóczy  Ferencznek  uradalmait  tűzzel-vassal  pusztí- 
tották ;  Kassát  körültáborolták ;  Késmárkot  elfoglalták.  Bécs- 
ben oly  aggodalmat  gerjesztettek,  hogj'  ismét  a  keg;setleu 
Kobbot  küldték  ellcn()k. 

Részint  a  felújult  kegyetlenkedések,  részint  a  kültuUh 
viszonyok   kedvezötlensége    engedékenységre    késztették   a 
királyt.  Barkóczy  László,  látván,  hogy  a  bujdosók  vezérei 
között   egyenetlenség  van  és   hogy  a  török  sem  segélyezi 
őket  eléggé,  azt  az  ajánlatot  tette  Bécsben,  hogy  most  igen 
jó  alkalom  lenne  a  bujdosók  megnyerésére,  ha  a  kormány 
a  protestánsok  vallásgyakorlatára  nézve  némi  engedményeket 
tenne.  E  ezélból  1677-ben  azt  ajánlotta  az  udvarnak,  bizto- 
sítsa a  protestánsokat  legalább  arról,  hogj^  minden  megj'é- 
ben  eg}'  templomot   teljes   szabadsággal  használhatnak :  a 
hivatalok    betöltésénél    pedig    semmi   tekintet    neui    lesz   a 
vallásra. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  897 

Az  udvar  elfogadta  Barkóczynak  lyánlatát;  megbízta, 
ho^y  az  általa  javaísolt  alapon  alkudozzék  a  bi^dosó  elégü- 
letlenekkel. Ezek  azonban  bizalmatlansággal  fogadták  az 
ajánlatot.  Hivatkoztak  a  törvényre,  annak  a  kormány  általi 
eltiprására ;  hivatkoztak  a  német  szószegésekre,  melyek  egy- 
általában nem  biztatók  arra,  hogy  a  most  tett  Ígéretek  meg 
fognak  tartatni.  Mindazáltal  a  kísérletnek  lett  annyi  ered- 
ménye, hogj'  a  bujdosók  közül  mintegy  másfélezren  letették 
a  fegyvert.  A  többiek  j.bárgyüságnak''  nevezték  azok  hiszé- 
kenységét,  mely  őket  a  jezsuiták  cseleibe  „bárd  alá  és 
bitófára"  fogja  vezetni.  Elhatározásuk,  fegj'verrel  vívni  ki 
vallásuk  és  hazájuk  szabadságát,  erősebb  volt,  mint  valaha. 
Foriuaszerű  szövetséget  kötöttek  Apafyval  és  Ltyos  franczia 
királvlval;  a  török  is  velők  tartott. 

Ez  hatott  Lipótra.  A  beütött  biydosók  sikerei  meg- 
rémítették. Aggódni  kezdett  a  jövő  felett;  s  aggodalmait 
még  gyóntatója  sem  birta  eloszlatni.  Az  év  vége  felé  ismét 
némely  magyar  főúrtól  és  kath.  püspöktől  kért  tanácsot 
arra  nézve:  miként  lehetne  a  felvidéken  egyre  növekedő 
veszélyt  elhárítani .  a  lázadókat  engedelmességre  vissza- 
vezetni V 

Bársony  Györg}'  egri  püspök,  kevéssel  1678  elején 
hekií vetkezett  halála  előtt  is  csak  azt  véleményezte,  hogy 
irtani  kell  az  eretnekséget.  0  e  tekintetben  kérlelhetlenül 
makacs  volt.  „Nyilvánvaló  dolog,  úgymond,  a  protestánsok 
pártütése  és  összeesküvése  a  katholikusok  ellen.  .  .  . 

s  nem  büntetheti  azt  Felséged  szelídebben,  mint  ha  az 
országból  valamennyi  új  vallást,  annyi  bajok  okát,  szigo- 
rúan kitilt  .  .  . 

Már  is  sokan  visszatértek  Luther  és  Calvin  követői  közül . . . 

parancsolja  Felséged  a  többieknek  is,  hogj'  térjenek  vissza 
őseik  vallására,  s  végre  is  engedelmeskedni  fognak  .  .  . 

Min  Felséged  elődei  süker  nélkül  igyekeztek,  ne  kételkedjék 
Felséged  száműzni,  kiirtani  a  felségsértőket:  ezt  tévén,  a  láza- 


398  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

dásnak  eloltja  kanóczát,  elöli  csiráját,  bedugja  forrását,  az 
ősi  vallást  helyreállítja  .  .  . 

trónját  megszilárdítja  .  .  ."  ^ 

„Olyan  argumentumokat  s  eszközöket  kellene  svJÁnlaDÍ 
a  rebelliseknek,  a  melyek  az  eddigieknél  kedvezőbbek,  s  a 
meggj'őződésre  hatásosabbak  lennének.  Ha  az  ellenkezőket 
ellenkezőkkel  szokás  gyógyítani;  ha  a  keserűséget  az  édesség 
enyészteti  el;  ha  a  szigor  és  félelem  szüli  az  elpártolást, 
ellenben  a  kegyelmesség  és  nyájas  arcz  az  elpártoltakat  is 
visszahozza;  —  ha  igaz  az,  a  mit  Gergely  pápa  mondott, 
hogy  t.  i.  az  orvosi  mesterség  a  hideget  meleggel,  s  viszont 
a  meleget  hideggel  gj'ógyítja:  meg  kellene  tudni,  mi  volt 
a  fSok,  a  melv  létrehozta  a  kedélvek  elkeseredését,  s  annak 
épen  ellenkezőjével  kellene  gj^ógyítani  a  bajt.  Legtöbbet 
használna  pedig  az,  ha  Felséged  kegyelmesen  meghallgatná 
azokat  a  kívánalmakat,  a  melyeket  a  megyék  küldöttei  már 
több  ízben  kifejeztek  —  s  ha  Felséged  azokra  kegj^elmesen 
ráállana.  így  könnyebben  rá  lehetne  venni  a  rebelliseket, 
hogy  adjanak  helyet  a  jó  tanácsnak.  Mert  úgy  látszik.  Tamás 
apostol  hívei  azok,  a  mennyiben,  ha  nem  látják  s  kézzel 
nem  tapintják  a  kegyelem  jeleit,  nem  hiszik,  hogj'  meg- 
térésöknek  jó  következménye  lehetne  és  hogj'  valósággal 
megnyerik  azt,  a  mi  netán  igértetik  nekik.  Mindenesetre 
tenni  kell  valamit,  míg  nem  késő,  mert  a  veszély  a 
küszöbön  áll."^^ 

„Magyarország  Istenben  boldogult  királyai  előtt  semmi 
sem  volt  fontosabb,  mint  a  kathol.  egyházat  h^dani  fényé- 
ben fentartani,  s  az  eretnekséget  visszaűzni  oda,  a  honnan 
jött,  u.  ni.  a  pokoll)a.  Felséged  helyzete  e  tekintetben  annál 
szerencsésebb,  minél  nagyobbak  a  szent  vallásunkon  ejtett 
sérelmek,  a  melyeket  meg  kell  boszulnia.  Felséged  elődei, 
a  jelen  század  elején  akaratuk  ellen  hódoltak  az  idő  kény- 
szerűségének s  tettek  kárhozatos  engedményeket  az  eretnt^ 

'  Kazy:  Lib.  XXII.,  225.  1.  —  Katona:  XXXIV.  296.  1. 
=»  Katona,  XXXIV.,  290.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  399 

kéknek.  Felséged  fegyvereinek  kedveztek  az  egek.  Mit 
kétekedik  hát?'* 

Látni  való,  hogy  Bársony  zordon  lelke  —  a  keresz- 
tyénség szellemével  ellentétben  levén  —  most  sem  békíteni 
és  oltani,  hanem  a  pusztító  tíízre  íij  olajat  tölteni  igyekezett. 
Sokkal  okosabb,  hazafiasabb  és  keresztvénibb  véleménvt 
mondott  Gubasóezy  János  váezi  püspök. 

Gubasóezy  történelemből  vett  példákkal  hosszasan  bizo- 
njitgatá,  hogy  az  önkény  mindig  ellenzést,  a  törvénytelen 
szigor  daczos  forrongást  okozott  ezen,  egyébiránt  szelid  s 
törvénves  módon  könnven  vezethető  nemzetben.  Emlékezteti 
őt  Scneca  mondatára,  hogy  a  fejedelmek  koronájának  leg- 
szebb éke  a  polgárok  boldogsága;  a  fejedelmek  legdicsőbb 
erénye  a  türelem  s  kegyelem,  ('sekély  egyházi  véleménye 
tehát  oda  megy  ki,  hogy  a  veszélyhez  arányos  hatalommal 
békebizotUtág  neveztessék,  mely  a  lázadókkal  őszintén  egyez- 
kedjék ;  a  háborgások  okait  megszüntesse ;  az  elkobzott 
javak  visszaadíisa,  a  királyi  kegjelera  biztosítása  s  egyéb 
szelid  eszközök  alkalmazása  által  a  kedélyek  ingerültségét 
lecsillapítsa.  E  bizottság  működését  megelőzve,  teljesítse  ő 
Felsége  a  vármegyéknek  több  ízben  felterjesztett  kívánságait : 
mert  csak  akkor  fognak  hinni,  ha  már  nyitva  látandják  a 
kegyelem  tárházát.  De  a  szelídség,  irgalom  és  kegyelem 
eszközeinek  alkalmazásában  nem  szabad  késni,  mert  a  töri*)k 
félhold  felkelőben  van,  hogy  megtojtsa  a  keresztyéneket: 
a  franczia  kakas  ébren  nnik(Wlik,  hogy  szövetség(»s(»it  sza- 
porítsa :  a  keresztyénség  hajdan  erős  védfalának  végniara<l- 
vánvait  is  veszélv  fenvegeti,  melvek  ha  ledőlnek,  a  szomszéd 
országot  is  ugyanazon  bajok  árja  borítandja  el,  mely  Magyar- 
országot elnyelte.  Maga  a  kath.  vallás  is  szebb  virágzásnak 
induland,  ha  ő  felségének  kegyelme  a  l)ékét  helyreállítja . . . 

Könyiirög  tehát,  alkalmazza  ő  felsége  is  azon  eszkriziikc^t. 
melyekkel  elődei  a  belső  háborgásokat  mindig  szerenesésen 
megszüntették.^ 

»  Kazv:  Libr.  XII..  260.  1. 


400  ZSILIKSZKY   MIHÁLY. 

Lipót  ezúttal  a  szelídebb  irányt  javasló  véleményt 
fogadta  el.  Kobbot  ismét  visszahívta  s  helyébe  az  emberséges 
gondolkodású  Wrbna  grófot  nevezte  ki  kassai  fŐkapitánj-úL 
A  főurakat  pedig  1678.  tavaszán  ismét  Pozsonyba  hívta, 
hogy  velők  a  belbéke  helyreállításáról  tanácskozzék.  A 
jelenvoltak  közt  említtetnek:  Szelepcsényi Gy.,  Széchényi  6y., 
Gubasóczy  L,  Boskovics  Márton  és  Pálify  Tamás  főpapok ; 
továbbá  Pálffy  Pál  és  Miklós,  Forgách  Ádám,  Erdődy  Miklós, 
Draskovich  János,  Zichy  István  és  Batthyáni  Kristóf  grófok. 

Ezúttal  azonban  Lipót  azt  a  hibát  követte  el,  hogy 
maga  helyett  kir.  biztosul  a  gőg()s  Hocher  birodalmi  kancel- 
lárt küldötte  ki,  a  ki  a  magyar  nemzet  iránt  különben  Í8 
gyűlölettel  viseltetett. 

Az  egybegyűlt  főurak  most  is  a  törvényesség  és  alkot- 
mányosság alapjára  kívánták  vezetni  a  kormányt.  A  mindenki 
által  óhajtott  béke  feltételéül  most  is  azt  mondották,  a  mit 
ezelőtt  három  évvel,  t.  i. : 

vezettessék  ki  a  német  hadsereg ; 

törültessenek  el  a  törvénytelen  adók ; 

adassanak  vissza  a  protestánsoktól  elvett  és  különben 
is  sok  helyt  üresen  álló  templomok  ; 

tartassék  országgyűlés  ; 

választassék  nádor  ; 

helyeztessék  vissza  az  alkotmányos  kormányzat  —  és 
akkor  önmagoktól  szűnnek  meg  a  zavarok,  a  dúlások  és 
embertelen  mészárlások. 

Hocher  ezen  kívánalmakra  némi  ellenvetéseket  kocz- 
káztatott  és  midőn  a  főurak  ismételve  csak  azt  javasolták, 
a  mit  első  felterjesztésökben  hangsúlyoztak  volt,  iszonyú 
haragra  gyúlt.  Önfeledten  rájuk  támadt,  és  nem  tekintve 
rangjokat,  hűségüket  és  szenvedéseiket,  szitkolódva  párt- 
ütőknek és  lázadóknak  nevezé  őket  s  velők  az  egész 
nemzetet. 

Ez  a  l)ánásmód  a  magyar  főurak  arczába  kergette  a 
vért.  Első  pillanatban  szótlanul  néztek  a  dühöngő  kanczellárra, 
mintha  csak  a  hallott  rettentő  szavak  súlyát  mérlegelnék^ 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  401 

hogy  méltó  megtorlással  vághassák  vissza  a  kihívó  szem- 
telenséget. De  csakhamar  kitört  az  elfojtott  boszu  vihara. 
Végig  gondolván  hűségük  miatti  szenvedéseiken,  birtokaik 
pusztulásán,  a  császár  ügye  mellett  tett  áldozataikon,  melyekért 
méltán  elismerést  vártak,  valóban  nem  lehetett  rajtok  nagyobb 
g}'alázatot  elkövetni,  mint  a  mit  Hocher  elkövetett.  Legelőször 
Pálflfy  Tamás  nyitrai  püspök  és  magjar  kanezellár  emel- 
kedett fel  sápadtan  és  méltóságteljesen,  hogy  erélyes  szavak- 
kal utasítsa  vissza  a  pártütés  és  lázadás  méltatlan  vackát. 

—  Ily  általános  és  vakmerő  gyanúsítással  —  ügy  mond 
Hocher  felé  fordulva  —  ne  sértse  nagyságod  a  nemzetet, 
ne  gyalázza  nevét,  melyet  néhányak  bűne  miatt  szeny  nem 
érhet.  Ha  valamennyien  pártütők,  nevezze  meg  őket  személy 
szerint.  Avag}'  tán  nem  szabad  szólanunk  a  hazai  jogokról, 
a  kik  alattvalói,  de  nem  rabszolgái  vagyunk  a  királynak? 
Bűn-e  az,  ha  szabadságainkat,  melyeket  őseink,  midőn  az 
uralkodó  házat  az  ország  trónjára  meghívták,  magoknak  s 
utódaiknak  számára  fentartottak,  de  Hocher  és  hozzá  hasonlók, 
jog  és  igazság  ellenére  megsértették,  helyreállíttatni  kíván- 
ják? Vagy  azt  akarja  nagyságod,  hogy  fel  se  jajdulunk 
sőt  meg  se  moczczanjunk  még  akkor  se,  ha  az  idegenek 
önkénye  által  kifosztatunk?  Azt  akarja,  hogj'  mindenben 
megegyezzünk,  mindent  tapssal  fogadjunk,  akár  tön^ényes, 
akár  tön'énytelen,  akár  méltányos,  akár  igazságtalan  dolog 
kívántatik  tőlünk.  Egyébiránt  én  semmit  sem  adok  arra, 
mit  kivan  egy  Hocher  a  magyaroktól;  a  király  bizonyára 
jobb  véleménynyel  van  róluk. 

Hocher  gúnyosan  jegyzé  meg  erre:  boldog  volna  a 
király,  ha  a  magyarok  közül  csak  minden  tizediket  is  hűnek 
tudná  maga  iránt! 

—  Azt  hiszem,  válaszol  erre  rögtön  Pálffy,  senkiscm 
felségsértő  azért,  ha  Hocher  nézetével  ellenkezik,  és  ha  az 
ő  kevély  parancsait  megveti.  Mi  az  összes  németek  közül 
csak  az  egj'  Lipótot  ismerjük  el  királyunknak,  kinek  a 
magyarokkal  együtt  nagjságod  is  szolgája.  Mi  nem  kere- 
sünk Németországban  elsőséget  a   németek    felett;   de   azt 

ZsUinszky:  Magyar  országgyűlések.  26 


i02  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

sem   fogjuk    tfinii.    hogy    ezek    Magyarországban    elibénk 
tétessenek. 

Hocher  ismét  elbízott  gúnyos  meg:jegyzést  tett  Pálffy 
hevére,  mire  ez  gazembeniek  mondotta  öt. 

Erre  aztán  általános  riadalom  támadt.  A  főurak  károm- 
kodva tombolni  kezdettek,  ügy  hogy  félni  lehetett  a  tettle- 
gességektől. Ekkor  a  beteges,  kííszvényes  főpohárnokmester. 
Batthváni  Kristóf,  fölkerekedik  helvéröl  s  e  szavakkal: 
„távozzunk  innét  urak"*,  a  termet  elhagyja. 

—  Tiltakozunk,  mondák  a  fölháborodott  urak,  hogy 
minket  1)árki  is  lázad<)knak  nevezzen.  Ily  gyalázatot  nem 
tűrhetünk.  A  fölkelőkhöz  semmi  közünk;  de  jogainkat  vissza- 
követeljük. 

Ezzel  Batthy áni  után  indulva,  valamennyien  ott  hagj- 
ták  a  termet.  Hocher  magában  maradt  és  tehetetlenül  bámult 
a  távozók  után. 

m. 

Tökölyi  Imre  a  bujdosók  vezére.  —  Sikerei.  —  A  soproni  tanácskozá:) 
eredménytelen.  —  A  kir.  tanácsosok  csekély  engedményei.  —  Ampringen 
elhagyja  az  országot.  —  Tökölyi  kiáltványokat  bocsát  ki.  —  Sebestyén 
közbenjárása.  —  Lipót  elhatározza  az  országgyűlés  összehívását  — 
A  papságnak  protestáns  nádorra  vonatkozó  véleménye.  —  A  meg- 
hívó levél. 

A  pozsonyi  tanácskozás  béke  helyett  még  nagyobb 
ingerültséget  támasztott  a  hazafiak  között.  A  bujdosók  kár- 
(irihnnK*!  hivatkozhattak  Hocher  szidalmaira;  igazoltnak  éi^ 
elkerülhetlennek  tartották  abbeli  tervöket,  hogj'  fegyverrel 
szerezzék  vissza  a  nemzet  tön'ényes  jogait.  Zajosan  toboroz- 
ták össze  híveiket,  ki»szörülték  fegyvereiket  és  szer\'ezték 
seregeiket,  az  önkény  megtörése  ezéljából. 

Hogy  működésük  eredményesebb  legyen,  vezérükül  a 
még  21  éves,  de  kiváh'i  tehetségekkel  biró  gr.  Tökölyi  Imrét 
választották  meg.  Ez  atyjától,  Istvántól,  nagy  vagyont  öri'*- 
költ.  Az  árvái,  likavai,  késmárki  és  rosembergi  uradalmakon 
kívül  nag\'   kiterjedésű  ])irtokai  voltak  Erdélyben   és  Már- 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  é03 

marosban.  De  a  háborús  időben  nem  nagy  ha^/not  látott  e 
birtokokból.  Egy  nagy  részük  a  liskus  kezében  volt.  A  nagy 
pusztítás,  melyet  a  felvidéken  Lij)ót  zsoldos  csapatai  éven- 
kint  elkövettek,  már  korán  elidegenítették  az  uralkodótól. 
Protestáns  vallású  itju  lévén,  utálattal  fordult  el  azon  erő- 
szakosságoktól, miket  az  udvar  az  evang.  vallású  papokon 
és  jobbágyokon  elkövetett.  Mint  előtte  Bethlen  és  I.  Rákóczy 
Oyi'írgy.  ő  is  a  politikai  és  vallási  szabadság  eszméi  által 
lelkesíttetve  fogott  fegyvert,  hogy  hazáját,  felekezetét  meg- 
szabadítsa az  üdvöt  és  boldogságot  tűzzel  és  vassal  erő- 
szakoló hatalom  alól.  Elszántan  és  ifjú  lelkesedéssel  lépett 
a  pályára,  mely  neki  kevés  dicsőség  mellett  oly  sok  tövist 
hozott,  s  mely  húsz  évi  küzdelem  után  végre  is  a  száműze- 
tés keserű  kenyerére  juttatá. 

Tiíkölyi  vezérlete  alatt  meglepő  siker  koronázta  a 
felkelők  fegyvereit.  Megh<)dították  a  felső  vármegyék  nagy 
részét:  visszaszerezték  a  fővezér  uradalmait,  Árvát,  Likavát; 
elfoglalták  a  bányavárosokat.  Körmöczön  180  ezer  darab 
arányim  kívül  nagy  értékű  ezüst  rudakat  találtak,  melyek- 
ből Tökölyi  a  maga  nevére  és  „pro  libertate  et  justitia* 
körirattal  azimnal  pénzt  veretett.  Hívei  „magyar  fejedelem- 
nek*^ és  a  magyar  részek  urának  nevezték. 

A  forradalom  ilyen  sikerei  arra  birták  Lipótot,  hogy 
ismét  a  békét  keresse.  Szelej)csényi  érsek  prímás  által  fel- 
hívta a  kuruezokat,  hogy  terjeszszék  be  sérelmeiket  és  kivá- 
nataikat.  Az  alkudozás  helyéül  Sopron  városa  tüzetett  ki. 
ll)7í)-ben  február  hóban  Lipót  részéről  kikühlettek:  Szelep- 
csényi  Oyi*)rgy  prímás,  Schwarzenberg  és  Nosztitz  ministerek: 
Tökölyi  részéről  pedig  Szalay  Pál. 

A  kuruczok  kivánatai  majdnem  ngyanazok  voltak, 
inelveket  múlt  évl)en  a  Pozsonvba  hivott  főurak  nvilvání- 
tottak.  l'gyanis  kívánták,  hogy  a  vallási  és  polgári  szabad- 
ság helyreállítassék;  kiV/boesánat  hirdettessék,  a  nádori  szék 
]M»töltessék,  az  elkobzott  javak  visszaadassanak,  a  törvény- 
telen adók  megszűnjenek,  a  vallási  törvények  megtartassanak. 
a  jezsuiták  az  országból  kitiltassanak. 

2t)* 


404  ZSILINSZKY   3IIHXlY. 

A  császár  küldöttei  azon  hiszemben  lévén,  hogj'  a 
bevégzett  franezia  háborúból  visszatért  csapatok  képesek 
lesznek  elnyomni  a  kuruczokat,  igen  csekély  engedményekre 
voltak  hajlandók.  Urok  nevében  kijelentették,  hogj'  a  nádori 
szék  betölthető,  de  csak  korlátozott  hatáskörrel.  (5  felsége 
kész  elt()rleni  a  törvénytelen  adiíkat,  de  csak  ügy,  ha  az 
ország  neki  évenkint  1.700,000  frtot  biztosít;  a  protestán- 
soknak megengedi  vallásuk  szabad  gyakorlatát,  de  csak  oly 
templomokban,  melyeket  maguk  építettek,  vagj'^  melyek 
csak  ezután  lesznek  a  kitűzendő  helyeken  építendők;  azon 
templomok,  melyeket  bármikor  is  katholikusok  építettek, 
azontúl  is  a  katholikus  egyház  birtokában  maradván.  A 
jezsuiták  kiíízetéséről  természetesen  szó  sem  volt. 

Ily  alapon  a  békét  nem  lehetett  megkötni.  A  kiráhnak 
minden  engedménye  oly  záradékokkal  van  ellátva,  melyek 
a  czélt  teljesen  illusoriussá  teszik.  Például  a  nádorságot  oly 
hatáskr)rrel  kívánták  csak  visszaállítani,  melyből  kimaradjou 
mindaz,  a  mi  ártalmas  a  királyság  hatalmának!  A  protes- 
tánsoknak is  Ígértek  vallásszabadságot  de  úgy,  hogj'  minden 
olyan  templom,  melyet  valaha  katholikusok  építettek,  a 
katholikusok  kezébe  jusson,  a  mi  egjértelmfi  volt  vala- 
mennyi templom  elvételével,  mivel  az  evangélikusok  által 
építetteket  már  úgy  is  elszedték. 

A  háború  tehát  1679  tavaszán  ismét  kitört.  A  kuruczok 
és  labanczok  kegyetlenségeihez  járult  a  pestis,  mely  az  ország 
elnyomorított  lakosságát  megtizedelte.  A  nép  réme,  a  nemzet 
nyomorgatója,  Ampringen  maga  is  megsokalta  a  csapásokat; 
menekült    azon    országból,    melyben    minden    pártszínezetfi 
magyar  egyaránt  gyűlölte.  Ura,  a  tÜstölgő  romok  és  véres 
mezők  gazdájává  lévén,  komolyabban  kezdett  gondolkodni 
a  pusztulás  megszüntetéséről.  Kezdé  belátni,  hogj'^  az  absoluí 
uralmat    lentartani    akaró    tanácsadói    oly   hínárba   vitték, 
melyből    csak    az    alkotmányosság   visszaállítása   által  % 
kimenekülhetni.  Tökölvivel  titkos  alkudozásban  állott,  melv- 
nek  egA'ik  főtárgyát  Tökölyinek  Zrínyi  Donával  czélbavett 
házassága  képezte  és  melynek  kapcsában  még  azon  hír  is 


A   MAGYAR   ORSZÁGOYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  405 

elterjedt  miszerint  Tökölyi  késznek  nyilatkozott  volna  még 
katholikussá  is  lenni,  lia  Lipót  pártfogása  által  Rákóczy 
Ferencz  özvegyének  kezét  s  azzal  együtt  uradalmait  is  meg- 
nyerhetné. Azonban  az  1680-ki  események  azt  mutatják, 
hogy  TökíHyi  nagyobb  erélylyel  fogott  a  császár  elleni  had- 
járathoz, mint  valaha.  Kiáltványt  tett  közzé  a  magyar  nem- 
zethez, melvben  a  folvtatandó  háborúhoz  szükséges  eszközök 
előállítását  sürgeti.  Egy  másik  kiáltványban  a  németek  elleni 
gyűlöletet  akarta  felszítani  ^a  magyarok  száz  panasza  a 
németek  ellen"*  ezím  alatt.  Harczi  társaival  pedig  szorosabb 
szövetséget  kiütött,  mely  szerint  kötelezik  magokat,  hogy 
vezéröket  a  balszerencsében  sem  hagyják  el;  hogy  a  haza 
védelmében  valláskülimbség  nélkül  vesznek  részt;  hogy  a 
káromkodókat  büntetni  fogják ;  hogy  a  templomokat,  legye- 
nek azok  bármely  felekezetéi,  sértetlenül  hagyják ;  hog}'  az 
árulókat  fej  vesztéssel,  a  rablókat  becsület  vesztéssel  és  kár- 
térítéssel büntetik  .  . . 

Ehhez  képest  a  háború  meg  is  kezdetett. 

Lipót  király  megint  tanácskozott  főbb  embereivel ;  de 
mivel  ezek  még  most  is  ellenezték  a  törvényes  kormány 
visszaállítását,  eredménvtelenftl.  A  hadiárat  folvama  alatt 
Szelepcsényi  primás  kereste  a  béke  megkötésére  vezető  utat, 
E  végből  augusztus  havában  Sebestyén  Endre  leleszi  pré- 
postot és  választc>tt  erdélyi  püspököt  a  király  nevében 
Tökölyihez  küldíítte  azon  nagyjelentőségű  üzenettel,  hogy 
ő  felsége  az  elégületlenek  kívánságait  kész  egy  e  végre 
összehívandó  országgyűlésen  mihamarább  teljesíteni  I 

Ez  nagy  fordulatot  jelez  Lip<'>t  politikájában.  Hiszen 
tizenkilencz  év  óta  n(»m  voltak  együtt  Magyarorsziig  rendéi; 
tízenkilencz  év  óta  pedig  oly  események  színhelye  volt  ez 
ország,  melyek  megrendítették  a  nemzet  életfáját.  A  kilátásba 
helyezett  országgyulés])en  a  hazafiak  (*gy  szebb  jövőnek 
hajnalát  vélték  láthatni ;  mindenesetre  pedig  az  absolutismus 
megszüntetését  remélették.  Hogyne  ragadta  volna  meg  tehát 
Tökölvi  két  kézzel  az  alkalmat,  melv  ilv  alakban  a  béke 
létrehozatalára  kínálkozott. 


406  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Mindazonáltal  nem  volt  annyira  vérmes  reményű,  hop- 
a  bécsi  udvar  igéretét  valóságnak  vegye,  Sebestyénnel  mcir- 
bes7.élte  a  dolgokat,  és  hogy  lehetővé  tegye  a  király  szán- 
dékának valósítását  négy  havi  fegyverszünetet  kötött,  mely 
aztán  1681.  jünius  végéig  meghosszabbíttatott. 

Egy  kérdés  volt  csak.  melynek  országgyűlésen  való 
tárgyalásától  Lipót  nem  ok  nélkül  remegett,  t  i.  a  vallás 
kérdése.  De  arra  nézve  is  meg  lett  nyugtatva  azon  főurak- 
tól, a  kik  a  nádorság  visszaállítása  esetében  hajlandóknak 
mutatkoztak  az  udvar  és  a  főpapság  czé^ait  támogatni. 
Bécsben  és  Pozsonyban  egymást  érték  a  titkos  conferentiák. 
Sokáig  tárgyalták  a  kérdést :  összehívassanak-e  hát  valóban 
a  rendek,  vagy  nem?  A  felelősség  terliétől  rettegő  császári 
tanácsosok  ezt  veszélves  kísérletnek  mondották.  Semmi  sem 
lenne,  úgy  mond,  veszedelmesebb,  mint  ilyen  izgatott  időben 
országgyűlést  hívni  össze.  A  rendek,  milielyest  összejönnek, 
fel  fogják  lázítani  az  egész  országot;  mert  kétségen  kíviU 
olyat  fognak  követelni,  a  mit  ártalom  nélkül  megadni  és 
új  zendülés  nélkül  megtagadni  nem  lehet. 

A  magyar  tanácsosok  következetesen  azt  állították, 
hogy  nines  más  eszköz  a  bajból  való  menekülésre,  mint  az 
országgyűlés.  Csak  a  papság  egy  része  ellenezte.  Széchenyi 
(työrgy  kalocsai  és  győri  püsp(*)k  azt  monda,  hogy  míg  egy 
plébánus  él  Magyarországban,  soha  gyűlést  nem  admittál.* 
Kgy  jezsuita  a  soproni  Mihály-templomban  így  prédikáh: 
„sokat  beszéhiek  az  országgyűlésről,  de  én  a  nyakamat 
teszem  rá,  hogy  nem  lesz  meg". 

Mindazáltal  meglett.  A  török  viszonyok  úgj'  alakultak, 
hogy  meg  kellett  lennie.  Gubasóczy,  Stahremberg,  Rüdiger 

és  Hörvart  február  3-kán  Linczből  Pozsonyba  érkeztek  és 

»  

ott  Szelepcsényivel,  Forgách  AdáTimal,  Esztcrházy  Pállal  és 
más  urakkal  együtt  már  a  mikéntről  tanácskoztak.  Való- 
színű, hogy  ekkor  került  szóba  a  nádorválasztás  módja  is, 

^  Gamauf  után  Kolbenhever. 


A    MAGYAR   OltSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  tArGYAlAsAT.  407 

melyre  nézve  a  papsáf^,  különösen  vallási  szempontból  nagy 
nehézségeket  tett. 

Ha  —  ügy  mond  —  az  országgj- ülés  esakugj^an  meg- 
lesz, és  ha  ö  felsége  általában  elhatározza  magát  a  nádor- 
választásra (ám])ár  kormányozni  nádor  nélkül  is  lehet  sőt 
a  bécsi  békekiUésbííl  is  kitetszik,  hogj-  nádor  létében  is  lehet 
más  kormányzó,  s  hozhat  ítéletet  úgy  mint  h^dan  Budán 
és  más  országokban  és  tartományokban  is  volt,  hogj"^  gj'akrau 
helytartók  kormányoztak),  azon  kérdés  merül  fel,  hogy  ő 
felsége  tartozik-e  szükségképen  két  eretneket  jelölni  a  nádor- 
ságra? Ezt  a  következő  okokból  állitják: 

1.  Mivel  a  bé(*si  békekíUés  óta  íigy  volt. 

2.  Mivel  az  l()()H-ki  III.  t.-<»,z.  azt  mondja,  hogj'  ö  felsége 
két  katholikus  és  két  protestáns  férfiút  jelölőn  a  nádor- 
ságra. 

Erre  azt  lehet  felelni,  hogy  ö  felsége  azt  nem  kénytelen 
megtartani,  ha  nem  akarja;  mert  semmi  tíín^ény  nem  kötelezi 

1.  Mivel  maga  a  bécsi  békekötés  is  azt  mom^ja,  hogj' 
a  nádor  régi  módon  választassék.  mely  régi  mód  leíratik 
Albert  királv  1439:  II.  és  UHf):  V.,  VIII.  t!-czikkckben.  Akkor 
pedig  nem  voltak  eretnekek.  Minthogj'  a  bécsi  békekötés 
idejében  a  főurak  maj<lnem  mind  eretnekek  voltak,  azért 
jött  létre  ezen  visszaélés,  de  nem  tr)rvény  alapján. 

2.  Az  l(K)8-ki  III.  törvényczikk  a  jelölés  móiyát  ille- 
tőleg a  részletekben  azonnal  és  tényleg  csak  azon  ország- 
gj'űlésre  szorítkozik,  s  minthogy  ott  nem  mondatik,  hogy 
a  jövőben  is  ezen  jelíUési  mód  tartassék  meg,  mely  akkor 
megtartatott  és  alkalmaztatott,  azt  a  jelen  időre  alkalmazni 
nem  lehet,  mivel  most  más  képe  van  az  országnak,  a  meny- 
nyiben a  toiirak  közül  alig  négy  vagj'  öt  eretnek  van.  A 
hány  diploma,  a  hány  törvény  idéztetik  e  tekintetben,  azok 
mind  a  nádor  tekintélyéről  szólanak  és  arról,  hogj*  válasz- 
tassék, de  egyik  sem  tesz  részletes  említést  a  jelölés  rnóiy  á- 
ról;  minthogy  nem  az  a  mi  a  törvényben  nincs,  hanem  az, 
a  mi  a  tör>'ényben  világosan  kifejezve  van,  ártalmas,  ő  fel- 
sége akaratától    tiigg,    akar-e   eretneket  jelölni  vagy  sem. 


408  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Jelölve  volt  ezelőtt  egy  kálvinista  és  egy  lutheránus. 
Most  már  egy  kálvinista  mágnás  sincs  Magyarországon, 
tehát  csak  egj^edül  lutheránust  lehet  jelölni,  t.  i.  Kolonics 
Ulrikot.  Mert  ha  Osztrosith  lenne  jelölve,  akkor  a  hány 
eretnek  követ  van,  mind  reá  fog  szavazni;  és  mivel  máris 
erősen  harczol  az  eretnekség  mellett,  a  puszta  jelölés  is 
bizonyos  tekintélyt  kölcsímözne  neki. 

Inteni  kell  a  befolyásos  embereket,  hogy  figyelmeztessék 
az  iUetőket,  nehogy  valamely  katholikus  mágnás  maga 
helyett  eretneket]  küldjön;  a  követeknek  békeszeretőknek 
kell  lenniök,  nem  pedig  olyanoknak,  a  kik  a  vallás  ügj'ét 
az  1604.  évi  XXÜ-dik  t.-czikk  ellenére  bolygatni    akarják. 

A  rebellisek,  ha  engedélyt  kérnek  követek  küldésére, 
és  ha  ő  felsége  beleegj'ezik,  nem  birhatnak  üléssel,  de  ha 
mint  kérelmezők  lesznek  is  jelen,  körül  kell  írni,  hogj'  lazí- 
tásokkal az  eretnekeket  ne  ingereljék  s  egyébként  se 
rontsák  a  többieket. 

Ezt  ajánlották  az  országgyűlés  csendes  megnyitása 
szempontjából;  a  „vallás  javára  és  ő  felségének  kedvéért" 
még  tr)b))et  is  javasoltak  a  tanácsos  urak.  Jelesül  azt,  hogy 
intessenek  meg  a  protestánsok,  nehogy  eretnek  írnokokat 
hozzanak  fel  magokkal  az  ország  gyűlésére.^ 

Mit  válaszolt  erre  a  király,  nem  tudjuk;  de  az  bizo- 
nyos, hogy  ápril  28-kára  összehívta  a  rendeket  Sopron 
városába. 

A  meghívó  levél,  mely  február  28-kán  Linczben  kelt, 
kiemeli  Lipót  királynak  uralkodása  kezdetétől  fog\'a  a 
magyar  nemzet  iránt  táplált  jó  indulatát,  mchiiél  fogva  e 
hazát  mind  a  török  támadásoktól,  mind  pedig  a  hazában 
váratlanul  kiütött,  s  nehánv  nvuírtalan  ember  által  élesztett 
háborúságtól  megmenteni,  alattvalóinak  pedig  üdvét  és  biztos 
megmaradását  előmozdítani  atyai  könyörületénél  fogva  töre- 
kedett. A  lázadást  inkább  békítő,  mint  szigorú  módon  az 
igazság  és  méltányosság  alai)ján  kívánta  lecsillapítani.  Ekkép 

^  Act:L  Diaelalia  1081.,  az  orsz.  levéltárban. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  409 

az  Óhajtott  békét  és  köznyugalmat  mindenek  íl'úé  helyez- 
vén, ápril  28-ikára  Sopronba  országgyűlést  hirdet  melyen 
6  maga  is  személyesen  kivan  megjelenni.  A  gyűlés  fel- 
adatául általában  azt  jelölte  meg,  hog}'  ott  mind  arról,  a 
mi  az  ország  üdvére  és  fenmaradására  tartozik,  a  rendek- 
kel tanácskozni  kivan.  ^ 

A  megliivó  levelet  remény  és  félelem  ellentétes  érzelmei 
között  fogadták  az  ország  rendéi.  A  vármegyék  gyűlései 
megélénkültek.  Húsz  év  óta  egy  új  nemzedék  támadt,  mely 
It  követek  utasításaiba  mindazt  szerette  volna  befoglalni,  a 
mi  által  az  ország  alkotmányának  megsértését  lehetetlenné 
tenni  hitték.  Két  főtárgy  körül  forgott  e  tanácskozás:  a 
nádorválasztás  és  a  vallásszabadság  biztosítása  körül.  Ez 
minden  követnek  ntasitásúl  volt  adva  s  előre  lehetett  sej- 
teni, hogy  a  viták  erősek  lesznek.  A  régi  tapasztalt  ország- 
gyűlési bajnokok  meUett  az  új  erők  tett  vágya  is  emelte  a 
közhangulatot,  mit  a  bécsi  udvarhoz  közelebb  álló  főurak 
és  főpapok  nem  szivesen  szemléltek. 


*  Kovachich  Vest.  Com.  Append.  802.  1.  Litterae  Regales,  quibus 
Comitatus  Gömöriensis  ad  Diaetam  die  28.  Apr.  Sopronii  celebrandam 
evocatur.  Acta  Diaetae  Soproniensis  1681.  Kovachich  gy(^t. 


410  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Az  1681'ki  soproni  országgyűlés. 

Ápril  5?8-tól  deczember  'SO-\g, 

I. 

A  rendek  ápril  végén  összegyülekeznek.  —  A  felvidékiek  sürgetik  ő  fel- 
ségének megjelenését.  —  A  rendek  tisztelegnek  a  prímásnál.  —  A  per- 
sonalis  illést  tart  —  Riktlldetik  a  fogadó  bizottság.  —  A  király  fényes 

bevonulása. 

Apríl  végén  majdnem  teljes  számban  megjelentek 
Sopronban  az  ország  rendéi ;  és  pedig  22  praelatus,  48  gróf 
és  báró,  16  kir.  táblai  személy,  18  főpap,  62  megyei  követ, 
55  városi  küldött,  28  más  képviselő.* 

Ezek  közül  b.  Zay  András  volt  az  egj'edüli  protestáns 
fő6r,  Osztrosith  Mátyás  nem  jelent  meg.  A  megyei  küldöttek 
közül  tizennégy  helvét  hitvallású,  tizenhárom  ágostai  hitval- 
lású ;  a  városiak  közül  pedig  két  helvét  hitv.  és  tizenhat 
ágostai  hitvallású  volt.  A  mágnási  képviselők  között  egjr 
helv.  h.,  hat  ág.  hitv.  protestáns  volt.  Ezek  mindössze  csak 
eg}'ötödét  képezték  az  országgyűlés  tagjainak,  minél  fogva 
nem  is  remélték,  hogy  ügyüket  sikerrel  megvédelmezhessék 
a  nagj'  kath.  többséggel  szemben. 

^  Meghivattak  név  szerínt  a  következők,  jelesül : 

A  főpapi  rendből : 

Szelepcsényi  György,  esztergomi  érsek. 

Széchenyi  György,  kalocsai  érsek. 

Borlovics  Manó,  zágrábi  püspök. 

Gubasóczy  János  nyitrai  püspök,   kanczellár  és  szepesi  prépost 

Sebestyén  András,  erdélyi      » 

Korom pay  Péter,  váczi  > 

Kéry  János,  csanádi  » 

Széchenyi  Pál,  pécsi  » 

Hiaczint  Demeter,  modrusi    > 

Jani  Ferencz,  szerémi  » 

Kalmanczay  János  skardonai  püspök  és  pozsonyi  prépost 

Haskó  János,  rozsnyói  püspök,  vágújhelyi  prépost. 

Fennesy  György,  alimisiai  püspök.  (Az  egri,  váradi,  hatvani 
boszniai  és  szebeni  püspökségek  betöltetlenek  voltak,  úgysrintéo  a 
szepesi  és  jászói  prépostságok  is.) 


A   MAGYAR   ORSZÁGtiYULÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  411 

A  felvidéki  tizenhárom  vármegye  követei  már  m^as 
l-jén  sürgették  a  personalist,  Or))án  Istvánt,  hogy  siessen  a 
gj'űlés  szinhelyére,  mert  a  felföld  nagj'  szorongattatásban  van 
-a  militaris  exeeutiónak  kinnléte"  és  Tökölv  hadainak 
garázdálkodása  miatt.  A  különben  betegeskedő  personalis 
csak  május  8-án  érkezett  Sopronba,  hol  átvévén  a  követek 
megbízó  leveleit,  megígérte,  hogj'  néhány  nap  múlva  össze 
fogja  őket  hívni  és  óhajukhoz  képest  jelentést  fog  tenni  ő 
felségének  is  a  rendek  iJsszejö vételéről. 

De  a  kitűzött  időre  nem  hívta  őket  egybe,  minél  fogva 
május  12-kén  a  felvidéki  13  vármegyének  nyugtalan  követei 
a  katholíkusok  közfíl  Kende  Ádámot,  a  protestánsok  közfii 
pedig  Szemere  Pált  küldíUték  hozzá  oly  üzenettel,  hogy : 
„a   mint   ö   nagysíiga   kit-kit   a   nemes  vármegj^e  követjei 

Bihori  György,  a  paulinosok  generálisa.  . 
Gönczy  Egyed,  a  sz.-mártoni  főapát. 

Prépostok  köeül: 
Poczak  Mihály,  zágrábi,  Tormássy  Péter,  kapornaki, 

Kalocsy  Miklós,  hatvani,  Szakonyi  János,  veszprémi. 

Apátok  köBul: 
Radon ay  Máté  zirczi,  tihanyi  és  szalavári ;  azonkívül  a  szaklosi, 
monostori,   hrabkói,  tapolnzai.  bajonbéli)  schavniki,   szent-jóbi,   kácsi- 
szekszárdi,  lászlói.  ábrányi  és  kapornaki  apátok. 

A  Jézus-rend  coUégiumdnak  igoMgotói: 

A  kassai,  mint  mislei  prépost,  a  trencséni  apát,  a  nagyszombati 
mint  túróczi  és  budai  prépost ;  a  sopronyi,  mint  báni  és  parnói  apát ; 
&  gy^ri,  mint  lebényi  apát ;  a  zágrábi,  mint  glaunoviczai  apát;  a  lőcsei, 
mint  sz.  János  Lethon  priorja.  Ezek  azonban  nem  jelentek  meg. 

Jaklin  Balázs  és  Matyasovszky  László,  esztergomi; 

Uyefalvy  István,  egri,  mint  a  kacsi  sz.  Pál  és  Péterről  nevezett  apát; 

Horvát  György,  nagyprépost ; 

Dvornikovics  Mihály  és  Telekessy  István,  győriek ; 

Temka  Máté  és  Belussy  János,  nyitraiak; 

Tormássy  Péter  és  Bartók  Mihály,  vasiak; 

Parády  Péter  és  Bellosics  Lukács,  pozsonyiak ; 

Berzeviczy  András  és  Szántossy  András,  szepesiek ; 

Szakonyi  János,  veszprémi ; 

Zelezovics  István,  zágrábi  és  chasmeni ; 

Bositz  István,  zegriczi. 


412  ZSILINSZKY   MlUilLY, 

közfii  magok  prezentálásakor  megörvendeztetett  vala  azzal 
hogy  ő  nagysága  e  mai  napon  egybegyűjti  ő  kegyelmeket 
és  megértvén  akaratjokat,  annak  utána  felmegy en  a  mi 
kegyelmes  nrunkhoz  s  megmondja  idevaló  érkezéseket  s  az 
5  felsége  keg}'elmes  parancsolatjára  alázatos  {[készséggel 
való  jelenlétöket :  mindazon  által  maga  tudhatja  o  nagysága, 
micsoda  okokra  s  consideratiókra  nézve  mulatta  el  azon  jó 
Mániásának  effectuálását.  De  kéretik  mégis  a  nemes  vár- 
megyék követei  ö  nagyságát,  isteni  kegyelmes  arunkhoz 
vivén,  jelentse  meg  már  alkalmas  napoktól  fogva  való  itt 
létöket  idejöknek  haszontalanul  való  töltését  .  .  .  s  kémé  ü 
felségét  alázatosan  az  ő  felsége  hovahamarabb  leendő  bejöve- 
telére." 

Ezt  azonban  a  personalis  nehéz  szívvel  vette;   nehez- 

Kanventek  réseérői: 

A  garami,  leleszi,  csornai,  jászói  konventek  képviselői  és  a  sz. 

Pál  szerzetesek  részéről  Fodoróczy  Péter. 

A  főurak: 

Forgách  Ádám,  judex  curiae.  Erdődy  Sándor, 

Erdödy  Miklós,  horvát  bán.  Zichy  Pál, 

Eszterházy  Pál,  magister  curiae.         Draskovics  János, 

Erdödy  Imre.  >  >  Eszterházy  Ferencz, 

Draskovics  Miklós,  ajtónálló.  Czobor  Ádám, 

Erdődy  György,  kamarás.  Csáky  László, 

Bathyány  Kristóf,  pinczemcster.  Széchy  Péter, 

Illésházy,  asztal nok.  Ifj.  Zichy  István, 

Zrinyi.  lovászmester.  Kéry  Ferencz, 

Pálfy  Antal,  pozsonyi  főispán.  Zichy  Ádám, 

Erdődy  Kristóf  és  id.  Zichy  István      Homonnay  Zsigmond  és  János, 

koronaőrök.  Erdődy  Tamás, 

Csáky  István.  Pálfy  Károly,  János  és  Miklós, 

Balassa  Bálint,  Pethő  György,  Ferencz  és  Zsigmond 

Főúri  özvegyek :  Rákóczy  fejedelemnö,  Homonnay,  Pethő,  Pálfy. 

Barkóczy,    Koháry,    Berényi.    Bóczy,    Csáky,    Ujfalusi,   Hölgyi,  Viczai. 

Rátkai.    Keglevich,    Amadé,    Sennyei,    Cziráky,   Majtényi,   Balassa  és 

Mosonyi  özvegyek. 

Bárók : 

Károlyi  László.  Berchény  Miklós, 

Barkóczy  Ferencz,  Viczai  Tamás, 

Forgách  András,  Révay  Imre,  László  és  Sándor, 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  YALLÁsCgYI  TÁRGYALÁSAI.  413 

^ssel  monda,  hogy  ime  a  követek  már  eonventieulamokat 
:denek  tartani ;  majd  megmondja  ő  felségének,  hogy 
nelyek  már  sérelmeket  is  kezdettek  összeírni,  így  öntöz- 
i  olajjal  a  tüzet.  Azután  fenyegető  szóval  fordult  a  kövé- 
hez, mondván :  azt  gondolják,  hogy  nincs  itt  szeme  ö 
jégének  ? 

E  szavaknak,  húsz  esztendei  borzadalmas  absolutismus 
n  roppant  jelentősége  volt.  Fel  is  szólalt  ellenök  Kende 
ám  szatmári  követ  és  katholikus  vallására  állítá,  hogy 
imiféle  oly  összejövetel  nem  volt,  a  hol  valami  vésze- 
mes  dolgot  tárg}'altak  volna.  Igenis  összejöttek  a  követek 
ligelé  háromszor.  Először  akkor,  mikor  a  personalis  urat 
élileg  meghívták ;  másodszor,  mikor  ő  nagysága  meg- 
ezvén,    a   követek    arról    tanácskoztak,    hogy    miképen 

ássa  Ádám,  Amadé  Ádám, 

bek  Henrik,  Orlay  Miklós, 

láry  István  és  Imre,  Somogyi  Pongrácz, 

trosith  Mátyás,  Csikulinyi  István, 

Qsics  Imre.  Malahóczy  Miklós, 

pay  János  és  György,  Rátkay  Ferencz, 
terházy    János,    Miklós,    Zsig-      Orehóczy  István, 

mond  és  Mihály,  Perényi  György  és  Ádám, 

nyogh  Gáspár.  Palocsay  István, 

áky  Mózes,  Pongrácz  Ferencz, 

ly  Mátyás.  Majtényi  György, 

^nics  Zsigmond  és  Henrik,  Sárkány  István  és  János, 

sányi  Mihály,  Orsits  Ferencz, 

acs  Sándor,  Vajnovics  István, 

.lusy  Pál.  Szörényi  András. 

A  királyi  tábla  ülnökei: 

Orbán  István,  személy nök  és  királyi  itélőmester. 

Szent  Bálint,  alnádor. 

Moróczy  István,  alországbiró. 

Balogh  Miklós,  táblai  praelatus. 

Balassa  Gábor,  táblabíró. 

Péterffy  András,  egyházi  ülnök. 

Török  György  és  Mérey  István,  érseki  emberek. 

Rudnyánszky  János,  helytartósági  protouotárius. 

Tallian  István,  nádori  protonotarias. 


éi4t  ZSILIKSZKY  MIHÁLY. 

mutasBák  be  magokat,  egyenkint-e  vagy  csoportosan?  és 
harmadszor  most.  midőn  arra  kérik,  hogy  Bécsbe  menvén, 
hívja  meg  6  felségét  a  gyűlés  megnyitására.  De  a  beteges 
personalis  ezt  nem  fogadta  el  mentségUl.  Kissé  szelídebb 
hangon,  de  mégis  határozottan  megtiltotta  az  összejöve- 
teleket. 

A  míg  a  personalis  Bécsbe  távozott,  hogy  5  felségé- 
nek jelentést  tegjen  a  rendek  összejöveteléről,  addig  meg- 
érkezett 8zelepcsényi  György,  esztergomi  érsek  s  királyi 
helytartó,  gr.  Esztcrházy  Pállal  együtt.  Azonnal  mozgalom 
támadt  a  követek  között,  kiknek  egyik  legelső  kötclességok 
volt,  hogy  mcgbizó  leveleiket  a  kir.  hehiartónál  bemutassák 
Rövid  tanácskozás  után  küldöttség  által  kértek  audieutiát; 
de   a  főudvarmester  által   azt  a  választ  nyerték,    hogy  ,ő 

Kalmanczay  István,  a  kúria  protonotariusa. 
Orbán  Pál  és  Sigray  Máté,  szeméi  ynöki  protonotariusok. 
Gyöngyösi  Nagy  Ferencz. 
Klobusiczky  Ferencz  és 
Putnoky  Ferencz,  táblai  ülnökök. 
Kürtösy  Mibály,  tavernikus. 

Fodoróczy  Péter,  Kovasóczy  György,  mint  horvátok,  a  mágnások 
közt  foglaltak  helyet. 

A  főurak  és  özvegyeik  követei  : 

Gr.  Forgách  Ádám  özvegye  helyett  Rutkay  Ferencz. 

Gr.  Erdödy  Imre  helyett  Herbay  János. 

Gr.  Eszterházy  Miklós  helyett  Göncey  György. 

Perényiné  Eszterházy  Zsófia  helyeit  Tarnócey  Mihály. 

üjfalussyné  Károlyi  Éva  és  Dóczyné  Vizkeleti  Mária  helyett 
Kvassay  István. 

Eszterházy  János  helyett  Tork-os  Jakab. 

Pethő  Zsigmondné  Pachor  Anna  h.  Tarceály  Ferencz. 

Pethü  János  özvegye  és  fia  Gáspár  h.  Pelsocey  György. 

Csikulinyi  Ferencz  özvegye.  Keglevich  Judith  h.   üsz  András. 

Révay  Dániel  özvegye,  Bossányi  Judith  h.  Okolicsdnyi  Pál. 

Özv,  Koháry  Mihályné,  Balassa  Judith  h.  Uri  {Dúl)  Mibály. 

Szunyoííhy  özvegye,  Osztrosith  Erzsébet  h.  Vcicsarius  (Kaczi- 
rius?)  Sámuel. 

Majtényi  János  özv.  Porván  Éva  h.  Szentey  Ferencz  (Semsey  Péter? 

Sennyei  Albert  özv.  Amadé  Éva  h.  Tolnay  Dániel. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŐL^RK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  415 

^agya&gSL  bizonyos  órát  az  audientiára  nem  denominálhat, 
mert  a  sok  méltóságos  urak  ünos  untig  jönnek  s  mennek 
ő  Nagyságához",  de  mihelyest  lehet,  május  20-án  szivesen 
fogja  őket  látni. 

Május  20-án  reggel  nyolcz  órakor  tömegesen  siettek 
a  rendek  az  érsek-helytartó  lakására,  hogy  mások  által 
meg  ne  előztessenek ;  de  még  akkor  is  a  náloknál  késő)>- 
ben  érkező  gr.  Eszterházy  Pál,  Draskovics  János,  Kalman- 
ezay  János  és  Páter  Ágoston  mentek  be  előbb  az  ágyban 
fekvő  érsekhez.  Déli  tizenkét  óráig  kellett  várakozniok. 
Ekkor  beléptek  a  szűk  hálószobába,  s  körülvevén  az  ágyat, 
Dévényi  Péter  abaúj megyei  követ  rövid  alkalmi  beszédben 
üdvözölvén  őt  a  megyék  nevében,  arra  kérte  a  heljiartót, 
lenne  azon,  hogy  ez  országgyűlés  jó  mederbe  tereitessék  és 

Rákóczy  fejedéi,  özv.  Zrínyi  Ilona  h.  KlobusicMky  Ferencz  és 
Setankay  Lajos. 

Brinek  Mária,  Anna  Dresititimovics  özv.  h.  Mihanovics  Ferencz. 

Csák  Ferencz  özv.  Czobor  Mária  h.  Szirmay  Péter. 

Viczay  Ádám  h.  Tolnay  Dániel. 

Pálfy  Károly  h.  Muslay  Ádám. 

Szörényi  András  h.  Rajmann  Mátyás. 

Szunyoghy  János  h.  SeulyovsMky  Zsigmond. 

Zay  István  h.  Kvassay  István. 

Battyány  (Bossányi?)  Mihály  h.  Belicsa  Ádám. 

Osztrosith  Mátyás  h.  Ráega  Márton. 

Ratkay  Zsigmond  h.  Vranyok  György. 

Zrínyi  Ádám  h.  Antoletics  János. 

Vármegyei  követek: 

Nemessdnyi  István  és  Görgey  Boldiesár,  Szepesből 
Kapi  Gábor  és  Ssirmay  István j  Sárosból. 
Kende  Ádám  és  Bakonyi  István,  Szathmárból. 
Csicseri  Orose  lynacs  és  Mokcsay  János,  Ungból. 
Devinyi  Péter  és  Várady  István^  Abaujból. 
Seentiványi  Mihály  és  Ssemere  Pál,  Zemplénből. 
Huszár  Imre  és  Juseth  Ferencé,  Túróczból. 
Bélteky  Pál  és  Qsemniczky  Gáspár .  Pest-Pilis-Soltból. 
Gerhard  György  és  Dűlő  György,  Ilontból. 
Beregh  Pál  és  Gyürky  István,  Nógrádból. 
Kvassay  István  és  Bossányi  János.  Barsból. 


416  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

az  utolsó  romlásra  jutott  szegény  haza,  nyomorúságinak 
terhe  alól  minél  elébb  felszabadulhasson. 

Szelepcsériyi  szívesen  fogadta  a  követek  üdvözletét, 
kijelentette,  hogy  ő  maga  is  érzi  az  ország  szomorú  álla- 
potját; saját  jószágai  is  majdnem  egészen  elpusztultak  a 
felföldön;  de  tudja,  hogy  6  felsége  is  hajlandó  e  bajokon 
segíteni,  a  háborúságot  leesendesíteni  és  igy  a  békét  biztosítam. 

Miután  a  követi  megbizó  levelek  egj'  asztalon  rakásra 
tétettek  volna.  Dévényi  bővebben  kezdte  elbeszélni  az  ország 
népének  sanyarú  helyzetét.  Elmondá.  hogy  6  felségének 
katonatisztei  nem  elégesznek  meg  a  rendes  adókivetéssel 
és  egj'éb  eontributiókkal,  nem  elégesznek  meg  az  ingyen 
szállásokkal,  hanem  lehetetlenséget  követelnek  a  vármegyék- 
től;  semmiféle   okot   mentségül   el  nem  fogadnak,   hanem 

Beezegh  György  és  AlgvUhy  István,  Zólyomból. 

Seente  Bálint  és  Mednyánszky  János,  Pozsonyból. 

Háncsok  János  és  Bossányi  Gábor ^  Nyitrából. 

Trsztyánky  György  és  Seulyovseky  Istuán,  Trencsénból. 

Horváth  Miklós  és  Fessftetics  Pái,  Veszprémből. 

Tarczy  János  és  Iványos  Miklós,  Győrből. 

Falusy  Miklós  és  Fodor  János,  (Nagy)  Sopronból. 

Horváth  János  és  Tallián  István,  Vasból. 

Fernessy  János  és  Bdcsmegyei  Ferencé^  Zala-Somogyból. 

Szapáry  Péter  és  Trsetyánszky  András,  Mosonból. 

Szentiványi  János  és  Csemniczky  Miklós,  Liplóból. 

Radosicz  Ferencz  és  Torkos  Jakab,  Komáromból. 

Reviczky  Máté  és  Zmeskál  Jóh.  Árvából. 

Nyakas  Péter  és  Megyeri  István,  Szabolcsból. 

Janka  léter,  Tornából. 

Leszküczy  András  és  Kovács  János,  Ugocsából. 

Kdlndssy  Mihály  és  Keviczky  Miklós,  Bereghből. 

Uzzai  Gyöngyösi  István  és  Istvánffy  Mátyás,  Gömörből. 

Önody  Gáspár  és  Aszalay  András,  Borsodból. 

Tassy  Miklós  és  Bulyovszky  Ferencé,  Heves- KUlső-SzolnokbóL 

Török  György  és  Petróczy  János,  Esztergomból. 

Városi  követek: 
Demeczky  Mihály  és  l'rajner  Péter,  Kassáról 
Somogyi  György  és  Tamásfalvay  István,  Pozsonyból 

Bartók  János,  halála  után  Horvátb  Miklós  és  Serpüius  János, 

Sopronból. 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁKGYALÁSAL  417 

azonnal  katonai  exccutiót  rendelnek  ki  a  községek  ellen. 
Például  hozza  fel  Sáros-  és  Ungvármegj^éket,  melyek  vég- 
telenül sokat  szenvednek  a  katonaságtól. 

Másfelől  ott  van  Tököly  kurucz  hadserege.  Bereg, 
Szabolcs,  Szatmár,  IJng  és  Zemplén  vármegyék  tökéletesen 
el  vannak  lepve  a  „rajtok  quártélozó"  kuruczokkal,  kik  a 
lakosságot  kimélet  nélkül  kifosztogatják  s  éhenhalásnak 
teszik  ki.  Kéri  azért  ö  nagyságát,  mint  Magyarország  hely- 
tartóját, találjon  módot,  „hogy  utolsó  veszedelemre  jutott 
szegény  földünk,  a  ki  mind  a  török  subjugatiója  és  excur- 
siója,  mind  a  bujdosó  magyaroknak  egj'nehány  esztendőktől 
fog\'a  való  pusztítása,  mind  az  ő  felsége  hadainak  szüntelen 

Helleprandt  János  és  Récsey  István,  N.-Szombatból. 

Wéber  Dániel  és  Fahriceius  János,  Lőcséről. 

Oseterlam  András  és  Ladomerseky  Ldsgló,  Bártfáról. 

Veher  Frigyes  és  Stőseel  Mihály,  Eperjesről. 

Barna  Mátyás  és  Salix  Pál,   Szabolcsról. 

Jeseenseky  Mihály  és  Vrányai  Mihály ,  Trencsénből.^ 

Grineus  Jakab  és  Felmayer  Sámuel,  SzebenbőL* 

Schreiber  Ferencé  és  {Vülandt  András)  Für  Márton,  Modorból. 

Kecskés  István  és  Nyilas  András,  Sz. -Györgyből. 

Veiser  János.  Drakis  János  és  Dalóczky  István,  Bazinból. 

NíZffy  István  és  Simon  János,  Kőszegről. 

Pengő  György  és  Diószegi  György ,  N. -Bányáról. 

Kőszegi  István  és  Szennyei  János.  Szatbmárból. 

Ocsoíxiry  Zsigmond  és  Vipacher  József,  KorponáróL' 

Chmelius  {Balics?)  Dániel  és  Pauliceius  Tamás,    Breznóról 

Berky  Miklós  és  Kadeczky  Tamás,  Zólyomról. 

Készlet  János  és  Schvarce  Pál,  Kis-Mártonból. 

Mlinarics  Márton  és  Ritter  Pál,  Kapronczáról.* 

Húsz  András  és  Petrikovics  Mihály,  Varasáról. 

Ilyatics  Jakab  és  Branyek  György,  Zágrábból. 

«  A  mcQ'elontck  kíísrt  Veszelszky  Mihály  és  Tronyericz  Mihály   nevei  for- 
dulnak e\6. 

*  A  megjelentek  kíwrt  Nagy  Ist\'án  és  Fultner  Sámuel  neve  jí5n  elö  ezen 
m€^eg}T5éssel :  „non  coascriptus". 

*  A  megjelentek  k<izt   Octay  Z^fíjnoná  és  Binniciw  János  fordulnak  el/>. 

*  A  nle^jelentek  kíizt   Linaricz  OyOrgy  neve  jó  elő.  Az  elöbljoniek  pedig 
mint  Segnye?  város  képviseKü  j<)nek  elö. 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyüléttek.  27 


418 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


s  nagy  szabadsággal  való  eondescensiói  miatt  igen  nyomo- 
rultul vagyon,  az  iránt  is  vehetne  pihenést  magának*.* 

Az  érsek  erre  is  megnyugtatólag  válaszolt.  Azért 
lesz  —  ügy  mond  —  országgyűlés,  hogy  a  rendek  vég- 
zéseihez képest  a  katonaság  száraára  bizonyos  hely  jelöl- 
tessék meg;  Írjanak  fel  e  részben  ö  felségéhez,  6  a  maga 
részéről  készséggel  fogja  támogatni  felterjesztésöket.  Egyéb- 
iránt a  legközelebbi  teendőkre  nézve  jelenti,  hogy  ő  felsége 
jövő  csütörtökön  szándékozik  bevonulni  Sopron  falai  közé; 
a  personalis  ehhez  képest  elozíí  napon  gyűlésre  fogja  össze- 
hívni a  rendeket,  hogy  a  felség  fogadására  küldöttségeket 
válaszszanak.  és  végre,  hogy  a  kir.  propositiók  szombatou 
fognak  kiadatni. 


Pulykö  István  felső,  Bencsdk  András  alsó  Kőrösről. 
Günther  Jakab  és  Dévay  (Déry  ?)  Pál,  Késmárkról. 

Hét  bányaváros  követm: 

Ratischer  JátMS  Kristóf,  Selmeczröl. 
Kárász  Tóbiás  és  Frankfurter  Dániely  Körmöczről 
Fischer  János   György    Beszterczebányáról ,     Gelezneky    Bálint 
Újbányáról.  BakabáDyáról  és  Belobányáról. 

0  felségének  főminiseterei  és  néhány  idegen : 


Hg.  Schwarzenberg. 

Hg.  Dietríchstein  Imre, bécsi  püspök. 

Bádeni  berezeg,  a  badi  tanács 

elnöke. 
Hocher,  udvari  főkanczellár. 
Gr.  Nosticz,  cseb  kanczellár. 

»    Zinzendorf Albert.udv.  marsall. 

>    Schafgolt  Gotlieb. 
Báró  Petting  Farkas. 

»      Nejdel  János  és  Ferdinánd. 
Hg.  Lobkovicz  Ferdinánd. 


Gr.  Péppel  Venczel. 

»    Malocz  Miksa. 
Traatmansdorf  Miksa. 
Altban  Venczel  és  Kristóf. 
Harrach  Ferdinánd. 
Rottal  János. 
Velcz  ülrik. 

Az  osztrák  S.Grucis  apátja. 
Campi  Liliorum  apátja. 
Szelencz  Gáspár,  a  haditanács  al- 
elnöke  .♦ 


*  Abaújmegyei  követ  Naplója. 


'  Neniz.  Múz.  levéltár.  Ezek  közAl  niájiis  végén  jelen  voltak  azuk,  t  kik- 
nek nevei  dűlt  l>etűkkcl  szodvók. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  419 

Más  nap  (május  21-én)  csakugyan  összehivattak  az 
ország  iisszcs  rendéi  a  soproni  tanácsházba.  A  nagy  terem 
akkép  volt  berendezve,  hogy  íiz  országgyűlés  tagjai  a  ren- 
dek különfélesége  daczára  lehetőleg  együtt  lehessenek.  A 
foasztalon  kívül  négy  nagy  asztal  volt  hosszában  egymás 
mellett  elhelyezve,  mindenike  új  széles  zöld  remek  posztó- 
val bevonva.  Az  al)hik  mellett  levő  loasztalnál  foglalt  helyet 
a  personalis ;  mellette  jobbkéz  felöl  ült  Klobusiczky  Ferencz. 
mint  gr.  Zrinyi  Ilonának  kr>vete.  balról  a  táblabirák.  lejebb 
ültek :  Zrinyi  Ilonának  második  követe  Sztankay  Lajos, 
Putnokv  Ferencz  mint  Ilomonnav  János  és  özv.  Homonnav 
flyörgyné  követe.  Az  asztal  végén  keresztbe  volt  téve  egy 
másik  asztal,  a  mely  körül  ültek  Abaíij,  Ung,  Hont,  Bars, 
Zemplén,  Sáros  és  más  megyék  követei  vegyesen.  Feltűnt, 
hogy  a  personalis  asztalánál  ezúttal  egy  vármegyei  követ 
sem  foglalt  helyet,  holott  azelőtt  Vas,  Zala  és  Sopron  vár- 
megyék valamelyikének  követei  mhidig  ott  szoktak  volt 
ülni.  Xem  is  maradt  el  az  e  miatti  felszólalás;  de  ered- 
ménytelenül. Azok  a  követek,  kik  a  második  asztalhoz  nem 
fértek,  ültek  a  harmadikhoz.  A  negyediknél  a  mágnások 
kíhetei  mellett  helyet  foglaltak  a  városok  követei;  az  ötö- 
diknél a  i)répostok,  káptalanok  és  conventek  követei. 

Az  ekkép  elhelyezkedett  rendeket  a  personalis  követ- 
kező beszéddel  üdvözlé: 

Méltóságos  urak,  nemes  Status  és  ConsessusI  hogy 
isten  Xcigyságtokat,  Kegyelmeteket  ilyen  szép  frequentiával 
egy  begy  ííjtíUte,  azon  igen  i>rvendek;  kivánom,  adjon  isten 
Nagyságtoknak,  Kegyelmeteknek  erőt  szentlelket,  és  ennek 
malasztja  által  vigasztalja  ii^y  mostani  országgyűlésében, 
hogy  Kegyelmes  urunk  ő  Felsége  atyai  kegyelmességéből 
származott  szent  intentiója  -  -  lévén  nagy  inklinatiója  ő  Fel- 
ségének a  mostíini  felháborodott  állapotoknak  lecsendesíté- 
sére  —  a  mi  megromlott,  utolsó  veszedelemre  jutott  szegény 
hazánk  nií^gmaradása  secundáltassék  Xagysíigtok  és  Kegyel- 
metek által. 

Itt  egy  pillanatnyi  szünet  állott  be.    A  personalis    azt 

27* 


4t20  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

várta,  hogy  a  régi  szokáshoz  képest  a  papi  rendből  valaki 
viszonozni  fogja  üdvözletét ;  minthogy  azonban  ez  nem  tor- 
tént, folytatta  továbl)  előadását,  javaslatot  tévén  a  felöl, 
hogy  mivel  ő  felsége  az  ország  iránti  jó  indulatánál  fogva 
személyesen  kivan  hü  rendéi  között  megjelenni,  illendő. 
hogy  a  nemes  ország  küldöttséget  válaszszon  annak  méltó 
elfogadására. 

Erre  felállott  Kapy  Gál)or  sárosmegj^ei  kíivet  és  a 
papi  rendnek  mulasztását  némileg  helyreütvén,  a  meg}ék 
nevében  üdvözölte  a  personalist  és  a  maga  részéről  is 
kivánta.  hogy  a  király  fogadására  küldöttség  választassék, 
mely  a  főrendek  részéről  megválasztott  küldöttekkel  egjütt 
menne  o  felsége  elé  a  Lajta  vizéig.  Meg  is  választattak 
azonnal,  a  klérus  részéről:  Péterffv  András  sz.-tamási  és 
Jaklin  Balázs  sz.-iván\i  prépostok ;  a  megyék  részéről : 
Kapy  Gábor  sárosi.  (lerárd  György  honti  és  Szapáry  Péter 
mosonW,  a  városok  részéről:  Demeezkv  Mihálv  kassai  és 
Weber  Frig}'es  eperjesi  követek.  Xémelyek  azt  kivánták. 
hogy  az  urak  követei  közül  is  választassanak  néhányan,  de 
ez  ellen  erélvesen  tiltakozó  hangok  emelkedtek,  mint  olv 
Újítás  ellen,  mely  egyenetlenséget  támaszthatna  a  rendek 
között.  A  főurak,  úgy  mond,  képviselve  lesznek  a  magok 
részéről  választott  követek  által  és  így  nem  szükség  a 
távollevők  kr»veteiből  is  külön  követeket  ktUdeni  ki,  ez  által 
^a  statusi  numerus  is  láttatnék  növekedni,  quod  esset  absur- 
dum*".^  A  personalis  nem  akart  határozatot  kimondani,  míg 
e  részben  a  főrendekkel,  vagy  legalább  is  a  kiráhi  hely- 
tartóvíil  nem  értekezik.  De  a  rendek  e  nélkül  akartak  hatá- 
rozni, végre  ogy  küldöttséget  menesztettek  a  kir.  helytartó- 
hoz, ki  ismét  más  főurakkal  való  tanáeskozás  után  akkép 
döntötte  el  a  kérdést,  hogy  „mivel  immár  a  mágnások 
közül  ő  nagyságuk  választottaníik  követeket,  u.  m. :  Püspök 


^  A  gömöri  követ  Naplója  erre  megjegyzi :  ,.£nnek  contrariam 
exemplunia  legközelebb  az  165i^-dik  esztendőbeli  Diaetalis  Aktákból 
inegiiiutatód hatott  volna  I*' 


I  • 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÖGYI  TÁRGYALÁSAI.      421 

Balogh  Miklós  ö  nagyságát  és  Balassa  Bálint  uramat,  — 
az  országházában  levo  niágnási  követeknek  azzal  köll  meg- 
elégeílnii)k,  nem  is  kell  afféle  novitást  introdueálni.  mivel 
az  majd  indueeret  speeiem  quinti  Status,  cum  tamen  de  lege 
sint  quatuor".^ 

Az  alatt  gr.  Draskovics  Mikh'>s  meghozta  Bécsből  a 
király  bevonulására  vonatkozó  rendelkezéseket.^ 

pjzek  szerint  május  22-én  ö  felsége  a  Lajta  vizéhez 
jött.  fényes  kiséretével  hol  a  magyar  országos  küldöttség 
várakozott  reá.  Balogh  Miklós  nevű  püspök  volt  a  szónok.^ 
A  fogadtatás  úgy  itt  mint  Sopron  határában  szivélyes  és 
külsőleg  is  nagyszerű  volt.  A  magyar  főurak  ezúttal  is 
megmutatták,  hogy  a  látványos  pompa  kifejezésében  senki 
sem  mú\ja  őket  felfil.  A  teljes  vinigjokban  levő  réteken 
pompás  sátrak  voltak  felállítva,  melyek  körül  tarka  dísz- 
seregek  katoiuíi  hemzsegtek.  A  középső,  s  a  többinél  sokkal 
nagyobb  díszsátor  viaszos  vászonból  készített  kerítéssel  volt 
körülvéve,  hogy  ezzel  a  nép  betolakodása  némileg  elhárít- 
tassék.  A  felállított  főúri  seregek  kr)zül  legelső  volt  gróf 
Battyáni  Kristóf  tábornok  négy  csapatból  álló  serege.  Az 
első  előtt  vitték  a  generálisság  zászlóját,  melyen  Magyar- 
orsziig  czímere  volt  rajzolva.  Ezt  az  apa,  a  ti)bl)it  tía  Ádám 
vezette.  E  mellett  állottak  a  többi  főurak  seregei,  melyeket 
azonban  naplónk  nem  ír  le  részletesen,  csak  azt  jegyzi  meg, 
hogy  gr.  Eszterházy  Pál  serege  esett  leghátul,  a  mi  miatt 
neheztelése  volt. 

Így  felállított  rendben,  zene,  trombita  és  dobszó  mel- 


^  Abaújm.  köv.  naplója. 

*  Dcsignatio  Sacrae  Reg.  Majestatis  Iiineris  Neostadio  Sopronium 
íngressusque  ibidem  solennis  ad  Comitia  Ilegni  Hungáriáé  1681.  — 
Kooachich  gyűjt. 

^  Brevis  eaque  ferme  exlemporalís  Aggratulatiuncula  qua  A.  Rom. 
Imp.  Hung.  Refíem  Leopoldum  St.  et  00.  Regni  per  R.  R.  D.  Nic 
Balogh.  Episc.  Noviens.  ad  Fluvium  Leythaui  in  Limitibus  Regni  Ao. 
1681.  die  22-a  inaji  exceperunl.  —  Kouachich  gyűjt. 


422  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

lett  várták  a  királvt  és  kíséretét.  Mindenki  feledni  látszott 
a  multak  gyászát. 

Délután  három  óra  tájban  a  király  és  neje  zöldszinű 
szép  „ kisded ~  hintóban  érkeztek  meg;  előttük  nég\'  lovász 
szép  öltiízetbcn,  négy  hátas  lovat  vezetett.  A  mint  a  felsé- 
gek leszálltak  a  hint<'»ról,  a  rendektől  kisértetve  egjenesen 
a  fődíszsátorba  mentek,  a  hol  az  ország  nevében  a  királyi 
helvtartó  helvett  —  ki  írvöngélkedése  miatt  nem  szónokol- 
hatott  -  Széehenyi  Pál  kalocsai  érsek  fogadta  6  felségei- 
ket. Beszédében  felemlegette  a  királyi  ősöket;  visszament 
riászh'í  királyig,  kinek  leányát  l.  Ferdinánd  nőül  vette,  s 
ebből  kimutatta,  hogy  Lipót  leányágon  valóságos  magyar. 
Mint  ilyenhez  szól  tehát  és  kéri  őt.  hogy  valamint  boldog- 
emlékezetű  ősei  ezen  hazát  mindenkor  eonserválni  kívánták, 
úgy  ő  is,  kit  a  rendek  a  tizenegy  esztendő  óta  tartó  bel- 
háború miatt  elpusztult  és  végromlásra  jutott  ezen  hazábau 
olv  nehezen  vártak,  atvai  indulattal  e  hazát  a  végromlástól 
megmenteni  és  régi  állapotjára  állítani  méltóztassék. 

Erre  a  király  öríimét  fejezvén  ki  a  szép  fogadtatás 
felett,  kijelentette,  hogy  épen  azért  hívta  össze  ezt  az  ország- 
gyűlést, hogy  a  rendekkel  együtt  gondoskodhassék  az  ország 
üdvéről  és  fenmaradásáról ;  azért  jelent  meg  személyeseu 
kr>zöttök,   hogy  atyai   jóindulatát    ez  által  is    bebizonyítsa. 

Ezek  meglévén  —  mondja  az  abaújmegyei  követ 
naph'íja  —  azután  ő  felségeik  mindketten  az  uraknak  és 
kineteknek  kezeiket  csókolásra  nyújtották;  mely  jobbágyi 
hódolat  kifejezése  után  igen  mulatságos  jelenetet  képezett 
egy  magyar  közkatonának  azon  eredeti  nyers,  de  jellemző 
eljárása,  hogy  a  királynak  kezét  megfogta  és  csókolás 
helyett,  magyarosan  megszorította. 

Alig  lehet  festőibb  jelenetet  képzelni  annál,  mely  az 
(Mulített  üdvözletek  után  a  soproni  mezőkön  kifejlődött.  A 
főurak  díszes  kisérő  seregei,  a  lovagló  itjak  délczeg  alakjai 
drágaköves  és  aranyos  ruhában,  ősi  fegyverzettel,  tört^nehiii 
nevezetességű  lobogók  alatt  egymásután  sorakozva  vonultak 
a  város  felé.   Mindenik  magára  akarta  vonni  a  kiráhi  pár 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  423 

magas  figyelmét;  mindenik  ügy  igjekezett,  hogy  az  ősi 
magyar  erények,  a  bátorság  és  hűség,  kétségtelen  kifeje- 
zést nyerjenek  az  elvonulást  gyönyörrel  szemlélő  fejedelmi 
pár  előtt.  Midőn  már  az  utolsó  csapat  is  elvonult^  lóra  ült 
maga  a  király  is,  hogy  méltó  helyét  elfoglalhassa  az  őt 
kisérő  főurak  sorában.  Utána  közvetetlenül  hat  fakó  ló 
által  húzott  naranes-szinű  hintóban,  a  királyné  ment  udvar- 
hölgyei és  lovagjai  kíséretében.  Legvégül  ment  a  lovas  és 
gyalog  katonaság,  kik  közül  mintegy  kétezer  magyar  és 
háromezer  német  volt. 

A  bevonulás  esti  hét  óráig  tartott,  ügy  hogy  már  a 
városban  fáklyák  \ilága  s  ágyüdörgés  mellett  hangzott  a 
tömegek  éljenzése;  bármily  előre  haladott  is  az  idő,  ő  fel- 
ségeik mihelyest  lakásukon  megszállottak,  azonnal  siettek 
a  templomba,  hogy  hálát  adjanak  istennek  szerencsés  meg- 
érkezésr)kért. 

II. 

A  gyűlés  megnyitása,  —  királyi  propositiók.  —  A  rendek  nádorválasz- 

tást  sürgetnek.  —  Felírnak  a  királyhoz. 

Egy  napi  pihenés  után  ő  felségeik  ismét  a  rendek 
hódolatát  fogadták.  Mindazok,  a  kik  eddig  személyesen  nem 
voltak  bemutatva,  siettek  a  királyi  pár  kezeinek  csókolá- 
sara.  Majd  a  királyi  propositiók  átadására  került  a  sor. 
Draskovics  Miklós  főudvarmester  kénvtelcn  volt  azt  izenni, 
hogy  mivel  ő  felségeik  lakszobái  igen  szorosak,  lehetetlen, 
hogy  a  rendek  mind  ő  felsége  elé  jöhessenek.  Ez  pedig 
nem  csekély  baj  volt.  Mert  a  rendeknek  egjforma  joguk 
volt  az  udvarnál  megjelenhetni,  a  királyi  propositiók  meg- 
liallgatá.sától  pedig  senkit  sem  lehetett  eltiltani.  Azért  nem 
csekély  neheztelést  vont  magára  a  persoualis,  midőn  némely 
követek  meghivását  elmulasztotta  és  a  rendek  tökéletesen 
helyesen  jártak   el,    midőn  e  tekintetben   rendet   csináltak. 

Egyáltalában  azon  kíirülmény,  hogy  régen  nem  tarta- 
tott   országgyűlés,    hogy  időközben    az  alkotmány   oszlopai 


484  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

megrendültek,  sok  illetékességi  kérdést  hozott  szőnyegre, 
így  például  a  legelső  ülés  alkalmával  a  hon'átországi  köve- 
tek kifogást  tettek  az  ellen,  liogy  a  főasztalnál  a  personalis 
jobbján  Rákóezy  fejedelemnek,  illetőleg  özvegyének,  a  hífc? 
Zrínyi  Ilonának  és  gyermekeinek  követei  foglaljanak  helyet. 
Más  lévén  ez  idő  szerínt  az  erdélyi  fejedelem,  e  czímen  nem 
igényelhetik  magoknak  az  első  helyet.  Továbbá  Zala  és  Vas 
vármegyék  szintén  régi  jogon  követeltek  magoknak  helyet 
a  kir.  táblánál ;  ellenben  a  kir.  tábla  praelátusát  a  főrendi- 
házba kívánták  utasítani.  Az  is  felszólalásra  adott  alkalmat, 
hog}'  Esztergommegje  követeinek  megbizó  levelét  nem  a 
megje,  hanem  esak  az  érsek  állította  ki.  ^Sőt  voltak  olyau 
követek  is,  a  kik  tiszta  lapot  hoztak  magokkal  és  ott  a 
helyszínén  tetszés  szerinti  utasítást  írattak  be  magoknak, 
mi  nem  esekélv  tréfára  adott  alkalmat. 

A  külsu  formalitások  elintézése  után,  a  rendek  össze- 
jöttek a  királyi  előterjesztés  átvételére.  A  kíváncsiság  álta- 
lános volt.  különösen  arra  nézve,  hogy  mit  fog  a  király 
mondani  az  alkotmány  visszaállításáról  és  a  bujdosók  vissza- 
hívásáról. 

Lipót  a  rendek  üdvözlése  után  átadá  királyi  előter- 
jesztését, melyben  elniondá,  hogy  ámbár  megliivójában  is 
jelezte  a  rendek  előtt,  itt  ismétli,  hogy  ezen  országg^^nlés- 
nek  az  a  ezélja.  hogy  az  oly  sok  külső  és  belső  ellenségtől 
háborgatott,  cselszövő  és  veszélyes  zendülésekíől  zaklaíon 
és  dúlt.  egykor  oly  virágzó  Magyarországnak  békét,  nyu- 
godalmat és  biztosságot  szerezzen,  hogy  a  lakosság  ezeuíúl 
élvezhesse  a  kellemes  béke  gyümöleseit:  továbbá,  hogy  a 
nio/galom  idt^jéii  elidegenült  hazafiak  köteles  hűségre  >issza- 
térítti^ssenek.  Knilékezteti  a  rendeket,  hogy  ő  a  maga  részé- 
ről már  elébb  is  igvckezett  ők(»t  lecsendesíteni.  De  mivol 
azok  nvakasau  ellenszegültek  és  nvilt  lázadásban  törtek  ki. 
jóllehet  ő  lelsége  kerülni  akarta  a  csak  bajt  okozó  fegy- 
veres elnyomást,  mégis  a  kir.  méltóság  megvédése  tekinte- 
téből kéiivtelen  volt  azt  cselekedni.  A  kegvelemnek  minden 
eszközét  UK^gkisérlettc  alkalmazni  írántok.  nem  kiméit  sem 


A   MAGYAR  OUSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  425 

fáradságot,  sem  költséget;  de  minél  keg}'elmesel)ben  bánt 
velük,  annál  rosszabbak  lettek,  míg  idegen  nemzetekkel 
szövetkezve  a  liaza  elleni  törekvésektől  sem  riadtak  vissza. 
Ő  felsége  ugyan  többször  országgyűlés  összehívása  által  is 
óhajtott  volna  segíteni  a  bajon,  de  súlyos  akadályok,  külö- 
nösen pedig  a  dühöngött  pestis  miatt  óhajtását  nem  való- 
síthatta. Most,  miután  isten  kegj-elméből  békésebb  idők 
következtek  be.  nem  akarta  elmulasztani  királvi  köteles- 
ségét;  nem  akarta  megkísérlés  nélkül  hagyni  ezen  ország- 
gyűlési alkalmat  sem,  hogy  az  egész  keresztyén  világ  előtt 
be  ne  bizonyítsa  az  ország  iránti  kegyes  atyai  indulatát. 
Minél  fogva,  a  béke  tekintetéből  felhívja  az  ország  rendéit 
hogy  félretéve  minden  magánügyeket,  őszinte  hazaszeretettel 
csakis  a  haza  üdvére,  békéjére  és  nyugalmára  vonatkozó 
közügyeket  vegyék  tárgyalás  alá.  Továbbá,  hogy  a  fegy- 
verek és  lelkek  egyesítése  ősznite  és  állandó  legyen,  arról 
is  tanáeskozzanak,  hogy  mily  úton-módon  lennének  a  biy- 
dosók  a  király  hűségére  visszavezetendök.  0  felsége  nem 
akarja  alkalmazni  ellenök  a  törvény  szigorát,  sőt  a  méltá- 
nyosság alapján  kegyelmét  ajánlja  fel,  csakhogj'  visszatér- 
jenek s  ez  által  az  ország  l)ékéjét  visszaállítani  lehessen. 
De  midőn  a  királyi  méltósággal  ellenkező  némely  követe- 
léseit a  menekülteknek  ő  felsége  nem  teljesíthette;  néme- 
lyeket pedig  súlyos  okoknál  fog\'a  az  országgyűlés  elé  vitt  : 
a  menekültek  nyakaskodtak ;  az  ország  és  vallás  kárára 
oly  mozgalomba  bonyolódtak,  melynek  az  ország  rendéi 
valláskülönbség  nélkül  ellentmondottak.  Az  óhajtott  béke 
tehát  nem  jöhetett  létre.  Ha  ők  ezután  is  akadályoznák  az 
ország  megbékülését,  minthogy  úgy  bent,  mint  kint  sok 
veszedelmes  eselszövény  van  az  ország  ellen :  ő  felsége  fel- 
hívja az  ország  r(»ndeit  arra  is,  hog}'  az  ily  törekvések 
megelőzésére  és  meghiúsítására  szükséges  eszköziíkről  gon- 
doskodjanak, í.í  maga  részéről  a  kr>zjó  szempontjából  szük- 
ségesnek véli  a  katonaság  számának  szaporítását,  \\ii;y  a 
véghelyeken,  mint  más  megerősített  helyeken  is,  hogy  adandii 
esetben  sikerrel  állhasson  ellen  a  támadásnak.  Minél  fogva 


426  ZSILI>'SZKY   MIHÁLY. 

kiváiiatosnak  tartja,  bogy  a  rendek  ezen  országgyűlésen  il; 
katonaság  eltartására  szükséges  adóról  gondoskodjanali 
Krre  k(3tclezi  őket  az  ország  és  király  iránti  hűség,  a; 
isteni  és  eHil)eri  törvény.  Végre,  minthogy  a  szerencsétlei 
háborúság  idején  a  törvénykezés  rendes  menete  fennakad! 
minek  ki*>vetkeztében  a  bírák  ítélete  tiszteletben  nem  tar 
tátott  és  a  végrehajtás  körül  is  sok  visszaélés  történt :  ennél 
fogva  felhívja  ö  felsége  a  rendek  figyelmét  arra  is,  hogj* ; 
jelen  körülményekliez  képest  a  törvénykezés  rendes  meneté 
nek  biztosítására,  az  ítéletek  végrehajtására,  valamint  j 
visszaélések  megszüntetésére  alkalmas  módokról  gondos 
kódjának.  ^Ezek  azok  —  ügy  mond  —  melyeket  o  felsége 
mint  ez  idö  szerint  legszükségesebbeket,  a  rendek  elé  ter 
jeszteni  jónak  látott.  Mindezek  odairányulnak,  hogy  a  soka 
szenvedett  liazának  óliajtott  békéje  és  köznyugalma,  biztos; 
sága  visszaállíttassék  és  megszilárdíttassék.  0  felsége  tehá 
bizodalmát  helyezi  a  rendek  tartozó  hűségébe,  hazájok  iránt 
jóindulatába  és  szeretetébe,  hogy  mindezekben  teljes  buz 
galommal  fognak  eljárni  s  feltalálandják  a  módokat,  melyei 
által  a  kíizjó  üdvéről,  a  haza  fenmaradásáról  és  ö  felségi 
mélt<)ságának  megóvásáról  gondoskocbii  lehessen,  s  auná 
inkább  fognak  sietni  munkájokkal,  mivel  tudják,  hogj*  i 
felségének  a  német  róm.  l)irodalomban,  valamint  egjél 
országaiban  is  vannak  sürgős  teendői,  melyeket  veszéb 
nélkül  elhalasztania  alig  lehet.' 

A  rendek  látható  elégületlenséggel  fogadták  a  királ] 
előterjesztését.  Epén  az  hiányzott  belőle,  a  mit  ők  legiiűiábl 
vártak,  t.  i.  az  alkotmány  visszaállítása,  a  törvények  őréii 
rendelt  nádor  választása  és  a  húsz  esztendő  óta  történt  vég 
telén  sokaságú  sérelmek  orvoslása. 

Midőn  tehát  a  királyi  propositiókra  választ  keUett 
adniok,  azonnal  felléptek  azon  követeléseikkel,  hogy  a2 
elmúlt    legkiízelebbi    húsz    esztendő    folvama    alatt    történi 

1  Katona.  Hist.  Crit.  XXXIV.  401—408.  1.  Kiadatott  a  rendeknek 
május  24-én  Sopronban.  Ellenjegyezve  Moholányi  János  által. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYÚLI^SEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  427 

alkotiiiánysértések  meí^szüiitessenek,  és  ha  a  kormányuak 
a  béke  és  nyugalom  iránt  kijelentett  szándéka  esakug>'an 
őszinte,  akkor  állítsa  vissza  a  magyar  alkotmány  egyik 
főbiztosítékát  képező  nádori  hivatalt,  és  az  azzal  járó 
jogokat  is. 

A  rendeknek  ugyanis  utasításul  volt  adva,  hogy  a 
királyi  helytartói  hivatal,  melyhez  a  nemzet  oly  gyászos 
napjainak  emléke  van  kötve,  törültessék  el,  és  a  régi  tör- 
vények értelmében  7iádor  választassék,  a  ki  a  nemzet  jogai- 
nak őre,  kívánságának  tolmáesa  és  alkotmányának  tám- 
oszlopa  legyen. 

EIiIm^z  képest,  hogj'  ezéljokat  minél  biztosabban  elérhes- 
sék, mindenek  előtt  magát  a  kir.  helytartó  érseket  kérték 
lel,  hogy  a  nemzet  ezen  kivánssigát  ő  felségénél  előmozdí- 
tani szíveskedjék.  Ez  nem  is  utasította  el  magától  a  kérelmet, 
mindazáltal  arra  tigyelmeztette  a  rendeket,  hogy  addig  is, 
míg  a  nádorválasztásra  kerülne  a  dolog,  válaszszák  meg  a 
sérelmek  összeírására  kiküldendő  bizottságot.  Hivatkozott  a 
négy  utóbbi  országgyűlés  gyakorlatára.  De  a  rendek  ebben 
csak  haszontalan  időhalasztást  láttak,  és  a  personalis  által 
erélyesebb  hangon  üzenték,  hogy  mindaddig,  míg  nádoruk 
nem  lesz,  egyátalál)an  semmiféle  más  tárgyalásokba  bocsát- 
kozni nem  fognak.* 

Május  H()-kán  Ilyefal vi  István  egri  káptalanbeli,  Kapy 
Gábor.  Szapáry  Péter  megyei  követek  által  felhívták  a  főren- 

*  « Personalis  uram  —  írja  a  gömöri  követ  —  urgeálta  újabban 
a  Compilatorok  választását.  A  nemes  vármegyék  követei  közül  a  mint 
egymást  neki  biztatták,  N.  Hevesvármegye  követtye  Tassy  Mihály  uram 
szóllala  meg:  egyáltaljában  a  Törvényhez  ragaszkodik  és  instructiója 
mellől  el  nem  megyén.  Azon .  .  .  Personalis  uram  megindulván,  szóla 
egyik  hites  iró  diákjának  :  János  Diák  írd  fel  a  nevét  ezen  követnek. 
Az  orszcig  is  ezen  közönségesen  felzúdulván,  ilyen  kérdést  tőnek:  Mire- 
való  volna  az.  ha  ő  Nagysága  mindazokat  fel  akarná  íratni,  valakik 
törvényünk  continentiája  szerint  szólnak.  így  mindnyájokat  Írassa  fel 
6  Nagysága;  mert  itt  a  mit  egyik  követ  mond.  mindnyájok  consensussá- 
ból  mondja,  lévén  egy  voxa  mindnyájoknak.  Ezt  Personalis  uram  lát- 
ván, hallgatással  vévé  elejét  ő  Nagysága  .  .  .>  Nemz.  Múz.  levéltár. 


428  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

deket  is,  hogy  csatlakozzanak  liozzájok  és  együttesen  kérjék 
meg  ö  felségét  a  nádori  jelültek  neveinek  minél  előbbi  köz- 
lésére; hogj'ha  pedig,  —  a  mit  nem  remélnek  —  a  kir. 
helytartó  és  a  főurak  ebben  nem  akaniának  velük  egj^ntt 
közreműködni,  azon  esetben  a  főurak  segítsége  nélkül  is 
folyamodni  fognak  Ő  felségéhez  saját  ki)veteik  által. 

Erre  a  főrendek  azt  válaszolták,  hogy  készek  ugj'an 
a  nádorválasztás  kérdésében  velők  együtt  folyamodni,  de 
elébb  a  sérelmi  küldöttség  megválasztását  követelik.  Am 
azután  az  érsek  úr  is  hajlandó  lesz  a  nádorválasztást  sür- 
getni, sőt  abban  is  megnyugszik,  ha  a  rendek  semmihez  sem 
fognak,  míg  ez  meg  nem  történik.  Ezen  válaszszal  azonban 
a  rendek  nem  voltak  megelégedve.  Újonnan  visszaküldöttek 
tehát  ugjanazou  követeiket  annak  határozott  kijelentésével, 
hogy  ha  a  főurak  meg  nem  egyeznek  is  c  dologban,  az 
ország  rendéi  már  egyszer  tett  üzenetükhöz  képest,  külön 
fognak  folyamodni  ő  felségéhez,  és  a  míg  czélt  nem  érnek, 
semmi  egyéb  tárgj'alásokhoz  nem  járulnak.  Egyébiránt  arra 
is  figyelmeztetik  az  urakat,  hogj*^  a  két  ház  között  fenn- 
állott régi  szokást,  mely  szerint  az  urak  az  alsó  háznak 
adandó  üzeneteiket  saját  külön  követeik  által  kíV/vetitették. 
tartsák  épségben  ezután  is. 

E  közben  a  personalis  mindent  elkövetett,  hogy  a  köve- 
teket az  említett  bizottság  meg>'álasztására  bírja.  Figj-elmez- 
tette  őket  a  kir.  propositiók  tartalmára,  és  a  király  kedvet- 
lenségére. De  ez  sem  használt.  Xem  haszuáft  a  fuurakuak 
azon  tanácsa  sem,  liogy  a  megválasztandó  sérelmi  küldöttség 
vegye  mindjárt  első  sorba  a  nádorválasztást  is  a  sérelmek 
és  kivánatok  kíizé.  A  kölcsönös  üzenetváltások  alatt  kitüut, 
hogy  a  főrendek  világi  elemeinek  nagyobb  része  helyesh  a 
rendek  eljárását,  és  csak  a  főpapokkal  tartó  néhány  úr 
ellenzi  és  kárhoztatja  azt.  Egyetlen  egy  papnak,  a  paulinusok 
követének  volt  annyi  bátorsíiga,  kijelenteni,  hogy  ö  e  tekin- 
tetben a  rendek  nézetén  van,  és  mindenek  előtt  a  nádor 
megválasztását  kivánja. 

Midőn  e  részben  még  egy  felhívás  ment  volna  a  turen- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYULÉSKK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI,      429 

dekhez,  ezek  május  31-kén  beleegyeztek  a  közös  felírásba, 
de  az  érsek  megjegyezte,  hogy  annak  fogalmazása  olyan 
legj^en,  „hogy  valamiképpen  kényszerítés  ne  láttassék  benne, 
hanem  alázatos  kirnyörgés'^.  Az  érsek  ugj^anis  ép  ügy  tudta, 
mint  az  országos  rendek  bármelyike,  hogy  az  ö  heljiartói 
hivatala  törvénytelen,  és  hogy  a  nemzet  kívánságát  meg- 
taga<lni  nem  lehet;  de  ennek  olyan  szint  akart  adni,  mintha 
ö  és  a  király  önként  mondana  le  róla.  Az  alsóház  követei- 
hez fordulva  azt  kérdezte,  hogj'  ö  hozzá,  a  heljiartóhoz,  nem 
hoztak-e  valami  külini  üzenetet? 

—  De  igen,  monda  Szapáry  Péter. 

—  >Ii  légyen  az? 

—  Mutassa  Nagyságod  atyai  kegyelmességét;  —  a  sta- 
tusok reménykednek,  hogy  Nagj'ságod  ezen  intentiójoknak 
nem  leszen  turbátora,  hanem  promotora. 

—  Meg  kell  hát  lennie,  monda  az  érsek,  a  ki  együttal 
azt  is  kivánta,  hogy  öt  egy  külön  emlékiratban  hívják  fel 
erre.  Ha  —  íigy  mond  —  megadják  becsületemet,  magam  is 
csatlakozom  a  küldr>ttséghez. 

Xem  is  volt  azután  nagyobb  gondja,  mint  az,  hogy  az 
o  hozzá  és  ö  felségéhez  intézendő  felírás  jól  legyen  szer- 
kesztve, hogy  általa  sem  a  helytartói,  sem  a  királyi  tekintély 
csorbát  ne  szenvedjen.  Midőn  a  feHrás  szerkesztői  ^  felolvas- 
ták dolgozatukat,  az  érsek  világosan  ki  akarta  tétetni  a 
clausulát,  hogy  ez  által  a  rendek  ő  felségét  legkevésbbé  sem 
akarják  megsérteni,  sőt  inkább  az  ő  tetszésén  megnyugosz- 
uak.  Természetes,  hogy  ez  ellen  a  rendek  élesen  kifakadtak, 
mert  annak  olyan  értelme  volt,  mintha  az  ország  abba  is 
belenyugodnék,  ha  a  helytart<)t  továbbra  is  fel  fogja  tartani 
ö  felsége.* 

^  Orbán  Pál  az  itélő  mester  és  Zsigray  Mátyás^  annak  segéde. 

*  «.  .  .  Érsek  uram  előtt  —  írja  a  gömöri  követ  Naplója  —  más 
clausula  inserál tátott  az  ő  Nagysága  (az  itélő  mester)  tetszéséből,  mely 
ilyen  volt:  nolentes  tamen  Majestatem  Vestram  Sacratissimam  in  minimo 
ofTendere,  qoin  potius  complacere  in  omnibus  per  hoc,  —  mely  is  majd 
olyat  tett,  hogy  ha  ő  felségének  nincsen  kedve  hozzá,  nem  bánják,  ha 


4^  ZSILINSZKY   SflHÁLY. 

Végre  nagy  nehezen  megállapították  a  szöveget.  Ebben 
hálával  emlékeznek  meg  o  felségének  kegj'e.sségérul.  hop- 
a  haza  békéjének  helyreállítása  czéljából  rjsszehívta  íiket.  és 
hog}'  személyesen  is  megjelenvén  kr>zöttük,  kiadta  kir.  propí^- 
sitióit.  De  midőn  ezen  propositiók  értelme  szerint  a  l>éke 
fentartásának  módjáról  gondoskodnak,  kén^ielenek  o  fel- 
ségéhez —  a  nélkül.  hogA*  ezzel  királyi  méltóságát  sérteui 
akaniák  —  folyamodni,  hogy  a  régi  országos  törvények 
királyi  diplomák  által  megalapított,  s  o  felségének  koronázás 
előtti  diplomájával  is  megerősített  nádori  hivatalt  mindenek 
előtt  betölteni,  s  erre  alkalmas  személyeket  kijelölni  méltóz- 
tassék, hogy  ez  által  ii^y  ö  felsége  óhajának,  valamint  az 
ország  közkívánatának  eleget  téve.  tovább  haladhassanak  a 
közügyek  tárgyalásában.* 

Ezen  felirat  átadására  meg>'álasztattak  a  főrendek 
részéről:  maga  a  helytartó  érsek,  Kéry  János  c.<anádi  püs- 
pök, Koronpay  Péter  váezi  püspök,  Erdő<ly  ^kliklós  hónát 
bán  és  Eszterházy  Pál:  —  az  alsó  ház  részéről:  Kapy  Gábor. 
Tassy  Mihály.  Háncsok  János.  Szapáry  Péter.  Kadosies  János. 
Kovacsóezv  Gvr)rgv.  Szenté  Bálint.  Péterfv  András,  Geraiid 
Gyi'írgy  stb. 

A  király  kegyesen  fogadta  őket.  Feliratukat  —  ng>" 
mond  —  meg  fogja  olvasni  és  olvastatni  tanácsosaival,  s  azon 
lesz,  hogy  az  országnak  kívánatos  választ  adhasson.  De  midőn 
vége  volt  az  andientiának,  és  a  küldöttség  már  búcsút  vett 
a  királvtól,  az  érsek  visszahivatott,  mi  általános  feltűnést 
okozott;  mert  ebben  valami  titkos  tervezést  gjanítottak  a 
nádorválasztás  meghiúsítására  nézve.   Azonban   ezúttal  nem 


a  locumlenentiát  lielybenhagyja  is.  Mely  úgy  lelszvén  bizonyos  okokra 
való  nézve,  hogy  ínég  az  elsőnél  is  alkalmatlanabb  volna,  azt  is  az 
ország  statusi  sokáig  forgatván  maguk  között,  ki  consentiált,  ki  nem .  ' 
Nemz.  Múz. 

*  Statuum  et  Ordinum  Regni  ad  Suam  Maj.  Memóriáié,  quo 
petunt  pro  eligendo  Palatino  candidatos  proponi.  Jun.  1.  1681.  Acta 
Diaetae  Sopr.  Kovachich  gyűjt.  U.  o.  olvasható  az  érsekhez  ugyanez 
ügyben  intézett  emlékirat  is. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  431 

az  volt  a  bizalmas  beszélgetés  tárgya,  liaiiem  az,  hogy  míkép 
lehetne  a  rendeket,  addig  is,  míg  a  király  az  adandó  válaszra 
nézve  tanácsosaival  megállapodá^sra  jutna,  az  országos  ügyek 
tárgyalásainak  megkezdésére  bínii.  Meg  is  történt  erre  nézve 
a  kisérlet.  Mind  az  érsek,  mind  a  personalis  felhívta  a  ren- 
deket a  sérelmek  összeírására.  Kár  volna  —  úgy  mond  — 
az  időt  heveréssel  tölteni,  és  ö  felsége  tetszésének  ellen- 
szegíilni.  De  mind  ez  nem  használt.  A  rendek  közakarattal, 
a  fíJrendektöl  is  támogattatva,  kijelentették,  hogy  addig,  míg 
ő  felségének  válasza  ki  nem  adatik,  nem  tanácskoznak. 

III. 

A  király  válasza  a  nádorválasztás  ügyében.  —   A  rendek  ezt  kedvet- 
lenül fogadják ;  nem  látják  szükségesnek  a  nádori  hatáskör  megszorí- 
tását. —  A  nádorjelöltek.  —  Eszterházy  Pál  nádorrá  vál asztalik. 

Június  hatodikán  kiadatott  a  királvi  válasz,  melv  az 
orszjig  összes  karainak  és   rendéinek  volt  ezímezve.    S  ez 
nem  csekély  gondot  okozott,  a  minden  csekélységl)en  nagy 
dolgot  kereső  gyanakodó  rendeknek;  mert  az  összes  karok 
és  rendek  előtt  kellett  volna  felolvastatnia.  A  personalis  azt 
a  kérdést  vetette  fel,  hogy  hol  olvastassék  fel  a  kir.  válasz: 
az  urak  házában?  vagy  az  ország  házában?   A  főrendek, 
hivatkozván  az  urak  házának  szűk  voltára,  azt  üzenték,  hogv 
előbb  csak  a  tou raknak  olvastassék  fel,  a  personalis  maga 
jöjön  köz(\ji)k  a  válasz  meglhallgatására,  mert  a  rendek  nem 
fémek  el  a  teremben.  Azután  olvastassék  el  külini  a  rendek- 
nek is.    A  rendek  a  hely  szűk  voltát  látván,    elfogadták  a 
javaslatot,   azon  módosítással,    hogy  részükről   nem  csupán 
a  personalis,   hanem  a^y  egész  küldíUtség  menjen  a  főnni- 
dekhez  a  kir.  válasz  meghallgatására.  Ez  megtörtént.  A  fel- 
olvasás után   a  főrendek  ismét    egy    más    küldöttség  által 
vitették  át  a  kir.  választ  a  rendek  táblájához,   hol,   miután 
a  rendek  nagy  tigyelemmel  meghallgatták  volna,  az  a  kérdés 
támadt:  szóljanak-e  hozzá,  vagy  nem.  Voltak,  a  kik  azonnal 
tárgyalni  kívánták,   mások   oly  fontosnak   találták  a  király 


432  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

némely  kifejezéseit,  hogj'  —  a  mint  mondák  —  jó  lesz  reá 
egryet  aludni,  és  ügy  tárgyalni. 

Addig  is  a  kir.  leirat  lediktáltatott.  Tartalma  sierint 
ő  felsége  nem  ellenzi  ugv^an  a  nádor  megválasztását,  de  a 
múltra  való  tekintetből  szeretné,  hog}'  a  nádori  hivatal  hatal- 
mának korlátozására  bizonyos  biztosítékról  gondoskodnának 
a  rendek,  nehogy  az  ország  összes  közigazgatása  és  igazság- 
szolgáltatása egy  ember  ítéletétől  függjön. 

0  felsége  figj-elemmel  és  lelkiismeretesen  tannlmányozta 
azon  tör^'énveket.  melvekre  a  rendek  feliratukban  hí^^atkoz- 
nak.  de  azokban  sehol  se  találta  azt,  hogy  a  nádori  hatal- 
mat a  szükséghez  képest  törvényes  módon  korlátozni  ne 
lehetne,  sőt  elődeink  rendeleteiből  és  törvénveibol  az  ellen- 
kező  tűnik  ki.  Mindazonáltal  atyai  jó  indulatánál  fogva  eleget 
akarván  tenni  a  rendek  kívánságának,  hajlandó  a  nádori 
jelölést  megtenni,  bízván  a  rendekben,  hogj'  azután  sietni 
fognak  a  kir.  propositiókban  kijelölt  tárgvak  feletti  tanács- 
kozáshoz fogni. 

Xehog}'  azonban  királyi  jogai  sérelmet  szenvedőjének, 
ő  felsége  fentartja  magának  és  utódainak  azt  a  jogot,  hogr 
a  hányszor  a  szükség  kívánni  fogja,  hatalma  legj'en  jobb 
módokról  gondoskodni.^ 

Ezen  kir.  leírat  június  7-kén  tárgyalás  alá  vétetett  a 
rendek  házában.  A  persouahs  felhívása  után  csend  nralko- 
dott  a  teremben.  Ugj'  látszik  senki  sem  merte  megkezdeni 
a  vitát:  mindenki  mástól  várta  a  kezdeményezést  Kapy 
Gábor  gúnyosan  szólott,  hogy  hát  álljanak  elő  azok,  a  kik 
a  clausulát  ajánlották,  és  azok,  a  kik  elébb  aludni  akartak 
egyet,  most  mondják  el  ,,miesoda  álmot  láttak"^. 

De  csak  nem  szólott  senki  sem.  A  personalis  tudta, 
hogy  e  hallgatás  elégedetlenségnek  a  kifejezése.  Azért  \igagz- 
talni  akarván  a  rendeket,  utalt  Kitoniesra,  annak  l>ebizon\> 
tására.  hogy  ő  felsége  semmi  újítást  nem  akar  behozni  az 
által,  ha  a  nádor  mellé  tanácsosokat  rendel.   De  a  rendek 

'  Kovachich  gyűjt. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  438 

az  ily  tanácsot  nem  tartották  összeegyeztethetőnek  a  nádori 
méltósággal.  Hiába  t(»rtént  c  tekintetben  liivatkozás  Vesse- 
lényi  Ferencz  nádor  botlására,  és  arra,  liogj'  liiszen  a  király 
mellett  is  vannak  tanácsosok,  a  nélkül  hogy  ez  által  a  kir. 
tekintély  szenvedne.  Mi  lenne  akkor  a  nádor,  ha  mindig 
tanácsosokkal  lenne  körülvéve?  mondák,  aztán  ki  fizesse 
azokat  a  leendő  tanácsosokat? 

Mindezen  kérdésekre  különféle  törvénvek  lettek  idézve: 

•f'  ' 

de  végre  is  sok  vita  után  abban  történt  a  megállapodás, 
hogy  elég  a  király  által  óhajtott  tanácsadásra  maga  az  ország 
törvénye.  Ez  vihigosan  meghatározza  a  nádor  teendőit,  s 
megszabja  annak  hatáskörét.  A  rendek  tehát  ehhez  ragasz- 
kodnak most  is.  mert  ha  nem  a  törvénv  szerinti  tanácsot 
adnák  ö  felségének,  ezzel  egyenesen  a  királ}i  tekintéhi; 
sértenék  meg  és  ellene  dolgoznának  a  kir.  diploma  második 
feltételének.  Ehhez  képest  üzenték  a  torendeknek  is,  hogy 
az  ö  felsége  propositiójára  adandó  válaszban  a  törvények 
hangsúlyozva  legyenek,  „mert  azokban  annyira  meg  vagyon 
kiíttetve  a  palatínus,  és  az  oly  pácza  is  előtte,  a  kinél  már 
nagyobb  nem  lehet''. 

Erre  a  tőrcndek  belenyugodtak  az  alsóház  kivánságába, 
és  a  szerint  kívánták  szerkesztetni  a  válaszfeliratot,  melv- 
ben  kiniondatik,  hogy  a  nádor  hatalmának  korlátozásáról 
intézkedni  szükségesnek  nem  látják,  mivel  a  törvények  >ilá- 
gosan  megszabják  a  nádor  teendőit. 

A  felirat  átadására  kiküldettek:  a  csanádi  püsp^)k, 
gr.  Csáky  István,  id.  Zichy  István,  Mednyánszky  János, 
Iglenics  István,  Szirmay  István,  Kossányi  Gábor,  Veszelszky 
Mihály,  Húsz  András  és  Szánkay  Lajos.  A  király  kegyesen 
fogadta  őket,  és  ígérte,  hogy  az  ügyet  komoly  tanácskozás 
tárgyává  tenni  és  ahhoz  képest  fogja  kiadni  válaszát. 

E  válasz  június  13-kán  jött  a  rendekhez.  A  királynak 
két  totauácsosa:  Zínczendorf  és  Hocher  udvari  fökanczellár 
hozták  azt  át,  kiknek  illendő  fogadtatása  nagy  gondot  oko- 
zott az  ily  ünnepélyességektől  elszokott  rendeknek,  míg  a 
régibb  országgyűlések  irományait  felkutatva,  megtalálták  a 

ZHilinszky  :  Magyar  orazággyüléack.  28 


AS4c  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

formulát.  E  szerint  iivolczan  küldettek  ki  a  miniszterek  iUO 
fogadtatására,  kik  az  utczára  menve,  a  hintónál  forradták 
őket  és  iiimepélyesen  vezették  be  a  terembe.  Az  egyik  az 
érsek  jobbján,  a  másik  pedig  balján  foglalt  helyet.  Hocher 
latin  nyelven  üdv()z<Ute  a  rendeket,  és  átadta  ö  felségének 
sajátkezűleg  irt  lepecsételt  kir.  levelét,  melyben  a  nádor- 
ságra kijelölt  uégy  személynek,  t.  i.  Erdödy  Miklós  horvát 
bán,  gr.  Eszterliázi  Pál,  Kolonics  ülrik  és  Zay  András  nevei 
voltak  följegyezve. 

Ezzel  a  királv  két  tanácsosa  elbúcsúzván,  az  érsek 
felbontotta  a  király  levelét  és  a  jelöltekre  azonnal  meg- 
kezdődött a  szavazás.  Az  eredmény  biztosítása  szemponjálról 
az  érsek  jónak  látta  kyelenteni,  hogy  Erdődy,  mint  horvát 
bán,  e  tisztet  nem  viselheti,  de  különben  is  tnc^a.  hogy  nem 
fogadná  el,  tehát  ajánlja  Eszterházi  Pált,  a  kire  azonnal  be 
is  adta  első  szavazatát.  Ot  követték  a  többi  főpapok,  föurak 
és  követek,  úgy  hogy  Erdödy  re  csak  ketten,  Kolonic^ra 
csak  eg}'  szavazván,  a  többi  szavazat  mind  Eszterházyra 
esett. 

Még  az  nap  le  is  tette  az  esküt  ő  felsége  kezeibe,  és 
a  rendek,  rég  nem  érzett  örömmel  üdvözöltek  öt  a  nádori 
méltóságban. 

Eszterházy,  mint  nádor,  gyenge  embernek  bizon\^t. 
8em  felfelé,  sem  lefelé  nem  bírt  kellő  tekintélylyel.  Vallási 
buzgalmon  kívül  alig  (örökölt  valamit  nagy  ősétől  Eszter- 
házy Mikh'ístól,  mindamellett  az  országos  rendek  örültek 
megv^álasztásán,  mert  benne  az  alkotmányosság  elvének 
győzedelmet  látták  a  rég  uralkodó  absolutismus  felett. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  435 

IV. 

A  bujdosó  magyarok  levele  az  országos  rendekhez.   —    A  nádor  és  a 
rendek  válasza.  —  Ezzel  a  bujdosók  meg  nem  elégesznek.  —  Protes- 
tálnak a  nádor  és  az  országgyűlés  eljárása  ellen. 

Az  uj  nádornak  első  és  főkötelessége  volt  a  bujdosí* 
magyaroknak  visszahozása  és  TökíUynek  kilK»kítése. 

E  végl)ől  kezébe  vette  a  kiegyezés  fonalát  ott,  a  hol 
azt  magok  a  bujdosók,  vagyis  „az  isten  dicsőségeért,  hazájok 
szabadságáért  fegyverben  lévő  magyar  urak,  nemesek  és 
vitézlő  rendek**  adták  a  kezébe. 

Ezek  ugyanis  TökíUy  vezérlete  alatt  még  május  7-kén 
Kapóson  azt  végezték,  hogy  kivánataikat  a  Sopron  városá- 
ban összeülendő  országgyűlés  elé  terjesztik.  Ezt  meg  is  tették 
a  kíH-etkező  levél  alakjában:  „Nem  kételkedünk  —  íigj- 
mond  —  hogy  szomorú  szivvel  ne  érezné  Nagyságtok,  Kegyel- 
metek hazánknak  ennyi  esztendőktől  fogva  való  siralomra 
méltó  elpusztulását,  melyet  mi  is,  mint  hazánknak  igaz  fiai. 
szomorú  szívvel  kivántunk,  s  kiváiyuk  ma  is,  s  tehetségünk 
szerint  munkálkodunk  is  annak  régi  jó  állapotjára,  minden 
királyoktól  adatott,  s  kir.  diplomával  megerősíttetett  régi 
szép  szabadságára  vahi  jutását;  mivel  pedig  Isten  nagjság- 
tokuak  s  Kegyelmeteknek,  mint  édes  hazánk  ennyi  személy- 
ből álló  rendéinek,  a  mi  fáradságunk  után  is  adta  ezt  a 
gyűlési  alkalmatosságot  érni,  kit  is  sok  esztendeje,  hogy  el 
nem  érhetett,  most  az  ideje,  munkáló(\jon  szivesen  ő  felsége 
előtt  nemzetünknek  minden  renden  lévő  szabadságainak  sz. 
diplomája  szerint  való  megadását,  annak  ujabban  való 
állandó  contirmációját,  melyben  a  mi  vallásunk,  evanyelica 
lidigiónk^  nekünk  mindenek  felett  legelső. 

Elhiszszük  azért,  úgy  kivánja  Nagyságtok,  s  Kegyel- 
metek ő  felsége  előtt  vé^beviuni  a  dolgokat,  hogy  minket 
e  haza  igaz  tiainak  ismervén,  egyaránt  és  vélünk  együtt 
munkálódjon  minden  lelki  s  testi  szabadságainkban  való 
teljes  eontentumuukban,  az  igazság  s  eleitől  fogva  való  j/i 
szokás  szerint. 


436  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Ezek  pedig  miiuleii  sz.  királyoktól  adatott  diploma  sze- 
rint meglévén,  gondolkozzék  Nagyságtok.  Kegj'elmetek,  min- 
denütt szomszédságinkban  lévő  nemzetünket  ezennel  me^r- 
emésztő  hatalmas  török  nemzetnek  eonteutiója  felől,  kitol  Isten 
után.  csak  a  neki  való  kedvkeresésünk,  ha  mególtalma/- 
liatja.  tarthatja  szegény  hazánkat,  mely  ellen  valaki  értcíi 
liazánknak  jiívendö  megmaradását  tiszta  szívvel  és  tökéh^ 
tességgel  kivánja.  s  elméhez  képest  vah),  csak  csekély  aka- 
dálvokat.  senki  most  nem  sz/dhat,  szeressen  azért  és  mini- 
kálkodja  tovább  való  megmaradását  és  provideáljou  ez  iránt 
is  hazájának,  magának  és  sokan  szép  maradékoknak  seeo- 
ritásokrúl.  melyben  mi  magánosan  is.  mint  kik  által  látjnk 
nemzetünknek  a  nélkül  való  meg  nem  maradhatását  noha 
eddig  sem  voltunk  elmulatói:  de  csak  érthessük  abban  valí> 
elnugét  s  akaratját  Nagyságtoknak  s  Kegyelmeteknek,  a 
hatalmas  törí»k  előtt  hazánk  megmaradásáért  továb!)  is  tehet- 
ségünk szerint  i>römí)st  titrekedünk.  Vegye  azért  jó  néven, 
és  hazánk  javára  való  intentiónkat.  mivel  mi  édes  hazánk- 
hoz s  nemzetünklhiz  való  szeretetünkből  cselekedtük. 

Ezen  felől  megirt  intimatióink  pedig  ő  erejekben  meg 
nem  lévén,  mostani  Nagyságtok  s  Kegyelmetek  végezéseinek. 
ha  nem  annuálhatunk.  sem  Nagyságtoktül  sem  Kegyelmetek- 
től (jót  gondolkodván  felőhM  sem  a  keresztyén  világban 
senkitől,    úgy  látszik,  méltán  érette  meg  nem  ítéltethetünk. 

Látván  és  érezvén  ezeknek  meg  nem  létele  miatt 
hazánknak  megemésztésre  való.  ki  még  eddig  annWra  nem 
látszí>tt  külső-l)első  tüzek,  minden  felől  végső  veszedelemre 
való  fclgyulíidását.  —  protestálunk  is  e  felett  Isten  s  a 
>z(»nt  angyali  és  Nagyságtok  s  K(»gyelmetek  előtt  közöusé- 
gessen.  lia  Nagyságtok  s  Kegyelmetek  a  feljebb  említen 
dolgoklian.  úgyniint  hazája  elvesztése,  lelki  testi  szabadsi'i- 
gainak  restaurati«al)an  és  mindenütt  szomszédságinkban  levő 
hatalmas  tiiriík  nemzetnek  eontentuma  iránt  való  jövendőbeli 
seeuritásálían  ő  f(»lség(»  előtt  alázat(»s  törekedése  által.  ÚLn' 
nem  munkálkodnak  e  mostani  országgyűlésében,  hogy  iní 
is.  kik  o  végre  annyi  esztendőktől  fogva  való  bujdosást  t^s 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÍIGYI  TÁRGYALÁSAI.  437 

yomoriiságot  szenvedtünk,  sokan  pedig  édes  nemzetünknek 
'.abadságáért,  s  vallásunkban  való  szeretetünket  s  életünket 
elfogyattuk,  Xagyságtoknak  s  Kegyelmeteknek  hazánk 
ivára  czélozú  végezésébeu  nem  csak  megnyughassunk, 
ftnem  Xagyságtokkal  s  Kegyelmetekkel  egy  ügj'ben  fára- 
[)zó  hazaiiainak  is  elismertessünk. 

Hogy  így  ezek  meg  nem  lévén,  ha  mi  nagj'obb  vesze- 
3lem  és  végső  pusztulás  követi  ezt  a  hazát  (most  lévén 
^'szer  ideje  megbánt()dási  állandó  orvosságinak)  nem  mi, 
uiem  Xagyságtok  s  Kegyelmetek  lészen  az  oka.  Segélje 
^.ért  a  sz.  Isten  Nagyságtokat  hazánknak  javára  mindenek- 
jn,  hogj"  munkálódhasson,  véget  is  érhessen  mostani  gyfilé- 
íben  nemzetünknek  állandó  megmaradására,  szabadságunk- 
ik  helyreállatására,  tiszta  szívvel  kiváiyuk."* 

Ezen  levelet  a  rendek,  bár  hozzájok  volt  intézve,  nem 
érték  felbontani  a  nélkül,  hogy  azt  előzetesen  be  ne  mutAs- 
ik  a  királynak.  Lipót  e  loyalitást  igen  jó  néven  vette;  s 
ágas  megelégedését  nem  is  mulasztotta  el  kifejezni  irántok. 
e  a  bujdosókkal  nem  akart  szóba  állani.  Az  egész  kiegye- 
^st  a  nádorra  bízta,  mihez  a  rendek  is  hozzájárultak. 

A  nádor  úgy  fogta  fel  missióját,  hogy  a  kiegyezés,  ille- 
leg  a  bujdosók  visszahozása  tekintetéből  szóbeli  tárgyalást 
dít  meg,  mi  legbiztosabb  mód  leszen  arra,  hogy  ő  felsége- 
ik jó  indulatát  a  bizalmatlanok  előtt  bebizonyíthassa.  De 
;t  úgy  kivánta  eszközölni,  hogy  azok,  a  kik  Tökölyi  része- 
li kiküldve  lesznek,  minden  körülmény  között  érezzék, 
)gy  a  király,  midőn  velők,  bár  kíizvetve,  alkudozik,  kegyel- 
et gyakorol.  8  ez  volt  a  baj,  mert  a  fegyverben  állók 
voltak  tiíkélve,  hogy  mindaddig,  mig  az  ország  törvényei- 
?k  tiszteletben  tartása  nem  biztosíttatik,  fegyveröket  le 
ím  teszik.  Ellenkező  esetben  készek  békejobbot  nyújtani 
I  elfogadni. 

*  Copia  Litterarum  exulantium  Hungarorum,  Eximo  ac  Rdmo 
incipi  Excellmis.  Ili  mis.  Rdmis  etc.  Statibus  et  Ordinibus  Dnis  Dnis 
.utoribus  et  amicis  colendissimis.  missarum.  Kapós,  7.  Maji.  Anno 
81.  —  Kovcuíhich  gyűjt. 


438  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  nádor  jün.  17-kén  kíívetkezöleg  válaszolt  a  bojdosó 
magyaroknak  fennebb  közlött  kaposi  levelére: 

.Vévén  keg\*elmetek  levelét  és  megolvastatván  mind 
az  egész  statusok  előtt  közönségesen,  megértettük  eontraen- 
tiáját.  Minthogy  pedig  derék  kérdéseket  tart  magában  azon 
Kegyelmetek  levele,  szükségesnek  és  alkalmatosnak  ítéltük 
mindnyájan,  hogy  arravaló  alkalmatos  magok  embereit  bizo- 
nvos  instruetióval  küldeni  ide.  a  kikkel  traetálhatuánk  azon 
dolgokat,  s  kivánt  véget  érhetnénk,  mely  által  már  egyszer 
ezen  megnyomorodott  haza  nyugodalmat  érhetne  magának. 
Kegyelmetek  azért,  a  mennyire  lehet,  ne  késleltesse  um^ 
nevezett  magok  embereinek  hozzánk  való  küldését,  (hogy) 
netalántán  az  késedelem  miatt  mind  a  haza.  mind  pedig  az 
haza  megorvosolhatatlan  kárt  ne  valljon. 

Itten  a  szíves  munkálkodásban  fogyatkozás  nélkül 
fáradozunk,  mivel  ezen  országgyűlést  is  a  végett  rendelte 
leginkább  Kegyelmes  urunk  ö  Felsége,  hogy  a  felháboro<lott 
állapotok  j<)  csendességbe  hozattassak.  És  mivel  éu  is  Kegyel- 
mes urunk  ő  felsége  és  a  nemes  ország  parancsolatjából 
erre  a  terhes  állapotra  rendeltettem,  nyugodt  elmével  legjoo 
Kegyelmetek,  hogy  ha  csak  közönséges  jónak,  és  ezen  utolsíV 
veszedelemben  forgó  szegény  hazánk  csendes  békességre 
vah'»  állításának  kívánsága  szivökbe  öntödött:  —  Kegyelme- 
teknek kr)vetkezenduképpen  minden  alkalmatlan,  és  istenes 
szándékjokat  meggátló  állapotokat  félretévén,  magok  részé- 
ről kírzelitti  Kegyelmetek  a  dolgot,  tisztem  s  kötelességem 
S7  érint  űg}'  kívánok  fáradozni  (járulván  hozzá  Kegyelmes 
urunk  ő  Felsége  nagy  hajlandósága  és  kegyelmessége  s 
mindnyájunk  buzgó  kívánsága)  hogj'  Isten  kegjelmes  gond- 
viselése által  ezen  utolsó  romlásra  hanyatlott  szegény  hazánk 
régi  csendes  állapotjában  és  békességes  megmaradásában 
állíthassuk  és  juttathassuk.  Mivel  pedig  az  armistitiom  már 
vége  felé  közelget,  ann'g  ezen  levelem  odaérkezik  is  Kegjel- 
inetekliez.  s  a  Kegyelmetek  ídeküldendő  emberei  eljőuek, 
kitelhetik  ideje.  Minek  okáért  mi  a  Kegj'elmetek  kivánsága, 
csak  érthessem,  azonnal   azon  leszek,  hogy  obtineálhassam 


A   MAGYAR   ORSZÁGGTŰLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  489 

Kcjayelmes  urunknál  ö  Felségénél,  az  említett  armistitinmnak 
meghosHzabbítását,  mivel  idő  kívántatik  ilyen  súlyos  kér- 
dések eomplanatiójára. 

Addig  is  pedig  kétségen  kívül  ügy  fogja  magát  Kegj'el- 
metek  alkalmaztatni,  hogy  csendességben  maradván,  semmi 
fegyverkezésre  való  okot  nem  ád,  hasonlót  várván  Kegj'cl- 
mes  urunk  ő  Felsége  részéről,  hogy  tudniillik  inkább  alkal- 
matosabban  és  csendesebben  munkálkodhassunk  mi  is  itten 
a  kiváut  jónak  közönséges  előmenetelében.  Ezek  után  éltesse 
Isten  Kegj'ehn eteket  jó  egésségl)en.* 

ilinthogy  azonban  a  l)ujdosók  levele  tuligdonképen  az 
országgyűlésen  összejíUt  rendekhez  volt  intézve,  tehát  a 
nádoron  kívül  ezeknek  is  nvilatkozniok  kellett  arra  nézve, 
hog>'  a  kibékítés  ezen  módját  helyeslik,  és  hogj'  az  újonnan 
választott  nádor  közbenjárását  elfogadják.  Ehhez  képest  egy 
külön  lcvéll)en  ekképen  válaszoltak  nekik: 

Kegyelmetek  levelét,  mely  által  az  utolsó  romlásra 
hanyatlott,  csaknem  végső  pusztulását  érző  hazánknak  koro- 
nás király  urunk  ö  Felsége  kegyelmességéből  előbbeni 
virágzó  állapotjának  helyben  való  állítása  végett  megtalált, 
vettük. 

Mivel  pedig  az  idevaló  jóremény seggel  teljes  gyüleke- 
zetünknek kívánt  ügyét  Isten  már  is  megadta  érnünk. 
Méltóságos  gr.  Eszterházy  Pál  urunkat  ö  nagyságát  választ- 
ván a  haza  to  columnájának,  palatínusunknak,  kinek  is  mind 
hazájához,  mind  Kegyelmetekhez  vah)  szeretete  s  mind  tisz- 
teletbeli hivatalja  azt  hozván  magával,  a  feuforgó  egyenet- 
lenségeket maga  mediatorsága  által  sopiálja,  úgy  tudjuk  ő 
nagysága  ebben  val<'>  szoros  cooperatióját  meg  sem  voiya, 
kiről  ember  és  levele  által  ő  Nagyságának  Kegyelmetek 
megtaláltatik. 

Nem  kétlünk  Kegyelmetek  is  kedvesen  vévén  ő  nagy- 


*  Dátum,  Posonii  sab  ^ati  Regni  Diaetae  Die  17-a  Janii  Án. 
1681.  Kegyelmeteknek  jóakaró  barátja  gr.  Eszterházy  Pál  m.  k.  Kova- 
ehich  gyűjt. 


440  Z81LIK8ZKY  MIHÁLY. 

ságának  abbeli  fáradtságát,  ezen  régen  óhajtva  vsul  alkal- 
matosságot késedelem  nélkül  szeretettel  vészi,  kire  a  »Sz. 
Isten  Kegyelmetek  szivét,  egyező  ebnéjét  segélje,  szívesen 
kivánjuk.^ 

Azonban  Tököly  nem  volt  megelégedve  a  soproni 
gyűlés  folyamatával.  Az  a  uag}'  ellentét,  mely  ott  a  katho- 
likus  és  protostáns  rendek  között  mutatkozott,  és  az  a 
ridegség,  melyet  a  bécsi  kormány  ez  utóbbiaknak  jogos  és 
méltányos  követeléseivel  szemben  tanusitott,  csak  megerősí- 
tette abbeli  meggyőződését,  hogy  az  alkudozás  kívánt  ered- 
ményre vezetni  nem  fog.  Tudta,  hogy  Bécsben  csak  egy  érv 
szokott  dönteni:  t.  i.  fegyveres  erő.  Méltányolta  ugyan  az 
országgyűlési  ellenzék  nemes  küzdelmeit,  melyeket  az  alkot- 
mányos szabadság  érdekében  kifejtett;  de  azon  körülmény, 
hog>'  a  nádorválasztást  is  ügy  kellett  kierőszakolni,  és  hogy 
a  főpapság  a  német  tanácsosokkal  szövetkezve  döntő  be- 
folyást gjakorol  a  királyra,  kétessé  sőt  lehetetlenné  tett 
minden  jó  eredményt.  Ezért,  midőn  a  magj'ar  rendeknek 
adandó  válasz  ügjében  Pálly  várába  hívta  össze  híveit,  ezek 
hasonló  bizalmatlanságot  táplálva,  július  6-kán  azt  válaszol- 
ták a  Sopronban  gyűlésező  országos  rendeknek,  hogj'  nin- 
csenek megelégedve  ezeknek  magokviscletével;  mert  —  ügy 
mond  —  a  praeconcipiált  jó  reménységnek  nem  hogy 
zsengéjét  érezték  volna,  sőt  inkább  a  mit  ők  mindenek  előtt 
akartak  elintéztetni,  azt  a  rendek  mellőzték  és  a  diploma 
és  a  régi  tractatusok  ellen  más  dologhoz  fogtak.  Különben 
jelentik,  hog}'  mivel  a  béke  ügye  a  nádorra  bízatott,  tehát 
részletesebl)en  annak  is  irni  fognak  külön.*  Ezt  meg  is  tették 
ugyanazon  a  napon. 

És  mi  volt  ezen  a  nádorhoz  külön  irt  levélben?  Az, 
hogy  az   országgjűlés   eddigi    folyamával    nincsenek  meg- 

^  Költ  Sopronban  18.  Junii.  An.  1681.  Kegyelmeteknek  egész 
hazánk  nyugodalmát  kívánó  jóakarói  s  atyafiai  az  Tekintetes  Nemes 
Országnak  minden  Statusból  álló  Rendéi  stb.  Kótxiehich  gyC^t- 

^  Responsorium  ad  Literas  per  Inclytos  Regni  Hungáriáé  Statas 
et  Ordines,  exulantibus  Hungaris  transmissas  facium.  Kóocíchiek  gycyt 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.       ^1 

?e(lve,  mivel  a  régi  törvényeket,  diplomákat  és  béke- 
éseket  nem  tartják  meg.  „Nem  reméltük  —  úgy  mond  a 
él  —  hogj'  a  Nagj'ságtok  s  Kegjelmetek  gyűlésében  a 
ifieatiót  félretévéu,  a  traetatusoknak  és  iibcrtásiukuak 
vulsiójáliOK  a  mi  praejndiciumuukkal  volna,  és  igy  a 
^hitetés  Nemes  Statusok  azon  levelünkben  feltett  kiván- 
inknak  semmiben  meg  nem  felelvén,  ö  Nagj'ságoktól  s 
»3'elmetektől  azoknak  nem  tartottunk:  holott  az  Evengelica 
igio  dolgát  mindenek  előtt,  mint  publicumot  u  felsége 
tt  közönségesen,  az  evangélikusok  kielégítésére,  nem  hogy 
tnozditották  volna,  sőt  inkább  a  diplomának  tartalma 
rint  el  nem  intéztetvén,  magánügygyé  teszik,  a  minek 
ítézésétöl  függne  az  üdv  és  a  nyugalom. 

Továbbá  a  vallásügynek  elintézetlenül  való  hagyásán 
fii,  egészen  váratlanul  az  egész  ország  választását  illető 
tekét  tettek:  holott  levelükben  az  (5  kivánságuk  az  vala, 
y  lelki-testi  szabadságaik  dolgát  velük  együtt  munkálják. 
ly  okokra  való  nézve  az  ország  törvényét  ekképen  sértő 
;zésekhez  ők  nem  járulhatván,  azokat  el  sem  fogacyák. 

Azt  is  neheztelik,  hogj'  azon  kivánságuk,  miszerint  az 
ezkedés  a  porta  kielégítésével  egyszerre  történjék,  még 
üg  nem  teljesült,  pedig  abból  a  nemzet  romlása  követ- 
hetik. 

A  mi  az  általuk  kiküldendő  kiJveteket  illeti,  arra  nézve 
inxi  megjegyzésök.  Ugyanis  a  felhívásban  embereik  eg}- 
r  meghatalmazottaknak,  máskor  megbízottaknak  és  nem 
Tteknek  mondatnak;  nem  is  tárgyalásra,  hanem  kére- 
íre  hivatnak  ....  Mindezeknél  fog\^a  Isten  s  világ  előtt 
Iván  vágjon,  hogy  ha  e  miatt  hátrányok  fognak  követ- 
ni, nem  ők,  a  bujdosók,  Imnem  azok  lesznek  az  okai, 
kiktől  ezen  difticultások  és  késedelmezések  vettenek 
\e\Q\^.  Ok  továbbra  is  első  levelök  tartalmához  ragasz- 
Inak.*  S  ezzel  az  alku  félbeszakíttatott. 


^  Dátum,  ex  generáli  Congregatione  nostra  in  Castris  ad  Pálly 
tis  celebrata  6-a  Julii  1681.  —  Kowíchich  gyűjt 


442  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

V. 

A  vallás  ügye   magán  ügynek   jelentetik   ki   a    katholikusok  állal.  - 
A  protestánsok  küldöttséget  menesztenek  a  nádorhoz  és  a  királyhoz.  - 
A  benyújtott  memorandum.  —  Hocher  nyilatkozata.  —  Nostitz  válaszi 
a  király  nevében.  —  A  véletlen  <királyi  parancs*. 

A  míg  a  nádor  a  bujdosókkal  való  egyezkedéssel  vol 
elfoglalva,  addig  az  országgyűlésen  is  élénken  foglalkoztatta 
a  rendeket  azon  tárgy,  melyről  a  bujdosók  kaposi  levelük 
ben  azt  irták,  hogy  az  nekik  „mindenek  felett  az  első". 

Kz  volt  a  vallás  ügye. 

A  protestáns  rendek  ugyanis  mindjárt  a  nádor  meg 
választása  után.  azt  a  kérdést  intézték  a  katliolikusokhoi 
vájjon  akarják-e  a  többi  országos  sérelmekhez  csatolni  az  i 
vallási  sérelmeiket  is,  avagy  nem?  A  személynök.  a  k 
különben  jó  indulattal  viseltetett  irántuk,  a  ítírendeklio; 
utasította  ííket,  tudván,  hogy  ott  a  klérus  nézete  lesz  a  dőutí 
A  válasz,  melyet  kérdésíJkre  kaptak,  úgy  hangzott,  hog] 
luagánügyekkel  most  foglalkozni  nem  lehet ;  különben  lu 
e  válaszszal  meg  nem  elégesznek,  folyamodjanak  ö  fel 
ségéhez. 

Minthogy  azonban  a  protestánsok  semmiképen  uen 
akarták  azt  elismerni,  hogy  az  ö  ügyök  magánügy  volna 
újra  kérték  a  kath.  rendeket,  hogy  világosabban  és  e<5^e 
nesen  azon  kérdésre  nyilatkozzanak,  akarják-e  a  vallásügje 
nvilvánosan  tárgvalniV  Ezek  ismét  a  torendekhez  utasítottál 
ókét,  hol  a  klérus  kijelentette,  miként  a  vallás  dolgárú 
hallani  sem  akar;  mert  az  evangélikus  vallásnak  puszta 
representatiója  is  derogál  a  kath.  vallásnak.  Ilyen  magán^ 
ügi/vt  a  telsó  ház  tárgyalni  nem  kivan:  ellenkezőleg  oát 
akarja  utasítani  a  sérelmi  bizottságot,  hogy  a  végvárai 
kr>rül  t^lötorilult  sérelmek  összeírásán  kezdje  meg  munkáját 

Knnek  ellenében  a  protestánsok,  némely  katholikusok- 
t«'»l  is  segíttetve.*  a  vallás  ügyét  országos  közügynek  állítván 

*  'Ebben  az  ország  statusi  publica  sessiójában  a  katholikos 
követ  atyaliak  közül,  a  kik  érzék  a  tQzet,   valóban  sejtették  mint  jó 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  443 

lenni,  a  kir.  diploma  pontjai  szerint  kívánták  összeiratni  a 
sérelmeket,  köztük  természetesen  a  vallásiakat  is,  —  miért 
is  kérték  a  nádort  és  a  főrendeket,  hogy  engedtessék  nekik 
sérelmeik  összeirására  legalább  két  nap.  fJkkor  a  főrendek 
beleegyeztek,  hogy  a  két  következő  napon,  a  diploma  pontjai 
szerint  irják  össze  sérelmeiket. 

Június  20-án  Gerhard  Gyr)rgy  követ  lakásán  össze- 
jővén, két  küldííttség  menesztését  határozták  el :  egyet  a 
felséghez,  egj-et  pedig  a  nádorhoz. 

Ez  utóbbiban  panaszkodnak  a  felett,  hogj"  oly  sok 
időt  kell  tr>lteniök  a  nélkül,  hogy  vallásukra  nézve  valamit 
ki\ivhatnának.  Kérik  ő  nagyságát,  a  nádort,  mint  isten  és 
király  után  a  hazai  tr)rv^ények  legfőbb  támoszlopát,  hogy 
törvényes  kiváuatukhoz  képest,  egyházi  személyeik  isteni 
tisztelet  alkalmával  vallásuk  és  nyelvök  gj'akorlatában  ne 
akadálvoztassanak. 

Mire  a  nádor  válaszolá,  hogy  ámbár  nádori  hivatalá- 
ban megerősíttetett,  de  azt  saját  hatalmából  még  sem  teheti, 
már  csak  azért  sem,  nehogy  mindjárt  hivataloskodása  kez- 
detén gyanússá  teg}'e  magát  a  klérus  előtt.  Azt  azonban 
nem  ellenzi,  hogy  ügyüket  ő  felsége  elé  terjeszszék.* 

E  nyilatkozat,  mely  a  nádor  gyávaságának  egj'ik  vilá- 
gos tanúbizonysíigát  képezé,  világossá  tette  a  protestánsok 
előtt  a  helvzetet.  melvben  nekik  nverniök  nem,  csakis  veszi- 
teniök  lehetett.  Látták,  hogy  a  nádorban  nincs  támaszuk; 
látták,  hogy  a  klérus  nagyobb  ellenszenvvel  viseltetik  irán- 
tuk, mint  valaha.  Egvedül  a  királvban  helvezték  tehát  bizo- 
dalmukat;  a/t  akarták  panaszaik  igaz  voltáról  meggyőzni, 
annak  szivét  kellett  tehát  kihiyörületre  indítani.  Hogy  ez 
biztosabban  sikerülhessen,  külíui  küldöttségek  által  fordultak 
a  Pozsonyban  levő  császári  tanácsosok  pártfogásáért  is, 
miután  a  nádorral  már  tisztában  voltak.  A  német  tanácsosok 


hazafiai  az  evangélikusok   dolgát,    noha   némelyeknek   azon   kivUI  is 
instructiójokban  volt  adatva.  Gömöri  követ  naplója.  Nemz.  Múz.  levéltár. 
'  Katona,  XXXIV.  423.  1 


44ti  ZSILINSZKY   ÍIIHXlY. 

épen  nem  szívesen  fogadták  őket;  sőt  neheztelésöknek  adtak 
kifejezést,  mikor  hallották,  hogy  az  evangélikus  rendek 
külön  követséget  akarnak  küldeni  Bécs-üjheljTe  Ő  felségé- 
hez.  De  neheztelésök  lecsillapodott,  midőn  gr.  Kolonics  Adáni 
Gcrhard  Györgj'  és  még  két  más  követ  kíséretében  meg- 
jelenvén náluk,  s  megmagyarázván  az  evangélikusok  súlyos 
helyzetét,  a  királyhoz  benyújtandó  emlékiratuk  másolatát 
tudomás  és  pártolás  végett  átnyújtották  nekik.  Ez  a  fig}> 
lem  annyira  megnyerte  őket,  hogy  a  pártfogást  megigértéL 
jóllehet  azzal  sehogv^  sem  tudtak  kibékülni,  hogy  a  király- 
hoz küldött  bizottság  az  ő  előleges  beleegyezésök  nélkül 
indult  el  Bécsújhelyre.* 

Június  25-kén  vette  át  Lipót  király  a  protestáns  rendek 
emlékiratát,  melyben  elpanaszolják,  hogy  vallásuk  üg}e, 
melyért  1662-ben  is  folyamodtak,  még  folyvást  elintézetlcDÜl 
áll.  Azóta  elleneik  nemcsak  elszaporodtak,  hanem  még  dühö- 
sebb üldözésekre  vetemedtek  mint  azelőtt.  „Oda  jutottunk 
—  úgy  mond  az  irat  —  hogy  az  ország  törvényei  és  a 
királyi  hitlevél  által  erősített  szabad  vallásg^akorlatnak  már 
csak  néhány  idomtalan  romjai  maradtak  fel." 

Az  evangélikusok  által  törvényesen  és  békén  bírt 
templomok,  plébániák,  gymnásiumok,  iskolák,  kórházak  s 
az  ide  tartozó  jövedelmek,  igen  kevés  kivétellel,  fenyegetések, 
ijesztések  s  fegyver  által,  vagy  más  szin  alatt,  sŐt  hallatlan 
úton  tettlegesen  elfoglaltattak,  némelyek  tövükből  kiforgat- 
tattak,  ólakká  s  egyéb  világi  czélokra  átidomittattak;  a 
halottak  csak  tetemes  díj  fizetése  mellett  temettettek;  az 
evangélikus  lelkészek  és  tanítók  mindenféle  ürügj'  alatt 
egyházi,  világi  urak,  káptalanok,  plebánusok,  jezsuiták,  vég- 
vidéki tisztek  s  egyéb  rendbeli  emberek,  ügj'  a  külföldi 
katonaság  által  összes  vagyonuktól  megfosztattak,   elzárat- 


*  Ki  voltak  küldve  :  gr.  Kolonicb  Ádám,  Gerhard  György,  Mok- 
csay  János.  Fesztetics  Pál,  Rezga  Márton^  Biliárd  Márton  és  Simó 
János.  Ezeknek  költségeire  a  megyei  követek  egy-egy  tallért  fizettek. 
Gömőri  követ  naplója. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  446 

k,  vasba  verettek,  az  országból  kihurczoltattak;  kSzfilok 
íhányaii  keresztvassal  a  falakhoz  vagy  a  íTíldhöz  lánczol- 
ttak;  mások  török  rabszolgák  módjára  hotoztattak;  ismét 
ások  csak  váltság  mellett  bocsáttattak  szabadon;  a  többiek 
ídig  néhány  iskolamesterrel  s  diákkal  egyetemben  a  szo- 
)ttól  eltérő  módon,  lázadás  örve  alatt,  törvény  elébe  állít- 
ttak;  némelyek  számfizettek,  mások  vármunkára  és  gálya- 
bságra  hurczolt attak,  mi  többeknek  halálát  okozta;  egy 
)en  hármas  kinpadra  vonatott  s  elevenen  megégettetett; 
többiek  térítvénvek  kizsarlása  mellett  hivatalaikból  elmoz- 
ttattak,  miért  is  a  templomok  nagy  része  lelkészek  nélkül 
áradt,  s  a  nép  minden  isteni  tisztelet  nélkül  barom  móczára 
Miytelen  élni,  s  még  a  csecsemők  közül  is  számtalan  halt 
keresztség  nélkül.  Nemesek,  parasztok  egyaránt,  különféle 
vek  alatt  elfogattak,  bilincsekben  a  templomba  hurczol- 
ttak;  nénu^lyiknek  szája  kifeszíttetett,  hogy  beléje  kény- 
critsék  az  ostyát.  Többen  vagyonuktól  megfosztattak, 
ások  mert  evangélikus  lelkész  előtt  kötöttek  házasságot, 
igy  másküliínben  evang.  lelkész  szolgálatával  éltek,  a  szent- 
ék  elé  idéztettek,  birsággal  sújtattak,  vallásukból  kitérni, 
katholikus  papokat  fizetni  katonai  hatalommal  is  kény- 
erittettek; ismét  mások  —  még  nemesek  is  —  midőn 
agánházakban  Istenhez  foliászkodtak,  vagy  zsoltárokat 
lékeltek,  gonosztevők  képében  elfogattak,  és  csak  kezesség 
igy  váltság  mellett  bocsáttattak  ki. 

Több  végházakban  ő  felsége  külön  oltalomleveleinek 
lenére  a  tisztek  makacsul  ellenezték  az  evangélikus  lelkész 
fogadását.  Néhány  megyében  az  evangélikus  nemesek  a 
vatalokból  kivettettek,  miért  is  az  evangélikusok  köréből 
Ivetek  szokott  módon  a  jelen  országgyűlésre  sem  küldet- 
itek; nehánv  kir.  városiban  és  szabadalmas  mezővárosban 
tanács  egészen  vagy  nagyjából  closzlattatott,  s  helyébe 
in  a  polgárok  szabad  választásából,  hanem  magyar  kamara- 
Ktosok  és  végtisztek  által  új  hivatalnokok  iktattattak,  kik 
tán  az  evangélikusokat  a  tanácsból  kirekesztették;  és 
abár  felséged  kegyelmes  meghivó  levelét  nemcsak  a  tanács- 


446  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hoz,  hanem  az  összes  községliez  intézte,  mégis  csak  a  katlio 
likusok  hivattak  össze,  s  az  evangélikusok  kizárásává 
követek  a  szokott  mód  ellenére  csak  katholikusok  kőzS 
küldettek. 

Némely  városokban  az  evangélikus  hazafiak  polgárokú 
vagy  épen  nem,  vagy  csak  nagy  nehezen  fogadtatnak,  fekv 
birtokot  nem  vásárolhatnak;  más  városok  evangélikus  tiszti 
kara,  mert  alkalmas  egyének  nem  lévén  a  katholikusol 
között,  katholikusokat  nem  fogadhatott  keblébe,  tetemi: 
birságban  elmarasztaltatott;  ismét  más  városok  templomi 
a  plébániákkal  és  eg\'éb  házakkal  egyetemben,  a  védüri  i 
tulíydoni  jog  rövidségév^el  a  jezsuitáknak  adattak  át,  kik 
lakosság  ellenzése  daczára  azokat  elfoglalják. 

Az  iparosoknak  régi  jogaik  elszedettek,  s  helyökh 
újak  adattak,  miket  csak  vallás  változtatással  lehetett  visszi 
szerezniök.  Sok  helyen  az  esketések,  keresztelések  és  má 
egyházi  szertartások  betiltattak,  míg  az  illetők  vagy  vallí 
sukat  odahagyták,  vagy  legalább  reményt  nyújtottak 
kitérésre. 

Az  evangélikusoknak  vallási  czélokra  szánt  hagyomi 
nyaik   erőszakosan    elfoglaltattak   s   az   alapítók    szándék 

ellenére    más   czélokra   fordíttattak.    Számtalan   más  tóu> 

» 

csak  azért  nem  számlálnak  elő,  mivel  nem  akarnak  ö  fel 
sédének  mindjárt  kezdetben  alkalmatlanok  lenni  részlete 
panaszaikkal;  de  ha  szükség  lesz  reá,  azt  is  meg  fo^ 
ják  tenni. 

Mindezeknél  fogva,  fennebbi  sérelmeik  ismétlése  mellel 
alázattal  kérik  ő  felségét,  méltóztassék  kegyelmes  hitlevél 
értelmében,  még  ez  orszsiggyulés  folyama  alatt,  királyi  hatal 
mánál  fogva  véget  vetni  e  sérelmeknek,  a  sértetteket  é 
kárvallottakat  jogaikba  visszahelyezni,  a  háborgatókat  érde 
miík  szíM'int  büntetni  s  elnyomott  hűséges  evangélikus  reu 
deit  azon  állapotba  helyezni,  melyet  nekik  törvények  é' 
szerződések  biztosítanak.  Ebbeli  kegyelmét  —  végzik  a  reii 
dek  —  nemcsak  Felséged  boldogságáért  s  a  dicsőségesen 
uralkodí)  tiusztriai    ház  örök  fenmaradásáért    Istenhez  kiil- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLJlsOCYI   TÁRGYALÁSAI.  447 

dendő  bőséges  imádságunkkah  hanem  rendületlen  jobbágyi 
hűségünkkel  is  alázattal  kiérdemelni  minden  erőnkkel  tőre- 
kedendünk.^ 

Az  a  hang.  mely  ez  emlékiraton  végig  vonul,  részvétet 
költ;  a  tények,  melyek  abban  felsoroltatnak,  megdöbbentők. 
Nem  csoda,  hogy  Hocher  korlátnok,  midőn  előtte  a  protes- 
tánsok megjelenve  s  kí^zbenjárását  kérve,  elmondották  a/ 
itt  előszámlált  sérelmeiket  és  keserveiket  csodálkozással 
monda:  „Rámulandottam  vala  türelmeteket,  ha  ennyi  iszo- 
nyatosságot csak  tíz  napig  tűrtetek  volna  el,  de  hogy  tU 
évig  hurczol tatok  azokat  türelmeteket  csodálnom  kell!''  Faj- 
dalom, voltak  sokan,  a  kiknek  szive  annyira  me/gkeménye- 
dett,  hogj'  e  keserv^es  panaszok  felett  csak  gúnyolódni  birtak. 
A  vallási  elfognltság  vastag  kéreggel  vonta  be  az  emberek 
nemesebb  érzelmeit 

Különösen  a  király  környezetében  uralkodott  a  vallási 
elfognltság.  Azok,  a  kiknek  tanácsára  a  király  legtöbbet 
adott,  erősen  meg  voltak  győződve,  hogj-  a  római  kath. 
eg}^házba  való  térítés  által  Istennek  küh'mösen  tetsző  dolgot 
mivelnek.  Erről  oly  erősen  voltak  meggyőződve,  hogy  semmi 
erőszakos  módtól  és  eszköztől  nem  riadtak  vissza,  csakhog}' 
az  „egyedül  idvezítő^  róni.  kath.  egyház  hatalmát  --  ha 
kell  erővel  is  —  megalapithassák.  Krre  soha  sem  volt  alkal- 
masabb idejök,  mint  most,  midőn  az  ország  trónján  egy 
vakbuzgó,  eredetileg  a  papi  pályára  készült  fejedelem  ült. 
Azt  nem  tagadhatták,  hogy  a  protestánsok  emlékiratában 
foglalt  kegj'ctlen  dolgok  igazán  megtörténtek.  Nem  is  ezt 
akarták  ők  megerőtleníteni.  hanem  csak  jogczimet  akartak 
szerezni  arra,  hog\'  eljárásukat  igazolhassák.  Hiszen  az  ő 
nézetök  szerint  mindazon  szenvedések,  melyekről  a  protes- 
tánsok panaszkodnak,  nem  állanak  arányban  azon  gyalázattal, 
melyet  a  kath.  egyház  kénytelen  eltűrni  az  eretnekség  léte- 
zése miatt.  Ezt  kell  tehát  ellentétbe  állítani  a  protestánsok 


^  Memóriáié  Statuiim  Evangelicorum.  Hisl.  Diplomatica.  Appen 
dix  168.  1.  V.  ö.  Kovachich  gyajt.  Acta  Diaetalia  1681. 


•448  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

panaKzaival.  A  törvény  és  a  kir.  diploma  e  tekintetben  nen 
szolfrál  zsinórmértékül;  a  király  csak  saját  lelkiismeretén 
tartozik  hallgatni. 

Uv  nézetek  uralkodván  a  királv  tanácsosai  közön 
Nostitz  jíil.  8-kán  értésül  adta  az  evan<^.  rendeknek,  hog] 
emlékiratukat  o  felséíjre  elolvasta  és  me^izs^álta  ugjan 
d(^  mivel  abban  igen  súlyos  dolgok  foglaltatnak,  azt  hatá 
rozta,  hogy  e  tárgyat  a  katholikusokkal  is  köxlewli,  s  vála 
szát  csak  azok  meghallgatása  után  adhatja  ki.  A  katholikusol 
ilven  felhívás  után  hozzá  is  láttak  a  czáfolathoz.  illetőié*:  i 
protestánsok  panaszait  ellensúlyozható  sérelmeik  összegyuj 
téséhez. 

De  a  míg  ez  történt,  ez  alatt  egj'  különös  rendelkezi 
zavarta  fel  a  kedélyeket.  L'gyauis  a  „király  nevében"  irás 
ban  adatott  ki  a  kemény  parancs,  mely  szerint  a  királj 
berezegek,  grófok  és  ki»vetek  kivételével  senkinek  sem  vul 
szaba<l  részt  venni  az  evangélikus  nyilvános  isten  tiszteletér 
Nagy  büntetés  volt  szabva  nemcsak  azokra,  a  kik  e  paraii 
csőt  áthágják,  hanem  a  kapuknál  levu  tisztek  is  hivatal 
vesztéssel  söt  veréssel  is  fény  egettettek,  ha  valamely  evan 
gelikust  a  vidékről  bebocsátanak  protestáns  templommá 
bin'í  városba. 

Mi  b'het  természetesebb  annál.  Jiogy  a  király  elhatáro 
zását  váró  protestáns  n^ndek  ily  „királyi  rendelet"  hallatár 
fclháb(»rodtak.  s  rémülten  kértek  tel  világosítást  úgy  a  nátlor 
tói.  mint  Nostitz  gróftól I  Kzek  eleinte  magok  is  meglepetés 
színK»ltek:  s  midón  látták,  hogy  a  protestánsok  ebből  nag)'obl 
zajt  ütnek,  mint  egyelőre  gondolták,  midőn  látták^  hogj-  nyíl 
protcstatií'i  mellett  új  felirattal  akarnak  járulni  ö  felségélica 
akkor  Nostitz  hivatalos  komolysággal  kyelentette,  hogy  3 
szóban  forgó  rend(*let  ő  felségének  akaratán  kívül  tévedésb*' 
adatott  ki.  Magyarázatául  csak  annyit  mondottak,  hog}'  ( 
n'udclet  lüSOban  kelt  s  küldetett  a  városi  előljárósiigiiak 
^  most  a  biri'niak  kiV/bcjíUt  halála  folytán  nem  tudni  mi 
kcprn  jí*»ÍM'tett  napfényre.  Kzzel  nagynehezen  leesillapultat 
a  kcdélyrk.  és  a  protestánsíik  várták  a  király  határozatiit 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  ^9 

Lloközben.  jűl.  8-káu  Ostffy  Miklós  abbeli  panaszát,  hogy 
a  Káb  vizén  túl  fekvő  kastélyát  a  katonák  azért  dúlták  fel, 
mivel  ott  egy  Fekete  István  nevű  prédikátort  tartott,  a 
rendek  fölvették  az  országos  sérelmek  közé. 

VI. 

A  katholíkusok  sérelmei ;  —  azoknak  főjelleuie.  —  A  király  barátságos 
egyezkedést  ajánl    —  A  protestánsok  ezt  nem  fogadják  el,   —  a  tör- 
vények megtartását  és  végrehajtását  kérik. 

A  katholikusok  e  közben  összegyűjtötték  a  magok 
sérelmeit;  s  azokat  a  protestánsok  emlékiratánál  sokkal 
hosszabb  ellenfeliratban  nyújtották  be  a  királynak. 

Az  ágostai  és  helvét  hitvallásüaknak  —  úgy  mondák  — 
1662  óta  összekeresgélt  sérelmeik  első  pillanatra  némi  súly- 
lyal  látszanak  bírni ;  de  ha  összehasonUttatnak  azokkal, 
melveket  a  katholikusok  ama  hitvallások  első  kezdete  óta 
követőiktől  szenvedtek,  épen  semmiknek  fognak  feltűnni, 
l'írvanis,  miután  a  r.  katholikus  s  valóban  keresztvén  vallás 
nem  az  isteni  igének  hirdetése,  hanem  a  belháború  és  fegy- 
ver által  esonkíttatott  meg,  szabadságukban  állott  az  iffaz- 
hitű  hazaiiaknak  ősi  öri)kségöket,  az  az  a  templomokat  és 
egyházakat  megint  visszafoglalni,  melyek  liajdanábau  katho- 
likusok által  építtettek,  alapíttattak,  és  melyek  aztán  kezeik- 
ből erőszakosan  vétettek  ki.  Lesznek,  kik  mondani  fogják, 
hogy  a  később  keletkezett  királyi  levelek,  a  hosszas  gya- 
korlat tiltják  ez  eljárást.  Nem  tiltják,  felséges  császár,  mert 
ama  törvények  az  erőszak  fegj'verei  által  csikartattak  ki, 
mert  az  összes  egyházi  rend,  számos  világi  úrral  egj'ütt, 
ellentmondottak  e  törvén  veknek:  s  mert  az  annviszor  emle- 
getett  liitlevéli  alap  magok  a  protestánsok  által  rendíttetett 
meg.  L'gyanis  a  bécsi  békekötés  1606. 1.  t.-czikkelye,  melyre 
valamenn}!  későbbi  hitlevél  a  hatodik  ágazatban  vonatkozik, 
világosan  rendeli :  hogy  a  vallásgyakorlat  szabad  legyen,  de 
a  kath.  vallás  rövidsége  nélkül;  hogy  a  kath.  klérus,  a 
kath.  templomok  és  egyházak  illetetlenűl  mara(\janak,  hogy 

Zsilinszky  :  Magyar  orszáfirgyülések.  29 


460  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

visszanyerjék  mindazt,  mitől  a  zavargások  idejében  meg- 
fosztattaL  De  a  zsákmány  nem  adatott  vissza,  sőt  a  béke 
kötés  az  erre  alapított  kir.  hitlevelek  daczára,  számos  lélek 
vesztével  és  az  összes  katholikus  világ  nyilvánvaló  rövid- 
ségével az  erőszakos  foglalraány  még  erőszakosabban  tartóz- 
tattatott  le.  Aztán,  Isten  kegyelméből  jelenleg  az  országban 
egészen  máskép  állanak  a  vallási  viszonyok.  Mert  van-e,  ki 
ne  tudná,  hogy  a  hatalmas  nádorok  és  urak,  a  Thurzó. 
Illésházv.  Perénvi,  Nádasdv,  Szécsi.  Batthvaui,  Rákóezv  s 
más  nemzetségekből  majdnem  az  ország  nagj'obb  részét 
birták,  s  magok  protestánsok  lévén,  saját  vallásokra  kéuy- 
szerítették  jobbágyaikat  is.  s  az  uradalmaikban  levő  temph>- 
mokról  kénvök-kedvök  szerint  rendelkeztek.  Most  az  urak 
és  nemesek  nagyobb  része  már  >isszatért  szentegj'házunk 
kebelébe,  csak  a  jobbágj^ok  és  pedig  a  kath.  urak  jobbágjai 
ragaszkodnak  ama  hitvallások  maradványaihoz.  Vájjon  mi 
joggal  követelhetni,  hogy  az  úrnak  állása  rosszabb  legj'en 
a  jobbágyénál,  hogy  a  mely  földeken  az  ország  törvényé- 
nek értelmében  munkabéren  kívül  egyéb  nem  illeti  a  jobbá- 
gyot, övéi  legj'enek  a  templomok,  a  földesúr  pedig  magán- 
házban szolgáljon  vallásának?  Nem  méltányos-e,  hogj*  az 
urak,  mint  patronusok,  vallásáé  leg}^enek  a  templomok? 

A  protestánsok  által  felhordott  panaszokat,  mint  rész- 
ben ismeretleneket,  részben  egészen  más  vagj'  épen  semmi- 
féle tényeken  sem  alapulókat,  részben  elégséges  elleuokokkal 
eloszlathatókat  —  hogy  névszerint  a  lelkészek  nem  mint 
lelkészek,  hanem  mint  lázadók  bűnhődtek  —  könnyen  meg- 
czáfolhatnák.  De  elég  annyit  mondaniok,  hogy  ők  a  protes- 
tánsoktól sokkal  iszonyatosabb  dolgokat  szenvedtek.  A  buj- 
dosók, s  élőkön  lelkészeik,  bőven  elkövették  mindazt,  mit 
a  kath.  vallás  gyűlölete  képes  megfogantatni  az  elveteme- 
dett lélekben.  Elmondják  továbbá,  hogy  a  protestánsok  val- 
lásos gyűlölet  által  vezéreltetve,  a  katholiknsokat  mind  a 
vármegyékben,  mind  a  szabad  városokban  kizárták  a  hiva- 
talból és  ezéhekből;  még  szolgául  sem  fogadtak  katholikust. 
csak  ha  kész  volt   hitét  megtagadni.   Az  ágostai  és  belvét 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  •töl 

hitvallású  alispánok  nem  ismertek  mértéket  a  büntetésben, 
ha  saját  lelkészeiken  ejtett  sérelmeket  kellett  orvosolniok; 
a  katholikusok  bármit  s  bármennyit  szenvedtek,  nem  nver- 
tek  elégtételt.  A  snperintendensek  váló  pereket  a  katholiku- 
sok ellen  az  ő  székeik  előtt  indítottak,  lelkészeik  eltiltották 
híveiket  a  katli.  templomba  járástól,  ^  bálványimádók "^-nak 
czímezvéu  uket.  Elpanaszolják,  hogy  őket  a  protestánsok 
birtokszerzésben  és  házasságokban  is  gátolják,  temetéseiknél 
a  harangszót  és  szertartásokat  eltiltották;  a  főbb  kath.  csa- 
ládok sírboltjait  feltörték,  a  holttesteket  megcsonkították, 
kifosztották  és  kihánj-ták;  a  jobbág}'okat  fellázították,  a 
kath.  megyei  birákat  s  eg^éb  hivatalnokokat  megcsúfolták, 
őreiket  agyonlőtték;  a  király  biztosait  eljárásukban  fegy- 
veres kézzel  akadályozták,  másokat  megvertek,  kínoztak, 
g}ilkoltak  s  vallásuk  megvetésére  homlokaikra  vésett  keresz- 
tekkel az  országutakon  hagyták  az  ebeknek  és  vadállatok- 
nak martalékául.  Hog}'  katholikus  nemesek  beretvált  szakál- 
lal, bajuszszal  és  lenyírt  hajjal  pellengérre  állíttattak, 
néhánynak  nyelvét  elmetszették;  mások  a  töröknek  rabul 
eladattak,  trtbben,  köztük  urak  is,  keg}'etlen  halállal  kivégez- 
tettek; számos  mezőváros  és  falu  felg}'uj tátott,  lakóik  tüzzel- 
vassal  pusztíttattak.  Mindez  nem  elégítette  ki  olthatatlan 
üldözési  vágyukat.  Az  egyházi  személyek,  a  szerzetesek  ellen 
még  düh()sebben  dúltak.  A  plebánusok  jogaiktól,  vag}'onuk- 
tól  megtosztattak,  mindenféleképen  gúnyoltattak,  mások 
kegyetlenül  meg^'crettek,  megsebesíttettek,  mások  télnek 
idején  egy  ingben  lóhoz  kötve  hurezoltattak,  mások  fogságra 
vettettek  és  szabadságukat  csak  nagy  váltságdíj  leíizetése 
mellett  nyerték  vissza,  ismét  mások  meztelenül  faluról  falura 
hurezoltattak,  némelyek  szeniéremtesteikre  kötött  félmázsivnji 
kövekkel,  testeikre  vetett  farkasbőrökkel  utezáról  utczára 
vitettek,  tánczolni,  tűzön  átugrálni  korbácsesal  kényszerít- 
tettek, csalánban  és  bogácsokban  heugergettettek ;  mások 
lovak  módjára  kezeiken  és  lábaikon  megpatkoltattak ;  mások 
a  török  végekben  eladattak,  mások  pellengér  alatt  felkon- 
czoltattak  vagy  más  halálnemuiel  kivégeztettek,  névszerint 


452  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

egy  plébános  az  egyházban  a  szétroncsolt  oltárhoz  köttetett, 
feje  felett  a  prot.  lelkész  által  a  képek  és  szentek  tisztelete 
ellen  irányzott  hosszü,  szitkozikló  beszéd  mondatott,  mely- 
nek bevégzése  után  a  fogoly  a  piaczra  vitetett,  a  felgj'ujtott 
oltár  töredékei  közé  dobatott,  hét  sebbel  hajánál  fogva  a 
városból  kihurczoltatott,  mellbe  lövetett  és  félholtan  eltemet- 
tetett; mások  megmérgeztettek,  némelyek  hátán  dohán\1 
vágtak,  fejőket  fatörzsökhöz  sújtották.  Nincs  iszonyatosság, 
melyet  egyházakon,  oltárokon,  feszületeken,  képeken,  kely- 
heken, ostvákon  el  nem  követtek  volna,  —  szóval  a  katho- 
likus  vallás  annyira  megnyirbáltatott,  hogy  Liptóban  csak 
két  kath.  templom  van,  holott  a  protestánsok  negyvenhattal 
biniak;  Szat marban  és  Szabolcsban  a  várakat  kivéve,  katho- 
likus  papot,  egyházat  seholsem  találni;  Zemplén,  Ungvár. 
Bereg,  Ugoesa  és  Abauj  vármegj'ékben  alig  van  nehánr 
kath.  pap,  s  vajmi  sokan  a  prédikátorok;  Szepesben,  Torná- 
ban, Gömörben.  a  városok  kivételével,  kevés  a  plebánus, 
az  is  rejtőzni  kénytelen  s  csak  életveszélylyel  láthatja  el 
híveit;  Veszprémben,  Zalában,  a  végek  és  Muraköz  kivéte- 
lével, csak  öt  plébános  van,  mig  prédikátor  tizenhat;  Somogj- 
ban  egyetlenegy  plébános  sincsen,  mig  prédikátor  körül- 
belül száz ;  Haranyában  szintén  nincs  plébános,  míg  a 
prédikátorok  száma  ötvenre  meg}'.  —  Kérik  tehát  végfii  a 
királvt,  hogv  nekik,  kiknek  sérelmeik  az  ellenfelét  túlhalad- 
ják,  kellő  elégtételt  szolgálni  méltóztassék.^ 

E  két  vádirat  szomorú  képét  tünteti  fel  azon  kor  türel- 
metlenségének. Lehetetlen  megindulás  nélkül  szemlélni  e 
versengést,  és  sajnálkozás  nélkül  tapasztalni  a  szomorú  ténji, 
hogy  egy  azon  hazának  polgárai,  egy  azon  Krisztusnak 
követői,  mily  gyűlölettel  viseltettek  egymás  iránt,  csupán 
belső  meggyőződés  miatt.  Valóban  akármely  pogány  vallás 

^  Replica  Dominorum  Catholicorum  ad  Status  evangehci  Sacr. 
suae  Majestati  per  modum  Memorialis  exhibita  Gravamina.  ex  Cancella- 
ria  Palatinali  extradata.  Histor.  Dipl.  Appendix  168 — 166. 1.  Bulyovszky 
Acta  Comit.  Sopr.  —  Das  verwirrte  Königreich  Hungarn,  Szalaynál 
V.  2()Ü-2Ü4  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  453 

szellemében  inkább  cselekedtek,  mint  a  keresztyénség  szelle- 
mében, raehTiek  legelső  elve:  a  testvéri  szeretet.  —  Más- 
felől azonban  lehetetlen  észre  nem  vennünk  a  külömbséget 
is,  mely  a  két  panasziratot  jellemzi.  Míg  a  protestánsok  évek 
hosszú  során  keresztül  szenvedett  s  folyvást  halogatott  sérel- 
meik orvoslatát  s  a  tcírvények  szigorú  végrehajtását  köve- 
telik, addig  a  katholiknsok  újra  azt  kívánják  bizonyítani, 
hogy  a  protestánsokra  nézve  kedvező  vallásügyi  törvényeket 
nem  szükség  megtartani.  Míg  a  protestánsok  azon  komoly 
és  általános  sérelmeiket  hordják  fel,  miket  kath.  főpapok, 
főurak  és  országos  hatóságok  béke  időben  követtek  el  rajtok 
mindenféle  ürügyek  alatt,  addig  a  katholikusok  azon  üres 
fordulattal,  „hogy  a  protestánsok  panaszait  könnyen  meg- 
czáfolhatnák^ ,  mellőzik  a  lényeget  és  a  háború  folyama  alatt 
egj'es  kicsapongok  által  állít<')lag  elkövetett  kegyetlenségeket 
emlegetik  fel. 

Ily  k(>rülniények  kiűzött  nem  csoda,  ha  a  papi  befolyás 
alatt  álló  királv  nem  tudott  határozni.  A  törvénveket  nem 
akarta  teljesíteni,  a  papok  kivánatait  nem  merte  mellőzni. 
Legkényelmesebbnek  találta  tehát  júl.  19-ki  leiratában  fel- 
hívni a  rendeket,  tegyék  félre  a  tnagánugyeket^  lássanak 
az  országos  sérelmek  szerkesztéséhez,  s  fogjanak  a  közbéke 
és  közbiztosság  helyreállítását  czélzó  kir.  előadások  tárgya- 
lásához.^ Nostitz  júl.  24-kén,  midőn  az  országos  sérelmek 
előterjesztése  mellett  újra  sürgették  a  protestánsok  a  király 
leiratát,  kijelentette,  mikép  ő  felsége  jobban  szeretné,  ha  a 
rendek  nyilvános  tárgyalások  kr)zött  harátságosan  intéznék 
el  a  fenforgó  viszályokat.  Küh'niben  intette  az  evangéliku- 
sokat, hogy  e  végre  békeszerető,  becsületes  férfiakból  álló 
bizottságot  nevezzenek  ki  magok  közül  az  1647-ki  mód 
szerint,  mit  a  katholikusok  szintén  hajlandók  lesznek  meg- 
tenni. Ha  pedig  ez  úton  nem  boldogulnának,  akkor  ő  felsége 
kész  lesz  királvi  tekintél vével  intézni  el  ez  ügvet. 

De  a  klérus  törekvései  mellett  eredménvt  várni  nem 

^  Ribini  Memorabilia  és  Histor  Dippl.  App.  161.  s  k.  1. 


454  ZSILINSZKY  MIHJlLY. 

lehetett,  már  annálfogva  sem,  mivel  Bársony  György  nagy- 
váradi püspök  által  szerkesztett  y^veritas  tóti  mundo  dedaraia 
etc.  ezím  alatti  röpirat  —  mely  országszerte  terjesztetik  — 
azt  kivánta  bebizonyítani,  hogy  a  király  nem  tartozik  meg- 
tfimi  az  országban  a  protestánsokat.  Ezek  a  következő 
napokon  hiába  kérvén  ki  a  katholikusok  czáfiratát,  kérték 
a  nádort  és  a  barátságos  egyezkedést  sürgető  kir.  biztosokat 
lennének  közbenjárók  a  királynál  ügjük  szerencsés  eldön- 
téséért. Xostitz  azzal  csendesítette  őket,  hogy  a  „Veritas...'' 
kibocsátása  ő  felsége  tudta  és  akarata  nélkül  történt  és 
hogy  ő  felségének  főóhajtása,  miszerint  az  evangélikusok 
elégtételt  nyerjenek. 

A  nádor  némi  neheztelést  mutatott  irántok  azért,  hogy 
az  ő  mellőzésével  elébb  a  kir.  biztosokhoz  mentek  kérelmok- 
kel,  holott  tiszte  szerint  ő  lenne  „a  mediator**.  De  felvilá- 
gosittatváu  arról,  hogj'  nem  ők  folyamodtak  a  kir.  biztosok- 
hoz, hanem  azok  hívták  őket,  kibékült  és  megígérte,  hogy 
a  fennebb  közlött  kath.  sérelmek  másolatát  ki  fogja  nekik 
adni.  A  protestánsok  ugyanis  különösen  azért  kívántak  a 
katholikusok  sérelmeire  válaszolni,  nehogy  az  utókor  azt 
mondhassa,  hogy  ime  a  katholikusoknak  akkor  ilyen  sok 
sérelmök  volt^  és  az  evangélikusok  nem  bírták  azokat  meg- 
czáfolni!  A  nádor  és  a  kir.  biztosok  által  ajánlott  barátságos 
egyezkedésbe  pedig  azért  nem  akartak  bocsátkozni,  mert 
küldőik  által  nem  arra  utasíttattak,  hogy  a  katholikusokkal 
tractá\janak,  hanem,  „hogy  ő  felségétől  suplicá^janak  diploma 
szerint  való  satisfactiót  az  evangelica  Religiónak  megbántása 
miatt"*.  A  kir.  diploma  azt  mondja,  hogy  ezután  templom- 
foglalások  ne  történjenek,  és  hogy  a  felmerülendő  sérelmeket 
6  felsége  fogja  megorvosolni.  Ezt  kívánják  most,  és  senunit 
eg}'ebet.  Ha  barátságos  egj^ezkedésbe  bocsátkoznak,  akkor 
eltérnek  a  diplomától  mit  nem  akaniak,  mert  csak  ő  felsége 
nyugtathatja  meg  őket.  Hivatkoznak  arra,  hogy  6k  híven 
teljesítették  a  törvény  követelményeit,  teljesítsék  hát  a  katho- 
likusok  is.  0  felsége  pedig  szerezzen  érvényt  az  országg}'filési 
határozatoknak.   Az  1647-ki  példára  való  hivatkozás  nem 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  465 

alkalmas  arra,  hogy  őket  hajlandókká  tegye  a  barátságos 
egj-ezkedésre,  sőt  ellenkezőleg  az  épen  elriasztja  tőle.  Mert 
mi  történt  akkor?  Igazságosak  voltak-e  a  katholikusok ? 
Visszaadták-e  a  jogtalanul  elfoglalt  templomokat  ?  Hiszen 
tudva  van,  hogy  a  protestánsok  négyszáz  templom  helyett, 
melyekhez  a  kir.  diploma  értelmében  joguk  volt,  csak  kilencz- 
venet  kaptak  vissza,  és  a  klérus  még  annak  is  ellentmon- 
dott! Most  is  ug}^anazt  tenné,  és  igy  minden  barátságos 
egyezkedés  haszontalan  maradna. 


vn. 

A  protestánsoknak  újabb  felirata.  —  Ebben  czáfolják  a  katholikusok 
sérelmeit.  —  A  kir.  tanácsosok  intelmei.  —  A  hollandi  követ  levele  a 
protestánsokhoz ;  —  békülékenységre  inti  őket  —  Erre  adott  válaszuk. 

8em  az  országos  sérelmek  tárg}^alásával  foglalkozó 
bizottság  erélyes  magaviselete,^  sem  a  királyi  biztosok  békítő 
szavai  nem  elégítették  ki  a  protestánsokat;  s  mihelyest  a 
nádor  által  megkapták  a  katholikusok  sérelmeinek  máso- 
latát, aug.  l-jén  egy  ujcűjb  feliratot  nyújtottak  be,  melyben 
a  katholikusok  vá(\jait  megezáfolják.  Minthogy  lá^ák,  hogy 

^  «Ez  alkalommal  —  irja  a  gömöri  követ  naplójában  —  több 
discursusi  között  ezen  Compillator  uraiméknak  . . .  ezek  voltának  meg- 
jegyzésre méltóbbak: 

1.  A  Locumtenentiára  nézve^  —  hogy  ennek  utánna  ő  Felsége 
nem  egyházi  személyre  bízza  a  kir.  Helytartóságnak  tisztit,  a  mikor 
Palatínus  nem  talál  leendeni.  citáltatván  Albert  király  Decretumának 
8-ik  artikulusát,  mivel  ez  onnét  ki  nem  hozattathatik,  hogy  azt  a 
tisztet  nem  viselhetnék  az  egyházi  személyek ;  azért  méltán  kivánják, 
hogy  erről  új  artikulus  lenne  Írattatva. 

2.  Az  Egyházi  és  világi  személyeknek  egyenlő  voltokról,  —  azt 
tartván  felőle  a  hazának  minden  törvénye,  nevezet  szerint  a  Tripart. 
Decr.  1.  rész  9-dik  és  II.  rész  62.  titulusi,  hogy  azonegy  szabadságok 
volna  mindnyájoknak.  De  mivel  az  egyháziak  a  haza  törvényeit  ebben 
megvetvén,  nem  akarnák  ahhoz  tartani  magokat,  azért  valami  kemé- 
nyebb büntetéssel  való  artikulust  kellene  csinálni  róla. 

3.  Amint  a  püspökök  a  plebánusokat  azon  hely  patrónusai  aka- 
rattya  ellen  kezdették  beállatni  a  plébániákban,  az  ellen  csinált  előbbeni 


466  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

üg)  ök  Lat  liét  óta  eredmény  nélkül  halasztatik,  és  reméuyök 
arra  nézve,  hogy  sérelmeik  még  ezen  országgyűlés  folyama 
alatt  királyi  szóval  orvosolt atui  fognak,  nem  teljesedett: 
mintlioüTS'  a  katliolikusok  azon  iratukban,  melv  velük  közöl- 
tetctt  méltatlan  és  nemtelen  módon  hárítják  reájok  a  váda- 
kat, —  tehát  kénytelenek  újra  ő  felségéhez  folyamodni. 

Sérelmesnek  találják,  hogy  midőn  ő  felsége  a  fennálló 
törvények  szerint  elismeri  őket  evangeliktis  rendeknek^  a  kath. 
status  e  czímet  megtagadja  tőlök.  Hasonlóképen  bántja  őket 
azon  vád  is,  mintha  ők  a  közbéke  helvreállítására  nem  íöre- 
kednéuek.  Hivatkoznak  e  részben  magára  ő  felségére,  lehet-e 
őket  azért,  mert  ő  felségéhez,  mint  Isten  után  legfőbb  védu- 
jökhöz  folyamodtak,  a  közbéke  háborítóinak  nevezni? 

A  benyújtott  emlékiratban  semmi  újat  nem  kívántak 
hanem  csak  azt.  a  mi  a  linczi  békeokmányban,  a  diploma 
hatodik  feltételében  és  az  1647:  VI.  t.-czikkben  foglaltatik. 
Megütközéssel  olvassák  a  katliolikusok  panaszaiban  azt  az 
állítást,  hogy  a  templomokat  jogosan  foglalták  el  a  protes- 
tánsoktól s  ennek  támogatására  különféle  —  újabb  törvé- 
nyek és  diplomák  által  elt()rlött  —  törvényekre  hivatkoznak 
Ez  homlokegyenest  ellenkezik  ő  felségének  és  elődeinek 
diplomáival  és  a  hazai  törvényekkel;  ellenkezik  a  népek 
jogával,  a  mennyiben  minden  békének  felbontására  vezet. 
Mély  fájdalommal  és  nehezteléssel  utasítják  vissza  azou 
állítást  is,  mintha  a  reformatió  nem  isten  igéjének  hinle- 
tése,  hanem  fegyver  által  terjesztetett  volna  az  országban. 
Ezen   állításnak   ellentmond    a   múlt   század    története.   Az 


haza    törvényének,    mely  vagyon  in  Art.  68.    Ulászló  k.  Decr.  3.  meg 
kellene  erősíteni. 

4.  Hogy  a  palatínus  halála  után  az  ország  bírája  tartozzék  esz- 
tendő forgása  alatt  bizonyos  büntetés  terhe  alatt  országgyűlést  hirdetni. 

5.  A  palatínus  ülőhelyről .... 

6.  A  palatínusnak  és  az  esztergomi  érseknek  nem  adathatik  meg 
a  fejedelmi  czím. 

7.  A  kir.  propositiókra  adott  válasz  mely  helyre  tétessék 

Nemz.  Múz.  levéltár. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  457 

evangélikus  vallás  egyedül  az  isten  igéjének  hirdetése  és 
nem  fegjver  vagy  más  erőszakos  eszköz  által  terjesztetett, 
s  midőn  a  jelen  század  elején  a  közszabadság,  a  béesi 
békekötés  tanúsága  szerint,  minden  kigondolható  módon, 
néhány  rendbonti'í  katholikustól  megsértetett,  akkor  kezdő- 
dött az  evangélikus  hitvallás  üldözése  is.  Az  is  méltatlan 
és  igazságtalan  vád,  mintha  a  királyi  hitlevelek  fegyver 
által  esikartattak  volna  ki,  mert  ö  felsége  koronázásakor 
6  1659-ben,  midőn  hitlevele  törvénybe  iktattatott,  nem  volt 
háború;  valamint  Mátyás,  11.  és  III.  Ferdinánd  hitleveleik 
is  ellenkezőt  bizonyítanak,  melyekben  olvasható,  hogy  ő 
felségeik  nem  félelemből,  hanem  atyai  szeretetből  és  hu 
alattvalóik  alázatos  kérelmére  kiUöttek  békét.  Igazság  és 
jog  szerint  a  klérus  ellenmondására  sem  lehet  hivatkozni, 
mert  az  l(i47-ki  V.  t.-ez.  azon  ellenmondást  a  királv  hatá- 
rozott  akaratja  folj'tán  örökre  érvénytelennek  nyilvánítja,  — 
Azzal  is  vádoltatunk  —  mondja  tovább  az  emlékirat  — 
hogj'  a  béesi  békét  mi  szegtük  meg,  niivcd  nem  adtuk 
vissza  az  ott  kiadatni  rendelt  templomokat.  Feltéve,  de 
meg  nem  engedve,  hogy  a  katholikus  rendeknek  azon  béke 
pontjai  szerint  némely  templomokat  vissza  kellett  volna 
adnunk,  a  bécsi  béke  azért  korántsem  válik  érvénytelenné, 
mert  azon  esetben  a  katholikusok  a  ki^veíkezett  ország- 
gj  üléseken  visszakíívetelhették  volna  templomaikat.  Ilyesmit 
azonban  nemcsak  állítani,  hanem  bebizonvítani  is  kell.  Mint- 
hogj'  az  li)08-ki  koronás  előtti  I.  ti)rvényczikk  nem  említi  a 
templomok  ezen  visszaadását,  sőt  az  1647-ben  és  1649-ben 
kelt  kiráhi  hitlevél  nemcsak  templomaik  birtokában  meg- 
erősítette az  evangélikusokat,  hanem  azon  felül  még  kilencz- 
venet  vissza  is  adott  nekik:  ennélfogva  semmi  vád  sem 
érheti  az  evangélikusokat  a  templomok  lefoglalása  miatt. 
Mi  a  katholikusok  számának  újabb  növekedését  illeti, 
az  ismeretes;  e  kérdés  fejtegetésébe  nem  akarnak  bocsát- 
kozni a  protestáns  rendek,  mivel  a  példák  felhozatala  gyű- 
löletes; <le  azt  nem  hallgathatják  el,  hogj*  a  parasztokon 
kívül  a  nemesség,  városok,  mezővárosok  és  véghelyek  nagy 


460  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

a  klérustól,  hanem  ő  felségétől  függ.  A  követek  felvilápv 
sították  Xostitzot,  hogy  utasítások  adására  nem  a  Sopronban 
leví)  rendek,  hanem  a  vármegyék  és  a  városok  vannak  csak 
jogosítva  és  hogy  ez  a  mostani  zavaros  időben,  különösen 
a  felföldön,  hol  Tököl v  hadai  állanak,  szinte  lehetetlen.  De 
különben  sem  térhetnek  el  a  kir.  diploma  tartalmától.  — 
8  midőn  a  királv  német  tanácsosai  azt  mondották  nekik 
hogy  a  diplomának  és  a  törvénynek  sok  magyarázata  lehet, 
siettek  azonnal  a  tí>rvénv  azon  szavaira  hivatkozni,  melvek- 
ben  meg  vagyon  irva.  hogy  ^non  obstantihus  ((nibuseunqne 
interpretationibus^.  Végre,  minthogy  mindazon   ügyek,  me- 

Iveket    most    a    katholikusok    kérdésbe    akarnak    hozni,   a 

« 

nagyszombati  tanáeskozmányban  már  eldöntettek,  nem  látják 
szükségét  a  király  által  .javasolt   magántanácskozmánynak 

A  tizenhárom  felvidéki  vármegye  követei  az  alatt 
türelmetlenül  sürgették  a  királ}^  és  az  ország  rendéit  liog}- 
a  bujdosó  magyarokhoz  békítő  követség  menesztessék.  Xap«>- 
kou  át  tartottak  az  üzenetváltások,  míg  végre  a  király  azon 
válaszával  loliasztotta  le  lelkesedésöket,  hogy  ő  nem  egyezik 
bele  a  bujdosó  magyarokhoz  való  követküldésbe,  hanem 
utasítja  a  nádort  és  az  esztergomi  érseket,  hogy  azok  a 
magok  nevében  érintkezzenek  a  mag}'arokkal. 

Augusztus  18-án  a  hollandi  követ,  Hamel  C  Bruininx 
levelet  intézett  a  protestáns  rendekhez,  melyben  a  közjó 
érdekében  az  engesztelékenység  szellemét  ajánlja  nekik. 
Senki  sem  tehette  ezt  oly  joggal,  mint  Bruininx.  a  ki  a 
lefolyt  üldiízés  éveiben  tanuja  volt  a  magyar  lelkészek 
száműzetésének,  gályarabságra  való  hurczoltatásának,  kínoz- 
tatásának  és  hörtönöztetésének,  és  a  kinek  emberbaráti  szive 
akkor  is  arra  ösztönözte  őt.  hogy  közbenjáró  legyen  ő  fel- 
ségénél a  szerencsétlen  üldözöttek  érdekében.  Ez  a  nemes- 
lelkű férfiú  mindezekre  hivatkozik  és  szelid,  bölcs  hangon 
inti  a  protestáns  rendeket,  hogy  igyekezzenek  a  béke  hehTe- 
állításán;  tegyék  félre  a  szenvedélyt,  mely  soha  jóra  nem 
vezet  és  fogadják  el  a  mérséklet  szellemét,  mely  egyedül 
képes  a  tanácskozmányokat  kivánt  eredményre  juttatni.  Ai 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  481 

isten  mindent  jóra  fordíthat,  ha  a  keresztyén  szelídség, 
békesség  és  szeretet  erényeit  fogják  gyakorohii.  Felhívja 
őket,  hogy  álljanak  el  követeléseiktől  feledjék  el  a  múlt- 
ban elkövetett  hibákat  és  békében  egyesüljenek  a  haza 
többi  polgáraival.  Enyhítsétek  —  ügy  mond  —  sérelmei- 
teket a  kegj'esség  törvényei  szerint;  mellőzzétek  a  jog 
ridegségét;  keressétek  mindenekelőtt  a  békét  és  az  egyet- 
értést önmagatokért,  nejeitekért,  gyermekeitekért,  hazátokért 
és  polgártársaitokért;  a  keresztény  államokért,  királyokért 
és  fejedelmekért,  az  érettetek  könyörgőkért,  a  felséges  házért, 
mely  annyi  éveken  át  sok  vérrel  és  pénzzel  védelmezett 
benneteket  és  a  kereszténységet  ellenségeitek  ellen ;  a  ti  jó, 
igazságos  és  kegyelmes  királyotokért,  a  ki  minden  alatt- 
valóit, veletek  együtt  szereti,  a  ki  békét,  kegyelmet  és 
irgalmat  óh^t  még  az  érdemetlenek  számára  is. 

Ezen  jó  királynak  a  béke  és  a  haza  nyugalma  iránti 
jó  törekvéseit  támogatni  kell ;  ezzel  megszégyenülnek  ellen- 
feleik is,  a  kik  az  evangélikus  vallás  eltörlésére  és  a  sza- 
bad vallás  gyakorlásának  megzavarására  törekesznek.  Bíz- 
zanak a  királyban,  a  ki  bizalommal  hí\^a  őket  össze,  a  ki 
nádort  adott  nekik  és  bizonyára  még  többet  is  fog  adni, 
hogy  mindnyájan  örömmel  távozhassanak  haza. 

Ezeket  fontolgassák  meg  komolyan  az  ő  kedvéért,  a 
ki  őket  mint  Krisztusban  való  barátait  tiszteli,  a  ki  javokat 
akarja,  a  ki  egész  lélekből  őszintén  kívánja,  hogy  a  jóságos 
isten  a  Krisztusban  áldja  meg  őket  javaival,  ügy  a  földön, 
mint  az  égben  is.^ 

Bármily  jeles  férfiütól,  bármily  szent  ügyben  íratott  is 
e  levél,  a  protestánsok  még  sem  merték  azt  felbontani,  míg 
elébb  ő  felségével  nem  közlik.  És  minthogy  a  nádor  épen 
akkor  nem  volt  Sopronban,  átadták  azt  gr.  Nostitznak,  ki 
nem  is  késett  őket  megdiesémi  a  király  iránt  tanúsított 
ezen  lovalitásukért. 

^  Copia  literarum  Ablegati  Stataum  et  Ordinum  Confoederatae 
Belgiae  Statui  Evangelico  Incliti  Regni  Hungáriáé  occluse  missarum. 
Hist.  Dipl.  App.  172.  1. 


462  ZSILmSZKY   MIHÁLY. 

Azon})an.  a  midőn  a  hollandi  követ  fennebbi  szép 
intelmeit  illő  tisztelettel  és  hálával  fogadták ;  a  midőn  annak 
szellemében  teljes  tiszteletet  és  hódolatot  tanúsítottak  koro- 
nás fejedelmük  iránt:  nem  lehettek  hűtelenek  küldőikhez, 
ntasításaikhoz,  elveikhez  és  az  apák  által  nag^^nehezen 
kivívott  vallásügji  törvényekhez.  Ezért  a  feliratukban  kifej- 
tett okoknál  fogva,  most  sem  akartak  résztveiini  a  tárgya- 
lásokban,  míg   kielégítő  választ   nem   kapnak    a   kiráhlóL 

A  hollandi  követnek  adott  válaszukban  köszönetet 
mondanak  azon  szíves  figx'elemért  és  buzgalomért  melyet 
az  a  magyarhoni  protestáns  egj'ház  iránt  tanúsít  most  és 
tanúsított  akkor,  midőn  lelkészeik  a  gályarabság  kettö« 
fájdalmát  voltak  kénytelenek  szenvedni.  De  nem  hallgat- 
hatják el  most  sem  azokat  a  rendkívüli  méltatlanságokat, 
melyeket  evangélikus  vallásukért  még  mindig  szenvedni 
kénytelenek,  ügy,  hog\"  kevés  kivétellel,  majdnem  minden 
templomaik,  paplakjaik,  iskoláik,  főtanodáik.  kórházaik  és 
az  azokhoz  tartozó  jövedelmeik  tényleg  elfoglaltattak.  Az 
elfoglalt  templomok  istállókra  és  más  profán  ezélokra  hasz- 
náltatnak, az  ev.  lelkészek  és  tanítók  különféle  ürügyek 
alatt  elmozdíttatnak,  elzáratnak  és  kínoztatnak;  a  nemesek 
illetéktelen  birák  elé  hurczoltatnak,  javaiktól  megfosztatnak, 
nn'g  a  szegény  nép  számtalan  módon  elnyomatik  és  ny«»- 
morgattatik.  Mindezen,  a  fennálló  törvények,  békekötések 
és  a  kir.  diplomák  ellen  elkövetett  méltatlanságokat  bőveb- 
ben, de  mégis  csak  általánosságban  kifejtették  a  törvényes 
királyukhoz  benyújtott  emlékiratukban,  kérve  őt,  hogy  ezeket, 
mint  igazságos  biró,  a  törvények  szerint  elintézni  kegyes- 
kedjék. 

Ezen  az  úton,  melyet  az  említett  törvények  is  kijelöl- 
nek, csak  békét  és  nyugalmat  keresnek,  mert  semmit  sem 
óhajtottak  és  semmit  sem  óhajtanak  inkább,  uiint  hogy  a 
sokat  szenvedett  haza  az  óhajtott  békét  elérje.  Ezen  útról 
az  alkudozás  útjára  térni  nem  tartják  sem  tanácsosnak, 
sem  biztosnak ;  ettől  visszariasztja  őket  őseik  példája.  Lám 
1647-ben,  a  királyi  diploma  értelmében  400  ev.  templomot 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  463 

kellett  volna  az  evangélikusoknak  visszaadni,  és  mivel  elő- 
deink az  alku  terére  léptek,  kénytelenek  voltak  kilenez- 
venig  engedni;  és  a  klérus  még  ennek  is  ellentmondott! 
Most  sem  lehet  egyebet  várni. 

A  barátságos  tanácskozásnak  természetében  fekszik, 
hogj'  az  illetők  eltérnek  a  törvénytől,  feladják  a  királyok 
diplomáiban  biztosított  jogaikat.  Ők  nem  akarják  ezt  fel- 
adni, nem  akarják  magokra  vonni  utódaiknak  kárhoztató 
ítéletét.  Az  igazság  és  törvényesség  útján  meg  kell  marad- 
niok;  ezen  haladva,  bizalommal  fognak  járulni  kérelmeikkel 
ezután  is  ő  felsége  zsámolyához.  Kérni  fogják  azt,  a  mi 
igazságos,  a  mi  törvényes,  a  mi  békére  vezet  és  a  mi  az 
egész  országnak  javára  lesz.  Azt  hiszik,  hogj^  ez  által  senkit 
nem  sértenek ;  sőt  épen  a  békét,  a  kölcsönös  egj-etértést  és 
testvéri  szeretetet  mozdítják  elő.^ 

vm. 

A  protestánsok  harmadik  felirata  aug.  20.  —  Közbenjárásért  a  főbb 
emberekhez  folyamodnak.  —  Megtagadják  az  ülésekben  való  rész- 
vételt. —  A  nádor  kérleli  és  biztatja  őket.  —  Beadják  a  negyedik 
feliratot  ő  felségének  aug.  2fí.  —  Indokolják  az  ülésekből  való  kimara- 
dásukat —  A  personális  és  a  király  szemrehányásai.  —  A  miniszterek 
nézetei.  —  A  protestánsok  ötödik  felirata  szept.  8. 

Ily  szellemtől  áthatva,  a  protestáns  rendek  augusztus 
20-án,  Sz.-István  napján  két  küldöttséget  menesztettek  ki 
a  magok  kebeléből.  Egyet  a  personálishoz  azon  kérelem- 
mel, hogy  ha  a  sérelmek  nyilvános  felolvasása  alkalmával, 
midőn  a  hatodik  feltételt  illető  gravamen  jön  szóba,  sza- 
kítsa félbe  az  olvasást,  s  ne  menjen  tovább,  mert  ők  uta- 
sításaiknál fogva  mindaddig  tovább  nem  tárgyalhatnak,  míg 
a  vallás  ügye  cl  nem  intéztetik.  Kérik  tehát  ő  nagjságát, 
a  personálist,  „vétkül  ne  tulajdonítsa  az  evang.  statusnak, 
ha  a  gravaminák  olvasásában   tovább  nem  consentiálna".* 

*  Hist.  Dipl.  App.  177.  1. 

'  Crömöri  követ  Naplója  Nemz.  Múz.  kézirattárában. 


464  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  personalis  ezen  üzenetet,  mely  kétségen  kívül 
udvarias  elíízékenyséfret  tanúsított  iránta,  szívesen  vette  és 
azt  válaszolta,  hogy  két-három  nap  alatt  ö  felségénél 
audientiát  kér  s  ügyöket  ott  előmozdítani  igvekezni  fog. 
Ezt  a  protestáns  rendek  annál  nagyol)b  öriímmel  vették, 
mert  így  reményük  lehetett  arra,  hogy  ő  felsége,  kihez 
ugyanaznap,  t.  i.  augusztus  20-án  egy  másik  küldöttség 
már  a  harmadik  emlékiratot  vitte,  végre  valahára  be  fogja 
látni  kérelmeik  igazságos  és  méltányos  voltát. 

Ezen  harmadik  emlékiratban  nem  akarják  ismétehii 
azokat,  miket  már  előbbeni  irataikban  buven  kifejtettek; 
de  kénytelenek  mégis  alkalmatlankodni  könyörgéseikkel 
trónja  előtt,  hogy  ügvöket  kegyelmesen  elintézni  méltóz- 
tassék. Ok  a  kir.  diplomában  vallási  szabadságuknak  erős 
várát  szemlélik  s  ennek  védelmét  várják  ő  felségétől.  Azt 
hiszik,  hogv  nem  követnek  el  vétket,  ha  elnvomatásnkban 
könyiírgéseikkel  az  ég  felé  fordulnak  segítségért  és  szaba- 
dulásért. Az  isteni  felségnek  látható  kifejezése  e  földön  a 
király,  kihez  folyamodniok  minden  nehézségek  és  yesztések 
daczára  kell.  Nem  is  szűnnek  meg  hozzá  könyörgéseikkel 
és  kihiveikkel  folvamodni.  hogv  azt,  a  mi  vallásuk  szabad- 
sága  és  biztossága  érdekében  a  kir.  diplomában  foglaltatik, 
királvi  tekintélvével  elintézni  méltóztassék,  Xxosy  a  vallási 
sérelmek  orvoslása  folytán  maga  az  ország  jóléte  is  bizto- 
síttassék. 

Semmit  olyast  nem  kivannak,  a  mi  a  királyi  méltóság 
ellen  lenne;  csak  azon  diplomához  ragaszkodnak  rendület- 
lenül, melyet  ő  felsége  megkoronáztatásakor  kiadni  méltóz- 
tatott: nem  magánérdek  ez,  mint  azt  ellenségeik  állítják, 
hanem  olyan  közérdek,  melytől  az  ország  békéje  és  nyu- 
godalma í\\^^.  Minélfogva  kérik  ő  felségét,  hogj'  őket  már 
több  feliratukban  kért  és  óhajtott  határozatával  megön'en- 
deztetni  kegyeskedjék.^ 

^   Copia   Tertii   Memorialis   Sacr.    Suae   Majestati   per   Statum 
Evangelicum  porrecti.  Hist.  Dipl.  App.  173.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGTULÉSKK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  466 

A  király  kegyelmesen  fogadta  az  emlékirat  átiiyujtá- 
sával  meg])íz()tt  küldiUtsóget  s  újra  Ígérte,  liogy  mindent 
megtesz  „quod  justum  et  eciuum  érit''. 

Másnap  a  protestáns  küldöttek  meglátogatták  a  be- 
folyásosabb urakat  kérvén  őket,  hogy  ügyöket  ő  felségénél 
előmozdítani  szíveskedjenek.  ---  Scbwarzenberg  felajánlotta 
szolgálatát  de  egyúttal  intette  is  őket,  hagyjanak  fel  túl- 
zott követeléseikkel,  annyival  is  inkább,  mert  a  katholiku- 
soknak  is  elég  panaszuk  van.  .Sat  prata  bibére,  elaudite 
jam  rivos''  —  monda  Vergiliussal.  A  béesi  püspök  hasonló- 
képen intette  őket.  fejtegetvén  a  templomokhoz  való  külön- 
féle jogokat.  Némelyeket  azért  követelnek  a  katholikusok, 
mert  az  ő  eleik  építették ;  másokat  azért,  mert  a  katholiku- 
sok által  lakott  helyen  építvék;  némelyeket  azért,  mert 
habár  szabad  funduson  épültek,  de  annak  a  papság  és  a 
fiskus  ellentmondott;  másokat  ismét  azért,  mert  az  előle- 
ges ellentmondás  daczára  épültek.  Csak  oly  templomok 
nem  jöhetnek  kérdésbe,  melyek  szabad  funduson,  a  papság 
ellenmondása  nélkül,  az  evangélikusok  költségén  épültek. 
Azért  gondolják  meg,  hogy  mit  kíH'etelnek  az  evangélikusok 
vissza.  Hocher  kanczellár  kiíszönettel  vette  a  küldöttség 
tisztelgését.  ,,Azért  jöttem  ide  —  úgy  mond  —  hogy  a  haza 
lakosai  között  való  egyezség  létrehozásának  eszköze  legyek; 
boldognak  fogom  magamat  érezni,  ha  az  én  közbenjárá- 
somnak kívánt  gyümölcsét  vehetem.''  De  a  mellett  arra 
inté  őket,  hogy  ne  ragaszkodjanak  oly  „komor  kedvvel" 
a  diplomához,  nehogy  úgy  tűnjék  fel,  hogy  erővel  akarják 
ő  felségét  rákényszeríteni.  Zinzendorf  a  király  jóakaratát 
emelte  ki  a  protestánsok  iránt.  0  felsége  —  ügy  mond  — 
azon  tr)rekszik,  hogy  az  evangélikusok  sérelmei  megorvo- 
soltassanak,  hogy  mind  a  követek,  mind  azoknak  küldői 
megvigasztalódjanak.  Kddig  azért  nem  történt  ez,  mert  ő 
felsége  az  országos  gravamenek  közr)tt  várta  e  sérelmeket. 
Higyjék  el,  ő  felsége  sokkal  jobban  igyekszik  a  bajokon 
segíteni,  mint  sokan  hiszik.   A  küldöttek   azon  megjegyzé- 

Z.oilinszky  :  Magyar  omzággyttlések.  ^ 


466  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

sere,   ho^y   ok   csak   igazságot    kivannak,    Zinzendorf  azi 
felelte,  hogy  o  felsége  sem  akar  igaztalan  dolgokat.^ 

A  míg  ezek  Bées-1'jlielyen  történtek,  addig  Sopronbai 
a  felett  folyt  a  vita.  hogy  mi  történjék  a  liatodik  feltété 
olvasása  alkalmával  a  vallásügyi  sérelmekkel  ?  Meghallgas 
sák-e  a  többi  sérelmek  felolvasását  is,  avagy  jobb  les: 
egyszerűen  elhagyni  a  gyűlést,  nehogy  ügy  járjanak,  mhi 
elődeik  1659-ben,  a  kiket  szép  szóval  és  esküvel  felbiztat 
tak,  hogv  orvoslást  fognak  nverni,  s  azután,  milielvest  bele 
egyeztek  az  országos  sérelmek  tárgyalásába,  semmifél 
resolutiót  sem  kaptak  6  felségétől!  Némelyek  i\gy  véleked 
tek,  hogy  nem  is  kell  résztvenni  a  tanácskozásban,  nehog 
a  vitál)a  vonatván,  megesalassanak.  Mások  azt  javasoltál 
hogy  részt  kell  ugyan  venni  a  gyűlésben,  de  ott  erőse 
kell  protestálniok  az  erőszakos  eljárás  ellen,  valamint 
referens  azon  eljárása  ellen  is.  hogy  sérelmeik  „nem  ol 
szókkal  és  meghatározott  igékkel  tétettek  fel",  mint  az 
magok  az  evangélikusok  tették  volt.  Voltak  olyanok  is.  ; 
kik  előzetesen  küldöttség  által  kivánták  megkérdeztetni 
főrendeket,  ha  vájjon  az  evangélikusok  ngyét  akarják- 
« közönségesen  gravamennek  elismerni  vagy  sem?*^  És  h: 
erre  tagadó  választ  nyeniek,  akkor  kell  odahag}'ni  a  gj'ülési 

Mindezen  kérdések  megbeszélése  után  abban  történ 
a  megállapodás,  hogy  a  protestánsok  óhaját  Grerhard  ^^yörg; 
és  Szirmay  István  fogják  előadni  az  országos  rendek  n\il 
vános  ülésél)en.  Ehhez  képest  augusztus  23-án  azok  kijeleu 
tették,  hogy  áml)ár  a  linezi  és  bécsi  békekötések  szeriu 
miuílenekelőtt  a  vallási  sérelmeket  kellett  volna  eligazítaii 
és  ámbár  ezen  eligazítást  a  diploma  szerint  6  felségétíi 
várták  és  reméllették :  mindazáltal  ez  ideig  semmi  sem  tör 
tént,  sőt  még  a  hatodik  feltétel  szerinti  sérelmeiket  sem  \\^ 
Írták  i*»ssze.  a  mint  azt  az  evangélikusok  tették.  Ennélfog\í 


'  Gomöri  követ  Naplója,  Xemz.  Múz.  Ugyanott  elbeszéltetik 
aui;.  25-érúl  a  hadeni  nagyherczegnél  járt  küldöttség  jelentése,  mely 
lényegileg  az  itt  közlőitekkel  megegyezik. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  467 

kérik  az  orszá^^os  rendeket  hogy  egyetértve  a  főrendekkel, 
küldjenek  egy  követséget  o  felségéhez  azon  kérelemmel, 
hog}'  a  vallásügyi  sérelmeket  tényleg  és  valóban  elintézni 
kegj'eskedjék ;  mert  különben  nekik  lehetetlen  lesz  a  további 
tárgyalásokban  résztvenniök. 

Ezen  njilatkozat  felett  nagy  vitatkozás  támadt.  A  káp- 
talani és  konventi  követek  nem  akartak  résztvenni  a  kikül- 
dendő  bizottságban.  Végre  maga  a  personális  vállalkozott 
reá;  de  mivel  a  főrendek  országos  bizottság  kiküldetését 
nem    tartották   szükségesnek,   eredménytelenül   tért   vissza. 

Az  alatt  a  nádor  magához  hivatta  Szirmay  Istvánt, 
Torkos  Jakabot,  Gyürky  Pált  és  még  néhány  befolyásosabb 
ev.  követet,  hogy  őket  és  általok  a  többieket  is  a  tárgya- 
lások folytatására  bírja.  Felhozta  előttök,  hogy  a  gyűlés 
megszakítása  igen  kellemetlenül  hatna  ő  felségére,  a  ki 
külíhiben  jóindulattal  \iseltetik  az  evangélikusok  iránt.  Biz- 
tatta őket.  bízzanak  abban,  hogy  ügjök  nem  fog  elodáz- 
tatni,  mint  az  a  felhozott  1659-ik  évben  történt.  Ö  és  a 
király  azon  van,  hogy  az  evangélikusok  megnyugtattassa- 
nak;  már  irják  is  össze  a  visszaadandó  templomokat  s 
néhány  nap  múlva  ki  fog  adatni  a  resolutió.  A  követek 
azon  kívánságára,  hogy  mint  1647-ben,  most  is  országos 
biztosok  küldessenek  ki  a  templomok  visszavételére,  továbbá 
azon  aggodalmukra,  hogy  a  klérus  ismét  ellent  fog  mon- 
dani, megnyugtatólag  felelt  a  nádor.  A  klérus  ellenmon- 
dása —  ii^y  mond  -  nem  tesz  akadályt,  mert  ő  felsége 
a  klérus  nélkül  fog  határozni  e  dologban.  De  másfelől 
figyelmezteti  őket  előre,  hog\'  nem  minden  templomot  fog- 
nak visszanyerni.  Oly  helyeken,  hol  az  evang.  lakosság 
megfog^'ott,  nem  szükséges  Aisszaadni  a  templomot;  ellen- 
ben oly  helyen,  a  hol  az  evangélikusok  többségben  vannak, 
visszakapják  azt. 

Erre  a  kiJvetek  megjegyezték,  hogy  a  legutóbbi  üldözés 
következtében  s<)kan  nem  merik  bevallani,  hogy  evangéliku- 
sok. Legyen  csak  —  ügy  mond  — -  megengedve  a  szabad 
vallásgjakorlat :   legyenek   csak   visszaadva    a  templomok, 


468  ZSILIKSZKY  MIHÁLY. 

majd  ki  fog  tűnni,  milyen  sok  protestáns  ember  van  az 
országban  I  Gyürky  Pál  a  feletti  neheztelésének  adott  kifeje- 
zést, bogy  a  rendek  egyes  magánszemélyek  panaszát  támo- 
gatják ő  felsége  előtt,  be  is  irják  a  sérelmek  közé;  de  & 
sok  ezerből  álló  evangélikus  status  kérvényét  a  vallás  dol- 
gában nem  akarják  beirni,  csak  megváltoztatva. 

—  Hiszen,  monda  a  nádor,  ha  csak  abból  áll  a  kegj^el- 
metek  nehézsége,  én  véghezviszem,  hogy  akképen  leg}en 
beirva,  a  mint  kegyelmetek  feltette;  csak  kegj'clmetek  a 
többi  státusokkal  járjon  be  a  sessióra  és  tractálja  az  ország 
dolgait.  Azután  kérdezte  őket:  ha  ő  felsége  resolutiót  ad 
kegyelmeteknek  a  religió  dolgában,  be  fog-e  kegyelmetek 
járni  az  ország  házába  és  a  többi  dolgok  tárgj'alásához 
hozzáfog-e  vagy  sem? 

—  Igenis,  mondák  a  kíivetek,  akkor  vidámabban 
fogunk  látni  a  többi  dolgokhoz. 

—  Assecurálhat-c  kegj  elmetek,  kérdé  tovább  a  nádor, 
hogy  ha  teljes  satisfactiót  nem  nyer  is  kegyelmetek,  azért 
nem  fogja  magát  elvonni  a  bejárástól? 

Erre  Szirmay  azt  felelte,  hogy  ezen  kérdésre  most 
nem  lehet  válaszolni;  de  ha  csak  egy  templom  fog  is 
elmaradni,  akkor  újra  folyamodni  fognak  ő  felségéhez. 

Midőn  ezen  kérdés  a  nvilvános  ülésben  előhozatott, 
ismét  a  felett  folyt  a  vitatkozás,  hogy  a  hatodik  feltétel 
szerinti  sérelem  felolvasása  után  belebocsátkozzanak-e  a 
tárgy alások])a  vagy  ne?  Végre  abl)an  állapodtak  meg,  hogj' 
igenis  ])emennek,  de  a  felsőház  magatartásához  képest  fog- 
ják a  további  teendőket  meghatározni.  8  mivel  a  főurak  — 
mint  fennél)!)  láttuk  —  nem  tartották  szükségesnek  orszá- 
gos bizottságnak  ő  felségéhez  való  küldését,  a  protestánsok 
kénytelenek  voltak  ismét  csak  a  magok  nevében  nyújtani 
be,  immár  negyedik  ernlékir attikát.  Az  átnyujtásra  ezúttal  a 
nádor  vezetése  alatt  Torkos  Jakab,  Fesztetics  Pál  és  mé^ 
néhány  követ  kéretett  fel. 

A  király  augusztus  26-án  vette  át  ez  iratot,  melyben 
kijelentik,  hogy  mivel  előbbeni  emlékirataikra  választ  nem 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  469 

nyertek,  kénjielenek  könyörgéseikkel  újra  alkalmatlankodni, 
(le  a  katholiknsok  panaszai  által  érintve  nem  érzik  magokat. 
Kyelentik  határozottan  azt  is,  hogj'  mivel  a  kir.  diploma 
hatodik  feltétele  szerint  a  vallási  sérelmek  még  ez  ország- 
gyűlés alatt  lennének  megorvoslandók,  ők  tehát  addig,  a 
míg  ez  meg  nem  történik,  a  míg  elégtételt  nem  nyernek, 
a  tárgyalásokban  részt  nem  vehetnek.  Tiltják  ezt  az  1649 
után  bekövetkezett  szerencsétlen  évek  alatt  szerzett  tapasz- 
talataik, midőn  világos  Ígéretek  és  rendeletek  daczára  sok- 
féleképen üldöztettek.  Aztán  a  jelen  országgyűlés  alatt  is 
sokan  fennen  hirdetik,  hogj'  bármily  törvény  hozatnék  is 
jelenleg  a  templomok  visszaadására  nézve,  a  visszaadást  Ők 
meg  fogják  akadályozni. 

Nehogy  tehát  más  tárgj^akhoz  való  átmenetel  által  a 
vallási  sérelmek  orvoslásától  elüttessenek,  újra  ö  felsége 
lábaihoz  borulnak,  kérve  őt,  hogy  a  vallási  sérelmeknek  a 
diploma  értelmében  való  elintézése  által,  ezen  sokat  szen- 
vedett haza  óhajtott  békéjét  visszaállítani  kegjeskeí^jék. 
Midőn  c  czélból  a  mondott  okoknál  fogva  más  tárgj'alá- 
sokba  bocsátkozniok  nem  lehet,  azt  ő  felsége  ne  tulajdo- 
nítsa egyébnek,  mint  annak,  hogy  benyújtott  kérelmeikre 
minél  elébb  kegyelmes  választ  és  intézkedést  várnak.* 

A  protestáns  rendek  érezték,  hogy  ellenségeik  ezen 
^eljárásukat  nyakasságnak  és  engedetlenségnek  fogják  tulaj- 
donítani. Azért  külön  bizottságok  által  vihígosították  fel  a 
nádort,  a  personálist  és  a  királyi  biztosokat,  jelesül  a  badeni 
nagyherczeget,  a  béc^si  püspököt  és  a  birodalmi  kanczellárt 
indokaik  felől.  Ismételve  is  kérték  őket,  hogy  ügyöket  ő 
felségénél  előmozdítani  sziveskedjenek. 

A  personálist  arra  kérték,  hogj'  mindaddig  ne  hívjon 
össze  ülést,  nn'g  ő  felségétől  választ  nem  nyernek,  mert  ők 
a  gj'űlésre  föl    nem  mehetnek.    Xe  tulajdonítsa  ezt  átalko- 


*  Copia  Memorialis  Inclyti  Status  Evangelici  <|uarti  Sacr.  Suae 
Majestati  per  Exccll.  Comitem  Palatinum  exhibiti.  Hist.  DipL  App. 
175.  lap. 


470  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

dottságnak,  hanem  egyedül  azon  fontos  okoknak,  melyeket 
már  töbl)szr»r  elmondottak.  Mind  a  personális,  mind  a  nádor, 
mind  a  kir.  biztosok  a  rábeszélés  minden  módját  teUiasz- 
nálták,  hog}'  őket  feltett  szándékj októl  eltérítsék.  Volt  biz- 
tatás, volt  Ígéret,  volt  fenyegetés,  volt  minden,  a  mi  a 
hatalom  részéről  hatást  gyakorolhat  az  emberekre.  ígérve 
volt,  hog}'  ö  felsége  néhány  nap  múlva  kiadja  rendeletét, 
de  addig  is  járjanak  be  a  gyűlésekre;  biztatva  voltak  ő 
felsége  jóakaratával,  kegyelmével,  csak  ne  kivánják,  hop* 
kényszerítve  tegyen  valamit ;  mert  különben  azt  fogja  mon- 
dani, hogy  megátalkodottságb<')l  és  gonosz  szándékból  elleii- 
zékeskeduek. 

Mind  hiábavaló  volt.  A  protestáns  követek  az  augusztus 
27-ki  nyilvános  ülésl)en  meg  nem  jelentek;  sot  a  fehidéki 
tizenhárom  vármegye  katholikus  követei  is  kyelentették, 
hogy  kijvettársaik  nélkül  semminemű  tárgyalásokba  nem 
bocsátkoznak,  mivel  nekik  is  ugvanolvan  utasításuk  vau. 
mint  társaiknak.  Különben  is  a  társaik  távollétében  netán 
hozandó  határozatok  ép  oly  haszontalanok  lennének,  mint 
voltak  az  1602-ikiek. 

A  personális  ezért  keserű  panaszokban  tört  ki.  0  — 
úgy  mond  —  a  katholikusok  neheztelését  vonta  magára  a 
protestánsok  pártolása  miatt ;  s  ime,  most  mi  az  eredmény  I 
Augusztus  28-án  magához  hivatta  a  tekintélyesebb  evaug. 
kiJvcteket.  ITjra  meg  újra  intette  őket,  ne  kételkedjenek  ő 
felsége  kegyességében,  a  ki  szivén  viseli  a  haza  romlásá- 
nak baját.  Klégedjenek  meg  azon  biztosítással,  melyet  ö  fel- 
sége a  nádor  által  tett  nekik  s  járjanak  fel  a  g\'űléshe. 
0  maga  is  tudja  s  becsületére  meri  állítani,  hogj"  ő  felsége 
még  e  gyűlés  folyama  alatt  fogja  magát  elhatározni  a  vallás 
dolgában.  Különben  gondolják  meg,  mit  nyernek  az  által 
ha  magokat  a  gyűlésekből  kivonván,  a  tárgyalásokat  meg- 
akasztják :  nem  lesz-e  abból  az  evang.  statusnak  és  vallás- 
nak több  kára,  mint  haszna? 

A  nádor  azon  felhivására,  hogy  legalább  oly  ügyek 
tárgyalására  jelenjenek  meg,  melyek  nincsenek  összefüggés- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  471 

ben  a  sérelmekkel,  végre  gondolkodóba  estek  a  protestáns 
rendek;  és  azon  reményben,  hogy  ő  felségétől  ki  fognak 
elégíttetni,  csakugj'an  bementek  a  gyűlésbe. 

Ekkor  adta  ki  a  király  azon  dekrétumát,  melyben 
visszatetszését  fejezi  ki  a  felett,  bog)'  a  rendek  az  országos 
sérelmeket  mindez  ideig  össze  nem  állították  és  hogy  az 
evangélikusok  emlékiratukban  kyelentett  szándékuk  szerint 
mindaddig  nem  akarnak  más  ügyek  tárgyalásához  fogni, 
míg  az  ő  sérelmeik  meg  nem  orvosoltatnak.  Az  ágostai  és 
helvét  hitvallású  evangélikusok  ezen  nyilatkozata  szokatlan 
újítás,  mely  nem  egjezik  meg  sem  a  király,  sem  az  ország 
javával,  a  mennyiben  akadályozza  a  közügyek  menetét ;  s 
annál  inkábi)  rosszalandó,  mivel  ő  felsége  épen  most  atyai- 
lag gondoskodik  arról,  mint  lehetne  a  vallási  viszálkodá- 
sokat  barátságos  úton,  még  ezen  országgyűlés  alatt  kiegyen- 
líteni. A  míg  tehát  ö  ebben  fárad,  kívánja,  hogy  az  ágostai 
és  helvét  hitvallást  követok  és  a  többi  katholikm  rendek  hala- 
dék nélkül  folytassák  a  tö])bi  közügyek  feletti  tanács- 
kozást* 

Ha  a  királyi  dekrétumban,  melyet  láthatólag  a  pro- 
testánsok ellenségei  sugalmaztak,  nem  lett  volna  is  benn 
azon  sértő  megküir»nb(>ztetés,  hogy  a  protestánsok  egyszerűen 
esak  ágostai  és  helvét  hitvallást  küvetok\\Q\i,  míg  a  katholi- 
kusok  kitüntetve  rendekwok  neveztetnek ;  még  akkor  is 
hatástalanok  lettek  volna  az  ottan  ismételt  üres  ígéretek. 
Sokszor  hallották  már  azt  a  protestáns  rendek,  hogy  ö  fel- 
sége meg  fogja  orvosolni  a  sérelmeket;  de  az  eredmény 
mindig  elmaradt.  Most  sem  tekintették  azt  egyébnek,  mint 
az  üg}'  elodázásának  azon  ideig,  míg  a  Tökölyvei  folytatott 
harez  koczkája  el  nem  dől.  Ugyanis  TokíUy  az  erdélyi  feje- 
delmi és  a  ti)n*>k  seregek  által  erősödve  Debreezen  felé 
vonult.  A  harez  kimenetele  még  bizonytalan  volt.  S  ez  a 
protestánsokat  is  arra  ösztönözte,  hogy  kitartók  legyenek 
és  csak  igazságos   kivánataik    kielégítése  után    fogjanak  a 

»  Hist.  Dipl.  App.  176.  1. 


472  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

többi  országos  ügyek  tárgyalásához.    Ki  is  jelentették  aug 
30-án    kiküldött  követeik  álta,l  mind  a  nádor,  mind  a  per- 
sonális,  mind  a  királyi  biztosok  előtt,   hogy  ezen  eljárásuk 
egyáltalában  nem  szokatlan  újítás,  mert  az  evang.  követek 
az  eluJ)beni  országgyűléseken  sem  akartak  addig  más  ügyek 
tárgyalásához  fogni,    míg  a  vallás  ügje    el  nem  intéztetik. 
Most  is  több  rendbeli  emlékiratokban  indokolták  eljárásnkat 
s  várták  a  többször  megígért   resolutiót;   de  hiába  várták. 
A  fölkeresett  férfiak,  mint  azelőtt,  úgy  most  is  jóindu- 
latot mntattak  a  protestánsok  iránt,  de  el  nem  mulasztották 
ismét   azon  intést  intézni  hozzájok,    hogy  ne  makacskodja- 
nak.  A  bécsi  püspök  ezúttal  is   igen  hosszas  párbeszédben 
fejtegette  előttök   ő  felségének  súlyos  helyzetét    a  kathoh- 
cisnuis   előjogait  és  a  protestánsok    túlzásainak    veszélyes- 
ségét.    Őszintén    megmondotta    nekik,    hogy  minden   kíván- 
ságaik  nem  teljesítlietők    s  ezt  ne  is  várják.    A  personális 
érzékenykedett  most  is.  Schwarzenberg  a  vallási  sérelmeket 
nem  tartotta  el  választhatóknak    a  többi  országos  sérelmek- 
től. Zinzendorf  azon  reményét  fejezte  ki,  hogy  minden  sérel- 
mekre   egyszerre    fognak    kapni    választ.   Nostitz    a  vallási 
sérelmekre  külön  választ  jósolt.  Hoeher  ismét  a  közös  válasz 
lehetőségét  hangsúlyozta. 

Azonban  a  sérelmek  oly  óriási  halmazt  képeztek,  hogy 
azoknak  csak  felolvasása  is  elrémítette  a  rendeket.  Ezért 
örihnmel  fogadták  Kapy  Gábornak  azon  indítványát,  hogy 
e  halmazból  ezúttal  csak  a  lényegesebbeket  szedjék  össze 
tizenkét  pontba,  a  ti)hbieknek  elintézése  halasztassék  a  jövő 
országgyűlésre.  Csakis  így  lehetett  elérni  azt,  hogy  a  halasz- 
tást nem  tűrő  lényegesebb  sérelmek  sorozata  szeptember 
7-én  a  nvilvános  ülésben  felolvastathatott. 

Másnap  a  protestáns  rendek,  megértvén  azt,  hogy  ő 
felsége,  ki  néhány  nap  előtt  leginkább  a  vallás  ügyének 
elintézése  végett  jött  volt  Sopronba,  ismét  elatazik  és  a 
továl)bi  tárgyalások  vezetését  kir.  biztosaira  bízta:  új  fel- 
irattal járultak  hozzá,  kérvén  őt,  hogy  méltóztassék  több- 
ször  kifejtett   okaikat    figyelembe   venni    és    ügyöket   mé^r 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  473 

elutazása  előtt  akképen  elintézni,  hopy  azon  megnyugod- 
hassanak, s  mind  az  ő.  mind  küldőik  siralmai  örömmé 
változhassanak  és  zavartalanul  könyöröghessenek  fel  az  egek 
urához  ö  felségének  és  felséges  házának  boldogságáért.' 

A  benyújtott  országos  sérelmek  hatodik  pontja  azt 
sürgeti,  hogy  a  vallás  ügye  még  ezen  országgj'filés  folyama 
alatt  intéztessék  el  ö  felsége  által. 

A  király  biztosai  mindent  elkövettek,  hogj'  a  protes- 
táns rendeket,  az  1647-ben  követett  mód  szerint,  barátságos 
egyezkedésre  bírják.  Még  egyszer  felszólalt  ez  ügj'ben  a 
hollandi  követ  is;  de  hiába,  a  protestánsok  egyedül  a  tör- 
vények szigorú  megtartásától  vártak  eredményt,  s  minden 
egj^ezkedést  elutasítottak  magoktól. 


IX. 

Lipót  szept.  27-ki  válasza ;  —  az  érsek  fenyegető  nyilatkozata.  —  Az 
országos  deputatió  eszméje  a  klérus  ellenszegülése  miatt  megbukik.  — 
A  király  boszankodik  a  protestánsok  makacssága  miatt.  —  Okt.  8-án 
kiadja  válaszát ;  —  de  azt  a  rendek  visszaküldik.  —  A  papság  maga- 
viselete. 

Az  alatt  a  királv  tanáeskozott  tanácsosaival  a  beadott 
országos  sérelmekre  adandó  válasz  felett.  A  magyar  taná- 
csosokban, úgy  látszik,  keveset  bíztak.  Hallgatagok  voltak; 
a  közelgő  vész  zúgását  vélték  hallani,  s  ez  gondolkodóba 
ejté  őket.  ugyanis  T()köly  erősített  seregével  megkezdte  a 
háborút.  A  felvidéki  ki)vetek  feljajdultak  és  oly  választ 
követeltek  a  királytól,  mely  képes  legyen  megnyugtatni  a 
kedélyeket. 

Lipót  végre  belátta,  hogy  valami  határozó  lépést  kell 
tennie;  de  még  mindig  halogatta  a  végleges  eldöntést.  — 
Szeptember  27-én  kiadott  válaszában  csak  annyit  mondott, 
bogj'  mivel  a  protestánsok  nem  akarnak  alkudozni  a  katho- 
likusokkal,   ez  ügyben  ö  még   ezen    országgyűlés   folyama 

*  Hist   Dipl.  App.  181.  1. 


474  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

alatt   intézkedni  fog.   Egyébiránt   inti  őket,    hogy  félretév 
minden  feleselést,  siessenek  a  gyűlést  befejezni. 

Tehát   ismét   esak    üres   biztatással    akarta    elütni 
dolgot ! 

Azonban  a  hadi  események  kényszerítőbb  hatást  gyí 
koroltak  a  királyi  udvarra,  mint  a  protestáns  rendek  süi 
getései  és  törvényre  való  hivatkozásai.  Tököly  előnyomi 
lásán  kívül  arról  is  hírek  jöttek,  hogy  a  franezia  királ 
szept.  29-én  elfoglalta  Strassburgot !  Ez  hatott  Lipótra,  d 
hatott  a  protestánsokra  is.  Remény  és  félelem  ellenkei 
nyomása  alatt  folytak  tovább  a  tanácskozások.  Lipót  ha 
landó  volt  véget  vetni  az  unalomig  hosszúra  nyúlt  vállá 
vitáknak;  de  útjában  állott  a  klérus,  mely  királyi  tekinti 
Ivének  és  lelkiismeretének  sérelmére  való  hivatkozássá 
vissza  akarta  tartani  minden  oly  ígérettől,  mely  kötelez 
erővel  bírna  reá.  Mikor  a  papok  látták,  hogy  a  rendé 
sürgetése  miatt  a  megígért  resolutió  kiadását  tovább  nei 
tagadhatja  meg,  azt  tanácsolták  neki,  hallgassa  meg  ( 
ügy])en  „a  szentírást  magyarázó  doktorokat  is**  és  azo 
tanácsát  meg  ne  vesse. 

Hogy  mikép  gondolkodott  a  magas  klérus,  legjobba 
kitűnik  az  esztergomi  érseknek  azon  bizalmas  beszélgetést 
bői,  melyet  október  2-kán  Gerhard  György  prot.  követt 
tartott.  Ugyanis  az  érsek  szemrehányásokat  tett  a  protestál 
soknak  azért,  hogy  nem  akarnak  egyezkedni  és  hogj'  nyj 
kasságukkal  megakadályozzák  a  közügyek  előmenetelé 
'r  Azután  ekképen  szólott:  „miért  nem  bocsátkoznak  eompos 

tií'íraV    Tudják  meg  az  evangélikusok,  ha  szinte   el  fog  i 

oszlani  a  gyűlés,  némelyek  kirzűlök  megarestáltatnak.  Ő  ugya 

nem  fenyeget  senkit;  de  figjelmezteti  Gerhardot,  hogy  a 

i  vele  is  megtörténhetik;  azért  vigyázzon  magára.  A  diplomár 

'  hiába  hivatkoznak,  mert  az  erőszakkal  van  kicsikarva,  é 

az  csak  Rákóczy  diplomájának  tekintetik.  Egj^ébiránt  akkoi 
}  mikor  a  diploma  íratott,  a  protestánsok  jó  állapotban  voltai 

I  bírták  a  templomokat,  mert  a  katholíkusok  a  magok  templo 

}  maiból  90-et  voltak  kénytelenek   nekik  átengedni.    Mostai 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  475 

immár  más  idő  vagyon.  Most  a  katholikusok  jutottak  ked- 
vezőbb belyzetbe  és  a  templomok  ])irtoká))a.  Az  evangéliku- 
sok liiába  járnak  ö  felsége  minisztereihez  könyörögni  a 
templomokért,  semmit  sem  fognak  nyerni.* 

Xem  esoda,  ha  ily  körülmények  k()zött  a  protestánsok 
nem  sokat  bíztak  a  király  Ígéreteiben.  A  halogatásból  látták, 
hogy  a  klérus  befolyása  alatt  áll  az  egész  udvar.  Innét 
magyarázható  ki  egjrészt  az  a  szívósság,  melyet  a  prot. 
ren<lek  e  küzdelemben  tanúsítottak,  másrészt  a  bizalmat- 
lanság, melyet  a  király  szavai  iránt  nem  egjszer  mutattak. 
Legtr»])bet  bíztak  a  nádorban,  a  kivel  egy  héten  át  napon- 
kint tanácskoztak,  a  kinek  elmondták  fsg dalmaikat,  köve- 
teléseiket és  reményeiket,  elmondták  aggodalmaikat  és  ezek 
folvtán  a  nvilvános  ülésekliől  való  kimaradásuknak  okait  is. 

A  nádor  e  bizalmat  meg  is  érdemelte.  Közbeiyáró  sze- 
repét betöltötte,  s  hogy  nem  volt  kellő  eredménye,  az  egyedül 
a  klérus  ellenkező  l)efolyásának  tulajdonítható. 

Az  evangélikus  rendek  azt  kívánták,  hogy  a  királyhoz 
neesak  evangélikusokból,  de  az  országos  rendek  egyeteméből 
választandó  vegyes  küldöttség  menjen  azon  kérelemmel, 
hogy:  miután  ő  felsége  az  országos  sérelmek  majdnem  min- 
denik pontjára  méltóztatott  resolutiót  adni,  csak  a  vallásról 
szóló  hatodik  pontra  nem;  mivel  e  pont  épen  oly  országos 
sérelmet  képez,  mint  a  töb])i:  legyen  kegyes  a  rendeknek 
e  részben  is  kegyelmtis  resolutiót  adni;  ezt  annál  inkább 
kérik,  mert  az  ügy  igazsaigos  és  törvényes,  és  mert  a  rendek 
az  országos  sérelmekben  a  vallás  ügyét  is  felölelték.  A 
protestáns  rendek  tehát  következetesek  voltak,  midőn  orszá- 
gos küldöttség  által  kívánták  újra  felkénű  a  vallásügyben 
vah')  intézkedésre;  mi  ha  megtiírténik,  az  evangélikusok 
készek  lesznek  az  ő  felsége  resolutí<yára  való  replikában 
közreműködni  egész  a  hatodik  pontig,  remélve,  hogy  a  köz- 
ben ő  felsége  válaszolni  fog.  lla  pe<lig  az  meg  nem  történik, 
akkor  kénytelenek  lesznek  elől)beni  álláspontjukhoz  ragasz- 

^  A  gömöri  követ  naplója.  Nemz.  Múz. 


476  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kodni,  t.  i.  hogy  mindaddig  semmiféle  tárgyalásokban  nei 
fognak   részt    venni,    mig   a  vallási    ügy  ténylegesen   és 
diploma  értelmében  el  nem  intéztetik;  sőt  minden  oly  batá 
rozatnak,  mely  az  evang.  status  sérelmét  foglalná  magábai 
határozottan  és  ünnepélyesen  ellentmondanak. 

Ezen  nyilatkozatot  nemcsak  a  protestáns,  hanem  ; 
katbolikus  követek  nagv  része  is  helveselte,  mert  tudtát 
hogy  e  nélkül  nem  lesz  béke  az  országban.  Csak  a  kléru 
ellenezte  most  is  az  országos  deputátiót.  hivatkozván  lelki 
ismeretére,  mely  nem  engedi,  hogy  ilyen  kérelemmel  járul 
jon  ö  felsége  elé.  Sőt  még  azon  küldöttségben  sem  akar 
részt  venni,  mely  a  tervet  a  főrendekhez  vala  viendő.  Mint 
hogy  pedig  a  papság  nélkül  tett  intézkedések  könnyen  j 
tr)rvénytelenség  szinében  tűnhettek  fel,  a  prot.  rendek  j 
nádorhoz  fordultak  azon  kérdéssel:  hogy  ha  a  papság  ezutói 
is  ellenkezik,  és  a  többi  három  rend  egyező  akarattal  fo^ 
ő  felségénél  kérni  és  kapni  resolutiót.  fog-e  arról  bizonyít 
ványt  adni  az  evangélikus  rendeknek?  A  nádor  erre  késznei 
nyilatkozott.  De  midőn  arra  kérték,  hogy  ő  vezesse  a  kül 
döttséget  ő  felségéhez,  azt  megtagadta,  s  ismételve  felhivts 
őket,  hogy  fogjanak  a  további  tárgyalásokhoz;  ő  reméli 
hogy  a  várt  királyi  válasz,  mely  már  készen  áll.  i*í:y  naf 
alatt  ki  fog  adatni.  De  még  ez  sem  birta  őket  megingatni 
azon  elébbeni  határozatukban,  hogy  nem  vesznek  részt  a 
tanácskozásokban. 

A  király  mindezekről  tudomást  szerezvén  magának, 
nem  titkolta  kedvetlenségét.  Rendkívül  boszantotta.  hop 
n(»m  hisznek  neki.  Okt.  r)-én  ígv  nvilatkozott  a  nádor  előtt: 
„Nem  akarom  őket  megcsalni;  hiszen  megmondottam,  ho^' 
addig  el  nem  megyek,  míg  választ  nem  adok  nekik;  csak 
fogjanak  a  munkához^.  Kzen  nyilatkozathoz  képest  a  ná<lor 
újra  ajánlotta  nekik,  hogy  engedjenek  és  fogjanak  a  mun- 
kához. Ha  az  alatt  nem  érkeznék  meg  a  kir.  resolutió.  ám 
akkor  maradjanak  el.  ha  ii^y  tetszik;  de  legalább  mutas- 
sák m(*g  ő  felségének,  hogy  nem  akarnak  vele  kötekedni. 
Gerhanl  (»yörgy    október  7-én    az   egész  protestáns   status 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  477 

nevében  ezt  válaszolá:  „Mintliogy  ö  nagysága  a  nádor  sza- 
vaiból kitetszik,  hogy  a  kir.  resolutió  még  most  sem  ada- 
tott ki,  az  evang.  status  minden  fenyegetőzést  s  az  abból 
származó  félelmet  félretévén,  elvégezte,  hogy  be  nem  me- 
gyén (a  gyűlésbej,  hanem  o  nagyságának  palatínus  urunk- 
nak megjelenti  abban  való  akaratját,  hogy  minekelőtte  az 
ő  felsége  diplomatika  rcsolutiója  ki  nem  adatik,  addig  ses- 
sióba  nem  fog  járni.  Azért  ő  nagysága  méltóztassék  mun- 
káló<lni  benne,  hogy  immár  ennyi  idők  után  érhessék  az 
ő  felsége  kegyelmes  királyi  resolutióját^.^ 

Ezen  magatartásukat  azzal  indokolták,  hogy  ha  be- 
mennének, akkor  tudják,  nem  kerülnék  ki  a  szemrehányást, 
mely  szerint  .az  egész  dologba  consentiáltanak". 

A  király  napról  napra  izgatottabb  lett  a  protestánsok 
makaesságig  menő  szilárdsága  által.  Kesolutiója  készen  volt, 
de  hiúsága  nem  engedte,  hogy  azt  kényszerítve  adja  ki. 
Okt.  8-án  újra  hivatta  a  nádort  és  haragosan  kérdezé  tőle: 
-jBenn  vannak-e  az  evangélikusok  a  sessióban  és  hozzá- 
fogtak-e a  dolgok  traetálásához  V*^ 

—  He  se  mentek  —  válaszolá  a  nádor  —  nemhog}'' 
a  dologhoz  fognának,  míg  felséged  válaszát  a  sérelmek 
liatodik  pontjára  meg  nem  tudják. 

Ezt  hallván  Lipót,  megindult  rajta  és  csodálkozását 
fejezte  ki  a  felett,  hogy  ámbár  ismerik  királyi  igéretét, 
mely  szerint  a  resolutiót  addig,  míg  a  hatodik  pontig  jut- 
nak, ki  fogja  adni,  mégis  ime  úgy  látszik,  erővel  akarják 
uzt  tőle  kifaesarni,  mintha  meg  akarná  őket  csalni ! 

A  nádor  maga  is  már  csak  azon  dolgozott,  hogy  a 
királv  tekintélvét  és  méltóságát,  melv  rossz  tanácsadói  által 
veszélybe  került,  megmentse.  Már  csak  azt  kívánta,  hogy 
a  protestánsok,  ha  nem  tárgyalnak  is,  legalább  l)emenjenek 
az  ülésbe,  hogy  ő  felsége  compromittálás  nélkül,  legalább 
az  önkénvtessé«c  szinével  adhassa  ki  a  már  készen  tartott 
kir.  resolutiót. 


1 


A  gömöri  követ  naplója.  Nemz.  Múz. 


478  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Mindezt  a  protestáns  rendek  igen  jól  tudták;  de  tml- 
ták  azt  is,  hogy  a  klérus  mesterkedése  következtében  azt 
a  sokat  emlegetett  resolutiót  oly  alakban  akarja  a  király 
kiadni,  mely  reá  nézve  semmiféle  hivatalos  kötelezetUftjfi 
ne  hárítson.  Ennélfogva  ok  is  óvatosak  voltak  s  kijelen- 
tették a  nádornak,  hogy  külím,  mint  ev.  status,  nem  akar- 
ják elfogadni  a  királyi  resolutiót.  A  vallás  ügj'e  az  országos 
sérelmek  közé  lévén  fölvéve,  az  arra  adott  királvi  válasz- 
nak  is  nyilvános  gyűlésben  az  összes  rendek  előtt  kell  fel- 
olvastatnia. Ezt  a  multak  szomorú  tapasztalása  alapján 
követelték.  Mert  (S  felsége  16r)9-ben  is  igy  ígérte  a  resí»- 
lutiót,  mégis  elmaradt  a  kiráUi  szó  beváltása.  1662-heii 
sem  kaptak  elégtételt,  daczára  annak,  hogy  a  nádor  akkor 
is  ftgj'  biztatta  őket,  mint  most. 

Mindazonáltal,  midőn  a  beteges  personális  az  istenre 
kérte  az  evangélikus  rendeket,  hogy  tekintsék  a  királyi 
méltóságot;  midőn  esküvéssel  fogadta,  hogy  félóra  múlva 
a  kedvező  királyi  válasz  kez()kben  lesz:  nagynehezen  ugjan 
és  ünnepélyes  protestatió  mellett  rámentek,  hogy  legalább 
a  bevezető  szavakat  hallgassák  meg,  míg  a  vallásra  vonat- 
kozó külihi  resolutiót  behozzák. 

Az  is  megt(>rtént.  Mindenkinek  figyelme  az  azt  felolvasó 
Orbán  Pál  ítélőmester  felé  volt  fordítva.  Tizennégy  pontban 
volt  megirv'a: 

1.  hog}'  az  ország  határain  belül  lakó  rendeknek  és 
egyeseknek,  főuraknak,  nemeseknek,  szabad  kir.  városok- 
nak és  kiváltságos  községeknek  szabad  vallásgyakorlatuk 
legyen ; 

2.  hogy  e  szabadság  megadatik  a  véghelyeken  lakó 
magjar  katonáknak  is; 

3.  hogy  nemcsak  a  vallásbeli  szabadság,  hanem  a  val- 
lásnak szabad  gyakorlata  is  megengedtetik,  de  csak  a  fi'ddes- 
üri  jogok  sérelme  nélkül; 

4.  hogv  ezentúl  egvik  félnek  sem  leend  szabad  e^rvmás 
lelkészét  elmozdítani  és  kiűzni  olv  hehTŐl,  a  hol  szabad 
vallásgyakorlat  van; 


A   MAGYAB    ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  479 

5.  hogy  ezentúl  teraplomfoglalások  ue  törtéiyenek; 

6.  hogj'  az  1670-ig  elfoglalt  templomok  maradjanak 
mostani  birtokosaik  kezében; 

7.  hogy  az  ágostai  hitvallásűaknak  és  az  e  név  alá 
tartozóknak,  minden  oly  megyében  szabad  templomot  épí- 
teniük, a  hol  eddig  nem  birtak  semmiféle  templommal; 

S.  ha  pedig  birtak,  azok  birtoklásában  meghagj^assanak, 
a  paroehiához  tartozó  jövedelmekkel  együtt; 

9.  hogy  azon  vármegyékben  a  főuraknak  és  nemesek- 
nek szabad  legyen  vallásuk  gyakorlata  végett  a  várakban 
imaházakat  és  kápolnákat  építeniük; 

10.  hogy  a  bécsi  békének  első  pontja  érvényben  marad; 

11.  hogy  a  katholikusoknak  az  egész  országban  meg- 
engedtessék vallásuk  szabad  gyakorlata; 

12.  hogy  külíhiüsen  a  pozsonji  ág.  hitvallásűaknak 
szabadjon  alkalmas  helyen  templomot  építeniük,  és  hogy 
Sopron  városa  is  háborítatlanul  hag}'assék  meg  eddig  élvezett 
szabad  vallásgyakorlatában; 

13.  hog}'  ezután  felmerülendő  vallási  sérelmek  ne 
fegj'verrel,  hanem  a  király  által  intéztessenek  el,  mind  a 
két  félnek  kihallgatása  után,  és  Ulászló  király  6-ik  decre- 
tumának  8.  ezikke  niegííjíttassék  és  megtartassék; 

14.  végül  kiráhi  kegj'vesztés  fenyegetése  mellett  intet- 
nek, hogy  mind  a  rendek,  mind  a  lakosság  tartózkodjanak 
vallási  viszálvoktól.^ 

Ezen  leirat  azonban  nem  nyugtatta  meg  a  rendeket. 
Tartalmán  kívül  a  külkiállítás  ellen  is  sok  kifogásuk  volt. 
a  mennyiben  a  czím,  a  kir.  aláirás  és  pecsét  hiányzott.  Az 
is  feltűnt,  hogy  a  német  kanczelláriából  volt  keltezve  és 
mint   kiízünséges   irat   egy  selyem  szállal    volt    üsszekiUve. 

*  Benignissima  Sacr.  Caes.  Regiaeque  Majestatís.  Domini  D 
nostri  Clementissimi  Resolutio  in  negotio  Reiigionis,  medio  Excel  I. 
Domini  Coraitis  Palatini  facta.  ac  die  8  mensis  Octobris  per  D.  Vicc- 
palatinnm,  Spect.  ac  Magn.  Dominó  Praesentiae  Regiae,  consequen- 
terque  universis  Inclytis  Slatibus  ac  Ordinibus  Rcgni  in  domo  regni- 
cülarum  representata.  Ilist.  Dipl.  App.  185.  1. 


460  KSILtNSZKV  HinÁLY. 

Ennélfogva  az  egész  leiratot  csak  a  papság  mesterkedéeé- 
nck  tartváo,  viharos  vita  támadt,  moly  alatt  a  katb.  világiak 
is  (íles  kifejezésekben  vonták  kétségbe  ez  íratnak  hiteles- 
ségét. Kzck  az  evaugelikiiRokkal  egj'ütt  azt  sürgették,  hogj- 
az  irat  küldessék  vissza  a  királynak  hitelesítés  végett.  Ók 
csak  oly  resolntiút  fogadhatnak  el,  mely  a  magyar  kanczol- 
láría  ú^áii  királyi  pecséttel  és  aláírással  jön  hozzájok.  A 
klérus  látván,  hogy  esínyjc  nem  sikerült,  határozottan  ellcu- 
szegült,  mire  maga  a  kir.  személynök  is  kifakadt  és  a  kk'- 
rust  vádolta  a  haza  bt^áuak  okozójául.  Az  evangélikusok 
kérése  —  ■  ágy  mond  —  jogos  és  igazságos,  midÖn  a  hite- 
lesítést sürgetik,  mert  máskülönben  a  leiratot  gúiuiratnak 
is  lehetne  tartani.  Egyébiránt,  ha  a  klérus,  eddigi  szokása 
szerint  nem  tud  egyebet,  mint  a  karoknak  és  rendeknek 
ezután  is  csak  ellentmondani,  fagy  Ó  inkább  lemond  az 
elnöki  székről  s  odaadja  a  klérusnak,  inert  attól  is  lehet 
tartani,  hogy  a  klérus  ilyetén  túlkapásai  miatt  megfosztatik 
rendiségétől  és  szavazati  jógiitól.  Mert  ő  felségének  is  ai 
az  akarata,  hogy  a  klérus  nyakassága  daezára  a  tübhí 
status  határozzon.' 

tgy  látszik  e  szavaknak  volt  hatása,  mivel  a  felirat 
esakugyan  vísszakUldetett  aláírás  végett,  s  a  klérus  nagi' 
ftydalmára  ki  is  lön  igazítva  az  alaki  hiba.  A  protestánsot 
azonban  a  leirat  lényegével  sem  lehettek  megelégedve,  mert 
általa  sérelmeik  épen  nem  orvosoltattak.  Az  országos  sérei- 
niek  tárgyalása  felett  ismét  áradozó  szónoklatokat  lehetett 
hallani. 

Az  al8Óházl)an  még  a  katb.  követek  is  tisztában  voltak 
azzal,  hogy  a  király  oly  tanácsosokkal  van  körülvéve,  kik  ny*- 


'  Hisl    Dipl.  App    ISK.  i 

A  gömöri  küvel  nap 

kozólag  ezeket  írja   oki.   10-ár« 

^gnonl.  umm  - 

papoknak  miniiori  méltó  ok  n 

^KU   magobmegkc 

l>nii  megfeddeltR  és  ilyea  aaúH 

^Kb:  hanDiiulAi 

kedése  miatt  re  infticEB  foe|^| 

^Kmosuiiinri 

^Bl  co«>».l| 

Ncinz.  Múz.  lev.            ^^^| 

^r       M 

A  MAGYAR  országgyClísek  valli(sCgvi  t.(rgvalása].  itil 

kassájukkal  és  hntorúl  alkaliniizott  rarasxsá^ukkat  az  orwcá- 
(lot  veszélyl)e  fojrják  (li'mteiii:  világos  vcilt  az  is,  liogy  a 
felsültá/  trtlibsége  a  ktérns  befolyása  alatt  állván,  iiiiiidont 
cl  i(»ír  kiivetni,  htijij'  n  királyi  resolutióra  adandiV  válasz  cl 
iic  tV)jra(ltassck. 

-V  klérns  makacssága  crtliclövé  válik,  ha  tiuljiik,  hogy 
iiciu  csnpán  a  vallásn'il  sziilíV  hiitmlik  czikkcly  énlckclto, 
liancni  n  [lapi  hatalmat  óriiitti  más  pontnk  is.  minő  vnlt 
]H-UláuI  a  nátliíTTill  s/tliri,  mely  a/.  cs/,tor}Rimi  crsck  kir. 
ticlytartiiságát  órintctto.  tiivá)»bá  a  knnczelláría  ^s  a  kamarai 
prctcktiisság.  melyhez  szinten  piis|)iiki  rominiscentiák  kap- 
csiiliWItak. 

3likor  Orlián  Pál  ítélűmcstcr  a  főrendek  elÖtt.  oktrtbcr 
lü-káii  felolvasta  a  királyi  resi>lnti<>ra  atlandit  válasz  enncep- 
tusát:  az  eszter>ranií  érsek  tiiélyci)  hallgatritt  V.  hallj^táH 
okát  a  tíibi)i  püspök  azon  nyilatkozata  niaf>7>'arázza  me^. 
mely  szerint  _ő  na^sáj^ik  ezen  replikát  nem  ostromolják, 
mert  a  neííWíi  sbitititoi-wii:  Kohtid  kérni  wf  mpplieálui,  —  » 
/'ehéffének  pfii'nj  ^-ahaii  a  kitánt  dolyrtt  mr;/  nem  adni'.'  Ezen 
szavak  véfrlietetlen  elkeseredést  szültek,  és  a  rendeket  arra 
öszti'inöztr-k.  Iiojíy  tör\'énye8  követeléseikhez  mrg  inkább 
rajrnszk  odj  an  ii  k. 

A  protestánsok  ncrélwn  Clerhard  íiyörírj-  okt.  I4-kén 
Javasolta:  ho^y  mivel  a  kir.  resolntió  nem  az  evan^>likns 
status  kivánsíi^a  szerint  lulatott  ki.  kéressenek  fel  a  főrendek, 
krizűs  akarattal  tovább  is  ki"nyör<">{mi  ö  felséjrenél.  hojiTi-  a 
vallás  üfTje  mésr  ezen  orszii^^yülés  alatt  elintéztessék,  mert 
az  edilitf  aiiott  válaszszal  niej:  nem  elé^redhetnek.  s  küMóik- 
bei  nem  mehetnek.  Nem  kér  ö  efryebet.  mint  hofry  a  tör- 
Tény  és  a  kir.  iliplonin  mefrranassék.  .V  rendek  e  Javaslatot 
el  ifl  fogadták,  s  a  tr<hlii  pontokhoz  esatolra  iüra  átküldették 
a  rorni'i"kÍMM. 

%^i^U'':-K   üL.í'f  js   ridec   ellenállást  taiiii.sítottak. 
;  ii.tí>fai  raiw  pontok  irányában  is.  Nevezetesen 


480  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Ennélfogva  az  egész  leiratot  csak  a  papság  mesterkedésé- 
nek tartA^án,  viharos  vita  támadt,  mely  alatt  a  kath.  világiak 
is  éles  kifejezésekben  vonták  kétségbe  ez  iratnak  bitele^n- 
ségét.  Ezek  az  evangélikusokkal  együtt  azt  sürgették,  hogj- 
az  irat  küldessék  vissza  a  királynak  hitelesítés  végett.  Ők 
csak  oly  resolutiót  fogadhatnak  el,  mely  a  magyar  kanczel- 
lária  útján  királyi  pecséttel  és  aláirással  jön  hozzájok.  A 
klérus  látván,  hogy  csínyje  nem  sikerült,  határozottan  elleu- 
szegült,  mire  maga  a  kir.  személynök  is  kifakadt  és  a  klé- 
rust vádolta  a  haza  bajának  okozójául.  Az  evangélikusok 
kérése  —  ügy  mond  —  jogos  és  igazságos,  midőn  a  hite- 
lesítést sürgetik,  mert  máskülihiben  a  leiratot  gínniratnak 
is  lehetne  tartani.  Egyébiránt,  ha  a  klérus,  eddigi  szokása 
szerint  nem  tud  egyebet,  mint  a  karoknak  és  rendeknek 
ezután  is  csak  ellentmondani,  úgy  ő  inkább  lemond  az 
elnöki  székről  s  odaadja  a  klérusnak,  mert  attól  is  lehet 
tartani,  hogy  a  klérus  ilyetén  túlkapásai  miatt  megfosztatik 
rendiségétől  és  szavazati  jogától.  Mert  ő  felségének  is  az 
az  akarata,  hogy  a  klérus  nyakassága  daczára  a  többi 
status  határozzon.^ 

Ug)'  látszik  e  szavaknak  volt  hatása,  mivel  a  felirat 
csakugyan  visszaküldetett  aláírás  végett,  s  a  klérus  nag)' 
fájdalmára  ki  is  lön  igazítva  az  alaki  hiba.  A  protestánsok 
azonban  a  leirat  lényegével  sem  lehettek  megelégedve,  mert 
általa  sérelmeik  épen  nem  orvosoltattak.  Az  országos  sérel- 
mek tárgyalása  felett  ismét  áradozó  szónoklatokat  lehetett 
hallani. 

Az  alsóházban  még  a  kath.  kíivetek  is  tisztában  voltak 
azzal,  hogy  a  király  oly  tanácsosokkal  van  körülvéve,  kik  nya- 

*  Hist  Dipl.  App.  186.  1.  A  gömöri  követ  naplója  erre  vonat- 
kozólag ezeket  írja  oki.  lO-éről :  Personalis  uram  —  úgy  mond  —  a 
papoknak  minden  méltó  ok  nélkül  való  magokmegkeményítését  való- 
l)an  megfeddette  és  ilyen  szókra  fakada :  ha  a  Diaeta  a  klérus  kemény- 
kedése  miatt  re  infecta  fog  rumpáltatni,  isten  őtet  úgy  segélyje,  nagyobb 
imposiliót  vetnek  nyakába  és  perditionis  nostrae  ille  érit  causa  .  .  . 
Nemz.  Múz.  lev. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  481 

kasságukkal  és  botorul  alkalmazott  ravaszságukkal  az  orszá- 
got veszélybe  fogják  (límteni;  világos  volt  az  is,  hogy  a 
felsőház  többsége  a  klérus  befolyása  alatt  állván,  luiudent 
el  fog  kíivetni,  hogy  a  királyi  resolutióra  adandó  válasz  el 
ne  fogadtassék. 

A  klérus  raakaessága  érthetővé  válik,  ha  tudjuk,  hogy 
nem  csupán  a  vallásról  szóló  hatodik  czikkely  érdekelte, 
hanem  a  papi  hatalmat  érintő  más  pontok  is,  minő  volt 
például  a  nádorról  szóló,  mely  az  esztergami  érsek  kir. 
helytartóságát  érintette,  továbbá  a  kanczellária  és  a  kamarai 
])refektusság,  melyhez  szintén  püspöki  reminiscentiák  kap- 
csolódtak. 

Mikor  Orbán  Pál  ttélőmester  a  főrendek  előtt,  október 
13-kán  felolvasta  a  királyi  resolutióra  adandó  válasz  conccp- 
tusát:  az  esztergami  érsek  mélyen  hallgatott,  fi  hallgatás 
okát  a  többi  püspök  azon  nyilatkozata  magyarázza  meg^ 
mely  szerint  „ö  nagyságok  ezen  replikát  nem  ostromolják, 
mert  a  netnes  statusoknak  szabad  kérni  és  supplicálni^  —  <! 
felségének  pedig  szabad  a  kivánt  dolgot  nieg  "nem  adni^,^  Ezen 
szavak  véghetetlen  elkeseredést  szültek,  és  a  rendeket  arra 
ösztíhiíízték,  hogj'  törvényes  kr)veteléseikhez  még  inkább 
ragaszkodjanak. 

A  protestánsok  nevében  Gerhard  György  okt.  14-kén 
javasolta:  hogy  mivel  a  kir.  resolutió  nem  az  evangélikus 
status  kívánsága  szerint  adatott  ki,  kéressenek  fel  a  főrendek, 
közös  akarattal  tovább  is  könyöríígni  ő  felségénél,  hogy  a 
vallás  ügye  még  ezen  országgyűlés  alatt  elintéztessék,  mert 
az  eddig  adott  válaszszal  meg  nem  elégedhetnek,  s  küldőik- 
hez nem  mehetnek.  Xem  kér  ő  egyebet,  mint  hogy  a  tör- 
vény és  a  kir.  diploma  megtartassék.  A  rendek  e  javaslatot 
el  is  fogadták,  s  a  t()bbi  pontokhoz  csatolva  újra  átküldötték 
a  főrendekhez. 

De  a  főrendek  most  is  rideg  ellenállást  tanúsítottak, 
nemcsak  ezen,  hanem  más  pontok  irányában  is.  Nevezetesen 

^  A  gömöri  követ  naplója.  Nemz.  Múz.  lev. 
ZBilinszky:  Magyar  orszáKfO' ülések.  ^^ 


482  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nem  akarták,  liog:y  a  szombatlieljieknck  a  győri  püspök 
ellen  beadott  panasza  itt  elintéztessék;  nem  akarták.  lio»?}- 
a  pozsonyi  kamarai  kine^tárnokság  Kollonics  német-újhelyi 
püsp<)ktol  elvétessék,  mivel  —  ix^y  mond  —  ezen  tisztet  azelőtt 
is  eícvliázi  személvek  viselték,  és  mivel  Kollonics,  mint  nemes 
ember  és  birtokos,  azt  ő  felségétől  nyerte.  A  mi  azonban 
leginkábl)  sértette  a  rendeket,  az  a  főrendeknek  azon  e^járá^a 
volt,  mely  szerint  az  evangeliknsoktól  a  ^status**  nevezetet 
is  újra  megtagadták,  hivatkozván  arra,  hogy  az  1647:XL  t.-ez. 
hibásan  vette  fel  e  nevezetet. 

Ezen  ellenvetéseket  könnyű  volt  megczáfolni.  A  mit  az 
egész  ország  elhatároz,  s  a  mit  a  király  ünnepélyesen  meg- 
erősít, az  nem  téves,  Iianem  törvényes  cselekedet.  Kpen  azért 
a  rendek,  azon  meggyőződésben  lévén,  hogy  javaslatnkbuii 
semmi  ti^rvénytelen  és  illetlen  dolgot  nem  kivannak,  e^jmás 
között  elvégezték,  „hogy  valamely  dolgokat  ezen  replikában 
feltettenek  s  valaminemü  punktumokat  bcirattanak^  azokban 
mind  végig  megmaradnak  és  azoktól  csak  egj'  körönmyire 
sem  távoznak  el"^. 

Maga  a  hideglelős  personális  Orbán  István  is  kyött 
a  türeleml)ől,  midőn  Kollonics  püspök  és  a  többi  főpapok 
magaviseletéről  értesült. 

A  gömiJri  követ  feljegyzése  szerint,  a  derék  katholikus 
férfiú  ilyen  szavakra  fakadt  ki  a  klérus,  küKmösen  pcdi^^ 
Kollonics  ellen:  „Úgy  látom,  hogy  a  klérus  igen  fogja  pártját 
Kollonics  uramnak;  okát  nem  tudhatom  miért,  mert  a  magyar 
papi  rendnek  soha  jóakarója  nem  volt,  s  nem  is  lészen . . . 
nyilvánvahi  dolog,  hogy  mind  az  esztergami,  mind  a  kalocsai 
érsekek  öreg  emberek,  maholnap  meghalnak,  s  ottan  hamar 
Kollonics  uram  elnyeri  az  esztergomi  érsekséget,  s  azt  fogja 
ő  felségével  elhitetni,  hogy  a  vacans  püspökségeket  nem 
conferálliatja,  hanem  azoknak  coUatiójokat  suspcndálhatja 
és  jövedebnét  az  ország  szükségére  vagy  más  állapotokra 
fogja  fordítani  ő  felségével.  Es  ha  couferáltatja  is  azon  püs- 
pi')kségeket,  nem  magyaroknak,  hanem  olaszoknak  conferál- 
tatja;  a  mint    mo>st  is  vannak   oly   papok  és  püspökök  a 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  4B*'J 

magj'arorszá^  klérus  között,  hogy  Rómában  az  ablakok  alatt 
kosarakkal  hordozták  a  fügét  és  fi":}^  árulták  s  complár- 
kodtak.  Azoknak  nagyobb  tiszti  vagj'on,  mint  kegyelmetek- 
nek is.  Trucz  néked  klérus  uram,  a  ki  a  pápának  kocsisa 
Víigy  fullajtára  volt.  Némelyeknek  Olaszországban  feleségök, 
íiok,  leányok  vagyon,  s  már  most  Magyarországban  hintó- 
ban járó  pap  urak;  s  a  mit  itt  kereskednek  is,  bizony  nem 
az  ország  hasznára  fordítják,  hanem  Olaszországba  küldik. 
Meglátja  jövendőben  a  magyarországi  klérus.  Isten  engem 
úgy  segéljen:  Kollonics  uram  alája  fog  nekie  tojni.'' ^ 

-\  késol)bi  események  borzasztó  módon  igazolták  Orbán- 
nak jövendölését.  Kollonics  csakugyan  esztergomi  érsekké  és 
Mag}'arors/.ág  rémemberévé  lett. 

A  főrendek  világi  része  ezúttal  engedett;  de  a  klérus 
állhatatosan  ellentmondott  mindannak,  a  mi  a  papi  hatalom 
illő  korlátok  közé  való  szorítását  czélozta.  Az  esztergomi 
érsek  azt  is  követelte,  hogy  ellenmondása  a  replicába  beiras- 
8ék.  De  ezt  a  rendek  semmiképen  nem  engedték  meg.*  A 
pcrsonális  és  a  nádor  által  akarták  őket  ellenmondásuk 
visszavételére  bírni,  melvnek  külimben  sem  lehetett  egvéb 
eredménye,  mint  az  országos  üléseknek  czél  nélkül  való 
késleltetése.  Ily  helyzetben  a  protestáns  rendek  ünnepélyes 
óvást  tettek  azon  vádak  ellen,  mintha  ők  hátráltatnák  a 
tíirvényhozás  munkáját.  Fajdalommal  emelték  ki.  miképen 
sok  rendbeli  könyörgésekkel  és  az  ülésből  való  kimaradá- 
sukkal is  szorgalmazták  mind  ő  felsége,  mind  udvarbeli  főfő 
miniszterei  előtt  is  a  vallás  ügyének  elintézését,  mégis  azzal 
vádoltatnak  ő  felségénél  és  a  minisztereknél  is,  hogy  meg- 
átalkodottságukkal    csak   ők   igyekeznek   az   orszíiggyűlési 

*  A  gömörmegyei  követ  naplója  okL  1 8-ról. 

'  <Arra  sem  mentenek  reá,  bogy  hol  egy,  hol  más  dolgokban 
a  minemű  contradictiót  a  papi  rend.  s  magok  is  a  praelat  urak  tetté- 
nek, azok  a  replicában  beirattassanak,  állatván,  hogy  az  soha  nem 
volt  volna  szokás,  hanem  a  kik  a  Statusok  előtt  contradicálnak  vala- 
mely dologban,  personalis  uramtól  testinionialist  kérnek,  hogy  a  contra- 
dictió  az  ország  hilzában  tétetett  legyen.*    U.  o.  okt.  19. 


484  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tárgyalásokat  félbeszakitani.  Minthogy'  pedig  a  vallás  iig^'e 
felvétetett  a  kir.  resolutióra  adandó  válasz  pondjai  közé,  ők 
többé  semmiféle  akadályt  nem  tesznek,  semmi  okot  az  agy 
késleltetésére  nem  adnak;  ellenben  világos,  bogy  minden 
szakadásnak  egyedüli  oka  „és  faragó  mestere^  a  papi  rend, 
melynek  átalkodottságáról  és  ellenmondásbeli  vakmerő  bátor- 
kodásánil  Isten  és  az  egész  keresztény  világ  előtt  tana- 
Ijizonyságot  tesznek. 

X. 

Tököly  és  az  erdélyi  fejedelem  előnyomulása  nyugtalanítja  a  rende- 
ket. —  Ezeknek  replikája  a  kir.  resolutióra  okt.  26.  —  A  király  nov. 
9-ki  válasza.  —  Békekísérlet  TökÖlyivel.  —  A  rendek  íj  felirata.  — 
A  király  üzenete  még  nyakasabbá  teszi  a  pártokat  —  A  decz.  3-ki  új 
felirat,  melyre  a  király  siet  megnyugtató  választ  adni. 

A  papságnak  konok  magaviselete  annál  inkább  boszan- 
totta  a  világi  katholikusokat,  mivel  a  felvidéken  Tökoly 
seregei  megkezdették  a  hadi  műveleteket.  A  tizenhárom 
vármegje  követei  türelmetlenül  sürgették  az  országgyűlés 
bezárását,  hogy  liaza  mehessenek  esaládjok  és  vagyonuk 
oltalmazására. 

A  német  tanácsosok  e  helyzetet  arra  akarták  fülhasz- 
nálni,  hogy  a  vallási  sérelmek  félretétele  mellett  egyszerűen 
az  1659-ki  törvény  megerősíttessék  és  azzal  a  g}*ulés  be- 
zárassék.  Természetes,  hogy  a  fölvidékí  követek  az  ügj' 
ekkép  való  eldöntését  nem  helyeselték.  Azt  is  sérelmesnek 
találták,  hogy  a  tárgyalások  lassúsága  miatt  némely  pana- 
szok ezen  országgyűlésről  elhalasztattak;  az  1659-ki  törvény 
nem  szorult  ujabb  megerősítésre,  hanem  inkább  vógreh^j- 
tásra.  —  Immár  fél  esztendeje,  hogy  itt  vannak,  monda  Kapy 
íiábor  sárosmegjei  követ  a  nádornak,  s  ennyi  időt  hiába 
töltöttének  el . . .  A  dolgoknak  itten  lassú  folyása  vag}'on, 
odaliaza  hazájok,  javok,  feleségök,  gyermekök  veszedelem- 
ben vagyon.  Ilyen  országgyűlést  senki  sem  ért,  hogj'  egy- 
felől a  hazában  fegjvcr  legyen  s  másfelől  országgyűlést 
tartsanak.  Immár  isten  ellen  is,   a  haza  törvénye  ellen  is 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   tXrGYALXsAL  485 

vetettének;  mert  hitek  ellen  feleségeiket  veszedelemben  hagy- 
ták, az  ország  törvénye  szerint  való  két  hónapot  pedig  a 
gyfilés  tartásában  régen  általhágták...' 

A  nádor  mindent  elkövetett,  hogy  a  háborgó  kedélye- 
ket megnyugtassa.  Magához  hivatta  a  befolyásosabb  köve- 
teket; majd  a  főpapokkal  értekezett.  De  a  két  ház  között 
oly  nagy  volt  az  elkeseredés,  hogy  semmire  sem  mehetett 
ki)zbenjárásával.  Október  13-án  Orbán  Pál  ítélömester,  a  ki 
a  felsőház  ellenvetéseit  a  rendek  tábláján  referálni  szokta, 
kijelentette,  hogy  ő  már  tíikéletesen  kiracríílt  a  munkában. 
Inkább  akar  —  úgy  mond  --  egy  hétig  a  purgatoriumban 
mulatni,  mint  ezt  a  munkát  tovább  folytatni. 

A  közben  jött  a  tudósítás,  hogj'  az  erdélyi  fejedelem 
Szathmárt  megszállotta  s  a  váradi  basa  nyolezezernyi  sereg- 
gel megy  segítségére.  Ily  körülmények  kiízött  a  rendek 
ünnepélyesen  kyelentették,  hogy  mivel  a  főrendek  nyakas- 
sága  miatt  az  országgyűlés  tovább  nem  tartható,  az  ebből 
következő  veszedelemért  a  felelősséget  egyenesen  az  urakra 
hárítják,  mely  protestatiójokról  bizonyítványt  is  kértek  a 
personálistól.  A  nádor,  ki  előtt  hasonló  nyilatkozatot  tettek, 
azzal  kívánta  őket  megnyugtatni,  hogy  ámbár  a  papság 
ellenkezik,  de  a  világi  főurak  hajlandók  engedni,  csak  a 
replika  némely  keményebb  kifejezése  kihagyassék.  De  mivel 
a  kifogásolt  kifejezések  meglévő  törvényekből  és  diplomák- 
ból voltak  merítve,  természetesen  nem  lehetett  kihagyni, 
mert  ez  által  maga  a  törvény  lett  volna  megcsonkítva.  A  mi 
pedig  a  tényekre  való  hivatkozást  illeti,  azt  azért  tartották 
szükségesnek  a  rendek,  mert  „ha  a  hazának  sebei,  a  lakos- 
ság megbántódása  és  nyomorgattatása  ő  Felségének  meg 
nem  mutattatnak,  úgy  orvoslást  s  azokból  való  felgyógyu- 
lást nem  nyerhetnek".  Ehliez  ragaszkodnak  a  rendek,  mert 
.semmit  sem  kívánnak  olvat,  a  mi  ő  Felsége  beesületi. 
a  haza  törvényei,  a  kir.  diplomák  és  az  okosság  ellen  való 
volna**. 

*  A  gömöri  követ  naplója.  Okt.  17. 


486  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

így  folyt  a  makacs  harez  egész  október  25-éig,  a  midőn 
a  rendek  benyújtották  replikájokat  o  felségének.  Ebben 
kiemelik,  bogy,  tekintve  az  erdélyi  fejedelem  felföldi  njug- 
talanságát,  óhajtottak  volna  megnyugodni  ö  felsége  reso- 
lutií'yában;  de  mivel  ennek  némely  pontjaiban  az  ország 
szabadságát  és  jogát  sértve  találják,  azt  hiszik,  nem  követ- 
nek el  méltatlanságot  a  királyi  tekintély  iránt,  ha  a  törvé- 
nyekhez és  kir.  diplomákhoz  ragaszkodva,  sérelmeik  orvos- 
lása végett  ismét  ö  fíilsége  lábaihoz  borulnak. 

A  vallásról  szóló  hatodik  pontban  foglalt  sérelmek 
orvoslását  mind  a  katholikus,  mind  a  protestáns  rendek  még 
ezen  országgyűlés  alatt  kivánták  orvosoltatni;  azért  nj-uj- 
tották  azokat  be  ő  felségének,  és  mivel  a  kiadott  királjl 
válasz  nem  elégítette  ki  őket,  kénytelenek  újra  folyamodni. 
Nem  kivannak  ők  új,  vagy  a  királyi  méltósággal  meg  nem 
férő  dolgot;  csak  azt,  a  mi  törvényes  és  jogos.  Isten  után 
esak  az  ő  kegyelmességében  és  atyai  jóságában  bíznak^ 
kérvén  őt,  hogy  ezen  végszükségből  irott  könyörgésöket 
kegyesen  kihallgatni,  bajaikat  orvosolni  sziveskedjék,  hogy 
ekképen  az  elnyomatásból  fölszabadulva,  végre  valahára  a 
régi  szabadságot  megnyerjék,  ő  felsége  pedig  boldogan  és 
soká  békében  uralkodhassék  alattvalói  felett.' 

A  katholikusok,  különr)sen  Kollonics,^  mindent  elkövet- 


'  V.  ö.  Demisaa  Heplica  Universorum  Dominoram,  Praelatorum, 
Magnatum  et  Nobilium,  caeterorumque  Statuum  et  Ordinum  Regni 
Hungáriáé,  Reliquorumque  eidem  annexorum  ad  benignam  Suae  Majes- 
tatis  Sacratissimae  Resolutionem  circa  ncnnulla  ipsorum  Gravamiaa 
factam,  Sopronii  in  Generáli  Regni  Diaeta  Die  25- ta  Octobris  Anno 
1681.  humillime  praesentata.  Hist.  Dippl.  App.  189.  1. 

'-*  A  kath.  követeket  magához  hivatván,  arra  akarta  rábeszélni : 
1.  hogy  az  evangélikusokkal  egyet  ne  értsenek,  hanem  inkább  katbo- 
likusoknak  tartván  magokat,  az  evangélikusok  instantiáját  praepediál- 
ják,  mert  ő  felsége  egy  templomot  sem  fog  nekik  adni.  2.  Az  ő  elmoz- 
dfttatásán  se  dolgozzanak  az  evangélikusokkal,  hanem  inkább  segítsék, 
hogy  a  kamara  elnökségében  megmaradhasson.  3.  A  kamarák  juris- 
dictiója  a  városi  tisztek  jelölésében  és  osztogatásában  maradjon  meg 
ezután  is.  Ezt  kívánja  a  kath.  követektől.  Gömöri  követ  naplója.  Nov.  1. 


A   SIAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  4B7 

íek.  hogj'  a  király  kedvezőtlen  választ  adjon  e  kérelemre. 
A  felföldi  követek  részint  azért,  mert  kifogytak  minden 
kiUtségbul  részint  azért,  mert  családjok  veszélyben  forgott 
a  megkezdett  háború  miatt,  haza  szállingóztak. 

Lipót  király,  tanácsosainak  meghallgatása  után,  novem- 
ber 9-én  irta  alá  azt  a  választ  melylyel  véglegesen  elinté- 
zettnek hitte  az  iigvet  s  melvnek  tartalma  a  következő  volt: 

1.  A  bécsi  békekötés  általában,  különi')sen  annak  a 
vallást  illető  első  czikkelye  minden])en  megííjíttatik  és  meg- 
erősíttetik. 

2.  Nevezett  békekötés  következtében  nemcsak  a  katho- 
likusok,  hanem  az  ágostai  és  helv.  hitvallásűak  is,  legyenek 
azok  urak,  nemesek,  szab.  kir.  városok  lakosai,  végekben 
lakó  katonák  és  egyéb  országlakók,  vallásuk  gyakorlatában, 
minden  háborgatás  nélkül  meghagyatnak,  a  békeháborítók 
szigorúan  büntettetnek. 

'ó.  Az  ágostai  és  hclv.  hitvallásúak  oly  szertartásokra 
ne  kénvszeríttessenek,  melvek  hitvallásukkal  ellenkeznek : 
legyen  gond  a  közbotrány  megelőzésére. 

4.  K  szabadságon  kívül  az  ágostai  és  helv.  hitvallá- 
súak vallásuk  gyakorlata  is  engedélyeztetik,  de  a  földesurak 
—  legyenek  azok  katholikusok  vagy  protestánsok  —  jogai- 
nak fentartásával:  olv  helveken.  hol  a  földesurak  különböző 
valláson  vannak,  a  templom  használata  azon  félé  marad, 
melv  annak  most  birtokában  van. 

5.  Azon  helyeken,  hol  a  vallás  szabad  gyakorlata  meg 
van  engedve,  a  lelkészeket  elmozdítani  és  elűzni  tilos. 

().  Templomokat  foglalni  ezután  nem  szabad. 

7.  A  béke  és  köznyugalom  tekintetél)ől,  nehogy  az 
országlakosok  a  templomok  miatt  egymással  vég  nélkül 
pörlekedjenek,  rendeltetik,  hogy  a  mely  felekezet  valamely 
templomot  s  egyházi  jövedelmet  1()7()  óta  birtokolt,  azt 
ezentúl  is  birtokolja. 

8.  A  pozsonyi  ágostai  hitv.  evangélikusok  saját  ki)ltsé- 
gökön.  alkalmas  helyen,  a  fi'dség  által  kijelidendő  külváros- 
ban, szabadon  építlietnek  magoknak  templomot. 


488  ZSILIIfSZKY  MIHÁLY. 

9.  Sopron  városában  a  vallási  viszonyok  mostani  álla- 
potjokban  maracijanak. 

10.  A  többi  szab.  kir.  városokban  szintén  fog  6  Fel- 
sége tcraplomépítési  lielyct  kijelölni.  A  dunáninneni  részek- 
ben: Trencsényben,  Körraöcz-,  Beszterczebányán,  Bártfán. 
Lőcsén,  Eperjesen,  Kassán  és  Xagjbányán. 

11.  A  megj'ékben  az  ág.  és  helv.  hitvallásüakra  nézve 
ez  lesz  a  szabály:  Vasban  az  ág.  hitvallásúak  Dömölkön  és 
Neraescsón,  a  helv.  hitvallásúak  Felsö-Örön ;  Sopronban 
Vadosfalván  és  Nemeskéren;  Pozsonyban  Rétben  és  Puszta- 
födémesen;  Nyitrában  Szerdahelyen  és  Strázsán;  Barsbau 
Simonyban  és  Szclezsényben ;  Zólyomban  Osztrolnkán  és 
Gararaszegeu;  Turóezban  Xeczpálon  és  Ivánkafalván;  Liptó- 
ban  Hibéu  és  Nagy-Palugj'án;  Árvában  Felsö-Knbinban  és 
Isztcbnyén;  Trencsényben  Szulyovou  és  Zay-Ugróczon;  Sze- 
pcsben  Görgőn  és  Toporczon  vagj"  Batizfalván;  Sárosban 
Tarczán  és  P()klénben;  a  helv.  Iiitvallásúak  pedig  Tótselme- 
czcn  és  Bálpatakán  hírhassanak  templomokat.  Szálában. 
Veszprémben,  Győrben,  Abaíijban,  Ungban,  Beregben,  Torná- 
ban, Gömíirben,  Borsodban,  Nógrádban,  Szolnok-Hevesben, 
Szabolcsban,  Szathmárban,  Zemplénben,  Ugocsában  és  Hont- 
ban  jelenleg  is  birnak  vallásgyakorlattal,  valamint  a  végek- 
ben, névszerint  a  kanizsai  kapitányságban  Egerszegen  és 
Szent-Gróton;  a  győriben,  Tihanyban,  Vázsonyban,  Pápán. 
Veszprémben,  Győriét  és  Komáromban ;  az  elöhegyiben 
Léván,  Korponán  és  Füleken;  a  felső-mag}'arországibaii 
Putnokon,  Ónodon,  SzendrŐn  és  Tokajban;  a  Tiszán  túl 
Kálióban  és  Szathmártt. 

12.  Az  ág.  és  helv.  hitvallású  urak  és  nemesek  váraik- 
ban vallásuk  gyakorlata  végett  szabadon  építhetnek  kápol- 
nákat és  imaházakat. 

1.-^.  Miután  a  róm.  katholikusok  méltán  birnak  ország- 
szerte szabad  vallásgyakorlattal,  abl)an  sehol  és  semmiféle 
módon  se  jelenben,  se  jövőben  ne  hálM)rgattassanak. 

14.  Az  ezentúl  támadható  vallási  sérelmek  és  viszálvok 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  489 

ne  fegyverrel,  lianem  a  felek  meghallgatása  után  a  király 
által  intéztessenek  el. 

15.  0  Felsége  komolyan  inti  a  rendeket  s  az  ország 
összes  lakosait,  hogy  ezentúl  egyik  a  másik  vallásának 
gnnyolását<)l  s  gyalázásától  szigorúan  óvako(\jék;  ö  Felsége 
minden  alattvalóit  e^yycnlöen  védelmezendő  az  erőszak  ellen, 
a  közbéke  háboritóit  pedig  rendkiiirmbség  nélkül  fogja  bün- 
tetni. Mindezen  engedmények  azonban  oly  feltétel  alatt 
adatnak,  hogy  az  ág.  és  helv.  hitvallásúak  ezentúl  jobbágyi 
hűséggel  viseltessenek  a  király  iránt.* 

A  mig  e  kir.  leirat  felett  folytak  a  tanácskozások,  mind 
a  protestáns,  mind  a  katholikus  rendek  között;  —  addig  a 
felkelők  seregében  felbomlott  az  egjTzség,  minek  következté- 
ben csekély  nyomást  gyakorolhattak  Lipótra  és  a  kath. 
pártra,  daczára  a  török  erélyes  föllépésének.  Tököly  fel- 
szóUittatott  a  király  által  új  békealkudozásokra,  Ígéretet 
nyen^én  a  királytól,  hogy  a  protestánsok  ki  fognak  elégít- 
tetni, ha  ő  leteszi  a  fegyvert;  sőt  Zrínyi  Ilonával  kötendő 
házasságát  is  előmozdítandónak  ígérte  Lipót.  Tököly  ugyan 
hiylandó  volt  a  békére,  de  a  kir.  udvar  szívóssága  miatt 
nem  sikerült  azt  megkíítnie,  nem  is  hihette  ő,  hogy  a  pro- 
testánsok kielégíttessenek,  látván,  hogy  a  papság  a  november 
9-kí  leirat  engedményeit  is  sokalja. 

l.'^gyanis  a  klérus  egy  hadicselhez  folyamodott,  hogy 
a  protestánsokat  több  követelésektől  visszariaszsza.  Beszélni 
kezdett  újabban  katiiolikus  sérelmekről  és  azokat  mintegy 
cllensúlyzóul  a  i)rot.  ellenében  benyújtani  kívánta.  Továbbá 
a  királyi  leiratra  adandó  válasz  tárgyalása  alkalmával  Kollo- 
nícs  a  personálist.  Szelepcsényi  esztergomi  érsek  pedig  a 
nádort  sértette  meg.  a  miből  igen  kellemetlen  jelenetek  fej- 
lődtek ki,  mivel  az  első  a  kamarai  kincstárnokstig,  a  másik 
pedig  a  kir.  helytartóság  czimét  és  hivatalát  kívánta  minden 
áron  megtartani.  A  féltékenység  és  boszú  beleveg}'ült  a  val- 
lási vitatkozásba  is;  minélfogva  nem  csoda,  hogy  a  király- 

»  Hislor.  E)ipl.  App.  191.  1. 


490  ZSILINSZKY   MI  HÁLT. 

nak  adandó  második,  illetőleg  harmadik  felirat  csak  novem- 
ber 22-én  készült  el,  és  mint  eddig,  az  összes  rendek  nevé- 
ben adatott  át  ő  Felségének. 

Ebben  ismételve  mentegetőznek,  hogj'  mivel  a  kiadott 
kir.  második  resolutió  nem  felel  meg  az  ö  tör\'ényen  alapuló 
kivánataiknak,  kénytelenek  újra  alkalmatlankodni  és  aláza- 
tosan könyörögni,  bogj*  méltóztassék  ügjöket  ügj',  mikép 
az  a  kir.  diplomákban  és  a  tör\'ényekben  megjelölve  van, 
kegyesen  elintézni.  Fajdalmokat  fejezik  ki  a  felett,  bogj*  i 
vallásról  szóló  hatodik  pont,  ámbár  mind  az  evangélikus, 
mind  a  katholikus  rendek  sürgették,  még  mindig  nem  az 
ö  óhajok  és  nem  a  kir.  diploma  értelme  szerint  döntetik  el. 
Mindezeknél  fog\'a,  hivatkozva  ő  Felsége  elődeinek  igazság- 
szeretetére, a  haza  szorult  helyzetére,  kérehnök  jogos  és 
méltányos  voltára,  és  magának  ő  Felségének  atyai  jóságára 
és  uralkodására,  kérik,  hogy  méltányosabban  és  a  kérők 
vigasztalására  döntse  el  az  ügyet.* 

A  király  kedvetlenül  fogadta  e  feliratot,  s  hajlandó 
lett  volna  szétoszlatni  a  gyűlést,  ha  nejének,  Eleonóra  kiráhné- 
nak  megkoronáztatását  nem  akarta  volna  még  a  szétoszlás 
előtt  végrehajtani.  Ennélfogva  mérsékelte  magát  és  főtaná- 
esosait,  jelesül  Hoehert  és  Nostitzot  küldötte  át  a  rendekhez, 
hogy  okot  ő  Felsége  jó  indulatáról  biztosítván  s  ö  Felsége 
utolsó  válaszát  átadván,  a  törv^ényczikkek  szerkesztésére 
bírják.  De  ez  a  harmadik  királyi  válasz  még  kevésbbé  elé- 
gítette ki  a  rendeket,  mint  az  előbbiek.  Különösen  bántották 
őket  azon  kifejezések,  melyekben  mondatik,  hogj'  ő  Felsége 
az  ország  teljes  szabadságát  már  visszaállította,  hogy  a 
vallási  sérelmeket  megorvosolta,  hogy  királyi  kegv'elmét  és 

^  Demissa  Secimdaria  ad  itidem  secundariam  Suae  Mjtis  Sacn* 
tissiinae  benignam  Resolutionem  Replica  universorum  Dominoram 
Praelatorum  Magnatum  et  Nobilium  caeterorumque  Statuum  et  Ordinam 
Regni  Hungáriáé,  partiunique  eidem  adnexanun,  alte  Memoratae  Sacr. 
Ceas.  Reg.  Majestati  Dno  Dno  ipsorum  Daturaliter  clementissimo. 
Sopronii  die  22.  Mensis  Novembris  Anno  1681.  debito  íidelitatis  ac 
reverentiae  cultu  exhibita.  Hist.  Dipl.  App.  193.  1. 


A   MAGYAR   OKSZÁGGYL'LÉSF.K   VALLÁSÜGYI   TÁBGYALÁSAI.  491 

szeretetét  minden  intézkedéseiben  az  orszá^^  iránt  bebizo- 
nyítí^tta  stb.  Kzt  nmr  nem  Iclietett  szó  nélkül  elviselni; 
annyival  inkább  nem,  mert  a  tényekkel  ilv  hondokeiiryenest 
ellenkező  állítások,  királyi  válasz  alakjában  kiadva,  igen 
alkalmasak  voltak  arra.  ho^y  a  kiilfi)Idi  hatalmak  félre- 
vezettetvén, a  magyar  rendek  állhatatosságát  makacsságnak, 
állításaikat  valótlanságnak  és  sürgetéseiket  vakmerő  köte- 
kedésnek  tekintsék.  Nehogy  tehát  a  királyok  és  fejedelmek 
s  az  egész  keresztény  vihig  elótt  ügy  legyen  feltüntetve  a 
dolog,  mintha  ezen  országgyűlés  egyedül  a  magyar  rendek 
nyakassága  s  jogtalan  követelései  miatt  oszlattatott  volna 
szét.  okvetetlenül  szükségesnek  látták  a  rendek,  hogj'  egy 
újonnan  benyújtandó  replikálmn  részletesen  számláltassék 
elő,  mi  hát  az,  a  miben  kielégítve  nincsenek,  s  mi  az,  a 
minek  elintézését  a  tíírvény  és  a  kir.  diploma  értelmében 
oly  régen  hiába  követelik.  Hadd  lássa  és  ítélje  meg  a  világ, 
ki  volt  oka  Magyarország  pusztulásának. 

Kgy  ily  részletes  repliea  inegirásával  Orbán  Pál  ít^lő- 
inester  bízatott  meg. 

De  a  főpapság  ebben  is  ellenkező  állást  foglalt  el. 
Az  esztergomi  érsek  kijelentette,  hogy  ő  teljesen  egyetért 
í)  Felsége  resolutiójával;  s  az  ellen  újra  fölírni  nem  akar. 

A  nádor  és  a  főrendek  legnagyobl)  része  a  királyné 
inegkoronáztatása  ünnepélyének  tervével  volt  elfoglalva.  A 
király  pedig,  hogy  a  további  kellemetlenségtől  megkímélje 
magát,  nem  is  akart  a  rendekkel  érintkezni,  a  nádorra  bízta, 
hog}'  az  a  netán  felhozandó  nehézségeket,  az  ő  nevében 
intézze  el.  Természet(*s,  hogy  ez  még  bizalmatlanabbá  tette 
a  rendeket.  Nem  ismerték  el,  hogy  a  nádornak  joga  volna 
ő  Felsége  nevében  a  beadott  föliratokra  válaszolni  avagy 
épen  intézkedni.  A  rendek  —  úgy  mon<l  —  nem  ö  nagy- 
ságához a  nádorhoz,  hanem  egyedül  ő  Felségéhez,  mint 
fejőkhöz  és  királyukhoz  vágynak  bocsáttatva  s  egyedül  attól 
várják  sérelmeiknek  tön'ény  szerint  való  megorvoslását. 

A  főrenílek  azrniban  ezúttal  is  az  udvar  j)ártján  állot- 
tak. A  királyné   megkoronáztatását   fontí^sabbmik  tartották, 


492  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

mint  az  Orbán  által  készített  replika  meghallgatását.  Azért 
midőn  fölhívást  kaptak,  hogy  a  rendek  fennebbi  okait 
figyelembe  réve,  a  negyedik  fölirathoz  járulni  sziveske^je- 
nek,  azt  válaszolták,  hogy  nem  szükséges  részletekbe  bocsát- 
kozni, nem  is  kell  czáfolat,  hanem  egyszerű  folyamodás 
alakjában  adni  elő  nézetöket,  annyival  is  inkább,  mivel  ó 
Felsége  a  nádorra  bizta  a  válaszadást,  illetőleg  az  intézke- 
dést. Az  evangélikusok  kivánságára  pedig  ridegen  csak  azt 
válaszolták,  hogy  azok  elége(\jenek  meg  a  király  eddigi 
válaszával,  s  köszöigék  meg,  hog}'  oly  kegj^es  bánásmódbao 
részesülnek. 

Ezt  az  evangélikusok  „nagj'  kedvetlenséggel  és  szivük 
megkeseredésével  értették  meg".^  Osztották  fájdalmukat  a 
katholikus  vallású  követek  is,  kik  ama  förendi  üzenetből 
az  udvar  és  a  főpapság  gonosz  szándékát  me^rtették.  Tnd- 
ták,  hogj"  itt  semmiféle  érvelés,  méltányosságra  és  törvényes 
igazságra  való  hivatkozás  nem  használ.  Hozzányúltak  teliit 
oly  fegyverhez,  mely  egyedül  bírhatott  hatással  az  udvar 
döntő  köreiben,  t.  i.:  nem  akartak  a  királyné  megkoronáz- 
tatásához  járulni,  míg  negj'edik  felirati  javaslatuk  a  fSrendek 
által  cl  nem  fogadtatik.  A  nádor  és  barátai  mindenképen 
le  akarták  őket  erről  beszélni.  Ne  búsítsák  ő  felségét  ilyen 
dolgokkal,  iialaszszák  el  ügyöket  későbbre. 

De  bármennyire  óhajtották  is  a  főrendek,  hogy  a 
követok  táblája  hagyjon  fel  az  újabb  felírással,  végre  mégis 
ők  voltak  kénytelenek  beleegyezni  azon  felirati  szöveg 
elfogadásába,  melyet  Orbán  Pál  itélőmester  készített,  s  mely 
deezem])er  3-kán,  a  klérus  ellenzése  daczára,  ő  felségének 
átadatott. 

Ebben  elmondják,  hogy  jobbágji  tisztelettel  és  biza- 
lommal fogadták  ugyan  ő  felségének  legutóbb  kiadott  kir. 
resolutióját,  melyben  mondatott,  hogy  a  rendek  sérelmei 
jobbára  orvosolva,  az  ország  szabadsága  visszaAUitva,  a 
tör^-ények  megerősítve  és  a  vallás  ügyét  illető  legnagjobb 

^  A  gömöri  követ  naplója,  decz.  1-jéről. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŐLÉSSK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  493 

kérdések  elintézve  vannak;  de  mivel  nebány  lejebb  köz- 
lendő sérelmek  a  diploma  és  a  törvény  értelme  szerint  még 
most  sem  intéztettek  el,  kénytelenek  felszólalni.  Ilyenek  a 
katonák  kihágásai,  és  az,  bogy  ok  nélkül  tartatnak  és  a 
törvény  értelmében  le  nem  szállíttatnak;  hogy  az  egybázi 
javak  világiaknak  adományoztatnak,  bog}'  az  árvák  az  örök- 
ir»tt  vagA'onba  nem  helyeztetnek,  hanem  sokszor  a  királyi 
íiskus  által  lefoglalt  vagyon  a  törvény  ellenére  más  ezélra 
tbrdittatik.  Ilyen  a  vallás  ügye  is,  melynek  a  diploma  sze- 
rinti elintézését,  mind  a  katbolikus,  mind  az  evangélikus 
rendek  egjiránt  kivánták ;  ilyen  a  kamarai  kincstárnoki 
elnökség,  mely  a  törvény  ellenére  fentartatik,  stb. 

Ezeken  kívül  vannak  a  karoknak  és  rendeknek  nagyobb 
sérelmeik  is,  melyek  a  nemességnek  a  régi  királyok  által  m 
megerősített  jogainak,  az  ország  alkotmányának  és  kivált- 
ságainak, és  jogainak,  sőt  még  a  királyi  diplomáknak  iü 
kézzel  fogható  felforgatásából  erednek.  Ezeknek  orvoslása 
nemcsak  az  ország  megnyugtatása  végett,  hanem  ő  felsége 
más  tartományainak  javáért  is  szükséges;  ezek  azok,  melyek- 
nek 6  felsége  részéről  való  orvoslása  az  elidegenült  lelkeket 
összehozná  és  örök  hűségre  lekötelezné.  Ezért  könyörögnek 
a  rendek  ismételve,  hogy  ő  felsége,  veleszületett  kegyességé- 
nél fogva,  ezen  pontokról  szóló  kivánataikat,  közmegnyugvás 
ezéljából  teljesíteni  kegjesketyék. 

Ugyanekkor  adták  be  a  horvát  rendek  is  az  ö  repli- 
kájokat.^ 

A  király  kegyelmesen  fogadta  a  két  küldöttséget,  mely 
a  két  replikát  átvitte,  s  örömét  fejezte  ki  a  felett,  hogy  a 
királyné  megkoronáztatásához  járulni  készeknek  nyilatkoztak. 
De  a  magyar  küldöttség  szónoka:  Kéry  János,  csanádi  püs- 
pök itt  sem  tagadta  meg  katbolikus  papi  jellemét.  A  karok 
és  rendek  replikáját  egyszerűen  csak  emlékiratnak  nevezte, 
melynek  a  vallásnil  szóló  pontja  ellenében  a  papság  ellen- 
mondását is  bejelentette  a  királynak.  Midőn  pedig  eljárásáról 

»  Hist  Dipl.  App.  197.  1. 


494  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

jelentést  tett  a  rendek  elíítt,  elbizottan  csak  «kegj'elmetek"- 
nek  czíraezte  őket,  és  mintha  ö  volna  a  döntő  liataloui.  azon 
intést  csatolta  jelentéséhez,  hogy  csak  fogjanak  a  tönénv- 
czikkek  szerkesztéséhez,  mert  ha  a  beadott  ^memorialis"-ra 
kapnak  is  választ,  Írásban  alig  kapják  többé.  Lett  is  e  miatt 
kifakadás,  melynek  azonban  a  personális  tapintatos  eljárá^^a 
folvtán  semmi  komolvabb  következése  nem  lett. 

A  király  maga  is  sietett  megnyugtatni  a  felingerelt 
kedélvcket.  Már  decz.  (>-kán  leküldé  a  rendek  közé  kauczel- 
láiját,  a  decz.  3-kán  benyújtott  replikára  adott  válaszával. 
A  kanczellár  ö  felség<í  nevében  kijelentette,  hogy  ámbár  a 
replika  átvételekor  ő  felsége  élő  szóval  elég  világosan  vála- 
szolt, és  elubbeni  resoliitiójának  befejezését  kiráhi  szavával 
megerősítette:  mindazáltal,  hogy  kegyelmének  és  az  ország 
iránti  jó  indulatának  bizonyságát  szolgáltassa,  azt  Írásban 
is  kiadni  kegyeskedett.  Hízik,  hogy  mivel  az  ország  kíván- 
ságának a  leglényegesebb  dolgokban  eleget  t^tt,  nádort 
választott,  annak  méltóságát  megerősítette  és  az  ország  sza- 
badságát helyreállította  stb.:  tovább  való  replikálással  nem 
fogják  öt  untatin.  Más  országainak  fontos  ügj'ci  elszólítják 
őt  e  hazából,  de  biztosítja  a  rendeket,  hogy  azon  három 
vagy  négy  pontra  nézve,  melyben  a  rendek  meg  uem  nyu- 
godtak, a  jelen  országgyíílés  után  azonnal  fog  határozni. 
A  szokásos  intés,  liogy  most  már  ezen  válasz  után  fogjanak 
a  többi  tárgyalásokhoz,  most  sem  maradt  el. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  495 

XI. 

A  protestánsok  új  meg  új  kérelmeket  nyújtanak  be  a  királynak  —  és 
ii  megkoronázandó  királynénak.  —  Elszámlálják  Sopron,  Vas,  Zala. 
Győr,  Komárom,  Mosón.  Veszprém.  Pozsony,  Nyitra,  Trencsén,  Árva. 
Liptó,  Szepes,  Sáros,  Zólyom,  Turócz.  Abauj,  Szathmár,  Bereg,  Bars, 
Zemplén,  Gömör,  Torna,  Ung,  Hont.  Nógrád  és  Borsod  vármegyékben 

szenvedett  sérelmeiket. 

Sem  az  intés,  sem  az  Írásba  foglalt  kir.  válasz,  melyben 
a  király  csak  általános  szavakban  igéri  a  törvények  végre- 
hajtását és  kéri  a  rendek  közreműködését  a  gyűlés  szeren- 
csés befejczéséliez.  egyátalában  nem  elégítette  ki  a  rende- 
ket-, nem  is  akartak  tehát  a  törvény czikkek  szerkesztéséhez 
fogni  mindaddig,  míg  kielégítő  választ  nem  kapnak.  Nehogy 
pedig  a  gyölés  bezárása  előtt  eHntézetlenfil  maradjon  a  vallás 
ügj'e,  a  protestáns  rendek,  felhasználandók  a  királyné  raeg- 
koronáztatásának  alkalmát,  melv  decz.  9-kére  volt  kitűzve, 
deczember  8-kán  két  kérelmet  nyújtottak  át,  egyet  a  király- 
nak, egyet  pedig  a  királynénak.  Ez  utóbbinak  közbenjárá- 
sára különös  sűlvt  fektettek. 

A  királyhoz  benyújtott  folyamodás  oly  meggyőző  és 
kérlelő  hangon  van  irva,  hogy  lehetetlen  megindulás  nélkül 
olvasni. 

Emlékeztetik  ő  felségét,  hogy  ez  orsziiggyfilés  folyama 
alatt  többszcir  folyanuKltak  folytonos  üldözések  által  meg- 
zavart vallásuk  szabadságának  visszaállításáért  és,  ügy  saját 
mint  küldőik  megnyugtatásáért.  Minthogy  azonban  idáig 
semmi  oly  választ  nem  kaptak,  mely  a  királyi  diplomákra 
és  országos  törvényekre  alapított  kivánságfiikat  teljesítette 
volna,  ellenkezőleg  a  király  által  vallási  ügjben  kiadott 
rendeletek  mindig  új  ürügyet  szolgáltattak  arra,  hogy  az 
evangélikus  lelkészek,  tanárok,  tanítók  és  tanulók  állomá- 
saikról elmozdíttattak,  az  országból  száműzettek,  s  jövedel- 
meik lefoglaltattak,  és  az  ekkép  jogtalanul  elfoglalt  templo- 
mok, paplakok,  eollegiumok,  gjinnasiumok,  iskolák  és 
kórházak  s  az  azokhoz  tartozó  jövedelmek  visszaadása 
elmaradt:   kénytelenek  újra   könyörr>gni,  mert  ha  azokban, 


4B6  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

miket  ő  felsége  resolntiója  tartalmaz,  megnyugodnának, 
akkor  egészen  eltérnének  a  kir.  diplomáktól  és  országos 
tíírvényektöl. 

Fj'iék  szerint  nem  leket  megelégedni  a  kir.  resolutió 
azon  intézkedéseivel,  hogy  t.  i.  az  1670  óta  elfoglalt  templo- 
mok maradjanak  a  katholikusok  kezében,  hogy  az  evan- 
gélikus vallás  gyakorlata,  mely  előbb  a  kir.  diploma  erejénél 
fogva  az  egész  oi'szágbau  s  valamennyi  földesúr,  még  a 
királyi  iiskus  jószágain  is  szabad  volt,  most  csak  némely 
kényelmetlen  helyekre  szoríttassék,  s  a  földesarak  kény- 
szerítő hatalommal  ruháztassanak  fel  jobbágyaik  vallását 
illetőleg.  De  eg>'éb  oly  intézkedések  is  foglaltatnak  azon 
királyi  leiratban,  melyeket  az  evangélikusok  már  utasítá- 
saiknál fog\'a  sem  fogadhatnak  el.  Minthogy  pedig  döbbeni 
felirataikban  csak  általánosságban  foglalták  össze  vallási 
panaszaikat,  most,  hogy  az  elfoglalt  templomok,  paplakok, 
kisebb  és  nagyobb  iskolák  s  ezek  jövedelmeinek  tömege 
annál  világosabb  legyen,  szükségesnek  látják  a  részleteket 
is  felsorolni,  készeknek  nyilatkozván  arra  is,  hogj'  ha  6  fel- 
sége kívánná,  a  körülményeket  is  leírják. 

Xem  akarják  ugyan  terhelni  ő  felségét  mindazon  nyo- 
moroknak üjonnani  előszámlálásával,  miket  1649-töl  egész 
li)55-íg,  s  ettől  fogva  ismét  1659-íg  s  azontúl  egész  az 
16l)2-ki  országgyűlésig  kellett  szenvedniük;  azt  hiszik^  hogy 
ezt  ő  felsége  a  követek  küldöttségeitől  is  hallotta,  sőt  leírva 
is  meg  fogja  találni  a  kanczelláriában^  de  benyújtják  a 
legújabban  elfoglalt  templomaik,  iskoláik,  paplakjaik,  kór- 
házaik és  az  azokhoz  tartozó  javaik  hely-  és  névszerinti 
jegyzékét,  melyeknek  visszaadását  a  rendek  már  sokszor 
sürgették,  és  sürgetni  most  sem  szűnnek  meg.  Erre  úgy 
saját  lelkiismeretök.  mint  küldőik  utasításai  eg\'aránt  kö- 
telezik. 

Paiiaszosiin  említik,  hogy  némely  megyékben  templom 
ós  pap  hiányában,  a  nép  istentisztelet  nélkül  szűkölködik, 
a  esecsoinők  kereszteletlenül  maradnak;  hogy  a  hol  ezelőtt 
evangélikus  istentisztelet  tartatott,  most  ott  verebek  fészkel- 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  ^7 

nek,  holott  némely  kath.  lelkésznek  öt  parocbiája  is  van; 
más  vármef!:yékbcn  száznál  több  templom  vétetett  el  az 
evangélikusoktól,  s  azokból  csak  kettő  adatik  vissza,  mely 
egjáltalában  nem  elég  oly  sok  ezer  embernek.  Ehhez  járul 
azon  baj  is,  hogy  collegiumok  és  gymnasiumok  hiányában 
ujaikat  kellőleg  nem  nevelhetik. 

Mindezeknél  fogva  ismét  csak  ő  felsége  trónjához 
borulván,  az  isten  szerelmére  kérik  ő  felségét,  tekintsen 
kegyelmesen  az  evangélikus  vallás  elnyomása  miatt  oly 
sokszor  előterjesztett  siralmas  panaszaikra,  s  a  közbéke 
tekintetéből  szüntesse  meg  azokat  királji  hatalmával,  hog}' 
ekképen  nyugodt  lelkiismerettel  szolgálhassanak  istennek, 
és  mint  hűséges  alattvalók  könyöröghessenek  ő  felségéért, 
a  megkoronázandó  királynéért  és  gyermekeiért,  hogj'  ez  a 
sokat  szenvedett  és  marczangolt  Magjarország  visszanyer- 
hesse régi  nyugalmát.^ 

Ugyanaz  nap  nyújtottak  be  egj'  más  emlékiratot  is 
a  megkoronázandó  Eleonóra  királynénak,  melyben  teljes 
bizodalommal  fordulnak  anyai  szívéhez,  kérvén  őt,  hogy 
miután  felséges  férjéhez  már  ötször  folyamodtak  credmény- 
telenííl,  miután  vilíigos  törvények  ellenére  templomaik,  pap- 
lakjaik és  iskoláik  különféle  ürügjek  alatt  elvétetnek,  s 
minden  kérelmiek  daczára  vissza  nem  adatnak:  ő,  mint 
ünnepélyesen  megkoronázandó  királyné,  boldogítsa  őket 
kegjelmes  támogatásával,  s  legyen  közbenjáró  felséges  férjé- 
nél, hogy  jogos  követeléseik  ezen  koronázás  emlékére  végre 
kielégíttessenek. - 

Az  előbbi  felirathoz  csatolt,  részint  erőszakkal  elvett, 
részint  különféle  ürügyek  alatt  elfoglalt  templomok,  pap- 
lakok, iskolák  és  jövedelmek  jegyzéke  a  következő: 

Scypronvármeyyéheyx :  Loebersbachon  templom,  kápolna 
paplak  és  iskola.  Agendorfon,  Vandorfon,   Ilarka-Megjxsen 


*  Hist.  Dipl.  App.  202.  1. 

'  Copta  alterius   Memorialis   Augnstae   Imperatrici   die   eodem 
der  Status  Evangelicos  exhibiti.  Hist.  Dipl.  App.  203.  1. 

Züilinszky  :  Magyar  országgyülétiek.  32 


498  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

(templom).  Sopron  városában  Sz.  Mihály  temploma  a  magyar 
8z.  Oyörgy  kápolnával,  a  kórház  minden  iskolákkal  és 
jövedelmekkel.  Locsman.  Szakony,  Czava  vagy  Stob,  Peters- 
dorff,  Valbersdortt*  v.  Borbolya,  Vepperd.  Bük,  Xemesládony 
cs  filiái :  Tompaháza.  Beregallja,  Poriadon,  Mesterháza ; 
továbbá  Ság  Sinmházi  filiával;  Lőcs,  berénji  és  hetj'ei 
filiákkal;  Nemeskér,  Szemere,  (leresd,  janosfai,  csafordi  és 
hali  íiliákkal.  Ruszton  templom,  parochiával  és  iskolával 
Keresztúr,  Farad,  Egyed,  Pordány,  Szent-András,  Németi, 
Sárkány,  Bodony,  Ujkér. 

Vasvánnegyében :  Felső-Lindva,  Muray-Szombat,  Szent- 
Györg}^  másként  Vizlindva,  Tisina,  Martenie^,  Dolnies,  Laki, 
Sz.-Hona,  Sz.-Anna,  Csopencz,  Sz.-Sebestyén,  Dobra,  Szent- 
Márton,  Szolnok,  Puszta-Sz.-Mihály,  Sámfáivá  belgersdorfi 
filiájával,  Burgi  badersdorfi  és  bopendorfi  filiáival,  Knkmér. 
Bolsa,  Kicslaladen,  Znlzriegel,  Ineenhoff,  Hidekút,  Szent- 
Kereszt,  ílödri,  Königsdorff,  Rába-Sz.-Mihály,  Hidvég,  Szö- 
eheni,    Nádasdv,  Sz.-Tamás,   Sz.-Lenárd.   Dozmád,   Bncsu. 

ff 

Sz.-Király,  Pörönye,  Xyaray,  Ori-Sziget,  Koty,  Szehnye, 
Kopács,  Károlypáti,  Trcsztyenfa,  Sz.-lvánla,  Nemes-csó  a 
pusztacsói  filiával,  Xagy-Páth,  Asszonyfa,  Mctzlen,  Acsád, 
Bőd,  Szilvágy,  Szécsény,  Bügöd,  Szarvaskend,  Csány,  Xémet- 
Gencs,  Pösze,  Doroszló,  Szöpte,  Sz.-György,  Gvár  és  Szeleste. 

Továbbá:  Kíirmend,  Csákány,  Szccsőd, Egyházas, Hollós, 
Radocz,  Szcnt-Ló'rincz,  Taplanyfa,  Kaid,  Kiskaid,  Polyány, 
Kaponsfalva,  Torfalu,  Kis-Unyom,  Újfalu,  Xagy-Unyom, 
Balogfa,  Kövcskút,  Sal válva,  Felsö-Surány,  Als(>-Surány, 
Beűd,  Ivancs,  Felso-Eör  és  Alsó-Eőr,  Bosogh,  Rohoncz  és 
Pinkafeld. 

Kőszeg  városában  két  templom,  a  magyar  és  a  német, 
s  a  külvárosban  egy  kápolna,  temetővel,  paplakkal  és  isko- 
lákkal, úgy  szintén  az  evang.  papok  más  házai,  jövedelmei, 
alapítványai,  hagyományai  és  ezek  járulékai. 

A  kemenes-aljai  járásban  Jánosházán  két  templom, 
továbbá  Ságh,  Dímiők,  Simouy,  Osztfi-Asszonyfa. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL      499 

Zalavármegyéhen :  Légrádon  templom  parochiával  és 
iskolával  s  más  járulékokkal,  Bagony,  Sz.-flyörgjTÖlgyén 
templom,  paplak,  iskola,  miiideu  jövedelmekkel. 

Gyorvánneíjyében:  Győrött  az  ev.  imaház  minden  járu- 
lékaival. 8z.-Ivánv,  Koronczó,  Pálmánv,  Kisbaráti,  Gvarmat. 
Radovány,  Míiriczhida,  Malomcsók,  Síívényliáza.  Sz.-Mihály. 
Slerges,  Kapi,  Bódogkö,  Keti,  Marczaltő. 

Komáromvármegye:  Komárom  városában  két  templom, 
imaház,  parochiával,  iskolákkal,  temetőkkel  és  más  hozzá- 
tartozókkal. Aranyos,  Ekkell,  Turi-Özakálos,  Apácza-Sza- 
kálos.  Ekeez,  X.-Megyer,  Csicsó,  Xema,  Fűs,  Kis-Tány, 
Xagykeszi,  Mocsa. 

Tatán  templom,  paplakkal  és  iskolával. 

Mosonvármeyyében:  (Jvárott  két  templom  paplakokkal 
és  iskolákkal,  Szolnok,  Xémet-JandorflF,  Hegyeshalom,  Czun- 
dorti*.  Levél,  Miklósdorff,  Kajka,  Sz.-Iván,  Gallos,  Téten, 
Puszta-Samarja,  BelsíVKemlye,  Kanok,  Mecsér,  Halászi. 
Mosony.  Lébény  Sz.-Miklós,  Ilmicz.  Pomogy,  Apetlon. 

Kr)pcsénvben  a  német  templom,  a  hozzá  tartozó  jí»ve- 
delmekkel  egjütt. 

Veszjjré m vármegyében :  Pápán  templom,  torony,  temető 
a  parochiával  és  az  azokhoz  tartozókkal  együtt.  Vaszar, 
Ugod  kis-gyomóti  filiájával,  Kerta,  Dobron,  Tamássi,  Csurgó. 
Bánk. 

Pozsony  vármegyében :  Pozsony  városában  a  magyar  és 
német  templom,  a  temetővel,  iskolákkal  és  a  pap  számára 
evangélikusok  által  tartott  lakással,  kímyvtárral  és  minden 
más  odatartozókkal  együtt.  Modor,  Bazin  és  Sz.-György 
városokban  a  templomok  paroehiákkal,  iskolákkal  és  jöve- 
delmeikkel együtt.  N.-8zombaton  két  templom  paroehiákkal. 
iskolákkal,  kegyes  alapítványaikkal  és  minden  jövedelmeik- 
kel. Sanmrján  szintúgy.  Nagy-Levárd,  Limbach,  Csatay, 
Német-Gurab,  Ivány  páltalvi  tiliával.  Beké,  Gomba,  8zent- 
Abrahám,  Szap,  Egyházfalu,  Jóka,  Gutor,  Micserd  v.  Mis- 
dorff,  Fel,  Cselesztő,  Szül,  Majtény,  Macsid,  Vízkelet,  Kosut, 
Alisztár,  Rete,  Bódogfalva,   Kis-Borsa.  Xagy-Borsa,   Király- 

32* 


ÖOO  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

falva,  Felső-Szele,  Alsó-Szele,  Xyék,  Vezekény,  Xagy-Szep, 
Tarlós,  Szenté,  Szered,  Szoporina,  Kiliti.  —  Szenezen  és 
Szerdalielyen  a  templomok  leromboltattak  és  a  hozzsgok 
tartozó  jövedelmek  elfoglaltattak.  Ide  tartozik  mégnCsö- 
törtök  is. 

Nyitravánnegyéhm :  Szakolczan  két  templom  paro- 
chiákkal,  iskolákkal  és  jövedelmekkel  együtt;  továbbá  az 
asakürti,  csermedi,  szerdabehi,  paczolai,  csízi,  újfalvi,  nagy- 
bossányi,  krasznai,  zsámbokréti,  nyitra-szerdahelji,  nagj- 
beliczei,  korosi,  szolesáiikai,  raesáni,  nagjieányi,  handlovi, 
lévii,  szebredrási,  báni,  vitkóczi,  alsó-lelóczi,  divékújfalnsL 
divéki,  czigeli,  rudnai,  bélai,  csávói,  ivánki,  kosztolánfalvl 
lipovinki,  buesáni,  ])elesi,  eörvesdi,  sz.-kereszti,  moravankai, 
sztraczenói,  ólebotai,  babatisti,  verb(iczi,  bukóczi,  priterzi, 
szerni,  beladi,  komjáti,  koloni,  rétéi,  néveri,  sisói,  turalokai 
és  szeniezei  templomok. 

Trencshivánnegyében :  Trencsén  városában  két  templom 
a  temetőkkel,  gynmasiummal,  paroehiákkal  és  jövedelmeik- 
kel  együtt.  Varin  a  bélai  és  terobovai  tiliákkal.  Ujhelyen 
két  templom  a  nagy-divinai  és  beodnói  tiliákkal.  Raycz, 
Vágbesztercze  a  keszteleezi  tiliával.  Predmér,  Belus  a  \ir 
szolyai  tiliával,  Puehón  két  templom,  Lednicze  és  Gazencze 
filiáikkal,  Illava,  Handslikfalva.  Csacska  a  krasznai  tiliával. 
Letava,  Konszke,  a  straskei  és  visnyovai  tiliákkal.  Kamena, 
Poruba,  Frivald  a  facskói  tiliával.  Szulyó,  Bodno,  Schavnik, 
Marikov  a  hatnei  tiliával.  Xcmes-Csocsova  a  rovni  tiliával 
Kisuvicza,  Jurcsofka,  Hriesó,  Ugrócz  az  omasztinai  és  oxinai 
tiliákkal.  Misgóez.  Dubova,  Pravitiz,  Podluzsán,  Goróez, 
Túrna,  Kis-Jeszenieze  tiliáiv^al.  Koczkócz,  Rovna,  Luka 
tiliáival,  Mseno,  Boleszuó  a  pomenuczi  tiliával,  Nagy-  és 
Kis-Poruba,  Matesecz  a  petrovai,  lebotai  és  neboráezi  tiliák- 
kal, Dcserics,  Szalatina  tiliáival,  Timoracz,  Bitócz,  Felső- 
Drictoma,  Meleliicz,  Haluzicz,  Lieszkócz,  Moravicz,  Bariez 
ujfalusi  tiliájával,  Kochanócz. 

Árvavármegyében:  Xagyfalu  és  Kubin  tiliáikkal.  Tur- 
dosin   két  tiliával,   Tresztena   tiliájával.    Subarec   tilisgávaL 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  501 

Zarkó,    Dubova,    Xamesztó.    Lokecz,    Jablonka    filiáikkal 
együtt. 

Liptóvármegyéhen :  Csorba.  Hibc,  Sz.-Miklós  verliiczai, 
andrásfalvi  és  plestinai  filiáival.  Rózsahegy  íiliáival.  Vasecz, 
liócza,  Dovalovo,  Kokána,  8z.-Péter,  Sz.-Iván,  Porubka, 
Sz.-Aiidrás,  Sz.-István,  Szniercsán.  Madasfalva,  Xagy-Boln 
rócz,  Okolicsna,  Tarnócz,  Szilnicza,  Proszek,  Sz.-Anna.  Mala- 
tina,  Boldogasszonyfalva,  Tepla,  Liszkofalva,  Kominatna  a 
sztrahováni  filiával,  Kis-Palugya,  Xagy-Palugj'a,  Sz.-Kereszt 
Klaesan,  Sz.-Mibálv.  Mindszent,  Alsó-Mattvasóez,  Trsztena 
falóczi  filiájával,  Dubrava,  Brdofalva. 

Szepesvármegtjében :  Lőcsén  négy  templom  gymnasiuni- 
;iial,  parochiával  iskolákkal,  kórházzal  és  minden  jövedel- 
mekkel. Késmárkon  két  templom  paroehiákkal,  iskolával, 
kórházzal  és  jövedelmeikkel.  —  Tótfalu,  Maldur,  Busócz. 
í>traszka,  Keretzfalva,  Sz.-Gvr)r£rv,  Holomnicza.  Kolaczkó. 
Kislomnicza,  Viborna,  Rokuz,  Forberg.  Hunsdorff,  Kakas- 
lomnicza,  Uj-Lesznya,  Gerlaebfalva,  Mingusfalva,  Felsoszo- 
nova,  Gergő,  Sehiavnik,  Hranovincza,  Kubach,  AlscnSzonova, 
Hozelech,  Svabócz,  Gánócz,  Filicze,  Vilkócz,  Farkasfalva. 
Jamnik.  Dravecz,  Vogondrisz,  Haraszt,  Teplicze,  Viderinek. 
Uloza,  Zavada,  Sz.-András,  Pikfalva,  Abrahámfalva,  l)vo- 
recz,  Lemkócz,  Betlehemfalva,  Káposztafalva,  Mileubach. 
Szakócz,  Xagyszalók,  Kisszalók,  Csötörtökhely,  Smisan. 
Illésfalva,  Kuriraan,  llarikócz.  Darnisoeh,  Adorin,  Markus- 
falva  csepánfalvi  filiájával,  Körtvélyes,  Svedlár,  Velbach, 
Gölnicz,  Szomolnok,  Krompach,  Remére,  Stósz,  Pongrácz- 
falva,  Petrócz,  Ilarkócz,  Vojkócz,  Kalava,  Hrisócz,  Kolonóez. 
Felső-Szalók,  Felsö-Szlovenka,  Klukno.  Riczno,  Zakasóez. 
Jaklóez,  Volkmar,  Felső-Répás,  Brutócz.  A  tizenhárom  város: 
Béla,  Libieza,  Rutzkoniez.  Tvarozsna.  Mattvócz,  Szombat- 
hely,  Velka,  Poprád,  Sztrasza,  Verbó,  Igló,  Várallja,  Olaszi. 

Sárosvármegyében:  Eperjesen  három  templom  a  lerom- 
bolt monostorral,  gymnasiununal  és  más  iskolával;  ugyan- 
annyi paplak  más  jövedelmekkel.  Bártfán  két  templom,  a 
harmadik  kórliázi,  paplakokkal,  iskolákkal  és  jövedelmeik- 


502  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

kel.  Szebenben  templom,  parochia,  iskola  és  jövedelmeik; 
továbbá  minden  templomok,  iskolák,  paplakok  és  jövedel- 
meik az  egész  megyében  elvétetett  az  evangélikusoktól. 

Zólyomvárinegyében :  Beszterczcbánya  városában  mind 
a  két  templom  a  paroehiákkal  és  iskolákkal;  ügj^szintén  a 
kórház  más  kettővel  együtt,  a  szacsovi,  sz.-jakabi  és  tajovi 
filiák  és  jövedelmeik.  Válasz  és  Felső-Lebota,  Lipcse  íiliájá- 
val,  Predajno,  Dubova  araczkói  kápolnával,  8z.-Endre, 
Zapoje  a  sztrahori  íiliával,  Radván,  Badin,  Hajnik,  Bacsencz, 
Temye,  Osztroluka,  Dobroniva,  Bábaszék,  Szász,  Nag}- 
Szalatna,  Oktovna,  Zólyom,  Sampron,  Dubravecz,  Micsinye, 
Szelecz  és  Libetbánva. 

Túróczhan:  Felső-Ruttka,  Felsö-Zaturecz,  Sz.-Márton, 
Tíirócz,  Sz.-Péter,  Pribócz,  Jeszenicze,  Lászlófalva,  Ivánka- 
falva,  Tót-Próna  a  rudnai  és  zeczenovai  íiliákkal.  Szklenó, 
Felsó'-Stubnya,  Sz.-Mihály  dutovai  filiájával,  Haj  als(>-stul)- 
nyai  filiájával.  Mosóez,  Sz.-András,  Neczpál,  Sz.-Mária  egy- 
háza, Béla,  8z.-Ilona  egyháza,  Nagy-Jeszen,  Sznci^án  és 
Túrán. 

Ahaújvármegyében :  Kassán  három  templom  a  paro- 
ehiákkal, felsőbb  és  alsóbb  iskolákkal  és  jövedelmeikkel 
együtt.  Szcvri,  Göncz,  Szántó,  Kaflfa,  Újfalu,  Ras,  Benyet, 
Vajkócz,  Rozgony,  Olcsvár,  Beöd,  Szinnye,  Györké,  Osva, 
Bogdán,  Szaláncz,  Misle,  Hutka,  Szevlak,  Beszter,  Lengjél- 
falva,  Bárcza,  Zebes,  Eniczke,  Sina,  Görze,  Újvár,  Szadani, 
Juzor,  Kápolna,  Kajáta,  Redmecz,  Vagas,  Mikóháza,  Telki- 
bánya, Gonz,  Ruszka,  Tornyos,  Németi,  Nadaskai,  Kenikez, 
Végles,  Hecse,  Koklat,  Vilmán,  Vitály,  Boldogkő,  Ujfalva, 
Alpár,  Dotsa,  Somogy,  Makrancz,  Csöcs,  Nagy-Ida,  Kis-Ida, 
Pany,  Miszloka,  Tőkések,  Szurdez,  Mekrenczer,  Bodolgo, 
Radvány,  Bosifa,  Komlósfony. 

Szathmárban :  a  szatmári  várban  és  Ecseden  a  templo- 
mok, paroehiákkal,  iskolákkal  és  jövedelmekkel.  Gyarma- 
ton. Tarpán,  Penigen  szintén. 

Bereghben :  Munkácson  templom,  két  parochia  és  iskola 
a  kórházzal    és  jövedelmeivel    együtt.    Bereghen    hasonló- 


A    MAGYAU   ORSZÁGGYŰLÉS RK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  503 

képen.  Jánosi,  Beregujfalu,  Munkácsujfalu,  Gád,  Gut,  Dávid- 
háza, Rákos,  Ivány,  Kisfalud  és  mások. 

Barsban:  Körmöczöu  három  templom,  a  parocliiákkal, 
iskolákkal  és  jövedelmeikkel  együtt.  Kuniso,  Fierghi,  Luezka, 
Hlinik,  Szenárfalva,  Vihnye,  Felső-Zdenya,  Prochod,  Zsar- 
nóeza  a  felsd-hámori  filiával,  Velkopolya,  Kameneez,  Xagy- 
l'grócz,  Simony,  Brogyán,  Újbánya,  Rudnó,  Marót,  Kozmály, 
Xovavilla,  Szelezsény,  Fenyíi-Kosztolán,  Oczlán  a  félfalvi 
tiUával. 

Zefnplénben:  a  sárospataki  templom  a  parocliiákkal, 
felső  és  alsó  iskolákkal,  szőlőkkel  és  jövedelmekkel.  Tokay, 

Tarczal,    Keresztúr,    Mád,   Tállya,   Liszka,   Tolcsva,    Erdő- 

» 

Bénye,  Szerencs,  Horváti,  Vámos-Tjfalu,  Olaszii,  Sadány, 
Sara,  Petroh,  Hottyka,  Lucz,  Ardó,  Megjaszó,  IJjhcly,  Bari, 
Borsi,  Cseruakó,  Kis-Torouya,  N.-Tornya,  Kiszte,  Szemlin, 
Királyhelmecz,  Szentes,  Zeteny,  Bottyán,  Kis-  és  Nagy-Tár- 
kány.  Szerdahely  és  egyéb  falvak,  melyek  Boldogkőhöz 
tartoznak;  Terebcs,  íiálszécs,  Parnó,  Polianka,  Szacsur, 
Körtvélyes,  Vásárhely,  Butka,  Lasztócz,  Mihály,  Ilardicsa, 
Jesztres,  Nagy-  és  Kis-Azar,  Csele,  Kis-Cseb,  Xagy-Cseb, 
Kákócz,  Morva,  Strabócz,  Fokút,  Varanó,  Kuczin,  Garan, 
Xagymihályi,  Pazdics,  Izbugja,  Taverna,  Possfalu,  Vehecz, 
Miglecz,  Bocskó,  Szécs,  Keresztúr,  Újlak,  Hanusfalva,  Krussó, 
Bisztra,  Csigand,  Kis-Géress,  Xagy-Géress,  üobroka,  Sze- 
libka,  Falkos,  Imrek,  Czeke,  Ladmócz,  Szőlőske,  Szilvás- 
Újfalu,  Izsép,  Kalsa,  Legénye,  Vilány,  C-sergő,  Pelejte,  Ger- 
csel,  Kazu,  Vecse,  Ruszka,  Bánócz,  Gataly,  Kupon,  Hor, 
Tusaújfalu,  Raska,  Abbara,  Lazony,  Macza,  Gerenda,  Kölese- 
Hosszúmező,  Kis-Kaszmér,  Kolbásza,  Pusztafalu,  Vagas^ 
Feketepatak,  Kozma,  Alsó-Redmécz,  Alsó-Bereczky,  Felső- 
Bereczky,  Vajdácska,  Kövesd. 

Gömörben:  Ribnicze,  Gerliezc,  Rákos,  Bad,  Bisztre, 
Fillér,  Krotova,  Süvőt,  Jolsva,  Chisnó,  Mokroluka,  Murány- 
allja,  Polki?  Zavatka  és  Helypa  filiákkal,  Szümöcs  üliáival, 
Tergrád,  Vernád,  Pohorella,  Nagy-Szlabos,  Feketc-Lehota, 
Felső-Sajó  a  rejdovai  iiliával,   Dobsina,  Oláhpataka,   a  go- 


504  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

czovai  filiával,  Nagy-Vecsforész,  a  kis-vecsforészi  és  henczkói 
filiákkal,  Bethlen,  Rozlos,  Golcsaltó,  Ochtina,  Rostar,  Alsó- 
Sajó,  Csetnek,  Pelsőcz,  Berzencz,  Csetak,  Tapolcza,  Rozsnyó 
két  templom,  iskolákkal,  paplakokkal  és  javadalmakkal 

Tornában:  Torna  az  avi,  udvarnoki  és  szadelői  filiák- 
kai,  Barka,  Lucska,  Hársküt,  Szigliget,  Görgő,  Almás,  Kört- 
vélyes,  Jahloncza,  Szliczc,  Boreova,  Jolsvafő,  Petri,  Színje, 
Szilas  a  rákói  és  sz.-andrási  filiákkal,  Komját  a  nadaskaí 
filiával,  Hidvég-Ardó, Venderg,  Újfalu,  Szőlős,  Arda  és  Perknp. 

Ungvármegyében:  Szeregnye,  Papka,  Helmecz,  Darócz, 
Minay,  Tamócz,  Paczlócz?  N.-Gebőez,  Palagy,  Nagy-  és  Kis- 
Kapos,  Dobruszka,  Csicser,  Vaján,  Bes,  Palócz,  Mokcsa, 
Viszoka,  Bajánháza,  Ungvár  iskolával.  Németi,  Jenke,  Ke- 
reszt, Pinkócz,  Zahar,  Bező,  N.-Szeretva,  Senay,  Paliny, 
Kraska,  Zalaczkán,  Gcsen,  Luczka,  Vinna,  Mattyuez,  Vaj- 
kócz,  Tiba,  Vajnatina. 

Honiban :  Selmeczen  négy  templom,  parochiákkal,  isko- 
lákkal, kórházzal  és  tartozékaival.  Bélabányán  templom, 
paplak,  iskola  és  javadalom.  Bakabányán  szintén.  Báthon, 
Hodrusbányán  szintén.  Felső-Tót-Baka,  Sember,  Bagyanka, 
Pocsuvadlo,  Prencslalva  a  bcluji  filiával,  Sz.-Antal  az  illiai 
és  sibriki  filiákkal,  Kormos  a  devicsi  filiával,  Szenograd, 
Litva,  Dacto,  Lam,  Alsó-Rakoneza,  Gyekes,  Csal  templo- 
mokkal, iskolákkal,  paplakokkal  és  jövedelmekkel. 

Nógrádban:  Füleken  nem  szabad  prot.  papot  tartani. 
N.-Kürtös,  Alsó-Esztergár,  Sz.-Péter,  N.-Sztrahin,  N.-Lánt 
Maskfalva,  Lonyobáuya,  Szinobánya,  Turicska,  Ozdin, 
Uhorszka  parochiákkal,  iskolákkal  és  jövedelmeikkel. 

Borsodban :  Ónodon  templom,  parochia,  iskola  és  jöve- 
delmeik. Szendrőn,  Sz.-Péteren,  Rudabányán  és  Aszalón  egy- 
házi jövedelmek. 

Mindezeknek  előszámlálása  után  kijelentik,  hogy  még 
ez  nem  minden  és  hogy  a  netán  kiküldendő  biztosok  előtt 
készek   részletesebb   leirással  is   szolgálni.^    Azt  hitték  sze- 

»  Hist.  Dipl.  App.  2ÜÍ— 208.  11. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL      505 

gények,  hogy  a  királyné  ünnepélyes  megkoronáztatása  által 
előidézett  jó  hangulat  a  király  köniyezetét,  ha  nem  is  mél- 
tányosságra, legalább  könyörületre  fogja  bírni  és  az  ünne- 
pélyt egy  oly  ténynyel  fogja  megdicsőíteni,  mely  az  ország- 
nak és  a  királynak  egj'aránt  békét  és  nyugalmat  fog  sze- 
rezni. 

Nem  történt  meg.  A  király  környezetén  erőt  vett  a 
hatalom  érzetének  mámora,  melynél  fogva  még  azt  a  fel- 
iratot sem  vette  elég  komolyan,  melyet  a  nádor  által  az 
összes  karok  és  rendek  ugj^ancsak  decz,  8-án  njnijtottak 
be  s  melyben  azt  kérték,  hogy  a  jogtalanul  elszedett  templo- 
mok és  javak  az  ország  minden  vidékén,  a  törvény  értel- 
mében visszaadussanak.^ 

Erre  ő  felsége  a  nádor  által  azt  nyilatkoztatta  ki, 
miszerint  nem  ellenzi,  ha  az  engedélyezett  templomok  az 
arra  kirendelt  biztosok  által  kijelölendő  más  alkalmasabb 
helyen  építtetnek,  s  ha  az  ág.  és  helv.  hitvallásűak  által 
már  régebben  épített  s  azután  töIök  a  katholikusok  részére 
elfoglalt  azon  templomok,  melyek  világi  czélokra  fordíttat- 
tak, nekik  visszaadatnak,  de  csak  oly  számban,  mely  a 
megjelölteket  felül  ne  haladja.^  Az  evangélikusok  feliratára 
pedig  azt  adta  válaszúi,  ismét  csak  szóval  a  nádor  által, 
hogy  az  eddigi  engedményekkel  elégedjenek  meg,  kivált 
miután  azokat  ő  felsége  még  azzal  pótolja,  hogj'  megengedi, 
miszerint  a  templomépítésrc  kijeli'dt  helyeken  iskolákat  is 
é])íthetnck  s  halottjaikat  szokott  szertartásaik  mellett  te- 
methetik. 

íme,  ez  volt  a  válasz!  Azok  a  szép  remények,  melyeket 
a  protestánsok  a  királyné  mcgkoronáztatásának  ünnepélyé- 
hez csatoltak,  egyszerre  szétoszlottak;  az  a  hit,  melyet  eddig 

*  Pancta  Suae  M.  S.  Caesareae  et  Regiae,  medio  Excell.  Dom. 
Coin.  Palatini.  nomine  universorum  Inclytorum  Sat.  et  Ord.  Regni 
Hungáriáé  partiumque  ei  annexarum  etc.  Hist.  Dipl.  App.  202.  1. 

'  Notula  memóriáé  causa  de  iis,  (juae  nomine  Suae  Maj.  a  Dom. 
Palatino  Inclytis  Statibus  et  Ordinibus  ad  propositura  puncta  oretenus 
respondenda.  U.  o.  211.  1. 


506  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

a  király  ígéretébe  helyeztek,  egészen  megrendült.  Az  utolsó 
válasz  nemcsak  abban  különl)özik  a  többiektől,  hogy  a  tör- 
vényeket egészen  mellőzi,  hanem  különösen  abban,  hogy 
azt  a  keveset  is,  a  mit  nyújtani  látszik,  csak  kegj'elembul 
adja,  mintha  nem  is  volna  reá  kötelezve.  Ily  körülmények 
köz()tt  a  protestánsok  nem  hallgathattak.  Ügyök  védelmére 
kénytelenek  voltak  az  utolsó  nemleges  fegj^verhez  —  a 
visszavonuláshoz  nyúlni. 


xn. 

A  13  vármegye  nem  akar  résztvenni  a  tárgyalásokban.  —  A  nádor 
hiába  kérleli  őket.  —  Három  feltétel.  —  A  nádor  replikája  —  és  csen- 
desítése.  —  A  protestánsok  hetedik  felirata  decz.  17.  —  A  király  nem 
válaszol;  de  a  protestánsok  még  egy  nyolczadik  felirattal  járulnak 
hozzá.  —  Erre  sem  kapnak  választ ;  —  a  törvény  nélkülök  alkottatik 
meg.  —  Kilenczedik  utolsó  felirat  tiltakozik  ellene. 

A  fentebbi  királyi  válaszok  miatt  méltán  elkeseredett 
rendeket  a  pcrsonális  hiába  akarta  megkérlelni;  hiába  kérte, 
hogy  hagyjanak  fel  további  sürgetéseikkel,  érjék  be  azzal, 
hogy  a  megorvoslandó  sérelmeiket  a  jövő  országgyűlésen 
újra  előterjeszthetik:  a  decz.  12-ki  ülésen  Kende  Ádám  a 
felvidéki  tizenhárom  vármegye  nevében  kijelentette,  hogy 
míg  a  vallási  sérelmek  a  királyi  diplomák  és  fennálló  tör- 
vények értelmében  meg  nem  orvosoltatnak,  ö  és  társai  a 
tárgyalásokban  részt  venni  nem  fognak.  Újra  és  újra  indo- 
kolták ezen  eljárásukat  azon  tényekkel  és  törvényekkel, 
melyeket  benyújtott  folyamodásaikban  oly  sokszor  kifejtettek 
Es  minthogy  a  törvényekre  és  kir.  diplomákra  való  hivat- 
kozás nemcsak  a  vallás  ügyét,  hanem  az  ország  egjéb 
alkotmányos  szabadságát  is  érintette:  a  katholikus  követek 
is  támogatták  őket  nehéz  küzdelmeik  folvtatásában.  A  f5- 
rendek  a  törvényezikkek  szerkesztését  sürgették,  és  pedig 
—  mint  mondák  —  különösen  azért,  hogy  az  országgyűlés 
végeztével    a   száműzöttek    és    menekültek    hazajöveteléról 


ÁLMAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSA L  607 

gondoskodhassanak.    De   a   rendek   megmaradtak   döbbeni 
határozatuk  mellett. 

Most  ismét  a  nádor  ki»zbenjárc)  szerepe  kezdődött^ 
Deez.  13-kán  magához  hivatta  a  befolyásosabb  evang.  és 
kath.  követeket,  és  hosszas  beszédben  festette  előttük  a 
király  és  haza  szorult  helyzetét,  a  megújult  felföldi  zava- 
rokat, melyeknek  megszüntetése  egyedül  ezen  országgyűlés 
szerenesés  befejezésétől  függ  és  hathatós  szavakban  kérte 
őket,  hog}^  tekintsenek  a  szerencsétlen  ország  sebeire  és 
kellő  biztosíték  mellett,  fogjanak  a  törvényczikkek  szerkesz- 
téséhez, nehogy  nyakasságuk  által  uj  vallásháborút  hozzanak 
e  hazára.  A  követek  régi  indokaikra  hivatkoztak;  és  miután 
a  nádornál  történteket  a  többiekkel  is  közölték  volna,  abban 
állapodtak  meg,  hogy  úgy  a  nádornak,  mint  a  personálisnak 
külön  benyújtandó  iratban  fogják  elmaradásuk  okát  kifejteni, 
nehogy  azzal  vádolhassák  őket,  hogy  az  országgyűlést  Ők 
szakítják  meg. 

Három  pontban  foglalták  össze  kivánataikat,  melyeknek 
teljesítésétől  tették  íüggővé  további  közreműködésüket.  — 
Kivánták: 

1.  hogv  a  vallás  miatt  kiadott  számüzetési,  téritvénvi 
és  transactionális  iratok,  valamint  azok  is,  melyek  által  az 
evang.  egyházak  papjai,  eollegiumi,  gymnasiumi  és  más 
iskolai  taníti'á  hivatalaiktól  vagy  elmozdítattak  vagy  pedig- 
len az  orszíigból  kiűzettek,  mégsem misítessenek  és  az  illetők 
régi  szabadságukba  visszahelyeztessenek; 

2.  hogy  az  1670  év  óta  elfoglalt  evang.  templomok, 
imaházak,  parochiák,  collegiumok,  gymnasiumok,  iskolák  és 
kórházak,  úgyszintén  a  nem  rég  elfoglalt  pápai  és  selmeczi 
templomok  is  minden  javaikkal  és.  jövedelmeikkel  együtt 
elébbeni  birtokosaiknak  visszaadassanak,  e  végből  küldött- 
ségek neveztessenek  ki,  melyek  azt  hűtlenségi  büntetés  terhe 
alatt  azonnal  végrehajtsák,  s  eljárásuknak  senki  ellen  ne 
szegülhessen; 

3.  hogy  a  t('>bbire  nézve  épségben  maradjanak  a  vallás- 
ügjben   kiadott   kir.   diplomák   és   országos   törvények,   az 


508  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

1649  Óta  felmerült  s  orvosoltatni  annyiszor  kért,  de  mind 
ekkoráig  nem  orvosolt  sérelmek  a  legközelebbi  alkalommal 
orvosoltassanak. 

Ezen  pontok  közöltettek  a  nádorral  és  a  personálissaL 
kérvén  mind  a  kettőt,  hogy  azoknak  teljesítését  az  udvarnál 
szorgalmazni  szíveskedjenek. 

A  nádornak  az  első  pontra  nézve  az  volt  az  észre- 
vétele, hogy  abban  már  van  ő  felségének  intézkedése.  De 
a  protestánsok  világosabban  és  határozottabban  kívánták 
azt  kifejezni,  nehogy  a  hazatérendő  száműzött  papokra  azt 
mondhassák,  hogy  mint  prédikátorokat  ugyan  nem  bántják 
de  mint  lázadókat  igen.  Azért  minden  kicsikart  téritvénj't 
megsemmisíteni  akartak.  A  második  pontnál  csak  a  seimeezi 
és  pápai  templomok  visszaadására  nézve  tett  kifogást;  a 
harmadikat  elfogadta.  A  personális  szivesen  ajánlotta  magát 
közbenjárónak.  És  valóban  ezen  közbenjárásnak  lehetett 
tulajdonítani  a  királynak  azon  határozatát,  mely  szerint  a 
harmadik  pontra  nézve  megengedte,  hogy  a  mi  a  leg- 
közelebbi boldogtalan  időkben  az  ország  szabadsága  ellen 
történt,  az  mind  eltöröltessék;  felhatalmazta  a  rendeket 
arra  is,  hogy  ezt  tetszésük  szerint  bármely  szavakkal  a 
törvényben  is  kifejezhetik.  Ennek  fejében  csak  azt  kivánta 
a  rendektől,   hogy  a  czikkelyek   szerkesztésével   siessenek 

A  personális  ez  alkalmat  felhasználva,  erkölcsi  kény- 
szert akart  alkalmazni,  midőn  kijelentette,  hogy  ha  az  evan- 
gélikusok továbbra  is  vonakodni  fognak  a  t.-czikkek  alko- 
tásától, akkor  a  katholikusok  nélkülök  fognak  végezni. 
Azon  óhajukra  pedig,  hogj^  a  vallás  ügyét  továbbra  is  az 
egész  ország  nevében  sürgessék  eldöntetni,  a  personális  azt 
felelte,  hogy  mivel  a  protestánsok  magán  úton  adták  be 
kérvényüket,  tehát  magánosan  kellene  azt  szorgalmazniok 
Holott  világos  volt,  hogy  a  külön  beadott  pontok  csak  az 
elébb,  az  összes  rendek  nevében  beadott  panaszoknak  ma- 
gyarázata volt.  De  a  főrendek  szintén  abban  a  nézetben 
voltak,  hogy  a  prot.  rendek  kívánsága  figyelembe  nem 
vehető. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  509 

Decz.  16-án  Orbán  Pál  ítélumester,  a  protestáns  ren- 
dek nagy  csodálkozására,  olvasni  kezdte  a  már  megszer- 
kesztett czikkelyeket.  Némelyek  közbekíabáltak;  de  a  több- 
ség nem  hallgatott  reájok.  Másnap  nem  is  mentek  be  többé 
a  gyűlésre,  hanem  kyelentették,  hogy  az  ily  erőszakoskodás 
ellenében  ö  felségéhez  fognak  egy  üj  felirattal  járulni.  A 
nádor  csendesítette  őket,  megüzente  nekik,  hogy  ö  felsége 
a  száműzött  papokra  nézve  már  kyelentette  belenyugvását, 
hogy  a  templomok  visszaadására  nézve  ragaszkodik  előbbi 
re8oluti<)jához,  és  végre,  hogy  az  itt  el  nem  intézett  ügyek 
a  legközelebbi  alkalommal  tárgyaltassanak. 

De  már  akkor  készen  állott  lietedik  feliratuk,  melyben 
decz.  17-én  határozottan  kijelentették,  miszerint,  ha  ö  fel- 
sége kegyelmesebb  válaszszal  nem  nyugtatja  meg  őket,  a 
gj'űlésekben  többé  részt  nem  vehetnek.  Ezen  elhatározásuk 
mellett  szilárdul  meg  is  maradtak.  A  többi  rendek  elébb 
intették  őket,  később  büntetés  fenyegetése  alatt  kényszerí- 
tették a  tárgyalásokbani  részvételre;^  de  hiába,  ők  nem 
voltak  más  véleményre  bírhatók;  három  napig  várták  és 
sürgették  a  király  válaszát,  de  mind  hiába,  a  király  a  nádor 
által  csak  azt  izente,  hogy  más  választ,  mint  eddig,  most 
sem  adhat.  Azonban  decz.  22-én  azzal  akarta  őket  becsalni 
a  personális  deákja,  hogy  ő  felségétől  csakugyan  jött  szá- 
mukra válasz,  a  miből  azonban  csak  annyi  volt  igaz,  hogy 
ő  felsége  ki  akarta  adni,  de  tanácsosai  abban  megakadá- 
lyozták.^ Nem  is  mentek  tehát  be,  hanem  elmaradásukat  a 

*  A  gömöri  követ  erre  vonatkozólag  ezeket  írja  decz.  18-áról : 
,.E  mellett  ugyanazon  hites  Deák  sub  poena  decretali  citálta  is  az 
egész  evang.  Státust  a  bemenetelre.  De  az  nap  sem  méné  be  az  ev. 
Statusból  egy  követ  is,  sem  városiak,  sem  vármegyebeliek,  azt  izenvén 
magok  ^attyafíai  által  ő  Nagyságoknak,  hogy  ő  felségének  beadván 
alázatos  memorialisokat,  arra  választ  várnak.  A  mi  pedig  az  ő  Nagy- 
sága (a  personális)  citatióját  illeti,  nem  tudják  semmi  oly  mocskos  és 
gonosz  életöket  s  cselekedetöket,  melyért  citáltatniok  kelletett  volna . .  .'^ 
Nemz.  Múz.  levéltár. 

'  ,,Szóbeszéd  közben  —  írja  a  gömöri  követ  naplója  deczember 
22-éről  —  panaszol  kódolt  ő  Nagysága  (a  personális),  mely  kegyelmes- 


510  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

neheztelő  király  előtt  egy  nyolczadik  feliratukl)an  azzal 
indokolták,  lioi^v  a  katholikusok  az  ő  sérelmeiket  nvolcz 
hónapi  kérés  és  sürgetés  daczára  ki  akarják  zárni  a  többi 
sérelmek  sorából,  mi  aiuiyit  jelent,  hogy  sokfélekép  zakla- 
tott vallásuktól  még  az  országgyűlési  orvoslatot  is  me*,^ 
akarják  tagadni.  A  király  végre,  mivel  sem  a  többi  rendek, 
sem  a  nádor  által  nem  bírta  őket  más  útra  téríteni,  elhatá- 
rozta, hogy  mint  már  egyszer  tévé,  nükülök  fog  törvényt 
alkotni,  s  decz.  22-én  azt  rendelte,  hogy  az  országgjíílési 
végzések  közé  a  vallásügyet  illető  pontok  is  beiktassanak, 
felhagyatván  a  protestánsoknak  azon  joga,  hogy  a  nehéz- 
séget képező  pontokat  a  legközelebbi  országgyűlésen  fel- 
hozhatják. A  prot.  rendek  nem  kevésbbé  lépettek  meg  ezen 
eljárás  által.  Még  inkább  kijózanodtak  pedig  decz.  24-éii, 
midőn  a  personális,  hogy  őket  a  tör\-ényczikkek  meghall- 
gatására a  gyűlésbe  bevihesse,  azt  hazudta  nekik,  hogy  a 
királynak  reájok  nézve  kedvező  resolutiiya  fog  felolvastatni. 
Erre  esakugjan  meg  is  jelentek  a  nyilvános  ülésben  s  eg}' 
ideig  csak  várnak,  de  a  resolutió  nem  olvastatik,  hanem 
olvastatnak  a  nélkülök  alkotott  törvényczikkek.  Midőn  ez 
iránt  kérdést  tettek  az  elnöklő  personálisnál,  ez  csak  azzal 
bíztatta  őket,  hogy  csak  legyenek  türelemmel,  a  resolutió 
azonnal  itt  lesz.  De  a  resoluti<)  csak  nem  jön  és  a  törvény- 
czikkek felolvasása  egyre  tart. 

Mikor  a  felolvasásnak  vége  lett  és  az  ítélömester 
sietett  a  felsőházba,  hogy  ott  is  felolvassa,  a  protestánsok 
nyugtalankodva  kérdek,  hogy  hol  van  hát  a  kir.  resolutió  V 

—  Azonnal  el  fogják  hozni,  monda  a  personális. 

Végre  megérkezett  Krdődy  Krist()f  néhány  főúri  társá- 
val és  átadta  a  resolutiót,  melv  csak  arra  inti  a  rendeket. 


seggel  viseltetnek  ő  felsége,  mint  kegyes  király ;  de  mindeneket  tafiács- 
búi  kell  cselekednie.  Tegnap  is  az  6  felsége  Resolutiójában  volt  vala- 
mely acquivocatióval  irtózó,  azt  Palatinus  uram  vitte  Érsekhez,  onnét 
Hocherhez,  úgy  fúrják-faragják  az  ő  felsége  Resolutióit .  .  /'  Nemz. 
Múz.  lev. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGY ALÁSAL  611 

liogj'  siettessék  az  országgjíílés  végét!  Xem  ezt  várták  Ők 
a  királytr>l.  Azért  azt  kívánták,  hogy  egy  országos  kíh^etség 
szólítsa  fel  a  nádort,  vesse  magát  közbe  ö  felségénél  és  a 
vallás  ügyében  eszközöljön  ki  kívánatos  resolutíót.  „Mert 
nem  eontentiisok  az  ő  felsége  resolutíójával,  mivel  ninesen 
micsoda  vigasztalással  menjenek  haza  principálisokhoz,  és 
abban  a  formában,  a  mint  resolvált  ö  felsége  a  religi<) 
dolgában,  nem  teszik  Articnlusban,  hanem  ragaszkodnak  az 
ö  felsége  szent  Diplomájához  .  .  ."  különben  ok  tovább 
recurábiak  oltalomért  ő  felségéhez. 

Eddig  is  csodálkoztak  azon,  hogy  törvényes  kivána- 
taik  annyi  kérés  és  indokolás  után  teljesületlenek  maradtak; 
de  most  egészen  lesujtattak,  midőn  látták,  hogy  a  teljesség- 
gel ki  nem  elégítő  novemberi  pontok,  ellenzésök  daczára  is 
tiírvénybe  iktattatnak.  Ezt  akarták  legalább  megakadályozni. 
Mikor  decz.  28-kán  újra  felolvasták  a  t.-czikkelycket,  a  prot. 
rendek  protestáltak  ellenök.  A  nádor,  személy nök  és  llocher 
le  akarták  őket  beszélni  az  óvástctelről,  tigyelmeztették, 
hogy  —  mivel  az  országgyűlés  már  csak  e  hó  végéig  tart  — 
nyugodjanak  meg  a  király  rendeletében  s  ne  akarjanak 
tiltakozásukkal  ő  felségén  kifogni.  De  a  protestánsok  ennek 
daczára  is  megmaradtak  követeléseiknél,  s  az  országgyűlés 
feloszlatása  előtti  napon  egy  utolsó,  számszerint  kilenczedík 
feliratukban  keserűen  panaszolják,  hogy  a  gyűlés  folyama 
alatt  többször  sürgetett  orvoslat  helyett  uj  sérelmet  kényte- 
lenek szenvedni,  a  mennyiben  az  őket  ki  nem  elégítő  novem- 
beri rendelet  tr)rvények  közé  iktattatik.  Óhajtják,  hogy  az 
országos  ügyekben  hozott  határozatok  mind  a  törvények 
közé  iktattassanak,  de  a  vallásügyet  kivétetni  kívánják, 
mivel  annak  pontjait  magokéinak  el  nem  ismerhetik.  Kérik 
tehát  ő  felségét,  hogy  őket  királyi  pártfogásába  venni  s  a 
nov.  leírat  törvénybe  iktatását  megakadályozni  méltóztassék. 
Ezen  tiltakozás  annál  is  inkább  szükségesnek  látszott,  mert 
gyanúsnak  tűnt  fel  az  e<ldig  hevesen  tiltakozó  Mattyasovszky 
kanonok  azon  nyilatkozata.  Iiogy  a  klérus  megnyugodván 
a  király   rendeletében,   azt  a  törvénybe   iktattatni   kívánja. 


512  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

De  épen,  mivel  a  klérussal  erősödött  többség  is  ezt 
kivánta,  a  protestánsok  tiltakozásának  semmi  eredménye 
sem  lett. 

Deczembcr  30-kán  néhány  udvari  hivatalnok  jelenlété- 
hen felolvastattak  a  törvényezikkelyek.  köztök  a  vallásról 
szóló  XXV — XXVI.  t.-cz.  is,  melv  a  nov.  9-ki  leirattól  esak 
annyiban  különbözik,  hogy  a  második  pontban  azon  lelké- 
szeknek és  tanítóknak  is,  kik  különben  száműzetésben  vao- 
nak.  vagy  bizonyos  térítvények  miatt  hivatalaikat  nem  foly- 
tathatják, az  országba  szabad  visszajö vetél,  vallásuk  szabad 
tanítása  és  gyakorlása  megengedtetik,  megsemmisíttetv'^én  ez 
iránt  adott  minden  térítvény;  s  végül  hogy  az  ágostai  és 
helvét  hitvallásúak  a  jövő  országgyűlésen  bővebb  követe- 
lések iránti  folvamodásukat  előadhassák,  nem  állván  ellen 
a  klérusnak  s  más  világiaknak  ellenmondása.  A  tön'ény- 
ezikkek  szövege  ez: 

25,  t.-cz.  A  vallás  szabad  yyakorI<itáróL 

„Ks  mivel  a  béke  kedvéért  és  az  ország  köznyngal- 
máért  ő  felsége  a  vallás  dolgában  is  kegyelmesen  leírni 
méltóztatott,  azért  ezen  leiratot  az  ország  ezikkei  közé  a 
karok  és  rendek  beiktatják. 

1.  §.  Mindenek  előtt,  mivel  a  vallás  szabad  gyakor- 
lata, melv  már  160(>ban  a  bécsi  béke  által  megadatott,  a 
lefolyt  mozgalmak  alatt  némelyek  által  megháboríttatott: 
tehát  azon  békekötés  1.  ezikkc  itt  megerősíttetvén,  a  vallás- 
gyakorlat  —  a  földesurak  jogainak  épségben  tartása  mel- 
lett —  mindenkinek  mindenhol  az  országban,  az  1608.  koro- 
názás előtti  I.  t.-cz.  szerint  szabadon  hagyatik. 

2.  >}.  A  hitszónokoknak,  iskolatanitóknak,  kik  vagy 
száműzettek,  vagy  bizonyos  kötelezvény  miatt  hivatalnk 
teendőit  nem  teljcisthetik.  az  országba  való  szabad  vissza- 
jövetel,  vallásuk  szabad  hirdetése  és  gyakorlata  megenged- 
tetik, niegsenimisittetvén  adott  térítvényeik. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.'  613 

3.  §.  Az  ország  lakói  vallásuk  szabad  gyakorlatában 
ezentűl  semmiképen  ne  háborgattassanak. 

4.  §.  Az  ágostai  és  helvét  hitv^allásúak  pedig  vallá- 
sukkal ellenkező  szertartásokra  ne  kényszerítessenek. 

26,  t'CZ.  A  templomokról  s  azok  építésére  való  helyek 

adásáróL 

Ezenkívül  határoztatik,  hogy  azon  templomok,  melyek 
az  ágostai  és  helvét  hitvallá^ű  lakosok  által  építettek,  s 
kath.  szertartás  szerint  eddig  fel  nem  szenteltettek,  kikül- 
dendő  biztosok  által  nekik  átadassanak,  más  helyeken  pedig 
ö  felsége  kegyelmes  válasza  értelmében  ug}'anazon  ágostai 
és  helvét  hitvallásúaknak  templomok,  iskolák  és  paplakok 
építésére  alkalmas  helyek  jelöltessenek  ki,  éspedig  ekképen: 

1.  §.  Az  ország  minden  vármegyéjében,  jelesül  Vas- 
vármegyében az  ágostai  hitvallásúak  Dömölkön  és  Nemes- 
Csón,  a  helv.  hitvallásúak  pedig  Felsí)-Őrön. 

2.  §.  Sopronvármegyében:  Vadosfalván  és  Xemes-Kéren. 

3.  §.  Pozsonyvármegyéhen :  Rhéten  és  Puszta-Födémesen. 

4.  §.  Nyitrában:  Xyitraszerdahelyen  és  Strázsán  a 
Vág  mellett. 

5.  §.  Barsban:  Simonyiban  és  Szelezsényben. 

6.  §.  Zólyomban:  Osztrolukán  és  ftaramszegen. 

7.  §.  Turóczban:  Neczpálon  és  Ivánkafalván. 

8.  §.  Liptóban:  Hibén  és  Nagypalugján. 

9.  §.  Árvában:  Felsö-Kubinban  és  Isztebuyén. 

10.  §.  Trencsényben :  Szulyovon  és  Zay-Ugróczon. 

11.  §.  Szepesben:  Görgőn  és  Toporczon  vagy  Batiz- 
falván,  —  ellent  nem  állván  bárkinek  ellenmondása,  a 
templomok  átengedtetnek. 

12.  §.  Más  megyékben  pedig,  u.  m:  Zalában,  Veszprém- 
ben, Győrben,  Komáromban,  Abaujban,  Sárosban,  Zemplén- 
ben, Ugocsában,  Beregben,  Tornában,  Gömörben,  Borsodban, 
Hontban,  Nógrádban,  Szolnok  és  Hevesben,  nemkülönben 
Pest,  Pilis  és  Solt  egyesült  vármegyékben;  továbbá  Szabolcs- 
ban, Ungban  és  Szatmárban,   a  mennyi])en  jelenleg  szintén 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyülének.  H3 


Ö14  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

minden    ottlevo    templomaiknak     valóságos     használatában 
lennének,  valóságos  birtokaikban  meghagyatnak. 

13.  §.  Ezenkívül  az  ország  határszélein  a  Kanizsával 
átellenben  lévő  katonai  kerületben  Szent-Gróton. 

14.  §.  A  gvőri  katonai  kerületben:  Tihanvban.  Vázs«>nv- 
ban,  Pápán.  Veszprémben,  Győrött  és  Komáromban. 

15.  §.  Az  előhegji  katonai  kerületben:  Léván,  Korpo- 
nán.  Füleken:  a  felsőmagj'arországiban:  Putnokon,  Ónodon. 
Szendrön,  Tokióban,  Kallóban  és  Szathmárban. 

16.  §.  A  szabad  városokban  pedig,  u.  m.:  Pozsonyban 
az  ágostai  hitvallást  követőknek  szabad  legyen  saját  költ- 
ségükön a  külvárosban  a  biztosok  által  kyelölt  helyen  eg}' 
templomot  építeni. 

17.  §.  Sopron  városa  maradjon  azon  vallás  szabad 
birtokában  és  gyakorlatában,  melyet  most  valL  s  ebbe  meg 
ne  háboríttassék. 

18.  §.  A  szabad  és  ])ányavárosokban,  mint  Trenesén- 
ben.  Modorban.  Körmöczön  és  Beszterczebánván  s  a  fel- 
vidéknek  minden  ilyen  városában  a  templomok^  iskolák  é^ 
paplakok  építésére  való  helyek  adása  megengedtetik. 

19.  §.  Végre  azon  templomok,  melyeknek  az  ágostai 
és  helvét  hitvallásúak  tettleg  valóságos  birtokában  vannak, 
a  paplakokkal,  iskolákkal  és  ezeknek  jövedelmeivel  együtt 
a  béke  kedvéért,  hogy  t.  i.  nyugodtan  és  békében  élhesse- 
nek, kezükben  hagyassanak;  a  temetkezés  és  harangozás 
az  ezen  helyeken  lévő  kathoUkusoknak,  úgy  mint  ezeknek, 
szabad  legyen. 

20.  ^.  Azon1)au  sem  a  katholikusok  az  ágostai  és 
helvét  hitvallásúak  lelkészeinek,  sem  ezek  követői  a  kath. 
plébánosoknak  az  1647  :  XI.  t.-ez.  értelmében,  fizetni  ne 
tartozzanak. 

21.  i^.  Továbbá  az  országban,  a  várakban  és  szokott 
lakhelyeiken  élő  minden  mágnásoknak  és  nemeseknek  — 
bármily  felekezet  szertartása  szerint  —  szabad  imaházakat 
és  kápolnákat  építtetniök  és  adományozniok. 

22.  §.   Ezentúl   egyik  részről  se  törtéi\jék  templom-, 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLXsÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  515 

iskola-  és  paplakfoglalás,  sem  a  vallás  gyakorlatában  való 
háborgatás  Ulászló  király  #17  decr.  8.  czikkél)en  foglalt 
büntetés  terhe  alatt. 

23.  §.  A  jelen  tr)rvénybc  iktatott  engedmény  által  az 
ágostai  és  helvét  liitvallásúak  elöl  épen  nem  záratik  el  az 
fit.  hogy  követeléseiket,  folyamodványaikat  a  jövő  ország- 
gyűléseken beadhassák;  nem  állván  ellent  a  klérusnak  és 
más  katholikus  vihigiaknak  ellenmondása. 

24.  §.  Ennélfogva  fentartatnak  az  országnak  a  királyi 
hitlevél  által  megerősített  törvényei.''^ 

Lipót  az  eléje  terjesztett  törvényeket  megerősítvén. 
az  orszíiggyülést  bezárta. 

Ezen  eljárás  ellen  a  protestánsok  a  nádor  és  királyi 
személynök  előtt  külön  tiltakozást  nyújtottak  be,  melyben 
kyeleiitik,  hogy  az  ő  beleegyezésök  nélkül,  a  kath.  klérus 
által  veszélyes  záradékokkal  ellátott  törvénybe  meg  nem 
egje/hetnek,  mivel  az,  az  evang.  egyház  elnyomására  és 
kiirtástára  van  szerkesztve;  és  hogy  ők  —  bár  ö  felsége 
iránt  jobbilgyi  hűséggel  viseltetnek  —  ezentúl  is  a  vallá- 
sukat illető  régibb  törvények  és  hitlevelekhez  ragaszkod- 
nak s  azoktól  eltérni  legkevésbbé  sem  akarnak.-  —  Végül 
némelyek  a  bádeni  herczeghez  is  nyújtottak  be  egy  iratot, 
melyben  nmgatartásukat  igazolják.^ 

Így  végződött  a  híres  soproni  országgyűlés,  mely.  a 
mint  nem  volt  képes  kielégíteni  az  ország  polgári  szük- 
ségeit, épen  úgy  nem  nyugtathatta  meg  a  protestánsokat 
sem.  A  földesúri  jogok  fentartása,  mely  már  eddig  is  annyi 
bajnak  forrása  volt,  újra  megerősíttetett;  a  templomok, 
iskolák  stb.  nem  adattak  vissza.  Szóval,  midőn  egy  pont- 
ban a  vallásszabadság  elismertetik,    másban  sok  kikötéssel 


^  Corpus  Jur.  Hung. 

*  Protestatio  Inclyti  Status  Evangelici  Die  30.  dec.    Anno  1681. 
Hist.  Dipl.  223.  1. 

'  Literae  ad  Serenissimum  Principem  a  nonuUis  Ablegatis  Evan- 
^elicis,  adhuc  hic  Sopronii  existentibus  srriptae  etc.  U.  o.  224r.  1. 

33* 


516  ZSILIlfSZKY  MIHÁLY. 

Újra  megnyirbáltatik.  Xera  lehet  ugA'an  tagadni,  hogy  a 
protestánsok  helyzete  a  legközelebb  lefolyt  gyásztizedhez 
képest  sokkal  kedvezőbbé  lett:  de  a  teljes  igazsághoz  és 
békéhez  még  igen  sok  hiányzott.  S  ez  az  oka,  hogy  a  val- 
lási zavarok  újra  felújultak,  s  a  protestánsok  Toköhiől 
várták  jogaiknak  visszaszerzését. 


Erdélyi  országgyűlések. 

1672—1682. 

1. 

Az  erdélyi  rendek  két  pártra  szakadnak.  --  Ápaffy  fejedelem  a  magyar 
bujdosók  felé  hajlik ;  —  de  a  rendek  többsége  ellenök  nyilatkozíL  — 
Az  1673-ki  fejérvári  országgyűlés  nem  szavazta  meg  a  tényleges 
segélyt.  —  Az  1674-ki  országgyűlés  nótázza  Bánfy  Dénest.  —  A  követ- 
kező 1675.  és  76*ki  országgyűlések  határozatai. 

• 

A  bujdosó  magyaroknak  Erdélybe  való  menekülése 
nagy  gondot  okozott  ApaflFynak  és  az  erdélyi  rendeknek 
Egyfelől  Lipót  királytól,  másfelől  a  török  szultántól  retteg- 
tek; mert  mind  a  kettő  ürügyül  használhatta  üj  beütésekre. 
Lipót,  mint  fentebb  láttuk,  figyelmeztette  a  portát,  ne  szegje 
meg  a  vasvári  békét  és  űzze  el  a  Magj'arországból  oda- 
menekült ^rablókat"'.  A  porta  azonban  a  menekülteket  nem 
tartván  rablóknak,  kéz  alatt  segítette. 

A  nehéz  viszonyok  között  lassanként  két  pártra  sza- 
kadtak az  erdélyi  rendek.  Az  egyik  részen  levők  a  török- 
magyar  barátság  mellett  buzogtak;  a  másik  részen  levők 
képezték  az  úgynevezett  német  pártot.  Amazok  hajlandók 
voltak  a  bujdosókat  segíteni,  emezek  ellenezték  azt,  mivel 
nem  bíztak  a  franezia  király  Ígéreteiben.  Amazok  közt  voltak 
a  legbuzgóbb  protestánsok;  emezek  közt  a  nem  kevésbbé 
buzgó  katholikusok. 

Az  1672-ki  Magjarországba  való  szerencsétlen  beütés 
alkalmából,  az  okt.  10-én  Radnóton  megnyüt  országg}^filésen 
kisült,  hogy  maga  a  fejedelem  is  a  magyarok  mellett  foglalt 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  517 

állást.  Teleky  Mihály  és  a  fejedelemasszony  vitték  őt  erre, 
a  kik  ^sok  ratiókkal  remonstrálván,  mily  hasznos,  sőt  szük- 
séges is  volna,  hogy  a  fejedelem  Bocskay,  Bethlen  Gábor  és 
első  Rákóczy  György  dicséretes  erdélyi  fejedelmek  példája 
szerint  a  magyarok  dolgába  belé  tekintene  és  Magj^arorszá- 
gon  a  reformata  religió  oppressióját  vindicálná.  melynél 
isten  s  a  keresztyén  református  királyok,  fejedelmek,  res- 
publikák előtt  dicséretesebb,  kedvesebb  dolgot  nem  csele- 
kedhetnék .  .  ."  ^  Most  van,  ügy  mond,  ideje,  hogy  a  maga 
fejedelmi  házát  nevelje  és  állandóvá  tegje.  Vétek  volna 
behunyt  szemmel  nézni  a  magj'arok  és  a  protestánsok  el- 
nyomatását, holott  a  belgák,  mint  idegen  nemzet,  a  vallás 
miatt  készek  a  csiiszár  ellen  fegyvert  ragadni,  ha  a  gálya- 
rabságra ítélt  magjar  papokat  haza  nem  bocsátja.^ 

De  az  ellenkező  gondolkozásíiaknak  is  meg  voltak  a 
magok  érvvel. 

Mikor  ez  ügy  1678-ban  Radnóton  a  fejedelmi  tanács 
elé  került,  a  többség  azt  határozta,  hogy  a  fejedelem  ^ülljön 
veszteg  Krdélyben,  s  hagyjon  békét  a  magyarországi  dol- 
goknak"^. Lám,  ott  a  magyarok  tanulságos  példája,  a  kik 
fegj'verfogásuk  miatt  életiíket  és  vagyonukat  elvesztették. 
Bolondság  lenne  ujjukat  a  tőrbe  akadt  madárnak  körme 
közé  akasztani.  Ez  által  amazt  a  tőrből  meg  nem  szabadí- 
tanák, de  magok  a  madarász  kezébe  kerülnének.  Elég  szép 
tett,  hogy  a  Magyarorszíígból  kibujdosott  urakat  befogadták 
és  a  császárnak  ki  nem  adják.  Ez  keresztyéni  kíUelesség, 
melyet  ezután  is  gyakorolni  hajlan<h'»k,  ha  azok  csendesen 
viselik  magokat.  De  ha  ezt  nem  teszik,  akkor  mehetnek, 
a  hová  tetszik;  mert  jobb.  hogy  azok  elcsapassanak,  mintsem 
hogy  miattok  Erdély  örökös  nyomorúsjvgba  és  veszedelembe 
döntessék.  Ugy  szeressük  —  úgy  mond  —  felebarátunkat, 
hogy  az  által  magunkat  öri'ikös  nyomorúságba  ne  ejtsük. 
Mert  könnyű  a  hadakozást  elkezdeni,  de  ha  egyszer  elkezd- 

'  Cserei  M.  Hist.  65.  67.  1. 
*  U.  o.  66.,  67.  1. 


öl 8  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

jük,  még  a  maradékunk  sem  éri  végét.  Külömben  is  a 
franczia  sokat  igér,  keveset  praestál;  amig  ö  ide  dobol,  elüti 
a  német  rajtunk.  A  magyarországiaknak  jó  refugium  volt 
Erdély,  de  ha  mi  kiszorulunk  Erdélyből  vájjon  melyik 
nemzet  fogad  bé  bennünket ?^^ 

Az  óvatosságnak  ezen  neme  nem  tetszett  sem  a  feje- 
delemnek, sem  Telekynek.  Még  azon  évben  országgj'filés 
elé  vitték  az  ügyet,  hogy  ott  a  magj'arok  számára  való 
segélyt  megszavaztassák. 

November  18-kán  összejöttek  az  egj^behivott  rendek 
Fejénárra.  Itt  a  két  párt  már  igen  élesen  állott  egymással 
szemben.  Az  úgynevezett  német  párt  még  mindig  g^^anús 
volt  a  rendek  között,  habár  olv  hatalmas  főurak  állottak 
is  élén,  mint  Bánfy  Dénes  és  az  öreg  Bethlen  János  kanczellár. 
Teleky  rendkívüli  tevékenységet  fejtett  ki,  liogj*  ezek  ellené- 
ben a  magyar  párt  győzelmét  biztosítsa.  A  gyengébbek  iránt 
l'enyegetéseket  is  használt,  míg  a  híveket  lelkesítő  szavak- 
kal kitartásra  buzdította. 

A  fejedelem  propositióiban  előadá  az  ügy  állását.  Az 
üldözött  magyarok  és  protestánsok  hozzánk  menekültek, 
úgy  mond,  és  pártfogásunkat  kérik,  határozzon  benne  az 
ország  bölesesége.  Bár  nem  volt  határozottan  kifejezve^ 
mégis  az  tűnt  ki  e  propositiók  hangjából,  hogy  a  fejedelem 
csakugyan  Bethlen  és  I.  Rákóczy  Györgj"  szerepébe  gondolta 
magát,  és  kész  a  hallatlan  módon  üldözött  magyarhoni 
protestánsoknak  segítséget  nyújtani.  Ennek  kapcsában  fel- 
olvastatott a  menekültek  emlékirata  is,  melyben  megható 
szavakkal  vázolvák  a  magyarországi  gj^ászos  állapotoL 
Kérik  az  erdélyi  testvéreket,  karolják  fel  ügyüket  és  ne 
engedjék,  hogy  országuk  szabadsága  és  vallásuk  gj'akorlata 
végképen  kiirtassék. 

A  rendek  megilletődve  hallgatták  a  siralmas  panaszo- 
kat; de  mihelyest  megnjilt  a  vita,  azonnal  kitűnt  a  fejedelmi 
tanácsban  is  nvilvánult  véleménvek   külömbséffe.   A  milat- 

'  Cserei  M.  Hist.  68.  1. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  619 

kozatok  élessége  elárulta,  hogy  a  közügyek])e  inagánérdekok 
is  vegyültek.  Telekyt  azzal  vádolták,  hogy  a  magyarok 
kedveért  kész  koezkára  tenni  saját  hazájának  boldogságát; 
hogy  nádori  niéltíiságra  vágyik,  melyet  a  bujdosók  g}'őze- 
lem  esetére  megígértek  neki.  Mások  a  katholikusok  által 
elkövetett  gyalázatosságokat  emlegették  fel,  hogy  ez  által 
a  keresztvéni  könvöriilet  felébresztésével  biztosítsák  a  kért 
segedelmet.  Végül  Béldi  Pál  emelkedett  fel  és  a  kivetkező 
beszédet  monda: 

-Ha  csak  privatumot  kellene  respeetálni,  senki  a 
magyarok  dolgában  engedelmesebben  nálamnál  nem  szól- 
hatna; holott  édes  leányomat  azok  közül  valónak,  Wesselényi 
Pálnak  adtam  feleségül  és  azzal  magamat  s  egész  házamat 
szoros  kötelességgel  eonjungáltam  vele,  kinek  atyjának  test- 
vérbátyja, a  néhai  magyar  palatinus,  ennek  a  motusnak  feje 
és  proteetora  vala.  Mindazáltal,  minthog)^'  énnálam  nemcsak 
gyennekeimnél  s  minden  javaimnál,  hanem  életemnél  is 
mindenkor  becsesebb  volt  hazám  közönséges  java  s  meg- 
maradása: ha  mindnyájan  javallanák  is  a  mi  kegyelmes 
urunknak,  hogy  a  magyar  motusokba  elegyítse  magát,  én 
egyedül,  a  mennyiben  rajtam  állana,  ellentartó  volnék,  vagyok 
s  leszek  mind  holtig  benne,  mert  semmi  jó  exitusát  nem 
látom,  nem  is  várliatok  egyebet  belőle,  hanem  mind  ö  nagy- 
sága fejedelmi  házának,  mind  édes  hazánknak  végső  vesze- 
delmét s  romlását,  —  amint  minap  is  a  consiliumban  bőven 
declaráltam.  Sőt  inkább  akarom,  ma  szemem  előtt  mind 
a  négy  leányom  meghaljon  s  mind  a  vejem  elveszszen, 
mintsem  ő  miattok  hazám  békessége  —  újabban  felfordul- 
jon. S  valaki  velem  együtt  igaz  hontiának  tartja  magát, 
istenéhez  s  hazájához  való  o])ligatiójára  kényszeritem,  tegye 
le  elméjéről,  ha  mi  oly  praeconcepta  opiniója  volna  a  magyar 
dolgok  iránt.  A  Magyarorszílgból  közénk  bujdosott  becsületes 
urakat  s  főrendeket  is  kérem,  ne  búsítsák  efféle  kedvetlen 
s  szomorú  eonseciuentiájú  dolgokkal  sem  a  mi  kegyelmes 
urunkat,  sem  a  nemes  országot.  Xe  kivánják  a  jóért  azzal 


520  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

fizetni,  hog>'  6  kegj^elmek  miatt  mi  is  országostól  elvesz- 
szünk."  * 

Hasonló  véleménynek  adott  kifejezést  a  vármegyét 
székely  és  szász  székek  követeinek  többsége  is,  ügy  hogy 
a  menekültek  pénz-segélyen  kívül  egj'éb  támogatást  nem 
nyerhettek.  És  így  —  mondja  Cserei  —  az  ország  gj'ulése 
Teleky  MiháljTiak  nagy  disgiistnsával  elbomlék. 


Lipót  esászár  nagj'  megelégedéssel  vette  a  fejérvári 
országgyűlés  határozatát.  Nem  is  mulasztotta  el  annak  fii 
előmozdítóit  megjutalmazni.  Ellenfelei  azonban,  s  ezek  között 
XIV.  Lajos  franczia  király,  mindent  elkövettek,  hogj'  a 
menekültek  segélyt  kaphassanak  az  erdélyi  fejedelemtől,  és 
hogj*  annak  ellenzői  megfélemlítessenek.  Teleky  mindenek 
előtt  Bánfy  Dénest  akarta  megbuktatni  a  ki,  mint  a  feje- 
delem sógora,  legnagyobb  tekintélyben  állott  és  a  ki  leg- 
inkább buzgólkodott  az  udvari  és  katholikus  érdekek  mellett 
Rottal,  kassai  parancsnokkal  összeköttetésben  állott  és  Lipót- 
tól bárói  czímet  fogadott  eL  Az  1674.  nov.  18-kára  össze- 
hívott országgj'űlésen  Bánfyt,  mint  titkosan  tractálót,  mint 
ki  a  hon  békéjét  és  Apafty  fejedelemségét  felforgatással 
fenyegeti,  mint  a  ki  idegen  hadakat  akart  behozni  az  országba 
és  hallatlan  erőszakosságokat  követett  el  —  nótázták,  decz. 
10-kén  ki  is  végezték.  E  bűnök  ugyan  nagjitva  voltak,  de 
a  Becsesei  való  titkos  összeköttetés  olv  időben,  midőn  annak 
parancsára  a  magyarhoni  protestáns  papok  százankint  lettek 
várfogságra  és  gályarabságra  hurczolva,  a  többnyire  ref. 
vallású  erdélyi  rendek  előtt  már  maga  olyannak  tűnt  fel 
mely  halált  érdemel.  Külömben  meg  kell  jegyeznünk,  hog)' 
a  vallás  dolgá])an  nagyobb  jelentőségű  indítvány  nem  téte- 
tett. Az  l(>75-ki  őszi  és  167t>-ki  fejérvári  országgjűléseken 
csak  a  szent  napok  megszenteléséről  és  a  templombajárásról 
hozattak  törvények,  melyek  ekképen  hangzanak: 

'  Cserei  M.  Hist.  61^—70.  i. 


A   MAGYAR    ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  531 

Az  1675-ki  I.  Articuliis.  Iniiepek  és  szent  vasárnapok 
megszentolésérül,  s  tomplomok  frequentálásárul  irt  Articulusok 
indifferenter  ez  hazában  minden  helveken  me^artassanak.  és 
minden  napon  az  isteni  szolgálatokra  s  könyörgésekre  dologra 
való  kimenetel  előtt  a  kösség  (idejénkorán  harangoztatván 
azon  helynek  lelkipásztora)  bémei^jenek,  s  az  isteni  szolgálatot 
elvégezvén,  azntán  menjenek  ki  dolgoknak  végben  vitelére, 
mely  ellen  a  mely  paraszt  ember  háromszor  egj'másután 
impingálna.  méltó  mentsége  nem  lévén,  verettessék  kézi 
kalodában,  és  mindaddig  ott  tartassék,  mig  az  prédikátiót 
vasárnapon  elvégezi  a  lelki  tanitó.  Nagyságod  tetszésébül 
eoncludáltiik.* 

Az  1676-ki  XIX.  Articnlus.  A  vasárnapok  és  három 
sátoros  innepek  megszenteléséröl  az  appro])átában  partis 
quintae,  edicto  quinquagesimo  primo  és  az  1675.  esztendő- 
béli  templom  freqiientálásáról  irt  első  Articnlusok,  mint  a 
szitkozódok  és  átkozódók  ellen  való  Articnlnsokkal  edgj^ütt 
megtartassanak,  melyekre  ennek  utána  szorgalmatosan  vigyáz- 
zanak a  vármegyéknek  és  székeknek  vicze  tisztei  és  ked- 
vezés  nélkül  járjanak  el  tisztekben  sub  poena  viginti  quatuor 
florenorum  innigariealiiiin,  melyet  a  főtisztek  a  viezeken, 
excliisis  omnibns  juridicis  remediis  irreuiissibiliter  toties 
quoties  impingálnak.  exe(iuáltassák.  A  mellett  a  falusi  birák 
és  esküditek  is  kötelessek  legyenek  az  alattok  valókra 
vigyázni,  és  a  kik  a  megirt  Artieulus  szerént  a  templomot 
frcquentálni  nem  akarják,  verjék  magok  authoritíissokból^  a 
kézi  kalodában,  mehet  ha  elmulatnának  a  földös  urak, 
avagy  a  tisztek  magokat  a  bírókat  és  eskütteket  veressék 
a  kézi  kalodában.  Ezt  peniglen  értjük  ez  hazában  lévő  minden 
nemzetekről.- 


^  Teutsch  és  Veszély  i.  m. 

*  Veszelv.  i.  m.  271-2.  1.  —  Teutsch. 


( 


Ő22  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


11. 

Lipót  császár  felállítja  Erdélyben  a  kath.  püspökséget.  —  Teleky  fel- 
lázítja Erdélyt.  —  A  fejedelem  fegyvert  fog  a  magyarok  mellett,  —  de 
szerencsétlenül.    —    Vallásügyi    articulusok    1678—1680.  és   1682-ben. 

A  míg  Lipót  császár  Magyarországon  minden  fclol  tor- 
nyosuló vészfclhök  láttára  szelídebb  rendszabályokhoz  n}'últ, 
a  míg  a  magyar  főurakkal  és  az  erdélji  fejedelmet  kép- 
viselő gróf  Csáky  Lászlóval  Bécsben  a  béke  helyreállításának 
módjai  felől  tanácskozott:  addig  a  kuruczok  és  labanczok 
kegyetlen  harcza  folyt  szünet  nélkül  üg>^  hogy  egyáltalában 
nem  lehet  csodálkozni,  hogy  az  erdélyiek  vonakodtak  részi 
venni  a  menekültek  bajában.  Ök  vallásilag  teljesen  elége- 
dettek valának.  Csak  akkor  riadtak  fel,  mikor  a  bécsi 
udvar  Erdély  jogaiba  is  belenyúlt,  s  tulajdonképeni  ezéljál 
abban  tette  nyilvánvalóvá,  hogy  a  120  év  óta  megszüntetoti 
gyulafejérvári  kath.  püspökséget  rendeletileg  újra  felállította, 
Mokchay  Andrást  niárcz.  29-kén  püspökké  kinevezte  s  egy- 
úttal felhatalmazta  arra,  hogy  Erdélybe  menvén,  püspöki 
jószágait,  melyek  el  voltak  adományozva,  vegye  át  és  kezdje 
meg  főpapi  hivatalát. 

VA  lehet  képzelni,  minő  hatást  tett  ezen  kinevezés  a 
jobbára  protestáns  vallású  és  akkor  még  Bécstől  független 
Erdélyben!  A  prot.  vallás  szabadsága  és  Erdély  független- 
sége egyszerre  lett  megtámadva,  épen  úgj%  mint  Magv'ar- 
országban.  Ezt  szó  nélkül  és  erős  visszatorlás  nélkül  hagjui 
nem  lehetett.  Teleky  eljöttnek  látta  az  időt,  hogj'  mind- 
azokat, kik  a  magyarhoni  menekültek  mellett  a  fegj^veres 
beavatkozást  ellenezték,  megtörje.  Ezeknek  főbbjei  a  bete- 
ges, öreg  kanczellár:  Bethlen  János  és  ennek  tia,  a  szép 
képzettségű  Miklós,  továbbá  a  hatalmas  Béldi  Pál  valának, 
kikhez  csatlakoztak  a  katholikusok  is,  jelesfii  Csáky  László 
és  Apor  Lázár.  A  fejedelmet  rávette,  hogy  Béldit  és  Bethlen 
Miklóst,  azon  ürügy  alatt,  mintha  a  fejedelmet  meg  akarnák 
buktatni,  elfogassa  167().  ápr.  23-án. 

A  magyarellenes  párt,  vagyis  a  magyarok  mellett  l)e 


A    MAGYAR    ORSZÁGGYÜLfiSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  Ö23 

nem  avatkozás  elvének  hívei  megrémültek;  mert  Teleky 
most  már  jóformán  teljhatalmú  tanáesosa  lett  a  fejedelem- 
nek, s  megkötteté  vele  a  frauezia  királylyal  való  szövetséget 
{1677.  máj.  27-én  Varsóban)  Lipót  ellen.  A  kitört  belháború 
iszonyait  lei  mi  lehetetlen.  Béldi  kiszabadulván  fogságából, 
Teleky  megbuktatásán  fáradozott,  mint  a  ki  a  háborút 
Erdélv  érdeke  ellen  kierőszakolta.  De  Telekv  az  1678-ki 
fogarasi  országgyűlésen  számkivetésre  ítéltette  a  portára 
menekült  Béldit  és  társait.^ 

Ezzel  az  interventiót  ellenző  párt  teljesen  legj'őzetett. 
A  következő  országgyűlések,  jelesül  az  ápril  19-ki  Fogarasban 
és  a  jun.  2-ki  Fejérvárott,  már  tetemes  hadiadót  szavaztak 
meg  a  magjar  menekültek  melletti  harcz  folytatására.  Apafly 
fejedelem  fegj-^-ert  fogott  és  egy  kiáltványt  bocsátott  ki, 
melyben  előadván  Magj'arország  elnyomatását,  elmondja,  mint 
fogtak  egykor  fegyvert  Magyarországért  Bocskay,  Bethlen  és 
Rákóczy  fejedelmek;  mennyi  vér  omlott  a  polgári  és  vallási 
szabadságért.  Ezen  fejedelmek  nyomdokát  kiívetve,  ő  is  fegy- 
verhez nyúlt,  hogy  az  üldiízött  magyar  menekülteket  hazájokba 
visszavigye  s  a  nemzet  eltiprott  szabadságát  helyreállítsa. 

*  Nevezetes,  hogy  gr.  Csáky  László,  Apor  Lázár  és  Damokos 
Tamás,  kik  « mérges  pápisták*  valának,  Konstantinápolyban  katholikus 
fejedelmet  akartak  nyerni.  Cserei  ezt  így  beszéli  el:  «...  még  Havas- 
alföldében létekben  külön  kezdenek  suttogni,  és  ott  punctumokat  irának 
Béldi  Pál  eleiben;  ba  úgy  akarná,  hogy  vele  együtt  és  az  ő  részére 
munkálódjak  a  portán  a  fejedelemséget,  elsőben  hit  alatt  assecurálja 
őket  azokról  a  punctumokról,  melyeknek  egyike  az  vala:  hogy  a 
jezsuiták  ellen  articularíter  Íratott  proscriptio  in  perpetuum  tolláltassék 
s  szabadon  bejöhessenek  Erdélybe,  hogy  Béldi  Pál  az  ő  hirek  s  aka- 
ratjok  ellen  se  országgyűlést  ne  convocáltasson,  se  tanács  urakat  maga 
mellé  ne  constituáljon,  hanem  olyanokat,  aminéműeket  ők  javallanak 
etc.  A  szegény  Béldi  akkor  vévé  eszében,  kikkel  indult  útra  ...  a 
punctumokat  magánál  tartván,  nem  subscribálá  ...  Ha  kegyelmetek 
—  úgy  mond  —  így  akart,  jobb  lett  volna  tőlem  Erdélyben  elmaradni. 
Csáky  több  társával  látván,  hogy  Béldi  Pált  nem  oly  könnyen  vehetik 
rá,  mint  ApaíTy  Mihályt,  kivált  a  religiosa  materiákban,  —  conspirál- 
nak  ellene  ...  kit  erős  buzgó  reformátusnak  ismernek  vala  lenni ;  — 
ők  azon  valának.  hogy  pápista  fejedelem  lehessen  ...  a  portán  levő 


I  I 


524  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

A  harcz  kimenetelét  ismerjük.  Teleky  helyébe  az  itjü 
Tökölyi  Imre  lép.  mint  hadvezér.  A  francziák  kibékülnek 
Lipóttal  és  íg}'  dugába  dűlnek  ApaflFy  tervei.  A  török  had- 
járatok szerencsétlen  kimenetele  ErdéhTe  új  meg  új  szen- 
vedéseket mér.  Az  egj'ház  ügye  kissé  háttérbe  szorul.  Ha 
az  olykor  összehívott  gjuléseken  elu  is  fordul  a  vallás  ügye, 
az  csak  holmi  aprólékosságra,  külső  szertartásokra,  ünne- 
pekre és  a  nép  között  nagyon  elterjedett  káromkodásokra 
vonatkozó  határozatokban  nvilvánul. 

így  például  az  1678.  okt.  1-jére  összehívott  fehérvári 
országgyűlésen  hozott  IV.  Articulus  a  vármegyéken  celebrá- 
landó törvényes  szék  modahtásár<)l  szól  ekképen: 

Mivel,  kegls.  urunk,  a  sok  potentiáriuskodások.  erkölcs- 
telenségek és  tisztátalan  élettek  ez  hazában  felettébb  árrattak, 
nagsd.  kegls.  tetszéséből  azoknak  refrenáltatására  végeztük, 
hogy  ennekutánna  Fejérvármegyékben,  mind  alsó,  mind  felső 
járásban,  kétszer,  más  vármegyékben  legalább  háromszor 
celebráltassanak  annuatim  a  tör>'énves  székek;  melvek  sem 
commissiokkal,  sem  egA'éb  törvénytelen  dolgokkal  ne  inter- 
turbáltassanak,  sub  poena  articulari  mox  et  de  facto,  per 
exhibitorem  cxequenda;  ide  értvén  a  recepta  religiókhan 
lévő  spirituálé  forumokat  is.^ 

Az  168(>-ki  május  18-kára  összehívott  országgyűlés 
első  és  második  czikkelye  így  hangzik: 

I.  Articulus.  Az  inncp  szentelés  és  káromkodók  álla- 
pottyárul. 

Megvalljuk,  kegyelmes  urunk,  az  nagyságod  közinkben 

német  és  franczia  oratorokat  kezdek  járni  s  ajándékozni,  vélek  azt 
hitetvén  el,  hogy  a  catholica  religiónak  nagy  előmenetelére  lenne 
Erdélyben,  ha  pápista  fejedelem  lenne ;  sőt  a  német  oratornál  Béldí 
Pált  hamisan  azzal  vádolák.  hogy  a  Magyarországról  beszorult  rebellisek- 
nek .  .  .  kik  mind  többnyire  reformátusok  valának,  Béldi  Pál  volna 
nagyobb  fautorok,  a  leányát  is  a  császár  nagy  ellenségének,  Wesselényi 
Pálnak  adta,  s  ha  erdélyi  fejedelem  lehet,  a  német  császár  ellen 
Erdélyt  is  fellázasztja ;  jobb  volna  azért  Csáki  Lászlónak  obtineálni  a 
Portánál  a  fejedelemséget .  .  .  Cserei  M.  Hist.  106-— 108.  1. 
*  Teutsch. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  625- 

küldött  propositiüi  rendiben  is  arra  intetvén,  hogy  az  Isten 
C)  felsége  igaz  itíleti  között  is,  írgalmasságának  reménségével 
tapasztalkodása  által  csendes  békességünk  kedves  illattyá- 
val  megnjitván  bennünket  mellvért  tartozó  háladatosságunk 
megbizonyítására,  nagyságod  consensnsa  is  aceedálván,  végez- 
tük, hog}'  az  eddig  gyakorlott  innepek  megszentelésérül  úgy 
az  lelkezudőkröl  és  egyéb  keresztény  embereket  irtóztató 
szithkoknak  rendiríil  is  irott  Articulusok,  szorossan  meg- 
tartassanak, és  minden  helyekbéli  tisztek,  ügy  az  ndvarok 
igazgatói  is  azoknak  kemény  büntetés  alatt  való  eltávoz- 
tatására, szorgalmatassan  vigyázzanak  s  alkalmaztassák 
nuigokat:  félvén  az  Istennek  reíyok  következő  nagj'obb 
itiletitül;  egyébiránt  director  atyánkfiainak  is  szoros  vigj'á- 
zása  lévén,  mind  az  vétkezőkre,  s  mind  pedig  az  inspceto- 
rokra,  kinek  kinek  fogyatkozását  exccntióban  vétetni  sub 
amissione  bonorum  et  officii  tartozzék  és  el  ne  mulassa. 

II.  Articulus.  Az  orthodoxa  rcligión  lévőknek  Brassóban 
Bólonya  uczában  temphmihely  adatik. 

Mivel  kegj'elmes  urunk,  az  nagysiigod  propositio  is 
azt  tartván,  az  orthodoxa  religión  lévőknek  exercitiuma  sok 
akadályokkal  viseltetett  eddig  is  Brassó  városában,  hogy 
azon  akadályok  ezentúl  sopiáltassanak,  végeztük,  nagj'ságod 
kegyelmes  eonsensusa  is  aceedálván,  hogy  a  Brassói  lakosok 
Holonyába  azon  orthodoxa  religión  levő  atyafiaknak  rendel- 
jenek s  adjanak  egy  temi)lomnak  való  alkalmatos  helyet^ 
Xemcs  János,  Mikes  Kelemen,  szebeni  királybiró,  és  Mikó 
István  atyánkfiai  jelen  létekben,  ab  expiratione  praesentis 
Diaetae  ad  bis  (|uindenam  exercitiumokat  is  ne  impediálják: 
azon  helybéli  orthodoxa  religión  lévők  penig  magok  részek- 
rill  az  papnak  járandó  fizetést  nem  másnak,  hanem  magok 
religióján  lévők  pap  szükségére  fordítsák.* 

Az   l()82-ki  febr.   17-kén   Fogarasban   tartott   ország- 
gyűlésen hozott  tön'ények  XXIV.  articulusa  ez: 

Szivünknek  nagy  fájdalmával  halljuk  és  tapasztaljuk 

•  Teutsch.  V.  ö.  Veszelv,  I.  272.  1. 


626  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

is  kegyelmes  Urunk,  hogj'  az  Istennek  mind  közönséges, 
mind  pedig  személy  szerént  érdemlő  igaz  tiszteletit  szár- 
maztató éktelen  szitkoknak  és  káromkodó  szóknak  rendi 
felette  igen  eláradtanak  minden  rendek  között  ez  hazában, 
annyira,  hogy  sokak,  mintha  sem  Isten,  sem  halál  nem 
volna,  megátalkodott  szívvel  viselik  önmagokat.  Xoha  azért 
az  efféléket  megbüntető,  távoztató  és  orvosló  szép  articuluso- 
kat  Írván  emlékezetben  hadtanak  minékünk  is  az  mi  régi 
eleink,  mindazáltal,  talán  ezek  feledékenységbe  menvén, 
Nagj'ságod  kegj^elmes  tetszéséből  végeztük  ezeket  újabb 
emlékezetben  hoznunk  és  tennünk.  Meg  vannak  pedig  ezek 
Írva  . . .  (idéztetnek  az  e  tárgjban  eddig  hozott  t.-czikkek). 
melyeket  nem  szükséges  ismételnünk. 


OTODIK  FEJEZET. 

.    »'f — 

A  TÖHÖK  HATALOM  ÉS  A  PROTESTANTIZMUS 

MEGTÖIÍÉSE 
lOHl— i6sr. 

Az  1683-ki  kassai  részleges  országgyűlés. 

{Janudr  11-^28.) 

Tökölyi  szerencsével  harczol.  —  A  füleki  athname.  —  1683.  jan.  11-re 
Összehívja  a  rendeket  Kassára.  —  A  rendek  névsora.  —  Fejedelmi 
propositiók,  és  azok  feletti  viták.  —  Vallásügyi  kérdések.  —  Medveczky 
Mátyás  esete.  —  A  propositióknak  vallásügyi  pontjára  adott  válasz.  — 

Tökölyi  üzenete  és  búcsúja. 

Tökölyi  Imre  látván,  hogy  a  lefolyt  soproni  ország- 
gyűlésen a  protestánsok  jogos  kivánatai  nem  teljesültek  s 
hogy  a  nádorrá  választott  Eszterházy  Pál  vallási  vakbuz- 
galma mellett  a  jövőben  sem  lehet  kilátás  kedvezőbb  for- 
dulatra ;  látván  továbbá,  hogy  a  nemzeti  jogok  sem  nyertek 
oly  biztosítékot,  hogy  a  hazafiak  kielégítettek  volna:  remélni 
kezdte,  hogy  a  háború  folytatása  biztosabb  eredményre  fog 
vezetni.  S  valóban  az  erdélyi  fejedelem  és  a  török  porta 
liaddal,  XIV.  Lajos  franezia  király  pedig  pénzzel  segítette  öt. 

Kezdetben  Tökölyi  részére  hajlott  a  szerencse.  Fülek- 
vár alatt  Ibrahim  budai  basa  öt  a  szultán  nevében  Felsö- 
Magyarország  királyának  nevezte  ki,  s  a  királyi  hatalom 
jeléül  zászlót,  kardot  és  kalpagot  ajándékozott  neki. 

Az  athname,  melyet  akkor  adott  a  porta  Tökölyinek, 
a  következő  főpontokból  állott:  Felsö-Magyarország  Tökölyi 


528  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

halála  után  szabadon  választhat  magának  királyt,  de  csal 
evangélikust,  a  magyarok  s  a  tőlük  függő  horvátok  min 
den  szabadsága  megtartandó;  mindkét  felekezetű  evangc 
likusok  teljes  szabadsággal  bírjanak;  a  magyar  nemzet 
a  magyar  told  mindenki  ellen  oltalma/tátik ;  azon  gono;í 
magyarok,  kik  eddig  Felso-Magyarország  ellenségei  voltai 
megbüntetendök.  a  püspökökkel  és  plébánusokkal  együtt  stl 

De  Tökölyi  nem  fogadta  el  a  királyságot  mivel  nei 
a  koronáért,  hanem  szabadságért  harezolt.  Megelégedei 
Magyarország  fejedelme  ezímével  s  miután  a  bányavárosa 
kat  hatalmába  kerítette,  a  felvidék  nemessége  tömegt 
csatlakozása  mellett  az  egész  felvidéket  meghóditotta. 

Ekkor   a   esászár  jónak    látta    fegyverszünetet    köti 

vele.    melvnek    tartama    alatt    Tököl vi    deezember    12-ké 

•  «- 

Munkácsról.  lOSS-ik  hi  január  11-kére  Kassára   országgyi 
lést  hirdetett  párthiveinek.  ^ 

Ezen  gyűlésen  Lipót  császár  híveiből  is  többen  me^ 
jelentek.  Nemcsak  az  összetartó  tizenhárom,  de  öt  más  vái 
megye,  i)sszesen  tehát  tizennyolcz  vármegyének  követ< 
jelentek  meg.  Azon  kívül  kilencz  sz.  kir.  város,  hároi 
püspr>k,  két  káptalan  és  egy  konvent  követei;  továhh 
tizenkilencz  távollevő  mágnás  és  özvegynő  követei.  A  iue}» 
jelent  vármegyék  száma  a  gyűlés  végén  húszra  szaporodót 
Jelesül  ott  voltak :  Ahanjvánnegyéhöl  négyen,  és  pedij 
Kalmanczay  István  alispán,  liakay  István,  Várady  Mihál; 
és  Ktízsa  Mihály  helyettes  jegyző.  Zemplénből  szintén  uégjeu 
Klobusiczky  Fen^ncz  alispán.  Thuróczy  Ferenez  jegj7Í 
narankt)  Sándor  és  Keczcy  Mihály.  Sárosból  hasonlóképei 
négyen:  Kapy  ílábor,  íSzirmay  István,  Melezer  János  é 
Szei»t})étcrv  János  jegyző.  Unyhhól  XmrmíWM  Mokesay  Jáuo; 
Nagvniiiiálvi  Ferenez  és  Horváth  Gvörgv.  Szathtnúrhól  íe\ 
ten:  Püspöky  János  és  Túróczy  Imre.  Szepesbdl  hánuan 
(lörgey  Mikh'»s.  Lesscnyei   Nagy   Mihály   és   Görgey  BoWi 

^  Pray :  Epistolae  Proceruin  III.  503.  1.  i  *)  alatt.  Fessler,  iJlí 
1.  Kainrinai  Gyűjt.  A.  XXXII.  395.  1.  V.  ö.  Majláth  B. :  A  felső  vára 
Heiideinek  gyűlése  Kassán  1683-ban.  KüJ.  lenyom.  6 — 7.  lap. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYULÉSKK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  529 

zsár,  Gömörbol  ketten:  ►Szakmáry  János  és  Gyöní^yössy 
István.  Ugocsáhól  ketten:  Leszkecsy  András  és  Újhelyi 
János.  Szabolcsból  hárman :  Kenieczev  Ferencz,  Kércsv  János 
és  Váralljai  István.  Heves  és  Külső  Szolnokból  ketten:  Tassy 
Mihály  alispán  és  Bolyovszky  Ferencz  jegyző.  Bereglihől 
ketten:  Konilóssv  Mihálv  és  Keviczkv  Miklós.  Borsodból 
ketten:  Döry  András  és  Aszalay  András.  Tornából:  Breczke- 
házy  Zsigmond  és  Almássy  János.  Nógrádból :  Dobay  János 
és  Szilassy  András.  Hontból:  Dúló  Ádám  és  Kubinyi  Ádám. 
Pest-Pilis  és  Solt  egjesiilt  vármegyékből  Csemniezky  Gáspár 
és  8ipos  János.  Liptóból:  Szentiványi  János  és  Kubinyi  Ádám. 
Árvából:  Zmeskál  J<'»b  és  Bajcsy  György.  Ezekhez  csatla- 
koztak késől)ben  még  két  vármegjének  követei,  kiknek 
nevei  azonban  nem  jegyeztettek  fel. 

Városi  követek  voltak:  Kassáról:  Kassai  István  és 
Féja  Dávid.  Lőcséről:  Fabriezius  János,  Brever  Sámuel 
és  Alauda  Bertalan.  Bártfáról:  Herrlich  Fülöp  és  Henriezy 
Jónás.  Eperjesről:  Czimmermann  Zsigmond,  Baranyay 
Ferencz  és  Medveczkv  Sámuel.  Szebenből :  Stökkel  János  és 
Faczonius  Mátyás.  Késmárkról:  Henriezy  Gáspár  és  Dévay 
Pál.  Nagybányáról:  Szabó  Dániel  és  Diószeghy  György. 
Breznóbányáról :  Gronel  Jakab.  Korponáról  Paritius  János. 
A  főpapok  közül  megjelentek:  Sel)estyén  András 
erdélji  (váradi)  püspök  és  szepesi  prépost.  Horváth  György 
korbovai  püspíík  s  jászói  prépost.  Korompay  Péter  egri 
püspök  helyett  Illyefalvy  István  és  Czifl'kay  János  egri 
kanonokok.  Az  egri  káptalan  részéről:  Berzeviczy  András, 
Szentessv  András  és  Szegedv  János. 

A  főurak  közlű  Sennvev  István,  Gersei  Pethő  Ferencz 
és  Gfáspár. 

A  távollevő  Rákóczy  Krzsél>et  nevében  Palugyay  Sán- 
dor és  Ladomérszkv  Lászh'» ;  Eszterházv  Mária  nevében 
Bajlovics  Lajos ;  Pacz('>ty  Anna  helyett  Tarczaly  Ferencz  és 
Anda  István ;  Forgács  Andrásné  helyett  Nagymihályi  Bene- 
dek ;  Károlyi  László  és  Perényi  Pál  helyett  Szegedi  Pál ; 
Perényi  János  helyett  Leszkóczy  András;  Melleth  Zs.  helyett 

ZsUinszky  :  Magyar  országgyülcsek.  3-i: 


580  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Szcgedy  Pál;  Harkóezy  Oyör^y  lielytítt  Reviczky  Mikli>s: 
Aiulrássy  Mikl<'».s  helyett  (iyöiif!:yíissy  István;  Faloesay  Istváu 
lielvett  Pelsőezv  (ivöri^v;  Perén  vi  István  helvett  Maróthv  István; 
Palaf^yi  Prisca  helyett  llaraszty  Imre;  Koniiss  Anna  helyett 
Maróth v  István  és  Perénvi  riv(>rii:v  helvett  Becskerekv  Ferenez. 

Mindjárt  az  első  ülésen  elni>kül  8el>€styén  András 
erdélyi  illetuh^f^  váradi  püspiíkiU  választották  meg  a  ren- 
dek. A  hangulat  nyomott  és  kedvezőtlen  volt.  Tökölyi  pro- 
positióihan  oly  pontok  foglaltattak,  melyek  a  rendeket  bizal- 
matlansággal trtltötték  el.  kivált  mikor  tapasztalták,  hogy  a 
fejedelem  a  íiileki  athnamét  nem  akarja  nekik  előterjeszteni. 

A  nyolez  pontból  álló  propositiókban  a  haza  szabad- 
síigára  és  a  l)éke  biztosítására  tett  intézkedéscinek  hang- 
súlyozása mellett  a  hetedik  pontban  felemlíté  a  vallási 
sérelmeket  is.  Fájdalommal  értesült  arról,  hogj'  azelőtt  a 
kathnlikusok  által  elfoglalt  templomaikat  és  plébániáikat  az 
evang(»likusok  mind  ez  ideig  nélkülözni  kénytelenek  vállá- 
siiknak  és  a  haza  szabadságának  nagy  sérelmére.  Óhajtja* 
hogy  az  elvett  templomok  az  evangélikusoknak  egj'szerűeu 
visszaadassanak.  Gondosan  kivánja  megválasztatni  azon  esz- 
k(>zr)ket.  melyek  által  az  elfoglaltak  az  ő  valóságos  birto- 
kosaiknak adassanak  vissza;  mert  ha  ezért  a  makacs  katL 
tVíldesurakat  későbben  kellemetlenség  fogja  érni,  azt  magok- 
nak fogják  tulajdoníthatni.  Az  utolsó  pontban  inti  a  rende- 
ket, hogy  a  visszavonást  kerülve  a  közügyeket  őszinteség- 
gel és  egy  értelemmel  intézzék.  A  távollevő  gj'aníisak  inkább 
váljanak  ki  a  rendek  kr>zül.  hogy  a  porta  tudja,  kik  a 
fejedelemnek  ellenségei. 

A  f(»gyverszünetre  vonatkozó  okirat  felolvasása  után 
a  propositiók  hetedik  pontját  vették  tárgyalás  alá  a  rendek. 
kiküldvén  elél)b  a  sérelmek   összeirására   egy    bizottságot.' 

*  Ezen  bizottság  tagjai  voltak :  Rózsa  Mihály,  Túróczy  (v.  Tor- 
vizi)  Ferenez.  Szentpétery  János,  Görgey  Boldizsár.  Szatmáry  János. 
Bulyovszky  Ferenez  és  Aszalay  András,  megyei  követek.  A  főrendŰek 
közül :  Pelsöczy  György  és  Szegedy  Pál.  A  sz.  kir.  városok  részéről 
Féja  Dávid  és  Baranyay  Ferenez. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYULÉSKK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  581 

A  kedélyek  ez  alkalomnial  újra  felvihar/ottak.  Félni 
lelietett,  lio^y  az  egyenetlenség  nyílt  szakadásra  fog  vezetni. 
A  protestánsok  egymás  között  sem  éltek  teljes  békében; 
annál  kevésbé  a  katholikusokkal  kik  a  jan.  18-kán  tartott 
hetedik  ülésen  elégtételt  kivántak  megsértett  vallásfeleke- 
zetüknek. A  helvét  hitvallásíiak  közül  némelyek,  az  eper- 
jesi eset  felemlegetésével,  hajlandók  voltak  elfogadni  azt. 
^hogy  diplomatica  satisfaetione  mediante  mindenütt  admit- 
táltassék  az  liberum  religionis  exercitium."  Az  ágostai  hit- 
vallásnak azon  kijelentéssel  kivántak  a  szabad  vallásgya- 
korlatot, hogy  az  mindenütt  ott  megadassék,  hol  már  eddig 
is  megvolt.  E  felett  nagy  és  lármás  vita  keletkezett,  mely 
már-már  elmérgesedett,  midőn  az  elnöklő  püspiík  egy  oly 
javaslatot  tön.  mely  általános  nevetést  idézett  elő. 

Egy  jelen  volt  követ  naplója  e  szavakkal  írja  le  a 
javaslatot:  „Mivel  —  ügy  mond  —  nrnnknak  u  nagyságá- 
nak az  szomszéd  keresztyén  országokban  nem  szinte  j<) 
liírneve  futamodott,  a  jezsuiták  és  más  rossznyelvű  emberek 
ő  nagyságát  tradueálván  azzal,  hogy  ö  nagysága  a  katho- 
likusokat  teljességesen  eradiealni  akarja,  hogy  azért  a 
jezsuiták  és  más  rossznyelvű  emberek  hazugságban  marad- 
janak, ö  nagysága  tegytMi  mind  az  három  religiónak  diplo- 
matiea  satisfaetiót."  Kin  mindnyájan  elfakadván  nevetve. 
€gy  kis  ideig  megesendesedtek  a  statusok. 

A  nevetést  bizonyára  nem  az  indítvány  maga,  mint  inkább 
annak  indokolása  okozta.  Mert  valóban  a  vallási  szabadság 
biztosítása  nem  azért  volt  szükséges,  hogy  a  jezsuiták  és 
más  rossz  nyelvű  emberek  megszégyein't(*ssenck.  hanem  hogy 
az  ország  polgárai  egymás  kí»zött  békében  élhessenek. 

E  tekintetl)en  nem  is  v<dt  a  rendek  között  véleménv- 
külömbség.  Csak  akkor  támadt  ismét  zaj,  midőn  Uózsa 
Mihály  jegyző  a  propositió  hetedik  pontjára  vonatkozó 
válasziratot  felolvasta.  Azon  kifejezés  ellen,  ,.hogy  az,  hol 
ninesenek  templomok,  az  három  való  statusoknak  szabad 
legyen  építeni"  némelyek,  különösen  pedig  a  városi  követek 
hevesen  kikeltek  és  újabb  zaj  keletkezett. 


532  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

E  közben  a  helv.  Iiitvallású  lelkészeknek  Qgy  folya- 
modványa olvastatott  fel.  mely  tárgjalás  végett  a  sérelmi 
bizottsághoz  utasíttatott.  Hasonlóképen  panasziratot  nyúj- 
tottak be  a  szabad  kir.  városokban  lakó  katholikusok  is  a 
felett,  hogy  ok  sem  hivatalokra  nem  alkalmaztatnak,  sem 
pedig  vallásukat  szabadon  nem  gjakorolhatják.  Az  e  felett 
támadt  vita  mindaddig  tartott,  míg  a  fejedelemhez  a  távol- 
levő tourak  érdekében  járt  küldöttség  vissza  nem  érkezett 
s  jelentésével  félbe  nem  szakította  a  vitát.  Egj'ébiránt  a 
religió  dolgában,  minthogy  egyetértésre  nem  volt  kilátás,  a 
sérelmek  összeírása  után  kívántak  replikáin!  a  rendek.  A 
következő  napok  tárgyalásai  alkalmával  oly  veszekedés! 
jelenetek  fordultak  elő.  hogj'  a  fejedelem  kénytelen  volt 
őket  csillapítani.  A  templomok  visszaadására  vonatkozólag 
kijelentette,  hogy  egy  hónapot  kész  várni;  de  azon  idu 
alatt  mindazon  templomok  visszaadandók,  melyek  erőszak- 
kal vétettek  el  a  protestánsoktól. 

Január  20-ikára  elkészült  a  propositiókra  adandó  válasz. 
Annak  felolvasása  és  kijavítása  után  elnök  ismét  egv-  kel- 
lemetlen jelenetet  idézett  elő.  Ugyanis  azt  a  kérdést  intézte 
a  rendekhez,  hogy  mivel  az  ajtó  előtt  „valami  ])ecsületes 
katholikus  concivis  emberek"*  állanak,  nem  kellene-e  őket 
behívni  s  nekik  az  ülésen  helvét  adni?  A  rendek  kedvet- 
lenül  fogadták  az  elnök  kérdését;  de  azért  nem  utasították 
vissza  feltétlenül.  Ha  —  úgy  mond  —  a  fejedelem  meghívta 
őket,  akkor  helvét  kell  nekik  adni;  máskülömben  be  nem 
ji'>hetnek.  Ugy  látszik,  hogy  e  válasz  feltételének  ellenére 
lépett  be  Medveczky  Mátyás.  A  mint  őt  a  rendek  a  terem- 
ben megpillantották,  fenyegető  hangon  kiáltották:  menjen 
ki.  mert  ha  ki  nem  megy,  ők  távoznak  el.  Különösen  a 
vármegyék  és  a  városok  követei  esaptak  zajt,  ügj-  hogy 
Medveczky  kénytelen  volt  a  termet  elhagjni. 

A  következő  napokon  a  portára  való  követküldés,  a 
költségek  fedezése  és  némely  magánügyek  foglalkoztatták 
a  rendeket.  A  kiUtségek  megajánlásában  mutatkozó  szűk- 
markúság és  némely  követek  gyanúsító  kifejezései  ann}ira 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYULÉSKK   VALLÁSÖGYI   TÁRGYALÁSAI.  oSS 

felingerelték  a  fejedelmet,  liogj'  kénytelen  volt  erélyesen 
fellépni.  Erős  szemrehányások  kíséretében  kétségbe  vonta 
a  rendek  hazaíiságát  és  egyenesen  kimondá.  hogj'  ilyen 
hazafiakra  nincs  szüksége.  Majd  rendbeszedi  őket  a  török! 
Ez  hatott.  A  megdöbbent  rendek  teljesítették  a  fejedelem 
kívánságát,  még  abban  is,  hogy  ne  két.  hanem  csak  egy 
követ  menjen  a  portára,  mert  ha  egynél  több  menne,  akkor 
legalább  is  mind  a  három  vallási  felekezetből  kellene  egj'et- 
egjet  küldeni. 

A  vallás  ügje  még  a  január  23.,  24.  és  2o-iki  ülések- 
ben is  előfordult,  mikor  a  propositiókra  adandó  válasz 
szövege  hitelesíttetett.  A  protestáns  rendek  rossz  néven  vet- 
ték U<>zsa  jegyzőnek,  hogj'  a  válaszfeliratba  oly  kifejezése- 
ket csúsztatott,  melvek  a  katholikusoknak  kedveznek.  A 
klérus  viszont  azzal  csinált  rossz  vért.  hogy  a  vallásegyen- 
löségről  szóló  kitételhez  a  templomokat  is  kívánta  említeni. 
Az  ebből  keletkezett  vita  befejezése  után  a  feliratnak  val- 
lást illető  hetedik  pontját  ezen  szövegben  fogadták  el : 

„Minthogy  a  három  bevett  vallás  szabad  gyakorlatá- 
ról világos  törvények  léteznek,  melyek  királyi  diplomák 
által  is  megerősítvék,  és  a  fejedelem  ő  nagyságának  pro- 
positiója  is  oda  irányul,  hogy  a  sokféleképen  meggyötört 
haza  üdve  és  békéje  isten  segedelmével  óhajtott  nyugalomra 
és  egyességre  vissza  vezettessék;  minthogy  biztmyos  és  szem- 
mel látható,  hogy  a  mostani  zavargás  és  az  azt  követő 
romlás  leginkább  a  vallásgyülöletlíől  származik:  a  rendek 
kérik  ő  nagyságát,  hogy  ezen  a  jövő  békét  feltételező  ügy- 
ben oly  intézkedéseket  tenni  méltóztassék,  melvek  szerint 
mind  a  három  bevett  vallásnak,  sérelmeikhez  képest,  min- 
den törvényes  és  diplomatikus  elégtétel  szereztessék.  A  mi 
pedig  a  katholikusok  által  elfoglalt  evangélikus  templomok- 
nak visszaadását  illeti,  a  rendek  e  felett  szorgalmasan 
tanácskozván,  határozták,  hogj-  ámbár  olyan  igen  kevés  van, 
mely  már  visszaadva  vagyis  inkább  visszafoglalva  nem 
volna  és  ha  vannak  ilvenek,  azok  vagv  a  tíscális  birtoko- 
k(m,  vagy  a  ném(»t  vagy  a  lengyel  hatósjig  alatt  léteznek; 


534  ZSILrNSZKY   MIHÁLY. 

ha  azonban  mégis  vannak  a  múlt  zavargás  alatt  elfoglalt  oly 
templomok.  i)ai)lakok  és  iskolák,  melyek  tiirvényesen  az  evan- 
gélikusokat illetnék,  azok  jövedelmeikkel,  tartozniányaíkkal. 
kórházaikkal,  kegjes  alapítványaikkal  és  kineseikkel  együtt 
visszaaclassanak;  ezt  a  rendek  kölesönösen  a  másik  kétvállasra 
nézve  is  egyenlő  joggal  alkalmazandónak  és  megtartandónak 
vélik;  az  engedetlenek  a  tr)rvényszabta  módon  büntetendők." 

A  felirathoz  csatolták  a  hasonlóképen  nyolez  pontiba 
foglalt  sérelmeket  is.  melyekből  azonban  a  valláaügj'i  sén»l- 
mek.  kivéve  a  szepesi  eathedratieumot.  kihag^'attak,  mivel 
a  fejedelem,  az  idő  ríhidségére  való  hivatkozással,  me^r- 
igérte  azoknak  részint  magánúton,  részint  a  nemsokára 
összehivatni  remélt  országgyűlésen  leendő  orvoslását. 

Tökölyi  január  27-ikén  Szepessy  Pál,  Szalay  PáL 
rbrisi  Pál  és  Radies  András  követei  által  esak  szóval  adta 
meg  válaszát  pontonkint  a  rendek  feliratára.  -A  hetedik 
))unetumra  —  úgy  mondanak  -  -  ő  nagysága  maga  is  meg- 
vallja, hogy  a  vallásbeli  gyűlölség  volt  oka,  hogy  aumi 
romlásban  voltunk;  s  adta  volna  isten,  az  előtt  vettük  volna 
annak  eleit,  és  mivel  ő  nagyságát  arra  kérték,  hogy  mind 
a  liárom  reeepta  religiónak  törvényes  satisfactiója  legjen, 
ő  nagysága  kész.  valami  lehetséges,  mindent  elkövetni.  Ai, 
tí'ibbire  azoktúl  is,  valakik  az  ő  nagysága  kegyel mességérc 
magokat  érdemetleneknek  nem  teszik,  nem  vonja  mog 
kegy  elmességét. " 

A  sérelmekre  vonatkozólag  is  megnyugtató  választ 
adott;  a  magánsérelmekre  nézve  esak  azt  kér\'én.  hogy  az 
idő  ri'ividsége  miatt  ezeket  a  jövő  gyűlésre  halászszák. 

Talán  a  'fejedelem  ezen  készsége  bátorította  fel  az 
egri  kái)talant  arra.  hogy  utólag  egy  kérvényt  nyújtson  l>e 
a  rendeknek,  melyl)en  a  jezsuiták  eollegiumának,  valamint 
a  templom  átadása  ügyében  való  közbenjárásukat  kérik.  A 
külíhnben  zajos  gyűlés  végén  békülékenynyé  lett  rendek  e 
kérvényt  ajánlva  terjesztették  be  a  fejedelemnek. 

Kzek  után  a  fejedelem  a  hozott  határozatokat  meg- 
erősítvén, a  kassai  gvűlést  bezárta. 


A    MAGYAR    OHSZÁGGYŰLÉSKK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  585 

A  rendek  ragaszkodásuk  jeléül  töme<reseii  bűcsiiztak 
el  tőle  január  28-ikán.  Minthog}'  a  gyíílés  elnöke  beteg 
volt,  Illvefalvv  István  effri  kanonok  kéretett  fel  a  hüesu- 
beszéd  elmondására.  Ez  a  felhívásnak  engedve  a  rendek 
élén  megköszönte  a  fejedelemnek  abbeli  kegyességét,  hogy 
életének  koczkáztatásával  is  őket  ide  nemes  sz.  kir.  Kassa 
városába  g}  ülésre  hívni,  s  dicséretes  propositiókban  egyes- 
ségre  serkengetni  méltóztatott.  Azután  egyenkint  felszámlál- 
ván a  föl)b  tárgyakat,  kiemelte  a  rendeknek  a  béke  fen- 
tartására  való  törekvését,  kívánván,  „adja  isten,  hogy  ez  a 
gyűlés  legyen  utolsója  s  befejezője  tizenkét  esztendőktől 
fog\'a  való  sok  romlásunknak,  veszedelmünknek  s  egjenet- 
leuségünknek;  legyen  elsője  a  szép  egyezségnek,  uniónak 
és  a  régen  kívánt  jó  békességnek  zsengéje.  Engedje  isten, 
hogy  kegjelmes  urunk  ő  nagysága,  nemcsak  ennek  a  20 
vármegyének,  de  az  egész  orszíignak  s  tartományoknak 
hirdethessen  gyűlést,  s  azt  szerencsésen  mindnyájunk  vigasz- 
talásává! fejezhessí*  be  mindenkor  s  minden  megmaradíí- 
sunkra  való  jót  végezhessen  ő  nagysága  .  .  ."  Végül  a 
távollevő  urak  érdekében  is  kérve  kegyességét  a  rendek 
«térdet-fejet  hajtanak.* 

Erre  Tökölyí  következőleg  válaszolt:  „En  is  nem 
kiesinv  hálaadással  tartozom  az  én  istenemnek,  hogv  e 
boldogtalan  s  veszedelemben  forg/)  szegény  hazámnak  tizen- 
két esztendőktől  fogva  sok  rendbeli  nmdási  s  pusztulási 
után,  avagy  csak  ezen  egyik  részél)en  való  pih(Miését  is 
engedte  látnom  ...  sok  nyughatatlanságommal  s  életem 
koczkáztatásával,  sokunknak  vérek  kiontásával  szerzett  kis 
pihenésünk  alíitt  ide  nemes  Kassa  városában  kegyelmetek- 
nek gjülést  hirdetnem;  melyre,  hogy  készségét  mutatta,  és 
az  portára  küldendő  követségben  velünk  egyetértett,  kegyel- 
mesen veszszük  kegyelmetektől.  Mi  ugyan,  az  mint  elébb  is 
mondám,  sem  költségünket,  sem  éj,jeli  nappali  sok  fárad- 
ságunkat nem  kiméllettük,  sőt  sokszor  életünknek  koczkáz- 
tatásával s  vérünk  kiontásával  is  alíban  fáradoztunk,  hogy 
a  szegény  megromlott  haza.   az   idegencktul   felszabaduljon 


536  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

és  csak  a  haza  fiainak  maradhasson  ...  sőt  ez  mostani  gyű- 
lést  is  avégrc  hirdettettük,  ho^y  kegyelmetekkel  egyező  érte- 
lemmel tüzl)eu  forgó  szegény  hazának  leesendesítését  annál 
alkalmatosabban  munkálhassuk.  Feltettük  volt  azt  is,  hogy 
ezen  boldogtíilanságok  alatt  interveniált  injuriákat   s  alkal- 
matlanságokat is  complanálhassuk,  az  minthogy  kegj'elmetek 
is  mind  in  publicis  mind  in  privatis  negotiis  teles  gravámi- 
nákat  nyújtott  be  .  .  .  nem  kérjük,  hogy  némely  dolgok  nehe- 
zen ne  essenek  kegyelmeteknek,  avagy  esak  az  hadak  tar- 
tása  is   oly   dolog  lévén   az   ki   az   szegénységnek  terhére 
volna  és  más  ehhez  hasonló   ónusok.   De   mindezeket   nem 
imputálhatja  kegyelmetek  nekem,   hanem  az   idő   mostoha- 
ságának,  nem  levén   még   oly   perfeetióban    ez    haza,   hogy 
azon  hadak  nélkül  ellehessünk,  vagy  hogy  költség  s  fáradság 
nélkül  juthassunk  az  haza  békességéhez.  Mindazáltal   Isteu 
azt  az  időt  adván  érnünk,  melyben  az   régi   kivánt   békes- 
séget elnyerjük,  mindezek  sopiáltatnak,  és  gyönyörűségünkre, 
vidámulásunkra  fordulnak:  én  tovább  is  ajánlom  arra  maga- 
mat, hogy  valamint  eddig  semmit  hátra  nem  hagytam,  mit  az 
haza    esendesítésére    szükségesnek    ítéltem    lenni,  véremet 
fáradságomat,  életem  koczkáztatását  nem  kiméllettcm,   ügy 
ezután    is   valamíg   Isten  jóvoltából    élek.   s   az  reménylett 
békességet  cl  nem  érem,  azon  szives  fáradozásomban  hátrább 
nem  állok,  költségemet,  fáradságomat  nem  szánom,   hanem 
az  haza  csendesítésében  éjjel  nappal   munkálkodnom   kívá- 
nok. Az  mit  pedig  kegyelmetek    büesuzásának    eonclusiójá- 
ban   az   említett   urak   felöl   feltett  ....  leszen   reflexiónk 
az  kegyelniotek  instanciájára.   s   az   mennyiben   lehetséges- 
nek látjuk,  az  kegyelmetek  tekintetéért  is  mutatjuk  kegyel- 
mességiinket   hozzájok.   s   azt   cselekeszszük,  liogj'    kegyel- 
metek  is   VQ^VQ   észre,   hogy   instanei<ája    tekintetben    ví»h 
előttünk.^ ' 

Ezzel  a  rendek  szétoszlottak. 

^  Majláth  Béla :  A  felsÖ  várm.  rendéinek  gyűlése  Kassán 
1683-ban.  Acta  Congrefrationis  partium  Regni  Hung.  Superioris  et 
<-omitatuum  nonnuUomm  cis  DanubiaDorum  percelsissimum  dominum 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  637 

Az  1687/8-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Október  IS-tól  1868.  jilnius  2ő'ifj. 

I. 

Az  országgyűlés  előzményei.  —  Lipót  hadi  szerencséje  új  üldözésre 
ad  alkalmat.  —  Az  eperjesi  mészárlás.  —  A  kir.  propositiók  czélja.  — 
A  gyűlés  iránti  érdeklődés;  —  az  ifjúság.  —  Róth  János  emlékirata, 
és   mások   panaszai.  —  Az   eperjesi   vérpad   eltörlése.    —   A   királyi 

hitlevél  megnyirbálása. 

Még  ugyancsak  az  1683-iki  év  Iblyamáii,  május  havá- 
ban tartott  Tökülyi  egy  másik  országgyűlést  Tállyán,  hol 
19  vármegye  követei  jelentek  meg. 

Itt  már  nem  annyira  a  vallás  ügje,  mint  inkább  a 
háború  eszközeinek  előállítása  körül  forgott  a  tanácskozás. 
Tökölyi  itt  még  inkább  összetűzött  a  rendekkel,  kik  az 
athuame  kihirdetését  hiába  követelték  tőle.  A  háború,  melv 
a  következő  években  folyt,  népszerűtlenné  t€tte  Tökölyinek 
és  a  protestánsoknak  ügyét,  mert  a  király  részén  az  ország- 
nak a  török  járomtól  vahi  felszabadítása  volt  a  jelszó,  mely 
emelöleg  hatott  a  küzdő  magj^arokra.  Tökölyi  és  a  biydo- 
sók  sorsa  a  török  sorsához  volt  kötve.  Minden  vereség, 
melyet  a  tiírök  szenvedett,  vereség  volt  Tököljinek  is. 
A  bécsi  kormány  ezt  jól  tudván,  biztos  volt  a  gj'őzelem 
felöl;  s  ennél  fogva  többé  nem  is  akart  komolyan  alku- 
dozni a  felkelőkkel.  A  nádor  tanácsolá,  hogy  Tökölyi  ne 
ismertessék  el  a  magyar  felvidék  urának;  ne  adassék  neki 
a  berezegi  czím.  Magyarország  felvidékét  nem  kell  átengedni, 
kivált  eretnekeknek  nem,  a  kik  éijel-nappal  azon  vannak, 
hogj'  felekezetöket,  a  katholieizmus  rovására,  előmozdítsák. 
Minek  is  tartana  Felséged  —  ügy  mond  a  nádor  —  Ti)k()lyi- 
tul,  ki  rövid  idő  múlva  kudarczot  fog  vallani.  Adjon  a 
nádor  kezébe  százezer  forintot,  és  ő  azzal  Tökölyi  katonái- 
nak legnagyobb  részét  a  császári  zászlók  alá  vonandja. 

principem.  Dm.  Emericum  Thököly,  parlium  regni  Hungáriáé  domi- 
num,  promulgatae  et  in  libera  ac  reg.  Civitate  Cassoviensi  Anno 
infrascripto  inchoatae  et  celebratae.  27 — 71.  1. 


538  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Ilyen  hang:ulat  mellett  a  császár  seregei  nagy  gyíízel 
nieket  Aivtak;  Bécs  lelszabadíttatott.  Párkány,  Vácz,  Sz. 
Kndre,  Érd,  Esztergom  és  Érsekújvár  visszavétetnek;  - 
és  a  mi  az  egész  nemzetre  lelkesituleg  hatott,  lUula  vára 
másfél  század  után  168()-ban  ismét  a  magvarok  kezéU 
kerüli  Tiíkölyi  pártja  bomlásnak  indíil.  a  nép  megunja  ; 
török  szövetséget,  és  a  győztes  király  pártjához  csatlako 
zik.  Rövid  idő  alatt  Tr)kölyi  szerencse-csillaga  elhomályn 
súl;  rövid  időre  ő  nmga  török  fogságba  kerül,  birodalm; 
jóformán  csak  Munkácsra  szorítkozik,  melvet  hősies  lelki 
neje,  Zrinyi  Hona  sokáig  meg  tudott  védelmezni. 

Az(mban  Líp<)t  kormánya  nem  használta  ki  okosan  i 
győzelmek  által  előidézett  kedvező  helyzetet.  Mint  az  elutl 
úgy  most  is  durva  kegyetlenség  által  gyalázta  meg  magát 
A  bujdosókon,  Erdélyen  és  a  protestánsokon  véres  boszíi 
állott.  Oly  tettek,  oly  események  színhelyévé  tette  az  orszá 
got.  melyeket  a  történetin'^  szeretne  kiszakítani  hazánk 
szomorú  évlapjaiból. 

Alig  hangzott  fel  az  öröm  Buda  visszavétele  fölött 
csakhamar  felújult  ismét  a  vallási  üldözés,  és  pedig  oh 
embertelen  módon,  melv  sok  tekintetben  a  gálvarabokDi 
elkövetett  kegyetlenkedést  is  felülmúlja. 

Az  1081-ki  törv^ény  végrehajtásának  czíme  alatt  KWfi 
őszén,  Csáky  István  kassai  főkapitány  a  felvidéki  sz.  kir 
városokban,  jelesül  Eperjesen,  Lőcsén,  Kézsmárkon.  Bárt- 
fán és  Nagy-Bányán  elszedte  a  protestánsok  templomait 
és  i)edig  daczára  annak,  hogy  ezek  a  múlt  éviben  történi 
megh<klulásuk  alkalmával  szerződésileg  biztosíttattak  vallá- 
suk szabad  g}\akorlatáról.  A  nyakukra  küldött  idegen  zsol- 
dos-csapatok garázdaságai,  vakmerő  fosztogatásai  még 
súlvosabbá  tették  helvzetöket.  Mikor  e  miatt  feljajdultak 
lázadóknak,  (összeesküvőknek  és  Tökölvi  czinkostársainak 
neveztett(*k.  A  felvidéki  zsoldos-csapatok  feje,  gr.  CaraflTa 
Antal  „messze  elágazó  összeesküvésről'*  tett  jelentést,  minek 
kr>vetkcztcbeu  e.^y  rendkívüli  törvényszék  felállítására  nyert 
meghatalmazást,  oly  utasítással,  hogy  a  nyomozásban  csak 


A    MAGYAIl    OIISZÍGGYŰLÉSKK   VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAL  Í)39 

a  már  kiadott  amnestia  után  elkövetett  bűntényekre  szorít- 
kozzék, s  az  eljárás  a  magyar  törvények  szerint  történjék. 
De  a  gonoszlelkü  Carafla  túltette  magát  minden  törvényen 
s  utasításon,  s  emberi  érzést  mélyen  sértő  módon  járt  el. 
Az  eperjesi  piaczot  valóban  mészárszékké  tette,  hol  ártat- 
lan emberek  teste  vagdaltatott  fel.  A  fehidéki  protestáns 
esaládok  mind  gyanúban  voltak,  hogy  Tökölyivel  és  annak 
Munkáeson  levő  nejével  összeköttetésben  állanak.  Haj- 
meresztő módon  bánt  velők;  esupa  gyanúra,  egjszerű  szó- 
beli vádra,  a  legártatlanabb  emberek  kínpadra  vonattak. 
A  kínpadon  kiállhatatlan  gyötrelmek  között  kiesikart  vallo- 
mások, koholt  levelek  és  egy  elvetemült,  e  végre  fölbérelt 
iionek  tanúskodása  elég  alapúi  szolgált  arra,  hog}'  valaki 
halálra  ítéltessék;  és  hogj'  ('aralia  kezeit  levágassa,  testét 
felnégyeltesse,  fejét  karóra  pelengérre  szegeztesse.  Eperjes 
városának  és  vidékének  legelőkelőbb  férfiai  estek  ily  módon 
áldozatul.  Keezer  András,  több  országgyűlésen  követ  és 
Tökölyinek  tanácsosa;  ennek  íia  Gábor,  és  vejei  Zimmer- 
man  Zsigmond  és  Sárosy  Márton;  továbbá  Raueher,  Bara- 
nyai. Fleischhacker,  Medveczky,  Féja,  Sehimleben,  Rad- 
vánszky  György  és  más  evangélikus  vallátJÚ  férfiak,  kik 
lOSő-ben  amnestiát  nyertek,  s  azóta  semmiféle  mozgalom- 
ban részt  nem  vettek,  a  hóhér  kezébe  kerültek;  csontig 
marezangoltattak,  elevenen  sütteftek;  és  főbbjeik,  mivel  a 
hozzájok  küldött  jezsuiták  térítő  szavára  nem  hajoltak, 
ingó  és  ingatlan  javaik  elvesztésén  kívül,  mások  rettentő 
példájára,  jobb  kezüknek  előleges  levágása  után  leuyakaz- 
tattak.  felnégyeltettek  s  testdarabjaik  a  város  különböző 
részein  kifüggesztettek.  Sokan  csak  gazdagságuk  miatt 
fogattak  el  s  megkínoztatván,  nagy  összeg  pénzért  szaba- 
don bocsáttattak.  Hiába  szólaltak  fel  egyes  bátrabb  férfiak, 
hiába  a  vármegyék;  a  császár  csak  akkor  szüntette  meg 
a  gyalázatos  mészárlást,  midőn  már  a  nádor,  a  horvát  bán 
és  a  hadi  tanács  elnöke  is  megsokalták  ez  üzelmeket  s 
kívánták  azok  beszüntetését. 

Caraft'a  sötét  lelke  és  szennves  keze  a  felvidék  vészévé 


biO  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

lett;  (le  a  császár,  jóllehet  utólag  kisült  a  szerencsétlen 
áldozatok  ártatlansága,  nem  büntette  meg.  sőt  magasabb 
ranggal  és  állással  jutalmazta.  Ig>'  szennyezte  be  Lipót  a 
török  felett  kinvott  győzelmek  fényét;  így  lett  az  ország 
öröme  a  protestánsok  újabb  siralmainak  forrásává! 

A  tehetetlenné  és  földönfutóvá  lett  Tökölyitől  rettegi) 
bécsi  kormánynak  főtörekvése  az  lön.  hogj^  a  Caraffa 
által  megrémített  országot  'teljesen  hatalma  alá  hajtsa;^ 
az  uralkodó  háznak  örökösödési  jogát  megállapítsa  és 
végre  a  későbbi  felkeléseknek  legalább  törvényes  ürügyét 
elvegje. 

Ehhez  képest  Lipót,  minthogy  az  ország  hajdan  virágzii 
fővárosának,  Budának  több  más  erősségekkel  és  helyekkel 
eg}'ütt,  a  török  torkából  való  kiragadását  saját  érdemének 
tulajdonította,  az  egész  nemzet  elismerését  és  háláját  igé- 
nyelte magának.  Minden  külső  sürgetés  nélkül,  feltfinó 
készséggel  hívta  össze  Pozsonyba  1687.  okt.  18-ikára  az 
ország  rendéit. 

Tanácsosai  előre  tartottak  a  gyűlésen  előfordulható 
kellemetlen  jelenetektől.  Ennél  fogva  olynemu  propositiókat 
javasoltak,  melyeknek  tartalma  és  szigorú  hangja  által 
minden  kéuves  tár^o'  és  különösen  a  vallásuk  miatt  üldo- 
zést  és  kínzást  szenvedett  protestánsok  panaszai  elnémít- 
hatok legyenek. 

Főczél  volt  —  mint  említők  —  az  örökös  királyság 
megalapításával  a  régi  alkotmány  megszorítása,  és  ohTiemfi 
intézkedések  megtétele,  melyek  a  nemzet  felkelését  még 
önvédelemből  is  lehetetlenné  tegjék.  Az  október  31-én  fel- 
olvasott propositiókban  tehát  utalás  történt  ^a  gonoszok 
pártoskodásai  miatt"  lefolyt  eseményekre,  és  arra,  hogy  a 
török  hatalom  megtörése  következtében  ő  felsége  az  orszá- 


^  Ottlyk,  mint  kortárs,  ezt  mondja  az  eperjesi  szörnydségekről : 
„Ezen  praetextuosa  rebellió  vei  nova  factio,  csak  egyedül  Caraffa 
istentelen  Conceptusa  volt,  hogy  avval  incutiáltassék  terror  in  Hun- 
gária, ad  subjugandos  Hungaros'.  Önéletírás.  ö6.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉLBK   VALLÁSÜGYI   TÁIIGYALÁSAL  541 

got  Övéinek  vérével  visszahódította,  s  ekként  joggal  tehetné, 
hogy  Magyarországot,  mint  a  hódító  fegyver  jogával  szerzett 
birtokot,  a  maga  és  örökösei  hatalma  alá  vetné  és  azt 
7, alkalmas  és  nyugalmat  szerző^  törvények  által  kormá- 
nyozhatná. De  vele  született  kegjelmességénél  fogv^a  ezt 
nem  teszi.  Fel  akarja  tartani  a  régi  tr)rvényeket  és  a  ren- 
dek ösi  szabadságait.  Ólijytja,  hogy  azokat  a  megkoroná- 
zandó ívj  király  is  esküvel  erősítse,  de  oly  niódon^  „mely 
a  kétértelmű,  ártalmas  és  kivihetetlen  tör>'ények'*  magyará- 
zatát illetőleg  kíízmegegyezés  szerint  fog  megállapíttatni. 
Legjobban  van  azonban  hangsúlyozva  az  uralkodó  esalád 
r»rökr»dési  jogának  beiktatása  és  az  ellentállási  jog  eltör- 
lése. Csak  e  kettő  teljesítésének  feltétele  alatt  hajlandó 
ö  felsége  a  visszahódítc»tt  részeket  az  országba  kebelezni 
és  lia  a  felavatási  levelet  elfogadni.  Mert  külömben  nem 
láthatja  át  ő  felsége,  miként  lehetne  olyas  valamire  meg- 
esküdni, a  mi  mind  az  isteni,  mind  az  emberi  törvénvekkel 
ellenkezik,  s  nem  tartható  meg  a  kir.  hatalom  és  az  ország 
lakosainak  világos  veszedelme  nélkül,  alkalmat  nyújtván 
arra,  hogj'  királyuknak  ellenszegükének,  bármely  gonoszságot 
büntetlenül  elkövessenek.  Eg}'ébiránt  elismeri  ö  felsége,  hogy 
sok  súlvos  szenvedés  nehezült  a  hazafiakra,  de  ez  a  háború 
indítóinak  tulajdonítandó.  Eléggé  fáj  ő  felségének,  hogy 
midőn  már  kényszerítve  volt  a  maga  védelmére,  nem  tart- 
hatta a  dolgokat  azon  határok  kiűzött,  a  melyek  közt  tar- 
tani szerette  volna  és  hogy  még  most  is,  míg  tart  a  háború, 
nem  minden  úg}'  van,  a  mint  lenni  kellene.  Dy  körülmé- 
nvek  között,  nem  tanácsos  az  időt  hosszú  tanakodás  által 
húzni-halasztani,  hanem  a  háború  folytatásához  szükséges 
dolgokra  kell  a  figyelmet  fordítani.  Ennélfogva  ő  felsége 
felhívja  a  rendeket,  hogy  siessenek  a  tárgyalásokkal;  sérel- 
meiket akként  szedjék  (*)ssze,  hogy  10,  legfeljebb  14  nap 
alatt  bemutathassák  neki,  hogy  e  sérelmek  feszegetése  ne 
halogassa  a  koronázási  ünnepélyt  és  hogj'  a  nevezett  határ- 
időre készíttessék  el  a  felavatási  hitlevél,  —  más  egyéb 
dolgok  pedig,  vagy  valami  bizottság,  vagy  valamely  nyu- 


£42  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

godtabb   időben   tartandó   országí^yulés    által    fogván    elin- 
téztetni .  .  .^ 

Feltűnő  ezen  prop<)sitiókl)an  az  a  hang.  a  mehiiél 
fogva  a  király  jogosítottnak  érzi  magát  az  országot  a  lióditó 
fegyver  jogán  családja  al)solut  hatalma  alá  vetni,  és  a 
kiadandó  diplomára  nézve  előre  kimondja.  hog\'  abban 
némely  ^kétértelmű,  ártalmas  és  kivihetetlen  törvények" 
magjarázata  fog  megkisértetni.  Ebből  mindenki  eszébe 
vehette,  hogy  a  nemzet  legsarkalatosabb  jogai  és  a  prr>- 
testánsoknak  leglényegesebb  törvényes  biztosítékkal  fog- 
nak kétségbevonatni.  —  szóval,  hogy  az  űj  királyt  a 
vallási  sérelmek  orvoslásának  kötelességétől  akarják  flíl- 
menteni. 

E  nézetben  megerősítette  a  protestánsokat  a  papság- 
nak a  gyűlés  elején  az  örökösödés  felett  folyt  viták  alkal- 
mával tanúsított  magatartása.  November  7-kén  Piber  László 
esztergomi  kanonok,  a  papság  nevében  kinyilatkoztatta, 
hogy  ő  elfogadja  az  örökös  királyságot,  csupa  hálából  az 
ausztriai  uralkodó  ház  iránt,  mely  Magyarorszíig  nag^'obb 
részét  felszabadította  a  tör()k  járom  alól  s  visszaszerezte 
az  ország  szabadságát.  - 

Az  ország  nemcsak  ezért,  hanem  máskülönben  is 
nagy  érdeklődést  mutatott  ez  országgyűlés  iránt.  8ok  pol- 
gári és  vallási  sérelem  elintézését  és  —  a  mi  legfőbb 
érdekkel  bírt  —  az  eperjesi  vértörvényszék  feletti  határo- 
zatot is  most  várta.  Küliuiösen  sok  fiatal  ember  jelent  meg 
Pozsonyban,  kik  hallgatni  akarták  a  tárgyalások  folyamát 

A  kir.  személvnök  november  3-kán  Tiltakozott  az 
ifjúság  jelenléte  ellen.  ^F/zen  ifjaknak  —  ugy  mond  —  itt 
nincs  helvök." 

^Vannak  itt  némelv  becsületes  nemes  emberek  ffver- 


'  Katona.  Hist.  Crit.  XXXV.  431.  1.  Hist.  Crü,  Appendix. 
225—226.  1. 

^  Egyik  Napló  szerint  Dulin  István  nyilatkozott  így  a  káptala- 
nok nevében.  L.  Kovachich.  Diarium  Díaetae  Posoniensis.  A.  1607. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    V^ALLÁSÜGYl   TÁRGYALÁSAI.  5é3 

mekci  —  válaszolá  Szirmay  —  kik  a/ért  jöttek,  hogy  lát- 
hassanak, hallhassanak:  hadd  maradnának  itt  benn.'^ 

De  a  szcmélvnük  a  királytól  vett  utasítására  hivat- 
kozott,  mely  őt  épen  ügy  kötelezi,  mint  a  hatósági  követet 
a  magáé.  ^  IJgy  látszik,  hogy  nem  akarták  engedni,  hogy 
az  itjíiság  hallja  az  eperjesi  mészárhis  ellen  felhozandó 
panaszokat. 

Még  a  királyi  előadások  tárgyalása  előtt,  november 
3-kán  olvastatott  fel  Hóth  János  emlékirata,  melvben  elő- 
adja,  mit  kellett  Eperjesen  ártatlanul  szenvednie;  ügyszin- 
tén Máriássy  Katalinnak,  Radvánszky  György  özvegyének 
könyörgő  levele,  melyben  férje  meggyilkoltatását  panaszolja, 
egyszersmind  kéri  a  ren<leket,  hogy  az  ügyet  üjra  meg- 
vizsgáltatni s  elko))zott  jószágait  visszaadni  méltóztassanak. 
A  rendek  nem  titkolliatták  el  fölindulásukat  ezen  iratok 
fíUolvasása  alatt;  s  a  személy nök  Megyeri  (xábort,  mint 
ama  törvényszék  egyik  tagját  fölhívta,  beszélné  el  a  ren- 
deknek, mint  jártak  el  az  elítéltetés  körül.  Szavazatainkat 
—  válaszolt  az  —  kén>'telenek  voltunk  a  hadbíró  fülibe 
súgni,  aztán  a  nem  magyar  tagok  szavazatai  nagyobb  érték- 
kel bírtak,  mint  a  magyarokéi,  s  végre  nem  is  a  szavaza- 
tok szerint  liozattak  az  ítéletek.  Medveczky  Mátyás  eperjesi 
követ,  szinte  megerősítette*  e  nyilatkozatot,  maga  részéről 
még  azt  adván  hozzá,  hogy  a  tábornok  megparancsolta, 
miszerint  ne  a  törvény,  hanem  lelkiismeretök  szerint  ítélje- 
nek. Klobusiezkv  kir.  táblai  ülnök  C'araffát  védve  ellenök 
fordult,  mondván:  kegyelmeteknek  mindenesetre  a  törvé- 
nyek szerint  kellett  volna  ítélnünk.  Ilv  nézetben  volt  Szirmav 
István  is.  A  felolvasott  iratokból  kitűnvén,  hogy  még  több 
vádlott  van  elfogva  Kperjesen.  és  hogy  a  vérpad  még  most  is 
ott  áll  a  városház  terén;  a  rendek  kívánták,  hogy  kéressék 
meg  ő  felsége,  bocsáttassanak  szabadon  a  foglyok,  s  a 
folnégyelt  hulláknak  még  most  is  a  gyalázatfán  függő 
darabjai  takaríttassanak  el  s  az  árváknak  elkobzott  javaik 

'  Szalav  M.  O.  T.  V.  379.  l. 


546  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


11. 

A  protestánsok  sérelmei  és  kérelmei.  —  Lehetnek-e  a  protestánsok 
birtokosok  Horvátországban  ?  —  A  protestánsok  sérelmei  nem  orszá- 
gos sérelmek.  —  Zajos  ülések.  —  A  jezsuiták  befogadása.  —  A  proL 
sérelmek  országos  sérelmek  közé   vétetnek,    —   de   csak    záradékkal. 

A  protestáns  rendek  még  az  örökösödési  tárgj'alások 

alkalmával  t.  i.  mikor  a  sérelmek  összeállítása  felett  fohl 

• 

a  vita  (november  17.),  küldöttségileg  tisztelegtek  Lipót 
királynál  és  megkoronázandó  fiánál,  hogy  az  1681-ki  sop- 
roni országgj'ülés  óta  összelialmoz<klott  sérelmeik  orv'oslását 
kérjék.  A  küldöttség  szónoka  Okoliesányi  Pál,  Zay  Endréiu* 
k()vete  volt.  Az  átnyíytott  emlékiratban  kiemelvén  a  valláü- 
ügjTiek  országos  fontosságát,  elmondják,  hogy  a  kir.  diplo- 
mában biztosított  s  a  múlt  országgyűlés  által  is  megerősí- 
tett vallásszabadság  érvényesítését  mindenek  előtt  kelleue 
követelniök:  de  mivel  ez  által  nem  akarják  hátráltatni  a 
kir.  propositiókra  adandó  választ,  sérelmeiket  az  országos 
sérelmek  közé  kívánják  sorolni.  Minthogy  azonban  előre 
látják,  hogy  a  katholikusok  ellenzése  miaft  az  egyezség 
nem  jíUiet  létre,  o  felségéhez  folyamodnak,  remélvén,  hog}' 
törekvésíiket  siker  fogja  koronázni.  Elpanaszo^ák  újra. 
liogy  a  múlt  soproni  országgyűlésen  a  katholikus  rendek 
az  ő  l)eleegyezésök  nélkül  két  oly  vallásügj'i  törvényczik- 
ket  készítettek,  melyek  ellen,  mint  a  kir.  diplomától  eltérők 
ellen,  kénytelenek  voltak  óvást  tenni,  mivel  azok  a  régi 
szokás  ellenére  az  ő  hozzájárulások  nélkül  s  törvénye^ 
szabadságaik  ellen  hozattak.  Hogy  jóUehet  országos  töné- 
nyek  szerint  mindenki  mindenütt  szabadon  gyakorolhatja 
vallását,  mégis  találtatnak  ez  országban  több  oly  helyek, 
megyék,  városok  és  falvak,  melyekben  az  megszoríttatik. 
sot  oly  helyekíMi  is,  liol  eddig  szabadon  gyakorolták  a  pro- 
tesánsok  vallásukat,  most  ez  országgyíílés  folyama  alatt 
lelkészeik  elűzetnek,  javadalmaik  lefoglaltatnak,  templomaik 
katonai  karhatalommal  elszedetnek.  Hogy   a   szegény  nép. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  647 

különösen  a  bányavárosokban,  hol  S  felségének  ügy  mint 
az  egész  országnak  nagy  hasznot  hajt,  életveszélyben  forog, 
ha  csak  át  nem  tér  a  kath.  hitre.  A  kisebb  kamarai  hiva- 
talnokok önérdekből  megfosztják  őket  élelmi  kereseti  módúk- 
tól kiérdemlett  béröket  letartják  s  őket  vasra  verten  dob- 
ják a  börtönbe.  Hasonlóan  járnak  el  másutt  is,  elszedvén 
a  protestáns  paplakokat  s  az  azokhoz  tartozó  ingó  és 
ingatlan  jövedelmeket,  kegyes  egyházi  adományokat,  földe- 
ket, épületeket,  kerteket  és  szőlőket,  melyek  végrendeletileg 
ajándékoztattak  a  prot.  egyháznak.  Hogy  a  jogtalanul  eltu- 
lajdonított protestáns  egyházi  javakat  világi  czélokra  for- 
<lítják;  a  tanítókat  és  más  egyházi  hivatalnokokat  békóba 
verik,  kath.  szertartások  és  ünnepek  tartására,  a  nép  pedig 
a  kath.  vallás  felvételére  fenyegetések,  vagyon-elkobzások, 
verés  és  börtönzés  által  kényszerítik.  Hogy  országos  hiva- 
talra egy  protestáns  férfiút  sem  alkalmaztak,  míg  másfelől 
olyanokat  is,  kik  községi  hivatalokat  viseltek,  e  méltósá- 
guktól megfosztották.  S  mind  ezt  ő  felsége  nevében  merik 
cselekedni.  Az  olyan  tizedeket  és  negj^edeket,  melyek  eddig 
nem  tartoztak  a  kath.  parochiák  jövedelméhez,  egyéb  fize- 
tésekkel együtt  a  törv^ény  ellenére  szedik;  az  élettelen  hul- 
lákat csak  önkényesen  kivetett  összeg  lefizetése  mellett 
lehet  eltemetni;  a  harangok  használatától  eltiltatnak;  a 
könyöradományra  szoruló  koldusokat,  csupán  evang.  vallá- 
suk miatt,  kizárják.  A  szegény  tanulókat  akadályozzák 
abban,  hogy  kegyuraikhoz  szokott  beneficiumokért  folya- 
modhassanak. Némely  helyeken  az  is  megt(>rtént,  hogy 
parochiákat  követelnek  és  ha  ellentállásra  találnak,  elveszik 
a  szomszéd  épületeket  és  helyeket,  s  ekként  a  hol  csak 
tehetik,  a  vallás  gyakorlatát  és  annak  szabadságát  magán 
úton  és  nyilvánosan  megháborítják,  vagy  kény ök-ked vök 
szerint  a  városok  falain  kívül  kiszorítják.  Szóval  az  önkény- 
nek semmi  bűnétől  sem  riadnak  vissza  még  most  se  sem 
a  rendek,  sem  a  parasztok  ellenében.  Xeni  mulaszthat- 
juk tehát  el  a  trónörökr^s  megkoronáztat ásának  ünnepét, 
hogy  a  diplomához  képest  a   múlt  soproni    országgyűlésen 

85* 


548  zsiLi:«szKY  mihály. 

annyiszor  ismételt  kérelmeiket  meg  ne  újítsák,  s  ne  kérjék 
ő  felségét,  miszerint  oly  szomorú  lielyzetbe  jutott  vallások 
szabadságát  a  kir.  diploma  értelmében  visszaállítani,  templo- 
maikat paplakaikat,  iskoláikat  minden  hozzájok  tartozó 
jövedelmeikkel  együtt  visszaadatni  méltóztassék.  Ott  pedig, 
hol  ö  felsége  kegyelme  folytán  eddig  szabadságnak  örvend- 
hettek, e  szabadságukban  továbbra  is  megtartassanak^ 
r>sszes  sérelmeik  pedig  megorvosoltassanak  és  a  vallássza- 
badság a  diploma  értelmében  alkotandó  törvények  által  a 
királyul  megkoronázandó)  József  föherczegtől  is  megerosi- 
tessék  és  megtartassék.  Es  ha  netán  —  mitől  Isten  őriz- 
zen —  későbben  új  sérelmek  merülnének  fel,  azokat  is  az 
országgyűlés  folyama  alatt  megor\'OSolni  kegyeskedjék.  * 
Ugyanakkor  egj'  más  folyamodványt  is  nyújtottak  be  József 
föherezegnéL  kérve  őt.  hog\'  ügyüket  felkarolni  kegyes- 
kedjék és  érdekííkben  közbenjáró  legjen  atyjánál.* 

Lipót  röviden  válaszolt.  Hangsúlyozta,  hogj'  ez  ország- 
gj'filés  tulajdonképen  esak  ^közügyek"  tárgA'alása  s  fiának 
megkorouáztatása  végett  hivatott  össze;  mindaz  által  meg- 
ígérte, hogy  az  emlékiratot  el  fogja  olvasni  s  méltányosság 
és  igazság  szerint  fog  intézkedni.  De  az  intézkedés  ismét 
elhalasztatott;  úgy  látszik,  hogy  a  király  fiának  megkoro- 
náztatásával  volt  elfoglalva,  mely  deezember  9-ére  volt  már 
kitűzve.  Ez  alatt  a  protestáns  rendek  arra  törekedtek,  hogj' 
ügyük  az  országos  sérelmek  sorába  is  beiktattassék. 

Midőn  a  sérelmek  lajstromozása  alkalmával  felmerfih 
spanyol  királyi  ág  öriíkösödése  is  elintéztetett  és  novem- 
ber 23-án  .Slavónia  és  Horvátország  sérelmei  is  felolvastat- 
tak volna,  felmerült  az  a  kérdés,  hogy  a  \isszafoglalt 
országrészekben  szabad-e  a  protestánsoknak  birtokot  szerez- 
niök  és  vallásukat  gyakorolniok? 

A  katholikusok.  hivatkozva  arra.  hogj"  Lipót  király 
és  ők  sokat  küzdöttek  a  katholicismus  érdekében,  nu's:  sike- 

'  Hist.  Dipl.  App.  227.  1. 
-  U.  o.  229.  1. 


A   MAGYAR  ORSzAgGYŰLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  549 

rült  az  országot  megmenteniök,  most  joggal  követelhetik, 
hogy  a  protestánsok  birtokkal  és  örökösödési  joggal  az  oly 
nagy  vérontással  visszaszerzett  országrészeken  ne  bírhas- 
sanak. Természetes,  hogy  ez  ellen  a  protestáns  követek 
határozottan  tiltakoztak.  Kérték  a  bizottságot,  hogy  a  kath. 
vallás  ezen  újszerű  terjesztésével  hagyjon  fel  és  e  javaslat 
hagj^assék  ki  a  sérelmi  pontok  közfii.  Hivatkoztak  arra, 
hogj'  az  ily  eljárás  homlokegyenest  ellenkezik  a  kir.  diplo- 
mával és  a  fennálló  jogállapotokkal.  A  birtokszerzési  jog 
nem  lehet  valláshoz  kötve.  Birtokot  valaki  nem  azért  bír, 
mert  evangélikus  vagy  katholikus,  hanem  azért,  mert  nemes 
€mber;  —  a  nemességi  előjog  pedig  közös  minden  hitval- 
lású emberekkel.  Bármely  vallásnak  törvényesen  adomá- 
nyozott birtokait  erőszakkal  elvenni  nem  lehet. 

Ezen  józan  indokolás  azonban  nem  talált  visszhangra. 
A  personális  gőgösen  monda:  örüljenek  a  protestánsok,  hogy 
Magyarországban  lehetnek  s  ne  kivánják,  hogy  még  Hor- 
vátországban is  jogot  nyerjenek.  Ebből  nagy  zaj  támadt 
és  az  ülés,  melyen  ez  felhozatott,  zajos  tiltakozással  vég- 
ződött. 

Két  nappal  ut<)bb,  vagyis  november  25-én  az  összeirt 
sérelmek  az  összes  ülés  elé  vitettek  s  részben  a  főrendek- 
kel is  közöltettek.  Ugyanekkor  felolvastatott  az  evangéli- 
kusok kérvénye,  valamint  a  királyi  propositiókra  adandó 
válasz  is.  Midőn  ennek  folytán  azon  ponthoz  jutottak,  mely 
az  ország  szabadságainak  épségben  tartásáról  szól,  az 
evangélikusok  azt  kívánták  betétetni,  hogy  ő  felsége  „a 
diplomákban  biztosított'^  szabadságaikban  fenn  fogja  őket 
tartani.  De  a  katholikusok  ez  ellen  tiltakozván,  nagj'  zíyt 
támasztottak,  ezzel  akarván  elnyomni  a  protestánsok  jogos 
kívánságát.  Ezen  az  ülésen  nem  is  lehetett  határozatot  hozni, 
oly  nagy  volt  az  ingerültség. 

A  következő  napokon  a  protestáns  követek  csak  annak 
sürgetésére  szorítkoztak,  hogy  az  ő  sérelmeik  felvétessenek 
az  országos  sérelmek  közé,  annyival  is  inkább,  mert  ezt 
az  ország  tekintélyes  részét  képező  küldőik  is  kiváiyák;  és 


56Ö  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

mert  a  vallásszabadságot  a  királyok  által  szentesített  diplo- 
mák  is   biztosítják.   Erről   azonban   a   katholiknsok  hallani 

ff 

sem  akartak.  Ok  a  kir.  propositiókban  jelzett  álláspontra 
helyezkedtek,  mely  szerint  az  ország,  mint  fegj-ver  álüd 
meghódított  ország  volna  korlátlanul  kormányozható.  Ő 
felsége  —  úgy  mond  —  meg  akarja  tartani  a  régi  tön'é- 
nyeket,  melyek  közt  ott  van  a  lutheránusok  megégetteté- 
séről  szóló  törv^ény  is.  A  mi  a  diploma  hatodik  feltételét 
illeti,  azt  egj'szerfien  fel  lehet  függeszteni,  sőt  fel  is  kell 
függeszteni,  minthogj'  c  század  kezdetétől  fogva  minden 
szerencsétlenség,  minden  lázadás  a  vallás  miatt  támadt; 
ennélfogva  a  rebelliónak  ezen  régi  gyujtószikráját  most  kell 
teljesen  elfojtani. 

Erre  a  protestánsoknak   egj'ik   követe  ezt   válaszolta: 
„Én  is  elfojtandónak  tartom  a  rebellióknak  gj'ujtószikráját; 
de  ha  ez  ügj'et  alaposabban  vizsgálom,  azon  meggyőződésre 
jutok,   hogy   ennek   oka   nem   a  vallás  volt,   hanem   annak 
üldöztetése.  Minélfog\"a  meg  kell  szüntetni  a  vallásiildözést 
s   megszűnik   a  harez   is.   A  mi  pedig  a  közelmúlt  szeren- 
csétlen mozgalmat  illeti,  mely  az  országot  majdnem  teljesen 
kimerítette,   azt   már  csak   azért   sem  lehet  az  evangéhku- 
soknak    tulajdonítani,    mivel    annak    fSverézei    és    indítói, 
Nádasdy,  Frangepán  és  társaik,  kik  megérdemlett  bünteté- 
süket  elnyerték,   nem   evangélikusok,   hanem    katholikusok 
voltak.   Ezek   az   ősi  szabadság  megsértése  miatt  ragadtak 
fegyvert.  Vájjon  helyes  volna-c  ezért  ügy  okoskodni,  hogy  a 
fegyverfogás  okát,  tehát  az  ősi  szabadságot   keU  megszün- 
tetni? A  mi  a  diploma  hatodik   feltételének   felfüggesztését 
illeti,  kérdem,  ha  egy  pontját  lehet  felfüggeszteni,  miért  nem 
lehetne  a  tölíbit  is?  Vigyázzanak  a  katholikus  urak,  hogy  egy 
pont  miatt  tizenhetet  ne  áldozzanak  fel.  A  régi  törvényekre 
is  ti3rtént  hivatkozás.  Tudjuk,  hogy  a  múlt  században,  még 
1.  Ferdinánd  korában  hozattak  oly  törvényezikkek,  melyek 
szerint  a   róm.   katholikus  hit  Magyarországon   visszaáUít- 
tassék,  de  ennek  módozatai  is  körülirattak.  Tudós  férfiakat 
és  jó  hitszónokokat  rendeltek,  kik  a  népet  az  üdvözítő  tao 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  551 

ismeretére  vezessék.  Ezt  a  módozatot,  ezt  az  eljárást  mi 
is  szí  vesén  elfogadjuk.  Magunk  is  azt  akarjuk,  hogy  ha 
eg}'ességct  és  lelki  egyetértést  kell  létrehozni,  azt  oly  szel- 
lemi eszközökkel  tegjnik,  melyek  a  lelkiismeretet  megnyug- 
tathatják." 

Erre  a  katholikusok  zajjal  és  fenyegetőzéssel  feleltek. 
A  klérus  nem  bírt  indulatán  erőt  venni.  Az  elnöklő  sze- 
mélynök  látván,  hogy  a  felizgatott  kedélyek  miatt  tovább 
tanácskozni  nem  lehet,  harsány  hangon  kétszer  „silentiumot" 
kiáltott.  S  midőn  egy  pillanatra  csend  lett,  csak  annyit, 
mondott:  az  ülést  bezárom.  A  rendek  izgatottan  oszoltak  el. 
Mindenki  ösztönszerűleg  érezte,  hogy  a  kellemetlen  beveze- 
tésnek még  kellemetlenebb  folytatása  leend. 

S  ez  csakugj'an  be  is  következett.  Ugj'anis  november 
9-én  a  íorendek  részéről  Kenkovics  Ágost  váradi  püspök 
és  leleszi  prépost,  s  Erdődy  Kristóf  kamarai  elnök  sze- 
mélyében, küldöttség  jelent  meg  az  alsóház  rendéinél. 

A  küldöttség  a  főrendek  nevében  egyebek  között  elő- 
terjeszté  a  jezsuiták  emlékiratát,  melyben  az  országgyíílésbe 
való  befogadtatásuk  és  hűségi  fogadalmuk  letételére  vonat- 
kozó javaslat  foglaltatott.  Egjnittal  ajánh)tták,  hogy  tekintve 
a  haza  és  isten  országa  körül  tett  szolgálataikat;  tekintve, 
hogj'  a  saját  véreink  és  nemes  családaink  ezek  vallását  köve- 
tik, a  jezsuiták  az  országba  ( I)  befogadtassanak.  Azonban  kisült, 
hogy  e  küldöttség  nem  az  összes  íorendek,  hanem  csak 
néhány  túlzó  fiatal  mágnás  és  pap  indításából  jött  a  ren- 
dekhez, a  miből  nagy  zaj  támadt,  mely  a  sérelmek  és  az 
evangélikus  kérvény  felolvasásakor  még  növekedett.  Ehhez 
járult  deczember  2-án  a  horvátoknak  abbeli  óhaja,  hogy 
az  ő  sérelmeik  is  a  magyarországi  sérelmekkel  együtt  ter- 
jesztessenek be  ő  felségének.  Ez  elfogadtatván,  a  horvát 
sérelmek  felolvasása  közben  feltűnt  a  következő  passus: 
„hogy  amiképen  eddig  soha  sem  tértek  el  a  szent  római 
katholikus  hittől,  úgy  ezután  is  állhatatosan  kivannak  benne 
megmaradni,  és  törvényt  kivannak  hozni  arra,  hogy  az 
evangélikusoknak  az  országban,  különösen  pedig  a  vissza- 


552  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

foglalt  részeken  ne  legyen  szabad  birtokot  szerexniök,  síit 
ha  valamely  evangélikusoknak  ily  birtokuk  volna,  attól 
megfosztassanak. " 

Ezen  sérelmes  pont  ellen  a  protestánsok  óvást  tettek 
és  követelték,  lK)gy  az  kitörültessék.  A  personalis  azzal 
akarta  őket  megnyugtatni,  hogy  hiszen  Mag^^arországban 
maradhatnak,  de  nem  Horvátországban.  Az  evangélikusok 
látván,  hogy  itt  hiába  protestálnak,  elhatározták,  hogj'  6  fel- 
ségéhez fognak  folyamodni. 

Deczember  4-én  a  sérelmek  cgjik  része  csakugyan 
benyujtatott  ő  felségének.  A  másik  része  pedig  még  nem 
volt  benyújtható,  mivel  még  mindig  ^^tás  kérdések  marad- 
tak fel.  így  többek  között  a  jezsuitáknak  fentebb  említett 
emlékirata  is  elintézésre  várt.  Ugyanis  a  personalis  felhívta 
a  rendeket,  hogy  szóljanak  a  kérdéshez.  A  papság  termé- 
szetesen azt  kívánta,  hogy  a  jezsuiták  befogadtassanak: 
hozzájuk  csatlakozott  néhány  megyei  követ  is.  De  az  abauj- 
megyei  követek  kijelentették,  hogy  utasításaiknak  egyik 
pontja  értelmében  a  jezsuiták  befogadásához  nem  járulhat- 
nak. Utánok  egymásután  emelkedtek  fel  a  többi,  különösen 
pedig  a  dunáninneni  és  dunántúli  megyék  követei,  úgy- 
szintén a  mágnások  követei  is. 

Ez  nem  tetszett  a  personalisnak,  ki  néhány  katholikus 
követtel  kikelt  az  evangélikusok,  mint  olyanok  ellen,  a  kik 
csupa  vallási  gyűlöletből  beszélnek  a  jezsuiták  ellen.  Ezek 
utasításaikra  hivatkoztak,  söt  az  abaujvármegyei  követ 
hogy  a  vallási  gyűlölet  vádját  magától  elhárítsa,  kyeleu- 
tette,  mikép  ö  mint  evang.  magán  egyén,  nem  ellenezné  a 
befogadást,  mert  azon  meggyőződésben  él,  hogy  a  politikai 
dolgok,  s  következőleg  az  országgyűlési  tárg}'alásokban  is 
a  klerus])()l  vagy  egynek  se  kellene  részt  venni,  vagy  ha 
már  szabad  az  egyik  résznek,  szabadjon  a  másik  résznek 
is.  A  mint  a  personalis  észrevette,  hogy  e  nézetet  több 
evangélikus  követ  is  osztja,  megragadta  az  alkalmat,  és 
monda  az  opponáló  követeknek:  íme  az  evangélikus  urak,  a 
kikről    más    nézetben    voltunk,    beleegyeznek   a  jezsuiták 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYULÉSRK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  5Ö3 

befogadásába,  önök  pedig  vallásuk  hátrányára  ellenzik, 
így  ütötte  el  a  dolgot,  holott  az  abauji  és  más  evang. 
követek  nyilatkozatának  épen  nem  az  volt  az  értelme,  a 
mit  a  personalis  mondott;  mert  uk  csak  mint  privát  embe- 
rek voltak  hajlandók  elfogadni  az  abauji  követ  okoskodá- 
sát, de  nem  mint  követek. 

Látnivaló,  hogy  a  vita  tulí\jdonképen  szörszálhasoga- 
tássá  fajult.  Maga  a  personahs  tette  azzá.  Hagyta  beszélni 
a  követeket,  de  a  határozatot  úgy  mondta  ki,  a  mint  neki 
tetszett,  t.  i.:  hogy  a  rendek  elfogadták  a  jezsuiták  befoga- 
dását illető  javaslatot,  és  hogy  ezt  egy  küldöttség  fogja  a 
főrendekkel  közíUni,  mely  küldöttségnek  tagjai  közé  evan- 
gélikusok is  neveztettek. 

A  míg  e  küldöttség  teljesítette  hivatását,  addig  az 
abauji  követ  szóba  hozta  a  protestánsok  sérelmeinek  az 
országos  sérelmek  közé  való  felvételét.  Utalt  arra,  hogj' 
az  evangélikusok  a  jezsuiták  kérdésében  minden  szenve- 
délytől menten  nyilatkoztak;  ennélfogva  kéri  a  rendeket, 
hogy  hasonló  indulattal  fogadják  az  evangélikusoknak  sok- 
szor ismételt  abbeli  kérelmét,  miszerint  vallási  sérelmeik  a 
többi  országos  sérelmek  közül  ki  ne  zárassanak.  0  azt 
hiszi,  hogy  ezt  törvényesen  nem  is  lehet  megtagadni,  mert 
ha  a  protestánsok  nem  is  képezik  a  többséget,  de  nem  is 
oly  kis  részét  teszik  az  országnak,  hogy  őket  mellőzni 
lehetne.  A  követek  küldőik  akaratának  sérelme  nélkül  nem 
állhatnak  el  követeléseiktől;  annál  kevésbbé  nem,  mivel 
csak  általánosságban  kivánják  kérclmöket  beigtatni. 

A  klérus  azonban  a  régi  argumentokat  szedte  elő. 
Nem  engedheti  meg,  úgy  mond,  hogy  a  kath.  vallás  sérel- 
mével, az  evangélikusok  panaszai  országos  panaszképen 
nyújtassanak  be  ő  felségének.  A  protestáns  követek  hiába 
hivatkoztak  arra,  hogy  a  sérelmek  benyújtását  megaka- 
dályozni nem  lehet;  hiába  mondták,  hogy  ha  egj-esek  sérel- 
mei is  fí'ílvétetnek,  még  inkább  kell  felvétetniök  a  vallási 
ÍBérelmcknek.  A  klérus  liivatkozott  ő  felségének  abbeli  tilal- 
mára, mely  szerint  magánügyek  mellőzendők.  A  vallásügyet 


Ö54  ZSILIKSZKY  MIHÁLY. 

ismét  magánügynek  declarálták.  Azok  a  törvények  és 
diplomái  pontok,  melyek  a  katholikus  és  protestáns  sérel- 
mek elintézéséről  szólottak,  figyelmen  kívül  hagyattak. 
Ellenben  ismét  felújíttatott  a  „Status  Evanglici"  elleni 
kifogás.  Vedre  a  personalis,  a  protestáns  követek  ismételt 
kérelmére  megigértc,  hogy  általános  kifejezéssel  és  világos 
megjelölésével  azon  régi  záradéknak:  „a  kath.  vallás  sérelme 
nélkül",  kész  felvenni  az  evangélikusok  sérelmeit  is.  Ezért 
az  evang.  követek  hálás  köszönetet  szavaztak  neki. 

De  hálájok  és  örömük  haszontalan  volt.  Mert  a  követ- 
kező napokon,  vagjis  deczember  5.  és  6-án,  midőn  a  sérel- 
mek felolvastatása  alkalmával  a  protestáns  követek  figyel- 
meztették Ígéretére  s  kérték  a  vallási  sérelmek  felvételét 
is,  a  personalis  igen  különös  indokolással  tagadta  azt  meg. 
„Én  hitemre,  ebből  kivonszom  magamat,  —  monda  — 
mert  azt  vetették  szememre,  hogy  az  elmúlt  ország  gyűlé- 
sekor is  hétezer  forintot  vettem  érette  nagj'ságtoktól  s 
kegjTlmetektöl;  folyamodjanak  ez  iránt  az  urakhoz;  azt 
megcselekszem  mégis,  hogj'  innen  küldöm  oda  az  általnuk 
ez  ügyben  már  korábban  feltett  pontot.**  Mit  Cdvarhehi 
István  abauji,  Csemniczky  Gáspár  zólyomi  és  Enyedi  István 
n.-szombati  követek  megköszönvén,  többed  magokkal  átrit- 
ték  az  érintett  pontot,  melynek  tartalma  ez  vala:  Miután 
a  hazafiak  egyessége  és  egyetértése  nem  csekély  mérték- 
ben a  vallásügy  kiegj^enlítésétől  függ,  méltóztassék  azt 
u  felsége  —  de  mégis  a  katholikus  vallás  rövidsége  nél- 
kül —  kegj^elmesen  elintézni.  A  küldöttség,  melynek  szó- 
noka IJdvarhclji  volt  ^   visszajövet   előadta,  hogy   mind  a 

*  Beszédje  így  hangzott:  «Celsissime  Prínceps  1  Quot  vidbos 
demissa  nostra  nomine  Status  Evangelici  eum  in  finem  facta  Instan- 
tia,  qnod  videlicet  Nostram  quoqae  Negotium  ratione  turbatae  Reli- 
gionis  publicis  Regni  gravaminibas  intersereratur,  Celsissimi  Vestne 
Palatinali  molesti  et  importuni  esse  deboimus  in  recenti  ejosdem 
Celsitudinis  esse  memória  nulli  ambiguimus.  Cigus  gratiosa  eaqne 
optata  resolatio  super  fienda  in  hunc  finem  Dominó  Personaii  intima- 
tione  quamvis  nulla  nobis  occasíone  defuisset.  quametiam  effectntlitff 


A  MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  655 

személyilök  úr  ö  nagjsága  ellen  gyártott  rágalmat,  mind 
az  illető  sérelmi  pontot  a  nádor  elébe  terjesztették,  kitől 
azon  választ  nyerték:  hogy  ő  felsége  lelkiismerete  szerint 
fog  a  vallási  ügyben  eljárni;  s  hogj'  az  általküldött  sérelmi 
pontra  nézve  üzenet  fog  jönni  a  táblához.  És  csakugj'an 
rövid  idő  múlva  átjött  Benyovszky  Mátyás  a  nádor  titok- 
noka, ki  főnökének  nevében  előadta,  hog)'  ama  pont  csak- 
ugjan  menjen  be  az  előleges  sérelmi  lajstromba,  s  mint- 
hogy ö  nagyságát  a  személynököt  az  evangélikusok  miatt 
méltatlanság  érte,  méltó,  hogy  ő  nagj^ságok  és  kegyelmek 
pótolják  azon  hétezer  forintot.  „Lesz  hát  hétezer  forintom" 
monda  mosolyogva  a  személynök.  Az  ügy  93-ik  pontúi 
ment  a  sérelmek  közé. 

Midőn  az  evangélikus  küldöttség  az  urak  terméből 
kilépett,  »Szécsenyi  György  utána  kiáltott,  hogy  neki,  mint 
esztergomi  érseknek  is  van  joga  hozzászólani  a  vallási 
ügyhez;   ő   nem   ellenzi,   miszerint   ama   pont    felmenjen   a 


praestitam  fuisse  pro  certo  tenemus ;  tantum  tamen  abest,  ut  ad  hoc 
us(iue  etiam  voti  nostri  compotes  facti  fuissemus.  quin  potius  praete- 
rita  sessione  .  .  contrario  fíne  illa  eadem  occasione^  qua  jam  eíTec- 
tuari  idem  negotium  sperabatur  sese  resolvisset,  afíirmando  se  neati- 
quam  amplius  eidem  insertioni  interessaturuni ;  siquidem  propter 
pridie  factam  quo(}ue  resolutionem  non  sine  notabili  honoris  et  aesti- 
mationis  ejasdem  jactura  illud  eidem  objecturum  a  quopiam  extitisset, 
quod  nimirum  praeteritae  quoque  Diaetae  sub  cursu  propter  inser- 
tionem  gravaminis  Evangelicorum  septem  millia  flór.  ab  iisdem  name- 
rasset  —  nollet  itaque  omnino  nostram  eandem  instaotiam  adhibere. 
Cum  autem  celsissime  Princcps  propter  injuriosam  cujaspiam  loqnaci- 
tatem  causa  nostra  páti,  ac  rejici  nequaquam  deberet ;  sed  nec  .  . 
sine  mani festő  Principalium  nostrorum  cum  integri  eandem  Comitatus 
instructionaliter  nobis  commisissent  praejuditio  et  vilipendio  rejici 
omnino  possit.  Idcirco  Celsitudini  Vestrae  Palatinali,  lanquam  cui 
idem  numeris  ratione  mediationis  suae  incumberet,  humillime  insta- 
mus,  quatenus  eidem  Dominó  Personali,  ex  hac  ipsa  sessione  intima- 
tionem  facere  dignaretur,  ne  ulterius,  toties  fatae  instantiae  nostrae 
insertionem  procrastinaret,  siquidem  jam  residuorum  quoque  grava- 
minum  fínis  hodie  imponeretur,  iisdemquc  praesentatis  tempore  peni- 
tus  excluderemur.    Diarium  Diaetae  Poson.  A.  1687.  Kovachich  Gyűjt. 


6Ö6  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

királyhoz;  de  hogy  ö  „evangélikusokat"  igenis,  de  ^evan- 
gélikus statust"  uem  ismer  az  országban.  Küldött  urak 
magok  mentésére  előadták,  hogy  ez  elnevezés  csak  annyit 
akar  mondani:  a  státusoknak  az  evangélikus  hitvallást 
követő  része;  s  e  magyarázat,  ügj'  látszik,  egyelőre  meg- 
nyugtatta az  érseket.'  Deezember  hetedikén  a  főrendek 
megerősítették  a  jezsuiták  befogadását  azon  záradékkal 
hogy  az  országgyűlésen  üléssel  és  szavazattal  ne  biijanak. 
és  hogy  az  ország  és  király  sérelme  nélkül  a  vallásügyi 
törvények  is  tiszteletben  tartassanak. 


III. 

A  protestánsoknak  részletezett  sérelmei  Abaujban,  Zemplénben,  Sáros- 
ban, Ungban,  Szathmárban,  Szepesben,  Gömörben,  Borsodban,  Torná- 
ban, Barsban,  Hontban,  Zólyomban,  Sopronban,  Vasban.  Zalában. 
Győrben,  Komáromban,  Mosonban,  Veszprémben,  Pozsonyban,  Nyilrá- 
ban,  Trencsénben,  Túróczban,  Árvában  és  Liptóban. 

A  protestánsok  november  17-éu  beadott  kérvéuyök- 
bcn  csak  általánosságban  említették  sérelmeiket;  most.  hog}* 
az  ottani  állításaikat  igazolják,  megyénként  részletesen  is 
összeírták  azokat  s  deezember  28-án  azon  kéréssel  nyúj- 
tották be  ő  felségének,  hogy  azokat  kegyelmesen  megon'iv 
solni  szíveskedjék. 

Volt  azok  között  sok  olyan,  melyek  már  az  1681-ki 
országgyűlésnek  is  beadattak;  de  voltak  olyanok  is,  melyek 
az  utóbbi  időben  merültek  fel. 

Jól  tudják,  úgy  mond,  hogy  alkalmatlan  és  majdnem 
lehetetlen  a  tőlök  elszedett  templomokat  részletesen  mind 
előszámlálni ;  niíndazáhal  felsorolják  legalább  azokat  a 
templomokat,  imaházakat,  kápolnákat,  paroehíákat,  közép- 
és  népiskolákat,  alapítványokat,  kórházakat,  jövedelmeket, 
ingó  és  ingatlan  javakat,   melyek   a   vármegyékben   össze- 

>  Szalay.  M.  0.  T.  V.  393.  1.  V.  ö.  Diarium  Diaetae  Poson.  A. 
1687.  Kovachich  Qyűjl. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  557 

irhatok  voltak.  Igaz,  hogj'  azoknak  egy  része  már  a  múlt 
országgyűlésen  is  előfordult,  de  mivel  azóta  sok  új  sérelem 
követtetett  el,  szükségesnek  vélik  újra  előterjeszteni. 

Abauj  vármegyében  Kassán  a  nagyobb  és  kisebb  ág.  h. 
evang.  templom,  a  paplakkal,  iskolával,  más  hozzátartozók- 
kal és  az  evang.  nép  által  papok  fentartására  rendelt  jöve- 
delmekkel együtt;  továbbá  a  város  falain  kívül  fekvő  négy 
ház  —  melyeknek  egjikét  az  új  városi  hatóság  a  jog  és 
méltányosság  ellenére  eltulajdonított  —  egj'  kert,  szántó- 
földek és  a  tokaji  szőlőkben  levő  úgynevezett  Varga-kert, 
az  evangélikusoktól  elvétettek.  A  város  falain  belől  még 
magánházakban  is  eltiltatott  az  isteni  tisztelet  gj^akorlása, 
gyermekek  tanítása,  a  keresztelés,  temetés,  esketés,  avatás 
és  más  egyházi  functiók  gyakorlása  esak  a  falakon  kívül, 
alkahnatlan  helyeken  engedtetik  meg. 

Azonkívül  Kauft'a  birtoka,  a  boldog  emlékű  Tarkányi 
István  rendeletéből  a  bottyáni  evang.  templom  haszná- 
lata, úgyszintén  a  templom,  paplak  és  iskola  építése,  a 
papok  fentartása,  mi  végrendeletileg  a  kassai  evang.  cgj'- 
ház  felügyeletére  bízatott,  minden  jövedelmeivel  együtt  a 
szepesi  kamara  által  elvétetett. 

Hasonlóképen  Als<)-Meezenzéfen,  mint  articularis  helyen, 
az  evang.  pap  és  tanító  elűzetett,  a  templom,  paplak  és 
iskola  tizedjövedelmeikkel  együtt  elvétettek. 

Kassaujfalun  a  kassai  barátok  a  lakosok  termésének 
tized  negyedét,  mely  régi  időktől  fogva  az  evang.  lelkészt 
illette,  elvették. 

Csányon  ( Tehany  ?)  pedig  a  kassai  új  provisor,  Jászay 
László,  hasonlóképen  a  fent  említett  lelkészt  illető  negye- 
det, mint  filialis  jövedelmét  egészen  elfoglalta. 

Somogyon  a  szerződésileg  katholikus  és  evangélikus 
lelkész  között  régóta  megosztott  tized  másik  felét  is  ez 
évben  egészen  a  kath.  lelkész  foglalta  el. 

Zemplén  vármeff t/éhen,  Sárospatakon  a  várban  épített 
templom  jr)vedelmeivel  együtt,  úgyszintén  a  városi  iskola, 
melyet  evangélikusok  építettek  és   bizonyos  jövedelmekből 


568  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tartottak  fenn.  elfoglaltatott.  Tolcsván.  Bényén.  Liszkáu  f 
ezen  országgjűlés  folyama  alatt  Mádon  is  az  evangéliko- 
sok  által  épített  templom,  Tályán.  hol  templom  és  torony 
majdnem  egészen  újra  épült;  Keresztáron  és  Tarczalou,  hol 
bizonyos  szőlők  voltak  az  evangélikusok  által  a  tempb>- 
mokhoz  és  iskolákhoz  adva,  melyeket  magok  az  illető  lel- 
készek szoktak  mívelni,  erőszakkal  elvétettek. 

Sárostnegyében  teperj  es  városában  a  legnépesebb  három 
evang.  nemzetiségű,  u.  m.  magyar,  német  és  tót  templomok, 
a  gymnasium  és  népiskola,  három  paplak  minden  jövedel- 
meikkel és  kegyes  alapítványaikkal  együtt  elvétettek.  Azon- 
kívül az  evangélikusok  szabad  vallásgyakorlata  a  város 
falain  belől  teljesen  betiltatott  s  az  evang.  nép,  vallásának 
gyakorlása  végett  a  külvárosba  részint  piszkos  és  alkal- 
matlan, részint  hozzáférhetlen  helyekre  utasíttatott. 

Bártfáu  két  templom,  a  harmadik  kórházi,  paplakok- 
kal, iskolákkal  és  minden  jövedelmekkel,  úgyszintén  kegjes 
alapítványokkal  együtt,  ez  utóbbiak  között  van  a  növen- 
dékek eltartására  végrendeletileg  alapított  Hrabovszky-féle 
alapítvány  is,  elvétettek.  Az  evang.  vallás  gyakorlata  pedig 
hasonlóképen  a  város  falain  kívül  eső  helyekre  szorít- 
tatott ki. 

Szebenben  a  templomok,  iskola,  paplak  tartozmá- 
nyaikkal  együtt  elfoglaltattak  és  az  evangélikus  vallás  gya- 
korlata a  város  falain  belől  betiltatott.  Ugjanez  történt  ezoii 
vármegve  más  helvein  is. 

Ung  vármegtjében  a  legtöbb  városban  és  faluban  a 
templomok,  iskolák  és  paroehiák  minden  jövedelmeikkel 
együtt  elszedettek. 

Szathmárban,  Nagybánya  városában  a  templomok, 
paroehiaikkal.  iskoláikkal  és  harangjaikkal  együtt  elfog- 
laltattak; s  a  szabad  vallásgyakorlat  is  esak  a  jelen  ország- 
gyűlés végén  engedtetett  meg  a  város  falain  belől;  kimou- 
ílatván,  hogy  mihelyt  az  országgyűlés  szétoszlik^  azonnal 
vagy  a  íalakon  kívül,  hol  külváros  sincs,  tétetik  ki,  vagj" 
pediglen  végkéi)en  beszüntettetik;  továbbá,  hogj*  esak  eg} 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAL  6Ö9 

lelkipásztor  tartandó,  a  másik  pedig  elbocsátand<>  lészen  . .  . 
Azonkívül  a  kórház  és  parochiális  és  egyházi  jövedelmek 
mind  elszedettck. 

A  jezsuiták  és  a  csak  nemrég  a  városba  jött  szerze- 
tesek, új  parochiákat  követelnek  jövedelmekkel  együtt,  és 
ha  nem  kapnak,  elszedik  a  templomok  közelében  levő 
házakat,  épületeket  és  fiildeket;  pedig  nekik  az  elfoglalt 
evang.  templomokon  kívül  is  elég  kényelmes  templomjok 
van,  külömben  is  ahg  van  ott  két-három  katholikus  lakos. 

Ezenkívül  a  Gerod  Tótfalu  nevű  birtok  bizonyos  szőlő- 
vel, réttel  és  malommal  együtt  emberemlékezet  óta  nem  a 
kórházhoz,  hanem  a  városhoz  tartozott,  mely  birtok  igaz- 
gatása a  régi  királyok  által  megerősített  kiváltságokkal  a 
városi  tanácsra  és  nem  az  egyházra  volt  bízva  azon  vilá- 
gos kikötéssel,  hogy  annak  jövedelmei  a  szegények  hasz- 
nálatára fordíttassanak. 

Végre  a  városnak  rég  időktől  bírt  bortizedei  a  jelen 
országgyűlés  végére  lefoglaltattak,  oly  czélból,  hogj'  a  gyű- 
lés szétoszlása  után  a  jezsuiták  használatában  maradjanak. 
Kcsen  a  templom  minden  tartozmányaival,  ügyszintén 
Berencs,  bizonyos  malomházzal  együtt,  mely  egykor  Réday 
Ferencz  által  a  szathmári  iskolagyermekek  segélyezésére  ala- 
píttatott, a  jezsuiták  által  erőszakkal  elfoglaltatott  s  ma  is 
a  kezökben  van. 

Szepes  vármegyében  Lőcse  városában  négy  templom, 
gymnasiuninial,  parochiával,  szegények  házával,  minden 
tartozékaikkal  és  jövedelmeikkel  együtt  elfoglaltattak;  az 
evangélikus  vallásgyakorlat  részére  pedig  a  város  falain 
kívül  egy  puszta  k(»rtet  jelöltek  ki,  a  hol  alig  lakik  húsz 
ember. 

Késmárkon,  a  hol  különben  igen  kevés  katholikus 
lakik,  s  ezek  is  mindig  zavartalanul  egy  külini  templomot 
használtak,  most  az  evangélikusoktól  még  két  templomot, 
iskolákkal  és  parochiákkal  s  (*>sszes  jövedelmeikkel  együtt 
elfoglaltak;  ekképen  az  evangélikusok  vallásgyakorlata  tel- 
jesen meg  lett  akadályozva  és  a  város  falain  kívülre   szo- 


660  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

ritva.  Ezen  felül  igen  sok  más  városban,  községben  és 
faluban  valamennyi  cvang.  templom,  iskola,  parochia  és 
ezek  jövedelmei  elszedettek. 

Gömör  vármegyében  Jolsv«n,Risnón,  Veszverésen,  Rőczén. 
Hosszúréten,  Uj vásáron,  Polomkán,  Pohorellán,  Sumjaczon, 
Rozsnyóbányán  és  másutt  ugyanaz  történt. 

Borsodban  Ónod  várában  megégvén  a  fatemplom,  iskola 
és  paplak,  csak  a  puszta  fundusok  vannak  meg.  Minthogj' 
az  evangélikusok  új  épületeket  akarnak  építeni,  az  evan- 
gélikusok könyiJriignek,  hogj'  a  diploma  értelmében  arti- 
cularis  helynek  maradjanak,  és  a  papnak  eddig  fizetni  szo- 
kott gabonatized  visszaállíttassék   és   kezükben   hagyassék. 

Tornában  a  hárskúti,  görgői,  almási  és  más  templo- 
mok elvétettek. 

Harsban  Körmöcz  városában  három  templom  és  a 
közelében  fekvő  falvakban  hét  templom;  úgyszintén  Gelet- 
nek,  Vihnye,  Felsö-Zdana,  Prohod,  Zsarnócz,  Homor,  Velko- 
polya,  Kamenecz,  Simonyi,  Brogyán.  Marót,  Koszmály. 
Nova  villa,  Szelezsény,  Fenyökosztolány,  Oszlány  és  Fel- 
falu községekben  is. 

Honiban  Selmeczen  a  két  nagyobb  templom  tartozé- 
kaival együtt,  és  szomszédságában  llodrusbányán,  Baka- 
bányán, Bélabányán,  Bözsönyben,  Szent-Antalon,  Zsibritón, 
Kormoson,  Deviezen,  Beluján,  Prencsfalván,  Méznevelön, 
Bozókon,  Szenogradon,  Litván,  Gyekésen,  Alsó-Rakonczáu 
és  másutt. 

Zöli/omban  Beszterezebányán  egyet,  Korponán  egyet, 
Zólyomban  pedig  két  nagyobb  templomot  vettek  el  pap- 
lakokkal, iskolákkal  és  jövedelmekkel  együtt. 

Brcziióbányán  a  piaristák  bizonyos  szerződés  értelme 
szerint  a  városhoz  tartozó  tizedeket  erővel  eltulajdonílják, 
a  templomot  és  más  épületeket  elfoglalják,  daczára  annak, 
hogy  ott  három  katholikusnál  több  nem  található.  A  tized 
fejében  a  város  most  fizet  a  zólyomi  viee-arehiadiakonnsnak. 

Zólyom-Lipcsén  valamennyi  templom  elvétetett;  a  sze- 
gény néi)nek  még  könyvet  sem  szabad  tartania  evangélikus 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  561 

istenitiszteleten.  Ha  valahová  elmennek  istenitiszteletre,  ott 
elfogatnak,  vagy  fogságra  vettetnek,  vagy  pediglen  pénz- 
])írsággal  snjtatnak. 

Ugyanez  történik  Ocsován,  8zalatnán,  Dubroviezán, 
Tajován  és  Radványban. 

Sopron  vármegyében^  jelesül  Sopron  városában  a  Szt.- 
Mihály  templom  a  hozzá  tartozó  magyar  kápolnával  és 
temetövei,  továbbá  a  város  falain  belől  Szt.-György  temp- 
loma s  azonkívül  a  kórházi  templom  néhány  iskolával  és 
azok  jövedelmeivel  szintén  elvétettek. 

Ruszt  városában  nemcsak  az  evangélikusok  költségén 
ö  felségének  beleegjezésével  és  külím  jogosítványa  mellett 
épített  templom  foglaltatott  el  a  paplakkal,  iskolával  és 
jövedelmeivel  egjütt,  hanem  az  evangélikus  istenitiszt^let 
is  teljesen  betiltatott.  Ugyanez  történt  Lépesfalva,  Ágfalva, 
Bánfalva,  Harka,  Wolf,  Megjes,  továbbá  Locsmánd,  Sza- 
kony,  Stal),  Péterfalva,  Wali)ersdorf,  Weperd,  Bük,  Nemes- 
Ládony  filiáival,  Siigh,  Simaházával,  Lócz  iiliáival,  Szemere, 
Geresd,  Jáuosfa,  Csáford,  Beled,  Mihályi,  Kisfalud,  Keresztúr, 
Farad,  Egyed,  Pordány,  Német-Sárkány,  Szt.-András,  Boda- 
hely,  Ujkér,  Egyházasfalu,  Basztifaluval  (?j.  Nagy-  és  Kis- 
Völcsej  községekben. 

Vas  vánnegyéhen  Kőszegen  két  templom,  az  egyik 
magjar,  a  másik  német,  torony  a  harangokkal  együtt,  a 
külvárosban  kápolna  a  temetővel  együtt,  az  evangélikusok 
által  épített  paplak  és  iskolák,  s  egyéb  a  lelkészek  és  más 
emberek  számára  épített  házak,  fundusok,  jövedelmek  és 
alapítványok  mind  elvétettek.  —  Felső-Lendva,  Mura- 
Szombat,  Szt.-György,  Viz-Lendva,  Tissina,  Martinya,  Dol- 
nicz,  Szt.-Ilona,  Dobra,  Szt.-Mártou,  Szolnok,  Puszta,  Szt.- 
Mihály,  Sarufalva,  Burg,  Kukmer,  Wolfan,  Kiezléd,  Szulzrig, 
Inczenhof,  Hidegkút,  Königsdorf,  Rába-Szt.-Mihály,  Hidvég, 
Szecsőd,  Nádasd,  Szt.-Tamás,  Szt.-Lénárd,  Dogmád,  Bucsu, 
Pörönye,  Narda,  Őrsziget,  Cota  zsennye,  Copaz  Károly  Páty^ 
Teresztyén,  Szt.-Ivánfa,  Nagy-Páty,  Meszlény,  Asszonyit?, 
*Acsád,   Vad-Szt.-Szilvágy,  Bőgöd,   Szarvaskend,   Csániglak, 

ZsiUnszky :  Magyar  országgyűlések.  ^ 


5fi2  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Xéinet-Gcncs.  Píísz,  Doroszló,  Söpte.  Szt.-György,  Guár. 
Szeleste,  Körmend,  Csákány,  Szcesud,  Hallos,  Radócz,  öit- 
Lőrincz,  Taplonfa.  Kis-Kaid,  Tolány.  Kapornafalu.  Tótliln. 
Köves,  Nagy-L'ngom,  l'jt'alu.  Balo^fa,  Kövesküt  fíliáíval 
Höd.  Ivan(»ez.  Bozók  és  azok  tartozékai. 

Kemenesalján,  Jánosházán  két  templom.  Ságon,  Simf>- 
nyiban,  Osztti-Asszonytan  és  a  vármegye  több  helyén  a 
templomok  elvétettek;  Rohonczon  és  Phikafeldcu  az  evan- 
gélikusok megfosztattak  vallásuk  gyakorlatától. 

Zala  vármegyéhen  Légrádon  templom,  iskola,  paplak  és 
ezek  tartozékai  Bagonvban,  Szt.-Gviírgvvölgvén  és  a  meffve 
több  helyén  szintén  a  templomok,  iskolák  és  paplakok 
vétettek  el. 

Gi/nr  vármegyéhen  Győr  városának  belső  részén  elvették 
az  evangélikusok  pénzén  épült  imaházat  és  azt  vilá^ 
profán  czélra  fordították;  az  evang.  lelkészeket  a  külső 
újvárosba  szorították  ki.  Ezeknek  a  lelkészeknek,  még  ha 
sürgős  alkalom  adívtik  elő,  részint  beteglátogatásnál,  részint 
más  lelkiismeretben  ügyben,  nem  szabad  az  éjét  a  bel- 
városban tölteniök;  sőt  még  az  sem  engedtetik  meg  nekik 
hogy  a  holtakat  szokott  módon  ki\ihessék,  a  mi  természe- 
tesen vallásuknak  nem  csekély  sérelmét  képezi. 

Ezenfelül  a  vármegvc  számtalan  helvéu  erőszakosan 
elvétettek  az  evang.  templomok,  parochiák  és  jövedelmeik 
s  ma  is  a  katholikusok  használatában  vannak. 

Komárom  mr/we;yycÍ6?M,  jelesül  Rév-Komárom  városában 
a  templomok  és  iskolák  elfoglaltattak,  mindkét  hitvallása 
evang  lelkészek  elűzettek.  A  reformátusok  iskola  épületét 
a  franciskánusok  lerombolták  és  a  parochiát  klastromuak 
alakították  át.  Az  evang  kegyes  alapítványokat,  kincseket 
és  pénzeket  elvették.  Es  ámbár  a  soproni  országgyűlés  után 
az  evang  lelkészek  visszahozattak,  de  a  legújabb  zavar- 
<rás  idején  ismét  elűzettek,  s  máig  is  odavannak.  Azonkívül 
az  evang  vallású  iparosok  és  mesteremberek  a  ezéhekben 
négy  forintnyi  büntetés  terhe  alatt  kényszeríttetnek,  hogy 
processiókban  és  katli.  szertartásokban  részt  vegyenek. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÖGYI  TÁRGYALÁSAI.  563 

Mosón  vánnegyében  nemcsak  a  nyilváDOS,  hanem  a 
magán  evang.  istenitisztelet  is  annyira  ki  lett  irtva,  hogy 
diplomatikus  szabadts^igukkal  még  a  nemesek  sem  meré- 
Bzelnek  élni.  Ovárott  az  ágostaiak  és  helvét  hitvallásüak 
templomai,  Szolnokon,  Xémet-Jágendorfban,  Rajkán,  8zt.- 
Ivánon,  Mosónőn,  Lében,  Szt.-Miklóson,  Tetemen,  Puszta- 
Samarján,  Czurndorfon,  Levelén,  Miklósfalván,  Beliezén, 
Kemlén,  Hegyeshalmon,  Kánokon,  Mecséren,  Halásziban. 
Köpesényen,  Gáloson  és  más  helyeken  a  templomok,  paro- 
chiák,  iskolák  és  jövedelmeik  elszedett^^k. 

Veszprémben  Pápa  várában  a  templom  a  parochiával 
és  kórházzal  és  ezek  tartozékaival  s  jövedelmeivel  elvéte- 
tett; az  ő  felsége  által  evang.  papnak  és  tanítónak  engedett 
segély  megtagadtatott.  Más  helyeken  szintén  elfoglalták  a 
templomokat,  iskolákat  és  paroehiákat. 

Pozsony  vármegyében  Pozsony  városában  a  piaczon  levő 
német  templom,  mely  részint  a  német  birodalmi  protestáns 
rendek,  részint^a  helybeli  evang.  polgárok  által  és  költségén 
épült,  a  mellette  levő  gymnasiummal  együtt;  továbbá  a 
magyar  templom,  melyet  az  evangélikusok  hasonlóképen 
saját  költségükön  építettek  fel,  a  pap  számára  vett  épület- 
tel és  értékes  kiuiyvtárral  együtt  elfoglaltatott;  s  az  evang. 
istenitisztelet  a  külvárosba  szoríttatott. 

Szt.-György  és  Hazin  városokban  hasonlóképen  min- 
den templomok,  iskolák  és  parochiák  és  jövedelmek  elsze- 
dett<*k,  s  az  evang.  vallás  gyakorlata  tökéletesen  kiirtatott. 
Bazinban  a  leányok  tanítója  ezek  tanításától  szigorúan 
büntetés  terhe  alatt  a  jelen  országgyűlés  alatt  eltiltatott. 

Modorban  hasonlóképen  elvétetett  a  német  templom, 
iskola,  parochiaj  minden  ji) védelmeikkel  egyetemben;  az  evang. 
vallás  gyakorlata  pedig  a  város  falain  kívülre   szoríttatott. 

Xagyszombatban  az  ág.  és  helvét  hitvallásúak  pénzén 
épített  két  templom,  az  illető  purochiákkal,  iskolákkal,  pap- 
lakokkal, jövedelmekkel,  temetőkkel,  harangokkal  és  kegyes 
alapítványokkal  együtt  elvétettek  s  az  evang.  istenitisztelet 
hetiitatott. 

36* 


564  ZSILINSZKY    MIHÁLY. 

Azonkívül  Saiiiarja,  Szerdaliely,  Cseklész.  Guthor. 
Mizsérdi,  Káposztaprnk.  Szt.-Miliályfalva.  Felsö-Szeli,  Csauj. 
Limpak.  Majtény.  Naíryszeír.  Tallós.  Kossut,  Nagy-Lérárd 
és  más  községekben,  Ks  pedig  Szerdahelyon  a  tempiom 
leromboltatott,  anyagja  pedig  más  czélra  fordíttatott. 

Xyitrában^  8zakolezán  és  más  városokban  és  falvak- 
ban hasonló  tíírtént.  Szakolezán  még  a  házi  isteni  szolgálat 
is  betiltatott:  holott  pedig  mind  az  ágostai,  mind  a  helvét 
hitvallásnak  magok  költségén  állított  templomaikban  az 
160H-ki  koronázás  előtti  s  az  1647:  VII.  t.-cz.  értelmében 
szabadon  gyakorolhatnák  vallásukat.  Vágiijhelyen,  Szentben 
és  másutt  betiltatott  az  evang.  istenitisztelet. 

Trencsénben  a  fővárosban  elvétetett  két  templom,  i 
gymnasium,  paplak,  temető  és  ezeknek  minden  tartozékai; 
itt  10S3-ban,  midőn  az  evangélikus  lelkész  egj*  elgj'engfilt 
német  katonának  ki  akarta  szolgáltatni  a  szentségeket, 
ebben  őt  egy  jezsuita  páter  nemesak  megakadályozta, 
hanem  a  kelvhet  is  elvette  tőle.  Zsohia  városában  két 
temphím  vétetett  el  iskolákkal  és  paplakkal  s  minden  jőve 
delmekkel  együtt;  ugyanez  történt  Hanzlikfalván,  Kocba- 
nóezon.  Hiróezon.  Dezséren.  Puehón  és  más  helyeken. 

Tnnlczhan  Szklenón  és  Felső-Stubnván. 

Árváhan  Rubinban  és  sok  más  helveken. 

Liptóhan  Rózsahegyen  és  tiliáin,  Szt.-Mártonban  és 
Kőczén  szedettek  el  a  templomok.  Továbbá  Komjatna  s 
filiája  Sztankovány.  Minus  Szent  (?j  Liszkófalu,  Tepla, 
Szt.-Mihály.  Lipcse.  Boldogasszonyfalva.  Lubella,  Dnbrava. 
Xagy-ralugya.  Kis-Palugya,  Szentkereszt,  Bodófalva,Szt.-Mik- 
lós.Ukoilesánnalmintfiliájával.  Szentiván.  Boeza.  »Szeut-Péter, 
Dovalh'í.  Ilibbe,  Vihodna,  Vazsecz,  Csorba,  Kókova,  Pribila. 
Szt.-András.  Szt.-István,  Szmrecsán,  Trsztyeua,  Tamócz. 
Sielnieza.  Mátvásfalva.  Proszék,  Szentanna,  Malatinával  és 
más  kiízségekben  .... 

Ezek  azok,  iv^y  mondanak,  melyeket  nag}'jából  össze- 
szedhettek: nem  mintha  még  igen  sok  más  elvett  templo- 
mokat, iskolákat  és  paroehiákat   nem    számlálhattak  volna 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  565 

élő,  hanem,  mivel  ö  felségének  többek  elöszámlálása  által 
nem  akarnak  alkalmatlankodni.  Remélik,  hogy  mikor  a 
törvény  szerinti  elintézésre  kerülend  a  dolog,  nem  lesz 
nehéz  megmutatni  megyénkint,  városonkint,  falvankint,  a 
végvidéken  és  a  fiskus  jószágain  mindazokat,  melyek  visz- 
8zaadandók  lesznek. 

Elmondják  végül,  hogy  több  helyen  üresen  állanak  a 
templomok,  vagy  mivel  a  katholikusoknak  feleslegesek, 
vagy  mivel  az  illető  egyház  esupa  evangélikusokból  s  leg- 
feljebb egy  pár  katholikusokból  áll.  Vannak  elpusztított, 
romokban  heverő  templomok,  melyeket  senki  sem  használ. 
Az  evangéhkusok  nem,  mert  nem  szabad  nekik;  a  katho- 
likusok  nem,  mert  nem  kellenek  nekik.  Vannak  ismét 
templomok,  iskolák,  paroehiák  és  más  egyházi  épületek, 
melyeket  egykor  az  evangélikusok  emeltek;  vannak  jöve- 
delmek és  tizedek,  melyek  vagj'  közvetlenül  az  evang. 
lelkészeket,  vagy  a  városokat  és  falvakat  illették,  és  van- 
nak végre  kegyes  adományok,  melyek  az  1()47:  XI.  t.-cz. 
ellenére  világi  ezélokra  fordíttatnak. 

Egv  részük  ezeknek,  valamint  azok  is,  melvek  elha- 
gyattak,  vagy  a  múlt  soproni  országgyűlésnek  és  o  felsé- 
gének beadattak,  részint  a  soproni  országgyűlés  előtt, 
részint  utána,  a  mostaninak  közvetlen  megnyitása  előtt, 
részint  pedig  a  jelenlegi  országgyűlés  folyama  alatt  szedet- 
tek el  az  evangélikust)któl. 

Mindezt  annál  fájdalmasabban  érzik,  mert  a  katho- 
likusok  nem  tihvényes  úton,  nem  a  dii)lomák  szerint,  hanem 
önkényesen  járnak  el  elh^nök.  a  pai)ok,  tanítók,  a  neme- 
sek, polgárok,  katonák,  iparosok,  parasztok  és  minden 
evangélikusok  ellen,  és  pedig  az  1()47:  XIV.  t.-cz.  ellenére. 
Ezen  és  hasonló  kihágásoknál  ő  felsége  nevét  hasznáyák, 
mit  a  protestánsok  nem  hihetnek  el. 

Elpanaszolják,  hogy  az  evangélikusok  esupán  vallásuk 
miatt  nem  bocsáttatnak  megyei,  városi  és  ki)zségi  hivata- 
lokra, országos  követségre;  sőt  még  a  czéhekbe  sem  vétet- 
nek fel  az  1W)8:  IX..  X.  és  XIII.  t.-cz.  és  az  1(>09:   XLIV. 


566  ZSILINSZKY  BaHÁLT. 

t.-cz.  ellenére.  Ellenben  minden  kigondoDiató  módon  kény- 
szerítik, hogj'  a  kath.  lelkésznek  stólát  és  egyebet  fizesse- 
nek, a  mi  szintén  ellenkezik  az  1647:  XI.  és  XII.  i-cz. 
szellemével. 

Kérik  tehát  6  felségét,  hogy  ezen  panaszaik  folytál 
kérelmüket  meghallgatván,  az  elvett  templomokra  nézve  a 
diploma  értelme  szerint  határozzon.* 

Ennyi  panaszra  a  katholikusoknak  is  kellett  valamit 
mondaniok. 


IV. 

A  katholikusok   sérelmi   irata.  —  Lipót   a  rendekhez    utasítja.    —  A 

protestánsok  sürgetése  és  replikája ;  —  okaik  a    soproni    törvényczikk 

ellen.  —  A  király  határozata  ellen  újra  felimak  ;  —  de  hiában.  —  A 

gyűlés  bezáratik.  —  Az  új  törvényczikkek. 

A  klérus  huszonegy  pontban  foglalta  össze  a  katho- 
likusok sérelmeit. 

Hivatkozván  arra,  hogy  a  klérus  mindig  hfi  támoga- 
tója volt  az  osztrák  háznak,  elmondják,  miszerint  nekik 
igen  sok  és  nagy  panaszaik  voltak  a  nemkatholiknsok  eUen, 
kik  az  isteni  szentség,  a  király  és  törvény,  a  klérus  és  a 
8zt.-Mária  egyházának  népe  ellen  törekesznek;  de  hallgat- 
tak, mivel  nem  akarták  ő  felségének  czélzatait  zavarni. 

Most  azonban,  mivel  az  ország  nádorától  megtudták, 
hog}'  némely  ágostai  és  helvét  hitvallásúak  a  soproni 
országgyűlés  határozatait  megsemmisíteni  óhajtván,  új  sérel- 
mekkel és  panaszokkal  járultak  ő  felsége  elé  a  katholikii- 
sok  ellen,  —  többé  ők  sem  hallgatnak.  Megütköznek  azon^ 
hogj'  a  protestánsok  az  ország  rendéi  és  a  király  akaratja 
folytán  alkotott  törvények  ellen  merészelnek  felszólalni  éa 
mégis  törvényes  jogokra  hivatkozni.  Szeríntok  a  protestáih 
sok  nem  hivatkozhatnak  törvényes  jogokra,    mert   pártaté 

^  Supplicalio  Statuum  Hung.  Evangelicorum  .  .  .  Hist  DipL 
App.  229-234.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁdGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI    TÁRGYALÁSAI.  567 

seik  miatt  a  «jó  és  békés  magaviselet''  feltétele  alatt  nvert 
kcdvezés  erőtlenné  vált:  küUínben  is  ama  tíirvénvek  ellen 
mindig  óvást  tett  az  egyházi  rend.  Lám  a  soi)r()ni  ország- 
gyűlés után  is.  Tököli  hatalmaskodásának  idején  a  pro- 
testánsok bántalmazták  és  káromolták  a  katholikus  vallást, 
elűzték  a  plébánosokat;  a  jezsuitákat,  ^ kik  annyi  érdemet 
szereztek  magoknak  a  magyar  egyház  iránt'*,  tíldr)zték,  bör- 
tr)nl>e  vetették  és  gyilkolták;  a  templomok  szent  tárgj^ait 
elrombolták,  a  kereszteket  és  szent  szobrokat  iísszetörték 
stb.  .  .  .  szóval  kétségbeejtő  a  katholikus  vallás  sorsa,  külín 
nösen  a  felvidéken,  hol  alig  egynehány  —  életéért  remegő 
—  katholikus  papot  találni.  0  felsége  meghagyta  ugj-^au  a 
nem  rég  meghalt  Draskovies  Miklósnak  és  másoknak,  hogy 
a  soproni  végzések  értelmében  állítsák  helyre  a  katholikus 
vallást,  de  az  nagyon  kevés  helyen  hajtatott  végre.  Sérel- 
mes, hogy  a  nemesség  tudatlan  udvari  lelkészeket  —  pseudo- 
ministros  —  tart,  kik  az  r>zvegyeket  összeadják  a  nélkül, 
hogj'  a  másik  fél  haláláról  bizonyosak  volnának  s  ez  által 
bigamiák  fordulnak  elo  a  kiízerkölesiség  és  a  katholikus 
vallás  rovására.  Azt  sem  helyeslik,  hogy  a  lutheránusok  és 
kálvinisták  magokat  „evangélikus  rendeknek**  merik  nevezni, 
holott  az  országban  csak  nég>'  rend  van:  a  főpajioké,  a 
mágnásoké,  a  nemeseké  és  szabad  városoké;  ötiWlik  rend 
ellenkezik  az  ország  tiírvényeivel  és  a  király  tekintélyével. 
A  protestánsok  még  az  ^evangélihis"^  nevet  sem  énlendik, 
mivel  nem  az  evangyelioni  szerint,  hanem  az  ellen  taníta- 
nak és  élnek  s  így  inkább  anti-evangélikusoknak  kellene 
uket  híni.  Az  is  elviselhetlen  sérelem,  hogy  hajdan  buzgó 
katholikusok  által  alapított  városi  kórházakban  eretnek 
betegek  ápoltatnak  katholikusok  helyett.  A  lélek  üdvérc 
veszedelmes  az,  hogy  katholikus  szülék  után  maradt  árvák 
eretnekek  gyámsága  alatt  vannak,  mert  az  eretnekség 
bcszívása  által  örök  kárhozatra  jutnak.  P//ek  után  a  schis- 
niatikusok,  jelesül  a  zsid(')k  és  anabaptisták  elleni  pana- 
szaikat sorolják  fel,  kérvén  ö  felségét,  hogy  mint  katholikus 
fejedelem,  szüntesse   meg   ezen   sérelmeiket   s  ne    cngcí^je, 


568  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

hogy  az  egyedül  idvezítö  egjiiáz  bármiben  is  megrövidítes- 
sék.  Az  egj'háziak  által  viselt  országos  hivatalokat  ne  töltse 
be  idegen  vallásiiakkal;  a  háború  alatt  elveszett  egj'házi 
birtokok  adassanak  vissza;  a  jezsuita  rend  fogadtassék  l>e 
az  országba  és  a  kapcsolt  részekbe,  hogy  isten  dicsőségére 
és  a  lelkek  üdvére  tovább  is  működhessék.* 

Lipót  most  újra  oly  helyzetbe  jutott  mint  a  soproni 
országgyűlés  alkalmával.  Mind  a  protestánsok,  mind  a  katho- 
likusok  sérelmekről  panaszkodtak;  mindenik  fél  egj'edül 
tőle  várta  az  orvoslatot.  E  kénves  helyzetből  kibontako- 
zandó,  a  rendekhez  utasította  e  két  panasziratot,  ily  választ 
adván  a  rendek  által  benyújtott  vallásügyi  pontra  nézve: 
^A  b(»lbékc  és  egyetértés  fentartása  egjik  főrésze  a  királyi 
tisztnek.  Miért  is,  hogy  e  tekintetben  a  es.  k.  felség  a  ren- 
dek óhajtásaihoz  képest  czélt  érhessen,  közölteti  velők  a 
klérus  sérelmeit  s  az  ág.  és  helv.  hitvallásiiak  által  benjuj- 
tott  kívánalmakat,  hogy  miután  véleményeiket  ezen  két 
rendbeli  oklevelek  iránt  meg  fogta  hallgatni,  nagyobb  ala- 
possíiggal  és  szilárdsággal  intézkedhessek  a  köznyugalom 
követeléséhez  s  a  rendek  óhajtásához  képest  e  nagyjelen- 
tőségű ügyben.'' 

Az  evangélikusok  szerették  volna  a  klérus  sérelmeit 
megczáfolni.  de  azokat  nem  kaphatták  ki  s  ennél  fogva 
1688.  január  9-én  Szerdahelyi  István  szónoklata  mellett- 
egv  új  folvamodvánvt  nvujtottak  be  a  kiráhTiak,  melvl)en 
l)anaszképen  említik  azt,  hogy  a  nádor  nem  akarja  velők 
közleiii  a  klérus  panaszait  s  kérik  ő  felségét,  hogy  miután 
félő,  miszerint  a  kath.  többség  által  hozandó  véleméuv 
ellenük  fog  kiütni,  miből  egyházukra  nézve  nagy  veszede- 
lem háramolhatnék,  intézze  el  ez  ügyet  királyi  hatalmáuál 
fogva  a  linezi  béke  és  kir.  hitlevele  értelmében;   s   adassa 

^  Postulata  et  Gravamina  in  Patriis  Regni  Legibus  fandata  ab 
universo  Statu  Eccl.  Regni  Hung.  Sacr.  Majestali  humillime  présen- 
tata.  Hist.  Dipl.  App.  238.  1. 

^  Oratio  ad  Sacr.  C.  M.  occasione  presentationis  Memorialis 
Inclyti  Status  Evangelici.  U.  o.  2.S6. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  Ö69 

vissza  mindazon  templomaikat  és  egyéb  egj^házi  javaikat, 
melyek  a  soproni  gyűlés  előtt  és  után  tőlök  jogtalanul 
elvétettek. 

Végre  január  13-án  közöltettek  velők  a  klérus  pana- 
szai, melyekre  irt  részletes  czáfolatukat  három  nap  múlva 
báró  Ujfalusi,  Okoliesán}^  Pál  és  több  más  követek  által 
benyújtották  a  királynak. 

Ebben  nagj^on  zokon  veszik  a  klérus  iratában  foglalt 
ama  sértő  és  rágalmazó  kifejezéseket,  melyekben  a  uem- 
katholikusok  szakadároknak,  vakmerőknek,  szemteleneknek, 
rágalmazóknak,  zsiványoknak,  képrombolóknak,  szentség- 
törőknek, hamis  tanítóknak,  tolakodóknak,  durva  parasz- 
toknak, eretnekeknek,  isten  és  királv  ellen  törekvőknek, 
anti-evangélikusoknak,  kárhozatra  vivőknek  stb.  mondatnak. 
Ebből   látják,   mily   érzülettel   viseltetik   a    klérus    irántok, 

kikről  íigj"  beszél,  mintha  nem  is  azon  egy  isten  gyermekei 

ff 

volnának.  Ok  e  sértő  kifejezésekre  nem  akarnak  felelni, 
nehogy  megsértsék  vele  a  szeretetnek  szent  vallását. 

Xem  vitatják  ezúttal,  melyik  az  igazi  és  nem  igazi, 
melyik  az  új  vagy  régi  vallás,  mert  nézetük  szerint  itt  a 
vallás  szabadságáról,  országos  törvények  és  kir.  hitlevelek 
szentségéről  van  a  szó.  A  vádakra  felelve,  állítják,  hogy 
ők  nem  anti-evangélikusok,  hanem  az  evangyelium  igaz 
követői,  kik  az  isteni  és  emberi  törvényeket  megtartják. 
Méltatlanul  vádoltatnak  azzal,  hogy  isten  és  király  ellen 
törekesznek;  valamint  igaztalanság  őket  pártütéssel  vádolni 
s  Tököli  korát  fiUemleííetni,  holott  általános  amnestia  hir- 
dettetett  ki  a  zavargásban  résztvettekrc,  a  kik  közt  katho- 
likusok  is  ép  úgy  találtattak,  mint  protestánsok.  A  vallási 
törvények  nem  érvénytelenek  azért,  mivel  a  klérus  tiltako- 
zott elíenök.  Az  16()8-ki  k.e.  I.,  I(i25-ki  XXII.,  lOSOki  XXXIIL, 
l()35-ki  XXIX..  Ifi38-ki  I.,  1649-ki  X.,  lOőo-ki  XVIIL,  1659-ki 
I.  törvényezikkek  ellen  a  klérus  semmi  kifogást  nem  tett, 
mégis  megsértette  őket.  Különben  is  a  klérus  ellenmondása 
az  ir)47-ki  V.  t.-czikk  által  örökre  érvén vtelennek  van 
nyilvánítva.  A  bigámia  előidézésének  vádja  ép  oly  igazság- 


d70  ZSIUKSZKY   MIHÁLY. 

talán,  mint  a  többi,  mert  ha  t<)rtént  volna  is,  az  nem  tulaj- 
donítható az  evangéUkus  vallásnak,  mely  azt  szintén  til^a. 
Az  evangélikusok  joggal  nevezhetik  magokat  „evang.  star 
tusnak",  mert  az  1647-ki  XI.  t.-ezikk  e  czünen  nevezi  okét, 
a  nélkül,  hogy  az  által  több  országos  rend  felállítása  szán- 
dékoltatnék, mint  eddig  volt. 

Végül  a  soproni  országgyűlés  vallásügji  törvényczikkei 
ellen,  a  már  többször  említetteken  kívül,  a  következő  nyolcz 
okot  hozzák  fel: 

1.  Vannak  helységek,  melyekben  alig  egynehány  vagy 
épen  egy  katholikus  lakos  sínes  s  az  egész  község  evangélikis; 
másfelöl  pedig  némely  katholikus  uraknak  két-három 
templomjuk  is  van,  de  a  melyekbe  protestánsok  nem  jár- 
hatnak; sok  templom  pedig  használat  nélkül  üresen  álL 
finnélfogva 

2.  a  királyi  kegyelemhez  illő,  hogy  ily  helyeken  ai 
egyenlőség  kedvéért  amaz  országgyűlési  határozatok  elle- 
nében, a  protestánsokat  ne  engedje  elnyomni  egy  pár  kaÜMh 
likus  által. 

3.  8ok  elvett  templom,  iskola,  gymnasium  és  hasonló 
egyházi  épület  evangélikus  nép  adakozásából  emeltetett 
vagy  nag}'lelkííleg  adományoztatott. 

4.  Abban,  hogy  a  megyékben  részben  evangélikusok 
által  épített  sok  elszedett  templomokból  stb.  csak  kettő 
adatik  vissza,  nincs  arány  és  igazság. 

5.  Azon  törvények,  melyeknek  értelmében  a  vallás 
gyakorlata  mindenütt  szabad,  részrehajlóan  magyaráztatnaL 

6.  A  katholikusok  magok  sem  tartják  meg  azon  to^ 
vényeket  a  mennyiben  nemcsak  a  törvényileg  k^elolt 
helyeken  foglaltak  templomokat,  hanem  a  lelkészek  elfizáse 
által  még  a  vallásgyakorlatot  is  akadályozzák. 

7.  A  katholikusok  visszaéltek  a  soproni  határozatok- 
kal, a  mennyiben  protestáns  templomok,  iskolák  s  más 
egyházi  épületeknek  önkényesen  alkalmatlan,  hozzáférhetik, 
s  a  városok  falain  kívül  fekvő  helyeket  mutattak  kL 

8.  A  protestánsok,  kiknek  ügye  törvényekben  gyöke- 


A   SIAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  571 

rezik,  nem  viseltetnek  kevesebb  hűséggel  és  engedelmes- 
séggel 0  felsége  iránt,  mint  mások;  azért  részesitse  ö  fel- 
sége őket  is  jóakaratának  oly  gyümölcseiben,  mint  az  ország 
más  lakosait. 

A  horvátországi  protestánsok  ügyében  b.  Zay  Lőrincz 
által  vezérelt  küldöttség  könyörgött  ő  felségénél,  hogy 
szabad  legyen^nekik  lakást  és  jószágot  bímiok.  A  király 
kegj^elmcsen  fogadta  [a  folyamodásokat  s  igérte,  hogy  a 
mit  a  közjóra  üdvösnek  tartand,  a  szerint  fog  cselekedni. 
És  valóban  a  király,  félrevetvén  a  jogot  és  méltányossá- 
got, csakis  önkénye  szerint  cselekedett.  Határozatában 
kijelentette,  hogy  a  soproni  határozatokat  kegyeletnhol  még 
fenn  akarja  tartani,  daczára  annak,  hogy  a  protestánsok 
ellenmondásuk  miatt  azokra  többé  nem  hivatkozhatnak. 
Kivánja,  hogy  ama  törvények  érvényben  tartassanak  s  az 
azok  ellen  vétők  szigorúan  bűnhődjenek. 

Az  evangélikusok  e  nem  várt  felelet  által  lesujtatva, 
nem  tehetvén  egj^ebet,  az  országgj'ülés  végén  még  egy 
emlékiratot  nyújtottak  be  ö  felségének,  melyben  a  királyi 
határozatot  következő  nyolcz  pont  szerint  óhajtották  magya- 
ráztatni s  ez  által  a  lehető  visszaéléseket  megakadályoz- 
tathatni. 

1.  hogy  ő  felsége  a  „földesúri  jog  sérelme  nélküli- 
féle  záradékot  megszüntetni  s  Mád,  Tálya,  Tarczal  és 
Keresztúr  városokban,  Zemplénben  és  más  vármegyékben 
e  záradék  miatt  elszedett  birtokokat  visszaadatni  méltóz- 
tassék; 

2.  hogy  miután  a  vallás  szabad  gyakorlata  mindenütt 
megengedtetik,  ebben  ő  felsége  Mosoumegj^ét  s  minden 
városokat,  a  szabad  királyaikat  úgj'  mint  a  bányaiakat, 
Nagyszombatot  és  Szakolczát,  Kőszeget  és  Eusztot,  Szent- 
Györgyöt,  Bazint  s  Légrádot  s  más  bárhol  található  falva- 
kat, még  a  végvidéken  is,  ugyanazon  szabadságban  részesítse; 

3.  hogy  a  nép  tanítására  és  az  ifjúság  nevelésére 
szükséges  papok  és  tanítók,  hivatalaik  teljesítésében  ne 
háborgattassanak ; 


572  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

4.  hogy  a  nemesek,  kiknek  udvari  lelkészök  van,  vagy 
e  törvény  szerint  lesz,  azokhoz  bármily  rangá  és  bárhon- 
nan jövő  embereket  szabadon  bocsáthassanak; 

5.  hogy  az  artikulált  helyeken  levő  templomok,  pap- 
lakok és  iskolák  evangélikusok  kezében  maradjanak,  mivel 
azok  különben  is  közterhek  miatt  újaknak  építésére  kép- 
telenek. A  felvidéki  városokban  pedig,  mint  Kassán,  Eper- 
jesen, Bártfán,  Lőcsén,  Szebenben  és  Késmárkon  s  más 
artikulált  helyeken  az  istenitisztelet  ne  háborgattassék  s 
dísztelen,  alkalmatlan  helyekre  ne  szorítassék; 

6.  hogy  a  soproni  törvények  által  eltörlött  térítvények 
kicsikarásával  történt  visszaélések  megszüntessenek; 

7.  hogy  a  mely  kérelmeik  idő  rövidsége  miatt  ezen 
országgyűlésen  nem  teljesítettek,  azok  a  következő  ország- 
gyűlésen intéztessenek  el; 

8.  hogy  a  vallás  ügye  az  új  király  hitlevelébe  is  beik- 
tattassék. 

Mind  ennek  azonban  semmi  eredménye  sem  lett.  Ai 
országgyűlés  jan.  25-én  bezáratott  s  a  protestánsok  elleo- 
zése^  daczára  következő  czikkelyek  iktattattak  a  tön'é- 
nvek  közé: 

XXI.  t.-ezikk.  Ámbár  ugyan  vallás  dolgában  az  ágostai 
és  helvét  vallástételt  tartók,  a  legújabbi  soproni  ország- 
gyűlés 25.  és  26.  t()rvényczikkeivel,  a  miatt,  hogj*  azok 
ellen  felszólaltak,  visszaélvén,  az  által  annak  jótéteinek 
részesei  lenni  megszűntek  volna,  mindazáltal  a  belbéke 
kedvéért,  miután  ö  sz.  felsége  kegyéből  s  kegyelméből  a 
fontirt  törvény czikkeket   mé(j    (adhuc)  érvényeseknek  lenni 

'  Declaratio  Statuum  et  Ordinum  Evangelicorum  coram  univer- 
sis  Regni  Ilung.  Stalibus  in  Diéta  Posoniensi  Anni  1687  congregatis, 
in  fme  dietac  peracta ;  qua  Sopronienses  articulos  eatenus  acceptanL 
quatenus  cum  diplomate  Caesareo  ante  Coronationem  Anno  1655 
emanalo  coincidunt.  non  exclusa  quoque  spe,  extra  diaetalis  Osareae 
declarationis  in  Religionis  Evangelicae  favorem  faciendac.  Quae  decla- 
ratio et  protestatio  literis  Regiis  testimonialibus  die  26.  jan.  1688 
datio  comprehenduntur.  Ilist.  Dipl.  App.  249.  1. 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK    VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  673 

legkcgj^elmesebben  kijelentette;  azokat  a  karok  és  rendek 
is,  az  atyai  kijelentés  értelmében  megujítottaknak  s  előbbi 
érvényében  visszaállftottaknak  határozták,  (nem  állván 
ellent  a  klérus  és  némely  katholikus  világiaknak  ellen- 
mondása); és  ha,  s  a  mennyiben  eddig  nem  foganatosítat- 
tak,  vagy  pedig  egy  vagy  más  részről  időközben  behozott 
valamely  visszaélések  által  megsértettek  volna,  (azoknak, 
melyek  azon  törvényczikkek  alkotása  idején  vagy  annak 
utána  elfoglaltattak,  visszaadására  nézve)  mielőbb  kellő 
végrehajtással  eszközlendőknek  rendelték.  ^ 

Ezen  törvényczikkben  határozottan  ki  van  fejezve 
a  protestánsok  régibb  szabadságainak  elfojtását  czélzó 
retrográd  irány.  A  bécsi  és  linczi  békekötések  nem  is 
említtetnek.  Már  az  1681-ki  törvény  jogniegszoritást  foglal 
magában,  a  mennyiben  a  földesurak  jogainak  épségben 
hagjásával  az  evang.  parasztok  vallása  teljesen  elnyoma- 
tott. Templomépítési  joguk  pedig  csak  némely  artikulált 
helvekre  szoríttatott. 

Most  az  új  törvény  azt  mondja,  hogy  a  protestánsok 
újabb  fellépéseikkel,  könyörgéseikkel  ezen  Jótéteményre" 
érdemetlenekké  tették  magokat;  hogy  az  1681-ki  XXV.  és 
XXVI.  törvényczikkek  tulaj  donképen  nem  is  újíttatnak  meg, 
hanem  egy  ideig  még  kegyelemből  meghagyatnak!  Azok  a 
törvények,  melyek  egykor  mindenkinek,  bárhol  az  ország- 
ban szabad  vallásgyakorlati  jogot  engedtek,  melyek  a 
háborgatást  semmi  szín  és  ürügy  alatt  nem  engedték; 
melyek  a  templomfoglalást  szigorú  büntetés  terhe  alatt 
betiltották;  —  melyeknek  megtartására  magát  minden 
király  hittel  kötelezte:  a  gyakorlati  életben  lassan  érték- 
telenekké lettek.  Hiába  volt  kimondva  ismételve  a  tör- 
vén vben,  hoíTV'  a  klérus  és  némelv  katholikus  urak  ellen- 
mondása  örökre  érvénytelen.  A  törvény  helyébe  önkény,  a 
jog  helyébe  királyi  „keg}'elem"  lép! 

És  ez    a   királyi    kegyelem   nagyon   fogyatékos   volt. 

»  Törvénykönyv.  1064.  1. 


574  ZSILIKSZKY   MIHÁLY. 

Legkr»nnycbl)eii  ügy  lehetett  elveszteni,  ha  valaki  törvénw 
merészelt  hivatkozni.  A  ki^ál^^lak  adott  azon  jog.  hog}'  a 
vallásügj'i  törvényeket  tetszése  és  kegj-clme  szerint  oltal- 
mazza, egészen  új  intézményeket,  t.  i.  a  kiráhi  explanatiúk 
és  resolutiók  intézménvét  hozta  létre.  Ez  olv  nevezetes 
momentum  a  magyarhoni  protestantismiis  jogállására  nézve, 
melyet  különösen  kell  hangsúlyoznunk,  mivel  a  követkéz/l 
század  történelmében  ez  képezte  a  protestánsok  üldözte- 
tésének kútforrását.  A  katholikusok  erre  hivatkoztak:  a 
királyok  e  szerint  cselekedtek.  Vége-hossza  nincs  az  önké- 
nves  magvarázatoknak. 


^r-  '■(   Sr-ÓTS   F  ARKAS  ii'KAít 

A  MAI. VAU  (lÜSZAtlt.Vi'LEMvk 

VALLÁSÜGYI  TÁKdYALiSAl 

A   [IKFORMATIÓTÓI,  h'KZDVK 

/sii.lN^/KV   MI1JÁI.^ 

I 
Nti.VtIUK  Ki'UXT. 

I«»7-17I'J. 


BUDAPEST,  1887. 

lí  n  h  N  Y  A  N  s  2  lí  V    V  I  K  Jitfl  II    K  rí  K  \  V  S  y  (I  M  I»  \  r  ,\ 


Bollí  Ara  3  fpt. 


\i'It(PTK«T\líS  TRnliALMI   TAttS A 

knm.  AzÖTS  farsas  mK^v.. 


ILLASÜGYI  TÁRGYALÁSAI 

L\   l!l?l'()i;M\TltlTÓr.  IvEZDVR. 

"ZSIUSSZKY  iUHÁLV 

4 
IfBiYiniIK  KÖTEI. 


BUDAPEST,  1BS1. 

J  11 S  V  A  .V  »  Z  R  V    VI  ITJÍJ  l(    K  1  S  T  V  ;,  V  11 .«  U  4  )  i. 


BoHi  ára  3  fpt. 


A  Magyar  Prolestóna  Irodalmi  Társaság  tiikárí  irodiu'n :  ^ 
IX.,  (^{M-utcz&  23,  sx.,  a  ham  kOlileoiiök  a  l'anasag  < 
Qg\*vlt  illeio  kUIdemitnyelc. 

'l'ag^igi  jek-nlkezesek  is  a  litkArliüz  kOJdcodOlc. 


Jolen  munka,  inltii  1897-rB  sxótó  Xagiéjti  ilkimány  ItúldiHit 
ntejt  a  Maiiyar  í'rolKjtáns  irodalmi  Társaság  pártfogó-,  ^apilA- 1» 
Tuaám  Infuuinak. 

A  Társaság  páptoló  (3  ín  nvi  dijai  lizetö)  tagjai,  h>  t 
művet  a  pánitarnoknal  (BendI  Henrik,  QBak-t«r  4.  sz  )  rendelik  meB, 
I  fpi  keElveimBtiyos  arerl   kaphatják  meg. 


A  MAGY.  I'líOT.  IRODALMI  TÁRSASÁG 

KIADVÁNYAI, 

1.  Protestáns  Szoinle.  TodítmányíM  baví  rolyölrul.  EMÍ9  TX 
ReL  At  Qif^zKs  lagok  lagdíj  rej«l«n  Itspiftli.  ElOflxeló^í  án  m 
íiwokiiKk  íveiiköiil  4  fn.  Terjeíiclme  40—42  iv. 

3.  üloiKi^nifiiik.  Tudományos,  fók'g  eijyhaztiirteneliiii  mün 
Mromta-  t^vciikúDl  cgv'  leölet,  tiddig  IX.  kúlot.  A  piirlfogi^  alapító « 
naúes  lagok  laitdíj  rejúbet),  iiártolö  laj<ok  kedvezmunye*  áron  kafíjlk 

3.  Ki)Kz»rá.  Vallas-erktilcsi  sorozat,  kOlönÜEen  a  náp  axamán 
^v&ikéal  Uz  rozfcl.  A  folyó  évbvn  kiaduiidúkkul  (.•ddiit  XL.  fOiel. 
A  pártfogó  69  aiapltú  lagok  tagdíj  feii^)eD  ItáfO^-  Am  lOxeieaku 
■»  kr^  15  mztttunkáil  feszekt^tve  m  kr. 

4.  Ilád  Kineitlár.  Vnltas-crkOli:^!  épflC  kOffyveik  somnta,  flSis 
B  ntUvHt  kOití^Dség  szamara.  Cl'a  kOiet  (si^(o  alatt)  -  f!iieiiilef«  t^rit 
AaypLbúI  áidolgoxzu  Státa  Károly.  CUHixelc&i  ara  vászoukölísttf 
1  írt.  flnunialfl  papírou  diszkölfrilwn  &  Trl.  Mesjelfinik  swfilvtnbo 
hónapbao. 

MiiidezQD  kíitciváQyuk   kupttutúk  a  Társaság    f'tbízuniutiroMi 

lIorn}áiLSzkv  Viklornaj 

BUDAPEs'rEN  {Akadémia  béi-háu 


IRODALMI  TÁRSASA 
KIADVÁNYAI. 


SZOTS  FARKAS, 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK 


ALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI 


f  ff 


A  REEORMATIOTOL  KEZDVE. 


IRTA 


ZSILINSZKY   MIHÁLY. 


NEGYEDIK  KÖTET. 


1687-1712. 


BUDAPEST,  1897. 

BOBNYANSZKY    VIKTOR    KÖNYVNYOMDÁJA. 


.tfum*  .if"'T/ii 


.••\\Km9  liTCiíx.ujas 


,T(Tf>H  J»lt(MViWÍ 


TARTALOM. 


ELSŐ   FEJEZET. 
Erdély   meghódolása. 

Lap 

L  Erdély  meghódításának  terve  1684-ben.  —  Az  1685-iki 
fogarasi  gyűlés  nem  eni^ed.  —  A  gyulafehérvári  gyfilés  küldöttei 
létrehozzák  a  bécsi  egyezményt,  mely  nem  fogadtatik  el.  —  Lotha- 
ringí  K.  egyezménye.  —  A  fogarasi  orsziíggyúlés  elfogadja  a  hódo- 
lati nyilatkozatot.  —  A  radnóti  gyűlés  határozatai 1 

II.  A  fogarasi  május  17-ki  határozatok;  —  a  június  19-ki 
határozatok ;    —    és  a  július  15-kén  tartott  országgyűlési   ozikkek  8 

III.  A  medgyesi  országgyűlés  1689.  szeptember  17.  —  A 
reformátusok  kérvényei,  s  az  azokra  adott  válaszok 21 

IV.  Az  169»).  és  1891 -ki  fogarasi  orszsíggy ülések.  —  Apaífy 
halála  után  a  porta  Tökölyit  fejedelemmé  teszi.  —  A  rendek  a  keresz- 
tyén-szigeti orszáífgy ülésen  ingadoznak  majd  megválasztják.  — 
Lipót  1690.  október  16-kán  kiadja  a  diplomát.  —  Az  1691<kí  foga- 
rasi országgyűlés.  —  A  római  katliolikusok  nem  akarják  elfogadni 
a  diplomának  vallásra  vonatkozó  pontját.  —  Küldöttség  megy 
Becsbe.  —  A  záradék 25 

V.  Az  1692-ki  szebeni  országgyűlés.  —  A  róm  katlioliku- 
sok sérelmi  irata.   —   A  rémhírek  és  Veterán i    —  A  protestánsok 

Si  felhívása  és  a  róm.  katholikusok  válasza.  —  A  kálvinisták,  lutherá- 
^  nusok  és  unitáriusuk  nyilatkozatai.  —  Bizottsági  tanácskozások 
^     nem  vezetnek  czélhoz 33 

jT)  VI.  A   róm.  katholikusok  Hécstűi  várják  az  eldöntést.  —  A 

protestánsok  ajánlatai  és    a    róm.  katholikusok  válasza.  —  Ujabb 

< 


I 


1 


VI  TARTALOM. 

Lap 

^conferentia" ;  —  és  a  megállapodás.  —  A  gyűlés  bezáratik  ápril 
24-kén 61 

VII.  A  kolosvári  értekezlet  máj.  21-én  megnyílik.  —  A 
protestánsok  engedményei  május  2<é-én.  —  A  rom.  katholikasok 
válasza  május  26-kán.  —  A  vi  szón  válaszok.  —  Végleges  feltételek 

után  a  tanácskozás  május  végén  félbeszakad 65 

VIII.  Alvinozy  Péter  küldetése  Bécsben  1692.  július  21-ikén. 

—  Utasítása.  —  A  kormány  tanács  véleménye.  —  A  rendek  kivá- 
natai.  —  Alvinczy  választ  kér  a  királytól ;  új  emlékiratot  nyajt  be. 

—  Lipót   vallásügyi  leirata  1693.  ápril  9-kén.  —  Resolutio  Alvin- 
oiyana  május  14.  —  A  kormánytanácshoz  szóló  leirat  május    20        71 


MÁSODIK   FEJEZET. 

Az  ÚJ  kormányzási  rendszer  és  annak  hatása. 

(1698-1708.) 

I.  Erdélyi  orssággy ülések  1692—1699.  —  I.  Az  erdélyi 
udvari  alkanczellárság  felállítása.  —  Az  onizággyfilések  e  feletti 
határozatai.  —  Az  1692-ki  marosvásárhelyi  gyfilés  kikötéseket 
tesz.  —  Az    1694.   és    1696-ki   kolosvári  gyűléseken  szerveztetik. 

—  Az  1697- ki  tordai  gyűlés  ellenzi  a  több  egyén  jelölését.  —  A 
király  nem  tágít,  míg  a  katboliclsmus  uralmát  meg  nem  alapítja. 

—  Kollonics  törekvései ;   új    meg   új    rendeletek.    —   Az  1699-ki 
rendelet.  —  Bethlen  Miklós 85 

II.  Kollonics  folytatja  munkáját.  —  Az  1701.  ápril  6.,  16. 
és   21 -ki    rendeletek.    —    Az  1702-ki  gyulafehérvári   határozatok. 

—  A  kanczellária  és  gubernium   közötti  harcz  -   a  vallás  felett. 

—  Deputatió.  —  Az  1702-ki  szebeni  országgyűlés  előtt  küldöttség 
megy  Bécsbe,  ennek  kívánságai 100 

III.  A  gubernium  merészebben  lép  fel  a  bécsi  kormány 
ellen ;  deputatiót  kap.  —  Az  1699-ki  pontok  eroszakolása.  Babutin 
tanácsa.  —  Az  1703-ik  évi  szebeni  országgyűlés ;  küldöttség  megy 
Bécsbe.  Ennek  kérelme.  —  Lipóc  király  rendelete.  Általános  elégü- 
letlenség 108 

IV.  A  bécsi  kormány  új  tervei  Magyarország  alkotmányá- 
nak   megváltoztatására    és    a    protestantismus    megsemmisítésére. 

—  Ujabb  üldözések.   —    A  Leopolrtina  explanatio;   új  rendeletek, 

új  szenvedések.  —  II.   Rákóczy  Ferencz  fellépése 117 


TABTilLOH.  VII 

Lap 

HARMADIK   FEJEZET. 

II.  Rákóczy  Ferenez  felkelésétől  Lipót  haláláig. 

(1708-1705.) 

I.  A  protestánsok  Rákóczytói  várják  sérelmeiknek  orvoslását. 
—  A  felkelők  manifestuma.  —  Széchenyi  közbenjárása.  —  A  leben- 
szt.-miklósi  tanácskozás.  —  Okoiicsányi  Pál  idegeníti  a  protestán- 
sokat Rákóczytói.  Ennek  tielyzete.  Külföldi  követek.  —  A  gyön- 
gyösi tanácskozmány,  vágvölgyi  lutheránusok  kivánsága  és  a  pápa 
magatartása 128 

II.  Erdélyi  dolgok.  —  A  gubernium  tagjai  ármánykodnak 
egymás  ellen.  —  Bethlen  Miklóst  elfogják.  —  Rákóezyt  erdélyi  feje- 
delemmé választják  július  6-kán.  —  A  protestánsok  emlékirata  a 
belga  rendekhez  és  Anna  angol  királynőhöz.  —  A  polgárháború  dúl       142 

III.  Az  egri  tanácskozmány.  —  Széchenyi  tanácsa  a  sérelmek 
mikénti  orvoslására.  —  Lipót  ígéretei  országgyűlés  összehívására  és 
a  sérelmek  orvoslására.  —  A  felkelők  nem  bíznak  Ígéreteiben.  — 
KflI kezességet   követelnek.  —  Széchenyi  is  ezt  ajánlja    Lipótnak, 

aki  azonban  május  ö-kén  meghalt 149 


NEGYEDIK   FEJEZET. 

József  trónraléptétől  az  ónodi  országgyűlésig. 

(1705-1707.) 

I.  A  szécsényi  országgyűlés  szeptember  1-tőI  október  2-ig.  — 
József  óhajtja  a  békét :  Rákóczy  ugyané  czélból  hívta  össze  híveit 
Szécsénbe.  —  Az  országgyűlés  szervezkedése.  —  Rákóezyt  a  haza 
szabadságáért  szövetkezett  magyarok  fejedelmévé  teszik.  —  A  tem- 
plomok visszaadása  feletti  viták.  —  Biztosok  kinevezése,  vallásra 
vonatkozó    törvényczikkek.  —  A  gyűlés  vége 153 

II.  Rákóczy  a  kiküldött  bízottságok  számára  utasítást  ad.  — 
Vármegyékben  és  városokban  megkezdik  a  templomok  átadását.  — 
Nehézségek  Pozsony  vármegyében 166 

III.  A  biztosok  működése  Nyitra  vármegyében  1706.  januártól 
márez.  lö-íg.  —  Bars«  Esztergom  és  Komárom  vármegyékben  október 

és  november  hóban 179 

II* 


VJII  TARTALOM. 

La 

IV.  Az  Abauj,  Zemplén  és  Borsod  vármegyékbe  kiküldött 
biztosok  működése  —  170Ö.  deczember  6-tól.  —  Zólvum,  Árva  és 
Liptó  vármegyékben 19i 

V.  Rákóczy  béketárgyalásokat  folytat  Nagyszombatban.  — 
Vallásra  vonatkozó  javaslatok.  —  A  miskolczi  országos  tanácskoz- 
mánv.  —  A  jezsuiták  ügye.  és  a  fejedelem  válasza.  —  Replika  és 
duplika 20 

VI.  A  rozsnyói  gyűlés  még  egyszer  kiküldi  a  vallási  biz- 
tosokat. Ezek  meghallgatják  és  elintézik  a  felmerült  panaszokat.  — 

Új  országgyűlés  összehívása 23: 


ÖTÖDIK   FEJEZET. 

Az  ónodi  országgyűlés  és  az  erdélyi  gyűlések. 

(1707.) 

I  József  tanácsosai  keresik  a  kibékítés  feltételeit.  —  Tnróez- 
vármegye  felhívása.  —  Rákóczy  az  ónodi  gyűlésen,  —  maga  hozza 
fel  a  vallás  ügyét.  —  Bízottság  megy  ki  a  szécsényi  törvény 
végrehajtására.   —  A  vármegyéktől  sok  panasz  jön 2i* 

II.  A  fejedelem  még  egyszer  küldi  ki  tanácsosait.  Ezeknek 
adott  utasítás.  —  Sokféle  panasz^  kívánság ;  kevés  megállapodás.  — 
Pyber  László  kanonok  memoranduma 251 

III.  Erdélyi  országgyűlések.  —  József  biztosítja  a  három 
nemzet  és  négy  vallás  szabadságát.  —  A  gyulafehérvári  ország- 
gyűlés 1705.  nov.  —  A  jezsuiták  szerepe.  —  A  gubernium  Rabntin 
parancsait  lesi.  —  Az  1707-ki  marosvásárhelyi  országgyűlés  már- 
czius  — áprilisban.  —  A  fejedelmi  hitlevél  vallásügyi  pontja.  — 
Beiktató  beszédek.  —  Új  küzdelmek 27; 


HATODIK   FEJEZET. 

A  pozsonyi  országgyűlések. 
(1708-1709.)    . 

Az  ITOS'ki  pozsonyi  országgyűlés.  Február  29-től  június 
24-ig.  I.  —  Az  országgyűlés  előzményei.  —  A  nádor  és  a  róm. 
katholikus  papsííg  javaslatai  a  protestantismus  kiirtására ;  a  bécsi 
tanácskozmány  véleménye  a  va.Iás  dolgában.  —  József  összehívja 
az  országgyűlést.  —  A  pozsonyi  előleges  tanáoskozmány 28: 


TARTALOM.  IX 

II.  Eszterbázi  nádor  meghívja  Rákócrzyt  a  gyűlésre:  ennek 
válasza.  —  A  megjelent  rendek  névsora.  —  Az  ülés  rendje  és  az 
ifjúság.  —  A  király  meghívására  küldöttség  megy  Bécsbe 295 

III.  A  bécsi  kormány  aggodalmai.  —  A  svéd  király  közle- 
kedése és  sürgetése  a  protestánsok  ügyében.  —  Előkészületek  a 
kir.  biztosok  fogadására ;  és  a  szövetséges  magyarokhoz  küldendő 
követek  ügyében.  —  A  Rákóczy  és  Bercsényi  részéről  jött  válaszok 

után  a  kormány  félbeszakítja  e  tárgyalásokat 303 

IV.  A  király  teljhatalmú  biztosai  leérkeznek  Pozsonyba;  az 
országgyűlés  megnyitása;  a  sérelmek  összeírása.  —  Vallásügyi 
pont;  eltérő  utasítások.  —  Az  ev.  convent  tanácskozásai  és  a 
protestánsok  sérelmei.  —  Emlékiratuk ;  a  ministerek  nyilatkozatai      810 

V.  A  sérelmek  szerkesztésének  új  módja.  —  Vallásügyi  pont 
tárgyalása.  —  A  klérus  emlékirata;  a  protestáns  rendek  észre- 
vételei         380 

VI.  A  protestánsok  észrevételei  a  róm.  katholikusok  „sérel- 
meire'* és  a  hatodik  pontra.  —  Az  augnstiniis  barátok,  a  jeruzsá- 
lemi johanniták,  a  francziskánusok,  a  máltai  és  német  lovagren- 
dek ;  a  jezsuiták  kérelmei 888 

Az  1709-ki  pozsonyi  országgyűlés.  Június  6  tői  aug.  18-ig.  — 
I.  A  múlt  országgyűlésen  beadott  sérelmekre  kibocsátott  királyi 
resolutió  június  7-kén  felolvastatik.  —  A  vallásügyi  pont  heves 
vitát  idéz  elő.  —  A  protestánsok  külön  tanácskozása.  —  A  jún.  30-ki 
országos  ülésen  Röszler  és  a  personális  között  éles  szóváltás  fej- 
lődött ki.  —  Július  3-kán  új  vita;  a  protestánsok  kérelme,  hogy 
sérelmeik  az  országos  sérelmekhez  csatoltassanak,  nem  fogadtatott  el      349 

II.  Az  evang.  rendek  külön  folyamodnak  ő  felségéhez.  — 
Okolicsányi  emlékirata.  —  Az  ehhez  csatolt  czáfoló  irat 365 

III  A  ,,lázadók*'  czímét  a  protestánsokra  alkalmazzák.  — 
A  róm.  katholikus  papság  a  rózsahegyi  evangélikus  zsinatot  új 
eretnekség  miatt  kárhoztatja.  —  Okolicsányi  védi  az  evangélikus 
álláspontot.  —  A  többség  a  rózsahegyi  zsinat  ellen  felír.  —  A  pro- 
testánsok kivánatai.  —..Az  evangélikus  rendek''  elleni  tüntetés..       381 


X  TARTALOM. 

HETEDIK   FEJEZET. 

A  forradalom  utolsó  éveL 

(1710-1711.) 

I.  Rákóczy nak  békekisérletei  után  József  a  protestánsoknak 
vallási  szabadságot  ígér,  és  eltiltja  az  üldözéseket.  —  Az  1710-ki 
országgyűlés.  —  A  róm.  katholikus  papok  elleni  panaszok ;  Okoli- 
csányi  emlékiratát  Röszler  adja  át  a  prímásnak 39t^ 

II.  Józsefnek  válasza  a  protestánsok  múlt  évi  replikájára. 
—  Az  evangélikus  konvent  határozata;  bizottság  kúldetik  ki.  — 
A  róm.  katholikusok  kívánsága.  —  Okolícsányi  három  emlékiratot 
készít m 

III.  A  sérelmek  jegyzéke.  —  Ezek  feletti  éles  vita.  —  Eül- 
események,  békealkudozások  Rákóozyval.  —  A  nagykárolyi  ország- 
gyűlésen a  vallásügyi  pont.  —  A  szathmári  békekötés.  —  Ennek 
harmadik  pontja  biztosítja  a  vallás  szabadságát.  —  József  idokői- 

ben  meghalván,  az  anyakirályné  megerősítette  a  békét 424 


ELSŐ   FEJEZET. 

— (f> — 

ERDÉLY  MEGHÓDOLÁSA. 

I. 

Erdély  meghódításának  terve  1684-ben.  —  Az  1685-iki  fogarasi  gyfilés 
nem  enged.  —  A  gyulafehérvári  gyfilés  küldöttei  létrehozzák  a  béosi 
egyezményt,  mely  nem  fogadtatik  el.  —  Lotharingi  K.  egyezménye.  — 
A  fogarasi  országgyűlés  elfogadja  a  hódolati  nyilatkozatot.  —  A  radnóti 

gyfilés  határozatai. 

Aki  az  előbbeni  fejezetekben  leirt  országgyfilések  tör- 
ténetét figyelemmel  végig  olvasta,  az  kétségen  kívül  észre- 
vette, hogy  a  törvényalkotás  Magyarországban  csupa  for- 
masággá törpült. 

A  hatalom  kezelői,  a  bécsi  ministerek,  ép  oly  kevéssé 
vették  komolyan  a  hozott  törvényczikkeket,  mint  az  ország- 
gyűlés többsége.  A  r.  kath.  klérus  és  a  főurak  nyiltan  hir- 
dették és  az  életben  makacsul  követték  azt  a  veszedelmes 
elméletet,  hogy  az  eretnekek  javára  hozott  törvényeket  nem 
kell  megtartani.  Ez  az  erkölcstelen  tan  mételyezte  meg  az 
egész  magyar  politikai  közéletet. 

Ha  a  királynak  lelkiismerete  olykor-olykor  felébredt, 
azt  ügyesen  tudták  lecsendesíteni.  Mért  kimélné  a  törökkel 
szövetkezett  „lázadókat^,  akik  nem  tisztelik  a  r.kath.  egyház 
tanait,  és  akik  ezzel  magát  a  királyi  felséget  is  megsértik? 
Lám,  a  török  hatalom,  kitartó  küzdelem  után  meg  lett 
törve;  ugyanezt  kell  tenni  annak  főtámaszával,  a  protestan- 
tismnssal  is.  Az  itt-ott  fólhangzó  panaszokra  nem  kell  hall- 
gatni;  következetesen   és   kitartóan  kell  törekedni  a  czél 

ZsUintsky:  Magyar  országgyfilések.  1 


2  Z81UNBZKY  MIHÁLY. 

felé.  Ahol  az  ígéret  nem  használ,  ott  katonai  erővel  és 
királyi  parancsokkal  kell  bevenni  a  protestantismusnak  leg- 
erősebb menedékvárát  —  Erdélyt. 

És  csakugyan,  alig  oszlott  el  az  1687-dik  évi  pozsoD}i 
országgyűlés;  alig  terjedt  el  a  hir,  hogy  Palota  és  Eger 
várain  kivül  a  Zrinyi  Ilona  által  védelmezett  Munkács  is 
feladta  magát:  a  bécsi  kormány  az  előre  megállapított  terv 
szerint,  aránylag  igen  rövid  idő  alatt  véget  vetett  Erdélj 
önállóságának.  Nem  nyilt  háborúban  hódította  azt  meg; 
hanem  ravasz  politikával,  mely  ügyesen  kizsákmányolta  a 
kényszerhelyzetet.  Egyfelől  a  védelem  kecsegtető  Ígéretei, 
másfelől  az  erőhatalommal  keresztülvitt  katonai  beszállásé- 
lások  és  az  ezzel  járó  hatalmaskodások  olyan  helyzetbe  hozták 
az  erdélyi  fejedelmet  és  a  mellette  küzdő  rendeket,  hogy  nem 
maradt  egyéb  útjok  és  módjok,  mint  a  meghódolás. 

A  terv  már  Bécs  felmentése  után,  1683-ban  merilt 
fel,  s  1684-ben  Dunod  jezsuita  páter  már  kész  szerződési 
formulát  hozott  magával  Bécsből,  mely  23  czikkelybe  fog- 
lalta azon  feltételeket,  melyek  mellett  Erdélyt  Lipót  királj 
kezébe  lehetne  juttatni. 

Messze  vezetne  ezen  politikai  tervezet  ismertetése: 
ezúttal  csak  azt  emeljük  ki,  ami  czélunkhoz  képest  a  val- 
lásügyi tárgyalások  megértéséhez  okvetlenül  szükséges. 

Ugyanis  az  említett  23  czikkely  után  következett  még 
egy  ^articulus  separandus^^  melyben  az  mondatik,  hogy  a 
vallás  szabad  gyakorlata  mind  a  két  vallásúaknak,  t.  i.  a 
katholikusoknak  és  a  nemkatholikusoknak  akadály  nélkül 
meghagyatik. 

Ezen  szerződési  formulát  Dunod  az  1685--diki  február  hó 
22-kére  Fogarasra  összehívott  országgyűlésen  akarta  elfogad- 
tatni. Egyenesen  azonban  nem  lépett  fel  vele,  hanem  a 
fejedelemnek  az  úgynevezett  „keresztyén",  vagyis  a  pápa. 
a  lengyel  király  és  Velenczével  kötendő  szövetségbe  való 
lépését  ajánlotta.  A  rendeknek  maga  Dunod  terjesztette  eló 
a  tervet,  képies  beszédben.  Hogy  a  török  elleni  hangulatot 
fokozza,  beszédében  felhozta  a  töröknek   abbeli  törekvését 


A  MAGYAR  ORBZÁQQYÜLéaBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  8 

mely  szerint  Erdélyt  Lengyelországnak  akarja  adni.  Ő  — 
úgy  mond  —  azért  jött,  hogy  ezen  tervet  meghiúsítsa  és 
a  rendeket  rábírja,  hogy  Lipót  császár  védelmét  elfogadják. 

A  rendek  már  ekkor  meg  voltak  oszolva.  Egy  nagy 
részök  elpártolt  Tökölyitől;  a  másik  rész,  különösen  a  katho- 
Hknsok,  határozottan  Lipót  mellett  nyilatkoztak.  „Felnyílt 
vala  már  —  mondja  Cserei  —  az  erdélyi  pápistáknak  a 
szemek,  bízván  a  német  szerencséjében/ 

A  fejérvári  katholikns  papság  panaszt  is  emelt  a  pro- 
testánsok ellen.  Elmondá,  hogy  a  katholikns  hívek  földén 
termett  bor  és  búza  dézmája  a  református  fejérvári  profes- 
soroknak  és  papoknak  adatik.  A  dolog  úgy  állott,  hogy  a 
dézma  tnlajdonképen  a  fískusé  volt,  aki  azt  szívességből 
engedte  át  a  reformátusoknak.  De  mivel  a  katholikusok 
ebből  jogsérelmét  formáltak,  a  rendek  meghallgatták  a  fejér- 
vári  református  papokat  és  tanárokat,  s  azoknak  előadá- 
sából meggyőződtek,  hogy  Dunod  páter  és  Mikes  Kelemen 
támadásai  alaptalanok.  Ez  utóbbiról  megjegyzi  az  emlékíró, 
hogy  a  református  papokat  „rútul  mocskolá,  szidá  az  ország 
előtt^',  sőt  fenyegette  is  őket,  amit  a  fejedelem  annyira  rossz 
néven  vett  tőle,  hogy  a  kért  háromszéki  kapitányságot  ezért 
nem  adta  meg  neki.^  Talán  éppen  Mikesnek  ez  a  heves- 
sége és  az,  hogy  a  keresztény  (katholikus)  szempontot  nagyon 
hangsúlyozta,  volt  oka  annak,  hogy  nem  bírt  többséget 
szerezni.  Dunod  boszankodott  az  eredménytelenség  felett, 
s  mikor  távozott,  e  szavakkal  fordult  a  rendekhez :  „nolen^ 
tes  volentes  protegit  vos  sua  Majestas^S^ 

^  Mikor  a  mindenható  Teleki  ajánlotta  őt  a  fejedelemnek,  ez  nagy 
haraggal  monda :  „Gsudálkozom,  uram,  ha  református  embernek  tartod 
magadat;  olyan  gonoszlelkű  persecutornak  akarja  kegyelmed  megszerezni 
a  háromszéki  kapitányságot,  mint  Mikes  Kelemen.  Amíg  mi  élünk,  soha 
addig  kapitány  nem  leszen,  sőt  megmondja  kegyelmed  neki :  többször  azt 
meg  ne  próbálja,  hogy  a  papjainkat  megszidja,  mert  az  Isten  minket  ne 
boldogítson,  ha  a  maga  kapujára  fel  nem  akasztjuk  az  áruló  rossz  emberf*. 

Cserei  löO.  1. 

»  Cserei  Hist.  U9.  1. 

1* 


4  Z8ILIN8ZKT  MIHÁLY. 

Ezzel  ki  volt  fejezve  Lipótnak  azon  óhajtása, hogy  Er dél jt 
minden  áron  bírni  óhajtja.  Ahol  kellett  igért:  ahol  szok- 
ségesnek  vélte,  fenyegetett.  Mindenek  előtt  Telekit  nyerte 
meg*/  azután  következett  a  többi  befolyásos  férfin. 

Már  az  október  havában  Gyulafehérvárra  összehívott 
gyűlésen  Tökölyít  nótázták,  javait  elkobozták;  a  hozzá-pár- 
tolókra  büntetést  szabtak.  Lipóttal  való  alkudozás  végett 
pedig  kiküldöttek:  Haller  János,  Pernyeszi  Zsigmond  és 
Inczédi  Mihály  urakat  Bécsbe.  Ezek  aztán  Dietrichstein 
Ferdinánd  herczeggel.  Badeni  Hermán  őrgróffal  és  S^att- 
man  Henrik  gróffal  értekezvén,  1686.  június  26-kán  létre- 
hozták azon  21  pontból  álló  egyezménjrt,  mely  közönségeseo 
„bécsi  egyezmény'^  ^  neve  alatt  ismeretes.  Ennek  6-ik  pon^ 
jában  Lipót  király  igéri,  hogy  a  bevett  négy  vallást  Erdély- 
ben és  az  ahhoz  csatolt  magyarországi  részekben  semnű 
szin  alatt  háborgatni  nem  fogja;  és  nem  fog  azon  törekedni, 
hogy  a  törvényileg  elismert  templomokat,  iskolákat,  pap- 
lakokat és  azok  jövedelmeit  elfoglalja.^ 

De  a  19-ik  pontnak  azon  feltétele,  hogy  Kolosvárbu 
és  a  dévai  várban  császári  őrség  helyeztessék  el,  meghiú- 
sította az  alku  eredményét.  Hiába  javasolta  annak  elfoga- 
dását Bethlen  Miklós;  a  rendek  nem  fogadták  eL 

Később  a  hadi  szerencse  következtében  már  12  vár 
és  helység  lévén  a  császári  seregek  által  megszállva,  haj- 
landók lettek  volna  a  diplomát  elfogadni;  de  akkor  már 
a  császár  nem  volt  hajlandó  reá,  mivel  úgyis  remélte 
Erdélyt  elfoglalhatni.  Buda  megvétele  után  Károly  lotfaa- 
ringi  berezeg  ment  Erdélybe,  színleg  csak  téli  szállásra;  de 
valósággal,  hogy  azt  hódolatra  szorítsa.  Az  erdélyi  kormány- 
tanács  hiába  küldött  követeket  a  külföldi  protestáns  fejedel- 

^  Kőváry :  Erd.  Tört.  V.  166.  és  167.  1. 

'  Tractatus  super  protectione  Transylvaniae  initas,  qui  Yienneniii 
sive  Hallerianus  vulgo  audit.  Sylloge  Traotataum  aUaramque  Aetorum  et«. 
Szász  Károly  11.  1. 

'  U.  0.  13.  1.  Diplomata  ad  Statum  Transylvaniae  pertíoeoük 
Hist,  Dipl.  12.  1.  Köváry :  V.  172.  1. 


A  MAOYAB  ORSZÁQflYÚLftSBK  VAUiÁfiOOYI  TÁR0YALÁ8AI.  5 

mekhez.^  Hiába  ment  küldöttség  Bécsbe,  Lipót  Károly  her- 
ezeghez  qtasította,  akivel  aztán  1687.  október  27-kén  egyez- 
ség köttetett.  Ez  egyezség  második  fejezetének  harmadik 
pontjában  kimondatik,  hogy  a  négy  bevett  vallás  egész 
Erdélyben,  valamint  a  papok  és  tanítók  is  az  ö  JQvedel- 
meikben  és  vallásuk  gyakorlatában  háborgattatni  nem  fog- 
nak, hanem  isteni  tiszteletöket  az  eddig  életben  volt 
törvény  és  szokás  szerint  szabadon  gyakorolhatják^  ezért 
senki  sem  fogja  őket  bántani;  a  paplakok  és  iskolák  sehol, 
8  igy  Szeben  városában  sem  lesznek  kénytelenek  szállást 
adni  Az  .5-ik  pontban  a  tisztviselők,  várak  és  váfosok 
szabadságai  és  kiváltságai;  a  6-ikban  a  régi  fejedelmek  ado- 
mányai; a  7-ikben  pedig  a  káptalani  konventek  szabadságai 
biztosíttatnak.^ 

Ezzel  a  balázsfalvi  szerződéssel  Erdély  sorsa  el  volt 
döntve.  „Soha  könnyebben  —  írja  Cserei  —  sem  pogány, 
sem  keresztyén  egy  országhoz  ilyen  könnyen  nem  juta, 
mint  akkor  a  német  Erdélyhez;  egy  korbácslás  nélkül  fejét 
hajtának.^^^ 

Károly  berezeg  kivonulása  után  katonai  hatalom  alá 
került  Erdély.  A  nép  feljajdult  Bethlen  Miklós,  a  német 
katonai  parancsnokhoz  beadott  emlékiratában  élénken  festi 
a  nép  nyomorát.  Kéri:  küldjön  ki  a  kormány  egy  megbíz- 
ható férfiút  mint  biztost,  és  adja  ki  a  diplomát,  melyet  egy- 
kor a  rendek  visszautasítottak.  Biztosítsa  benne  a  vallási 
szabadságot,  egyeseknek  személy-  és  vagyoabiztosságát,  úgy- 
szintén az  ország  törvényeit.  Hívjon  össze  országgyűlést; 
titkos  szavazás  útján  választasson  egy  directoriumot,  bízza 
érte  a  szükséges  .reformok  keresztülvitelét  a  hazai  törvé- 
nyek szerint.* 

.    ■  ^  Szilágyi  S.  Erd.  ors^ággy.  XIX.  k.  30. 
*  Cserei,  Vera  História. 
,  .;        '  Szásg  K.  Sylloge .  Traetatuum  ete.  30.  ós  31.  X.-^Kőváry  L.  V. 
1S2-187,  1. 

]:     ',  ,  ^  Morib^nda  Transyivanía  ad  pedes  Augusti  Imperatoris  Leopoldi 
projeota. 


6  Z8IL1M8ZKY  MIHÁLY. 

Talán  ezen  emlékirat  alapján  történt,  hogy  a  következő 
évben  Caraffa,  az  eperjesi  vértörvényszék  rettegett  hőse 
ment  Erdélybe,  hogy  azt  Lipót  hatalma  alá  hajtsa.  Májos 
elején  a  Fagarasban  összejött  rendek  ismét  nagy  zavarban 
voltak.  Ellentállásra  gondolniok  sem  lehetett;  csak  arról 
tanácskozhattak,  hogy  mit  és  miképen  lehetne  még  meg- 
menteniök  Erdély  régi  alkotmányából  és  önállóságából 

Caraffa,  ki  jól  tndta,  mennyire  félnek  nevétől,  átizent 
Fogarasba  az  egybegyfilt  rendekhez  és  a  fejedelemhez, 
küldenék  hozzá  követeiket,  hogy  velők  a  közügyekről  tanács- 
kozzék. Ez  meg  is  történt.  A  kiküldöttek^  ú.  m. :  Teleky 
Mihály,  Székely  László,  Bethlen  Gergely,  Elek  és  MiklóSp 
Frank  Bálint,  Bánfy  Oyörgy,  Apor  István,  Sárosy  János, 
Alvinczy  Péter  és  Filtich  Mihály  1688.  májns  9-kén  írták 
alá  a  hódolatiratot,  melyben  Erdélyt  feltétlenül  átadják 
Lipótnak  és  örököseinek,  és  csak  kérelemképen  fejezik  ki 
abbeli  óhajukat,  „hogy  ő  felsége,  vele  született  kegyelmes- 
ségénél  fogva,  tartsa  és  erősitse  meg  Őket  szabadságaikban, 
különösen  pedig  az  eddig  bevett  vallások  szabad  gyakor- 
latában." ^ 

Ezt  a  fejedelem  is  elfogadta;  csakis  Bethlen  MikhSa 
és  Apor  István  ellenezték,  s  elébb  az  országgyűlés  elé  ter- 
jesztését sürgették.^  Mikor  Bethlen  Caraffa  előtt  is  bang^ 
sülyozá,   hogy  ez  ügy  eldöntése   országgyűlés  elé  való. 


'  Katona^  fíist  Őrit.  XXXV.  663.  1.  .  .  .  „submissiine  sappHcM* 
tea.  ut  invictissimus  Imperátor,  Dominus  noster  Ciemeotiasimas,  ex  iniuUi 
sua  clementia,  libertates  et  privilegia  nostra,  in  Bpeoie  verő  liberam  exer- 
titiuin  in  religionibus  hactenus  receptig  benignissime  confírmare  . . .  dig- 
netur.  V.  ö.  Szász,  Si'lloge  Tract.  44.  1. 

'  „Én  aperte  megmondani  —  írja  Bethlen  Miklós  —  hogy  én 
nem  javaibatom,  banem  reportáljuk  Fogarasba  a  fejedelemnek  és  az  orssig* 
nak,  és  lássák  ö  nagyságok  s  6  kegyelmek,  mert  a  fejedelemségnek  éi 
országnak  örökös  elidegenítésére  nincsen  nekünk  plenipotentiánk ;  úgy 
látom  pedig,  a  generális  (Caraffa)  azt  kivánja,  hogy  mi  ezt  sabscribáljik 
és  pecsételjük  és  osztán  a  fejedelemmel  és  országgal  viszont  cselekedifli^ 
8ük. .  .  Megfaaragovék  Teleki  s  mond :  keg[yelmed-e  hát  e)^  híve  a 
fejedelemnek  ?  stb.  —  önéletírás  II.  80   1.  . ' 


A  MAGYAR  ORSZÁQOYÜLÉSBK  VALUsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  7 

a  következő  szavakkal  válaszolt  neki :  „Uram,  aki  egy 
kulcscsal  bemehet  az  ajtón,  bolond  volna,  ha  több  kulcsot 
s  hágcsókat  keresne,  hogy  az  ablakon  juthasson  be^. 

Mindazáltal  mégis  több  kulcshoz  kellett  folyamodni, 
és  a  fentebb  emiitett  hódolatiratot  a  majdnem  folytonossá  lett 
foffarasi  országgyűlés  megerősítése  alá  kellett  bocsátani. 

Az  országgyűlésen  jelen  volt  rendek  néhány  nap  alatt 
minden  nehézség  nélkül  elfogadták  a  hódolati  nyilatkozatot 
Egyúttal  13  pontból  álló  kérelmet  intéztek  a  királyhoz, 
hogy  hagyja  meg  Erdély  önállóságát  és  alkotmányosságát, 
hogy  különösen  a  négy  bevett  vallás  semmi  szín  alatt  ne 
háborgattassék,  hanem  minden  egyházak,  templomok,  isko* 
Iák,  paplakok  eddig  élvezett  jövedelmeikben,  jogaikban, 
szertartásaikban  és  szokásaikban;  úgy  szintén  azoknak  pap- 
jai hivatalaikban,  tiszteletükben  és  szabadságukban  sértet- 
lenül megtartassanak,  úgy,  amint  az  a  Lotharingi  herczeg- 
gel  kötött  egyezményben  van.^ 

Június  17-kén  kaptak  egy  kitérő  választ,  melynek 
hangjából  lehetett  látni,  hogy  Erdély  önállósága  veszendő- 
ben van.  A  király  a  rendeket  a  töröktől  való  elszakadá- 
sukért és  császári  oltalma  alá  hajlásúkért  megdicsérte,  s 
megígérte,  hogy  védelmökről  kellőleg  fog  gondoskodni.  És 
hogy  atyai  kegyességét  irántok  bebizonyítsa,  biztosítá  őket, 
hogy  a  bevett  vallások  gyakorlatában,  lelkiismereti  szabad- 
ságában háborgattatni  senki  sem  fog.  Oond  lesz  arra  is, 
hogy  a  császári  katonaság,  szigorú  fegyelemben  tartatván, 
a  tartományt  védje  és  ne  zsarolja.' 

A  rendek  azonban  ily  általános  ígéretekkel  megelé- 
gedve nem  voltak.  Nagy  Pált  küldöttek  fel  Bécsbe,  hogy 
a  diploma  kiadását,  s  abban  némely  kitételek  igaz  értel- 
mének megállapítását  kieszközölje.  Október  8-káról  kelte- 
zett levelökben  ők  magok  is  ezt  kérték.  A  király  deczember 
elején   erre  adott  válaszában   ismét   csak  dicséretekkel  és 


1  Seásx,  Sylloge  Tractatnnm.  46.  1. 
*  ü.  0.  60—51.  1. 


8  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

biztatásokkal  felel;  ő  azon  szavak  alatt  „religioneB  hactenns 
tolcratae^,  melyek  az  1686-ki  egyezkedés  idején  iktattattak 
a  szövegbe,  a  tényleg  bevett  vallásokat  érti;  s  biztosítja  a 
rendeket  hogy  e  tekintetben  semmi  változtatást  és  újítást 
nem  akar  behozni.  A  terhek  könnyítésére  nézve  is  megtette 
a  kellő  intézkedéseket. . . . 

Az  alkudozás  ilyképen  tovább  folyt  1689-ben  is.  Vay 
Mihály  volt  a  fejedelem  követe  Bécsben.   Lipót  szemláto- 
mást halasztotta   a   végleges   választ   az   időközben  kitört 
török  háború  befejezése  utáni  időre.  Az  erdélyi  országgyűlé- 
sek   tulaj  donképen    csak   értelmező   bizottsággá   törpültek. 
Nagy  viták  nem  folytak;    elvi  határozatok  nem  hozattak. 
Rendkívüli  adóktól  nyomatva,  a   rendek   a   Lipót  részéről 
kiadandó  diplomától  várták  az  ügyek  jobbrafordultát  Vala- 
mint a  polgári  életre  tartozó   kérdésekben  csak  aprólékos 
határozatokra,  mint  pl.  pipatilalomra  és  verébfogásra  szorít- 
koztak; úgy  a  vallás- erkölcsi  élet  tekintetében  is  leginkább 
az   elharapózott    bűnök,    mint  pl.   gyilkosság,   paráznaság, 
káromkodás   és   sodomia,   úgy  szintén   az   egyes  felekezet 
papjai  között  felmerült  kisebb  bajok   megszűntetésére  for- 
dították figyelmüket. 

II. 

A  fogarasi  május  17-ki  határozatok;   —  a  június  19-ki  határozatok;  — 
és  a  július  15-kén  tartott  országgyűlési  czikkek. 

Minél  erősebben  érezte  a  fejedelem  a  bekövetkezett 
kényelmetlen  helyzetet,  annál  nagyobb  gondot  fordított  egy- 
házának belügyeire. 

Egymás  után  tartott  egyházi  gyűléseket,  melyeken  ax 
országgyűléseken  előfordulható  ügyeket  előlegesen  megbe- 
szélték, sőt  egyes  esetekben  határozatokat  is  hoztak. 

Így  például  az  1689-diki  május  17-kén  Fogaras  vári- 
ban tartott  gyűlésen  a  következőkben  állapodtak  meg: 

Tiszteletes  Veszprémi  István  Udvarhellyi  Praedicator, 
s  egjszersmind  üdvarhelyszéki  Tractusbeli  Refbrmata  Orto- 


A  MAOYAK  ORSZÁGOTÜLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  9 

doxa  Ecclesiák  Praedikátori  Esperestye,  és  Letenyei  Pál. 
említett  Udvarhellyi  Schola  Mestere  között  már  alkalmas 
fidőtől  fogván  fenforgó  Gontroversiák.  mind  a  magok  pana- 
szokból, s  mind  pedig  azon  Eeclesiához  közel  lakó  becsül- 
letes  atyánkfiaitól  megértvén,  közönséges  teczésből  conclu- 
dáltnk,  hogj  azon  eő  Kegyelmek  között  fennforgó  nehéz- 
ségek;  más  egjéb  törvényes  processust,  és  aból  származható 
jndiciumot  importálható  utakon  módokon  ne  orvosoltassa- 
nak, hanem  eő  Kegyelmek  mind  két  részről  való  esendes- 
ségekre,  és  böcsületeknek  is  helyben  maradására  (kivált- 
képpen való  tekintetünk  lévén  arra,  hogy  emiitett  Vesz- 
prémi Uram  más  tisztességes  Ecclesiában  való  hivatallyát, 
a  mi  Kegyelmes  Urunk  eő  Nagysága,  némelly  eő  Nagysága 
meghitt  becsüUetes  Tanács  Úr  hívei  Instantiajukra  lett  paran- 
csolattyára  nézve  megváltoztatta,  és  azon  Ecclesiában  meg- 
maradott)  vigj  ázván,  ugy  teczczet,  Veszprémi  Uram  azon 
Ecclesiában  maradjon  meg,  eltávoztatván  mindazáltal  az 
azon  Ecclesiát,  ott  való  Scholát,  és  másokat  is  meghábo- 
rítható alkalmatlanságot;  Letenyei  Pál  pedig  (imponáltatván 
azon  Eeclesiának  illendő  Ratiokkal  odavaló  acceptáltatása) 
transferáltassék  az  Zabolai  Ecclesiai  Praedicatorságra,  és 
Rozgoni  Uram  onnan  az  említett  Udvarhellyi  Schola  direc- 
tiojára  hozattassék  vissza  és  igj  mindeniknek  eő  Kegyelmek 
közzül,  böcsülletek  megsértődése  nélkül  azon  említett  Udvar- 
hellyi Ecclesiabeli  diffícultasok  sopialódnak. 

Eodem  ibidem. 

Marusszéki  Makfalvi  Dósa  Tamás,  és  ngjan  Marus- 
széki  Sztgeliczei  Orthodoxa  Reformata  infans  Ecclesia  között, 
agjan  ott  lakott  Néhai  Nagy  János  háza,  és  szőlei  dézmája 
iránt  élőnkben  terjesztett  s  azon  Ecclesia  részéről  compiro- 
bált  controversia  iránt  concludáltuk.  Minthogj  elsőbb  és  ^ 
nagjobb  jussa  is  elncescalt  azon  Eeclesiának  a  megemlített 
házhoz,  8  szőllőknek  dézmájához,  mintsem  Dósa  Tamás 
Atyánkfiának,  mely  háznak  és  szőlők  dézmájának  azon 
Szent  Oeliczei  Orthodoxa  Reformata  infans  Ecclesia  számára, 


10  ZSILINSZKY  MIflÁLT. 

8  kezéhez  való  avattatására  ugjan  maga  Dósa  Tamás  mint 
sabstítntus  Tiszt  forgott  és  volt  ÍDtere8satn&  még  is  annak 
utánna  certis  sub  praetextibus  azon  háznak  égi  részit,  s  az 
szőlőknek  dézmáját  magának  vendicalta  s  occnpálta,  holott 
azon  Ecclesia  említett  jussát  oltalmazni  inkáb,  s  szaporítani, 
mintsem  károsítani,  s  fogjatni  tartozott  vohaa;   tehát  azon 
házat  egésszen  azon  infans   Ecclesia   számára    restitnallva, 
restitaálván  a  szőlőket  is  azoknak,  a  kiket  concemál  pro- 
príetássága,  fenmaradván  azon  szőlők  iránt  is  azon  Ecele- 
siának  dézmabeli  jussa:   maga  ezen  dolgokbeli  rendeletien 
eselekcdetiért  pedig   de   facto   tartozzék   azou  Ecclesiának 
száz  forintokat  deponálni,    ha  pedig  a   megirt  házat  azon 
száz  forintnak  depositiójával  azon  Ecclesiának  post  harnin 
emanationem   intra   vei   ad   octavum   nem   remittállya,  ai 
után  uyolczad  nappal   cum   poena  docentomm   florenoram 
hungaricalium   per  iegitimos  Regni  Executores  exequendo. 
omnibus  Jurídicis  remediis  praeclusis  restitnat,  vigore  prae- 
sentis  Deliberationis. 

Az  Abrud'Báni/ai  dologról. 

Mivel  azon  kívül  is  sok  Controversia  vagion  azon  hely- 
ben az  Ecclesiai  dolgok  iránt  is,  ebben  is  peniglen  prae- 
tendállyák,  az  Ecclesiának  dolgának  megbántódását,  hogi 
iobban  való  igazittása  lehessen  azon  dolognak  jövendőben, 
Commissariusoknak  rendeltetnek,  Thuroczkai  István  Alvinczi 
Péter,  és  Balogh  Boldisár  Atyánkfiai,  kik  is  hová  hamaréb 
az  következendő  Június  havában  ad  faciem  loci  felmenvén, 
az  dolgokat  oculálják,  és  az  következendő  Ország  Gyűlé- 
sére valóságosan  reputallyák  s  akkor  végső  igazításban 
vétetődik;  az  alatt  peniglen  az  arany  váltónak  tisztességes 
szállást  adván  megbecsüUyék. 

* 

Az  templom  iránt,  mind  ennyi  sok  romlás,  és  tereh 
viselés  alatt  is,  egész  országostól  10,000  forintokkal  me^ 
segítteni  igirjük,  ugi  kis  arra  való  pihenésünk  lévén,  u 
mennyiben  lehet  nem  is  halászunk 


A  MAGYAR  ORSZÁOOYOLÉSBK  VALLÁBOOYI  TÁRGY AIíÁSAI.  11 

Seprődi  Mátyás  suplicatiőjára  való  válcisza  T,  Püspök 

Uramnak, 

Mivel  ennek  előtte  a  vásárhelyi  sinodnsban  Seprődi 
Mátyás  opinioi  condemnáltattak  egyszer,  azért  mi  az  aránt 
való  judicinmot  a  generálisnak  nem  bontogatjuk.  És  noha 
annak  utánna  is  nem  szűnt  meg  tévelygő  vélekedésit  hin- 
tegetni, sőt  ministeriumunkat,  szent  evangéliumunkat  károm- 
latta,  szidalmazta,  becstelenitette,  melylyel  okot  adott  arra, 
hogy  megfogattassék,  mindazonáltal  mi  nem  gyönyörködvén 
nyomorúságában,  reménséget  vehet  szabadulása  felől,  ha 
reversalist  ad  ezekről. 

1.  Hogy  az  ecclesiának  utolsó  állapotja  felől,  nevezet 
szerént  az  sidóknak  Ganaán  földre  való  külső  carnalis  resr 
titutiojok  felől  való  opinioit  magának  tartja,  sem  együtt, 
sem  másutt,  sem  titkon,  sem  nyilván  nem  hintegeti. 

'2.  Ha  a  felől  való  opinioiból  maga  elméje  szerént 
kihozott  keresztény  vallásunknak  fundamentumival  ellen- 
kező sententiáit  revocálja.  És  ha  többé  megujitja  arra  legyen 
köteles,  hogy  az  házábul  kimegyen,  vagy  az  mi  kegyelmes 
Urunk  ő  Nagysága  és  az  Urunk  ő  Nagyságok  s  ő  Kegyel- 
mek ujjakig  megfogotván  kemény  itilete  légyen  rajta,  mint 
teljességgel  megátalkodott  s  keresztényi  vallásunknak  fun- 
damentumit  háborgató,  ministeriumunkat  becstelenitő^  szent 
evangéliumunkat  káromló  ember  ellen. 

3.  Ha  az  mely  társaságot  és  atyafiakot  megbecstele* 
nitett  emberi  indulatjából,  azokat  az  partialisban  mind  közön- 
ségesen mind  pedig  személyek  szerént  megköveti. 

A  partialisban  pedig  meghagyatik,  hogy  az  praedica- 
torok  vigyázzanak  magok  is  utánna,  az  hallgatókat  is  meg- 
intsék, hogy  ha  ezek  ellen  cselekednék,  nemcsak  bemondani 
tartozzanak,  hanem  mint  hihető  embert  társaságokból,  falu- 
jakból is  kiűzzék,  arra  szabadságok  lévén. 


í^  ZBILTNfiZKY  MIHÁLY. 

Mákfalvi  István  fdol  való  tetszése  T.  pmpök   Uramnak, 

Mivel  Mákfalvi  Istvánnak  nem  csak  sokképpen  való 
erkölcstelensége,  hanem  iszonyú  káromkodása  is  hallatik, 
azért  hogy  mind  erkölcstelensége  s  mind  káromkodása  felől 
inquisitio  légyen,  a  társaságnak  meghagyatik,  addig  marad- 
jon fogságban. 

Seprődi  Mátyás  választétele. 

Ha  a  vásárhelyi  sinodus  az  Mojses  ötödik  könyvének 
19.  részének  a  v.  15  ad  finem  lőtt  volna,  többet  szólhattam 
volna  a  dologhoz. 

Az  1.  postnlatumra :  Omne  bonum  est  commnnicati- 
vum  sut. 

Az  2-dikra.  Az  igaz  vallásnak  fandameutomival  ellen- 
kező dolgokat,  eddig  sem  igyekeztem,  sem  igyekezem  soha 
hinni  8  tanítani. 

3.  Az  mit  mások  ellen  erőtelenségből  yétettem,  aláza- 
toson megkövetem. 

Observandnm:  Seprődi  Mátyás  minthogy  rendkirSl 
opponálta  magát  választcteliben  tovább  való  fogsága  méltó- 
nak itiltetett. 

Mákfalvi  István  is  az  fogságban   tartatni  végeztetett. 

Továbbá  az  1689-ki  jánius  19-kén  tartott  generális 
zsinatnak  azon  követelései,  melyek  az  ugyanazon  év  jídins 
15- kén  tartott  radnóti  országgyűlés  elé  terjesztettek,  ekképen 
hangzottak: 

1.  Ugy  vagyon  hogy  még  ez  ideig  ez  esztendőben 
Aprilisnek  vége  felé  Fogarásban  az  deputatioknak  gyűlé- 
seknek alkalmatosságával  T.  Bajcsi  András  és  Szekereá 
István  praedicator  atyánkfiai  által  praesentált  postulatn- 
minkra  lőtt  kegyes  választételit  az  mi  kegyelmes  Urunknak 
ő  Nagyságának  és  P.  nagy  Rendeinknek  irásbaü  nem  lát- 
hattuk: mindazonáltal  az  Isten  házának  épületire  és  az  6 
felsége  dicsőségének  terjedésére  igen  használatosnak  tudván 
azokat  lenni,  kérjük  alásson  Nagyságodat  kegyelmes  Urunk 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYOLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  .13 

kérjük  szent  vallásunkat  szerető  nagy  Kendéinket^  méltóz- 
tassék Nagyságtok  s  Kegyelmetek  akkori  jó  végzésit  eccle- 
siánk  és  coUegiumink  javakra  effectuálni,  hogy  azoknak 
bételjesitések  halogatása  és  egyéb  következhető  alkalmat- 
lonságok  miatt  haszontalanokká  ne  legyenek,  melyért  hogy 
Isten  Nagyságtokat  és  Kegyelmeteket  lelki  és  testi  jókkal 
megáldja  szivünk  szerént  kívánjuk.  Resolutio  in  Castro  Rad- 
noth  4.  Augusti  1689.  Faeta  sequenti  serié.  Kezekhez  ment 
ő  Kegyelmeknek. 

2.  Az  sok  égre  kiáltó  gonoszságoknak,  az  Isten  beszé- 
dének, és  az  természetnek  világa  ellen  eső  istentelen  csele- 
kedeteknek árja  ellepte  minden  határit  édes  hazánknak; 
de  azoknak  megzabolázásokra  és  megbüntetésekre  irott  szép 
törvényeink  megholtak,  az  itilet  keserűségre  változott  és  az 
igazság  a  földön  hever  Amos  5.  7.  et  6.  12.  Az  igazság  el- 
esett az  utczán  és  az  igazságnak  minden  előmenetele.  Es. 
59.  V.  14.  Az  sok  ártatlan  véreknek  kebelünkben  való  szedése, 
szegényeknek  és  gyámoltalanoknak  nyomorgatása,  a  fertel- 
mes parázna  életű  embereknek  dögleletessége,  az  orvoknak, 
latroknak  és  egyes  gonoszságokban  élő  elfajult  embereknek 
meg  nem  büntetése  szüntelen  szorgalmaztatják  a  földnek 
igaz  Ítélő  biráját  az  ellenünk  való  bosszúállásra,  mely  bizony- 
nyal soha  el  sem  mulik^  ha  az  igazság  kiszolgáltatására  és 
életünk  megjobbitására  nem  serdül  szivünk,  s  folyni  kezd 
ujabban  az  Istennek  itileti  ellenünk,  mint  az  viz  és  az 
igazság,  mint  a  patak  Amos  5.  24.  Mostan  pedig  egyszer 
az  sok  káromkodásokkal  annyira  megrakodott  23  nyava- 
lyás háza,  hogy  nem  csak  az  öregöknek,  hanem  az  utczákon 
játszadozó  gyermekeknek  is  szájok  telyesen  legyen  azokkal 
Nevezetesen  az  elmúlt  hetekben  mint  káromlatta  meg  szent 
bibliánkot;  evangéliumunkat,  vallásunkat,  praedicatioinkat 
egy  ó-tordai  ember  irtózásra  való  dolog  csak  hallani  is, 
miképpen  arról  való  relatoriák  megmutatják.  Azért  aláza- 
tosan kérjük  Nagyságodat  kegyelmes  Urunk,  kérjük  Istenét 
szerető  nagy  Kendéinket,  viseljen  gondot  Nagyságtok  és 
Kegyelmetek  az  igazságnak  kiszolgáltatására,  ilyen  istenes 


14  KBIUNBZKT  MIHÁLY. 

munkája  által  is,  álljon  az  törésre,  hogy  az  Istennek  fel- 
lobbant haragjától  és  kemény  itiletitől  teljességgel  meg  ne 
emésztessünk.  Közölebb  ez  mostan  yád  alá  esett  személy- 
nek is  éktelen  káromkodási  ne  maradjanak  büntetlen.  Az 
igazságot  és  az  igaz  törvénynek  gyakorlását  a  magistratosi 
személyekben  inkább  szereti  az  Ur  az  ő  áldozatjoknál.  Prov. 
21.  3.  8am.  15.  22.  íratott  articalus  róla.  Ez  káromkodó 
captiváltassék  végeztetett 

3.  A  praedicatorok  és  mesterek  tápláltatásokra,  eleink- 
től rendeltetett  fizetések,  mely  sokképpen  fordíttatott,  vál- 
toztatott és  vonattatott  el  szerte-szélyel  e  hazában,  senki 
sem  győzné  eléggé  kiimi.  Sem  az  Ur  Jézus  Christus  méltó- 
ságos parancsolatjával;  sem  e  hazának  rendes  articnlnsival 
nem  kezdettek  nagyon  sokon  gondolni,  hanem  az  szent 
ministeriumnak  fenn  tartására  rendelt  falatokat  elhúzzák. 
8  vonszák,  lopják  és  elnyelik,  mely  miatt  végetlen  és  meg- 
szűnés nélkül  való  az  egyházi  embereknek,  praedicatorok- 
nak  és  mestereknek  panaszok.  Azért  alázatoson  kéljük  Nagy- 
ságtokat  s  Kegyelmeteket,  méltóztassék  az  ügyünkben  be- 
tekinteni és  diecesisenként  ez  hazában  kegyes  és  istenfélő 
delegálandó  személyek  által  az  esperestekkel  együtt  a  eon- 
pitalataban  (sic!)  megirt  ötödik  és  hatodik  artienlusok  és 
ez  hazában  megnyomorult  jó  rendelések  szerént  az  egyházi 
személyeknek  fizetéseket  jó  karban  állitani.  Melyért  Isten 
Nagyságtokat  és  Kegyelmeteket  mind  személyekben,  mind 
maradékiban  kétség  nélkül  megáldja. 

Az  helyeknek  tisztei  procedáljanak  az  afféléről  írott 
articulusok  szerént,  az  vármegyék  főtisztei  is  legyenek  kí- 
vántató succursüssal. 

4.  Marus  székben  Szent  Mártonon  lakó  Dersí  Pál  uni- 
tarins  esperest,  jóllehet  sokszor  megintetett,  hogy  a  vadadi 
kicsiny  reformata  ecdesiácskának  tagjait  ne  háborgassa,  a 
vadadi  unitárius  pap  számára  való  fizetéssel  ne  terhese, 
azért  őket  ne  dulassa,  ne  zálogoltassa,  Ksdban  az  vallá- 
sunkon levő  ecclesiácskában  való  járásokat  az  ige  hallga- 
tásáért ne  ellenzze,  de  még  eddig  rendetlen  cselekedetétSl 


A  MAGYAR  ORSZÁQGYCLÓSEK  VALLÁBOGYI  TÁRGYALÁSAI.  16 

nem  hogy  megszűnt  volna,  sőt  inkább  azokat  ujjattan  uj- 
játja,  minthogy  az  vallásunkon  levő  vadadiaknak  panasz- 
szál  teljes  supplicatioj okból  megtetszik,  református  praedi- 
catornak  az  ige  hirdetésére,  betegek  látogatására,  halott- 
jóknak  eltemetésére,  a  mieink  közé  bemenni  nem  engedtetik. 
Azért  alázatosan  reménkedünk  Nagyságodnak  kegyelmes 
Urunknak,  Nagyságod  után  vallásunkat  szerető  nagy  Ren- 
deinknek  méltóztassék  Nagyságtok  s  Kegyelmetek  annak 
az  ecclesiácskának  megnyomoritására  és  elfogyasztására 
czélzó  erőszakos  esperestnek  rendeletlen  dolgait  meggátolni, 
magát  megzabolázni  és  azt  az  infans  eeclesiácskát  Ínséges 
állapotjából  kivenni  és  igaz  vallásában  követésében  bátor- 
ságossá tenni.  Jobban  végére  kell  menni,  director  Uram 
proloqualja,  az  kiket  illet  e  törvénynyel. 

5.  Az  bágyoni  réformata  ecclesiácskának  nagy  meg 
bántódására  és  megszaporodásának  meggátlására  \aló  dologi 
hogy  az  unitaria  vallásról  hozzánk  tért  ott  lakos,  tős  gyökeres 
embereknek  is  erdejekből  részt  szakasztani  és  adni  nem 
akarnak,  mely  miatt  nagy  hátramaradással  élnek  közöttök 
az  vallásunkon  levő  emberek,  nem  is  kicsiny  akadály  a 
gyengéknek,  hogy  vallásunkra  ne  álljanak.  Azért  kérjük 
Nagyságtokot  s  Kegyelmeteket  alázatoson,  ez  nem  régen 
plántált  ecclesiácskának  is  ebbeli  nyavalyáját  orvosolja  meg, 
ha  az  több  határokhoz  közök  vagyon,  legyen  erdejekhez 
is.  Denomináltassanak  commissariusok  ezen  dolog  eligazitá* 
sara  az  országtól. 

6.  Az  Szent-Gellicei  réformata  ecclesia  praetendal  az 
unitaria  ecclesia  kezénél  levő  jókhoz  (mely  nyolcz  száz  forint, 
szántóföldek,  erdő,  széna  rétek)  ezen  az  okon,  hogy  az  ő 
elejék  is  munkások  voltak  azoknak  szerzésében,  sőt  azok 
voltának  ott  nagyobb  fundatori  az  egyházi  jóknak,  azért 
alázatoson  kérjük  Nagyságtokot  s  Kegyelmeteket  ez  mostan 
nevekedő  ecclesiácskának  is  fundamentomos  praetensióját 
vegye  tekintetben  és  küldjön  közikben  értelmes  embereket 
e  dolognak  eligazitására  és  az  egyházi  jóknak  a  mieinkkel 
való  megosztására. 


16  ZBILIN8ZKT  MIHÁLY. 

Elégségesnek  nem  tartjuk  az  ő  Kegyelmek  erre  való 
választéteket.  Ez  az  Dósa  Uram  dolgához  való*  Az  követ- 
kezendő deputatio  gyűlésére  producálják  mindkét  részről, 
ha  mi  igazságok  vagyon. 

7.  Az  oláhok  olyan  helyeken  is  épitenek  Beszerikákot, 
az  holott  még  vallásunkon  levő  praedicatorok  és  hallgatók 
is  vadnak:  mindazáltal  az  magyarok  fandusira  telepedett 
oláhok  az  praedicatoroknak  járó  szokott  fizetést  meg  nem 
adják,  mely  miatt  immár  sok  helyeken  az  praedicatorok 
csaknem  egyenlő  szükségre  jutottak.  Ha  az  szász  falukra 
telepedett  oláhok  az  szász  papoknak  az  régi  mód  szerént 
való  jövedelmeket  kiszolgáltatják,  ugy  tetszik  azon  igaz- 
sággal az  magyarok  is  megkívánhatják  tőlök.  Alázatoson 
kérjük  azért  Nagyságtokot  s  Kegyelmeteket  e  részben  is 
cselekedje  azt  az  ministeriumnak  fenntartására  az  olyan 
helyekben  is,  az  mi  igaz  és  illendő.   Artículus  íratott  róla. 

8.  Az  fejérvári  collegiumnak  minémü  nagy  fogyat- 
kozása lévén  az  professorok  iránt  Nagyságod,  Kegyelmes 
Urunk  és  Nagyságtok  és  Kegyelmetek  jól  tudja,  azért  alá- 
zatosan kérjük  Nagyságodat  mint  jó  kegyelmes  Urunkat  és 
Nagyságtokat  s  Kegyelmeteket,  hogy  Istenünk  tisztességéhez 
való  jó  buzgóságából  méltóztassék  Nagyságod  kegyelmes- 
ségét, Nagyságtok  s  Kegyelmetek  jó  akaratját  fogyatkozá- 
sában ahhoz  is  megujétani,  nevezet  szerént  az  ifjúságnak 
nagyobb  mértékben  való  taníttatásában;  nem  kicsiny  lévén 
az  tanulóknak  száma,  T.  Comaromi  István  becsületes  atyánkfia 
az  egész  munkát  erejével  nem  győzvén,  ő  Kegyelme  mellé 
T.  Kapusi  Sámuel  becsületes  atyánkfiát  helyeztetni  illendő 
fizetést  ő  Kegyelmének  rendelvén  és  conventiót  adván,  mint- 
hogy az  mi  kegyelmes  Urunk  ő  Nagysága  arról  mi  nékünk 
már  reménységet  nyújtott  és  Ígéretet  tött.  —  Meg  vagyon. 

9  Az  fejérdi  ecclesiában  az  isteni  szolgálatnak  fenn- 
tartására rendelt  Nagyságod  kegyelmes  Urunk  dézmát,  melyet 
possessor  uraim  felváltván  kiadják  ugyon  quartáját,  de  az 
dézmát  pénzül  felváltván  az  pénzből  ismét  kivonszák,  holott 
Nagyságod  kegyelmes  Urunk  a  quartán  kívül  való  dézmát 


A  MAGYAR  ORSZÁOGTOLÉSEK  VALLÁBOOYI  TÁRGYALÁSAI.  17 

adta  a  fejérdi  ecclesiának  és  azt  válthatják  fel  prossessor 
Uraimék,  némelyek  pedig  két  részt  birván  az  egyiket  fel- 
váltják;  a  másikot  nem  váltják.  Noha  megdézmálják,  mint 
Colosvárt  lakó  Szilágyi  Mihály  Uram.  Némelyek  potentiose 
oda  tartják,  mint  ngyan  Colos  várt  lakó  Sztenczel  Ferencz 
nevű  unitárius  ember  oda  tartotta  a  dézmát  a  mostan  ott 
lakó  praedicator  atyánkfia  előtt  való  becsületes  atyánkfíától; 
némelyek  az  nemes  ország  articulusa  szerént  debito  tempore 
ki  nem  szolgáltatják,  Nagyságod,  kegyelmes  Urunkat  első 
kérjük  ez  iránt  való  fogyatkozását  is  azon  megnevezett  eccle- 
siának kegyelmessége  szerént  méltóztassék  orvosolni. 

Fő  arendator  Uram  parancsoljon  felőle  az  vice  aren- 
datomak,  ne  vegye  el  az  pénzt^  hanem  ha  mind  egészlen 
leteszik. 

10.  A  colosvári  typographia  házhoz  német  szállók 
szállva,  Veresegyházi  István  typographus  atyánkfia  ereje 
felett  terheltetik  annyira,  hogyha  Nagyságod  kegyelmes 
Urunk  és  Nagyságtok  s  Kegyelmetek  a  házát  nem  immu- 
nitálja,  kénszerittetik  szállását  változtatni,  oda  hagyván  a 
typographia  házot,  melyből  lehetetlen  hogy  nagyobb  rom- 
lása és  pusztulása  a  háznok  ne  következnék;  annál  inkább, 
ha  (az  mint  hallatik)  a  capitányok  cultusok  helyéne^  közel 
voltájért  oda  szállanak.  Annak  felette  idvezült  Veresegyházi 
Mihály  typographus  atyánkfia,  a  midőn  azon  megnevezett 
házban  szállott  volt,  akkori  fő  curator  Urainkkal  lévén  ilyen 
contractusa,  hogy  a  mit  a  házon  épít  (bona  fide  arról  pro- 
ducálván)  acceptáltatik,  azon  contractushoz  tartván  magát 
mostan  azon  házban  lakó  Veresegyházi  István  typographus 
atyánkfia  is,  építtette  azon  házat^  de  még  eddig,  sem  az 
idvezült  atyafia  költése,  sem  az  mostan  azon  házban  lakó 
Veresegyházi  István  költése  igazításban  nem  vétetett.  Várja 
abból  is  Nagyságos  Urunk  az  Nagyságod  kegyelmességét 
és  Nagyságtok  s  Kegyelmetek  jó  akaratját,  hogy  sok  költések 
híjában  való  ne  légyen  és  nagy  kárban  ne  maradjon.  Munkál- 
kodni kell  az  háznak  immunitáltatásában,  az  typographus 
maga  dolgáról  pedig  az  colosvári  curatorok  informáljanak. 

Zfilinazky  :  Magyar  országgyűlések.  2 


18  ZSILIN8ZKT  MIHÁLY. 

11.  Az  oláh  esperestek  abban  munkálkodván,  hogy 
született  nyelveken  tisztábban  kinyomtatossák  (így)  a  bib- 
liát, elégtelenek  annak  a  munkának  véghezvitelére,  hanem 
ha  mindenütt  magok  közt^  Beszerikájokban  ez  aránt  való 
jó  igyekezeteket  publicálván  arra  segítséget  kérnek.  De  ezt 
az  Nagyságod  kegyelmes  megengedése  nélkül  fel  nem  te- 
hetik. Azért  Nagyságodnak  kegyelmes  Urunknak  és  Nag>'- 
ságtoknak  s  Kegyelmeteknek  mi  általunk  alázatosan  instál- 
nák, méltóztassék  nem  csak  megengedni,  hanem  pátens 
levelekkel  is  segíteni,  —  Goneessum. 

12.  Seprődi  Mátyásnak,  tévelygő  vélekedésiért  az  eccle- 
siának  sokszori  kivánságára,  az  Méltóságos  Ur^  Tekéntetes, 
Nemzetes  Teleki  Mihály  Urunk  megfogatta  és  ide  hozottá, 
akképen  ministeriumot  sokképen  becstelenitő,  erkölcstelen 
Mákfalvi  Istvánt.  Mi  tetszik  Nagyságtoknak  s  Kegyelme- 
teknek vélek  cselekedni.  Nagyságtoktól  s  Kegyelmetektől 
itiletet  várunk.  Készüljön  az  válaszhoz  és  maga  expedi- 
tiojához. 

A  rendek  ezen  felterjesztések  alapján  az  1869.  júUas 
15-ikén  tartott  országgyűlésen  a  következő  törvényczik- 
keket  alkották: 

Articulus  IL 

Istennek  ő  Felségének  rajtunk  forgó  súlyos  látogatá- 
sival is  sokan  semmit  sem  gondolván,  sok  vétkeknek  neme 
mind  eláradott  legyen  az  emberek  között,  szomorúan  jelent- 
jük kegyelmes  Urunk,  sokak  kétség  kívül  elbizakodván  a 
törvényeknek  rendesen  való  nem  folyásában,  az  nemesi 
szabadságnak  szine  alatt  sokan  vétkeknek  cselekedésire 
hanyathomlok  mennek,  bizakodván  abban,  hogy  az  eddig 
obser váltatott  usus  szerént  longo  litis  processu,  akiknek 
incumbálna,  nem  procedálhatnak  ellenek,  mely  vétkeknek 
ennyire  való  eláradása,  és  annak  meg  nem  büntetése  miatt 
nem  egyebet,  hanem  Istennek  végső  Ítéletit  várhatjuk  min- 
den bizonnyal  édes  hazánkra.  Hogy  azért  az  iránt  is  az 
ő  felsége  fellobbant  haragját  csendesíthessük,  csak  mi  részi- 


S 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  19 

ben  is,  nemesi  szabadságnak,  megsértödésével  is  annyi  rész* 
ben  nem  gondolván  az  efféle  vétekben  valóknak  megbünte- 
tésekről eddig  observáltatott  processust  megrövidítvén  Nagy- 
ságod kegyelmes  consensusa  is  aecedálván,  egész*  országul, 
három  nemzetül  végeztük  ez  szerint: 

Hogy  t.  i.  Director  atyánkfia  ez  hazában  mindennemű 
helyeken  inquiráltasson,  és  az  hol  gyilkost,  paráznát,  károm- 
kodót  és  minden  keresztyén  szíveket  irtóztató  Sodomia 
vétekben  való  embert  hall,  evocáltassa  az  méltóságos  Depa- 
tatio  öszvegyűlésire,  az  holott  is  az  Nagyságod  méltóságos 
táblája  minden  haladék  és  kedvezés  nélkül  revideálja  az 
eftele  megnevezett  véteknek,  valamelyikével  vádoltatott 
embernek  causáját  és  egyszeri  exmissiónál  egyéb  dilatio 
semmisem  adatván,  finaliter  decidáltassék  dolga,  és  érdeme 
szerént  meg  is  büntettessék. 

Az  mig  pediglen  az  inquisitio  peragáltathatik,  minden 
fő-  és  vice  tisztek  és  egyéb  becsületes  rendek  is,  ha  kiket 
afféle  vétekben  élőket  tudnak,  tartozzanak  kötelesség  szerént 
megírt  Director  atyánkfiának  értésére  adni.  Az  ilyen  vétek- 
ben deprehendáltatott  ember  mellett  pediglen  senki  Nagy- 
ságodtól gratiát  impetrálni  ne  merészeljen  sub  poena  flór. 
500,  Nagyságod  is  mostani  kegyelmes  igéreti  szerint  ne  ad- 
jon. Hogyha  pediglen  valaki  sok  soUicitálása  utáű  Nagy- 
ságodtól gratiát  impetrálna  is.  az  Nagyságod  gratiája  sem- 
mit neki  ne  használhasson,  hanem  Nagyságod  fejedelmi 
authoritása  megsértődése  nélkül  törvény  szerént  érdemlett 
méltó  büntetését  vegye  el  az  olyan  személy.  Ez  iránt  való 
constitutiónk  pediglen  ez  hazában  három  esztendeig  darál- 
jon, azontúl  erőtelen  legyen;  hogy  ha  a  szükség  ugy  kí- 
vánván ujabban  egész  országul.  Nagyságod  kegyelmes  con- 
sesusa  is  aecedálván,    ezen    constitutiót  nem  confirmáljuk. 

Articulus  III, 

Mivel  az  regius  fundusra  telepedett  oláhok  a  szász 
papoknak  az  ö  fundusokról  az  előtt  járni  szokott  bért  szintén 
úgy  beszolgáltatják,  mint  midőn  az  ő  helyeken  szászok  lak- 

2' 


20  Z8ILIN8ZKT  IfmiLY. 

tanak,  nem  prejndicályán,  hogy  a  szász  papnak  tanítására 
nem  járnak,  vagy  hogy  magoknak  ők  is  papot  tartanak; 
végeztük  azért  Kegyelmes  Urunk,  Nagyságod  kegyelmes  con- 
sensasából,  hogy  hasonlóképpen  a  vármegyéken  és  székely- 
ségben  is  az  mely  oláhok  olyan  fandüsokra  telepedtenek, 
az  holott  annak  előtte  a  magyar  papnak  bért  adni  szokott 
magyarok  laktanak,  legalább  annyi  béradással  papnak*  mes- 
ternek tartozzanak^  a  mennyivel  azon  helyben  az  előtt 
lakott  magyar  ember  tartozott.  Mely  bért  is  az  oláhokon 
azon  helyeknek  lakosi,  a  köztök  effélékben  eddig  observál- 
tatott  nsns  szerént  szabadoson  exeqnálhassák,  ha  szép  szerént 
megadni  nem  akarják.^ 

* 

Az  1690- ki  június  havában  ugyancsak  Radnóton  össze- 
ült „deputatio"  Vesselényi  Pál  és  Béldi  Zsuzsanna  ügyében 
ekképen  határozott: 

„Az  ő  kegyelmek  egymás  között  fenforgó  hallatlan 
példáju  nagy  botránkozás  orvoslásának  modalitását  az  nemes 
ország  deliberative  kiadta  volt  ugyan,  de  abban  az  prédi- 
kátori rendek  fogyatkozást  tévén^  kéntelenittetett  az  vallá- 
sunkon lévő  consistorium  hozzá  nyúlni,  és  Isten  ő  felsége 
kemény,  az  embereknek  pedig  méltó  Ítéleteknek  eltávozta- 
tására nézve,  csendes  utón  igyekezte  megorvosolni,  de  semmi- 
képpen ezúttal  is  nem  lehetett.  —  Azért  tetszett  az  consis- 
toriumnak  ez  jelen  való  esztendőben  esendő  Szt  Mihály 
napig  ő  kegyelmek  mindkét  részről  készüljenek  törvényhez, 
és  akkortájban  prefígálandó  napra  s  helyre  az  vallásunkon 
való  statusnak  elei  és  szine  összegyűlvén,  s  püspök  uram 
is  az  esperesteknek  nagyobb  részével,  magok  mellé  veendő 
két-két  becsületes  prédikátorokkal  odajővén,  őkegyelmek 
is  mindkét  részről  jó  készülettel  compareáljanak,  s  törvény 
szerint  eligazittatik  az  ő  Kegyelmek  között  lévő  nagy  bot- 
ránkozás finaliter;  mely  is  azon  el  nem  múlik,  ha  vala- 
melyik őkegyelmök  közül  nem  compareálna  is,    hanem  az 

'  Vessely,  I.  273—275.  1. 


A  MA8YAR  OBSZÁGOYÚLÉBBK  VALLÁBÜ6Y1  TÁROYALÁBAI.  21 

dolog  eligazittatik   és  az   compareáló   félnek  igazság  szol- 
gáltatik okvetetlen. 

Hogyha  pedig  az  alatt  ő  Kegyelmek  megegyezhetnek 
magok  között,  mi  nem  ellenezzük,  de  egyik  félnek  is  mi 
nem  imponáljuk.^ 

III. 

A  medgyesi  országgyűlés  1689.  szeptember  17.   —   A  reformátusok  kér- 
vényei, 8  az  azokra  adott  válaszok. 

A  rendek  összejővén,  mindenek  előtt  a  jelenlevők  név- 
sorát olvasták  fel;  azután  pedig  Bethlen  Sámuel  ünnepélyes 
szónoklattal  üdvözölte  a  fejedelmet. 

A  bécsi  követségre  és  a  katonaság  ellátására  vonat- 
kozó jelentések  és  határozatok  után  s  némely  apróbb  kér- 
dések mellett  eiővétettek   az  egyházi  és  iskolai   ügyek  is. 

Ugyanis  még  ez  év  tavaszán,  Fogarasban,  a  fejedelem 
jelentésében  tárgyaltattak  a  reformátusoknak  bizonyos  kér- 
vényei, melyekre  nézve  pontonkint  a  következő  határozatok 
hozattak: 

l-nia  instantia.  Az  elmúlt  esztendőben  4.  Oktobris 
Radnóton.  a  mit  Istenhez  való  buzgóságokból  ő  Nagyságok 
s  ő  Kegyelmek  Ígértének,  azt  ki  mennyire  adta  meg,  illendő 
volna  végre  menni  és  annak  az  ígéretnek  effectumát  sol- 
licitálni. 

Resolutio,  Vallásunkon  való  uri  s  főrenden  levők  nevek 
alatt  Írni  kell  azoknak  a  becsületes  rendeknek,  kik  meg 
nem  adták,  a  mit  ígértének. 

2'da  instantia,  Debreczenből  már  sok  esztendőktől 
fogva  egy  pénzt  sem  adtak,  meghalad  az  adósság  íl.  12000, 
mit  kell  vélek  is  cselekedni? 

Resolutio.  Megtanít  az  idő;  most  nem  lehet  őket  erőltetni. 

S-a  instantia.  Maradtak  volt  bizonyos  adóssági  az  Eccle- 
siáknak  a  Gilányi  testámentoma  alkalmatosságával,  melyek 

^  Consultatio  Radnotiensis.  Tört.  Lapok.  I.  Ö99.  1. 


22  ZdILINBZKY  MIHÁLY. 

mindazáltal  csak  elnyomnlva  vannak  a  háborús  idők  miatt; 
annak  is  ha  békességet  kellé  várnunk  vagy  az  alatt  is 
procedalnak. 

ResoluHo.  Az  mint  lehet,  non  obstante  temporis  injnría 
procedálni  kell. 

4-a  instantm,  A  hol  ndvarbirák  vagy  kamara  ispánok 
fizetnek  a  praedikatoroknak,  majd  mindenütt  elfogyatkoz- 
nak az  ecclesiák  és  praedikatorok  a  fizetetlenség  miatt. 

Resolutio,  Praefectus  uram  provideáljon  felöle,  és  a 
hol  mi  fogyatkozások  vannak,  igazitassa  el,  8  fizettesse 
meg,  akinek  mi  illik. 

ő-a  instantia.  Püspök  uramnak  és  Szekeresi  uramnak 
is  vagyon  a  fejérváriaktól  olyan  fogyatkozások,  hogy  fize- 
téseket illendőképen  nem  adják  meg. 

Resolutio.  Menjen  commissio  az  hadnagyra  és  a  város 
birájára,  intra  oetavum  fizettessenek  őkegyelmeknek:  alio- 
quin  fogva  hozattassanak  ide  érdemlő  büntetésre. 

G-a  instantia.  Az  enyedi  collegiumnak  és  ecclesiának 
a  mi  kevés  jószága  vagyon,  a  mostani  portiózásban,  ngr 
mint  dominus  terrestrisnek,  segiteni  kellé  az  jószágot  és 
micsoda  pénzből  ?  ha  ő  Nagyságok  és  ő  Kegyelmek  valami 
engedelemmel  nem  lehetnek,  signanter  az  ecclesia  kővár- 
vidéki  jószága  inseriptiós  lévén,  mint  tehesse  az  adót  le 
érettek  tanquam  dominus  terrestris,  ha  az  a  sok  költség 
nem  superscribáltatik  authentice  azon  jószágra. 

Resolutio.  Az  jószág  adóját  nem  lehet  reiaxálni,  közön- 
séges lévén  az  adók  terhe,  egyébiránt  az  inseriptiós  jószá- 
gokról irt  articulussal  élhetnek  ő  kegyelmek  is. 

T-a  instantia.  A  fejérvári  collegiumnak  nagy  fogyKt- 
kozása  vagyon,  elannyira,  hogy  ha  ő  Nagysága,  vagy  ő 
Nagyságok  s  ő  Kegyelmök  nem  succurálnak,  nem  snbsis- 
tálhat. 

Resolutio.  A  mi  kegyelmes  urunk  6  Nagysága  méltó- 
ságos collatiéi  szerént  való  provisio  ez  után  is  megleszen. 
disponált  is  felőle  ő  Nagysága. 

S-ava  instantia.  Az  oláh  typografiáról  mint  lőn  Matkó 


A  MAQYAB  ORBZÁQOTÜLÉBEK  VALLÁBÜOYl  TÁBGYÁLÍ8AI.  23 

uram  iránt  való  dispositio  ezelőtti  eszteDdőkben,  juthat  ő 
Nagyságoknak  és  ö  Kegyelmeknek  eszébe;  ebben  is  a  kése- 
delem mit  használ  ?  Jó  volna  róla  gondolkodni,  mert  Matkó 
uram  is  halandó. 

Resolutio.  Jobb  időre  halad. 

9-a  instantia.  Az  oláh  scholának  Fogarasban  való 
erectiója,  mely  szükséges  volna,  nyilván  vagyon  ő  Nagy- 
ságok s  ő  Kegyelmök  előtt,  azért  az  se  menjen  feledékeny- 
ségben. 

Resolutio.  Leszen  kegyelmes  dispositiója  róla  a  mi 
kegyelmes  Urunknak.  Bethlen  Gergely  uram,  praefectus 
uram  és  Pataky  István  uraimék  provideálják. 

ÍO-^a  instantia.  A  marosvásárhelyi  schola  pénze, 
dolga  is  periclitál,  és  noha  jó  dispositiók  tétettek  róla  egy- 
nehányszor, de  eflfectumba  nem  mentek. 

Resolutio.  Azon  ecelesia  és  a  város  között  fenforgó 
sok  difficultásoknak  istenes  complanálására  és  a  dolgoknak 
jó  karban  való  állitására  az  urak:  Teleky  Mihály  uram^ 
Bethlen  Elek  uram,  Székely  László  uram,  Bánffi  György 
uram,  Macskási  Boldizsár  uram,  itélőmester  Alvinczi  Péter 
uram  rendeltettek,  interim  országgyűlésen  proponáltatni  és 
ratificáltatni  kell. 

ll'7na  instantia.  A  mi  kegyelmes  urunk  ő  Nagysága, 
rész  szerént  Debreczenben  levált,  rész  szerént  a  debreczeni 
diákoknak  ugyan  Debreczenben  a  collegium  pénzéből  ada- 
tott olyan  reménységgel,  hogy  ide  be  Erdélybe  a  colle- 
giumnak  refundálja  ő  Nagysága  és  a  summa  leváltatott  in 
anno  1682  és  teszen  fl.  2000,  de  mindeddig  is  odavagyon. 
Kolosvári  István  uram  költségét  is,  tallerorum  300  ő  Nagy- 
sága Ígérte  hogy  megadja,  de  még  eddig  meg  nem  adatott 
az  is.  Teszen  ez  kettő  fl.  3200.  Hogyha  pedig  ő  Nagysága 
csak  a  Debreczenben  is  anno  1682  levált  fl.  2000-re  mél- 
tóztatnék valami  kis  interest  adni.  Isten  előtt  való  áldozat 
lenne  ő  Nagyságától. 

Resolutio.  Páter  Jánossal  már  a  mi  kegyelmes  urunk 
6  Nagysága  conveniált,   és  azon   summából,   amelyet   már 


24  Z8ILINBZKY  MIHÁLY. 

compromittalt,  megadatja  ő  Nagysága,  ideértetvén  a  Kolos* 
vári  uram  elköltött  adóssága  is.  Az  interes  iránt  is  igéri  ő 
Nagysága  kétszáz  forintbeli  kegyelmességét. 

r2-a  instantia,  A  kolosvári  ecclésia  számára  eszten- 
dőnként az  aknáról  járó  1600  frt  is,  már  négy  esztendőtől 
fogva  oda  vagyon;  tészen  ez  fi.  6400,  noha  sóval  kezdették 
volt  megadni,  de  azt  is  megakadályoztatták. 

Resolutio  (nincs). 

IS-a  imtantm.  A  püspök  nram  számára  ugyan  az 
aknákról  esztendőnkint  járó  fl.  240  is  már  négy  esztendő- 
től fogva  nem  adatott  meg.  Teszen  ez  11.  960. 

Resolutio  (nincs). 

lá-a  instantia,  Máramarosban  az  aknáról  adattatni 
szokott  volt  a  sónak  tizede,  mely  ugyan  Isten  szavának 
hivatott.  Ezért  urunk  o  Nagysága  conferált  volt  annnatim 
azon  aknákról  a  kolozsvári  schola  számára  fl.  100  de  qno- 
quomodo  lett  az  első  coUatio  kicsiditése,  de  arról  az  száz 
forintról  Urunknak  és  idvezült  asszonyunknak  donatiója  is 
extál,  és  valamig  Hedri  Benedek  élt  abban  a  haszti  prae- 
fecturában,  meg  is  adták;  de  azután  sok  esztendőtől  fogva 
máig  majd  semmit  sem  adtak. 

Ezeknek  az  adósságoknak  megszerzésében,  hogy  ő 
Nagysága  és  Nagyságok  s  ő  Kegyelmök  jó  hathatós  utat 
keressenek,  szükséges. 

Resolutio.  Ezen  száz  forintot  ezután  is  adják  meg 
fogyatkozás  nélkül.  A  sónak  pedig  tizedéhez  ne  nyúljanak, 
hanem  eladattatván  az  ára  conserváltassék,  és  az  mi  kegyel- 
mes urunk  vallásunkon  levő  tanácsur  hiveink  megegyező 
tetszésekből  forditassék  vallásunkon  levő  ecclesiák  és  scho- 
Iák  speciális  szükségére,  mely  ha  ebben  az  esztendőben 
ki  nem  telnék,  az  következő  esztendőben  is  supleá^ják. 

15-(i  instantia.  Mindennemű  nagy  illetlenség  és  a  hit- 
nek és  szent  házasságnak  megmocskolására  való  dolog  tör- 
tént Musnai  Mihály  és  Boldogfalvi  Éva  között  hallhatták  ő 
Nagyságok  és  ő  Kegyelmök,  hogy  t.  i.  Musnai  Mihállyal 
az  a  leányzó  megesküdt   és   azután   minden  rendes  divor- 


A  MAOYAB  ORSZÁaGYÜLÉSRK  VALLÁBŰaYI  TÁB0YALÁ8AI.  26 

tium  nélkül  ment  Tornyosi  Györgyhöz,  kivel  is  megeskü- 
dött. Az  mely  praedikátor  az  utolsóval  megeskette,  depo- 
náltatott.  Musnai  Mihálynak  is  a  kánonok  szerinti  fenyítéke 
megleszen.  A  leányzó  büntetése  pedig  álljon  az  ő  Nagy- 
ságok és  ő  Kegyelmök  discretióján. 

Resolutio.  Procurálják  ő  Kegyelmek  az  Musnai  dol- 
gát, ami  kegyelmes  urunk  ő  Nagysága  is  disponál  a  más 
részről,  a  kiknek  illik.  ^ 

IV. 

Az  1690.  és  1891-ki  fogarasi  országgyűlések.  —  Apaüy  halála  után  a 
porta  Tökölyit  fejedelemmé  teszi.  —  A  rendek  a  keresztyén -szigeti  ország- 
gyűlésen ingadoznak,  majd  megválasztják.  —  Lipót  1690.  október  16-kán 
kiadja  a  diplomát.  —  Az  1691-ki  fogarasi  országgyűlés.  —  A  római 
katholikusok  nem  akarják  elfogadni  a  diplomának  vallásra  vonatkozó 
pontját.  —  Küldöttség  megy  Bécsbe.  —  A  záradék. 

ApafiFy  fejedelem  már  csak  árnyék  volt.  Sem  ereje, 
sem  tekintélye  nem  volt.  Tehetetlenül  nézte  országa  pusz- 
tulását, a  német  katonaság  zsákmányolását.  Reménytelenül 
és  csüggedve  nézett  a  jövőben,  midőn  a  külföldi  események 
folytán  egy  reménysugár  kezdett  derengeni  lelkében.  A  török 
készülődésének  hirére  1690.  ápril  4-kére  Fogarasba  ország- 
gyűlést hirdetett.  Maga  is  odament,  de  .  .  .  már  tíz  nap 
múlva,  ápril  15-kén  megszűnt  élni. 

Ez  az  esemény  nagyon  megzavarta  a  bécsi  kormány 
örömét,  melyet  az  erdélyi  dolgok  fejleményei  felett  érzett. 
Nem  azért,  nrintha  akár  Teleki  Mihálynak,  akár  iQabb 
Apafiynak  fejedelemségétől  félt  volna,  mert  hiszen  az  régen 
elhatározott  dolog  volt  Bécsben,  hogy  Erdély  véglegesen 
Magyarországhoz  csatoltatik;  hanem  azért,  mert  a  porta, 
mely  Erdélyhez  való  jogáról  lemondani  nem  akart,  várat- 
lanul egyszerre  Tökölyit  nevezte  ki  fejedelemmé,  s  haderővel 

^  Comitia  universorum  Regni  hujus  Transylvaniae  et  partium  Han- 
gariae  eidem  annexarum  Statuum  generállá,  per  Cels.  Principem  D.  D. 
nostrum  Clementissimum.  eisdem,  ad  diem  17.  szeptembris  Anni  1699 
in  Civitatem  Saxonicalem  Medgyes  indiota  et  celebrata.  Tört.  Lap.  I. 
485-488.  1. 


1^6  Z8ILIN8ZKY  MIHÁLY. 

be  is  küldötte  Erdélybe.  Csakhamar  az  a  rettentő  hír  érke- 
zett Bécsbe,  hogy  Tökölyi  (aug.  21.)  teljes  diadalt  aratott 
a  császár  erdélyi  hadain,  a  fővezér  Heiszler  fogolylyá,  Teleki 
pedig  halottá  lett. 

Ez  nagy  zavart  okozott  az  erdélyi  rendek  kőzött  kik 
nem  tudták  hamarjában  elhatározni,  hogy  csatlakozzanak-e 
Tökölyihez,  vagy  pediglen  hivek  maradjanak  Lipóthoz,  aki 
az  elhunyt  Apaffy  fiát  szándékosan  késett  fejedelemmé  tenni. 

A  helyzet  annál  kínosabbá  lett  a  Lipóthoz  csatlako- 
zott rendekre  nézve,  mivel  Tökölyi  szeptember  9-kére  ország- 
gyűlést hirdetett  Fehérvárra,  majd  a  gyűlés  helyét  megvál- 
toztatva szeptember  15-kére  Keresztyémziget  mezejére  azon 
parancscsal,  hogy  itt  az  összes  rendek  jelei\jenek  meg. 

A  kormánytanács  Tökölyi  győzelme  után  az  ifjú 
Apafiy val  együtt  Kolosvárra  futott;  s  onnét  augusztus  24-kén 
esdeklő  kérelmet  küldött  Lipóthoz,  hogy  siessen  megnyug- 
tatni az  aggódó  országot^  erősítse  meg  a  fejedelemségben 
az  iQn  Apaffy t.  biztosítsa  az  168fí-dik  évben  kiadott,  de 
Erdélytől  akkor  el  nem  fogadott  hitlevél  által  a  vallási  8 
nemzeti  jogok  fentartása  iránt  az  országot;  knlömben  félni 
lehet,  hogy  Tökölyinek  hódolnak  meg  a  rendek. 

Lipót,  ki  külömben  erősen  el  volt  tökélve  Erdélyt 
a  fejedelem  mellőztével,  közvetlenül  a  maga  kormánylata 
alá  venni,  szeptember  4-kén  akként  válaszolt,  hogy  e  há- 
borgó időben  nem  volna  eszélyes  dolog  kiskorú  árvát,  ki- 
nek még  magának  van  szüksége  igazgatóra,  helyezni  az 
igazgatás  élére.  Az  eddigelé  bevett  és  tűrt  vallásoknak  a  jogok 
és  szabadságok  megerősítését  illetőleg,  nem  kell  kételkedniök 
hite  szentségében,  miután  azok  csorbittatlan  fentartását  több 
ízben  Ígérte,  s  újból  is  királyi  szavával  igéri.  Gondoljátok 
meg  —  ügy  mond  —  hogy  nekünk,  ha  akarnánk  is,  nem 
szabad  magunkat  a  haza  ily  zivataros  viszonyai  közt  új 
meg  új  hitlevelekkel  lekötni,  most  midőn  annyit  költünk 
értetek,  stb.* 

^  Szalay  Magyarorsz.  T.  V.  460.  1.  —  Szász,  Sylloge  Tractatnum 
etc.  59—64.  1. 


A  UAOTAB  ORSZÁGGYŰLÉSBE  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  27 

Ily  kitérő  válasz  igen  súlyossá  tette  Erdély  helyzetét, 
kivált  ha  meggondoljuk,  hogy  a  török  a  protestáns  vallású 
Tökölyi  fejedelemségével  a  régi  szabadságok,  s  ezek  közt 
a  vallásnak  is  teljesen  szabad  gyakorlatát  Ígérte;  és  hir- 
dette, hogy  a  fejedelem  választási  jogát  visszaadja,  s  Tökölyi 
oly  önálló  fejedelem  lesz,  mint  voltak  a  régiek;  Erdély 
adója  nem  lesz  nagyobb,  mint  volt  Bethlen  korában. 

És  valóban,  midőn  az  imént  emiitett  keresztyénszigeti 
gyűlés  összejött,  a  rendeknek  legelső  teendője  volt  Tökölyit 
fejedelemmé  választani.  Hermán  Lakács  evang.  püspök 
szeptember  22-kén  nagy  ünnepélyességgel  igtatta  be  feje- 
delemségébe. A  fejedelmi  conditiók  majdnem  azok  voltak, 
melyeket  a  hajdani  nagy  fejedelmek  készítettek.  A  vallás 
szabadsága,  valamint  az  ország  jogai  és  kiváltságai  bizto- 
sitattak. Az  egykor  nótázottak  felszabaditattak  e  büntetés 
alól,  s  általában  mindazon  intézkedések  megtétettek,  melyek 
a  jövő  biztosítására  szükségeseknek  mutatkoztak. 

A  míg  ezek  történtek,  addig  Bethlen  Miklós,  ki  már 
1686-ban  is  el  akarta  fogadni  a  bécsi  udvar  által  ajánlott 
diplomát,^  azon  törekedett  Bécsben,  hogy  Erdély  viszonya 
Lipót  királyhoz  minél  előbb  szabályoztassék.  Ő  egyike  volt 
azoknak,  akik  látták,  hogy  Erdély  teljes  önállóságáról  szó 
sem  lehet  többé.  De  az  udvarnak  is  be  kellett  látnia,  hogy 
az  erdélyiek  kedélyét  meg  kell  nyugtatnia.  így  történt,  hogy 
Dunkelman  a  brandenburgi  választó  követe,  Paget  angol, 
Demskirchen  hollandi  követek,  sőt  Caraffa  közbenjárása 
mellett  is.  a  diploma  1690.  október  16-kán  kiadatott. 

Ezen  diploma,  mint  Bethlen  Miklós  mondja,  az  erede- 
tileg  ő   általa  fogalmazott   diplomától    abban   külömbözik, 

*  önéletírás  II.  35.  és  36.  lap.  Bethlennek  ezen  nézetét  általában 
rossz  néven  vették.  „Horti  István  püspök,  Pataki  István  professor  és 
Magjari  József  udvari  prédikátor  —  ú.  m.  —  hozzám  jövének  a  szállá- 
somra, s  mondják  :  szomorúan  és  csudálkozva  hallották,  hogy  én  iljen 
amollyan  etc.  református  ember  azt  javallom.  Én  mondám  :  bizony  szinte 
azért  javallom,  hogy  református  ember  vagyok,  és  az  ecclesíát,  hazát  fél- 
tem, stb.  U.  0.  38.  l. 


28  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hogy  az  ő  szövegezésében  az  is  ott  volt,  miszerint  Erdélybe 
se  róm.  kath.  püspökök,  se  jezsuiták  ne  bocsátassanak; 
továbbá  az  ő  fogalmazványa  szerint  a  belső  titkos  tanács- 
ban legföljebb  három  róm.  katholikus  lett  volna,  így  pedig 
lett  legalább  három.  De  leglényegesebb  külömbség  volt  az, 
hogy  —  mint  Bethlen  mondja:  ^Én  garantiákat  kívántam 
az  angliai,  svetíai  és  egyéb  protestáns  minden  potentato- 
rokat,  de  nem  admittálták".  Egyéb  pontok  elfogadtattak.' 
E  szerint  a  diplomának,  mely  az  uralkodó  családnak 
Erdélyhez  való  viszonyát  rendezte,  vallást  illető  pontjai  így 
hangzottak: 

I.  A  bevett  vallásoknak,  a  templomoknak,  iskoláknak, 
parochiáknak  vagy  más  mint  a  mostani  papság  és  egy- 
házi személyek  bevitelének  ügyében  semmi  sem  másíttatik 
meg,  bármely  ellenmondások,  akár  papi,  akár  világi  rész- 
ről, soha  ez  ellen  nem  nyomván  semmit  is;  úgy  mindazoD- 
által,  hogy  a  róm.  katholikusok  önköltségükön,  és  így  min- 
den más  vallások  terheltetése  nélkül,  Kolosvárt,  ájtatosko- 
dásuk  jelen  helyén  magoknak  templomot  építhessenek ; 
hasonlóképen  Gyulafehérvárt  is  a  kisebb  templomot,  mely 
hajdan  Báthory  Kristóf  által  emeltetett,  s  el  van  pusztulva, 
újra  felépíthessék;  ugyanazon  róm.  katholikusok  minden 
helyen,  ha  kevesen  vannak  és  jövevények,  magánlag,  ha 
pedig  sokan,  vallásuk  nyilvános  gyakorlatával  és  templom- 
építés jogával  bírjanak  úgy,  mint  Erdélyben  bevett  más 
vallások  bírnak  oly  esetben,  ha  t.  i.  valamely  helyen  számra 
nézve  erősebbek. 

II.  Megerősítjük  a  hűséges  karoknak  minden  magyar 
királyok,  hasonlóképen  Erdélynek  Magyarországtól  külön- 
válása óta;  fejedelmei  adományleveleit,  jószágadásait,  kivált- 
ságait, nemesítéseit,  az  általok  adott  czímeket,  tisztségeket, 
méltóságokat,  dézmákat  s  végre  minden  rendű  javadalmakat 
és  jószágokat,  akár  magánosok,  akár  városok  és  községek 
és  czéhek,  akár  a  bevett  vallások   közül  bármely  egj^ház, 

'  önéletírás  II.  122.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYAJiÁSAI.  29 

parochia,  vagy  iskola  részére  adattak,  mind  Erdélyben, 
mind  Magyarország  részeiben,  a  székely  földön  és  Debre- 
czenben;  habár  egykor  valamely  egyházhoz,  konventhez 
vagy  káptalanhoz  tartoztak  is;  úgy,  hogy  jószágaiban  senki 
se  miáltalunk;  se  bármely  más  egyházi  vagy  világi  rendű 
férfiútól,  megtámadás  vagy  pör  által  ne  háborgattassék, 
hanem  hogy  mindenki  azt,  mit  most  vall  és  bír,  jövendőben  is 
vallhassa  és  bírhassa,  az  említett  királyok  és  fejedelmek  ado- 
mánylevelei szerint;  kivévén,  ha  valamely  adományaikat  azon 
fejedelmek  saját  végzeményeik  által  eltörölték  volna. 

III.  Azon  haza  Approbata  és  Compilata  Constitutióit, 
Verbőczy  hármaskönyvét  (kihagyván  mindazáltal  András 
királynak  az  ellentállásra  vonatkozó,  s  a  múlt  pozsonyi 
országgyűlésen  eltörült  záradékát)  a  constitutiókat,  a  szász 
nemzet  minicipalis  jogait  sértethetlenül  megtartandónak  nyi- 
latkoztatjuk. 

IV.  A  közigazgatás,  törvényalkotás  és  igazságszolgál- 
tatás fenmarad  régi  alakjában. 

V.  Tisztségekre,  legyenek  azok  akár  kormányiak,  tör- 
vényszékiek, akár  kamaraiak,  egyedül  erdélyiek,  magyarok, 
t.  i.  székelyek  és  szászok  fognak  alkalmaztatni,  minden 
tekintet  nélkül  a  vallásra;  a  megürülendő  méltóságokban 
és  tisztségekben  sem  külső  nemzetek,  sem  azoknak  tartott 
idegenek  nem  nyernek  elsőbbséget,  fen  maradván  azonban 
a  rendek  beleegyezésével  azoknak  az  anyakönyvbe  fel  vagy 
felnemvétele  végett  ajánlási  joguk. 

VIL  Legfelsőbb  tartományi  főkormányzónkat  —  kit 
hajdan  vajdának  neveztek  —  vagy  annak  helyettesét  Erdély 
benszülött  nemeseiből  és  főuraiból  fogjuk  kiszemelni,  nem 
tekintve  róm.  katholikus-e  vagy  más  bevett  vallású,  ha 
hűséggel  és  érdemmel  tündöklik;  ugyanez  tartatik  meg  a 
főparancsnok,  főkanczellár,  a  belső  tanácsosok,  a  főispánok 
és  székely  kapitányok  s  más  ezelőtt  dívott  méltóságokra 
nézve  is. 


30  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

IX.  A  közboldogság  tetemes  öregbedését  hittűk  kegyel* 
mesén  onnan  következtethetni,  ha  a  tizenkét  személyből  álló 
belső  tanácsban  legalább  három  róm.  katholikns  leszen;  a 
tizenkét  személyű  királyi  táblánál  hasonlóképen  három  róm. 
katholikus,  a  többiek  más  bevett  vallásból  vétetvén;  és 
pedig  a  belső  tanácsban  legyen  a  bevett  törvények  szerint 
a  szebeni  királybiró  a  szász  nemzetből.  Az  itélőmesterek 
közül  pedig  egy  róm.  katholikus  legyen,  a  mostaniak  azon- 
ban mindnyájan  hivatalaikban  megmaradván. 

A  többi  pontok  tisztán  világi  és  politikai  tartalmúak 
lévén,  itt  mellőzhetők. 

A  rendek  1691.  január  10-kére  Fagarasba  hivattak. 
Itt  a  diploma  szövege  február  1-én  olvastatott  fel.  Az  e  felett 
kifejtett  nézetkülömbség  bizonyságául  szolgált  annak,  hogy 
a  Bethlen  Miklós  által  javasolt,  de  az  udvar  által  mellő- 
zött vallási  pontok  nem  voltak  feleslegesek. 

A  róm.  katholikus  vallást  követők  száma  Erdélyben 
nagy  kisebbségben  volt;  mindazáltal  teljes  vallásszabad- 
ságot élveztek,  és  saját  püspökeik,  illetőleg  azok  helyettesei 
által  kormányoztattak.  Apafly  Mihály  fejedelem  idejében 
IX.  Kelemen  pápa  Domokos  Kázmér  ferenczrendi  atyára 
bízta  Erdély  róm.  kath.  egyházi  ügyeinek  vezetését;  ennek 
halála  után  pedig  1678-ban  a  kézdiszentléleki  parochust 
Szebelébi  Bertalant  választották  erdélyi  vicariusnak.*  Mi- 
helyt pedig  Erdély  az  osztrák  uralom  alá  került,  a  róm. 
katholikusok  reményei  egyházaik  régi  uralmának  vissza- 
szerzése iránt  újra  éledni  kezdtek.  A  bécsi  kormány  és  a 
római  szentszék  e  tekintetben  bátorítólag  és  biztatólag  ha- 
tottak reájuk.  Ezen  hatás  érezhető  vala  a  róm.  katholikus 
rendek  azon  kívánságaiban,  melyeket  e  gyűlésen  nyilvá- 
nítottak. 

Midőn  ugyanis  február  4-kén  a  diploma  felett  meg- 
indult a  tanácskozás,  a  róm.  katholikus  rendek  azt^  mint 
reájuk   nézve  sérelmeset,   nem  akarták   elfogadni.   Később 


*  Veszély,  Erd.  egyháztört.  Adatok.  355.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  31 

Óhajaikat  bőyebben  is  kifejtették;  jelesül  azt  kiváuták,  hogy 
nekik  külön  püspökjük  legyen,  hogy  templomokat  bárhol 
szabadon  építhessenek  és  hogy  jövedelmeik  egyenlők  le* 
gyének  a  többi  bevett  vallásüakéval.  Ez  ellen  a  protestan* 
sok  azt  hozták  fel,  hogy  ez  által  az  ő  biztonságuk  veszé- 
lyeztetik és  a  diploma  érvénye  koczkáztatik.  A  róm.  katho- 
likusok  az  udvarra  hivatkoztak  és  arra  kivánták  ügyük 
elintézését  bizni;  mi  ellen  a  protestánsoknak  már  csak  azért 
sem  lehetett  kifogásuk,  mivel  a  diploma  első  pontijában  a 
jelen  állapotok  fentartásának  hangsúlyozása  mellett  kimon- 
(latik,  hogy  ez  ellen  bármely  ellenmondás  érvénytelennek 
fog  tekintetni. 

A  gyűlés  elfogadta  a  diplomát  és  február  5-kén  tar- 
tott  ülésen  Bánfy  Györgyöt  gubernátornak,  Bethlen  Gergelyt 
főgeneralisnak,  Bethlen  Miklóst  kanczellámak,  Haller  Jánost 
kincstárnoknak,  Gyulaffi  Lászlót,  Gyerőfi  Györgyöt,  Keresz- 
túri  Sámuelt  és  Toldalagi  Jánost  tanácsnokoknak  válasz* 
totta.  A  hódolati  eskü  letételére  a  megyéknek  és  közsé* 
geknek  márczius  1-ét  tfizte  ki.  Az  erről  szóló  XXI-ik  t.-czikk 
végén  ez  áll:  magyar  püspök  uraimék  is  magok  és  mások 
is  subscribaljanak,  a  Vicarius  és  az  utána  való  püspökök 
hasonlóképen,  a  szász  püspök  is,  hasonlóképen  az  oláh 
püspök  is. 

A  diploma  megerősítéseért  egy  újabb  követség  kül- 
detett fel  Bécsbe,  mely  az  iíjú  Apaífynak  fejedelemségében 
való  megerősíttetése  mellett  a  diplomának  némely  változá- 
sokkal ünnepélyes  formában  kiadatását  volt  sürgetendő, 
A  követség  tagjai  voltak:  Bethlen  Gergely,  Gyulafy  László, 
Alvinczy  Péter  és  Klokner  György. 

Utasításul  volt  nekik  adva,  hogy  a  mennyire  lehet,  a 
jogok  tágításán  törekedjenek.  A  vallást  illető  pontokra  nézve 
nem  volt  az  országtól  külön  utasítás,  de  volt  a  róm.  katho- 
likus  papoktól  és  némely  világi  uraktól  Gyulafy  Lászlónak 
azon  privát  utasítása,  hogy  a  róm.  katholikusok  sérelmeit 
ő  felsége  előtt  hangsúlyozza,  és  kérje  azoknak  a  diploma 
áltah  orvosoltatását.   Ugyanis  ők  nem  voltak  megelégedve 


á 


32  ZBILINBZKY  MIHÁLY. 

a  diploma  első  pontjának  azon  rendelkezésével  hogy  val- 
lás tekintetében  a  status  quo  fentartassék ;  nem  tetszett 
nekik,  hogy  ktilömbség  tétetik  a  privát  és  nyilvános  isteni 
tisztelet  között;  különösen  pedig  bántotta  őket  azon  intéz- 
kedés, hogy  az  országos  vallási  végzések  ellen  való  tilta- 
kozás, akár  világi,  akár  egyházi  személyek  által  tétetnek 
is,  figyelembe  ne  vétessék. 

Ilyen  és  hasonló  más  sérelmeket  adott  elő  Gyulafy 
Bécsben.  Előterjesztése  kész  pártfogókra  talált;  és  ámbár 
a  diploma  neheztelt  pontját,  illetőleg  annak  a  rendek  által 
is  elfogadott  szövegét  megváltoztatni  nem  látszott  tanácsos- 
nak, mégis  találtak  módot  arra,  hogy  róm.  katholikns  ügyek- 
ben a  végeldöntés  joga  a  király  kezében  maradjon.  Ezt 
foglalja  magában  azon  záradék,  mely  a  diploma  3*dik  pont- 
jához a  következő  szavakban  csatoltatott:  „Z>e  mivel  magok 
a  rendek  mind  a  vallásra^  mind  végzeményeik  és  kiváltm- 
gaikra  nézve  egymás  kőzött  egyet  nem  értenek,  s  a  róm. 
katholikusok  a  fentebbi  1,  és  2.  czíkkelyekben  magokat  sérel- 
mezetteknek tartják;  a  szászok  pedig  régi  kiváltságaikat  8 
azok  használatát  és  szokásos  jogukat  a  3.  czíkkelyben  jobban 
oltalmaztatni  kérik:  magoknak  a  rendeknek  érdekében  levő- 
nek tartjuk,  hogy  ama  három  czikkely  körűi  forgó  nehéz- 
ségeiket barátságos  kiegyenlítéssel  és  egyezkedéssel,  cs.  kir, 
helybenhagyásunk  mellett  elintézni  törekedjefiek ;  ha  pedig  ez 
nem  sikerülne^  a  felekezetek  meghallgatása  s  erdélyi  tanácso- 
saink e  részbeni  véleményének  tnegértése  után,  magunkra  három- 
lik  császári  királyi  tisztünk  szerint  elhatározni,  ami  jogosnak 
és  igazságosnak  fog  találtatni^} 

Ez  volt  a  leglényegesebb  változtatás,  melyet  Lipót 
az  eléje  terjesztett  s  deczember  4-kén  ünnepélyesen  kiállí- 
tott diplomán  tett,  s  melynek  elfogadását  a  következő  év- 
ben tartandó  országgyűléstől  is  kívánta. 

*  Szász,  Sylloge  Tractatuum  .  .  .  122.  és  123.  1. 


A  UAOT&R  ORSZÁOOYfiliÉBEK  VAUiÍBOGYI  TÁRGYALÁSAI.  33 

V. 

Az  1692-ki  szebeni  országgyűlés.  —    A  róni.  katbolikusok  sérelmi  irata. 
—  A  rémhírek  és  Veteránt.  —  A  protestánsok  felhívása  és  a  rom.  katho- 
llknsok  válasza.  —  A  kálvinisták,  lutheránusok  és  unitáriusok  nyilatko- 
zatai. —  Bizottsági  tanáoskozások  nem  vezetnek  ozélhoz. 

Lipót,  mihelyest  a  fentebb  nevezett  erdélyi  küldöttség 
elhagyta  Bécset,  1692-ki  márczius  15-kére  Szebenbe  ország- 
gyűlést hirdetett. 

Ezen  gyűlésnek  az  volt  a  feladata,  hogy  a  fent  jel- 
zett záradék  értelmében  a  bevett  vallásfelekezetek  egymás 
között  barátságos  egyességre  lépjenek  Első  tekintetre  vilá- 
gos, hogy  azon  záradék  által  a  diplomának  két  első  pontja 
teljesen  illusoriussá  vált,  mert  voltaképpen  azzal  e  két  pont 
ereje  hatályon  kívül  helyeztetett.  Mindazáltal  béke  kedvéért 
a  róm.  katbolikusok  felhívattak,  hogy  sérelmeiket  írásba 
foglalva  terjeszszék  elő.* 

Ekkor  előlépett  Haller  János  és  a  róm.  katbolikusok 
nevében  márczius  22-kén  egy  hat  pontból  álló  sérelmi  iratot, 
illetőleg  kérvényt  nyújtott  be,  mely  a  rendek  kívánságára 
latinból  magyarra  fordíttatott.  Ezen  iratban  a  róm.  katbo- 
likusok azt  kívánták,  hogy: 

1.  Nekik  is  püspökjük  lehessen  éppen  ügy,  mint  a 
többi  bevett  és  be  nem  vett  valláson  levőknek  szokott  lenni. 

2.  Alsóbb  és  felsőbb  iskolákat  éppen  oly  szabadon 
tarthassanak,  mint  a  többi  vallásbcliek. 

3.  A  római  anyaszentegyházban    levő    személyeknek 

^  „Vala  akkor  —  írja  Cserei  —  egy  gr.  Kinsky  csehországi  can- 
celiaríus  első  niinister.  ki  az  egész  császár  udvarát  s  tanácsát  dirigálta; 
csendes  moderatus  ember.  Nem  is  mehetének  semmire  eddig  az  erdélyi 
pápisták,  míg  ő  éle.  Mert  bölcsen  által  látván  az  erdélyi  állapotot,  hogy 
közel  vagyon  a  törökhöz,  s  ha  nem  kedves  a  bécsi  udvar  neki,  s  ha  tör- 
vényekben megbántja,  könnyen  bosszúságból  máshova  hajolna,  azért  soha 
nem  javallottá,  meg  sem  engedte,  hogy  a  császár  az  erdélyi  pápistákat 
a  többi  religiók  kedvetlenségével  manuteneálja ;  de  mihelyt  meghalt,  s 
Eollonics  kardinál  kezére  kerüle  a  dolog,  opprimáltaték  mindjárt  Erdély- 
ben a  reformata  religio  .  .  .  Cserei  M.  Hist.  227—228.  1. 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  ó 


34  Z8IIii:«SZKT  MIHÁIiY. 

hasonló  szabadságuk   és  jövedelmük  legyen,   mint  a  többi 
vallásbelieknek. 

4.  Mind  az  egyházi,  mind  a  világi  személyeknek  egyenlő 
szabadságuk  legyen,  számuk  meghatározása  és  személy- 
válogatás nélkül  mindenféle  tisztekben 

5.  A  városokban  és  egyéb  helyeken,  hol  több  tem- 
plom találtatik,  ezek  egyenlően  osztassanak  el.  vag}'  az 
egyik  adassék  vissza  a  róm.  katholikusoknak ;  ahol  pedig 
nincs,  szabad  legyen  épiteni. 

6.  Minden  rendbeli  szerzeteknek,  melyek  az  előtt 
Erdélyben  léteztek,  ha  kivánják^  szabad  legyen  bejönniök.^ 

Amint  ezen  pontok  nyilvánosan  felolvastattak,  a  pro- 
testáns rendek  között  nagy  mozgás  támadt.  Különösen  az 
utolsó  pont  rendkívül  felingerelte  őket.  Szerzetesek,  jezsui- 
ták behozatala  egyszerre  a  magyarországi  üldözéseket,  ke- 
gyetlenkedéseket, gályarabságokat  stb.  juttatta  eszökbe.  El- 
terjedi a  hír,  hogy  Lipót  király  Erdélyben  is  hasonló  módon 
kivánja  visszaállítani  a  róm.  katholicismus  uralmát  Rémül- 
ten futottak  a  császár  fővezéréhez  Veteranihoz;  küldöttséget 
menesztettek  hozzá,  melynek  tagjai  voltak:  Toroczkay  Mihály, 
Alvinczy  Péter  és  Vajda  János.  Ezek  élőszóval  adták  elő 
a  róm.  katholikusok  kivánságait  és  azon  aggályos  híreket, 
melyek  a  városban  elterjedtek,  -  és  midőn  a  császári 
tábornok  írásban  kivánta  tőlök  a  jelentést,  ezek  márczius 
23-kán  azon  kérdést  intézték  hozzá,  hogy  az  elterjedt  rém- 
hírekkel szemben  szabad-e  a  protestánsoknak  vallási  dol- 
gokban szabadon  és  bizton  szólaniok,  azon  buzgalommal 
melylyel  vallásukhoz  ragaszkodnak,  —  és  pedig  nemcsak 
ezen  országgyűlés  folyama  alatt,  hanem  azontúl  is  a  nél- 
kül, hogy  ezért  buzgalmuk  bal  magyarázatok  folytán  rebel- 
liónak  neveztessék,  amitől  a  három  vallás  —  Isten  a  tanú 
reá  —  teljesen  idegen;  ellenben  ő  felsége  iránt  teljes  hódo- 
lattal van. 

Másnap  Veteráni  ezt  válaszolta  a  protestáns  rendek- 

'  Szász,    Sylloge  .  .  .   16ő— 167.  l.    V.  ö.  Cserei  M.    Hist.  223.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁaGYŰLÉBBK  VAUiiSÜGYl  TÁBOYALÁBAI.  36 

nek:  A  császári  diploma  az  Erdélyben  bevett  bárom  (evang.) 
vallás  szabadságát  már  biztosította;  minél  fogva  minden 
vallásnak  jogában  áll  a  maga  ügyét  védeni,  s  a  maga  netán 
létező  sérelmeit  előadni,  azon  mérséklettel,  mely  a  köz- 
békére és  unióra  és  nem  bizalmatlanságra  és  elkeseredésre 
vezet.  Szeretné  tudni,  hogy  mik  azon  hirek,  melyek  a  három 
ev.  vallás  rendéit  annyira  nyugtalanítják,  s  felhívja  őket, 
hogy  azt  vele  közöljék.   Egyébként  inti  őket,    hogy  békés 

áton  siettessék  az  ügy  megoldását 

Erre  a  protestáns  rendek  a  következőkben  válaszoltak: 

1*  Aggodalmaikra  sem  a  tábornok,  sem  a  katonaság 

nem  adott  okot;  az  ő  jóindulatát  és  pártfogását  készséggel 

elismerik,  s  továbbra  is  kérik,  hogy  védelmében  tartsa  meg 

őket,  és  róluk  rosszat  ne  gondoljon. 

2.  Aggodalmaikra  okot  szolgáltatott  a  köznépnél  el- 
teijedt azon  hír,  hogy  a  templomok  tőlök  elvétetnek;  ez 
annyira  felháborította  őket,  hogy  ha  e  hir  meg  nem  czáfol- 
tatik,  a  legnagyobb  zavaroktól  lehet  tartani. 

3.  Ehhez  járult  némely  róm.  katholikusoknak  fenyegető 
beszéde,  amint  az  történt  a  múlt  évi  tordai  országgyűlésen, 
mikor  vallásügyi  tárgyalások  alkalmával  némely  megyei 
követek  a  róm.  katholikusok  részéről  fenyegetéssel  és  éles 
szavakkal  illettettek.  Ezenkívül  nyilvánosan  kijelentették, 
hogy  akár  tetszik  az  evangélikusoknak,  akár  nem,  ők  mégis 
azt  fogják  tenni,  amit  feltettek  magukban. 

4.  Leginkább  felizgatta  őket  azon  körülmény,  hogy 
Vízkelety  jezsuita  páter  nyilvános  isteni  tiszteleten  a  szó- 
székről gyalázva  főbbjeiket,  hallgatóit  arra  intette,  hogy 
feltett  szándékjaiktól  el  ne  álljanak,  mert  itt  az  idő  és  a 
jó  alkalom,  midőn  ügyüket  előrevinni  lehet. 

Erre  a  tábornok  csak  élőszóval  felelt,  s  igyekezett 
megnyugtatni  a  rendeket.  Az  ügyet  pedig  áttette  a  kor- 
mánytanácshoz. Ennek  elnöke  a  gőgös  Bánfy  György,  mint 
újonnan  kinevezett  gubernátor,  oly  nagy  ragaszkodást  tanú- 
sított a  császár  iránt,  hogy  ennek  kedvéért  kész  lett  volna 
behozni    Erdélybe  a  jezsuitákat  is.    A  jól    értesült   Bethlen 

3* 


36  ZSILINSZKY  MIHÁLT. 

Miklós  kanczellár,  jegyenesen  a  jezsuitáktól,  élesül  magától 
Vizkeletytől  és  Hevenesytől  hallotta,  hogy  az  iQü  guber- 
nátor maga  biztatta  a  császárt,  Kollonicsot  és  a  jezsuitákat, 
„hogy  beszerzi  őket,  és  a  kolosvári  piaczi  templomot  is 
nekik  ^  adja.^ 

Ilyen  embertől  nem  sokat  remélhettek  a  protestánsok^ 
sőt  mint  olyantól,  ki  önzésből  saját  hitvallása  ellen  is 
kész  volt  fellépni,  határozottan  idegenkedtek.  A  tárgyalások 
folyamán  következő  felhívást  intéztek  a  róm.  katholikn* 
sokhoz : 

„Mivel  a  mi  kegyelmes  Urunk,  felséges  római  császár 
és  koronás  királyunk  ő  felsége^  a  mostani  hozzánk  küldött 
kegyelmes  diplomájának  harmadik  punctumában  remény- 
ségünk  kívül  ezt  a  clausulat  tette:  „/)e  mivel  maguk  a  ren- 
dek mind  a  vallásra  stb.",  továbbá:  „s  a  róm.  katholikusok 
a  fentebbi  1.  és  2,  czikkelyben   magukat  sértve  érzik^    azért, 


^  ,,Ebé(i  után  felhívata  a  tanácsba  23.  docz.  1693  proponálni 
kezdé,  hogy  ö  neki  levele  jött  az  udvartól  a  jezsoiták  bebocsátásáról,  azért 
jó  volna  arról  gondolkozni,  beszélgetni.  Sem  pápista,  sem  lotberános. 
sem  unitárius  nem  volt  jelen,  csak  reformátusok  voltunk  batan.  És  mon- 
dám :  lássuk  a  levelet.  Monda :  az  csak  néki  kfilön  szól  és  nem  szükség, 
nem  is  lehet  publikálni  ...  én  csak  a  levelet  kivánom  ismét,  s  meg- 
haraguvék  s  monda :  mért  nem  hiszem  az  5  szavát  ?  nem  bazud  ő  .  . . . 
Mire  való  a  diploma,  approbata  és  minden  ?  Megindulok,  elbáborodám  és 
féltérdre  esve,  mondám  :  készebb  vagyok,  jöjjön  hóhér  és  vegye  fejemet, 
mintsem  én  magam  személyének  oly  traktálását,  amit  kegyelmed  elkövet, 
elszenvedjem,  semhogy  hazám  és  az  ecclesiának  veszedelmét  a  jezsuiták 
behozásával  munkálódjam  eto.  Naláczi,  két  Bethlen,  Keresztesi  hallgatott 
mint  a  kó.  Elbomlánk,  rám  fogta  a  gubernátor,  hogy  részeg  voltam  . . 
Részeg  volt  bizony  ó  szegény  ...  az  ambitió,  fösvénység,  kevélység  és  a 
jezsuiták  borától,  mert  aztán  napfényre  jött  híres  jezsuita  páterek,  Landel, 
Vizkelety  és  kivált  Hevenesy  Gábor  —  ki  ma  is  él  —  hogy  5  maga  biz- 
tatta fel  a  császárt,  Kollonics  kardinált  és  a  jezsuitákat,  hogy  bészeni 
őket  és  a  kolosvári  piaczi  templomot  is  nekik.  Engem  kínált  Revenesy 
az  arról  írt  leveleivei,  akiket  a  gubernátor  erről  nekik  és  az  említett 
méltóságoknak  írt  ...  de  én  nem  akartam  ;  s  bánom ;  sokat  tudna  erról 
mondani  gr.  Sárpataki  Márton  és  Tarczali  Zsigmond  .  .  .  Bethlen,  ön- 
életírás II.  133-130.  I. 


4  MAGYAR  ORSZÁaOYŰLÉSBK  VALLÁSOGYI   TÁROYALÁSAI.  87 

hogy  mind  mi,  mind  róm.  katholikus  atyánkfiai  ő  kegyel- 
mek ennek  a  fenforgó  dolognak  egyenes  útján  járjunk, 
minthogy  ő  felsége  kegyelmes  diplomájától  semmiképen 
recedálnunk  nem  lehet,  s  nem  is  akarunk,  szükséges,  hogy 
ő  kegyelmek  mutassák  meg  ezen  első  és  második  articu- 
lusnak  micsoda  szavaiban  vagy  terminussiban  érzik  maguk 
megbántódását  ? 

Erre  a  róm.  katholikusok  szintén  Írásban  a  követ- 
kező választ  adták: 

„Noha  semmiképen  nem  tartoznánk  azzal,  hogy  a 
hozzánk  küldött  irásra  olyan  particularitásokra  condescen- 
dálnánk,  melyből  a  mi  Ítéletünk  szerint  csendes  és  atya- 
fiságos complanatiót  nem  remélhetünk:  mindazáltal  abban 
is  meg  akarván  mutatni  igaz,  tökéletes  szeretetünket  — 
nem  a  végre,  hogy  a  már  egyszer  felküldött  hat  punctu- 
mink  mellől  elállanánk,  vagy  azokat  oly  törvényes  és  dis- 
putatióra  czélzó  terminusokra  bocsátanánk  —  mi  az  ő 
Felsége  közinkbe  küldött  diplomájában  feltaláltuk  a  mi  ki- 
vánságunkat  és  felküldöttUk. 

Ad  pritnum.  Hogy  minékünk  hasonlóképen  püspö- 
künk lehessen,  feltanáltatik  az  ő  felsége  diplomájának  első 
punctumában  ahol  iratik:  „a  bevett  vallásoknak,  a  tem- 
plomoknak, iskoláknak,  parochiáknak  vagy  más  mint  a 
mostani  papság  és  egyházi  személyek  bevitelének  ügyében 
semmisem  másittatik  meg**.  A  mi  püspökünk  pedig  egyházi 
személy  lévén,  semmiképen  nem  excludáltathatik. 

Ad  secundum.  Ezen  kivánságunk  is  az  ő  felsége  diplo- 
májának első  punctumában  inseráltatik. 

Ad  tertiwn.  Az  ő  felsége  diplomájának  második  punctu- 
mában ezt  is  adinveniáljuk,  ahol  ez  vagyon:  y^habár egykor 
valamely  egyházhoz  etc,  bármely  más  egyházi  vagy  világi  rendű 
férfiútól  megtámadás  vagy  pör  által  ne  Jiáborgattassék^ ,  Holott 
a  mi  confírmált  Aprobatánk  a  jus  ligatumot  toUálta.  Constit. 
Part.  4.  Tit.  20.  Art.  1.  Itt  pediglen  egész  jus  ligatum  alá 
esnék  ecclesiánk,  melynek  még  csak  emlékezetét  is  tiltja 
azon  articulus. 


38  ZSILIN8ZKT  MmÁLT. 

Ad  quartum.  Mivel  az  ő  felsége  diplomájának  harma- 
dik punctumában  confirmáltattanak  mind  az  Approbata,  mind 
a  Compilata  constitutiónk,  az  Approbátában  lévén  az  anio, 
mely  a  személyek  számának  minden  körülírása  és  vallás- 
kttlömbség  nélkül;  mind  a  négy  recepta  religiónak  egyenlő 
szabadságát  megmutatja. 

Az  ő  felsége  harmadik  punctumában  pedig  az  íratik: 
„hogy  ama  három  czikkely  körül  forgó  nehézségeiket  barát- 
ságos kiegyezéssel  stb.  elintézni  törekedjenek.  .  . 

Ad  quintum.  Ez  is  világosan  az  ő  felsége  diplomájá- 
nak első  punctumában  feltaláltatik,  ahol  az  inseráltatik: 
„úgy  mindazáltal,  hogy  a  róm.  katholikusok  önköltségükön 
etc.  és  igy  mi  azon  ötödik  punctumunknak  effectuálását 
kivánjuk". 

Ad  sextum.  Ezen  kivánságunk  is  az  6  felsége  diplo- 
májának első  punctumában  comprehendáltatik,  mely  e  szerint 
vagyon:  ^^agy  'Hd^  mini  a  mostani  papság  .  .  .  bevitelének 
ügyében^  stb. 

Látni  való,  hogy  a  róm.  katholikusoknak  nem  az  volt 
a  czéljuk,  hogy  a  régi  állapot  fentartassék,  hanem  hogy  az 
új  viszonyok  fordultával  ők  is  új  jogokat,  sőt  új  jövedel- 
meket is  nyerjenek.  A  czél  elérése  iránti  reményöket  éppen 
a  császári  diplomára  alapították,  mely  harmadik  pontjában 
kimondja,  hogy  amennyiben  a  barátságos  egyezkedés  nem 
sikerülne,  véglegesen  a  császár  fog  határozni.  A  protestáns 
rendek  tudták  ezt,  s  éppen  ezért  úgy  intézték  a  tanács- 
kozás menetét,  hogy  a  császári  döntésre  szükség  ne  legyen. 

A  kormánytanács  márczius  28-kán  lemásoltatván  a 
róm.  katholikus  sérelmeket,  azt  kívánta,  hogy  a  három  be- 
vett protestáns  vallás  rendéi  külön  termekben  tanácskoz- 
zanak azok  felett,  s  megállapodásukat  hasonlóképen  Írásba 
foglalják.  A  titkos  tanács  egy  negyedik  szobában  ngyan  e 
tárgy  felett  tanácskozott. 

A  tanácskozás  befejeztével  mind  a  reformátusok,  mind 
a  lutheránusok,  mind  az  unitáriusok  a  teljes  ülésben  ter- 
jesztették elő  nézeteiket. 


I 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  39 

Mindenek  előtt  a  reformátusok  kinyilatkoztatták,  hogy 
ők  rendületlenül  ragaszkodnak  ő  felsége  diplomájához;  attól 
el  nem  térnek,  sot  éltök  fogytáig  abban  megmaradni  ki- 
vannak. Ami  pedig  a  róm.  katholikusok  által  benyiytott 
pontokat  és  azokban  foglalt  idézeteket  illeti:  azoknak  fej- 
tegetésébe bocsátkozni  nem  kivannak,  nem  akarván  sem 
önmagok  iránti  kötelességöket,  sem  a  róm.  katholikus  iránt 
tartozó  atyafiságukat  megbántani.  Egyébiránt  amint  a  diplo- 
mának és  az  aszerint  letett  hódolatuknak  megsértése  nélkül 
megcselekedhetnek,  azt  atyafiságos  szeretettel  készek  meg- 
tenni; de  megvárják  viszont  ő  tőlök,  hogy  olyat,  ami  5 
felsége  diplomájának,  s  hazájuk  és  vallásuk  biztonságának 
sérelmével  jár,  kivánni  nem  fognak. 

A  lutheránusok  nem  voltak  ily  tartózkodók.  A  szász 
atyafiak  belebocsátkoztak  az  ügy  érdemébe  és  Zabanius 
javaslata  szerint  elébb  általánosságban  tesznek  megjegyzést, 
azután  pedig  pontonkint  teszik  meg  észrevételeiket.  Általá- 
nosságban sem  helyeslik  a  róm.  katholikusok  eljárását, 
amidőn  sérelmeiknek  első,  második  és  ötödik  pontját  a 
császári  diploma  értelmére  akarják  alapítani.  A  diploma 
két  első  pontját  semmiképen  nem  lehet  pro  se  vindicálniok. 
„Mert  ha  recolligáljuk  ezen  dolognak  kezdetit,  mely  is 
mindenkor  az  egész  dolognak  fundamentoma  szokott  lenni, 
midőn  az  ő  fölsége  diplomája  tavali  esztendőben  a  fogarasi 
országgyűlésen  felolvastatott,  akkor  magokat  aggravatu- 
soknak  azon  két  pontban  lenni  deelarálták,  s  úgy  mostan 
is  azon  ő  felsége  diplomájában  magok  instantiájokra  azon 
két  pontban  aggravatusoknak  lenni  deciaráitatnak;  leg- 
közelebb az  ő  Nagyságok  és  őkegyelmek  magyarul  bekül- 
dött pontjainak  elein  úgy  vagj'on  feltéve,  hogy  vallások 
iránt  bántódásuk  és  nehézségük  volna." 

Áttérvén  a  részletekre,  az  első  pontra  nézve  kimutat- 
ják, hogy  az  idézet  helytelen.  Mert  ahol  ez  van:  in  causa 
etc.  et  personarum  Ecclesiasticarum  quam  ibi  nunc  extant 
nihil  alterabitur",  —  e  szavakban,  kivált  ebben  a  szóban 
quam    meg    van  határozva    világosan.   Még  ha  ügy  volna, 


40  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hogy  quae,  talán  még  inkább  lehetne  bele   kapaszkodniok, 
jóllehet,  még  úgy  sem  alaposan. 

A  máaodik  pontban  azt  mondják  a  róm.  katholikusok, 
hogy  ezen  kívánságuk  is  a  diploma  első  pontjában  foglal- 
tatik. Úgy  vagyon,  talán  az  iskolát  is  lehet  érteni  az  első 
pontban;  de  minthogy  az  ő  felsége  diplomájában  meg 
vagyon  határozva,  tartsák  őnagyságok  és  őkegyelmek  ahoz 
magukat. 

A  negyedikre  nézve  mondják,  hogy  az  Approbata  és 
Gompilatabéli  articulusok  megerősítése  a  negyedik  pont 
szerint  a  róm.  katholíkusoknak  nem  patrocinál.  Minthogy 
ugyanazon  pont  szerint  ő  felsége  diplomájának  kilenczedik 
czikkelyében  meghatároztatott  őnagyságok  és  őkegyelmök 
negyedik  pontjának  egyik  része,  mely  kilenczedik  czik- 
kelyre  nézve  sértve  nem  érezték  magokat,  azért  most 
őnagyságok  és  őkegyelmök  az  ellen  nem  szólhatnak.  Hogy 
pedig  azon  negyedik  pontra  vonatkozólag  azt  írják,  hogy 
„edictos  trés  articulos  etc.^  maguknak  akarván  utat  nyitni 
azon  negyedik  pontra,  azt  magokra  semmiképen  nem 
magyarázhatják;  mert  feljebb  világosan  meg  vagyon  írva. 
hogy  az  első  és  második  pontban  tartják  magokat  aggra- 
vátusoknak.  Ugy  látjuk  azért  —  mondák  —  hogy  ezen 
negyedik  punctuma  őnagyságoknak  s  őkegyelmeknek  sem- 
miképen  fel  nem  tanáltatik  az  ő  felsége  kegyelmes  diplo- 
májának első  és  második  punctumiban,  semmiképen  nem  is 
urgeálhatják. 

Az  ötödikre  vonatkozólag  is  a  diploma  első  czikke- 
lyére  hivatkoznak  a  róm.  katholikusok,  s  kívánják  végül 
annak  végrehajtását.  Ennek  —  úgymond  —  mi  is  ellene 
nem  mondunk  azon  értelemmel  amint  ott  vagyon,  de  a 
templomoknak  felosztása,  vagy  egyikének  őnagyságok  s 
őkegyelmök  számára  való  adása  azon  első  articulusban  nem 
találtatik  ;  sőt  meg  vagyon  határozva  a  templomoknak 
őnagyságok  s  Őkegyelmök  számára  való  engedése,  mely- 
nél többet  nem  kívánhatnak. 

A  harmadik  pontra  nézve  mindenekben  ragaszkodnak 


A  BIAOYAR  0R8ZÁQ0YÜLB6EK  VALLÁSOOYI  TÁROYALÁBAI.  41 

a  diploma  első  czikkelyéhez;  s  erre  nézve  teljes  bizalmu- 
kat fejezik  ki  ő  felsége  iránt  hogy  az  egyszer  adott  kegyel- 
mességét tőlük  meg  nem  vonja. 

A  hatodik  pontban  foglalt  sérelem  mivolta  meg  van 
határozva  a  diploma  első  czikkelyében,  melyben  az  iratik: 
„contradictionibus  quibuscunque  etc.  etc.  nunquam  volen- 
tibus''.  Ebben  tehát  a  róm.  katholikus  atyafiak  nyugodja- 
nak meg. 

Az  unitáriusok,  éppen  úgy  mint  a  reformátusok,  nem 
tartották  se  szükségesnek  se  hasznosnak,  hogy  a  részle- 
tekbe bocsátkozzanak.  Altalánosságban  tartott  nyilatkoza- 
tuk így  hangzik:  ,,Legelsőbben  is,  mivel  ez  a  szegény  haza 
ultro  ő  felségéhez  redeal,  mint  legitimus  királyához,  6  felsége 
is,  ilyen  készségét  a  statusoknak  méltó  tekintetbe  vévén, 
igen  bölcsen  helyesnek  itélte,  hogy  ezen  hazában  lakó 
külömb-külömbféle  nemzeteket  és  külömböző  religión  levő 
rendeket,  már  sok  időtől  fogva  usuált  unióban  összekötte- 
tett és  külömb-külömb  constitutiókkal  eorroborált,  és  eddig 
minden  veszekedés  nélkül  fenállott  állapotjában,  melyben 
ő  felsége  tanálta.  abban  megtartsa,  abban  meg  ne  hábo- 
rítsa, sőt  inkább  ez  iránt  való  uniójokat,  religiójokat,  egy- 
szóval testi  lelki  szabadságokat  confirmálja,  hogy  igy  annál 
inkább  ez  szegény  haza  és  ennek  minden  lakosi,  confusio 
és  minden  tumultus  nélkül  az  ő  felsége  hűségibcn  presis- 
tálhassanak. 

Az  catholikus  atyafiak  ő  Nagyságok  s  ő  Kegyelmek 
is,  ha  mi  megbántódásokat  praetendálhatták  volna  az  eddig 
ez  hazában  usuált  constitutiókban,  azt  ő  felsége,  az  mennyi 
részében  az  több  religióknak  oppressiójára  valónak  nem 
esmérte,  az  mi  Ítéletünk  szerént  az  diplomában,  azt  ő  fel- 
sége kegyelmesen  és  bölcsen  megorvosolta ;  ugy  hogy 
Kegyelmek  annál  többet  nem  kívánhatnak  méltán,  hanem 
ha  a  három  religiók  securitása  fundamentomának  szemlá- 
tomást való  e versiójával. 

Melyet  is  semmiképpen  az  több  religiók  el  nem  kerül- 
hetnek,   ha    az    diplomának    két    első    punctumában  letett 


42  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

securitasoknak  fundamentuma  az  catholikns  atyafiak  őnagj- 
ságok  s  őkegyelmeknek  kívánsága  szerint  felbomolnak. 

Az  ő  felsége  kegyelmes  diplomájában  letott  religiónak 
securitásáról  való  punctnmoknak  innuálván,  az  catholikus 
atyafiakkal  való  contractns  csinálásban  semmi  secnritást 
sem  látunk;  holott  ha  az  őnagyságok  s  őkegy elmek  kivin- 
ságinak  annuálnánk,  az  ő  felsége  kegyelmes  diplomájától 
egészben  recedálnánk,  mi  pediglen  religiónknak  mindeu 
securitását  abban  helyeztetjük,  inkább  hogysem  egynehány- 
szori  őnagyságokkal  s  őkegyelmekkel  való  alkalom  és  con- 
tractus  celebrálásában. 

Teljes  reménységgel  vagyunk  azért,  hogy  6  felsége 
a  maga  kegyelmes  assecuratióját  religiónk  iránt  m^  nem 
változtatja,  hanem  ez  haza  securitására,  és  ebben  való 
csendes  békességre  nézve  kegyelmesen  fentartja.  Melyről 
0  felsége  előtt  alázatos  könyörgésünkkel  esedeznünk  mél- 
tónak Ítéljük''. 

A  három  protestáns  vallás  rendel,  amint  látjuk,  abbao 
tökéletesen  egyetértettek,  hogy  a  kir.  diploma  igaz  értel- 
méhez ragaszkodniok  kell;  ha  abban  a  róm.  katholiknsok 
kívánságához  képest  rést  ütnének,  akkor  nemcsak  a  diploma, 
hanem  az  ő  lételöknek  törvényes  jogalapja  is  felforgattat- 
nék.  Amint  a  három  fentebbi  vélemény  a  nyilvános  ülésen 
felolvastatott,  a  titkos  tanács  márczius  29-kén  ügy  intéz- 
kedett, hogy  a  róm.  katholiknsok  és  protestánsok  között 
felmerült  nézetkülönbség  szóbeli  vita  által  egyenlfttessék 
ki.  E  czélból  kineveztettek  a  reformátusok  közfii:  Bethlen 
Elek,  Keresztesi  Sámuel  és  Alvinczy  Péter,  az  ágostai  hit- 
vallásnak közül:  Frank  Bálint,  Deli  Mihály  és  Draut  György; 
az  unitáriusok  közül:  Sárosy  János.  Joó  Mihály  és  Horváth 
Ferencz;  a  róm.  katholiknsok  közül  Gyulaffy  László,  6ye- 
rőífy  György  és  Apor  István. 

A  tanácskozás  az  evangélikusoknak  azon  felhívásával 
kezdődött,  melyben  kérték  a  róm.  katholíkusokat,  hogy 
ezek  álljanak  el  követeléseiktől  Ne  igyekezzenek  ezzel  a 
királyi  diplomát  megrontani  és  a  többi  relígiókat  megszo- 


A  MAGYAR  0RBZÁG0YÜLE8EK  VALLÁ8Ü0YI  TÁR0YALÁ8AI.  43 

moritaDi.  Az  ő  kívánságukat  az  evang.  vallás  felforgatása 
és  a  kir.  diploma  megbontása  nélkül  teljesíteni  nem  lehet. 

A  róm.  katholiknsok  természetesen  más  nézeten  vol- 
tak. A  jelenvolt  tagok  hallani  sem  akartak  arról,  hogy 
kivánságaiktól  elálljanak,  s  minél  tovább  beszéltek,  annál 
szenvedélyesebb  lett  a  tanácskozás.  Hiába  csendesítették 
őket  a  többségben  levő  protestánsok;  hiába  mondák  nekik, 
hogy  készek  velük  atyafiságos  egyességre  lépni,  csak  kíván- 
janak lehetséges  dolgot  és  olyat,  mely  ne  látassék  az  6 
vallásuk  felforgatására  irányulni.  A  róm.  katholiknsok  nem 
tágítottak.  Álláspontjukat  minden  egyes  sérelmi  pontra 
nézve  fentartották  és  indokolták;  mire  aztán  a  protestán- 
sok hasonlóképen  pontonkint  válaszoltak. 

Az  első  pontra  nézve  a  róm.  katholiknsok  ismételték 
abbeli  kívánságukat,  hogy  nekik  saját  püspökjnk  lehessen; 
sérelemnek  mondják,  hogy  ez  a  diplomában  elleneztetik. 
Erre  a  protestánsok  azt  válaszolták,  hogy  ha  oly  jogokkal 
és  hatalommal  ellátott  róm.  kath.  püspök  hozatnék  Erdélybe, 
mint  azelőtt  volt,  abból  nagy  confnsió  támadna  mind  a 
jószágok,  mind  a  statusok  között,  amit  jövőre  talán  maguk 
a  róm.  katholiknsok  is  megbánnának. 

—  Azzal  az  anthoritással  való  püspököt  —  mon- 
dák —  magunk  sem  kívánunk,  hanem  csak  olyan  formán, 
mint  az  több  religiók  püspökje  vágynak. 

—  Hiszen  —  válaszolák  ezek  —  a  kegyelmetek  vica- 
riusa,  a  mint  tudjuk,  szintén  olyan  szabadsággal  igazgatta 
a  magok  ecclesiáit,  mint  az  mi  püspökünk  az  miénket. 

—  Nem  egészen,  —  volt  a  felelet,  a  mi  vicarinsunknak 
nem  volt  authoritása  sem  papok  szentelésére,  sem  harangok 
keresztelésére,  sem  több  efféle  szokott  ecclesiai  absolutiókra. 

Erre  a  protestánsok  csodálkozva  mondák,  hogy  a 
vicariusnak  ily  hatalmat  eddig  soha  sem  kívántak;  mire 
azok  azt  válaszolták,  hogy  nem  ellenzik,  akár  püspöknek, 
akár  vicariusnak  neveztessék  egyházuknak  feje ;  azt  se 
kívánják,  hogy  több  hatalma  leg}'en,  mint  a  többi  vallású 
főpapoknak. 


44  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

A  második  pontra  nézve,  melyben  a  róm.  katholika- 
sok  azt  kívánják,  hogy  szabad  legyen  felsőbb  és  alsóbb 
iskolákat  állítaniok,  könnyen  megegyeztek,  amennyiben  a 
protestánsok  kijelentették,  hogy  amint  eddig  nem  ellenez- 
ték, úgy  ezután  sem  fogják  ellenezni,  hogy  felsőbb  isko- 
láik legyenek. 

A  harmadik  pontban  azt  kivánták  a  róm.  katholiknsok. 
hogy  az  ő  papjaiknak  oly  szabadságok,  és  oly  jövedeLaiök 
legyen,  mint  a  többi  vallások  papjainak.  Ennek  indokolá- 
sául felhozták  azt  a  körülményt,  miszerint  a  róm.  kath 
papok  némely  helyeken  a  magok  szőlőjökből  a  más  val- 
lású papnak  dézmát  tartoznak  fizetni.  Azt  kivánják,  hogy 
a  hol  a  papoknak  —  mint  például  Kolosvárott  —  déz- 
májok  van,  ezen  dézmában  a  róm.  kath.  papoknak  is  részük 
legyen. 

Erre  azt  válaszolták  a  protestánsok,  hogy  ami  a  papok 
szabadságának  sérelmét  illeti,  az  a  diplomában  nincsen, 
nem  is  ide  való,  mert  azt  barátságosan  el  lehetett  volna 
igazítani.  Ami  pedig  a  dézmát  illeti,  azt  az  evang.  lelké- 
szek adományozás  jogán  kapták;  a  donatiókat  pedig  a 
diploma  szerint  sem  szabad,  mert  ha  azokat  egyben  fel- 
bontják, a  többiben  is  megerőtlenednek. 

A  negyedik  pontban  foglalt  sérelmöket  abban  fejezték 
ki.  hogy  a  tanácsban  és  a  táblán  részt  veendő  róm.  katho- 
likusok  száma  meghatároztatik^  holott  azelőtt  semmiféle 
tisztségben  ez  nem  volt  meghatározva.  Kérik  tehát,  hogy 
e  tekintetben  most  sem  legyen  változás,  hanem  a  régi  álla- 
pot állíttassék  helyre.  Vagy  ha  már  circumscriptiónak  kell 
lenni  s  a  belső  tanácsban  hárman  lesznek,  akkor  minden 
vallásnál  ilyen  szám  határoztassék  meg,  —  és  egyikből  Í8 
többen  a  tisztségeknél  ne  alkalmaztassanak,  mint  a  másikból. 

Erre  a  protestánsok  azt  felelték,  hogy  erről  a  két 
első  articulusban  semmi  emlités  nincs,  és  ennélfogva  itt 
semmi  alapja  nem  lévén,  azt  a  harmadik  pontban  letett 
annexum  mellett  nem  urgeálhatják  E  tekintetben  ragasz- 
kodnak ő  felsége  tetszéséhez. 


A  MAOTAB  OB8ZÁGOYŰLÉ8EK  VALLÁSÜGYI  TÁR0YALÁ8AI.  45 

Az  Ötödik  pontnál  a  róm.  katholikusok  kijelentették 
hogy  nekik  sem  templomhely,  sem  templomépitési  segély, 
sem  puszta  templom  nem  kell,  a  Kolosvárott  és  Fehér- 
várott  lévő  kész  templomoknak  felosztását  kivánják.  Ezt 
úgy  állították  oda,  mint  elengedhetetlen  feltételt.  Minélfogva 
a  protestánsok  erről  tovább  nem  is  vitatkoztak,  —  tudván, 
hogy  ebben  egyetértésre  jutniok  nem  lehet. 

A  hatodik  pontnak  igazi  értelmét  nem  akarták  meg- 
mondani. A  protestánsok  pedig  attól  féltek,  hogy  az  egy- 
kor Erdélyben  volt  szerzetek  alatt  a  jezsuitákat  is  értik, 
akik  ellen  pedig  még  mindig  nagy  ellenszenv  uralkodott 
az  országban.  Egyenes  kérdésre  a  róm.  katholikusok  kité* 
rőleg  csak  azt  válaszolták,  hogy  az  egész  róm.  kath.  klé- 
rus s  mind  azok  a  szerzetek,  melyek  a  vallás  gyakorlá- 
sára hivatvák,  szabadon  jöhessenek  be. 

—  Ha  azok  a  mindenféle  szerzetek  —  válaszolák 
ezek  —  s  közttik  a  jezsuiták  is  bejönnek,  akkor  nagy  con- 
fusió  fog  támadni  a  jószágokra  nézve,  s  így  az  erdélyi 
állapotokban  csendesség  nem  lehet. 

Erre  azonban  az  ellenfél  kijelentette,  hogy  ettől  el 
nem  áll.  Mert  ha  elállana  is,  vagy  ha  ettől  eltérő  egyességre 
lépne,  ezt  a  klérus  el  nem  fogadná,  hanem  fentartaná  és 
keresné  a  maga  jussát. 

Hogy  ezen  vitában  olykor  éles  kifakadások  is  tör- 
téntek, az  a  dolog  természetéből  és  a  két  fél  eltérő  gon- 
dolkodásmódjából önkényt  következett.  A  róm.  katholikusok 
nyilatkozataiból  világos  volt  mindenki  előtt,  hogy  ők  egy 
láthatatlan  kéz  hatalmában  bíznak,  s  nem  annyira  ezen 
tárgyalásoktól,  mint  inkább  annak  segítségétől  várnak 
eredményt. 

Midőn  ennek  folytán  a  protestánsok  kijelentették,  hogy 
a  szerzetesekre  és  jószágokra  vonatkozó  kívánságokon  kívül 
egyebekben  hajlandók  engedni;  midőn  kijelentették,  hogy 
mind  abban,  ami  a  diplomát  meg  nem  rontja,  például  a 
vicarius  ügyében,  a  Kolosvárott  csinálandó  templom,  a 
Fehérvárt   átvehető  puszta  templom,  az  iskolák  állítása  és 


46  Z81UN8ZKY  MIHÁLY. 

papok  tartása  ügyében  —  készek  ^őkegyelmeknek  ked- 
veskedni^: a  róm.  katholikusok  roárcz.  30-kán  röviden 
esak  ezt  válaszolták:  „Noha  mind  eddig  is  készek  voltunk 
az  kegyelmetekkel  való  amieabilis  és  atyafiságos  complana- 
tióra,  igyekezvén  azon,  hogy  mentül  csendesebb  utakon 
való  egyességet  érhettünk  volna;  de  minthogy  kegyelmetek 
a  mi  ítéletünk  szerint  igen  ultimaria  és  eathegorica  reso- 
lutiót  adott  punctuminkra.  nem  tartottuk  szükségesnek  to- 
vábbra is  kegyelmeteket  búsitani  és  terhelni''. 

Erre  másnap  a  protestánsok  részletesebb  választ  adtak. 
Látják,  hogy  a  katholikusok  az  ő  nyilatkozatukat  utolsó 
resolutiónak  tartják.  Ezt  ők  nem  úgy  látják.  Igaz,  hogy  a 
jezsuiták  bejövetele  és  rendes  püspök  behozatala  ellen,  mi 
a  diplomát  megrontaná,  tiltakoztak  s  ebben  végleges  választ 
adtak;  de  a  többi,  sokszor  felhozott  panaszaikat  orvosolni 
mindenkor  készek  voltak,  és  készek  ma  is.  Látják  ugyan, 
hogy  a  róm.  katholikusok  csak  általános  választ  adnak, 
és  a  sokszor  emlegetett  panaszokat  utolsó  válaszukban 
mellőzik:  mindazáltal  ők  atyafiságos  készségük  tanúbizony- 
ságául a  diploma  illető  pontjainak  sérelme  nélkül,  átkül- 
dik  részletesen  kifejtett  ajánlatukat,  mely  a  következők- 
ből áll: 

1.  Nem  ellenzik,  hogy  a  vicariusnak  a  róm.  katho- 
likus  vallást  illető  dolgokban  hasonló  authoritása  leg}'en. 
mint  a  többi  bevett  vallások  superintendenseinek  van  a 
magok  hivei  között.  De  annál  se  több,  se  kevesebb  autho- 
ritása, jövedelme,  titulusa  ne  legyen.  Ne  legyen  „episco- 
pus^  a  neve,  hanem  a  többi  felekezetek  főpapjaihoz  hason- 
lóan ily  ezimet  viseljen:  j^Ecdesiaruaij  Eomana-caíholicarum 
in  Transylvania  existetitium  Superintendens'^ .  EJkk^ien  a 
négy  bevett  vallás  superintendensei  egyranguak  és  egj^en- 
lők  legyenek;  de  külső  világi  dolgokba,  valamint  emezek, 
ügy  amaz  se  avatkozzék. 

2.  Azon  kívánságokra  vonatkozólag,  hogy  a  kolos- 
várí  templomok  megosztassanak,  kérik,  hogj'  kész  templo- 
mot ne  kívánjanak,  mert  az  a  más  vallásbelieknek  sérelme. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  4tl 

és  a  diploma  felforgatása  Délkül  nem  lehetséges.  De  hogy 
e  tekintetben  is  előmozditsák  az  atyafiságos  egyességet, 
készek  arra,  hogy  Kolosvárott  a  mostani  rom.  katholikus 
imaház  helyén  építendő  templom  építéséhez  segélylyel  járul- 
janak, és  hogy  a  templomhely  illően  nagyobbittassék;  úgy- 
szintén hajlandók  a  fehérvári  puszta  templom  teljes  fel- 
építéséhez is  a  lejebb  meghatározandó  módon  hozzájárulni. 

3.  Azt,  hogy  a  róm.  katholikus  iskolákban  a  rheto- 
rikán  felül  is  ne  tanítsanak,  Erdélyben  soha  senki  nem 
tilalmazta,  nem  tilalmazza  most  se.  Taníthatnak  minden 
tudományt,  bárki  által  kivévén  a  jezsuiták  által.  Akadé- 
miát pedig  vagy  egyik  felekezetnek  se  legyen  szabad  állí- 
tani, vagy  ha  a  róm.  katholikusok  állítanak,  akkor  kiváigák, 
hogy  az  szabad  legyen  a  többieknek  is,  hasonló  alakban, 
hasonló  joggal  és  kiváltsággal.  De  az  akadémiák  is  jezsui- 
ták nélkül  legyenek,  mert  csak  úgy  lesz  egyenlőség  az 
iskolák  és  vallások  között. 

4.  A  feljebb  említett  templomépítésre  és  róm.  katho- 
likus iskola  tartására  a  protestáns  templomok  és  iskolák 
jövedelmét,  mely  különben  is  kevés,  és  az  is  némely  magán- 
emberek adománya,  nem  lehet  átengedni;  de  hogy  atyafías 
szeretetüket  ebben  is  bebizonyítsák,  az  említett  templomok 
és  iskolák  szükségeinek  fedezésére  egyszermindenkorra 
felajánlanak  20,000  forintot.  Mely  pénznek  egy  részéből 
magok  váltják  ki  Monostort  és  átadják  a  róm.  kath.  egy- 
háznak; de  kikötik,  hogy  az  oda  való  ref.  ecclesia  meg  ne 
háboríttassék.  Ezt  pedig  azon  nyilatkozattal  teszik,  hogy  a 
róm.  katholikusok  is  mondjanak  le  minden  protestáns  tem- 
plomokhoz, iskolákhoz  és  azok  jövedelmeihez  való  igé- 
nyeikről úgy  Kolosvárott  és  Fejérvárott,  mint  bárhol  másutt, 
és  e  tekintetben  a  jövőre  se  háborítsák  a  többi  vallások 
követőit. 

5.  Az  is  panaszul  hozatott  fel,  hogy  a  róm.  katho- 
likus papok  szőlője  után  néhol  dézma  követeltetik.  Ezen 
is  segíteni  óhajtanak  a  protestánsok  oly  formán,  hogy  ezen- 
túl  a    róm.    katholikus  papok  hasonló  szabadsággal  bírja- 


48  ZBIUNBZKY  MIHÁLY. 

nak,  mint  a  többi  religión  levő  papok;  és  ahol  a  más 
vallású  papok  dézmát  nem  adnak,  ott  a  róm.  katb.  pap 
se  adjon,  hogy  ekképen  a  bevett  vallások  papjai  teljesen 
egyenjogúak  legyenek. 

Mindezeket  —  ugymondanak  —  atyafiságos  szere- 
tettel adjuk  kegyelmeteknek,  melyek,  ugy  Ítéljük,  a  kegyel- 
metek religiójának  egész  contensumával  lehetnek,  holott 
mind  az  őfelsége  kegyelmes  diplomájában,  mind  ezekben 
a  mi  igéretinkben  annyi  vagyon  a  kegyelmetek  religiójá- 
nak adva,  hogy  egyik  recepta  religiónak  sincsen  jobban, 
sőt  ugy  sincsen  állapotja,  kivált  az  kegyelmetek  ez  hazá- 
ban való  számának  proportiójához  képest:  kérjük  azért  és 
kénszerftjük  kegyelmeteket  az  élő  istenre,  a  mi  kegyelmes 
urunk  római  császár  és  koronás  királyunk  őfelsége  királyi 
szent  szavával  és  hütivel,  és  annak  acceptiója  és  azon  fun- 
dáltatott mu  és  kegyelmetek  homogiumunkal  megerősített 
diplomájára,  a  kegyelmetektől  és  tőlünk  egyiránt  meges- 
küdt unióra,  ennek  a  hazának  és  abban  kegj'clmeteknek 
magának  és  maradékinak  velünk  együtt  való  békességére 
és  szeretetére,  hogy  ezeket  acceptálja,  és  a  diplomában 
esett  csorbát  velünk  együtt  építse  meg,  és  ne  kívánja  ezt 
a  hazát  örökös  gyülölségbe  és  veszedelembe  ejteni". 

A  róm.  katholikusok  most  is  röviden  és  csak  általá- 
nosságban azt  válaszolták,  hogy  mivel  a  protestánsok  „sem 
a  püspököt,  sem  az  ordókat"  be  nem  akarják  bocsátani 
és  a  személyek  circumscriptióját  nem  is  említik;  mivel  ők 
ekképen  a  kegyelmes  és  felséges  császár  diplomájában 
említett  róm.  katholikus  sérelmeket  orvosolni  nem  akarják: 
ők  nem  látják  szükségesnek  a  további  vitatkozást. 

De  a  protestánsok  ezen  kifogásra  is  azonnal  vála- 
szoltak. Hogy  a  személyek  circumscriptióját  nem  említik, 
ennek  az  az  oka,  mert  arról  a  diplomában  sem  történik 
említés.  Egyébiránt,  ha  éppen  kívánják,  hát  nyilatkoznak 
erre  vonatkozólag  is.  Xem  bánják,  ha  a  diploma  9-ik  pontja, 
melyben  a  róm.  katholikusok  magokat  circumscriptusoknak 
tartják,  mcgváltoztassék;  csak  a  szebeni  királybíró  hagyás- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSBE  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  49 

8ék  meg  a  tanácsban.  De  feltételül  kötik  ki,  hogy  a  dip- 
loma harmadik  pontjába  a  róm.  katholiknsok  kívánságára 
hozott  toldalék,  valamint  a  nyolczadik  pontba  tett  záradék 
szintén  hagyassék  ki.  Kivánják,  hogy  aztán  a  róm.  katho- 
liknsok örökké  elégedettek  legyenek,  és  hogy  a  diploma 
ekképen  minden  más  pontjaiban  is  mindnyájuktól  örökö- 
sen szentül  megtartassék. 

Erre  azonban  a  róm.  katholiknsok  nem  akartak  ráál- 
lani.  Köszönik,  úgymond,  ő  kegyelmök  jóakaratját;  de  a 
válaszukban  említett  feltételt  nem  fogadják  el.  Vagy  egyen- 
littessék  ki  az  ügy  az  ő  óhajtásuk  szerint,  vagy  hagyják 
abba  az  egész  dolgot,  és  vegyék  eló'  az  ország  egyéb 
dolgait. 

Az  ügyek  ilyetén  állapotában  alig  lehetett  kilátás  az 
egyességre.  Mindazáltal  ápril  2-kán  még  egy  értekezlet  volt 
a  kiküldött  követek  között.  Itt  a  róm.  katholiknsok  csak 
azon  pontokra  nézve  nyilatkoztak,  melyekben  a  protestán- 
sok engedékenyek  voltak.  Jelesül  a  püspök  authoritását 
nem  kivánták  kiterjeszteni  a  méltóságra  nézve;  de  a  leL 
kiekben  mégis  úgy  kivánták  neveztetni,  mert  más  nevezet 
alatt  bizonyos  egyházi  functiók  nem  lennének  reá  bizhatók 
az  egyházi  regulák  szerint.  Az  iskolák  tanítóira  nézve  kije- 
lentik, hogy  a  jezsuita  rendnek  fundatiójától  és  elszaporo- 
dásától Ők  magok  is  félnek;  de  mivel  bizonyos  tanszako- 
kat csak  azok  tanítanak,  kivánják,  hogy  felsőbb  iskolákban 
a  tanitás  szükségéhez  képest  bizonyos  meghatározott  szám- 
ban jezsuiták  is  taníthassanak. 

Az  iskolák  és  papok  jövedelmeire  nézve  megelégesz- 
nek  Monostornak  kiváltásával  és  10.000  forinttal,  de  Kolos- 
várott  mégis  kész  templomot  kivannak,  mivel  tfemplom- 
építésre  sem  pénzük,  sem  idejük  nem  marad.  De  akinek 
kész  temploma  van,  az  könnyebben  várhatja  az  újnak  épí- 
tését. A  húsz  ezer  forintnak  két  részét  a  fejérvári  templom 
felépítésére  elfogadják.  A  negyedik  pontnak  végén  való 
záradékot  ne  kivánják,  mivel  az  unió  arra  ugy  is  kötelezi. 
Az  ötödiket  elfogadják. 

Zsilinszky:  Magjar  országgyűlések.  4: 


50  ZSILINSZKT  MIHÁLY. 

Erre  azonban  a  következő  napon,  t.  i.  ápr.  S-kán  a 
három  protestáns  vallás  küldöttei  kijelentették,  hogy  előbb 
tett  nyilatkozatuktól  el  nem  állhatnak,  mivel  —  ngymond  — 
a  róm.  katholikusok  lehetetlen  dolgot  kivannak  tőlök.  Cso- 
dálkoznak rajta,  mért  nem  fogadják  el  ajánlataikat,  ügy 
tudják,  hogy  vicariusi  vagy  superintendensi  név  alatt  ig 
minden  püspöki  teendők  végezhetők  a  pápa  és  érsek  enge- 
delméből.  A  jezsuitákra  nézve  szívesen  engednének  a  róm. 
katholikus  atyafiak  kívánságának,  ha  látnák,  hogy  azok 
nélkül  lehetetlen  a  tanitásbeli  fogyatkozásokat  pótolni;  de 
amint  tanúihatott  az  egész  keresztyén  világ  a  jezsuita  reod 
.  felállítása  előtt,  amint  Európában  most  is  sok  jeles  főiskola 
van  jezsuiták  nélkül  is,  és  amint  a  király  fia  is  az  egész 
ország  örömére  jezsuita  tanitó  nélkül  neveltetik:  ngy  a 
.^öbbi  róm.  katholikusok  gyermekei  is  taníthatók  más  rend- 
jhéli  papok  által. 

A  kolosvári  templom  átadása  lehetetlen.  Végül  ismé- 
telten felhívják  a  róm.  katholikusokat,  ne  kívánják  a  királyt 
^továbbra  is  búsítani  és  a  hazát  örökös  gyfilölségbe  és  vesze- 
delembe ejteni;  hanem  inkább  igyekezzenek  azon.  hogy  a 
hazának  ezen  nagy  sebe  közakarattal  orvosoltassék,  hogy 
így  szép  egyességgel,  szeretettel  élvén,  az  ő  felsége  szolgá- 
latját és  a  haza  megmaradását  alkalmatosabban  eszközöl- 
hessék. 

Ezzel  a  vita,  mely  csak  egy  előleges  tanácskozás  jel- 
legével bírt,  félbeszakíttatott.  Következtek  a  húsvéti  ünne- 
pek. Ápril  9-kén,  Veteráni  tábornok  a  melléje  rendelt 
Absolonnal  együtt  megjelent  az  országgyűlés  termében,  hogy 
a  múlt  évi  fogarasi  országgyűlésen  megválasztott  főtiszt- 
viselőket  hivatalaikba  iktassa. 

Mikor  a  terembe  lépett,  a  rendek  csendesen  és  Un 
fogadták.  A  tábornok  háromszoros  „respekt^  kiáltására  sem 
mozdultak,  míg  t.  i.  Absolon  fel  nem  világosította  őket 
.  hogy  a  tábornok  itt  a  császár  személyét  képviseli.  Veteráni 
,, deákul  rosszul  tudván  —  mondja  Vass  György  —  Abso- 
lon urammal  peroráltatott,  és  az  oratió  közben  maga  deno- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  51 

miDálja  az  coníirmált  főtiszteket^,  u.  m.:  Bánfi  Györgyöt 
gubernátornak,  Bethlen  Miklóst  cancellárnak  stb.  Az  ország 
nevében  Bethlen  Elek,  a  tisztviselők  nevében  pedig  Bánfi 
köszönte  meg  ő  felsége  kegyelmességét. 

Eskületétel  után  tárgyalni  kezdték  a  róm.  katholi- 
kusok  és  a  szász  nemzet  sérelmeit,  majd  a  porták  ügyét. 
A  két  utóbbira  nézve  csakhamar  létrejött  az  egyesség;  de 
annál  több  vitára  adott  a  vallás  ügye. 

VI 

A   róm.  katholikusok  Bécstől  várják  az  eldöntést.  —  A  protestánsok  aján- 
latai  és   a   róm.   katholikusok  válasza.  —  Ujabb  „conferentia";  —  és  a 
megállapodás.  —  A  gyűlés  bezáratik  ápril  24-kén. 

A  fentebb  tárgyalt  vitatkozásokból  kitűnt,  hogy  a 
róm.  katholikusok  kerülték  a  részletes  tárgyalást,  s  az  ügy 
végleges  eldöntését  nem  itt,  hanem  inkább  a  bécsi  udvar- 
ban szerették  volna  elérni.  Onnét  van,  hogy  a  bizottsági 
tárgyalást  minduntalan  félbe  akarták  szakítani,  sőt  még  a 
nyilvános  ülések  tartásának  megakadályozására  is  ürügyet 
kerestek. 

Ugyanis,  midőn  az  országgyűlés  a  só-,  gabonakeres- 
kedés ügyében  egy  sürgős  emlékiratot  akart  Bécsbe  kül- 
deni, s  annak  átvitelével  az  összes  rendek  Kaposi  Dánielt 
bízták  meg :  a  róm.  katholikusok  attól  való  félelemben, 
hogy  Kaposi  az  ő  hátrányukra  fog  valamit  kieszközölni, 
az  emlékirat  felvitelét  akadályozták.  A  titkos  tanács  hiába 
akarta  felvilágosítani  és  megnyugtatni;  szenvedélyük  odáig 
ment,  hogy  még  a  tanács,  a  rendek  és  az  országgyűlés 
hatáskörét  is  megtámadták.  Azt  a  kérdést  vetették  fel:  sza- 
bad-e a  rendeknek  az  ő  beleegyezésök  nélkül  feliratot 
intézni  vagy  követet  küldeni  a  királyhoz?  Ok  kétségbe 
vonják,  hogy  az  országgyűlés  nélkülök  jogérvényes  hatá- 
rozatokat hozhasson.  Erre  azt  a  feleletet  kapták,  hogy  eljá- 
rásukkal rossz  példát  mutatnak,  és  igen  veszélyes  követ- 
keztetésekre   nyitnak    kaput.    Ilyen    módon    a  négy  bevett 


62  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

vallás  bármelyike  megakadályozhatná  az  országgyűlési 
tanácskozások  menetét  és  a  fejedelmet  kényszerítbetné  az 
országgyűlés  szétoszlatására.  Ha  ezt  ma  szabad  tenniök  a 
róm.  katholikusoknak;  holnap  megtehetik  éppen  azon  a 
jogon  a  reformátusok,  a  lutheránusok  és  az  nnitárinsok 
Mi  lenne  abból,  ha  oly  maroknyi  része  a  rendeknek,  mini 
aminőt  a  róm.  katholiknsok  képeznek  (íb-en  voltak),  külöi 
véleményével  megakadályozhatná  a  rendek  többségének 
döntő  határozathozatalát  ?  Hiszen  akkor  egy  országgyűlésen 
sem  lenne  rend.  nem  lenne  béke  és  nem  lenne  határozat 
Ilyen   módon    lehetetlen   volna  általában  a  törvényalkotás. 

Mindezeknél  fogva  az  evangélikus  rendek  erősen  vol- 
tak elhatározva,  hogy  az  érintett  emlékiratot  felkiildik,  és 
a  törvényhozási  munkát  tovább  fogják  folytatni  még  akkor 
is,  ha  az  a  róm.  katholikusoknak  nem  tetszenék.  így  áll- 
ván a  dolog,  a  két  versengő  fél  közé  vetette  magát  a  csá- 
szár vezére,  Veteráni  tábornok;  ki  a  tanácskozás  termében 
megjelenvén,  a  szenvedélyes  szóváltásnak  véget  vetett^  és  — 
Kaposi  felvitte  az  emlékiratot  Bécsbe.  ^ 

Ugyancsak  Veteráni  volt  az,  aki  a  vallásügyi  bizott- 
sági viták  félbeszakadt  fonalát  ismét  felvette.  Húsvét  után. 
t.  i.  ápril  19-kén  a  három  valláshoz  tartozó  rendek  külön- 
külön  tanácskoztak.  A  reformátusok  közül  Vass  György 
küldetett  át  a  róm.  katholikusokhoz,  hogy  küldenék  meg 
válaszukat  az  ismert  pontokra  vonatkozólag.  Ezek  azonban 
azt  üzenték,  hogy  ők  is  az  generál  Veteráni  intimatiójára 
gyűltek  össze  s  atyafíságosan  elvárják  a  reformátusoktól: 
mit  Ígérnek  a  már  ismert  resolutiójukban  foglaltakra  ?  Vilá- 
gos, hogy  egyik  fél  sem  akar  engedni*  Ezt  jelentvén  Vete- 
ráni tábornoknak^  ez  azt  kivánta,  „hogy  ha  mit  még  mi 
(reformátusok)  adni  akarunk  a  róm.  katholikusoknak,  izen- 
jük   meg;   ha    contentusok  lesznek  veié,  jó;  ha  nem*  eláll- 


*  V.  ö.  Fahritius  K.  Der  Religionstreit  auf  den  siebenbürg.  Land- 
tagen  von  1691  und  1692.  Archív  des  Vereines  für  sieb.  Landeskunde. 
VI.  124  1. 


A  MAQYAB  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  53 

hatODk  mellőle".  Legalább  Bécsbejelentést  fog  tehetni,  hogy 
a  protestánsok  hajlandók  voltak  az  atyafiságos  egyességre, 
de  azt  a  rom.  katholikusok  meghiúsították. 

„Ezeket  igy  értvén  —  irja  Vass  —  mi  yisszamentünk 
az  mieinkhez  és  sokat  discnrálván  egymás  között,  mitévők 
lennénk,  mivel, azt  Ítéltük  és  ismertük  nagyobb  gravamen- 
j éknek  az  kath.  atyafiaknak,  hogy  jezsuitákat  bébocsás- 
snnk-e?..  és  templomot  Kolozsvárott  adjunk-e?  és  ha 
adunk,  melyiket  adjuk?"  Erre  sokféle  beszéd  következett 
pro  et  contra.  Mindenikben  a  jövendőtől  való  félelem  hangja 
volt  uralkodó. 

Vass  Györgynek  beszéde,  mely  híven  tükrözte  vissza 
a  református  többségnek  érzelmeit,  ekképen  hangzott:  „Meg- 
vallom, ez  súlyos  és  terhes  matériához  miképpen  szólhas- 
sak, nem  tudom  —  nem  akarván  mind  lelkemet . .  .  mind 
hazám  törvényeit  és  az  unió  szerént  valamelyik  religión 
lévő  rendeket  voxommal  megbántani  és  háborítani.  Ugy 
látom,  az  uniót  és  hazám  törvényit  .  .  .  láttatom  mingyárt 
megbántani  akkor,  az  mikor  az  jezsuiták  közül  csak  egy- 
nehányat is  voxommal  megengedek,  hogy  hazánkba  bejö- 
hessen. Azért  én  bébocsáttatásokat  sem  egy,  sem  más  úton- 
módon,  sem  circumscriptive  nem  javallom  . .  .  Ami  penig 
az  templom  dolgát  illeti,  hogy  mind  az  felséges  udvar  előtt 
megmutassuk  engedelmességünket,  és  az  kath.  atyafiakkal 
megegyezésre  való  igyekező  akaratunkat,  s  a  generál  őnagy- 
sága intését  is  meggondolván  —  én  nem  ellenzem,  hogy 
templom  ne  adassék  őkegyelmeknek,  cum  ca  declaratione, 
az  mint  cancellarius  Bethlen  Miklós  uram  monda.  De  hogy 
azt  javalljam  az  urak  őnagyságok  voxok  szerint,  hogy  az 
mi  óvári  templomunkat  adjuk,  nem  javallhatom  . . .  Ugy 
látom,  hogy  unitárius  uraiméknak  . . .  nagyobb  károkra 
esik,  mintsem  minekünk; . .  .  hanem  kérem  az  unitaría  reli- 
gión levő  rendeket,  és  követem,  hogy  voxomon  meg  ne 
induljanak:  én  javallanám  az  piaczi  nagy  templom  mellett 
levő  őkegyelmek  kicsiny  templomokat  adnók  oda,  és  az 
őkegyelmek    religióján   levő   szászoknak   adnók  od^  az  mi 


Á 


54  ZSILINSZKT  MIHÁLT. 

Óvári  szász  templomunkat,  akár  —  ha  azzal  őkegyelmök 
contentusok  nem  lennének,  építtetnénk  mást  őkegyel- 
meknek".  ^ 

Végre  is  sok  szónoklat  után  a  protestánsok  kijelen- 
tették, hogy 

1.  A  püspök  állapotja  iránt  ragaszkodnak  elébbeni 
megállapodásukhoz. 

2.  A  jezsuita  páterek  be  nem  hozatalára  nézve  meg^ 
maradnak  előbbi  resolutiójoknál. 

3.  A  Kolosvárott  adandó  templom  iránt,  bár  nem  szí- 
vesen, de  a  király  méltóságára  és  a  generális  intésére  való 
tekintetből,  —  továbbá  az  atyafiságos  béke  helyreállítása 
és  a  vallások  securitása  czéljából  átengedik  az  óvári  refor- 
mátusoknak nem  rég  megújított  templomát,  a  következő 
feltételek  mellett: 

1.  Szabadságukban  álljon  a  róm.  katholiknsoknak  ezt 
a  templomot  akár  örökösen  megtartani,  akár  pedig  a  mos- 
tani eultusoknak  helyén  uj  templomot  építeni.  De  ha  itt 
uj  templomot  építenek,  akkor  a  most  átengedett  régi  tem- 
plomot visszaadják  a  reformátusoknak;  mind  a  kettőt  nem 
bírhatják  egyszerre. 

2.  Az  azon  templom  mellett  levő  unitárius  iskolát  a 
róm.  katholikusok  semmiképen  meg  ne  háborítsák. 

3  Az  ezen  templomhoz  tartozó,  akár  donatió,  coUatió, 
akár  más  módon  nyert  régibb  beneficiumokhoz  semmi  igényt 
ne  reformáljanak;  a  templomot  ne  úgy  vegyék,  mint  azt 
a  régi  alapítvány  jogán  vagy  a  róm.  katholikus  vallás  jus- 
sára való  tekintetből  adnák,  mert  az  ellen  tiltakoznak,  hogy 
ez  a  jus  ebben  a  hazában  felhordassék;  hanem  ugy  tekint- 
sék, mint  a  mely  a  jelen  egyesség  alapján  adatik  át  nekik. 
A  márczius  31-én  tett  resolutió  negyedik  pontjában  foglalt 
záradékhoz  képest  minden  protestáns  templomokhoz^  iskolák- 
hoz és  azoknak  jövedelmeihez  való  igényeikről,  ugy  Kolos- 
várott, mint  Fehérvárott  és  másutt  is  mondjanak  le;  —  és 

*  Vass  naplója  152.  I. 


A  MÁOYAB  OBSZÁOOYÜLÉBBK  VÁLLÁBÜOYI  TÁB0TALÁ8AI.  66 

azokban  a  többi  vallásokat  jövőben  sem  háborgassák,  hanem 
ha  idővel  a  róm.  katholiknsok  Erdélyben  szaporodnak,  tem-* 
plomok  tekintetében  tartsák  magokat  a  kir.  diploma  első 
pontjához  és  az  Approb.  Part.  I.  Tit.  I.  Art.  7-ben  irott 
hazai  törvényhez.  A  helyek  Összeszámlálásában  csak  a  tős- 
gyökeres lakosok  számláltassanak,  idegenek  és  presidiáriu- 
sok  pedig  ne.  Azok  a  helyek,  ahol  egynél  több  templom 
van,  azon  articulus  alá  ne  értessenek. 

4.  Egyéb  eddig  tett  oblatiójukat  is  nem  másitják  meg. 

5.  Ha  ezzel  a  róm.  katholiknsok  megelégszenek,  arról 
mindjárt  itt  Szebenben  ünnepélyes  szerződés  Írassék,  mely 
mind  a  két  fél  által  aláíratván  és  az  ország  három  pecsé- 
tivei is  megerősittetvén,  közönséges  ország  követe  által 
vitessék  fel  Bécsbe  ő  felségének  jóváhagyás  végett,  és  a 
diplomának  első  pontjába  foglaltassék  be.  Azok  a  szók 
pedig,  melyek  a  3-ik  és  8-ik  czikkelyekben  odatétettek,  ' 
vonattassanak  ki,  és  a  diploma  azok  nélkül  Írassék  és  le- 
hozatván jó  helyre  tétessék,  s  nyomtatásban  is  publicál- 
tassék  az  egész  keresztyén  világban. 

Ha  pedig  a  róm.  katholiknsok  ezekkel  nem  elégesz- 
nek meg,  és  ezt  a  controversiát  a  bécsi  udvarba  viszik  és 
ő  felségit  búsitják  vele,  ők  az  Isten  és  az  egész  keresztyén 
világ  előtt  protestálnak,  hogy  őket  eddig  tett  Ígéreteik  nem 
kötelezik.  És  noha  —  ügy  mond  —  életünk  és  minden 
magunk  és  maradékink  szerencséje  ő  felsége  kezében  vagyon, 
de  mi  soha  többször  contractusokra  ő  kegyelmekkel  nem 
megyünk,  hanem  ő  felségétől  a  diplomának  azoktól  ...  a 
clausuláktól  való  megtisztítását  alázatos  könyörgésünk  által 
sollicitáljnk,  Istenre  bízván  könyörgésünknek  kimenetelét, 
úgy  mint  akinek  kezében  vágynak  a  királyoknak  szivei, 
elhivén  azt,  hogy  ő  felsége  egyszeri  kegyelmességében  meg- 
tart, aminthogy  mi  is  az  ő  felsége  és  felséges  háza  hűsé- 
gében maradékról  maradékra  megmaradni  kívánunk.  Ennek 
a  hazának  pedig  emiatt,  ha  mi  szívbeli  szomorúságai  és  az 
atyafiúi  szeretetnek  meghidegülése  lészen,  melyet  mi  is 
szomorúan  érzünk,  Isten,  a  világ  és  a  maradék   előtt  nem 


66  ZBIIilMSZKY  MIHÁLY. 

mi,  hanem  ő  kegyelmek  lesznek  okai,  és  ő  kegyelmok  ad- 
nak számot  róla. 

Erre  a  róm.  katholikusok,  mindjárt  másnap,  tudniillik 
ápril  20- kán, ^  a  következő  választ  adták: 

1.  Az,  ami  a  püspök  dolgát  illeti,  ha  az  érsek  ő  nagy- 
sága dispensatiójából  meglehet,  mi  nem  bánjak. 

2.  A  jezsuita  páterek  dolgát  ami  illeti,  mi  ki  nem 
rekesztjük,  ha  bé  nem  bocsátják,  arról  nem  tehetünk,  ha 
ö  felségének  is  úgy  tetszik. 

3.  Ami  a  kolosvárí  templom  átadását  nézi,  eziránt 
való  jóakaratját  nagyságtoknak  s  kegyelmeteknek  becsü- 
lettel köszöi\jük;  de  aminemfi  conditiókkal  az  nekünk  adat- 
nék, teljességgel  úgy  nem  acceptáljuk;  mert  az,  mint  a 
replicából  látjuk,  sem  szeretetet,  sem  állandó  complanatiót 
véghez  nem  vinne,  sőt  nagyobb-nagyobb  gyülölségre  adna 
okot  közöttünk. 

Első  ok:  Mivel  a  templom  iránt  is  örökös  adás  nem 
lenne,  noha  pedig  szándékunkban  sincsen,  hogy  most  más 
templomot  építsünk;  de  valamint  hogy  mi  nagyságtokat  s 
kegyelmeteket  meg  nem  gátoljuk,  hogy  midőn  szüksége 
lészen.  más  templomot  ne  építhessen,  hasonlóképen  mi  is 
nem  restringáltathatunk  arra,  hogy  midőn  más  templomot 
akarunk  építeni,  ne  építhessünk. 

Második  ok:  Az  óvári  templom  oly  szoros  állapottal 
vagyon,  hogy  semmiképen  ott  sem  iskolát,  sem  papiakot 
nem  építhetünk,  azért  azon  unitárius  iskola  azon  templom 
mellett  levén,  attól  el  nem  szakadhat. 

Harmadik  ok:  Ami  a  beneficiumokat  és  azon  tem- 
plomhoz való  collatiókat  illeti,  azon  megegyeztünk  hosz 
ezer  forinton.  Ami  azt  nézi,  quo  jure  adatik,  mi  is  quojure 
vesszük,  megegyeztünk  azon  húsz  ezer  forintnak  tractálá- 
sában.  Ami  pedig  a  3-ik  marcii  tett  replicának  negyedik 
punctuma  conclusióját  illeti,  hogy  mindennemű  ecclesiai  jus- 
sunkat in  perpetuum  contractualiter  cedáljuk,  arra  semmi- 

*  V.  ö.  Cíegei  yass  Oyörgy  naplóját  1^.  1. 


A  MAGTAR  ORSZÁGGYŰLÍBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  57 

képen  nem  mehetünk,  hanem  az  nnió  lévén  fundamentuma 
minden  dolgainknak,  a  mellett  mindenik  részről  marad- 
junk meg. 

Az  Approbatában  a  templomok  elvételéről  való  arti- 
culus  observáltassék   az   eddig   obser váltatott  mód  szerint. 

4.  Az  eddig  való  oblatiók  maradjanak  meg. 

5.  Ami  a  contractus  Íratásának  és  pecsétlésének  dol- 
gát nézi,  nem  látjuk  szükségesnek,  az  unió  lévén  minden 
közöttünk  megállandó  dolognak  fundamentoma,  ahhoz  tart- 
juk magunkat. 

A  diplomának  in  3.  et  8.  articnlo  letett  szók  az  ő  fel- 
sége kegyelmességében  álljanak,  aminthogy  némely  részét 
nem  soUicitáltuk,  úgy  annak  soUicitatiója  ő  felsége  méltó- 
ságának sérelme  nélkül  nem  is  lehetne.  A  köztünk  való 
contractusnak  kinyomatását  vájjon  ő  felsége  nem  aprehen- 
dálhatná-e?  A  conclusióban  pedig  ami  íratik,  hogy  ha  ő 
felsége  udvarába  visszük  ezen  controversiát,  és  ő  felségét 
búsítjuk,  micsoda  kemény  protestatiót  teszen  föl  a  három 
religio,  értjük;  mi  soha  máshová  nem  mehetünk,  hanem  az 
ő  felsége  lábaihoz  borulunk,  onnan  pedig  senki  minket  el 
nem  rekeszthet. 

Azért  mi  is  az  élő  mindenható  Istenre,  a  szent  angya- 
lokra, az  egész  keresztyén  világ  uniójára,  s  a  mi  felséges 
császárunk  és  koronás  királyuQkhoz  ő  felségéhez  tartozó 
igaz  hűségére ;  a  közöttünk  eddig  való  unióra,  a  természet 
és  verség  által  összeköttetett  szeretetre,  magok  és  mara- 
dékjok  e  hazában  való  boldogulására,  kérjük  és  kénysze- 
ritjük  mind  a  három  religiót,  ilyen  lelkünket  elbágyasztó 
kemény,  és  e  hazában  soha  nem  forgott  contractusokat  ne 
kívánjanak,  mivel  ilyenre  soha  nem  mehetünk. 

Egyébiránt  mi  is  az  étö  mindenható  Isten  előtt,  kegyel- 
mes császárunk  és  koronás  királyunk  és  az  egész  keresz- 
tény világ  előtt  protestálunk,  mivel  minden  utakat  és  módokat 
elkövettünk  az  atyafiságos  conplanatióra,  hogy  mi  semmi- 
nek okai  nem  vagyunk;  se  most,  se  ennek  utána  ezen 
szegény  hazát  követhető  szomorú   consequentiáknak,  és  az 


58  ZBILINSZKT  IfmÁLT. 

atyafiúi  szeretetnek  meghidegdlésének  —  melyet  már  is 
szomorúan  érzfink  —  Isten  s  az  egész  keresztyén  világ  és 
minden  jelenvalók  s  mind  pedig  maradékok  előtt  is  nem 
mi  leszünk  okai,  hanem  mind  Isten  s  mind  a  világ  előtt 
azon  három  religión  levők  adjanak  számot  róla/ 

Amint  látjuk,  mind  a  két  fél  ingerültebb  hangon  ír, 
és  egymást  kölcsönösen  felelőssé  teszik  a  bekövetkező 
veszedelmekért.  A  protestánsok  nem  maradtak  soká  adósak 
a  felelettel.  Még  aznap  este  kijelentették,  *  hogy  a  püspök 
dolgában  megmaradnak  előbbeni  határozatuk  mellett  akár 
dispensálja  az  érsek,  akár  nem.  A  jezsuita  páterekre  nézve 
sem  engedhetnek.  Csak  arra  kérik  őket,  hogy  ezeknek  be- 
hozatalát ne  sürgessék  ő  felségénél.  Tanitassák  az  iQúságot 
más  rendbeli  tudós  emberekkel;  mert  a  jezsuitákat  a  hazai 
törvény  ellenére  nem  bocsáthatják  be.  A  szerződés  szük- 
séges, de  úgy  legyen  szerkesztve,  hogy  mind  a  négy  reli- 
gió  megelégedhessék  vele. 

Hasonló  rövidséggel  és  határozottsággal  válaszoltak 
erre  rögtön  a  róm.  katholikusok  is.  A  püspökre  és  a  jezsui- 
tákra nézve  ők  is  ragaszkodnak  álláspontjukhoz.  A  szerző- 
désre nézve  örömest  munkálkodnak  azon,  hogy  oly  szöveg 
jöjjön  létre,  melyben  mind  a  négy  religió  megnyugodhassak. 
-^  Ezzel  a  második  tanácskozásnak  vége  szakadt. 

Most  már  a  harmadik  „coi^ferentia^  következett,  mely 
Bethlen  Miklós  lakásán  tartatott.  Az  óhajtott  szerződés  szö- 
vegezésére kiküldettek:  a  reformátusok  közül  Bethlen  Miklós 
és  Kemény  János;  a  katholikusok  közül  Apor  István  és 
Baranyai  Gergely;  az  ágostai  hitvallásúak  közül  Frank 
Bálint  és  Szűcs  Péter;  az  unitáriusok  közül  Joó  Mihály  és 
Dalnoki  János.  Ezen  kiváló  férfiak  azon  szándékkal  fogtak 
a  munkához,  hogy  az  óhajtott  egyesség  létrehozására  meg- 
találják a  leghelyesebb  alakot.  Ezen  törekvésnek  sikerült 
is  egy  szerződési  formát  létrehoznia,  melyhez  aztán  a  négy 
vallás  követői  el  is  fogadtak. 

A  szerződés  igy  hangzott:  „Mi  Erdély  országának 
három  nemzetből  álló  és  négy  recepta  religiókon  lévő  urí, 


A  MAOTAB  0R8ZÁOGYÜLÉ8BK  VALLÁBÜOYI  TÁB0YÁLÁ8AI.  59 

fö,  nemes  és  városi  szabadsággal  élő;  és  közrendéi  adjak 
emlékezetfii  mindeneknek,  mind  mostaniaknak,  mind  ked- 
ves maradékinknak,  valakiket  ezen  dolog  illet,  hogy  midőn 
a  győzhetetlen  római  császár  Leopoldus  koronás  királyunk, 
ő  felsége  másodszor  közinkbe  küldött  diplomájának  har- 
madik pnnctumában  tett  elansulára  nézve,  mely  szórni  szóra 
így  vagyon:  „..de  mivel  magok  a  rendek,  mind  a  val- 
lásra, mind  végzeményeink  és  kiváltságaikra  nézve  egymás 
között  egyet  nem  értenek,  s  a  róm.  katholikusok  a  fentírt 
1.  és  2.  czikkelyekben  magokat  sérelmezetteknek  tartják; 
a  szászok  pedig  régi  kiváltságaikat  s  azok  használatát  és 
szokásos  jognkat  a  3.  czikkben  jobban  oltalmaztatni  kérel- 
mezik: magoknak  a  rendeknek  érdekében  levőnek  tartjuk, 
hogy  ama  három  czikkely  körül  forgó  nehézségeiket  barát- 
ságos kiegyenlítéssel  és  egyezkedéssel  cs.  kir.  helyben- 
hagyásunk mellett  elintézni  törekedjenek;  ha  pedig  ez  nem 
sikerül,  a  felekezetek  meghallgatása  s  erdélyi  tanácsosaink 
e  részbeni  véleményének  megértése  után.  magunkra  háram- 
lik cs.  kir.  tisztünk  szerint  elhatározni,  ami  jogosnak  és 
igazságosnak  fog  találtatni^,  —  egymás  között  atyafi  szere- 
tettel, számos  napok  alatt,  egész  országos  generális  diéta 
alatt  a  köztünk  fenforgó  controversiákról  tractaltunk  volna, 
végezetre  alkuttunk  meg  ez  ide  alább  való  punctumok 
szerint: 

1.  A  püspökség  iránt  így  egyeztünk :  amint  Erdélyben 
az  előtt  a  róm.  katholikus  püspökség  volt,  és  ebből  a  ha- 
zából kirekesztetett  volt,  olyan  formájú  püspökséget  ennek 
a  hazának  állapotja  nem  szenvedvén^  alázatosan  könyör- 
günk a  mi  kegyelmes  urunknak,  ő  felségének,  hogy  ő  fel- 
sége úgy  mint  apostolicus  rex,  propter  publicam  pacem  et 
trnquillitatem  Transylvaniae,  az  érsek  vagy  maga  a  római 
snmmus  pontifex  által,  az  erdélyi  róm.  kath.  vicariust  per 
dispensationem  tétesse  alkalmatossá  mind  azokra  a  spiri- 
tuális és  ecclesiastica  functiókra,  valamelyeket  a  püspökök 
szoktak  végbevinni;  és  az  a  vicarius  minden  róm.  kath. 
religiót  illető  dolgokban  legyen  hasonló  anthoritással  mint 


60  ZSILINSZKY  MmÁLT. 

a  több  recepta  religiók  superintendensinek  vagyon,  kinek- 
kinek  az  ő  religiójában  és  keze  alatt  való  ecclesiákban  in 
spiritualibas,  és  annál  se  több,  se  kevesebb  anthoritása, 
jövedelme,  titulussá  ne  légyen,  mint  amennyi  a  többi  recepta 
religiókon  levő  superíntendenseknek,  kinek-kinek  a  snper- 
intendensi  hivatala  után  vagyon,  hogy  így  négy  recepta 
religión  levő  superintendensek  éppen  egy  aránuak  és  egyen- 
lők legyenek;  külső  világi  dolgokban  pedig,  valamint  eme- 
zek, úgy  ez  is  magát  ne  elegyítse,  és  nevezetesen  a  diploma 
continentiaja  ellen  valami  néhai  papi  és  ecclesiai  jószágok- 
hoz ne  pretendáljon. 

2.  A  scholák  iránt  így  egyeztünk  meg :  noha  eddig 
nem  volt  a  róm.  kath.  atyánkfiainak  tilalmas,  hogy  min- 
dennemű arsokat  scienciákat  tanítathassanak  scbolájokban, 
mindazáltal  továbbra  is  szabados  legyen  ő  kegyelmöknek, 
valaminémű  tudományokat  és  valakik  által  akarják  tam't- 
tatni;  solis  per  vota  trinm  religionum  exclusis,  per  vota 
dominorum  catholicorum  autem  admittendis,  dominis  patri- 
bus  jesuitis. 

Akadémiát  pedig,  avagy  egyik  religiónak  se  légyen 
szabad  erigálni,  vagy  ha  a  róm.  katholikus  religió  közt 
akadémia  erígáltatik,  erigáltassék  akárhol,  ahol  ő  kegyel- 
meknek templomuk  és  hazafiaiból  álló  ecclesiájok  lészen; 
és  így  legyen  szabados  a  többi  religióknak  is  akadémiát 
erigálni,  hasonló  formában,  jussal  és  privilégiummal;  mint  a 
róm.  katholikus  atyánkfiaié  lészen;  melyet  ő  felsége  in  illó 
casu  méltóztassék  kegyelmesen  adni,  hogy  így  is  az  aka- 
démiák vagy  scholák  iránt  legyen  equalitas  a  négy  reU- 
giók  között.  Ebben  pedig  a  scholák  és  akadémiák  dolgában, 
a  három  religió  a  jezsuita  pátereket  kirekeszti,  a  róm. 
katholikus  atyánkfiai  pedig  kívánják. 

8.  Az  ecclesiastica  personák  szabadságáról  úgy  egyez- 
tünk meg.  hogy  a  négy  recepta  religión  levő  ecclesiastica 
és  scholastica  personák  mindenütt  e  hazában  egy  arányú 
szabadsággal  éljenek,  s  valahol  s  valamikből  a  három  reU- 
gión  levő  prédikátorok,  mesterek  s  hasonló  ecclesiai  s  scho- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  61 

lasticai  személyek,  a  dezmát,  qnartát  szőlőjökből,  gaboná- 
jokból  nem  adnak,  a  róm.  katholikus  ecclesiastica  és  scho- 
lastica  personák  se  adjanak;  egyéb  teherviselésekkel  is  ne 
terheltessenek  feljebb,  mint  a  más  három  religión  levő  eccle- 
siastica vagy  scholastica  personák. 

4.  Amint  a  diplomának  9-ik  pnnctumában  a  róm. 
katholikus  atyánkfiai  magok  circumscriptióját  sajnálták,  noha 
ő  felségétől  arra  a  diplomának  3-ik  articnlnsában  úgy  sem 
nyittatott  volt,  mindazáltal  csak  ez  a  conplanatio  az  6 
kegyelmök  vélünk  egyezd  szeretetéből  menjen  végbe,  nem 
bánjuk  bár  a  9-ik  punctum,  salvis  tamen  aliis,  a  diplomá- 
ból töröltessék  ki;  megmaradván  csak  a  szebeni  királybíró 
a  tanácsban  lehetése,  mely  az  Approbatábanis  benne  vagyon; 
melyre  ea  conditione  lépik  a  három  religió,  hogy  a  3-ik 
articulusban  tett  annexum  „De  mivel  magok  az  rendek 
stb. .  .  .^  deleáltassék. 

5.  A  templomok  dolgában  előttünk  viselvén  mind  a 
négy  recepta  religió  részéről  a  mi  kegyelmes  urunk  ő  fel- 
sége méltóságát,  a  méltóságos  Veterani  generál  sok  szép 
és  ez  utolsó  intimatióját  és  e  hazában  igen  megbántódott 
atyafi  szeretetnek  és  békességnek  helyben  állítását  és  a 
religióknak  securitását,  alkuttnnk  így  meg:  hogy  a  kolos- 
vári óvári  religión  levő  magyarok  nem  régen  megújitott 
temploma  (ide  nem  értetvén,  ha  mi  beneficiumok  az  előtti 
időkben  azon  templomhoz  donatióval,  collatióval,  quoquo 
modo  birattak)  és  a  fehérvári  Báthory  Kristóf  építette  tem- 
plom a  róm.  kath.  atyafiaknak  mara(^on,  úgy  minden  templo- 
mok, valamelyek  ő  kegyelmek  most  birodalmában  vágynak. 

Hogy  ha  pedig  successu  tempóris  a  róm.  katholikusok 
ő  kegyelmök  ebben  a  hazában  szaporodnak,  templomok 
iránt  tartsák  magokat  a  diploma  első  punctumának  ezen 
szavaihoz:  „lidemque  Catholicii  ubique  locorum  etc.^  és  az 
Approbátában  Part.  I.  Tit.  1.  Art.  7.  írott  hazai  törvény- 
hez, mely  eszerént  vagyon:  „A  külömböző  religión  levő 
helyekben,  ahol  csak  egy  volt  a  templom,  a  régi  vége- 
zések  szerént  a  major  parsnak,  per  Commissaríos  mindenik 


62  ZBHilNBZKY  MIHÁLT. 

recepta  religiókból  aeque  idoneos  ad  id  deputatos,  szokott 
igazításba  vétetni;  és  a  melyik  religión  levők  több  szamua- 
kon  találtatnak  lenni,  azoknak  adatni  a  templom.  Közön- 
ségesen pedig  a  több  religiókon  levőknek  mind  számok^ 
mind  a  közös  templomok  proportiója  szerént  el  limitált 
más  templomot  építeni.  Mostan  is  annak  okáért  az  eddig 
lett  igazítások  helybenhagyattatván,  a  jövendő  időkre  is, 
ahol  olyan  tanáltatik,  azon  mód  végeztetik  observáltatásra. 
Ha  melyik  rész  reluctálna,  vagy  a  commissariusoktól  pre- 
figálandó  terminusra  része  szerént  az  építést  .nem  conti- 
nuálná.  admoneáltatván  a  tisztektől,  ha  ugyan  contumaciter 
praetermittálnak,  toties  quoties  a  tisztek  fl.  200  exequálja- 
nak  rajtok,  melynek  két  része  azon  helybeli  ecclesiáboz 
convertáltassék,  harmada  pedig  az  executoroké  légyen.'' 
Ez  az  articulus  amint  eddig  observáltatott,  egészen  úgy 
maradjon  és  úgy  is  observáltassék;  ottresidentiátlan  idegenek 
pedig  és  residentiátlan  presidiariusok  számba  ne  vétessenek. 

6.  Továbbá  a  mi  a  róm.  katholikus  atyánkfiaihoz  ő 
kegyelmekhez  mutatandó  atyafíságunknak  megbizonyítására, 
az  ő  kegyelmek  ecclesiáinak  és  scholáiknak  szükségére,  a 
három  religió  ő  kegyelmek  számára  a  mostani  possessortól 
kiváltja  Monottort,  s  adja  ő  kegyelmöknek  örökösen,  úgy 
mindazáltal,  hogy  az  ott  lévő  kis  jreformáta  ecclesiácskát 
semmiképen  meg  ne  háborítsák. 

Annak  felette  ád  a  három  religió  ő  kegyelmeknek 
semel  pro  semper  15  ezer  magyar  forintot,  melyet  fordít- 
sanak magok  templominak  scholáinak  szükségére,  amint 
jobbnak  ítélik. 

Mindezek  meglévén,  assecuráljuk  egymást  nagy  szere- 
tettel és  azzal  a  hittel,  mellyel  az  unióra  megesküdtünk, 
hogy  mindezeket  a  punctumokat  az  unió  szerint  állhatato- 
san megtartjuk,  és  ennek  utána  az  unió  és  a  kir.  diploma 
szerint  élünk,  és  azoknak  felbontására  semmi  időváltozások 
vagy  alkalmatosságában  legkisebb  okot  is  nem  adunk, 
melyre  nézve  az  uniót  is  ezen  Conplanátiónkban  szóról 
szóra  beírattuk,  —  amint  következik: 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  63 

„Én  T.  T.  esküszöm  az  élő  Istenre,  ki  atya,  fiú  és 
szentlélek,  teljes  szent  háromság  egy  bizony  örök  Isten, 
hogy  a  négy  recepta  religióknak  e  hazában  való  megtartá- 
sára igyekezem  teljes  tehetségemmel,  és  soha  annak  oppres- 
siójával  a  magam  religióját  promoveálni  nem  akarom,  sem 
azoknak  oppresiójokra  való  dolgokra  soha  sem  titkon,  sem 
nyilván  nem  cselekszem,  senki  személye  ellen  hitéért,  val- 
lásáért gyűlölködést,  ellenkezést  nem  viselek,  hanem  kinek- 
kinek  szabad  megtartására  igyekezem,  és  sem  titkon,  sem 
nyilván  senkivel  contraria  religió  ellen,  sem  másokkal, 
nem  practikálok;  annak  oppressiójára  ártalmas  tanácsom- 
mal, sem  fegyveremmel,  sem  magam,  sem  mások  által 
semmi  úton  nem  igyekezem,  sőt  ha  kit  effélét  tudnék,  meg- 
jelentem az  egész  tanácsnak,  és  minden  tehetségemmel  el- 
távoztatni igyekezem;  sem  fejedelmemnek  egymás  ártalmára 
való  tanácsot  nem  adok,  és  hazámnak  közönséges  és  csen- 
des békességének  megmaradását,  szabadságának  promoveá- 
lását,  egyenlő  értelemmel  és  tehetségemmel  igyekezem  oltal- 
mazni, és  ez  ellen  hazámon  kívül  valókkal  senkivel  nem 
tractálok.  Mivel  pedig  a  fejedelmek  is  hitek  szerint  assecu- 
rálják  a  regnicolákat,  hogy  valakit  a  haza  közönséges  java 
ellen  árulkodnának,  megjelentik  az  országnak  és  tanács- 
nak, én  is  így  kötelezem  magamat  erre  az  előszámlált  hitre, 
valamíg  a  fejedelmek  is  ehhez  é»  nekünk  hittel  tett  egyéb 
igéretökhöz  és  conditiókhoz  tartják  magukat,  addig  tartoz- 
ván én  is  ehhez  tartani  magamat;  egyikünk  a  másikunkhoz 
is  addig,  valamíg  más  felebarátom  is  ennek  felbontására 
okot  nem  ad.  Aki  pedig  azt  felbontaná,  comperta  rei  veri- 
tate,  in  notam  perpetuae  iníidelitatis  incurráltnak  lenni  pro- 
nunciálom.^ 

Mivel  pedig  ezeken  kívül  róm.  katholikus  atyánkfiai 
kívánják  magoknak  a  református  atyánkfiaitól  már  ő  kegyel- 
möknek  ígért  óvári  templom  mellett  lévő  unitaria  schólát, 
és  annak  felső  contignatiójában  levő  református  szászok 
templomát,  melyet  most  ő  kegyelmöknek  sok  okokra  nézve 
(melyek  szóval  fenforgottak)  oda  nem  adhatunk,  azért  ad 


64  ZBHilNBZKT  MIHÁLY. 

17-am  seqnentis  Maji,  mind  a  négy  recepta  religióból  való 
becsületes  emberek  denomináltattak,  hogy  Kolosvárra  gyűl- 
jenek, ahová  a  Gubernátor  és  a  tanácsi  rend  is  compareál. 
akik  amicabiliter  igyekezzék  azt  a  dolgot  conplanálni  a 
megnevezett  helyen  és  napon;  kiknek  is  plenipotentiájok 
légyen  mind  annak  a  dolognak  elvégzésére,  mind  pedig 
onnét  Bécsben  felküldésre,  mind  ennek  a  contractnsnak 
ratiiicatiójáért,  mind  egyéb  országos  nagy  dolgokért.  Inte- 
rím  assecuráljnk  egymást,  hogy  addig  ezt  a  tractát  meg  nem 
másoljuk,  melynek  bizonyságára  a  négy  recepta  religíókból  né- 
gyen subscribáltuk  és  három  párban  kiadtuk,  melynek  egyike 
Generális  commendans  Veterani  uram,  másik  Gubernátor 
uram,  harmadik  róm.  katholikus  atyánkfiai  kezében  álljon. 
Eljővén  pedig  az  a  kolosvárí  consultatio,  ha  ezek  végbe- 
mehetnek,  jó,  ha  pedig  nem,  eddig  volt  tracta  annihilál- 
tassék." 

Ezen  szerződést,  mely  Szebenben  ápril  22-kér§l  van 
keltezve,  aláírták:  Haller  János,  a  róm.  katholikus,  Bethlen 
Miklós  a  református,  Frank  Bálint  az  evangélikus,  S&rosy 
János  peidg  az  unitaríus  felekezet  részéről. 


Ez  alatt  az  országgyűlés  végéhez  közelített.  A  meg- 
állapított törvényczikkek  szövegelése  befejeztetett,  és  az 
ország  legfőbb  tisztviselőinek,  jelesül  pedig  Bánffy  Gyoi^ 
gubernátornak,  Bethlen  Gergely  főgeneraiisnak,  Bethlen 
Miklós  kanczellámak;  Haller  János  kincstartónak  és  a  kor- 
mánytanácsosoknak kötelessége  és  esküformája  megállapit- 
tatott.  Mindezeknek  esküformájában  majdnem  ugyanazon 
szavakkal  mondatik,  hogy  Lipót  császárhoz  és  királyhoz 
hívek  lesznek,  és  ;,hogy  a  nemes  országnak  négy  recepta 
religión  lévő  statusinak,  lelki  és  testi  szabadságának  az 
unió  szerint  őrei  és  megtartói"  lesznek. 

A  gyűlés  ápril  24-kén  bezáratott;  a  rendek  haza  oszlot- 
tak, csakis  azok  folytatták  még  a  munkát,  kik  a  vallás- 
ügynek barátságos  elintézésére  voltak  kiküldve. 


A  MAOYAR  OR8ZÁOGYÜLÉ8BK  VALLÁSOOYl  TÁR0YALÁ8AI.  65 


VII. 

A  kolosvári  értekezlet  máj.  2l-én  megnyílik.  —  A  protestánsok  enged- 
ményei május  24-én.  —  A  róm.  katholikusok  válasza  migus  26-kán.  — 
A  viszonválaszok.  —  Véglegea  feltételek  után  a  tanácskozás  május  végén 

félbeszakad. 

A  fentebb  közlött  szerződésbeo,  amint  láttuk,  a  leg- 
"kényesebb  vallási  kérdések  eldöntetlenül  maradtak.  A  pro- 
testánsok határozottan  és  állhatatosan  a  jezsuiták  behoza- 
tala ellen  küzdöttek.  Ennek  kifejezést  adtak  az  aláirt  szer- 
ződésben is.  Ezzel  szemben  a  róm.  katholikusok  is  meg- 
maradtak azon  kijelentésök  mellett,  hogy  ők  nem  zárják 
ki  a  rendet;  de  ha  a  protestánsok  nem  engednek,  az  ellen 
nem  tehetnek,  ha  ö  felségének  w  úgy  fog  tetszeni.  Jól  tud- 
ták, hogy  ő  felségének  az  nem  fog  tetszeni,  és  hogy  ennél- 
fogva ha  végső  döntésre  kerül  a  dolog,  a  király  az  ő 
javukra  fog  dönteni.  Ez  tette  őket  oly  szívósakká  a  viták 
folyama  alatt. 

De  voltak  még  más  eldöntetlen  kérdések  is,  jelesül: 
az  óvári  református  templom  átadása,  az  unitárius  iskola, 
mely  az  unitáriusok  kolosvári  temploma  mellett  állt,  és  a 
szászok  azon  iskola  emeletén  levő  templomának  átenge- 
dése még  megoldásra  vártak  —  és  a  május  17-kére  össze- 
hívandó kolosvári  értekezletre  halasztattak. 

A  kolosvári  értekezletre  kiküldött  mind  a  négy  val- 
láshoz tartozó  urak  május  21-kén  ültek  össze. 

Különösen  a  reformátusok  és  unitáriusok  panaszkod- 
tak a  róm.  katholikusok  követelései  miatt;  de  a  szász 
lutheránusok  is  csatlakoztak  azon  kérelmükhöz,  melyben  a 
róm.  katholikusokat  kérik,  ne  kívánják  igényeiket  a  más 
vallásúak  rovására  érvényesíteni,  hanem  keressenek  oly 
megoldási  módot,  mely  a  kölcsönös  megelégedést  fogja  elő- 
idézni. Ezek  azonban  állhatatosan  ragaszkodtak  szebeni 
álláspon^ukhoz.  A  protestánsok  részéről  tett  kérésre  azt 
válaszolták,  hogy  az  nem  elnyomása  az  unitáriusoknak,  ha 

Zsilintzky:  Magyar  ortzággyfilések.  5 


66  ZttUMSZKY  MIfliLY. 

ők  a  főtéren  levő  nagy  templomot  követelik,  mert  mégar 
unitáriusoknak  marad  a  reformátusoktól  ígért  templomjuk 
és  az  ahoz  tartozó  iskolájuk. 

E  felett  két  napon  át  folyt  a  tanácskozás,  melynek 
eredménye  az  volt,  hogy  a  protestánsok  a  béke  kedyéért 
hajlandók  roltak  uj  engedményeket  is  tenni,  —  csak  hogy 
a  végeldöntés  ne  bizathassék  Lipót  császárra.  Május  24-kén 
átengedték  az  unitáriusok  óvári  iskoláját,  a  következő  fel- 
tételek mellett: 

1.  Az  unitáriusoknak  iskolahelyfil  adassék  át  az  a 
hely,  ahol  most  a  róm.  katbolikusok  kultusza  tartatik,  mind 
azzal,  ami  odatartozik;  és  a  három  religiótól  igért  húszezer 
forintból  építési  költségre  szakfttassék  el  elégséges  összege 

2.  A  református  szászok  temploma  marad|jon  meg  & 
reformátusoknak. 

3.  A  jezsuita  páterek  örökre  zárassanak  ki  az  ország- 
ból, s  behozatalukra  a  róm.  katholikusok  ne  törekedjenek. 

4.  Mindezek  pedig  ugy  legyenek,  hogy  ezután  minden 
vallási  viszály  örökre  megszűnjék,  s  ne  legyen  szó  soha 
semmiféle  vallású  templomokról,  iskolákról  és  azoknak  jöve- 
delmeiről ;  a  most  átadandó  iskolához  tartozó,  eddig  az 
unitáriusok  birtokában  levő  jószágok,  coUatiók,  vagy  akármi 
jövedelmek  ne  menjenek  az  iskolával  együtt  a  róm.  katho- 
likusok kezére,  hanem  örökre  az  unitáriusokéi  maradja- 
nak. —  A  Báthory  Kristóf  által  Fehérvárott  épített  és  a 
róm.  katholikusoknak  átadott  templom  mellett  levő  refor- 
mátus iskolát  a  róm.  katholikusok  ne  kívánják.  Ez  a  szer- 
ződés a  diplomába  foglaltatván,  erősíttessék  meg  a  koro- 
nás király  által. 

5.  A  szerződés  más  négy  példányát  az  erdélyi  négy 
valláshoz  tartozó  világi  és  egyházi  rendek  írják  alá,  három 
pecséttel  is  megerősítsék  —  és  a  négy  recepta  religió  kezé- 
nél hagyják. 

6.  Az  unió  megujittassék  és  mindnyájuktól  megtar- 
tassék. 

7.  A  diplomának  3.  és  8.  pontjaiban   tett   záradékok 


A  MAOYAR  OR8ZÁGOY0LÉ8EK  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  67 

mind  a  négy  vallás  közös  kérelmére  hagyassanak  el,  és  a 
diploma  azok  nélkül  eszközöltessék  ki. 

8.  A  templom,  iskola  és  Monostor  átadása  csak  a  megerő- 
sített diploma  kihirdetése  ntán  történjék;  a  templom  akkor 
azonnal  átadassék  a  róm.  katholiknsoknak,  az  iskola  azonban 
csak  akkor,  ha  az  unitáriusok  a  magok  tanuló  ifjúsága 
részére  uj  iskolát  építhetnek;  addig  a  róm.  katholikusok 
türelemmel  legyenek^  vagyis  legkevesebb  építésre  alkalmas 
és  háborútól  ment  hat  nyári  vagy  őszi  hónapokig. 

9.  A  királyi  helybenhagyás  az  1692.  év  július  végéig 
végbemenjen. 

10.  Minthogy  Várad  keresztyén  kézre  került  és  a  béke 
helyreállott,  közös  kérelemmel  járuljanak  ő  felsége  elé :  hogy 
a  feleslegessé  vált  őrség  vitessék  el,  ugy  a  tanuló  i^uság 
és  fSemberek  gyermekei,  mint  a  gyakorta  ott  tartatni  szo- 
l^ott  gyűlések  és  guberniumok  kedvéért. 

11.  A  processiók  rossz  következéseinek  eltávozta- 
tása  czé^jából  kérik  a  róm.  katholikusokat,  hogy  a  városban 
ne  tartsanak  processiós  meneteket,  hogy  az  oly  siralmas 
esetek,  mint  Danczkán  történtek,  eltávoztassanak. 

12.  Az  óvári  templomból  a  fejedelmek  és  más  keresz- 
tyén kegyurak  és  umők  czimereit  a  róm.  katholikusok  le 
ne  törüljék;  ezt  csak  azok  emlékéért  kérik. 

Ha  pedig  az  itt  leirt  módon  a  diploma  megerősítése 
le  nem  hozatnék,  akkor  a  három  vallás  a  jelen  kötést  nem 
köteles  megtartani,  hanem  ő  felségét  kéri,  hogy  a  legelő- 
ször kiadott  diplomában  ígért  kegyességében  tartsa  meg  a 
három  vallást. 

Két  nappal  utóbb,  vagyis  május  26-kán  a  róm.  katho- 
likusok a  következő  választ  adták: 

„Jóllehet  mi  ez  ideig  mindenkor  teljes  tehetségünkkel 
azon  igyekeztünk,  hogy  mind  a  mi  kegyelmes  urunk  ő  fel- 
sége (Űplomájában  tett  parancsolatját  effectuálhassuk ;  mind 
pedig,  hogy  egymás  között  való  igaz  atyafiúi  szeretetünk 
szerint  való  conplanatio  köztünk  végbemehessen;  —  de 
mivel  a  Szebenben  fenmaradt  iskolák  ügyében  adott  repli- 

5- 


68  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

káról  fel  se  tehették,  hogy  oly  sok  lehetetlen  feltételt  te- 
gyen. —  nem  itéljfikj  szükségesnek,  hogy  Nagyságtok  és 
Kegyelmeteket  tovább  terheljük,  mivel  azokra  lehetetlen 
lépnünk.  Ezzel  religiónknak  nagyobb  szabadtalanságát  és 
oppressióját  importálnák,  mint  a  minőben  most  vagyunk 
és  a  régibb  fejedelmek  idejében  voltnnk.^ 

Hasonló   rövidséggel    feleltek    azonnal    a    protestán- 
sok is. 

Ők  —  úgymond  —  tehetségük  szerint  mindent  elkö- 
vettek arra  nézve,  hogy  „a  nemes  országnak  négy  recepta 
religión  lévő  statusi  között  „a  jó  egyesség  és  atyafias  sze- 
retet jobban  coalescálhasson,  —  és  ahoz  képest  szabták 
eddigi  lehetséges  conditiójokat.  De  hogy  igy  simplieiter 
akarják  elvágni  a  Szebenben  megkezdett  egyességet,  azt  a 
három  vallás  ellen  való  praesuppositumoknak,  és  abból 
következhető  conseqnentiáknak  tulajdonitják.  Óhajtanák 
tudni,  hogy  melyik  pont  az,  mely  a  róm.  katholikus  vallás 
elnyomását  czélozza,  s  melyet  ennélfogva  elfogadniok  nem 
lehet  ? 

Erre  aztán  a  róm.  katholikusok  azt  felelték,  hogy  ők 
a  protestánsokkal  atyafiságos  békességben  akarnak  élni; 
de  ugy  látják,  hogy  az  ő  vallásuk  nem  egyenlő  jogokban 
részesül  a  többi  vallásfelekezetekkel.  Nem  akarják  magya- 
rázni, hogy  melyik  pont  az,  melyet  elfogadniok  nem  lehet, 
mert  abból  uj  gyűlölség  származnék.  De  ha  csakugyan 
komoly  szándékjuk  van  az  egyességre,  közölnek  velők  ^y- 
nehány  pontot.  Ha  elfogadják  jó,  ha  pedig  nem,  tovább  ne 
is  fáraszszák  magokat,  mert  ők  tovább  semmiképen  sem 
tractálnak.  Az  alku  végleges  feltételei  ezek: 

1.  Hogy  a  püspök  egész  hivatalával  az  országba,  és 
a  prépost  Szebenbe  bejöhessenek. 

2.  A  kolosvári  fŐpiaczon  4evő  nagy  templom,  mely 
most  az  unitáriusoké,  tartozmányaival  együtt,  s  minden 
több  templommal  és  iskolával  biró  helyeken  egy  kész  tem- 
plom és  iskola,  az  azokhoz  tartozó  jövedelmekkel  együtt 
a  róm.  katholikusoknak  adassék;  ahol  nincs   templom,  ott 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYÜLÉBRK  VALLÁSÜGYI  TÁB0YA]«Á8AI.  69 

építhessenek,  ahol  pedig  többségben  vannak,  ott  nekik  adas- 
sék a  templom. 

3.  A  kolosvárí  és  fehérvári  kész  coileginmok  jöve- 
delmeikkel a  róm.  katholikusok  kezébe  adassanak;  sőt,  ha 
kívánják,  másutt  is  szabadon  építhessenek  eollegíumokat 
és  iskolákat. 

4  A  jezsuitáknak  és  más  szerzeteseknek  e  hazába 
való  bejövésök  és  lakásuk  szabad  legyen. 

5.  A  személyek  számának  meghatározása  se  a  vilá^ 
giak,  se  az  egyháziak  között  ne  is  emiitessék. 

6.  Akár  zálog,  akár  donatió  jogán  birt  bármely  val- 
lásfelekezethez tartozó  jószágok,  jövedelmek  egyaránt  osz- 
tassanak el. 

Mindezek  —  úgymond  —  oly  igaz  atyafiságos  kíván- 
ságok, mint  az  atyai  birtokon  egyaránt  osztozni  kivánó 
négy  testvér  kívánsága,  —  s  mely  a  más  három  felekezet- 
nél valósággal  teljesítve  is  van.  Ha  igaz  állandó  istenes 
egyességet  akarnak  kötni,  nálunk  is  hasonlóképpen  űgy 
kell  lenni;  ezt  tartván  az  igaz  unió  is. 

Látnivaló  a  fentebbi  pontokból,  hogy  az  egyesség 
most  távolabb  van  czéljától,  mint  volt  a  szebeni  ország- 
gyűléskor. A  protestánsok  látták,  hogy  ellenfeleik  uj  meg 
uj  feltételeket  szabnak,  azon  határozott  czélból,  hogy  a 
döntés  a  királynak  maradjon  fel.  Ezt  május  28-ki  utolsó 
válaszukban  ki  is  fejezték.  Azt,  amit  a  róm.  katholikusok 
Szebenben  kívántak,  hajlandók  most  is  megadni,  de  i\jabb 
kívánságukhoz  nem  járulhatnak.  A  sérelmeseknek  jelzett 
pontokhoz  képest  a  béke  kedvéért  készek  átadni  nékik 
iskolát,  pénzt,  jószágot,  csak  hogy  senki  sem  okozhassa 
6ket  az  egyesség  meghiúsítása  miatt. 

Ennek  ellenében  a  róm.  katholikusok  május  29«-kí 
válaszukban  tagadják,  mintha  az  alkudozást  el  akarnák 
bontani,  és  mintha  oly  kívánsággal  lépnének  elő,  mely  a 
Szebenben  folytatott  tárgyalásokban  említve  nem  lett  volna, 
ők  csak  aat  akarták  iHegmagyarizni,  hogy  mh  jelentenek 
a  szebeni  tárgyalások  alkalmával  fogalmazott  pontok  mz  6 


70  K8ILIN8ZKT  MIHÁLY. 

ítéletük   szerint   Hogy   az  ő   kívánságaik   benne  voltak  a 
szebeni  pontokban  is,  azt  pontonkint  mutoga^ák. 

1.  Mert  a  püspökség  behozatalát  akkor  is  kívánták; 
a  prépost  felöl  csak  úgy  volt  szó,  hogy  be  ne  jöjjön.  Az, 
hogy  a  jezsuitákon  kívül  minden  más  ordó  bejöjjön,  elfo- 
gadtatott, benne  volt  hát  a  praepositiorum  ordó  is. 

2.  Volt  említés  az  óvári  iskoláról  és  templomról,  mely 
ügynek  kiegyenlítése  ide  Eolosvárra  lett  áttéve;  de  az  is, 
nem  hogy  kiegyenlíttetett  volna,  hanem  a  re^'uk  küldött 
12  elfogadhatlan  feltétel  csak  rossz  következményeket  szült 
volna  a  róm.  katholikusok  számára.  Azon  feltételek  végén 
az  áll,  hogy  „ha  a  szerint  a  conditiók  szerint  végbe  nem 
mennek  a  dolgok,    minden   eddigi  tracták   elbomoljanak.'^ 

3.  A  jezsuiták  és  egyéb  szerzetek  dolga  benne  van 
a  szebeni  egyezkedésben. 

4.  A  személyek  számának  meghatározása  is  benne  van. 

5.  Az  egyházi  jövedelmek,  ha  nem  is  ilyen  alakban, 
de  említve  voltak  Szebenben;  de  azt  is  a  protestánsok 
12  feltétele  rontotta  meg,  kívánván  az  unitáriusok  iskolád 
jának  felépítését. 

6.  Ehhez  képest  —  úgymond  —  az  ecclesiák  procen- 
tussát  méltán  kívánhattuk  egyenlő  részre  bírni ;  mivel  négy 
lévén  a  recepta  religíó,  méltán  megkívánhatja  mindenik  sza- 
badságát, hasznát  és  becsületét  az  unió  szerint. 

De  tegyük  fel,  hogy  a  szebeni  tractában  egy  szó  sem 
volna  a  tegnap  közlött  pontjainkban,  nem  voltunk  mi  tovább 
kötelesek  a  szebeni  tractára,  csak  míg  ide  jövünk  és  meg- 
próbáljuk az  alkalmat.  Ide  jöttünk,  ha  Kegyelmetek  nem 
maga  állott  volna  is  el  mellőle,  mi  elállhatunk,  s  el  is 
állunk  a  mellől.  De  hiszen  mi  szükség  erről  sokat  írni? 
Ott  van  a  12  punctum  után:  ha  módis  praemiasis  végben 
nem  mennek  a  dolgok^  a  Contráctusban  tett  ohlatiókra  köte- 
les netn  lészen  a  három  religió.  így  vége  szakadt  annak  a 
tractának^  és  egyátaljában  a  Szebenben  fenforgott  tractá- 
hoz  különben,  a  mint  tegnap  explicáltuk,  melléje  semmi* 
képen    nem    állunk .  . .   hanem    mindenekben    conferáljak 


A  MAOYÁB  ORSZÁGOYÜLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  71 

magánkat  tegnapi  írásunkra;  mi  ha  úgy  lészen,  jó  —  ha 
pedig  nem,  mi  is  a  mi  kegyelmes  és  felséges  császárunk 
kegyelmessigében  bízunk^,  ^ 

S  valóban  ez  utóbbi  szavakkal  minden  ki  volt  fejezve. 
A  tárgyalások  fonala  ezzel  ketté  szakadt;  —  következett 
a  császár  intézkedése. 

VIII. 

Alvinczy  PÁter  küldetése  Bécsben  1692.  július  "Sl-ikén.  —  Utasítása.  — 
A  kormánytanács  véleménye.  —  A  rendek  kivánatai.  —  Alvjnozy  választ 
tér  a  király  tói ;  új  emlékiratot  nyújt  be.  —  Lipót  vallásügyi  leirata 
1693.  ápril  9-kén.  —  Resolutio  Alvinosyana  május  14>.  — A  kormány- 
tanácshoz  szóló  leirat  május  20. 

Erdély  rendéi  Alvinczy  Pétert  kellő  utasítással  ellátva, 
iúlius  hóban  felkfildötték  Bécsbe,  hogy  az  ország  kivána- 
tait  Lipót  királynak  átadja,  és  a  még  eldöntetlen  kérdé- 
sekben a  király  kedvező  határozatát  kieszközölje. 

Utasitásul  volt  néki  adva,  hogy  a  legbefolyásosabb 
^inbereket,  jelesül  Einszkyt  a  cseh  kanczellárt,  Strattmant 
az  udvari  kanczellárt,  Caraffát,  Valdsteint,  Ailerst,  Verdén- 
burgot,  Meyert  és  Palmot:  a  magyarok  közül  pedig  a  nádort 
az  ország  biráját  „és  a  pap  urakat  illendő  becsülettel 
köszöntse^  és  közbenjárásukat  kikérje.  Meg  volt  neki  hagyva, 
hogy  Erdélynek  Magyarországhoz  való  csatolását  mindenáron 
megakadályozza.  ^ 

»  Szász.  Sylloge  Tractatuum  .  .  .  167—230.  1. 

*  A  7.  pont  így  szól :  A  magyar  nagy  rendeket  is,  u.  m. :  Pala- 
tinus,  Battyani,  Zitsi,  Judex  Curiae  ha  ott  lészen,  ugy  az  pap  urakat, 
levelünk  mellett  illendfi  becsülettel  köszöntse,  és  hogy  éhez  az  hazáhos 
mint  mií^ok  vérekhez  való  szeretetöket  fentartsák,  kérje,  de  in  merítoribus 
negotiis  ne  fárassza,  s5t  ha  magokat  ingerálni  akarnák  is,  kivált  oly 
formában,  hogy  Erdélynek  vagy  az  Palatinostól  vagy  Judicatus  Curiae, 
vagy  magyar  Cancellartól  legyen  függése  ...  azt  igen  tartóztassa,  és  tel- 
jes tehetségével  megelózze ;  megjelentvén  in  tali  casu^  azoknak  az  Mél- 
tóságos embereknek,  hogy  azt  semmi  idegenségnek  ne  vétjék,  ne  vegyék, 
inert  látja  isten,  nec  nationis  nec  personarum  nec  religionis  ódium  forog 
fen  benne,  hanem  más  politika  indispensabilis  ratio  statussá.  Erdélynek 
nem  admittálja  azt  a  dependentiát  .  . .  Szász,  Sylloge  254  1. 


12  .  ZSILllfSZKY  MIHÁLY. 

rAmi  pedig  —  agymond  az  utasitás  8-dík  pontja-^ 
a  dolog  vagy  követség  meritomát  nézi.  legelső  dolog  a 
religió  dolga,  és  a  diploma  harmadik  artículaflához  tett 
claüsnla  kivonattatása;  melyről  mivel  isten  ítéletéből  az 
országban  ez  a  szomorá  scissio  vagyon,  és  két  ellenkező 
követség  megyén  Bécsbe,  azért  a  religiőkhoz  tartozó  dolgok 
sub  literís  C.  et  D.  adatnak  ő  Kegyelmének  kezéhez  kfilön.'' 

A  partiumbeli  jószágok  visszakövetelése  mellett,  ezek 
visszaadásához  oly  birákat  kémek,  akik  nincsenek  agy 
érdekelve,  mint  például  a  papi  rendek,  vagy  ^  kamara 
tisztviselői.  Nem  kételkednek  ugyan  ezeknek  becsületében 
sem,  sőt  a  váradi  püspököt  nagyrabecstilik;  de  nem  akar- 
nák az  eddigi  gyakorlatot  felforgatni.  Nem  akarják  azt, 
hogy  aki  az  illető  birtokokhoz  igényt  tart,  az  azokban  biró 
is  lehessen.  Dyen  érdekelt  fél  pedig  a  kamara  mellett  a 
klérus  is.  Holott  ő  felsége  második  diplomájában  egyene- 
sen Erdélynek  igéri  a  partiumbeli  donatiókat,  még  pedig 
világosan  ezen  záradékkal:  „etiamsi  aliqnando  ad  alíqnam 
Ecclesiam,  Conventum^  stb.; —  és  a  diploma  6.  pontjában 
olyan  Ígérettel,  ami  ellen  a  klérus  köztudomás  szerint  óvást 
tett.  Hogy  lehessen  tehát  bíró  az,  aki  contradictált  ? 

Az  utasitás  15-dik  pontjában  a  debreczeniek  pana- 
száról van  a  szó.  Debreczen  városát  Bethlen  Gábor  vette 
volt  meg  a  Török  Bálint  családjától;  mint  birtokosa  ennek 
jövedelméből  évenkint  kétezer  forintot  rendelt  az  enyedi 
főiskolára,  mit  a  debreczeniek  fizetni  nem  akarnak.  Hol  az 
adózás  miatti  szegénységüket  hozzák  fel;  hol  pedig  más 
kifogásokat  tesznek;  de  valósággal  az  a  czéljok,  hogy  ezen 
adózástól  megszabaduljanak.  Már  hét  év  óta  megtagadják 
a  fizetést  Ezt  az  erdélyi  református  egyház  nem  hagyhatja, 
mint  azon  nagy  fejedelemnek  olyan  legatumát  és  coUatió- 
ját,  melyet  Lipót  diplomájában  a  többivel  együtt  megerS- 
sített.  Ez  ügyben  uj  küldöttség  nem  megy  Bécsbe,  de  szük- 
séges az  udvart  felvilágosítani  a  felől,  hogy  jogaikról  le 
nem  mondanak,  s  várják  abban  való  megtartatásukat 

A  másik,  vagyis  az  úgynevezett  partieularis  iDStruetió 


A  MAGYAR  ORBZÁGOYŰliÉSEK   VAIjLÁSÜOYI  TÁRGYALÁSAI.  73 

V.  pontjára  nézve,  a  hol  t.  i.  a  diploma  8dik  articnlnsa 
ezen  záradékának:  „Confirmatione  tamen  paríter  nostra^ 
kitörléséről  van  bzó,  a  hatodik  indok  igy  szól:  A  religiók 
az  ebben  lappangó  üldözéstől  félnek,  nehogy  ily  confinnatió 
alkalmával  mindig  katholikasok  mozdittassanak  elő,  mások 
pedig  vissza  vettessenek.  Szóval:  nincs  a  vaUási  ponton  kivfil 
ennél  veszélyesebb  záradék  a  diplomában,  mit  ha  ő  felsége 
meg  nem  változtat,  soha  sem  lesz  béke  az  országban. 

A  rendek  azt  is  kieazközöltetni  kérik,  hogy  a  census 
cathedraticus  a  többi  fiscalitások  közt  legyen  bevallva; 
hogy  valamint  a  vármegyékben  a  földesurak  az  árendát 
a  dézmákért  ac^ák,  ugy  ez  is  oly  neme  az  árendának, 
melylyel  a  kir.  fnnduson  a  dézmának  nekik  járó  részit  a 
predicatorok  esztendőnkint  szokták  a  fiscustól  felváltani. 
Ezt  a  diploma  16.  pontjának  értelmében  tovább  is  fentar- 
tatni  kivánják. 

A  gubemiam  a  királyhoz  intézett  folyamodásában  — 
hivatkozva  a  küldöttségre  —  csakis  általánosságban  kéri 
ő  felségét,  hogy  a  rendeket  lelki-testi  jogaikban  megtartani 
kegyeskedjék.  Ei  iratok  mind  1692.  jnl.  21-ről  vannak  keltezve. 

Alvinczy  az  atasitáson  kivül  még  más  okmányt  is 
kapott  a  kormánytanácstól.  Jelesül  ennek  részletes  vélemé- 
nyét a  vallási  egyenetlenségek  megszüntetésére  nézve. 
£  vélemény,  mely  1692.  július  22-kéről  van  keltezve,  és 
emlékirat  alakjában  szerkesztve,  a  császári  titkos  tanács 
elé  volt  szánva  Tartalma  és  hangja  híven  visszatükrözi 
Erdélynek  akkori  szerencsétlen  helyzetét. 

A  kormánytanács  elmondja,  hogy  mikor  a  királyi 
diploma  a  fogarasi  országgyűlésen  1691-ben  elfogadtatott, 
melynek  első  pontjában  a  róm.  katholikusok  sok  olyan 
jogot  nyertek,  amit  a  régibb  törvények  nem  engedtek  meg, 
úgy  látszott,  hogy  minden  felekezetű  rendek,  sőt  a  mérsé- 
keltebb róm.  katholikusok  is  kielégítve  és  megnyugtatva 
vannak,  amint  hogy  voltak  is. 

De  minc^árt,  még  ezen  országgyűlés  folyama  alatt, 
és  az  utána  történtekből  kitűnt,  hogy  némelyeket  a  diplo- 


74  ZBOilNBZKY  MIHÁLY. 

mának  nem  annyira  első  és  második,  mint  inkább  a  kilen- 
czedik  pontja  bántotta.  És  ha  e  felett  ő  felségének  nem 
panaszkodtak,  azt  okos  szerénységöknek  és  bizonyos  javolt 
nézeteknek;  ha  pedig  panaszkodtak,  amennyiben  erről  a 
diploma  záradékában  emlités  nem  tétetik,  ő  felsége  böl- 
csességének elfogadása  gyanánt  kell  venni. 

Hogy.  a  második  diploma  kihirdetése  ntán  mennyire 
elszomorittattak  a  rendek,  sőt  maga  a  köznép  is  egész 
Erdélyben,  azt  nem  lehet  megmagyarázni.  Midőn  pedig  a 
szebeni  egyességre  került  a  dolog,  az  okosabbak  aggódni 
kezdtek  az  egyesség  sikere  iránt  a  róm.  katholiknsoknak 
eljárása  miatt,  kik  a  megegyezési  pontokat  csak  ágy  akar- 
ták aláírni,  ha  a  következő  záradék  tétetik  oda:  „Eljővén 
pedig  a  nevezett  kolosvári  consnltatio,  ha  ezek  végbemehet- 
nek, jó,  ha  pedig  nem,  az  eddig  volt  tracta  annihiláltassék". 
Ebből  sokan  azt  jövendölték,  hogy  a  róm.  katholikos  urak 
máshonnan  várnak  valamit  —  ami  kiviláglik  a  Magyar- 
országból jött  levelekből  —  vagy  a  kolosvárí  egyességen 
egyátalán  nem  akaiják  az  erdélyi  viszályt  megazfintetni, 
ami  ismét  a  tanáci^ozásnak  oly  sokszori  félbeszakításából 
és  rideg  válaszokból  tűnik  ki.  Azt  sem  titkolták,  sőt  nyíl- 
tan kimondották,  hogy  ők  többet,  sőt  mindent  az  ndvartól 
fognak  nyerni,  mely  majd  a  többi  vallásokat  keményebb 
feltételek  alá  helyezendi.  Ez  szeget  ütött  sokaknak  fejébe; 
nem  ngyan  az  okosabbaknak,  kik  ő  felsége  királyi  szavára 
és  európaszerte  ismert  bölcseségére  többet  adnak,  és  a  kik 
ő  felsége  türelmét  jobban  ismerik,  és  ezen  botrányos  viszály 
eldöntését  nem  Bécsben,  hanem  Erdélyben  barátságos  egyez- 
kedés utján  kívánják  eldönteni.  De  a  róm.  katholiknsok  ily 
módon  nagyobb  bajoktól  való  félelmet  ébresztettek  a  más 
yallásfelekezetfiekben,  akik  fájdalommal  látták,  hogy  a 
szebeni  egyezkedés  Kolozsvárott  félbeszakittatott  Csodálatos 
volt  előttük,  hogy  az  egyesség,  mely  révbe  jutott,  mégis 
higótörést  szenvedett.  És  a  tény  kicsinytől  fogva  nagyig 
mindenkit  megdöbbentett,  és  kétséget  támasztott  az  iránt, 
hogy  Erdélyben  a  testvéri  szeretet,  és  békesség  visszaállit- 


A  MAGYAR  ORSZÁGOT OlASBK  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁBAI.  76 

ható  legyen.  A  kormánytanács  kimondja,  hogy  a  baj  nagy- 
ságát nem  túlozza,  bár  beisiperí,  hogy  neki  sokról  ninos 
tudomása,  mivel  a  róm.  katholikusok  kevés  bizalommal, 
sőt  ez  ügyben  gyanúval  viseltetnek  iránta. 

De  mindezeknek  orvossága  ő  felsége  kezében  van 
letéve.  Ő  könnyen  segíthet;  sőt  nagy  diesöséget  arathat 
Isten  és  világ  előtt,  ha  a  róm.  katholikusok  kivánságait 
figyelembe  veszi. 

1.  Mi  volna  könnyebb;  mintha  ő  felsége  a  kolosvári 
református  templomot  és  unitárius  iskolát,  melyek  inkább 
kierőszakolva,  mint  önként  átengedve  vannak,  királyi  bő- 
kezűségével —  kibővítve  a  szebeni  egyezkedésen  a  római 
katiiolikusoknak  felajánlott  összeget — fényesebben  és  kényel- 
mesebben rendeztetné  be  a  róm.  katholikusok  számára  ?  Ha 
ezt  megteszi,  a  császári  nap  egyformán  fogja  felderítem  az 
egész  Erdély  egét,  és  miként  a  jótékony  ég,  földünket  egy^^ 
formán  fogja  megtermékenyíteni,  s  egy  ecsettel  négy  falat 
fog  egyszerre  befesteni.  Minden  hitvallás  ki  lesz  elégítve, 
a  diploma,  a  szeretet,  a  béke  és  egyetértés  fentartva,  és 
mindezt  ő  felsége  bölcseségének,  méltányosságának  és  jó- 
ságának fogják  tulajdonítani.  Sőt  mint  mondani  szokás, 
„felhő  megül  fényesebben  tűnik  elő  a  nap*',  a  róm.  katho- 
likusok birtoka  is  szebb  és  biztosabb  leend. 

Más  vallásfelekezetek  is  nem  kisebb  örömmel  és 
hálával  fogják  fogadni  ő  felsége  kezéből  a  magokét, 
mint  a  minővel  fogadták  egykor  a  Krisztus  és  apostolok 
által  halottaikból  feltámasztott  anyjokat  a  gyermekek.  így 
lesz  elérve  a  róm.  katholikus  atyafiaknak  azon  egyenlő- 
sége, melyet  a  négy  testvér  egyforma  osztozkodásában 
követeltek;  el  lesz  érve  ő  felségének  bőkezűsége  által  más 
testvéreknek  panaszai  és  gyűlölete  nélkül.  Sőt  ha  ő  fel* 
sége  nagy  hadi  szükségletek  miatt  erre  nem  áldozhatna,  s 
a  dolog  odáig  jutna,  hogy  a  többi  felekezetek  a  róm.  katho- 
likusokat  hasonló  épületek  előállításában  segítsék,  a  kor« 
mánytanács  azt  hiszi,  hogy  a  rendek  semmiben  sem  lenné- 
nek oly  szolgálatrakészek,  mint  e  pontban. 


76  ZeiUNSZKY  MIHÁLY. 

2.  Ami  pedig  a  püspököt,  és  az  itt  száz  esztendő  óta 
nem  látott  papságot  illeti,  hogy  miként  lenne  az  behozandó, 
arra  nézve  a  kormánytanács  nem  ad  véleményt,  hanem  az 
eddig  lefolyt  idők  példáira  utalja  ő  felségét.  Merítsen  ma- 
gának azokból  véleményt.  Voltak  Erdélynek  nnitárins,  róm. 
katholikns  és  református  fejedelmei;  vallása  ennyi  részre, 
országa  ennyi  nyelvre  és  külömböző  törvénynyel  és  szokás- 
sal bíró  nemzetekre  van  osztva.  A  keresztyénségnek  szélére 
vaQ  helyezve.  Beismerik,  hogy  változó  nézett,  s  oly  szabad- 
sághoz szokott,  mely  néha  a  szabadosságba  is  átcsap. 

3.  Ami  a  9-ik  pont  végén  levő  záradékot  illeti,  azt 
politikai  okoknál  fogva  minden  vallásfelekezetek  torfiltetni 
kérik.  A .  protestánsok  félnek  a  hivatalból  való  elfizésbes 
nyilatkozó  üldözésektől.  A  buzgóbb  róm.  katholiknsok  között 
akad  ugyan  olyan,  aki  a  róm.  katholikusok  javára  kikötött 
ezen  záradékot  nagyon  helyeslik^  de  annál  nagyobb  seni- 
pulust  támaszt  mindenütt,  mert  valóban  Erdélyben  a  róm. 
katholikusok  a  protestáns  fejedelmek  korában  is,  a  leg- 
nagyobb hivatalokat  is  viselték  csak  úgy,  mint  mások,  ma 
pedig  szintén  bőségesen  élveznek  tisztségeket  és  hivatalokat 
Minél  fogva  a  kormánytanács  Alvinczy  által  bővebben  kí- 
vánja kifejteni  ő  felsége  előtt  azon  okokat,  melyeknél  fogva 
a  diplomának  ezen  záradékát  törültetni  óhajtaná.  Ezzel  ő 
felsége  nem  lesz  megsértve;  de  a  köznyugalom  nagy  mér- 
tékben lenne  előmozditva.  Külömben  is  Erdélyben  az  elő- 
léptetésnél az  ő  felsége  diplomája  és  az  ünnepélyes  unió 
minden  vallási  tekintetet  kizár,  és  egyedül  a  képességet 
veszi  zsinórmértékül. 

4.  Ami  a  diploma  9-ik  pontját  illeti,  melynek  eltör- 
lésébe a  rendek  csakis  a  róm.  katholikusok  nagy  sürgeté- 
sére egyeztek  bele:  arra  nézve  a  kormánytanács  bevallja, 
hogy  valóban  nem  tudja,  viyjon  az  a  róm.  katholikusoknak 
és  a  közbékének  javára  lesz-e  vagy  nem?  Ugyanis  fen- 
maradván  a  diploma  értelmében  a  rendeknek  jelölési  joga, 
joggal  lehet  félni,  hogy  tág  tér  fog  nyittatni  a  hivatal- 
keresés vesztegetésre,  korteskedésre  és  más  hasonló  ország- 


A  MAOYAB  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  77 

gyűlési  mesterségekre ;  és  így  amint  egyrészt  több  taná- 
csosnak bejövetele  remélhető,  úgy  másrészről  attól  is  lehet 
tartani,  hogy  teljesen  kizáratnak,  vagy  kevesebben  jutnak 
be.   Ezt  ő  felsége  és  ministerei   bölcs  megítélésére  bizzák. 

Ilyen  volt  az  erdélyi  koimánytanács  véleménye  a 
vallásügyek  rendezésére  nézve.  A  szebeni  egyezkedés  többi 
pontjait  megerősíttetni  kéri,  kiemelésével  annak,  hogy  egy 
rendnek  és  egy  vallásnak  sem  kivái\ja  rövidségét.^ 

A  kiilömböző  felekezetek  azonban  oly  féltékenyek 
voltak  egymás  iránt,  hogy  a  Bécsbe  küldött  ref  vallású 
Alvinczy  mellé,  mintegy  ellenőrzők  gyanánt,  a  magok  részé- 
ről külön  követeket  is  küldöttek  Bécsbe;  jelesül  a  római 
katholiknsok  Baranyai  Gergely  gyulafehérvári  papot,  aki 
külön  sérelmi  iratot  vitt  fel;  az  unitáriusok  Dalnoki  János 
kolozsvári  tanácsost,  a  szászok  pedig  Zabanius  Jánost,  a 
szász  egyetem  jegyzőjét.  Mindenikök  azon  törekedett,  hogy 
a  kormányférfiaknál  valami  engedményt,  illetőleg  kedvez- 
ményt eszközöljön  ki  a  maga  felekezetének.  Ez  utóbbi  még 
a  szász  nemzet  számára  is  külön  jogokat  követelt,  mintegy 
jutalmul  a  dynastia  iránt  tanúsított  hűségért. 

Alvinczy  három  emlékiratot  nyújtott  be  a  császárnak. 
Az  elsőben,  mely  1692.  szeptember  3-káról  van  keltezve, 
6  az  összes  rendek  nevében  nyújtatott  be,  23  pontban, 
részletesebben  adatnak  elő  az  ország  kivánatai.  Ezekben 
első  helyen  áll  II.  Apaffy  Mihálynak  a  fejedelemségben  való 
megerősíttetése.  Azután  fájdalommal  jelentik  a  rendek,  hogy 
ámbár  a  diploma  harmadik  pontjához  képest  minden  igye- 
kezetüket arra  fordították,  hogy  a  róm.  katholikusokkal 
mindazokra  nézve,  melyek  a  diploma  első,  második  pont- 
ban sérelemképen  említtetnek,  egyesség  jöjjön  létre,  hogy 
a  nehézségek  eltávolítása  által  meglegyen  az  egyetértés,  a 
béke  és  nyugalom;  de,  fájdalom,  ezen  jó  törekvés  meghiú- 

^  Memóriáié  vei  succinta  opinio  Consiliariorum  Transylvaniae  de 
controversia  reiigiosa,  Sacratissimae  Cesareae  Regiaeque  Majestati  bona 
fide  scripta  et  hamillime  exhibenda.  Szász,  Sylloge  Tractatuum  .  . .  8i3— 
350.  lap. 


78  ZfilUMBZKY  MIBÁLT. 

salt,  eriedményteleD  maradt.  Az  erre  vonatkozó  iratokat,  a 
kormá&ytanácsoBoknak  véleményével  együtt  5  felségének 
terjesztik  fel,  azon  alázatos  kérelemmel,  hogy  ő  felsége  azt 
meghallgatván,  olyképpen  elintézni  kegyeskedjék,  hogy  meg- 
vigasztaltatva a  békét  és  lelkiismeretök  szabadságát  utó- 
daikra is  átszállíthassák. 

Köszönettel  veszik,  hogy  ő  felsége  a  közhivatalokra 
valláskülömbség  nélkül  csak  erdélyi  benszülötteket  alkal- 
mazni ajánlkozik  diplomájában.  Kérik  azonban,  hogy  azok 
számának  meghatározását  a  gabemium  belátására  bízni, 
vagy  ha  ez  nem  lehetne,  annak  ajánlatát  figyelembe  venni 
kegyeskedjék,  úgy  hogy  a  javak  és  tisztségek  kérői  a 
gaberniam  előleges  ajánlata  nélkül  resolutiót  ne  nyeijeneL 
Ekként  a  külömböző  nemzetek  és  vallások  közötti  béke 
könnyebben  fentartható;  a  veszélyes  machinatiók  és  árul- 
kodások,  továbbá  az  alkalmatlan  kérelmek  és  az  ebből 
következhető  egyéb  kellemetlenségek  elkerültetnek,  s  a 
közbéke  és  egyetértés  javára.  Máskülömben  számtalan  kel- 
lemetlenség fog  következni,  és  az  óhiytott  közbéke  alapja, 
t.  i.  az  egyesség  és  egyetértés  minden  nemzetek  és  bevett 
vallások  között  fel  fog  bomlani,  s  abból  inkább  felforgatást 
mint  állandóságot  lehet  várni. 

A  diploma  8-ik  pontját  illetőleg  a  rendek  elhiszik, 
hogy  a  róm.  katholikusok  ebben  inkább  vannak  megbántva, 
mint  másutt;  minélfogva  ezen  czikknek  fogalmazását,  a  kor- 
mánytanács véleménye  alapján  ő  felsége  kegyes  ítélete  alá 
bocsátják. 

Ami  a  debreczeniek  ügyét  illeti;  minthogy  ez  a  dip- 
loma második  pontja  által  elintézve  van,  kérik  ő  felségét, 
hogy  az  enyedi  iskola  fentartására  Bethlen  Gábor  által 
rendelt  tartozásukat  el  ne  engedje,  hanem  az  erdélyi  guber- 
niumtói  való  eddig  fentartott  függésüket  továbbra  is  fen- 
tartsa. 

Alvinczy  az  első  emlékiratra  nem  kapván  választ  a 
következő  1693.  évi  január  3-kán  egy  új  memóriáiét  nyúj- 
tott be,  melyben  hosszas  sopánkodás  mellett  az  élőbbemnek 


A  MAaYAH  ORSZÁOOTÜLÉBBK  VALLÁSOOYI  TÁBQYALÁ8ÁL  79 

pontjain  halad  végig.  A  vallásra  vonatkozólag  elmondja, 
hogy  ámbár  az  egyezkedést  a  róm.  katholiknsok  félbe- 
szakították, mégis  a  protestánsok,  hogy  ő  felsége  iránti 
tiszteletöket  bebizonyítsák,  haszezer  forintot;  azonkívül  a 
kolozsvári  javított  református  templomot,  és  az  unitárius 
collegiumot,  a  nép  fájdalmas  fe^jigdulása  daczára  is  fel* 
igánlották  a  róm.  katholikus  atyafiaknak.  Minthogy  pedig 
ezzel  azok  nem  elégedtek  meg,  a  kormánytanács  vélemé* 
nyéhez  képest,  kéri  ő  felségét,  hogy  e  vitás  kérdést  bölcs 
ítéletével  és  kegyelmességével  ő  felsége  döntse  el.  A  hiva- 
taloknak valláskülömbség  nélkül  belföldiek  által  való  be- 
töltésére nézve  újra  a  régi  kérelemmel  járul  a  felség  elé. 
A  8-ik  pontra  nézve  ^jra  ajánlja  a  gubernium  véleményét 
A  szászokkal  és  róm.  katholikusokkal  kiegyenlített  és  el- 
fogadott pontokra  nézve,  azon  kérelemmel  járul  Alvinczy 
a  rendek  nevében,  hogy  azok  minden  záradék  és  hozzá- 
adások nélkül  iktattasanak  be  a  kir.  diplomába.  Nem  ma« 
lasztja  el  ismételni  a  debreczeniek  nyakasságát,  akik  az 
enyedi  ref.  iskolára  való  tartozásukat  megfizetni  nem  akar* 
ták;  kérve  a  királyt,  hogy  erre  kényszerítse  őket.  Kétsége 
telén  igazság,  hogy  aki  mivel  tartozik,  azt  fizesse. 

Erre  sem  kapván  választ,  Alvinczy  már  csaknem  két- 
ségbeesve adta  be  a  harmadik  emlékiratot  márcz.  14-kén. 
Nem  tudja  felfogni,  miért  halasztatik  a  válasz  oly  fontos 
dolgokra  nézve,  melyekből  Erdélynek  üdve  és  békéje  függ. 
Éppen  azért  kéri  a  királyt,  ne  vegye  neki  rossz  néven,  ha 
ö  a  rendek  parancsához  képest,  és  a  vallási  béke  szüksé- 
gének érzetétől  kényszerítve;  újra  harmadszor  is  kénytelen 
könyörgésével  alkalmatlankodni,  hogy  a  nyert  kegyelmes 
válaszszal  nyugodt  lélekkel  mehessen  vissza  ő  felségének 
hfi  alattvalói  közé.  Röviden  még  egyszer  összefoglalja  a 
rendek  kívánságát,  Jákobbal  áldást  Ábrahámmal  pedig 
kegyelmet  kérve  ő  felségének  végtelen  jóságától.^ 

^  Memóriáié  tertium,  die  14.  Mártii  Anna  1693  representatum. 
Szász,  Sylloge  Tractatuum  . .  .  323 — 342.  I.  Az  első  és  második  memó- 
riáié ugyanott  olvasliató  a  28'/— 323.  lapokon. 


82  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Úgy  nyilatkozik,  hogy  miután  azon  magyarországi  részek 
feletti  határozatból,  hová  Debreczen  tartozik,  bajos  dologi 
kizárni  Magyarország  rendéit,  ennélfogva  ágy  intézkedett, 
hogy  azon  hivataloknál,  melyek  azon  részeken  megürülnek, 
a  viszonosság  elvénél  fogva,  úgy  Erdély  mint  Magyarország 
nemességének  jogai  egyformán  figyelembe  vétessenek.  Az 
enyedi  coUegiumnak  fizetendő  összegről  egyenesen  nem  nyi- 
latkozik. A  18-ik  pontban  általánosságban  említi,  hogy  egy 
erdélyiekből  és  magyarokból  álló  vegyes  küldöttség  vizs- 
gálná meg  a  Debreczen  elleni  panaszt,  kisérlené  meg  a 
barátságos  egyességet  létrehozni.  Ő  nem  akar  önhatalmálag 
eljárni  a  debreczeniek  ellen.  ^ 

Sokkal  szigorúbb  hangon  van  tartva  Lipótnak  azon 
rendelete,  mely  május  20-káról  keltezve  a  kormánytanács- 
hoz van  intézve.  Ebben  értesíti  a  tanácsosokat,  hogy  az 
Alvinczy  által  előterjesztett  kérelmekre  adott  válaszát  ugyan- 
csak Alvinczy  által  közli  a  rendekkel.  Szigorúan  meghagyja 
nekik,  hogy  rendeleteit  pontosan  végrehajtsák,  különösen 
pedig  azokat,  melyek  a  vallás  ügyét  illetik.  Meghagyja, 
hogy  érvényt  szerezzenek  azon  óhajának,  miszerint  a  kolos- 
vári  református  templom  helyett  az  unitárius  templom  adas- 
sék át  a  róm.  katholikusoknak. 

Szivükre  köti,  hogy  különösen  gondjuk  legyen  azokra, 
melyek  a  leirat  6-ik  pontja  szerint  a  róm.  katholikusok  és 
reformátusok  egyenlő  számára  vonatkoznak  oly  esetekben, 
ha  a  belső  tanácsosságra  és  királyi  táblai  bíróságra  az  uni- 
táriusok és  az  ágostai  hitvallásúak  között  nem  akadnának 
elegendő  számban  arra  alkalmas  egyének. 

Ezenkívül  rendelkezik  még  a  nagyobb  kihágásokra 
vonatkozó  eljárásra  nézve,  és  közli  az  ország  legfőbb  tiszt- 
viselőinek szóló  utasításokat.  ^    A   kormányzó  ■  ntasitásának 


^  Resolutio  0.  R.  que  vulgo  Alvinczyana  dicttur.  Szász,  Sylloge. 
378—389.  1. 

*  Resoriptum  C.  R.  generálé  ad  Regium  in  Transyhania  Qaber> 
nium.  8eá8e,  Sylloge  373—377.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁQOYÚLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  88 

3-ik  pontjában  az  mondatik;  hogy  a  kormányzó  a  vallási 
egyességet  összes  pontjaiban  és  záradékaiban  megtartsa; 
a  négy  bevett  valláshoz  tartozókat,  összesen  és  egyenkint, 
személyválogatás  nélkül,  az  ő  vallásuk  gyakorlatában,  úgy 
ő  maga  megtartsa,  mint  mások  által  is  megtartassa.  E  val- 
lások egyházainak  egyikét  se  bántsa  és  ne  foglalja  el;  s  a 
belföldiek  közül  vallása  miatt  senkit  le  ne  nézzen.  ^ 

Ezek  voltak  a  nevezetes  okiratok,  melyek  után  egy 
hosszú  sora  következett  oly  rendeleteknek,  melyek  Erdély- 
nek belkormányzatát  és  az  országgyűlések  hatáskörét  egé- 
szen megváltoztatták. 

Szeptember  végén  és  október  hó  elején  folyt  a  ren- 
deletek végrehajtása,  temérdek  nehézségek  között.  Az  uni- 
táriusok és  reformátusok  zokogás  között  adták  át  templo- 
maikat és  iskoláikat  a  róm.  katholikusoknak.^ 

Ez  alatt  folyt  a  török  háború  szakadatlanul.  Lipót 
győzelmei  megtörték  az  ozmán  hatalmat  Magyarországon, 
melynek  buktával  csakhamar  elnémult  minden  ellenzék 
Erdélyben  is.  Tökölyi,  ki  részt  vett  a  zentai  csatában  (1697. 

*  ü.  0.  411.  I.  V   ö.  Vasa.  Gy.  naplóját  168.  1. 

'  VasB  Gy.,  mint  egyik  végrehajtó,  többek  között  ezeket  íija  okt. 
lO-kéról :  „ Siralmas  és  példa  nélkül  való  dolog,  keserves,  de  emlékezetes, 
mely  végben  vitetett  ez  mai  napon  én  általam  és  az  gubernátor  uramtól 
. .  .  mellém  rendeltetett  commis  árius  társaimtúl,  Suki  Páltól  és  Fleisoher 
Tóbiás  uraiméktól,  melyért  minket  se  most,  se  ennekatána  is  senki  mél- 
tán nem  Ítélhet  meg  és  átkozhat,  mert  szolgák  voltunk  benne,  paran- 
csolták s  kéntelenittettünk  eljárni  benne.  Bizonyltom  az  istennel,  hogy 
ezen  dologban  való  küldetésemkor  is  recusáltam  magamat  .  .  .  hogy  ren- 
deltessék más  helyettem ;  sok  okokkal  erősítvén  instantiámat.  De  semmit 
nem  effeotuálhattam  ...  Die  10  Ootobris,  úgy  mint  szombatnak  reggelén, 
szokott  reggeli  harangozáskor.  az  óvárban  levő  ref.  templomba  bementünk, 
és  elénekelvén  az  129-ik  zsoltárt,  Bátai  uram  azon  zsoltárt  igen  szépen 
resolválta,  szabván  az  előttünk  álló  alkalmatosságra.  Ezt  elvégezvén  kö- 
nyörgést tött  és  azután  elénekeltette  az  74.  zsoltárnak  egynehány  versét. 
Ez  alatt  küldtünk  az  róm.  katholikusoktúl  rendeltetett  commissariusokért. 
Az  községet  megáldván  Bátai  uram,  az  bibliát  nagy  sirassál,  zokogással 
lehozta  és  az  egész  cultus  alatt  rettenetes  sírás  és  zokogás  volt  ...  az 
nép  mind  kün  az  utczában,  házakban  számtalan  volt,  és  az  templom  is 

6» 


84  Z8IUN8ZKY   MIHÁLY. 

szept.  11.)   kibiydosott  Az  iQü   Apaflfy   Bécsbe   vitetett,  s 
birodalmi  grófi  czimmel  ruháztatott  fel. 

Ezzel  vége  lett  a  másfél  század  óta  kfilönállt  Erdélyi 
fejedelemségnek,  Apafiynak  Bécsbe  vitele  ntán  a  diploma 
tekintélye  és  ereje  mindinkább  hanyatlott  Ámbár  a  rendek 
által  választott  gubernátor  és  a  tanácsosok  kezében  lett 
volna  a  politikai  hatalom:  ez  voltaképen  csak  a  papíron 
volt  így,  mert  minden  úgy  ment,  amint  a  katonai  parancs- 
nok akarta.  Tartattak  ugyan  országgyűlések,  de  ezek  hatá- 
jrozataira  semmit  sem  adott  a  katonai  kormány. 

—  Bejövének  sereggel  a  jezsuiták,  pápista  püspök  stb. 
írja  Bethlen  Miklós  ezen  korról.  Diploma,  Erdély,  religiók 
veszélybe  kerültek,  mert  Bécsben  Káinoki  vicecancellárins, 
Hevenesi  Gábor  jezsuita  fő;  Eollonics  kardinál  archicaneel- 
láríus;  —  ezek  a  fők  és  Apor  ezeknek  locumtenensök. 
gubernátor  cum  patribus  jesuitis  transylvanicis.  Ezeknek 
egymással  szóló  echójok  az  egész  régimen.  Bánfi  gubernátor 
és  Bethlen  cancellaríus,  pulvis  et  umbra  sumus.^ 

tele  Tolt  néppel  .  .  .  vártuk  az  ajtóban  az  róm.  katholikus  commissaría- 
sokat,  úgymint  Haller  Istyán  uramat  őnagyságát  és  Bálintit  Zsigmond 
uramat  . .  .  vélek  lévén  páter  Vizkeleti  uram  is.  Annak  utánna  így  kezd- 
tem szómat:  Az  felséges  mindenható  bölcs  isten  stb.  .  .  .  kiváltképpen 
való  itéletibül  és  az  méltóságos  gubernátor  urtál,  az  méltóságos  regium 
gubemiumtnl  és  az  három  religión  lévó  . .  .  státusoktúl  ónagyságoktól  és 
ókegyelmektul  rendeltetett  ez  a  templom  az  mellette  lévő  unitáría  scholá- 
val  együtt  az  róm.  katholikus  religión  lévő  atyafiaknak  .  .  .  azért  mi 
commissariusok  kegyelmeteknek  .  .  .  ezen  templomot  as  scholával  együtt 
assignáljuk  és  kezekbe  adjuk.  íme,  az  ajtókat  megnyitottak,  az  kulcsokit 
kit-kit  az  ő  ajtajában  tétettük,  nagyságtok  már  szabadosan  bemehet.  .  . . 
Onnét  mentünk  az  soholába,  kinek  is  az  ajtaja  nyitva  lévén,  azt  mind 
eljártuk  ...  és  midőn  arra  az  udvarra  jutottunk  volna,  az  holott  u 
szászok  temploma  vagyon,  ottan  világosan  és  aperte  megmondtam,  hogy 
semmiképen  azt  a  templomot  nem  adjuk.  Onnét  . .  .  mentünk  fel  Monos- 
torra, assignáltuk  az  egész  részt,  melyet  KoUatvich  uram  birt.  És  ezek 
így  menvén  végben,  mi  kijöttünk  Kolozsvárra,  őnagysága  és  őkegyeluM 
ottan  maradtak.  Isten  oltalmazzon  minden  keresztyén  jólelkű  atyámfiát 
Uyen  szolgálattal  I  . . .  Napló  170—173.  1. 
^  Bethlen  önéletírás  O.  lől.  1. 


MÁSODIK  FEJEZET. 

AZ  ÚJ  KORMÁNYZÁSI  RENDSZER  ÉS  ANNAK 

HATÁSA. 

1693— IT'OS. 

* 

« 

Erdélyi  országgyfilések. 

1692—1699. 
I. 

• 

Az  erdélyi  ndvari  alkanczellárság  felállítása.  —  Az  országgyAlések  e  felett! 
határozatai.  —  Az  1692-kr  marosvásárhelyi  gyftlés  kikötéseket  tesz.  — 
Az  1694.  és  1696-ki  kolosvári  gyAléseken  szerreztetik.  — -  Az  1697-ki 
tordai  gyűlés  ellenzi  a  több  egyén  jelölését.  —  A  király  Dem  tágít,  míg 
a  katholicismus  araimát  meg  nem  alapítja.  —  Kollonios  törekvései;  új 
meg  új  rendeletek.  -—  Az  1699-ki  rendelet.  —  Bethlen  Miklós. 

Az  előbbeni  fejezetben  láttak,  hogy  Magyarországban 
és  Erdélyben  egyházi  és  politikai  tekintetben  aránylag  igen 
rövid  idő  alatt  óriási  változás  állott  be. 

A  török  hatalmának  megtörése,  Erdély  meghódítása 
és  a  protestantismusnak  majdnem  teljes  elnyomása  oly  lépé- 
sekre bátorította  a  bécsi  kormányt,  aminőkre  egy  évtized 
előtt  még  csak  gondolni  sem  mert. 

Erdély  az  önállóságnak  minden  tulajdonaiból  ki  volt 
vetkőztetve. 

Ei  merészelt  volna  ily  körülmények  között  ellentál- 
lani  a  bécsi  hatalomnak?  Az  országgyűlések  a  kormány 
vak  eszközeivé  lettek. 


86  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Nem  lehet  tagadni,  hogy  a  bécsi  kormány  czéljainak 
megvalósitásában  sok  ügyességet  tanúsított.  Hogy  tenreit 
Erdélyben  is  magyar  honfiak  által  minél  könnyebben  keresz- 
tölyihesse,  Bécsben  felállította  az  erdélyi  udvari  kanczel- 
láriát,  és  pedig  ágy,  hogy  abban  minden  vallásfelekezet  és 
minden  nemzetiség  részes  legyen. 

Már  az  1692-ki  marosvásárhelyi  országgyűlésen  szóba 
hozta  a  kérdést  oly  tetszetős  alakban,  hogy  a  rendek  több- 
sége azonnal  mellette  nyilatkozott.  A  róm.  katholikusok  még 
akkor  nem  tolták  előtérbe  a  vallási  czélzatokat.  Inkább  a 
nemzeti  hiúság  és  egyesek  hatalomvágya  volt  a  határozó. 
Azt  mondák  a  rendek,  hogy  „úgy  a  lelki,  mint  a  világi 
szabadság,  a  jelen  és  a  jövendő  nemzedék  fidve,  valamint 
a  közbéke  és  a  nyugalom  egyiránt  tanácsolják,  miszerint 
ő  felsége  mellé  a  nemesség  kitűnőségeiből,  vagy  a  birói 
karból  egy  referendarius,  s  ehhez  a  három  nemzetből  válasz- 
tott tanácsosok  és  egy  titkár  adassanak''. 

Minthogy  azonban  az  1692-ki  országgyűlés  érvei,  me- 
lyek a  tervezett  bécsi  alkanczellárságra  vonatkoztak,  nem 
hallgattattak  meg,  az  erdélyi  rendek  1694-ben  a  kolosvárí 
országgyűlésen  ismét  azt  határozták,  hogy  ámbár  a  három 
nemzet  abban  megegyezett,  hogy  a  bécsi  udvarban  csak 
egy  alkanczellár  legyen,  s  hogy  onnét  visszatérve  csak  jegy- 
zői czíme  legyen,  azt  mégis  kívánják,  hogy  az  ezután  Bécsbe 
menendő  alkanczellár,  ha  róm.  katholikus  lenne  is,  a  ren- 
dek ezen  határozatát  tiszteletben  tartsa.  Továbbá  kívánták 
azt  is,  hogy  az  illető  alkanczellárhoz,  teendőinek  pontosabb 
és  hitelesebb  teljesítése  végett,  még  három  tisztességes  egyén 
adassék,  kik  a  négy  vallást  és  három  nemzetet  képvisel- 
jék, s  kiknek  ketteje  előadó,  a  harmadik  pedig  titkár  vagy 
iktató  lehetne  s  egyenlő  fizetéssel  bírnának.  Ezekkel  pedig 
az  alkanczellár  oly  viszonyban  legyen,  hogy  minden  fon- 
tosabb  hazai,  egyházi  és  politikai  fígyet  csak  ezeknek  koz- 
niegegyezésével  dönthessen  el. 

Ezt  azonban  ő  felsége,  a  róm.  katholikusoknak  ellen- 
mondása miatt,  el  nem  fogadta.  A  többi  utasítási  pontokat 


A  MAGYAR  ORSZÁOGYOLÉBBK  VALLABOOYI  TÁRaYALÁSAI.  87 

«  róm.  katholikusok  is  helyeselték.  Az  6  külön  nézetűk  az 
volt  hogy  a  béke  kedvéért  a  bécsi  erdélyi  alkanczellár  fel- 
váltva legyen  róm.  katholikus  és  protestáns;  de  úgy,  hogy 
4iz  ilyen  alkanczellár  ugyanakkor  ne  lehessen  se  tan&csos, 
se  titkár,  hanem  mindjárt  első  alkalommal  betöltessék  a 
harmadik  hely  róm.  katholikus  férfiú  által;  és  hogy  a  csá- 
szári diploma  szerint  a  jegyzőségre  is  képes  és  érdemes  róm. 
katholikus  emeltessék.  A  róm.  kathoKkus  atyafiaknak  egyéb 
kívánságaik  is  voltak,  melyek  azonban  ide  nem  tartoznak. 

Feliratukban  a  békét  hangsúlyozzák,  és  mert  tudják, 
hogy  ő  felsége  is  óhajtja  a  békét,  azért  remélik,  jó  néven 
veendi,  hogy  erről  gondoskodnak,  oly  formán,  hogy  a  róm. 
katkolikusok  óhajához  képest  az  alkanczellári  hivatal  a  róm. 
katholikus  és  protestáns  vallású  férfiak  közt  váltakozzék. 
Ez  által  a  négy  vallás  közötti  béke  helyreáll. 

A  király  1694.  deczember  4-kén  Bécsben  kelt  határo- 
zatával megerősíti  a  rendek  által  megválasztott  Káinokit 
•alkanczellári  hivatalában ;  biztosítja  a  rendeket  arról,  mi- 
szerint legfSbb  gondját  képezi  a  kfilömböző  vallások  közötti 
békének  fentartása.  Sürgeti,  hogy  az  új  alkanczellár  minél 
liamarébb  elfoglalja  helyét.  Igéri^  hogy  a  bécsi  erdélyi  kan- 
<czelláría  összeállításánál  azon  lesz^  hogy  a  nemzetek  és 
Tallások  békéje  fenmaradjon. 

Ezen  leirat  jó  hatással  volt  a  rendekre.  Eihirdettetése 
után  a  gubernium  hozzálátott  a  kanczellária  tagjainak  kye- 
löléséhez.  Ekkor  a  róm.  katholikusok  azon  kívánsággal 
•állottak  elő,  hogy  a  tanácsosok  egyike  róm.  katholikus 
legyen.  Válaszúi  kapták:  mivel  az  alkanczellár  róm.  katho- 
likus, elégedjenek  meg  vele;  a  közügy  érdeke  hozza  maga* 
val,  hogy  a  többi  személyek  a  többi  három  valláshoz  tar- 
tozzanak. De  ezzel  a  róm.  katholikusok  nem  elégedtek  meg. 
Ennélfogva  az  ügy  ismét  a  rendek  elé  vitetett.  Az  169«>-ki 
februárius  16-ára  Eolosvárra  összehívott  rendek  vallás- 
különbség nélkül  egyhangúlag  azt  határozták: 

1.  Hogy  a  Bécsben  székelendő  alkanczellárhoz  két 
tanácsnok  és  két  titkár  adassék  egyenlő  fizetéssel. 


88  ZBILIlfBZKY  MIHÁLY. 

2.  Hogy  a  két  titkár  egyike  iktató,  amásik  taxatör  legyen. 

3.  Hogy  ez  a  négy  személy  a  bevett  négy  valláshoz 
tartozó  legyen;  és  hogy  ámbár  a  mostani  alkanczellár  róot 
katholikus,  egy  tanácsos  mégis  szintén  róm.  katholikns 
legyen;  jövőben  pedig,  ha  az  alkanczellár  a  többi  három 
vallás  valamelyikéből  való  lesz,  egy  tanácsnok  szintén 
azon  vallásból  való  legyen^  a  többiek  pedig  a  többi  három 
valláshoz  tartozzanak. 

4.  Hogy  az  alkanczellár  évenkinti  változása  több 
országos  és  vallási  oknál  fogva  az  augnsztas  22-ki  meg- 
egyezés szerint  erősíttessék  meg. 

5.  Hogy  bármely  ügy  eldöntésénél  az  alkanczellár 
esak  úgy  birjon  egy  szavazattal,  mint  a  többi  tanácsosok. 

Ezek  után  megválasztották  a  kanczellária  többi  tag- 
jait is,  s  megerősítés  végett  ő  felségének  terjesztették  feL 
Első  tanácsossá  megválasztották  Szentkereszti  Andrást,  mint 
legidősebb  tanácsost  és  református  vallása  embert.  Második 
tanácsossá  a  róm.  kath.  vallása  Henter  Benedeket;  harma- 
dikal,  mint  titkárt,  az  anitárias  vallása  Pálfi  Ferenczet^ 
kinek  megválasztásánál  székely  nemzetisége  is  figyelembe 
vétetett;  negyedikül  pedig  titkári  és  taxatori  minőségben 
Czakó  György  szász  nemzetiségű  és  latheránas  vallása  fér- 
fiút választották  meg. 

Mindezeknek  utasításai  volt  adva,  hogy  az  ország 
törvényei  által  hozzájuk  intézendő  ügyeket,  jogokat,  sérel- 
meket és  panaszokát  ő  felségénél  közvetítsék.  A  negyedik 
pontban  a  vallásra  vonatkozólag  az  mondatik,  hogy  vala- 
hányszor a  rendek  között  vallás  miatt  controversiák  támad- 
nak, és  eldöntés  végett  az  udvarhoz  küldetnek:  ily  esetben 
sem  az  alkanczellár,  sem  társai  ne  bocsátkozzanak  a  con- 
troversiák tárgyalásába;  azokhoz  semmit  ne  adjanak,  s  belő- 
lök  semmit  el  ne  vegyenek,  s  ő  felségéhez  való  terjesztés- 
kor semmiféle  bírálatot  ne  gyakoroljanak;  hanem  egy- 
szerűen  csak    azon   szavakkal  terjeszszék  fel,  amelyekben 

^  E  helyett  Cserei  Simon  Mihályt  említi. 


A  MAOYAR  0R8ZÁ00YŰLÉ8BK  VALLÁSÜOYI   TÁROYAIiÁSAI.  89 

az  ország  által  szerkesztett  emlékirat  szól;  távol  minden 
részrehajlástól,  egyszerűen  kérni  fogják  6  felsége  határo- 
zatát. Eülömben  óhajtják  a  rendek,  hogy  az  nrísten  őrizze 
meg  őket  az  efféle  sok  ügyek  felterjesztésétől. 

A  hetedik  pontban  intik  az  alkancellaria  tagjait,  hogy 
becsület-  és  hivatalvesztés  büntetése  alatt  semmit  se  köves- 
senek az  ország  törvényei  ellen,  sem  ezen,  sem  ő  felségé- 
től nyerendő  utasításaik  ellen,  istennek  és  hazájoknak  tar- 
tozó hitök  ellen,  sem  nyiltan,  sem  titkon,  sem  együttesen, 
sem  egyenkint,  semmiféle  nemzethez  és  valláshoz  tartozó 
egyének  iránt.  Nemkülömben  kezelendők  a  magánszemé- 
lyek és  barátok  ügyei,  amennyiben  tudniillik  a  közjóval 
nem  ellenkeznek. 

Az  utasitás  részletesen  kiterjeszkedik  az  e^árás  módo- 
zataira is.  ^ 

Lipót  császár  a  maga  részéről  okt.  31-kén  adta  ki 
utasítását  az  udvari  alkancellár  számára,  részletesen  kör- 
vonalozván  eljárása  módozatait  is.  De  sem  ebben,  sem  az 
egyes  hivatalnokok  által  letett  eskü  formulájában  a  vallás 
ügye  érintve  nincsen. 

Egyébiránt  az  e  gyűlésen  hozott  határozatok  II.  pontja 
meghagyja  a  főbb  tisztviselőknek,  hogy  a  papok  és  tanitók 
között  minden  egyenetlenséget  akként  szüntessenek  meg, 
hogy  a  parochiák  jövedelmei  három  egyenlő  részre  osztat- 
ván, azokból  két  rész  a  papé,  egy  rész  a  tanítóé  legyen. 
Ahol  pedig  a  fizetendő  gelenia  ^  körül  fordul  elő  egyenlőt- 
lenség, az  egyenlőséget,  mint  más  vallásuaknál  (a  róm: 
katholikusoknál  is)  mindenütt  hozzák  létre  ;  még  ott  is,  hol 


^  Dátum  in  Generáli  unlTersorum  Statuom  et  Ordinom  trium 
NatioDum  Transylvaniae  et  Partium  Hungáriáé  eidem  annexarum  Diaeta 
et  Regii  Gubernii  ac  trium  Nationum  sigillis,  ac  illorum,  qaorum  con- 
venit  subscriptionibus  roboratum.  Claudiopoli  die  21.  Marc  Anno  169ö. 
Aláirva:  Bánífy  György  gubernátor,  Bethlen  Elek  praesidens,  Bethlen 
Miklós  kanczellár.  Eéler-féle  gyűjt.  Nemz.  Mus. 

^  Papi  adónak  egy  neme.  Gelina,  gelima,  glena,  gerima. 


90  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

valamely  parasztnak  csak  12  geleni^a  yan,  ax  illető  a 
papnak  és  tanítónak  te^es  fizetést  adjon.  ^ 

Az  újonnan  szervezett  udvari  kanezellaria  személyzete, 
mint  kormányközeg,  október  31-kén  iktattatott  hivatalába 
Bécsben. 

A  következő  évben  az  iQu  szelid  Apaf^  Bécsbe  vita- 
tett,  az  indulatos  Babutin  átvette  Erdélyt,  mint  f5  hadpa- 
rancsnok. Valamennyi  fölött  pedig  EoUonics  kardinális  ural- 
kodott, aki  Káinokit  csakhamar  engedelmes  k^z  szolgájává 
teve;  a  gubemium  tagjait  pedig  egymással  összeveszíté. 
Mondani  sem  kell,  hogy  a  vallás  miatt. 

Valahányszor  egy-egy  hivatal  betöltéséről  volt  a  sző, 
Eollonics  mindannyiszor  alkalmazni  akarta  azon  elveit 
melyeket  Magyarország  új  kormányzatára  vonatkozó  művé- 
ben kifejtett,  s  éppen  ez  időtájban  foganatba  is  vett.  Vezérifi 
elve  volt  a  katholicismus  erősítése. 

„A  pápista  klérusnak  —  mondja  Cserei  —  tíz  válo- 
gatott -dézmákat  obtineála  a  császártól  Erdélyben,  és  a 
jezsuitákat,   kik   már  Erdélyben   beszármaztanak  vala,  *  a 

^  E  generalíbas  regni  Comitiis  1695.  mafc.  5.  Aláirra:  Haller 
János,  Apor  István,  Mikola  László,  Gyulaífy  László,  Mikes  Mihály  és 
Száva  Mihály.  Veszély  I.  48.  1. 

*  ...  a  jezsuiták  .  . .  noha  annak  előtte  is  .  .  .  nyilván  szokott 
köntösökben  nem  mervén  bejóni  az  ország  kemény  végzése  ellen,  hol 
katonaköntösben,  hol  az  erdélyi  secularis  páterek  köntpsében  sokan  jöt- 
tének be.  Ilyen  vala  Vizkeleti  Zsigmond  kolozsvári  és  Baranyai  László 
fejérvári  papok,  mindenik  factiosus  gonosz  practicalódó,  és  a  mi  religión- 
kat  halálban  gyfilöló  s  üldöző  emberek.  Ezek  látván,  már  a  császár 
fegyvere  Erdélyben  meggyökerezett,  és  Apor  István  nagy  nrrá  lett,  ait 
kezdek  munkálódni,  hogy  a  jezsuiták  szabadoson  bejöhessenek,  és  amelv 
residentiákat  bírtak  Báthori  Zs.  idejében,  mint  Fejérvárott,  Kolozsvárott, 
Udvarhelyt  és  másutt,  occupálhassák.  Apor  Istvánt  elaltaták,  mely  nagy 
és  kedves  dolgot  cselekednék  Isten  előtt,  ha  ezt  véghez  vihetne,  a  minden 
bűnének  bocsánatát  s  üdvösségét  megnyerné.  Apor  István  ira  mindenfelé 
a  ministereknek,  de  mig  Kinszky  éle.  semmit  nem  effieiálhata ;  KoUonies 
succedálván,  az  eleget  munkálódék,  soha  a  császárt  rá  nem  veheté.  mert 
azt  mondja  vala  a  császár :  „Mi  hit  alatt  adtunk  Erdélynek  diplomát 
hogy  oda  több  szerzeteseket  nem  küldünk  azoknál,  kik  addig  köztük 
voltának  ;  az  ő  törvényeket  is  azon  diploma  által  confirmáltnk,  mely  sze- 


A  MAGYAR  0R8ZÁ00YÚLÉ8BK  VALIiÁBÜOYI  TÁRGYALÁSAI.  9t 

census  cathedratikust,  kit  a  szász  papok  szoktanak  észten- 
dőnkint,  kész  pénzül  a  nálok  való  dézmák  árendájában 
fizetni  a  fiscusnak,  eonferálá  a  császár,  mely  öt  ezer  forint- 
nál feljebb  megyén  esztendőnkint^. 

Ha  a  guberninmhoz  az  erdélyi  országgyfilések  által 
választott  férfiak  között  olyanok  találtattak,  akik  erősebb 
felekezeti  jellemüknél  vagy  személyes  befolyásoknál  fogva 
tervének  keresztülvitelét  gátolták,  azonnal  kész  volt  űj 
meg  új  tanácsokkal  a  felség  előtt.  Mikor  Bethlen  Elek 
halála  következtében  elnökül  Eeresztessy  Sámnel,  ^  egy 
hithű  református  férfiú,  s  mellette  tanácsnokul  a  lutheránus 
Zabanius  János  választattak  meg,  ezeknek  beiktatása  ellen 
mindenféle  nehézségeket  támasztott. 

Kifogásokat  tett  a  felterjesztés  módjára  nézve,  s  azt 
kivánta,  miszerint  minden  megürült  helyre  egynél  több 
egyén  jelöltessék,  hogy  ő  felsége  azokból  választhasson. 
A  vallásokra  —  úgymond  —  figyelem  fordítandó;  e  sze- 
rint minden  vallásbeliekből  2 — 3  egyén  ajánltassék,  és  ha 
valamely  valláshoz  tartozók  közül  erre  alkalmas  több  egyén 

rint  örök  átok  alatt  onnan  a  jezsuiták  proscribáltattak,  lehetetlen,  hogy 
hitünket  megszegjük*'.  Á  kardinál  azt  feleié:  „Felséges, császár,  engedje  meg 
hát  felséged,  hadd  én  magamtól  küldjek  be  oda  a  jezsuitákban,  hiszen  ha  senki 
nem  szól  ellenek,  agy  felséged  meg  nem  sérti  a  diplomáf".  A  császár  ráhajol 
olyan  formában ;  próbára  beküldé  RoUonics  ókét.  Bárcsak  valaki  contradicál 
vala  ellenek  a  három  religió  közül,  mindjárt  vissza  kell  vala  menniük.  De  a 
gubernátor  féltvén  tisztségét,  a  többi  araknak  kevés  gondjok  lévén  az  isten 
dicsőségére,  senki  egyet  sem  szóla  .  .  .  Cserei  M.  Hist.  254.  és  26ó.  1. 
^  ,.És  hogy  (a  katholikusok)  jobban  procedálhassanak  dolgokban, 
8  az  ország  között  is  ne  szóljon  minden  ember  kezek  alá.  a  jámbor 
igaz  hazafit,  Keresztesi  Sámuelt,  kit  az  egész  ország  választott  vala  prt- 
>idensnek,  s  be  is  esküttenek,  fungála  dicséretesen  egy  darabig  hivata- 
lában, addig  munkálódának  Apor  István  által  az  udvarban,  gyalázattal 
a  Diploma  ellen  kivetek  a  presidensségból,  s  Haller  Istvánt,  azért  hogy 
pápista  vala,  állíták  be  helyébe.  Sót  mindenüvé  az  erdélyi  fótisztségekre 
pápistákat  raktanak  bé,  olyan  decrétumot  szerezvén  a  császártól,  hogy  mikor 
valamely  tisztségre  candidatio  leszen,  mindenüvé  hármat  candidá]janak,  akik 
közül  egyik  pápista  legyen  Azt  pedig  csak  azért,  hogy  mikor  confirmatióra  fel- 
ment a  császárhoz,  KoUonics  kardinális  akarata  szerint  a  pápista  személy  con- 
firmáltassék,  a  többi  csak  kisérók  legyenek**.  Cserei  M.  Hist.  285.,  286.  1. 


92  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nem  találtatnék,  akkor  más  vaUásuak  is  ajánltatbatDak. ' 
Azt,  hogy  ki  alkalmas  és  ki  nem  alkalmas,  5  lett  yolna 
hivatva  eldönteni. 

Eeresztessy  Sámuel  és  Zabanius  (Szász)  János  kije- 
lölése illetőleg  beigtatása  ellen  a  király  is  kifogást  tett 
és  utasította  a  rendeket,  hogy  máskor  jobban  tartsák  tisz- 
teletben kir.  jogait. 

Ezt  a  kormánytanács  közölté  az  1697-ben  ország- 
gyűlésileg  Eolosváron  összejött  rendekkeL  Ezek  beismerték 
a  beiktatás  helytelenségét,  dé  a  szükség  erős  parancsa  áit&l 
mentegetvén  magokat,  újra  kérték  ő  felségét,  hogy  a  neve- 
zett két  férfiút  megerősíteni  kegyeskedjék.  E  tekintetben 
azonban  a  róm.  kathoUkusok  külön  állást  foglaltak  eL 
B  ragaszkodtak  a  múlt  évi  országgyűlés  elé  terjesztett  pro- 
testatiójukhoz,  mely  a  megválasztott  elnök  reformált  val- 
lása ellen  irányult. 

Ami  már  ő  felségének  ezen  óhig^^  illeti,  hogy  egy-egy 
hivatalra  többen  jelöltessenek,  arra  nézve  a  rendek  kifejtik 
abbeli  nézetüket,  hogy  az  nagy  nehézségekbe  ütközik. 

1.  Ez  által  az  eddigi  szokás  megváltoztatnék;  már 
pedig  az  ily  változtatások  többnyire  veszedelmesek  szoktak 
lenni,  amennyiben  egy  változtatás  után  következni  szokott 
a  másik  és  harmadik  s  ekkép  az  állapot  állandósága  meg- 
ingattatík. 

2.  Az  ajánlható  személyekben  nincs  bőség;  lehetnek 
oly  üresedések,  amelyeknek  betöltésére  egyet  is  nehéz  találni, 
annál  nehezebb  több  hasonlót.  Ezért  úgy  az  ajánló  ren- 
deknek, mint  a  kijelölő  kormányzóságnak  bajos  több  egyen- 
lőtlen személyeket  felterjeszteni. 

3.  A  hivatalokra  vágyóknak  tágabb  tér  nyilik  a  tola- 
kodásra. 

4.  A  rendek  nem  kételkednek  a  felett,  hogy  ő  fel- 
sége  a   diplomának   vallásra   vonatkozó  részét  megtartja ; 

*  Mandátum  Sacrae  C&es.  Regiaeqae  Blijestatis.  Anno  1697. 
apr.  18.  Ellenjegyezve  Szentkereszty  Andris  által.  Nemz.  Máz. 


A  MAOYAB  0R8ZÁGOYÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  93 

azt  is  tu(\ják,  hogy  ha  csak  egyet  lyánlanak  valamely  hiva- 
talra, ha  a  király  visszaveti,  csak  azt  érik  el,  amit  három- 
nak felterjesztése  által  érnének  el.  És  ha  ez  a  szándék, 
úgy  a  vallás  ezen  és  azon  az  úton  rövidséget  szenved- 
hetne. 

Világos,  hogy  ő  felségének  szabadságában  áll  egyet 
vagy  többet  is  visszavetni;  s  ennélfogva  a  rendek  jelölési 
szabadsága,  akár  így  akár  amúgy,  egyforma.  Méltán  fél- 
nek tehát  a  ktilömbségtől  ngy  a  király,  mint  a  róm.  katho- 
likns  atyafiak  és  a  nép  részéről  is. 

Minthogy  ő  felségének  az  előléptetés  ügyében  más 
ismételten  kiadott  rendeleteiből  már  elég  világossá  lett, 
hogy  az  nnitáríns  és  lutheránus  vallású  alkalmas  egyének 
hiányában,  a  róm.  katholikus  és  református  vallás  közötti 
paritás  tartatik  szem  előtt;  ezen  paritásnak  a  róm.  katho- 
likusok  részéről  ez  alkalommal  való  követelése  ellen  a 
három  vallás  ő  felsége  előtt  mint  akkor,  ugy  most  is  fel- 
szólalt. Sőt  a  nevezett  két  vallásbeliek  a  róm.  katholikusok 
által  követelt  ilyen  paritás  ellen  ünnepélyesen  protestáltak. 
Az  unitáriusok  azért,  hogy  ez  által  a  kitűnőbb  unitárius 
családok  kihalása  esetén,  a  lutheránusok  pedig  azért,  hogy 
a  szász  nemzetiség  iránti  tekintetből  (mivel  magyar  luthe- 
ránusok Erdélyben  nincsenek)  a  tisztségekből  hallgatag 
kizáratnának;  és  pedig  a  református  előkelők  hozzájáru- 
lásával. Mert  bizony  olykor-olykor  az  is  megtörténik,  hogy 
a  családfa,  vagyon  és  kegy  többet  ér,  mint  az  erény ;  és 
gyakran  a  legjobbnak  feltűnését  is  megakadályozza  a  sze- 
génység. Ily  körülmények  között  végre  az  következnék,  hogy 
minden  hivatal  csak  ezen  két  gazdagabb  vallásbeliekre,  tud- 
niillik a  róm.  katholikus  és  református  vallásuakra  szállna, 
miből  könnyen  következnék  a  többi  törvényes  vallások 
kiirtása. 

Ezt  a  félelmet  költötte  fel  a  vallásoknál  a  több  sze- 
mély jelöltetésének  szándéka.  Féltek,  hogy  ki  fogják  őket 
játszani;  féltek  nemcsak  azért,  mert  azt  a  király,  mint  leg- 
főbb   döntő    fórum,    egyes   személyek   szabad  visszavetése 


ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

által  hallgatag  is  megtehette,  hanem  —  a  király  iránti 
gyanú  félretételével  —  azért  is,  mert  a  róm.  katholiknsok 
ily  szélesebb  úton  sokkal  hamarébb  és  sokkal  könnyebben 
jöhetnének  magasabb  hivatalokhoz;  és  a  más  y állásnak 
ellen  mindig  kifogásokat  tehetnének.  Először  megtennék  a 
jelöléskor  a  rendek  között;  azután  a  megerősítéskor  az 
udvarnál  különböző  módon,  megtennék  a  róm.  katholikns 
vallás  nevében  tett  ellenmondások  felelevenítése  által  úgy, 
hogy  ha  a  vallások  közül  három  egyén  jelöltetik  is,  való- 
sággal mégis  csak  egy,  t.  i.  a  róm.  katholikns  egyén  fogja 
elfoglalni  a  legfőbb  hivatalokat  és  méltóságokat.  Mert  való- 
szinü,  hogy  minden  fejedelem  inkább  fog  hajlani  saját  bit- 
felei felé,  mint  mások  felé;  kivált  ha  azt  a  nép  nyilvános 
elnyomása  nélkül  teheti,  ha  a  nép  által  ajánlt  jelölt  is 
szóba  hozatik.  Ezt  a  félelmet  növeli  a  róm.  kath.  tanácso- 
soknak úgy  ezen  jelölési,  mint  a  hivatalokat  illető  más 
politikai  és  vegyes  kérdésekben  tanúsított  magaviselete, 
melynél  fogva  mindig  és  teljesen  ellenkező  véleményen  van- 
nak a  rendekkel  és  a  többi  vallásokkal.  Gyannt  ébreszte- 
nek maguk  iránt  azon  örökös  állításaikkal  is,  hogy  az  o 
hozzájárulásuk  nélkül  sem  az  országgyűlés^  sem  a  rendek, 
sem  a  kormánytanács  nem  mondható  annak,  a  mi.  Gyannt 
ébresztenek  azzal,  hogy  ő  felsége  a  jelölésnek  ezen  módját 
a  róm.  katholikns  vallás  javára  kivánja  behozni;  hogy  az 
elnök  visszautasítását  sem  tfirték  volna  anélkül,  hogy  ez 
ellen  tiltakozásukat  ki  nem  fejezték,  s  ő  felségét  meg  nem 
keresték  volna.  Mely  gyanúnak  ismét  nem  lehet  más  követ- 
kezése, mint  sok  kellemetlenség,  mert  több  egyén  jelöl- 
tetése  alkalmával  mindenik  vallás  a  maga  jelöltje  mellett 
fog  kérelmezni  az  udvarnál,  és  otthon  is  sok  izetlenség  fog 
következni.  ^ 

Egyébiránt  a  gubemium  ugyanekkor  felterjesztette  az 
elnökségre  és  tanácsosságra  vonatkozó  jelölését;  jelesül  ai 

^  Dátum   Tordae   die   27.   Julii   Anno  1697.  Aláirra:  gr.  Bánffy 
György  és  gr.  Bethlen  Miklós. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYOJíÉBBK  VÁLLÁBOGYI  TÁRGYALÁSAU  95 

elnökségre  a  református  vallása  Nagy  Pált,  a  tanácsosságra 
pedig  a  róm.  katholikus  yallásn  Henter  Ferenczet.  Felter- 
jesztette a  róm.  katholikns  tanácsosok  külön  véleményét  is. 

A  bécsi  udvari  és  az  erdélyi  kanczellária  között  nem 
sokáig  maradt  fenn  a  jó  egyetértés;  tgy  hogy  ez  utóbbi 
az  udvari  kanczellária  ellen  kénytelen  volt  panaszt  emelni 
ő  felségénél.  ^ 

Lipót  király  1698.  ápríl  25-ki  rendeletével  válaszolt 
a  jelölésre  vonatkozólag,  hogy  ragaszkodik  a  múlt  évben 
kiadott  rendeletéhez,  mely  szerint  a  hiányzó  hivatalok  be- 
töltésénél, ha  valamely  valláshoz  tartozók  között  nem  talál- 
tatnak alkalmas  egyéniségek,  más  vallásból  valót  is  jelöl- 
hessenek. Ebből  aztán  sok  vita  keletkezett,  melyben  nem- 
csak a  négy  vallás,  hanem  a  három  nemzet  érdeke  is  zava- 
rólag hatott.  Legjobban  mutatják  e  zavart  a  gubemium  és 
Lipót  császár  között  váltott  hivatalos  iratok.  ^ 

Minthogy  pedig  ezeket  a  gubemium,  kötelességsze- 
rűen az  országgyűlések  elé  vitte,  nem  csoda,  hogy  ott  napi- 
renden voltak  a  kicsinyes  személyi  versengések  és  vallási 
ezivakodások.  A  régibb  országgyűlések  szinvonala  nagyon 
alászállott.  Bethlen  kanczellár  igen  találólag  festi  az  akkori 
országgyűléseket. 

„A  diploma  és  approbata  szerint  —  úgymond  —  tör- 
vényes gyűléseknek  és  octavalis  terminusoknak  esztendőn- 
kint kell  vala  lenni:  mind  is,  ha  két-három  terminus  volt . .. 
országgyűlések  felette  sok  és  hosszasak  —  tudok  14  hétig 
tartót  is  egyet,  de  igen  vékonyan  volt  csak  hire-pora  is  a 
törvénynek,  hanem  a  gyűlések  substantiája  állott  ezekben: 
conjuratio  catholici  status  Apor  uramnál,  a  szász  natióé 
Szász  Jánosnál.  Meg  a  gubernátor  aluszik  vagy  kártyázik. 
Délután  ur,  főember,  tábla  mind  részeg.  Ezek  miatt  tették 
volt  a  statusok  mind  a  három  natio  megegyezésével  ama 
híres  solennis  protestatiót  in  anno  1698,  mikor  hárman  mi 

^  L.  az  1697.  július  7-ki  feliratot. 
*  L.  Kéler  Gottfr.  gyújt.  Nemz.  Múz. 


%  ,  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Bécsben   yoltunk,    melynek    summája    volt :    a  gnberniam 
fogyatkozásai  és  a  czé\ja  Tolt:  azoknak  megigazitása.  ^ 

Ne  feledjük,  hogy  a  török  háború  még  mindig  folyik; 
hogy  a  zentai  csatával  Tökölyinek  és  a  töröknek  reményei 
tönkre  tétettek,  és  a  karloviczi  béke  által  (1699)  a  bécsi 
kormány  még  elbizottabbá  lett.  Ne  feledjük  azt  se,  hogy 
egyházi  téren  ez  időben  vitetett  keresztül  az  oláhok  uniója, 
Hevenesi  Gábor  jezsuita  közreműködésével.  ^  A  katholicis- 
mus  ezáltal  oly  hatalommá  lett,  hogy  a  jobbára  protestáns 
rendek  rettegni  kezdettek  tőle. 

Nagy  feltűnést  okozott,  hogy  1696.  nyarán  Illyés 
Andrást  czimzetes  róm.  kath.  püspökké  nevezték  ki,  és 
hogy  ez  tüntetőleg  körutat  tett  a  székelyföldön.  Egyszerre 
hire  ment,  hogy  Illyés  megkapta  az  alvinczi  uradalmat 
A  főurak  ijedten  néztek  egymásra,  mert  attól  tartottak, 
hogy  még  más  püspöki  jószágok  adományozása  is  követ- 
kezni fog.  A  gubernium  tanácskozott  a  felett,  hogy  a  róm- 
katholikus  püspök  bejövetelét  ;,patiálják-e,  vagy  nem?' 
Az  eredmény  az  lőn,  hogy  1697.  július  3Q-kán  „szeretet- 
tel^ kérte  a  czimzetes  püspököt,  hogy  mivel  bejövetelével 
a  hitlevél  első  pontját  megsértette,  „ez  hazából  kimenni  ne 
nehezteljen^.  De  a  püspök  nem  mozdult,  sőt  Rabutin  vé- 
delme alatt  igen  jól  érezte  magát  hivei  között,  akik  ebben 
az  új  kormányzási  rendszemek  teljes  diadalát  látták. 

Eddig  csak  a  vallásegyenlőség  volt  a  jelszó,  mely 
alatt  a  róm.  katholikus  pártfelek  küzdöttek;  most  egyszerre 
a  katholicismus  tiralmát  kivánták  felálUtani,  éppen  úgy. 
mint  Magyarországon.  Kévéseitek  a  jövedelmet,  kévéseitek  a 
parochiákat,  kévéseitek  a  lélekszámot.  Elfoglalták,  amint  lát- 
tuk, a  kolosvári  óvári  templomot  és  a  mellette  levő  coUe- 
giumot;  kiváltották  a  monostori  jószágot  EoUatovics  utó- 
daitól a  reformátusok  pénzén ;  Tövisen  a  régi  puszta 
templomot    felépiték   s   mellette  kolostort  állítanak    fel  a 

1  önéletírás,  I.  k.  191.  1. 

»  V.  ö.  Cserei  M.  Hist.  286—288.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYOLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  97 

fejérvári  barátok  számára.  A  császártól  három  kiváló  déz- 
mát  eszközöltek  ki  a  klérus  számára.  Borbándon  a  refor- 
mátus templomot  erőszakkal  elfoglalták;  Fejérvárott  pedig 
a  Báthory-féle  templomot  elvevék,  sőt  ezzel  meg  nem  elé- 
gedvén, a  református  collegium  mellett  levő  házakat  kato- 
nai hatalommal  vették  ki  a  reformátusok  kezéből.  ^ 

Mikes  Mihály  ezeknek  daczára  1699.  márczins  29-kén 
egész  sérelmi  lajstromot  nyújtott  be  a  bécsi  kormánynál 
azon  kérelemmel,  hogy  a  kath.  király  mozdítsa  elő  az 
erdélyi  róm.  katholikusok  sorsát. 

Kollonicsnak  csak  ez  kellett.  Még  azon  év^  1699. 
őszén,  Lipót  császár  nevében  a  következő  nagyjelentőségű 
határozatot  adta  ki,  mely  teljesen  felforgatja  a  diplomának 
vallást  illető  pontjait: 

1.  hogy  a  tizedek  negyedei  ezentúl  ne  a  protestánsok 
prédikátorainak,  hanem  a  róm.  katholikus  lelkészeknek 
fizettessenek;  felmaradván  a  protestánsoknak  azon  szabad- 
sága, hogy  saját  papjaiknak,  mint  eddig,  ezután  is  adhas- 
sanak tizedet; 

2.  hogy  a  diplomában  kifejezett  hivatalokra  felterjesz- 
tendő három  jelöltnek  egyike  mindig  róm.  katholikus  legyen; 

3.  hogy  a  városokban  és  községekben  ügy  a  tanács- 
ban, mint  főbb  városi  tisztségekben,  valamint  a  czéhekben 
is  egyenlő  számban  legyenek  a  róm.  katholikusok  és  pro- 
testánsok; 

4.  hogy  mivel  ő  felségének  az  az  akaratja,  hogy 
Erdélyben  a  négy  bevett  vallás  között  teljes  szabadság  és 
egyenlőség  legyen,  ennélfogva  mindazon  szokások,  törvé- 
nyek és  szabályzatok,  melyek  általában  a  protestánsoktól, 
vagy  különösen  valamely  városoktól  és  községektől  a  róm. 
katholikusok  vallásszabadsága  ellen  behozattak,  teljesen  el- 
töröltetnek, és  rendeltetik,  hogy  ezentúl  a  római  katho- 
likusok a  protestánsokkal,  jelesül  pedig  a  reformátusokkal 
egyenlő  jogokban  részesítessenek ; 

»  Cserei  M.  Hist.  2Si-2ób.  1. 

Zsilinszky:  Maj^yar  orsxágsfyíllésok.  • 


99  Z8IíiIN8ZKY  MIHÁLy. 

5,  hogy  Erdély  egyik  pecsétének  őre  róm.  katholikus 
legyen,  és  hogy  a  közlevéltár  őrizete  a  róm.  katholikusokra 
is  bizassék. 

A  király  különösen  hangsúlyozza,  hogy  ezen  rende- 
letQ  szigorúan  végrehajtassék,  és  hogy  a  róm.  katholiknsok 
semmiképen  meg  ne  rövidíttessenek,  mely  esetben  a  kor- 
mánytanácsnak „minden  időre^  biztosítja  királyi  kegyelmét^ 
Feltűnő,  hogy  e  rendeletet  a  róm.  katholikusokkal  nem  a 
guberninm  útján,  hanem  a  fennálló  szabályok  és  utasítások 
mellőzésével  csak  az  udvari  kanczellária  titkára  által  egye- 
nesen a  róm.  katholikus  rendekre  czjmezve  külön  közölte,  - 
a  protestánsoknak  nem  csekély  botránkozására,  ^Még  a 
pápisták  közül  is  —  mondja  Cserei  —  némely  igaz  haza- 
fiai sajnálják  vala  a  diploma  eversióját  azok  a  punctumok 
által.^  3 

Ezzel  újabban  be  volt  bizonyítva,  hogy  Bécsben  egy 
cselszövő  párt  emberei  garázdálkodnak^  és  hogy  a  diplo- 
mát olybá  veszik,  mint  haszontalan  lomot,  melyet  komoly 
figyelemre  méltatni  nem  is  szükséges.^ 

Ez  ellen  a  gubernium  természetesen  felszólalt.  A  pro- 
testáns felekezetek  október' 4-kén  összejővén,  küldöttséget 
menesztettek  Bécsbe  ő  felségéhez,  hogy  az  illető  5-ik  pont- 
nak valódi  értelmét  megtudják;  mert  azt  nem  hitték,  hogy 
a  király  a  diploma  ellen  akarjon  cselekedni. 

De  a  jezsuiták  befolyása  alatt  levő  és  Kollonics  védel- 


*  Dátum  in  Castro  Ebersdorf  die  5.  Szept.  1699.  Aláírva:  gróf 
Kálnoky  Sámuel  és  Henter  Benedek.  Kéler-féle  gyűjt.  —  V.  ö.  Cserei 
Hist.  291.  1. 

*  Decretum  ad  Status  in  Transylvania  Cathoiicos,  quo  mediante 
praevia  Resolutio  ipsis  nóta  redditur.  U.  o. 

3  Cserei  Hist    292.  1. 

*  Az  1698— 1715-ig  terjedő  ,.Liber  Regiarum  Resolutíonum  el 
Expeditionum"-ban  erre  vonatkozólag  a  következő  jegyzet  foglaltatik: 
fjPraemissa  in  Consüio  Cancellariae  ad  mentem  Instrudionum  ium 
pertractata,  insciis  Acatholicis  Consiliariis  proposita,  sicque  per  D. 
Eeferentem    Secretarium  consentiente  Vicecancellario  expediia. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLÉBBK  VALLÍBOOYI  TÁRGYALÁSAI.  99 

mére  támaszkodó  alkanczellár  ezzel  nem  törődött.  Haladt 
tovább  a  törvénytelen  úton. 

A  gubernium  ismételten  felszólal  tiltakozik  és  meg- 
tagadja a  törvénytelen  rendeletek  végrehajtását.  Ennek  kö- 
vetkeztében a  dorgáló  és  fenyegető  rendeleteknek  egész 
sora  következik. 

1701.  január  21-kén  kelt  leirat  nem  fogadja  el  a 
gubernium  által  ajánlott  unitárius  és  református  jelölteket, 
hanem  utasítja  a  kanezellárt,  hogy  az  1699-diki  híres  ren- 
delethez képest  minden  állásra  három  egyén  jelöltessék. 

Ugyanezen  évi  február  2-kán  Lipót  megütközését 
fejezi  ki  a  felett,  hogy  rendeletei  nem  hajtatnak  végre  a 
gubernium  által.  Ez  márczius  12-kén  kelt  feliratában  iga- 
zolja magát  és  ismét  sürgeti  a  szabályok  tiszteletben  tar- 
tását; egyúttal  küldöttség  menesztetett  fel  Bécsbe  a  félre- 
értések eloszlatása  végett. 

A  reformátusoknak  és  a  guberniumnak  Bethlen  Miklós 
kanczellár  volt  a  szószólója,  a  kitől  különösen  féltek  a 
róm.  katholikusok.  Nem  szerették,  hogy  oly  gyakran  jár 
Bécsbe,^  mert  sem  az  alkanczellár,  sem  a  kardinál  nein 
zárhatták  el  útját  a  királyhoz  és  ministereihoz,  kik  mindcu- 
kor nagy  vitát  folytattak   az   eszes   és   erélyes   protestáns 


1 


Éli  a  róm.  katholikus  religiót  féltem  kegyelmedtói  —  monda 
neki  Apor  1701-ben  —  azelőtt  is  mindenre  reávette  volt  kegyelmed  a 
császárt  a  diplomában  mi  róm.  katholikusok  ellen.  —  Bethlen  erre  vála- 
szolá :  „nekünk  reformátusoknak  száz  annyi  okunk  vagyon  arra,  hogy 
kegyelmed  bécsi  követségétől  féljünk,  mégis  én  bizony  mindjárt  kegyel- 
medet választom  helyettem  követnek,  mert  hiszen  tudom  én  azt,  hogy 
kegyelmed  innét  Erdélyből  a  jezsuiták  pennájával,  és  a  róm.  katholikus 
status  pecsétjével  mi  ellenünk  mindent  szinte  úgy  véghez  viszen,  mintha 
Bécsben  volna,  sőt  talán  még  többet.  Bolond  református  omber  volna 
liizony  az,  aki  a  róm.  katholikus  religió  eversióját  munkálná  Béesbcn  :i 
lóm.  katholikus  király  és  ministerium  előtt;  köszönje  meg,  faa>  mag4ét 
megőrzi.  A  diploma  is  mere  defensivum  instrumentum,  csak  nem  offen- 
sivum.  Bizony  annak  a  pápistának  sem  tudom,  hol  vagyon  az  esze,  aki 
Bethlen  Miklóstól  s  tíz  olyan  kálvinistától  is  Bécsben  az  ő  vallását  félti ; 
<ie  jól  tudom  én  ennek  valóságos  okait "  Önéletírás  U.  200.  1. 


100  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

férfiúval.  Cserei  azt  írja  róla,  hogy  „az  egész  országbó 
exterminálódik  vala  a  reformata  religio,  ha  Isten  atán  Beth 
len  Miklós  nem  oltalmazta  volna^.^ 

IL 

Kollonics  folytatja  munkáját.  —    Az  1701.  ápril  6.,  16.  és  2l-ki  rendé 

letek.   —   Az  1702-ki  gyulafehérvári  határozatok.    —    A  kanozeiiária  é 

gubernium  közötti  harcz  —  a  vallás  felett.  —  Deputatió.  —  A«  1702-k 

szebeni  országgyűlés  előtt  küldöttség  megy  Bécsbe,  ennek  kívánságai. 

Kollonics  bibornok  bámulatos  kitartással  folytatti 
munkáját,  hogy  a  róm.  katholicismusnak  uralmát  Erdélyben 
is  biztosítsa.  A  jezsuiták  most  nyiltan  kezdettek  dolgozDi 
Szebenbe  és  Kolozsvárra  ünnepélyesen  vonultak  be;  Bulgá 
riából  pedig  nagy  kiváltságokkal  ellátott  róm.  katholikui 
bulgárok at  hoztak  be  Vinczre,  akik  egyenesen  az  udvar 
kamara  hatósága  alá  rendeltettek.^ 

A  gubernium  nem  győzte  a  replikákat  azon  új  me^ 
új  rendeletekre,  melyek  Bécsből  a  vallás  ügyére  vonat 
kozólag  majdnem  hetenkint  érkeztek  hozzá. 

1701.  ápril  6-kán  a  következő  rendelet  érkezett: 

1.  hogy  a  vallás  ügyében  kiadott  királyi  rendeletei 
szigorúan  és  kötelességszerűen  pontosan  végrehajtassanak 
s  erre  az  erdélyi  kanczeliáriának  kiváló  gondja  legyen; 

2.  hogy  a  róm.  katholikus  püspök  a  szükséges  sab 
sistentiával  és  lakással  elláttassék; 

3.  hogy  a  róm.  kath.  protonotariusnak,  Henter  Ferenez 
nek  is  adassék  pecsét,  mire  nézve  éppen  úgy,  mint  a  ptis 
pök  ügyében  is  külön  rendelet  ment  az  udvari  kamarához 

4.  hogy  a  kanczellária  a  guberniumban  megüresedet 
két  helyre  a  kir.  diplomával  megegyező  jelölést  tegyen; 

5.  hogy  az  igazság  ügy  Erdélyben  mint  a  kanczella 
riában  mindenkinek  gyorsan  kiszolgáltassék  stb.,  szóval  i 
kanczellária  ismételten  engedelmességre  intetik. 

1  Hist.  292.  1. 

«  Szilágyi  S.  Erd.  tört.  II.  39^-.  l. 


A  MAOYAB  ORSZÁOOYOLfiSBK  VALLÁBÜÖTI  TÁRGYALÁSAI.  101 

De  yalamint  az  előbbeni,  úgy  ezen  rendelet  Í8  a  kiadott 
utasításoktól  eltérőleg,  a  protestáns  tanácsosok  tudta  és  be- 
leegyezése nélkül  adatván  ki,  csak  arra  való  volt,  hogy  a 
kedélyeket  elkeserítse. 

April  21-kéről  keltezve  ismét  egy  mennydörgő  királyi 
rendeletet  bocsátott  ki,  melyben  az  ismeretes  1699-ki  parancs 
végrehajtása  sürgettetik.^  Különösen  a  róm.  katholikus  püs- 
pök ellátása  és  a  pecsétnek  Henter  kezébe  való  kiadatása 
van  kiemelve.  A  rendelet  minden  szavából  látszik,  hogy  a 
gubernium  és  különösen  a  protestánsok  megfélemlítése  czéloz- 
tatik.  Hogy  ez  utóbbiaknak  feljajdulása  megelöztessék,  Kol- 
lonics  bibornok  sietett  bizonyos  pontokat  javasolni,  fele- 
letül az  1701.  márczius  12-kén  kelt  gubemalis  panaszra. 
Főczélja  az  volt^  hogy  az  erdélyi  Rendek  panasza,  és  az  e 
végett  Bécsbe  kiküldött  országos  bizottság  fel  se  jöhessen 
ő  felségéhez.  Azért  az  ápril  16- kán  kiadott  királyi  rende- 
letben kereken  kimondatott,  hogy  ő  felsége  most,  mikor  a 
haza  oly  sokfelől  van  megtámadva,  nem  fogadhatja  el  az 
erdélyi  országos  küldöttséget;  mert  nem  akarja  sok  gondját 
még  újakkal  szaporítani.  Az  erdélyi  vallási  sérelmeket  knlöm- 
ben  is  ösmeri.  Majd  alkalmasabb  időkben  meg  fogja  hallgatni.^ 

^  Bethlen  Miklós  e  miatt  ismételten  panaszkodik  önéletírásában. 
,.Az  első  Sean  idejében  foglalák  el  —  úgymond  —  muskatélyosokkal  a 
fejérvári  scbolát,  tevék  a  várba  a  német  commendanst  és  praesidiumot, 
a  schola  kertét  is  oda  kellé  bazugságért  adnunk  anno  1701.  és  1702-ben. 
Énnékem  mennyi  munkám,  veszedelmem  volt  ezek  miatt,  az  Isten  tudná 
azt  osak  előszámlálni :  megmutatják  az  akkori  acták,  levelek  és  párok. 
Hát  ezelőtt,  mikor  a  pápista  püspök  bejövetelét  deprecáltuk  ő  felségénél 
...  és  amaz  öt  híres  punctumért,  melyek  Rollonics  kardinál,  Kálnoky 
Sámuel  és  Hevenesi  jezsuita  kohából  sültek  vala,  és  amint  alázatosan 
rescribálánk  ő  felségének,  micsoda  fűimen  jőve  válaszul,  kivált  nékem  és 
gubernátornak.  II.  187.  1. 

'  .^Resolutio  Regia  Gubernio  Regio  ad  eius  Literas  de  12  Marta 
1701.  in  matéria  Deputationis  ad  Aula  mittendae,  data,  perque  Intimam 
Cancellariae  Tr.  Aulicae  die  25.  Apr.  1701.  pro  notitia  communicata.  — 
Nemz.  Múz.  Eéler  megjeg>zi:  „Ex  operatus  est  banc  Resolutionem  Cardi- 
nalis  Kolonits,  in  favorem  Rom.  Catholieorum,  ne  Status  Acatbolici  Gra- 
vamina  sua  ad  Aulám  referre  possint.'*  U.  o. 


102  ZBIIiINSZKY  mHALY. 

Mindazáltal  a  sok  gond  között  is  maradt  az  udvar- 
nak ideje  arra,  hogy  a  róm.  katholikns  protonőtaríns  szá- 
mára egy  harmadik  pecsétet  készíttessen;^  bogy  Apaffy 
Mihályt  „Illustris"  czimmel  felruházza;^  és  hogy  az  isme* 
rétes  1699'ki  rendelet  végre  nem  hajtása  miatt,  az  engedet- 
len kormánytanácsot  megdorgálja;  s  egyúttal  meghagyja, 
bogy  ezentúl  a  vallás  dolgában  kiadandó  rendelet  vala- 
mennyi vallású  összes  kormánytanácsosok  előtt  azonnal  fel- 
olvastassák,  vagy  ha  az  nem  lehetséges,  minden  vallásból 
egy-egy  férfiú  légyen  jelen  a  felolvasásnál.  Ugyanezen  szi- 
gorú rendeletben  meghagyatik  az  is,  hogy  ezentúl  minden 
hivatalra  való  jelölést  necsak  a  gubernátor  és  a  kanczellár, 
hanem  egy,  rangra  nézve  legelső  róm.  katholikus  tanácsos 
által  is  aláirassék.  Ennek  aláírása  nélkül  a  jelölés  nem 
érvényes.' 

Nevezetes,  hogy  amidőn  a  bécsi  kormány  így  erő- 
szakolja a  róm.  katholikus  tanácsos  aláírását,  ugyanakkor 
mellőzi  a  saját  maga  által  kiadott  és  elfogadott  azon  uta- 
8Ítá8okat»  melyek  szerint  az  udvari  kanczelláría  csak  olyan 
rendeleteket  expediálhat,  melyek  valamennyi  tanácsos  által 
helybenbagyattak.  Kálnoky  annyira  vak  eszközévé  vált  Kolo- 
nicsnak,  hogy  a  vallásra  vonatkozó  rendeleteket  következete- 
sen a  protestáns  tanácsosok  tudta  es  beleegyezése  nélkül  adta  ki 

A  protestáns  felekezetek  elébb  együtt,  majd  a  szászok 
elszakadása  és  az  unitáriusok  idegenkedése  után  csak  a 
reformátusok  külön  tanácskoztak  a  teendők  felett 

Bethlen  Miklós  előadása  szerint  a  szászokat  Zabanio8 
János  szakította  el  a  reformátusoktól,^  aminek  rossz  követ- 


^  Lásd  az  ^701.  július  19-ki  leiratot. 

'  Lásd  angusztus  13-ki  leiratot. 

^  Ezen  rendelet  1702.  február  IB-kán  kelt  Bécsben,  eilenjegyexu 
Kálnoky  Sámuel  és  Fiáth  János.  Lásd  Nemz.  Múz.  Eéler>féle  gT^jt. 
llinthogy  a  prot.  tanácsosok  tudtán  kí?ül  adatott  ki,  az  ndv.  kanczellárU 
jegyzőkönyvébe  nem  is  Íratott. 

*  ..,  ,,£gy  írás  van,  melyet  gubernátor,  én  és  Kresztesy  subscribáltik 
ei  parte  religionis  reformatae  hárman;  a   megegyezés  szerént  kell  vab 


A  MAGYAR  ORBZÁGOYÜLÉBBlf  VAIaLÁSOGYI  TÁR0YALÁ8AI.  103 

kezese  nem  is  maradt  el;  mert  igy  gyengébbek  lettek  a 
hatalmas  EoUonics  törekvéseivel  szemben.  Mindazáltal  véd- 
ték magokat,  ahogy  lehetett.  Tanácskoztak,  tiltakoztak, 
könyörögtek.  A  többi  protestáns  felekezetekkel  együtt  1699. 
október  4-kén  és  1701.  július  8-kán  hiába  könyörögtek,  hogy 
felvilágosító  küldöttségeket  meneszthessenek  ő  felségéhez. 
1702.  június  22-ki  gyulafehérvári  országgyűlésen  a 
következő  pontokban  állapodtak  meg: 

1.  Ott,  ahol  bármely  valláshoz  tartozó  lelkészek  vagy 
papok  tizedei  vagy  negyedei  nem  királyi  jog,  vagy  vala- 
mely fejedelem  adománya  avagy  törvény  által  erősítettek 
meg,  hanem  egyedül  az  illető  egyház  önkénytes  adakozása 
és  szokása  szerint  adatnak  fizetés  gyanánt,  senki  sem  tar- 
tozik más  vallású  papnak  vagy  lelkésznek  adni,  csak  a 
magáénak.  De,  ahol  a  fizetések  királyi  jogon  vagy  törvé- 
nyen alapulnak,  ott  a  fizetés  azé,  akinek  egykor  adoma- 
nyoztatott.  és  akinek  a  királyi  diploma  és  a  törvény  meg- 
hagyta. Nem  hihető,  hogy  ő  felsége  e  pontot  másképpen 
értelmezhetné. 

2.  Minthogy  a  vallásfelekezetek  hiszik,  hogy  ő  felsége 
sem  diplomájának  4-ik  és  5-ik  pontját,  sem  az  1693.  ápríl 
14-kén  kiadott  resolutiójának  6-ik  pontját,  sem  az  1697. 
ápril  18-ki  resolutióját  megsérteni  nem  akarja,  tehát  ezek- 
nek épségben  maradása  mellett  ezen  pont  most  is  gyakor- 
latban van. 

3.  A  hivatalokból  senkisem  zárható  ki  azért,  mert 
róm.  katholikus,  ha  külömben  képes  és  ha  ép  oly  szabadon 
megválasztatík,  mint  a  nemkatholikus.   E  tekintetben  csak 

sabscribálni  etiam  ex  parte  religionis  unitariorum  hárman.  Ezt  én,  Simonfi, 
Bíró  Sámuel  csináltuk  ad  mandátum  religionnm,  és  a  consistorium  eleibe  való 
relatiót,  mint  magunk  munkánkat,  subscribálnunk  kellé  vala  hárman.  Soha 
bizony  nem  subsoribálá  egyik  is.  alighogy  meg  nem  szidogatám,  Fehérvárott 
az  új  házam  szintén  akkor  rakóállásin  veszekedem  vala  vélek;  vivem  aztán 
Gyaluba  a  lakodalomba,  ott  mi  hárman  subsoribáltuk.Min  múlt  el  az  nnitaria 
subscriptio,  én  bizony  nem  tudom ;  inkább  hiszem,  hogy  rajtunk  múlt,  mint 
sem  rajtok.  Mert  noha  Szász  János  hitetlenül  elszakasztá  a  Intheránnsokat 


lOé  ZSIUMBZKY  lOHÁLT. 

Kolozsvárt  képez  kivételt  a  reformátusok  és  unitáriusok 
szerződése,  ha  a  kolozsváriak  akarják,  megráltoztatható, 
és  tanácsos,  hogy  aránylag  a  róm.  katholiknsok  is  részt 
vegyenek  a  hivatalokban. 

4.  Ezen  szót  „abolevimus"  úgy  értelmezik  a  vallás- 
felekezetek, hogy  azt  ő  felsége  nem  most,  hanem  első  éé 
második  diplomájában  és  az  idézett  resolutiókban  fogja 
megtenni.  Mely  resolutiók  amint  akkor  örömmel  töltötték 
el  a  vallásfelekezeteket,  úgy  most  is  alázattal  és  készséggel 
fogadtatnak  s  azoknak  méltányos  életbeléptetését  alázattal 
és  bizodalommal  várják  ő  felségétől.  Különösen  pedig  a 
reformátusok,  kik  annak  végén  ő  felségének  kiváló  kegyes- 
ségét látják,  hálás  köszönetet  mondanak,  és  ezen  pont  gya- 
korlatától semmiképen  el  nem  állanak. 

5.  A  róm.  katholikus  urak  eddig  sem  voltak  annak 
hiával,  ezután  sem  fog  nekik  eltiltatni;  csak  mindenek  illő 
rendben  legyenek. 

6.  Az  aláírásra  vonatkozó  kivánság,  vájjon  politikából 
és  megtiszteltetésből,  vagy  inkább  lelkiismeret  és  vallás 
iránti  tekintetből  történik-e,  azt  a  protestánsok,  különösen 
azok,  kik  eddig  szokták  volt  aláírni,  és  most  még  egy  tár- 
sat kapnának,  nem  tudják.  Ha  pedig  e  részben  a  vallás- 
egyenlőségnek elve  volt  az  irányadó,  abból  az  következik, 
hogy  mind  a  négy  befogadott  vallás  részéről  hasonló  szám- 
ban történjenek  az  aláírások;  valamint  e  részt  a  lutherá- 
nusok részéről  Szász  János  be  is  adta  a  maga  protesta- 
tióját.  Ennélfogva  itt  ő  felségének  határozata  elváratik. 

7.  A  „de  Fonté  Jesu"   nevű   kápolna  állapota,  és  az 

tőlünk,  melyről  tanúbizonyságok  az  írások,  és  kiváltás  originál,  melyet  Baba> 
tin  küldött  nekem,  de  az  unitáriasok,  utpotepericaloetiam  nobis  expo8itiore8,in 
religionís  defensione  addigjól  egyetértettek  velünk.  Tanuld  meg  fiam,  prókátor- 
tól, publikanustól  in  ardais  constantíátne  várj, mert megesalatkozol.'*  Bethlen, 
önéletírás  II.  259 — 260. 1.  —  Cserei  M.  a  szászokról  ezeket  írja :  „amaz  isten- 
telen szebeni  királybíró,  Szász  János,  alattomban  a  pápisták  mellé  csapa  ma- 
gát, és  a  pápisták  hittel  assecarálták  ótet,  hogy  azon  átpunetum  nem  feriální 
a  lutheránusokat  és  a  szász  városokat,  hanem  csak  a  magyarokat  éa  a  refo^ 


A  MAGTAR  0R8ZÁOOY ÜLÉSEK  VALLÁBÜOYI  TÁRGYALÁSAI.  lOÖ 

arról  kiadott  rendelet  végrehajtása  a  törvényes  vizsgálattól 
függ,  melynek  a  Telekiek  mindig  készségesen  alávetették 
magokat,  most  is  készek  reá.  A  vásárhelyi  kápolna  uráról 
nincs  pör,  ha  az  azt  követelő  róm.  katholikus  pap  akarja 

8.  Minthogy  az  erdélyi  állapotokat  illetőleg  ő  felsége 
igen  bölcsen,  és  mind  a  négy  vallásra  vonatkozólag  szintén 
kegyelmesen  rendelte  el  a  templomok  állapotját  első  diplo- 
májának első  pontjához,  második  diplomájának  első  és  utolsó 
pontjához  pedig  elhatározta;  a  reformátusok  pedig  ezen 
diplomáknak  és  az  1701-ik  évi  deczember  12-kén  kelt  kir. 
leiratnak  megsértésével  azt  kiváltják,  hogy  a  borbádi  tem- 
plom tőlök  erőszakosan  elvétetvéU;  visszaadassék,  s  egy- 
szersmind a  nevezett  1701-ik  deczember  12-kéu  kelt  kir. 
leiratban  foglalt  büntetés  is  végrehajtassék. 

S  mindezeket,  hogy  mennyire  másként  értelmezik, 
magyarázzák  és  végrehajtatni  óhi^tják  a  róm.  katholikus 
urak,  az  a  benyújtott  jelentésből  világos;  ezeknek  annyi 
zavarok  után  úgy  látszik  nincs  más  módja,  mint  az,  amelyet 
a  jelentés  végén  ő  felségétől  alázatosan  kérelmeznek,  t.  i. 
hogy  állitassék  össze  egy  rendkivüli  bizottság  a  hadparancs- 
Dokból  és  oly  császári  bizottmányi  tagokból,  kik  Erdélyt 
jól  ismerik,  fenhagyatván  ő  felségének  joga,  ha  netalán 
másokat  is  hozzájok  csatoltatni  méltóztatnék.^ 

A  főpapok  által  vezérelt  róm.  katholikus  rendek  a 
királylyal  egyetértve  napról-napra  merészebben  léptek  fel 
a  protestánsok  ellen.  Figyelme/tették  őket,  hogy  a  királyi 
rendeleteknek  engedelmeskedníök  kell,  hogy  erre  kötelezi 
őket  a  szentírás  is,   mely  azt  mondja,   ho^y  minden   lélek 

mata  s  nnitaria  religiókat.  fgy  Szász  János  elhajtá  a  szászokat  a  többi  religiók 
mellól  8  amazok  csak  magokra  maradván,  noha  eleget  irának,  supplieálának  a 
császárnak,  remonstrálván  mind  a  haza  törvénye,  mind  az  ó  felsége  diplomája 
mint  megsértetett  azokkal  a  punctumokkal.  de  semmit  sem  obtíneálhatá- 
nak,  mert  Kollonics  a  jámbor  császárt  elaltatá  s  nem  engedé,  hogy  a 
közönséges  igazságot  kiszolgáltassa.''  Hist.  292.  1.  —  *  Tractatum  inter 
Religiones  Catholicam.  Reformatam  et  nnitariam,  die  22  Junii  Anno  1702. 
babitorum  Substantia.  Vide  in  Adp.  breviss.  Comp.  Trans.  Hist.  p.  33—85. 


106  ZSILINSZKY  MIHÁLY.. 

engedelmeskedjék  elöljáróinak.  A  törvényre  vagy  a  diplo 
lilára  való  hivatkozást  egyszerűen  mellőzték.  Soha  vak 
mértebben  nein  valósították  meg  azt  az  elvet,  hogy  a  ba 
talom  többet  ér  a  jognál  és  hogy  ez  utóbbira  való  hivat 
kozás  egészen  haszontalan,  mint  most. 

A  katholikusok  által  ily  értelemben  1702.  jálias  b4i 
Gyalun  irt  válaszra,  melyet  Haller  István  július  20-kái] 
közölt  Gyulafehérváron  a  rendekkel,  a  reformátusok  júl.  22-éii 
feleltek.  Elmondák  ezek,  hogy  ámbár  az  Úr  békére  és  a 
hatóság  iránti  engedelmességre  inti  őket,  s  jóllehet  me^ 
hagyta  nekik,  hogy  a  királyt  ne  csak  tiszteljék,  hanem  még 
titokban  sem  mondjanak  semmit  az  ő  kisebbítésére  —  de 
mégis  az  Isten  szerelmére  kérik  a  róm.  katholikus  atya- 
fiakat, olvassák  el  következő  nyilatkozataikat:  „a  császár 
parancsokat  magyarázni,  azokhoz  valamit  adni,  azokból 
valamit  levonni,  azoknak  értelméről,  kisebbítéséről  vag} 
változtatásáról  valamit  végeznünk,  egyezkednünk  az  katbo 
likusokkal  nem  lehet ^.  Azután  hasonlítsák  össze  ezekkel 
,jha    azokban    azok,    melyek    az   első    diplomában  vagy  i 

későbbi  császári   resolutiókban  is  engedve  látszottak,  mái 

* 

most  ő  felsége  által  megsemmisítve  láttatnak;  ő  az  Ur 
azt  teszi,  a  mit  jónak  lát;  de  ő  igazságos  is,  ennélfogva 
azt  határozza,  amit  igazságosnak  ítél.  Amit  elébb  bizonyoi 
igazságos  okoknál  fogva  a  rá  erőszakoló  akatholikusoknal 
megengedett  és  elnézett,  azt  most  a  legjogosabban  nyiltai 
eltörülheti^.  E  szavakat  hasonlítsák  össze  a  diploma  zára- 
dekának  következő  szövegével:  „Megnézvén  és  megvizfr 
gálván  az  előbbeni  czikkeket  és  pontokat,  s  azokat  a  reo- 
dek  és  összes  lakosság  és  kereszténység  becsülete^  békéje 
és  közjava  tekintetéből  elfogadjuk,  s  minden  részeikben  és 
fejezeteikben  megerősítjük  és  örökké  érvényes  törvény  gya- 
nánt szentesítjük;  és  ezennel  királyi  szavunkkal  Ígérjük, 
hogy  azokat  mi  és  a  mi  felséges  házunk  sértetlenül  szigo- 
rúan megtartjuk  és  megtartatjuk".  Végül  hasonlítsák  össze 
a  két  első  diploma  első  pontjával,  mely  1693.  ápril  9-éD 
a  következő  záradékkal  adatott  ki:  „S  ekként  az  említett 


A  MAGYAR  ORBZÁOOYOIíÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  ÍOt 

diplománk  első  és  második  pontját,  a  diploma  minden  pont- 
jait örökre  megerősítvén,  sértetlenül  megtartani  kivánjnk. 
Bécs,  1693.  ápril  9."  Hiszen  ennek  éppen  az  ellenkezője 
történik  ! 

ítélje  meg  a  magas  minísterinm,  illik-e  ez?  Istennek 
és  császárnak  tett  szolgálat-e?  a  hazának  üdvére  való 
dolog-e  mindezeket  az  akatholikusok  ráerőszakolásának  és 
a  király  elnézésének  és  türelmének  nevezni?  A  protestán- 
80k  kijelentik,  hogy  nem  hiszik,  mintha  Lipót  császárnak 
mint  egykor  Károly  császár  utódának  ez  volna  a  meggyő- 
KŐdése;  és  ha  hinnék,  bűnt  követnének  el  isten,  a  esászár, 
önmagok  és  utódaik  ellen.  Ragaszkodnak  tehát  júnias  26-án 
adott  válaszukhoz,  különösen  annak  záradékához;  mindent 
ő  felsége  lábaihoz  tevén,  és  bizalommal  várván  és  remél- 
vén, hogy  ezen  vallási  villongásoknak  végre  valahára  végét 
fogja  vetni. 

Ami  az  erővel  elvett  borbándi  templomot  illeti,  arra 
nézve  követelik,  hogy  arról  a  róm.  katholikusok  mondja- 
nak le,  az  ügy  pedig  megvizsgáltassék,  a  rossz  példa  meg- 
igazfttassék,  fenmaradván  a  róm.  katholikusoknak  abbeli 
joga,  hogy  a  diploma  és  törvény  értelmében  magoknak  tem- 
plomot építhessenek.  A  Báthori-féle  templomhoz  tartozó  fehér- 
vári isk  óláról,  a  Sceauval  történt  egyesség  szerint,  lemondottak. 

Mindezt  közölték  Rabutinnal,  Sceauval  és  a  bécsi 
ministeriummal   is.  ^    Fájdalom^   minden    eredmény   nélkül. 

*  Ad  Responsum  Dominorum  Fratrnm  Catholicorum  snb  dato 
ö-ta  Julii  in  Gyalu  scriptum,  sed  20-a  JuHi  Albae  per  Illustr.  Dominum 
Baronem  Stepb.  Haller  praesentatam,  Responsio  Reformatae  Religionis 
Anno  1702.  die  22.  Julii.  Keler-féle  gyűjt. 


108  ZSILINSZKY  MIHÍLT. 


III. 

A    gubernium    merészebben   lép   fel    a  bécsi  kormány  ellen ;  deputatiót 

kap.  —  Az  1699-ki  pontok  erószakolása,  Rabutin  tanácsa.  —  Az  1703  ík 

évi   szebeni    országgyűlés ;   küldöttség  megy  Bécsbe.  Ennek  kérelme.  — 

Lipót  király  rendelete.  Általános  elégületlenség. 

A  bécsi  kormánynak  magatartása  az  erdélyi  gnber- 
niummal  és  az  olykor  összehívott  orszá^y  ülések  kel  szem- 
ben, lélektanilag  is  felette  tanulságos.  A  térítés  bazgalmá- 
ban  és  a  katholieismusnak  nralomra  emelésében  annyira 
túltette  magát  minden  törvényes  korlátokon,  hogy  nem  vette 
észre  az  ellene  forrongó  ellenséges  érzelmek  kitörésének 
lehetőségét.  Azt  hitte,  hogy  a  hatalom  mindent  pótol,  min- 
den nyugtalanságot  megszüntet;  pedig  éppen  az  ellenkezője 
történt.  Minél  kiméletlenebb  volt,  annál  több  ember  lelké- 
ben született  meg  az  ellentállás  gondolata. 

Az  alapjában  gyáva  gubernium,  mintha  megrestelte 
volna  eddigi  eljárását,  erélyesebben  kezdett  fellépni.  Eleinte 
csak  kedvetlenül  fogadta  és  czáfolta  a  törvénytelen  rende- 
leteket; de  lassankint  azonosítani  kezdte  magát  az  elége- 
detlen rendekkel,  és  az  összehalmozott  sérelmeket  ország- 
gyűlések elé  vitte. 

A  király  nevében  érkezett  rendeletekre  azon  mérték- 
ben helyezett  kevesebb  és  kevesebb  súlyt,  amint  világo- 
sabbá lett  előtte,  hogy  azokat  csak  néhány  római  katho- 
likus  főpap  erőszakolja  ki,  avagy  éppen  adja  ki  a  király 
tudta  és  beleegyezése  nélkül.  Az  1699-ki  öt  pont  kiadása 
óta  minden  rendelet  oda  irányult,  hogy  a  diplomában  ki- 
kötött jogok  az  életben  ne  érvényesülhessenek.  Az  1702. 
február  13-kán  kiadott  rendelet  1703.  márczius  13-kán  szi- 
gorítva ismételtetett;  de  oly  leplezetlen  szabálytalanságokkal, 
hogy  azokat  mindenki  észrevehette.  Nem  csoda,  hogy  a 
gubernium  nem  sokat  hederített  rája,  sőt  erős  hangon 
ellentmondani  is  merészelt. 

Ez  hallatlan  vakmerőségnek  tűnt  fel  Bécsben.  1703-baD 

I 


A  MAGYAR  0R8ZÁ6GYÜLÉ8BK  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  109 

egy  deputatiót  küldtek  az  ;, engedetlen**  és  „makacs"  guber- 
nium  nyakára. 

Ezen  deputatio  előtt  a  gubernium,  hivatkozva  az 
1698.  ápril  4-kén  és  1700.  márczius  2-kán  kelt  rendele- 
tekre, elmondá,  hogy  eddig  követett  eljárása  nem  engedet- 
lenségből  ered,  hanem  abból,  hogy  a  bécsi  udvari  kanczel- 
lária  be  sem  várva  a  gubernium  informatióit,  bizonyos 
dolgokat  idő  előtt  és  szabálytalanul  expediál.  Panaszt  emelt 
az  ellen  is,  hogy  az  említett  kanczdlária  sokszor  sürgetések 
daczára  sem  közli  vele  a  rendeleteket,  minek  következté- 
ben méltán  gyanú  ébred  azoknak  hitelessége  ellen  stb. 

A  bécsi  kanczellária  ezeknek  hallatára,  úgy  látszik, 
meghökkent;  és  a  panaszok  megszüntetése  végett  Szent- 
kereszti Andrást  küldötte  Erdélybe.  Ez  csodálkozva  tapasz- 
talta, hogy  itt  minden  felfordult,  hogy  a  legcsendesebb 
emberek  is  hangosan  beszélnek  a  bécsi  kormány  ellen,  és 
különösen  a  vallási  túlbuzgalomból  eredő  erőszakoskodások 
ellen. 

A  tavaszi  országgyűlés  közeledtével  a  józan  okosság 
is  azt  javasolhatta  volna^  hogy  kerülni  kell  minden  izgal- 
makat. De  KoUonics  nem  nyughatott.  Azokat  a  híres  1699-ki 
pontokat,  melyek  a  vele  szövetkezett  Kálnoky  Sámuel  és 
Hevenesi  jezsuita  kohából  kerültek  ki,  minden  áron  keresz- 
tül akarta  vinni.  De  szerencsére  Rabutin,  a  nyers  katona, 
idejekorán  észrevette  az  ebből  támadható  veszedelmet  és 
azon  volt,  hogy  ilyen  tárgyak  a  közeledő  országgyűlésen 
elő  ne  forduljanak. 

„Mikor  ezen  punctumok  —  írja  Bethlen  Miklós  — 
1703-ban  ismét  iteráltattak,  mikor  azokat  Acton  lehozta 
Bécsből  a  tavaszi  gyűlésre  Fehérvárra,  Rabutin  igen  böl- 
csen bánék  el  vele.  A  guberniumnak  és  nekem  megsugá, 
hogy  a  gyűlést  akármint,  etiam  rebus  indigestis  bontsuk  és 
bocsássuk  el,  hogy  ő  írhassa  azt  vissza  az  udvarhoz,  hogy 
a  gyűlés  elbomolván,  hiába  lett  volna  előadása.  Kárt,  lár- 
mát csinált  volna  csak,  nem  hasznot.  Okosan  cselekedte 
mind    a    császár,    mind    az    ország,    mind    maga    és    mi 


IJO  ZSIWNBZKY  MIHÁL^X. 

reánk  nézve;  mert  a  rebellió  ekkor  ottan  mindjárt  kez 
dődék."  ' 

ílgyelőre  a  készülő  vihar  elvonult.  Azonban  közele 
dett  az  őszi  gyűlés  ideje.  Most  már  a  bécsi  kormány  sze 
rette  volna  elodázni  az  országgyfilést.  Ürügyül  használU 
azt,  hogy  a  katonai  év  tulajdonképpen  csak  októberbei 
kezdődik,  addig  tehát  kár  lenne  a  rendeket  összehívni.  D( 
a  gubernium  ezúttal  is  erélyesen  lépett  fel..  Kijelenté,  hog} 
az  országgyűlést  veszély  nélkül  elodázni  nem  lehet. 

Ezt  Rabutin  tábornok  is  elismerte;  mert  lehetetlei 
volt.  nem  látnia,  hogy  a  béke  csak  egy  hajszálon  fúgg 
A  kormány  tehát  kénytelen  volt  az  országgyűlést  novem- 
ber  15-kére  összehívni.  De  már  nem  merte  Gyulafehér- 
várra hívni,  mivel  annak  környékén  már  naponta. zendü 
lések  mutatkoztak,  hanem  Szebenbe  hivta  össze. 

A  gubernium,  látván  a  válságos  helyzetet,  arra  kérti 
a  királyt,  engedné  meg,  hogy  a  felmerült  nehézségek  éi 
félreértések  felvilágosítására  és  a  bajok  elhárítására  kfil 
döttséget  meneszthessen  fel  Bécsbe.  ^ 

Az  udvar  hajlandó  volt  engedni.  Elfogadta  a  javaslót 
küldöttséget,  mely  a  rendek  megbizása  folytán  a  protestán 
vallásra  nézve  a  következő  pontokban  terjesztette  elő  nézetét 

1.  Minthogy  a  bevett  vallásoknak  egyetértése  és  ossz 
hangja  képezi  Erdély  boldogságának  alapját;  ennélfogva] 
református  rendek  őseiknek  példája  szerint  semmit  forrób 
ban  nem  óhajtanak,  mint  hogy  a  róm.  katholikus  atyafiakká 
a  régi  egyetértés  és  testvéri  szeretet  fentartassék,  amin 
ezt  eléggé  bebizonyították,  midőn  nekik  Kolosvárott  a: 
óvári  templomot  a  szomszédjában  levő  unitárius  colleginm' 
mai  és  Monostor  nevű  falunak  gazdag  jövedelmeivel  a  leg 
készségesebben  átengedték.  Ezen  cselekedetnek  véghez 
vitele,  melybe  ő  eminentiája  a  bibomok  úr  is  befolyt,  úgj 
ő  felségétől,  valamint   a   bibornoktól  is  elismertetett,  hogv 

'  önéletírás  11.  187.  1. 

*  Cibinii  die  9.  nov.  1703.  Kéier  gyújt. 


A  MAGYAR  0R8ZÁG0YÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  111 

ezzel  a  róm.  katholikusoknak  eleget  tettünk:  mindazáltal 
még  effelett  is  gr.  Sceau  Frigyes  mint  ő  felsége  biztosának 
rendeletére,  ami  ősi  iskolánkat  is,  mely  a  Bethlen-féle  tem- 
plom szomszédjában  fekszik,  általadtak  nekik;  azonkívül 
az  iskola  közelében  levő,  igen  terjedelmes,  fallal  körülvett, 
saját  pénzünkön  szerzett  kertet  is  nekik  ajándékoztak,  mely 
alkalommal  a  fentebb  nevezett  gróf  megigérte,  hogy  a  ne- 
vezett kert  kárpótlásául  ő  felségétől  egy  más  kert  adomá- 
nyozását fogja  kieszközölni;  de  mindezeket  mindekkoráig 
meg  nem  tette.  Hasonlóképen  a  róm.  katholikus  atyafiak 
is  azt  Ígérték,  hogy  ebben  közben  fognak  járni,  minélfogva 
ők  alázattal  esedeznek,  hogy  adassék  nekik  az  az  igért 
kert,  hogy  így  elég  tétessék  azon  feltételnek,  mely  alatt  ők 
az  ő  iskolájokat  átengedték. 

2.  Miután  a  jótéteményezéseknek  gát  vettetett  látni- 
való, hogy  mennyire  hervadnak  hírneves  egyházaink  és 
iskoláink,  melyek  azt  már  hét  év  óta  nélkülözik;  míg  ellenben 
a  róm.  katholikus  klérus  a  tíz  legjobb  helyen  háboritlanul 
élvezi  a  tizedet,  továbbá  a  fentnevezett  Monostor  falunak 
jövedelmét  és  más  jövedelmeket  is.  Ezt  ugyan  a  reformá- 
tusok nem  irigylik  tőlük,  mindazáltal  panaszosan  és  fájdal- 
masan terjesztik  ő  felsége  elé,  hogy  az  ő  csekély  javadal- 
maik polgártársaiknak  és  a  róm.  katholikus  atyafiaknak 
indítására  az  udvari  kamara  által  megtagadtatnak;  és  jól- 
lehet ő  felsége  határozottan  parancsolta,  hogy  úgy  a  róm. 
katholikusoknak  mint  az  akatholikusoknak  javadalmaik  ki- 
adassanak, mégis  az  udvari  kamara  őket  odautasította,  hogy 
ebbeli  jogaikat  igazolják,  mely  dolog  az  említett  bizottság 
és  a  kir.  kamara  véleményes  jelentésével  együtt  felterjesz- 
tetvén az  erdélyi  küldöttség  elébe  évek  óta  eldöntetlenül 
hever,  jóllehet  ezen  egész  jövedelem  csak  6689  rénusi  forintra 
Vug.  Minélfogva  kérik  ő  felségét,  hogy  tekintetbe  nem  véve 
az  udvari  kamara  által  tán  emelendő  nehézségeket,  teljesen 
határozott  resolutiót  méltóztassék  adni,  ígérvén,  hogy  ezen 
resolutióért  ha  nem  törvényszerűen,  de  kegyelemből  is  fog 
adatni,  a  legnagyobb  alattvalói  hálával  lesznek. 


112  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

3.  Az  enyedi  református  collegiam  a  debreczeni  fan- 
datióból  jogosan  húzott  éveukint  kétezer  forintot  s  ezt  a 
debreczeniek  sok  évtől  fogva  fizették  is;  de  a  háborús  idSk- 
ben  ezt  az  összeget  a  debreczeniek  eleinte  kétségbevonták, 
azután  pedig  bizván  5  felségének  támogatásában,  megtagad- 
ták.  0  felsége  ennélfogva  elrendelte,  hogy  az  ndvari  kamara 
e  pontot  illetőleg  igazságosan  járjon  el,  de  minthogy  ez 
időről-időre  húzódott,  és  sem  a  méltóságos  erdélji  confe- 
rentia,  sem  más  ezzel  megbízott  törvényhatóság  annak  mind- 
ezideig  eleget  nem  tett,  kérik,  hogy  ezen  ügy  6  felségének 
rendeletéhez  képest  végrehajtassék. 

4.  Ő  felsége  által  kegyelmesen  kiadott  öt  vallási  pon- 
tot a  róm.  katholikus  atyafiak  a  királyi  diploma  értelmének 
és  az  ennek  folytán  kiadott  resolutiók  daczára  félremagya- 
rázni kezdették:  ennélfogva  kérik  ő  felségét,  hogy  ezei 
öt  pont  a  diplomával  és  a  királyi  resolutiókkal  összhang 
zásba  hozassék,  hogy  így  ő  felsége  atyai  szándékainal 
elég  tétessék.  Ha  pedig  ez  ő  felségének  nem  tetszenék,  a: 
esetben  a  dolog  valamely  rendkfvtili  császári  bizottság  álta 
intéztessék  el;  addig  pedig  minden  erőszakosság  tiltassék  be 

5  Ezenkívül  panaszkodnak,  hogy  a  róm.  katholikui 
atyafiak  a  kolozsvári  egyház  jövedelmeit  kezdik  bitorolni 
melyeket  a  református  egyház  nem  papi  jogon,  hanem  í 
szász  tizedek  példájára  (melyek  a  róm.  katholikus  klérnsn 
lettek  ruházva)  úri  és  fiskálitási  jogon,  még  pedig  unne 
pélyes  adomány-okmány  folytán  bírt,  úgy  hogy  azokat  i 
róm.  katholikusokkal  nem  volt  kénytelen  megosztani.  Kéril 
tehát  ő  felségét,  hogy  ezen  erőszakoskodás  ellen  őket  oltal 
mázza,  minthogy  ők  ezekben  nemcsak  általában  adoma 
nyozás  útján,  hanem  különösen  is  ő  felsége  által  király 
szóval  megerősíttettek. 

6.  A  már  fentebb  említett  királyi  diplomában  a  róm 
katholikus  egyháznak  megadatik  azon  jog,  hogy  egyházaka 
állítson,  de  korántsem  az,  hogy  a  meglevőket  elfoglalja 
De  minthogy  a  borbádi  templomot  némely  róm.  katholiko 
urak  önként  és  erővel  különféle  ürügy  alatt  elfoglalták  é 


A  MAQYAB  OBSZÁGQYOLBSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGY ALÁ8AL      lld 

azon  küldöttséget,  mely  erre  kinevezve  volt,  az  igazság  ki- 
derítésében minden  módon  akadályozták:  ennélfogva  kérik 
ö  felségét,  lenne  szives  egy  pártatlan  vizsgáló  bizottságot 
kinevezni  és  a  templomot  ő  felségének  1701.  deczember 
12-kén  kelt  kegyelmes  leiratához  képest  visszaadatni. 

Az  erdélyi  rendek  ugyan  intették  az  ezt  kérő  refor- 
mátusokat, hogy  folyamodjanak  a  felséges  és  igazságos 
császárhoz;  de  a  róm.  katholikus  atyafiak  szóval  és  írásban 
azon  nyilatkozatot  tették  a  sértbetlen  diplomába  foglalt  val- 
lási ügyet  illetőleg,  hogy  6  felsége  legkegyelmesebb  urunk 
ama  diplomában  a  nemkatholikusoknak  tett  engedményeket 
megszüntetheti  és  elvetheti.  Minthogy  pedig  a  nemkatholi- 
kusok  az  effélét  még  csak  gondolni  is  illetlennek  és  vétek- 
nek tartják,  kénytelenek  folyamodni  ő  felségéhez,  mint  Isten 
után  egyetlen  és  legerősebb  támaszukhoz,  hogy  őket  e  rész- 
ben megnyugtatni  kegyeskedjék. 

Minthogy  pedig  jól  tudják,  hogy  ezek,  és  ezekhez 
hasonlók  KoUonics  Lipót  bibornokérsek  akaratjával  sem 
egyeznek,  ügy  mint  akinek  kezei  munkálkodtak  arra,  hogy 
ezen  diploma  létrejöjjön,  kérik  ő  eminentiáját  is  alázattal, 
hogy  e  részben  pártfogójuk  legyen,  és  a  róm.  katholikus 
atyafiakat  utasítsa  rendre.^ 

Talán  felesleges  mondani,  hogy  ennek  a  kérelemnek 
sem  volt  kellő  eredménye.  A  király  tanácsosai  előtt  csak 
egy  czél  lebegett:  a  többségben  levő  protestánsoknak  meg- 
semmisítése és  a  katholicizmusnak  föltétlen  uralomra  való 
emelése. 

Ezt  bizonyítja  Lipót  királynak  azon  rendelete  is,  me- 
lyet 1703.  július  16-kán  bocsátott  ki.  Ebben  hivatkozással 
apostoli  királyi  czímére-  s  ennélfogva  a  róm.  katholikus 
egyház  terjesztése  iránti  kötelességére,  elrendeli,  hogy  Kézdi- 
Vásárhelyen  a  reformátusok  térítése  czéljából  Ferenczrendi 


»  Hi8t.  Dipl.  Erdély  85-37.  1. 

*-*...    utpote    quae   speeialem  inter  Keges  Christianos  praeroga- 
tivam  Mégis  Apostolid  obtinemus  .  .  . 

Zsilinszky  :  Msgyar  országgyűlések.  O 


114  Z8ILIN8ZKT  MIHÁLY. 

róm.  katholikns  seminárinm  állittassék  fel,  hol  az  iQúsAg 
az  ezen  rendhez  tartozó  szerzetesek  által  úgy  a  tudomá- 
nyokban, mint  a  róm.  katholikns  vallásban  oktattassék. 
Erre  Páter  Bonaventura  minorita  szerzetes  hívta  fel  a  „Sacrae 
Congregationis  de  propaganda  fide"  megbizásából.  A  fel- 
hívó levélben  világos  szavakkal  fejeztetik  ki  azon  ezél. 
hogy  Erdélyben  Isten  dicsőségére  a  róm.  katholikns  vallás 
visszaálUttassék,  és  pedig  franciskánus  missionáríusok  által 
Ehhez  azonban  a  királyi  hatalom  segélye  szükséges,^  mert 
külömben  a  vállalat  nem  fogna  sikerülni. 

De  bármily  előrelátó  számítással  volt  a  térítés  terve 
kieszelve,  a  „vállalat^  mégsem  sikerült;  mert  mikor  ann\i 
sértő  példa  mutatta,  hogy  a  diploma  pontjai  minden  érvé- 
nyöket  elvesztették,  mikor  az  évről-évre  szaporodó  adótehei 
elviselhetlenné  lett,  az  ország  népe  hangosan  feljajdult,  és 
még  a  leghívebb  császárpárti  emberek  is  keserű  panaszokra 
fakadtak.  A  naponta  fel-feltünt  proclamatiók  nagy  hatással 
voltak  az  elégületlen  rendekre,  különösen  pedig  azokra 
akik  már  koldusbotra  jutottak  s  akik  „kóborgásra  és  ván- 
dorlásra adták  magokat^. 

Az  országgyűlések  elvesztették  tekintélyüket;  mert  i 
rendeket  leginkább  érdeklő  vallásügyi  tárgyalások  csak  arrj 
valók  voltak,  hogy  a  róm.  katholikusok  új  meg  új  követe 
lésekkel  léphessenek  fel.  Végnélküli  vitatkozások,  keseri 
gyűlölködések  és  vádaskodások  lehetetlenné  tették  az  áldáso 
működést. 

^  Cum  autem  plures  possint  babere  oppositores  et  maximé  Cal 
vinistas,  ideo  ego  infraseriptus,  vice  et  nomine  ipsius  Patris  Generáli 
et  praedictorum  Patrum,  ad  sacram  Caes.  Reg.  que  Majestatem  Yestrii 
Catholicae  íidei  et  Seraphicae  Religionis  defensorem  subinissime  reeurr 
hnmillime  snpplicans,  qnatenus  dignaretur  ipsus  clementissime  fovere.  i 
per  Caes.  K.  Decretum  serio  mandare,  ut  in  Missione,  aediíicatione,  aas 
luentationo  in  Religionis  suae  Conventum  erectione,  et  ad  siistentatione 
apud  fideles  et  pios  raendicatione,  et  non  solum  in  praenominato  loc 
sed  iibicunque,  alios  vei  alii  Conventus  per  pios  et  Catholieos  fidel 
erigerentnr.  vei  antiqui  recuperentur,  et  collapsi  restaurarentur  in  Tra 
sylvania  .  .  .  Kéler-félo  gyűjt.  Nemz.  Mus. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYOLÓSEK  VALLASOGYI  TÁRGYALÁSAI.  115 

„A  gyűlések  —  írja  Bethlen  kanczellár  —  nem  job- 
bak, nem  kurtábbak,  hanem  hosszabbak,  rosszabbak  tölték 
el.  Az  urnák  vélem,  a  pápistáknak  a  három  religióval,  a 
szász  natiónak  a  két  más  natióval,  a  vármegyéknek,  a  szász- 
ságnak a  székelységgel  való  veszekedésével,  Bécsbe  való 
hamis,  titkos  informatiók  adásával  soha  egy  közönséges 
jóravaló  extractiv,  inquisitió,  dispositió  végbe  nem  ment. 
A  postulatumok  sokszor  irresolute,  az  articulusok  infecte 
maradtak.  A  csinált  articulusok  is  ...  ad  regiam  coniima- 
tionem  fel  nem  mentek,  és  így  semmirekellők,  talán  a  vilá- 
gon sincsenek  már.  Annyira  jutottak  a  statusok  és  privát 
emberek,  arra  fakadtak:  mi  haszna  postnlatumot,  snppli- 
catiót  adni  ?  mi  haszna  a  gyűlésnek  ?  Csak  a  haszontalan 
költség,  jószágunk  romlása.  Amennyit  a  gyűlésben  költünk, 
a  jószágunk  adójának  jobb  részit  feléri  , .  .^^ 

Természetes,  hogy  ezért  a  felelősség  legnagyobb  rész- 
ben a  kormánytanácsot  terhelte,  melynek  élére  Bánfy  György 
gubernátor  állott^  aki  minden  zúgolódása  mellett  a  bécsi 
kormánynak  lelketlen  végrehajtójává  Ion.  Hitfelei  hiába  for- 
dultak hozzá;  nem  hallgatta  meg  őket.^  Mellette  főtényező 
Bethlen  Miklós  kanczellár  volt,  aki  mindig  zúgolódott  ellene, 
de  azért  még  sem  merte  megbuktatni,  még  pedig  csak  azért, 
mert  ezzel  okvetlenül  róm.  katholikus  embernek  készítette 
volna  el  útját  a  gubernátorsághoz.  Ezt  ő  maga  is  elmondja, 
szeretetre  méltó  önvádak  kiséretében.  Beismeri,  hogy  Báníit 
kötelessége  lett  volna  megbuktatnia.  „De  én  ezt  —  úgymond 
—  nem  cselekedtem,  félvén  attól,  hogy  1.,  ha  a  guber- 
nátor megijed,  vagy  titkos   vagy  nyilvánvaló   pápistaságá- 

^  önéletírás  II.  193.  l. 

*  A  mi  püspökünk,  professorokkal,  esperesekkel  felment  (az  ország- 
gyűlésre) HZ  eeelesiát.  seholát  néző  punetumokkal.  ült  másfél  órát  a  palo- 
tán, —  a  gubernátor  el  nem  hagyta  a  kártyázást  érette.  Sírva  mentek  el 
szembetétetlen.  —  Ellenben  jött  egy  páter  vagy  német  ofíieier,  eommis- 
sarius,  kiváltképen  Aeton  :  ha  a  tanáesban  voltunk  is,  félbe  kellett  sza- 
kítanunk érette  . .  .  így  voltak  ezek.  Isten  8  világ  tudja.  Mégis  engem 
vádoltak  a  gyűlés  nyújtással.  ítéld  meg  Isten  I  I.  m.  II.  193. 

8* 


116  ZSILINSZKY'  MIHÁLY. 

val,  vagy  legalább  azoknak  és  nevezetesen  a  jezsuitáküak 
való  kedvezésre  maga  kötelezésével  tartja  meg  maga  tisztit; 
avagy  2.,  ha  kivetik  is,  Apor  Istvánt  teszik  per  corrnptio- 
nem  statunm,  vei  per  Kollonics  et  jesuitarum  potentiam  in 
aula;  vagy  ha  őtet  nem  is,  de  valakit  róm.  katholikust. 
És  így  inkább  akartam  Bániinak  megmaradását  megjobbu- 
lása reménysége  alatt;  de  bizony  .  .  .  tapasztaltuk:  eum 
daemon  erat  aeger,  monachus  tunc  esse  volebat^  sed  eum 
convaluit,  mansit  ut  ante  fuit.^ 

Bánfí  jó  kálvinistának  tartotta  magát, '  de  kétségte- 
len, hogy  hazáját  csak  Lipót  király  védelme  alatt  hitte 
megmenthetőnek.  A  viszonyok  azonban  annyira  meg  voltak 
romolva,  hogy  nálánál  hatalmasabb  ember  sem  bfrta  volna 
megakadályozni  azt  a  veszedelmet,  mely  a  szerencsétlen 
Erdélyre  következett. 

^  önéletírás  11.  192.  1. 

'  Erre  nézve  érdekes  halál  elótti  saját  önTalIomása  társai  el6tt 
n  '  ■  ■  Azzal  is  sokan  mocskoltak  engemet,  úgymond,  hogy  religióm  ügyéi 
úgy  nem  forgattam,  amint  kellett  volna.  Ebben  sem  vádol  conscientiám 
mert  religíómat  igazán  szerettem ;  de  mikor  láttam,  hogy  sok  ellene  vak 
dolgokat  nem  lehet  megorvosolni,  haszontalannak  tartottam  a  ssióval  vak 
veszekedést.  Kegyelmedet  pedig  Haller  uram,  azon  kérem,  mivel  már  aj 
én  holtom  után  Kegyelmed  lesz  első  ember  Erdélyben,  s  tudom  jól,  i 
pápista  ifju  urak,  könnyen  Kegyelmedet  lecsalják  lábáról  s  minden  rosi 
dolgokra  ráveszik,  hogy  Kegyelmed  moderálja  magát  és  ne  kivánja  i 
maga  religióját  a  többi  religiók  oppressiójával  promoveálni,  mert  az  isten 
kegyelmedet  bizony  megbünteti  .  .  .  Cserei  408.  I. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  117 


IV. 

A  bécsi  kormány  új  tervei  Magyarország  alkotmányának  megváltoztatá- 
sára és  a  protestantismus  megsemmisítésére.  —  Ujabb  üldözések.  — 
A  Leopoldina  explanatio ;  új  rendeleiek,  új   szenvedések.  —  II.    Kákóezy 

Perencz  fellépése. 

Az  eddig  festett  sötét  színű  képtől  fordítsuk  tekinte- 
tünket a  Magyarországban  történt  események  felé.  Fájda- 
lom! itt  sem  tárulnak  szemeink  előtt  örvendetesebb  álla- 
potok. 

Lipót  király  már  az  1687-ki  pozsonyi  országgyűlés 
alkalmával  kibocsátott  rendeleteiben  és  leirataiban  ügy  be- 
szélt Magyarországról,  mint  fegyverrel  meghódított  oly  tar- 
tományról, melynek  kormánylatában  kénye-kedve  szerint 
tehet  változtatásokat. 

Már  ekkor  tétetett  indítvány  arra  nézve,  hogj'  mivel 
a  nemzet  összes  képviselőivel  nehéz  boldogulnia,  országos 
bizottság  neveztessék  ki,  mely  különösen  a  töröktől  vissza- 
szerzett részek  közigazgatására  nézve  az  udvar  által  sza- 
bandó elvek  szerint  új  szervezetet  dolgozna  ki,  mit  aztán  az 
országgyűlés  csak  megerősítene.  De  az  országgyűlés  nem 
fogadta  el  az  indítványt.  Sejtette,  hogy  a  kormány  ily 
bizottság  szervezése  által  az  országgyűlések  tartását  akarja 
feleslegessé  tenni.  Mindennemű  alkotmányváltozáshoz,  vagy 
új  közigazgatási  szervezet  keresztülviteléhez  a  rendek  bele- 
egyezése kívántatik.  Ez  az  alkotmányos  elv,  melyet  a  ma- 
gyar nemzet  még  akkor  sem  adott  fel,  mikor  túlnyomó 
erőhatalommal  állott  szemben. 

A  bécsi  ministertanács  és  a  klérus  azonban  másképpen 
gondolkoztak.  Minthogy  a  fegyveres  hatalomnak  eredmé- 
nyeit majdnem  naponta  tapasztalták,  azt  hitték,  hogy  az 
ország  polgári  és  vallási  kormányzatát  az  absolut  hatalom 
elvei  szerint  most  könnyebben  megváltoztathatják,  mint 
valaha.  A  királyság  maga  örökülővé  lett;  az  elleutállási 
törvény  eltörülve;  Erdély  meghódítva,  fejedelme  lekötve,  a 
protestantismus  pedig  teljesen  megtörve  volt.  Mi  és  ki  áll- 


118  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hatna  tehát  ellent  a  bécsi  udvar  azon  régi  terveinek  keresztül- 
vitelében, melyeket  eddig  minden  nagyobb  mozgalom  leve- 
rése után  foganatba  vétetni  megkisérlett?  Azt  hitték:  a  ki- 
merült nemzettel  mindent  tehetnek. 

Készített  tervet  Angelo  Gábriel  olasz  szerzetes;  készí- 
tett Eszterházy  nádor  is.  De  végre  is  az  ország  gonosz 
szellemének  Kolloniesnak  terve  győzött;  tehát  azon  férfiúé, 
akiről  Orbán  István  személynök  még  az  1681-ki  ország- 
gyűlés alkalmával  megjövendölte,  hogy  „meglátja  jövendő- 
ben a  magyarországi  klérus  . .  .  Kollonics  uram  alája  fog 
neki  tojni." 

Ezen  férfiúnak  működése  csakugyan  végzetessé  vált 
Magyarországra  nézve.  Mint  a  bécsi  kormánynak  minden- 
kor kész  eszköze,  Szelepcsényi  halála  után  (1695-ben). 
esztergomi  érsekké,  s  ez  által  az  ország  ügyeiben  döntő 
szerepet  vivő  férfiúvá  lőn.  A  kormány  mindjárt  az  1687-ki 
országgyűlés  után  megbízta  őt  oly  kormányzati  tervezet 
készítésével,  mely  a  hierarchikus  befolyás  alatt  álló  kény- 
uralmi  rendszert  megalapítsa  Kollonics  e  tervet  Krapf 
József  hadi  tanácsos,  Breuner  Siegfried  birodalmi  kamarai 
elnök,  gr.  Buccelini,  gr.  Thun  és  b.  Dorsch  császári  taná- 
csosok, úgy  szintén  HoflFmann  György  alsó  ausztriai  kor- 
mánytanácsos urakkal  el  is  készítette,  s  1689.  november 
15-kén  be  is  nyújtotta  a  bécsi  udvarnak.^ 

Mellőzve  e  dolgozat  politikai  oldalát,  melyben  az  igaz- 
ságszolgáltatásra, a  közterhek  viselésére,  az  ipar  és  keres- 
kedelem élesztésére,  kétségen  kívül  czélszerű  pontok  is  fog- 
laltatnak, itt  csak  azon  részére  szorítkozunk,  mely  az  egy- 
házra vonatkozik.  Nem  tervel  itt  Kollonics  üj  irtási  módokat 
tudván,  hogy  az  alkotmány  teljes  megszüntetése  mellett  az 
eddigi  törvények  is  elegendők  lesznek  a  protestantismns 
kiirtására.  0  itt  a  papi  hatalom  emelésére  fordítja  külö- 
nösen   figyelmét.    Ha  ez    megvan,    akkor   a   többi    önként 


*  Czíme:  Einrichtungswerk  des  Königreichs  Hnngarn.  Kézirata   a 
M.  Nemz.  Mus.  lev. 


A  MAGYAR  ORSZÁaGYŰLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  119 

következik.  Terve  szerint  a  kanczellárnak  mindig  papnak 
kell  lennie,  aki  mellett  még  négy  tanácsos  álljon,  még  pedig 
két  egyházi,  hogy  a  papi  rend  mindig  többségben  legyen 
a  vallás  dolgában,  melylyel  a  magyarok  nem  bánnak  eléggé 
kényesen,  marasztván  hazájokban  az  eretnekséget,  honnan 
Magyarországon  minden  baj  ered,  és  továbbá  két  világi 
tanácsos,  kikből  az  egyik  német  lehetne.  Míg  a  róm.  kath. 
egyház  mindenrangú  embereiről,  a  püspökökről,  plébáno- 
sokról és  tanítókról  a  legbőkezűbben  gondoskodik,  addig 
a  másfelekezetfiek  iránt  egész  az  üldözésig  türelmetlen. 
A  protestánsok  követeléseit  elvetendőknek  tartja  és  pedig 
az  1687-ki  törvény  értelmében.  Hogy  a  magyar  elemet 
gyengítse  a  németség  emelése  által,  a  bevándorlott  néme- 
teknél elnézendőnek  kívánja  a  nemkatholikus  vallást  is, 
csak  arra  legyen  elég  ügyelet,  hogy  nyilvános  vallásgyakor- 
latuk ne  lehessen,  e  végből  szükség  közéjök  mindig  ele- 
gendő róm.  katholikust  is  vegyíteni.  A  főiskolákban  és  egye- 
temekben —  kivált  a  theologia  és  philosophia  tanárai  — 
papok  és  pedig  jezsuiták  legyenek.  Ha  ez  megtörténik,  akkor 
nem  lesz  szükséges,  hogy  a  magyar  iQak  német  és  lengyel 
földön  járjanak  iskolába.  A  protestánsoknak  Lőcsén  nyom- 
dájuk lévén,  arra  könyvvizsgálók  rendeltessenek  ki.  Aki 
előleges  vizsgálat  nélkül  nyomat,  az  veszítse  el  nyomdáját. 

Úgy  látszik,  hogy  e  terv,  melynek  életbeléptetése  ellen 
1696-ban,  a  bécsi  gyűlésen  inkább  politikai  okból  Széchenyi 
Pál  kalocsai  érsek  oly  hathatósan  felszólalt,  legalább  a 
vallást  illető  részben  csakugyan  foganatosíttatott.  Kollonics 
a  maga  részéről  mindig  a  szerint  járt  el  a  protestánsok 
iránt;  s  meghittebb  emberei  előtt  nyíltan  is  kijelentette 
ebbeli  gondolkodását  e  szavakban:  Faciam  Hungáriám  cap- 
tívam,  postea  mendicam,  deinde  catholicam,  azaz:  Magyar- 
országot rabbá  fogom  tenni,  azután  koldussá,  s  így  végre 
róm.  katholikussá. 

1687-ki  pozsonyi  országgyűlés  21-dik  t.-czikke  volt  a 
kiindulási  pont. 

E  szerint  a  protestánsokra  vonatkozó  1681-ki  25.  és 


120 


ZfilLINfiZKY  H 


26-diki  t.-czikkek  csak  királyi  I 
leneseD  (ad  huc)  erőefttetnek  mt 
eddigi  értelmükben,  amJnt  t.  í.  S 
eno  eeDBU  hacteouB  declarato)  el 

Ezzel  tág  tér  nyittatott  a  '. 
vény  régrehajtásának  czime  ali 
küldött  biztosokkal  együtt  a  prot< 
és  papokat  üldözhesse.  Hallatlai 
templomokat  és  iskolákat,  mely 
vény  alapján  a  protestánsok  k 
Gömijrben,  hol  a  kiküldött  királ 
parancsnoknak  meghagyták,  hoj 
nradalmakhól  űzze  el  az  összes 
a  szóra  nem  hajtanak,  vesse  ők 
parancs  következtében  Marányal 
rétről,  Chisnyóról,  Süvétéröl,  N> 
evangélikus  lelkészek  elűzettek 
Hasonló  dolgok  történtek  Zólyon 
hol  a  templomokon  kivül  a  jöv 
az  evang.  szent  tárgyakat  az  ntc 
György,  Szenté  Gábor,  Fiehtner 
Pál,  mint  erdélyi  biztosok,  továl 
lásra  tért  Beniczky  Sámuel,  zól 
vittek  végbe,  melyeket  csak  vt 
végbevinni,  azon  szent  meggyőzőt 
dolgot  cselekesznek.  Rákóczy  nn 
tonkint  űzette  ki  az  evangelik 
A  király  diplomájára  és  az  ots% 
vatkozás  haszontalan  volt.  Három 
gés  és  reménykedés  után  kiadf 
kelt  s  EoUodícs  által  készített 
poldina  esplanatio"  neve  alatt  i 

Ebben  magyaráztatik  meg 
lések  határozatainak  valódi  szel 
világos  szavakkal,  mit  ért  a  kle 
vallás  szabad  gyakorlata  alatt. 


A  MAGYAR  ORBZÁGQYÜLÉSBK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAL  121 

tatására  készített,  s  fentebb  említett  terv  alapelvei  itt  lettek 
először  kifejtve  és  a  gyakorlati  életnek  átadva. 

Az  alapeszme,  melyből  e  leirat  kiindul,  a  vallás- 
gyakorlat szabadságának  akkénti  megkülönböztetéséből  áll, 
hogy  van  kétféle  vallásgyakorlat,  t.  i.  nyilvános  és  magá- 
nos (pnblicum  et  privatum  exercitium),  a  miről  a  törvény- 
ben idáig  soha  szó  sem  volt.  A  leirat  szerint  csak  a 
róm.  katholikus  egyház,  mint  uralkodó  egyház,  bírhat  az 
országban  mindenütt  nyilvános  vallásgyakorlattal.  A  pro- 
testáns felekezetek  csak  ott,  hol  azt  a  legutóbbi  törvény 
megengedi,  vagyis  az  úgynevezett  articularis  helyeken.  Min- 
den egyéb  helyeken  a  protestánsok  csak  magán  isteni  tisz- 
teletet tarthatnak;  de  közös  imaházba  nem  jöhetnek  össze, 
sem  papot  nem  tarthatnak.  Ki  van  mondva,  hogy  az  arti- 
cularis helyek  papjai  nem  mehetnek  ki  nem-articularis 
helyekre  egyházi  functiókat  végezni  és  betegeket  megláto- 
gatni; ellenben  megengedtetik,  hogy  valamely  nemartiku- 
láris  hely  protestáns  lakói  az  articularis  helyek  papjait 
felkeressék;  de  csak  úgy,  ha  elébb  a  róm.  katholikus  pap- 
nak a  stóladíjat  lefizetik.  A  közös  kórházakat  és  harango- 
kat használhatják  a  protestánsok  is,  de  csak  a  róm.  kath. 
lelkész  és  egyházfi  előleges  tudtával  és  beleegyezésével. 
A  róm.  katholikus  hitre  nem  kell  senkit  kényszeríteni;  de 
a  róm.  katholikus  ünnepeket  tartoznak  a  protestánsok  is 
megtartani,  s  főképpen  a  czéhbeli  mesteremberek  kötelez- 
tetnek a  körmenetekben  részt  venni.  Végül  a  protestáns 
földesurak  saját  használatukra  építhetnek  ugyan  oratóriu- 
mokat, de  a  háznépen  kívül  másokat  —  kivált  prédikáto- 
rokat —  oda  nem  bocsáthatnak.  Egyébiránt  a  földesúri 
jogok  a  jobbágyok  hitére  nézve  is  épségben    fentartandók. 

Ezen  rendelkezések  által  a  törvény  valódi  értelme 
felforgattatolt,  s  helyébe  Kollonics  önkényes  magyarázata 
tétetett;  és  —  ami  kiváló  fontosságú  —  a  Rákóczy-forra- 
dalom  idejét  leszámítva,  egy  századon  át  ez  volt  a  katho- 
licismusnak  vezérelve  Magyarországon.  A  klérus  és  a  bécsi 
kormány    következetesen    arra   törekedtek,   hogy  a  vallás 


í 


122  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Ügye  az  országgyűlések  tárgyai  közül  kiszoríttassék,  és 
egyedül  királyi  rendeletek  által  intéztessék  el. 

Daczára  annak,  hogy  a  politikai  jogainak  sérelmei 
miatt  feljajduló  nemzet  nem  elégedvén  meg  az  1696.  és 
1698-iki  bécsi  gyűlésekkel,  csak  rendes  országgyűlésen  kivánta 
a  sérelmeket  orvosolni;  a  kormány  megmaradt  az  absoln- 
tismus  végzetes  útján. 

Mint  Erdélyben,  azonképpen  Magyarországban  is  egy- 
mást érték  a  vallást  illető  kir.  rendeletek. 

1701.  ápril  9-kén  kelt  KoUonics  bibornok  szorgalma- 
zására azon  királyi  rendelet,  melynélfogva  „az  igazságos 
és  dicsőséges  császári  fegyverek  által  a  zsarnok  törököktől 
szerencsésen  visszafoglalt  összes  egyházi  javak,  jogok,  kivált 
pedig  az  Istennek  és  az  ő  róm.  katholikns  egyházának 
Magyarországon  régtől  fogva  felajánlott  és  odaengedett 
tizedek  törvényes  igénylőinek  visszaadandók^.  Részletesen 
kifejti  e  rendelet,  hogy  milyen  módon  biztosfttassék  a  klé- 
rus vagyona,  és  hogy  az  ország  valamennyi,  bármily  hit- 
vallású lakosai  köteleztetnek  a  tized  minden  nemeinek  fize- 
tésére. Elrendeli,  hogy  nemcsak  a  töröktől  visszaszerzett 
területeken,  hanem  egyéb  részeken  is  minden  egyházi  java- 
dalom jószágairól,  jogairól  és  jövedelmeiről  külön  leitár 
készíttessék.  A  klérus  és  egyház  javainak  „igazságos**  át- 
adásával maga  Kollonics  bibornok  bizatott  meg.  A  rendelet 
nyolczadik  pontjában  parancsoltatik,  hogy  valamennyi  föl- 
desurak, mint  a  plébániák  védurai,  jószágaikban  a  róm. 
katholikus  egyházakat  azonnal  helyreállítsák  s  a  szüksé- 
gesekkel ellássák  a  plébánosok,  iskolamesterek  és  egyház- 
fíak  illő  ellátásáról  is  gondoskodjanak.  A  végrehajtással 
elsőben  is  a  megyei  püspökök,  aztán  érsek  urak  is,  köztük 
kivált  Kollonics,  mint  az  összes  magyar  papság  feje,  bízat- 
nak meg,  megengedtetvén,  hogy  az  egyházi  ügyeknek  rendbe- 
szedésére zsinatokat  is  tarthassanak.  Végül  a  visszaszerzett 
részeket  és  a  nemkatholikusokat  illetőleg  így  szól  a  ren- 
delet: „Mint  apostoli  király  s  a  hitvallás  főoltalmazója  és 
Isten  egyházának  örökös  ura,  hatalmunk   teljességéből  vé- 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYOLÉSEK  VALLAsOGYI  TÁRGYALÁSAI.  123 

gezzük  és  rendeljük,  hogy  Magyarországunk  s  hozzákapcsolt 
tartományaink  újonnan  szerzett  részeiben  az  egyházak  patro- 
natusának  joga  ezentúl  egyedül  római  katholiktis  személyek- 
nek adomány oztassék;  és  azon  esetre,  ha  ilyetén  elébb  róm. 
katholikus  földesúr,  vagy  más  valamely  egyházpatronus, 
vagy  ennek  egynémely  utóda,  idővel  az  igazi,  üdvözítő 
róm.  katholikus  vallástól  elszakadni  találna;  vagy,  ha  netalán 
valamely  akatholiknsnak,  akár  házasság  által  akár  csere, 
akár  vétel,  zálog  vagy  bármely  más  jogczim  útján  szerzett 
jószágokkal  egyetemben  ily  patronatusi  jog  is  jutna:  akkor 
ez  a  hithagyó  vagy  akatholikus  szerző  legközelebbi  roko- 
nára vagy  sógorára  szálljon;  ha  pedig  ilyesek  nem  létez- 
nének, vagy  magvok  szakadna,  vagy  ők  szakadnának  el  a 
hittől  :  akkor  szálljon  ezen  patronatusi  jog  okvetlenül  és 
azonnal  a  kir.  fiskusra  mindaddig,  míglen  ama  jószágok 
az  örökös  patronatusi  joggal  együtt  ismét  róm.  katholikus 
kezekbe  fogtak  visszakerülni".  ^ 

Ugyanezen  évben  a  protestánsok  számtalan  panaszai 
következtében  még  következő  rendeletek  keltek: 

a)  Az  ágostai  és  helvét  hitvallások  gyakorlata  Magyar- 
országnak csak  azon  részeiben  engedtetik  meg,  melyek 
1681-ben  tettleg  ő  felsége  hatalmában  voltak  Innét  követ- 
kezik, hogy  a  minap  a  töröktől  visszafoglalt  részekben  csak 
a  róm.  katholikus  hitvallást  szabad  gyakorolni;  ő  felsége 
a  visszafoglalt  részeken  minden  egyházpatronusi  jogot  ma- 
gához vesz. 

h)  Minthogy  az  ágostai  és  helvét  hitvallás  gyakorlata 
a  törvényczikkelyekben  megnevezett  számos  helyen  csak 
azért  engedtetett  meg,  mert  véghelyek  voltak:  világos,  hogy 
közülök  amely  hely  megszűnt  végvár  lenni,  abban  nem  kell 
az  akatholikus  hitvallás  gyakorlatát  megtűrni. 

c)  Ámbár  némely  helyeken  megengedtetett  az  eret- 
nekeknek a  vallásgyakorlat:  ebből  nem  következik,  hogy 
megengedve  legyen  nekik  a  róm.  katholikusok  térítése,  külö- 

»  Katona.  Hist.  tört.  XXXVl.  186.  1. 


124  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nősen  pedig  azoké,  kik  már  egyszer  áttértek  az  eretne- 
kektől a  róm.  katholikus  egyházba.  Sőt  az  ilyen  áttértek 
ellen  a  hazai  törvényben  megszabott  szigorral  kell  eljárni, 
mint  hitszegők  ellen.  ^ 

Ezen  és  más  hasonló  rendeletek  üj  szenvedéseket  hoz- 
tak a  szegény  protestánsokra,  kik  —  amint  fentebb  lát- 
tak —  még  az  1681- ki  törvényekkel  sem  voltak  megelé- 
gedve.  Ok  régibb,  t.  i.  a  bécsi  és  linczi  békekötésen  ala- 
puló jogaik  visszaszerzéseért  harczoltak,  kérve  a  fejedelmeket, 
hogy  az  azokkal  ellenkező  érlelmfí  határozatokat  megsem- 
misíteni kegyeskedjenek;  s  íme  kedvező  eredmény  helyett 
azt  nyerik,  hogy  a  török  hatalmában  volt  vidéken  nem 
szabad  az  evangyeliumot  hirdetni,  s  hogy  amely  hely  meg- 
szűnt végvár  lenni,  ott  nem  kell  megtűrni  a  protestánsok 
vallásgyakorlatát ! 

Innét    következett    az,    hogy    két   évvel  később  Pest 
városa  szabadítéklevelének  záradékában  az  foglaltatott,  hogy 
aki    nem    híve    az    igaz   róm.   katholikus  hitvallásnak,  azt 
polgártársul  tűrni,  fogadni  semmi  ürügy  alatt  sem   szabad 
Innét  következett,  hogy  még  korábban,  t.  i.  1702.  jűn.  16-kán 
a  veszprémi    alispánnak    meghagyatott,  miszerint    egyetér- 
tőleg  Széchenyi  Pál  kalocsai   érsekkel,   mint    egyszersmind 
veszprémi  püspökkel,  a  kálvinista  lelkészeket  Pápából   ki- 
tiltsa; és    hogy   Radonai    pécsi   püspök  1702.  július  8-kán 
ráírt    a    simontornyai    róm.  katholikus  papokra:  ne  tűrjék, 
hogy  a  helybeli  kálvinista  lelkész  ezentül  is  merje  eretnek 
hallgatóit   összeadni,    keresztelni,    eltemetni,    s  hamis  tanai 
által  örök  kárhozatra  juttatni;  ha  nem  akar  megtérni,  m\D- 
jen  el,  a  hova  neki  tetszik;  s  ha  nem  akar  elmenni,  veret 
tessék    békóba.    Innét    következett,   hogy   a  kalocsai  érsek 
elfogatta  Hodosi  Mihály  veszprémi  superintendenst,  ki  mi- 
után Fehérvárott  és  Esztergomban  majdnem  egy  évet  töl- 
tött a  fogságban,  s  Kollonics  által  már-már  gályarabsággal 
fenyegettetett,     végre    a     protestáns    hatalmasságok    bécsi 

'  Katona.  Hist.  tört.  XXXVI.  213.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAL      126 

követeinek  közbenjárására  szabadon  bocsáttatott.  És  számos 
hasonló  eseteken  kívül  innét  következett  az  is,  hogy  Kor- 
ponából.  mint  egykori  véghelyből,  az  evangélikus  lelkészek 
kiroozdittattak,  hogy  Bártfán  az  ágostai  hitvallásúak  ima- 
háza bezáratott;  hogy  a  pozsonyi  kamarai  biztosok,  név- 
szerint  a  bányavárosokban  csak  róm.  katholikusokat  enged- 
tek a  tanácsba  soroztatni. 

A  polgárok  feljajdultak,  —  és  Lipót  1702.  deczera- 
ber  9-én  a  pozsonyi  kamarára  parancsot  küldött,  melyben 
abbeli  akaratát  nyilvánítja,  hogy  a  biró  s  a  tanácsosok 
választása  körül  az  1649 :  12.  czikkely  értelmében  kell 
eljárni,  hogy  a  birói  székben  róm.  katholikusok  és  nem- 
katholikusok  váltsák  fel  egymást  hogy  a  tanácsban  róm. 
katholikusok  és  evangélikusok  vegyesen  üljenek,  csak  arra 
kellvén  ügyelni,  hogy  az  elsőbbek  jelen  száma  meg  ne 
fogyatkozzék.  „Éhez  képest,  több  oknál  fogva,  de  kivált 
azért,  mert  a  bányaügy  kiVánja,  hogy  az  akatholikusok 
vagyonukat  az  aknák  mívelésétől  meg  ne  vonják,  hűségtek 
nevezett  bányavárosaink  tisztüjítását  kamarai  biztos  közbe- 
jövetele nélkül  hagyja  ezentúl  megtörténni".  Ezen  királyi 
parancsnak  azonban  rövid  ideig  tartó  érvénye  volt ;  mert 
alig  hogy  kiadatott,  a  klérus  és  a  kanczellária  részéről  tett 
új  ellenvetések  következtében  még  azon  hó  23-kán  ellen- 
kező kir.  parancs  ment  Löwenburg  grófhoz.  „Tudomásodra 
leszen  kétségen  kívül  —  így  szól  e  parancs  —  hogy  f.  hó 
9-kén  mit  határoztunk  a  Magyarországunkban  fekvő  bánya- 
városok tisztújítása  körül.  Minthogy  azonban  magyar  udvari 
kanczelláriánkból,  és  máshonnan  is  több  ellenok  került  e 
tárgyban  élőnkbe:  annálfogva  egyelőre  elhalasztván  amaz 
intézkedést  s  névszerint  a  vallás  dolgát  illetőleg  azon  buz- 
gólkodjék az  udvari  kamaránk  kebeléből  kiküldendő  biztos, 
8  ügyességét  lehető  legjobb  módon  kivált  arra  fordítsa, 
hogy  a  birói  széken  nemkatholikus  ne  válthassa  fel  a  róm. 
katholikust,  s  hogy  a  róm.  katholikus  tanácsosok  száma  a 
lehetőségig  megtartassék  és  öregbíttessék.  Bízván  tehát  eszé- 
lyedre  és  tapasztalásodra   az  ügyet,   ezzel  komolyan  meg- 


126  28nilN8ZKY   MIHÁLY. 

hagyjuk:  hogy  magadhoz  vévén  magyar  udvari  kanczellá- 
riánknak  ama  bányavárosokhoz  intézett,  őket  engedelmes- 
ségre intő  iratát,  minél  hamarább  személyesen  odaindulj,  g 
jelen  parancsunk  értelmében  a  mondott  tanácsok  megújítá- 
sát eszközlésbe  vétetni  el  ne  mulasszad.^ 

íme  a  lelkiismeretlenségnek  egy  újabb  példája,  mely 
szomorúan  illusztrálja,  mily  könnyelmű  játékot  lehetett  fizni 
a  királyi  szóval  is! 

Lehet-e  csodálkozni,  hogy  a  protestánsok  panaszai 
összefolytak  ismét  a  nemzet  panaszával?  Lehet-e  csodál- 
kozni, hogy  midőn  a  politikai  és  vallási  sérelmek  megmér- 
hetlen  halmazzá  nőttek;  midőn  a  jogért  és  igazságért  epedő 
kedélyek  hangos  kifakadásait  országgyűlés  mellőzésével  erő- 
szakkal akarták  visszafojtani;  midőn  a  még  mindig  durva 
erőszakban  bizakodó  bécsi  kormánynak  a  kitört  spanyol 
örökösödési  háború  következtében  ereje  megoszlott  és  nim- 
busza halaványodni  kezdett:  akkor  a  hazai  közérzület,  a 
sértett  jogérzet,  a  megalázott  emberi  és  nemzeti  büszkeség 
érzete  együttesen  és  hatalmasan  újra  felemelkedett,  és  fegy- 
vert adott  a  vérig  zsarolt  nemzet  kezébe. 

A  méltó  vezért  nem  sokáig  kellett  keresnie.  Egy  itjü 
ember  élt  ekkor  az  országban,  akit  a  közvélemény  a  kény- 
uralmi rendszer  megtörése  és  a  szabadság  visszaszerzése 
ügyében    felveendő    harcz    vezéréül    az    isteni    gondviselés 

^  Szalay  VI.  60—66.  1.  Ribini,  Memor  II.  97.  Stepney,  az  akkori 
angol  követ  a  bécsi  udvarnál  1700.  június  2-áról  írott  levelében  azt  írja 
többek  között  Hedges  angol  ministernek,  hogy  Kollonich  primás  és 
Menegati  páter  nagy  szigort  fejtenek  ki  a  lutheránusok  ellen.  ^I  mean 
persecution  upon  aecount  of  Religion :  Vcry  great  severityes  have  been 
used  of  laté  sowards  the  Lutherans  in  that  Country,  and  j  cannot  teli 
but  the  indisereet  zeal  of  Cardinal  Gollonich,  now  Primat  of  Hungary, 
and  of  Father  Menegati  the  Emperours  confessor  may  lay  the  blame  for 
the  mischiefs  thai  shall  ensue  at  the  Door  of  the  poor  Protestants,  tho 
j  have  reason  to  think  them  as  good  et  faishfuU  Subjects  as  any  the 
Emperour  has,  if  they  were  but  treuted  with  common  Charity  et  Mode- 
ration.  Simcniyi  Ernő.  Angol  diplom.  iratok,  II.  Rákóczy  Ferencz  korára. 
I.  17.  1. 


A  MAOTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALIiÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  127 

mintegy  kiszemelni  látszott;  egy  férfiú,  akinek  neve  maga 
fölért  egy  hadsereggel;  aki  buzgó  katholikus  létére  érzék- 
kel bírt  a  más  vallásúak  jogai  iránt  is;  akinek  családi  szent 
emlékei,  fájdalmai,  örömei  az  ország  alkotmányos  küzdel- 
meihez voltak  kötve,  és  aki  mindezeknél  fogva  ixgy  tűnt 
fel.  mint  egy  élő  zászló,  amely  alá  bizalommal  gyűltek 
össze  a  hazafiak. 

E  férfiú  II.  Rákóczy  Ferencz  volt.  Föllépésével  a  nem- 
zet és  a  protestantismus  történelmének  oly  korszaka  kez- 
dődik, melynek  viharai  nemcsak  a  nemzet  és  egyház  intéz- 
ményein hagytak  mély  nyomokat,  hanem  —  a  mint  látni 
fogjuk  —  az  uralkodó  ház  fsgát  is  gyökerében  megren- 
dítették. 


HARMADIK  FEJEZET. 


II.  RÁKÓCZY  FERENCZ  FELKELÉSÉTŐL  LIPÓT 

HALÁLÁIG. 


1T03  — ITOS. 


I. 


A  protestánsok  Kákóczytól  várják  sérelmeiknek  orvoslását.  —  A  felkelők 
manifestuma.  —  Széchenyi  közbenjárása.  —  A  leben-szt.-miklósi  tanács- 
kozás. —  Okolicsányi  Pál  idegeníti  a  protestánsokat  Rákóezytól.  Ennek 
helyzete.  Külföldi  követek.  —  A  gyöngyösi  tanácskozmány,  vágvölgji 
lutheránusok  kívánsága  és  a  pápa  magatartása. 

A  harczi  riadó  hangja  egyszerre  talpra  állította  Magyar- 
ország és  Erdély  összes  elégületlen  elemeit. 

Kell-e  mondanunk,  hogy  a  vérig  zaklatott  protestán- 
sok szintén  ezen  elégedetlenek  közé  tartoztak  ?  Hiszen  Er- 
délyben és  a  szorosabb  értelemben  vett  Magyarországon 
évtizedek  óta  valóságos  forradalom  volt,  melyet  a  bécsi 
kormány  hatalmaskodása  idézett  elő. 

A  törvényeknek  és  kir.  diplomáknak  teljes  felforga- 
tása, az  a  sok  rendelet,  mely  a  katbolicismus  erősítésére  és 
a  protestantismus  megtörésére  oly  bámulatos  következetes- 
séggel és  vakmerően  kihívó  fanatismussal  lőn  keresztül 
erőszakolva,  a  protestánsokat  a  kétségbeesés  szélére  jut- 
tatá.  Országgyűlés,  ha  képes  lett  volna  is  törvényt  hozni, 
nem  bírt  rajtok  segíteni.  Kollonics  érsek  roösz  szelleme 
uralkodott  Magyarország  felett. 


A  MAQYAR  ORBZÁGOYOLéBBK  VALLÁSOOYI  TÁRQYAIíÁSAI.  129 

És  ha  ezen  szellem  ellen  felszólaltak  a  legkitűnőbb 
róm.  katholikus  férfiak  is,  mennyivel  több  okuk  volt  ez  ellen 
küzdeniök  a  protestánsoknak,  kik  valósággal  törvényen 
kívüli  állapotban  sinlődtek!  Az  önfentartás  ösztöne  is  arra 
kényszerítette  őket,  hogy  a  politikai  és  vallási  szabadság 
helyreállítását  igérő  Rákóczy  zászlai  alá  siessenek;  ámbár 
jól  tudták,  hogy  az  időközben  a  franczia  király lyal  szövet- 
kezett Rákóczy  tulajdonképen  nem  vallási,  hanem  politikai 
czélok  megvalósítását  tűzte  feladatául. 

Az  országszerte  terjesztett  proclamatiók  és  sérelmi 
iratok,  a  s^sáz  sérelmet  ^  magában  foglaló  jajkiáltás  vissz- 
hangra talált  minden  igaz  magyar  ember  szívében.  Mikor 
a  bécsi  kormány  látta,  hogy  leghívebb  emberei  is  ingadoz- 
nak, mikor  tapasztalnia  kellett,  hogy  a  felkelők  serege  már 
Pozsony  körül  ján  s  maga  a  szent  korona  is  veszélybe 
jutott:  akkor  a  fejét  vesztett  kormány  Bécsbe  vivén  a  koro- 
nát, a  válság  megszüntetése  czéljából  egy  róm.  katholikus 
főpapot,  a  hazaiiságáról  és  ellenzéki  hajlamairól  ismeretes 
Széchenyi  Pál  kalocsai  érseket  küldötte  ki.  Nem  mintha 
bíztak  volna  benne,  hanem  mivel  gyűlölt  hazafiságával  hatni 
kívántak  a  felháborodott  kedélyekre. 

Széchenyi  elvállalta  a  közbenjárást,  és  1703.  deczem- 
ber  20-diki  jelentésében  tájékoztatni  óhajtván  a  bécsi  kor- 
mányt, megírta  a  felkelés  okait.  Nyíltan  elmondá,  hogy  az 
elégületlenek  a  királyi  szó  megszegését,  a  hitlevél  és  tör- 
vény meg  nem  tartását,  a  külföldieknek  hivatalokba  való 
betolakodását.  az  adónak  német  czélokra  való  fordítását, 
a  fiscus  törvénytaposó  eljárását,  a  katonaság  kicsapongá- 
sait,  a  tanácsosok  gőgjét  és  fösvénységét,  a  magyar  nemzet 
megvetését  állítják  felkelésük  okául.  „Ezekhez  —  mondja 
tovább  —  a  protestánsok  még  hozzáadják  a  vallásszabad- 
ságon, a  pozsonyi  s  más  templomok  elfoglalása  által  ejtett 
sérelmet.  Mindannyian  utálják  a  hadi  foglal mányok  birtok- 


*  Centuria  Hungaroruni   contra  Germanos  gravaminum.    Röpirat. 

9 
Zsüinsxky  :  Magyar  országgyűlések. 


130  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

czíraeiről  ítélő  „neo-aquisticai''  bizottságot.  A  klérus  sérel- 
meinek érintése  után  elmondja  az  érsek  a  módokat  is, 
melyek  szerint  ki  lehetne  egyenlíteni  a  dolgot.  Reánk  nézve 
különösen  érdekes,  hogy  ezen  módok  között  a  protestánsok 
törvényes  megnyugtatását  nem  említi. 

Annál  élénkebben  emlegették  azt  a  felkelők,  akik  egy 
hatvan  pontból  álló  manifestumban  a  vallásra  vonatkozólag 
a  többek  között  azt  kívánták:  3.,  hogy  vértanúik  vére  köve- 
teli az  elnyomott  lelkiismeret  szabadságát  és  hogy  templo- 
maik visszaadassanak;  4.,  hogy  törvényszékeik,  melyek  a 
jezsuiták  birtokába  kerültek,  nekik  visszaadassanak;  6.,  hogy 
a  hivatalokba  és  méltóságba,  mint  azelőtt,  beválasztassa- 
nak;  7.,  hogy  a  jezsuiták  Magyarországból  és  Erdélyből 
száműzessenek;  8.,  hogy  a  protestánsok  collegiumaí  és  jöve- 
delmeik visszaállíttassanak;  9.,  hogy  azok,  akik  vallásuk 
elhagyására  kényszeríttettek,  attól  feloldassanak;  10.,  hogy 
a  protestánsoktól  elszedett  sérelmi  könyvek  és  iratok  visz- 
szaadassanak;  11.,  hogy  az  üldözött  protestánsoktól  elvett 
s  a  róm.  katholikus  papoknak  adott  birtokok  adományo- 
zása megsemmisíttessék  és  a  protestánsoknak  visszaadassék 
szegényeik  eltartására;  12.,  hogy  a  róm.  katholikus  papok, 
kivéve  a  született  magyarokat  és  erdélyieket,  rögtön  el- 
hagyják az  országot;  13.,  hogy  ha  a  császár  szilárd  és  tartós 
béketárgyalásokra  követeket  kivan  küldeni,  Rákóczy  feje- 
delemmel egyetértőleg  egy  helyet  jelöl  meg,  ahol  biztonság- 
ban tárgyalhatnak  a  fegyverszünet  felett,  az  időre  nézve  is 
megegyezhetnek,  hogy  az  alkudozás  szükségtelenül  ne  hosz- 
szabbíttassék;  14.,  hogy  a  külföldi  hatalmak  kezességet  vál- 
laljanak a  végzettekért;  15.,  hogy  ő  felsége  szuverenitá- 
sának megsértése  nélkül  azok  követeket  küldjenek  az 
országgyűlésre,  akik  gondot  viseljenek  egyházi  ügyeikről  . . . 
20.,  hogy  a  Rákóczy  fejedelem  ellen  kiadott  rendelet  vissza- 
vétessék, 8  hogy  az  visszahelyeztessék  méltóságába  és  ismer- 
tessék el  birodalmi  berezegnek  stb.  21.,  hogy  birtokainak 
az  a  része,  mely  a  jezsuitáknak  adatott,  visszaadassék ; 
24.,  hogy  a  protestáns  biztosok  vizsgálják  meg  az  apácza- 


A  MAGYAR  ORSZÁOQYOIjÉBEK  VAIíLÁSOOYI  TÁR0YALÁ8AI.  131 

kolostorokat,  nincs  e  bennök  az  ő  vallásokbelieiből  valaki, 
aki  tapasztalatlan  gyermekkorában  vitetett  oda,  —  és  ha 
van  olyan,  azt  ki  kell  venni  a  nevezett  kolostorokból ; 
26.,  hogy  mint  az  elutt,  ügy  most  is  legyenek  protestáns 
iskolák  Magyarország  minden  városában;  27.,  hogy  a  luthe- 
ránusoknak szabad  legyen  letelepedniük  Magyarország  és 
Erdély  bármely  részében,  hogy  az  ország,  mely  az  üldözés 
következtében  elpusztult,  újra  benépesíttethessék;  28.,  hogy 
hogy  a  törvényszékeknél  minden  városban  a  birák  fele 
protestánsokból,  másik  fele  pedig  róm.  katholikusokból  áll- 
jon, mint  azelőtt.  29.  Hasonlóképpen  a  közigazgatásnál^  hol 
csak  egy  hivatal  van,  a  protestánsok  és  róm.  katholikusok 
felváltva  viseljék;  30.,  hogy  a  protestáns  elöljárók  ne  köte- 
leztessenek lelkiismeretökkel  ellenkező  vallási  szertartások- 
ban részt  venni;  31.,  hogj'  a  protestánsok  ne  legyenek 
kénytelenek  ajtaikat  és  ablakaikat  ékesíteni  Jézus  mennybe- 
menetele ünnepén;  32.,  hogy  az  ostya  felmutatása  alkal- 
mával ne  kelljen  nekik  letérdepelni,  hanem  csak  kalapjokat 
levenni,  mint  a  fejedelem  előtt;  33.,  hogy  a  protestánsok- 
nak legyenek  harangjaik,  melyek  a  templomba  hívják  őket; 
34.,  hogy  mivel  semmisem  képes  az  egyességet  jobban 
létrehozni,  mint  a  családi  egyetértés,  kérik,  hogy  a  vegyes 
házasságból  származandó  gyermekek  közül  a  fiuk  atyjuk, 
a  leányok  pedig  anyjok  vallását  kövessék.  35.  A  szülék 
ne  vehessék  rá  gyermekeiket,  hogy  azok  más  vallást  vegye- 
nek fel.  36.  A  protestánsok  annyiszor  tarthatnak  zsinatot, 
ahányszor  azt  saját  egyházuk  ügyei  kivánják  ;  37.,  hogy 
ő  császári  felsége  meggyőződhessék  azok  loyalitásáról,  biz- 
tost küldhet  a  zsinatra  érdekeinek  őréül  és  ellenörül  arra 
nézve,  hogy  ott  csak  egyházi  ügyek  tárgyaltatnak,  de  az  a 
biztos  ne  legyen  jezsuita;  38.,  hogy  minden  proselitát  nyil- 
vánosan felvehessenek  a  nélkül,  hogy  az  e  miatt  elveszítse 
hivatalát  vagy  vagyonát  stb.  Készek  ő  felségével  kibékülni, 
sőt  segélyt  is  nyújtani  neki  a  háború  folytatásához,  bármely 
ellenség  ellen,  kivéve  a  protestánsokat.  Az  54-ik  pontban 
kimondatott,  hogy  azon  esetben,  ha  a  béke  helyreáll,  annak 


132  ZSILINSZKY  MmÁLT. 

emlékét  évenkint  ünnepeljék  meg  úgy  a  protestánsok,  mint 
a  róm.  katholikusok  .  .  .  ^ 

A  bécsi  kormány  szorult  helyzetében  1704.  jan.  1-én 
jónak  látta  a  felkelőket  biztosítani  arról,  hogy  a  felhozott 
sérelmeket  kész  hathatósan  megorvosolni.  Új  országgj^filés 
megnyitásáig  a  vármegyéktől  adót  nem  kivan.  * 

1704.  január  végén  Széchenyi  érsek  összejött  Bercsé- 
nyivel   és   Károlyival    Lében- Szenfmiklóson,   hogy    a   békét 
helyreállítsa;  de  csakhamar  kitűnt,  hogy  a  két  fél  ellenté- 
tes  álláspontja   miatt    lehetetlen  egyességre  jutni.  Ug^'anis 
Bercsényiék   emlegették  ugyan  a  sérelmeket,  de  csak  úgy 
akartak    azok   tárgyalásába  bocsátkozni,  ha  valamely  kül- 
földi hatalom  kezességet  vállal  az  annyiszor  adott  és  annyi- 
szor megszegett  Ígéretnek  ezentúl  való  megtartása  felől.  — 
Széchenyi  ezt  nem  ígérhette,  s  január  28-áról  kelt    levelé- 
ben egyenesen  Rákóczyhoz  fordult  s  közölte  vele    utasítá- 
sát. Utalt  a  nemzet  szenvedéseire  és  a  király  jó  hajlamaira. 
Végül  pedig  országgyűlést  indítványoz  összehívatni,  melyen 
tanácskozhatnék    a  nemzet  a  felől,  miként  lehetne  szabad- 
ságunkat ennyi  sok  hánykódás  után  megszilárdítani.  ^   fiá- 
kóczy  —  bár  teljesen  méltányolta  is  az  érsek  okait  —  nem 
hitte,   hogy    a   német   kormány   őszintén  akarna  kibékülni. 
Egy   február  4-kéről  kelt   levelében  azt  írta  Széchenyinek, 
„hogy    ő   mohón    kapna   az   aranyozott   étel  után,  ha  nem 
volna  előtte  tudva,  miszerint  a  gyógyszerész  is    aranynyal 
festi  labdacsait,  külső  szépség  által  keserűségöket  palásto- 
landó. Országgyűlés  tartását  nem  tartotta   ezélravezetőnek, 
mert  feltéve  —  így  okoskodik   —   hogy   az    országgyűlés 
önmagától  nem  hasonlanék  meg:  az  ellenfél  minden  bizony- 
nyal azon  leszen,  hogy  meghasonlást  idézzen  elő.  A  vallás- 
szabadság,  az   elfoglalt   templomok  ügyét  lehetetlen  volna 


*  Manifesto  of  the  Hungarians.  Lásd  Angol  dipl.  iratok.  Simonyi 
I.  90—93.  1. 

*  Szálat/.  Magyarorsz.  tört.  VI.  122.  1. 
»  Katona,  XXXVÍ.  429.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  133 

kikerülni,  s  ez,  és  az  elkobzott  jószágok  ügj'e  elégségesek 
lennének  veszedelmes  zavarok  nerazésére.  Igenis  tartani 
kell  országgyűlést^  —  hiszen  ennek  nem  tartása  volt  egyik 
oka  a  felkelésnek  —  de  biztosítékra  van  szükség,  hogy  az 
ellenfél  nem  szándékozik  saját  érdekében  kibányászni  a 
diétát,  hogy  nem  fog  végzéseinek  előbb-utóbb  ellenmon- 
dani; vállaljanak  tehát  kezességet  a  svéd  és  porosz  kirá- 
lyok, Lengyelország  és  Velencze,  s  biztosaik  vegyenek  részt 
az  értekezletben,  melynek  határozatai  majdan  erősítés  végett 
országgyűlés  elébe  terjesztendők.  —  így  gondolkodott  Rá- 
kóczy —  és  a  múlthoz  képest  helyesen.  Tudta  jól,  hogy 
míg  Kollonics-féle  emberek  fognak  a  kormányban  részt 
venni;  addig  az  ügyek  nem  javulhatnak.  * 

Ez  időtájban  adta  ki  a  külhatalmasságokhoz  szóló, 
s  Ráday  Pál  által  szerkesztett  kiáltványát,  melyben  nyíltan 
és  megróvólag  számíttatnak  elő  a  kormánynak  hallatlan 
visszaélései  és  bíinei  a  magyar  nemzet  iránt.  A  16-dik  pont- 
ban fordul  elő  a  vallás  ügye.  „Tudva  vannak  a  hitvallás 
körüli  fogások  és  ürügyek.  Bizony  háborgatni  a  vallást, 
melyet  mind  a  hazai,  mind  a  német  birodalmi  törvények 
megengedtek,  csúfot  űzni  a  vallásszabadságból:  régi,  már 
a  csehekkel  szemben  is  gyakorlatba  vett  szokása  az  ellen- 
félnek. Eloszlatnak  a  nagy  vizek  s  patakokká  lesznek;  s 
midőn  a  vallás  színe  alatt  az  egyenetlenség  magvai  hintet- 
nek, alattomban  ereje  elfogyattatván,  veszendőbe  megyén 
az  ország.  Bizonyítja  ezt  több  főegyház,  melyek  arról  panasz- 
kodnak, hogy  idegen  ajkú  főpapjaik  vannak,  és  az,  hogy 
az  1681:  27.  t-cz.  ellenére  idegeneknek  adatnak  a  gazdag 


^  Whitworth  helyettes  angol  követ  azt  írja  1704.  február  2-káröl 
Hedges  ministemek,  hogy  a  béke  egyik  föfeltétele  az,  hogy  Kolionioh 
bibornok  a  kormányzásból  egészen  kizárassék.  „The  second  article  is, 
that  Cardinal  Collonich  shal  be  excluded  from  the  public  administration 
of  affairs  in  that  Kingdom  .  .  .  as  likewise  that  the  Order  of  Jesuits 
who  have  appropriated  to  themselves  the  révenues   of  twentyfíve  Abbey 

et  other  Ecclesiastical  Benefices,  shall  be  obliged  to  resign  them  all  ap 

Simonyi  £.  Angol  dipl.  ir.  I.  121.  1. 


13é  Z8IUN8ZKY  MIHilLY. 

javadalmak,  idegeDeknek,  akik  csak  fény  és  gazdagság 
után  áhitozva,  lelki  épülés  nélkül  hagyják  a  magyar  nem- 
zetet". 

Lipót  kormánya,  mely  a  jezsuiták  tanácsa  szerint  fegy- 
vérrel  kivánta  a  magyarokat  megalázni,  ^  nem  titkolhatta 
el  önmaga  előtt  e  szavak  igazságát.  Érezte,  hogy  nemcsak 
a  protestánsokat  sértette,  hanem  a  hazafias  gondolkodású 
róm.  kath.  klérust  is  számtalanszor  mellőzte.  Ennélfogva  attól 
tartott,  hogy  amazok  Rákóczyhoz  pártolva,  bosszút  fognak 
állani  a  róm.  katholikusokon;  ezek  pedig  jobb  bánásmód  rémé- 
nyében,  szintén  el  fognak  tőle  pártolni.  Hogy  ezt  megaka- 
dályozza, azon  fogáshoz  nyúlt,  hogy  Eákóczyt  úgy  tüntette 
fel  a  szentszék  előtt,  mint  a  protestantismus  pártfogóját,' 
a  protestánsokat  pedig  Okolicsányi  Pál  által,  ki  az  ágostai 
hitvalláshoz  tartozott,  visszariasztani  akarta  Rákóczytól, 
mint  buzgó  róm.  katholikustól. 

A  fogás  sikerült.  Rákóczy  gyanússá  lett  úgy  a  pápa, 
mint  a  franczia  király  előtt,  ki  tudvalevőleg  az  eretnek- 
ségnek fanatikus  ellensége  volt.  Másfelől  Okolicsányi  Pál, 
ki  Széchenyi  érsek  által  eleve  biztosíttatott  arról,  hogy  az 
udvar,  mihelyt  a  felkelés  leveretik,  orvosolni  fogja  a  pro- 
testánsok sérelmeit,  tartózkodó  álláspontot  foglalt  el,  és 
protestáns  hitfeleit  mindenáron  vissza  akarta  tartani  a  Rá- 
kóczyhoz való  csatlakozástól.  Okolicsányi  úgy  volt  érte- 
sülve, hogy  a  franczia  barátság  nem  őszinte;  és  így  nem 
is  bízott  a  forradalom  sikerében.  Hogyan  sikerülne  az  egy 
róm.  katholikus,  leendő  erdélyi  fejedelemnek,  ami  nem  sike- 
rült Bocskaynak,  Bethlennek  és  Rákóczy  Györgynek? 

*  Simonyi  E.  Ang.  dipl.  iratok  I.  221—223   1. 

'  Ezzel  összevág  Bniyninx  hollandi  követ  titkos  jelentése,  mely 
egy  Rákóczyról  elterjedt  hírről  ekképen  szól  :  ,,Cependant  il  s'  etoit  re- 
pandu  un  bruit  sourd  parmi  eux  que  le  Prinoe  Rakoezi  avoit  du  pen- 
chant  pour  la  religion  reformée,  qu'll  croyoit  la  predestination,  et  qu'il 
etoit  dans  la  persuation,  qii  il  n'y  avoit  eu  que  malheurs  dans  sa  mai- 
son, depus  que  ses  predeoesseurs  avoient  cbangé  de  religion  .  .  .  etc 

Simonyi  E.  Ang.  dipl.  iratok.  I.  225.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  136 

Az  a  körülméüy,  hogy  Rákóczy  Ferencznek  atyja 
vallásváltoztatás  árán  mentette  meg  életét,  és  hogy  őt  a 
jezsuiták  nevelték,  kétségen  kívül  csökkentette  némely  pro- 
testáns urak  bizalmát  Rákóczy  iránt.  Lelkesültek  neve,  és 
a  vele  kivívandó  szabadság  iránt;  de  mindig  féltek  —  bár 
alaptalanul  —  a  jezsuita  növendéktől,  és  álnok  mellékes 
czéljaitól.  Ezek  közé  tartozott  Okolicsányi  is,  aki  engesz- 
telhetlen  gyűlölettel  viseltetett  a  jezsuiták  iránt.  Ez  adja 
kezünkbe  a  kulcsot  annak  megfejtéséhez,  mért  használtatta 
fel  magát  a  bécsi  kormány  által  Rákóczy  ellen. 

Másfelől  hivatkozhatott  arra  is,  hogy  íme,  a  bécsi 
udvar  felhagyott  régi  ereineküldöző  politikájával;  régi  róm. 
kath.  szövetségeseinek  mellőzésével,  íme  a  protestáns  angol 
és  holland  államok  együtt  harczolnak  Fele  a  spanyol  örö- 
kösödési háborúban.  Ezek  esetleg  biztosithatják  a  magyar 
protestánsokat  is  vallásuk  szabad  gyakorlatában. 

De  a  protestáns  vármegyék  mégis  tömegesen  csatla- 
koztak a  felkelőkhöz.  Rákóczy  maga  állítja  Emlékiratai- 
ban, hogy  hadainak  nagyobb  részét  helvét  hitvallású  ma- 
gyarok képezték.  ^ 

Midőn  1704.  márczius  vége  felé  Gyöngyösm  megkez- 
dődtek az  alkudozások,  hol  Bercsényin  kívül  az  előkelő 
nemességből  is  számosan  megjelentek,  Okolicsányi  Széche- 
nyi érsek  társaként,  mint  Lipót  követe  szerepelt.  Már  ekkor 
sejtette,  hogy  Rákóczy  az  uralkodó  dynastia  megbuktatá- 
sán dolgozik,  és  felhasználta  az  alkalmat,  hogy  iránta  hit- 
feleinek  bizalmát  megingassa. 

Az  evangélikusok  ugyanis  már  korábban  nagy  szám- 
mal gyülekeztek  volt  Rákóczy  zászlai  alá  azon  remény- 
ben, hogy  amit  Lipóttól  hiába  kértek,  azt  most  kivívand- 
ják.  Nevezetesen  a  dunavidéki  protestáns  nemesség  Károlyi 
Sándor  tábornoktól  is  azt  sürgette,  hogy  a  linczi  béke- 
kötés   óta    elfoglalt  templomai  visszaadassanak.  Ezt  annál 

*  „Tontes  les  troupes  á  peine  la  dixieme  partié  exceptée,  etaint 
composées  de  Calvinistes  .  .  .  Hist.  des  revolutions  Hong.  II.  k. 


136  ZBILINBZKY  MIHÁLY. 

is  inkább  vélték  sürgetendőnek  a  felkelők  vezérénél,  mivel 
a  király  ügynökei  alattomban  azt  Ígérgették  a  népnek, 
hogy  teljes  szabadságot  nyernek,  ha  Rákóczytól  elállanak. 
Károlyi  azonban  nem  érezvén  magát  illetékesnek  ez  ögj- 
ben  intézkedni,  a  gyöngyösi  értekezletre  utasította  őket. 
Gyöngyösön  a  vágvölgyi  lutheránusok  is  nagy  számban 
jelentek  meg  s  ugyanazt  követelték,  hogy  jogtalanul  elsze- 
dett templomaik  rögtön  visszaadassanak.  Rákóczy  a  pro- 
testánsok igényeinek  kielégítését  az  összehívandó  ország- 
gyűlésre kivánta  halasztani,  mely  kétségen  kívül  a  törvény 
értelmében  fog  intézkedni.  A  protestánsok  azonban  ezzel 
nem  voltak  megelégedve.  Halaszthatlannak  tartották  ügyö- 
ket, annál  is  inkább,  mivel  éppen  hosszas  halogatás  miatt 
jutottak  a  jelen  szerencsétlen  helyzetbe.  Ők  azt  kívánták, 
hogy  Rákóczy  rögtön  állítsa  vissza  régi  törvényes  jogaikba. 
S  mivel  ez  nem  történt,  Okolicsányinak  jó  alkalom  nyüt 
arra,  hogy  hitfeleinek  előadja,  miszerint  a  fejedelem,  mint 
róm.  katholikus,  csak  úgy  fog  velük  bánni,  mint  Kollonics; 
hogy  a  császár  most  kitűnő  hajlammal  viseltetik  a  pro- 
testánsok iránt,  sugallván  ezt  neki  a  politika  is,  mert  evan- 
gélikus hatalmasságokkal  van  szövetségben,  s  ezen  hajla- 
mát rövid  idő  múlva  tettleg  is  fogja  tanúsítani;  hogy  ellen- 
ben Rákóczynak  róm.  katholikus  szövetségesei,  a  francziák 
és  bajorok  éppen  veszedelemmel  fenyegetik  a  protestáns 
ügyet  mit  a  hugenották  üldöztetése  Lajos  által  fennen  hir- 
det mindenkinek;  hogy  az  ügynek  az  országgyűlésre  való 
halasztatása  valószínűleg  csak  időnyerést  vészen  czélba,  s 
mihelyest  a  bajor  választófejedelem  hadait  az  országba  fogja 
szállítani,  ki  tudja,  nem  veszi-e  kezdetét  Dunánál-Tiszánál 
a  protestáns  vallás  üldözése?  Ily  beszéd  igen  felingerelte 
a  jelen  volt  nemességet,  mely  nem  tudja,  kinek  higyjen 
inkább :  Rákóczynak-e,  vagy  Lipótnak  ?  Nem  szerették 
ugyaU;  hogy  Rákóczy  az  országgyűlésre  halasztja  dolgukat 
de  másfelől  igen  gyanús  körülménynek  tűnt  fel  előttük  az, 
hogy  Lipót  —  ki  eddig  minden  országgyűlésen  mellőzte 
kivánataikat,  sőt  a  meglevő  szabadságaikat  is   lábbal  ta- 


A  MAGYAR  0R8ZÁQ0YÜLÉ8BK  VALLÁSOOYI  TÁRGYALÁBAI.  137 

podtatta  —  most  egyszerre  oly  sokat  igér  Okolicsányi 
által. 

Rákóczy,  ki  csakhamar  észrevette  a  titkos  fondorla- 
tot, esküvel  is  igj^ekezett  őket  megnyugtatni  aziránt,  hogy 
a  franczia  királynak  és  a  bajor  választófejedelemnek  semmi 
ily  szándéka  nincs,  s  hogy  hadaik  egyátalában  nem  fog- 
nak az  ország  belügyeibe  avatkozni.  ^ 

Egyébiránt  ebből  is  az  tűnt  ki,  hogy  külhatalmak 
biztosítéka  nélkül  a  felek  nem  bíznak  a  béke  sikerében, 
s  ezért  eredménytelenül  eloszoltak. 

A  bizalmat  csökkentette  Rabntinnak  garázdálkodása 
Erdélyben,  hol  az  enyedi  collegiumot  felgyújtatta.  ^ 

Heister  a  jezsuiták  biztatására  irtotta  a  prot.  vallást, 
mi  felett  Stepney,  az  angol  bécsi  követ  is  keserves  panaszt 
emelt  királynéja  előtt.  1704.  június  11-kéről  írt  levelében 
Stepney  elmondja,  hogy  Rabutin  felgyújtatta  és  kiraboltatta 
az  enyedi  református  collegiumot.  Heister  hasonló  pusztí- 
tást tesz  a  dunántúli  részeken,  hol  megölette  a  kálvinista 
püspököt  és  mintegy  hatezer  hitsorsosát. 

Egy  héttel  utóbb  írja,  hogy  a  jezsuiták  a  magyar 
zavarokat  nem  egyezkedés  által,  hanem  fegyveres  erővel 
akarják  megszüntetni. 

Lipót  király,  midőn  követei  által  értesült  a  tanács- 
kozmány  eredménytelenségéről,  megdicsérte  azokat,  amiért 
a  külföldi  kezességet  el  nem  fogadták.  A  jövőt  illetőleg 
arra  kérte  Széchenyit,  igyekezzék  az  ellenfélt  megnyugtatni 
aziránt,  hogy  ő,  a  király,  őszintén  akarja  a  sérelmek  orvos- 
lását; továbbá  megbízta  ismét,  hogy  legalább  fegyverszü- 
netet eszközöljön  és  az  alkudozás  vagy  Pozsonyban,  vagy 
Nagyszombatban  folytattassék. 

Széchenyi  híven  járt  el  megbizatásában;  de  azért  az 
angol  és  hollandi  követeket  arra  kérte,  hogy  mivel  a  hely- 

*  Aktenstücke  zur  Gesehiehte  Franz  Rákóczy 's  II.  4 tó.  l.  Historie 
des  revol.  II.  158.  11. 

»  Lásd  Angol  Dipl.  Simonyi  Ern.  l.  274—276.  1. 


138  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

zet  nagyon  veszélyes,  bírják  rá  a  császári  kormányt  a  kül- 
földi kezesség  elfogadására.  Lett  is  annyi  eredménye,  hogj- 
a  király,  midőn  az  érseknek  a  további  alkudozásokra  áj 
utasítást  ad,  nem  ellenzi  határozottan  a  kezességet,  hanem 
csak  czélszerűtlenségét  vitatja.  Ám,  ha  múlhatatlannak  tart- 
ják, ő  beleegyezik  mindenbe,  amit  a  törvény  megenged  és 
ami  királyi  tekintélyével  összefér;  de  ő  nem  tartja  szüksé- 
gesnek a  külfejedelmek  kezességét,  lám  Bocskaynak  sem 
kellett,  Bethlennek  sem  volt  rá  szüksége! 

Az  alkudozások  fonala  ismét  felvétetett,  daczára  an- 
nak; hogy  a  bécsi  ministerek,  a  tábornokok  és  a  jezsuiták 
mindent  elkövettek  annak  meghiúsítására.^ 

Az  angol  követ  érzékenyen  panaszkodott,  hogy  a  csá- 
szári tábornokok  a  lázadás  elnyomásának  ürügye  alatt 
kiirtják  a  protestáns  vallást.  ^ 

A  porosz  udvar  titkon  az  i^abb  királyhoz,  Józsefhez 
fordult,  hogy  a  bécsi  kormány  veszélyes  politikájának  kö- 
vetkezményeire figyelmeztesse.  Talán  ennek  tulajdonítható, 
hogy  a  király  július  20-káról  kelt  nyilt  levelet  intézett 
Széchenyihez  s  általa  az  egész  országhoz,  melyben  19  pontba 
foglalva    Ígéri   a   sérelmek    megszüntetését.   A  felkelőknek 

^  Lásd  Stepney  angol  bécsi  követnek  levelét  Harley  ang  minister- 
hez  július  2-káról  1704.  „  .  .  The  Jesuits  are  at  the  bottom  of  all;  for 
aeeording,  to  tbe  Fiindamental  Laws  of  the  Coantry^  they  expect  to  be 
turnéd  out  of  their  Possessions  tbere,  if  ever  the  greivances  of  the  Eing- 
dom  come  to  be  thoroughly  redressed.  2-ly  Oar  Qenerals  are  for  spin- 
ning  out  tbe  War  as  long  as  shey  can  in  hopes  of  Plnnder,  an  3.  Nei- 
tber  the  Imperial  Councill  ot  War,  nor  the  Chamber  of  Kevenues  can  bear 
the  thoughts  of  having  their  exorbitances  for  the  time  pást  dnly  looked 
intő,  nor  of  having  their  Wings  cliped  for  the  future  4-Iy  By  a  frieodly 
agreemens  tbe  persecuting  Zeal  of  the  Román  Clergy  migbt  be  defeated. 
who  under  the  direction  of  a  bigotted  Prímate  (Cardinal  Colonits)  and 
of  au  ignorant  Palatin  (Prince  Eszterhazy)  were  in  hopes  of  redocing 
the  Protestáns  to  a  wery  low  Ebb.  noth  wishs  tanding  they  are  gene- 
rally  computed  to  raake  eight  parts  of  ten,  throughout  Hungary  and 
Transylvania  .  .  .  Simonyi  E.  Ang.  dipl.  iratok  I.  535—836.  1. 

*  Stepney  levele  Hedges  ministerhez  Bécsból  jánius  11-kén  1704 
Lásd  Angol  dipl.  iratok,  Simonyi  I.  307—308.  V.  ö   274—276.  1. 


A  MAGYAR  0R8ZÁGQYÜJ.É8EK  VALLÁBCOYI  TÁRGYALÁBAI.  139 

teljesen  megbocsát ;  a  vallás  szabadságát  az  1681.  és 
1687- ki  törvények  által  megszabott  állapotban  sértetlenül 
megtartani,  a  magyaroknak  hivatalt,  befolyást  és  ország- 
gyűlést igér.  Nem  bánja,  tartassék  előbb  egy  előleges  con- 
ferentia  Pozsonyban,  hol  aztán  akár  maguk,  akár  Anglia 
és  Hollandia  közbenjárásával  terjeszszék  elő  sérelmei- 
ket stb.  ^ 

Ezen  királyi  nyilatkozat  egészben  véve  jó  hatást  gya- 
korolt a  felkelőkre^  s  kivált  a  dnnántúliak  a  békealku  és 
fegyverszünet  alapjául  alkalmasnak  találták  azt.  Rákóczy 
ismét  igen  kellemetlen  helyzetbe  jutott.  Az  erdélyi  fejede- 
lemmé való  választatás  (július  6),  a  höchstádti  csata 
(aug.  13.),  melyben  franczia-bajor  szövetségesei  megveret- 
tek, ellentétes  kötelességeket  róttak  reá  Ez  utóbbi  a  békü- 
lést,  amaz  a  harcz  folytatását  követelte.  De  részint  Szé- 
chényinek, részint  az  angol  és  hollandi  követeknek  közben- 
járására mégis  hajlandó  lett  újra  a  béke  fonalának  felvé- 
telére Gyöngyösön  szeptember  elején.  Az  érseken  kívül 
jelen  voltak  még  Viza  czímzetes  püspök,  Okolicsányi  Pál 
és  Szirmay,  mint  Lipót  küldöttei.^ 

Maga  Rákóczy  elbeszéli  naplójában^  hogy  ezen  gyön- 
gyösi tanácskozás  alkalmával  nagy  számmal  jelentek   meg 

»  Katona,  Hist  XXXVI.  475.  1.  —  V.  ö.  Copia,  ex  qiia  patet 
Augudtissimum  Imperatorem  et  Regem  iieopoldiim.  de  libertate  Recepta- 
rum  Religioniim  in  Anno  170t  ad  Arehiepiscopiim  Colocensem  rescrip- 
sisse,  iit  Nomine  Siiae  Majcstatis  Sacratissimae  Evangelicis  intimaret, 
quod  articulos  Soproniensis  Diaetae  in  talem  eorundem  genuinum  sen- 
sum  rcponore  vellet.  ne  Doniini  terrestres  jure  suo  abutantur.  vei  quo- 
cnnqiie,  cujiiscunque  Conscientiae  vis  inferatur  etc.  non  verő  inbaesisse 
alieuí  extiadiaetali  explieationi,  qiiae  tempore  Cardínalis  a  Kollonits,  no- 
mine  Saae  Majestatís  quideni  Oblegatis  Evangelicis,  loco  petitae  satis- 
factíonis  jain  antea  circa  Annum  1G9Ü  aut  1701  supradata  fuerat :  quam 
a  Sua  Majestatc  subscriptam  esse,  vei  per  Rcgnum  (uti  mos  est)  publi- 
catum  fuisse  non  constat.  --  Lásd  Dobner  Naplója  366.  I.,  bol  az  egész 
Lipót-féle  leirat  közöltetik.  V.  ö.  368.  1. 

'  Stepney  angol  követ  szeptember  7-kén  Bécsben  kelt  és  Malbo- 
rongh  herczeghez  intézett  levelében  ismét  a  jezsuitákat  mondja  a  béke 
legfőbb  akadál^'ozóiul.  Lásd  Simonyi  E.  Ang.  dipl.  iratok  L  ^19—422  1. 


140  ZBILINBZKT  MIHÁLY. 

nála  a  yágvidéki  protestánsok  főbbjei,  követelvén  tőle  a 
vallási  sérelmek  rögtöni  orvoslását.  Ugyanis  Okolicsánvi, 
ki  most  is  Széchenyi  kiséretében  jelent  meg,  azzal  izgatta 
fel  őket,  hogy  ha  csakugyan  Rákóczyt  akarják  követni^ 
követeljék  tőle,  hogy  sérelmeiket  azonnal  orvosolja,  mert 
különben  miért  bíznának  benne  ?  Hiszen  a  császár  is  meg- 
ígérte ugyanazt ! 

Rákóczy  megütközött  azon,  hogy  a  vágvölgyi  megyék 
az  ő  előleges  tudtán  kívül  küldtek  követeket  Gyöngyösre, 
s  meglepetett  azon  makacsság  által,  melylyel  azok  sérel- 
meik rögtöni  orvoslatát  követelték.  Azonban  tadta.  hogy 
ez  Okolicsányi,  illetőleg  a  bécsi  kormány  mfive;  s  egész 
higgadtsággal  azt  adta  válaszul,  hogy  sérelmeik  orvoslása 
végett  minél  előbb  egybe  fogja  hívni  a  nemzetet^  s  szentül 
megesküdött,  hogy  a  hozandó  határozatokat  pontosan  végre- 
hajtandja.  Okai,  melyekkel  a  rögtöni  orvoslat  lehetetlensé- 
gét kimutatta,  nevezetesen  az,  hogy  ő  még  nincs  a  nemzet 
által  semmi  végrehajtási  hatalommal  felruházva^  nem  vétet- 
tek figyelembe,  s  újra  követelték  kivánataik  teljesítését. 
Ily  bosszantó  helyzetben  —  mondja  Rákóczy  emlékiratai- 
ban —  magamhoz  hívtam  udvari  hadam  főkapitányát,  báró 
Vayt  és  fSudvarmesteremet  Ottlikot,  kik  mindketten  igen 
józanok  voltak^  s  kik  illető  felekezetöknél,  amaz  a  kályi- 
nisták,  emez  a  lutheránusok  között  nagy  befolyással  bírtak. 
Bővebben  fejtegettem  előttök  a  veszélyt,  melybe  a  mondott 
megyék  követei  a  közügyet  ejthetnék,  s  mutattam  nekik 
Bonacnak,  a  franczia  udvar  követének  Lengyelországból 
hozzám  intézett  levelét,  melyben  arról  értesít,  hogy  ura,  a 
király  XI.  Kelemen  pápa  brevéjét  vette  s  azzal  melléklet- 
képen a  bécsi  ud^ar  által  Rómába  küldött  némi  czikkelye- 
ket,  miknek  teljesítését  követelik  a  felkelt  magyarok.  Ezen 
czikkelyek  a  breve  szerint  olyannyira  ellenkeznek  a  róm. 
katholikus  hitvallással,  olyannyira  a  róm.  katholikus  vallás 
kiirtására  czélzók,  hogy  a  király  kétségen  kívül  rászedetett 
midőn  oltalma  alá  fogta  a  magyarokat.  Ő,  Bonac,  tehát 
meg   van    bízva   ura    részéről    kinyilatkoztatni;   hogy  oeki 


A  MAGYAR  0R8ZÁQQYÜLÉBBK  VALLÁBŰGYI  TÁRQYAIíÁBAI.  141 

semmi  kedve,  engem  szent  vallásunk  ellen  irányzott  czél- 
zataimban  támogatni.  Ezen  czikkelyek  torzképei  voltak  a 
háborúra  okul  szolgáltatott  nehézségeknek,  s  ha  én  e  pil- 
lanatban ráállok  a  követek  kivánságára,  a  rágalomnak  éppen 
alapot  nyújtottam  volna.  A  követek  —  ezzel  zártam  be 
előadásomat  —  elégedjenek  meg  tehát  Ígéretemmel,  foga- 
dásommal, máskülönben  kénytelen  leszek  nyilt  levélben  elle- 
nök  felszólalni,  hogy  a  pápa  és  a  franczia  király  meggyő- 
ződhessenek vallásos  érzelmeimről.  A  tizenhárom  keletéjszaki 
megye  bizonynyal  velem  fog  tartani,  s  így  végre  még  egymás 
ellen  fogjuk  fegyvereinket  fordítani.  Vay  és  Ottlik  világo- 
san látták  a  veszélyt,  s  figyelmeztették  hit^orsosaikat,  hogy 
a  fondorlatoknak  csak  az  a  czélja,  hogy  a  pápa  s  a  fran- 
czia király  ellenem  lázítassanak,  hogy  ők  kezességet  vállal- 
nak Ígéretem,  fogadásom  őszinteségéért,  s  megnyugtatták  s 
újból  bizalommal  töltöttek  el  őket  irántam.^ 

A  bizalom  Rákóczy  iránt  helyreállván,  többé  nem  is 
feszegették  a  vallás  ügyét,  mindenki  a  teljes  győzedelemtől 
és  az  összehívandó  országgyűléstől  várván  sérelmének  egye- 
düli orvoslását.* 


»  ílist.  des  Revol.  V.  172.  1.  Szalaynál  YII.  k.  199.  1.  Érdekesek 
erre  vonatkozólag  az  angol  és  holland  követeknek  azon  levelei,  mel^'ekben 
korruányainknak  megírják  a  vallási  fondorlatokat,  melyekkel  a  bécsi  kor- 
mány meghiúsítja  a  békealkudozásokHt.  Ilyenek :  VVitworth  levele  október 
lö-kéról  Harley  ministerhez,  Briiinix  levele  Pozsonyból  ugyanakkor.  Step- 
ney  levele  november  27-kérül,  deczember  17-kéről.  január  24-kéröl  és 
február  7-kérül.  Lásd  Simonyi  K.  Ang.  dipl.  ir.  I.  495.,  496.,  575,  59 í. 
U.  1.,  3.,  18. 

'  Rákóczy  e  tekintetben  egy  kiáltványt  bocsátott  ki  Lásd  Simonyi  E. 
Angol  dipl.  iratok.  1.  435.  1. 


142  ZBILINBZKY  MIHÁLY. 

II. 

Erdélyi  dolgok.  —  A  giibernium  tagjai  ármánykodnak  egymás  ellen.  — 
Bethlen  Miklóst  elfogják.  —  Rákóczy t  erdélyi  fejedelemmé  választják  jálins 
6-kHn.    —    A  protestánsok  emlékirata  a  belga  rendekhez  és  Anna  angol 

királynőhöz.   —  A  polgárháború  dúl. 

Erdélyben,  mint  egy  előbbeni  fejezetben  láttuk,  szomorú 
viszonyok  voltak.  A  gubernium  tagjai  egyenetlenkedtek,  és 
ármánykodtak  egymás  ellen.  Hogy  ebben  is  a  valláskülömb- 
ség  és  a  bécsi  kormány  részrehajló  politikája  volt  a  fS- 
tényező,  azt  a  tények  hossza  sorozata  bizonyította. 

A  róm.  katholikusok  még  most  is  mindent  Bécstől 
vártak.  A  protestánsok  néha  bíztak  többségükben,  az  ország- 
gyűlések határozataiban ;  néha  pedig  kétségbeestek,  de  soha- 
sem tartottak  össze.  A  szászok,  kik  hasonlóképen  Bécstől 
vártak  mindent,  nem  egyeztek  a  reformátnsokkal,  akik  ha- 
gyományos politikájukhoz  ragaszkodván ,  következetesen 
Erdély  fü^etlenségére  törekedtek. 

Legkitűnőbb  és  legbefolyásosabb  emberüket  minden- 
féle ürügyek  alatt  le  akarták  szorítani  a  cselekvés  szin- 
padáról.  Zabanius  Szász  János  kivégeztetése  után  róm. 
katholikus  tiszttársai  gyűlöletének  és  felekezeti  buzgalmá- 
nak áldozatul  esett  Bethlen  Miklós  is.  1704.  elején  ez  is 
elzáratott,  mivel  a  külföldi  protestáns  hatalmasságok  bécd 
követeihez  a  kormány  előleges  tudta  nélkül  egy  emlék- 
iratot nyújtott  be,  melyben  Erdély  jövendő  kormányzására 
nézve  egész  tervet  készített.  Főtekintettel  volt  arra,  hogy 
a  református  vallás  megtartsa  felsőbbségét.  ^  De  ezt  maguk 

*  Főpontjai  ezek  :  „Választassák  6  felsége  a  császár-király  által 
Erdély  és  a  magyarországi  részeknek,  melyeket  t.  i.  régentcn  a  felséges 
ausztriai  ház  Bocskainak  es  Bethlen  Gábornak  adott  volt ;  fejedelméül  egj 
ifjú  és  ilyen  szerencsére  méltó,  nagy  német  házból  született,  reforioftU 
valláson  lévó  berezeg,  ki  vegye  magának  feleségül  egyiket  a  felséges 
ausztriai  foherezeg  kisasszonyok  közül,  és  az  említett  országot  vagy  her- 
czegséget  vegye  jegyrubául  a  főherczeg  kisasszonynyal  együtt  és  tartsa 
üúágon  örökösévé,  egyebek  között  ilyen  feltételek  alatt : 

megújíttatván  a  törökkel  való  békesség,  legyen  ez  a  fejedelemség 
a  töröknek  és  a  magyar  királynak  adófizetője ; 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  143 

a  protestánsok  sem  helyeselték.  Az  egykorú  Cserey  Mihály 
azt  monda  Bethlen  ezen  tettéről,  hogy:  senki  sem  elég  okos 
maga  magának  és  a  bölcs  ember  mikor  megbotlik,  min- 
denkor nagyobbat  esik,  mint  az  együgyű. 

Rákóczy  azonban  alaposabb  informatió  után  indult. 
Pekry  az  erdélyi  állapotokról  kimerítőbb  tudósításokat  ad- 
ván, felhívta,  hogy  a  zavart  viszonyok  megszüntetése  czél- 
jából  hívja  össze  az  erdélyi  rendeket  Gyulafehérvárra. 
Apafi,  minthogy  a  fejedelemség  jogát  a  császárra  szállította, 
többé  nem  lehet  fejedelem.  Azért  válaszszon  magának  Erdély 
új  fejedelmet.  Azt  is  elmondá  Pekry,  hogy  ez  idő  szerint 
csak  Rákóczy  lehet  Erdély  fejedelme. 

Rákóczy  gondolkodóba  esett.  Eleinte  nem  akart  vál- 
lalkozni; nem  érezte  magát  jogosítottnak  arra,  hogy  az 
erdélyi  rendeket  összehívja.  De  a  körülmények  parancsol- 
tak. Végre  kiadta  nyilt  levelét,  melyben  meghagyja,  hogy 
azok,  akik  neki  hűséget  esküdtek,  szabadon  és  akadály 
nélkül  jöhessenek  össze  Gyulafehérvárott. 

Itt  Rákóczy  július  6-kán  erdélyi  fejedelmül  válasz- 
tatott. Ezt  egy  küldöttség  hozta  neki  hirül. 

„Midőn  Gyöngyösről  Vihnye-felé  mentem  —  így  be- 
széli ezt  ő  maga  —  néhány  napra  megállapodtam  Ságh- 
ban,  8  itt  keresett  íol  engem  az  erdélyi  rendek  követsége, 
amely  elválasztatásom  oklevelét  hozta.  E  követség  meg  volt 
bízva  fölkérni  engem,  hogy  fogadjam  el  a  választást,  s 
menjek  oda  a  kormány  átvételére.  Egyesítve  volt  e  követ- 
ségben a  három  nemzet  és  a  négy  vallás.    Feje  gr.  Mikes 

vallások,  törvények,  szabadságok  stb.  tartassanak  azon  állapotban, 
melyben  voltak  Bethlen  Gábor  alatt^  névszerint  a  lelkiismeret  teljes  szabad- 
sága az  Erdélyben  s  a  részekben  bevett  hitvallásokra  nézve :  ami  pedig 
a  király  birodalma  alatt  maradandó  Magyarországot  illeti,  legyen  az  erdélyi 
fejedelem,  bécsi  követ  által,  a  Magyarországban  levő  protestánsoknak  szó- 
pzólója  a  többi  protestáns  fejedelmek  követeivel  egyetemben  ; 

az  erdélyi  fejedelemség  jussának  megtartására  kötelezzék  bittel  magu- 
kat a  császár  és  magyar  király,  mind  most,  mind  utódaik,  valamikor  a  feje- 
delem beiktattatik;  erre  vigyázó  közbirák  legyenek:  az  angliai,  svéeziai,  dániai, 
prussiai  királyok,  a  néuiet  birodalom  rendéi,  a  hollandusok  s  helvetusok ; 


144  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

volt.  Ajánlatuk  elfogadásában  nem  hirtelenkedtem,  mert  a 
höchstadti  csata  elvesztésének  híre  után  nem  Í8  reméltem, 
hogy  azt  békével  bírhassam  Ezt  észrevették  a  követek  8 
magánosan  hozzám  jöttek,  kivéve  a  szász  követet,  aki  luthe- 
ránus volt;  s  előadták;  hogy  megválasztatásom  egyhangúlag 
történt,  és  hogy  gr.  Pekry,  aki  szövetségben  áll  Tökölyivel 
mint  ennek  rokona,  már  elkezdte  beszélni,  hogy  én  nem 
fogadom  el  a  választást,  s  ha  elfogadnám,  magyarok  által 
kormányoztatnám  Erdélyt;  ezen  esetben  pedig  az  6  hely- 
zetök  nem  lesz  jobb,  mint  volt  a  németek  alatt;  nekik  olj 
fejedelem  kell,  aki  köztük  lakjék;  ha  én  nem  hagyom  el 
Magyarországot,  s  ha  hosszas  halogatás  által  igazat  adok 
Pekry  beszédének,  félni  lehet,  hogy  a  szászok  Tökölyihez 
fordulnak^  ez  pedig  nagyon  sérelmes  lesz  az  államnak  s 
kivált  a  róm.  katholikus  vallásnak.  Ezen  argumentumokkal 
élt  a  róm.  katholikus  Mikes. 

Én  komolyan  megfontoltam  az  érveket  és  a  két  ország 
közös  ügye  azon  elhatározásra  bírt,  hogy  fogadjam  el  a 
választást,  noha  előre  láttam  mindent,  ami  utóbb  történt 
velem  *.^ 

Hogy  a  róm.  katholikus  vallás  érdeke  egyik  legfSbb 
indító  oka  volt  Rákóczy nak  a  fejedelemség  elfogadásában, 
azt  önéletírásában  is  bevallja.^  Ö  valóban  félt  attól,  hogy 

köteles  legyen  ezen  fejedelem  ezer  lovassal  s  megannyi  gyaloggtl 
az  ausztriai  házat  segíteni ; 

fejedelem  Rákóczy  uram  pedig  szentséges  római  birodalombeli  feje- 
delemségnek nevezetével  és  azon  jószági  helyett,  melyeket  Magyaroszág- 
ban  elhagy,  hasonlókkal  Németországban  elégítessék  ki.  ...  L.  Olajágait 
viselő  Noe  galambja,  avagy  a  magyarországi  és  erdélyi  gyuladásnak  el- 
oltására készített  korsóvíz.  Szalay,  VI.  191—192.  1. 

*  Rákóczy  Hist.  des  revol.  V.  176.  l 

^  .  .  .  Quodsi  verő  hornm  unum  et  alterum  evitare  volaissem,  re- 
eiirrebant  quae  Tökölii  eleetio,  me  non  aeoeptante  principatum,  secam 
trahere  poterat  utrinque  regno,  unioni  animarum  et  rtligioni  iuae  ac 
ecclesiae  praejudiciosa  et  contraria;  et  his,  inquam,  motus  tradidi  me 
tlbi  .  .  et  oblationem  princi patás  per  legátus  Statuam  faotam  acceptavi. 
II.  Rákóczy  Fer.  önéletrajza  és  egy  keresztyén  fejedelem  áhításai  156. 
és  168.  l. 


A  MAGYAR  ORSZÁQGYÜLÉBEK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  145 

Tökölyi  visszajön  Erdélybe  és  hogy  általa  a  protestáns 
vallás  fölemeltetvén,  a  római  katholiczismns  veszélyez- 
tetve lesz. 

Azonban  fejedelemségének  első  hónapjaiban  örömmel 
tapasztala,  hogy  nemcsak  a  róm.  katholikusok,  hanem  a 
protestánsok  is  teljes  bizalommal  csatlakoznak  hozzája. 
A  lutheránusok  nem  hajtottak  Okolicsányi  csábításaira,  ha- 
nem bizván  Rákóczyban  és  bízván  különösen  a  hollandi  és 
angol  közbenjárásban,  1704.  november  elején  Vihnyéről 
emlékiratot  intéztek  a  belga  rendekhez  és  Anna  angol 
királynőhöz,  melyben  sérelmeik  előterjesztésével  igazolják 
Rákóczyhoz  való  csatlakozásukat.  Hivatkoztak  a  bécsi  béke- 
kötésre, az  azt  megerősítő  1608-ki  első  t.-czikkelyre,  az 
1618  :  77,  1630  :  33.  az  1625  :  29.  az  1647  :  18.  és  19. 
t.-czikkekre,  továbbá  az  1649  :  10.  t.-czikkre,  mint  a  melyek 
mind  biztosítják  a  protestáns  vallásszabadságot,  és  világo- 
san kimondják,  hogy  az  evangélikusokat  vallásuk  gyakor- 
latában semmi  szin  és  ürügy  alatt  háborgatni  nem  szabad. 
Mégis,  daczára  a  háborgatókra  kimondott  büntetéseknek,  a 
protestánsok  templomai  erőszakosan  elvétetnek,  papjai  ke- 
gyetlenül elűzetnek,  a  nép  pedig  hallatlan  módon  zaklat- 
tatik  és  üldöztetik  vallása  miatt. 

Közlik  részletesen  az  1681  :  25.  és  26.,  az  1687  :  20. 
t.-czikkelyekben  foglalt  biztosítékokat,  és  azoknak  szán- 
dékos elmagyarázását.  minek  következtében 

1.  a  templomok,  paplakok,  iskolák  és  ezeknek  jöve- 
delmeik, világos  t.-czikkek  ellenére  elszedetnek; 

2.  a  papok  és  tanítók  száműzetnek,  vagy  térítvények 
és  börtönzés  által  kényszeríttetnek  vallásuk  megtagadására; 

3.  az  egyházak  jövedelmei,  javai  és  alapítványai, 
melyek  eddig  mint  nemesi  adományok  érintetlenek  voltak, 
elvétetnek; 

4.  az  uri  nemesi  házaknál  gyakorolni  szokott  magán 
isteni  tisztelet  betiltatik,  ügy  hogy  az  Isten  igéjének  hirde- 
tése és  a  szentségek  kiszolgáltatása  még  halál  esetén  a 
temetéskor  sem  engedtetik  meg; 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  10 


146  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

5.  az  evangélikus  Dép  idegen  pap  fizetésére  és  vallá- 
sával ellenkező  szertartásokra  erőhatalommal  kényszeríttetik: 

6.  a  harangok  használata  megtagadtatik,  sőt  a  stólát, 
mely  szolgálataik  után  emberi  és  isteni  törvény  szerint  az 
evangélikus  lelkészeket  illetné,  róm.  katholikns  plébánosnak 
kell  megfizetni; 

7  evangélikus  szülék  gyermekeit  —  a  szülék  akarata 
ellenére  —  jezsuita  iskolába  viszik  és  ott  vallásuktól  el- 
térítik; 

8.  az  articularis  evangélikus  templomok  vizsgálatát 
melyhez  a  róm.  katholikusoknak  semmi  joguk  nincs,  éven- 
kint  róm.  katholikus  esperesek  végzik,  az  evangélikus  val- 
lás nem  kis  sérelmére; 

9.  az  evangélikus  lelkészek,  úgyszintén  világi  felek 
is,  világos  törvény  ellenére  az  ügynevezett  szentszékek  elé 
idéztetnek,  és  ha  valaki,  hivatkozással  saját  hatóságára, 
meg  nem  jelenik,  vallási  gyűlölet  ezimén  elítéltetik; 

10.  az  evangélikus  lakosok,  még  ha  a  legérdemeseb- 
bek volnának  is,  eltiltatnak  oly  hivataloktól,  melyek  tör- 
vény szerint  az  érdemeseknek  vallásktilömbség  nélkül  adan- 
dók; sőt  az  is  megtörténik,  hogy  a  hivatalban  levő  evan- 
gélikusok hivatalaiktól  durván  megfosztatnak  és  degradál- 
tatnak; 

11.  az  iparosok  és  a  köznép  szigorú  büntetés  terhe 
alatt  kényszeríttetnek  vallásukkal  ellenkező  processiókban 
részt  venni,  sőt  egész  községek  kényszeríttetnek,  hogy  a 
processiós  zászlók  költségeihez  járuljanak,  és  részt  vegye- 
nek oly  predicatiókon  s  oly  szentségekben,  melyek  vallá- 
sukkal teljesen  ellenkezők.  Ebben  még  katonai  erőhatalom- 
hoz is  folyamodnak: 

12.  a  protestáns  halottak  hulláinak  eltemettetését 
megakadályozzák;  sőt  az  is  megtörténik,  hogy  ha  evangé- 
likus hullát  róm.  katholikus  lelkész  beleegyezése  és  meg- 
fizetése nélkül  temetnek  el,  azt  a  földből  kihányatják  és 
temetetlenül  hagyják.  A  gazdagabbak  hullái,  az  articularis 
helyeken  eltemettetnek,  de  ha  a  róm.  katholikns  plébános- 


A   MAGYAR  ORSZÁGOYÜLfiSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  147 

nak,  ki  semmi  szolgálatot  nem  teljesített,  megfizetik  a  stólát; 
a  szegényebbeket^  ha  csak  a  róm.  katholikus  hitre  nem  tér- 
nek, harangozás  és  ének  nélkül  a  mezőn  temetik  el. 

Ezen  és  ezekhez  hasonló  borzasztó  üldözések  felemlí- 
tése után  elpanaszolják  azt  is,  hogy  a  klems  rossz  indu- 
lata miatt  a  töröktől  visszanyert  részeken  sincs  nyugodalmuk. 
Ezért  csatlakoztak  a  legújabb  zavargás  idején  II.  Rákóczy 
Ferenczhez,  aki  Istenért  és  szabadságért  fogott  fegyvert,  és 
aki  Isten  segítségével  a  törvényben  biztosított  protestáns 
vallásnak  is  meg  fogja  adni  régi  szabadságát.  Ezt  tudtul 
kívánták  adni  a  belga  rendeknek,  azon  reményben  lévén, 
hogy  azok  nem  fogják  tőlök  megtagadni  támogatásukat. 
Jelesül  kérik  arra.  hogy 

1.  mivel  erősen  bíznak  Istenben,  hogy  ezen  újabb 
magyarországi  mozgalom  szerencsés  békével  fog  végződni, 
hassanak  oda,  hogy  ő  felsége  a  király  reájuk  is  kiterjeszsze 
a  békét,  s  követeik  által  mindenekelőtt  azt  követeljék,  hogy 
mielőtt  a  megsértett  szabadság  egyéb  pontjaira  kerülne  a 
sor,  a  vallás  kérdése  vétessék  tárgyalás  alá,  és  a  törvények, 
a  békekötések  és  a  királyi  diplomák  értelme  szerint  intéz- 
tessék el; 

2.  fordítsák  figyelmüket  az  evangélikus  sérelmek  orvos- 
lása tekintetében  arra  is^  hogy  az,  ami  hatályos  közben- 
járásukra határoztatni  fog,  szigorúan  meg  is  tartassék,  sőt 
hogy  ezután  is,  ha  valaki  —  mitől  Isten  mentsen  —  erő- 
szakot használna,  tanácsukkal  és  segítségükkel  védelmezni 
fogják  őket  és  utódaikat  ő  felségénél; 

3.  hogy  ha  ő  felsége  —  mitől  hasonlóképen  Isten 
őrizzen  —  a  vallás  ügyében  nem  akarna  méltányos  és  a 
törvényekkel  megegyező  intézkedéseket  tenni,  azon  esetben 
szíveskedjenek  őket  a  keresztyén  világ  előtt  mindenképen 
kimenteni  s  ártatlanoknak  nyilvánítani  és  közbenjárásukkal 
és  segítségükkel  igazságos  fegyvereiket  támogatni; 

4.  hogy  azon  esetben,  ha  a  belga  rendek  és  más  pro- 
testáns országok  és  fejedelmek  között  a  vallásügyben  akár 
most,  akár  a  jövőben  bizonyos  szövetség  jönne  létre,  mél- 

10* 


148  .  ZBIL1N8ZKY   MIHAbY. 

tóztassanak  ebbe  a  magyarországi  evaogelikns  rendek  ngyét 
is  felkarolni  és  védelmökbe  fogadni.^ 

A  belga  rendek  és  Anna  angol  királyné  válaszát  nem 
ismerjük;  de  igenis  követeinek  abbeli  törekvését,  hogy  az 
egymással  harczoló  felek  között  békét,  és  a  magyarhoni 
protestánsoknak  is  nyugodalmat  szerezzenek.^  De  mind- 
ennek daczára  tovább  folyt  a  háború.  A  császár  seregei 
oly  kegyetlenül  bántak  a  protestánsokkal,  hogy  a  porosz 
király  is  megsokalta.^  Több  felvidéki  város  feladta  magát 
Rákóczy nak,  így  Eperjes  is,  de  csak  azon  feltétel  alatt,  ha 
a  nép  vallásának  szabad  gyakorlat  biztosíttatik.  (1704.  decz. 
elején.) 

^  Instantia  Protestantinio  ad  Status  et  Ordines  Belgii  17UK  — 
Scripta  Varia  Diaetas  .  .  .  tangetia,  Nemz.  Múz.  V.  ö.  Simonyi  Ernő: 
Angol  dipl.  iratok  II.  Hákóczy  Fer.  korára  I.  köt.  625 — 684  \. 

'  Lásd  ez  időből  Stepne}'  angol  követ  észrevételeit  a  magyar  ügyek- 
ről, melyekből  kitűnik,  mily  éles  látása  volt  e  kitűnő  ál laiu férfiúnak,  ki 
a  hollandi  követtársával,  Brnininxxel  oly  fáradhatlanul  működött  a  béke 
helyrehozatalán.  Lásd  Simotiyi  E.  Ang.  dipl.  iratok.  I.  470  —  479.  II. 

'  Stepney  többek  között  ezt  írja  Harley  ministernek  jan.  21-kéről 
1705.  ,1  hear  the  King  of  Prussia  seems  to  be  warm  at  heart  iipon  the 
severities  used  against  the  Keformed  Churches  in  the  Palatinat  in  Hun- 
gary and  in  Silesia,  and  has  writt  two  sbarp  letters  to  the  respective 
Hegencies  of  Magdeburg.  Halberstadt  and  Minden  threatening  the  Catho- 
lics  in  those  ports  with  tbe  liké  treatement  if  the  grievantes  which  the 
Protestáns  sufifer  elsenhere,  are  not  speedily  redressed.  ü.  o.  L  638  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁOGYÜIíÉSEK  VAUjÁSÜGYI  TÁRGYA IíÁSAI.  149 


III. 

Az  egri  tanácskoziuány.  —  Széchenyi  tanácsa  a  sérelmek  mikénti  orvos- 
lására. —  Lipót  ígéretei  országgyűlés  összeliívására  és  a  sérelmek  orvos- 
lására. —  A  felkelők  nem  bíznak  ígéreteiben.  —  Eftlkezességet  követel- 
nek. —  S/éohenyi  is  ezt  ajánlja  Lipótnak,    aki   azonban    május   ö-kén 

meghalt. 

E  közben  Széchenyi  folyvást  a  béke  létrehozatalában 
fáradozott. 

Rákóczy  1705.  év  elején  Egerben  volt,  hol  Telekessy 
püspök  különösen  a  róm.  katholikus  egyház  érdekeit  aján- 
lotta figyelmébe.  —  és  honnét  a  hadi  mfiködést  is  vezeté. 
f^zt  a  kalocsai  érsek,  ki  a  telet  részint  Léván,  részint  Gácson 
töltötte,  egy  üj  összejövetelre  akarta  felhasználni.  Még  Sel- 
meczről  írt  fel  Bécsbe  egy  hosszú  levelet,  melyben  a  békére 
vonatkozó  nézeteit  fejtegeté.  De  úgy  látszik  a  német  mi- 
nisterek nem  sokat  adtak  reá;  még  csak  nem  is  válaszol- 
tak neki.  Most  tehát  Bogyay  György  udvari  nemes  szolgáját 
küldte  fel.  hogy  az  élőszóval  is  tudassa  az  illetőkkel  mi- 
szerint a  felkelteket  csak  úgj'  lehetne  békére  hajlítani,  ha 
a  kormány  nemcsak  általános  Ígéreteket  tesz  a  sérelmek 
orvoslása  felől,  hanem  minden  panaszukra  részletesen  is  el- 
mondatnék, mi  módon  szándékozik  az  udvar  azokat  meg- 
szüntetni. 8  e  nyilatkozatot  a  közbenjáró  külhatalmak  eleve 
is  biztosítanák.  Tanácsolta  azt  is,  hogy  Rákóczy t  valami- 
képen le  kellene  kenyerezni,  mert  ez  lenne  nézete  szerint 
a  békéhez  vezető  legbiztosabb  út.* 

A  király  német  tanácsosai  ez  utóbbi  javaslat  sikeré- 
ben nem  bíztak;  mindazáltal  több  izben  értekeztek  az  érsek 
társaival.  Vizával,  Szirmayval  és  Okolicsányival,  és  abban 
állapodtak  meg.  hogy  az  érsek  kérjen  Rákóczytól  újabb 
találkozást.  Azonkívül  az  angol   és  hollandi    követek  által 

i  Katona.  Hist.  Crit.  XXXVI.  552.  1. 


150  ZBUilNSZKY  MIHÁl.Y 

kijelenté  az  udvar  azt  is,  miképen  szándékozik  eljárni  a 
külön  sérelmek  orvoslása  körül.  Újonnan  ünnepélyesen  ki- 
jelenté, hogy  elfogadván  az  angol  és  hollandi  szövetséges 
statusok  közbenjárását,  minden  törekvését  odafordítandja^  hogy 
a  királytól  elidegenedett  magyaroknak  semmi  kivánnivalcW 
jok  ne  legyen  visszanyerendő  szabadságuk  és  jólétük  biz- 
tosítására, ígéri,  hogy  minden  három  évben,  sőt  ha  kell 
gyakrabban  is  tart  országgyűlést,  és  ha  maga  Lipót  akár 
öregsége  miatt,  akár  más  oknál  fogva  nem  jöhetne,  elküldi 
az  ifjabb  királyt.  Részletesen  előszámlálván  az  egyes  poli- 
tikai sérelmek  orvoslására  czélbavett  intézkedéseket,  az 
egyházi  viszonyok  törvényes  rendezését  is  megígérte.  Midőn 
amnestiáról;  a  hivataloknak  egyedfii  magyarokra  raházá- 
sáról,  a  hazafiaknak  érdemszerinti  megjutalmazásáról  újra 
is  biztosítaná  a  magyarokat,  egyúttal  kijelenti,  hogy  az  egy- 
házi javadalmak  osztogatásánál  a  nemesekre  kiváló  figye- 
lemmel leend,  ha  azok  az  egyházi  hivatalokra  érdemesítik 
magokat.  A  protestáns  vallás  tekintetében  előbbi  nyilatko- 
zataira hivatkozik,  hogy  t.  i.  az  1681-ki  és  1687-ki  törvé- 
nyeket tiszteletben  fogja  tartani.  A  mi  illeti  a  jezsuiták 
ellen  mind  egyesek,  mind  a  kö/.önség  által  emelt  panaszo- 
kat, méltányosnak  találja  ő  felsége,  hogy  ezek  a  legköze- 
lebbi országgyűlésen  megvizsgáltassanak,  s  a  visszaélések 
megszüntettessenek  stb. 

Ezek  és  ezekhez  hasonló  ígéretek  voltak  azok,  melyek 
felett  Egerben  me^'^kezdődtek  a  tanácskozások. 

De  a  felkelt  rendek  nem  bíztak  Lipót  ígéreteiben,  még 
akkor  sem,  ha  azokat  hollandi  és  angol  követek  által  tette 
is.  Azt  válaszolták  tehát,  hogy  mindezen  Ígéretek  már  Eocs- 
kayuak,  Bethlennek  és  Rákóczy  Györgynek  is  megtétettek, 
a  törvényekbe  is  befoglaltattak,  de  nem  teljesítettek;  nem 
is  hiszik,  hogy  valaha  teljesítessenek,  ha  csak  a  külhatal- 
mak  nem  vállalnak  érte  kezességet.  „Akárhányszor  olvassa 
is  át  azokat  az  ember  —  írja  Rákóczy  a  hollandi  és  angol 
követeknek  —  nem  látja  bennök  ő  felsége  beleegyezését  a 
garancziákba,  amelyek  nélkül  pedig,  hogy  puszta  homokra 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYCLÉBBK  VALLÁBÜOYl  TÁRGYALÁSAI.  löl 

építenénk;  arról  eleitől  fogva  meg  volt  győződve  a  rendek 
szövetsége.  Szükséges  tehát  az  eddigi  ingatag  alapnak  a 
garancziák  sziklájára  való  áthelyezése,  mielőtt  az  építés 
munkájához  fognánk,  mert  külömben  azon  vennénk  észre, 
hogy  minél  jobban  sietünk  az  épület  felemelésével,  annál 
nagyobb  késedelemnek  lennének  kitéve,  amely  késedelem- 
nek szándékos  keresésével  gyanúsítanak  engem  sokan. '^^ 

Széchenyi  érsek  részletes  jelentést  küldött  Bécsbe  a 
kormánynak  és  a  közbenjáró  követeknek,  kérvén,  sürget- 
vén őket,  bírják  a  császárt  a  külkezesség  elfogadására. 
Magának  Lipótnak  is  ezt  ajánlotta,  mondván,  hogy  az  nem 
új  és  nem  szokatlan  dolog,  amennyiben  Bethlent  is  meg- 
kínálták vele;  sem  kisebbségére  nem  válhatik  ő  felségének. 
(),  az  érsek,  készebb  tűrni,  bármint  rágalmaztassék  is  e 
miatt  némelyektől,  mint  hogy  megszűnjék  esedezni,  hogy 
fogadja  el  a  béke  azon  egyedüli  eszközét,  a  külhatalmak 
kezességét.^ 

Lehet,  hogy  a  megtört  király  most  már  hajlandó  lett 
volna  e  tanácsok  elfogadására;  de  mire  Viza  és  Okolicsányi 
ápril  végén  hasonló  irányú  sürgetésükkel  Bécsbe  érkeztek, 
már  akkor  halálob  betegség  gyötörte,  mely  május  5-kén 
véget  vetett  életének  és  az  ő  49  évre  terjedő  boldogtalan 
uralkodásának. 

Azon  országgyűlések,  melyek  Lipót  korában  tartattak, 
szomorúan  jellemzik  e  kor  küzdelmeit.  Azok  a  fényes  győ- 
zedelmek,  melyeket  a  törökön,  a  törökkel  szövetkezett  ma- 
gyarokon és  protestánsokon  nyert,  sötét  rommá  változtatták 
a  hazát,  melynek  történelme  ennél  gyászosabb,  irtózatosabb 
korszakot  alig  képes  felmutatni.  Amit  a  vallási  fauatismus 
szövetkezve  nyers  hatalommal  valaha  képes  volt  megtenni, 
az  Lipót  korában  mind  feltalálható.  Az  emberi  érzést  fel- 
háborító vad  szenvedélyek  pusztításai,  börtönök,  gályák, 
karóba  húzások  és  minden    istentelen    kínzások  a  s/eretet 


'  Katona.  XXXVI    664. 

-  Millernél  Széchenvi  levelei.  lí.  UH-16k  I 


152  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

vallásának  nevében  a  legridegebb  lélekkel  hajtattak  végre. 
A  történetíró,  aki  az  emberi  lélek  csodálatos  ellenmondá- 
sait megfejteni  akarja,  zavarba  jő  a  Lipót  alatt  elkövetett 
üldözések  vadságánál;  hiába  keresi  a  megoldás  kulcsát, 
tehetetlenül  ejti  le  kezéből  az  igazságot  kereső  tollat.  Csak 
azt  az  egyet  bírja  megállapítani,  hogy  a  protestáns  egyház 
soha  oly  súlyos  napokat  nem  ért,  mint  I.  Lipót  uralko- 
dása alatt. 


NEGYEDIK  FEJEZET. 

rí 

J(')ZSEF  TRÓNRALÉPTÉTÖL  AZ  ÓNODI 

ORSZÁGGYŰLÉSIG, 
iroo-iror. 

I. 

A  szécsényi  országgyűlés  szeptember  1-től  október  2-ig.  —  József  óhajtja 
a  békét ;  Rákóczy  ugyané  ezélból  hívta  össze  híveit  Szécsénbe.  —  Az 
országgyűlés  szervezkedése.  ~  Rákóczy t  a  haza  szabadságáért  szövetke- 
zett magyarok  fejedelmévé  teszik.  —  A  templomok  visszaadása  feletti 
viták.    —    Biztosok    kinevezése,    vallásra   vonatkozó    törvényczikkek.  — 

A  gyűlés  vége. 

Lipót  király  élte  vége  felé  azon  óhajtását  fejezte  ki. 
vajha  fia  tanúságot  meríthetne  az  ö  uralkodásából.  Ha  József 
komolyan  tanulmányozta  apja  uralkodását  jelesül  pedig 
annak  Magyarország  és  a  protestáns  vallás  jogai  ellen  el- 
követett gyászos  emlékű  tetteit,  lehetetlen  volt  azon  tanú- 
ságot nem  merítenie:  hogy  a  fegyvererőre  épült  hatalom 
mindig  gyenge  marad,  s  hogy  a  hadi  szerencse  mellett  egy 
időre  lehet  ugyan  megszüntetni  az  alkotmányosságot  és 
korlátozni  a  lelkiismeretbeli  szabadságot  de  kiirtani  soha 
sem.  Úgy  látszik,  hogy  József  erősen  meg  volt  győződve 
a  béke  szükséges  voltáról;  s  hogy  ezt  eszközölhesse,  mind- 
járt apja  halála  után  nyilatkozatot  tett  közzé,  melyben  ki- 
jelentette, hogy  az  apja  némely  tanácsosai  által  okozott 
sérelmekben  nem  volt  semmi  része;  ő  alkotmányosan  akar 
és  fog  uralkodni,  ennélfogva  nincs  egj^éb  hátra,  mint  hogy 
a  felkelők  megnyugodván    az    ő    érzületében,   ismerjék    el 


Ibé  ZSILINSZKY   MIHÁLY 

Örökös  királynak,  tegyék  le  a  fegyvert.'  A  protestánsokr 
jó  hatást  gyakorolt  Józsefnek  azon  ténye,  hogy  a  múlt  szei 
védéseknek  legfőbb  okozóját,  Kollonicsot,  az  udvartól  ei 
távolította;*  hogy  a  vallási  békét  zavaró  jezsuitákna 
pénzét,  mely  mintegy  öt  millióra  rúgott,  lefoglalta;*  és  végri 
hogy  a  papi  kanczellár  helyébe  világi  urat  tett.  *  Ezzel  kél 
ségtelen  jeleit  adá  a  békesség  iránti  jóakaratnak.  Mag 
Rákóczy  is  óhajtotta  a  békét,  de  csak  oly  feltétellel,  ha 
király  az  örökösödésből  nem  igényel  kényuralmat,  ha  a 
alkotmányt  biztosítja  és  a  politikai  és  vallási  sérelmek( 
orvosolja.  Ez  utóbb  nevezett  vallási  sérelmek  orvoslási 
várta  tőle  is  a  nemzet;  s  alig  hunyta  be  örökre  szeme 
Lipót,  a  tiszántúli  14  dioeeesisből  álló  nagy  superintendenti 
református  papsága  nagy  lelkesedéssel  fordult  Rákóczybo 
azon  kérelemmel,  hogy  „e  nyomorult  haza  az  ő  munkáj; 
által  obtineálhassa^  a  mindenkitől  őszintén  óhajtott  békéi 
„Mikor  pedig  Isten  azt  az  időt  elhozza  —  írják  —  aláza 
tosan  esedezünk  Nagyságod  előtt,  emlékezzék  meg  rólaok 
hogy  mi  is  ez  országnak  helvét  confessión  levő  igaz  fiai 
élhessünk  azzal  a  békességgel.^  Mire  Rákóczy  máj.  8-káró 
kelt  válaszában  e  szavakkal  nyugtatta  meg  őket: 

Édes  Püspök  Ur  !  A  Tisztt.  Dioecesiseknek  köszönté 


»  V    ö.  Simonyi  E.  Ang.  dipl.  iratok.  II    84—86.  I 

^  .  .  a  kardinálnak,  KoUoniosnak  (József)  megizené :  eJeget  szol 
gált  az  apja  idejében,  már  öreg  ember  is  lévén,  meg  akarja  nyugtatni 
ne  szóljon  ezután  semmi  udvari  dologhoz.  Cserei  Utst.  H48.  1 

'  .  .  .  tudván,  hogy  a  jezsuiták  keze  alatt  a  Donnis  professábai 
számtalan  kincs  hever,  rajok  külde  s  öt  millió  pénzt  csakhamar  kiránt 
tölök,  és  avval  a  pénzzel  tizenkét  ezer  emberből  álló  armadát  kés7Íttet( 
ki  Erdély  segítségére  bemenjen.  U.  o    349.  1. 

^  ^A  császár  Mattyasóvszky  László  nyitrai  püspök  és  magva 
cancellarius  holta  után  a  cancellariusságot  gr.  Illésházy  Miklósnak,  secn 
laris  urnák  eonferálja,  mely  régtől  fogva  nem  történt  vala.  mert  a  can 
cellariusságot  mind  a  klérus  viselte,  s  a  vala  egyik,  amit  a  magyaro 
neheztellenek  az  austriai  ház  directiója  alatt.  A  császár  azért  nem  ad 
papi  embernek,  hanem  külső  világinak,  hogy  annyival  is  inkább  a  má 
nyárok  elméjét  csendesítse.  Cserei  M.  flist.  H60.  1. 


A   MAGYAR  0R8ZÁG0YÜLÉ6EK  VAlJiÁ6ÜGY1   TÁRGYALÁSAI.  155 

sét  jó  nevén  vészem.  Mikor  ez  sokképen  megnyomorítta- 
tott, eltapodtatott  szegény  hazába  bejöttem,  legelsőbb  czélom 
ez  volt,  hogy  az  lelki  testi  békességnek  helyreállításáért 
fegyveremet  felkössem,  sokszori  hitemmel  e  szegény  hazá- 
nak lakosit  felbiztatván.  Micsoda  haza  fia  volnék  én.  ha 
nem  munkálkodnám  hazámnak  lelki  testi  szabadságát,  — 
aminthogy  Kegyelmetek  megmaradása,  vallásának  szabad- 
sága, országunknak  törvényén  fundáltatott.  Mindezek  felől 
assecurátusok  lehet  Kegyelmetek.' 

Hogy  pedig  az  óhajtott  béke  mikénti  megkötése  iránt 
az  ország  közvéleménye  nyilatkozhassak,  kérdést  intézett 
a  vármegyékhez  az  iránt,  megelégesznek-e  az  angol  és 
hollandi  közbenjárással  ?  A  vármegyék  azt  egyhangúlag 
helyeselték,  de  hozzátették,  hogy  az  udvar  azonkívül  a 
svéd  és  porosz  királyok  kezességébe  belenyugodjék. 

Ezeknél  fogva  a  fejedelem,  egyrészről  hogy  senki  ne 
mondhassa,  „mintha  magán  érdekeit  a  közjónak  elébe  tenni 
kívánná'*,  másrészről  pedig,  hogy  a  protestánsoknak  Gyön- 
gyösön adott  igéretét  is  beválthassa,  július  1-én  óesai  tábo- 
rából országgyűlést  hirdetett  a  Rákos  mezejére.  Későbben 
augusztus  19-kén  kelt  levelében  ^bizonyos  kíváltképen  való 
okokra  nézve  helyesnek  ítélte",  hogy  a  rendek  Szécsény- 
ben  gyülekezzenek  össze  szeptember  elsejére. 

Szeptember  12-kén  megnyílt  az  országgyűlés.  A  fő- 
papság részéről  jelen  voltak:  Telekesi  István  egri  püspö- 
kön kívül  a  munkácsi  egyesült  görög  és  négy  czímzetes 
róm.  katholikus  püspök;  továbbá  a  nagyszombati,  váczi  és 
kassai  káptalanok,  a  jezsuiták,  pálosok,  premontreiek  és 
ferenezesek  küldöttei  s  számos  plébános  és  segédlelkész. 
A  világi  főrendek  közül  megjelent  kilencz  gróf  és  huszon- 
hét báró. 

A    grófok    közül:    Bercsényi   Miklós,  az  összes  hadak 


*  Anno  1705.  8.  maji.  Instanté  boni  decinia  matiitina   in    palatio 
episeopali  agriensi. 

A  tiszántúli  ref.  egyliázkerület  jegyzőkönyvéből  közli  Révész  Imre. 


156  ZSIIiiNSZKY  MIHÁIiY. 

fővezére,  üng  vármegye  örökös  főispánja;  Forgács  Simoi 
erdélyi  íŐhadparancsnok,  borsodi  örökös  főispán:  Eszterhá^ 
Antal,  helyettes  kassai  főkapitány;  Barkóczy  Ferencz,  zeo 
pléni  örökös  főispán;  Csáky  István  és  Csáky  Mihály;  Es* 
terházy  DánieK  Eszterházy  István  tábornokok,  és  Szeotiváo] 
László,  a  szepesi  kamarának  volt  igazgatója. 

A  bárók  közül :  Klobusiczky  Ferencz  volt  kir.  &z< 
mélynök,  most  a  fejedelem  jószágainak  fSigazgatója;  Pe 
rőczy  István  tábornok;  Balassa  Ádám,  Andrássy  Györg 
gömöri  főispán  és  tábornok;  Andrássy  Mátyás  éd  Andráss 
Miklós  elébb  ferenczes,  most  ezredes;  Andrássy  Ferenc 
HcUenbach  Gottfried  bányagróf;  Zay  I^rincz  és  Endre 
Schmidegg  Dániel  zólyomi  főispán;  Prényi  Imre  abaaji  fc 
ispán;  Prényi  János  és  Prényi  Farkas;  Révay  Ferencz  i 
Mihály  ;  Smitinger  (?)  Ujfalussy  Bálint;  Palocsay  Gyöi^ 
a  nagyváradi  ostromzár  főkapitánya;  Fischer  Mihály  tüzéi 
főparancsnok;  Heve  (Száva?)  Mihály;  Sennyei  Pongrác 
ezredes;  Kemény  János.  C^iráky  N.,  Vécsey  Sándor. 

A  vármegyék  közül  huszonöt  volt  képviselve,  úgy 
szintén    a   felső   vidéki  szabad  királyi  és  bányavárosok  is 

Vármegyék  közül  :  Pozsony,  Nyitra,  Trcncsén,  Bars 
Tnrócz,  Zólyom,  Liptó,  Nógrád,  Árva,  Nagj^hont,  Kishont 
Heves,  Szabolcs,  Borsod,  Gömör.  Torna,  Abanj,  Zemplén 
Sáros,  Szepes,  Ung,  Bereg,  Szatmár,  Ugocsa  és  Kraszna 
A  dunántüli  és  az  alföldi  vármegyék  hiányoztak.  A  császái 
részéről  jelen  voltak:  Széchenyi,  Visa,  Szirmay  és  Oko 
licsányi. 

Miután  a  róm.  katholiknsok  és  protestánsok  küIon 
külön  tartották  volna  meg  isteni  tiszteletüket,  mindnyájai 
az  ország  sátorába  siettek,  hol  a  fejedelem  üdvözletére  { 
rendek  nevében  Telekessi  egri  püspök  válaszolt.  Majd  ifj 
Ráday  Pál,  a  fejedelem  titkára  hosszú  magyar  beszédbei 
előadta  Rákóczy  eddigi  tetteit,  s  végül  kijelenti,  hogy  i 
fejedelem  ezúttal  lemond  eddigi  tisztéről  és  hatalmáról  í 
az  ország  kormányát  az  ország  rendelkezésére  bízván,  min 
egyszerű    nemes    kész    mindazt    elfogadni,    amit   a  rendel^ 


A  MAGYAR  0RSZÁ6GYÜLÉ8RK  VAIJíÁSCGYI  TÁRGYALÁSAI.  167 

egy  értelemmel  végzendők  lesznek.  Mindjárt  az  ülés  kezde- 
tén lehetett  látni,  bogy  a  vallás  ügye  nem  fog  heves  viták 
nélkül  elintéztetni.  A  múlt  időkben  támadt  bizalmatlanság 
még  most  is  élt  a  két  föfelekezet  hívei  között.  A  protes- 
tánsok, hogy  minél  biztosabban  elérhessék  czéljokat,  a  ne- 
mesi és  uri  rendekkel  egyetértve  azt  kivánták,  hogy  tör- 
vény és  szokás  szerint  a  főrendektől  különváltan  tanács- 
kozzanak;  s  azokkal  csak  üzenetek  által  közlekedjenek. 
Szeptember  14-kén  korán  reggel  már  külön  ülést  tartva 
szervezkedtek,  elnökül  az  ágostai  hitvalláshoz  tartozó  Rad- 
vánszky  Jánost,  titkárokul  pedig  Rulyovszky  Dánielt  és  Kru- 
csay  Istvánt  választották  meg.  Rákóczynak  nem  volt  kifo- 
gása ezen  eljárás  ellen.  Azonban  a  klérus,  tudván,  hogy 
az  evangélikusok  első  sorban  templomaik  visszaadatását 
fogják  indítványozni,  fölkérte  a  világi  urakat,  névszerint  a 
róm.  kath.  vallású  tábornokokat,  hogy  ama  végzést  semmi- 
sítsék meg,  annál  is  inkább,  mert  a  császár  követeit,  a 
lutheránus  Szirmait  és  Okolicsányit  tartották  a  különválás 
indítóiul.  Bercsényi  és  más  tábornokok  eszközlése  folytán 
Radváuszky  elnöksége  megsemmisíttetett;  azután  pedig  a 
további  tárgyalások  rendének  és  módjának  meghatározásához 
fogtak.  Bercsényi  indítványára  Rákóczyt  „a  haza  szabad- 
ságáért szövetkezett  magyarok  vezénylő  fejedelmévé'*  *  tet- 
ték, s  melléje  egy  24  tagból  álló  tanácsot  rendeltek,  kik 
az  összes  rendekkel  együtt  esküt  tettek,  hogy  a  szövetség- 
hez hívek  leendnek.  A  klérus  azonban  gyanút  keltett  maga 


*  Confoederatorum  et  pro  Patria  militantium  Hungarorum  Dux.  — 
Rákóczy  könybuliatás  közt  ajánlkozott  az  ország  további  szolgálatára  s 
eddigi  fogyatkozásaiért  bocsánatot  kért  A  24  tagú  fótanács  tagjai  ezek 
voltak :  a  papságból :  Telekessy  István  egri  püspök,  Pethes  András  an- 
sariai  és  Illés  István  szendrói  ezímzetes  püspökök ;  a  főrendekből :  Ber- 
í'sényi  Miklós,  Porgách  Simon,  Eszterházy  Antal,  Barkóczy  Perencz, 
Károlyi  Sándor,  Csáky  István,  Petróczy  István,  Eszterházy  Dániel  és 
Zay  Lórin  ez ;  o  nemesi  rendből :  Galambos  Perencz,  Vay  Ádám,  Kál- 
mánesay  István,  Jánoky  Zsigmond,  Gyürky  Pál,  Labsánszky  János,  Soós 
István,    Berthóty  Perencz,  Török  István,  Kajály  Pál  és  Beniozky  László. 


158  ZBUilNöZKY   MlHÁliY 

iránt  az  által,  hogy  —  hivatkozva  lelkiistaerete  tisztása 
gára  és  egyházi  hitére  —  nem  akarta  az  esküt  letenni. 

„Ha  a  klems  az  országnak  statusa  —  monda  Bercsí 
nyi  —  ha  a  főpapok  az  urak  elgei,  tegyék  le  az  esküt 
mint  a  többi  statusok,  mint  a  többi  urak.^ 

^Meg  kell  lenni  —  hangzott  mindenfelől  —  esküd 
jenek,  mert  aki  nem  esküszik,  nótába  hozza  magát  !*^  Végn 
hosszas  szabódás  ntán  letették  az  esküt  azon  szokott  zára 
dékkal,  „a  mennyiben  a  róm.  katholikns  yallással  nem  ellen 
kezik".  E  záradék  azonban  most  nem  volt  komolyan  mondri 
Rákóczy  letett  esküjében  kötelezte  magát  többek  közt  arr 
is,  hogy  a  szövetkezett  magyarságnak  minden  nemes,  vitézi 
és  hazájáért  felfegyverkezett  rendét  a  haza  köztörvényc 
szabadságaiban  és  igazságaiban  megtartja  és  oltalmazza 
nevezetesen  pedig  „a  religiókból  olykor  származni  szokoi 
meghasonlásoknak  eltörlésére  és  a  szívbeli  egyességnel 
nevelésére  fogadja,  hogy  az  országban  bevett  három  reli 
giót  a  maga  szokott  szabadságában  megtartja  és  másokká 
is  megtartatja,  sőt  valamit  ezen  szövetséges  statusokká 
közakarattal  köt,  rendel,  végez,  azt  nemcsak  megtartat 
és  tartatni,  de  teljes  erővel  és  tehetséggel  véghezvinni  i 
igyekezni  fog" 

Rákóczy  tudta,  hogy  az  eddigi  határozatok  érvény 
és  a  folytatandó  háború  sikere  lényegesen  a  vallásüg 
mikénti  eldöntésétől  függ;  azért  óvatosan  kellett  eljárni; 
nehogy  akár  engedékenység  által  a  róm.  katholikusoka 
akár  pedig  makacsság  által  a  protestánsokat  elidegeníti 
magától.  Midőn  szeptember  21 -kén  mind  a  két  protestál 
felekezetűek  a  linczi  béke  pontjainak  végrehajtását  s  azo 
névszerint  említett  kilenczven  templomnak  birtoklását,  ill 
töleg  visszaadatását  követelték,  Rákóczy  felszólította  ökí 
hogy  sérelmeiket  írásba  foglalva  nyújtsák  be;  egyszersmin 
biztosította  őket,  hogy  a  róm.  katholikus  rendek  kihallg; 
tása  után  minden  törvényes  kivánataikat  teljesíteni  fogj 
Most  a  rendek  hozzáfogtak  a  sérelmek  összeírásához,  de 
róm.  katholikusok  ezúttal  nem  feleltek  azokra,  hanem  külöi 


A  MAGYAR  ORSZÁOOYÜIíÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  iA9 

külön  rainden  vármegye  templomait  vizsgálván,  az  azokhoz 
csatolt  alapítványokat  és  egyéb  javadalmakat  egyenlően 
kivánták  volna  felosztani  a  protestánsok  és  róm.  katboli- 
kusok  között.  E  kívánságot  a  protestánsok  jogtalannak  talál- 
ván, nem  akarták  teljesíteni,  nem  pedig  azért  mert  tulaj- 
donképen még  ha  a  kilenczven  templom  minden  jövedelme 
visszaadatnék,  ők  volnának  a  vesztesek,  és  mert  tény  volt 
az.  hogy  a  jelen  mozgalom  sikerét  is  leginkább  ők  mozdí- 
tották elő,  amennyiben  a  seregnek  nagyobb  része  evange- 
liknsokból  állott.  Szenvedéseiket  felemlegetvén,  rámatattak 
a  szomorű  maltra,  mondván :  Keressétek  fel  a  közelebb 
múlt  évek  harczmezeit  egytől-egyig,  halmaik  alatt  hason- 
lithatlanul  nagyobb  számmal  a  mi  hitsorsosaink  nyugosz- 
nak;  s  ti  köszönetül  még  azon  kevésben  is  akartok  velünk 
osztozni,  mi  annyi  jogtalan  elfoglalás  után  végmaradványul 
reánk  maradt? 

A  fejedelem  látta,  hogy  a  kedélyek  könnyen  elmér- 
gesíttetnek  a  múltnak  felemlegetése  által,  tehát  minden  ere- 
jét arra  fordította,  hogy  a  protestánsokat  letérítse  a  jogos- 
ság teréről  és  barátságos  egyezkedésre  bírja.  Az  erőszakos 
térítések  következtében  sokban  változtak  a  viszonyok,  s  ezt 
a  tapintatos  fejedelem  szem  előtt  kívánta  volna  tartani. 
„A  linczi  békekötés  óta  —  mondja  emlékirataiban  e  tárgy- 
ról —  több  helység  visszatérvén  a  róm.  katholikus  egyház 
kebelébe,  haszontalanság  és  fonákság  lett  volna  ezen  hely- 
ségek templomait  iijra  visszaadni  a  protestánsoknak ;  más- 
részről voltak  protestáns  helységekre  tukmált  róm.  katho- 
likus plébánosok  hívek  nélkül,  kik  az  egész  községtől  mégis 
tizedet  húztak,  mely  ha  felosztatik,  nem  lett  volna  elégséges 
mind  a  róm.  katholikus.  mind  az  evangélikus  lelkész  eltar- 
tására. Az  illető  földesurak  is  sok  galibát  okoztak,  min- 
denik saját  hitvallásából  akart  lelkészt  adni  a  községnek. 
A  klérus  által  korábbi  időkben  elkövetett  erőszakoskodá- 
sok gyűlöltté  tették  a  más  hitvallásnak  előtt  főpapjainkat, 
kik  most  is  hajlandók  voltak  birtoklásaik  folytatására. 
Nekem    kímélnem    kellett   az   országnak   ezen  első  rendét 


160  ZSILINSZKY   MIUÁLY. 

vallásosságból,  igazságból  és  politikából;  de  másfelől  köte- 
lességemben állott  a  más  felekezethez  tartozóknak  is  igaz- 
ságot szolgáltatni,  mert  úgy  kivánták  a  törvények,  ng/  az 
eskü,  melyet  letettem.  Azon  voltam  tehát  hogy  a  protes- 
tánsokat reá  bírjam,  miszerint  követeléseik  jogteréről  a 
barátságos  egyezkedés  mezejére  szálljanak,  melynek  egye- 
düli alapja  legyen  a  lelkiismeretek  szabadsága,  a  külöm- 
böző  hitvallások  háborítatlan  gyakorlata. ' 

Rákóczy  helyesen  fogta  fel  helyzetét,  s  őszinte  törek- 
véseinek lett  sikere,  amennyiben  a  protestánsok  barátságos 
egyezkedésre  léptek  s  a  templomok  visszaadásának  zsinór- 
mértékét e  három  pontban  kivánták  megállapítaDi : 

1.  hogy  a  földesúri  jog  szűnjék  meg  a  vallás  dol- 
gában ; 

2.  hogy  amely  valláson  többen  vannak  valamely  hely- 
ségben, azoknak  adassék  a  templom  jövedelmeivel  együtt: 

3.  hogy  e  határozatok  érvényben  legyenek  a  szövet- 
ség tartamára,  a  többi  a  legközelebbi  országgyűlésre  halasz- 
tatván.  ^ 

Ezen  szabályok  szerint  fogtak  aztán  szeptember  27'-ik 
és  következő  napjain  a  templomok  ügyének  vármegyék 
szerinti  elintézéséhez.  E  szerint  pl.  Ung,  Bereg,  Szabolcs. 
Ugocsa  és  Szatmár  vármegyékben  az  evangélikusok  által 
követelt  valamennyi  templom  a  hozzájok  tartozó  jövedel- 
mekkel együtt  visszaadatni  rendeltettek,  négyet  kivéve. 
Zemplénben  a  sárospataki,  tokaji  és  tállyai  templomok  róm. 
katholikusok  kezében  maradtak,  de  jövedelmeik  a  protes- 
tánsoknak adattak  át.  Zólyommegyében  öt  templom  jutott 
a  róm.  katholikusoknak;  a  kassai  templom  a  róm.  katho- 
likusoké  lett,  az  eperjesi  nagy  templom  a  lutheránnsoknak 
ítéltetett  oda,  a  lőcsei  pedig  kétfelé  osztatott  stb. 

Ezen  templomok  odaítélése  azonban  nem  történt  éles 
kifakadások  nélkül.  Sokszor  maga  a  fejedelem  és  Bercséuvi 

'  Szalay  M.  T.  VI.  281.  8  k.  1. 
*  Thaly  K.  Rákóczy-Tár  I.  i31.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK   VALLÁSOOYI  TÁRGYALÁSAI.  L61 

is  érdekelve  volt  Midőn  ez  utóbbi,  sokalván  a  tárgya- 
lásokra szentelt  időt,  azt  kérte,  hogy  zárassék  be  az  ország- 
gyűlés s  fogjanak  inkább  az  ellenség'  leveréséhez;  Plathy 
Sándor  ellenben  mindenekelőtt  a  vallási  sérelmek  teljes 
orvoslatát  követelte,  amaz  indulatosan  rákiáltott:  hogy  tudja-e 

kivel  beszél? 

—  Igenis  tudom  —  felelt  Plathy  —  az  összes  ország- 
gal; de  azt  is  tudom,  hogy  kinek  nevében  szólok:  az  evan- 
gélikusok Összességének  nevében;  jogom  van  tehát,  ha  úgy 
kivánja  a  szükség,  élesen  is  szólani. 

Bercsényi  ezen  nem  várt  bátor  feleletre  még  inkább 
felingerült  s  az  általános  zajban  káromkodni  kezdett. 

Rákóczy  maga  is  jelen  volt  e  jelenetnél,  s  nem  tart- 
hatta magát,  hogy  még  ott  az  ülésben  ki  ne  fejezze  bot- 
ránkozását Bercsényi  önmegfeledkezése  felett.  —  Hogy 
lehessen  a  hadsereg  jámbor  és  áhítatos  —  monda  —  ha 
magok  a  tisztek,  magok  a  tábornokok  mosdatlan  szájjal 
káromkodnak  ? 

—  Felséged  katonái  —  válaszolt  Bercsényi  helyett 
Forgács  Simon  —  olyanok,  mint  az  apáczák  paripái;  ha 
ezekhez  amúgy  istenesen,  sima  hangon  szólanak  a  nyereg- 
ből, bizony  nem  mennek;  de  csak  káromkodjék,  szitkozód- 
jék az  ember,  mindjárt  neki  vágtatnak,  semmitől  sem  tartva 
a  legnagyobb  akadálynak  és  összegázolj ák.^ 

Rákóczy  higgadtan  viselte  magát.  Ő  ragaszkodott 
ugyan  vallásához,  de  azért  tekintélyét  soha  nem  vetette  a 
viták  mérlegébe.  így  például,  mikor  a  sárospataki,  tokaji 
és  tállyai  templomokról  volt  a  szó,  az  elsőre  nézve  kinyi- 
latkoztatta, hogy  azt  azért  kivánja  megtartani  a  maga  egy- 
házának, mert  abban  nyugosznak  ősei,  s  Patak  külömben 
is  az  ő  székhelye.  De  másfelől  megigérte,  hogy  a  refor- 
mátusoknak hasonló  templomot  épít  saját  költségen,  s  hogy 
a  másik  két  községet  is  segítendi  új  templomaik  felépíté- 
sében.  A    klérus   semmiképen   nem  tudott  kibékülni  azzal 

'  Szalay  M.  T.  VI.  28.H.  1. 

Zsilinszky:  Ma^ar  oreiággy ülések.  H 


162  ZU1L1N8ZKV   MIHÁLY 

hogy  a  nevezett  templomokhoz  tartozó  jövedelmek  protes- 
táns kézre  kerüljenek,  s  kérte  a  fejedelmet,  hogy  azok  is 
elszedessenek.  Rákóczy  e  kívánságot  határozottan  vissza- 
utasitá.  mondván:  Lorántffy  Zsuzsanna  átkot  mondott  azon 
utódaira,  kik  ama  jövedelmeket  a  pataki  egyháztól  és  col- 
legiumtól  elvonnák.  Hiszen  felségedet  könnyű  az  átok  ha- 
tása alól  biztosítani  —  monda  Telekessy. 

—  De  azt  én  ugyan  nem  fogom  tenni  püspök  nrann 
jegyzé  meg  a  fejedelem,  s  a  püspök  elhallgatott.^ 

Október  elsején,  a  visszarendelt  templomok  átadására 
biztosok  neveztettek  ki,  és  pedig :  Csete  József,  Orosz 
György,  Görgey  György  és  Szakmáry  János  személyében. - 
Következő  napon  a  hozott  törvények  kihirdettettek,  és  pe- 
dig a  vallásra  nézve  ebképpen: 

Az  religióknak  külömbözéséből  olykor  származni  szo- 
kott meghasonlásoknak  eltörlésére,  és  hogy  annyival  is 
inkább  a  haza  szabadságáért  összekötött  szövetség  a  szív 
egyessége  által  jobban  munkálódjék:  tetszett  mind  a  róm. 
katholikns  személyek,  mind  pediglen  az  evangélikus  statu- 
sok részeiről  barátságos  egyességre  menni,  amint  is  végez- 
tetett: hogy  az  ágostai  és  helvét  hitvallásokon  lévőknek 
szabados  légyen  a  religió  gyakorlata  az  országban  az  1608. 
és  1647.  törvényczikkeknek  és  az  1659.  esztendőbeli  hit- 
levélnek foglalatja  szerint.  Sőt  mivel  némelyek  a  soprooi 
törvényczikkek  erejével  a  földesúri  jus  alatt  a  lelkiismere- 
teken való  uralkodást  magoknak  tulajdonították:  hogy  ez 
annakutána  semmi  szín  és  kigondolható  örv  alatt  ne  lé- 
gyen, —  az  1647.  esztendőbeli  articularis  büntetés  alatt, 
akármely  religióbeli  kicsapongó  ellen  is  elvégeztetett;  hon- 
nan következik,  hogy  azon  törvények  erejével,  ha  valaki 
ennekutána  is  a  három  elfogadott  religió  közül  valamelyi- 
ket vallani  akarja,  legyen  kinek-kinek  szabad  tetszésében. 


»  Szalay  M.  T.  VI.  28H.  1. 

'  Thaly  K.  Rákóczy-Tár  I.  432.  1. 


A  MAGYAR  0R8ZÁ66YÜLÉ8EK  VALLÁ8Ü0YI  TÁR0YALÁ8AI.  163 

azt  amelyik  tetszik,  vallania;  abban  pedig  senki  által  ne 
háborgattassék.  (13.  art.) 

Hogy  pedig  az  1647.  esztendőtől  fogva  versenygés 
tárgyául  szolgált  templomoknak  dolga  csendes  megegye- 
zéssel elintéztessék:  tetszett  mind  a  két  részről  minden  nemes 
vármegyékben  és  királyi  s  mezei  városokban  olyatén  egyez- 
kedésre menni,  amint  rendszerint  a  méltóságos  fejedelem 
által  kiadatott  végzésnek  foglalatjából  kitetszik,  és  külön- 
külön  feltétetett;  melynek  is  szintén  oly  ereje  legyen,  mintha 
törvényczikkbe  iktattatott  volna.  (14.  art.) 

Kinyilatkoztattatík  elvégzésképen  mind  a  két  status 
által,  hogy  a  fentebbi  módon  véghezvitt  egyezkedés  min- 
den feltételeiben,  czikkeiben  és  pontjaiban  az  idézett  1647. 
törvényczikkben  szabott  büntetés  terhe  alatt,  állandóképen 
véghez  menjen;  a  klérus  részéről  történt  következő  ellen- 
mondás: „a  tisztelendő  klérus,  mint  ezen  dicső  apostoli 
Magyarország  első  statusa,  tiszténél  fogva  szorosan  lévén 
a  róm.  katholikus  és  apostoli  szent  hitvallás  oltalmára  s 
terjesztésére  kötelezve,  kinyilatkoztatja:  hogy  a  religiók 
ezen  nyilvános  szabad  gyakorlatának  megengedéséhez,  s  a 
templomoknak  az  ágostai  és  helvét  hitvallásnak  kezébe 
adásához  megegyezését  semmiképen  sem  adhatja;  miért  is 
erre  nézve  lelkiismeretének  tisztán  tartására  s  a  felmerül- 
hető rövidségek  megelőzésére  ellenmondását  és  protestatió- 
ját  ünnepélyesen  közbenvetette",  —  ügy  a  netalán  még 
később  történendő  óvás  ellen  nem  állván;  sőt  a  róm.  kath. 
világi  status  ezen  megirt  egyezkedés  szerint  az  evangélikus 
statust  maga  törvényes  követeléseiben  és  jussaiban  meg- 
védeni, a  szövetséglevél  erejénél  fogva  tartozzék.  (15.  art.) 

A  végzéslevélben  elősorolt  templomoknak  az  említett 
módon  lett  általadására  neveztessenek  biztosok  a  méltóságos 
vezérlő  fejedelem  által  mind  a  két  status  közül,  kik  az 
annyiszor  említett  végzést  a  kezökhez  adandó  utasítás  sze- 
rint minden  fogyatkozás  nélkül  foganatba  venni  igyekez- 
zenek. (16.  art.) 

Végeztetett  továbbá,  hogy  az  ezen  meglett  egyezkedés 

ir 


164  ZSILINSZKY  MlHilLY. 

szerint  eszközlendő  rend  terjesztessék  a  Dnnán  túl  valr 
földre  is,  oly  móddal,  hogy  valakik  ezen  mostani  szövet 
ségben  benvannak  és  ezután  belépnek,  nemcaak  a  felebi 
írt  jussokkal  élhessenek,  hanem  ennek  felette  a  verseny 
gésnek  tárgyul  szolgált  templomok  iránt  is.  vagy  a  mélt<> 
ságos  vezérlő  fejedelem  előlülése  alatt  vagy  akadály  eseté 
ben  az  arra  rendelendő  küldöttség  által  a  Dunán  innen  vég 
hez  ment  mód  szerint  vétessék  foganatba  az  alku.  (17.  art)  ^ 

Ezen  végzéseknek  a  róm.  katholikus  papság  most  is 
ellentmondott,  de  csak  színből,  „mert  négyszemközt  meg- 
vallotta mindenik  tagja,  hogy  az  egyezkedés  nem  ütoti 
csorbát  hitvallásukon*'  —  mondja  Rákóczy.  A  fejedelem 
őszintén  örült  a  létrejött  egyezségnek,  mely  a  bon  felvirág- 
zásának alapjául  szolgálandott,  s  e  nevezetes  téoy  örökíté- 
sére emlékpénzt  is  veretett,  melynek  egyik  lapján  három 
áldozár  közösen  gyújtja  fel  a  szeretet  tüzét  az  oltáron,  ezen 
felirattal:  „concurrunt  ut  alant''.  ^  másik  lapján  pedig  ezen 
körírat  olvasható:  „Concordia  religionum  animata  libertate 
anno  MDCCV.  in  conventn  Széchényiensi."' 

Nem  maradt  szó  nélkül  a  jezsuiták  ügye  sem.  Ezekre 
nézve  a  hatodik  t.-czikk  azt  rendeli,  hogy  amennyiben  meg- 
feledkeztek rendeltetésökről  s  az  iQúság  oktatása  helyett 
csak  önhasznukat  keresték  „s  a  tisztelendő  klérustól  és  a 
hazában  levő  más  régi  szerzetektől  sok  jószágot  eltulajdo- 
nítottak: e  jószágokat  visszaadják;  s  hogy  az  iQúság  okta- 
tására bizonyos  helyekre  szorítassanak,  a  német  nemzetből 
valók  pedig,  és  a  kik  németesek,  az  országból  kimeoni 
kényszeríttessenek''.  Továbbá,  hogy  miután  a  magyarországi 
páter  jezsuiták  az  ausztríai  jezsuitáktól  tuggenek.  s  így  a 
rendek  szövetségébe  nem  léphetnek,  meghagyatott  nekik. 
hogy  azoktól  négy  hónap  lefolyása  alatt  végkép  elszakad- 

*  A  széesényi  országgyűlés  naplója  és  végzései.  Thaly  K.  Rákóczy- 
Tár  I.  k.  446.  és  447.  1. 

*  KözOsen  ápolgatják. 

^  A  szabadság  lelke  által  élesztett  vallási  egyeténés  170&-l«en  i 
széc'sénvi  svfilésen. 


A  MAGYAR  ORBZAOGYCLÉBBK  VALliÁ6tOYT  TÁRGYALÁSAI.  165 

yán,  a  szövetségbe  lépjenek,  külömben  az  országban  nem 
maradhatnak.  Nevezetes  azon  határozat  is,  mely  a  már  hal- 
dokló Tököli  fejedelem  minden  elkobzott  javait  vissza  rendeli. 
Tököli  ekkor  a  török  által  Nikomediába  volt  belle- 
bezve.  hol  1705.  szept.  13-kán,  tehát  éppen  a  szécsényi 
határozatok  hozatalakor,  befejezte  kttzdelemteljes  életét. 
Mindvégig  rendhithetlen  híve  volt  a  szabadságnak  és  a 
protestáns  vallásnak.  A  fentebb  emiitett  levele,  melyben 
hajlandónak  mutatta  magát  a  róm.  katholikns  vallás  föl- 
vételére, ügy  látszik,  politikai  csel  volt;  legalább  végren- 
delete, melyben  Rákóczyt  örökösévé  nevezvén,  arra  kéri, 
hogy  tetemeit  Magyarország  vagy  Erdély  valamely  nagyobb 
városának  lutheránus  templomába  temettesse  el.  azt  bizonyítja.^ 
Tetemeit  azonban  nem  volt  szabad  haza  hozatni. 

Október  2-kán.   miután  a  hozott  törvények    kihirdet- 
tettek volna,  az  országgyűlés  szétoszlott. 


^  Vannak  írók,  mint  Kolinovics  és  Timon,  kik  azt  álh'tják,  hogy 
Tököli  végeveiben  valóban  katholizált  volna ;  ez  azonban  semmi  törté- 
nelmi alappal  nem  bír.  Maga  Rákóczy  —  ki  mostoha  apját  nem  sze- 
rette, s  kit  irataiban  gyakran  megró  —  éppen  a  felett  panaszkodik,  hogy 
Tököli  túlbuzgó  lutheránus  volt.  aki  őt  is  át  akarta  téríteni.  Horváth, 
Magyarország  tört.  legúj    kiad.  VI.  126— 128.  jegyz. 


166  Z8ILIN6ZKY  MIHÁLY. 


II. 

Rákóczy  a  kiküldött  bizottságok  számára  utasítást  ad.  —  Vármegyékben 
és  városokban  megkezdik  a  templomok  átadását.   —   Nehézségek  Pozsony 

vármegyében. 

Rákóczy  a  szécsényi  országgyűlésen  hozott  törvényeket 
komolyan  akarta  végrehajtani.  Különösen  a  vallásra  vonat- 
kozó czikkelyek  lelkiismeretes  alkalmazására  fektetett  nagy 
s&lyt,  s  az  országgyűlés  által  a  templomok,  paplakok  és 
iskolák,  valamint  azok  jövedelmeinek  visszaadására  rendelt 
bizottságoknak,  ^  a  rendek  kivánságához  képest,  csakhamar 
kiadta  a  kellő  utasítást. 

Ebben  arra  kötelezi  őket,  hogy  küldetésükben  seré- 
nyen és  híven  járjanak  el  azon  eskü  szerint,  melyet  a  szo- 

^  A  kiküldött  bizottságok  ekképen  alakíttattak  meg:  Abaaj.  Zem- 
plén és  Borsod  vármegyék  részére  Gandelperg  János  rom.  katholiku$, 
Máriássy  Miklós  helvét  hitvallása,  Breznay  János  ágostai  hitvallású, 
Gömör  és  Torna  vármegyék  részére :  Orszégh  Pál  rom.  katholikns.  Janka 
Péter  helvét  hitvallása,  Szentmiklósy  György  ágostai  hitvallása  ;  Trenesén 
és  Taróez  vármegyék  részére  :  Haszár  József  róm.  katholikus,  Sipos  János 
helvét  hitvallása  és  Bohus  Ferenez  ágostai  hitvallása. 

Zólyom,  Hont,  Nógrád  és  Heves  vármegyék  részére :  Féja  János 
róm.  katholikus.  Kántor  István  helvét  hitvallása,  Okolicsányi  Gás^pár 
ágostai  hitvallása. 

B&rs,  Komárom  és  Esztergom  vármegyék  részére  :  Hnnyady  András 
róm.  katholikas,  Péli  András  helvét  hitvallása  és  Balog  Gáspár  ágostai 
hitvallása. 

Árva  és  Liptó  vármegyék  részére :  Rakovszky  Menyhért  róm. 
katholikas,  Gyürky  Ferenez  helvét  hitvallása.  Okolicsányi  Kristóf  ágostai 
hitvallása. 

Szepes  és  Sáros  vármegyék  részére :  Melezer  János,  atóbb  Bor- 
nemisza István  róm.  katholikas.  Becskebázy  Zsigmond  helvét  hitvallású. 
Görgey  Imre  ágostai  hitvallású 

Pozsony  és  Nyitra  vármegyék  részére  :  Novota  István  róm.  katho- 
likus. Szíjgyártó  István  helvét  hitvallása  és  Gosztonyi  Miklós  ágostai 
hitvallása. 

Ung,  Bereg,  Ugoesa,  Szathmár  és  Szabolcs  vármegyék  részére: 
Orosz  Ádám  róm.  katholikas,  Kazinczy  András  helvét  hitvallású  és  Roth 
János  ágostai  hitvallása. 


A    MAGYAR   ORSZÁGGYCLÉÖKK   VALIAsÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  167 

yetséges  rendek  állapítottak  meg.  Félre  kell  tenniök  minden 
gyűlölséget,  haragot,  kedvezést,  kéreményt,  adományt  és 
mindennemű  tekinteteket;  csak  arra  vigyázván,  hogy  a 
lakosok  között  a  jó  egyetértés  és  atyafiságos  szeretet  meg- 
erősödjék, a  viszálykodás  pedig  teljesen  kiirtassék. 

Kötelezte  őket  arra  is,  hogy  mindenütt  aszerint  adják 
vissza  a  templomokat,  iskolákat  és  parochiákat^  amint  az 
illető  pontokban  felvétettek.  Amely  fél  az  ily  szellemű  el- 
járás által  elveszti  templomát,  iskoláját  és  parochiáját,  annak 
számára,  ha  kivántatik,  új  templom-,  iskola-  és  parochia- 
helyek  jelöltessenek  ki.  Vigyázni  kell  hogy  átadás  alkal- 
mával a  templomok  eszközei  ne  profanáltassanak.  Ily  át- 
adásoknál magokhoz  vegyenek  minden  vármegyében  a  róm. 
katholikusok  részéről  egy  archidíakonust  vagy  káptalanbeli 
személyt,  kinek  jelenlétében  a  róm.  katholikus  plébánusok 
easnlájokat  és  más  eszközeiket  szabadon  elvihessék. 

Kimondatott  ezen  utasításban  az  is,  hogy  senki  sem 
kényszeríttessék  más  valláson  levő  papnak  fizetni,  hacsak 
erre  nézve  valami  „speciális  declaratio  nincsen;*'  hanem  a 
róm.  katholikus  hívek  fizessenek  róm.  katholikus  papnak 
az  evangélikusok  pedig  evangélikus  papnak.  A  harangozás 
és  temetés  mindenütt  szabad  legyen;  a  harangozásért  való 
fizetés  azt  illesse,  akié  a  templom.  Ha  oly  esetek  fordul- 
nának elő,  hogy  valaki  más  valláson  levő  templomba  temet- 
tetnék, ily  alkalomnál  azon  egyház  szertartásai  követendők, 
amelyé  a  templom.  A  kórházakba  betegek  valláskülömbség 
nélkül  felveendők;  különösen  pedig  olyanok,  akik  a  háború- 
ban megsebesültek.  A  lakosoknak  vallás  szerinti  összeírá- 
sánál az  összes  családtagok  felveendők.  Amely  földeket  a 
róm.  katholikus  plébánusok,  vagy  megfordítva  evangélikus 
lelkészek  vetettek  el,  azokat  az  illetők  arassák  is  le,  te- 
kintet nélkül  arra,  hogy  parochiájukat  elvesztették.  A  sző- 
lőkben is  azok  szüreteljenek,  akik  kapálták;  azután  rende- 
sen befedvén  adják  át  az  illetőknek. 

A  templomok  dolga,  úgy  a  vármegyékben,  mint  a 
szab.  kir.  városokban,  ekképen  igazítandó. 


168  ZblLlNBZKY   MIBÁLY. 

Nyitra  vármegyében :  A  róm.  katholikus  status  kezénél 
maradDak  a  következő  templomok  és  tartozékaik:  a  holicsi, 
szobotistyei,  ozorai,  csejtei,  verbói,  pőstyéni,  nagykosztolányi, 
podolyai,  vágszerdabelyi,  drahóczi,  bucsáni,  vészeiéi,  mocso- 
vai,  szentéi,  sopornyai,  nagybábi,  sellyei,  örmény-ivánkai. 
paczolai,  bajnai,  nagyleányi,  nagybeliczi,  lehóczi,  krasznai. 
nagybossányi,  földes-uj falusi,  apponyi,  szabadrássi  (?)  és 
kereskényi.  Az  evangélikus  status  kezénél  pedig  ezek:  sze- 
niczei,  ragyóczi,  bori,  nagy-örvesztei,  hradeki,  lipovniki  és 
belesi,  pásztai,  udvarnokhelyi,  nagy  újlaki,  vecsei,  komiáti, 
családi,  jesztteli,  alsó  izsráki,  csermendi,  vitkóczi,  sissai, 
levuyiczei,  divéki  leánygyülekezeteivel  együtt,  divékujfalusi, 
rudnai  és  belliai,  kosztolna  falvai,  csávói,  krencBei,  csíg^ 
riczi  és  nyitraszerdahelyi.  A  többi  templomok  használatá- 
ban továbbra  is  azok  maradjanak,  akik  eddig  voltak;  neve- 
zetesen az  evangélikusok:  Bortfalván,  HruBÓn,  Krajnán, 
Brezován,  Miaván,  Turolukán,  Verbőczön,  Preterden,  Bukó- 
czon,  Alsó-Körtén  és  Ságon.  A  helvét  hitvallásnak  pedig 
Négyesen  és  Farkasdon,  Szent-Mihályon  és  Úron  a  tem- 
plomok tartozékaikkal  együtt.  Érsekigváron  templomnak, 
iskolának  és  parocbiának  való  hely  jelöltessék  ki.  Pőstyéu- 
ben  a  kisebb  templom  legyen  az  evangélikusoké.  A  vág- 
újhelyi  tomplomnak  bevont  tartozékait  vizsgálják  meg  a 
biztosok,  és  a  talált  igazsághoz  képest  adják  vissza  az  evan- 
gélikusoknak a  lerombolt  templomnak  helyével  együtt.  6al- 
góczon  a  kórház  a  templommal  együtt  az  evangélikusoké, 
de  azon  kötelezettséggel,  hogy  az  elsőben  róm.  katholikus 
betegek  is  befogadtattassanak.  Korosson  a  nagyobbik  tem- 
plom H  róm.  katholikusoké,  a  kisebbik  pedig  az  evangéli- 
kusoké. Rajosán  és  Zsámbokréton  a  nép  számláltassák  össze, 
és  ha  az  összeszámlálás  eredménye  szerint  a  róm.  katholi- 
kusok  elesnének  a  templomtól,  a  kegyes  adományok  marad- 
janak meg  nekik.  Általában,  ahol  valamely  vallás  gyako- 
lata  számára  templom  kivántatnék,  jelöltessék  ki  hely  xigy 
a  templom,  mint  az  iskola  és  parochia  számára. 

Pozsonij  vármegyére  vonatkozólag  az  utasítás  azt  mondja. 


A  MAGYAR  0R8ZÁOQYCIíÉ8EK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  169 

hogy  ezen  nemes  vármegye  egészen  connumeráltassék,  és 
ha  az  ily  összeirásból  az  tűnnék  ki^  hogy  az  evangéliku- 
soknak nem  lehet  templomjuk,  a  biztosok  gondoskodjanak, 
hogy  némely  helyeken  imaházak  és  templomok  jelöltessenek 
ki  számukra.  Azon  helyek  sora  pedig  ekképen  következik: 
Nagy-Levardi  és  Samarja  városa,  Limbach,  Récse,  Csataj, 
Német-Gurab.  Ivány,  Pápafalva,  Beké,  Gomba,  Szent-Abra- 
hám,  Sáag,  Egyházfalu,  Jóka.  Gator,  Misériva  (?),  Midorffel, 
Cseleszti,  Szula,  Majtény,  Mocsárd,  Vizkelet  Kősód,  Alisz- 
tán,  Rété,  Boldogfalva,  Kis-Barti,  Nagy-Barti,  Király  falva, 
Papkörmös,  Apácza,  Körmösd,  Ecseg,  Szentmihályfalva, 
Felsö-Szeli,  Nyék,  Vezekény,  Alsó  Szelin,  Nagy-Szeg,  Tar- 
lósi,  Szered,  Belsi,  Benchi,  Szerdahely-Csötörtök,  Nagy- 
magyari,  Alistay,  Kajáli  és  a  többi  helyek,  a  hol  tudniillik 
ágostai  és  helvét  hitvallású  lakosok  találtatnak.^ 

A  szab.  kir.  városokra  nézve  á  szécsényi  gyűlésen 
jelen  volt  rendek  barátságosan  ekképen  egyeztek  meg: 

Nagyszombat  városában  átadatik  a  lutheránusoknak  a 
puszta  templom  tartozékaival  együtt;  a  reformátusoknak  a 
ház  tartozékaival  együtt;  ügy  azonban,  hogy  ha  a  régi  refor- 
mátus templomhoz  tartozott  valami  jövedelem,  az  nekik  ki- 
adassék.  Minthogy  pedig  jelenleg  igen  kevés  református 
lakos  van  Nagyszombatban,  addig  is  míg  megszaporodnak, 
a  ház  maradjon  az  ágostai  hitvallásnak  kezében  a  vissxa- 
vehetési  jog  kikötésével. 

Szentyyörgy  városában  a  piaczon  levő  templom  vissza- 
adatik  az  evangélikusoknak  az  iskolával  és  más  tartozé- 
kaival együtt.  A  tót  nemzetiségűeknek  mara(\jon  meg  eléb- 
beni  szokott  helyük;  a  piaristáknak  pedig  adassék  a  paro- 
chia  a  szomszéd  kápolnával  és  minden  tartozékaival  együtt. 
E  mellett  maradjon  meg  fundatiójuk  és  vagyonuk.  A  róm. 
katholikusoknak  szabadságukban  áll  kivinniök  mindazon 
eszközöket,  oltárokat,  orgonát,  képeket,  zászlókat  és  egye- 

*  Dátum  in  Castris  ad  Szécsén  positis,  die  6.  uiensis  octobris 
Anno  1705.  —  Lásd  Instructio  Conimisariorum  —  orgzágos  levéltár. 


170  ZSILINSZKY  MIHÁLY 

beket,  amiket  ők  csináltattak  vagy  szereztek.  Papjait  min 
den  felekezet  maga  fizesse  és  ne  a  kozpénztár.  A  kegye 
alapítványok  az  alapítók  szándékának  megfelelőleg  kezel 
tessenek.  A  szőlőknek  és  szántóföldeknek  jövedelme  marad 
jon  a  mostani  tulajdonosok  kezében. 

Bazin  városában  a  piaczi  templom,  parochia,  iskol 
és  ezeknek  minden  tartozékai,  melyek  az  előtt  az  evange 
likasok  birtokában  voltak,  maradjanak  teljes  épségbeo  a 
evangélikusoknak,  a  városházánál  levő  tót  kápolnával  egyűt 
Római  katholikuB  parochiának  való  házat  pedig  közel 
róm.  katholikus  plébániai  templomhoz  a  város  jelöljön  k 

Modor  városában  teljesen  visszaadatik  az  evangelika 
soknak  mindaz,  amivel  az  előtt  bírtak,  jelesül  a  piaczoi 
levő  templom,  iskolákkal  és  parochiákkal;  úgy  szintén  : 
serfőzőház  mellett  levő  tót  kápolna  valamennyi  tartoze 
kaival  együtt.  A  Benedekrendi  szerzeteseknek  pedig  a  város 
ban  jelöltessék  illő  helyiség  kápolna  és  lakliáz  számán 
oly  formán,  hogy  a  szerzetet  illető  javak  eddigi  jogon  ma 
radjanak  kezeiknél  A  külső  javak  minden  tartozékaikkal  é 
kegyes  alapitványaikkal  maradjanak  a  róm.  kath.  Rtatasná 

A  kiküldött  követeknek  azonban  meggyűlt  a  bajok 
Deczember  12-kén  kimenvén  Nagyszombatba,  utasításukbo 
képest,  a  lutheránusoknak  átadták  a  puszta  templomot,  ; 
mellette  levő  parochiával,  iskolával  és  azoknak  tartozékai 
val  együtt;  és  pedig  Pontéi  Mihály,  Sipeki  Mihály,  Kar 
lóezy  István,  Bencsik  Mihály  és  Hajlovics  Ferenez  tana 
csosok  és  Jankó vics  István  jegyző  jelenlétében.  Ez  alka 
lommal  az  ágost.  hitv.  evangélikusok  írásban  terjesztettét 
elő  kivánataikat.  a  nekik  járandó  birtokokra  nézve.  E; 
ellen  a  róm.  katholikusok  szintén  írásban  védekeztek.  Ai 
evangélikusok  viszont  válaszolván,  a  Széchényi  barátságoi 
egyességre  hivatkozván,  követelték  jogaikat. 

A  helvét  hitvallásnak  is  írásban  nyújtották  be  kérel 
műket.  Mint  az  ágostaiak,  úgy  ezek  is  a  város  iránt  lép 
tek  fel  igényeikkel,  mint  amely  egyházi  pénzeiket  má 
czélra  fordította.  A  róm.  katholikusok  a  város  részére  állva 


A  MAGYAR   ORSZÁGOYCLÉBEK   VALLÁBÜGYI   TAROYALÁBAI.  171 

védelmezték  álláspontjukat.  Hosszas  vita  után  két  nap  múlva 
a  követek  átadták  a  helvét  hitvallásuaknak  a  Halász  Mik- 
lósné  házát  tartozékaival;  a  pap  szántóföldjével  és  kertjével 
együtt.  A  város  azonban  kijelentette,  hogy  mivel  azon  ház 
szántóföldje  zálogban  van,  s  annak  kiváltása  sok  nehéz- 
séggeljár, tehát  a  helyett  más  földet  fog  kijelölni;  miben  a  hel- 
vét hitvallásnak  bele  is  nyugodtak.  Azappertinentiák  neve  alatt 
foglaltakra  nézve  is  eltérő  nézetek  merültek  fel ;  s  a  reform, 
erre  nézve  határozottabb  magyarázatot  kértek  a  fejedelemtől. 
Deczember  12-kén  Modor  városában  a  nagyszombati 
evangélikusok  bebizonyítván,  hogy  a  serlingi  határban  levő 
három  szőlő,  mely  most  a  Benediktinusok  kezén  van,  az 
evang.  templomhoz  tartozik,  azt  meg  is  kapták.  Ez  ellen 
és  általában  az  evang.  vallásgyakorlat  ellen  Pyber  László 
püspök  protestált.  Ugyanekkor  a  Benedekrendi  szerzetesek 
okmányok  alapján  kérték  magoknak  a  modori  piaczi  tem- 
plomot, parochiát  és  iskolát;  de  ezek  vizsgálatába  a  biz- 
tosok nem  bocsátkoztak,  mivel  ennek  eldöntését  Bercsényi 
igényelte  magának.  Azonban  az  evangélikusok  a  szécsényi 
végzésre  való  hivatkozás  mellett  magoknak  kívánták  assig- 
náltatni  az  illető  templomot,  parochiát  és  iskolát;  továbbá 
a  serfőzőház  melletti  kápolnát  és  az  egyházi  eszközöket, 
melyeket  részletesen  előszámláltak;  végre  a  város  birtoká- 
ban volt  hat  szőlőt,  a  harangok  szabad  használatát,  és  azt, 
hogy  kiki  a  maga  papját  íizesse.  A  biztosok  csak  decz. 
18-kán  dönthettek.  A  serfőzőház  melletti  kápolnát  átadták 
a  tót  evangélikusoknak;  a  piaczi  templomot,  parochiát  és 
iskolát  a  szőlőkkel  együtt  hasonlóképen  az  evangélikusok- 
nak, természetesen  a  róm.  katholikus  esperes  ellenmondása 
mellett.  A  Benedekrendiek  Bercsényihez  folyamodtak,  s  annak 
válaszáig  megtagadták  a  templom  átadását.  Bercsényi  válasza 
meg  is  érkezett,  melyben  kivételképen  az  ügy  függőben  ha- 
gyását kivánja,  míg  a  fenforgó  nehézségek  vagy  ő  előtte, 
vagy  a  fejedelem  előtt  el  nem  háríttatnak.^ 

'  Paria  Litterarum  Tertiariarum  Suae  Excellentiae  Dec.  17.  1706. 
Másolata  a  Jelentés  végén  olvasható.  Orsz.  lev. 


172  ZSILINSZKY   MlH.Úit. 

Ennek  következtében  a  biztosok  faggőben  hag}'vá 
ez  ügyet,  deczember  19-kén  Bazin  városába  mentek,  h< 
az  evangélikusok  irásba  foglalva  adták  elő  kivánságaika 
A  tótok  is  hasonlót  cselekedtek.  Természetes,  hogy  enne 
ellenében  a  róm.  katholikasok  is  mindent  elkövettek,  bog 
ezen  kívánságok  ellenében  birt  javaikat  megtarthassál 
Mind  a  két  fél  a  maltból  vette  érveit,  de  más  és  mi 
szempontból  fogván  fel  az  ügyet,  erősen  harczoltak  igazai 
mellett.  A  biztosok  mind  a  két  félnek  érveit  meghallgattál 
azután  pedig  a  következőképen  jártak  el:  a  capntiuns  8zerz< 
tesek  a  felső  templom  kulcsát  átadták  az  alesperesnek  azo 
feltétellel,  hogy  azzal  szerzetüknek  ne  prejudicaljon,  és  bog 
azon  templomban  ezután  is  áhitatoskodhassanak.  A  piac: 
templomot,  parochíát  és  iskolát  minden  tartozékaival  egyai 
a  német  evangélikusoknak  adták.  A  róm.  katholikus  pl( 
bánus  kész  volt  a  templom  kulcsát  azonnal  átadni,  de  a 
egyházi  eszközök  elvihetésére  három  napi  halasztást  kér 
mit  meg  is  nyert.  Azután  a  városházánál  levő  kápolnát 
lutheránusoknak  adták  tartozékaival  együtt.  Ezután  a  rón 
katholikus  alesperes  a  klérus  nevében  beadta  tiltakozása 
A  plebánus  számára  parochiát  jelöltek  meg;  melybe,  mivc 
azonnal  nem  költözködhetett  kijelentette,  hogy  ő  sem  mez 
dul  addig  régi  parochiájából.  Miután  a  szőlők  megosztás 
is  megtörtént  volna,  deczember  20-kán  Szent-György  váró 
sába  mentek  át. 

Szent-Györgyön  a  piarista  szerzetesek  ügy  tettek,  mio 
Modorban  a  Benediktinusok.  Még  mielőtt  a  biztosok  hozzá 
fogtak  volna  a  munkához,  kijelentették,  hogy  míg  Béresé 
nyitől  nem  kapnak  választ,  addig  a  templomot  nem  adjál 
át  az  evangélikusoknak.  Ezek  azonban  a  szécsén>i  ország 
gyűlés  határozatára  hivatkozván,  követelték  a  templomot 
és  tiltakoztak  a  szerzetesek  törvénytelen  eljárása  elleD 
A  biztosok  ily  körülmények  között  függőben  hagj^ák  a; 
assignatiót.  és  a  feleket  Bercsényihez  utasították. 

Ugy  látszik,  hogy  az  ilyen  jelenetek  elked vétlen itettéi 
a  biztosokat.  Ez  év  folytában  Pozsony  megyében  nem  tet 


A  MAGYAR  ORBZÁOGYOLÉBíSK  VALLÁBÜGYI   TÁRGYALÁBAI.  173 

tek  többé  semmit;  hanem  átmentek  Nyitrába.  A  kÖTetkező 
év  januáriusában  megjelentek  Deáki  nevű  faluban,  a  hol, 
midőn  az  idetartozó  zsigárdi,  peredi  és  nyárasdi  filiákban 
elrendelték  az  összeszámlálást,  egyszerre  előállottak  a  Beue- 
dekrendi  szerzetesek  és  ügy  a  connnmeratió  mint  az  assig- 
natió  ellen  tiltakoztak.  Azt  állították,  hogy  templomuk  Szent 
István  királytól  alapíttatott,  és  hogy  soha  paroehialis  nem 
volt,  hanem  a  szent- mártoni  kolostorhoz  tartozott,  mint 
annak  filiája.  Ennek  ellenében  a  reformátusok  azt  állították, 
hogy  az  a  templomnál  soha  kolostor  sem  residentia  nem 
volt;  sőt  élő  tanukkal  is  bizonyították,  hogy  nem  ez  a  tem- 
plom volt  a  Benediktinusoké,  hanem  egy  másik,  melynek 
fundamentoma  most  is  látható.  Ezt  alapította  volt  Szent 
István.  Hivatkoztak  arra  is,  hogy  1647-ben  maga  a  császár 
a  protestánsoknak  adandó  90  templom  közé  sorozta  e  tem- 
plomot, s  az  akkori  biztosok  tényleg  a  reformátusoknak 
assignálták.  Ezt  a  páterek  sem  tagadhatták;  csak  is  azt 
vetették  ellene,  hogy  akkor  egy  Benediktinus  sem  volt  az 
országban. 

Ily  körülmények  között  a  biztosok  a  fejedelem  elé 
utasították  a  feleket.  A  nép  pedig  önkényt  összeszámlálván 
magát,  kittint  hogy  a  helvét  hitvallásnak  másfél  száznál  is 
többen  vannak,  mint  a  róm.  katholikusok. 

^ég  ugyanezen  hónapnak  a  végén  Kajaion,  hasonló- 
képen összeszámlálás  után  a  többségben  levő  evangéliku- 
soknak adták  át  a  templomot  és  tartozékait,  mi  ellen  a  róm. 
katholikusok  protestáltak.  Taksonyban  megfordítva  állott  a 
dolog.  Ott  a  róm.  katholikusok  lévén  többségben,  azoknak 
adatott  a  templom,  de  mivel  az  evangélikusoknak  nem 
engedtetett  meg,  hogy  magokat  a  kajaliakkal  együtt  össze- 
számítsák, ők  is  fentartották  magoknak  a  protestálás  jogát, 
és  kívánták;  hogy  a  íiliák  lakossága  másutt  is  külön  szá- 
míttassék  össze. 

Mindazáltal  február  l-jén  Széliben  együtt  számláltattak 
össze  a  filiák  is  (alsó  Szeli  és  Vezekény)  és  ennek  alapján 
a  templom,  iskola  és  parochia  minden  tartozékaival  együtt 


174  ZSILINSZKY  MIHÁIiY. 

az  evangélikusoknak  adatott  át.  Némely  egyházi  eszközöl 
és  az  oltár  maga  kérdésessé  tétetvén,  ez  utóbbira  nézve  as 
mondatott  ki,  hogy  a  róm.  katholikus  vicariusnak  nincs  ki 
fogása  az  átadás  ellen,  jó;  ha  azonban  igen,  akkor  az  evaD 
gelikusok  200  frt  büntetés  terhe  alatt  kötelesek  azt  kiadni 
Egyébiránt  a  róm.  katholikus  templom,  parochia  és  iskoL 
számára  illŐ  hely  jelöltetett  ki.  Mindamellett  a  galanta 
plebánus,  Kis  János,  ellentmondott  ez  intézkedésnek. 

Másnap  Vezekényben  az  evangélikusoknak  jelöltetet 
ki  templomnak  való  hely,  de  ezek  azért  nem  mondtak  l 
a  meglevő;  és  a  róm.  katholikusnak  átadott  templomho; 
való  jogukról,  mivel  az  a  szeli  templomhoz  tartozik,  mio 
filialis.  Minthogy  pedig  ezen  templomhoz  bizonyos  összcj 
pénz  is  tartozott,  arra  nézve  akként  egyeztek  meg,  hog; 
negyvenöt  tallér  az  evangélikusoknak  adassék  templom 
építésre,  a  többi  maradjon  a  római  katholikasoknáL  Méj 
aznap  Tallóson  a  helv.  hitvallásnak  számára  is  k\jelöltetel 
a  templom,  parochia  és  iskola  építésére  alkalmas  helyiség 
mi  ellen  az  odavaló   róm.   katholikus   plebánus  protestál 

Február  3-kán  Nagy-Szögön  a  templom  a  lakossá 
többségéhez  képest  a  róm.  katholikusoknak  adatott  át;  a 
evangélikusoknak  pedig  templom,  parochia  és  iskola  épít^ 
sere  alkalmas  hely  jelöltetett  ki.  De  amint  ez  ellen  pro 
testált  a  róm.  katholikus  plebánus,  úgy  az  evangeliknso 
is  fentartották  jogukat  a  templomhoz,  melyet  ők  építettel 
magoknak.  Következő  napon,  az  alistai  templom,  minthog; 
a  lakosok  többsége  helv.  hitvallású,  ezeknek  adatott.  A  rón 
katholikusok  templom,  iskola  és  parochia  építésére  alkal 
mas  helyet  kaptak.  A  kelyhekhez  és  egyéb  egyházi  eszko 
zökhöz,  minthogy  felszentelve  voltak,  a  róm.  katholikuso 
fentartották  jogaikat,  mi  felett  a  döntés  a  fejedelemoe 
hagyatott  fenn.  A  templom  assignatiója  ellen  a  plebánu 
természetesen  protestált. 

Február  ö-kén  Szerdahely  mezővárosában  nem  mei 
oly  könnyen  a  dolog.  A  biztosok  utasítása  szerint  a  lakoí 
ságot  a  íiliákkal  együtt  kellett  volna  összeszámítani;  de 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VAIíLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  176 

róm.  katbolikusok  kétségbe  vonták  azt,  hogy  Hodoss,  Nagy- 
Abony  és  Kis-Abony  Szerdabelynek  filiái  lennének.  Fel- 
hozták azt,  hogy  Hodossnak  külön  papja  van;  még  a  német 
világban  császártól  nyert  engedélylyel  vált  el  az  anyaegy- 
háztól. Ez  ellen  a  helvét  hitvallásnak  azt  erősítették,  hogy 
a  nevezett  falvak  soha  külön  egyházat  nem  képeztek.  Hi- 
vatkoztak róm.  katholikns  bizonyságokra.  Hogy  Hodosson 
a  német  világban  szabad  vallásgyakorlatnk  volt,  azzal  az 
egyház  nem  szakadt  el  Szerdahelytől,  melynek  lakosai  szin- 
tén odajártak  ki  isteni  tiszteletre.  Hivatkoznak  arra,  hogy 
1647-ben  az  ország  biztosai  által  Szerdahelyen  templomnak, 
parochiának  és  iskolának  kijelölt  helyen  azon  falvakkal 
közösen  építetteké  azokkal  közösen  jártak  isteni  tiszteletre. 
Ennélfogva  nem  engednek,  hanem  a  számlálást  együttesen 
kívánják  megejtetni. 

A  róm.  katbolikusok  semmiképen  sem  akartak  bele- 
egyezni, és  kijelentették,  hogy  azon  esetben,  ha  együttes 
számlálás  folytán  a  reformátusok  többsége  tűnnék  ki,  ők  a 
templomot  mindhalálig  védelmezni  fogják.  Végre,  a  béke 
kedvéért,  akként  egyeztek  meg,  hogy  a  helvét  hitvallásnak, 
ámbár  követelhetnék  lerombolt  templomjuknak  felépítteté- 
sét, megelégesznek  az  1647-ki  évi  biztosok  által  kijelölt 
helyekkel  és  az  azokhoz  tartozó  rétekkel  és  szántóföldek- 
kel, nemkülömben  az  ott  való  épületekkel.  Ezt  a  római 
katbolikusok  is  elfogadták,  s  egy  harangot  a  helvét  hit- 
vallásuaknak  engedtek  át.  Ez  ellen  az  alesperes  a  klérus 
nevében  protestált. 

Ugyanaznap  a  szent-mihályi  egyházhoz  tartozó  íiliák 
összeszámlálása  után  a  templom  és  tartozékai  átadattak  a 
többségben  levő  reformátusoknak;  —  az  alesperes  ellenmon- 
dása mellett. 

Február  7-kén  Samarján  a  három  valláshoz  tartozó 
lakosok  egymás  között  akként  osztoztak  meg,  hogy  a  paro- 
chialis  templom  maradt  a  róm.  katbolikusok  kezében;  az 
ágostaiak  a  piaczon  házat  kaptak  templom,  parochia  és 
iskola  számára,  a  szükséges  és  eddig  is  bírt  fóldbeli  jőve- 


176  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

delmekkel  együtt.  A  harangokat  a  helTét  hityallásuakkj 
közösen  használják;  ez  utóbbiak  birtokában  maradTán 
régi  templom  parochiával,  iskolával  és  minden  eddig  bi 
jövedelmekkel  együtt.  Hogy  pediglen  a  templombajárás  a 
kalmával  összeütközés  ne  történhessék  a  református  és  rói 
katholikns  hívek  között^  a  kerítésen  külön  ajtó  vágandó 
reformátusok  számára,  hogy  szabadon  járhasson  a  temetj 
át.  A  fürdöházi  és  révbeli  jövedelem  egy  része  a  róm; 
katholikns  káplán  fentartására  fordítandó,  ha  a  város  nei 
bírná  bebizonyítani,  hogy  azzal  nem  tartozik.  Az  alespen 
ezen  egyességnek  is  ellentmondott.  Következő  napon  Cs< 
lesztön  a  róm.  katholikusoknak;  Miserden  az  evangeliki 
soknak  ítélték  oda  a  templomot. 

Február  10-kén  Félin,  Csötörtökön  és  Megyercn 
lakosok  többsége  szerint  a  róm.  katholikusoknak  jutotta 
a  templomok;  míg  a  reformátusoknak  mindenütt  kellő  h< 
lyek  jelöltettek  ki  templom,  iskola  és  parochia  építésr 
A  következő  napon  a  sápiak  szintén  építéshez  való  hely< 
ket  kértek;  ellenben  Egyházfalván  már  a  két  fél  nem  ti 
dott  megegyezni,  amiért  a  pro  et  contra  felhozott  adatc 
eldöntés  végett  a  fejedelemnek  terjesztettek  fel. 

Február  13-kán  Boldogfalván  a  többségben  levő  refoi 
mátusok  nyerték  a  templomot  és  tartozékait;  természetese 
a  róm.  katholikus  alesperes  ellenmondása  mellett  Szencze 
szintén  a  reformátusok  kapták  a  régi  templomot;  de 
parochia  és  iskola  átadása  ellen  protestált  Novota  Istvá 
róm.  katholikus  biztos  azért,  mivel  az  nem  foglaltatik  f 
utasításban.  Hasonló  okból  ellenezte  az  evangélikusok  ten 
plomának  átadását  is;  de  a  két  biztos  társa  ennek  daczái 
assignálta  nemcsak  a  templomot,  hanem  a  parochiát  és  taj 
tozékait  is.  Ez  ellen  is  protestált  a  római  katholikus  a 
esperes. 

Február  16-kán  Csatán  és  Német-Gurabon  a  több 
ségben  levő  evangélikusoknak  átadott  templom  assignatiój 
ellen  is  protestált  a  róm.  katholikus  alesperes;  de  az  ne] 
akadályozta  a  biztosokat  abban,  hogy  az  egyházi  vagyoi 


A  MAGYAR  0R6ZA0GYÜLÉBEK  VALLÁ8ÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  177 

el  ne  osszák  a  két  fél  között.  Szent-Ábrahám  községében 
a  rom.  katholiknsok  lévén  többségben,  azok  nyerték  a  tem- 
plomot és  annak  tartozékait;  míg  az  evangélikusok  kény- 
telenek voltak  megelégedni  puszta  helyekkel.  így  történt  a 
következő  napon  Nagy-Mocsárdon;  így  történt  Vizkeleten 
is,  hol  a  hegyii  és  kossuthi  lakosokkal  együtt  kisebbségben 
voltak  az  evangélikusok;  igy  történt  Kürtön,  a  hova  Nyék 
is  tartozik. 

Február  I9-kén  Jókán  már  nem  oly  simán  ment  a  dolog. 
Itt  a  helvét  hitvallásnak  kisebbségben  lévén,  a  templom  a 
rom.  katholikusoké  lett.  Minthogy  azonban  a  vidéken  nagy 
darabon  nem  volt  református  templom,  az  utasitás  szerint 
itt  ezeknek  is  templomot  kellett  volna  assignálui.  A  róm. 
katholiknsok.  hivatkozván  t<)bbségükre.  ezt  nem  engedték; 
apelláltak  a  fejedelemre.  A  béke  kedvéért  azonban  meg- 
egyeztek abban,  hogy  a  helvét  hitvallásnak  által  építendő 
templom,  iskola  és  paplak  építéséhez  a  falu  űzessen  a  kö- 
z(>sből  négA'száz  forintot:  és  az  erdőből  fát  szolgáltasson. 
Ez  ellen  is  protestált  a  róm.  katholikus  alesperes.  Ugyan- 
ezt tette  másnap  Puszta-Fíidémesen.  hol  az  evangélikusok- 
nak templom,  iskola  és  parochia  számára  hely  jelöltetett  ki. 

A  biztosok  ezután  kissé  megpihentek;  és  <;sak  egy- 
néhány hét  lefolyása  után  folytatták  fáradságos  munkájokat. 
Kezdették  pedig  márczins  11-kén  a  múlt  év  deczember 
15-kén  függőben  maradt  niodori  ügy  eligazításával. 

Fentebb  említők,  hogy  midőn  a  biztosok  utasításuk- 
hoz képest  a  piaezon  levő  templomot  és  annak  tartozékait 
az  evangélikusoknak  assignálták,  a  Benediktinusok  meg- 
tagadták a  templom  kulcsának  átadását.  Hivatkoztak  Ber- 

9 

csényire;  ez  pedig  a  fejedelemre.  Így  maradt  függőben  az 
ügy.  Most  azonban  megjött  a  fejedelem  határozata,  a  ki  a 
biztosok  eljárását  helybenhagyván,  a  Benediktinusoknak  meg- 
parancsolta, hogy  a  nevezett  templomot  parochiákkal,  isko- 
lával, szőlőkkel  és  minden  egyéb  tartozékaikkal  együtt  adják 
át.  Az  ő  részükre  lakásul  assignáltatott  egy  ház  kerti  szőlő- 
vel és  épületekkel,    úgy  azonban,    hogy    a   várostól  semmi 

Zsilinszkj  :  Magyar  urszáegyiIleBek.  j2 


178  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

követelésök  ne  lehessen  a  kápolna  iránt,  és  a  mondott 
házat  el  ne  adhassák,  csak  szabadon  használhassák.  Szent- 
György  napig  maradhatnak  eddigi  lakásukban,  mely  ideig 
mindenüket  tartoznak  elhordani.  A  harangozás  közös;  a 
harangozási  díj  a  városé  legyen.  A  Benediktinusoknak 
ünnepnapokon  reggeli  9  órakor  a  kis  haranggal  szabad 
beharangozniok.  A  két  felekezet  áhítatossági  órái  alatt  ne 
liáborgattassék  harangozás  által;  hanem  mindenik  várja  be 
kölcsönösen  a  másika  istentiszteletének  végét. 

Márczius  12-kén  a  grinavai  lakosok  a  fejedelem  külön 
parancsa  szerint  összeszámlál tatván,  kitűnt,  hogy  az  e?aD- 
gelikusok  többségben  vannak.  Ennélfogva  a  templom,  iskola 
és  parochia  a  szőlőkkel  és  egyéb  tartozékokkal  együtt  az 
övéké  lett  Kivétel  csak  azon  szőlőkre  nézve  tétetett,  me- 
lyek katholikus  kegyurak  által  adományoztattak  a  római 
katholikus  egyháznak,  s  melyek  névszerint  is  felszámittattak. 
Hasonló  történt  Limpachon  is.  Mindkét  helyen  a  róm.  ka- 
tholikusok  számára  templom,  iskola  és  parochia  építésére 
való  helyek  jelöltettek  ki.*  A  következő  napon  Récsen 
ellenben  a  többségben  levő  róm.  katholiknsok  kapták  meg 
a  templomot,  iskolát  és  parochiát  tartozékaival  együtt :  az 
evangélikusoknak  helyek  jelöltettek  meg. 

Ezzel    Pozsonymegyében   a    munka    be    volt    fejezve. 

*  A  fejedelem  levelének  másolata  1706.  február  17-kéről  olvas- 
ható a  biztosok  jelentése  végén. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  179 


III. 

A  biztosok  működése  Nyitni  vármegyében  1706.  januártól  márcz.  15-ig.  — 
Bars,  Ksztergom  és  Komárom  vármegyékben  október  és  november  hóban. 

A  biztosok  1706.  január  13-kán  átmentek  Nyitra  vár- 
megyébe, és  ott  a  csisiczi  templomot  minden  tartozékaival 
e.íryütt  átadták  az  evangélikusoknak,  mi  ellen  a  róm.  katho- 
liknsok  nem  mulasztották  el  a  protestálást.  Hasonlót  tettek 
Syitra- Szerdahelyen,  Di veken,  Rudnán,  Kosztolányban,  Bélán, 
Csávojon  és  Divék-Ujfaluban.  E  helyek  legnagyobb  részé- 
ben csak  az  egyházi  eszközök  megosztása  okozott  némi 
nehézségeket. 

Január  18-kán  Zsámbokréton  könnyen  ment  a  dolog, 
mert  a  róm.  katholiknsok  kezében  maradt  a  templom.  Más- 
nap a  livinai  és  a  sissói  templomokat  az  evangélikusok- 
nak ajánlván,  azonnal  lett  protestatió,  és  sem  az  egyházi 
eszközökre,  sem  a  földekre  nézve  nem  tudtak  megegyezni. 
Ügy  látszik,  ennek  hatása  alatt  protestáltak  Rajcsán  a 
kisebbségben  levő  evangélikusok  az  ellen,  hogy  templomjok  a 
róm.  katholikusoknak  adassék. 

Január  20-kán  Korosson  a  kis  templomot  az  evan- 
gélikusoknak adták  minden  tartozékaival  együtt.  A  földe- 
ket két  részre  osztották,  hogy  mind  a  két  felekezetnek 
jusson  —  fenmaradván  minden  félnek  a  törvényes  út  vélt 
jogainak  érvényesítésére.  A  plebánus  csak  Szt-6yörgy  na- 
pon tartozik  kihurczolkodni;  az  iskola  addig  marad  a  róm. 
katholikusoké,  mig  újat  építenek  magoknak  a  kitűzött 
helyen.  A  vitkóczi  templom  átadása  miatt  protestált  a  róm. 
katholikus  alesperes.  Bajsián  az  evangélikusok  elfogadták 
ugyan  a  számukra  kijelölt  helyet,  de  azért  a  templom  iránti 
jogukról  nem  akartak  lemondani.  A  belezi  és  lipovniki 
templomok  az  evangélikusoknak  jutván,  ez  ellen  a  róm. 
katholikus  alesperes  adta  be  ellenmondását. 

Január  22-kén  a  csermendi  templomot  adták  az  evan- 
gélikusoknak.  A    róm.  katholikusok,  hivatkozással  Bercsé- 

12' 


180  ZBILIN8ZKY  MIHÁLY. 

nyire  és  Rákóczyra,  a  folyó  hó  25-kére  Miskolcz  városábj 
hívott  országos  rendek  gyűlésére  kívánták  halasztani  ai 
ügy  eldöntését^  Ez  meg  is  történt;  de  hogy  minő  ered- 
ménynyel, nem  tudjuk.  Az  alsó-arraki  és  csádi  templomok 
átadása  ellen  protestált  a  róm.  katholikus  alesperes.  Szent- 
Mihályuron  a  reformátusok  kapták  meg  a  templomot,  isko- 
lát és  parochiát  a  hozzájok  tartozó  rétekkel  és  fi'ddekkel 
együtt.  Egyéb  felmerült  kérdésekben  a  felek  barátságosan 
egyeztek  ki. 

Január  2ö-kén  két  helyen  szolgáltattak  igazságot  a 
biztosok.  Csomókon  mind  a  két  fél  számára  fundnsokal 
jelöltek  ki;  Eomjáthon  pedig  a  templomot  a  reformátusok- 
nak  adták,  mi  ellen  az  alesperes  protestált.  Másnap  Ur- 
ményben  hasonló  követtetett;  csakis  az  volt  a  külömbség 
hogy  az  utóbbi  helyen  a  harangok  adtak  okot  vitatkozásra 
A  sallai  evan;?elikusoknak  és  a  czabai  reforroátusokiiak 
templom,  iskola  és  parochia  építése  czéljából  illő  helyek 
jelöltettek  ki,  protestatió  és  ellen protestatió  mellett. 

Január  28'kán  az  a  különös  eset  adta  elő  magát,  hogv 
mikor  a  biztosok  Érsekújvárba  érkeztek,  a  róm.  katholiku- 
sok  nem  engedték,  hogy  ott  az  evangélikusok  számára 
helyet  jelöljenek  ki,  és  pedig  azért  nem,  mivel  állítólag 
Széchényi  György  érsek  a  török  kiűzetése  után  királyi  ren- 
deletet vett,  raelv  szerint  itt  róm.  katholikus  vallásü  lak<v 
sokon  kívül  más  nem  lakhatik.  Az  ügy  a  fejedelem  elé 
terjesztetett."  Másnap  a  negyedii  és  farkasdi  templomok  a 
reformátusoknak  assignáltattak;  Sókőre  és  Szelöcsénre  nézve 
semmi  utasításuk  nem  lévén,  az  ügy  a  fejedelem  elé  vitení^ 

Január  30-kán  Tarnóczon  mind  a  reformátusoknak 
mind  a  róm.  katholikusokuak  jelöltek  ki  fundusokat.  A  re 
tbrmátusok  visszakövetelték  az  ürményi  róm.  katholikusok 
nál    levő    harangjokat.    A    veesei  templom  közösen  adatot 


'  Pária  Litterarum  quart,  Suae  Excellentiae.  Jan.  26.  1706 
-  Pária     Litterarum    Quartarianira    Siiae    Serenitatis    Princíj^ali: 
Febr.  23    Anno  1706.  A  Jelentés  végén.  Orsz.  levéltár. 


A   MAGYAR   ORBZÁGGYÜLéSBK    VALLÁBOGYI   TÁRGYALÁBAI.  181 

át  az  ágostai  és  helvét  hitvallású  lakosoknak,  mi  ellen  az 
alesperes  protestált. 

Az  időközben  Pozsonymegyében  járt  biztosok  feb- 
ruár 23-kán  ismét  visszatértek  Nyitra  vármegyébe,  s  Jablon- 
czán  és  Holicson  minden  nehézség  nélkül  jelöltek  ki  az 
evangélikusoknak  lundusokat.  De  Szeniczen  a  rom.  katho- 
likusok,  hivatkozván  földesúri  jogaikra,  megakadályozták 
az  assignatiót,  mely  ügy  a  fejedelem  elé  vitetett.  Febr.  25-én 
Pretesden  az  evangélikusok  megerősíttettek  birtokukban; 
de  Szobotistyén  az  evangélikusok  azért,  mert  többségben 
vannak,  és  mert  a  templomot  ők  épitették,  magoknak  kiván- 
ták  azt  assignáltatni.  Az  ügy  a  fejedelem  elé  vitetett.  Más- 
nap a  turolukai,  verbóczi,  brezovai  és  mijavai  templomok 
birtokában  megerősíttettek  az  evangélikusok.  O-Turán  is 
az  evangélikusok  voltak  többségben,  de  a  templom  a  biz- 
tosok utasításához  képest  mégis  a  róm.  katholikusoknak 
adatott.  Ragyóczon  az  evangélikusok  kapták  a  templomot, 
a  parochiát  és  az  iskolát  a  hozzájok  tartozó  jövedelmekkel 
együtt.  Krajnyán,  Botfalván  és  Hrussón  az  evangélikusok 
egyszerűen  csak  megerősíttettek  birtokaikban. 

Márczius  4-kén  Vágujhelyen  hosszabb  alkudozások 
folytak.  A  vármegye  bizonyítványt  állított  ki  arról,  hogy 
az  a  ház,  melyet  most  a  Fitter  família  bír,  az  evangéliku- 
sok parochiája  volt.  Ennek  következtében  a  biztosok  e  há- 
zat és  a  szétrombolt  templomot  a  temetővel  és  iskolával 
együtt  az  evangélikusoknak  assignálták.  Az  is  bebizonyít- 
tatván, hogy  a  város  sörháza  helyén  volt  az  evangélikus 
parochia  kertje,  az  evangélikusok  azt  is  kívánták;  de  mivel 
a  város  közpénzen  építette  a  sörházat,  belenyugodtak  azon 
intézkedésbe,  hogy  a  város  fizessen  az  evangélikus  papnak 
negyven  forintot,  a  róm.  katholikus  káplánnak  is  negyvenet; 
úgy  azonban,  hogy  a  róm.  katholikusok  e  helyért  más  ker- 
tet engedtek  át  az  evangélikusoknak.  Minthogy  pedig  ki- 
tűnt, hogy  a  templom  elfoglalásakor  az  evangélikusoktól 
három  harang  vetetett  el.  arra  nézve  úgy  egyeztek  meg, 
hogy   a   meglevő  harang  legyen  az  evangélikusoké;  az  el- 


182  ZBIL1N8ZKY  MIHÁLY. 

vitteket  pedig  a  földekkel  és  az  elveszett  kelyhekkel  együtt 
keressék. 

Csejten  és  Verbón  az  evangélikusoknak  fandosok 
jelöltettek  ki;  Hradeken  és  Nagy-Orvöstyén  pedig  a  tem- 
plomok, iskolák  és  parochiák  adattak  nekik. 

Márczins  8-kán  Pőstyén  városában  az  evangélikusok- 
nak adták  a  külső  templomot  az  iskola  és  parochia  szá- 
mára még  Forgách  Ádám  által  adományozott  helyekkel 
együtt.  Másnap  a  bori  templomot,  szintén  az  evangélikusok- 
nak assignálták;  de  már  márczius  15-kén  Sentén  a  tem- 
plom a  parochiával  és  iskolával  együtt  a  róm.  katholiknsoknak 
jutott,  amiért  az  evangélikusoknak  egykori  templomhelyét 
templom,  iskola  és  parochia  épithetése  czéljából  ismét  kije- 
lölték. Úgyszintén  a  bábi  evangélikusoknak  is.  Mikor  pedig 
Nagy-Ujlakon  a  templomot,  paplakot  és  iskolát  minden 
tartozékaikkal  együtt  az  evangélikusoknak  adták,  a  róm. 
katbolikus  plebánus  Bercsényi  nevében  kötelességszerfileg 
protestált,  és  a  kulcsokat  nem  akarta  kiadni  mindaddig, 
míg  Bercsényitől  választ  nem  kap.  A  zelai,  szilágyi  és  sághi 
evangélikusok  meghagyattak  eddigi  birtokaikban.  Udvar- 
nokon  a  plebánus  ellentállt,  és  a  templom  kulcsát  nem 
akarta  kiadni,  míg  erre  Forgách  Simontól  felhatalmazást 
nem  kap.  Sopornyán  minden  ellenvetés  nélkül  jelöltek  ki 
az  evangélikusoknak  fundusokat.  Galgóczon  már  csak  a 
plebánus  protestatiója  mellett  adták  át  az  evangélikusok- 
nak a  templomot  a  hozzá  tartozó  parochiával,  iskolával  é^ 
kórházzal  együtt.  Pásztón  ez  ellenmondás  nélkül  történt 
míg  Zsámbokréton  a  fundusok  kijelölése  sem  történhetett 
ellenmondás  nélkül.^ 

Bars,  Esztergom  és  Komárom  vármegyékben  utasítá- 
suk szerint  ekképen  jártak  el  a  kiküldött  biztosok: 

Barsban  a  nagy-ugróczi,  geletneki,  szénásfalvai,  felső- 


^  Relatio  Oommissariorum  in  negotio  Templorum  ad  Comitatui 
Posonienseiii  et  Nitriensem  exmissorom.  Aláírva:  NoTotka  István,  Gosz 
tonyi  Miklós  és  Losonczi  Szíjgyártó  István  által.  Orsz.  levéltár. 


A  MAGYAR  OR8ZÁ60YOLÉ8EK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁUAl.  188 

zdányai,  alsó-zdányai,  magos-parti,  vihnyei,  nagy-szelezaé- 
nyi,  simoDyi  és  keszi  templomokat  tartozékaikkal  együtt 
f.z  ágostai  hitvallásuaknak  kellett  volna  átadni;  a  nagy- 
sallai,^  szemlén,  szentgyörgyi,  kis-sarai,  poszbai  és  tőhelyi 
templomok  hasonlóképpen  tartozékaikkal  együtt  a  helvét 
hitvallásuaknak  voltak  átadandók.  Kemeneczre  nézve  az 
volt  utasításai  adva,  hogy  annak  lakosai  összeszámláltas- 
sanak és  a  templom  azon  felekezetnek  adassék,  amely  több- 
ségben van.  Az  ó-barsi  templom  a  róm.  katholikusoké  le- 
gyen, de  annak  új-barsi  fíliája  a  helvét  hitvallásuaknak  volt 
adandó  oly  módon,  hogy  az  ó-barsi  templomnak  minden 
jövedelme  két  részre  oszoljon  a  róm.  katholikusok  és  refor- 
mátusok között.  A  megnevezett  templomokon  kivül  minden 
más  templom  azon  felekezeté  marad,  amely  azt  tényleg 
bírja. 

Esztergom  és  Komárom  vármegyékben  a  népszámlá- 
lás rendeltetett  el;  jelesül  pedig  Komáromban:  Ud vamo- 
kon, Martonoson,  Németiben.  Csnsban,  Pottanban,  Radvány- 
ban,  Nagy-Megyerben  és  Ekicsében.  Esztergommegyében: 
Mocsban,  Búcsúban;  Bátorkesziben,  Kis-Ujfaluban,  Olveden 
és  Fámákon. 

A  szabad  királyi  városokra  nézve  akként  rendelkezett 
a  özécsényi  országgyűlés,  hogy  például  Kurmörzön  a  vár- 
beli nagyobb  templom  essék  az  ágostai  hitvallásuaknak  a 
külvárosban  levő'  tót  templommal  együtt.  A  piaczon  levő 
parochialis  templom  paplakkal  és  iskolával  együtt,  vala- 
mint a  Ferenezrendiek  temploma  is  a  róm.  katholikusoké 
legyen.  Az  evangélikusok  paplakjául  rendeltessék  a  város- 
háza. A  papok  fizetése  pedig  osztassék  a  róm.  katholikus 
és  evangélikus  hívekre  két  egyenlő  részre.  A  Körmöczhöz 
tartozó  falvakban,  Lucskán  és  Kunosován  a  templomok  és 
tartozékaik  adassanak  az  evangélikusoknak.  Perkben  pedig 
a  róm.  katholikusoknak  templomnak  való  hely  jelöltes- 
sék ki. 

^  Krról  külön  vizsgálat  folyt. 


184  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Vj'Bányán  a  kórházi  templom  adatik  az  evangéliku- 
soknak; a  parochia  pedig  a  róm.  katholiknsoknak,  melyet 
közköltségen  templommá  kell  kiépíteni.  A  fizetés  a  két  pap 
között  megosztandó;  úgyszintén  a  templomhoz  és  parochiá- 
hoz  tartozó  javadalmak  is.  Két  kehely  lévén,  a  nagyobbik 
legyen  a  róm.  katholikusoké,  a  kisebbik  pedig  az  evangé- 
likusoké. A  róm.  katholikusoknak  iskolának  való  hely  je- 
löltessék ki  a  puszta  templom  mellett.  A  kórházhoz  tartozó 
elzálogosított  falut  a  város  tartozik  kiváltani. 

Ez  volt  az  utasítás.  Lássuk,  miként  teljesítették  azt 
a  kiküldött  biztosok. 

Október  hó  30-kán  O-Barsra  utaztak,  és  utasításuk- 
hoz képest  a  jövedelmet  kétfelé  akarták  osztani.  Kihall- 
gatták az  új-barsi  lakosokat  arra  nézve,  hogy  mennyi  szántó- 
föld, rét  és  más  jövedelem  tartozott  az  ó-barsi  templomhoz 
a  fundatión  kívül.  Ezeknek  tanúsága  szerint  az  oda  tar- 
tozó rétek,  földek  és  jobbágyok  ekképen  osztattak  el :  az 
ó-barsi  róm.  katholikus  plebánusnak,  Podluzsányi  Márton- 
nak jutott  a  Hidegkútnál  levő  rét,  mely  az  új-barsiak  által 
rcgcbbon  elzálogosíttatván,  most  kiváltandó  volt.  Ezenkívül 
a  falu  malmán  aluli  rét,  a  gyöngyszéli  és  kessei  rét. 
A  szántóföldekből  a  mocsár  nevű  harmadfél  hold  föld;  és 
mivel  a  másik  félnek  ebből  négy  hold  jutott  tehát  kár- 
pótlásul mintegy  kiegyenlítésül  a  plebánusnak  az  ügyneve- 
zett bika  rétje  is  átadatott.  A  Venecziben  levő  jobbágyok 
közül  Mészáros  Márton,  Kabala  Ádám,  Kabala  György  és 
Drapha  János  jutott  a  plebánusnak.  Másfelől  az  új-barsi 
református  lelkésznek,  Czene  Istvánnak  a  rétek  közül  jutott 
az  Ur  gátján  fekvő  rét,  a  Fakó-kert  és  négy  hold  szántó- 
íold.  A  Venecziben  levő  jobbágyok  közül  Batovszky  Már- 
ton, Jancsovics  Márton,  Kétyi  Tamás  és  Stephanovics  Be- 
nedek, akik  évenkint  tizenhat  napot  tartoztak  a  magok 
egyházi  elöljáróinak  dolgozni. 

Október  31-kén  Zemlér  nevű  faluba  érkezvén  a  biz- 
tosok, pontonkint  felolvasták  utasításaikat  a  lakosok  előtt 
A  megejtett  vizsgálatból  kitűnt,  hogy  e  helység  temploma- 


A  MAOYAR  ORSZÁGGYOLÉBBK    VAUíÁBÜGYI  TÁR0YALÁ8AI.  185 

ban  róm.  katkolikns  plebáuns  nem  tartott  isteni  tiszteletet. 
A  templom  zárva  volt  egészen  addig,  míg  Ocskay  László 
Lévára  nem  érkezett.  Ekkor  a  református  lelkész  folytatta 
az  egyházi  szolgálatokat.  Semmiféle  egyházi  eszközök  nem 
találtattak,  melyekre  a  róm.  katholikusok  igényt  tarthattak 
volna.  De  találtatott  négy  szapu  alá  való  egyházi  föld. 
Minthogy  pedig  két  lakoson  kívül  —  kiknek  egyike  róm. 
katholikus,  másika  evangélikus  —  az  összes  lakosság  a 
bel  vét  hitvallást  követte,  a  templomot  tartozékaival  együtt 
ezeknek  adták.  Hasonló  módon  jártak  el  másnap  Szt-6yörgy 
nevű  faluban  is,  hol  szintén  reformátusok  laknak,  kivéve 
egy  róm.  katholikust  és  egy  evangélikust  akikre  nézve 
kimondatott,  hogy  akaratuk  ellenére  nem  kényszeríthetők 
arra,  hogy  a  református  papnak  fizessenek.  Egy  kis  nehéz- 
séget támasztott  azonban  a  szomszéd  róm.  katholikus  lel- 
kész. Tapolcsányi  István,  aki  arra  hivatkozott,  hogy  a 
szent-györgyi  lakosok  neki  19  szapu  búzával  tartoznak ; 
de  a  biztosok  ezt  nem  találták  igazságosnak,  és  a  plébá- 
nostól a  kötelezvényt  visszavették.  A  malombeli  jövedelem 
iránt  támasztott  igényével  a  plebánus  a  fejedelemhez  uta- 
síttatott. A  tizenhatod  jövedelme  a  református  lelkésznek 
ítéltetett  oda,  mi  ellen  a  plebánus  tiltakozott. 

November  l-jén  Kis-Saróba  érkeztek,  hol  egy  fából 
épített  templomot  találtak,  melyhez  semmiféle  föld  vagy 
egyéb  jövedelem  nem  tartozott.  A  róm.  katholikusok  ugyan 
igényt  tartottak  reá.  de  mivel  a  lakosság,  kettőnek  kivéte- 
lével, mind  helvét  hitvallású  volt,  tehát  a  biztosok  ezeknek 
ítélték  oda.  Tapolcsányi  István  plebánus  itt  is  követelt 
búzát;  a  lakosok  nem  is  tagadták,  hogy  tartoznak  vele;  de 
a  biztosok  a  béke  biztosítása  tekintetéből  ennek  fizetésétől 
felmentették  a  református  lakosokat.  A  malombeli  jövede- 
lem elvonása  miatt  itt  is  protestált  a  plebánus  Nagy-Salló 
mezővárosában  a  jövőbeli  egyetértés  kedvéért  szerették 
volna  a  templomot  mind  a  két  félnek  odaítélni,  hogy  fel- 
váltva tartsák  benne  isteni  tiszteletüket.  De  oly  nehézségek 
merültek  fel,  melyek  miatt  ez  nem  sikerülhetett.  Ennélfogva 


186  Z81UN8ZKY  MIHÁLY. 

a  róm.  katholikusok  számára  imaházul  egy  tj  tapasztatta 
házat  rendeltek;  addig  is,  míg  templomot  építhetnek  magol 
nak,  melynek  való  helyet  azonnal  most  kihasítottak.  A  mq 
levő  templomot  a  hozzá  tartozó  jövedelmekkel  együtt 
helvét  hitvallásnaknak  assignálták.  A  benne  található  eg; 
házi  eszközöket  a  jelenvolt  róm.  katholikns  alesperes  jelei 
létében  átvette  a  plebánns.  Egyébiránt  kimondatott  az  á 
talános  szabály,  hogy  mindenki  csak  a  maga  papjána 
tartozik  fizetni.  A  harangozás  és  temetés  ügye  is  bék< 
megoldást  nyert.  De  Tapolcsányi  István  plebánns,  ki  i 
általa  bevetett  négy  hold  paroehiális  föld  termését  me{ 
kapta,  itt  is  bizonyos  mennyiségű  búzát  és  fát  követelt 
református  lakosoktól.  Hivatkozott  kötelezvényére  és  prc 
testált  a  biztosok  eljárása  ellen.  Az  előbbeni  plébános  áltj 
Újvárba  vitetett  harang,  mely  ezen  egyház  tnlajdonana 
bizonyult,  visszahozatni  rendeltetett. 

Esztergom  vármegyének  Nagy-Olved  nevű  falujába 
szintén  vitás  kérdést  kellett  elintézni.  Az  odavaló  rómi 
katholikns  plebánus,  Rudnay  György,  bemutatta  az  1701-be 
kelt  investituráját,  mely  szerint  Bars,  Réthy  és  Farnád  uevi 
filiák  az  ölvedi  templomhoz  tartoztak.  A  biztosok  utasítá 
suknak  tizenegyedik  pontja  értelmében  összeszámláltattál 
a  lakosságot.  E  szerint  Nagy-Olveden  találtatott  roma 
katholikns  152,  Barson  183.  Eettyén  35,  Fámádon  55,  ösz 
szesen  tehát  425  lélek.  Evangélikus  Nagy-Olveden  31.  Bar 
son  2,  Kétyen  13,  Fámádon  131,  összesen  177  lélek 
Református  Nagy-Olveden  254,  Harson:  1,  Kétyen  143 
Fámádon  223,  összesen  621  lélek.  A  róm.  katboliknsol 
részéről  felhozatott,  hogy  Olved  a  nevezett  investitnra  sze 
rínt  anyaegyház,  a  többiek  pedig  filiák;  de  csak  annyibai 
tartoznak  az  anyaegyházhoz,  amennyiben  róm.  katholikusol 

találtatnak    bennök.    Minthogy   azonban   két  esztendő  elől 

■  ■■ 

Farnádon.  Kétyen  és  Olveden  református  lelkészek  jelen 
tek  meg,  ezek  végezték  az  isteni  tiszteletet,  s  a  nép  nei 
függött  a  róm.  katholikns  lelkésztől  s  annak  nem  is  fiz( 
tett.    A  reformátusok    ellenben  azt  állították,  hogy  Famá 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  187 

és  Kéty  nem  vétethetnek  filiáknak,  sőt  Nagy-Olved  sem 
anyaegyháznak.  Ezek  úgy  mint  Bars  is,  azelőtt  mindig  kü- 
lön (ref.)  templomok  és  parochiák  voltak.  A  róm.  katho- 
likasok  írásban  jelentették  ki  a  biztosok  előtt,  hogy  az 
utasítás  tizenegyedik  pontjához  szigorúan  ragaszkodnak, 
mely  szerint  olyan  helyek,  melyeken  tényleg  lelkész  van,  nem 
számíttatnak  íiliák  gyanánt.  A  nagy-öl  védi  egyház  1701.  jún. 
29-kén  a  í^esperes  által  teljesen  elpusztultnak  találtatott ;  a 
reformátusok  csak  privát  házban  tartották  isteni  tiszteletüket. 
Nem  törődtek  a  templommal,  melyet  a  róm.  katholikusok 
saját  költségükön  javítottak  ki.  Erre  a  reformátusok  azt 
válaszolták,  hogy  a  hivatolt  tizenegyedik  pont  a  róm.  katho- 
likusok ellen  szól,  mert  jóllehet  az  osztrák  ház  uralma  alatt 
Farnád  és  Kéty  anyaegyházak  az  invesztitúra  szerint  filiák- 
nak  neveztettek  is,  templomjaiktél,  parochiáiktól,  iskoláik- 
tól és  jövedelmeiktől  megfosztattak,  lelkészeik  elfizettek; 
mégis  Olved,  Farnád  és  Kéty  sohasem  voltak  filiák,  hanem 
anyaegyházak.  És  feltéve,  de  meg  nem  engedve,  hogy  az 
investitura  erejénél  fogva  íiliáknak  tekintettek  is,  de  a  vál- 
tozott viszonyok  következtében,  midőn  a  szabadságért  küzdő 
fejedelem  visszahelyezte  a  református  lelkészeket,  amaz 
egyházak  nem  íiliáknak^  hanem  valóságos  anyaegyházak- 
nak tekintendők.  Bars  mindig  saját  lelkészszel  bírt,  ennél- 
fogva anyaegyház  volt;  csak  a  róm.  katholikus  esperes 
nevezte  el  filiának.  Az  ölvedi,  farnádi  és  kétyi  templomok 
elfoglalása  előtt  a  barsi  egyház  sohasem  tekintetett  íiliának, 
hanem  anyaegyháznak,  melynek  saját  evangélikus  lelkésze 
volt.  Ha  a  róm.  katholikusok  filiává  akarják  tenni,  az  csak 
az  1606-ki  bécsi  békekötés  7-ik,  az  1608-ki  koronázás 
előtti  1.  és  7-ik,  az  1649:  12.,  a  kir.  diploma  2-ik  felté- 
tele s  az  1647:  5.  t.-cz.  ellenére  történhetik,  mely  törvé- 
nyek mindenütt  biztosítják  a  vallás  szabad  gyakorlatát  és 
lelkészek  tartását,  ellenben  a  templomok  foglalását  szigo- 
rúan eltiltják.  Már  pedig  az  investitura  ezekkel  szemben 
nem  érvényes-  Az  sem  vehető  figyelembe,  hogy  az  ölvedi 
egyház   róm.   katholikus    szertartással  nyeretett  meg,  mert 


188  ZSILINSZKY   MIHÁLY 

hiszen  az  evangélikusoktól  elfoglalt  más  templomok 
hasonlóképen  nyerettek  meg.  Hogy  a  templona  a  háborí 
időben  elpusztíttatott  és  a  lakosok  privát  házban  tartottá 
isteni  tiszteletüket,  az  igaz,  de  nem  álK  mintha  a  rom.  kath 
likusok  saját  költségükön  javították  volua  ki,  hanem  a  r 
formátusok  voltak  azok,  akik  saját  költségükön  hozta 
helyre. 

Ezeknek  meghallgatása  után  a  kiküldött  biztosol 
mivel  az  összeszámlálás  szerint  Olveden  a  refonnátnso 
többségben  vannak,  a  templomot  ezeknek  adták.  A  bar 
templom  a  róm.  katholikusoké,  a  kétyi  és  farnádi  pedi 
a  reformátusoké  marad.  Ennek  azonban  Szabó  István  köbö 
kúti  plebánus,  mint  esztergomi  alesperes  a  klems  nevébe 
ellentmondott.  Hivatkozott  a  szécsényi  megállapodásokn 
és  ellentmondásáról  bizonyitványt  kért.  Az  ágostai  és  helvi 
hitvallású  hívek  köszönettel  vették  a  biztosok  igazságc 
határozatát  és  kívánták  magukat  azonnal  jogaikba  visszi 
helyeztetni.  Az  ölvedi  róm.  katholikusok  részére  a  lakos 
ság  jelenlétében  templomnak  való  helyet  jelöltek  ki 
mostani  templom  irányában.  A  temető  közösnek  nyilváníi 
tátott.  Iskola  és  parochia  számára  szintén  helyet  jelöltei 
ki.  A  plébániát  és  iskolát,  mivel  paraszt  fundnson  vol 
építve,  az  illető  földesúr  tetszésére  bízták.  Csak  ha  ez  nei 
engedné  át  az  épületeket,  akkor  vehetné  a  róm.  katholikn 
egyház  használatba  a  parochiának  és  iskolának  fentet 
kijelölt  helyeket.  A  kert  használata  hasonlóképen  a  tulaj 
donos  földesúr  tetszésétől  függesztetett  fel.  A  plebániáho 
tartozó  földek  termését  a  plebánus  élvezi  ;  de  azontúl 
föld  minden  tartozékaival  együtt  a  református  lelkésznél 
adandó  át.  Akik  a  plebánusnak  múltra  nézve  tartoznak 
azt  meg  kell  fízetniök;  de  kijelentetett,  hogy  ezentúl  senki 
sem  tartozik  a  más  vallású  papnak  fizetni.  A  harangozáí 
temetés  köz  legyen,  hasonló  díjak  mellett.  A  templombai 
levő  egyházi  eszközök  átadattak  a  róm.  katholikns  espe 
résnek. 

Azután  kimenvén  Farnádra,  ott  a  róm.  katholikusok 


A   MAGYAR   ORSZÁGGYCIíÉBEK   VaIíLÁísCGYI   TÁRGYALÁSAI.  189 

nak  templom,  iskola  és  parochia  számára  helyet  jelöltek 
ki  a  lakosság  jelenlétében.  A  Szent  Péter  nevű  templom- 
omladék  az  evangélikusoknak  adatott,  s  ehhez  az  ágai 
úton  parochiának  és  iskolának  való  hely  is  jelöltetett. 
A  reformátusoknak  a  puszta  kőtemplom  adatott  át,  nem- 
külömben  birtokukban  maradt  a  régi  parochia  és  iskola  a 
hozzájuk  tartozó  jövedelmekkel  együtt,  még  pedig  azon 
kijelentéssel,  hogy  a  Szent  Péter  temploma  melletti  temető 
közös  legyen ;  a  harangozás  és  temetés  az  utasítás  nyol- 
czadik  pontja  szerint  történjék. 

November  6-kán  kimentek  Kéty  nevű  faluba,  hol  a 
falun  kívül  levő  templomot  a  reformátusoknak  assignálták, 
parochiának  és  iskolának  való  puszta  helylyel  együtt. 
A  róm.  katholikusok  számára  templomnak,  paplaknak  és 
iskolának  való  helyet  hasítottak  ki  a  református  templom- 
mal szemben.  Ugyanazon  nap  Kisujfaluban,  hol  csak  három- 
négy  róm.  katholikus  ember  lakik,  a  templom  és  a  hozzá- 
való jövedelem  a  reformátusoknak  adatott;  jóllehet.  Szabó 
István  róm.  katholikus  plebánus  ez  ellen  is  protestált  a 
klérus  nevében.  Bátorkesziben  önkéntes  népszámlálás  foly- 
tán kitűnt,  hogy  306  róm.  katholikus,  66  evangélikus  és 
264  református  lélek  van;  ennélfogva  a  templom  és  parochia 
tartozékaival  együtt  a  többségben  levő  róm.  katholikusoké 
lett.  A  reformátusok  kapták  a  plébánia  számára  épülő 
parochiát,  mely  mellett  templomnak  és  iskolának  való  he- 
lyet is  kijelölték.  Az  evangélikusoknak  szintén  templomnak, 
temetőnek,  iskolának  és  parochiának  való  hely  adatott. 
A  harangozás,  temetés  és  papfizetés  iránt  az  utasítás  sze- 
rint történt  meg  az  egyesség.  Minthogy  azonban  a  refor- 
mátusok egyházi  épületekre  fordítandó  nagy  költség  miatt 
a  fejedelemhez  folyamodtak,  ez  ellen  a  róm.  katholikusok 
protestáltak. 

November  7-kén  Csúzon  jelentek  meg  a  biztosok.  Itt 
az  előleges  önkéntes  üsszeszámlálásból  az  tűnvén  ki,  hogy 
a  róm.  katholikusok  ti'íhbségben  vannak,  a  reformátusok 
megnyugodtak    a    templom,    iskola    és    paplak    átadásába. 


190  ZSniINSZKY  HIHÁLY. 

A  templom  iránt  a  jövő  országgyűléshez  kívántak  fordulnj 
most  megelégedtek  azzal,  hogy  nekik  templom,  iskola  é 
paplak  építéséhez  szükséges  hely  jelöltessék  ki.  Ez  meg  i 
történt   De  a  róm.  katholikusok  protestatiót  jelentettek  Ih 

Ugyanaz  nap  a  Komárom  vármegyében  levő  Udvai 
nokra  érkezvén,  a  biztosok  ide  rendelték  a  mocsi  lakosc 
kat  és  a  róm.  katholikns  és  református  lelkészeket  h 
Németi  János  róm.  katholikns  plebánus  beismerte,  hogy 
reformátusok  nagyobb  számmal  vannak,  kiknek  tehát 
templom,  iskola,  parochia  és  ezeknek  tartozékai  át  is  adai 
tak.  A  reformátusok  a  humánus  plebánus  iránt  voltak  annj 
elismeréssel,  hogy  egy  ideig  ott  hagyták  a  parochiába 
lakni;  az  egyházi  eszközöket  minden  ellenmondás  nélki 
visszaadták  neki.  Hasonló  békességben  történt  az  átadá 
Bucsu  és  Radván  nevű  fíliákban  is,  mit  nem  zavartj  me, 
a  róm.  katholikus  alesperes  szokásos  ellenmondása. 

November  8-kán  Udvardon  magok  a  reformátusol 
beismerték,  hogy  a  róm.  katholikusok  többségben  vannal 
és  ennélfogva  a  templomra  nem  is  tartottak  igényt.  Egv 
kori  templomuknak,  iskolájuknak  és  paplakjnknak  helyé 
megkapták.  A  negyvenöt  forint  értékű  harangocska  fel 
árát  a  róm.  katholikusok  kifizetvén  a  reformátusoknak,  ezel 
új  harang  vételére  köteleztettek.  Ami  követelése  volt  i 
plebánusnak  a  református  lakosokon,  azt  megkapta.  A  re 
formátusok  számára  kijelölt  hely  ellen  protestált  a  roma 
katholikus  alesperes  és  Megyeri  Gábor,  kinek  a  nevezet 
helyen  kúriája  volt. 

November  9-kén  Porbán  tartott  vizsgálaton  könnye: 
átestek,  amennyiben  a  reformátusok  javaik  birtokában  meg 
erősíttetvén,  a  róm.  katholikus  lelkész  pedig  jogtalan  köve 
telesével  elutasíttatott.  A  következő  nap  is  szerencsés  vol 
amennyiben  Tökölyt  is  református  atyafiak  kapták  mcj 
régi  birtokaikat.  Az  egynehány  jövevény  római  katholikn 
és  evangélikusra  nézve  kimondatott,  hogy  nem  tartozna! 
a  református  papnak  fizetni. 

November  11-kén  Nagy-Szelezsénben  folyt  az  átadá 


A  MAGYAR  ORSZÁOOYÜLÉBEK  VALIjÁSÜOYI  TÁROYALÁSAI.  191 

munkája.  Itt  róm.  katbolikns  és  evangélikus  lakosság  volt. 
Ez  utóbbiak  kapván  meg  a  templomot,  a  róm.    katholiku- 
sokra  nézve  kimondatott,  hogy  nem  tartoznak  evangélikus 
papnak    fizetni.  A  tizedjövedelem  is  akként  osztatott  meg, 
hogy  mindenki  csak  a  maga  papjának  fizesse.  Két  nappal 
utóbb   Nagy-Ugróezon    már   bonyolódottabb  kérdés  merült 
fel.  Ugyanis  a  földesasszony,  Révay  Erzsébet  mint  Bossányi 
László  özvegye,  az  időközben  róm.  katholikus  hitre   áttért 
gyermekeinek  nevében  tiltakozott  az  ellen,  hogy  a  templom 
az  evangélikusoknak  adassék.  Ez   ellen   azonban   Bossányi 
János    oberster   ellentiltakozást   nyújtott   be,  és  sürgette  a 
szécsényi  országgyűlés  határozatának  végrehajtását.  A  biz- 
tosok ennek  következtében  a  templomot  az  evangélikusok- 
nak  assignálták.   De   mikor  a  róm.  katholikus  plebánustól 
kérték    a   templom  kulcsát,  ez  azt  válaszolta,  hogy  Révay 
Erzsébetnél  van    Most  Huszár  György  róm.  katholikus  al- 
esperest  küldöttek  a  kulcsért,  aki  a  nevezett  tmötől  azt  a 
választ   nyerte,   hogy  tiszteli  ugyan  a  fejedelem  parancso- 
latját   és    a    szécsényi    országgyűlés    végzését,    de    mivel 
gr.  Bercsényi  ellenkező  rendeletet  adott  ki  a    biztosoknak, 
aroig   ez    vissza   nem   vonatik,   ő  nem  adja  ki  a  templom 
kulcsát.    Bossányi    oberster   azonban  kijelentette,  hogy   ha 
menye,   Révay   Erzsébet    a  templom  kulcsát  ki  nem  adja, 
ő  erővel  fogja  azt  kinyittatni.  Az  asszony  ekkor  sem  enge- 
dett; újra  hivatkozott  Bercsényire,  s  kihivólag  utasította   a 
biztosokat   kötelességük   teljesítésére.  Bossányi  kijelentette, 
hogy   ha   a   templom    azonnal    ki  nem  nyittatik,  ő  a  tem- 
plomban levő  róm.  katholikus  egyházi  eszközöket  nem  fogja 
kiadni.   Erőszak    ellen    erőszak.  Tiltakozik   az  ellen,  hogy 
valaki   az  ország    akaratának    ellenállhasson.    A    biztosok 
azonban   nem    kivántak  erőszakot  használni.  Összeírták  az 
egyházi  eszközöket,  a  földeket  és  jövedelmeket  s  kijelent- 
vén azt,  hogy  mindenki  csak  a  maga  papját  tartozik  fizetni, 

hogy   a    róm.  katholikus  plebánusnak  restantiái  adassanak 
meg,  és  hogy  a  plebánus  a  jelen  év  Szent  Miklós  napjáig 

békében   maradhasson    a    parochiában,  —  tovább  mentek. 


192  ZSILINSZKY   lUHÁLY. 

November  14-kén  Simonyiban  szintén  veszekedő  felek- 
kel találkoztak.  A  róm.  katholikusok  hivatkozván  a  kegy- 
űri jogra,  azt  kivánták.  hogy  a  templom  az  ő  kezükben 
maradjon,  az  evangélikusoknak  pedig  templomhely  jelül- 
tessék meg.  Ha  ez  nem  történhetnék,  legalább  annyi  idő 
engedtessék  nekik,  míg  a  fejedelemhez  felterjesztést  tehet- 
nek. De  az  evangélikusok  a  szécsényi  gyűlés  határozatá- 
nak végrehajtását  kérték,  mit  a  biztosok  meg  is  cseleked- 
tek, utasításaik  szerint  átadván  az  evangélikusoknak  úgy 
a  templomot,  mint  a  parochiát  és  az  iskolát  tartozékaival 
együtt.  A  róm.  katholikusok  a  biztosok  azon  kérdésére: 
kivánnak-e  templomnak  stb.  való  helyet  kijelöltetni?  azt 
felelték,  hogy  nem.  Ok  bíznak  a  fejedelem  kegj^elmességé- 
ben.  Egyébiránt  az  egyházi  eszközök  átadattak  a  római 
katholikus  plebánusnak:  a  jövedelmek  pedig  összeiratváD, 
kimondatott;  hogy  senki  ne  kényszeríttessék  más  vallása 
papnak  fizetni.  Végül  a  róm.  katholikusok  protestatiót  nyúj- 
tottak be  az  eljárás  ellen. 

November  15-kén  Nemes-Kosztoláni,  Kemeniezi  tem- 
plomok a  nép  összeszámlálása  után  a  többségben  levő  róm. 
katholikusoknak  adatván  át,  az  evangélikusok,  kik  várat- 
lanul estek  el  templomuktól  a  fejedelemhez  folyamodtak 
Az  ügy  elintézéséig  azonban  templomnak,  iskolának  és  pa- 
rochiának  való  helyet  jelöltettek  ki  maguknak.  A  teme- 
tésre és  harangozásra  nézve  az  illető  pontok  szerint  jártak 
el  a  biztosok. 

Három  nap  múlva  Körmöcz  városában  állapodtak 
meg.  Ott  a  várbeli  nagy  templomot  az  evangélikusoknak 
adták;  ugyanezeknek  a  városházát  paroehiául  és  ezekhez 
a  tót  templomot.  Azután  az  egyházi  eszközök  felett  támadt 
némi  alkudozás.  Ugyanis  az  evangélikusok  egy  jegyzékkel 
állottak  elő,  melyre  nézve  a  róm.  katholikusok  azt  jegyez- 
ték, hogy  az  ott  feljegyzett  eszközök  nem  a  várbeli,  hanem 
a  róm.  katholikusok  kezén  maradt  fStéri  templomhoz  tar- 
toznak. De  az  evangélikusok  azt  válaszolták,  hogy  a  város- 
ban   levő    két    főtemplomban    egyiránt   használtattak  ezen 


A  MAGYAR  ORBZÁOOYÜbÉBBK  VALLÁBÜOYI  TÁROYALÁBAI.  193 

eszközök  akkor  is,  mikor  mind  a  két  templom  evangélikus 
volt ;  ennélfogva  joggal  követelhetik  magoknak.  A  római 
katholikusok  még  régibb  időkre  hivatkoztak.  A  biztosok 
csak  nehezen  tudták  a  feleket  kiegyeztetni.  Mikor  ez  meg- 
történt, akkor  állott  elő  a  róm.  katholikus  plebánus  új 
követeléssel,  és  az  említett  templomok  átadása  ellen  ünne- 
pélyesen óvást  tett.  Követelte  vissza  az  orgonát,  vagy  annak 
AZ  árát.  Követelte  az  ő  neki  fizetni  szokott  tiszteletdijakat, 
ünnepi  ajándékokat.  Erre  az  evangélikusok  azt  felelték, 
hogy  ők  tartják  magokat  a  fejedelem  gyöngyösi  határoza- 
tához, mely  szerint  a  múltra  nézve  nem  tartoznak  semmi- 
vel; a  jövőre  nézve  pedig  a  szécsényi  országgyűlés  végzése 
szerint  fognak  fizetni.  Az  átvett  épületekért  és  eszközökért 
köszönetet  mondtak  az  országnak.  A  múltra  nézve  követelt 
némely  fizetendőkre  nézve  azt  felelték,  hogy  bevárják  más 
sz.  kir.  városoknak  eljárását,  s  a  szerint  fognak  cselekedni. 
A  két  felekezet  templomait  a  város  közös  kasszájából  javit- 
tatják.  Miután  még  a  kórházi  templomhoz  való  eszközöket 
is  számba  vették  volna,  november  19-kén  Kunosova  nevű 
faluba  mentek,  hol  a  templomot,  paplakot  és  iskolát  tar- 
tozékaikkal együtt  az  evangélikusoknak  adták.  Az  egyházi 
eszközökre  nézve  úgy  egyeztek  meg  a  felek,  hogy  mivel 
a  kelyhet  a  róm.  katholikusok  megtartották,  annak  árát 
megtérítik  az  evangélikusoknak.  A  harangozás,  temetés  és 
fizetés  ügye  az  utasítás  szerint  igazíttatott  el.  A  Lucska 
nevű  templomot,  parochiát  és  iskolát  tartozékaikkal  együtt 
az  evangélikusoknak  assignálták.  Az  egyházi  eszközök  azon- 
ban a  róm.  katholikus  plebánus  kezébe  adattak. 

November  21-kén  Vihnyére  idézték  be  a  geletneki, 
szénásfal vai,  alsó-  és  felső-zdányai  lakosokat;  és  miután 
az  utasítás  előttük  felolvastatott  volna,  az  illető  templo- 
mok;  iskolák  és  parochiák  átadattak  az  evangélikusoknak, 
úgy  azonban,  hogy  a  róm.  katholikus  plebánusok  még  két 
hétig  benmaradhatnak  a  parochiákban.  Az  egyházi  eszkö- 
zök átadásánál  némi  nehézségek  támadtak,  amennyiben  a 
kelyheket   a   plebánus   követelte,   az   evangélikusok  pedig 

Zsílinraky  :  Magyar  omiggjŰléaek.  13 


194  ZStLTNSZKY  VIHÁLY. 

engedni  nem  akartak.  Végre  is  abban  egyeztek  meg,  hogj- 
a  róm.  katholikusok  a  kelyhek  árát  megfizették.  A  többi 
eszközök  összeirattak.  Vihnyén  róm.  katholikus  templom, 
iskola  és  parocbia  számára  hely  jelöltetett  ki.  Temetés. 
harangozáS;  fizetés  tisztába  hozatott. 

November  23-kán  Újbánya  sz.  kir.  városába  érkeztek 
Ott  a  kórházi  templomot  az  evangelikasokoak  adták  az 
iskolával  együtt.  A  miséhez  tartozó  eszközöket  átvette  a 
plebánus,  egyik  kelyhet  az  evangélikusoknak  engedvéD. 
A  parochia  a  róm.  katholikusoknak  jutott^  melynek  tem- 
plommá való  alakításához  az  evangélikusok  is  hozzájárultak. 
A  fizetés  a  két  parochus  között  osztatott  meg;  hasonlóképen 
a  tanítók  fizetése  és  a  parochiákhoz  tartozójavadaimakis. 
A  római  katholikusoknak  iskola  számára  hely  jelöltetett 
A  városnak  meghagyatott,  hogy  a  kórházhoz  tartozó  elzák>- 
gosított  falut  kiváltsa,  és  hogy  különösen  a  háborúban  m^- 
sebesitett  betegek  felvételére  gond  legyen.  A  róm.  kath. 
plebánus  által  követelt  restantiákra  nézve  olyan  határozat 
mondatott  ki,  mint  Körmöczön. 

November  24- kén  Léván  jelenvén  meg,  a  nagy-megyeri 
lakosok  között  akként  intézték  el  a  kérdést,  hogy  a  több- 
ségben levő  reformátusok  kapták  a  templomot,  parochiát 
és  iskolát  tartozékaikkal  együtt.  A  róm.  katholikusoknak 
pedig  helyek  jelöltettek  ki.  Az  egyházi  eszközökkel  barát- 
ságosan egyeztek  ki.  Ez  történt  £kecsén  és  Keszin  is. 
Ez  utóbbi  helyen  november  25-kén  a  templom,  iskola  és 
parochia  tartozékaikkal  együtt  az  evangélikusoknak  adatott 
A  róm.  katholikusok  a  podluzsányi  templomot  kivánták  s 
meg  is  kapták.  És  minekutána  a  biztosok  a  harangozás. 
temetés  és  papfizetés  ügyét  utasításukhoz  képest  elintézték 
volna,  ezzel  küldetésöket  befejezték.' 

^  Az  Nemes  Magyarországi  Confoederált  Statusoknak  Széosényi  mező- 
ben Űonventusnak  alkalmatosságával  Religio  dolgában  Nemes  Bars,  Eszter- 
gom és  Komárom  vármegyékben  Templomok  Parocbiák  és  Oskolák  assigna- 
tiöja  iránt  lött  rendeléséről  való  Testimonialis.  Kiálh'tva  Hun>*adi  András,  Pi»ti 
Nagy  András  és  Balogh  Gáspár  által.  Léván  170Ö.  nov.  2b.  Orsz.  levélt&r. 


\   MAGYAR  ORBZÁGQYÜLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  196 


iV. 

Az  Abauj,  Zemplén  es  Borsod  vármegyékbe  kiküldött  biztosok  működése 
1706.  deczember  6-tól,  —  Zólyom,  Árva  és  Liptö  vármegyékben. 

Az  Abauj,  Zemplén  és  Borsod  vármegyékbe  kiküldött 
biztosok,  ú.  m.:  GunderfiDger  Jáoos.  Szakmáry  János  és 
Brezinai  János  urak.  Kozma  Péter  jelenlétében  kiállított 
jelentések  szerint  (1705.  deczember  6-kán  Szécsényben  ki- 
adott parancs  alapján)  a  tokaji  templom  minden  tartozé- 
kaival együtt  továbbra  is  a  róm.  katholiknsok  kezében 
maradt:  de  a  két  parocbiális  épület  és  iskola  a  belvét  hit- 
vallásuaknak  adatott,  néhány  szőlővel  egyetemben.  A  három 
harang  legnagyobbika  a  reformátusoké,  mely  külön  fel- 
állítva csakis  a  reformátusok  által  használtassék.  Dézmát 
és  fizetést  kiki  a  maga  papjának  adjon.  A  temető  közös, 
úgy  szintén  a  kórház  is.  melybe  a  betegek  vallás  külömb- 
ség  nélkül  lesznek  felveendők. 

Olaszi  Liszkán  a  reformátusok  protestáltak  a  biztosok 
azon  intézkedése  ellen,  mely  szerint  a  káplánházat  a  róm. 
katholikusoknak  adták  át  (január  22.).  Kassa  és  Eperjes 
evangélikus  lakossága  okmányokkal  mutatta  ki,  hogy  a 
bottyáni  Tárkányi-féle  fundatió  az  evangélikusokat  illeti 
(január  29.).  A  reformátusok  és  róm.  katholikusok  meg 
nem  egyezése  miatt  az  ügy  a  fejedelem  elé  vitetett  (jan.  29.). 

1706.  január  17-kéről  Kassáról  Pettes  András  panasz- 
levelet intéz  a  fejedelemhez,  melyben  a  Sáros  és  Szepes 
vármegyékben  járt  biztosok  „excessusai"  ellen  felszólal, 
jelesül,  hogy  Pécsujfaluban  a  lutheránusok  az  összeszám- 
lálásnál  még  a  holtakat  is  élők  gyanánt  vették  fel  míg  a 
róm.  katholikusok  közé  nem  akarták  felvenni  az  unitus 
oroszokat,    kik  pedig  a  róm.  katholikus  templomba  jártak. 

Január  21-kén  a  Pozsony  és  Nyitra  vármegyékbe  kül- 
dött követek  Bercsényi  parancsához  képest,  minden  pana- 
szokat és  diftikultásokat  Miskolczra  utasítottak  a  fejedelem 
elé,  kellő  magyarázat  mellett. 

13' 


A  MAGYAR  ORBZÁGGYOIíÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYAIíÁBAI.  197 

Zólyom  városában  az  evangélikusoknak  adatik  a  pia- 
ezon  levő  nagy  tennlpom.  A  néhai  Ebeczky  János  által  do- 
tált kápolna  pedig  a  róm.  katholikusoké  roarad;  ennek  ki- 
bővítésére azonban  a  város  négyszáz  ezüst  forintot  fizet, 
és  az  építés  idején  fuvarozni  fog  a  jó  béke  kedvéért.  ^— 
A  paroehia  és  kápolna  marad  a  róm.  katholikusok  haszná- 
latában, ahol  iskolát  is  építhetnek  magoknak.  A  meglevő 
iskola  az  evangélikusoké  lesz,  de  parochiáról  ők  magok 
gondoskodnak.  A  lelkészek  fizetése  mindkét  részre  egy- 
formán a  város  pénztárából  adatik  ki,  olyformán,  hogy  a 
róm.  katholikusok  részéről  a  kápolnai  jövedelem  közre- 
boesáttatik  ;  de  csak  oly  feltétel  alatt,  hogy  a  róm.  katho- 
likus  plebánus  által  eddig  használt  földek  ezután  is  a  róm. 
katholikusokéi  maradjanak.  —  Négy  kehely  lévén,  melyek 
közül  csak  egy  van  az  evangélikusok  kezeinél,  ehhez  még 
egy  átengedtetik;  a  többi  marad  a  róm.  katholiku.s  plebánus 
kezében;  az  evangélikus  status  kezén  levő  positivum  a 
róm.  katholikusoknak  átadatván,  marad  nekik  a  templom- 
ban levő  orgona  és  fizetési  restantiája. 

Breznóhánya  városában  egy  „öreg  Templom**  vagyon, 
melyet  az  evangélikusok  a  paplakkal,  iskolával  és  jövedel- 
meikkel együtt  magoknak  kivannak  megtartani  azért^  mivel 
ők  1500-an,  míg  a  róm.  katholikusok  csak  900-an  vannak. 
Erre  nézve  azon  intézkedés  történt,  hogy  a  templom  a  kápol- 
nával és  iskolával  együtt  az  evangélikusoké,  a  paroehia 
pedig  a  róm.  katholikusoké  legyen.  Templom  és  iskola 
építhetésére  alkalmas  helyek  tűzetnek  ki.  Fizetésre  nézve, 
mindenik  fél  fizesse  a  maga  papját  és  tanítóját.^ 

Liptó  és  Árva  vármegyékben  a  másodízben  kiküldött 
biztosok  először  is  Trsztenán  jelentek  meg,  s  ott  a  nép 
összeszámlálása  után  a  többségben  levő  róm.  katholikusok- 
nak adatott  át  a  templom;  míg  a  szántóföldek,  rétek  és 
más  járulékok  két  egyenlő  részre  osztattak  fel  az  evangé- 
likus és  róm.  katholikusok  között. 

^  Nemes    szabad    é?    királyi  városok  accomodálAfta.  Orsz.  levéltár. 


198  ZBIlilNBZKT  MIHÁLY. 

A  róiD.  katbolikusoknak  templomra  vonatkozó  kivác 
ságára  azonban  azon  ellenvetés  történt,  hogy  a  már  egy 
szer  barátságosan  elintézett  ügygyei  kár  a  fejedelemDei 
alkalmatlankodni.  Az  összeszámlálás  helytelen,  mert  od 
nem  tartozók  is  felvétettek;  ezek  nélkül  a  róm.  katholiku 
sok  kisebbségben  lennének.  Az  alsó-lipniki  templom,  mel 
articulariter  az  evangélikusoknak  adatott  volt,  a  róm.  kathc 
likusok  használatában  van;  minthogy  a  trsztenai  templomc 
is  ők  foglalták  el,  illő,  hogy  legalább  az  alsó-lipniki  ma 
rakjon  az  evangélikusok  kezében. 

Ezekre  a  róm.  katholikusok  azt  válaszolták,  hogy  nei 
ismerik  el,  mintha  a  trsztenai  ügy  barátságosan  elintézte 
tett  volna;  mert  ők  akkor  is  protestáltak  a  fejedelemnél 
erre  vonatkozó  rendelete  ellen.  Az  összeszámlálás  helyes  é 
törvényes;  úgy  az  anyaegyházban,  mint  a  fíliákban  több 
ségben  van  a  róm.  katholikus  lakosság.  Az  alsó-lipnik 
egyházra  nézve  a  kiküldött  biztosok  szabadon  rendelkei 
hétnek. 

Kalkovicz  János  trsztenai  plébánosnak  még  1705-be 
külön  panaszai  voltak,  melyekre  az  evangélikusok  ponton 
kint  válaszoltak. 

A  turdosi  egyházra  nézve  a  római  katholikusoknal 
azon  kivánságuk  volt,  hogy  a  parochiális  földek  mind  ; 
róm.  katbolikusoknak  adassanak  vissza,  és  amennyiben  ázol 
bevétettek,  az  illetők  bűnhődjenek.  Az  első  biztosok  intéz 
kedéséhez  képest  a  róm.  katbolikusoknak  átadott  és  a  luthe 
ránusok  által  erővel  elfoglalt  jövedelmek  adassanak  visszt 
Ezentúl  pedig  az  utasítás  szelleméhez  képest  a  róm.  katho 
likusok  és  evangélikusok  csak  saját  lelkészüknek  fizesse 
nek;  s  a  harangozás  is  az  utasítás  8-ik  pontjához  képes 
történjék. 

Június  I9'kén  Kubinba  érkeztek  a  biztosok,  hol  ; 
puezoví  és  kna^eni  egyházak  ügye  vétetett  elő.  A  biztosok 
nak  a  Széchényi  megjegyzés  szerint  kellett  eljárniok.  De  a 
összeszámlálás  folyamán  kérdés  támadt  hogy  a  íiliák  egyfil 
számláltassanak-e  az  anyaegyházzal,  vagy  sem  ?  A  szécsénv 


K  MAGYAR  ORBZÁOGYOLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  )H9 

egyesség  alapján  az  volt  az  utasítás,  hogy  az  alsó-kubini 
templom  tartozékaival  és  filiáival  adassék  az  evangéliku- 
soknak. Filiák  alatt  az  egyházat  és  nem  a  falut  értették; 
mert  ha  a  falu  vétetnék,  akkor  a  két  nevezett  egyház  Árva 
várához  lenne  csatolandó;  mint  azt  a  rám.  katholikusok 
állították.  Minthogy  azonban  a  biztosok  nem  birták  a  két 
félt  kiegyeztetni,  az  egész  ügy  a  fejedelem  elbírálása  alá 
bocsáttatott. 

Az  alsó-kubini  plébános  által  felhozott  panaszok,  me- 
lyek leginkább  föld-  és  malomjövedelmekre  vonatkoztak, 
hosszas  vitára  és  még  hosszabb  czáfolatokra  adtak  alkal- 
mat. Végre  ezen  ügy  is  a  fejedelem  tanácsa  elé  került. 
A  többire  nézve  az  utasítások  hetedik  és  nyolczadik  pont- 
jának megtartása  szigorúan  meghagyatott. 

Június  20-kán  Zábrezen  működött  a  bizottság,  azon 
igyekezvén,  hogy  a  szécsényi  barátságos  egyesség  szerint 
mind  a  róm.  katholikusok,  mind  az  evangélikusok  meg- 
nyugtattassanak,  úgy  a  templomra,  iskolára  és  parochiára, 
mint  az  azokhoz  tartozó  földek  használatára  nézve.  ^ 

Természetes,  hogy  a  szécsényi  országgyűlésből  ki- 
küldött biztosok  munkájának  sem  volt  több  eredménye, 
mint  akármely  más  intézkedésnek,  mely  a  vallási  viszály 
megszüntetését  czélozta.  A  protestánsok  úgy,  mint  a  róm. 
katholikusok  hajlandók  voltak  a  biztosokat  gyanúsítani, 
mihelyest  nem  az  ő  óhajuk  szerint  döntötték  el  templom- 
jaik és  iskoláik  ügyét.  A  róm.  katholikusok  határozottabb 
ellentállást  tanúsítottak :  és  valahányszor  tényleges  átenge- 
désről volt  a  szó,  mindannyiszor  panaszt  emeltek  a  fejede- 
lemnél, és  annak  pártfogását  kérték.  Megtörtént  az  is,  hogy 
mind  a  két  fél  egyszerre  panaszkodott  az  országgyűlési 
biztosok  eljárása  felett. 

Ily  körülmények  között  nem  csoda,  hogy  az  óhajtott 
béke  nem  állott  helyre.  A  fejedelem  rendkívül  sok  kérvény- 
nyel, tiltakozással,  követeléssel  és  óvással  halmoztatott  el, 

^  Aetum  et  signatuQi  ín  Zabrez  die  2i).  Junü  1706.  Orsz.  levéltár. 


20()  Z8ILIN8ZKY  MIHÁLY. 

melyeknek  kíséretében  a  multak  viszonyaira  való  hivatk( 
zással  az  igazság  kiszolgáltatását  követelték  tőle.  De  h( 
volt  az  ember,  aki  ily  viszonyok  között  az  igazat,  mely 
teljesen  ellentétes  álláspontra  helyezkedett  feleket  kielégi 
hété,  kiszolgáltathatta  volna?  Az  egyik  azt  mondta:  a  ten 
plom  az  ö  felekezetét  illeti,  mert  az  ő  hitfelei  építették: 
másik  a  földesári  és  kegyúri  jogra,  a  harmadik  a  Bocska; 
és  Bethlen-féle  adományokra,  a  negyedik  a  békekötések 
és  törvényezikkekre,  az  ötödik  a  háború  jogára  hivatkozó 
hogy  követelésének  jogosságát  bebizonyíthassa. 

A  plebánnsok,  ha  elvett  templomuk  jogossága  elb 
nem  szólhattak,  legalább  a  goromba  elüzetés  miatt  tett< 
panaszt.  Az  egyik  a  parochiáját,  a  másik  a  kertjét  sirati 
Az  egyik  a  legutóbbi  gyöngyösi  egyezményre,  a  másik 
róm.  katholicismus  ősiségére  apellált  Szóval,  az  óhajtf 
nyugalom  és  béke  nem  jöhetett  létre. 


V. 

Rákóczy    béketárgyalásokat   folytat   Nagyszombatban.  —  Vallásra  tooj 
kozó  javaslatok.  —  A  miskolczi  országos  tanácskozmány.  —  A  jezsnít 
ügye,  és  a  fejedelem  válasza.  —  Replika  és  duplika. 

Rákóczy  a  szécsényi  országgyűlés  negyedik  pont 
értelmében,  a  hollandi  és  angol  kormány  biztosainak  ko 
benjárására  ismét  békealkudozásokba  bocsátkozott,  Na^ 
szombatban.  A  maga  részéről  Bercsényit,  Csáky  Istvái 
Seunyey  Istvánt,  Jánoki  Zsigmondot,  Gerhard  Györgyi 
Kajali  Pált  és  Labsánszky  Jánost  küldötte  ki,  biztosoki 
József  király  pedig  gr.  Wratiszláv  Venczelt  és  Szécheo 
Pált  bízta  meg  az  alkudozással.  Jelen  voltak  az  angol  l 
rályné  képviseletében  Sunderland  és  Stepney.  a  belga  re 
dek  nevében  pedig  Rechteren  és  Hamel-Bruyninx. 

A  nagyszomhaü  értekezlet  folyama  alatt.,  több  nag 
fontosságú  kérdés  között,  (minő  volt  például  az  osztrák  h 
örökösödése  és  a  II.  Endre-féle  bullának  záradéka)  a  f 
keltek  a  Xll-ik  pontban  azt  követelték,  hogy  a  befogad 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁBÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  201 

vallások  jogügye  egyenlftessék  ki  a  béke  és  egyetértés 
kedvéért,  és  pedig  a  klérus  tiltakozásának  mellőzésével  az 
ágostai  és  belvét  bitvallásnak  indftványáboz  képest,  mely 
szórói-szóra  így  következik:  Az  országba  befogadott  vallá- 
sok szabad  gyakorlata  azon  állapotban,  mely  a  szécsényi 
barátságos  szerződés  által  megalapittatott,  az  egyházak  és 
javadalmak  birtokával,  mindenben  csorbítatlan al  megtar- 
tassék,  s  nemcsak  a  dunántúli  részekre  haladék  nélkül, 
hanem  a  még  nem  szövetkezett  helyekre  is  annak  idején 
alkalmaztassék;  ne  is  következzék  be  többé  semmiféle  egy- 
háznak és  iskolának  s  ezek  javadalmainak  elfoglalása,  vagy 
a  lelkiismereteknek  bármily  ürügy  alatti  erőszakolása,  de 
sőt  mindezek,  úgy  a  garantirozó  hatalmasságok  fogadása, 
a  legközelebbi  országgyűlésen  hozandó  törvényczikk  által 
elégségesen  biztosítassanak.  XIII.  pont.  A  jezsuiták,  mivel 
nem  alkalmazkodtak  a  rendek  rendeleteihez,  menjenek  ki 
az  országból,  és  az  ország  közmegegyezése  nélkül  soha  se 
hozassanak  vissza.  Javaik,  mennyiben  egyháziak  vagy  ala- 
pítványiak a  klérusra  bízassanak,  mennyiben  pedig  egyes 
családoktól  elszakíttattak,  ezen  családokra  visszaszálljanak. 
A  Tököli-féle  mozgalom  előtt,  alatt  és  után  törvényes  bir- 
tokosoktól elszedett  jószágokat  vissza  kell  adni  minden 
pénzbeli  kárpótlás  nélkül.  Az  egyezkedés  erősítessék  meg 
—  eddigi  közbenjárókon  kívül  —  a  svéd  és  porosz  kirá^ 
lyok,  velenczei  és  lengyel  köztársaságok  által.  Erdély  füg- 
getlensége állitassék  vissza;  az  erőszakosan  kizsarolt  tör- 
vények törültessenek  el ;  menjen  ki  az  idegen  katonaság,  a 
hivatalok  valláskülömbség  nélkül  magyarok  által  töltesse- 
nek be,  stb.  stb.  E  pontok  a  garantirozó  biztosok  jelenlété- 
ben hajtassanak  végre. 

Lipót  biztosai  június  22-kén  készültek  el  válaszukkal, 
mely  szerint  kinyilatkoztatják,  hogy  a  bevett  vallások  jogá- 
ról, szabadságáról  és  biztosságáról  eléggé  gondoskodtak  az 
országgyűlési  törvényeikkel,  névszerint  a  legújabbak  (értik 
az  1687-kieket),  melyeknek  vallásos  megtartását  és  végre- 
hajtását erősen  megígéri  ő  felsége,  ki  a  földesurak  jogának 


202  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

épenmaradásáról  szóló  záradékot  is  valóságos  és  helves 
értelme  szerint  fogja  a  diéta  által  megmagyaráztatni,  s  meg 
nem  engedni^  hogy  vele  visszaélés  történjék.  Hogy  a  szö- 
vetségesek mit  czéloznak  a  szécsényi  barátságos  egyesség 
által,  azt  a  császári  biztosok  nem  tudják,  mivel  e  tárg^'at 
nem  ismerik;  nem  tadják^  megegyezik  az  a  törvénynyel 
vagy  pedig  valami  új  szándékoltatik;  de  külömben  is  e 
tárgy  csak  az  országgyűlés  által  oldbathatnék  meg.  A  jezsui- 
ták ügye  is  az  országgyűlés  elé  való,  mely  javaikra  nézve 
az  1486  :  11.,  1498  :  55.,  1504  :  37.  I.  Férd.  1560-ki  dekré- 
tuma, 1647  :  17.  s  egyéb  törvényczikkekhez  képest  fog  intéz- 
kedni. A  Tököli-féle  mozgalom  előtt,  alatt  és  után  károsul- 
takról elégségesen  gondoskodott  az  1681  :  11.  és  1687  :  7. 
törvényczikk  ;  nem  szükséges  idegen  hatalmak  biztosítása ; 
Erdély  törvényesen  Magyarországhoz  tartozik;  a  törvények 
nem  zsaroltattak  ki,  az  idegen  katonaság  csak  a  béke  tel- 
jes helyreállítása  után  vonulhat  ki;  a  hivataloknál  tekintet 
lesz  az  érdemre,  s  így  a  nem  magyarok  is  viselhetnek  hi- 
vatalt stb.  stb. 

Látnivaló  e  pár  pontból  is,  hogy  mily  nagy  eltérési 
volt  még  a  két  fél  között.  Ehhez  járult  még  az,  hogy  a 
császáriak  nem  akarták  az  erdélyi  biztosokat  elismeruL, 
minélfogva  az  alkudozások  eredménytelenek  maradtak. 
Rákóczy  a  császáriak  fentebbi  pontjaira  készült  ellenokokat 
„Veracius  Constantins^  név  alatt  közzétette,  biztosai  pedig 
(jűl.  22-kén)  óvást  nyújtottak  be  a  közbenjáróknak,  mely- 
ben a  ,, bekövetkezendő  újabb  vérontásért  Isten  előtt  fele- 
lőssé teszik  azt,  ki  féktelen  nagyravágyásában  rajtok  zsar- 
nokoskodni akar.^  A  háború  tehát  ismét  tovább  folvt. 

Rákóczy  e  tárgyalások  folyama  alatt  1706-ik  évi  jaa 
25-kére  Miskolczra  hívta  össze  a  szövetséges  rendeket,  hogy 
velük  az  ország  ügyeiről,  névszerint  a  közbenjáróknak  adandó 
válaszról,  a  pénz-,  had-  és  a  vallásügyről  tanácskozzék. 

Itt  felette  érdekes  és  tanulságos  esemény  adta  elő 
magát,  mely  szépen  világította  meg  a  jezsuiták  szereplését 
és  a  fejedelemnek  róluk  való  ítéletét. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  203 

Ugyanis  —  mint  láttuk  —  a  szécsényi  országgyűlés 
6-dik  t.-czikke  a  jezsuiták  hatáskörét  megszorította,  és  a 
német  nemzetből  valókra  kimondotta,  hogy  azok  az  ország- 
ból kitakarodjanak.  Ez  ellen  a  jezsuiták  nagy  mozgalmat 
idéztek  elő  Magyarország  éjszaknyugoti  részében;  és  hat 
vármegyét  rábírtak,  hogy  a  szécsényi  gyűlésen  ellenük  hozott 
határozat  eltörlését  szorgalmazzák. 

Pozsony,  Nyitra,  Trenesén,  Liptó,  Türócz  ós  Árva  vár- 
megyék rendéi  egy  hosszú  iratban  indokolják  ezen  kíván- 
ságukat. Elmondják,  hogy  mivel  a  róm.  katholikus  vallást 
ezen  „MarianumApostolieumHungariaeRegnum^-ban  veszély 
fenyegeti,  nem  nyomhatják  el  tovább  lelkiismeretük  szavát, 
hanem  kénytelenek  fájdalmas  panaszaikat  ő  kegyelmessége, 
a  fejedelem  elé  terjeszteni. 

Ugyanis  fájdalommal  és  szomorúan  értesültek  arról, 
hogy  a  jezsuita-rend  tagjai,  kik  régi  törvények  által  eleinte 
mint  missionáriusok  az  íQúság  oktatása  végett  befogad- 
tattak, későbben  pedig  a  vallás  terjesztéséért  országgyfilé- 
sileg  javakkal  és  birtokjoggal  ruháztattak  fel,  most,  midőn 
már  többnyire  magyar  ifjakból  állanak,  az  országból  mint 
nyilvános  gonosztevők,  száműzetnek  és  javaiktól  megfosz- 
tatnak. Fájdalommal  tapasztalják,  hogy  ez  által  az  Isten- 
nek és  az  anyaszentegyháznak  jogai,  úgy  mint  az  ország 
régibb  törvényei,  megsértetnek ;  a  róm.  katholikus  egyház- 
nak hű  őrei,  az  igaz  hitnek  lelkes  védelmezői,  az  Isten 
igéjének  kegyes  hirdetői,  az  erkölcsnek  és  tudománynak 
tanítói  és  e  nemzet  fiai  e  hazából  kiszakíttatnak,  s  ekképen 
az  ország  első  helyét  elfoglaló  róm.  katholikus  status  aka- 
dályoztatok a  róm.  katholikus  íQúság  nevelésében.  Ellenben 
az  ágostai  és  helvét  hitvallásnak  még  külföldi  tanárokat  is 
akadálytalanul  behozhatnak.  Sőt,  ami  a  lelkeket  még  inkább 
elkeserítheti,  ezen  hitvallásuaknál  még  a  jobbágyoknak  is 
szabad  vallásgyakorlat  engedtetik  még  pedig  a  róm.  kath. 
földesurak  rovására,  kik  g}'ermekeik  nevelésében  is  aka- 
dályoztatnak Nem  akarják  a  többi  rendeket  távolról  sem 
megsérteni,    de   tagadhatatlan,    hogy   a  tudomány  ily  őrei- 


204  Z8ILIN8ZKT  MIHÁLY. 

nek  és  tanitóinak  megszűnése  dbk  ezer  lélek  kárára,  és  a 
tanuló  iQűság  nevelésének  —  melyet  a  klérus  az  Isten 
dicsőségére  és  a  rendek  a  haza  javára  előmozdítani  szok- 
tak —  romlására  lenne. 

Hogy  tehát  ezek,  és  az  Isten  ügye,  valamint  az 
anyaszentegyház  jogai  sérelmének  eleje  vétessék,  hogy  a 
róm.  katholikns  nép  a  lelki  vigasztalástól,  az  ij(júság  pedig 
tanáraitól  meg  ne  fosztassék  s  ekként  a  rosszra  ne  csár 
bíttassék,  kérik  a  fejedelmet,  mint  a  haza  atyját,  aki  ép 
ágy  gondját  viseli  az  egyháznak;  mint  az  országnak,  hogy 
az  elmondott  és  más  hasonló  okokat  figyelembe  véve.  a 
szóban  levő  jezsuitákat  régibb  törvények  szerint  az  ország- 
ban megtartani  kegyeskedjék.  Ne  vegye  figyelembe  a  con- 
federatió  határozatát,  mint  amely  úgy  sem  illetékes  határozni 
vallási  kérdésekben.  Nem  akarnak  ők  ezzel  a  szécsénji 
országgyűlésnek  egyéb  politikai  határozatai  ellen  kikehi; 
de  teljes  tisztelettel  és  ünnepélyesen  protestálnak  az  ellen, 
hogy  az  Isten  ügyének  és  az  anyaszentegyház  jogainak, 
ágyszintén  az  ország  régibb  törvényeinek  sérelmével  a 
jezsuita-rend  honosított  tagjai  az  országból  szám  fizessenek, 
8  jobbára  alapítványi  javaiktól  megfosztassanak.  Az  ala- 
pítók szándékát  nem  lehet  meghiúsítani;  annak  megtartá- 
sát  az  igaz  róm.  katholikus  egyház  fejei,  a  római  pápák, 
nehéz  átok  súlya  alatt  bullák  által  is  követelik.  Mind- 
ezeknél fogva  a  mindenható  Úristen  előtt,  annak  szent 
angyalai  és  az  egész  keresztyén  világ  előtt  nyiltan  és  ün- 
nepélyesen tiltakoznak  ily  eljárás  ellen.^ 

Magok  a  jezsuiták  is  küldöttek  e  gyűlésre  követeket: 


^  Huniilliml  et  Fideles  servi  Comitatuum  Posoniensig,  Nitriensis, 
Trencheniensis,  Liptoviensis,  Thurocziensis  et  Arvensis  Statns  Catholicns 
Ad  Serenissimum  Electiim  Transylvaniae  Principem  et  Confoederatonim 
pro  Patriae  Libertate  Regni  Hungáriáé  Statuom  ac  Ordioum  Dacem 
Dnum  Dnum  Pranciscum  Rákóczy  de  Felső  Vadász  .  .  .  Humillíma  Instan- 
tia  Exhibita  in  Castris  ad  Darócz  positis  die  30.  okt.  Anno  1706 «  talin 
1705.  Acta  Politico-historica  Religionaria  Catholiconira  in  Hung.  Nenix, 
Múzeum. 


A  MAGYAR  0R8ZÁ0GYÜLÉSRK  VALLÁSOOYI  TÁB0YALÁ8AI.  205 

jelesül  pedig  Cseles  és  Pahy  nevű  atyákat  azon  czélból, 
hogy  ügyüket  élőszóval  védelmezhessék.  Főközbenjárójuk 
a  hazafias  érzelmű  Széchenyi  Pál  kalocsai  érsek  volt,  aki 
több  levélben  kérte  a  fejedelmet,  hogy  „in  justis  et  licitis 
mutassa  irántuk  a  maga  gratiáját.  Hadd  imádkozzanak  szi- 
vesen  a  fejedelem  dolgainak  s  úgy  szegény  nemzetünknek 
szerencsés  előmeneteléért".^ 

De  sem  a  rendek,  sem  a  fejedelem  nem  voltak  meg- 
engesztelhetők. 

A  fejedelem  saját  nevében  egy  kimerítő  választ  Íra- 
tott, melyben  éles  tollal  czáfolja  a  jezsuiták  által  saját 
ügyük  mellett  felhozott  érveket.  Egyúttal  kimutatja,  hogy 
a  jezsuiták  szelleme,  iránya  veszedelmes  az  országra  nézve, 
s  éppen  azért  azokat,  mint  a  polgári  társadalom  legvesze- 
delmesebb ellenségeit,  az  országból  végkép  kiirtani,  vag}' 
legalább  szigorú  korlátok  közé  szorítani  javasolja  úgy  az 
egyháznak  és  igaz  vallásnak,  mint  végre  a  szabadságnak 
jól  felfogott  közérdeke.^ 

A  fejedelem  e  tekintetben  legilletékesebb  biró  lehe- 
tett, mert  hiszen  ő  teljesen  be  volt  avatva  e  rend  titkaiba.^ 
Ismerte  tanaikat  és  törekvéseiket.  Azok  pedig  veszedelme- 
sek különösen  oly  országban,  hol  a  lakosság  nagyobb  része 
pápaellenes  tanokat  fogadott  el.  A  rendek  pedig  már  csak 
azért  sem  pártolhatták  a  jezsuitákat,  mivel  ezek  jogaiknak 
védelme  közben  mindig  azt  hangsúlyozták,  hogy  e  rend 
tagjai    és    birtokai   egyedül   és   közvetlenül   a  római  pápa 


^  Széchenyi  levele  Rákóczyhoz  Nagyszombatról  1706.  jan  20-án. 
Orsz.  levéltár 

>  Hist.  des  revol.  V.  288.  s  k.  1.  Horváth  M.  VI.  430.  1.  „Czik- 
kelyekként  felvéve  Rákóczy  a  vármegyék  suppiicatióját  s  remonstrálá  erős 
és  megczáfolhatatlan  ratiókkal,  hogy  nem  tudják,  mit  kivannak,  és  mind 
magoknak,  mind  az  egész  országnak  romlására,  veszedelmére  czéloz  a 
jezsuiták  mellett  való  instantiájok  .  .  .  Cserei  M.  Hist.  379.  1. 

'  Az  Isten  csudálatos  vezérléséből  pápista  emberrel  mondata  ki  az 
igazságot,  és  a  jezsuitáknak  minden  istentelen  practik^okat  napfényre 
vele  kiadatá,  mondja  Cserei  M.  Hist.  379.  1. 


2U6  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hatósága  alá  tartozóak-/  és  hogy  ennélfogva  az  országos 
rendeknek  nincs  is  jognk  róluk  valamit  határozni.  Szám- 
talan iratban  fejtegették  jogaikat,  alapítási  körülményeiket 
vagyoni  állapotaikat 

De  mindez  nem  használt  semmit. 

Rákóczy,  hogy  az  egész  világ  előtt  igazolva  legyen, 
kimerítően  válaszolt. 

Vette  —  úgymond  —  a  kérvényt  melylyel  a  jezsuita- 
rendnek  Magyarországból  való  kizárását  meggátolni  akar- 
ják. Helyesli  azt  a  buzgóságot,  melyet  a  vármegyék  róm. 
katholikus  rendéi  az  igaz  vallás  és  gyermekeik  oktatása 
ügyében  kifejtenek.  De  midőn  ezt  a  buzgóságot  magában 
véve  becsüli,  ugyanakkor  ő,  ugyanazon  bnzgóságtól  indít- 
tatva, ellenkező  nézetre  kényszeríttetett  a  nevezett  jezsui- 
tákra nézve.  Szükségesnek  találja  ezt  indokolni,  hogy  ki- 
tűnjék, miszerint  azon  elvek,  melyeknél  fogva  a  nevezett 
vármegyék  a  jezsuita-rendet  megtartani  óhajtják,  éppen  azok, 
melyek  őt  és  előtte  már  több  más  országot  és  rendeket 
arra  bírták,  hogy  azt  kizárják. 

A  vármegyék  feliratában  különösen  három  pont  emel- 
kedik ki :  1.,  hogy  a  rend  elűzéséből  a  róm.  katholikns 
egyháznak  kára  lesz;  2.,  hogy  az  iskolák  és  a  tudomány 
szenvedni  fognak,  és  3.,  hogy  az  illető  rendben  levő  magyar 
fiak  ártatlanul  száműzetnek  az  országból. 

Az  elsőre  nézve  megjegyzi  a  fejedelem,  hogy  ha  a 
vármegyék  elfogulatlan  szemmel  nézik  az  ügyet,  azt  fog^ 
ják  találni,  hogy  a  róm.  katholikus  egyház  virágzott  a 
jezsuiták  előtt  is,  hogy  más  rendek  századokon  keresztül 
védelmezték  az  egyházat,  melyen  a  poklok  kapui  sem  ve- 

^  „Oonstabit  ad  haec  —  írják  a  nagyssombati  jezsniták  RákóoiT* 
nak  —  Serenitati  Vestrae  ex  Sacris  Ballis  Sammomm  in  Terris  Chrí.«t 
Vioariorum.  non  solum  omnes  et  singulas  Societatis  Nostrae  Personis. 
verum  et  universa  ejusdeni  Bona,  uni  et  soli  Sedi  Apostolicae  immediate 
subjeeta  esse :  cnjus  Anctoritati  Tel  in  mininio  praejudicari  Serenius 
Vestra,  tanqiiam  Prineeps  ?ere  Catholicus,  nequaquam  patietur  . .  •  Oro. 
levéltár. 


A  MAGYAR  0R8ZAGQYÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁROYAIíÁSAT.  207 

betnek  diadalt,  s  mely  fel  fog  maradni  akkor  is,  ba  egy 
nyugtalan  rend  előtt  az  ország  kapni  bezáratnak.  Meg  fog- 
nak győződni,  bogy  más  egybázi  rendeknek  felébresztendő 
képessége  és  buzgalma,  s  annyi  évszázadon  át  tapasztalt 
szerénysége  és  a  gyengeségeket  pótoló  alázatossága  több 
tiszteletet  érdemel,  mint  az  ilyféle  embereknek  nyereség- 
bajbászó  bypocrisise  és  minden  erényt  feledő  követelő  gőgje, 
akik,  midőn  a  vallást  a  politika  segédjévé  teszik,  a  szent 
ügyek  közigazgatását  leginkább  a  külső  apparátusra  belye- 
zik;  nem  tudjuk,  vájjon  inkább  a  magok  biúságát,  vagy  az 
Isten  tiszteletét  keresik-e.  Akik  a  szent  evangyeliomnak  és 
egybáznak  védelmét,  és  boldogságunk  előmozdítását  magok- 
nak ezélul  tűzik  ki,  s  ekként  a  szentírást  s  a  szent  atyák 
írásit,  melyek  az  ő  biuságuknak  és  kapzsiságuknak  ked- 
veznek, nekünk  teli  szájal  birdetik,  azokat  pedig,  melyek 
nekik  nem  kedveznek,  bármily  világosak  legyenek  is,  vagy 
elnyomják,  vagy  mesterséges  magyarázattal  önkényesen, 
tetszéstik  szerint  elcsavarják.  Lebet,  bogy  néba  az  Istennek 
nagyobb  dicsőségére,  de  máskor  többnyire  csak  saját  pénz- 
vágyukért; mindenütt  az  égieket  bordják  ajkaikon,  és  a 
földieket  szivükben  ;  a  vallást  czégérül  használják,  hogy 
hasznot  húzzanak  belőle.  A  jezsuiták  az  akatholikusok  elleni 
nagy  buzgalmukkal  és  szenvedélyükkel  a  szentszéknél  in- 
kább a  magok  és  rendjük  érdemeit,  mint  az  Isten  igéjének 
terjesztését  hajbászszák,  és  az  eretnekek  lelkét  erőszakosan 
a  róm.  katholikus  egyház  iránt  inkább  izgatják,  mint  en- 
gesztelik, inkább  ingerelnek,  mint  meggyőznek;  és  míg  a 
megtérítetteket  mintegy  diadallal  mutogatják,  addig  egész 
országokat  és  az  akatholikus  népeket  még  inkább  elidege- 
nítik, s  gonoszságaikkal  nemcsak  magokat,  hanem  a  róm. 
katholikus  vallást  is  gyűlölet  tárgyává  teszik.  Ekként  a 
nyájnak  nyugtalan  őrei,  a  magok  impertinentiájával  az  el- 
tévedt juhokat  inkább  visszariasztják,  mintsem  hogy  beterel- 
nék az  egyházba.  A  róm.  katholikus  egyházat,  midőn  erő- 
szakkal akarják  kiterjeszteni,  pusztítják,  és  az  általok 
elidegenített  lelkeket  szétszórják,  elzüllesztik. 


208  ZSILIMBZKY  MIHÁLY. 

A  fejedelem  nem  foghatja  fel,  mért  nem  lehetne  ] 
jezsuiták  rendjét  más  régi  egyházi  rendekkel  pótolni.  Nen 
érti  az  illető  vármegyéket,  hogy  mit  találnak  e  rendné 
olyant,  ami  azt  az  egyházra  nézve  oly  szükségessé,  vag; 
pediglen  ilyen  protestatióra  érdemessé  tenné.  Talán  azi 
hogy  a  jezsuiták  mindenben  megkülömböztetik  magokat  é 
hogy  a  pápának  nem  annyira  szellemi  méltóságát,  mii 
inkább  a  világiak  feletti  hatalmát  vannak  hivatva  terjes/ 
teni?  Talán  ezért  akarják  őket  minden  más  rendek  felen 
kiváltságokkal  felruházni,  és  minden  tehertől  és  kellemel 
lenségtől  mentekké  tenni?  Talán  ezen  felsőbbséget  nei 
tűrő  s  más  papság  fölé  emelkedő  rend,  mely  itt  is  afféc 
tálja  az  italismust,  többet  ér  azért,  hogy  közvetlenül  a  pápá 
nak  van  alávetve,  és  a  helybeli  püspököknek  engedelmes 
kedni  nem  tartozik? 

Avagy  mi  érdemet  találnak  a  vármegyék  e  reui 
kevélységében,  melylyel  a  nyilvános  körmenetekben  má 
szerzetesek  péld^a  szerint  részt  venni  Isten  dicsőségéDci 
kissebbitésével  csak  azért  vonakodik,  hogy  a  többi  szerze 
tesekhez  hasonlónak  vagy  azoknál  kisebbnek  ne  látszassél 
Avagy  énekes  meneteik  (cantivada),  melyekben  a  feddhe 
tétlenség  hírét  hajhászva,  tisztaságukkal  minden  más  egy 
háziak  felett  dicsekednek,  (holott  nyilvános  életük  anya 
giassága  ismeretes),  nagyobb  előnyükre  válnak-e,  mint  a  min 
hátrányukra  van  megromlott  nyereségvágyuk  és  ravasz 
ságuk  a  politikában?  Vagy  talán  a  testület  szeplőtlens< 
géről  tanúskodik  ama  különös  ügyességük,  melynél  fogv 
az  alsóbbrendű  társakat  a  felsőbbek  tanácskozásaikból  kizái 
ják,  és  a  hármas  fogadalommal  s  alacsonyabb  teendők  végz< 
sével  kényszeritik  őket  beérni;  ha  pedig  a  szerzet  jó  himev< 
nek  ártanak,  vagy  a  bensőbb  működést  elárulják,  a  társulatba 
azonnal  elbocsátják;  ellenben  a  négy  fogadalom  s  a  titkosat 
mesterségek  részeseit  más  szerzetbe  átlépni  nem  engedik,  k 
véve  a  karthausiak  rendét,  melyben  egyedül  vannak  mq 
akadályozva  a  szerzet  szabályai  értelmében  kötelező  szigoi 
s  örök  hallgatás  által  titkaik  napfényre  hozatalában. 


A  MAOYAB  0R8ZÁ00YÜLÉ6BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  209 

Vagy  talán  feleségeitekre  esábitólag  hat  templomaik- 
nak asszonyias,  külső  pompája?  Vagy  fiaitokat  gyönyör- 
ködtetik az  ő  gyerekes  szinielőadásaik  ?  Avagy  végre  ten- 
magatoknak  tetszik  szerény  ábrázatuk  s  szabályszerinti  test- 
tartásuk, méltóságteljes  lépésük  s  elragadtatást  szinlelő 
arczkifejezésük  és  saját  tökéletességüket  fitogtató  erkölcsi 
szigorúságuk  a  gyóntatószékekben,  melylyel  a  vigasztalás 
után  sóvárgó  lelkeket  gyermeki  szeretet  helyett  szolgai 
félelemmel  töltik  el  Isten  iránt,  s  így  Krisztus  szelid  igá- 
jából zsarnoki  jármot  kovácsolnak  lelkiismeretünk  kínzá- 
sára, míg  saját  dolgaikban  készek  maguknak  minden  bűnt 
megbocsátani.  Vagy  talán  a  szentség  külszine,  melybe  oly 
ügyesen  burkolják  testüket,  bitette  el  külsőségekre  iráay- 
zott  szemeitekkel  azt  hogy  az  egyház  tisztasága  általuk  jött 
létre,  és  hogy  az  velük  együtt  fog  is  elveszni? 

Tagadhatatlan,  hogy  e  társulat  missionáriusai  hazánk- 
ban a  hitnek  nagy  hasznára  voltak,  de  másfelől  annál  több 
kárt  okoztak  a  politikába  való  beavatkozásuk  által.  Miért 
is  mi  a  politikai  állapotokon  mint  általában,  úgy  e  részben 
is  segítni  akarván,  azon  fogunk  munkálkodni  (s  e  tekintet- 
ben is  számolunk  reátok),  hogy  e  társaságbeli  atyák  az 
őseinknek  tett  szolgálatok  viszonzása  fejében  a  jószágaink- 
ból annyi  éven  át  húzott  haszonnal  érjék  be,  s  őket  idegen, 
8  ha  kivánják,  pogány  nemzetekhez  küldjük,  hol  nagyobb 
szükség  van  evangéliumi  buzgalmukra;  hogy  így  a  hitet- 
lenek között  kizárólag  apostoli  működésükre  szorítkozva, 
gyűlölet  helyett  méltó  tiszteletet  vívjanak  ki  maguknak, 
ami  ott  könnyebben  fog  menni,  mint  azon  országokban, 
hol  a  túláradó  kegyesség  s  a  híveknek  túlságos  buzgalma 
folytán,  a  legszentebb  ürügyek  alatt  teljes  biztosságban 
szokták  gyakorolni  a  legnagyobb  visszaéléseket. 

Ami  a  máaodik  pontot  illeti,  valóban  sajnálatra  méltó 
állapot,  hogy  midőn  a  szerzettől  tudományt  reménylünk 
elsajátítani,  általa  az  ismerethiányok  sűrű  ködébe  jutunk 
a  nélkül,  hogy  a  boldog  tudatlanság  stádiumában  marad- 
hatnánk.   Magatokra   hivatkozom,   mint  tapasztalt  tanukra, 

Zsilinsiky  :  Magyar  orszáirfD'űlések.  1-í 


210  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hogy  azon  tanfolyamból,  mit  a  maguk  hivalkodó  nyelve 
„hnmanoriae  florentissimi  sexennii^-nek  neveznek,  az  iíji 
ság  mi  egyebet  sem  sajátit  el,  mint  az  egyetlen  latin  nyel 
ismeretét.  Ez  is  vagy  nevetséges  barbarismusokkal  me{ 
rontva  alant  jár,  vagy  pedig  választékosságot  negély  ez  v 
mesterkélt  szólásmódok  s  bonyolódott  körmondatok  labyrin 
jébe  tévelyeg,  titokzatos,  jósszerfi  hangok,  rejtélyektől  ár 
dozik;  midőn  szóvirágokkal  akar  pompázni,  érthetetlenné 
homályossá   lesz,   s  legtöbbször  sok  szóval  mit  sem  mon 

Nem  is  említjük  a  grammatikai  szabályok  óriási  hs 
mázát,  mikkel  az  alsóbb  osztályokban  gyötrik  a  gyerm 
keket,  több  kárával  mint  hasznával  emlékező  tehetségül 
nek,  s  úgynevezett  declamatióikat,  mikben  nemcsak  ; 
iQakat  (kik  nem  értik,  amit  eldarálnak),  hanem  maguk 
is  gyakorolják,  saját  szerzeményeiket  bemutatva,  s  az  ily 
szinészies  jelenetekben  örömüket  s  dicsőségükei  találják. 

Mindezeknél  fogva  a  növendékek  annyi  idő  s  fára 
ság  után  nem  tesznek  szert  több  ügyességre,  mint  a  men 
nyivel  általuk  a  szinpadon  a  komikus  költészet  eme  i 
miasterei  magukat  a  gyönge  itéletű  nép  előtt  megkedveltet 
a  szülőket  hiú  tetszelgéseikkel  lekötelezni,  s  a  nagyurai 
hizelgő  színjátékaikkal  megnyerni  törekednek.  Szónoki 
rhetoricai  dolgozatai  telve  vannak  közhelyek  durva  n 
gyaíból  összefoltozott  üres  günyorosságával,  anagramn 
szurkálások  s  szójátékok  bohóczkodásaival,  melyek  gyen 
ségükkel  inkább  az  iQak  füleinek  megvesztegetésére,  m 
az  igazság  érzetétől  áthatott  férfiak  megnyerésére  t 
szánva.  Az  ilyen  gyermekjátékok  aztán  annyira  megront] 
a  növendékek  szorgalmát,  hogy  azok  az  efféle  haszontai 
tudákosságokkal  eltöltött  évek  után  végre  is  közönség 
íratok  s  levelek  megírására  sem  lesznek  képesek.  Továb 
a  költészet  s  ékesszólás  régi  remekeit,  (a  miket  még  mi 
kiméit  e  tudákosoknak  régi  felfuvalkodott  gyűlölete),  cs 
darabonkint  és  pro  forma  adják  elő;  az  újabb  írókat  ped 
a  szerzetükbelíek  kivételével,  (mintha  az  keletkezésé 
minden  tudomány  forrását  magában  egyesítette  volna),  hat 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  211 

talán  féltékenységgel  ismeretkörünktől  távol  tartani  töre^ 
kednek.  míg  maguk  az  amazok  által  kifejtett  tudományt 
(mint  ők  mondják)  más  lében  feleresztve,  és  saját  nevük 
alatt  újra  főzve,  mint  sajátjukat  rakják  élőnkbe,  s  ekként 
az  ő  scholasteriájuk  csépjeivel  vegyített  keverékét  kapjuk 
annak,  amit  az  eredeti  forrásból  sokkal  tisztábban  nyer- 
hettünk volna. 

Theologia,  scholastica  és  pbilosopbia,  ez  az  egész, 
mit  ők  tanítanak.  Ezek  az  egybáz  első,  csodákkal  tündöklő 
korszakában  ismeretlenek  voltak,  s  mai  napság  is  úgy  a 
közügyek  ismeretéhez,  mint  az  evangéliumi  egyszerűség- 
hez teljesen  feleslegesek,  s  csupán  az  egyházi  állás  betöl- 
téséhez szükségesek.  így  fiaitok,  kik  a  nyilvános  életre 
vannak  rendeltetve,  kizárólag  azokat  hallgatva,  éveken  át 
teljesen  haszontalanul,  s  a  jövendő  feledés  számára  fára- 
doznak s  a  tanulás  befejeztével  oly  eredményt  mutatnak 
fel,  ami  rosszabb  a  semminél,  t.  i.:  megingathatatlan  elbiza- 
kodást  és  azon  meggyőződést,  hogy  magukat  a  tudományok 
minden  ágában  lehetőleg  kiművelték. 

Gazdag  alapítványokkal  ellátott  tanintézeteikben  ország- 
szerte csupán  a  saját  czéljaiknak  megfelelő  disciplinákat 
adják  elő  s  tanult  embereket  nem  képeznek,  csak  maguk 
számára,  ha  ugyan  tudósoknak  lehet  mondani  azokat,  kik 
papirt  és  időt  pazarolva,  hamis  bölcseletekkel  s  homályos 
ellenmondásokkal  az  igazság  kissebbftésén  munkálkodnak, 
az  ismeretek  halmazába  helyezik  a  tudományosságot,  min- 
denben, a  legvilágosabb  igazságokban  is,  kételkednek,  hold- 
kóros abstractiók  által  minden  dolgok  ismeretétől  elvonatva, 
csupán  szakadások  előidézésére  alkalmas  distinctiók  gyár- 
tásában jártasak;  sok  tudnivalót  megtanulnak  anélkül,  hogy 
értenék,  s  midőn  józanságra  törekednének,  az  esztelenség 
mámorába  sülyednck.  Ily  állapotban  aztán  az  egyházra  s 
államra  egyaránt  veszélyes  nézeteket  hirdetnek,  s  szószé- 
keiken azon  megromlott  tanokat  bocsátják  világgá,  melye^ 
ket,  mint  a  tudomány  kinövéseit  úgy  az  udvarok,  mint 
maga  az  apostoli  szentszék  egyházi  átkával  nyesegetni  szük- 


212  ZfilUNBZKT  MIHÁLY. 

ségesnek  látták.  Kern  lehet  tehát  csodálkozni  a  felett,  hogy 
annyi  vita  tárgyát  képezték  az  ő  tanaik  a  probabilitM 
eseteiről,  a  mentalis  reservatióról,  a  kétértelmű  és  hamis 
eskü  módozatairól,  a  zsarnokgyilkolás  szabadságáról,  a  czé- 
lokról,  melyek  minden  eszközt  szentesitnek,  s  száz  meg  száx 
egyéb  kiirtásra  méltó  tételeikről,  melyek  ha  érvényre  jat- 
nának,  a  vétkezés  lehetősége  szabadsággá,  az  eskü  hazug- 
sággá, az  egyességek  egyenetlenségekké,  a  törvények  szőr- 
szálhasogatásokká  változnának;  a  hitélet  romlásnak  indulna, 
az  emberek  egymáshoz  való  viszonya  szükségkép  felbom- 
lanék.  S  e  tanokat,  daczára  annak,  hogy  minden  oldalról 
kárhoztatásban  részesülnek,  a  censurának  inkább  mellőzése, 
mint  tűrésével  e  theo-philosophastrusok  még  ma  is,  misá 
Istentől  eredő  tudományt  tovább  fejlesztik,  s  tanitásaikban 
a  vallás,  sőt  az  emberiség  legnagyobb  kárára  hangoztatni 
meg  nem  szűnnek. 

A  hazai  jogtudomány  ellenben  elhagyatva  hever,  g 
végkép  is  oda  lenne,  ha  külföldi  kuruzslók  kikoldult  gyógy- 
szereivel nem  támogattatnék.  Semmi  alapítvány  nincsen 
előmozdítására  azon  buzgalomnak,  mely  a  corpns  inris, 
ezen  —  mint  a  külföldiek  gúnyolják  —  durva,  rendezetlen 
anyag  szabályozásához  megkivántatnék.  A  tisztelendő  atyák 
erre  azt  szokták  ellenvetésül  felhozni,  hogy  az  ő  körükön 
kívül  elegendő  számban  léteznek  jogi  fakultások.  Kétség- 
kívül, de  a  közjó  érdeke  megkivánná,  hogy  a  hazai  tudo- 
mányok művelésére  rendeltetett  óriási  jövedelmek,  melyeket 
mások  kizárásával  úgyszólván  egyedül  ők  élveznek,  leg- 
alább részben  az  ilyes  szükséges  tudományág  fejlesztésére 
fordíttatnának. 

A  műveltség  feltételéhez  tartozó  többi  tudományoknak, 
a  földrajz,  mathematica,  arithmetica,  építéstannak,  a  hadi 
tudományoknak,  geometriának,  történelemnek,  kortannak  s 
más  egyebeknek  (bogy  a  testedző  nemesi  játékokat  ne  is 
említsük)  neveik  is  ismeretlenek  gymnasiumaikban,  jóllehet 
ép  ezek  a  legvirágzóbb  államokban  s  a  leghíresebb  aka- 
démiákon a  haza  nagy  hasznára  elő  szoktak  adatnia  s  ama 


A  MAOYAB  ORSZÁOOYŰliÉBEK  VALLÁBOOYI  TÁROYALÁSAl.  218 

semmiségeknél  bizonyára  sokkal  alkalmasabbak  az  íQak 
elméjének  élesítésére.  Ők  azonban,  mint  a  tudományok  egyed- 
ámsai.  e  tudományokat  egyenként  űgy^  mint  együttesen 
megvetik,  s  az  iQak  elől  elrejtik  vagy  azért,  mert  ők 
maguk  tudatlanok,  vagy  mert  irigyek  s  attól  félnek,  bogy 
a  történelem,  jog-  és  államtudományok  ismerete  próbakő 
gyanánt  napfényre  hozná  a  főpapság  s  az  egyházi  rend 
bitorlásait.  Ezért  e  mindennél  bitorlóbb  s  a  főpapsághoz 
leginkább  szító  szerzetesek  ama  tudományokat  a  mi  kutató 
elménktől  mindenáron  távoltartani  s  a  róm.  katholikusok 
tanintézeteiből  száműzni  iparkodnak,  s  ha  azok  valamelyi- 
kének szándékuk  ellenére  ismeretérc  jutunk,  azt  mint  az 
eretnekek  találmányát,  előttünk  tudatlanok  előtt,  utálatos 
színben  szokták  feltüntetni. 

Hogy  hazánknak  e  tudatlanságban  sínylődő  és  töké- 
letesen magára  hagyott  fiatalságán  segítve  legyen,  a  dolog 
lényege  követeli,  hogy  ezen  álmos  mesterek  helyébe  mások- 
ról gondoskodjunk,  kik  a  tudományos  műveltség  terjeszté- 
sére alkalmasabbak,  s  más  oldalról  a  hitelvek  becsepeg- 
tetésére  nem  kevésbbé  képesek;  s  hogy  az  üres  tanulmányok 
helyébe  szilárdabbakat,  a  szerzetbeli  tudományok  helyett  a 
közélethez  szükségesebbeket,  az  idővesztegetők  s  haszon- 
talanok helyébe  hasznosakat  helyezni  iparkodjunk.  Ha 
azonban  a  vármegyék  a  hosszú  megszokás  folytán  oly  nagy 
súlyt  fektettek  a  theologiai  és  bölcseleti  tudományokra,  nem 
tudják-e,  hogy  e  társaság  a  domokos-  és  ferenczrendi  szer 
zetek  doctoraitól  koldulta  ki  a  maga  tantételeit  ?  Nem  me- 
ríthetnek-e ők  magok  is  ugyanazon  forrásokból  ?  Vagy 
nem  találnak-e  más  mestereket  e  tudományokra,  kik  azo- 
kat (hogy  az  akatholikusok  Európaszerte  virágzó  egyete- 
meit ne  említsük),  Salzburgban,  Kölnben,  Lotharingiában, 
részben  Lengyelországban,  Velenczében,  magán  a  párisi 
Sorbonne-on  s  Franczia-  és  Spanyolországok  más  helyein 
kezdettől  fogva  tanították,  s  ma  is  kitűnően  tanítják,  s  kik- 
től maguk  e  szerzet  alapítói  azokat  tanulták  ?  Ezt  nem 
tagadhatják  el,  hacsak  a  többi  kegyes  hazugságok  mellett 


214  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nem  akarják  azt  is  elhitetni,  hogy  mindjárt  keletkezésük 
kor  mindennemű  tudományos  ismeretek  birtokába  jutottal 
Nem  találják-e  a  rendek  sokkal  czélszerűbbnek  mindeze 
tudományokat  másrendu  állapotú,  könnyebben  fentarthat 
és  hasznosabb  professorok  művelésére  bízni^  kiktől  fiaikna 
tökéletesebb  kiművelése  várható? 

Ne  higyjétek  —  úgymond  —  hogy  ezt  cselekedve 
hajdani  tanáraitokkal  szemben,  kiktől  első  ismereteitek< 
nyertétek,  hálátlanság  vádjára  lesztek  méltók.  Mert  ők 
gazdag  alapítványok  jövedelmeiben  sokkal  dúsabb  juta 
mat  bimak,  mint  minőt  mások  bármily  munkáral  kinyei 
hetnének;  következéskép  semmit  veletek  fizetés  nélkül  nei 
tesznek,  s  a  mit  ti  tőlük  ingyen  élveztek,  azt  úgy  vegyétei 
mint  ha  az  akadémiák  első  alapítóitól  nyertétek  volna. 

A  mi  harmadszor  a  fiaitok  iránt  e  szerzet  részérc 
tanúsított  atyai  gondoskodást  illeti  (akár  érdekből  szárms 
zik  az,  akár  igaz  érzésből),  úgy  látszik,  nem  ismeritek 
szent  atyák  e  mondását:  „ut  calcato  pergeret  patre  et  matre' 
mit  e  szerzetnél  sokkal  inkább  mint  másnál  fejébe  verik ; 
belépőnek,  s  nem  tudjátok,  hogy  a  nemzetiség  szellem^ 
(mint  ők  nevezik:  „spiritus  nationalitatis")  kiirtásával  ; 
haza  s  szülők  iránti  szeretetet  elnyomni  kötelességüknél 
tartják,  s  a  tökély  egyik  fokául  tüntetik  fel,  a  mivel  jc 
előre  szépen  elzárják  az  utat  annak  lehetőségétől,  hogy  h 
szükségbe  találtok  jutni,  visszakaphassátok  a  fiaitokra  pazs 
rolt  költségeket. 

Éppen  ezért  nagy  következetlenség  volna  részetekrő 
hogy  midőn  ők  jutottak  szorult  helyzetbe,  s  visszaemlékez 
nek  a  hazára  s  reátok,  kiket  előbb  megvetéssel  illettek, 
megmentésükre  törekedjetek  azoknak,  kik  a  szerencsébe 
titeket  lábbal  tapostak;  nem  is  említve  azt,  hogy  gyah 
zatos  dolog  lenne  polgárilag  meghalt  véretek  jólétét  eléh 
tenni  a  haza  üdvének,  melyért  mi  magunk  éltünket  i 
vérünket  szenteljük. 

Azokból  miket  e  társaság  mellett  felhozottakra  váh 
szólva   mellesleg  elmondtunk,  világosan    kitűnik,    hogy  i 


A  MAOYAR  OR8ZÁOOYÜLÉ8EK  VALLÁSOOYI  TÁRGYALÁSAI.  215 

emberek  száműzetése  a  hazára  legkevésbbé  sem  káros,  sőt 
ellenkezőleg  csakis  előnyös  volna.  Ehhez  járul  továbbá: 

Először:  E  szerzetnek  kielégíthetetlen  dühe  az  anyagi 
javaknak  külömböző  czfmek  alatti  összegyűjtése  körül, 
melylyel  őseinknek  vérrel  szerzett,  s  a  pogányok  ellenében 
nagy  fáradsággal  megtartott  javait  könnyű  szerrel  birto- 
kukba kerítik,  s  a  királyi  jövedelmeket  megkisebbítik,  az 
alattvalók  terhét  pedig  növelik.  Mert  a  birtokok  összehará- 
csolására kinyújtják  ugyan  kezeiket,  de  vállaikat  elvonják 
a  teher  alól,  s  jövedelmeik  nagysága  mellett  szépen  meg- 
híznak, de  adót  nem  akarnak  fizetni,  s  annak  terhét  reátok 
s  fiaitokra  nehezedni  hagyják;  s  e  dühökben,  mit  alig  lehet 
szavakkal  kifejezni,  mint  báránybőrbe  öltözött  oroszlányok, 
körüljárják  az  árvákat,  özvegyeket,  titeket  is,  keresve^  kit 
nyeljenek  el,  s  mindent  elkövetnek,  hogy  másoknak  jószá- 
gait is  maguk  részére  gyümölcsöztessék.  Kapkodnak  az 
örökségek  után,  minek  mi  magunk  is  tanúi  voltunk.  Ugyanis 
(hogy  ne  mindennapi  példát  idézzünk)  Páter  Kiss  jezsuita 
boldog  emlékű  nagyanyánk  halála  után  övéihez  egy  gaz- 
dagon megtöltött  szekrényt  küldött  e  fölirattal:  j^ Páter  Km 
egyházi  beszédei^,  A  beszédeket  azonban,  az  ékesszólás  meg- 
annyi remekeit,  Hercules  Gallicus  példájára,  a  hallgatóság 
lebilincselésére  csodálatos  módon  arany  lánczokká,  drága- 
kövekké s  gyöngyökké  átváltozva  találta  mostoha  atyánk, 
ki  a  küldötteket  útközben  meglepve,  s  a  szekrényt  felnyit- 
tatva, napvilágra  hozta  a  lelkiismeretes  gyóntatóatya  csalá- 
sát, s  megmenti  a  kincseket,  mik  épen  elegendő  segélyfor- 
rást szolgáltattak  a  háború  folytatására.  A  mit  pedig  ők 
egyszer  kezeik  közé  kerítettek,  az,  akár  csak  a  pokol  bir- 
tokába jutott  volna,  honnan  nincs  megváltás:  soha  többé  a 
világiakhoz  vissza  nem  kerül.  Nehogy  tehát  a  hívek  kegyes- 
sége (nem  akarjuk  mondani :  babonasága)  e  szent  atyák 
álszenteskedése  által  megcsalatva.  újabb  adományokkal  gaz- 
dagítsa őket,  s  még  több  földbirtokot  juttasson  a  vissza- 
váltás minden  reménye  nélkül  e  telhetetlen  nadályok  bir- 
tokába, kik  terheltek  növelésével    s   erőtök  kiszívásával  a 


216  SflOiIMBZKT  MmÁLT. 

hazát  végveszélybe  döntenék,  szükségesnek  látjnk  felhfnri 
benneteket,  ítéljétek  meg,  vájjon  ha  az  elmondottakkal  szem- 
ben érdemeiket  s  szabadalmaikat  mérlegbe  vetitek^  felül- 
mnlják-e  ezek  súlyban  az  állam  érdekét,  meljnek  védelme 
legszentebb  kötelességünk,  azon  mondás  szerint:  a  legelső 
torvény  a  nép  fidve. 

Másodszor:  Sokkal  veszélyesebb  ennél  a  szerzetesek- 
nek azon  különös  magaviselete,  melylyel  az  államban 
államot  képezve,  saját  érdekeiket  az  országéinak  elébe  te- 
szik, 8  felebbvaló  csak  akkor  ismernek  el,  ha  érdekeik- 
nek alá  tndja  magát  vetni.  Az  ilyeneket  aztán^  tanaikat 
beléjük  csepegtetve,  elkábítják,  minden  nemes  érzelmekből 
kivetkőztetik,  teljesen  kormány  ózható  vá  teszik;  ha  m^- 
szelídülnek,  a  lelkiismeret  zabiájánál  fogva  tetszés  szerint 
vezetik,  ha  ellenállának,  a  népnél  gyűlöletessé  teszik  őket 
elárulják,  üldözik  egész  az  orgyilkosságig  (a  mint  ez  Franczia- 
országban  történt),  merényleteiket  kárhozatos  theologiai  téte- 
leikkel táitfogatva,  sőt  szentesítve.  Ekkép  az  államot  odáig 
viszik,  hogy  ez,  tannlt  iQ6ság  hiányában,  alkalmas  vezetők- 
től megfosztva,  külső  s  belső  rázkódtatásokat  kénytelen 
tűrni;  s  magnkat  az  uralkodó  házakat  is  romlásba  viszik, 
mint  a  szomszéd  ausztriai  házat  a  Ferdinándok  ideje  óta, 
a  mikor  oda  befurakodtak  vészthozó,  oktalan  vagy  rossz- 
akaratú tanácsaikkal  meggyöngítek  azt,  míg  az  akatholi- 
kusok  fejedelmeinek  hatalma  —  mert  bölcs  ministerek  taná- 
csaival élhetnek  —  az  egyház  s  birodalom  rovására  napon- 
ként gyarapodik.  A  törvényekkel  mit  sem  törődnek,  min- 
denben saját  javukat  tolva  előtérbe ;  sőt  ők  diktálnak 
törvényt  a  hatóságoknak.  Teremtményeiket  a  közhivata- 
lokba betolják,  hogy  pártjuknak  hatalmas  támaszokat  al- 
kossanak. A  köztársaságot  egyenetlenségek  zsákmányává 
teszik,  hogy  a  zavarosban  halászhassanak.  Az  államot  játék- 
tárgyául tekintik,  s  a  külföldhöz  szítva  félelemben,  vagy 
szolgálataikat  neki  felajánlva  hatalmukban  tartják.  Hogy 
különös  példát  hozzunk  fel,  levéltárunkból  a  KoUodícs 
bibornok-féle  Commissio  neoacquistica  által  minden  eredeti 


A  MAOTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁBGYALÁ8AL  217 

okiratot  titkon  szentségtörőleg  megsemmisitni,  s  hogy  a 
legfelső  felebbezési  fornmot  is  elzárják  elölünk:  a  magyar- 
országi fandatiók  könyveit  a  vaticani  levéltárból  eltávolí- 
tani, s  így  az  ország  javadalmait  s  jogait  maguknál  zár 
alatt  tartani  nem  átallották.  Általában  pedig  minden  dologba, 
legyen  az  jelentéktelen,  vagy  nagy,  nyilvános  vagy  magán- 
érdekű, biyatlannl  beavatkoznak  ;  a  házakba  s  családi  szen- 
télyekbe, gyóntatás,  tanítás,  látogatás  ürügye  alatt  behatol- 
nak; az  ország  belállapotát  kikémlelik  s  Isten  nagyobb  dicsősé- 
gének örve  alatt  titkos  levelezésben  nem  ritkán  az  ellenségnek 
elárnlva,  az  országokat  kül-  s  belháborak  lángjába  borít- 
ják; 8  midőn  annak  elfojtására  a  honfiak  vérüket  áldozzák, 
ők  magnk  ártatlan  s  közönyös  nézőkként  viselik  magukat. 
Bent  a  hazában  senki  iránt  hűséggel  nem  viseltetnek,  csak 
magukhoz.  Kint  Ghinában  az  egy  Istent  és  Confucinst,  Tirol- 
ban s  a  birodalomban  a  császárt,  s  a  francziákat  s  bajo- 
rokat imádják.  Hogy  a  kötetekre  menő  külföldi  példákat 
mellőzve,  a  minket  közelebbről  érdeklő  s  napjainkban  tör- 
tént dolgokat  említsünk,  csak  a  mi  saját  levelünk  sorsára 
hivatkozunk,  mit  bécsi  megbízottjuk  Longveil  kapitány  által 
a  franczia  király  számára  tőlünk  vonakodásunk  ellenére 
kierőszakolva,  előbb  a  császárnak  megmutatták,  s  aztán  az 
említett  Longveilt  titkos  utasításukkal  ellátva,  Versaillesbe 
küldék,  visszatérvén  pedig,  Bécsben  terveink  fölfedezésére 
késztették.  Minek  következtében  minket  börtönbe  vetettek, 
s  abból  ismét  kiszabadítottak,  s  menekülésünk  eszközét, 
Lehmann  kapitányt,  Bécsüjhelyben  Volf  páter  által  (ki 
szabadulásunk  fő  eszközlője  vala)  a  császár  ellen  éret- 
tünk elkövetett  hitszegéséért  egész  az  utolsó  perczig  bűn- 
bocsánattal  hitegették  s  a  vesztőhelyig  kisérték,  nehogy 
halála  előtt  a  cselszövényt  más  előtt  fölfedezze.  Továbbá, 
midőn  Bercsényi  gróf  úrral  Lengyelországban  bujdostunk, 
Kluzarius  nevű  emberük  által  Ungvárról  pénzzel  segítettek 
minket,  s  hadviselésünk  alatt  Nagyszombatban  színjátékot 
rendeztek.  Kolozsváron  diadalívet  állítottak  tiszteletünkre, 
s  más  egyéb  módon  fitogtatták  hűségüket,  míg  ugyanakkor 


218  ZSILINSZKY  lOHÁLY. 

Bécsben  az  udvarnál  a  császár  iránti  hűségükkel  kérkec 
tek,  mint  a  kik  császárpártiságuk  miatt  tőlünk  üldoztetéí 
szenvednek.  S  így  ez  ál-politikasok  és  syncretisták  eg 
szolgálattal  a  franczia  kifályt,  minket  s  a  császárt  lekötc 
leztek,  ugyanakkor  mindnyájunkat  elárultak;  abban  biz2 
kodya,  hogy  ha  hadviselésünknek  (mint  reméljük)  kedvez 
kimenetele  leszen,  a  tett  szolgálatokért  tőlünk  győztesto 
s  a  franczia  királytól  a  legnagyobb  elismerésben  fogna! 
részes^lni;  bukásunk  esetében  ellenben  a  császári  fisea 
által  elnyelendő  uradalmainkból  az  ausztriai  ház  iránt  tanu 
sitott  hűségük  jutalmául  nem  csekély  részt  fognak  osztály 
részül  kapni.  S  így  kiállhatatlan  szemtelenségükkel  sajá 
fellebbvalóikat  is  megcsalják,  s  a  mellett  magukat  ng; 
viselik,  mintha  semmi  feddés  alá  nem  eshetnének.  Mintha 
szabadságukban  állana  a  fejedelem  s  haza  kárára  a  törve 
nyéket  mellőzni,  s  az  isteni  és  természeti.  Jog  sarkalatos 
törvényeit  felforgatni,  melyek  mindenkit  hűségre  kötelezneli 
a  haza  s  fejedelem  iránt,  s  megtiltják  az  ellenséggel  valc 
szövetkezést. 

A  dolgon  mit  sem  változtat  egyeseknek  őszipte,  s  rend- 
társaiktól elütő,  minden  anyagiasságot  megvető  érzülete, 
kik  az  idők  folyama  alatt  összetákolt  rendtörvények  helyett 
inkább  kivannak  szent  alapítójuk  szelleméhez  alkalmaz- 
kodni, s  tiszta  szívvel  és  szerényen  hivatásuknak  élnek 
Mert  először  is  ezek  száma  igén  csekély,  s  csak  az  alsóbb 
rendűek  között  találhatók;  másodszor:  a  többiek,  kik  az  egész 
gépezetet  kormányozzák,  az  ilyen  derék  férfiakat  eszközül 
használják  fel,  hogy  a  társaságnak  ezekben  mint  ereklyék- 
ben visszatükröződő  szentségével  a  nép  előtt  kérkedjenek, 
s  hogy  szemeink  ez  oldalról  el  lévén  vakítva,  annál  keve- 
sebb figyelmet  fordítsunk  politikai  cselszövényeikre.  így 
nemcsak  minket,  világiakat,  kiket  idiótáknak  tartanak,  ha- 
nem övéiket  is,  kiket  míg  elbocsáthatóság  alá  esnek,  álnok 
ravaszsággal  megcsalnak,  midőn  t.  i.  azokat  egyrészről  val- 
lásosságuk által  elméjük  megejtésére  eszközül  használják, 
másrészről,   hogy  őket  magukat  elkábítsák,   vak   engedel- 


A  MAOYAR  ORSZÁGQyŰIiÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  219 

mességre  szoktatják,  ügy  hogy  ezek^  lovak  s  öszvérek 
módjára  vakon  s  megfontolás  nélkül  követik  elöljáróinak 
minden  parancsát,  s  a  nélkül  hogy  képesek  volnának  meg- 
ítélni, jó-e  az  vagy  rossz,  meg  vannak  győződve  annak 
tökéletességéről.  A  minthogy  a  társaság  czéljait  a  szabályok 
szerint  senki  más  nem  tudhatja,  mint  a  rendfőnöke:  hogy 
mi  légyen  az  talajdonképen,  hogy  a  pápaság  korlátozására 
vagy  vezetésére  a  világi  fejedelmek  befolyásolására,  vagy 
az  egyház  s  államok  sorsának  a  maga  érdekei  alárendelé- 
sére van-e  irányozva,  azt  mi  semmikép  meg  nem  ítélhetjük. 
Ehhez  járul,  hogy  Isten  s  az  egyház  ügyeit  saját  tár- 
saságuk czéljaival  azonosítva,  a  gyönge  lelkiismeretüeket 
gyalázatos  gazságukkal  remegd  tiszteletben  tartani,  alap- 
törvényeik elsejének  tartják.  Minélfogva  az  élesebb  látá- 
sűakat  s  a  közügyek  hívebb  szolgáit  a  suttogástól  is  el- 
rettentik; mint  Istenről  s  a  hitről  megfeledkezett  gonoszo- 
kat nyilvános  gyűlölet  tárgyává  teszik;  eretnekeknek  s  rágal- 
mazóknak nyilvánítják,  s  engesztelhetetlen  gyűlöletük  és 
személyes  boszüjok  által  vezéreltetve,  titokban  végső  rom- 
lásukra törekedni  nem  átalljanak.  Pártfogóikat  ellenben,  főleg 
a  tertiariusokat  a  csillagok  fölé  emelik,  míg  ellenségeiket 
a  barathrumba  vetve,  ők  maguk,  főleg  az  ifjabbak  meg 
vannak  róla  győződve,  hogy  egyedül  nekik  van  megengedve, 
Isten  ítéletét  a  mélységből  mint  egy  zsákból  s  a  köpenyeg 
alól  szabadon  bocsátani,  az  isteni  praedestinatiót  (hogy  bar- 
bár szólásmóddal  éljünk)  charta  biancákon,  kényük-kedvük 
szerint  osztogatni  s  a  kegyelemmel  s  mennyei  áldásokkal 
kereskedni.  Innen  az  a  nagy  dühösség,  melylyel  a  semle- 
gességet kárhoztatva  s  bárkiben  is  gyalázva,  mindenkitől 
azt  követelik,  hogy  ha  nem  vetnek,  hát  velük  arassanak, 
s  az  embereket  a  közönyösök  kizárásával  barátjuknak  vagy 
ellenségüknek  tekintik.  Első  esetben,  ha  az  illető  kedvező 
szerencsének  örvend,  ezt  tanácsaiknak  s  imáik  által  kiesz- 
közölt isteni  áldásnak  tulajdonítják;  balsorsa  esetében  pedig 
Isten  szeretetére  hivatkoznak,  ki  fiait  szeretetből  sújtja,  s 
itt  e  toldön  csapásokkal  látogatja  azokat,  kiket  mint  a  tár- 


220  Z8ILINBZKT  MIHÁLY. 

saság  védőit  az  örök  üdvösség  elnyerésére  méltatott.   Akit 
pedig  ellenségüknek  tartanak,  arról,  ha  ügyei  jól  mennek, 
elcsavart  dilemmával  azt   állitják,    hogy    Isten   ez    életben 
azért  részelteti  a  boldogságban,   hogy  a  másvilágon   annál 
keményebben  büntesse;  s  ha  bajokkal  küzd,  azt  ágy  tekin- 
tik, mint  kézzelfogható  átkot,  melylyel  az  egek  a  társaság 
iránti  rosszindulatot  megbosznlják.  Ekképeni  hajózásnkban 
minden  szelet  hasznukra  akarnak  fordítni,  s  a  párkák  fona- 
lából is  készek  vitorlát  készíteni,  hogy  az  óhajtott  kikötőt 
elérjék;    a  világiak  közül  némelyekhez  hiszékenységét  fel- 
használva, másoknak  saját  bajaikra  irányzott  figyelmét  ki- 
játszva s  elkerülve,  másokat  arra  kényszerítve,  hogy  meg- 
győződésüket eltitkolják,  másokat  végre  annyira  megnyerve 
magnknak,  hogy  Isten  dicsőségére  önkényt  törekszenek  velük 
lépést  tartani.  Ekkép  oly  hatalomra  jutnak  közöttük,  hogy 
mindent  szabadon  cselekedhetnek,  akaratukat  minden  meg- 
gondolást mellőzve,  több  megátalkodottsággal  s  dölyffel  mint 
okossággal  s  észszerfiséggel  vihetik  keresztül  a  bölcsebbek 
ellen  önhittségükben  gyalázásokat  szórhatnak,  hasonlóan  a 
kutyához,  mely   a   holdat  is  megugatja,    s  gyűlöletük  tár- 
gyait szabadon  kigúnyolhatják. 

S  ne  hitegessétek  magatokat  a  hiú  reménynyei,  hogy 
ez  emberek  talán  magán  vagy  nyilvános  intések  által  ön- 
mérsékletre 8  jobb  nézetekre  volnának  bírhatók,  midőn  oly 
nagy  bennük  az  elbizakodás  és  önszeretet;  midőn  oly  sokat 
tartanak  magukról,  hogy  az  álbölcselet  mámorával  eltelve 
s  magával  a  kevélységgel,  mint  az  angyalok  tulajdonságá- 
val büszkélkedve,  magukat  minden  tökéletesség  felé  helye- 
zik, csalhatatlanoknak  tartják,  s  ágy  vélekednek,  hogy  6k 
censurát  csak  gyakorolni,  de  nem  tűrni  vannak  hivatva. 
Nem  ismernek  nagyobb  vakmerőséget,  mintha  tetteiket  vizs- 
gáljuk, melyeket  csakis  bámulattal  s  tisztelő  hódolattal  volna 
szabad  illetnünk.  Nekünk  kötelességünk  vétkeinket  előttük 
naeggyónni;  de  az  övéiket  kikutatni  vakmerőség;  a  mi  tet- 
teink helyességét  mérlegelni  az  ő  hivatásuk,  de  az  övéik 
helyességéről  kételkedni  részünkről  szentségtörés  volna,  mert 


A  MAOYAB  ORBZÁOOYŰLfteBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  221 

ha  vétkesek  volnának  is,  valamely  rejtett  tulajdonság  foly- 
tán az  ő  vétkük  erénynyé  változik  vagy  legalább,  hogy  azzá 
fogna  változni,  azt  hinni  sokkal  üdvösebb  reánk  nézve, 
mint  őket  bűnösöknek  tartani.  S  épen  ebben  áll  e  társa- 
ságnak nemcsak  a  test,  de  a  lelkiismeret  felett  is  uralkodó 
hihetetlen  zsarnoksága,  melylyel  a  legkorlátlanabb  monar- 
chiát is  íelfilmulják.  s  mely  annyira  gyűlöletes  és  tűrhetet- 
len^ hogy  valóban  kétséges,  vájjon  az  ansztriai  ház  igájá- 
nak, vagy  a  jezsuitákénak  lerázására  kell-e  nagyobb  erő- 
feszítéssel törekednünk. 

Nem  akarjuk,  hogy  föltehető  legyen  rólunk  az,  mit  e 
tisztelt  atyák  védelmi  pajzsul  fölhasználnak  ellenünk,  hogy 
t.  i.  mi  minden  hálaérzet  mellőzésével,  saját  kényünk  s  nem 
a  közérzület  által  vezéreltetünk  szándékunkban;  holott  min- 
den részrehajlás  s  rosszindulat  távol  van  tőlünk.  Mi  a 
jezsuitáknak  az  ellenséggel  való  összejátszását  s  más  gonosz- 
ságaik emlékezetét  a  nekünk  nyújtott  szolgálatokkal  együtt 
a  mérleg  serpenyőibe  vetettük,  s  az  igazságos  bosszúérzet 
és  hála  hosszá  harczot  vívott  lelkünkben,  mely  az  egyenlő 
erők  küzdelme  folytán  mélyen  megrendült.  S  ha  az  érzel- 
mek szétválása  után  a  bosszuló  igazság  érzete  felülmulta 
a  keresztyén  háládatosságét,  hálátlanság  vádja  nem  érhet 
bennünket.  Mert  az  árulást  nem  szenvedhetjük,  annál  ke- 
vésbbé  az  árulókat,  kikről  meggyőződtünk,  hogy  nem  a  mi 
javunkért,  hanem  saját  érdekeikért  szolgáltak  bennünket. 
Hogy  azonban  a  ti  kívánságaitokat  amennyire  lehet,  a  köz- 
érdekkel összeegyeztessük,  minden  magánérdektől  távol,  szí- 
vesen teszünk  engedményeket,  csak  azt  Ígérjék  meg  a  tisz- 
telt atyák,  a  mit  legfőkép  elérni  akarunk,  hogy  minden 
nyilvános  botránykövet   komolyan  eltávolítani  iparkodnak. 

És  pedig  Ígérjék  meg: 

1.  hogy  lemondanak  ingatlan  javaikról,  s  megelég- 
szenek azzal  hogy  papjaik  száma  szerint,  személyen- 
ként fizettessenek  a  közpénztárból;  s  felhagynak  szemtelen 
szokásaikkal,  hogy  időszakonként  házról-házra  járva  nyil- 
vánosan kéregessenek,  mindenütt  nevetséget  gerjesztve  zsák- 


222  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

hordozóik  által,  még  maguk  között  is.  mid^D  azok  útjokból 
colleginmaikba  visszatérnek. 

2.  Hogy  iskoláikat,  akadémiáikat  s  •  gymnasiumaikat, 
melyek  fiaitokra  nézve  mindmegannyi  gyakorló  iskolái  a 
kémkedésnek,  odahagyják,  hogy  így  az  íQak  rontására 
való,  idő-  s  költ^égpazarló  haszontalanságok  helyett  szük- 
ségesebb s  hasznosabb  tudományok  talajának  azokban 
helyet. 

3.  Hogy  a  nyomatandó  könyvek  censurájáróK  melyet 
eddig  a  hit  és  erkölcsök  felügyeletének  ürügye  alatt  bito- 
roltak, lemondjanak;  miután  a  hasonszőrű  írókon  kívül 
mások  felett  ítélni  képtelenek,  elannyira,  hogy  gyakran  a 
legjelesebb  tollú  írók  inkább  visszatartják  magukat  az  írás- 
tól, hogysem  ilyen  emberek  ítéletének  magukat  alávetni 
kényszerüljenek,  kik  a  legjelesebb  tehetségeket,  ha  nem 
közéjük  tartoztak,  gyűlöletes  szőrszálhasogatásokkal  szok- 
ták megbírálni. 

4.  Hogy  gyóntatni  nem  fognak,  kivéve  utazásközben. 
Ezzel  szoktak  ugyanis  leginkább  visszaélni,  nemcsak  magá- 
nosoknak, de  a  fejedelmeknek  is  belsejét  kényükre  kiku- 
tatva, s  őket  gyakran  az  ország  érdeke  ellen  kormányozva, 
hogy  ne  is  említsük  a  gyónás  szent  pecsétjének  megtöré- 
sét, melyre  bizonyos  módozatokat  s  paradox  szabadalma- 
kat ismernek,  mint  mondják,  egyedül  saját  lelkiismeretük- 
nek tartozván  érte  felelősséggel. 

5.  Hogy  ú.  n.  conservátoraikat,  kik  inkább  kémek- 
nek volnának  nevezhetők,  otthon  tartják,  s  nem  engedik  a 
családok  felügyelői  s  az  erkölcsök  őreiként  bázról-házra 
járkálni,  midőn  a  közerkölcsiség  felett  való  őrködés  a  ható- 
ságok feladata,  s  azt  semmiféle  magánember  magának  nem 
arrogálhatja. 

6.  Hogy  meg  fognak  szűnni:  teremtményeiket  nyilvá- 
nos hivatalokba  beajánlani.  Azok,  kiket  ők  előmozdításra 
ajánlanak,  ezután  mint  legveszélyesebb  pártfeleik,  eo  ipso 
alkalmatlanoknak  fognak  tekintetni  hivatalok  viselésére. 

7.  Hogy  megtagadják  titkos  törvényeiket,  miket  zárt 


Á  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  223 

falak  közt  hoztak,  s  mik  szerint  a  fejedelmeket  és  udvaro- 
kat, a  fSrendeket  s  magukat  a  törvényszékeket  mintegy 
itélőszékük  elé  idézve^  a  maguk  czélzatai  szerint  megítélik; 
s  terveket  kovácsolnak  az  ország  ügyeinek  a  maguké  alá 
rendelésére,  midőn  az  efféle  feltűnő  s  a  felség  hatalmának 
rovására  eső  uralom  úgy  a  vallásossággal,  mint  eredeti 
rendszabályaikkal  homlokegyenest  ellenkezik. 

8.  Hogy  amit  a  többi  egyháziak  a  közönség  iránti 
tekintetből  cselekedni  szoktak,  azt  ők  sem  hanyagolják  el, 
a  templomok  kriptáit  az  oda  temetkezni  óhajtók  elől  el 
nem  zárják;  misemondásért  szabott  dijat  nem  követelnek, 
a  szenthelyekről,  miket  a  közönségtől  kaptak^  azt  nem  zár- 
ják ki,  kizárólag  maguk  vagy  pártfogóik  használatára  tartva 
azokat,  mintha  csak  maguk,  társaik  s  jótevőik  számára 
lennének  papokká  szentelve.  Ami  a  püspöknek  való  alá- 
rendeltséget a  karénekeket  s  efféléket  illeti,  mik  a  köz- 
érdekre nézve  egészen  közönyösek,  az  ilyenekre  nincs 
gondunk. 

9.  Hogy  leveleket  csak  rendes  posta  útján  közönsé- 
ges betűkkel  nem  pedig  gyorsírói  jegyekkel  írva  fognak 
másfelé  küldeni,  s  csakis  miután  az  illető  városi  hatóság 
kiküldötte  azokat  előbb  megvizsgálta,  hogy  így  minden,  a 
külföldiekkel  való  felesleges  s  az  ország  kárára  szolgálható 
levelezés  elkerültessék. 

10-szer  és  utoljára  Ígérjék  meg,  hogy  amit  az  akatho- 
likus  honfiak  legfőkép  sürgetnek,  a  negyedik  fogadalmat 
eltörülik,  melylyel  a  pápának  engedelmességet  s  az  eret- 
nekségek kiirtását  fogadják.  Mert  ami  a  fogadalom  első 
felét  illeti,  a  szent  atya  akarata  mindenben  meg  kell,  hogy 
egyezzék  Isten  akaratával  s  így  azt  külön  fogadalomban 
amattól  elválasztani  nem  lehet,  továbbá  a  szent  atya  kü- 
lömben  is  oly  nagy  tekintélyben  áll  hogy  akaratának  min- 
den egyházi  ember  mindenféle  különös  fogadalomtétel  nélkül 
is  engedelmességgel  tartozik;  s  így  a  negyedik  fogadalom, 
akárhogy  tekintjük  is,  teljesen  fölösleges,  s  más  czéllal 
nem  bír,  mint  hogy  az  apostoli  széknek  hízelegjen  s  érdé- 


22^  IglUNfiZKT  MIHÁLY. 

keit  szorosabban  hozzákapcsolja,  másrészről  pedig  a  társa- 
ság tagjait  minden  más  egyháziaktól  megkülőmböztesse. 
ami  csak  gyűlölködést  és  gyanakodást  idéz  elő.  EgyébiráDt 
ennek  vizsgálata  nem  tartozik  hozzánk:  de  az  tagadhatat- 
lan, hogy  mi  sem  ellenkezik  inkább  az  állam  érdekeiTeL 
mint  idegeneket  táplálni  keblén,  kik  külországi  fejedelem- 
nek vannak  alattvalói  hűségesküvel  kötelezve,  még  ha  e 
fejedelem  maga  a  szent  atya  is,  s  a  kettő  között  kitörhető 
viszály  esetén  (amit  ugyan  távoztassanak  el  az  égiek)  az 
állam  ellen  foglalnának  állást 

Ami  pedig  a  fogadalom  másik  felét,  az  eretnekségek 
kiirtását  illeti,  az  ilyen  fogadás  ott,  hol  az  állam  érdeke  a 
kfilömböző  felekezeteket  háborítlanul  tűrni  s  törvény  által 
biztosítani  kénytelen,  a  közbékével  homlokegyenest  eilen- 
kezik  s  hazánkban,  hol  a  felekezetek  nem  egymás  kiirtá- 
sára törekednek,  de  a  honszeretet  s  türelmesség  által  egye- 
sítve békében  élnek  egymás  mellett,  a  belbékével  a  tapasztalás 
bizonysága  szerint  össze  nem  fér.  S  ha  a  tisztelendő  atyák 
a  máltai  lovagok  példájára  hivatkoznának,  kik  a  törökök 
ellen  örökös  harczra  vannak  kötelezve,  még  fegyverszünet 
idején  is,  úgy  amazok  példájára  őket  is  a  szárazföldtől  jó 
távol  egy  magános  szigetre  küldjük,  a  honnan  fogadalmak 
értelmében  szabadon  hadakozhatnak  az  eretnekek  ellen 
a  nélkül,  hogy  az  államnak,  mely  nekik  lakhelyet  ad,  nyu- 
galmát feldúlnák. 

Mindezen  föltételek  szigorú  megtartására  pedig  a  ha- 
tóságok által  lankadatlan  s  folytonos  éberséggel  fölügyelni, 
a  mi  kötelességünk,  olyképpen,  hogy  azokon  a  jezsuiták- 
nak könnyíteni,  változtatni;  s  az  alóluk  való  kibúvást  még 
csak  megkisértenl  is  törvény  által,  rögtöni  s  végleges  ki- 
űzetés terhe  alatt  tilos  lenne.  Mert  olyan  e  társaság,  mint  a 
fúró,  mely  parányi  hegyével  kis  helyet  foglal  el,  majd  mind 
mélyebbre  hatolva,  s  mindig  nagyobb  forgácsokat  hányva 
ki,  végre  áthatol,  s  kényelmes  utat  csinál  magának,  hogy 
a  régi  állapotba  juthasson. 

Ezen  elővigyázatunk  által  azt  akarjuk  elérni,  hogv  a 


A  MAGYAR  0B8ZÁOOYÜLÍ8BK  VALLÁSOOYI  TÁRGYALÁSAI.  226 

tiszt,  atyák  működésüknek  itt  előírt  határai  közt  meg«- 
maradva,  szent  gyakorlatok  s  elmélkedések  között,  minden 
világias  szellemtől  távol,  falaik  között  egyedül  lelkük  üdvén 
munkálkodjanak  s  mások  érdekében  szükségtelen  gondok- 
kal magukat  ne  terheljék,  midőn  nem  ők  adnak  számot 
mi  rólunk,  hanem  annak  idején  mindegyikünknek  magáért 
fog  kelleni  felelnie.  Ezen  felebaráti  buzgóságukra  nagyobb 
szükség  volna  a  pogányság  sötétjében  sinylődő  garamantok 
és  indok  között,  mint  nálunk,  hol  Isten  evangéliuma  tün- 
döklik, s  a  kereszténység  Isten  és  szent  egyháza  oltalma 
alatt  szépen  virágzik,  s  hol,  mint  a  tapasztalás  mutatja, 
azon  veszély  állhat  elő,  hogy  a  tiszt,  atyák  felebarátaik- 
nak inkább  jószágaival^  mint  lelki  üdvével  törődnek. 

Ha  ez  előterjesztésünket,  melyet,  ha  kivánjátok,  bő- 
vebb bizonyítékokkal  támogathatunk,  inkább  józan  eszetek* 
kel,  mint  elfogultsággal  vizsgáljátok,  s  hazátok  és  magatok 
javát  úgy  viselitek  sziveteken,  miként  mi;  úgy  bizonyára 
egyesült  erővel  fogtok  velünk  együtt  azon  munkálkodni, 
hogy  a  Jézus -társaság  vagy  lemondjon  vezérelveiről,  vagy 
eltávozzék  országunkból,  ha  csak  a  haza  egészséges  tagjai 
helyett  beteges  kinövéseket,  szelid  galambok  helyett  ravasz 
kigyókat  nem  akartok  kebleiteken  ápolni. 

Melyek  után  az  isteni  gondviselésnek  ajánlva  benne- 
teket, véleményetek  jobbra  változtatását  tiszta  szivünkből 
kivánjuk.^ 

A  felső  vármegyék  legalább  látszólag  elfogadták  a 
fejedelemnek  jóakaratú  válaszát;  de  Berzeviczy  Henrik,  a 
nagyszombati  érseki  jezsuita  collegiumnak  aligazgatója,  a 
magyarországi  összes  jezsuiták  nevében  tiltakozott  a  rend- 
nek Magyarországból  való  kiűzetése  ellen.  Tiltakozását  az 


'  Responsio  Francisci  Bákóczy  Anno  1706  ad  Supplicationem 
sei  Comitatum  protestantium  contra  Religiosorum  S.  Jesu  Patrnm  ei 
Hungária  proscriptíonem.  Kéler-féle  Qyül.  Tom.  I.  Fol.  LaB.  2393. 

V.  ö.  Cserei  M.  Históriájának  379—383.  lapjait,  hol  az  egész  irat 
kivonatban  közöltetik. 

Zsilinnky:  Magjar  országgyűlések.  15 


226  ZHUilNBZKY  MIHÁLY. 

1687  :  20.  t.-czikkre  alapítja,  mely  a  jezsuitáknak  Magyar- 
országba való  behozatalát  megalapította.  Ügyvédi  fogásokkal 
és  következtetésekkel  bizonyította,  hogy  azokat  törvényes 
eljárás  nélkül  elítélni  nem  lehet. 

Rákóczy  Ferencznek  és  némely  híveinek  akaratából 
—  úgy  mond  —  a  jezsuita  rend  számtizetik.  Mivel  pedig 
a  számfizetés  hasonló  a  halálbüntetéshez,  feltehető,  hogy  azt 
súlyos  bűntény  előzte  meg.  Ha  előleges  törvénykezés  nél- 
kül senki  sem  ítélhető  halálra,  úgy  a  jezsoita  rend  sem, 
csak  ha  bűnösnek  bizonyul.  Az  isteni  törvény  is  azt  tartja, 
hogy  ártatlanul  senki  sem  bűnhődjék.  A  magyar  törvény- 
könyv, jelesül  a  Tripartitum  I.  rész  9-ki  tit.  különösen  ren- 
deli, hogy  a  nemes  előleges  idézés  és  meghallgatás  nélkül 
ne  büntettessék.  A  jezsuiták  a  haza  gyermekei  s  nagyob- 
bára  nemesi  származásúak;  ezen  minőségük  a  papi  rend 
által  csak  nemesülhetett,  és  minthogy  a  törvény  szerint  a 
rend,  mint  vallási  intézmény  befogadtatott,  tehát  az  ország 
szabadságaiban  és  kiváltságaiban  kell  részesülnie.  A  jezsuita 
rend  nem  idéztetett  meg;  semmiféle  törvényszék  nem  ítélte 
el,  ha  csak  az  nem  vétetik  bűnnek,  hogy  némely  rendek 
szövetkezésének  esküjét  nem  fogadta  el  —  tiltván  azt  saját 
rendszabályai.  Ha  ez  bűn,  akkor  véteknek  kell  mondani  az 
Istenhez  való  ragaszkodást,  Makab.  I.  k.  1.  cap.  A  jezsuiták 
meg  akarják  tartani  törvényeiket,  melyeket  Krisztus  iránti 
szeretetből  elfogadtak.  Ezek  szerint  e  hazában  több  éven 
át  jó  erkölcsre  és  istenfélelemre  tanították  az  iQúságot,  hogy 
úgy  az  egyháznak,  mint  a  világi  ügyeknek  ügyes  egyéneket 
adhassanak.  Hány  ezerét  vezettek  vissza  az  eretnekség 
tévelygéséből  az  igaz  egyház  kebelébe,  hány  bűnöst  tartot- 
tak meg  az  Isten  fiainak  számában,  s  a  pokol  örököseit  a 

mennyország  lakóivá  tettek!  Ha  ők  hallgatnak,  beszél  he- 

* 

lyettük  az  ország,  a  városok  és  a  falvak.  0,  ha  életre  le- 
hetne támasztani  azon  halottakat,  kik  életük  utolsó  vesze- 
delmében a  jezsuiták  által  a  jó  útra  vezettetve  az  örök 
üdvösséget  elnyerték!  Ezek  bizonyára  tanúbizonyságot  ten- 
nének e  rendnek  felebaráti  szeretetéről.    A  vieerector  nem 


A  MAOYAB  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSOGYI   TÁRGYALÁSAI.  227 

akar  beszélni  azon  buzgalomról,  melylyel  a  rend  tagjai  kór- 
házakban a  betegeket,  börtönökben  a  foglyokat  éjjel-nappal 
látogatták,  kegyes  beszédekkel  vigasztalták  és  a  haldokló- 
kat utolsó  vonaglásnkban  az  örök  életre  előkészítették.  Mit 
tettek  a  ragályos   betegség  idején?  Nemde   saját  életüket 
veszélyeztették  embertársaik  üdvéért?  Fel  van  írva  az  élet 
könyvében    neve    azoknak,   kik   a   pestis   által  megrohau- 
takon,   segíteni  akartak,   ezen   emberszeretetüknek  áldoza- 
taivá lettek!  Mindezen  és  több  más  jónak  ezen  Máriaország- 
ban való  gyakorlása  után  kellvén  e  jezsuita  rendnek  szám- 
űzetnie, a  lélek  keserűségével  méltón  mondhatja  azt,  amit 
a  Megváltó  mondott   az   őt   üldöző  zsidóknak:    Sok  drága 
dolgokat   mutattam  néktek  az  én  Atyámtól;  amelyekért  ti 
most  megköveztek  engemet.  (Ján.  10,  32.)  Menni  fog  e  rend 
szülőhelyétől,  menni  fog,  bár  kényszerülve,  más  idegen  or- 
szágokba, de  mivel  nem  bűnös,  megy  vígan,  mert  az  apos- 
tolok is  örvendve  mentek,  mivel  méltóknak  tartották  arra, 
hogy  Jézus  nevéért  gyalázatot  szenvedjenek.    (Ap.  csel.  5, 
41.)   Menni  fog  e  rend   saját  honfitársaitól  elűzetve,   hogy 
joggal  panaszolhassa:   Anyámnak  —  Magyarországnak  — 
fiai  harczoltak  ellenem.  (Énekek  Éneke  1,  5.)  Menni  fogé 
rend  idegen  tartományokba,   és   mivel  alapszabályai  értel- 
mében jóhíreért  vérét,  sőt  életét  is  fel  kell  áldoznia,  a  szám- 
űzetés szégyenét  dicsőségnek  fogja  tartani,  s   fel  fogja  ál- 
dozni életét  barbár  nemzetek  között   is   a   lelkek    üdvéért, 
hogy   tagjai    az    apostolokkal    elmondhassák    hazájoknak : 
Nektek  kellett  volna  először  hirdetnünk  az  Isten  igéjét,  de 
mivel  azt  visszautasítjátok  és  az  örök  életre  érdemetlenek- 
nek mutatjátok  magatokat.   íme   más   népekhez  fordulunk 
hazánkból  erőszakkal  kizáratva.  Nehogy  azonban  az  eddig 
Magyarországban    lakozott.    Istennek   nagyobb   dicsőségére 
működött  és  most  száműzött  Jézus-rend  hallgatagul  e  szám- 
űzetésben  megnyugodni  láttassék,   nehogy   későbben  azzal 
vádoltathasfiék,    hogy    a   fentidézett    törvény    által    bevett 
Jézus- társaság  jogát   hallgatással    mellőzte,   az   illető   al- 
igazgató  óvást   tesz   és   ünnepélyesen  tiltakozik,  és  az  el- 

15* 


228  ZSILQIBZKT  MIHÁLY. 

járásnak,  úgy  maga,  mint  más  jezsuiták  nevében  ellent- 
mond, és  kijelenti,  bogy  csak  kényszerűire  oiennek  ki  ez 
országból  más  idegen  tartományokba.^ 

Ezen  tiltakozás  nem  maradt  czáfolatlannl.  A  fejede- 
lem s&lyt  helyezett  rá,  hogy  kellő  válasz  adassék  reá. 

Meg  lehetne  nekik  bocsátani,  ha  nem  lennének  egy- 
házi férfiak.  De  laza  erkölcseik,  a  kultns  és  törvényes 
kötelesség  elhanyagolása  miatt  elvesztették  az  őket  mé^ 
illető  tiszteletet,  pedig  az  ő  feladatuk  az  lett  volna,  hogy 
másoknak  követendő  például  szolgáljanak^  hogy  alávessék 
magokat  az  Istentől  rendelt  hatalomnak.  Nem  is  volna  ér- 
demes válaszolni,  ha  nem  dicsekednének  azzal,  bogy  hazá- 
juktól (igy  nevezik)  úgy  űzetnek  el,  mintha  a  haza  hálát- 
lanságot követne  el  vallásuk  iránt,  sőt  mintha  a  római 
katholikus  vallás  iránti  igaztalan  gyűlölet  és  irigység  haj- 
taná ki  őket  a  külföldi  fejedelmekhez. 

Azonban  a  keresztyén  világ  ismeri  az  igazságos  fegy- 
vereket, tudja,  mennyit  nyomnak  az  ilyen  ravasz  fogások- 
hoz szokott  embereknek  szavai  és  tényleg  látba^a,  hogy  a 
róm.  katholikus  ősvallás  és  annak  vallásos  rendjei  a  haza 
határain  belül,  saját  vallásos  hatáskörében  nem  kevésbbé 
virágzik,  mint  valaha  s  nem  is  egyéb  sérti  az  ellenfélnek 
irigy  szemeit  mint  az>  hogy  ezen  szövetkezett  ország  any- 
nyira  egygyé  lett,  annyira  összeolvadt,  hogy  a  vallás  űrügye 
alatt  nem  engedi  tovább  szórni  az  egyenetlenség  magvait 
A  jezsuiták  a  hazából  való  kizáratás  okát  egyenesen  ön- 
magokban keressék  és  ne  az  országban,  mely  a  róm.  kath. 
vallást  úgy  mint  más  vallást  is,  anyai  keblére  ölel.  A  neve 
zett  jezsuita  atyák  régi  ellenséges  indulatokat  a  haza  iránt 
most  is  bebizonyították,  midőn  a  szécsényi  országgyűlés 
határozatai  ellen  cselekedtek.  Hivatkoznak  a  nemesség  di- 
csőségére és  a  szomorú  1687.  évi  országgyűlésnek  az  indi- 
genatust  illető  határozataira  ?  Az  ország  törvényei  az  indi- 

'  Protestatio   Jesoitaram   Anno   1707.  Gollectio  Monnm.  HistoriM 
Ecoi.  Rom.  Gathoiioae  in  Hang.  Nemi.  Máz. 


A  MÁOYÁR  OBSZÁOeTŰIiÉSIK  VAU«ÁBOOTI  TÁB0YALÁ8AI.  299 

genatUBt  illetőleg  nem  ily  pazarok  s  nem  tekintendő  mindenki 
nemesnek;  habár  nemes  Térből  való,  (amit  a  papi  reiidbe 
való  lépés  által  fokozva  mondanak!)  elfajul  s  Hinos  annyi 
lelke,  hogy  a  haza  szabadságáért  és  a  nemesség  kivált- 
ságáért kész  volna  meghalni.  Méltatlan  az  ország  szabad- 
ságaira és  kiváltságaira  az,  ki  azoknak  megtartásához 
nemcsak  segédkezet  nem  nynjt,  hanem  azoknak  kivívását 
akadályozza. 

Hivatkoznak  a  Tripartitüm  I.  Rész  9-ik  titulusára, 
mely  a  nemesi  kiváltságokról  szól  hivatkoznak  a  Tiipar- 
titum  egyéb  pontjaira  is,  melyből  az  ő  erényeik  nemessége 
kittinnék.  De  hiába  akarnak  a  nemesek  közt  külömbséget 
tenni.  Ha  ők  nemesek,  mért  nem  jelentek  meg  a  szécsényi 
országgyűlésen,  melyre  minden  egyes  nemes  ember  büntetés 
terhe  alatt  meghivatott  s  mindenik  megjelenni  kötelezte- 
tett? Meg  is  jelentek  mindazok,  akik  a  hazát  szeretik,  és 
akik  magokat  a  szövetséges  rendek  sorából  önként  kizárni 
nem  akarták.  Ennélfogva  ők  magok  mondák  ki  magokra 
az  igazságos  ítéletet  és  az  országból  való  kizáratásukat. 
Jelenthették  volna  elmaradásuk  okát.  De  mit  neveznek  ők 
törvénytelennek?  Ha  embereik  megjelentek  volna  a  gyű- 
lésen, melyen  az  ügyek  egyértelemmel  döntettek  el,  törvény 
szerint  mindenki  tartozik  jogai  felett  őrködni,  és  ha  az 
országgyűlésen  valaki  meg  nem  jelenvén,  nem  törődik  j(»- 
gaival,  távollétében  a  jelenlevők  határoznak. 

Ezek  előrebocsátásával  megjegyzi  a  czáfolat,  hogy 
vallásosabb  és  illőbb  lett  volna  türelmesen  lerázni  csiz- 
máikról a  port,  mint  kimenetelük  felett  vitatkozni,  vagy 
hazájok  iránti  saját  mulasztásukat  jogtalan  feljajdulással 
akarni  takarni.  Inkább  harczolnak  a  fenti  törvény  ellen, 
a  helyett,  hogy  követnék  Krisztus  törvényét.  Azt  mondják: 
nem  voltunk  megidézve!  Nem  adott-e  a  szécsényi  gyűlés 
előlegesen  is  kétszer  tizenöt  napot  ?  Nem  engedtetett-e  elő- 
ször két  félév,  azután  pedig  kérésükre  néhány  hónapi  ha*- 
lasztás,  hogy  összegyűlvén  nézetüket  kijelentsék,  hogy  Vagy 
az   egyházi   renddel  együtt  az  ország  szövetségét  aláírják. 


2a0  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

vagy  pediglen  a  szövetséges  ország  területéről  kizáratnak. 
De  >!  fejedelem  és  a  rendek  hiába  terjesztették  ki  az  időt 
nem  történt  semmi,  hanem  a  provincia  felosztásának  ürügye 
alatt  halasztották  a  dolgot,  és  az  ausztriai  háznak  enge- 
delmeskedtek; I  példa  erre  a  vicepro vincialisnak,  Cseles 
Márton  atyának  eljárása.  Hivatkoznak  saját  intézményükre, 
mely  tiltja  a  gyűlésen  való  megjelenésüket.  Kérdés:  vájjon 
ezen  intézkedés  az  indigenátus  kérése  előtt  adatott-e  ki, 
vagy  utána  készült?  És  ha  előtte,  érvényes  nekik  ezen 
eanon,  vagy  nem  ?  Ha  nem,  szégyen  a  vallásos  egylet  tag- 
jaira, hogy  saját  canonjaikat  nem  ismerik;  ha  igen,  hogyan 
nyugtatják  meg  lelkiismeretüket,  hogy  halálos  bűn  terhe 
alatt  kötelező  szabályaikat  tudva  felforgatták,  hogy  a  kivánt 
indigenátus  ellenére  magokat  áz  ország  rendéi  közé  kíván- 
ták számíttatni?  Ezt  máskép  érteni  sem  nem  lehet,  sem 
nem  szabad;  mert  az  indigenának  együtt  kell  éreznie  azon 
hazával,  mely  polgárául  fogadta.  Gyalázatos  hiúság  s  nem 
kegyesség  dicsősége,  hanem  a  hazában  való  állandó  birtok 
vágya  hozta  létre  a  nevezett  országgyűlés  után  azt  a  ká- 
nont. Miféle  jogtalanság  történhetik  avval,  aki  maga  akarja, 
hogy  az  indigenátus  jogát  saját  rendje  szabályaira  viszi 
vissza?  Helyesebb  lenne,  ha  a  társaság  érdemeit  maga  az 
ország  érezné.  Sokkal  tartoznak  a  társaságnak  oly  sok 
előkelő  családok,  melyek  a  régiség  dicsőségén  kívül  alig 
tartottak  meg  egyebet,  minthogy  birtokaik,  a  belépett  tag 
révén  egyházi  kezekre  jutottak.  Ennek  elejét  akarta  venni 
már  régen  azon  törvény,  mely  a  jezsuitáknak  állandó  vagy 
fekvő  birtokot  Magyarországban  nem  enged.  Szebb  volna, 
ha  a  jezsuiták  nem  túloznák  érdemeiket,  mi  által  ellentétbe 
jönnek  a  szentirással.  mely  azt  mondja,  hogy  ha  mindent 
megteszünk  is,  haszontalan  szolgákul  kell  magunkat  tekin- 
tenünk. A  Jézus-társaság  csak  azt  tette,  amivel  tartozik,  és 
amit  institutiójokhoz  képest  az  általuk  bitorolt  jószágok 
czélja  kivánt  Érdemeik  Isten  előtt  és  emberek  előtt  nem 
lehetnek,  az  irás  szavai  szerint  a  jót  úgy  kell  tenni,  hogy 
a  balkéz  ne  tudjon  semmit  arról,  amit  a  jobb  csinál. 


i 


A  MAOTÁR  országgyOlébbk  vallábOoyi  tJUigtalábal         231 

Hogy  mily  igaztalanul  vádolja  a  társaság  az  orszá- 
got határaiból  való  kiűzetéséért,  az  világos.  Nézzen  a  saját 
keblébe  s  be  fogja  vallani,  mily  hosszútfirő  volt  iránta  a 
fejedelem  és  a  senatns,  midőn  a  széesényi  törvény  végre- 
hajtását halasztotta  csak  azért,  hogy  ha  utóbb  is  ellenkez- 
nének a  szövetséghez  csatlakozni,  az  osztrák  provinciától 
elszakítva,  mint  más  vallási  statushoz  nem  tartozók,  az 
országban  maradhassanak.  De  ők  ezzel  nem  törődtek  és  a 
haza  fiainak  más  czím  alatt  engedett  szabadságot  megvetet- 
ték. Sőt  a  szövetséges  rendek  határozata  ellenére  sem  az 
egyházi  javadalmakról  nem  mondottak  le,  sem  az  osztrák 
provinciától  nem  szakadtak  el,  sőt  még  a  született  magyar 
jezsuiták  is  a  haza  ellen  törekedtek. 

Egyébiránt  mindenkinek  méltányos  ítélete  alá  bocsát- 
ható, hogyan  kell  a  kigyót  hóna  alatt  táplálni,  hogyan  kell 
minden  barczi  szabály  ellenére  ellenséges  provinciának  sza- 
bad közlekedést  engedni. 

A  haza  kénytelen  volt  velők  így  elbánni,  mivel  ők  a 
haza  törvényeinek  ellene  szegültek.  Hogyan  lehetett  volna 
itt  eltűrni  azt  a  rendet,  mely  a  befogadás  jótéteményét 
követeli  ugyan,  de  az  indigenátus  kötelességét  nem  teljesíti. 

A  jezsuiták  természetesen  nem  akartak  az  országból 
kimenni.  Országos  bizottságokat  kellett  kiküldeni,  melyek- 
nek feladatuk  volt  őket  kiköltöztetni. 

Midőn  az  egyik  bizottság,  melynek  tagjai:  Szentiványi 
László,  Orosz  Tamás  és  Úsz  Ferencz  valának,  habozva  és 
késedelmesen  járt  el  megbizatásában:  a  fejedelem  szigorú 
szavakkal  fenyegette  meg:  „Ügy  látjuk  —  úgymond  1707. 
január  20-kán  Rozsnyón  kelt  levelében  —  Kegyelmetek 
csak  az  időt  vontatja  inkább,  mintsem  instructióját  véghez 
vinné,  holott  már  egynehány  izben  tudtokra  adtuk  Kegyel- 
meteknek, hogy  az  jezsuiták  kikisérése  végett  az  Distric- 
tnalis  Generálishoz  forduljon,  s  parancsoltunk  is  kassai 
Distr.  Vice- Generális  Berthoty  Ferencz  hívünknek,  hogy  azon 
páter  jezsuiták  kikisértetésében,  kiben —  tudjuk  bizonyo- 
san —  nem  is  lesz  semmi  hátramaradás.  Kegyelmetek  pedig 


382  SB1LQH9ZKY  MIHÁLY. 

mindenekben  viselje  úgy  magát,  hogy  hűséges  volta  nem 
as  emiitett  szerseAez,  hanem  a  hazához  tessék  meg.  Több- 
szer pedig  ily  szükségtelen  késedelmeket  élőnkbe  ne  ter- 
jeszszen,  hanem  járjon  el  az  reábízott  dologban  nagy  serény- 
séggel; másként  tudtára  legyen  Kegyelmeteknek:  ha  ngyan 
esak  az  időt  vontatja  s  azzal  az  Nemes  Statusok  elvége- 
zett akaratjának  executióját  külömb-külömbféle  praetex- 
tusok  alatt  haloga^a,  —  megmutatjuk  vezérlő-fejedelmi 
anthoritásunkból  csakhamar  ezentúl:  miként  kellessék  Ke- 
gyelmetek ellen  véghezvitetnünk  az  executiót.^ 

Itt  áll  az  írás  azon  szava:  „aki  nincs  velünk,  elle- 
nünk vagyon  az!^ 

Bizony  a  jezsuita-társaság  nem  tette  magát  érdemessé 
a  haza  szeretetére. 


VI. 

A   rozsnyói  gyűlés  még  egyszer  kiküldi  a  yallási  biztosokat.  £zek  meg- 
hallgatják és  elintézik  a  felmerült  panaszokat.  —  Üj  országgyfiies  Össze- 
hívása. 

Rákóczyt  bántotta  az,  hogy  a  szécsényi  gyűlésnek 
vallást  illető  pontjai  mindekkoráig  nincsenek  végrehajtva, 
és  hogy  ennélfogva  a  lakosság  közötti  egyenetlenség  még 
mindig  szittatik  némely  engedetlenek  által. 

Ezért  1707.  február  havában  a  Rozsnyón  tartott  tanács- 
gyűlésből ismét  kiküldötte  biztosait  ez  ügy  végleges  tisztá- 
zására. Utasításul  adta  nekik,  hogy  a  hely  szinére  kimen- 
vén vizsgálják  meg,  van-e  még  valami  olyas,  amit  a  szé- 
csényi határozatok  szerint  el  kellett  volna  intézni,  és  nem 
intéztetett  el.  És  ha  van.  akkor  haladéktalanul  intézzék  el. 
Ha  valamely  helyen  az  egyesség  semmi  képen  nem  volna 
létrehozható,  az  ily  eset  okvetlenül  a  fejedelem  elé  utasít- 
tassék.  Ha  pedig  előfordulna  oly  eset,  hogy  valaki  a  bizto- 


^  Thaly    E.   Jóslatok   és   babonás  hiedelmek.  Századok  1881.  ótí. 
41.  42,  1. 


A  MAGYAR  ORBZÁOOYÚLÍBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  233 

sok  által  a  múlt  alkalommal  végbevitt  rectificatiókat  meg- 
zavarta, vagy  az  intézkedéseket  nem  foganatosította  volna: 
az  ilyeneket  számadás  yégett  a  fejedelem  és  a  senatus  elé 
czitálják.  Ez  alkalommal  szorgalmasan  vizsgálják  meg  azt 
is,  nem  találtatik-e  valaki,  aki  más  vallása  személyeket 
hitük  és  vallásuk  megváltoztatására  kényszeritett  volna. 
És  ha  igen,  azt  is  a  fejedelem  elé  czitálják.  Komolyan  inti 
(llket,  hogy  feladatukat  becsületesen  végezzék,  a  villongó 
felekhez  ne  csatlakozzanak^  hanem  azok  felett,  mint  igaz 
birák  hozzanak  ítéletet.  Eljárásukról  pedig  tegyenek  jelentést.  ^ 

Ehhez  képest  a  Pozsony  és  Nyitra  vármegyékbe  ki- 
küldött biztosok  márczius  vége  felé  megjelentek  Gsejtén, 
és  ott  a  pőstyéni  lakosoktól  tudakolták  az  evangélikusok 
panaszának  mivoltát.  Ez  abból  állott,  hogy  a  róm.  katho- 
likusok  nem  adták  át  az  evangélikusoknak  assignált  tem- 
plomot. A  kulcs  a  plebánusnál  van,  s  nem  akarja  kiadni. 
A  kérdőre  vont  plebánus  ijedtében  azt  állította^  hogy  az 
evangélikusok  önkényt  adták  neki  a  kulcsot,  mit  azok  ta- 
gadnak. Ők  nem  adták,  hanem  a  Mészáros  leánykájától 
vette  el  egy  róm.  katholikus  fiatal  ember,  aki  a  plebánus- 
hoz  vitte.  A  biztosok  a  fejedelem  elé  utasították  a  plebá- 
nust,  hogy  számoljon  a  templom  kulcsának  ki  nem  adása 
miatt;  továbbá  gr.  Forgách  Simonnét  sz.  Eszterházy  Ágnest, 
mivel  fenyegető  levelekkel  akadályozta  az  evangélikusokat 
a  templom  átvételében;  nemkülömben  Oroszvári  János  tiszt- 
tartót is  azért,  hogy  fenyegette  az  evangélikusokat. 

A  verbói  evangélikusok  panasza  folytán  megidéztetett 
Trencséni  István  megyei  jegyző  azért,  hogy  nem  akarta 
átadni  a  templom  építésére  kijelölt  helyet. 

Márczius  29-kén  Szeniczére  idézték  az  ó-turai  evan- 
gélikusokat azon  esetre,  ha  papjuk  15  nap  alatt  ki  nem 
hurczolkodik  a  róm.  katholikus  plebánus  által  elhagyott 
parochiából.   Ugyanott  panaszt  emeltek  a  jablonczai  evan- 

'  Dátum  Rosnaviae  Ex  Senatu  Die  4.  Febrnarií  Anno  1707.  Fran- 
CÍ8CU8    Rákóczy,   Stepbanus   Sennyey,  Franciscus  OJasz  .  .  Orsz.  levéltár. 


234  ZSILINSZKY  lOHÁLT. 

gelikusok  Lapsánszky  János  ellen,  mivel  ez  a  számokra 
kijelölt  helyeken  akadályozta  őket  a  templom,  iskola  és 
parochia  építésében;  a  plebáuus  pedig  azon  helyeket  maga 
kertje  gyanánt  bekerítette.  Mindketten  a  fejedelem  elé  idéz- 
tettek. A  szeniczei  róm.  katholiknsok  fegyverrel  is  készek 
lettek  volna  védelmezni  az  evangélikusok  számára  assig- 
nált  templomjukat  mindaddig,  míg  a  legközelebbi  ország- 
gyűlés nem  határoz  felette.  A  kulcsokat  felbivásra  átadni 
nem  akarták,  s  ezért  a  fejedelem  elé  czitáltattak. 

Ezután  Pozsony  vármegyébe  menvén  át  a  biztosok, 
mindenekelőtt  Lévárd  mezővárosában  a  többségben  levő 
róm.  katholikusoknak  assignálták  a  templomot.  Az  evange- 
likusok  számára  pedig  parochia  és  iskola  számára  való 
helyet  jelöltek  ki,  úgy  szintén  templom  és  temető  számára  is. 

Ápril  4rkén  a  récsei  evangélikusok  megjelentek  Szent- 
Györgyön  és  azt  kérték  a  biztosoktól,  hogy  az  assignált 
templomhoz,  parochiához  és  iskolához  tartozó  kertet  is  be- 
foglalják a  bizonyítványba.  A  kővetkező  napon  a  szent 
györgyi  evangélikusok  dolgát  kellett  volna  elintézni;  jelesül 
pedig  a  piaczon  levő  templomot,  iskolát,  parochiát  kellett 
volna  nekik  átadni  a  harangokkal,  szőlőkkel  és  egyéb  tar- 
tozékaikkal együtt.  Ez  ellen  azonban  a  piarista  szerzetesek 
felszólaltattak  és  kijelentették,  hogy  mindaddig,  amíg  a 
szerződésben  foglalt  követelésök  nem  teljesül,  az  illető  va- 
gyon átengedésébe  nem  egyeznek  bele.  Ügyüket  a  fejede- 
lemhez és  a  senatushoz  felebbezik.  Az  evangélikusok  ellen- 
vetéseinek meghallgatása  után  a  biztosok  az  ellenkező  pia- 
ristákat a  fejedelem  és  a  senatns  elé  czitálták.  Egyébiránt 
a  piaristáknak  assignálták  a  parochialis  templomot,  a  mel- 
lette levő  kápolnával  és  egyéb  tartozékaikkal  együtt.  Ez 
ellen  azonban  a  plebánus  protestált,  és  megtagadta  az  át- 
adást, míg  reá  felsőbbségétől  az  engedélyt  meg  nem  kapja. 
Magok  a  piaristák  is  felsőbbségük  beleegyezésétől  tették 
függővé  az  elfogadást.  Az  egész  eljárás  ellen  pedig  tiha- 
kozott  a  bazini  plebánus  mint  alesperes. 

Mikor  ápril  8-kán  Nagyszombatban  át  akarták  adni  a 


A  MAGYAR  0B8ZÁOGYÜIiÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  285 

reformátusoknak  jutott  templomhoz  való  tartozékokat  és 
jövedelmeket,  a  róm.  katholikus  város  azzal  mentette  magát, 
hogy  a  háborús  időben  elrejtették  az  illető  iratokat,  melyek- 
nek megtalálásáig  halasztást  kért.  A  biztosok  májusig  enged- 
tek időt  az  iratok  kikeresésére  és  az  illető  birtokok  átadá- 
sára. Ha  pedig  ez  addig  nem  történnék,  a  város  birája  által 
a  fejedelem  elé  idéztetik  az   egész  róm.  katholikus  status. 

Nevezetes  ezen  jelentésben  az,  hogy  a  róm.  katholi- 
kusok  az  egyházi  eszközöket  sehol  nem  adták  át,  s  ennél- 
fogva a  biztosok  felkérik  a  fejedelmet  és  a  senatust,  talál- 
janak módot  arra  nézve,  miképen  adassanak  azok  át  az 
evangélikusoknak.  ^ 

Bars,  Komárom  és  Esztergom  vármegyékbe  is  ugyan- 
azok küldettek,  akik  a  szécsényi  gyűlésből  voltak  kiküldve. 
Exek  a  vármegyékben  előre  közhírré  tették,  hogy  amely 
vallásbeli  lakosoknak  bármi  panasza  és  sérelme  van,  azt 
nekik  írásban  nyújtsák  be.  A  Komárom  és  Esztergom  vár- 
megyebeliek ápril  11-kére  Nagy-Sallóra  rendeltettek.  Itt 
aztán  a  bátorkeszi,  udvardi,  csúzi  és  ölvedi  reformátusok 
megjelenvén,  előadták  panaszaikat.  Először  is  a  bátorke- 
sziek  elpanaszolták,  hogy  a  róm.  katholikus  tanító  most  is, 
mint  azelőtt,  erőszakkal  szedi  fizetését  a  kevés  számú  luthe- 
ránusoktól. Aki  nem  fizet  neki,  attól  zálogot  vesz.  A  köböl- 
kúti  plébános  kiakarta  kergetni  a  faluból  az  evangéliku- 
sokat. Az  evangélikusok  köszöntését  a  pápisták  nem  fogadják, 
hanem  kicsúfolják.  A  reformátusok^sérelmeit  az  képezte,  hogy 
templomuk  ellen  a  róm.  kath.  tiltakoztak;  pedig  azok  keves- 
bedtek,  a  reformátusok  pedig  más  falvakból  való  beván- 
dorlás által  megszaporodtak.  A  kijelölt  helyen  sem  építhet- 
nek templomot,  mert  attól  is  eltiltatnak,  sőt  jobbágy  ember 
épít  rajta  házat,  amit  nekik  szomorúan  kell  nézniök.  A  régi 
temetőbe  sem  temetkezhetnek  szabadon,  hanem  a  kerítésen 


*  Nemes  Pozsony  és  Nyitra  vármegyékben  templomok  assignatió- 
jára  deputált  Commistfariusok  Kelatiója.  Aláírva:  Novotha  István,  Gosz- 
tonyi  Miklós  és  Losonczi  Szíjgyártó  István.  Orsz.  levéltár. 


236  Z8IUKBZKT  MlflÁLY. 

\ 

kfvtil  kénytelenek  temetkezni.  Tanítóik  nem  részesülnek  ai 
őket  illető  tizenhatodokban,  se  búzában^  se  borban.  Kérik 
tehát  e  sérelmek  orvoslatát. 

Az  udvardiaknak  kevés  panaszuk  volt.  Parocbiájokat 
megkapták,  de  Megyeri  Gábor  ez  ellen  protestált  szeret- 
nék tudni,  nem  lesz-e  az  ártalmukra  ?  A  plebánus  nem  adja 
ki  a  református  lelkésznek  eső  tizenhatodot.  A  csúziak  azt 
panaszolják,  hogy  előbb  a  róm.  katholikusok  hamis  ossze- 
számlálás  alapján  voltak  többen,  mint  a  reformátusok.  Más 
falubeli  idegeneket  is  odaszámítottak.  Eülomben  is  a  tem- 
plom már  kétszáz  év  előtt  a  reformátusoké  volt,  —  egész 
1699-ig.  Mikor  elpusztult  reformátusok  építették  fel  ftjra; 
a  róm.  katholikusok  nem  adtak  reá  semmit,  azóta  annyira 
elhanyagolták,  hogy  a  tornya  is  ledűlt  A  reformátusok  déz- 
májából  a  tizenhatodot  ki  nem  adják.  Már  pedig  a  szom- 
széd falubeli  hit  alatt  kihallgatott  emberek  is  bebizonyítot- 
ták, hogy  Csűzon  azelőtt  róm.  katholikus  plébános  nem 
lakott;  hanem  csak  öt-hat  éve,  hogy  oda  költözött  Akkor 
vették  el  a  reformátusok  templomát 

Az  ölvedi  reformátusok  panasza  abból  állott,  hogy  a 
róm.  katholikus  plebánus  oda  se  hederít  a  biztosok  végzé- 
sére. Se  a  templomot,  se  tartozékait  nem  adja  át  A  haran- 
gozási  díjakat  a  róm.  katholikusok  nem  fizetik;  a  plébános 
pedig  nem  akar  kimenni  a  parochiául  használt  házból,  melyet 
a  város  épített,  hanem  szándékosan  háborúságot  okoz  a 
lakosság  között. 

Mindezen  sérelmek  meghallgatása  után  a  biztosok 
ápril  13-kára  Nagy^Sallóra  idézték  az  illető  feleket  azon 
figyelmeztetéssel,  hogy  aki  meg  nem  jelenik,  az  mint  nyakas, 
a  fejedelem  és  tanács  elé  fog  idéztetni.  A  róm.  Ratholiko^ 
sok  ezzel  nem  törődvén,  nem  jelentek  meg  —  sehonnan; 
csakis  a  csúziak  voltak  annyi  tisztelettel  a  biztosok  iránt, 
hogy  megjelenvén,  irásilag  védelmezték  magokat.  Védelmök 
abból  állott;  hogy  a  templom  ugyanezen  biztosok  által  ne 
kik  ítéltetett,  hogy  a  panaszkodó  jobbágyok  róm.  katholikus 
földesuraik  ellen  alaptalanul  panaszkodnak;  ezért  a  földes- 


A  MAGYAR  ORSZÁQOYClÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  237 

urak  jobbágyaik  ezen  eljárása  ellen  protestálnak.  A  tizen- 
hatodra nézve  az  mondatott,  hogy  a  református  lelkész  azt 
megkapta;  de  mivel  a  búza  konkolyos  volt,  kevés  jutott  neki. 

Végül  a  nagysallai  templom  ügyére  került  a  sor.  Itt 
a  róm.  katholikusok,  hivatkozással  tavaly  tett  ellenvetésükre 
és  a  fejedelemhez  való  folyamodásukra;  hivatkozással  to- 
vábbá a  közigazságra,  kívánták,  hogy  a  sallai  templom  tar- 
tozékaival együtt  nekik  visszaadassék.  így  meg  lesz  a 
lakosság  közötti  egyetértés.  Elvárják,  hogy  a  biztosok  tenni 
fogják  kötelességöket,  és  a  csekei  róm.  katholikus  lakosok 
ellen  támasztott  tumultus  miatt  a  reformátusokat  megczitál- 
ják.  Erre  a  reformátusok,  hivatkozással  a  közelmúltban  tör- 
téntekre, azt  válaszolták,  hogy  a  római  katholikusok  nem 
bírják  bebizonyítani,  hogy  a  templom  őket  illetné,  csak  azt, 
hogy  nekik  is  kell  templom.  Elég  sokáig  bírták  jogtalanul 
a  református  templomot  és  annak  jövedelmeit.  Most  az  igaz- 
ság kiszolgáltatván,  a  béke  helyre  fog  állani.  Külömben  is 
az  \k}  vizsgálat  elrendelése  Nagy-Sallóra  nem  vonatkoz- 
hatik,  mert  itt  a  szécsényi  gyűlés  határozata  végre  van 
hajtva.  Azért  és  egyes  meggondolatlan  emberek  tetteért  az 
összes  reformátusokat  úem  lehet  megidézni. 

A  róm.  katholikusok  még  egyszer  válaszoltak,  de  nem 
tények  felhordásával,  hanem  okoskodással.  Mivel  —  úgy- 
mond —  ő  felsége  a  fejedelem  belátta,  hogy  némely  egy- 
házi ügyek  rosszul  vannak  elintézve,  tehát  Nagy-Sallón  is 
el  kell  igazítani  a  bajt.  Az  igazság  követeli,  hogy  nekik  a 
templom  visszaadassék.  A  csekei  némely  róm.  katholikus 
lakosok  ellen  elkövetett  sérelem  miatt  elégtételt  követelnek 
a  sallai  róm.  katholikusok!  Afelett  a  reformátusok  csodál- 
kozásukat fejezték  ki,  s  újra  kijelentik,  hogy  törvényes 
jogukat  és  tulajdonukat  fel  nem  adják;  ragaszkodnak  a 
szécsényi  határozatokhoz.  Csodálkoznak  a  felett,  hogyan  köve- 
telhetik a  róm.  katholikusok  azt,  ami  nem  az  övéké;  hogyan 
beszélhetnek  sérelemről  ott,  ahol  az  nem  lehet.  De  a  róm. 
katholikus  fél  nem  tágított.  Még  egyszer  replikázott,  fősúlyt 
fektetvén  a  csekei  róm.  katholikusok  ellen  elkövetett  insul- 


238  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tusra.  A  reformátasok  erre  néz^e  is  megfeleltek,  kimntat- 
ván,  hogy  a  sokszor  emiitett  tamnltusban  öt  reformátas 
legény  vett  részt.  Azokat  nem  is  védik,  sőt  büntetendőknek 
tartják.  De  mért  kivánják  az  ártatlanokat  is  idéztetni  ?  Erre 
a  róm.  katholiknsok  még  egyszer  válaszoltak*  hivatkozván 
a  tamultusnál  jelenvolt  biztosok  személyes  tapasztalására  és 
lelkiismeretére. 

A  biztosok  a  két  fél  okainak  meghallgatása  ntáo 
azt  jelentették  ki.  hogy  mivel  az  ő  eljárásuknak  talaj- 
donképeni  alapját  a  szécsényi  országgyűlés  határozata  ké- 
pezi; mivel  ők  a  mnlt  évben  ehhez  képest  a  sallai  tem- 
plomot a  reformátusoknak  ítélték  oda,  tehát  most  sem  te- 
hetnek egyebet,  hanem  az  egész  ügyet  átteszik  a  senatusboz 
végleges  elintézés  végett.  A  csekei  róm.  katholiknsok  ellen 
intézett  insultus  okozóit  a  reformátusok  büntetés  végett  ki- 
adták, de  a  róm.  katholiknsok  el  nem  fogadták.  ítéljen  e 
felett  is  a  fejedelem  és  tanácsa. 

A  róm.  katholikus  status  ezzel  sem  elégedett  meg, 
hanem  iigy  az  előbbeni,  mint  a  mostani  eljárás  ellen  pro- 
testatiót  adott  be. 

Azután  a  biztosok  ápril  lö-kén  Geletnekre  mentek, 
hol  a  geletneki  és  zdányai  róm.  katholikus  lakosok  kely- 
hek átadását  kérték;  mi  ellen  az  evangélikusok  tiltakoztak, 
és  hivatkozván  a  szécsényi  végzésre,  kérték  a  biztosokat, 
hogy  a  szóban  levő  kelyheket  és  más  egyházi  eszközöket 
melyek  a  tavalyi  vizsgálat  alkalmával  nekik  ítéltettek,  s 
melyeket  ennek  daczára  a  róm.  katholikusok  nem  szolgál- 
tattak ki,  tényleg  átadni  méltóztassanak.  Ez  közöltetett  az 
illető  plebánusokkal;  de  mivel  a  kitűzött  időre  meg  nem 
jelentek,  a  fejedelem  és  senatusa  elé  idéztettek 

Majd  megjelent  Bossányi  János  és  a  nagy-ngróczi 
evangélikus  templom  ügyében  előadta,  hogy  a  róm.  katho- 
likusok oly  pusztán  adták  át  a  templomot,  hogy  abban  még 
csak  egy  kendőt  sem  hagytak;  továbbá  Bossányi  Lászlóné 
néhány  földesurakkal  szövetkezve,  a  szécsényi  gyűlés  hatá- 
rozatával szemközt   tiltja  a  jobbágyoknak,   hogy  a  magok 


A  MAQYAR  0R8ZÁQQYÜLÉBBK  VALLÁSOOYI  TÁRQYALÁBAI.  289 

papjának  fizessenek.  Ennek  ellenében  Bossányi  Sándor  a 
róm.  katholikusok  sérelmeivel  lépett  fel,  melyek  között  fel- 
hozatik,  hogy  a  római  katholikus  földesurak  többségben 
vannak,  hogy  ezek  elődei  építették  a  templomot,  ők  dotál- 
ták a  lelkészeket,  és  mégis  elvétetett  tőlük  a  templom.  Ki- 
vánja  tehát  annak  visszaadását.  Természetes,  hogy  ez  ellen 
az  evangélikus  status  védelmezte  magát;  és  hivatkozván  a 
múlt  évi  perre,  és  arra,  hogy  sérelmei  nem  ezáfoltattak 
meg,  a  fejedelem  elé  kivánja  idéztetni  az  engedetleneket. 
A  róm.  katholikusok  viszonválasza  után  a  biztosok  a  feje- 
delem és  senatusa  elé  utasította  az  tígyet.  A  földesuraknak 
megjelenhetés  végett  határnap  tűzetett  ki,  s  meg  nem  jele- 
nés esetében  azok  is  a  fejedelem  elé  idéztettek. 

Ápril  16-kán  a  szklenói  fürdőben  Simonyi  Gáspár  a 
simonyi  róm.  katholikusok  ügyében  panaszképen  felbozá 
a  biztosok  előtt,  hogy  a  templomjuk  a  szécsényi  végzés 
következtében  a  földesúri  jog  sérelmével  átadatott  az  evan- 
gélikusoknak. Ez  ellen  ő  protestál,  s  erről  a  biztosoktól 
bizonyítványt  is  kért.  Minthogy  pedig  az  evangélikusok 
semmi  panaszt  nem  nyújtottak  be,  az  ügy  áttétetett  a  feje- 
delemhez. 

Ugyanazon  napon  és  helyen  megjelent  Körmöcz  váro- 
sának megbízottja,  Roth  Sámuel,  és  az  evangélikusok  nevé- 
ben előadta,  mikép  a  múlt  évben  létrejött  egyesség  daczára 
a  róm.  katholikusok  nem  adták  át  nekik  az  egyházi  eszkö- 
zöket, jelesül  a  kórházi  és  falusi  templomokhoz  tartozó 
kelyheket  és  más  edényeket  sem.  Ezért  könyörög,  hogy  a 
biztosok  találjanak  módot  az  illető  egyházi  edények  át- 
adására. Minthogy  azonban  idéző  levelökre  a  róm.  katho- 
likusok nem  jelentek,  meg,  az  egész  ügyet  a  fejedelem  és 
tanácsa  elé  utasították.^ 

A  Nógrád,  Hont,  Heves  és  Zólyom  vármegyékbe  ki- 
küldött  biztosok    Zólyom    vármegyében    levő    Tót-Lipcsén 

^  Relatio  in  Comitatibus  Barsiensi,  Comaromiensi  et  Strigoniensi. 
Aláírva:  Hunyady  András  és  Péli  Nagy  András  által.  Orsz.  levéltár. 


240  Z81LINBZKT  MIHÁLT. 

kezdték  meg  működésüket.  Ott  ugyanis  az  első  vizsgiUt 
alkalmával  az  evangélikusoknak  templomépítésre  való  helyet 
jelöltek  ki;  de  minthogy  e  hely  a  várhoz  tartozó  fandnsra 
esett,  a  vár  tiszttartója  ellentmondott,  s  ennek  következté- 
ben az  ügy  mindekkoráig  függőben  maradt  volt.  Az  evan- 
gélikusok ez  ügyet  az  ónodi  országgyűlésre  halasztották. 
Ezért  a  biztosok  nem  tartották  szükségesnek  a  további 
eljárást,  hanem  a  szomszéd  helységekben  közhírré  tették, 
hogy  ha  valakinek  panasza  vagyon,  jelentse  magát  nálok. 
s  ők  azonnal  a  hely  színére  fognak  sietni.  Legelőször  Breznó- 
bányáról  a  róm.  katholikusok  léptek  fel  követeléssel,  holott 
a  mnlt  évi  vizsgálat  óta  a  protestánsoknak  volt  panaszuk, 
hogy  t.  i.  a  plebánus  sem  a  sekrestyében  lerakott  és  róm. 
katholikusokat  illető  egyházi  eszközöket  nem  hordatja  el, 
sem  pedig  a  földeket  és  a  nála  maradt  eszközöket  nem 
adja  nekik  vissza.  A  biztosok  ennek  következtében  felhív- 
ták a  plebánust  kötelességének  teljesítésére  azon  intéssel 
hogy  ha  nem  tenné,  az  ónodi  gyűlésre  fog  idéztetni.  Ha- 
sonlóképen megintették  az  evangélikusokat,  hogy  a  római 
katholikusoknak  alkalmatlanságot  ne  tegyenek.  Az  össze- 
hívott libetbányaiak,  valaszkaiak,  predajnaiak,  cserényiek, 
szent-andrásiak  és  egyéb  falubeliek  kijelentették,  hogy  a 
meglevő  állapotokkal  meg  vannak  elégedve.  A  bányászok 
azon  panaszára,  hogy  némelyek  más  vallásra  kényszerít- 
tetnek, vizsgálat  indíttatott,  de  a  vád  alaptalannak  tűnt 
ki.  Sztarahorán  az  evangélikusok  cserét  akartak  tenni  a 
róm.  kathohkusokkal,  de  a  biztosok,  mivel  erre  atasításuk 
nem  volt,  ebbe  nem  bocsátkoztak. 

Beszterczebányán  a  városban  levő  két  templomot  a 
szécsényi  végzés  szerint,  kerítéssel  kellett  egymástól  elkü- 
löníteni, és  az  evangélikusoknak  újabb  kaput  nyitni,  mely 
alkalommal  a  róm.  katholikus  piebánus  azt  kívánta,  hogy 
ne  csak  az  ő  fizetése^  hanem  a  káplánjának,  orgonistájá- 
nak és  más  egyházi  személyeknek  a  fizetése  is  a  köz- 
kasszából szolgáltassék  ki;  a  káplánoknak  pedig  alkalma- 
tos lakhely  jelöltessék  ki.  A  biztosok  intése  következtébea 


A    MAOYAR  ORSZÁOOYCLÉBEK  VALLÁBOOYI  TARQYALÁ8AI.  241 

azonban  a  két  féi  akként  egyezett  ki.  hogy  a  kerítésfal 
maradjon  in  status  quo,  és  az  evangélikusoknak  ne  kelljen 
új  kaput  nyitni,  hanem  az  eddigi  kapu  közösen  használ- 
tassék.  A  fentebb  említett  fizetések  a  város  pénztárából 
fognak  fedeztetni,  évenkint  ezer  forinttal;  a  káplánok  laká- 
sául is  még  egy  épület  hozzáadatik.  Minthogy  pedig  a  róm. 
katholikus  plebánus  a  templomhoz  tartozó  egyházi  eszkö- 
zöket, melyeket  a  világi  róm  katholikusok  is  az  evangéli- 
kusokéinak ismertek  el.  nem  akarta  kiszolgáltatni,  ezen 
nyakasságáért  számadásra  a  fejedelem  elé  idéztetett.  Az  evan- 
gélikusok pedig  fentartották  jogukat  az  öreg   templomhoz. 

Losonezon  az  ágostaiak  és  helvét  hitvallásúak  állottak 
egymással  harczban.  A  reformátusok  semmiképen  nem  akar- 
ták megengedni,  hogy  az  evangélikusoknak  templom,  pa- 
rochia  és  iskola  számára  hely  jelöltessék  ki  Az  ezt  sürgető 
biztosoknak  azt  felelték,  hogy  az  ügyet  az  ónodi  ország- 
gá* ülésre  akarják  vinni,  s  erről  már  a  fejedelmet  is  értesí- 
tették. Az  evangélikusok  által  felhozott  sérelmekre  az  illető 
vármegye  és  maga  a  város  fog  majd  megfelelni. 

Korpona  városában  az  ügyek  az  első  vizsgálat  alkal- 
mával létrehozott  állapotban  voltak;  minthogy  pedig  a  tem- 
plomhoz tartozó  fíUdek,  rétek  és  kertek  az  evangélikusok- 
nak jutottak,  a  római  katholikus  pap  fizetése  a  város 
közpénztárábói  rendeltetett  kiszolgáltatni.  Más  kérdések  is 
voltak,  melyek  részben  azonnal  eligazíttattak,  részben  pedig 
az  ónodi  országgyűlésre  utasíttattak. 

Selmeczbánya  városában  az  evangélikusok  három 
sérelmet  hoztak  fel.  Első  az.  hogy  jóllehet  a  templomok 
és  a  város  pénztárából  kiszolgáltatandó  fizetések  a  két  fél 
között  egyenlően  osztattak  el,  mindazáltal  a  földek  és  más 
tartozékaik  —  melyek  első  alkalommal  szintén  kétfelé  vol- 
tak osztva  —  most  is  a  plebánus  kezében  vannak.  A  bizto- 
sok barátságos  egyességet  ajánlottak.  De  a  róm.  katholi- 
kusok nem  engedtek,  minthogy  nézetük  szerint  azon  földek 
a  jezsuiták  egyéb  jószágaival  együtt  lefoglaltattak.  A  róm. 
katholikus  plebánus,  azokban  csak  adminisztrátor,  aki  fel- 

Zsiünszky  :  Miifryar  orszácrgjűlések.  16 


242  ZSILINBZKY  MIHÁLY. 

sőbbjeinek  engedelme  nélkül  semmit  sem  tehet.  A  biztosok 
ezért  a  plebánast  országgyűlés  elé  idézték.  Második  sérelme 
az  evangélikusoknak  az  volt,  hogy  a  templomhoz  tartozó 
egyházi  kincseiket  a  róm.  katholiknsok  nem  akarják  kiadDÍ. 
E  tárgyban  a  róm.  katholiknsok  készséget  tanúsítottak.  $ 
az  illető  kincseket  megigérték,  mi  helyest  a  Győrre  ment 
jezsuitáktól  nyilatkozatot  kapnak.  Harmadik  sérelem  pedig 
az,  hogy  a  négy  oltár  közül  az  evangelikasok  egj'et  sem 
kaptak  meg,  daczára  annak,  hogy  az  első  vizsgálat  alkal- 
mával jogot  nyertek.  Minthogy  ebben  a  róm.  katholiknsok 
és  plebánusuk  felhívás  után  sem  engedtek,  a  fejedelem  elé 
idéztettek.  Hodrussán  a  földek  és  rétek  át  nem  adása  miatt 
idéztetett  meg  hasonló  módon  a  plebánus. 

A  Selmeczre  czitált  szomszéd  helységek  közül  meg- 
jelentek Bakabánya  róm.  katholikusai  és  evangélikusai,  hogy 
előadják  bajaikat.  A  biztosok  azt  határozták,  hogy  ámbár 
az  első  vizsgálat  szerint  a  város  kí'izházán  a  plebánusnak 
száz  forintja  volt,  ezt  a  pénz  felvétele  után  tartozzék  át- 
adni a  városnak,  mindazáltal  ő  a  pénz  felvétele  ntán  sem 
teljesiti  kötelességét,  hanem  az  összeget  restanciának  veszi 
Itt  a  rézpénz  okozott  bajt,  melynek  kérdése  az  ónodi  ország- 
gyűlésen volt  eldöntendő. 

fiélabányán  első  alkalommal  a  róm.  katholikusoknak 
auditóriumnak  való  hely  volt  kijelölve  oly  hozzátétellel, 
hogy  a  város  közköltségén  építtessék  fel.  A  plebánus  azon- 
ban egész  nagy  templomot  kezdett  építtetni,  melyre  már 
az  evangélikusok  a  köveken  kívül  hatodfélszáz  forint(«t 
költöttek.  Ezért  ezek  azt  kívánták,  hogy  a  további  építést 
a  róm.  katholiknsok  saját  költségükön  folytassák.  Az  ügy 
a  fejedelem  elé  utasíttatott.  A  temetőben  külön  kapu  nyit- 
tatott az  evangélikusoknak.  A  város  pénztárából  egyformán 
részesülnek  a  róm.  katholikus  és  református  lelkészek. 

Zólyomban  a  róm.  katholikus  plebánus  tett  panaszt 
a  felett,  hogy  a  város  nem  fizette  meg  restantiáit.  Ezen  a 
város  megintetett.  De  a  plebánus  azon  kívánságát,  hogy  a 
parochia  és  az  iskola  a    város    költségén    építtessék,    nem 


A  MAQYAR  ORSZÁOGYCLÉSBK  VALLÁSOOYI  TÁROYALÁBAI.  243 

teljesítették,  mivel  nem  volt  reá  atasftásak.  A  fizetésekre 
nézve  kimondatott,  hogy  mindenik  fél  a  maga  papját  fizesse. 
Mindezt  a  fejedelem  jóváhagyása  alá  terjesztették.^ 
A  fejedelem  azonban  már  ekkor  más  igen  nagy 
kérdéssel  volt  elfoglalva.  Pártfeleinek  kedvetlensége  na- 
gyon érezhető  volt,  és  ő  kénytelen  volt  a  franczia  segély- 
hez fordulni.  Régebben  is  sürgette  már  a  franczia  királyt, 
hogy  lépjen  vele  véd-  és  dacz-szövetségre,  s  a  császárral 
kötendő  békébe  foglalja  be  a  magyar  ügyet  is.  De  Lajos 
király  kitérő  választ  adott;  kijelentette,  hogy  addig  nem 
léphet  vele  nyilt  szövetségre,  míg  ünnepélyesen  át  nem 
veszi  az  erdélyi  fejedelemséget  és  míg  Magyarország  fel 
nem  szabadul  a  Habsburg-ház  hatalma  alól. 

Ez  oly  kívánság  volt,  melynek  teljesítése  nem  egye- 
dül Rákóczytól  függött.  Közölte  tehát  tanácsosaival  (Rozs- 
nyón), hogy  az  osztrák-háztól  való  elszakadás  kérdésének 
eldöntése  végett  hívassék  össze  új  országgyűlés  Unodra. 


^  Relatio  ad  Serenissumum  Sacri  Romani  Iinperii  et  Transylvanie 
Principem  ac  D.  Dnuni  Franciscum  Rákóuzy  II.  Confoederatoroin  Inol. 
Kegni  Hungáriáé  Ducem  etu.  Veterosolii  11.  Maj.  1707.  Aláírva:  Féja 
•lúnos,  Okolicsányi  Gáupár  és  Kántor  István.  Orsz.  levéltár. 


16- 


OTODIK  FEJEZET. 


AZ  ÓNODI  ORSZÁGGYŰLÉS  ÉS  AZ  ERDÉLYI 

GYŰLÉSEK. 

1T07. 

L 

József  tanácsosai  keresik  a  kibékítés  feltételeit.  —  Toróc^Tármegye  fel- 
hívása. —  Rákóczy  az  ónodi  gyűlésen,  —  maga  hozza  fel  a  vailáo 
ügyét    —    Bizottság  megy    ki    a   szécsényi   törvény    végrehajtására    — 

A  vármegyéktói  sok  panasz  jön. 

Bécsben  nem  volt  titok,  hogy  Rákóczy  már  Lipót 
császár  halála  óta  azon  törte  a  lejét,  miként  lehetne  Magyar- 
országot a  Habsburg-háztól  megszabadítani.  Azt  is  tadták. 
hogy  az  Ónodra  összehívott  országgyűlésnek  főczélja  a 
magyar  nemzet  függetlenségének  kimondása. 

Természetes  tehát,  hogy  József  király  mindent  elko- 
Tetett  ennek  meghiúsítására.  Bizalmas  emberei.  űg}'mÍDt 
Eszterházy  Pál  nádor,  Keresztély  Ágost  szász  berezeg,  (ki 
protestáns  szüléktől  származott,  róm.  katholiknssá  lévén. 
26  éves  korában  bibomok,  majd  1706-ban  Kollonics  se- 
gédje, s  ennek  halála  után  utódja  lett),  és  mások  azt  taná- 
csolták, hogy  mivel  a  múlt  nagyszombati  tanácskozás  külö- 
nösen négy  pont  miatt  lett  eredménytelenné,  teljesítse  a 
felkelők  kivánatait  legalább  nagyjából.  Ez  a  négy  pont 
rövidre  összefoglalva  ez  volt:  1.  Fogadja  el  a  ktilhatalmak 
kezességét ;    2.    állítsa    vissza    az    erdélyi    fejedelemséget ; 


A  MAOYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  24Ö 

3.  vezesse  ki  az  idegen  katonaságot,  és  végre  4.  intézze  el 
a  vallás  ügyét. 

Ez  utóbbira  nézve  azt  tanácsolták  Józsefnek,  hogy  az 
utolsó  pozsonyi  és  soproni  országgyűlési  határozatok  a  pro- 
testánsoknak a  róm.  katholikus  vallás  megrövidítésével  (!) 
is  szabadságot  adván,  e  törvények  —  amennyiben  talán 
pontosan  nem  hajtattak  volna  végre  —  most  teljesen  foga- 
natba vétessenek.  Amit  a  protestánsok  az  újabb  fejlemé- 
nyekhez képest  még  azonfelül  kivánnának,  az  a  jövő 
országgyűlésen  tárgyaltassék.  Ezt  annál  inkább  tartották 
szükségesnek,  mert  a  Rákóczy  pártjához  tartozó  lutherá- 
nusok, a  fejedelem  beleegyezésével  Rózsahegyen  zsinatot 
tartottak,  melyen  az  egyházi  szertartásokra  vonatkozó  hatá- 
rozatokat hoztak.^  Szükségesnek  tartották  tehát  az  elége- 
detleneket új  Ígéretekkel  visszatéríteni. 

József  király  azonban  nem  hallgatott  a  tanácsosok 
szavára,  hanem  fegyverre  bízta  az  ügy  elintézését;  annyival 
is  inkább,  mert  a  felvidék  hangulatából  remélte,  hogy  sokan 
hajlandók  lesznek  amúgy  is  elpártolni  az  Erdélyben  járó 
fejedelemtől. 

Ugyanis  József  hívei,  ezek  között  a  Széchenyi  érsek- 
kel együtt  működött  Okolicsányi  Pál  is,  továbbá  a  turóczi 
alispán  Rakovszky  Menyhért,  ki  róm.  katholikus  vallása 
iránti  buzgalomból  s  a  jezsuiták  iránti  barátságból  már 
1705-ben  is  ünnepélyes  óvást  tett  a  turóczi  boldogságos 
szűz  conventjében  a  szécsényi  országgyűlésnek  a  vallás  és 
jezsuiták  ügyében  hozott  határozatai  ellen,  —  ugyancsak 
terjesztették  a  Rákóczy  elleni  gyűlöletet  I 

Ezek  rávették  Turócz  vármegye  rendéit,  hogy  jan.  1-én 
némely  más  vármegyékhez  körlevelet  bocsássanak,  mely- 
ben oda  kivántak  hatni,  hogy  „a  némely  egyes  emberek 
önérdeke  és  nagyravágyása"  által  keletkezett  háború  meg- 
szüntettessék. 

Rákóczy,  ki  még  Erdélyben  léte  alkalmával  máj.  16-ára 

,  ^  L.  .,Kgy  forradalmi  zsinat  története''  czímfi  dolgozatomat. 


246  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

halasztotta  el  az  ónodi  gyűlés  megnyitását,  mihelyest  vissza- 
érkezett, kedvetlenséggel  hallá  Turócz  vármegye  eljárását 
És  mivel  a  vármegyék  követei  még  nem  voltak  mindnyá- 
jan együtt,  néhány  napig  zárt  tanácskozmányokat  tartott 
az  ország  tanácsával.  Kereste  a  módokat,  miként  kellene 
az  efféle  izgatásoknak  jövőre  elejét  venni.  A  tanács  azt 
határozta,  hogy  Turócz  vármegye  követei  feleletre  vonas- 
sanak, s  Okolicsányi  Pál,  ki  mint  a  császár  híve  a  vallás 
miatt  már  a  mnlt  évek  alatt  is  egyenetlenséget  támasztott 
a  Intheránnsok  között,  elfogassék  és  kereset  alá  helyez- 
tessék. 

Az  első  rendes  ülés  május  31-kén  tartatott.  Ezt  ren- 
des isteni  tisztelet  előzte  meg,  melyet  Telekessy  pöspök 
végzett. 

A  fejedelem  nagy  pompával  vonult  az  országgyűlés 
színhelyére,  a  körömi  fensikon  felállított  nagy  sátorba,  és 
a  számára  készített  emelvényre  lépvén,  leült.  Jobbján  Tele- 
kessy és  Pethes  püspökök,  továbbá  Sennyey  kanezellár  és 
néhány  tanácsos:  balján  pedig  Bercsényi,  Károlyi  és  a 
tanács  másik  része  foglalt  helyet.  Telekessy  az  összes  ren- 
dek nevében  üdvözölte  a  fejedelmet,  mire  ez  hazaszerete- 
tének és  gondoskodásának  hangsúlyozása  mellett  megnyitá 
az  ülések  sorát. 

Június  elsején  felolvasták  a  fejedelem  előterjesztéseit. 
Ezekben  a  vallás  ügye  nem  érintetik,  sokkal  fontosabb. 
t.  i.  a  hadi  és  pénzügyi  dolgok  foglalván  el  a  fejedelem 
és  a  rendek  figyelmét.  Hogy  a  rendek  mindezen  kérdé- 
sekre nézve  nagyon  eltérő  nézetben  vannak,  az  a  fejede- 
lem propositiójára  adandó  felelet  és  a  sérelmek  összeállítása^ 

^  A  sérelmek  összeírására  kiküldettek  Klobnsiczkj  Ferencz  elnök- 
lete alatt :  a  klerasböl  Mérey  Mihály  és  Spáczay  Gábor :  a  nemesség 
részérói  Plalhy  Sándor,  Szentpéteri  Imre.  Görgey  János,  Orosz  Ádám 
Szentiványi  Rafael.  Szepessy  Pál,  Darvas  Ferencz,  Lónyay  Ferencz  és 
Okolicsányi  Gáspár ;  a  városokból :  Váncsay  István,  Sixius  Dániel  és 
ülik  György.  Szalay.  Vf.  418.  1  V.  ö.  Thaly  K.  Tört.  Naplók  141.  é? 
142.  lap. 


A  MAGYAR   ORSZÁOOYÜLÉBEK  VALLÁ8Ü0YI  TÁRQYALÁBAI.  247 

alkalmával  csakhamar  kittint.  Ez  nagyon  elkedvetlenítette 
a  fejedelmet.  Es  mikor  a  lentebb  említett  tnróczi  levél 
által  tett  izgatás  ügye  előkerült,  fájdalmas  bangón  adta 
elő  a  hatást,  melyet  reá  a  gyanúsítás  gyakorolt.  Elkese- 
redésében kész  volt  vezéri  tisztéről  lemondani.  Ügj'ét  azon- 
ban magáévá  tette  a  gyűlés,  és  a  felviharzott  szenvedély- 
től elkapott  követek  a  turóczi  követek  egyikét,  Rakovszky 
Menyhértet  ott  a  helyszinén  felkonczolták.  Mikor  pedig  a 
főtárgya  került  a  dolog.  Józsefet  és  egész  családját  trón- 
vesztettnek nyilvánították.  A  szövetségbe  állani  nem  aka- 
róknak javait  elkobozták;  az  egyházi  rendre  is  kimondották, 
hogy  ha  e  végzésnek  eleget  nem  tesz,  jószágoktól  és  bene- 
iíciumoktól  megfosztassék. 

E  végzetes  lépésnek  roppant  következményei  voltak. 
Visszalépésnek  többé  helye  nem  lévén,  gondoskodni  kellett 
a  jövő  békéjéről,  s  ennélfogva  mindazon  kérdéseknek  el- 
intézéséről melyek  az  országban  egyenetlenségre  okot  szol- 
gáltattak. Ezek  között  állott  a  vallás  ügye  is.  Még  a  június 
8-kán  tartott  ülésen  hozta  fel  maga  a  fejedelem,  hogy  a 
vallás  ügyében  mindenfelől  panaszok  érkeztek  hozzá,  me- 
lyeket el  kellene  intézni;  de  a  rendek  ekkor  még  nem 
bocsátkoztak  ezeknek  tárgyalásába. 

Három  nap  múlva  újra  napirendre  került  e  kérdés. 
Beérkezett  egy  terjedelmes  emlékirat,  melyet  előleges  tár- 
gyalás és  kivonatos  jelentéstétel  végett  egy  külön  e  czélra 
kinevezett  bizottságnak  adtak  ki.  A  panaszok  legnagyobb 
része  abból  állott,  hogy  a  szécsényi  országgyűlésen  hozott 
határozatokat  mindez  ideig  nem  hajtották  végre;  hogy  az 
akkor  kinevezett  biztosok  által  visszaadatni  rendelt  tem- 
plomokat iskolákat,  parochiákat  és  ezeknek  jövedelmeit 
nem  adták  át  törvényes  birtokosaiknak;  hogy  a  jezsuiták 
még  most  sem  mentek  ki  mindenütt  az  országból. 

Sennyei  István  kanczellárt  megbízták,  hogy  hallgassa 
meg  a  panaszokat,  és  a  szécsényi  gyűlésből  kiküldött  biz- 
tosokat az  iránt:  mért  nem  hajtották  végre  az  illető  tör- 
vénvc/ikkeket? 


248  ZBILINBZKY  MIHÁLY. 

Új  vallásügyi  törvényt  nem  hoztak.  De  midőn  a  más 
ügyekre  vonatkozó  törvényczikkeket  összeállították,  és  Erdély- 
lyel  a  szövetség  megköttetett  volna,  a  június  22-ki  ülésen 
maga  a  fejedelem  tett  ünnepélyes  nyilatkozatot  a  vallásra 
nézve.  A  bártfai  követek  naplója  erre  nézve  azt  mondja, 
hogy  az  vala  az  Felséges  Fejedelem  expectorátiója;  senki 
ne  gondolja,  hogy  mivel  mind  a  három  religión  valók  részé- 
ről vannak  panaszok,  azokat  ő  felsége  nem  kivánná  orvo- 
soltatni; eddig  is  deputatiókat  nevezett  ki  azoknak  meg- 
vizsgálására. Azt  gondolja,  hogy  a  szécsényi  országgyűlésen 
történt  egyezmény  után  nem  forognak  fenn  többé  difleren- 
cziák  a  róm.  katholikus  és  evangélikus  status  között;  klV- 
vétkezésképpen  a  bevett  felekezetek,  mint  ilyenek,  egymás 
ellen  nem  panaszkodhatnak.  Elismeri,  hogy  egyes  közsé- 
gekben, egy  vagy  más  felekezet  panaszolkodik.  mivel  a 
szécsényi  végzés  nem  kedvükre  való,  vagy  mivel  az  nem 
hajtatott  végre.  De  meg  van  győződve,  hogy  senki  sincs, 
ki  a  szécsényi  határozatokat  felbontani  akarná,  mivel  így 
a  vallási  villongásoknak  soha  vége  nem  volna;  tehát  csak 
azokat  a  panaszokat  kellene  felvenni,  a  melyek  a  nevezett 
szécsényi  gyűlés  végzéseinek  végre  nem  hajtására  vonat- 
koznak. 

„Kihez  képest  —  monda  az  felséges  Fejedelem  — 
hogy  mindjárt  devotio  után  is  kész  lenne  elővenni  azon 
religiók  dolgát,  noha  délután  nem  igen  jónak  itéli  azokat 
elővenni,  experiálván  áztat  Szécsény  alatt:  iván  némelyek, 
micsoda  acclamatiókkal  jöttének  elő  és  alkalmatlankodta- 
nak.  Abban  maradott  azért  a  dolog,  hogy  az  Confoederalt 
statusok  deputátusi  az  devotio  után  ország  sátorában,  a 
feljebb  emiitett  Articulusok  copiáinak  subscriptiójában  s 
pecsétlésekben  fáradozzanak;  —  Felséges  Fejedelem  sáto- 
rában pedig  délesti  négy  órakor  a  religiók  mivoltában 
panaszló.  felek  gyűljenek;  holott  is  elővétetvén  panaszokat, 
mi  fog  lehetni,  ezen  napon  —  de  reliquo  következendő 
harmadnapon,  úgy  mint  24  junii  domináltatott  hogy  pure 
csak  azoknak  eligazítására  fordítassék. 


A  MAGYAR  ORBZÁOOYÜLÉSEK  VALLÁSOOYI  TÁRGYALÁSAI.  249 

Eloszolván  azon  sessio,  nagy  solennitással  ugyanazon 
ország  sátorában  Te  Deum  laadamus.  énekes  nagy  misé- 
vel melyen  egri  prépost  és  tituláris  püspök  Pethes  András 
uram  pontifiealt,  jeles  lövésekkel  celebráltatott.  Délután 
megírt  subseriptiók  s  peesétlések  subsequálván,  egész  setét 
estig  tartottanak.  Azonban  az  religiók  állapotja  is  az  Fel- 
séges Fejedelem  előtt  elővétetett ''.^  A  tanácsosok  közül  jelen 
voltak:  Kalmanezai  István  róm.  katholikus,  Gyürky  Pál  hel- 
vét és  Gerhard  György  ágostai  hitvallású.  A  panaszokat 
vármegyénként  vizsgálták  meg.  Először  jött  Po^^owy,  mely- 
nek panaszai  azonban  a  felmaradt  okmányból  kimaradtak. 

Következett  Ni/itra^  hol 

1.  Érsekújvárban  a  róm.  katholikusok  ellenmondása 
miatt  a  biztosok  nem  jelölték  meg  a  templomnak;  paro- 
chiának  és  iskolának  való  helyet;  sőt  az  eddig  isteni  tisz- 
teletre használt  házat  is  elfoglalta  Bertóti  István  parancsnok 
saját  lakásául.  Ennélfogva  a  reformátusok  azt  kivánták, 
hogy  az  építkezésre  való  helyek  kijelöltessenek,  s  addig  is, 
amíg  építkezhetnek,  az  elfoglalt  ház  adassék  nekik  vissza. 
A  templom,  parochia  és  iskola  számára  való  helyül  azt  kí- 
vánták, melyet  Érsekújvárnak  török  kézre  való  jutása  előtt 
bírtak. 

2.  A  deáki  templom  1647-ben  a  kilenczven  templom 
között  restituáltatott  a  reformátusoknak;  bírták  is  azt  14 
esztendeig.  Azután  a  szentmártoni  benediktinusok  elfoglal- 
ták; a  prédikátorokat  és  tanítókat  elűzték,  és  most  is  a 
szerzetesek  bírják.  A  szécsényi  gyűléskor  nem  lévén  szeme- 
sek, most  kívánják,  hogy  előleges  népszámlálás  után  az 
illető  templom  tartozékaival  együtt  visszaadassék  nekik,  a 
perei  és  zsigárdi  iiliák  hozzácsatolásával. 

3.  Tárkányban  a  reformátusok  az  elűzött  tanító  vissza- 
helyezését kérték. 


^  Bártfai  követek  Naplója  az  ónodi   országgyűlésről.  L.  Thaly  K. 
Történelmi  Naplók  173.  és  174. 


260  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Bars  vármegy ébrn: 

A  sallai  lakosoknak  a  szécsényi  határozat  szerint  assig- 
náltatott  a  templom  és  annak  jövedelmei.  Azután  a  római 
katholikus  csizmadiák  és  vargák  a  fejedelemhez  folyamod- 
tak, a  környékbeli  róm.  katholikusok  pedig  azóta  már  két- 
szer akarták  elfoglalni  a  templomot.  Folyó  év  februáriusá- 
ban  Rozsnyóról  kiküldött  biztosok  ápril  11-kén  megjelentek 
a  két  fél  panaszainak  meghallgatására.  Ekkor  a  róm.  katho- 
likusok sérelmeiket  két  elvre  alapították:  1.  arra.  hogy  a 
districtusban  való  többségükhöz  képest  a  templom  őket 
illetné;  2.,  hogy  némely  csekei  róm.  katholikusokat  mait 
évben  a  sallai  eretnekek  megzavarták.  Az  elsőre  a  refor- 
mátusok azt  felelték,  hogy  a  templom  őket  illeti;  azt  tőlük 
a  forradalom  alatt  KoUonics  foglalta  el  erővel.  A  lakosság 
néhány  mesterembert  kivéve,  mind  református.  A  distric- 
tusban elég  római  katholikus  templom  van.  A  szécsén}i 
gyűlés  és  a  biztosok  a  reformátusoknak  ítélték  oda  a  tem- 
plomot. A  másodikra  nézve  azt  felelik,  hogy  a  tumultust 
indító  öt  legényt  kiadták  büntetés  végett,  szóval  ismétlik 
mindazt,  amit  akkor  elmondottak. 

A  nagy-  és  kis-endrédi  református  ecclesiák  szabadon 
bírták  templomaikat  és  azok  tartozékait.  Nemrégen  azon- 
ban némely  földesurak  a  templomhoz  tartozó  földeket  ki- 
osztották jobbágyaiknak.  Múlt  évben  pedig  a  kis-endrédi 
egyház  iskolát  építvén  a  templom  mellett,  annak  bírásában 
a  földesúr  háborgatja  őket. 

Komárom  és  Esztergom  vármegyékben : 

1.  A  esiesói  egyháznak  több  temploma  tévedésből 
említetlen  maradt  a  szécsényi  gyűlésen,  és  \gy  a  biztosok 
utasításában  sem  lehetett  róluk  szó.  Kérik  tehát  a  refor- 
mátusok, hogy  oda  új  biztosok  küldessenek  ki,  kik  a  lelkek 
összeszámlálása  után  a  róm.  katholikusok  által  elfoglalt 
templomot  visszaadják. 

2.  A  szécsényi  gyűlés  azon  határozatát,  mely  szerint 
a  vármegyékben  összeszámlálás  folytán  a  többségben  levő 
felekezetnek  adassék  a  templom,  a  róm.  katholikusok  hely- 


A  MAGYAR  0R8ZÁGQYÜJiÉ8EK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  251 

telenül  hajtották  végre;  azért  a  környékbeli  reformátusok 
újonnan  kiküldendő  biztosok  által  kivánják  a  számlálást 
eszközöltetni. 

Szepes  vármegyében : 

A  Máriássy  család  a  haraszti  templomot  alku  szerint 
átengedte  a  róm.  katholikusoknak,  mely  helyett  semmi  hely 
nem  jelöltetett  ki  a  reformátusoknak.  Ellenben  a  markus- 
falusi  templomot  a  Batizfalvi  család  a  reformátusoknak 
engedte  át.  A  lutheránusok  helyet  csinálván  maguknak,  a 
templomhoz  való  mindenféle  jövedelmet  követelnek,  noha 
a  biztosok  a  hely  kijelölésére  sem  voltak  feljogosítva.  Ki- 
vánja  azért  az  familia  manuteneáltatását. 

Sáros  vármegyében  : 

Eperjes  városában  levő  református  egyház  azt  kivánja, 
hogy  az  isteni  tiszteletre  kijelölt  hely  ratificáltassék  a  biz- 
tosok jelentése  szerint. 

Torna  vánncgyében: 

1.  A  jablonczai  református  egyház  panaszkodik,  hogy 
a  malombeli  pénteki  vámot  a  régi  szokás  ellenére  a  föl- 
desúr tartván  magának,  azt  az  egyháznak  ki  nem  adja. 
Kivánják  a  régi  gyakorlat  fentartását. 

2.  A  barkai  református  egyház  a  szentségek  kiszol- 
gáltatásához tartozó,  de  önkényesen  visszatartott  eszközök 
kiadatását  kéri. 

3.  Az  almási  templom  a  biztosok  által  átadatván,  a 
róm.  katholikus  plebánus  visszatartott  a  szentségek  kiszol- 
gáltatásához való  nagy  ezüst  aranyos  poharat,  tányért  és 
néhány  keszkenőt.  A  parochiához  tartozó  borbeli  negyedet 
Andrássi  György  nem  engedi  kiszolgáltatni.  Hivatkoznak  a 
biztosok  jelentésére. 

4.  Az  udvarnoki  templom  átadatott  volt  a  reformátu- 
soknak, mégis  Sztankai  Ádám  erővel  elfoglalta.  Kérik  vissza- 
adatását. 

Abauj  vármegyében : 

1.  A  kassai  református  egyháznak  Tornamegyében 
Hidvég  ardai    portiója  és  a  kassai  ház  nem  restit uá Itatott, 


252  ZBÜilNeZKY  MIHÁLY. 

noha  a  szécsényi  végzés  szerint  mindennemű  tartozékait 
kellett  volna  átadni.    Kérik  tehát  azoknak   kiszolgáltatását 

Mind  a  róm.  katholikus  plebánusnak,  mind  a  luthe- 
ránus lelkésznek  a  város  közpénztárából  lévén  adva  a  fize- 
tése, a  református  egyház  is  arányos  részt  követel  magának. 

Abauj  vármegyének  Garadna  nevű  faluja  a  kassai 
református  egyház  pénzén  szereztetvén,  kérik  annak  vissza- 
adását 

2.  A  szepsi  református  egyházhoz  tartozó  kegyes  ala- 
pítványokkal a  mádi  hegyen  és  Nyúláson  levő  szőlő  Gyürki 
Péter  káptalanbeli  kezén  van  a  reformátusok  sérelmére. 
Kivánják  visszaadását. 

3.  A  nagyidai  vizimalomnak  pénteki  jövedelme  a  ne- 
gyeddel együtt  nem  assignáltatott.  holott  a  reformátusoknak 
ehhez  való  joga  okmányokkal  bizonyítható.  Kérik  ezt  meg- 
adatni. 

4.  Az  alsó-mizslei  reformátusok  panaszkodnak  a  ple- 
bánus  ellen,  mivel  akadálvozza  őket  a  felső-mizslei  tem- 
plomba  való  járásban. 

5.  A  fónyi  református  templom  tartozékaival  egj'ütt 
a  róm.  katholikusoknak  adatott.  A  reformátusok  számára 
templomnak  és  parochiának  való  hely  jelöltetett  ki,  de 
jövedelem  nélkül;  kérik  ezen  sérelmök  orvosoltatását. 

6.  A  héczei  református  egyház,  régi  dézmabeli  jöve- 
delmét;  úgyszintén  a  szentségek  kiszolgáltatásához  való 
aranyos  poharat,  tányért,  kannákat  és  keszkenőket  vissza- 
adatni kéri,  mint  olyanokat,  melyeket  részint  elődeik  sze- 
reztek, részint  pedig  Baxa  István  adott;  de  melyeket  most 
egy  Fridrik  nevű  Páter  tart  magánál. 

7.  A  fancsali  helvét  templomot,  parochiát  és  tartozé- 
kait Szirmai  Péter  a  szécsényi  egyezség  ellenére  erőszako- 
san elfoglalván,  kivánják  példás  büntetés  mellett  vissza- 
adatni. 

8.  Az  enyiczkei  kastély  mellett  levő  ó-templom  helyett 
Vesselényi  Ferencz  nádor  épített  volt  a  reformátusoknak 
a  falu  végén  egy  templomot   és    egy    parochiát,    melyet  a 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  253 

a  rom.  katholikus  plebánus  használ;  a  reformátusok  kíván- 
ják annak  restitutióját. 

Zemplén  vármegyében : 

1.  A  varannai  református  templom  1647-ben  a  hozzá- 
tartozó Tót-Izsép  és  Visnyó  nevű  falukkal  együtt  restituál- 
tatott;  de  a  restitutió  után  a  két  falu  a  paulinusok  infor- 
matiójára  két  róm.  katholikus  és  egy  evangélikus  biztos 
által  visszafoglaltatott;  sőt  a  varannai  református  parochiá- 
hoz  tartozó  birtokok  használatában  is  háborgattatott  a  refor- 
mátus lelkész.  Kivánják  e  bajok  orvoslását. 

2.  A  szögi  templom  az  egyezség  ellenére  nem  adatott 
vissza  a  reformátusoknak;   kivánják  annak  visszaadatását. 

3.  A  véki  református  nemes  emberek  egy  parochiális 
házat  vásárolván,  melyet  Barkóczy  László  a  maga  jobbá- 
gyainak adván,  most  Sennyei  István  bír;  kérik  azt  vissza- 
adatni. 

4.  A  bottyáni  református  templom  tartozékaival  együtt 
a  szécsényi  egyezség  ellenére  nem  adatott  át  a  reformátu- 
soknak; kivánják  tehát  visszaadatni 

5.  Ahelmeczi  református  prédikátornak  bizonyos  szőlő- 
jövedelme  járna,  de  azt  a  leleszi  premontrei  barátok  ma- 
goknak foglalták  le. 

6.  A  tolcsvai,  bényei  büza  és  borbeli  dézraából  a 
református  lelkésznek  nyolczadot  kellett  volna  kapnia,  de 
a  róm.  katholikusok  azt  is  lefoglalták. 

7.  A  bodrog-keresztüri  és  kisfalud!  nyolczad  meg- 
tagadtatott; a  kisfaludi  borbeli  jövedelmet  a  jezsuiták  tiszt- 
tartója minuálta. 

8.  Olaszi-Liszka  városában  a  második  prédikátornak 
parochiális  háza  „kapellanatus^  czíme  alatt  a  róm  katho- 
likus plebánus  kezében  hagyatott,  mely  házat  pedig  a  refor- 
mátusok építvén,  javadalmaival  együtt  szabadon  bírták, 
amint  azt  a  fejedelemhez  benyújtott  okmányok  is  tanúsít- 
ják. A  fejedelem  el  is  rendelte  az  ügy  revideálását,  de  az 
a  biztosok  elhalálozása  miatt  abba  maradt.  Most  kérik,  hogy 
ez  ügy  igazságosan  intéztessék  el. 


i 


254  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Z^ng  vármegyében  : 

A  biztosok  első  kijövetele  alkalmával  némely  ögyek 
feledésbe  mentek;  mihez  képest  nem  restituáltattak  a  vin- 
nai,  ungvári,  zsobánczi,  vojnatinai.  tibui.  dobi,  rnszkai  éi 
palagyi  egyházakhoz  tartozó  szőlők,  szántóföldek,  rétek 
puszták,  bor  és  bűzabeli  dézmák  stb.  Kívánják  azért  a2 
ungvármegyei  reformátusok,  hogy  új  biztosok  küldessenel; 
ki,  és  az  emiitett  javakat  az  illetőknek   tényleg  kioszszák 

Szathmár  vármegyében: 

A  felsőbányai  templom  restituáltatott  a  reformátusok 
nak,  da  az  ahhoz  tartozó  iiskalitásba  esett  bányáknak  déz 
mája  nem. 

A  páter  jezsuiták  elfoglalván  Nagybánya  városának 
a  kórház  melletti  fnndusát,  kis  házát  és  istállóját,  úg} 
szintén  némely  polgárok  fundussaiból  is  hasítottak  ki  dara- 
bokat, melyeket  utódaik,  a  minoriták  most  is  bírják.  Kiváu 
ják  tehát  ezeket  a  városnak  és  a  polgároknak  visszaadatoi 

Ugocsa  vármegyében : 

A  nagy-szőllősi  reformátusok  a  római  katboliknsok 
informatiója  következtében  a  szécsényi  gyűlésen  a  magok 
által  épített  kőtemplomtól  elesvén,  kivánják  azon  templom- 
nak felerészben  való  restitutióját  a  prédikátor  számára 
dézma  adását  és  a  parochiális  helynek  resignatióját. 

Szabolcs  vánnegyében  : 

Kis-Várdában  a  reformátusok  által  épített  és  még  a 
német  alatt  is  bírt  parochiát  a  biztosok  nem  adták  vissza: 
kivánják  azért  annak  restitutióját,  minthogy  a  szétrombolt 
templomot  külömben  is  restituálták. 

Heves  vármegyében: 

A  gyöngyösi  református  egyház  azt  kéri  a  fejedelem- 
től, hogy  az  iskola  számára  kyelölt  helyet  erősítse  meg  és 
a  tanácsból  kiküldött  bizottság  által  Egerben  odaítélt  pa- 
rochiájok.  malmok  és  két  szőllejök  revideáltassanak  újalv- 
ban  a  fejedelem  és  az  ország  által. 

Az  itt  felsorolt  sérelmekre  vonatkozólag  azt  kéri  a 
református  status,    hogy  amennyiben  a  szécsényi  egyesség 


4  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  255 

határozatai  nem  hajtattak  végre,  azok  most  rendbehozas- 
sanak  és  büntetés  szabassék  azokra,  akik  ez  ellen  véte- 
nek. Azon  ügyek  pedig,  melyek  a  szécsényi  transactióból 
kihagyattak,  vétessenek  complanatióba  és  a  hamis  infov- 
matiók  következtében  rövidséget  szenvedetteknek  igazság 
szolgáltassék  ki.^ 

Természetes,  hogy  ezenkívül  az  ágostai  hitvallású 
evangélikusok  és  a  róm.  katholikusok  is  számtalan  sére- 
lemmel léptek  fel.  Ez  utóbbiak  közül  Pozsony  vármegyé- 
ben különösen  a  szentgyörgyi  piaristák  és  a  deáki  bene- 
diktinusok  léptek  fel  panaszszal  az  evangélikusok  ellen. 
A  samarjaiak  a  tizedek  elvesztését  siratják.  Nyitra  vár- 
megyében a  berencsi  földesurak  védik  jogaikat,  és  kérik 
a  szécsényi  határozat  megváltoztatását.  Trencsén  vármegyé- 
ben visszakívánják  az  illavai  templomot  és  parochiát.  Több 
helyen  az  összeszámlálás  ellen  van  kifogásuk  és  fájlalják, 
hogy  a  róm.  katholikus  vallás  sértetik.  Bars  várraegyében 
a  körmöezi  róm.  katholikusok  panaszkodnak  az  evangé- 
likusok ellen,  kik  sértő  kifejezéseket  használnak  ellenök. 
Nagy-Ugróezon  templomot  követelnek.  Hontban  a  béla- 
bányai róm.  katholikusok  azt  hozzák  fel.  hogy  nem  épí- 
tettek nekik  közös  kasszából  kápolnát,  hogy  a  földek  igaz- 
talanul osztattak  el.  hogy  a  tanítók  jövedelme  elvonatik. 
Bakabányán  átengedték  a  templomot  az  evangélikusoknak, 
kik  az  egyesség  ellenére  vonakodnak  a  kápolna,  iskola  és 
paplak  javításához  járulni.  Hasonló  panaszok  hozattak  fel 
Hodrusbányáról  is.  Zólyom  vármegyében  a  korponaiak 
iskolát  s  tanítójuk  számára  fizetést  követelnek,  a  parochiá- 
hoz  tartozó  kerttel  együtt.  A  zólyomi  plebánus  a  felett 
panaszkodik,  hogy  400  frtját  nem  kapja  meg,  hogy  min- 
denben   rövidséget   szenved    s   a    főtemplom  átengedéseért 


'  Anno  1707.  die  25.  Junii  in  Castris  ad  Köröm  positis  Sples 
ac  Grosi  Dni  Stephanus  Kalmanezai  ex  Statu  Catholico.  Paiilus  Gyürki 
ex  conf.  Helv.  et  Georgius  Gerhard  ex  Aiig.  oonf.  addictorum  Statuum 
Depatati  Senatores  considendo  sequentia  revisa  sünt.  Orsz.  levéltár. 


2Ö6  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

semmi  kárpótlást  nem  kap.  Mint  alsó  Zólyom  vidékének 
missionariusa  is  számtalan  panaszszai  lép  fel  az  evan^- 
likusok  ellen.  A  beszterczebányai  plebánus  elmondja,  hogy 
a  szécsényi  egyesség  nem  hajtatik  végre  sem  a  barangozás 
körül,  sem  a  káplánok  lakása  ügyében,  sem  az  iskolánál, 
sem  az  isteni  tiszteletnél;  sem  a  bányászoknál,  sem  a  vá- 
rosban, sem  a  falvakban.  A  lopei  és  véglesi  plebánusok. 
valamint  a  breznóbányai  piaristák  is  tele  vannak  panasz- 
szál,  részint  a  tizedek,  részint  más  jövedelmek  elvesz- 
tése miatt. 

Árva  várraegyében  a  nagyfalusi  egyházhoz  tartozó 
jövedelmek  nem  osztattak  fel  igazságosan.  Alsó-Kabinban 
és  Zázriván  a  harangok  miatt  van  baj^  és  több  helyeo 
végrehajtatlanul  maradt  a  biztosok  rendelete.  Liptó  vár- 
megyében a  felett  panaszolkodik  a  róm.  katbolikas  status, 
hogy  az  evangélikusok  nem  elégesznek  meg  a  nekik  jutott 
41  egyházzal,  hanem  mindig  többet  foglalnak  el.  Ugocsa 
vármegyében,  Nagyszőllősön,  a  reformátusok  megelégedtek 
volt  imaház  és  iskola  számára  kijelölt  helylyel.  de  a  róm. 
katholikus  plebánustól  megtagadják  a  tizedet.  A  görög 
papok  addig  is,  míg  püspökjük  lesz.  egy  főpapot  kémek 
magoknak,  akitől  a  többiek  függjenek  ^ 

^  Remonstratio   GrAvaminum    Status    Catholici,   jan    prias    Saoi- 
mariae  propositorum.  Orsz.  levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOTÚLÉBBK  VALLÁBÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  257 


II. 

A  fejedelem  még  egyszer  küldi  ki  tanáoRosait.  EsKeknek  adott  utasítás.  — 
Sokféle   panasz^   kívánság;   kevés  megállapodás.  —  Pyber  Lássló  kano* 

nok  memoranduma. 

A  panaszoknak  ily  tömege  mellett  a  fejedelem  er8«- 
8en  el  volt  határozva,  hogy  azoknak  erélyes  intézkedés 
által  elejét  vegye.  E  czélból  még  egyszer  kiküldötte  biz- 
tosait a  helyszínére,  hogy  a  szécsényi  gyűlés  határozatai- 
hoz képest  a  már  régebben  kiküldött  biztosokkal  egyet- 
értőleg  intézkedjenek.  Mind  a  három  vallású  senatorai  közül 
azokat  küldötte  ki,  akik  legnépszerfiebbek  voltak  az  illető 
vidékeken.  Ilyenek  voltak:  Beniczky  László  róm.  katho- 
likus,^  Gyürky  Pál  református,  Gerhard  György  evangé- 
likus; továbbá  Kalmanczay  István  róm.  katholikus^  Soós 
István  helvét  hitvallású  és  Zay  Lőrincz  ágostai  hitvallású. 
Kötelességeiket  a  következő  utasításban  irta  körül : 
Nemzetünk  igaz  ügyének  kívánságunk  szerint  való 
boldog  végre  vezéreltetése  Hazánkfiainak  mindenekben  egy- 
ben kapcsolt  indulatjokat  s  akaratjokat  fölöttébb  megkí- 
vánván, miolta  az  felháborodott  tenger  módjára  minden 
fölött  hánykódó  habjai  k<)zött,  mint  egy  merülésben  téte- 
tett hajónak  kormányát,  az  jó  Isten  szent  segedelméből 
kezünkre  vettük,  az  volt  legfőképpen  való  czéllja  elsőben 
is  felbuzdult  szíves  indulatunknak,  miként  az  régtől  fogva 
egymás  közt  eredett  egyenetlenségnek  háborgó  zűrzavaros 
habjait  magunk  között  megcsendesitvén,  az  szép  atyafi- 
sáoros  egymáshoz  való  szeretetnek  segítő  szele  által  kiter^ 
jesztetett  hajónk  vitorláit  nagyobb  bátorságai  s  készület- 
tel ellenségünk  ellen  ereszthessük.  Melyre  nézve  tudván 
azt,  és  mindenkoron  előttünk  viselvén,  hogy  ezen  szegény 
hazának  megnyomoríttatására  legnagyobb  alkalmatosságot 
vett  vala  eleitől  fogva  ellenségünk  az  Religiobeli  dissen- 
siókból,  az  melyek  által  csalárd  practíkái  szerént  az  más 

*  Szaiaynál  e  helyett  Eszterházy  Dániel  említtetik,  de  hibásan. 

Zsilinszky  :  Magyar  orsxággyűlések.  i  7 


258  Z8IIiIN8ZKY  IflHÁLY. 

ként  egyezett  szerető  sziveken  gyfilölségnek  s  egyenetlen- 
ségnek mérgével  megvesztegetvén,  annyival  inkább  széle- 
sebb mezőt  kapa  régi  szabadságunknak  porban  takarására, 
noha  ugyan  széesényi  gyűlésünk  alkalmatosságával  az  szép 
atyafiságos  szeretetünknek  megbizonyosodására  bizonyos 
transactióra  lépvén,  mind  az  három  részről  annak  effec- 
tuatiójára  Commissariasinkat  is  az  Hazában  kiküldöttünk 
vala,  mindazonáltal  azok  is  sok  helyben  az  mint  kelletett 
volna,  az  dolgot  úgy  el  nem  végezvén,  rész  szerint  ob  non 
effeetoationem  effectaandornm,  rész  szerint  pedig  Instrae- 
tiójokon  kivül  praepediálván,  újabb  újabb  gravamenák  és 
panaszok  terjesztettek  mind  magánosan  s  mind  az  mostani 
országgyűlés  alatt  élőnkben,  az  melyek  minthogy  mostan 
is  végképpen  mind  az  időből  való  kirekedésünk  s  mind  az 
parsoknak  jelen  nem  lehetése  miatt,  de  kiváltképpen  sok 
dolgoknak  in  faciebus  locoram  kelletvén  eligazittatniok,  nem 
complanáltathattak,  hogy  mindenik  felekezetnek  igazságos 
adjustatiója  közelebb  való  véget  érhessen,  rendeltetnek  felül 
emiitett  senator  Atyánkfiai  s  hiveink  Nemes  Pozsony,  Nyitra, 
Trencsén,  Bars,  Esztergom,  Komárom,  Zólyom,  Hont,  Nó- 
grád, Kishont,  Pest,  Pilis  és  Solth,  Turóez,  Liptó  és  Árva 
vármegyékben  az  Religio  dolgában  eddig  effectnsba  nem 
ment  differentiákat  az  alább  annectált  pnnctumok  szerént 
igyekezzenek  moderálni  és  complanálni. 

Primo.  Mivel  az  széesényi  Transactióhoz  azzal  ellen- 
kező holmi  no  vitások  nem  adattathatnak,  az  ennek  előtte 
kiküldött  Commissaríusokat  magok  mellé  vévén  és  ad  faeies 
locoram  valaholott  még  eddig  az  vallásbeli  differentiák  nem 
eomplanáltattanak,  személyjek  szerint  elmenvén,  investigál- 
ják  miként  procedáltanak  azon  Comraissariusok,  mit  effec- 
tuáltak  s  mit  nem  Instrnctiójok  szerint,  végére  mentén 
annál  is,  az  melyek  ineomplanate  találtatnak,  mi  okból 
nem  effectuálták  az  reájok  bizott  munkát?  Valahol  azért 
látják  az  megesett  rövidségeket  az  Templomok,  Parochiák. 
Scholák  és  azoknak  appertinentiái  vagy  excindálandó  he- 
lyei iránt  az  Lakosokat  szép  atyafiságos  szeretettel  adhor- 


A  XAaTÁR  ORSZÁOGYŰLfiSEK  VALLÁSÜGYI  TÁBOYAIíÁBAI.  259 

tálváa.  hogy  az  sziveknek  egybecsatlottatások  által  az  szép 
unió  megerősittessék,  az  inconvenientiákat,  egymás  ellen  való 
zügolódásokat  tollálják  és  amicabiliter  mind  azokat  igye^ 
kezzék  úgy  végbe  vinni,  hogy  tovább  lehető  gravaminák 
sem  egy,  sem  más,  sem  harmadik  részről  ne  recrudescál- 
janak. 

Secundo.  Az  szécsényi  Transactiót  mint  egy  Regulát, 
Deputatns  Senator  Atyánkfiai  úgy  tartván,  a  hol  az  vetél- 
kedésben gyönyörködő  s  idő  vontatással  az  dolgok  eíTee- 
tussát  késedelmeztetni  szerető  felek  által  valamely  discep- 
tatiók  erednének,  az  olyatén  allegatiókat  praescindá\ják  s 
meg  se  engedjék,  hanem  az  Transactió  szerént  recommen- 
dálják  az  Nemes  Statusoknak  azok  iránt  tett  rendelését, 
mindazonáltal  az  holott  annyi  eonsideratiók  interveniálnak 
és  per  amicabilem  ant  factam  Transactionem  nem  com- 
planáltathatnak  ob  nimiam  diílicnltatem  az  dolgok,  az 
ollyaknak  absolnta  decisiójában  magokat  Deputatns  Sena- 
tor Atyánkfiai  ne  avassák,  hanem  Írásban  tévén,  az  melyek 
uitro  citroque  interveniálnak,  az  villongó  feleket  élőnkbe 
relegálják,  meghagyván  kemény  animadversiók  alatt,  sem- 
minemű violentiákra  az  alatt  ne  fakadjanak,  az  meddig 
általunk  nem  determináltatnak,  és  mind  azokat  cum  tota 
investigationis  serié  előttünk  representálják;  —  ben  hagy- 
ván az  alatt  in  usu  az  actualis  Possessort.  Az  holott  pedig 
már  egyszer  az  dolgok  decidáltattanak  s  complanáltatta- 
nak,  ottan  azok  iránt  több  újabb  difficultástételt  ne  admit- 
táljanak,  hanem  az  circurastantiákat  az  mellettek  levő  Com- 
missariusoktól  megértvén,  praeter  praemissum  casum  in 
statu  quo  hagyják  meg  ő  kegyelmek. 

Tertio,  Bizonyos  fundamentális  Positiók  tétetvén  fel 
az  szécsényi  gyűlés  alatt  az  Religio  dolgában  való  acco- 
modatio  iránt,  pro  directioue  annectáltatnaR  azok  is  Depu- 
tatns Senator  Atyánkfiainak,  az  melyeken  mivelhogy  az 
emiitett  Transactió  fundáltatott,  nagyon  szükséges  tudni 
ő  kegyelmeknek,  úgymint: 

1.  Valaholott  két   templom   találtatik,   az   nagyobbik 

17* 


260  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

cum  pertinentiis  adattassák  annak  az  Félnek,  az  noiely  Re- 
ligión  az  Lakosok  között  több  személy  találtatik. 

2.  Az  mely  Districtusban  vagy  vidékben  valamely 
Religiónak  Temploma  nem  volna,  bizonyos  alkalmatos  hely- 
ben, non  obstante  pluritate  animarum  ejusmodi  Loci  Tem- 
plom, Parochia  és  Schola  assignáltassék  az  környékben 
lakó  azon  Religióju  felek  isteni  tiszteletük  közönséges  helyen 
való  gyakorlására. 

3.  Az  Pium  Legatnmok  juxta  intentionem  Legaliam 
azon  Religión  levőknek  adattassanak,  úgy  a  Fnndatiók  is 
aszerint  aceomod áltassanak  mind  az  három  részről  obser- 
váltatván  az  olyatén  Fundatiók  iránt  az  1647.  esztendő- 
béli  végzés  szerint  való  aceomodatiójok  az  Templomoknak. 

4.  Templomnak,  Parochiának  és  Seholának  való  hely 
közhelyen  excindáltassék  azon  Religión  valóknak,  az  kik- 
nek restitntiójok  nem  lehet,  de  ha  olyatén  közhely  nem 
találtatik,  az  mely  más  processiójában  való  hely  excindál- 
tatik,  azért  akinek  illik,  tartozik  contribnálni. 

5.  Szabad  lévén  kinek-kinek  mindenütt  az  maga  val- 
lásán való  isteni  tisztelet,  az  három  recepta  Religión  levők 
közztil  hogy  ha  valamely  helyben  Templomnak  való  hely 
nem  excindáltatik  és  eo  non  obstante  azon  vallású  lakos 
ember  házánál  az  isteni  tisztelet  ne  interturbáltassék. 

6.  Sehol  ne  indígáltassék  az  Lakos,  hogy  más  vallá- 
son levő  Papnak  fizessen  valamit,  vagy  dézmát  adjon,  ha 
szinte  oda  esett  is  az  Templom,  ha  csak  speciális  decla- 
ratio  nincs  az  iránt,  hanem  catholicus  catholico,  Evange- 
licus  Evangelico. 

7.  Az  mely  félnek  Templom.  Parochia  és  Schola  as- 
signáltatik,  oda  értetik  azokhoz  tartozó  földek,  rétek,  ker- 
tek és  más  appertineutiák  is,  ha  csak  exparte  nem  eximál- 
tatik  in  amicabili.  Ha  mi  pedig  medio  tempore  abalienáltatott 
az  ki  az  ecclesiához  tartozott,  comperta  rei  veritate.  resti- 
tuáltassék  az  is. 

8.  Az  harangozás  s  temetés  mindenütt  köz  legyen 
erga  aequalem  taxám,  az  harangozástól  való  fizetés    pedig 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLáSKK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  261 

azé  legyen,  az  kié  az  Templom,  azt  feltévén,  hogy  ha  va- 
lamely fél  más  yalláson  levő  Templomba  temettetnék,  az 
cerímoniák  ottan  azon  Religióbeli  egyházi  rendeké  legyen,  az 
kié  az  Templom,  az  czinteremben  pedig  kiki  maga  vallásán 
való  eerimoniákkal  s  rítusokkal  temethesse  maga  halottját. 

9.  Mindenütt  sine  discrímine  Religionis  accomodáltas- 
sék  az  ispitályokban  az  koldasok,  prae  caeteris  pedig,  az 
kik  Haza  szolgalatjában  esett  sebek  miatt  alkalmatlanok 
az  tovább  való  fegyverviselésre. 

10.  Az  connumeratióban  számláltassék  az  Háznép  és 
az  rend  szerint  való  szolgák  dolo  et  fraude  amotis.  Az  hol 
pedig  az  egész  Parochia  népe  connumeráltatik,  Mater  et  Filiae 
együtt  számláltassék  és  az  nagyobb  rész   úgy  eruáltassék. 

11.  Az  mely  földek  az  valamely  felekezet  részéről  való 
egyházi  számba  bevetettek,  eo  non  obstante,  hogy  az  Pa- 
rochia másnak  esik,  juxta  illád  qui  sevit  ille  mitit.  azé 
legyen  az  termés,  az  ki  vetette.  Az  szőlőt  is  azok  szedjék 
meg,  az  kik  kapáltatták,  de  annak  utánna  rendé  szerint 
fedjék  be  és  az  szerint  relegálják  azon  félnek,  az  kinek 
restituáltatni  elvégeztetett. 

Quarto,  Mivel  feles  helyeken  az  Proventusoknak  az 
Transactio  szerint  elosztatni  kelletik,  azoknak  annak  okáért 
elosztatásában  az  1647.  esztendőbeli  12-dik  Articulusban 
experiált  modalitást  observálják  Deputatus  Senator  Atyánk- 
fiai; az  hol  pedig  kérdés  eredni  fog  inter  Parochiam  et 
Proventum,  ad  ordinariam  viam  juris  relegálják  ő  kegyel- 
mek az  controvertens  feleket. 

Quínto.  Feles  helyekben  az  Templomok  és  egyéb 
accessoriumok  accomodatiója  erga  praeviam  animarum  con- 
nuraerationem,  exindeque  comparibilem  pluralitatem  deter- 
miiiáltatva  levén,  mivel  sokféle  gavaminákból  értettük,  hogy 
némelyek  az  vidékből  az  magok  religióján  levőket  begyüjt- 
vén.  mintha  ott  való  lakosok  voltának  volna,  az  szerint 
eonnumeráltattak,  melv  miatt  az  Connumeratio  az  Commis- 
sáriusok  által  hibássan  menvén  végbe,  úgy  az  mint  az  szép 
egyességhez  képpest  kivántatott  volna,  nem  lett   az    acco- 


262  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

modatio,  investigálják  azért  circumstantialiter  az  olyatén 
állapotokat  ő  kegyelmek,  ha  úgy  eomperíáltatik.  magok 
újabban  peragálják  a  Connumeratiót  és  az  számosabb  fél- 
nek légyen  accomodatiója;  observálják  azt  mindazonáltal, 
hogy  az  Gonnameratióban  nem  az  idejét  változtató  szolgát 
és  szolgálói  rend,  hanem  az  állandó  cseléd  számláltassék, 
e  szerint  értettessék  az  iránt  feljebb  tett  positio  is. 

Sexto,  Az  földes  uraknak  az  ilyetén  connnmeratio 
által  praejudicinmok  eltávoztattassék;  az  kiknek  más  val- 
láson levő  jobbágyoknak  pluralitása  miatt  Templomok  vagy 
elvétetődnék;  avagy  nem  restituáltatnék,  observálja  ezt 
kegyelmök,  hogy  ha  csak  kevés,  legfeljebb  tíz  s  tizenöt 
számmal  haladja  meg  az  más  felekezet  száma,  in  illó  casu. 
mivel  potior  habenda  est  ratio  Patronatus,  azon  Religión 
levőké  legyen  az  Templom,  az  melyen  az  földesúr  vagyon: 
mindazonáltal  ez  is  restrictive  csak  azon  helységekre  érte- 
tik, az  hol  az  földesuraknak  fixa  Residentiájok  comperiáltatik. 

Mindezeket  közegyesség  szerinti  dexteritása  által  ke- 
gyelmetek végbevivén,  az  mint  az  dolognak  mivolta  enged- 
heti, mentül  hamarébb  előttünk  scriptotenus  reportálja.  kiben 
hogy  az  Úristen  szent  lelke  által  Kegyelmeteket  vezérelje, 
segítse  és  megáldja,  kivánjuk.^ 

A  kiküldött  biztosok  megtették  kötelességüket;  ki- 
mentek a  hely  szinére,  felkérték  Péter  László  helyettes 
esztergomi  érsek,  továbbá  Pílarik  István  és  Krman  Dániel 
snperintendensek  közreműködését  és  néhány  hónap  múlva 
beadták  írásbeli  jelentésöket.  Mindjárt  kezdetben  nehéz- 
ségre akadtak  Breznóbányán,  ahol  a  piarista  atyák  kije- 
lentették, hogy  illető  felsőbbségök  utasítása  nélkül  semmit 

*  Instrüctio  Spect.  ac  Generosorum  Pauli  Qjürk3%  Ladinlai  Be- 
niczky  et  Georg.  Gerhard^  Laurentii  Zay,  Stephani  Kalmanczai  et  Ste- 
phani  Soós  de  Sóvár,  nostroruin  et  confoederati  Regni  Hung.  Statuuni 
Senatorum  in  Negotio  Religionis  Deputatoruin  et  Fideliuui  nostrorum 
data  .  .  .  Sub  General!  Confoederati  Regni  Hungáriáé  Statuum  et  Ordi- 
num  Conventu  in  Campo  ad  ónod  celebrato.  Dle  Tigesima  noná  Junii 
Anno  1707.  Orsz.  levéltár. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  263 

nem  tehetnek.  Beszterezebányán  sikerült  az  egyesség  olyan- 
formán, hogy  az  evangélikusok  nem  fogják  a  róm.  kathor 
likasokat  vallásukkal  ellenkező  szertartásra  kényszeríteni; 
hogy  a  harangozásért  nem  kell  külön  fizetniök  a  római 
katholikusoknak,  hogy  a  róm.  katholikus  káplánok  laká- 
sáról gondoskodva  lesz,  hogy  az  iskola  javítása  közös 
pénztárból  fog  fizettetni,  hogy  a  plebánns  és  káplánjai  szá- 
mára kert  jelöltessék  ki,  hogy  a  papok  fizetése  javíttatni 
fog,  hogy  a  róm.  katholikus  plebánusnak  járó  öOO  frt  a 
közkasszából  fizettessék,  hogy  a  róm.  katholikusoknak  en- 
gedett templom  kincsei  egy  róm.  katholikus  és  egy  evan- 
gélikus tanácsos  által  őriztessenek  s  használat  végett  kése- 
delem nélkül  kiadassanak,  hogy  a  városházán  a  róm.  kath. 
plebánus  számára  jól  járó  ló  tartassék,  hogy  a  templomok 
közötti  falkerités  a  régi  állapotban  hagyassék.  A  zólyom- 
lipcsei ügyben  azt  határozták,  hogy  a  plebánus  által  fel- 
hozott sérelemre  fátyol  vettessék,  hogy  az  elöljáróság  a 
verekedőket  büntesse;  hogy  a  podkoniczi  egyház  ezután  is 
az  evangélikusoké  legyen,  hogy  a  rét  a  róm.  katholikus 
plebánus  kezében  maradjon;  hogy  egyik  pap  se  kaszáljon 
a  másik  gabonájából,  hogy  a  harangpénz  a  széesényi  egyez- 
mény szerint  szedessék  és  hogy  a  külömböző  vallásúak 
egymást  ne  csúfolják,  ne  szidalmazzák,  hanem  inkább  bé- 
kében éljenek  egymással.  A  közös  városi  kasszából  egyik 
egyház  se  fizettessék;  a  veszteségért  senki  ne  bántalmazza 
a  plebánust;  a  kehely  közösen  használtassék,  a  róm.  katho- 
likusokat  sértegető  Koller  György  bűnhődjék;  a  mosteniczi 
kereszt  sértői  és  a  plebánus  ablakainak  betörői  ellen  vizs- 
gálat indíttassék;  a  filiákból  bejövő  tized  is  két  egyenlő 
részre  osztassék  a  róm.  kath.  és  evangélikus  lelkészek  között 
A  lopeji  ügyben  azt  végezték,  hogy  a  parochia  min- 
den jövedelmeivel  maradjon  a  róm.  katholikusoknál;  hogy 
a  plebánus  és  birtokosok  közötti  kérdés  barátságosan  egy- 
más között  elintéztessék;  hogy  minden  lelkész  elégedjék 
meg  saját  híveinek  fizetésével,  ami  azonban  nem  zárja  ki, 
hogy  a  földesúr  valamely  lelkésznek  többet  is  ne  adhasson. 


2&Í  SSnJlfSZKT  MIHÁLY. 

A  micsinyei  ügyben  az  lett  a  határozat  bogy  a  tized- 
jövedelem egy  része  ezután  is  a  róm.  katholikos  lelkészé 
legyen;  hogy  az  elébb  odatartozó  szántóföldek  a  róm.  katb. 
egyháznak  yisszaadassanak  s  a  jövő  vetéshez  az  evangé- 
likus parochasok  öt  köböl  zabot  tartoznak  adni;  hogy  & 
zsellérek,  kik  az  egyházi  fnnduson  laknak,  a  róm.  kath. 
papnak  tartoznak  dolgozni;  a  netán  fenmaradt  adósság  a 
parochassal  kötendő  egyesség  szerint  fizettessék  ki;  a  pe- 
csét jövedelme  egyiránt  osztassék  meg  a  róm.  katholikos 
és  evangélikus  egyház  között;  végre,  hogy  a  róm.  katho- 
likus  plebánus  ellen  elkövetett  vétségekért  a  biró  és  a 
közönség  tartozik  elégtételt  adni. 

Beszterczebányán  akként  történt  a  kiegyezés,  hogy  & 
kápolna  építésére  szánt  negyven  forint  a  róm.  katholiku- 
soknak  szabad  rendelkezésére  bocsáttassék ;  hogy  az  Ebeczky- 
féle  rét  megváltásáért  a  város  által  letett  200  frt  továbbra 
is  lepecsételve  őriztessék,  felmaradván  mind  a  két  félnek 
jogvédelmi  szabadsága;  hogy  az  épitendő  kápolna  az  evan- 
gélikus templomnak  útjában  ne  legyen;  bogy  a  város  a 
kápolna  építéséhez  bizonyos  számú  kocsival  anyagot  szál- 
lítson s  a  róm.  katholikns  iskola  és  parochia  közös  pénz- 
tárból javíttassék  ki;  hogy  a  szécsényi  végzéshez  képest 
mind  a  róm.  katholikus,  mind  az  evangélikus  egyházi  sze- 
mélyek a  város  által  fizettessenek;  hogy  a  földek  haszná- 
lata igazságosan  osztassék  meg;  a  tartozások  megfizettes- 
senek és  minden  sértegetések  elmellőztessenek. 

A  baczárovi  templomra  vonatkozólag  határoztatott 
hogy  annak  birtokában  az  evangélikusokat  senki  ne  hábor- 
gassa. 

Dobronyiván  kimondatott,  hogy  a  róm.  kathoHkus 
plebánusnak  szabad  legyen  hitfeleit  meglátogatni  s  azokat 
egyházi  szolgálattal  ellátni,  mire  a  város  a  szécsényi  határo- 
zatokban foglalt  büntetés  terhe  alatt  kötelezte  magát. 

Korponán  a  szécsényi  határozat  szerinti  elintézés  bely- 
benhagyatott  és  megerősíttetett;  az  egykori  orgonista  háza 
pedig   az  evangélikusoknak   engedtetett    át.  Az  első  alka- 


A  MAGYAR  ORBZÁGOYÜLBBBK  VALIiÁSÜOYI  TÁRGY ALÁBAI.  265 

lommal  rom.  katholikusoknak  adott  parochia  jövedelmeiből 
aránylagos  rész  az  evangélikus  lelkésznek  adassék. 

Eörmöczbányán  az  előbbeni  biztosok  összeszámlálása 
ellen  tettek  kifogást  a  róm.  katholiknsok,  de  az  most  is 
helybenhagyatván,  a  templom  az  evangélikusok  kezében 
maradt.  A  harangok  és  temető  közös  használása  szintén 
megerősittetett.  A  papok  fizetésénél,  valahányszor  a  köz- 
ládából száz  forint  kivétetik,  annak  fele,  vagyis  50  frt  a 
róm.  kathohkus  papnak  rendeltetett.  Az  evangélikus  tem- 
plomban található  oltár  és  a  szent  képek  a  róm.  katholi- 
kusoknak adattak  át.  A  többi  kérések  is,  melyek  a  róm. 
katholikusok  részéről  tétettek,  például  a  papsegélyezés,  a 
kápolnahely  tágitása,  a  kegyes  alapítványok  szabad  hasz- 
nálata, a  plebánus  számára  való  kert  kihasítása,  az  erdő 
és  rét  használata,  a  jelvények  és  kehely  használata,  több- 
nyire teljesíttettek.  Az  evangélikusok  kívánságára  Kuthy 
jezsuita  megintetett,  hogy  az  egyház  könyvét   adja   vissza. 

Innét  a  biztosok  Liptó  vármegyébe  mentek  át,  Német- 
Lipcsén  állapodtak  meg,  hol  az  egész  vármegye  területén 
levő  panaszokat  elintézték. 

Főfeladatuk  az  volt,  hogy  a  templomok  és  tartozé- 
kaik a  szécsényi  egyezség  szerint  biztosíttassanak  minden 
felekezetnek.  így  a  luznai  kápolna  továbbra  is  a  római 
katholikusok  kezében  hagyatott.  A  róm.  katholikus  plebánus 
ellen  elkövetett  do valló vai  botrány  eligazittatott;  a  tem- 
plom, iskola  és  parochia  pedig  az  előbbeni  bizottság  hatá- 
rozatához képest  maradt  régibb  birtokosáé,  kimondatván 
újra,  hogy  a  tizedet  mindenki  csak  a  saját  papjának  fizesse. 
A  német-lipcsei  róm.  katholikus  plebánus  követelésére  nézve 
az  mondatott  hogy  a  tizedjövedelem  az  elébbi  bizottság 
határozatához  képest  marad  az  evangélikusoknak,  daczára 
annak,  hogy  a  róm.  katholikusok  a  régi  kápolna  jövedel- 
méhez akarták  számítani.  Tekintettel  az  1674  és  1675-ki 
üldözés  korában  támadt  zavarokra,  barátságos  egyezség  lett 
indítványozva,  mely  létre  is  jött  olyformán,  hogy  a  két 
malom  közül  az  egyik  a  róm.  katholikus  plebánusnak  enged- 


266  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

tetett;  így  történt  a  kerttel,  erdővel  és  réttel;  a  szánt 
földek  az  evangélikus  lelkésznél  maradván.  A  róm.  kath 
likusok  kívánságára  parochia  és  iskola  számára  hely  jeli 
tetett  ki.  A  benedekfalvi  földek,  melyek  hajdanában 
okolicsnai  francziskánnsok  klastrom ába  tartoztak,  átadatta 
a  benedekfalvi  birtokosoknak.  A  rét  a  róm.  katholikns  pl 
bánus  használatában  hagyatott.  Az  okolicsnai  föld  mára 
az  evangélikusoké.  A  komjáti  templom,  melyhez  a  róm 
katholikusok  hamis  összeszámítás  alapján  jogot  formálta 
a  többségben  levő  evangélikusok  kezében  hagyatott  Mii 
hogy  pedig  az  evangélikusoktól  róm.  kath.  pap  részé 
követelt  fizetésre  nézve  barátságos  egyezség  nem  jöhet< 
létre,  a  felek  a  törvény  útjára  utasítattak.  Az  evangelikus( 
jogos  kívánságához  képest  a  rózsahegyi  plébános  utasítt 
tott,  hogy  az  általa  jogtalanul  elvett  kelyhet  és  más  eg 
házi  kincseket  visszaadja.  Rózsahegyen  a  templom,  par 
chia  és  iskola  építésére  alkalmas  hely  jelöltetett  ki  a  rói 
katholikusoknak;  az  építésig  pedig  a  plebánus  számai 
lakásul  és  egyúttal  imaházul  a  városnak  egy  háza  adató 
át.  A  vármegye  pedig  utasíttatott,  hogy  ahol  az  előbbi  bi; 
tosok  utasítása  szerint  templom,  parochia  és  iskola  számai 
hely  ki  nem  jelöltetett,  azt  az  illetők  kívánságára  haladél 
talannl  eszközöltesse.  Boldogfalván  és  Rózsahegyen  nem  k 
megbotránkozással  tapasztalták,  hogy  a  róm.  katholikc 
plebánusok  az  evangélikus  lelkész  által  megkeresztelt  gyei 
mekeket  újra  megkeresztelték.  Hogy  ilyenek  által  jövoi 
a  hitfelekezetek  közötti  czivakudás  mellőztessék,  azt  a  bis 
tosok  szigorúan  megparancsolták.  Valamint  meghagyták  as 
is,  hogy  a  harangozás  és  temetkezés  mellett  a  viszonossá 
megőriztessék;  azok  pedig,  kik  a  más  felekezetnek  irái 
becsmérlő  szavakat  használva  a  közbékét  megzavarják, 
megyei  hatóság  által  szigorúan  megbüntettessenek. 

Árva  vármegyében   Felső-Kubin  városában  fordultai 
elő  vallási  egyenetlenségek. 

A  biztosok    a   helyszínén   megjelenvén,    meghag}iák 
hogy   a  zabresi  templom  a  róm.  kathoUkusok  számára  fel 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  267 

építtessék;  hogy  mind  a  zabresi  róm.  katholiknsok,  mind  a 
velicsnai  evangélikusok  használják  eddigi  földjeiket;  hogy  az 
árvavárbeli  kápolna,  melyet  a  róm.  katholikasok  magoknak 
igényeltek,  továbbra  is  az  evangélikusoké  legyen;  hogy  a 
trsztinai  templom,  mely  elébb  összeszámlálás  fölytán  az 
evangélikusoknak,  utóbb  hasonló  eljárás  következtében  a 
róm.  katholikusoknak  adatott,  maradjon  ez  utóbbiak  kezé- 
ben; a  földek  és  rétek  pedig  osztassanak  két  egyenlő  részre 
a  róm.  katholikus  és  evangélikus  papok  között.  A  harang- 
használat közös.  A  lipniki  templom  a  róm.  katholikusoknál 
hagyatott;  akik  arra  kötelezték  magokat,  hogy  a  kevés 
számú  evangélikusoknak  imaházat  építenek.  Turdosinban  a 
szécsényi  végzéshez  képest  a  nagyobbik  templom  tartozé- 
kaival együtt  az  evangélikusoké  maradt,  mi  ellen  a  római 
katholikusok  hiába  támasztottak  nehézségeket.  A  kisebbik 
templom  maradt  az  övéké.  A  kelyhek  és  más  egyházi  eszkö- 
zök kölcsönösen  visszaadandók.  Az  elhalt  dubnói  lelkész 
méhese  átadandó  a  róm.  katholikusoknak.  A  róm.  katho- 
likus plebánus  az  evangélikusok  elleni  keresetével  a  törvény 
útjára  utasíttatott.  A  harangok  és  temetők  szabad  használata 
mind  a  két  félnek  biztosíttatik  azon  templomok  mellett  is, 
melyek  visszaadattak.  Azok,  akik  a  más  vallásbelieket  sértő 
szavakkal  és  gúnynyal  illetik,  mint  a  közbéke  meghábo- 
rí  tói  valláskülömbség  nélkül  a  megyei  törvényszék  által 
szigorúan  büntettessenek.  A  papoknak  különösen  meghagya- 
tott, hogy  erre  vigyázzanak  és  a  sértésektől  tartózkodjanak. 
Nógrád  vármegyében  különösen  Losoncz  adott  mun- 
kát a  biztosoknak.  Baja  volt  itt  a  helvét  hitvallású  anya- 
egyháznak egyrészt  a  maga  űliáival,  másrészt  az  ágostai 
hitvallású  evangélikus  egyházzal.  Eligazíttatott  pedig  oly- 
formán,  hogy  1.  az  ágostai  evangélikusok  felhagytak  abbeli 
követeléseikkel,  hogy  nekik  templomnak,  iskolának  és  paro- 
chiának  való  hely  kijelöltessék;  hogy  azonban  módjukban 
legyen  vallásukat  szabadon  gyakorolniok,  elfogadták  azon 
darab  földet,  mely  a  tugári  és  kisfaludi  határokban  a  Losoncz 
vizén  túl  fekszik,  s  a  hol  magoknak  templomot,  parochiát 


1^68  Z8IL1N8ZKY  MIHÁLY. 

és  iskolát  szabadon  építhetnek;  2.  a  helvét  hityallisQ 
nem  fogják  őket  akadályozni  abban,  hogy  akár  köznapok 
akár  ünnepnapokon  azon  felépítendő  templomba  járhas 
nak;  azt  is  megígérik^  hogy  a  bikaczi  nagy  kaput  el  n 
zárják,  sőt  a  szekér  úton  is  járhatnak;  3.  hogy  ha  vala 
nek  tetszik  magához  hivatni  a  kisfaladi  lelkészt,  azt  szál 
don  teheti  és  házi  isteni  tiszteletben  nem  háborgattat! 
4.  hogy  privát  tanítót  siyát  gyermekeik  nevelése  vég 
tarthatnak;  de  a  városon  kívül  lakó  gyermekek  6 — 16  éi 
alól  be  nem  hozhatók,  legfeljebb  pártfogóik  tiszteletére  é: 
kelhetnek;  5.  hogy  az  ág.  evangélikus  halottakat  az  ors] 
határozata  szerint  temethessék;  azokat,  ha  kívánják,  a 
sonczi  iskolagyermekek  énekével  a  város  kapujáig  elkis 
tethessék;  máskülömben  éneklés  nélkül  vitessék  a  város 
át,  és  csak  azontúl  saját  szokásuk  szerint  eltemethesse 
Ha  pedig  halottjokat  a  losonczi  temetőkertbe  óhajtanák 
metni,  azon  esetben  mind  a  két  hitfelekezetbeli  pap 
iskolás  gyermekek  a  háznál  megjelenvén,  az  éneklést 
prédikálást  az  ágostai  evangélikusok,  a  többi  szertartást 
városon  át  és  a  temetőben  a  reformátusok  végezzék:  6. 
prédikátoroknak  és  tanítóknak  járó  fizetés  adassék  ki 
törvény  szerint,  a  harangozás  pedig  egyenlő  taxa  szeri 
történjék;  7.  az  ágostaiak  köteleztetnek,  hogy  a  fentnek 
zett  földeken  magoknak  templomot  szent  Mihály  napig  í 
építsék,  az  alatt  magánháznál  végezhetik  isteni  tiszteleteik 
Aki  ezen  egyezséget  meg  nem  tartja,  az  a  törvényben  I 
szabott  büntetéssel  sujtassék.^ 

Egyházi  vagyonról  lévén  szó,   természetes,   hogy  » 


*  Actum  in  Oppido  Lossoncz  die  19.  no?.  Anno  1707.  Reli 
Spect.  ac.  Generosum  Pauli  Gyürky,  Ladiszlai  Beniczky  et  Georgii  úi 
bárd  Suae  Serenitatis  Ducalis,  Statuumque  Regni  Hung.  Confoeder.  Sei 
tonira,  ac  in  negotio  Religionis  ad  Inelytos  Comitatus  Posonienw 
Nitriensem/rrenesiniensem,  Turócziensem,  Liptoviensein.  Hevesisem,  Bí 
siensem,  Zoliensem,  Nagy  és  Kis  Hontensem,  Pest  Pilia  Solt,  Eszters 
miensem  ac  Nogradiensem  exmissoram  Commissariorum.  Orsz.  lev. 


A  MAGYAR  ORfiZÁOOYŰLÉSBK  VALLÁSOOYI  TÁROYALÁBAI.  269 

volt  az  egyenetlenség;  mert  mindenik  fél  csak  nyerni  akart. 
A  gyengébb  fél,  a  protestánsok,  álláspontja  az  volt,  hogy 
a  lefolyt  üldözések  idejében  erőhatalommal  elszedett  tem- 
plomaikat és  iskoláikat  visszakapják.  Az  erősebb  fél  a  rém. 
katholiknsok  pedig  következetesen  mindig  azt  hangoztat- 
ták, hogy  Mária  országában  minden  hatalom  és  minden 
vagyon  egyedül  az  őskatholikus  egyház  kezében  maradhat. 
Aki  az  ,,  egyedül  üdvözítő  "^  róm.  katholikns  egyház  kebe- 
léből kilépett,  az  a  róm.  katholiknsok  felfogása  szerint,  el- 
vesztette jogát  az  egyházi  javadalmak  élvezetéhez.  Az  egy- 
házi jószágok  ajándékozása,  úgymond,  csak  a  római  pápa 
tanácsával  élő  s  attól  mindenben  függS  magyar  király  ha- 
talmában áll.  Szerintük  a  protestáns  lelkészek  nem  is  valódi 
lelkészek,  mivel  nem  róm.  katholikus  püspök  szentelte  fel 
őket.  Ezektől  tehát  bármi  jogot  és  vagyont  elvenni  szabad; 
mert  az  valósággal  csak  róm.  katholiknsok  kezében  lehet. 
Szerettek  hivatkozni  Szent  István  és  Szent  László  királyok 
adományaira.  Ezeknek  a  szent  királyoknak,  mondák,  eszük 
ágában  sem  volt,  hogy  a  Magyarországban  levő  egyházi 
jószágok  másnak,  mint  a  róm.  katholikus  anyaszentegyház- 
nak egyességében  megmaradt  róm  katholikus  klérusnak 
adassanak. 

Pyber  László  esztergomi  vikárius  és  kanonok  memo- 
randum alakjában  fejtette  ki  a  róm.  katholikusok  állás- 
pontját ilyen  czim  alatt: 

„Rövid  és  barátságos  megmutatás,  hogy  Magyarország- 
ban levő  egyházi  jószágok,  melyek  az  róm.  kath.  Clerusnak, 
szent  helyeknek  és  szerzeteknek  conferáltattak,  az  preten- 
daló  Uraimékhoz  nem  tartoznak  valameddig  az  jelenvaló 
magok  statusában,  avagy  vallásokban  megmaradnak,  és 
azért  azokban  semmit  sem  pretendálhatnak.  Bocsáttatott  ki 
méltóságos  Almisiai  Püspök  és  esztergomi  Vicarius  és  Kano- 
nok Pyber  László  Uram  hatalmával  és  parancsolatjával 
Nagyszombatban  1707. 

1.  Mindek  előtte  a  pretendáló  magyar  Uraiméktól 
(kik  ezen  hazában  közönségessen  Evangélikusoknak  neve- 


270  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

zik  magokat),  kik  magyarországi  polgároknak  és  régi  tö 
vények  s  privilégiumok  oltalmazóinak  vallják  magoks 
méltán  kérdjük:  micsoda  jussal  ők  magok,  avagy  Predik 
toraik,  pretendálják  az  régi  egyházi  jószágokkal^  vélüi 
avagy  az  római  kath.  Glerussal  osztozkodni?  Mert  hiál 
és  hasztalanul  allegálják  a  mi  hazánkban  az  angliai  pt 
dát;  mert  hogy  abban  hagyjuk  annak  disputatióját,  voll 
jussok  az  Anglus  Uraiméknak,  hogy  épenséggel  elszaka 
janak  az  római  Ecclesiától,  vagy  nem?  ebben  igen  naj 
különbség  kitetszik,  pretendens  Uraimék  kivánságára  néz 
az  Anglusok  és  magyarok  között,  mert  az  anglusok  nagyok 
része,  együtt  királyokkal,  főpüspökjökkel  Cranmerussal, 
az  után  lassan  lassan  az  több  clerussal  épenséggel  elálh 
tak  az  római  Ecelesia  mellől.  De  magyarok  sokan  magi 
királyával,  püspökeivel  és  több  clerussal  megmaradtak 
római  Ecclesiában,  és  innét  az  egyházi  jószágoknak  is 
régi  possessorok  mellett  meg  köllene  maradni;  kiváltké 
pen  mivel  azoknak  elajándékozása,  vagy  másoknak  va 
assignálása  a  római  pápa  tanácsával  élő  és  attói  míná 
nekben  függő  királyi  Fenség  hatalmában  vagyon,  amint  ma 
megtetszik.  Ezen  kívül  az  is  nyilván  vagyon  a  világi  de 
gokat  értő  embereknél,  hogy  mostanában  olyan  pretend 
lóknak,  minémük  az  magyarországiak,  Angliában  sem  szabj 
efféle  egyházi  jószágokat  bírni,  hanem  egyedül  (amint  (i 
neveztetnek)  az  Püspökségeseknek,  melyektül  magyar  pr 
testáló  Uraimék  mind  a  hit  dolgaira,  mind  az  fölszent 
lésre  és  egyéb  dolgokra  nézve  igen  messze  járnak;  ne 
használván  az,  hogy  itt  is  némely  Directorok  püspöki  ner 
tulajdonítnak  magoknak  ;  honnan  vagyon^  hogy  az  Püspöl 
séges  anglus  uraimék  az  olyan  prédikátorokat  nem  is  b 
csülik,  sőt  prédikátoroknak  sem  tartják,  melyek  olys 
érsektől  avagy  püspöktől,  aki  valamikor  katholikusokn 
fól  nem  szenteltetett,  s  meg  nem  erősíttetett,  hanem  val 
mely  közönséges  paptól  avagy  Predicátortól  szenteltetni 
föl,  aminemük  voltak:  Lutherus,  Calvinus,  Zwinglius  i 
ezeknek  több  követői.  És  így  nem  helyesen  vétetik  be  Pr 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLéSKK  VALLÁBOGYI  TÁRGYALÁBAI.  271 

dicátornak  a  magyar  protestálóknál  az  olyan,  az  ki  Angliá- 
ban az  Püspökségesektől  fölszenteltetik,  és  az  ott  való 
szokás  szerint  azon  országnak  egyházi  törvényére  s  regu- 
láira és  egyéb  observatióira  megesketik.  Tudtokra  is  van 
e  dolog  a  tudósoknak,  akik  jól  tudják,  hogy  mind  kösség 
birodalmára,  s  mind  az  hit  dolgaira  és  effélékre  nézve  nagy 
külömbség  vagyon  az  püspökséges  Anglusok  és  egyéb  pro- 
testálok között.  Hallatok  ezen  dolgot  erősitő  nem  régi  példa, 
egy  néminemű  Gyöngyössy  Pál  felől,  aki  minekutánna  Ang- 
liában fölszen teltetett  volna,  és  az  ott  való  szokás  szerint 
az  hit  dolgaira  megesküdt  volna,  és  azért  Tiszántúl  való 
magyaroknak  egyházi  törvényére  és  hit  dolgaira  nem  akar- 
ván újonnan  megesküdni,  és  magát  subscribálni,  letétetett  az 
Predikátorságból . 

2.  Hogyha  ugyan  mégis  azon  jószágok  megosztása 
iránt  való  pretensiójokban  meg  nem  szűnnek,  azt  is  mél- 
tán kérdhetjük  tőlük,  hogy  készek-e  pretendáló  Uraimék 
Sz.  István  királv  decretumához  és  mindazokhoz,  amik  azok- 
ban  a  Hit  dolga  felől  találtatnak,  hozzá  esküdni  ?  hogy  a 
katholikus  Status  is  (elébb  deliberálván)  tudjon  nekik  ked- 
vesebben mit  felelni  ?  mert  ha  csak  ezen  készséggel  a  ma- 
gok kivánságut  nem  sürgetnék,  nyilván  megmutatják  ma- 
gokat nem  azoknak  lenni,  a  kikhez  törvényesen  és  igazsá- 
gosan tartoznának  valamely  egyházi  jószágok,  melyeket  régtől 
fogva  a  róm.  kath.  Clerus  avagy  szerzetesek  bírták.  Sőt 
világosan  megmutatják  magokat  nem  ?  mindenestül  haza 
törvényei  és  régi  igazsági  oltalmazóinak  lenni,  hanem  inkább 
azok  rontóinak  és  ellenjáróinak,  úgy  mint  akik  az  magyar 
törvényeknek  és  igazságoknak  kútfőjét,  t.  i.  Sz.  István  ki- 
rály Decretumát  alattomban  megrontani  és  fölforgatni  igye- 
keznek. Mert  soha  csak  gondolatjában  sem  volt  Sz.  István- 
nak a  magyarok  első  keresztyén  királyának  és  (Isten  után) 
az  egj'házi  jószágok  első  tálalójának  és  Fundatorának,  se 
ő  utána  Sz.  Lászlónak,  avagy  akármely  régi  királynak,  az, 
hogy  Magyarországban  levő  egyházi  jószágok  másoknak, 
hanem  egyedül  az  róm.  Anyaszentegyháznak  egyességében 


272  ZaiUNSZKY  MIHÁLY. 

megmaradó  kath.  Clerusnak  cs  szerzetesekDck  adattassa 
nak.  Mely  dolgot  minden  okossággal  biró  észreveheti  azo 
Sz.  Király  Decretnmiból,  melyekben  más  hitet  nem  deser 
bál,  hanem  az  róm  kath.  hitet,  melyet  ő  Doktorok  álts 
bevett.  Se  más  egyházi  Praelatnsoknak  tiszteletet  s  becsi 
letet  nem  állit^  hanem  csak  azoknak,  kik  az  római  EU^ch 
siával  egyetértenek  és  attól  fnggnek.  Innen  dézmákat  sei 
rendelt  azon  Sz.  István  király  másoknak,  hanem  az  rói 
kath.  püspököknek  és  Clerusnak.  Decr.  Lib  2.  Cap.  b"! 
honnét  nyilván  kitetszik,  hogy  más  egyéb  egyházi  jószág< 
kat  is  kath.  Clerusnak  akarta  tenni.  És  mivel  nagy  és  d 
héz  büntetés  alá  vetette  azon  Sz.  Király  azokat^  akik  Isti 
tisztességire  fölszentelt  és  királyi  fölségnek  oltalma  alá  biz 
tott  jószágokat  becstelenül  tractalnának,  mennyivel  inkái 
nehéz  büntetésre  méltóknak  ítélte  volna  lenni  azokat  ak 
azon  jószágokat  az  ajándékozó  avagy  fundáló  elméje  vag\ 
igyekezete  ellen  a  kath.  Anyaszentegyház  ellenségéhez  tao 
ferálni  merészelték  volna. 

3.  Lássuk  meg  nyilvábban  Sz.  István  király  intenti 
ját  Colomannus  magyarországi  királynál,  aki  1096-ban  ij 
végezett  maga  gyülekezetével:  Tetszett  a  királynak  és 
közönséges  gyülekezetnek,  hogy  ajándékok  avagy  fnnd 
tiók  akár  minemű  jószágnak,  melyet  Sz.  István  királyi 
klastromoknak  avagy  egyházaknak  adattak^  sérelem  nélk 
megmaradjanak.  Megsértetnének  pedig  igenis,  ha  az  i^ 
Anyaszentegyház  egyességétől  elszakadtaknak,  és  ugya 
azon  szentegyház  ellen  keményen  harczolóknak  adatnáns 
—  amint  kitetszik  azon  Colomannus  királvnak  más  szavi 
bül  is.  Col.  Decr:  libr.  I.  Cap.  47.  Egy  anya  pedig  vélü 
és  a  Krisztus  Ecclesiája  eloszolhatatlan  és  egyértelmű  légyi 

4.  Ehhez  hozzájárul  az  is,  hogy  maga  is  Sz.  Istv 
király  pápa  engedelmével,  némely  magyarországi  egyhi 
jószágokat,  praelatusságokat  és  más  tiszteletet  osztogat 
azoknak,  kik  arra  érdemesek  és  alkalmatossak  voltak.  Ei 
nézve  hogy  az  akkori  pápa  engedelmével  disponált  jós: 
gokat  mostanában  pápa  hire  és  engedelme  nélkül  elszaka 


A  MAGYAR  OR8ZÁOOYŰLÉ8BK  VALIiÁSOOYI  TÁRGYALÁSAI.  278 

tatván  az  róra.  kath.  Clerustól  az  pretendáló  Uraimék* 
nak  (valameddig  a  magok  statugsában  vagy  vallások- 
ban megmaradnak)  adattassanak,  erre  az  Pápa  soha  reá 
nem  áll. 

ö.  Innét  is  kitetszik,  hogy  az  egyházi  jószágok  nem 
másokhoz,  hanem  egyedül  a  róm.  kath.  Anyaszentegyház- 
nak egyességében  maradó,  és  mindenben  attól  függő  kath. 
Olernshoz  és  szerzetekhez  tartoznak;  mivel  Sz.  István  király 
törvényt  szabván  a  maga  magyar  nemzetének,  az  elöljáró 
beszédében  megvallja,  hogy  azon  dologban  a  régi  római 
császárokat  követte  volna.  De  az  római  régi  császárok  az 
pretendáló  Uraiméknak  kedvek  szerint  való  törvényeket  nem 
szabtak,  mivel  N.  Constantinus  császár  és  ntánna  az  ő  két 
fiai  azt  végezték,  hogy  nemcsak  az  egyházi  jószágok,  de  a 
világi  tisztek  is  egyedül  csak  a  róm.  katholikasoknak  con<- 
feráltassanak.  A  katholikus  névből  pedig  és  számból  kire- 
kesztetnek mind  azok,  valakik  azon  róm.  anyaszentegyház* 
zal,  amely  akkor  volt,  s  most  is  vagyon,  egy  értelemben 
nem  találtatnak  és  attól  nem  függnek.  Arkadins,  Honorins 
és  Theodosius  idejében  is  voltak  eretnekek,  a  többi  között 
Donatisták,  kiknek  nem  lévén  templomjok,  házokat  rendel- 
ték a  végre,  applicálván  azokhoz  pertinentiákat  és  fnnda- 
tiókat.  De  értésére  esvén  említett  Theodosiusnak,  elfoglal- 
tatta mindenöket  és  a  katholiknsoknak  assignálta.  Mennyire 
inkább  nem  hagyná  azon  kegyes  császár,  ha  most  élne, 
hogy  kath.  egyházi  jószágokkal  és  fandatiókkal  a  nem 
katholikusok  osztozkodnának !  Hasonlóképpen  bánt  az  Appo- 
linaristákkal  és  Eatvchianusokkal. 

6.  Mivel  az  excommunicált  avagy  számkivetett  kath. 
papok  is  megtiltatnak  efiéle  egyházi  jószágok  bírásától 
(Extract.  Lib  5.  Cap.  27.);  mennyivel  inkább  eltiltatnak 
azok.  kik  a  róm.  anyaszentegyháztúl  szántszándékkal  el- 
idegenedvén, édes  anyjok  ellen  hadakoznak? 

7.  Ne  hagyjuk  el  Justinianus  császárnak  ama  szavait, 
melyeket  534-ki  esztendő  tájban  római  Jánus  pápához  irt, 
mondván:  Nem  mulatjuk  el  (így)  semmit  is  azokban,  amik- 

Zsilinsxky  :  Magyar  orszáf^gyfilések.  18 


974  ZflUilKBXKY  MnULY. 

M  anyaszentegyházat  illetnék,  ha  ugyan  világos  és  nyÜFái 
való  dolog  volna  is,  hogy  Szentségednek  (ki  ax  Anyaszen 
egyháznak  feje  vagy)  meg  nem  jelentenénk.  Mennyivel  ii 
kább  mostanában  a  magyarországi  kath.  Statns  pápa  hii 
és  megkeresése  nélkül  az  egyházi  jósságoknak  a  praetei 
dáló  Uraimék  rendetlen  kívánsága  szerént  való  osztozkodó 
sába  nem  ereszkedbetik,  Mert  maga  is  a  királyi  Fensc 
(kinek  hatalmában  vagyon  a  magyarországi  egyházi  jószj 
gokat,  tiszteket  eladni  és  assignálni,  a  kiknek  illik)  nei 
adja  másként  senkinek,  hanem  Pápa  hírével  és  engede 
mével.  Nem  is  élhetnek  semmi  álnok  exceptíóval  ellenun 
^Cy*  ^^y  a  magok  lelkiesmeretitől  meg  ne  győzessene 
és  a  katholikus  névtől  és  számból  ki  ne  rekesztessenel 
mivel  se  magok  között,  se  az  igaz  róm.  anyaszentegyházzi 
nem  egyeznek. 

8.  Nem  igasságos  tehát,  se  nem  helyes  az  praetei 
dáló  Uraimék  olyan  kívánsága,  melyre  reá  állani,  min 
Sz.  István  király  törvényinek  s  mind  a  régi  római  császá 
rok  yégezésinek  megrontása  nélkül  nem  lehet;  máskén 
sürgetvén  a  magok  kívánságát,  nem  ezéloznak  máshoTi 
hanem  hogy  magok  tulajdon  törvényit  és  igazságit  meg 
vesztegessék  a  katholikusok. 

9.  Eszekbe  jusson  az  is  a  Praetendáló  uraíméknali 
hogy  a  bécsi  megbékéléskor  ógy  engedtetett  meg  nekil 
az  Liberum  Exercitinm.  hogy  katholikusok  kára  és  meg 
hántása  nélkül  légyen.  Megbán tatnának  pedig  igenis,  h 
a  róm  katholikusok  magok  nagy  szégyenére,  régi  tajá 
törvényit  és  szabadságit  megsérteni  és  rontani  kényszerít 
tetnénck. 

10.  Mindezeket  jól  meggondolván,  kitetszik,  hogy  ma 
gyarországi  egyházi  jószágok,  melyek  a  róm.  kath.  Clerai 
kezénél  vágynak,  és  régente  annak  eonferáltattak,  nem  tar 
toznak  az  Praetendáló  uraimékhoz  valameddig  a  roma 
anyaszentegyházat  anyjoknak  nem  ismerik  és  becsülik;  azér 
semmi  igaz  Praetensiójok  az  ilyen  egyházi  jószágok  irán 
nem  lehet  Azért  vagy  megszűnjenek  a  régi  torvények  ellei 


A  MAGTAR  ORSZÁOaYÜLéSBK  VALLÁSOOYI  TÁROYALÁBAI.  376 

való  praetensiójokban,  avagy  a  Sz.  István  királynak  a  Hit- 
ről, AnyaszentegybáKról  és  egyházi  birodalomról  való  Decre^ 
tamihoz  magokat  alkalmaztassák.^ 

III. 

Erdélyi  országgyűlések.  —  József  biztosítja  a  három  nemzet  és  négy 
vallás  szabadságát.  —  A  gyolafebérvári  országgyűlés  1705.  no?.  — 
A  jezsaíták  szerepe.  —  A  gubernium  Rabutiti  parancsait  Itsi.  —  As 
1707-ki  marosvásárhelyi  országgyűlés  márczius— áprilisban  —  A  f^e* 
delmi  hitlevél  vallásügyi  pontja.  —  Beiktató  beszédek.  —  Új  küzdelmek. 

Amíg  Magyarországban  a  béke  érdekében  folyó  egy- 
házi vagyoni  osztozás  kérdése  foglalkoztatta  az  embereket, 
nézzük,  mi  történt  ezalatt  Erdélyben? 

Láttuk,  hogy  a  forradalom  kitörésekor  ott  is  teljesen 
felfordult  minden. 

Lipót  császár  halála  után  a  már  megkoronázott  József 
sietett  megnyugtatni  a  kedélyeket  ott  is. 

Bécsben  1705.  m^us  10- én  kelt,  és  az  erdélyi  ren* 
dekhez  intézett  leiratában  tudatván  trónralépését,  sietett 
kijelenteni,  miszerint  biztosiba  a  három  nemzet  és  a  négy 
bevett  vallás  mindazon  jogait,  törvényeit  és  kiváltságait, 
melyek  elődének  diplomáiban  körülírva  foglaltatnak-^ 

Bákóczy  a  szécsényi  országgyűlés  után  megkezdte 
hadjáratát;  sietett  Erdélybe,  hol  Herbeville  császári  tábor- 
nok működött.  Hogy  azonban  a  fejedelemséget  tényleg  is 
átvegye,  összehívta  az  erdélyi  rendeket  november  ll-kére 
Gyulafehérvárra. 

^  Panda  et  Nefanda,  169.  sz.  A  Nemz.  Múzeum,  levélt. 

'  Assecuramns  autem  vos  porro  veibo  Nostro  Regio :  Nos  ntillntfl 
Prinoipis  et  Regis  boni  munus  intermissuros  qain  imo  fldelissimos  Nobii 
trium  NatioDom  et  quatuor  ibidem  reeeptarum  Religionum  Status  tt 
Ordines  reliqaoaque  oigus  vis  Qradus  et  Conditionis  subditos  Nestrofl 
in  communí  et  particaiari  tam  Sacra  qnam  profana  quod  speotat,  in 
eornm  Jaribus,  Legibus,  Privilegiis,  Immanitatibusque  et  Indnltis,  quae 
vldelicet  ac  altedlcto  Aagustissimo  Praedecessore  et  Genitore  Nostro  desi- 
deratissimo,  seu  Diplomatice,  sea  aliis  Sacrum  hoo  Diploma  secntís 
benignissimis .  .  . 

18' 


276  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Az  erdélyi  urak  nagy  számban  jelentek  meg.  Fájdi 
lom,  azonban  nem  az  volt  a  főgondjuk^  hogy  mikép  re] 
jék  meg  a  németet,  hanem  az.  hogy  kik  minő  jószágok] 
fognak  az  új  fejedelemtől  kicsikarhatni.  Ezt  a  fejedelei 
kedvetlenül  tapasztalván,  sátora  elé  hivatá  a  még  meg  sei 
lőtt  medve  bőrén  osztozni  kivánó  rendeket  és  ezt  mond 
nekik:  „Kegyelmetek  afféle  szorgalmazásoknak  hagyjo 
békét;  nincs  most  ideje;  mert  ezt  a  rajtam  levŐ  mentét  sei 
tudom  még,  enyim-e  vagy  a  másé.  Ha  a  németen  g^'őze 
delmet  veszünk,  majd  megleszen  érdeme  szerint  mindenk 
nek  az  előmenetele '^^ 

Győzelmében  sem  a  fejedelem,  sem  a  rendek,  sen 
mint  Cserey  mondja,  a  kolozsvári  jezsuiták  nem  kételked 
tek,  akik  Rákóczyban  szerették  rendüknek  egy  híres  tag 
ját  tekinteni.  „Ők  ügy  mond  —  két  kézre  tndván  játszódni 
páter  Kapy  intézkedéséből  nagy  költséggel  diadalivet  emel 
tek  vala  Kolozsvárban,  különféle  festvéuyekkel,  ábrázola 
tokkal,  gyalázatos  hizelkedéssel  s  hazudsággai  Rákóczj 
Ferencz  hadi  viselt  dolgait  az  igazságnál  feljebb  magasz 
talván  és  a  római  császárt  alázván.  Láttam  —  úgymond  — 
én  is  azt  a  portát  s  nevetséggel  olvastam  a  szent  atyái 
hazug  in  terven  tióit."  Kétséget  nem  szenved,  hogy  a  hizelgc 
páterek  ellensúlyozni  akarták  a  protestánsokat  és  különö- 
nősen  a  szécsényi  gyűlésen  hozott  határozatokat. 

A  zsibói  szerencsétlen  csata  azonban  ezt  is  meghiú- 
sította. Herbeville  Kolozsvárra  ment,  hol  a  jezsuiták  siet- 
tek szétszedni  a  Rákóczy  tiszteletére  emelt  diadalkapukat 
Maga  a  főintéző,  páter  Kapy,  nem  várta  be  a  német  had- 
sereget, hanem  a  kuruczokkal  együtt  menekült.  „A  német 
generálisok  eléhordták  a  porta  eszközeit  és  megégették,  a 
jezsuiták  házaira  pedig  dánusokat  rendelének  quartélyba 
lutheránusokat,  hogy  inkább  mortificálják  őket.^^ 

A  gubemium  ép  oly  tehetetlen  volt  most  is,  mini 
az   előtt.   Leste   a    bécsi  kormány  parancsait.  Rákóczynali 

»  Cserei  Hist.  365.  1. 


A  MAGYAR  ob8záoqy0l6bbk  vallábügti  tárgtálábai.  277 

fejedelemmé  való  megválasztatását  semmisnek  jelentette 
ki,  és  a  protestánsok  jogainak  nyirbálásában  tovább  is 
buzgólkodott.  Minthogy  pedig  ez  ellen  Bethlen  Miklós  kan- 
czellár  mindenkor  erélyesen  tiltakozott,  felségsértési  pert 
akasztottak  a  nyakába  s  fej-  és  jószágvesztésre  ítélték;  s 
jóllehet,  ez  az  ítélet  nem  hajtatott  végre,  mégis  folytonos 
pereléssel  zaklatták  őt  és  mindazokat,  akik  a  róm.  kath. 
áramlatnak  ellenszegülni  merészeltek. 

Rabutin  azt  mondatta  ki  az  erdélyi  országgyűlések- 
kel, amit  akart;  és  a  gubemiumban  kész  végrehajtó  közegre 
talált.  De  Rákóczynak  hívei  erélyesen  tiltakoztak  minden 
erőszakosság  ellen.  Mikor  Rabutin  az  1705-diki  segesvári 
országgyűlésnek  határozatait  megsemmisítette,  ezek  arra  az 
1706-ki  huszti  gyűléssel  feleltek,  melyen  a  magyarorszá- 
giakkal együtt  szövetségi  okmányt  írtak  alá.  A  nagyszom- 
bati béketanácskozmányban  előadták  kivánataikat;  otthon 
pedig  védelmezték  ügyöket. 

Rákóczy,  amint  láttuk,  még  az  ónodi  országgyűlés 
előtt  Erdélybe  ment,  hogy  ott  magát  a  fejedelemségbe  be- 
iktathassa. 

Az  erdélyi  rendek  márczius  28-kára  voltak  összehiva 
Marosvásárhelyre.  A  fejedelem  nem  ment  egyenesen  ide, 
hanem  egy  órányi  távolságban  Bándon  állapodott  meg, 
hogy  a  rendekkel  az  elfogadandó  hitlevélre  nézve  egyez- 
kedjék. Ez  igen  nevezetes  kérdés  volt  akkor,  mert  az 
Apafii  Mihály  által  elfogadott  hitlevél  nagy  csorbát  ütött  a 
fejedelmek  méltóságán.  Rákóczy  erősen  el  volt  tökélve, 
hogy  inkább  be  sem  megy  Marosvásárhelyre,  semhogy 
Apafii  hitlevelét  elfogadja. 

„A  rendek  végre  —  mondja  ő  maga  —  abban  álla- 
podtak meg,  hogy  őseim  alkupontjait  teijesztendik  élőmbe; 
s  kevés  nap  alatt  rendben  volt  minden,  csakhogy  lehetet- 
len vala  őket  a  róm.  kathoHkus  püspök  befogadására  rá- 
bírni. Bevonulásom  és  fogadtatásom  szertartásának  szabá- 
lyozása volt  még  hátra.  Ehhez  a  legöregebbek  sem  értettek, 
mert    a    Báthoriak    óta    talán   nem   is   hozatott  szabály  e 


278  ZBILINBtKY  MtHÁLY. 

tárgyban.  Az  is  lehet,  hogy  a  beiktatás  szertartásai  akkor 
t6r£ÍItettek  el,  mikor  a  protestáns  hitvallás  lett  uralkodóvá 
Én  tehát  azon  eljáráshoz  kivántam  alkalmazkodni,  melyet 
Magyarországban  a  királyok  koronázásakor  követnek." 

Kétséget  nem  szenved,  hogy  a  róm.  katholikasok. 
kiknek  legtekintélyesebb  világi  tajeja  gr.  Mikes  volt  arra 
törekedtek,  hogy  vallásukat  az  új  fejedelem  alatt  megerő- 
síthessék. E  miatt  a  protestánsok  féltékenysége  feléleszte- 
tett  és  a  római  katholikus  püspökség  ellen  erősen  pro- 
testáltak. 

A  hitlevélnek  vallást  illető  pontja  azt  tartalmazá,  hogy 
„mindeneket  személyválogatás  nélkül  a  négy  bevett  val- 
lásban és  azoknak  szabados  exercitium okban  Ő  nagysága 
megtart  és  másokkal  is  megtartat,  és  egyik  valláson  lev( 
ekklesiákra  is  hatalmasul  nem  küld,  és  el  nem  foglaltatja 
ő  nagysága ;  vallása  miatt  senkit  meg  nem  vet,  hanem 
minden  személyválogatás  nélkül  a  boldog  emlékezetű  ősei- 
nek dicséretes  példáját  követi . .  .*'^ 

Mikor  a  hitlevél  elkészült  s  a  rendek  az  IQabb  Apaffi 
Mihály  fejedelemmé  választatását  semmisnek  nyilvánították, 
s  az  ausztriai  háztól  magokat  függetleneknek  mondották. 
Rákóczy  ápril  5-kcn  királyi  pompával  vonult  be  Maros- 
vásárhelyre. 

A  város  kapuja  előtt  szabad  ég  alatt  hat  grádics 
magasságban  álló  sátor  volt,  s  abban  oltár  feszülettel.  Ott 
vártak  a  rendek  és  valamennyi  felekezetnek  püspökei;  e«ak 
a  róm.  katholikus  püspök  hiányzott,  kit  a  fejedelem  udvari 
papja  miseöltözetben  képviselt.  Pekry  Lőrincz  tartá  az 
üdvözlő  beszédet,  melyre  Rákóczy  „gyönyörűséges  pero- 
ratio  formában  replikálván",  mindenekelőtt  elmondás  hogy 
a  régi  időkben  mért  avatták  fel  a  fejedelmeket  szabad  ég 
alatt  az  összes  nép  által  hozzáférhető  helyen,  t.  i.  azért 
hogy  a  földszínéről  felemeltetvén,  ne  felftivalkodáabóL  ha- 
nem a  világot  igazgató  Isten  hivásából  merészeljenek    fel- 

'  V.  ö.  I.  és  II    Rákóczy  Gy.  hitlevelét. 


A  MAGYAR  OBSZÁOOYÜLtSBK  VAUíÁSÜOYI  TÁRQYALÁ8AI.  279 

lépni  és  ottan  is  gondolják  meg,  hogy  a  népek  feletti  ural- 
kodás az  isteni  őrállás  és  kormányzás  által  erősíttetik  ineg. 
Azután  életfolyamára  visszatekintve,  kiemelte  a  mindig 
tapasztalt  isteni  gondviselést,  ártatlan  elfogatását,  rágál- 
maztatását  és  egyedül  az  Isten  keze  általi  megszabadulá- 
sát, bnjdosását  és  a  szabadság  ügyének  védelmezésére  idegeii 
országból  angyali  vezérlés  által  való  bejövetelét.  Azután 
áttért  a  nemzet  akaratából  való  fejedelemmé  választásáfA 
és  e  méltóság  felvételére,  elmondá,  miként  akarja  0  az 
országot  igazgatni,  a  szegényeket,  özvegyeket,  árvákat  oltal- 
mazni; végre  az  ország  minden  rendéinek  viszontüdvözlése 
ntán  beszédét  bevégezte.  Erre  ismét  gr.  Pekry  Lőrinez 
generális  válaszolt,  viszont  üdvözölvén,  kérte  Rákóczyt,  hogy 
fogadja  el  a  hitlevél  pontjait.  A  fejedelem  teljesítette  a  reü* 
dek  kívánságát  és  az  oltár  feszületje  elé  lépvén  esküvel 
fogadta^  hogy  a  hitlevél  pontjait  szentül  megtartani  és  má^ 
sokkal  is  megtartatni  fogja.  Végre  felkelt  Bartha  András, 
a  fejedelem  itélőmestere,  s  a  néphez  szóló  ékes  beszéd 
ntán  báromszoros  „vivát I'^  kiáltással  nagy  lelkesedést  idé- 
zett elő.  A  szertartás  ntán  Rákóczy  bevonult  a  városba,  s 
mindenek  előtt  a  róm.  katholikns  kápolnába  sietett,  hol 
Te  Deum  laudamns  énekeltetett.  Onnét  a  lakására  men- 
vén, fogadta  az  üdvözletére  siető  rendeket  és  papokat  is.* 

Fejedelmi  előterjesztéseiben^  az  igazság  kiszolgálta- 
tása, a  rend  helyreállítása,  a  kincstári  jövedelmek  szapo- 
rítása, a  katonai  rendnek  behozatala  mellett  a  vallás  ügye 
nem  fordult  elő.  Évekkel  utóbb  a  rodostói  magányban  e 
gyűlésről  ő  maga  írá,  hogy  e  gyűlésen  nem  volt  egyéb 
czélja,  mint  a  háborúra  vonatkozó  segélykérés. 

A  magyar  szövetséges  rendek  küldöttei  Pethes  és 
Galambos  tanácsurak  felajánlották  a  magyarok  szövetségét 
Erdélynek,  mit  annak  rendéi  el  is  fogadtak,  és  a  magok 
részéről  Mikes    Mihályt,  Kemény  Simont,   Lázár  Ferenczet 

^  A  nemz.  Múz.  kézir.  fol.  lat.  406.  sz.  a. 

'  Inauguratio  in  Principatum  Transylvaniae  etc.  Nemz.  Múz. 


280  ZSIUHBZICY  MIHÁLY. 

és  KolosFáry  Mártont  követekül  kfildték  a  májns  l-re  hir- 
detett ónodi  országgyűlésre. 

Rákóczy  Marosvásárhelyről  Radnótra.  iimét  Fehér- 
várra és  Kolosvárra  ment.  Föléleszté  a  nemesi  társaságot 
és  intézkedett,  hogy  a  vallási  béke  fentartassék.  Azonban 
a  bécsi  kormány  ellensúlyozta  intézkedéseit,  felizgatta  az 
oláhokat,  a  pápától  pedig  kiközosítési  bullát  eszközölt  ki 
nemcsak  Rákóczv  ellen,  hanem  mindazon  róm.  katholikasok 
ellen,  akik  őt  támogatják.^ 

Rákóczy  útközben  Zilahon  ápril  SO-káo  kelt  levelében 
írja  a  fehérvári  saperintendensnek:  ^^Esett  értésünkre,  hocnr 
miolta  a  közgyűlés  helyéről  Vásárhelyről  eljöttünk,  az  oláh 
papok  Fejérvárra  congregálván  magokat  az  Catholikas  Status 
által  biratott  residentiát  magok  számára  occnpálni  igyekez- 
nek, avagy  netalán  tán  immár  potentia  et  vi  mediante  el  ig 
foglalták  volna;  Mivel  pedig  az  olyatén  törvénytelen  hatal- 
maskodásokat  az  ország  törvényei  ellen  semmiképen  me^ 
nem  engedhetjük  ....  ahoz  való  képest  akaránk  kegyel- 
mednek parancsolnunk,  —  hogy  az  illetőket  az  efféle  hatal- 
maskodástól  megtartóztatván,  intentiójoktól  avocálja.  .  . 

Azonban  intéseinek  már  nem  volt  kellő  foganatja,  mert 
kivonulása  és  különösen  az  ónodi  országgyűlés  után  Erdély 
ismét  kegyetlen  hadműveleteknek  szinhelyévé  Ion.  A  nép 
tömegesen  menekült  Magyarországba  és  Moldvába.  Sem 
Pekri,  sem  Károlyi  nem  bírták  Erdélyt  megmenteni. 

Bánffy  György  gubernátor  1708-ki  november  15-kéD 
meghalálozott;  és  minthogy  a  háborús  idők  miatt  törvényes 
jelölés  végett  tartatni  szokott  rendes  országgyűlést  össze- 
hívni nem  lehetett,  József  császár  úgy  segített  magán,  hogy 
addig  is,  míg  ez  megtörténhetnék,  Erdély  élére  egy  ideig- 
lenes választmányt  nevezett  ki,  tekintettel  a  három  nem- 
zetre és  négy  vallásra.  Ezen  választmány  elnökévé  gr.  Hal- 
ler  Istvánt,  mint  róm.  katholikust,    melléje   Jósika  Gábort 

*  L.  Lord  Manchester  Harley  ministernek  1707.  ápril  30-káról 
szóló  levelét.  Simonyi  III.  316.  1. 


A  MAOYAB  OR8ZÁQQY0LÉ8EK  VALLÁBOOYI  TÁROYALÁBAJ.  281 

Haller  Györgyöt  és  Kornis  Zsigmondot.  A  reformátusok 
közül:  Wesselényi  Istvánt,  Teleky  Lászlót,  Bethlen  Lászlót 
és  Naláczy  Lajost.  Az  evangélikusok  közül:  Conrád  Sámuelt, 
Weber  Pétert,  Teutseh  Andrást  és  Drauth  Györgyöt.  Az 
unitáriusok  közül:  Biró  Sámuelt,  Sándor  Györgyöt,  Maurer 
Gábort  és  Gidófalvy  Gábort  tette. 

Ezeknek  hatáskörét   és   eljárási  módját  maga  József 
irta  körül  1709.  augusztus  10-kén  kiadott  leiratában. 


HATODIK  FEJEZET. 


A    POZSONYI    ORSZÁGGYŰLÉSEK. 

iros— iroQ. 

« 

Az  1708-ki  pozsonyi  országrgryülés. 

Pebruár  29-tŐl— június  24-ig. 

I. 

Az  országgyűlés  előzményei.  —  A  nádor  és  a  róm.  kathoükus  papsáf 
javaslatai  a  protestantismus  kiirtására ;  a  bécsi  tanácskozmány  TéieméDje 
a  vailás  dolgában.  —  József  összehívja  az  országgyűlést.  —  A  pozsooji 

előleges  tanácskozmány. 

Már  az  előbbeni  fejezetekben  láttuk,  hogy  József  ki- 
rály trónralépése  ntán  azonnal  igyekezett  a  kedélyeket  meg- 
nyugtatni. Azonban  szép  szavai  az  egymás  ellen  küzdő 
pártok  éktelen  zajában  eredménytelenül  hangzottak  el. 

Tanácsosai,  és  a  hozzá  híven  ragaszkodó  főrendek 
keresték  ugyan  a  kibontakozás  útját;  de  valahányszor  egj- 
egy  helyesnek  látszó  tanács  megvalósításáról  volt  a  szó. 
mindannyiszor  beleütköztek  az  alkotmány  követelményei- 
nek sziklájába.  Meggyőződtek  arról,  hogy  országgyűlés  össze- 
hívása nélkül  az  egész  országra  kiható  és  kötelező  határo- 
zatokat kibocsátani  annyi,  mint  a  kedélyeket  még  inkább 
elkeseríteni,  és  a  népet   Rákóczy   védszárnyai    alá  hajtani. 

A  nádor  még  1706-ban  több  rendbeli  felterjesztést  tett 
a  királynak,  melyekben  a  béketárgyalásoknál  való  mellőz- 
tetését  érzékenyen  fájlalva,  javaslatokat  tesz  a  hazát  vészé- 


A  MAGYAR  ORSZÁOaYOLÉSBK  VALLÁBÜOYI  TÁRGYALÁSAI.  288 

lyeztetS  zavargások  megszüntetédére.  Sürgeti,  hogy  ő  fel- 
sége a  január  20-kán  kibocsátott  kiáltványához  képest  tartsa 
tiszteletben  az  ország  törvényeit;  orvosolja  legalább  azokat 
a  sérelmeket,  melyeket  az  országgyűlés  összehívása  előtt, 
királyi  hatalmával  megorvosolhat.' 

József  királyban  nem  hiányzott  a  jó  akarat;  de  az 
események  gyors  változása  ingadozóvá  tette  elhatározásai- 
ban.  Összehívta  ugyan  tanácsosait  Bécsbe;  meghallgatta  a 
kiválóbb  főurakat,  akik  a  nádornak  aggodalmait  osztották; 
de  mindig  akadt  valami  nehézség,  mely  az  országgyűlés 
összehívását  megakadályozta. 

Kétséget  nem  szenved,  hogy  a  felmerülő  nehézségek 
legnagyobbikát  a  klérus  magatartása  képezte. 

Ez  ugyanis  még  1706-ban  javaslatot  tett  arra  nézve, 
miként  lehetne  a  legközelebb  összehívandó  országgyűlésen 
a  róm.  katholikus  vallás  ügyét  előmozdítani. 

Erre  nézve  legsürgősebbnek  véli  a  papság  és  a  ki- 
rály más  tanácsosai  is,  hogy  a  hécsi  békekötés^  mint  a  róm. 
katholikus  vallásra  nézve  sérelmes  és  az  ország  békéjére 
nézve  veszedelmes,  semmisnek  jelentessék  ki,  következés- 
képpen semmisíttessenek  meg  mindazon  országos  törvények, 
melyek  azon  alapulnak.  Érvénytelenségét  ezen  békekötés- 
nek azzal  akarják  indokolni,  mivel  az 

1.  fegyveres  erővel  és  fenyegetésekkel  eröszakoltatott 
ki,  pusztítás,  lázadás  és  töröktatár  behívása  által; 

2.  mivel  nem  köttetett  mind  a  négy  rend  egyetérté- 
sével, sőt  annak  az  egyházi  rend,  mely  az  ország  első  rend- 
jét képezi,  ünnepélyesen  és  állhatatosan  mindig  ellentmon- 
dott; ellentmondott  a  többi  három  rendnek  róm.  katholikus 
része  és  az  egész  Horvátország; 

3.  mivel  oly  feltételek  alatt  köttetett,  melyeket  a  pro- 
testánsok nem  tartottak  meg,  jelesül:  hogy  a  klérus  és  a 
róm*  katholikus    templomok   érintetlenül    és    szabadon  ha- 

*  Fanda  et  Nefanda,  150.  sz.  Nemz,  Múz.  levélt.,  hol  a  megorvo- 
solható sérelmek  18.  pontja  is  olvasható. 


2S4r  Z8ILIM8ZKY  MIHÁLY. 

gyassanak;  továbbá,  hogy  a  zavai^ás  idején  elfoglalt  javak 
a  róm.  katholikasoknak  visszaadassanak; 

4.  mivel  lehetetlen  feltételhez  köttetett,  midőn  kimon- 
datotty  hogy  a  Intheránnsoknak  és  kálvinistáknak  szabad 
vallásgyakorlat  engedtetik,  de  a  római  katholikns  vallás 
sérelme  nélkül,  ami  a  dolog  természeténél  fogva  lehetetlen- 
ség. Mert  miképen  lehetett  volna  az  eretnekeknek  szabad 
vallásgyakorlatot  engedni  úgy,  hogy  ez  által  a  róm.  katho- 
likns vallás  meg  ne  sértessék,  melyet  az  eretnekség  ostro- 
mol, káromol  és  erőszakkal  elnyom  ?  Már  pedig  minden 
erőhatalommal  kierőszakolt  szerződés  .érvénytelen:  és  ba 
ezenkívül  még  lehetetlen  feltételhez  köttetik,  a  dolog  ter- 
mészeténél semmi  erővel  nem  bír.  Az  olyan  szerződés,  mely- 
nek feltételei  nem  teljesíttetnek,  nem  ér  semmit;  a  magyar 
jog  szerint  (Trip.  II.  rész  3-ki  tit.)  minden  törvény,  min- 
den szabály  és  rendelet  esak  akkor  bír  érvény  nyel,  ba 
mind  a  négy  rend  hozzájárult. 

Ezen  okoknál  fogva  tartja  a  klérus  a  bécsi  békekötési 
érvénytelennek  s  ennélfogva  eltörlendőnek  is.  De  tegj'ük  fd 
—  úgy  mond  —  hogy  érvényes  volna,  a  rendek  megegye- 
zésével a  felhozott  okoknál  fogva  akkor  is  eltörölhető. 
Ennek  igazolására  felhozzák,  miszerint  gyakran  megtörtént 
hogy  a  régibb  törvények,  mivel  kevésbbé  hasznosaknak  vagy 
mivel  veszedelmeseknek  látszottak,  a  viszonyok  változása 
folytán  eltörültettek  és  más  újakkal  cseréltettek  fel.  Ha 
II.  Mátyás  a  lázadók  és  eretnekek  kérelme  folytán  eltö- 
rülhette azon  törvényeket,  melyeket  két  országgyűlésen 
mind  a  négy  rend  megegyezéséből  hoztak,  milyenek  voltak 
II.  Lajos  idejében  a  lutheránusok  és  azok  pártfogóinak  m^- 
égetéséről,  továbbá  I.  Ferdinánd  korában  a  sacramentarin- 
sok,  illetőleg  a  kálvinisták  kiűzetéséről  szóló  torvények: 
mért  nem  törülhetné  el  József  király  hfi  róm.  katholikusai- 
nak  kérelmére  a  bécsi  békekötésnek  vallást  illető  pontjait? 
és  mért  nem  újíthatná  fel  a  U.  Lajos  és  I.  Ferdinánd  alatt 
hozott  régi  törvények  érvényességét?  Ez  sem  ellenkeznék 
a  rendek  szabadságával,  sőt  ez  által  megerősödnék  e  su- 


Á  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  285 

badság  és  a  király  tekintélye,  mely  abban  áll,  hogy  nem- 
csak új  törvényeket  hozhat,  hanem  a  régieket  is  megújít- 
hatja, 8  eltörülheti  azokat,  melyek  veszedelmesek  és  sérel- 
mesek. Hogy  pedig  ez  megtörténjék,  azt  javasolja  az  ész, 
mert  ekképen  a  király  és  a  rendek  között  nagyobb  egyet- 
értés lesz,  magok  az  országlakók  is  inkább  fognak  egye- 
sülni; az  országgyűléseken  meg  fognak  szűnni  a  vallásügyi 
viták,  melyek  gyakran  az  országgyűlések  egész  idejét  el- 
foglalták, úgy  hogy  más  ügyekre  alig  kerülhetett  a  sor. 
Ehhez  járulni  fog  az  Istennek  nagyobb  áldása  és  segítsége, 
ha  mindnyájan  egyetértünk,  ha  mindnyájan  ngyanazt  akar- 
juk. Az  evangélikus  rendet,  mint  a  többi  négy  renddel  szem- 
ben megkülömböztetett  rendet,  el  kell  törülni;  egyrészt 
azért,  mivel  az  országban  csak  négy  rend  van,  ú.  m.:  a  fő- 
papok, a  mágnások,  a  nemesek  és  városok  rendje;  más- 
részt azért,  mert  azon  elnevezés  II.  Mátyás  korában  erővel 
lett  kierőszakolva,  s  ellene  mondott  az  összes  klérus  és  a 
róm.  katholikus  világiak;  továbbá  azért,  mivel  a  régi  ki- 
rályok idejében  még  csak  említés  sem  történik  egy  ötödik 
rendről,  sem  I.  Ferdinánd,  sem  Rudolf  nem  ismerték  el; 
végre  azért,  mivel  a  nemkatholikusok  bent  vannak  a  mág- 
nások, nemesek  és  városok  rendében,  tehát  külön  meg- 
külömböztetett rendet  nem  képezhetnek.  De  ha  ez  meg- 
engedtetik, akkor  még  egy  külön  róm  katholikus  rendet 
is  kell  alkotni,  mely  erősebb  lenne  mindeniknél.  De  így 
hat  rend  lenne  Magyarországon. 

A  harmadik  pont  az,  hogy  a  róm.  katholikus  vallás 
azon  állapotba  helyeztessék  vissza,  aminőben  volt  akkor, 
mikor  az  ausztriai  ház  uralkodni  kezdett  Magyarországon. 
Ha  minden  országlakók  azt  kívánják  az  ausztriai  uralkodó 
háztól,  hogy  Magyarországot  az  ellenségtől  visszahódítsa  és 
politikailag  régi  virágzó  állapotra  helyezze  vissza,  mennyi- 
vel inkább  követelhetik  a  róm.  katholikusok,  hogy  az  ő 
vallásuk  azon  állapotba  helyeztessék,  melyben  hajdanában 
volt  ?  Hiszen  a  világi  rendnek  is  nagy  érdekében  áll,  hogy 
egy  vallás  legyen  az  országban;   mert  világos,   hogy  minr 


286  saiLUfazKY  mihály. 

den  lázadás,  minden  pusztítás,  miDden  orsságos  forradalom 
úgy  a  múlt,  mint  a  jelen  században  az  eretnek  vallásokból 
eredtek.  Ott  a  példa :  Csehországban,  Moryaországbaa, 
Ausztriában,  Karíntiában  és  más  országokban  mindaddig 
tartottak  a  polgárháborúk  és  forradalmak,  míg  as  eretnek* 
ség  megtűretett  bennök,  s  mihelyest  ez  elnyomatott,  azo«- 
nal  mély  csend  és  béke  állott  elő.  Ha  pedig  ezt  elérni  Dea 
lehet,  akkor  legalább  az  utolsó  soproni  és  pozsonyi  ország- 
gyűlések yallásügyi  törvényezikkei  magyaráztassanak  úgy, 
hogy  a  vallásszabadság  csakis  a  nemeseknek  saját  kúriák- 
ban és  házaikban  engedtessék  meg;  nemesek  alatt  csakis  a 
mágnások  értetvén;  vagy  pediglen  szeri ttaasék  e  szabadság 
csupán  magán  házi  gyakorlatra,  vagy  a  nemesek  magáih 
személyeire,  legfeljebb  családjára,  de  nem  a  papokra  és  a 
külső  népre.  Az  eretnekség  által  megmételyezett  egyes  vár- 
megyékben legfeljebb  egy  hely  volna  kijelölendő  a  protes- 
tánsok nyilvános  vallásgyakorlatának  megtarthatására. 

Negyedik  mód  volna  az,  hogy  az  egyházi  rend  fen- 
tartassék  régi  méltóságában,  és  azon  határok  között,  melyek- 
ben mozgott  higdanában,  mikor  Magyarország  virágzott 
így  például  az  idők  mostohasága  által  a  szent  széktől  el- 
választott pörök,  ennek  hatósága  alá  lennének  viaszaadan- 
dók;  a  parochiális  jövedelmek  minden,  bármely  felekezeti 
parochiáktól  egyedül  a  róm.  katholikusoknak  fizetendők; 
és  nem  osztandók  meg  a  prédikátorokkal.  Ami  az  iskolákat 
illeti,  azok  az  1546 :  12.  t.-cz.  szerint  egyedül  róm.  katbo- 
likusok  lehessenek.  Végre  pedig  az  170ö-ki  szécsényi  rész- 
legesországgyűlésenfegyveres erővel  a  róm.  katb.  vallás  sérel- 
mére hozott  minden  határozatok  eltörültessenek  és  megsemmi- 
sittessenek.Sha  a  protestánsoknak  valami  ki  vánságaik  vannak 
azokataleendő  egyetemes  magyar  országgyűlésen  előadhatják, 
és  azok  felett  az  ország  törvényeinek  igazi  értelme  szerint  kell 
határozni;  de  jövőre  nézve  minden  panaszemelés  és  bék^ 
zavarás  alkalmától  meg  kell  fosztani  a  protestánsokat^ 

^  Lásd  Modalitates  promovendi  bonnm  CathoÜGae  Fidei  in  proxim 
Diaeto  Regni)  Anne  1706.  Fanda  et  Nefuida  Nems.  Máz.  loYéltárban. 


A  MAOTAR  ORSZÁOOYOLÉSSK  YALLÁBOOYI  TÁRGYALÁSAI.  387 

Ugyanekkor  egy  hoBssiú  memorandumot  készítettek  és 
nyigtottak  be  ő  felségének,  melyben  kimutatni  igyekeztek, 
hogy  az  ág.  és  helv.  hitvallisii  evangélikusok  panaszai 
alaptalapok;  sdt  hogy  a  fennálló  törvények  szerint  e  két 
felekezet  hívei  szigorúan  lennének  büntetendők.  Ennek  be-* 
bizonyítása  czé|jából  visszamennek  a  keresztyénség  beho- 
zatalának korára  s  hivatkoznak  arra^  hogy  a  ooagyar  nemzet 
a  róm.  katholikus  vallásra  téríttetett  és  hogy  annak  első 
királya  István,  a  római  pápától  nyerte  a  koronát.  Hivat- 
koznak arra,  hogy  e  király  milyen  sok  püspökséget,  apát- 
ságot, prépostságot  és  kolostort  alapított,  s  felhordják  az 
egyház  jogait  megalapító  régi  törvényeket  (Trip.  I.  rész 
11.  tit.),  ixgy  mint  azokat  is,  melyek  a  róm.  katholikus  val- 
láson kívül  más  vallást  tűrni  nem  engednek,  (1533:  54., 
1525:  4.  t.-cz.)  s  egyedül  a  róm.  katholikus  vallást  tartják 
követendőnek.  (I  Férd.  első  decr.  12.  t.-cz.  1550-ben,  to- 
vábbá 1552:  7.,  1548:  6,  1604:  22.  t.-cz.).  Ezek  folytán 
egész  indignatióval  kérdik:  mit  akarnak  tehát  a  két  hit- 
vallású protestánsok  a  római  katholikusokkal  szemben? 
Mért  nem  tudnak  felmutatni  szent  Istvántól  kezdve  egész 
Rudolfig  egyetlen  egy  törvényt,  melyből  tanúságot  hozhat- 
nának fel  maguk  mellett?  A  róm.  katholikusok  hat  szá- 
zadon át  háborítlanul  bírták  vallásukat,  templomaikat  és 
javadalmaikat,  s  ebbeli  kétségtelen  jogaikat  meg  tudták 
védelmezni.  Vagy  talán  a  későbbi  törvények  szólanak  a 
protestánsok  mellett?  Nem.  Az  emlékirat  azt  is  kimutatja, 
hogy  az  egész  protestantismus  eredete  zavar  és  lelkiisme- 
retlenség. Lám,  mikor  Szászországban  Luther,  Helvétiában 
pedig  j^álvin  tanát  fogadták  el  a  szabadosságra  h%jló  lel- 
kek, e  tanok  titkon  e  hazába,  Mária  országába  is  behozat- 
tak, különösen  olyanok  között  terjedtek  el,  kiknek  az  emel- 
kedés útja  nehéz  volt,  de  könuyfi  a  pokolba  szállás.  Csak 
Rudolf  idejében  kezdtek  úgy  emlékiratok,  mint  szóbeli  ké- 
relmek által  harczolni.  De  minthogy  semmit  sem  érhettek 
el,  A  török  pártfogásához  folyamodtak ;  s  mikor  a  Báthori- 
családból  származott  róm.  katholikus  fitl^delmek  kihaltak, 


I 


288  ZSILINSZKY  MIHÁLT. 

és  Erdély  az  1595-ki  egyesség  szerint  ismét  a  magyar 
királyok  hatósága  alá  került,  akkor  a  zavarosban  halászó 
protestánsok  fejedelmökül  választották  Boeskay  Istvánt,  g 
a  török  segítségével  fegyvert  ragadtak  Rudolf  király  ellen. 
Erre  következett  a  bécsi  békekötés,  melyben  Rudolf  király 
megbízottja  a  protestánsoknak  kedvező  Mátyás  fdherczeg, 
Boeskay  megbizottja  pedig  az  1603-ban  elítélt  Illésbázj 
István  volt.  Hogy  miként  jött  létre  ez  a  béke,  miként  szo- 
ríttatott le  Rudolf  az  uralkodásról,  azt  elbeszéli  Istvánffv 
történeti  könyve  34.,  35.,  36.  és  köv.  fejezeteiben.  Az  ered- 
ményt mutatja  az  1608-ki  koronázás  előtti  első  tönrény- 
czikk  a  vallás  ügyében.  Mindezekből  kitűnik,  hogy  a  pro- 
testánsok vallásuk  szabad  gyakorlatát  ezen  apostoli  magyar 
hazában  nem  a  szent  lélek  által,  mint  hajdan  az  apostolok, 
hanem  erőszakkal  és  a  török  segítségével  nyerték  meg. 
Ha  elismerik  is  a  róm.  katholikusok,  hogy  az  ágostai  és 
helvét  hitvallású  evangélikusoknak  az  említett  törvény- 
czikkben  vallásszabadság  engedtetett,  de  csak  azon  világos 
kikötéssel,  hogy  abból  a  róm.  katholikus  egyháznak  sérelme 
ne  legyen,  és  hogy  a  klérus,  a  róm.  kath.  templomok  és 
egyházak  bántatlanul  maradjanak. 

Ennek  daczára  a  protestánsok,  az  említett  bécsi  béke- 
kötés ellenére,  egész  mostanáig  nem  szűntek  meg  a  róm. 
katholikus  templomokat  és  javadalmakat  erőszakkal  fog- 
lalgatni.  Ha  az  ő  felekezetökhöz  tartozóktól  csak  egy  nemesi 
kúriát  foglalnak  el,  azonnal  az  ország  törvényére  hivat- 
kozva, büntetést  követelnek.  Mért  nem  látnak  a  róm.  kath. 
templomok  elfoglalásában  hasonló  erőszakos  cselekményt? 
Az  említett  békekötés  után  azt  lehetett  remélleni,  hogy  a 
béke  helyreáll.  De  a  protestánsok  Boeskay  halála  után  nem- 
csak hogy  .nem  akarták  átengedni  a  királynak  azon  birto- 
kokat, melyek  csak  haláláig  illették  a  fejedelmet,  sőt  Beth- 
len személyében  új  fejedelmet  választottak  maguknak,  aki 
hasonlóképen  a  török  segítségével  pusztította  Magyarorszá- 
got; fegyveres  kézzel  Pozsonyig  nyomult,  a  róm.  katholikus 
templomokat  elfoglalta,  sőt  a  szent  koronát  is  kézre   kéri- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  289 

tette.  (1622:  4.  t.-cz.).  Az  ország  prímását  és  nádorát  szám- 
űzette, az  egyházi  javakat  lefoglalta,  s  törvény  által  mon- 
datta ki,  hogy  ezentúl  csak  három  róm.  kath.  püspökség 
legyen  Magyarországon,  s  ugyanannyi  superintendentiájnk 
az  ágostai,  és  ugyanannyi  a  helvét  hitvallású  evangéliku- 
soknak. 11.  Ferdinánd  király  a  baj  orvoslása  tekintetéből 
kénytelen  volt  vele  megkötni  a  nicolsburgi  békét,  melynek 
lényege  az  1622:  29.  t.-czikkben  foglaltatik. 

De  még  ezen  békekötés  után  sem  nyugodtak  a  pro- 
testánsok; minden  alkalommal  újra  fegyvert  fogtak  és  a 
róm.  katholikus  templomokat  elfoglalták.  Ezekből  a  béke 
kedvéért  átengedtetett  nekik  az  1647:  6.  és  7.  t.-czikk 
szerint  90  templom;  mégis  már  a  következő  országgyűlé- 
sen új  követeléssel  léptek  fel  a  róm.  katholikusok  irányá- 
ban (1649:  11.  t.-cz.).  S  ez  így  ment  egész  1688-ig,  amikor 
ismét  a  török  segítségével  Tökölyit  tették  erdélyi  fejede- 
lemmé; a  török  Bécs  kapujáig  hatolt,  a  róm.  katholikus 
templomokat  elszedegette,  míg  végre  az  isteni  kegyelem 
ós  a  lengyel  király  segélyével  a  török  elűzetett  és  Magyar- 
ország Erdélylyel  együtt  felszabadittatott.  Azóta  ugyan  más 
képe  van  az  országnak,  mindazáltal  a  nevezett  felekezetek 
még  a  jelen  mozgalmak  alatt  is,  melyek  nem  annyira  a 
vallásért,  hanem  inkább  az  ország  közszabadságáért  támad- 
tak, még  róm.  katholikus  vezérek  alatt  sem  szűnnek  meg 
róm.  katholikus  templomokat  foglalni  és  róm.  katholikus 
lelkészeket  üldözni. 

Mindezekből  azt  akarják  kimutatni,  hogy  a  nevezett 
két  protestáns  felekezetet  sohasem  lehetett  engedmények 
által  kielégíteni,  hogy  azok  nem  annyira  a  magok  vallá- 
sának szabadságáért,  mint  inkább  a  róm.  katholikus  val- 
lásnak ezen  apostoli  marianus  országból  való  kiirtásáért 
harczolnak.  Hogy  Szent  István  király  ezen  apostoli  orszá- 
got végrendeletileg  Szűz  Máriának,  a  Krisztus  anyjának 
védnöksége  alá  helyezte,  az  kitűnik  nemcsak  a  történe- 
lemből, hanem  a  pénzekből  is,  melyeken  Szent  István  ko- 
rától  fogva   egész    a  legújabb  időkig  a  Szűz  Mária  képe 

2#8ÍlÍDnk7  :  Magyar  országgyűlések.  19 


290  ZSUilNBZKY  MIHÁLY. 

látható,  ezen  felirattal:  Patrona  Hungáriáé.  A  protestánsok 
törekvése  abból  is  látható,  hogy  a  szent  koronát  Pozsony- 
ban elfoglalván,  Bethlen  Gábort,  a  helvét  hitvallású  feje- 
delmet magyar  királylyá  választották.  Pedig  nekik  Sseot 
Istvántól  fogva  egész  1608-ig  sem  szabad  vallásgyakorla- 
tuk,  még  kevésbbé  voltak  pedig  önmagok  által  épített 
templomaik. 

Mért  panaszkodnak  tehát  a  róm.  katholiknsok  ellen? 
Mért  mondják,  hogy  a  róm.  katholiknsok  elfoglalják  az  ó 
templomaikat?  Hiszen,  a  kinek  elébb  nem  volt  temploma. 
az  utóbb  nem  beszélhet  annak  elfoglalásáról.  Azok  a  tem- 
plomok, melyeket  követelnek,  nem  általok,  hanem  a  róm. 
katholiknsok  által  épittettek,  és  a  protestánsok  által  vétet- 
tek el.  A  90  templom  csupán  a  béke  kedvéért  engedtetett 
át  nekik,  s  mivel  sem  a  békekötésekkel,  sem  engedmé- 
nyekkel nem  elégíthetők  ki,  mi  marad  egyéb  hátra,  mint 
hogy  ellenök  az  ország  régi  törvényei  szerint  kell  eljárni, 
és  hogy  ezen  apostoli  és  marianns  ország  a  régi  igazhitű 
róm.  katholikns  vallásra  téríttessék  vissza;  hogy  valamint 
a  múltban  századokon  át  a  keresztyénség  védfalát  képezte 
a  pogányok  ellen,  úgy  most  is  ugyanazon  keresztyén  hit- 
ben kormány oztassék.  Ha  nem  ez  fog  történni  ellenök,  vagy 
ha  más  valami  mód  nem  alkalmaztatik  hatalmuk  és  törek- 
véstik korlátozására,  akkor  Magyarországgal  is  oly  röviden 
fognak  elbánni,  ahogy  elbántak  Erdélylyel.  ahol  az  önkényt 
elfogadott  török  járom  alatt  az  erdélyi  püspökséget  űgy 
megrontották,  hogy  az,  daczára  a  török  járom  megtörésé- 
nek, daczára  annak,  hogy  az  erdélyi  püspök  több  rendbeli 
királyi  decretumokkal  háromszor  is  visszahelyeztetett,  még 
sincs  neki  sem  lakása,  sem  javadalma;  annál  kevésbbé 
kaphatta  még  vissza  a  püspökségéhez  tartozó   birtokokat* 

'  Demonstratio  tam  ex  positivis  Begni  Legibas,  quam  etiam  Anni- 
libus,  quod  gravamina  AugustaDae  et  Helveticae  Confessionis  nalloin 
solidum  fundamentum  habeant  contra  Romano  Catholicos.  aed  potiai 
proyocant  Justitiam,  ut  pnniantur  secnndum  Leges,  contra  ipsoa  saneitos. 
Fanda  et  Nefanda.  95.  sz.  Nemz.  Múz. 


A  MAGYAR  ORBZÁOOYOLÉBBK  VALLÁSÜOYI  TÁRGYALÁSAI.  291 

Ezen  javaslatok  minden  kétséget  kizáró  módon  bizo- 
nyítják, hogy  a  klérus  nem  akar  megalkudni  a  körfilmé- 
nyekkel, sőt  ellenkezőleg  kész  a  legnagyobb  határozott- 
sággal tűzzel  és  fegyverrel  harczolni  a  protestánsok  ellen. 

A  főpapságnak  ezen  harczias  hangulata  éppen  nem 
volt  alkalmas  arra,  hogy  a  király  békekisérletei  előmoz- 
dittassanak.  Pedig  országgyűlést  összehívni  a  nélkül,  hogy 
legalább  főbb  hívei  egyetértsenek  a  teendőkre  nézve,  való- 
ságos veszedelem  lett  volna.  Meg  akart  tehát  győződni 
a  felől,  hogy  miként  gondolkodnak  e  tekintetben  a  világi 
férfiak.  Azért  hivatta  össze  leghívebb  embereit  ismételten 
Bécsbe,  hogy  azoknak  véleménye  alapján  határozhasson  az 
országgyűlés  összehivására  nézve,  még  mielőtt  a  Rákóczy 
áhal  összehívott  ónodi  országgyűlés  összeülne. 

Ezeknek  véleményes  jelentésében  az  mondatik,  hogy 
a  meghívottak  nagy  számban  és  gyorsan  jöttek  össze  „a 
congressus"-ra,  melyen  a  szövetséges  rendek  által  kívánt 
következő  négy  pont  volt  tanácskozás  tárgyává  téve: 

1.  a  sérelmek  törvényes  orvoslása; 

2.  a  hivataloknak  belföldiek  általi  betöltése; 

3.  a  katonaság  parancsnoksága  magyaroknak  is  adassék; 

4.  a  protestáns  vallás  azon  állapotban  hagyassék,  mely- 
ben az  1681 -ki  soproni  országgyűlés  által  jutott. 

Ezen  pontok  közül  különösen  az  utolsó  bír  reánk  je« 
lentőséggel,  azért  csakis  az  erre  vonatkozó  vélemény  köz- 
lésére szorítkozunk. 

Az  összegyűltek,  eltérőleg  a  klérus  türelmetlen  néze- 
tétől, azon  nézetüknek  adtak  kifejezést,  hogy  á  legutóbbi 
soproni  és  pozsonyi  országgyűléseken  hozott  vallásügyi 
törvények,  a  bevett  vallásfelekezeteknek  még  a  róin.  kath. 
vallás  sérelmével  is  nagyon  sokat  engedtek  ugyan,  de 
amennyiben  ezen  törvények  valamely  részben  végrehajtva 
nem  lennének,  azok  az  illető  felekezetek  megnyugtatására 
szigorúan  végrehajtassanak.  Ő  felsége  biztosítsa  őket  arról, 
hogy  a  törvények  értelmében  bántatlanul  hagyja  őket,  hogy 
A  még  végre  nem  hajtottak  tényleg  végre  fognak  hajtatni, 

19* 


292  ZSILINSZKY  KIHALT. 

és  a  zavargás  alatt  elmozditottak  vissza  fognak  helyeztetni 
A  legújabban  róm.  katholikusok  által  erőszakkal  elfoglalt 
templomaik  visszaadatnak.  Es  ha  azonkívül  még  valami 
kívánságaik  lennének,  azokat  terjeszszék  elő  a  legközelebb 
tartandó  országgyűlés  elé,  ahol  a  földesúri  jog  igaz  értelme 
is  meg  fog  határoztatni.  Ami  a  szécsényi  gyűlés  határoza- 
tait illeti,  azokra  nézve,  mivel  ő  .felsége  előtt  ismeretlenek, 
semmit  sem  kell  nyilvánítani;  legfeljebb  azt,  hogy  a  jö?ő 
egyetemes  országgyűlésen  azok  is  tárgy  alt  áthatnak.^  Végal 
arra  kérik  ő  felségét,  hogy  e  tekintetben  még  a  május 
elsejére  összehivott  ónodi  gyűlés  megnyitása  előtt  kiadandó 
határozatát  küldöttség  által  közölje  a  felkelők  vezéreivel 
hogy  a  béketárgyalások  minél  előbb  megkezdhetők  legyenek. 

Az  ónodi  gyűlés  azonban  minden  további  alkudozás- 
nak véget  vetett.  A  detronizált  királynak  fegyverrel  kellett 
királyi  jogait  megvédelmeznie.  Harczi  riadók  zaja  verte  fel 
ismét  a  lakosság  nyugalmát.  Rákóczytól  elpártolt  a  hadi 
szerencse,  s  bivei  között  általános  lehangoltság  volt  tapasz- 
talható. 

Ezt  a  hangulatot  kivánta  felhasználni  a  nádor,  s  a 
király  más  hu  tanácsosaival  egyetértőleg  sürgette,  hogj-  a 
nemzet  bizalmának  megnyerése  és  a  sérelmek  tényleges 
megorvoslása  végett  minél  elébb  hivassék  össze  az  ország- 
gyűlés. 

József  a  Bécsben  tartott  bizalmas  tanácskozások  fol?a* 
mán  meggyőződött  a  felől  hogy  a  fegyverben  álló  magya- 
rokkal puszta  Ígéretekkel  nem  sokra  megy;  azért  azon 
nevezetes  lépésre  határozta  el  magát,  hogy  tettel  fogja  a 
nemzet  bizalmát  megszerezni,  s  1707.  augusztus  hó  közepén 
a  következő  1708,  évi  február  29'kére  csakugyan  összehívta 
a  hozzá  hű  és  az  elpártolt  rendeket  Pozsonyba. 

Az  országgyűlés  megnyitásáig  rendelkezésére  álló  idót 


^  Opinto  Principis  Palatini,  ac  Magnatnm  Viennam  convocatoron 
in  ordine  ad  quatuor  praeliminaria  pnneta  .  .  .  Fanda  et  Nefanda  93  sl 
Nemz.  Múz.  lev. 


A  liAQYAR    0R8ZÁQOYÜLÉ8EK  VALLÁSÜGYI  TÁRQYALÁ8AI.  293 

az  előterjesztések  előkészítésére  használta  fel  Ügy  látszik, 
a  klérusnak  fentebbi  javaslatai  nagyon  megzavarták,  mert 
nem  a  nádort,  hanem  a  herczegprimást  bízta  meg,  hogy  e 
-czélból  Pozsonyban  egy  előleges  tanácskozmányt  hívjon 
össze.  A  tanácskozásban  részt  vett  bizalmi  férfiak  névsorát 
nem  ismerjük,  de  az  bizonyos,  hogy  a  méltóságában  meg- 
sértett nádor  nem  volt  jelen.  Méltán  rossz  néven  vehette- 
mellőztetését  és  az  idegen  származású  herczegpri másnak 
előtérbe  való  tolását.  Ezen  körülmény  magában  is  elegendő 
volt  arra,  hogy  a  jövő  országgyűlés  elé  kevés  bizalommal 
nézzenek  a  kétfelé  szakadt  országrendek.  A  protestánsok 
egyáltalában  semmi  jót  nem  vártak;  míg  a  felkelők  között 
már  mutatkoztak  némely  családok  részéről  a  közeledésre 
való  hajlamok. 

Szóba  jött  a  felkelők  meghívása  is.  Minthogy  az  volt 
a  fóczél,  hogy  ezen  országgyűlésre  pártkülömbség  nélkül 
minden  főúr,  minden  vármegye  és  minden  város  megjelen- 
hessék, tehát  a  felkelők  vezéreit  —  kik  szintén  magyar 
főurak  voltak     -    sem  lehetett  mellőzniök. 

Csak  az  volt  a  kérdés:  hogyan  és  miképpen  történ- 
jék a  meghívás? 

Hosszas  tanácskozás  után  abban  állapodrak  meg,  hogy 

1.  mivel  az  ország  törvényei  az  összes  főpapoknak, 
báróknak  és  mágnásoknak  személy  szerinti  megjelenését; 
a  vármegyéknek,  káptalanoknak  és  szabad  kir.  városoknak 
pedig  követek  általi  képviseltetését  rendelik  el,  s  ezek  meg- 
hivatásáról  az  1608  :  1.  t.-cz.  gondoskodik:  ennélfogva  nem- 
csak jónak,  de  szükségesnek  is  találták,  hogy  az  elidege- 
nedett magyarok  is,  nem  ugyanoly  módon,  mint  a  hívek, 
egyenkint  és  királyi  meghívó  által,  hanem  együttesen  vala- 
mely pátens  által  hivassanak  meg.  Erre  például  szolgálhat 
Zsigmond  császár  és  magyar  királynak,  hívei  kívánságához 
képest  kiadott  és  az  ő  decretumának  elején  olvasható,  nem- 
külöroben  I.  Ferdinándnak  szintén  törvényeinek  elején  talák 
ható  felhívása,  általános  amnesztiát  biztosítván  minden  vissza- 
térni akarónak^  egyúttal  salvus  conductus  biztosítása  mel- 


29i4  ZSIUMBZKT  3ÍIHÁLT. 

lett  hivassanak  meg.  Akár  megjelennek,  akár  nem,  az  ország- 
gyűlés megtartatik  és  oly  formán,  mint  I.  Ferdinánd  korá- 
ban történt,  eredményre  fog  vezethetni.  És  mivel 

2.  kételkedni  lehet,  hogy  Rákóczy  és  Bercsényi  meg- 
engedik-e az  efféle  felhívásnak  híveik  közötti  kihirdetését, 
és  hogy  különösen  a  vármegyék  tudomást  fognak-e  róla 
venni:  e  tekintetben  ő  felsége  határozza  el  akár  azt,  hogy 
az  3  beleegyezésével  valamely  híve  a  karok  és  rendek  ne- 
vében azokhoz  kimenjen  és  a  felhívás  néhány  példányát 
magával  vivén,  az  illetőket  az  összehívott  országgyűlésnek, 
ő  felségének  és  a  többi  hű  rendeknek  nézetéről  és  inteo- 
tiójáról  felvilágosíthassa,  mely  esetekben  bizton  remélhető 
lenne,  hogy  a  vármegyebeli  nemesek^  ha  nem  is  egyenkint, 
de  együttes  név  alatt,  kiküldenék  követeiket  az  ország- 
gyűlésre; vagy  ha  ezen  mód  ő  felségének  bármi  oknál  fogva 
nem  tetszenék,  azon  esetben  a  nádor,  közbenjárói  hivatalá- 
nál fogva,  a  fentebb  említett  amnesztiának  megküldése  mel- 
lett hívhatná  fel  Rákóczyt  és  híveit  s  azokat  súlyos  érvek- 
kel és  lelkiismeretökre  való  hivatkozással  kényszeríthetnek 
hogy  az  ország  békéjének  helyreállítására  kínálkozó  ezen 
alkalmat  el  ne  szalaszszák,  ő  felségének  kegyelmét  a  vár- 
megyékkel és  az  ország  nemességével  tudassák,  külömben 
felelősek  lesznek  Isten  és  az  egész  keresztyén  világ  előtt 
az  ártatlan  vér  folyásáért,  és  az  ország  végelpusztulásáért 

3.  Hogy  pedig  ezek  meghivassanak,  arra  nézve  például 
és  alapul  szolgálhatnak  azon  régibb  idők,  melyekben  ilynemű 
forradalmak  előfordultak,  t.  i.  Zsigmond  és  I.  Ferdinánd 
királyok  korában  hozott  törvények. 

4.  Ha  az  országgyűlés  azok  mellőzésével  egyedül  a 
hű  rendekkel  tartatnék  meg,  az  sérelmére  szolgálna  a  ki- 
rályi tekintélynek  és  a  törvénykezésnek,  mintha  ő  felsége 
azért,  mert  azok  vakmerően  és  törvénytelenül  interregnu- 
mot hirdettek  ki,  őket  alattvalóinak  elismerni  nem  akarná, 
a  miből  az  következnék,  hogy  némelyek  az  országos  rendek 
és  alattvalók  sorából  kizárva  éreznék  magokat,  okot  for- 
málnának a  köteles  hűségtől  való  feloldásra  —  és  az  ónodi  — 


A  MAOTAB  ORSZÁOGYOLÉSRK  VALLÁSOOYI  TÁRGYALÁS  AI.  295 

egyébiránt  törvénytelen  és  a  karok  és  rendek  ellenmondása 
által  semmisnek  mondott,  de  országgyűlésig  (mint  például 
1526  :  17.  és  1608  :  14.  t.-cz.)  még  el  nem  törölt  gyűlés 
tényeire  nézve  azon  hiszemben  lehetnének,  hogy  azok,  ha 
nincsenek  is  egészen  eltörölve,  de  legalább  el  vannak  tűrve; 
mások  pedig,  és  pedig  sokan,  kik  erőszak  és  félelem  által 
kényszerittettek  a  szövetségesek  táborába,  kik  birtokaikon 
és  váraikban  maradtak,  és  királyi  kegyelemtől  megfosztat- 
tak, de  szivökben  sokat  szenvednek,  mert  nejeiket,  gyerme- 
keiket és  jószágaikat  elhagyni,  prédának  kitenni  és  azokkal 
menni  nem  akartak,  a  legnagyobb  kétségbeesésnek  tétet- 
nének ki,  sőt  egyéb  bajok  is  következnének. 

Vallásra  vonatkozólag  semmiféle  külön  javaslatot  nem 
tettek. 


II. 

Eszterházi    nádor    meghívja    Rákóczyt    a  gyfilésre ;  ennek    válasza.    — 
A  megjelent  rendek  névsora.  —  Az  ülés  rendje  és  az  ifjúság.  —  A  király 

meghívására  küldöttség  megy  Bécsbe. 

Az  összehívott  országgyűlésnek  az  lett  volna  a  fő- 
czélja,  hogy  a  sérelmek  orvoslása  által  mindazok  elvonas- 
sanak Rákóczy  tói  akik  a  békét  óhajtják. 

Eszterházy  nádor  január  26-kán  Bécsben  kelt  levelé- 
ben meghívja  Rákóczyt  és  híveit  az  országgyűlésre,  hogy 
„kétségen  kívül  megértsék  nemcsak  ezen  gyűlés  megtar- 
tatását  hanem  azon  felől  ő  felségének  ezen  országhoz  való 
atyai  hajlandóságát  és  királyi  gondviselését .  .  .'^  Inti  a 
fejedelmet,  hogy  a  vérontásnak  véget  vetvén,  használja  fel 
a  jó  alkalmat,  s  jöjjön  el  a  gyűlésre  a  vármegyék  azon 
küldötteivel,  kik  a  gyűléseken  megjelenni  szoktanak.  Kulöm- 
ben  a  felelősséget  minden  leendő  bajokért  ő  reá,  a  fejede- 
lemre hárítja.^  Csekély  változtatással  hasonló  levél  ment 
Bercsényihez    és    a    többi    vezérekhez  is.  Rákóczy  válasza 

^  Fanda  et  Nefanda  79.  sz.  Berényi  lev.  a  Nemz.  Múz. 


296  Z8IL1NBZKT  lOBÁLT. 

február  19-kén  kelt  Nagy-Károlyból.  Ebben  a  meghívág 
„hízelkedő^  álnokságnak,  ineselkedésnek,  konkolyhÍDtésnek 
hitegetésnek  nevezi;  az  összehívott  országgyűlést  csak  arr 
valónak  tartja,  hogy  ott  a  király  mellett  álló  ;,  kevés  szám 
pártos  magyarokkal  hazánk  törvényeit  újabban  vagy  nie^ 
rontsa,  vagy  az  által  megrontathassa,  erőszakosan  magva 
rázhassa.^  Sokszor  megkisérlette  ő  az  egyességet,  de  meg 
győződött  hogy  az  ellenfél  jószándéka  csak  ámítás.  Azéi 
inti  híveit,  hogy  a  német  hitegetéseinek  ne  higyjenek. 
Bercsényi  lenéző  günynyal  irt  a  Pozsonyba  összehívót 
országgyűlésről. 

Talán  ennek  lehet  tulajdonítani,  hogy  az  országgyfi 
lésen  Rákóczy  híveiből  senki,  József  híveiből  pedig  szintéi 
csak  kevesen  jelentek  meg.  Ugyanis  a  főpapok  közül  ot 
voltak  a  következők: 

Ágost  sz&sz  herczeg,  esztergomi  bibomok-érsek.  Magyar 
ország  herczegprimása.  aki  sokszor  közvetítő  szerepet  viti 
a  király  és  a  felkelők  között. 

Széchenyi  Pál,  az  egyesített  kalocsai  és  bácsi  egjház- 
megyék  érseke,  aki  a  Rákóczy-féle  mozgalom  kezdetétől 
fogva  fáradhatatlan  bnzgalmat  fejtett  ki  a  béke  helyreállítása 
körül;  és  aki  éppen  ezért  kiváló  népszerűségnek  és  tisztelet- 
nek örvendett. 

Gr.  Csáky  Imre,  nagyváradi  püspök  és  Biharvármegie 
örökös  főispánja,  aki  protestáns  eredetű  anyától  és  híres 
régi  családból  származván,  igen  világias  hajlamokkal  bírt: 
a  szövetséges  magyarok  ellen  a  leghatározottabban  küzdöa 
s  többnyíre  Bécsben  tartózkodott.  Egyik  testvére,  Mihály. 
a  Rákóczy  táborában  küzdött. 

Gr.  Erdődy  Ádám  nyitrai  püspök,  az  országbíró  test- 
vére, aki  irodalmi  úton  is  küzdött  az  eretnekek  ellen,  és  a 
maga  hatáskörében  mindent  megtett  azoknak  megtérítésére. 

Gr.  Nesslród  János  Vilmos,  pécsi  püspök. 

Gr.  Eszterházy  Imre  váczi  püspök,  aki  egyéni  és  esa- 

^  Panda  et  Nefanda  79.  8z.  Berényi  lev    a  Nemz.  Mús. 


A  MAGYAR  OR8ZÁOOYŰLÉ8EK  VALLÁBÜOYI  TÁEQYALÁ8AI.  297 

ládi  érdemeinél  fogva  később  esztergomi  prímássá  emel- 
tetett. 

Branko¥ÍC8  Márton,  zágrábi  püspök. 

Patasies  György,  boszniai  püspök, 

Bedekovics  Benedek,  segniai  püspök, 

Illés  András,  erdélyi  püspök, 

Matusek  András  tinnini  püspök,  aki  egyúttal  a  győri 
káptalant  is  képviselte. 

Faviny  János  szerémi  püspök. 

Gr.  Volkra  Ottó  János  Keresztély  skardonai  püspök, 
aki  a  pozsonyi  prépostságot  is  képviselte. 

Gr.  Kolonics  Zsigmond  scutarii  püspök. 

Gr.  Erdődi  Gábor  arbei  püspök. 

Pongrácz  Imre  sebenicoi  püspök. 

Ordódy  Zsigmond  cattarói  püspök. 

Ghillányi  György  novii  püspök. 

Kovaesóczy  Mihály  vegliai  püspök. 

Illés  István  samandriai  püspök. 

Jaszlóczky  Jakab  Elek,  tribuniczi  püspök. 

Kazó  István  belgrádi  püspök. 

Wlasics  Miklós  seopiai  püspök. 

Gr.  Rátkay  Ádám  sabiniai  püspök.  Látni  való,  hogy 
a  püspöki  kar  leginkább  czimzetes  püspökökből  állott.  Távol 
voltak,  s  részben  a  felkelőkhöz  csatlakoztak:  Telekessy 
István  egri  püspök;  Bakó  János  váradi  nagyprépost. 

A  káptalanok,  apátságok  és  prépostságok  részéről 
megjelentek  :  Luby  Imre  és  b.  Mednyánszky  Ferencz,  az 
esztergomi  káptalan  részéről; 

Balogh  Márton  és  Spáczay  Pál  a  pozsonyi  káptalan 
részéről. 

Matusek  András  és  Bumbnics  Mátyás  a  győri  káp- 
talan részéről. 

Ravasz  István  és  ?  a  pécsi  káptalan  részéről.  Ezen- 
kívül képviselve  voltak:  a  vasi,  zágrábi,  császmai  és  segniai 
káptalanok,  de  nem  tudni,  kik  által. 

Jelen  volt  Krisztolovics  N.,  a  paulinusok  generálisa; 


298  ZSILINSZKY  MIHÁLT. 

Karner  Egyed  pannonhalmi,  szentmártoni  főapát,  Grimani 
Vincze  pécsváradi  apát,  továbbá  a  tihanyi^  pásztói,  borsai, 
vaskói  apátságok  képviselői. 

A  prépostságok  részéről:  CsekonicsPál  zágrábi,  Zsigray 
János  szepesi,  Volkra  Ottó  János  pozsonyi,  Lippay  Miklós 
vágujhelyi  prépostok;  továbbá  a  jászói  és  leleszi,  és  végre 
a  pozsegai  prépost. 

A  főurak  közül  megjelentek  mindazok^  akik  Józsefhez 
hívek  voltak,  és  akik  jelenlétök  által  még  inkább  ki  akarták 
tüntetni  hfiségöket. 

A  fentebb  már  emiitett  nádoron  és  országbírón  kívül 
ott  volt: 

Gróf  Pálfy  János  horvát  bán,  az  egész  mozgalom 
alatt  egyik  legmozgékonyabb  embere  és  leghívebb  vezére 
a  királynak. 

Gróf  lllésházy  Miklós,  magyar  udvari  kanczellár,  aki  a 
kormányrendeletek  expediálásában  nem  sokat  törődött  azzal, 
megfelelnek-e  a  magyar  törvényeknek  vagy  sem? 

Gr.  Csáky  Zsigmond  tárnokmester. 

Gr.  Czobor  Márk  királyi  föajtónálló  mester. 

Gr.  Eszterházy  Mihály,  a  kir.  kúria  ítélőmestere. 

Gr.  Battyány  Ferencz,  főpohárnokmester. 

Gr.  Kéry  János  királyi  főlovászmester. 

Gr.  Draskovics  János  királyi  íőkamarásmester. 

Gr.  Zichy  Péter  királyi  főasztalnokmester. 

Gr.  Pálfy  Miklós  koronaőr. 

Gr.  Kolonics  Ádám  koronaőr. 

Gr.  Nádasdy  Ferencz  főszertartásmester;  továbbá: 

Erdődy  Sándor  gróf  vasvármegyei  főispán. 

Nádasdy  Tamás  gr.  somogyi  főispán. 

Id    Eszterházy   Ferencz   gr.    fehérvármegyei  föispán. 

Itj.  Eszterházy  József  gr.  zalai  főispán. 

Koháry  István  gr   honti  főispán. 

Forgách  Ádám  gr.  nógrádi  főispán. 

Keglevich  Ádám  gr.  tornai  főispán. 

Ifj.  Erdődy  György  gr.  árvái  főispán. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYÜLéSEK  VALLÁSOGTI  TÁRGYATiÁSAI.  299 

Löwenburg  János,  Jakab  gr.  békési  főispánok. 

Ezeken  kivül  a  többi  grófok  közül  jelen  voltak: 

Batthyáni  Zsigmond  gr.,  Zichy  Imre  gr.,  Pálfy  Lipót  gr., 
Kéry  Ferencz  gr.,  Draskovics  Ádám  gr.,  Keglevich  Péter  gr., 
Czikulin  János  gr.  cs.  kamarás,  Id.  Eszterházy  József  gr.,  Ifj. 
Eszterházy  Ferencz  és  Gáspár  ezredesek.  Csáky  György  gr., 
az  Ebergényi-féle  regiment  alezredese,  Nádasdy  Pál  gr.,  Zichy 
János  gr.,  Forgách  Pál  gr.,  Széchenyi  György  gr..  Serényi 
Farkas  gr.,  Pethő  Mihály  gr.,  Szentiványi  László  gr.,  Szirmay 
István  gr.,  Pethó'  János  gr.,  Ráskay  György  gr.,  Orehóczy 
Szaniszló  gr.,  Kolonics  Henrik  és  Sigfried  grófok,  Branko- 
vics  János  Pál  gr.,  Eszterházy  Péter  gr.  a  jászok  és  kunok 
kapitánya. 

A  bárók  közül: 

Andrássy  Péter  gömöri,  Macskássy  Péter  Szörényi  főis- 
pánok, Szunyogh  László,  id.  és  iQ.  Mednyánszky  Pál,  Eber- 
gényi  László,  Sennyey  Sándor,  Patasics  Boldizsár,  kanczellá- 
riai  tanácsos,  Amadé  Antal,  Skarbala  András,  alnádor;  Hor- 
váth Simonsics  János  kir.  táblai  biró.Nyáry  Zsigmond.  Révay 
János,  Perényi  Mihály,  az  Eszterházy-féle  regiment  hadnagya, 
Maholáoyi  Antal,  József  és  Tamás  bárók.  Sándor  Gáspár, 
Ghillányi  György,  Révay  Péter.  Kordies  György  László, 
Draskóczy  István,  Delisimonovics  Ferencz,  Vojnovics  Péter, 
Reviczky  Gáspár,  Szunyogh  János  magy.  kamarai  tanácsos, 
Fraics  János  Ignácz,  Muskon  János. 

Az  özvegyek  képviselői  nem  soroltatnak  fel  névszerint 
csak  küldőiknek  neve  ekképen : 

Strattman  Eleonóra,  gr.  Batthyáni  Ádám  bán  özvegye. 

Amadé  Magdolna,  gr.  Zichy  István  tárnok  m.  özvegye. 

Nádasdy  Magdolna,  gr.  Draskovics  János  özvegye. 

Lichtenstein  Szidónia,  gr.  Pálfy  Károly  özvegye. 

Erdődy  Borbála,  gr.  Czobor  Ádám  özvegye. 

Jakusits  Teréz,  gr.  Zichy  Ádám  özvegje. 

Széchy  Júlia,  gr.  Kéry  Ferencz  özvegye. 

Ocskay  Magdolna,  gr.  Eszterházy  János  özvegye. 

Regsberg  Mária,  gr.  Koháry  Farkas  özvegye. 


3CX)  ZSIUNBZKY   MIHÁLY. 

Traun  Margit,  gr.  Eszterházy  Gábor  özvegye. 

Koháry  Mária,  gr.  Keglevich  Zsigmond  özvegye. 

Erdődy  Krisztina,  gr.  Rátkay  Zsigmond  özvegye. 

Nadányi  Zsófia,  báró  Ghillányi  György  özvegye. 

Péterfy  Juditb,  b.  Maholányi  János  özvegye. 

Egresdy  Mária,  Szapáry  Péter  özvegye. 

Bokros  Éva,  Duszárd  Jakab  özvegye. 

Révay  Katalin,  Osztrositb  Máté  özvegye. 

Ezterházy  Katalin,  b.  Pinnyey  János  özvegye. 

BittershoflFer  Teréz,  Orsics  Balázs  özvegye. 

Scbofmann  Szidónia,  Makar  János  özvegye. 

Perényi  Erzsébet,  Viczay  Ádám  özvegye. 

Balassa  Zsuzsanna.  Völgyi  Gáspár  özvegye.' 

Az  ítélőmesterek  sorából: 

Meskó  Ádám  nádori,  Sagy  István  és  Plenies  Györg}* 
Horvát-Szlavon-  és  Dalmátországok  ítélőmesterei. 

A  királyi  Ítélőtábla  részéről:  Barlegh  István  és  Dum- 
niczky  Bernát. 

A  vármegyék  és  városok  követeinek  névjegyzéke  nem 
teljes.  A  Berényi-család  levéltárában  levő  jegyzék  csak  az 
illető  vármegyék  és  városok  neveit  sorolja  fel.  Ezt  közöl- 
jük mi  is,  kiegészítve  itt-ott  a  követeknek  a  tárgyalási 
naplókból  vett  neveivel.  Nevezetes,  hogy  oly  vármegyék 
követei  gyanánt  is  szerepelnek  egyesek,  a  melyek  tényleg 
Rákóczy  kezében  voltak.  Ezeket  nem  a  vármegyék,  hanem 
a  király  néhány  embere  küldötte  ki. 

Trencsénből  Rajman  Péter.  Nyitrából  Novota  István. 
Pozsonyból  Morócz  Lénárd  és  Marczius.  Mosonyból  Naszvády 
István.  Győrből  Sajnovics  Mátyás  és  Iványos  Miklós.  Komá- 
romból Baranyay  György  és  Hammel  Márton.  Esztergomból 
Nedeczky  Mihály.  Pest-Pilis  Soltból  Mecséry  Ádám.  Fehér- 
vármegyéből  Fiáth  János.  Szabolcsból  ?  Zalából  Szegedi  Pál. 


^  Mint  özvegyek  követei  szerepeltek:  Vajay  Ferencz,  GyöngyösFj 
Gábor,  Kapornaky  János.  Úsz  Gábor  és  Cseszkay  Ádám  —  a  sérelmi 
bizottságban :  továbbá  Hösze  Mihály  a  prot.  bizottságban. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLÉSBK  VALIíÁSOGYI   TÁRGYALÁSAI.  301 

Vasból  Zsigray  József.  Sopronból  Töttösy  Pál  és  Tolvay 
Dániel.  Pozsegából?  Verőczéből?  Szörényből?  Valkóból? 
Unghból ?  Szathmárból  ?  Zemplénből  ?  Abanjból  ?  Sárosból? 
Gömörből?  Borsodból?  Hontból?  Külső-Szolnokból?  Bereg- 
ből?  Ugocsából?  Tornából?  Biharból?  Máraraarosból  ? 
Közép-Szolnokból?  Krasznából?  Zarándból?  Csanádból? Bé- 
késből? Aradból?  Szepesből?  Nógrádból?  Hevesből? Árvából 
Okolicsányi  György.  Barsból  Czingell  Gáspár.  Liptóból 
Kiszely  Mátyás.  Turóczból  Okolicsányi?  Zólyomból  Bohus 
Ferencz.  Baranyából  Polyák  János.  Tolnából  Daróczy  István. 
Veszprémből?  Báesból?  Somogy ból  Madarász  László.  Cson- 
grádból ?  Kővárvidékéről  ? 

A  szabad  kir.  városokból  ezek  jelentek  meg: 

Pozsony  (Röszler  András  és  Skaricza  Gábor).  Nagy- 
szombat (Pyber  Ferencz).  Szt.-György  (Kecskés  István)? 
Bazin  (Scharf).  Modor,  Szakolcza,  Trencsén  (Sznhányi  János). 
Sopron  (Trimmel  Mátyás,  Gremel  Pál,  Unger  Mátyás  és 
Dobner  Ferdinánd).  Győr,  Ruszt  (Gábriel  Sándor).  Kis- 
marton, Fejérvár,  Esztergom,  Pest.  Bnda,  Szeged,  Várad, 
Zágráb  (Szcitaróczy  Kristóf).  Szegnia,  Kaproncza  és  Kőrös.  * 

Mindezek  először  márczius  3-kán  gyülekeztek  össze  a 
zöld  házban,  hol  azonban  még  a  kellő  ülésekről  sem  volt 
gondoskodva,  úgy  hogy  a  megjelentek  közül  csakis  a  nádor 
és  az  esztergomi  primás  s  ezek  környezete  ülhetett  le  a 
zöld  asztal  körül,  mig  a  többiek  —  és  pedig  igen  előkelő 
urak  —  állva  voltak  kénytelenek  hallgatni  a  nádor  üd- 
vözlő beszédét. 

A  rendek  között  csak  két  helvét  hitvallású  és  nyolcz 
ág.  hitv.  egyén  volt.  Előre  látható  volt  tehát,  hogy  ezek, 
bármily  erélylyel  védelmezzék  is  a  lelkiismeret  szabadsá- 
gát, a  túlnyomó  többség  által  le  fognak  győzetni. 

Annál  nagyobb  rokonszenvvel  kisérte  őket  a  közön- 
ség figyelme.  Különösen  az  iQúság  élénken  fejezte  ki  irán- 
tuk tiszteletét  mindjárt  az    első    ülések    alkalmával.    Innét 

^  Acta  Diaetae  Anno  1708.  Berényi  lev.  a  Nemz.  Múzeumban. 


302  ZBIIilNeZKY   MIHÁLY. 

Bugrmr&ibjűió;  bogy  a  personális  az  ülések  rendjének  biz- 
tosítása tekiBletébtt  a  következő  javaslattal  lépett  fel : 
1.  hogy  a  rendek  az  ilSIffi^fak  feletti  vitákkal  és  a  szen- 
vedett sebek  felszaggatásával  idSt  ne  TesstegWBenek ;  álta- 
lában jelentéktelen  kérdésekkel  egymást  ae  keserítsék,  ha- 
nem békével  legyenek,  biztosítva  lévén  arról,  hogy  kfiidőik 
jogai  rövidséget  nem  fognak  szenvedni;  2.  hogy  az  iQak 
és  a  kir.  tábla  előtt  fel  nem  esketett  íródeákok  az  ülések- 
ből kizárassanak,  mivel  nagy  számuk  és  folytonos  zsiboo- 
gásuk  által  nemcsak  a  két  táblának  egymásközti  közle- 
kedése, hanem  a  főrendek  bejövetele  is  akadályozva  vao: 
3.  hogy  a  távollevő  főurak  követei  és  mindazok  igazolják 
magokat,  akiknek  fekete  ruhájuk  nincs,  mert  külömben 
semmiféle  ünnepélyben  részt  nem  vehetnek. 

E  javaslatokat  a  rendek  elfogadták;  csakis  a  máso- 
dik pont  ellen  szólalt  fel  Liptóvármegye  követe,  kérvéü. 
hogy  „a  nemes  iQúság,  mely  oly  nagy  figyelemmel  kiséri 
az  országgyűlés  tárgyalásait,  ne  zavartassék  ki  az  ülések- 
ből^. Ám  zárassanak  ki  a  nem  nemesek,  akik  nem  tartoz- 
nak a  követekhez.  Ezt  a  rendek  többsége  is  belyeselvéD. 
a  personális  belenyugodott,  s  az  ifjúság  szabadon  járhatott 
be  az  országos  ülésekre. 

Azonban  a  personalisnak  azon  igyekezete,  hogy  a 
rendek  között  az  egyetértést  fentartsa,  nem  siRerült. 

Először  is  az  ülések  felett  vesztek  össze  egymással  a 
rendek,  azután  pedig  a  király  fogadására  tervezett  ünne- 
pélyességek rendje  adott  alkalmat  erős  megjegyzésekre. 
Végre  pedig  a  felvidéki  vármegyék  követeinek  azon  köve- 
telése döbbentette  meg  a  personáiist.  mely  szerint  az  ország 
biztosságának  szempontjából  a  királynak  világosan  tudtul 
lett  volna  adandó,  hogy  a  nemzet  azért  óhajtja  ő  felségé- 
nek jelenlétét,  hogy  az  ország  sérelmeit  orvosolja.  A  meg- 
koronázás csak  akkor  hajtassék  végre,  ha  elébb  az  ország 
sérelmeire  kielégítő  választ  ad.  A  polgárháború  idejében 
tett  ezen  követelés  roppant  hatást  idézett  elő. 

A  főrendek  csodálkozással   fogadták   az    ezt   javasló 


A  MAGYAR  OR8ZÁO0YOiA8SK  YAIiLifiQfiTI  TÁHffYáfJUlál.  SOB 

kiUottséget  Azután  kijelentették,  hogy  miután  a  király 
üdvözletére  menendő  küldöttség  utasítása  külömben  is  sok 
kemény  kitételt  foglal  magában,  nem  kellene  ilyenekkel 
nehezíteni  az  ország  bajait.  Ha  a  rendek  valamit  nyerni 
akarnak  a  királytól,  azt  illő  módon  kérjék.  Illetlenség,  hogy 
erővel  és  ijesztéssel  akarnak  tőle  valamit  kicsikami.  A  ta- 
pasztalás mutatja,  hogy  a  nagy  udvarok  csak  azért  is  meg- 
tagadják az  ily  követeléseket,  hogy  megmutassák,  miszerint 
nem  kényszerűségből,  hanem  kegyelemből  és  önelhatározás- 
ból  engednek.  Ezzel  a  rendek  megelégedtek,  és  a  királyt 
meghivandó  küldöttség,  mely  Csáky  Imre  nagyváradi  püs- 
pök, Nádasdy  Tamás,  gr.  Fiáth  János  ítélőmester  és  Rösz- 
ler  András  pozsonyi  követ,  tehát  négy  tagból  állott,  Bécsbe 
utazott. 


III. 

A  bécsi  kormány  aggodalmai.  —  A  svéd  király  közlekedése  és  sürgetése 
a  protestánsok  ügyében.  -  Előkészületek  a  kir.  biztosok  fogadására ;  és 
a  szövetséges  magyarokhoz  küldendő  követek  ügyében.  —  A' Rákóczy  és 
Bercsényi  részérói  jött  válaszok  után  a  kormány  félbeszakítja  e  tárgya- 
lásokat. 

A  rendek  küldöttsége  a  nádorral  együtt  márczius  4-kén 
érkezett  Bécsbe,  ahol  különféle  hírek  tartották  rettegésben  a 
ministereket. 

Mindenekelőtt  Bercsényinek  a  „gyűlés  megzajdításá- 
ban  való  fáradozása'^  okozott  nekik  aggodalmakat.  Attól 
tartottak,  hogy  valamely  véletlen  támadás  következtében 
ő  felségének  személye  veszedelembe  jöhetne  Pozsonyban,  a 
minek  kitenni  őt  semmi  körülmények  között  sem  szabad.  Az 
is  közbeszéd  tárgya  volt,  1iogy  a  magyarok  közül  sokan  a 
svéd  királyt  akarják  a  magyar  trónra  emelni,  hogy  ekképen 
az  elégedetlenek  akaratjának  teljesülésével  Magyarország 
egyszerre  visszanyerje  függetlenségét.  Ez  sem  látszott  egé- 
szen alaptalan  mendemondának,  annyival  is  inkább,  mert 
tudva  volt,  hogy  Károly  diadallal  vonul  Magyarország  felé. 

Az  angol  bécsi  követ  tudósításából  látjuk,  hogy  József 


dOé  ZBIIilNSZKY  MIHÁLY. 

még  márczius  S-kán,  tehát  az  országgyűlési  küldöttség  meg- 
érkezése előtt,  el  volt  tökélve,  hogy  a  pozsonyi  gyűlést 
személyesen  fogja  megnyitni.  Ugyanis  ekkor  hivatalosan 
tudatta  a  külföldi  követségekkel,  hogy  Pozsonyban  csak 
rövid  ideig  szándékozik  mulatni;  ennélfogva  nem  tartja 
szükségesnek,  hogy  azok  oda  elkisérjék.  O  —  úgy  mond 
—  csak  az  országgyűlés  megnyitásánál  kivan  személyesen 
jelen  lenni,  és  ha  időközben  a  magyar  korona  a  svéd  ki- 
rálynak fel  nem  fog  ajánltatni,  azon  esetben  az  ország- 
gyűlés bezárása  előtt  ismét  vissza  fog  menni  Pozsonyba. 
Az  angol  követ  úgy  volt  értesülve,  hogy  a  svéd  királyt 
sokan  akarják  magyar  királynak;  de  azt  is  megírta  kor- 
mányának, hogy  az,  ámbár  jó  néven  venné  a  korona  fel- 
ajánlását, nem  fogadná  azt  el.' 

Ezen  hirek,  és  a  magyar  országgyűlési  küldöttség 
azon  kérésére,  hogy  ezúttal  ne  jöjjön  Pozsonyba,  arra  bír- 
ták Józsefet,  hogy  a  pozsonyi  útról  lemondott.  Maga  helyett 
Lichtenstein  herczeget  és  Traun  grófot  bizta  meg  az  ország- 
gyűlés  megnyitásával. 

Az  e  tárgy  felett  folytatott  bécsi  tanácskozásokról 
csak  annyit  tudunk^  hogy  a  svéd  király  követelőleg  lépett 
fel  a  magyarországi  protestánsok  érdekében. 

A  császár  ugyanis,  mikor  az  országgyűlési  proposi- 
tiók  megállapitásáról  volt  a  szó,  a  magyar  klérus  részéről 
erősen  ostromoltatott  és  ösztönöztetett  arra,  hogy  a  római 
katholikus  egyházra  nézve  sérelmesnek  mondott  törvények 
megsemmisíttessenek,  s  ennélfogva  a  protestánsoknak  enge- 
dett vallásszabadság  egyszerűen  töröltessék  el;  annyival  íb 
inkább,  mert  a  klérus  nézete  szerint  a  lázadásnak  ez  a  leg- 
főbb okozója.^ 

József  hajlandó  volt  a  klérus  kedvéért  engedni  vala- 
mit, ha  nem  is  oly  mértékben,  a  mint  azt  a  fSpapság  ko- 


*  Arohiv.  Rákócz.  Simonyi  Em6  III.  365.  1. 
'  Erre  Tonatkozólag  a  klérusnak  még  1706-ról  volt  két  menM>ran- 
duma  beadva,  oly  czélbóJ,  hogy  azok  az  országgy&lésnek  beteijesatessenek. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  305 

vetélte.  Annyit  ugyanis  még  február  22-kén  kiadott  rende- 
letében kijelentett  volt,  hogy  a  protestánsok  érdekében  többé 
nem  fog  engedni.  Beismeri,  bogy  eddig  már  is  többet  enge- 
dett, mint  a  mennyivel  a  rastadti  béke  szerint  tartozott 
volna.  E  szerint  ugyanis  a  vallás  szabad  gyakorlata  csak 
a  lutheránusoknak  van  biztosítva,  minélfogva  József  arra 
határozta  el  magát,  hogy  azt  a  kálvinistákra  nem  fogja 
kiterjeszteni.^ 

Most  azonban,  az  országgyűlés  kezdetén,  a  mikor  e 
kérdésnek  szellőztetése  okvetetlenül  kellemetlen  következ- 
ményeket vont  volna  maga  után,  József  nem  látta  taná- 
csosnak e  határozatának  életbeléptetését.  Hozzájárult  ehhez 
Károly  svéd  királynak  azon  határozott  kivánsága,  hogy  a 
magyarországi  protestánsoknak  vallási  szabadsága  feleke- 
zeti külömbség  nélkül,  biztosittassék;  tehát  hogy  az  a  rastadti 
békének  illető  pontján  túl,  a  magyar  törvények  értelmé- 
ben, a  helvét  hitvallásuakra  is  kiterjesztve  maradjon. 

József  kénytelen  volt  engedni;  s  a  vallás  szabadsá- 
gának megszorítására  vonatkozó  rendeletének  kibocsátását,  a 
klérusnak  nem  kis  boszankodására,  elhalasztotta.  A  királyi 
propositiók  alapjául  a  kir.  hitlevél  fogadtatott  el;  s  a  király 
nevében  Pozsonyba  utazó  biztosoknak  utasításul  adatott, 
hogy  a  rendekkel  szemben  tapintatosan  járjanak  el. 

Márczius  15- kén  jött  tárgyalás  alá  ő  felségének  azon 
leirata,  melyben  beleegyezését  adja,  hogy  a  rendek  részéről 
két  követ  menesztessék  az  elégületlen  magyarokhoz. 

Daczára  annak,  hogy  e  leiratban  két  küldöttről  volt 
a  szó^  mégis  a  felett  támadt  a  vita,  hogy  hányan  küldes- 
senek hát  ki  ?  miféle  rendhez  tartozzanak  azok  ?  kinek  ne- 
vében és  miféle  utasítással  menjenek?  Röszler  András,  mint 
a  bécsi  követségnek  egyik  tagja,  azon  véleményének  adott 
kifejezést,  hogy  csak  két  küldöttről  lehet  szó,  a  kik  nem 
egyes  rendeket,  hanem  az  országlakók  összeségét  képvisel- 
nék.  A  többség  e  nézet   felé   hajolt,  s  azt  kivánta  kimon- 

'  Simonyi  E.  i.  m.  III.  366.  1. 

Zsilinszky:  Magjar  országgyiUéiek.  20 


306  Z8IUNBZKY  MIHÁLY. 

datni,  hogy  a  küldöttek  egyike  főrendi  tag  legyen.  De  a 
főrendek  abban  a  nézetben  voltak,  hogy  négyen,  jelesal: 
gr.  Csáky  Imre  nagyváradi  püspök,  Koháry  István  gene- 
rális. Fesztetics  Pál  és  Röszler  András  küldessenek  ki. 

Itt  azután  az  a  kérdés  vettetett  föl:  helyes-e  oda  köz- 
nemes embereket  bocsátani,  s  nem  jobb  volna-e,  ha  az  ország 
első  tekintélyeiből  valamely  főpap  és  minister  küldetnék  ki  ? 
E  tárgyban  Morócz  Lénárt  ezeket  monda:  „Ha  a  felséges 
Tábla  csak  ilyen-amolyan  embereket  küld  hozzájok.  azok 
a  nagyrahéjázó  magyarok  még  csak  audientiát  sem  adnak 
nékiek.^  Ezt  sokan  rossz  néven  vették,  s  azt  mondák: 
„Valóban  megdicsért  Kegyelmed  bennünket :  tehát  csak 
ilyen-amolyan  emberek  az  ország  és  vármegyék  követjei?" 
Morócz,  belátván  szavainak  helytelenségét,  azokat  nagy  zava- 
rodottan visszavonta. 

Hogy  mennyire  eltérő  nézeteik  voltak  a  rendeknek  e 
tárgyban,  matatja  az,  hogy  több  napon  át  folytatták  fölötte 
a  tárgyalást.  A  főrendek  újra  meg  újra  azt  javasolták,  hog}* 
jól  meg  kell  fontolni  a  kérdést,  nehogy  olyat  határozzanak, 
ami  sem  ő  felségének,  sem  az  elégületleneknek  nem  tetszenék. 
Ő  felségének  leiratában  csak  két  küldöttről  van  szó.  Vigyázni 
kell,  hogy  ellentétbe  ne  jöjjenek  a  rendek  a  király  inten- 
tiójával.  A  főrendek  közül  némelyek  erre  való  tekintetből 
most  azt  javasolják,  hogy  maradjanak  két  küldött  kikül- 
detése mellett. 

Az  esztergomi  bibornok -érsek,  hogy  véget  vessen  a 
meddő  vitának,  írásba  foglalta  véleményét,  mely  szerint  G 
felsége  arra  volna  fölkérendő,  hogy  ne  kettő,  hanem  négy 
követ  küldessék  ki  az  elégedetlen  magyarokkoz.  Ha  ö  fel- 
sége megmarad  a  kettő  mellett,  akkor  a  rendek  is  nyugod- 
janak meg  benne,  és  inkább  a  felett  tanácskozzanak,  hogy 
minő  utasítás  adassék  a  kiküldendő  követeknek?  E  javas- 
lat elfogadtatván,  az  e  tárgyban  ő  felségéhez  intézendő  kér- 
vény szerkesztésére,  valamint  a  kiküldendő  követek  részére 
adandó  és  ő  felségével  előlegesen  közlendő  utasítás  elké- 
szítésére a  következő  bizottság  küldetett  ki:  Meskó  Ádám. 


A  MAGYAR  ORBZÁGGYŰLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  307 

nádori  ítélőmester,  Szegedy  Pál,  Tolvay  Dániel  és  Röszler 
András. 

Ezek  a  márczius  17-ki  ülésen  olvasták  föl  javasla- 
taikat, melyek  csekély  változtatással  el  is  fogadtattak.  A  fö- 
rendek  a  kiküldendő  követek  utasításában  világosan  kitenni 
kívánták,  hogy  azok  az  elégületlenekkel  egyenkint  semmi- 
féle érintkezésbe  ne  bocsátkozhassanak,  hanem  mindent 
együttesen  és  nyilvánosan  végezzenek.  A  nádornak  a  Rakó- 
czyhoz  salvus  conductus  ügyében  Írandó  levélre  vonatkozó- 
lag azon  véleménye  volt,  hogy  ne  az  ország,  hanem  csak 
az  ő  nevében  Írassék  alá. 

A  királyi  személynöki  hivatalnak  üorváth  Simonsich 
János  általi  betöltési  módja  ellen  történt  felszólalások  után 
egyszerre  az  elégül etlenekh ez  küldendő  levél  szerkesztéséről, 
illetőleg  arról  van  szó,  hogy  ha  azok  a  jelen  országgyűlé- 
sen megjelenni  nem  fognak,  azon  esetben  a  királyhoz  híven 
ragaszkodó  rendek  gondoskodni  fognak,  hogy  ő  felsége  az 

ő  határozataikat  megerősítse. 

* 

Mikor  ezek  fölött  javában  folytak  a  tárgyalások,  akkor 
érkeztek  a  nádorhoz  Rákóczynak  és  Bercsényinek  fentebb 
közlött  leveleik  a  hozzájok  csatolt  visszaküldött  regálisok*- 
kai  együtt.  A  nádor  ezekkel  azonnal  Bécsbe  futott. 

A  király  és  ministerei  nagy  megdöbbenéssel  fogadták 
e  leveleket.  Sértette  őket  Rákóczynak  szemrehányása,  és 
Bercsényinek  gúnyos  szánakozása,  mely  a  nádornak  szólt 
ugyan,  de  voltaképen  az  egész  kormánynak  volt  szánva. 
A  levelek  tartalmából  meggyőződtek  arról,  hogy  itt  a  barát- 
ságos úton  való  kiegyezés  teljes  lehetetlen;  mert  külömben 
is  tudva  volt,  hogy  az  elégületlenek  fejei  a  magyar  álla- 
potokat „interregnum"-nak  tartják,  és  hogy  külföldön  kere- 
sik a  leendő  magyar  királyt.^ 

^  Miksa  Emánuel  bajor  Tálasztófejedelmet  akarták  franczia  segély- 
lyel  az  Ónodon  üresnek  nyilvánított  magyar  trónba  ültetni.  Erre  vonat- 
kozólag írja  Bercsényi  épen  ez  időtájt  a  fejedelemnek :  „Az  franczia  solen*. 

20* 


308  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

A  német  ministerek,  különösen  báró  Seilern.  éles  ki- 
fakadásokban  törtek  ki  a  „lázadók"  ellen.  Seilern  hivat- 
kozva régebbi  jóslatainak  teljesülésére,  kivánta,  hogy  a  leg- 
szigorúbb rendszabályok  vétessenek  foganatba;  mert  a  fel- 
kelők nem  méltók  arra,  hogy  6  felsége  többé  szóba  is 
álljon  velők.  A  többiek  is  helyeselték  e  nézetet,  és  vég- 
képen szakítani  kívántak  velők,  s  a  királynak  azt  java- 
solták, ne  engedje  meg.  hogy  az  országgyűlés  által  kért 
békítő  követek  kiküldessenek,  mert  „non  esset  dignum.  üt 
ejusmodi  Ablegatio  ad  ipsos  exmittatur."  A  német  minis- 
terek felindulásáról  Huissen  orosz  követ  is  megemlékezett 
Bercsényi  előtt,  azt  mondván,  hogy  Rákóczynak  a  palati- 
nashoz  írott  levelén  „Bécsben  nagyon  megindultak  és  ex- 
trema  praeparatiókat  tesznek  készületjekkel.^  ^ 

A  Pozsonyban  összegyülekezett  rendek,  kiknek  gyfilé- 
sét  Rákóczy  egyik    levelében    „nagy  hírrel  és  méltósággal 

tündöklő  gyülekezetecskének"  nevezte,*   más  véleményben 

ff 

voltak.  Ok  nem  akarták  még  ekkor  elszakítani  a  kibékü- 
lést czélzó  tárgyalásoknak  fonalát.  Kedvetlenül  hallgatták 
agyán  meg  a  márczius  26-ki  gyűlésen  Rákóczynak  és  Ber- 
csényinek visszautasító  leveleit;  de  mindazáltal  gr.  Erdődy 
Sándor  által  meg  is  kérték  ő  felségét,  engedné  meg,  hogy 
a  már  egyszer  czélba  vett  küldöttség  kimenjen  Rákóezv- 
hoz,  vagy  ha  ezt  nem  tartaná  többé  lehetőnek,  legalább  irá- 

ni8  követségét  úgy  látom,  csak  akkorra  kell  halasztanunk,  az  mikor  per 
honoris  illik  megköszönnünk  azt,  a  mit  ád,  s  azzal  segít  az  költségen  is. 
mikor  hasznát  mutatja  barátságának,  azaz,  mikor  as  bavárust  cum  solen- 
nitate  invitálni  küldünk :  de  meg  kell  elébb  az  gyürüváltásnak  lenni. 
(V.  580.) 

*  Bercsényi  levele  ápril  23-káról.  I.  m.  v.  636.  1. 

'  Márczius  80-káról  Kassán  kelt  levelében  azt  írja  Bákóczy  Ber- 
csényinek többek  között  az  országgyűlésre  vonatkozólag :  „bár  csak  azt 
tudnám,  mit  statuált  e  felől  (t.  i.  válasza  felöl)  az  nagy  hírrel  és  méltó- 
sággal tündöklő  gyülekezetecske  ?  s  én  is  úgy  hiszem,  hogy  ha  érseket 
vesznek  elő,  az  kalocsai  lesz ;  mert  az  másikának  nagy  derogamenjére 
volna  oly  mezítelen  ábrázatú  dologban  avatni  magát,  s  olyan  vízben 
ugratni,  az  melynek  fenekét  nem  látja*'  (II.  220.) 


A  MAGYAR  ORBZÁOOYŰLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  909 

€ilag  hivassék  meg  még  egyszer  a  gyűlésre.  Nem  csekély 
dicsőségére  szolgál  a  rendeknek  az.  hogy  találkoztak  köz- 
tük olyanok;  a  kik  Rákóczy  na  k  eljárását  ha  nem  is  helye- 
selték, de  legalább  mentették.  Felhozták,  hogy  hiszen  a  fel- 
olvasott levelek  voltaképen  nem  támadják  meg  az  ország- 
gyűlést, csak  annak  összehívási  módja  és  ideje  ellen  tesznek 
kifogást.  Nem  akarták  ugyan  a  nádort  megbántani,  de  annyit 
nem  tagadhattak  el^  hogy  tapintatosabban  is  eljárhatott 
volna  a  szövetséges  magyarokkal  szemben.  Czélravezetőnek 
találták,  hogy  az  esztergomi  bibornokérsek  vetné  magát 
közbe,  mint  aki  szelid,  tapintatos  modorával  az  ellenfél 
becsülését  is  kivívta  magának.  Hivatkoztak  arra,  hogy  íme, 
mikor  az  elfogott  gr.  Stahrenberg  ügyében  fordult  Bercsé- 
nyihez, az  a  legnagyobb  tisztelettel  válaszolt  neki.  Ilyen 
ember  kell  a  béke  ügyének  ápolására,  és  nem  olyan,  aki 
hatalmát  szükségtelenül  fitogtatja. 

A  többség  azonban  a  nádor  eljárását  helyeselvén, 
most  is  azt  kivánta,  hogy  csak  a  nádor  írjon  a  szövetsé- 
ges rendek  fejeihez.  Egyébiránt  a  czél  tekintetéből  azt  sem 
ellenezték,  hogy  ha  ő  felsége  a  prímás  szolgálatát  is  igénybe 
veszi.  Azért  egyenesen  ő  reá  bízták  a  kellő  mód  megvá- 
lasztását. 

A  király  kegyesen  meghallgatta  a  rendeknek  ezen 
kívánságát,  s  arra  ápril  2-kán  gr.  Erdődy  Sándor  által  azt 
a  feleletet  adta,  hogy  ő  a  szövetséges  rendek  kibékítése  és 
országgyűlésre  való  meghívása  czé^jából  kész  volt  egy  kül- 
döttség menesztésébe  beleegyezni  akkor,  mikor  még  azok- 
nak gondolatait  nem  ismerte.  Minthogy  azonban  Rákóczynak 
és  Bercsényinek  a  nádorhoz  intézett  leveleiből  meggyőző- 
dött, hogy  ez  teljesen  haszontalan  és  eredménytelen  volna: 
ennélfogva  sem  azt  nem  engedi  meg,  hogy  küldöttség  me- 
nesztessék, sem  azt,  hogy  akár  a  nádor,  akár  a  prímás 
levelet  írjon  hozzájok. 

Ezzel  vége  volt  a  szövetségesekkel  való  minden  továbU 
hivatalos  érintkezésnek. 


310  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 


IV. 

A  király  teljhatalmú  biztosai  leérkeznek  Pozsonyba;  az  országg\Qlé« 
megnyitása ;  a  sérelmek  összeírása.  —  Vallásügyi  pont ;  eltérő  atasíti 
sok.    —    Az   eT.    convent   tanácskozásai   és  a  protestánsok    sérelmei.  ~ 

Emlékiratuk ;  a  ministerek  nyilatkozatai. 

A  szövetséges  magyarokkal  való  érÍDtkezésnek  remél- 
lett  tárgyalási  fonala  ekkép  elszakfttatTán^  a  király  le- 
küldte fentnevezett  biztosait  Pozsonyba,  hogy  nevében  az 
országgyűlést  ünnepélyesen  megnyissák. 

Lichtenstein,  mint  a  királynak  helyettese,  előadta  röviden 
latin  nyelven  azon  okokat,  melyek  ő  felségét  arra  indítot- 
ták, hogy  a  jelen  országgyűlést  összehívja,  t.  i..  hogy 
királyi  magas  állásánál  fogva  azon  törekszik,  miszeríot 
ezen  ;, örökölt  országnak*'  (Regno  huie  Suo  haereditario) 
az  óhajtott  békét  megszerezhesse.  Elmondá  azt  is,  misze- 
rint ő  felsége  saját  felséges  személyében  is  kész  a  rendek 
kívánságára  köztök  megjelenni,  s  biztosítani  okét  királyi 
kegyelméről. 

Ezntán  még  társa  gr.  Trann  is  biztosította  a  rende- 
ket ő  felségének  jóakaratáról,  s  mindkettejök  részéről  ki- 
fejezte a  készséget  arra,  hogy  a  közjó  érdekében  a  ren- 
dekkel együtt  működjenek.  Azután  átadták  megbízó-levelöket 
és  a  királyi  propositiókat  az  ország  prímásának,  aki  azokat 
viszont  azon  módon  lepecsételve  nyújtotta  át  a  nádornak. 
A  rendek  nevében  ugyancsak  a  prímás  hálás  köszönetet 
mondott  ő  felségének  Magyarország  iránt  tanosított  atyai 
indulatáért  s  egyúttal  kijelentette,  hogy  „mi  magyarok,  mint 
eddig,  úgy  ezután  is  készek  leszünk  ő  felségéért  életünket 
és  vérünket  feláldozni;"  mely  utóbbi  szavak  nagy  lelkese- 
dést támasztottak  a  rendek  soraiban.  Végül  hálát  mondott 
a  kir.  biztosoknak  is  a  közjó  előmozdítására  kifejezett  kész- 
ségökért. 

A  kir.    propositiók  felolvasása  után  megválasztatott  a 


A  MAGYAR  0RBZÁGGYÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  811 

sérelmek  összeirására  rendelt  bizottság/  és  a  rendes  ülé- 
sek a  húsvéti  ünnepekre  való  tekintetből  ápril  11-kéig  el- 
napoltattak.  A  következő  napon  a  bibornok-érsek  és  gróf 
Traun  visszamentek  Bécsbe,  hogy  a  spanyol  királyné  házas- 
sági ünnepélyén  jelen  lehessenek. 

Április  12-kén  megkezdődött  a  sérelmek  összeirása 
és  pedig  az  1687-ki  királyi  hitlevél  pontjai  szerint.  A  val- 
lásról szóló  hatodik  pont  ekképen  szólt: 

6.  Vallását  mindenki  az  1608-ki,  1681.  és  1687-ki 
törvények  szerint  szabadon  gyakorolhassa;  amennyiben  e 
törvények  eddigelé  végre  nem  hajtattak,  haladék  nélkül 
foganatba  vétessenek.  E  tör^nyek  záradéka:  „épségben 
maradván  a  földesurak  joga",  akkép  értelmeztetvén,  hogy 
a  róm.  katholikus  földesúr  kényétől  függjön,  akar-e  vagy 
nem  protestáns  hitfelekezetű  lelkészt  tűrni  jószágán  ;  a  pro- 
testáns földesür  ellenben  a  róm.  katholikus  vallású  jobbá- 
gyokat s  lelkészt  jószágaiból  el  ne  űzhesse. 

Ennél  a  pontnál  erős  vita  fejlődött  ki,  mivel  a  köve- 
tek utasításai  nagyon  eltértek  egymástól.  A  kormány  azt 
szerette  volna,  hogy  e  kérdés  magánügygyé  jelentessék  ki, 
és  mint  ilyen,  levétessék  a  tárgyalás  napirendjéről.  De  a 
követek  e  tekintetben  határozott  utasítással  voltak  ellátva- 
Ahol  róm.  katholikusok  voltak  többségben,  ott  a  követek- 
nek az  volt  utasításul  adva.  hogy* a  protestánsok  egysze- 
rűen megfosztassanak  vallásuk  szabadságától.  így  például 
a   trencséni    követek    utasításának    8.    és  9.  pontjában  azt 


*  E  bizottság  tagjai  voltak :  a  királyi  tábla  összes  tagjai.  A/.után 
a  papi  rendből :  Luby  Imre,  Kováosovics  Tamás,  Dnbnies  Mátyás,  Ravasz 
István  és  Spáczay  Pál.  A  vármegyék  részéről :  Morócz  Lénárt,  Tolvay 
Dániel,  Novotba  István,  Zsigray  József.  Szegedi  Pál,  Fiáth  János,  Mada- 
rász László,  Rajmann  Péter,  Czingell  Gáspár,  Naszvádi  István,  Mecséry 
Ádám,  Sajnovics  Mátyás,  Nedeczky  Mihály,  Baranyai  György,  Polyák 
János  és  Daróczy  István.  —  A  távol  levő  mágnások  és  özvegyek  részé- 
ről :  Vajay  Ferencz,  Gyöngyösy  Gábor.  Kapornaky  János,  Úsz  Gábor  és 
Cseszkny  (?)  Ádám  ;  a  városok  részéről :  Röszler  András,  Pyber  Ferencz, 
Trümmel  Mátyás.  Szuhányi  János  és  Sczitaróczy  Kristóf. 


312  SHUiiNSZKY  MIHÁLY. 

olvassuk,  hogy  mivel  a  protestánsokat  nem  sikerült  a  róm, 
katholikns  egyház  aklába  visszaterelni,  s  mivel  azok  min- 
den lázadás  alkalmával  csak  erősödnek:  tebát  kerestessék 
mód,  miképen  lehetne  őket  az  országból  kiirtani?  A  tren- 
cséni  rendek  nézete  szerint  a  szentszék  is  felkérendő^  lenne, 
hogy  alkalmas  eszközöket  ajánljon  e  czélra.  Ha  pedigia  béke 
miattok  nem  volna  létrehozható,  azon  esetben  kénytelenség- 
ből ugyan  megtörhetők,  de  későbben  mindenesetre  kiirthatok.^ 

A  protestánsok  természetesen  védelmi  álláspontra 
helyezkedve  azt  kívánták,  hogy  vallásuk  szabadságának 
biztosítására  eddig  alkotott  törvények  megtartassanak  g 
erre  utasították  követeiket  ts. 

A  megjelent  protestáns  követek,  részint  a  róm.  katho- 
likusok  ellenséges  indulata,  részint  pedig  csekély  számok- 
nak érzete  által  is,  arra  ösztönöztettek,  hogy  összetartsa- 
nak, hogy  minél  több  tekintélyes  hitsorsosokat  körükbe 
vonjanak,  s  azoknak  közreműködésével  minden  oly  tár- 
gyat, mely  a  vallásra  vonatkozik,  előlegesen  és  együttesen 
megbeszéljenek. 

így  jött  létre  az  úgynevezett  evangelikos  ^convenf'y 
mely  ezentúl  a  két  testvér  protestáns  egyház  férfiaiból  mÍD- 
deu  országgyűlésen  megalakult,  s  az  országgyűléssel  egy- 
idejűleg tanácskozott  e  vallás  ügyei  felett.  Figyelemmel 
kisérte  az  országgyűlési'  tárgyalásokat,  úgy,  mint  a  vidéken 
előforduló  sérelmes  eseteket.^  Javaslatokat   és   inditványo- 

^  Trencsénvárinegyei  követek  utasítása,  az   illető    vármegre  leT^l 
tárában. 

^  A  soproni  városi  tanács  két  róm.  katholikus  és  két  exangelikns 
követet  küldött  ki  a  pozsonyi  országgyűlésre,  jelesül :  Trimel  Mátyást  és 
Gremer  Pált ;  továbbá  Dobner  Ferdinándot  és  Unger  Mátyást.  Ezen 
utóbb  nevezett  két  evangélikus  követhez  még  a  következő  evangélikus 
férfíak  küldettek  ki :  Poch  János  György.  Kelier  Sámuel,  Sviler  György 
Vilmos.  Reichenballer  Richárd  a  végből,  hogy  a  vallás  kérdésében  azok- 
nak mindenben  segítségére  legyenek:  ,,quibus  Dnis  £vangelici8  in  nego- 
tio  quidem  Religionis  a  latere  adjuneti  essent*'  .  .  .  „iisdem  Ablegatis 
Dnis  Evangelicis  tam  ordinariis.  quam  a  latere  deputatis.  iisdemqae 
adjunetis  vei  simul  vei  divisim  constitutis.  in  negotio  Beligionis  haetenot 


k  MAGYAR  0R8ZÁG0YÜLÉ8BK  VALLÁBOGYI  TÁRGYALÁSAI.  818 

kat  tett,  melyek  esetleg  az  országos  rendek  elé  vitettek; 
sőt  nem  egyszer  —  ha  a  rendek  kedvezőtlen  hangulat  miatt 
czélhoz  nem  juthattak  —  egyenes  összeköttetésbe  lépett  a 
bécsi  kormányférfiakkal  s  azok  közbenjárása  mellett  pana- 
szaikat ő  felsége  elé  is  terjesztette. 

Ezen  felette  fontos  hivatású  convent  tagjai  a  követ- 
kezők voltak: 

Röszler  András  Farkas  pozsonyi  tanácsos  és  követ, 
s  a  pozsonyi  ev.  egyház  főfelügyelője.^ 

Úsz  Gábor  református. 

Sömberi  N.  evangélikus. 

Iványos  Miklós  győri  követ  ref 

Dobner  Ferdinánd  soproni  követ  ev. 

Hammel  Márton  komáromi  követ  ref. 

Schamóczay  N.  OsztroRitk  báróné  követe  ev. 

Pázroándy  Gergely  győri  nemes  ref. 

Schömberger  Ádám  győri  procurator  ev. 

Burgstaller  N.  pozsonyi  biró  ev. 

Segner  József  pozsonyi  tanácsos  ev. 

Doktor  Martius  pozsonyi  követ  ev. 

Poch  János  György  soproni  tanácsos  ev. 

Fischer  Vilmos  pozsonyi  jegyző  ev. 

Kecskés  István  szentgyörgyi  követ  ev. 

Consul  baziniensis  ev. 

ScharflF  N.  bazini  tanácsos  ev. 

variis  módis  attrito,  ac  variis  difíícultatibiis  involuto^  pro  Instructione 
sequentia  puncta  diligenter  observanda  commendamus : 

Ante  omnia  autem,  cum  negotium  Religionis  sít  commune,  nul- 
lám secessionem  a  reliquo  Statn  Evangelico  faciendam,  verum  omnia  ea 
qoae  Legibus  Regni  et  Diplomati  conformia  eriint,  cum  eisdem  fídeliter 
promovebunt .  .  /'  Dobner,  Diarium  Diaetae  Conventuale,  Negotium  Reli- 
gionis Evangelicae  Orthodoxae.  Anno  1708.  et  sequ.  Posonii  exartiatum 
concernens,  ex  Commissione  et  voluntate  Inclytorum  Statuum  et  Ordinum 
fídelium  £vangelicorum  conscriptum,  et  quoad  ejus  per  virium  tenuitatem 
fieri  licuit  dictatum  a  Ferdinando  Dobner  Reip.  Sopron.  Patr.  Senatore  Se- 
niore  Ablegato.  ejusdem  Conventus  Assessore.  M.  n.  Múz.  Itára.  590.  foi.  lat. 

^  Inspector  Rei  Ecclesiasticae  Posoniensis. 


314  Z8TLIN8ZKY  MIHÁLY. 

Kleinrath  János  rnszti  biró  ev. 

Gábriel  János  rnszti  követ  ev. 

Skaricza  Gábor  pozsonyi  proeurator  ev. 

Pillér  N.  pozsonyi  aedilis  ev. 

Bősszé  Mihály,  gróf  Eszterházy  Mihály  özvegj^éoek 
követe. 

Horváth  László  pozsonyi  polgár  ev. 

Kleinrátb  András  ruszti  tanácsos  ev. 

Jüger-Mayr  N.  modori  követ  ev. 

Összesen  tehát  24-en  voltak,  akik  mellett  a  Dobner- 
féle  diarium  szövegében  említtetnek  még:  Hajnal  József, 
Ostfy  Mihály,  Türk  János  Vilmos,  Weiehard  Gottfried 
Wohimuth  János  és  Reichenhaller  Lipót,  mint  olyanok,  akik 
a  tanácskozásokban  szorgalmasan  résztvettek. 

Első  ülésöket  márczius  13-kán  tartották  meg.  a  felett 
tanácskozván,  hogy  miképen  biztosíthassák  egyházaknak 
i*égi  j^g^it,  miképen  oltalmazhassák  meg  a  felháborított 
nép  lelkiismereti  szabadságát.  Szemök  előtt  tartván  az 
1608:  1.,  1647:  5.  és  1651:  1.  törvény czik keket,  valamint 
más  országgyűlési  határozatokat  és  a  kir.  diplomákat  is, 
kivánataikat  a  következő  pontokban  foglalták  össze: 

1.  hogy  minden  elvett  templomaik,  iskoláik,  kórhá- 
zaik, temetőik,  harangjaik,  parochiális  birtokaik  és  minden 
egyéb  tartozandóságaik  adassanak  vissza; 

2.  hogy  teljes  szabadsággal  választhassanak,  a  hova 
csak  szükséges,  superintendenseket,  espereseket,  iskolai  igaz- 
gatókat, tanítókat  és  lelkészeket  tetszés  szerinti  számban, 
kik  az  egyházi  hatóságot  képezzék,  a  házassági  és  bármely 
más  egyházi  ügyekben  határozzanak,  következőleg,  hogy 
az  evangélikus  hívek  peres  ügyekben  a  róm.  katholikos 
lelkész  előtt  megjelenni  ne  kényszeríttessenek; 

3.  hogy  a  protestánsok  a  róm.  katholikusok  szertartá- 
saira s  körmeneteikben  való  részvételre  ne  kényszeríttessenek; 

4.  hogy  a  hivatalokból  és  czéhekbŐl  ki  ne  zárassa- 
nak, hanem  minden  ellenmondás  nélkül  befogadtassanak  és 
szavazhassanak; 


A  MAQYAR  ORBZÁQQYÜLéSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  315 

5.  hogy  az  evangélikus  vallást  önként  és  szabadon 
elfogadni  kívánókat  ebben  ne  akadályozzák,  fogsággal  és 
más  hasonló  büntetéssel  ne  sújtsák,  hanem  az  átmenetei 
szabadon  megengedtessék ; 

6.  hogy  az  evangélikus  apának  fiai  az  apjok  vallá- 
sában, a  leányok  pedig  anyjok  vallásában  neveltessenek; 
az  evangélikus  lelkészek  az  ő  vallásukhoz  tartozó  foglyo- 
kat és  gonosztevőket  szabadon  és  háborittatlanul  megláto- 
gathassák; 

7.  hogy  az  evangélikus  polgárok  alapítványai  az  evan- 
gélikusok kezében  hagyassanak  és  azokhoz  más  hitbeliek 
igényt  ne  tarthassanak; 

8.  hogy  az  evangélikusok  által  el  nem  fogadott  ün- 
nepek megtartására  ne  kényszeríttessenek; 

9.  hogy  az  evangélikus  szó'lőktől,  melyek  az  alapítók 
akaratához  képest  evang.  istentiszteletet  és  evang.  lelkész 
vagy  tanító  fentartására  rendelvék,  a  tizedet  ne  fizessék,  mert 
a  papság  a  papságot  nem  tizedeltetheti,  és  az  1647:  ll.t.-cz. 
is  ezt  czólozza.^ 

Az  evangélikus  rendek  annál  inkább  bíztak  ügyük 
diadalában,  mivel  a  kormánykörökhöz  közel  álló  oly  férfiú 
állott  élükön,  mint  Rösler  András  Farkas  pozsonyi  követ, 
aki  ez  idő  szerint  a  királyi  ügyek  igazgatója  volt.  Ezzel 
közlötték  javaslataikat,  óhajaikat  és  panaszaikat;  ettől  kap- 
tak irányt,  intést  és  buzdítást  az  udvarnál  tapasztalt  ked- 
vező vagy  kedvezőtlen  hangulat  szerint.  Amíg  a  rendek  a 
koronázási  diploma  és  a  koronázási  eskü  szövegének  meg- 
állapításával foglalkoztak,  a  kedélyek  mindinkább  felizgat- 
tattak.  Az  ülések  viharosak  voltak.  Az  országgyűlési  ifjú- 
ság, melyet  a  personális  ki  akart  zárni  a  tanácskozás 
termeiből,  nagyon  hangos  tüntetésekben  nyilvánította  poli- 
tikai meggyőződését,  gúnyverseket  terjesztett  a  külömben 
is    felizgatott   pozsonyi  lakosság  között.  Ezért  a  personális 

*  Dobner,  Diariuni  Diaetae  Anni  1709.  Kovachich  Gyűjt,  az  or- 
szágos levéltárban  és  a  Nemz.  Múzeumban. 


316  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

niárczius  28-kán  komolyan  figyelmeztette  a  rendeket,  hogy 
a  bozzsgok  tartozó  iQúság  ezen  rakonczátlanságait  a  leg- 
szigorúbb intézkedések  által  akadályozzák  meg.  Félni  lehe- 
tett, hogy  ily  tüntetések  miatt  a  király  nem  fog  megjelenni 
Pozsonyban,  miáltal  az  elégületlenség  még  magasabb  fokra 
hágna.  Már  pedig  a  sérelmek  megszüntetését  mindenki  ne- 
hezen várta  és  nyugtalanul  óhajtotta.  A  rendek  egy  része 
azt  követelte,  hogy  a  koronázási  feltételek  közé  világosan 
kitétessék,  hogy  a  sérelmeket  ő  felsége  még  az  of-szággyülés 
folyama  alatt  orvosolni  fogja,  és  hogy  a  magyar  ügyeket 
született  magyarok  által  fogja  intéztetni. 

Csak  nagy  nehezen  tudtak  a  szövegben  megállapodni. 

Végre  a  király  ápril  3-kán  megérkezett  Pozsonyba. 
A  rendek  és  a  lakosság  szivélyesen  fogadták.  Az  üdvözlő 
beszédekre  adott  válaszában  kiemelte,  hogy  ő  benne  az 
ország  nem  annyira  urát  és  királyát,  mint  inkább  mindnyá- 
joknak közös  atyját  fogja  feltalálni.  Mire  az  ország  pri- 
mása;  a  sérelmek  hangsúlyozása  mellett,  kijelenté,  hogy  a 
nemzet  kész  életét  és  vérét  ontani  ő  felségéért.  A  király 
sietett  megnyugtatni  az  egész  országot  az  által,  begy  azok- 
nak, kik  a  Rákóczy-féle  mozgalomban  elpártoltak  tőle.  ha 
visszatérnek,  általános  bocsánatot  igért;  de  az  ő  ellene  tar- 
tott gyűlések  végzéseit,  melyeknek  kikutatására  a  rendeket 
a  personális  által  felszólította,  semmiseknek  nyilvánította 
ápril  8-kán.  A  következő  napon  József  és  neje  ünnepé- 
lyesen megkoronáztattak. 

Csak  ezután  következett  a  sérelmek  összeírása.  A  ve- 
gyes bizottsága  hat  pontban  foglalta  össze  a  leglényegesebb 
sérelmeket.    Az   első    szólt  a  magyar  ügyeknek  magyarok 

^  Tagjai  voltak :  a  Personális  és  az  egész  királyi  tábla  ;  azonkíröi 
a  főpapok  és  bárók  táblája.  Az  esztergomi  káptalan  részérói  Luby  Imre, 
a  zágrábi  káptalan  részéről  Kovacsics  Tamás,  a  gyŐri  káptalan  részerói 
Bubnicz  Mátyás,  a  pécsi  káptalan  részéről  Ravasz  István,  a  pozsonyi  káp- 
talan részéről  Spáczay  Pál,  a  császnei  káptalan  részéről  Uglniczies. 

A  vármegyék  részéről :  Morócz  Lénárt  pozsonyi,  Novota  István 
nyitrai,  Töttösy  Pál  soproni.  Zsigray  József  vasi,  Szegedy  Pál  zaUi,  Fiátii 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  317 

általi  intézéséről.  A  második  a  törvények  magyarázatáról 
A  harmadik  a  magyar  kamarának  Bécstől  való  fiiggetle- 
nítéséről.  A  negyedik  a  magyar  kanczellária  hatáskörének 
és  tekintélyének  emeléséről.  Az  ötödik  az  idegen  katonaság 
kihágásainak  megszüntetéséről;  és  végre  a  hatodik  ő  fel- 
ségének Magyarországban  váló  lakásáról. 

A  vallási  sérelmek  tehát  nem  vétettek  fel  az  országos 
sérelmek  közé.  De  azért  a  tanácskozások  szakadatlanul 
folytak  a  protestáns  rendek,  illetőleg  a  „konvent"  és  a  ki- 
rály tanácsosai  között.  Röszler  volt  a  közvetítő,  ki  mint 
a  sérelmi  vegyes  bizottságnak  egyedüli  protestáns  tagja, 
kiváló  tevékenységet  fejtett  ki  egyháza  ügyében.  Külön 
értekezett  a  personálissal;  aki  azt  kivánta,  hogy  legalább 
addig  halászszák  el  a  vallási  kérdés  feszegetését.  míg  az 
1695-ki  királyi  diploma  6-ki  feltételének  tárgyalására  kerül 
a  sor.  Ebbe  a  protestáns  rendek  bele  is  nyugodtak;  de  a 
már  fentebb  jelzett  sérelmi  pontokat  ápril  14-kén  konvent- 
jükbe vivén,  Röszler  kívánságához  képest  újra  kezdték 
szövegezni. 

Röszlernek  ugyanis  az  volt  a  nézete,  hogy  a  fogal- 
mazás minél  kevesebb  kifogásra  adjon  okot  a  kormány  fér- 
fiainál.  Az  egyház  érdeke  követeli,  hogy  szükségtelenül  ne 
ingereitessenek  azok,  a  kiknek  hatalmokban  áll  az  egyház 
javára  dönteni.  Ehhez  képest  a  konvent  elhatározta,  hogy 
magán  úton  kell  a  király  környezetében  levŐ  tanácsokat 
informálni,  s  különösen  pedig  azoknak  jóakaratát  kikérni, 
a  kik  az  országgyűlésre  ő  felségének  helyettesei  gyanánt, 
mint  biztosok  vannak  kiküldve. 

Lichtenstein    herczeghez    kiküldettek:   Dobner  Ferdi- 

József  fehér,  Madarász  László  sebeniensis,  Rajman  Péter  trencséni,  Czin- 
gel  Gáspár  barsi,  Naszvády  István  mosoni,  Mecséry  Ádám  pesti,  Sajno- 
vic8  Mátyás  gyóri,  Nedeezky  Mihály  esztergomi,  Baranyay  György  koma- 
romi  és  Polay  János  baranyai  követek. 

A  városok  részéről :  Röszler  András  pozsonyi,  Pyber  Ferencz  nagy- 
szombati, Trimmel  Mátyás  soproni  és  Szuhányi  János  trencséni  követek. 
Diarium  Diaetom  Anni  1708.  Nemz.  Múz.  />89.  foi.  lat. 


318  Z81LINBZKY   MIHÁLY. 

nánd  és  Hajnal  Márton.  Ugyanezek  mentek  gr.  Traun  Ottó- 
hoz, a  ki  német  nyelven  a  következő  megnyugtató  válasz- 
8zal  bocsátotta  el  őket:  „Le  vagyok  kötelezve,  hogy  az 
evangélikusok  bizalommal  viseltetnek  irántam;  és  mivel  o 
felségének  méltóztatott  engem  ide  rendelni,  mint  olyat,  aki 
az  országot  ismerem,  kész  vragyok  az  evangélikusoknak  is. 
amennyire  lehet,  szolgálni,  hogy  valláskülömbség  nélkül 
mindenkinek  elég  legyen  téve.  Minthogy  én  mind  a  két 
vallásból  tudok  jót  és  rosszat,  híven  fogom  tenni  a  jót.  a 
mit  csak  egy  jó  keresztyén  és  becsületes  eiuber  tehet.' 
Dobner  arra  is  talált  jó  alkalmat,  hogy  a  herczegprimáí 
jóindulatát  kikérje  a  protestánsok  iránt.  Ez  azonban  azt 
válaszolta,  hogy  nincs  kifogása  a  protestáns  vallás  gyakor- 
lata ellen,  a  míg  az  a  róm.  kath.  vallás  sérelme  nélkül 
történik.  Ha  a  protestánsok  illő  határok  között  maradt^tk 
volna,  eddig  sem  tett  volna  ellenök;  mert  ő  nem  örömest 
nézi,  ha  az  evangélikusokat  erőszakkal  teritgetik.  Nézete 
szerint  csak  tudománynyal  és  jó  élettel  lehet  téríteni. 

E  józan  és  higgadt  nyilatkozatra  Dobner  megjegyezte, 
hogy  az  evangélikusok  nem  kívánják  a  római  katholikus 
vallás  sérelmét;  csak  azt  akarják,  hogy  suum  cuique.  min- 
denkinek megadassék  a  magáé. 

Hogy  álláspontjokat  minél  világosabbá  tegyék,  már 
a  sérelmi  bizottság  tárgyalásain  elővették  a  soproni  és 
pozsonyi  országgyűléseken  előterjesztett  sérelmeiket.  Hivat- 
koztak mindazon  törvényekre  és  királyi  diplomákra,  melyek 
vallásuk  szabad  gyakorlatát  biztosítják,  melyekben  világo- 
san kimondatik,  hogy  szabad  templomokat,  iskolákat,  pap- 
lakokat építeniök,  harangokat  és  temetőket  használniok:  s 
melyekben  végre  büntetés  szabatik  mindazokra,  kik  e  tör- 
vényekkel ellenkezőleg  templomaikat,  iskoláikat  és  paplak- 
jaikat elfoglalják,  papjaikat  elfizik  és  az  evangélikus  ipa- 
rosokat vallásukkal  ellenkező  szertartásokra  kényszeritik. 
Ilyenek:  az  1608-ki  koronázás  előtti  1.  t.-cz.,  mely  Mátyás 
király  idejében  hozatott;  ilyenek  az  utóbb  következett  ország- 
gyűlések   törvényczikkei,  jelesül    az   1625  :  22.,    1635  :  29. 


A  MAQYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  319 

Azonkívül   az    1618  :  77.,    1630  :  33.,    1647  :  5.,    1649  :  10. 
t.-czikkek,  és  az  16ö9-ki  diplomának  6.  pontja. 

Mindezen  törvények  és  kir.  diploma  ellenére  az  evan- 
gélikusoknak minden  templomjok,  parochiáik,  iskoláik,  a 
hozzájok  tartozó  jövedelmekkel  együtt  erőszakosan  elvétettek 
és  a  róm.  katholikusok  által  elfoglaltattak;  a  vallásgyakor- 
lat megakadályoztatott,  és  különösen  a  vármegyék  és  váro- 
sok népe  minden  módon  üldöztetik,  a  közhivataloktól  el- 
mozdíttatik;  a  lelkészek  és  tanítók  elűzettek,  börtönbe  vet- 
tettek, gályarabságra  hurczoltattak  és  más  számtalan  módon 
törvényellenesen  zaklattattak  és  kegyetlenül  megölettek. 
A  legközelebbi  soproni  és  pozsonyi  országgyűléseken  az 
evangélikusok  benyújtották  az  elfoglalt  templomok  és  jöve- 
delmek részletes  összeírásával  minden  sérelmöket  és  azok- 
nak diplomaszeru  orvoslását  kérték .  de  ahelyett,  hogy  ez 
történt  volna;  akaratjok  ellenére  a  25.  és  26.  t  -czikkek 
alkottattak;  és  a  törvénykönyvbe  iktattattak.  Ezt  az  evan- 
gélikus rendek  ellenezték,  részint  azért,  mivel  azon  törvény- 
ezikkek  homlokegyenest  ellenkeztek  a  királyi  diploma  tar- 
talmával; részint  azért,  mivel  a  jogosan  és  törvényesen  bírt, 
de  a  róm.  katholikusok  által  erővel  elfoglalt  templomok  és 
jövedelmek  egyike  sem  adatott  vissza  az  evangélikusoknak; 
végre  pedig  azért,  mert  ezen  törvények  ereje  által  az  egész 
evangélikus  vallás  annyira  megszoríttatott,  hogy  ennek  kö- 
vetkeztében kevéssel  utóbb  majdnem  egészen  kiirtatott. 

Ezen  és  ezekhez  hasonló  okokból  mondott  ellent  az 
elégtételt  soha  nem  nyert  evangélikus  status  az  illető  tör- 
vényeknek, és  jövőre  nézve  fentartotta  jogát  arra  nézve, 
hogy  ő  felségéhez  folyamodhassék  s  ott  sürgethesse  az  or- 
voslást; sőt  az  1681  :  26.  t.-czikk  utolsó  záradékában  sem 
záratott  el  az  üt  arra  nézve,  hogy  követeléseiket  és  kér- 
vényeiket a  jövő  országgyűléseknek  beadhassák,  épség- 
ben hagyatván  a  királyi  diploma  által  megerősített  tör- 
vények. 

Mindezeknél  fogva  az  evangélikusok  felhasználják  a 
jelen  országgj'űlés  alkalmát  arra,  hogy  sérelmeiknek  törve- 


820  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nyes  elintézését   és    teljes    orvoslását  a   következő  pontok 
szerint  megsürgessék: 

1.  hogy  minden  templomjuk,  iskoláik,  kórházaik,  ezek- 
hez tartozó  fandusaik,  ingó  és  ingatlan  tartozékaik,  melye* 
ket  az  evangélikusok  a  fentebb  emiitett  törvények  és  kir. 
diplomák  erejénél  fogva  a  városokban,  falvakban,  várakban 
és  földeken  jóhiszemfileg  bírtak,  s  melyek  a  mait  ország 
gyűlések  elé  benyújtott  sérelmek  között  részletesen  felsorol- 
tatnak, visszaadassanak;  továbbá  azok  is,  melyeket  a  róm. 
katholikusok  ezen  országgyűlések  után  erőszakosan  tényleg 
elfoglaltak,  nem  törődve  az  időközben  létrejött  tárgyalá- 
sokkal és  egyezményekkel,  sőt  határozottan  ellenkezve  az 
érvényben  levő  királyi  diploma  szentesítésével  is.  Ezen  kérel- 
mök  a  közigazságon  alapszik;  mivel  semmi  sem  felel  meg 
inkább  az  igazságnak,  mint  hogy  az  erőszakosan  és  az  or- 
szág törvényeinek  ellenére  elfoglalt  birtokok  kölcsönösen 
előbbi  törvényes  birtokosaiknak  visszaadassanak; 

2.  hogy  teljes  szabadsággal  bírjanak  (az  1608.  t-cz. 
szerint),  a  hol  csak  kell,  superintendenseket,  espereseket, 
lelkészeket  és  más  egyházi  és  iskolai  igazgatókat  válasz- 
tani, kik  hatósági  joggal  bírjanak  az  evangélikusok  házas- 
sági ügyeiben  és  más  hasonló  egyházi  kérdésekben  intéz- 
kedni és  határozni;  kizárván  a  róm.  katholikus  plébános- 
nak azon  jogát,  hogy  ily  ügyekben  —  a  mint  az  eddig 
történni  szokott  —  evangélikus  hívek  felett  hatóságot  gya- 
korolhassanak; 

3.  hogy  a  római  katholikusok  szertartásaira  és  kör- 
meneteire az  evangélikusok,  legyenek  azok  nemesek,  váro- 
sok, iparosok,  földmivelők,  vagy  bármily  foglalkozású  és 
állású  evangélikus  emberek,  az  1647  :  ö.  t.-czikk  ellenére 
ne  kényszeríttessenek,  a  mint  az  eddig  történt,  midőn  a 
róm.  katholikusok  jóllehet  tudták^  hogy  ezzel  az  Isten  imá- 
dása nem  mozdíttatott  elő,  csupán  zaklatás  végett  kény- 
szerítették az  evangélikus  iparosokat,  hogy  körmeneteiken 
és  más  egyházi  szertartásaikon  részt  vegyenek; 

4.  hogy  a  nyilvános,  országos,  megyei  és  városi  hira- 


A  MAGYAR  OR6ZÁGOYÜI4ÉBEK  YAUíÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  B2t 

talokbóL  és  iparos  czéhekből  —  a  mint  eddig  történt  — 
az  evangélikusok  ki  ne  zárassanak;  elfogadván  az  igazság 
azon  elvét,  hogy  a  kik  hasonló  terheket  viselnek,  hasonló 
előjogokban  részesittessenek.  és  hasonló  méltóságot  és  tiszt- 
séget viselhessenek; 

5.  hogy  mivel  mindenkinek  szabad  vallása  van  és 
annak  is  kell  lennie.  —  s  arra  senkit  kényszeríteni  nem 
lehet  —  ennélfogva  mindenki  szabadon  azt  a  vallást  vehesse 
fel,  amely  neki  legjobb  meggyőződése  szerint  tetszik;  a  be- 
fogatások  és  börtönöztetések,  üldözések,  birságolások  pedig, 
melyeknek  eddig  különösen  a  szegény  nép  volt  kitéve  a 
földesurak  részéről,  ezentúl  szűnjenek  meg; 

6.  hogy  az  evangélikus  lelkészek  az  ő  vallásukhoz 
tartozó  betegeket,  foglyokat  és  gonosztévőket  meglátogat- 
hassák, azoknak  lelki  szolgálatukra  lehessenek  és  azokért 
báboríttatlanul  kérvényezhessenek; 

7.  hogy  az  evangélikusoknak  evangélikusok  számára 
tett  alapitványaik,  az  evangélikus  szőlőkből  jövő  tizeddel 
és  egyéb  úgy  iskolai,  mint  más  gazdasági  jövedelmekkel 
együtt,  az  evangélikusok  kezében  maradjanak,  és  azok, 
melyek  tőlük  elvétettek,  visszaadassanak,  és  valamint  a 
római  katholikusok  az  evangélikusoknak,  úgy  viszont  az 
evangélikusok  se  tartozzanak  fizetni  róm.  katholikus  plébá- 
nusoknak  az  1647  :  11.  t.-cz.  értelme  szerint; 

8.  hogy  végre  valamennyi  karoknak  és  rendeknek, 
bármily  rangúak  legyenek  is  azok,  tehát  a  nemeseknek  és 
városiaknak,  népnek  és  parasztoknak,  az  emiitett  diplomák, 
törvények  és  közszabadság  szerint,  a  templomok  és  fuudu- 
sok  visszaadásán  kívül,  vallásuknak  s  vallásgyakorlatuk- 
nak és  mindazoknak,  melyek  a  teljes  vallásszabadsághoz 
tartoznak,  örök  biztossága  legyen,  nem  állván  ellent,  sőt 
teljesen  kizárván  a  klérusnak  és  világi  róm.  katholikusoknak 
a  világos  diplomákkal  ellenkező  s  eddig  tett  minden  ma- 
gyarázatát s  eltörölvén  ezeknek  azon  sérelmes  záradékát 
is,  hogy  „a  földesurak  jogainak  sérelme  nélkül^,  mely  sem* 
miképen  nem  terjeszthető  ki  a  vallásra  és  a  lelkiismeretre, 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  21 


A  MAQYAB  ORSZÁOGYŰLÉeBK  VALLÁSÜGYI  TÁR0YALÁ8AI.  323 

A  protestáns  rendek  április  20-kán  tartott  külön  ülé- 
sökben  azt  határozták,  hogy  e  sérelmi  iratot  külön  küldött- 
ségek által  kell  átadni  az  ország  legbefolyásosabb  emberei- 
nek, jelesül  pedig  Horváth  Simonesics  János  personálisnak, 
Keresztély  bibornok  herczegprimásnak,  Eszterházy  Pál  nádor- 
nak, Lichtenstein  berezegnek,  Trann  és  Wratislav  grófoknak. 

Egy  Bécsben  lakó  tanácsos,  kinek  nevét  azonban  fel- 
jegyezve nem  találjuk,  •  hasonlóképen  felkéretett,  hogy  a 
Bécsbe  menendő  bibomok-érsekkel  értekezni  kegyeskedjék 
a  protestáns  vallás  érdekében  összehívandó  tanácskozás 
ügyében. 

A  kiküldött  követek  április  26-kán  tettek  jelentést 
követségök  eredményéről.  A  német  tanácsosoknál  Röszler, 
a  bibornok-prim ásnál  Dobner  és  GábríelJános,  a  personá- 
lisnál  pedig  Úsz  Gábor  és  Kecskés  István  jártak.  Mindenütt 
szives  fogadtatásban,  és  általános  biztatásban,  Ígéretekben 
részesültek.  Csak  a  personális  vetette  fel  a  kérdést,  hogy 
az  ország  mostani  helyzetében,  midőn  csak  a  közügyek  len- 
nének elintézendők,  tanácsos-e  e  tárgyat  elővenni?  Nem 
volna-e  helyesebb  elhalasztani?  Mire  a  küldöttek  tisztelet- 
teljesen megjegyezték,  hogy  e  tárgy  nagyon  is  közügy, 
melynek  elintézésétől  sok  ember  nyugodalma  függ.  A  per- 
sonális válaszolá,  hogy  ő  is  fontosnak  és  elintézendőnek 
tartja,  de  nem  most.  Hiszen  a  sérelmi  bizottságban  is  szóba 
jött  e  kérdés,  de  magok  a  protestáns  tagok  is  elismerték, 
hogy  elintézése  elhalasztható. 

A  personális  ellenvetéseit  mindenki  úgy  vette,  mint 
az  udvar  akaratának  nyilatkozatát.  A  jelenvoltak  nem  is 
tagadhatták,  hogy  a  háborús  idő  nem  igen  alkalmas  val- 
lási kérdések  elintézésére;  de  a  viszonyok  rendkívülisége 
sürgősen  kényszerítette  őket,  hogy  az  új  király  igazság- 
szeretetétől követeljék  azt,  a  mit  a  régi  király  üldözési  kor- 

conelusio  külömbözik  azokétól.  Ugyanis  a  multak  sérelmei  erosebb  kifeje- 
zést nyertek  ekképen :  .,Tot  oppressionum.  persecutionum,  violentiarum 
spiritualium  et  saecularium  Personarum  uníce  propter  ReJigionem  ineap- 
tivationum  sub  variis  praetextibus  conductionum  ad  carceres  detrusionum 

21* 


834  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

szakában  elvesztettek.  A  halogatás  a  múltban  is  sok  rósz- 
szat  szült,  most  is  veszedelmes  volt;  mert  nem  lehetett 
tagadni,  hogy  a  vallási  és  polgári  jogaiban  megsértett  s 
épen  azért  elkeseredett  népet  nem  lehetett  Rákóczytól  vissza- 
hozni, aki  különösen  a  vallási  sérelmek  orvoslására  mindig 
késznek  mutatkozott. 

Ezen  súlyos  okoknál  fogva  a  personális  megsürgette 
a  sérelmi  bizottság  tárgyalásait  és«felhívta  a  vármegyék  é§ 
városok  követeit,  hogy  sérelmeik  benyújtásával  annyival  is 
inkább  siessenek,  mivel  májas  6-kán  túl  nem  fognak  el- 
fogadtatni. 

A  protestáns  rendek  ily  körülmények  között  azt  hatá- 
rozták, hogy  fentebb  említett  sérelmeik  mellé  egy  külön 
emlékirat  szerkesztessék,  mely  a  sérelmekkel  egyidejűié^ 
ne  a  kir.  tanácsosoknak,  hanem  egyenesen  ő  felségének 
nyujtassék  be,  hogy  ezekből  alkalma  legyen  személyesen 
na^győződnie  protestáns  alattvalóinak  nyomorult  hely- 
zetéről. 

Élénk  szinekkel  ecsetelték  ez  emlékiratban  eddig  szen- 
vedett sérelmeiket.  Nem  akarják  részletesen  előszámlálni 
mindazon  templomokat  és  iskolákat,  melyek  tőlíik  elvétet- 
tek, mindazon  papjaikat  és  tanítóikat,  akik  elűzettek  és 
bebörtönöztettek  s  mindazon  üldöztetéseket,  melveket  vai- 
lásukért  elszenvedni  kényteleníttettek.  Mindezeket  előadták 
a  soproni  és  pozsonyi  régibb  országgyűléseken;  de  a  mél- 
tán várt  elégtétel  helyett,  a  róm.  kath.  papság  sürgetésére, 
oly    határozatok    hozattak,    melyek   egyházuk  végromlását 


ad  Trireaies  iiiissionum,  aliorumque  eerte  calamus  exprimere  non  i»ote>í. 
innunieranim  eontra  charitatis  Christianae  Leges  Evangelicis  per  pluri- 
uios  praeteritos  annos  illatarum  injuriarum,  justam  vindictam  et  legalem 
satisfactionem  Kvangelici  merito  possunt  praetendere.  Humillima  tamen 
Cilin  subjectione  clementissiini  Siiae  Majestatis  Sacratissimae  dispositioni 
snbmittunt.  qualenaiii  praeter  Díplomaticam  Satisfactionem  et  restitutio- 
nem  praescriptonim  ab  ipsis  occupatorum  TempJorum  et  reliquarum  om- 
niiim  Appertinentiarum  futuraiuque  de  perpetua  seeuritate  procurandam 
provisionem,  pro  tantis  perpessis  injuriís  et  volentiis  satisfactionis  Heme- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.      325 

fogDák  előidézni,  ha  a  fóldesnraknak  engedett  hatalom  to- 
vábbra .  is  fentartatik,  s  ekkép  az  evang.  templomoknak 
erőszakos  foglalása  megengedtetik. 

Ezen  határozatok  ellen,  mint  amelyek  a  kir.  diplo- 
mákkal ellenkeznek,  az  evang.  rendek  akkor  is  óvást  tet- 
tek, s  jogaiknak  kivívását  boldogabb  időre  halasztották, 
már  csak  azért  is,  mert  az  1681-ki  26.  t-cz.  megadja  az 
engedélyt  arra,  hogy  az  evangélikusok  részletesebb  köve- 
telések iránti  kérvényeiket,  a  jövő  országgyűlésen  előad- 
hassák. Az  üldözés  a  nevezett  két  országgyűlés  után  is 
fenmaradt.  Most  van  először  alkalmuk  az  evangélikusok- 
nak, hogy.  az  idézett  t.-czikkben  fen  tartott  szabadságuknál 
fogva  törvényes  keresőket  ő  Felsége  elé  terjeszthetik  aki- 
nek jóságában  és  kegyességében  biznak,  s  akinek  személyét 
és  családját  ellenségei  ellen  védeni  mindenkor  készek  lesz- 
nek. Nem  hiszik,  hogy  ő  felsége  vigasz  nélkül  hagyhassa 
őket.  Bizalmuk  és  reményök  annál  szilárdabb,  mert  ő  fel- 
ségének propositiói  elég  világosan  fejezik  ki  abbeli  törek- 
vését, hogy  a  hon  megzavart  békéjét  visszaszerezze.  Nem 
lehet  tagadni,  hogy  az  evangélikus  vallás  és  nép  erőszakos 
üldöztetése  nagy.  részben  a  belháború  következménye;  mert 
semmi  sem  képes  a  kedélyeket  annyira  felháborítani,  mint 
a  vallás  és  lelkiismeret  megsértése.  Ők  azt  hiszik,  hogy 
mindez  meg  fog  szűnni,  ha  a  kir.  diplomák  és  annyi  orszá- 
gos törvény  által  biztosított  vallásuk  üldözéséért  még  ezen 
országgyűlés  alatt  törvényes  elégtételt  kapnak,  s  elfoglalt 
templomaik  visszaadatnak.  E  végből  írták  össze   sérelmei- 


dium  benignissime  ordinare  dignabitur,  qiii  prouti  se  iníninie  peecaturos 
credunt ;  quod  Sacro  Verbo  Regio  saíTisqiie  diplomatibus  innixe,  devotis- 
siina  <nun  siibjeetione  legitimoruin  suorum  postulatorum  admissionem, 
restituiionenique  restimen doriuii  huniillime  petant :  ita  etiam  pro  hac  Suae 
Majestatis  Sacratissimae  gratia  tanquam  íideles  subditi  in  <^ontestationem 
hunnlliinae  perpetuaeque  Suae  Fidclitatis  residiuuin  fortunaruni  fa<uilta- 
tumqiie  suarum,  quod  sub  his  infelicibus  Revolutioníbus  adhnc  remansit, 
imo  vitám  et  sangvinein  pro  Su.ie  Majestatis  Saí-ratissimae  servitio  con- 
secrare  non  intermitteni.** 


326  Z8ILI58ZKT  MIHÁLY. 

ket,  8  kérték  azoknak  az  országos  sérelmekkel  való  együttes 
felterjesztését;  de  némely  róm.  katholikns  rendek,  kivált- 
képen pedig  a  főpapság,  ezt  ellenezte,  állítván,  hogy  az 
ev.  vallás  biztosítására  hozott  törvények  fegyrerrel  csikar- 
tattak  ki.  De  ezen  és  más  hasonló  argumentumok  már  sok- 
szor meg  lettek  czáfolva,  mert  a  királyi  megerősítést  nyert 
diplomák,  békekötések  és  törvények  nem  magánjogi,  hanem 
közjogi  erővel  bimak.  Nagyon  veszélyes  dolgok  következ- 
nének;  ha  ezen  elv  elfogadtatnék,  mert  azzal  minden  tor- 
vényt fel  lehetne  forgatni. 

Érzékenyen  panaszolják  továbbá,  hogy  a  klérus  a 
béke  és  nyugalom  megzavarásával  vádolja  őket.  Ezt  igaz- 
ságosan nem  lehet  állítani.  Mert  nézetök  szerint  minden 
vallási  törvény  éppen  a  béke  és  nyugalom  czéljából  hoza- 
tott; ez  van  kimondva  a  linczi  béke  második  pontjában ; 
ez  van  mondva  az  16ö9-ki  kir.  diploma  6-ik  pontjában,  és 
ez  van  mondva  végre  az  1681:  25.  t-czikkben  is.  Ebből 
világos,  hogy  midőn  a  papok  annyi  törvénynyel  ellenkező- 
leg templomokat  foglalnak  s  egyéb  erőszakosságokat  kö- 
vetnek el,  akkor  ők  zavaiják  meg  a  békét,  kiket  pedig 
senki  sem  háborgat  jogaik  gyakorlatában.  Az  evangéliku- 
sok csak  azt  kívánják,,  hogy  az,  amit  annyi  törvény  bizto- 
sit, ténylegesen  megadassék  nekik,  és  ami  erőszakosan 
elvétetett  tőlök,  az  nekik  visszaadás sék.  Ezen  jogukat  nem 
gyengítheti  meg  a  klérus  által  oly  gyakran  idézett  zára- 
dék, mely  a  bécsi  békében  és  az  1608-ki  koronázás  előtti 
1.  t.-czikkben  foglaltatik;  mert  ügy  Mátyás  főherczegi  nji- 
latkozatából)  mint  királyi  diplomájából  világos,  hogy  e 
záradék  nem  rosszhiszcműleg  tétetett  oda,  hanem  azért, 
hogy  mind  a  két  rész  saját  vallásának  és  templomainak 
használatában  háborittatlanul  fentartassék.  Ez  egy  idei^ 
fenn  is  tartatott;  de  a  klérus  némely  világi  katholikusok- 
kal  csakhamar  felforgatta  e  határozatokat  s  ma  már  odáig 
ment,  hogy  az  országos  sérelmek  6-ik  pontjában  még  az 
1681-ki  25.  és  26.  t.-czikkeket  is  megszorítani  igyekszik 
a   földesúri   jogokra  vonatkozó  záradék  által.  Ez  kénysze- 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYÚLÉBBK  VALLÁBÜOYI  TÁRQYAJíÁBAI.  S27 

ritette  az  evangelikasokat  arra,  hogy  a  klérus  és  némely 
róm.  katholikusok  ezen  törekvései  ellenében  egyedül  ő  fel- 
sége kegyességében  és  igazságszeretetében  keressenek  ol- 
talmat, alázatosan  könyörögvén,  méltóztassék  királyi  hatal- 
mánál fogva  intézkedni,  hogy  evangélikus  hívei  még  ezen 
országgyűlés  alatt  az  idézett  törvények  és  diplomák  alap- 
ján régi  jogaikba  visszahelyeztessenek,  erőszakosan  elfog- 
lalt javaik  visszaadassanak,  szenvedett  sérelmeikért  elégtételt 
nyerjenek;  jövőre  nézve  pedig  atyailag  gondoskodni  mél- 
tóztassék a  felől,  hogy  e  válságos  időben  vallásuk  és  lel- 
kiismereti szabadságuk  biztosítása  által  megvigasztaltas- 
sanak.^ 

Ezen  emlékirat,  és  a  fentebb  idézett  sérelmek  átnyuj- 
tásával  Schömberger  Ádám  és  Skaricza  Gábor  bizattak 
meg,  kik  kellő  utasítással  ellátva,^  május  18-kán  el  is 
utaztak  Bécsbe. 

Megérkezésök  utáni  napon  mindenekelőtt  megjelentek 
az  evangélikus  vallású  báró  Steinnál  és  csak  azután  a 
kormány  befolyásosabb  tagjainál,  jelesül  gróf  Trautsonnál 
és  berezeg  Salmnál,  azon  kéréssel  hogy  ügyöket  necsak 
ők  magok  fülkarolni,  hanem  ő  felségénél  is  előmozdítani 
szíveskedjenek.  Egyúttal  átadták  sérelmeiknek  jegyzékét, 
a  hozzájok  csatolt  emlékirat  másolatát  és  azon  törvények 
és  diplomák  kivonatait,  melyek  a  vallásszabadságot  biz* 
tositják. 

Trautson  a  hozzá  intézett  beszédre  kijelentette,  hogy 
az  ügy  előtte  nem  ismeretlen.  Még  Pozsonyban  értesült  a 
protestánsok  sérelmeiről,  és  azokról  jelentést  tett  ő  felsé* 
gének.  Sajnálatát  fejezte  ki  a  felett,  hogy  a  kívánt  audien- 


'  Humillimum  Memóriáié  Evangelicorum  Anni  1708.  Dobner 
Diariunia  53—61.  1. 

*  Instruotio  pro  Dnis  Ablegatis  ad  Saam  Mtem  Scrmam  et  Aiigus* 
tam  Aulám  per  Status  et  Ordines  Evangelicos,  nunc  in  Diaeta  Poio* 
niensi  Anni  hujus  1708.  congregatos  deputatis  et  Viennam  ascensurit 
Perill  nempe  et  Generosis  Dnis  Adamo  Schömberger  et  Gábrielé  Ska-> 
ricza.  Dobner  U.  o. 


326  zsmraezKT  mihály. 

ket,  8  kérték  azoknak  az  országos  sérelmekkel  való  együttes 
felterjesztését;  de  némely  róm.  katholikns  rendek,  kivált- 
képen  pedig  a  főpapság,  ezt  ellenezte,  állítván,  hogy  az 
ev.  yallás  biztosítására  hozott  törvények  fegyverrel  csikar- 
tattak  ki.  De  ezen  és  más  hasonló  argumentumok  már  sok- 
szor meg  lettek  czáfolva,  mert  a  királyi  megerősítést  nyert 
diplomák,  békekötések  és  törvények  nem  magánjogi,  hanem 
közjogi  erővel  bírnak.  Nagyon  veszélyes  dolgok  következ- 
nének;  ha  ezen  elv  elfogadtatnék,  mert  azzal  minden  tor- 
vényt fel  lehetne  forgatni. 

Érzékenyen  panaszolják  továbbá,  hogy  a  klérus  a 
béke  és  nyugalom  megzavarásával  vádolja  őket  Ezt  igaz- 
ságosan nem  lehet  állítani.  Mert  nézetük  szerint  minden 
vallási  törvény  éppen  a  béke  és  nyugalom  czéljából  hoza- 
tott; ez  van  kimondva  a  linczi  béke  második  pontjában; 
ez  van  mondva  az  16ö9-ki  kir.  diploma  6-ik  pontjában,  és 
ez  van  mondva  végre  az  1681:  25.  t.-czikkben  is.  Ebből 
világos,  hogy  midőn  a  papok  annyi  törvénynyel  ellenkező- 
leg templomokat  foglalnak  s  egyéb  erőszakosságokat  kö- 
vetnek el,  akkor  ők  zavaiják  meg  a  békét,  kiket  pedig 
senki  sem  háborgat  jogaik  gyakorlatában.  Az  evangéliku- 
sok csak  azt  kívánják,,  hogy  az,  amit  annyi  törvény  bizto- 
sít, ténylegesen  megadassék  nekik,  és  ami  erőszakosan 
elvétetett  tőlök,  az  nekik  visszaadassék.  Ezen  jogukat  nem 
gyengítheti  meg  a  klérus  által  oly  gyakran  idézett  zára- 
dék, mely  a  bécsi  békében  és  az  1608-ki  koronázás  előtti 
1.  t.-czikkben  foglaltatik;  mert  úgy  Mátyás  főherczegi  nyi- 
latkozatából; mint  királyi  diplomájából  világos,  hogy  e 
záradék  nem  rosszhiszcműleg  tétetett  oda,  hanem  azért, 
hogy  mind  a  két  rész  saját  vallásának  és  templomainak 
használatában  háboríttatlanul  fentartassék.  Ez  egy  ideig 
fenn  is  tartatott;  de  a  klérus  némely  világi  katholikusok- 
kal  csakhamar  felforgatta  e  határozatokat  s  ma  már  odáig 
ment,  hogy  az  országos  sérelmek  6-ik  pontjában  még  az 
1681-ki  25.  és  26.  t.-czikkeket  is  megszorítani  igyekszik 
a   földesúri   jogokra  vonatkozó  záradék  által.  Ez  kénysze- 


A  MAGYAR  OBBZÁQQYOIjÉBBK  VALLÁBÜOYI  TÁRQYAIiÁBAI.  327 

ritette  az  evangélikusokat  arra,  hogy  a  klérus  és  némely 
róm.  katholikusok  ezen  törekvései  ellenében  egyedül  ő  fel- 
sége kegyességében  és  igazságszeretetében  keressenek  ol- 
talmat, alázatosan  könyörögvén,  méltóztassék  királyi  hatal- 
mánál fogva  intézkedni,  hogy  evangélikus  hívei  még  ezen 
országgyűlés  alatt  az  idézett  törvények  és  diplomák  alap- 
ján régi  jogaikba  visszahelyeztessenek,  erőszakosan  elfog- 
lalt javaik  visszaadassanak,  szenvedett  sérelmeikért  elégtételt 
nyerjenek;  jövőre  nézve  pedig  atyailag  gondoskodni  mél- 
tóztassék a  felől,  hogy  e  válságos  időben  vallásuk  és  lel- 
kiismereti szabadságuk  biztosítása  által  megvigasztaltas- 
sanak.^ 

Ezen  emlékirat  és  a  fentebb  idézett  sérelmek  átnyuj- 
tásával  Schömberger  Ádám  és  Skaricza  Gábor  bízattak 
meg,  kik  kellő  utasítással  ellátva,^  május  18-kán  el  is 
utaztak  Bécsbe. 

Megérkezésök  utáni  napon  mindenekelőtt  megjelentek 
az  evangélikus  vallású  báró  Steinnál  és  csak  azután  a 
kormány  befolyásosabb  tagjainál,  jelesül  gróf  Trautsonnál 
és  berezeg  Salmnál,  azon  kéréssel,  hogy  ügyöket  necsak 
ők  magok  fölkarolni,  hanem  ő  felségénél  is  előmozdítani 
szíveskedjenek.  Egyúttal  átadták  sérelmeiknek  jegyzékét 
a  hozzájok  csatolt  emlékirat  másolatát  és  azon  törvények 
és  diplomák  kivonatait,  melyek  a  vallásszabadságot  bíz* 
tosítják. 

Trautson  a  hozzá  intézett  beszédre  kijelentette,  hogy 
az  ügy  előtte  nem  ismeretlen.  Még  Pozsonyban  értesült  a 
protestánsok  sérelmeiről,  és  azokról  jelentést  tett  ő  felsé* 
gének.  Sajnálatát  fejezte  ki  a  felett,  hogy  a  kívánt  audien- 


'  Huiuillimum  Memóriáié  Evangelicorum  Anni  1708.  Dobner 
Diariuma  63—61.  1. 

'  Instructio  pro  Dnis  Ablegatis  ad  Saam  Mtem  Scrmam  et  Augug* 
tam  Aulám  per  Status  et  Ordines  Evangelicos,  nunc  in  Diaeta  Poso* 
niensi  Anni  hujus  1708.  congregatos  deputatis  et  Viennam  ascensuris 
Perül  nempe  et  Generosis  Dnis  Adanio  Schömberger  et  Gábrielé  Ska- 
ricza. Dobner  U.  o. 


328  ZBILIN8ZKY  MIHÁLY. 

tiát  másnapra  nem  helyezheti  kilátásba,  mivel  ő  felsége 
éppen  kirándulásra  készül,  honnét  csak  két  vagy  három 
nap  múlva  fog  visszatérni. 

Salm  herczeg  szintén  azon  nyilatkozattal  lepte  meg 
őket,  hogy  a  sérelmekről  van  tudomása.  Mindazáltal  át- 
vette az  iratokat,  a  ^sérelem^  szó  felett  megütközésének 
-adván  kifejezést  A  „sérelem*'  szó  —  úgymond  —  keméoy 
kifejezés,  mely  a  klérust  és  a  róm.  katholikusokat  nagyon 
fogja  bántani.  Egyébiránt  megígérte*  hogy  az  iratokat  át 
fogja  nézni. 

Wratislav  gróf,  kit  első  napon  nem  találtak  otthon, 
csak  az  előszobában  fogadta  a  küldötteket  és  a  nélkül, 
bogy  leültette  volna  őket,  a  kamaráshoz,  gr.  Trautsonhoz 
utasította.  Míg  Szentkereszti  a  legnagyobb  előzékenységgel 
fogadta  őket,  addig  gr.  Seilern  udvari  kanczellár  kétszer 
fárasztotta  magáhoZ;  mig  elfogadta.  Végre  május  22-kén 
kihallgatta  kérelmöket  és  megigérte,  hogy  tehetsége  sze- 
rint azon  fog  törekedni,  hogy  a  lakosság  között  vallás 
tekintetében  is  békesség  és  nyugalom  uralkodjék.  A  föl- 
desúri jogra  nézve  nyilvánitá,  hogy  az  nem  terjeszthető  ki 
a  lelkiismeretre;  mert  az  e  feletti  uralom  egyedül  az  Istent 
illeti.  0  úgy  tudja,  hogy  a  földesúri  jogra  vonatkozó  zára- 
dékot sem  ő  felsége^  sem  miniszterei  nem  értelmezik  úgy: 
ennélfogva  nem  kételkedik  .  a  felett,  hogy  a  vallás  ügye 
jól  fog  elintéztetni.  Azonban  nem  mulasztá  el  inteni  a  kül- 
dötteket, hogy  a  magok  részéről  ne  mulaszszák  el  az  aka- 
dályokat elhárítani.  Azután  belebocsátkozott  az  evangélikus 
országok  és  fejedelmek  ügyeinek  szellőztetésébe  is;  kiemelte, 
hogy  ott  ezt  az  elvet  állították  fel:  a  föld  ura  egyszersmind 
a  vallás  ura  is.  Magyarországon  pedig  nagy  helytelenségek 
származnak  abból,  ha  az  evangélikus  jobbágyok  eltulajdo- 
níthatják a  róm.  katholikus  földesurak  templomait,  és  azo- 
kat ezektől  megfoszthatják.  De  e  kérdésnek  bővebb  fejte- 
getésébe a  küldöttek  nem  bocsátkoztak;  csak  általánossága 
ban  hivatkoztak  az  ország  közjogaira  és  a  diplomatikus 
békekötésekre. 


A  MAGYAR  0R8ZÁOOt0LÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁ8AL  329 

A  következő  napokon  várták  ő  felsége  audientiáját.^ 
Időközben  új  utasítást  eszközöltek  ki  azon  esetre,  ha  ki 
nem  hallgattatnának,  és  érintkezésbe  tették  magokat  nem- 
csak a  Pozsonyban  levő  protestáns  rendekkel,  hanem  egyes 
előkelőbb  gyülekezetek  tanácsaival  is.  Mindenfelől  azon 
biztatást  nyerték,  hogy  a  diploma  hatodik  pontjához  ra- 
gaszkodjanak, és  ahhoz  képest  az  evang.  vallás  szabad 
gyakorlatának  biztosítását  és  a  felmerült  sérelmek  orvo- 
soltatását  követeljék.  Röszler,  Skaricza  és  Dobner  rendkí- 
vüli tevékenységet  fejtettek  ki.  Az  udvarnál  közbenjártak, 
informáltak;  a  vidéken  pedig  élesztették  a  győzelem  iránt 
már-már  kihalt  reménységet.  El  voltak  határozva,  hogy  ha  e 
gyűlés  folyama  alatt  semmit  sem  bírnának  kivívni,  a  legköze- 
lebbi országgyűlésen  megújítják  kérelmeiket,  és  mindaddig 

könyörögni  fognak  ő  felségénél,  míg  meg  nem  hallgattatnak. 
Három  heti  várakozás  után  azonban  mégis  ő  felsége  elé 

bocsáttattak,^   s  jó  reménységgel  tértek  vissza  Pozsonyba. 

^  Lásd:  Díarium  Ruper  itinere  nostro  Viennensi  et  habíta  ibidem 
negotiatione  secundum  datam  nobis  Instractione.  Sicaricza  Gábortól. 
Dobner.  N.  Múz.  lev, 

*  Skaricza  Gábor  június  9-kén  Becsből  ezeket  írja  Röszlemek : 
„  ,  .  .  Szivünknek  nagy  örömével  értettük,  hogy  ő  Excel,  ö  felségétói 
extra  ordinaria  audientiát  nyert  .  .  számunkra.  .  .  Bemenvén  azért  mi 
ketten  (t.  i.  Skaricza  és  Schönberger)  szablyássan  ó  felsége  szine  elibe, 
aki  is  az  asztalhoz  támaszkodva  koszperdessen  és  süvegessen,  nagy  gra- 
vitással  nemcsak  íigyelmessen  és  kegyeimessen  meghallgatta  Schönberger 
uram  succinta  propositióját  (kit  diákul  tött),  az  melyben  diplomatica 
satisfactiót  oretenus  is  alázatosan  kívántunk,  hanem  igen-igen  meg  is 
vizsgált  bennünket.  Benyújtván  peniglen  de  genu  ó  felségéhez  az  Sup- 
plicatlót  una  cuui  gravaminibus  nostris  et  Extractu  Legum  ac  Diplo- 
matum  pro  Religione  sonantium,  azt  ó  felsége  kegyeimessen  elvette,  és 
praeter-propter  ilyeténképpen  felelt :  Quod  in  negotio  Religionis  Vestrae 
recursum  ad  me  sumatis  Vos  et  principales  vestri,  ex  vestra  quoque 
Propositione  intelligo:  non  intermittam  hoc  Negotium  in  ulteriorem  re- 
flexionem  accipere,  et  quod  pro  vestro  vestrorumque  principalium  conso- 
latione  possibile  fuerit,  decernere.  Vobis  autem  et  principallbus  vestri s 
Oratia  nostra  Caesarea  et  Regia  propensus  maneo.** 

Ez  meglévén,  ő  felsége  hostiludiumra  ment  és  így  mi  megvidá- 
m odván,  szállásunkra  jöttünk.  .  .  .  Dobner  gyújt.  Nemz.  Múz. 


.3a0  ZBILDISZKT  MIHÁLY. 


V. 

A  téreünek  szerkesztésének  új  módjjL  —  Vallásügyi  pont  tárgyalása.  ~ 
A  klérus  emlékirata ;  a  protestáns  rendek  éezrevételei. 

Híg  a  protestáns  küldöttség  Bécsben  járt.  az  alatt  a 
aérelmi  bizottság  munkálata  elkészült  s  az  országos  ülések 
tárgyalásainak  fonala  ismét  felvétetett. 

Régi  szokás  szerint  a  sérelmeket  a  kir.  diploma  pont- 
jai szerint  szerkesztették,  mely  eljárás  szerint  a  nagyszámn 
pontok  a  legkülömbozdbb  tárgyakat  foglalták  össze  minden 
rendszer  nélkül. 

Most  a  rendek  májas  8-károl  azon  javaslatot  tették, 
hogy  a  sérelmek  szerkesztésénél  czélszerűbb  mód  alkal- 
tassék;  jelesül,  hogy  a  rokon  tárgyú  pontok  csoportosíttas- 
sanak s  több  jegyző  által  szerkesztessenek,  minek  követ- 
keztében egyfelől  az  országgyűlés  időt  nyer,  másfelől  pedig 
a  sérelmek  is  alaposabban  lesznek  megvitathatok. 

A  personális  ellenezte  a  javaslatot,  mert  ezáltal  az 
eddigi  munkálatot  kárba  veszettnek  tartotta.  A  rendek  több- 
sége elfogadta,  és  pedig  a  következő  megokolással: 

1.  A  gyűlések  lényege  tnlajdonképen  abban  áll.  hogy 
a  rendek  által  előterjesztett  sérelmek  orvoslatot  nyerje- 
nek; ez  pedig  máskép  nem  történhetik  meg,  mint  ha  azok 
az  elsőtől  az  utóisóig,  a  legnagyobbtól  a  legkisebbig  pon- 
tosan összeiratnak.  Ekkép  minden  követ  észreveheti,  hogy 
megyéjének  általa  benyújtott  sérelme  nem  mellőztetett-e; 
és  bizonyos,  hogy  másoknak  panaszai  is  pontosabban  írha- 
tók össze,  ha  a  rokon  fajúak  együvé  állíttatnak.  2.  A  ren- 
deknek legfSbb  érdeke,  hogy  a  közgyűlésen  minden  akkép 
adassék  elő,  hogy  az  egyes  követek  elmondhassák  felette 
nézetüket,  ami  sokkal  biztosabban  fog  megtörténni,  ha  a 
különféle  sérelmek  külön  csoportokban  állíttatnak  össze, 
mert  ha  oly  vegyes  tömegben  adatnak  elő,  megtörténik, 
hogy  mig  az  olvasó  a  végükhöz  ér,  a  hallgató  már  nem 
emlékszik  az  elejére,  különösen  a  hol  oly  különféle  tárgyak 
és  formalitások  miatt  egy  ülésen  az  olvasás  meg  sem  tör* 


A  MAGYAR  ORSZAQOTÜLÉeBK  VALLÍBOOYI  TÁRGYALÁSAI.  381 

ténhetik.  3.  Ha  a  különféle  sérelmek  külön  csoportokban 
szerkesztetnek,  akkor  a  királyi  válasz  adása  is  megköny- 
nyíttetik,  mivel  a  királyi  válaszokban  egy  is  külömböző 
okokból  vétetik,  ezért  ba  a  sérelmek  egyes  csoportja  sze- 
rint számíttatnának  fel  a  'panaszlók  okai  és  észrevételei, 
sokkal  sikeresebben  lehetne  6  felsége  kegyességét  is  meg^ 
nyerni. 

Ehhez  képest  a  personális  hozzájárulásával  Meskó 
Ádám  nádori  itélőmesterre  a  törvénykezési  és  közgazda- 
sági, az  országbírói  jegyzőre  a  megyei,  a  személynöki  egyik 
itélőmesterre.  nevezetesen  Szentiványira,  a  klérus  és  váro- 
sok, a  másik  személynöki  itélőmesterre  pedig  a  magán  csa- 
ládi sérelmek  szerkesztését  bízták  a  rendek. 

A  következő  napokon,  egész  május  22-ig,  a  sérelmek 
tárgyalásával  voltak  elfoglalva. 

Még  mielőtt  a  tulajdonképpeni  vallásügyi  6-ik  pontra 
került  volna  a  sor,  máris  előfordultak  kisebb  viták  a  vallás 
kérdésében.  Ugyanis  a  tizedek  kibérléséről  szóló  pontnál 
felhozatott  a  földesurak  joga  s  ennek  kapcsán  a  jobbágyok 
zaklattatása.  Okolicsányi  új  törvényt  sürgetett;  sokan  tá- 
mogatták inditványszerű  felszólalását,  de  voltak  olyanok  is, 
akik  azt  feleslegesnek  találták.  Felhányták  az  erre  vonat- 
kozó régi  törvényeket,  rendeleteket  és  birói  végzéseket.  Sok 
vitatkozás  után  abban  történt  a  megállapodás,  hogy  e  kér- 
dés a  törvények  szerkesztése  alkalmával  okvetlenül  fel- 
vétessék. 

Midőn  a  rendek  a  tizedek  bérlése  fölött  ekként  vitat- 
koztak, összeütközés  történt  Okolicsányi  Pál  és  a  nyitrai 
káptalan  követe  között.  Ez  utóbbi  ugyanis  azt  mondotta 
Okolicsányinak  mint  evangélikus  embernek,  hogy  ő  kész 
elfogadni  a  régi  törvények  megtartását  sürgető  követek 
álláspontját  s  ehhez  képest  megtartandónak  tartja  a  régi 
vallási  törvényeket,  s  ezek  között  a  Lajos  király  korában 
hozott  azon  törvényt  is,  mely  a  lutheránusok  megégettetését 
rendeli.  Erre  iszonyatos  felháborodás  támadt.  Mindenfelől 
ingerült   kiáltások   hangzottak    fel  a  tapintatlan  és  gonosz 


332  .     ZBIIŰNBZKY  MIHÁLY. 

szándékú  pap  ellen.  Már-már  fenyegető  állást  foglalt  el  a 
többség,  midőn  az  elnöklő  personális  tapintatosan  annak 
kijelentésével  vágta  el  a  további  czivakodásnak  útját  hogy 
most  voltaképen  nem  a  vallási  törvényekről  hanem  a  tize- 
dek bérletéről  van  a  szó.  És  amig  ez  el  nem  intéztetik, 
addig  más  tárgyról  beszélni  nem  lehet. 

Ugyanekkor  olvastatott  fel  Debreczen  város  folyamo- 
dása; hogy  miután  Lipót  császár  által  szabad  királyi  vá- 
rossá tétetett,  követeinek  az  országgyűlésen  hely  enged- 
tessék. Az  elnök,  ki  előlegesen  a  főrendek  erre  vonatkozó 
nézetét  is  meghallgatta,  igazságosnak  találta  a  kérvényt 
annyival  is  inkább,  mert  ő  felsége  Debreczen  követeit  már 
ezen  országgyűlésre  tényleg  meghívta.  Nincs  is  egyéb  hátra, 
mint  hogy  a  város  teljesítse  azon  feltételeket,  melyek  ö  fel- 
sége resolutíójában  foglaltatnak.  A  rendek  ezt  egybangDla^z: 
elfogadták;  csak  a  klems  nem  tndott  kibékülni  azzal  hogy 
egy  református  város  követei  helyet  foglalhassanak  a  tör- 
vényhozók soraiban,  és  ünnepélyes  óvását  jelentette  ki 
ellene. 

Ezen  apróbb  csatározások  után  következett.május  15-én 
a  tulajdonképeni  vallásügyi  tárgyalás. 

Meskó  Ádám  felolvasta  először  a  kir.  diploma  hato- 
dik pontját;  azután  pedig  a  sérelmi  bizottságnak  arra  vonat- 
kozó véleményét 

A  kir.  diplomának  hatodik  pontja  akképen  hántott, 
hogy  „a  vallás  az  ország  nyugodalmasabb  fenmaradása 
tekintetéből  valamennyi  rendeknek  a  magok  és  a  kir.  ügyész 
jószágain  s  a  véghelyeken  a  bécsi  békekötés  és  1608-ki 
koronázás  előtti  t.-cz.  szabványai  szerint  szabadon  és  sér- 
tetlenül megmaradjon,  és  pedig  olyképen,  hogy  a  vallás 
gyakorlata  úgy  a  főuraknak  és  nemeseknek,  mint  sz.  kir. 
városok  rendéinek  a  magok  és  a  kir.  ügyész  birtokán,  úgy- 
szintén a  véghelyeken,  valamint  a  városokban  és  falvakban 
mindazoknak  szabad  legyen,  akik  azt  önként  elfogadni  akar- 
ják; és  senki  —  bármi  rangú  és  rendű  legyen  is  —  annak 
szabad  használatában  és  vallásgyakorlatában  sem  ő  felsége. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALIíÁSOOYI  TÁRGYALÁSAI.  H33 

sem  a  földesurak  által  semmi  szin  és  ürügy  alatt  ne  hábor- 
gattassék  és  De  akadályoztassék^. 

A  sérelmi  bizottság  javaslata  pedig  ez  volt: 

„Az  ország  rendéi  az  ágostai  és  helvét  hitvallást  mely 
eddig  az  ország  egysége  és  békéje  kedvéért  megtüretetty  s 
az  1681-ki  25.  és  26.,  ügyszintén  1687.  évi  21-ik  t.-czik- 
kekben  körüliratik,  továbbá  is  az  ott  kifejezett  s  a  papság 
és  némely  világi  rom.  katholikusok.  valamint  Horvát-Szla- 
vón- és  Dalmát  országok  rendéi  által  is  megújított  óvások 
és  ellenmondások  mellett  ugyanazon  állapotban  hagyják. 

És  ha  az  e  törvényekben  foglaltak  eddigelé  végre 
nem  hajtattak  volna,  sőt  ha  a  nevezett  törvények  hozatala 
óta  mind  a  két  részről  történtek  volna  erőszakos  foglalá- 
sok, azok  —  ha  lehet  —  még  ezen  országgyűlés  alatt,  más- 
külömben  annak  befejezése  után  előbbeni  birtokosaiknak 
visszaadassanak.  Azonban  ez  nem  terjesztetik  ki  azon  ré- 
szekre, melyeket  ő  felsége  fegyverrel  hódított  vissza.  Végre 
a  törvények  azon  záradéka:  „épségben  maradván  a  földes- 
urak joga"  akkép  lenne  értelmezendő,  hogy  a  róm.  kath. 
földesúr  kényétől  függjön :  akar-e  vagy  nem  protestáns 
lelkészt  vagy  alattvalót  megtűrni  a  maga  jószágán;  ellen- 
ben a  protestáns  toldesurak.  minthogy  a  róm.  katholikus 
vallás  ezen  apostoli  országban  örökölt  vallás,  az  ágostai  és 
helvét  hitvallás  pedig  az  ország  törvényei  ellenére  s  azok 
tilalma  daczára  feg}'veres  zaj  között  csak  becsempészve  és 
a  közbéke  kedvéért  megtűrve  van,  a  róm.  katholikus  lel- 
készeket és  jobbágyokat  el  nem  űzhetik  birtokaikról^. 

Ezen  pont  ellen  a  protestáns  követek  felszólaltak, 
mivel  abban  az  ő  felekezetök  nem  bevett,  hanem  csak  tilrt 
felekezetnek  van  feltüntetve.  Egyúttal  óvást  tettek  a  bizott- 
ság azon  eljárása  ellen,  mely  szerint  a  protestánsoknak 
sérelmeit  mellőzte.  Iványos  Miklós,  Hajnal  Márton,  Röszler 
András  és  Dobner  Ferdinánd  erélyes  hangon  követelték, 
hogy  sérelmeik,  melyeket  Röszler  annak  idején  a  bizott- 
ságnak bemutatott,  az  országos  sérelmek  sorába  foglaltas- 
sanak. Kivánták,  hogy  óvásuk  és  tiltakozásuk  megtételéről 


3B4  ZULINBZKT  IfIHÁLT. 

bizonyitvány  adassék  ki  nekik,  melylyel  eljárásokat  az  ató- 
kor  előtt  is  igazolhassák. 

Ezzel  szemben  a  római  katholikasok  részéről  Lobv 
Imre  esztergomi  és  Ravasz  István  pécsi  kanonok,  némely 
világi  róm.  katholikns  követekkel  együtt  viszont  a  protes- 
tánsok tiltakozása  ellen  tettek  ünnepélyes  óvást,  s  erről 
hasonlóképen  bizonyítványt  kértek  magoknak. 

A  vitatkozás  folyama  alatt  nagy  hévvel  bizonyítgat- 
ták, hogy  a  protestánsok  Magyarországban  csak  tűrt  fele- 
kezetet képeznek,  melynek  létjoga  a  kir.  kegyelmen  alapul, 
de  mely  jog  azonnal  megszűnik,  ha  a  protestánsok  nyug- 
talankodni és  valamit  követelni  merészelnek.  Magyarázgat- 
ták a  „hactenus  toleratum"  kifejezést  mely  az  1681-ki 
25.  t.-czikkben  foglalt  ,,adhac''  szóval  hasonló  értelemben 
veendő,  vagyis,  hogy  az  evang.  vallás  szabadsága  csak 
addig  állhat  fenn  zavartalanul,  a  míg  megttiretik,  vagy  míg 
a  rendek  mást  nem  határoznak. 

Természetes,  hogy  a  protestánsok  a  magok  álláspont- 
jának igazolására  szintén  a  törvényekre  és  azoknak  igazi 
értelmére  hivatkoztak  s  állították,  hogy  ők  éppen  száz  ér 
óta  törvényesen  bevett  vallásfelekezetet  képeznek.  Már  csak 
azért  sem  fogadhatják  el  a  sérelmi  bizottság  véleményét, 
mert  ők,  mint  „evangélikus  rendek"^  nem  ismerik  el.  hog}- 
rendi  minőségük  sérelmével  felettük  a  róm.  katholikus  ren- 
dek mondhassanak  ítéletet.  Tagadják,  hogy  a  .toleratum* 
kifejezés  az  ő  jogaikra  vonatkoznék.  Mert  azon  urak.  akik 
egykor  az  evang.  vallást  önként  elfogadták,  ezáltal  nem 
szűntek  meg  urí  birtokaiknak  és  jogaiknak  tulajdonosai 
lenni.  Ebből  egyáltalában  nem  következik^  hogy  a  római 
katholikus  uraknak,  mint  ilyeneknek,  joguk  volna  őket 
akár  tűrni,  akár  nem  tűrni;  sőt  inkább,  minthogy  semmi 
sem  lehet  szabadabb  dolog  mint  a  vallás,  s  minthogy  az 
evang.  karok  és  rendek  szabad  elhatározásuk  szerint  váltak 
ki  a  római  kath.  egyházból  s  fogadták  el  az  evangélikus 
vallást,  el  nem  ismervén  a  róm.  kath.  hatalmat:  ennélfogva 
nem  lehet  mondani,  hogy  az  evangélikusok  vallása  a  róm. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  335 

katholikusok  által  eltfiretett  volna.  Mindezeknél  fogva  nem 
ismerhetik  el,  hogy  a  róm.  katholikusoknak  bármiféle  hatal- 
mak volna  az  evangélikusok  felett.  Nem  is  lehet  helyesen 
mondani,  hogy  ezek  amazoktól,  vagy  viszont  azok  emezek- 
től megtfiretnek.  ^ 

Azon  elkeseredett  hang,  mely  e  tárgynál  az  ország- 
gyűlés tárgyalásain  uralkodott,  eléggé  mutatta,  hogy  a  pro- 
testánsok nem  várhatnak  semmit  a  róm.  katholikus  rendek- 
nek sem  méltányosságától,  sem  igazságérzetétől.  Azért  folya- 
modtak egyenest  a  királyhoz,  aki  minden  pártok  feletti 
állásánál  fogva,  egyedül  képes  alattvalóinak  javát  előmoz- 
dítani. 

Nem  lehet  tagadni,  hogy  az  adott  helyzetben  a  ki- 
rálynak igen  nehéz  feladat  volt  igazságosan  ítélnie,  kivált 
mikor  a  klérus  is  előállott  saját  sérelmeivel  és  dagályos 
emlékiratával. 

Semmi  sem  mutatja  világosabban  a  papság  fenhéjázó 
gondolkozásmódját  mint  azon  emlékirat^  melyet  az  a  róm. 
katholikus  egyház  egyedüli  uralma  érdekében  benyújtott. 
A  szentírásból  és  az  országos  törvényekből  vett  idézetek 
mindazon  egy  eszme  támogatására  vannak  összeszedve, 
hogy  ezen  apostoli  országban  egyedül  a  róm.  katholikus 
vallás  bír  valódi  létjoggal:  minélfogva  az  evangélikus  val- 
lás mindenképen  kiirtandó. 

Már  a  bekezdés  jellemző,  amennyiben  Jeremiás  siral- 
mainak következő  szavaival  szólal  meg: 

„Emlékezzél  meg  uram!  mi  történt  rajtunk;  tekintsd 
meg  és  lásd  a  mi  gyalázatunkat.  Örökségünk  idegenekre 
szállott."  ^  Ily  megszólításra  kényszeríti,  ügymond,  a  bol- 
dogtalan idő,  melyben  élnek.  Magyarország  első  királyától 
és  annak  fiától  öröklött  róm.  katholikus  vallás,^  mely  annyi 

*  Országgyűlési  irományok  17(J8.  V.  ö.  az  angol  és  hollandi  bécsi 
követek  jelentéseit  saját  kormányukhoz,  Simonyi  Ernő  Dipl.  Oki.  111. 
:-179— 381.  1. 

*  Jer.  6. 

3  Lib.  I.  Decr.  Tit.  2. 


336  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

századon  át  békében  volt;  néhány  év  óta  annyira  felzavar- 
tatott, hogy  vérkönyeket  kell  sírniok  felette,  és  6  felségé- 
től mint  ez  örökség  védőjétől/  igazságot  kénytelenek  kö- 
nyörögni. Emlékezzék  meg  tehát  és  lássa  o  felsége,  hogy 
Szt.  István  király  miképen  ajánlotta  fel  országát  a  szent 
széknek,  miképen  Ígérte,  hogy  abban  a  római  katholikos 
hitet  fentartani  és  előmozdítani  fogja;  ezért  ruházta  őt  fel 
országalapftó  bullájában  Sylvester  pápa  apostoli  királyi 
czimmel,  az  egyház  kegyurának  jogával,  a  kereszt  elővite- 
lével  és  más  jogokkal.  Innét  van  az  ország  őseinek  a  róm. 
katholikus  vallás  sértetlen  fentartásában  való  buzgalma, 
mely  inkább  a  zsinati,  mint  polgári  törvényekhez  alkal- 
mazkodott. Innét  van  az  idegen  királyoknak  az  ősi  vallás 
fentartásában  kifejtett  apostoli  buzgalma  is,  melynél  fogra 
az  eretnekek  Ulászló  által  ^  hűtlenség!  bűnnel  bélyegeztet- 
tek, fia  Lajos  által  ^  pedig  a  Lutheránusok  ellen  a  leg- 
súlyosabb törvények  hozattak.  Innét  van  végre  I.  Ferdi- 
nánd és  II.  Rudolfnak  azon  törekvése,  hogy  ezen  apostoli 
országból  kipusztítsák  az  eretnekséget,^  és  biztosítsák  a 
róm.  katholikus  vallás  felvirágzását.  Nem  kételkednek  a 
főpapok,  hogy  ezen  hitbuzgóság  és  lelkesedés  él  ő  felsége 
kebelében  is,  s  azért  bátorkodnak  kérni,  hogy  az  ősi  val- 
lást ne  engedje  megsérteni. 

Felhívják  Jeremiásként,  hogy  emlékezzék  meg  és  lássa 
a  róm.  katholikus  hit  gyalázatát,  melyet  a  bécsi  békekötés 
és  az  ezt  megerősítő  törvények  ejtettek  rajta.  ^  Innét  ered 
minden  baj,  mert  nem  vétetett  figyelembe  a  papság  és  né- 
mely világi  urak  ellenmondása.  Köteteket  lehetne  írni  az 
ebből  származott  bajokról.  Az  egyik  igazságtalanság  a  má- 
sikat vonta  maga  után.  A  sértő  sértettnek  vallja  magát,  a 
bántalmazó  bántottnak  mondja  ki,  melyek  sobsem  léteztek. 

^  Isto.  Decr.  lib.  2.  cop.  1 

«  U95.  4.  t.-cz. 

"  1528.  54.  és  1524.  4.  t.  ez. 

*  1648.  5.  t.-cz.,  1554.  7.  t.-cz.,    1563.  32.  t.-cz.,  1604.  2±  fez. 

*  1606,  és  16Ü8.  Koronázás  előtti  1.  t.-cz.,  1625.  47.  és  59.  t-w. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  3.^7 

Csak  egy  joguk  tagadhatatlan  a  protestánsoknak:  a  fegy- 
verjoga, melylyel  a  hazát  és  az  egyházat  feldúlták,  mely- 
lyel  a  békét  vakmerően  fenyegetik,  ha  törvénytelen  kíván- 
ságaik nem  teljesülhetnek. 

Mindezeknél  fogva,  nehogy  kevesebbet  látszassanak 
tenni,  mint  a  protestánsok,  hivatkoztak  lelkiismeret()kre,  s 
nem  akarván  szennyet  hagyni  nevükön  az  utódok  előtt, 
8  nyugodtan  akarván  megállni  egykoron  az  Istennek  ítélő 
széke  előtt,  folyamodnak  a  királyi  felség  kegyességéhez;  a 
legünnepélyesebben  protestálnak  a  protestánsok  által  be- 
adott kivánatok  valamennyi  pontjai  és  záradékai  ellen;  óvást 
tesznek  és  ellenmondanak  azon  kivánsággal.  hogy  ellen- 
mondásuk a  törvénykönyvbe  iktattassék.  Alázatosan  kérik 
ö  felségét,  hogy  veleszületett  vallásos  buzgalmánál  fogva. 
az  első  királytól  megállapított  római  katholikus  vallást, 
mely  annyi  századon  át  virágzott,  régi  méltóságára  emelni, 
az  Isten  egyházát  a  rajta  ejtett  sérelmektől  megmenteni, 
és  végre  az  apostoli  vallást  ezen  apostoli  országban  régi 
jogaiba  visszahelyezni  méltóztassék.^ 

A  papság  ezen  „sérelmi"  emlékiratát  a  főrendek  nagy 
megelégedéssel,  sőt  mondhatni,  lelkesedéssel  üdvözölték. 

Május  22-kén  csodálkozásukat  fejezték  ki  a  felett, 
hogy  a  követek  háza  nem  csatolta  e  sérelmeket  az  országos 
sérelmekhez;  mire  a  personális  azt  a  felvilágosítást  adta, 
hogy  mihelyt  annak  rendje  szerint  elkészülnek,  azonnal  az 
országos  sérelmekhez  fognak  csatoltatni.- 

Úgy  látszik  azouban,  hogy  erre  nézve  a  róni.  katho- 
likus rendek  között  is  eltérő  nézetek  merültek  fel.  Leg- 
alább erre  mutat  azon  körülmény,  hogy  jünius  l-jén,  midőn 
a  klérus  a  diploma  pontjai  szerint  összeállított  sérelmekre 
nézve  saját  nézetét,  illetőleg  saját  sérelmeinek  odacsatolá- 
sát  akarta  keresztül  vinni,  a  rendek  többsége  azt  elvetette. 

'  V'enerabilis  CleVi  Memóriáié  contra  Statiini  Evangelicum.  Anno 
1708    Nem.  Múz.  kéziratai  közt. 

*  Diariiim  Diaetae  Posoniensis  pro  die  29-a  Mensis  Febr.  Anno 
1708.  .  .  iniliftae    Országgy.  könyvtár. 

Zsilinszky  ;  Magyar  orsráircyűléspk.  ^^ 


338  ZBILIN8ZKY  MIHÁLY. 

A  tárgyalás  alatt  egy  érdekes  jelenet  adta  elő  magát. 
Kovácsovics  János  prépost,  a  klérus  nevében  felszólalván, 
egész  elkeseredéssel  monda,  hogy  a  rendek  kényök-kedvök 
szerint  intézkednek,  és  nem  hagyják  magokat  felvilágosí- 
tani. Ezt  a  rendek  tekintélyesebb  része  rossz  néven  vette 
és  visszautasitá  az  itjú  pap  naiv  leczkéztetését. 

Ezen  jelenet  után  a  római  katholikus  sérelmek  a  fő- 
rendekhez küldettek  vissza;  elintézésök  a  jövő  ülésre  ha- 
lasztatott. 


VI. 

A  protestánsok  észrevételei  a  rom.  katbolikusok  ..sérelmeire*'  és  a  hatodik 

pontra.  —  Az  augiistinus  barátok,  a  jeruzsálemi  johanníták,    a    franc/is- 

kánusok^  a  máltai  és  német  lovagrendek;  a  jezsuiták  kérelmei 

A  protestáns  rendek,  kik  Bécsből  június  elején  haza- 
érkezett követeiktől  örömmel  vették  ő  felségének  az  audien- 
tia  alkalmával  adott  kegyes  válaszát,  remélni  kezdtek,  és 
siettek  ama  ke^^ves  válaszért  hálás  köszönetet  mondani. 
Annyival  is  inkább,  mert  azóta  az  országos  rendek  felkül- 
dötték  volt  sérelmi  iratukat,  melyben  az  evangélikusokra 
nézve  oly  sérelmes  hatodik  pont  is  foglaltatott. 

Ez  alkalmat  felhasználták  arra  is.  hosrv  a  róm.  katho- 
likusok  által  beadott  sérelmi  iratra,  valamint  a  sokszor 
említett  hatodik  pontra  is  elmondják  „észrevételeiket",  me- 
lyekből kitűnik,  hogy  amaz  egyenesen  a  fennálló  törvények 
és  diplomák  érvényét  támadja  meg,  emez  pedig  magát  a 
királyi  diploma  hatodik  pontját  forgatja  fel.^ 

Első  észrevételök  a  „regnicolae"  kifejezésre  vonat- 
kozik, mely  csak  akkor  volna  helyesen  használva,  ha  az 
összes  rendek,  tehát  az  evangélikusok  is  elfogadták  volna 
a  vallásügyi  pontot.  Minthogy  azonban  az  országgyűlésen 
jelen  volt  evangélikusok  ez  ellen,  mini  vallásukra  nézve 
sérelmes  pont  ellen  óvást  tettek,   s   arról   bizonyítványt  is 

^  Hum.  Mem.  Evang.  Dobner.  i.  h. 


A  MAGYAR  0R8ZÁ00YÜLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  839 

kértek  magoknak  kiadatni;  ennélfogva  azon  általános  ki* 
fejezés  helyett  ^regnicolae^  ezt  kellett  volna  az  igazságnak 
megfelelőleg  tenni:  „regnicolae  Romano-catholici".  És  mint- 
hogy ezek  a  vallás  dolgában  az  evangélikusokkal  szemben 
ben  ellenpártot  képeznek,  tehát  azok  felett  ítéletet  nem 
mondhatnak. 

A  második  észrevétel  a  „hactenus"  és  „toleratum" 
szavakra  vonatkozik,  melyek  a  régibb  „adhuc"  szóval  rokon 
értelmet  fejeznek  ki.  Ezekkel  a  róm.  katholikusok  azt  akar- 
ják mondani,  hogy  az  evangélikus  vallás  szabadsága  csak 
addig  tartatik  fenn,  míg  a  rendek  mást  nem  határoznak, 
vagy  a  míg  ő  felségének  tetszeni  fog,  s  az  is  csak  azon 
helyeken,  melyek  az  1681-ki  25.  t.-czikkben  említve  vannak. 
De  az  evangélikus  vallás  szabadsága,  a  legújabb  idők  ki- 
vételével, mindig  és  az  ország  minden  részében  biztosítva 
volt  azoknak,  akik  e  vallást  önként  elfogadták,  s  e  szabad- 
ság az  ország  köztörvényei  és  a  királyi  diplomákon  alapult. 

Ami  pedig  a  „toleratum"  szót  illeti,  az  még  sérelme- 
sebb, mint  az  „adhuc**  volt.  Mert  azon  evangélikus  urak 
és  rendek,  akik  hajdan  e  vallást  szabad  tetszésök  szerint 
elfogadták,  azáltal;  hogy  a  római  katholikus  vallásról  le- 
mondtak, nem  mondtak  le  törvényes  javaikról  és  jogaikról. 
Ezen  tényből  nem  következik,  hogy  a  róm.  katholikusok- 
niik  ezért  joguk  lenne  őket  akár  megtűrhetni,  akár  meg 
nem  tűrhetni;  sőt  ellenkezőleg,  mivel  semmi  sem  lehet  ön- 
kényesebb dolog,  mint  a  vallás,  tehát  az  evangélikus  karok- 
nak és  rendeknek  is  teljes  joguk  volt  a  róm.  katholikus 
vallás  elhagyásával  az  evangélikus  vallást  felvenni;  a  mi- 
ből egyáltalában  nem  lehet  azt  következtetni,  mintha  ezért 
kénytelenek  lennének  lelkiismeretök  felett  a  róm.  katholi- 
kusok  hatalmát  elismerni.  Ezért  nem  lehet  mondani,  hogy 
az  evangélikus  vallás  a  római  katholikus  urak  által  meg- 
türeteU,  mert  csak  az  tűrhet,  a  kinek  módjában  van  az 
ellenkezőt  is  tennie. 

Mindezekből  világos,  hogy  a  róm.  katholikusok  semmi 
hatalommal  nem  bírnak  az  evangélikusok  felett;  minélfogva 

22* 


340  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

nera  lehet  állitani,  hogy  ezek  azoktól,  vagy  viszont  amazok 
ezektől  megtürethetnének.  Jobb  volna,  ha  a  lelki  egység  há- 
borgatói  felhagynának  az  ilyen  kifejezések  használatával; 
mert  ezen  kifejezés  Magyarország  törvényeiben  ismeretlen, 
mert  a  róm.  katholikns  status  nem  gyakorolhat  hatalmat 
az  evangélikus  status  lelkiismerete  felett,  és  mert  a  hazai 
köztörvények  és  királyi  diplomák  szerint  a  római  katholi- 
kusok,  az  ágostai  és  helvét  hitvallásúak.  vallásuk  szabad 
gyakorlatára,  templomok  és  egyéb  javak  használatára  nézve 
egyenlő  jogokat  élveznek. 

Harmadik  észrevételök  vonatkozik  a  róm.  katholikii- 
soknak  azon  eljárására,  mely  szerint  a  vallás  ügyét  az  1681. 
évi  25.  és  26.  t.-cz.  és  az  1687-ki  25.  t.-cz.  alapjára  akar- 
ják ugyan  helyezni,  de  csak  az  akkori  állapot  fentartásá- 
val;  a  mi  lehetetlenség,  mert  ha  ezen  törvényczikkek  az 
evangélikusok  óvása  ellenére  meghozattak  is;  de  mivel  azok 
végére  magok  a  róm.  katholikusok  azt  a  záradékot  tették, 
hogy  az  evangélikusok  bővebb  követelések  iránti  folyamod- 
ványukat a  jövő  országgyűléseken  előterjeszthetik  (nem 
állván  ellent  a  klérus  és  némely  világi  róm.  katholikusok 
ellenmondása),  tehát  ez  egyáltalában  nem  zárja  ki  a  ré^iebb 
törvéuyek  és  királyi  diplomák  érvényét.  Minélfogva  a  val- 
lás ügyét  se  nem  lehet,  se  nem  szabad  azon  állapotban 
hagyni:  sőt  inkább  az  evangélikusok  panaszai  ezen  ország- 
gyűlésen lennének  elintézendők.  Mert  hiába  lett  volna  fel- 
hagyva a  folyamodás  szabadsága,  ha  a  panaszokat  nera 
kellene  elintézni:  és  hiába  lett  volna  hozva  azon  záradék, 
ha  az  előbbeni  törvénvek  érvénve  fenn  nem  tartatott  volna. 
Mert  valóban  a  vallás  szabadságára  vonatkozó  törvények 
és  királyi  diplomák  mitsem  érnének,  ha  a  római  katholi- 
kusoknak  jogukban  volna  az  evangélikusok  kivánságait 
mellőzni. 

Negyedik  észrevételök  az,  hogy  a  róm.  katholikusok 
az  illető  sérelmi  pontban  nem  elég  világosan  fejezik  ki,  hogy 
mi  voltaképeni  értelme  azon  kifejezésnek,  „továbbá  is  az 
ott  kifejezett  s  a  papság  és  némely  világi  róm.  katholiku- 


A  MAGYAR  ORBZÁOGYÜbÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  'óil 

sok,  valamint  Horvát-,  Sziavon-  és  Dalmátországok  rendéi 
által  is  megújított  óvások  és  ellenmondások  mellett,  ugyan- 
azon állapotban  hagyják**.  Mert  a  „továbbá"  kifejezésnek 
kettős  értelme  lehet;  vagy  pillanatnyi  belenyugvást,  vagy 
hosszabb  s  bizonytalan  időt  jelentvén.  De  külömben  is  mit 
akarnak  „az  ott  kifejezett"  móddal,  s  a  klérussal  és  világi 
róm.  katholikusokkal,  sőt  a  horvát  rendekkel  is?  Ha  az 
1681-ki  25.  és  2ö.  t.-czikkekben  foglalt  módozatot  értik, 
ügy  azokat  megvalósítani  nem  lehet,  mert  „a  földesúri  jogok 
sérelme  nélkül"  való  záradékot  oly  módozat  alapjául  veszik, 
mely  szerint  a  róm.  katholikus  földesúrnak  szabadságában 
állana  jobbágyait  vagy  áttéríteni,  vagy  birtokáról  elűzni, 
mi  ellen  az  evangélikusok  azelőtt  is  óvást  tettek,  a  jelen 
országgyűlésen  is  felszólaltak,  s  ö  felsége  kegyelmességé- 
hez folyamodtak,  kérve  őt,  hogy  az  evangélikus  vallás  ne- 
csak  némely  helyeken,  hanem  mint  a  törvények  és  diplo- 
mák biztosítják,  az  egész  országban  mindenhol  szabadon 
gyakorolhattassék.  A  horvát  rendekre  való  hivatkozást  sem 
lehet  érteni,  mert  hiszen  a  horvátok  a  vallás  dolgában  saját 
határaikon  túl  soha  sem  intézkedtek,  hanem  a  magok  ügyé- 
ről külön  intézkedtek,  a  mint  azt  az  1687-ki  23.  t.-czikk 
bizonyítja. 

Ötödik  észrevételük  azon  kifejezésre  vonatkozik,  mely 
szerint  a  római  katholikusok  a  klérus  és  némely  világi 
róm.  katholikusok  ellenmondásának  feníartása  mellett  kiván- 
ják  a  vallás  ügyét  a  régi  állapotban  fentartani.  Holott  ők 
jól  tudják,  hogy  eftele  ellenmondásuk  örökre  érvénytelen- 
nek van  kimondva  az  1647-ki  országgyűlés  5.    czikkében. 

Hatodik  észrevéteir)k  az  ellen  szól,  hogy  a  róm.  katho- 
likusok a  vallás  szabadságát  nem  akarják  kiterjeszteni  azon 
vidékekre,  melyeket  ő  felsége  fegyveres  erővel  foglalt  el, 
daczára  annak,  hogy  a  vallás  szabadságáról  szóló  törvé- 
nyek és  kir.  diplomák  azt  mindenütt  és  mindenkinek  biz- 
tosítják. Aztán  feledik  azt,  hogy  ő  felsége  azokat  a  részeket 
nem  csupán  róm.  katkolikusokkal,  hanem  az  evangéliku- 
sok  segítségével   is    foglalta    vissza^  s  éppen  azért  méltán 


Si2  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

lehet  kívánni,  hogy  azok  ott  is  élvezhessék  vallások  szabad 
gyakorlatát. 

A  hatodik  észrevétel  azon  záradékra  vonatkozik,  mely 
a  földesurak  jogainak  épségben  maradását  akképen  magya- 
rázza, hogy  a  róm.  katholikus  földesúr  kényétől  függjön, 
akar-e  vagy  nem  evangélikus  lelkészt  vagy  alattvalót  meg- 
tűrni a  maga  jószágán;  ellenben  az  ev.  földesúr,  azon  oknál 
fögva,  mert  a  róm.  katholikus  vallás  ezen  apostoli  ország- 
ban öröklött  vallás,  míg  az  ágostai  és  helvét  bitvallás  az 
ország  törvényei  ellenére  s  azok  tilalma  daczára  fegyveres 
zaj  között  csempésztetett  be,  a  róm.  katholikus  lelkészeket 
és  jobbágyokat  el  ne  űzhesse  birtokairól.  Magyarországot 
őseink  még  a  keresztyénség  behozatala  előtt  saját  verőkkel 
hódították  meg;  és  amint  István  király  alatt  lelkiismeretök 
szabadsága  szerint  elfögadták  a  keresztyénséget,  a  nélkül, 
hogy  hazájokat  elhagyták  volna,  úgy  az  evangélikusok  ősei 
is  lelkiismeretük  szabadságát  követve,  elhagyták  a  római 
katholikus  vallást  s  helyette  az  evangélikus  hitet  fogadták 
el  a  nélkül,  hogy  régi  jogaikról  és  örökségeikről  lemon- 
dottak volna.  Miből  következik,  hogy  ez  oi-szágban  nem  a 
róm  kath.  vallás  az  örökös,  hanem  a  lelkiismeretök  sza- 
badságának örvendő  országos  karok  és  rendek  törvényes 
örökösei  az  országnak.  Ebből  ismét  következik,  hogy  a  tí'n- 
vényesen  bevett  és  kir.  diplomák  által  biztosított  vallások 
bármelyikét  szabad  tetszésök  szerint  elfogadhatják  és  pedi^ 
a  hozzájok  tartozó  néppel  egyetemben.  Nem  lehet  tehát 
helyesen  állítani  azt,  amit  a  római  katholikusok  az  illető 
sérelmi  pontban  mondanak,  hogy  t.  i.  róm.  katholikus  vallás 
öröklött  vallás,  míg  az  evangélikus  fegyverzörej  között 
csempésztetett  be  és  csak  a  béke  kedvéért  türetett  me^ 
idáig;  nem  is  lehet  ez  állítást  a  róm.  katholikus  földesurak 
kiváltságának  megokolására  felhozni,  mert  sem  az  egyik* 
sem  a  másik  vallás  nem  mondható  öröklő  vallásnak  az 
országban,  hanem  egyedül  az  e  vallásokat  szabadon  elfo- 
gadható karok  és  rendek  az  igazi  és  törvényes  örökösök, 
teljesen    egyenlő  jogüak   egymás   között   úgy  vallásuk,  és 


A  MAGYAR  ORSZÁGaV ÜLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁSAI.  343 

lelkiismeretök,  mint  polgári  jogaik  tekintetében.  Ezen  egyen- 
jogúságuknál fogva  sem  a  róm.  katholikus  rendek  az  evan- 
gélikusok felett,  sem  az  evangélikus  rendek  a  róm.  katbo- 
likusok  felett  nem  birbatnak  semmiféle  batalommal,  sőt 
inkább  e  rendek  mindenike  positiv  törvények  és  diplomák 
által  van  biztosítva  már  egy  század  óta  vallásának  szabad 
gyakorlatában  olyképen,  hogy  ha  egyik  a  másik  ellen  vé- 
tene, az  positiv  törvényes  büntetés  által  sujtassék. 

Az  evangélikus  vallásnak  nem  volt  szüksége  fegyve- 
res zajra,  hogy  bevétethessék,  mert  nem  fegyver,  s  nem  az 
ágostai  és  helvét  hitvallású  ősök  valamely  erőszakossága 
terjesztette  e  vallást,  hanem  az  isten  igéjének  hirdetése,  mit 
a  lelkiismeret  szabadsága  magával  hozott;  továbbá,  mert 
az  ország  törvényei  világos  szavakkal  mondják,  hogy  csá- 
szári és  atyai  indulatból  adták  ki  a  vallás  szabadságát  biz- 
tosító diplomákat,  és  végre  mert  a  vallási  szabadságot  biz- 
tosító országgyűlések  legtöbbjének  idején  semmiféle  háború 
nem  dúlt  ez  országban,  amint  azt  mutatják  az  1609.,  1618., 
1625.  és  1630- ki,  továbbá  az  1635.,  1655.  és  végre  az 
1659-ki  országgyűlések.  Mindezeknél  fogva  csodálkozásukat 
fejezik  ki  az  evangélikus  rendek  a  felett,  hogy  a  római 
katholikus  status  csak  az  ő  jogait  biztosító  diplomákat  ki- 
vánja  elismerni,  mely  diplomák  ha  azon  oknál  fogva  len- 
nének érvénytelenek,  mivel  háborús  időkben  adattak  ki, 
akkor  azokat  ily  okoskodással  minden  más  szabadságokra 
nézve  meg  lehetne  sérteni.  Ugyanis  a  Jus  reformandi'*  még 
oly  országokban  is,  melyekben  a  vallás  szabadsága  nincs 
köztörvények  és  diplomák  által  biztosítva,  nem  illethet  meg 
egyeseket,  hanem  csak  a  legfőbb  hatalmat;  annál  kevésbbé 
igényelhetnek  magoknak  ily  jogot  a  földesurak  hazánkban, 
a  hol  a  király  és  ország  köztörvények  által  már  megegyez- 
tek abban,  hogy  a  vallásszabadság  örökre  biztosítva  legyen. 
A  római  katholikusok  tehát  senimiképen  nem  folyamod- 
hatnak az  ő  magyarázatukhoz,  mely  az  ország  köztörvé- 
nyeivel homlokegyenest  ellenkezik,  és  mely  a  közhitet  és 
közjogot  mélyen  sérti. 


344  Z81UN8ZKY  MIHÁLY. 

Ha  a  róm.  katholikusok  által  az  ország  rendéi  czime 
alatt  készített  sérelmi  pontot  összehasonlitjnk  a  diploma 
hatodik  pontjával,  mely  szerint  a  vallás  szabadsága  s  annak 
szabad  gyakorlata  minden  megszorítás  nélkül  valamennyi 
rendeknek  a  magok  és  a  kir.  Vígyész  birtokain,  úg}'szintén 
a  véghelyeken  a  bécsi  békekötés  és  1608-ki  k.  e.  t.-czikk 
szabvánvai  szerínt  szabadon  és  sértetlenül  fentartandó.  és 
hogy  e  gyakorlat  úgy  a  főnraknak  és  nemeseknek,  minta 
sz.  kir.  városok  rendéinek,  valamint  a  városokban  és  fal- 
vakban mindazoknak  szabad  legyen,  akik  azt  önként  elfo- 
gadni akarják;  és  senki  —  bármi  rangú  és  rendű  legjen 
is  —  annak  szabad  használatában  és  gyakorlatában  sem 
ő  felsége,  sem  a  földesarak  által  semmi  szin  és  tirügv'  alatt 
ne  háborgattassék  és  ne  akadályoztassék.  azonnal  kitűnik, 
mily  nagy  eltérés  van  a  kettő  között,  és  minő  erő  tulaj- 
doníttatik a  kir.  diplomának.  Hiszen  az  a  pont,  melyet  a 
róm.  katholikusok  ennek  czime  alatt  adnak,  nem  is  nevez- 
hető semmiféle  sérelemnek;  mert  józanul  sérelemnek  csak 
a  törvény  és  diploma  megszegése  nevezhető.  Az  ő  általok 
szerkesztett  pont  pedig  nem  a  törvény  és  diploma  erősíté- 
sét, hanem  inkább  annak  felforgatását  czélozza.  Ennek  he- 
lyébe helyesebb,  sőt  szükséges  lett  volna  az  evangélikusok 
sérelmét  tenni,  mint  a  melyben  világosan  ki  van  mutatva 
a  fennálló  törvény  megsértése. 

Mindezeknél  fogva  az  evangélikusok  remélik,  hogy 
ő  felsége  kegyességénél  és  hatalmánál  fogva  elégtételt  fog 
nekik  szolgáltatni.^ 

Azonban  a  convent  azt  határozta,  hogy  ezen  észrevé- 
telek ne  nyújtassanak  be  többé  az  úgyis  oszló  félben  levő 
országgyűlésnek,    hanem    egyenesen    ő  felségének  és  bécsi 

^  Observationis  cirea  Religiones  Gravamen,  per  Dominos  fíomano 
eatholi'ros  in  praesenti  Diaeta  Posoniensi  Anni  1708.  occasione  Diploma- 
ticae  Conditionis  Sextae  appositae.  Dobner  Naplójában,  mintegy  magya- 
rázatul a  következő  szavak  foglaltatnak :  ^Praeeedentes  observationes 
Viennae  concepit  freferente  id  mihi  Dno  Schömbergero)  Dominus  Gábriel 
Sknrirza,  et  Dnug  Röszler  passim  annuit  et  emendavit  **  U.  o.  123.    lap. 


A  MAGYAR  ORSZÁOQYÜIíBBEK  VALLÁBÜOYI  TÁR0YALA8AI.  546 

tanácsosainak,  mint  akiktől  több  méltányosságot  és  igazsá- 
got lehet  várni,  mint  a  többségben  levő  róm.  katholikus 
rendektől.  Az  átnyujtás  Röszlerre  bizatott,  aki  azt  hűsége- 
sen meg  is  tette,  de  eredmény  nélkül,  mert  a  király  nem 
adott  reá  választ. 

Megemlítésre  méltó  események  közé  tartozik  az  is, 
hogy  ezen  országgyűlés  folyama  alatt  mindenféle  egyházi 
rendek  jogokat  kivántak  nyerni,  vagy  legalább  azt  akarták  el- 
érni, hogy  régen  nyert  jogaikat  az  országos  rendek  biztosítsák. 

így  például  május  2-kán  olvastatott  az  augustiuus 
barátok  emlékirata,  melyben  aziránt  folyamodnak,  hogy  az 
országba  visszafogadtassanak,  s  régidőktől  bírt  hazai  bir- 
tokaik visszaadassanak.  Ekkor  ugyan  még  nem  vétetett 
tárgyalás  alá,  mivel  kevesen  voltak  jelen,  a  határozathoza- 
tal egy  alkalmasabb  időre  halasztatott. 

Május  hetedikén  olvastatott  a  jeruzsálemi  8zt  János- 
rend  főnökének  kérvénye,  hogy  ezen  Magyarországon  haj- 
dan oly  virágzó  rend  ismét  behozassék  az  országba.  Ennek 
tárgyalása  is  népesebb  ülésre  halasztatott. 

Május  31-kén  előterjesztetett  a  Szt  Erzsébet  provin- 
cziához  tartozó  Szt  Ferencziek  folyamodása  aziránt,  hogy 
amennyiben  hajdan  sok  klastrommal  és  konventtel  bírtak 
e  hazában,  mivel  most  már  el  vannak  különítve  más  pro- 
vincziáktól  s  külön  provincziálissal  bírnak,  tehát  állíttassa- 
nak vissza;  továbbá  kérték  azt  is,  hogy  a  „vinpansiensis 
Conventus''  az  országhoz  csatoltassék,  s  legyen  az  ország 
első  conventje.  melytől  a  többiek  függjenek.  Ezt  már  a 
rendek  helyeselték  és  végrehajtás  végett  ajánlották  Ő  fel- 
ségének. 

Június  6-kán  a  máltai  rend  főnöke  adta  be  emlék- 
iratát, melyben  ezen  régi  rendnek  Magyarországba  való 
felvételét  kéri.  E  felett  hosszas  vita  fejlődött  ki,  de  a  ren- 
dek  semmiben  sem  tudtak  megállapodni.  Ot  nap  múlva  a 
nádori  protouotárius  egy  kész  javaslattal  lépett  fel,  melyben 
ki  volt  mutatva,  hogy  ezen  rend  hajdan  be  volt  fogadva 
az  országba,  tehát  most  ismét  befogadható.  Ezt  hallván   a 


346  ZSILINSZKY  lOUÁLY. 

rendek,  hangosan  tiltakozni  kezdtek.  Ellenszenvük  oly  nagy 
volt,  miszerint  készek  voltak  inkább  otthagyni  a  gyűlést, 
semhogy  e  rend  befogadásához  hozzájáraljanak.  Csak  a 
királyi  tábla  néhány  ülnöke  és  néhány  város  követe  mata- 
tott némi  rokonszenvet.  De  a  vármegyék  követei  határo- 
zottan ellene  nyilatkoztak,  sőt  ünnepélyes  írásbeli  óyi$\ 
nyújtottak  be  a  máltai  vitézek  befogadása  ellen.  Végre  is 
az  mondatott  ki,  hogy  e  kérdés  eldöntése  a  jövő  ország- 
gyűlésre halasztatik. 

Daczára  annak,  hogy  a  vármegyék  követei  ily  nagy 
ellenszenvet  tanúsítottak  az  idegen  rend  ellen,  június  12-éo 
mégis  egy  más  hasonló  rend.  t.  i.  a  nénéef.  lovagrc^id  folya- 
modott azért,  hogy  az  ő  főnöke  királyi  meghívó  által  helyei 
nyerjen  az  ország  rendéi  között  A  rendek  egész  indigna- 
tióval  azt  felelték,  hogy  ez  a  rend  sohasem  volt  befogadva 
Magyarországba,  s  ennélfogva  semmiféle  jogot  nem  tan- 
hat arra,  hogy  főnöke  királyi  meghívót  kapjon.  Küiömben 
is  sok  lényeges  ok  forog  fenn  arra  nézve,  hogy  e  rend  be 
ne  fogadtassék;  ezek  közölt  leglényegesebb  a  rendnek  azon 
alapszabályi  pontja,  mely  szerint  egyedül  és  kizárólag  nénu- 
leket  fogad  be  tagjai  közé.  A  magyarok  nem  kívánják  e 
rendet  magok  között  látni. 

Alig  hogy  e  kellemetlen  kérdésben  elhangzott  az  utolsó 
szó,  ismét  Q^y  más  ominosus  rend  kérvénye  olvastatott  fel. 
Ez  volt  a  jezsuitáké,  melyet  a  főrendektől  Lapsánszky  püs- 
pök és  Berényi  hoztak  át.  Ebben  a  jezsuiták  érzékenyen 
panaszkodnak  a  felett,  hogy  míg  hajdan  az  ő  főnökeik 
mindig  külön  királyi  meghivó  által  hivattak  meg  a  magyar 
országgyűlésre,  most  ismételt  kérések  daczára  sem  bírtak 
ily  királyi  meghívót  kieszközölni.  A  kérvény  tulajdonképen 
a  királyhoz  volt  intézve;  annak  tekintélyéhez  folyamodtak, 
hogy  czélt  érhessenek.  Most,  hogy  a  kérvény  a  főrendek 
útján  a  követek  háza  elé  került,  ez  azt  a  választ  adá  a 
jezsuita  atyáknak:  szakadjanak  el  elébb  az  ausztriai  pro- 
vincziától,  akkor  aztán  kapnak  választ  arra  nézve,  hogy 
mennyiben    illeti    őket  a  királyi  meghívó,  mennyiben  nem. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  847 

Addig  is  ez  ügy  elintézése  a  jövő  országgyűlésre  halasz- 
tatik.  ' 

A  rendek  azt  hitték,  hogy  már  ezzel  megszabadultak 
az  egyházi  rendek  követeléseitől.  Azonban  június  16-kán  a 
főrendek  részéről  azon  nyilatkozattal  lépettek  meg,  hogy  a 
máltai  rend,  mely  a  rendeknél  tíz  nap  előtt  oly  nagy  ellen- 
szenvvel találkozott,  tulajdonképen  be  van  véve,  miről  a 
nádor  hivatalos  bizonyítványt  is  állított  ki.  Nem  szükség 
mondanunk,  hogy  ez  nagy  vihart  támasztott  a  követek  kö- 
zött. Megütközéssel  vették  a  nádor  vakmerő  eljárását,  és 
újra  kijelentették,  hogy  ők  a  máltai  rendet  be  nem  fogad- 
ják, s  ha  kell,  törvénybe  is  készek  befoglalni,  miként  a 
múlt  ülés  alkalmával  e  kérdés  eldöntését  a  jövő  ország- 
gyűlésre halasztották.  Most  újra  követelik,  hogy  tiltakozá- 
suk a  nádor  eljárása  ellen  a  törvénykönyvbe  iktattassék, 
és  az  illető  rend  felvétele  semmisnek  tekintessék.  A  főrendek 
kénytelenek  voltak  belátni,  hogy  az  idegen  rendek  erősza- 
kos betelepítése  még  most  nem  sikerül. 

Hogy  a  rendek  csakis  az  idegen  egyházi  rendek  ellen 
tanúsítottak  ellenszenvet,  ellenben  készek  voltak  segédkezet 
nyújtani  minden  oly  rendnek,  mely  egyenesen  a  hazai  róm. 
katholicismus  szolgálatában  áll,  bizonyítja  azon  előzékeny- 
ségük, melylyel  a  cisterciták  iránt  viseltettek.  Ezek  ugyanis 
június  19-kén  benyújtott  folyamodványukban  azt  kérték, 
hogy  ez  országban  hajdan  bírt  régi  apátságaik  és  prépost- 
ságaik  visszaadassanak.  Ezt  a  rendek  méltányosnak  talál- 
ták, és  ő  felségéhez  ajánlólag  terjesztették  fel.  Ellenzés 
nélkül  hallgatták  végig  a  pozsonyi  Szt  Klára  apácza-eon- 
vent  abbeli  kérelmét,  hogy  Pozsony  határában  némely  mal- 
mok, Budán  pedig  némely  meleg  türdők  engedtessenek  át 
birtokába. 

Meg  kell  vallanunk,  hogy  a  világi  rendek  nagyobb 
része  nem  éppen  barátságosan  volt  hangolva  a  papok  iránt* 


^  Ez    ügyet    Ravasz    Ferencz  kanonok  június  19-kén  még  egyszer 
felhozta,  de  eredménytelenül. 


348  ZBUiINSZKY  MIHÁLY. 

mert  azoknak  önkénykedése  és  törvéDyellenes  eljárása  ma- 
gánál  a  népnél  is  visszatetszést  szült.  így  példánl  május 
végén  azon  panasz  emeltetett  a  rendek  előtt,  hogy  némely 
papi  vagy  szerzetesi  pályára  csábitott  emberek,  mielőtt  a 
kolostorba  lépnének,  megosztják  vagyonukat  az  illető  szer- 
zetesekkel, és  pedig  saját  vérrokonaiknak  sérelmével.  Ennek 
ellenében  a  rendek  azt  határozták,  hogy  az  1495:  55.  t.-cz. 
1647:  17.  és  1638:  29.  t.-czikkek  épségben  maradjanak  és 
végrehajtassanak.  Néhány  nappal  móbb,  vagyis  június  1-én. 
egy  férj  azon  panaszát  terjeszté  elé  a  rendeknek,  hog}'  a 
pozsonyi  pap  rendkívül  nagy  taxákat  szed  a  temetésiek 
után.  Ennek  következtében  azon  határozat  hozatott:  kéres- 
sék meg  a  herczegprimás  mint  főpásztor,  hogy  papjai  szá- 
mára oly  rendszabályt  készítsen,  melyet  mindenkinek  követ- 
nie kell.  Ez  meg  is  történt. 

Ugyanazon  időben,  mikor  ez  tárgyaltatott,  egy  Uzolin 
nevű  horvát  követ  hasonló  panaszt  tett  a  horvát  papok 
ellen,  elmondván,  hogy  a  temetések  alkalmával  ezek  is 
nagyon  zsarolják  a  népet.  Volt  eset,  hogy  a  pap  nem  akarta 
eltemetni  a  hullákat,  míg  lovat  nem  adtak  neki  ajándékul 
minden  temetésért.  Erre  egy  jelen  volt  horvát  prépost  oly 
dühbe  jött,  hogy  Uzolinnak  azt  monda:  íiem  ix/az,  amit 
beszél;  mire  Uzolin  válaszola:  hazugság,  hogy  nem  köve- 
telnek lovat.  Ezen  szokatlan  parlamenti  durvaságok  nagy 
zajt  idéztek  elő.  Mind  a  két  fél  sértve  érezte  magát,  s 
mind  a  ketten  elégtételt  követeltek.  Az  ebből  támadt  vesze- 
kedést csak  azáltal  tudta  megszüntetni  az  elnöklő  perso- 
nális,  hogy  az  ülést  feloszlatta.^ 

Ily  jelenetek  csak  gyorsították  az  országgyűlés  bezá- 
ratását, mely  június  végén  a  pestis  ürügye  alatt  csakugyan 
beköveikezett. 

^  Diariuiii  Diaetae  Posoniensis  1708.  Urszággy.  könyvtár  kéiirjrti 
példánya. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  349 


Az  1709-ki  pozsonyi  országgyűlés. 

Június  ü*tól  augusztus  IS-ig. 

I 

A  inúlf  országgyűlésen  beadott  sérelmekre  kibocsátott  királyi  resolutio 
június  7-kén  felolvastatik.  —  A  vallásügyi  pont  heves  vitát  idéz  el5.  — 
A  protestánsok  külön  tanácskozása.  —  A  június  80-ki  országos  ülésen 
Röszler  és  a  personális  között  éles  szóváltás  fejlődött  ki.  —  Július  3-kán 
új  vita :  a  protestánsok  kérelme,  hogy  sérelmeik  az  országos  sérelmekhez 

csatoltassanak,  nem  fogadtatott  el. 

Minthogy  a  múlt  évben  tartott  országgyűlés  a  bekö- 
vetkezett pestis  miatt  június  végén  ügyszólván  rendetlenül 
oszlott  szét,  ő  felsége  1709.  május  18-kára  újra  összehívta 
párthíveit,  hogy  a  múlt  évben  átvett  sérelmekre  adott  ki- 
rályi válaszát  közölhesse  velők. 

Időközben  nevezetes  hadi  tények  következtek  be. 
Heister  és  Pálfi  császári  tábornokok  Trenesén  alatt  szét- 
verték Rákóczy  seregét,  mely  másutt  is  új  meg  új  csapá- 
sokat szenvedett.  A  diplomatiai  tárgyalások  sem  vezettek 
kellő  eredményre,  minélfogva  Rákóczy  hajlandó  volt  tisz- 
tességes béke  megkötésére. 

De  a  hadiszerencse  által  elkapatott  császári  hadvezé- 
rek most  már  hallani  sem  akartak  a  békéről,  hanem  a 
háború  folytatását  sürgették,  mialatt  József  király  ügyesen 
a  kedélyek  megnyugtatására  törekedett.  Híveinek  egy  része 
már  előre  látta  Rákóczy  leveretését,  és  a  biztosan  várt 
győzelem  előérzetében  bosszúra  gondolt  mindazon  szeren- 
csétlenek iránt  akik  Rákóczy  zászlaja  alatt  harczoltak. 
Ezen  aljas,  de  könnyen  érthető  gyarlóság  különösen  azok 
körében  nVilvánult,  akik  a  szeretet  vallásának  hirdetésére 
voltak  hivatva.  A  „lázadókról"  mint  valami  istentelen  go- 
nosz emberekről  beszéltek,  akik  minden  irgalomra  érde- 
metlenné tették  magokat.  A  királyé  és  némely  higgadtabb 
gondolkodású  világi  férfiúé  az  érdem,  hogy  a  humanismus 
érzete  teljesen  ki  nem  irtatott  a  rendek  szivéből,  kik  a  ki- 


350  Z81L1NBZKY  MIHÁLY. 

rály  hívószavára,  bár  csekély  számmal,  ismét  megjelentek 
Pozsonyban. 

Többnyire  azokat  látjuk  összeseregelve.  akik  a  mnlt 
országgyűlésen  is  jelen  voltak.  A  főpapság  és  főnemesség 
azon  része,  mely  a  királyhoz  hu  maradt,  teljes  számban 
jelent  meg;  de  a  vármegyék  és  városok  követei  csak  gyé- 
ren gyülekeztek,  ügy  hogy  a  május  18-kára  összehívott 
gyűlés  csak  június  hó  első  napjaiban  volt  megnyitható 

A  rendes  ülések  részint  a  követek  lassú  gyülekezése, 
részint  a  királyi  biztosok  késedéi aiezése,  részint  pedig  a 
közbejött  pünkösdi  nagy  ünnepek  miatt,  csak  június  5-kén 
kezdődtek  meg.  Ekkor  nyújtották  át  az  országos  sérelmekre 
adott  királyi  választ,  melyet  azonban  csak  két  nap  mnWa 
olvastak  fel  ünnepélyesen. 

Hatása  általában  megnyugtató  volt,  amennyiben  a  ki- 
rály ismételve  kijelenté,  hogy  a  koronázási  diplomában  és 
az  1681.  s  1687-ki  törvényekben  letett  alapelvekhez  képest 
tiszteletben  kívánja  tartani  mindazon  törvényeket  jogokat, 
szabadságokat  és  szabadalmakat,  melyek  ott  megerősíttettek: 
továbbá,  hogy  épségben  fogja  tartani  azon  javításokat  és 
módosításokat  is,  melyeket  azokon  az  azóta  tartott  ország- 
gyűlések tettek. 

Tudjuk,  hogy  a  folytonosan  tartó  polgárháború  káro- 
san hatott  vissza  a  vallási  és  egyházi  ügyekre.  Az  egyházi 
javak  már  régebben  nagy  mértékben  megterheltettek.  Uj 
benefíciumokat  pedig  a  helyzet  bizonytalansága  és  a  nagy 
állami  terhek  miatt  nem  igen  lehetett  alapítani.  Ez  kifeje- 
zést nyert  a  királyi  válasz  nyolczadik  pontjában,  melyben 
az  mondatik,  hogy  az  egyházi  javak  megterheltetése  az 
ország  törvénye  szerint  történt,  mihez  a  közjó  érdekében 
maga  a  klérus  is  hozzájárult.  Egyébiránt  egyes  netáui  sérel- 
mes esetekben  ő  felsége  kész  orvoslatot  nyújtani.  A  tizen- 
egyedik pontban  érintett  szentmártoni  főapátság  sérelmére 
vonatkozólag  azt  mondja,  hogy  ez  ügynek  megvizsgáltatá- 
sát  még  az  országgyűlés  folyama  alatt  fogja  elrendelni. 
A  tizennegyedik  pontban  említett  azon  intézkedést,  hogy  az 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLéSEK  VAIjLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  351 

elhalt  papok  birtokai  a  királyi  fiskusra  szálljanak,  ő  fel- 
sége továbbra  is  fentartani  kivánja.  Mindazáltal  beleegye- 
zését adja,  hogy  külömbség  tétessék  az  örökölt  és  szerzett 
birtokok  között.  A  váradi  egyház  panaszát  a  királyi  fiskus 
fogja  eligazíthatni. 

A  válasz  többi  pontjaiban  erélyesen  hangsúlyozza  ki- 
rályi jogait  Ezek  közt  a  kanczellári  hivatalnak  egyházi 
vagy  világi  egyén  általi  betöltésére  vonatkozó  jogát  is. 
Fentartja  magának  azt,  hogy  Magyarországban  és  csatolt 
részeiben  —  mint  eddig  —  ezután  is  alapithasson,  fen  tart- 
hasson és  javadalmazhasson  egyházakat.  A  fennálló  kolos- 
torokat és  kollégiumokat  a  kánonok  értelmében  nem  szün- 
teti meg;  de  azt  hiszi,  hogy  azokat  szaporítani  a  közjó 
rovására  nem  szükséges.  A  parochiáknak  tett  adományokat 
azonban,  melyek  semmiféle  törvény  által  nem  tiltatnak, 
továbbra  is  tiszteletben  fogja  tartani  Azt  is  királyi  gond- 
jai közé  számitandja.  hogy  a  megyés  püspökök  kötelessé- 
geiket lelkiismeretesen  teljesíthessék. 

Mellőzve  itt  a  magánsérelmekre  vonatkozó  királyi 
választ,  a  hitfelekezetek  egymáshozi  viszonyáról  és  közjogi 
helyzetéről  szóló  33-ki  pontban  „ő  felsége  kijelenté,  hogy 
a  Magyarországban  bevett  húrom  vallás  ügye  az  utóbb  tar- 
tott soproni  és  pozsonyi  országgyűlések  czikkeinek  valódi 
értelme  szerinti  állapotban  marad;  s  azok  szabadságáról  és 
biztonságáról  ő  felsége  akként  fog  gondoskodni,  hogy  az 
ismételten  említett  törvényczikkek  ellenére  sem  a  földes- 
urak ne  éljenek  vissza  jogaikkal,  sem  pedig  a  nevezett 
vallások  követői  bármelyikének  lelkiismeretén  erőszak  ne 
követtessék  el;  —  és  ha  várakozás  ellenére  a  dolog  más- 
kép történnék,  azt  hatalmával  és  királyi  tokin^'^^'j';  \  ;' ;"•' 

j     ,  ,  n    .        "  ^  X  -tt  1  '^^  engedni.  Mind 

denképen  meg  fogia  szüntetni*.^      . ,  ,       ,    >^ 

^.  .  .  ,  r  .  ^  felelettel.    Nagyqp 

Az  országos  rendek,  szof  „.         ,    ^:^ 

1--L.  '        u'  xM        1  •  '1  •      •etetni  a  vallasgyak**" 
dottsegre  bíztak  a  királyi  "      ,  ,  . 

*"  .t,  s  hogy  eleinte  -  y 

^it  sem   adnak  ws?^^''^'^      ^- 

'  Diarium    Dif^^^^  -  hogv         .     e%^  \^^^1.  ^"^^ 
Nemz.  Múz.  ,,  .    ,  a'/.*-^^^      ^A/»    ^*^ 

^/  aztán  mindev  n<^^ 

— »u8iVy  :  Magyar  or8zi(fgyűlé\,-o\0^^  '  «í.\>V'^  * 

1 


♦  m«Í1<^ 


A  MAGYAR  ORSZÁOOYÜLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  353 

15.  Szegner  József  soproni  tanácsos. 
16    Skaricza  Gábor  pozsonyi  procurator, 

17.  Gábriel  János  ruszti  tanácsos, 

18.  Iványos  Miklós  győri, 

19.  Scharnóczai,  Osztrosith  követe. 

20.  Dobner  Ferdinánd  sopronvárosi, 

21.  Scharff  bazinvárosi  követek. 

22.  Rajmann  Ádám, 

23.  Úsz  Gábor, 

24.  Horváth  N.  magánzó  Pozsonyban, 

25.  Zetkovszky  X.  mint  anyitrai evangélikusok  küldötte. 
Hogy  a  tanácskozások  minél  gyorsabban  és  simábban 

folyjanak.  Röszler  június  23-kán  részletes  előterjesztést  tett 
a  protestáns  ügynek  a  legújabb  helyzetéről,  kiváló  tekin- 
tettel azon  konventi  tagokra,  akik  a  múlt  országgyűlésen 
nem  voltak  jelen.  A  jelenvoltak  ezt  hálával  fogadták;  de 
hogy  az  előterjesztésben  foglalt  nagyérdekü  tárgyak  friss 
emlékezetükben  megmaradhassanak,  Röszlert  arra  kérték, 
hogy  írásban  is  lenne  szíves  velők  közölni  az  eddig  tör- 
téntek fonalát. 

Ez  meg  is  történt  június  25-kén,  a  mikor  több  felvidéki 
küldött  is  megjelent  a  tanácskozmányban.  Felolvasták  a 
beadott  sérelmeket,  a  hozzájok  csatolt  emlékiratot  és  mind- 
azon beszédeket,  melyeket  audientiák  alkalmával  ő  felsége 
és  tanácsosai  előtt  elmondottak.  Felolvasták  az  ezekre  adott 
válaszokat,  valamint  a  róm.  katholikusok  sérelmi  iratát  is. 
A  főkérdés  azonban  az  volt:  mit  tegyenek  Ő  felségé- 
nek legutóbbi  resolutiójával  szemben  ?  Okolicsányi  arra 
figyelmeztette  az  egybegyűlteket,  hogy  az  ellenfél  vagy 
ridegen  ellent  fog  mondani,  vagy  részben  engedni.  Mind  a 
két  esetben  készen  kell  állani  a  felelettel.  Nagyon  való- 
színű, hogy  külörabség  fog  tétetni  a  vailásgyakorlat  szabad- 
sága és  biztonsága  között,  s  hogy  eleinte  mindent  megígér- 
nek, de  utóbb  semmit  sem  adnak  meg.  Azért  jó  lesz  vi- 
gyázni —  úgy  mond  —  hogy  ridegen  ne  mindent  követel- 
j^fink,  nehogy  aztán  mindent  elveszítsünk. 

^l^BAlOiiuzky  :  Hai^jar  országgyűlések.  23 


i)Ö4  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

A  többiek  azon  nézetnek  adtak  kifejezést,  hogy  a 
vallásgyakorlat  szabadsága  annak  biztonsága  nélkül  nem 
képzelhető;  nem  képzelhető  anélkül,  hogy  a  templomok, 
iskolák,  papok  és  tanítók  és  az  emlékiratban  elő^ámlált 
minden  jövedelmek,  jogok  és  szabadságok  háboritlanul  fen- 
tartassanak.  Minélfogva  kérni  kell  ő  felségét,  hogy  a  pro- 
testánsoktól elfoglalt  templomokat  és  iskolákat,  az  emlék- 
iratban kifejtett  minden  tartozm anyaikkal  együtt,  még  ezen 
országgyűlés  alatt  adassa  vissza,  és  jövőre  nézve  a  teljes 
vallásszabadságról  atyailag  gondoskodni  s  ezáltal  hiveit  a 
nagyfontosságú  lelkiismereti  kérdésben  megnyugtatni  kegyes- 
kedjék; még  pedig  olyképen,  hogy  neesak  itt  vagy  ott, 
hanem  mindenütt  országszerte  és  minden  evangélikus  lakos- 
nak legyen  lelki  nyugodalma  és  békéje.  Kivánták  pedig 
ezt  azért,  hogy  az  utókor  ne  mondhassa,  hogy  kötelessé- 
geiket elmulasztották,  hogy  a  törvényektől  és  királyi  diplo- 
máktól eltértek,  s  nem  ragadtak  meg  minden  alkalmat 
arra^    hogy  egyházuk  és  vallásuk  jogait  megvédelmezzék. 

A  rendek  házában  június  30-kán  került  a  sor  a  val- 
lás ügyét  illető  33-dik  pont  felolvasására. 

Mielőtt  Meskó  Ádám  ítélőmester  a  szöveget  felolvasta 
volna,  felállott  Okoliesányi  és  kivánta,  hogy  ne  az  illető 
sérelmi  pont,  hanem  csak  ő  felségének  resolutiója  olvas- 
tassék  fel;  mert  —  úgy  mond  —  ha  az  országos  rendek 
sérelme  felolvastatik,  akkor  a  mi  sérelmeinket  is  fel  kell 
olvasni. 

Ebből  nagy  zaj  kerekedett.  A  klérus  és  a  róm.  katho- 
likus  követek  követelték  a  felolvasást.  Mások  ellenezték. 
Végre  felolvastatott  mint  a  diploma  hatodik  pontjára  vonat- 
kozó sérelem,  ő  felségének  resolutiójával  együtt,  mely  — 
mint  fentebb  láttuk  —  három  ^bevett^  vallásról  és  azoknak 
királyi  védelméről  szól. 

Az  evangélikusok  ezért  hálájukat  kifejezték  királyi  6 
felsége  iránt;  többi  kivánalmaikat  pedig  új  kérvényben  ki- 
vánták kifejezni.  De  a  klérus  nem  tudott  bele  nyugodni  a 
resolutio  azon  kifejezésébe,  hogy  „három  bevett  vallás^. 


A   MAGYAR   0R8ZÁ0GYÚLÉ8EK  VALLÁSÜGYI  TÁBGYALÁ8AI.  355 

Spázay  Pál  esztergomi  kanonok  ez  ellen  tiltakozott. 
A  róm.  katholikiis  vallást  —  úgy  mond  —  maga  az  Isten 
alapította;  s  ennélfogva  nem  lehet  róla  azt  mondani,  hogy 
„bevett"  vallás,  hanem  inkább,  hogy  Szent  István  apostoli 
királytól  „öröklött"  vallás.  Az  evangélikus  vagy  lutheránus 
vallás  nem  is  nevezhető  vallásnak,  csak  lutheránus  s  ágos- 
tai és  helvét  hitvallásnak^  konfessiónak.  Ezt  Okoliesányi 
nem  hagyhatta  szó  nélkül. 

A  mi  vallásunkat  is  maga  az  Isten  alapította,  monda; 
és  ha  a  róm.  katholikusok  azt  mondják  a  magok  hitéről, 
hogy  Szent  István  királytól  ..öröklött",  akkor  mi  evangéli- 
kusok vagyunk  az  örökösök,  mert  Szent  István  decretumai 
teljesen  egyeznek  a  mi  vallásunkkal.  A  Szentírás  azon  ki- 
fejezése: „Te  vagy  ama  szikla,  rajtad  építem  fel  az  én 
anyaszentegyházamat^  nem  Pétert,  hanem  Krisztust  állítja 
az  egyház  alapjául  s  az  Athanásiusi  symbolumot  a  hit  zsinór- 
mértékéül. Belebocsátkozott  a  symbolikus  könyvek  magya- 
rázatába, és  valahányszor  Spázay  a  maga  nézetének  védel- 
mére valamit  felhozott,  Okoliesányi  azonnal  készen  volt  a 
szakszerű  czáfolattal,  mely  a  Szentírásban  és  a  hitvallások- 
ban való  jártasságáról  fényes  tanúbizonyságot  tett. 

A  protestánsok  abbeli  kívánságára,  hogy  kivánataik 
ismét  felterjesztessenek,  az  elnöklő  personálisan  megjegyzé, 
hogy:  a  rendek  válaszában  nem  lehet  ily  kérelmet  kifejezni. 
Emlékeztetett  arra,  hogy  tavaly,  midőn  a  sérelmekről  volt 
a  szó,  a  protestánsok  nem  kívánták  a  magok  sérelmeit 
országos  sérelmek  közé  fölvétetni,  hanem  külön  akartak 
folyamodni  az  udvarhoz. 

Röszler  ezt  hallva,  felugrott  és  hozzászólott  a  tárgy- 
hoz. Többek  között  felemlíté,  hogy  a  protestánsok  a  múlt 
évben  is  beadták  sérelmeiket,  és  azokat  az  országos  sérel- 
mekhez csatoltatni  kérték,  de  kérelmük  nem  teljesíttetett. 
Ezért  kénytelenek  voltak  az  udvarhoz  külön  folyamodni. 

A  personális  tagadta,  hogy  így  történt  volna  a  dolog. 
De  Röszler,  hivatkozva  az  események  egymásutánjára,  fér- 
fias komolysággal  ismételte  előbbeni  állítását;  minek  követ- 

23* 


356  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

keztében  a  personális,  megfeledkezvén  elnöki  méltósá«^áról. 
indulatos  hangon  e  szavakban  tört  ki: 

^Ne  mondja  kend,  mert  nem  igaz;  hitemmel  is  kész 
vagyok  megbizonyítanom  (noha  nem  szükséges),  hogy  nem 
instált  kegyelmetek." 

E  szavakra  óriási  zaj  keletkezett  a  rendek  padjairól. 
Dobner  és  több  evangélikus  követ  Röszler  mellett  foglal- 
ván állást,  erősítették,  hogy  állítása  igaz;  míg  a  róm.  katlio- 
likus  többség  az  ellenkezőt  állítva,  a  personálisnak  adott 
igazat,  és  elégtételt  követelt  az  elnöki  szék  sérthetetlen- 
ségének. 

A  klérus  és  a  királyi  tábla  néhány  ta^s^ja  oly  nagy 
sérelemnek  akarták  feltüntetni  a  personális  meghazudtolá- 
sát,  hogy  Röszler  ellen  az  1587-ki  országgyűlésen  Debre- 
ezeni  György  altárnok  ellen  hozott  számüzetési  büntetést 
akarták  alkalmazni.  Spázay  hirtelen  előkereste  Istvánfi  tör- 
ténelmi munkáját,  s  abból  az  illető  eseményt  a  következő 
szavakkal  olvasá  fel:  „Ezen  villongós  gyűlés  alatt  Debre- 
czeni  György  altárnok.  ki  a  szabad  városokban  törvény- 
kezett, mivel  a  magyar  tanácsról  tilos  gyalázó  szavakkal 
nyilatkozott,  s  annak  tekintélyét  piszkolódó  szavak  s  gúny- 
iratokkal sérté.  miért  a  tanácsurak  az  országos  rendek  és 
a  törvény  oltalmához  folyamodtak,  az  országgyűlés  elé  idéz- 
tetett. De  meg  nem  jelent.  Ez  okból  felségsértésbe  elmarasz- 
taltatván, száműzetett.  Ezen  szigorú  ítélet  ugyan  nem  ártat- 
lanul sujtá  az  elbizakodott  embert,  de  három  év  múlva 
Zrínyi  György,  a  sértett  tanácsurak  és  a  rendek  közben 
járására  megsemmisíttetett  és  ő  méltóságát  és  javait  vissza- 
nyeré".  ^ 

íme  úgy  mond  Spázay  —  így  kell  eljárni  Röszlerrel 
is,  aki  a  rendek  elnökét  sértette  megi 

Azonban  mindenfelől  hangzott:  nem  tartozik  ide;  nem 
hasonló  eset,  menjünk  tovább! 

De  a  felindult  rendek   szóviharát  nem  lehetett  lecsil- 

'  Hist.  Lib.  XXVI.  An.  1587.    Vidovics  Gy.  fordításában    647.  I 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  3Ö7 

lapítani.  A  personális  érezte,  hogy  voltaképen  ő  hibázott, 
midőn  a  sértő  „nem  igaz^  szavakat  használta;  de  attól  félt, 
hogy  hibájának  beismerése  által  tekintélyén  érzékeny  csor- 
bát fogna  ejteni,  ennélfogva  a  zaj  lecsillapodásával  magya- 
rázni kezdte  a  tényállást  olyformán,  hogy  igenis  a  protes- 
tánsok kivánták,  miszerint  sérelmeik  az  országos  sérelmek- 
hez csatoltassanak,  de  a  többség  azt  el  nem  fogadta;  ez 
ellen  azok  óvást  tettek,  miről  annak  idején  bizonyítványt 
is  adott  nekik. 

Ez  voltaképen  nyilvános  beismerése  volt  annak,  hogy 
Röszler  állítása  megfelelt  a  tényállásnak;  azonban  a  kedé- 
lyek annyira  fel  voltak  zaklatva,  az  egymással  szemben 
álló  felek  oly  indulatosak,  s  maga  az  elnöklő  personális 
oly  zavart  volt,  hogy  az  ülést,  még  mielőtt  a  33-dik  pont 
elintéztetett  volna,  feloszlatta. 

Ezen  kellemetlen  jelenet  hatása  alatt  mindenki  elfe- 
ledte Czindery  horvátországi  követnek  abbeli  protestatió- 
ját,  hogy  az  evangélikus  vallás  Horvát-Szlavon  és  Dalmát- 
országokban bevettnek  ne  tekintessék.  Városszerte  csak  a 
zajos  jelenetről  beszéltek  a  követek  és  a  főurak;  kiki  saját 
vérmérséklete  és  felfogása  szerint  ítélt  Röszlemek  „vak- 
merősége'* felett.  Még  asztal  felett  is  ez  képezte  a  beszéd 
tárgyát.  Egy  ilyen  alkalommal,  mikor  Dobner  védelmezte 
társát,  és  általánosságban  a  protestánsoknak  a  király  iránti 
hűségét  emlegette,  s  hivatkozott  a  soproniaknak  várvédelem 
alkalmával  tanúsított  önfeláldozó  magaviseletére,  Kajdacsi 
szentgyörgyi  követ  azon  ellenvetést  tette,  hogy  akkor  némely 
lutheránusuk  azt  mondották:  mit  törődjünk  mi  a  császárral? 

Dobner  ez  ellenvetés  igaz  voltát  kétségbe  vonta.  Állí- 
tása oly  határozott  volt,  hogy  az  illető  kénytelen  volt  ki- 
jelenteni, hogy  nem  a  soproniakról,  hanem  más  lutheránu- 
sokról monda  azt. 

—  Akkor,  ügy  mond  Dobner,  ne  tessék  az  ártatla- 
nokat vádolni.  Ha  valaki  csakugyan  mondott  volna  oly 
helytelen  szavakat,  ám  büntesse  az  elöljáróság  Mi  akasztó- 
fára vinnők  az  olvat. 


358  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Más  hasonló  jelenetek  is  fordultak  elő  nemcsak  ma- 
gánbeszélgetések, hanem  nyilvános  tárgyalások  alkalmával 
Jellemző  dolog,  hogy  nagyon  gyakran  használt  kifejezések 
voltak  ezek:  áruló  és  lázadó.  Azok,  akik  nem  régen  még 
Rákóczy  zászlai  alatt  voltak,  de  újabb  események  alapján 
József  hűségére  tértek  vissza,  nem  találkoztak  kellő  előzé- 
kenységgel és  őszinteséggel;  sőt  gyakran  kellett  tapasztal- 
niok,  hogy  előbbi  pártállásukért  lenézetnek  és  gyanusíttat- 
nak.  Ha  ezek  közül  valamelyik,  mint  követ  felszólalt  az 
országgyűlésen  és  ha  az  véletlenül  még  protestáns  vallású 
is  volt,  biztos  lehetett  róla,  hogy  a  klérus  nem  hagyja  szó 
nélkül,  és  szemére  hányja  „a  lázadást^  és  az  ónodi  gyűlést.^ 

A  protestáns  rendek  ily  körülmények  között  kétszere- 
sen érezték  a  Röszler  és  a  personális  közt  felmerült  sajnos 
esetnek  súlyos  voltát;  s  éppen  azért  még  aznap  sietett  kül- 
döttségileg a  personális  kiengesztelésére.  Ezen  tény  igen  jó 
hatást  gyakorolt  nemcsak  a  personálisra,  hanem  az  ügy 
további  menetére  is.  Kölcsönös  felvilágosítások  és  magya- 
rázatok után  a  personális  sajnálatát  fejezte  ki  az  eset  felett, 
de  egyúttal  nagyrabecsülését  nyilvánította  Röszler  iránt, 
akit  nem  akart  megsérteni.  Biztosította  a  megjelenteket, 
hogy  a  protestánsok  iránti  jó  indulatát  továbbra  is  meg 
fo^ja  tartani;  remélve  azt,  hogy  a  nyilvános  meghazndtolás. 
mely  a  bécsi  kormánykörökben  is  nagy  sensatiót  okozott, 
nyilvános  ülésen  fog  jóvá  tétetni. 

Néhány  napba  került,    míg   megtalálták  az  alkalmas 


^  .  .  Tandem  post  longas  in  negotío  Religionís  habitas,  sat  mo- 
rosas  controversias.  ubi  inter  tales,  qni  niiper  sequaces  Kákóczyani  erant. 
jam  verő  ad  íidelitatem  Siiae  Majestatis  redierunt,  sicque  in  sessione  ah- 
legatorum  nninere  fungerentur,  saepius  ad  personalia  quoqne  deventuiu 
extitít,  eratque  sat  taediusnra  audíta,  quomodo  Catholicus  Liitherano  et  e 
contra  sibi  objiciebant,  qiialiter  in  Onodionsi  et  aliís  conventiculis  conrra 
Regem  et  ReÜgionem  eonjuraverint,  ipsam  Regiam  Majestatem  detronisa- 
verint  confoederationem  strictissimo  siib  Juramento  eonflaverint  et  alia 
similia  .  .  DiarJum  Dielae  Posoniensis  1709.  Országgyűlési  könyvtár  kéz- 
iratai közt. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYÜÍiáSBK  VALLÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  359 

módot,  melyen  az  a  két  fél  jellemének  sérelme  nélkül  meg- 
történhetett. A  felek  lovagias  gondolkodása  és  kölcsönös 
tapintata,  jelesül  pedig  Röszlernek  azon  férfias  eljárása, 
hogy  a  personális  nyilatkozata  után  késznek  nyilatkozott 
szavainak  értelmét  helyreigazítani,  lehetővé  tette  a  békés 
kiegyenlítést. 

Július  4-kén  feszült  figyelemmel  várták  a  nagyszám- 
számban megjelent  rendek  e  kényes  becsületbeli  ügy  meg- 
oldását. 

A  personális  szokottnál  nyájasabb  és  halaványabb 
volt.  Sajnálatát  fejezte  ki  a  néhány  nap  előtt  itt  a  rendek 
körében  történt  sajnos  eseményről,  kijelentvén  azt,  hogy 
szavaival  nem  kivánta  Röszlert  megbántani,  annál  kevésbbé 
követi  szólásjogát  megsérteni. 

Erre  fölemelkedett  Röszler,  és  a  városok  táblájához, 
majd  a  klérus  felé  fordulva,  ünnepélyes  hangon  ezeket 
monda:  Őszintén  fájlalom,  hogy  néhány  nap  előtt  oly  sze- 
rencsétlen tárgy  merült  fel,  midőn  azt  állítottam,  hogy  az 
evangélikus  rendek  kérték  az  országos  rendeket,  miszerint 
sérelmeiket  a  többi  politikai  és  jnridikai  sérelmekhez  csa- 
tolják, amit  personális  ő  nagysága  tagadott,  és  ezért  nehez- 
telt Kijelentem  ezennel,  hogy  e  szavakat  nem  sértési  szán- 
dékkal mondottam  el,  sem  azért,  hogy  azon  magán  néze- 
temet ő  nagyságának,  vagy  a  közhatározatnak  íölibe  akartam 
volna  helyezni,  mely  esetben,  ha  szavaim  a  personális  ő 
nagyságát  vagy  a  rendeket  sértették  volna,  ezennel  kész 
vagyok  bocsánatot  kérni. 

Ezen  férfias  hangon  elmondott  engesztelő  szavak  álta- 
lános helyesléssel  fogadtattak.  Mindenfelől  hallatszott  az 
őszinte  szó  által  lefegyverzett  rendek  ajkairól:  megbocsá- 
tunk,   hiszen    emberek  vagyunk,  mindnyájan  tévedhetünk!^ 

Csodálatos,  hogy  ez  utóbbi  szavakat  csak  a  papok 
nem  osztották,  mint  akik  a  tévedhctést  csak  mások  gyarló 


^  V.    ö.    Dobner  Diarium,  Kovachich-féle  gyűjt.  Az  orsz.  levéltár- 
ban, és  a  Netn«.  Múz.  lev. 


360  ZSXlilNSZKT  MIHÁLY. 


tulajdoDságának  ismerték  el.  Ők  a  rendes  tárgyalások  fona- 
lának felvétele  után  csakhamar  kimutatták,  hogy  a  vallás 
dolgában  nem  hajlandók  elismerni,  mintha  az  evang.  vaUás 
éppen  olyan  szabad  vallás  lehetne,  mint  a  róm.  katholikns. 
Ők  helyesléssel  fogadták  a  kir.  resolutio  33-dik  pontjára 
vonatkozó  —  Meskó  Ádám  által  készített  és  felolvasott  — 
replikát,  melyben  hangsnlyoztatik;  hogy  a  szent  római  katb. 
vallás,  melyet  ő  felsége  is  követ,  s  mely  az  egész  világon 
elterjedett,  Szent  István  első  király  korától  fogva  Magjar- 
országban  és  a  hozzácsatolt  részekben,  egyedül  volt  betéve 
és  az  1550:  12-ik  s  egyéb  törvény czikkek  által  megerő- 
sítve; hogy  az  ágostai  és  helvét  hitvallás,  az  egyházi  és 
világi  róm.  katbolíRusok  ellenére  fegj'veres  erővel  hozatott 
be  s  az  1681.  és  1687-ki  kikötésekkel  egyedül  a  közbéke 
és  nyugalom  kedvéért  türetik  meg.  Hivatkozik  e  részben 
az  országos  határozatokra. 

A  karok  és  rendek,  ezen  replika  szerint,  azt  hiszik, 
hogy  ha  ezen  pont  ő  felségének  resolutiója  szerint  fog  el- 
intéztetni, éppen  e  miatt  szűnnék  meg  a  béke  és  nyugo- 
dalom. Azt  remélik  tehát,  hogy  ő  felsége  nem  fogja  rossz 
néven  venni,  ha  a  resolutiójában  foglalt  és  a  róm.  kath. 
rendre  nézve  felette  sérelmes  „bevett"  kifejezés  ellen,  mint 
mindig,  úgy  most  is  felszólalnak  mint  olyan  ellen,  mely 
csak  fegyverrel  csikartatott  ki  tőle.  Védik  a  visszaszerzett 
részeken  gyakorlandó  földesúri  jogokat  és  újra  könyörög- 
nek, hogy  ő  felsége  kiadandó  újabb  resolutiójában  jelentse 
ki,  miszerint  semmiféle  olyan  új  ftlekezetnek,  mely  ezen 
mozgalom  idején  a  Krisztus  keresztjét  száműzte,  ^  hely  ne 
adassék  az  országban;  ilyenek  ellen  a  királyi  ügyész  vizs- 
gálatot indítson,  ő  felsége  pedig  méltóztassék  e  bajt  meg- 
szüntetve elrendelni,  hogy  a  mozgalmas  időben  elfoglalt 
templomok  a  róm.  katholikusoknak  visszaadassanak. 

Természetes,  hogy  ily  ellenséges  indulatot  tanúsító 
javaslatot   a    protestánsok    nem    fogadhattak  el.  Egyházuk 

^  Ez  vonatkozás  a  rózsahegyi  zsinat  egy  határozatára. 


A  MAGYAR  OBSZÁOQYÚLéBBK  VALLÁSÜGYI  TÁBGYAIíÁBAI.  361 

létjogát  látták  abban  ismét  megtámadva  oly  vádak  kísé- 
retében, melyeket  már  igen  sokszor  megezáfoltak.  Okoli- 
csányi,  Röszler  és  Dobner  egymásután  felszólaltak  és  hatá- 
rozottan kijelentették,  hogy  a  felolvasott  replikához  ezúttal 
sem  járulhatnak;  annak  ellentmondanak  s  erről  magoknak 
külön  bizonyítványt  kémek  kiadatni.  Azt,  ami  ő  felsége 
resolutiójának  83-ik  pontjában  megnyugtató,  hálás  szívvel 
fogadják.  Ami  ellen  pedig  észrevételük  van,  aziránt  ismét 
alázatos  folyamodást  fognak  benyújtani  ő  felségének  czá- 
foló  emlékirat  kíséretében.  Ha  pedig  oly  szerencsétlenek 
lesznek,  hogy  a  rendek  többsége  ezen  szándékjokat  meg- 
hiúsítja, erre  nézve  is  bizonyítványt  kérendnek,  hogy  azzal 
ő  felsége  elé  járulhassanak. 

Erre  Meskó  Ádám  röviden  azt  felelte:  van  már  bizo- 
nyítványotok; új  kérvényt  nem  lehet  a  replikához  csatolni. 
S  ezzel  a  többség  elütötte  kérelmeiktől,  minek  következ- 
tében e  nélkül  voltak  kénytelenek  folyamodni  ő  felségéhez. 

De  még  ezt  is  ellenezte  Spáczay  Pál  kanonok.  Tá- 
madó beszédében  azt  állítá,  hogy  a  protestánsok  vallása 
érdekében  hozott  törvények  fegyverrel  csikartattak  ki,  ennél- 
fogva ő  felsége  nem  is  tartozik  azokat  megtartani. 

Erre  felszólalt  Okolicsányi  és  párthíveinek  helyeslése 
mellett,  erős  okokkal  verte  vissza  e  támadást.  Kiterjesz- 
kedett a  róm.  katholikus-párt  egész  eljárására,  s  ez  ellen 
társaival  együtt  határozottan  tiltakozott.  Elmondá,  hogy  az 
evangélikusok  tiltakoznak  most  is,  mint  tiltakoztak  a  múlt 
országgyűlésen  az  ellen,  hogy  az  ö  sérelmeik  nem  ismer- 
tetnek cl  országos  sérelmeknek.  Szemükre  veté  a  papok- 
nak, hogy  midőn  hat  év  óta  dúl  e  hazában  a  polgárháború, 
s  midőn  ő  felsége  a  rendekkel  együtt  annak  lecsendesíté- 
sén  fáradozik,  akkor  ők  e  békét  igazságtalan  eljárásukkal 
akadályozzák.  Mert  nem  lehet  igazság  az,  hogy  az  egyik 
félnek  sérelmei  meghallgattatnak,  a  másik  fél  sérelmei  pedig 
ridegen  elmellőztetnek,  amiből  csak  gyűlölködés  s  haszon- 
talán  czivakodás  származik.  O  felsége  az  ország  összes  ren- 
déinek, tehát  az  evangélikusoknak  is  szóló  leiratokat  bocsát 


Zfíl2  ZSnJSBZKT  niALT. 

ki.  miből  koTetkezik.  hogy  a  febratnkDak  is  így  kellene 
felmeDoiok.  MiDihogy  pedig  a  róm.  katholikasok  az  eTao- 
gelika^jk  3zabad»ágaÍDak  tagadása  által  a  kir.  diplomát  is 
megsértik,  világom  hogy  az  ő  kérelmaknek  felolvasása,  az 
erangelí kasok  kérelmének  mellőzése,  csak  a  tönrények  fel- 
forgatására vezet 

Ilv  kőrdlméDvek  kőzött  —  mondák  az  eTan^liku- 
sok  —  ürők  hálára  Tannak  kötelezve  ő  felséfre  iránt,  aki 
vállasakat  nem  megtűrtnek  —  mint  azt  a  róm.  katholikn- 
iíok  óhajtották  —  hanem  az  1608-ki  törvényDek  megfele- 
lőleg  hetettnek.  jelentette  ki:  és  aki  a  földesurak  vissza- 
éléseit kir.  hatalmánál  fogva  megszüntetni  igérte.  Azért  teljes 
bizalommal  fordulnak  hozzá  kérelmeikkel  ismét,  hogy  őket 
a  római  katbolikasok  által  ellenük  intézett  támadásokkal 
ifzemben  védelmébe  fogadni,  s  törvényes  jogaikban  meg- 
tartani kegyeskedjék. 

Ezzel  tartoznak  vállasaknak,  mely  messze  világra  ki- 
terjed, mely  Krisztas  tanain  alapszik:  tartoznak  a  törté- 
nelmi igazságnak,  mely  azt  bizonyítja,  hogy  a  reformatió 
nem  fegyveres  erővel  hozatott  be  az  országba,  hanem  sza- 
bad polgárok  által  szabad  lelkiismerettel  fogadtatott  el. 
A  róni.  katbolikasok  erőszakossága  hozta  létre  a  háborút, 
kik  a  reformatió  tanait  önkényt  elfogadó  nemeseknek  nem- 
csak vallási  szabadságát,  hanem  egyéb  jogait  is  megtámad- 
ták. Nem  csoda,  hogyha  az  aasztriai  házból  származó  kirá- 
lyok ellen  Zápolya  és  más  r.  katbolikasok  által  folytatott 
háborúban  elterjedt  a  reformatió;  az  sem  lehet  új  dolog, 
hogy  Bocskay,  Bethlen  és  Rákóczy  György  idejében  nem 
csapán  a  vallásért,  hanem  polgári  szabadságért  folyt  a 
háború,  és  pedig  nem  csupán  az  evangélikusok,  hanem  róm. 
katholikusok  által  is,  mely  a  népjog  alapján  békekötések 
által  szüntettetett  meg. 

Nera  ismerhetik  el  tehát  az  evangélikusok  azon  ellen- 
vetés jogosultságát,  mintha  a  reformatió  erőszakosan  feg}- 
verrel  hozatott  volna  be  az  országba,  és  mintha  annak  joga 
és  szabadsága  fegyveres  erővel  csikartatott  volna  ki;  vagy 


A  MAGYAR  ORBZÁQOYÜIíÉSEK  VALIíÁSOQYI  TÁRGYALÁSAI.  363 

végre  mintha  a  jelen  zavarok  okát  is  az  képezné,  s  ez 
alapon  kiirtandó  lenne.  Hasonló  okoskodás  alapján  a  róm. 
katholikus  vallás,  sőt  az  ország  egyéb  szabadságait  is  meg 
lehetne  támadni^  mert  az  országos  rendek  folytonos  háborúk 
által  biztosították  nemesi  jogaikat  a  királyokkal  szemben, 
így  vivták  ki  például  II.  Andrástól  az  ország  összes  jogai- 
nak alapjául  szolgáló  törvényt;  így  barczoltak  őseink  szá- 
zadokon át  szabadságaikért  anélkül,  hogy  azokat  kicsikar- 
taknak  lehetne  mondani.  Vájjon  az  ország  szabadságait^ 
azért,  mert  azokat  fegyverrel  védelmezték  őseink,  meg  kell-e 
semmisíteni?  Ezt  a  róm  katholikus  rendek  sem  fogják 
állíthatni,  de  éppen  ily  módon  nem  állíthatják  azt  sem, 
hogy  az  evang.  vallást,  melynek  jogait  fegyverrel  kivívott 
békekötések  biztosítják,  kiirtandó  lenne  azért,  mert  fegy- 
verrel kellett  jogait  kivívni.  Hogy  nem  a  reformatiónak, 
hanem  az  ellene  —  nem  királyok,  hanem  egyedül  némely 
elbizott  róm.  katholikusok  által  —  folytatott  üldözésnek 
lehet  csak  tulsgdonítani  az  evangélikusok  fegyver  fogását, 
az  a  haza  törvényeiből  oly  világos,  hogy  bizonyítani  feles- 
leges. 

Mit  szóljanak  azon  állandó  háborúkról,  melyek  a  re- 
formatió  behozatala  előtt  folytak  ez  országban?  Melyik  az 
a  magyar  király  a  reformatió  előtti  századokban,  aki  ellen 
a  rendek,  akik  pedig  róm.  katholikusok  voltak,  fegyvert 
nem  ragadtak  volna  ?  Hiszen  még  a  reformatió  utáni  hábo- 
rúkban Verbőczy  Istvánon  és  a  már  említett  Zápolya  Jáno- 
son kívül  többen,  kik  fegyvert  fogtak,  nem  evangélikusok 
voltak,  hanem  róm.  katholikusok;  továbbá  a  jelenkori  átkos 
háborúnak  föindítói  és  vezetői  Rákóczy  és  Bercsényi  ha- 
sonlóképen róm.  katholikusok. 

Mindezeknél  fogva  a  róm.  katholikus  rendeknek  azon 
törekvése,  hogy  az  evang.  vallás  szabadságát  biztosító  tör- 
vények, békekötések  és  kir  diplomák  felforgattassanak, 
igazságtalan  és  az  evangélikusokra  nézve  sérelmes.  Ez  ellen 
tiltakozniok  kell,  de  egyúttal  ő  felségénél  keresnek  oltal- 
mat és  igazságot,  kérve  őt,  hogy  az  ágostai  és  helvét  hit- 


36^  ZmUM8ZICY  MIHÁLY. 

vallású  rendek  által  beterjesztett  kérelemre  vigaszt  nyújt 
határozatát  kiadni  kegyeskedjék. 

Még  Spáczay  Gábor  Jánosi  apát  és  nyitrai  kauono 
is  felszólalt,  azt  mondván,  hogy  az  1707-ben  Rózsaheonie 
tartott  zsinaton  a  lutheránusok,  régi  szokásuktól  eltérőié^ 
azt  határozták,  hogy  a  Megváltó  keresztje  többé  ne  has2 
náltassék,  hanem  kiküszöböltessék  a  szertartásokból.  Mir 
Dobner  azt  felelte,  hogy  az  nem  tartozik  reájuk,  mert  - 
ügymond  —  mi  kedvelői  és  nem  gyűlölői  vagyunk  Krisz 
tus  keresztjének  ezen  vers  értelme  szerint: 

Effigiein  Christí,  quoties  transibis,  lionora. 
Non  tamen  effígieui,  sed  quein  designat,  adóra. 

Még  azután  is  védekezniök  kellett  a  protestánsoknál 
azon  vádak  ellen,  hogy  vallásuk  sérti  a  róm.  katholikuso 
kat,  hogy  az  erőszakkal  hozatott  be.  De  en*e  Dobner  \ 
július  14-kén  tartott  ülésen  azt  a  feleletet  adta.  hogy  neo 
erőszakkal,  nem  fegyverrel,  hanem  kéréssel,  könyörgéese 
és  könyekkel  vívták  ki  magoknak  azt  a  szabadságot,  hog 
istenükhöz  saját  vallásuk  szerint  folyamodhassanak. 

Minthogy  a  protestánsoknak  azon  kérelme,  hogy  a: 
ő  sérelmeik  is  országos  sérelmek  gyanánt  terjesztessene) 
ő  felségéhez,  a  róm.  katholikus  többség  által  nem  fogad 
tátott  el,  az  evangélikusoknak  nem  maradt  egyéb  módjuk 
mint  az.  hogy  külön  feliratban  utasítsák  vissza  az  ellenül 
szórt  rágalmakat,  s  kérjék  továbbra  is  ő  felségének  atya 
védelmét. 


A  MAQYAK   OR8ZÁOOYÚLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSA].  365 


II. 

Az  evang.  rendek  külön  folyamodnak  ő  felségéhez.  —  Okolicsányi  emlék- 
irata. —  Az  ehhez  csatolt  ezáfoló  irat. 

A  fentebbiekből  láttuk,  hogy  az  evaog.  rendek  hatal- 
masan védelmezték  jogaikat;  de  a  róm.  katholikus  többség 
mellőzte  kérelmüket,  ügy  hogy  nem  maradt  egyéb  hátra 
mint  hogy  folyamodjanak  ő  felségéhez,  és  férfias  nyíltság- 
gal utasítsák  vissza  az  ellenök  emelt  vádakat.  A  memo- 
randum elkészítésével  Okolicsányi  Pált  bízták  meg,  aki 
július  15-kén  készen  volt  dolgozatával.  Bemutatta  hitsor- 
sosainak,  kik  aztán  némely  pótlásokkal  el  is  fogadták. 

A  szóban  levő  emlékiratban  az  ev.  rendek  mindenek- 
előtt örök  hálájukat  fejezik  ki  ő  felségének  azon  kegyes- 
ségeért, hogy  a  rendekhez  intézett  kir.  válaszában  az  ág. 
és  helvét  hitvallást  „bevett''  vallásnak  méltóztatott  nyilvá- 
nítani, és  hogy  a  soproni  országgyűlés  25.  és  26.  t.-czik- 
keit  olyképen  erősítette  meg,  hogy  a  földesurak  ne  él- 
hessenek vissza  jogaikkal,  s  bármely  vallás  követőinek 
lelkiismeretén  erőszak  ne  követtessék  el. 

Továbbá,  hogy  mivel  a  múlt  országgyűlésen  benyúj- 
tott kérelmükre  ő  felségének  válasza  elmaradt,  s  mivel  az 
idézett  26.  t.-cz.  értelmében  az  efféle  kérelmek  elintézése  a 
jövő  országgyűléseknek  hagyatik  meg,  a  minő  e  jelen  gyű- 
lés is;  ennélfogva  ügy  az  előző  törvények,  békekötések  és 
kir.  diplomák  alapján,  mint  az  ezeket  megerősítő  ujabb 
törvények  erejénél  fogva  könyörögnek,  hogy  sérelmeik  tény- 
legesen annál  is  inkább  elintéztessenek,  mert  ezáltal  az 
ország  békéje  is  hathatósan  előmozdíttatik. 

Ez  alkalommal  alázattal  megjeg}'zik,  hogy  a  jelen 
háborü  vezérei,  akik  pedig  róm.  katholikusok,  és  a  hozzá- 
jok  szítóknak  nagyobb  része  is  róm.  katholikus,  míg  az 
evangélikusok  a  kisebbik  részt  képezik,  az  evang.  vallás- 
nak teljes  szabadságot  engedtek,  hogy  őket  ezzel  is  meg- 
nyerjék (illetőleg  rászedjék)  s  azon  sok  száz  templomból, 
iskolából    és  paroehiákból,  melyeket  tőlök  a  róm.  katholi- 


36  B  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

kusok  1647  óta  annyi  törvény,  békekötés  és  kir.  diploma 
ellenére,  sőt  még  a  25.  és  26.  új  t.-czikkek  sérelmével  is 
elfoglaltak,  némelyeket  a  szécsényi  egyezmény  alapján  ön- 
kényt visszaadtak.  Miből  következik,  hogy  az  evangélikusok 
még  ezen  zavaros  időkben  sem  foglaltak  vissza  erőszakosan 
templomokat. 

Minthogy  pedig  ő  felsége  a  szécsényi  gyűlés  határo- 
zatait nem  ismerheti  el,  s  ekként  az  evangélikusoknak  ottan 
tett  engedményeket  sem  erősítheti  meg,  világos,  hogj-  ez 
azon  országgyűlés,  melyre  a  26.  t.-cz.  halasztotta  a  vallás- 
ügynek elintézését,  és  hogy  ez  azon  törvény,  mely  az  or- 
szágnak hitlevéllel  megerősített  régibb  törvényeit  épségben 
tartani  rendeli,  és  melynek  alapján  az  evangélikusok  régelh 
ben  is,  most  is  felfolyamodtak  ő  felségéhez. 

Ezekhez  csatolták  azon  javaslatot  is,  hogy  miképen 
lehetne  a  vallásügyi  sérelmeket  legkönnyebben  megszün- 
tetni. Ehhez  képest  aziránt  folyamodnak,  hogy  „a  földei 
urak  jogainak  épségben  tartásáról **  szóló  záradék  valódi 
értelme  országgyűlésileg  megállapíttassék  és  megerősítteí?- 
sék,  úgy  hegy  összhangzásban  legyen  a  vallás  szabadsá- 
gát biztosító  régibb  törvényekkel,  békekötésekkel  és  kir. 
diplomákkal. 

Továbbá,  hogy  a  bécsi  békekötésnek  9.  és  10.  pontja, 
valamint  az  1608-ki  koronázás  előtti  10.,  11.  és  13.  t.-czik- 
kek s  az  1647-ki  és  más  oly  törvények,  melyek  a  hiva- 
taloknak valláskülömbség  nélkül  való  osztását  rendelik, 
megtartassanak,  s  ahhoz  képest  a  nádori  és  kir.  táblai 
hivatalokra  evangélikusok  is  jelöltessenek,  valamint  a  me- 
gyei, városi  és  követi  állásokra  is  alkalmaztassanak,  l'gjan- 
csak  az  1647:  15.  t.-cz.,  mely  az  evangélikusok  házassági 
ügyéről  szól,  továbbá  az  1647:  7.  t.-cz.,  mely  az  evang. 
parasztoknak  azon  jogát  biztosítja,  hogy  papjokat  tanítás 
végett  máshová  is  vihetik,  vagy  ők  magok  tanítás  hallga- 
tása végett  máshová  is  mehessenek;  továbbá  a  8.  t.-czikk. 
mely  a  mesteremberekre  nézve  azt  rendeli,  hogy  azok  val- 
lásukkal   ellenkező    szertartásokra   ne    kényszeríttessenek; 


A  MAGYAR  0R6ZÁ00YÜLÉ8EK  VALLABÜQYI  TÁROYALÁBAI.  367 

Ügyszintén  az  5.  t.-cz.,  mely  arról  szól,  hogy  valamely  val- 
lást önkényt  elfogadtak,  annak  elhagyására  ne  kényszerít- 
tessenek, ismét  megüjittassanak  és  megerősittessenek.  To- 
vábbá kivánják,  hogy  az  1608-ki  koronázás  előtti  törvény, 
mely  a  soproni  gyűlés  által  megerősíttetett,  azon  részében 
is  megerősíttessék,  mely  botrányok  kikerülése  végett  az 
evengelikusoknak  megengedi,  hogy  saját  superíntendenseik 
és  más  egyházi  elöljáróik  legyenek. 

Minthogy  pedig  a  vallás  szabadsága  magában  foglalja 
a  templomok,  paplakok,  iskolák,  kórházak,  temetők,  haran- 
gok, mindennemű  alapítványok,  javadalmak  és  járandósá- 
gok szabad  használatát,  amint  azt  az  újabb  törvények  és 
kir.  diplomák  is  elismerték:  ennélfogva  kérík,  hogy  az 
1647-dik  évi,  s  a  90  templomról  szóló  6-dik;  a  szakolezai 
protestánsokról  szóló  8-dik;  a  győri,  lévai,  tihanyi,  rév- 
komáromi és  holicsi  templomokról  szóló  9-dik;  a  kassaiak 
ról  szóló  18.  és  19-ik  t.-czikkek;  ügyszintén  az  1649.  évi 
11.  t.-cz.,  mely  a  mászfalvai  és  teplai  templomokról,  s  az 
1647:  10.,  11.  és  12.  t.-czikkek,  melyek  részint  a  templom- 
os iskolaépítésről,  részint  a  fizetésekről  és  stólajövedelmek- 
ről  szólanak,  szintén  megüjittassanak  és  megerősíttessenek. 

Ezek  után  átmennek  a  26.  t.-czikkre,  jelesül  pedig  az 
abban  foglalt  záradékos  megszorítások  sérelmes  voltának 
kimutatására. 

Az  első  záradék  így  hangzik:  „Ezután  az  ágostai  és 
helvét  hitvallásuak  által  épített  s  még  római  katholikus 
szertartásra  nem  használt  templomok,  bizonyos  biztosok 
által  nekik  átadandók'^.  Ez  annyiban  igazságtalan  és  sérel- 
mes tétel,  amennyiben  csak  azon  templomok  átadását  ren- 
deli, melyek  még  róm.  kath.  szertartásra  nem  használtattak; 
holott  az  igazság  azt  követelné,  hogy  mindeniknek  vissza- 
adassék  a  magáé,  tehát  az  evangélikusok  által  épített  olyan 
templomok  is,  melyekben  róm.  katholikus  szertartás  is  tar- 
tatott. Ilyenek  például  a  pozsonyi^  a  ruszti  (hol  az  egész 
városban  csak  két  róm.  katholikus  léleknek  van  temploma), 
a  kőszegi,  beszterczebányai  várbeli  kisebb  templom,  a  kas- 


368  zsiLmszKY  mihált. 

sai,  két  komáromi,  a  szeDtgyörgyi,  bazini.  nagj^szombati, 
szakolczai,  körmöczi,  két  selmeczi,  újbányái.  Tágojbelyi. 
mely  romokban  van;  továbbá  Tnróczban  a  bellai,  pribóczi 
és  zátarcsai  Mosonban  az  óvári;  a  győri  imaház;  Treo- 
csénben  a  littaai  és  több  mások,  m elveknek  előszámlálisa 
fölösleges,  de  mivel  evangélikusok  által  építtettek,  tehát 
visszaadandók  lennének. 

A  második  záradék  ez:  „más  helyeken  pedig  ő  fel- 
ségének kegyelmes  kijelentése  szerint,  templom,  iskola  és 
paplak  épfthetése  czéljából,  azon  ágostai  és  belvét  hitval- 
lásnak kényelmére,  azon  biztosok  által  az  alább  következő 
rendben  leendő  helyek  kijelöltetni  határoztatnak :  Valamint 
az  ország  minden  vármegyéiben,  jelesül  Vas  vármegyében 
Dömőkben,  Nemes-Csón  az  ágostaiak  részére,  és  Felső-Orőn 
a  helvét  hitvallásnak  részére. 

Sopron  vármegyében:  Vadosfalván  és  Nemeskéren. 

Pozsony  vármegyében:  Rhéten  és  Pnsztafodémesen. 

Nyitra  vármegyében:  Nyitraszerdahelyen  és  a  Vág  mel- 
letti Strázsán; 

Barsban:  Simonyin  és  Zselézen; 

Zólyomban:  Osztrolnkán  és  Garamszegen. 

Turóczban:  Neezpálon  és  Ivánkafalván ; 

Liptóban:  Hibbén  és  Nagy pal agyán; 

Árvában;  Felső-Kubinban  és  Stebnyén; 

Trencsénben:  Szülén  és  Zay-Ugróczon; 

Szepesben:  Görgőn  és  Toporczon  vagy  Batizfalván, 
némelyek  ellenmondása  daczára  megengedtetett^. 

E/en  clausula  az  itt  előszámlált  tizenegy  vármeg}'ére 
nézve  annyiban  sérelmes,  amennyiben  az  evangélikusoktól 
elvett  több  felépült  templomok  helyett  csak  két-két  bel? 
jelöltetett  ki,  az  is  alkalmatlan  helyen.  Innét  van,  hogy  a 
róm  katholikusok  kezén  több  felesleges  templom  maradt, 
némely  helyen  két  -  három  is ;  holott  az  evangélikusok 
az  illető  helyeken  többségben  vannak,  sőt  némely  helyen 
alig  van  római  katholikns  lakos.  Ezért  az  elvett  templo- 
mok üresen,  gondviselés  nélkül,  rommá  lesznek;  míg  a  sok 


A  MAGYAR  0R8ZÁQQY  ÜLftSBK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  369 

közteher  alatt  nyögő  evangélikusoknak  majdnem  lehetet- 
lenné válik  még  szerény  épületeket  is  emelniök. 

Megjegyzendőnek  tartják  itt  azt  is.  hogy  nemcsak 
paraszt,  hanem  nemesi  helyek  is  vannak,  melyek  vagy  egé- 
szen, vagy  legalább  nagj'obb  részben  evangélikus  neme* 
Bektől  lakatnak,  s  alig  egy-két  róm.  kathoHkus  van  közöt- 
tük. Sincs  tehát  ok,  miért  kellene  az  ilyen  nemesi  helye- 
ken a  protestánsokat  megfosztani  templomaiktól  és  járulé- 
kaiktól, és  megfordítva;  miért  kellene  tartani  templomot 
azon  két-három  róm.  katholikns  lakos  számára,  akik  azt 
még  csak  javítani  sem  lévén  képesek,  pusztulni  kénytele- 
nek hagyni. 

Ily  körülmények  között  a  lelkek  nyugodalma  s  követ- 
kezésképen az  egész  haza  nyugodalma  tekintetéből  helye- 
sebbnek vélnék,  hogy  egjes  városokban  azon  felekezetnek 
kellene  adni  a  templomot  és  járandóságait,  amely  ott  több- 
ségben van;  a  kisebbségnek  pedig  megengedtetnék,  hogy 
az  1647:  10.  és  általánosságban  a  soproni  26.  t.-czikk 
épségben  tartása  mellett,  a  kijelölendő  helyeken  új  templo- 
mokat szabadjon  építenie.  Vannak  ugyan  falvak  és  váro- 
sok, melyekben  a  község  megegyezése  szerint  valamelyik 
rész  építtett  magának  fából  vagy  kőből  templomocskát ; 
ilyen  helyeken  a  méltányosság  szerint  kellene  kielégíteni 
az  illető  építő  felekezetet,  s  gondoskodni  papja  és  tanítója 
ellátásáról. 

A  harmadik  clausula  így  szól:  „A  többi  vármegyék- 
ben, jelesül  Zala,  Veszprém,  Győr,  Komárom,  Abaujvár, 
Sáros,  Zemplén,  Ugocsa,  Bereg,  Torna,  Gömör,  Borsod, 
Hont,  Nógrád,  Szolnok  és  Heves,  ügyszintén  Pest-Pilis-  és 
Solt  egyesült,  Szabolcs,  Ung  és  Szathmár  vármegyékben, 
minthogy  jelenleg  az  ottlevő  templomoknak  tényleges  hasz- 
nálatában vannak,  azért  azok  a  tényleges  birtokosok  által 
való  használatra  felhagyattak"^. 

Ezen  záradék  ugyan  a  törvénynyel  és  a  kir.  diplo- 
mával egyezőnek  látszik,  mindazáltal  egyes  vármegyékben, 
pl.  Győrben  és  Komáromban  némely  templomok  és  járan- 

Zsilinszky:  Ma^ar  országcry ülések.  24 


370  Z8ILINBZKT  MIHÁLY. 

dóságok,  melyek  ezen  26.  t.-czikk  után  az  evaDgeliku&októI 
elvétettek,  még  ezen  országgyűlés  alatt  lennének  rigsia- 
adandók  minden  járulékaikkal  együtt,  és  ba  e  részben  va- 
lami követelés  merülne  fel,  az  a  jövő  országgyűlésen  lenne 
elintézendő. 

A  negyedik  clansnla  a  véghelyekről  szól  ekképen: 
„Azonkívül  az  ország  végvidékein,  még  pedig  a  Kanizsa 
elleni  parancsnokságban,  S/t-Gróton.  a  gj'őri  parancsnok- 
ságban Tihanyban,  Vásonyban,  Pápán,  Veszprénaben.  Győ- 
rött és  Komáromban;  a  bányai  parancsnokságban  Léván, 
Korponán  és  Füleken;  a  felsőmagyarországi  parancsnok- 
ságban Putnokon,  Ónodon,  Szendrőn,  Tokajban,  Kallón  ég 
Szathmárban'^. 

Ennek  következtében  olyan  magyarázat  merült  fel 
hogy  azon  véghelyeken,  melyeknek  nevei  nem  említtettek, 
sőt  olyanokon  is,  melyek  felsoroltatnak,  ha  bármi  oknál 
fogva  elkülönlttetnének  a  véghelyektől,  azokon  templomo- 
kat tartani  és  építeni,  szóval  vallásgyakorlatot  folytatni  nem 
szabad.  Ennek  ellenében  az  evangélikusok  kérik  ő  felségét 
hogy  nemcsak  a  megnevezett  helyeken;  hanem  másatt  is 
mindenütt,  akár  szűntek  meg  az  illető  helyek  véghelyek 
lenni,  akár  nem,  szabadjon  vallásukat  gyakorolniok* 

Az  ötödik  clausula  a  szabad  királyi  városokról  szól 
ekképen:  „A  szabad  kir.  városokban,  ú.  m.:  Pozsonyban, 
az  ágostai  hitvallásúaknak  szabad  legyen  saját  költségükön 
a  külvárosban  egy  templomot  építeniök,  a  biztosok  által 
kijelölendő  helyen.  Továbbá  Sopron  maradjon  azon  vallá- 
sának birtokában  és  gyakorlatában,  melyet  most  követ,  s 
abban  ne  háborgattassék.  Végre  a  szabad  és  bányaváro- 
sokban, mint  Trencsénben,  Modorban,  Körmöczön  és  Besz- 
terczebányán,  felső  Magyarországban  minden  városoknak  a 
bennök  kijelölendő  helyen  templom,  iskola  és  paplak  épí- 
tése megengedtetik". 

Ezen  záradéknak  az  a  gyengéje,  ami  az  előbbinek, 
hogy  t.  i.  némely  megnevezett  helyeken  két-három  sőt  több 
templom   is    van,   melyekre   a  róm.  katholikusoknak  nincs 


A  MAGYAR  0R8ZÁG0YÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  871 

szükségük,  de  az  evangelikusokDak  kellenének;  minélfogva 
az  evangélikusok  azon  kivánságuknak  adnak  kifejezést,  hogy 
a  tőlök  elvett  templomok  adassanak  vissza.  Mert  nagy  igaz- 
ságtalanságnak tartják,  hogy  midőn  például  a  soproniaktól 
három  templom,  a  magyar  kápolnával,  iskolákkal  és  tar- 
tozmányaikkal  elvétettek,  ezek  helyett  csak  egy  imaház 
építése  engedtetik  nekiek.  Avagy  lehet  az  igazság,  hogy 
két  róm.  kath.  embernek  két  oly  temploma  legyen,  melyek- 
nek egyikét  az  evangelikosok  külön  engedély  alapján  épí- 
tették ? 

Mindezeknél  fogva  azt  kérik,  hogy  ezen  clausulák 
hatálya  kiterjesztessék  nem  csupán  a  megnevezett  véghelyi 
és  szabad  királyi  városokra,  hanem  azokon  kívül  az  ország 
valamennyi  városára  és  helységére.  Ilyen  —  a  nevezett 
t.-czikkből  kihagyott  —  városok  ezek:  Selmecz,  Bakabánya, 
Korpona,  Ruszt,  Kőszeg,  Buda,  Fehérvár,  Újbánya,  Libet- 
bánya,  Szakolcza,  Szentgyörgy,  Bazin,  Zólyom,  Breznóbánya, 
Pest,  stb.;  továbbá  ilyen  szabadalmazott  városok,  mint  Vág- 
ujhely.  Bán,  Zsolna,  Kisuczaujhely,  Varin,  Illava,  Rajecz, 
Csejthe,  Rózsahegy,  Nagyfalu,  Szent-Miklós,  Szent-Márton, 
Mosócz,  Túrán,  Szucsán,  Tót-Próna,  Német-Lipcse,  Trsz- 
tena,  Turdossin,  Pónik,  Dobronyiva,  Bábaszék,  Szászi, 
Nagyszalatna,  Alsó-Kubin,  Samóvia,  Báth,  Lévárd,  Szenicza, 
Szobotistye,  Somorja,  Légrád  s  több  efféle. 

A  hatodik  clausula,  melyben  az  ország  ezen  vagy  más 
vidékén  az  evangélikusoknak  templomai  minden  megszorí* 
tás  nélkül  meghagyatnak,  továbbra  is  megerősítendő  lenne. 
A  törvényczikk  többi  clausulái  mindvégig  elfogadhatók,  ki- 
véve azon  magyarázatot,  mely  szerint  imaházak  építhetők 
ugyan,  de  azokban  papot  tartani  nem  szabad.  Ez  olyan 
magyarázat,  mintha  valaki  azt  mondaná:  lámpát  ugyan 
mindenki  tarthat,  de  nem  szabad  világítania. 

És  minthogy  ezen  t-cz.  olyan  vármegyékre  is  kiter- 
jeszti a  vallás  szabad  gyakorlatát,  melyek  az  úgynevezett 
neoaquistikák  közé  tartoznak,  s  a  régibb  törvények  és  kir. 
diplomák    külömben    is   az   egész   országban  biztosítják  a 

24' 


872  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

vallás  szabad  gyakorlatát;  minthogy  továbbá  a  visszaszer- 
zett vármegyék  lakosságának  nagyobb  része  evangélikus 
vallású:  ennélfogva  kérik  ő  felségét,  hallgassa  meg  törvé- 
nyeken alapuló  kérelmeiket;  vigasztalja  meg  őket  és  kül- 
dőiket kik  közül  sokan  életüket  áldozták  fel  ő  felségeért, 
és  akik  továbbra  is  felajánlják  hűséges  szolgálataikat.^ 

Ezen  emlékirathoz  csatolták  a  múltkor  már  egyszer 
benyújtott  sérelmeiknek  jegyzékét,  és  a  bevezetésben  emlí- 
tett, s  a  római  katholikus  rendek  replikájára  írt  czáfoló 
iratot. 

A  sérelemjegyzéket  annál  inkább  mellőzhetjük  itt,  mi- 
vel tartalmát  úgyis  ismerjük;  de  a  czáfoló  írat  tartalmát 
már  csak  azért  is  közölnünk  kell,  mivel  abban  az  evangé- 
likusok vallásuk  lényegéből  és  az  ország  törvényeiből  vett 
argumentumokkal  bizonyítják  be,  hogy  az  ő  vallásuk  nem 
megtűrt;  hanem  törvényesen  bevett  vallás;  továbbá,  hogy  az 
nem  fegyverzörej  között  hozatott  be,  s  nem  is  mondható  a 
lázadás  okául,  amint  azt  a  róm.  katholikusok  állítják. 

Ezen  czáfoló  irat,  melyet  szintén  Okoliesánji  szer- 
kesztett, apróra  szétszedi   a   róm.  katholikusok  replikáját 

Ugyanis  a  római  katholikusok  replikája  rossz  néven 
veszi  ő  felségének  azon  nyilatkozatát,  hogy  az  ágostai  és 
helvét  hitvallást  bevett  vallásnak  jelenti  ki,  és  újonnan  ki- 
mutatni igyekszik,  hogy  azon  két  vallásfelekezet  fegyver- 
zörej között  hozatott  be  az  országba,  és  csak  a  béke  ked- 
véért türetett  meg;  de  mivel  a  béke  és  nyugalom  nem 
jött  létre,  tehát  ebből  azt  a  következtetést  vonja  le,  hogy 
az  evangélikusok  vallását  sem  kell  az  országban  megtfimL 


^  Lásd  Dobper  Diari urnát  a  nemz.  Múz.  példánya  szerint,  hol  e 
nevezetes  Emlékirat  kivonata  a  tintával  jelzett  197-dik  lapon  olvasható; 
a  teljes  Emlékirat  pedig  —  nem  tudni,  eredeti  fogalmazványban-e,  vagy 
pedig  már  a  rendek  által  változtatott  alakbah  —  a  Ifíl.  lapon  kezdődik. 
Az  Összevetésnél  azonnal  feltűnnek  az  eltérések,  melyek  azonban  a  lényé- 
gen nem  sokat  változtatnak.  Én  a  kivonatot  használtam,. csakis  az  elejét 
és  végét  egészítettem  ki  a  teljes  szövegű  Emlékiratból. 


A  MÁOYAB  ORSZÁGGYŰIiÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  373 

Ez  azonban  helytelen  és  az  evangélikus  vallásra  nézve 
sérelmes  állítás.  Látszik,  hogy  a  róm.  katholikns  status,  ha 
nem  tapasztalná  ő  felségének  e  részbeni  eltérő  gondolkodás 
sát,  kész  lenne  azt  nyilvánosan  is  kárhoztatni  és  proseri- 
báltatni. 

Az  evangélikusok  előtt  nem  új  az  efféle  sértegetés. 
Fájdalommal  kénytelenek  azt  ismételten  hallani  és  méltat- 
lanul tűrni.  De  tudják,  hogy  az  Isten  igaz  egyháza  a  világ 
kezdetétől  fogva  Így  sértegettetett.  Világi  és  egyházi  tör- 
ténelmi könyvekből  világos,  hogy  Krisztus  nevét  használr 
ják  fel  a  jelen  században  is  a  harcz  ürügyéül.  Minthogy 
ekképen  a  békétlenségnek  okául  a  vallás  állíttatik  oda, 
kénytelenek  ezen  állítás  alaptalan  voltát  úgy  a  Krisztus 
példájával,  mint  az  apostolok  tanításával  kimutatni. 

Mindenek  előtt  a  ,,tűrt  vallás^  kifejezésére  vonatkozó- 
lag felhozzák;  hogy  ámbár  erre  nézve  már  az  előbbeni 
országgyűlésen  benyújtott  emlékiratukban  is  eléggé  meg- 
feleltek, mindazáltal  alázattal  ismételve  kijelentik,  hogy  az 
olyan  felekezet  vagy  vallás,  mely  a  hitet  egyedül  azon 
Jézus  Krisztusnak  érdemében  helyezi,  aki  isteni  természeté- 
nél fogva  az  élő  Istennek,  testénél  fogva  pedig  a  Szűz 
Máriának  fia,  mely  hit  tehát  a  Krisztusban  gyökerezik; 
mely  hitnek  a  kegyességben,  következésképen  a  jó  csele- 
kedetekben kell  megnyilatkoznia;  —  az  a  vallás,  mely  lé- 
nyegében egy,  de  a  Szentírás  szerint  és  a  Szent  István 
I.  könyvének  I.  fejezetében  foglalt  Athanásius- féle  magyarázat 
szerint  három  személyben  nyilatkozó  istenséget  tanít;  — 
továbbá  az  az  egyház  vagy  vallás,  mely  Péter  apostol  ama 
hitvallását,  melyben  Krisztust  az  élő  Isten  fiának  nyilvá- 
nítja, 8  mely  az  Istennek  ezen  fiát  az  egyház  alapkövének 
nevezi,  Szent  István  könyvének  II.  fejezete  értelmében  hir- 
deti; végre  az  az  egyház  vagy  vallás,  mely  minden  nem- 
zetnél szokásos  módon  fogadtatott  be,  s  nyilvános  béke- 
kötésekben befoglaltatott,  és  azután  ezen  ország  köztörvé- 
nyeibe beigtattatott;  s  azonfelül  a  királyok  szent  szavával 
a  hitlevelekben  megerősíttetett,  s  nem  titokban,  de  nyilvá- 


874  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

» 

nosan  és  nyíltan  gyakorolta  szabadon  elfogadott  vallásit: 
az  ilyen  vallás  nem  nevezhető  tűrt  vallásnak,  amint  azt  & 
EÓm.  katholikns  status  gyalázkodva  lealázó  módon  állítja^ 
hanem  nevezendő  bevett  vallásnak,  úgy  amint  azt  ő  felsége 
nevezte  királyi  resolutiójában. 

Nem  tartják  helyén  valónak,  hogy  a  klérus  némely 
tagjai  által  többször  nyilvánosan  tett  azon  ellenvetést  czá- 
fo\ják,  hogy  az  evangélikusok  nem  tartják  meg  az  első 
király  által  bevett  keresztyén  vallást.  Mert  az  előbbeDi 
pontban  kellő  szerénységgel  kimuti^tták,  hogy  nemcsak 
amaz  első  király  által  előirt,  hanem  a  királyok  királya,  a 
Jézus  Krisztus  által  hirdetett  vallást,  s  abból  mindazt  szi- 
gorúan megtartották,  ami  az  üdvösségre  tartozik.  A  töb- 
biekre nézve,  melyek  t.  i.  nem  tartoznak  az  örök  üdvös- 
ségre, és  melyek  amazok  könyveiben  nem  is  foglaltatnak, 
minők  a  külső  szertartások  és  fegyelmi  ügyek,  fentartották 
a  minden  országokban  másként  gyakorolt  keresztyén  sza- 
badságukat. 

Azt  hiszik,  hogy  az  eddig  felhozott  argumentumok 
eléggé  bebizonyították  azt,  hogy  az  ő  vallásuk  a  keresz- 
tyénséggel  befogadott  vallás.  De  ezeken  kívül  nem  hiányoz- 
nak positiv  törvények,  békekötések  és  királyi  hitlevelek 
sem,  melyek  ezt  világos  szavakkal  kétségtelenné  teszik. 
Ugyanis,  midőn  1500  éven  túl,  mintegy  húsz  évvel  későbben 
az  evangéliumi  vallás,  néhány  ember  által  Magyarországba 
behozatott,  és  minden  fegyveres  erőszak  nélkül  kezdett  ter- 
jesztetni; midőn  némelyeknek  nyilt  ellenzése  és  erőszakos- 
kodása folytán  meghozatott  az  1523-ki  23.  s  az  1525-ki 
15.  t.-cz.  a  lutheránus  megégettetéséről  és  kiirtásáról,  mi- 
dőn ennek  következtében  tényleg  sokan  ki  is  végeztettek: 
akkor,  1606-ban  köttetett  meg  a  bécsi  béke,  melynek  első 
pontjában  az  üldözés  megszüntettetett,  és  az  országban  min- 
denkinek és  mindenütt  szabad  vallásgyakorlat  engedtetett 
Ennek  alapján  1608-ban  béke  idején,  tehát  fegyveres  kény- 
szer nélkül,  önkényt  vétetett  be  (így  hangzik  a  törvény 
szava)  az  evangélikus  vallás,  nyilvános  országgyűlésen,  min- 


A  MAGYAR  ORSZÁQOYCLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  375 

den  ellenmondás  nélkül.  Hogy  ez  így  történt;  hogy  a  tör- 
vény az  összes  rendek,  tehát  a  róm.  katholiknsok,  az  evan- 
geliknsok,  és  a  király  beleegyezésével  nyilvánította  az 
evangélikus  vallást  bevett  vallásnak,  azt  csak  az  fogja  tagad- 
hatni, aki  a  déli  nap  fényét  is  eltagadja.  Ha  a  róm.  katho- 
likus  status  oly  értelemben  akarná  az  evangélikus  vallást 
megtűrtnek  tekinteni,  mint  a  hogy  a  zsidók,  és  a  világnak 
Krisztust  tagadó  nagyobb  ré^ze  kényszerül  megtűrni  az  igaz 
egyházat,  akkor  az  közös  sorsuk  lenne  nekik  a  patriar- 
ehákkal,  a  prófétákkal  és  az  apostolokkal,  sőt  az  egész 
keresztyénséggel  —  de  gyalázat  lenne  a  világ  előtt  és 
diestelenség  az  Isten  előtt. 

Nem  nyomhatják  el  a  feletti  csodálkozásukat  sem,  hogy 
a  róm.  katholikus  status  a  vallásbeli  szabadságot  fegyver- 
rel kierőszakoltnak,  s  egyedül  a  béke  kedvéért  megenge- 
dettnek állítja;  s  ebből  azt  a  következtetést  húzza,  hogy 
mivel  a  béke  megszűnt,  szűnjék  meg  a  bevett  vallás  szabad* 
sága  is!  Vájjon  ily  argumentummal  nem  lehetne-e  felfor- 
gatni a  világ  minden  szövetségeit?  Vájjon  ily  okoskodás 
mellett  nem  kellene-e  beszüntetni  ezen  ország  minden  más 
szabadságait?  Mert  ha  az  evangélikus  vallás  szabadságát 
azért  kellene  megszüntetni,  mert  annak  megtartásával  — 
mint  mondja  —  megszűnik  a  béke:  akkor  abból  az  követ- 
keznék, hogy  meg  kellene  szüntetni  az  ország  más  szabad- 
ságait is,  mivel  azok  fentartása  nemcsak  néha,  hanem  jó- 
formán állandóan  megzavarja  az  ország  békéjét. 

Fájdalommal  látják  magokat  olyanok  érintésére  kény- 
szeríttetni, melyeket  máskülömben  nem  hoztak  volna  fel. 
De  az  ellenök  és  vallásuk  ellen  irányzott  sérelmes  támadás 
kényszeríti  őket,  hogy  önvédelem  gyanánt  ily  kierőszakolt 
érveket  is  felhasználjanak.  Felhozzák  jeruzsálemi  Endre 
magyar  királyt;  aki  bizonyára  nem  önkényt,  hanem  kény- 
szerítve biztosította  az  ország  szabadságait,  amint  azt  az 
előző  történetek  tanúsítják.  Felhozhatnák,  ha  fájdalom  nél- 
kül lehetne,  hogy  alig  volt  magyar  király,  úgy  a  nevezett 
András  előtti  időszakban,   mint  az  utána   következőben   is 


376  Z8IUN8ZKY  MIHiLT. 

egész  a  reformatió  behozataláig  (tehát  azon  időben,  midón 
századokon  keresztül  csak  római  katholikusok  Toltak  az 
ország  rendéi),  aki  ellen  ~a  rendek  szabadságuk  védelmére 
fegyvert  nem  fogtak  volna,  ami  természetesen  csak  a  béke 
megzavarásával  történhetett  meg.  Ez  oly  világos,  hogy  ma- 
gok a  róm.  katholikusok  sem  fogják  tagadhatni.  Ha  ezek 
szerint  igaz.  hogy  az  ország  szabadságait  m^támadó  kirá- 
lyok, és  nem  az  azokat  védő  fendek  zavarták  meg  a  békét: 
akkor  az  evangélikusok  is  csak  azt  válaszolják,  hogy  ha 
olykor  az  evangélikusok  kénytelenek  voltak  vallásuk  védel- 
mére fegyverhez  nyúlni,  annak  okai  azon  némely  római 
katholikusok  voltak,  kik  királvi  rendeletek  ellenére,  a  kö- 
zönséges  jogok  ellenére,  a  hit  ellenére,  az  igazság  ellenére 
templomokat  foglaltak,  vallást  háborgattak  és  üldöztek 
Kiemelik,  hogy  nem  minden  római  katholiknst  vádolnak 
ezzel,  mert  hiszen  most  is  sokan  vannak,  kik  a  vallás  és 
a  templomok  ügyét,  e  háborús  időben  méltányosan  oldják 
meg.  De  például  hozzák  fel  mindjárt  a  reformatió  kezde- 
téről Verbőczy  Istvánt,  ki  a  szabadság  védelmének  ürügye 
alatt  fellázadt  II.  Lajos  király  ellen  \  felhozzák  Zápolya 
Jánost,  aki  utóbb  királylyá  lett,  aki  szintén  ezen  ürügy 
alatt  fogott  fegyvert  ő  felségének  őse  I.  Ferdinánd  ellen; 
felhozzák  Báthory  Zsigmondot,  aki  II.  Rudolf  ellen  támasz- 
tott lázadást  az  elnyomott  szabadság  védelmének  czime 
alatt;  és  az  ország  évkönyveiből  —  úgy  mond  —  még  töb- 
beket felhozhatnának  annak  bebizonyítására,  hogy  nem 
evangélikusok  voltak  a  lázadók  vezérei,  hanem  róm.  katho- 
likusok. 

Elismerik,  hogy  a  róm.  katholikusok  ezen  állítással 
szemben  hivatkozhatnak  Bocskayra,  Bethlenre,  I.  Rákóczy 
Györgyre  és  Tököly  Imrére,  mint  evangélikus  hadvezérekre. 
Elismerik,  hogy  ezek  is  fegyvert  fogtak  a  királyok  ellen; 
de  határozottan  tagadják  azt,  mintha  azt  egyedül  a  vallás 
miatt  tették  volna.  Rövidség  okáért  csak  arra  hivatkoznak, 
miszerint  az  armálisokból  és  az  illető  békekötésekből  ki- 
mutathatók,  hogy  a  nevezett  evangélikus  férfiak,  vallások 


A  MAGYAR  ORSZÁOOYOLÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  377 

nerébeo  folyt  háborúikat  nem  a  királyok  ellen,  hanem  azon 
némely  róm.  katholiknsok  ellen  folytatták,  akik  tálbuzgal- 
mukban a  királyi  rendeletek  ellenére  zavarták  meg  a  val- 
lás szabad  gyakorlatát  s  szedték  el  erővel  az  evangéliku- 
sok templomait^  iskoláit  éB  paplakait.  Ezeknek  vakmerő- 
sége ellenében  méltán,  jogosan,  sőt  szükségképen  meg 
kellett  védelmezniök  a  szabadságot.  Hogy  nem  csupán  a 
vallásért,  hanem  az  ország  egyéb  veszélyeztetett  szabadsá- 
gaiért is  barezoltak,  mely  harczban  nem  csupán  evangéli- 
kusok, hanem  róm.  katholiknsok  is  mellettük  fogtak  állást, 
az  oly  ismeretes  és  világos  tény,  hogy  aki  ezt  a  római 
katholiknsok  közül  tagadni  merészelné,  az  magának  a  nap- 
nak fényét  sem  pirulna  letagadni  az  égről.  Csak  azt  jegy- 
zik meg  e  mellett,  hogy  azon  háborúnak  indítói,  melynek 
élén  Tököly  állott  nem  evangélikusok  voltak,  hanem  azon 
róm.  katholiknsok,  kiknek  szomorú  kivégeztetésére,  még  az 
élők  is  emlékeznek  és  tettük  következményeit  a  jelenkor 
is  szenvedi. 

És  a  mostani  kegyetlen  háborúnak,  mely  hasonlóképen 
a  szabadság  védelmének  czfme  alatt  folytattatik,  nem-e 
róm.  katholikus  férfiak  állanak  az  élén  Rákóczy  és  Ber- 
csényi személyében?  Ki  ne  tudná,  hogy  azoknak  követőit 
a  protestánsok  igyekeztek  először  a  királylyal  kiengesz- 
telni ?  Ki  ne  tudná,  hogy  azok  az  elpártolt  római  katholi- 
knsok számtalan  elfoglalt  templom,  paplak  és  járulék  közül 
csak  néhányat  adtak  vissza,  mig  a  nagyobb  részt  magok- 
nak tartották;  de  a  vallás  szabad  gyakorlatát  evangélikus 
társaiknak  mindenütt  megengedték  !  Ugyanis  a  róm.  katho- 
likus fővezérek  tudták,  hogy  az  evangélikusok  hétszer  annyian 
vannak  az  országban,  mint  a  római  katholiknsok,  s  hogy 
azokat  nem  lehet  máskép  a  király  ellenében  magokhoz 
csatolniok,  mint  a  szécsényi  szemfényvesztés  által,  mely 
néhány  templom  visszaadásának  Ígérete  által  csalta  meg 
őket,  és  tartotta  meg  pártjuk  mellett. 

Ehhez  adalékul  említhetnék  a  turóczi  kegyetlen  tra- 
gédiát;  Turócz  vármegyének  lakossága  nagyobbára  evan- 


B78  zaiUNSZKY  miaály. 

gelikasokból  állott.  Ennek  alispánját,  az  evangelikas  vallási 
Okolicsáoyi  Kristófot,  és  a  róm.  katholikns  yallásá  első  ül- 
nökét, RakoTSzky  Menyhértet,  csak  azért  végezték  ki  vad 
kegyetlenséggel,  mert  a  mostani  királylyal  való  békét  akar- 
ták fentartani,  s  elég  bátrak  voltak  a  törvény  mellett  aót 
emelni.  Hozzá  tehetnék  a  nevezett  Okolicsányi  Kristóf  atyjár 
nak,  Pálnak,  szomorú  példáját,  aki  mint  evangelikas,  sok 
viszontagságon  ment  keresztül,  aki  fiának  kivégezésekor 
annyi  keserűséget,  becsületes  neve  miatti  fogsága  alatt  annyi 
fájdalmat  szenvedett;  aki  pedig,  mint  ő  felségének  biztosa, 
négy  éven  át  hűségesen  működött  a  béke  és  engesztelődéi 
létrejövetelén,  úgy  a  közbenjárók,  mint  a  fSnökök  helycsr 
lése  mellett.  Ezt  kétségtelenül  tudja  ő  felsége,  tadja  az  egész 
ország,  sőt  tudja  a  külföld  is. 

De  nem  akarják  folytatni  vallásuk  helyessége  és  ön- 
maguk ártatlansága  mellett  ily  fényesen  tanúskodó,  s  tolok 
csak  kierőszakolt  argumentumok  felhordását.  Csak  azt  kér- 
dik: mért  nem  veti  el  a  római  katholikus  status  azokat  a 
törvényeket,  azokat  a  békekötéseket  és  azokat  a  királyi 
diplomákat  mind,  a  melyekről  —  mivel  a  vallás  szabad- 
ságát biztosítják  —  azt  állítja,  hogy  kierőszakoltattak?  mért 
nem  nevezi  ugyanazon  okból  megtűrtnek  az  ország  többi 
szabadságait  is,  melyeket  a  királyoktól  ki  kellett  erősza- 
kolni; mért  ragaszkodik  hát  azon  állítólag  az  evangélikusok 
által  kierőszakolt  törvényekhez,  békekötéshez  és  királyi 
diplomákhoz,  úgy,  mint  az  összes  szabadságok  egyedüli 
reményhorgonyához  ?  Talán  félt,  hogy  ha  a  királyi  hitlevél 
hatodik  pontjának  teljes  kiküszöbölését  kívánná,  ezáltal  rést 
nyitna  a  többi  pontok  megrontására;  s  ez  vitte  azon  útra, 
hogy  aminek  nyílt  megrontásától  visszariadt,  azt  sajátságos 
magyarázat  által  akarja  megkerülni;  s  ekként  csak  azokat 
a  törvényeket,  békekötéseket  és  diplomákat  (s  ezek  közt 
a  soproni  25.  és  26-ki  törvényczikkeket  is)  akarja  meg- 
rontani, melyek  a  vallás  szabadságáról  szólanak.  Vájjon 
az  ilyen  eljárás  nem  háborítja-e  fel  lelkét  úgy  azoknak, 
akik  ő  felségéhez  kezdettől  fogva  hívek  voltak,  mint  azokét 


A  MAOYAR  ORSZÁOOYÜLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  379 

is,  akik  újabban  visszatértek?  Am  ítélje  ezt  meg  ő  felsége 
a  király,  ítélje  meg  az  egész  udvar  bölcsesége. 

Azonban  a  római  katholikus  status  még  ezen  lázító 
magyarázattal  sem  elégedett  meg  az  ő  replikájában.  Ismé- 
telve sürgeti  ő  felségét,  hogy  a  visszacsatolt  részekre  ne 
engedje  kiterjeszteni  a  vallási  szabadságot.  Vájjon,  ha  a 
vallási  szabadság  ezen  kivánt  megszorítása  a  törvények 
ellenére  megengedtetnék,  nem  lennének-e  azon  vidék  evan- 
gélikusai a  legnagyobb  kétségbeesésnek  kitéve?  nem  vol- 
nának-e ezáltal  inkább  felizgatva,  mint  ő  felsége  szándéka 
szerint  megnyugtatva?  A  római  katholikus  status  ezen  kí- 
vánságából mindenki  meggyőződhetik;  hogy  a  visszacsatolás 
joga,  mely  nemcsak  ezen  országgyűlésen,  hanem  régebben 
is  megtámadtatott,  teljesen  felforgattatnék.  Ezt  az  evangé- 
likusok nem  akarják. 

VégUl  a  király  és  egész  udvarának  ítélete  alá  bocsát^ 
ják  a  római  katholikus  status  azon  eljárását  is,  melynél 
fogva  replikájában  ráfogja  az  evangélikusokra,  hogy  szám- 
űzik a  Krisztus  keresztjét.  Ezzel  is  csak  a  vallási  becste- 
lenség, zaklatás  és  üldözés  magvait  akarja  elhinteni.  Ugyanis 
azt  írja  a  replikában,  hogy  ezen  háborúság  idején  némely 
új  „sekták'^  száműzték  a  Krisztus  keresztjét,  s  azt  kívánja, 
hogy  ezeknek  hely  ne  adassék  az  országban,  a  kir.  ügyész 
vizsgálatot  indítson  ellenök,  ő  felsége  pedig  adassa  vissza 
az  azok  által  elfoglalt  templomokat.  A  dolog  úgy  áll,  hogy 
az  evangélikusok,  a  Szentírás  szerint,  a  keresztet  elismerik 
a  Krisztus  szenvedésének  jelképéül,  mint  a  mely  szenve- 
désből a  Krisztus  érdemében  való  hit  által  ered  a  lelkek 
üdvössége;  ezt  tartják  ők  is  szilárdul  és  változhatlanul  a 
hit  horgonyául.  Ezt  bizonyára  senki  sem  fogja  tartani  oly 
borzasztó  bűnnek,  melyért  az  evangélikusokat  üldözni  és 
kiirtani  kellene.  Igaz.  hogy  az  ágostai  hitvallásúak,  kiket 
a  róm.  katholikus  status  közönségesen  és  megvetőleg  luthe- 
ránusoknak nevez,  zsinatot  tartottak,  melyhez  a  törvények 
szerint  teljes  joguk  volt;  s  ott  többek  között  rendezték  a 
külső  szertartásokat,   melyek    a    hit  igazságát  és  lényegét 


880  ZSILINSZKY  SflHÁLY. 

nem  szüntetik  meg,  ha  nincsenek  meg.  de  nem  is  javitják 
ha  megvannak.  A  külső  ünnepélyességek  egy  formasága  tekin- 
tetéből azt  határozták,  hogy  a  fakereszt  használata,  mely  a 
reformáczió  kezdetétől  fogva  temetések  alkalmával  hol  meg- 
tartatott, hol  elhagyatott,  általában  elhagyassák.  Ezen  vál- 
toztatás, ily  veszélyes  magyarázatok  által  sem  akarja  a 
vallás  szabad  gyakorlatát  megzavarni,  sem  pedig  a  törvé- 
nyeket felforgatni.  Ami  pedig  azon  templomok  visszaadá- 
sát illeti,  melyeket  állítólag  az  evangélikusok  e  háború  alatt 
elfoglaltak,  arra  nézve  megjegyzik,  hogy  maga  a  római 
katholikns  status  igen  jól  tndja.  miként  azok  nem  erőszak- 
kal vétettek  el  a  róm.  katholikusoktól.  Voltak  esetek,  hogy 
oly  templomok,  melyek  részint  a  soproni  gyfilés  előtt,  részint 
azután  foglaltatott  el  az  evangélikusoktól,  melyeket  aztán 
a  róm.  katholikusok  ő  felségének  akaratja  szerint  önkényt 
vissza  is  adtak.  Lehet-e  ezt  erőszakos  foglalásnak  nevezni? 

Azonban  kijelentik,  hogy  a  nevezett  rózsahegyi  zsina- 
tot, s  annak  tényeit  és  határozatait,  mivel  nem  törvényes 
elöljáróság  alatt  hozattak,  védelmezni  nem  akarják;  de  azt 
alázatosan  kérik,  hogy  a  róm.  katholikus  statusnak  a  val- 
lás szabadságot  illető  veszélyes  törvénymag^^arázata  és 
egyéb  kívánságai  ne  fogadtassanak  el,  sőt  ellenkezőleg  ő 
felsége  királyi  hatalmánál  és  kegyességénél  fogva  továbbra 
is  vigasztalja  meg  evangélikus  rendéit  oly  határozat  által, 
mely  a  vallás  szabadságát  és  az  ország  békéjét  biztosítani, 
az  evangélikus  rendeket  pedig  örök  hálára  fogják  kötelezni.^ 

Ezen  ezáfoló  irat  és  az  előtte  közlött  emlékirat,  a  róm. 
katholikus  rendek  ellenzése  miatt  az  országos  sérelmekre 
adott  replikához  nem  csatoltathatván,  külön  nyújtatott  be 
ő  felségének  és  a  kormány  f5bb  embereinek.  Az  átnyuj- 
tással  Okolicsányi  Pál,  Röszler  András  és  Úsz  Gábor  bizat- 
tak  meg. 

*  Dobner  Diaruma.  Nemz.  Múz. 


A  MAGYAR  ORSZÁOOYCLÉSBK  VAIíLÁSÜOYI  TÁR0YALÁ8AI.  381 


III 

A  .Jázadók'*  czímét  a  protestánsokra  alkalmazzák.  —  A  róui.  katholikns 
papság  a  rózsahegyi  eTangelikus  zsinatot  új  eretnekség  miatt  kárhoztatja. 
—  Okolicsányi  védi  az  evangélikus  álláspontot.  —  A  többség  a  rózsa- 
hegyi zsinat  ellen  felír.  —  A  protestánsok  kivánatai.  —  ,,Az  evangélikus 

rendek''  elleni  tüntetés. 

A  mig  a  kiküldött  bizottság  Bécsben  járt,  és  ott  a 
befolyásosabb  kormányférfiak  megnyerése  által  igyekezett 
kedvező  választ  biztosítani  magának,  addig  Pozsonyban,  bár 
lassan,  tovább  folytak  az  országgyűlési  tárgyalások. 

Nagy  gondot  okozott  a  rendeknek  azon  kérdés  eldön- 
tése, mit  tegyenek  az  úgynevezett  lázadókkal,  akiknek  le- 
csendesitését,  illetőleg  megtérését  József  király  őszintén  óhaj- 
totta, és  akiknek  már  eleve  is  bűnbocsánatot  hirdetett.  Abban 
egyetértettek,  hogy  a  lázadók  fejei  elkülönitessenek  a  töb- 
biektől. Amazok  okvetetlenül  kárhoztatandók;  emezek  meg- 
nyerendők. Hosszas  viták  után  július  23-kán  Rákóczyt  és 
Bercsényit  felségsértőknek  és  a  haza  ellenségeinek  nyilvá- 
nították; párthíveik  számára  azonban,  ha  egy  év  alatt  le- 
teszik a  hűségi  esküt,  bűnbocsánatot  Ígértek.  Természetes, 
hogy  az  ónodi  és  egyéb  gyűlések  határozatai  is  érvényte- 
leneknek mondattak  ki. 

Ezt  az  alkalmat  az  országgyűlésen  jelen  volt  római 
katholikus  követek  arra  akarták  felhasználni,  hogy  az  evan- 
gélikusokat rövid  úton  a  „rebellisek^  közé  soroztassák,  s 
mint  ilyeneket  minden  egyházi  jogaiktól  és  javaiktól  ki- 
yánták  megfosztatni. 

Minthogy  a  bécsi  udvarban,  sőt  az  országgyűlésen  is 
akadtak  oly  higgadt  róm.  katholikus  világi  férfiak,  akik  — 
a  király  intentióit  ismerve  —  nem  voltak  hajlandók  a  papok 
kivánságát  teljesíteni,  tehát  ezek  új  ürügyet  kerestek  a 
proscriptió  kimondására. 

Az  ürügyet  meg  is  találták;  nem  ugyan  az  evangéli- 
kusok jelenlegi  magaviseletében,   hanem  az  1707-ben   tar- 


382  ZB1LIM8ZKT  MIHÍLY. 

tott,  külömben    az   evangélikusok   által    is    érvénytelennek 
mondott  rózsahegyi  zsinat  némely  határozataiban. 

A  klérus  semmiképen  sem  tudott  megnyugodni  ő  fel- 
ségének azon  második  leiratában,  melyet  a  róm.  katbolikns 
rendek  replikájára  leküldött,  s  melyben  röviden  ugyan,  de 
határozottan  ki  volt  mondva,  hogy  első  resolutiójához  híven. 
a  soproni  és  pozsonyi  utolsó  országgyűlések  határozatait 
tiszteletben  kivánja  tartani  azon  jogok  épségben  tartásával 
melyeket  némely  szabad  kir.  városok  szereztek  magoknak 

Maga  e  leirat  rövidsége  tanusitja  a  király  bölcsesé- 
gét,  aki  a  javában  folyó  polgári  háború  zaját  éppen  nem 
tartotta  alkalmasnak  arra,  hogy  részletekbe  bocsátkozzék. 
Sőt  éppen  az  országszerte  dúló  harcz  füstölgő  romjai  arra 
ösztönözték  őt,  hogy  az  engesztelődés  szellemét  előmozdítsa, 
s  az  egymással  szemben  álló  honpolgárokat  jogaik  biztosí- 
tása által  megnyugtassa  és  magához  csatolhassa.  Csak  a 
róm.  katholikus  papság  országgyűlési  követei  nem  gondol- 
tak az  ország  szerencsétlenségével.  A  szeretet  és  engeszte- 
lődés erényei  helyett,  a  gyűlölet  átkát  terjesztették  akkor, 
midőn  a  rózsahegyi  evangélikus  zsinat  határozatait  kezdték 
bolygatni. 

Spázay  Pál  kanonok  a  július  25-kén  tartott  ülésen 
proscribáltatni  kivánta  mindazokat  akik  a  rózsahegyi  zsina- 
ton a  szent  kereszt  használata  ellen  szólottak.  Ebből  óriási 
zaj  keletkezett.  Okolicsányi  felugrott,  hogy  a  kanonok  indít- 
ványa ellen  szólhasson;  de  a  rendek  mindenfelől  nagy  zaj- 
jal kiáltották,  hogy  nem  lehet  vitát  rendezni,  az  idŐ  előre 
haladt,  zárassék  be  a  sessió!  A  personális  azáltal  vetett 
véget  a  váratlan  zajnak,  hogy  az  ülést  hirtelen  feloszlatta. 

Két  nap  múlva  a  klérus  ismét  felmelegítette  e  tár- 
gyat. Most  már  nem  csupán  Spázay  lépett  fel  a  szent  kereszt 
védelmére,  hanem  az  összes  káptalanok  és  konventek  köve- 
tei igényelték  magoknak  a  dicsőséget,  hogy  a  szent  kereszt 
vitézei  között  helyt  foglaljanak,  s  az  utókor  által  megemle- 
gettessenek.  Egy  emlékiratot  nyújtottak  be  az  országgyűlés- 
nek, melyben  a  hitbuzgalom   bámulatos   tüzével   támadják 


A  MAOYAR  ORSZÁOOYCLÉSBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  383 

meg  a  rózsahegyi  zsinatot,   illetőleg  a  „rebellis"   evangéli- 
kusokat. 

Elmondják  abban,  hogy  két  év  előtt  „a  lutheránus 
rebelisek  és  kálvinisták^  Rózsahegyen  zsinatot  tartván,  ott 
a  szent  kereszt  használatát  elvetették.  Ezáltal  —  úgy  mond 
—  a  szent  kereszt  meg  van  gyalázva  és  a  nevezett  zsinat 
új  eretnekségről  tesz  tanúbizonyságot.  Ugyanis  nemcsak  az 
Istent,  nemcsak  az  isteni  tiszteletet  sértette  meg  azáltal, 
hogy  a  hazai  törvények  ellenében  eltörült  némely  ünnepet, 
méltatlanul  bántva  az  összes  keresztyénségnek  a  Krisztus 
keresztjében  megszerzett  üdvösségét:  hanem  hálátlanságot 
tanúsított  a  haza  iránt  is^  midőn  száműzte  a  keresztet,  mely 
ezen  apostoli  Magyarországnak  egyedüli  és  fő  régi  díszét 
képezte.  Ebben  állott,  ettől  fügött  a  szent  korona  adomá- 
nyainak legfőbb  java,  és  az  ország  dicső  királyai  Szent 
Istvántól  kezdve  azért  neveztetnek  apostoli  királyoknak, 
hogy  miként  hajdan  Salamon 

„Struunt  Templa,  ditant  donis. 
Ornant  gemmis  et  ooroDis 
Cruces  et  Altaria*'. 

Mindezeknél  fogva  alázattal  fordulnak  az  ország  karai- 
hoz és  rendéihez,  mint  az  isteni  tisztelet  és  az  ősi  római 
katholikus  vallás  védőihez,  hogy  azon  rózsahegyi  zsinatot, 
mint  a  mely  az  Istent,  az  egész  keresztyénséget  és  a  hazát 
sérti,  nyilvánosan  és  névszerint,  más  conventiculumok  pél- 
dájára, proscri hálják,  amiért  az  Isten  áldását  fogják  el- 
nyerni. * 

A  personáliS;  aki  szerette  volna  elkerülni  az  ezen 
memorandum  által  előreláthatólag  előidézendő  vitát,  arra 
kérte  az  evangélikus  rendeket,  hogy  mivel  az  ügy  nagyon 
kényes  és  „  ragadós '^^  ne  vitatkozzanak  felette,  hiszen  nem 

^  Inclytorum  Statnuic  et  Ordinum  Servi  et  Capellani  humillimi. 
Obligatissimi  Venerabilíuum  Capitulorum  et  Conventuam  Ablegati.  Dob- 
ner,  i.  h. 


384  ZSIUlfSZKT  MIHÁIiT. 

az  e^sz  evangélikus  statas  yan  általa  megtámadva,  hanem 
csak  némely  evangélikusok.  Ezek  csupán  evangélikus  ren- 
dekből álló  konvent  határozatától  tették  függővé  további 
eljárásukat  A  konvent  azonban  azt  határozta,  hogy  mivel 
a  káptalanok  és  konventek  memoranduma  országos  ugy, 
jelesül  pedig  a  vallásügyi  replika  kapcsán  terjesztetett  elő, 
tehát  nem  lehet  azt  szó  nélkül  hagyni. 

Addig  is  azonban,  míg  nyilvános  tárgyalására  kerol 
a  sor,  Okolicsányi  megbízatott,  hogy  az  evangélikus  rendek 
nevében  választ  írjon  reá.  Július  30-kán  a  kész  dolgozat 
felolvastatott  és  elfogadtatott  a  konvent  által.  A  szerkeszti 
szokott  alaposságával  verte  vissza  a  papság  támadásait 
Megértették  —  úgymond  —  az  evangélikus  rendek  a  káp- 
talanok és  konventek  emlékiratát,  melynek  szavai  ugyan 
nem  irányulnak  általában  az  evangélikusok  ellen,  de  belső 
tartalma  mégis  nem  annyira  ama  zsinat  eltörlésére,  mint 
inkább  az  evangélikus  vallás  szabad  gyakorlatának,  mint 
eretnekségnek   kárhoztatására  és  üldözésére  van  irányítva. 

Ami  a  rózsahegyi  zsinatot  illeti,  arra  nézve  az  evan- 
gélikus rendek  megjegyzik,  hogy  annak  említése  nem  a 
királyi  válasz  33-dik  pontjából  vétetett,  ahova  nem  is  tar- 
tozik: de  vétetett  a  rendek  válaszának  4-dik  pontjában  fog- 
lalt záradékából.  E  zsinatot,  amennyiben  nem  törvényes 
elöljáróság,  hanem  a  király  ellen  harczolók  hatalma  alatt 
tartatott,  ők  magok  sem  ismerik  el  törvényesnek.  Ennél- 
fogva nem  is  kellelt  azt  külön  megnevezni,  mivel  a  máa 
eltörlendő  conventiculumokról  szóló  4-dik  pontban  általában 
ez  is  ben  foglaltatik. 

Hogy  a  királyi  válasz  33-dik  pontjára  sem  illik,  az 
abból  is  eléggé  világos,  hogy  az  nem  holmi  kárhoztatott 
vagy  kárhoztatandó  „szektákról",  hanem  szabad  és  betfétt 
vallásokról  szól.  És  pedig  szól  nem  azért,  hogy  a  vallás 
szabad  gyakorlatáról  hozandó  törvény  felbolygassa  a  lelkek 
nyugalmát;  hanem  hogy  ő  felségének  óhaja  szerint,  béke 
és  nyugalom  következhessek  belőle. 

De  valóban  a  4-dik  pont  záradékához   sem  tartozik, 


A  MAGYAR   0R8ZÁ6GYÜLÉ8BK   VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  38Ö 

mert  magától  értetődik,  hogy  amint  eltörültetett  a  szécsényi 
és  ÓDodi  gyűlés  azon  általános  kifejezéssel,  hogy  minden 
törvénytelen  conventiculum  eltörlendő,  úgy  eltörültetett  a 
rózsahegyi  zsinat  is.  Nem  akarnak  haszontalan  vitába  bocsát- 
kozni, de  ki  lehetne  mutatniok,  hogy  voltak  más  ily  con- 
vcnticulumok  is.  melyeket  sokkal  inkább,  sokkal  jogosabban 
és  igazságosabban  lehetne  eltörülni,  mint  a  rózsahegyi  zsi- 
natot. Mert  ebben  az  evangélikusok  semmit  sem  tettek  ő 
felsége  ellen,  hanem  határoztak  elhagyása  vagy  megtartása 
felett  oly  szertartásoknak  és  külső  cselekményeknek,  melye- 
ket Krisztus  példája  és  az  apostolok  tanai  szerint,  s  ezek 
alapján  az  ágostai  hitvallás  szerint  is,  elhagyniok  vagy  meg- 
tartaniok  lehetett  és  pedig  a  lelkiismeret  megsértése  nélkül. 
Ilyenek  például  némely  ünnepek  elhagyása,  melyeket  sok 
evangélikus  egyházban  sohasem  tartottak  meg;  ilyen  a  fa- 
kereszt használata  temetési  meneteknél,  melyet  most  külső 
egyformaság  tekintetében  mindenütt  elhagyandónak  hatá- 
roztak. Ezt  a  papi  követek  a  Krisztus  keresztje  száműzé- 
sének nevezik  csak  azért,  hogy  gyűlölséget  terjeszthessenek 
az  evangélikus  vallás  iránt,  melynek  változhatatlan  alapját, 
a  Szentírás  értelmében  vett  Krisztus  keresztje  képezi.  Ha 
ezért  a  zsinat  általában  érvénytelennek  mondatik  ki,  az 
őket  egyáltalában  sérteni  nem  fogja,  sőt  ahhoz,  mint  ő  fel- 
sége óhajához  képest  a  béke  kedvéért  szivesen  hozzájárulnak. 
De  ha  nem  ezen  indokokból,  hanem  a  papi  követek 
által  felhozott  és  a  mai  háborús  időkben  éppen  nem  helyes 
külön  okoknál  fogva  törültetnének  el,  akkor  semmi  sem 
következhetik  valószinfibben,  szükségszerűbben,  bizonyo- 
sabban és  veszélyesebben  mint  az,  hogy  az  evangélikusok 
vallásának  szabadsága^  a  törvények,  békekötések  és  kir. 
hitlevelek,  sőt  a  25*.  és  26-dik  törvényczikkek  is  fel  fog- 
nak forgattatni.  Az  által  hallgatagul  mindazok  kárhoztatva 
lennének,  akik  bizonyos  ünnepeket  régidőktől  fogva  isteni 
joguknál  fogva  nem  tartanak  meg,  és  kik  temetések  alkal- 
mával a  fakeresztet  nem  vitetik  elől.  Hiszik  azonban,  hogy 
ezt  ő  felsége  nem  fogja  megengedni. 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  20 


386  ZSOiINSZKY  lOBÁLY. 

Továbbá  figyelembe  kívánják  vétetni  azt  is.  hogyha 
ősapán  oly  külső  szertartások  elhagyása  miatt,  melyek  a 
hit  lényegét  nem  érintik,  valamely  egyház  eretneknek  volna 
nevezhető,  akkor  abból  az  következnék,  hogy  az  apostolok 
magok  is  eretnekek,  mert  nem  egyforma  szertartást  követ 
tek  —  pedig  ezt  gondolni  sem  lehet.  Sőt  azt  merik  állí- 
tani, hogy  ha  valaki  alaposan  kutatná,  azt  találná,  hogy 
sok  olyan  szertartás,  mely  hajdan  Szt  István,  Szt  László 
és  Kálmán  királyok  idejében  előírva  volt.  most  a  római 
katholikus  egyházakban  többé  nem  található.  Sőt  azt  is 
fogja  tapasztalni,  hogy  olyan  ünnepek  is,  melynek  decreta- 
lis  ünnepeknek  neveztettek,  most  vag}^  egyáltalában  nem 
tartatnak  meg,  vagy  nem  oly  ünnepélyességgel,  miot  a 
többiek.  Vájjon  ezért  a  nevezett  papi  követek  saját  vallá- 
sukat is  sectariusnak  és  eretneknek  fogják-e  nevezni? 

Mindezen  előrebocsátott  érvek  szóval  elmondattak  már 
nemcsak  az  alsó  tábla  ülésein,  hanem  írásban  is  össze  vol- 
tak foglalva  már  akkor,  mikor  a  káptalani  és  konveoti 
követeknek  amaz  emlékiratai  felolvastattak.  Azt  hitték,  hon* 
azok  alapján  mindenki  be  fogja  látni,  miként  az  evangé- 
likusok nem  várnak  egyebet,  mint  hogy  ama  zsinat,  más 
conventieulumok  módjára,  csak  oly  általános  kifejezéssel 
törültessék  el,  mely  sem  nekik,  sem  vallásuknak  sérelmé- 
vel nem  jár.  Azonban  nemcsak  hogy  ezen  várakozásukban 
csalatkoztak,  de  meglepetéssel  látják,  miszerint  lázadással 
gyanusíttatnak,  midőn  ellenfeleik  nyilvános  ülésen  azt  köve- 
telik, hogy  ama  zsinatnak  részesei  (qui  consortes  ejns  erant) 
nem  csupán  az  elmondott  külön  okokból,  melyek  az  evan- 
gélikus vallás  szabadságát  veszélylyel  fenyegetik,  hanem 
az  emlékiratban  foglalt  nyilt  kifejezéssel  száműzessenek  és 
kárhoztassanak. 

Gondolják  meg  a  róm.  katholikus  rendek,  vájjon  ez 
előmozditja-e  ő  felségének  szándékát,  mely  abban  áll.  hogy 
az  elpártoltak  visszatérittessenek  ?  Vájjon  nem  fog-e  ez 
inkább  ösztönül  szolgálni  arra,  hogy  azok  is  visszariasz- 
tassanak,  akik  kezdettől  fogva  a  kibékülést   hangoztatták? 


A  MAGYAR  OR8ZÁOQYÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  387 

Vájjon  időszerű  dolog-e  azon  jóindulatú  embereket  a  hű- 
ségtől elidegeníteni  inkább,  mint  abban  megerősíteni,  és 
pedig  oly  kifejezésekkel,  melyek  az  evangélikus  vallást 
mélyen  sértik.  Végre,  ha  azon  zsinaton  hozatott  volna  is 
olyan  határozat,  mely  a  keresztyén  hitet  sérti,  vájjon  azo- 
kat, kik  azóta  hívek  lettek,  nem  kellene-e  meghallgatni, 
hogy  mi  okból  cselekedték  azt?  Vájjon  azon  megtértek, 
akik  azon  zsinatnak  eltörlésébe  beleegyeztek,  mivel  az  nem 
törvényes  elöljáróság  alatt  tartatott,  szintén  kárhoztatan- 
dók-e  mielőtt  meghallgattatnának?  Nem-e  mindenki  méltán 

m 

fogja  gondolhatni,  hogy  e  kivánságnak  nincs  egyéb  czélja, 
mint  hogy  ő  felsége  engedvén  a  kivánságnak,  önmagával 
ellenkezésbe  jöjjön,  s  olyanokat  is  száműzessen,  akiknek 
az  általános  amnestiában  nyiltan  megbocsátott?  Ezt  még 
azok  ellen  sem  lehetne  tenni,  akik  a  detronizálást  aláírták, 
ha  már  egyszer  ő  felségének  hűségére  tértek.  Miért  akar- 
ják tehát  elvonni  a  kegyelmet  azoktól,  akik  ama  zsinat 
részesei,  consortesei  voltak? 

Mindezeknél  fogva  alázattal  könyörögnek,  hogy  félre- 
tevén a  sértő  és  igaztalan  indokolást,  mely  ő  felségének 
intentiójával  ellenkezőleg  csak  nagyobb  zavart  idézhet  elő, 
nemcsak  azon  irat,  hanem  a  kir.  resolutióra  készített  re- 
plika is,  mely  az  evangélikusok  ellenmondása  daczára  készült, 
mellőztessék,  enyhíttessék  s  következésképen  mint  az  evan- 
gélikus vallás  védelmére  felhozott  okok  visszaverésére  és 
az  evangélikus  vallás  megalázását  czélzó,  meg  ne  hallgat- 
tassék,  a  zsinat  elti'irlése  a  4-ik  pont  általános  kifejezése 
alá  foglaltassék,  s  a  káptalanok  és  konventek  követeinek 
akaratja  ne  teljesíttessék. 

Végül  kijelentik,  hogy  ha  a  róm,  kath.  status  ezen 
jogos  kívánságuknak  eleget  nem  tenne,  azon  esetben  pro- 
testálnak isten  és  annak  angyalai,  s  maga  a  róm.  kath. 
status  előtt  is  mindazok  ellen,  amik  vallásuk  gyalázatára 
és  magok  veszedelmére  a  többször  említett  írásban  és  a 
kir.  válaszra  adott  replikákban  foglaltatik.  Fájdalommal  és 
kényszerfiségből  teszik  ezt,  nehogy  hallgatásuk  által  ő  fel- 

25* 


388  SBUilKBZKT  MIHÁLY. 

sége,  az  uralkodóház  és  az  egész  világ  azt  gondolhasüa. 
hogy  Magyarországban  az  evangélikus  vallás,  az  ágostai 
és  helvét  hitvallásoktól  eltérőleg  degenerál.^ 

Ezen  válaszirat  benyújtásával  Röszler  volt  megbízva; 
de  ő  ezt  —  nem  tudni  mi  okból  —  nem  tette  meg  azon- 
nal,^ amiért  a  papság  még  hangosabban  követelte  azoknak 
proscríbáltatását,  akik  a  keresztet  nem   akarják    használni. 

Augusztus  3-kán  és  4-kén  ismét  szóba  került  e  tárg}-. 
A  klérus  hevesen  követelte  a  proscriptiót.  Kifejezéseiben 
éppen  nem  volt  válogatós.  A  , rebellis*',  „eretnek^  és  más 
hasonló  szavak  kemény  viszonzásokra  adtak  alkalmat. 
Az  evangélikusok  tiltakozva  e  sértő  kifejezések  ellen,  ismé- 
telve kijelentették,  hogy  a  rózsahegyi  zsinatot  ők  magok 
sem  tartják  érvényesnek.  Az  ennek  daczára  megújuló  táma- 
dásokból azt  látják,  hogy  a  klérus  ezt  csak  ürügyül  akarja 
felhasználni  vallásuk  üldözésére.  De  a  klérus  nem  tágított. 
Ismételte  a  memorandumában  felhozott  okokat  és  kihivólag 
azt  vetette  fel,  mért  nem  válaszolnak  hát  írásilag  júl.  27-ki 
emlékiratukra? 

Erre  az  evang.  követek,  restelve,  hogy  Röszler  a  már 
kész  czáfiratot  be  nem  nyújtotta,  azt  válaszolták,  hogy  az 
írásbeli  válasz  is  készen  áll,  csak  tessék  azt  meghallgatni 
Ott  is  ki  van  mutatva,  hogy  a  rózsahegyi  zsinat  csak  erő- 
szakkal hozatott  be  a  kir.  válaszra  adott  replikába,  és  hogy 
a  kereszt,  melyet  a  Szentírás  értelmében  az  evangélikusok 
is  tisztelnek,  egyáltalában  nem  indokolja  a  klérus  türel- 
metlenségét.   Dobner   a    vita   folyama   alatt  egy  czédulára 


^  Inclytorum  Statuum  et  Ordinam  Regni  humillimi  servitores 
Ablegati  Evangelioi.  Két  egymástól  eltérő  kézirat  Dobneméi  a  Nemz. 
Múz.  levéltárában.  Az  eltérés  onnét  magyarázandó,  hogy  az  eredetileg 
Okolicsányi  által  még  júl.  30-kán  szerkesztett  szöveg  az  augusztusi  viták 
alapján  bővíttetett  és  javíttatott. 

*  Dobner  aug.  6  káról  megjegyzi :  „N6.  die  6.  Augusti  dicit  ad 
me  Dnus  Okolicsányi,  male  ipsum  habere,  qiiod  Dnus  Röszler  memó- 
riáié refutatorinm  non  exhibuerit  hac  die  in  domo  Regnieolarum,  cum 
ipsi,  sepius  ut  exhiberet,  dixerit  et  in  pileo  Dni  Röszler  habuerit**. 


A  MAGYAR  ORSZÁGOYŰLÉBBK  VALLÁ8ÜGTI  TÁRGYALÁSAI.  389 

írta  és  köröztette  Szt  Kristoforus  következő  szavait :  „a 
legfőbb  bölcseség  pedig  abban  áll;  ismerni  Jézust,  a  ke- 
resztre feszítettet  !** 

De  a  papi  követek  közül  csak  Unverzágt  premontrei 
rendi  követről  van  feljegyezve,  hogy  Szent  Kristoforus  sza- 
vait helyeselte.  A  többiek  folytatták  a  tárgytalan  keresztes 
háborút,  melynek  vége  az  lett,  hogy  a  többség  aug.  7-kén 
elfogadta  a  kérvényt,  s  ahhoz  képest  szerkesztette  az  ő  fel- 
sége válaszának  negyedik  pontjára  vonatkozó  replikát. 

A  bevezetésben  hálájokat  fejezik  ki  a  rendek  azért, 
hogy  ő  felsége  ezen  pontot  jóváhagyni  méltóztatott.  De 
csakhamar  lelkük  keserűségét  öntik  ki  a  íblött,  hogy  a 
Krisztus  keresztjének  némely  istentelen  és  eretnek  gyűlö- 
lői, kik  nem]  elégesznek  meg  azzal,  hogy  halálos  mérges 
tajtékjokkal  ő  felségét  mint  törvényes  királyukat,  saját 
hazájukat  és  ő  felségének  hű  rendéit,  veszélyes  törekvéseik- 
kel és  ártási  szándékaikkal  gonoszul  megsértették,  hanem  — 
hogy  még  a  királyok  királyának,  az  ég  és  föld  urának  s 
egész  emberi  nemnek,  sőt  a  fakeresztben  győzedelmeskedő 
Megváltónak  sem  látszassanak  engedni  —  rózsahegyi  ál- 
zsinatukban  az  ország  positiv  törvényeinek  ellenére,  nem- 
csak a  decretalis  ünnepeket,  hanem  magát  az  egész  keresz- 
ténység visszanyert  üdvösségének  szent  keresztjét  is,  mely 
ezen  apostoli  országnak  legfőbb  díszét  képezi,  magának  az 
ágostai  hitvallásnak  ellenére  gyalázatosan  száműzték  s  ez- 
által nem  iszonyodtak  az  országba  új  „sectát"  behozni  és 
mindenféle  más  rosszat  előidézni. 

Mindezeknél  fogva  a  karok  és  rendek  alázattal  kérik 
ő  felségét,  hogy  azon  kárhoztatott  álzsinatot  vagy  veszélyes 
conventiculumot,  mely  az  egész  kereszténység  gyalázatára 
és  lealázására  Rózsahegyen  tartatott  és  az  ott  hozott  min- 
denféle határozatokat,  mint  melyek  sérelmesek  az  Istenre, 
ő  felségére,  az  egész  kereszténységre  és  ezen  hazára  nézve, 
örökre  eltörülteknek,  megsemmisitetteknek,  megölteknek  (pro 
mortificatis)  és  kárhozottaknak  kijelenteni,  s  az  azokat  me- 
rénylő   eretnekeket  s  azoknak  pártfogóit  és  követőit,  mint 


390  Z8ILTNBZKY  MIHÁLY. 

a  Krisztus  keresztjének  valóságos  ellenségeit,  s  úgy  az 
isteni,  mint  emberi  felségnek  nyilt  megsértőit,  a  közbéke 
és  nyngalom  megzavaróit  szárofizutteknek  kijelentetni  és 
kihirdettetni,  s  mindezt  az  ország  törvényeibe  iktattatni  mél- 
tóztassék. ^ 

Angnsztus  13-kán,  midőn  a  királyhoz  felterjesztendő 
ezen  válasz  felolvastatott,  Okolicsányi  Pál  ismét  felszólalt. 
Azt  kivánván  újra,  hogy  a  protestánsok  kívánságai  is  csa- 
toltassanak az  illető  ponthoz.  Be  is  nynjtá  azonnal  a  papok 
emlékiratára  írott  válaszát  és  azt  felolvastatni  kérte. 

Alig  olvastatott  ez  fel,  a  klérus  tagjai  keményen  meg- 
támadták. Első  kifogásuk  azon  aláírás  ellen  volt^  hogy  a 
protestánsok  magukat  régi  szokás  és  jog  szerint  j^evangeli- 
ktis  rendek^-nék  nevezték.  Ez  nézetük  szerint  ép  oly  jogta- 
lan, mint  illetéktelen  elnevezés.  Honnan  veszik  a  protes- 
tánsok a  bátorságot,  mire  alapítják  jogukat  arra,  hogy  e 
nevet  használják  ?  Régi  dolog  —  úgytnond  —  hogy  csak 
négy  országos  rend  van  és  ennélfogva  „az  evangélikusok*' 
nem  képezhetnek  külön  rendet. 

Ilyen  régi  kopott  fegyverek  ellenében  a  protestánsok 
ismét  a  törvényre  hivatkoztak.  De  hiába;  a  káptalanok  és 
konventek  követei  jobb  ügyhöz  méltó  buzgalommal  harezol- 
tak  ellenök.  A  tanácskozásba  újra  a  szenvedélyt  hozták, 
követelvén  nemcsak  azt,  hogy  a  protestánsok  kívánsága 
ne  teljesíttessék,  hanem  azt  is,  hogy  az  ;, evangélikus  köve- 
tek" takarodjanak  ki  a  tanácskozás  terméből  és'  mert  itt 
mondák  —  az  ötödik  rendnek  helye  nincs. 

El  lehet  képzelni^  minő  zaj  támadt  e  szavakra.   Éles 


^  Dobner,  naplója  192.  lapján. 

^  „Praeprimis  tamen  hoc,  quod  Dnas  Gábriel  Spáczay,  pnblicas 
ille  Fafacium  orator,  in  sua  emphastica  magis,  qiiam  rationabili  publica 
oratione,  inter  reliqua,  inepte  nimis  postulaverit,  quatenns  cmnes  Evan- 
gelici  Ablegati  ex  stante  mox  illius  temporis  sessione,  sine  omni  respectn, 
ceteris  etiam  Clericis  idein  voeiferantibiis  volenfibusque  ejiceantur"  K6- 
szeghy  levele  Gábriel  Jánoshoz  és  Mikoshoz  keltezve  aug.  19-kér61  Bécs- 
ben. Lásd  Dobner  naplóját  191.  lap. 


\ 


\ 


A  MAGYAR  0R8ZÁGGYÚLÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  391 

viszonzások,  személyes  támadások  és  bosszantó  megjegy- 
zések nem  hiányoztak. 

Az  evangélikusok  között  különösen  Okolicsányi  bosz- 
szankodott,  akit  azzal  is  vádolt  a  klerns,  hogy  résztvett  a 
rózsahegyi  zsinaton.^  Azon  ellenvetésre,  hogy  itt  az  evan- 
gélikus rendeknek  helyök  nincs,  azt  válaszolták,  hogy  ha 
nem  lenne  helyök,  akkor  ő  felsége  regalis  útján  nem  is 
hívta  volna  meg  az  országyűlésre.  Külömben  —  úgymond  — 
ilyen  dolgokra  nem  érdemes  még  csak  felelni  sem. 

Magának  a  herczegprimásnak  kellett  közbelépnie,  és 
az  illető  káptalani  és  conventi  követeket  mérsékletre  intenie.^ 

A  vége  az  lett,  hogy  a  többség  replikája  a  protes- 
tánsok kívánalmainak  figyelembevétele  nélkül  ment  fel  a 
királyhoz. 

Az  evangélikusok,  régi  szokásukhoz  híven,  ismét  Bécsbe 
folyamodtak,  s  küldötteik  által  igyekeztek  kedvező  választ 
kieszközölni. 

A  ministerek  unni  kezdték  a  harczot,  és  általános- 
ságban csak  arra  intették  őket,  béküljenek  ki  a  klérussal. 
Ő  felségé  teljes  jóakarattal  van  a  protestánsok  iránt,  de  á 
klérust  sem  akarja  ellenségévé  tenni.  Erre  Röszler  meg- 
jegyezte, hogy  a  klérussal  nem  lehet  kiegyezniök^  éppen 
úgy,  mint  a  bárány  nem  egyezhetik  ki  az  őt  felfalni  akaró 
farkassal.  Ezért  van  szükségük  a  főpásztor  védelmére. 

^  ,,Lociitas  praeterea  alia  quoque  Clerus  minus  conveníentia,  ut, 
inter  caetera,  hoc  quoque  impudenter  ausus  est  objieere  (cujus  ego  in 
contrarium  alioquin  testis  esse  possum)  quod  meus  etiam  Dominus  prae- 
fatns  principális  (Okolicsányi)  interfuisset  Üli  Synodo,  ideoque  Suam 
Dominationem  Perillustrem  tam  strenuum  főre  deffensorem ;  cui  respon- 
dit  publice:  non  esse  hoc  verum.  et,  si  male  hoc  audiret,  aut  male  ba- 
beret, mox  sibi  Jnris  peteret  Satisfactionem.  Maluit  nihilominus  rubore 
perfnsus  cum  pace  sancius  considere.  quam  mendacinam  quaerens  pro- 
moTere  litem  .  .  .  Kószeghi  levele  u.  o. 

*  .  .  .  pro  et  contra  —  mondja  a  napló  —  diu  quoque  disputa- 
tnm.  et  jam  ad  personalia  quoque  deventum  fűit,  ubi  dum  Sua  Eminen- 
tia  et  Celsissimus  Princeps  —  ne  aliqua  extremitas  suboriatur  —  semet 
interlocutione  iniverunt  .  .  .  Diarium  Diaetae  PoBoniensis  A.  1709. 


392  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Augusztus  29-kén  jelenté  a  titkos  referendarius,  b(^ 
6  felsége  a  király  az  evangélikus  vallást  törvényesen  betrü 
vallásnak  ismerte  el,  csakhogy  a  lakosok  közötti  békét 
biztosithassa.  A  ministerek  és  az  esztergomi  érsek  is  jóin- 
dulatot mutattak,  s  nem  helyeselték  az  országgyűlésen  sze- 
replő túlbuzgó  kanonokok  kitöréseit.  A  protestánsok  ismét 
remélni  kezdtek.  Külön  tanácskozásaikon  örömmel  közölték 
egymással  a  hallott  jó  hireket.  Ilyenek  voltak:  hogy  ezután 
szabad  lesz  a  protestánsoknak  templomokat  építeniök^  hogy 
az  általok  épitett  templomok  és  iskolák  nem  fognak  többé 
elvétetni,  hogy  maga  a  bibornok-érsek  biztatja  a  protes- 
tánsokat, legyenek  türelemmel,  mindent  meg  fognak  nyerni.' 

Ily  biztató  jelekkel  szemben  arról  tanácskoztak,  hogy 
minő  feltételek  között  bocsátkozzanak  alkudozásba  a  jóin- 
dulatú ministerekkel?  Az  volt  a  kérdés:  maradjanak-e  ál- 
talánosságban az  evang.  vallás  jogainak  védelmezésénéL 
avagy  részletekbe  is  bocsátkozzanak  eg^^es  sérelmi  esetek 
felhordásával  ?  E  részben  eltérő  nézetek  nyilvánultak.  Rösz- 
ler  azt  monda  a  pozsonyi  templomra  nézve,  hogy  mivel  a 
jezsuita  szerzetesek  sokat  építettek  bele,  nem  fogják  vissza- 
adni; de  hiszi,  hogy  más  városokban  inkább  lehet  valamit 
nyerniök.  Okolicsányi  megjegyzé,  hogy  azért  az  ügyet  nem 
kell  elejteni.  Ruszti  Gábor  azon  nézetben  volt,  hogy  ha  a 
többi  templomok  visszaadatnak,  a  pozsonyiakon  is  lehetne 
segíteni.  Dobner  szerint  könnyen  megtörténhetik,  hogy  ha 
az  evangélikusok  a  részletekbe  bocsátkoznak,  a  ministerek 
pedig  az  általánosságokhoz  ragaszkodnak,  tényleg  semmit 
sem  eszközölnek  ki.  Mire  Okolicsányi  azt  válaszolá,  hogy  a 
vallás  szabad  gyakorlatát  akkor  is  bírhatjuk,  ha  némely 
templomainkat  és  iskoláinkat  nem  nyerhetjük  is  vissza,  mit 
azoban  Röszler  és  Dobner  nem  ismertek  el,  mert  szerintük 

'  ,.Dass  Herr  Röszler  Tit.  Herrn  Bürgermeistern  und  mir  refe- 
riret,  wie  Sne  fiminenz  Herr  Cardinal  v.  Saohsen  zier  (?)  und  Ihro 
Excell.  Herr  nngarischer  Eanzler  Gráf  Illésházy,  immer  tröstliehe  Hof- 
nung  gemacht.  dass  die  Evangelischen  ihre  selbst  erbaote  Kirehen  wie* 
derűm  dureh  Ihro  königliche  Majestat  znrückbekommeii  werden  .  .  ." 


A  BfAOTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  393 

a  vallásszabadság  templomok  és  iskolák  szabad  bírása  nél- 
kül nem  létezhetik.  Hivatkoztak  az  1647-ki  törvényre,  mely- 
ben a  visszaadandó  templomok  felsoroltatnak;  és  ő  felsé- 
gének Sléziában  követett  eljárására,  mely  szerint  elvett 
templomokért  pénzbeli  kárpótlás  adatott.  De  mindezen  észre- 
vételeknek az  lett  a  vége,  hogy  a  törvényektől  és  királyi 
diplomáktól  eltérni  nem  szabad.  Tegyen  ő  felsége  tetszése 
szerint,  de  az  evangélikusok  a  maguk  kérelmétől  el  nem 
állhatnak  már  csak  az  utódok  leendő  ítélete  miatt  sem. 

Okolicsányi  szeptember  16-káról  azt  írja  Dobnernek 
Bécsből,  hogy  a  ministerek  egy  királyi  commissio  kikülde- 
tését óhajtják,  mely  mind  a  két  félnek  panaszait  meghall- 
gatván, kiegyenlítené  az  ügyet.  Ha  pedig  nem  bírná  az 
egyességet  létrehozni,  akkor  a  király  döntene  véglegesen. 
Nem  is  igen  lehet  —  úgymond  —  más  módot  képzelni 
oly  ügyben,  melyben  egyik  vagy  másik  fél  lelkiismeretének 
sérelme  nélkül,  alig  lehet  engedni.  Az  ügyet  nem  látja 
reménytelennek  mindaddig,  amíg  ő  felsége  törvényesen  be- 
vett vallásnak  tekinti  az  evang.  vallást.^ 

Ez  azonban  hiú  reménykedésnek  bizonyult,  mert  a 
viszonyok  egészen  kedvezőtlen  irányban  fejlődtek.  A  katho- 
licismus  nemcsak  a  protestánsok  megrontásán,  hanem 
azon  is  dolgozott,  hogy  a  szerzetes  rendek,  kolostorok  és 
collegiumok  visszaállíttassanak. 

Miként  a  múlt  évben,  úgy  most  is  előkerültek  a  kü- 
lömböző  szerzeteseknek  kérvényei.  így  például  július  8-án 
olvastatott  Barilovics  Lajos,  mint  a  Szent  Pál  szerzetesretid 
főnökének  emlékirata,  melyben  aziránt  folyamodik,  hogy  a 
vallásos  collegiumok,  kolostorok  és  conventek  száma  ne 
korlátoltassék.  £rre  alkalmat  adott  a  sérelmekben  elforduló 
azon  kitétel,  hogy  az  ily  intézmények  ne  szaporittassanak. 
Pedig  az  ily  collegiumok,  kolostorok  és  conventek  nem  ala- 
pittatnak az  illető  városok  tudta  és  beleegyezése  nélkül, 
sőt  rendesen  a  városok  egyenes  felhívására.  A  városok  sze- 

^  Okolicsányi  levele  Dobnerhez  1709.  szept.  16.  Dobner  naplójában. 


b^i  Z£UJ3C£ZKY  MIHÍLT. 

rétik,  ba  falaik  kozott  vallásos  tár&DÍat  lakik,  mert  tudja 
bog}'  az  nem  lebet  kárnkra.  sem  sérelmnkre.  Továbbá  a 
is  nagy  igazságtalanságnak  találja  a  kérvényezd,  hogy  azf» 
kik  valamely  vallásos  testület  kebelébe  lépni  kívánnak,  ne: 
őrökőlbetik  azt  a  vagyonrészt,  mely  okét  axon  esetben  illetn 
ba  világi  renden  maradtak  volna.  Nézeteinek  helyesség 
mellett  idéz  egy  pápai  bnllát,  továbbá  világi  codexeket  < 
kánonokat.  Végül  azon  kérését  adja  elő.  begy  a  vállá 
testületbe  lépni  akarók  ne  fosztassanak  me^  törvényes  őrr>l 
ségeiktől. 

Ugyanezen  tárgy g^al  kapcsolatosan  a  CistercUa-ren 
követe  előadja,  bogy  az  ő  rendje  Magyarország  legrégil 
és  legvirágzóbb  rendje  volt  valaba.  melyhez  52  kolostr 
javadalma  tartozott.  Elmondja,  bog}'  alig  meri  remélleo 
bogy  mindazon  birtokok  most  visszaszerezbetők  legyénél 
melyek  hajdan  oda  tartoztak.  Azért  csak  azt  kéri  az  or^zá 
karaitól  és  rendéitől,  bog}'  a  nevezett  cistereita-rend  necsa 
behozva  legyen  az  országba,  hanem  bogy  a  rendek  oly  rend 
szabályokat  alkossanak,  melyeknek  segedelmével  e  reD< 
régi  virágzó  állapotát  visszanyerhesse  Erre  nézve  ö  le^ 
alkalmasabbnak  vélné,  ba  az  e  rendbe  lépő  férfiaknak,  a: 
őket  törvényesen  illető  vagyonrész,  testvéreik  és  rokonai) 
által  készpénzben  a  kolostorok  számára  lefizettetnék. 

A  napló  nem  említi,  bogy  minŐ  véleményben  voltai 
erre  nézve  a  rendek,  de  bizonyos,  bogy  ezt  is  az  előbl 
említett  válaszfelirati  pont  értelmében  döntötték  el. 

Páter  Capistrán,  a  szentföldi  Szent  Ferenrz^refidiek  ki 
küldöttje  az  általa  benynjtott  emlékiratban  előadta,  ho^  i 
Szentf()ldön  lakó  franciskánusok,  sőt  az  egész  keresztyén 
ség  végveszélylyel  van  fenyegetve  a  szaraczenok  által.  ho«n 
ba  nagyobb  összeg  pénzzel  nem  segíttetnek;  minélfogrí 
segélyért  folyamodik  a  magyar  rendekhez,  tígy  ekkor,  min 
a  következő  napokon  szép  összeg  gyűlt  össze  e  czélra. 

Július  29-kén  a  kapucinusok  folyamodtak,  hogy  épulo 
félben  levő  lakbázuk  befejezéséhez  a  rendek  segélyt  nyújt 
sanak. 


A  MAQYAR  0RBZÁG0YÜLÉ8BK  VALLÁSÜOTI  TÁRGYALÁSAI.  395 

Augusztus  7-kén  a  szolnoki  franciskánusok  harangra 
segélyt  kérnek.  A  rendek  magok  közt  gyűjtést  rendeltek  el. 

Volt  a  rendekben  egy  kis  érzék  a  tudománytisztelet 
iránt.  Mikor  július  15-kén  felolvasták  Nagyszombat  váro- 
sának emlékiratát,  melyben  az  ott  levő  akadémiától  a  pal- 
losjogot elvétetni  kérik,  s  midőn  ennek  támogatására  fel- 
szólalt Jambrikovics  Mihály  nevfi  követ  és  ügyetlenül 
kicsinylő  hangon  kezdett  beszélni  az  akadémiáról  s  ennek 
jogairól,  a  rendek  nagy  zajjal  támadtak  reá.  azt  mondván, 
hogy  az  olyan  ember,  aki  így  beszél,  nem  érdemes,  hogy 
az  országgyűlés  tagja  legyen,  mert  ^--  úgymond  —  minden 
országnak  szüksége  van  tudományra.  S  Jambrikovics  nyi- 
latkozata annál  nagyobb  hálátlanságot  tanúsít  a  szóban  levő 
akadémia  iránt,  mivel  ő  mint  doctor  juris  azon  ^kade-^ 
mián  tette  \e  az  esküt;  és  így  —  mondja  a  napló  — 
valamint  a  liptó vármegyei  füles  baglyok,  a  többi  mada- 
rakra rá  szoktak  támadni,  úgy  az  említett  nagyszombati 
követ  Jambrikovics  Mihályra  rátámad  az  egész  ország,  és 
jól  megpirongatván  (ez)  le  is  üle  az  maga  helyére  nagy 
arczú  pirulással;  bezzeg  okosan  bánt  magával  követtársa 
Bénics  János,  mert  ő  helyben  maradván,  megfogta  az  dol- 
gát, és  így  nem  is  esett  semminemű  kisebbség  rajta  — 
sicque  inter  risus  publicos,  et  magna  Jambrikovicsii  confn- 
sione,  solnta  est  sessio. 

A  németrend,  daczára  annak,  hogy  a  mnlt  évben  ha- 
tározottan visszautasfttatott  a  rendek  által,  nem  nyugodott. 
Minden  követ  megmozdított  arra  nézve,  hogy  Magyaror- 
szágba bevétessék.  Úgy  látszik,  a  főpapok  és  főnrak  között 
sok  tekintélyes  pártfogója  volt,  mert  külömben  oly  hatá- 
rozott visszautasítás  után,  mint  aminőben  egy  évvel  elébb 
részesült,  nem  mert  volna  újra  folyamodni. 

A  nádor  én  a  herczegprimás  nyíltan  pártolták.  Az  előb- 
beni  kész  volt  népszerfiségét  is  feláldozni  e  rend  kedvéért. 
Minthogy  tavaly  megrovást  kapott  e  rend  mellett  kiadott 
nyilatkozatáért,  most  egészen  más  útra  terelte  az  üg^^et. 
Ugyanis  magánúton  oda  utasította  a  rend  főnökét,  keresné 


396  ZBILINBZKY  MIHÁIíY. 

ösBze  mindazon  adatokat,  melyek  a  rendnek  Magyarorszá- 
gon való  egykori  lételét  bizonyitják.  Azután  pedig  júl.  20-án 
saját  titkára  által  átizent  a  rendek  táblájának,  hogy  mivel 
a  szóban  levő  rend  kész  Magyarországon  bírt  jogait  kimu- 
tatni, küldjenek  azok  ki  a  magok  kebeléből  egy  bizott^- 
got,  mely  az  illető  okmányokat  átvizsgálná.  Ugyancsak 
titkára  által  jelenti  a  rendeknek,  hogy  a  főrendek  a  magok 
kebeléből  hasonló  czélból  már  megválasztottak  egy  bi- 
zottságot. 

Az  eljárás  szokatlan  volta,  úgy  mint  az  illető  rend 
tolakodása,  erős  ellenzésre  talált  ismét  a  rendeknél.  Először 
is  arra  hivatkoztak,  hogy  e  tárgy  mnlt  évben,  tehát  a  jelen 
országgyűlés  folyama  alatt  már  véglegesen  eldönteten. 
amennyiben  határozatilag  kimondatott,  hogy  a  német  rend 
már  csak  azért  sem  vétethetik  Magyarországba,  mivel  sza- 
badalmi oklevelében  az  mondatik,  hogy  e  rend  tagjai  közé 
magyar  ember  fel  nem  vehető.  Most  is  ragaszkodnak  ezeo 
nézetükhöz,  és  a  német  rendet  örök  időkre  ki  akarják  zárni 
Magyarországból.  A  nádor  által  kivánt  küldöttség  kikül- 
dését nem  tartják  szükségesnek.  De  ha  szükséges  volna  is. 
ily  eljárás  miatt,  minőt  a  nádor  tanúsít,  nem  küldenék  ki: 
mert  nem  az  a  dolog  rendje,  hogy  a  nádor  saját  titkára 
által  üzengessen  a  rendeknek,  és  hogy  elébb  a  főrendek 
határozzanak,  és  csak  aztán  az  alsóház  A  törvény  és  a 
régi  szokás  azt  kivánja,  hogy  ha  bármily  ügyben,  bármily  kül- 
döttség megválasztásának  szüksége  merül  fel,  azt  elébb  a 
rendek  háza  választja  meg,  és  azntán  rendes  küldöttség 
útján  hívja  fel  a  főrendeket  szives  hozzájárulásra.  A  nádor 
eljárása  felforgat  mindent,  és  úgyszólván  kényszeríteni  akarja 
a  rendeket  határozatuk  megváltoztatására. 

Ennélfogva  a  rendek  Spáczay  Pál,  Czindery,  Zsigray 
János,  Szegedy  Pál,  Mihálfy  és  Jambrikovics  követekből 
álló  küldöttséget  menesztettek  a  főrendekhez  a  végből  bog}' 
a  rendek  nézetét  velők  közöljék.  Ezek  el  is  jártak  külde- 
tésökben  hűségesen,  min  a  főurak  közül  sokan  megütköz- 
tek.  A   nádor  csak  annyit  mondott,  hogy  szokás  szerint  a 


A  MAGYAR  ORBZÁGGYCLÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  397 

kisebb  jelentőségű  kérvéDjek  is  meg  szoktak  hallgattatni. 
Mennyivel  inkább  kellene  tehát  meghallgatni  egy  oly  ki- 
tűnő rendnek  kívánságát,  minő  a  német  rend,  melyhez  oly 
sok  kitűnő  férfiú,  többek  között  maga  a  bibornok-herezeg- 
primás  is  tartozik.  A  főpapok  és  társaik  ezt  helyeselték 
és  a  többség  továbbra  is  sürgette  a  bizottság  kiküldetését; 
de  az  alsó  tábla  ezt  nem  fogadta  el.  így  történt  az  a  fnr- 
csaság,  hogy  nem  a  felső  tábla  az  alsó  táblának,  hanem 
megfordítva,  az  alsó  tábla  a  felső  táblának  határozatát  aka- 
dályozta meg. 

A  jezsuiták  befogadásának  is  az  volt  a  főakadálya, 
hogy  idegen  főnökük  volt,  és  hogy  az  ausztriai  jezsuitákkal 
egyesítve  voltak.  Máskülömben  a  rendek  nem  lettek  volna 
idegenek  azoknak  befogadásától.  Július  24-kén  Spáczay  Pál 
és  Szegedy  Pál  a  végett  küldettek  ki  a  bibornok-herczeg- 
primáshoz,  hogy  ez  működjék  oda  ő  felségénél,  miszerint  a 
magyar  jezsuiták  különittessenek  el  az  ausztriaiaktól,  mert 
külömben  a  rendek  kénytelenek  lesznek  ragaszkodni  tavalyi 
határozatukhoz,  mely  szerint  a  jezsuiták  a  fentebbi  oknál 
fogva  be  nem  vehetők. 

A  herczegprimás  szívesen  fogadta  a  küldöttséget  és  a 
maga  részéről  megígérte  a,  közbenjárást  Valószínű,  hogy 
keresztül  is  vitte  volna  ügyüket,  ha  az  országgyűlés  még 
tovább  maradhatott  volna  együtt.  De  a  pestis  teijedése 
ismét   arra   bírta  a  kormányt,  hogy  az  üléseket  elnapolja* 


HETEDIK  FEJEZET. 

— f — 

A  FORRADALOM  UTOLSÓ   ÉVEL 

ITIO— 1T12. 


I. 

Rákóczynak  békekiserletei  után  József  a  protestánsoknak  vallási  szab* 
ságot  igér,  és  eltiltja  az  üldözéseket.  —  Az  1710-ki  országgjálés.  • 
A  róm.  katholikus  papok  elleni  panaszok :  Okolicsányi  emlékiratát  Bö& 

ler  adja  át  a  prímásnak. 

Az  1709-ki  országgyűlés  szétosztása  után,  amint  tnc 
juk,  kettős  erélylyel  folytatták  a  diplomacziai  tárgyalásoka 
Az  amnesztia  kihirdetés^  után  a  csatamezőn  is  hátraszori 
tott  Rákóczy  ügye  iránt  szemlátomást  lohadt  a  lelkesedé 
A  megfélemlített  nemesség  tömegesen  kezdte  elhagyni  zász 
lait.  A  papság  követte  a  nemességet.  Ugyanis  XI.  Kelemé 
pápa,  miután  Józseffel  folytatott  viszályait  kiegyenlitett< 
ennek  kérelmére,  még  1709.  szeptember  17-kén  egy  brévc 
intézett  Keresztély  Ágost  esztergomi  érsekhez,  melyben  kom( 
lyan  inti  a  papságot,  hogy  elhagyván  Rákóczyt,  a  király 
hoz  csatlakozzék;  mert  külömben  mindazokat  akik  ezt  nei 
teszik,  javaiktól  és  méltóságaiktól  fogja  megfosztani. 

Ennek  következtében  meg  is  indult  a  vizsgálat,  meh 
nek  alapján  Telekessy  István  egri  püspök,  Petes  Andrá 
egri  prépost,    Bacho    János   nagyváradi  prépost.   Pongrác 


A  MAGYAR  ORBZÁQQYŰLÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYAlJlSAI.  399 

Imre  farai  püspök  és  esztergomi  kanonok;  továbbá  az  egri 
káptalan,  a  váczi  prépost  és  kanonokok,  Mérai  Mihály  szek- 
szárdi apát  és  esztergomi  kanonok,  gróf  Zichy  Pál  győri 
kanonok,  Viza  de  Matai,  Brenncr  Ferenez  szepesi  prépost, 
a  jászói  és  leleszi  konvent,  Kéry  minorita  szerzetes,  Maj- 
tényi  paulinus  szerzetes  és  mások  csakugyan  el  is  Ítéltet* 
tek.  ^  Rákóczynák  'nem  maradt  egyéb  teendője,  mint  a  béke- 
alkudozás  megkisérlése.  Hamel  Bruininx  hollandi  követ  út- 
ján október  elején  közölte  feltételeit  a  bécsi  kormánynyal. 
Ezek  közt  a  legelső  az,  hogy  a  királyi  hitlevél  hajtassék 
végre,  és  hogy  a  vallásügy  a  széesényi  végzés  szerint  intéz- 
tessék el.  A  többi  feltételek,  például,  hogy  a  felkelteknek 
teljes  amnesztia  adassék,  hogy  az  örökös  királyság  korlát- 
lan uralommá  ne  tétessék,  hogy  a  fegyverjog  eltörültessék 
s  javai  mindenkinek  visszaadassanak;  végre,  hogy  mind- 
ezek egy  közönséges  országgyűlésen  hajtassanak  végre,  egy- 
általában nem  voltak  súlyosak.  A  bécsi  kormány  azonbai;!. 
bízván  szerencséjében,  már  ekkor  nem  volt  hajlandó  azokat 
elfogadni. 

Rákóczy t  fegyveres  erővel  leverni,  híveit  elhalászni 
külföldi  szövetségeseit  megnyerni:  ez  volt  a  bécsi  udvar 
nem  éppen  ügyetlen  diplomácziai  működésének  iránya. 

József  tudta,  hogy  a  magyar  felkelők  ügye  úgy  Angliá- 
ban, mint  Hollandiában  és  Poroszországban  leginkább  a 
protestáns  vallás  szabadságának  érdekei  miatt  pártoltatik; 
tudta  azt  is,  hogy  a  múlt  országgyűlésen  előfordult  vallás- 
ügyi tárgyalások  viharos  jeleneteinek  híre  Londonban,  Hágá- 
ban és  Berlinben  is  élénkebbé  tette  az  érdeklődést  Magyar- 
ország iránt;  végre  tudta  azt  is,  hogy  Rákóczy  nem  hagyott 
fel  abbeli  tervével,  hogy  Magyarország  királyává  egy  porosz 
herczeget  tegyen. 

Mindezen  külokok  bizonyára  nagy  mértékben  sarkal- 
tát őt  arra,    hogy  ellentállván  a  klérus  sürgetéseinek,   le- 

^  Balásy  Fer.  Adalékok  a  Rákóczy  forradalomhoz.  Tört.  Tár.  XIII, 
327— H33.  i. 


4;00  ZB1L1N8ZKY  MIHÁLY. 

hetőleg  megnyugtató  válaszokat  adjon  a  hozzá  bizalommil 
fordnló  evangélikus  rendeknek.  Be  akartai  bizonyítana  hogy 
a  magyarhoni  evangélikusoknak  érdekeit  külpártolás  nélkül 
is  képes  megvédelmezni.  Ezért  adta  ki  mintegy  válaszai 
egy  újonnan  benyújtott  panaszos  emlékiratra,*  decz.  12-k6D 
azon  nevezetes  rendeletét,  melyben  az  evangélikusokat  val- 
lásuk szabadságának  védelméről  oly  határozott  hangon  biz> 
tosítja,  mely  jó  szándéka  iránt  minden  kétséget  kizárt 

Királyi  szavát  az  ország  minden  rendű  és  rangú  lakos- 
ságához intézi.  Szól  úgy  a  főrendeknek,  mint  a  nemesek- 
nek; a  főispánoknak,  és  minden  alsóbb  megyei  tisztviselők- 
nek; szól  a  főpapoknak  és  az  alsóbb  rendű  lelkészeknek; 
szól  a  városok  és  falvak  elöljáróinak,  szóval  az  ország 
összes  lakosságához.  Hivatkozik  az  országban  dúló  forra- 
dalmi zavarokra,  melyek  úgy  a  politikai,  mint  az  egyházi 
téren  sok  változást  és  újítást  hoztak  létre.  Megemlíti,  hogy 
különösen  a  törvénytelen  szécsényi,  rozsnyói  és  ónodi  con- 
venticulumok  határozatainak  következtében  sok  róm.  katho- 
likus  templom,  kápolna,  paplak,  iskola  és  ezeknek  javai; 
továbbá  kegyes  és  világi  alapítványok  elfoglaltattak,  szent 
helyek  meggyaláztattak,  lelkészek  elűzettek,  és  a  királyhoz 
hű  emberek  üldöztettek.  Mindezek  fájdalommal  és  részvét- 
tel töltötték  el  atyai  szivét.  Minélfogva  ezen  bajoknak  orvos- 
lása czéljából  ismételten  kiadott  rendeleteinek  és  az  ország 
törvényeinek  értelmében,  újabban  pedig  a  múlt  évi  júlios 
24-kén  a  pozsonyi  országgyűlésen  jelen  volt  rendeknek  egy- 


*  Ezen  itt  említett  emlékirat  szövege  olvasható  Dobner  naplójában. 
Tartalma  tökéletesen  összevág  a  királyi  rendelet  tartalmával;  de  mivel 
nincsen  dátuma,  s  mivel  maga  Dobner  azt  jegyzi  meg  az  irat  a]ján. 
hogy  nem  tudja,  kik  adták  be  e  panaszt  (Quinam  fuerint  hi  Depatati,  ega 
qiiidem  nescio),  tehát  csak  tartózkodva  merem  —  a  tartalom  nyomán  — 
állítani,  hogy  ezen  panaszirat  előzte  meg  a  királyi  rendeletet.  A  panasz- 
irat  hátirata  ez :  Ad  Sacratissimam  Romanorum  Imperatoriam  ae  Germa- 
niae.  Hungáriáé,  Bohemiaeque  Regiam  Majestatem  etc.  etc.  Domionm 
Dominum  Clementissimum.  Humillima  Supplicatio  Introscriptoram  Evan- 
gelicorum  Deputatorum.  Nemz.  Múz.  Dobner  201.  tintával  jelzett  lap. 


A    MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁbOGYI  TÁRGYALÁSAI.  401 

értelmű  hozzájárulásával,  sőt  egyenes  kérelmére  kiadott 
amnestialis  és  proscriptionalis  rendeletben,  mely  az  összes 
vármegyéknek  megküldetett,  mindazon  határozatokat  meg- 
semmisítette, melyek  azon  tiltott  gyűléseken  hozattak,  és 
pedig  olyképpen,  hogy  ha  azoknak  némelyike  végrehajta- 
tott volna,  az  semmisnek  és  eltörültnek  tekintessék,  és  hiába- 
valónak s  megtiltottnak  nyilatkoztassék  ki. 

Másrészről  azonban  kijelenti,  hogy  a  szerencsés  fegy- 
vertények után  némelyek  által  elkövetett  vallási  üldözése- 
ket sem  helyesli;  sőt  határozottan  rosszalja  az  önhatalmú 
erőszakosságokat,  templomvisszafoglalásokat,  az  ágostai  és 
helvét  hitvallású  lelkészeknek  üldöztetését,  különösen  pedig 
azt,  hogy  némelyek  a  nevezett  evangélikus  felekezetek 
panasza  szerint  ezeknek  régebben  meghalt  és  a  templomok- 
ban eltemetett  halottjait  onnét  kiásták  és  kivetették. 

Miért  is  a  béke  és  engesztelődés  megerősítése,  vala- 
mint a  vallási  és  hazai  ügyben  megállapított  régibb  tör- 
vényes rendnek  visszaállítása  czéljából  azon  akaratát  jelenté 
ki,  hogy  mindazok,  melyek  ezen  zavaros  időben  akár  az 
említett  conventiculumok  alapján,  akár  magán  erőszakból, 
vagy  a  lázadók  vakmerőségének  segítségével,  vagy  törvény- 
telen rendelkezés  folytán  történtek  vagy  megváltoztattak 
volna,  azon  állapotba  helyeztessenek  vissza,  melyben  ezen 
zavargás  előtt  voltak.  Ekként  komolyan  és  szigorúan  meg- 
tiltja, hogy  az  ágostai  és  helvét  hitvallású  lelkészek  ellen 
bármiféle  erőszakosság,  vagy  üldözés,  vagy  azok  templo- 
mainak, iskoláinak  és  paplakainak  foglalása  a  soproni  és 
pozsonyi  törvényeknek  valódi  értelme  ellenére  bármi  módon 
történhessék ;  ellenkezőleg  meghagyja,  hogy  a  nevezett 
ágostai  és  helvét  hitvallású  evangélikusoknak  szabad  val- 
lás gyakorlata,  a  jelzett  törvények  értelmében  fentartas- 
sék,  és  semmiképen  ne  háborgattassék. 

Mindezeknél  fogva  mindazoknak, akik  e  rendeletelején 
előszámláltatnak,  kijelenti  ezen  komoly  és  kegyes  szándékát 
és  akaratát;  azoknak  pedig,  akiket  hivatalosan  illet,  jelesül 
a  törvényes  elöljáróknak   szigorúan   meghagyja  és  paran- 

ZsUinszky  :  Magyar  országgyfiléMk.  26 


102  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

csolja,  bogy  ezen  rendelet  vétele  után,  minden  halogatás 
nélkül,  azonnal  visszaadják  mindazon  templomokat,  paro- 
chiákat  és  iskolákat  s  mindazon  alapítványokat  melyek  a 
protestánsoktól  az  említett  soproni  és  pozsonyi  törvények 
ellenére  elfoglaltattak  és  javaikkal  együtt  elvétettek;  további 
bogy  a  nevezett  protestánsok  szabad  vallási  gyakorlata 
senki  által  ne  báborgattassék,  banem  régibb  állapotába  és 
törvényes  belyzetbe  visszatétessék;  úgyszintén  visszaadás 
sanak  mindazon  világi  javak,  melyek  ezen  zavargás  ideje 
alatt  előbbi  törvényes  birtokosaiktól  elvétettek.  Azontúl  pe- 
dig senki  se  merészeljen  vallási  ügyben  a  mondott  törvé- 
nyek ellenére  önhatalmúlag  bármi  erőszakot  elkövetni,  külö- 
nösen pedig  a  holtakat  kiásni  és  kivetni;  ktilömben  királyi 
haragját  fogja  magára  vonni.^ 

Ugyanaznap  ő  felsége  nevében  Hunyady  László  alá- 
írásával a  klérushoz  is  hasonló  külön  rendeletet  bocsátott 
ki,  melyben  elmondatik,  hogy  az  ágostai  és  helvét  hitval- 
lású követek  kérelméből  arrpl  értesült,  miszerint  a  szeren- 
csés fegyvertények  után  némelyek  önhatalmúlag,  ő  felsé- 
gének előleges  parancsa  nélkül  merészeltek  templomokat 
foglalni,  lelkészeket  elűzni,  sőt  még  eltemetett  hullákat  is 
kihányni.  Az  ilyen  erőszakosságok  meggátlása  czéljából  tehát 
közli  velük  az  ország  rendéihez  intézett  rendeletét,  szigo- 
rúan meghagyván  a  püspököknek,  hogy  a  protestánsok  val- 
lásának szabadságát  a  soproni  és  pozsonyi  országgyűlések 
valódi  értelme  szerint  megtartván,  ezentúl  ne  háborgassák. 
Az  említett  törvények  ellenére  eddig  elfoglalt  templomokat, 
egyházakat,  kápolnákat,  paplakokat,  iskolákat  és  egyéb 
egyházi  javakat  törvényes  birtokosaiknak  visszaadatni  ren- 
deli. Felhívja  az  ország  prímását,  hogy  hivatalos  tekinté- 
lyének egész  súlyával  tiltsa  el  papságát  a  további  foglalá- 
soktól, kifejezvén  ő  felségének  e  feletti  rosszalását. 

Ezen  rendeletek  kibocsátásának  jó  hatását  tagadni 
nem  lehet. 

^  Ribini,  Memor.  Aug    Coaf.  II.  522.  1. 


A  MAOYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALIjÁSOGYI  TÁRGYALÁSAI.  403 

De  mivel  a  két  rendelet,  bármily  megnyugtató  volt 
is,  csak  a  királyi  bölcseség  és  kegyelem,  és  nem  a  tör- 
vényhozás ténye  volt:  a  protestáns  rendek  a  már  harmad- 
szor összehívott  országgyűlésen  oda  törekedtek,  hogy  mindaz, 
amit  a  király  elrendelt,  a  törvény  útján  is  határozottan 
kifejeztessék  s  vallásuk  szabadsága  minden  kétséget  kizáró 
módon  biztosittassék. 

Innét  magyarázható  a  harcz  további  folytatása. 

Az  alatt  az  1709-ben  mutatkozott  pestis  ürügye  alatt, 
de  valósággal  a  harcz  mezején  elért  sikerek  hatása  alatt 
folytatott  diplomatiai  tanácskozások  miatt  elnapolt  ország- 
gyűlés 1710  elején  ismét  összeült. 

József  mindenáron  be  akarta  bizonyítani,  hogy  alkot- 
mányosan kivan  uralkodni,  és  hogy  ennélfogva  a  „rebel- 
liseknek^ nincs  okuk  tőle  idegenkedniök. 

A  rendeknek  múlt  évi  replikájára  megadta  válaszát. 
S  nem  lehet  tagadni,  hogy  e  válasz  tapintatos  és  egészben 
véve  megnyugtató  volt.  A  protestánsok  bíztak  a  királyban, 
bíztak  ügyük  diadalában;  annyival  is  inkább,  mert  a  fő- 
papok részéről  is  gj'akran  találkoztak  jóakaró  és  bátorító 
nyilatkozatokkal.^  Igaz,  hogy  az  országgyűlésen  jelen  volt 
papi  követek  most  se  voltak  szelídebbek,  mint  azelőtt;  sőt 
a  vidéken  lelkészkedő  plebánusok  sem  mutattak  valami 
nagy  szeretetet  a  protestáns  lelkészek  és  nép  iránt,  ameny- 
nyiben  Heiszter  császári  tábornok  egyik  rendeletére  való 
hivatkozással  rendre  szedték  el  templomaikat  és  iskoláikat. 
De    az    esztergomi   érsek,   talán    éppen  azért,  mert  idegen 

^  Die  5  Febr.  —  írja  Dobner  —  referirt  mir  Herr  Röszler,  dass 
mit  Seiner  Eininenz  er  gar  vertraulich  geredet,  und  dass  gerlnge  Hof- 
nung  zur  accomodation  des  Eiercítii  Religionis  sich  hervorthun  ange- 
führet.  weilen  a  parte  Cleri  kelne  rechte  Aufrichtigkeit  sich  zeige,  allso 
wisse  er  schon  kein  Mittel  denen  Kvangelisohen  eínen  Muth  einzuspreclien. 
Woraiif  Seine  Eminenc  ihm  consolirt,  sagend:  er  solle  nur  nicht  despe- 
riren,  es  werde  sich  schon  alles  gebén  .  .  .  Dobner  Diarium.  Kovachich 
gyfijtemón3e. 

26* 


40^  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Yolt;    több   türelmet   és    magasabb   humanitást  tanúsított  a 
protestánsok  iránt. 

Ez  volt  az  ok,  amiért  az  országgyűlésen  jelen  volt 
prot.  követek  a  vidékről  íolhangzó  panaszok  alapján  ő  hozzá 
fordultak  némely  falusi  hatalmaskodások  megszüntetése  vé- 
gett. Okolicsányi  február  közepe  táján  egy  formaszerű  emlék- 
iratot szerkesztett  a  vidéki  papság  visszaélései  ellenében. 
Ez  emlékiratot  Röszler  nyújtotta  át  a  prímásnak  azon  ké- 
relem kíséretében,  hogy  az  abban  foglaltakat  magas  figyel- 
mére méltatni  kegyeskedjék. 

El  van  ott  mondva,  hogy  némely  plebánusok.  daczára 
a  fennálló  törvényeknek  és  daczára  6  felsége  legújabb  ren- 
deleteinek, zavarják  és  akadályozzák  az  evangélikusok  sza- 
bad vallásgyakorlatát.  Nem  engedik  sem  a  magok  enríá- 
jában  fekvő  beteg  nemeseknek,  sem  a  jobbágyoknak,  hogy 
őket  saját  lelkészük  meglátogathassa.  A  parasztok  gyerme- 
keit tiltják  az  evang.  iskolától;  a  tanítókat  pedig  az  ev. 
gyermekek  befogadásától.  Az  ev.  lelkészeknek  nem  enge- 
dik, hogy  más  szomszéd  egyházban  —  még  ha  az  artica- 
laris  egyház  volna  is  —  istenitiszteletet  tarthassanak ;  és 
viszont  a  lakosoknak  tiltják  az  istenitisztelet  meglátogatá- 
sát. Az  áttérőket  büntetéssel  fenyegetik;  a  stólajö védelmet 
törvénytelenül  szedik  az  evangélikus  néptől;  a  hivatalukat 
nem  folytató  lelkészeket  mint  magánembereket  sem  akarják 
megtűrni  a  községekben,  hanem  törvénytelen  módon  a  vi- 
lágba kergetik,  holott  a  törvény  még  azon  lelkészeknek  is 
szabadságot  ad  az  országba  visszatérhetni,  akik  valaha 
elűzettek  volt. 

Hogy  pediglen  ürügyük  legyen  az  evangélikusok  ül- 
dözésére, hivatkoznak  Heister  császári  tábornoknak  egyik 
rendeletére,  melyben  állítólag  az  foglaltatik,  hogy  a  fog- 
lalók az  elfoglalt  egyházi  javakra  nézve  egyezkedjenek  ki 
a  károsodottakkal,  mert  akik  nem  akarnak  egyezkedni,  azok 
törvény  útján  fognak  kényszeríttetni. 

Ez  ellen  —  úgymond  —  erős  érvek  szólanak.  Elő- 
ször az,  hogy  maga  az  érsek,  midőn  az  elfoglalt  javaknak 


A  MAOTAR   ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  405 

termésére  nézve  barátságos  egyezkedést  rendelt,  az  alatt 
csak  oly  javakat  értett,  melyek  háborús  időben  erőszakkal 
foglaltattak  el  olyanok  kárára,  akik  ő  felsége  mellett  hivek 
maradtak.  Miből  következik,  hogy  ő  nem  értett  olyan  világi 
vagy  egyházi  javakat,  melyek  nem  a  királyhoz  hű  embe- 
rekéi, hanem  olyanokéi  voltak,  akik  a  foglaló  Rákóczyval 
és  Bercsényivel  egy  társaságban  voltak;  még  kevésbbé  ért- 
hette az  olyan  parochiális  javakat,  melyek  felett  —  a  róm. 
katholikusok  egyetértésével  —  a  kuruczok  conventikulumai 
határozták,  hogy  ezek  az  evangélikusoknak,  amazok  pedig 
a  róm.  katholikusoknak  essenek;  s  melyekhez  aztán  nem 
erőszakos  foglalás  útján  jutottak  az  evangélikusok,  hanem 
a  három  vallás  embereiből  e  czélra  kiküldött  bizottság  által. 
Ezen  bizottsági  átadás  óta  az  evangélikusok  a  róm.  katho- 
likusok beleegyezéséből  is  végezhettek  papi  teendőket  és 
szolgálatokat,  s  jóhiszemfileg  fogadhattak  el  parochiális  jö- 
vedelmeket és  fizetéseket.  Kérdik  tehát:  mi  jogon  lehet  az 
ekképen  munkával  megérdemelt  és  a  család  fentartására 
forditott  fizetést  elvenni  azoktól  akik  dolgoztak  s  adni 
olyanoknak,  akik  nem  szolgáltak?  Ha  erre  az  válaszoltat- 
nék, hogy  ilyen  gyülekezetekben  a  róm.  kath.  plebánusok 
nem  is  szolgálhattak,  akkor  azt  elismerik  ugyan,  de  azon- 
nal azt  felelik,  hogy  a  plebánns  urak  nem  azért  nem  szol- 
gálhattak, mintha  az  evangélikusok  erővel  foglalták  volna 
el  egyházaikat,  amit  jó  lelkiismerettel  nem  is  állathatnak, 
hanem  azért  nem  szolgálhattak,  mivel  a  fejeiben  teljesen, 
részeiben  pedig  nagyobbára  róm.  katholikus  hatóság;  melyet 
akkoriban  a  plebánus  urak  elismertek  (és  pedig  elismerték 
sokkal  ünnepélyesebben,  mint  az  evangélikusok),  úgy  ren- 
delte. Semmiféle  jog  és  semmiféle  igazság  nem  diktálja 
tehát,  hogy  bárki  is  visszaadja  azt  a  jövedelmet,  melyet 
egykori  hatósága  rendeletéből  bizonyos  munka  fejében  élve- 
zett. Ebből  következik,  hogy  e  részben  az  érseki  rendelet- 
nek nem  az  volt  az  értelme,  miszerint  oly  jövedelmek,  me- 
lyek végzett  munka  fejében  fizetésképen  adattak  volt, 
olyanoknak  adassanak  vissza,  akik  azt  meg  nem  szolgálták. 


^6  Z8ILIN8ZKT  MIHÁLY. 

Kérdik  továbbá,  hogy  mért  bánnak  a  róm.  katholikus 
lelkészek  —  a  nevezett  hadvezér  rendeletének  értelme  elle- 
nére —  oly  szigorúan  az  ev.  lelkészekkel,  és  mért  nem 
üldözik  azon  róm.  katholikusokat,  kik  midőn  hűtlenek  vol- 
tak, a  hű  világiaknak  és  egyháziaknak  javait  nem  valamely 
munka  bére  fejében,  hanem  ő  felsége  híveinek  kárára  erő- 
szakkal elrabolva  bírták  és  használták? 

Ezekből  világosan  kitetszik,  hogy  a  nevezett  tábornok 
azon  clausuláját,  mely  barátságos  egyességről  és  birói  íté- 
letről szól,  csakis  egyedül  az  evang.  lelkészek  s  követke- 
zőleg az  ev.  vallás  elnyomása  czéljából  ragadták  meg.  Mert 
ama  küldöttségek  neve  alatt,  melyeket  külömben  az  ország 
rendéi  országgyfilésileg  rendeltek  ki,  nem  ügj-  egyezkedtek 
az  evangélikusokkal,  mint  ahogy  egyébként  szoktak  a  ke- 
resztények, hanem  fenyegetésekkel  és  kikötésekkel  hog}- 
ha  ennyi  meg  ennyi  nap  alatt,  ezt  vagy  azt  valamely  pré- 
dikátor vagy  egyház  meg  nem  teszi,  akkor  katonai  hata- 
lommal fog  reá  kényszeríttetni.  De  a  tábornok  úrnak  nem 
ez  volt  a  szándéka,  hanem  az,  hogy  akik  barátságosan  nem 
bírnak  megegyezni,  azok  a  szokásos  törvényes  úton  fognak 
eligazíttatni.  Sokan  az  ily  barátságos  egyezkedésnél  erő- 
hatalmat feltételeztek,  s  annyinak  átadására  ösztönöztettek 
(kényszerültek),  amennyit  azon  négy  év  alatt,  melyben  szol- 
gáltak, nem  is  kaptak.  Tudva  van,  hogy  némely  parochiák 
csekélysége  mellett  a  nép  annyira  kimerült,  hogy  a  paro- 
chiális  és  iskolai  tartozását  semmiképen  sem  bírja  fizetni, 
minélfogva  a  már  elmozdított  protestáns  lelkészek  és  taní- 
tók nagyobbára  hátralékban  hagyták  jövedelmeiket.  Ehhez 
járul  még  az  is,  hogy  míg  a  protestáns  lelkészek  elmoz- 
díttattak,  termésbeli  jövedelmük,  ingóságaik  és  vetéseik  erő- 
szakkal vétettek  el  kezeikből,  s  ők  magok  majdnem  min- 
denükből kifosztva,  kénytelenek  voltak  kimenni  lakaikból: 
addig  a  róm.  kath.  plebánusoknak  nemcsak  minden  dolguk 
és  kapott  termésük  épségben  maradt,  hanem  még  a  szán- 
tásért is  kifizettettek. 

A  harangok  és  temetők  használata  körül  is  sok  vissza- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAL  407 

élés  történik,  és  a  már  külömbeD  is  kimerült  nép  új  taxák 
és  terhek  viselésére  kényszeríttetik  a  nevezett  küldöttségek 
nevében. 

Feltéve,  de  meg  nem  engedve,  hogy  a  tábornok  ren- 
deletének csakugyan  az  volna  az  értelme,  amint  azt  némely 
plebánnsok  önkényesen  magyarázzák,  de  mivel  az  csak 
ő  felségének  legújabb  rendelkezéséig  s  az  országgyűlés 
újabb  határozatáig  volt  érvényes,  ebből  világosan  az  követ- 
kezik, hogy  a  vallás  ügyében  ő  felsége  által  újabban  ki- 
adott és  törvényeken  alapuló  intézkedések  kihirdetése  által 
a  tábornoknak  illető  rendelete  hatálytalanná  lett 

És  minthogy  a  királyi  rendeletekben  a  protestánsok 
által  visszaadandó  termésekről,  fizetésekről  és  az  ellenfél 
által  követelt  más  jövedelmekről  és  sérelmekről  semmi  sem 
parancsoltatik,  világos,  hogy  minden  előszámlált  sérelmek, 
melyek  a  ktilömben  is  királyi  rendelet  által  megszüntetett 
tábornoki  rendelet  értelme  ellenére  támasztatnak,  megszün- 
tetendők. És  mert  az  egyházi  ügyekben  a  prímás  bírja  a 
főhatalmat,  azért  hozzá  folyamodnak,  hogy  a  béke  iránti 
szereteténél  fogva  Árva,  Liptó,  Turócz,  Zólyom,  Bars,  Nyitra, 
Trencsén,  Pozsony,  Hont  és  más  vármegyékben  és  bánya- 
városokban lakó  plebánusoknak  meghagyni  kegyeskedjék, 
hogy  az  articularís  helyeken  működő  protestáns  lelkésze- 
ket hivatalos  működésükben  ne  akadályozzák,  s  más  ott 
lakó  békés  híveiket  ne  háborgassák.^ 

^  Eminentissimae  Serenitatis  Vestrae  Servi  humiliimi  Ablegati  ad 
Diaatam  Evangelioi.  Dobner  Napiója.  Nemz.  Múz. 


J08  SBIUXBZKT  lOHÁLT. 


II. 

Józsefnek  válasza  a  protestánsok  mait  évi  replikájára.  —  Az  evangelíkni 

konvent  határozata  ;  bizottság  küldetik  kL  —  A  rom.  katholikasok  kÍTin- 

sága.  —  Okolicsányi  három  emlékiratot  készít. 

A  fentebb  közölt  kérvény  átadására,  illetve  az  arra 
adandó  válasz  sürgetésére  Skaricza  és  Sexti  küldettek  fel 
Bécsbe.  Az  alatt  megkezdődtek  az  országgyűlési  tárgya- 
lások. 

Legelső  tárgy  volt  a  második  kir.  resolutió  felolva- 
sása, és  az  arra  adandó  duplíka  szerkesztése. 

A  vallásra  vonatkozó  33-dik  pontot  febroár  10-kén  ol- 
vasta fel  Meskó  Ádám  nádori  ítélőmester.  Feszült  figye- 
lemmel hallgatták  a  király  akaratának  nyilvánítását.  Min- 
denik fél  a  maga  álláspontját  erősíteni  látszó  kifejezéseket 
keresett  benne.  A  tartalom  lényegével  a  mnlt  évi  deczember 
12-ki  rendelet  után  mindenki  tisztában  lehetett;  mindazáltal 
síri  csendben  hallgatták  Meskót,  mikor  ünnepélyes  hangon 
a  következőket  olvasá: 

0  császári  és  királyi  felsége  azt  kívánja,  hogy  az 
ország  békéje  és  nyugodalma  tekintetéből  a  vallásügyben, 
vagyis  az  ágostai  és  helvét  hitvallásúak  szabadvallás  gya- 
korlatának ügyében  a  soproni  és  pozsonyi  országgyűléseken 
hozott  törvények  érvényükben  fentartassanak ;  azon  kijelen- 
téssel, hogy  ha  azokban  foglaltak  bármi  oknál  fog^a  végre 
nem  hajtattak  volna,  azok  minél  előbb  végrehajtassanak, 
mire  nézve  már  elébbi  határozatát  ismételve  kijelenti.  Ha 
azonban  némelyikük  az  újabb  zavargások  alkalmával  tar- 
tott törvénytelen  conventiculumok  által  —  melyek  az  ország 
törvényei  és  újabb  országgyűlési  határozatok  által  is  semmi- 
seknek nyilváníttattak  —  az  idézett  törvények  világos  értel- 
mével ellenkezőleg  helytelenül  megújitattak  és  megváltoz- 
tattak volna,  azokat  szintén  azon  soproni  és  pozsonyi  ország- 
gyűlések törvényczikkeinek  törvényes  értelméhez  képest  az 
előbbeni  kötelező  állapotba  minél  előbb  visszahelyezni  paran- 
csolja; épségben  maradván  mindig  az  ország  törvényei,  és 


A  MAOYAR  ORSZÁOOYOIjÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  409 

bármely  hatóság  által  eddig  nyert  és  ezután  nyerendő  kir. 
kiváltságok.^ 

Ezen  körmönfont  királyi  válasz  meghallgatása  után  a 
klérus  elégedetlenül  hagyta  el  a  zöld  házat.  Hiába  várta  a 
róm.  katholikus  előjogok  külön  biztosítását  és  a  rózsahegyi 
zsinatnak  névszerint  való  kárhoztatását.  A  király  e  részben 
a  protestánsok  értelmében  határozott,  akik  a  múlt  évi  ország- 
gyűlésen viharos  jelenetek  közt  vitatták,  hogy  a  nevezett 
zsinat  a  többi  törvénytelen  conventiculumok  között  értetvén 
általánosságban  úgy  is  érvénytelennek  van  nyilvánítva. 

A  protestáns  rendek  egészben  véve  nyugodtabb  han- 
gulattal mentek  szét,  amennyiben  a  legutóbb  (decz.  12.) 
kiadott  királyi  rendelet  fényes  tanúbizonyságot  tett  a  király 
atyai  jóindulatáról,  s  amennyiben  egész  általánosságban  a 
jelen  leirat  is  ezt  fejezte  ki.  Mindazáltal  nekik  is  voltak 
még  kivánalmaik,  melyeket  az  ellenséges  indulatú  papság- 
gal szemben  még  továbbá  is  hangoztatniok  kellett.  Február 
22-kén  tartott  konventi  ülésükön  Okolicsányi  előadta  a  Bécs- 
ben járt  küldöttek  eljárását,  az  ő  felsége  által  nekik  adott 
audientia  következményeit,  és  egyúttal  elmondá  a  legújabb 
királyi  resolutióra  vonatkozó  észrevételeit. 

Másnap,  vagyis  február  23-kán  behatóbban  foglalkoz- 
tak e  tárgygyal.  Az  volt  a  kérdés:  maradjanak-e  továbbra 
is  az  ő  felsége  elé  terjesztett  eddigi  emlékirataikban  kifej- 
tett általános  elvek  mellett;  vagy  pediglen  részletesen  írják 
össze  az  egyes  templomok,  iskolák,  és  az  ezekhez  tartozó 
javadalmak  elvétele  fölötti  panaszaikat? 

A  vélemények  e  részben  igen  eltértek  egymástól. 

Mint  rendesen,  most  is  akadtak  olyanok,  akik  haj- 
landók voltak  engedni,  és  voltak,  akik  körömszakadtig  véd- 
ték a  törvényes  álláspontot.  Ez  utóbbiak  közül  Sehreiber 
modori  követ  akként  nyilatkozott,  hogy  inkább  ne  legyen 
semmiféle   vallásszabadság,    mint   csupán   tűrt   szabadság. 

*  Ezen  királyi  válasz  1710.  január  20-kán  Íratott  alá  és  adatott 
ki  Hunyady  László  által. 


410  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

Okolicsánji  nagyon  megütközött  e  nyilatkozat  felett  é% 
utalva  a  viszonyok  mostohaságára.  ellentmondott  e  véle- 
ménynek. De  Schreiber  nézete  nem  állott  magában;  mel- 
lette nyilatkozott  Sexti  beszterczebányai  jegyző  és  íSeharf 
bazini  tanácsos.  Erre  Dobnermegjegyzé:  aki  utasítása  szerint 
evez,  az  biztosan  evez.  0  aszerint  cselekszik,  midőn  azt 
mondja,  hogy  nem  akar  eltérni  a  tőrvényektől  és  a  királvi 
diplomáktól;  ennélfogva  azt  kivánja.  hogy  a  felteij esztendő 
iratban  ez  hangsúlyoztassék.  Végre  a  következő  határozat- 
ban egyeztek  meg: 

„Minthogy  az  1681-ki  26.  t.-czikk  értelme  szeriDt  az 
evangélikusoknak  jogukban  áll  vallásügyi  kívánalmaikat  a 
jövő  országgyűléseken  —  a  klérus  és  némely  világi  róm, 
katholikusok  ellenmondása  daczára  —  beterjeszteni,  amennyi- 
ben az  ily  ellenmondásnak  érvénye  knlömben  is  az  1647: 
5.  czikk  szerint  örök  időkre  eltörültetett,  s  az  ország  erre 
vonatkozó  törvényei  mindig  általában  és  az  1659-ki  kir. 
diploma  6-dik  feltételében  is  megerősíttettek :  ennélfogva 
azoktól  eltérni  semmiképen  nem  kell,  sőt  inkább  az  előre - 
bocsátottakhoz,  valamint  az  említett  emlékiratokban  és  sérel- 
mekben foglaltakhoz  szilárdul  kell  ragaszkodni;  még  pedig 
ügy,  hogy  mindazok,  melyek  a  törvénynyel  és  királyi  diplo- 
mákkal megegyezők,  a  mostani  országgyűlésen  is,  ií%y  az 
országgyűlésen  jelenlevő  evangélikusoknak  vigasztalására, 
alázatosan  kérelmeztessenek,  és  pedig  azért,  hogy  az  evan- 
gélikus utódoknak  semmiképen  ne  prejudikáltassék  és  további 
kérelmeiknek  útja  a  jövő  országgyűléseken  élne  vágassék. 
Az  előrebocsátottaknak  épségben  tartása  mellett  kimondatik 

l.  hogy  jelenleg  a  Magyarországban  szabad  vallással 
bíró  helyek  szaporítása  és  terjesztése  érdekében  az  evan- 
gélikus községek  szükség  szerint  (mit  előszámlálniok  az 
1681  :  25.  t.-cz.  formája  szerint  mindenütt  szabad  legyen) 
országgyűlésig  kell  kérvényezni.  Ha  pediglen  minden  kíván- 
ságaik a  jelen  országgyűlésen  bármely  tekintet  vagy  ok 
miatt,  teljesen  és  illően  nem  teljesíttetnének,  akkor  a  ren- 
dek mindazon  sérelmeiket  és  emlékirataikat,  melyek  törve- 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  411 

nyen  alapulnak,  megújítják,  és  azokat  (a  26.  t.-cz.  szavai- 
nak épségben  tartása  mellett)  a  jövő  országgyűlésre  halasz- 
tatni  kérik,  s  azokhoz  ragaszkodnak; 

2.  hogy  ha  az  itt  emiitetteket  országgyűlésileg  ki  nem 
küldhetik,  szabadságában  lesz  bármely  evangélikus  község- 
nek külön,  országgyűlésen  kívül,  az  illető  helyen  és  módon 
templomokat,  iskolákat,  szükséges  prédikátorokat,  tanítókat 
8  bármely  helyre  szükséges  illetményeket  (elfogadván  ő  fel- 
ségének utolsó  resolutióját)  kérni  és  nyerni. 

E  czélból  Okolicsányi,  két  más  társával  együtt  fel- 
kéretett arra,  hogy  a  nemsokára  tárgyalandó  királyi  leirat- 
nak vallást  illető  pontjára  vonatkozó  észrevételeket  külön 
kérvény  alakjában  foglalják  össze. 

Az  alatt  a  róm.  katholikusok  is  hasonló  czélból  hasonló 
bizottságot  neveztek  ki,  azon  külömbséggel,  hogy  azoknak 
munkálata  országos  jelleggel  bírt,  és  mint  ilyen,  az  országos 
sérelmek  sorába  foglaltatott.  A  római  katholikus  rendek 
világi  része  belátta,  hogy  a  királynak  annyiszor  nyilvání- 
tott akaratával  szemben  hiába  való  lenne  m-^>^den  további 
követelés.  Ügy  a  napi  események  komolysága,'  mint  a  leg- 
újabban kiadott  királyi  rendeletek  súlya  arra  ösztönözte  őket, 
hogy  hagyjanak  fel  a  vallásügyi  pontnak  hosszas  feszegeté- 
sével. A  papság  megnyugtatására  csak  annyit  engedtek, 
hogy  az  eddigi  óvástételek  és  papi  ellenmondások  meg- 
újfttassanak,  s  a  római  katholiczizmus  felsőbbsége  hang- 
súlyoztassék. 

így  jött  létre  a  többség  dnplikája,  melynek  tartalma 
a  következő  volt: 

A  vallásügyben  kiadott  királyi  resolutióban  a  rendek 
az  ország  békéjeért  és  nyugodalmáért  megnyugosznak,  fen- 
tartván  eddig  tett  óvástételeiket  és  ellenmondásaikat;  csak 
azt  kérik  ő  felségétől,  hogy  a  királyi  válasz  végén  foglalt 
záradék,  mely  a  nyert  és  nyerendő  királyi  kiváltságról  szól, 
egyedül  a  róm.  katholikus  hiten  levő  hatóságokra  alkalmaz- 
tathassék. 

Márczins  l-jén  tartott  országos  ülésen,  mikor  e  tárgy 


412  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

szőnyegre  került.  Okolicsányi  azt  monda,  hogy  az  1681-lű 
25.  t.-czikkel  meg  lehet  elégedni;  de  a  26.  t-czikket  bő- 
vebben kellene  kifejteni,  amihez  több  idő  szükségeltetik. 
Dobner  hasonlóképen  azt  monda,  hogy  a  vallásügyi  kérdés 
igen  nehéz,  és  bővebben  kell  róla  értekezni. 

Ezen  nyilatkozatok  azonban  csak  azt  jelentették,  hogy 
elébb  a  konvent  véleményét  akarták  meghallgatni.  A  rendek 
ebbe  bele  is  egyeztek.^  A  klerns  azonban  már  e  napon 
jelezte,  hogy  a  „privilegiis  impetrandis"  kifejezéssel,  melja 
királyi  leirat  végén  van,  nincs  megelégedve.  Kavasz  kano- 
nok azt  fejtegette,  hogy  a  privilégiumok  nem  prejndikál- 
hatnak  az  ország  törvényeinek. 

A  következő  napi  konventi  tanácskozmányban  Okoli- 
csányi már  három  emlékiratot  olvasott  fel,  melyek  nézete 
szerint  ő  felségének  és  a  ministereknek  volnának  átadandók. 

Nem  szükséges  mondani,  hogy  a  jelenlevők^  egj-- 
hangúlag  elfogadták  a  kész  memorandumok  szövegét;  s 
egyúttal  reményüket  fejezték  ki  a  felett  hogy  a  távollcTŐ 
Röszler  is  bel^  fog  nyugodni  az  intézkedésbe,  mi  czélból 
vele  a  szÖW     külön  közlendő  leszen. 

A  római  katholikusok  duplikájára  vonatkozó  emlék- 
iratban  elmondatik,  hogy  mivel  a  klérus  a  vallásügyet  illető 
33-dik  pontra  adandó  válaszában,  melyet  a  többség  elfo- 
gadott, a  régibb  törvényeket,  békekötéseket  és  kir.  diplo- 
mákat érvényteleneknek  jelenti  ki,  amennyiben  a  klérus 
által  tett  régibb,  s  törvényileg  semmiseknek  mondott  ellen- 


^  Spoeialiter  noto  —  írja  Dobner  —  quod  die  1.  Mártii,  post- 
qiiam  ad  Negotiiim  Religionis  deventum  fuisset,  Dni  Aug.  et  Helv.  Con- 
fessionÍ8  addicti  petunt  respirium,  iit  desuper  ulterius  consultare  valeant. 
quod  etiam  obtinent. 

^  Jelen  voltak  ezek :  Okolicsányi  Pál,  Iványos  Miklós  (ref )  Bohus 
,  Okolicsányi  György,  Dobner  Fer.,  Schemberger,  Szirmay  Tamás, 
Skaricza.  Fügh,  Kecskés,  Scharff,  Rokszer,  Kisfaludy  Imre,  Sexti.  Nagy 
Boldizsár,  Kronel  Jakab,  Sembery  Mátyás,  Skultéty,  Karesay.  Koszeghy, 
ifjabb  Homp  (V).  Wohlmuth  János,  Artner  Vilmos,  Nagy  győri,  Bem- 
hardy :  —  összesen  25-en. 


A   MAOTAR  ORSZÁGGYÜLÉBBK  YALLÁ8Ü0YI  TÁRGYALÁSAI.  418 

mondásokat  újra  feléleszteni  akarja;  mivel  a  második  kir. 
leirat  záradékában  foglalt  jogok,  jelesül  az  ágostai  és  hel- 
vét hitvallásnak  által  nyert  és  nyerendő  szabadalmak  ép- 
ségben tartását  csak  a  maga  számára  követeli  és  magya- 
rázza; mivel  a  királynak  kétszer  is  kijelentett  akaratával 
szemben  az  alaptörvények,  békekötések  és  királyi  diplomák 
fel  forgatására  törekszik:  ennélfogva  a  protestánsok  a  róm. 
katholikus  status  ezen  harmadik  feliratához  nemcsak  hogy 
nem  járulnak,  hanem  annak  határozottan  ellent  mondanak, 
amennyiben  a  római  katholikus  status  az  első  és  második 
királyi  resolutiót,  melyekben  a  vallás  szabad  gyakorlatára 
nézve  kedvező  határozatok  is  foglaltatnak,  elfogadja;  annyi- 
ban az  evangélikusok  is  hozzájárulnak  s  azért  ő  felségének 
örök  hálára  vannak  lekötelezve.  Ami  a  bevett  vallások 
szabadságát  biztosító  25.  t-czikket  illeti,  melyben  a  vallás 
szabad  gyakorlata  mindenkinek  és  mindenütt  megengedte- 
tik, azzal  teljesen  megvannak  elégedve;  csak  azért  könyö- 
rögnek, hogy  az  valóban  meg  is  tartassék,  senki  vallásá- 
ban ne  háborgattassék,  reversalis  kiállítására  ne  szorittassék^ 
vallásával  ellenkező  szertartásokra  ne  kényszeríttessék.  Ami 
már  a  következő  26.  t.-czikket  illeti,  mely  az  evangéliku- 
soknak átadandó  templomokról,  iskolákról,  paplakokról, 
kórházakról  és  hoxzájok  tartozó  jövedelmeikről  szól,  mint- 
hogy az  fentartja  az  evangélikusoknak  abbeli  jogát,  hogy 
a  jövő  országgyűléseken  (s  ilyen  a  mostani)  panaszaikat 
előterjeszthessék,  tehát  ő  felségének  beadott  kérvényükhöz 
most  is  ragaszkodnak.  Ha  azonban  ő  felsége  ezen  kérvényre 
a  jelen  országgyűlés  folyama  alatt  bármi  oknál  fogva  választ 
nem  adhatna,  a  jövő  országgyűlésen  éppen  a  26.  t.-czikk 
alapján  ismét  követelni  fogják  jogaikat.  Kérik  azért  a  ren- 
deket, hogy  ezen  nyilatkozatuk  a  róm.  katholikus  statusnak 
a  33-dik  pontra  adott  válasza  kapcsában  terjesztessék  elő 
ő  felségének.  Minderről  pedig  bizonyítványt  kérnek  a  nádor- 
tól és  a  personálistól. 

Márczius  5-kén  országos  ülés  tartatott,  melyen  a  val- 
lásügyi pont  feletti  vita  megújíttatott. 


414  ZSILI58ZKT  MmiLT. 

Ezen  alkalommal  OkolicsáDvi  a  már  fentebb  kifej- 
tettek alapján  kijelentette,  hogy  az  ágostai  és  helvét  hit- 
vallású  evangélikusok  elfogadják  agyán  ő  felségének  ezen 
második  leiratát,  de  mivel  annak  némely  kifejezései  által 
nincsenek  teljesen  megnyugtatva,  fentaitják  magoknak  a 
jogot,  hogy  erre  nézve  továbbra  is  kérvénynyel  járulhas- 
sanak d  felsége  elé.  Kéri  a  rendeket  hog>'  ebbeli  kérré- 
nyüket  pártolólag  felkfildeni  sziveskedjeoek.  Ha  azonban 
ezen  kérvényt  ezúttal  sem  akarnák  a  többi  országos  sérel- 
mekkel együtt  felterjeszteni,  azon  esetben  kénytelenek  lesz- 
nek a  protestánsok   ismét  küfon  folyamodni    ő    felségéheL 

A  klems  nemcsak  hogy  hallani  sem  akart  a  protes- 
tánsok külön  kérelméről,  hanem  erősen  kikelt  a  királvi  le- 
irat  azon  utolsó  szavai  ellen  is,  melyben  az  mondatik,  hogy 
„épségben  maradván  mindig  az  ország  törvényei  és  a  bár- 
mely hatóság  által  eddig  nyert  és  ezután  szerzendő  királyi 
kiváltságok^.  Nézete  szerint  ha  egyáltalában  kiváltságokról 
lehet  szó,  az  csak  a  római  katholikus  egyházra  vonatkoz- 
hatik.i 

Ebből  természetesen  új  vita  fejlődött  ki,  melyben  a 
protestánsok  elleni  régi  kifakadások  újra  meg  újra  fel- 
hányattak. Az  ágostai  és  helvét  hitvallású  protestánsokat 
ismét  csak  a  béke  kedvéért  megtűrt  felekezetnek  mondák, 
mely  felekezet  elveszti  létjogosultságát,  roihelyest  békétlen- 
ség támad  miatta.  Erre  azonban  Okolicsányi  Pál^  úgy  mint 
elébb,  most  is  megfelelt,  kimutatván  azt,  hogy  ily  okos- 
kodás mellett  az  egész  politikai  törvénykönyvet  fel  lehetne 
forgatni.    Beszéltek  a  szükséges  és  szükségtelen  törvények 

^  A  sokszor  idézett  szavak  ,4nipetratis  és  impetrandis''  sokféle 
magyarázatra  adtak  alkalmat.  Némelyek  örültek  nekik,  mások  féltek  tólúk. 
mint  olyanoktól,  melyek  az  evangélikus  vallásgyakorlat  ellen  fognak  al- 
kalmaztatni. Dobner  febraár  '26-káról  ezeket  jegyezte  fel :  „In  summa 
eoníiilentia  sagte  Tit  H.  Okol.  de  verbis  ,.impetrandis*'  metuere  ne  contn 
Statum  Evangelicum  imposita  sínt  (a  Secr.  forte  Hung.)  et  sonarent  de 
Cehis  et  Contuberniis  Mechanicornm,  quae  Processiones,  vexilla  et  oli^. 
non  autem  de  Publicis  Liberae  Religionis  exercítii.  U.  o 


A  MAOYAR  0RBZÁ00YÜLÉ8BK  VALLÁSOOYI  TÁB0YALÁ8AI.  41b 

külömbségéről,  ami  éppen  nem  volt  alkalmas  arra,  hogy  az 
egymással  küzdő  felek  kibéküljenek.  Vitatkoztak  ismét  az 
„evangélikus  rendek"  jogosulatlan  elnevezése  felett  is,  ma- 
kacsul és  szeretetlenül.  És  a  protestáns  rendek  arról  győződ- 
tek meg,  hogy  mint  eddig,  ügy  ezentúl  is  csak  ő  felségénél 
és  tanácsosainak  méltányosságában  kereshetnek  vigaszt. 
Minduntalan  küldöttségeket  menesztettek  Bécsbe,  mi  szer- 
felett sok  költségükbe  került.^ 

A  personális  márczius  6-kán  azt  a  tanácsot  adta  a 
protestánsoknak,  hogy  ha  már  mindenképen  czélt  akarnak 
érni,  szerkesszék  az  említett  kérvényt  egy  rendes  Emlék- 
irat alakjában,  és  úgy  adják  be. 

Okolicsányi  ezt  is  megtette.  A  következő  napon  ezt  a 
szöveget  adta  át  a  personálisnak,  s  általa  az  ország  ren- 
déinek: 

Tekintetes  Karok  és  Rendek!  Jóságos,  kedves  és  tisz- 
telt Uraink! 

Minthogy  a  róm.  katholikus  Rendek  részéről  a  bevett 
három  vallás  ügyére  vonatkozó  33-dik  pontra  adott  har- 
madik válaszból  azt  látjuk,  hogy  a  tisztelendő  klérusnak 
és  másoknak  a  vallásügyben  tett  ellenmondásait,  melyek 
több  törvény,  békekötés,  valamint  szent  diplomák  által, 
azonkívül  a  legközelebbi  soproni  országgyűlésen  hozott  25. 
és  különösen  26.  t.-czikkek  utolsó  szavai  által  is  semmi- 
seknek nyilváníttatnak,  újra  feléleszteni  kivánják ;  és  a 
második  királyi  válasz  abbeli  záradékát,  mely  a  törvények 
megszilárdításáról  és  az  evangélikus  rendek  vigaszára  a 
nyert  és  nyerendő  szabadalmak  biztosításáról  szól,  s  mely 
legfelsőbb  királyi  hátalomnál  fogva  csatoltatott  oda,  egyedül 

^  Márczius  12-ki  konventjükben  a  következő  adományok  jelentettek 
be :  Árva  vármegyéből  20,  Zólyomból  HO,  Turóczból  25,  Liptóból  20, 
Győrből  25,  Komáromból  25,  Mosonból  25,  Nyitrából  20,  Trencsénből  20, 
Pozsonyból  30,  Nagyszombatból  36,  Sopronból  40,  Modorból  12.  Szakol- 
czáról  10,  Bazinból  lü,  Szent-Györgyből  3,  Breznóról  10,  Kőszegről  15, 
Rusztról  15,  Pápáról  5,  Selmeezről  20,  Körmöczről  15,  Beszterczebányá- 
ról  20  frt,  stb. 


416  ZBILIN8ZKY  IHHÁLY. 

a  magok  részére  kívánják  magyarázni,  s  ezáltal  úgy  a  már 
kétszer  kijelentett  királyi  akarattól  eltérni,  mint  a  fennálló 
alaptörvényeket,  békekötéseket  és  a  szent  királyi  diplomá- 
kat, sőt  a  legújabban  hozott  törvényeket  is  felforgatni  igye- 
keznek (mely  békekötések,  diplomák  s  más  törvények  és 
szabadságok  megsértésében  nemcsak  a  vallás  szabadságá- 
nak, hanem  a  haza  romjainak  bekövetkezését  látjuk).  Ennél- 
fogva a  róm.  katholikus  status  által  beadott  ezen  harmadik 
kérvényhez  nemcsak  nem  járulhatunk,  hanem  annak  egye- 
nesen ellentmondunk.  Amennyiben  pedig  a  róm.  katholikas 
status  úgy  az  első,  mint  a  második  királyi  választ  elfogadta, 
jóllehet  azon  két  királyi  válasz  a  vallás  szabad  gyakorla- 
tára nézve  kedvező,  mert  azokban  ő  felsége  sem  a  földes- 
uraknak, sem  más  uraknak  nem  engedi  a  lelkiismeret  dol- 
gában erőszakot  követni  el,  sőt  a  vallás  szabad  gyakorlata 
érdekében  hozott  törvényeket  és  szerzendő  szabadalmakat 
épségben  kivánja  tartani;  ennyiben  a  nevezett  róm.  katho- 
likus status  elfogadásához,  mint  a  béke  és  nyugalom  biz- 
tosítására való  törekvéséhez  (mert  nemcsak  a  vallásról 
hanem  a  közügynek  bármely  javáról  hozatnak  a  törvények, 
melyeknek  megzavarása  miatt  azok  hatása,  t.  i.  a  béke  és 
egyetértés  nem  állhat  fenn)  nemcsak  hozzájárulnak,  hanem 
mint  gyakran  azelőtt,  úgy  most  is  ő  felségének  köszöne- 
tünket fejezvén  ki,  készek  vagyunk  hűségünk  bizonyítá- 
sára érette  vérünket,  életünket  és  vagyonunkat  feláldozni. 
Ami  a  bevett  vallások  szabadságáról  szóló  25.  t.-czikket 
illeti,  mely  az  egész  országban,  kivétel  nélkül  mindenütt  és 
mindenkinek  vallásszabadságot  biztosít,  s  mely  ezen  módon 
valódi  értelme  szerint  visszaállíttatik,  azzal  teljesen  meg 
vagyunk  elégedve;  alázatosan  könyörögvén,  hogy  az  ekképen 
visszaállíttatván,  valóban  is  megtartassék  és  vallásának  gya- 
korlatában senki  ne  háborgattassék,  sem  vallásával  ellen- 
kező szertartásokra  ne  kényszeríttessék,  sem  reversalisok 
kiállítására  ne  szorittassék,  azaz:  hogy  ezután  bármi  módon 
kicsikarandó  ily  reversalisok  ezen  törvények  rendelete  szerint 
megsemmisíttessenek.  Ami  a  közvetlenül  következő  26.  t.-czik- 


▲  MAQYAR  0R8ZÁG0YÜLÉBBK  VALLÁBÜOYI  TÁR0YALÁ8AI.  417 

ket  illeti,  mely  az  evangélikus  statusnak  a  templomok,  iskolák, 
parochiák,  kórházak  és  alapítványok  és  bármely  más  jöve- 
delmeik visszaadása  ügyében  tett  kérvényeikre  vonatkozik, 
s  mely  fentartja  abbeli  jogunkat,  hogy  a  jövő  országgyűlé- 
sen —  minő  ez  is  —  folyamodhassunk,  azt  is  elfogadjuk, 
és  az  ő  felségének  előbb  beadott  Emlékiratunkhoz  ragasz- 
kodván, azt  ezennel  ismételjük,  és  pedig  annak  világos  ki- 
jelentésével, hogy  ha  ezután  is  akadályoztatnánk,  és  ha 
ő  felsége  kivánatainkra  és  kérvényünkre  ezen  országgyűlés 
folyama  alatt  bármi  oknál  fogva  választ  nem  adhatna,  fel- 
tartjuk magunknak  a  jogot,  hogy  ezen  idézett  törvény  ren- 
deletéhez képest  a  jövő  országgyűlésen  kérelmeinket  ismét 
előadhassuk;  most  pediglen  azonnal,  a  jelen  országgyűlés 
alkalmából  kérjük,  hogy  a  vallás  szabad  gyakorolhatása 
czéljából  több  hely  jelöltessék  és  neveztessék  meg  és  hogy 
egyéb  kivánatainkis  meghallgattassanak.  Alázatosan  könyör- 
günk azért  is,  hog}'  ezen  nyilatkozatunk  rögtön  a  római 
katholikus  status  nyilatkozata  után  a  33-dik  ponthoz  csatol- 
tassék,  és  más  pontokkal  együtt  ő  felsége  elé  terjesz- 
tessék; kérvén  egyúttal  azt,  hogy  erről  nekünk  úgy  a  nádor 
mint  a  personális  úr,  jövő  biztosítékul  hiteles  bizonyítványt 
állítsanak  ki.^ 

Ezen  nyilatkozattal  egyidőben  nyújtatott  be  ő  felsé- 
gének az  Okolicsányi  Pál  által  szerkesztett  más  emlék- 
irat is. 

Ebben  elmondatik^  hogy  az  evangélikusok  magok  is 
restellik,  hogy  ezen  országgyűlés  folyama  alatt  vallásuk 
ügyében  már  harmadszor  kénytelenek  ő  felségének  alkal- 
matlankodni. Úgy  látják,  hogy  ennek  nem  is  lesz  vége, 
hacsak  a  bevett  vallásoknak,  jelesül  pedig  az  ágostai  és 
helvét  hitvallásoknak  szabadsága  a  valóságban  is  nem  biz- 


*  Die  7.  Mártii.  Dominó  Personali  ac  per  cum  Inclytís  Statibua 
et  Ordinibus  Regni  exhibitnm  est.  .  .  .  Scripta  Varia  Diaetas  An.  1665., 
1687.,  1707—9.  etc.  sangentia.  Nemz.  Múz.  V.  ö.  Dohner  Naplójának 
ide  vonatkozó  ré8zét. 

Zsilinszky  :  Magyar  orsiággyfilések.  27 


418  Z8ILIN8ZKT  lOHÁLT. 

tosíttatik  és  ha  szigoráan  meg  nem  tartatik  az.  amit  annvi 
régi  és  új  törvény,  annyi  békekötés,  annyi  kir.  diplomata 
ö  felségének  legújabb  nyilatkozata  is  megtartani  parancsol 
midőn  kimondja,  hogy  a  földesurak  jogaikkal  vissza  ne 
éljenek  és  a  lelkiismeret  dolgában  ne  erőszakoskodjanak. 
Büntetés  is  szabatott  az  e  részben  vétőkre  Mégis  a  rom. 
kath.  status  az  ellenkezőt  cselekszi;  nevezetesen  a  plébá- 
nosok országszerte,  még  ezen  országgyűlés  folyama  alán 
is.  nemcsak  a  törvény  világos  szavait  magyarázzák  el.  ha- 
nem gyakran  katonai  karhatalmat  is  használnak,  mintha 
nem  is  tartoznának  a  világi,  sőt  még  királyi  hatóság  alá  sem* 
Köszönetüket  fejezik  ki  ő  felsége  iránt  azért,  hogv  a 
soproni  országgyűlés  25.  t.-czikkének  ezen  záradékát :  v< 
földesurak  jogai  épséglen  hayyatcán^^  a  vallásra  nézve  nem 
kivánja  kiterjesztetni,  sőt  ellenkezőleg  azt  a  régibb  törvé- 
nyek, békekötések  és  kir.  diplomák  eredeti  értelmére  vezette 
vissza.  A  26.  t-czikkben  kifejezettek  iránt  annál  nagyobb 
bizalommal  viseltetnek,  mivel  ő  felsége  második  leiratának 
záradékában  reményt  nynjt  nekik  arra,  hogy  a  vallásszabad- 
ság biztosítására  nyert  és  nyeretido  kir,  szabadalmaik  tisz- 
teletben fognak  tartatni.  Az  üdvözítő  Jézus  sebeire  és  az 
Isten  irgalmára  való  hivatkozással  könyörögnek,  hogy  a 
törvényekre  és  kir.  diplomákra  alapított  előbbi  emlékiratuk 
értelmében  templomaikat,  parochiáikat,  iskoláikat,  alapítvá- 
nyaikat, kórházaikat  és  ezek  minden  tartozmányait  vissza- 
adatni kegyeskedjék.  Itt  is  elmondják,  hogy  ha  ő  felsége 
ezen  országgyűlés  alatt  bármely  oknál  fogva  el  nem  hatá- 
rozhatná magát,  fentartják  magoknak  a  törvényben  bizto- 
sított azon  jogukat,  hogy  jövőre  ismét  folyamodjanak.  I>e 
nem  mulasztják  el  most  is  előadni  azon  kérelmüket,  hogr 
a  dunáninneni  és  dunántúli  megyékben,  továbbá  a  szabad 
kir.  bányavárosokban  elvett,  s  külön  mellékletben  is  elő- 
számlált javaikat  kir.  hatalmánál  fogva  visszaadatni,  s  egy- 
úttal meghagyni  kegyeskedjék,  hogy  ügy  a  nem  nemesek- 
nek és  városiaknak,  mint  a  nemeseknek  és  parasztoknak, 
továbbá  a  czéheknek,  iparosoknak,  szolgáknak,  szabadoknak 


A  MAGYAR  OR8ZÁOOYŰLÉ8EK  VALLÁSOOYI  TÁR0TALÁ8AI.  419 

és  nem  szabadoknak,  s  bármely  rangú  és  rendű  emberek- 
nek a  soproni  törvény  értelmében  szabad  legyen  lelkiisme- 
retüket követniük;  és  hogy  ennélfogva  az  evang.  iparosok 
a  fennálló  törvények,  békekötések  és  diplomák,  jelesül  az 
1647:  25.  és  az  újabb  soproni  törvény  ellenére,  vallásukkal 
ellenkező  szertartásokra  ne  kényszeríttessenek;  és  vallásuk 
miatt  semmiféle  jótéteményekből  ki  ne  zárassanak.  Mert  ha 
a  lelkiismeret  szabadsága  egyeseknek  nem  engedtetik  meg, 
ha  az  Isten  igéjének  hallgatására  nézve  külömbség  tétetik 
a  közt.  aki  az  articularis  helyekre  mehet,  és  aki  otthon 
merészel  szent  beszédet  hallgatni,  világos,  hogy  akkor  a 
vallásszabadság  csak  a  törvényben  papiron  van  meg,  de 
nincs  meg  az  életben,  sőt  valósággal  elnyomva  van. 

De  külömben  is  kérdik,  minthogy  megyénkint  csak 
két  articularis  hely  jelöltetik  meg,  melyekre  azon  megyék 
összes  evangélikus  lakosságának  kell  járniok:  hogyan  ré- 
szesülhetnek az  Isten  igéjének  hallgatásában  azon  számta- 
lan ezer  evangélikusok,  akik  három,  négy,  öt,  sőt  hat  mért- 
f()]dnyi  távolságra  laknak  az  illető  articularis  helyektől? 
Mert  világos,  hogy  mivel  ily  hosszú  utat  egy  nap  alatt,  akár 
ünnep-,  akár  vasárnapon,  megtenni  lehetetlen,  azon  törvény 
értelmében  a  vallás  szabad  gyakorlata  meg  van  akadá- 
lyozva s  mindaddig  akadályozva  és  elnyomva  lesz,  míg  a 
megyék  nagyságához  képest  több  hely  is  nem  jelöltetik 
meg,  vagy  míg  az  említett  1647:  25.  és  az  újabb  soproni 
törvény  értelmében  bárkinek  mindenütt,  tehát  privát  helyen 
is,  nem  engedtetik  meg  a  vallás  szabad  gyakorlata.  Mit 
használ  —  úgymond  —  nekünk  az,  ha  a  vallásgyakorlat 
szabadnak  mondatik  s  a  törvény  szövegében  is  olyannak 
állíttatik,  de  a  gyakorlatban  megszoríttatik  ? 

Elpanaszolják,  hogy  azelőtt  akárki  bármilyen  kegj'et- 
len  kihágást  követett  el  az  evangélikusok  ellen,  ha  ezeket, 
jelesül  pedig  papjaikat  nemcsak  bebörtönöztette,  hanem  so- 
kakat meg  is  ölt.  az  neki  érdemül  tudatott  be.  Nem  bün- 
tette meg  senki.  Innét  lett,  hogy  a  folytonos  kihágások 
büntetés  nélküli  gyakorlása  és  megszokása  másokat  is  ha- 


420  ZSILINSZKT  HIHÍLT. 

sonló  kihágásokra  buzdított.  Ez  siralmas  állapot  volt  az 
evangélikusokra  nézve;  még  az  anabaptistákénál  is  siral- 
masabb, akiknek  sorsa  pedig  éppen  nem  irigylendő.  Sót 
még  a  zsidók  is  több  szabadságnak  örvendenek  ezen  or- 
szágban, (mely  nem  is  az  övéké),  mint  az  evangélikusok 
saját  hazájokban.  Mert  azoknak  egy  helyen  két  templom 
is  engedtetik  nem  is  a  keresztyén  vallás,  hanem  profán  babo- 
naság gyakorlása  kedvéért.  Míg  ellenben  az  evangelikn- 
soknak  nagy  kiterjedésű  kerületekben,  illetőleg  vármegyék- 
ben, néhány  száz  hely,  vagyis  városok  és  falvak  számára 
alig  engedtetik  kettő,  és  még  az  sem  egészen  szabad.  Azok. 
kiknek  vallása  nincs  hevévé  a  keresztyének  közé,  vallás- 
szabadságnak örvendenek;  de  az  evangélikusok,  kiknek  val- 
lása bevétetett,  békekötések,  törvények  és  kir  diplomák 
által  megerősíttetett  és  biztosíttatott,  ennek  gj'akorlásábao 
akadályoztatnak!  Azok  alig  járulnak  valamivel  s  a  magoké- 
ból bizonyára  kevéssel  járulnak  az  ország  fentartásáboz: 
az  evangélikusok  pedig  a  róm.  katholikusoknál  ötször  töb- 
bet viselnek  az  ország  terheiből.  Azok  lelkiismeretük  dol- 
gában szabadok;  az  evangélikusok  ellen  pedig  némelykor 
mindenkinek,  különösen  pedig  a  plebánusoknak  büntetlenil 
szabad  erőszakoskodniok;  szabad  azért,  mert  senki  sem 
bünteti  meg  őket.  Azok  köztudomás  szerint  káromolják  a 
Krisztust;  az  evangélikusok  pedig  époly  buzgalommal  imád- 
ják, mint  a  róm.  katholikusok;  de  nem  szabadon ! 

íme,  ilyen  iszonyatosságokat  kell  az  evangélikusoknak 
szenvedniük,  nem  ő  felségétől,  hanem  többnyire  a  leghitvá- 
nyabb emberektől,  semmi  hivatalos  tekintélytől  nem  védetve 
mint  a  vadállatok.  Ezek  ugyanis  szabadon  követik  ösztö- 
neiket; az  evangélikusoknak  nem  engedtetik  követniök  azt 
amire  teremtve  vannak,  t  i.;  hogy  szabadon  imádhassák 
istenüket.  És  erre  mindig  az  új  törvényeket  nem  valódi, 
de  elcsavart  értelmük  szerint,  használják  fel  ürügyül. 

A  törvények  valódi  értelmét  ő  felsége  a  maga  vála- 
szában megtartatni  parancsolja.  Ha  ez  most,  míg  annak 
ideje    van,   nem    történik  meg,  akkor  semmi  sem  bizonvo- 


A  MAGYAR  0BSZÁ0OYÜLÉ8BK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  421 

sabb  annál,  hogy  az  illető  törvények  nem  a  békét  és  nyu- 
godalmat fogják  előidézni,  amint  kellene^  hanem  folytonos 
háborúságot  ~  melyet  némelyek  talán  szántszándékkal  táp- 
lálnak —  bajt  és  a  közjónak  veszedelmet  fog  okozni.  Semmi 
sem  lehet  oly  hatásos  és  alkalmas  az  egyenetlenség  elő- 
idézésére, mint  a  vallásnak,  még  ha  az  be  sincs  véve,  vak- 
merő háborgatása. 

Semmi  újat — ügymond  végül  az  emlékirat  —  semmi  tör- 
vénytelent és  semmi  olyast  nem  kivannak  az  evangélikusok, 
ami  ő  felsége  ellen  volna,  kit  tisztelnek.  Kivánják  a  vallás 
szabad  gyakorlatát,  hogy  ezáltal  a  közbéke  és  nyugalom  — 
melynek  kedvéért  a  vallások  bevétettek  —  megszilárduljon; 
buzgón  könyörögnek,  hogy  ő  felségének  java  és  a  szeretett 
haza  üdve  előmozdíttassék  és  épségben  fentartassék.  Kérik, 
hogy  ekképen  ő  felségének  hosszú  és  boldog  kormányzá- 
sáért, a  népnek  hűségben  való  fenmaradásáért  és  a  haza, 
valamint  a  karok  és  rendek  üdveért  az  Istent,  az  ő  szent 
igéje  s  a  Szent  István  I.  könyvének  1.  és  2.  fejezetében 
érintett  keresztyén    vallás^    szerint   minden    vármegyékben 

^  Az  itt  említett  karesztyén  vallás  István  király  által  fiának,  Imré- 
nek, így  van  ajánlva:  I.  Fej.  „Minthogy  a  királyi  méltóság  rendjére  nem 
lehet  másnak,  mint  hú  és  róm  katholikas  hitben  levóknek  eljutni,  annál- 
fogva parancsunkban  a  szent  vallásnak  az  első  helyet  adjuk. 

1.  §.  Leginkább  parancsolom,  tanácsolom,  javaslom  kedves  fiam, 
hogy  ha  a  királyi  koronát  tiszteletben  kívánod  tartani,  az  apostoli  róm. 
katholikus  vallást  oly  szorgalommal  s  gondossággal  őrizd  meg,  hogy  min- 
den Istentől  nyert  alattvalóidnak  példányképül  szolgálj,  és  minden  egy- 
házi férfiak  méltán  nevezzenek  téged  a  keresztyén  vallás  igaz  fiának, 
mely  nélkül  bizonynyal,  tudd  meg,  hogy  keresztyénnek  vagy  egyház  fiá- 
nak nem  fogsz  neveztetni. 

2.  §.  Mert,  kik  hamisan  hisznek,  vagy  a  hitet  jó  oselekedetekkel 
nem  igazolják,  s  tettekkel  nem  ékesítik  —  mert  a  hit  jó  cselekedet  nél- 
kül holt  —  sem  itt  tisztességgel  nem  uralkodnak,  sem  az  örökkévaló 
országban  vagy  koronában  nem  részesülnek. 

3.  §.  Ha  pedig  a  hit  pajzsát  megtartod,  az  üdvösség  fegyverét  is 
birod.  Mivel  ezen  fegyverrel  a  látható  és  láthatlan  ellenség  ellen  is  har- 
czolhatsz,  mert  azt  mondja  az  apostol :  Nem  koronáztatik  meg,  hacsak 
törvény  szerint  nem  harczolt. 


422  ZSUiINSZKT  mihíly. 

több  helyen,  magánlag  és  nyilvánosan  imádhassák  és  tisz- 
telhessék. 


4.  §.  A  hit  pedig,  melyről  beszélek,  ez  :  Hogy  a  mindenható  Istent, 
a  mindenek  teremtőjét ^  és  egyszülött  fiát  Urunkat  Jézusunkat,  ki  angyal 
jelentése  szerint  szűz  Máriától  született  —  és  a  Szentlelket,  ki  a  pró- 
féták, apostolok,  evangyelisták  által  szólt,  a  tökéleU^,  elválaszthatlan 
egy  istenséget  állhcUatosan  higyjed.  és  minden  kétség  nélkül  valljad 
Ez  a  róm.  katholikus  hit,  mert  —  mint  Athanasius  m&ndja  —  ki  hű- 
ségesen, állandóan  nem  hisz,  nem  üdvezúlhet. 

5.  §.  Ha  valaha  hatalmad  alatt  találtatnának  —  mi  távol  legyen 
—  kik  a  szentháromságnak  ez  állományát  elválasztani,  kevesbíteni  v&zv 
nagyobbítani  igyekeznének,  tudd  meg,  hogy  azok  az  eretnekségnek  szol- 
gái és  nem  a  szentegyháznak  fiai. 

6.  §.  Az  olyanokat  pedig  se  ne  ápold,  se  ne  oltalmazd,  hogy  ne 
láttassál  barátjok  vagy  pártfogójok  lenni.  Mert  az  ilyen  férfiak  a  sient 
hit  gyermekeit  mindenkép  nyavalyásokká  teszik,  s  a  szentegyháznak  n 
új  népét  siralmasan  megrontják  s  elszélesztik.  Hogy  ez  ne  történjék,  arról 
különösen  gondoskodjál. 

II.  Fej.  A  királyi  palotában  a  vallás  után  második  helyen  áll  az 
egyház,  melyet  fejünk,  t.  i.  a  Krisztus,  előbb  vetett,  azután  annak  tag- 
jai, mint  az  apostolok,  szent  atyák,  plántáltak  és  állandóan  építettek.  így 
az  egész  világon  elterjedt. 

1.  §.  Ámbár  mindig  új  fiakat  szül,  mégí^  némely  helyeken  régi- 
nek tartatik.  Ez  pedig,  szerelmes  fiam.  birodalmunkban  még  nagyon  na- 
tal  és  újnak  mondatik,  és  azért  vigyázóbb  és  gondosabb  örökre  van  szük- 
sége, bogy  a  jó,  mit  nekünk  az  isteni  gondviselés  megmérhetlen  irgal- 
mából méltatlanoknak  megengedett,  tunyaságod,  restséged  és  mulasztásod 
által  le  ne  rontassék  és  meg  ne  semmisíttessék. 

2.  §.  Mert  aki  megkevesbíti  vagy  gyalázza  a  szentegyház  méltó- 
ságát, az  a  Krisztus  testét  megcsonkítani  igyekszik.  Mivel  maga  az  Ür 
mondta  Péternek,  kit  anyaszentegyházának  őrévé  és  mesterévé  tett :  Te 
Péter  vagy,  s  ezen  a  kősziklán  építem  fel  az  én  anyaszentegyházamat, 
őt  pedig  nevezte  kősziklának,  de  nem  azt  mondotta,  hogy  fából  vagy 
kőből  való  egyházat  épít  felette,  hanem  választott  népből  kitűnő  hitvalló 
nyájat,  keresztségben  megmosott,  kereszttel  megkent  nemzetséget  mondott 
s  nevezett,  melyen  szentegyházát  építé. 

3.  §.  Amely  boldogtalan  ezen  szentegyház  tagjait,  vagy  a  kisde- 
deket botránkoztatja,  az  evangyeliom  parancsa  szerint  méltó,  hogy  nya- 
kába szamármalom  köttessék  s  a  tengernek  mélységébe  vettessék,  azaz 
levettessék  hatalma  méltóságáról  és  az  igazak  egyházán  kívül  maradjon, 
sanyarú  nyomorban,  mint  a  pogányok  és  publikánusok. 


A  BÍAGYAR  ORSZÁGQY ÜLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  423 

ígérik,  hogy  ő  felségének  kegyelmét  hfí  szolgálataik- 
kal, vérük  és  vagyonuk  feláldozásával  fogják  igyekezni 
kiérdemelni,  várván  kegyelmes  válaszát.^ 

4.  §.  És  emiatt  fiam !  tartozol  buzgó  lélekkel  a  szentegyházban 
napról-napra  vigyázni,  hogy  inkább  növekedjék^  mint  kárt  szenvedjen. 
Ezért  neveztettek  eleitől  fogva  a  királyok  felségeseknek,  mivel  felsegítet- 
ték az  egyházat.  Ezt  te  is  cselekedd,  hogy  koronád  dicsőségesebb  és  éle- 
ted boldogabb  és  szerenosésebb  legyen  .  .  .  Magyar  Országgyűlési  Tör- 
vénykönyv, ford.  Gegu88  1.  6.  1. 

^  Memóriáié  a  Perillustrissimo  Dno  Paulo  Okolicsányi  appositam, 
et  Snae  Majestatis  Sacratissimae  porrigendam.  —  Scripta  Varia.  Nemz. 
Mázeum  kéziratai  k.  V.  ö.  Dobner  Naplóját. 


4*24?  ZBILINBZKY  MIHÁLY. 


III. 

A  sérelmek  jegyzéke.  —  Ezek  feletti  éles  vita.  —  Eülesemények.  béke- 
alkudozások Rákóczyval.  —  A  nagykárolyi  országgy ölesen  a  Talláiúgyi 
pont.  —  A  szathmárí  békekötés.  —  Ennek  harmadik  pontja  biztosítja  % 
yallás  szabadságát  —  József  időközben  meghalván,  az  anyakirályné  meg. 

erősítette  a  békét. 

Hogy  ő  felsége  ne  gondolhassa,  mintha  a  fenti  memo- 
randumban emiitett  panaszok  alaptalan  állitások  lennének, 
a  protestánsok  mellékletképen  átnyújtották  azon  sérelmek 
jegyzékét  is,  melyekezen  országgyűlésig  orvosolatlannl  marad- 
tak, daczára  annak,  hogy  még  a  soproni  országgyűlés  elren- 
delte volt,  hogy  az  országban  mindenütt  mindenkinek  szabad 
vallásgyakorlata  legyen. 

Elmondják  ezen  mellékletben,  hogy  némely  jróm.  kath. 
nrak  és  különösen  a  plebánusok  nemcsak  parasztokat,  de 
városi  polgárokat  is  megakadályoznak  abban,  hogy  az  úgy- 
nevezett articularis  helyekre  járjanak  isteni  tiszteletre.  Azt 
is  tiltják,  hogy  az  újszülött  gyermekeket  megkeresztelés 
végett  a  nevezett  articularis  helyre  vigyék,  vagy  hogy  ily 
helyről  való  lelkész  betegek  látogatására,  vagy  gyermekek 
keresztelése  végett  más  helységbe  kimehessenek.  A  papok 
és  tanítók  számát,  mint  az  például  Körmöczön  és  más  helye- 
ken is  történt,  hol  német  és  tót  egyház  van,  egyre  leszállít- 
ják. Követelik  magoknak  a  jogot^  mivel  pedig  nem  bírnak, 
hogy  az  evang.  egyházakat  vizsgálhassák.  Elszedik  a  stóla- 
jövedelmeket,  pedig  a  törvény  világosan  mondja,  hogy  sem 
az  evangélikusok  a  róm.  katholikusoknak;  sem  viszont  a 
róm.  katholikusok  az  evangélikusoknak  fizetni  nem  tartoz- 
nak. A  lelkészeket,  még  akkor  is,  ha  isteni  szolgálaton  kívül 
más  hűséges  alattvalók  között  békében  élnek,  itt-ott  üldözik; 
sőt  az  országból  is  kiűzik.  Már  pedig  a  soproni  25.  t.-cx. 
még  azoknak  is,  kik  mint  száműzöttek  az  országon  kívül 
voltak,  szabad  és  bántatlan  visszatérést  biztosított,  eltörülvén 
minden  reversalisok  erejét.  A  rég  eltemetett  bullákat  kiásat- 
ják; a  szabad  temetkezést  a  törvény  ellenére  akadályozzák; 


A  MAOTAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI   TÁRGYALÁ8AL  485 

a  közös  haraDgok  használatát  megtagadják.  Ha  pedig  nagy- 
nehezeD  megengedik  is,  a  közterhek  alatt  kimerült  néptől 
Aj  és  jogtalan  fizetést  követelnek.  Az  evangélikus  iQűságnak 
nem  engedik,  hogy  az  articularis  helyeken  levő  evangéli- 
kus iskolába  járhasson;  tanulmányaikat  a  szabad  vallásgya- 
korlat ellenére,  csak  grammatikára  szorítják  és  korlátozzák. 
Az  evangélikusokat  mindenféle  ürügyek  alatt,  annyi  törvény, 
annyi  békekötés,  annyi  diploma  ellenére,  csupán  vallásuk 
miatt  minden  hivatalokból  kizárják;  pedig  maga  ő  felsége 
a  koronaőri  hivatalra  a  bécsi  békekötés  9  és  10.  pontja, 
és  az  1608-ki  koronázás  előtti  10.,  az  1647:  3.  t.-cz.  értel- 
mében az  evangélikus  vallású  Révay  Pétert  jelölte.  Az 
evangélikus  lelkészeket  az  articularis  helyeken  kívül  vég- 
zendő temetési  szertartásoktól  eltiltják.  És  ekképen  nemcsak 
a  régibb  törvények,  békekötések  és  diplomák,  hanem  a  leg- 
újabb törvényczikkek,  jelesül  ő  felségének  ezen  országgyű- 
lésnek adott  válasza,  és  kijelentett  akarata  ellenére  is  erő- 
szakot követnek  el  az  evangélikusok  lelkiismerete  ellen,  és  a 
közbéke  és  nyugalom  megzavarását  semminek  veszik.  Mint- 
hogy pedig  az  evangélikusok  ellen  elkövetett  kihágások  az 
előtt  soha  sem  voltak  büntetve,  ennek  alapján  most  is  bün- 
tetlenséget reméllenek;  sőt  nem  iszonyodnak  állítani,  hogy 
ő  felettük  a  világi  hatóságnak,  tehát  még  ő  felségének  sincs 
joga  bíráskodni. 

Mindezen,  az  evangélikusok  ellen  ily  háborús  időben 
róm.  katholikus  főemberek  által  elkövetett,  de  büntetlenül 
hagyott  gonoszságokból  minden  evangélikus  ember  azt  látja, 
hogy  ezután  még  nagyobb  kegyetlenkedéseknek  lesz  kitéve,  ha 
csak  ő  felsége  idejekorán  és  szigorúan  meg  nem  akadályozza. 
Felkérik  tehát,  hogy  ő  felsége  és  ministerei  fontolják  meg, 
váljon  azok,  kik  ekképen  büntetlenül  önkénykednek.  kik 
a  törvény  világos  rendelete  ellenére  ilyen  borzasztóságokat 
merészelnek  elkövetni,  nem  arra  törekesznek-e,  hogy  a  köz- 
békét és  nyugalmat,  melyet  ő  felsége  annyi  szeretettel  és 
áldozattal  létrehozni  kivan,  lehetetlenné  tegyék?  Nem-e 
azon  vannak   ezek,   hogy   szüntelen    békétlenség,  folytonos 


426  Z8IUNSZKY  MIHÁLY. 

háborúság;  örökös  borzasztóságok,  ártatlan  vérnek  pazar- 
lása, gyújtogatások  legyenek  és  tartassanak  fenn?  Míg  ellen- 
ben kétségtelen,  hogy  az  evangélikusok,  kik  oly  szörnyű 
és  türelmetlenséget  okozó  üldözésnek  vannak  kitéve  s  véd- 
telenül állanak,  ö  felségének  közszükségleteibez  ötszörösen 
többel  járulnak,  mint  a  róm.  katholikusok.^ 

A  második  melléklet^  mely  a  fentebbi  emlékirathoz 
csatoltatott,  részletesebben  fejtegeti  a  sérelmeket,  amennyi- 
ben mindazon  templomokat,  iskolákat,  paplakokat  és  jöve- 
delmeket sorolja  fel,  melyek  a  sokszor  idézett  törvények 
szerint  a  protestánsokat  illetnék. 

Ezen  törvények  tartalma  újra  ismételtetik,  hogy  a  fel- 
hozandó példáknál  annál  világosabban  tűnjék  fel  az  önké- 
nyes és  törvénytelen  eljárás. 

Felhozzák  például  Trencsénvármegyét^  melyben  csak 
két  articularis  hely  *és  mintegy  ötezer  mértföldnyi  rop- 
pant kiterjedésű  területen  húszezernél  is  több  evangélikus 
lakik.  Hogyan  járjanak  ezek  falvaikból  és  városaikból  két 
három,  négy,  öt,  sőt  több  mértföldnyi  távolságról  is  az  Isten 
tiszteletére  ?  Számtalan  evangélikus  lakik  például  Zsolnán, 
Rajeczen,  Kisucza-Ujhelyen,  Varinon,  Vágbeszterczén,  Puchón, 
Belluson,  Illaván,  Bánon  és  más  helyeken,  továbbá  Viszolay, 
Kochanócz,  Birócz,  Zay-Ugrócz,  Nagy-Sztricz  és  több,  mint- 
egy ötven  hely,  melyek  a  soproni  országgyűlésen  felsorol- 
tattak, melyeknek  saját  templomaik,  paplakjaik,  iskoláik, 
kórházaik,  alapítványaik,  alapjaik  és  jövedelmeik  voltak 
Ő  felségére  bízzák  megítélését  annak,  hogy  az  a  két  ki- 
jelölt hely  elégséges-e  ennyi  község  evang.  népének;  elég- 
séges volna-e  még  akkor  is,  ha  tíz  lelkészük  volna,  holott 
pedig  kettőt  is  alig  szabad  tartaniok? 

Még  nagyobb  baj  van  Nyitrában,  hol  a  két  articularis 
helyre  a  vidékieknek  két  napi  utat  kell  tenniök.  Ezen  vár- 


^  Puncta  rec^ntissimorum  in  Evangelicos  Gravaminum,  quae  sub 
moderna  Diaeta  patrantur  et  vigent.  —  Scripta  Varia.  Nemi.  Múz.  U.  o 
Dobiier  Diaruma  222.  1. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSOGYI  TÁRGYAIíÁSAI.  427 

megyében  Szakolcza  sz.  kir.  városban,  Verbón,  Vágh-Új- 
helyen,  Csejten,  Zsámbokréton,  Szeniezen  y  Szobotistyén; 
továbbá  Divéken,  Divék új  faluban,  Bellán,  Csávojon,  Livi- 
nán,  Szebediáson,  Kosztolnafalván  és  más  ötvennél  több 
községben,  melyek  az  említett  soproni  országgyűlésen  név- 
szerínt  is  előszámláltatnak,  igen  népes  evangélikus  gyüle- 
kezetek vannak,  melyeknek  egykor  törvényesen  birt  saját 
templomaik,  paplakjaik,  iskoláik  s  egyéb  egyházi  javaik 
voltak.  Vág-,  illetőleg  Tótúj helyre  vonatkozólag  különösen 
megjegyzendő,  hogy  ennek  szerződésileg  volt  biztosítva  azon 
joga.  hogy  magának  templomot,  paplakot  és  iskolát  épít- 
hessen. Minthogy  ügy  az  1681:  26.  t.-ez  első  része  paran- 
csolja, hogy  az  evangélikusok  által  épített  templomok  — 
minő  a  tótüjhelyi  is  —  visszaadassanak;  valamint  ő  felsé- 
gének ezen  országgyűléshez  intézett  válasza  is  azt  rendeli, 
hogy  a  törvénynek  illető  ezikke  végrehajtassék,  ennélfogva 
nemcsak  a  tótújhelyi  templomot  és  ennek  tartozékait,  hanem 
a  többi  evangélikus  templomokat  is  vissza  kellene  adni, 
melyeket  ti.  evangélikusok  építettek.  Ilyen  pedig  igen  sok  van 
az  országban,  például  Tnróczbau  Bellán, Pribóczon,  Zaturcsán. 
Hasonló  viszonyok  vannak  Pozsonyvármegyébeti.  Az  ar- 
ticularis  helyek  ott  is  távol  vannak;  az  evang.  nép  pedig 
nagy  számban  lakik  nemcsak  sz.  kir.  városokban,  hanem 
falvakban  is.  Jelesül  Bazin,  Szentgyörgy,  Nagyszombat  mel- 
lett ott  van  Somorja  (másként  Szt-Mária)  Nagyléva,  Szerda- 
hely-Csötörtök,  Szenté,  Szered;  továbbá  Limbach,  Gomba, 
Majtény,  Kosut,  Királyfalva  és  más  községek  és  városok, 
melyek  ötvennél  többre  rúgnak  és  a  soproni  országgyűlésen 
névszerint  is  előszámláltattak,  mind  külön  evang.  gyüleke- 
zettel bírtak,  most  pediglen  vallásuk  szabad  gyakorlatától 
megfosztattak.  Somorjára  nézve  különösen  is  megjegyezte- 
tik, hogy  ott  sok  ágostai  és  helvét  hitvallású  ember  lakik, 
és  hogy  ennek  a  városnak  szintén  szerződéses  joga  van 
templom,  paplak  és  iskola  építhetésére.  Minthogy  pedig 
ő  felsége  második  resolutiójában  a  nyert  jogok  épségben 
tartását  Ígérte,  ebből  következik,  hogy  a  somorjai  evange- 


428  ZSUilNBZKY  MIHÁLY. 

likusoknak  is  meg  keli  engedni,  hogy  vallásukat  szabadon 
gyakorolhassák. 

Felhozzák  ezenkívül  Zólyomvármegyét ^  melyben  li\- 
lyom,  Libetbánya,  Breznóbánya  városok,  továbbá  Dobro- 
vina.  Bábaszék,  Száz.  Német-Pelsőcz.  Nagy-Szalatnya,  Tót- 
Lipcse.  Pojnik  és  más  helységek,  pL:  Radvány,  Hajnik. 
Ocsova,  Zolna,  Szampor  stb.  mintegy  harmincz  hely  van 
megfosztva  vallásának  szabad  gyakorlatától. 

Turóczhan  Mosóezon,  Szentmártonban,  Tótprónán,  Rud- 
nán,  Jeszenován.  Szucsánban,  Túrán.  Ruttkán,  Felső-Zátur- 
esán,  Nagy-Jeszenón,  Diva-Helenán,  Pribóczon,  Bellán,  Szkle- 
nón,  Felső-Stubnyán,  Hájon  és  Alsó-Stubnyán,  Szt-Mihályon 
és  Dobován.  Szt- Andráson,  Turócz-Szt- Péteren.  Lászlófalván 
és  más  mintegy  húsz  falnban,  melyek  mindmegannyi  népes 
evangélikus  gyülekezetet  képeznek  s  melyekben  alig  talál- 
ható egy-két  róm.  kath.  lélek,  mégis  üresen  áUanak  a  tem- 
plomaik, melyeket  evangélikusok  építettek. 

Liptóvármegijéhen  is  több  önálló  gyülekezetet  számlál- 
nak elő.  Ilyen  Szt-Miklós  és  filiája  Verbőcz,  Andrásfalva 
és  Plostin.  Rózsahegy  íiliájával  Szt- Mártonnal.  Lipcse,  Bocza. 
Csorba,  Tarnó,  Bobrócz;  továbbá:  Tepla,  Liszkova,  Oko- 
licsna,  Szmrecsány,  Szentivány.  Boldogasszonyfalva.  Hrbo- 
tova.  Revucza,  Vásecz,  Szentpéter,  Szentandrás,  Madács- 
falva,  Szilinicza,  Proszek,  Sancta  Anna,  Malatina,  Kispalagya^ 
Szentkereszt,  Klacsán.  Komjáthi  és  mások,  melyek  az  emlí- 
tett országgyűlésen  hasonlóképen  előszámláltattak. 

Nemkülömbeu  állanak  a  dolgok  Arvavármegyében. 
Nagyfalu  és  filiái,  Kubin  és  filiái.  Turdosin  és  filiái,  Trsz- 
tena  és  filiái,  Váralja  és  filiái;  továbbá  Zaszkó,  Dubova. 
Namesztó,  Nizne  és  Jablonicza.  valamennyien  leánygyüle- 
kezeteikkel együtt  szenvednek  törvénytelenséget 

Ugyanezen  sors  éri  Vasvármegyét^  melyben  Kőszeg 
városán  kívül  hatvan  népes  evangélikus  gyülekezet  szám- 
láltatott elő  névszerint  a  soproni  országgyűlésen.  Mosón- 
vármegyében  Ruszt  városa  mellett  több  helység,  jelesül 
Locsmánd  és  ötvennél  több  evangélikus  gyülekezet. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  429 

A  Szepességen  hatvannál  több  városi  és  falnsi  gyüle- 
kezet számláltatott  fel  a  soproni  országgyűlésen. 

Azonkívül  Barsban  Újbányán  kívül  mintegy  harmincz 
önálló  ev.  gyülekezet  volt.  Minthogy  pedig  mindezen  elő- 
számlált önálló  gyülekezeteknek,  illetőleg  egyházaknak,  né- 
mely helyen  egynél  több  templomjuk,  paplakjuk,  iskolájuk, 
kórházuk,  alapjuk,  alapítványuk  s  ezekhez  tartozó  jövedel- 
mük, ingó  és  ingatlan  vagyonuk  volt,  melyet  jogosan,  annyi 
törvény,  annyi  békekötés,  annyi  kir.  diploma  által  megerő- 
sítve bírtak  és  birtokoltak,  melyeket  ennélfogva  az  illetők 
visszakövetelnek :  ítélje  meg  ő  felsége,  nem  volna-e  igaz- 
ságos addig  is,  míg  e  tekintetben  a  26.  t.-cz.  értelmében 
a  jövő  országgyűlés  intézkednék,  vallásszabadságot  engedni 
a  felsorolt  helveken? 

A  soproni  országgyűlésen  kiadott  királyi  resolutióban 
többek  között  az  is  foglaltatott  hogy  az  articularis  helyek 
az  evangélikusok  véleménye  szerint  jelöltessenek  meg.  Mint- 
hogy ez  akkor  a  törvénybői  kimaradt,  kérik  ő  felségét, 
hogy  azt  most  betétesse.  Például  hozzák  fel  Nyitrát,  hol 
t.  i.  oly  hely  (Strázsa)  jelöltetik  meg  articularis  helyül,  hol 
több  róm.  kath.  lélek  lakik.  Helyesebb  volna,  ha  más  hely, 
például  Vág-  vagy  Tótüjhely  vagy  Verbó  jelöltetnék  ki. 
Hasonló  viszonyok  vannak  Árva-,  Liptó-  és  más  várme- 
gyékben. 

Kérik  ö  felségét,  hogy  Mosonvármegyében,  hol  a  sop- 
roni országgyűlésen  húsznál  több  önálló  evang.  gyülekezet 
számláltatott  elő,  s  hol  a  törvény  nem  jelölt  ki  articularis 
helyeket,  ezt  utólagosan  pótolni  kegyeskedjék.  Azon  felől, 
mivel  ő  felsége  azt  is  kegyes  volt  országgyűlési  válaszában 
elrendelni,  hogy  a  nevezett  törvények  ellen  újabban  mind- 
két részről  elkövetett  kihágások  ugyanazon  t.-czikkek  értel- 
mében igazíttassanak  el:  ennélfogva  a  végett  is  könyörög- 
nek, hogy  a  26.  törvényczikk  világos  szavai  ellen  elfoglalt 
templomok,  paplakok,  iskolák  s  egjéb  tartozmányok,  mi- 
lyenek  például  Gyorvárynt'gyében  Mező-Ors,  Tapp,  Szent- 
Miklós,.  Pázmány,  Nyalka,  Pér,  Kajár,  Gyömörű,  Szent-Iván, 


430  Z8IIiIN8ZKY  MIHÁLY. 

Veszprémben  pedig  Lászi  stb.  az  evangelikusokDak  vissza- 
adassanak. 

Végre  alázatosan  könyörögnek  az  ev.  követek  azért 
is,  hogy  mindazon  sz.  kir.  városoknak,  melyek  a  26.  t.-czikk- 
ben  nem  neveztetnek,  de  általánosságban  ben  foglaltatnak. 
a  törvény  értelméhez  képest  szabad  yallásgyakorlatuk  le- 
gyen. Ilyenül  említtetik  a  dunáninneni  részeken:  Szt- György 
Bazin,  Nagyszombat,  Szakolcza,  Selmecz  Hodrussal,  Béla- 
bánya, Bakabánya,  Újbánya.  Libeíbánya,  Beszterczebánya 
és  Breznóbánya  ;  a  dunántúli  részeken:  Kőszeg  és  Bnszt. 
Ez  utóbbira  különösen  felhívják  a  király  figyelmét,  mert 
ott  a  királyadta  jogon  épített  ev.  templom  vétetett  el  jog- 
talanul. Felhívják  a  várbeli  gyülekezetek  sorsára  is.  miuők: 
Korpona,  Pápa,  Veszprém,  Vázsony,  Léva,  Devecser  ^és 
mások.  Általában  kérik,  hogy  ahol  az  evangélikusok  a 
mostani  zavargások  előtt  békén  voltak,  ezentúl  is  békében 
tartassanak  meg  a  26.  t.-cz.  értelmében.  Különösen  felem- 
lítik Báth  és  Légrád  városokat,  továbbá  az  oly  városok 
papjait,  melyeknek  falain  kívül  —  mint  például  Trencsén- 
ben  —  a  külváros  egészen  elpusztult,  méltányosnak  és  igaz- 
ságosnak találják,  hogy  ilyen  helyeken  a  lelkészek  szabadon 
végezhessék  hivatalos  functióikat.  Nem  tartják  a  vallásszabad- 
ság elvével  összeegyeztethetőnek,  hogy  a  lelkészek  és  tanítók 
száma  oly  városokban,  mint  például  Sopron,  Körmöcz,  Sel- 
mecz, Beszterczebánya  stb.  egyre  vagy  kettőre  korlátolta- 
tik  s  könyörögnek,  hogy  az  evangélikus  nép  szükségletéhez 
képest  szabadjon  korlátlanul  annyi  tanítót  tartamok  és  al- 
kalmazniok,  amennyit  a  tudományok  kellő  művelése  meg- 
kíván. Ezt  nemcsak  oly  városokban  kérik,  melyek  tisztán 
evangélikusok,  hanem  ott  is,  hol  a  róm.  katholikusokkal 
vegyesen  laknak.  Várakban,  kastélyokban,  kúriákban,  nemesi 
házakban  se  kellene  korlátozni  a  lelkészek  működését. 
A  temetők  és  harangok  szabad  használatát  régóta  biztosítja 
a  törvény.  Nem  kellene  tehát  tűrni,  hogy  ezért  a  szegény 
nép  illetéktelen  fizetésre  szoríttassék.  A  sokszor  idézett 
26.  t.-cz.  világosan  mondja,  hogy  ezentúl  a  róm.  katholikns 


A  MAGYAR  0R8ZÁQQYŰLÉBBK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁBAI.  431 

lelkészek  semmit  sem  követelhetnek  az  evangélikusoktól. 
Mégis  gyakran  megtörténik,  hogy  a  plebánnsok  még  kato- 
nai karhatalommal  is  zsarolják  az  evang.  népet.  Ennek  tel- 
jes és  valóságos  megszüntetését,  valamint  a  lelkészek  és 
nép  üldözésére  irányzott  minden  papi  önkénynek  betiltását, 
újra  meg  újra  kérik  6  felségétől.^ 

Felesleges  említeni  azt,  hogy  a  róm.  kath  klérus  ezen 
emlékiratok  és  sérelmek  felolvasását  következetesen  elle- 
nezte. A  mnlt  gyűléseken  kétségbe  vonta  „az  evangélikus 
Status"  kifejezésének  jogosultságát;  most  az  ellen  tett  ki- 
fogást, hogy  ^Ablegati  Evangelici^'-nek  irták  magokat  alá. 
Spázay  Pál  kanonok  most  sem  tudott  magán  uralkodni. 
Mint  a  múlt  országgyűlés  utolsó  napján,  úgy  most  is  azt 
kiabálta,  hogy  a  protestáns  követeket  ki  kell  dobni  az 
ablakon,  mivel  itt  „evang.  követekéinek  és  „evangélikus 
status"-nak  helye  nincs. 

Röszlcr  válaszolt  neki.  De  nem  bocsátkozott  szavainak 
czáfolatába,  hanem  azzal  ijesztette  meg,  amiről  tudta,  hogy 
Spázayra  leginkább  fog  hatni,  hogy  t.  i.  illetlen  magaviselete 
miatt  panaszt  fog  emelni  a  herczegprimásnál.  Úgy  látszik, 
ez  hatott  is,  mert  Spázay  szépen  elhallgatott. 

Úgy  látszik,  ez  volt  e  tárgyban  az  utolsó  ülés.  A  ren- 
dek duplikája  felküldetett  rendes  úton  ő  felségéhez;  a  pro- 
testánsok emlékiratait  ismét  egy  külön  bizottság  vitte  fol 
Bécsbe. 

Dobner  azt  mondja,  hogy  az  evang.  vallás  ügyét  Okoli- 
csányinak  és  Röszlernek  különös  figyelmébe  és  védelmébe 
ajánlva,  márczius  14-k.én  Pozsonyból  hazautazott.^ 

'  überior  Declaratio  Tertiariae  Diaetaiis,  ex  parte  Status  EvaDge- 
lici  Suae  Majestatis  Sacratissimae,  in  generaiibus  terminis,  demioso  Yené- 
rationís  cultu  exhibitae  Instantiae  .  .  .  Nemz.  Múz.  kézir.  V.  ö.  Dobner 
Diariumát  335-350.  1. 

*  Et  sic  hacvice  Negotium  Religionis  diaetaliter  tractatum,  res- 
pectu  meae  tenuitatis,  finitum  est.  S.  D.  G.  —  Eodem  die  D.  Okolicsányi 
antimavit  Soproniensem  Conventum  debere  Acta  Dlaetalia  moderna  lm- 
prími  facere,  qnod  bic  et  nunc  D.  Röszler  disvasit.  U.  o.  Marginalis 
jegyzet. 


^2  ZSILINSZKY   MIHÁLY. 

Okolicsányi  még  május  közepe  táján  BécsbeD  volt.  s 
onnét  levélben  értesítette  Dobnert  eddigi  fáradozásainak 
sikeréről.  Mindenütt  megadták  a  kellő  informatiót ;  csak 
ő  felségéhez  nem  juthattak  be.  mivel  azt  a  hírt  terjesztet- 
ték el  felőlük,  hogy  sok  ezret  költöttek  vesztegetésre,  holott 
a  bécsi  útra  alig  tudtak  50  frtot  összegyűjteni!  De  azért  e 
haszontalan  fecsegés  nem  fogja  őt  eltántorítani  az  igaz  út- 
ról, mely  —  remélhetőleg  —  mégis  csak  czélhoz  fog  vezetői.* 

Azonban  a  külső  események,  és  az  országban  a  báb^n 
rúval  versenyezve  pusztító  epemirigy  másfelé  fordították  a 
közfigyelmet.  Rákóczy  a  szerencsétlen  vadkerti  csata  után 
elvesztette  reményét  arra  nézve,  hogy  ügyének  fegjverrel 
szerezzen  diadalt.  Hiábavaló  volt  az  angol  és  hollandi  di- 
plomatia  közbenjárása.^  Eredménytelen  maradt  a  muszka 
czárnál  való  tervezgetés  is.  József  eddigi  szerencséje  mellett 
éppen  nem  volt  hajlandó  idegen  közbenjárók  útján  alku- 
dozni; de  hajlandó  volt  külön  alkudozni  Rákóczy val. 

E  végből  gr.  Pálfy  Jánost  bízta  meg  mind  a  had  foly- 
tatásával, ha  kell,  mind  pediglen  a  béke  megkötésével,  ba 
lehet.  Ezen  férfiú  ritka  ügyességet  tanúsított  a  nehéz  fel- 
adat megoldásában.  Megnyerte  előbb  Rákóczynak  főbb  embe- 
reit, 8  azután  személyesen  találkozott  a  fejedelemmel,  aki 
párthíveinek  akaratától  függesztette  fel  a  kibékülést.  Salánkra 
gyűjtvén  mind  a  magyar,  mind  az  erdélyi  tanácsosokat,  azt 
a  kérdést  intézte  először  a  magyarokhoz:  engedhetnek-e  a 
békefeltételekből?  azután  az  erdélyiekhez:  akarják-e,  hogy 
lemondjon  a  fejedelemségről? 


^  Lásd  c  levelet  Dobner  naplójához  csatolva. 

^  Palines  követ  Boyle  ministernek  szept.  24-keról  (1710)  írja.  hogy 
a  közbenjárás  felajánlásának  jó  következménye  lehetne  a  szegény  magyar 
népre,  különösen  a  protestánsokra,  kik  ha  vallásuk  iránt  megnyugvüt 
nyernének,  az  egész  baj  hamar  véget  érne  ;  ók  lévén  nagy  többségben  az 
elégedetlenek  hadseregében.  A  jezsuitáknak  és  más  papoknak  nincs  ugyan 
annyi  befolyása,  mint  volt  az  előbbi  császár  alatt  ;  de  azért  marad  elég 
vakbuzgóság  ezen  hasznos  munka  megakadályozására.  L.  Simonyi  E.  i.  di. 
III.  459—460.  1. 


A   MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  -iSS 

Mind  a  két  tanács  tagadólag  válaszolván,  Rákóczy 
még  egyszer  az  orosz  czárhoz  fordult,  ki  segélylyel  biztatta 
őt,  8  Lengyelországba  ment;  a  békealkndozások  folytatását 
pedig  Károlyi  Sándorra  bízta.  Ez  Pálfival  Debreczenben 
találkozván,  megállapitá  a  békefeltételeket,  s  azoknak  el- 
fogadtatása végett  a  fejedelemhez  Lengyelországba  utazott. 
Ezen  feltételekben  a  vallás  ügyéről  külön  egy  szó  sem  fog- 
laltatott, csak  általánosságban  volt  szó  az  ország  szabad- 
ságának s  alkotmányos  törvényeinek  helyreállitásáról.  Kí- 
vánták, hogy  a  fejedelem  tegye  le  a  hűségi  esküt,  hadait 
bocsássa  el,  Munkácsot.  Husztot,  Kassát  nyissa  meg  a  császári 
hadaknak. 

Rákóczy  nem  volt  hajlandó  sem  a  várakat,  sem  a  hada* 
kat  átadni  a  hozzá  hű  szövetséges  rendek  beleegyezése  nél- 
kül. Hogy  ezek  szabadon  nyilatkozhassanak,  Husztra  ország- 
gyűlést hirdetett  nekik.  Pálfit  megkérte,  hogy  Bécsben  le- 
tartóztatott fiai  szabadon  bocsáttassanak,  az  elkobzott  javak 
a  megholtak  családjainak  visszaadassanak,  s  végül,  hogy  a 
protestánsok  vallásszabadsága,  mi  nélkül  őket  állandóul 
megbékéltetni  nem  lehet,  biztosíttassék.^  Károlyi,  ki  időköz- 
ben a  gyűlést  nem  Husztra,  hanem  Nagy-Károlyba  hívta 
össze,  ápril  4-ki  válaszában  a  hatodik  pontban  már  szinte 
említi  a  vallást,  olyformán,  hogy  „ámbár  az  ország  törvé- 
nyeinek megtartásában  a  három  vallásnak  Magyarország- 
ban, a  negyediknek  pedig  Erdélyben  szabad  gyakorlatában 
nem  lehet  kétség,  mindazonáltal  ha  a  közjóért  nevezetbe 
tételéért  instálna,  nem  kételkedik,  hogy  Pálfi  a  többiek  közé 
fogja  csatolni".-  Károlyi  a  fejedelem  határozatát  közölte  az 
egybegyűlt  rendekkel,  akik  —  mint  ő  mondja  —  némely 
punktumokból  láttattak  nem  kevéssé  felzendülni  és  ellene 
kiáltozni,  főképen  a  religiók,  parochiák  s  hozzá  tartozandó 
beneficiumok  stb.  dolgában;  mindazáltal  jelen  lévén  a  hús- 
véti szent  ünnepek  el  nem  oszlottak.    Másnap,  húsvét  első 

»  Horváth.  M.  T.  IV.  49ú-    1. 

-  Károlyi  S.  Önéletínisa  II.  327.  I. 

Zsilinszky  :  Magyar  országgyűlések.  ^o 


434  ZBIUNSZKY  MIHÁLY. 

napján.  Komáromi  György,  bihari  alispán,  Pálfitól  egy  újabb 
nyilatkozatot  hozott  „az  adnektált  dilucidatiót  a  religiú  s 
más  gravamenek  iránt  az  esküvésnek  formulájával  együtt*, 
mely  nyilatkozatban  a  vallásról  szóló  pont  így  hangzott; 
hogy  mivel  az  előbbi  nyilatkozatban,  t.  i.  a  Rákóczy  szemé- 
lyére és  híveire  vonatkozóbán  és  ennek  magyarázatában 
foglaltatik,  hogy  kegyelmes  urunk  ő  felsége  Magyarország- 
nak törvényeit  és  szabadságait  szentül  és  megsértődés  oél- 
kül  megtartja,  tovább  is  ezáltal  magyaráztatik  meg,  hog)- 
azon  ő  felsége  resolutiója  a  kálvinista  és  lutheránus  vallás- 
nak dolgára  vagy  szabadságára  is  értetődik.  Ha  pedig  valami 
kiváltképcn  való  dolog  volna  meg  benne,  tehát  a  mostaoi 
diaetán  elő  lehet  hozni,  mely  állapot  igazság  szerént  kegyel- 
mes urunknál,  ő  felségénél  fog  eligazíttatni.  ^ 

Ez  előterjesztetvén  az  egybegyűlt  rendek  előtt,  Károlyi 
személyesen  akarta  átvinni  Kákóczynak;  de  a  szövetséges 
rendek  féltek,  hogy  fő  nélkül  könnyen  zavar  támadhat 
közöttük,  s  inkább  egy  küldöttséget  menesztettek  a  feje- 
delemhez: Bulyovszky  Dániel,  Csajági  János  és  Cserei  János 
személyeikben,  kiknek  utasításul  adták^  miszerint  tudtára 
adják  a  fejedelemnek  Magyarország  siralmas  helyzetét,  s 
kérjék,  jöjjön  haza,  s  az  óhajtott  béke  létrejöttén  maga  is 
munkálkodjék,  mivel  a  császár  igéri,  hogy  az  ország  tör- 
vényeit tiszteletben  fogja  tartani.  Ha  pedig  a  fejedelem  és 
követői  vissza  nem  akarnának  jönni,  ügy  legalább  oldja  fel 
híveit  esküjök  alól.  Erre  Rákóczy  ápril  18-ról  Kukizovból 
egy  elkeseredett,  s  a  hazafiság  szent  lángjától  kigyúlt  lélek- 
kel irta  válaszát,  melyben  vádolja  Károlyit,  hogy  megbíza- 
tását áthágta,  az  általa  Husztra  hirdetett  gyűlést  Károlyba 
hívta,  hogy  békekötés  helyett  megadást  sürget,  élénk  szí- 
nekkel festvén  a  bekövetkezendő  romlást.  „Most  nyilik  az 
ideje  és  útja  annak,  mondja,  hogy  minden  pap,  barát  és 
jezsuita,  német,  kalmár,  kereskedő,  minden  kárvallott, bosszut- 
álló  hatalmas  uraknak  lehessen  zaklatni  a  gyalázatosan  le- 

^  April  8-kán  Debreczenben.  Pálfi  I.  L.  Károlyi  S.  II.  342.  I. 


A  MAGYAR  ORSZÁGGYÜLáSEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  435 

tett  fegyverviselőt.  Békessége  lesz  a  császárnak  maga  ural- 
kodásában, de  senki  senkinek  köztiletek  békét  nem  hagy. 
Jeruzsálem  városának  siralmánál  keservesebb  lesz  sok  szs- 
gény  árváknak,  özvegyeknek  siralma,  még  a  levéltől  is  ret- 
tegő szívvel  való  bujkálódás.  a  sok  akasztófáknak,  kerekek- 
nek irtóztató  tekénteti  és  zokogó  átkokkal  lesznek  tele  ezen 
mostani  szépen  fénylő  békesség  tekénteti  nemzetünkben. 
Akkor  fogja  kiki  hazájáért  való  szenvedését  és  a  dicsőséges 
halált  sóhajtani,  midőn  már  sem  élni,  sem  halni  nem  lehet. 
Elismeri,  hogy  békesség  vége  minden  háborúnak,  s  vallja, 
hogy  egyedül  az  juttathatja  confoederationális  czéljához.  „Ha 
azért  azon  jó  s  igaz  békességre  ma  juthatunk,  holnapra  ha- 
lasztani nem  kívánjuk,  sem  javalljuk.  De  ilyenre,  mint  a 
micsodást  most  hozának  ezen  kigyelmetek  követjei  élőnkben, 
épen  nem  állhatunk;  mert  ez  nem  békesség,  hanem  fegyver 
által  való  meggyőzettetés,  melyet  a  nemes  vér  mint  halál- 
nál is  nehezebb  dolgot  nem  szenvedhet". 

Károlyi,  midőn  látta,  hogy  a  fejedelem  meg  nem  jelen 
a  gyűlésen,  barátainak  beleegyezésével  ö  maga  Szathtnáron 
folytatta  a  békekötés  munkáját.  A  fejedelemre  és  tiltakozá-: 
saira  mit  sem  hallgatott  többé,  hanem  azokra,  a  kik  azzal 
biztatták,  hogy  ő  felsége  a  császár  a  kegyelmesen  igért 
szabadságot  nekik  megadja,  s  azt  meg  is  tartja.  Ekkor 
azonban  már  nem  élt  József;  ápril  17-kén  33  éves  korában 
halt  meg  himlőben.  Károlyi  és  Pálfi  titokban  tartották  ez 
eseményt,  s  annál  nagyobb  buzgósággal  munkálódtak  a  béke 
létrejöttén. 

Az  ápril  27-ki  gyűlésen  Károlyi  fájdalommal  emlfté, 
hogy  a  fejedelem  távollétén  kívül  24  tanácsnok  székét  üres- 
nek látja,  s  hogy  a  tábornokok  közül  egyedül  ő  van  jelen, 
s  kérdést  intézett  a  jelenlevőkhöz:  hogy  vájjon  a  fejedelem 
távollétében  lehet-e  és  szükséges-e  a  békéről  tanácskozni, 
azt  folytatni  és  bevégezni?  Előadta  a  császár  kegyelmi 
ajánlatait  és  a  külszövetség  reménytelenségét.  Erre  egy- 
hangúlag az  lett  a  felelet:  hogy  a  császár  Ígéreteit  meg 
nem  vetvén,  a  tőle  küldött  felhatalmazott  követekkel:  gróf 

28* 


436         A  MAGYAR  0R8ZÁG0YŰLÉ8BK  VilLLÁSÜGYI  TÍBeTÁliÁ8AI. 

Pálfi  Jánossal  és  Locherrel  alkudozni  kell.  Kádai  Pált,  ki 
Rákóczi  nevében  jelent  meg  s  kérte  a  rendeket,  hogy  a 
határidő  nyujtassék  meg,  csak  mint  magánembert  hallgat- 
ták ki. 

Ápril  28-kán  azonban  a  császáriak  sürgetése  folytán 
felolvasták  az  először  Írásba  foglalt  békepontokat,  különösen 
az  árvákat  illető  részt;  s  miután  azok  módositást  nyertek, 
gr.  Pálfi  János  sürgetésére  és  kegyelmi  Ígéreteire  a  rendek 
közakarattal  elfogadták  a  békepontokat,  egyszersmind  ki- 
mondották, hogy  aki  e  békét  akár  nyiltan^  akár  titkon  fel- 
bontani törekednék,  az  számkivetett  legyen.  A  békepontok 
több  példányban  leíratván,  a  teljhatalmú  tábornoknál  tétet- 
tek le,  hogy  három  hétig  magánál  tartsa,  várván,  hogy  ha 
a  fejedelem  haza  jönne,  ő  maga  osztogassa  el.  De  ha  be 
nem  jönne,  akkor  gr.  Károlyi  tegye  azt. 

Rákóczy  nem  fogadta  el  a  császári  kegyelmet,  s  a 
békét  véglegesen  megkötötték  és  aláírták.  Az  országban 
hálaünnep  volt,  „mindenféle  hadi  muzsikák  és  eszközök 
hangozván  és  a  zászlók  sűrűen  lobogván,  háromizben  való 
tfizadással;  vagy  lövéseknek  ropogásival  hadi  mód  szerint. 
Te  Deum  laudamust  tartottanak''. 

A  vallásra  vonatkozó  (3-dik)  pont  így  hangzott:  Császár 
és  koronás  királt/  ő  felsége^  kegyelmes  unink  a  vallás  dolgá- 
ban országunknak  törvényét  megtartja^  úgy  annak  gyakorlását 
ezen  ország  végezése  és  articulmai  szerint  mhul  Magyarország- 
ban^ mind  Erdélyben  ahhoz  tartozandó  befieficiumokkal  együtt 
törvény  szerint  megengedi,  nem  gátolván  útjokat  azoknak,  akik 
mostan  gratiára  visszajöttek,  hogy  a  felséges  császárnéi  ragtf 
a  diétán  gravameíijeik  iránt  magokat  bejelentsék}  A  többi 
pontok  részint  Rákóczy  személyére,  részint  párthiveire  s  az 
országban  történt  károk  és  sérelmek  megszüntetésére  vonat- 
koztak. Végül  (10-dik  pont)  kijelentetik,  hogy  mindenkinek 
szabad  leszen  a  jövő  országgyűlésen  a  még  felmaradt  sérel- 
meket nemcsak  elővenni,  de  a  melyek  a  nemzet  boldogn* 

^  Károlyi  S.  Önéletírása.  II.  k.  429.  1. 


A  MAQYAR  OR8ZÁOOYÜLB8BK  VALLÁBÜOYI  TÁR0YALÁ8AI.  437 

lására  és  becsületére  hasznosaknak  találtatnának  is  ^szabad 
Yox  szerént^  ő  felségétől  kérni  és  sürgetni.  Hogy  senki  abban 
ne  kételkedjék,  hogy  ő  felsége  mind  a  törvényeknek  meg- 
tartásában, mind  a  hazafiaknak  az  ország  hivatalaira  való 
alkalmaztatásában  az  egész  keresztyén  világ  előtt  nyilván- 
valóvá akarja  tenni,  hogy  ő  felségének  ezen  Magyarország- 
hoz és  Erdélyi  fejedelemséghez  viseltető  atyai  indulatjában 
semmi  fogyatkozás  nem  lészen,  amint  viszont  ő  felsége  is 
felette  igen  kívánja,  hogy  a  magyar  és  akármely  nemzet- 
ségből való  erdélyi  lakosok  az  ő  törvényes  szabadságokkal 
való  élés  mellett,  királyokhoz  való  hűségökben  egy  nem- 
zetnek se  engedjenek.^ 

Minthogy  pedig  e  közben  József  a  türelmes  és  igaz- 
ságos király  meghalt,  a  szathmári  békepontokat  a  koroná- 
zott anyakirályné  Eleonóra  Magdolna,  utóbb  pedig  az  új 
király,  Károly,  is  megerősítette;  kyelentvén,  hogy  királyi 
hatalma  szerint  nemcsak  egészben  helybenhagyja  és  meg- 
erősíti, hanem  mindazoknak,  kiket  e  békesség  illet,  kemé- 
nyen megparancsolja,  hogy  amint  ő  maga  igcrete  szerint 
megtartja  azokat,  úgy  másokkal  is  meg  fogja  tartatni. 

Azonban  nem  bírta  megtartani,  mert  amint  egy  azon 
korbeli  emlékíró  mondja:  „Mihelyest  (József)  meghala  és  a 
testvéröcscse  Garolus  Hispániában  lévén,  az  öreg  Leopoldus 
császár  özvegye,  Eleonóra,  directiója  alá  került  az  igaz- 
gatás; a  jezsuiták  mindjárt  kimutatták  fogok  fehérét,  és 
amit  régen  vártának  s  József  császár  miatt  hozzá  nem  fér- 
hettenek,  az  öreg  császárné  engedelméből  hozzá  fognak 
mindjárt  Magyarországban  a  persecutióhoz  a  pacificatió  után. 
Pápán,  Rimaszombaton,  Losonczon  és  más  helyeken,  mint 
alsó-felső  Magyarországban,  ahol  mindenkor  tiszta  refor- 
mátusok voltának,  a  templomokat  elvevék  erőszakosan,  a 
református,  lutheránus  papokat  kiüzék,  a  községet  erővel 
kezdek  kényszeríteni  a  pápista  religióra,  s  meg  nem  engedek, 
hogy  a  városokon  és  falukon  a  reformátusok  még  csak  ház- 

»  Károlyi  S.  II.  k.  434. 


488  ZSILINSZKY  MIHÁLY. 

nál  is  isteni  tiszteletre  egybegyűljenek,  hanem  a  mezőre 
kell  kimenni,  s  ott  pap  nélkül  magok  egybegyűlvén,  ügy 
énekelnek,  imádkoznak.  A  pataki  hires  kollégiumot  is,  kit 
Rákóczy  Ferencz  —  mivel  azelőtt  is  reformátusoké  volt  — 
régi  szép  virágzó  statusban  állított  vala,  fegyveres  néme- 
tekkel a  jezsuiták  ráinenvén  és  tizenkilencz  deákokat  fcgy- 
ven-e  hányatván,  erőszakosan  elvevék,  a  többi  szegény  deákok, 
professorok,  papok  elszaladván,  Erdélyben  bejövének;  ügv 
más  sok  helyeken  is,  hasonló  kegyetlen  perseeutiót  vínek 
véghez.  Ilyen  szép  gyümölcsét  kezdők  érzeni  a  pacificatió- 
nak;  és  noha  az  anglusok  és  hollandusok  megértvén  ezeket 
a  dolgokat,  mind  az  öreg  régens  császárnét,  mind  Carolojit 
Hispániában  megintetek,  hagyjanak  békét  a  persecutiőnak. 
de  semmi  haszna  nem  lőn.^ 

Lehet,  hogy  ily  visszaélések  előfordultak.  De  tagadni 
nem  lehet,  hogy  a  szathmári  békekötés  egy  igen  nevezetes 
forduló  pontot  képez  hazánk  és  a  protestantismus  történel- 
mében. Ezen  békével  egy  küzdelem-  és  dicsőségteljes  kor- 
szak ért  véget;  az  a  korszak,  melyet  a  vallási  és  politikai 
szabadság  harczai  tesznek  örökké  fényessé,  s  melynek  a 
II.  Rákóczy  Ferencz-féle  forradalom  csak  utolsó  drámai 
befejezését  képezi. 

A  habsburgi  ház  Európaszerte  diadalokat  aratott.  Ezek 
között  valószinüleg  legnagyobb  volt  az,  meh^et  a  szathmári 
béke  által  nyert,  mert  ez  hosszú  időre  biztosította  hatalmát 
Magyarország  felett,  s  ebben  a  protestantismus  felett  is 

Nem  lehet  tagadni,  hogy  a  XVII.  század  politikai  har- 
czainak  vallási  szinezete  volt.  Magyarország  történelme,  a 
bécsi  békekötéstől  fogva  kiválólag  vallási  harczok  történel- 
mét képezi.  A  magyar  királyok  nem  voltak  elég  erősek 
arra,  hogy  a  törököt  legyőzzék.  Az  ország  szabadságai  és 
a  protestáns  vallás  jogai  elleni  folytonos  törekvéseik  mind- 
untalan önvédelemre  kényszerítették  a  nemzetet.  Bocskay. 
Bethlen  és  a  Rákóczyak   mellett   a  nemzetnek    azon  része 

1  Cserei  4ó9.  l. 


A  MAGYAR  0R8ZÁ00YÜLÉBEK  VALLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  439 

állott,'  mely  érezte  a  helyzet  súlyát,  mely  tudta,  hogy  a 
török  és  német  császárok  ellen  egyszerre  eredményesen  küz- 
deni nem  lehet,  és  mely  nagyobb  ellenséget  látott  a  német- 
ben, mint  a  törökben;  mert  ez  utóbbi  legalább  vallásszabad- 
ságot engedett  a  nemzetnek. 

A  magyarhoni  protestánsok  természetes  védelmezőiket 
látták  az  erdélyi  protestáns  vallású  fejedelmekben;  a  néme- 
tek és  róm.  katholikusok  üldözései  miatti  elkeseredésben 
nem  nézték  azt,  ki  áll  e  fejedelmek  háta  megett.  Az  ördög- 
gel is  készek  lettek  volna  szövetkezni,  csak  védelmet  biz- 
tosított volna  nekik.  Mikor  a  török  kiűzése  után  Erdély  ön- 
állósága megszűnt,  ezzel  megtört  a  protestantismus  ereje 
is.  II.  Rákóczy  Ferencz  mind  a  kettőt  vissza  akarta  állítani, 
de  nem  sikerült,  mert  egy  végzetes  hibát  követett  el  az 
ónodi  gyűlés  határozata  által.  A  nemzet  dynastikus  érzel- 
mei megsértetvén,  megváltozott  a  küzdelem  jellege.  A  val- 
lási érdek  háttérbe  szorul  és  a  dynasztia  önvédelmi  harczra 
kényszeríttetik,  melyben  a  róm.  katholikus  papság  nagyobb 
része,  sőt  maga  a  pápa  is  melléje  sorakozik.  Rákóczy 
úgy  lett  feltüntetve,  mint  rossz  katholikus.  aki  pártolja  a 
protestánsokat  és  üldözi  a  jezsuitákat.  Pedig  ő  egyike  volt 
a  legtürelmesebb  és  legvallásosabb  embereknek.  Védelmezte 
általában  az  ország  törvényeit,  s  ezzel  természetesen  azokat 
is,  melyek  a  vallásszabadságot  biztosítják;  de  azért  nem  volt 
elfogulv^a  sem  a  protestánsok,  sem  a  r.  katholikusok  iránt- 

Jellemének  egyik  legszebb  vonását  éppen  az  képezi, 
hogy  6y  a  buzgó  róm.  katholikus,  ki  utóbb  Rodostóban  egész 
a  rajongásig  vallásos  emberré  vált,  a  protestáns  vallás  jogait 
határozottan  védelmezte;  mert  úgy  volt  meggyőződve,  hogy 
^mit  ősei,  jelesül  pedig  I.  Rákóczy  György  kivívott  és  tör- 
vénybe foglaltatott,  azt  minden  igaz  hazafinak  tisztelnie  kell. 
A  linczi  békekötés  fontosságát  senki  sem  becsülte  többre, 
mint  ő,  aki  vallási  tolerantiáját  azzal  is  tanúsította,  hogy 
udvari  főtisztjei  többnyire  protestánsok  valának.  Udvari 
marschalljának.  Vay  Ádámnak,  és  kanczellárjának,  Ráday 
Pálnak,    református    hitét;    udvarmesterének    pedig,    Ottlik 


440  ZSIUNSZKY  MIHÁLY. 

Cryörgynek,  evangélikus  valIáBát  soha  nem  tekintette  okol 
arra,  hogy  tőlük  bizodalmát  megvonja.  Neki  csak  egy  fö- 
törvénye  volt:  a  nemzet  akarata.  Ezt  akarta  érvényesiteni 
minden  körülmények  között,  még  akkor  is.  midőn  ez  ellen- 
tétben volt  az  ő  egyéni  vallásos  meggyőződésével. 

E  tekintetben  II.  Rákóczy  Ferencz  határozott  ellentéte 
volt  az  akkori  magyar  királyoknak,  különösen  pedig  Lipót- 
nak, aki  meg  az  ország  bármely  törvényét  kész  volt  fel- 
áldozni és  megsérteni,  mihelyest  vallási  meggyőződésével 
ellenkezett,  vagy  csak  látszott  is  ellenkezni  Emezt  a  jezsaiták 
nevelték  és  kormányozták;  amazt  csak  nevelték;  de  nem 
kormányozták.  Ellenkezőleg  ő  kormányozta,  sőt  midőn  a 
nemzet  akaratával  ellentétbe  helyezték  magokat,  az  ország- 
ból is  kiutasította  őket.  A  vallást  magát,  mint  emberi  ter- 
mészetünk és  szellemünk  legmagasztosabb  tulajdonát,  nagyra 
becsülte;  a  nemzet  életében  is  egyik  legnemesebb  és  leg- 
szükségesebb tényezőnek  tartotta.  De  nem  tévesztette  össze 
külsőségekkel  és  oly  szertartási  jelvényekkel,  melyek  ma- 
gokban véve,  mint  jelvények  tiszteletre  méltók,  de  a  val- 
lásosság lényegéhez  nem  tartozók.  Ezért  monda  róla  a  babo- 
nás gr.  Forgách  Simon  tábornok,  hogy  „ő  felsége  nem  jó 
pápista,  mert  a  szentegyházban  a  szent  képeket  kritizálja 
s  csúfolja,  ha  rosszul  vannak  írva".^ 

A  vallás  lényege  azonban  mindig  szent  volt  előtte. 
Mikor  ügyének  rosszrafordulása  után  hívei  elpártoltak  tőle, 
mikor  a  külföldi  fejedelmeknél  azt  tapasztalta,  hogy  csak 
eszközül  használják  fel  nevét  a  habsbnrgi  ház  megfélem- 
lítésére; mikor  látta,  hogy  önzetlen  lelkesedése  az  emberi 
jogok  és  szabadságok  iránt,  nemes  törekvése  és  lángoló 
hazafisága  mind  haszontalan  ;  akkor  a  csalódás  sajgó  fáj- 
dalmával a  magányba  vonulva,  egyedül  a  vallásban  kere- 
sett lelkének  vigasztalást. 

Hatalmas  ellenfele.  József  király,  ámbár  az  ónodi  ha- 
tározat ellenében  fegyverrel  kellett  trónját  megvédelmeznie. 

'  V,  ö.  Thíily  K.  Jóslatok  és  babonás  liiedelniek.  Századok  ISbí. 
évf.  4:2.  l 


A   MAGYAR  ORSZÁQOYÜliÉBBK  VAIíLÁSÜGYI  TÁRGYALÁSAI.  441 

vallási  tekintetben  szintén  türelmes  volt.  Atyja  példáján 
okulva,  őszintén  óhajtotta  a  békét.  Ebbeli  törekvését  leg- 
inkább bizonyítja  azon  körülmény,  bogy  atyjának  első  taná- 
csosát, Kollonies  bibornokot  a  kormány  rűdjától  eltávolí- 
totta s  főkanczellárjául  világi  embert  tett.  Az  is  kedvezd 
benyomást  tett  a  protestánsokra,  hogy  a  jezsuitáknak  mint- 
egy öt  millióra  rugó  vagyonát  lefoglalta.  De  azért  mégsem 
bírt  a  harczias  szellemű  róm.  kath.  papsággal  mely  nem 
elégedett  meg  a  róm.  kath.  vallás  felsőbbségével,  hanem 
a  protestáns  vallás  kiirtására  törekedett. 

Ez  nagyon  megnehezítette  a  király  béketörekvéseinek 
megvalósítását.  A  hollandi  és  angol  követek  jelentései  egé- 
szen megegyeznek  azon  állításokban,  hogy  hazánkban  a 
béke  létrejöttét  a  róm.  kath.  papság  tette  lehetetlenné,  és 
hogy  a  király  nem  bírta  legyőzni  vakbuzgalmukat.  A  pro- 
testánsok általában  bizalommal  viseltettek  József  iránt,  és 
őszintén  sajnálták,  hogy  oly  hamar  elhalálozott. 

„Bizony  —  írja  Cserei  —  a  reformata  religiónak  nagy 
kárára  és  szomorúságára  lőn  ennek  a  dicsőséges  impera- 
tomak  halála,  mert  noha  róm.  katholikus  volt,  mindazáltal 
oly  moderatióban  viselte  magát,  hogy  sehol  az  ö  birodal- 
mában a  persecutiót  meg  nem  engedte,  noha  kivált  a  go- 
nosz istentelen  jezsuiták  szüntelen  ingerlettek  a  persecutióra, 
és  azzal  akarták  eláltatni,  ha  a  reformátusokat  üldözi,  a 
boldogs.  szűz  Mária  minden  ellenségei  ellen  nagy  győzelmet 
fog  neki  adni;  eleget  protestáltanak,soha  arra  rá  nem  vehetek  ^ 

Ha  a  klérus  követte  volna  példáját,  akkor  a  magyar 
hazára  nem  következett  volna  annyi  romlás ;  és  az  evangé- 
liomi  vallás  követőire  nem  súlyosodott  volna  annyi  szenve- 
dés, mint  amennyiről  a  fentebbiekben  vázolt  országgyűlési 
tárgyalások  oly  szomorú  tanúbizonyságot  tesznek. 

'  Hist.  468.  1. 


Zsilinszky:  Maffjtr  onxággy ülések.  29